Leonardo da Vinci Mobilitás Program nap ( ) Vasárnap

Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010

Molnár Tamás

1. nap (2010.09.05.) Vasárnap Reggel 5 órakor indultam otthonról, szüleim vittek kocsival Paksra. Fél 7 körül értünk oda, a Penny parkolójában volt a gyülekező. Érdekes volt találkozni osztálytársaim szüleivel, hisz még sosem láttam őket annak ellenére, hogy már 2 éve „élünk” együtt a koleszban. Érkezés után Weisz János tanárúr pár biztosítással kapcsolatos iratot osztott ki nekünk, majd el is váltak útjaink, hisz olyan 7-óra után pár perccel megérkezett a járművünk, ami 15 fő szállítására alkalmas fehér kisbusz volt. Bepakoltunk, majd indultunk is. Az utazás kb. 9 óráig tartott, mert Krakkóban dugóba keveredtünk, de nehogy azt higgyétek, hogy unalmasan telt, hiszen egész úton beszélgettünk, hülyéskedtünk, ettünk, hülyéskedtünk, ki-ki hol-hol aludt egy kicsit, akkor jól kinevettük azokat az érdekes pózokat, majd miután felébredtek együtt nevettünk rajta. A reggeli magyarországi napsütés ellenére Lengyelországba érve beborult, majd esett is. Kb. fél 5-re érkeztünk meg, gyorsan kipakoltunk a buszból, ami ment tovább a dolgára. Ezután lettek a szobák kiosztva, 2 tanári, és 4 diákszobát foglaltunk el, ezek közül 3db-ban 3 személy, és 1-ben 2-személy foglalt helyet. Kaptunk egy kis időt nagyjából felfedezni az épületet és kipakolni, ami több-kevesebb sikerrel történt, majd 6-órakor vacsora következett, ami nekem személy szerint nagyon ízlett. Az evés utáni 10-15 percnyi szünetet követően összeültünk, informálódtunk a következő napi programról Zakara Andrea tanárnőnek köszönhetően, az évzáró után elkészített projekt angolul való felolvasását gyakoroltuk, a folyamatosság és a kiejtés pontosítása érdekében. Ez mikor már egész jól ment, szabad kimenőt kaptunk 10-óráig, de sokunknak nem volt kedve sokáig kinn mászkálni a sötét utcákon, így egyedül mentünk Tóth Gáborral egy kis éjjeli felfedezőtúrára, amiről még időben visszaértünk. Lefürödtünk, majd még egy darabig beszélgettünk, hülyéskedtünk, majd olyan éjféltájban elmentem aludni.

1


Molnár Tamás

2. nap (2010.09.06.) Hétfő Reggel úgy 8 óra tájékán keltünk, és a többiekkel együtt elindultam reggelizni. Lent megterített asztal várt, volt rajta mindenféle hideg étel, amit az ember reggelire el tud képzelni magának. Evés után gyorsan felkészültünk a délelőtti programra, és 9:15-kor már indultunk is a hosszú útra, egész az iskoláig. 5-10 perc múlva már egy teremben izgultunk, hogy hogyan fog sikerülni az előadásunk, amit fáradtságos munkával készítettünk, és rengeteget gyakoroltunk az óta. Lengyel diákokkal voltunk közösen a szobában, amikor két fess fiatalember elkezdett egy előadást tartani angolul. A partneriskola két tanulója az iskolájukról, és Krakkóról tartottak bemutatót, de nem nagyon értettem a lengyel akcentusuk miatt. Utánuk mi következtünk. Nagyon izgultam, de végül is egész jól sikerült mindenkinek. Egy-egy részletet az itteni diákok hangos mosolygással díjaztak, de azt nem tudom, hogy értettek-e valamit abból az egészből, amit elmondtunk, de hogy tetszett nekik, abban biztos vagyok. Miután végeztünk az előbbi két fiatalember gyorsan körbevezetett minket az iskolán, megmutatták nekünk a számunkra érdekes tantermeket, sportcsarnokot, konditermet, és szerencsére Zakara Andrea tanárnő is segített nekünk megérteni, hogy közben miket mondtak, ezzel megadva az esélyt az okulásra. Nekem tetszett az iskola, érdekes az épület, mindenfele folyosó, sokkal bonyolultabb a rendszere, mint a miénknek. Meg jó érzéssel töltött el, hogy az összes diákon lehetett látni, hogy örül, hogy láthat külföldieket, szívesen sétáltam köztük, és hallgattam, ahogy beszélgetnek. Iskolalátogatás után némi szabad program következett, amikor is elindultunk egy csoporttal a nagy üzletbe, de mire odaértünk, már kellett is indulni visszafele, így sétáltunk egy jót. 13 órakor ebédeltünk, mint megszoktuk igen ízletes volt. 14:15-kor teli hassal indultunk neki a „Kísérletek kertje” nevű délutáni programnak, ahová Weisz János tanárúr kísért minket, és egy fiatal lengyel hölgy, akivel útközben elbeszélgettem angolul, kérdezett az iskolánkról, az osztályomról, és nagyon élveztem, hogy angolul beszélgetek. Mindig, amikor már kezdtem magam perfekt angolosnak érezni, el kellett mutogassak neki valamit. Maga a program sokkal érdekesebb volt, mint azt előre sejtettem, egy angolul beszélő idegenvezető végigvitt minket mindenféle érdekes dolgokon. Mutatott pl.: centrifugális erő bemutatására alkalmas gömböt és hengert, hidrosztatikával működő mérleget, stb. Nagyon sok dolgot ki is próbáltam, nem tudom mindet leírni. Személyes kedvencem az a pörgőke volt, amire ráültem, bepörgettek, és két súly volt a kezemben. Amikor kitártam a karom lelassultam, amikor behúztam felgyorsultam, de ezen kívül nagyon sok más érdekes dolgot megnézhettünk és kipróbálhattunk. 2


Molnár Tamás

Miután visszaérkeztünk a koleszba és megvacsoráztunk, összeültünk az étkező termünkben, és projektor segítségével kiválogattuk, hogy az összes elkészített kép közül melyikek azok, amik a legjobban sikerültek. Én tartottam ettől, azt hittem egy unalmas dolog lesz, és alig fogom várni, hogy vége legyen, de végignevettük az egészet, és alig várom már a holnap esti képválogatást. Szabad foglalkozás gyanánt kiosztásra kerültek a laptopok, bevezették az internetet, így az otthoniakkal való rövid beszélgetés után zártuk a napot.

3


Molnár Tamás

3. nap (2010.09.07.) Kedd Reggel 7 óra után pár perccel ébredtem, majd gyorsan elkészültem a reggelihez. Jóllakottan, 7:55-re értünk át az iskolába. Elfoglaltuk helyünk a számunkra kijelölt tanteremben, és vártuk a fejleményeket. Szinte rögtön megjelent egy csapatnyi diák, egy tanárnő kíséretében, akik azonnal megkezdték az oktatást, természetesen angol nyelven. Kis ismerkedés után bekapcsoltuk a gépeket, ők magyarázták az anyagot és láthattuk is kivetítőn. A C++Builder-6 nevű programot megnyitottuk, és gyakorlatilag elkezdtük a feladatot azt, amit ők a projektoros gépen írtak, mégis úgy éreztünk, mintha mi magunk írtuk volna a programokat. Először egy alap számológépet csináltunk, mely alkalmas volt 2 db szám összeadására, kivonására, szorzására, és osztására. Sőt még azt is kiírta, amikor 0-val szerettünk volna osztani, hogy 0-val nem értelmezzük ezt a műveletet. Ezután kicsit komolyabbra fordult a dolog, egy alapra kezdtünk el készíteni gombokat, és úgy programoztuk be őket, hogy az egyik vonalakat jelenített meg, amiket előre beállítottunk, a másik négyzetet, a harmadik köröket, és így tovább. Aztán ezeket az alakzatokat megtanultuk tetszés szerint színezni, animálni, időzíteni, stb. Mikor nagyjából mindent megtanítottak, nekiálltunk létrehozni egy gombnyomásra megjelenő hóembert, ami végül sikerült is. Harmadik feladatként egy menüsort hoztunk létre almenükkel, melyekre ugyanúgy, mint a gombokra, funkciókat állítottunk be: megjelenő köröket, vonalakat, és egy növekvő 3D-s hengert. Ez az egész programozási gyakorlat nagyon érdekes volt számomra, és így első nekifutásra nem is olyan bonyolult. Az infósoknak sokkal könnyebb dolguk van, mint nekünk. Fél 1 tájékán nekiálltuk az ebédnek, ami most sem hozott csalódást, és nem hagyott maga mögött üres gyomrokat, majd csoportosan elindultunk le a villamoshoz. A 10-es járattal eljutottunk egészen a „Wavel” megállójáig, ahonnan felsétáltunk egész a székesegyház bejárata elé. Kis idő elteltével megérkezett egy magyarul is tudó idegenvezető hölgy. Furcsa volt, hogy más is magyarul beszél a diáktársaimon és a két kísérőtanárunkon 4


Molnár Tamás

kívül. A hölgy végigvezetett minket a királyi palotán, a székesegyházon, majd elvitt egy éppen felújítás alatt álló egyetemhez, és folyamatosan mindenhez fűzött érdekes mondanivalókat. (történelmi történeteket, érdekességeket, legendákat, adatokat, magyarázatokat, stb.) Mindent elmondott, kérdezni nem is volt szükséges. Nekem a hatalmas szőtt faliszőnyegek tetszettek a legjobban, amik mindegyike valamilyen jelentős történetet ábrázolt. A nap végéhez érve a főtéren átsétálva eljutottunk a metrómegállóig, majd vissza a koleszba. Vacsora, képválogatás, majd beszámolóírás, és végül lefekvés következett.

