Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Grünhut Zoltán
Szegénység Izraelben
Bevezetés Izrael Állam hatvanéves, számos háborúval, az ellenséges környezet állandó fenyegetésével beárnyékolt történelme során világraszóló gazdasági csodákat, illetve legalább ugyanannyira figyelemfelkeltő ökonómiai mélyrepüléseket, válságokat élt meg. A nyolcvanas évek közepén a katonai kiadások elképesztő mértéke1, valamint a szomszédos arab államok bojkottja miatt2, radikális gazdaságpolitikai reformokra és az Egyesült Államok segítőkész kölcsönére volt szükség ahhoz, hogy Izrael megmeneküljön az államcsőd egyre fenyegetőbb veszélyétől. A következő évtized békülési kísérletei egyaránt kedvező gazdasági fejleményekkel kecsegtetett mind Izrael, mind pedig az 1993-ben megalakult, később szerződésről-szerződésre területileg egyre kibővült Palesztin Autonómia (PA) számára. A békefolyamat mind nyilvánvalóbb kudarca, majd 2000-es teljes összeomlása, illetve a párhuzamosan kitörő második palesztin népfelkelés/terrorhadjárat azonban végképp egymás ellen fordította a feleket, olyannyira, hogy ma már nem kétséges: izraeliek és palesztinok nemcsak együtt, de megfelelő biztonsági garanciák nélkül még egymás mellett sem tudnak békében élni. A súlyos agyvérzés miatt 2006 januárja óta kómában fekvő Ariel Saron kormányzása idején az állami nagypolitika egyértelmű céljává vált az etnikai alapú szétválasztás, mely több szempontból is új fejezetet nyitott Izrael történetében. Unilaterális lépéseivel – egyoldalú kivonulás valamennyi zsidó telep felszámolása mellett Gázából, biztonsági kerítés építése a vitatott státuszú, többségében arabok lakta Júdea és Szamária köré – Izrael stabilizálta önmaga, illetve állampolgárai biztonságát, a palesztinai arabok szegregálása azonban hatalmas nemzetközi, illetve – a szélsőséges békepártiak, valamint az izraeli arabok tiltakozásai nyomán – időről-időre felszínre törő belső felháborodást váltott ki.
1
Az 1982-es libanoni hadjárat Izrael történelmének legtöbb humán- és anyagi vesztességet követelő háborúja volt, melyet hasonlóan költséges és elhúzódó (egyben tragikus) megszállás követett. 2 Természetesen e bojkott keretében nem izraeli termékek importját lehetetlenítették el a zsidó állammal ellenséges arab országok (erre még ma sincs lehetőség), hanem azon nyugati cégeket és befektetőket rakták tiltóindexre, amelyek párhuzamosan kereskedtek Izraellel, üzleti érdekeltségeik voltak a zsidó államban. A gazdasági logika értelmében nyilvánvaló következménye volt e lépésnek, hogy a befektetők, illetve cégeik a jóval kisebb izraeli piacot adták fel a több tízmilliós arab vásárlói potenciállal szemben.
