Kemecsei Helytörténeti

KEMECSEI LOKÁLPATRIÓTÁK LAPJA

Kemecsei Helytörténeti Krónika MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE

2005. I. évfolyam 1. szám

Beköszöntő Kemecse, történetének, múltjának megismerésében, a szülőföld szeretetére való nevelésben sok szép eredménnyel büszkélkedhet. Lakosait a ragaszkodás, a hűség, az élni és a tenni akarás jellemzi. 2005. július 1-je kiemelkedő állomás e folyamatban a küzdelmes, építő múlt, a jövőt tervező és szebbé álmodó jelen elismerő eredménye a városi cím elnyerése. „Múltunk tisztelete jelenünk méltósága” gondolat hatotta át az elmúlt évtizedek helytörténeti, honismereti munkáját. Kozma Sándor és Kozma István fél évszázados szellemi tevékenysége, a családok, a kisközösségek, az iskola hagyományápoló munkája, a megyei és a helyi sajtóban megjelent írások, elemzések a Kemecse című korszakos jelentőségű könyv, a 10 éves Helytörténeti Múzeum, a sok-sok lokálpatrióta kérése és vágya e szerény folytatásra késztet.

Kemecsei Helytörténeti Krónika címmel negyedévente megjelenő kiadványt indítunk útnak ezen első számmal és ajánlom szíves figyelmébe. Kemecse 1000 éves színes, fordulatos, történelmi eseményekben gazdag múltját szeretném még részletesebben feltárni, bemutatni. A lehetőséghez képest a széles közönség előtt még nem ismert részleteket, személyeket, tárgyakat bemutatni. Bízva szellemi hasznosulásukban élményt nyújtanak, érzéseket keltenek, erősítik az olvasó szülőföld szeretetét. Egyúttal felajánlva a fiatalok tudományos dolgozataihoz, beszámolóikhoz forrásként való felhasználásához.

Ez a negyedévente megjelenő lap legyen tisztelgés múltunk iránt és erősítse megbecsülésünket szűkebb és tágabb hazánk, nemzetünk iránt. Lucza János felelős szerkesztő

Harsányi Juhász Ferenc (1915-1997) Harsányi

Juhász Ferenc Szabolcs megyében, Kemecsén 1915. január 15.-én, tizenharmadik gyerekként született Juhász Ferenc, ácsmester és a nemesi családból származó Harsányi Julianna házasságából. A testvérei közül Juhász Lajos igazgató-tanár,

Juhász József színész, Dr. Méreyné Juhász Margit író-költő, tanár, tudományos kutató, Juhász Júlia háztartásbeli szülőfalujában is ismertek, róluk a Helytörténeti Múzeumban emlékek találhatók. Édesapja 1920-ban bekövetkező halála után már ötévesen árvaságra jutott, s így a néhány évig tartó meleg családi otthon légköréből kikerülve, korán megtapasztalta a Folytatás a következő oldalon …

Tartalombó l Beköszöntő * Harsányi Juhász Ferenc (1915-1997) * Kriston Endre (1877-1960) Felszentelt püspök, az egri székes főkáptalan nagyprépostja * Pásztor Dániel (1816-1882) Egy 19. századi pedagógus emlékére

Kemecsei

2005. 1. szám

2.

Helytörténeti Krónika

reménytelenséggel kezdődő és megpróbáltatásokkal kísért nehéz éveket. A rövid ideig tartó szép emlékű gyermekéveket később néhány ifjúkori versében örökítette meg. Testvére M. Juhász Margit is több versében mély szeretettel, nagy tisztelettel emlékezik édesapjukról. Diákéveit Lőrincfalván, Poroszlón, az egri ciszterek iskolájában töltötte. Nyíregyházán érettségizett 1933-ban. Ezután a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti karának magyar-német szakos hallgatója lett. Közben Salzburgban és Schwarz in Tirolban teológiai és filozófiai tanulmányokat végzett négy éven keresztül, a diplomáját azonban a pedagógia szakkal kiegészítve a budapesti egyetemen szerezte meg. 1942. január 24-én megnősült, és még ugyanabban az évben december 19-én megszületett első gyermeke. A második világháború kitörése őt is frontszolgálatra kényszeríttette, amelynek állomásai: Kremenyec, Galicia, Kalus, Máramarossziget, majd Budapest-Prága-