5


Molnár Tamás

4. nap (2010.09.08.) Szerda Reggel korábban keltünk a szokásosnál. Összekészültem és 7:20-kor reggeliztünk. Utána elindultunk az erőmű felé, előbb villamoson, majd buszon utaztunk, végül odaértünk. Nagyon tetszett a látvány, ahogy az alacsony felhőktől a kémények teteje elhomályosult. Bementünk, örültek nekünk, kaptunk sapkákat meg hajvédőket, és megkezdődött a körbevezetés. Az idegenvezetőnk elég jól beszélt angolul, néha-néha akadtak csak nehézségei. Először egy makettet mutattak, ami az egész létesítményt ábrázolta, és elmagyarázta miképpen működik, majd elindultunk körutunkra. Volt ott mindenféle hatalmas építmény, zúgó berendezések. Minden helységben megálltunk, és elmagyarázták mi a funkciója. Szerencsére Zakara Andrea tanárnő és Weisz János tanár úr segített nekünk, így mindent megértettünk, amit elmondtak. Az erőmű üzemanyaga biomassza, ami kis tömör hengerekre van préselve. A fejlődő hővel vizet melegítenek, aminek az energiáját felhasználva meghajtják a generátorokat. Ezt a vizet két hatalmas torony segítségével hűtik, melyek közül az egyik egyedi mintával van díszítve, ami igen tetszetős kinézetet kölcsönöz neki. Jártunk a generátorteremben és a vezérlőtermekben is. Végül visszajutottunk a kiindulópontra, ahol leraktuk a sisakokat, elmondtuk, hogy nagyon tetszett amit láthattunk, és megköszöntük a látogatást. A koleszba való visszaérkezés után némi szabadidőnk volt, amit egy nagybevásárlásra használtunk fel. Zakara Andrea tanárnő, Schmidt Péter és Eibeck Tamás társaságában nekivágtunk a közeli nagy üzletnek beszerezni bizonyos dolgokat, többek között azokat, amiket mindenki felírt egy listára, hogy mire van szüksége. 12:30-kor ebédeltünk. Ekkor kezdődő időnket felhasználtuk a beszámolók megírásának elkezdésére, majd 14:30-ra megfelelő öltözetben átvonultunk a sportcsarnokba, egy jó kis futballmeccsben reménykedve, ami nem is maradt el. Én személy szerint nagyon élveztem, igaz már legalább fél éve nem fáradtam el úgy, mint a meccsek alatt, de egy kis testmozgás sosem árt. A következő napirendi pontunk várhatóan a zuhanyzóban való sorban állás volt, hisz mindenkiről folyott a víz a végére. Tisztálkodás után a társaság nagy része elment a főtérre, páran itt maradtak, szépítgették a beszámolójukat, én sétálgattam a környéken, majd várost néztem villamos segítségével. Még vacsora előtt hazaértem, így fennmaradt szabadidőmben én is a beszámolómmal foglalkoztam, aztán vacsora, képnézegetés, majd további beszámolóírás következett, végül elmentem aludni. 6


Molnár Tamás

5. nap (2010.09.09.) Csütörtök Ma reggel is sikerült rendben leadni az előző napi beszámolót, és leérni időben a reggelihez. Étkezés után átmentünk a suliba, és a 116-os tanteremben már vártak minket. Két csoportra oszlottunk, én először egy DSM-51 mikrokontroller mellé kerültem, és kaptunk hozzá egy lengyel nyelvű használati utasítást, és egy kis cetlit, hogy azt a programot írjuk bele. Szerencsére kaptunk hozzá egy kis angol nyelvű magyarázatot (így szerintem sokkal jobb mintha magyarul elmondják, mit kell csinálni, mert nagyobb a kihívás, és a végén a sikerélmény, ha működik) és így sikerült megcsinálni. Az első feladatnál a Led pirosan világított, de ez csak amolyan bemelegítés volt, mert a 2. feladatnak is ugyanez volt az eredménye, csak bonyolultabb programmal. A 3. feladatban, már beállítottuk, hogy a piros Led 1 mp-ig világítson, majd 1 mp-re aludjon el, majd 2/4-re növeltük a váltakozást. Eleinte sok nehézségünk akadt, de a végére egész jól belejöttünk, nekem nagyon tetszett. Íme, a feladatok, mármint azon részük, amit be kellett tápláljunk az itt látható készülékbe: 1. Led Equ P1.7, Dióda Test RESET ROM CLR bit P1.7 LJMP L00 RUN 2. Led Equ P1.7, Dióda Test RESET ROM L00 CLR bit P1.7 SETB bit P1.7 LJMP L00 RUN 3. Led Equ P1.7, Dióda Test RESET ROM CRL bit P1.7 MOV A, #20H LCALL DEL_100 SETB bit P1.7 MOV A, #40H LCALL DEL_100 LJMP L00 Ezután átkerültünk a másik asztalhoz, ahol már számítógépet is kellett alkalmazni a munkához. Itt egy számítógépes program (ACS Elektronic Vi-LAB Proggrammer), és a képen látható eszköz segítségével egy 20 lábú IC-t programoztunk be úgy, hogy egyes be és kimenetei bizonyos feltételeknek megfeleljenek. Először elmagyarázták, hogy hogyan működik, és hogy mi a feladat (természetesen angolul), aztán rajtunk volt a sor, hogy megoldjuk. Eleinte, az első 1-2 7


Molnár Tamás

feladatból mondhatni semmit nem értettem, mert csak ültem, és nem kaptam semmi feladatot, de nem voltam egyedül a 6 fős csoportból. Majd átvettük egymás helyét és közelebbről látva a dolgot egy kis segítséggel hamar megértettem, hogy kell megoldani a feladatot. Ahogy nehezebb feladatokat kaptunk, én értettem meg előbb, és magyaráztam el nekik, miközben megoldottam. Az utolsó feladatnál már csak megadták, hogy hány bemenet és hány kimenet kell kezelni, és hogyan kell reagáljon, ebből megírtam az egyenleteket, amik alapján a program beállítja az IC-t, majd beprogramoztam és működött. A segítőnk megdicsért, és kaptunk egy jutalomfeladatot, amit az elsajátított ismereteinkkel simán megoldottunk.

Friss ismeretekkel gazdagodva, és üres gyomorral visszamentünk a koleszba, megebédeltünk, majd egy olyan fél 3 körül elindultunk villamossal a Wawel felé. Ott várt minket az idegenvezető, akinek magyar beszédén már érezni lehetett egy kis akcentust, de nagyon kitűnően elsajátította a nyelvet. Körbevezetett minket a város legnagyobb nevezetességein, sétáltunk több téren, templomoknál, végigjártuk a zsidó negyedet, és végighallgattunk érdekes történeteket, ami hol történelem volt, hol egy legenda volt. Legjobban a hatalmas Mária templom tetszett, gyönyörű szép. Tele van domborműves, színes, aranyozott képekkel, díszekkel, nem beszélve a hatalmas szárnyas oltárról, ami szintén értékes látnivaló. Utolsó megállónk a védő városfal egyik megmaradt bástyájánál volt, amikor is a hozzá kapcsolódó történet meghallgatása után elváltak útjaink időközben megszeretett idegenvezetőnktől. Visszavillamosoztunk a koleszba, és a szokásos esti program után meglepően gyorsan elnyomott az álom. 8


