Leonardo da Vinci Mobilitás Program nap ( ) Vasárnap

Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010

Makó Dániel

1. nap (2010.09.05.) Vasárnap Az indulás vasárnap 7 órára a Penny Market parkolójába lett megszervezve, ezért korán kellett felkelnem. 6-órakor ébredtem fel, megreggeliztem és 6:35 perckor indultam el a találkozó helyre. A nagy út előtt még volt egy kis papírmunka, a biztosítási papírok kerültek kiosztásra. Weisz János tanár úr nem velünk jött busszal, hanem autóval. Ezek után pedig elbúcsúztam a szüleimtől, és a többiek is így tettek. Szerintem a szülők jobban izgultak az út miatt, mint mi, a diákok. Fehér Mercedes Benz busszal utaztunk, amin 17 férőhely volt. Az út elég hosszadalmasnak ígérkezett, de a jó társaság miatt gyorsan eltelt az idő. Útközben többször is megálltunk, és kinyújtóztattuk fáradt végtagjainkat, ez általában 5-6 perc volt. Az utazás során sok volt a móka és kacagás. Szlovákián hamar átutaztunk, az út során itt kétszer álltunk meg. Lengyelországban gyönyörű tájakat láttunk útközben. A tátrai szerpentinen egy teherszállító kamion lassított le minket. A családi házak általában 3-4 szintesek voltak. Minden ház közelében láttunk legalább egy tehenet. Krakkóban dugóba keveredtünk a főúton, és a várakozás közben elkezdett esni az eső. Ennek köszönhetően 17 óra körül érkeztünk meg, tehát az út körülbelül 10 órás volt. Nem sokkal érkezés után találkoztunk Margó tanárnővel, aki továbbiakban a helyi kísérő tanárunk lesz. A szobáinkat gyorsan foglaltuk el, mivel siettünk vacsorázni. 2-3 fős szobákba költöztünk be. A vacsoránál szívélyes vendéglátással és finom étellel fogadtak minket. A vacsora elfogyasztása után felmentünk a társalgóba, TV-t néztünk, majd utána pedig Zakara tanárnő elmondta a másnapi programot és gyakoroltuk a prezentációt. Kaptunk kimenőt és körül néztünk a kollégium körül, megnéztük, a környező utcákat, és megnéztük milyen boltok vannak a közelben. 22 óra körül értünk vissza, lefürödtünk, sokat beszélgettünk, majd a fogmosás után 24 órakor lefeküdtünk aludni.

1


Makó Dániel

2. nap (2010.09.06.) Hétfő A második napon már sokkal több programunk volt. A szobatársaimmal még tegnap (első napon) megbeszéltük, hogy mikor keljünk fel, közösen megegyeztünk abban, hogy 8 órakor elég lesz felkelnünk, és így még időben el tudunk készülni. Miután felébredtem megágyaztam, beszélgettem a szobatársaimmal, aztán pedig felöltöztünk és elmentünk reggelizni. Reggelire felvágottat, virslit kaptunk, hozzá pedig teát és kávét adtak. Miután elpakoltunk magunk után, felmentem a szobánkba, és gyorsan felöltöztem, fogat mostam mivel csak 5-6 percünk volt, hogy elinduljunk az iskolába. A kollégium előtt találkoztunk a kísérő tanárunkkal Margóval, aki bevezetett minket az iskolába, ott pedig egy nagy előadó terembe, ahol az első sorokban foglaltunk helyet. A becsengetés után már elég sok lengyel diák érkezett meg a helységbe. Két lengyel srác mondta el a prezentációjukat, ami szerintem nagyon jól összefoglalta Krakkó látványosságait és érdekességeit. Természetesen az iskolájukról is beszéltek, ahol nagyon sok szakmát lehet tanulni, az út- és hídtervezéstől kezdve az elektrotechnikáig. Ezek után körbevezettek az iskolájukban, megnéztük a nagy testnevelés termet, kondi termet, géptermeket, és órákra is belátogattunk. A látogatás után visszajöttem a kollégiumba. Ezek után elmentünk a plázába körbenézni, az út oda körülbelül 15 perc volt, de nem vettünk semmit, 12:45-re kellett visszaérnünk a kollégiumba. 13 órakor elmentünk ebédelni, ebédre levest és második fogásnak finom húst kaptunk. Szokás szerint elpakoltunk magunk után, és pihentünk a szobáinkban. Második programnak a Fizika kertje volt betervezve. Anna kíséretével az út egy szép parkon keresztül 25 percig tartott, bár a park egy része víz alatt volt, a belvíznek köszönhetően. A jegy vásárlásnál kisebb nehézségek merültek fel. Egy kedves hölgy kísért minket végig a Fizika kertjén és közben angolul magyarázta, az éppen lezajló fizikai törvényszerűségeket, amik a való életben jelentkeznek. Először a naprendszert mutatta meg nekünk, méretarányos kicsinyítésben. Majd pedig a folyadékokkal kapcsolatos kísérleteket néztünk meg. A kertnek egy kisebb része ugyanúgy víz alatt volt, ahogy a park. Az én kedvenceim a hangszerekkel kapcsolatos eszközök voltak, mint például a gong. Legvégül az optikai csalódásokkal kapcsolatos eszközöket láthattunk. Ezután a kollégiumba indultunk vissza, viszont az út visszafele hosszabb volt. A szobáinkban szokás szerint pihentünk és beszélgettünk, majd pedig 18:30-kor elindultunk az ebédlőbe vacsorázni, vacsorára szintén hideg ételt, teát és kávét kaptunk. Vacsora után megbeszélést tartottunk, kiosztották a bérleteket, amiket Krakkóban akármilyen tömegközlekedési járművön használhattunk. Majd pedig átnéztük a fényképeket, és rengeteget nevettünk ez idő alatt, hogy milyen képek készültek. Zuhanyzás után este pedig a prezentációkat írtuk meg.

2


Makó Dániel

3. nap (2010.09.07.) Kedd Az ébresztő 7 órára lett megbeszélve, de sokan nem keltek fel maguktól, ezért Weisz János tanár úr járta végig a szobákat és ébresztette fel az embereket. Megmosakodtam és gyorsan felöltöztem, mivel erre ismét csak 10 percem volt. A reggeli 7:20-ra lett betervezve, de hamarabb is lemehetett az, aki korábban szokott felkelni. Én a szobatársaimmal 7:20-kor mentem le. A reggeli ismét hideg étel volt, felvágottak, sajt, zöldség, kőrözött, és megint teát, kávét adtak hozzá. A legtöbb ember ivott kávét, mivel nagyon fáradtak voltak. Reggeli után a szokásos kapkodás, gyorsan felöltöztem, fogat mostam, és lementem a kollégium elé, ahol megbeszéltük a továbbiakat. Majd pedig átmentünk az iskolába. Amikor a bejáratnál haladtunk el, néhány diák beszélgetett lengyelül és amikor megláttak minket mondtak valamit lengyelül, de csak egy szót értettünk belőle: Hungary. Programozás órára kellett mennünk, ezért egy számítógép terembe mentünk be, ahol köszöntöttek minket, majd helyet foglaltunk és bekapcsoltuk a gépeket. Ezelőtt még senki sem programozott C++ nyelven, ezért érdekesnek ígérkezett ez az óra. Először csak egyszerűbb programokat, algoritmusokat készítettünk, amivel két szám összegét, szorzatát és hányadosát számíthattuk ki. Majd rátértünk „bonyolultabb” feladatokra, bár ezek külső szemlélőnek nagyon egyszerűnek tűntek, például ellipszis, téglalap, majd hóember rajzolása C++ nyelvvel. Az órák vége 12-kor volt, ekkor adtuk át az ajándékokat, hogy megköszönjük, hogy segítettek nekünk. Visszamentünk a szobákba, én elkezdtem már ilyenkor írni a beszámolót. Ezek után ebéd következett, ahol finom levest és húst sült krumplival kaptunk. Ezek után ismét a gyors készülődés következett, ugyanis sietnünk kellett városnézésre, és a Wawel megtekintésére. Az úton nehéz volt átjutni, mivel nagyon nagy a forgalom és az autósok figyelmetlenek. A villamos megállóban rengeteg ember szokott állni, és a villamos is tele van általában emberekkel. Mi a 10-es villamossal indultunk el a Wawel felé, körülbelül 5 megállóval később szálltunk le és elindultunk a várfal irányába. A falak hatalmasak voltak és téglából készültek. Felsétáltunk az emelkedőn és a kapun bementünk az udvarra. 3 fő bástya van a Wawelben, mindegyik hatalmas, a bástyák alsó szintjén voltak a börtönök. A Wawel közepén a katedrális áll, egy hatalmas toronnyal amit már nagyon messziről is lehet látni, ebben egy hatalmas 5tonnás harang található, ezt mi is megnéztük, állítólag aki megérinti a harang nyelvét szerencsés lesz. Ezek után lementünk a katedrális legalsó szintjére, ahol rengeteg sír található, például Báthory Istváné is, itt elénekeltük a magyar himnuszt. A katedrálisban van még IV. Ulászló sírja is. A kastélyban hatalmas termek vannak, és rengeteg goblein tekinthető meg. Körübelül 320 darab, ez az egész világban egyedülálló. A vártól nem messze található egy fém sárkány, ami időközönként tüzet okád, ez a krakkói mondakörhöz, Krakkó nevéhez kapcsolódik. A waweli látogatásunk során egy idegenvezető kísért minket, aki rengeteg érdekes történetet mesélt. Ezek után elmentünk a főtérre. A tér Európa egyik legnagyobb főtere. Majd pedig ismét felszálltunk a 10-es villamosra és visszajöttünk a kollégiumba. Vacsora 19:15-től volt, és magyaros lecsót kaptunk és kiegészítésként mellé hideg ételt is. Ezek után jött a fényképek kiválogatása, ahol ismét sokat nevettünk. Később pedig kimentünk az utcára sétálni és elmentünk boltokba. Este pedig beszámoló írás, tisztálkodás majd pedig az alvás következett. 3


