2007. SZEPTEMBER 4., KEDD

04-09-2007

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2007. SZEPTEMBER 4., KEDD ELNÖKÖL: BIELAN ÚR alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.00 órakor nyitják meg) 2. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a Jegyzőkönyvet 3. Az egységes piac felülvizsgálata (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében Jacques Toubon jelentése az egységes piac felülvizsgálatáról: az akadályok és elégtelenségek kiküszöbölése jobb végrehajtás és alkalmazás révén (2007/2024(INI)) (A6-0295/2007). Jacques Toubon (PPE-DE), előadó . – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ez egy saját kezdeményezésű jelentés, amelyet képviselőcsoportunk javasolt, amelyet több hónapi munka után a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság igen nagy többsége is támogat. Üdvözölnöm kell ezt a nagyon széleskörű támogatást, mert ha ezt a Parlament plenáris ülése is megerősíti, teljes mértékben részt tudunk majd venni a Bizottság által jelenleg is végzett munkában, azaz a XXI. század belső piaci stratégiájáról szóló közlemény megszövegezésében a jövő őszre, és képesek leszünk ezt a munkát teljes mértékben befolyásolni. A több mint 50 év alatt az Európai Unió legfontosabb vívmánya a belső piac. Ez áll az európai integráció és most a Lisszaboni Stratégia középpontjában. A belső piac azonban egy folyamatosan fejlődő folyamat, és azt mindenekelőtt politikai szempontból kell megközelítenünk Az általam benyújtott jelentésnek véleményem szerint ez a legeredetibb jellegzetessége. Európa egy nagyon bizonytalan időszakon megy keresztül, és fontos megállapítani, hogy a belső piac nem fejleszthető, ha továbbra is széles körű szkepticizmussal, sőt a lakosság részéről ellenségességgel kell szembenéznie, akik a belső piacot és a versenypolitikát gyakran a polgáraink által tapasztalt számos szociális probléma fő okának érzik. Bármilyen belső piaci stratégiának ezért azt kell megcéloznia, hogy ezt a hitetlenséget és ellenségességet a belső piacba vetett bizalommá alakítsa át részben azzal, hogy felhívja a figyelmet annak előnyeire, és részben a nyitottság és a verseny, valamint a társadalmi kohézió céljainak egyidejű követésével azok különféle komponenseivel együtt: a környezet, a foglalkoztatás, a kultúra, a hozzáférés az elesettek számára. Jelentésünket megpróbáltuk kiegyensúlyozott módon elkészíteni, és úgy vélem, hogy azért kapott olyan széles támogatást, mert ebben nagyrészt sikeresek voltunk. Ez az a fő ajánlás, amit a Bizottság felé teszünk: a belső piac nem terjeszthető ki és nem fejleszthető, ha a polgártársaink nem támogatják a politikát. Így három megközelítést javasoltunk: a bizalom helyreállítását, a terhek csökkentését, és végül a belső piaci politikánk nemzetközi összefüggésbe helyezését. Ezért hangsúlyoztuk a valamennyi polgártársunk életminőségét érintő vonatkozást, például a környezet és a

