Leonardo da Vinci Mobilitás Program nap ( ) Vasárnap

Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010

Schmidt Péter

1. nap (2010.09.05.) Vasárnap Reggel 6:30-kor volt gyülekező Pakson, a Penny előtt. Otthonról már 6 előtt elindultunk, még bementem a koleszba a cuccaimért. De fölösleges volt ilyen korán indulni, a busz csak hét előtt tíz perccel érkezett. Gyorsan bepakoltunk és hét után hat perccel sikerült is elindulni. Út közben többször is megálltunk kicsit mozogni és egy kis friss levegőt szívni. Magyarországról elég gyorsan kiértünk, körülbelül 3 óra alatt a határnál voltunk. Legtovább a szlovákiai út tartott, ez 4-5 órát vet igénybe. De ez volt az út legszebb része, mikor csak a fákkal borított hegyeket lehetett látni ha kinéztél az ablakon. Lengyelországban már nem volt hosszú az út, de az útkarbantartások miatt megállt a forgalom Krakow szélén. Így az utazás körülbelül tíz órát vet igénybe. Elkezdett az eső is esni, amint Krakow-ba értünk, így gyorsan kipakoltunk a buszból és indult is vissza hazafele. Az iskolában már vártak minket. Mindenki elfoglalta a szobáját (3 ágyas szobák voltak) és mentünk is kipakolni. 6-kor vártak minket a vacsorával, ami nem tudom hogy mi volt, de a kinti hideg után jól esett a meleg étel. Megbeszéltük még egyszer az előadandó prezentációt és utána szabad elfoglaltság következett. Estére szerencsére elállt az eső így ki tudtunk menni megismerni a kollégium környékét. Nem sokat időztünk kint, kilencre már visszaértünk a szállásra. Kicsit még beszélgettünk, de a reggeli koránkelés és a hosszú út lefárasztott mindenkit. Annak ellenére, hogy útközben is aludtam egy kicsit. 11-kor már aludtunk, mivel másnap már várnak ránk a programok.

1


Schmidt Péter

2. nap (2010.09.06.) Hétfő Reggel háromnegyed nyolckor keltem, annak ellenére hogy a reggeli csak fél kilenckor volt. A reggeli bőséges volt, mindenki jóllakott, sőt még az útra is csomagoltam egy szendvicset(amit csak este ettem meg). A mai program nem volt túl sűrű. Reggeli után átmentünk az iskolába, ahol meghallgattuk a partner iskola előadását, amiben bemutatták az iskolájukat, és azokat a helyeket, amiket meg szeretnének mutatni nekünk. A program nagyon jól hangzott, és annak csak még jobban örültünk, hogy nagyon szívesen látnak minket itt. Majd előadtuk mi is a prezentációnkat, amiben bemutattuk az iskolánkat és Paksot. Valamint azokat a helyeket, ahonnét jöttünk. A mi előadásunk ahhoz képest amivel ők készültek nem volt valami sok, de azért megtapsoltak minket is. Ezután következett az igazgató beszéde, aki szintén elmondta, hogy örülnek hogy itt vagyunk, és mondott pár szót a Leonardo projectről, amit az itteni angoltanár lefordított nekünk (igaz hogy csak angolra, de azért így is megértettük). Ezután két Krakow-i diák körbevezetett minket az iskolán, megmutatta azokat a termeket ahol majd tanulni fogunk: két számítógépekkel felszerelt informatika termet, egy másik termet, ahol ők a nyelvtanórát szokták tartani. Végül pedig megnéztünk egy szentély szerűséget, ahol az iskola alapításának története volt, és néhány kép az iskola névadójáról. Ezután egy kis szabad program következett. Hogy mi volt az ebéd neve azt nem tudom, nekem nagyon ízlett, és persze a mennyiségre megint nem lehetett panaszkodni. Ebéd után megint egy kis pihenő következett és kiosztották minden szobára a laptopokat, de egyelőre csak leraktuk és indultunk is. A délutáni program a tudományok kertje volt. Itt főleg fizikai törvényeket mutattak be a gyakorlatban úgy hogy közbe szórakozol. Nagyon érdekes volt, ahogy a perdületet mutatták be, amikor is felültél egy székre és megpörgettek. Ha kezedet kinyújtottad akkor lassultál ha meg behúztad akkor gyorsultál. Másik érdekesség két hinta volt amit összekötöttek, így ha az egyikünk hajtotta akkor beindult a másik is míg ki nem egyenlítődött a lengésidő. Ekkor a másik hintában lévőnek kellett hajtania, míg a másik megállt. De láttuk még a lendületmegmaradás klasszikus példáját is amikor golyókat lendítenek egymásnak. Ezenkívül még kipróbálhattuk a Newton féle erőellenerő törvényét két egymásnak ütköző kocsi formájában. Volt még néhány fénytannal kapcsolatos kísérlet is: homorú és domború tükrök, prizmák, polárszűrők és volt még egy napóra is, ami a beborult ég miatt nem működött. Annak ellenére, hogy hideg volt még jól éreztük magunkat és olyan kísérleteket is kipróbáltunk, amit fizikaórán nem lehetett. A visszavezető út egy parkon keresztül vezetett, ami hasonlít a budapesti Népligetre csak itt több fa volt. Este mikor visszaértünk a koleszba kicsit lepihentünk, majd mentünk vacsorázni és megbeszéltük a holnapi programot.

2


Schmidt Péter

3. nap (2010.09.07.) Kedd Reggel hétkor keltem fel. Lementünk reggelizni, ami finom volt, mint mindig. Feljöttünk a szobába a táskánkért. A délelőttöt az iskolában töltöttük. A 119es informatika terembe kellett mennünk. Megismerkedtünk a C nyelven történő programozással. A C++ Builder 6 nevű programot használtuk erre. Mivel közülünk még senki se programozott, ezért négy lengyel diák is segített nekünk. Ők fordították angolra, amit a tanár mondott, így legalább gyakoroltuk egy kicsit az angol nyelvet is. Igaz, hogy ők szinte folyékonyan beszéltek angolul hozzánk képest. Szerencsére projektorral kivetítették, hogy mit kell csinálni, így nem maradtunk le nagyon a feladattal. Először két változóval végeztünk el műveleteket. De ehhez kellet adni egy kikötést is mivel ha b=0, akkor az osztást nem lehet elvégezni. Ezt utána továbbfejlesztettük, hogy ne csak egész számokkal számoljon, hanem a tizedes jegyeket is kiírja az eredménybe. Ezzel be is fejeztük ezt a feladatott. A következő feladatban utasításokkal rajzoltunk. Először csak pontot és néhány vonalat, majd pedig egy hóembert. Ha valamit le akartunk rajzolni, akkor meg kellett adni a pontjainak a koordinátáit. Az egyenesnél csak a kezdő és a végpontot is elég megadni, meg egy utasítást amivel megrajzolja. Ezeknek az utasításoknak készítettünk egy kezelőfelületet is, amibe beraktunk gombokat (minden parancsnak volt külön gombja). A hóembert már kicsit bonyolultabb volt megadni mivel ott az alakzatokat egymáshoz kellet illeszteni. Az értékeket szerencsére megadták, nekünk csak le kellett másolni a kivetített képről. Ha kész volt a hóember mindenki beállíthatta a színét, illetve még a vonalak vastagságát és színét is lehetett állítani nem csak a kitöltését. Közben kicsit ismerkedtünk a másik nyelvvel is: a hóember testrészeit lengyelül és magyarul is felírtuk. Így legalább ők is tanultak valamit tőlünk. Amint vége volt, mehettünk is ebédelni. Máshogy főznek a lengyelek de azért finom volt. Ebéd után volt egy kis pihenő, majd pedig következett a délutáni program. Egy kis városnézés következett. A 10-es villamossal elmentünk a Wavel-hegyig, ahol a krakow-i vár, egy palota és a székesegyház van. Először a palotát néztük meg. Maga az épület reneszánsz stílusban épült, de később építettek hozzá még egy szintet amin a lengyelek stílusa fedezhető fel. A belsejében nem volt túl sok berendezési tárgy, inkább a falakat és plafont díszítő festmények és gobleinek voltak a fő látványosság. Itt található Lengyelország legnagyobb goblein gyűjteménye. De nem véletlenül ennyire díszített, hiszen ez volt a király és a kormányzó szállása és hivatala is egyben. Utána átmentünk a mellette lévő székesegyházba. Itt koronázták annak idején a királyokat és ide is temették őket. Megtekintettük a repülőgép balesetben elhunyt Lech Kaczynski és Báthori István sírját is. Az idegenvezetőtöl itt érdekes történeteket hallottunk a lengyel-magyar 3


Schmidt Péter

barátságról. Fel lehetett menni a harang tornyába és megérinteni a város legöregebb harangját. Lementünk a Wawel-hegyről, és elindultunk a Jagello Egyetem felé. Sajnos ez felújítás alatt állt, ezért nem tudtuk megnézni az egyetem híres óráját. Végezetül még átmentünk a főtérre, de itt nem időztünk sokat, vacsorára vissza kellett érni. A mai napon sokat megtudtam a lengyel kultúráról és a két ország szoros barátságának eredetéről.

4


Schmidt Péter

4. nap (2010.09.08.) Szerda

Ma is reggel hétkor keltem. Elfogyasztottuk a reggelit és indultunk is. A délelőttöt a krakow-i hőerőműben töltöttük. Reggel még elég hideg volt, így örültem mikor beértünk az erőműbe. Itt egy kicsit kellett várni, addig mindenki kiválasztotta a neki megfelelő méretű sisakot. Megérkezett az idevezető is, és egy maketten bemutatta azt az útvonalat, melyen végighaladva megnézzük az üzem főbb egységeit is. Itt még elmondta nagyvonalakban az erőmű működését. A bojlerban felmelegített vizet (gőzt) a turbinákhoz vezetik, ami meghajtja a generátort. Ez után a gőzt lehűtik és visszavezetik a kazánba, ahol kezdődik előröl az egész. Ez egy zártkörű rendszer. Ezenkívül még van egy másik kör is, ami lehűti a gőzt, és még külön részen adagolják a bojlerbe az üzemanyagot és az égéshez szükséges levegőt. Ezután elindultunk megnézni a víztartályokat és a szűrőket. Sajnos ehhez ki kellet menni megint a hidegbe, de akkor már nem az idővel foglalkoztam, hanem a víztisztítási folyamattal, mert a nagy sebességgel a turbinalapátoknak csapódó szennyeződések tönkre is tehetik azt. A megtisztított víz egy részét hatalmas tartályokban tárolják, ha kicsi a folyó vízszintje, akkor se álljon le az áramtermelés. Két 1000m3-es és egy 4000m3-es tartályban tárolják. De még több kisebb tartály is van, amelybe az előkészített vizet tartják. A tartályok melletti területen tárolták az üzemanyagot. Ennek nagy része szén volt, most körülbelül 150.000t szén volt. Két éve már biomasszát is használnak a fűtésre. Ez elszáradt növényi hulladékokból és külön az erre a célra termesztett növények összedarálásából készül, amit nyúltáp formájú kis hengerekbe préselnek. Jelenleg épül három nagy tároló, melybe majd a beérkező biomasszát tárolják, így nem fog elázni. Az üzemanyagot több futószalagon keresztül szállítják a kazánokhoz. A tárolók mögött van a két hűtőtorony. Ezeknek a tetejébe felnyomják a forró vizet és mire leér az aljára már kihűl. Visszafele elmentünk a kicsatoló transzformátorok mellett, amik 110kV-ra transzformálják fel a generátorokból kijövő 13,8kV-ot. Bementünk a csarnokba, ahol a generátorok és a bojlerek vannak. Az alsó szinten megnéztük először a szénőrlőt, amit pont javítottak, így bele láthattunk. Minden kazánhoz tartozott egy ilyen prés, amiből a szenet már egyből a tűztérbe vitték. A kazán nem a földön volt, mert különben a hőtágulás miatt megemelkedett volna a teteje és a hozzá csatlakozó csövek eldeformálódnának. Innét az utunk felvezetett az irányító helységekbe. Az itt dolgozók monitorokon keresztül figyelhették, hogy mi történik, még kamera képek is voltak, de leolvashatták az aktuális teljesítményt, vagy a termelt energiát is. Innét néhány kattintással irányították az egész erőművet. Kifele 5