Molnár Tamás

6. nap (2010.09.10.) Péntek Reggel a szokásos időben keltem, majd reggeli. 8 órakor már a suliban épp helyet foglaltunk egy számunkra új teremben. Képszerkesztés következett, mindenki megnyitotta a Gimp2 nevű programot, ami nekem ismerős volt, csak az volt a zavaró, hogy magyar helyett minden lengyelül volt írva, és már nem is emlékeztem, hogy mit hol találok meg benne. Egy pár alap dolgot megmutattak, és mindenkinek a monitorján egy fekete-fehér elmosódott hegység képe jelent meg pár fával és fűvel díszítve. A következő feladat kicsivel bonyolultabb volt, egy biliárdgolyót kellett megrajzolni. Nekem nem volt olyan nehéz, de aki először találkozott ezzel a programmal, annak kicsit nehezebben ment. A segítőink nagyon rendesek voltak, mondták, hogy mit kell csinálni, és ki is vetítették projektorral, de sajnos nem vagyunk még perfekt angolosak, így volt, aki néha lemaradt. Olyankor szívesen segítettek, és megmutatták hogyan kell csinálni. Miután mindenki elmentette magának alkotását, egy új programot kellett megnyitnunk, a 3DS max7-et, ami nekem teljesen új volt, és elég bonyolult. Angol nyelvű, mégis mindig eltévedtem a menükben, és nagyon sokszor kellett segítséget kérjek. Egy szobát hoztunk létre, először a falakat meg az alapot, majd egy hatalmas ablakot. Az asztal még egész könnyen ment a többihez képest, majd csináltam ágyat, meg egyéb más berendezési tárgyakat. Elég sok idő ment el ezzel, de miután végeztünk még maradt fél óra, amit arra használtak fel, hogy egy számomra nagyon érdekes szerkesztési technikát mutattak meg, amivel könnyedén lehet pezsgőspoharat, vagy állólámpát létrehozni. Tervezett időben, dél körül végeztünk, majd kis szabadidő után megebédeltünk. Ez a délelőtt számomra nem volt olyan élvezetes, mint az előző délelőttök programjai, de nem panaszkodhatok. Evés után gyorsan összepakoltunk, és indultunk is a villamosra, ami elvitt minket a vonatállomásra. Háromnegyed 3 körül indult a vonatunk, ami nem éppen a legmodernebb volt, de azért viszonylag kényelmesen el tudtunk helyezkedni. A kb. 3 és fél órás út viszonylag hamar eltelt. Beszélgettünk, viccelődtünk, aludtunk. Odaértünk, esett az eső, így nagyon élvezetes volt az út a szállodáig, jól megáztunk. Maga az épület nekem nagyon tetszett, pirosas szőnyeg, fa padló, 2-3 ágyas szobák. Én 3-ágyas szobába kerültem, szobatársaimon kívül a többiek mind 2fősekben foglaltak helyet. Beköltözés után kicsit megszárítkoztunk, megvacsoráztunk, majd hamar lefeküdtünk, mer fáradtak voltunk. 9


Molnár Tamás

7. nap (2010.09.11.) Szombat Reggel 9 előtt pár perccel keltem, jól esett ilyen sokáig aludni. Reggeli után megbeszélés volt, hogy a délelőtti szabad program után hol és mikor találkozunk, majd mindenki ment amerre lát. Én elindultam pár társammal, szigorúan térképpel felfedezni a környéket. Az eső már nem esett, de az idő még mindig elég borús volt. Megtaláltuk a sétálóutcát, körülnéztünk. Szerintem több mint egy kilométer hosszú lehetett, mindenféle vendéglő, kis bódé, nagyobb üzlet, és rengeteg sajtárus. Az utca alatt meg egy hatalmas piac terül el, ahol akár el is lehet veszni a mindenféle üzletek között. A piac végénél van a följáró a hegyre: egy felvonó és egy földút. A csoporttal negyed 2-kor találkoztunk a sétáló utca aljánál, és együtt nekiálltunk keresni egy jó kis helyet megebédelni. Kis idő múlva találtunk is egyet, hangulatos, nem túl nagy és nem túl drága, nagyon szépen kidíszített vendéglő volt ahova beültünk, és nem kis mennyiségű és igen ízletes ételt kaptunk. Miután mindenki jóllakott visszamentünk a szállásra, összekészülődtünk, és átmentünk az aquaparkba. Két órás belépőt vettek mindenkinek. Érdekes volt épületen belül strandolni és csúszdázni, én nagyon élveztem. 4 csúszda volt, egy kék, aminek az eleje fedett, aztán szabad volt. Ez indult a legalacsonyabbról. Egyel magasabbról indult a sárga, és egyben a legrövidebb, ami nagy esésével a leggyorsabb is egyben. Ez fölött indult a piros, ami teljesen fedett, és a legélvezetesebb volt véleményem szerint. A legmagasabbon, a zöld csúszdán lecsúszva kijutottunk az épületből és egy kültéri medencébe érkeztünk. Ez lassabb volt, mint a piros, csak a végén gyorsult be, és aki először csúszott le azt meglephette a sötétségben világító csillagok. Kint érezhetően hidegebb volt, mint bent, és a vízből néztük, ahogy kint mászkálnak a kabátos emberek, mi meg egy szál fürdőscuccban lubickolunk. Volt bent még 6 jakuzzi, ahova sajnos nem sikerült bejussak, mert mindegyik mindig foglalt volt. Olyan fél 6 körül elindultunk kifele, majd negyed 7-kor értünk vissza a hotelba vacsorára. Vacsi után fölmentünk és páran egy szobába tömörülve aludtunk egy félórát, hogy kipihenten elmehessünk este várost nézni, meg jólérezni magunkat. A sétálóutcában sétálgattunk, meg betértünk egy két helyre enni, meg inni egyet, majd visszatértünk a szállásra, és azonnal elaludtunk a fáradtság miatt. 10


Molnár Tamás

8. nap (2010. 09. 12.) Vasárnap Reggel 8-kor keltem, hiszen előző este a fürdés elmaradt, így lezuhanyoztam, hajat szárítottam, és pont időben érkeztem a 9 órai reggelihez. Kaja után megbeszéltük, hogy mi legyen a délelőtt, a Gubalówka hegy meglátogatása mellett döntöttünk. Kaptunk kb. háromnegyed órát összepakolni, majd az összes cuccunkat levittük egy földszinti terembe, és elindultunk a hegy felé. Végigmentünk a sétálóutcán, nézelődtünk, kiki meg-megállt ezt-azt még megvenni, majd a piacon is keresztülhaladtunk, majd felvonóval jutottunk el egészen a hegycsúcsig. Ez a felvonó egy síneken futó szerelvény volt, melyet kötéllel engedtek le a hegyről és húztak fel újra. Érkezés után megbeszéltük mikor holt találkozunk, aztán mindenki ment amerre látott. Én kicsit lepihentem, majd végigjártam az egész részt. Volt egy utca, ami végig volt kis butikokkal. Még 1 kürtőskalácsos bódét is láttunk, ami egy magyar cég lehetett, mivel magyarul volt kiírva, de mivel nem akartunk venni nem mentünk oda beszélgetni, hogy tudnak-e magyarul. Kb. fél 1-kor talákoztunk, majd mentünk visszafele a sétálóutca felé. A piacon sokan elmentek sajtokat venni, de nekem nem ízlett. Az ebédre ugyanott kerítettünk sort, mint előző nap, most mást rendeltünk, de ugyanúgy semmi okunk nem volt csalódni, sőt már meg is ismertek, és a számlát is könnyebben előállították. Az ebédet bevásárlás követte, hisz a koleszban hétvégén nincs konyha, így szereztünk ételt vacsorára. Végeztünk, visszamentünk a hotelba a cuccokért, majd mindenki elintézte a dolgait a hosszú út előtt, majd elindultunk a nagy cuccokkal. A hazafelé tartó vonat kicsit már modernebb volt az előzőnél. Útközben nagyjából ugyanazt csináltuk, amit idefele, annyi eltéréssel hogy sokkal több volt az alvó ember. Miután leszálltunk, kicsit kavarogtunk az állomáson, majd megtaláltuk a villamosmegállót és visszajutottunk a koleszba kb. háromnegyed 10-re. Mindenki fáradt volt, így hamar elcsendesedtek a folyosók.

