Leonardo da Vinci Mobilitás Program nap ( ) Vasárnap

Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010

Lánczos Dávid

1. nap (2010.09.05.) Vasárnap Reggel 7 órakor volt az indulás a Penny parkolójából, ahol egy fél órával előbb már meg kellett jelennünk, tehát ez egy vasárnapi korai ébresztőt jelentett. Az indulás előtt még vártak ránk papír munkák, ami pontosabban az utasbiztosításunkat jelentette, majd egy újabb feladat, búcsút venni a szülőktől 3 hétre. Ezek után kezdetét vehette a „nagy utazás”. Ez tényleg hosszú útnak bizonyult, ugyanis Paksról átjutni Krakkóba a legrövidebb úton is közel 10 óra utazást jelent, amit ugyan többszöri pihenőkkel megszakítva is elég fárasztóra sikerült. Magyarországon két hosszabb pihenőt is tartottunk, melyből az egyik alkalommal tankoltunk is, utána már csak Szlovákiában álltunk meg kétszer, 5-6 percre, mely éppen csak elég volt megmozgatni elzsibbadt testrészeinket. Ezután már megállás nélkül mentünk Krakkóba. Az úton szerintem senki sem unatkozott, beleértve a dugóban rögtönzött figyelemfelkeltésünket. Az utazás során mellesleg csodaszép tájakban gyönyörködhettünk. A Krakkóba való megérkezésünket egy viharfelhő kísérte egy kiadós esővel, ami amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt. Mikor megérkeztünk a kollégiumba és elfoglaltuk a szobáinkat, az ágyak elkészítése után már rögtön mehettünk is le az ebédlőbe, ahol megvacsorázhattunk, majd az emeleten a társalgóban összeolvastuk a másnapra tervezett bemutatkozó prezentációnk szöveges részét. Ezután szabad kimenőt kaptunk egészen este 10 óráig, amikor felkutathattuk azokat a boltokat és éjjel-nappalikat, amik a kollégium közvetlen közelében vannak. Sajnos páran akiknek a mobiltelefonjuk a 30-as hálózatba tartozik (köztük én is) megszenvedtek vele, mire fel tudták venni a kapcsolatot az otthoniakkal. Ezek után már jólesett a zuhanyzás, és hogy végre aludni térhettünk olyan hajnali 1 óra felé.

1


Lánczos Dávid

2. nap (2010.09.06.) Hétfő Jól indult a napunk, köszönhetően a késői ébresztőnek, egészen 8 óráig lustálkodhattunk, bár ez a jövőben már nem így lesz, mivel a reggeli időpontja 7:20-ra fog módosulni, mert a délelőttöket ezentúl szakmai gyakorlattal fogjuk tölteni. Azonban a mai napon a reggeli még fél 9 kor várt minket az asztalon, ami felülmúlta a várakozásainkat. Nemcsak hogy bőséges volt, de még ízletes is, és mindenki megtalálhatta az asztalon azt amit szívesen fogyasztana, értve ezt az enni és innivalókra. Ezután megkezdődhetett a hivatalos lengyelországi program. 9:30-kor mentünk át az iskolába, ahol először elvittek minket az iskola előadó termébe, majd az előző este begyakorolt prezentációnkat előadtuk, miután meghallgattuk az iskola saját bemutatkozó előadását. Ezt követően egy gyors körbevezetésen vettünk részt, ahol több számítógéptermet, a tornatermet és az iskola kondi-termét is megmutatták. Utána visszatérhettünk a kollégiumba, vagy szabad programot csinálhattunk háromnegyed 1-ig. Majd együtt lementünk az ebédlőbe és elfogyasztottuk az ebédünket, ami szintén nagyon ízletes volt, és ahogy már előre jelezték köretnek különféle módon elkészített krumplit tálaltak. Ezután mentünk tovább a következő program helyszínére, mely a Fizika kertje nevet viselte, és a kollégiumtól körülbelül 25 perc gyalogútra volt. Ebben a parkban lehetőségünk nyílt megfigyelnünk a fizika törvényszerűségeit. Többek közt a naprendszerünk kicsinyített mását, folyadékok viselkedését és többféle optikai csalódást. A kert területén lehetőségünk volt mindent kipróbálni, például az ingát, a trambulint, a vákuummal összezárt gömböt szétszedni, stb. A programon elkísért minket egy hölgy, aki angolul magyarázta el az éppen lezajló fizikai jelenségeket. Persze itt már érezhető volt számomra a nyelvi hiányosságom, főleg mivel két társam és én is korábban csak német nyelvi csoportban tanulunk, de szerencsére voltak jó fej angolosok, akik ha megkértük őket segítettek megérteni a lényeget. Sajnos ez még elég sokszor előfordul, de egyre jobban belejövünk. Amikor végeztünk a Fizika kertjében, visszamentünk a kollégiumba, ahol nem sokkal később mehettünk vacsorázni. Később lent az ebédlőben megkaptuk a Krakkóra érvényes utazási bérleteinket, utána pedig közösen válogattuk ki a programokon készült fényképeket. Ezután ismét kaptunk egy rövid kimenőt, majd lezuhanyoztunk, aztán elkezdtük írni az első, illetve a második napot magába foglaló beszámolónkat. Mivel két főre jutott egy laptop, így néhányunknak igencsak elhúzódott ez a feladata.

2


Lánczos Dávid

3. nap (2010.09.07.) Kedd Nehezen kezdődött a reggelünk, köszönhetően a viszonylag korai ébresztőnek és az előző esti késői takarodónak, amit az elmaradt jegyzőkönyvek bepótolásának tudhattunk be. 7:20-ra kellett lemennünk az ebédlő elé, ahol a reggelit kaptuk. Reggelire hideg ételt kaptunk gépsonkát, füstölt sajtot, vajat, paprikát és körözöttet. A reggeli végeztével bementünk az iskola épületébe ahol a délig tartó program keretein belül a C++ nevű számítógépes alkalmazással kezdtük el tanulni a programozás alaplépéseit az itteni végzős diákoktól, akik igen segítőkészek voltak. A program végeztével vissza mentünk a kollégiumba ahol megebédeztünk. Ebédre, már a mondhatni megszokott módon három fogást kaptunk, mely ismét elég kiadós volt. Az ebéd befejeztével még volt egy 20-25 percünk a szobáinkban. Sokan már ekkor elkezdték megírni a beszámolójukat, így a társuk is hamarabb be tudta fejezni. Utána kabátot vettünk és a kollégium bejárata előtt vártuk az idegenvezetőnket. Miután megérkezett, kimentünk az iskola területéről és a legközelebbre eső villamos megálló helyen felszálltunk a 10-es számú járatra. A villamoson körülbelül 5-6 megállót utaztunk, majd beértünk a városközpontba, ami az óváros volt. Az idegenvezetőnk felvitt minket a Wawel hegyre ahol is a Wawel kastélyt tekintettük meg, de előtte még új idegenvezetőt kaptunk, aki perfektül beszélt magyarul. Ő volt az, aki körbevezetett a Wawel hegy területén, majd az óvárost körülvevő park egy részében. Elsőként a Wawel kastélyt nézhettük meg, ahol a falakat díszítő gobleinek történetét ismertük meg. Utána a hegyen található székesegyházat néztük meg, ahol megismertük a legnagyobb harangjának a legendáját és a legalsó szintjén található sírokat, többek között Báthory István koporsóját is, mely előtt a csoporttal közösen elénekeltük a Himnuszt. Mikor a hegyről nyíló kilátást is kiélveztük és megismerkedtük a hegy sárkányának történetével, visszamentünk a városközpontba, ahol az ország legrégebbi egyetemét a Jagellót néztük meg, majd egy gyors pillantást vetettünk Krakkó főterére és a mellette található Posztó csarnokra. Sietnünk kellett, hogy elérjük a villamost. A kollégiumban hideg vacsora várt ránk, majd ismét az esti képválogatás. Este még elmentünk a sarki boltba chips-et venni, majd tisztálkodtunk, és a többiek is elkezdték megírni a beszámolójukat a napról.