1
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról A 2000 és 2004 között szinte feltartóztathatatlanul tomboló palesztin erőszak súlyos recessziós időszakot indított el mind Izraelben, mind pedig a Palesztin Autonómiában. A terrorfenyegetettség okán drasztikusan csökkenő turisztikai bevételek, a hasonló tényezőkkel magyarázható beruházási visszaesés, valamint a növekvő katonai kiadások jelentősen visszavetették az izraeli gazdaság teljesítőképességét. A biztonsági kockázatok miatt az izraeli munkaerőpiac is szerkezetváltásra kényszerült: a Júdeából, Szamáriából és Gázából bejáró, főként az építőipari és az agrárszektorban dolgozó palesztinoktól megvonták az engedélyeket, így rövid idő alatt tízezrek vesztették el, ha nem is jól jövedelmező, stabil, de legalább megélhetést biztosító, alkalmi munkalehetőségüket. A vitatott térségben gyors gazdasági mélyrepülés vette kezdetét: a növekvő munkanélküliség problematikáját súlyosbították az izraeli hadsereg infrastruktúrát nem kímélő erélyes fellépései,
illetve széleskörű
megszigorításokkal jellemezhető intézkedései. Amíg az izraeli kormányok újabb és újabb csomagtervekkel igyekeztek visszájára fordítani a gazdasági recessziót, addig a Palesztin Hatóság (PH) a teljes összeomlás szélére került: a közalkalmazottak bérkifizetése eleinte csak csúszott, később végképp elmaradt, a munkanélküliek foglalkoztatása megoldhatatlanná vált, a folyamatosan növekvő nemzetközi segélyek, különböző állami és civil felajánlások elégtelennek bizonyultak, miközben a palesztin bürokrácia továbbra sem tudta levetkezni korrupciós és terrortámogató hajlamát. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap számos dotációs programot dolgozott ki a Palesztin Autonómia területén beruházni, munkahelyeket teremteni hajlandó vállalkozások számára, a térségben tapasztalható politikai-igazgatási káosz, illetve erőszakos anarchia miatt azonban csak elvétve akadtak befektetni szándékozók. 2005 nyarán Izrael egyoldalúan kiürítette és felszámolta a gázai zsidó telepeket, mely az iszlamista Hamasz terrorszervezet megerősödésével járt, olyannyira, hogy a szociális reformokat, korrupcióellenes fellépést és az Izraellel való teljes leszámolást hirdető fegyveres mozgalom 2006 év elején az általános választásokat is sikerrel abszolválta. Szorult helyzetében (elvégre a fejlett világ is elfogadhatatlan terrorcsoportnak tartja/tartotta a Hamaszt) a nemzetközi közösség rövid időre hátat fordított a Palesztin Hatóságnak, később azonban újra folyósítani kezdték az egyébként valóban nélkülözhetetlen, de ellenőrizetlenül felhasznált segélyeket. Napjainkra a Hamasz által uralt Gáza valóságos gazdasági katasztrófaövezetté vált, a sorozatos rakétatámadások elleni fellépésként bevezetett, mindenre
2
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról kiterjedő izraeli blokád a humanitárius válság állandó fenyegetését kényszeríti a terület lakosaira.3 Általános gazdasági helyzet a mai Izraelben Az izraeli–palesztin konfliktus ezen, tömören összefoglalt sajátosságai nyilvánvaló szoros kihatással vannak a zsidó állam különböző gazdasági mutatóira. A harmadik évezred első esztendeinek fentebb említett recessziós szakaszából kilábalni látszik Izrael, a biztonsági kockázatok újbóli kezelhetősége nyomán fellendülőben van a turizmus, valamint az ahhoz kapcsolódó tercier szektor, gyorsan emelkednek a szférához köthető beruházási összegek. Hasonlóan innovatív eredményeket mutat az elektrotechnikai ágazat és a kutatás-fejlesztés, mely területeken Izrael immáron évtizedek óta a világ élvonalába tartozik. A gazdasági növekedés tartósan 5% felett áll, az egy főre jutó nemzeti jövedelem rövidesen elérheti a 30 000 USA dollárt (2007-ben 28 800, 2008-as várható 29 500).4 A GDP több mint kétharmadát a szolgáltatási szektor adja, mely a dolgozók közel fele számára biztosít munkalehetőséget. Az inflációs rátát vizsgálva Izrael kimagaslóan stabil eredményeket mutat: 2007-ben 0,4% volt e mutató, mely idén a gazdasági világválság hatására kismértékben ugyan emelkedhet, azonban már most is biztosnak látszik, hogy Japánnal és Norvégiával együtt továbbra is világelső marad a zsidó állam e tekintetben.5 A 2007-es költségvetés a tervezetteknek megfelelően maradt deficites, s egyelőre az idei adatok sem engednek feltételezni mást, a GDP közel 18%-át beruházásokra fordítják, a fennmaradó hányadot pedig a közkiadások adják (melyek között a katonai költségek még mindig igen magas, 7% körüli részt mutatnak).6 A kereskedelmi mérleg közel hat milliárd dolláros plusszal zárt 2007-ben, mely adatot idén is reális értékként jelölték meg az elemzők.7 E sok szempontból kimagaslóan kedvező gazdasági mutatók ellenére Izraelben egyre növekvő problémát jelent a szegénység, a leszakadás, a súlyos társadalmi különbségek 3
A történelemben kevés példa akad arra, hogy két ellenséges, egymással háborúban álló fél közül az egyik arra legyen kényszerítve, hogy az ellene fegyveres hadjáratot folytató fél humanitárius (lásd édesvíz, áram, üzemanyag, élelmiszer, gyógyszer, orvosi ellátás, stb.) szükségleteit kielégítse. A nemzetközi jog nemcsak félreértelmezése, de valóságos kicsúfolása elvárni Izraeltől, hogy a mindennapokban tapasztalható fenyegető helyzetben állandóan rendelkezésre álló „éléskamraként” funkcionáljon a palesztinok számára. 4 Az Európai Unió (EU) már 2004 előtt is tagállamainak számító országai közül egyedül Írországban magasabb az éves gazdasági növekedés. Az egy főre eső nemzeti jövedelem összege szerint, 3000 dollárral elmaradva az EU átlagtól, Izrael a 42. helyen áll a világranglistán. The CIA Factbook 2008. 5 Bank of Israel: Summarise report 2008. 6 Yigal Ben Shalom (ed.): Annual Survey, National Insurance Institute Research and Planning Administration, Jerusalem, August 2007. 7 Bank of Israel: Summarise… Im.
