Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Grünhut Zoltán
Egy üzenetértékű támadás
1981. június 7-én, helyi idő szerint délután négy előtt öt perccel egy repülőszázadnyi F-15-ös és F-16-os harci gép szállt fel az izraeli Etzion légi bázisról. A később „Operahadműveletként” megismert támadás célja a több mint 1100 kilométerre fekvő iraki nukleáris kutatóközpont, az Osirak elpusztítása volt. Az 1968-as hatalomváltás, majd a kormányzó Baath párt élén történt pozíciócsere, vagyis Szaddam Husszein előtérbe kerülése nyomán Irak egyre radikálisabban tört az arab világ vezető pozíciójára, mely folyamat egyik központi elemévé a nyolcvanas évek végétől az Izrael-elleni szent háború – dzsihád – vezénylése vált. Husszein az ismert erőviszonyok alapján a nukleáris potenciál kifejlesztésében látta mind Irak, mind az arab világ felemelkedésének, valamint a közel-keleti katonai súlypont áthelyezésének lehetőségét. A hetvenes évek derekán Bagdad egy gáz-grafitüzemelésű reaktor vásárlási szándékával kereste meg Franciaországot1, mely azonban csak egy Osiris-típusú nukleáris kutatóközpont építésébe volt hajlandó beleegyezni.2 A beruházás megkezdése után3 Párizs módosítást javasolt az erőmű működési szerkezetében – le kívánták cserélni a nukleáris fegyver előállításához is alkalmas üzemanyagrendszereket –, Bagdad azonban visszautasította azt.4 Izrael diplomáciai lépések sorozatával kívánta szándékaitól eltántorítani a francia és az ügyletbe bekapcsolódó olasz kormányt5, azonban sem azok, sem az Egyesült Államok nem vette figyelembe Jeruzsálem Irakkal kapcsolatos aggodalmát.6 A bécsi székhelyű Nemzetközi
1
A gáz-grafitüzemelésű reaktorok energetikai szempontból mindenképpen veszteségesek, ugyanakkor nukleáris fegyver előállításához a leghatékonyabbak. 2 A kutatóközpont francia elnevezése volt Osirak, mely az Osiris (működési elvből) és az Irak összetételből adódott. Irakban Tammuz I-es néven emlegették hivatalosan az építményt, mely a Baath párt hatalomra jutásának időpontjából ered. 3 1979-ben, Bagdadtól 18 kilométerre, délkeletre, közvetlen francia segítséggel kezdték el az al-Tuwaitha Nukleáris Központ keretében a 40 megawattos reaktor építését. 4 Lucien S. Vandenbroucke: The Israeli strike against Osiraq, Air University Rewiew, September-October, 1984. 5 Később Bagdad egy hasonló működési elvű, ún. Cirene-reaktort próbált vásárolni Olaszországtól, mely azt ugyan visszautasította, a nukleáris kutatóközpont üzemeltetéséhez azonban felajánlott technikai segítséget. 6 Az európai országokat elsősorban az iraki olajérdekeltségük, míg az Egyesült Államokat aktuális Irán-ellenes geopolitikai stratégiája vezette Jeruzsálem figyelmeztetéseinek visszautasítására.
1
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Atomenergiai Ügynökség szakértői ugyancsak passzívak maradtak a kérdéssel kapcsolatban, az Osirak kutatóközpontot nem tartották fegyverkezési szempontból veszélyesnek.7 Az izraeli kormányon belül hosszas huzavona indult a kihívásra adható válaszok tekintetében. Egyesek további diplomáciai erőfeszítéseket szorgalmaztak, az idő szűkössége azonban mindinkább a katonai opció lehetőségét tolta előtérbe.8 A végső döntést aztán az izraeli titkosszolgálat azon jelentése alapozta meg, mely szerint Franciaországban már szállításra készen áll az első adag – mintegy 90 kilogramm – dúsított urán Irak számára. A Negev-sivatagban gyakorlatozó elit repülőszázad megkapta a parancsot: „Osirakot el kell törölni a földszínéről”.9 Az izraeli légierő bevetésre induló repülőgépeit némileg módosítani kellett annak érdekében, hogy a több mint 1100 kilométeres útra elegendő üzemanyagot tudjanak magukkal vinni. A nyolc F-16-os harci repülőgépet, egyenként két darab, 2000 font súlyú Mark-84-es, késleltetett robbanású bombával szerelték fel. A hat kísérő F-15-ös, a bombáktól és a plusz üzemanyagtartályoktól lomhábbá váló F-16-osok védelmét voltak hivatottak biztosítani. A délutáni felszállást követően az izraeli gépek útja végig lakatlan, sivatagos tájak felett vezetett, mivel a légvédelem kiiktatása miatt csak rendkívül alacsonyan, 20-30 méter magasságban tudtak repülni.10 Helyi idő szerint 18.35-kor érték el a célpontot, ahol az F-15ösök és az F-16-osok szétváltak, utóbbiak 2100 méterre emelkedtek, majd 30 fokos repülési szöget bezárva, 1100km/órás zuhanórepülés mellett öt másodpercenként kioldották bombáikat. Közben az F-15-ösök a nukleáris kutatóközpont légvédelmi rendszerét hatástalanították, majd alig több mint 40 másodperc múlva a kötelék már úton volt vissza Izraelbe.11
7
A nyolcvanas-kilencvenes évek során módosítani kényszerültek álláspontjukon, lévén számos jel igazolta az iraki rezsim nukleáris fegyverkezési szándékát. Részletesen lásd: Tim Trevan: Saddam titkai, Cash könyvkiadó, Budapest, 2000. és Khidhir Hamza - Jeff Stein: Szaddam bombáját gyártottam, Media Nox Kiadó, Budapest, 2000. 8 Részletesen lásd: Avi Hein: The raid on the Osirak nuclear reactor, Jewish Virtual Library 9 1980 októberében az iráni légierő négy F-4 Phantom típusú repülőgépe már tűz alá vette az építményt, támadásuk azonban csak minimális károkat okozott. 10 Emiatt is lett ily hosszú a tervezett útvonal, mely során két kisebb komplikáció lépett fel. Az egyiket a plusztartályok okozták, melyeket még odafelé, Szaúd-Arábia légterében kellett lecsatolni magukról a F-16-osok pilótáinak, azzal növelve gépük hatékony manőverezhetőségét. Több tartály azonban fennakadt a túlfegyverezett gépeken, és végül csak szerencsével sikerült Arábia sivatagában hagyni a nehezékeket. Az akció másik komplikációját – mely szerint az Akabában nyaraló Husszein, jordán király észrevette a kelet felé haladó izraeli repülőszázadot, értesíteni azonban vonal híján nem tudta Bagdadot – egyesek legendának tartják. 11 A hazaúton 12000 méter felett repültek az izraeli gépek, mely köztudottan elérhetetlen távolság volt az arab országok légvédelme számára. Ilan Ramon, az akció egyik pilótájának elmondása szerint (aki később a Columbia űrhajó 2003-as tragédiájában vesztette életét), ha az iraki légierő üldözőbe veszi őket, aligha maradt volna elegendő üzemanyaguk a visszatérésre.
