A KEMECSEI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY LAPJA
Kemecsei Helytörténeti Krónika 2010. VI. évfolyam 4. szám
MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
Emlékezés kemecsei római katolikus lelkészeinkre A Kegyeleti Parkban a kemecsei római katolikus lelkészek síremlékeit is felújította az Önkormányzat. A kereszt alatt Király Antal plébános, mellette Csima Emil lelkész és Gergelyffy János plébános nyugszik. Ők 1878 és 1925 között voltak városunk neves katolikus lelkészei. Fotó: Hegyes Judit
2.
2010. 4. szám
Feketics György cséplőgép tulajdonos Az 1867- es kiegyezés után az ország gyors fejlődésnek indult, amely elősegítette az ipar és a mezőgazdaság korszerűsítését. Ennek köszönhetően, a mezőgazdaságban a kézi cséplést a gépi cséplés váltotta fel, amely a magyar mezőgazdaság gépgyártásának a fő területe volt. A tehetősebb emberek közül egyre többen vásároltak cséplőgépet megélhetés céljából. Ilyen elgondolásból jött a Vajdaságból Kemecsére 1904-ben egy Feketics György nevű fiatalember. Úgy gondolta, hogy ezzel biztos megélhetést fog magának biztosítani. 1874-ben született a vajdasági Nagybecskereken. Apja ügyvéd volt, aki fiából is ügyvédet szeretett volna nevelni, de Györgyöt inkább a gépek érdekelték. Így beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol a századfordulón gépészmérnöki diplomát szerzett. A diploma megszerzése után cséplőgépet vásárolt és már cséplőgéppel költözött Kemecsére, ahol mai Széchenyi tér déli részén vásárolt házat. Később, itt Kemecsén megismerkedett a vele egy utcában lakó Enyedi Máriával és feleségül vette. A gépek elhelyezésére az udvara kicsinek bizonyult, így megvette a mai Idősek Otthona helyén álló Sárga Kocsma szállását, ahol a gépeket el tudta helyezni. Mivel a gabonák cséplésére csak nyári időszakban volt lehetőség, ezért elkezdte a faluban a jobb ivóvíz ellátása érdekében a mélységi kutak fúrását, pumpával való felszerelését és javítását,
karbantartását. 1912-ben a szálláson elhelyezett cséplőgép váratlanul leégett, aminek Nagy Laci bácsi, mint gyerek, szemtanúja volt! Erre az eseményre még idős korában is visszaemlékezett. A gép leégésével a megélhetésük bizonytalanná vált, ezért úgy gondolták, hogy Amerikában próbálnak szerencsét. 1914-ben házukat eladták az éppen Amerikából a családjával hazatérő id. Mudri Sándornak. New Yorkban telepedtek le és 30 főt foglalkoztató kötő üzemet hoztak létre. Ebben az időben egyre nagyobb igénye volt Amerikában a kötött ruhaneműknek, ezért rövid időn belül duplájára kellett növelnie alkalmazottai létszámát. New Yorkban 2 lányuk született: Irén és Olga. A kötőüzem jó anyagi megélhetést biztosított számukra és rövid időn belül nyaralót is vásároltak. Üzemüknek köszönhetően a kemecsei rokonságnak is sok kötött ruhanemüt küldtek, amelyre nagy szükségük volt a II. világháborút követő nehéz években. Gyermekeik közül az idősebbik: Irén soha nem ment férjhez, a fiatalabbik: Olga egy amerikai repülőmérnökhöz ment férjhez (bal oldali kép), akiknek egy fia (Fred) született 1947-ben. Az öreg Feketics György feleségével 1950-ben úgy döntött, hogy eladja az üzemét, a nyaralóját és a melegebb éghajlatú Kaliforniába költöznek. Inglevod-ban telepedtek le, és itt éltek halálukig (jobb oldali kép). /Összeállította: Enyedi Sándor/
Adalékok Kemecse történetéhez
2010. 4. szám
3.
