Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Grünhut Zoltán Gazdasági recesszió, antiszemita konjunktúra? A történelemből számtalan – sajnálatos – példa által ismert, hogy a gazdasági válságok, valamint azok járulékos társadalmi kihívásai, szociális és politikai krízisei a saját kudarcok elés beismerése helyett gyakorta hatnak ösztönzőleg a bűnbakkeresésre. Az egyén és a közösség számára is érthetőbbé, átláthatóbbá, valamint az önnön felelősség elvitatása miatt feldolgozhatóbbá válnak a megváltozott körülmények negatív vetületei, ha azokért egyazon, behatárolható csoportot (államot, etnikumot, pénzügyi és politikai elitet, stb.) lehet okolni. Ezen önhibákat hárító előítéletesség egyéni manifesztálódása szándékolt – többnyire politikai célú – társadalmi mobilizáció következtében közösségi, vagy akár nemzeti szintre léphet, egyre fenyegetőbb veszélyt jelentve a támadott csoport számára, egyúttal nem megoldva a valós problémákat. A 2000-es évek végi gazdasági válság nyomán kibontakozó, globális hatókörű előítéletesség céltábláján az Amerikai Egyesült Államok és a különböző nemzetközi pénzintézetek mellett, – hagyományosan – a világ zsidósága is megjelent. A recessziós kihívások közepette többletimpulzusokat kapott, egyfajta konjunktúra periódusba került az antiszemitizmus, nemcsak a fejlett, de a fejlődő világ országaiban, társadalmaiban is. A növekvő zsidóellenesség globalizálódása mellett külön figyelemre méltó, hogy az előítéletesség ideológia-független: a végleteket tekintve a szélsőjobboldali indíttatású nacionalizmus ugyanúgy táptalaja, mint a radikális baloldali antiglobalizmus, de a politikai centrum felé közeledve sem ütközik leküzdhetetlen akadályokba. Az újévezred első évtizedének végén kirobbanó gazdasági válság előjelei már négy-öt esztendővel korábban világosan megmutatkoztak az Egyesült Államokban. Akkoriban – bár voltak szakértők, akik globális jelentőségű visszaesést jósoltak – az elemzők nagyobbik hányada optimistán úgy gondolta, hogy a növekedés megtorpanása miatti ingatlanpiaci stagnálás, valamint az azzal járó zavarok a hitelpiacon legfeljebb az USA-ban okozhatnak problémákat, ott is inkább átmeneti jellegűeket. Ugyan többen is kiemelték, hogy az a rendkívül liberalizált, valamint a fokozódó pénzkihelyezési, beruházási verseny miatt a bankok szempontjából is egyre kockázatosabb hitelpolitika, melyet az amerikai pénzintézetek mellett számos európai bankcsoport is magáévá tett az ezredfordulót követően, komoly kockázatokat jelent és hosszútávon nem fenntartható, a profittermelés és a hitelalapú fogyasztásnövekedés azonban háttérbe szorította az elővigyázatosságra intő álláspontokat. A kialakulóban lévő válság első jelei tehát az ingatlanpiacon mutatkoztak: a gazdasági 1
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról megtorpanás miatt hirtelen nőtt az amúgy is jelentős kínálat az ingatlanok terén; visszaestek az árak, megakadtak a már folyamatban lévő munkálatok; kereszttartózások keletkeztek az építőiparban; elmaradtak az újabb beruházások; kivonták a forrásokat a bankok, befagyasztották a hiteleket; veszteségessé váltak az ágazati befektetések; továbbá növekedett a törleszteni nem tudók aránya, ráadásul a bankok által lefoglalt ingatlanok értéke is zuhant. A krach rövidesen továbbgyűrűdzött az egyéb gazdasági szférákba is, mígnem 2008-2009 folyamán rövid egymásutánban bankok és hitelintézetek tucatjai jelentettek csődöt. Témánk szempontjából ez utóbbi időszak, az amerikai válság mélyülése, valamint annak nem várt módon gyors