Makó Dániel

4. nap (2010.09.08.) Szerda A mai ébresztő a programok miatt ismét 7 órára lett megbeszélve. Én személy szerint 6:55-kor keltem fel. Az éjszaka nagyon lehűlt a levegő, ezért reggel is nagyon hideg volt, mindenki fázott. A felkelés után volt 20 percünk elkészülni a reggelihez. Én megmosakodtam, gyorsan felöltöztem és beágyaztam. A reggelihez 7:20-kor indultunk le. Kaptunk felvágottakat, sajtot, és még gabonapelyhet is, és hozzá szokásosan teát és kávét. A reggeli után elpakoltunk és feljöttünk a szobákba készülődni, és fogat mosni, mert 8 órakor kellett gyülekeznünk a kollégium előtt. A délelőtti program hőerőmű látogatás volt. Elindultunk a villamos megállóba, és az út körülbelül 5 percig tartott oda, felszálltunk a 13-as villamosra és 6 megállóval később leszálltunk. Átmentünk egy aluljárón, ahol rengeteg üzlet volt, több pékség, ruha bolt, dohány bolt. Megérkeztünk a buszmegállóhoz, ahol 8 percet vártunk a busz érkezéséig. A 173-as busszal mentünk, ami nagyon zsúfolt volt. Leszállás után már lehetett látni a hőerőmű két hatalmas kéményét és két óriási hűtőtornyát. Az épületbe beérkezve találkoztunk az idegen vezetőnkkel, aki elmesélte az erőmű történetét, és felépítését, majd pedig egy maketten megmutatta, hogy hova fogunk menni. Fel kellett vennünk sárga munkavédelmi sisakot, mivel ez az előírás, és csak így léphetünk be az üzemi területre. Először a víztartályokat néztük meg, amik hatalmasak voltak. Ezek után bementünk egy épületbe a víztisztítókat megnézni, ezek először gravitációs módon, aztán szűrővel végül pedig ionizálással tisztították meg a vizet. Megnéztük még a tüzelőanyagokat is, ennek legnagyobb része szén volt. Itt körülbelül 250.000t szenet tudnak tárolni, és biomasszával is fűtenek, így plusz profithoz jutnak. Majd pedig megnéztük a biomassza és a szén tárolót, ahol hihetetlen nagy mennyiségű tüzelőanyagot tároltak az erőmű részére. A kéményeket is megtekintettük, ezek piros fehér csíkokkal voltak lefestve. Az egyik kémény 40 m-rel magasabb volt, mint a másik. Ezek után megmutatták a hűtőtornyokat is, amik olyan elven működtek hogy a vizet lefolyatták a torony belső oldalán, így gyorsan lehűlt a víz. Bementünk az operátor szobákba, ahol egy nagy táblán ki voltak írva a feszültség és áram adatok. Az idegen vezetés után haza indultunk. Kisétáltunk a buszmegállóba, és 10-15 percet vártunk a kollégium fele menő 173-as buszra. A busz ismét nagyon tele volt, alig fértünk fel rá, de szerencsére útközben a megállóknál nagyon sokan leszálltak. A megállóba megérkezve átsétáltunk az aluljárón, de nehezen találtuk a megfelelő kijáratot. A villamoson szerencsére már nem voltak annyira sokan mint a buszon, ezért kényelmesebben elfértünk. Az ebédelés előtt még volt időm elkezdeni a beszámolót, így kevesebb maradt estére. Ebéd után egy óra pihenőnk volt, ez után pedig sport következett, a lengyel tanulókkal a testnevelés órájukon, ahol focimecset játszottunk velük. Vereséget szenvedtek, és még 16:15-ig fociztunk egymással. Ezután kaptunk szabad kimenőt a vacsoráig, így aztán bementünk a városközpontba, a parkba és sétálgattunk, nézelődtünk. Vacsorára a szokásosat kaptuk. A legtöbben megírtuk a beszámolóinkat, tisztálkodtunk, fogat mostunk. Este beszélgettünk és filmet néztünk, majd pedig lefeküdtünk, mert másnap korán kellett kelni.

4


Makó Dániel

5. nap (2010.09.09.) Csütörtök Ma reggel megint korán kellett kelnünk, mivel iskolába volt gyakorlati programunk. Én szokás szerint 6:55-kor keltem fel, bár a szobatársaim ébresztettek, mivel a telefonomra mostanában nem ébredek fel. Ismét az következett mint minden nap, gyorsan felöltöztünk, megmosakodtunk és mentünk reggelizni. Reggelire felvágott, szalámi, saláta, paprika volt, és tea, kávé. Elpakolás után, feljöttem a szobánkba fogat mosni, utána indultunk az iskolába, ahol az egyik elektrotechnika terembe ültünk be, ahol két elektrotechnika és egy angol tanár várt minket, nagy örömmel. Helyet foglaltunk, majd a csapat két részre lett felosztva. Az egyik csapat egy DSM-51 microcontrollert programozott, a másik pedig PLD-t programozott számítógép segítségével. Én először a micro-controllert programoztam a többiek segítségével. Eleinte nehéznek tűnt, de utána mindenki belejött és önállóan meg tudta csinálni a feladatot. Egy egyszerű LED feszültség alá helyezéséhez is sok parancsot kellett beírni. Egyre nehezebb feladatokat csináltunk, már a végén egyre bonyolultabb villogókat szerkesztettünk. A munka végeztével a csapatok felcserélték a feladataikat. Az IC-t be kellett illeszteni a foglalatba, majd rácsatlakoztatni a számítógépre, meg kellett írni a programot, elmenteni, aztán egy másik programmal megnyitni és feltölteni az IC-re. Az IC-t aztán egy próba panelba kellett helyezni, ahol megfigyelhettük, hogy helyesen működik-e. Az óráknak 12-kor lett vége, ekkor mentünk vissza a kollégiumba. Az ebéd 12:30-kor volt. Ebédre, gomba krém levest és sült csirke combot, krumpli pürét kaptunk. Ebéd után 14:30-kor indultunk a városnézésre. Egy idegenvezető hölgy segítségével néztünk meg mindent, ő vezetett végig a városban. Minden épületről tudott valamit mesélni nekünk. Megtudtuk, hogy a lengyel emberek nagyon vallásosak és Krakkóban körülbelül 120 templom van. A város lakosságának több mint 90%-a katolikus. Először megnéztünk egy katedrálist, ami hatalmas volt. Majd templomokat és a zsidó negyedet. A zsidó negyedben rengeteg kávézó és étterem volt, és a piactéren is jártunk. Meglátogattuk a püspöki palotát, ahol a lengyel II. János Pál pápa is többször megszállt. Itt egy kiállítást is láthattunk rengeteg képpel, ami a pápa életét mutatta be. Legvégül pedig a városfalhoz mentünk, ahol megtekintettük a Barbakánt, és a Flórián kaput. A kapu falak nélkül állt ott, mivel az óvárost körülvevő falakat lebontották. A városnézés során rengeteget sétáltunk, ezért eléggé el is fáradtunk. Útközben többször meg is álltunk pihenni. A vacsorához 18:30-kor értünk vissza. Vacsorára virslit és a szokásos felvágottakat kaptuk. Később pedig megnéztük a képeket és kiválogattuk a megfelelőeket. Este pedig mindenki megírta a beszámolóját. Csabi és én 1 órakor feltettünk még egy adag ruhát mosni.