Ficsor Irén, a tragikus sorsú költő-újságírónő 2011. március elején VII. Helytörténeti Konferenciát tartunk „Kemecse irodalomtörténete 1846-2010” címmel. Erre készülve Tóth Sándor ny. ezredes, helytörténész adott át Krónikánknak egy írásos összeállítást a Nyírvidék c. újság 1943-ban megjelent kemecsei költőkről, versekről. Helytörténeti Krónikánk így készíttetett másolatot a Megyei Könyvtárban a 3 Ficsor Irén és a 29 Jakab István versről. Mindkét életút kiérdemelte városunk tiszteletét, kegyelet teljes emlékezetét. Ficsor Irén költő-újságírónő szülőháza ma is áll Kemecsén a Mikszáth Kálmán út 46.sz alatt. Szülei Ficsor József és Sztamman Mária házasságából több gyermek született. A II. Világháború vége Ficsor Irén számára is tragikus véggel zárult. Az orosz katonák zaklatásai elől menekülve kizuhant az ablakon, tüdővérzést kapott, rövid szenvedés után elhunyt. Halála előtt kívánsága szerint még az utcabeli szomszédoktól is elbúcsúzott. Több évtized múlva, mikor szeretett Gábor testvérének gyermekét a szemével műtötték Nyíregyházán, egy szemész orvos a Ficsor név után érdeklődött! Ficsor Irén volt élete szerelme, össze is kívántak házasodni. A szemész orvos azóta nem nősült meg. Az Oh Uram! Című versében a „magyar testvér” öccse Ficsor Gábor volt.
OH URAM! Szeretném, ha nem volna könny, Szeretném, ha nem volna gyászoló sereg. Szeretném, ha boldog pírban Égve: járnának-kelnének az emberek.
Szeretném egy dicsőbb korba Egy szebb korba ringatni alélt magyarom, Oh Uram! A megváltásért - Széttiport életem szívesen adom!
Szeretném, Oh, Uram, szárítsd Fel a sok lepergett fájós magyar könnyet - Hogy áldva Téged egy hő szent Imában; ne ejtsen gyászos panaszt többet
Mindent szeretnék, mi gyógyít Mindent szeretnék én, csak gyászba ne égjen Oh Uram, e hő fohászom Magyar testvéremért hallgasd meg nékem
Szeretném, ha nem volna sír Mely annyi omló magyar vérrel folyt tele - Szeretném, ha nem hiába Kürtölne vágyamba lelkem leheletet
... Szeretném egy dicső korba, Egy szebb korba ringatni alélt magyarom Oh, Uram! E megváltásért Széttiport életem szívesen odaadom! Kemecse Ficsor Irén
Forrás: Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1943. március 19.
Adalékok Kemecse történetéhez
4.
2010. 4. szám
Jakab István katona versei Jakab István 1922. április 13-án született Kemecsén. Édesapja Jakab Gyula kovácsmester, édesanyja Czinege Katalin. Öt testvérével - Rózsa, Erzsébet, Gizella, Katalin, Gyula - családi szeretetben, gondoskodásban éltek. A II. világháború idején katonaként számos verset publikált a Nyírvidék Szabolcsi Hírlapban. Az alábbi verse a költő sorsát döntően meghatározta. 1948 nyarán a hadifogságból hazatérve rendszeres házkutatásokat tartottak, zaklatták verseiért. Mivel kéziratai eltűntek, a családja nagy örömmel fogadta, hogy a Móricz Zsigmond könyvtárból archiváltuk, átadtuk számukra 29 értékes versét. Tisztes emberi, szakmai életutat töltött be, a Miskolci Műszaki Egyetemen mérnöki diplomát szerzett, és a Beton- és Vasbetonipari Művek főmérnöke volt. A tavaszi VII. Helytörténeti Konferencián verseit részletesen bemutatjuk, családja a meghívást elfogadta és jelenlétükkel is megtisztelik a rendezvényt.
A KATYINI ERDŐ! Ha beszélni tudnál, mily szomorú volna, Hogyha szíved volna, kebled felzokogna. Könnyes lenne szemed, fájdalmas az arcod, Ha ami itt történt, most be kéne vallanod.
Óh borzalmas percek állati ösztöne Ily kegyetlenséghez kinek volt még szíve? Tízezernél többen, ennyi sok hű kebel, A titkok csendjében harc nélkül veszett el.
Ha bíróság ülne vallatóra itten, És te beszélhetnél mi történt egy éjben. Mennyi rémes dolgot, borzalmat, moralanál, Sok titkos dologra igazat hozhatnál.
Hol az igazság? — kérdezzed meg testvér. S te ezért a népért vakon harcba mentél. Most lásd megfizetett, itt a bér a véred, Akiért kárba ment sok lengyel testvéred.
Nézd e sok sírt itten, borzalmak színhelye, Itt nyugszik szerte-szét sok ártatlan teste. Mennyi névtelen hős, tízezernél többen, Itt nyugoszotok mélyen lent a porló földben.