Schmidt Péter

menet elhaladtunk a generátorok mellett is, amik közül jelenleg csak az egyik ment, a többit karbantartás miatt leállították. Volt amelyiken éppen a turbinalapátokat cserélték. Ezzel véget is ért az útvonal amit terveztünk. Sok érdekeset megtudtam a vezetőtől, szinte mindent értettem amit mondott, annak ellenére hogy angolul beszélt. Legalább egy kicsit gyakoroltuk ezt is. Az ebéd megint a koleszban volt. A leves elég érdekes volt, valamilyen lila krumplileves. Mint utólag kiderült a céklától lett ilyen a színe. Ebéd után kis pihenő következett, felkészültünk a délutáni focimeccsre. Nem hittük, hogy nyerni fogunk a lengyelek ellen, de a három meccsből kettőn mi lőttünk több gólt. Szerencsénkre nem a legjobb csapatukat állították ki ellenünk, hanem akiknek tesi órájuk volt, velük játszottuk a meccset. Mivel a tanár úr is beszállt így három négyfős csapatot tudtunk felállítani. Persze játszottunk egymás ellen is és miután kicsöngettek még maradhattunk egy kicsit. A mai nap elég lazára sikerült, a délután további részében és az este már szabad elfoglaltság következett.

6


Schmidt Péter

5. nap(2010.09.09) Csütörtök Ma is reggel hétkor keltünk, ami kicsit nehezen sikerült a hosszúra nyúlt este után. Reggeli után a suliba mentünk és délig ma is programozással töltöttük az időt. De ma már mikrokontrollereket programoztunk. Két csoportba dolgoztunk, az egyik assembli-be, míg a másik C++-ba írta a programot. Mi először C nyelven programoztunk egy Atmel ATF16V8B IC-t. Először megtanultuk, hogy-hogyan lehet megadni a különböző logikai kapukat programozási nyelven. A programot egy ViLAB nevű hardver segítségével égettük bele a mikrokontrollerbe. Egy példa programon keresztül bemutatták, hogy milyen formában kell beírni a parancsokat, majd ebbe az alapba írtuk be mi is. Először is meg kellett adni a bemeneteket a Pin parancs segítségével. Majd ugyan ezzel a paranccsal megadtuk, hogy a kimenet milyen kapcsoltban van a bemenettel. pl: Pin12 = inva // ilyenkor az „a” bemeneten lévő jel negatívját kapjuk a kimeneten. Megnéztük a gyakran használt logikai kapuk jelölését (NAND: !(a&b) , NOR: !(a#b) , AND: a&b , OR: a#b , ExOR: $). Miután ezeket begyakoroltuk, következtek az összetettebb feladatok. Az első feladat az volt, hogy a négy bemenet segítségével mind a nyolc kimenetre különkülön logikai 1-et írjunk ki. Először felírtuk az igazságtáblát, majd nekiálltunk a programnak. Ehhez a NAND kaput használtuk és minden kimenetnél más-más bemeneteknek kellett a negatívját venni. pl: ha a négy bemeneten 0001 van akkor azt akarjuk hogy az egyes kimeneten logikai 1 legyen, míg a többi 0. Erre a NAND kaput úgy írjuk fel, hogy !a&!b&!c&d. Így ha a 4. bemeneten 0 van, vagy másik bemeneten is 1 van, akkor a kimenet 0 lesz. Ezt beállítottuk minden kimenetnél majd az egész programot beégettük a mikrokontrollerbe. A tesztelésen pont úgy működött mint ahogy papíron felírtuk. A második feladat egy összegző volt, ami két bemenet és egy változó értékét összegezte. Ez kicsit már nehezebb volt mivel az egyik kimenet csak a két bemenet értékét adta ki és a C kimeneten jelent meg mind a három bemenet összege. pl:az S kimenet programja: (!a&b&!c_1)#(a&!b&!c_1)#(!a&!b&c_1)#(a&b&c_1) a C kimenetét pedig: (a&b&!c_19)#(!a&b&c_1)#(a&!b&c_1)#(a&b&c_1) Így ha a bemeneten 01 van és c_1=0, akkor az S=1 és a C=0 A két csoport helyet cserélt és mi nekiálltunk az assembli programozásnak. Ehhez egy DSM 51-es fejlesztőeszközt használtunk, ami a 80c51-es mikrokontrolleren alapult. Ebben előre megadott utasítások segítségével lehetett parancsokat elvégeztetni. A parancsokat egy menüből lehetett kiválasztani. Először egy LED-et kellett világításra bírni. Ez könnyen ment. A LED villogtatása már kicsit nehezebb feladat volt. Először túl gyorsan villogott, ezért meg kellett adni a késleltetés időtartamát. Majd ezt a programot leegyszerűsítettük: L00 // kezdő érték megadása CPL -> bit-> P1.7 // a kimenet megadása, amelyiken a LED van MOV -> A,#d8 7


Schmidt Péter

LCALL-> DEL_100 // késleltetés megadása LJMP -> L00 // ugorjon vissza az elejére Délig még volt egy kis idő, ezért kaptunk még egy bonusz feladatott. A LED-et és egy zümmert kellett felváltva üzemeltetni. Itt már nekünk kellett kitalálni a programot hozzá. Papíron felírtam egyet, ami elvileg működőképes, de a gyakorlatban nem közvetlenül egymás után következett a kettő. Valamiért elcsúsztak. Ebéd után városnézés következett. A zsidó negyeddel kezdtünk és a főtérrel fejeztük be. Az idegenvezető sokat mesélt a zsidók életéről, a lengyel zsidók szokásairól. A világban még ma is a legtöbb zsidó beszél lengyelül. Ez annak köszönhető hogy a háború előtt Lengyelországban éltek. Mára már nem élnek Krakow-ba olyan sokan, de azért még van olyan városrész amit nagy részben ők laknak. A legtöbb zsinagójájuk már megszűnt, de az épületek megmaradtak még. A zsidónegyedből az utunk a főtére vezetett. Ott megnéztük a Mária Bazilikát. Nekem a mai városnézésből ez tetszett a legjobban. Ennek oka valószínűleg a hatalmas méretei voltak. Csak az oltár 11x13m volt. A két tornya pedig 81m és 69m. Sajnos a főtérre nem maradt már időnk. Hazafele még megnéztük a városfal még álló részét, a Flórián kaput és a Barbakánt.

8


Schmidt Péter

6. nap(2010.09.10) Péntek Egyre nehezebb reggelente már felkelni. Szerencsére ma csak délelőtt van program és délután indulunk Zakopane-be. Ma is délig voltak órák az iskolában. Különböző ábrákat, grafikákat rajzoltunk számítógépen. A tanár most se mondott sokat, a lengyel diákok tartották az órát, akik segítettek, ha lemaradtál. Ez a mai napon elég gyakran megesett velem, főleg a 3D-s grafikáknál. Először a Gimp nevű rajzoló program segítségével kellett egy hegyet megrajzolni. Ezt több rétegen készítettük el. Három rétegre különböző méretű hegyeket és növényeket rajzoltunk. Ezeknek az árnyalatait külön- külön beállítottuk így kiemelve a magasságot. De inkább művészi kép lett, nem pedig egy a valóságot pontosan ábrázoló tájkép. Mondjuk az enyém még a művészitől is messze van, de elsőre nem is olyan rossz. A negyedik réteggel foltokban elhomályosítottuk a képet, ez olyan hatást kelt mintha felhők között lenne a hegy. Ez nem volt egy bonyolult feladat. Utána egy billiárd golyót rajzoltunk. Ezzel is gyorsan megvoltunk. Egy rétegre megrajzoltuk az egész golyót, majd egy másikon elhomályosítottuk a körvonalait. Ezáltal térbeli hatást nyert. Egy külön rétegre raktuk a számot, ami körül kicsit beszíneztük a fehér részt, mintha piszkos lenne. Még raktunk rá egy kisebb, homályos foltot is, mint amikor a fény tükröződik rajta. Kis szünet következett, aztán rátértünk a 3D-s grafikára. Itt már a program is bonyolultabb volt. Azt se tudtuk először, hogy melyik menü mire való. És az csak nehezítette a dolgunkat, hogy lengyel nyelvű volt az egész szoftver. Ez mindenkinek elég nehezen ment, hiába volt kivetítve, eléggé lemaradtunk. Szerencsére volt ott néhány lengyel diák is, aki ezen nőtt fel, és ha elakadtunk segítettek. Kezdetnek egy szobát kellett rajzolni. Alapnak beraktunk egy téglalapot, majd erre a falakat. Nem volt egyszerű, mindig másik oldalról kellett nézni, hogy pontosan rá tudjuk forgatni az alapra. A végére már egész jól megtanultam, melyik gombbal merre lehet fordítani a képet. Az egyik oldalra nem raktunk falat, így egyszerűbb volt a belső teret megrajzolni. A szemközti falra került egy ablak is. Először kivágtunk egy lyukat, amibe nagy nehezen sikerült egy üveget is berakni. Még beállítottuk a fényviszonyokat is, hogy az ablakon keresztül elég fény legyen, ami megvilágítja a szobát. Közben a bemutató szobába egy pillanat alatt bekerült egy asztal is, amiről fogalmunk se volt, hogy álljunk neki. Kis segítséggel sikerült rájönnünk. Mindenki úgy rendezte be a szobáját, ahogy gondolta. Az enyémbe került egy ágy, egy asztal, egy ajtó nélküli szekrény és egy kockából álló szék. A kivetítőn lévő asztalra közben felkerült egy pohár is. Erre mindenki ilyet akart rajzolni. Ez nem is volt olyan nehéz, mint ahogy első ránézésre gondoltuk. Az utolsó pár percben mindenkinek sikerült néhány poharat rajzolnia, volt, aki üveget is csinált. A végén még megnéztük azokat a képeket, amiket ők készítettek. Olyan élethűek voltak, mintha egy ingatlan ügynökség katalógusából származna. Amit mi csináltunk, nekik körülbelül öt perces munka. Nekünk meg a segítségükkel volt két óra. Nélkülük még most is dolgoznék rajta. Elbúcsúzáskor átadtuk 9


Schmidt Péter

nekik az otthonról hozott ajándékokat, s megköszöntük a munkájukat és a lehetőséget hogy ilyennel is megismerkedhettünk. Ebéd után még volt egy kis idő bepakolni, és indultunk is Zakopane-ba. Villamossal kimentünk a pályaudvarra. Ide még elkísért bennünket Margo, de induláskor elbúcsúztunk tőle, és kezdetét vette a három órás utazás. Az út során nem történt sok minden. Bepótoltuk a koránkelésből származó alváshiányt. Ahogy közeledtünk Zakopane-hoz, elkezdett esni az eső. Sajnos mikor megérkeztünk, még akkor is esett, így mire elértük a szállást kellően elázott mindenki. Egy kisebb hotelban szálltunk meg. Ez tipikusan az a hotel volt, amit a krimikben lehet látni. Nem voltak túl nagy szobák, de mi úgyis csak aludni meg enni mentünk be a szállásra. Vacsora után a szakadó eső ellenére még elmentünk körülnézni a városba. A sétáló utcánál messzebb nem akartunk menni, nehogy ne találjunk vissza. De sötétbe nagyon nem is lehetett volna mást nézni. Így is megáztunk mire visszaértünk.