5


Makó Dániel

6. nap (2010.09.10.) Péntek Pénteki napon 6:50-kor keltünk, mert ismét iskolába kellett mennünk. Felkeltem, megmosakodtam, nagyon fáztam, ezért jól felöltöztem. Lementünk reggelizni, hideg ételt és kávét kaptunk, amire nagyon szükségünk volt hogy felébredjünk. Átmentünk az iskolába, ahol számítógép terembe mentünk be, de ez már modernebbnek tűnt mint a múltkori. Az órát már ismerős arcok tartották. Velük már Csütörtökön találkoztunk. Ők segítettek, ha nem értettünk valamit, és ők magyarázták el a tudnivalókat. Először a GIMP2 programot használtuk, amivel kezdésnek tájképet készítettünk, ami számomra nem volt nehéz. Amint begyakoroltuk az alapmozdulatokat, folytattuk egy nehezebb képpel: egy billiárd golyót készítettünk, ez már valamivel nehezebb volt, de ez sem jelentett nagy kihívást. Szünet után egy komolyabb programot használtunk, ezzel 3D-s animációkat, terveket készítettünk a 3DsMax7 programmal. A program sokrétűségét mutatja, hogy ezt használták a Gyűrűk Urában számos effekthez is. Miután ezekkel végeztünk, visszajöttünk a kollégiumba, és vártuk hogy ebéd legyen, kb. 45 perc szabad időnk volt, néhány ember elkezdte írni a beszámolóját, így kevesebbet kell megírnia hétfőn. Az ebéd után ismét volt néhány perc szabadidőnk. Miután mindenki összepakolt, lent gyülekeztünk a padoknál és elindultunk a villamos megállóba. Itt felszálltunk az 5-ös villamosra és kimentünk a fő pályaudvarra. A vonatunk 14:45-kor érkezett meg, és azonnal pakoltunk fel a vonatra. Egy régi, szerintem 25 éves vonattal mentünk. Eleinte elég kényelmetlen volt, de utána jól elhelyezkedtünk és a legtöbben elaludtak, de én nem tudtam, ezért inkább néztem a tájat. A vonaton alig voltak emberek. Az út 3 és fél óráig tartott. Az ottani idő rossz volt, körülbelül 2km hosszú utat sétáltunk a zuhogó esőben. Szobáinkat elfoglaltuk, én Csabival voltam egy szobában. Megvacsoráztunk, finom levest kaptunk, de sajnos kevés volt. Étkezés után kipakoltunk, majd pedig bementünk a városba és körülnéztünk. Megnéztük a sétálóutcát, ahol rengeteg üzlet és étterem volt. Később meglátogattunk néhány szórakozóhelyet is. Erről a helyről 24 óra körül értünk haza, majd lefürödtünk és lefeküdtünk aludni.

6


Makó Dániel

7. nap (2010.09.11.) Szombat Szombaton sem kellett olyan korán felkelnünk, mint hétköznaponként, ezért ki is használtuk ezt a lehetőséget és sokáig aludtunk. Kb. 8:30-kor keltünk fel, és öltözködés után elindultunk reggelizni. Reggelire hasonlót kaptunk mint a krakkói kollégiumban. Hideg étel és tea volt. Kaja után gyűlést tartottunk az első emeleten lévő teremben, megbeszéltük a további teendőket, és hogy mikor megyünk az Aqua-parkba. A hotel hatalmas volt, körülbelül 5 emeletes volt, és egy emeleten 15 szobával és két fürdő helységgel. A mi szobán két ágyas volt, és volt egy kijáratunk a közös erkélyre. A szobában csak egy szekrény volt és két asztal, és még egy kis TV is. A TV-t nem sokat néztük, mivel lengyel adók voltak csak, amikből nem értettünk sokat. Egy régebbi rádió is volt. Csabi és én elmentünk kiszárítani a cuccainkat a szobába, mivel előző nap elázott a cipőnk és a kabátunk. Hajszárítóval elkezdtük szárítani és aztán lefeküdtünk pihenni és elaludtunk, ezért nem mentünk ki a piacra, ahol sajtokat, bőrkabátokat, fa faragványokat és rengeteg szuvenírt lehet kapni, sőt még bungie jumping is volt egy daru segítségével. Felébredtünk, majd gyorsan bementünk a városba, azon belül a sétálóutcába, mivel úgy lett megbeszélve, hogy ott ebédelünk egy étteremben. Az étterem lengyel népies stílusú volt, rengeteg faborítással, bútorokkal és egy hatalmas kemencével. A vendéglátó hely két szintes volt és a pincérnők népviseletben dolgoztak Az árak nagyjából olyanok voltak mint Magyarországon. A legtöbb ember grillcsirkét salátával rendelt, hozzá innivalót. Az ebéd után visszamentünk a szállodába és összepakoltuk a dolgainkat, amik kellettek az Aqua-parkba. Ez általában mindenkinél hasonló volt, papucs, fürdőnadrág, törölköző. Gumi karszalagot kaptunk, ezzel tudtuk az öltöző szekrényünket is használni, mivel Az Aqua-park egy hatalmas épületben

helyezkedett el. 3 db nagy csúszda, 2 db kisebb, plusz volt még egy áramlatos medence is. Én személy szerint mindegyiket kipróbáltam és nagyon tetszettek. A leghosszabb csúszda kijárata az épületen kívül volt, a szabadtéri medencében. A legtöbb csúszdában LED-es világítás volt a kanyaroknál. A csúszda után már mindenki nagyon fáradt volt, így jólesett visszamenni a szállásunkra. Vacsora után, ami felvágott, kenyér, tea és egyéb kiegészítők voltak, szabad kimenőt kaptunk. Mi úgy döntöttünk, mielőtt kimegyünk alszunk egy jót. Ez körülbelül másfél óra volt. Bementünk a sétálóutcába, ahol már rutinosabban mozogtunk, tudtuk hogy mi merre van. Haza jövetel után, beszélgettünk, lefürödtünk és elmentünk aludni.

7


Makó Dániel

8. nap (2010.09.12.) Vasárnap Reggel nagyon nehezen ébredtünk fel, de sikerült a szokásos teendők után, ami a mosakodást, felöltözést, beágyazást jelenti reggeliznünk. Reggelire kompótot és hideg ételt kaptunk. Étkezés után megbeszéltük, hogy mikorra kell lemennünk a recepció elé találkozni, ugyanis onnan indultunk a hegyre. 20 perc szobákban való készülődés után, elindultunk a piacra, ugyanis ott van a felvonó a hegy tetejére. A piacon ismét nagy tömeg volt, és sokat nézelődtünk. Miután oda érkeztünk a felvonóhoz megálltunk egy picit, amíg Zakara tanárnő és Weisz tanár úr megvásárolták a jegyeket, amivel fel-le tudunk majd jönni. A vagonok teljesen számítógép vezéreltek voltak, és kettő volt belőlük, így kiegyensúlyozták egymást és könnyebb volt így mozgatni őket. Útközben gyönyörködtünk a tájban, hatalmas fenyőfákat láttunk. Miután felérkeztünk a hegyre csináltunk egy csoport képet a tábla/tékép előtt, aztán megtárgyaltuk, hogy mikor kell ugyanott találkoznunk. 13:30-ra kellett visszaérnünk. A magasból csodáltuk a város képét és a szomszédos hegyeket. Volt egy hatalmas rét, ahol rengetegen feküdtek és élvezték a kilátást a völgyre. Én körbesétáltam az utcákon. Itt is rengeteg árus volt, sok sajtot lehetett kapni, bőrkabátokat, kabalákat, nyakláncot. Volt még quad pálya is. Sokan lovaskocsival szállították az embereket. Néhány árus tudott magyarul is, ami meglepő volt számomra. Megkóstoltam néhány füstölt tehén sajtot, és nagyon ízletesek voltak. Miután végeztünk a nézelődéssel, leültünk a padra és vártuk, hogy 13:30 legyen. Lementünk a felvonóval és a piacon 15 percünk volt újra körülnézni, majd vártunk egy keveset az aluljáróban. Visszaindultunk a sétálóutcára, mivel ott akartunk ebédelni, és ismét ugyanabba az étterembe tértünk be, és én ugyanazt rendeltem mint tegnap. Ebéd után visszaindultunk a hotelba, de útba ejtettünk egy boltot, ahova épp zárórára érkeztünk, de kiszolgáltak szerencsére. A hotelba visszaérve, megnéztük nem hagytunk-e ott semmit és kihordtuk a cuccokat a recepcióhoz, majd 10 perc üldögélés és beszélgetés után elindultunk a vasútállomásra. Az út elég hosszúnak tűnt a sok cuccal, de akkor szerencsére nem esett az eső, így jobb volt az út. A vonatunk már ott állt, ismét olyan régi, mint amivel oda fele is utaztunk. Felvittük a cuccokat, elhelyezkedtünk és vártuk az indulást. Az út ismét 3,5 óra volt, de hamar eltelt a jó társaságnak köszönhetően. A vonaton nagyon kevés utas volt, így kényelmesen elfértünk. Mire oda beértünk besötétedett. Kiszállva a vonatból elkezdtük keresni, hogy honnan indulhat a villamosunk, de sok időbe telt mire megtaláltuk, mert 5 vonat peron volt, és mindegyiktől más-más fele indultak a villamosok, amiknek a föld alatt volt a megállójuk. Felszálltunk az 50-es villamosra, mentünk egy megállót, majd átszálltunk egy másik villamosra, ami a kollégiumhoz vitt. Miután beértünk elkezdtünk mosni és fürdeni, vacsoráról magunknak kellett gondoskodnunk. A legtöbben már korán lefeküdtek. 8


