GYI – Gyermekkönyvtári információ - 19. hírlevél (2007. november 30.) A Zalai Gyermekkönyvtáros Műhely szakirodalmi tájékoztatója Szerkesztő: Oláh Rozália
GYI – Gyermekkönyvtári információ - 19. hírlevél (2007. november 30.)
A Zalai Gyermekkönyvtáros Műhely szakirodalmi tájékoztatója Kedves Gyermekkönyvtáros Kollégák! Hírlevelünkben a 2007. szeptember-október hónapokban beérkezett szakirodalmi információkat adjuk közre. A zalai gyermekkönyvtári tájékoztatót a továbbiakban is kéthavonta szerkesztjük, ezért a következő figyelendő időszak: november-december, a legközelebbi beküldési határidő: 2008. január 5. A beérkezett információk változtatás nélkül - de szerkesztve - kerülnek a hírlevélbe. Közreműködéseteket megköszönve - üdvözlettel: Oláh Rozália
Könyv és Nevelés Adamikné Jászó Anna: Okozat és okok korunk olvasáskultúrájában Milyen korunkban az olvasottság? Milyen az olvasás megvalósulási formája, a hangos és a néma olvasás? Melyek a nem olvasás okai? 1. Az olvasottságról.: Míg az ókorban az emberiség csupán 20 %-a tudott olvasni, a XIX. századra Európában 50 % az arány, addig a XX. századi statisztikák látványos fejlődést mutatnak. A II. világháború utáni technikai forradalom fellendítette az alfabetizációt. Az írásbeliség és a demokrácia kérdése szorosan összefügg; ezt a tényt nálunk Eötvös József ismerte fel. Csak az írástudó, művelt ember képes társadalmi kérdésekben felelősen dönteni: ezért tartotta szükségesnek a kötelező népoktatás bevezetését. Az UNESCO 1988-as kiáltványa leszögezi, hogy az analfabétizmus akadályozza a gazdasági és társadalmi fejlődést. Az írni-olvasni tudás az emberi jogok körébe tartozó fogalom. A használható tudás az olvasásban és írásban olyan tudás és olyan készség, amely képessé teszi az embert arra, hogy részt vegyen minden olyan tevékenységben, melyben az írásbeliség elvárható abban a kultúrában vagy közösségben, amelyben él. A funkcionális analfabétizmus okait Steklács János szerint legtöbben a szociokulturális háttérben, a motiválatlanságban, az intellektuális igénytelenségben, az alacsony iskolázottságban, a rosszul funkcionáló oktatási rendszerben látják. De többen hivatkoznak az elektronikus média térhódítására, a megváltozott társadalmak életmódjára, elvárásaira is. 2. A kisgyerek kezdetben hangosan olvas. A 3-4. tanév végére alakul ki a néma olvasás. Az olvasás történetében a X. századtól vált megszokottá a néma olvasás. Előnye a gyorsaság és a szöveggel való közvetlen kapcsolat. Az olvasás személyes üggyé válik, ideje van az olvasónak szövegrészletek újraolvasására, értelmezésére, gondolkodásra,
2
elmélyedésre. Ez minden bizonnyal hozzájárult a nyugati világ idealizmusának kialakulásához. 3. A nem olvasás lehetséges okai. Tény, hogy háttérbe szorult a szépirodalom olvasása, kedveltté váltak a felszínes divattermékek, a praktikus célokat kielégítő olvasáskultúra. Míg a PISA-teszt eredményei rosszak voltak, a PIRLS-teszten a magyar gimnazisták a legjobban teljesítettek. Vizsgálva az okokat: 3.1 A PISA-vizsgálat összefüggést mutat a gyenge olvasás és a leszakadt társadalmi helyzet között. Ezt a budapesti olvasási világkongresszus is hangoztatta. (Persze gazdag gyerekek is produkáltak gyenge teljesítményt, ahogy szegények között is volt kitűnő olvasó.) 3.2 A vizuális kultúra terjedése az olvasás ellenében hat. A képi kultúra előtérbe kerülése nyelvünk elszegényedésével, gondolkodási képességünk elsatnyulásával fenyeget. 3.3 A műveltségkép megváltozott. A követendő példa nem a művelt ember, hanem a média által kreált sztár. Elképesztő tudatlanság árad még egyes műveltségi vetélkedőkből is. 3.4 A nem olvasás oka lehet, ha nem tanul meg valaki rendesen olvasni az 1-2. osztályban. Az olvasás olyan készség, melyet nem lehet elfelejteni, ha már korábban alaposan begyakorolták. Igaz, hogy a bajokat okozó globális tankönyv kiszorult a gyakorlatból, de még mindig vannak szóképes előprogramok. A szóolvasás a némaolvasás kapcsán begyakorlott rutinos olvasó stratégiája. Sok gyakorlati feladat logikai úton is megoldható, anélkül, hogy a gyerek végigmegy a betű-hang kapcsolaton. Ez helytelen következtetést eredményez a pedagógus, a szülő számára. Amerikában már a ’60-as években megírták, hogy összekötözgetésekkel és a néma olvasás korai erőltetésével nem lehet olvasni tanítani. Sajnos, a hangos olvastatás fáradságos. Felrúgták a hangoztatás elsődlegességének elvét és a fokozatosságot. Nem gyakorolják be az olvasást, ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy nem tudnak olvasni a gyerekek. A hangoztatás Comenius óta fontos elv. Feltétlenül szükséges az előkészítő szakasz. A beszédből kell kiindulni, a hangból lépünk a betű felé. Az összeolvasást gondosan kell gyakorolni. Közösséget teremtő élvezetes felolvasások helyett feladatok, munkafüzetek és tesztek vannak az iskolában, sajnos. = Könyv és Nevelés, 2007. 2. sz. p. 31.-42. Balogh Mihály: Jelentés az iskolai (kollégiumi) könyvtárakban 2006-ban végzett szakfelügyeleti vizsgálatról I. Szakfelügyelet és szakmai ellenőrzés 2006-ban a 14/2001. (VII. 5.) rendelet szerint szakfelügyeleti országos vizsgálatra került sor. II. A szakfelügyeletről szóló rendelet előírásainak vizsgálata 1. A könyvtár részvétele a könyvtári rendszerben A kitöltött adatlapokból és a szakfelügyeleti jelentésekből kitűnik, hogy a könyvtárak felkészültek a könyvtárközi szolgáltatások igénybevételére, bár a forgalom igen alacsony. Elsősorban a megyei pedagógiai szakkönyvtárakat vagy az egymás közötti dokumentumszolgáltatást veszik igénybe. 2. A dokumentum védelme Két „hagyományos” gond van az alapnyilvántartások vezetésével. (Csupán a felmérésben részt vevő könyvtárak fele vezet egyedi és csoportos leltárkönyvet is.) 3
Terjedőben van a gépi nyilvántartás, azonban idő, pénz és szakértelem híján nagyon lassú az állomány feltöltése. 14-féle program van használatban, leggyakoribb a SZIRÉN. Másik probléma az állományok ellenőrzése. A vizsgált könyvtárak 15 %-ában 15 éve nem került sor állományellenőrzésre. Egyik oka ennek a könyvtárosok gyakori cseréje, másik oka a könyvtáron kívüli letét gazdátlansága. 3. A kulturális célú központi költségvetési támogatások felhasználása Ezekre egyrészt ÁMK-k, másrészt kettős feladatkörű iskolai könyvtárak vagy nagy múltú középiskolák pályázhattak muzeális állományuk védelmére. 16 iskola 400 ezer Ft-os átlagösszeghez jutott így. 4. Az iskolai könyvtári szakfelügyelet javaslatai megvalósításának ellenőrzése Úgynevezett követő jellegű visszatérő látogatásokat egyenlőre nem tervezhetnek, mivel 3000 iskola vár az első vizsgálatra, ehhez képest 3 év alatt 140 vizsgálatot tudtak teljesíteni. III. A szakmai ellenőrzés körébe tartozó kritériumok vizsgálata: 1. Az iskolai könyvtárak létét igazoló dokumentumok vizsgálata A könyvtárak 90%-ánál megállapítható az SZMSZ előírásainak érvényesülése. Rendszertelenül van jelen a könyvtár az intézmények Alapító Okiratában. Szerény a könyvtárak említettsége az iskola pedagógiai programjában és a minőségbiztosítási programban. A szakfelügyelők felhívták ezek pótlására az igazgatók figyelmét. 2. A tanulóknak, pedagógusoknak megfelelő nyitva tartás biztosítása Kötelező nyitvatartási idő a heti 22 óra. Többnyire betartják az iskolák ezt 1 főállású könyvtáros alkalmazásával. 3. Az iskola oktató-nevelő tevékenységéhez szükséges különböző típusú könyvtári dokumentumok és az azok használatához szükséges eszközök, dokumentumok tartalmilag széles körének megléte A nyomtatott könyv az uralkodó dokumentumtípus az iskolai könyvtárban. Az AV dokumentumok gyakran az informatikai szaktantermekben „landolnak”. Míg az utóbbi másfél évtizedben 30-70% volt a szépirodalom-szakirodalom aránya, addig mára a tankönyvek száma erőteljes növekedést mutat. 