3


Lánczos Dávid

4. nap (2010.09.08.) Szerda A mai nap már jobban indult, legalábbis a számomra. A reggeli tisztálkodás után a megszokott módon ismét hideg ételt kaptunk reggelire felvágottat, sajtot, vajat, stb. de aki könnyebb reggelire vágyott, az ehetett a kikészített gabonapehelyből is. Reggeli után fogmosás, majd kimentünk a legközelebbi villamos megállóba, és kiutaztunk a centrum szélére, onnan pedig helyi járattal utaztunk tovább a város szélére, ahol a krakkói hőerőművet nézhettük meg egy angol nyelvű idegenvezetővel. Az idegenvezetés nagyon alapos volt, mivel az egész erőművet bemutatták az ott zajló folyamatok sorrendjében. Az üzem területén biztonsági szabályokat is be kellett tartanunk, ilyen volt például, hogy a szén malomba csak sisakban léphettünk be. Végigvezettek minket a belső termeken, irodákon és az udvaron is, ahol a tüzelőanyagokat szenet és a biomasszát tárolták. Maximum mintegy 250000 tonnát. Közelről láthattuk a víztisztítókat, ahol a vizet ionizálták és a hűtő tornyokat, ahol közel 10.000.000 liter vizet 32°C-ról hűtik vissza 20°C-os ra naponta. Az erőműnek 1.700.000 MWh az éves teljesítménye. Az üzemben az utolsó állomásunk az irányítóterem volt, ahol az egész erőművet ellenőrzés alatt tartották. Az idegenvezetés után ismét buszra szálltunk, amire elég sokat kellett várnunk, visszamentünk vele a városközpontba, majd onnan villamoson folytattuk az utat a kollégiumig. Ebédre levesnek egy számunkra még újnak ható étellel ismerkedhettünk meg, rózsaszín krumplilevessel. Ebéd után volt még egy kis szabadidőnk, mivel a délutáni program csak 14:15-kor kezdődött. Ekkor ugyanis kezdetét vette egy barátságos focimérkőzés a lengyelek ellen. Éppen a testnevelés órájukhoz csatlakozhattunk, és mérhettük össze velük a saját csapataink tudását. A három csapat létszáma úgy jött össze, hogy a kísérő tanárunk Weisz János is csatlakozott a csapatunkhoz. Mikor a lengyelek órája véget ért, mi még tovább rúgtuk a bőrt. A sport programunk még kora délután véget ért, utána lehetőségünk volt bemenni a városközpontba. A csapat fele (5-en) éltünk is a lehetőséggel, és bementünk egészen Krakkó főteréig ahol már az érkezésünkkor elcsíptünk egy brakedance előadást. Utána megnéztük kicsit részletesebben a Posztó csarnokot, és a főtéren összeismerkedtünk két lengyel lánnyal is. Aztán hamar el kellett búcsúznunk a lányoktól, mert vacsorára vissza kellett érnünk a kollégiumba. Vacsorára ismét hideg ételt kaptunk felvágottat, üdítőt, kávét, stb. Majd este a képválogatás után még összeültünk a 104-es szobába, és beszélgettünk késő estig, majd a szemközti szobában lakó lengyelekkel is megismerkedtünk.

4


Lánczos Dávid

5. nap (2010.09.09.) Csütörtök A reggelünk a megszokott módon indult, bár itt tartózkodásunk alatt eddig még ez tűnt a legfárasztóbb napnak. A délelőltti programunkon az iskolában voltunk az elektronika laborban, és a mikrocontrollerek programozásának az alapjaival ismerkedhettünk meg. Először egy DSM-51 nevű mikrocontroller programozó segítségével kézzel kezdtük a felprogramozást, itt a bináris és a hexadecimális számrendszert alkalmaztuk, majd miután ezt a feladatot mindannyian megcsináltuk három különböző programmal, cseréltünk a csoport másik felével, és itt már egy ACS Elektronik Vi-LAB Programmer nevű számítógépes program segítségével PLD-t programoztunk. Az első kézi programozás adatai: LED EQV P1.7 LJMP ORG

START 100H

A második kézi programozás adatai: LED EQV P1.7 LJMP START ORG 100H START:

CLR

LED

LOOP:

LJMP

STOP

START: STOP:

CLR

LED

MOV LCALL SETB MOV LCALL LJMP

A,#25 DELAY_100MS LED A,#30 DELAY_100MS LOOP

A számítógépes programozásnál egy PLD In- és Output-jait programoztuk fel, majd az IC-t egy próba panelon teszteltük le. A művelet során az AND, OR és ExOR kapukat programoztuk föl. Az áramkört először még két be és kimenettel programoztuk, majd 3 be- és 8 kimenettel, végül pedig 3 be- és 2 kimenettel. Vagyis a felprogramozás lényege, ha a PLD valamelyik bemenete feszültség alatt van, akkor bizonyos kimenetén is feszültségnek kell lennie. Az utoljára programozott áramkörnél így alakultak a kimeneteken eső feszültségek:

5


Lánczos Dávid

A programozás végeztével vissza mentünk a kollégiumba, fél óránk volt még az ebédig. Háromnegyed kettőkor indult a délutáni programunk, városnézés. Villamossal mentünk a Wawel-ig, ahol a Royal Hotel elött várt ránk a magyar nyelvű idegenvezetőnk, akivel indult a városnéző túránk. Az egész óvárosban körbevezetett minket. Rengeteg templomot tekintettünk meg főleg kívülről, az egyiknél még a csodatevő forrásának a történetét is megismerhettük. Megnéztük a zsidó zsinagógákat, meséltek nekünk a történelmükről. Utána a Ghetto-teret nézhettük meg, ahol egy térkövezett placcon szabályos alakzatban volt elrendezve rengeteg fából készült szék, majd egy zsidó piacon tartottunk kis szünetet. Később visszamentünk a főtérre, ahol a Szent Mária Bazilikát néztük meg és az Érseki palotát, utána pedig kimentünk az óváros szélére, ahol a régi városhatárt védő falat és kapuját néztük meg. Itt elbucsúztunk az idegenvezetőnktől és visszamentünk a kollégiumba, ahol a vacsora és a képnézegetés után ismét megírtuk a napi beszámolóinkat, majd pedig kipihenhettük a túrát.

6


Lánczos Dávid

6. nap (2010.09.10.) Péntek Péntek, a hét utolsó munkanapja, már az előző este elkezdtünk készülődni, mivel utazunk Zakopanéba. A reggelivel indítottuk a napot, majd mint a héten már kétszer, ismét 8-ra az iskolába mentünk. Ma két számítógépes programmal, a Gimp2-vel és a 3ds max 7-tel ismerkedhettünk meg az iskola tanulóinak segítségével. Két-két órát foglalkoztunk mindkét alkalmazással. A Gimp2 egy viszonylag egyszerűen kezelhető képszerkesztő program, rengeteg funkcióval és bővítménnyel rendelkezik. Két képet szerkesztettünk a segítségével, az egyik egy ködös sziklát, míg a másik egy biliárd golyót ábrázolt. A 3ds max 7 pedig egy már nagyságrendekkel bonyolultabb és komolyabb program. Ez a program a 3D-ben való tervezést teszi lehetővé. Itt egy szobát, és annak berendezését próbáltuk elkészíteni, több kevesebb sikerrel. Utána pedig egy könnyebb tárgyat, egy pezsgős poharat készítettünk el. Sajnos a délelőtti programot meg kellett szakítanunk, mivel az elöző este egy baleset történt a kollégiumban és az igazgató úr beszédet mondott a tornateremben. Délben visszamentünk a kollégiumba, és megebédeltünk. Sajnos az ebéd nem volt valami kiadós, mivel második fogásként halat szolgáltak fel, amit hozzám hasonlóan sokan nem nagy étvággyal fogyasztottak. 13:45-kor indultunk a villamos megállóba, majd kimentünk a főpályaudvarra és kb. 20 perc várakozás után meg is érkezett a vonat, amivel Zakopanéba utaztunk. Közel három és fél órát vonatoztunk mire megérkeztünk, de addig is láthattuk Lengyelország egyéb tájait, és bőven volt időnk aludni is a vonaton. Az érkezés után körülbelül 1,5 km-t gyalogoltunk mire megérkeztünk a szállásra, egy hotel-ba. Miután elfoglaltuk a szobáinkat meleg vacsora várt minket az ebédlőben. Utána pedig szabad kimenőt kaptunk estére, de sajnos csak kevesen éltek a lehetőséggel, mivel szakadt az eső.

7


Lánczos Dávid

7. nap (2010.09.11.) Szombat A reggelünk jól indult, köszönhetően annak, hogy a reggelit 9 órakor szolgálták fel az ebédlőben. Végre érezhettük, hogy hétvége van. Reggelire hideg ételt adtak a szálláson, majd az első emeleti társalgóban találkoztunk megbeszélni a mai napi programot. Közös döntés alapján arra jutottunk, hogy a délelőtt folyamán szabad programot kapunk, majd az ebéd után elmegyünk a Zakopanei Aquaparkba. A megbeszélés után tehát felöltöztünk és két csoportra szakadtunk. Aztán lementünk a sétáló utcába, mialatt két önkéntes elment az Aquaparkig, megnézni a nyitvatartást. A sétáló utcában rengeteg volt az árus, sokféle szuvenírt lehetett kapni, persze turistákra szabott árakon. Sajnos ugyanezt tapasztaltuk a sétáló utca szélén lévő boltokban, és a vendéglőkben, szórakozóhelyeken. Ami még feltűnő volt, hogy szinte minden második stand-nál sajtot árultak. Különböző ízű, színű, formájú, fonott, faragott, füstölt, nem füstölt sajtokat. Persze nem bírtuk megállni, hogy ne kóstoljunk belőle. Utána hamarosan eljött a megbeszélt találkozás ideje. 13:15-kor találkoztunk a sétáló utca végén lévő aluljáróban. Innen egy étterembe mentünk ebédelni, ahol az ebédünk úgy nézett ki, hogy fél óra volt kitalálnunk, hogy mit fogunk enni és újabb negyed óra, mire ezt megérttettük (elmutogattuk) a pincérnővel. Az egyszerűség kedvéért az asztalnál mind a hatan ugyan azt ettük, de megérte a szenvedést, mert nagyon finom volt az ebéd. Utána siettünk vissza a szálásra, összeszedtük a törülközőket, papucsokat és a fürdőnadrágokat, majd indulunk az Aquaparkba. Nem volt messze a szálástól, durván 5 perc volt az út gyalog. Az Aquaparkban volt egy élménymedence, több pezsgőfürdő, és négy csúszda. Abból kettő óriáscsúszda volt, mindkettőben ledes effektek fokozták a hangulatot, és a nagyobb csúszda az épületen kívül végződött. Nagyon jól szórakoztunk, de azért a végére alaposan kimerültünk. Két órát töltöttünk a park területén, majd visszamentünk a szálásra, vacsoráztunk, és egy kis ejtőzés után kimentünk még a sétálóutcába, ahol az egyik Pub-ban kicsit kikapcsolódhattunk.

