KISHARANG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETI LAPJA 2. évfolyam; 4. szám. Megjelenik háromhavonta, illetve nagy ünnepekhez kötodoen. 2002. a ugusztus.
Mindennapi kenyerünk... Szeretném hinni, hogy e lap minden olvasója rendszeres imádkozó. Ha így van, akkor naponta elhagyja ajkatokat az úri imádság, s azzal együtt a kérés: a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Tudatos-e, amit kérsz, vagy betanult szöveg? Érzed-e komolyan, lelked mélyén, hogy az élet minden feltétele, így a mindennapi kenyér is a kegyelmes Isten ajándéka? Az ember függ a kenyértol, ennünk kell ahhoz, hogy éljünk. Az élethez kell a kenyér, de az élethez nem elegendo csak a kenyér! A kenyeret kérni kell. Ez nem jelenti azt, hogy mentesülünk a munka parancsától, s majd ölünkbe hull a manna. Orando et laborando – Imádkozzál és dolgozzál – hirdeti a régi tanítás. Isten ezt így szerkesztette harmonikus egységbe. Mégis sokan, (foleg a jóléti társadalmakban), kokeményen vallják, bizonyítják, vehemensen hirdetik, hogy azért van kenyerük, jólétük, mert megdolgoztak érte és az kizárólagosan munkájuk gyümölcse. Ugye, kedves Testvérem, te nem így gondolkodsz? Isten annak idején azt mondta a kegyelembol kiesett embernek: - orcád verítékével keresd meg a kenyeredet. Sokan erre alapozzák téves nézeteiket. Igaz, hogy Isten ezt mondta, de nem azt, hogy orcád verítéke adja a
kenyeret. Halld meg hát ember, Isten kegyelme adja neked azt, amid van, nem a természet, nem csak orcád verítéke, és nem csak ügyességed jutalma az. Nyilvánvaló, hogy mindez nagyon fontos, de van egy szó, egy fogalom, ami kell még, ahhoz, hogy a felsoroltakból kenyér legyen. Ez a szó az áldás. Isten áldásától függ az összes munkád eredménye. Az áldást sokszor nevezhetnénk úgy, hogy Isten türelme – még vár az Úr, nem veszi le rólad, öntelt, csak magában bízó emberrol áldó kezét, hátha felismered Ot mindennapjaidban, mindennapi kenyeredben. Az áldás néha büntetés, hogy meggátoljon a vesztedbe való rohanásban. Az áldás esetenként betegség, gyász, szenvedés,- hogy felismerd a múlandóságot szemben az örökkévalósággal, melyet Isten kínál fel az övéinek. Kérd hát Istentol az áldást életedre, munkádra, minden cselekedetedre. Emlékszel, dédapáink az atyai áldás nélkül nem indul-
tak neki az életnek. Igaz, ok még kalapot emeltek a déli harangszónak, a pengo kaszát a vágott kévére tették, s a végtelen pusztán, ahol rajtuk kívül nem volt más, Folytatás a 2. oldalon Mindennapi kenyerünket… Folytatás az 1. oldalról
csak az öreg Isten, egy percre imára
LAPUNK TARTALMÁBÓL Az Ige tükrében
2. oldal
Jakabffy Zsolt: Mindennapi kenyerünk Csüry István: Zsúpfedeles önzés
Hírvilág
3. oldal
Emlékezés István királyra Egyházi hírek a nagyvilágból
Iskolai hírmondó
5. oldal
Gáspár Teri: Évzáró istentisztelet és piknik Kezdodik az új tanév
Így írunk mi
6. oldal
Maxim Ilona: A Szentlélek munkálkodása Kaufmann Rozi: Oszi gondolatok
A lap riportja
8.oldal
Képriport a Castaic-tavi piknikrol
Vendégünk volt...
9. oldal
Áldozni tudó szív nemesíti az észt
Ez történt minálunk...
10.oldal
Eseménynaptár Irodalmi Kávéház, Függetlenségi bál, Apák Napja, Ki Mit Tud, Asztalitenisz torna
Ügyes-bajos dolgaink..
13.oldal
Maxim András: Kínálat, vagy licit? Babenyecz Tamás mesterszakácsunk jóvoltából Új Kenyér ünnepén az Úr asztalára frissen sült házi kenyér került. Fotó: Maxim András
Gyermek és ifjúsági rovat 14.oldal Hírek, programok
16. oldal
Az Ige tükrében…
2. oldal
hajtották fejüket. Majd húztak egyet a kulacsból s vágták tovább a rendet, örömmel és hálával a szívükben, mintha a világ legnagyobb kincsét gyujtötték volna. Ok még tudták mit hordoz e szó - áldás. S tud-
ták azt is, mit jelent áldás nélkül élni. Az atya áldását ki kellett érdemelni. Isten áldását is, mégpedig szüntelen kérés által. Kérni kell azzal a szent tudattal és hittel, hogy „ minden jó adomány és minden töké-
KISHARANG
letes ajándék felülrol való és a világosságnak Atyjától száll alá” (Jakab levele 1, 17). Jakabffy Zsolt Attila
Zsúpfedeles önzés szédjának ugyancsak szánalmas szalmás kunyhója meggyúlt a nyári Szeretettel ajánlom az önzo világ hoségben. Nagy riadalom lett. Soha kritikájaként, hogy mégse így le- nem láttam édesapámat olyan gyorsan futni a templomhoz mint akkor, gyen... hogy félreverje a harangokat, és oltani hívja a falu népét. Özönlöttek is azonnal az emberek, mindenki hoa már csak kevesen zott valami hasznosat magával. A emlékeznek azokra a szalma fedésu férfiak villával, lapáttal érkeztek, a kicsi házakra, amelyek a falvak ut- nok inkább vederrel. Az idosek cáin annyira elszaporodtak a század megdöbbenve álltak tehetetlenül. Mi, gyermekek félve és elején, ha nem is a divat miatt, hanem a szegénység okán. Gyerme k- kíváncsiskodva tisztes távolból fikoromban inkább a falusi porták gyeltük az eseményeket. A mély melléképületein lehetett ilyen teto- kútba soha nem látott sebességgel zeteket látni. Nagyon szegény em- engedte le a vedret és húzta a vizet ber volt az, aki a kolhozosítás elle- édesapám, majd miután elfá radt a nére is nem tudta a szalmát cserépre, hórihorgas szomszéd követte példáját. Minden megszeppenésem ellepalára vagy nádra cserélni. Gyermekként mindig meg- nére eszembe jutott, hogy akkor siehatódtam, ha ilyen épületek (inkább tett még ennyire, amikor meszet olromok) közelébe kerültem. Vala- tott és a mész annyira kívánta a vihogy titokzatosnak tunt a megavult, zet, hogy majdnem magára gyújtotta már-már feketedo rozsszár a teton, a dézsát. Már-már kuncogni kezdugyanakkor egészen utálatosnak tem, amikor édesanyám kétségbeejéreztem az elévült, rothadtan egy- to hangját meghallottam: nincs több másba tapadó szálakat, amelyek víz a kútban! Azonnal a komolyabnyálkásan tenyésztették a mohát és a bik eszemhez tértem. Gyermekfovel bogarakat. Nagyon csodálkoztam is fel tudtam mérni, hogy a teljesen azon, hogy néhány gólya-pár min- száraz környéken nem lehet megállíden undorom, félelmem ellenére tani a tüzet, és az lassan tovaterjed a mégis szívesen tanyázott az ilyen családi hajlékokat is veszélyeztetve, kísérteties tetogerincek élén. A a miénket is. A tuz ropogtatta a szalzsúptetorol nem tudtam megfeled- ma után a léceket, a deszkákat, a kezni, hiszen a nagyanyám kertje gerendákat is. A lángoknak hatalalatt ott állt a titokzatos szomszéd, mas étvágya volt. A lángnyelvek a rejtelmes és üres zsúpfedeles istálló- templom tornyának magasságával ja. Sem családja, sem egyetlen jó - vetekedtek. Az önkéntes tuzoltók szága, akárcsak egy árva pára, annyi nem adták fel a harcot, mind távolabbi kutakból egyre többen hordták sem volt abban a szalmás viskóban. Történt azonban egyszer, a vizet. Tudták, hogy a tuzfészket hogy a nagyanyám másik kertszo m- kell megsemmisíteni. Ajánlás:
M