4. Az iskolai könyvtár használati szabályzatának megfelelősége a könyvtári törvény és az iskolai könyvtárra vonatkozó jogszabályok tükrében A könyvtárhasználati szabályzatokkal általában nincs gond. A használati szokások meglehetősen beszűkültek. Legkevesebben a könyvtárközi kölcsönzésről és az internet használatáról tettek jelentést, alacsony gyakoriságú a könyvtárhasználati szakórák előkészítése és a tankönyvek tartós használatba adása. Főleg az utóbbiak adatai elszomorítóak. 5. A statisztikai adatszolgáltatásnak megfelelő nyilvántartás vezetése Az iskolai könyvtárak a KIRSTAT (közoktatási intézmények statisztikai rendszere) adatszolgáltatói, a kettős feladatkörű könyvtárak jelentik adataikat a könyvtári statisztikai rendszer számára is. Ideje lenne korszerűsíteni a KIRSTAT rendszerét, pl. az abc rendszerű adatszolgáltatási forma bevezetésével. 6. Egy osztály könyvtári célú foglalkoztatására is alkalmas helyiség megléte A vizsgálatba bevont könyvtárak alapterülete eléri a minimális kritériumot. Ugyanakkor még a jobb kondíciójú iskolákra is jellemző, hogy órarend szerinti tanítás folyik a könyvtárban könyvtárhasználati óra helyett. 7. Az állomány nagyobb részének szabadpolcos elhelyezése
4
A szabadpolcos tárolási rendszer mellőzése már nem jellemző az iskolai könyvtárakra sem. A rendszerváltozás előtt lezajlott a folyosó- és szekrénykönyvtárak szabadpolcra költöztetése. IV. A kérdőív és a szöveges jelentések néhány további vizsgálati eleme: 1. Könyvtárostanárok, iskolai könyvtárosok, könyvtári alkalmazottak Az iskolai könyvtárakban dolgozó szakalkalmazottak létszám-, munkaidő- és képesítési előírásait a közoktatási törvény tartalmazza. Átlagos létszám teljes munkaidőre vetítve: 1,3 fő. Jellemző az „1 könyvtár – 1 könyvtáros”; a gimnáziumok esetében 1 főállású és 1 félállású szakalkalmazott dolgozik. Ám még mindig 10% az aránya a pedagógusi képesítés hiányának. 2. Az iskolai könyvtár költségvetése A jelentések problematikus elemének tartják a költségvetések hiányát. Nem szerepel elkülönítetten az intézményi költségvetésben a könyvtáré, legfeljebb állománygyarapításra különítenek el összeget. 3. Nyilvános könyvtári feladatok ellátása A jelentések szerint minden 2. iskola könyvtárának szolgáltatásait igénybe veszik a tanulókon és oktatókon kívül „külső” használók is. Ezek főként korábbi tanítványok vagy az alkalmazottak hozzátartozói. 4. Könyvtár-pedagógia Több szakfelügyelő kitért a könyvtár-pedagógia gyakorlati kérdéseire jelentésében, melyek tapasztalatainak összegzése és eljuttatása a közoktatás irányításához megfontolandó. V. Javaslatok 1. A szakfelügyelői jelentésekben megfogalmazott javaslatok A szakfelügyelők részéről a könyvtárakat fenntartó iskolavezetés, illetve a könyvtárostanár kollégák számára megfogalmazott javaslatok szerteágazóak, számos kisebb-nagyobb hiányosságra felhívják a figyelmet. Jelentős részt tett ki a könyvtár létét igazoló dokumentumokra és hiányosságaira vonatkozó pótlásfelszólítás. Hangsúlyt kell fektetni az intézményen belül a könyvtár megismertetésére is. 2. A fenntartói visszajelzések Általában pozitívan fogadták a szakfelügyeletet. A megállapításokat, javaslatokat a többségük elfogadta. VI. A vezető szakfelügyelő javaslatai A szakfelügyeleti munka tervezéséhez és végrehajtásához az alábbi javaslatok összegződtek: a. növelni az ellenőrzésbe bevont iskolai könyvtárak számát b. szakértői elemzés a Kérdőívről c. az illetékes szakemberek informálása d. az OPKM tapasztalatait felhasználni e. a két szakterület (oktatás – információszolgáltatás) harmonizációja f. Szakmai Bizottság felállítása VII. Összegzés A 2006. évi iskolai könyvtári szakfelügyelői vizsgálat az ütemtervnek és a költségvetésnek megfelelően zajlott le. Köszönet és elismerés illeti a vizsgálatot lebonyolító szakértőket. A vizsgálatok a várt szakmai eredménnyel zárultak. = Könyv és Nevelés, 2007. 2. sz. p. 7-22.
5
Kocsis Éva: Gyermekirodalom és esélyegyenlőség 2007. április 2-án a Magyar Olvasástársaság konferenciát szervezett a fenti címmel. A HUNRA elnökei és tagjai mellett megjelentek az olvasóvá nevelésért küzdő határon túli, vidéki és fővárosi könyvtárosok, pedagógusok. A dátum természetesen nem véletlen, H. C. Andersen születésnapja egyben a Nemzetközi Gyermekkönyv Nap is. Köszöntő üzenetében Steklács János elnök hangoztatta: „aki gyermekirodalmon nő fel, annak van esélye arra, hogy gyermekkori céljait meg tudja valósítani.” A XVII. kerületi SOFI speciális iskola növendékeinek táncos műsora után Békés Pál IBBY-elnök lendületes előadása következett Gyermekirodalmi esélyek külföldön címmel. Az IBBY magyarországi elnökeként rálátása van az egyes országok gyermekkönyvkiadására. Milliós kötetszámokkal kápráztatta el a hallgatóságot. Egyes országok kiadói felismerték annak fontosságát, hogy minél fiatalabb korban ismertessék meg tartalmas könyvekkel a gyermekközönséget. Ezután Horváth Zsuzsa, az OFI kutatója mutatott rá a szövegértési vizsgálatok összefüggéseire. Hangsúlyozta: az értékelés nem öncélú, a minőség őrzése a cél. Szünet után kerekasztal-beszélgetésekre került sor Hock Zsuzsa szakértő moderálásában. A téma a gyermekfolyóiratok, gyermekolvasók esélyei és lehetőségei volt. Porsche Éva, a Csíkszeredai Napsugár szerkesztője elmondta, hogy az Erdélyben 40 ezer példányban megjelenő lap a 7-11 évesek körében népszerű. A korosztályt érintő irodalmat kínálják, kortárs hazai és nemzetközi szerzőkkel. S ha már rákapnak az olvasásra, jöhetnek a klasszikusok! Ugyanennyi példányban jelent meg az 1972-ben alapított Kincskereső, mely mára megjelenési gondokkal küzd. A bőséges gyermeklapkínálat vajon mennyire szolgálja az olvasóvá nevelést, amikor a felmérésekből tudjuk - ezt Nagy Attila osztotta meg a hallgatósággal -, hogy a felnőttek átlagosan naponta 20 percet olvasnak. Steklács János szerint már a betűk tanulásakor eldől, hogy olvasó lesz-e a gyermek. Úgy látja, ehhez a szülőket kell megnyerni. Békés Pál véleménye: a legfiatalabbakat kell megnyerni, hogy az olvasás szokásukká váljék. Vizsgálatok igazolják, hogy mennyire számít az anya iskolai végzettsége. Fontos, hogy néhány hónapos kortól meséljenek a gyermeknek. Sándor Csilla arról beszélt, hogy a 0-6 éveseknek szükségük lenne igényes lapra. Talán ő képes lenne ezt megteremteni, ahogy a Csodaceruzát is sikerre vitte. A résztvevő könyvtárosok és pedagógusok sorra mesélték el példáikat, milyen módon próbálják megszerettetni az olvasást; élénk tapasztalatcsere jellemezte a beszélgetéseiket. A konferencia bizonyította: szükség van gyermekfolyóiratokra, melyek segítséget nyújtanak az olvasóvá neveléshez könyvajánlatokkal, ismertetőkkel, irodalmi szemelvényekkel. Olyan irodalomra, amely segít eligazodni a világban, választ ad aktuális problémáikra, témáiban, nyelvezetében közel áll a gyermekekhez. Így járulhatnak hozzá a lapok a harmonikus személyiségfejlődéshez, hogy a fiatalok kritikus gondolkodású, kreatív, széles látókörű felnőttekké válhassanak. = Könyv és Nevelés, 2007. 2. sz. p. 56-58. Sáráné Lukátsy Sarolta: Tizenegy éves tudósok avagy milyen a kompetencia alapú tudás? Időszerű témát választott a Könyvtárostanárok Egyesülete 2007. április 19-én Tavaszi Szakmai Napján. Az ünnepélyes megnyitók, köszöntők után a hatvani Kodály Zoltán Általános Iskola 5. osztályos kisdiákjai öltönyben, magabiztosan, 10-10 perces előadást tartottak az általuk választott kutatási témákban: megújuló energiaforrásokról, szociometriáról, a Pál utcai fiúk közössége kapcsán stb. Volt, aki olvasási szokásokat hasonlított össze szülei kedvenc olvasmányaitól máig. S mindezt a számítógépes prezentáció természetes használatával.
