KISHARANG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. 6. évfolyam; 5-6. szám december 15

KISHARANG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ 6. évfolyam; 5-6. szám. 2006. december 15.

2. oldal • KISHARANG

A San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház gyülekezeti lapja

Mi, vagy ki van a listádon?

K

özeledik a Karácsony! Sok jele van

ennek. Ezeket a jeleket elsısorban mindenki ott veszi észre, ahol leggyakrabban megfordul. Van, akinek az tőnik fel, hogy egyre zsúfoltabbak a karácsonyi pompába már október végén - november elején feldíszített üzletek. Van, aki a kivilágított házakat csodálja meg, mások a templomok adventi-karácsonyi rendezvényeire figyelnek fel. Nem tudnám, de valójában nem is szándékom felsorolni a Karácsony közeledtének apró külsı jeleit, de egyet mindenképp ki kell emelnem: még ha elfelejteném is bármi okból a szeretet ünnepének közeledtét, gyermekeim jóvoltából ez lehetetlen, ugyanis a napokban legnagyobb fiam, szépen, ügyenes elém állva, - mint a család „gyerek örsének” képviselıje - „hivatalos keretek” között átnyújtotta nekem saját maga és testvérei karácsonyi kivánságlistáját. Hogy is feledkezhetnék meg a karácsonyról, mikor a hőtıszekrény ajtaján naponta többször szembeköszön velem ez a bizonyos „irat”, mely kicsiny gyermeklelkek vágyát, színes karácsonyfa alá rajzolva, szinte az arcomba kiáltja. Társasjáték, ugrókötél, távirányítós autó és hajó, édesség és sok minden más található ezen a listán. Boldog gyermekkor, - gondolom magamban, amikor vág yain k mé g il ye n egyszerő tárgyi dolgokban összefoglalhatók. De ha én kellene listát írjak, vajjon arra mi kerülne fel? Gondolkodom, és hirtelen nem tudom, mit is irhatnék le. Játékokat értelemszerően nem, tárgyakra sem igen v a n sz ü k sé g e m, az t megtanultam, hogy olyanról ne álmodjak, amit nem érhetek el emberi számítás szerint. Bevallom, bajban lennék, ha valaki odatenne, hogy írjam meg a karácsonyi kívánság listámat. Lehet, hogy most ezen sokan

elcsodálkoznak, talán ki is nevetnek, mondván: „olyan nincs, hogy valaki nem tudja, mit akar, ha pedig van, akkor meg is érdemli, hogy ne kapjon semmit.” Mielıtt bárki kinevetne, vagy félredobná ezt a cikket, gondolkodjunk egy kicsit együtt. Amíg gyermekeinknek valóban sokat jelentenek azok a tárgyak, játékok, apró-cseprı dolgok, amiket kérnek, addig a mi igényeink a legtöbb esetben olyan tárgyi dolgok felé irányulnak, amikre valójában (a legtöbb esetben) nincs is szükségünk. Vagy csak ideig-óráig. És ha ezt végiggondoljuk, akkor valóban ott kötünk ki, hogy listánkon szereplı dolgaink nagy része csupán kényelmi, vagy pazarló, fényőzési kellék. Amire valóban szükségünk lenne, az egészen más, olyan jellegő, amit többnyire meg sem fogalmazunk magunkban, sıt, nem is gondolunk rá. Miközben az új vasalót keressük a boltban, lelkünkben a munkahely feszültsége zakatol. A szépen csomagolt csokoládésdoboz és az új estélyi ruha felett talán a hitelkártyákon most méginkább felgyőlt adosságok törlesztésének gondja tör elı, még akkor is, ha ezt az érzést egyelıre lazán elcsendesítjük. Ünnepi készülıdésünket eleve beárnyékolja a biztos tudat, hogy a piros betős napok emelkedett hangulata röpke pillanat alatt tovaszáll és jönnek újra a szürke, fárasztó hétköznapok. Milyen szomorú, hogy az ünnepi készülıdést sok helyen kiégés, szorongás és feszültség kíséri, vagy követi. Ott ül, mint sötét árnyék az asztal mellett a gond és a bú, a rengeteg elégedetlenkedés, és hamis váradalomból fakadó kudarc. Mindezek tudatában kérdezem meg ismét magamtól: „jóember, mit irsz fel a listádra?” Mi legyen az elsı kérés? Talán el kellene feledkezni egy kicsit az új, csillogó autóról, a legmodernebb videójátékról és a karóráról, mert ezekkel a hiányzó boldogságot, a hőséget és szeretetet, a gyermekeink tiszteletét és megbecsülését, azaz a Folytatás a 7. oldalon



Adventi gondolatok

A

“

nnyi dolgom van! Borzasztó ez az

állandó rohanás! És ráadásul jön a Karácsony!” Ismerıs ez a panasz minden évben.Van aki felsóhajtva, van aki idegesen, van aki szarkasztikusan emlegeti a Karácsony elıtti feszültséget. Vannak akik keresik az igazi karácsony hangulatát a templomban. Mennyi féle gondolat fordul meg az emberek agyában a világ minden táján arra a szóra, hogy “Karácsony”! Mit jelent a mi számunkra, mint keresztények? Nem kerülünk-e egyre távolabbra az ünnep igazi jelentésétıl a mai vásárlási hisztériában, amit a média sugároz ejjel-nappal? Nagyon nehéz ellenállni és legtöbbször a “szeretet” jelszavával védekezünk, hogy elkapott minket is a világ vásárlási láza (s most éppen a Karácsony a “buzzword”). “Örömet szeretnék szerezni!” – És veszem a drága elektrónikus játékot, a nem szükséges kék inget zöld nyakkendıvel, a téli csizmát, amit úgyse fog hordani a megajándékozott, mert Kaliforniában élünk. Veszem a doboz csokoládét, amire nincs szüksége a vendéglátónak.

Istentıl áldott,szeretetteljes, békés Karácsonyt és hitben, reménységben bıvelkedı Új Esztendıt kívánunk minden tagunknak, támogatónknak, pártolónknak, és a város magyarságának, testvéri szeretettel: A San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház nevében Nt. Jakabffy Zsolt Attila lelkipásztor Antalfy Attila fıgondnok

Valami nincs rendben ezzel a képpel. Valami nagyon hiányzik a mi karácsonyi ünneplésünkbıl. És a feszültség bennünk évrıl évre nı. Talán új dekoráció a házra, vagy új díszek kellenenek a karácsonyfára? Mivel tehetnénk még emlékezetesebbé ezt a karácsonyt? Mással nem, csak azzal a SZERETETTEL, amivel az ÚR AJÁNDÉKOZTA MEG az emberiséget Jézus születésével. Miben látszik meg, hogy mi keresztények az igazi karácsonyt ünnepeljük? Ha a szívemben helyet adok annak az örömnek, hogy megszületett a Megváltó azért, hogy végigkísérjen engem az életem göröngyös útján. Nem vagyok egyedül, mert İ mindenkor velem van, segitségem és támaszom. Ez a legnagyobb ajándék amit mi kaphatunk. Ha erre gondolok, a feszültség megszünik és örömteli várakozás tölti el a szívemet. Ezt az örömet szeretném átadni családomnak és szeretném ezt kapni tölük, mint ajándékot. Tegyük lelki ajándékainkat a karácsonyfa alá az idei Ünnepen! Máté Judith



ISKOLAI HÍRMONDÓ

ISKOLAI HÍRMONDÓ

Szél hozott, szél visz el... Ki látta a Mikulást?