1

2

HU


fogyasztók védelmét. Kértük, hogy a nemzeti parlamentek e vonatkozásban vegyenek jobban részt munkánkban, és értsék meg jobban az egységes piac előnyeit. Fontos általam benyújtott módosítás – amely, azt hiszem – általános egyetértéssel találkozik majd, a felülvizsgált 12. módosítás E módosításban, amelyhez az Európai Tanács június 21-i határozata szolgál alapul, és amely mandátumot ad a kormányközi konferenciának egy közszolgáltatásokról szóló bekezdés beillesztésére az új módosító szerződésbe, felhívást intézünk a Bizottsághoz, hogy tisztázza a közszolgáltatások, a közérdekű szolgáltatások (SGI-k) és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások (SGEI-k) helyzetét, mert úgy véljük, hogy ezek a szolgáltatások igen fontos szerepet töltenek be a köztámogatást élvező sikeres belső piacon. Ez már akkor tudatosult bennünk, amikor a szolgáltatások belső piacáról szóló irányelvet vitattuk meg. Ugyancsak nagy hangsúlyt fektetünk a kkv-kra és a sebezhető személyekre, különösen a fogyatékkal élőkre. Ami a fogyasztás jogának fejlődését illeti, megjegyezzük, hogy nagyon kevés határokon átnyúló fogyasztás van, csak 6% körüli, ami nyilvánvalóan túl kevés. Természetesen a belső piaci politikák részévé tesszük az energiapolitikát és a globális felmelegedés elleni intézkedéseket, valamint a hálózatos iparágak megnyitását. Az egyik fő – és vitatott – javaslat az, hogy minden új jogszabályba építsünk be egy belső piaci tesztet. Mindössze ezt akartam elmondani rövid beszédemben. Ha sikeresen vonjuk össze a belső piac inherens erejét, és a gyártók és fogyasztók elkötelezettségét e politika mellett, azt hiszem, hogy valóban nagy lendületet adhatunk a prosperitás, a foglalkoztatás és az európai szociális modell megőrzéséhez, és ugyanakkor Európának erős gazdasági pozíciót biztosíthatunk a világban. Pervenche Berès (PSE), a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének szerzője . – (FR) Elnök úr, biztos úr, az én feladatom, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előterjesztése, amit most, ha mondhatom így, örömmel teszek meg. Az általunk kiválasztott szerző úgy döntött, hogy ezt a jelentést nem saját nevében nyújtja be, mert nem értett egyet azzal, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottságban megtartott szavazás eredményeként a hangsúly a harmonikus belső piac adózási feltételeire helyeződött. Egyszerűen kifejezve, a Gazdasági és Monetáris Bizottság úgy véli, hogy a belső piac harmonikus működéséhez bizonyos kezdeményezésekre van szükség a Bizottság részéről az adótorzítások elkerülése érdekében. Én csak egyetérteni tudok a Gazdasági és Monetáris Bizottság által kifejtett véleménnyel. Van még azonban két másik pont is, amit véleményem szerint ma hangsúlyozni kell. Az első a versenypolitika működése. A közelmúlt eseményei, különösen a minősítő ügynökségek vonatkozásában ismételten bemutatták nekünk, ha erre egyáltalán szükség volt, hogy az egységes piacon a piac valamennyi szektorára alkalmazandó szigorú versenypolitikára van szükség. A másik vonatkozás, amit az előadó említett, az Európai Unió nemzetközi dimenziója és képessége arra, hogy belső piacát úgy működtesse, hogy az a nemzetközi szabványosítás eszköze legyen. Manapság ez még inkább igaz a pénzpiacok esetére, és nagyon remélem, hogy a Bizottság ebben az esetben is képes lesz kezdeményezni, és javasolni a nemzetközi szabványosítást, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy előrehaladást érhessünk el a felügyelet dolgában. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja . − Elnök úr, tisztelt képviselők, amióta a Bizottság februárban közzétette időközi jelentését, igen termékeny vitákat folytattunk az egységes

