Kemecsei Helytörténeti Krónika

A KEMECSEI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY LAPJA

Kemecsei Helytörténeti Krónika 2012. VIII. évfolyam 4. szám

MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE

Adatok az ősi, nemesi Bodó család történetéhez A kemecsei történelmi családok kutatásában – mely családok egymással és az alapító Kemechey családokkal is rokoni kapcsolatban álltak – most újabb a Bodó család történetéhez nyújtunk fontos adatokat, tényeket, ismereteket. Kemecsey Julianna, Kércsy Jánosné utódai a Répássy, Krasznay, Megyery, egyik ág Kriston, Kelemen és a Bodó családok voltak. Bodó de Szelefarnos, illetve szelefarmos: (Nagy Iván: Magyarország nemes családjai). A szelefarnosi Bodó családnak Ugocsa és Zemplén vármegye a hazája. Ugocsa vármegyében János 1756-ban szolgabíró volt. 1805-ben másik János Sásvár, Pál pedig Kökönyösd helységében lakott. Mihály plébános volt Névetlen faluban*. E családból Bodó Lajos Ungh vármegye főjegyzője. Bodó János, Mátyás és Lajos testvérek Rudolf királytól kaptak címeres nemesi levelet. Címere: vörös piszben zöld föld fölött vízen úszó daru nyíllal átlőve; sisak disz: daru; takarók: vörös-ezüst, fekete-arany. Birtokadományt a szelefarnosi birtokrészekre 1595. nyert a család; 1634. Lajos az Ung megyei Csepely helységben iktattatott be bizonyos birtokrészekbe. 1636ban Ferencz a Zemplén megyei Ladmócz helységben egy szőlőre nádori, 1637. Ferencz, testvérei: Lajos és Gábor Ungmegyében Némti helységre, majd 1752. Péter és néhai Demeter utódai az imolai, zubhegyi és csákányi puszta-birtokrészekre királyi adományt nyertek. A kemecsei Bodók Az eddig ismert első írásos említés Kemecsén Bodó Mihály (1701-1769), felesége vasmegyeri Megyery Borbáláról szól, kiknek gyermekei Ferenc, Antal, János. Bodó János (1755-1807) felesége Fejér Katalin volt. Ők alapozták meg tehát a kemecsei Bodó családi ágat, mely több értékes, városunk történetében és jelentős szerepet játszó személyt adott. A történelmi viszonyítás sokat segít. Bodó Mihály és vasmegyeri Megyery Borbála Krasznay Péter 1848/49-es honvédhadnagy, későbbi járási főszolgabíró feleségének szelefarmosi Bodó Emíliának (1836-1903) dédszülei, Bodó János és Fejér Katalin nagyszülei, Bodó László és Kelemen Antónia pedig a szülei voltak. Krasznay Péter feleségének Bodó Emíliának a nagybátyja Bodó Mihály birtokos is érdekes személyiség volt.

Adalékok Kemecse történetéhez

2. Fiatal korában, a 12 évi katonai szolgálat után került haza Kemecsére Lembergből. Egy bába végzettségű lengyel nőt hozott haza feleségül, Franciszki Eleonórát. E korban igen ritka volt a bába végzettség, Kemecse és körzetének igen nagy hasznára vált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban is több Bodó család vett részt, vállalva a csatát, a küzdelmet, az önfeláldozást. Bodó Alajos (1826-1902) 1848. szeptember 12én hadnagyként lett tagja a 48. nemzetőrzászlóaljnak Kállóban. Az őszi, majd téli hadműveletekben már főhadnagyként említik a források. Bodó Ignác honvédhadnagy a szabadságharc végén Pétervárad feladása után menlevéllel érkezett haza, így nem kellett üldözéstől tartania. Bodó János honvédtiszt, Krasznay Péter gyermekkori játszótársa és iskolatársa Máramaroson húzódott meg a szabadságharc végén, később tért haza Kemecsére. Bodó Mihály kemecsei honvéd szintén gyermekkori játszótárs, iskolatársa Krasznay Péternek, ő a 10. zászlóaljban harcolt. 1849. június 10-én halt hősi halált a csornai csatában. A kisebb-nagyobb birtokkal rendelkező népes számú Bodó család tulajdona volt a Csere nagyrésze, és a mai Bodó-hegynek nevezett terület is. Krasznay Péter felesége Bodó Emília szüleinek a mintegy 180 holdra kitevő birtokának nagy része szintén a Cserén volt. A Mihály keresztnév elterjedt volt a Bodó családban. Bodó Mihály birtokának volt nagy része az a kemecsei terület is, amelyet a tagosításkor kapott, és a vasútépítés (1872) kettévágott. A falu felőli részén 1905 szeptembere 150 ölenként, ölenként 1 forintért eladták, „nagy részén cserépfedelű házak, béres lakkal be is építetett.” Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni Habsburg abszolutizmus kiépítése során a törvénykezés a járásbíróságokhoz, a közigazgatás a szolgabírói