2
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Az Osirak, valamint vele együtt Szaddam Husszein nukleáris vágyálma időlegesen megsemmisült. A támadástól, melyben tizenegy ember vesztette életét (tíz iraki katona és egy francia kutató), minden nemzetközi szereplő, még Izrael legfontosabb szövetségese, az Egyesült Államok is elhatárolódott. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1981. június 19-én határozatot fogadott el, melyben elítélték Izraelt az akció miatt, egyúttal felszólították, hogy tegye lehetővé saját nukleáris építményeinek nemzetközi ellenőrzését, valamint kimondták a fejlődő államok békés célú nukleáris kutatásainak és fejlesztéseinek támogatását.12 A támadás nyomán heves vita bontakozott ki arról, Irak valójában mire készülhetett nukleáris programjával. Tény, hogy technikai kapacitása lehetővé tette atombomba kifejlesztésére, mint ahogy vitathatatlan az is, hogy annak tényleges kidolgozásától még évekre volt az iraki rezsim. Sokan hangsúlyozzák – Khidir Hamzára, Husszein egyik vezető kutatójára hivatkozva –, hogy a támadást követően Bagdad tovább folytatta nukleáris erőfeszítéseit, mely a nemzetközi közösség teljes kizárása miatt, immáron valóban komoly veszélyeket rejtett. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az Osirak lebombázása után Irak minden törekvése ellenére sem jutott nukleáris potenciálhoz.13 Az első Öböl-háború alatt az amerikai légierő több ütemben végrehajtott támadássorozat során végleg elpusztította az Osirak maradványait. Dick Cheney 1991 júniusában egy, az erőmű helyén tátongó krátereket ábrázoló légi felvétel átnyújtásával mondott köszönetet az izraeli légerőnek. Mint mondta: a tíz évvel korábbi akció nélkül a „Sivatagi Vihar” hadművelet nukleáris háborúvá fajulhatott volna.14 1981-ben a támadások kereszttűzébe kerülő izraeli kormány a következő hivatalos állásfoglalást adta ki: „Semmilyen körülmények hatására sem engedjük meg egyetlen ellenségünknek, hogy tömegpusztító fegyvereket fejlesszen ki népünk ellen”.15 Irak után Irán? Az iráni iszlamista rezsim nyílt antiszemita és Izrael-ellenes politikája16, valamint a nemzetközi nyomás ellenére makacsul folytatódó nukleáris erőfeszítései miatt, napjainkban 12
UN Resolution 487 (1981) Adopted by the Security Council at its 2288th meeting on 19th June 1981. A Husszein-rendszer tudósai vegyi fegyverek tömegét fejlesztették ki, melyek bevetésétől sem óvakodott a diktátor, bizonyítja ezt az iraki kurdok lemészárlása. Irak nukleáris kilátásai Osirak lebombázása után azonban szertefoszlottak (1984-ben már Párizs is visszautasította Bagdad segítségkérését), mely nyilvánvalóan közrejátszott mind az első, mind a második Öböl-háború egyértelmű végkimenetelében. 14 Avi Hein: The raid on the Osirak… I.m. 15 1981: Israel bombs Bghdad nuclear reactor, BBC, On this day: June 7. 16 Mahmud Ahmadinezsad antiszemita és anticionista kijelentéseiről lásd a Wikipedia: „Mahmoud Ahmadinejad and Israel” című idézetgyűjteményét. 13
3
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról egyre gyakrabban emlegetik fel a zsidó állam 1981-es légitámadásának intő jelét. Az izraeli „héjákhoz” hasonlóan, az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is vannak olyan politikai és katonai személyiségek, akik a jelenleg alkalmazott, eleddig egyértelműen sikertelen diplomáciai és gazdasági embargót előtérbe helyező törekvések helyett, katonai eszközökkel
kényszerítenék
Teheránt
atomcéljainak
feladására.
Mint
mondják,
a
tárgyalásokra és egyeztetésekre fordított idő valójában csak Iránnak kedvez, melyet ÉszakKorea esete bizonyít a legnyilvánvalóbban. A perzsa állam nukleáris hatalommá válása nyomán, mely Irak hetvenes-nyolcvanas évekbeli törekvéseihez hasonlóan alapjaiban rendezné át a Közel-Kelet geopolitikai térképét, fegyveres fellépésre már aligha lesz lehetőség.17 A legaggódóbb tekintettel Jeruzsálem és Washington követi az Iránban zajló eseményeket, nemcsak a régióban betöltött vezető szerepük, hanem Teherán évtizedek óta tapasztalható implicit fegyveres és explicit retorikai ellenségeskedése miatt is.18 A napi sajtót követve általában olyan beszámolókkal találkozhatunk, melyek az eszkalálódó probléma diplomáciai megoldásának kísérleteit taglalják. Az ENSZ és az Európai Unió, általános politizálásuknak megfelelően, a békés rendezés irányába próbálják terelni a folyamatokat, míg a küszöbön álló Irán-ellenes katonai fellépés lehetőségét rendszerint amerikai és izraeli, valamint újabban francia politikai és katonai körök sugallják.19 A jelenlegi iraki körülményekből fakadóan aligha kétséges, legfeljebb az 1999-es, Kis-Jugoszlávia elleni NATO-légitámadáshoz hasonló katonai beavatkozásra lehet kilátás20, ugyanakkor fontos leszögezni: (1) saját kijelentései szerint, Teherán készen áll a háborúra; (2) Irán nukleáris létesítményei meglehetősen dekoncentráltan helyezkednek el21, vagyis egy, az 1981-es izraeli akcióval megegyező villámrajtaütésnek kizárólag rendkívül összehangolt esetben lehetnek eredményei.22
17
Henry Sokolski - Patrick Clawson (ed.): Getting ready for a nuclear-ready Iran, Strategic Studies Institue, October 2005. 18 Pusztító merényletekkel bizonyítható Irán aktív Izrael- és Amerika-ellenessége, lásd az iraki terrorszervezetek, vagy a Libanonban tanyázó Hezbollah tagjainak és fegyverzetének eredetét. Többek közt: Kenneth Katzman: Iran’s influence in Iraq, CRS Report, September 29. 2006.; Ilan Berman: Hezbollah: made in Teheran, Testimony before the U.S. House of Representatives Subcommittee on International Terrorism and Nonproliferation and Subcommittee on the Middle East and Central Asia, September 28. 2006. 19 Hilary Leila Krieger: Sarkozy: Nuclear Iran unacceptable, Jerusalem Post, November 8. 2007. 20 Paul Rogers: Iran: Consequences of a war, Oxford Research Group, February 2006. 21 Andrew Koch - Jeanette Wolf: Iran’s nuclear facalities, Center for Nonproliferation Studies, 1998. 22 Whitney Raas - Austin Long: Osirak Redux? Assessing Israeli capabilities to destroy Iranian nuclear facalities, SSP Working Paper, April 2006.
