GYI – Gyermekkönyvtári információ - 18. hírlevél (2007. szeptember 30.) A Zalai Gyermekkönyvtáros Műhely szakirodalmi tájékoztatója Szerkesztő: Oláh Rozália
GYI – Gyermekkönyvtári információ - 18. hírlevél (2007. szeptember 30.)
A Zalai Gyermekkönyvtáros Műhely szakirodalmi tájékoztatója Kedves Gyermekkönyvtáros Kollégák! Hírlevelünkben a 2007. május-augusztus hónapokban beérkezett szakirodalmi információkat adjuk közre. A zalai gyermekkönyvtári tájékoztatót a továbbiakban is kéthavonta szerkesztjük, ezért a következő figyelendő időszak: szeptember-október, a legközelebbi beküldési határidő: 2007. november 5. A beérkezett információk változtatás nélkül - de szerkesztve - kerülnek a hírlevélbe. Közreműködéseteket megköszönve - üdvözlettel: Oláh Rozália
Csodaceruza Az év gyermekkönyve a Rumini A 2006-os év terméséből a zsűri idén Berg Judit: Rumini című meseregényét találta a díjra méltónak. Növeli az író érdemét és sikerét, hogy volt méltó versenytársa, a zsűri nem egy szál jó könyvből választotta ki a legjobbat, hanem erős mezőnyből. Berg Judittal kapcsolatban azt a szót, hogy „profi”, nem az irodalomkritika pejoratív hanglejtésével ejtjük ki, hanem széles mosollyal, örömmel és elismeréssel. Pontosan tudja az írónő, mi kell közönségének, és nem csak elméletben tudja, hanem megvalósítani is képes. Tudja, hogyan építse fel történetét, hogyan tartsa meg és fokozza az izgalmakat. Tud olyan hősöket teremteni, akikkel olvasói azonosulhatnak, és nem álcázott felnőtt könyvet ír meseregény álruhában, hanem szellemes tengerészregényt gyerekeknek, kalanddal, veszedelemmel, humorral, érvényes feloldással. Éppen az ilyen művek segíthetnek a legtöbbet abban, hogy azok, akik még tudnak, vagy netán újra megtanulnak olvasni, megmaradjanak a mese, a betű, a könyv bűvöletében. =Csodaceruza, 2007. 29. sz. 4. p. G. Szabó Judit életműdíjat kapott „Nincsenek kis gondok és nagy gondok. Nincsenek felnőttek és gyerekek. Emberek vannak. És embernek lenni nem is olyan egyszerű...” – írta G. Szabó Judit írónő A macskát visszafelé simogatják című nagysikerű regénye elején. Az ő élete sem volt egyszerű - de sokszínű volt. Gyermekkorában zongoraművésznek készült. Még olvasni sem tudott, amikor magától megtanult zongorázni, kottát olvasni. Aztán a rajzolás érdekelte. 1944-ben szerezte tanítói oklevelét. Tanult a Képzőművészeti Főiskolán, a Közgazdasági Egyetemen. 1970-től szabadfoglalkozású író: humoros és ifjúsági műveket ír. A Magyar Rádióban is hallhattuk alkotásait. Említsünk művei közül párat cím szerint is: Hárman a szekrény tetején; A macskát visszafelé simogatják; Most boldog vagy?; Megérjük a pénzünket!; Ez mindennek a teteje!
2
„Kamaszlányoknak csak azért nem tenném kötelezővé, mert ami kötelező, azt eleve fenntartással fogadják” – írta valaki az interneten. A könyvtárosok is örömmel forgatják könyveit, mert több helyen van szó az olvasás öröméről, arról a típusúról, amit mi szeretünk, és ott van még a „könyvírógép”! „Figyelj, inkább feltalálom a könyvírógépet! Csak bele kell dobálni a papírt meg a radírt meg a szereplőket meg a repedt golyóstolladat meg anyánk piros tintáját, és kész! Annyi könyvet vehetsz ki belőle, ahányat csak akarsz!” Reméljük, még sokáig működik az írónő könyvírógépe, s szeretettel és humorral megírt könyveket vehetünk ki belőle. =Csodaceruza, 2007. 29. sz. 4. p. Rigó Béla: Szerelmes mesék a mesék szerelmeseinek Boldizsár Ildikó legszebb boszorkányos meséi a szerelemről szólnak. Egy boszorkány mesél, egy asszony, nem lány, egy örömet és fájdalmat tapasztalt asszony-tündérboszorkány. Még pontosabban két asszony, mert ennek a könyvnek mesél a grafikusa is. Az első mesében mindjárt benne van a könyv egész világa. Hőse egy boszorkány, aki egykor fiatal volt és gyönyörű. Miért éppen manapság engedtük be meséinkbe más csodavilágokból a jó boszorkákat? Úgy látszik, csalódtunk a jó és a rossz örök szétválaszthatóságának lehetőségében. Az olvasó számon kérheti az ígért szerelmes meséket, hiszen alig néhányuk szól erről. Ám azokban nem akármilyen hőfokon izzik a szerelem. Az éjszakai égbolt magányos vándora, a hold a legragyogóbb égi nőbe, a napba szerelmes. A szerelmesek csak egyszer találkozhatnak, mert különben porrá égnének. Végül minden jóra fordult, még gyermekeik is születtek: a csillagok. A főhősbe, Amáliába még az eső is szerelmes. Ezért bántódik meg, amikor egy rosszkedvű napján a szép boszorkány nem hagyja magát kicsalogatni a kunyhójából. Majdnem belepusztult az erdő, mire sikerült a megbántott szerelmest visszacsalogatni, meggyőzni Amália szeretetéről. Varázserejével végül is környezetének minden problémáját megoldja. Mindenkit boldoggá tesz, csak ő marad boldogtalan. Hivatásának választja, hogy jóra fordítson minden gonosz varázslatot. Ezért sokan hálásak neki. Ő pedig benn él szeretetük közepében és törvényszerűen egyedül marad. A szomorú boszorkány meséi mégis gyógyító mesék is egyben. Ezeknek Magyarországon Boldizsár Ildikó a mestere. Természetesen Boldizsár Ildikó meseterápiája szélesebb bázison alapszik, mint ez a szövegében nem túl terjedelmes kötet. De a gyógyító hatásnak egy-két titkát így is megértjük. Amália nem úgy varázsol, hogy hipp-hopp eltünteti a kínzó problémát. Inkább erőt ad, hogy szembenézzünk vele. A könyvben másmilyen mesék is vannak. Az önálló életet követelő színes árnyékoktól a nevét sem tudó sünikén át Fekete Világkerülő Emberig sokféle szerzet szorul rá Amália segítségére. Ha nem irodalmi alkotásnak, hanem praktikus mesélő könyvnek tekintjük ezt a kötetet, akkor is sokféle szempontot figyelembe véve választhatunk belőle olvasmányokat. A mesék nagyon sok kérdést fognak kiváltani. Úgyhogy tanácsos előre felkészülni rá. Megéri. Szegedi Katalin illusztrációi teszik élvezetesebbé a kötet meséit. A színes és a barnafehér illusztrációk egyformán próbálnak eleget tenni a művészet és a közönségigény követelményeinek. A könyv várható sikerében neki is elvitathatatlan érdemei vannak. =Csodaceruza, 2007. 29. sz. 6-9.p.