04-09-2007

04-09-2007

HU


piac felülvizsgálatáról. Most teljes sebességre kapcsolunk a munkával, a Bizottság következtetéseinek novemberre tervezett közzételével együtt. Az ajánlások és javaslatok e csomagjának összeállítását szeretném megköszönni a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tagjainak, különösen Jacques Toubon jelentéstevőnek. Köszönöm a gazdasági és pénzügyi bizottság tagjainak világos és konstruktív javaslatait. A Bizottság hálás továbbá azoknak a politikai csoportoknak, amelyek szorosan részt vettek e folyamatban, és jó minőségű háttértanulmányokkal szolgáltak. Mint minden jó jelentésnél, itt is megjegyzem, hogy néhány ponton különbözhetnek a vélemények vagy a hangsúlyok. Tekintsük át röviden, mi a tétje mindennek. Az egységes piac 500 millió állampolgár és 20 milliónál is több üzlet otthona. Annak 1992-es kezdete óta Európa 2%-nál nagyobb mértékben növelte termelését, és csaknem hárommillió új munkahelyet hozott létre. Európa gazdagsága és külső befolyása hatalmas eredmény. Ahhoz, hogy fenntartsuk ezt, biztosítanunk kell az egységes piac előrehaladását. Hiba lenne azt gondolni, hogy ezek közül bármelyik adott. Fenn kell tartanunk Európa versenyképességét az európai üzlet és főleg az európai polgárok számára. Nem tudunk olyan Európát fenntartani, amely alapvetően jól működő gazdaság nélkül biztosít a polgárai számára magas színvonalú közszolgáltatásokat az egészségügy, az oktatás és a szociális gondoskodás terén. Hadd emeljem ki ezen a ponton a központi témánkat: annak szükségességét, hogy mi, a Bizottság, a Parlament és a tagállamok képesek legyünk bátran vezetni reformerőfeszítéseinket. Az egységes piac felülvizsgálata lényegi eleme a Bizottság azon erőfeszítéseinek, amelyekkel megfogható eredményeket próbál elérni, és “polgárközpontú programját” teljesíteni. Jelentős kihívások maradtak az egységes piaccal kapcsolatban. Hadd szolgáljak néhány példával. A postai szolgáltatások területén a teljes piaci nyitás végleges csomagja felé haladunk. Az energiapolitika területén Piebalgs biztos hamarosan javaslatokat tesz az egységes európai energiapiac kiépítésére. Kuneva biztos az európai fogyasztóvédelmi törvények széleskörű áttekintését végzi. Önökkel és a tagállamokkal egy újszerű európai eljárás kereteinek megalkotásán dolgozunk. Az egységes piaccal kapcsolatos reformok külön-külön is jelentősek, ám együttvéve még fontosabbak. A mai egységes piac – ez a hatalmas, dinamikus, nyitott piac – ezeknek a nehéz reformoknak, az általunk hozott nehéz döntéseknek az eredménye. Röviden, az egységes piac további sikere – a lehetőség, hogy segítségével javuljanak minden európai polgár életszínvonala és életkörülményei – megköveteli, hogy képesek legyünk bátran vezetni, nemcsak a jövőkép megalkotásában, hanem a nagyon is valóságos, és gyakran nehéz politikai döntésekben, amelyekkel szembe kell néznünk. Ám hadd térjek vissza magához a felülvizsgálathoz, hogy kiemeljek néhány lényegi pontot: először is, hogy miként dolgozunk – hogyan teljesítjük az egységes piaccal kapcsolatos politikát –, és másodszor, a közös prioritásainkkal kapcsolatban. Mindannyian tisztában vagyunk vele – és az önök jelentésvázlata is egyértelművé teszi –, hogy a munkánk módjával kapcsolatban erősítenünk kell a partnerséget és a tulajdonjogot. Így zene füleimnek a Parlament kérése az együttműködés erősítésére. Az egységes piac egy közös vállalkozás, és mindannyiunknak együtt kell dolgoznunk érte, mindig tisztában léve a polgárok igényeivel. Ez azt jelenti, hogy építenünk kell az olyan sikeres projektekre, mint amilyen a SOLVIT, és jobban kell segítenünk a polgároknak az