A heroikus küzdelemben talán csak mi távoltartott gyerkocök vettük észre, hogy megjelent a titokzatos szomszéd is. Egyik kezében veder, a másikban egy méretes rongy, talán egy elnyutt nadrág darabja. Nagyon kíváncsi lettem a ritkán látott titokzatosra. Kezdtem rosszul érezni magam, amiért eddig rosszat gondoltam róla, igaz a környezetemben senki sem mondott róla kedvezot. De most tüzet oltani jött. Ez mégis csak férfias. Van le lke, és gondol a bajba került szo mszédra. Amikor már azt is kezdtem elgondolni, hogy íme a nyomorúságban mégis mindenki magára talál, de a bajban felebarátjára is, és az eltemetett emberség is feltámad, akkor elképedtem. Életem elso gyógyíthatatlan csalódása mennykoként szilánkolta a szívemet. Innentol tudtam, hogy sátán is van az emberben. A titokzatos szomszéd ugyanis vette a létrát és készültségével együtt mint tuzrol pattant ifjú - felkúszott saját putrijának fedélzetére, és mindenki megbotránkozására vizes ronggyal borogatta - mint lázas gyermekét anyja- a rothadó tetot, annak moháit és bogarait. ifj. Csury István Nagyvárad
KISHARANG
Hírvilág
„Ah, hol vagy magyarok tündöklo csillaga” I. István, a Magyar Királyság megalapítója talán maga sem gondolta, hogy személye, ország-alapítása módjának megítélése olyan sokszínu lesz, mint amilyen. Komoly viták folynak arról, hogy mi lett volna, ha Koppány gyoz, miért volt szükség olyan eroszakos térítésre, egy fok ozatos, de talán kevesebb vérrel járó, az apostoli jelzohöz jobban illo megoldás helyett? - de ezen kérdések nem visz-nek elobbre. A történelmet nem szabad a „mi lett volna, ha” alapján vizsgálni. Véleményt lehet, sot kell alkotni, -igen, fájhat az idegenek által kiontott sok drága magyar vér, fájhatnak az elégetett
többezer éves róvásírásos emlék eink, de ítélkez-nünk mégsem szabad. István igaz, hogy harcok és nagyon nagy áldo-zatok árán, de létrehozta a Magyar Királyságot, államot szervezett a népnek. A Szent Korona Országa szétdaraboltatott. A Nemzet egy része „kalitkába zárt seregély-fiók”-ként vergodik. Ezer évvel István király után a Szent Korona az, ami határok felett átnyúlva, talán minden kornál hangsúlyosabban kell hirdesse és jelképezze a magyari nemzetség egységét. JZSA
EGYHÁZI HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Nagyváradon a Református Világszövetség (RVSZ) európai nagygyulése Református Világszövetség soron következo európai területi nagy gyulését a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székhelyén , Nagyváradon tartja. (...) Itt az alkalom, hogy akár újból megvizsgálásra ajánljunk, olyan témákat, amelyektol Európa általunk nagyon tisztelt demokratikus részei is megtorpantak annakidején (1990 után!), különféle magyarázatok leple mögé húzódva. (Sokan féltek a kisebbségiek kérdését vizsgálni, tartva attól, hogy akár háborús cselekmények kezdeményezoi lehetnek, vagy újabb konfliktusok okozói.) Nekünk emlékeztetnünk kell Európát a 21. szá-zadban is, hogy Erdély és az erdélyi türelem abból a katasztrófából született, amely a török iszonyú vérengzésével a 16. században a Magyar Királyságot darabokra törte. (Ez a romlásban is erosödo türelem nyilvánult meg még az 1956-os forradalomban is.) Vajon kinek köszönheti, korábban a szép Nyugat, vagy késobben Amerika, a viszonylagos érintetlenséget, ha nem Magyarországnak, amit azokban az
idokben éppen harctereire összpontosított csaták óvtak meg. Ma már alig akarnak erre emlékezni. Martinuzzi Fráter György, váradi püspök, majd bíboros (15341551) még 1545-ben megtilthatja a hitbeli újításokat, de egyre kevesebb lehetoség marad az újabb újítások, azaz a reform eszmék leállítására. Ebben az esztendoben lát napvilágot a Váraditételek címmel fennmaradt irat, amely akár az elso magyar nyelvu protestáns dogmatikai vázlatnak is tekintheto. A vallási türelmetlenség alig érheto tetten, sot Martinuzzi halála után a református eszmék feltartóztathatlanul terjednek. 1555-ben már védelmezni is kell a katolikusokat a protestáns túlkapások ellen, amelyek azonban messze nem annyira súlyosak mint Európa más részein. Földrészünkön 1557-ben Tor-dán mondja ki legeloször az Országgyülés a vallás és a lelkiismeret szabadságát törvénybe foglalva, hogy a római katolikus és a lutheránus egyház egymást ne háborgassák. Azonban az 1568-as tordai országgyulés már a vallások egyenjogúságát is szavatolta. A négy bevett vallás mellett, (azaz református, lutheránus, unitárius, római katolikus) az ortodox egyház is szaba-
3. oldal
don élhetett a vallási türelem jogával. Erdélyben ismeretlen volt a faji üldözés, olyannyira, hogy az ortodox egyház intézményes megerosödését Báthory István fejedelemnek köszön-heti, aki 15711586 között uralkodva eroteljesen ráhat az ortodox hierarchia kialakulására, és megerosítésére. Erre ma már a román történetírás nem szívesen emlékezik, pedig a protes-tánsok neheztelhetnének inkább, hiszen Báthory ezzel a tettével elnehezítette a reformátori eszmék terjesztését a románság között, azaz a protestáns misszió akadálya lett az intézményesített ortodox egyház. Erdélyben nemcsak türelmet gyakorolnak a magyar felekezetek, hanem segítik is az éppen formálódó románságot. Ennek bizonyítékaként áll elottünk az 1642-bol ránk maradt román nyelvu énekeskönyv, amit agyagfalvi Sándor Gergely fordított. Igaz erre a késôbbi román egyháztörténet kitalálta, hogy a protestánsok eroszakos lélekvadászatának eszköze. Rákóczi György fejedelem román nyelvu újtestamentommal ajándékozza meg az addig inkább ószláv nyelven kommunikáló papságot, 1648-ban. Erre is hasonló vádat lehetett emelni, mint az énekeskönyvre, de az értelmesen gondolkodó románok elismerik, hogy az akkori Biblia a román nyelv kiala-kulásának kezdeti szakaszában az egyik legértékesebb irat, hogy most ne beszél-jünk annak kelkigondozói értékérol. Erdély ma, 2002-ben is, ilyen lelkületu kellene legyen. Ilyen lelkülettel kellene készülnie a kiemelkedo alkalomra, amelyen Európa református egyházainak képviseloi mintegy harminc országból augusztus 18-ra megérkeznek. De mit fognak találni? Ha nem akarnak szemet hunyni, akkor látniuk kell Bocskai, Bethlen és Rákóczi utódait miként kínlódnak a tolerancia nevében, hogy a legelemibb jogaikkal élhessenek. Hogy osi földjeiket ne a rájuk telepedok sáska hadai osszák meg maguk között, hogy épületeiket ne bitorolhassák szégyentelenül úrhatnám betolakodók, hogy az egyházak között ne a kiváltságosság üssön szakadékot, hanem a már kipróbált türelem és a megvakíthatatlan igazság gyozedelmeskedjen. Csury István (folytatás a 4. oldalon)
ból
Egyházi hírek a nagyvilágfolytatás a 3. oldalról
4. oldal
Reményik Sándor születésnapjára (1890. augusztus 20. - 1941. október 24.) Reményik Sándor, a magyar irodalom kiemelkedo alakja, költo, mufordító, 1890. augusztus 20-án született Kolozsváron. Édesanyja Bretz Mária, édesapja Reményik Károly, Kolozsvár foépítésze volt. Szüloháza a Király utcában lévo Toldalaghy-ház, a család lakóháza a belvárosban és a Hója aljában, a Donát úton volt. Egyháza, a kolozsvári lutheránusok közössége 1990-ben, születésének 100. évfordulóján a templom falára állított emléktáblával emlékezett rá, 2000-ben mellszobrát, Vágó Gábor alkotását állították fel a templomkertben. Reményik barátjának tudhatta a kor nagy alakjait, politikusoktól elkezdve egyházi vezetokig. Komoly, de szilárd barátságon alapuló vitája volt Makkai Sándor erdélyi református püspökkel, aki a kisebbségi sors megpróbáltatásaiba belefáradva, a kivándorlást választotta. Makkai kifejtette: kisebbségi sorsban hosszú távon, jövot építeni és élni nem lehet. Reményik Sándor lelkiségérol árulkodik barátjának adott válasza: kisebbségben élni nem lehet, de kell! Fejfája Kolozsváron a Házsongárdi temetoben, kobe zárva hírdeti élete nagy üzenetét: egy lángot adok, ápold, add tovább...!
