KISHARANG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETI LAPJA. 11. évfolyam; Advent-Karácsonyi szám december 15

KISHARANG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETI LAPJA 11. évfolyam; Advent-Karácsonyi szám. 2011. december 15.

"a nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük!" (Ézsaiás 9,2) „Istentől áldott, békés, boldog Karácsonyt és kegyelemben bővelkedő Új Évet kívánunk Mindenkinek!

2. oldal • KISHARANG

A San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház gyülekezeti lapja

Krisztus nélküli Karácsony Egy

keleti parti kisvárosban történt, egy néhány évvel ezelőtt, hogy a város vezetősége nagy hirtelenséggel elhatározta, hogy haladni fog a korral. Ez azt jelentette az ő olvasatukban, hogy a téli ünnepek közeledtével minden, a karácsonyra és a keresztyénségre utaló hagyományt és jellegzetességet kitiltottak a városból. A főtérre egy hatalmas „ünnepi fát” állíttattak, szépen kidíszítve, fényárba öltöztetve, melyet immár nem a város karácsonyfájának, hanem egyszerűen télifának kereszteltek. Egyik reggel egy magányos fiatalember tűnt fel a fa tövében. Jól felöltözött, meleg kávét szorongatott a kezében, s poharát néha fel-fel töltötte kicsi termoszából. Egy tábla is volt nála, amiből az arra járók megtudhatták, hogy ő most éppen tiltakozik. Nem ért egyet azzal a városi határozattal, miszerint a karácsonyfát átkeresztelték télifára. Tiltakozása szájról-szájra terjedt, de követője nem akadt. Ennek ellenére először a városi, majd nagyobb szórású állami televiziók is a helyszínre érkeztek és kérdezgették hősünket. - Miért tiltakozik? - kérdezték fontoskodva. - Azért, mert én keresztyén vagyok, és engem felháborít, hogy a karácsonyfát, és minden keresztyén utalást átkereszteltek városunkban. - És van-e még valaki, aki egyetért önnel? kérdezték. - Láthatják, egyedül vagyok. - felelte. - És nem érzi magát magányosnak? - Az nem számít, csak az, hogy ezt a fát ismét karácsonyfának hívják! - felelte hősünk. Elgondolkodtatott a történet. Először is az, hogy ha ez a fiatalember valóban keresztyén volt, akkor nem sok társa akadhatott abban a városban. Ott, ezt a közömbösséget látva Krisztus nemcsak a karácsonyfáról tűnt el, hanem már régen a templomokból is. Továbbá, mi

történt volna, ha azt a fát ismét karácsonyfának nevezik? Hősünk megnyugszik hagyományokon alapuló hitében, és él tovább boldogan? Valószínüleg igen. De az ünnep igazi lényege sem tüntetése előtt, sem az után nem lakozott szívében. Karácsonyt keresett, karácsonyi szokást, hagyományt, békességet, zavartalanságot, szépséget, de nem Krisztust, akiről az ünnep valóban szól. Ha a karácsonyfa, vagy bármelyik más karácsonyi szimbólum nem Krisztus hirdetésére mutat, akkor nem egyéb, mint lelkiismeret-altató, bálvány, melyet Isten útál! Sokan élik meg ma is hasonlóan a karácsonyt. Valami szépet, megnyugtatót, a gyermekkor kalács-illatú, csillagszóró ragyogású estéit álmodják ébren, s közben talán meg-meg rándul arcizmuk a még meglevő, de a valóságban minden nap rohamosan fogyó jelképek láttán...valami feldereng...de nincs idő keresni, kutatni az emlékekben, talán nem is lenne mi után kutatni...Karácsonyfa, vagy télifa?! Igen, legyen karácsonyfa! Megszoktuk hogy így hívják. Jobban is hangzik, s a lényeg ez, ugye! S szól az ének, csilingelnek a kis csengettyűk, a gyerekek aranyosak, a vacsora illatos és finom, s a karácsony hangulata elárasztja lelkünket. Jól érezzük magunkat! Lelki emberek vagyunk. Egy percre olyan nagyon szeretjük Istent is, persze csak magunk után. Íme, egy évben egyszer, legalább karácsonykor eljöttünk oda, ahol a fa neve még karácsonyfa. (Ez ma már lassan felér egy tüntetéssel) S dagad a lelkünk a jó érzésétől. Szinte repülünk a büszkeségtől, ahogy lépkedünk, hisz karácsonyról prédikált a pap, karácsony vett bennünket körül, karácsony csöpög minden csapból, s mi még magányosak sem vagyunk Folytatás az 5. oldalon