K

i hitte volna, hogy ilyen gyorsan

szervezkedésért. A Mikulás egy évre megint magunkra hagyott minket annak a szeles délutánnak a végén, de biztosak lehetünk benne, hogy egy év múlva újra elfújja hozzánk a szél. (Nem jöhetett másként abban a szédületes szélviharban.) Figyeljük hát a szelet, ki látja meg legelıbb a szélben ficánkoló rénszarvasokat és régi ismerısünket, a Mikulást. Katona Valéria

ránk köszönt az idén is a Mikulás-várás? Vártuk, találkoztunk vele, s figyeljük meg, hogy észbe sem kapunk, s máris 2007. december lesz, s újra a készülıdés közepén leszünk. De azért álljunk csak meg egy pár szóra, s nézzük meg mi is történt az idén! December 3-án vártuk templomunknál a Mikulást, akiben nem csalódtunk, mert hajlott kora és bokros teendıi ellenére, egy kellemes és a gyermekek számára emlékezetes délutánt nyújtott nekünk. Felkészültségét csak dicsérni lehet, mert minden kisgyereket úgy köszöntött, mint régi ismerıst, s bármilyen hihetetlen, mindenkirıl tudott jót és kevésbé kedvezıt is mondani. Többüket biztatta iskolai törekvésre, testvéribb szeretetre. Minden figyelmeztetésnel több volt azonban a dicsérı szó. B ü s z k é k lehetünk gyermekeinkre, talán jól csináljuk otthoni “mőhelyeinkben” ezt az egész dolgot, ha a Mikulás is elégedett volt velük. İ pedig csak tudja, hogy mit beszél! B izo nyá r a fe ltőnt A gyermekek énekelve várták a Mikulás érkezését mindannyiunknak a Mikulással együtt (aki szóvá is tette), hogy milyen nagyszerő színpadi környezetet varázsolt számunkra Balogh Irénke az idén is. Ötletekbıl kifogyhatatlan, ezt mindannyian tudjuk, s idıt és fáradságot nem kímélve ebben az évben is elkápráztatta a vendégeket a munkájával. Köszönet érte. Mesterszakácsunkat, Kovács Andrást is köszönet illeti, mert az eseményhez méltó ünnepi ebédet kanyarított számunkra. Köszönjük! Az ı munkáját segítették az iskola diákjainak nélkülözhetetlen szülıi, akik a konyhából továbbították felénk az ízes falatokat. Köszönet a felszolgálásért, konyhai segítségért, s az egész eseményt elıkészítı



ISKOLAI HÍRMONDÓ

ISKOLAI HÍRMONDÓ

„Summáját írom, Eger várának...”

J

övıre lesz négyszázötvenöt éve annak,

hogy 1552-ben, Eger váránál, egy maréknyi magyar sereg hısies küzdelme állította meg az Európára özönlı török haderıt. Ennek a dicsı eseménynek magyar iskolánk sajátosan kiván emléket állítani. Immár harmadik esztendeje lesz, hogy farsang idején megszervezzük a történelmi játszóházat. Mátyás király reneszánsz udvara és Árpád honfoglalás-kori tábora után 2007. február 24én, egy egész napos program keretében Eger várának ostromát elevenítjük majd fel. Bepillantunk a várvédı katonák életébe, a harcok elıtti készülıdésbe, megismerkedünk ruházatukkal, fegyvereikkel, életmódjukkal. Pillantást vetünk az ellenségre, a híres oszmán-török hadseregre, annak felkészültségére, és eljáttszuk majd a döntı ütközet egyes jeleneteit is. Igaz, hogy

ágyúgolyók helyett vizes lufik, tüzes kerék helyett pedig karton órisákerék, kıvár helyett pedig fa és palánk vár áll majd rendelkezésünkre, de hisszük, hogy mindez semmit sem fog csökkenteni együttlétünk értékébıl. A gyıztes harc után szabadtéri malac-sütés, lepénykenyér, és más korabeli ételkülönlegességek várják majd a megéhezett harcosokat és minden kedves érdeklıdıt. A nap végén tábortőz mellett végvári nótákkal múlatjuk az idıt. A történelmi játszóház a magyar iskola programja. Mivel egy ilyen esemény megszervezése k ö l t s é g e k k e l j á r mi n d en adományt szeretettel fogadunk. A belépés egyébként a magyar iskolások és szüleik számára ingyenes. A vendégek számára a felnıtt belépı $10, gyerekeknek $3 kerül. Szeretettel várunk mindenkit (lehetıség szerint korhő jelmezben)

Reskó András: Eger ostroma

Magyar iskolai programok 2007-ben. Január 13. szombat Január 13-án délután Január 27. szombat Február 24. szombat Március 24. szombat Április 7. szombat Április 8, vasárnap Április 21. szombat

- elsı iskolai nap a második félévben - Családi Bál. „Jótékony célú adománygyőjtés a magyar iskola javára. - Hókirándulás – nincs tanítás (ez az idıpont a hó függvényében változhat) - Történelmi játszóház - Törökvilág Magyarországon - Az egri diadal - Szülıi értekezlet – reggel 9 órakor - Húsvéti vakáció - Húsvét. Locsolkodás és tojáskeresés - Fényképezkedés az évvégi tablóképhez, csoportképhez. Ehhez illı ruha szükséges. Május 6. vasárnap - Majális és Tavaszi Fesztivál Május 13. vasárnap - Anyák Napja–Ünnepi mősor–az ebédet az Iskola adja Május 19. szombat - utolsó teljes tanítási nap Május 20. vasárnap - Évzáró Istentisztelet Június 2. szombat - Évvégi piknik Július 20-augusztus 20 - kedvezményes beiratkozási idıszak a 2006-2007-es tanévre Augusztus 20 - augusztus 26 - JÓ PÁSZTOR NYÁRI TÁBOR Szeptember 8, szombat - a 2007-2008-as tanév elsı napja.



Kinek a szeretete? Gyerekekkel beszélgettünk a hittanóra elıtt: Isten szeretetének a célja tehát egyrészt az, hogy minket kimentsen a halálból, másrészt az, hogy minek az ünnepe a karácsony. Sokféle válasz hangzott el: a családé, az ajándékozásé... Valaki határozottan átáradjon rajtunk másokra. Hogy miután minket állította: a szereteté. Folytattuk a találgatást: kinek a újjáteremtett, használjon bennünket mások javára. Hogy legyünk az İ szeretetének hordozói. szeretetéé? Azt kívánom minden kedves olvasónak, hogy A Biblia szerint Jézus testetöltésében Isten irántunk való szeretete lett nyilvánvalóvá. "Abban tapasztalja meg egészen személyesen, mit jelent Isten nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy szeretetének a melegében más emberré lenni, és egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk milyen nagy öröm személyválogatás nélkül szeretni másokat - Isten mentı és gyógyító szeretetével. ıáltala." (1Jn. 4,9). Az emberré lett Jézus Krisztusban L e g y e n nyúlt utánunk Isten, hogy mindnyájunk szívbıl jövı kimentsen a halál imádsága az ének: állapotából, ahova bőneink Nem vagyok más, csak miatt kerültünk. Azt akarja, ü r e s e d é n y , hogy éljünk - a szó többféle, Karácsonyi könyörgés Tölts meg hát Lelkeddel gazdag értelmében. Ezért e n g e m , született, és ezért halt meg Mint Betlehem, zsúfolt város, Igédnek áldott szent ereje Jézus. Karácsony és Hol fér el ennyi idegen? Hadd munkálkodjék már nagypéntek mélyen Uram, szállásra hol találsz most, b e n n e m . összefügg egymással. Nem maradsz-e hidegen? Rajtam keresztül áradj, Kar ácso ny célját így Szívem istállójába, amely U r a m , fogalmazta meg maga Jézus: Szállást csak barmoknak adott, Ragyogjon fényed szerte, "Mert úgy szerette Isten a Térjél be hát! Számodra van hely, Hogy általam sok-sok árva világot, hogy egyszülött Fiát Találsz egy csendes jászlat ott. s z í v adta, hogy aki hisz ıbenne, Békéjét Benned meglelje! el ne vesszen, hanem örök Csilló arannyal, drágakıvel E z z e l a z élete legyen." (Jn. 3,16) Nincs ékesítve ez a ház, imádsággal kívánok Aki azonban Mégis, ne rettenj vissza tıle, Istentıl megáldott valóban hisz İbenne, az Ha szénát, pozdorját találsz, karácsonyt és újévet csodálkozva tapasztalja, Ha nem lehet méltó Tehozzád, gyülekezetünk minden hogy ugyanolyan szeretettel Kinek egek örvendenek. tagjának és minden tud szeretni másokat, mint Lásd, ez vagyok, térj így be hozzám, olvasónknak! amilyennel Isten szerette és Hozd el szívembe fényedet! Cseri Kálmán szereti ıt. "Mert szívünkbe Füle Lajos (megjelent az Áldás, áradt az Isten szeretete a békesség címő pasaréti nekünk adatott Szentlélek gyülekezeti lap 2004. által.” (Róma 5,5) adventi számában)

