Kemecsei Helytörténeti Krónika

A KEMECSEI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY LAPJA

Kemecsei Helytörténeti Krónika 2015. XI. évfolyam 4. szám

MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE

Kemecse Város Önkormányzata és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület Tisztelettel meghívja a

XII. Helytörténeti Konferenciára Ideje: 2016. március 5. (szombat) 1000 Helye: Arany János Általános Iskola, 4501 Kemecse Móricz Zs. u. 47.

Program 1000

Megnyitó Lipők Sándor Kemecse Város Polgármestere

1005 – 1045

A magyarországi görög katolikusok története dr. Véghseő Tamás rektor, Szent Atanász Hittudományi Főiskola Nyíregyháza

1045 - 1120

Görög katolikus néphagyományaink Dr. Bodnár Zsuzsanna történész-néprajzkutató, Sóstói Múzeumfalu

1120 – 1140

Szünet

1140 – 1210

A Vitéz-tanya bronzkori leletei L. Nagy Márta régész, Jósa András Múzeum

1210 – 1240

A Vitéz család története Lucza János helytörténész

1240 – 1300

Találkozó görög katolikus lelkészeinkkel és a Vitéz család tagjaival

1300 – 1400

Népies ételkóstoló

Lipők Sándor

Lucza János

polgármester

főszervező

Adalékok Kemecse történetéhez

2.

2015. 4. szám

Megemlékezés Gergelyffy János halálának 90. évfordulójára "A kemecsei r. kath. plébános hírtelen halála. Nyíregyháza, 1925. december 23. (A Nyírvidék tudósítójától.) Kemecse község róm. kath. híveinek szomorú karácsonyuk van. Szeretett, lelkes, tevékeny plébánosuk, Gergelyffy János tegnap délután 2 órakor váratlanul elhunyt. A haláleset az egész községben mély részvétet keltett. Gergelyffy Jánost áldásos lelkipásztori működésének 28-ik évében, 50 éves korában ragadta el a halál. Még tegnap délután a kemecsei róm. kath. iskolában foglalatoskodott és az a karácsonyfaünnep, amelyet a Kriston Endre püspök által most építtetett róm. kath. iskolában rendezett, ennek az iskolának első karácsonyi ünnepe lett volna. A karácsonyfa díszítésétől ment lakására ebédelni, hogy délután folytassa az ünnep előkészítését. Hozzátartozóit kérte, hogy költsék fel ebéd utáni álmából. Mikor délután 2 órakor bementek hozzá, már nem tudták felébreszteni s az előhívott orvos segítsége sem kelthette életre, szívszélhűdés áldozata lett. Halálát a Mikecz, Kriston, Gergelyffy családok és tisztelőinek, híveinek nagy serege gyászolják. Temetése csütörtökön délelőtt 9 órakor lesz. A nyíregyházi esperesi kerület papsága a gyászeset alkalmából a következő jelentést adta ki: A nyíregyházi esperesi kerület papsága szomorúan jelenti, kedves jó kartársuknak: főtisztelendő Gergelyffy János h. esperes, kemecsei rk. plébánosnak élete 50-ik áldozópapságának 28-ik évében, Kemecsén "1925. év december 22-ik napján, délután 2 órakor, szívszélhűdés folytán bekövetkezett csendes elhunytát. Boldogult kartársunk porhüvelyét folyó év december hó 24-én délelőtt 9 órakor, az engesztelő szentmise után, fogjuk a kemecsei sírkertben nyugalomra helyezni. Szelíd jó lelkét imáinkban és miseáldozatainkban az Úr Jézus irgalmasságába ajánljuk! Nyíregyháza, 1925. év december hó 23-án. — Nyugodjék békességben!" Forrás: Nyírvidék, 1925. december 23.

Kemecsei Kegyeleti Parkban Gergelyffy János plébános síremléke


2015. 4. szám

3.