3
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról megléte8, mely negatív fejleményeket tovább erősíti, hogy az érintettek többnyire jól behatárolható társadalmi csoportokból [arab kisebbség, szefárd és mizrahi (keleti) zsidó közösség, vallásos zsidóság, ázsiai, afrikai, kelet-európai gazdasági bevándorlók] kerülnek ki, vagyis párhuzamosan mélyül a szegregáció, a diszkrimináció és a dezintegráció.9 A fentebb sorolt, elismerésre méltó pozitívumok más megítélés alá kerülnek, ha szembesülünk annak tényével, hogy minden ötödik izraeli a létminimum [az átlagbér (kb. 8000 új sékel, nagyjából 385.000 Ft) fele] közelében, illetve az alatt él10, s minden harmadik gyermek nem jut elegendő élelemhez.11 Súlyos, a nemzetbiztonsági kockázatokhoz hasonló kihívást jelentő számok ezek, melyek első olvasatban okkal követelnek átfogó gazdasági és szociális reformokat, a kérdés azonban – ahogyan az általában lenni szokott – jóval összetettebb, semmint néhány politikai döntéssel megoldható lenne… 1. táblázat. Jövedelemmegoszlás Izraelben (%-ban) Minimálbér
Év
alatt keresők
Minimálbér és az átlagbér 50%-a
Átlagbér 5074%-a között keresők
100%-a között
Átlagbér 75keresők
Átlagbért, illetve annál kevesebbet keresők összesen
Átlagbérnél 1,5-2-szer többet keresők
Átlagbérnél több mint kétszer többet keresők
19,5 20,0 20,1 20,3 20,3
11,8 13,0 12,0 12,1 11,5
72,9 65,1 70,9 71,6 73,0
18,3 22,3 18,8 19,0 17,7
8,8 12,6 10,3 9,4 9,3
között keresők
1995 1997 1999 2001 2003
27,2 21,4 29,5 29,2 35,4
14,4 10,7 9,3 10,0 5,8
Forrás: Adva – Information on Equality and Social Justice in Israel: A social report, 2005. 16.o.