8


Lánczos Dávid

8. nap (2010.09.12.) Vasárnap Ma reggel ismét sokáig aludhattunk, mivel reggelizni csak 9-kor kellett mennünk. A hideg reggeli után újra megbeszélés volt az első emeleti társalgóban. A mai nap délelőttjére hegymászást terveztünk, délutánra pedig a Krakkóba való visszautazást. Az előző napi esőzések miatt felvonóval tettük meg a felfelé vezető utat, a tervezett gyalogtúra helyett. Fönn a csúcson az egyetlen bosszantó dolog az volt, hogy a tájból csak nagyon keveset láthattunk a leszálló köd miatt. Egyébként odafönn nagyon szép volt, rengeteg volt ott is a szuvenír és a sajtárus. Volt egy hatalmas füves rét a hegyoldalon, ahol az elpilledtek pihentek és élvezhették a napsütést, persze a szórakozni vágyóknak is volt lehetőségük, mivel bob, és kötélpálya volt kiépítve. 13:30-kor találkoztunk a felvonó menti téren, mielőtt indultunk volna le a hegyről. Odalent volt még egy kis időnk szuveníreket venni, majd 14:00-kor találkoztunk az aluljáróban, ahonnan ismét a tegnapi étterembe mentünk ebédelni. Itt a tegnap délután kiszolgáló pincérnő már mosolyogva fogadott minket. Ma már azonban kicsit bátrabban mertünk rendelni, bár a magam részéről megmaradtam a tegnap is rendelt étel mellett. Ebéd után visszamentünk a szállásra, 17:00-ig kellett elvinnünk a csomagjainkat. Fél öt-re értünk vissza, és szinte azonnal indultunk is le a pályaudvarra. Útközben megálltunk enni és innivalót venni a hazaútra. Öt órára értünk le, a vonatunk már bent állt, azonban csak 17:33-kor indult el. A hosszú, közel három és fél órás vonatozás alatt is jól szórakoztunk, aludtunk, és kézzel írtuk a beszámolónkat a hétvégéről. A Krakkói pályaudvarra való megérkezés után kis bolyongást követően eljutottunk a villamos állomásig, majd a kollégiumba egy átszállással jutottunk vissza. A kollégiumba való visszatérés után zuhanyozni mentünk, voltak akik utána elkezdték fölvinni a számítógépükre a hétvégi beszámolójukat, vagy még belekezdtek egy éjszakai mosásba.

9


Lánczos Dávid

9. nap (2010.09.13.) Hétfő Elkezdődött a második hét, visszatérve Zakopanéból ismét a kollégiumi ágyban ébredhettünk korán reggel, hisz a ma délelőtti programunk az iskolapadban fog zajlani. 7:20-kor reggeliztünk, majd a kollégium előtti gyülekező után mentünk az iskolába. Ismét az iskola 116-os termében volt a gyakorlati foglalkozásunk. A délelőtt folyamán két szakmai tanár és egy angol tanárnő volt a segítségünkre a feladatok megoldásában. A csoportunk két részre oszlott, mi kezdtük a már egyik délelőtt megismert DSM-51-el való programozást, ezúttal nem csak az 1.7-es címen működő led-et működtettük, hanem az 1.5-ös címre reagáló hangszórót is. Első körben egyszerre működtettük a ledet és a hangjelzőt, majd pedig fázis fordítva is kipróbáltuk. Programozási parancsok: Az első kézi programozás adatai:

A második kézi programozás adatai:

LJMP ORG

CLR LOO

LED

100H LED BUZZER A,#10 DELAY_100ms

CPL MOV LCALL LJMP

BUZZER 1.5P A,#10 DELAY_100ms

CPL CPL MOV LCALL LJMP

Fázisban való működés:

1.7P

led: buzzer:

Ellen fázisban való működés: led: buzzer: Nehezítés képpen a normál hexadecimális helyett a bináris programozást is kipróbáltuk rajta. Majd az eddigi programokat számítógéppel is leprogramoztuk. A programozási gyakorlat után 10 perc szünetet tartottunk, majd cseréltünk a másik csoporttal. Ott egy számítógépes programmal és az RS232C interface-en keresztül oszcilloszkóppal kezdtük a méréseket. Elkezdtük a digitális adatátvitel vizsgálatát. A számítógép segítségével négyszögjelet küldtünk az oszcilloszkópra. Karakter a a H H T T W

Data field (adatsor) 1000011 1000011 0001001 0001001 0010101 0010101 1110101

Bit stop 1 2 1 2 1 2 1 10

Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010 W B B $ $

1110101 0100001 0100001 0010010 0010010

Lánczos Dávid 2 1 2 1 2

A programnál 110 bit/s-os sebesség volt beállítva adatátviteli sebességnek. A teszt során 7 bit-es felbontású jelet küldtünk az oszcilloszkópra és a feszültség 0 és 5V között váltakozott. A leírás alapján a fordított logikát kellett figyelemmel kísérnünk. Vagyis a magasabb jel szint a bináris számrendszer szerint volt a 0, az alacsony pedig az 1. Ezt az oszcilloszkópról pontosan le is lehetett olvasni. A mérések után kontrollált jelet küldtünk az oszcilloszkópra, amivel a jelveszteség mértékét tudtuk ellenőrizni. A foglalkozás végén megköszöntük a tanároknak a segítségüket és elbúcsúztunk tőlük. Délre visszamentünk a kollégiumban, fél egykor ebédeltünk, majd a délutánra tervezett Integration party elmaradása miatt szabadprogramot kaptunk, azzal a feltétellel, hogy a hétvégén elmaradt, illetve csak papírra írt beszámolókat befejezzük. Ez kitöltötte szinte az egész délutánunkat. Öt óra után érkezett meg a 12.C osztály Tóth Judit tanárnővel, akik szintén ebben a kollégiumban fognak megszállni két-három nap erejéig. Miután megérkeztek ők meleg vacsorát kaptak, mi pedig velük egy időben ettünk hideg vacsorát. Az este folyamán még tisztálkodtunk, majd befejeztük a beszámolókat és elmentünk lefeküdni.

11


Lánczos Dávid

10. nap (2010.09.14.) Kedd Reggel a szokásos módon kezdtük a napot, készülődés, majd reggeli, amire a hideg étel mellé virslit is adtak, és meg kóstolhattunk egy bizonyos kaktusz ízű gyümölcslevet. Utána fogmosás, táska a hátunkra és indultunk az iskolába logisztikára. A program nehezen indult mivel nem tudtuk, hogy melyik tanterembe, melyik tanárral lennénk. Pár telefonhívás és egy itteni angoltanárnő segítségével kiderült, hogy a tanár, aki tartotta volna a gyakorlatot éppen megbetegedett. Megfordultunk és visszamentünk a kollégiumba, ahol az ebédig szabad program volt. A szobákban kicsit lazíthattunk, írhattuk az elmaradt beszámolónkat és adott volt a lehetőség, hogy az épp itt tartózkodó végzősökkel bemenjünk a városba és megnézzük újra a Wawelt. Közülünk senki nem ment velük. Az ebédre rá egy fél órával indultunk a visszaért 12-esekkel a Krakkó központjától egy fél óra buszozásra található sóbányába. A negyedikesek buszával utaztunk, az érkezés után körülbelül 40 perccel később mehettünk be a bányába. A sóbányának az első szintjére 378 lépcső vezetett le, ami a föld alatt 64 méter mélyen volt. A bányában közel 3 km hosszú labirintus szerű járat volt kialakítva és 2000 darab feltárt kamrával rendelkezett. Figyelmeztetéseket olvashattunk a falakon, mivel a bánya levegőjének 15%-a Metán gáz volt. A területen körülbelül 13,5 millió évvel ezelőtt kezdett el a só termelődni, és nagyjából 6000 éve bányásszák tudatosan. Odalenn a só szállítása és a felszínre juttatása jelentette a legnagyobb problémát. Lovakat használtak a munkára és a só föl és le szállításhoz. A liftekkel maximum két tonna sót tudtak mozgatni a szintek között. Lenn a barlangi tavaknak a 36%-a só volt, ami több mint a sóbányákban megszokott. Az első túrákat a szlovákok szervezték. A bányászok is vallásosak voltak, akárcsak az összes krakkói, talán még jobban is, ezzel magyarázható, hogy a bányában negyvennél is több kápolna volt kialakítva. A barlangban volt egy terem, ami a híres írónak, Goethe-nek az emlékére volt fölszerelve hang és fény effektekkel. Majd egy másik, talán a barlang legnagyobb termébe mentünk tovább, aminek a falai a sóba voltak faragva és közel 70 évig készültek. Közel két órát töltöttünk a bányában, majd a felszínre liftezés után indultunk vissza a buszhoz, azzal pedig vissza a kollégiumba. Csak két óra múlva volt vacsora. Vacsorára mi hideg ételt, a 12-esek pedig meleg ételt, azt amit mi ebédre ettünk. Vacsora után engedélyezték, hogy kimenjünk a főtérre a másik csoporttal. Nyolc órakor gyülekeztünk a kollégium előtt, majd együtt a 15-ös villamossal kimentünk a főtérre, ott egészen este tizenegy óráig szabad programot kaptunk, majd a tanárokkal együtt jöttünk vissza. Utána befejeztük a beszámolónkat, zuhanyoztunk, majd elmentünk lefeküdni.