Makó Dániel

9. nap (2010.09.13.) Hétfő Ma ismét kezdődött a gyakorlat nekünk is, ma nagyon nehezen sikerült felkelnem. 7-kor, megmosakodtam mint mindig, és felöltöztem jó melegen mert fáztam. Lementem reggelizni, szerencsére ismét a kollégiumban voltunk, ezért jó sok ételt kaptunk. Hogy magyaros ízek is legyenek reggelinél kaptunk kolbászt is, felvágottat, kukoricapelyhet, műzlit, és természetesen a szokásos kávét adták, ami segít ébren maradni a délelőtt folyamán. A reggeli befejezte után elpakoltunk és fogat mostam, aztán elindultam a többiekkel az iskolába, ahova pontosan, csengetésre érkeztünk be. Az elektro gyakorlati teremben voltunk, ahol már jártunk régebben, a tanárok is ismerősek voltak. Megint két csoportra kellett szétszakadnunk. Én a számítógépnél kötöttem ki a többiekkel, ahol egy program segítségével, karaktereket kellett megjeleníteni az oszcilloszkópon kettes számrendszerben. Eleinte gondot okozott nekünk, és nehéznek találtuk, de miután a tanár úr még egyszer elmagyarázta már jobban ment nekünk. Az „a” karakter képe oszcilloszkópon például: Karakter a a b b c c d d

Data field (adat mező) 1000011 1000011 0100011 0100011 1100011 1100011 0010011 0010011

De itt figyelni kellett, hogy pont ellentétesen lehet leolvasni az adatokat, például ha magas volt a jel feszültsége akkor az nem 1, hanem logikai 0 és így van fordítva is ha alacsony a jel feszültsége akkor nem logikai 0, hanem 1. Ez után helyet cseréltünk a másik csapattal, és a DSM – 51 microcontrolleren kezdtünk el dolgozni. Itt egy egyszerűbb feladathoz is elég sok parancsot kellett bevinni. Például ez a kettő egy egyszerű LED bekapcsolása: LJMP START ORG 100H START CLR P1.7 STOP LJMP STOP

LJMP START ORG 100H START ANL P1,#LED_ON LJMP $

9


Makó Dániel

Ez pedig egy egyszerű LED villogó: START LOOP: CLR MOV LCALL SETB MOV LCALL LJMP LOOP

LED ^,#10 DELAY_100ms LED ^,#10 DELAY_100ms

Az órák után 12-kor odaadtuk az ajándékot a tanároknak, és megköszöntük a segítségüket. A kollégiumba visszaérve még volt 20-30 percünk ebéd előtt, amikor pihengettünk, és a szobáinkban voltunk. Ebédre répás, zöldséges, tejszínes leves volt, másodiknak pedig rántotthús krumplipürével. A délutáni integrációs party elmaradt, ezért ehelyett szabad programot kaptunk, ahol megírtuk a hétvégéről szóló beszámolókat. A másik magyar csoport is estefele érkezett meg.

10


Makó Dániel

10. nap (2010.09.14.) Kedd Ma nagyon fáradtan keltem fel 7-kor, a többiek ébresztettek fel, ébredés után nagyon fáztam. Kinéztem az ablakon és elég jó idő volt, ezért nem öltöztem fel olyan melegen. Lementünk reggelizni, most a másik vendég csoporttal ettünk együtt, így jóval többen voltunk az ebédlőben. Virslit és a szokásos reggelit kaptuk. Ezután mehettünk iskolába, persze előtte elmentünk még fogat mosni, és megmosakodni. Nagy nehezen elszántam magam, hogy elindulok a gyakorlatra. Azt nem tudtuk, hogy melyik tanárral leszünk és azt sem, hogy melyik teremben, ezért a földszinten a bejárattól nem messze leültünk és vártuk a tanárt. Egy tanárnő jött, aki azt mondta, hogy nincs itt a mai tanárunk és ezért a foglalkozások is elmaradnak. Némi megbeszélés következett, ahol eldönthettük, hogy bemegyünk a 12/c-vel várost nézni, vagy visszamegyünk a kollégiumba és szabad programot kaptunk. Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a kollégiumba és pihenünk. Nagyon sokan lefeküdtek aludni, néhányan számítógépen helyi hálózatot építettek ki és játszottak, páran pedig beszélgettek és írták a beszámolót. Az ebéd hamarabb volt a szokásosnál 12 órakor, mivel délután a sóbányában volt programunk. Ebédre tejszínes karfiol levest kaptunk, másodiknak pedig paradicsomos tokányt tésztával. Az indulás 30 perccel ebéd után volt. Azzal a busszal mentünk, amivel a másik magyar csoport érkezett. Az út körülbelül 20 perc volt Krakkó külvárosában voltunk. Megérkeztünk a wieliczkai sóbányához és ezután 45 percet vártunk még. Elindultunk lefele, ekkor sütött ki a Nap, rég volt ilyen Krakkóban. Egy idegenvezető hölgy vezetett minket végig, aki angolul beszélt. A bányából mi 3 km-t jártunk be, de ez csak a töredéke a tárnáknak, hiszen 2000 kamrából mindössze csak 20-at néztünk meg. Az első szintre, hogy lemenjünk 378 lépcsőfokot kellett megtennünk. Minden sóból volt, a padló, a falak. Rengeteg fa is volt a folyosókon, és ezekkel támasztották alá sok helyen a plafont, ezekhez rengeteg erdőt kivágtak. Volt egy kápolna is, ahol már több száz éve imádkoztak munka előtt a bányászok, itt volt egy gyönyörű feszület, ami 2-300 éves volt, és nagyon épen megmaradt mivel ezt is sóval kezelték. Egy hatalmas terembe is bementünk, ahol szintén minden sóból volt, csillárok, szobrok, lépcsők, falak, padló, plafon. Goethe-nek is volt itt egy szobra, sőt II. János Pál pápának is. Voltak kis ajándék boltok, és egy étterem is a sóbányában. Az út 2 óráig tartott és egy lifttel jöttünk fel a felszínre a kb. 130m-es mélységből. Vacsorázni ismét a másik csoporttal vacsoráztunk. A vacsora után kimentünk villamossal, a másik csoporttal a főtérre és 23-ig maradtunk kint. Ezután mindenki elment fürdeni és aludni.