6
Utánuk Knausz Imre egyetemi docens percekig nem tudott megszólalni. Az előadó az explicit és implicit tudás egységeként beszélt a kompetenciáról, amelyhez sok, de választható ismeret szükséges, ám ezeket a különböző képességek hozzák lendületbe. Kulcsárné dr. Papp Enikő főiskolai docens motívum- és képességrendszerként határozta meg a kompetenciát, melyhez részképességek tartoznak (kognitív, szociális, személyes és speciális). Ezek kialakításában fontos szerep jut az iskolának, könyvtáraknak is, amely az információskommunikációs technológiák magas fokú használatára is megtanítja a diákokat. Fontos a könyvtáros szakismeretén túl a kutatássegítő kompetencia, amely a barátságos környezet mellett biztosítja a tanulási attitűd kialakítását. Örményiné Farkas Andrea könyvtárostanár szerint a kompetenciafejlesztés cselekvőképesség, szóbeli és írásbeli forrás- és információkezelés. Tulajdonképpen problémamegoldó készség. Kompetencia = illetékesség, más vonatkozásban hozzáértés. Az elméleti tudás gyakorlati készségek szolgálatában nyer értelmet, e folyamatban kell a tanároknak az elemi műveleteket rutinokká, azokat részkészségekké, teljes készségekké, majd képességekké alakítani. A KTE tisztségviselői éves beszámolója után a pécsi Gandhi Gimnázium tevékenységével ismerkedtek a hallgatók. Lehet-e elkülönítve szegregálni? Ezt a kérdést tette fel az igazgatónő. Magyarország legnépesebb kisebbsége a cigányság (600 ezer fő), mégis egyetlen középiskolájuk a Gandhi. 70 %-uk romungro, vagyis nem beszél cigányul, s 90 %-uk nagyon szegény. Esélyeik javítására az egyetlen kiút, ha megőrzik identitásukat. Az egységes énképbe tartozik a nyelv és kultúra megőrzése, az egymásra figyelés, pozitívumaik erősítése. A családi környezet kevésbé inspirálja őket, ezért fontos az iskola önbizalom-építő munkája. Modellértékű könyvtárat hoztak létre több intézet támogatásával. 204 érettségizőből így sikerült 166 tanulót egyetemre eljuttatni. Végül kerekasztal-beszélgetésen az iskolai könyvtár kompetenciafejlesztési lehetőségeiről volt szó. = Könyv és Nevelés, 2007. 2. sz. p. 59-61. Szombathelyiné Nyitrai Ágnes: A népmese az általános iskolák alsó tagozatának tananyagában Milyen szerepet tölt, tölthet be a mese az eredményes iskolakezdésben? Fontos annak feltárása, hogyan jelenik meg a mese napjaink óvodai-iskolai nevelési gyakorlatában. A gyermekkornak két tündérvilága van: a cselekvés síkján a játék, a képzelet síkján a mese. Mindkettőnek azonos a funkciója: az én pszichés szükségleteinek kielégítése a valóság transzformálása által. A mese „örömet… jelent, választ a ki nem mondott gondolatokra… Eligazítást a világ rendjében.” A mesék a mindennapi élet történéseiről, problémáiról, az emberi tapasztalatokról szólnak, amelyeknek megszerzésére más élethelyzetben nem lenne lehetőség. Vagyis a mesékben a valóság tükröződik, a valóság megélése pedig a mesék segítségével könnyebbé válik; „a mesék élni segítenek.” Míg az óvodások számára a mese élményforrás, az iskolásnak tananyag. Hogyan jelenik meg a mese az alsó tagozatos tananyagban? Az Apáczai Kiadó, a Nemzeti Tankönyvkiadó és a Mozaik Kiadó könyveinek összesített gyakorisága 90%. Ezek 1. osztályos tankönyveinek és munkafüzeteinek bemutatására vállalkozott a szerző. Az egyes könyvekben az irodalmi szemelvények száma magas: 100-150 mű, a mesék aránya viszont alacsony, 30% alatti. A történetek jórészt gyerekhősökről is szólnak, de hiányoznak belőlük a mesét jellemző értékek. Egyedi élethelyzetet, élményt dolgoznak fel, nehéz azonosulni a leírtakkal. Az utóbbi években megjelent igényes meseválogatás nyomán gazdag mesekincsből választhatnának a kiadók, ezek azonban sajnos nem jelennek meg az 1. osztály tananyagában.