4
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Szeptemberi éjszaka Szíriában 2007. szeptember 6-án, a Damaszkusztól 400 kilométerre fekvő Deir-al-Zour térségét hatalmas robbanás rázta meg. Kevéssel ezután az a hír járta be a világsajtót, hogy a detonációt az izraeli légierő gépei okozták, amelyek egy, a közvélemény számára eddig ismeretlen szír nukleáris központot bombáztak le. Damaszkusz kezdetben tagadta a felvetéseket és Jeruzsálemben is teljes hírzárlat követte a sajtó spekulációit. Bashar al-Asszad szír miniszterelnök 2007. október 1-jén a BBC angol híradásának tett interjújában ismerte el először, hogy a megnevezett napon izraeli gépek hatoltak be Szíria légterébe, majd miután a légvédelem felfedezte őket, rakétáikat egy használaton kívüli, felújítás alatt álló üres katonai épületre kilőve, Törökország felé elhagyták az országot.23 Másnap az izraeli hadsereg – a Haaretz, liberális napilap hírzárlat-feloldási kérelmére reagálva24 – egymondatos nyilatkozatot adott ki, melyben elismerték, hogy a légierő valóban végrehajtott egy támadást mélyen Szíria határain belül.25 Az igencsak rövid közlemény okán az izraeli média továbbra is a nyugati sajtóbeszámolók, mint elsődleges hírforrások felhasználására kényszerült.26 Később kiszivárgott információk szerint, Amos Yadlin, az Izraeli Katonai Titkosszolgálat (Aman) vezetője nem sokkal a támadást követően a Knesszet Külügyi és Védelmi Bizottsága előtt kijelentette: „Sikerült helyreállítanunk az elrettentő képességünket […] az új körülmények kihatnak az egész Közel-Keletre, beleértve Szíriát és Iránt is”.27 Ehud Olmert, Izrael Állam miniszterelnöke, akinek az egyébként meglehetősen siralmas népszerűsége ugrásszerűen emelkedett az akciót követő hetekben28, eleddig csak az alábbi módon kommentálta a támadást: „A biztonsági szolgálatok és az Izraeli Fegyveres Erők páratlan bátorságukról tettek tanúbizonyságot” – azonban a részletekkel kapcsolatban leszögezte: „Kártyáinkat nem játszhatjuk ki minden esetben nyilvánosan”.29 Bashar al-Asszad október elején egy interjúban már Szíria esetleges válaszlépésének jogosságát hangsúlyozta, mely, mint mondta: nem feltétlenül jelent fegyveres incidenst.30 Tzahi Hanegbi, a Knesszet Külügyi és Védelmi Bizottságának elnöke leszögezte, országa
23
Assad sets conference conditions, BBC, October 1. 2007. Amos Harel: Local media base IAF strike reports on world press, Haaretz, September 17. 2007. 25 IDF confirms that aircraft hit target inside Syria last month, Jerusalem Post, October 2. 2007. 26 Amir Oren: IDF lifts censorship of Sept. 6 IAF strike on target inside Syria, Haaretz, October 10. 2007. 27 Israel attacked unfinished Syrian nuclear reactor, Spacewar, October 14. 2007. 28 Mysterious airstrike in northern Syria boosts Olmerts popularity, Herald Tribune, September 18. 2007. 29 Conal Urquhart: Speculation flourishes over Israel’s strike on Syria, Guardian, September 17. 2007. 30 David Hardaker: Syria reserves right to hit back over Israeli airstrike, ABC News, October 2. 2007. 24
5
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról komolyan veszi az északi szomszéd fenyegetését, mivel, mint megjegyezte „Damaszkusz az őt ért támadásokra válaszul soha sem szokta elmulasztani a megtorlás kísérletét”.31 De vajon mi is történhetett pontosan azon a szeptemberi éjszakán? Miért nem egyeztettek nyilatkozataik előtt a szír politikusok, először tagadva az egész támadás tényét, később azt állítva, hogy egy, az Arab Liga által működtetett mezőgazdasági kutatóközpontot bombáztak le az izraeliek32, míg végül Asszad elő nem állt a „használaton kívüli katonai bázis-verzióval”? Miért nem tett azonnali panaszt Damaszkusz az ENSZ Biztonsági Tanácsánál?33 És miért mutogattak a nemzetközi sajtónak egy, a támadástól kilométerekre fekvő építményt, mondván, hogy az izraeli légierő teljes kudarcot vallott, hiszen jól láthatóan az adott helyen minden a legnagyobb rendben? Szíriának nem az lenne az érdeke, hogy az illegális légtérbehatolás és a bombázás – még ha elmondásuk szerint nem is okozott sok kárt – tényét nemzetközi jogsértésként propagálják? Kérdések sorozata, melyek okkal sejtetnek komolyabb összefüggéseket a háttérben.34 Kevésbé reális spekulációk A támadás megalapozására különböző elméletek születtek, melyek közül jelen fejezetben a leginkább megkérdőjelezhető, vagyis legkevésbé valószínűeket tárgyaljuk. Egyesek a háborús fenyegetettségig feszülő izraeli-szír viszonyt emlegetik, mondván Jeruzsálem mérsékelt megelőző csapásával nyíltan megüzente Damaszkusznak: bármikor, bárhol képes lecsapni, nem számít a szír fegyverkezés, valamint az új orosz légvédelmi rendszer (Pantsyr S1E típusú).35 Dennis Ross szerint – aki évekig az Egyesült Államok közel-keleti 31
Israel says detterent ability recovered after Syria strike, AFP, September 16. 2007. A Száraz és Sivatagos Területek Tanulmányának Arab Központja hivatalos nyilatkozatban utasította vissza, hogy Deir Ezzor-i kutatóállomásukat bármiféle támadás érte volna. A történet teljes abszurduma, hogy a szervezet a „cionista médiát” tette felelőssé az alaptalan rémhírkeltéssel, mely valójában Faruk al-Shara szír elnökhelyettestől eredt. Arab League center denies it was Israeli raid target, Middle East Times, September 30. 2007. 33 2007. szeptember 28-án nyújtott be Szíria tiltakozó nyilatkozatot az ENSZ BT-hez, de annak tárgyalására nem került sor, mivel pontosan nem volt megállapítható mi Damaszkusz eljárási kérelmének tárgya. Shock waves from Syria, Washington Post, September 20. 2007.; Mark Mazetti - Helen Cooper: Syria files airspace violation at UN after Israeli attack, New York Times September 18. 2007. 34 A lehetséges okokkal kapcsolatban lásd Bret Stephens, Osirak II című cikkét. (Wall Street Journal, September 18. 2007. 35 2007 nyarán szerelték fel az új, ezek szerint az izraeli légierő ellen csak mérsékelten hatékony orosz légvédelmi rendszert. (Advanced Russian air defense missile cannot protect Syrian and Iranian skies, Debka File, September 7. 2007.) Egyébként már a korábbi, szintén többször csődöt mondó – még Asszad palotája felett is köröztek Dávid-csillagos gépek – légelhárítási technikát is Moszkva építette ki (Russia to sell air defense systems to Syria so that Syrian president may sleep well, Pravda, April 22. 2005.), s a sikeres izraeli behatolás után úgy tűnik újabb hetek várnak az orosz technikusokra Szíriában (Russia sents Syria experts to upgrade airdefense, Haaretz, October 2. 2007.). 32