Csepreg. Szolgált a II. Haditudósító században, majd a vezérkar VI. osztályában. Amerikai fogságba Ausztria: Ried-Senftenbach került családjával együtt. 1944-ben meg született második gyermeke, a háború befejeződése után hazatérve Budapesten bekapcsolódott a romeltakarítási munkálatokba. 1946-ban megszületett harmadik, majd 1951-ben negyedik gyermeke. Pedagógusi pálya Pedagógusi pályája Nyíregyházán kezdődött el a Vasvári Pál fiúgimnáziumban. Saját életének tapasztalatai arra indították, hogy minden igyekezetével támogassa a szegény sorsú, de tehetséges gyermekek tudásának minél sokoldalúbb kibontakozását. Ez a cél vezette a népi kollégiumok létrehozásában Nyíregyházán. 1947-49 között népi kollégium szervezője, a Bessenyei György fiúkollégiumban, a Rozgonyi Piroska lánykollégiumban és az Áchim L. András dolgozók kollégiumában tevékenykedett. 1950-től Budapesten a szakiskolai-, főiskolai- és egyetemi oktatásba kapcsolódott be. Szívén viselte az erkölcsi nevelés fontosságát, harcolt az erkölcsi oktatás bevezetéséért, de sajnos az akkori kultúrtárca képviselői részéről csak meg nem értést és ellenállást tapasztalt. Pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a kötelező iskolai hitoktatás eltörlésével űr támadt az ifjúság személyiség-fejlődésének gondozásában és ezen a téren nem jó irányba halad

az ifjúság nevelése. Életútja szakmai karrierje, küzdelemről, sikerről, magas szakmaiságról és egész életén át tartó pedagógiai elkötelezettségéről tanúskodik.

Kronológiai bemutatás 1947-1949: Tanár, Nyíregyháza 1950-1954: Ipari Szaktanárképző, majd a Műszaki Tanárképző Főiskola Pedagógiai Tanszékének vezetője. 1954-1961: Országos Pedagógiai Intézet (1956-ban az OPI Forradalmi Bizottságának vezetőségi tagja). 1962-1970: ELTE Pedagógiai Tanszékének adjunktusa. 1965-1967. júniusáig a Pekingi Kultúrkapcsolatok Főiskolája Magyar Tanszékének szervezője és vezetője.

1970-1980: Közgazdaságtudományi Egyetem Pedagógiai Tanszékének szervezője és vezetője. 1981: Nyugállomány kezdete. Meghívás alapján Magyarországra látogató csoportoknak pedagógiai előadások tartása német nyelven. A kínai „Si King dalok” magyar nyelvre fordítása eredeti szöveg alapján, amelyet még Pekingben kezdett el 1965.-ben.

Tudományos munkái 12 önálló és kb. 60 tanulmányban való részvétel hazai és külföldi szaklapokban. 1973-tól a Nemzeti Tudományos Egyesület tagja, a TIT József Attila Szabadegyetem pedagógiai előadója.

Irodalmi Fragmentumok Ifjúkori verskísérletei 1931-1938-ig terjedően Lyahovics István barátjával együtt „Virágok a domboldalon” címmel jelentek meg. Az

1940-1944-ig terjedő időben írt versei az „Új Magyarország c. lap ünnepi számaiban kerültek publikálásra. „ Missa de verbo” c. oratóriuma német fordításban jelent meg 1937-ben. Harsányi Juhász Ferenc (2000) Keresztmetszet a korban: 19151997. Posztumus verseskötet. Készült a Püski Kiadó nyomdájában, Budapesten.

A korral szemben kritikáit, gondolatait, elkeseredettségét prózai írásaiban és verseiben fejezte ki, amelyek érzékeny, zárkózott lelkivilágából, hol szelíden, hol keserűen törtek fel, hogy emléket hagyjanak gyermekeinek, unokáinak, az utókornak, arról a korról, amelyben élt.

Adalékok Kemecse történetéhez

Kemecsei

3.


2005. 1. szám

Kriston Endre (1877-1960) Felszentelt püspök, az egri székes főkáptalan nagyprépostja4 1877. április 15-én született Kemecsén, földbirtokos családban Kriston Ferenc és Mikecz Borbála katolikus gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában, a református iskolában végezte két fiú testvérével együtt Ferenccel, aki a Felső-Szabolcsi Ármentesítő Társulat főmérnöke lett és Györggyel. Tanítóik között szerepelt Délczegh Sándor, aki 1875-től a kemecsei református iskola híres rektora volt, 40 éves kiváló tanítói működéséért a királytól: „Koronás Arany Érdemkereszt” kitüntetést kapott. Tanítványai közül Kemecséről sokan bejutottak középiskolába, onnan egyetemre: jogot, teológiát, bölcsészetet tanultak. Papi, tanári, ügyvédi végzettséget szereztek. Kriston Endre a gimnáziumot Egerben, a ciszterci rend főgimnáziumában végezte, ahol 1895-ben érettségizett. Elhívatást érezvén a papi pálya iránt, a Hittudományi Főiskola növendéke lett. 1899. augusztus 23-án szentelték áldozópappá. Kriston Endre tanyája Kemecsén a Nagy-Mága északi részén volt, amit előbb Mikecz III. tanyának neveztek, amikor már Egerben élt, bérbe adta Fényes Ignácnak, így Fényes-tanyának nevezték. Utolsó lakója az Ignácz család volt. A tanya utolsó maradványa az 1960-as években juh-hodály volt majd a juhászat felszámolása után az őrizetlenül maradt építményeket széthordták.