3
Könyv, Könyvtár, Könyvtáros Boldizsár Ildikó: Rágom, nézem, hallgatom. A 0-6 éves korú gyermekek „olvasmányairól” Köztudott, hogy az olvasni tudó és szerető gyerekek könnyebben boldogulnak a tananyaggal. Mikor és hol érdemes elkezdeni az olvasóvá nevelést, ez a fontos kérdés. Az olvasóvá nevelés már a születés utáni első altatódallal kezdődik, majd az úgynevezett „ölbeli játékokkal” folytatódik. Ugyanis azok a gyerekek, akiket otthon sokat ringatnak ölben, miközben az édesanya vagy édesapa simogatja a gyermeket, nagyon könnyen tanulnak meg olvasni, és kevesebb tanulási nehézséggel küzdenek, mint azon társaik, akiket csecsemőkorukban sosem ringattak ölben. Az ölbeli játék nem valami új keletű, modern találmány, hanem ősrégi tudásközvetítő forma. Ezek a játékok a néphagyományhoz kötődtek, miként a népmesék is. Mára már több olyan generáció nőtt fel, amelynek tagjai nem ismerik ezeket a hasznos játékokat, ezért nem is tudják továbbadni őket. Sajnos, az ölbéli játékok az óvodai nevelésből is kezdenek eltűnni. Sándor Ildikó néprajzkutató könyve, a Tücsökringató nagyszerű segítséget nyújt ahhoz, hogy ezek az ölbéli játékok megőrződjenek az utókor számára, hogy szülőként elsajátíthassuk és továbbadhassuk. Ezt a könyvet érdemes a baba első könyveként ajánlani minden újdonsült szülőnek. Olyan gyűjtemény ez, amelyet nem olvasni kell a gyereknek, ajánlatos minél előbb kívülről megtanulni a mondókákat. A Tücsökringató legnagyobb erénye, hogy megtanulható példákkal mutatja be az évszázadokat megélt ölbéli játékokat. Ezek között vannak az egyes testrészekhez kötődő dalok és mondókák, továbbá tapsoltatók, tenyeresdik, láblógatók, cirógatók, billegtetők, hintáztatók. Aki egyszer is látta Sándor Ildikót, amint kisgyermekkel az ölében billegtet, höcögtet, s látta a gyermek arcán ragyogó örömöt, az megbizonyosodhat róla, hogy mekkora erő lakozik a legegyszerűbb mozdulatokban és szavakban is, hogy milyen fontosak ezek a játékok a gyerekek érzelmi és értelmi nevelésében! A csecsemőkori ölbéli játékoknak, daloknak, dúdolóknak és mondókáknak meghatározó szerepük van abban, hogy miként fognak gyermekeink a későbbiek folyamán viszonyulni a könyvekhez, az írott és mondott szövegekhez. Az olvasóvá nevelés nem az iskolában kezdődik! De még csak nem is az óvodában. Aki mese-és beszédhiánnyal érkezik az oviba, abból nem-olvasó gyerek, nem-olvasó felnőtt lesz. Az olvasóvá nevelés elsőszámú felelőse a szülő, aki példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetére, és énekel, játszik, mesél. Bár az óvodában még pótolhatja a mesehátrányt, az új óvodai nevelési program nem teszi kötelezővé a mesélést. Az iskolára és a pedagógusokra pedig az a feladat vár, hogy technikailag készítsék fel a gyerekeket arra, hogy olvasni tudjanak, méghozzá jól, ne legyenek az olvasással technikai problémáik. Erre csak az a gyerek tanítható meg, aki az írott szövegben képes felismerni az élőbeszédet, aki megfelelő szókinccsel rendelkezik, aki tud figyelni. Mindezek megtanítására a mese a legjobb eszköz. Én az időt tartom a legfontosabbnak az olvasási technika elsajátításánál: kívánatos, hogy minden gyermek lassan, a maga ütemére és a saját örömére tanuljon meg olvasni, mert ha jól tanítjuk meg őket, akkor az olvasás valóban gyönyörűség lesz számukra. Már kisgyermekkorban figyelni kell arra, hogy a gyermek milyen viszonyt alakít ki a hallott szöveggel, hogyan viselkedik mesehallgatás közben, miként reagál a hallott történetre. Ugyanis ahhoz, hogy valaki szeressen olvasni, jó viszonyban kell lennie a szöveggel. A mesék nagyon sokat segítenek e jó viszony kialakításában. A gyerekek észrevétlenül tanulnak meg azonosulni a szereplőkkel, a helyzetekkel és a megoldási technikákkal. Eldönthetik, hogy ki mellé állnak, kit tartanak „jónak” és „rossznak”, kire akarnak hasonlítani. A mesékben nagyon sok üzenet rejlik, megtapasztalják, hogy más utak is léteznek, mint amelyeket
4
megszokásból választanak. Ez a tudás és kíváncsiság az alapja annak, hogy később a gyerekek maguktól is olvassanak, érdekelje őket az, hogy mások mit tennének az ő helyükben, hogy lehet megoldhatatlannak tűnő problémákat megoldani. A mesék nyelvét éppúgy meg kell tanulni, mint később a regények, drámák, versek nyelvét. Ezért egyáltalán nem mindegy, mikor milyen mesét mesélünk gyermekeinknek. Már egyéves koruk előtt nézegethetünk velük képeskönyveket, megnevezve benne a szereplőket, állatokat, tárgyakat. Ekkor még tőmondatokban célszerű mesélni. Kétéves koruktól kezdve következhetnek az „én-mesék”. Ezek a gyerek mindennapjairól, illetve a nap különböző szakaszairól szólnak. A gyerek tudja, hogy az egyes szám harmadik személye mögött ő húzódik meg. A mesében boldogan éli át újra azt, ami megtörtént vele. Örömforrásként szolgálnak kétéves gyerekek számára a versek is, ebben az életkorban elsősorban Weöres Sándor versei nyűgözik le őket. Három-négyéves kortól jöhetnek az állatos mesék, melyek egy-egy kedvelt állatról szólnak. Ezek készítik elő a tündérmesék befogadását. Egy hosszabb történet végighallgatásához szükség van a figyelmük összpontosítására, a kitartásra, koncentrációra. Épp ezért kell folyamatosan „edzeni” őket mesemondással. Ez később a szövegértésnél és olvasásnál alapvető követelmény lesz. Mesehallgatás közben folyamatosan működik a gyerekek fantáziája: látják, elképzelik mindazt, amit hallanak. A fantázia működése nélkül az olvasás nem öröm lesz, hanem gyötrelem. A mesékkel a szókincs is gyarapszik, aminek szintén nagy szerepe van a szövegértésben. A mesét hallgató gyerek öntudatlanul sajátítja el, miként szerveződik egésszé egy szöveg, hogyan épülnek fel egymás után a mondatok, bekezdések. Mindezen tudás a képernyő bámulásával nem sajátítható el, sőt, a mértéktelen tévénézés kifejezetten tompítja a tanulási készségek kialakulását. Négyéveseknek már mesélhetjük Kormos István Vackor-könyveit és egyéb állatmeséit, Móra Ferenc gyermekverseit, valamint Kányádi Sándor és Zelk Zoltán állatmeséit. Nem baj, ha nem értenek meg mindent ezekből a mesékből, a ritmus és rím gyönyörűsége a fontosabb. A klasszikus állatmesék és tündérmesék ideje csak 5-6 éves korukban jön el, ekkor a gyermek már végig tud hallgatni egy hosszabb történetet, szívesen időzik a csodák birodalmában, és megérti a fabulák erkölcsi üzeneteit is. A népmesék áldásos hatása ebben az életkorban fokozottan érvényesül. Az iskolába kerülés kezdeti nehézségeinek legyűrésében, okos kezelésében segítenek például Janikovszky Éva és Szepes Mária nagy szeretettel megírt könyvei, valamint Csukás István humoros gyerekkönyvei. Összegzésként elmondhatjuk, hogy egy gyermek olvasóvá nevelődése nem elsősorban attól függ, hogy életkoruknak megfelelő „olvasmányokkal” találkoztak-e életük első éveiben, hanem attól, hogy mi történt velük akkoriban: hallottak-e mesét otthon vagy az óvodában, mikor vették kézbe az első könyvet. és mi célból, és volt-e mellettük valaki, aki segítette őket eligazodni a történetek nem mindig könnyen befogadható dzsungelében. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2007. 8. sz. p. 9-12. Kocsis István: 35 éves az olvasótábori mozgalom Az olvasótáborok immár 35 éve színfoltjai hazai művelődési életünknek. Kamarás István – utólag és találóan - „rendszerziláló alternatív művelődési formának”, „igazi hungaricumnak” titulálta az olvasótáborokat. Az első olvasótábor 1972-ben, Felsőtárkányban, a Heves megyei KISZ- és Úttörőtáborban kapott helyet, a KISZ KB támogatásával. Ötletgazdája Varga Csaba volt, a megvalósításban partnerei Kovács István, Mózsi Ferenc, Ratkó József, Szentmihályi Szabó Péter és Vasy Géza voltak. Csupa olyan név, akiket ma már nem kell bemutatni könyvtáros szakmai körökben.
