Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Grünhut Zoltán
Dzsihád
Bevezető Jelen tanulmány a dzsihád fogalmi meghatározásának változását, annak különböző teoretikai megjelenését igyekszik feltárni, néhány, a muzulmán világban elismert gondolkodó írásainak elemzésével. Kísérletet tesz a dzsihád ideológiai jelentőségének bemutatására, a szellemi és a fizikai, a támadó és a védekező, valamint a kötelező (fárd ájin) és a megváltható (fárd kifájá) dzsihád közti különbségek érzékeltetésére. Átfogó formában törekszik a dzsihád iszlámizmusban betöltött szerepének, illetve politikai értelmű magyarázatainak vázolására, egyúttal támpontokat próbál adni atekintetében, hogy a „szent harcnak” milyen jelentősége van az iszlám fanatista terrorizmus terjedésében. Hasszán al-Banna Hasszán al-Banna a politikai iszlámizmus atyja, az első iszlámista szervezet, az egyiptomi Muzulmán Testvériség alapítója, 1906-ban született Iszmailíjjában. Gondolataira erősen hatott ibn Taimijja, korai iszlám teoretikus, azon nézete, mely szerint a muzulmán világ valamennyi problémáját az okozza, hogy a hívők letértek az Allah által kijelölt útról, és ezáltal befolyásolódtak egy sor káros következménytől, mint amilyen a hatalomvágy, a pénzéhség, illetve az emberi törvénykezés, valamint az azoknak való engedelmesség.1 Al-Banna következetesen hitt abban, hogy az „eredeti iszlámhoz” való visszatéréssel megoldhatók a kor jellemző problémái (szegénység, korrupció, bűnözés, stb.), ugyanakkor elismerte, hogy az írástudás és az általános műveltség emelése is mindenképpen szükséges. Mélységesen megvetette a gyarmatosítókat, megszálló hitetlenekként tekintett az angolokra, de hasonló gyűlöletet érzett az országot kiszolgáló világi és ulama (vallási) hatalom iránt is. 1928-ban hozta létre a reformista (iszlámista) szervezetét, a Muzulmán Testvériséget, melyet a következőképpen határozott meg: „szalafi tartalom, szunnita módszer, szúfi igazság; egyszerre politikai szervezet, sportklub, tudományos és kulturális szervezet, gazdasági
1
Shaykh ul-Islaam Taqi-ud-Deen Ahmad ibn Taymiyyah: The religious and moral doctrine of Jihad.
1
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról vállalkozás és társadalmi eszme”.2 Al-Banna gondolatainak középpontjában egy iszlám „felvilágosodási” forradalom kirobbantása állt, mely a párhuzamosan zajló fizikai és szellemi harccal terelné vissza a hívőket az „igaz útra”. A „harcot” al-Banna dzsihádnak nevezte, melyet Allah parancsa értelmében minden moszlimnak kötelessége megvívnia (ellenségeivel és saját magával szemben is).3 „… a háborúra való készülődés, a biztos út a békéhez […] a dzsihád biztosíték az iszlám elterjedéséhez.” – vallja al-Banna, aki szerint csakis a háború útján lehetséges az „eredeti iszlám”, vagyis a teljes béke megteremtése.4 A harc célja csakis az lehet, hogy a moszlimok dicsőségre vigyék Allah nevét és hatalmát. Hatalomvágy, hírnévszerzés, vagy hadizsákmány nem lehet célja a dzsihádnak, mivel ezek összeegyeztethetetlenek az iszlám alapelveivel, valamint a mártíromsággal és az emberiség felszabadításának küldetésével.5 „A dzsihád a legnemesebb törekvés, megvalósítása pedig a legfenségesebb és a legemelkedettebb cselekedet”.6 „Allah arra utasítja a moszlimokat, hogy a lehető legnagyobb kegyelemmel harcoljanak. Háború közben nem szíthatnak további ellenségeskedéseket, nem lophatnak, nem foszthatják ki senki tulajdonát, nem sérthetik meg senki becsületét, és nem hajthatnak végre indokolatlan pusztítást. Harcban a legjobb harcosok, ugyanúgy, ahogy békében a legkitűnőbb béketeremtők”.7 Dzsihád közben „tilos nőket, gyerekeket, időseket és sebesülteket megölni, valamint szerzeteseket, remetéket és békés, ellenállást nem tanúsító személyeket bántalmazni. Hasonlítsuk csak össze e kegyelmes előírásokat a civilizált világ harcmodorával, és a szörnyűséges tetteikkel!” – fakad ki al-Banna,8 aki elkülöníti egymástól a dzsihád asghárt („kisebb harc” a moszlimok ellenségei ellen) és a dzsihád akbárt (a „szent harc” a moszlimok belső tudatával, a „felvilágosodás” és az „eszmei visszatérés” érdekében). Ugyanígy különbséget tesz al-Banna a „háború” és a „dzsihád” között is. Előbbit „társadalmi szükségességnek” tartja, mely mindaddig létezni fog, míg vannak önérdekektől (anyagi javak, hatalomvágy reményében) vezérelt személyiségek. A „háború” káros jelenség – szögezi le – a „dzsihád” azonban erény, mivel annak célja a béke és az emberiség felszabadítása.9
2
Jason Burke: al-Kaida – a terror árnyéka, 2004. 68. o. Hassan al-Banna: Jihad, 1. o. Az írás első fejezete hosszasan tárgyalja a Korán, a Szunna és a Hadith dzsihádra vonatkozó előírásait, azzal a „harc” isteni eredetű parancsjellegét kihangsúlyozva. 4 Uo. 11. o. 5 Uo. 12. o. 6 Uo. 12. o. 7 Uo. 13. o. 8 Uo. 13. o. 9 Hassan al-Banna: Peace in Islam, 18. o. 3
2
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Szájjíd Abul Alá Maudúdi Szajjíd Abul Alá Maudúdi 1903-ban született az indiai Aurangabadban. Apja ügyvédként dolgozott, egyúttal a helyi muzulmán közösség egyik meghatározó személyisége volt. Maudúdi egy félig vallásos, félig világi, amolyan „modern vallásos” iskolában kezdett tanulni, apja korai halála miatt azonban tanulmányait félbe kellett szakítania, így nem szerzett semmilyen diplomát sem. Újságíróként helyezkedett el. Írásaiban India, valamint az indiai muzulmán közösség szükségszerű modernizálásáért, a Nyugattal való szellemi és ideológiai verseny megteremtéséért szállt síkra. Gondolatrendszerének középpontjában, azonban nem a nyugati értékek átvétele, vagyok azok továbbfejlesztése állt, hanem egy teljesen új, iszlámalapú közösségszervező eszme kidolgozása. Maudúdi álláspontja szerint a muzulmánok között lehetetlenség a világi és a vallási (ulama) vezetői tisztségeket elkülöníteni. Ez a fajta differenciálódás – hangsúlyozza – a nyugati deiszlamizációs, szekularizációs törekvések következménye, mely ellen kötelező fellépni, hiszen mindez nem jelent mást, mint Allah, az egyedüli hatalom, megkérdőjelezését. Az irányítást éppen ezért egy, Allah nevében felállított, szűk elitre10 kell bízni – jegyzi meg nyomatékkal11 –, mely egyaránt képviselné a tradicionális (fundamentális) iszlámot, valamint a modern tudományos racionalizmust.12 Maudúdi e forradalmi változások lezajlását azonban csak egy dzsihádon keresztül tudja elképzelni, mely „harcot” az iszlám egyik legfontosabb pillérének nevezte több művében is. A „dzsihád” fogalma Maudúdinál többes értelmű: jelenti egyrészt a konkrét harcot, a szent küzdelmet Allah hatalmának földi megteremtéséért, a Koránban és a Szunnában előírtak következetes megvalósításáért, másrészt átvitt értelemben, jelenti a „jó” érdekében folytatott belső, szellemi harcot is, az iszlámizmus jelentőségének a hívők előtti felvilágosulását.13 Al-Bannához és Kutbhoz hasonlóan, Maudúdi is politikai programként értelmezte az iszlámot, magát a vallást, melyet egyfajta, csak a muzulmánok számára megadatott ideológiaként szembe állított a kor egyéb irányzataival, így a kommunizmussal, fasizmussal, kapitalizmussal, és a nyugati liberalizmussal. Ez utóbbi ideológiák, valamint az ezek alapján működő államok, maga a nyugati világ, Maudúdi álláspontja szerint nem más,
10
Ezen „elitizmus” megjelenik Szajjíd Kutbnál is, aki a dzsáhilí rendszerből kivonuló iszlám közösség megszervezését, és annak vezetését bízná egy szűk szellemi vezetőségre. 11 Deklaráltan a vezető „káderek” kinevelésének céljából hozta létre Maudúdi a Dzsamaat-i-Iszlámi elnevezésű szervezetét, melynek végzős hallgatói voltak hívatottak az „élcsapat” szerepét betölteni. A szervezet Pakisztán állam megalakulása után (melyet Maudúdi nacionalista istentelen vezetősége miatt nem támogatott) hitet tett az ország békés iszlamizálása mellett. 12 Jason Burke: i.m. 69–71. o. 13 Sayeed Abdul A’la Maududi: Jihad in Islam, 8. o.