Felszentelése után alig egy évig Kálban teljesített kápláni szolgálatot. Innen főpásztora Egerbe hívta, ahol a főszékesegyház karkáplánja lett, és hitoktatói feladatot is ellátott. 1901. október 21.-től 1902. június végéig a főszékesegyház hitszónoka volt. Ekkor Samassa József bíboros-érsek udvari káplánjának hívta. Ettől kezdve haláláig központi szolgálatot látott el, miközben egyre magasabb funkciók ellátásával bízták meg főpásztorai. Ez nem volt véletlen, hiszen igazi papi egyéniség volt, akit a feltétlen engedelmesség és mély alázat jellemezett. 1905. július 5.-én főpásztorának segédtitkára lett, ellátta az irodai aljegyzői teendőket, sőt a levéltárat

is vezette. 1909. április 19.-étől érseki másod titkár. 1910. december 14.étől főszentszéki jegyző, és az év december 23.-ától már érseki első titkár. Addigi hűséges, s eredményes udvari szolgálata jutalmául 1914. február 18-án megkapta a pápai kamarási címet. 1917. szeptember 3.-án tagja lett a kanonoki testületnek. Ilyen minőségben került október 11.-én az érseki iroda élére. 1918. augusztus 30-án boldvai címzetes apát lett. Egri kanonokká történt kinevezéséhez Mikecz Pál kemecsei református vallású képviselő testületi tag javaslatára a község lakossága nevében jókívánságait küldte. Ez az mutatja, hogy számon tartották a községből elkerült személyek életútját.

Az Egyház tekintélyét, befolyását romboló 1918-19-es forradalmak időszakában rendkívüli állhatatosságot tanúsított. Állandóan főpásztora, Szmrecsányi Lajos mellett tartózkodott, őt szinte egy percre sem hagyta el. 1919. április végén, amikor érseket a kommün helyi vezetői letartóztatták, s elhurcolták Egerből, vállalta az életveszélyt is. Főpásztora hűséges helytállását élete végéig nem felejtette el. Ennek megnyilvánulása volt hogy előterjesztésére 1923. augusztus 23.-án címzetes püspök lett, majd szeptember 30-án segédpüspökké nevezték ki. Október 21.-étől az érsek oldalkanonokja lett. A Vatikáni Levéltárban adat található, hogy az érsek kezdeményezte koadjutori, utódlási joggal bíró érseki kinevezését is, amely jelenleg ismeretlen okokból nem valósult meg. 1930-ban Csekó Gábor halála után őt nevezték ki nagyprépostnak, a főkáptalan fejének. Ilyen minőségben tagja lett a felsőháznak 1931-től 1944ig. Megnövekedett teendői miatt lemondott a Hitterjesztési Egyesületetek Egyházmegyei igazgatói állásáról, amelyet az 1920-as évek elejétől töltött be.

Kriston püspök a Felsőház tagjaként a következő neves személyiségekkel együtt volt a Közoktatásügyi bizottság tagja: Albrecht kir. Herceg, Balogh Elemér, Balogh Jenő, Baltazár Dezső, Berecz János, Berzeviczy Albert, Breyer István, Farkas István, Fekete Zoltán, Geduly Henrik, Glattfelder Gyula, Hanauer Á. István, Herczeg Ferenc, Hubay Jenő, Hültl Hümér,


Kemecsei

2005. 1. szám

4.


Igaz Béla, Ilosvay Lajos, Inkey József báró, Jankovich Béla, Józan Miklós, József kir. herceg,Kapi Béla, Kelemen Krizosztom Ferenc,

Khuen-Héderváry Károly gróf, Kolossváry Mihály, Korányi Sándor báró, Löke Károly, Marek József, Meczner Béla, Mikes János gróf, Miklósy István, Muzsa Gyula, Nékám Lajos, Némethy Károly, Óváry Ferenc, Pekár Mihály, Petrovics Elek, Radvánszky Albert báró, Ravasz László, Réti István, Schimanek Emil, Shvoy Lajos, Szinnyei József, Teleki Pál gróf, Werner Adolf, Wolkenberg Alajos, Zichy Gyula gróf. Segédpüspökként szinte minden évben bérmakörúton volt. E körutakról az idősek emlékezete sok kedves történetet idéz. Például az

1930-as évek végen, mezőcsáti bérmaútja során érdeklődött a helybeli plébánostól, hogy hány Kriston nevű személy él a községben? Miután megtudta, a legszegényebb ilyen nevű személynek, református vallása ellenére, egy pár lovat ajándékozott a főkáptalan ároktői méneséből. Ezt erősíti, hogy mikor szabadságát szülőfalújában Kemecsén töltötte, sorra látogatta, segítette felekezeti különbség nélkül rokonait, régi ismerőseit. 1938. július 4.-én a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából Egerbe érkező Szent Jobb előtt,