5
A Hazafias Népfront által kezdeményezett Olvasó Népért Mozgalom hamarosan magába fogadta a táborokat. Az ügyért tisztességesen kiálló népfrontos emberek igyekeztek a klasszikus „tiltom” kategóriából a „tűröm” és „támogatom” megítélésbe soroltatni a kezdeményezést. Évente lehetőség nyílt a HNF gárdonyi üdülőjében a táborvezetők szakmai képzésére, mely otthont adott néhány igen fontos olvasótábor megszervezésére, ahol még László Bencsik Sándor is lehetett táborvezető. A táborvezetők feltétlenül meg akarták őrizni az együtt létrehozott értékeket. Önszerveződő módon létrehozták a Magyar Garabonciás Szövetség az Olvasótáborokért elnevezésű szervezetet. Az egész olvasótábori gondolat és gyakorlat alulról, mondhatni, a hatalom ellenében létrejött kezdeményezés volt. A rendszerváltozás után is megőrizte a maga pártoktól, ideológiáktól mentes autonóm függetlenségét. A szocialista időszakban sokat emlegetett „olvasótábori válság” jegyei nem szakadtak meg a rendszerváltozás pillanatában. A válság jött velünk az időben. Az olvasótábori programokon a minőséget számon kérők, sajnos, megtapasztalhatták, hogy a kötelező minőségbiztosítás korszakában ez a hiány fennmaradt (tisztelet a kivételeknek). Ott tartunk, hogy folyamatokat, intézményeket leírásokban, jelentésekben minősítenek, a tartalom figyelmen kívül hagyásával. A könyvtárak, művelődési házak egyre kevésbé tudnak megnyugtató intézményi hátteret nyújtani a csökkenő számú olvasótábori kezdeményezéseknek. Ma már unicumnak számít egy-egy jó tábor. Arra is akadt példa, hogy a hatalom helyi képviselői elzárkóztak első hallásra az olvasótábortól, mondván, azt eleve mellőzni kell, mert az a KISZ-korszak itt maradt kövülete. Igen nagy lépésekkel tekintve és persze hiányosan összegezve, ez volt az olvasótáborok 35 éves múltja. Kissé fanyar, de jóleső érzéssel – büszkék lehetünk rá. Legalábbis azzal a Sütő András-i gondolattal, hogy „a fű lehajlik a szélben, de megmarad..” Ezek a gondolatok mind ott vibráltak a 2007. április 13-án, 14-én, Hatvanban és Nagykökényesen rendezett olvasótábori jubileumi tanácskozáson. A megnyitók sorát Farkas Kálmánné mint házigazda – a Ratkó József Közművelődési Egyesület elnöke – kezdte. Meleg hangon emlékezett a 80-as évek hatvani táboraira, amelynek kirándulásait ő is végigjárta. Az előadások sorát Vasy Géza irodalomtörténész nyitotta meg. Összehasonlította a kezdetek és napjaink ifjúságának nyitottságát, felkészültségét, olvasottságát. Egyértelműen hátrányba került a jelen a múlttal szemben. Nagy Attila olvasáskutató súlyos látleletet adott a mai társadalmi méretekben mutatkozó olvasási problémákról. A könyvek, az írott sajtó visszavonulása, az olvasott szöveg hiányos megértése, a funkcionális analfabétizmus ma már egyre jellemzőbb. Következménye a „konzumidióta” embertípus kialakulása, aki azért kedves a fogyasztói társadalomnak, mert már csak fogyasztóként képes a társadalmi részvételre. Kulcsár Katalin, a Magyar Rádió szerkesztő riportere, mint a hatvani táborok Erdélyt, Felvidéket járó előadója, kiscsoportvezetője és kalauza emlékezett vissza a 80-as évekre. Felidézte a határainkon túli irodalom, írók, hétköznapi emberek, városok, tájak megismerését. Visszaemlékezett, miként találkozhattunk Tamási Gáspárral, Sütő Andrással, Kányádi Sándorral, Dobos Lászlóval, Duba Gyulával, Gál Sándorral. Kovács Gábor filozófiatörténész, a hatvani táborok egykori kiscsoportvezetője felvázolta azt a szellemi vonulatot, amely a táborok egyik meghatározója volt. Szólt azokról a játékos és dramatikus foglalkozásokról, amikor még az igen jó képességű táborlakók önszerveződő módon eljátszottak egy-egy korszakot az egész tábor, azaz önmaguk szórakoztatására és okulására. Költői kérdés maradt, hogy tanítómesterünk-e a történelem? A kezdeteknél jelenlévő asztaltársaság egyöntetű véleményként fogalmazta meg, hogy az olvasótábor a Magyar Írók Szövetsége Fiatal Írók csoportjának igen szép kezdeményezése
6
volt. Ma is büszkén vállalják, és tisztában vannak vele, hogy új közművelődési modellt teremtettek Felsőtárkányban. Vitára adott okot Varga Csaba véleménye, amelynek lényege: szép volt, jó volt, de az élet megy tovább, és túl kell lépni a múlton, a nosztalgiás emlékezésnek nincs értelme. A többiek Vasy Gézával egyetértésben többen is megfogalmazták: az olvasótábori múlt a magyar művelődéstörténet egyik szelete. Meg kell írni, és ki írja meg, ha nem maga Varga Csaba. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői azzal az egyetértéssel fejezték be a beszélgetést, hogy napjainkban ugyanúgy szükség van az olvasótáborokra, mint 35 évvel ezelőtt. Az első tábor szervezésétől 1990-ig, a rendszerváltozásig 18 esztendő telt el. A rendszerváltozástól napjainkig majdnem ugyanennyi, 17 év. 17 esztendőnek kellett eltelnie a felismeréshez, hogy ha valaha fontosnak ítéltük meg a táborok szervezését, akkor napjainkban még nagyobb szükségletté váltak. Csak remélhetjük, hogy társadalmunk képes lesz szembesülni önmagával, és mozgásba hozza saját önvédelmi reflexeit legjobban kiszolgáltatott rétege, az ifjúság érdekében. Tudás-és értékrendépítés, az érdeklődés felkeltése, önismeret-fejlesztéssel párosulva – mindig is ez volt az olvasótáborok célja. Ezeknek az önként vállalt követelményeknek tudtak megfelelni az igazán jól „kitalált” olvasótáborok. Ezek a fogalmak ma is időszerűek, a mai fiatalság csak annyival vált nehezebben kezelhetőbbé, amennyivel a mai felnőttek eltávolodtak tőlük. A nagy többségük megszólítható, sőt, várnak a megszólításra. Az értelmiségi lét felelősségébe beletartozik e megszólítás szükségességének felismerése a katedrán, a könyvtári polcok között, az élet számos területén, például az olvasótáborokban. Új helyzetünkben is igaz tehát a régi állítás: az olvasótáborokra szükség van. Az olvasótáborok bölcsőjét ringató nemzedék lassan elköszön, és az őket követő generációk többsége is már régen énekelt tábortűz körül. Befejezésül a cikk írója az egykori, a jelenlegi és a jövőbeli olvasótáborozók szíves figyelmébe és meggondolásra ajánlja Nagy László „Elhullt bolondok nyomán” című versének részletét: „Dehogy merevít meg delelés még romlatlan madár a májam gyöngy még bennem az elrendelés hogy a bolondok útját járjam amíg a vérem kereke jár a szél amíg számat csiszolja lesz a veszett ügynek bolondja...” =Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2007. 7. sz. 29-33. p. Nagy Attila: Miért olvasótábor? Alábbi soraim csak töredékesen szolgálják a múltidézést, sokkal inkább az előre tekintő értelmezés, a mának szóló érvek csokorba szedése volt megszólalásom fő motívuma. Megkerülhetetlen azonban az évszám, 1972 ismételt leírása. Miért pont akkor? „Véletlenül” a táncház-mozgalom megszületésével azonos hónapokban találkoztak Czakó Gábor, Mózsi Ferenc, Kocsis István, Ratkó József, Szentmihályi Szabó Péter, Varga Csaba és mások, hogy javaslataikkal, ötleteikkel a hagyományos, nyári, napközis táborok formáját új tartalommal telítsék! Miért éppen akkor? Talán a kultúra világában új szelepek nyíltak ki? A kultúra szabadságfoka mégis emelkedett? Marad a nagy kérdőjel és egy erőteljes felszólítás tettre kész utódainknak. Tessék korabeli releváns dokumentumokat elemezni, összevetni, tessék az
7
alapító atyákkal mélyinterjúkat készíteni! S a következtetéseket kíméletlenül meg kell fogalmazni! Az alapmotívumokat öt pontban szeretném összefoglalni. Egyáltalán nem biztos, hogy mindenkiben ezek a gondolatok munkáltak legerősebben. Közismert tény, hogy a kamaszkor egyik jellegzetes tünete a leválási tendencia a szülői mintákról, függetlenedési törekvések a szülők társadalmától, s ezzel párhuzamosan az életkori csoportok vonzerejének növekedése. Hirtelen megemelkedik a kulturálisan domináns személyiségek iránti vonzalmak sora. A kevés számú hiteles és kulturálisan domináns pedagógusok mellett tehát érzékelhetően ott volt és van az igény az ilyen jellegű személyiségek, sokszor országos hírű tekintélyek olvasótábori megismerésére. Az 1970-es évek olvasótábori csoportvezetői, előadói, szervezői 30 év körüli, többnyire pályakezdő, nyugtalan értelmiségiek voltunk, akik türelmetlenséggel kerestük a magunk képességeinek határait, illetve az adott társadalmi körülmények között kijelölt határokat. Mit mondhatok el a saját munkahelyemen, illetve egy kötetlen baráti társaságban? Kit, hol, meddig lehet idézni, ismertnek tekinteni? Tabu-e mindaz, amit a mindenkori iskolarendszer kihagyott az általa kanonizált tudnivalókból? A gazdaság kultúrafüggő! A mindenkori gazdasági fejlődés egyik legfontosabb záloga a jól képzett, motivált, tanulékony, megbízható, kezdeményező, kreatív munkaerő. Márpedig ezen óhaj és a valóság között feszülő ellentmondás ma és akkor egyaránt szembetűnő volt, ha értelmiségiként az ember kistelepülések iskoláiba, könyvtáraiba vagy városok szakmunkásképző intézményeibe kerül. Miért kell ennek így lennie? Miért nem tudunk változásokat elérni ezen a téren? Miért 12 százalék csupán a 18 éven felüli népességből a könyvtárhasználók aránya? Hol, hogyan lehetne elérni a 88 százalékos többséget? A mindenkori olvasótáborok éppen ennek a többségnek nyitották, nyitják ki a könyvtárnak nevezett „kulturális szentély” egy újabb ajtaját. Hiszen nem várták meg, amíg az állami gondozott, cigány, szakmunkástanulók betévednek hozzájuk, hanem ellenkezőleg, ők mentek, mennek közéjük, ők szervezték a táborozási, szellemi, érzelmi kalandozások előre tervezett eseményeit. Létezik egy harsányan deklarált modernizációs kényszer. 