Lipők Lajos köszöntése Karácsonyra készülődve, az advent és a személyes, családi ünnepek lázában csengettek lakásunkon. A rokon egy könyvet hozott „Lucza János részére sok szeretettel és tisztelettel” dedikálással Lipők Lajostól. A Denich Rudolf szerkesztette, az Alföldi Nyomdában készült 228 oldalas könyv formájában és tartalmában is méltó a köszöntött, a 70. életévéhez közeledő sportemberhez. Helytörténeti Krónikánk a szerkesztő, Denich Rudolf „Előszavának” egy részletével köszönti az ünnepeltet és kíván még sok-sok boldogságot, jó egészséget a kiváló sportember és családja számára. Ez a könyv elsősorban Lipők Lajosról, a példamutatóan szorgalmas kemecsei futballistáról, a debreceni vasutasok egykori csapatkapitányáról szól, de szól magunkról, a futballt akármilyen szinten űző, vagy azt csak televízión keresztül néző fiatalabb és idősebb sportkedvelőkről is. A kiadó arra vállalkozott, hogy egy keletmagyarországi tehetséges falusi sportember életútján keresztül példát mutasson a sportolás ízével, örömeivel és nehézségeivel ismerkedőknek, s mindazoknak, akik átélték a küzdelmet, az előrejutás gyötrelmeit, s bár nem léphettek az élet vagy a labdarúgás nagy világszínpadára, de a maguk helyén és körülményei között sokra jutottak céljaik megvalósítása terén, és ezzel környezetünkben elismerést vívtak ki a maguk számára. A másik ok, hogy bemutatásra érdemesnek tartjuk Lipők Lajos életútjának felvázolását, mert fontosnak érezzük a közelmúlt sportbeli – és ezen keresztül nem csak a sportbeli – eseményeinek, eredményeinek megőrzését. Fontosnak tartjuk a közelebbi és távolabbi múltunkat, mert valljuk, hogy ami körülöttünk, velünk történt, az része mai életünknek, elődeink példája, küzdelme erőt és bátorítást adhat ahhoz, hogy megvalósítsuk önmagunkat, sikerre vigyük célkitűzéseinket, és ezzel szolgáljuk azt a közösséget, amelynek tajgai vagyunk. Ahogy a történelemben, úgy a labdarúgásban sincs a múlt nélkül jelen, s a múlt történései ugyanúgy részét képezik mai életünknek, mint ahogy a jelenkor történései részét képezik majd a jövőnek. Becsüljük hát meg egykori önmagunkat és egykori kortársainkat, hogy kellőképpen értékelni, becsülni és helyén kezelni tudjuk jelenvalóságunkat.


4.

2015. 4. szám

Szabolcsi nemzetes urak négy forintos búzája A Mikeczek, Borbélyok, Kristonok ősi fészke, Kemecse "Amikor a lapok hírül hozták, hogy a háború következtében behozatalunk egyre kisebbedik, mindenki az önellátás rémét látta maga előtt megjelenni. Én már megfigyelhettem ilyesfélét, mégpedig a béke világában és azt tapasztaltam, hogy az önellátás nem jelenti a nyomorúságot. Az általam megfestendő kép 50 évvel ezelőtti állapotokat kíván szemléltetni, de azért találhatunk benne olyan vonásokat, amelyek nagyon is fellelhetők a mai helyzetképben is. Kemecse 16 kilométerre fekszik csak városunktól, tehát az autó korszakában 10 percnyire, de ezelőtt nagyobbnak tűnt fel a távolság, mert ősszel a sár, máskor pedig a homok emelt válaszfalat a falu és a város közé. A kemecseiek egyszerű életmódját tehát nem befolyásolhatta a város közelsége és a földesúr és munkásainak egymásra való utaltságának érzetét nem tudta elhomályosítani semmiféle világmegváltó eszme. Nyíregyházára nem sokat jártak az emberek, mert a 4 forintos búzaár mellett nem fizetődött az ki. Nem volt tehát pénze a falusiaknak és ez erősebben elzárta a háztartásukat az idegen portéka elől, mint bármilyen gazdasági háború. Egy gazdának körülbelül 50 holdas birtoka volt akkor, de nem is kívánt többet, mert gazdaságában akadt futóhomok, meg belvízjárta terület is, amelyek sok munkát kívánták és mégis kevés hasznot hoztak. Keményen kellett tehát dolgozni úgy a férfiaknak, mint a nőknek és a gyermekeknek, hogyha meg akartak élni. A boldogsághoz azonban nem kívántak sokat, csak a jó egészséget és a mindennapi betevő falatot. Hajnalban már fent járt a „nemzetes úr" és a felesének, taksásának vagy napszámosának adott egy-egy pohár pálinkát, több azonban nem, mert a szőlőjében nem igen volt több hét szilvafánál és így a párlatot be kellett osztani. Reggelire körülbelül 15 deka szalonnát kaptak az emberek, ami avas volt egy kissé, de így orvosságnak tartották a tüdőbaj ellen. A kenyér barnának tűnt fel a városiak előtt, de ízletes volt, mert a szárazmalom jóvoltából akadt benne derce, no meg egy kis korpa is, akár az úri osztály gyógykenyerében. Délelőtt meglátogatta a nemzetes úr a munkásait, de. nem azért, hogy zsandárkodjék közöttük, hanem hogy tréfálkozva megtanítsa őket olyan fogásokra, ami könnyebbé tette a munkát és elviselhetőbbé a meleget. A munkásokat ugyanis nem kellett hajtani, mert tudták, hogyha a gazdának tele lesz a csűrje, akkor télvíz idejében juttat nekik még a köteles részen kívül is. Déliben a földesúr kaszáslevet evett, mint az ő „drága cselédei", a drága szót azonban a megbecsülés jeléül használta, nem pedig a sokbakerülés jelzéséül. Este az eperfa alatt a földesúr kínálgatta legjobban a tepertővel bőven megrakott túróslaskát, majd elbeszélgetett a negyvennyolcas időkről, amikor a nemzetes úr daliás honvédtiszt volt, Hja, akkor még a Csaba királyfi-útja is fényesebbnek látszott az égen, csak a régi jó időket viszszakívánló regélő nem vette észre, hogy az ő szemét homályosította el már a „szép kor". Vasárnaponként tyúk főtt úgy a gazda, mint a cselédek fazékjában és egy kis bor is akadt az asztalon. A bor azonban savanyú volt, aminek az volt az oka, hogy 6 krajcáros mustár mellett .nem volt érdemes a szőlővel sokat foglalkozni. Idézgették is gyakran „Vinum, de Kemecse, nincsen annak becse" című költeményt, amelynek eredete még a latinkodás idejébe nyúlik vissza. Kemecsén a nehéz viszonyok között is saját szükségletére mindenki termelt a búzaneműeken kívül kendert, lent, borsót, lencsét, babot, kukoricát, burgonyát, napraforgót, kölest, répát, mákot, dinnyét, tököt és még a jó ég tudja, mi mindent, úgyhogy az önellátást csak az ünneplőruha és a só tekintetében nem tudták megvalósítani. A dohányosok acélt, kovát és taplót használtak. Az asszonyok pedig téliben szőttek és fontok, a férfiak kosarakat és seprőket készíttek, köteleket gyártottak. Amikor a gazda a földeken volt elfoglalva, odahaza a ház asszonya intézkedett, hogy a lovak, tehenek, sertések és a baromfiak etetését ellássa a kiscseléd a gyermekek segítségével. A házikertben ugyancsak ők veteményeztek káposztát, hagymát, tormát, uborkát, sárgarépát, petrezselymet, salátát, sáfrányt és mindazt, amire a konyhában szükség lehetett. A kiskertben muskátlik, boldogasszony füve, császárkorona és még egy csomó ázsiai eredetű virág örült az életnek, a ház népével együtt.