Első szent királyunk dicsőséges Jobbjának drága ereklyéje előtt valóban a mélységből kiáltunk hozzád: könyörülj újra a Te árva népeden! És szent királyunktól tanult lelkiséggel, akarattal töltsd be földi sorsunk hivatott irányítóit. Most pedig nemzetünk tündöklő csillaga, Szent István király! Te hallgass mireánk! Könyörögj Istennél, hogy ezt a lesújtott nemzetet, ezt a szétszabdalt ősi hazát emelje fel ismét, és tegye naggyá újra! Nézd, honnan könyörgünk Hozzád! Abból az ősi városból, amelyben Te alapítottad az egyik első főpásztori széket, és jámbor hagyomány szerint a Királyszéke dombról nézted az első egri székesegyház építését. Kataprán első egri püspök 75. főpásztorutódjával együtt Hozzád sóhajtva, esdve kérünk: folytasd az égben, amit elkezdtél a földön: néped vezérlését, védelmét, szíve, lelke megnemesítését. Amint dicső emlékedet hűen őrizzük, és áldva áldjuk, úgy őrizzük meg ezentúl, mint drága nemzeti közkincsünket, tanításaidnak, törvényeidnek, intelmeidnek romlatlan szellemét. A Boldogságos Szűz, hazánk Védőasszonya, kinek királyi koronádat és országunkat oltalmába ajánlottad, legyen hathatós segedelmünk ez ünnepélyes ígéretünk hű megtartásában! Isten irgalma, a Te vezetésed és közbenjárásod, Nagyasszonyunk segedelme védje, óvja, tegye naggyá, erőssé, boldoggá a Te hajdani földi országodat, a mi szeretett magyar hazánkat!”

csodálatos szépségű imát mondott, amelynek szövege így hangzik:

***

***

„Örök, mindenható Isten, mélységes hálával imádunk Téged, hogy Szent István királyban magyar népünket megdicsőíteni méltóztattál. Isteni gondviselésed jelét ünnepeljük abban, hogy első szent és apostoli királyunk Jobbját drága nemzeti ereklyeként csodálatosan megőrizted számunkra, ekképp mutatván meg, hogy ő Általad, Veled és Benned kormányozta a magyar nemzetet, és a Te szándékaid szerint indította el történelmi életútjára. Őseink lelkes buzgóságával tör fel szívünkből a sóhaj: „Hol vagy István király?” – bízva reménykedvén, hogy aki népét a pogányságból Krisztus Egyházába vezette, annak közbenjárására mostani nehéz napjaink után is boldogabb jövendő virrad majd reánk. Töredelmes szívvel szánjuk, bánjuk, hogy az elmúlt évszázadok során sokszor éltünk pogányul a szent örökségben, tékozolván kereszténységünk drága kincseit. Saját botlásaink fájdalmas tanulságai térítettek végre jobb útra minket, és vezéreltek vissza Tehozzád.

XII. Piusz pápa 1939. március 25-én dr. Dudás Miklós, a Szent Bazil Rend magyarországi főnöke személyében kinevezte a Hajdúdorogi Egyházmegye második püspökét. A kinevezést 1939. április 7-én praeconizálta. Az új püspököt Papp Antal küzikei c. érsek, miskolci apostoli kormányzó szentelte fel, Kriston Endre gerassi c. püspök, egri segédpüspök és dr. Meszlényi Zoltán, szinopai c. püspök, esztergomi segédpüspök közreműködésével, a máriapócsi kegytemplomban, 1939. május 14-én. Nem lenne teljes a püspökről nyújtott képünk ha nem szólnánk – röviden – írói munkásságáról. Különösen kiemelendő a kulturális, a publicisztikai tevékenysége.

Egy ideig ő volt az 1875-ben alapított Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület elnöke is. „Agriensis" álnéven írt, ez az irodalmi álnévkézikönyvben ellenőrizhető. Több erkölcsnemesítő könyve jelent meg az Egri Népkönyvtár sorozatban. Közölük egyet, „A két daru testvér” címűt szlovák nyelvre is lefordították.


Kemecsei

5.


Irodalmi munkásságának méltatásánál meg kell említeni, hogy főként népies irányú működése kelt különös figyelmet. Több tanulmányutat tett Nyugat-Európában különösen Olaszországban, Ausztriában, Svájcban és Bajorországban. Tollából sok szociális irányú cikk is megjelent.