Megjelenés elott a teljes négyszólamú zsoltároskönyv PSALTERIUM UNGARICUM Megjelenés elott a Genfi Zsoltároskönyv Goudimel-féle négyszó-lamú változatának (1565) Szenci Molnár Albert magyar szövegével közreadott modern kiadása. A Magyarországi Refor-mátus Egyház Teológiai Doktorok Kollégiumának Himnológiai és Egyház-zenei Bizottsága a genfi zsoltárdallamok eloször 1565-ben publikált, Európa-szerte elterjedt, a francia Claude Goudimel tollából származó négyszólamú verziójának teljes, magyar szövegu kiadását készíti elo. Ennek a kiadásnak elodje mintegy 2 és fél évszázada Debrecenben jelent meg Maróthi György gondozásában, valamint ezt követoen még néhány alkalommal, de a ma szokásos partitúraszeru kiadás he-
Hírvilág lyett szólamkönyvekben, magyar nyelvu modern (partitúraszeru) teljes kiadása eddig még nem történt meg. A református egyházzenét eloször a genfi zsoltárok késoreneszánsz feldolgozásai emelték európai színvonalra és tették az európai zenetörténet szerves részévé, ebben a stílusban pedig Claude Goudimel kompozíciói meghatározó jelento-séguek, melyek nemcsak egyházi, de világi énekkarok, énekegyüttesek részére ma is vállalható, színvonalas zenei anyagot kínálnak. A kiadvány szerkesztoje és kottagrafikusa Bólya József, aki évek óta behatóan foglal-kozik e témával, lektora Draskóczy László zeneszerzo és Kecskés András irodalomtörténész. (megrendelési ügyben forduljanak a lelkipásztorhoz.—szerkeszto megjegyzése)
Az MRVSZ elnökségiválasztmányi ülése Megmaradási és nemzetépíto stratégia Megmaradási és nemzetépíto stratégiát dolgoz ki a Magyar Reformátusok Világszövetsége (MRVSZ) - jelentette be Tokés László, a szervezet elnöke a választ-mány döntéseit ismertetve, újságírók elott Budapesten. A püspök tájékoztatása szerint a tanácskozás elfogadta az MRVSZ programját, megkezdte a 2006-ban esedékes ötödik magyar református világtalálkozó elokészületeit, áttekintette az egyházi átvilágítás és a múlttal való szembenézés témakörét, továbbá az egyetemes zsinattal közösen köszöntot fogalmazott meg a Református Világszövetség augusztus 17-én, Nagyváradon kezdodo európai területi nagygyulésére. A választmányi ülés záró nyilatkozata szerint a romániai népszámlálás nyomán felszínre került drámai helyzet, s a többi határon túli magyar nemzeti közösség "Trianon óta tartó tragikus fogyása és pusztulása" összefogásra és cselekvo szolgálatra készteti a világszövetséget. A dokumentum kitér arra is, hogy a szervezet a nemzetépíto stratégia kidolgozása mellett felhívást bocsát ki a megmaradás egész magyarságot átfogó polgári
KISHARANG
és egyházi köreinek megalakítására. Tokés László jelezte: a kezdeményezés jól rímel ugyan a polgári körök mozgalomra, de nem errol van szó. Mint mondta, szeretnék elérni a társadalom legmélyebb rétegeit is, a hajszálerek nélkül ugyanis "a nem-zet vérellátása nem biztosított". Az MRVSZ elnöke közölte, hogy a megmaradási stratégia kidolgozására kora osszel - a leheto legszélesebb ökumenikus összefogással - tanácskozássorozatot indítanak. A püspök a múlttal történo szembenézés kapcsán hangsúlyozta: igazság nélkül nincs megbékélés. Szavai szerint "a nemrégen kirobbant magyarországi kémbotrány" és a református egyházon belüli, átvilágítással összefüggo vita érzékenyen hívja fel a figyelmet arra, hogy "vége a háborúnak, de az aknákat fel kell szedni". A romániai magyarság helyzetével kapcsolatosan Tokés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke úgy vélekedett: "az RMDSZ vezetoségének a sajnálkozás helyett a valóság feltárására kellene törekednie, a jóvátételre, nem mintegy szövetségesként - támogatnia az elnyomó román hatalmat, ezáltal legitimizálva kisebbségellenes politikáját". Kérdésre válaszolva azt mondta: Medgyessy Péter miniszterelnök erdélyi látogatása során a 8 püspök közül csak eggyel, Tempfli József katolikus püspökkel találkozott, a többit elhanyagolta. Mint fogalmazott, ez egyértelmu jelzés arra nézve, hogy a kormányfo "nem tulajdonít olyan fontosságot az egyházakkal való együttmûködésnek határon túli viszonylatban legalábbis -, mint amilyenre szükség volna, és mint amilyent a megelozo kormány tanúsított irányunkban". Az augusztusi nagyváradi nagygyulésrol szólva Tokés László jelezte, hogy a tanácskozáson 17 magyar református küldött vesz részt, s a rendezvényre a román kormány csaknem egy milliárd lej támogatást ajánlott fel. Tokés László utalt arra, hogy "Az élet teljessége - egyetemes látás, helyi cselekvés" címmel megrendezendô nagygyûlésen a kisebbségi kérdés mellett a múlttal való szembenézés témaköre is napirenden szerepel. (hírforrás: parokia.hu, MTI,)
KISHARANG
Iskolai hírmondó
5. oldal
ÉVZÁRÓ ISTENTISZTELET ÉS PIKNIK „nagyok”, mintegy útravalóként elszavalták Reményik Sándor Templom és iskola címu versét. Majd sor került a bizonyítványok kiosztására. Minden diák megható-dottan, az elválás miatt kissé szomorúan ballagott tanítójához, hogy átvegye az idei bizonyítványt és a csoportképet. Talán a kiscsoportosok voltak a legszomo -rúbbak, hiszen az o tanító nénijük Jávori Gizike hazament Magyaror-szágra. Az istentisztelet után finom ebéd várt mindenkit a Bethlen te re mben, s a beszélgetés fonala már A 2002-es tanári kar egyre inkább a jövo felé tekeredett. szüleikkel együtt. Ismét véget ért Közeledett ugyanis a szokásos év únius másodikán, vasár- egy tanév Hétvégi Magyar Iskolánk- végi Castaic-tavi piknik, mely elé ban, s a gyerekek újabb ismeretek- mindenki nagy elvárásokkal tekinnap délelott ismét gyermekzsivaj kel gazdagodva, talán egy kicsit tett. töltötte meg a templom udvarát. Ismég magyarabbul gondolkodva vágEl is jött a várva várt nap. kolai évzáró istentiszteletre gyülehattak neki a szünidonek. Mind az iskolások, mind a gyülekeztek a nebulók, szüleikkel, nagyAz istentisztelet végén a kezet tagjai nagyon szép számmal jöttek el erre a közös kirándulásra. Régi elképzelés volt az iskola és a gyülekezet közelítése, amire nagyon jó és hálás alkalom kínálkozott a piknik során. Rengeteg finomság került az asztalokra, nem gyoztük elfogyasztani. A gyermekek a fürdozés mellett ügyességi verse-nyeken vettek részt, úgy mint hátra-tett kézzel való dinnyeevés, madza -gon lógó fánk evése, vízbe merített alma érintés nélküli megevése, stb. Közben folyt a fürdés, a foci, a beszélgetés és szinte észre sem vettük, hogy elszaladt az ido. A kép magáért beszél …. Már lassan lefelé gördült az égrol a Nap, de még néhányan mindig a koasztalokat támasztottuk és beszélgettünk. Jó volt együtt lenni, látni a gyermekek örömét, részt ven2002. szeptember 7-én, szombaton reggel 9 órakor kezdodik a ni abban, s érezi azt a családias kö2002-2003-as tanév Hétvégi Magyar Iskolánkban. Már me g- zösséget mely kialakult. Jó lenne ezt kezdodtek a beiratkozások, s tartanak az iskolakezdés napjá- a hangulatot megorizni, s továbbig. Szeptember 7-én már lesz tanítás, ugyanakkor a szülok vinni az új tanévbe, a családokba, a számára szüloi értekezletet tartunk. Kérjük a szüloket min- gyülekezetbe, megértvén és érezvén az Ige tanítását: íme, mily jó és gyödenképpen legyenek jelen, s vegyenek részt a megbeszélésen, nyöruséges az atyafiak egysége.
J
KEZDODIK AZ ÚJ TANÉV
melyen az egész évre szóló anyagi, szervezési, adminisztrációs kérdéseket fogjuk megtárgyalni.
Gáspár Terike
Így írunk mi...