11


Molnár Tamás

9. nap (2010. 09. 13.) Hétfő Reggel a szokásos időben történt a felkelés, a reggeli, és 8 órakor már a 116-os teremben ültünk. Ismét két csoportra osztottak minket, mi a már megismert DSM-51-es mikrokontroller mellé kerültünk. Bevezetésnek kaptunk egy olyan feladatot, amelyet már múltkor meg csináltunk. Ez ment könnyen, majd jöttek az újítások. Első ízben egy olyan feladatot kaptunk, aminek a végkifejlete ugyan az, mint a múltkori utolsónak, csak sokkal egyszerűbb. Ezután egy új tényező is bejött, a sípolás. Azt is kell időzíteni, indítani és leállítani. Először beállítottuk, hogy a leddel egy fázisban működjön, tehát amikor világít a led, akkor sípol is, és amikor elalszik a led, akkor elhallgat. Ezt is megkaptuk egy papíron, be is írtam, sikerült. DE nem sokáig tartott az elégedettségünk, hiszen amikor kész voltunk azt mondta a tanárúr, hogy most azt kell beállítsuk, hogy ellentétes fázisban működjenek. Ez nagy fejtörést okozott nekünk, sokáig találgattuk és próbálgattuk, de nem túl sok sikerrel, míg megesett rajtunk a tanár szíve, és hozott még egy papírt, melyen rajta volt a megfejtés, ami sokkal egyszerűbbnek bizonyult, mint amire számítottunk, hiszen annyi volt az egész hogy a Led vagy a zümmer kiinduló állapotát kellett megváltozni, tehát egy clear parancsot kellett az elejére tenni. Íme a megoldott feladatok: 4. Feladat L00 CPL bit 1.7P MOV A,#10H LCALL DEL_100 LJMP L00 5. Feladat: L00 CPL bit 1.7P CPL bit 1.5P MOV A, #10H LCALL DEL_100 LJMP L00 6. Feladat: CLR bit 1.7P L00 CPL bit 1.7P CPL bit 1.5P MOV A, #10H LCALL DEL_100 LJMP L00 Ezek megoldása után kaptunk még1 feladatot, ami sokkal bonyolultabb volt, de a végére sikerült megoldani, csak azt sajnálom, hogy későn kapcsoltam és már nem volt időm lejegyzetelni, mert beszedték a feladatot, és rákötötték a műszert egy számítógépre, ott bemutatták így milyen egyszerű a beprogramozása. Ami nekem nagyon tetszett, mindez után tanárúr hozott egy modult hozzá, amit először föl sem ismertem, de egy kereszteződést ábrázolt, és a ledek úgy voltak elhelyezve, ahogy az utcai forgalomirányító lámpák. A számítógéppel hamar betáplálta a szükséges parancsokat, és a ledek úgy villogtak, ahogy a lámpák az utcán. Egy darabig csodáltuk, majd szünet következett, miután pedig átkerültünk a másik műszerhez, egy RS 232 interface-hez, ami a számítógéphez és 12


Molnár Tamás

egy oszcillószkóphoz csatlakozott. Ennek a rendszernek a segítségével le tudtuk olvasni, hogy bizonyos karaktereknek mi a kettes számrendszerbeni leíróképe. Ez úgy nézett ki, hogy egy erre alkalmas programba beírtunk egy karaktert, pl.: „a” és beállítottuk, hogy 7 bites pontossággal, 1 bit stoppal mutassa nekünk a lényeget. Elindítottuk, aminek hatására, ha jól volt beállítva, az oszcillószkópon kirajzolódtak különböző hosszúságú, vízszintes vonalak, melyek két szintre tagolódtak. Amelyikek az alsó szinten voltak, azok jelentették a kettes számrendszerbeli 1-est, amik fönt, azok a nullát. Így például az „a” karakterre azt a számsort dobta ki: 1000011. A feladatunk az volt, hogy többféle beállításban kellett megvizsgálni többféle karaktert. Lehetett állítani, hogy pl.: ne 7 bites, hanem 5, 6, vagy 8 bites legyen a számsor, ami ismétlődik, ha kevesebbre állítjuk, akkor levág egyet a végéről, amivel pontatlanítjuk a leolvasást, az meg ha növeljük nem volt érdekelt számunkra. Továbbá lehetett állítani a befejező bitek számát 1-re vagy 2-re, ennek igazából nem túl sok szerepe volt, csak a leolvasást nehezítette a 2 stop bit. Változtatni lehetett továbbá a paritását, aminek a lényegéből annyit tudtunk meg, hogyha átállítjuk párosra, akkor beszúr egy ún. ellenőrző bitet, amit nevéből adódóan ellenőrzésre hasznának. Az igazat megvallva ez nem volt olyan izgalmas, mint az előző feladat, aztán amikor vége lett az órának örültem, hogy végre megmozgathatom lábaimat. Átmentünk a koleszba, majd nem sokra rá megebédeltünk. Miután végeztünk Weisz tanár úr pár szóban elmondta, hogy a most délutánra eredetileg tervezett program elmarad, és nem is tervezett másikat, szabad foglalkozás lesz vacsoráig, hogy legyen elég időnk megírni a beszámolókat, amikkel a hétvégi Zakopane-i kirándulás miatt el voltunk maradva. Így koleszon belül töltöttük a délutánt, sok időt szenteltünk a beszámolók pótlására, de azért tartottunk pihenőt is: filmet néztünk, beszélgettünk, viccelődtünk egymással, az otthoniakkal beszélgettünk a neten. Este vacsora tájékán megérkezett a másik ESZI-s csoport, a 12/C-sek, akik osztálykiránduláson vannak, és most 2 éjszaka itt szállnak meg, aztán mennek tovább. Megmutattuk nekik a koleszt, velük is beszélgettünk, aztán később lefeküdtünk aludni.

13


Molnár Tamás

10. nap (2010. 09. 14.) Kedd Reggel felkeltünk, elkészültünk, reggeli, indulás a suliba csakúgy, mint eddig. Az első érdekes dolog, ami történt, hogy az oktató, aki tartotta volna nekünk a délelőtti programot megbetegedett. Egy kis megbeszélgetés után 2 lehetőség közül választhattunk. Megtudtuk, hogy a délelőttre tervezett program későbbi időpontra tolódik, és most vagy elmegyünk a másik ESZI-s csoporttal várost nézni, vagy fennmaradunk a koliban, pihenünk, vagy írjuk a beszámolókat. Én az utóbbit választottam, pótoltam az elmaradásaimat. Ezen kívül pihentem, beszélgettem a többiekkel. Háromnegyed 12-kor ebédeltünk, majd fél 1-kor indultunk a másik csoporttal együtt a sóbányába. Az utazást majdnem az egészet végigaludtam. Érkezés után volt kb. háromnegyed óra szabadidőnk, beszélgettünk, etettük a galambokat chipsszel, nevetgéltünk. 2 órakor elindultunk lefele a barlangba, a nagyon hosszú lépcsőzés lefele már az elején elfárasztott. Ott érezhetően hűvösebb volt, mint kint, de nekem jól esett. Hosszú alagútrendszeren haladtunk végig, amiket kisebb nagyobb „termek” választottak el egymástól. Ezekben a termekben mindig voltak valamilyen műalkotások, pl.: sóból kifaragott díszek, emberek melyekkel bemutatták, hogyan folytak itt annó a munkafolyamatok. De a legtöbb ember szobor nem sóból volt faragva, hanem valamilyen mesterséges anyagból készült bábu volt. Mindig megálltunk, és magyarázták, hogy minek mi volt a szerepe. Az angol idegenvezetőt most 2 ember is tudta fordítani a csoportból. Egy nagy, régi az akkori technológiával épült emelőt ki is lehetett próbálni, én persze nem hagytam ki az alkalmat három társammal együtt. A legnagyobb és legszebb terem egy templom volt, melyet 3 ember készített, hosszú évek kemény munkájával. Megvolt az oltár, a kereszt, meg ilyen kis oldaldíszek krisztus születését ábrázolva. Mindezek a sóból kifaragva. Még a hatalmas csillárok is többnyire sóból készültek. Ez a templom még a mai napig használatban van, minden vasárnap szentmisének ad helyet. Utunk végéhez közeledve mindenki egyre fáradtabb lett, majd két lifttel jutottunk vissza, szerencsére nem kellett lépcsőzni, én azt már biztos nem bírtam volna. Azonnal buszra ültünk és indultunk vissza. Kis szabadidő után megvacsoráztunk, majd akinek volt kedve bement 8-kor a másik csoporttal a városközpontba, akinek nem, az itt maradt. Én itt maradtam, lefürödtem és kapcsolattartottam a hazaiakkal elég sokáig, majd lefeküdtem aludni. 14