3
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról mint a „bűn és a gonoszság melegágya”14, mely miatt a dzsihád által realizálódó iszlámizmusnak nem egy, vagy két államban kell megvalósulnia, hanem univerzális forradalommá kell szélesednie.15 Az iszlám forradalom során létrejövő állam legfontosabb jellemzői közé Maudúdi a következőket sorolja: 1. Alapja három pillérből áll: tavhíd (Allah az egyetlen), riszalát (Mohamed az ő prófétája), és khilafát (a kalifátusok tisztelete); 2. működését alapvetően a Korán, a Szunna, és a Hadith határozzák meg; 3. törvénykezése pedig a saría (tradicionális iszlám jog) szerint történik. Az összes többi intézményt (család, rokoni kapcsolatok, szomszédviszony, nők helyzete, tulajdonhoz való jog, stb.), és politikát (szociális és gazdasági szempontok) ezen fundamentumok, valamint azok megfelelő magyarázása határozza meg.16 Az emberek számára – írja Maudúdi –, az iszlám, valamint az iszlám alapokon szerveződő közösség, illetve állam, az egyetlen esély, hogy ténylegesen emberként éljenek, érezzenek és létezzenek.17 Maudúdi is használja a dzsahilíja (tudatlanság) fogalmát, mely a nem iszlám államok és társadalmak jellemzője, ahol elszabadul a materializmus, az erkölcstelenség, valamint a kuffár (hitetlenség) uralma.18 „Ők jelentik a mi legnagyobb problémánkat […] Neked vannak barátaid és vannak ellenségeid, de a te személyes döntésed, hogy kiket tartasz a barátaidnak és kiket az ellenségeidnek”.19 „Isten jobban szereti a moszlimokat, mint a kuffárokat […] A moszlimok a Paradicsomba kerülnek, a kuffárok a Pokolba”. A hitetlenek is isten szolgái mégis alacsonyabb rendűek, mert ők nem ismerik el az Urat, nem tartják be előírásait, és nem félnek attól, hogy milyen következményekkel jár Allah megtagadása.20 Szajjíd Kutb Szajjíd Kutb (1906–66) az egyiptomi Muzulmán Testvériség vezető teoretikusaként vált meghatározó személyiséggé, a modern iszlám fundamentalizmus megalapozójaként, a
14
Idézi Ruthven, Fury of God című könyvét Jason Burke: i.m. 70. o. Sayeed Abdul A’la Maududi: i.m. 24. o. 16 Részletesen, valamennyi alapvető kérdésre kifejtve lásd: Sayeed Abdul A’la Maududi: The islamic way of life, 11-21. o. 17 Sayeed Abdul A’la Maududi: Witness unto mankind, 4. o. 18 Uo. 8. o. 19 Uo. 8. o. 20 Sayeed Abdul A’la Maududi: Let us be muslims, 4. o. 15
4
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról politikai iszlámizmus eszmerendszerének kidolgozójaként tartják számon.21 Szigorúan vallásos neveltetésben részesült, tanulmányait Kairóban és az Egyesült Államokban folytatta, később az 1952-es egyiptomi forradalom során hatalomra kerülő Szabad Tisztek társaságának tanácsadójaként tevékenykedett. 1954-ben Nasszer-ellenes összeesküvés vádjával – több iszlámista társával együtt – letartóztatták és elítélték. Raboskodása idején számos könyvet írt, melyekben, a korábbi műveitől eltérően, már sokkal hangsúlyosabb szerepet kapott a politika, pontosabban a politikai iszlámizmus. Kutb ezen irányzatot és eszmevilágot a muzulmán államok számára egyfajta szükségszerű harmadik útvonalként ábrázolta a kommunizmusszocializmus és a kapitalizmus elnyomó rendszerei mellett. Kutb valójában a börtönévek során
vált
radikalista,
iszlám-orientalista,
fundamentalista
ideológussá.
1964-ben,
letartóztatása után tíz évvel, Aref iraki elnök személyes közbenjárásának köszönhetően szabadult ki, másfél év múlva azonban újra perbe fogták, és ezúttal, 1966-ban, ki is végezték. Kutb fundamentalista nézetei szerint, az iszlám egy átfogó, komplex és koherens rendszer, mely a valláson, a hagyományokon, valamint az egyéni életmódon felül, kereteket teremt a közösségi együttélés, a társadalmi integráció, a jog és a politika, valamint a hatalomgyakorlók számára is. Az iszlámban, annak univerzalizmusa miatt, a nyugati-típusú szekularizációs paradigmák teljességgel értelmezhetetlenek, mivel a vallás, az emberi élet és minden egyéb más társadalmi-politikai aspektus elkülöníthetetlen egységet alkotnak, melyek megbontása egyúttal Allah hatalmának megkérdőjelezését is jelenti. Ugyanakkor az iszlám ideológia is – hangsúlyozza –, mely egyfajta célként kitűzve a társadalom számára azt parancsolja, hogy mindenkinek kötelessége a helyes, az előírásokat szigorúan és következetesen betartó, egyéni és közösségi életet élnie, valamint annak feltételeit megteremtenie.22 Mielőtt
részletesebben
belemerülnénk
Kutb
nézeteinek
tanulmányozásába,
hangsúlyozni kell, hogy ezen elvek lényege valójában nem más, mint egy önálló, a muzulmán világ számára kijelölt és követhető út keresése, mely egyúttal biztosítja az iszlám univerzalizmusának prioritását (vagyis a vallás, a hit, a szokások, stb. tiszta fennmaradását), valamint az aktuális társadalmi, gazdasági, politikai kihívások (szegénység, kiszolgáltatottság, függőség, stb.) kezelhetőségét.23 Vagyis Kutb nézetei egyszerű politikai-ideológiai 21
Kutb 25 könyvet írt, melyek a mai napig meghatározó jelentőséggel bírnak. Leghíresebb művei: Mérföldkövek az úton; A Korán árnyékában; Szociális igazság az iszlámban; Az iszlám és az univerzális béke; Az iszlámista koncepció és jellemzője; Iszlám – A jövő vallása. 22 Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a Nyugat, 2004. 120. o. 23 Ugyanúgy, mint ahogy azt al-Banna és Maudúdi is vélte.