1943. január végen Szmrecsányi Lajos érsek, pápai trónálló halála után általános érseki helytartóvá nevezték ki, s az új főpásztor, dr. Czapik Gyula kinevezéséig ő lett az egyházmegye első embere. Levéltári források szerint 1939-ben dr. Czapik Gyula és báró Apor Vilmos mellett harmadik helyen szerepelt Veszprémbe, 1940-ben Luttor és Apor mellett második helyen Győrbe, 1942-ben Glattfelder Gyula mellett második helyen Kalocsára jelölték püspöknek illetve érseknek. A győri püspöki szék [1] Páter Hoffmann, a Canisianum régense, már kispap korában püspökjelöltként beszélt Apor Vilmosról. És két évtized múltán csodálkozva kérdezte egyik levelében: ,,Báró Apor Vilmos még mindig nem lett püspök?'' A többször is felajánlott, jól dotált és kényelmes kanonokságot nem fogadta el. Lelkipásztor akart maradni. Neve először 1938-ban, majd 1939-ben szerepelt a kormány által ajánlottak listáján a veszprémi segéd-, illetőleg megyéspüspöki állás betöltésével kapcsolatban. De egyik alkalommal sem az első helyen. Tóth Tihamér lett Rott Nándor utódlási joggal kinevezett segédpüspöke, majd az ő tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után Czapik Gyula került a nagy közép-dunántúli egyházmegye élére. A Breyer István halálával megüresedett győri püspöki székre ajánlottak listáján is csak a harmadik helyet foglalta el, a sikerre való kevés kilátással. Horthy Miklós kormányzó ugyanis, Csáky István külügyminiszter útján közölte Angelo Rotta pápai nunciussal, hogy az első helyen ajánlott Luttor Ferenc prelátus, a vatikáni magyar követség kánonjogi tanácsosa, vagy a lista második helyén szereplő Kriston Endre, egri segédpüspök kinevezését venné a legszívesebben. XII. Piusz pápa azonban, aki az Eucharisztikus Világkongresszus alatt a várban a magyar államfő vendége volt, mégis Apor Vilmos mellett döntött. A szóbeszéd szerint a gyulai plébános bátyja, Apor Gábor magyar szentszéki követ közbenjárásának köszönhette ezt a feltűnő döntést. Az állítás nem bizonyítható. De ha tényleg megtörtént a közbenjárás, nem méltatlan érdekében történt. Apor

2005. 1. szám

Vilmos lett ugyanis a XX. század kiváló egyéniségekben nem szűkölködő magyar püspöki karainak egyik legnagyobb lelkipásztor-főpapja. Kinevezési okmánya 1941. január 21-én kelt.

Javadalmas kanonokká, majd nagypréposttá való kinevezése jelentősen megnövelte személyi jövedelmét, amelynek nagy részét folyamatosan egyházi, szociális és kulturális célzatú adományokra fordította. A teljesség minden igénye nélkül említünk néhány példát nagyvonalú adományaira. 1924 márciusában 4 millió koronát adott fele részben a Líceumnak, fele részben pedig az Egerben létesítendő második plébánia számára. 2 millió koronát adott az irgalmas nővérek egri rendházának tatarozására. Szintén ennyivel járult hozzá a helybeli Római Katolikus Felsőkereskedelmi Fiúiskola beruházásaihoz. Ugyanennyit adott a kisújszállási plébánia céljaira is Még a fenti évben, ezüstmiséje alkalmából, 25 millió koronával járult hozzá szülőfalúja római katolikus iskolájának fejlesztéséhez. A helybeli szegények ellátását 2 millió koronával segítette. A község vezetősége bandériummal (magyar ruhába öltözött lovas legényekkel) fogatta kocsiját a Bodóhegynél. A labdarúgó pályától a róm. kat. iskoláig szomorúfűz gallyakat tűztek le a széles árkokba, amelyek megfogantak, kettő még ma is él belőlük, a Szent István úton a Római Katolikus templom közelében. Ebben az évben szülőfaluja Kemecse díszpolgárává választotta Mikecz István alispánnal együtt. Az egri szegényeknek a Szociális Misszió Társulat útján 5 millió koronát utaltatott ki. Az Angolkisasszonyok rendje egri intézetének, a helybeli Fiú Felsőkereskedelmi iskolának 2-2 millió koronát adományozott. Nem feledkezett meg az Egri Katolikus Körről, az Egri Tűzoltó Egyesületről sem, amelynek összesen 2 millió koronát juttatott. A fentieken kívül adományt juttatott a Katolikus Népszövetségnek és fővárosi Adalbertium főiskolai menzának. 1925-ben a pesti lelkigyakorlatos háznak 25 millió koronát juttatott. 1928 augusztusában az érsekhez küldött levelében kinyilvánította ama szándékát, hogy ezer pengőt ad a százéves jubileumát ünneplő helybeli Római Katolikus Tanítóképzőnek, az újonnan épülő Széchenyi utcai zárdaiskolának, valamint a perecesi templomnak. Amikor 1937-ben felépült a lajosvárosi templom, az új harang beszerzésére ezer pengőt adományozott.


Kemecsei

6.


1940-ben a Tanítóképző új internátusában egy római katolikus vallású és magyar állampolgárságú, szegény sorsú, megfelelő előképzettségű tanítói életpályára alkalmas növendéknek tanulmányi segélyül évi 500 pengős alapítványt tett.

Bikfalvi Géza: A zugligeti Manréza első évtizede, 1928-1938 [2]

2005. 1. szám

Egy szoba alapítása 2400 pengőbe került és az adományozó nevét a szoba bejárata felett elhelyezett márványtáblán tüntette fel, ha pedig egy szentről nevezték el, a szoba egyik falán kirakták az illető szent képét is. A táblák feliratai a szobák számozása szerint a hatodik:

Xavéri Szent Ferencnek a missziók főpártfogójának. Kriston Endre püspök.