12


Lánczos Dávid

11. nap (2010.09.15.) Szerda A mai nap folyamán Auschwitz és Birkenauba való túrát terveztünk, ez volt az utolsó közös programunk a 12-esekkel. Reggelizni ráértünk lemenni háromnegyed nyolcra, mivel az indulást csak fél kilencre terveztük. Persze nem aludhatott mindenki sokáig, mivel közel 7 órás volt a kirándulásunk, és az ez alatt elmaradt ebéd miatt muszáj volt minden szobából egy önkéntesnek lemennie a boltba, aki megveszi azokat az enni és inni valókat, amikre a szobatársaiknak szükségük van. A indulás a számított helyett negyed órával később történt, a busszal való technikai probléma miatt. Külön busszal indultunk útnak, mivel a 12-esek a kirándulás után egyből indulnak tovább Prágába. Az oda út körülbelül másfél óra volt, ezalatt a legtöbben alvásra használták az időt. Mikor odaértünk egy kis várakozás után egy magyar nyelvű idegenvezető fogadott minket. Ő vezetett körül minket mindkét tábor területén. Auschwitz-ban kezdtük, több barakkot is láthattunk, köztük a magyaroknak fenntartott részeket is, megnéztük és fejet hajtottunk a kivégző fal előtt az áldozatok emlékére. Végigmentünk azon a folyosón, ahol az akár egy napot is a táborban tartózkodó foglyoknak a képét tárolták, végigmentünk sok kiállítótermen, ahol az áldozatok cipőiket, személyes tárgyaikat tárolták. Az egyik teremben 2 tonna hajat gyűjtöttek össze az áldozatokról, amiből használati tárgyakat készítettek. Megnéztük a tábori kórházat, a gázkamrákat és a hamvasztó kemencéket. A deportálás idején volt, amikor akár a 2000 km-re fekvő városokból is szállítottak foglyokat. A feljegyzések szerint minden tízedik rab magyar származású volt. A gázkamrákban volt, hogy naponta 4000 embert öltek meg. A foglyokat megkülönböztették származásuk, nemi- és politikai hovatartozásuk szerint. Birkenau egy közel tízszer akkora területen feküdt, mint Auschwitz. Tehervonattal deportálták ide az embereket, a tábor képes volt egyszerre három vonatnyi rab fogadására is. Auschwizt-hez hasonlóan, itt is ha terhes nő érkezett azonnal a gázkamrába küldték. A gyermekekről magasságuk szerint döntötték el, hogy megölik, vagy elküldik őket dolgozni. A táborbort körülvevő szögesdrótkerítésbe áramot vezettek és fegyveres őrök figyeltek a szökni próbálkozókra. Miután megnéztük a másik tábort is, elbúcsúztunk a negyedikesektől, majd mi még visszamentünk Auschwitz-be, ők pedig indultak Prágába. Auschwitz-ben még volt időnk benézni a szuvenír boltokba mielőtt hazaindultunk a kollégiumba. Fél négy felé érkeztünk meg, vacsora azonban csak 5-kor volt, tehát addig szabad program volt, amit fölhasználhattunk a beszámolók megírására. Vacsora után volt egy kis időnk pihenni és átöltözni, ugyanis este hat órától sport program vette kezdetét. Ismét a lengyelek ellen volt egy barátságos focimeccsünk, több fordulóval, amikben többnyire a lengyelek kerekedtek fölül. Hét óráig fociztunk, ekkor még dönthettünk, hogy a konditerembe is bemegyünk-e vagy inkább vissza a kollégiumba lezuhanyozni. Negyed kilenckor kezdődött a képválogatás, ami után már ki tudtuk egészíteni a közös képekből a beszámolóinkat. Az este folyamán még egy pizza rendelés is belefért a programunkba. 13


Lánczos Dávid

12. nap (2010.09.16.) Csütörtök Zsúfoltnak indult a napunk. A tegnap esti képválogatáson elhangzott pár módosítás a mai napunkkal kapcsolatba. 8 órára mentünk reggelizni, majd 9 órakor indultunk az első programunk helyszínére, a repülőgép múzeumba. A kollégium előtt találkoztunk az idegenvezetőnkkel, aki még a mai nap folyamán több programon át velünk volt. A múzeumban egyaránt tároltak repülőgépeket, szabad területen illetve hangárakban. Az itt látható kiállítási darabokat Berlinből hozták ide, mivel itt volt Lengyelország első reptere. Az első hangárat a 30-as években építették. Az idegen vezetés abban a hangárban kezdődött, amiben az I. világháborús gépeket tárolták. Majd egy másik hangárban a repüléstörténelem legelső darabjait láthattuk. Az udvaron tárolt gépeket nem lehetett ilyen szempontok alapján csoportosítna, ugyanis a mentő gépektől kezdve a Fighter-eken át egészen a kisebb utasszállítókig minden volt. A múzeumban tárolt gépek mindegyikéből kiszedték a hajtóművet, és ezeket egy külön, csak ennek berendezett hangárban tárolták. Az idegenvezetés után még engedték, hogy megnézhessük azokat a repülőgépeket is, amelyekről a körtúra alatt nem esett szó. A repülőgépek mellett több helikoptert is láthattunk, többnyire mentőhelikopterek voltak, és katonai járműveket, légvédelmi ágyúkat is. Az itt tárolt gépek többsége újszerű állapotban volt, persze akadtak olyan gépek, gépalkatrészek melyek egy háborúból már sérülten, szétlőve kerültek a múzeumba. Az eddigi programjaink közül talán még itt készült a legtöbb fénykép és felvétel, szerintem eddig ez volt a legérdekesebb kiállítás, ahol a másfél hét alatt voltunk. 11 óra körül értünk vissza a kollégiumba, és ebédelni csak háromnegyed tizenkettőkor lehetett menni, tehát ez alatt az idő alatt is viszonylag szabad programot kaptunk, elmehettünk a közeli kisboltba, vagy visszamehettünk a kollégiumba, megírni az eddigi programokról a beszámolónkat. A délutáni program hasonló volt a délelőttihez, ismét a technika volt a középpontba. 12:20-kor indultunk és villamossal mentünk a városba. Ott először a gépészeti múzeumot néztük meg, rengeteg veterán járművet láttunk, régi motorok, Komárok, Romettek, de főként a régmúlt idők autói, Polskik és egyéb lengyel veteránok. Kipróbálhattuk hogyan működnek a kétütemű motorok és a tengelykapcsoló. Utána egy másik terembe mentünk, ahol olyan dolgokat láthattunk, mint a pedálos, állványos fúró és a villamosnak az áramszedője. Majd az utolsó teremben a fizika elvén működő játékokat próbálhattunk ki. Mehettünk szögletes kerekű autóval, mókuskerékkel mozgathattunk liftet, labdát lebegtethettünk, láthattuk hogyan működik egy sebesség váltó stb. Mikor visszaértünk, utána nem sokkal indultunk az 14


Lánczos Dávid

iskolába. Telekommunikációs gyakorlatunk volt fél négytől negyed nyolcig. Itt is, mint a legtöbb eddigi szakmai gyakorlaton, csoportokra oszlottunk, a mi feladatunk először is az volt, hogy egy MicroSim Schematics nevű programmal áramkört építsünk, és szimuláljuk annak működését, és mérjük ki az értékeit, majd pedig egy panelt kellett összekötnünk a számítógéppel, majd egy szintén számítógépes alkalmazással szimulálni a működését egy funkció generátor és egy oszcilloszkóp segítségével. Utána pedig UTP kábel bekötését tanultuk, majd az elkészített kábeleket leteszteltük. Az órák végeztével visszamentünk a kollégiumba, vacsoráztunk, ami már tényleg jól esett, majd nyolc órára a képválogatásra, a beszámolóinkhoz. Az írás végeztével zuhanyoztunk és lefeküdtünk aludni.