globalizálódása fontos, természetesen különös tekintettel a társadalmi/politikai változásokra. Miután 2008 szeptemberében a Lehman Brothers Holdings Inc. ellen csődeljárás indult, s ezzel végképp nyilvánvalóvá vált, sőt hamarjában elterebélyesedett az amerikai pénzés hitelpiaci zűrzavar, valamint a bankok közötti bizalmatlanság, hirtelen megugrott a különböző közösségi portálokon az antiszemita hozzászólások, vádaskodások száma. Ami különösen szembeötlőnek bizonyult, hogy nemcsak a szélsőséges, rasszista eszmerendszerű, fehér felsőbbrendűséget hirdető internetes oldalakon, hanem a moderált, sokszor szakmai típusú online felülteken is.1 Az első judeofób összeesküvés-elméletek arról szóltak, hogy a felsővezetésében számos zsidó személyt foglalkoztató Lehman Brothers mielőtt csődöt jelentett, több mint 450 milliárd dollárt kijutatott különböző izraeli érdekeltségek számára2, ráadásul a tulajdonosi kör – köztük számtalan zsidó pénzember – is jelentős összegeket mentett ki.3 Rövidesen az antiszemita vádak kereszttűzébe került a Szövetségi Tartalék Bank is, mondván az mindig is „zsidó befolyás” alatt állt (a testület jelenlegi elnöke, Ben Bernanke és alelnöke, Donald Kohn egyaránt zsidó származású), s ezzel magyarázható inaktivitása a válság megelőzése, kezelése kapcsán.4 Számos önjelölt „pénzügyi szakértő”, de egyre több hivatásos is hangot adott annak, hogy ezen előreláthatóan krachba torkolló hitel- és bankpolitika tulajdonképpen egy pro-izraeli, zsidó lobbycsoport találmánya. E teória legjelesebb képviselője, Michael Scheuer, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) korábbi tagja szerint, az Egyesült Államokban működik egy hatalmas befolyással bíró, Izrael-barát politikai-gazdasági kör, mely egyfajta „ötödik hadoszlopként” fenyegeti az ország stabilitását. A georgetowni egyetemen jelenleg professzori státuszban oktató Scheuer több fórumon is
1
Julie Stahl: ‘Relentless’ flood of Anti-semitic messages blamed on financial crisis. CSNNews, 2008. október 3. Anshel Pfeffer: Financial crisis? That will be the Jews’ fault. Jewish Chronicle, 2008. október 10. 3 Ernesto Cienfuegos: Jewish lobby and Israel blamed for economic crisis. La Voz de Aztlan, 2008. október 7. 4 Uo. 2
2
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról hangsúlyozta, hogy e lobbycsoportot indokolt feltételezni a pénz- és hitelpiac bedőlése mögött, mivel így próbálnak egyfelől nyomást gyakorolni a kormányra, másrészt „újrafelosztást” kieszközölve, nagyobb piaci arányt szerezni.5 Az antiszemita rágalmakra ösztönzőleg hatott az ún. Madoff-ügy is, mely a Wall Street történetének legnagyobb összegű, az elkövető által bevallottan 50 milliárd dolláros csalására derített fényt. A végül 150 évnyi szabadságvesztésre ítélt, zsidó származású Bernard Madoff 20 éven keresztül csalt ki magas kamatígéret
mellett
befektetéseket,
megtakarításokat
cégektől,
alapítványoktól
és
magánszemélyektől egyaránt, s mindig az új befizetésekből fizette a korábbiakat, mígnem a válság felszínre hozta a mesterkedést, s a pénzüket követelő becsapottak hiába akarták kivenni betétjeiket, azok valójában csak informálisan léteztek. A botrányt súlyosbította, hogy Madoff jelentős összegekkel támogatott zsidó iskolákat és civil szervezeteket, így többen is leszögezték, hogy a „főbűnös” valójában csak áldozat, aki a „zsidó megbízók” követelése alapján sikkasztott.6 A Madoff-ügy nyomán az AIPAC (American Israeli Public Affairs Committee) is a „vádlottak padjára” került, mondván a szervezet túlságosan nagy befolyással