A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya látván a húszas évek elején, a trianoni sokk utáni általános lelki és erkölcsi válságot elhatározta, hogy lelkigyakorlatok tartásával igyekszik segíteni. Ehhez állandó lelkigyakorlatos központra, egy házra volt szükség, először Gödöllőn, majd Gödön keresték a lehetőségeket, de az igazi megoldást egy központi, budapesti ház létrehozása kínált. P. Bernhard Zsigmond SJ javaslatára, megvásároltak báró Csölicsné birtokából egy öt holdas telket, eszményi környezetben, a budai hegyek lábánál, a zugligeti völgyben, amely akkoriban még szinte lakatlan terület volt. A ház építését az akkori tartomány főnök, P. Csávossy Elemér SJ rendelte el, a terveket Bernhardt Győző műépítész készítette el. A költségeket nagyrészt banki hitel -30 éven keresztül 68 000 pengő-segítségével fedezték, de a nagylelkű adományok is jelentős részt jelentettek a finanszírozásban. Így Blaskó Mária - a kor egyik jelentős katolikus írónője - a Jézus Szíve Gárdaházra gyűjtött összeget ajánlotta fel a Manréza javára valamint A Szív újság és a Kongregációk országos gyűjtést szerveztek az épület részére. Az alapkő letételre 1926-ban került sor, Zichy Gyula kalocsai érsek áldotta meg, a felavató beszédet P. Bangha Béla SJ tartotta. Az első házfőnök P. Vukov János SJ lett -aki később 1933. augusztus 31-én délben tragikus körülmények között, éppen a Manréza fürdőmedencéjében kapott halálos szívinfarktust - őt P. Hemm János SJ követte. Az első igazgató P. Jámbor László SJ volt a mezőkövesdi kinevezéséig, utána P. Figula János SJ, majd P. Révay Tibor SJ következett. Elsőnek a kápolna készült el, 1928. június 29-én szentelte fel Szmrecsányi Lajos egri érsek, majd a szobák következtek, összesen 54 szoba állt a lelkigyakorlatosok rendelkezésére. A Manréza igazgatósága nagyobb jótevőinek a nevét márványtáblán örökítette

A Manréza újság nagyon találóan és prófétai előrelátással írta a márványtáblákról egykoron: „E márványtáblák, de maga a ház is egyszer el fog pusztulni. A jótettnek azonban örök értéke van Isten előtt!”

A hűség püspöke Kriston püspök életét évtizedeken keresztül a szakadatlan hűséges szolgálat, a jó cselekedetek sorozata töltötte ki. Éppen ezért keltett nagy megdöbbenést országszerte, hogy 1945-ben, május elején, háborús bűnökkel vádolva a helybeli rendőrség államvédelmi osztályára idézték, majd a várban lévő internáló táborba kísérték, ahol egyik éjjel az őrök eszméletlenre verték. A bűntett bizonyítékául főként az egyik 1943-ban kelt pásztorlevelét hozták fel, amely részlegesen az egri helyi sajtóban is megjelent, és amelyben buzdított a háború folytatására Hitler oldalán. A letartóztatás híre eljutott Mindszenty József főpapig, az Ideiglenes Nemzeti Kormányig, Rákosi Mátyás pártvezetőig és személyesen a római pápáig. Az igaztalan vádakból nagy botrány kerekedett. 1945. május 28.án szabadon engedték.

Dr. Altorjay Sándor pesti ügyvéd védte a rendőrhatóságok előtt. Egerben a rendőrök megalázóan bántak vele. Megkínzóinak nevét, akinek Egyháza szokása szerint megbocsátott, mindmáig nem tudjuk. Az Egyház helybeli ellenségei hiába akarták népbíróság elé állítani. A Népbíróságok Országos Tanácsa 1945. május 28.-i felmentő ítélete jól tükrözi a korszak erkölcsi, politikai arculatát, „mert a vádlott magas állású főpap, Eger város közvéleménye pedig erősen katolikus jellegű, és az ügy – tekintettel előzményeire és egyéb körülményeire – a közvéleményben esetleg olyan hatást vált ki, ami a közbékét veszélyezteti”. Felmentésében szerepe volt a Magyar Püspöki Kar május végi ülése tiltakozásának is,

meg, mivel az Építő Bizottság szobaalapítási jótékonyságot rendezett.


Kemecsei

7.


ahol Czapik érsek tájékoztatta a főpapokat Kriston püspök barbár megveréséről. Jogilag csak 1945. november 9-én szüntették meg az eljárást. A segédpüspök kiszabadulása után az érseki palotában lakott, a fogyó erővel szolgálta tovább Egyházát.