1989 óta már ki is merjük mondani ennek tartalmát, előfeltételeit. Nevezetesen: szükségeltetik a többpárti, parlamentáris demokrácia, a szabad piacgazdaság. Nos, ezek mind megvannak... Ellenben a harmadik összetevő, a társadalmi stabilitás előfeltétele, az erős középosztály, amelyet kultúrájával, képzettségével, megbízhatóságával lehet jellemezni, feltűnően hiányzik. Most szándékosan nem csupán a jövedelmekről, lakásviszonyokról, a létbiztonság elemi feltételeiről beszélünk, hanem mindezeknek csupán kulturális vetületeiről. Mert ez a dolgok gyökere! „A gazdaság kultúrafüggő!” Végül ezeknek a rendhagyó nyári összejöveteleknek egyik legnagyobb vonzerejét ( a kiscsoportos munkaformák, beszélgetések, viták mellett ) a tábori programok tudományközi jellege nyújtotta és kínálja máig. Természetes, hogy az irodalmár, a történész mellett szociológus, csillagász, költő és orvos, matematikus és zenész egyenlő eséllyel lehet vendége. A szervezők, a csoportvezetők és a táborlakó fiatalok egyaránt örömmel fogadják ezeket a továbbképző alkalmakat. A következőkben pedig már kizárólag a jelen gondjairól essék szó! Miért is lenne kár elsorvasztani ezt a 35 éve ismert kulturális hungaricumot, amelynek mérsékelt, mégis érzékelhető terjedése nem csupán a Kárpát-medencei magyarság, hanem néhány északi állam lakossága körében is érzékelhető! A mai magyar társadalom egészét leginkább a növekvő szociális és kulturális távolságokkal lehet jellemezni. A szembetűnő távolodás az olvasáskultúra területén is megfigyelhető. Az évek során 60 százalékra növekedett a könyvtől távol maradók
8
nagyságrendje. Ráadásul 2000-ben ez a szám még 52 százalék volt, csak az utóbbi öt évben újabb nyolc százalék tűnt el az olvasók táborából! Meglehetős ellentmondás: az egyre iskolázottabb társadalom gyengülő olvasói aktivitása. (Nem csupán a könyvek szintjén.) Az olvasók sokkal nagyobb eséllyel használják az internet nyújtotta előnyöket, mint a nem olvasók, és fordítva! Vagyis a kisebbség oldalán halmozódnak ezek az előnyök, míg az ellenkező póluson lévő, növekvő többség mindezek súlyosbodó hiánya miatt romló esélyekkel keres elveszett munkája helyett újat. Egy átfogó kulturális szakadék teszi egyre sebezhetőbbé a hazai társadalmi békét, gazdasági és kulturális emelkedésünket, valódi integrációnkat az Európai Unióban. Hol beszélhetünk komolyan versenyképességről ott, ahol a tizenévesek 40, a felnőttek 25-30 százaléka funkcionális analfabéta, ezen belül pedig 60-70 százalék a számítógép használatára alkalmatlan; ahol naponta átlagosan 4 óra jut tévénézésre, s csupán 20 perc olvasásra? Pedig a cél: a család, az iskola, a könyvtár az eddigieknél sokkal hatékonyabb együttműködése! Az olvasótáborok egyre jobb, gazdagabb megszervezése! Lehet, hogy utolsó mondataimmal mosolyt csalok sokak arcára.... Csak meg tudom ismételni a címként fogalmazott kérdést: „Miért éppen az olvasótábor?” Az olvasás első renden a beszélt nyelv változatának is felfogható. Olvasás-írásbeszéd-gondolkodás a XX. század derekától már alapvető követelmény. Sokat kell foglalkozni a szövegértés kérdéskörével! A legfontosabb tényező a szülők iskolázottsága, majd az otthoni könyvek száma, az otthonról hozott „kulturális tőke” minősége. Ezt követik az iskolai tényezők: a pedagógus képzettsége, az iskolai könyvtár, a diákújság, az iskolai színjátszás léte, stb. Gondoljunk csak Sütő András, Tamási Áron vagy éppen Veres Péter abszolút rendhagyó, több generáció számára világító példaként megmaradó pályafutására! Az olvasótábori résztvevők nem egyszerűen az ismeretek szintjén – például irodalomból, történelemből – lettek jobbak, hanem szókincsük, vitakészségük, önismeretük, önbizalmuk, mások megértésének szintje szintén fejlődött. Tanulékonyság és szociabilitás! Mindkettő alapfeltétel az iskolán belüli előrehaladásnak. Az olvasás a fentiek mellett viselkedési minták, konfliktusoldó stratégiák elsajátítását is lehetővé teszi. A kötelező olvasmányok kérdéskörében sokféle álláspont létezik. Egy máig élő olvasótábori példát szeretnék ebbe a vitába bekapcsolni. Az általam ismert táborokban mi javaslatokat tettünk, bizonyos rövid részletek, vagy egy-egy novella, vers elolvasására, de mindig teret kapott a tanulók kedvenceinek felidézése is. Javaslataink voltak, lesznek, de egyúttal nyitottak maradunk az ő „ajándékaik” befogadására is. Lehetőséget adunk az élet legfontosabb kérdéseinek magányos átgondolására vagy csoportos megbeszélésére. Manapság különösen aktuálissá válik egy ugyancsak sajátos olvasótábori kritérium, a kiscsoportos megbeszélések előtérbe helyezése. A nagyobb csoportokban egyre romló esélye van a tartós, szeretetteljes személyközi kapcsolatok kialakulásának. Márpedig ez a leghatékonyabb tanulási forma előfeltétele: a modellkövetés, az akaratlan utánzás kialakulása. Táboraink egyik legnagyobb ajándéka és kudarca volt, hogy ezek a súlyos kérdéseket érintő, intenzív beszélgetések legtöbbször kölcsönösen barátokká tettek bennünket. Erre máig büszkék vagyunk, de sok év tapasztalata után az is világossá lett, hogy ezek folytathatatlan kapcsolatok. Lehet még levelezni, félévente, évente találkozókat szervezni, de az már csak adomázás, felidézés, nem valódi továbbépítkezés. Marad viszont egy erős, gyakran előhívható emlék, egy viszonyítási pont, viszonyítási személyiség, netán csoport. Feltehetjük a kérdést: hol és mennyire csökken mostanában az énekórák aránya, az olvasási kedv, az olvasásra szánt percek száma, az eladott, a kikölcsönzött művek mennyisége? Akarunk-e egy, a jelenleginél békésebb, megértőbb, együttműködőbb gyerek-és felnőtt társadalmat, országot? Miféle készségek kibontakoztatását segítik az esztétikai tantárgyak? Mihez csinál kedvet az olvasótábor?
9
A mi válaszunk, együttműködési készségünk nem lehet kétséges. De várjuk, reméljük a szövetségesek hathatós elvi és gyakorlati színvallását! =Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2007. 7. szám, 33-39. p. Könyvtári Levelező/Lap Paraginé Tóth Edina: Differenciált könyvtári módszerek Zákányszéken (Könyvtári foglalkozások) Zákányszék, a kis falu Szegedtől 22 km-re. Tipikus homoki tanyás település, az arra jellemző mezőgazdasági termeléssel. Lakossága 2800 fő. Jelen van a tradicionális paraszti értékrend tisztelete, a pezsgő kulturális élet. Jó itt élni, küzdeni, tenni és alkotni a településért, az itt élő emberekért. Ideköt a munkám is, ami számomra a HIVATÁST jelenti. Szerencsés vagyok. Megtaláltam azt a helyet, ahol tudok adni, szívvel-lélekkel tudom szolgálni a falu lakosságát. A könyvtár viszonylagos nyugalma eleinte megrémített, hiszen azt megelőzően két évig népművelősködtem. A mozgalmas munka után a könyvtár a nyugalom szigetének tűnt. Persze idővel rájöttem, hogy a könyvtár nem unalmas hely, és az ottani élet annyira válik pezsgővé, amennyire ezt a könyvtáros fontosnak tartja. Kiderült, hogy a kulcs az én kezemben van! 1988 óta vagyok könyvtárosa a zákányszéki könyvtárnak. Talán érdemes lenne elgondolkodni, hogyan befolyásolja egy egyszemélyes intézményben a könyvtáros személyisége a munka színvonalát, minőségét akár negatív, akár pozitív értelmében. Én legalább annyit kaptam az olvasóktól, mint amennyit remélhetőleg adni tudtam. Mivel egyedül vagyok, ez meghatározza a munkához való hozzáállást. Minden egyes munkafolyamatban jelen kell lenni, a tervezés, szervezés, a kivitelezés mind-mind az adott személy felelőssége. Ebből az egyedüllétből akár profitálni is lehet, hiszen az egyént arra ösztönzi, hogy önmagából a maximumot hozza ki. A község központjában a könyvtár a figyelem középpontjába került és olyan hellyé vált, ahova „csak úgy” is szívesen betérnek az emberek. A nagyobb alapterület lehetővé tette, hogy rendszeressé váljanak a könyvtári foglalkozások, a szélessávú internet segítségével felgyorsult az információhoz jutás sebessége, a könyvtárközi kérések száma