Kemecsei Helytörténeti Krónika

A KEMECSEI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY LAPJA

Kemecsei Helytörténeti Krónika MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE

2010. VI. évfolyam 2. szám

Dr. Bálint József „900 nap a 300 évből Leningrád”

Dr. Bálint József „900 nap a 300 évből Leningrád” című kiemelkedő színvonalú hadtörténeti munkájának első kiadása után most megjelent az új, átdolgozott, bővített kiadás, melyet Kemecse Város Önkormányzata is támogatott. Városunk neves szülötte Dr. Bálint József közgazdasági tudományok kandidátusa KSH nyugalmazott elnöke, nyugalmazott államtitkár a szakemberek, a szakértők véleménye szerint magyar nyelven egyedülálló európai színvonalú művet alkotott.

TARTALOM Dr. Bálint József „900 nap a 300 évből Leningrád” * Előszó a könyv bővített kiadásához * Szipál fotó stúdió Kemecsén * Enyedi Sándor: Az aratás * Képeslap a régmúltból * Az 1932-33-as tanév ötödik osztályosainak tablója. Osztályfőnök: Molnár József

2.

2010. 2. szám

Ez a könyv a náci német haderő által – a finn hadsereg segítségével – a 900 napon át körülzárt, éhezésre, tömeges éhhalálra ítélt, és szinte a blokád egész időszakában légibombázásokkal, valamint nehéz ágyútűzzel tizedelt leningrádi emberek mindennapi életéről, a civil élet szervezéséről, a közrendről, a bűnözésről, a törvényi szigorról, az emberek ellenállásáról, a hadiipar és a szállítás teljesítményéről, a lakosság hangulatáról, végül pedig a civil áldozatok számáról és a tömeges halálozás miatt szükséges tömeges temetkezés-hamvasztás megszervezéséről szól. Végezetül, a nagyhatalmak állásfoglalása alapján a büntetőjogi felelősség kérdését is felveti a háborús bűntettek elkövetőivel szemben. Dr. Bálint József

Az Oroszországi Föderáció államelnöke VLAGYIMIR PUTYIN e könyv tudományos tárgyilagosságának és sokoldalúságának elismeréséül DR. BÁLINT JÓZSEFET, a KSH ny. elnökét, a közgazdaságtudományok kandidátusát a „300 éves SZENTPÉTERVÁR Emlékére” alapított Emlékéremmel tüntette ki

Adalékok Kemecse történetéhez

2010. 2. szám

3.

Előszó a könyv bővített kiadásához Kötelességem tájékoztatni a Tisztelt olvasókat a könyv keletkezéséről és a levéltári szakirodalmi forrásokról, valamint érintenék néhány olyan kérdést, ami hadtörténész szakemberek, politika történészek, közírók és baráti körömből a könyv első kiadása nyomán részben írásos kritikában vagy szóbeli közlés formájában felmerült. Ezzel tartozom is azoknak, akik nem csak megismerkedtek könyvemmel, hanem figyelmesen áttanulmányozták. Hisz a könyv ismeretterjesztő szándékkal készült ugyan, de nehéz olvasmány, részben a tragikus tárgy, főként pedig a sok statisztikai adat miatt. A helyzet tárgyilagos leírása ebben az esetben a levéltárak mélyéből előkerült egykor titkos statisztikai adatok nélkül lehetetlen. Sokan megkérdezték. Miért választottam Leningrádot és hogyan jutottam ekkora mennyiségű orosz levéltári anyagokhoz. A kérdést azért is jogosnak tartom, mivel aktív életpályámon a Leningrádi Egyetem elvégzése után én hazámban mindvégig főként a gazdaságpolitika és az életszínvonal politika tervezésével foglalkoztam. Pályám vége felé a Központi Statisztikai Hivatal elnöki tisztében érdeklődésem a társadalompolitika felé fordult. Az ENSZ statisztikai és demográfiai bizottságában rám háruló felelősség is ezt igényelte. A könyv vitája során két olyan epizód merült fel, amiben álláspontom precizírozom. Felvetődött a leningrádi emberek helytállásával kapcsolatban, hogy nem is volt más választásuk. A szovjet hatalom, a Vörös Hadsereg, a leningrádi emberek az önfeláldozást is vállalták a hódító fasiszta haderő legyőzése fejében, hogy megőrizzék nemzeti méltóságukat. A nem is volt más választásuk megjegyzés alkalmas a történelmi tett lekicsinylésére. Én ezt nem teszem. Elhangzott az is, hogy a leningrádiaktól a központi hatalom által elvárt ellenállás, az áldozatok megkövetelése emberellenes volt. Ez kényes megfogalmazás. Szerintem a háború minden elemében emberellenes. Az emberellenesség első számú vádlottja az agresszor. Az agresszor áldozatánál nem az emberi jogok chartája a vezérlő elv, hanem első helyen áll egy olyan fogalom, amit