Adventi fohász Ülök az egykedvű őszi borongásban, az egyházi év utolsó napján. Csend van bennem, várakozás. Múlik egy év, vagy egy egész világ? Nem tudom. Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap. Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hos.szan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva előttünk, Istenünk! Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hos.- szúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait? Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek, veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok? Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, é s meg mo so d k ö n n ye i d d e l lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól

feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból. Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtjuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet. A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot – de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát? Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója. Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal. Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel: Írta: Böjte Csaba testvér, OFM



Békesség Istentől! I lyenkor,

advent táján még hangsúlyosabb a békesség, megbékélés, nyugalom utáni vágy. S lám, ahogy közeleg a karácsony, úgy növekszik lelkünk békétlensége: sietség, rohanás, idegtépő feszültség. Csendességet kereső Krisztusvárás helyett hangosan zakatoló vásár-láz. Sorállás, őrült futam a plázákban, kétségbeesett lista-gyűrögetés a teli polcok között. Toljuk a bevásárlókocsit, mint valami végtelen Forma 1-es futamban, s rakjuk az árut halomba, hátha ez megnyugtat egy kissé. Megannyi ideges, feszült ember, akik az ünnep értelmét keresik, fizetnek is érte, még örülnek is, hogy akciósan, leárazva megkapták, de voltaképpen nem találják. Az már csak karácsonykor, a nagy evések, hosszú mosogatások, véget nem érő kalács-majszolások után derül ki, hogy mindez nem elég. Hogy a lélek cseppet sem kész, hanem nagyon is erőtelen. Hogy valami hiányzik-hiánycikk, ott belül. A lelkünk táján. Amit voltaképpen nem is kerestünk, nem szerepelt a rongyosra gyűrt listán, és a roskadozó polcokon sem kapható. Ahová nem ér el a kalács íze, gömbölyödő pocakunk sem segít ezen a lelki éhség-érzeten. Meg a pótszerekként használt, külhonból importált, bulvármédiás karácsony-fíling sem, mely nagy -nagy szeretetről, hangulatról és hófehér szakállú Télapóról regél, aki kólát hoz, végtelen kamion-konvojon. Felrémlik hát, hogy valami nem stímmel. A tévében és az áruházban békességet ígértek; meg is tettünk, azaz vettünk érte mindent, de az árucikk nem segít. Szerzésvágyunk kielégítve, de a lélek cseppet sem kész. A szekulari-zált, Krisztus nélküli karácsony csak szerzésvágyat és hangulatéhséget tartalmaz. Csupa olyat, ami

kevés az üdvösséghez. Nincs új a nap alatt: betlehemi karácsonyozók vagyunk, akik kint hagyjuk Jézust az istállóban, kirekesztjük az életterünkből, mert nincsen számára hely. Az ilyen karácsony üres és lelketlen, minden öncélú fényszennyezés: csillogás, pompa, fényáradat és hangulat ellenére. Nem igazi, mert Isten nélküli. Hamisítvány, emberi alkotás. „Kínai karácsony”, ami az igazit majmolja csupán, de nem egyenértékű vele. Nem tölti be a szerepét, mint ahogy az életünket sem. Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor ezt írja vágyakozásunkról: „Életérzésünk mélyén fájdalmas és titokzatos hiányérzés él, nyugtalanság, honvágy mindaddig, míg nem telítődik Isten jelenlétével. Bármit szerzünk is meg, egy ideig örömünk van benne, aztán megunjuk és újra jelentkezik a vágy valami más után. A vágy a szeretetnek az a formája, mely magához méltó partnert keres. Lelkünk méltó partnere csak Isten Lelke lehet, aki képes meg is elégíteni minket szeretetével.” Minek a pótszer, a hamisítvány, ha van igazi, valódi, hatékony és időtálló is? Békesség, amit csak Ő adhat. Ami a csomagbontogatás és a reklámok után is velünk marad. Szabadi István mondja: „Európa országútjain, városaink, falvaink utcáin át jön az Úr Jézus felénk, hogy megállva szívünk vastag ajtajánál zörgessen, és bebocsátást kérjen. Csak akkor halljuk meg jelzését, ha a szívünkben dúló háborúk dörgése, nagy vitáink zaja, fölösleges panaszaink hangja elcsitul. Ha képesek leszünk egy kis áldott csendben önmagunkba nézve, békességet keresve Őt várni.” Békesség, Istentől! Írta: Fábián Tibor Megjegyzés: A szerző a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos gyülekezeti lapjának, a Harangszónak a főszerkesztője.