3

4

HU


olyan határokon átívelő problémákkal kapcsolatban, amelyekkel találkoznak. Azt is jelenti, hogy előre kell haladnunk az olyan új eszközökkel, mint amilyen a belső piaci információs rendszer, hogy erősítsük a tagállamok közötti együttműködést. Erősen hiszek benne – ahogyan önök is –, hogy a szoros partnerség a sikerünk kulcsa. Hadd üdvözöljem jelentésük egyik érdekes javaslatát – az új intézkedésekkel kapcsolatos “belső piaci teszt” ötletét. Ez az elem hangsúlyosan szerepel a mi “jobb szabályozás” mechanizmusainkban, ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha úgy látjuk, hogy az új javaslatok valójában lassítják az emberek, javak, szolgáltatások és tőke áramlását, ezáltal veszélyeztetve az egységes piacot, akkor ezt észre kell vennünk, és lépnünk kell, mielőtt bárkinek baja esik! Hadd térjek rá az egységes piaccal kapcsolatos közös politikai prioritásainkra. A Bizottság a tavaszi Európai Tanács számára írt belső jelentésében az egységes piac jövőjével kapcsolatban számos lehetséges irányra mutatott rá. Engedjék meg, hogy olyan területekről válasszak példákat, amelyeket a leginkább ismerek. Az önök jelentése helyesen mutat rá, hogy a lakossági banki szolgáltatások területén például előreléphetne a közös piac. Úgy vélem, Európa segíthetne polgárainak rengeteg területen: a jelzálogok, a biztosítás, a bankkártyák, a bankszámlák területén és máshol. A Bizottság szeptember 19-én meghallgatást tart, hogy többet tudjon meg az érdekeltek prioritásairól. Az összes érdeklődőt meghívom. Hadd hozzak be a vitába egy új témát, amelynek szerepelnie kellene az egységes piac felülvizsgálatában: ez az e-kormányzás. Minden tagállam egyre több szolgáltatást nyújt elektronikusan, csökkentve a költségeket, és javítva az állampolgári hozzáférést. Ám miközben ez lehetőségeket is teremt, vannak olyan kihívások is, amelyekkel szembe kell néznünk. Mondanék néhány példát. Először is, az e-beszerzéssel kapcsolatban. Biztosítanunk kell, hogy a nemzeti hatóságok, amikor beszerzik a technológiát és kialakítják biztonsági standardjaikat, ne tisztán nemzeti e-beszerzési piacokat hozzanak létre. Ehhez hasonlóan, a szolgáltatási irányelv végrehajtásának előkészítésénél a tagállamoknak közös és biztonságos rendszerben kell kicserélnie az információt. Végezetül, röviden a nemzetközi dimenzióról, amely, örömmel nyugtáztam, igen hangsúlyos az önök jelentésében. Ez a Bizottság elkötelezett Európa globális befolyásának lehető legerőteljesebb növelése és a szoros kapcsolatok építése iránt. Így az Egyesült Államokkal és a Japánnal folytatott párbeszéd mélyítése és szélesítése mellett, Kínával, Indiával, Oroszországgal és Brazíliával is szeretnénk csúcstalálkozókat tartani. Ezek a globális párbeszédek lehetővé teszik számunkra, hogy többet tudjunk meg partnereinkről, népszerűsítsük az értékeinket és standardjainkat, oldjuk meg a kölcsönös érdeklődésre számot tartó ügyeket, és nyissunk meg új kereskedelmi lehetőségeket az európai cégek előtt. Röviden, a külső dimenzió lényegi eleme a belső piaci politikánknak. Összefoglalásképpen, nagyon boldog vagyok, hogy egyetértünk az egységes piac felülvizsgálata prioritásainak tekintetében – mind az egységes piac, mind az állampolgárokat érintő további politikák területein. És persze amint elfogadtuk az egységes piac felülvizsgálatát, szívesen visszatérek ide, hogy bemutassam következtetéseinket, és megvitassuk a továbbvezető utat.