2012. 4. szám hivatalokhoz került. 1852-ben a még régi járási rendszer szerint Nyírbogdányban a járási bíróság elnöke Csuha Tamás halászi nagybirtokos, albíró Majos István, iktató a kemecsei Bodó Ferenc volt. Az 1867-es Kiegyezéssel kezdődő dualizmus kor közigazgatásában, igazságszolgáltatásában is több Bodó szerepelt, vállalt, kapott feladatot, megbízást, tisztséget. Amikor Krasznay Pétert 1872. május 7-én kinevezték a bogdányi járás szolgabírájának, az ő javaslatára a főispán csendbiztosnak Bodó Antalt nevezte ki. Jól megtermett bátor, erős fiú volt. 1874-ben Demecserben 4 főt kisebb lopásokért zárkába csukatott. Ott őt a négy fő a lefoglalt ekecsoroszlyával megtámadta, csak Győry János pandúr és a községi bíró segítségével tudták megfékezni. Bodó Antal egyébként Krasznay Péter feleségének, Bodó Emíliának unokatestvére volt. Magasabb beosztásban is találkozunk Bodó névvel. A Nyíregyházán lakó Bodó Pál törvényszéki bíró volt. Amikor 1907. május 9-én tartotta a közeli rokonsághoz tartozó vasmegyeri dr. Megyery Géza nyíregyházi törvényszéki és kúriai bíró 40 éves szolgálati jubileumát, a népes kemecsei küldöttség között ott volt Bodó Pál törvényszéki bíró is. Végül a családtörténeti bemutatásban egy igen érdekes kultúrtörténetnek is beillő eseményt említünk. 1877. október 24-én volt Krasznay Péter 25. házassági évfordulója. Másnap délutánig tartó mulatság egy mozzanatát szó szerint idézzük Krasznay Péter naplójából. „Megemlítendőnek vélem még ezen alkalomból, hogy feleségem Bodó Katalin nevű nővére, férjezett Nemes Gyuláné, aki konyhán szorgalmaskodott, vacsora végén az ősi magyar lakodalmi szokást utánozva: jobb kezét bekötve beállított egy nagy főzőkanállal, és azzal hogy kásapénzt szed. 25 forintot gyűjtött a török sebesültek részére. Akkor folyt ugyanis az orosztörök háború, melynél a magyarok rokonszenve teljesen a törökhöz hajlott.”

Forrás: Nagy Iván: Magyarország nemes családjai Kozma Sándor: Kemecse. Kemecse, 1997 „Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak” Néprajzi Múzeum, Budapest 1998 Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Nyíregyháza 2010


2012. 4. szám

3.