rendelkezik a kongresszus és a szenátus tagjai között, s éves szinten milliárdokat csikar ki az amerikai kormányzattól izraeli intézmények, többek között vallási iskolák, valamint munkát önszántukból nem folytató ortodox zsidó családok támogatására. A zsidóellenes megnyilvánulásokat globális szinten gyűjtő és elemző, valamint azokat különböző formákban közlő Anti-Defamation League amerikai civilszervezet már 2008 őszén felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai internetes portálokon jelentősen megsokasodtak az antiszemita kommentek. Abraham H. Foxman, a szervezet igazgatója a szeptember 11-i terrortámadást követő judeofób összeesküvés-koncepciókhoz hasonlította a pénzpiaci zűrzavar nyomán napvilágot látott fantasztikus teóriákat.7 Mint egy interjúban megjegyezte, a sok évszázados, az előítéletesség jegyében pénzhajhászként, erkölcstelenként, istentelenként, korruptként, csalóként és hazudozóként ábrázolt „gonosz zsidó” (történelmi perspektívában: Zakkaeusz, Fagin és Shylock) éledt újjá e sztereotip, bizonyítékok nélküli elméletekben.8 Ezen súlyosbodó antiszemita hangulat empirikus mérése céljából Neil Malhotra és Yotam Margalit, a Stanford University két professzora vezetésével készült egy telefonos 5
Ira Stoll: Anti-Semitism and the economic crisis. Many people still blame Jews for capitalism's faults. Wall Street Journal, 2009. április 7. 6 Egyesek ezt azzal is igazolni vélték, hogy Madoff nem egy sima börtönben várta ki ítéletét, hanem mindvégig egy speciális, minden kényelemmel felszerelt FBI-bázison volt előzetesben, s azóta sem pontosan eldöntött, hol fogja letölteni szabadságvesztését. 7 Ezen elméletek – tények nélkül – egyrészt azzal vádolták Izraelt, hogy tudott a merényletről, másrészt megjegyezték, hogy szeptember 11-én a WTC közel 4000 zsidó dolgozójából szinte senki nem ment munkába. 8 ADL reports surge in Anti-semitic messages on online finance sites in response to money crisis. AntiDefamation League, 2008. október 2.
3
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról közvélemény-kutatás az Egyesült Államokban. Összesen 2768 embert hívtak fel a vizsgálat keretében, mely a következő eredményekre jutott. Arra a kérdésre, hogy „Ön szerint mennyiben okolhatók a zsidók a gazdasági válságért?” (öt lehetséges kategória – „jelentősen”, „mértékkel”, „legfeljebb minimálisan”, „egyáltalán nem”, „nem tudom” közül döntve) a válaszadók 24,6%-a mondta, hogy „jelentősen” vagy „mértékkel”, s összesen több mint 38%uk nyilatkozott úgy, hogy valamilyen szinten felelősek. A demokrata szavazók majdnem egyharmada (32%-a), míg a republikánusok 18%-a válaszolta a feltett kérdésre, hogy a zsidók bizonyos mértékben okolhatók, ami azért elgondolkodtató, merthogy a Demokrata Pártnak köztudottan szorosabb a kapcsolata az amerikai zsidósággal, mint riválisának. Ez utóbbi aránypár érdekes annak tükrében is, hogy a telefonos interjú során megtudakolták a válaszolóktól azt is, hogy mennyiben érzik a válságért felelősnek a hiteleket törleszteni képtelen, magukat túlvállaló személyeket, melyre a demokraták alig nagyobb arányban felelték azt, hogy „jelentősen” vagy „mértékkel”, mint a zsidók kapcsán.9 Részben hasonló – a világgazdasági válsággal kapcsolatos kérdés tekintetében teljesen azonos – vizsgálatot az európai lakosság körében az Anti-Defamation League végzett, 2009 februárjában közölve az adatokat. A felmérésből témánk szempontjából az alábbi kérdések relevánsak: •
Ön szerint a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint ehhez az országhoz?