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, nagy örömmel üdvözöltem Toubon úr jelentését ma reggel, nemcsak koordinátorként a saját képviselőcsoportom oldaláról, hanem Thyssen elnökhelyettes asszony részről is, aki ma reggel sajnálatos módon nem lehet velünk, mert betegeskedő szüleihez vissza kellett sietnie Belgiumba. Csoportunk minden tagjának nevében üdvözlöm ezt a jelentést. Toubon úr kitűnő munkájának egyik legfontosabb aspektusa az a mód, ahogyan az egységes piacot nagyon átfogó és minden részletre kiterjedő módon mutatja be, ahogyan ezt beszédében is jelezte. Az egységes piac valóságosan érinti az Európai Unió minden polgárának életét. A baj az, hogy az egységes piac sikerét és jövőbeli előrehaladását túl gyakran adottnak vesszük. Ahogyan Toubon úr mondta, teljes mértékben helyes mindannyiunkat, és főleg a Bizottságot arra kérnünk, hogy dolgozzanak ki egy radikális, új eszméket magába olvasztó, és főleg az egységes piac politikai jellegzetességeit, fontosságát kiemelő új stratégiát. Szükség van erre, hogy a tagállamok és miniszterelnökeik a márciusi találkozón, amikor először olvashatják ezt, valóban hasznát vehessék. A második pontom – és nagyon boldog vagyok, biztos úr, hogy ön is megerősítette ezt – a globális dimenzióval kapcsolatos. Nyilvánvaló, hogy egy teljesen működő egységes piac hatalmas versenyelőny Európa számára a globális gazdaságban. Mindannyiunk, minden kollégánk felelőssége, hogy ezt a döntő versenyelőnyt minden polgárunk érdekében fenntartsuk. Ezt csak az előnyök tiszta, távolra látó ismertetésével, és az egységes piac érdekében folytatott politikák folytatásával érhetjük el, és ez a jelentés remekül eleget tesz ennek. Robert Goebbels, a PSE képviselőcsoport nevében . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a PSE képviselőcsoportja most fogadott el egy fontos hozzájárulást a belső piac felülvizsgálatához. A későbbiekben örömmel adom át ennek egy példányát McCreevy biztosnak. Mi a belső piacot az euróval együtt az Unió legnagyobb gazdasági eredményének tartjuk, de – a biztostól eltérően – mi nem vagyunk piacfanatikusok. Amióta az ember felhagyott a gyűjtögető életmóddal, az emberek közötti kereskedelem természetes színtere a piac. A piac hasznos, sőt még erényei is vannak, de önmagában nem minta a társadalom számára. A piacgazdaság rendben van mindaddig, ameddig nem jutunk el egy olyan társadalomhoz, ahol minden eladó, ahol az olyan emberi szükségletek, mint az oktatás, a kultúra, a társadalmi jólét és az egészség teljes egészében a piaci erőktől függ. Mi a szociális piacgazdaság mellett állunk ki, amelyben a szükséges verseny szabályoknak van alávetve, ahol a fogyasztókat védik, és a piac hiányosságait hatékony közszolgáltatások pótolják. Az Egyesült Államokban az egészségügyi ágazat a GDP több mint 15%-át képviseli, ami az európai átlag kétszerese, mégis 44 millió amerikai dolgozónak nincs egészségbiztosítása. Hogy Európában elkerülhessük a kétsebességű egészségügyi ellátást, szeretnénk, ha Európa támogatná az egészségügyi szolgáltatásokat. Végezetül, sürgetjük a Bizottságot, hogy tegyen eleget az Európai Tanács nizzai, laekeni és barcelonai ülésén elhangzott kéréseknek, azaz terjesszen elő javaslatokat egy olyan közösségi keretre, amely lehetővé teszi a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságoknak, hogy teljes körű jogbiztonsággal kínálhassanak hatékony közszolgáltatásokat. Arra kérjük a Bizottságot, annak érdekében dolgozzon, hogy a belső piacon a szociális védelem magas szintje valósuljon meg. Minden, az egységes piac teljessé tételét célzó jogszabályhoz társítani kell annak az érintett ágazatban a foglalkoztatásra gyakorolt hatását vizsgáló tanulmányt.