6. oldal
A Szentlélek munkálkodása
Mikor az ember benne találja magát az emigrációban, nem tudja, hogy sorsát maga kovácsolta-e, vagy megíratott. Egy hónappal férjem tragikus halála után, rám szakadt az emigráció keseru bonyodalma és minden, amit magával hozott. Magamra voltam utalva. Itt maradva a nagy világban, nem ismerve az angolt, meg kellett élnem. A magyar újságban megjelent egy cikk: idos úr gondozót keres. Felhívtam. „Én kérem 86 évet betöltöttem, feleségem rég meghalt, nem bírom már magamat ellátni.” Hangja olyan keseru volt, hogy megsajnáltam. Fizikailag lestrapáltan, lelkileg megtépve érkeztem Pasadenaba, egy kicsi kertes, öreg áporodott szagú házba. A bácsi két méter magas alakját meglátva szinte megijedtem, s már meg is bántam jöttömet. De o bíztatott: „Jöjjön be, kedves, ez a maga kis szobája, kicsi igaz, de megszokja.” Bíztatásán felbátorodva, úgy döntöttem, hogy maradok. Hozzáláttam rendbe tenni a házat. Mondanom sem kell, hogy nézett ki minden. Napokon át csak sikáltam, mostam, takarítottam. Lefoglaltam magam, s a napok teltek. Esténként a bácsi mesélni kezdte katonakori emlékeit, hidegvérrel sorolva, hogy hol hány embert lott le. Félelem vett erot rajtam és felolvasással vetettem véget szörnyu eloadásainak. Egyszer megkértem, engedje meg, hogy meghívjam barátaimat, két házaspárt, én minden hozzávalót megvásárolok. Beleegyezett. Finom húslevessel, erdélyi totikével és süteménnyel vártam oket, és a bácsi is nagyon meg volt elégedve. Eljött a Karácsony. Már arra is rá bírtam venni, hogy eljöjjön velem templomba. Igaz, hogy hazafelé az összes csillagokat rám káromkodta, mert levétettem a sapkáját és megfázott a feje. A temp lomban egy
szót sem értettem, mert angolul volt, de csendben imádkoztam és megnyugodtam egy kicsit. Két nappal Karácsony után éjjel hirtelen arra ébredtem, hogy a bácsi ott áll az ágyam elott, hosszú fehér hálóingben. Az ablakon besugárzó hold fényében úgy tunt, mint a halált ábrázoló figura, csak a kasza hiányzott a kezébol. Hirtelen felsikoltottam, nagyon megijedtem. O rám ordított, hogy engedjem, hogy mellém feküdjön. Nem akar bántani engem, csak fél a földrengéstol (akkoriban gyakori apró földmozgások voltak). „Azonnal menjen ki” – kiáltottam, „mert ha nem, akkor segítségért kiáltok”. Megfordult, kiment, én meg nyitott szemmel virrasztottam egész éjjel. Reggel nem köszönt, nem szólt hozzám, késobb nagyon szigorú hangon azt parancsolta: ezután ebben a házban 10 napig egy falat ételt sem szabad ennem. Ha hozzá merek nyúlni az ételhez, levágja a fejemet és elás a kertben. Neki változatlanul foznöm kellett és ellátni reggelivel és vacsorával. Megterítettem az asztalt és míg evett én elhúzódtam a szobámba. Még megkóstolni sem mertem foztömet, részben félelembol, részben büszkeségbol. Volt egy kevéske kekszem, s némi cukorkám, többnyire azon éltem. A negyedik nap reggelén kénytelen volt hozzám szólni. Arra kért tartsam
meg a létrát, mert a csatornából ki akarja takarítani a faleveleket. Tartottam neki a létrát, s o felmászott rá. Amikor felért, hirtelen kitört egy fok, s o elvesztve az egyensúlyát zuhanni kezdett. Egyenesen rám. A két vállamon fenntartottam hatalmas testét, mondanom sem kell milyen erofeszítés árán. Egy másodpercre átfutott az agyamon egy hang: „engedd el, hadd essen le a gonosza.” – mire azonnal felelt a m á s i k h a n g : „n e e n g e d d ! Megnyomorodik…” - Valahogy lesegítettem, mire o morogva elvonult. Aznap már negyedik napja éheztem. A kinti kis padon ülve kötögettem. Az öreg elment valahova. Egyszer hallom, hogy valaki kopog. A kerítésnél a szomszéd no állt, kezében egy tálcán meleg szendvicsek és egy pohár tej. Átnyújtotta nekem. Egy Fülöpszigeteki család lakott ott, akikkel az öreg nem volt jó viszonyban. Nekem sem volt szabad – egyébként lehetoségem sem volt rá – értekeznem velük. Megdöbbenten, s meghatódottan vettem át a tálcát, s ismertem fel benne az Isten gondviselésének jelét, Szentlelkének állandó jelenlétét sivár mindennapjaimban. Nem sokkal késobb otthagytam a bácsit, de soha életemben, addig sem és azóta sem láttam olyan szomorú, komor és bunbánó arcot, mint akkor, amikor utoljára kiléptem abból a házból. Maxim Ilona
KISHARANG
Így írunk mi...
Megannyi oszre emlékszem öröm- Oszi gondolatok mel, vagy fájó szív-vel. Kirándulások, tragédiák, utazások, balesetek, összejövetelek a rokonsággal, hazatérések hoszszú falusi nyaralásokról, búcsúzás a vakációtól és az iskolakezdés várakozással teli izgalma, születésna-pok, családi évfordulók... Szeptemberben lenne apám kilencvenéves, s ugyanebben a hónapban emlékezünk halálának az évfordulójára is. Sok évvel ezelott, egy szomorú szeptember elején temettük el öcsémet is. Egyiküket hirtelen támadó súlyos betegség vitte el, a másikat pedig - jóformán kölyökkorában - em-beri felelotlenség és vállrángatós nemtö-rodömség okozta szörnyu baleset, ráadá-sul egy olyan korban, amikor ez ellen még szót emelni sem lehetett retorziók nélkül. A családnak egyik tragédiába sem volt beleszólása és mindössze öt év különbséggel így vesztettük el elobb öcsémet, majd apámat. Rájuk emlék-szem most, a közelgo évfordulók kap-csán, azzal a megnyugvással, hogy Isten valószínuleg bölcs döntéssel vette el oket tolünk - az o akarata szerinti megfelelo idoben. Velünk lehetnének még most is koruk még megengedné, de ha testi valójukban már nincsenek is közöttünk, emlékük mindig megma-rad. Az emlékek ugyan velünk öregsze-nek, de nem homályosulnak. Míg lassan gyöngülo szemünknek már segítségre van szüksége a látáshoz, lelki szemeink-kel mindig képesek leszünk látni azokat, akiket szeretünk, szeret-tünk. Vigasztaljon ez mindenkit, aki szeretteitol távol van idoben vagy tér-ben. Apám maga volt a megtestesült ny ugalom, az élet megpróbáltatásait mindig higgadt mérlegeléssel fogadó, gondolkodó ember, akit ingerültnek ritkán láttam. Apámnak tartása volt, amit csak a legszükségesebb esetben, családja érdekében adott fel, ha nem volt más lehetoség, becsületét azonban még ilyen esetekben is büszkén mego-rizte. Ha a szükség és a nélkülözés úgy hozta, többletmunkát vállalt, s panasz-szó nélkül dolgozott reggeltol es-tig. Derus, csöndes jókedve ilyenkor sem hagyta el mintha valami eros, belso hit futötte volna. Nem volt sok-beszédu ember, de ha megszólalt, a mondandójának súlya volt. Ez az egyik legerosebb emlékem róla: apámra mindig mindenki odafigyelt, ha mondott valamit. A mi sze-
az én fontos embereimrol
münkben polihisztor is volt az apám, ismerte az erdok és mezok titkait csakúgy, mint a fúrás-faragás alapjait, szerette az állatokat és a növé-nyeket, munkája mellett - többek között - kitanulta a szolo- és kertmuvelés tudomá-nyát. Sokoldalú volt, a politikáról épp-úgy lehetett vele beszélgetni mint, mond-juk, a soproni erdok ritka növényei-rol. Apám nem volt a társadalom "fontos embere", de annál fontosabb volt nekünk a családban és mindenkinek, aki ismerte és szerette. Soha nem fogom elfelejteni a családi sétákat a szülovárosomban, vagy a látogatásokat falusi rokonoknál, amikor apámat minden lépésnél megszólította valaki. Mi, gyerekek, ilyenkor türelmet-lenül húztuk a kezét, mert akkor még nem értettük, milyen nagyszeru dolog megbecsültnek lenni mindenkinek a szemében, s hogy ez mit jelenthetett apámnak. És soha nem felejtem el azt a pillanatot sem, amikor legyengülve, a kórházi ágyon fekve, az utolsó alkalommal megszorította a kezemet. Még ebben a gyönge szorításban is tartás volt - az én legfontosabb örökségem apámtól. Ez vigasztal, ha ilyenkor, az osz közeledtével reá gondolok, s tudom, hogy valahonnan messzirol figyeli, hogyan élek a rám hagyott örökséggel. Az is vigasztal, hogy anyám még köztünk van, s Isten akaratából szép kort élt meg - októberben ünnepeljük nyolcvanharmadik születésnapját. Bár távol vagyunk egymástól, nyugodt szívvel gondolok rá, mert kedves novérem gondoskodó szeretetében él, s örömmel emlékezem mindenre, amit tole kaptam és amit neki köszönhetek. Nekem nem csak az életet adta anyám, de a tudás alapjait is. Hoszszan tartó betegségem miatt az általános iskola elso osztályának nagy részét otthon töltöttem anyám és jószívu, kedves körzeti orvosunk szigo-rúan gondoskodó felügyelete alatt. Vérszegény gyerek voltam és egy megfázás következtében komoly tüdo-gyulladást kaptam. Mindez egy olyan korban történt, amikor alig volt elérheto gyógyszer, s vitaminokról nem sokat hallottunk. Az élelmiszerellátás nagyon rossz volt, friss gyümölcsöt és zöldséget városi ember ritkán látott. Jólelku falusi rokonaink támogattak bennünket friss tojással, egy -egy csirkével, gyümölccsel hosszú betegségem