Krisztus nélküli karácsony - folytatás a 2. oldalról sikereset! Akkor is, ha megint Krisztus nélkül „ k a r á c s o n y v é d ő h a r c u n k b a n ” . . . s ő t , ünnepeltünk?! győzteseknek érezzük magunkat. Isten most Miről-kiről szeretnél hallani az egészen biztosan kegyesen mosolyog ránk, mert ünnepen? A karácsonyi hangulatról, a szeretetrészei voltunk ennek a karácsonynak is... ről, a világbékéről, a föld megmentéséről, vagy De valójában... Úgy őszintén, csak így az élő Krisztusról, aki nemcsak a karácsonyfán, egymás között: - Mit vagy kit keresünk az idei hanem a keresztfán is győzedelmes. Hidd el, karácsonyban? Mihez ragaszkodunk? nem karácsony kell a világnak, Nevekhez, szokásokhoz, hanem Krisztus, akiben eljött Santa Claus énekekhez, hagyományokhoz? S mindenki számára a teljesség. ha azok mind a helyén vannak, Nt. Jakabffy Zsolt Attila NEVER akkor jó lesz a karácsonyunk? Kipipálhatjuk az ideit is, mint died for Anyone! Boldog Születésnapot, Jézus!

Apa, mit hoztál? Amikor

a

dolgomat végzem és a hivatalokat járom, amikor a városi nyüzsgés forgatagában időt, pénzt s türelmet pazarolok, amikor a rohanásban már-már magamat is elveszejtve a megnyugvás örvényét keresem, egyszer csak megérik bennem a vágy, hogy végre hazatérjek. S bár tudom, a hazafelé vezető út sem veszélytelen, és hogy otthon is akad elég tennivaló, s hogy magam elől messzire úgy sem futhatok, mindezek tudatában mégis útra kelek. Hazafelé mintha rövidebb lenne az út. Ne siess, csak érj haza! – hallom feleségem hangját, s valahányszor ezzel az érzéssel betoppanok, már tudom, nincs nagyobb öröm, mint a felém rohanó gyermekeim ölelésében megpihenni. Bár szétnyúzó ez az ölelés, szinte szó szerint a lábamról levesznek, mégis könnyebb így hazatérni. Tudni azt, hogy nem fölöslegesen vagyok itt, hogy nem az üresen kongó ház dobja rám újabb terheit. Hazatérni is könnyebb így. Többször volt már úgy, hogy az ajtón belépve nagyobbik fiam toppant elém, hancúrozástól s izgalomtól kipirult arccal, csillogó szemekkel. - Mit hoztál Apa? - kérdi. – és látom, hogy valami csodára vár. Emlékszem, gyerekként én is valahogy így állhattam meg tágra nyílt tekintettel ritkán hazatérő

bátyám előtt, aki épp úgy érkezett meg, mint most én, mint aki tudja, hozhat bármit, úgy is ő kapja legtöbbet azzal, hogy hazatért. De mindig volt a kezében egy kifli, olyan omlós, olyan átkosbeli. De ez a néhány baniért megvásárolható kenyérfalat azt jelentette, hogy nem hiába vártam - Mit hoztál Apa? – rángatja meg kabátom korcát a fiam – Semmit hoztál? – Szégyenkezve nézek rá, s mentegetőzni akarok, hogy hát igen megint sok dolgom volt, rohannom kellett, és fene tudja mi van velünk, de a fontos dolgokra mostanság alig jut idő. Látom, hogy csalódott, de arcáról mégsem tűnik el az a mosoly. Megölel, s már rohan is, mintha mondaná, – vagy csak hallani szeretném? –, hogy nem baj Apa, majd máskor, majd a következő alkalommal, de akkor el ne felejtsd. S kezdődik is a másik korszak, én elmegyek ő meg vár, s közben reméli, hogy nem üres kézzel térek haza, de addig is lassan megtanulja a nyelvet, hogy semmit hozni csak nyelvileg nem lehet, és hogy minden ajtónyitás mögött van ott valami, van ott valaki. Nem tudom, van-e szomorúbb annál, mint amikor valaki a semmit várja, s hogy mi lesz, ha majd semmit sem hozva, még azt a fogódzót is hátunk mögé dobjuk, Aki ezt a semmi életet, ami mi vagyunk, Valamivel megtölthetné. Írta: Dávid István