hazának hívnak. A haza védelmének rendeltetik alá a jog, ezért vannak a rendkívüli állapotra, az ostromállapotra kidolgozott rendkívüli jogok. Leningrádban minden honvédelmi, és civileket is érintő intézkedést legitim hatóságok hoztak meg. „Goure L. amerikai kutató, a The Siege of Leningrad, Stanford, 1962, c. munkájának 63. és 80. oldalán adta elő azt a tételét, hogy a leningrádiak a szovjet rezsim iránti lojalitásukat a blokád alatt a szovjet állam rendőrgépezetétől való félelmükben tartották meg. Ezt az önkényes és sértő állítást két olyan amerikai újságíró cáfolta meg, akik a háború éveit a Szovjetunió területén töltötték, onnan tudósítottak, majd a háború után könyv alakban is közreadták szovjetunióbeli tapasztalataikat. Az egyik Alexander Werth, a másik Harrison E. Solsbery.” Megismétlem köszönetemet mindazoknak, akik a könyv első kiadásában közreműködtek. Köszönettel tartozom azoknak a hivatásos kutatóknak, akik vették a fáradtságot és kritikára is időt szakítottak. Első helyen illeti köszönet a Hadtörténeti Intézetet, Prof. Dr. HorváthMiklóst, Dr. Számvéber Norbert főlevéltáros főtanácsadót. Ők érdemi munkát fektettek könyvem nyilvános bemutatásába az intézet tanácstermében, élesen kritizálták a forrásmegjelölés hiányát, de Magyarországon ebben a tárgyban egyedülállónak és a hadtudományhoz nélkülözhetetlen segédanyagnak fogadták el munkámat. Köszönettel tartozom Prof. Dr. Ungváry Krisztián úrnak, aki írásba foglalt korrekciós kritikájával tisztelt meg. „A Leningrádi blokádnak szentelt ismeretterjesztés inspirálásában a Magyar Rádió egykori elnöke, Kondor Katalin neves újságíró tette a legtöbbet, a Rádió csaknem minden csatornán több alkalommal fórumot adtak e témának, amiért külön köszönettel tartozom. A Budapest tv, a Zenit tv, a Főnix tv, az Óbuda tv népszerű stúdióbeszélgetésekkel és szemléltető képanyagok bemutatásával járult hozzá az ismeretterjesztéshez, a műsorvezetőknek és a stáboknak hálás köszönetem fejezem ki. A központi lapok közül a Magyar Nemzet szerkesztőségének megköszönöm, hogy figyelemfelkeltésként recenziót tett fel az internetre.


4.

Az Országos Széchenyi Könyvtárnak és a Szegedi Egyetemnek tisztelettel megköszönöm, hogy teljes terjedelemben felvették könyvemet az elektronikus bankba, s ez által bárhol a világon olvashatóvá tették. Sokan megtiszteltek magánlevelekben, amelyek különösen megérintettek az általam nagyra becsült pszichológus-író Polcz Alaine elismerő sorai.