7. oldal
alatt. Cserébe anyám éjszakákon át hajtotta a varrógépet, hogy o is segítse valamivel a rokonokat, s apám gyakran töltötte a hétvégét a földjükön kapálással. Anyám lelkiisme-retesen, naponta hozta haza nekem az iskolából a házi feladatokat. A tanító néni helyett o adagolta a fejembe a betuvetés és a számolás alapjait, amit a délutánonként megjeleno doktor bácsi ügyes kérdésekkel úgy kérdezett vissza tolem, hogy közben észrevétlenül beadta nekem az éppen soros injekciót, vagy valami keseru orvosságot. Feladatukat mindketten kiválóan látták el, mert az elso osztályt már az osztálytársaimmal együtt, egészségesen és tudásbeli lema-radás nélkül fejezhettem be. Apám ál-dott emlékének is tartozom megemlíte-ni, hogy az o igyekvo és emberfeletti munkája nélkül mindez nem lett volna lehetséges, hiszen rajtam kívül még két gyerek volt a családban: a nálam alig idosebb novérem és az akkor hároméves kisöcsém. Sok évvel késobb ot, az öcsémet veszítettük el tizennyolc éves korában, pár hónappal az érettségi vizsgája után. A balesetet az akkori társadalom "fontos embereinek" (katonatisztek) gondatlansága okozta, akiket jóformán még csak felelosségre sem vontak a test-vérem és mások halála miatt. Apámat és anyámat nem csak lelkileg törte meg ez az értelmetlen tragédia, fizikumukat is megviselte a borzasztó csa-pás. Mégis, hitük és tartásuk vitte oket tovább, elfogadva Isten döntését és dacolva a megváltoztathatatlan-nal. Szeretetük és ragaszkodásuk a család iránt nem tört meg, s hiányzó fiuk helyett is adtak ebbol két másik gyermeküknek és az unokáknak. Ez a példa segített nekünk, testvéreknek is elviselni és elfogadni öcsénk elvesz-tését. Soha nem voltunk gazdagok, de én úgy érzem, családunk bizonyos értelemben gazdagabb másoknál. És ez a "másfajta gazdagság" is örökségem része, ami nekem többet ér, mint kövér bankbetétek vagy hivalkodó paloták. Isten nyugosztalja apámat és kisöcsémet, s kérem, adjon még néhány derus évet szeretett anyámnak is és kedves nagynénémnek is, aki szeptem-ber elején lesz kilencvenhárom éves. Boldog születésnapot kívánok mindkettojüknek sok szeretettel. Kaufmann Rozi
A lap riportja
8. oldal
KISHARANG
KÉPRIPORT A CASTAIC-TAVI PIKNIKROL 2002. JÚNIUS 9. Már az évzáró istentisztelet után nagy izgalommal beszélt mindenki a Castaic-tavi szokásos évzáró piknikrol. Nagy készülodés, komoly adminisztráció elozte meg: -ki mit hoz? -pohár, kés, villa legyen, de azért a kenyeret se felejtsük ki, no meg a kellékeket a versenyekhez, azokra gondot visel Terike, az egész iskola lelke...-Szóval nagy volt a készülodés. Két nappal a piknik elott megcsörren az irodai telefon, beszól az egyik kedves nagymama: tiszteletes úr, meg lesz tartva a piknik, mert most mondta be a televízió, hogy le van zárva a tó környéke a kiterjedt erdotüzek miatt. Megígérem, hogy rövidesen kiderítem a dolgot, s magam is kissé ijedten kezdek telefonálni, gondolván, hogy nagy csalódás lenne mindenkinek a kirándulás elmaradásda. Terikét hívom, o meg a parkfelügyeletet, s kiderül, nincs ok az aggodalomra, mehetünk piknikezni. Megnyugtatom az aggódó nagyszüloket, tovább szervezkedünk. Eljött a nagy nap. Péter Manyika áldozatkészen vállalta, hogy hajnalban kimegy helyet foglalni a csapatnak. Így is tett, nagyon jó helyet foglalt a megbeszélt parkolóhely mellett. Lassan, de biztosan gyülekeztek a népek, s Istennek hála nem csak az iskolások és szüleik, hanem egyre többen jöttek a gyülekezetbol is. Nagyon örvendetes dolog volt ez, hiszen az egyház vezetosége már rég óta szorgalmazza a templom és iskola közelítését az ilyen jellegu programok által is. Mindenki éhesen érkezett. Jól muködött a megelozo adminisztráció, boven el voltunk látva éle-
A dinnyeevo verseny kimondottan husíto volt a déli forróságban Fotó: Gáspár Teri
Még jó, hogy közel van a tó... Fotó: Gáspár Teri
lemmel, úgyannyira, hogy estig el sem fogyott. Lakoma után pedig beindult az élet. A gyerekeket alig lehett kiszedni a vízbol, a felnottek fociztak, beszélgettek, s pihenéssel, szunyókálással múlatták az idot. S az ido kérle l-
hetetlenül múlt is, pillanatok alatt ránk zuhant az este. Véget ért a móka, de emléke megmaradt. Köszönjük mindazoknak aki velünk tartottak. Jakabffy Zsolt Attila
Vendégünk volt...
KISHARANG
9. oldal
“Áldozni tudó szív nemesíti az észt” Májusban,
a majáliskor két nagyon kedves emberrel ismerkedhettünk meg, akik az erdélyi sors kérdéseit, az erdélyi kultúra fennmaradásának szolgálatát tuzték ki életük céljául. Gazda József, közíró, kisebbségügyi szakember, és felesége Bernád Ilona , a magyar népi gyó-gyászat jó ismeroje majd egy hétig voltak vendégeink. József és felesége, egy újabb, a magyar szórványokról szóló könyvhöz gyujtöttek anyagot. Emellett eloadásokat tartottak az erdélyi sors kérdéseirol, illetve adományokat gyujtöttek és támogatókat kerestek a Korösi Csoma Sándor emlékmúzeum felépítéséhez. E célból téglajegyeket hoztak, melyek megvásárlása által az emlékmúzeumba megmaradásunk tégláit építhetjük be. A téglajegyek továbbra is kaphatok a lelkészi hivatalban. József és Ilonka, igazi írói vénáról téve tanúbizonyságot, rövid levélben jelezték hazaértüket és köszönték meg a támogatást és az irányukba megnyilvánult szeretetet. Levelüket az alábbiakban közöljük, s kérjük Isten áldását életükre és szolgálatukra az osi földön. Ki-ki pedig tehetsége és lehetosége szerint támogassa kezdeményezésüket. Kedves Barátaink! Kedves volt vendéglátóink!
Azonnal szerettünk volna egy jelzés ereju levelet írni, hogy hazaérkeztünk. De olyan új gondok vártak, olyan fáradtak voltunk, s a pihenésre is kellett szánni egy kevés idot, hogy máig késlekedtünk, s most is csak jelzünk. Tehát: szerencsésen átrepültük az óceánt, majd tettük meg a Párizs -Budapest és BudapestMarosvásárhely, Marosvásárhely Kovászna útszakaszokat. Vásárhelyen jóformán csak aludtunk a 26 és fél órás út után, Kovásznára egy újabb feladat hívott, az a diákszínpad ünnepelte 30 éves fennállását, melyet én indítottam el, s mellyel a Ceausescu idokben a szórványok színháza voltunk, s 22 év alatt Erdély 10 megyéjébe több mint 600 eloadást tartottunk, s mellyel teljes Tamási Áron sorozatot mutattunk be. Itt kellett lenni, két napig “jelen lenni”, eloadást tartani, prezentálni, eloadásokat nézni, már tisztességbol is, az idesereglett diákszínpadok fellépéseit. Holnap reggel vissza Marosvásárhelyre – újabb 6 órás út – majd szerdán Pest, ahol Az Istennel még magyarul beszéltünk. Magyar szórványok a Kárpát-medencében címu, most megjelent könyvem (melynek
az anyagát együtt gyujtöttük, s még nem láttuk) bemutatója lesz a Könyvhéten, s négy napig újra jelen kell lenni. S azután gondolkozhatunk azon, hogy jó lenne egy kicsit pihenni is. Egyelore hát ennyi, Mindenkinek mindent megköszö-nünk, köszönjük azoknak, akik ezért tettek, hogy ott lehettünk, köszönjük azoknak, akik ottho-nukba fogadtak, hogy házukban otthont lelhettünk, köszön az önzetlen, segíto gesztusokat, a kiér-demeletlen ajándékokat. Ha vala-miben nem úgy tettünk, ahogy szerettétek vagy elvártátok volna, kérjük, bocsássatok meg és felejtsétek el, s csak a jóra emlé-kezzetek. Mi is elfeledjük rendre a rengeteg fáradtságot, s megmarad Amerika a lelkünkben úgy, mint egy álomsziget, ahová még vissza-vágyunk, s amit elfele jteni nem tudunk soha. Már könyvet is álmo -dunk – ez lehetne elso közös köny-vünk – a Magyarok Amerikáját. Hátha ebbol is lesz valami! Hálás szeretettel: Ilonka és Jóska
A téglajegyek megvásárlása által hozzájárulhatunk a nagy tudós zarándok szellemi hajlékának létrehozásához. Egy téglajegy ara: $20
Ez történt minálunk...
10. oldal
KISHARANG
Eseménynaptár Nyár ide, nyár oda, az elmúlt forró hónapokban sem lanyhult az élet egyházunknál. Lássuk, röviden összefoglalva, mik történtek házunk táján, majd álljon itt néhány rövid tudósítás egyik-másik rendezvényünkrol. Május 19. Május 24. Május 26. Május 31. Június 1.
Június 2. Június 7. Június 8. Június 9. Június 9. Június 9. Június 14. Június 15. Június 16. Június 21. Június 28. Július 12. Július 13. Július 14. Július 18. Július 19. Július 26. Augusztus 10. Augusztus 11. Augusztus 16. Augusztus 16. Augusztus 18.