Mikulásvárás És a Mikulás vidáman integetve elhagyta Jöjjenek is, itt mindig szívesen fogadják őket, Miaz őt körülvevő gyerekek és felnőttek gyűrűjét. kulással vagy anélkül. Írta: Orgoványi Benjámin Várjunk csak, hiszen ez a legvégén történt! Akkor hogyan is kezdődött? Pontosan úgy, mint sok-sok éve már a San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház működése során. December hatodika közeledtével, magyar Mikulás-ünnepre rendszerint megtelik a templom Bethlen terme. Az idén is közel hetven gyerek jelent meg. Ezeknek jóval több, mint a fele jelenlegi vagy a közelmúltban “végzett” magyar iskolás volt. A gyerekek és az érezhető feszült várakozás megtöltötte a termet. Röviddel ebéd után végre megérkezett a Mikulás. Dallal és furulyaszóval csalogatták a szép számban összesereglett gyerekek, majd a díszes színpadra kísérték megfáradt utast. A gyermekek egyesével vagy testvérestül a színe elé járultak, s néhány kedves szó kíséretében csomagocskát kaptak tőle. Volt aki nyitott kézzel és szívvel állt a Mikulás elé, volt aki kissé gyanakodva, s volt olyan gyermek is, akinek egy kis bátorítás kellett. A gyerekek közül többen dallal, verssel, sőt még zongorajátékkal is meglepték a mindig meglepetéseket tartogató Mikulást. Miután minden gyermek csomagot szorongatott már a kezében, fényképek készültek. A felvételek után a Mikulás megígérte, hogy jövőre is ellátogat a San Fernando Völgybe, mert szívesen tölt időt az itteni magyar gyermekek társaságában. Vándorbotjára támaszkodva felegyenesedett, integetett, majd kisegítették a teremből, hogy folytassa útját, s más gyermekekhez is elvigye az örömet. A gyerekek a szemükkel követték a távozó vendéget, s egészen biztosan megfogadták magukban, hogy jönnek jövőre is.


7.

oldal • KISHARANG

Hívogató közös örömünnepre! Kedves keresztyén Testvéreim! Megváltó Krisztusunk születésének ünnepén, szeretettel hívunk Mindannyiotokat, lelki megtisztulásra, bűnbánatra-bűnbocsánatra, és új életre. De jó is lenne, ha nem csak új év, hanem megújult szív és lélek, megért életű emberek lépnének át a közelgő esztendőbe. Az Ige szavával könyörögve „kérlek Benneteket Krisztusért, hogy béküljetek meg Istennel” (2 Korintus 5.20). Ünnepi istentiszteleteink nyitottak mindenki előtt, aki keresi az Urat. December 24-én, Szenteste, 6 órakor csendes, imaóra, áhítat, Urunk születése emlékére. - az istentisztelet után Családi Karácsony. A gyülekezet, a testvérek közössége egy nagy család. Van olyan, akinek: A Család. Jézus azt mondta: ha egyet az én legkisebb atyámfiai közül befogadtok, velem tettétek meg azt. Ha tudunk olyanokat, akik magányosak, akiknek nincs, senkijük, aki egy jó szót, egy meleg ételt adjon az ünnepen, kérlek küldjétek-hívjátokhozzátok el erre az áldott alkalomra. December 25-én, vasárnap délelőtt 11 órakor, feleljetek, testvérek jelenlétetekkel az örömhír, az evangélium, Krisztus születésének hirére, mint egykor a pásztorok mentek a bölcsőhöz, ti is úgy gyertek az Úr asztalához. Istentiszteletünk rendhagyó, zenés alkalom lesz, Lovász Tamás csellóművész és Cser László zongoraművész közreműködésével. December 31-én, este 6 órakor istentisztelettel búcsúzúnk a múló esztendőtől. A hálaadás, a bűnbánat, a számadás percei ezek, a templom csendjében, ahol nem az élet súlya, hanem Isten kegyelme és szeretete vesz minket körül. Január 1-én, vasárnap délelőtt 11 órakor istentisztelet. Kezdhetné e valaki szebben és méltóságteljesebben az évet, mint a mennyei Atya házában, ahol az Ő áldását kérjük az új esztendőre? Jöjjetek mind, hisz a kegyelmi idő véges, hadd ne találjon bennünket bűnben és bajban az érkező Istenfiú!

Töltsük meg templomunkat, és Isten megtölti szívünket Önmagával!