Újévi zongorakoncert ifjú fellépıkkel 2007. január 13-án, szombaton délután elsı és egyben bemutatkozó zongora koncertre kerül sor templomunkabn, melynek során bemutatkoznak a nyár során beindult Resedai Zongora Stúdió növendékei. Erre a koncertre szeretnék meghívni minden zenekedvelıt, kicsiket-nagyokat, szülıket, nagyszülıket, barátokat egyaránt. A magyar iskola tanévnyitó istentiszteletének keretében, szeptemberben ugyan már néhányan - akik a nyár folyamán is szorgalmasan jártak zongora órákra - megörvendeztettek minket játékukkal. Azóta viszont még több tanítvánnyal, tehetséges kis zongoristával gyarapodtunk.A legifjabb növendék még csupán 4 éves. A korosztályos skála nagyon széles, hiszen érettebb korban sem késı belépni a zene birodalmába, így már a huszas évei végén járó tanítványunk is akad. A tanítási óráknak egyházunk ad helyet, eképp támogatva tehetséges gyermekeinket és a magukban tehetséget érzı felnıtteket, lehetıvé teszi a zenei nevelést, a közös muzsikálást. Az elıttünk álló koncertre, gyerekekkel és szüleikkel együttmőködve lelkesen készülünk. Szeretnénk, ha megkapott tálentumainkat kamatoztatva egymást és másokat is megörvendeztethessünk mősorunkkal. Szerettetel és tisztelettel várunk minden kedves érdeklıdıt! Nagy Erika, zongora tanárnı


Mi, vagy ki van a listádon? Folytatás a 2. oldalról valódi értékeket nem lehet meg-, illetve visszavásárolni. Kedves Olvasó! Az eddigiek tükrében mi lenne az Ön listáján az elsı kérés? Ugye, hogy nem is olyan egyszerő megfoglamazni, kimondani, esetleg egyenesen papirra vetni életünk nagy kéréseit, azokat a dolgokat, melyeknek hiányát érezzük ugyan, de nem beszélünk róla. Hátha az idı majd megoldja. Igen, megoldja, de az eredménynek legtöbb esetben nem fogunk örülni. A Karácsony olyan ünnep, amikor a legtöbben ajándékoznak és ajándékot kapnak. A listák immár készen állnak. Mondjuk, hogy még a felnıtteké is...De várjunk csak egy percet! Nem feledkeztünk-e meg valamirıl? Valakirıl? Tudjuk, hogy mit szeretnénk mi kapni, azt is tudjuk, hogy gyermekeink,szomszédaink, a nagymama és nagypapa, a Cirmi cica és a Bodri kutyus mit akar, de feltettük-e magunkban valaha is a kérdést, hogy Jézus mit szeretne kapni Karácsonyra? Mit adsz neki Te, keresztyén Olvasó, a szeretet ünnepén? Kötött zoknit, vagy Hershey csokit? Nem arra van szüksége. Még nem is a nagylelkő és az egyház számára fontos adományra. Hanem a SZIVEDRE. Jézus arra vár. Azért jött el, hogy szívedet megszerezze Isten számára. Azt a szívet, mely darabokban van, s melyet nem tud senki más összerakni, csak maga az Alkotó. Azt a szívet, mely oly sok mindenhol keresi a boldogságot, csak ott nem, ahol az valóban fellelhetı. Láttuk, hogy nagyon sok mindenre vágyunk. Testi és lelki dolgokra egyaránt. Isten Igéjében van válasz váradalmainkra: „keressétek elıször Isten országát és mindezek megadatnak néktek” És megvalósul a karácsonyi csoda. Jézusnak adom öszetört szívem, s İ úgy veszi át tılem életem roncsait, mint a legszentebb ajándékot. S miközben úgy gondolom, hogy én ajándékozom meg ıt, İ adja nekem


a legnagyobb ajándékot: a kegyelembıl hit általi megigazulást, a meg nem érdemelt bőnbocsánatot, a békességet, szeretetet, azaz mindazt, amit korábban nem is tudtunk, hogy milyen fontossági sorrendben írjunk rá kívánságlistánkra. Isten fia, Jézus Krisztus téged akar Karácsonyra. Téged, ki e sorok olvasója vagy és lehet, hogy már régóta „ismered” Krisztust. Viszont ismerni ıt, vagy követni ıt, az két külön dolog. Sokan mondhatják: „hogyan adhatnám én magam neki? Nem csomagolhatom be magam díszdobozba és küldhetem el azt Jézus címére. Ez igaz, nem adhatod fel magad postán, de amiket adhatsz, azok a döntéseid ebben az életedben, melyet itt e Földön élsz. Isten azt akarja, hogy megismerd İt, olyannak, amilyen İ valójában. Megismerd, megtanulj bízni benne, magasztalni és dícsıíteni İt azért, amit érted Krisztusban tett. A születés és a Nagypéntek szorosan összefügg. Elválaszthatatlan egymástól. Minden érted történt, de nélküled semmi sem lehet. Isten egy döntést vár tıled. S ha ezt a döntést meghozod örömünnep lesz a mennyben. A szívednél, életednél szebb ajándékot nem adhatsz Istenednek, de hidd el, hogy saját magadnak sem. Érted-e, kedves Testvérem, hadd mondjam inkább azt, érzed-e, hogy Istennek szüksége van rád. Arra vár, hogy neki add az életedet. És hidd el, nincs kellıbb nap vagy óra, kellıbb idı arra, hogy ezt megtedd, mint ez, a mostani, soha vissza nem térı pillanat. Áldott és igazi ajándékban bıvılködı Karácsonyt kivánok mindenkinek! Jakabffy Zsolt Attila lelkipásztor

Ch. H. Spurgeon gondolata arról, hogy Isten szeretet

C

sak akkor látunk helyesen, ha ezen a világon mindent a megváltás fényében szemlélünk. Krisztus

addig, míg nem ismeritek İt, mint Megváltótokat, olyan számotokra, mint a zár kulcs nélkül, és mint a labirintus fonál nélkül.

A

z ember képtelen a csodák felmérésére, mivel azok a végtelennek a kibontakozásai. Isten felhozza

napját mind a jóra, mind a gonoszra. Isten nem siet.

C

sodálatos az, ahogy az Evangélium ruhája ráillik az egyes emberre. Ha valaki magára ölti, úgy érzi:

aki ezt az öltözéket készítette, pontosan ismerte az ı alakját.



Bőnbánati lelkigyakorlat Karácsony Nagyhetére Vezérfonal: A lélek fegyverei Efézus 6, 10-16 1. Legyetek erısek! - Olvasandó: Efézus 6,10-13 Adventben élünk. Krisztus megigérte, hogy visszajön itélni eleveneket és holtakat. Mi, mai keresztyének nem úgy várjuk Krisztust, mint az ószövetségbeliek, hanem visszavárjuk. De addig, amíg Krisztus visszajön, e világban kell élnünk és meg kell tanulnunk azt, hogy miképpen viaskodjunk a bőn és a Sátán ellen, és miképpen harcoljunk Isten országáért. A keresztyén élethez ma is erı kell. „ Keresztyénnek lenni annyit jelent, mint sok akadállyal megküzdeni”. Jézus tanítványainak ezért ígérte mennybemenetel elıtt: „Vesztek erıt.” Erı nélkül elbukunk. Erısnek kell lenni a szolgálatok elvégzésében, a szenvedésekben, a bőn elleni harcban. Hiába van valaki jól felfegyverezve, ha elfogy az ereje. Az erıt senki nem meríti magából. Az életfolytatáshoz a mi erınk elégtelen. Magunkban gyengék vagyunk. Az élet küzdelmeiben gyakran elbukunk. Erısek csak az Úrban lehetünk. Az İ ereje hatalmas. Mindenki meríthet belıle. Amikor Pál Krisztus feltámadásának erejérıl beszél, ezt írja: „Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban.” (2Kor 2,14) Lelki életünk harcában Isten fegyvereit kell magunkra öltenünk. A fegyverek az Istenéi, de nekünk kell harcolnunk azokkal. A gyülekezet minden tagja harcos katona, Isten katonája. Kálvin mondotta: „állandó katonáskodás a keresztyén ember élete”. Kicsoda az ellenség? Az apostol azt írja, hogy nem test és vér ellen van a tusakodásunk. Nem emberek ellen harcolunk. A bőn mögött egy emberfeletti gonosz hatalom áll. Ez a hatalom nagyon erıs. Ezért nem szállhatunk szembe vele emberi erıvel. Nemcsak erıs, de veszedelmes is, hiszen nem látható, szellemi hatalmasság. Istennel való kapcsolatunkat zavarja, akadályozza. Márk evangéliuma szerint Isten magvetését tönkre tudja tenni. Mindenütt jelen van. A templomban is, ahol az igehirdetés folyik. Ezért kell állandóan ébernek lennünk, és a lelki ellenséggel lelki harcot folytatnunk. Mit tehetünk? Jakab szerint: „Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tıletek.” (Jak 4,7) 2. Isten fegyvere: az igazság - Olvasandó: Efézus 6,14a A lelki ellenséggel lelki harcot kell folytatni. Ehhez lelki fegyverzet kell. Ez nincs az ember birtokában. Minden lelki fegyver Istené. Tıle való, nem az ember gyártja. Istentıl kell kérni. S ha adja, el kell fogadnunk. Ágoston mondja: „Az igazság legyen a fegyvered, hogy eljuthass a gyızelemre.” Az igazság nem a mi személyes igazunk, hanem felülrıl ajándékozott igazság bennünk. Mindenekelıtt Isten Igéje, az evangélium az igazság. A Szentlélek árasztja ezt a szívünkben. Így lesz személyes tulajdonunkká. Az igazságot felövezni annyit jelent, mint készen lenni a harcra. Jézus erre a készenlétre