6
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról „békemisszionáriusa” volt – Bashar al-Asszad valami hasonlóra törekedett, mint amelyet a Hezbollah 2006 nyarán véghezvitt Izrael ellen, vagyis egy korlátozott rakétaháborúval békeés megegyezéspárti indulatokat felszínre hozni Jeruzsálemben, így próbálván visszaszerezni a negyven éve elvesztett Golán-fennsíkot.36 Az alaptételt elfogadva kétségtelen logika fedezhető fel az izraeli támadás hátterében, valamint a felek közös hallgatásában: Szíriát megalázták, melyet nem kíván nagydobra verni, míg Izrael nem akarja sikeres akciójának propagálásával háborúba kényszeríteni északi szomszédját. Mindez azonban nem magyarázza meg, miért vállalkozott az izraeli légierő egy ilyen, összességében több ezer kilométeres, mégis csak rendkívül kockázatos berepülésre? Miért pont Szíria legtávolabbi, északkeleti részén találtak csak jelképes, megsemmisítendő célpontot? Ezen kérdésekre vonatkozóan merült fel azon feltevés, mely szerint az izraeli légitámadás célpontja egy fegyverraktár volt, ahonnan főként Dél-Libanonba, a síita Hezbollah terrorszervezet
számára
szállítottak
hadianyagokat.37
Mindezek
alapján
Jeruzsálem
szeptember 6-i akciójának kettős célja volt: megüzenni a háborútól sem idegenkedő szír vezetésnek térjenek vissza a realitások talajára, vagyis a diplomáciai eszközökhöz38, egyúttal visszavetni az ENSZ libanoni kontingensének (UNIFIL) impotenciáját kihasználva újrafegyverkező Hezbollahot. A teória egyetlen gyenge pontját az adja, hogy Izrael légitámadását egyetlen muzulmán állam sem ítélte el, csupán Észak-Korea. Mielőtt azonban megvizsgálnánk Phenjan rejtélyes szerepét, tekintsük át sorjában a szeptember 6-i akció előzményeit, valamint annak pontos lefolyását. Gyanút fog az izraeli titkosszolgálat Amerikai sajtóforrások szerint a Moszad 2007 nyarán jelezte először a CIA számára, hogy emberei Szíria északkeleti részén egy építés alatt álló nukleáris erőműre bukkantak39, melynek elkészítésében észak-koreai technikusok segítik Damaszkuszt.40 Az izraeli 36
Dennis Ross: Israel’s stealthy statement, The New Republic, September 24. 2007. Report: Israel spots nuclear installations in Syria, Ynetnews, September 12. 2007. 38 Ehud Olmert pár nappal a rejtélyes, akkor még sem Damaszkuszban, sem Jeruzsálemben el nem ismert támadás után bejelentette: hajlandó Izrael tárgyalni a békéről Szíriával. Mysterious happenings – Talk of war, talk of peace, Economist, September 13. 2007. 39 Szíria aláírta az atomsorompó egyezményt, nukleáris erőműve hivatalosan nincs, csak egy, a kínaiaktól vásárolt atomkutató-reaktora Dayr al-Hajarban. Glenn Kessler: N. Korea, Syria maybe at work on nuclear facility, Washington Post, September 13. 2007. 40 Martha Raddatz: The case for Israel’s strike on Syria, ABC News, October 19. 2007. Itt fontos hangsúlyozni, hogy az izraeli titkosszolgálat az észak-koreai vonal mellett, a főként pakisztániakból álló, ún. „Khan nukleáris kutatócsoport” közreműködésére utaló nyomokat is talált. Syria envoy: Israel will pay for foray, Jerusaelm Post, September 15. 2007. 37
7
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról titkosszolgálat számos műholdfelvételt, valamint azok alapján készített leírást és tervrajzot nyújtott át amerikai rokonszervezetének, s egyúttal jelezte, hogy szándékában áll illetékes informátort beszervezni az adatok pontosítása céljából.41 Az iráni pályájáról Szíriára átirányított Ofek-7-es izraeli kémműhold, kilencvenpercenként küldött új fotókat az építkezés folyamatáról, vagyis Jeruzsálem – és Washington – napról-napra követte a Deir-al-Zourban zajló eseményeket. Egy, már az ősz folyamán napvilágra került, még a bombázás előtt készült fotósorozatot, David Albright, az ENSZ korábbi nukleáris szakértője, illetve kutatócsoportja is megvizsgált. Jelentésük szerint, a szír-iraki határtól körülbelül 120 kilométere nyugatra, az Eufrátesztől alig 750 méterre található építmény jellegében szinte hasonmása az északkoreaiak jongbjoni nukleáris erőművének.42 Mint írják, az oldalait tekintve 47 méteres, dobozszerű főépület mellett (Jongbjonban a reaktorépület 48x50 méteres), egy melléképület, valamint távolabb, az Eufrátesz partján egy vízátemelő látható, illetve a helyszíntől 3,5 kilométere északra egy leszállópályát is kialakítottak. Az Albright-jelentés szerint a képeken látható erőmű kétségtelenül messze volt még a felépüléstől, nemhogy az üzembe helyezéstől. Méreteiből kiszámíthatóan legfeljebb 20-25 megawattos, feltehetőleg gáz-grafitüzemelésű reaktor lehetett, mely az ismert adatok szerint, évente körülbelül egy atombomba elkészítéséhez elegendő plutónium termelésére képes.43 A nyár folyamán az izraeli elitalakulat (Sayaret Matkal) kommandósai – szír katonáknak öltözve – felderítették az At-Tibnah közelében fekvő gyanús épületegyüttest, illetve
annak
környékét.