- Pünkösd. Úrvacsorával egybekötött ünnepi istentisztelet. - Noi Kör és gyülekezeti bibliaóra - Szentháromság Ünnepe, az ünnepes félév vége. - Noi Kör és gyülekezeti – presbiteri bibliaóra - Új kulturális sorozat indult Irodalmi Kávéház címmel. Elso bemutató az Öröktuz címu trianoni emlékest volt. Ez alkalommal búcsúztattuk hazatérése alkalmából gyülekezetünk lelkes tagját, presbiterét Deac Vásárhelyi Katalin színmuvésznot. - Iskolai évzáró istentisztelet. - Noi Kör és gyülekezeti bibliaóra - Gyülekezeti-iskolai közös piknik a Castaic tónál - Istenes versekbol álló megemlékezés Janits Judit testvérünk (Máté Judit édesanyja) emlékére - A Hétvégi Magyar Iskola új tanévét elôkészíto elso megbeszélés - Rendes havi presbiteri gyulés - Noi Kör és gyülekezeti bibliaóra - 11. Függetlenségi Bál. A bevétel egy része a Maticza Iskola Alapítvány javára ment. - Apák Napja – ünnepélyes köszöntése az édesapáknak. - Noi Kör és gyülekezeti bibliaóra - Noi Kör és gyülekezeti – presbiteri bibliaóra - Noi Kör és gyülekezeti bibliaóra - Szombat esti koktél sorozatban Ki mit tud. - Rendes havi presbiteri gyulés - Temetés. Tóth Géza testvérünket kísértük utolsó útjára. - Noi Kör és gyülekezeti bibliaóra - Noi Kör és gyülekezeti bibliaóra - I. Kelemen György asztalitenisz torna - A Hétvégi Magyar Iskola új tanévét elôkészíto második megbeszélés - Noi Kör és gyülekezeti bibliaóra - Rendes havi presbiteri gyûlés – Új Kenyér ünnepe. Úrvacsorával egybekötött ünnepi istentisztelet.
Irodalmi Kávéház A jó kávéházaknak legendás hangulata van. S ezt nem a sütemény és kávé egymásba ölelkezo és bódulatot kelto, soha nem feledheto illatorgiájának köszönheti, hanem annak a szellemi aurának, mely körüllengi az oda betéroket országos dolgok felöl dönteni, vagy csak beszélgetni, az idotlen idot múlatni. Forradalmak szülohelye, költoi lelkek bútemetoje, múzsák kórzója, dimenziók találkozása. Aki betér, megszunik számára a világ, s repül vissza az idoben oda, ahol vár rá Ady Endre és Juhász Gyula, tunodve a magyar sors nagy kérdései felett, remény-nektárt csöpögteto vers-virágot keltetve elveszett országok romjain. Itt már rég nem az a fontos, ami annak tunik. A lényeg, a szemnek láthatatlan, az ingereknek érzékelhetetlen, csak a szív az, amely megérti a Kávéház önálló életének rezdüléseit. A szív, amely hat az értelemre, s tekintetünket magasabb régiók felé irányítja, ahol az egyetlen válasz kapható a felmerülo miértekre. Új sorozatunkkal ezt a hangulatot szeretnénk megteremteni. Oratórium-jellegu musoraink ezentúl évente két-három alkalommal nyitják meg az Irodalmi Kávéház jelképes ajtaját mindazok számára, akik szeretnek idoutazni, és elgondolkodva szórakozni, megismerni múltunk történéseinek hátte-
rét, nagyjaink életét. Az eloadók többnyire amatorök, egyházunk mukedvelo tagjai, akik számára fontos szellemi életünk elmélyítése, kultúránk, történelmünk megismertetése. Az aki szép versek, prózai részletek felett kíván egy kicsit csendben merengni, az itt jó helyen jár. Jó szórakozást kívánunk! Jakabffy Zsolt Attila Megjelent az Öröktuz címu eloadás musorfüzetében.
Kép az Irodalmi Kávéház – Öröktuz címu elso bemutatójáról. Szereplok: Szemethy Péter, Szemethy Mária, Maxim András, Deac Vásarhelyi Katalin, Jakabffy Rózsa, Jakabffy Zsolt, Érseki Emoke. Közremûködött a Kodály Kórus és Szilas Imre. Technikus: Balogh Tamás. Rendezo: Deac Marius
KISHARANG
Ez történt minálunk...
11. oldal
nyomán felépülhetett az ezidáig egyetlen 56-os emlékmu, melynek munkálatai befejezodtek. pásztor nyitó imá -jával és asztali Végül Lassan György bejelentette, áldásával kezdo-dött. Vacsora után hogy az idei bál bevételbol a Galántay Ambrus konzul úr felol- Maticza Alapítvány mellett a mavasásra került Kerék-Bárczy Sza- gyarországi 56-os táborban épülo bolcs, a Magyar Köztársaság fokon- kápolnát támogatja az 56-os Világzulja köszönto levelét. Ezt követoen szövetség. Lassan György, a bál szervezoje, az 56-os Világszö-vetség elnöke szólt az egybegyul-tekhez, megköszönve a támoga-tást, a kitartást, melynek
11. FÜGGETLENSÉGI BÁL Idén eloszor került egyházunknál megrendezésre az 56-os Világszövetség által szervezett Függetlenségi Bál. Ennek egyik oka az volt, hogy a bál szervezoi szerertték volna fe lkarolni egyházunk kezdemé nyezését, a Maticza Ágnes Iskola Alapítványt, s a bál bevételének egy ré-szével támogatni is azt. A bál Jakabffy Zsolt Attila lelkiAmint azt megelozo lapszámunk írott és képes riportjából megtudhatták a kedves Olvasók, az idén nagyon kitettek magukért a férfiak Anyák Napja alkalmából. Illo volt tehát viszonozni a figyelmes-séget. Így történt, hogy bejelentett elokészület nélkül, meglepetésként Apák Napján az ünnepelteket külön, díszasztalhoz ültettük, s terülj-terülj asztalkámmal vártuk. Jakabffy Rózsa nagytis zteletu asszony rövid köszön-tojében az apaság felemelo és fontos szerepérol szólt, majd felolvasott egy rövid, humoros írást, mely egy az édesapja ügyességére rácsodálkozó kisgyerek elképzelt gondolatait tartalmazta. A jó hangulatú együttléthez hozzátartozott a finom ebéd is. Illesse köszönet a gyülekezet asszonyait, akik titokban megszervezték ezt a kellemes kis eseményt. Íme a köszönto:
Apa is csak egy van Egy pár szóval szeretnénk köszönteni azokat, akik vállalták az apaság hivatását Az apaság az Úr Istentol kapott élethivatás, amely a családi életben valósul meg, és a gyermek életében pótolhatatlan. A Teremto egy édesapát szánt minden embernek, akinek szeretetébol életünket kapjuk, és aki kenyérkeresoként, önfeláldozó szeretetével és gondoskodásával kíséri életünket, felnevel, az életútra bocsát, és azután sem feledkezik meg rólunk. Nemrégen megkérdeztem egy öt éves kislányt: tud-e imádkozni? A szülei megelozték a válaszadásban, és boldogan újságolták, hogy igenis tud és azonnal be is mutathatja. Mire a gyermek szeretetteljes tekintet vetett édesapjára, és azt mondta nekem: "Tudok
Az édesapákat ünnepeltük...
A terített ünnepi asztalnál jó hangulatban ünnepeltek az édesapák Fotó: Kovács Irénke
imádkozni, és elmondhatom a Miatyánkot, de csak az apu után." El is imádkozta az Úr imáját hibátlanul, segítség nélkül, de egész ido alatt édesapjára nézett, mert a biztonságot tole remélte. Ez az, amire oly nagy szükség van a mai világban. Az ilyen korú gyermek anélkül, hogy édes anyját kevésbé szeretné, az apjára mint példaképre tekint és utánozni kívánja pozitív tulajdonságaiban. Sajnos sokkal több az ellenkezo példa. Eltunt a családból a jó értelemben vett apai tekintély, amely nem eltörli a gyermek személyiségét, hanem megacélozza, helyes vágányra tereli azt. Továbbá megtanít következetességre,
kitartásra, lemondásra is. Az apa te kintélyével törvényeket szab, amelyek az élet törvényeibol fakadnak, ezzel megvédi és biztonságot ad a családnak. Ha szükség van rá, pajzsként szolgál a család és a sokszor fenyegeto külvilág között. Becsüljük meg a családfok méltóságát, s ha kell, állítsuk vissza a tekintélyüket. Apátlan társadalmak és családok az emberiség vesztésébe vezetnek. Hívjuk fel a figyelmet pótolhatatlan szerepükre. Imádkozzunk értük és velük. Szeressük oket, hogy ok is szerethessék családjukat.
Ez történt minálunk...