hívta fel tanítványait: „Legyenek a ti derekaitok felövezve.” (Lk 12,35) Az öv a katonát biztossá és erıssé teszi a járásban (Ézs 5,27). Ez az igazság a Krisztus igazsága. Azért adta nekünk, hogy megerısítsen a sötétség ellen. „Az igazság Jézus Krisztus által lett.” (Jn 1,17) A mai ember gyakran szerepet játszik, színészkedik. Nemcsak az emberek elıtt, hanem még Isten elıtt is valaminek látszani akarunk: jónak, adakozónak, kegyesnek. De ez nemigen sikerül, mert szívünket valójában: önzés, fösvénység, világi gondolkodás tölti be. Hogyan lehet ezen segíteni? Úgy, ha látszatlényünket felismerjük, a külszínnel palástolt valódi magatartásunkat Isten elıtt bőnbánattal, szégyenkezve elismerjük. Belülrıl kell igaznak lennünk, mielıtt külsıleg is igazak akarunk lenni magatartásunkban. Pál apostol övnek mondja az igazságot, amivel a bı ruhát össze lehet fogni, hogy ne akadályozzon a járásban. Ha nem vagyok ıszinte, önmagamat kötözöm meg. Az igazság gyermekei egyenességben járnak s így félelem nélkül, jó reménységgel várhatják vissza Jézus Krisztust. 3. A megigazulás páncélja - Olvasandó: Efézus 6,14b Az apostol a megigazulást mellvasnak nevezi. Ez a fegyver a katona mellét védte. Az volt a célja, hogy megvédje a nyíllövés, a lándzsaszúrás, a kardvágás ellen. Ez a második lelki fegyver, amivel védekezni lehet a bőn és a Sátán nyilai ellen. A megigazulást Isten maga készítette el Fia kereszthalála révén. A Bárány vére minden bőntıl, hamisságtól megtisztít és megszabadít. „Az Úr szent Bárányára” bizalommal letehetem bőnömet, mert bizonyos, hogy bőnös szívem megtisztul minden szennytıl „a Jézus vériben”. Ezt hasonlítja az Ige a páncélhoz. Az az ember, akit Isten megigazít, védett helyzetben van. Bátor lehet akkor is, ha vádaskodást és támadást indítanak ellene. „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?... Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít.” (Róm 8,31.33) Kicsoda az igaz? Az, akit Isten igazzá tett, igaznak elfogadott, akinek bőneit megbocsátotta és ezáltal új élettel ajándékozta meg. A megigazulás tehát Tıle származik, általa adatott nekünk, igazságul. „Tıle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lın nékünk Istentıl, és igazságul, szentségül és váltságul.” (1Kor 1,30) Sokan a saját igazságuk páncéljába öltöznek. Ez a páncél azonban nagyon törékeny, szúette fából készült. Ha valaki egy ilyen saját szemében kifogástalan embert kérdıre von, az felháborodik. A felháborodás azt bizonyítja, hogy mégsem vagyunk olyan biztosak a dolgunkban. A saját igazságunk mindig rossz fedezék. Ha lelkiismeretünk felülrıl megújult, az ilyen bizodalmunk szánalmas véget ér. Viszont ha egyedül arra a megigazultságra hagyatkozunk, amit Isten a hívı Folytatás a 11. oldalon


Bőnbánati lelkigyakorlat Karácsony Nagyhetére Folytatás a 10. oldalról embernek ajándékoz, akkor szilárdan állunk. A kifogástalanságukkal büszkélkedık elesnek, de aki a kegyelembıl való igazságban bízik, nem szégyenül meg. Erısen áll a kísértések között is! 4. A békesség saruja - Olvasandó: Efézus 6,15 A katonának a harcra való felkészítéséhez tartozott a lábnak a felsaruzása. A katona lábpáncélt is erısített lábszáraira. Így a felsaruzás számára az akadálytalan mozgást biztosította. A békesség fegyvere azt jelenti, hogy az embert az Istennel való békességre készíti fel az ördöggel való diadalmas harcra. A Szentírásban a láb és a békesség más helyen is össze vannak kötve. „Isten igazgatja a mi lábainkat a békesség útjára.” (Lk 1,79) „A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar.” (Róm 16,20) A hívı embernek a gonosz elleni harcában egyik fegyvere a békesség. Ebben a harcban a békéltetés követe. (2Kor 5,19–20) Miért fegyver ez a békesség? Azért, mert lefegyverzi az ellenséget. Békességet visz, békességet teremt. Békességet magunkkal és másokkal. Ezt a békességet visszük a harcba, mint a békesség követei. Az az ember, akinek ez a fegyvere van, nem ingerli haragra felebarátját, maga sem gerjed haragra. Mindenki iránt békességgel van. S ez ad gyızelmet sok esetben. Viszi az evangéliumot s azt kész megosztani másokkal. Jézus Krisztus ezzel a békességgel gyızött. És ezt mondja nekünk, mai tanítványainak: „Az én békességemet adom néktek.” Mit ér az élet, a sok pénz, hatalom, becsület, mellyel a világ gyermeke rendelkezik, ha nincs békessége. Olyan, mint a nyugtalan tenger, amelynek hullámai iszapot és sárt dobnak a partra. A mai világnak nagy szüksége lenne arra, hogy megmutassák a békesség útját. „ Mily szépek... az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mondd.” (Ézs 52,7) Lépéseik határozottak. Bár semmibe veszik ıket, nemegyszer kigúnyolják, még sincs okuk arra, hogy félénken visszahúzódjanak. Gyorsabban terjedne az örömhír a világban, ha a keresztyének nem lennének félénkek és némák. Vigyázz, nehogy valaki vádoljon majd, akivel együtt élsz, hogy soha nem beszéltél neki Jézusról! Ha lényünkbıl a békesség árad, ugyannyira, hogy szavak nélkül is érzik azt az emberek, áldott lesz a bizonyságtételünk. 5. A hit pajzsa - Olvasandó: Efézus 6,16 A pajzs a harcos védıfegyvere. Fából készítették és bırrel vonták be. Olykor rézbıl is verték. A harcos bal karjában tartotta, erıs szíjjal kötve magához. A nyilak lepattantak róla. Ez a hit képe. Az Isten hatalmába vetett hit, erıs fegyver. A keresztyén ember Krisztusban vetett hitének védelmezı ereje van. A 46. zsoltárban ezt olvassuk: „Isten a mi oltalmunk és erısségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” Hit nélkül nem tudunk a gonosznak ellenállni. Péter apostol arra int, hogy az ördögnek álljunk ellen, „erısek lévén a hitben”. (1Pt 5,9) Voltak tüzes