Molnár Tamás

11. nap (2010. 09. 15.) Szerda Reggel később kellett kelni, mint eddig, mert később volt reggeli. A buszunk háromnegyed 9-kor indult Auschwitz-ba, egy lengyel sofőr vezette, akivel angolul tudtunk kommunikálni. Szűkebb volt, mint az eddigi buszok, amivel utaztunk, de azért sikerült végigaludnom az utat. Odaértünk, kis szünet, amit wc-re használtunk, majd találkoztunk az idegenvezetőnkkel. Kaptunk fejhallgatókat, melyekben az idegenvezető hangja volt hallható. Erre azért volt szükség, mert sok helyen a csapat eleje és a vége még a látótávolságból is kikerült, és ilyenkor is tudta mondani az érdekességeket, meg hogy mi micsoda. Először az udvart jártuk át kicsit, mutatott 1-2 nevezetes épületet, placcot, majd egy pár épületbe mentünk be, és tekintettük meg a helyet, ahol a zsidók voltak fogva tartva iszonyú körülmények között. Az egész túra hátborzongató volt, láttunk képeket, használati tárgyakat, ruhákat, 2 tonna emberi hajat, melyből szőnyeget és ruhákat szőttek akkoriban, stb. Továbbá megmutattak egy gázkamrát, és mellette a kemencéket, ahol elégették a holttesteket. Az egész múzeum területén, amiből csak lehetett megtartották az eredetit, de nagyon sok helyen utólag elkészített, rendbe hozott épületrészek vagy berendezések voltak kiállítva. Volt egy terem, amit teljesen magyarok hoztak létre, ott újságmásolatok, képek, magyar felirattal is, magyar származásúakról volt megemlékezés. Itt egy kicsit többet elidőztünk, jobban körülnéztünk, hiszen el tudtuk olvasni a kiírásokat. Miután 1,5 órás körútunk végére értünk, visszatértünk a buszhoz, és átmentünk az idegenvezetőnkkel együtt Birkenau-ba. Itt is körbevezetett, ugyanolyan borzasztó volt, amit láttunk és hallottunk hozzá, mint Auschwitz-ban. Itt hamarabb végeztünk, majd a haza utat is végigaludtam, de ezzel nem voltam egyedül. Kis szabadidőt kaptunk, amit beszámolóírásra fordítottam, majd 5 órakor vacsoráztunk. Ezt követően sport következett, fociztunk egy jót a lengyel srácokkal. Utána fürdés és kis beszámolóírás, majd képválogatás, az elmúlt két nap képeiből. Miután ezzel végeztünk és feljöttünk a szobába, befejeztük a beszámolókat, kicsit kapcsolattartottunk a hazaiakkal és lefeküdtünk aludni. 15


Molnár Tamás

12. nap (2010. 09. 16.) Csütörtök Reggel fél 8-kor keltem, leadtam az előző napi beszámolómat, majd a reggeli következett. Utóbbit követően 9 órakor indultunk az Aviation Múzeumba. Odaértünk, egy olyan 10 perc séta volt az út, megvettük a jegyeket és elindultunk körútunkra, angol nyelvű idegenvezetőnkkel. Már a bejáratnál látszott, hogy rengeteg, mindenféle repülőgép, helikopter, rakéta, légvédelmi ágyú a múzeum tulajdonát képzi, minden korból a kezdeti gépektől a mai modernekig. Álltak itt olyan repülők is, amikből az egész világon csak ez az egy maradt fenn. Ezeken kívül megtekinthetők voltak csak bizonyos alkatrészek, roncsok, használati eszközök, az egyik vadászgépnek még a pilótafülkéjét is kinyitották, és fel lehetett mászni, körülnézni benne. Még a repülőgépes öltözeteket is kiállították. Volt egy olyan terem, amiben csak motorok, rotorok és sugárhajtóművek tömkelege sorakozott. Miután körbeértünk elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, és szabadon mehettünk amerre akartunk, aztán egy kör után indultunk is vissza a koliba, majd ebédig fennmaradó szabadidőnkben elkezdtük írni az e napi beszámolónkat. Az ebédre háromnegyed 12-től kerítettünk sort, majd utána rögtön indultunk az Enginiering Múzeumba, amiről nem tudtuk, hogy mit fog tartogatni számunkra. Villamossal mentünk, nem kellett sokat gyalogolni. Megvették nekünk a belépőket, majd miután bementünk megdöbbentett, amit bent találtunk: régi motorok, autók, buszok, és használati eszközök gyűjteménye volt két nagy teremben, ami számomra nagyon érdekes volt. Még életemben nem láttam ilyen járműveket élőben, csak TV-ben, a régen játszódó filmekben. Továbbá voltak nagy motorok, gondolom buszoké lehettek, és egy csomó régi használati eszköz, amiket meg lehetett fogni, ki lehetett próbálni, csak sajnos már nem működtek rendesen. Pl.: nagyon régi írógép, lábbal hajtható fúrógép. A következő teremben mai, érdekes találmányok, eszközök voltak, amelyeket érdekes volt kipróbálni. Volt pl.: négyszögkerekű autó, mókuskerék, mely közben egy liftet mozgatott le-föl, egy kerék, melyet egy kamera figyelt, és ha gyorsan megpörgettem, akkor a kamera által látott képen elkezdett visszafele forogni. Miután végeztünk visszajöttünk, és kis szünet után indultunk át az iskolába. A jól ismert 116-os tanteremben már vártak minket, ki voltak készítve a munkaeszközök, öt csoportra lettünk osztva. A feladatunk az volt először, hogy egy monosatabil multivibrátoron kellett méréseket végezni. A műszer lényege, hogy a bemeneti feszültségimpulzust egy kondenzátoron keresztül juttatjuk az áramkörre, és amikor az megtelik, a rendszer kimenetén keresztül kisül. Ezt a panelt behelyeztük egy Uni Tr@in interface SO423-2A típusszámú gép tartozékába (SO4232B), ami természetesen össze volt kapcsolva a géppel, és a L@bsoft számítógépes program segítségével elvégeztük a feladatot. A méréseket többféleképpen kellett elvégeznünk, mert a két ellenállást különböző módon kellett bekötnünk. Így három mérést végeztünk, és egy virtuális oszcilloszkóp 16


Molnár Tamás

segítségével ezeket az adatokat olvastuk le: amikor a 90,9kΩ-s ellenállás volt bekötve, akkor 22ms volt a kondenzátor feltöltődési ideje, amikor a 10k-s, akkor 4ms, és amikor együtt volt a kettő párhuzamosan kötve, akkor 3ms. Miután végeztünk, átkerültünk egy bistabil multivibrátor mellé, melynek az a szerepe, hogy két kimenete közül az egyiken adja le a bemeneti feszültséget, és a rajta lévő két gombbal lehet váltani, hogy melyiken. Itt is megoldottuk a feladatot, összekötöttük az áramköröket, leolvastuk az eredményt, kipróbáltuk és működött. A következő feladat szinte ugyanez volt, egy astabil multivibrátort kötöttünk össze a géppel, és ugyanazzal a programmal vizsgáltuk, hogy milyen időközönként vált bizonyos ellenállások bekötésekor. Működési elve, hogy a bemeneti feszültséget két kimenete között váltogatja automatikusan, és attól függ milyen időközönként, hogy mekkora ellenállások vannak bekötve. Mindkét kimenetnél két ellenállás közül lehetett válogatni, vagyis összesen négy közül, így összesen öt esetet vizsgáltunk meg: 1. eset A: 332k 1150ms B: 121k 400ms 2. eset A: 332k 1150ms B: 220k 800ms 3. eset A: 332x332k 600ms B: 121k 800ms 4. eset A: 332kx332k 600ms B: 220k 800ms 5. eset A: 1100ms B: 332k

121kx220k 250ms

Munkánkat idő előtt befejeztük, elpakoltunk és becsatlakoztunk egy másik csoport mellé, és figyeltük, ahogy UTP-kábelt állítottak elő. Miután végeztek visszatértünk a koliba, lefürödtünk, kapcsolattartottunk a hazaiakkal, és lefeküdtünk aludni.