Szitha Mária (1920-2012) „Hálatelt megemlékezés a neves pedagógusra, a kiváló irodalmárra, a nemes, tisztajellemű emberre!” Élete nyitott könyv volt, melyben minden egyes szó, betű, gondolat és tett tiszteletet, megbecsülést érdemel. Kemecse város lakosai, tanítványai, tisztelői most a Kemecsei Helytörténeti Krónika oldalain fejezik ki nagyrabecsülésüket és hálájukat Mária Néninek példás életéért, mélységes humanizmusáért, emberszeretetéért. Számos, magas színvonalú elemzés, köszöntés, megemlékezés jelent meg Mária Néni életútjáról, tevékenységéről. Szerkesztőségünk a 2005. április 30.-ai I. Helytörténeti Konferenciánkon, Kemecsén elmondott „Családtörténet-történelmi családok” című előadását közöljük tiszteletünk és hálánk jeléül, egyúttal példaképül a jövő nemzedéke felé. „Tisztelt Főszervező Úr, Tisztelt Polgármester Úr, Kedves Jelenlevők! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt megköszönjem a megtisztelő meghívást a mai felemelő ünnepségre. Kázmér Miklósnak a Régi magyar nevek szótárából (1996) tudom, nevünk amely sok-sok változáson ment át - 1413-ban jelent meg először Erdélyben, Kolozsvárott. Őseim 1606-ban kaptak nemesi oklevelet Bocskai Istvántól. Hősiességük és hűségük jutalmaként lettek bocskoros hajdú őseim nemesek, hadházi előnévvel. Címerünk szinte teljesen megegyezik Háromszék vármegye címerével. Az előnévből gondolom, eredetileg Hajdú vármegye volt eleim otthona, és pedig Hadház. Onnan kerültek a 17. század elején őseim Kemecsére. Ükapám, György már bizonyos hogy ott született. Fia Sándor is itt látta meg a napvilágot. Ö Kriston Eszternek esküdött örök hűséget. Dédanyám révén kerültünk rokonságba a Kristonokkal. És az immár nagyközség Kemecsén jött napvilágra nagyapám, András. Első szülésbe belehalt felesége nagygéresi és Kökényesi Laskay-leány volt. Egy Laskay Mária nevű rokona Bessenyei

Pálhoz ment feleségül 1803-ban. Második neje Bihari Erzsébet lett, akinek keresztapja, sőt esküvői tanúja is Bessenyei Ferenc bihari földbirtokos volt. Így kerültünk rokonságba Bessenyei György családjával. Számomra Kemecse Édesapám miatt jelenti a legtöbbet, hiszen Ö is itt született. Országszerte ismert és tisztelt közéleti személyiség volt. A megyei Ügyvédi Kamarának, a budapesti Országos Ügyvédi Nyugdíj és Gyám-Intézetnek is alapító, sőt vezetőségi tagjaként dolgozott. Két párt: a 48as és Függetlenségi Párt (1910) és az 1921-ben gr. Bethlen István ihlette Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt alapító és vezetőségi tagjaként tartotta számon. Tb. ügyésze volt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének, valamint az Ipartestületnek, a Kaszinónak. Vég nélkül sorolhatnám tisztségeit. Kereken 65 éve hunyt el, 1940-ben. A gyászfogat előtt városi hajdúk és katonák vitték bársonypárnán kitüntetéseit. A háborúban (II.) mind odaveszett.

Dr. Szitha Sándor az ifjú ügyvéd


4.

Szerette ősei földjét, ezért tartom én is Kemecsét második szülőotthonomnak. Gyermek- és ifjúkorom rengeteg emléke fűz ide. Például a szüretek Szitha Miklós bácsi, apu kedves unokatestvére szőlejében. Víg dalolás közben szedtük az érett fürtöket. Miklós és Gyuri unokabátyáim cipelték a teli puttonyokat. Egy ilyen alkalommal fénykép is készült rólunk. Sajnos a nyomdában nyoma veszett, már a kötetbe sem kerülhetett bele. Gimnazistaként, sőt egyetemistaként - ha tehettem – hetente kikocsiztam Édesapámmal Ludastói ősi tanyánkra. A végtelen búzamezők látványa lenyűgözött, élveztem a betakarítást, az aratók dalát. Felkerestük az ősi portát is, amelyben akkor már a bérlők laktak. Igen - ezer és ezer szállal kötődöm Kemecséhez, eleim szülőföldjéhez. Sajnos, a részleges kárpótláskor tanyánk nem került licitre. Az Állami Gazdaság tulajdona lett. Ma is hálával gondolok nagytiszteletű Péter Szarka tiszteletes úrra, aki segített a református parókián található régi-régi anyakönyvi iratok felkutatásában. A községházán pedig Szentpéteri polgármester úr - húga egykori tanítványom volt a Zrínyiben – sietett segítségemre. Így derült ki, hogy már 1618-ban is élt itt felmenőm. Négy évszázada vagyunk hát kemecseiek. Akkor eresztettek itt gyökeret Szitha őseim. A gyökereket pedig ápolni, gondozni kell, hogy a belőlük fakadt élet el ne pusztuljon. Borsodnádasdon élő kedves rokonom Péntek Éva. Ő Édesapám nénjének, Erzsébetnek a dédunokája. Március második felében jött tőle egy levél. Kiderült, rendkívül érdekes, új családi adatokra bukkant. A német nyelvű Siebmacher's Wappen-10 buch-ban rátalált arra a Szita Péterre, aki Báthory Zsigmondtól kapta Kolozsvárott a nemesi oklevelet, még 1584-ben. Címere e könyv fedőlapján látható. A már említett Kázmér Miklós műből tudom, már 1484-ben is él Dunántúlon,