7
Egy nemzet mesekincsében tükröződnek a nemzeti sajátosságok, a nép értékrendje, érzelem- és gondolatvilága. A világot kategóriákban, koncepciókban, sztereotípiákban mutatják be. Az elbeszélő funkciónak mind a személyes, mind a szociális identitás fenntartásában nagy szerepe van. Fentiekből következik, hogy a gyerekek elsősorban nemzetük népmeséit értik meg. Ehhez képest egyetlen tankönyv esetében volt a magyar népmesék aránya 50 % fölött. A mese tanagyagként való megjelenése magával hozhatja a törekvést a megértés segítésére. Az egyik könyvcsaládnál ennek módja az átdolgozás, amely etikailag kifogásolható, nyelvi egyszerűsítést, tartalmi rövidítést jelent. A másik mód a szavak megmagyarázása, ez esetben a szómagyarázat gyakran hibás. Harmadik mód: közmondások, idézetek olvashatók a mese alatt, amelyek a mese mondanivalóját fogalmazzák meg direkt módon. Veszélye, hogy gyenge tanmesévé silányítják így a művet. Három csoportba sorolhatók a mesékhez tartozó feladatok: 1. az olvasás gyakorlásához kapcsolódó feladatok 2. a szövegfeldolgozáshoz kapcsolódó feladattípusok 3. egyéb feladatok (pl. nyelvi játékok) Az egyes mesékhez tartozó feladatok (főleg szövegfeldolgozás) száma igen magas. Az olvasást gyakoroltató feladatok száma viszont alacsony, bár az olvasástanulás időszakáról van szó. A feladatok önálló munkára és frontális osztálymunkára építenek, a kooperatív tanulás nem kap szerepet. A megoldási módok nagy arányban a verbalitásra épülnek. Sok a jelöléses megoldás és a felsorolásból kért válaszadás, mely nem ad módot a saját vélemény megfogalmazására. A dramatizáláshoz, cselekedtetéshez kapcsolódó feladatok száma 4-5 % mindössze. Az olvasottakkal kapcsolatosan jelentkező vélemények aránya 10 % csupán. Zárógondolatként elmondható, hogy a tanítók kreativitásán, módszertani kultúráján sok múlik. Az utóbbi idők mesekutatási tapasztalataiból a gyakorlat keveset hasznosít. Szükséges a magyar népmesék arányának növelése. Az iskolai nevelésben is nagy szerepet kell kapnia az érzelmek átélésének, gondolatok kifejezésének, így tudja betölteni a mese a szerepét a gyermekek fejlődésében. = Könyv és Nevelés, 2007. 2. sz. p. 52-55. Zóka Katalin: A meseválasztás kérdései az óvodában Az óvodai meseanyag nagy részét a népmesék teszik ki. A mesefajták változatosak, kiválasztásuk fő szempontja recepcióesztétikai, vagyis a korosztály befogadói érettségének való megfelelés. A népmesékben való tájékozódást, a művészi érték és az életkori sajátosságok megfelelő összehangolását segítik a korosztály számára összeállított szöveggyűjtemények, módszertani tankönyvek. Miért megfelelőek a népmesék az óvodás korosztály számára? Eredendően felnőtt műfaj gyerekeknek? A mese szimbólikus formája, szemléletmódja rokon a világmegértés kalandos útját bejáró gyermek látásmódjával. Feladata az önmegismerés, beavatódás a körülöttük lévő világba. A kisgyerekeknek szóló versek, mesék róluk, nekik szólnak, segítenek eligazodni a világban, a lelkükben kaotikusan kavargó érzelmekben. A mese képekre, akciókra fordítja a világ jelenségeit, így kínálja a lelki feszültségek elaborációját. B. Bettelheim a mesét a lélek belső folyamatainak externalizációjaként értelmezi. A jungiánus szimbólumértelmezés az archetipikus lelki jelenségek megnyilvánulásaként interpretálja a mesét. A magyarok közül Ranschburg Jenő szerint a korosztályt gyötrő
8
konfliktusok megtalálhatók a mesékben: a dependencia és autonómia ellentéte. A gyermekpszichológia ezt a szeparációs szorongás és explorációs vágy ellentéteként értelmezi. Fisher Erzsébet szerint paradox módon a mese a lélek ellentétes indulatait megelevenítő szimbólumaival megnyugtatja a gyermeket. Kiutat mutat. A bipoláris értékszerkezet alapján a pozitív és negatív szimbólumok könnyen elrendezhetők. A mostoha figurájára kivetítheti a gyermek anyja iránti ellenérzéseit bűntudat nélkül. (Elgondolkodtató, hogy az édesanya szerepe mennyire kidolgozatlan a mesékben.) A féltékenység, irigység, rivalizálás megtestesítői a testvérek. A vándorlás, próbatételek, a küzdelem nemcsak a felnőtté válás szimbóluma, de az állandó változás minden életszakasz jellemzője. Az érett, önazonosságot nyert személyiség jutalma a királyság, a párválasztás. A királyság az önmagunk feletti uralmat jelenti, a házasság pedig az önismeretet és elfogadást. A mesefeldolgozás alapja a fantázia, az empátia. Kialakulásának jele a kettős tudat megléte 5-7 éves kor körül, mely a játékban is megjelenik. A mesét a gyermek élvezi, mert összhangban van a pszichés fejlődése jellegzetes gondolati, indulati, szemléleti vonásaival. Ezek a következők: • „Minden minden lehet” motívuma és az átváltozás • Ellentétek preferenciája • Ismétlés folyamatossága és fontossága • Veszély-megmenekülés • Kompenzálás • A vágyteljesítés lelki dinamikája A játék és a mese közötti párhuzam a vágyteljesítés logikája. A mese csodájának elfogadása a gyermek mágikus világképével magyarázható. S bár a műfaj felnőtteknek szól eredetileg, ám az azonosságok igazolják Komáromi Gabriella állítását: „A mese tulajdonképpen a gyermek szemével nézett világ.” A mesék szörnyűségei ijesztőek a korosztály számára? A mese lényege, hogy nem rejti el az élet nehézségeit, árnyoldalait. Bipoláris értékrendje a jó győzelmét sugallja. Ezzel oldja a szorongást. A népmese ábrázolásmódja tapintatos, a rémisztő elemeknek indokolt szerepük van a cselekményben. Nemcsak átlátható a mesei értékrend, hanem az érzelmi motiváltság alapján az eligazodást is segíti. Az életre kell nevelni, a mese pedig elvezet a valóságból. Egyre erősebben fogalmazzák meg a szülők az óvodák felé a praktikus ismeretek átadásának igényét. Szerencsére a szakmai közvélemény cáfolja az óvoda iskola-előkészítővé való degradálását. A mese műfaja megfoghatóvá teszi a korosztálytól idegen egzisztenciális kérdéseket, amelyek a mesében az élet alapkategóriái (igazság-hazugság, becsület-álnokság, kitartás, hűség stb.) jelennek meg. A műfaj titka, hogy a konfliktushoz hozzárendeli a megoldási módot, így nemcsak szorongást old, hanem a „jóra fordításra” is mintát ad. Az óvodai irodalomnak ki kell fejeznie az optimizmus megvalósulását, önbizalom- és énerősítő hatását. Milyen meséket válogathatunk még a népmesekincsből ötéves kor előtt? E korosztály kedveli a láncmeséket, melyek cselekménye egyszerű, ismétlődésre épül. Örömet jelent felfedezni az ismerősben a váratlant. Az állatmesék eredeti célja a társadalombírálat tanulsággal. Ám a gyermekeknek természetes irodalom az animizmus miatt, mert az állatok itt emberek módjára viselkednek. Dialógusuk élőbeszédszerű, konfliktusuk érthető. A helyzet- és jellemkomikumra fogékonyak a gyerekek.