1949-ben, aranymiséje alkalmából, szülőfalujának templomában carrarai márványból készített emléktáblát helyeztek el az alábbi szöveggel: „Ebben a templomban kereszteltetett meg 1877. április 22.-én, itt járult az első szent áldáshoz, mutatta be primiciáját, és 1949. augusztus 28-

án aranymiséjét Kriston Endre, az egri székes főkáptalan nagyprépostja, aki 1923. szeptember 30.-án gerasai c. püspökké szenteltetvén, három ízben bérmálta szeretett szülőfalújának Kemecsének híveit.” Az Úti Boldogasszony kép [3]

A Pesti Jézus Szíve Templom kerítése mellett található a nagy tiszteletben álló Úti Boldogasszony kép. A kép története rendkívül regényes még a jezsuiták egészen korai korszakáig nyúlik vissza. Itáliából ered a híres kegykép, a Madonna della Strada, azaz az Úti Boldogasszony képe, amely a megkoronázott Szűz Máriát ábrázolja a kisded Jézussal. Ez eredetileg egy Róma külvárosában fekvő kis kápolna kegyképe volt, legelőször az út mentén állt a megfáradt vándorok vigasztalására, az ügyes-bajos dolgaikra siető emberek számára állították fel. A XII. században azonban már egy kis kápolnát is emeltek a tiszteletére, ahol később Loyolai Szent Ignác és az első jezsuiták is nagy áhítattal imádkoztak. Annyira megszerették, hogy később a római főtemplomukban, az Il Gesúban szerették volna elhelyezni. A kápolna papja először visszautasította Szent Ignác kérését, majd jobban megismerve a jezsuitákat nemcsak a kápolnát és a kegyképet adta oda a jezsuitáknak, hanem maga lett az első olasz jezsuita. Az évszázadok folyamán a kegykép hihetetlen népszerűségnek örvendett a jezsuiták körében. Magyarországon P. Reisz Elemér SJ a házfőnöksége idején úgy érezte, hogy a második világháború után, a hontalan vándorok, a romokból kivergődő, testileg és lelkileg agyongyötört embereknek szüksége lenne egy vigasztaló Boldogasszonyra, akit nap, mint nap láthatnának anélkül, hogy külön bemennének a templomba. Ezért felkérte Feszty Masa (1895-1979) festőművésznőt, Jókai Mór unokáját, hogy fesse vászonra az Úti Boldogasszony képét. Feszty Masa

2005. 1. szám

azonban nem egy másolatot készített, hanem saját felfogása szerint az eredeti kompozíció beállításait meghagyva, szinte mennyei ihletésű képet festett. Feszty Masa Úti Boldogasszonya a magyar lélek fájdalmát fejezi ki, a könnyező szemeken keresztül mosolygó reményt csillantva fel Mária bársonyos tekintetében és a karján ülő kis Jézus tündöklő arcában. Mária képe határozott magyaros arcvonásokat és csodálatos égi szépséget mutat, nyílt és őszinte barna szemeiben, az igazi feltétlen Istenbe vetett hit, mélységes áhitat és nyugodt életbiztonság valamint az emberi gonoszságon érzett könnyes fájdalom tükröződik. Karján Gyermeke azt a biztos és gyengéd nyugalmat árasztja, amely emberi tulajdonsága Jézusnak, a Megváltó Istennek, ha ránéz az ember tudja, hogy ez a Gyermek az egyetlen biztos sziklája az életnek, amibe kapaszkodni érdemes. A kegyképet 1948. szeptember 8.-12. között a templom főoltáránál a Jézus Szíve szobor lábánál helyezték el, három napos ájtatosságra, majd gyűjtést rendeztek és a rendház kertfalában márványkép foglalatot építettek és abban nyert elhelyezést a kép. Kriston Endre püspök végezte a kép ünnepélyes megáldását Krisztus Király vasárnapján. 1949 nyarán az egyik éjjel provokátorok betörték a kép üvegablakát és tintával elcsúfították a képet, de a felháborodott hívek segítségével nagyon hamar helyrehozták teljes díszében. Amikor az idegen elnyomás külföldre kényszeríttette a virágzó magyar jezsuita provincia fiataljait, hogy ott készüljenek fel a papi szolgálatra, 1949-ben az Úti Boldogasszony oltalmába ajánlották hontalan életüket és az egész magyar rendtartományt.

1950 februárjában kérésére Czapik érsek felmentette az Országos Központi Oltáregyesület egyházmegyei igazgatói állásából. 1945-ös meghurcolását hívei, jóakarói nem felejtették el. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, október 30-án, az érseki irodában megjelent Balogh József ózdi és Nagy Lipót felnémeti szabadságharcos. Kérelmükre dr. Brezanóczy Pál káptalani helynök az irodába hívatta a segédpüspököt, és kérte, adjon tájékoztatást 1945-ös megveretéséről. A kihallgatásról felvett jegyzőkönyvet forrásértéke miatt szó szerint idézzük: „A szabadságharcosok kérésére Kriston Endre segédpüspök előadja, hogy emlékezete szerint 1945. május 7-e táján a rendőrségre idézték, és onnan az egri várba szállították, ahol két-három napot töltött,


Kemecsei

8.