Kétféle karácsony. Melyik a tied? Forrás: Los Angeles Daily News. December 15, 2011



Tíz év...tíz gondolat... O

któber 29-én a gyülekezet és a magyar iskola meglepetés parti keretében köszöntötte a lelkipásztorát és családját itteni szolgálatuk tízedik évfordulója alkalmából. Nagyon jól esett a megemlékezés és a köszöntő szavak, valamint a sok felnőtt és gyermek látványa, akik eljöttek erre a szép alkalomra. Szóban már megtettem, de szeretném írásban is kifejezni a magam és családom nevében - az alábbi irással - hálámat és köszönetemet, a szeretet és tisztelet íly mértékű kimutatásáért. Őszintén köszönöm ezt a csodás meglepetést minden szervezőnek, résztvevőnek. JZSA

Tíz év telt el azóta, hogy Főtiszteletű Szabó Sándor püspök úr oldalán először haladtam végig templomunk padsorai között úgy, mint a gyülekezet már megválasztott és meghívott lelkésze. A kerek évfordulók magukban hordozzák a mérlegelés, számvetés kísértését, s ez talán nem is baj, mert hasznos dolognak tartom időnként megnézni, hogy honnan indultunk és hová érkeztünk. Történt-e elmozdulás, van-e haladás, s ha lehet, akkor előre mutató irányba? Én is számot vetettem magamban az elmúlt évtizeddel. De ez alkalommal nem feltétlenül az eredményesség irányából szemléltem az eseményeket, hanem inkább a tévedéseim, múlasztásaim, hibáim felől. Azt vetettem, először csak a magam számára papírra, hogy a mögöttem álló tapasztalatok birtokában, ha ma újra kezdeném, mit csinálnék másképp. Tíz év, tíz gondolat - ez hát az én rövid számvetésem! 1. Kevesebb beszéd - több odafigyelés, hallgatás. Isten nem véleltenül teremtett bennünket két füllel és csak egy szájjal. Az Ige is tanít arról, hogy legyünk gyorsak a hallgatásra és visszafogottak a beszédre, kommentálásra. (Jakab 1, 9) Bocsánat, hisz jómagam többnyire nem így kezdtem, de már tudom, hogy mennyi áldás származik abból, ha mégis megpróbálom. 2. Reaktív helyett proaktív hozzáállás másokhoz! Senki sem láthat bele a másik ember lelkébe- szívébe. De meg kell próbálni azzal a szemüveggel nézni a világot, mellyel ő teszi.

Másképp esély sincs arra, hogy valaha megértsük egymást. 3. A szeretet törvényének magyarázása helyett a szeretet legyen az élet törvénye! 4. Dogmák és hittételek (külsőségek) helyett biblikus keresztyénség (élő hit) hirdetése és megélése minden szinten. Ez a két gondolat szorosan öszefügg. S mindkettővel mai napig szenvedek, küzdök. Nehéz dolog az embereket valóban úgy szeretni, ahogy arról a prédikáció szól, s még nehezebb akkor, ha én magam vagyok a prédikátor. Isten Lelke az, aki ilyenkor emlékeztet arra, hogy Jézus mennyire szeretett engem-minket! Hogy tehetném hát meg én, hogy csak beszéljek erről a szeretetről és ne kezdjem el gyakorolni. (1János 3,16) 5. Sokkal több alázat - sokkal kevesebb magabiztosság, önteltség. A lelkészek gyakran hiszik azt, hogy Isten dolgait tanulmányozva, a mindenséget vizsgálva, arról prédikálva, tulajdonképp mindenhez értenek, és mindenhez érteniük is kell. Ez hazugság! Még akkor is, ha néha jól esik ebben a hamis köntösben parádézni. Istennek meg vannak a maga eszközei, hogy megmutassa valódi meztelenségünket. De arra is, hogy felöltöztesse bíborba és aranyba azt, aki megalázza magát Őelőtte. De jó lenne mindig e másodikkal kezdeni! 6. Tévedések beismerése, bocsánatkérés, nagyobb felelősségvállalás. Folytatás a 9. oldalon