9
A jól kiválasztott meseanyag „varázserőként” képes működni. Élményt szerez, észrevétlenül fejleszti az értelmi, morális, szociális kompetenciákat. Ha nem degradáljuk le a mesét alkalmazott irodalommá, akkor megvalósulhat a komplex művészeti nevelés. A mesehallgatás nemcsak az anyanyelvi nevelés módja, hanem a személyiség különböző szféráit mozgósító tevékenység. Ahogy Lengyel László megfogalmazta: „…a mese kiemel az állatvilágból, civilizál. A mese emberré tesz.” = Könyv és Nevelés, 2007. 2. sz. p. 43.-51. Papp István: Könyvtárosi etika – hitelképes könyvtáros Régi igazság, hogy igényes szakmaiság nincs erkölcsi tartás nélkül, s az etikai eszmények kiüresednek szakmai tartalom híján. E két kritérium együtt minősíti a könyvtáros hivatását, bármelyik csorbulása alapjában rendítheti meg társadalmi státusát. A közösség és könyvtárosa kapcsolata sajátos viszony. A könyvtáros létének értelmét látja az általa kiszolgálandó társadalmi csoport egésze és tagjai elégedettsége kivívásában, könyvtára használatának előmozdításában, s végső soron a társadalmi haladás támogatásában. Ezért közönségére részben nemes alázattal, aggódó buzgalommal tekint, részben azonban speciális ismeretanyagára és igényes magatartási normáira támaszkodva, bizonyos fölénnyel is. A használó a könyvtárosban általa nem ismert dolgok tudóját sejti, aki azonban mégiscsak az ő szolgálatára kell, hogy álljon, s ebben a viszonylatban az ő alárendeltje. E kényes viszonyban szakismereti és etikai elemek fonódnak össze, ennek az egyensúlya folyamatos figyelmet és karbantartást igényel. Végső soron az etikai minőségről van szó, mégpedig a hitelképességről. A könyvtár és könyvtáros hitelképessége szorosan összefügg. A könyvtár hitele azonban a könyvtároson múlik. Az emberek annak hisznek, abban bíznak meg, aki eszményeivel, viselkedésével, szolgáltatásaival bizalmat kelt bennük. A bizalomért folyó versenyben a könyvtárak is részt vesznek. Érdemes a hitelképesség erkölcsi kategóriája felől egy pillantást vetni középkorunk hiteleshelye felé. Két dolog kellett a hitelességhez. Az egyik a szakmai hozzáértés, vagyis a latin nyelv ismerete, az írni-olvasni tudás, a teológiai felkészültség; a másik, hogy meglegyen iránta a közbizalom. Mindkét feltételnek az egyház, illetve az egyházi személyek feleltek meg. Napjainkban a könyvtárossal szembeni elvárás: értsen a dolgához és legyen megbízható. E körül a két követelmény körül forog új etikai kódexünk is. A magyar könyvtárosok etikai kódexe abból indul ki, hogy a könyvtárosnak hiteles személynek kell lennie. Olyannak, akinek becsülete, hitele van, tehát megbízható, aki munkáját szakmája előírásai, szabályai szerint végzi. A szakmai ügyeknek mindig megvan a maga etikai vetülete, az erkölcsi eszmények és dilemmák mind szakmai köntösben jelentkeznek. A dokumentum begyűjtése, az állomány őrzése, használatra bocsátása szakmai felkészültséget igényel, ahogy erkölcsi tartást mindezen munkafolyamatok elvégzése. A könyvtárosság egyúttal hitvallás az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság, a szellemi szabadság és az információ szabadsága mellett. Az információ szabadsága könyvtárosi szempontból kitüntetett érték. A megvallott alapértékek adják az iránytűt a hitelesség eléréséhez, ezek igazítanak el a napi teendők végzése során. A könyvtáros legyen autonóm (öntörvényű, önnön szakmája törvényeit követő) és integer (ép és sérthetetlen), azaz hiteles személy. Kizárólag mint a törvényeket betartó, szakmai felkészültséggel és általános műveltséggel rendelkező, azt folyamatosan fejlesztő, a hatalmi befolyásolásnak ellenálló, a maga érdekeit a használók java mögé szorító személyiség tehet szert hitelképességre, s teremtheti meg ezáltal könyvtára hitelét is. Ennek egyik legfőbb biztosítéka a könyvtári gyűjtemény. Meghaladja a könyvtáros kompetenciáját, hogy akár tudományos, akár művészeti, akár tárgyi szempontból maga 10
értékelje az adott dokumentumot; ezt a hivatásos kritikára kell bíznia. Ő csak a használó rendelkezésére bocsátja a dokumentumra vonatkozó különböző reflexiókat. Felelőssége a következő: a gyűjtőköri szabályzat keretei között a használói kör alapvető igényeit kielégítő állományt hozzon létre. E követelménynek két igen fontos kiegészítője van: az egyik az elfogultságoktól mentes állományépítés, amely megkívánja, hogy egymással feleselő tartalmú dokumentumok békésen megférjenek egymás mellett a polcon. A másik: a könyvtár gyűjteményének világméretű kitágítása a hozzáférés kapuinak megnyitásával, illetve igénybevételükkel. Az etikai kódex ötödik fejezete a hitelképesség másik legfőbb biztosítékát fogalmazza meg. A legfontosabb: bizalom a személyiségekben, szavaiknak, tetteiknek őszinteségében, igazságában. A megbecsülésnek jellemeznie kell az olvasó és a könyvtáros viszonyát, partnerségét. Valamennyi olvasót a lehető legjobb ellátásban kell részesíteni. A használónak hinnie kell könyvtárosában, hogy nem ellenőrzi olvasmányait, nem kívánja manipulálni könyvtárhasználatát, s személyes adataival nem él vissza. E hitet nap, mint nap ezer apró tettel kell erősíteni. A könyvtáros cserében méltán tételezi fel az olvasó hitelképességét. Miből áll ez? Voltaképpen a könyvtár rendeltetésszerű használatából. Abból, hogy betartja a használat szabályait. A maga és a közösség javára fordítja a könyvtár nyújtotta szolgáltatásokat. A hatodik fejezet az információszolgáltatással foglalkozik. Nagyobb kihívást támaszt a könyvtárossal szemben információközvetítő szerepe. A régi korok polihisztor könyvtárosa látszik újra megjelenni abban a szakemberben, aki rendelkezik azzal a kulccsal, amely megnyitja az utat az egyetemes tudás birodalmába. Ez a funkció hallatlan felelősséggel jár. A használó megbízik a könyvtárostól kapott információban, mert hitele van előtte a személynek, akitől kapja. Három követelményt szem előtt kell tartani: 1. igaz információt adjon; 2. teljes legyen az adott információ; 3. és ne zárja el a birtokában lévő információt. A könyvtáros bizonyos értelemben osztozik a felelősségben a dokumentum szerzőjével, hiszen beszerezte, feldolgozta és rendelkezésre bocsátotta, legyen mindennek bármi is a következménye. Fel kell hívni az információ korlátaira a használó figyelmét. Az információs rendszerekből nyert információt ne cenzúrázza se az információ tartalmára, se az információ használójára tekintettel. A könyvtáros azonosuljon szakmai közegével és annak képviselőivel, legyen szolidáris velük, tisztelje szakmája eredményeit, járuljon maga is hozzá a fejlődéshez. Fogadja el örömmel, nyitott ésszel és őszinte szívvel az elődeitől kapott ismeretanyagot. Ő is készségesen, irigységtől, féltékenységtől mentesen adja tovább mindazt, ami az ő munkálkodását teszi hitelessé. A könyvtár hitelképessége nem kizárólag a könyvtároson múlik. Kulcsszerepe van ebben a fenntartónak is. A könyvtáraknak meg kell kapniuk a fennálláshoz szükséges anyagiakat. A fenntartó nem írhatja felül a könyvtáros szakma által lefektetett normákat! A könyvtáros működjön együtt közösségével és annak tagjaival. Úgy kell kiegyensúlyozott szolgáltatást nyújtania, hogy közben feledkezzen meg saját meggyőződéseiről, érdekeiről. Ne rekessze ki a vitatott értékeket sem! El kell hárítani az elfogult, külső beavatkozásokat a könyvtár szakmai életébe. Kölcsönös tiszteleten, megbecsülésen és kooperáción alapuló kapcsolatot építsen ki a rokonszakmák képviselőivel. A könyvtárosság etikai dimenziója egyenrangúan fontos a szakmaisággal. Az erkölcsi alapállás hitelesíti a szakmai tevékenységet, s teszi a ma könyvtárát korunk hiteleshelyévé. A hiteles könyvtáros nem hagyja oda szakmáját hittelenül, nem hitegeti olvasóit, nem hitetlenkedik társadalmi szerepében, s nem válik hiteszegetté erkölcsében. Voltaképpen ennyi a könyvtárosetikai-szakmai krédója. =Könyvtári Figyelő, 2007. 1. sz. p. 101-107.