2010. 2. szám

Gratulációval halmoztak el szeretett szülőfalum (ma már város) vezetői és ottani rokonaim, ismerőseim Kemecséről, Répásy Mihály honvédtábornok szülőfalujából és végleges nyughelyéről.” A Szerző

Szipál fotó stúdió Kemecsén 1896 jeles évszám. Milléniumi ünnepségek, az ezer éves Magyarország, az Osztrák-Magyar Monarchia fénykorát éli. Az ezredéves kiállításon, a csúcs technika vívmányait is bemutató kiállítás sorozaton már nem újdonság a fényképezés. Mégis kuriózum egy-egy fényképészműterem – ahogy akkor nevezték: „fényirodai műintézet”. A művelődéstörténetben járatos olvasó ma is ismerheti Klösz György, Mai Manó nevét. 1896-ban Szolnok közelében megszületik egy újabb művész generációt indító gyermek, Szipál Márton. A művészetekben tehetséges és ambiciózus fiatal a Bécsi Művészeti Akadémiára kerül, festészetet tanul. Elbűvöli az új csoda, a művészi igényességet mindvégig megtartva – fényképészettel kezd el magasabb szinten foglalkozni. Az I. Világháborúban légi felderítőként fényképekkel segítette a monarchia hadseregét. Tevékenységéért „császári és királyi udvari fényképész” címet kap. Később, világhírű cége alapítása után évtizedekig emelte e cím művészi rangját. A Habsburg család hálóból a harmincas években is a Szipál stúdiótól rendelt Ferenc Józsefről életnagyságú, színezett reprodukciókat. A világháború után jó üzleti érzékkel, jó üzleti befektető partnerrel Észak- és Kelet-magyarországi kisvárosok közönségét célozták meg fényképészszolgáltatásokkal. Házasságkötése után Sárospatak, Sátoraljaújhely, majd Debrecen az első virágkorának színhelyei. Az 1920-as évek végére többi műtermét feladva,

Debrecenre összpontosít. Tablók, családi képek, helyi érdemességek portréi máig is féltve őrzött kincsek. Szipál Márton ekkor Debrecen kiválósága, és a világhírű német Agfa – cégnek is magyarországi képviselője. Három gyermeke közül kettő fényképésznek tanul, bár már ekkor is „öregúr” –nak nevezett makacs művészember mellett nehéz volt az előrejutás. Fia ifj. Szipál Márton Debrecenben önálló saját műtermet nyit, és világhírűvé válik. A II. Világháború, majd az 1945-től kezdődő társadalmi, politikai rendszerváltozás az iparos létformát is kikezdte. A másik fényképész gyermeke, lánya Szipál Margit házassága révén a politikai küzdelem szenvedő részese. Férje Szeghő József politikai állásfoglalásaival halálos fenyegetettségnek volt kitéve. 1948-ban, a választásokon Debrecenben korteskedő Rákosi Mátyás mikrofon zsinórját kettévágta. Nyíregyháza lett a menedékhely, csoda, hogy újrakezdhettek. Az ifjabb Szipál Márton Debrecenből Pestre költözik. 1956 számára a LEHETŐSÉG, a család többi tagja számára újabb KÉNYSZERŰ újrakezdés. Az ifjabb Szipál Márton Bécsen keresztül az USAba jut. Regénybe illő karriert fut be. Műtermi segédmunkásból vezető magazinok, majd Hollywoodban évtizedekig filmsztárok fotósa. A rendszerváltás után visszaköltözött Magyarországra, ahol ma is ismert és közkedvelt celebritás. A Szipál család Nyíregyházán élő tagjainak szakmai élete Kemecséhez is kötődött 1956 végén 1957 elején.


2010. 2. szám

5.