ugrásszerűen megnőtt. Mára már közel ötszáz olvasója van könyvtárunknak. Az a réteg, amely korábban nem járt könyvtárba, az utóbbi években aktív használóvá vált. Persze ezeket az olvasókat meg is kell tartani. Az olvasóknak nem szabad azt érezni, hogy ők egy korlátozott lehetőségű kis könyvtár használói! A kistelepüléseken élő emberek sok területen hátrányos helyzetben vannak. Mindent el kell követni annak érdekében, ez a kultúra, a művelődés, az információszolgáltatás terén a legkevésbé legyen érzékelhető. Bizalom, empátia, odafigyelés – és akkor visszatérnek, aktív használókká válnak az olvasók. Legalább olyan fontos a környezet, mint az ott folyó munka. A könyvtár miliője megnyerő, esztétikus legyen, ahová érdemes betérni! A helyiség adta lehetőségek maximális kihasználásával élni kell, s így a könyvtár üzenni tud a külvilágnak. Az olvasók megértik az üzeneteket, és elismerik, hálásak érte, hogy ők fontosak, hogy a könyvtárban minden nekik készült, róluk szól. Filléres alapanyagokból látványos díszeket készíthetünk, a falon elhelyezett idézetekkel üzenhetünk, a vidám dekorációkkal jó hangulatot teremthetünk. Egyszer egy kis olvasóm mondta: „Hogyha itt nincs ötezer vidámság, akkor egy sem!” Kell ennél nagyobb elismerés egy olyan könyvtárosnak, aki saját kezűleg készíti a könyvtár valamennyi dekorációját? A könyvtárosi munkámban legfontosabb a gyerekekkel való foglalkozás. A leghangsúlyosabb számomra, amikor az általános iskolai osztályok ellátogatnak a könyvtárba
10
és részt vesznek a könyvtári foglalkozásokon. Sok plusz időt és munkát igényelnek a felkészülések, ezt vállalni kell. A csoportos találkozások meghatározóak, a cél a fiatalok olvasóvá nevelése. Mára ezek a foglalkozások túlnőtték a könyvtári ismeretek egyszerű átadását, már sokkal inkább a játszva tanulásról, a közös élményekről, benyomásokról szólnak. A könyvtárban átlagosan kéthetente kerül sor rendhagyó foglalkozásokra, melyeken alkalmanként körülbelül 25 tanuló vesz részt. A foglalkozások pozitív hatása azonnal érezhető. Azokon a napokon, amikor foglalkozást tartok a gyerekeknek, délután egymásnak adják a kilincset, mindenki olvasni akar. A foglalkozások természetesen a könyvekre épülnek, de soha nem kényszer ezeknek az elolvasása. Inkább igyekszem csalikat állítani a gyerekeknek, és a témához kapcsolódó részek felolvasásával felkelteni érdeklődésüket egy régóta polcon szunnyadó könyv iránt. Ezekről a „csalikönyvekről” aztán egy csapásra eltűnik a por, és kézről kézre adják egymásnak. Az osztály első látogatása alkalmával kialakul egy kép az adott osztályról. Az észrevételemet megfogalmazom és rögzítem, megkönnyítve a későbbi közös munkát. A kölcsönös ismertség egyfajta bizalmi viszonyt jelent a felek között, másrészt az osztály összetételének, érdeklődési körének ismeretében a foglalkozás „rászabható” az adott osztályra. Azzal, hogy minden osztálynak egyéni módszertan jár, a foglalkozások sikeresebbek lesznek. A nyugodt társaság fogékony a mesehallgatásra, a felolvasásra, nem zavarja őket, ha többet hallják az én hangomat. A mozgékonyabb, hangosabb osztályok igénylik, hogy saját hangjukat is hallják és hallassák. Velük inkább eljátsszuk a mesét jelmezzel, díszlettel, vagy éppen vetélkedővel dolgozunk fel egy adott témát. Könyvtárosi munkámban is vezérelv a következő idézet: „Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem.” A kiindulópont mindig a tervezett foglalkozás témája, mely a tananyaghoz, a pedagógusok kéréséhez igazodik. A repertoár már elég széles, és folyamatosan bővül. Néhány téma ezek közül: Tájékozódás a könyvtárban, a Tudományok Palotájában; Időutazás Mátyás király udvarába; Rendhagyó illemtan, avagy mit vár el a könyvtár tőlünk?; A könyvtár iránytűje, a katalógus; Családszeretet; Petőfi Sándor élete és költészete; Történelmi személyek a lexikonokban; Téli népszokások; Rendhagyó szünidei könyvajánló. Egy példát kiragadnék a felsorolásból, kicsit felidézve a foglalkozások hangulatát. Rendhagyó illemtan: Általában április 1-jén , fordított napon szoktam megtartani ezt rendhagyó foglalkozást az első osztályosoknak. Ilyenkor helyet cserélek a gyerekekkel, rájuk bízom a könyvtárat, hogy amíg távol vagyok, nagyon figyeljenek és vigyázzanak rá. Előzőleg nagy vonalakban elmondom a kölcsönzés és viselkedés szabályait, de az igazi tanítás csak most kezdődik. Pár pillanat alatt átöltözöm, és hátizsákkal, uzsonnával a kezemben térek vissza közéjük. Folyamatosan vétek a könyvtári illemtan és kölcsönzés szabályai ellen, például nem köszönök, válogatás közben uzsonnázom, néhány könyvet a hátizsákba rejtek, a könyveket nem gerincükkel kifelé teszem vissza a polcra, nem használom a jelzőt, véletlenszerűen teszem vissza a köteteket, legalább tíz könyvet összepakolok kölcsönzésre a megengedett öt helyett, és végül köszönés nélkül távozom. Mikor visszatérek közéjük, a legnagyobb felháborodással mesélik el nekem, hogy mi történt. A későbbiekben soha nem tapasztaltam, hogy a látott rossz példákat követték volna vagy vétenének a szabályok ellen. Külső szemlélőként ráébrednek, hogy ez a viselkedés nem helyénvaló a könyvtárban. A témák tehát változatosak, és már régen túlnőtték a hagyományos könyvtárhasználati foglalkozások kereteit. Ezek az alkalmak már nem egyszerűen az ismeretek átadásáról, tanulásról szólnak, hanem a közös gondolkodásról, a játékos ismeretszerzésről, a könyvek megszerettetéséről, a kellemes környezetben, jó hangulatban eltöltött, önfeledt együttlétről ... =Könyvtári Levelező/Lap, 2007. 7. sz. p. 27-31.
11
Zágonyi Csaba: Anyanyelvünk mentsvárai: a könyvtárak Vallom, hogy a beszélt és írott nyelvek között a magyar nyelv a legszebb, a legcsodálatosabb. Mondom ezt akkor is, ha magyar anyanyelvűnek születtem- talán-, nem éppen a legerkölcsösebb a saját, beszélt nyelvünket dicsőíteni. De hát miért ne? Engedtessék meg nekem, hogy elfogult legyek anyanyelvünk iránt! Szükség is van a pártosságra, mert a rendszerváltás után nemcsak a piacgazdaságunk vált szabaddá, hanem az idegen nyelv tanulása és használata is. Ezzel nincs is baj, csakhogy a magyar szavakból alkotott mondatokba egyre többször és egyre nagyobb mennyiségben épülnek be az idegen nyelvek szavai, amelyek kevésbé teszik széppé és gördülékennyé az általuk formált mondatokat. A fent említett nyelvrombolásnál sokkal több kárt okoz szavainknak, ezáltal anyanyelvünknek a szleng-beszéd; a szlengben használatos szavak számának gyors ütemű gyarapodása már-már teljesen beleivódik a mindennapos írott és beszélt nyelvhasználatunkba. Napjainkban már ott tartunk, hogy a negyven-ötvenéves nők és férfiak is a szlengben használatos szavakat alkalmazzák kifejezéseikben. Ezt nagyon helytelennek tartom, mert már az óvodás gyermekek is így beszélnek, ezáltal távol fognak kerülni a magyar anyanyelvtől, amelyet ápolniuk és óvniuk kellene. Ez a folyamat meg nem állítható, de talán lényegesen lelassítható. A könyvtárak országos szintű összefogása megoldást jelenthetne nyelvünk megóvására. A könyvtárak már számtalan esetben bizonyították, hogy mekkora embertömeget képesek megmozgatni egy-egy felhívásukkal, egy-egy rendezvényükkel, amely országos nagyságrendűnek van kikiáltva. A hazai könyvtárak talán összefoghatnának a magyar nyelv népszerűsítése és védelme érdekében. Ezáltal a könyvtáraknak ismét lenne egy egész nemzetet megmozgató programjuk, amellyel anyanyelvünket is védőszárnyaik alá tudnák venni, de népszerűsítenék az irodalmi alkotásokat is. Ezt a felhívást el lehetne kezdeni a legkisebb, de már olvasni tudó korosztályúak figyelmének felkeltésével. Ők még könnyen formálhatók és fogékonyak arra, amire tanítják őket. Az anyanyelv iránti szeretetet nem csak születésünkkel hozzuk magunkkal, mert megfelelő tanítással, programmal, rendezvénnyel – a magyar nyelv tanítóinak közreműködésével – nagyon sokat tehetnének a könyvtárak a magyar nyelv iránt közömbösen viselkedők szemléletváltozását illetően. A könyvtárakat tartom anyanyelvünk megvédése utolsó mentsvárának. A könyvtárak mindig össze tudnak fogni a jó érdekében! Számtalanszor bizonyították már, hogy mekkora egységet tudnak képviselni a nemes célokért. Szeretném, ha ez most is megvalósulna! =Könyvtári Levelező/Lap, 2007. 8. sz. p. 28. Tanító Csatári Tiborné: A figyelemátkapcsolás fejlesztésének lehetőségei negyedikesekkel / Az Oroszlány Péter Módszertani Műhely tapasztalataiból A cikkben ismertetőt kapunk az alsó tagozatos gyerekek figyelmét meghatározó külső tényezőkről, a különböző temperatípusokról. Olyan 46 figyelem átkapcsolását fejlesztő gyakorlat leírását találjuk meg, melyek segítségünkre lehetnek egy- egy könyvtári foglalkozás levezetése során is. = Tanító, 2007. 6.sz. p. 28-32.