2012. 4. szám

Sopronban egy ősrokon: Thomas Czita néven szerepel a kiadványban. A dunántúli Sziták katolikusok, az én apai felmenőim reformátusok. Péntek Éva a Petőfi Irodalmi Múzeumban kézbe vette A magyarországi főnemesség geneológiája c. könyvet. Meglepő felfedezést tett. Kiderült, a salfai és felsőeőri Szitta Alojza 1837-ben br. Földváry Lajos Ádámhoz ment férjhez, egyik lányuk pedig zichi és vásonkeöi Zichy gróf felesége lett. Nem. csupán nemesi, főnemesi Szit(h)ák is lettek hát. Alojza fiai magas rangú tisztekként illetve kir. kamarásként szolgáltak. Mégis, a dunántúli Szita-atyafiak közül leginkább dr. salfai Szita Elemérre, a szegények vasvári orvosára vagyok a legbüszkébb. Nemcsak önzetlen segítségnyújtásával, hanem közéleti szerepvállalásával is kitűnt. 1925-ben Vasvár díszpolgára lett, s az utókor emléktáblát avatott tiszteletére. Könyveimben sokat töprengtem azon, hogyan került a II. (Habsburg) Mátyástói kapott, nemességünket megerősítő oklevél díszei közé anyai őseim, a br. és gr. Wimpffenek griffmadara. Éva kutatásai azt bizonyítják, a még Rudolftól, II. Mátyás bátyjától, nemesi oklevelet kapott Sziták címerében egy kék mezőben hátsó lábán álló arany griffmadár látható. Lehet, a címerfestő ugyanaz a személy volt, s tudatosan helyezte el címerpajzsunk díszei közé a dunántúli Sziták címermadarát. Nagyon-nagyon büszke vagyok kemecsei őseimre. Bona Gábornak a Szabolcs-Szatmár-Bereg-i Szemlében található tanulmányából kiderül: Az 1848-49-es szabadságharcban két ősöm: Szitha András és Kriston Menyhért hősiesen harcolt az elnyomó rendszer ellen a Hazáért és Szabadságért. Az első világháborúban Édesapám - a tartalékos tiroli hegyivadász tiszt - Przemysl védőjeként harcolt, ott esett fogságba, s majd 4 évig raboskodott Szibériában, Irkutszkban.


2012. 4. szám

5.

Öccse, István, a kommün áldozata lett Budapesten. Gondolom, a főszolgabírói igazolványa miatt. Évekig tartó nyomozás sem oldotta meg halála titkát. A II. világháború is adott mártírokat és hősöket a Hazának. Nagynéném, Gecse Gézáné idősebb fiát dr. Gecse Istvánt, Beregszász város jegyzőjét szovjet fogságba hurcolták. Halálát éppúgy titok övezi, mint a már említett dr. Szitha Istvánét, aki nagybátyja volt. A II. világháború hősi halottja, anyai nagynéném egyetlen fia, Gergelyffy Miklós hegyi vadász hadnagy, aki édesapja révén is rokon a Kristonokkal, Árpás községnél esett el, ezrede visszavonulását fedezve, 21 évesen. Aktív tiszt volt, felettese kondoleáló leveléből tudjuk halála körülményeit. 1945 márciusában érte utol a halál. Jubileumi év az idei miatta is. Kriston Endre bácsi - az egri püspök - kondoleáló levelet írt Vilma nagynénémnek. Többek között ez áll benne: "Szentmisét mutatok be érte. Szolgáljon gyászoló fájdalmad enyhítésére, hogy a püspök privilégiuma szerint ilyen célú szentmise teljes búcsút eszközöl, ezért hívő embernek több és értékesebb mint a legértékesebb koszorú." Endre bácsi apám egyik legkedvesebb unokafivére volt. Itt jegyzem meg: Emlékezetem szerint nagynéném sógora, Gergelyffy Béla bácsi itt, Kemecsén volt katolikus plébános. Az 1956-os forradalom is követelt Szitha illetve Szitha leszármazott hőst és mártírt. Szitha Erzsébet ifjabbik fia, unokabátyám, Gecse Endre Gálocson volt - akár édesapja – református esperes. Gálocs ekkor már a Szovjetunió része. 1957-ben azzal a váddal, hogy a szószéken állt ki beszédében a forradalom ügye mellett, a huszti börtönben a KGB emberei agyonkínozták. De ő is - mint minden igaz Szitha ivadék - híven kitartott meggyőződése mellett. 2001-ben a Kárpáti Igaz Szó két cikke emlékezik meg róla. Az ünnepségre hivatalos volt unokaöccse, Emil, a ny. egyetemi tanár, s annak fia, Gecse Géza, a Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorának felelős szerkesztője. Gondolom, éppen anyai ősei miatt is választotta ezt a témát. Hiszen Szitha Erzsébet dédunokája ő is, akár Péntek Éva. Mindketten híven ápolják, gondozzák, kutatásaikkal, riportjukkal, a „gyökereket”, amelyek Erdélybe és a Felvidékre