Az etnikai egyenlőtlenségek szociális hatásairól Az izraeli társadalom, bármilyen aspektus (etnikai, vallási, születési hely alapján, stb.) szerint is vizsgáljuk, rendkívüli módon összetett. Ezen alapvető társadalmi rétegződést a munkaerőpiac, a munkavállalási lehetőségek, illetve szokások tovább erősítik. Hogy pontosan mit is értünk ez alatt? Először is az Izraelen belüli zsidó–arab elkülönülésre szükséges kitérni. Izrael, ahogyan a Függetlenségi Nyilatkozat is kimondja zsidó állam, amely nemzeti otthona a zsidóságnak éljen bárhol is a világ diaszpórájában. A deklaráció 1948. május 14-i felolvasásakor David Ben Gurion, az ország első miniszterelnöke továbbá leszögezte, hogy 8
Ruth Sinai: Third of Israelis so poor they must forgo some essential foods, Haaretz, 31th March 2008. Avirama Golan: The facts speak for themselves, Jerusalem Post, 12th March 2008. 10 Ruth Sinai: Government report: 1.65 million Israelis living below poverty line, Haaretz, September 15. 2007. 11 Ruth Sinai: Study: Twenty percent of children receive welfare assistance, Haaretz, December 30. 2007. 9
4
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Izraelben zsidók, arabok és minden más etnikum fajra és vallásra való tekintet nélkül békében él egymás mellett. Nos, az izraeli arabok helyzete ugyan jelentősen javult az elmúlt évtizedek során12, több – rendszerint biztonsági okokkal magyarázható – szempontból azonban még mindig
nem
tekinthetőek
teljesen
egyenjogú
állampolgároknak,
habár
bizonyos
jogosítványaik korlátozása mellett a kötelezettségek terén is kapnak felmentéseket.13 Izraelnek – a számítás alapjául vett terület (Nagy-Jeruzsálem, vagy csak Nyugat-Jeruzsálem), illetve szempontok (állampolgárok, vagy kék igazolvánnyal rendelkezők is) értelmében – körülbelül 1,2–1,6 millió arab lakosa van, vagyis az össznépesség 15–20%-a. A két etnikum többnyire elkülönülten él egymástól, a vegyes lakosságú települések esetében is rendszerint megjelölhetőek zsidó és arab városrészek. A nagyfokú – a múlt eseményei alapján egyáltalán nem megalapozatlan – bizalmatlanság szövődményei a társadalmi együttélés (pontosabban inkább amennyire lehetséges különélés) minden területére kihatnak: a gyermekek általában külön iskolába járnak, eltérő módon szocializálódnak, a fiatalok rendszerint saját közösségükön belül alakítják társas interakcióikat. E társadalmi dezintegráció természetesen kihat a munkaerőpiacra is: az évekig tomboló palesztin terrorizmus hatására nemcsak a (ma már beutazni sem tudó) gázai, júdeai, vagy szamáriai arabokkal szemben fokozódott a bizalmatlanság, hanem értelemszerűen az izraeli arabokkal szemben is. Az országos átlaghoz képest aluliskolázottabb, így már a békésebb kilencvenes évek során is a rosszabbul fizető állásokban felülreprezentált izraeli arabok helyzete az ezredforduló óta csak romlott. A már többször emlegetett bizalomvesztés, kialakuló „racionális rasszizmus” (mely alatt nem kifejezetten etnikai célzatú, inkább a körülményekkel magyarázható elővigyázatossági idegenkedést kell érteni) miatt sokan veszítették el állásukat, a két népcsoport szegregációja új lendületet vett. A palesztinai arabok helyét egyértelműen és gyorsan, míg az izraeli arabok korábbi pozícióit valamivel fokozatosabban átvették a többnyire Ázsiából (főként a Fülöpszigetekről, Indiából, Thaiföldről és Kínából), illetve Kelet-Európából (a volt szovjet terültekről és Romániából) érkező gazdasági bevándorlók, kiknek tömegei – növekvő problémát jelentve – újabban afrikai migránsokkal (eritreai, szudáni és elefántcsontparti menekültekkel) is kiegészülni látszanak. E bevándorlók rendszerint siralmas körülményeket
12
Még a hatvanas évek során is Izrael, bizonyos arablakta részei zárt katonai zónáknak számítottak, az ott lakók csak engedélyek mellett hagyhatták el az adott kerületeket, foglalkozást többnyire nem végezhettek azokon kívül, miközben a hadsereg – biztonsági okokra hivatkozva – bármikor lefoglalhatta földjeiket, ingatlanjaikat. 13 A biztonsági szerveknek többnyire nem lehet tagja muzulmán vallású személy, ugyanakkor az izraeli arabok nem tekintendőek sorkötelesnek sem (kivéve a drúz vallásúakat), katonai szolgálatukat legfeljebb önkéntes alapon, civil kisegítőként töltik, a hadsereg helyett különböző egészségügyi és szociális intézményeknél.