Óh te sötét erdő, mély titkok fedője, Sok derék lengyel tiszt gyászos temetője, Ki elfedted tőlünk azt a halottat, Kiket barbár kezek a sírba juttattak.
Mi volt a bűnötök, mi volt a vétketek, Amiért itt mindnek halál a végetek? Mit tettetek ti, hogy orvul, arcátlanul Vittek a halálba titokban, szótlanul?
Ha megszólíthatnál, ajkad nyílna szóra, Mennyi fedett rejtély válna most valóra. Mily sötét valóság kerülne a színre, Hogy mindenki lássa, mindenki érezze
Ki tudhatott róla, ki látta ezt mindet, Aki megvédte vón e sok mártír szívet? Senki nem tudhatta, titokban csinálták, Erdők sűrűjében ahol nem láthatták.
Ha beszélni tudnál, de szomorú volna, Még halott szíved is csendben felzokogna. S megsiratnád mind az ártatlan szenvedőt, Kiket magába zárt a titkos temetőd. Jakab István
Forrás: Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1943. május 22.
Adalékok Kemecse történetéhez
2010. 4. szám
5.
Árpád-kori legendák Kemecsén A 997/1000 – 1301 között tartó időszakot Árpád-kornak nevezzük. I. István Nagyfejedelmmé választása, megkoronázása és III. Endre halála foglalja keretbe nemzeti történelmünk ezen kiemelkedően szép szakaszát. Kemecsén a régi öregek között is élt több legendás történet e korból. Kozma Sándor Kemecse című könyvéhez készült nem publikált vázlatokból idézünk. A községben még az 1920-30-as években is szájhagyományként élt, hogy Salamon király és Géza herceg között a falu határában csata folyt. A király tábora a "Pápaháza" határrészen lett volna, a csata halottainak csontjait pedig a Pincés-hegyen az eke által gyakran felszínre hozott embericsontokban azonosították. Ezt a hagyományt erősítette a Bulyovszky-féle 1900-ban kiadott Szabolcs vármegye monográfiája 3'+. oldalán községünkről szóló rész is: "Mint történelmi esemény felemlítendő, hogy e község alatt folyt le Salamon király és a Géza herceg között csata." A Cronika Hungarórum /Horváth Mihály fordítása, Zrínyi Nyomda Bp. 1973. 62. old./ ezt írja: "... A király és a herceg pedig nagy böjt előtt vívták meg az ütközetet Kemejnél, szerdai napon, ama vasárnap után, amikor ezt éneklik: Exsuge ... A király pedig a győzelmet elnyerve átkelt a befagyott Tiszán." A csata napja 1074. február 26. Horváth Mihály: A magyarok története rövid előadásban /VI. kiadás, Bp. Franklin Társulat 1887./ c. könyvének 81. oldalán azt írja: "Géjzát azonnal űzőbe vette. Kemencsnél Szabolcsban ütközetre került a dolog, s Géjza, három zászlóaljától elárultatván, megveretett."
el /Magyar Helikon Könyvkiadó Bp. 1964. Geréb László fordítása 130. oldal/: "A herceg serege Kemejnél találkozott a királlyal... összes vitéze elvesztésével hagyta csak abba a herceg a harcot, Cothaydnál átkelt a Tiszán." Kemej nevét ma hiába keressük a térképen. A honfoglalás utáni időben így nevezték a mai Szolnok megyének azt az északkeleti részét, amely Tiszafüredtől a Zagyva folyóig, keleten a Hortobágyig, a mostani Hajdú vármegye határáig terjedt. Ugyanis Szabolcs megye területe még a Hunyadiak korában is lenyúlt a Tisza vonalát követve majdcsak Tiszafüredig, s onnan Egyek, Tiszaigar, Zám, Szentágota, Püspökladány községek vonalán érintkezett a Kemejnek nevezett vidékkel, amit akkor a besenyők laktak. Tehát nem egy község, falu, hanem több települést magába foglaló vidék neve volt. A történettudomány azt a Kemejt fogadja el a Salamon és a Géza közötti harc színhelyének. Viszont elgondolkodtató, hogy a menekülő Géza és az üldöző Salamon miért került "Cothayd"-nak /a mai Tokajnak/, ha a befagyott Tiszán többek között az Abádi révnél /ma Abádszalók/, a Dorogmai révnél /ma Tiszadorogma/, még feljebb a Luci révnél /ma Tiszadob határában/, a Ládi révnél /ma Tiszaladány/ is átkelhettek a Tiszán, hogy a László herceg által Lengyelországból hozott segítő hadakkal a végső csatát a Pest alatti Mogyoródnál vívják meg, ahol Salamon vereséget szenvedett. Ez 1074. március 14-én történt. Azon is el lehet gondolkodni, hogy Kemej vidéke csupán 2-3 napi járóföldre esik Mogyoródtól, az üldöző királyi csapatok mégis csak két hét múlva ütköznek meg a közben segítséget kapott Gézával.