10


Schmidt Péter

7. nap(2010.09.11) Szombat Végre nem kellett korán kelni, a reggeli csak kilenckor volt. Itt se szabadultunk meg a répától (eddig még nem ettünk olyat amibe ne lett volna répa). Délelőtt szabad program következett és mivel az eső is elállt így úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a városba és csak délután az aqua-parkba. Mi már előnyösebb helyzetben voltunk az előző napi felderítés után. Háromnegyed kettőre lett megbeszélve találkozó, és az ebéd a sétálóutca túlsó végében. Ezzel sajnos volt egy olyan probléma, hogy a térképen rossz helyen lett bejelölve a találkozó. A többiek meg persze hogy nem hitték el nekem, hogy nem az éttermektől legmesszebb lévő helyre kell menni. Így amint odaértünk rögtön mentünk is a térképen bejelölt helyre, ahelyett, hogy körbenéztünk volna, elvégre az ebédig még volt három óra. Azért nagy nehezen sikerült visszamennünk a sétálóutcába. Nappal sokkal többen voltak, mint este, meg persze az eső se esett már. Végigjártuk az utcát, megnéztük az érdekesebb helyeket. Közbe néztük az éttermeket is, hol lesz érdemes ebédelni. Az egyiket elég részletesen megnéztük: beültünk egy kávéra. Legalábbis Eibeck-ék ittak egy kávét. Itt is az a félig mutogatás, félig angol nyelven sikerült megértetnünk a pincérrel, hogy mit szeretnénk. Az árak körülbelül olyanok voltak, mint a Balatonon. A sétálóutca végig tele volt kis kocsikkal, mikből sajtot árultak. Ez a füstölt sajt a lengyelek specialitása. Az egyiknél vettünk is egy fonat sajtot, amit gyorsan meg is ettünk. Közbe leértünk a piacra. Az út egy patak mellett vezetett el, amiben elég érdekes dolgot láttunk. Egy kis markoló ép bent állt a patak közepén és a köveket pakolta arrébb a víz útjából. A piacon még nagyobb volt a tömeg. Itt is tele volt minden a sajttal, faragott tárgyakkal, és ruhával. Gyorsan bejártuk a piacot, ahol találkoztunk a tanárokkal és tisztáztuk a találkozás helyét. Közben Fodor már telefonált haza hogy látott olcsón egy láncfűrészt és megvenné, ha nem baj. Erre kíváncsiak voltunk mi is. Ebédig volt még negyed óra. Gyorsan elmentünk még abba a boltba, ami persze hogy az utca másik végében volt. Amikor odaértünk a bolthoz kiderült, hogy ott nem is foglalkoznak ezzel a márkával. Megnéztük a plakátot is. Csak egy reklámtábla volt, ami teljesen másik bolté. Mindenki örült nagyon, mikor ezt megtudtuk, de legalább jobban esett utána az ebéd. Egy nagyon hangulatos étteremben sikerült szabad helyet találnunk. Kicsit sokáig tartott mire leadtuk a rendelést, de megérte ennyit szenvedni vele. Fél óra múlva ki is hozták az ételt. A mi asztalunknál mindenki malacsültet rendelt. Teljesen meg voltunk elégedve vele, a köret is jó volt és a hely is gyönyörű. Mindenki jól lakott, és indultunk vissza a hotelba. Felmentünk a szobába és gyorsan átöltöztünk és indultunk az aqua-parkba. Pár perces út után meg is érkeztünk. Maga a fürdő nem volt túl nagy, de ez csak azért volt, mert fedett volt az egész. Aminek nagyon örültünk, hogy nem a kinti hidegben kell fürdeni. Egyből mentünk is a medencébe. Megnéztük, hogy milyen a víz és mentünk is a csúszdára. Egyből azért nem a legnagyobbra mentünk, beértük az eggyel kissebbel is. A csúszda végig fedett volt, egy nagy cső. Induláskor sötét is volt benne, a fény nem tudott hol bejutni, de az első kanyar után elkezdtek villogni a futófények benne. Gondolom optokapukkal érzékelték merre jársz benne, melyik fényeket kell felkapcsolni. Szívesen megnéztem volna azt az automatikát, ami vezérli. Kipróbáltunk mindent, csak a jakuzzi-ba nem sikerült bejutni, tele volt mind a négy. Jól esett ez a kis fürdés és meleg a kinti hideg után. Este, a vacsora után szabad program volt. Elmentünk még egyszer a sétálóutcába, hogy éjszaka is megnézzük. De a fürdés kiszívta minden erőnket, így nem maradtunk sokáig. Kicsit beszélgettünk még, meg nekiálltam rejtvényt fejteni, de túl álmos voltam már hozzá.

11


Schmidt Péter

8. nap(2010.09.12) Vasárnap A mai napon is laza program volt. De most pontosnak kellett lenni, mert a vonat nem vár meg senkit se. Délelőtt felmentünk a Gubalowkára. Ez a Tátra szélén lévő kisebb hegy. De még így is nagyobb a Kékestetőnél a maga 1123 méteres magasságával. Télen ez sípályaként szokott üzemelni, ilyenkor pedig tele van árusokkal. Az eső miatt nagy sár lett, ezért nem gyalog mentünk fel a csúcsra. Egy olyasmi járművel, mint a Budai várnál lévő sikló vitt minket. Csak ez abban különbözött az otthonitól, hogy csak egy pár sín volt és csak középen, ahol a két kocsi egymás közelébe ér vált ketté. Fent körülnéztünk, megnéztük mit árulnak. Csak később vettük észre mikor elvonultak a felhők, a hatalmas hegyeket Zakopane túloldalán. Sajnos nem tisztult ki az ég, így csak az első hegyeket láttuk, és azoknak is csak a csúcsát. De a méretüket azért így is meg lehetett csodálni. Kifeküdtünk a sípálya helyére, és onnét néztük a hegyeket. A nap is elkezdett sütni, voltak, akik kifeküdtek napozni is. Mi is elfeküdtünk a fűben és olyan jó idő volt, hogy sikerült elaludnunk is. Sajnos a felhők nem vonultak arrébb, inkább még több lett belőlük. Néhány képen azért sikerült megörökíteni a csúcsokat. Ebédelni megint ugyan oda mentünk vissza. A pincérek mikor megláttak minket már mosolyogtak. Most már könnyebben sikerült leadni a rendelést. Az étellel teljesen meg voltunk elégedve ma is. Még visszamentünk a hotelba a táskákért, majd indultunk a vasúthoz. Az út most rövidebbnek tűnt, mint odafele. Megint lehetett egy kicsit aludni. Lefoglaltuk az egész vagont, így nem zavartunk senkit és ők se zavartak minket. Az út nagy részét már sötétbe tette meg a vonat. Mikor megérkeztünk, megkerestük a villamost. Ez kicsit nehezen ment, mivel nem volt kiírva sehova se, merre kell menni. Visszamentünk az egyes peronra, ahonnét indultunk és ott meg is találtuk a villamoshoz vezető mozgólépcsőt. Ez is érdekes volt, mivel addig nem ment, míg rá nem léptél. Az iránya pedig attól függött, hogy melyik végén állsz. Ahogy elnéztem ez is optokapukkal volt megcsinálva. A villamos pont az orrunk előtt ment el, de szerencsére a következő is ugyan oda vitt, csak így egyszer át kellett szállni. Este nem tudtunk korán lefeküdni, kellett még mosni egyet. Csakhogy a mosógép éjfél körül szabadult fel. Én már alig bírtam megvárni, amíg végez. Gyorsan kiteregettünk és mentünk aludni.

12


Schmidt Péter

9. nap(2010.09.13) Hétfő Reggeli után ma is az iskolába mentünk a 116-os terembe. A délelőtt folyamán tovább gyarapítottuk a digitális elektronikai ismereteinket. Megint két csoportra osztottak minket. Először a számítógép RS232-es soros port adatátvitelét vizsgáltuk meg. A csatlakozót kivezették banánaljzatokra, és arra kötöttünk rá egy oszcilloszkópot. A számítógépből kijövő biteket vizsgáltuk, amik különböző karakterek voltak. A com_lpt.exe segítségével küldtünk jelet a kimenetre. A programban beállítottuk a változó paramétereit. Ilyen volt a bitek száma (7bit), a bitparitás beállítása, a bit sebességet és a start és a stop bitet. Ezután egy mezőbe kellett beírni a karaktert. Először az „a” betűt néztük meg. A kimenő jel három részből áll. Tartalmaz egy adatmezőt, egy start és egy stop bitet. Az adatmező mindig 7 bitből áll, és előtte meg utána van még két-két bit. Az adatmező mindig ugyan az, csak a start és a stop bit változik. Kaptunk egy táblázatott, amiben minden karakternek meg volt a kódja. pl: az „a” = 1000011 a start és a stop bittel együtt: 10100001111 Ez az oszcilloszkópon négyszögjel formájában jelent meg. Az 1-es volt az alacsony szintű jel (0V), és a 0 a magas szintű (5V). A programban közben átállítottuk a paritását párosra. Ez megváltoztatta a stop bitet. Az így kapott kód: 10100001100 Amiből 1000011 az „a” ISO kódja. Ezt végigpróbáltuk egészen az f betűig. Ezt a feladatot nem nagyon tartottuk érdekesnek, valószínűleg azért, mert nem nagyon értettük. De így utólag átgondoltam és már kezdek rájönni a lényegre. Attól függően, hogy páros vagy páratlan, változik a stop bit. És ezt tudnia kell annak az eszköznek is, amelyikkel kommunikál a számítógép, hogy milyen a paritás. Helyet cseréltünk a másik csoporttal és a már ismert DSM 51-et programoztuk. Az első két feladatot már megcsináltuk az előző órán is, de gyakorlásnak jó volt. Egy LED-et és egy buzzert kellett egyszerre villogtatni, utána pedig felváltva a kettőt. Ezzel nem volt gond, mert ezeknek már ismertük a parancsait. Az óra második felében pedig nekiálltunk hexadecimális értékekkel megadni a kimeneteket. Visszatértünk teljesen az alapokhoz: a ledet kellett felkapcsolni. Erre elég nehezen jöttünk rá magunktól, hogy melyik paranccsal lehet megoldani, mivel az oktató nem mondta el. Végig kellett próbálni minden lehetőséget. Hamar találtunk is egy olyan parancsot, ahol be lehetett állítani a P1-es portot kimentnek, de akkor minden ami a P1-es porton volt működésbe lépett. Később rájöttünk, hogy meg kell adni a LED-et a porton belül, ami hexába átszámolva 7f. A következő feladat már kicsit összetettebb volt. Itt ugyanis egy ciklust kellett készíteni ami ismétlődött. De a legtöbb lépést már ismertük, csak a buzzert kellett megadni hexában, ami az A0 volt. Még volt egy feladat, amit nem tudtunk befejezni. A gyakorlat végén még megnéztük, hogy-hogyan lehet számítógépről programozni. Ott az előre megírt programra csak rá kellett kattintani és már működött is. Ezzel a módszerrel programoztuk egy útkereszteződés lámpáit, amit a készüléken legalább 10 percig tartott volna felprogramozni. Végül átadtuk az ajándékokat és 13


Schmidt Péter

elköszöntünk az oktatóktól. Délután szabad program következett. Így legalább meg tudtam írni az elmaradt beszámolókat, ugyanis a hétvégén nem vittünk magunkkal laptopot Zakopane-ba. Este megérkezett az osztály másik fele, akik kirándulni jöttek ide. Velük még elbeszélgettünk, és tíz után nem sokkal mentünk aludni.