nyilak, amelyekkel meg akarták gyújtani a pajzsot. Ezekkel szemben a harcos védtelenné vált. İsi ellenségünk a hitet akarja elvenni, mert akkor nyert ügye van. Különösen a nyomorúság és szenvedés idején támad ezzel: Hol van a te Istened? Mit segít rajtad az imádságod? A mi idınk sok alkalmat ad ilyen gondolatokra. S ezek elnyeléssel fenyegetik a hitet. Jézus megmondta, hogy az utolsó idıkben súlyos próbák alá kerül hitünk. A Sátán követei sokakat elhitetnek és sokan elbuknak. A súlyos hitpróba idején mondja a zsoltáros: „Óh Isten, a te utad szentséges...” (Zsolt 77,9), de ı nem veti el bizalmát. Nem érti Isten útjait, mégis szentnek látja azokat. Isten megtartja szavát. Isten hő marad! 6. Az üdvösség sisakja, a Lélek kardja, az imádság Olvasandó: Efézus 6,17–19 Pál apostol 1Thessz 5,8-ban az üdvösség sisakját a reménység sisakjának nevezi. „Sisak gyanánt az üdvösség reménységébe öltözzünk.” Mi az üdvösség? Az eredeti görög szó szerint megmentést, szabadítást jelent. Az eljövendı üdvösség, Urunk visszajövetelével lesz nyilvánvaló. A gonosz a világot tartja fogságban és Istennek a világot ebbıl a fogságból kell kiszabadítania. Az üdvösséget a Krisztusban mint Szabadítóban kapjuk. Róla mondja az apostol: „ Öltözzétek fel a Jézus Krisztust.” Ezért méltán azt is mondhatnánk, hogy Benne Isten egész fegyverzetét felöltöztük. A János evangéliumában ezt fejezi ki Jézus: „...és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja ıket az én kezembıl”. (Jn 10,28) A Lélek kardja az egyetlen fegyver, mellyel szembeszállhatunk az ördöggel. A keresztyéneknek nemcsak védekezniük kell, hanem támadniuk is. Le kell sújtani, ütéseket kell adni, de nem testi fegyverrel, hanem a Lélek kardjával. Ez a támadó fegyver az Isten Igéje. Az Ige egyszerre védı és támadó fegyver. Használható a bőn elleni védekezésben s a bőn elleni támadásban. A Zsidókhoz írt levél is errıl a fegyverrıl beszél: „ Mert az Istennek beszéde élı és ható, és élesebb minden kétélő fegyvernél.” (4,12) A Lélek kardja erıs fegyver. Az ördög ezzel tisztában van. Ezért viaskodik az Igének hirdetése ellen. Ahol Igét hirdetnek mindenütt jelen van. Mégis a harcot nem csak rajtunk kívül, de az Igével szívünkben is folytatnunk kell. Erre utal a zsoltáros: „ Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119,11) Az imádság nem fegyver, de kapcsolatban van a Lélek fegyvereivel. Hogyan? A lelki fegyvert imádság által öltözzük fel. Az imádság a Lélek fegyvereivel harcolóknak a táplálkozási módja. Mit sem ér a modern fegyverrel felszerelt katona, ha éhes. Erıtelen a harca. Imádság által kap erıt a harcos. Imádkozni minden idıben kell, mint ahogy enni is. Az imádság által van kapcsolatunk hitünk elkezdıjével és bevégzıjével. Az İ segítségével futhatjuk meg az elıttünk levı küzdıteret. Szerkesztve Nt. Id. Kántor Attila gondolatai alapján



Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét

A

mai gyermekek egy olyan világban

nınek fel, melyet a „korrektség” világának hívnak. Egy magát szabadnak defineáló társadalomban politikailag korrekt kell legyen minden megnyilvánulásunk, ha nem akarunk bajt sokszor amúgy is túlterhelt fejünkre. Mit jelent ez valójában? Legtöbb esetben az igazásg elhallgatását, hátrányos megkülönböztetést éppen azzal, vagy azokkal szemben, akik a morál, a tudás, vagy az igazság talaján állnak. Ez a fajta „korrekt” magatartás évtizedek tudatos agymosása nyomán immár beköltözött a társadalom legkiseeb, de egyben alapvetı sejtjébe, a családba, és azt belülrıl rombolja, mégpedig egyelerıe úgy látszik, hogy ellenállhatatlan erıvel. A mai szülınek kínosan ügyelnie kell arra, hogy korrekt legyen, gyermekével, és annak jogait meg ne sértse. Természetesen a kötelességeirıl jobb ha nem is ejt szót, mert a csemete legtöbb esetben jogait hangosan hangoztatva kiássa a csatabárdot. És mit tesz a szülı: hallgat, emészti önmagát, lemond arról, hogy akár biblikus, akár csupán morális értékeit tovább hangoztassa, mert egyszerően nem akar mélyebbre ásni önmaga és gyermeke között. Én még emlékszem arra a világra, melyben legtöbbünk nıtt, ahol egy olyan társadalom vett körül bennünket, melyben jól és élesen meg volt határozva az ami jó és az, ami a rossz. Ebben a társadalomban a szülı volt az elsıdleges autoritás és modell a gyermek elıtt. Ezzel szemben manapság gyermekeink minden

forrásból, de elsısorban az iskolákból és a média világából példanélküli család és szülı ellenességet, valamint moralitás és erkölcs ellenességet, - a keresztyén ellenességrıl nem is beszélve - tanusítanak. Egyre több szülı tekint aggódva tinédzser korba lépı gyermeke deviáns magatartására és teszi fel a kérdést: mi történt ezzel a gyermekkel? Kérdését magába fojtja, és úgy gondolja, ha nem feszegeti a kérdést, akkor majd minden megoldódik. Isten a Bibliában a szülıket felelıssé tette, hogy megtanítsák gyermekeiknek azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Úgy gondolom, hogy ez a felelısség kortól, földrajzi helytıl függetlenül ránk, ma élı szülıkre is kiterjed. Immár nem is kell tinédzser korig várni, a mai 7-8 évesek is komoly aggodalomra képesek egy-egy megnyilvánulásukkal okot adni. Az idı sürget, a sátán, a „hazugság atyja” nyeli el gyermekeinket. Ezért úgy gondoltuk, hogy el kell kezdenünk a harcot, nem valaki ellen, hanem valakikért - a gyermekeinkért. Nem test és vér ellen, hanem egy démoni, liberális eszme ellen, azért, hogy megırizzük tisztának azt, ami tisztának teremtetett. Egyházunk ezért, 2007 tavaszán egy konferenciát szervez, melyre szeretettel elvárjuk mindazokat, akik gyermekeik nevelése során megválaszolatlan kérdésekkel küszködnek. Ne higgye senki, hogy mi máris tudjuk a megoldást, mi csak azt tudjuk, hogy hol van a megoldás. Ezért üssük fel együtt a Bibliát és öltözzük fel Isten minden fegyverét, hogy megállhassunk az ördög minden ravaszságával szemben. Zsola

Ch. H. Spurgeon gondolata arról, hogy Isten szeretet

A H

z egész menny ott rejtızik ennek a szónak a mélyén: „Atya”. a imádom Istent, átérzem és bizonyságot is tehetek arról, hogy a mennyei Király szeret engem.

Akkor a Vele való csodálatos kapcsolatról, megtapasztalt kegyelemérıl a Hozzá való szeretetteljes vonzódásról és velem való titokzatos közösségérıl énekelek.

I A

sten úgy kezeli az embert, mint embert és nem, mint kı- vagy törmelékhalmazt. z ígéretek hasonlóak a gyermekeinknek adott édességekhez. Azok, akik mértéktelenül fogyasztják,

megbetegednek. A parancsolatok hasznos mentıeszközként segítenek hozzá, hogy az ígéretekben károsodás nélkül örvendezhessünk.



Ebben az évben is lesz Családi Karácsony

I

lyenkor decemberben, az adventi várakozás

közepette, egyre sőrőbben törnek fel elmúlt karácsonyok emlékei. Sokszor megdöbbent az, hogy mennyire valóságosnak érzem a frissen sőlt kalács illatát, látom a szállingózó hópelyheket, a karácsonyfa díszek csillogását. Bámulatos, hogy a közelmúlt esztendık karácsonyainak eseményeirıl csak némi gondolkodás után tudnék felidézni emlékeket, miközben a gyermekkori emlékek ennyire elevenen élnek bennem. Talán érthetı is ez, hiszen nehéz elfelejteni a gyermekkori karácsonyokat. Akkoriban még „otthon” kötelelzı munkanap volt a karácsony, narancsot csak a szakszervezeti üzemi csomagból kaptunk, vagy nagyritkán több órás sorbanállás eredményeképp. A szaloncukrot Magyarországon élı rokonok csempészték át a határon. A templomba úgy mentek szüleink, hogy vastag bundájuk alól kilestek jobbra, és balra, hogy nem figyeli-e ıket valaki e tiltott tevékenység gyakorlásában. Mindennek ellenére karácsony volt az, amikor a családtagok nagy része mind ott volt a templomban, a szemek cinkosan egymásra kacsintottak, miközben a gyermekek betlehemes játékkal köszöntötték a híveket. Aztán este elindultak a kolindások, a betlehemezık, s szabad volt, vagy nem volt szabad, ık járták a várost és énekeiket visszhangozta a havat hordó fagyos szél. Vitték a hírt, a lámpátlan, sötét éjszakában Krisztus születésérıl, a fényrıl, melynek felragyogásában titokban mindenki hitt, talán még a párttitkár is. Persze akkoriban sem maradtak el az apró családi összezörrenések: minden évben édesapám gondosan elpakolta a karácsonyfa talpát, hogy jövıre ne legyen megint veszekedés abból, hogy ki rakta el, és hova. Mondanom sem kell, hogy a következı évben megint veszekedéssel kezdıdött az ünnepi készülıdést, mert sehol sem találták a karácsonyfa talpát. Az ünnepi asztalra finomabbnál-finomabb házi süteményeket varázsolt édesanyám. Még mai napig sem tudom megérteni, hogy a cukor-kenyér-olaj-vajliszt jegyrendszerben hogyan tudta összegyőjteni a család mindennapos élelmezése mellett a hozzávalókat. Milyen fordított a világ: a szőkös keretbıl minden háziasszony r e me k mő v e ke t é s ételkölteményeket varázsolt az asztalra, s a kóstolók kézrılkézre, házról-házra jártak, és a