A Képes Krónika a történetet így beszéli
Adalékok Kemecse történetéhez
6.
Salamon a mogyoródi csatavesztés után még kétszer is bajt zúdított vidékünkre. A csatavesztést követően Salamont elfogták, és Visegrád várába zárták. I. István szentté avatásának ünnepén 1083ban szabadon engedték, ezután a Moldvában tanyázó Kötesk besenyő törzsfőnököt hadaival behívta az országba, Borsovát meg Szabolcsot elárasztották, pusztították. /I./ László király 1085-ben a Nyírségben Geszterédnél szétverté a besenyőket, a győzelem emlékére Kis-Várdán templomot építtetett. 1091-ben Kapolcs kún vezér tört be a megyébe, és Kótajig pusztított. Ennek legyőzése után I. László Szabolcsban tartotta híres országgyűlését, az ott hozott új törvény a feudalizmus megerősítését szolgálta. Tehát ezekben a harcokban bőven adódhatott alkalom, hogy községünk területén csatára kerüljön sor, aminek emléke fennmaradhatott. A község neve írásban - a mostani ismereteink szerint - először 1222-ben a Váradi Regestrumban fordul elő Kemeche alakban. Lótolvajlásért fogtak perbe egy, a községbe való Farkas nevű embert. Dr. Kiss Lajos Régi Rétköz c. könyvének 156. oldalán azt írja, hogy ebben az írásban már mint templomos falut említik a települést. Az államalapítás utáni időkben a szabad parasztok a község területét faluközösségben használták, tehát még nem volt külön-külön birtoka senkinek sem. 1272-ben IV. /Kun/ László Kemechét Abod /Abony/, Oyk /Ajak/, 2okol /Szakoly/, Busal és Jék birtokkal együtt a Balogh-Semjén nemzetségbeli Mihály fiainak adományozta. A Dienes István szerkesztette Szabolcs vármegye / 1939/ 341. oldalán Ubuli Mihály fia Pétert jelöli meg, akinek IV. László a falut adományozta, és őt a Gutn-Keled nemből származónak tünteti fel. Míg a Balogh-Semjén nemzetség a honfoglaló
2010. 4. szám
magyarokból származik, a Guth-Keled nemzetség a Péter király alatt betelepedett német lovag utódait jelenti, akinek késői leszármazottai lesznek a Báthori család tagjai. A Kállay család a Balogh-Semjén nemzetségből származtatta magát. A két nemzetség tagjai már az Árpád-házi királyok idején összeházasodtak. Fajtiszta magyar eredetű család pedig a Horthy-korszakban sokan olyan büszkén hivatkoztak rá - az uralkodó osztályban éppen úgy nem volt, mint az alsó néprétegekben sem. A birtokadományozás következménye volt a IV. Béla és V. István, apa és fia közötti viszálykodásnak. A birtokadományozások következtében meggyengült királyi hatalom nem tudta útját állni a feudális anarchiánsk. A IV. Béla által szepesi ispánnak kinevezett Lóránt - akinek a szomszédos Halász egy része birtoka volt -, átkelt a Tiszán és V. István, majd annak fia, IV. László ellen támadt, és Szabolcsot pusztította. Az 1288-ig, Lóránt elestéig tartó állandó harcokban Mihály és fiai mindvégig a királyi hatalom oldalán küzdöttek, ezért kaptak több ízben birtokadományt. Az Ausztria elleni háborúra készülő IV. Kun László 1290-ben Szabolcs és Bihar vármegyéig hadait Körösszeg vára mellett gyülekeztette, és ott megölték. A Cronika Hungarorum 80. oldalán IV. Kun László gyilkosai között Kemecse nevű is szerepel: "... Körösszeg várában éppen azok a kunok, akikhez szegődött, de főleg Arbuz /Árboc/, Törtei és Kemecse és ezeknek rokonai és cinkosai, akiket a kunok közössége bízott meg vele, igen sok tárgyalás és tanácskozás után az éj csendjében megragadták az alkalmat, sátrában szörnyű sebeket ejtettek rajta, és könyörtelenül megölték. Myse nádor testvérével, Lysével és IV. László Edua nevű kun ágyasának édestestvérével, Miklóssal egy napon Arbuz szállására ment, Arbuzt kétfelé vágatta, Törtelt darabokra szaggattatta, és sok a vétkes nemzetségbeli kunt lemészároltatta."