Kemecsén az Árpád utca 38. szám alatt még 1956ban is állt a régi Csépány-kúria, mely ekkor már orvosok, pénzügyőrök, állami – tanácsi dolgozók szálláshelye volt. (1. számú kép) A Szipál fotó stúdió itt működött, melyben Kemecsén sokan készíttettek felvételeket. A Szipál fényképész családhoz szakmai kapcsolat is fűzte Csépány Tibort, a család rokonát, aki együtt volt velük fényképész tanuló. Hálából a Csépány családról sok Szipál felvétel készült. A 2. számú képen Csépány István és felesége, született Kóródi Ilona látható. A fénykép szignóján jól láthatóan szerepel a „Foto Szipál Nyíregyháza” felirat. 1956-57 fordulóján készült a 3. számú kép, melyen Kocsis Jánosné sz. Körmendi Erzsébet, Erzsike néni látható 18 éves korában. Szintén a Csépány-kúriában

készült Karády Katalint idéző felvétel hűen tükrözi a kor hangulatát. Az idős Szipál Márton „az öregúr” és a család Nyíregyházán maradt része nemsokára Budapestre költözik. Önálló műtermet nyitnak a Szemere utcai lakásukon. A művész világ több neves képviselője felismeri és támogatja Szipál mester kivételes tehetségét. Egyre többen igénylik a műtermi képeknek ezt a Szipál-féle igényességét. Az 1970 évek elejére a cég neve ismét védjeggyé vált, második virágkorát már a belvárosban élte meg, ahol lánya Margit a cég lelke. Városunk Kemecse így vált egy kis időre részesévé e művészettörténeti szakasznak, ez az epizód így vált szerény, de érdekes helytörténeti eseménnyé. Forrás: www.szipalfoto.hu

Fotók: Csépány és Kocsis család gyűjteményéből


6.

2010. 2. szám

Enyedi Sándor: Az aratás Általában úgy tartották, hogy Vid napján (június 15.) szakad meg a búza töve, és attól kezdve nem nő csak érik. Ismeretes volt erre a június. 24-i dátum is (Szent Iván napja). Az aratás megkezdése általában. Péter-Pál napjára esett (június 29.). Kemecsén a búzát, rozsot a 19. század derekáig sarlóval aratták, mert így kalász nem maradt el. Ebben az időben kaszával csak az árpát és a zabot vágták rendre és boglyába gyűjtötték. Az 1860-as évek közepétől a búzát is kaszával aratták. Ez úgy történt, hogy a kasza kocs alatt egy erős, vékony gallyat erősítettek, ezt ívben meghajlították, ez volt a csapó, ami a tövéről elvágott búza tarlóra esését megakadályozta. A kaszás a csapó által szinte álló helyzetben tartó szárakat a még álló növényekhez fordította. A marokszedő a levágott búzát az ölébe szedte. Amikor már nem fért több az ölébe, akkor a tarlóra fektette. Ez volt a kéve. A harmadik arató a lefektetett csomóból egy kötelet font és azzal a kévét bekötötte, majd a kévéket keresztbe rakták. A legnehezebb dolga a marokszedőnek volt, mert hajnalban nedves volt a búza szála, vagy ha szórókás, acatos búzát, vagy árpát arattak, ezt kellett magához fogni. Aratás után az elmaradt búzaszálakat nagyméretű gereblyével összekaparták. Ez általában a családban a gyerekek munkája volt. Az aratóknak mindig frissen főzött ebédet vittek. Ha nagyon meleg volt előfordult, hogy az aratók a kereszt tövében aludtak, olyankor nem mentek haza. A gabona hordása: Általában a környékbeli

falvakban, így Kemecsén is a búza betakarítása kalákában történt. Ez azt jelentette, hogy a gazdák megbeszélték egymás között, hogy ki mikor akarja a gabonáját behordani és ennek megfelelően segítettek egymásnak. A hordás valóságos népünnepély volt. Ilyenkor a hordásban résztvevőket télen főzött pálinkával és ősszel szüretelt borral kínálták meg. A háziasszony ilyenkor finom ebéddel várta a hordásban résztvevőket. A behordás után az előforduló tűzesetek miatt a kazal közelében több hordónyi víz tárolására kötelezték a gazdákat, ez volt a kapitányvíz. A tűz oltására szolgáló csáklyát és tűz csapót kellett elhelyezni, melyet a hatóságok ellenőriztek. Kemecsén aratás idején tűzőrséget hoztak létre, amelyben minden gazdának lovas fogattal kellet részt vennie. Ez abból állt, hogy a tűzoltószertár mellett lévő, általában a ma is álló tölgyfa alatt lovaikkal kellett szolgálatot teljesíteniük. Ekkor két ember a református templom tornyában figyelő szolgálatot teljesített. Ha tüzet észlelt, akkor a harang félreverésével jelezte és egy ember a toronyból az őrségben lévő lovas gazdákat értesítette, akik a tűzoltószertárban lévő tűzfecskendő elé fogták a lovaikat és a tűz helyszínére siettek oltani. A Termelő Szövetkezetek megalakulása, illetve gépesítése után (1960), ezek a hagyományos életformák, kézi mezőgazdasági műveletek teljesen megszűntek.