2015. 4. szám

5.

Ha beteg volt valaki, a nemzetes asszony kikúrálta illatos borecettel, székfűvirággal, akácvirággal, birssel, és ha ez mind nem használt, teljesítette kötelességét a saját fogású és üvegben kéznél levő pióca. Ha a gyerekek jó bizonyítványt hoztak az iskolából, akkor a padlásról hoztak nékik aszaltszilvát, meggyet, vackort, sőt karácsonykor szőlőt is. Orvost csak nagy beteghez hívtak, mert az rossz néven vette, hogyha kicsinységgel háborgatták, amikor a szolgabírával ült le kaláberezni. Pénzre nem volt szüksége a felesége „tekintetes aszszony"-nak sem, mert ő is az önellátás alapján nevelt magának baromfiakat. Amikor azután a nemzetes úr megöregedett, önmagával megelégedetten térhetett meg őseihez, mert birtokát tehermentesen adhatta át egyik fiának, miután a többiből papot, ügyvédet, doktort és tisztviselőt nevelt. A zselléreknek pedig nem hagyott békét, míg a gyerekeiket el nem küldték a tarcali vincellériskolába, Vagy a kisvárdai gazdasági tanfolyamra tanulni. Ma már Kemecsén is kétszer annyit teremnek a földék, mint ezelőtt és a minőségre sem lehet panasz, mert a műtrágyát is használják, ha szükség van rá. Az iskolázott munkások is tudják, hogy a gazdasági háborúban milyen szerep jut a motalkó készítéshez használt szesznek, amelyből legtöbbet a szabolcsi krumpli szolgáltat. Tudják, hogy a vasgyárak termékeit lenolajból készített kence óvja meg a rozsdásodástól. A dohánytermésünknek külföldön is híre van és hogy az itteni kukorica messze vidéken is értékesíthető, ha előbb sertéssel etetik fel. A nyíregyházi tejszövetkezet nagyságra nézve második az országban. A juhtenyésztést kell még megkedveltetni, mert gyapjú nélkül nincsen ruhaszövet. Ötven évvel ezelőtt is megállotta a helyét Kemecse, ahol a Mikeczek, Borbélyok és Kristonok ősi fészke van. Most is igazodhatunk hozzá, amikor a gazdasági háború „muníciójá"-nak a gyártásáról van szó. Az önellátás nehézségeit pedig ne értékeljük túl, hanem helyette „imádkozzunk és dolgozzunk." Siposs Árpád Forrás: Nyírvidék, 1940. december 28.