5
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról motivációkkal magyarázhatóak, így pedig az iszlám fundamentalizmus tulajdonképpen csak annyiban más, mint a szocializmus, vagy a kapitalizmus, hogy azok mellett egyfajta harmadik, „muzulmán-alternatívát” képvisel, mely azonban a két másik elvhez hasonlóan univerzalizmusra tör, vagyis imperialista szándékokat rejt. Az iszlámizmusban is megtalálható a „szabadság, egyenlőség, testvériség” triászának fundamentális értelmezése, sőt, Kutb szerint csak az iszlám keretei között érvényesülhetnek e célok.24 A jelen tanulmány szempontjából kiemelten fontos dzsihád-elmélet, Kutbnál elsősorban a „Mérföldkövek” című munkájában mutatkozik meg. A dzsáhilíja fogalmának használatával25, Kutb új értelmezést ad a dzsihádnak, mikor kimondja: a ma létező valamennyi társadalom, beleértve a muzulmánokat is, dzsáhilí, vagyis hitetlen, barbár, és tudatlan.26 A kommunista rendszerek azért dzsáhilík mert ateisták, az indiai, afrikai, japán és egyéb társadalmak azért mert bálványimádók, míg a keresztények és a zsidók pedig azért, mert az igaz hit birtokában mégis elhagyták Istent.27 Kutb szerint a muzulmán államok is a dzsáhilíjába tartoznak, mivel működésük során semmibe vették a Koránt, valamint az iszlám hagyományait (Szunna, Hadith) és a törvényeit (saría), mellyel elárulták Allahot.28 A tényekből következően – írja Kutb – minden ilyen társadalom az iszlámmal ellentétes és illegális29, mivel közösséget csak Allah teremthet, és annak működését is csak Allah határozhatja meg – emberi beavatkozásnak nincs helye.30 Emiatt a hívőknek egyetlen lehetőségük van: elkülönülni a dzsáhilí közösségektől, kivonulni (hidzsra)31 a dzsáhilí társadalmakból, és egy új, Allahnak és a Koránnak megfelelő ummát (közösséget) és államot kell alkotniuk. Kutb elfogadja, hogy mindez csak lassan, 24
A szabadság abból következik, hogy az ember felett csak Allah gyakorolhat hatalmat. Az egyenlőség szintén ehhez vezethető vissza, mivel Allah hatalmának nincsenek földi képviselői, a kijelölt vezetők csak az iszlámizmus helyes útvonalának követéséről gondoskodnak. A testvériség, vagyis a társadalmi szolidaritás, szociális érzékenység pedig az iszlám egyik deklarált alappillére, az iszlámhívők kötelessége. Lásd: Rostoványi Zsolt: i.m. 125-127. o. 25 Ugyanezt a megnevezést használja Maudúdi is, csak kisebb jelentőséget tulajdonít neki. 26 Sayyed Qutb: Milestones, 32-33. o. 27 Uo. 32. o. Ez utóbbi, vagyis a zsidók és a keresztények „hitvesztése” miatt váltak a muzulmánok Isten kiválasztott népéve, mivel Isten csak egy van Allah, aki utoljára Mohamedet küldte a földre prófétának, hogy az egy új, igazhivő közösséget teremtsen. Lásd: Els Van Diggele: Egy nép, amely külön lakik, 2005, 246. o. 28 Sayyed Qutb: i.m. 33-34. o. 29 Uo. 34. o. 30 Uo. 34. o. Kutb felteszi az „egyértelmű kérdést”: „Te tudod jobban, vagy Isten?”, amit mindjárt meg is válaszol: „Isten tudja csak, te nem”, „Te az igaz tudás töredékével rendelkezel csak”. Ez egyben egy nyomatékos utalás is az idzstihád (Korán-magyarázás) mellőzésére, főleg ha az adott kérdésre vannak egyértelmű előírások a Koránban. 31 Ezt a hidzsrát (mely csak átmeneti jellegű lehet, vagyis az erőviszonyok kiegyenlítődésével párhuzamosan offenzív pozícióra kell áttérni) Kutb párhuzamba állítja Mohamed mekkai kivonulásával. Továbbá lásd: Rostoványi: i.m. 123. o.
6
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról emberről-emberre haladva valósulhat meg. Álláspontja szerint a legfontosabb az, hogy legyen legalább egy személy, aki felismerve az iszlámizmus helyességét és a dzsáhilí istentelenségét, elindul az „igaz úton”. Meggyőz egy, majd még egy embert. Hárman már ummát alkotnak, melyből kialakul egy „válogatott csoport”, egy „vezető elit”, mely tömeges szintre emeli az „iszlám felvilágosodást”.32 Mindez már a dzsihád része, mely egyszerre zajlik az egyénben (a felismerés hatására a „jó” a „rossz” ellen), valamint az iszlám szerint megszerveződő közösség és a dzsáhilí államok és társadalmak között. Kutb egyértelműen elkülöníti a dár-uliszlám (iszlám haza, ház, menedék) és a dár-ul-harb (viszály, háború, ellenségeskedés földje) térségét. Előbbi a megvalósult iszlámizmust, annak állami kiterjedését, minden muzulmán oltalmazó menedékét jelenti, míg utóbbi a folyamatos küzdelem helyszínét takarja, ahol a dzsihád (annak szellemi és fizikai megnyilvánulása) még nem tudta megteremteni Allah, az iszlám, valamint a saría hatalmát.33 Kutbnál a dzsihád egyéni kötelesség, melynek azonban a belső felismerés után kell kötelező erejűvé válnia. A dzsihád – Kutb értelmezése szerint – nem védekező, hanem kifejezetten offenzív, hiszen minden „felvilágosult hívő” kötelessége, hogy elpusztítsa a dzsáhilí rendszereket, és azzal felszabadítsa testvéreit,34 akik így szabadon dönteni képesek az iszlámizmus követéséről, vagy annak „istentelen” elutasításáról.35 A hangsúly az egyén „szabad” mivoltán van, aki megmenekülve a dzsáhilí (ember kreálta) uralmától, egyenlővé válik minden más emberrel, mivel felette csak egyetlen hatalom létezik: Allah. Abdulláh Azzám Abdulláh Azzámot (1941–89) a mai terrorista dzsihádizmus eszmei atyjaként tartják számon, aki az „utolsó” volt a nagy teoretikusok sorában. A palesztinai születésű Azzám tanulmányait a radikális iszlámista al-Azhar Egyetemen végezte36, mely a mai napig ideológiai „forrása” a
32
Sayyed Qutb: i.m. 82-83. o. valamint Rostoványi: i.m. 123. o. Sayyed Qutb: i.m. 52. o. 34 Az iszlám vallástudósok többsége szerint minden embernek muzulmánná kéne válnia, hiszen a moszlimok Allah kiválasztott népe, vagyis a világbéke, a teljes társadalmi szolidaritás, stb., csak akkor érhető el, ha az emberek döntő többsége felismeri az iszlám „igazát” és önként áttér. Lásd: Els Van Diggele: i.m. 246. o. 35 Kutb írásából nem derül ki egyértelműen, hogy azoknak, akik mint „szabad emberek” elutasítják az „iszlám forradalmat”, milyen sors jut a továbbiakban. 36 Azzám először egy mezőgazdasági főiskolán diplomázott, utána pedig Damaszkuszban végzett saríatanulmányokat. Egyiptomba érkezését követően csatlakozott a Muzulmán Testvérek Szervezetéhez. 1979-ben távozott Kairóból Pakisztánba, ahol az „afgán arab” harcosok egyik meghatározó személyiségévé vált. Az afganisztáni dzsihádot követően, haláláig az iszlámábádi egyetemen tanított. 1989. november 24-én, a pénteki imát követően, autóba rejtett bombával végeztek vele és két fiával. Az „afganisztáni mártírok” közé temették Pabiban. Részletesebben lásd: http://www.islamistwatch.org/texts/azzam/defense/defense.html 33
7