Tíz év...tíz gondolat - folytatás a 8. oldalról

Senki sem szereti, ha számonkérik, főleg olyankor, ha tetteit a jó szándék vezette, de az eredmény mégsem kielégítő. Sokszor léptem ebbe a csapdába, s ilyenkor gyakran, ahelyett, hogy elismertem volna tévedésemet, magyaráztam a bizonyítványomat...Nevetséges! Atyám, segíts, hogy amiképp Tőled, úgy másoktól is legyen bátorságom bocsánatot kérni. 7. Több ima - kevesebb Home Depot. Mai napig emlékszem azokra az évekre, amikor kezdődő imacsoportunk péntek esténként összegyűlt a gyülekezetért imádkozni. Hangosan! És szívből, Lélektől vezérelve! Mindez nekem, a tradíciók egyházából jött lelki embernek furcsa, sőt helyenként visszataszító volt. És menekültem, holott éreztem, hogy ez az az út, amelyiken járni kell, de nem akartam változni. Kifogásokat kerestem. Home Depoba mentem, mert fontos dolgokat kellett a templom számára épp akkor megvenni, miközben mások épp a gyülekezetért, és benne értem, aki e közösség pásztorolására lett megbízva az égi Atyától, térdre borulva imádkoztak. De eljött a perc, amikor Atyám engem is térdre küldött! Azóta is áldom érte Őt! 8. Kis csoportos foglalkozások fokozása. Gyülekezetünkben sokszor azt számoljuk, hogy hányan vagyunk. A nagy számokat szeretjük a rendezvényeken is, a templomban is. Emellett pedig néha elvész a kis csoportok, körzeti bibliaórák, csendesnapok jelentősége. Az evangélium üzenetét versről-versre és embertőlemberig kell elvinni, és erre legalkalmasabb a kis csoport. Add, Uram, hogy e tény felismerése cselekvésre indítson. 9. A tennivalók bölcs elosztása, delegálás.

9.

oldal • KISHARANG

Sokszor veszem észre magamon, hogy többet vállalok, mint amennyit bírok. És ilyenkor, drámai hangon ezt el is szoktam mondani. Egy alkalommal valaki félbeszakította már-már idegesítő panaszáradatomat, és megkérdezte: miért nem delegálod a munkát? Igaza volt! Biztos, hogy a végeredmény nem lesz ugyanaz, mint ha én végeztem volna el (lehet jobb, lehet rosszabb), de a közös megvalósítás öröme mindennél többet ér. 10. Pozitív gondolkodás - a lehetőségek meglátása. Kedves párom szokta mondogatni olykor-olykor, amikor egy javaslat felé már kapásból szkeptikusan fordulok, hogy: „ne találj már minden megoldáshoz egy problémát!” Köszönöm a jó Istennek, hogy mellém rendelte Őt, aki oly sokszor felemelt, amikor elestem. Ahogy telnek az évek, egyre jobban látom Atyám kegyelmét az életünkben, szolgálatunkban. Amin átvitt, bármennyire volt fájdalmas, vagy keserű, csakis növekedésünket segítette elő. Én pedig szeretnék tanulni a hibáimból, és tovább, a gyülekezettel együtt növekedni, bármi áron, ameddig Atyánk erre időt ád! Magyarul, magyar szívvel, magyar ésszel, de krisztusi lelkülettel építsük együtt Isten országát. Igazán emberré csak az által leszünk, ha megismerjük önmagunkat, és a Teremtőt, aki megalkotott. Ha életünkre nem így tekintük, akkor csupán „fejlett állatok” lehetünk. Igazán emberré lennünk pedig feltétlenül szükséges....hiszen „aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan!” (Tamási Áron)

Írta: Nt. Jakabffy Zsolt



„A földon békesség és az emberekhez jóakarat!” Az

ember... a maga látszólagos törékenységével és sérülékeny keménységével, a rohanó, meg-megálló, elbukó és feltápászkodó, hitét vesztett és reménykedő, Istentől távol kerülő és Istent kereső ember. Mi. Te meg én. Rólunk szól ez az egész, kezdetektől az örökkévalóságig. Karácsony. Kimondjuk a szót és feltörnek az emlékek, a karácsonyfaillat, az ...omló kalács íze a szánkban, az izgalmas várakozás és angyallesés gyermekévei, az apró csalódások, a Jézusmentes évek, amikor „szépfenyőt” ünnepeltünk és még annyi minden bevillan ilyenkor. Várakozás. Sok mindent lehet várni ilyenkor, gyermekként és felnőttként egyaránt. Attól függ, hogy mire éhes a lélek, és mivel élt eddig. Ilyenkor kicsit sajnálnivaló a kirakatok, üzletek, utcák fény és villogásruhája. Valami hiányzik. A gyermek tágra nyílt szemmel csodálja a sziporkába öltözött fát, bokrot, villanyoszlopot.... „Milyen szép” - suttogja áhitattal.... „Szép” - csillan a gyerekszem a felnőttben. Várakozás. Anyák, feleségek r o h an á sa , ü zle tb e , h a za , számolgatás, mennyire elég a kis pénz, jaj, még ki kell mosni a függönyt, meg kell sütni a tésztát..... Jaj, jó lesz majd hazamenni a hólepte kis faluba, és elmerengeni a ropogó tűz mellet, elbújva a világtól és a p é n zh a j h á szó ő r ü l e t t ő l . . . . Várakozás. Gyermekrajz az ablakban, autót hozzál angyalka, és még egy helikoptert és telefont és... . Várakozás.... Öregasszony lassú mozdulattal fát tesz a tűzre és felsóhajt: de jó lenne, ha itthon lennének megint, úgy mint