•
Ön szerint a zsidóknak túl nagy befolyásuk van a világgazdaságra?
•
Ön szerint a zsidóknak túl nagy befolyásuk van a nemzetközi pénzpiac alakulására?
•
Ön szerint mennyiben okolhatók a zsidók a gazdasági válságért?
Az interjúkat hét európai országban – Ausztriában, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Magyarországon. Németországban és Spanyolországban – vették fel, mindegyik államban 500 embert megkérdezve. A vizsgálat 2008 decemberében indult – részben az amerikai kutatással párhuzamosan – és 2009 januárjában összegezték az adatokat. Az első kérdésre a lengyelek és a spanyolok közel kétharmada, a németek és az osztrákok közel fele, míg a magyarok, franciák és a britek 37-40%-a mondta azt, hogy a zsidók elkötelezettebbek Izrael irányában, semmint az országhoz, ahol élnek. Tehát továbbra is európai jellemvonás megkérdőjelezni a zsidó honpolgárok lojalitását, hiszen az adatátlagos szerint majdnem a válaszadók fele, 49%-a eszerint nyilatkozott. 9
Neil Malhotra-Yotam Margalit: Anti-Semitism and the economic crisis. Boston Review of Books, 2009. májusjúnius
4
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról A zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint ehhez az országhoz A kijelentéssel "egyetértők" és "inkább egyetértők" aránya 70% 64%
63% 60% 53% 50%
47%
40%
37%
40%
38%
30%
20%
10%
0% Ausztria
Egyesült
Franciaország Lengyelország Magyarország
Németország Spanyolország
Királyság
A második kérdésre a magyarok több mint kétharmada felelt egyetértőleg, de a lengyelek és a spanyolok is 50%-ot meghaladóan helyeselték azt. A franciák és az osztrákok egyharmada, a németek 21%-a, míg a britek 15%-a nyilatkozott az évszázados történelmi sztereotípiának megfelelően, vagyis hogy a zsidóknak túlságosan is jelentős befolyásuk van a világgazdaság alakulására. A kérdés/állítással egyetértő válaszok aránya ez esetben is a kétharmadot meghaladó, 40%-os átlagot mutat.
A zsidóknak túl nagy befolyásuk van a világgazdaságra A kijelentéssel "egyetértők" és "inkább egyetértők" aránya 67%
70%
60%
56%
55%
50%
40%
36%
33%
30%
21% 20%
15%
10%
0% Ausztria
Egyesült Királyság
Franciaország
Lengyelország
Magyarország
Németország
Spanyolország
A zsidók nemzetközi pénzpiacon való túlzott befolyását érdeklődő harmadik kérdésre a spanyolok elképesztően magas, 74%-os arányban válaszoltak egyetértőleg, de a magyarok is 5
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról szembeötlő, közel 60%-os helyesléssel feletek (bár ez a második pontot követően nem annyira meglepő). Az előző kérdéshez hasonlóan a lengyelek több mint 50%-a értet egyet ezzel az állítással, s az osztrák, német, francia, valamint a brit megkérdezettek álláspontja sem változott számottevő mértékben a két kérdés kapcsán. Vagyis a válaszadók többsége nem különbözteti meg a zsidók befolyását aszerint, hogy az a világgazdaság egészére, vagy kizárólag a pénzpiacra, tehát a bankokra és egyéb pénzintézetekre terjed ki. A zsidóknak túl nagy befolyásuk van a nemzetközi pénzpiac alakulására A kijelentéssel "egyetértők" és "inkább egyetértők" aránya 80%
74%
70%
59%
60%
54%
50% 40%
37% 27%
30%
22% 20%
15%
10% 0% Ausztria
Egyesült Királyság
Franciaország
Lengyelország Magyarország
Németország
Spanyolország
Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy életkor, jövedelmi helyzet és iskolázottság tekintetében az előző három kérdésre kik válaszoltak többségében egyetértőleg. A magyar adatokra koncentrálva, a teljes népesség 47%-a felelt helyeslő módon a feltett állításokra, mely azt engedi feltételezni, hogy a lakosság majdnem fele hajlamos egyes kérdések kapcsán antiszemita sztereotip válaszokat elfogadni, magáénak vallani. Az aluliskolázottak, tehát a még érettségivel sem rendelkezők körében az interjúalanyok 65%-a, a 65 évnél idősebbek esetében 53%, míg a viszonylagosan – magyar mércében nem kifejezetten – alacsony bérezésűek (éves szinten 11.000 Eurónál kevesebbet keresők) pontosan fele válaszolt egyetértő értelemben a három vizsgált kérdésre. Vagyis mindegyik részadat a teljes népességet tükröző átlagot meghaladó. A vizsgált országok közül a lengyel és a spanyol minta hozott még hasonló eredményeket.