5

6

HU


Olyan védzáradékokat akarunk, mint a Monti-záradék, amely védi a sztrájkhoz és a kollektív szerződésekhez fűződő jogot. Nézetünk szerint a szociális védelem magas szintjének fenntartása ambiciózus irányelveket követel meg a munkaidőről és az ideiglenes foglalkoztatásról. A szociális védelem nem összeegyeztethetetlen a gazdasági hatékonysággal. Sőt, a legjobban szervezett társadalmi párbeszéddel rendelkező országok, mint például a Skandináv-országok, Németország és Hollandia és néhány más ország azok, amelyek az Európai Unió legsikeresebb gazdaságaival rendelkeznek. Röviden, a PSE képviselőcsoportja az ösztönző verseny, a megerősítő együttműködés és az egyesítő szolidaritás mellett áll ki. Az előbb Jacques Delors-t idéztem. Kolleganőmre, Evelyne Gebhardtra hagyom a Toubon-jelentés kommentálását, amelyről azt hiszem, elmondhatom, hogy általában pozitív. (Taps) Karin Riis-Jørgensen, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon kiváló munkájáért elismerés illeti Toubon urat. Azt hiszem, tökéletesen ésszerű eredményt értünk el, amellyel nagyon elégedettek lehetünk. Konstruktív együttműködésükért ugyancsak lekötelezett vagyok társ-árnyékelőadóimnak a többi képviselőcsoporttól, különösen Harbour úrnak az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjától. Van egy jelentésünk, amely véleményem szerint számos józan liberális javaslatot tartalmaz. Mindenekelőtt a postai piac liberalizálását szeretném hangsúlyozni, amelyet rendkívül szükségesnek és fontosnak tartok, valamint az energiapiacon a fokozottabb versenyt, és a versenypolitika általános jobbítását. Ezek mind olyan javaslatok, amelyek óvják, illetve jobbítják az egységes piac négy alapjogát. A cél egyértelmű: akadálymentes egységes piacot akarunk. Végtére is, állandó az igény az egységes piac jobbítására, és Európa jobb felkészítésére a globalizációra, hogy gazdasága még jobban működjön, és nem utolsósorban annak biztosítására, hogy fogyasztói szélesebb választékot, alacsonyabb árakat és jobb minőséget élvezhessenek. Elvégre ez az egységes piac lényege. Szerencsére ennek a jelentésnek van jövőképe, és ennek a jövőképnek figyelmet kell szentelni. A jelentés ösztönzi a Bizottságot, hozzájárul a Lisszaboni Stratégiához, felhívja Európát, hogy eggyel magasabb sebességfokozatba kapcsoljon, ha a legmagasabb szinthez akarunk csatlakozni, és ellen akarunk állni különösen Kína és az Egyesült Államok keltette verseny nyomásának. Ezért, ha a Bizottság a legjobbat akarja Európának, polgárainak és vállalkozásainak, McCreevy biztos figyelembe veszi e jelentést a bizottsági munkafolyamatában, és követi a Parlament lépéseit. Így meg vagyok győződve róla, hogy az egységes piac egyre erősebb lesz, valamennyi vállalkozásunk, legyen az nagy vagy kicsi, és polgáraink hasznára. A korlátozásmentes egységes piac több munkahelyet és növekedést teremt, ami az európai jóléti állam finanszírozhatóságának előfeltétele – és Európa lakossága lesz az igazi győztes. Azonban nem csak a Bizottságnak kell elolvasnia ezt a jelentést. Sarkozy úrnak és Merkel asszonynak is nagyon-nagyon gondosan tanulmányoznia kell azt. Ha a korlátozásmentes egységes piac mellett állunk ki, nem fogadhatunk el olyan helyzetet, és nem is szabad elfogadnunk, amelyben két nagy ország folyamatosan akadályozza, hogy azt ne mondjam, aláássa a szabad energiapiacot. Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, a belső piac működésének első tíz évében 877 milliárd eurót adott hozzá az EU gazdaságához, és segített létrehozni több