Sajtóinformációk
szerint
nukleáris
tevékenységre
utaló
bizonyítékokat gyűjtöttek, melyeket egy meg nem nevezett izraeli intézet észak-koreai eredetű, atomreaktor építéséhez, illetve működtetéséhez szükséges anyagokként azonosított. A behatolást állítólag maga Ehud Barak, a Munkapárt jelenlegi vezetője, korábbi vezérkari főnök, kommandós parancsnok tervezte meg, aki június 18-án tért vissza a kormányba védelmi miniszterként.44
41
Arra vonatkozólag természetesen nem szivárgott ki semmilyen információ, hogy a Moszadnak végül sikerült-e valakit beszervezni. Mielőtt továbblépnénk, érdemes azonban megjegyezni, hogy az Iránból nem régen elmenekült Ali Rheze Asgari, helyettes védelmi minisztert több muzulmán napilap is megvádolta, hogy információt szolgáltatott ki Izraelnek Szíria titkos nukleáris tevékenységéről. Defecting Iranian official gave info before alleged Syrian foray, Jerusalem Post, September 28. 2007. 42 Images show Syrian reactor hit by IAF, Jerusalem Post, October 25. 2007. 43 Robin Wright - Joby Warrick: Photographs said to show Israeli target inside Syria, Washington Post, October 24. 2007. 44 Uzi Mahnaimi: Snatched: Israeli commandos nuclear raid, The Sunday Times, September 23. 2007.
8
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Az összegyűjtött, megvizsgált és az amerikaiaknak bemutatott bizonyítékok alapján, Izrael zöld jelzést kért Washingtontól a helyzet katonai megoldásához, melyet a Bushadminisztráció hosszas tárgyalások után megadott, azonban hangsúlyozva, hogy az amerikai hadsereg nem kíván aktívan részt venni annak lebonyolításában.45 Feltételezések szerint az Egyesült Államok, az Irakban szolgáló amerikai haderő passzív légi biztosítása mellett, kizárólag
műholdfelvételek
átadásával
asszisztált
Jeruzsálem
sikeres
támadásához.
Washingtonban tett beszámolójukban – a lehetséges áldozatok számának minimalizálása érdekében – szeptember 6-a késő éjszakáját jelölték meg az izraeli stratégák az akció megindításának időpontjaként.46 Közben a Bush-adminisztráció „galamb” és „héja” személyiségei között heves vita alakult ki a kérdéssel kapcsolatban.47 A külügyminiszter, Condoleezza Rice, illetve az ő álláspontját osztók szerint Szíria anyagi és humán kapacitása sem tenné lehetővé Damaszkusz nukleáris fegyverkezését, vagyis a Jeruzsálem által hangoztatott fenyegetettség eltúlzott, míg egy katonai fellépés súlyos negatív konzekvenciákkal járhat a Közel- és Távol-Keleten is békés megoldást kereső amerikai külpolitika számára. Az alelnök, Dick Cheney vezette „héják” ellenben azt hangsúlyozták, hogy semmit sem ér a „békepolitika”, ha közben Irán, Észak-Korea, illetve Szíria (vagyis az „ördög tengelye”) egymással kooperálva meghiúsítja Washington alapvető célkitűzéseit (nukleáris és terrorfenyegetettség minimalizálása, geopolitikai és stratégiai érdekek stabilizálása).48 Szeptember 6-a éjszakája Feltehetőleg már szeptember 4-én vagy 5-én beszivárgott Szíriába az izraeli légierő egyik kommandós alakulata (Shaldag), mely nem messze a megjelölt célponttól foglalta el harcállását.49 Szeptember 6-án, pár perccel éjfél után a 69. repülőszázad F-15-ös és F-16-os 45
Az izraeli hadsereg már július közepén meg szerette volna indítani támadását, azonban Washingtonban sehogy sem akart egységes álláspont kialakulni a kérdéssel kapcsolatban. Amerikai hírforrások szerint Jeruzsálem ragaszkodott hozzá, hogy legkésőbb szeptember elején cselekedni fog, annak érdekében, hogy az illegális nukleáris bázis nemzetközi sajtó általi felfedezése nehogy komplikálhassa a katonai opció megvalósítását. 46 Glenn Kessler - Robin Wright: Israel, U.S. shared data on suspected nuclear site, Washington Post, September 21. 2007. 47 Mark Mazetti - Helen Cooper: Israeli nuclear suspicion linked to raid in Syria, Times September 18. 2007. 48 Mark Mazetti - Helen Cooper: An Israeli strike on Syria kindless debate in the US, Times, October 10. 2007. 49 Sergei Kirpichenko, Oroszország szíriai nagykövete 2007 augusztusában figyelmeztette Asszadot, hogy az izraeliek egy nagyszabású katonai akcióra készülnek, melynek célpontját azonban hibásan a Golán-fennsíknak vélte. Feltehetőleg e – nem kizárt, hogy szándékosan manipulált – jelentés hatására emelték a két ország határán a szír katonák létszámát, illetve azok készültségét, mely később kedvező feltételeket teremtett a más irányból támadó izraeli gépek számára. A szeptember 6-i akciót követően, Jeruzsálem a feszültség mérséklése végett visszavont több alakulatot a Golánról, sőt még a tervezett hadgyakorlatot is elhalasztották, jelezve Izrael
9
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról gépei a Földközi-tenger felől behatoltak Szíria területére, és alacsonyan szállva közelítettek célpontjuk felé.50 A repülőgépek jelzésére a Shaldag-osztag emberei lézersugarakat irányítottak az épületkomplexumra, mellyel elősegítették a pilóták célzási hatékonyságát.51 A közel 250 kilogrammos bombákat, valamint a Maverick-rakétákat pillanatok alatt kioldották az izraeli gépek, amelyek – a szemtanúk beszámolói szerint – északi irányba fordulva, Tall alAbyadnál, Törökország felé hagyták el Szíria légterét.52 Utóbbit támasztják alá azon F-15-ösökhöz tartozó, felségjelzés nélküli plusz üzemanyagtartályok, melyeket Dél-Törökországban fedeztek fel. Az incidens után Ankara hivatalos panaszt tett Jeruzsálemben, egyúttal magyarázatot kért Damaszkusztól is a nemzetközi sajtóban megjelentekkel kapcsolatban. Ali Babacan török külügyminiszter „elfogadhatatlan fejleménynek” nevezte a történteket, egyúttal kijelentette: „a térségben minden államnak el kell ismernie valamennyi állam szuverenitását, és tartózkodnia kell a feszültségekhez vezető lépésektől […] különben az ellentétek felerősödnek, és veszélybe kerül az egész régió stabilitása és biztonsága”.53 Október elején Babacan közel-keleti körútra indult, melynek első állomása Szíria volt, ahol a török külügyminiszter aggódó nyilatkozatot adott ki a növekvő regionális feszültséggel kapcsolatban. Jeruzsálemi látogatásakor a térség békéjének stabilizálása, valamint az amerikai Kongresszusban tárgyalt örmény népirtással kapcsolatos törvényjavaslat zsidó-lobbi segítségével történő leszavazása azonban már sokkal hangsúlyosabb szerepet kapott, semmint az izraeli repülőgépek szeptemberi légtérsértése.54 Észak-Korea rejtélyes szerepe Ahogy a tanulmányban már többször is utaltunk rá, izraeli és amerikai titkosszolgálati jelentések szerint Szíria elsősorban Észak-Koreától kapott segítséget kezdeti státuszban lévő nukleáris tevékenységéhez. A két ország, valamint harmadik félként Irán katonai és hadipari semmilyen katonai lépésre nem készül Szíria ellen… Uzi Mahnaimi: Israelis ’blew apart Syrian nuclear cache’, Times, September 16. 2007. 50 Hogy hogyan sikerült az izraeli gépeknek becsapniuk a szír légvédelmet, arról érdemes elolvasni David A. Flughum, Why Syrias air defenses failed to detect Israelis című cikkét (Aviation Week, October 3. 2007.). 51 David Bedein: Israeli commandos marked targets for warplanes, The Bulletin, September 18. 2007. David A. Flughum - Douglas Barrie: Israel used electronic attack in air strike against Syrian místery target, Aviation Week, October 8. 2007. 52 Israel admits air strike on Syria, BBC, October 2. 2007. 53 Turkish FM slams Israel over fuel tanks, Jerusalem Post, September 10. 2007. 54 Herb Keinon: Turkish FM discuss Syria in Jerusalem, Jerusalem Post, October 7. 2007. Az örmény média közben az izraeli támadáshoz való asszisztálással vádolta meg Ankarát, melynek lehetősége Törökország geopolitikai érdekeiből fakadóan nem is egyértelműen kizárható (elég fejfájást okoz a török kormány számára Irán nukleáris hatalomvágya is, melyet még tovább komplikálna a szomszédos Szíria hasonló törekvése). Turkey helped Israel to attack Syria, Armenian News Agency, September 14. 2007.