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról szélsőséges iszlám fundamentalista, és gyakran fanatista tanoknak.37 Azzám a szovjetek afganisztáni intervenciója idején csatlakozott a muzulmán földek védelme érdekében szerveződő mudzsahedinekhez, azon belül is az ún. „afgán arabokhoz”.38 1989-ben Pesavarban merényletet követtek el ellene. Azzám fanatista radikalizmusát jól jellemzi egyik korábbi kijelentése: „Kilenc évesnek érzem magam, hét és fél évesnek az afganisztáni dzsihádban, és másfél évesnek a palesztinai dzsihádban, életem többi része értéktelen”.39 A „szent harccal” kapcsolatban a következő álláspontot képviselte: „A dzsihád mindaddig folytatódni fog, míg az összes elnyomott embert fel nem szabadítjuk, míg a méltóságunkat meg kell védenünk, míg a megszállt földjeinket fel nem szabadítjuk. A dzsihád egyenlő az örökkévaló dicsőséggel”.40 Azzám két leghíresebb írása a Csatlakozz a karavánhoz és a Muzulmán földek védelme, egyaránt dzsihádra felszólító kinyilatkoztatásoknak tekinthetők. Előbbi művének bevezetőjében Azzám meghatározza, és meg is magyarázza azon okokat, melyek következtében minden muzulmánnak kötelessége részt vennie a dzsihádban:41 1. Nehogy a hitetlenek42 domináns szerephez jussanak – Mert akkor eluralkodik a fitnah (politeizmus). 2. A férfiúi becsületért – A dzsihádban való részvétellel a férfi meghálálhatja Allahnak, hogy férfinek született. Bátorságával, elszántságával, hitével, akaratával és kitartásával bebizonyíthatja, hogy Allah nem tévedett, amikor férfinek teremtette meg.43
37
Feltétlenül szükséges különbséget tenni a „fundamentalista” és a „fanatista” jelzők közé. Ennek okai: a „fundamentalizmus” (melyet gyakran használnak általánosítva a radikális iszlámistákra) nem feltétlenül párosul agresszív, erőszakos értelmezéssel, mindamellett nem kifejezetten iszlám irányzat (keresztény, zsidó, de a vallástól elvonatkoztatva akár liberális fundamentalizmus is lehetséges). Ellenben a „fanatizmus” helytálló jelző a szélsőséges, dzsihádista iszlám irányzatra, hiszen ez esetben a hangsúly a hit, a vallás torz, elvakult, szélsőséges értelmezésén és követésén van, ami nem azonos annak a „fundamentumként” való (mindennapi körülményeket, életmódot, szokásokat, stb. befolyásoló) felfogásával. 38 Az ellenálló mudzsahedinek között temérdek állam (Szaúd-Arábia, Pakisztán, Jemen, Egyiptom, Algéria, Fülöp-szigetek, Banglades, Indonézia, stb.) és etnikum (arabok, indiaiak, malájok, stb.) muzulmán katonái harcoltak. 39 http://www.islamistwatch.org/texts/azzam/defense/defense.html 40 Uo. 41 Abdullah Azzam: Join the caravan, 5-13. o. 42 A „hitetlenek” (kuffár) közé tartoznak, Azzám értelmezése szerint, a zsidók és a keresztények is, holott, mint ismeretes a Korán alapján e két vallás – monoteista felfogásuk miatt – követői nem tekinthetők annak. 43 Ezen „érv” alapján elgondolkodtató az egyre sokasodó női „mártírok” szerepe, akik így akár arra is alkalmasak lettek volna, hogy férfinek szülessenek… [Manapság már nem számít a férfiak „kiváltságának” a dzsihádban való részvétel, a mártírhalál. Gondoljunk csak a csecsen Fekete Özvegyek terrorcsoportjára (részt vettek több moszkvai és a beszláni merényletben is) valamint az egyre gyarapodó palesztin női „mártírokra” (2006 novemberében egy 68 éves nagymama robbantotta fel magát egy gázai átkelőnél)].
8
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról 3. Félelem a pokol tűzétől – A kuffár (hitetlenek) világának terjedése veszélyezteti a muzulmánokat. A hitükben megingottak a dzsihádban való részvétellel visszaszerezhetik identitásukat, és így megmenekülhetnek a pokol lángjaitól. 4. Csatlakozni Isten felhívására – Azzám álláspontja szerint napjaink körülményei között [hitetlenek betolakodása moszlim földekre – Afganisztán, Palesztina (ma Irak is)] minden muzulmán egyéni kötelessége (fárd ájin), hogy külön felhívás nélkül is, részt vállaljon a dzsihádban, hiszen a „megszállás”, a „muzulmán földek megszentségtelenítése”, a hitetlenek terjedő dominanciája, mind-mind automatikusan, a Koránból következően, előírják a szent háború egyéni és kollektív megvívását.44 5. Követni az igazhívő elődök (Salaf-us-Salih) lábnyomait – A dzsihádban dicsőség részt venni, hiszen az első szent háborúkat maga a Proféta vezette45, így mudzsahedinnek állni, ma is egyet jelent a Proféta seregében való harccal.46 6. Biztos alapot teremteni az iszlám számára – Azzám szerint nem elég csak dzsihádot folytatni, hanem a „felszabadított” területeken életerős ummákat is létre kell hozni, hogy azzal a hitetlenek dominanciáját mérsékeljék. Ezért fontos, hogy a „harcot” ne katonai ütközetként értelmezzék a moszlimok, hanem Allah által előírt egyéni kötelezettségként, hiszen csak így lehet az iszlám világot megvédeni.47
44
Azzám a dzsihád mindenkire érvényes kötelező jellegét a Korán 9:41. verséből, valamint annak magyarázataiból eredezteti. Eszerint az adott versben szereplő „puha” és „kemény” jelzők pontosan kimondják, hogy a harc alól senki sem mentesülhet, melyet tíz különböző interpretációval igazol. A „puha” jelentései a társadalom egyes rétegeire vonatkoztatva: fiatalos, lelkes, gazdag, újszülött, elfoglalt, egyedülálló, munkanélküli, gyalogos (feltételezhetően a hadseregen belüli beosztásra céloz), csatára kész, és bátor. Ezzel szemben a „kemény”, az imént soroltak abszolút ellentettjét takarja, vagyis a társadalom egészére kötelező a dzsihádban való részvétel. Ezen kötelezettség a világ bármely pontján élő moszlimokra nézve érvényes, vagyis azok, akik a hitetlenek közt élnek ugyanúgy kötelesek a dzsihádban – lehetőségük szerint – részt venni, mint azok, akik egy muzulmán közösség tagjai. Tehát „azok, akik nem vesznek részt a dzsihádban, megszegik egyéni kötelezettségüket, hasonlóan ahhoz, ha igazolás nélkül esznek a Ramadán alatt, vagy ha elmulasztják befizetni a zakátot ”. Azzam külön hangsúlyozza, hogy a dár-ul-iszlám védelme érdekében már akkor is fel kell lépni, ha a kuffár csak megközelíti azt. A kötelező dzsihád esetén senki sem tilthatja meg, hogy a gyermek távozzon (vagyis harcba álljon) az apja, az adós a tulajdonosa, az asszony a férje, a rabszolga pedig a gazdája beleegyezése nélkül. Lásd: Abdullah Azzam: Join the caravan, 9–10. o. 45 Összesen kilenc ütközetet parancsnokolt Mohamed. Uo. 11. o. 46 Ezt követően Azzám a muzulmán harcosok dicsőséges névsorát részletezi, Mohamedtől egészen az afganisztáni „hős szabadságharcos” Ahmad Sáh Maszúdig. Uo. 11–12. o. 47 Azzám történelmi példák sorát említi, amikor a muzulmán világ bajba került, mert védelmét elhivatottság nélküli katonákra, hadseregekre és parancsnokokra bízta. Igazi győzelmet csak a „civil” vagy „polgári” dzsiháddal lehet elérni – álláspontja szerint –, melynek alapja Allah harcba hívó szava. Uo. 12–13. o.