A fényképen balról: Szentpéteri Józsefné sz. Simonovics Mária, Tamás Barna, Orosz Mihály, Mudri Sándorné sz. Ónodi Ilona, a kaszás Simonovics Béla


2010. 2. szám

7.

Képeslap a régmúltból

A fenti képeslapon a Móricz Zsigmond utca és az 1865-ben Abonyban született dr. Kiss Ferenc orvos által épített épület látható. Ma Rendőrőrs. Kiss Ferenc halála után 1924-ben került Kemecsére dr. Jesztrebényi Ernő orvos. Községi orvossá választása után költözött dr. Jesztrebényi helyére dr. Zámbory Kálmán, városunk egyik legkedveltebb, nagy tiszteletet kiérdemlő orvosa. Dr. Zámbory Kálmán 50 évig élt Kemecsén. A jó kedélyű, embertisztelő, kiváló orvos előtt is tisztelgünk e kép közlésével.

Az 1932-33-as tanév ötödik osztályosainak tablója. Osztályfőnök Molnár József (a tabló a következő oldalon látható)

Első sor balról jobbra: 1. Nyerges József, 2. Nyerges Sándor, 3. ?, 4. Ónodi ?, 5. fájl József, 6.Blaner János Második sor: 1.Tóth Erzsébet, 3. Nagy Mária, 4. Szitha Margit, 5. Sheer Erzsébet, 6. Pásztor Zsófia, 7. Márkus Jolán, 8. Ónodi Erzsébet Harmadik sor: 1. Elbogen (Baba), 3. Márton Jolán, 4. Lábas Erzsébet, 5. Drigán Mária, 6. Korpai Erzsébet, 7. Stahl Emma, 8. Dajka Margit, 9. Zienbold ?, 10. Jakab Zsuzsanna, 11. Szűcs Anna, 12. Bunkóczi Erzsébet, 13. Kretz Erzsébet, 15. Pulveri Péter, 16. Horváth Sándor Negyedik sor: 1. Kohn Margit, 2. Gábri Jusztinia, 3. Márton Piroska, 4. Kriston Endre, 5. Bíró Gábor, 6. Tiebel Péter, 7. Udvarhelyi Miklós, 8. Kulcsár Béla, 9. Enyedi Barna, 10. Papp Gábor, 11. Szalánczy László, 12. Hegyes Gábor, 13. Weinberger Béla, 14. Tóth József, 15. Lipők Sándor (róla több emléket kívánunk közölni), 16. Kulcsár János, 17. Mészáros István Legfelső sor: 1. Oláh László, 3. Tóth László, 5. Berencsi András, 6. Vészi László, 7. Hegyes István, 8. Hagymásy Lajos, 9. Leonovics ? (a pájeszos), 10. Ignácz András, 11. Korpai Lajos, 12. Here József Forrás: Lukács Imréné fotó- és névsorgyűjteménye


8.

2010. 2. szám

Felelős szerkesztő: Lucza János Kiadja: Kemecsei Helytörténeti Gyűjtemény E-mail: [email protected] Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Letölthető: www.kemecse.hu ; www.kemecseonline.hu Nyomdai munka: Fodor Irodagép, Nyíregyháza

Kemecsei Helytörténeti Krónika

Recommend Documents