jobbnál jobb receptek is. Volt olyan, hogy a fél város Rigó Jancsit evett, mert az volt az ünnepi sláger, máskor meg az isler volt divatban. És most, amikor minden hozzávaló megvan, a legfontosabb tőnt el: a tudás és az idı. És vele együtt az egész légkör, a meghittség és szeretet, amit a konyhából kiszivárgó jobbnál-jobb illatok jelentettek. Aztán következtek azok a karácsonyok, amikor már saját háztartásomban próbáltam elkápráztatni férjemet, és a szülıket a karácsony megszervezésével. Nagy lendülettel ugrottam neki sütésnek-fızésnek, s be kell valljam, egyszerőbbnek tőnt az elmélet, mint a gyakorlat. Rájöttem, hogy az ünnepnapokat nem lehet kivülrıl, külsıségekkel ünnepélyessé tenni. Lehet akármilyen finom az ünnepi étel, lehet bármilyen jó a reklámokban látott bolti menü, vagy lehet akármilyen szép a díszítés és az ünnepi keret, ha az otthonon belül nem teremtjük meg mi, feleségek és családanyák a szeretet légkörét, ha az édesapák nem kulcsolják imára apróságaik kezeit és nem zeng mindannyiuk ajkán hálaének, akkor az ünnep megint csak átrohan felettünk maradandó emlékek nélkül, végülis értelmetlenül és haszontalanul. És megint elevenen látom a hulló hópelyheket, fülembe cseng a Mezıtelki kicsi templom hívogató harangszava, a kályhában szelíden ropog a tőz. Együtt a család. És folyik a vita afelett, hogy ki menjen templomba, és ki maradjon vigyázni a pár hetes elsıszülöttre, Ákosra. Mindenki túl udvarias és önfeláldozó akar lenni, ezzel még jobban bonyolítva a helyzetet. Így, egy megoldás marad, becsomagolni jó melegen az alvó gyermeket és vele együtt, mindneki megy a templomba. Mintha most lenne, úgy érzem a csontig hatoló hideget a főtetlen templom padlójából lábaimban felfelé kúszni, de vele együtt érzem a gyülekezet összetartó szeretetét is. És elérkezett az elsı „idegenben” töltött karácsony este is. A karácsonyfa talpat nem kellett keresni, már csak azért sem mert az is fogyóeszközzé lett. Együtt adják a fával, és együtt is dobják ki vele. „Olyan” szakszervezet sincs már, de üzemi csomag sem. Viszont narancsot annyit eszünk egész évben, amennyit akarunk. Talán ezért is vesztette el régi varázsát. Hópelyhek sincsennek, a kocsonyát nem lehet az erkélyen fagyasztani, Folytatás a 12. oldalon



Családi karácsony egyházunknál Folytatás a 11. oldalról hanem csak a hőtıszekrényben. Disznóvágások és a szomszédok kóstolója sincs. Nagyszülık sincsennek, akik vitatkoznának, hogy ki vigyáz az unokára, pedig unokából, Istennek hála, azóta mindegyikükre jutna már egy. És hiába a finom ételek, a gyönyörő karácsonyfa, a pazarul feldíszített asztal, ültünk a férjemmel az asztalnál, néztük egymást 2001 karácsonyán és az jutott eszünke, hogy már a veszekedés is hiányzik. És akkor már tudtuk, hogy ami igazán hiányzik, az a CSALÁD. Nos, ilyen hosszú bevezetıt kellett tennem ahhoz, hogy elmondhassam, miért is fontos az egyházunknál immár hagyománnyá nıvı CSALÁDI KARÁCSONY. A gyülekezet, mindannyiunk lelki nagy családja tavaly gondolt egyet és néhány lelkes szervezı, a Bereczki és az Oláh családok ötlete és hathatós segítsége mellett megszervezte ezt az ünnepi alkalmat.

Együttlétünk pótolni szerette volna, - mint ahogy ebben az esztendıben is szeretné - azt, ami tudjuk, hogy pótolhatatlan. Mégis megpróbáltuk, és a visszajelzések alapján elmondhatjuk: érdemes volt. Ebben az esztendıben, december 24-én, ismét Családi Karácsony. Ki az, aki nem vágyik egy kis szeretetre, törıdésre, jó szóra, egy kis melegségre, barátokra. Mi itt ezt tudjuk nyújtani egymásnak. És reméljük, hogy azok számára, akik eljönnek, évek múltán, kellemes emlékként idézıdnek majd fel ezek az együtt eltöltött órák, az itt érzett házi ünnepi ételek illata és az itt tapasztalt hangulat. Szeretettel várunk mindenkit, december 24-én délután 5:30 órakor. Elızetes bejelentkezés nem szsükséges, de azért nem árt, fıleg azért, hogy vacsora bıséggel jusson mindneknek. Érdeklıdni, jelentkezni az egyház telefonszámán, a 818 344-1885-ös telefonszámon lehet. Jakabffy Rózsa

„Úgy szerette Isten a világot…” “

M

ert úgy szerette Isten a világot,

hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ıbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16.) A mennyei Atya nemcsak a Fiát adta ajándékba, hanem a fákat, a virágokat, a növényeket, az állatokat, az embertársainkat is. Mind-mind Isten ajándéka. Jó úgy nézni körülöttünk lévı dolgokra, lényekre, mint Isten szerelmes leveleire, jóságos teremtınk irántad, iránta m való tiszteletére, szeretetének kisebb-nagyobb, játékos, vagy nagyon is komoly megnyilvánulásaira. Mennyi szépség, csodás ízek, tündöklı színek, kecses formák, dallamok: mind-mind Isten irántunk való szeretetérıl beszél. Az embertársad, ki melletted van a bajban, a kedves ki megfogja kezed, s magához ölel, mind-mind ajándék, áldás, kegyelem. Arra is kell gondolnunk, hogy nemcsak a világ, a kék ibolya ajándék számunkra, hanem én

magam is, Isten ajándéka vagyok, te is, az kell, hogy legyél. Igen, úgy szerette Isten ezt a világot, hogy nemcsak saját Fiát, de tégedet, és engem is megteremtett, hogy ajándékba adjon az embertársainknak, e nagycsaládnak, szép világunknak. Ennél szebb hivatás, küldetés nincs is a Földön, áldások között áldásává válni mindenkinek! Isten áldó simogatása lenni. Jézus, “mindennapi kenyere,” ahogy ı maga mondta, az igazi arca, - a mennyei Atyának ajándékának lenni -, akaratát teljesíteni. Isten bennünket a saját képére, hasonlatosságára teremtett, mi is mindannyian Isten ajándékai kell, hogy legyünk ezen a Földön. Áldás, ajándék, jó szó, lágy simogatás, foszló belő kenyér testvéreink számára. Ne félj, merd vállalni hivatásodat, boldog leszel!