11


Makó Dániel

11. nap (2010.09.15.) Szerda Ma reggel nem magamtól ébredtem, hanem úgy, hogy az ajtónkon dörömböltek, hogy menjek boltba, mivel elvállaltam tegnap este. Szóval ennek köszönhetően 6:45 körül keltem fel és nagyon gyorsan felöltöztem. Tanárnő és még néhányan elmentünk a közelebbi boltba, ahol bevásároltunk néhány dolgot, üdítőket, rágcsálni valókat, amik az út során jól jönnek még. Miután visszamentünk a kollégiumba, lementünk reggelizni, ahol még utoljára a másik csoporttal ettünk. Sokan csináltak szendvicset maguknak az útra. Ezek után még volt 30 percünk indulásig, ami kitolódott 45 percre, mert a buszunk defektet kapott. Felöltöztem, vettem kabátot is, amit később megbántam, mivel nagyon jó idő volt. Inni valót, kaját pakoltam be hasonlóan a többiekhez. A buszunk 8:45-kor érkezett meg a kollégiumhoz, nem volt elég kényelmes, nem akkora emberekhez tervezték, mint amekkorák mi vagyunk. Az út másfél órás volt és ebből 1 órát aludtam. Amikor oda értünk az Auschwitz Koncentrációs Táborba volt még 15 percünk elrendezni a dolgainkat enni, WC-re menni. Magyar nyelvű idegenvezetést kaptunk egy hölgytől. A bejáratnál adtak egy vevőt, és hozzá egy fejhallgatót, így messzebbről is hallottuk amit mondott az idegenvezető. Először a kapun haladtunk át, ahol ki volt írva a híres „Arbeit Macht Frei”, vagyis a „Munka Szabaddá Tesz” mondat. Először megnéztük a blokkokban a múzeumokat, közös múzeumot, magyarokét. A közösben megnéztük az iratokat, fényképeket, a hétköznapi használati tárgyakat (fésűk, cipőkefék) és rengeteg volt belőlük. Az emeleten 2 tonna emberi haj volt megtekinthető, ahol nem lehetett fényképezni. A magyar blokkban régi újságcikkek, videók, és képek voltak megtekinthetők. A kerítések hatalmas betonoszlopokból álltak és végig szögesdrót futott bennük, amiben még áram is folyt. Bementünk a gázkamrákba is, ahol apró kéményeken keresztül dobták be a Zyklon-B nevű kristályt, amiből mérgező gáz keletkezett. A krematóriumot is megnéztük. Az auschwitzi látogatásunk végén kimentünk és felszálltunk a buszra. A busz körülbelül 10 perc alatt ért oda. Bementünk és megnéztük a barakkokat, ahol egy 3 emeletes ágyon, ami nagyon kicsi volt, és körülbelül 17-en aludtak rajta, a latrinába is bementünk, majd végül a jellegzetes toronyból néztünk ki. Megnéztük az ajándék boltokat, ahol könyveket és DVD-ket lehetett vásárolni. A visszaút kicsivel tovább tartott, mivel nagyon nagy volt a forgalom, de én végig aludtam. Vacsorára meleg ételt kaptunk, töltött paprikát, ez 17:00-kor volt. Ez után sport program volt, foci meccs a lengyel srácokkal. Mi még foci után 40 percet maradtunk a kondi teremben. Miután visszamentünk, lefürödtünk és képeket válogattunk. Este pedig mindenki beszámolókat írt.

12


Makó Dániel

12. nap (2010.09.16.) Csütörtök Csütörtök reggel 30 perccel tovább aludhattunk, mivel nem kellett iskolába mennünk. Szóval én a telefonom ébresztőjét 7:30-ra állítottam be, de nem keltem fel erre, hanem majd csak 15 perc múlva ébredtem fel. Most nem olyan gyorsan készülődtem, hiszen rájöttem ráérek. Tehát felöltöztem, megmosakodtam. Elindultam reggelizni, amikor leértem az ebédlőhöz, mindenki csak ott állt, mivel nem volt még kinyitva a mi ebédlőnk ajtaja, ugyanis mi egy külön ebédlőben eszünk, ami csak nekünk van fenntartva. Reggelire a felvágottak, sajtok, szóval a szokásos dolgok, és kukoricapelyhek, amikből kivételesen én is ettem. Az elpakolás után feljöttem a szobába és elmentem fogat mosni, később pedig beágyaztam és belekezdtem a beszámolóm írásába. Ezekre mindössze 30 percem volt, ugyanis 9-kor indulnunk kellett a repülés történeti múzeumba. Egy idegenvezető jött a kollégium elé és vele találkoztunk. Elkísért minket a múzeumba. Hatalmas területen, rengeteg repülőgép volt látható. Amíg a tanárnő és az idegenvezető megvették a jegyet, leültünk a padra. Egy ott dolgozó férfi vezetett minket körbe és mesélt a repülőgépekről. Először kint néztünk meg néhány gyakorló gépet, amit 20-30 éve rendszeresítettek. Aztán bementünk egy hangárba, ahol I. Világháborús repülőket láttunk, ez a gyűjtemény egyedülálló Európában. Aztán pedig kijöttünk és a szabadban is megtekintettünk néhány vadászgépet. A következő hangárban egy hatalmas vadászgép volt, amit a Hideg háborúban használt az USA légiereje és még két helikopter, az egyik típust még ma is használják mentő helikopternek, a másikat pedig a Vietnami Háborúban vetették be. Az udvaron több száz repülőgép volt a legtöbbet megnéztük, és egynél fényképezkedtünk is. A legnagyobb hangárban a plafonra vitorlázó gépek voltak felrögzítve, a földön pedig harci gépeket és felderítőgépeket láttunk. Végül pedig kaptunk egy kis időt, hogy körülnézhessünk kint a szabadban. Miután ezzel végeztünk visszaindultunk a kollégiumba, az út ismét ugyanannyi ideig tartott. Végre igazán jó idő volt Krakkóban. A kollégiumban ebéd előtt még volt 15 perc szabadidőnk így 11:45-kor ettünk. Ebédre karfiol leves volt, másodiknak pedig sült csirke krumplival. Ebéd után ismét 15 percünk volt, majd elindultunk a gépészeti múzeumba. Villamossal mentünk és elég sokat utaztunk. Egy nagy csarnokba mentünk be, ahol rengeteg régi autó, motor, sőt még az egyik pápa mobil is ott volt. Még hasonló játékok is voltak mint a fizika kertjében, például mókuskerékkel mozgatható lift. Régi villamost is láttunk, villamos motort, és áramszedőt is. Miután visszajöttünk, gyorsan lepakoltunk pár perc alatt elrendeztük a dolgainkat, aztán indultunk az iskolába telekommunikációs órára. 4 óra volt betervezve. Csabinak és nekem egy astabil multivibrátort, bistabil multivibrátort, és monostabil multivibrátort kellett létrehoznunk és ezen méréseket végeznünk. Először nehezen indult, de magyarázat után már sokkal jobban ment. A méréseket Lucas-Nülle mérőrendszeren végeztük. A mérőpanel össze volt kötve a számítógéppel, és a számítógépen virtuális műszerek vannak, oszcilloszkóp, multiméter, jelgenerátor stb. A bistabil multivibrátorban két stabil állapot van. A monostabil multivibrátorban, ha csökkentettük az ellenállást, akkor a kondenzátor hamarabb feltöltődött, és a megnőtt a feszültség hatására kinyitott a tranzisztor, így hamarabb visszaállt a stabil állapotba. Az astabil multivibrátor magát „szabályozza”. Az óráknak 19:15-kor lett végük és ez után visszamentünk a kollégiumba és megvacsoráztunk. Vacsora után képet válogattunk, beszélgettünk majd pedig megírtuk a beszámolókat. 13