11
Szőnyi Éva: Múlt, jelen és jövő bibliográfusai – az olvasók partnerei Ez év júliusában a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) szegedi vándorgyűlése kis plenáris ülésének egyik sugallata arra utalt, hogy a világháló átvenni látszik a katalógusok, bibliográfiai szolgáltatások, adatbázisok szerepét. A Bibliográfiai Szekció szakmai programjának levezető elnöke pedig bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy bármilyen keresés során, legyen az tudományos kutatás vagy napi referensz kérdés megválaszolása, a googlesearch döntően a nagykönyvtárak katalógusait kínálja fel válaszul! A gondosan, precízen, szorgos munkával szerkesztett katalógusok, bibliográfiák megbízható adatait! A modern, keresőmotoros információszolgáltatás sem ad releváns választ a kérdésre, ha nincs minőségi alap, amiből merítkezhet. „Adatszolgáltatás és a statisztika műhelyei” volt a témája az első előadásnak. Szó került az elmúlt ötven év könyvtárhasználati és olvasási szokásainak változásáról, a hivatalos könyvtári statisztika adataival alátámasztva. A négy alapvető forgalmi mutató felhasználásával, mint a könyvtárak száma, a kölcsönzött könyvtári egységek száma, a könyvtárak könyvállománya, a beiratkozott olvasók száma, valamint az életmódban, az olvasási szokásokban megmutatkozó változásokat figyelembe véve vázolták fel a tendenciákat. Az elmúlt ötven év alatt megnőtt a szabadon felhasználható idő, amit sajnos nem olvasással töltünk. Ez az idő a felére csökkent. Új kiugró szabadidős tevékenység az internethasználat, és stabilan tartja magát a televíziózás. A könyvtárak száma csökkent. A könyvkiadásban ugyan az utóbbi évtizedben nőtt a művek, a féleségek száma, de lényegesen csökkent a kiadott példányszám. A könyvtárak iránti változatlan igényt jelzi, hogy a változások ellenére is csak kisebb méretű visszaesés tapasztalható a beiratkozott olvasók, a kölcsönzések és a kölcsönzők számában. A Bibliográfiai Szekció igyekszik minden programjában a bibliográfia műhelykérdéseire, adott esetben a feldolgozó munka napi gondjaira is sort keríteni. A legtöbb bibliográfus napjainkban egyre gyakrabban találkozik elektronikus dokumentumokkal. Metaadatok és szerepük az elektronikus dokumentumok elérésében címmel előadást hallgathattak a résztvevők. Az elektronikus könyvtárakban a dokumentumok –többnyiredigitalizált formában jelennek meg. Az ilyen dokumentumoknak a leírására, azonosítására jöttek létre a metaadatok. Több metaadat-rendszer is kialakult, ezek közül talán a legelterjedtebb a Dublin Core (DC) lett, amelynek használatára már Magyarországon is találunk példát. A könyvtári katalógusokon, on-line bibliográfiákon kívül több más szakterület adattárában is ugyanazok a személyek, művek, események, helymegnevezések használatosak. Adattárainkban a nevek keresőelemekké való előléptetése nagy szakértelmet igénylő, a mai társadalom számára drága emberi munkával történik. A névelemek részt vesznek az információszervezésben: az információk visszakeresésében, összegyűjtésében, a találatok rendezett megjelenítésében, és a továbblépést is lehetővé teszik más információforrások felé. A felhasználó végső soron általuk jut el a keresett dokumentumhoz. Egyszerűen megoldható-e a felhasználói igény felől jelentkező „legyen egyszerű” követelés, milyen feltételei vannak a korszerű bibliográfiai információszervezésnek, kiléphetnek-e a névadatok könyvtáraink világából – az előadás ezekre a kérdésekre kereste a választ. 2003-ban merült fel elsőként a gondolat, milyen érdekes is lehetne egy olyan program, ahol a könyvtárosok irodalmi olvasmány-élményeikről mesélhetnének... A gondolat meg is valósult. A kollégák készséggel osztották meg mindazt az örömet, izgalmat és szépséget, amelyet egy-egy könyv olvasása mindannyiunknak jelenthet. Berke Barnabásné tartott színes élménybeszámolót Rakovszky Zsuzsa A kígyó árnyéka című regényéről. A könyvtár és használói párbeszédének szimbolikus tartalmairól szóló prezentáció igen érdekes összefüggéseket villantott fel. A könyvtár és partnerei kapcsolatrendszerének 12
struktúrájára szimbolikus tartalmak rakódnak. Párbeszédes szituációk, gesztusok, a szakma nyelvezete, a könyvtárak belső terei, a könyvtárról szóló viccek, karikatúrák mind-mind hordoznak hangulati összefüggéseken alapuló jelentésátvitelt. A Bibliográfiai Szekció programjában igen nagy utat járt be a szegedi vándorgyűlés szakmai napjának délutánján: hazai könyvtáraink félévszázados múltjának statisztikai adataitól napjaink bibliográfiai szolgáltatásainak egyik legégetőbb problémaköréig – az egységes nemzeti névtér megvalósításáig -, egyben kitekintve a jövő szolgáltatási kultúrájáig. =Könyvtári Levelező/Lap, 2007. 9. sz. 6-8. p. Köznevelés Szabadság, játékosság, alkotókedv (Interjú Ranschburg Jenő pszichológussal) A Tinédzserek és a modern társadalom – jogok és felelősségek című konferencián elhangzott előadások zöme két kérdéskör körül forgott: az egyik a fiatalok olvasási kedvének gyengülését vizsgálta, a másik az alternatív médiumok, a televízió, a számítógépes játékok, az internet hatáselemzését végezte. Felszólaltak pszichológusok, egyetemi tanárok, ifjúsági írók és kiadók, könyvtárosok, pedagógusok. A vitát nem az irodalmi szempont dominálta, hanem a pedagógiai. Valamennyi előadást és hozzászólást az az aggodalom motiválta, hogy a mai fiatalok felkészületlenül érkeznek meg a felnőttkor küszöbére, mert a kulturális értékek átörökítésének rendszere valahogy megsérült. A konferencián részt vett Ranschburg Jenő professzor is, kérdéseimmel őt kerestem meg. Több hozzászóló azt panaszolta, hogy a gyerekek az életkori problémáikkal nem tudnak kihez fordulni, és az ifjúsági regények sem nyújtanak számukra mintát. Ezek szerint tehát nem a gyerekek vagy a pedagógusok tevékenységében kell annak okát keresni, hogy a fiatalok keveset olvasnak? „Ez a jószándékú megközelítés teljesen félreérti az esztétikai érdeklődés szerepét. Nincs az a gyerek, aki azért szeretné meg a szépirodalom olvasását, mert szociális konfliktusai vannak, és a könyvekben keres ezekre megoldást. A helyzet sokkal inkább fordított. Ha valaki szeret olvasni, és belekerül egy szociálisan konfliktusos helyzetbe, akkor az a mód, ahogy a problémáját megoldja, tudattalanul hasonlíthat a modell viselkedésére.” Elhangzott, hogy a gyerekek életkor szerint szegregáltan élnek, meg kell küzdeniük a szülőktől való elszakadás problémájával, ki kell vívniuk az őket megillető helyet a kortárscsoportban, megjelennek az első szerelemmel kapcsolatos gyötrelmek. A fiatalok nem tudják igénybe venni mindazt a bölcsességet, amit például az emberiség felhalmozott, mert nem olvasnak. „Ezeknek a problémáknak az olvasási kedv fokozásához semmi közük nincsen. Azt mondhatjuk, hogy az olvasás éppen úgy, mint más esztétikai élményszerzés: luxus. Elmélyült olvasásra akkor kerül sor, amikor a gyerek kapcsolatai rendben vannak, amikor nem nyomasztják őt gondok. Aki időt tud fordítani szépirodalom olvasására, az esztétikai élmény segítségével érettebb személyiséggé válik, aki valóban bölcsebben, könnyebben oldhatja meg az előtte álló feladatot, mint más fiatal.” Sokan a nem olvasás okát a film, a televízió, az internet elterjedésében látják. Van a kettőnek köze egymáshoz? Tulajdonképpen miért nem olvasnak a mai fiatalok? „Az egyik ok az, hogy nem tudnak olvasni. Ezért ez a tevékenység nem szerez nekik örömet. Szükség van egy minimális olvasási sebességre ahhoz, hogy ne csak a tartalomhoz férhessünk hozzá, hanem a szöveg esztétikuma is megérinthessen bennünket.” Mi a helyzet a filmekkel? 13
„A filmek szerepe egészen másképp vetődik fel egy olyan fiatalnak az esetében, aki jól tud olvasni, mint egy olyan esetében, aki nem tud. Első feladatunk az lenne, hogy megtanítsuk a gyereket gyorsan, értően olvasni, és lehetőleg ne tinédzserkorban, hanem előbb. Én egyébként sem állítanám ezt a két befogadó tevékenységet szembe egymással. Én csak azt kérdezem meg, nagyon halkan: biztos, hogy az a gyerek tévézés vagy számítógépezés helyett olvasott volna? Inkább azt gondolom, hogy a kultúra, a kor megteremti a szabadidő eltöltésének bázisformáit. Szeretnek számítógépezni, mi ezt megtiltjuk nekik, amit viszont utálnak csinálni, azt rájuk erőltetjük, mondván, hogy az az igazi érték. Sokkal inkább hasznos volna megtalálni azokban a bázisformákban, amelyek a fiatalok tevékenységét jellemzik, az értéket. Miért nézzük egyoldalúan a dolgot? Kétségtelen, hogy a televízió rengeteg mocskot sugároz, de sugároz értékes, bölcs, színvonalas műsorokat is, mindössze az a dolgunk, hogy ezeket megkeressük. Ezekhez vezessük el a gyerekeinket! Azt a vonzerőt, ami a játékban rejlik, fel kell használnunk a tanulásban. A tanulás is lehet örömteli tevékenység, és ehhez az internet és a számítógépes játékok óriási segítséget nyújthatnak. Én tehát egyrészt könyörtelenül megtanítanám a gyerekeket olvasni; másrészt pedig meghagynám számukra a választás szabadságát. Legyen a könyv csupán az egyik ajánlat, amelyet akkor választ a gyerek, ha ahhoz van kedve.” Mi a helyzet a memoriterekkel? Sokan ellenzik, mondván, csak felesleges energia-és időpocsékolás, mások viszont azt tekintik igazán olvasott embernek, aki fejből képes idézni hosszú passzusokat. „Az ilyesmire valóban szükség van, de nem azért, hogy műveltségünket fitogtassuk. A fontos a megőrző emlékezet lenne. A memoriterek hasznát én abban látom, hogy az agykéreg egy bizonyos területének a gyakorlását biztosítja, amire egyébként a mindennapokban egyre kevésbé kerül sor. Az internet, a lexikonok, a szakkönyvek, a CD-k ugyanis egyre eredményesebben mentesítenek minket az alól, hogy adatok tömegét kelljen memóriánkban tárolni.” Fejleszthető például ez a fajta emlékezet? „Természetesen igen, de a legkevésbé sem ajánlanám a lélektelen magolást. Ez a megtartó emlékezés alapvetően függ a világnak attól a szeletétől, amely iránt az ember érdeklődik. A memória szintje alapvetően attól függ, hogy milyen érdeklődési szférán belül mozog az ember. Gyakran beszélünk arról, hogy a szabadság mennyire fontos az ember számára. A nevelésben is a játékosságnak, a motiváltságnak, a szabadságnak óriási szerepe van.” Gyakran halljuk, hogy a szabadság megélésére csak azután kerülhet sor, hogy a gyerek úgymond teljesítette a kötelességét. „Én pedig azt gondolom, hogy a gyerek akkor tudja jól megoldani az élete feladatait, ha ezt a szabadság keretében teheti. Az ember azzal foglalkozhasson, ami érdekli igazán, ami izgatja, hogy megtalálja akár a tanulásban, akár a hivatásban a saját útját. Kellemesebb olyan dologgal foglalkoznunk, amely örömet szerez nekünk, mert ez meghosszabbítja életünket, és megsokszorozza a képességeinket.” = Köznevelés, 2007. 35-36. sz. p. 14-15.