Adalékok Kemecse történetéhez
2010. 4. szám
7.
Márkus Ágnes Rózsa, a szeretet hírnöke Városunk szülötte, Márkus Ágnes Rózsa addigi életútját a Kemecsei Hírek 2003. novemberi számában Smid Józsefné felelős szerkesztő elismerően mutatta be. Az 1969-ben született német nyelvtanár, kommunikációs szakember irodalmi – publicisztikai munkásságának legfőbb jellemzői: nyelvi sokszínűség, szemléletesség, ragyogó képszerűség, emberi-lelki tisztaság. A szeretet dalnoka. Emlékezve a hét évvel ezelőtti újságban megjelent bemutatásra, édesanyját, Márkus Miklósnét, Marikát kértem közvetítésre. A Rákóczi úti lakásán Marika egy vastag dossziét adott át, értékes, tanulságos dokumentumokkal, forrásokkal. Anyai büszkeségének tárgyi ereklyéit. Ágnes önvallomásában szívesen gondol vissza gyermekkorára, nevelő iskolájára, lelkes tanáraira, a család melegére. A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium ének-zene tagozata jelentős állomás, lélekjellemformálóvá vált számára. Körülölelte a zene. A családi háztól messze kerülve Székesfehérvár, a Kodolányi János Főiskola nappali tagozata, és a 16 km-re fekvő Aba az új állomás. Miért Aba? Önvallomásában ír Ágnes: „Könnyű rá válaszolni: azért, mert itt lakik apai nagynéném dr. Niczky Gabriella háziorvos, és kell egy családi kötelék, ha az ember boldognak és teljesnek akarja érezni magát az életben.” Ez a vágya nem csupán beteljesült, de másoknak is ezt kívánja. Versei, novellái, tárcanovellái, glosszái ezt azt érzést sugallják. Iskolája, az Abai Aba Sámuel Általános Iskola Suli Mozaik című lapjának riportjában egy humánus, elhivatott pedagógus, művészetkedvelő személyiség képe tárul elénk. Írásai Kodolányisok Világa havilapban, a Pannon Irodalmi Tükör irodalmi antológiában, az Abai Hírmondóban, a Sárvíz Tükre kistérségi lapban, a Lyra irodalmi antológiában, a Pápai Tükör című napilapban jelentek meg. Számos elismerés, díjnyertes pályázat tulajdonosa Ágnes. A Kodolányi János Főiskola II. díjjal jutalmazta „Az olvasás éve” című írását, majd Kodolányi-díjjal tüntették ki. A Boldog Jövőért Alapítvány Mécs László Irodalmi díj pályázatán oklevéllel, a Kilépés című novellájáért Ezüst toll-díjat adományozott számára. További munkásságához sok sikert, boldogságot, jó egészséget kívánunk!
Adalékok Kemecse történetéhez
8.
2010. 4. szám
Moravszky József I. Világháborús tablóképe
Moravszky József I. Világháborús tablóképe az Osztrák-Magyar Monarchia katonatörténelmét idézi. Az orosz hadifogságot is megjárt Nyíregyháza, Dankó-bokori lakos Moravszky József házasságából négy gyerek született. Három fiú, József, András, István és egy lány Mária. A család 1930-ban költözött Kemecsére, megvásárolva a Nagy – birtokot, megalapították a Moravszkytanyát. Ez a birtok közel fél évszázadig tisztes családi gazdálkodás helye volt. Az értékes fényképet unokája Hagymásy Károlyné sz.: Moravszky Lenke őrzi sok-sok értékes dokumentumokkal együtt. Felelős szerkesztő: Lucza János Kiadja: Kemecsei Helytörténeti Gyűjtemény E-mail:
[email protected] Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Letölthető: www.kemecseonline.hu Nyomdai munka: Fodor Irodagép, Nyíregyháza
