Kemecsei Helytörténeti Krónika

A KEMECSEI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY LAPJA

Kemecsei Helytörténeti Krónika 2011. VII. évfolyam 3. szám

MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE

Az első hetivásár Kemecsén 1907-ben (Krasznay Péter naplójegyzetei alapján) „1907. május 23-án nagyobb szabású községi képviseleti gyűlés tartatott, melyen a miniszteri leiratban engedélyezett hetivásárok elhelyezéséről és jövedelmeztetéséről folyt tanácskozás. Meg lett állapítva, hogy mindennemű apró marhák, tyúkok, ludak, csirkék sat. tej, vaj, túró mindennemű zöldségek, a római katolikus templom és parókia előtti Széles utcán, a déli körúton lévő kis hídtól a Namény-tokaji országútig árultassanak. A gabona és egyéb szemes életneműek, burgonya, takarmány az országút két oldalán felállandó sorokban. Sátorosok az állás oldalától a Derékszer végéig, s tovább a Kótaji út mentében. A sertés vására a Homokhordó előtti lapályon. A komédiások és más e nembeliek az állás előtti szabad teret foglalják el. Meghatároztatott továbbá, hogy újabb folyamodás intéztessék a kereskedelmi és földművelési minisztériumokhoz aziránt, hogy az engedély a nagy marhák és lovak árulhatására is kiterjesztessen, és hogy a vásárvám szedés joga árlejtés után bérbe adasson.”

***

„1907. július hó 4-én megtartatott Kemecsén az első hetivásár, mely különösen baromfiak, tej, vaj, tojás, zöldpaszúly, ugorka, s egyéb élelmicikkekre nemcsak szép terjedelművé nőtte ki magát, de a vevő közönség is oly szépen meggyűlt, hogy mondhatni, minden elkelt. A sertéspiacon egyedül kemecseiek eszközölhettek felhajtást, mivel a község a sertésvész jelentkezése miatt zár alá lett helyezve. Mindamellett elég jól

megtöltötte az arra a célra elkerített tért, és sok eladás történt. Szóval biztosan várható, hogy Kemecse rövid időn [belül] egy élénk forgalmú központtá válik. Én pár mázsa gabonát, 25 kilós apró zsákokban szállítottam ki [hogy] egyes szegény emberek kis mennyiségekbe osztva vehessék. Kriston Sándor pedig búzát állított ki, és el is adtuk, a rozst 15 korona, a búzát 18 korona értékben mázsánként. Nagy kelendőségnek örvendettek a még friss vízben lobácsoló halak. Aprós halak kilója 60 krajcáron kelt, juhtúró kilója 1 korona. Egy pár liba 6-7 korona, kacsa 4 korona, csirkék 1 korona 60 fillér, 2 korona 50 fillér párja. Egy kész cipő -, ruhaárus is jó vásárt csinált. De legélénkebb volt a vásár egy kis gyékény bódé körül, ahol az Újszeren megtelepült Feldmener Herman új boltos szép kendőket elég olcsón árultatott úgy, hogy egész készlete elkelt már 10 órára. Még én is vettem 12 db-ot, hogy azokat a kemecsei első vásár emlékére unokáimnak szétküldözzem. A július 11-én tartott 2-dik hetivásár még élénkebb volt. A szomszédos községekből is annyi nép gyűlt egybe, hogy alig lehetett a vásárosoktól az utakon szekérrel közlekedni. Erre már én tengerit vitettem ki, vékánként szétosztva, amit azonnal széthordtak 3 korona 20 fillérért vékánként. Ha ez így megyen, nagyobb vásártérről kell gondoskodnunk, és a nagy állatok árulhatására is engedélyt eszközölni, amit hetivásáraink látogatottsága folytán okunk van megnyerhetni.”

Forrás: Krasznay Péter naplójegyzetei (1861-1916) 271 és 276 oldal

2.