Forrás: Elmélkedések az advent minden napjára. Naponta megnézheted a: www.devaigyerekek.hu oldalon. Ajándék hálából: Böjte Csaba OFM testvér



Mi Atyánk

M

i Atyánk – elıtted mi mindnyájan, kik

a földön lakunk, testvérek vagyunk, mert kezed és lelked alkotása minden ember, azok is, akik elıttünk éltek és azok is, akik utánunk jönnek. Azoknak atyja, akiket mi nevelünk föl, vagy mások, más értékrend szerint, azoké, akik elıttünk 1000 évvel jövıt álmodtak e tájon a kereszt jelében, s fognak még álmodni az idık végezetéig – érettük és mindannyiunkért, kik alkotásaid vagyunk, s egymásnak felebarátai szép rendelések szerint, hogy valóban azok is lehessünk, felkiáltunk hozzád: Mi Atyánk! És mert földi dolgaink egyre bonyolultabbak, s már a kék ég ragyogása sem ugyanaz felettünk, s mert leszegzett tekintettel örök, bölcs célnak meg nem felelhetünk, és mivel belénk oltottad a gyönyörő istenszomjat, meg az önmagunk meghaladásának páratlan képességét, valamint a honvágyat, mely a végtelen felé őz ısidık óta, hogy benned találjon enyhületet ajzott szívünk, ezért kitárjuk feléd egész személyes létünket, s hívunk magunkhoz: Ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved – mert olyan helyeken élünk, ahol emberek embereket megaláznak, szégyenkezés nélkül hazug szóval, elıítélettel dobálják meg a föld porából kezed által felemelt orcád-fényő alkotásaidat, gyermekeket és idıseket, életerıs férfiakat és élethordozó asszonyokat, és mert annyi szentségtelenség szállja meg naponta lelkünket munkahelyünkön, útközben, iskolákban, otthonainkban és a hitvesi ágyban – s az önistenítı gıg annyi torzulása zuhan rá tömegjárványként milliókra, Isten szent nevének káromlását lobbantva fel ajkakon – ezért könyörögve kérünk: Szenteld meg nevedet közöttünk! Mivel pedig újra éket vert közénk a lelkek alján lopakodó bizalmatlanság, és ismét gyanakvóan nézünk egymásra – tartunk egymástól, hát betartunk egymásnak, s bizony alig leljük fel azt a talpalatnyi helyet, ahol testestıl-lelkestıl nyugalmunk lehet –,

hogy újra egymásra találjunk, s önmagunkra leljünk, hittel kérünk: Jöjjön el a Te országod! S mert reánk tör pusztító utálatosságként a szerzés pogány láza, a konzumkényszeres vak vásárlás, s ahogy a profitéhség delejezı hatalma foglyul ejt sok lelket, maradék erınkkel felfohászkodunk: Legyen meg a Te akaratod! Minthogy leginkább csak akkor szólunk hozzád, ha érdekeink, mindennapi kenyerünk veszélyben forognak, s jövıölı vétkekkel vétkezünk magunk ellen, meg sem gondolva a bőnt, s nem vesszük észre, hogy áthidalhatatlan árkot ásunk maguk elıtt, melybe magunk esünk bele, hol a túlbecsülés, hol az önbecsmérlés forgószelétıl sodorva, s mert csak ritkán tudunk igazán megbocsátani az ellenünk vétkezıknek, és egyre nehezebben cipeljük megbocsátatlan bőneink terhét – ezért kiáltunk hozzád: Ne vigy minket kísértésbe! S mert rajtunk még a szolgalelkőség árnya, s még mindig nem tanultunk meg nyers bírvágyunkkal és a hatalommal helyesen bánni, szívünk bálványozó tévelygéseit megfékezni, ezért igaz önismeretet és nemzeti önvizsgálatot kérve tıled, fohászkodunk hozzád, s kérünk, adj jó elımenetelt, s hogy utunkon derüljön ránk kicsit több öröm, ezért szólunk így hozzád: szabadíts meg minket a gonosztól! És mert hinni akarunk hitünk, munkánk, hétköznapjaink értelmében, a népek és népünk országnyi emelkedésében, teljes szívvel, reménységgel valljuk: Tiéd az ország, a hatalom és a dicsıség – így várjuk és munkáljuk a te országod növekedését közöttünk, s ezért magunkat neked felajánlva, szeretnénk élni hazánk, egyházunk közösségében nemzedékrıl nemzedékre jó békességben – evégre mondjuk el mindezt bizalommal neked, jövıt hozó, irgalmas és szeretı atyánknak, a Jézus Krisztus nevében, aki megtanított minket így imádkozni a lélek által, Mindörökké, Ámen. Békeffy Lajos (Megjelent a Calvin Synod Herald 2002. 5–6. sz.-ban)



Misszió - az egyház létének értelme

E

gy gyülekezet, legyen bármilyen áldott,

vagy áldatlan anyagi helyzetben, a legutolsók között teheti mérlegre missziói kiadásainak csökkentését, a rászorultak megsegítésére szánt költségeit. A misszió ugyanis nem egy része a gyülekezeti szolgálatnak, hanem az egyház létének értelme. Isten kegyelmébıl mi errıl nem feldkeztünk meg. Gyülekezeti tagjaink adományaiból és más bevételi forrásokból ebben az esztendıben is sokat juttattunk rászoruló magyarországi, vagy elcsatolt területeken élı gyülekezeteknek, magá nszemélyeknek. Az alábbiakban a magyarcsékei református gyülekezet lelkészének köszönı sorait olvashatják. Ezek a szívbıl jövı szavak mindazoknak szólnak, akik szolgálatunkban segitettek bennünket, akik hozzájárultak ahhoz, hogy adhassunk, és ezáltal Isten országa terjedését ez úton is elısegíthessük. Kérem, fogadják szeretettel Boros István lelkipásztor köszönı szavait. Szeretettel köszöntöm a lelkipásztor urat, a tisztelt presbitériumot, valamint a nemes és szent eklézsia tagjait, Isten áldásával. Mindenek elıtt szeretnék röviden bemutatkozni: Nevem Boros István. Belényesújlaki református lelkipásztor vagyok, ahol 1975. október 1tıl mind a mai napig szolgálok, Isten kegyelmébıl. Ez évben lesz tizenhárom éve annak, hogy elvállaltam a magyarcsékei szorvány gyülekezet gondozását. Itt ismerkedtem meg id. Kutassy Sándor gondnok úrral, akiben egy nagyszerő embert, egy hívı, egyházát szeretı, Isten dícsıségére szolgáló, önzetlen, szervezı gondnokot ismertem meg. Azóta sikerült vele együtt mindent megtenni azért, hogy a 15 családot számláló, kis szorvány gyülekezetben továbbra is minden hónapban egyszer szóljon Isten igéje magyarul, és minden ünnepen együtt örvendezve, Isten szent jegyeivel élve meg tudjon maradni ez a markonyi magyarság. Fontos azt is tudni, hogy az 1930-as népszámlálás idején - lévén anyaegyházközség, még akkor óvodát mőködtetett 440 lélek alkotta a gyülekezetet. Talán nagyon hosszú lenne elmondani-leírni, hogy idegen tengerben milyen hısies áldozatokat igényelt és igényel most is, hogy a magyarcsékei gyülekezet Urunknak szentelt hajléka álljon és a gyülekezet

hite benne rendre erısödjön. Sok helyrıl támogatták a gyülekezetet adományokkal, Isten bíztató szavára. Aki tehette, odatette gyülekezetének adományát, néhány lejecskét, akárcsak a gyülekezet tagjai - a legtöbb öreg, akik kétkezi munkával álltak mellé annak, hogy most már kivül-belül sikerüljön felújítani a romos épületet, hogy ne legyünk többé gyalázatául senkinek a mi drága szülıföldünkön. Hogy Isten dicsıségére legyünk és a mi drága utódaink boldogítására és üdvösségéért éljünk. Olyan sokan vannak a világon, akik rombolnak és nem építenek. Mi, akik még itt maradtunk, naponként erısítjük kezünket a jóra, imádságos szívvel építjük templomainkat, imaházainkat, neveljük gyermekeinket és Istenben bízva imádkozunk és dolgozunk. És így érkezett el hozzánk a ti adományotok, a kétszáz dollár, segítve bennünket ezáltal a teherhordozásban, ami által jó megérezni, hogy mások is tudnak rólunk, és a ti adományotok még nagyobb lelkesedésre ösztönöz bennünket, amiért köszönetet mondunk Mindnyájatoknak és köszönjük Istennek is, hogy nem feledkezett meg az Úr a szegény magyarokról, akik idegen kiszolgáltatottságban élnek. İsi zsoltárunk szavaival mondjuk: „Te benned bíztunk eleitıl fogva. Uram, téged tartottunk hajlékunknak” A közelegı karácsony ünnepére készülve küldjük jókívánságainkat, a testté lett Isten Fia hozzon békességet, szeretetet az emberi szivekbe. Igy kívánunk békességes karácsonyt, áldott szolgálatokat és boldog új esztendıt a gyülekezet minden tagjának, a presbitériumnak és a nagytisztelető úrnak. Testvéri szeretettel: Boros István lelkipásztor

Kutassy Sándor gondnok

Szerkesztı megjegyzése: Egyházunk a 2006-os évben eddig kül- és belmissziós célokra több mint hétezer dollárt (7,000) költött. Ez elsı olvasatra nem tőnik soknak, fıleg akkor nem, ha a bibliai tíz százalékhoz viszonyítjuk. A célunk természetesen az, hogy minél többet segíthessünk rászoruló testvéreken. Viszont ez az összeg az elmúlt 5 év eddigi legmagasabb missziói költségvetése. Mindez az Önök adományaiból vált lehetségessé. Isten áldja meg az adakozókat, és adja, hogy jó sáfárai lehessünk a kapott javaknak.