14


Schmidt Péter

10. nap(2010.09.14) Kedd Reggeli után megint indultunk az iskolába. Csak nem tudtuk, hogy melyik terembe kell menni, ezért a portánál várakoztunk egy negyed órát. Közben az arra járó tanárok kérdezgették, hogy mért nem vagyunk még órán. Mi meg nagy nehezen elmagyaráztuk nekik, hogy nem idevalósiak vagyunk. Nálunk azért nem veszik ennyire komolyan ezt a tanárok. Végül jött egy angoltanár, aki közölte velünk, hogy elmarad a délelőtti program, a tanár beteget jelentett. Először úgy volt, hogy ma megyünk a múzeumba, de végül elmaradt. Így a délelőtt szabad program volt. Mindenki be tudta fejezni legalább az elmaradt beszámolókat. Amint végeztünk a beszámolókkal, összekötöttünk két gépet egy UTP kábellel és a CS1.6 nevű szoftverrel le is teszteltük, hogy sikerült-e létrehozni a két gép közötti kommunikációt. Ma korábban volt az ebéd, így végeztünk, mire a másik csoport visszaért. Ebéd után nem volt sok időnk, már indultunk is Wieliczkába. Ez egy fél órás út volt Krakowtól. Wieliczka nevezetessége a több száz éves sóbánya. Lefele 378 lépcsőn mentünk, ami még csak a bánya első szintje volt. Ez 60 méter mélységben volt. Ezen a szakaszon kellett a legtöbb lépcsőn lemenni. Első látásra el se hittem, hogy ez só. Úgy nézett ki mintha sima kő lenne, mintha márványból lenne az egész. Itt több kamrában is jártunk. A legtöbben szobrok voltak, amelyeket sóból faragták ki. Volt szobor Kopernikuszról, volt, ami a bányászokat ábrázolta és volt egy, ami egy legendát mutatott be. A legenda Kinga hercegnőről szólt, aki IV. Béla király lánya volt. Ő elveszített egy arany gyűrűt egy magyarországi sóbányában, amit később itt a wieliczkai bányában találtak meg. Ma a bánya már nem működik, csupán turisztikai szerepe van. Nem olyan régóta már a világörökség része is. Az egész bányát e szerint alakították át, de közben próbálták megőrizni a régi bánya képét is. Ez többek között abban nyilvánult meg, hogy fa rönkökkel támasztották alá a mennyezetet. Egy helyen még a régi sínt és a szinte teljesen elkopott lépcsőket is lehetett látni. De a járatokat átalakították a könnyebb közlekedés érdekében. Sok makett volt, amik a bányászok munkáját mutatta be. Közben mentünk még lefele a következő szintre. Itt megnéztünk még néhány termet. Volt olyan is ahol egy tó volt, ami ha hullámzott akkor a rá vetődő fényt a falra vetítette különböző mintákban. Közben mentünk még lefele, ahol hatalmas termekbe jutottunk. Volt olyan járat is, amiben egy kápolna volt. Ha jól emlékszem negyven kápolna van a bányában, ahol minden nap munka előtt imádkoztak a bányászok. Megismerkedtünk néhány olyan eszközzel is, amivel a sót vitték a felszínre. Volt egy lift, amit ki is lehetett próbálni. Ezt régen emberek hajtották. De volt nagyobb felvonó is, amit lovak húztak. A bányában több helyen is használtak lovakat. Ezeket a lovakat speciálisan nevelték. Születésük után külön istállóba kerültek, hogy megszokják a sötétet. De nem csak lovakkal hozták a felszínre a sót. A bányában dolgozó emberek mindössze harminc százaléka foglalkozott a kitermeléssel, a többiek pedig a só felszínre juttatásban segítettek, ami elég nehéz és veszélyes munka volt. De nem ez volt a legveszélyesebb munka. Voltak ugyanis olyanok, akik a földön kúszva egy égő fáklyával mentek előre az új járatokban, hogy elégessék a felgyülemlett metánt. Az utolsó szinten már voltak olyan termek is, amelyekből robbantással termelték ki a sót. Meg is néztünk egy ilyen termet, ami hatalmas volt, kb. 20-30 méter magas. Ebben volt egy kis bemutató is, a bánya életének zajait hallgattuk meg, miközben 15


Schmidt Péter

különböző fény effektekkel tették még látványosabbá. Miután Kinga hercegnőt szentté avatták építettek neki egy külön kápolnát. Ez a legnagyobb és legszebb kápolna a bányában. Az egészet a sóba faragták. A falakat különböző bibliai történetek díszítik, csak itt nem festve voltak, hanem faragva. Több helyen is tartottunk pihenőt útközben, de csak ott ahol boltok voltak. Ebből is látszik, hogy most már csak a turistákból van bevételük. Fölfele már lifttel mentünk. Ezek még a hagyományos liftek voltak, amik a kitermelés idejéből maradtak meg. A vacsora együtt volt az osztály másik felével. Este pedig a főtérre mentek a többiek. Én nem mentem, mert nem voltam túl jól, ezért néhány film társaságában töltöttem az estét.

16


Schmidt Péter

11. nap(2010.09.15) Szerda Ma kicsit később volt a reggeli, így ráértünk 7:20-kor felkelni. Reggeli után már készültünk is az indulásra, de a busz defektet kapott. Háromnegyed kilenckor már sikerült elindulni. A mai úti cél Auschwitz volt. Már megszoktuk a hosszú utakat, úgyhogy ez a két óra hamar elment. Mikor megérkeztünk meglepődtem mennyi turista kíváncsi rá. Szinte fél percenként érkezett egy-egy busz. Magyar idegenvezetővel mentünk és kaptunk egy fejhallgatót is, hogy a nagy tömegben is értsük amit mond. Majd elindultunk a táborba. Az eredeti kapun mentünk be, melyen „A munka szabaddá tesz” felirat állt. Ezt a feliratot tavaly decemberben ellopták, így most csak egy másolat volt fent. Eredeti célja ennek az volt, hogy megnyugtassák az ide érkező embereket, hogy csak munkatábor és nem kivégezni hozták őket ide. Maga a tábor lengyel kaszárnyának épült, amit a háború kitörése után a németek alakítottak át koncentrációs táborrá. Ez volt az egész komplexum adminisztratív központja és több kisebb tábor kapcsolódott hozzá. Itt körülbelül 1,2 millió embert végeztek ki, akikről vannak írásos adatok. Ezen kívül még rengeteg ember volt akiket a leszállás után egyből a gázkamrába vezettek. A tábort dupla szögesdrót vette körül, melybe áramot vezettek. A kerítésen belül kétemeletes tégla épületek voltak. Ezek különböző feladatokat láttak el. A legtöbben a zsidókat szállásolták el, de volt kórház, bíróság és még kocsma is. Ezen kívül a 11. blokkban még volt egy külön börtön is a bíróság alatti pincében. Itt próbálták ki először a foglyok megsemmisítésére a Zyklon-B rovarölő szert. 850 lengyel és orosz halt meg mire kikísérletezték, hogy egy embernek mekkora dózis kell a gázból. Később a laktanyában lévő bunkert alakították át gázkamrává és krematóriummá. A legtöbb blokkban jelenleg kiállítások vannak, de azért megőrizte az eredeti kinézetét. Rengeteg holmit lehetett látni, amit az ide érkezőktől vettek el. Ez is bizonyítja, hogy mennyien vesztették itt el az életüket. Külön szobát foglaltak el csak a megmaradt cipők. Egy másik szobában edények, kefék és egyéb használati tárgyak voltak. Volt egy olyan helyiség is, ahol körülbelül két tonna emberi haj volt. A táborba érkezőknek levágták a haját és később abból szövetet készítettek. Ez a két tonna haj nyolcvan-ezer emberé lehetett. És ez csak az, ami megmaradt. Rengeteg embert szállítottak ide és végeztek ki. Egy nap több szállítmány is érkezett. A táborban egyszerre 20.000 foglyot tartottak fogva, akiknek a nagy része zsidó volt. De nem csak gázzal, volt akiket méreginjekcióval öltek meg. És voltak akiket a bíróság halálra ítélt. Őket a 11. blokk melletti falhoz állították és lelőtték. A környező épületek ablakait pedig annyira eltakarták, hogy ezt ne lássák, így nem tört ki pánik. Az egyik blokkban volt egy külön magyar kiállítás is, ami a holokauszt magyar áldozatairól szólt. A holokauszt minden tízedik áldozata és az Auschwitzben kivégzettek közül minden harmadik magyar volt. Magyarországon a Kállay kormány nem egyezett bele a zsidók deportálásába, így 1944 március 19-ig, míg el nem foglalták a németek az országot biztonságban érezhették magukat. Ezt követően több mint 400.000 magyar zsidót deportáltak. 1944 nyarán érkezett a legtöbb zsidó a koncentrációs táborba, amikor is megkezdték Magyarországról elszállítani őket. De rengeteg külföldi is életét vesztette itt. Egy folyosón ki voltak rakva azok a 17


Schmidt Péter

képek amik megmaradtak, rajtuk a fogoly neve, foglakozása és hogy mennyi időt töltöttek a táborban. Volt aki egyetemi tanár volt, de volt asztalos, cipész, munkás és még sok más is. Ezek mind tisztességes munkák voltak és csak a származásuk, vagy a vallásuk miatt végezték ki őket. De nem az Auschwitz I táborban végezték ki a legtöbb zsidót. Átmentünk a birkenaui táborba is, ami három kilométerrel arrébb van. Ez volt az a hely ahol több mint egymillió embert végeztek ki és többszáz-ezret tartottak fogva. Ezt már direkt erre a célra építették. A táborban négy gázkamra és krematórium volt. Ezeket úgy építették, hogy zuhanyzóra hasonlítson, így nem keltett pánikot az emberekben. Naponta több mint 20.000 zsidót végezhettek ki. Őket Európa különböző pontjairól szállították ide vasúton. Egyszerre akár három szállítmányt is tudtak itt fogadni, ami több ezer embert jelentett. A szövetségesek tudtak a táborról, de mégse próbálták megsemmisíteni, pedig az öt kilométerrel arrébb lévő vegyi gyárat lebombázták az angolok. A háború végén a gázkamrákat felrobbantották, a barakkokat pedig elégették. Remélem ez elrettentő példa lesz, és a jövőben nem fordul elő még egyszer. A hazaúton mint mindig most is mindenki aludt. Vacsora után megint következett egy kis foci. De most már olyanok ellen álltunk ki akik tudnak focizni, így sok esélyünk nem volt. Azért egy gólt sikerült lőnünk. Utána még volt lehetőség kipróbálni a konditermet, ahova lehet hogy vissza kéne menni.