12
Kőrös Anikó: A nagy meseíró (Lázár Ervin (1936-2006) emlékére Hosszú és tartalmas út vezetett a pályáját újságíróként kezdő író első kötetének, A kisfiú meg az oroszlánok c. meseregényének megjelenésétől (Móra Kiadó, 1964.) az utolsó, Zsófia lányával közösen írt Bogármese (2006) megszületéséig. A meseíró életében meghatározóak voltak Alsó-Rácegrespusztán töltött évei. Története nagy részét gyermekkori élmények ihlették, majd kísérték végig egész pályafutását.. Ám Lázár Ervint nem csak a gyerekek szerették. Művészbarátai hetvenedik születésnapjára különleges ajándékot készítettek neki. A képzőművészek grafikák, szobrok, festmények, fotók sorával örvendeztették meg; az ezekről készült reprodukciók a születésnapi kötet illusztrációiként szolgáltak. Ebben jelentek meg az író és költő barátok alkalomhoz illő írásai, anekdotái, visszaemlékezései, valamint bepillantást nyerhetünk a családi fotóalbumba is. Már a kötet címe is megkapó: Jobbladák Lázár Ervin 70. születésnapjára – szívbéli cimboráktól. (Novella Kiadó, 2006. Szerk.: Gyutai Zsuzsanna, www.novellakiado.hu) A kiadó nem titkolt szándéka volt, hogy ez a kötet – Lázár Ervin munkásságához méltóan – minden általános iskola polcán ott legyen! = Tanító, 2007. 5. sz. p. 5.
Internetes források
Szabó Zoltán Attila: A Lázár Ervin-mesehősöknek nem kell reklám… A Lázár Ervin-mesehősöknek nem kell reklám, hiszen ki ne hallott volna a Négyszögletű Kerek Erdő lakóiról, Szörnyeteg Lajosról vagy Ló Szerafinról, a kék paripáról. Más kérdés, hogy sok gyerek csak a képernyőről ismerte meg őket. Magának az olvasásnak tehát elkél az internet segítsége. Felmérések sokasága bizonyítja, hogy a gyerekek már egészen pici koruktól képesek elkalandozni a kibertérben. A virtuális világ idő előtti fürkészése azonban nem feltétlenül válik javukra. Nyilvánvaló, hogy a szülők segítségén, a pedagógusok figyelmén is sok múlik; ha ők az Internet szebbik felét mutatják meg nekik úgy, hogy a monitor mellett egy gazdagon illusztrált mesekönyvet is ottfelejtenek, a nebulók máris nagyobb eséllyel „lépnek” be a fantázia világába. Az Országos Széchényi Könyvtár – vallják a „főszurkolók”, köztük Lázár Ervin barátja, a másik nagy meseíró, Csukás István is – egyre hathatósabb és ötletesebb lépéseket tesz azért, hogy a felnőtteknek legyen is mivel kirukkolniuk a családi csevelyek, a közös netfürkészés közben. Az In memoriam Lázár Ervin virtuális tárlat a héten nyílt. Forrás: 2007. máj. 20. http://www.reggel.hu/index.php?apps=cikk&cikk=78958 A gyerekek mégis olvasnak! Szabó Jolán: Az előrehozott Gyermeknapon, május 20-án értékeltük és jutalmaztuk azokat az olvasó és rajzpályázatokat, melyeket 157 gyermek küldött be Veszprémből. A VMK Cholnoky Könyvtára által szervezett rendezvényen közel 100 gyermek és felnőtt vett részt. Az alsó és felső tagozatosoknak hirdetett pályázat témái: az Ezeregyéj csodái és Erdélyi
13
csillagok volt, Tamási Áron emlékére. A legtöbb munka a Cholnoky Általános Iskolából és Gyulafirátótról érkezett. Forrás: máj. 23. http://www.naplo-online.hu/olvasoink_kudtek/20070523_gyerekek Innentől napi 24 órás közkönyvtárak Németországban az év végéig húsz könyvtárban vezetik be a digitális kölcsönzés lehetőségét, vagyis az interneten keresztül egy hétig lehet olvasni a könyveket. A bajor közszolgálati rádió és televízió, a Bayerischer Rundfunk internetes portálja beszámolót közölt arról, hogy Hamburgban és Würzburgban már bevezették az online kölcsönzést, Kölnben június közepétől indul, Münchenben pedig a jövő hónapban kezdődik az olvasók internetes kiszolgálása. A nyilvános könyvtárak ezentúl éjjel-nappal elérhetőek lesznek, és a digitális kínálat már most tízezer kötetre rúg. A kölcsönzött digitális könyveket és hangfelvételeket a Microsoft tömörítési eljárásával kódolták, és a Windows alapú szoftverek képesek lejátszani őket. A kölcsönzés nagyon egyszerűen zajlik: a letöltés előtt a felhasználó, akárcsak egy internetes boltban, beleolvashat, vagy belehallgathat a kiválasztott műbe. Ha ki akarja kölcsönözni, akkor beleteszi a kosarába. A visszaadás automatikus, mert az adatok egy hét után használhatatlanná válnak, így elmaradnak a késésért járó bírságok. A kölcsönzésért a szokásos díjat kell fizetni, egyéb költség nincs. Ezzel a könyvtárak a fiatalokat akarják ismét magukhoz csalogatni, egyúttal szembe akarnak szállni az internetes könyvkereskedőkkel is. Forrás: jún. 1. http://www.origo.hu/techbazis/internet/20070601anemetek. A jövő interaktív könyvtárai közösséggé formálják a használóikat Szegeden egy iskolai könyvtáros tanár fölvitte az iwiwre a könyvtárát is, és azon keresztül üzen a gyerekeknek, hogy jött egy érdekes újdonság, vagy lejárt a határidő, hozzátok vissza a könyveket. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének éves közgyűlésén a legizgalmasabb téma a könyvtár 2.0 volt. - Tehát itt korántsem kizárólag az internetben lehet gondolkodni, korántsem arról szól ez a 2.0-s könyvtár, hogy most megint új technológiát vezetünk be, és akkor ezzel háttérbe szorítjuk a meglévőt és megszokottat, hanem közösséggé formálja a könyvtára használóit. A könyvtár egy kitűnő közeg és terep arra, hogy itt is olyan közösségek formálódjanak, mint a web 2-n. Ez a felhasználók igénye. Forrás: máj. 30. http://www.radio.hu/read/224594 Ajánlott könyvlista a brit fiúk számára A napokban jelentetett meg a brit Oktatásügyi Minisztérium egy 160 darab, véres sztorikat és klasszikus hősöket megjelenítő könyvből álló listát tinédzser fiúk részére, hogy ezzel is ösztönözze őket az olvasásra, és segítse a lányokhoz történő felzárkózásukat az iskolában. A listán Dickens nem található, van viszont kortárs és nem kortárs íróktól származó számtalan, kemény fickókat, harcoló, kémkedő, vérszomjas, fantasztikus és sportos hősöket megelevenítő olvasmány. Tagadhatatlan a japán képregények és illusztrált novellák térnyerése a „művészibb” beállítottságú gyermekek körében, azoknak a fiúknak pedig, akik a kalandhősök helyett inkább a tényeket kedvelik, listákat és adatokat tartalmazó könyveket ajánlanak. A projektet egy olyan ember vezeti, aki maga is falánk olvasó, és könyvek nélküli otthonban felcseperedett gyermekként a kampányt személyes ügyének tekinti. Forrás: jún. 5. http://www.hetek.hu/?q=node/11864 Kommentálható: http://hunra.klog.hu/?p=43
14
Félmilliós adomány a váci könyvtárnak Mintegy félmillió forintnyi támogatásban részesült a váci Katona Lajos Városi Könyvtár gyermekkönyvtári részlege. A Henkel Magyarország a váci mellett egy barcsi, egy körösladányi és egy budapesti iskolai illetve gyermekkönyvtárat segített ugyanilyen összegű adománnyal. A világszerte tevékenykedő cég Barcson, Vácon és Körösladányban is működtet egy-egy telephelyet, a magyarországi központ pedig Budapesten található. Összesen ezerhuszonhét új szerzeménnyel gyarapodott az Olvasni jó! programban támogatott könyvtárak állománya. A Henkel világszerte ismert társadalmi szerepvállalásáról, művészettel, sporttal, környezetvédelemmel kapcsolatos, illetve karitatív tevékenységéről. Ezek közül kiemelt szerepe van a gyermekeket érintő segítő programoknak. 