Makó Dániel

13. nap (2010.09.17.) Péntek A pénteki napon ismét elég volt később felkelni, hiszen a reggeli 8:15-re lett megbeszélve. A tapasztalataink szerint elég volt 8:00-kor felkelni. Miután kitápászkodtam az ágyból, megmosakodtam és felöltöztem. Reggelire szokásos felvágottak, zabpehely, kávé és tea. Miután megreggeliztünk, elpakoltunk és felmentünk a szobáinkba. Én fogat mostam, átöltöztem és beágyaztam. A kollégium előtt kellett találkozni 8:55-kor, hogy elindulhassunk a Krakkói TV épületébe. Margó volt ismét a kísérőnk, mert ő jól ismeri a várost. Kisétáltunk a villamos megállóig, ami nem olyan messze van és felszálltunk a villamosra. A hőerőműtől nem messze szálltunk le, és a TV épületéig nem kellett sokat sétálni. Az épület elég magas volt és ki volt rá írva a TV neve. Előtte volt egy nagyobb parkoló, ahol a fű elég gondozatlan volt. Beléptünk az épületbe és egy biztonsági őr, aki gondolom a portás- fogadott minket. Helyet foglaltunk a bőrfoteleken és vártuk az ott dolgozót, aki körbevezetett minket. Először is a földszinten tekintettük meg a stúdiót, ahol éppen ment egy forgatás, a „Mondd el a történeted” című reality show új részét vették fel. A stúdióban 8 kamera volt, és rengeteg fénytechnika. Miután ezzel végeztünk, bementünk abba a terembe, ahol a hangokat rögzítették, egy hatalmas keverő pulton dolgozott az egyik ember. Majd pedig bementünk oda, ahol a képet vágták, számítógépen speciális eszközökkel csinálták. A másik teremben pedig a kamerákat irányították. Egy emelettel feljebb pedig a végleges formáját érte el a műsor, és onnan küldik tovább Varsóba. A második emeleten, még betekinthettünk a forgatásba egy erkélyről. Majd amikor végeztünk a nézelődéssel a vezetőnknek oda adtuk az ajándékot és az épület előtt csináltunk egy csoportképet. Majd ezek után elmentünk a plázába körülnézni, ahol 1 óra szabadidőt kaptunk. Sokat nézelődtünk a boltokban. Visszamentünk a kollégiumba ebédelni. Ebéd utánra kaptunk némi szabad időt, hogy összepakolhassunk és elkezdjük írni a beszámolókat. Páran alvásra használták ki ezt az időt, mert nem jutottak laptophoz. Vacsorát nem kaptunk a kollégiumban, ezért megbeszéltük, hogy 6 órakor lenne a legjobb vacsorázni. Egy pizzériába mentünk. Körülbelül másfél órát töltöttünk ott. A táskákért visszajöttünk a kollégiumba és elindultunk a vonat állomásra. Intercity vonattal mentünk. 22:30-kor indult el a vonatunk, ahol nem volt helyünk és a folyósón ültünk és feküdtünk le, mivel az út 13 órás volt.

14


Makó Dániel

14. nap (2010.09.18.) Szombat Az út rettentően hosszúnak tűnt, mivel kényelmetlenül tudtunk csak elhelyezkedni. Szerencsére 03:00 fele néhányan leszálltak egy településnél, így lett pár szabad hely a kabinokban. Nekem is lett helyem, de nem tudtam az elején aludni. Mivel nem jutott sok embernek még így sem hely, ezért felváltva aludtunk bent a kabinokban. Azt hiszem 600 kilométer volt az út, ez így nem hangzik soknak, pedig időben az volt, mivel volt sok megálló, ahol több mint 20 percet várakozott a vonat. Időben így az út 13 óra volt. Ahhoz képest, hogy úgy terveztük, hogy nagyon kényelmesen fogunk utazni és kipihenjük magunkat, sajnos egyáltalán nem így történt. A vonatról nagy tömeg szállt le, rengeteg ember jött Krakkóból Gdanskba. Mi nem rögtön az első gdanski megállónál szálltunk le, hanem körülbelül a 3-nál, ami legközelebb volt a szállásunkhoz. Itt egy idegenvezető hölgy várt minket. Aki a szálláshoz kalauzolt minket, de csak nagyon nehezen találtunk oda, nagyon fáradtan sok cuccal elég fárasztónak tűnt az út, és egyszer az idegenvezető el is tévesztette. A szállásunk egy főiskola kollégiuma volt. 3 személyes elég tágas szobák voltak. Az épületet láthatólag nem régen újították fel, új fa bútorok és új nyílászárók voltak. A szállás elfoglalása után már nem volt sok időnk pihenni, rögtön mehettünk várost nézni. Kimentünk a régi kikötőhöz, és megnéztünk rengeteg épületet. A sétáló utcában, ugyanúgy rengeteg üzlet, étterem volt. Az eső is elkezdett esni, ezért eldöntöttük, hogy megebédelünk. Egy kisebb étterembe mentünk enni, ahol pár fogás közül lehetett választani, a legtöbb ember ugyanazt nézte ki, ami hasonló volt a hazai ízekhez, rántott hús, krumpli, és gomba. Étkezés után vonatra szálltunk és átmentünk a város másik részére, ahol kimentünk a mólóhoz, és megnéztük a Balti-tengert. A vízben most rengeteg medúza volt, és nagyon sok sirály repkedett a víz felett. Elkezdett itt is esni az eső, kicsit megáztunk. Miután kiszórakoztuk magunkat a tengerparton, elmentünk egy plázába és bevásároltunk vacsorának valót, meg másnap reggelire valót. Majd ezek után visszautaztunk a villamossal a kollégiumhoz. Lepakoltunk és nekiálltunk enni. Néhányan elkezdtek virslit főzni, kisebb nagyobb sikerrel, mivel nem voltak megfelelő fazekak és tányérok. Miután megvacsoráztunk aludtunk körülbelül 2 órát. Pihenés után átmentünk a szállással szemben lévő pizzériába, ahol pár órát beszélgettünk. A kollégiumban lefürödtünk és beszélgettünk tovább, még körülbelül 01:00-ig. Megbeszéltük, hogy mikor kell körülbelül felkelni, és lefeküdtünk.

15


Makó Dániel

15. nap (2010.09.19.) Vasárnap Reggel szerencsére nem kellett korán kelni, úgyhogy fél kilencre állítottam a telefonom ébresztőjét. Megmosakodtam, felöltöztem, aztán pedig megreggeliztem a Csabival, reggelire azt ettük amit még tegnap bevásároltunk a plázában. 9-re össze kellet pakolnunk a cuccokat, szerencsére ez nem tartott sokáig, mivel nem pakoltunk nagyon szét, így a pár nap alatt. Miután összepakoltam kimentem az aulába. Ott vártunk egy kicsit, 15 percet, ugyanis az idegenvezetők lekésték a villamost. Miután ideértek, elmentünk a vasút állomásra és leraktuk a cuccokat egy szobába, hogy ne kelljen magunkkal cipelni a városnézés során. Lementünk a tengerpartra, a kikötőhöz és megnéztük a hajókat, láttunk egy hatalmas kompot, amibe rengeteg kamion is befért, egy nagy katonai cirkálót is megnézhettünk, két vitorlást, az egyik egy 1800 években gyártott rekonstrukciója volt. A kikötőben koncertet láttunk. Miután csináltunk egy csoportképet, bementünk az akváriumokhoz. Háromszintes épület volt. Rengeteg tengeri hal volt. A második szinten teknősöket, sőt még egy hatalmas anakondát is láttunk. Az akváriumokban bohóchalakat, csipeszhalakat, polipokat, sőt még édes vízi halat nézhettünk meg. Megbeszéltük, hogy ha ezzel a programmal végzünk, akkor elmegyünk ebédelni. Az ebédre a városközpontban került sor, egy nagy étteremben ettünk, nagyon zsúfolt volt, így csak kint a teraszon tudtunk helyet foglalni. Én és még a mi asztalunknál mindenki szezám magos grill csirkét kért krumplival. Egy kis félreértésnek és keveredésnek köszönhetően mi kaptuk meg a kaját legkésőbb. Az ebéd körülbelül 45 perc-egy óra volt. Az étkezés után elmentünk egy, a tengerparton lévő étterembe, kávézóba. Néhányunknak nem volt kedve bent üldögélni, ezért kimentünk a tengerpartra és eljátszottunk, mint az óvodások. Egy órát voltunk kint, aztán ahogy megbeszéltük elmentünk egy áruházba, mivel kellett vásárolnunk inni- és ennivalót a hosszú vissza útra. Gyalogolás után elértünk arra az állomásra, ahonnan indulni akartunk és leraktuk a cuccainkat. A vonat 19:30-kor indult. Erről az állomásról indult a vonat, ezért teljesen üres volt. Az állomáson több száz ember gyűlt össze már, hogy a legjobb helyet foglalja el. Mi már felsiettünk előre és lefoglaltuk a helyeket. Először öten voltunk egy nyolcszemélyes kabinban, aztán pedig beült hozzánk egy fiatal pár, és egy öregúr. Az út visszafelé már sokkal kényelmesebb volt, hiszen volt ülőhelye mindenkinek. Az úton nem sokat aludtam, de mégsem voltam olyan fáradt, mert végig ültem. Sokat beszélgettünk az úton és természetesen ettünk, ittunk.