9
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról 7. Megvédeni az elnyomottakat – A dzsihád egyik legfontosabb „humanitárius” célja, hogy „felszabadítsa”, „megmenekítse” az elnyomottakat, akiknek szenvedniük kell muzulmánságuk miatt.48 8. A mártíromság és a Paradicsomban kapott elismerés reményében – Mártírrá válni a dzsihád során az egyik legnagyobb erény, melynek jutalmául az egyén azonnal a Paradicsomba jut.49 A nyolc fő indokon felül, Azzám kiemel nyolc „másodlagos” ösztönzött is, melyek súlya azonban így sem elhanyagolandó: 1. Az umma becsületének védelme és megszégyenítésének megakadályozása. 2. Az ellenség konspirációjának a megakadályozása. 3. Megőrizni a földet, és megvédeni a közösséget a korrupciótól. 4. Az iszlám szent helyek védelme. 5. Megvédeni az ummát a büntetésektől, a megsemmisítéstől és az elűzéstől. 6. Fejleszteni a közösséget és annak készleteit. 7. A dzsihád az iszlám legmagasabb „csúcsa”. 8. A dzsihád a legfontosabb kötelezettség, mellyel a moszlim bizonyíthatja érdemességét. Azzám másik jelentős, A muzulmán földek védelme címet viselő írása, valójában egy dzsihádra felszólító fatvának tekinthető. Bevezetőjében felháborodva veszi tudomásul, hogy az egyik legfontosabb egyéni kötelezettséget (fárd ájin), a harc, a dzsihád kötelességét teljesen elfelejtették a muzulmánok, mellyel Allah akaratát hagyták figyelmen kívül. Ibn Taimijjára hivatkozva Azzám emlékeztet, hogy: „az imán (hitvallás – G.Z.) utáni elsődleges kötelezettség, a vallást és a földi létezést fenyegető ellenséges agresszor visszaszorítása.”50 Azzám a dzsihád két típusát különíti el: az offenzív dzsihád a kuffár földjén zajlik, és fárd kifajának minősül, vagyis nem minden muzulmán kötelessége (fárd ájin). A 48
„Hogyan lehetne nyugalom, és hogyan lehetnének a muzulmánok nyugodtak, ha közben az ellenség moszlim nőket nyom el”. „Az iszlám jogászok egyetértenek abban, hogy a dzsihád azonnali fárd áijnnak minősül […], ha egy moszlim nőt elnyomnak”. Uo. 13–14. o. (Mindez azonban nem ellentétes azzal, hogy a Korán értelmében halálra kövezzenek egy házasságtörő nőt!) 49 Hadith-magyarázókra hivatkozva Azzám felsorolja a mártírok hét kiváltságát: a) elkövetett bűnök alóli megváltás; b) Paradicsomba való belépéshez, és a becsületesség „ruhájának” a felöltéséhez való jog; c) a Paradicsom hetvenkét legszebb szűzével való házasság; d) védelem a sírbüntetés során; e) védelem az Ítéletnap során; f) a Méltóság Koronájához való jog, mely a világ legértékesebb ékszereiből készül, valamint egy hetven szolgálóból álló háztartás. Uo. 14. o. 50 Abdullah Azzam: Defense of the muslim lands, 2. o.
10
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról lehetőségekhez mérten akár egy-két hívő is teljesítheti azt, az egész muzulmán világ nevében, de évente legalább egyszer kötelező az imám felhívása alapján támadni a kuffárt.51 A defenzív dzsihád, a támadóval ellentétben, azonban fárd ájin, vagyis minden moszlim kötelessége, melyet megszegni egyet jelent Allah elárulásával. Védekezőnek minősül a harc, ha: a) a kuffár behatol a muzulmán földekre; b) moszlim és hitetlen seregek háborús konfliktusba keverednek; c) az imám felszólít egy, vagy több hívőt a harcra; d) a kuffár elfog és/vagy bebörtönöz egy csoport moszlimot.52 A fárd ájinnak minősülő dzsihád esetén, előzetes felhívás nélkül is kötelességük a hivőknek harcba vonulniuk, mivel ilyenkor, a fárd kifajával ellentétben, Allahtól származik az automatikus parancs. Ez a fajta (fárd ájin) kötelezettség, a világ összes moszlimjára érvényes, vagyis a fenti négy kikötés bármelyikének realizálódásakor (ma mind a négy esedékes), a dzsihádra való felhívás globális jellegűnek tekinthető.53 A fárd kifajával kapcsolatban fentebb már tisztáztuk, hogy az minden muzulmán kötelessége, de akár egy hivő is végrehajthatja, és akkor már megszűnik arra az esztendőre, mint kollektív kötelezettség. Fárd kifajának minősülő dzsihádot csak az hajthat végre, akivel szemben nem fogalmaztak meg fárd ájin kötelezettséget (pl.: a férj, vagy az apa megtilthatja a fárd kifaja harcban való részvételt, és az akkor fárd ajinnak minősül).54 Azonban, ha a kuffár megközelíti egy muzulmán állam határát, vagy esetleg meg is támadja azt, akkor a dzsihád rögtön fárd ájinná értékelődik át, mely ellen semmilyen felettes ítélet nem hozható. A fatva további részeiben Azzám történelmi eseményekre hivatkozva elemez bizonyos kérdéseket, melyek közül mi most hármat emelnénk ki: 1. Meddig kell folytatni a dzsihádot? 2. A dzsihád során, ha szükséges igénybe lehet-e venni a kuffár egyik csoportját, a másik elleni harcra? 3. Békét lehet-e kötni a kuffárral? 51
Uo. 4. o. Uo. 4. o. A védekező dzsihád, a hitvallás megkérdőjelezhetetlenségét leszámítva, minden egyéb kötelezettséggel szemben elsődlegességet élvez, vagyis a napi imák, a Ramadán havi böjt, a hidzsra és a zakát elhagyása, csakis a fárd ájinnak minősülő dzsihádban való részvétellel igazolható (leszámítva a speciális engedményeket). Defenzív dzsihád esetén kötelező megölni azon moszlimokat is, akik átállnak a kuffárhoz, segítik azt, vagy csak passzívan tűrik annak előrenyomulását. Sőt! Ha a hitetlenek élőpajzsként hívőket használnak, akkor azok megölése is jogos. Uo. 7. o. 53 A fatva második fejezetében Azzám az afganisztáni és a palesztinai dzsihád lehetőségeivel foglalkozik. 54 Magyarán szólva a kuffárt saját területén csak az támadhatja, akinek azzal ellentétesen nem fogalmaztak meg fárd ájin kötelességet. 52
11