15


Lánczos Dávid

13. nap (2010.09.17.) Péntek A mai nap már sokkal könnyebbnek ígérkezett. Reggeli csak negyed kilenckor volt, utána pedig csak délelőttre volt kötött programunk. Kilenckor indúltunk el a kollégium udvaráról a Krakkói TVhez. Odafelé először villamosra szálltunk, majd pedig busszal folytattuk az utunkat. Mikor odaértünk, a vártnál előbb elkezdődhetett a program. Először is a földszinten nézhettünk körűl, ott volt az a stúdió, ahol a díszlet volt és a kép- és hangrögzítés történt. Összesen nyolc kamera állás volt ebből több olyan, ami mozgatható volt és egy, ami egy darun mozgott. Itt éppen egy „Mondd el a történeted” című show-t forgattak. A műsor folyamán a közönségből választanak ki három embert találomra, majd miután mindegyikük elmesélte a történetét, egy hírességekből álló zsűri dönti el, hogy nekik melyik tetszett a legjobban és ezzel, hogy kinyerje a 10.000 Zlotyis pénzdíjat. Ezután láthattuk a technikai termeket is. Először is ahol a képvágást csinálták. Minden kameraállást külön monitoron figyelték és egy pulttal vezérelték, hogy melyik kép menjen ki a fő képernyőre. A következő teremben a stúdió fényeit vezérelték. A harmadikban pedig a hangmérnöki munkákat csinálták. Az azt követő teremben az utómunkálatokat végezték, vagyis a szövegek ráégetését a képekre, illetve a digitális rögzítés. Az ismertetés végeztével még több időnk maradt, mint amennyivel a kísérőink számoltak, ezért egy órára bemehettünk a tv stúdió mellett lévő M1 nevű plázába. Körbenézhettünk a sok kisebb üzletben, vagy beülhettünk az épületben lévő gyors étkezdébe. A plázázás után visszavillamosoztunk, majd az ebéd végeztével ismét önkéntesek kellettek a tanároknak, legalább szobánként egy fő, mivel az estére tervezett Gdanksba való indulásra még be kellett vásárolnunk. A vásárlás végeztével az egyik kollégiumi szobában osztottuk szét szobákra a megvásárolt ételt, italt, majd a szobatársaink között is szétosztásra kerültek. Ezután teljesen összekészítettük a csomagjainkat, mert 6 órakor egy pizzériában vacsoráztunk, és amikor onnan visszamegyünk a kollégiumba, csak elég legyen fölvenni a táskáinkat és már indulhassunk is. Ez így is volt, a Pizzériában megmaradt ételt egy pizzás dobozba gyűjtöttük, majd vittük magunkkal az útra. A kollégiumba való visszatérés után az indulásig körülbelül még egy óránk volt. Az idő leteltével fogtuk a Laptop-okat és elhelyeztük a tanár úr autójában, majd a csomagjainkkal elindultunk a legközelebbi villamos megálló felé, ahonnan egészen a vonat pályaudvarig utaztunk. Innen Intercityvel utaztunk Gdanks-ba, ám a fölszállás után ért minket a meglepetés, amit először csak egy rossz viccnek gondoltunk. A vagonokban lévő kabinok mind teli voltak, vagy pedig előre le voltak foglalva… A mérgelődés után úgy döntöttünk, hogy egy újabb kalandként fogjuk föl ezt az utazást, így hát letelepedtünk a folyosóra, a táskáinkra, és így kezdtünk neki a 9 órásnak ígérkező vonat útnak. Először olyan dalok éneklésével ütöttük el az időt, amit mindenki ismert, majd később már úgy próbáltunk helyezkedni, ahogyan viszonylag kényelmesen el tudunk aludni. Sajnos ez nem nagyon sikerült. Valahogy a kabinokban ülő embereknek mindig akkor kellett elmenniük wc-re és ezzel átmászni rajtunk, mikor már éppen el tudtunk volna aludni… 16


Lánczos Dávid

14. nap (2010.09.18.) Szombat …az utazás folytatódott, a másik kellemetlen dolog, ami az utazás alatt ért minket, hogy a beígért 910 órás utazás helyett 13 és fél órát vonatoztunk és az út alatt körülbelül csak azt a fél órát töltöttük el kabinban. Először olyan hajnaltájban ülhettünk be egy kabinba egy pár mellé, de ezt hamar átadtuk a még folyosón várakozó társainknak. Majd pedig nem sokkal a megérkezés előtt küldött be minket egy dühös kalauz egy másik kabinba. Olyan 11 óra körül érkeztünk meg a gdanksi pályaudvarra. Ott már várt minket az idegenvezetőnk, akivel elindultunk megkeresni a szállásunkat. Miután nagy nehezen megtaláltuk lepakoltunk, és kicsit elpihentünk. Ismét kollégiumban szálltunk meg, de nem volt sok időnk a pihenésre, mivel körülbelül 10 perc múlva már indultunk is a városnézésre. Villamossal mentünk be a városközpontba, majd ott végig mentünk a gdanksi sétálóutcán és megnéztük a helyi árusok kínálatát. Utána nem sokkal elmentünk ebédelni egy gyorsétterembe, ahol pillanatok alatt történt a kiszolgálás. Az ebéd után ismét útra keltünk, elmentünk a gdanksi pályaudvarra onnan helyi járatos vonattal mentünk át a város másik felébe, ahol a Balti tengert nézhettük először egy fizetős stégről, majd a homokos partra is kimehettünk. Ott testközelből érezhettük a tengert és a medúzákat. Akinek a kedve úgy tartotta, az mezítláb bele is futhatott a jéghideg tengerbe, de sajnos ez nem tartott sokáig, mert jött a vihar és inkább visszaindultunk a szállásra. Helyi járatos vonattal mentünk vissza, a kollégiumtól nem messze lévő plázába mentünk be és ott egy élelmiszerboltban vásároltunk be az aznapi vacsorára és a másnapi reggelire. A kollégiumba visszatérve fölhúztuk az ágyneműket, vacsorát készítettünk, virslit főztünk és hideg ételt egyaránt ettünk. A vacsora után tisztálkodás, majd kis ejtőzés után éltünk az esti szabad programunkkal, és lementünk a kollégiummal szemben található Pizzériába és ott eltöltöttünk egy-másfél órát, majd visszatértünk a szállásra és eltettük magunkat a holnapi napra.

17


Lánczos Dávid

15. nap (2010.09.19.) Vasárnap Reggel ismét kicsit tovább aludhattunk, az előző napon reggelire vásárolt ételt fogyasztottuk, majd megkezdhettük a vasárnapi városnézést a gdanksi idegenvezetőinkkel. Ismét a tengerpartot vettük célba, egy Gdanks-hoz közeli városban. Ott a kikötött hajókat nézhettük meg, köztük egy kalózhajót is, de előtte még a csomagjainkat az egyik idegenvezetőnk ismerősénél hagytuk, aki a pályaudvar alatt vállalt csomagmegőrzést, innen indultunk este vissza Krakkóba. A homokos tengerparton ismét előbújt belőlünk a gyerek és a vízbefutkosás mellett, homokból várat építettünk, játszottunk a medúzákkal és etethettük a hattyúkat. A tengerparttól távolabb egy tropicarium volt, ahol rengeteg különleges vízi élőlényt láthattunk. Utána ebédelni indultunk egy étterembe, ahol már nem ment olyan simán a rendelés, de a végére azért mindenki megkapta azt az ételt amit rendelt. Az étteremben sokan voltak, de mivel már éhesek voltunk, ezért a kinti asztaloknál ebédeltünk. Hideg volt az idő, de az még önmagában nem lett volna akkora probléma, hanem az inkább, hogy az eső is elkezdett esni ránk. Akkor megindult az átrendezés, az asztalokat és a padokat úgy helyeztük, hogy a fölöttük lévő napernyők teljes egészében lefedjék őket, ez többé-kevésbé sikerült is. Mivel az ebédünk sokáig elhúzódott, emiatt úgy döntöttünk, hogy vacsorázni külön már nem fogunk. Az esőre való tekintettel, a betervezett félsziget meglátogatása elmaradt, helyette inkább egy Pubba ültünk be, ahol megvártuk, hogy elálljon az eső és mehessünk vissza a tengerpartra szórakozni, vagy körülnézni még a szuvenír árusok között. Egy óra múlva ismét gyülekező volt a Pubban, és innen indultunk el ahhoz az aluljáróhoz ahol a táskáinkat hagytuk. Mielőtt oda értünk volna, még bementünk egy kisebb élelmiszer boltba, hogy az estére és hazaútra legyen mit ennünk, ugyanis reggel már reggelivel várnak a krakkói kollégiumban. A táskák felvétele után fölmentünk a pályaudvarra, ahol a kettes peronon vártuk a vonat érkezését és mikor beállt, már taktikásan próbáltunk magunknak ülőhelyet szerezni, ami be is jött, a haza utat mindenki kabinban tölthette el, ahol csak úgy repült az idő.