04-09-2007

04-09-2007

HU


mint 2,5 millió új munkahelyet, tehát nem hiszem, hogy bárki is érvelhet az ellen, hogy a belső piac jól működött volna. Úgy vélem, a globális versenyképesség biztosítása a következő tíz évben életfontosságú lesz Európa számára. Ezért nem oszthatom azt a nézetet, amely szerint a közös konszolidált vállalati adórezsim nem gátolná az EU versenyképességét, és, sajnálatos módon, ez az egyik oka annak, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentéstevőjeként töröltem a nevemet a jelentésről. Úgy vélem, a közös konszolidált vállalati adóalap (kkva), amely más néven adóharmonizáció, a hátsó ajtón keresztül aláássa az európai versenyképességet, a belső befektetéseket, a növekedést és a foglalkoztatottságot. Versenyre, és nem harmonizációra van szükségünk az adózás területén. Ha biztosítani akarjuk Európa növekedését, és azt, hogy a jövőben egy dinamikus globális gazdaság legyen, akkor véleményem szerint versenyre van szükség ezen a területen. Ennélfogva megkérem a Bizottságot, hogy minél hamarabb készítsen hatástanulmányt a kkva belső piacra gyakorolt hatásáról. Úgy vélem, Európának szüksége van arra, hogy erőteljesebben próbáljon nemzetközi párbeszédet létesíteni a pénzügyi piacokkal kapcsolatban, nemcsak az Egyesült Államokkal, Japánnal és Kínával, hanem más fejlődő gazdaságokkal is, mint amilyen India. Más országokkal összehasonlítva, Európa valójában megtorpant a K+F szektor fejlesztése és az abba való befektetés tekintetében. Úgy vélem, a tagállamoknak jelentősebben kell együttműködniük a technológiaintenzív árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, hogy a tudás piacát hozzuk létre. Végül ismét elmondanám, hogy az adóztatás területén versenyre, és nem harmonizációra van szükség, ha Európa a jövőben dinamikus gazdaság akar lenni. Heide Rühle, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak a kiváló együttműködésért, és azért a nyitott és átlátható megközelítésért, ahogyan jelentését elkészítette. A jelentés fontos kérdésekkel foglalkozik. Alapvető fontosságú feladat az embereknek a belső piacba vetett bizalmának felépítése, miként az is, hogy foglalkozunk a gazdasági aggályokkal, ami azt jelenti, hogy jobban figyelembe kell venni a környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi kérdéseket. E tekintetben a nyáron egy újabb példa merült fel a hiányosságokra, amikor a Mattel, a világ legnagyobb játékgyártója alig egy év alatt kénytelen volt harmadszor is visszahívni játékait a piacról. A lakosság jogosan várja el az Európai Unió, illetve az Európai Bizottság gyors reagálását, és mi a játékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatát kívánjuk. A jelentés a fő kérdésekkel foglalkozik, beleértve a fiskális politika szerepét, itt azonban az én álláspontom nagymértékben eltér az előző felszólalóétól. Azt hiszem, helyes felhívni a figyelmet a verseny torzulásának veszélyére, ha nem tudunk szorosabb adóharmonizációt elérni. Ez egy másik olyan téma, amellyel kapcsolatban jogosan várunk javaslatokat a Bizottságtól. Véleményünk szerint az energiapolitikával kapcsolatos megállapítások is problematikusak. Attól eltekintve, hogy a hálózatok és a fogyasztói szolgáltatások szétválasztása központi kérdés – és ezzel a jelentés nem foglalkozik – sajnálattal látjuk, hogy a nukleáris energia olyan fontos szerepet játszik. Teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a nukleáris energiával kapcsolatos számos megoldatlan biztonsági kérdést is, amelyre éppen ebben az évben a németországi és svédországi reaktorokban bekövetkezett balesetek mutattak rá, és ugyancsak figyelmen kívül hagyja a jelentés a nukleáris hulladék ártalmatlanítása