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Az első kérdésre a választ Azzám a következő idézettel adja meg: „A dzsihád egy erővel párosuló parancs, melyet minden lehetséges eszközzel végre kell hajtani mindaddig, míg moszlimok, illetve magukat az iszlámnak alávetők léteznek.”55 A második kérdésnek már bonyolultabb a megválaszolása. Az esetek többségében – véli Azzám – a muzulmánok nem kérhetik a hitetlenek segítségét, mivel a kuffár minden tagja ellensége az iszlámnak, függetlenül attól, hogy éppen melyik csoporttal kerülnek szembe a moszlimok.56 Bizonyos, „nehezen megmenthető” helyzetekben azonban elvileg lehetséges az együttműködés a hivők és a hitetlenek között (mely nem fenyegetheti az iszlámot magát), azonban ez csak addig tarthat, míg a moszlimok olyan erősek nem lesznek, hogy önállóan harcoljanak tovább.57 A harmadik kérdés minden szempontból a legvitatottabbak közé tartozik. Azzám maximum a hudajbíjjai-féle58 békét tartja elfogadhatónak a kuffárral. Más megállapodások egyszerűen összeegyeztethetetlenek a Koránnal és Allah parancsaival, mivel a kuffár csak a muzulmánok megerősödéséig és a dzsihád megindulásáig lehet megtűrt.59 Uszama ibn Ládín60 Uszama ibn Ládín napjaink dzsihádista teoretikusai közül a leghírhedtebb, akinek neve egyet jelent az iszlámista terrorizmussal, valamint a szeptember 11-i merényletsorozattal. A szaúdi születésű61 Ládín valójában közelebb áll az aktív terroristához, mint a szellemi, ideológiai 55
Abdullah Azzam: i.m. 4. o. Azzám hivatalosan elutasítja „az ellenségem ellensége a barátom”-elvet, melyet azonban a radikális iszlamista-dzsihádista csoportok (is) előszeretettel kihasználnak. Gondoljunk csak a Hamasz és a Hizballah együttműködésére, melyek sikeresen félre tudják tenni ideológiai ellentéteiket (előbbi szunnita, utóbbi síita irányzatú) az Izrael-ellenes terror érdekében. 57 Abdullah Azzam: i.m. 17-20. o. 58 A 628-ban kötött hudajbíjjai békével a medinai muzulmánok tíz évre fegyvernyugvást kötöttek a mekkaiakkal, mely szorult helyzetük ellenére meglehetősen előnyös volt a moszlimok számára (lehetővé tette a mekkai zarándoklatot és a tíz napos ott tartózkodást, a békés térítést, stb.) Később, mikorra Mohamed és a muzulmánok kellően megerősödtek, egyoldalúan felrúgták a paktumot, háborút provokáltak, és legyőzték a mekkaiakat. 59 A radikális iszlamisták álláspontja szerint így nincs lehetőség békére a „zsidókkal”, az „amerikaiakkal”, az „indiaiakkal” és egyáltalán senkivel, aki betolakodik a muzulmán földekre. Vagyis a történelemből fakadóan kérdéses Spanyolország, a Balkán, de még Magyarország elismerése is. A napjainkban zajló afrikai és ázsiai iszlámterjeszkedés emiatt szintén akut válságok gócpontja lehet később (ha már nem az így is – Darfur, Elefántcsontpart, Mauritánia, Szomália, Etiópia, Aceh, Pattani, stb.). 60 Az elterjedtebb – angolos – átírás Oszama bin Láden. 61 Uszama ibn Ládín 1957. március 10-én született Rijádban, Szaúd-Arábiában. Felsőfokú tanulmányait a dzsiddai Abdal Aziz Egyetemen kezdte, ahol közgazdaságot tanult. Egyes vélemények szerint később Európában is járt iskolába (ahogyan testvérei), mások azonban azt állítják, hogy maximum átutazó-jelleggel hagyta el a Közel-Keletet (leszámítva a szudáni tartózkodását). Jelleméről is eltérő megállapításokat olvashatunk: egyesek szerint szigorúan vallásos visszahúzódó életet élt mindig, mások azonban európai kicsapongásairól, italozásról és a szexuális élvezetek hajszólásáról cikkeznek. 1979–80 körül érkezett Pakisztánba, ahol csatlakozott az „afgán arab” mudzsahedinekhez. A háború sikere után Pakisztán nyugati és Afganisztán keleti hegyvidéki területén (pl.: 56
12
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról vezetőhöz. Tanait keresztény- és zsidóellenes fatváiból, barlangokban rögzített fenyegető üzeneteiből62, valamint sablonosan szélsőséges kommünikéiből ismerhetjük meg. 1996 augusztusában, az afganisztáni Kuraszán közeli hegyekben bujkálva adta ki az Amerika elleni háború deklarációja címet viselő fatváját, melynek bevezetőjében a következőket írja: „Az iszlám hívei szenvednek a cionista-keresztény szövetség és a kollaboránsaik által ellenük elkövetett bűnök és igazságtalanságok miatt […] a moszlimok vére lett a legolcsóbb, vagyonuk pedig hadizsákmánnyá vált az ellenségeik kezében”. Vérüktől vörös „Palesztina és Irak […] tömegmészárlások zajlanak Tádzsikisztánban, Burmában,
Kasmírban,
Hercegovinában”.
63
[…]
Szomáliában, Eritreában,
Csecsenföldön
és
Bosznia-
A világ némán tűri, hogy az USA és a szövetségesei, az ENSZ
hallgatólagos beleegyezésével együtt, mindezt büntetlenül folytassák. „Az emberi jogokkal kapcsolatos hamis állítások és propagandák, a világszerte tapasztalható muzulmánellenes tömeggyilkosságokkal végképp lelepleződtek”64 – állapítja meg Ládín, aki az iszlám történelem, Mohamed halála óta bekövetkezett legnagyobb tragédiájának nevezi, a két szent hely (Mekka és Medina) keresztény megszállását.65 Ládín az imént sorolt atrocitásokra hivatkozva, valamint a mudzsahedinek szovjetek feletti győzelemére alapozva, szólítja dzsihádra a muzulmánokat, melyet a cionista-keresztény szövetség legerősebb hatalma, az Amerikai Egyesült Államok ellen kell megvívniuk. Mint mondja, az igazságtalanságok és az elkövetett bűnök minden hívő embert érintenek (civileket és katonákat, bürokratákat és kereskedőket, gazdákat és iparosokat egyaránt), így a kuffár legyőzése közös kötelesség.66 A kialakult helyzetért (gazdasági kiszolgáltatottság, infláció, korrupció, szekularizáció, keresztény és zsidó megszállás, stb.) Ládín az áruló muzulmán vezetőket teszi felelőssé, akiket el kell távolítani, és azonnali intézkedéseket kell foganatosítani. Ládín meghatározza a két legsúlyosabb problémát is: Tora Bora) tartózkodott, ahol a globális iszlámizmus és dzsihádizmus feltételeinek megteremtésén fáradozott (szellemi és fizikai kiképzés, pénzszerzés). 1992–93-ban Szudánba távozott, majd négy év múlva visszatért Afganisztánba, ahol a tálibok védelmét élvezte. A 2001. szeptemberi merényletek óta holléte abszolút kétséges. (Ibn Ládínról több könyv is napvilágot látott már – legajánlottabb: Jason Burke: al-Kaida. A terror árnyéka, 2004.) 62 Az ibn Ládín által meghonosított „kisfilmek” állandó kellékévé vált a hagyományos muzulmán öltözék, az AK-47-es gépfegyver, az adott szervezet zászlaja, valamint a Korán néhány idézete. A „jelenetet” rendkívül gyenge minőségben rögzítik, majd rövid időn belül terjeszteni kezdik a világhálón. 63 Osama bin Laden: Declaration of war on America, 1. o. 64 Uo. 1. o. 65 Ez alatt az amerikai hadsereg szaúd-arábiai állomásozását érti, mely egyébként kibékíthetetlen haragra keltette ibn Ládínt a szaúdi vezetés ellen. 66 Mindez a dzsihád, korábban már értelmezett, fárd ájin felfogásával áll összhangban.