2011. 3. szám

Emlékek és képek a Megyery-Dobos kastélyról Kozma Sándor „Kemecse” című könyvének bevezető, első részében példás alapossággal összegyűjtött és rendszerezett „Kemecse határa” című fejezetében ír a Dobos-szőlője nevű területről. Bár ő is leírja, hogy a kastélyt Megyery Géza kúriai bíró építette, a köznyelv ma is Dobos kastélynak hívja. Komiszár Dénes Megyery Géza című igen értékes művében tovább pontosít. Nem Megyery Géza, hanem édesapja Megyery Gábor volt az építtető. A történelem kegyes fintora, hogy a romos kastély homlokzatában lévő Megyery címert fiatal történelem tanárként a Helytörténeti Krónikánk felelős szerkesztője vette ki egy kedves nyolcadikos tanítványával. Hosszú ideig az iskolában volt, aztán Kozma Sándor kérésére a Megyery családhoz, mint jogos örököshöz került vissza. Ki is volt Dobos László? Életútját, családfáját, a Megyery – a Horváth családhoz fűződő rokoni kapcsolatát Komiszár Dénes a „Megyery Géza a magyar bírák mintaképe” című könyvében részletesen bemutatja.

Az 1884-ben született, vármegyei aljegyző, szolgabíró, nyugalmazott főszolgabíró jogiállamigazgatási pályafutása is értékes. 1918 novemberétől nyugdíjba vonuló szakember példás, elismert gazdálkodóvá is vált. Kemecsei birtoka mintagazdaság lett. A 142 holdas birtokból 12 hold szőlő, 12 hold gyümölcsös, modern gazdasági eszközökkel volt felszerelve. Belterjes gazdálkodást folytatott, kapás, kaszás növényeket termelt, haszonállatokat tenyésztett. A gyümölcsösben a fajalmákra és körtékre, a szőlőben a csemege és nemes borszőlő fajtákra fektette a hangsúlyt. Kemecsén a község képviselőtestületének, a vármegyei törvényhatósági bizottságának volt tagja, illetve központi választmányi tag. A Megyery-családba benősült kótaji földbirtokos hírneves kemecsei gazdálkodóvá vált. A kastélyt különleges fákkal, bokrokkal díszkertté alakította. 1920 utáni erdősítéshez ezen a birtokon akáccsemetéket nevelt és a környék falvaiban is innen erdősítettek, ültették az akác fasorokat.

A kastély keleti oldala a Megyery-címerrel

Adalékok Kemecse történetéhez

2011. 3. szám

3.

A képeken a kastély hátsó kert felőli oldala, illetve a dél-nyugati sarka látható. A képek 1927. augusztusában készültek.

Képek forrása: Komiszár Dénes: Megyery Géza „a magyar bírák mintaképe” 99. oldal A képek tulajdonosa Megyery Pál.


4.

2011. 3. szám

A 100 éves Román Rudi bácsi köszöntése A kisgyermekkor 1911. november 8-án Péterrévén született (ma Szerbia) Rudi bácsi, vasutas családban. Édesapja Román Rudolf váltókezelő, édesanyja Krizsán Zsófia volt. Kisgyermek korára a vándorlás, költözés volt a jellemző, az apa szolgálata miatt. 1918-ig Szond településen éltek, közben az egy évig élt fiútestvérét is el kellett temetniük. 1918-ban az apát Szabadkára helyezték, a szabadkai közkórházban volt a lakóházuk. A Szabadkai Közkórházban egy Osztrogonác nevű forgalmi szolgálattevőtől leste el, szerette meg a méhészetet. Az akkor hetedik éves gyermek legyekkel kezdte a méhészetet. A korszak jellemző cigarettás paklis dobozát kifúrta, cukrot tett bele, s gyermeki örömmel nézte, hogyan röpdösnek a legyek ki- és be a paklis dobozba. E több mint 90 éves hobbijának, szenvedélyének csak 2010-ben vetett véget. Mondhatjuk, méhészkedett mióta járni, és meddig járni tudott. 1919-ben az apa a Sebesics-puszta kitérő állomáson, hadikikötőben teljesített szolgálatot.

volt a francia Springer báró és az egri székesegyház hitbizományi birtoka. Iskoláit, a 2-4 osztályt itt kezdte Rudi bácsi. Karcag közelében, a Bucsa-telepen. BUCSA- telepen Lengyel Károly igazgató-tanító törődőgondoskodó munkája révén fejezte be a negyedik osztályt. 1921-ben aztán újabb változás. Az apát Nyíregyházára helyezték. Lakásuk kezdetben a 17. vágányon álló vagon volt. 1924. április 24-én Kemecsére költöztek, itt találtak végleges otthonra. 87 éve Kemecsén A tizenkét évet alig betöltött fiúgyermek nagy élettapasztalatra tett szert. Ismerte a vasúti munka, a kézi szerszám, használati eszközkészítés ezernyi titkát. Korán önállóságra nevelődött. Igazi ezermesterré vált felnőtt korára. Puskás Antal tanítójára emlékszik nagy szeretettel, az ötödik osztályt itt fejezte be Kemecsén. 16 éves korában a vasúti pályafenntartáshoz került, pályamunkás volt. A mai vasútállomás csere-felőli oldalán laktak, az úgynevezett „altiszti lakásokban” egészen 1936-ig.