nyúlnak vissza. 2003-ban Endre unokabátyámról könyv jelent meg Ungvárott. Címe: Jó pásztor volt. Egy mondat erejéig pedig Szitha Ilonáról a neves írónőről szólok. Kanadában vált híressé, az ottani Amerikai Magyar Írók Körének vezetőségi tagja. (Új Magyar Lexikon 3.r. Bp. 1994.) S végül, de nem utolsó sorban húgomról, Saroltaról szólnék néhány szót. Az 1956-os forradalmat leverték a hazaáruló magyar vezetők szovjet - orosz segítséggel. Akár 1848-49-ben. Húgom a kistarcsai majd a tököli börtöntáborba került. Csaknem egy évet szenvedett ott. Egyetlen látogatást sem mulasztottam el. Hű kísérőm, Édesapám Antónia nevű húgának fia, dr. Gáspár Zoltán volt. Ragyogó kezdet után, a koncepciós perek kezdetén ott hagyta bírói pályáját. Húgomat - a forradalmak egyetlen női mártírját családunkból - nagyon megviselte a börtönélet. Idegrendszere tönkrement, ezért kellett az egykori ifjúsági teniszbajnoknak, úszóverseny díjnyertesének minden sportot szenvedéllyel űző húgomnak nálam hamarabb megtérni őseihez. 1956-os "nemesi oklevele" is látható a nyíregyházi Jósa András Múzeum egyik vitrinjében. Az idén lesz halála 5 éves évfordulója. El kell mondjam: nem csupán a gyökerek kötnek Kemecséhez. Az egykori 13 gyermekes, versfaragó építőmester Juhász Margit nevű lánya, nagyon kedves latin-művészettörténet tanárom volt a nyíregyházi Angolkisasszonyok Intézetében. Kiváló tanár, kitűnő költő, író lett. 1935-ben - jubileumi év tehát - jelent meg a Meotiszi Ének c. első X. századi görög forrásokon alapuló, hiteles őstörténeti regénye. 1965-ben éppen 40 éve - Budapesten állt meg örökre a ,,120-at verő szív". Nyíregyházán, Budapesten, Szombathelyen, Erdélyben élt és dolgozott, tanult. De Kemecséhez, örökre hű maradt. Költeményeiben énekli meg szülőfaluja „földszagú, áldott, fakadó kert"-jét, s "halvány, zöldselymű, szendergő rét"-jét. Idősebbik Öccse, József, a Nemzeti Színház színészeként és sok-sok magyar film főhőseként hatalmas sikerekkel dicsekedhetett. Ifjabbik Öccse, Ferenc, már a nyíregyházi Kir. Kat. Gimnázium tanulójaként szerzett költői hímevet.