17


Molnár Tamás

13. nap (2010. 09. 17.) Péntek Reggel 8 órakor keltem, majd gyors reggeli, és indultunk is a krakkói TV stúdióba. Villamossal, majd busszal mentünk, és olyan fél 10-kor oda is értünk. Rendesek voltak, mert elvileg 10-kor kellett volna kezdődjön, de elkezdték előbb a körbevezetést. Először bementünk a forgatás színhelyére, ahol már gyülekeztek az emberek, hogy kezdjék a munkát. Egy darabig nézelődtünk, majd szóltak, hogy kezdenék, és távozzunk. Utána különböző termekbe látogattunk el, voltunk a vágóteremben, azután ahol a hangot csinálják jóra, akkor ahol a felvételeket tárolják, végigvezettek minden fontosabb állomáson, majd megtekinthettük, ahogyan folyik a felvétel két csoportra bontva, mert csak annyian fértünk el a kis teraszon. Sokkal hamarabb végeztünk körutunkkal, mint terveztük, így a fennmaradó szabadidőnkben elmentünk a közeli nagy bevásárlóközpontba, ahol kaptunk egy órás szabadidőt, és kedvünkre nézelődhettünk, költhettük a pénzünket. Miután összejött megint a banda a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen, elindultunk vissza a kollégiumba, villamos segítségével. Kis szabadidőnkben a beszámolómat kezdtem el írni, majd negyed kettőkor ebédeltünk. Ebéd után volt egy kisebb vásárlás, majd azt követően féldélutános szabadprogram, amikor az otthoniakkal beszélgettem, miközben a többiek aludtak. Este 6 óra körülre mindenki összepakolt, és kollektíven elindultunk egy pizzériába megvacsorázni. Egész jó kis hely volt, nagy és finom pizzákat kaptunk, szerintem viszonylag jó áron. Nem mindenki bírta megenni, a maradékot elcsomagoltuk, és a számla kiállítása után elindultunk vissza a koliba. Maradék cuccok összekészítése után indultunk is a vonatra. Margó vezetett minket, villamossal mentünk, majd gyalog, és simán odataláltunk a vontállomásra. A szerelvényünk 10 óra körül érkezett meg, gyorsan fölszálltunk, és nagy megdöbbenésünkre nem volt üres kabin. Így letelepedtünk kint a folyosón, és röhögcséltünk, mondván, hogy a végállomáson úgyis leszállnak, és lesz helyünk. Ám ez szép álom volt, ott csak még többen szálltak fel, így a folyosón is csak szűkebb lett a hely. Az egyik kabinban volt pár szabad hely, ahova a kísérőnk és a két tanár betelepedett, és behívtak engem is, így összesen nyolcan nyomorogtunk a fülkében. Próbáltunk aludni, de mindig elzsibbadt valamink, így nem nagyon sikerült, de még mindig jobb sorsunk volt, mint a kintieknek, hiszen ha valaki végig akart menni a folyosón, akár wc-re, akár cigizni vagy csak járni egyet mindenkinek fel kellett állnia, így még nehezebb volt nyugodtan aludniuk… 18


Molnár Tamás

14. nap (2010. 09. 18.) Szombat … Huzamosabb időt nem tudtam aludni, így nem nagyon lehet a két napot elkülöníteni egymástól. Másnap reggelre pár kabinban lettek üres helyek, így a csoport fele itt-ott helyet foglalt, próbált aludni, majd cserélgették egymást, míg rájöttek, hogy a kabinokban sem sokkal kényelmesebb, ha 8an vannak bent. Ekkor már szinte senkinek nem volt kedve aludni, majd pár kabinban összejöttünk, beszélgettünk, majd pár helybelit is befogtunk, és angolul társalogtunk velük, így már gyorsabban telt az idő, míg 13 órás utunkat végezve, 11-kor leszálltunk a vonatról Gdanskban. Az állomáson már várt minket helybeli idegenvezetőnk, akivel el is indultunk a szállásra. Miután megérkeztünk betelepedtünk a szobákba, és volt, aki el is aludt a kis időben, majd fölkeltettük őket és indultunk városnéző körutunkra. Villamosra ültünk, mentünk pár megállót, majd egy sétálóutcához értünk, mely nagyon magas, gyönyörű épületek között futott, és volt mindenféle vendéglő, étterem, bolt, lufi árus, amit csak el lehet képzelni. Utunk során láttunk egy folyót is, aminek a partján hatalmas hajók voltak kikötve, csodás látvány volt. Miközben a folyóval párhuzamosan sétáltunk eleredt az eső. Gyorsan fedett helyre futottunk, majd eldöntöttük, hogy akkor most megyünk ebédelni. Találtunk egy kis helyet, szerencsére nem voltak sokan, így kényelmesen elfértünk. Megebédeltünk, utána vonattal mentünk a tengerhez, amit előbb egy mólóról, majd a homokos partról csodáltunk. Utóbbinál voltak olyan vakmerők 3-an, hogy cipőt, zoknit levéve belemászkáltak a tengerbe. Miután megszáradtak továbbindultunk, vonattal egy bevásárlóközpontba, ahol rengeteg üzlet volt egy épületben. Kinéztünk magunknak egy boltot, és ott vásároltunk magunknak vacsorára és másnap reggelire valót. Miután ezzel végeztünk egy villamos visszavitt a szállásunkhoz, itt megvacsoráztunk, megfürödtünk, majd egy kis csoporttal még beszélgettünk, viccelődtünk, majd átnéztünk egy vendéglőbe, felköszöntöttük egyik társunkat, akinek nemrég volt a születésnapja, majd visszamentünk és lefeküdtünk aludni. 19


Molnár Tamás

15. nap (2010. 09. 19.) Vasárnap Reggel háromnegyed 9-kor keltünk, majd 9-re mindenki a bejárattal szembeni teremben várta nagy cuccokkal, hogy megérkezzenek az idegenvezetőink. Kb. fél 10-kor el is indultunk villamossal, majd vonattal a megfelelő vasúti pályaudvarra, ahol letettük a csomagmegőrzőbe a cuccainkat. Innen egy homokos tengerpart felé vettük az irányt, ahol páran megint belementek a vízbe. Most többet időztünk a víznél, etettünk hattyúkat, építettünk homokvárakat, amiket persze hamar elmosott a víz, majd miután meguntuk, elindultunk egy akváriumokkal teli épületbe, ahol minden teremben különböző tengeri élőlényt lehetett közelről megtekinteni, 3 nyelvű leírással. Itt olyan 1,5 órát időztünk, majd amikor már mindenki megnézett mindent, továbbindultunk ebédelni. Egy hangulatos kis helyre mentünk, aminek a beltere teljesen tele volt, így a kültéri asztaloknál foglaltunk helyet. Leadtuk a rendelést, majd a kaja megérkeztével együtt eleredt az eső. Kicsit összetoltuk az asztalokat, hogy beférjünk a nagy ernyők alá, majd elfogyasztottuk étkünket. A rendeléssel kapcsolatosan volt kis félreértés, így elhúzódott az étkezés, meg az eső miatt is, az eredetileg tervezett program helyett visszamentünk a partnak azon részére ahol reggel is voltunk, és beültünk egy belülről gyönyörűen megtervezett vendéglőbe. A beltéri díszlet fából volt elkészítve, egy hajónak bizonyos részeit ábrázolta. A csoportunk egy része visszament a vízhez, és elviccelődtek, mi a kísérőkkel és a tanárokkal együtt bennmaradtunk a melegben, és elbeszélgettünk. Majd, mikor már idő volt elindultunk a vonatállomásra, közben beugrottunk egy kisboltba bevásárolni, és még időben oda is értünk. Már rutinosan kijelöltünk 3 önkéntjelentkezőt, akinek a többiek vitték a táskáit, és plusz súly nélkül fölsprinteltek a vonatra, és foglaltak kabint. Ezzel a módszerrel kényelmesen el tudtunk helyezkedni. Eleinte még beszélgettünk, viccelődtünk egymással, majd mire elfáradtunk és aludni szerettünk volna, egy fiatal pár bekéretőzött hozzánk, így kényelmetlenül próbálhattuk kipihenni magunkat, ami nem nagyon sikerült… 20


Molnár Tamás

16. nap (2010. 09. 20.) Hétfő … Vendégeink kb. 4-5 órakor leszálltak, majd utánuk 1 fős társaságunk lett, így már egy picit kényelmesebben el lehetett helyezkedni, majd engem elnyomott az álom. Egészen megérkezésig aludtam, már álltunk a pályaudvaron mikor fölébredtem, gyorsan összeszedtem a cuccomat, és indultam is. Halvány emlékeim szerint villamossal jutottunk el a koleszig, megreggeliztünk, és csak annyira emlékszem, hogy bedőltem az ágyba és aludtam tovább. Ebéd fél 1-re volt kiírva, engem szobatársaimmal együtt 12 35-kor keltett egyik társunk, hogy minket várnak a kajával. Megebédeltünk, majd pár percre rá képválogattunk. Mikor ezt befejeztük, akkor megint kevés szabadidő után indultunk is Niepolomicebe, busszal. Én a buszutat is végigaludtam, úgyhogy hamar odaértünk. Kis sétálás után megérkeztünk a szállásra. Két db, 8-személyes faházat béreltünk ki éjjelre, amik nagyon tetszettek nekem, hiszen gyönyörűen meg voltak csinálva fából, mellette mégis korszerű berendezése volt. Élmény volt belépni, és benn tölteni az időt. Miután megbeszéltük melyik ágy kié és lecuccoltunk, el is indultunk egy nagyon rövid kis városnézésre, majd bevásároltunk. Visszamentünk a szállásra, előkészítettük a vacsorát, majd indultunk egy idősebb csillagásszal egy közeli halomra, a helység legmagasabb pontjára, ahol gyönyörű panoráma tárult elénk, a kb. 100 km-es horizont miatt. Távcsövekkel nézelődtünk körbe, és kerestük a Jupitert a Hold mellett, de senkinek nem sikerült megtalálnia. Miután ránksötétedett visszamentünk a szállásra, megvacsoráztunk, majd fölmentünk az épület tetején lévő csillagvizsgáló kupolába, ahol egy távcső várt ránk. Először a Holdat nézegettük vele, majd a Jupitert és a négy holdját vizsgáltuk. A végén egy átalakító segítségével egy fényképezőt csatoltunk a távcsőre, és csináltunk pár képet a Jupiterről. Ezután egy előadóteremféleségbe értünk, ahol össze lett kötve a fényképezőgép egy számítógéppel, és projektoron megnézhettük, amit fényképeztünk. Ezután valamiről előadást tartott a rofesszor, de sajnos nem nagyon tudtam figyelni arra, amit mondott, nagyon fáradt voltam és egyáltalán nem értettem már meg az angol szavakat. Miután végzett, átvonultunk egy planetáriumba, ahol fölénk vetítették a csillagokat, és egy motor segítségével pár gombnyomásra úgy állították ezt a kivetítőt, ahogy akarták. Gondolok itt arra, hogy egyszer az antarktiszi égbolt volt fölöttünk, majd 2 perc múlva már pl. a paksi. Itt csillagképeket, nevezetes csillagokat mutatott nekünk. Majd miután vége lett, mindenki elment a saját helyére, én részemről, úgy ahogy voltam egy takaróval elfeküdtem az ágyon és máris aludtam. 21