14
Internetes források Olvasson velünk! – olvasómozgalom a Civil Rádióban Szeptembertől folytatódik a magyar regényeket bemutató Olvasómozgalom című műsor a Civil Rádióban (FM 98.00 vagy a www.civilradio.hu oldalon is hallgatható), minden második szombaton 13.00 órától. Az adásokat ajánljuk a kortárs szépirodalmat kedvelő olvasóknak, érettségire készülő diákoknak, egyetemistáknak, avagy minden olvasni szerető könyvtártagunknak, s hasznosak a honlapra folyamatosan felkerülő, digitalizált könyvkritikák, elemzések is. Témák szeptembertől januárig: (Nyomtatható változat: http://olvasomozgalom.extra.hu/Olvasómozgalom.rtf) Szeptember 15. - Spiró György: Az Ikszek ("Plakát": http://olvasomozgalom.extra.hu/2007/Ikszek/spiro-ikszek.rtf) Szeptember 29. - Spiró György: Az Ikszek (és Az imposztor című dráma) Október 12. - Bólya Péter: A veréb századik lépése és A védőirat Október 26. - Mészöly Miklós: Az atléta halála November 10. - Mándy Iván: Fabulya feleségei November 24. - Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó December 7. - Konrád György: A látogató December 21. - Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme; Csukás István: Mirr-Murr, a kandúr Január 4. - Esterházy Péter: Termelési regény A műsor készítői szeretnénk bebizonyítani, hogy lehet egyszerre kedvcsináló, nosztalgikus, szubjektív és tudományos igényű egy olvasómozgalom, ahol a résztvevők maguk javasolhatják, hogy milyen könyvekről essen szó a megvitatandó kedvencek közt. Várják a csatlakozni szándékozókat, hogy megbeszélhessék, milyen egykori élményük idéződött fel az újraolvasás során, vagy milyen benyomásaik támadtak elsőként kézbe véve ezeket a "kordokumentumokat". A közösségi rádió minden második szombat délutánján jelentkező adása ősszel is az együttolvasás és megbeszélés lehetőségét kínálja a hallgatóknak. Forrás: 2007. szept. 4. http://olvasomozgalom.extra.hu/2007/Ikszek/spiro-ikszek.rtf) Lélekpendítő olvasótáborok Aki úgy hiszi, hogy az olvasótáborban eminens diákok mást sem csinálnak, mint reggeltől napestig csak olvasnak, az nagyot téved. A szünidőnek ezt a formáját választók éppen úgy élvezték a nyarat, mint bármely más táborozó. Táborozók és táboroztatók mondják: náluk gyakran egy életre szóló barátságok köttetnek. 15
Újabban pedig már a Kárpát-medence távoli szegletein is építenek átívelő hidakat egymáshoz. A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, illetve a könyvtárosok, irodalmárok, drámapedagógusok és egyetemisták által három éve létrehozott Lélekpendítők Társasága kétségtelenül érdekes táborokat szervez. Forrás: szept. 5. http://www.nol.hu/cikk/462905/ Babaolvasókat keresnek A Berzsenyi Dániel Könyvtár „Nem lehet elég korán kezdeni” címmel fényképes pályázatot hirdet 0-5 éves gyermekek szülei részére. A játék célja, megtalálni az Év Vas megyei Babaolvasóját. A Berzsenyi Dániel Könyvtár munkatársai most arra bíztatják a szülőket, hogy vegyék elő — vagy ha még hiányzik az albumból, készítsék el – gyermekeik “olvasós” fotóit és nevezzenek be a „Nem lehet elég korán kezdeni” című játékra. A fényképek a következő hetekben a gyermekkönyvtárban lesznek megtekinthetők, s a olvasóközönség szavazatain fog múlni, hogy végül mely kisfiú és kislány kapja az Év Vas megyei Babaolvasója címet és a hozzá járó ajándékokat. Kérésre a gyermekkönyvtár munkatársai helyben is elkészítik a nevezéshez szükséges fényképet. Forrás: szept. 10. http://www.alon.hu/index.php/ article/articleview/5628/1/4 Online közösségi platformok gyerekeknek Egyre több nagy médiakonszern dönt úgy, hogy kifejezetten a legkisebbeknek szóló közösségi oldalakat hoz létre. A cél a minél korábbi beszervezés. A gyerekekben rejlő üzleti lehetőségek óriásiak. A Disney például idén augusztus elején 700 millió dollárt fizetett a Club Penguin korábbi tulajdonosának a portálért. A Disney Club Penguin az elmúlt hónapokban óriási népszerűségre tett szert és napjainkban már több mint 12 millió fizetős tagja van a világ minden tájáról. Nem véletlen, hogy az ötlet megtetszett a Warner Bros. Entertainment vezetőinek is és úgy döntöttek, hogy T-Works néven jövő tavasszal ők is létrehozzák a saját gyerekeknek szóló közösségi oldalukat. A T-Worksnél, a Disney Club Penguinhez hasonlóan a regisztrált tagok megtervezhetik a saját képregény-figuráikat és karaktereiket, majd azokat akár egy közös környezetben helyezhetik el. Forrás: szept. 11. http://www.sg.hu/cikkek/54807 Az év könyvtára címet a BDF könyvtára kapta A könyvtárak megújulása, szolgáltatásaik minőségének javítása érdekében augusztus 10-én tette közzé az Év könyvtára 2007 című pályázati felhívását az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM), melyet idén a Berzsenyi Dániel Főiskola (BDF) könyvtára www.bdf.hu/konyvtar (blogja: http://pszkkvt.klog.hu/ ) nyert el. A kitüntetést Barki Katalin igazgató október 7-én vette át Budapesten a Könyves Vasárnap című rendezvényen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Csepeli Fiókkönyvtárában. Forrás: szept. 15. http://www.hirtv.hu/kultura/oktatas/?article_hid=179315 ; http://pszkkvt.klog.hu/2007/10/08/az-ev-konyvtara-2007/
16