rég.... s az idő kereke egyet fordul tovább.... Várakozás. A fáradt világ fényruha alá dugta beteg testét, s kifestette magát, hátha becsapja a csillagokat, s eljátszhatja, hogy boldog, egészséges és elégedett. S akkor lassan elindult egy csillag, szépen, komótosan ballagott az égen, Betlehem felé. És az emberek felemelték a fejüket, felnéztek a csillagra, s eszükbe jutott a Történet. Ami beköltözve a kereső szívekbe apró mécseseket gyújt azért, hogy mi, akik vakok voltunk, lássunk, akik süketek voltunk, halljunk. Karácsony. Fényt hozó szó, Jézust hozó szó. Ember! Állj meg egy pillanatra, s engedd a kis lángot benned világítani. És akkor fogod érezni, hogy minden „igen jó”. És lesz hely az Érkezőnek, mert szükség van Rá, ma is, minden háznál, hogy értelmet adjon az ünneplésnek, várakozásnak, készülődésnek. „Jézus születése napján örüljünk és örvendezzünk....” „ a földön békesség és az emberekhez jóakarat....” Forrás: Internet


11.

oldal • KISHARANG

Két Karácsony 1955 december 24, Budapest. Ö t ö d i k hónapja voltam katona a Pestszentlőrinci tüzérlaktanyában. A pesti fiúk mind elszéledtek, hazamentek ünnepelni. Mi, vidékiek, főleg a Tiszántúlról a laktanyában maradtunk. Már előző napokban kis csomagok érkeztek családjainktól melyekből áradt a finom kolbász, sonka, füstölt szalonna, házikalács és mákosbeigli illata. Ám ezeknek a csomagoknak a többsége gyorsan eltűnt a szalmazsákokba nehogy közprédára kerüljenek. Én Édesanyámtól és Sári nővéremtől kaptam egyegy hasonló tartalmú pici csomagot, mindkettőn egy csipetnyi fenyőággal. Ezeket bevittem az osztályterembe, ahol kibontottam őket, a két kis fenyőágat az asztal résébe állítottam s a finom falatokat kipakoltam. A jelenlévő 6-8 bajtárssal hamar el is fogyasztottuk az egészet. Ők is hasonlóan cselekedtek, kihozták csomagjaikat s ettünk, ittunk, jóléreztük magunkat. Szabó Gyuri, egy mindig vidám, jóhangú szabolcsi fiú rázendített a ’Mennyből az angyalra’ azután meg a ’Pásztorok-pásztorokra’ és így tovább. Jókedéllyel így együtt énekeltünk, olyan igazi karácsonyi hangulat lett a tanteremben. Egyedül én ültem a helyemen, a többiek körülöttem a padok tetején háttal az ajtónak. Igy ők nem vehették észre, hogy az ajtóban megjelent a napostiszt; Szekeres Bandi hadnagy - két ügyeletesével. Elhallgattam, majd egyenként a többiek is. Szekeres elordította magát, hogy „ki kezdte ezt a marhaságot?!” Egyik körünkben ülő legény, kinek bátyja kék ÁVÓ-s volt, rám mutatott, hogy AZ. A két ’fogdmeg-legény’ a hadnaggyal együtt lekísért a zárkába. Még mindig karácsony estéje volt, az őrök kártyáztak a folyosón s a konyha felől finom ételszag áradt. Az őrők ismertek engem, érdeklődtek, miért hoztak ide? Megmondtam. Ők nem szóltak semmit, továbbkártyáztak. Az ajtót egy kicsit nyitva hagyták, hogy fény és meleg jöjjön be a cellámba. Nem volt rossz ott, igaz a földön ültem. Szüleimre és testvéreimre gondoltam, meg azokra a kedves karácsonyestékre ott