miközben az egyik éjjelen az eszméletlenségig megverték. Tény az is, hogy kezébe forró levest öntöttek, és utána arcához csapták. Kriston Endre segédpüspök a fentiekkel kapcsolatban kijelenti, hogy a maga részéről semmiféle megtorlást nem kíván. Bántalmazóinak már régen megbocsátott.”Kriston püspök egészségi állapota 1957-től fokozatosan romlott. Az év októberében agyvérzést kapott, melyet azonban rendkívüli szívós szervezete átvészelt, de ettől kezdve élete végéig tolókocsi használatára kényszerült. A budapesti Irgalmas kórházban Dr. Salacz neves főorvos kezelte és a zárójelentésben megállapította, hogy

2005. 1. szám

egészségkárosodása végérvényes. Ekkor a káptalani helynök állandó ápolót rendelt mellé. 1960 márciusában a végelgyengülés jelei kezdtek mutatkozni rajta. 1960. május 3.-án, élete 84., papságának 61. és püspökségének 37. évében elköltözött az örökkévalóságba. Május 7.-én vettek tőle búcsút a Főszékesegyházban, halálakor külön lenyomatú, főpapi gyászjelentést adott közre az érsekség Egerben. Földi maradványait a

Grőber temetőben lévő családi sírboltban, szülei mellé helyezték. Innen koporsóját évtizedek múlva kivették, s a Bazilika kriptájába temették.

[1] ,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár – a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza.” [2] Készült a Manréza újság I-X. évfolyama alapján. Lelőhely: JTMR Levéltár [3] A szöveg eredete: www.jezsuita.hu/adattar/horanszkykozpont.htm [4] Dr. Szecskó Károly: Egri püspök. Kriston Endre 1877-1960. = Új Misszió, márc. 17-20. p.

Pásztor Dániel (1816-1882) Egy 19. századi pedagógus emlékére Pásztor Dániel, a 19. század nevezetes, elismert pedagógusa, igazgató-tanára 1816. március 22-én született Kemecsén. Itt tanult szülőfalujában, majd Sárospatakon, pártfogósági engedéllyel egy félévet a bécsi egyetemen is töltött, ahol bölcseleti és pedagógiai előadásokat hallgatott. Felsőfokú tanulmányai közben a Péchy és Uray családnál nevelő is volt. 1841-42-ben Eperjesen az ág.ev. kollégiumban a magyar nyelv és irodalom tanításával bízták meg. 1843-44-ben a kor pedagógiai hagyománya szerint újra Sárospatakon mint „esküdt diák” görög nyelvet és irodalmat oktat, 1844-45-ben pedig a gimnázium 3. osztályának vezetését kapta feladatául. Ezen állásban fogadta el a máramarosszigeti ev.ref. főiskola megbízását a bölcseleti tanszékre. Mint pedagógiai tanár felügyelt az elemi és gimnáziumi osztályokra. Hat évig ő irányította az iskolai könyvtárat és levéltárat.

Kimagasló szakmai, pedagógiai munkája elismeréseként ő képviselte a máramarosi lyceumot az 1848. július 8-án Debrecenben megtartott egyházi iskolai reformot előkészítő egyházkerületi gyűlésen. Az egyházi iskolai reform, pedagógia kimagasló szakértőjeként Budapesten 1848. augusztus 1-jén megtartott miniszteri értekezleten ő képviselte egyházmegyéjét.

Tevékenysége további elismeréseként Bereg és Máramaros vármegyék táblabírájává választják. 1850. július 21-én a miskolci ev.ref. lyceum igazgatótanárnak választják, ahol eredményes, sikeres 19 évet töltött. Számos pedagógiai újítást vezetett be. A testi nevelést, a művészeti tárgyakat intézményes keretbe foglalta, a rajzot, a szépírást a „rendes” tárgyak közé soroltatta. Tanári nyugdíjintézményt létesített, a vasárnapi iskolát felvirágoztatta.1869. június 16-án orvosi tanácsra a nevelés-oktatás területéről visszalépett, Máramarosszigetre költözött. Itt 1870. augusztusától az ev.ref. egyház főgondnokává választották. A jogakadémiánál még négy évig dolgozott, a megyei törvényhatóságnál közel négy évig irodaigazgatói feladatot látott el. A hosszas betegség erejét kimerítette és 1882. december 31-én 67 éves korában Máramarosszigeten elhunyt.

Publikációi, cikkei tanulmányai nagy számban jelentek meg, az Országgyűlési Emlékben, a Pedagógiai Szemlében, a Figyelőben. Kovács Gábor az 1885-ben Miskolcon megjelent „A miskolczi ev.ref. főgymnasium története” című munkájában külön méltatja, tevékenységét példaként említi. Felelős szerkesztő: Lucza János E-mail: [email protected] Kiadja: Helytörténeti Múzeum, Kemecse Technikai szerkesztő: Lucza Viktor

Nyomdai munka: Sz-Sz-B Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézet nyomdája

Kemecsei Helytörténeti

Recommend Documents