16


Makó Dániel

16. nap (2010.09.20) Hétfő A vonat Krakkóba háromnegyed hétkor érkezett meg, mivel mi nem abban a vagonban voltunk, amiben a többiek, nagyon kellett figyelnünk, hogy hol szállunk le. Pont jókor néztünk ki az ablakon, és láttuk, hogy szállnak le a többiek, ezért mi is rohanhattunk le a vonatról. Miután megnéztük, hogy megvan-e mindenki, elindultunk a villamoshoz. Visszaértünk a kollégium közelébe, és gyorsan leszálltunk. A reggeli 8 órakor volt, addig átöltöztünk és megfürödtünk. Reggeli után két lehetőségünk volt, vagy elkezdjük írni a beszámolót, vagy pihenünk, én a pihenést választottam. 11:45kor ebédeltünk, hiszen délután mennünk kellett a „Piknik a csillagok alatt” című programra. Ebéd után mindenki összepakolt, majd elindultunk a buszmegállóba. Egy kisebb busszal mentünk, ahol nem volt mindenkinek ülőhelye. Az út nem volt olyan hosszú, nem néztem az időt, de az én becslésem szerint 45 perc volt az út. Miután megérkeztünk Niepołomicebe, elindultunk a szállásra. Nagyon szép rendben tartott faházak voltak. Egy kisház 8 személyes volt, konyhával fürdővel. Miután lepakoltunk elmentünk várost nézni, megnéztünk egy kastélyt és a tájat. Visszaérés után nem sokkal pedig elindultunk bevásárolni a helyi boltba, grillezéshez vettünk húst, és fűszereket. A táborban bepácoltuk a húsokat és előkészítettük a grillt. Miután megjött a csillagász professzor, adott távcsöveket, hogy majd megnézzük a Holdat és a Jupitert. Elmentünk egy halomra, ami a legmagasabb pont volt a vidéken. Innen néztük az eget. A Jupitert nem láttuk sajnos távcsővel. Egy órát voltunk kint, amikor visszamentünk meggyújtotta Weisz tanár úr a faszenet, kisebb gyújtós és papír segítségével. Először a virsliket sütöttük meg, Hodován Viktor vette át a sütés feladatát tanár úrtól. Közben egy távcső fel lett állítva a foci pályán, amivel megnézhettük a Holdat. A teleszkóp felépítése elég egyszerű, mindössze néhány lencséből és tükörből épül fel. Két kar tartozott a teleszkóp vízszintes és függőleges mozgatásához, egy pedig a fókuszáláshoz volt jó. A Holdon láthattuk a rengeteg krátert és domborzati formákat. Közben folyamatosan sütötték a húst, a hagymát. Miután elkészült a kaja megettük, a grilltől nem messze. A professzorral felmentünk a nagy teleszkóphoz, ahol megnéztük a Jupitert és a Holdat, a Jupiternek láttuk mind a 4 holdját, és elmondták a nevüket is. A Holdat nagyon részletesen meg tudtuk nézni. Amint mindenki megnézte ezeket, a professzor hozott egy Canon fényképező gépet, mivel csak ez kompatibilis a távcsővel, és rácsatlakoztatta úgy, hogy leszedte a fényképező objektívjét. A távcsővel kellett a megfelelő fókuszt beállítani és elkészíteni a fényképet. Majd ezeket megnéztük projektoron az előadó teremben, és még mutatott interneten elérhető távcsöveket is. Ezután bementünk a planetáriumba és megmutatta a csillagképeket. 24 órakor végeztünk a programmal és 00:30-kor pedig lefeküdtünk. 17


Makó Dániel

17. nap (2010.09.21) Kedd Reggel háromnegyed nyolckor keltünk fel. A cuccokat felkelés után bepakoltuk, hogy minél hamarabb elhagyhassuk a szállást. Mivel tegnap már bevásároltunk a mai reggelire, ezért szerencsére nem kellett menni vásárolni, ezért nekiálltunk reggelizni a fa tető alatt, ahol grilleztünk előző nap. Sajtokat, kenyeret, felvágottakat, zöldséget és teát reggeliztünk. Ezután a professzor odajött és felmentünk a teleszkóphoz és a Napot vizsgáltuk, először simán szabad szemmel, aztán pedig a fényképezőt rácsatlakoztattuk. Láttunk Napfoltokat és kisebb Napkitöréseket. 10 órakor fejeztük be a programot, odaadtuk az ajándékokat, elköszöntünk. A buszra körülbelül 20 percet vártunk. Ismét egy kisebb 21 személyes busszal mentünk. Az út háromnegyedén nem volt ülőhelye mindenkinek. Miután visszaértünk, nem volt sok időnk ebédig, kb. 15 perc. Az étkezéshez 11:45-kor mentünk le. Ebédre gomba krémleves és sült hús volt krumplival. Ebéd után nagyon kevés időnk volt, mivel mennünk kellett a krakkói rádióba. Villamosra szálltunk, ami szokás szerint nagyon zsúfolt volt. Miután leszálltunk, egy utcát kellett mennünk a krakkói rádió épületéhez, ami 3 emeletes volt, és rengeteg üvegből készült. Bementünk és leültünk a porta előtt és vártuk az idegenvezetőnket. Egy hölgy, aki nagyon jól beszélt magyarul és egy lengyel férfi, aki lengyelül magyarázta a technikai dolgokat. Elmondta, hogy az épület helyén régen egy park állt, ahol nagyon jó volt az akusztika, ha énekeltek, akkor szinte az egész városrészben lehetett hallani a legenda szerint. Körbevezettek minket a stúdiókban, és egy élő adásba is betekinthettünk. Elmagyarázta mi hogyan működik. Miután végeztünk, elindultunk a villamos megállóba, ahonnan elég sokat utaztunk a szerkesztőség épületéhez. Az épületben várnunk kellett, ugyanis az idegenvezetőnk még megbeszélésen volt. Ezután beültünk a tanácskozóba és ő elmondta angolul, hogy mi az újság feladata, hogyan szerkesztik. Ezután megnéztük az irodákat, ahol dolgoznak, képeket szerkesztenek, szöveget írnak. A szerkesztőség után visszamentünk a villamossal a kollégiumhoz. Még vacsora előtt képeket válogattunk, és elkezdtük íni a beszámolókat. A Tanárnő és Tanár úr nélkül vacsoráztunk, mivel ők egy vacsorára voltak hivatalosak. Este szokásos beszélgetés és beszámoló írás következett.

18


Makó Dániel

18. nap (2010.09.22) Szerda A mai reggeli 10 perccel előrébb lett hozva, ezért 7:50-kor ettünk. Én 7:35-kor keltem fel, nagyon fáradt voltam, nem aludtam valami jól. Szokásos gyors öltözés és mosakodás után elindultam le, reggelizni. Reggelinél sok kávét megittam, hogy felébredjek. Az étkezéssel hamar, körülbelül 20 perc alatt végeztünk. Indulás előtt volt még negyed óránk, én lefeküdtem még pihenni. 8:50-kor indultunk a PKP-ba (Polish State Railways). Margó segített eljutni az épülethez, ő várt minket már a kollégium előtt. Villamossal utaztunk, a külvárosba. Egy régi épület volt a PKP székhelye. Az épületben találkoztunk a telekommunikációs gyakorlatot tartó tanárral. Először az informatika terembe mentünk be, ahol elmesélte a cég történetét. Megmutatta képen a régi számítógépeket, amik eleinte még egy egész szobát elfoglaltak, de most már több tíz számítógép is elfér. Van egy külön szoba a szervereknek, és a routereknek. Ezután átmentünk a telekommunikációs részlegre. Hatalmas Cisco tornyok voltak, és a szobák hűtése nagyon jól volt megoldva. Egész Krakkó internet ellátását innen fedezik. Egy- két ember szokta figyelemmel kísérni az itt folyó dolgokat, és szerelni is egyedül szoktak. Miután megtekintettünk mindent ebben az épületben, felszálltunk egy másik villamosra, kiutaztunk a külvárosba. Egy vasút állomásra értünk ki, ahonnan irányítják a vasúti áramellátást. Két operátor felügyeli, számítógépekkel, és egy nagy táblán voltak láthatók az összesített adatok. Az előadó teremben két férfi tartott előadást nekünk, és amikor megérkeztünk ők fogadtak minket. Kaptunk tollakat, tejkaramellt és még egyéb apróságokat. Megnéztünk egy kisebb filmet, ami bemutatja, hogy mi az ő cégük munkája. Ők cserélik le és tarják karban a vasúti villamos vezetékeket, és van erre egy speciális gép, amiből Európában mindössze 7 darab van. Amikor itt is végeztünk elmentünk a főtérre és bevásároltunk ajándékokat. Majd pedig visszautaztunk és megebédeltünk. Ebéd után lefeküdtem aludni körülbelül 1 órát aludtam és 15:30-kor elindultunk az iskolába. Megint az elektrotechnika alapgyakorlat terembe mentünk, ahol különböző csoportokra oszlottunk kettesével. Én Csabival voltam és először UTP kábeleket kellett bekötnünk. Nem olyan nehéz, csak figyelem kell hozzá, na és persze türelem. Szín szerint megfelelően kell sorrendbe helyezni a vezetékeket, és megfelelően kell lecsupaszolni a vezetéket, majd ha minden így rendben van, akkor krimpelő fogóval össze kell nyomni. Ha ez elkészült, akkor le kell tesztelni egy speciális tesztelő eszközzel. Ha így működik, akkor ráköthetjük két modemre és megnézhetjük, hogy valóban jól működik. Ezután másik feladatot kaptunk, számítógépen kellett áramkör szimulációs programmal dolgoznunk. Ez hasonló volt a TINA-hoz. Egy egyutas egyenirányítót kellett kimérnünk oszcilloszkóp segítségével. Először egy 50Hz-es 10Vos feszültséget kellett egyenirányítanunk. Az óráinknak 19:15-kor volt vége és visszajöttünk a kollégiumba. Itt megvacsoráztunk és a képek válogatását elhalasztottuk csütörtökre. Vacsora után ki lehetett menni a főtérre. Négyen mentünk csak ki a tanulók közül. 23:45-kor értünk vissza a kollégiumba. Megírtam a beszámolót, megfürödtem, majd pedig lefeküdtem.