Molnár Tamás

17. nap (2010. 09. 21.) Kedd Reggel háromnegyed 8-kor keltem, megreggeliztem, majd fél 9-kor mindenki a faházak előtt állt az összes cuccával. Miután megérkezett az ottani emberünk, bevittük a cuccokat az épületbe, és fölmentünk a csillagvizsgálóba. Először egy fehér vászonra kivetítettük a Napnak a lekicsinyített képét, majd bizonyos szűrőlencsék helyreillesztése után, ami csökkentette a fényerőt, hiszen ha simán belenézünk a napba, mint éjjel a csillagokba azonnal kiégeti a szemünket, pár helyen megvizsgálhattuk a napot. Mikor már azt hittük, hogy vége, az asztronómus elővett egy laptopot, gondosan letakarta, majd egy újabb alkatrésszel rákötötte a távcsőre, így a látkép megjelent a monitoron. Gondosan le lett takarva a monitor, majd közülünk egy pár jelentkező megpróbálta minél élesebbre állítani a képet, ami végül egész jóra sikerült. Mindenki megcsodálhatta a Napról ilyen módon készült képeket, majd fölszedtük a cuccunkat, és egy csoportkép elkészítése után kisétáltunk a buszmegállóba. Elég sokat kellett várni, mire jött egy olyan busz, amire felfértünk, de végül visszajutottunk Krakkóba. Megebédeltünk, képválogattunk, majd indultunk a rádióba. Villamos segítségével el is jutottunk, egy elég magas épülethez, melyben meglepetésünkre magyar nyelven fogadtak minket. Két vezetőnk, a lengyel nyelven beszélő idegenvezető és az őt magyarra fordító tanárnő, körbevezetett minket, közben sok érdekes dolgot mondtak és mutattak. Először a koncertterembe látogattunk el, ahol élő előadásokról is készítenek hangfelvételeket, továbbá itt mondták el, hogy az összes terem nem téglalap alakú, így jobb az akkusztikája. Ezután egy kis vágóterembe mentünk, ahol régen használt diktafont is mutattak, több mint 20 éves volt, és kb. 8-10 kg. Itt jelenleg is folyt a munka csakúgy, mint abban, ahol éppen élő rádióadást adtak. Egy kis helységben 4-en beszélgettek, szájuk előtt nagy mikrofonokkal, és ezt a termet több kisebb vette körbe, ahol feldolgozták és már sugározták is a műsort. Megnéztünk még 1-2 helyet, majd lifttel jutottunk vissza a földszintre, ahol elbúcsúztak tőlünk, majd az újság felé vettünk az irányt. Itt bevezettek minket egy terembe, leültünk, és angol nyelven meséltek nekünk egy kis történelmet, majd körben képeken bemutatták, hogyan is alakult az újság az idők folyamán. Miután megismertük a történetüket körbevezettek egy nagy teremben, ahol kis elkülönített nyitott irodákban folyt a munka. 3 emberhez odamentünk, mutatták, hogy éppen min dolgoznak, kedvesek voltak mind. Végezetül minden jót kívántak, majd vettük vissza az irányt a kollégium fele, ahol megvacsoráztunk, majd egy kis beszámolóírás és az esti dolgok elvégzése után végre lefeküdhettünk aludni.

22


Molnár Tamás

18. nap (2010. 09. 22.) Szerda Reggel fél 8-kor keltem, gyorsan elkészültem, megreggeliztünk, és már indultunk is villamossal az informatikai központ felé. Margó kísért minket, majd az elkövetkezőekben ő tolmácsolta nekünk a hallottakat. Odaértünk, örömmel fogadott minket az intézmény igazgatója, majd bekísért egy előadó terembe. Sajnos nem sokat értettem az egészből, mert fáradt voltam és egyszerűen képtelen voltam megérteni az angol szöveget, de azért nagyjából összeállt a kép. Miután elmondta mondanivalóját megmutatott pár helységet, ahol rengeteg vezetékkel összekötött gép folyamatosan dolgozik, és közben magyarázta, hogy régen még mekkora és mennyivel kisebb teljesítményű eszközökkel dolgoztak, a maiak már maguktól elvégzik a feladatokat, csak karban kell őket tartani, és felügyelni, ha valahol üzemzavar van, gyorsan kijavítani. Innen a telekommunikációs központba vezetett utunk, ami történetesen ugyanazon épületben van az előzővel, pár helyet megmutattak, hatalmas teljesítményű berendezések, amik többnyire az internetet szolgáltatják, nemcsak Krakkó területén, hanem a környező településekbe is, és szoros kapcsolatban áll a varsói központtal. Következő állomásunk a PKP Energatyka volt, az energetikai központ, ami többek között Krakkót látta el villamos árammal. Egy terembe vezényletek minket, ajándéktárgyakat kaptunk, videót vetítettek, és elmondták, hogy mindenfélével foglalkoznak, aminek köze van az elektromos áramhoz, és ők a kettő közül a nagyobb energetikai központ. Persze nem csak az ilyen cuccok előállításával, hanem karbantartással és javítással is ők foglalkoznak. Előadásuk vége után elvittek minket egy terembe, ahol két ember fejenként 3-3 monitorral felügyelte a rendszer egy részét. Feladatuk csupán annyi, hogy az éppen adódó hibákat kijavítsák. Miután elköszöntünk villamossal eljutottunk a főtérre, ahol közel 2 órás szabadprogram következett, hogy mindenki tudjon kellő mennyiségű szuvenírt vásárolni magának. Délután negyed 2-kor megebédeltünk, majd átmentünk a suliba Telecommunications órára, ahol a feladatok felét múlt órán már megoldottuk. Most először egy nem túl nehéz feladattal bíztak meg bennünket, egy jegyzőkönyvben szereplő kapcsolást kellett egy arra alkalmas programmal létrehozni, majd tesztelni. Eleinte akadtak nehézségeink, de aztán a végére megoldottuk a problémákat. Utána a már ismert, Tr@in interface SO423-2A géppel találkoztunk, 2 panelt kellett külön-külön bekötni, lemérni, majd próbálgatni különböző értékű kondenzátorokkal. Ezután egy olyan feladat jött, amit már nagyon vártam, UTP kábelre kellett ráilleszteni a csatlakozót, majd tesztelni. Én kettőt is sikeresen megcsináltam, úgyhogy a végére nagy volt a sikerélmény. Miután végeztem, visszamentünk a koleszba megvacsorázni, majd rögtön utána a fele csoport elment a főtérre jól érezni magukat, nekem nem volt kedvem, itt maradtam, 1-2 társammal elbeszélgettem, majd este megírtam a beszámolómat, lefürödtem és végre lefeküdhettem aludni. 23