12. oldal
KISHARANG
KI MIT TUD - avagy szórakoztató dolog azt csinálni, amihez nem ért az ember A Ki mit tud musoroknak is lassan komoly hagyománya lesz egyházunknál. Az idén megrendezett ilyen jellegu musor ugyanis már a 4. volt a sorban. Ez alkalommal is szép számmal gyultek össze mind nézok, mind fellépok. A két részes, vídám, zenés muso rban felléptek: Vodnákné Túri Ildikó, Süli Erzs ike, Gáspár Emese, Gáspár Melinda, Nagy Évike, Gáspár Dani, Szirmay Jucika, Polgár Katalin, Kaufmann Rozi, Palotay Márti, Maxim Tamás, Szemethy Péter, Brezovay
Mónika, Jakabffy Zsolt Attila. A musor konferansziéja egyházunk fogondnoka, Maxim András volt,
aki zongoramuvészi minoségben a zenei darabok nagy részét zongorán kísérte is. A musor után csodálatos hidegtál-költeményekben gyönyörködhettünk, melyeket mestersza-kácsunk Babenyecz Tamás készített. Természetesen nem csak néztük, hanem jó hangulatban, beszélgetve el is fogyas ztottuk a remekmuveket. Köszönjük a fellépoknek és a résztvevoknek ezt a kellemes estét. Jövore — reméljük - még több vállalkozó kedvu tehetség áll ki a színpadra, megörvendeztetni másokat. Zsola
Néhány remek hidegtál és készítojük, Babenyecz Tamás
I. Kelemen György asztalitenisz emlékverseny Tik-tak, ping-pong, ilyen és ehhez hasonló zajoktól volt hangos 2002. augusztus 10-én a Bethlen terem. Mintegy huszonöt játékos kedvu és vállalkozó szellemu versenyzo, három kategóriában heves harcot folytatott az elso Kelemen György asztalitenisz torna bajnoki címéért. A névadó, néhai Kelemen György, egyházunk tiszteletbeli örökös fôgondnoka, sokszoros asztalitenisz bajnok, klubvezeto és versenyszervezô bizonnyal örömmel szemlélte volna e rendezvényt. O már nem lehetett közöttünk, de jelen volt özvegye, Kelemen Ida, akinek ój voltából a gyoztesek igazi trófe-ákat vehettek át, melyek a névadó bajnok hagyatékából származtak. A verseny eloször négy csoportban folyt, ahol mindenki mindenkivel játszott. Innen a két legjobb jutott a nyolcaddöntobe, ahol egyenes kiesési alapon folytatódtak a küzdelmek. Heves párharcok, szoros mérkozések alakultak ki. S végül elérkezett a dönto. A hölgyeknél Polgár Kata, Hétvégi
Magyar Iskolánk óvó nénije diadalmaskodott, legyozve minden ellenfelét. Az ifjúsági korcsoportban Maxim Péter lett a bajnok. A felnott kategória gyoztese pedig Bátori István lett, akiért Hétvégi Magyar Iskolás fiai Gergo és Pál is nagyon szurkoltak. A gyoztesek Kelemen Idától és fiától, Eddytol - aki egyébként a dönto és a késobbi gálamérkozés bírája is volt vehették át trófeáikat. A díjkiosztó után következett az igazi látványosság. Rácz Dezso és Turbók
Attila többszörös bajnokok jóvoltából megtekinthettük, hogyan lehet az asztaliteniszt muvészi fokon uzni. Egy, a mai gyors játékra épülo gála-meccs után, látványos asztalitenisz-showban gyönyörködhettek mind-azok, akik jelen voltak. Reméljük sikerül e kezdeményezéssel is hagyományt teremteni, s jövore még többen neveznek be az elkövetkezo II. Kelemen György asztalitenisz versenyre.
A bajnokok játéka ritka látványosság volt Fotó: Jakabffy Zsolt Attila
KISHARANG
Ügyes-bajos dolgaink
KÍNÁLAT, VAGY LICIT? Lassan közeledik az oszi hajrá a rendezvények kavalkádja, egyházaink, kulturális szerveze teink, csoportosulásaink szórakoztató, esetenként kultúrát kínáló eseményei. Köztudott, hogy ezekre a rendezvényekre a környéken élo több ezer magyar anyanyelvu lakos egy körülbelül kétszázra teheto lelkes kis csoportja reagál. Ok azok, akikre számítani lehet, legyen az jótékony célú vacsorás est, táncmu latság, színház, hangverseny, vagy éppenséggel disznótoros lakoma. Kimondottan szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mi, a szervezok, hogy ez a kis lelkes csapat nem csak szeret szórakozni, de tudja, hogy jelenlétével komoly támogatója is a rendezvény hirdetett, vagy nem hirdetett jövedelem teremto szándékának. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ez a generáció meg tudja engedni magának a nemes cél tá-
mogatását éppen úgy, mint az elég gyakori szórakozást. Városunk focicsapata jó ideje szeretne összehozni egy sportbált, de a közvetlen érintett fiatalok számára az ilyen fajta adakozás ismeretlen. Térjünk azonban vissza az oszi szezonhoz. Úgy emlékszem, korábban a szervezok oda figyeltek egymásra, de foleg a Nagyérdemure, hiszen tudták, nem szabad ezt a közönséget megosztani, íratlan szabály volt, hogy nem licitáltak, ugyanarra az estére nem szerveztek egymásra. Egyfajta hagyománya is kialakult a rendezvényeknek: majális, benefit bál, függetlenségi bál, sajtónap, mindmind egy bizonyos intézmény saját eseményeként volt tisztelve. Az utóbbi idoben ez mintha kezdene megváltozni. Legényesen egymásra licitálunk. Van itt kérem nálunk is majális, tessék csak hozzánk jönni! Orgonahangversenyre ”Szeptember végén”,
ANEKTODÁK NAGY EMBEREKROL Amikor Paganini egy alkalo mmal Milánóban tartózkodott, pompás hangszerével a hóna alatt egy utcán ment keresztül, ahol kellemes halpecsenye illata ütötte meg az orrát. A hal Paganini kedvenc étele volt. Betért hát a vendéglobe, ahonnét az illat áradt. Amikor körülnézett, hogy alkalmas helyet szemeljen ki magának, a tulajdonos durván karon ragadta és a kijárathoz vezetve egy cédulára mutatott, amelyen ez állt: „Házaló hegedusöknek tilos a belépés!” Kriza János unitárius püspök, a népköltészet tudós ismeroje és gyujtoje igen szellemes ember volt. Egy alkalommal ebédre volt hivatalos egy szellemdús menyecskéhez. Az ebéd a végéhez közeledett, amikor a
háziasszony helyet kérve a vendégek közé ült és felkiáltott: - Úgy érzem magam, mint Krisztus a keresztfán! - Elhiszem, asszonyom. Csak azt mondja meg, melyikünkkel lesz ma együtt a paradicsomban? - kérdi hirtelen Kriza. Egy alkalommal Petofi, aki országos híre dacára sem volt gazdagnak nevezheto, több barátjával a Váci utcán sétált. Hirtelen fogat vágtat el mellettük, a fogat négy tüzes sárkánylovát glaszékesztyus gavallér hajtja. - Hé, Sándor -kérdi az egyik ifjú-, lesz-e neked valaha ilyen négy paripád? - Lesz, ha béállok kocsisnak.
13. oldal
irodalmi estre füstölt kolbász csülökkel a kontra. Szüreti mulatság van hagyományosan egyik egyházunknál? Sebaj, fickósodnak meg az Öregcserké-szek. Kedves Szervezok!! Egyelore úgy néz ki, a Nagyérdemu szép lassan fogy, utánpótlás nincs még a látóhatáron sem, ha már egymást nem, akkor legalább a közönségünket tiszteljük jobban, mert nélkülük hiába mondjuk be a Fedák Sárit! Maxim András
BIBLIARENDELÉS Kedves Testvéreim! Az elmúlt hetekben-hónapokban elég sokan jele zték, hogy szükségük lenne Bibliára és Énekeskönyvre. Felvet-tem a kapcsolatot a magyarországi és az erdélyi egyházak iratterjesztési ügyosztályaival, akik mostanra már várják rendelésünket. Ezért kérem a Gyülekezet tagjait, hogy mielobb jelezzék felém igényüket e kiadvá-nyokra. Rendelheto: Károli fordítású Családi Biblia nagy-és kis formátumban, új fordítású Biblia, Képes Gyerme kbiblia, bibliai témájú kifestok 6-10 éves gyerekeknek, erdélyi Énekeskönyv, magyarországi Énekeskönyv, Magyar Református(egyetemes) Énekeskönyv, és még sok más érdekesség. Ezen kiadványokból szeretteink számára szép és exkluzív karácsonyi ajándé-kok állíthatók össze. Az egyes kiad-ványok ára a megrendelések számá -tól függ (osztódik a szállítási költ-ség). Bovebb felvilágosításért, vagy egyéb, itt fel nem sorolt kiadvá-nyokért hívják mielobb bizalommal a lelkipásztort. Ha a megrendelést elküldjük szeptember közepéig, akkor a szállítmány minden bizonnyal megérkezik Karácsony elott. Hívják a (818) 344-4276-ot
Gyermek-és ifjúsági rovat
14. oldal
KISHARANG
A konkoly és a búza példázata Máté evangéliuma 13 része, 24-30 versei alapján A mi Urunk, Jézus Krisztus nagyon sok esetben példázatokban szólt tanítványaihoz. Azért tette ezt, mert az Isten országáról szóló elbeszélései nagyon bonyolultak és nehezen érthetok voltak, ezért olyan példák segítségével magyarázta el azok lényegét, amelyeket a hallgatók ismertek, s amit könnyen el tudtak képzelni. Ez a történet arról szól, hogy egy ember búzát vetett a maga földjébe. A búzából készül a liszt, a lisztbol pedig a kenyér, így gondolhatjátok milyen nagy jelentosége volt a jó termésnek. Az ember egyik ellensége azonban konkolyt (egyfajta gyomnövényt) vetett titokban éjjel a búza közé, hogy ezzel elrontsa emberünk búzavetését. A konkoly együtt no a búzával, nagyon hasonlít hozzá, s ha az ember elkezdi kiszaggatni, nagyon sok bú-
zaszárat is kitéphet. Ha nem szaggatja ki, hanem együtt aratja le a búzával, akkor a magok összekeverednek, a konkoly pedig mérgezo lévén, tönkreteszi a búzát. Emberünknek szóltak a munkásai a konkoly felol. O azonban nem engedte kitépni azt. Tudta, hogy károsodhat a búzavetés. Azt mondta: hagyjátok, nojön meg együtt a búzával, s mielott aratás ideje jönne, kiküldöm az aratókat, hogy tépjék ki a konkolyt. Akkorra jól megkülönböztetheto lesz a búzától, így nem tehetnek kárt benne. Csak ezután kerül sor az aratásra, így a búza tiszta marad. Bölcs ember volt ez a magveto, most viszont legyünk mi bölcsek és fejtsük meg, mit akar ezzel a példázattal nekünk a mi Urunk megtanítani? Elsosorban azt, hogy mi,
akik az O magvetése, búzaföldje vagyunk e világban, nagyon gyakran keveredünk össze konkollyal, a bunnel. Erre Isten a prófétákon, az apostolokon, istentiszteleteken és a Biblián át szüntelen figyelmeztet bennünket. Legyünk hát éberek, s ne hagyjuk a bunt meggyökerezni életünkben. Másodsorban arra figyelmeztet bennünket Krisztus, hogy ne ítéljünk meg más embereket. Addig, amíg a búza és a konkoly meg nem no, igazából nem lehet különbséget tenni közöttük. Az aratáskor, amikor eljön a mi Urunk Jézus Krisztus, o majd szétválasztja a búzát és a konkolyt, azaz a hitben megmarad-takat és a bunben járókat. Vigyázni kell, mert a rossz meggondolatlan irtásával a jót is semmivé lehet tenni. Légy hát megfontolt és orizd meg életedet Krisztusnak. Jakabffy Rózsa
Milyennek kell lennie a keresztyén embernek? Jelöld be a helyes válaszokat. türelmetlen
béketuro
büszke
békés
segítokész
önzo
haragos
alázatos
szerény
hazug
ítélkezo
megbocsátó
Elozo lapszámunkban közölt rejtvények helyes megfejtése A keresztrejtvényben található ünnep neve: Áldozócsütörtök A kérdésekre adandó helyes válaszok a következok: 1. –az apostolok Jézus közvetlen tanítványai, 2. –a Szentlélek eljövetele viharhoz, zúgó szélhez hasonlított, 3. –az apostolok fején a Szentlélek kitöltetésének jeleként kettos tüzes nyelvek jelentek meg. Sajnos ismét nem halmoztátok el szerkesztoségünket helyes megfejtésekkel. Mindössze egy megfejtés érkezett. Beküldoje Petrovay Szabolcs és felesége Borika voltak. Köszönjük. Mostani rejtvényeink megfejtésének beküldési határideje: október 10. Várjuk leveleiteket.