*** A kemecsei római katolikus Iskola karácsonyfa ünnepélye 1929-ben "A kemecsei r. kath. Iskolában Karácsony vigiliáján folyt le a karácsonyfaünnepély, amely alkalommal Kriston Ferenc igazgatófőmérnök családja dúsan feldíszített karácsonyfát ajándékozott a Kis Jézus nevében a szegény iskolás gyermekek részére; azonkívül huszonöt szegény iskolás gyermeket örvendeztetett meg melegruhával, cipővel, sok cukorral, kaláccsal. Kausay Ödönné főszolgabíróné, a községi karitatív akcióból kifolyólag 9 katholikus szegény iskolás gyermeknek juttatott cipőt, ruhát s ajándékokat. Megyery Géza 20 P., Dobos László 10 P., Csorba János 10 P., Boróky László 10 P. adományukkal segítettek a szegényeken. Azonkívül a jószívű hívek annyi kalácsot, cukrot, diót és egyéb ajándékokat hordtak a szép karácsonyfa alá a kisgyermekeknek, hogy minden iskolásgyermek dúsan megrakodva ajándékkal örvendezve tért haza szegényes lakására a szent este. Az ajándékok kiosztása előtt az iskolásgyermekek kedves ügyességgel szép pásztorjátékot adtak elő, melyet az ünnepek alatt többször kellett megismételni." Forrás: Nyírvidék, 1929. január 5.


6.


2015. 4. szám

2015. 4. szám

7.

Juhász Ferenc: Ötven évvel

Vándor uton, határkőhöz értem Küzdelmeim rögös pályáján, Megállok itt egy kis pihenőre, Ötven évem tünő alkonyán.

Fölébredek a rémes valóra... ...Mozog a föld... megnyílt kebele... Dörgedelmes zugó ágyuszóra, A levegő füsttel van tele.

Visszanézek a küzdelmes útra Letörölve izzadt homlokom, Hálaimát susog ajkam annak, Ki vezérelt vándor utamon.

S széttekintek a halálmezőkön, Vérharmatos fű, fa és virág, Bomba dőlve kunyhó és palota Lángba borult az egész világ.

Esti szellő felém hozza olykor Rózsaszirmok bűvös illatát, Édes álmok szárnyán elmerengve Megízlelem kelyhük hímporát.

Zugó vihar tombol körülöttem, Üvöltenek rémes fúriák, Nyerit a ló, lovasát veszítve Vadul fut a csatatéren át.

Ifjú álmok boldog emlékein Újra érzem akkor a tavaszt, Madárdalos hajnalhasadása Új életet, bimbókat fakaszt.

Ott a síkon; holttestek halmain Hollósereg vígan lakmároz, Estiszellő a halálmezőkről Dögleletes fuvalatot hoz.

Rózsaszínű felhők peremein, Lengeszárnyú angyalok kara Békességet hirdet a világnak Lágyan zengő égi dallama.

Frissen hantolt sírkereszt tövében Béna harcos a földre borul , ...Sajgó szíve fájdalmát kiöntve Zokogása hő imába ful...

Zöld mezőkön, ott a nagy dűlőben Szántó legény vígan énekel, Felette zeng a dalos pacsirta Versenyezve víg nótára kell.

Elkésve jött a temetésre Annak, akit híven szeretett. Kinek szíve szakadt meg a hírre Ifjú férje, hogy már elesett.

A menyország üdve szállt reám, ha Alkonyattájt haza térhettem, Szeretettől sugárzó arcoknak Boldogságán gyönyörködhettem.

Vészmadarak sikongását halva, Borzalommal telik meg szívem, Ily ünnepet óh mért adtál nekem Mindenható édes Istenem!

Újra vissza álmodom ezeket, Ötven évem tünő alkonyán S úgy szeretném tovább szőni álmom Hisz oly szép volt... oly. szép látomány.

/Részlet/ Kemecse, 1916


8.

2015. 4. szám

A Pusztay család nemesi címere

Pusztai Endre 1994-től városunk köztiszteletben álló református lelkésze. Életútját a szolgálat szó jellemzi igazán. Az igen gazdag egyházi és családi irattára, dokumentumai között szerepel családja ősi, nemesi címere. Helytörténeti Krónikánk Endre atya lelki nemességét köszönti a címerrel. Az adventi várakozás jegyében kívánja "Áldás és békesség" kísérje az Ő és családja életét! Impresszum

Felelős szerkesztő: Lucza János Kiadja: Kemecse Város Önkormányzata Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Online szám: http://muzeum.kemecse.hu E-mail: [email protected]


Kemecsei Helytörténeti Krónika

Recommend Documents