18


Schmidt Péter

12. nap(2010.09.16) Csütörtök Ma megint ráértünk később felkelni, nyolcra kellett enni menni. Ahogy elnézem a programot ez a hét már végig ilyen lesz. A másik csoport már elment innen, megint csend lett és a szokott helyünkön ehettünk. Reggeli után az Avitation Museumba mentünk, ami magyarul repüléstörténeti múzeumot jelent. Ez itt van az iskola mellet, úgyhogy még utazni se kellett. Már a bejáratból lehetett látni a sok gépet. Kaptunk egy angol vezetőt is, aki körbevezetett minket. Az első hangárban első világháborús gépeket néztünk meg. Legtöbből ez az egyetlen darab, ami megmaradt. De ez érthető is, hiszen volt ami fából készült, és csak a váza volt fémből. A következő hangárban már egy viszonylag modern vadászgép volt és egy helikopter. A vadászgépnek felnyitották a fedelét, hogy meg lehessen nézni a belsejét. Én nem nagyon igazodtam ki a sok műszeren, de legalább a katapultot megtaláltam. Utána megnéztünk néhány gépet kint is. Itt volt minden féle a permetezőtől kezdve, a bombázókon át egészen a vadászgépekig. Legtöbből már kiszedték a motort, csak a burkolat maradt meg. De azért még így is látszott melyik volt sugárhajtású és melyik légcsavaros. Még két hangárba mentünk be. Az elsőben a repülők motorjait állították ki. Jó nagy darabok voltak. Ha csak abba gondolok bele, hogy saját magukat meg kellett emelniük, már akkor rengeteg erő van bennük. A kisebb gépek sugárhajtóműje is több méter hosszú volt. Az utolsó részen voltak az első repülőgépek. Ezek már tényleg fából készültek, és valamilyen bőrszerű szövettel borították be. Csodálkozom is rajta hogy ezek valaha a levegőbe emelkedtek. Itt végett ért az idegenvezetés de még maradhattunk és megnézhettük a kinti madarakat. Főleg vadászgépek voltak az első sugárhajtásúaktól kezdődően. Nagy része MIG volt, de az újabbak között volt egy Gripen is. Láttunk még néhány gyakorló gépet is, amelyek közül többet használnak nálunk is. Régen itt volt az első repülőtér Krakowban és annak az emlékére építették ezt a múzeumot. Visszasétálunk ebédelni és indultunk is az Enginering Museumba, ami a közlekedési múzeum lehet. Az első teremben régi autók és motorok voltak. Persze mindegyik lengyel gyártmányú. Itt látható volt még a Pápa-mobil is. Az autók nagy része mind Polski fiat volt, a motorokat nem tudom már. Érdekesek voltak ezek, ilyet már nem látni az utcákon. De amelyik legjobban tetszett az egy olyan kisautó volt, ahol a kocsi elejét kellett lenyitni, hogy be tudj szállni. És vele együtt nyílt a kormány is. A múzeum másik részében a villamossal kapcsolatos dolgok voltak. Amint beléptünk, balra rögtön ott volt egy villamos áramszedője, amit ki lehetett próbálni lehúzni. Nekem a régi szerszámok tetszettek nagyon, amikkel régen építették a villamost. Azok közül is legjobban egy lábhajtású fúrógép, amin ha lenyomtad a pedált akkor az elforgatta a fejet. Míg a pedál vissza nem állt alap helyzetébe addig egy lend-kerék forgatta tovább. A múzeum előterébe néhány fizikai kísérletet raktak be. 19


Schmidt Péter

Ez hasonlított a tudományok kertjére. A legérdekesebb egy nagy mókuskerék volt, amivel egy liftet lehetett megemelni. Valamilyen érdekes áttételt használt a gép, így a lift amint felért indult is vissza lefele. Ebben valamilyen pneumatikus rendszer segített neki. A többi kísérletet már múlt hét hétfőn kipróbáltuk, de azért még itt is megnéztük. Siettünk vissza, mert este még telekommunikációs gyakorlatok következtek. Most öt csoportra oszlottunk és mindenki mást mért. Mi Eibeckel először egy flip-floppot mértünk ki a Lucas-Nülle mérőrendszeren, virtuális műszerekkel. Miután rájöttünk, hogy is működik, már nem volt nehéz a feladat. Csak két feszültségmérőt kellett bekötni a programba és a rákötött mérőpanelon lemérte a feszültségeket. Megmértük mind a két állapotban a feszültség szinteket. Ezzel hamar megvoltunk, és kicsit jobban át tudtuk nézni a rendszert, míg a többiek végeznek. Maga a gép két részből áll. Egyiket rá kell kötni a számítógépre, a másikat pedig ebbe az interface egységbe beledugni és arra csatlakozik a kártya. Ezután a kártyát rá lehet kötni a műszer bemenetekre és tápegységre. A műszereket a programban lehet kiválasztani. Mi tápegységet külön nem kötöttünk rá. Amúgy este elgondolkodtam, hogy mire is lehet jó egy ilyen flip-flop. Például ha két számlálót egymás után akarunk kötni, akkor az első IC utolsó kimenete átbillenti a flip-flopot és onnantól a következő IC számlálja az impulzusokat. Legalább erre jó ez a beszámoló, hogy elgondolkodok rajta, mit is tanultunk ma. Második feladat egy astabil multivibrátor mérése volt. Ez se okozott túl nagy problémát, csak itt szkóppal mértünk, nem pedig multiméterrel. Az utolsó feladat kicsit bonyolultabb volt. Itt először nem sikerült rájönni vajon mit is kéne csinálni. Egy monostabil generátor kimenetét kellet figyelni először manuális, majd automatikus vezérlés esetén. A manuálisnál egy nyomógomb segítségével adtuk az impulzusokat, míg a másiknál egy beépített jelgenerátort használtunk. Végül rájöttünk, hogy attól függően milyen értékű ellenállásokat kötünk a tranzisztor kollektorára, változó billenési idők alakulnak ki. Persze a tanár úr is segített egy kicsit. Kiszámoltuk még a különböző értékű ellenállásoknál az időállandót. Ezzel végeztünk is. Új feladatot már nem volt idő elkezdeni, a többi csoportnak segítettünk be (legalábbis megnéztük mit csinálnak). A mai program kicsit sűrű volt de jó programok voltak.

20


Schmidt Péter

13. nap(2010.09.17) Péntek Változott a mai program, délelőtt mentünk a Krakow TV-be. Egy magas beosztású ember, ha jól gondolom maga az igazgató vezetett körbe minket. A földszinten volt a stúdió. Itt éppen valamilyen játék forgatására készültek. A műsorban szerepelt egy gyorsasági motor is, amit pont beindítottak amikor ott voltunk. Nem kis erő van abban a gépben, és ezt csak növelte a két palack N2O az ülés alatt. A felvétel nyolc kamerával történt. Ebből kettő mozgatható volt, egyet kocsin toltak, a másikat pedig egy kamera kránról lógatták be. A plafonról lógtak le a lámpák, melyeket minden műsornak megfelelően külön beállítanak. Ezenkívül raknak be egy hátteret és a műsorhoz szükséges berendezést. Utána felmentünk az emeletre. Itt kapnak helyet a különböző vágószobák, itt készülnek a felvételek és itt állítanak be mindent. Először a hangstúdióba mentünk. A szoba közepén volt egy hatalmas keverőpult és ez mögül irányították a mikrofonokat és egyéb effekteket. A falon volt egy monitor, melyen gondolom a kimenő jelet látták és ahhoz igazították a hangot. Volt még egy kisebb pult is, arra nem láttam rá de szerintem azzal adták hozzá az effekteket(taps, nevetés, stb.). A következő szobába keverték a nyolc kamera képét. Itt adták ki az utasításokat, hogy melyik kamera mit nézzen és itt választották ki, hogy éppen melyik kamera jele legyen a kimenő kép. Mire ideértünk, elkezdődött már a forgatás, úgyhogy nem mehettünk be az egyik részébe. Ahova bementünk, ott a falon minden kamerához volt egy külön monitor és egy nagy, a kimenő képnek. A képkeverőkhöz nem nagyon értek, de sok gomb volt rajta, úgyhogy gondolom nem egyszerű technika volt. Még két szobába mentünk be, de nagyjából ugyan azt csinálták mindegyikben. Az egyikben vágták össze a képet. Pont a múlt heti részt csinálták. De sok mindent szerintem nem kell vele csinálni, elvégre egy összevágott képet kapnak már. Csak a főcímet kéne rárakni, meg egy két helyen kijavítani az összekeverést. A másik szobába rakták rá a feliratot. Itt volt leválasztva egy kis helyiség, ami első ránézésre egy szerverszobára hasonlított. Itt lejátszók voltak és még rengeteg pach panel, amit fogalmam sincs, hogyhogy tudnak megjegyezni, hogy melyik kábel hova megy. Még egy szoba van vissza. Ebben készítik a felvételeket. Egy műsort három külön felvevővel vesznek fel, és a legjobb minőségű kerül adásba. Mondjuk azt nem tudom, hogy mekkora különbség van a felvételek között elvégre mindegyiket profi technológiával készítenek. A felvételeket kazettára 21


Schmidt Péter

készítik, ami még mindig jobb minőségű, mint a lemezek. Még benéztünk a stúdióba, hogy milyen is a forgatás alatt a hangulat, aztán megköszöntük a vendéglátást és útra keltünk. Visszafele megálltunk egy kisebb bevásárló központnál, de sok minden nem volt. Délután pihenő és beszámolóírás következett. Este egy közeli pizzériában vacsoráztunk, és indultunk is a vvasútállomásra. A vonat késett húsz percet, és ami ennél is rosszabb volt, hogy nem volt ülőhelyünk. Így hát a folyosón ülve megkezdődött a 13 órás utazás.