10
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról együttműködése meglehetősen hosszú múltra tekint vissza, mind a rakétatechnika, mind pedig a biológiai és vegyi fegyverek közös fejlesztése terén.55 Phenjan sikeres atomkutatási eredményei nyomán, a szintén nemzetközi elszigeteltségbe kényszerített Irán is nukleáris célokat tűzött ki, természetesen a már meglévő kooperációt kihasználva. A három ország katonai szakemberei és atomkutatói folyamatosan úton voltak a szír-iráni-észak-koreai tengely mentén, együttműködésük gyümölcsét, Phenjan atomhatalommá válását kizárólag Damaszkuszban és Teheránban üdvözölték. Az al-Seyassah kuvaiti napilap már 2006 decemberében azt állította európai titkosszolgálati forrásokra hivatkozva,, hogy Észak-Korea és Szíria közös nukleáris tevékenység feltételeinek megteremtésén fáradozik, valahol Szíria északkeleti részén. Ezt alátámasztandó 2007. október 27-én a New York Times hírül adta, hogy az izraeliek által szeptember 6-án lebombázott épületkomplexum már 2003-as műholdfelvételeken is látható. Egyesek ezzel igazolva vélik, hogy a fenyegetettség nem volt reális, egyúttal az ÉszakKoreával folytatott tárgyalásoknak igenis eredménye lehet, lévén a Phenjan és Damaszkusz közötti nukleáris együttműködés évekkel korábban zajlott, ma pedig már nincsenek rá egyértelmű bizonyítékok.56 Ennek azonban ellentmondanak azon titkosszolgálati jelentések, melyek szerint közvetlenül a támadás előtt észak-koreai mérnökök dolgoztak az építményen, illetve közülük többen életüket is vesztették a támadásban. E hírszerzői beszámolók szerint a Phenjan és Damaszkusz között zajló nukleáris együttműködés éppen hogy felszálló ágban volt, a koreai kommunista rezsim és az Egyesült Államok között megindult, valójában hatoldalú egyeztetés kezdetétől. Az amerikai vezetésen belül évek óta vita zajlik a „Korea-kérdéssel” kapcsolatban. John Bolton, Washington korábbi ENSZ-nagykövete már 2003-ban hangot adott azon aggodalmának, miszerint Észak-Korea hatalmas összegekért rakétákat, biológiai és vegyi fegyvereket, nukleáris fejlesztésekhez szükséges anyagokat és eszközöket, illetve azokkal kapcsolatos „know-how-kat” ad el Irán és Szíria számára. Mások szkeptikusan kezelve a feltételezést lehurrogták Boltont, az elmúlt évek, illetve hónapok eseményei azonban több mint elgondolkodtatóak.57 55
2007 júliusában egy közös iráni-szír rakétateszt tragédiába fulladt, amikor észak-koreai gyártmányú rakétákat biológiai és vegyi töltetekkel próbáltak felszerelni. (Dozens died in Syria-Iran missile test, Jerusalem Post, September 19. 2007.). Az „ördög tengelyének” együttműködésére már a kilencvenes évek során is számos példa akadt, lásd: Eliane Sciolino: US tracks a Korean ship taking missile to Syria, NY Times, February 21. 1992. 56 W. Broad – M. Mazzetti: Yet another photo of site in Syria, yet more questions, NY Times, 27. Oct. 2007. 57 Jonathan Marcus: The Syria-North Korea ’connection’, BBC, September 18. 2007. Andrew Semmel az Egyesült Államok nukleáris politikájáért felelős bizottságának helyettes titkára, egy interjúban leszögezte:
11
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Érdemes aláhúzni mely évben vádolta meg először atomexporttal Észak-Koreát John Bolton, illetve, hogy mikor fedezték fel a Szíria északkeleti részén található „gyanús” épületkomplexumot – a válasz: 2003. Dr. Siegfried S. Hecker, a Stanford University oktatója, a Los Alamos-i Kutatóközpont korábbi igazgatója, egy 2007. októberi interjúban azt mondta, hogy a jongbjonihoz hasonló nukleáris erőművek üzembe helyezéséhez minimum 3-6 év szükséges58 – vagyis ha az építkezés 2003-ban kezdődött, akkor 2007 szeptemberében akár már előrehaladott állapotban is lehetett az erőmű. Kétségtelenül kedvező lenne a nemzetközi kölcsönökért és kőolajért atomfegyver potenciáját feladó koreai rezsim számára, ha még a függöny legördülése előtt sikerülne némi nukleáris és humán „alapanyagot” külföldre csempésznie. Ez irányba – az izraeli titkosszolgálat szerint – lépéseket is tett Phenjan, mely titkos egyezményt írt alá Szíriával egy „búzát-nukleáris kapacitásért” cserekereskedelemi megállapodásról.59 A koreai fél természetesen titokban szállította az „árut”, mégpedig hajóval, hivatalosan cementnek feltüntetve. Itt szükséges megemlítenünk egy gyanús hajót, mely szeptember 3-án, három nappal az izraeli támadás előtt kötött ki a szíriai Tartousznál. Az 1965-ben gyártott, „al-Hamad” néven bejegyzett hajónak számos tulajdonosa volt korábban, utolsó adat szerint egy észak-koreai vállalat. Szeptemberi útja során szíriai megrendelésre szállított cement volt az 1700 tonnás monstrum hivatalos rakománya. Figyelemreméltó, hogy a hajót a Szuezi-csatornán való áthaladáskor dél-koreai felségjellel látták el, a tartouszi kikötőbe azonban észak-koreai zászlóval futott be.60 Az al-Hamad jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik, egyetlen kikötőben sem jegyezték be azóta, hogy a szír partokat elhagyva, a libanoni Tripoliban leadta a kötelező közlekedési jelzéseket. Gyanús utórezgések 2007. szeptember 21-én, tizenöt nappal az izraeli támadás után, Choe Tae Bokban, az északkoreai kommunista párt valóságos „főhadiszállásán” tartott megbeszéléseket a phenjani és a
Washingtonnak tudomása van arról, hogy észak-koreai atomkutatók dolgoznak Iránban és Szíriában, mely országok nemcsak tudományos, de műszaki segítséget is kapnak Phenjantól. Glenn Kessler: Syria-N. Korea reports won’t stop talks, Washington Post, September 15. 2007. 58 David E. Sanger - Mark Mazzetti: Israel struck Syrian nuclear project, NY Times, October 14, 2007. 59 A dokumentumot szír részről állítólag maga Bashar al-Asszad írta alá. Clear evidence implicates Assad personally in North Korean nuclear deal, Debkafile, October 27. 2007. 60 Yossi Melman: Records on N. Korean ship docked in Syria were altered, Haaretz, September 17. 2007.; Tim Butcher: N. Korean ship linked to Israel’s strike on Syria, Telegraph, September 18. 2007.