5
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról hátrahagyva igyekeznek munka-, illetve letelepedési engedélyt kapni Izraelben. Hasonlóan olcsón, esetenként a munkaadók szempontjából még a palesztinai araboknál is kedvezőbb feltételek mellett hajlandóak dolgozni, ráadásul biztonsági kockázatot sem jelentenek (egyelőre – merthogy kérdéses milyen jövő vár a szintén szegregált szubkultúrában, csak egymásközti interakciókban élő bevándorló közösségekre. Lehet-e, pontosabban akarja-e egyáltalán az izraeli társadalom, az izraeli állam integrálni e közösségeket, avagy pusztán többgenerációs segédmunkásként tekint rájuk?). Miközben kirajzolódni látszik előttünk egy, többek által is – érzésem szerint túlzott kritikával – „etnokráciának” minősített izraeli társadalmi korrajz, gazdasági szempontból fontos leszögezni, hogy a zsidó államban sem minden zsidó helyzete irigylésre méltó. Sőt, a szegény családok sorába mind több és több zsidó család süllyed, köztük igen magas számban munkát önként nem vállaló vallásosak, illetve az államalapítás óta hányattatottabb sorsa kárhoztatott szefárdok és mizrahik. 1. ábra. Munkahellyel rendelkező szegények és szegény dolgozók Izraelben
Forrás: Adva – Information… Im. 17.o.
Szegény zsidók Izraelben Az ortodox (háredi) vallásos zsidók – legyenek askenázik, szefárdok, vagy mizrahik – számaránya folyamatosan emelkedik Izraelben. Hivatalos munkát (leszámítva a vallás tanulmányozását és oktatását) általában nem vállalnak, tehát növelik a munkanélküliek, segélyekből élők számát, ugyanakkor mivel népes családokat alkotnak, így magas állami dotáció jár számukra, mely egyre nyilvánvalóbb felháborodást vált ki a világiak körében. A 6
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról szociális feszültségeken túl, e mélyülő társadalmi ellenérzésre gerjesztő hatással van annak ténye, hogy az ortodoxok jövedelem híján nem adóznak, nem katonáskodnak, az állami politizálásban mégis igen fajsúlyos szerepet játszanak. E politikai status quo még az államalapítás idejére vezethető vissza, amikoris a világi körök elérték, hogy Izrael Állam a nyugati, demokratikus elvek szerint épüljön és működjön, párhuzamosan azonban elismerték a vallásosak igényét arra vonatkozólag, hogy a társadalmi élet számos területét (házasság, család, válás, temetés, szombat, stb.) a judaizmus előírásai alapján intézményesítsék. A világiak–vallásosak ideológiai, eszmei, életviteli ellentéte mindennapos témája az izraeli közés politikai életnek. Egyes vélemények szerint a zsidó állam, a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, rohamosan halad a teokrácia uralmának csapdája felé, míg mások mindezt eltúlozva
pusztán
a
vallásos
közösség,
bizonyos
fokig
elfogadható
kivételezett,
felülreprezentált érdekérvényesítő-képességéről beszélnek. Jelen dolgozat keretei között nem áll módunkban hosszasan kitérni a zsidó identitás alapvető faktorainak módosulásaira, mint a világi–vallási ellentét megragadható gyökereire, fontos azonban leszögezni, hogy a judaizmus, illetve kapcsolódó hagyományainak, szokásrendszerének évezredes megőrzése, továbbvitele tartotta fenn közösségként a diaszpórába kényszerített zsidóságot, így az örökségre való áldozás szükségessége napjaink kulturálisan globalizálódó világában kevéssé vitatható, még ha annak társadalmi feszültségeket keltő velejárói valóban konszenzust is igényelnek. A szegény sorsú vallásos zsidó családok kapcsán egy félmondatban fontos kihangsúlyozni, hogy a munkaerőpiacon mutatott inaktivitásuk miatt statisztikailag a létminimum alatt élők közé tartoznak, jelentős hányadúk azonban a magas gyerekszám miatti emeltszintű állami dotáción túl egyéb, (többnyire szintén az államkasszából kipréselt, illetve magán