6
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Az előbbi kijelentésekkel "egyetértők" és "inkább egyetértők" megoszlása kor, képzettség és jövedelmi helyzet szerint (Magyarország) 65%
70% 60%
53%
50%
47%
50% 40% 30% 20% 10% 0%
Teljes népesség
65 éven felüliek
Érettségivel sem rendelkezők
Éves szinten 11.000 Eurónál kevesebbet keresők
Az amerikai lakosság számára a Malhotra-Margalit-féle közvélemény-kutatásban feltett, „Ön szerint mennyiben okolhatók a zsidók a gazdasági válságért?” kérdésre a hét országban megkérdezettek átlag 31%-a mondta azt, hogy valamilyen mértékben igenis felelősek a zsidók. Szomorú tény, hogy a magyar válaszadók körében voltak a legtöbben (46%), akik a zsidók okolásával egyetértettek, de talán meglepő, hogy az osztrák mintán adódott a második legmagasabb érték: 43%. Ön szerint mennyiben okolhatók a zsidók a gazdasági válságért? A „jelentősen”, „mértékkel”, és a „legfeljebb minimálisan” kategóriákkal válaszolók aránya
50%
46% 45%
43% 38%
40% 35%
30% 30%
25% 25% 20%
16%
15%
15% 10% 5% 0% Ausztria
Egyesült Királyság
Franciaország Lengyelország Magyarország
7
Németország Spanyolország
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról A tanulmány végén érdemes néhány mondatban külön foglalkozni a magyarországi antiszemita jelenségek közelmúltbeli sokasodásával, melyben nyilvánvaló hangsúlyos szerepe van a politikai szélsőjobboldal megerősödésének, társadalmi és népképviseleti térnyerésének. Nem kétséges, ha a parlamenti közegben és az országos politika egyéb fórumain megengedett, illetve erélyesen el nem ítélt zsidó- és Izrael-ellenes kijelentéseket tenni, akkor azok száma a társadalom alsóbb szintjein, a mindennapokban is megszaporodik. Az elmúlt évek történései alapján azt mondhatjuk, hogy Magyarországon az antiszemita jelenségek majdnem minden válfajára adatott példa, a szélsőséges politikai közbeszédtől kezdve, a zsidó tulajdonok rongálásán át, a verbális, sőt fizikai inzultusokig, atrocitásokig.10 Ugyan a magyar társadalomra kétségkívül, történelmi perspektívában, bármilyen kontextusban, általánosan jellemző az antiszemitizmusra való hajlam, még csak nem is kell hozzá jelentősebb társadalmi, politikai, gazdasági krízis, mint kiváltó-gerjesztő tényező, ennek ellenére nem vitatható, hogy a napjainkban fokozottabb módon jelen lévő zsidó- és Izrael-ellenességet nyíltan felvállaló politikai mozgalmiság és társadalmi attitűd térnyerésében – ismert belpolitikai okok mellett – hangsúlyos szerepe volt/van a globális gazdasági válságnak is.
10
Eldad Beck: Economic crisis prompts anti-Semitism in Europe. Ynetnews, 2008. november 19.
8