Pánov bácsi karácsonya Mt 25, 34-36

E

gy eldugott orosz falucskában élt Pánov

bácsi, a cipészmester. Mindig vidám volt, fütyörészett, dalolt. Szerény körülmények között élt, egyetlen szobácskája volt, itt kereste meg szakmájából a betevı falatot. Karácsony elıestéjén ez a vidám cipészmester elszomorodott. Elhunyt felesége jutott eszébe, gyermekeire gondolt, akik már kirepültek a családi fészekbıl. Fájdalmasan tudatosult számára, hogy a régi boldog családi ünneplés helyett újra magányosan kell ünnepelnie. Irigyelte szomszédait, akik családostul ülték körül a kidíszített karácsonyfát, a házakból gyermekek zsibongása, nevetés, éneklés hangja hallatszott. Pánov bácsi magába roskadt. Fonott karosszékébe ült, levett a polcról egy sárga fedelő könyvet és lassan szinte szótagolva kezdte olvasni. Azon este éppen Kisjézusról olvasott, aki elıkelı hely helyett, istállóba született. Majd olvasott a napkeleti bölcsekrıl, akik ajándékokat hoztak számára. Az olvasottak kapcsán arra gondolt, hogy ı szívesen befogadta volna a várandós asszonyt házában, hogy ott szüljön. Nagy ajándékkal nem köszönthette volna a Kisjézust, csupán egy pár gyönyörő, saját kezőleg készített, régóta félretett kiscipıvel. Pánov bácsi kezébıl kezdett lecsúszni a könyv, álomba szenderült. Egy hang ébresztette fel: „ Találkozni szeretnél velem. Holnap eljövök. A kilétemet nem fedem fel, neked kell felismerned engem.” Pánov bácsi f e l u g r o t t s z é k é b ı l , összezavarodódottan kérdezgette magától: „Mi volt ez, álom vagy valóság? Tényleg eljön a Kisjézus, de azóta már Nagyjézus, sıt királyok királya, maga az Isten?” Pánov bácsi többé nem tudott visszaaludni, várta a hajnalt, lázasan várta a találkozást. Hátha nem álmodott, hanem valóban eljön Jézus. A hajnal beálltával fürkészte a kinti mozgást. Az elsı megjelenı alak az utcaseprı volt. Az utcaseprı meggémberedetten tolta kocsiját abban a borzasztó reggeli téli hidegben, majd megállt és kezeit dörzsölte. Pánov bácsi nem ıt várta, de azért mégis megesett a szíve, behívta, kávéval kínálta és felajánlotta, hogy melegedjen meg a tőz mellett. Az utcaseprı hálásan megköszönte jóságát és visszatért munkájához. Pánov bácsi tekintetét le nem vette az ablakról, lesett minden mozdulatot, nehogy elszalassza

vendégét. Kezdett nyugtalan lenni. Kiment a kapuban, ott várta vendégét. Minden járókelınek illedelmesen köszönt. Már be akart térni a házban, amikor felfigyelt egy fáradt, sovány, kopott ruhájú nıre, aki kisgyermekét szorongatta. Pánov bácsi behívta a nıt. A nı meghatódott Pánov bácsi jóságától és betért. A nı elmesélte, hogy átköltözik a 4 km-re lakó rokonához, mert férje elhagyta és nem tudja továbbra fizetni a lakásköltségeket, el kell tartania valahogy a kicsijét. Pánov bácsi ebéddel kínálta a nıt, de a nı büszkén visszautasította. Pánov bácsi nem adta fel a segítést, tejjel itatta a gyermeket. Megsajnálta szegénykét, mezítláb volt, az anyának nem volt mit lábára húznia. Pánov bácsi neki ajándékozta a gyönyörő pár félretett kiscipıt. Az asszony meghatódottan, hálával köszönte a segítséget és továbbsietett kicsijével. Pánov bácsi gondolataiba mélyedve még mindig az ablakot figyelte, vendégét várta. Délután lett, esteledni kezdett. Sőrő köd telepedett a tájra. Pánov bácsi szorongott, búslakodott, kezdett lemondani a vendég érkezésérıl. Talán elment a vendég, amíg a tőzet piszkálta vagy amíg félre tekintett, ilyen gondolatok gyötörték. Amikor teljesen besötétedett, Pánov bácsi kiábrándultan ült fonott székébe. „Akkor mégis álom volt, pedig nagyon szerettem volna találkozni Jézussal.” –mondta magában dühöngve. Könnyezni kezdett. A könnyek mögött hirtelen emberáradatot látott mőhelyében. Ott látta az utcaseprıt, a sovány nıt gyermekével és mindazokat, akiknek aznap köszönt az utcaajtóból. Az emberek elvonultak mellette és ezt kérdezték: „Nem láttál engem Pánov bácsi?” „Kik vagytok?” - kiáltotta szörnyülködve Pánov bácsi. A kérdésre ugyanaz a hang válaszolt, amelyet az elızı éjszaka hallott: ,,Éhes voltam, és ennem adtál. Szomjas voltam, és innom adtál. Nem volt ruhám, és felruháztál. Amikor ma segítettél az embereken, nemcsak rajtuk segítettél, velem is jót tettél." A hang után csend telepedett a szobára. Pánov bácsi már senkit sem látott. Könnyei felszáradtak, szívében béke költözött: ,,Szóval mégis itt volt." –mondta Pánov bácsi, és arcán újra felvillant a régi, megszokott mosoly. Lev Tolsztoj nyomán



Rendezvények, események • • • • • • • • •

•

•

December 24-én, vasárnap délelıtt Ad vent negyedik vasárn api istentisztelet December 24-én, délután 5:30 órakor Szenteste-i áhitat. Utána Családi Karácsony. December 25-én, Karácsony másodnapján délelıtt 11 órakor úrvascorás istentisztelet. December 31-én, vasárnap délelıtt 11 órakor évvégi hálaadó istentisztelet. December 31-én, este 7 órától San Fernando Völgyi Szilveszter. 2007. január 1-én, hétfın, délután 2 órakor újévi hálaadó istentisztelet. Január 7-én, délután 3 órakor Czövek Istvánra emlékezünk a város magyarságával együtt. Január 13-án kezdıdik a magyar iskola második féléve. Aznap: Családi bál. Január 28-án, vasárnap délelıtt 11 órakor kétnyelvő istentisztelet. Ebéd után kerül sor rendes évi Közgyőlésünkre. Február 24-én, szombaton egész napos történelmi játszóház. Megelevenítjük Eger várának hısi diadalát. Malacsütés, tábortőz... Február 25-én, Böjtfı vasárnap délelıtt 11 órakor úrvacsorás istentisztelet.

from:

Grace Hungarian Reformed Church 18858 Erwin Street, Reseda, CA 91335

to:

C ím

ye hel s zé

KISHARANG - A San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház gyülekezeti lapja. Szerkeszti: Jakabffy Zsolt Attila lelkipásztor. Lapunkat ingyenesen terjesztjük, de fenntartására céladományokat örömmel elfogadunk. Meg nem rendelt kéziratokat nem ırzünk meg és nem küldünk vissza. Az esetleges címváltozást kérjük szíveskedjenek a szerkesztıség címére küldeni. Köszönjük. Cím: 18858 Erwin Street, Reseda, CA 91335. Telefon: (818)344-4276. Fax: (818)344-1885. E-mail: [email protected]. Honlap: www.sfvmre.org

Példányszám: 250

KISHARANG A SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ. 6. évfolyam; 5-6. szám december 15

Recommend Documents