felajánlásokból összeszedett) közösségi adományokból és külföldi juttatásokból is részesül. A szigorúan vallásosak mellett, Izrael Állam zsidó lakosai közül igen nagy számban élnek szefárdok és mizrahik a szegénységi küszöb alatt. Ezen észak-afrikai, etióp, török, arab, iráni és indiai kultúrkörből származó közösségek a mai napig sok szempontból elkülönülnek az európai, amerikai, avagy dél-afrikai felmenőkkel bíró askenáziktól. Más kulturális behatások érték őket, eltérő gondolkodásvilág és szokásrendszer alakult ki náluk, kimaradtak a nyugati hittestvéreik polgárjogi harcából, emancipációs törekvéseiből. A szefárd és mizrahi közösségek jószerivel évszázadokig súlyos társadalmi kirekesztettségre lettek kárhoztatva, s bár a holokauszt tragédiája őket csak kisebb mértékben sújtotta, zárt, helyesebben szigorúan
7
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról elzárt közösségeik, hasonlóan a nekik otthont adó országokhoz, el-, illetve lemaradt a világ fejlődésétől. Izrael Állam megalapítását a szefárdok és a mizrahik csupán távolról figyelték, s csak később, a kirobbanó arab–zsidó ellenségeskedés külső áldozataiként menekültek új, számos megpróbáltatást tartogató hazájukba. Integrációjuk rendkívül lassan és nehézkesen haladt, miközben a zsidó államnak párhuzamosan – katonai és gazdasági értelemben egyaránt – a létéért, fennmaradásáért kellett küzdenie. A „nyugati” és „keleti” izraeliek kezdeti egyenlőtlen viszonya ugyanakkor sokáig nem torkollott komolyabb társadalmi elégedetlenkedésbe: az askenázik (illetve askenázi felmenőkkel bíró szabrék) vezető szerepe megkérdőjelezhetetlennek bizonyult, a szefárd és mizrahi betelepülők pedig élvezték szabadságukat, önállóságukat, készek voltak elvégezni az államalapítás olykor igen nehéz, alantasabb velejáróit. E szembetűnő társadalmi különbségek (legyenek azok anyagi, avagy státusz eredetűek) a nyolcvanas évek elejéig maradtak a felszín alatt, akkor azonban politikai és civil értelemben egyaránt hirtelen robbantak, s mind a mai napig megoldatlan kérdéseket vetnek fel. 2. táblázat. Havi jövedelemmegoszlás Izraelben a munkavállalók származása szerint (100-as az átlagérték mellet) Év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
Askenázi Szefárd és mizrahi 125 81 125 85 127 84 129 89 132 87 140 89 146 92 137 91 139 94 139 92 139 95 138 95 125 99 137 100 136 100 Forrás: Adva – Information… Im. 12.o.
Arab 75 77 74 75 76 72 72 72 71 66 67 70 73 73 75
Az izraeli munkaerőpiac telítettségéről és annak következményeiről A gazdasági növekedés stabilitása ellenére Izraelben igen magas, 7% feletti a munkanélküliek részaránya, amely 200–230 000 aktívkorú személyt jelent. Ahogyan fentebb olvashattuk, a munkanélküliség elsősorban az arab kisebbség, a szefárd és mizrahi közösségek, illetve
8
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról értelemszerűen a semmilyen foglalkozást önként nem vállaló szigorúan vallásosak között magas. Tradicionális okok miatt különösen számottevő a munkanélküliség az említett társadalmi csoportok nő tagjai között. A már fiatalon házasodó lányok feladata – ugyanúgy az arab, mint a keleti, vagy vallásos zsidók esetében – inkább a gyereknevelésre, valamint a háztartási teendőkre szorítkozik. A nők otthonmaradásán, illetőleg annak számos negatív következményein túl (egyet kiemelve csupán: a férj elhalálozása esetén egész családok megélhetése
kerülhet
veszélybe),
a
nemek
között
tapasztalható
igen
jelentős
jövedelemkülönbség is kezelendő problémát jelent Izraelben. 3. táblázat. Nemek közötti jövedelemkülönbség Izraelben Év 1990 2004
Nem
Átlagfizetés Nők keresete a (sékel) férfiakéhoz képest Férfiak 7090 57% Nők 4026 Férfiak 8459 63% Nők 5357 Forrás: Adva – Information… Im. 2005. 12.o.