18


Lánczos Dávid

16. nap (2010.09.20.) Hétfő Olyan 7 óra körül érkeztünk meg reggel a krakkói pályaudvarra, innen villamossal mentünk vissza a kollégiumba. Ott lepakoltunk a szobáinkban, és 8 órára már mehettünk is reggelizni, majd utána szabad programot kaptunk az ebédig, amit tisztálkodásra, a vonatozás kipihenésére, vagy az elmaradt beszámolók megírására lehetett felhasználni. Az ebédet háromnegyed egykor szolgálták föl, aminek az elfogyasztására nem volt sok időnk, mivel már negyed kettőkor elindultunk a kollégiumból, hogy a helyi járatos busszal eljussunk a következő programunk helyszínére, Niepolomicebe. Itt egy egész estés program várt minket, csillagokat vizsgáltunk. Amint megérkeztünk a városba az idegenvezetőnk elvitt minket az Obszervatórium területére, ahol a csapatunkat két faházba szállásolták el. Éppen hogy csak leraktuk a táskáinkat, már indultunk is be a városba. Megnéztünk egy lovagot ábrázoló, több mint három méter magas szobrot, majd pedig a királyi palotát, mely a maga idejében, a kulturális élet központját jelentette. A kis körtúra után ismét boltba mentünk, ahol az estére tervezett grillezéshez vettük meg a szükséges kenyeret, húsokat, fűszereket és zöldségeket, és másnap reggelre pedig fölvágottat, sajtot, margarint. Miután visszaértünk az Obszervatórium területére elkezdtük a vacsorához a készülődést, vagyis a húsokat bepácoltuk, a grillezéshez pedig gyújtóst gyűjtöttünk. Időközben megérkezett a csillagász professzor is, aki az esti előadást tartani fogja nekünk. Vele is először egy kisebb kirándulásra indultunk, a városban lévő több szobornak a történetét is elmesélte, és ismét megnéztük a királyi palotát, majd a város széléhez érve egy halom mellé értünk, melynek a tetején egy emlékmű volt. Innen fentről kezdtük el vizsgálni a Holdat és a Jupitert szabad szemmel és kézi távcsövekkel. Miután ezzel végeztünk, visszamentünk a szálláshoz, és elkezdtük a grillezést, közben pedig az udvaron fölállított teleszkóppal figyelhettük a Holdat, a szerencsésebbek hulló csillagot is láthattak. A vacsora után elkezdődött a komolyabb csillagvizsgálat, fölmentünk az egyik épület kupolájába, ahol már egy nagyobb, csillagász távcsővel figyelhettük az eget. Először a Holdat nézhettük meg nagy felbontásban és csinálhattunk róla fényképet, majd pedig a Jupitert és annak a négy holdját örökíthettük meg. Ezután az előadó terembe mentünk le, ahol a számítógép és egy interneten keresztül vezérelhető távcső segítségével készíthettünk fényképeket a csillagokról. Miután ezt több bolygóval is megtettük, átmentünk a Planetáriumba, a kupolás mennyezetre vetítették ki a fölöttünk elhelyezkedő csillagokat. Így a professzor az összes látható csillagképet meg tudta nekünk mutatni. Az előadás éjfélig tartott, miután már csak az várt ránk, hogy lefeküdjünk aludni és holnap folytassuk a vizsgálódást. 19


Lánczos Dávid

17. nap (2010.09.21.) Kedd Reggel nem kellett korán kelnünk, az előző nap megvásárolt reggelit fogyasztottuk és meleg teát ittunk, majd folytattuk a már megkezdett csillagvizsgálatot a Nappal. Ismét a kupolába mentünk, ahol a csillagász távcsövet használtuk, kisebb átalakítások után. Először is projektorként használtuk, egy fehér vászonra vetítettük ki a Napot, ahol már láthattunk benne egy foltot, ami körülbelül a Föld nagyságával volt egyenlő, majd távcsőként is vizsgáltuk rajta ezt a sötét foltot. A szűrőknek hála, csak egy nagy vörös gömböt láthattunk a Napból, melyből már nem érkezett káros sugárzás a szemünkbe. Majd egy laptopot kapcsoltunk rá a távcsőre, ezt egy sötét dobozba tettük és ennek a segítségével próbáltunk fényképet készíteni, ami nagyon jól sikerült, éppen egy Napkitörést sikerült megörökítenünk. Ezek után lementünk az udvarra, megköszöntük a munkáját és elbúcsúztunk a professzortól. Kimentünk a városközpontba, ahol vártuk a buszt, amely Krakkóba megy. A hazaút nem volt hosszabb háromnegyed óránál, utána nem sokkal már ebédelhettünk is a kollégiumban, majd pedig indultunk a délutáni programjaink helyszínére. Két idegenvezető várt minket a kollégium előtt, velük együtt szálltunk villamosra és mentünk be az első helyszínre, a krakkói rádióba. Ez egy gyönyörű épületben volt, ahol technikus és egy magyar anyanyelvű hölgy vezetett körűl minket. Először is azt tudhattuk meg, hogy miért éppen itt alakították ki a rádióstúdiót, majd pedig körbevezettek minket, először a koncerttermen, melynek a kialakítása tökéletes akusztikai környezetet biztosít hangfelvételek készítésére, amit a mellette található hangszigetelt stúdióban rögzíthetnek. Utána egy másik szobába mentünk, ahol a reklámblokkok vágását csinálták, majd a hírszerkesztő termet és a műsorvezetők stúdióját láthattuk. A rádió után ismét villamosra szálltunk és a Krakkói újság szerkesztőségébe mentünk. Itt egy tanácskozó teremben fogadtak minket, ahol az újság tartalmáról és felépítéséről mondtak el információkat, majd végig mentünk a hírszerkesztő részlegen, láthattuk, ahogy éppen a sport rovatot és azt is ahol az újság webes portáljának a designját szerkesztették. Ezután még visszamentünk a tanácskozóba, ahol egy csoportkép készült rólunk és pár percre rá már nyomtatásban is láthattuk. Majd az idegenvezető pár szóban említést tett a tanácskozó falára kifüggesztett címlap sztorikról. Itt is a vallásosság volt a középpontban. A szerkesztőség elhagyása után ismét villamosra szálltunk, visszamentünk a kollégiumba, ahol a vacsora csak fél hétkor volt, addig is írhattuk a beszámolóinkat, pihenhettünk, esetleg lezuhanyozhattunk. A vacsora után hasonló volt a programunk. A beszámolók pótlása után feküdtünk csak le, aludni. 20


Lánczos Dávid

18. nap (2010.09.22.) Szerda A mai nap is szakmai napnak indult. Reggelizni csak nyolc előtt tíz perccel kellett lemennünk, majd két idegenvezetőnkkel elindultunk a villamos megállóba, ahonnan a PKP (Polish State Railways) központjába mentünk. Ez a cég nevezhető Krakkó informatikai szívének. A cégen belüli körbevezetést az informatikai részlegüknél kezdtük, ahol egy számítógép teremben tartottak előadást az informatikai hálózatukról, és annak a kezdetektől számon tartott fejlődéséről. A legelső számítógép, amit használtak még egy teljes szobát betöltött. Az adatokat mágnes szalagokra rögzítették és úgynevezett lyukkártyákat használtak. Ezután az előadáson ismertették további szakterületeiket és alvállalkozóikat, ilyen volt többek közt a Krakkón is áthaladó Intercity. Az előadás után megnézhettük azt a termet, ahol a kezdetekkor használt számítógépeket tartották. Ezután az épületen belül folytatva utunkat a telekommunikációs részleghez értünk el. Innen szolgáltatták egész Krakkónak az internetes hálózatot, ADSL-en és az egész városnak a telefonhálózatát is innen irányították, tehát a városban élő emberek bármelyikének a vezetékes telefonon folytatott beszélgetésébe bele tudtunk volna hallgatni. A teremben, ahonnan az internetet biztosították, két darab igen erős, de főként hangos légkondicionáló berendezés volt elhelyezve, ami biztosította, hogy a Cisco tornyok ne lépjék túl az üzemi hőmérsékletüket. Miután végeztünk ennek a részlegnek a megismerésével is, elhagytuk az épületet és villamosra szálltunk, ugyanis az energetikai részleg a városon kívül, a vonat állomás mellett volt. Itt is egy előadással vártak ránk, egy filmvetítéssel, amiben konkrétan az előzőleg megtekintett két részleg munkáját foglalták össze. Miután mindkét kisfilmet megtekintettük, megmutatták a vezérlő termet, ahonnan két ember figyeli egyszerre Krakkó villamos energiával történő ellátását. A villamos rendszernek több betáp pontja van, és egy hatalmas ideiglenes áramforrása, vagyis ha az egyik táp pont megszűnik, addig az ideiglenes „szünetmentes táp”-ként üzemelő áramforrás lép életbe, amíg a hálózat meg nem kapja a másik pontból érkező energiát. Az üzemlátogatás után ismét villamosra szálltunk, és mivel a vacsora utánra szánt szabad programunk helyett, amit szuvenír vásárlással szerettünk volna eltölteni, az üzemlátogatás utáni másfél-két órát kaptuk meg szabad programként. A villamossal visszamentünk a városközpontba, majd a főtér és a posztó csarnok árusainál vásároltunk ajándékokat az otthoniaknak. Legkésőbb háromnegyed kettőre kellett visszaérnünk a kollégiumba, ugyanis az ebédet kettő órakor szolgálták föl. Ebéd után még majdnem egy egész óránk volt pihenni, mivel a délutáni programunk csak fél négykor vette kezdetét. Ismét négy órás gyakorlat következett. A már az előző héten megkezdett telekommunikációs gyakorlatunkat folytattuk. Az előző alkalommal, az egyenirányítással és UTP kábel készítésével foglalkoztunk, most a visszamaradt három feladatot fejeztük be. Ismét egy panellel, egy vezérlővel és egy számítógéppel dolgoztunk. A panelen készítettük el a feladatban megadott kapcsolást, a vezérlő segítségével biztosítottuk a kapcsolatot az áramkör és a számítógép között, melyről a vezérlő jelet biztosítottuk, és mértük. 21