13
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról 1. Az iszlám jog, a saría háttérbeszorítása, melyet, mint Allah törvényét mielőbb vissza kell állítani, hiszen ítélkezni csak Isten akarata szerint lehet.67 2. Gyengekezű, instabil, áruló rezsimek, akik nemcsak, hogy megvédeni nem tudták az ummát, de még ki is szolgáltatták a legfőbb ellenségeknek. Az olajipar profitját ugyanez a szűk elit markolja fel, mely nem törődik sem a közösség érdekeivel, sem az isteni kötelezettségeivel. Bebörtönzi az igazhívőket, és kiszolgáltatja az országot a kereszteseknek. Asszisztál egy másik muzulmán állam és közösség elleni erőszakhoz.68 Mindez elsősorban a szaúdi rezsimre, valamint a „megszálló” amerikaiakra vonatkoztatható, melyet Ládín nyíltan fel is vállal. Az áruló rezsim tevékenységének következtében a muzulmánok rettegésben élnek, miközben a betolakodó keresztények és zsidók élvezik a békés és biztonságos körülményeket.69 Az umma összefogása, valamint Allah harcba hívó parancsának teljesítése nélkül mindezt lehetetlenség megváltoztatni. Fel kell szabadítani a muzulmán földeket és az elnyomott hívőket – adja ki az utasítást Ládín70, mielőtt a cionista-keresztesek teljesen romba döntik, illetőleg fizikailag és morálisan is megsemmisítik azokat.71 A globalizált dzsihádizmus meghirdetése kapcsán alakult meg az Iszlám Világfront a Zsidók és a Keresztesek Elleni Dzsihádért elnevezésű, elsősorban informálisan létező, mozgalom, mely 1998 februárjában adta ki a Zsidók és a keresztények elleni dzsihád című harcra hívó felszólítását. A dokumentumot többek között ibn Ládín és az egyiptomi azZavahirí szignálták. A felhívás három tényező végett hirdetett dzsihádot: 1. Az amerikai hadsereg megszállása, a muzulmánok módszeres legyilkolása és a szent helyek azonnali felszabadítása miatt. 2. Az Irakban elkövetett cionista-keresztény mészárlások végett. 3. Az amerikaiak, cionista igények szerint formálódó, hátsó (gazdasági, szekularizációs, konspirációs) szándékainak megakadályozása érdekében.72
67
A saría alkalmazásának mellőzése a muzulmánokat a hitetlenek státuszába nyomja vissza – véli Ládin. Uo. 6
o.
68
Uo. 4–7 o. Uo. 6. o. 70 Ládín, mint felháborító szentségtelenségeket emeli ki, hogy jelenleg az iszlám legszentebb területén ember alkotta törvények uralkodnak, valamint kamatot szednek és fizetnek a bankok. Uo. 7. o. 71 Ládín a megszállók következő cselekedeteit hangsúlyozza: a) muzulmánok legyilkolása; b) a moszlim államok gazdasági és pénzügyi rendszereinek szétrombolása; c) az infrastruktúra elpusztítása; d) az olajipar tönkretétele; e) a közösség felbomlasztása; f) folyamatos terjeszkedés Arábiában és Palesztinában; g) a kuffár pozíciójának globális erősítése. Uo. 7–8. o. 72 The World Islamic Front – Jihad against the Jews and the Crusaders, 1998. February. 69
14
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról A dzsihádra felszólító fatva valamennyi hivőre vonatkozik, vagyis „egyéni kötelezettség minden muzulmán számára, hogy megölje az amerikaiakat – civil és katonai személyeket egyaránt – és szövetségeseiket, abban az országban ahol csak tudja…”. A harc motivációs célja „az al-Aksza Mecset és a Szent Mecset (mekkai) felszabadítása, a megszálló seregek muzulmán földekről való kiűzése, és annak megakadályozása, hogy egyetlen muzulmánra nézve is fenyegetést jelentsenek”73 2002 novemberében Ládín nyílt levelet intézett az amerikai néphez (A letter from Osama bin Laden to the American people), melyben – sajátságosan – magyarázatot adott az ellenük meghirdetett dzsihád jogosságára. Mint ahogy a bevezetőben írja: „Néhány amerikai író publikációkat adott ki azzal kapcsolatban, hogy miért harcolunk […] Egyesek megfelelő választ adtak […] mások nem. Ezért most mi akarjuk megmondani az igazságot…”.74 Ládín két kérdés feltevésével kezdi: 1. Miért harcolunk és ellenállunk veletek szemben? 2. Mire kérünk titeket, és mit várunk el tőletek? Az első kérdésre Ládín a következő választ adja: „Mert ti támadtattok és azóta is folyamatosan támadtok minket!”75 Ezt követően válsággóconként részletezi a „cionistakeresztes hadjáratok” tevékenységét. Először is Palesztinát emeli ki „amely nyolcvan éve sínylődik katonai megszállás alatt. A britek a ti (ti. az amerikaiak – G.Z.) segítségetekkel jutatta a zsidók kezére Palesztinát […] Izrael létrehozása és támogatása minden bűn közül a legnagyobb”, melyet […] „el kell törölni. Minden ember, aki bemocskolta a kezét ezzel a bűnnel, fizetni fog, mégpedig kemény árat.[…] A zsidók történelmi joga Palesztinára a világ legnagyobb hazugsága. A muzulmánok a tényleges örökösei Mózesnek, valamint az igazi Tórának […] így, ha Mózes követőit megilleti a jog Palesztina földjéhez, akkor azok a muzulmánok” és nem a zsidók. „A palesztinok kiontott vérét egyenlő arányban meg fogjuk bosszulni”.76 A palesztinai események mellett az amerikaiak beavatkoznak a muzulmán államok belügyeibe is, hatalomra segítve olyan rezsimeket, melyek: 1. háttérbe szorítják Allah törvényeit (saríát);
73
Uo. A letter from Osama bin Laden to the American People, 2002. November. 75 Uo. 76 Uo. A második pontban Ládín felhívja a figyelmet arra, hogy a palesztinai támadásokhoz hasonló offenzívát folytatnak az amerikaiak Szomáliában, valamint támogatják az orosz erőszakot Csecsenföldön, az indiait Kasmírban és a zsidó agressziót Libanonban. 74
15
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról 2. megalázzák a muzulmánokat; 3. ellopják az umma vagyonát, és fillérekért az ellenség kezére adják; 4. elősegítik a zsidók palesztinai megszállását. Ládín valamennyi muzulmán egyéni kötelességeként értelmezi e rezsimek megdöntését, valamint az umma és a szent helyek felszabadítását.77 Az előzetesben feltett második kérdésre (Mire kérünk titeket és mit várunk el tőletek?) Ládín a következő válaszokat adja: 1. Térjetek át az iszlámra, a béke vallására.78 2. Fejezzétek be a zsarnokoskodást, a hazudozást, és az erkölcstelenséget.79 3. Gondolkodjatok el a tisztesség fogalmán. 4. Fejezzétek be a zsidók, az oroszok, az indiaiak, a fülöp-szigeteki kormány és más hasonló agresszorok támogatását. 5. Takarodjatok a földjeinkről. 6. Fejezzétek be az áruló, korrupt muzulmán rezsimek támogatását. 7. Értékeljétek át a céljaitokat, és ne hagyjátok magatokat alávetni a zsidók akaratának. „Ha minderre nem vagytok képesek, akkor készüljetek fel az Iszlám Front elleni harcra”.80 Ájmán az-Zavahirí Zavahirí Egyiptomban született 1951. június 19-én. Családja előkelő körökben mozgott, annak ellenére, hogy nem voltak különösebben gazdagok. Zavahirít tanárai vallásos, de nem túlbuzgó, okos, visszahúzódó gyereknek ismerték.81 Az Egyiptomban élesedő ellentétek 77
Ládín a továbbiakban „refrénszerűen” ismétli az amerikaiak bűneit az umma vagyonának (olaj) elhordásától, az iraki gyerekek elpusztításán át, a zsidó agresszió támogatásáig, melyek következtében a hívők egyetlen lehetősége a dzsihád maradt. Ládín az amerikai nép tudtára akarja hozni, hogy ők, mint a szabad, egyenlő és demokratikus világ letéteményesei, olyan vezetőket támogatnak, melyek egyértelműen felelősek a fentebb sorolt muzulmánellenes bűnökért, melyek hagyják magukat befolyásolni a cionista érdekek szerint, melyek a pénzüket Afganisztánban és világ más pontjain ledobott bombákra költik. Emiatt az amerikai nép is közvetve részese a bűnöknek, így a dzsihád ellenük való folytatása is jogos. Uo. 78 Ládín az általánosan hangoztatott iszlámista nézetett vallja, mely szerint az utolsó próféta Mohamed volt, a muzulmánok lettek Allah kiválasztott népe, és aki nem tér át, az az Ítéletnapján a pokolra jut. Uo. 79 Az „erkölcstelenség” kategóriájába sorolja Ládín többek közt a női emancipációt, a homoszexualitást, a kábítószer fogyasztást, a szerencsejátékokat és az alkohol fogyasztását. Mint mondja: „szomorú de ti (ti. az amerikaiak – G.Z.) vagytok a történelem legborzasztóbb civilizációja”. Alkotmányt és emberi törvényeket használtok a saría helyett, földi hatalmakban hisztek, erkölcstelenségeket terjesztettek az „egyéni szabadságjogokra” hivatkozva, nem tisztelitek a nőket, paráználkodtok, és vírusokat terjesztetek (AIDS), romboljátok a természetes környezetet, hagyjátok magatokat vezérelni a zsidók által. Uo. 80 Ládín pár hónappal az amerikaiaknak írt levél után felhívást intézett az iraki néphez is, melyben Allah parancsának megfelelően dzsihádra szólított minden muzulmánt a betolakodó hitetlenek ellen – Osama bin Laden: Message to the Iraqis, 2003. 81 Jason Burke: i.m. 164. o.