6. Barátjával, diáktársával, Lyahovits Istvánnal együtt adták ki a kötetet. Feri magyar-német szakos tanár volt. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, s Kínában az egyetem magyar tanszékének docenseként dolgozott. És - természetesen sok költeményt írt, kínai verseket is fordított magyarra. Harsányi Juhász Ferencként lett híres költővé. Édesanyja a kisnemesi Harsányi családból származott. Azért használta nevét költői előnévként, hogy ne tévesszék össze a másik Juhász Ferenc költővel. A Harsányiak révén magyar atyafiak vagyunk. Feri 1915-ben született. Számára is jubileumi év 2005. szeptember 12. Örömmel vettem tudomásul, hogy ma is élnek Szithák Kemecsén. Lucza János igazgató úr mutatta be nekem Szitha Kristófot, az általános iskola végzős kiváló tanulóját. Nagyon-

2012. 4. szám nagyon megörültem, hogy találkozhattam a fiúval, aki itt, Nyíregyházán folytatja majd középiskolai tanulmányait. Beszédem azzal a gondolattal zárom, amellyel elkezdtem: A gyökereim Erdélyből, illetve innen, Kemecséről erednek. Nemcsak érzem, hanem tudom is, a gyökereket ápolni, gondozni kell, hogy új, friss hajtásokat hozzanak. Minden fiatalt, sőt mindenkit, aki szívében fiatal maradt, figyelmeztetek: Ne ítéljétek halálra a jövőt a múlttal szembeni közömbösséggel, vagy éppenséggel a tudatosan gonosz, "... a múltat végképp eltörölni" akaró törekvések követésével. Ezért olvasom most fel M. Juhász Margit és Öccse, Ferenc egy-egy versét, amely ezt a gondolatot fejezi ki költői formában. A fakadó és fejlődő Élet dicséretét zengik.”

1987-ben készült képen a rakamazi családi találkozó látható Szitha Mária két unokatestvérével, Szitha Miklós akkor még élő két gyermekével, dr. Nagy Józsefné Szitha Irmával és Szitha Gyulával. A képet dr. Szitha Zsuzsanna Szitha Gyula lánya küldte meg szerkesztőségünknek.


2012. 4. szám

7.

Történelmi háttérrajz: 1222 Kemecse első írásos említése Közel 800 éve – pontosan 790 éve – hogy Kemecse település neve írásos forrásokban is szerepelt. „A község neve írásban először 1222-ben a Váradi Regestrumban fordul elő Kemesa alakban. Lótolvajlásért fogták perbe a községben lakó Farkas nevű embert.” – olvasható a leírás valamennyi rólunk szóló könyvben, tanulmányban, cikkben. Helytörténeti Krónikánkban most a pontos latin és magyar nyelvű szöveget közöljük.


8.

2012. 4. szám

E felbecsülhetetlen értékű forrás Kemesa névalak 1222-leírása mellett újabb fontos részletet is tartalmaz. A megvádolt Farkas nevű kemecsei lakos TÜZESVAS próbával igazolta ártatlanságát, igazolta, hogy nem tolvaj. „Farkas hordozván a vasat, igazolódék.” A bűnösség megállapítása I. Szent István halálát (1038) követő négy évtizedet a pogánylázadások, trónharcok, a közerkölcsök óriási romlása, az állam szétesésének veszélye jellemezte. I. Szent Lászlónak (1077-1095) drákói szigorral kellett törvényeket alkotnia a tulajdon és a közállapotok megszilárdítására is. 1095-ben bekövetkezett halála után a bátyja által nevelt két fia közül Kálmán (Könyves Kálmán 1096-1116) uralkodása alatt a magyar feudális állam tovább erősödött: megszilárdult a belső biztonság, nőtt a gazdasági termelékenység. A király törvénykönyvei szabályozták a megváltozott társadalmi, gazdasági, politikai viszonyokat. Enyhített I. László törvényeinek szigorán, megváltoztatta az igazságszolgáltatás rendjét. A bizonyítékok hiányában a bűnösség megállapítására elrendelt FORRÓVÍZ- és TÜZESVASPRÓBÁT csak püspöki székhelyeken és nagyobb prépostságoknál engedélyezte. Az istenítéletek az ellentétes érdekű felek vitájában a bizonyítás egyik formája volt. Az jellemzi, hogy tárgyi bizonyítékok hiányában, illetve helyett a döntést földöntúli hatalmasságoknak tulajdonított jelektől tették függővé. Alapja az a hősi hit, az a feltevés, hogy istenségek védelmezik a jogot és nem tűrik el, hogy a földi igazságszolgáltatásban az ártatlan bűnhődjék, a bűnös pedig megszabaduljon a büntetéstől. Az istenítéletek legértékesebb gyűjteménye a Váradi Regestrum (1208-1235). A tűzpróba az istenítéletek legelterjedtebb válfaja volt. A próbára bocsátott személy megelőzően három napon át böjtölt és imádkozott, az utolsó éjszakát a templomban töltötte. Végül meggyónt és szentséget is magához vette. A tűzpróbára bocsátott személy tüzes vasat vitt általában kilenc lépésre, vagy tüzes vason lépegetett. Ritkábban máglyák között ingben áthaladt, vagy valamely végtagját forró vízbe mártogatta, ha a sebe meghatározott időn belül meggyógyult, ez ártatlanságának volt a jele. Hiteles helyek – írásbeliség szerepe III. Béla (1172-1196) uralkodása alatt Magyarország nemzetközi tekintéllyel bíró középhatalommá vált. Európában III. Bélának írásbeliség elterjedésében is kiemelkedő szerepe volt. Megszervezte a királyi kancelláriát. Célja az ellenőrizhető és áttekinthető írásbeliség. Jelentősen megnőtt az utókorra fennmaradt oklevelek száma, gyarapodott a jól képzett, művelt kancelláriai klerikusok (világi papok és szerzetesek), jegyzők, írnokok száma. Az írásbeliség elterjedését szolgálták az úgynevezett „hiteles helyek”. A székes- és társkáptalanok, majd egyes szerzetesrendek konventjei a hozzájuk forduló felek kérésére, közhitelre számot tartó oklevelet állítottak ki. Ezért hívták őket hiteles helyeknek. Forrás: 1. A Váradi Regestrum – Budapest 1898. 322-323 o. II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár. http://www.rfmlib.hu/digitkonyvtar/dok/vr/index.html 2. Mitták Ferenc: Képes magyar história Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. 3. Magyar néprajzi lexikon 2. kötet 650-651 o. Akadémiai Kiadó Budapest 1979.