Lánczos Dávid

Az első állomáson egy monostabil multivibrátort mértünk ki. Ennek a kapcsolásnak a különlegessége, hogy csak egy stabil állapota van, amit egy nyomógombbal tudtunk elérni. Amikor a nyomógombbal impulzust adunk az áramkörnek, akkor a bemeneti jel a gomb megnyomásának pillanatában lecsökken, a kimeneti jel potenciálja a gomb nyomva tartásának az idejéig négyszögszerűen emelkedik meg, vagyis a tranzisztor nagyobb feszültséget kap és így nagyobb jelet ereszt át.

A második mérésen egy astabil multivibrátorral kellett dolgoznunk. Ennél a kapcsolásnál nincsen stabil állapot. A panel két kimenő jele ellenfázisban volt egymással. A két tranzisztor bázis lába elé kötött ellenállások értékének a megváltoztatásával értük el a kapcsolás frekvenciájának változását. Mindkét bázis láb előtt két-két ellenállás volt elhelyezve, melyekből a másodikakat egy jumper segítségével tudtuk bekötni az áramkörbe, így párhuzamosan lesznek kötve a már működő ellenállásokkal, így az eredetileg rajta eső feszültség növekedni fog. Mivel a tranzisztorok nagyobb bázis feszültséget kapnak, így többször nyitnak ki, többet kapcsolnak, és így a kondenzátorok is hamarabb töltődnek föl. Ha egy-egy jumpert kiveszünk az áramkörből, úgy csak egy-egy ellenálláson keresztül töltődnek az időzítő kondenzátorok, kisebb a töltőáram, mint amikor párhuzamosan kötjük a másik ellenállással, így a tranzisztor ritkábban képes a kapcsolásra. Harmadik feladatunknak egy bistabil multivibrátort mértünk. Ennek a kapcsolásnak két stabil állapota van. A panelen két nyomógomb segítségével váltottunk a két állapot között. A program segítségével két feszültség mérési pontot jelöltünk az áramkörön, és a két gomb felváltott nyomásával változott a két pont feszültsége. Első állapotban, az első mérési pontnál 13V-os feszültséget mérünk, a második pontnál pedig 0Vot. A gomb megnyomása után a második állapotban, az első mérési pontnál volt a 0V-os, a második mérési pontnál pedig a 13V-os feszültség. Tehát a gomb megnyomásával ezt a két feszültség értéket állítja és tartja meg megának. A mérések végeztével segítettünk elpakolni a mérési eszközöket, majd megköszöntük a két szakmai és az angol tanárnő segítségét. Vacsorázni 19:20-kor mentünk, és utána még lehetőségünk volt kimenni a főtérre és élni a szabadidőnkkel, ugyanis az egész főteret birtokba vették a virágok és a fesztivál hangulat.

22


Lánczos Dávid

19. nap (2010.09.23.) Csütörtök A mai napi programunk Krakkón kívülre szólt. A reggeli ugyan úgy 7:20-kor volt, de utána már a kollégium előtt várt ránk a kisbusz, amivel a niedzica-i vízi erőműbe utaztunk. Mivel egész napos programnak ígérkezett, így már a reggelit is szendvicskészítéssel kezdtük, amit az útra tettünk el. A kisbusz mellett két idegenvezető is várt ránk, az egyikük egy angol tanárnő volt, a másik kísérő pedig egy idősebb férfi. A busszal 8:00-kor indultunk el a kollégiumból. Az úton, Krakkón belül és kívül is az idegen vezető több épületre és tájra rámutatott és közölt róla tudnivalókat. Az út rövidebbnek ígérkezett, mint amilyen lett belőle. Egymás után értek a meglepetések. Elsőként, hogy a leszálló köd miatt több mint fél óráig csak lépésben tudtunk haladni, másodikként pedig, hogy az útfelújítások miatt terelőútra küldtek minket, csak arról meg vissza kellett fordulnunk az út járhatatlansága miatt. Ez volt úgy másfél kilométerrel az erőműtől, de mivel erre nem tudtunk elmenni, ezért a másik oldalról, megkerülve a víztározót, kellett megközelítenünk az erőművet, ami körülbelül plusz 8-10 kilométer jelentett. Mielőtt megérkeztünk volna az erőműbe még egy golfpálya szerűségnél álltunk meg belépőt venni. Megérkezve az erőműbe, eleget kellett tennünk a biztonsági előírásoknak, vagyis fényképezőgépet és mobiltelefont sem vihettünk be az üzem területére. Az erőműben a körút egy nyitott folyosóról indúlt, melyről a generátor termet láttuk be. Itt két generátor volt, melyek a turbináikkal együtt darabonként 200 tonnásak voltak. A csarnok tetején két hatalmas daru volt egy sínpályára rögzítve, melyekkel a generátorok mozgatását oldották meg. Az erőmű teljesítménye 90 MW, ami nagyon kevésnek mondható, de nem is az energiatermelés volt a fő feladata, hanem elsősorban a duzzasztógáttal akadályozták meg az áradásokat, másodsorban pedig a száraz időszakokra való víztározást oldották meg a gáttal. Az energiatermelés csak harmadszintű feladata. A több szinten át tartó idegenvezetéssel bemehettünk a generátorok alá ahol a turbinák voltak összekapcsolva. A gyárlátogatás során a nagyobb duzzasztógátat nézhettük meg részletesebben. Ez 56,3 méter magas volt, és alatta egy hosszában futó beton folyosón mentünk át, ahova több mint kétszáznyolcvan lépcső vezetett le. A folyosón végig nyomásmérők voltak, melyekkel a körülöttünk lévő földben található víz nyomását kísérték figyelemmel. A folyosó végén egy szeizmográf is volt, amivel a föld mozgásait figyelték. Az üzemlátogatás végén a duzzasztó tetejére értünk. Innen végtelennek tűnő lépcsőzés után leértünk a parkolóba, ahol a kisbuszhoz visszaérve ettünk, majd föllépcsőztünk, beültünk egy kávézóba, ahol turistákra szabott árakon fogyaszthattunk. Ezután időre kellett 23


Lánczos Dávid

mennünk, mivel előre váltott jegyünk volt a gát mellett található várba, ami egykor még Magyarországhoz tartozott. Itt az idegenvezetést a reggel óta velünk tartó férfi vezette. Először a kastély bejáratával szemben található fatörzsbe vájt emlékmű történetét mesélte el, vagyis, hogy a fa egy viharnak köszönhetően pusztult el és ezután nem sokkal halt ki a kastélyt birtokló család is. A kastélyban ismét történeteket hallhattunk a királyi családról és az akkori ország helyzetéről. Több terem is a mindennapi használati tárgyakkal volt berendezve. Az egyik teremben pedig a vár architektúrája volt megörökítve hat lépésben és egy makett a várról és a dombról, amire épült. Láthattuk a kínzókamrát is, de sajnos csak vaskapun keresztül. Több kőtábla is volt a falakon, amiken a kastély történelmének a fontosabb eseményei voltak feltüntetve. Az idegenvezetés a vár legfelső látogatható pontján ért véget, ahonnan szép képeket tudtunk készíteni. Ezután lelépcsőztünk a parkolóba, ahonnan a kisbusszal a következő programunk helyszínére utaztunk. Egy kis településre mentünk a Dunajec partjára, ahol Rafting várt ránk. A vízi túra két óra tizenöt perces volt. Ez alatt gyönyörködhettünk a folyóról nyíló kilátásban, a parton lévő sziklafalakban és a távolabb fekvő hegyekben. A folyó vize nagyon tiszta volt, a sekélyebb részeknél teljesen láthattuk az alján lévő kavicsokat. A hajónkat két népviseletbe öltözött úr irányította, amibe gyakran a sodrás is beleszólt. A túra végén szintén egy kis településen kötöttünk ki, ahol már a kísérőink vártak ránk a kisbusszal. Itt még délebbre voltunk az indulási ponttól, már Szlovákia területén értünk partot. Innen buszoztunk vissza Krakkóba, ami nem tartott tovább 1,5-2 óránál. A kollégiumba visszaérve már mehettünk is vacsorázni, majd fürdeni és beszámolókat írni.