messze szülővárosomban, Tiszafüreden. Harmadik nap kiengedtek s folytathattam a katonaéletet. Hamar 1956 tavasza lett, majd nyár és ősz. Ekkorra már szakaszvezető lettem, így ért október 23 egyenruhában, készen. A laktanya javarésze derekasan helyt állt az októberi és novemberi harcokban de végül is nem bírtunk a túlerővel szemben. Kádár János elárulta a Nagy Imre kormányt, Maléter Pál hadügyminisztert az oroszok tőrbecsalták és letartóztatták, a szabadságharcosokat a közben rejtekhelyeikből előbátorkodott ÁVÓ-sok és pufajkások fogdosták össze és vetették börtönökbe. Tudtam, hogy rám is ez vár. Eldöntöttem, hogy Nyugatra megyek. November 29-én éjjel Sopron alatt Kópházánál Dezső öcsém és a börtönből szabadult nagybátyámmal együtt szöktünk át a határon Ausztriába. 1956 december 24. Ausztriában egy katona-gyüjtő táborba vittek Salzburg közelébe. Itt ért a másik karácsony. A tábor udvarán a szabadban egy hatalmas élőfenyőt díszítettek fel amit ezernyi magyar menekült vett körül. Együtt énekeltük a szép karácsonyi énekeket, mindenkinek öröm és könny csillogott a szemében. Eszembejutott az egy évvel előbbi éjszakám, amit sötétzárkában töltöttem, most pedig ha feltekintek, látomhatom az ’égigérő szabagságot’. Epilogue: 1956-ban közel 250,000 magyar kényszerült ki a hazából, akik más országok polgárai lettek de szivükben továbbra is magyarok maradtak. Az 1989 -es rendszerváltozás után ezek közül sokan visszatelepültek, mint kettős állampolgárok. Hozták magukkal tudásukat, kapcsolataikat, vállalkozói adottságukat, ami által munkát adtak az anyaországban élőknek. Társadalmi ellátottságukat, egészségügyi biztositásukat valamint nyugdijukat külföldről fedezik, igy valutát hoznak az országba. Ők, nincsennek az ország terhére. ők kettős-állampolgárok. Több magyar, erősebb gazdaság, jobb élet. Írta: Kékessy György



Rendezvények, események, gyülekezeti, istentiszteleti alkalmak December 18-án, vasárnap délután 4 órakor Gyertyafényes Istentisztelet és karácsonyi műsor. Aznap délelőtt nincs istentisztelet! December 24-én, szombaton szentesti áhítat este 6 órakor, utána családi karácsony, vacsora, melyre előzetese be kell jelentkezni. Telefon: 818 344-1885. December 25-én, vasárnap, Karácsony első napján délelőtt 11 órakor úrvacsorás

ünnepi istentisztelet. Aznap nincs ebéd. December 31-én, Óév este 6 órakor hálaadó istentisztelet, utána gyülekezeti, batyús szilveszteri buli. 2011. január 1-én, vasárnap délelőtt 11 órakor istentisztelet. Aznap nincs ebéd. Január 28-án, vasárnap, az isentisztelet és ebéd után Közgyűlés. Február 4-én, szombaton este 6 órától a világhírű budapesti Rajkó Zenekar műsora, vacsorás est, tánc. Belépő: $40. Február 18-án két kiváló magyarzországi művész műsora: Latin Varázs címmel, Szűcs Antal Gábor gitárművész és Gáll Péter hegedűművész Valentin-napi koncertje. Utána: vacsora, meglepetések. Helyfoglalás szükséges!

A r e n d e z v é n ye k é s p r o g r a m o k időpontváltozásának jogát egyházunk fenntartja magának. www.sfvmre.org

from:

Lukátsi Vilma:

Áldott Ünnepet! Pihenj meg! Kifárasztott az élet, úsztál az árral – a célod felé, és nyugtalan lelkiismerettel nézel a közelgő ünnep elé. Valaha számoltad a napokat, most szeretnél rajta túl lenni már, újra hétköznapjaid sodrában. – Nem veszed észre, mekkora a kár? Nem lenne jobb… lerogyni a porba, és elsuttogni magad-vádolón: „„ó én vétkem, én igen nagy vétkem!‟‟ Tedd meg! Föléd hajol az Irgalom! Tedd meg, és a szíved lesz a jászol, amelyben Jézus megszületett…

Grace Hungarian Reformed Church 18858 Erwin Street, Reseda, CA 91335

ADRESS SERVICE REQUESTED

to:

ye hel s zé Cím

KISHARANG - A San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház gyülekezeti lapja. Szerkeszti: Nt. Jakabffy Zsolt Attila lelkipásztor. Lapunkat ingyenesen terjesztjük, de fenntartására céladományokat örömmel elfogadunk. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az esetleges címváltozást kérjük szíveskedjenek a szerkesztőség címére küldeni. Köszönjük. Cím: 18858 Erwin Street, Reseda, CA 91335. Telefon/Fax: (818)344-1885. E-mail: [email protected]. Honlap: www.sfvmre.org

Példányszám: 400

KISHARANG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETI LAPJA. 11. évfolyam; Advent-Karácsonyi szám december 15

Recommend Documents