Molnár Tamás

19. nap (2010. 09. 23.) Csütörtök

Reggel 7 után 10 perccel keltem, megreggeliztünk, majd indultunk is busszal Niedzica-ba. Az utazás első fele gyorsan telt, olyan 1,5 órát aludtam, majd arra keltem, hogy leállt a motor. Először azt hittem, hogy megérkeztünk, de miután körülnéztem, rájöttem hogy csak dugóban állunk egy teljesen lakatlan területen. Visszaaludni már nem tudtam, így zenét hallgattam és nézelődtem. A táj gyönyörű volt körülöttünk, mindenfelé hatalmas hegyek, szakadékok, folyók, és sok helyen köd is volt, vagy csak a fehér felhők takarták el a látkép felét. Megbántam, hogy eddig aludtam, mert ezt érdemes lett volna végig figyelni, otthon nem látni ehhez foghatót. Odaértünk, leparkoltunk egy hatalmas gát aljánál, amiről utána megtudtam, hogy maga az erőmű a gát alatt van. A bejáratnál örültek nekünk, gyorsan elvezettek egy wc-hez, hisz a 3 órás út után már igazán ránk fért. Miután mindenki végzett, visszamentünk majdnem egész a bejáratig, és megkezdték a körbevezetést. Első ízben fali képeket felhasználva meséltek némi történelmet, majd hogy hogyan működig az erőmű, mik voltak építésének céljai és előnyei. A többi vízi erőművel ellentétben ez nem csak az áramtermelés miatt épült, hiszen régen a Dunajec folyó nagyon sokszor kiöntött, hatalmas területeket elárasztva. Amikor megszületet a terv a gátépítéshez, felvetődött az az ötlet, hogy akkor már építsenek is bele egy erőművet, mert így gazdaságosabb. Ez meg is valósult, és azóta nem csak áramot termelnek, de a terület árvizeit is megszüntették igaz, hogy a megépülő gát mögött keletkező tó miatt pár települést arrébb kellett telepíteni. Az áramot a gát alatt elvezetett víz által meghajtott két turbinára kapcsolt generátor termeli, melyek együttesen 90 MW-os teljesítmény leadására képesek. Ezután megnéztük a generátorokat, közben mutatták, hogy mi micsoda, majd lelépcsőztünk az egyik nagy csatornához, ahol éppen nem folyt víz, vagyis nem üzemelt az erőmű, mert túl alacsony volt hozzá a víz állása. Közben elmondták azt is, hogy a rendszer üzembe helyezése 1,5 percet vesz igénybe, a leállítás 1-et. Ezután levittek minket az alagútba, ahol kb. 5 méterenként volt egy-egy víznyomásmérő, és ha túl nagy volt a nyomás, akkor ki lehetett engedni egy kicsit, ezzel manuálisan szabályozva a víznyomást. Végigmentünk a barlangban, majd egy 400 lépcsőfokból álló kijáraton keresztül feljutottunk a gát legtetejére, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a 24


Molnár Tamás

vidékre. Itt elbúcsúzott tőlünk az idegenvezetőnk, majd visszamentünk a buszhoz megebédelni, mindenki azt, amit hozott magának, plusz még kaptunk egy croissant is, meg egy nápolyiszeletet. Étkezés után felmentünk a várhoz, ami régen a magyarok legészakibb vára volt. Egy őszes hajú szakállas férfi vezetett körbe minket, akinek kifejezetten tetszett a beszédstílusa, hiszen lassan, érthetően artikulált és fogalmazott angolul, nagyon jól meg lehetett érteni, amit mondott. Benéztünk termekbe, amik még a régi mindennapok használati tárgyaival voltak berendezve, láttunk egy kínzókamrát, és sok kiállított tárgyat. A végén fölmentünk a tetejére, és életem eddigi legszebb panorámája tárult a szemem elé, amelyet egy kis ideig csodáltam, majd csoportképeltünk egyet, és indultunk is vissza a buszhoz. Nem utaztunk sokáig, egy vadvizi rafting következett, 12-en beültünk egy ladikszerűségbe, és 2 órán keresztül sodródtunk a Dunajec folyón lefele. Utunk során a Kárpát-hegység gyönyörűségei közt haladtunk végig, és hogy még jobban érezzük magunkat a csendesebb részeknél belebújhattunk egyik irányítónk mellényébe, felvehettük a kalapját, és a botjával kipróbálhattuk a ladik irányítását. Miután megérkeztünk, megköszöntük a kirándulást, majd buszra ültünk és indultunk is vissza a koleszba. Én az út nagy részét megint átaludtam. Negyed 8 körül értünk vissza, Megvacsoráztunk, képválogattunk, a fennmaradó időnkben beszámolót írtunk és az esti dolgaink elvégzése után lefeküdtünk aludni.

25


Molnár Tamás

20. nap (2010. 09. 24.) Péntek Reggel fél 9-kor ébredtem, ünneplőbe öltöztem, megreggeliztünk, majd átmentünk a suliba, bizonyítványosztásra. Beültünk abba a terembe, ahol a prezentációnkat előadtuk, majd az igazgató úr elmondta beszédét, közben már mentek az általunk készített képek a háttérben. Miután végzett a monológgal, kiosztotta a bizonyítványokat, majd a tervezett befejezésig néztük a képeket. Utána visszamentünk a kollégiumba, majd páran a tanárokkal elmentünk bevásárolni a közeli boltba, és kis szabadidő után indultunk is az aquaparkba. Kb. félórányi séta után oda is értünk, már kívülről is szebb látványt nyújtott, mint a zakopane-i, a szabadban kacskaringózó csúszdák miatt. A beléptetés itt hamarabb megvolt, majd átöltöztünk és csodás látvány volt, amikor először beléptünk. Többféle medence, sokkal nagyobb belső tér, kb. 2-szer annyi csúszda, sokkal több jakuzzi, és egyedi dekoráció. Itt is kb. 1,5 óráig voltunk bent, de sokkal izgalmasabb volt, gyorsabbak voltak a csúszdák, és hosszabbak, még a jakuzziba is sikerült egyszer beülni. Hamar eltelt az idő, szívesen maradtam volna még 1-2 órát. Szerencsére mindenki kiért időre, így indulhattunk is vissza a koliba ebédelni. Ebéd után egy kis szabadidőt követően ismét az iskola felé vettük az irányt, utolsó, logisztikai gyakorlatunkra. Ilyenkor, utolsó nap délután már szerintem senkinek nem volt kedve órázni, főleg nekem, de aztán sokkal jobb lett, mint vártam. Videókat néztünk, feladatokat kaptunk, és sok érdekes dolgot mondtak el. A végén már sajnáltam, hogy nem tart tovább. Ennek kb. este 6-kor lett vége, utána szabadidőnk volt, aztán éjjel még beszélgettünk sokáig, kihasználtuk, hogy még itt lehetünk, majd amikor már mindenki nagyon fáradt volt, lefeküdtünk aludni.

26


Molnár Tamás

21. nap (2010. 09. 25.) Szombat Reggel 6-kor keltünk, összepakoltuk a maradék cuccainkat, levittük a buszba, majd megreggeliztünk. Szerencsére minden rendben ment, nem csúsztunk ki az időből, reggeli után kicsit beszélgettünk a buszsofőreinkkel, majd elbúcsúztunk vendéglátóinktól és fél 8-kor el is indultunk hazafele. Kicsit lassúnak tűnt a tempó a lengyel sofőrök után, de hamar megszoktuk. Én az utazás első két óráját végigaludtam, amikor fölkeltem a lengyelszlovák határon haladtunk át, majd nem sokra rá megálltunk egy kis pihenőre. Páran kiszálltak, jártak egyet, volt aki gyorsan elszaladt wc-re, majd kb. egy olyan 5 percnyi várakozás után indultunk tovább. Menet közben a sofőrök elindítottak egy filmet, a Jaguárt. Egy szerencsétlen emberkéről szólt, akit végül megtalált a szerencse, és megmentette egy indián lelkét egy másik indiánétól, aki ellopta, ezzel megmentve a jó indián életét, és ezért cserébe természetfeletti erőt kapott, a jaguárok erejét. Miután vége lett a filmnek, beszélgettünk, ki-ki a beszámolóját, irogatta, az útra kapott csomagoknak egyre jobban az aljára néztünk, majd végül össszességében megbeszéltünk mindent egymással, a főbb élményeinket elmeséltük, kinevettük akik vicces pózban aludtak éppen, közben néztük a tájat. Az országba érve először megcsodáltuk a magyar feliratokat, hisz rég láttunk már ilyent utcán, majd felhivogattuk az otthoniakat, megbeszéltük, hogy ki hogyan jut haza. Pesten leszállt egyik társunk, majd a következő megálló Dunaföldváron volt. Én csodálkoztam, hogy milyen hamar leértünk Pestről. Itt már többen leszálltak, mi maradékok pedig elterpeszkedtünk a buszon arra a kis időre, amíg Paksra értünk. A tervezett időpontban, pontban 17 órakor érkeztünk meg Paksra, mindenkit vártak a hozzátartozói, majd hamar továbbindultunk. Kellemsen telt a délutánom és az estém, hisz végre megint együtt lehettem az otthoniakkal.

27

Leonardo da Vinci Mobilitás Program nap ( ) Vasárnap

Recommend Documents