24


Lánczos Dávid

20. nap (2010.09.24.) Péntek A ma reggeli ébresztés időpontja igen barátságos volt, reggelizni csak 9 órára kellett lemennünk, de korábban fölkeltünk befejezni a csomagolást a haza útra. Reggeli után viszont szintén zsúfolt programunk volt, gyülekező a kollégium előtt, majd 9:45-re mentünk az iskola előadó termébe. Itt az igazgató úr beszéde után átvehettük a bizonyítványainkat. Az igazgató úr a beszédében elmondta, jövőre úgy tervezik, hogy a lengyel diákok jönnek Magyarországra a három hetes szakmai gyakorlatra. A beszéd és a bizonyítványok kiosztása alatt azoknak a képeknek a vetítése ment, amit a három hét alatt készítettünk. Miután átvettük a papírokat, visszamentünk a kollégiumba, és készülődés után már indúltunk is a krakkói Aquaparkba. A kollégiumtól fél óra gyalog útra volt. Mikor megláttuk, már elfogott minket a csodálat, két hatalmas fedett csúszdát láttunk kilépni az épület legmagasabb tornyából, aminek a vége ismét az épületben végződött. Miután beléptünk a parkba már feltűnt, hogy ez egy sokkal komolyabb létesítmény volt, mint a Zakopanei. Itt is két órás jegyet váltottunk, amit először rövidnek gondoltunk, de aztán pont elég is volt. Az öltözők, csomagmegőrzők és a zuhanyzók szinte teljesen ugyan olyanok voltak, mint Zakopanéban. Bent viszont összesen kilenc csúszdát számoltunk. Négy óriás csúszda volt, amiknek egy része az épületen kívül volt és teljesen fedettek voltak, a végükön pedig sárkány fejek voltak. A többi csúszda teljesen az épületen belül volt, az egyik egy fél fedett volt, ami mérte a csúszás idejét, sajnos az én 10,1 másodperces időmmel nem sikerült rekordot döntenem. Volt egy hármas csúszda, ugyan arról a szintről indúltak és ugyan abba a medencébe érkeztek. A két szélső hasonló hosszúságú, viszont nagyon gyorsak voltak. A középsőben pedig a csúszda felénél volt egy nagy burok, amiben gyakran elfogyott a lendületünk és így újabb lendületet kellett vennünk a csúszáshoz. A nyolcadik csúszdát a gyerek résznél találtunk meg, de ez tetszett a legjobban. Egy széles, teljesen nyitott csúszda volt, ami a végén még meg is dobott minket, és csak utána érkeztünk a vízbe. Pihentünk a pezsgőfürdőben és szórakoztunk a hullám medencében. Miután kijöttünk és lezuhanyoztunk és fölöltöztünk, siettünk ki, hogy ne kelljen az időtúllépésért fizetnünk. Ezután visszasétáltunk a kollégiumba, ebédeltünk, majd utána volt negyed óránk még elmenni boltba, ezt követően pedig indúltunk újra egy elmaradt gyakorlatra. Sajnos muszáj volt mennünk, mivel a múlt hétre tervezett logisztika órát kellett bepótolnunk. Itt az áru és személyszállításról tanultunk és a közlekedési lehetőségekről. Kis történelmi áttekintéssel kezdtük, ahol egészen a piramisok építéséig visszamentünk, időszámításunk előtt 2700-ig, majd innen jutottunk el a mai nap is használt szállítási lehetőségekig. Ezeket négy fő csoportba osztottuk az útvonalaik szerint közúti, vasúti, vízi és légi szállításra, melyeket költség, idő, kapacitás, térbeli rendelkezésre állás és biztonságosság szempontjából osztályoztunk. Az órán diavetítéssel 25


Lánczos Dávid

magyarázták a logisztika lényegét, melyet többször videókkal gazdagítottak. A bevezető után az ellátási láncot, a szállítást, a közúti szállítást, a vasúti szállítást, a raktározást, a darabárukat, a vonalkódot és a logisztikai központot ismerhettük meg. Közben feladatokat és teszteket kaptunk, amiket meg kellett oldanunk. Megismerhettük a leggyorsabb szárazföldi szállítási lehetőséget, a mágnes-vasutat, ami súrlódás mentesen képes haladni és akár 588 km/h-val is képes közlekedi. Az óra után nem sokkal kezdődött a Goodbye Party, ahol az iskola vezetőségével és a programot segítő tanárokkal vacsorázhattunk együtt. A vacsorán egy lengyel tradicionális ételt szolgáltak föl, ami nemcsak finom, de hatalmas adag is volt, mellette a svédasztalról is falatozhattak, akik ezek után még éhesek maradtak, közben pedig itt is folyamatosan ment a közös képek vetítése. A vacsora végeztével rövid megbeszélés a holnapi indulásról majd mehettünk lefeküdni.

26


Lánczos Dávid

21. nap (2010.09.25.) Szombat Ma reggel korán keltünk, fél hétre mindenkinek készen kellett lennie a csomagolással, ugyanis addigra már itt volt a buszunk. Tehát már hat óra után pár perccel föl kellett ébrednünk, hogy a maradék ruháinkat is el tudjuk pakolni. Még reggeli előtt le kellett adnunk a laptopokat, levinni a szemetet és bepakolni a csomagjainkat az utánfutóba. Hét órakor volt reggeli, amit útravaló készítésével kezdtük, csak ezután reggeliztünk, ami közben a konyhások a számunkra készített úti csomagokat hozták. Ebben volt két szendvics, egy fél-literes ásványvíz, egy ivólé és egy csoki. A reggeli után elpakoltunk, majd indulás előtt még elbúcsúztunk Margótól és a kollégium igazgatójától. Ezután elindultunk, sorra hagytuk el az ismerős városrészeket. Hazafelé nem sok helyen álltunk meg, talán egyszer Lengyelországban és kétszer, vagy háromszor Szlovákiban. A buszban eközben Kárpátiát hallgattunk, mármint azok, akik nem aludtak. Majd az első megálló után úgy döntöttünk, hogy inkább filmet szeretnénk nézni. A Jaguár című francia kalandfilmet nézhettük meg, de sajnos nem végig, mivel a Tátra aljához közeledve egy piros lámpánál megállva észrevettük, hogy füst száll a busz alól. A hegyekből lefelé a folyamatos fékezés miatt fölforrósodtak a fékpofák annyira, hogy már füstöltek. Utána kettesben, úgy 20 km/h-s sebességgel jöttünk le a hegyről, majd egy elágazónál megálltunk és ott ásványvízzel hűtötték a fékeket. Innentől már viszonylag normál sebességgel folytattuk az utunkat az első benzinkútig, ahol ismét rövid megállót tartottunk, eközben ellenőrizték, hogy eléggé lehűltek-e már a fékek. Majd tovább indultunk, innen az időt a legtöbben alvással, vagy zenehallgatással töltötték el. Innentől már nyugodtnak mondható utunk volt. A magyar határhoz közeledve kezdtünk ismét felélénkülni. Mindenki a telefonját figyelte, mikor vált át magyar szolgáltatóra, vagy mikor kap SMS-t. Sajnos az erősebb szlovák hálózat miatt nem váltott vissza a magyar szolgáltatókéra, de kézileg át tudtuk állítani. Ezután már hazai percdíjakkal telefonálhattunk. Sokan innen hívták föl a szüleiket, hogy készülhetnek, három óra múlva hazaérünk. Első társunk, Pesten a Népligetnél szállt ki, ugyanis ő itt lakik és kollégista Pakson. Pestet elhagyva az autópályán folytattuk az utunkat, amiről a dunaújvárosi lehajtónál mentünk le. A következő megállónk Dunaföldváron volt, ahol még két osztálytársunk és a tanárnő is leszállt. Ezután már csak a végállomáson, Pakson a Penny parkolóban álltunk meg. Itt már messziről láttuk a várakozó szülőket. A kiszállás után mindenki fogta a csomagjait és rövid búcsúzkodás után már indult is haza. Otthon szerintem mindenki hasonlóan viselkedett, evett valami magyarosat, majd vagy élménybeszámolót tartott, vagy lefeküdt pihenni és másnapra hagyta élményeinek elmesélését.

27

Leonardo da Vinci Mobilitás Program nap ( ) Vasárnap

Recommend Documents