19


Makó Dániel

19. nap (2010.09.23) Csütörtök Ma aránylag korán kellett felkelnünk, mivel ma is utazás állt előttünk. A felöltözés, mosakodás, reggeli után, lementünk a buszhoz, ami ott várt a parkolóban minket és találkoztunk az idegenvezető úrral. Az út elég hosszadalmas volt a vízierőműig, egyszer dugóba is keveredtünk, mivel az utat javították. Még el is tévedtünk egyszer. Az idegen vezető folyamatosan kommentálta az utat. Miután oda értünk a vízierőműhöz leparkoltunk. Otthagytuk a mobil telefonokat, fényképezőket a buszban, mivel tilos volt ezeket bevinni az erőmű üzemi területére. Belépéskor egy biztonsági őr fémdetektorral meg is vizsgált minket. Egy ott dolgozó ember, aki bemutatta a létesítményt többek között elmondta, högy az erőmű csúcserőműként üzemel. 1óra 30-perc alatt újra lehet indítani leállítás után. A gátat egy négy méter vastag betonfallal körülvett alagút köré építették, és ebben az alagútban is jártunk. Két turbina és generátor van az erőműben. Az erőmű látogatás után visszamentünk a buszhoz és ettünk. Miután ezzel végeztünk felmentünk egy kávézóba, onna pedig egy várba. A várat magyar családok birtokolták leghosszabb ideig. Rengeteg fényképet csináltunk itt. Az udvar közepén van egy 60,5 m mély kút, amit kővel raktak ki. Voltak, régi bútorok, és egy makett is volt a várról. Csoportkép után kijöttünk, és elindultunk a raftinghoz. Összekötözött fa csónakok voltak. Két népviseletbe öltözött férfi hajtotta a csónakot, hosszú rudak segítségével. A Dunajec folyó nem rázós. Körülbelül a menetidő 2 óra volt. Miután kikötöttünk, felszálltunk a buszra és elindultunk vissza Krakkóba. Én végig aludtam az utat, úgyhogy elég gyorsnak tűnt. Vacsora után jött ismét a képválogatás, beszámolóírás, és a szabad program.

20


Makó Dániel

20. nap (2010.09.24) Péntek Pénteken szerencsére nem kellett olyan korán kelnünk, ez volt az utolsó előtti nap. Miután kitápászkodtunk nagy nehezen az ágyból és megmosakodtunk, felöltöztünk. Elindultunk le reggelizni 8:50-kor. Reggelire ismét a szokásos dolgokat kaptuk meg. Hideg kaják, felvágottak, sajt, na és persze a kávé és tea. Miután megreggeliztünk felmentünk a szobákba és felvettük a bizonyítványosztáshoz megfelelő ruhánkat, fehér ing, sötét farmer. Mindenki gyorsan elkészült és átmentünk az iskolába, a nagy előadóba, ahol első tanítási nap volt a bemutatkozás. Mi voltunk az elsők a teremben, szokás szerint az első sorokat elfoglaltuk és nyugodtan vártunk. Be lett állítva a projektor is közben, mivel a képeket meg akarta nézni az Igazgató úr is. Néhány lengyel osztály is bejött a terembe. A bizonyítványokat az Igazgató úr adta át, és néhány szót is szólt. Amikor mindenki megkapta a bizonyítványát visszamentünk a kollégiumba és összepakoltunk az aquaparkhoz, az alapdolgok kellettek, fürdőgatya, törölköző, papucs. Lent a szállás előtt várt minket az idegenvezetőnk és megkérdezte, hogy gyalog, vagy busszal szeretnénk-e menni. Mi egybehangzóan azt mondtuk gyalog, mivel közel van a szálláshoz. A plázától nem messze található az aquapark. Miután megérkeztünk, leültünk és vártuk, hogy lerendezze Tanár úr és az idegenvezetőnk a jegyeket. Ez az aquapark sokkal nagyobb, mint a zakopanei, 3-szor annyi csúszda és medence volt. Két órás jegy lett váltva. Miután mindenki jól kiszórakozta magát és az idő is lejárt kimentünk, megszárítkoztunk, felöltöztünk, aztán leadtuk a karszalagokat. Visszaértünk a szállásra megebédeltünk és kaptunk egy kis pihenő időt. Még be kellett mennünk az iskolába az elmaradt logisztika óra pótlására. Logisztikán beszéltünk a befolyó összegekről és kiadásokról, az áruk szállításának hatékonyságáról, annak gyorsaságáról. Ezzel negyed hatkor végeztünk. A "Goodbye party" azaz a vacsora a tanárokkal 18:30-kor kezdődött. Mi segítettünk az ételek tálalásában. A képeket itt is levetítettük, és nagy érdeklődéssel fogadták a tanárok, akik az elmúlt 3 hétben segítettek nekünk. Vacsora után elpakoltunk és visszamentünk a szobáinkba, sokan beszámolót írtak, bepakoltak a táskába a holnapi indulás miatt. Majd pedig 24-körül a fürdés, utána mindenki lefeküdt aludni. 21


Makó Dániel

21. nap (2010.09.25) Szombat Szombat az utazásról szólt. Reggel korán keltünk fel, hogy minél hamarabb elindulhassunk. Én személy szerint 6-kor keltem fel. A buszra 7:30 körül pakoltunk fel, majd pedig megreggeliztünk. Mindenki kapott egy kis útra valót, szendvicseket, ásványvizet és csokit. Majdnem mindenki maradt volna még Krakkóban. Átnéztük a szobákat, elbúcsúztunk és felszálltunk a buszra. Krakkóból hamar kiértünk, mivel szombat reggel egyáltalán nem volt forgalom. Az út visszafele nem tűnt olyan hosszúnak. Lengyelországot nagyon hamar elhagytuk, az út első harmadában nagyon sokan aludtak. Szlovákiában álltunk meg először rögtön a Lengyel határ után. Szlovákiában, amikor megálltunk egy lámpánál, ahol javították az utat, a fékek nagyon elkezdtek füstölni. A szerpentinen nagyon felforrósodtak a fékek, lehűtöttük és sokkal lassabban, óvatosabban mentünk tovább. Miután megérkeztünk Magyarországra mindenki telefonálni kezdett az otthoniaknak. Az autópályán egyszer megálltunk. Az egyik srácot kiraktuk Budapesten, mivel ő ott lakik. Néhányan Dunaföldváron szálltak le, köztük Zakara Andrea tanárnő is. Pakson a Penny market parkolóban már vártak a szülők, rokonok. Miután lepakoltunk és elköszöntünk egymástól elindultunk haza.

22

Leonardo da Vinci Mobilitás Program nap ( ) Vasárnap

Recommend Documents