Az első világháború (1914-1918) végén a nagyhatalmak egy új dél-szláv állam (jugoszláv) állam létrehozásán, a felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia és Németország megbüntetésén fáradoztak. Román Rudi bácsi szüleinek is – mint minden ottani „honpolgárnak” hűségesküt kellett volna tenniük. Mivel szülei ősei is magyarok voltak, azt megtagadták. Felmondtak az apának, kiutasították a családot, akik menekültként Szegedre költöztek. Két hétig vagonban laktak, az apa Hosszúháton kapott munkát.

1933. október 5-én bevonult katonának a Nyíregyházi Árkász-kaszárnyába, ahonnan 1935 márciusában szerelt le. Később oktató is volt az önkéntes iskolában a Damjanichlaktanyában. 1935-ben leszerelése után megnősült, felesége Ács Irén volt, egy kemecsei kőműves mester leánya. Az öt évig tartó házasságból – felesége korán, 1940-ben meghalt – két gyerek, Irén és Rudolf született. A közel 70 évig tartó második házassága, a kótaji Matolcsi Idával teljes életutat jelentett. Négy gyermekük született, Ida Gizella, Lajos, Ilona és Demeter. A vasútnál 1938-tól a pályafenntartástól a forgalomhoz került, váltókezelő lett.

Magyar földről-magyar földre

Orosz hadifoglyok megmentése

Hosszúhát Hajdú-Bihar megyében, Püspökladány közelében fekszik. E területen

1944 őszén német katonák őrizték Kemecsén a vasútállomást, a 4. vágányon leállított, orosz

A megtagadott honpolgári eskü


2011. 3. szám

5.

hadifoglyok vagonjait. A háborús viszonyok, az ellátás nehézségei, az orosz hadifoglyok sorsát megpecsételni látszottak. Szolgálat közben hallotta, hogy a német katonák a vészhelyzet miatt, a hadifoglyok kivégzését latolgatják. A humánum, az emberi érzés, együttérzés Rudi bácsit segítségnyújtásra késztette. Otthonról háromszor hozott krumplit, sót az orosz hadifoglyoknak, és egyenként osztotta ki nekik a csajkájukba, hogy főzzék meg maguknak. Szándékosan osztotta egyenként. Az élni akarás, az életben maradás méltatlan, de várható eseményeit akarta megelőzni a hadifoglyok között. Talán e miatt is, a feltűnő módszer miatt, a német őrök többet vélelmeztek. Az egyik német katona, kinek édesanyja magyar volt, magyarul figyelmeztette, hogy kémnek nézik, és ha kedves az élete, hagyja abba. Külön súgta azt is, nehogy magyarul válaszoljon Rudi bácsi, ne szóljon hozzá magyarul, mert abból meg neki lesz baja. A fogolyvonat tovább ment, az élet folytatódott. A történet megismertetése a 100. életév köszöntésekor helytörténeti kötelesség, melyet városunk szülötte dr. Bálint József ny. államtitkár ajánlott figyelmünkbe. Postai csomagban a Leningrád című kiemelkedő színvonalú hadtörténeti könyvét és egy üveg pezsgőt küldött egy levél kíséretében Rudi bácsinak jókívánságaival. 1938-tól 1968-ig –nyugdíjba vonulásáig a vasútnál szolgált.