12
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról damaszkuszi felső vezetés.61 A tárgyalás után szűkszavú közös nyilatkozatot adtak ki, melyben kijelentették, folytatják a két ország között kialakult gazdasági-tudományos együttműködéseket.62 Az izraeli támadással kapcsolatban semmilyen hivatalos állásfoglalást ki nem adó Irán, Ali Akbar Mehrabiant, Mahmud Ahmadinezsad unokatestvérét küldte Szíriába a károk felmérésére.63 Mohamed El Baradei, a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) vezetője felháborodott nyilatkozatot adott ki az izraeli támadás után. Mint mondta, ha Jeruzsálemnek információi vannak arról, hogy Szíria illegális nukleáris központ építésén fáradozik, akkor annak felderítése, illetve azzal kapcsolatban lépések foganatosítása kizárólag a NAÜ hatáskörébe tartozik. Baradei kijelentette, szervezetének nincs információja arról, hogy Damaszkusz atomerőművet kívánna építeni, illetve, hogy Észak-Korea bármilyen formában segítené abban.64 A NAÜ-höz is eljutatott izraeli és amerikai műholdfelvételekről, azóta sem adott ki semmilyen közleményt a bécsi székhelyű szervezet, mely a nemzetközi nyomás hatására vizsgálati lehetőséget kért Szíriától.65 Erre azonban már aligha kerül sor, mivel a legújabb műholdképek szerint Damaszkusz mindent eltakarított a lebombázott területről, csak az Eufrátesz partján álló vízátemelő maradt a helyén.66 2007. október 17-én több hírügynökség nyilvánosságra hozta egy meg nem nevezett szíriai ENSZ-küldött nyilatkozatát, aki elismerte, hogy Izrael ténylegesen egy épülő nukleáris erőművet bombázott le Deir-al-Zourban.67 Damaszkusz másnap közleményt adott ki, melyben leszögezték: a diplomata szavait kiforgatták, szándékosan félreértelmezték, s Szíriának soha nem állt szándékában atomerőmű építése.68 Nyílt üzenet Teheránnak és a világnak A tanulmányban már érintettük az iráni nukleáris célkitűzésekből fakadó növekvő feszültségek szerepét, valamint a nemzetközi közösség azzal kapcsolatos politikáját. A 61
Report: Syria, North Korea hold high-level talks in Pyongyang, Haaretz, September 21. 2007. Rim Kyong Man, Észak-Korea külügyi kereskedelméért felelős minisztere, 2007. augusztus 14-én írt alá egyezményt Szíriában a két ország „kereskedelmi, tudományos és technikai” együttműködésének mélyítéséről. 63 Feltételezések nem tartják kizártnak, hogy Szíria nemcsak saját nukleáris kapacitását próbálja építgetni, hanem egyúttal állomásként szolgál a Korea és Irán között zajló atomkereskedelemben is, mely a „figyelő szemek” miatt teljesen közvetlenül nem folytatódhat. 64 Izraeli politikai körök hónapok óta támadják a NAÜ-t, valamint annak vezetőjét Mohamed El Baradei-t, mondván nyíltan Irán kezére játszanak az ellenőrzések elégtelen végzése, valamint a nemzetközi tárgyalások halogatása miatt. Mark Weiss: IAEA chief playing into Iranian hands, Jerusalem Post, November 5. 2007. 65 IAEA chief criticizes Israel over Syria raid, Reuters, October 28. 2007. 66 Robin Wright - Joby Warrick: Syria razes site Israel bombed, Washington Post, October 26. 2007. 67 Syria admits: Target hit by IAF jets was a nuclear facility, Jerusalem Post, October 17. 2007. 68 Albert Aji: Syria denies report on nuclear strike, Associated Press, October 17. 2007. 62
13
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról szeptember 6-i izraeli támadással összefüggésben számos cikk és nyilatkozat hangsúlyozta annak üzenetértékű jellegét, melyet Jeruzsálem nyilvánvalóan a teheráni iszlámista vezetésnek szánt.69 Emily B. Landau, a Tel Aviv-i egyetem Nemzeti Stratégiai Intézetének oktatója ezzel kapcsolatban leszögezte: „Izrael egy dolgot feltétlenül megtanult az iráni eseményekből, mégpedig azt, ha nem törődik egy reális veszéllyel, mely még kezdeti állapotban van, akkor később egy sokkal komolyabb problémával kerülhet szembe”.70 Az eddig értékeltek alapján, Izrael katonai fölényét és tekintélyét számos szempontból is helyreállító szeptemberi akció valóban üzenetértékű volt Irán, de a nemzetközi közösség számára is. Az ENSZ, a NAÜ és az Európai Unió passzivitása, úgy tűnik, csak mélyíti a Teherán és Jeruzsálem között feszülő ellentéteket. Azon liberális hozzáállás, mely szerint, ha Izraelnek lehetnek nukleáris fegyverei, akkor Teherántól mi okból kifolyólag tagadható meg ugyanez71, éppen, hogy nem a status quo stabilitását biztosító regionális kiegyenlítődéshez, hanem a nukleáris csapás-válaszcsapás rémisztő lehetőségéhez vezet, ahogy arra Bernard Kouchner francia külügyminiszter is felhívta a figyelmet.72
69
Lásd többek közt: Simon Tisdall: A silent warning shot, Guardian, September 17. 2007.; Simon Tisdall: How Israeli raid sent message to Teheran, Gurdian, September 18. 2007.; Herb Keinon - Gill Hoffman: Hizbullah: IAF mission practice for Iran, Jerusalem Post, September 11. 2007. Peter Beaumont: Was Israeli raid a dry run for attack on Iran? Observer, September 16. 2007. 70 Steven Erlanger: Israel silent on reports of bombing within Syria, New York Times, October 15. 2007. 71 Ugyan a Teherán által aláírt nemzetközi szerződések egyértelműen megtiltják, hogy Irán nukleáris fegyvereket fejlesszen, birtokoljon, a nemzetközi normák azonban csak annyit érnek, amennyit betartanak belőlük, ha Irán megszegi azokat nincs szupranacionális szerv, mely hatékonyan felelősségre vonhatná. 72 Hilary Leila Krieger: ’Now not the moment to talk with Hamas’, Jerusalem Post, September 21. 2007.