Kevesebb kölcsönzés, több látogató Svéd és dán példák mutatják, hogy manapság azoknak a könyvtáraknak van létjogosultságuk, amelyek kulturális térként és szolgáltatóhelyként is funkcionálnak - szögezi le Fodor Péter a cikkben. - Igaz, hogy kevesebb a kölcsönzés, mint korábban, de ezzel egy időben egyre több a látogató. Olyan miliőt kell teremtenünk, ahová szívesen jön a kutató, a böngésző iskolás, ahová be lehet ülni egy kávéra, lehet internetezni és újságot olvasni. Tehát amellett, hogy betölti a klasszikus küldetését, információs központtá válik. - A család és az iskola felelőssége, hogy a gyerek - megfelelő alapokkal - eljusson a könyvtárba - mondja Fodor, és hozzáteszi, komoly probléma az analfabetizmus, illetve, hogy a gyerekek nem értik, amit olvasnak. Az iskolák és a könyvtárak közötti kapcsolat erősítésére novemberben szakmai konferenciát is terveznek. Addig is, most tíz napig országszerte 419 könyvtár közel 2500 programot kínál a látogatóknak. Így például száz könyvtár vasárnap is nyitva tart majd, ahol ingyenesen lehet beiratkozni, és a büntetés elengedésével mindenki visszaviheti régóta lejárt könyveit. A rajzversenyek, vetélkedők, könyvvásárok, előadások mellett Kecskeméten például éjszakai krimiolvasást terveznek, vasárnap Debrecenben pedig könyves villamos járja a várost, ahol venni és kölcsönözni is lehet a könyveket. Forrás: okt. 3. http://www.nol.hu/cikk/466465/ű Helyesírás főműsoridőben Betűzési mánia terjed az USA-ban. A betűvető vetélkedő kitűnési lehetőség vézna, szemüveges gyerekeknek. A városi és megyei versenyeket a helyi sajtó szponzorálja, mert érdekelt abban, hogy a gyerekek rászokjanak az olvasásra. A szabályok egyszerűek: fordulónként mindenki egy szót kap, addig követik egymást a fordulók, amíg végül egyetlen versenyző marad. A kiejtett betűkön már nem lehet változtatni, a rontás kiesést jelent. 9-14 éves gyerekek tízezrei készülnek napi sokórás gyakorlással, sokszor magántanárok keze alatt. Közülük nem egy háromszor-négyszer is bejut az országos döntőbe. A tévével és a pénzdíjak növekedésével a szülői ambíciók is megnőttek: végre egy lehetőség a kitűnésre a szemüveges, vézna, könyvmoly fiúknak és lányoknak. Forrás: okt. 11. http: nol.hu/cikk/406662/ Ramháb Mária: Különösen sikeres volt a október 7-ei Könyves Vasárnap A Nagy Olvashow című országos könyvtári programsorozatban 347 település 417 intézménye vett részt, bizonyítva azt, hogy a különböző fenntartású intézmények együtt tudnak működni és el tudják érni a családokat - mondta el Ramháb Mária, a programtanács elnöke a tíz napja indult sorozat pénteki, kecskeméti záró rendezvényén. Október 2. óta a programsorozat több mint kétezer rendezvénye a babáktól a nagyszülőkig minden korosztályt bevont a könyvtárlátogatók táborába - fűzte hozzá Ramháb Mária, aki az Országos Könyvtári Napok záró rendezvényének helyt adó Katona József Könyvtár igazgatója is egyben. Forrás: okt. 12. http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=964627
17
Könyvmennyiség helyett a minőség lett fontos... Tegnap könyvtárosok, polgármesterek vettek részt a zalaegerszegi József Attila Városi Könyvtárban azon a szakmai fórumon, ahol a mozgókönyvtári ellátás szerepéről tanácskoztak. Szó esett például arról is, hogy a dokumentumok száma helyett inkább a tartalmi minőség a meghatározó, illetve a könyvtárak típus szerinti felosztásánál fontosabbak a funkciók, amelyeket ellátnak. Fehér Miklós, a Könyvtári Intézet munkatársa utalt arra, hogy a sokoldalúság feltételeit uniós források segítik a jövőben a Többcélú Integrált Szolgáltató Tér létrehozásával. Forrás: Zalai Hírlap, okt. 16. http://www.zalaihirlap.hu/kultura_oktatas/20071016_konyvtarak_szerepe_a_kistelep uleseken A Szabó Ervin Könyvtáré(!) a British Council teljes könyvtári állománya Mintegy 10.000 angol nyelvű dokumentum - szépirodalmi kiadvány, szakkönyv és angol nyelvi módszertani könyv, oktató anyag és DVD - gyarapítja október 15-től a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi állományát. Ez annak a megállapodásnak köszönhető, amelyet a könyvtár kötött a brit kulturális intézettel. Ezzel a korábbinál sokkal több angolul tanuló diák és angol oktató számára hozzáférhető a páratlan gyűjtemény. Forrás: okt. 16. http://www.budapest.hu/engine.aspx?page=news&artname=20071016-cikk-british , MTV, http://www.hirado.hu/cikk.php?id=237487 Dán iskolai könyvtárosok: legyenek „kombi könyvtárak”! Az elmúlt harminc évben Dániában a könyvtárosok számos tapasztalatot szerezhettek a kettős funkciójú, iskolai és közkönyvtári feladatokat ellátó könyvtárak terén, melyeket az 1990-es évektől „kombi könyvtáraknak” neveznek. A két külön könyvtártípus ideális esetben külön épületben van elhelyezve, ezért a „kombi könyvtárak” létrehozását mindkét könyvtártípus könyvtárosai csak kényszermegoldásnak tartják. Az elmúlt években azonban a”'kombi könyvtárak” egy új típusa alakult ki. A négy dán könyvtáros szövetség, köztük a Dán Könyvtárosok Egyesülete és a Dán Iskolai Könyvtárosok Egyesülete, egységes és új koncepciót dolgozott ki a közkönyvtárak és az iskolai könyvtárak együttműködésére, összeolvadására. Az új kombi könyvtár válasz azokra a társadalmi változásokra, melyekkel a könyvtáraknak szembe kell(ett) nézniük. A helyi közkönyvtárak kötelessége, hogy a demokrácia, a tanulás és kultúra központi helyei legyenek. Az új könyvtártípus lényege a hozzáadott érték, a kiterjesztett szolgáltatások és a jól képzett szakemberek. 2005-re a négy könyvtáros szövetség meghonosította az új elnevezést is: integrált könyvtár. Az integrált könyvtár nem csak a közkönyvtár és az iskolai könyvtár egyesülése, sokkal több annál. Számos más kulturális vagy sporttevékenységgel vagy intézménnyel együtt jelenik meg, akár bevásárlóközpontban, sportcentrumban vagy vonatállomáson. Az új közigazgatási rendszer kialakítása, aminek során kevesebb és nagyobb közigazgatási egységeket hoztak létre, nagyban befolyásolta a közkönyvtárak és iskolai könyvtárak feladatainak meghatározását. Forrás: okt. 16. http://w3.oszk.hu/manscr/wwwi32.exe/[in=ref1.in]/?07/191*58695
18
Honlapajánló Játék- és tudástár: a könyvtár. Országos Gyermekkönyvtáros Konferencia Nyíregyházán (2007. november 9-10.) Multimédiás játékos oktatóprogramok honlapjai: http://halogo.inf.elte.hu http://imagine.elte.hu http://logo.sulinet.hu http://www.meseportal.ini.hu http://pitypangovoda.hu http://www.abax.hu/imagine/ http://www.scratch.inf.elte.hu http://elte-barczigyakorlo.hu
•
A 19. hírlevél létrejöttében közreműködő – szakirodalmi információt szolgáltató – gyermekkönyvtárosok:
Hagyományos források: Fejesné Szabó Piroska (Deák Ferenc Megyei Könyvtár, Zalaegerszeg) Tóth Rita (Fejér György Városi Könyvtár, Keszthely) Internetes források: Oláh Rozália (Deák Ferenc Megyei Könyvtár, Zalaegerszeg)
19