Fiatalabb korában színjátszó köri tag is volt. Szerepelt a „Sárga csikó”, a „Felhő Klári” című színművekben, 1945 után pedig „Amiről az erdő mesél” című színdarabban. A színi előadások a moziban és az Árpád úti Katolikus iskola összenyitható termeiben voltak. Évszázadnyi életet köszöntünk A pontos, megbízható, ezermester szakember 1968-ban ment nyugdíjba, de azóta is aktív maradt. Az 1969-ben felépült Központi Iskola épületében karbantartó is volt. Amit ő készített, ő rakott fel, az volt a legjobb minőségű, a leghosszabb életű. Századik életévének betöltésekor aktív szellemi életet él. Két napilapot járat, keresztrejtvényt fejt, és a riport készítésekor azonnal kijavított, ha tévedtem, egy évszámban, vagy egy helyszínben, eseményben. Kemecse Város lakosainak nevében is köszöntjük ezt a 100 évet, köszöntjük ezt a legendás életutat. Rudi bácsi nevében is köszöntjük a nagycsalád valamennyi tagját, külön is Ida Gizella leányát, Deli Lukácsnét és családját, hisz törődésük, gondoskodásuk révén is kívánhatjuk: „ JÓ EGÉSZSÉGET, BOLDOGSÁGOT RUDI BÁCSI! „


6.

2011. 3. szám

Szólások, közmondások Kemecsén 1860-1960 között A szólás egy nagyobb közösségben, szájhagyomány útján terjedő szókapcsolat, vagy mondat. Krónikánk most olyan szólásokat, közmondásokat, rigmusokat választott, melyek már igen szűk körben ismertek, a kihalás, az elfelejtés veszélye fenyegeti. Külön kiemeltük azokat, amelyeknek történeti, vagy társadalmi kötöttsége is van – volt Kemecsén, és jól tükrözi az érintett személy, személyek közösségi hovatartozását, korábbi életmódjukra utalnak.

Kemecsei szokások, kulturális körülmények elevenednek fel e néhány sorban. A datálás, az időszaki meghatározás oka (1860-1960): kettős. Írásos formában találkozhatunk néhánnyal Krasznay Péter naplójában, Kozma Sándor Kemecse című könyvében, és szeretnénk igazolni, hogy keletkeztek még az elmúlt évtizedekben is, érdemesek a teljes körű összegyűjtésére.

„Hé, Julis, megfúl a kapa!” Kemecsére a két világháború között döntően a kisparaszti, kisnemesi, iparoskereskedő, hivatalnoki életmód volt a jellemző. A nagyuradalmi - cselédeltető viszonyok nem voltak meghatározóak. A családok a polgári iskola elvégzését, egy szakma megszerzését alapvető célnak tartották gyermekeik számára.

A gazda, ha felült a szekérre, a határig a fényes bőrcsizmáját húzta fel, majd a határban cserélte át. A szólásban szereplő leány is a kapát a háta mögé dugva, szorosan markolva tartotta, hogy ne is vegyék észre, ő a földekre megy kapálni.

A politikai korteskedés, a pártpolitikai csatározás emléke 1871 márciusából. „Nem kell Ibrányi követnek, azzal még ki is nevetnek. Eladta Bornyúszeget oda sem mehet követnek. Pedig oda ment volna, kár volt lemaradni róla.” A történeti háttér: a kormánypárt Ibrányi Zsigmondot indította. A nagy korteskedés ellenére pár száz szavazatot kapott. Pedig az ibrányi Bornyúszeg nagy erdejét is eladta, a győztes képviselő Somossy Ignác lett a kemecseiek által is támogatva, a kiegyezést elutasító baloldal jelöltjeként.

„Magyar Észak – Keleti Vasút” 1871-ben keletkezett a következő csipkelődés. A Nyíregyháza-Ungvár közötti vasútépítés térségünk motorjává, fejlődésének egyik fő meghatározójává vált. Kemecse Lónyay – Menyhértnek is köszönhette, aki pénzügyminiszterként a halászi ibrányi birtokai érdekében ezt a vonalat támogatta.

Volt egy Nyíregyháza, Nyírbogdány, Nyírtass, Kisvárda, Mándok Csap irányú tervezet is. Rétköz győzött, Kemecse felemelkedett. Vitéz Mihály kemecsei református lelkész 1871-ben a Nyír című megyei lapban a következőt írta. Magyar Észak – Keleti Vasút azt jelenti, hogy Menyus érdekében készült vasút.


7.