14
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Felhasznált irodalom: Aji, Albert: Syria denies report on nuclear strike, Associated Press, October 17. 2007. Beaumont, Peter: Was Israeli raid a dry run for attack on Iran? Observer, September 16. 2007. Bedein, David: Israeli commandos marked targets for warplanes, The Bulletin, September 18. 2007. Berman, Ilan: Hezbollah: made in Teheran, Testimony before the U.S. House of Representatives Subcommittee on International Terrorism and Nonproliferation and Subcommittee on the Middle East and Central Asia, September 28. 2006. Broad, William J. - Mazzetti, Mark: Yet another photo of site in Syria, yet more questions, New York Times, October 27. 2007. Butcher, Tim: N. Korean ship linked to Israel’s strike on Syria, Telegraph, September 18. 2007. D’Amato, Anthony: Israel’s airstrike against the Osiraq reactor, 10 Temple International and Comparative Law Journal, 1996. Derogy, Jacques - Carmel, Hesi: Szupertitkos Izrael, Akadémia, Budapest, 1991. Erlanger, Steven: Israel silent on reports of bombing within Syria, New York Times, October 15. 2007. Flughum, David A.: Why Syrias air defenses failed to detect Israelis, Aviation Week, October 3. 2007. Flughum, David A. - Barrie, Douglas: Israel used electronic attack in air strike against Syrian místery target, Aviation Week, October 8. 2007. Gilbert, Martin: Izrael története, Pannonica, Budapest, 2000. Hardaker, David: Syria reserves right to hit back over Israeli airstrike, ABC News, October 2. 2007. Hamza, Khidhir - Stein, Jeff: Szaddam bombáját gyártottam, Media Nox Kiadó, Budapest, 2000. Harel, Amos: Local media base IAF strike reports on world press, Haaretz, September 17. 2007. Hein, Avi: The raid on the Osirak nuclear reactor, Jewish Virtual Library Katzman, Kenneth: Iran’s influence in Iraq, CRS Report, September 29. 2006. Keinon, Herb - Hoffman, Gill: Hizbullah: IAF mission practice for Iran, Jerusalem Post, September 11. 2007. Keinon, Herb: Turkish FM discuss Syria in Jerusalem, Jerusalem Post, October 7. 2007. Kessler, Glenn: N. Korea, Syria maybe at work on nuclear facility, Washington Post, September 13. 2007. Kessler, Glenn: Syria-N. Korea reports won’t stop talks, Washington Post, September 15. 2007. Kessler, Glenn - Wright, Robin: Israel, U.S. shared data on suspected nuclear site, Washington Post, September 21. 2007. Koch, Andrew - Wolf, Jeanette: Iran’s nuclear facalities, Center for Nonproliferation Studies, 1998. Krieger, Hilary Leila: Sarkozy: Nuclear Iran unacceptable, Jerusalem Post, November 8. 2007.
15
Magen – Politikai, közéleti portál Izrael Államról Krieger, Hilary Leila: ’Now not the moment to talk with Hamas’, Jerusalem Post, September 21. 2007. Mahnaimi, Uzi: Snatched: Israeli commandos nuclear raid, The Sunday Times, September 23. 2007. Mahnaimi, Uzi: Israelis ’blew apart Syrian nuclear cache’, Times, September 16. 2007. Marcus, Jonathan: The Syria-North Korea ’connection’, BBC, September 18. 2007. Mazetti, Mark - Cooper, Helen: Syria files airspace violation at UN after Israeli attack, New York Times September 18. 2007. Mazetti, Mark - Cooper, Helen: Israeli nuclear suspicion linked to raid in Syria, New York Times September 18. 2007. Mazetti, Mark - Cooper, Helen: An Israeli strike on Syria kindless debate in the US, New York Times, October 10. 2007. Melman, Yossi: Records on N. Korean ship docked in Syria were altered, Haaretz, September 17. 2007. Oren, Amir: IDF lifts censorship of Sept. 6 IAF strike on target inside Syria, Haaretz, October 10. 2007. Raas Whitney - Long, Austin: Osirak Redux? Assessing Israeli capabilities to destroy Iranian nuclear facalities, SSP Working Paper, April 2006. Raddatz, Martha: The case for Israel’s strike on Syria, ABC News, October 19. 2007. Rogers, Paul: Iran: Consequences of a war, Oxford Research Group, February 2006. Ross, Dennis: Israel’s stealthy statement, The New Republic, September 24. 2007. Sanger, David E. - Mazzetti, Mark: Israel struck Syrian nuclear project, NY Times, October 14, 2007. Sciolino, Eliane: US tracks a Korean ship taking missile to Syria, NY Times, February 21. 1992. Sokolski, Henry - Clawson, Patrick (ed.): Getting ready for a nuclear-ready Iran, Strategic Studies Institue, October 2005. Stephens, Bret: Osirak II, Wall Street Journal, September 18. 2007. Tisdall, Simon: A silent warning shot, Guardian, September 17. 2007. Tisdall, Simon: How Israeli raid sent message to Teheran, Gurdian, September 18. 2007. Trevan, Tim: Saddam titkai, Cash könyvkiadó, Budapest, 2000. Urquhart, Conal: Speculation flourishes over Israel’s strike on Syria, Guardian, September 17. 2007. Vandenbroucke, Lucien S.: The Israeli strike against Osiraq, Air University Rewiew, SeptemberOctober, 1984. Weiss, Mark: IAEA chief playing into Iranian hands, Jerusalem Post, November 5. 2007. Wright, Robin - Warrick, Joby: Photographs said to show Israeli target inside Syria, Washington Post, October 24. 2007. Wright, Robin - Warrick, Joby: Syria razes site Israel bombed, Washington Post, October 26. 2007.
16