Az izraeli munkaerőpiacon leginkább a felső, illetve a legalsóbb szintű foglalkozási kategóriákban mutatkozik állandó kereslet. Mindkét szinten jelentős a fluktuáció: a felső vezetők gyakran csak projektekhez szerződtetett, számtalan esetben rövidebb-hosszabb ideig külföldön (főként az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Nyugat-Európában) is megfordult (s oda rendszerint visszavárt), magasan képzett szakemberek, míg a fejlett világban ma már általánosnak mondható tendenciaként Izraelben is a „legalja” munkát többnyire bevándorlók végzik el. Ezen alsó kategóriákban foglalkoztatott migránsok között manapság már gyakran tűnnek fel frissen alijázó, szűkös anyagi javakkal bíró, kapcsolati rendszerrel még nem rendelkező, a nyelvet alig beszélő zsidó fiatalok is, mely – sok más, e dolgozatban már érintett kihíváshoz hasonlóan – leküzdendő problémát jelent a világ zsidóságát minden eszközzel összegyűjteni szándékozó Izrael számára. Amíg a frissen bevándorló zsidókat (illetve közvetlen hozzátartozóikat) különböző állami támogatások, kedvezmények és juttatások (pl.: letelepedési támogatás, bérleti dotációk, olcsó hitelek, speciális szolgáltatások) illetik meg, addig a kizárólag munkavégzési céllal érkező ázsiai, afrikai és kelet-európai nem-zsidó migránsok pusztán munkájukkal megtakarított bérükre számíthatnak, minek okán készek akár a piaci átlagnál alacsonyabb fizetésért is dolgozni. Vagyis az ezredfordulótól mindennapossá váló palesztin terrorizmus hatására az izraeli munkaerőpiacról kizárt palesztinai arabok alulfinanszírozott munkahelyeit 9
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról ma már bőséges kínálat alapján készek, hasonlóan alacsony fizetés mellett betölteni a fülöpszigeteki,
indiai,
thaiföldi,
kínai,
román
és
egyéb
kelet-európai,
illetve
afrikai
vendégmunkások, valamint átmeneti ideig akár a nehezen beilleszkedő, újbevándorló zsidó fiatalok is. Számos felmérés szerint14 bizonyos, szakképzettséget nem, vagy csak alapszinten igénylő, ugyanakkor nyelvi jártasságot megkövetelő foglalkozások (pl.: eladó, ipari, agrár, építkezési szakmunkás, ügyintéző, sofőr, stb.) bérezése tartósan alacsony szintre süllyedt, miközben az izraeliek körében különösen elutasított, szinte kizárólag bevándorlók által ellátott munkakörök (pl.: takarítás, építkezési és mezőgazdasági segédmunkás, idősgondozás, stb.) óradíja jelentősen megemelkedett. Ez elsősorban a piaci túlkínálatnak tudható be: az izraeliek egy adott minimumstátuszra feljogosító munkakörök alá nem hajlandóak visszalépni, ezáltal telítettséget, illetve még nyomottabb árakat generálva a meghatározott követelményeket (pl.: nyelvtudást) előíró, ám alacsonybérezésű állásokra jelentkezők körében. Közben a munkavállalási engedéllyel ugyan általában rendelkező, ám a munkavégzés legalitására gondot rendszerint nem fordító15 gazdasági bevándorlók számára nyitott – nem éppen presztízs – foglalkozási lehetőségek terén – a palesztinai arabok teljes és az izraeli arabok folyamatos kiszorulása miatt (is) – konstans kereslet- és éppen ezért bérnövekedés mutatkozik. Mindezek hatására az alacsonybérezésű állasok esetében egyfajta jövedelemkiegyenlítődés tapasztalható, melynek következményeként értelmezhetjük az 1-es számú táblázatban közölt azon adatot, miszerint az izraeli dolgozók közel háromnegyede átlagbért, vagy annál kevesebbet vihet haza. Ez utóbbi megállapítás egyúttal kifejezi annak tényét is, hogy az izraeli dolgozók egynegyedének keresete felér a maradék háromnegyed összjövedelmével, vagyis a bérkülönbségeket jelző olló rendkívül tág.