2012. 4. szám

9.

Könyvajánló Minden kétséget kizárólag a II. világháború (1939-1945) bizonyult az emberiség története legpusztítóbb háborújának. Ennek is legborzalmasabb eseménysora a Szovjetunió területén zajlott le, miután a náci Németország 1941. június 22-én rátört az országra. A nagy honvédő háború emberi, mind anyagi téren a világháború összes veszteségének több mint felét a Szovjetunió népeitől követelte. Nemcsak a 27 millió halottra és a nemzeti vagyon közel 40 százalékának megsemmisülésére gondolunk, hanem arra az ERKÖLCSI HATÁSRA is, amely e népírtó háborúval együtt járt. A háborúban közvetlenül érintett országok népei mind a mai napig szembesülnek azokkal a történelmi tényekkel, amelyeknek elődeik így vagy úgy, aktív vagy passzív szerepben, áldozatként vagy hóhérként, szenvedő félként vagy rablóként, nem ritkán mindkét szerepben résztvevői voltak. A történelem fordulatai úgy alakultak, hogy a mi régiónkban hol elkezdődött a történelmi örökséggel a szembenézés, hol megrekedt, máskor tévútra került, vagy az elhallgatás vált jellemzővé. Az új korszakban új kihívások előtt állunk. Az egyre inkább kinyíló orosz levéltárak is új korszak kezdetét jelzik. Bálint József, a Statisztikai Hivatal nyugalmazott elnöke, a kiváló statisztikus és közgazdász már ebben a szellemben egy olyan könyvvel lepte meg a magyar olvasókat, amely nálunk unikum, de határainkon kívül sem dúskálunk az ilyen irodalomban. „A Szovjetunió gazdasági kifosztása dokumentumokban elbeszélve (1941-1944)” című tudományos alapműben sok éves munkájának eredményeként források adatok tömegével mutatja be a totális háborúra jellemző gazdasági kifosztást: a nyersanyagok, a szovjet gazdasági javak német precizitással való tervszerű kiszivattyúzását. Jól nyomon követhető, hogy az egyes náci vezérek és a német nagy burzsoázia a maga csillapíthatatlan mohóságával hogyan tette rá a kezét a kulturális javak és kincsek minden elérhető darabjára is. Végül a magyarok háborús szolgálataiért csak a magánfosztogatásokból eredő javakat kapták jutalmul. A németek által összegyűjtött adatok híven tükrözik a példátlan rabló háború jellegét, értelmét és eredményeit. A téma iránt érdeklődők számára minden bizonnyal megkerülhetetlen lesz ez a könyv, amelyet mind az oktatásban, mind a tudományos kutatásban nagy haszonnal forgathatunk. Forrás: Krausz Tamás – sorozatszerkesztő előszavának szöveghű részletei. A 467 oldalas, igen gazdag és pontos forrásanyaggal megírt mű kimagasló tartalmi értékén túl helytörténeti vonatkozásokat is megemlítünk. A kemecsei családi kötődésű szerző méltató szavakkal ír a 100 életévét betöltő Román Rudi bácsi, nyugdíjas vasutas 1944 nyarán történt emberséges cselekedetéről Kemecsén az orosz hadifoglyokkal szemben. A könyv 166. oldalán fényképet is közöl róla. Sajnos nincs irodalma az életet mentő magyar katonaorvosoknak, az első vonalban szolgáló szanitéceknek és ápolóknak. Az „Irgalmas honvédek” 8.8. fejezet 285-298. oldalon ezért is kiemelendő. Az irgalmas lelkület akkor sem vész el egy emberben, ha katonaruhát öltött és fegyveres szolgálatot lát el. Reményi József főhadnagy, egykori frontszolgálatos demecseri „földim-barátom” – ahogy a szerző írja – frontnaplóját közli a könyv, amit egy katonai kórházvonaton vetett papírra szolgálati írógépén. Nyolc utat tett meg Budapest és a szovjet front között. Reményi József demecseri főhadnagy ahhoz az irgalmas honvédek csoportjához tartozott, akik tiszták tudtak maradni a legnagyobb becstelenség közepette is. Példájuk, lelki tartásuk és emberségük is része a magyarok második világháborús történetének.