16
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról (iszlám fundamentalizmus-mérsékelt politikai iszlámizmus) Zavahirít a szélsőségek felé sodorták, szembe került hazája politikai és társadalmi elitjével.82 Az afganisztáni szovjet intervenció megindulása után csatlakozott a Pakisztánban tevékenykedő „afgán arab” harcosokhoz, először Azzám, majd annak halála után Ládín táborához szegődött. A szaúdi terrorvezér mögött, egyre feljebb lépve a ranglétrán, az al-Kaida egyik vezetőjévé vált, nem, mint mudzsahedin, hanem sokkal inkább, mint teoretikus. Egy 2002 szeptemberében készült interjúban: „A keresztény ellenségen aratott parancsoló győzelemnek” nevezte a New York-i és a washingtoni merényleteket, melyek „demonstrálták a fiatal mudzsahedin muzulmánoknak […], hogy az »ördög hatalma« legyőzhető.83 Az amerikaiak afganisztáni háborújáról, a továbbiakban azt nyilatkozta, hogy az soha sem fogja elérni a céljait, úgy járnak, mint az oroszok, és a hatalomba ültetett „kabuli dilettánsokkal” is végezni fog Allah és a nép haragja. „Az amerikai katonák bele sodrodnak egy gerillaháborúba, Afganisztán ugyanazon hegyei között, ahol a mudzsahedinek kifárasztották, majd tönkreverték a szovjet hadsereget. Pedig az oroszok többen voltak, jobb felszereléssel, és egy centralizált hatalommal, melyet a harcos kommunista ideológia vezérelt”.84 Zavahirí álláspontja szerint, az amerikaiak soha sem fogják legyőzni a tálibokat és az al-Kaidát – Omar Mollát, és Uszama ibn Ládínt Allah megvédi az ellenségektől. Arra a kérdésre, hogy a muzulmánoknak mit kell tenniük, Zavahirí négy pontban válaszolt: 1. Az USA-val és Izraellel nem lehetséges a megállapodás, mivel azok az átmeneti nyugalmat mindig a muzulmánok elnyomására használják fel. 2. A hezitálókra és a kétkedőkre Allah büntetése fog lesújtani. 3. Dzsihádot kell folytatni. 4. Fel kell szabadítani a muzulmán földeket, a szent mecseteket, és az elnyomott hívőket.85 Nem lehet tovább várni – fakadt ki Zavahirí – „különben Medinában, Kairóban és Damaszkuszban izraeli tankok fognak felsorakozni, hogy megvalósítsák céljukat: Nagy-Izrael államát” […] az ellenségeink azt tervezik, hogy feldarabolják a muzulmán világot, „Irakot egy északi kurd, egy középső szunnita és egy déli síita államra. Szaúd-Arábiát több kisebb
82
Annak ellenére, hogy a Nasszer halála után hatalomra került Anvar Szadat sokkal inkább vallásos volt (még Koránmagyarázatot is írt), amnesztiát hirdetett az iszlimisták többségének, és hajlandóságot mutatott az iszlámorientációra, annak politikai alapértelmezésére. 83 Interwiew with Dr. Ayman az-Zawahiri, 2002. September, Azzam publications. 1. o. 84 Uo. 1. o. 85 Uo. 2-3. o.
17
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról területre, melyből a keletit, az olajban leggazdagabbat közvetlenül megszállnák az amerikaiak. Egyiptomban megalakítanának egy déli kopt keresztény államot, Szudánt pedig kettétépnék, egy negro-keresztény és egy muzulmán országra. Szíriát is teljesen feldarabolnák…”86 „… a bűnök nem maradnak ítélet nélkül” – válaszolta az utolsó kérdésre Zavahirí. „Felszólítjuk Amerikát és a szövetségeseit, hogy azonnal takarodjanak el a muzulmán földekről, Palesztinából, az Arab-félszigetről és Afganisztánból […] üzenetünket már megkapta az USA […] és a moszlim fiatalok rövidesen elküldik azt Franciaországnak és Németországnak is. A „barátoknak” üzenve Zavahirí harcos felhívást intézett: „Ne hallogassuk a dzsihád megkezdését Amerika és szövetségesei ellen! Szakítsuk meg a kereskedést velük! Öljük meg a katonáikat! Romboljuk szét az érdekeltségeiket! Végezzünk velük, ahol csak lehetséges! Ha hiszünk Allah teljes győzelmében, és egy testben egyesülünk, akkor Amerikának és a szövetségeseinek semmi erejük sem lesz ellenünk!”87 2003 májusában az-Zavahirí, az al-Kaida nevében intézett felhívást a muzulmán világhoz, melyben a hitetlenek agresszív összeesküvése elleni dzsihádra szólította, Allah parancsának értelmében, az iszlám híveit. Mint mondja a korrupt vezetők kiszolgáltatták Szaúd-Arábiát, Kuvaitot, Ománt, Bahraint, Jordániát és Pakisztánt is a megszállóknak, hogy azok az ottani bázisokat felhasználva muzulmánokat öljenek Irakban. Az ellenség következő célpontja Irán és Szíria lesz, míg végül valamennyi iszlám államot el nem pusztítják. S mindez Izrael és a zsidó érdekeknek megfelelően történik. „A tüntetések, demonstrációk és konferenciák már hatástalanok! Semmi sem elegendő, csak a fegyver és a megtorlás az amerikai és a zsidó ellenségen. […] A keresztesek88 és a zsidók másból nem értenek, csak a gyilkolásból és a vérből! […] Vegyetek példát arról a tizenkilenc hősről, akik megtámadták Amerikát […] mely még ma is szenved a sérülésektől. Ó, Irakiak! Tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül a csatában […] testvéreitek harcolnak Palesztinában, Afganisztánban, Csecsenföldön és mélyen az ellenség szívében Amerikában, valamint a Nyugaton”.89
86
Uo. 5–6. o. Uo. 7. o. 88 A legfőbb „keresztes” ellenségek ekkor az USA, Nagy Britannia, Ausztrália és Norvégia voltak. Zavahirí felszólította a hívőket ezen országok követségeinek, érdekeltségeinek és vállalatainak lerombolására, az onnan jövő állampolgárok elűzésére. Ayman az-Zawahiri – al-Qaeda communique 2003. 89 Uo. 87
18