22


Schmidt Péter

14. nap(2010.09.18) Szombat Folytattuk az utunkat Gdansba. Mindenki kényelembe helyezte magát a folyosón, már amennyire lehetett. Az út elején még nem voltunk nagyon fáradtak. Ezt tudattuk a többi utassal is, ugyanis elénekeltünk néhány ismert magyar nótát. Ezzel jelezve, hogy mi egy csoport vagyunk és hogy összetartunk. Igaz, amint lettek szabad kabinok ez az összetartás megszűnt, aki csak tehette beült. A tanároknak jutott még hely, ők másnapra ki is pihenhették magukat. De engem nem nagyon zavart, hogy nincs hely. Elfeküdtem a csomagokon és úgy a kemény padló is olyan lett mintha ágyban feküdnék. Egyszer felszabadult egy kabin, ahová gyorsan beültünk, de utána szinte mind ki is jöttünk. Bent büdös volt, meleg és nem is lehetett rendesen elfeküdni az ülésekben. Ráadásul nyolcan voltunk bent összeszorítva, így ha még akartam volna se tudtam volna elaludni. Kint a folyosón pedig elfeküdtünk és nyugodtan aludtunk míg valaki ki nem akart menni WC-re. Ez sajnos elég gyakran megesett, és ilyenkor kelhetett fel mindenki. Ahhoz képest, hogy majdnem végig aludtam az utat, nem voltam túl friss amikor leszálltunk. A pályaudvaron várt már minket a vezető. Megvettük a villamos jegyeket és elindultunk a szállás felé. A vezetőnk nem tudom, hogy mennyiszer járt erre, de sikeresen eltévedtünk. Végül nagy nehezen megtaláltuk a szálást. Lepakoltuk a csomagjainkat és indultunk várost nézni. Maga a főtér eléggé hasonlít a krakowi-ra csak kicsiben. Ugyan olyan utcák vannak, a templom is hasonlít az ottanira és maga az egész tér is. A templomot és valamilyen városfalat épp felújítottak, ezért az állványok miatt nem sok látszódott belőle. Pont elkezdett esni az eső, ezért beültünk ebédelni, amíg el nem áll. Mikor végeztünk az ebéddel már nyoma sem volt az esőek. Ezt a várost is egy folyó szeli ketté. Ezen a részen három város fekszik a tengerparton, Gdansk van a legtávolabb tőle, ezért itt még a legkeskenyebb a folyó. De azért itt is már szép nagy hajók parkoltak a kikötőben. Délután vonatra szálltunk, és átmentünk egy másik városrészbe, Sopot-ra. Itt már lehetett látni a tengert. Volt egy móló is, amire felmentünk és onnét jobban be lehetett látni a tengert. Egy helyen le is lehetett menni majdnem a vízszintig egészen. Itt meg tudtuk nézni, hogy mennyire hideg és megkóstoltuk, de nem nagyon sós. Sokáig nem áztattuk magunkat benne, mert tele volt medúzával. Csak a víz felületén négyzetméterenként volt öt darab. Még a mólón voltunk, mikor elkapott minket a vihar,. Szerencsére csak a széle volt. Még volt egy kis időnk és lementünk a partra. Itt is tele volt minden medúzával, de azért bementünk a vízbe. Persze nem úsztunk, csak térdig. Az úszáshoz kicsit hideg volt és tele volt medúzákkal. Később kiderült, hogy ezek nem is csípnek. Én még nem is hallottam olyan medúzákról, amik nem csípnek. Mikor mindenki eléggé megszáradt, indultunk vissza a szálásra. Útközben még bementünk egy boltba vacsorát és másnapra reggelit venni. Ma sokat nem időztünk kint. Vacsora után mi már mentünk is aludni, a vonaton senki se tudta kipihenni magát.

23


Schmidt Péter

15. nap(2010.09.19) Vasárnap Ma reggel már mindenki fitt volt. Amint megérkezett a vezető már indultunk is a városba. Vonattal mentünk át a másik városrészbe. Reggel megnéztük még egyszer a tengert. Mivel már tudtuk, hogy nem csípnek, így előszeretettel fogdostuk a medúzákat. És persze teljesen más látványt nyújtott most a Balti tenger is, mikor visszaverte a napsugarakat, mint borús időben. Most kicsit arrébb voltunk mint tegnap, ez már közvetlenül a kikötő melletti rész volt. Állt bent néhány hajó kiállításként. Köztük volt két vitorlás is, melyből az egyik múzeumként üzemel. Persze ezek már utánépítettek voltak, vagy legalábbis felújították és vasalták a fenekét. De volt még egy kisebb cirkáló, vagy romboló is. (annyira nem értek hozzá) A túlsó parton pedig egy kisebb konténerszállító állt már üresen. Majd ebéd előtt még bementünk az akváriumba. Nem volt olyan nagy mint nálunk a Tropicarium, de itt csak főleg az itteni élővilágot mutatták be. Néhányat az itt lévő halfajtákból tartottam annak idején én is akváriumban, de voltak itt olyanok is, amiket még képen se láttam. Érdekes volt belegondolni, hogy ahol az előbb rohangáltunk a vízben ott akár ilyen halakkal is találkozhattunk volna. Mondjuk annak azért örülök, hogy egy angolna se jött velünk szembe. Érdekesek voltak még a korallok is, amik igazából nem is növények, hanem kis állatok építik fel mészből. És ezeken a korallokon nőnek még különböző csalánozó növények, amiket csak egyes halfajták bírnak ki. Másik érdekesség a ráják voltak, ahogy úsztak az akvárium fenekén vagy az oldalán. Miután mindenki végignézte az összes halat mentünk ebédelni. Ezzel az étteremmel már nem voltunk annyira megelégedve, mint az előző helyekkel. Nem is a kajával volt a baj, hanem a kiszolgálással. Hiába mondtuk el nekik angolul, hogy mit kérünk, még le is írtuk, de így sem értették meg. Nagy nehezen azért sikerült elmagyarázni a pincérnek, hogy nem pizzát rendeltünk, hanem grillcsirkét. Igaz amit végül kihoztak, az nem nagyon hasonlított egy csirkére. Szerencsére én mást rendeltem és azt megértették elsőre is. Ebéd közben elállt az eső, de a nagy sár miatt nem mentünk fel a kilátóba. Helyette visszamentünk a partra egy kis faházba, és szabad program következett. Mi mégegyszer utoljára lementünk a vízhez, ki tudja mikor járok legközelebb a Baltitengernél. Persze most se fürdeni, csak még egyszer indulás előtt had lássuk. Eső után most is szivárvány volt a víz fölött. Erről egész jó képek születtek. Kár hogy a kilátóba nem tudtunk felmenni, onnét tovább el lehetett volna látni. Több program már nem következett, indultunk a vonathoz. Útközben még benéztünk egy boltba, hátha kell valakinek az útra valami. Nekem megvolt már az útravaló szendvicsem csak innivalót kellett vennem. Az út most annyival volt jobb, hogy az első megállónál szálltunk fel, így lett szabad kabinunk. Az út nagy részén csak hatan ültünk a kabinban, így kényelmesen elfértünk. Az ülések már nem voltak annyira kényelmesek, nem lehetett elfeküdni. Ha nincs ekkora tömeg a folyosón, én kifeküdtem volna megint. A táskák sokkal puhábbak voltak mint az ülések. De azért így is átaludtam majdnem az egész utat. Visszafele meg már gyorsabban is jöttünk, nem késett most több órát. 24


Schmidt Péter

16. nap(2010.09.20) Hétfő Reggel hét óra előtt ért be a vonat a pályaudvarra. Ez az út már nem is tűnt olyan hosszúnak, igaz nem is késett annyit. A délelőttre nem volt semmi különösebb program. A reggeli előrébb lett hozva, nyolc órára. Utána kiválogattuk a képeket és lehetett írni a beszámolókat. Sokan inkább aludtak, mert a vonaton nem sikerült kipihenniük magukat, de én kihasználtam ezt az időt a beszámoló írására. Gyorsan végeztem is a három nappal, míg a többiek aludtak. Minden megvolt, már csak a képeket kellett volna berakni. Mikor ki akartam lépni a programból még észrevettem, hogy át kéne írni a dátumot benne. Úgyhogy mikor felajánlotta a program, hogy kilép és ment én a nemre kattintottam a mégsem helyett. Ekkor még nem is volt semmi baj, ugyanis beállítottam automatikus mentést percenként. Csak azt nem tudom, hogy hova mentette. Elvileg a meglévőre kellett volna rámentenie, de abba az én utolsó mentésem volt csak. Szerencsére a hétfői beszámolómat külön elmentettem már, csak a szombat, vasárnapot kellett újraírnom. Utána megírták a többiek is, majd három körül elindultunk Niepolomice-be, ahol egy csillagászati megfigyelő központ van. Mikor megérkeztünk gyorsan elosztottuk a két nyolcfős szállást és elmentünk bevásárolni a vacsorához. Volt a száláson egy grill is, és azon terveztük a vacsorát megsütni. Hat órára jött a professzor, aki tartotta az előadást. Hatig még pont sikerült előkészíteni a húsokat a sütéshez. Ezután egy kis túra következett egy halomhoz, amiről el lehetett látni Krakow-ig is. Útközben megálltunk a város néhány nevezetességénél. Ilyen volt egy palota is, ami a harmadik leghíresebb lengyel palota. Ezt nem rég újították fel és most szállodaként üzemel. Pár utcával arrébb volt a domb, ahova tartottunk. Még világos volt amikor odaértünk, de a Hold már fent volt az égen. A magunkkal hozott távcsövekkel a Jupitert kellett volna megkeresni, ami a Holdtól kicsit balra volt látható. Ez nem sikerült senkinek se, lehet hogy láttuk, csak nem tudtuk hogy az-az. De az is lehet, hogy valamelyik felhő pont eltakarta (mondjuk ezt mondta volna vezetőnk). De legalább a naplementét sikerült megnéznünk. Sajnos nem volt elég tiszta az idő, így a hegyeket már nem láttuk. Visszatértünk a szállásra és nekiálltunk a vacsora elkészítésének. Mindenkinek meg volt a maga feladata, én a fát aprítottam, amivel begyújtottuk a faszenet. A vacsora jól sikerült, mire az utolsó falatok is megsültek már mindenki jóllakott. De nem volt idő lepihenni a vacsora után, folytatódott a program. Már sütés közben is felállított a professzor egy teleszkópot, amin keresztül a hold felszínét vizsgálhattuk. Most pedig bemutatott néhány csillagot az égen és mindegyikhez mondott valami kis történetet is, hogy mi a szerepe, vagy hogy milyen messze van. Volt olyan is ami több ezer fényévnyire van innét, szóval lehet hogy már nem is létezik de 25


Schmidt Péter

még csak most ért ide a fénye. A kis távcsövet elraktuk és bementünk a nagyhoz. Legalábbis azt hittük, hogy nagyhoz, de amikor megláttuk, hogy mi van a kupola alatt mindenki meglepődött. Ellenben a mérete ellenére sikerült vele a Jupitert megnéznünk, és még a négy holdját is láttuk. Közben megtudtuk, hogy ez egy igen egyszerű szerkezet. Három fő részből áll: egy gyűjtőlencséből, egy tükörből és még egy lencséből ami élesíti a képet. Még egy fényképezőt is felszereltünk a teleszkópra, de sok képet nem tudtunk vele csinálni, lemerültek az elemek. A záridőn kellett volna állítani és úgy a legjobb képet kihozni belőle. Ezután következett egy rövid kis előadás. Ez nem is annyira előadás volt, inkább azt mutatta be, hogy az interneten keresztül, hogyan lehet fényképeket készíteni az égitestekről. Készítettünk is néhány képet, de túl sokat nem lehetett, mert le volt terhelve a rendszer, mások is képeket készítettek. Végül befejezésként beültünk a planetáriumba. Itt tanulmányoztuk jobban a különböző csillagokat és csillagképeket. Ezt úgy csinálta, hogy középen volt egy vetítő, ami a plafonra vetítette az ég képét. Vagyis nem a plafonra hanem egy kupolára és így olyan hatást keltett mintha a szabad ég alatt feküdnénk. Sajnos az elbúcsúzásunk a professzortól nem volt túl boldog, mivel a vetítés alatt valami elkezdett füstölni a gépben. Valószínűleg nem lett nagy baja, de ezekhez egy egyszerű motor is többszörös áron kapható. Ekkorra már én is éreztem, hogy a vonaton nem aludtam ki magam kellő képen, így amint visszaértünk a szobába már aludtam is.