2005-ben például Látszódj! címmel tevékenységet indított útjára a cég, 2006-ban pedig a váci Jávorszky Ödön Városi Kórház csecsemő és gyermekosztályát felszerelések vásárlásával támogatta. Forrás: júl. 1. http://www.somogy.hu/index.php?cid=2890; http://www.barcs.hu/site/?p=hirek&id=1821; http://www.korosladany.hu/album_henkelkonyvtar.php#; http://www.vac.hu/index.php?page=hirek&flag=0&id=4797http://www.infovilag.hu/?ka tegoria_id=52&IVSESSION=422ca5d5cc9704119b. Friderikusz könyvklubja „Az elmúlt négy évtizedben 42-ről 65 százalékra nőtt a könyvet egyáltalán nem olvasók aránya” - jelezte a szomorú statisztikai adatot műsorában Friderikusz Sándor. A Friderikusz most c. műsor ezért úgy gondolta, hogy a maga eszközeivel lendít egyet az amúgy egyre apadó hazai könyvolvasási szokásokon. Ma a statisztika úgy tartja, hogy egy magyar ember évente átlagosan 0,8 könyvet olvas el, miközben pedig rekordszámú könyv jelenik meg és fogy el. A televíziós műsor elindított egy sorozatot, amelyben csak könyvekről esik szó. Minden hónapban feladnak egy könyvet közös olvasásra, majd várják a nézők, olvasók leveleit az olvasásra kijelölt könyvről. Az első ilyen közösen olvasandó könyv Nyerges András: Voltomiglan című kötete. A levelek beérkezése után, a hónap elteltével visszatérnek a könyvre - és a leglelkesebb olvasóra. Üdvözlendő a műsorvezető aktivitása a kultúra terjesztésében! Forrás: júl. 2.http://www.atv.hu/friderikusz/?q=node/947 Az év fiatal könyvtárosa: Buzai Csaba A Magyar Könyvtárosok Egyesülete és az Informatikai és Könyvtári Szövetség hatodik éve jutalmazza a harminchárom év alatti fiatal könyvtárosok kiemelkedő szakmai teljesítményét. Az elismerést 2002 óta ítélik oda felsőfokú végzettségű, gyakorló könyvtárosoknak egyéni pályázatok alapján. Buzai Csaba nem kapkodta el, de ebben az évben még nem korlátozta őt a korhatár, így megírta a pályázatát, beküldte és várt. Egészen a mai napig, amikor kiderült hogy 2007-ben az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár könyvtárosa nyerte el a kitüntető címet! Forrás: júl. 3. http://blog.justhvk.hu/?p=213 Könyvtárosok vándorgyűlése Szegeden A partnerség volt a mottója a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) 39. vándorgyűlésének, amely csütörtökön kezdődött meg Szegeden. A szombatig tartó
15
rendezvényen csaknem hatszáz, az ország különböző területéről érkezett könyvtáros vett részt. Bakos Klára, az egyesület elnöke elmondta: folyamatos partnerséget szeretnének kialakítani a kormányzattal, az önkormányzattal és a felsőoktatási intézményekkel egyaránt. A rendezvény támogatta a kulturális miniszter törekvését, amely az olvasás felé fordulást célozza és olyan szolgáltatások létrehozására irányul, amelyek akár otthonról is elérhetőek. A Nemzeti Fejlesztési Terv csaknem 20 milliárd forinttal támogatja a könyvtárakat – a miniszter szerint. Forrás: júl. 14. http://www.kultura.hu/main.php?folderID=911&articleID=260592&ctag=articlelist&ii d=1 Könyvtárlátogatás otthon Elképzelhető, hogy öt év múlva több millió, könyvtárban tárolt dokumentumot cikket, álló- és mozgóképet, hangfelvételt - otthoni számítógépeinken is megnézhetünk, meghallgathatunk. Legalábbis ezt ígéri a következő öt évre szóló, több mint húszmilliárd forintos könyvtárfejlesztési program, amelyet tegnap hirdetett meg Hiller István. Az oktatási és kulturális miniszter azt is bejelentette: nyilvános vitát kezdeményez az olvasásról, hogy világosabbá váljanak az elmúlt években tapasztalt folyamatok. A Portál néven bejelentett program célja, hogy a könyvtárak képesek legyenek ingyenesen eljuttatni akár a használó otthonába is digitalizált dokumentumaikat, a hagyományos könyvek esetében pedig az olvasó minden igényét a lakóhelyéhez legközelebb eső könyvtárban elégíthesse ki, részben könyvtárközi kölcsönzéssel. A program finanszírozásából több mint négymilliárd forintot könyvtári dokumentumok digitalizálására fordítanak. Forrás: júl. 6. http://www.nol.hu/cikk/452895/ Ősztől olvashat az egész város Megmutatni óvodásnak és felnőttnek, hogy a könyv hasznos és szórakoztató. Program indul ősztől, „Olvas a város” címmel. A cél az, hogy minél több embernél népszerűsítsék az olvasást, s erősítsék a szövegértést. Pécs gyermek és felnőtt lakosságát egyaránt szeretné megcélozni az a program, amely ősztől indul a baranyai megyeszékhelyen. A tapasztalatok szerint ugyanis a lakosság nagy része szinte egyáltalán nem vagy alig olvas, s emellett elgondolkodtató, hogy a fiatalok jelentős részének komoly szövegértési nehézségei vannak. Ezen kíván változtatni a pécsi program, amely várhatóan ősszel indul. Keszi Erika Zsuzsannától, a program szervezőjétől, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Pécsi és Baranyai Szervezetének elnökétől megtudtuk, összesen öt korcsoport részére készítenek tervet, az óvodásoktól egészen a felnőtt lakosságig. Az ovisoknál természetesen előkészítő jelleggel, a különböző foglalkozásokon keresztül indulhat a barátkozás a könyvekkel. Az általános és középiskolások számára könyvtárlátogatásokat, különböző versenyeket és persze szövegértési méréseket is terveznek, az oktatók továbbképzésével összhangban. De megcélozzák az egyetemistákat és a felnőtt lakosságot is különböző olvasásnépszerűsítő programokkal. Forrás: júl. 8. http://www.dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&d=2007-0704&r=1&c=611028
16
A 14-17 évesek közel 80 százaléka internetezik A 14 évesnél idősebb internetezők közel egyötöde ebből a középiskolás korú csoportból kerül ki. A magyar gyerekek internetezési és fogyasztási szokásait, valamint az online reklámokhoz való hozzáállását vizsgálja az NRC Piackutató. Forrás: júl. 13. http://hvg.hu/Tudomany/20070713_gyerekek_internet_felmeres.aspx Egy olvasójeggyel többen is kölcsönöznek - egy spórolási taktika Csökkent a beiratkozott olvasók száma az elmúlt évben a kaposvári megyei-városi könyvtárban. Ennek hátterében a szakemberek szerint vélhetően az is áll, hogy tavaly óta az oktatási tárca már nem téríti a pedagógusok éves beiratkozási díját. Hogy mégis több a látogató, az abból is adódik, hogy egy olvasójegyet többen is próbálnak használni. Forrás: júl. 16. http://www.tolnainepujsag.hu/index.php?apps=cikk&d=2007-07-13&r=2137&c=613492 Harry Potter és póker őrület A pókertáska most a sláger a csurgói gyerekkönyvtárban. Nem volt olcsó dolog, ezért csak úgy kapják meg a gyerekek játszani, ha valaki közülük felelősséget vállal érte. Egy pókerbajnokságon már túl vannak, készülnek a következőre. Bódjó Inez szerint izgalmas a póker, mert van tétje, a zsetonok. De jobban szeretné igaziból játszani, csak még hat évet várnia kell erre, akkor lesz nagykorú. Amúgy újra Harry Potter őrület van, az indiánregények nem kelendők. A lányok modern lányregényeket olvasnak, a fiuk inkább „bandázni járnak” a könyvtárba, meg a számítógép előtt ülnek. - Jó volna, ha a szülők megértenék, hogy nemcsak popsikenőcsre meg bébiételre van szüksége a gyerekeknek, de lelki törődésre is, s ennek része lenne, hogy könyvet adnak a kezükbe - mondta Pálisné Szendrődi Zsuzsa könyvtáros. Ha szülő, óvónő és tanítónő ebben együttműködne, akkor még több látogatóval büszkélkedhetne a gyerekkönyvtár, amelynek azonban most sincs oka panaszra. Nyáron is naponta 40-50 gyerek fordul meg itt, némi hanyatlás majd csak nyár közepén várható. A téka a szünidőben egy napra sem zár be, csupán hétvégén nem fogad olvasót. Forrás: júl. 16. http://www.somogyihirlap.hu/index.php?apps=cikk&d=2007-07-13&r=107&c=613542 1000. olvasó a győri gyermekkönyvtárban Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár Gyermekkönyvtár blogjának http://blog.gevk.hu/) bejegyzése: „Július 6-án beiratkozott idei 1000. olvasónk! Gyere el te is, csatlakozz csapatunkhoz! Gyermekkönyvtárunk érdekes programokkal, új könyvekkel, társasjátékokkal vár!” (Máté Zsófia) Forrás: júl. 9. http://blog.gevk.hu/?cat=1 A géphez ülő gyermekek nem kerülik el a könyvet Nagyjából ezerkétszáz kötet várja az udvari könyvtárban a helybeli olvasókat A csekélyke bibliotéka az óvoda épületében, egy ottani helyiségben működik, az információs ponttal együtt. Az első olvasásra viszonylag szerénynek tűnő mennyiség széles kínálatot nyújt. - Az ifjúsági irodalomtól kezdve a sikerregényeken át a szakirodalomig szinte mindent biztosítunk az érdeklődőknek - mondta Farkas Károly, a könyvtár vezetője.