2011. 3. szám

„Huncsut a pap, huncsut a papné!” Kemecsén a református egyháznak, papjainak, családjuknak kiemelkedő szerepe volt a tanításban, a közművelődésben, a kulturális életben is. Színjátszó körök, Dalegyletek, Bálok, műsoros rendezvények főbb szervezői voltak. Egy ilyen táncmulatság során a tombolasorsoláson az akkori református

lelkész és felesége, mivel sok tombola jegyet vettek sokat nyertek. Az akkori kemecsei Sinka főbíró, ki selypített, nem bírta idegileg és egy újabb nyereménynél zaklatottan kiabálta. „Huncsut a pap, huncsut a papné!”

„Tanító Úr! Megfagy a lú!” 1949 után, az iskolák államosítása során alakultak bázisiskolák, igazgatói értekezletek rendszere. Az igazgatói értekezletre lovas fogattal érkeztek a vezetők, de egy nagyon hideg télben az elhúzódó tárgyalás közben ostorral bevágódott az egyik kocsis, és izgatottan bekiabálta.

„Tanító Úr! Megfagy a lú!” Azóta, ha elhúzódott egy-egy tantestületi értekezlet, az igazgató hosszan, unalmasan beszélt, a tantestület halkan, kuncogva suttogta a szálló igét.

„Meg kell dógozni a kis nokedliért!” A szólássá vált mondat tulajdonosára duplán is jellemző gondolata. Egész életét a szorgalmas munka, az önzetlen segítség, a szerény mérsékletesség jellemezte. Amikor baráti körben megkérdezték, nem vállal – e túl

sokat, nem túl sok – e a baráti segítségnyújtása, a több mint száz háznál végzett örökzöldek ápolása, nyírása, szerényen hárította el a kérdést ezzel a mondattal.

„Ha Vízkereszt vizet ereszt, az íziket padra rekeszd!” Szabolcsban, Kemecsén is a csövétől megfosztott kukoricaszárat főleg szarvasmarhák etetésére használták. Sokszor azonban tüzelésre, kemencék fűtésére is.

kényszerültek. A népi mondás arra utalt, ha megcsordul az eresz Vízkeresztkor hosszú tél várható, sok tüzelőre lesz szükség.

„Az ördög nem alszik, csak szuszog.” Olyan esetben használták, amikor már reménytelen helyzetből, szinte biztosan lehetetlen szituációból siker lesz.


8.

2011. 3. szám

A kemecsei Református elemi iskola csoportkép 1914-ből

A fenti csoportkép 1914-ben, a kemecsei református elemi iskola III-IV. osztályról készült. A csoportkép tulajdonosa Megyery László volt, családja juttatta el Krónikánknak. A képen Pelyvás Lajos tanító látható középen. Megyery László 1904. július 10-én született Kemecsén, elemi iskoláit is itt végezte. Szülei Megyery Pál és Nánássy Mária voltak. Megyery László később Nyíregyházán ügyvéd volt. Vasmegyeren temették el 1992. január 11.-én. A nagyapa: Megyery Pál: Kemecsén, 1856. március 11-én vette feleségül nagyváthi Porkoláb Rózát (Rózsát). A hagyomány szerint igen erős fizikai ember volt. Halálát az okozta, hogy amikor Kemecse Vasmegyer közötti utat átszelő Körper – patakon hidat építetett, egy nagy gerendát az emberek nem bírtak a megfelelő helyre tenni. Azt ő egyedül felemelte, vállra vette, helyére tette, de utána összeesett, azonnal meghalt. A felesége épp ekkor volt áldott állapotban, második fiával, Pállal, (Laci bácsi édesapjával) aki 1861. február 27-én született Kemecsén. Keresztszülei is kiemelkedő kemecsei személyiségek voltak, Megyery Gábor és Kriston Mária. 2011. augusztus 20-án Vasmegyer község Református Templomában a Legfőbb Ügyészség, Vasmegyer Önkormányzata, Kemecse Város Önkormányzata, a Megyery-család támogatásával carrarai márványtáblát avatott Megyery Pál megyei tb ügyész és testvére Megyery István királyi koronaügyész helyettes emlékére.

Impresszum Felelős szerkesztő: Lucza János Kiadja: Kemecse Város Önkormányzata E-mail: [email protected] Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Letölthető: www.kemecse.hu Megjelenik: 200 példányban Nyomdai munka: Fodor Irodagép, Nyíregyháza


Kemecsei Helytörténeti Krónika

Recommend Documents