10.

2012. 4. szám

A Lang-faraktár története (2. rész) A közel 70 évig, igen eredményesen és sikeresen működő Kemecse életében is jelentős szerepet játszó Lang faraktár sorsa a II. Világháború végével végleg megpecsételődött. Lang Arnold és felesége az 1944-es elhurcolás, deportálás áldozatai lettek. A semmilyen ténnyel, érvvel nem indokolható embertelen tett drámaiságát hűen jelzi, hogy csak a Móricz Zsigmond utcából 24 család 84 tagját hurcolták el, deportálták. Az épület, 1945 után még több évtizedekig szolgálta Kemecse lakosságát, hiszen gyors ütemben megalakuló Fölműves Szövetkezet kedvezően fejlődött Kemecsén is. A képeken látható bolt a Langfaraktár épületében működött.

1 . kép

2. kép

A boltban vas-, műszaki-, fűszer-, méterárú-részleg működött. Az 1. képen, mely 1950-ben készült bal oldalt fehér köpenyben Szabó László, az alacsony középen álló férfi Pocsai János, mellette felesége látható. A 2. képen 1953-ban készült fényképen a guggoló férfi szintén Szabó László. Ő Kálmánházáról járt át, a Mozi épületével szemben lévő „Hauser-villában” lakott albérletben. Balról jobbra Lukács Imréné (Lipők Ilona) ő a méterárú részleget vezette. A mellette álló fiatal nő Balázsi Mária, ő 18 éves korában meghalt. Mellette Bíró Béláné (Tóth Ilona) látható. Az épületben később szikvíz-műhely, szikvíz-üzem is működött. A szikvizet Tóth Gyula bácsi és felesége szállította ebben az időben. Az 1956-os forradalom hatására az addig Kemecsei Földműves Szövetkezetbe egyesült Tiszarád, Vasmegyer, Beszterec különvált Kemecsétől. 1956 után az immár Kemecse és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (ÁFÉSZ) néven újra egyesült Kemecse, Vasmegyer, Tiszarád, Beszterec majd Nyírbogdány szövetkezete. Az elhibázott, napjainkra egyértelműen beigazolódott káros döntés, káros településfejlesztési politika miatt később a Demecser és Vidéke ÁFÉSZ-hez kapcsolta e virágzó, jól működő szervezetet. A mindennapok a leépüléshez, a sorvadáshoz, a lepusztuláshoz vezetnek. Felelős szerkesztő: Lucza János Kiadja: Kemecse Város Önkormányzata E-mail: [email protected] Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Letölthető: www.kemecse.hu

Kemecsei Helytörténeti Krónika

Recommend Documents