17
- Ha valami nincs, és szükség lenne rá, azt minden gond nélkül gyorsan beszerezzük, hiszen tagja vagyunk az Országos Dokumentumellátási Rendszernek. Az olvasási kedvet az intézmény helytörténeti gyűjtemény létrehozásával igyekszik növelni. Olyan kiadványok beszerzésével, melyek nemcsak Udvarival, hanem annak szűkebb és tágabb környezetével foglalkoznak. A könyvtár leggyakoribb és leghálásabb vendégei természetesen a gyermekek. Igaz, nem minden esetben a könyv vonzza őket mágnesként, hanem a helyszínen található számítógép. Farkas Károly ezt nem igazán bánja, hiszen azt vallja: aki egyszer ide betéved, az óhatatlanul leemel egy-két kötetet a polcról. S ekkor már megérte. Mottó: A szerény mennyiség széles kínálatot ad. Forrás: Aug. 7. http://www.tolnainepujsag.hu/index.php?apps=cikk&d=2007-0810&r=2081&c=619885 A fiatalok szerint az e-mail már ódivatú A tizen- és huszonévesek már csak hivatalos érintkezésre használják az elektronikus levelet, a barátaikkal pedig azonnali üzenetküldőkön keresztül tartják a kapcsolatot. Az e-mail hasznos lehet, ha a szülőkkel, tanárokkal vagy a főnökkel kell levelezni, de ha magánügyről van szó, akkor a fiatal netezők már inkább egy azonnali üzenetküldőhöz (mint például az MSN Messenger) nyúlnak, vagy a közösségi szájtokon (mint például a MySpace vagy az iWiW) keresztül érintkeznek egymással - adta hírül a Yahoo News az AP nyomán. Ez a trend már a munkahelyi kommunikációban is érezteti hatását. Forrás: júl. 19. http://origo.hu/techbazis/internet/20060719afiatalok.html
Honlapajánló Friss könyvtári sajtóblog (http://konyves.blog.hu/) Talán a legújabb hazai könyvtári civil blog Darvas Tóth Péteré, aki pr-es szemmel sajtószemlét végez és kommentál. (A szerző emellett fényképezőgéppel a kezében budapesti könyvtárakat derít fel.) Forrás: jún. 10. http://sajto.klog.hu/?p=23 Nonprofit Önarckép -- a hazai civilek adatbázisa (http://www.nonprofit.hu/szerv/keresesadv.html) A Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány működteti a hazai civil szervezetek legteljesebb nyilvános adatbázisát, a Nonprofit Önarckép-et. Az adattárban jelenleg több mint 11 ezer szervezet adatlapja található. Az Alapítvány a civil szervezetek adatainak összegyűjtésével és nyilvánosságra hozásával hozzájárul a potenciális vállalati és egyéni adományozók és a civil szervezetek egymásra találásához. Az adójuk 1%-áról rendelkezni kívánók megtalálják a számukra megfelelő célszervezetet és annak adatait, így a szektor iránt érdeklődők minél bővebb és naprakészebb adatbázisban kereshetnek. Elősegíti a civil szervezetek átláthatóságát, kiszámíthatóságát a külvilág, a támogatók, adományozók, állampolgárok és egymás előtt. Az adatbázisba ingyenesen és önkéntesen lehet bejelentkezni, a szervezetek az adataikat bármikor módosíthatják. Adózási időszakban az adófizetők ide fordulnak információért a támogatandó civil szervezetről, vagy az általuk preferált területen működő szervezetekről. Mivel a potenciális adományozók választják ki, hogy kit támogassanak adójuk 1%-ával, a civil szervezetek létérdeke az adattárba való
18
bejelentkezés. Tekintettel viszont arra, hogy az adatközlés önkéntes, az adatok frissítése a közlő szervezeten múlik. Adózási időszakban a NIOK Alapítvány kampányt folytat, hogy felhívja a figyelmet az adatbázisra, amely alapján ingyenesen hívható telefonszámukon (06 80 200 074) is felvilágosítást nyújt a nonprofit szervezetekről. Forrás: jún. 15. http://www.nonprofit.hu/szerv/keresesadv.html Fiataloknak indított honlapot a Magyar Turizmus Zrt. (www.itthonotthonvagy.hu) Az internetes oldalon kifejezetten fiataloknak szóló belföldi üdülési és kirándulási ajánlatok kaptak helyet. A turisztikai régiók szerinti felosztásban szereplő ajánlatok mellett a www.itthonotthonvagy.hu honlap a szálláshely keresését is megkönnyíti - áll a cég közleményében. A weboldalon elérhető egy folyamatosan frissülő eseménynaptár is, melynek bővítésére a honlapot látogatóknak is lehetősége van. Hasznos információk várják azokat is, akik a nyári szünet alatt szeretnének munkát vállalni. Forrás: jún. 27. http://mfor.hu/cikk.php?article=36773 Wiki-turistatérkép Az olvasók által szerkesztett internetes lexikonhoz, a Wikipediához hasonló elven vagyis közös tudást összeadva és ingyen - digitális turistatérképtárat hozott létre a GPS (műholdas helymeghatározás) néhány száz magyar felhasználója. Az adatbázis egyénileg bejárt és rögzített túraútvonalakból, úgynevezett trackekből - a GPS-szlengben: „csiganyálakból” - épül fel. A közösbe bedobott alapanyagokból 20-30 fős amatőr csapat tisztázza le a térképeket. Az autósoktól eltérően a természetjáróknak korábban nem volt műholdas helymeghatározó által is értelmezhető digitális térképük (külföldön sincs túl sok ilyen, és azok fizetősek). A hazai térképek GPS nélkül is segíthetnek a tájékozódásban, mert kinyomtathatók a http://turistautak.hu-ról. A térképek felbontása nagyobb, mint a kereskedelmi forgalomban kaphatóaké, és a wiki-módszer előnyeként az adatbázis folyamatosan frissül. Forrás: jún. 27. http://hvg.hu/hvgfriss/2007.26/200726HVGFriss102.aspx Könyvtároshivatás-blog „…arról, hogy miért is érdemes könyvtárosnak lenni” - írja blogja mottójának Vass Csaba. „Szeretném megmutatni minden pályaválasztó, pályakezdő vagy éppen elhagyó könyvtárosnak, hogy miért szép az a hivatás, amit választanak/választottak. Szeretném, ha az aktív könyvtárosok valóban szeretnék hivatásukat és büszkén vallanák: hivatásom könyvtáros! Szeretném, ha a könyvtárak használói megismernék a könyvtárosok tevékenységét és ezáltal kicsit jobban becsülnék őket!” Forrás: aug. 5. http://konyvtaroshivatas.wordpress.com/ Gyermekirodalmi adatbázis (http://www.ki.oszk.hu/gyerekirodalom/) Az ajánló bibliográfiai adatbázis az 1995-ben a Trezor Kiadónál, a Magyar Olvasástársaság gondozásában megjelent kötet (Olvass nekem!) "folytatása" kíván lenni. A Könyvtári Intézet munkatársai (Bartók Györgyi, Hölgyesi Györgyi, Kis Klára) által készített válogatás a magyar nyelven megjelent gyermekirodalom legjavát tartalmazza rövid annotációk kíséretében, ezáltal hasznos kalauza lehet szülőknek, óvónőknek, tanítóknak és a gyermekolvasóknak a gyermek- és ifjúsági könyvek "útvesztőjében".
19
Míg a kötet az 1988 és 1993 között megjelent gyermek- és ifjúsági könyvekből közölt válogatást, az adatbázisban a 1994 és 2005 között kiadott vagy újra kiadott könyvekből találnak bőséges (mintegy 750 címből álló) és igényesen összeállított választékot az érdeklődők. Olyan szépirodalmi művek szerepelnek benne, amelyek valódi értéket képviselnek, és maradandó élményt nyújtanak a gyermekolvasóknak, tehát képesek arra, hogy megszerettessék az irodalmat, az olvasást valamennyi korosztállyal. A szerkesztők reményei szerint az adatbázis évről évre folyamatosan bővül majd, és nem csupán további szépirodalmi művekkel gyarapodik, hanem a gyerekeknek készült ismeretterjesztő könyvekkel is. Az adatbázisban szereplő műveket korcsoportok szerint, valamint "műfaj" szerint is besorolták, de úgy is csoportosították, hogy inkább fiúknak vagy lányoknak, netán mindkét nemnek egyaránt ajánlható az adott olvasmány. (Az adatbázisban használt tartalmi/műfaji kategóriák listáját úgy kapja meg a használó, ha a keresőablakba beírja az általa keresett kifejezés kezdőbetűjét, így láthatja, milyen fogalmakra kereshet!) Ennek megfelelően, a használó által meghatározott szempontot, szempontokat megadva lehet böngészni az adatbázisban, de lehet úgy is keresni, ha valaki egy adott szerző műveiről vagy konkrét művéről szeretne tájékozódni. Ezen kívül lehetőség van az ajánlott és elolvasott könyveket 1-től 5-ig terjedő skálán osztályozni és így véleményt nyilvánítani, ezáltal felkelteni mások érdeklődését a könyvek iránt! A gyermekirodalmi adatbázisban szereplő könyvek között vannak régebbi és újabb kiadásúak, tehát nem biztos, hogy a könyvesboltokban mind megvásárolhatók, de a gyerekkönyvtárakban bizonyosan megtalálhatók. Forrás: okt. 10. http://www.ki.oszk.hu/gyerekirodalom/
•
A 18. hírlevél létrejöttében közreműködő – szakirodalmi információt szolgáltató – gyermekkönyvtárosok:
Hagyományos források: Fejesné Szabó Piroska (Deák Ferenc Megyei Könyvtár, Zalaegerszeg) Horváthné Nagy Elvira (Városi és Iskolai Könyvtár, Zalakaros) Matusné Gáll Éva (Apáczai ÁMK Könyvtára, Zalaegerszeg) Internetes források: Oláh Rozália (Deák Ferenc Megyei Könyvtár, Zalaegerszeg)
20