Gyermek-és ifjúsági rovat
KISHARANG
15. oldal
KERESZTREJTVÉNY
Ebben a rejtvényben Pál apostol egyik híres tanácsát rejtettük el. Segítségképpen megadtunk néhány betut. A rejtvény ez alkalommal nem tesz különbséget a rövid és hosszú magánhangzók között.. Reméljük nem lesz túl nehéz, és nagyon sok helyes megfejtést fogtok beküldeni. Aki a helyes megfejtést, azaz Pál apostol tanácsát még meg is keresi a Bibliában, és megfejtése mellé odaírja, hogy hol található, az külön jutalomban részesül.
Vízszintes 1. Furcsa teremtmény 3. Nem téged,.. 7. Akit imádok 12. Kis kémiai üvegecske 14. A megfejtés elso sora 16. Tagadás 17. A megfejtés második sora 19. Otthon – angolul 20. Idoméroket javít 21. Még nem ad, de … - közmondás 22. Keresztvonal 23. Névelovel: nem nyílt
Függoleges 1. A felsofok egyik jele 2. Egy országon belül élo nép 3. Kiejtett betu 4. Nem jó 5. Férfinév 6. Egyik szülo, vagy nagyszülo 8. Engedelmeskedik urának 9. A megfejtés második sora 10. Ütheti a nyomát… (hiába keresi) 11. Jó szakma a festéssel együtt 13. Az erdoben van, ott, ahol nincs fa 15. Ilyen a cipod, amikor tócsába lépsz 18. Lánynév becézve
Jó munkát.
Lükteto élet = Istenes élet Hetek óta élvezitek már a szünido örömeit. Nem kell korán felkelni, lehet lustálkodni egy kicsit, nem kell izgulni a szokásos is kolai feladatok miatt. Többet lehettek barátaitokkal, elmehettek ide-oda, szabadabban telnek a mindennapjaitok. Van, aki nyári iskolába jár, van, aki elmegy dolgozgatni, hogy egy kis zsebpénzt gyujtsön magának. Összegezve: igen jó találmány a nyári szünido. - Éljen a nyár és a szünido, hallottam kiáltani az egyik gyermeket a vasárnapi iskolában. Így a szünido vége felé azonban mindenképpen gondolni kell már az iskolára. Mi lehet a nem látott osztálytársakkal, milyen lesz
az új tanév, s nehezebb lesz a tananyag, mint korábban? Ez a természetes gondolkodás. Hiszen a pihenés után dolgozni vágyik az ember. Isten így teremtett minket, mert csak így van ritmusa, lüktetése az életünknek. Sokan szeretnének ilyen lükteto életet maguknak. De nem tudnak dolgozni, iskolába járni, sot talán még fel sem kelni az ágyból, nem tudnak írni, olvasni, mert betegség köti meg oket. Nekünk, nektek Isten megengedte, hogy pihenjetek, s majd a szünido végén elkezdjetek újra tanulni, a nagyobbak és a felnottek dolgozni. Örüljetek mind a kettonek. És legyen ilyen egészs éges lüktetése minden napotoknak: reggel bibliaolvasás és imádság,
nap közben tanulás, szorgalmas munka, este pihenés, elcsendesedés Isten elott szeretetteljes családi légkörben. Ez így jó. A semmittevés ugyanis megöli az embert, éppúgy, mint a szünet nélküli rohanás és hajsza is. De ha valaki komolyan veszi a Prédikátor könyvét, hogy mindennek rendelt ideje van, és mindig azt végzi, minek éppen az ideje van, az egészséges és hasznos, lükteto életu ember lesz. Töltsétek el így a még hátralevo szünnapokat – már, akinek még van -, s kezdjétek így az új tanévet, Isten iránti hálával, és Benne bízva. Cseri Kálmán gondolatai
Hírek, programok
KISHARANG
Kegyelettel és a gyászoló család iránti részvéttel búcsúztunk el Tóth Géza testvérünktol, akit életének 77, évében, 2002. július 8án szólított magához Istene. Temetése 2002. július 18-án volt. Isten adjon neki békés pihenést a boldog feltámadás reménye alatt. ~.~ Szeptember 21-én Orgonahangverseny. ~.~ Október 12-én, szombaton délután gyülekezeti Csendes Napot tartunk. ~.~ Október 19-én Szüreti Bál. ~.~ November 9-én, szomb aton este 7 órakor Irodalmi Kávéház. Ady Endre emlékest. ~.~ November 16-án, a bemutató után Thália vacsora a Bethlen teremben.
16. oldal
A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ Minden vasárnap 11 órai kezdettel – Magyar református istentiszteletet tartunk. Minden hónap utolsó vasárnapján angol nyelven is hirdetjük Isten Igéjét. Istentiszteletek után közös ebéden veszünk részt a Bethlen teremben. Az istentiszteletek ideje alatt a gyermekek számára gyermekistentisztelet a Bethlen teremben. Egyházi ünnepeink alkalmával úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentiszteletet tartunk. Betegek és azt ígénylok számára a szent jegyeket otthonukban, vagy a kórházban is kiszolgáltatjuk. Minden szombaton 9-13 óra között Hétvégi Magyar Iskola muködik egyházunknál. Ennek keretében vallásórát tartunk. Iskola után közös ebéd várja a gyerekeket és a szüloket. Minden csütörtökön este fél 8 órai kezdettel kóruspróbát tart a gyülekezet Kodály Kórusa. Kórusunkba szeretettel várunk jelentkezoket. Minden szerda este 7 órakor kihelyezett családi bibliaórát tartunk elore bejelentett meghívás alapján. Minden pénteken este 7 órakor bibliaórát tartunk a Bethlen teremben. Gyermek-néptánccsoportunk, a Rontó-Bontó, minden szombaton fél 2 órai kezdettel tartja foglalkozásait. Az Ön gyermekének is itt a helye!
~.~ IDEI ÜNNEPI ISTENTISZTELETEK IDOPONTJA Szeptember 15-én Iskolai Évnyitó istentisztelet Október 27-én Reformáció és Új Bor ünnepére úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentisztelet. November 3-án Gyászolók Vasárnapja. December 1-én, Advent els o vasárnapján úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentisztelet. December 8-án Mikulás-várás. December 22-én Gyertyafényes Istentisztelet.
~.~
December 31-én San Fernando Völgyi Szilveszter.
jön,
jön, jön, jön,
jön, jön,
a San Fernando Völgyi SZÜRETI BÁL 2002. október 19. szombat. Érdeklodni a (818) 344-1885-ös telefonon lehet.
from:
Grace Hungarian Reformed Church 18858 Erwin Street, Reseda, CA 91335
to:
KISHARANG - A San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház gyülekezeti lapja. Foszerkeszto: Jakabffy Zsolt Attila lelkipásztor. Szerkeszto: Jakabffy Rózsa, Maxim András. Lapunkat ingyenesen terjesztjük, de fenntartására céladományokat örömmel elfogadunk . Meg nem rendelt kéziratokat nem orzünk meg és nem küldünk vissza. Az esetleges címváltozást kérjük szíveskedjenek a szerkesztoség címére küldeni. Köszönjük. Cím: 18858 Erwin Street, Reseda, CA 91335. Telefon: (818)344-4276. Fax: (818)344-1885. E-mail:
[email protected]
Példányszám: 250