14
Leach Achdut (ed.): Annual Survey, National Insurance Institute Research and Planning Administration, Jerusalem, August 2006. Miri Endweld - Daniel Gottlieb - Refaela Cohen: Poverty and Inequality in Income Distribution in Israel, NIO, Jerusalem, 2008. Dirk Michel - Claudia Schertges: Poverty in Israel, Social Work and Society, Coppenhagen, 2008. 15 A gazdasági bevándorlók ugyan hosszútávra próbálnak tervezni, de mindenképpen csak addig akarnak Izraelben maradni, amíg munkahellyel rendelkeznek, amíg dolgozni tudnak, tehát a majdani nyugdíjhoz előírt járulékfizetésre kevés hangsúlyt fektetnek. E bevándorló közösségek körében kevés a nyugdíjas korú személy, addigra már rendszerint visszatérnek hazájukba és helyüket a fiatalabb generáció valamelyik tagja veszi át, mint családfenntartó. E jelenleg még érvényes tendenciában előbb-utóbb változást hozhat az Izraelben családot alapító bevándorlók növekvő száma, kiknek gyerekeik – a kulturális-társadalmi kitaszítottság ellenére – már izraeli állampolgárok, s kevéssé valószínű, hogy a visszatérés útjára szándékoznak lépni.
10
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Egy izraeli felsővezető keresete összevetve az átlag- és minimálbérrel 1994-ben
2004-ben
Az átlagbér 13-szorosa
Az átlagbér 19-szerese
A minimálbér 30-szorosa
A minimálbér 43-szorosa
Forrás: Adva – Information… Im. 2005. 14.o.
Röviden az izraeli szociális rendszerről és az adóelvonásokról A nyolcvanas évek közepe óta az aktuális izraeli kormányzatok igen nagy erőfeszítéssel küzdenek a katonai és biztonsági célzatú költségek, illetve személyi jellegű adóelvonások mérsékléséért. Törekvéseik ugyan nem ítéltettek alapvető kudarcra, a viszonylag magas adókulcsok hátterében azonban továbbra is hangsúlyos szerepet játszanak az ilyen tárgyú elvonások. Mielőtt azonban túlzott mértékű „hadiadóra” gondolnánk fontos leszögezni, hogy Izraelben igen kiterjedt – habár az érintettek szerint persze nem igazságos – a szociális juttatások rendszere, mely alapvetően magas adóelvonásokat követel. Az újonnan bevándorló zsidó származásúakat, illetve közvetlen rokonaikat illető speciális – akár évekre szóló – kedvezményekről és dotációkról fentebb már volt szó. Az izraeli szociális rendszer – körülményekből fakadó – hasonlóan egyedi jellemzője a terrormerénylet következtében hozzátartozójukat elvesztő állampolgárok, illetve a nácizmus rémtetteit túlélők számára folyósított támogatások.16 E külön alapokat leszámítva az izraeli és a magyar szociális ellátórendszer nagyvonalakban megegyező. Izraelben is megvan a GYES, a GYED, valamint a gyermek(ek) után járó különböző támogatások, illetve a nyugdíj- és egészségügyi biztosítás, a munkanélküli segély, továbbá a tartósan munkaképteleneknek és a mozgási, vagy értelmi sérülteknek járó juttatások változatai, melyek alanyi körének és anyagi vonzatainak kifejtése azonban már egy külön tanulmány kereteit követelné meg…
16
Itt érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a vészkorszakot átvészelők, de az Izrael Állam megalakulásáért folytatott harc során politikai börtönbüntetésre ítéltek is jogosultak szociális támogatásra.
11
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Felhasznált irodalom: ACHDUT, LEACH (ED.): Annual Survey, National Insurance Institute Research and Planning Administration, Jerusalem, August 2006. ADVA – Information on Equality and Social Justice in Israel: A social report, 2005. Ben Shalom Dr., Yigal (ed.): Annual Survey, National Insurance Institute Research and Planning Administration, Jerusalem, August 2007. CHASON, MIRI: Israel leads West in child poverty, Israel News, 8th August, 2008. ENDWELD, MIRI - GOTTLIEB, DANIEL - COHEN, REFAELA: Poverty and Inequality in Income Distribution in Israel, NIO, Jerusalem, 2008. GOLAN, AVIRAMA: The facts speak for themselves, Jerusalem Post, 12th March 2008. MICHEL, DIRK - SCHERTGES, CLAUDIA: Poverty in Israel, Social Work and Society, Coppenhagen, 2008. SINAI, RUTH: Government report: 1.65 million Israelis living below poverty line, Haaretz, 15th September 2007. SINAI, RUTH: Study: Twenty percent of children receive welfare assistance, Haaretz, 30th December 2007. SINAI, RUTH: Third of Israelis so poor they must forgo some essential foods, Haaretz, 31th March 2008.
12