26


Schmidt Péter

17. nap(2010.09.21) Kedd Reggel nagy nehezen sikerült felébredni. Reggelit is kint ettük meg. Utána még következett egy kis program: megnéztük a Napot is a teleszkóppal. Ezt nem lehetett olyan egyszerűen, ugyanis ha simán ráirányítjuk a Napra, akkor egy darab papírt is meg lehet gyújtani az összegyűjtött fénnyel. Ezért először csak kivetítettük a falra. Ez csak a körvonalait mutatta, a felszínén nagyon nem lehetett kivenni a napfoltokat. Utána már rakott rá egy szűrőt is a lencse elé. Így már nyugodtan bele mertünk nézni. Egész jól kivehetők voltak a Nap felszínén lévő foltok és napkitörések. Készítetünk is néhány képet róla. Itt már nem volt olyan probléma, hogy lemerül az elem a fényképezőben, ugyanis egy USB-s kamerát raktunk rá és egy laptopon néztük a képét. Sajnos fényképezni csak egy ember tudott egyszerre, így ebből én sokat nem láttam. De a készített képeken jól kivehetők a Napfoltok. Elbúcsúztunk a professzortól és indultunk vissza Krakow-ba. Mire visszaértünk már lehetett is menni ebédelni. Most ebéd után nem volt szabadidő, folytatódott a program. Mára a Krakow-i rádió és -újság megnézése volt a terv. A rádióval kezdtük. Itt kaptunk egy magyar idegenvezetőt is, de nem sokat tudott fordítani, mivel a szakszavakat nem nagyon értette. Ezek nagy része pedig megegyezik minden nyelvben, így elég jól megértettem amit lengyelül mondott a vezető. Persze ebben segített az is, hogy közben láttam miről beszél. Először pár szót mondott magáról az épületről. Itt régen egy palota állt és annak az ablakába ki szokott állni énekelni valaki, és azt jó messziről is lehetett hallani. Ezért az akusztikai tulajdonságáért épült ide. Maga az épület modern volt és a benne lévő felszerelés is. Először egy koncerttermet néztünk meg. Itt szoktak koncerteket tartani és ha már egyszer itt van, akkor fel is veszik. De van olyan alkalom is, amikor direkt azért jönnek ide, hogy felvételt készítsenek. Ebben nem volt sok látnivaló, elvileg jó az akusztikája, de én nem vettem ezt észre. Lehet a nézőtérről jobban észlehető lett volna. A mögötte lévő stúdió már jobban tetszett. Itt vágják össze a műsorokat, itt készítik a reklámokat. Most pont a hétvégi koncert reklámja készült. Itt már komoly felszerelés volt. Együtt dolgoztak a keverőn és a számítógépen, valamint még egyéb eszközökkel. Köztük volt jó néhány limiter és egy pach-panel, amin a különböző készülékeket köthették gyorsan össze anélkül, hogy be kellett volna mászni a rack mögé. De nem ebből a stúdióból szokott menni az élő adás, hacsak nem a koncertet közvetítik. Ezen kívül még volt sok kisebb stúdió is. Volt egy ami külön a hírbemondóé volt. Innét olvasta fel a híreket és egy hangszigetelt üvegen keresztül jelezte a keverő mögött ülőnek, hogy mikor jöhet a reklám. Ez mellet volt még egy nagyobb stúdió is, ahol pont élő adás volt, így oda csak kintről néztünk be. A hangszigetelésnek köszönhetően nyugodtan elmehettünk mellette anélkül, hogy megzavartuk volna a műsort. Ezt is ugyan abból a szobából irányította a hangtechnikus. Ez is egy jól felszerelt stúdió volt. Nem rég cserélhették le a felszerelést, mivel mindenhol elég modern keverőkön dolgoztak. 27


Schmidt Péter

A szomszéd szobában volt egy régi szalagos magnó, amit nem akartak kidobni, elég sok felvételt digitalizálnak és az átjátszáshoz szükség van rá. A rádióban arra is van lehetőség, hogy egy betelefonálót bekeverjenek az élő adásba. Az utolsó stúdiónak az a dolga, hogy felvegye a kapcsolatot a betelefonálóval és amíg adásba nem kerül, addig vele beszél. Minden stúdióban profi mikrofonok voltak, a hangtechnikusnál és a műsorvezetőnél egyaránt. Minket csak ezekben a stúdiókban vezettek körül, de gondolom a többi emeleten is akad még néhány érdekes szoba. Innét villamossal mentünk tovább, a Gazeta Krakowska szerkesztőségéig. Először bemutatták az újságot nekünk, majd magának az újságnak a felépítését. Ez körülbelül olyan mint itthon. A főcímlapon van egy fontos, az egész országot érintő, és egy regionális hír. Ezután a fontosságuknak és tartalmuknak megfelelően sorolják be a cikkeket. Néhány képen keresztül bemutatták az újság történetét, ami 1794-ben indult. Ezután körbevezettek minket a szerkesztőségen. Megmutatták, hogy miként szerkesztik az újságot. Először az oldalakra egy sablont raknak és csak utána helyezik bele a szöveget és a képeket. A legtöbb asztalnál a cikkeket írták, illetve volt még egy érdekes munkahely, ahol a képeket vágták és egy, ahol szerkesztették az újságot. Este a tanárokat megvendégelte az igazgató, mi pedig írtuk tovább a beszámolót.

28


Schmidt Péter

18. nap(2010.09.22) Szerda Ma ráértünk kicsit később felkelni, csak nyolckor volt reggeli. Reggeli után megvártuk a kísérőket. A mai program a vasút irányító informatikai, és a vasút villamosenergia-ellátó részének megtekintése volt. Este pedig még egy közel négy órás telekommunikációs óra következett. Az informatikai központban először egy előadással vártak minket. Ezt a Margó tanárnő fordította le nekünk lengyelről angolra. Itt elmondták azt, hogy mi tartozik a lengyel vasút társaság (PKP) feladatai közé. A PKP végzi a vasút irányítását, karbantartását, áramellátását és még a vonalépítést is. Az utóbbit egy különleges szerelvénnyel végzik, ami a felsővezetéket húzza ki a sínek fölött. Ebből a gépből Európában mindössze hét darab van. Még ismertették a különböző járatokat is. Ilyenek voltak például az intercity, a sima személyvonat és a tehervonat. A vetítés végén volt pár szó az informatikai központ fejlődéséről és útnak is indultunk a jelenlegi rendszert megnézni. Először egy kisebb szobába mentünk, itt csak néhány szekrény állt. Ezekben különbféle hálózati meghajtók, szerverek és routerek kaptak helyet. A szomszéd szobában üzemel a szünetmentes tápegység. Ez áramkimaradás esetén kapcsol be, míg a rendszer át nem áll egy másik hálózatra. Ezenkívül még a régi számítógépekből megmaradt néhány darabot állítottak ki itt. Felmentünk az emeletre, ahol a hálózat agya üzemelt. Amint beléptünk már hallottuk, hogy zúg a hűtés, ami megakadályozza, hogy túlmelegedjen a rendszer. Ezen már nem lehetett kiigazodni. Mindenhol kábelek mentek odavissza. Igaz, az ilyen szervereknél elég csak egyszer jól összekötni őket és utána nem kell kötögetni a kábeleket. De azért mégis belegondolni, hogy valaki tudja melyik vezetéket hova kösse, ahhoz már nem kis gyakorlat kell. Ez a rendszer már nem a régi számítógépekből volt összerakva. Itt már az UTP kábel helyett is optikai szálat használtak. Érdekes volt ezt megnézni, bár én a hálózatépítéshez nem nagyon értek, de az ilyen sok kábel látványa mindig boldoggá tesz (persze csak ha szépen van bekötve). Villamossal menünk át a másik épületbe, ahol a „PKP Energetyka” egyik székhelye van. Ez a cég felelős a vasút áramellátásáért, de ezenkívül több nagy üzletet, és települést is ellát. És ad is el energiát, mint áramszolgáltató. Egy vetítéssel vártak itt is, amiből megint nem értettünk sokat mivel lengyelül volt. Utána felmentünk a vezénylőbe, ahonnét irányítják a különböző pályáknak az áramellátását. Ez csak egy kisebb vezénylő, csak két ember dolgozik itt. Megvan mindegyikőjüknek a külön területe, de probléma esetén a másikét is tudják irányítani. Minden feladat kiadása, ellenőrzése számítógépről történik már, a falon csak egy tábla van ami kijelzi, amit éppen csinálnak. 29


Schmidt Péter

Ebédre visszamentünk a szállásra és egy kis szabad program következett ebéd után. Ez tényleg nem volt sok, ugyanis fél négyre be kellett érni telekommunikációs gyakorlatra. Egy ilyenen már voltunk, csak nem ért végig minden csoport az összes feladaton. A multivibrátorokat már megcsináltuk a múlt alkalommal, most tápegységet mértünk. Megfigyeltük, hogy hogyan változik a jel az egyutas és a kétutas egyenirányítás során. Illetve ha kisebb vagy nagyobb terhelést és puffer kondit állítunk be. Ez nem volt túl nehéz feladat, oszcilloszkóp nélkül is elmondtam volna, hogy-hogy változik a jelalak. Egyutas egyenirányításnál csak a pozitív félperiódusban lévő jelet engedi át. Ezt a nagyobb értékű kondenzátor kisimítja, de még így is elég nagy eltérések vannak az amplitúdóban, ha az idő függvényében vizsgáljuk a jelet. Ezen segít a kétutas egyenirányítás. Ez nem csak a pozitív jeleket engedi át, hanem a negatív félperiódusban lévőket is feltükrözi a nulla mentén. Persze ez a szinuszos jelre vonatkozik. Ekkor a pufferelt jel már majdnem olyan, mintha egyenáram lenne. A következő feladat egy feszültség többszöröző volt. Valamiért a virtuális műszerekkel nem tudtuk lemérni, nem mutattak semmilyen eredményt. Jöhetett a jól bevált digitális multiméter. Ezzel pillanatok alatt elvégeztük a méréseket. A tanár kicsit meg is lepődött, először azt hitte hogy csaltunk, olyan gyorsan kész lettünk. Helyet cseréltünk, amint a többiek is végeztek. UTP kábelre kellett dugót rakni, majd helyesen összekötni a két modemet. A dugóval hamar megvoltunk. Erre egy speciális fogót használtunk. Utána összekötöttük a két kábelt (mivel mindketten csak egy-egy kábel egyik végére raktunk dugót). Leellenőriztük és miután működött minden, kikötöttük a kimenetként szolgáló vezetékeket. A többi négyre pedig rákötöttünk egy-egy ellenállást, ezzel szimulálva a hosszú kábelen létrejövő veszteséget, tehát a vezeték csillapítását növeltük meg. Nekünk 5,6 dB-es csillapítást sikerült elérnünk. Ez a csillapítás a szabvány szerint maximum39dB lehet. Ehhez a csillapításhoz tartozó kábel hossza természetesen függ az erek átmérőjétől is. A bekötött kábelről minden adat leolvasható volt a számítógépről, amire a két modemet kötöttük. Még egy feladat volt vissza. Ugyanazt a tápegységet kellet megvizsgálni, csak most egy szimulációs program segítségével. Ez a program kicsit más, mint amit mi használunk. (ahhoz képest elég nehezen kezelhető) Megrajzoltuk a kapcsolást és ki is mértük volna, csak valami nem úgy működött mint ahogy mi gondoltuk. Sajnos az itteni tanár se tudott sokat segítni rajta. Végül megtaláltuk, hogy hol lehet a tranziens analízisben az időt és a mintavételezést átállítani. Ezekkel próbálkoztunk, de így se akart összejönni teljesen. Végül megpróbáltuk, hogy mi lesz ha a generátor frekvenciáját felállítjuk 500Hz-re. Így máris működött rendesen. Az analízis szépen kirajzolta az egyenirányított jelet és jól megfigyelhető volt rajta a szűrő tagok hatása. Ez volt mára az utolsó feladat. Visszamentünk vacsorázni és utána lefekvés előtt még megírtam a beszámolót. 30


Schmidt Péter

19. nap(2010.09.23) Csütörtök

Ma reggel már megint lehetett korán felkelni. Gyorsan megreggeliztünk és mindenki csinált magának szendvicseket, mivel ma csak este érünk vissza a koleszba. Mai utunk Niedzica-ba vezetett. Megint külön busszal mentünk, de ez most nem volt olyan kényelmes mint az előző. Szerencsére nem volt túl hosszú az út, igaz az útépítéseknél többször is meg kellett állnunk. Kis késéssel sikerült megérkeznünk az erőműhez. Már messziről láttuk a hatalmas víztározókat. Ugyanis ez egy vízi erőmű. A folyó vizét felduzzasztja a völgyzáró gát, és így nagyobb nyomással halad át a turbinán. Először a belsejét néztük meg, a turbinát és a generátorokat, és utána mentünk fel a gátra. Itt volt néhány plakát is a falon, ami az erőmű működését mutatja be és egy régi vízi malom vagy valami hasonló. Ez csak bemutató volt, ma már nem üzemel. Maga az erőmű azon az elven működik, hogy felduzzasztja a folyót, és így nagyobb erőt és vízmennyiséget tud a turbinákhoz juttatni. A víz a föld alatt egy hatalmas, hat méter átmérőjű csövön keresztül jutott el a turbinalapátokig. Útközben több helyen is lehetett szabályozni a víz mennyiségét. A cső elején volt egy zsilip, amit ha fölhúztak, akkor több, ha pedig leengedték akkor kevesebb víz folyt a csövön keresztül. Ez volt a fő szabályzó, de ezenkívül volt a turbina előtt is egy pillangószelep. Ezt két hatalmas, hidraulikus munkahenger mozgatta. A szelep után a víz már közvetlenül a turbinalapátokra került. Ezek úgy voltak megcsinálva, hogy ahol befolyik a víz ott szívja, a másikon pedig nyomja ki. A turbina pedig rá volt kötve egy Skoda gyártmányú generátorra. Ezek a generátorok jóval kisebbek mint a paksi erőműben lévők, ezek csak 45MW-osak. Mikor ott voltunk nem üzemelt éppen karbantartás volt, de amúgy is csak egyes időszakokban üzemelhetnek, amikor nagyobb az energia szükséglet. Az erőműben összesen két generátor van, ez elég a környék ellátására. Innét fölmentünk a gát tetejére is. Útközben elmentünk a transzformátorok mellet is. Ezeket is éppen karbantartották, de ezeknek akár a cseréje sem bonyolult művelet, ugyanis egy sínen van mindegyik, így könnyen ki lehet húzni őket a helyükről. Egy alagúton keresztül mentünk a gát tetejére. Ez a gát alatt vezetett és tele volt különböző érzékelőkkel, amik a víz nyomását és szivárgását vizsgálták. Föntről lenézve láthattuk a túlfolyót is, de a víztározó túlsó végébe már nem láttunk el. A gát építése előtt ezen a területen több kisebb település is volt, amiket arrébb 31


Schmidt Péter

költöztettek. Egyedül azok maradhattak meg, amikben történelmi emlékek voltak, és a víztározó partján, a gáttól távolabb, egy kissé magasabban fekvő települések voltak. Ezeket gáttal vették körül, hogy a víz ne árassza el. A gát mellet egy domb tetején állt a Szepesi vár. Ez régen magasabban volt, csak most a magas víz miatt tűnik úgy mintha csak egy kis domb volna. A vár legtöbb tulajdonosa magyar volt, csak egyetlen lengyel család birtokolta egy rövid ideig. A várban nem volt sok érdekesség, ugyan olyan volt mint a többi vár. Egyedül a kilátás miatt érte meg megnézni, innét be lehetett látni az egész víztározót. A következő program volt az amit mindenki várt: a raftingolás. De nem pont olyan lett mint azt sokan gondolták. Ez inkább sétahajókázás volt, ami itt-ott kicsit begyorsult. Mondjuk itt nem a sebesség volt a lényeg hanem a látvány, ugyanis a

folyó hegyek között folyt. A csónakokat sem mi irányítottuk, hanem két vezető jött velünk, akik kezelték a rendszert. A hatalmas hegyek között eltörpült a mi csónakunk, volt ahova már a nap sem sütött be. Ilyenkor elég hideg tudott lenni, de szerintem ez a látvány megérte. Ezt nem lehet leírni, ezt látni kell. A hazaúton már mindenki fáradt volt és szokás szerint aludt az egész busz. Vacsora után még kiválogattuk a képeket, írtam egy kicsit a beszámolót és mentem is aludni.

32


Schmidt Péter

20. nap(2010.09.24) Péntek Ez az utolsó napunk a hazautazás előtt. Jó gyorsan eltelt ez a három hét. Ma már nem kellett korán kelni, kilencre mentünk az iskolába. Itt megkaptunk egy papírt, ami bizonyítja, hogy részt vettünk, és elvégeztünk minden feladatot. Az igazgató adta át mindenkinek, és mint az első találkozáskor most is több osztály beült megnézni ezt a programzáró eseményt. Az igazgató úr elmesélte megint a Leonardo project történetét, hogy a lengyel diákok is voltak Pakson, és most mi is náluk és ezzel befejeződött a project. A jövőben terveznek még hasonló kulturális és szakmai programokat. Mi is megköszöntük nekik, hogy itt lehettünk, és hogy ilyen szívesen láttak minket. Közben a készített képekből ment egy vetítés, amit egy darabig néztek, aztán kicsengettek és mindenki ment a dolgára. Mi sem értünk rá, annak ellenére, hogy ez az utolsó nap, a programunk sűrűre sikeredett. Délelőtt a Krakow-i aqvaparka mentünk. Ez kicsit nagyobb a zakopaneinál. Kár hogy csak két órás jegyünk volt, még el lettünk volna itt. De menni kellett, már várt ránk az ebéd. Ebéd után pedig következett az elmaradt logisztikai gyakorlat. Ez a téma a közlekedéssel, és szállítmányozással foglalkozik. Végigvettük az elejétől, az ókortól kezdődően a közlekedés fejlődését. Persze csak nagy vonalakban. Ehhez kaptunk egy kis feladatot is, melybe időrendbe kellett állítani a különböző fejlesztéseket. Ezt nehezítette, hogy angolul volt a feladat. Ezután végignéztük a jelenlegi közlekedés különböző ágazatait. Mélyebben a vonatokkal és a földi szállítással foglalkoztunk, a légit és a vízit csak megemlítette a tanár. A vonatoknál megnéztünk néhány kocsifajtát, és hogy azokat mire használják. Ehhez is következett egy kisebb feladat. Még a vonatokkal kapcsolatban mutatott nekünk két videót is. Az elsőn a mágneses vonatok fejlődését láttuk. Ezeket már a negyvenes-ötvenes években kezdték el tervezni. Ezzel a megoldással nagy sebesség érhető el, mivel nincs súrlódás a kerekek és a sín között. A másik videón pedig egy tehervonat volt, melyre a kamionok felrakják a szállítmányukat, majd a célállomáson pedig beáll alá egy másik kamion és leszedi róla. Ezzel a rendszerrel 2015-re egész Európát be akarják hálózni. A következő téma a raktározás volt. Néztünk itt is egy rövidebb videót, hogy a mai világban már a raktárakban is minden csomagot gép pakol a helyére. Ez úgy lehetséges, hogy leolvassa a csomagon lévő vonalkódot és megkeresi az adatbázisban a termék helyét. Ezekhez is kaptunk egy kis feladatot, mára ez volt az utolsó feladat. Elbúcsúztunk a tanártól és mentünk vissza a koleszba. Mindenki készült a vacsorára, ugyanis ez lesz a búcsúvacsora, itt lesz minden tanár, gyakorlatvezető akivel találkoztunk, akik segítettek nekünk. A vacsorán megint megköszöntük a vendéglátást és a szervezést. A vacsora valamilyen tradicionális lengyel kaja volt. Nekem ez ízlett a legjobban a három hét alatt elfogyasztott kaják közül. Vacsora után elpakoltunk (a megmaradt kaját a hűtőbe, hogy holnapra legyen útravaló) és mindenki ment a szobájába összepakolni. Este még nekiálltunk a beszámolónak, de már nem volt sok kedvünk hozzá, majd hétvégén megírjuk. 33


Schmidt Péter

21. nap(2010.09.25) Szombat Ma reggel korán, már hatkor kelhettünk fel. Én tegnap összepakoltam a cuccaimat, de azért átnéztem, hogy nem maradt-e itt semmi. A busz már megérkezett, levittük a csomagjainkat és bepakoltunk. Mivel én szálltam le először, ezért megvárhattam mire mindenki bepakolja a táskáit. Majd megreggeliztünk, a sofőrök is velünk tartottak, hogy erőt gyűjtsenek az útra. A tegnapi megmaradt felvágottakból maradt elég, hogy szendvicseket is csináljunk. A konyhásoktól még mindenki kapott egy kis csomagot az útra. Margó és a kollégium igazgatója kijött, hogy elköszönjenek. Elbúcsúztunk tőlük és elindultunk hazafele. Hamar eltelt ez a három hét, nem is merek arra gondolni, hogy mennyi mindent kell bepótolnunk, amikor visszamegyünk az iskolába. Az út első fele szokásosan telt. Mindenki elhelyezkedett kényelmesen, végre olyan busz volt ahol elfértünk, és bepótolta a koránkelés miatt kimaradt alvást. Mire kiértünk Krakow-ból nekem is sikerült elaludnom. De ez olyan jól sikerült, hogy utána csak Szlovákiában keltem fel. Az utunk most is a hegyeket átszelő kis utakon vezetett. Erre nincs semmilyen autópálya. Körülbelül fél úton jártunk, amikor meg kellett állni megint egy útépítés miatt. Ekkor ellepett minket a füst. A fékek nem bírták a nagy igénybevételt. A sofőrök előkeresték a szódásüvegeket és egy kicsit lehűtötték, de nagyon nem merték, nehogy elpattanjon. A következő pár kilométert a szlovák sofőrök örömére szinte lépésben gurulva tettük meg. Itt végre találtunk egy helyet, ahova félreállhattunk. A fékek még mindig elég melegek voltak ahhoz, hogy a rájuk locsolt víz egyből elpárologjon. Sokat nem állhattunk, mivel nekik időre vissza kellett vinniük a buszt és már így is késésben voltunk. De innét már nem volt probléma a fékekkel, lehet azért mert a másik sofőr ült be a volán mögé. Kiértünk a hegyek közül is és nagy örömünkre egyre több magyar kiírást láttunk. Végre közeledtünk a határhoz. Amint átértünk az egész buszban beindultak a telefonok és mindenki telefonált az otthoniaknak, hogy közeledünk. Innét elég hamar beértünk Pestre, nem volt több egy óránál. A Népligetnél elköszöntem a többiektől és nekem véget ért a program. A többiek élvezték még egy kicsit, míg Paksra nem értek.

34

Leonardo da Vinci Mobilitás Program nap ( ) Vasárnap

Recommend Documents