7

8

HU


problémájának tartós megoldatlanságát, és azt is, hogy a szubszidiaritás szintén kérdés marad. Vannak tagállamok, amelyek úgy döntöttek, hogy felhagynak a nukleáris energia alkalmazásával, ezért helytelennek tartom, ha az Európai Unió ebbe pénzügyi támogatással avatkozna be. A postai szolgáltatások deregulációja egy másik olyan terület, ahol kiegyensúlyozatlanságot találunk. Úgy véljük, hogy a kisebb tagállamokban és a távoli területeken az egyetemes szolgáltatás finanszírozásának kérdését a jelentés nem megfelelően tárgyalja. Ám az egyetemes szolgáltatás elérése kulcsfontosságú, ha helyre akarjuk állítani az emberek bizalmát a belső piacban. Godfrey Bloom, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, Toubon úr elismeri, hogy “minden tagállam polgárai kétségekkel viseltetnek a belső piaccal és más közös politikákkal kapcsolatban”. Azt is elismeri, hogy az EU nem lépett túl a bizalmi válságon. Aztán arra a dokumentumra hivatkozik – azt ma “reformszerződés” néven ismerünk –, amely ezt a válságot okozta azáltal, hogy leereszkedően megállapította, hogy a nemzeti parlamentek bevonása meg fogja könnyíteni az egységes piac előnyeinek megértését. Ezek a szegény, tudatlan parlamentek egyébként csak 27 európai nemzet demokratikusan megválasztott szuverén törvényhozói, ellentétben ezzel az abszurd konzultatív gyűléssel, amely nem csinál és nem csinálhat mást, mint hogy képviselje a Bizottságot és a hozzá tartozó eliteket. Ezzel a jelentés egy olyan terv végrehajtásába kezd, amelynek célja az univerzális szolgáltatásokért viselt nemzeti felelősség aláásása az egészségügyi szolgáltatásokat is magukban foglaló univerzális szolgáltatások meghatározásának megváltoztatásával, és a szellemi tulajdonjogok megszerzése, amelyek, mint tudjuk, magukban foglalják a szoftverszabadalmakat is, hogy képviselet nélkül igazítsa ki a vállalkozásokat sújtó adókat, hogy egy izotermán felállítsa egyfajta Canute király trónját, hogy hatalmat és pénzt szerezzen a szénkibocsátással való kereskedelemmel. Ami a kisvállalatokat illeti, mint azt mindannyian tudjuk, az EU, annak gazdasági partnerei és a Kereskedelmi Világszervezet folyamatosan csapásokkal sújtja őket. Toubon úr, bizalmi válság? Ó igen, ó igen! Petre Popeangă, az ITS képviselőcsoport nevében . – (RO) Elnök úr, csak üdvözölni tudjuk az egységes piac kialakulásának elemzését – az európai projekt e nagy célját – 50 évvel indulása után. Nem bizonyos azonban, hogy lényeges előrehaladást ért el, és a javasolt ütemtervhez képest a projekt súlyos késedelemben van. A helyzet sajnálatos, tekintettel arra a tényre, hogy a négy alapvető szabadságjogot (a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását) magában foglaló szolidaritásnak e fontos eszköze nem következetesen járul hozzá az európai projekt eléréséhez. A nélkül, hogy nagyon analitikusan közelítenénk meg az egységes piac felépítésének kérdését, azt mondanám, hogy e cél elérésében legalább három ok miatt nehézségek merülnek majd fel. A nemzeti piacok funkcionalitása és hatékonysága különféle szintjei között fennálló szakadék: elméletileg a szabad piaci viszonyokra épülő valamennyi gazdaság működőképes; gyakorlatilag azonban a piac funkcionalitása egy sor politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és különösen történelmi tényező feltétele – ezek a tényezők azok, amelyek a többé vagy kevésbé működőképes piac jellegzetességét megadják; ennek a szakadéknak kedvezőtlen hatásai vannak az egységes piac létrehozására.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Bizonyos államok, különösen a fejlett gazdasággal rendelkezők által bevezetett protekcionista intézkedések nem teszik lehetővé, hogy a kevésbé fejlett piacok fejlődjenek, és a gazdasági erőfölénnyel való ilyen visszaélés lényegesen korlátozza őket abban, hogy a verseny eredményének hasznához fűződő jogaikat élvezzék, ami az egységes piac lényeges demokratikus eleme. Végezetül, a közös jogszabályok hiánya különösen az adózás terén jár negatív követkeményekkel az egységes piaci projektre, tekintettel arra, hogy az adózás sokszínűsége feszültségeket keletkeztethet a tagállamok között. Én támogatom a jelentést, de azt hiszem, a következetesség nagyobb foka érdekében végre kellett volna hajtani a kevésbé fejlett gazdasággal rendelkező államok nemzeti piacainak elemzését, különösen az új tagállamokban, mint Románia is, és az eredmények után a fejlettebb gazdaságokhoz való közelítésre irányuló intézkedéseket kellene bevezetni, mert ez az európai egységes piac felépítésének sine qua non feltétele. Jana Bobošíková (NI). – (CS) Hölgyeim és uraim, kétségtelen, hogy a közös piac az Európai Unió versenyképességének és a fogyasztói elégedettségnek a talpköve. A ma megvitatott jelentés világosan kimondja, és véleményem szerint nagyon helyesen, hogy ez a piac, amelyre büszkék lehetünk, a gazdasági verseny elveire épül. Ezért szeretnék rámutatni, hogy az egységes piac veszélyben van. A portugál elnökség alatt elfogadott reformszerződés jelenti ezt a veszélyt. A német elnökség mandátuma szerint a torzításmentes versenyt teljes mértékben el kell törölni az Unió alapvető céljai közül, amelyek mindig kulcsfontosságúak az esetleges viták megoldásában. Ami megmaradt, az egy belső piac létrehozása az Unió által. A gazdasági verseny így belevész valamilyen kiegészítő jegyzőkönyvbe, amelyből a reformszerződés ereje teljes mértékben hiányzik. Ha a szerződést elfogadják, a torzításmentes verseny elveinek védelme az Unión belül még nehezebb lesz, mint ma. Ez sem az Unió versenyképességét, sem a fogyasztói elégedettséget nem fogja javítani. Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kolleganők és kollegák! Először is köszönetet kell mondanom az előadónak, Jacques Toubonnak, aki az EPP-ED képviselőcsoportja saját álláspontjának kidolgozásáért is felel, szorosan együttműködve Európa északi, déli, keleti és nyugati tagállamainak képviselőivel. Eszmecserénk során egyetértettünk abban, hogy a belső piac pozitív vonatkozásai messze meghaladják az általánosan közismert pozitívumokat, és meghaladják azt is, amit bizonyos vitákban itt a Parlamentben elismertünk. Egyetértettünk abban is, hogy a Bizottságnak és közönségkapcsolati szolgálatainak fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy tudatosítsák a munkavállalókban a piac belső előnyeit. Nézetem szerint a Suez és a Gaz de France fúziójának fényében a belső piaci tesztet – amelyre ez a jelentés javaslatot tesz, és amelyet mi itt az EPP-ED képviselőcsoportban támogatunk – nagyon hasznos lenne átültetni a nemzeti jogszabályokba. Nagyon is ésszerű megkérdezni, hogy vajon az olyan fúziók, mint ez, vagy tagállami szinten más fejleményeket nem lehetne-e alávetni hasonló teszteknek, hogy ellenőrizzük hatásukat a belső piacra, és hogy kiderítsük, hogy e piacon belül járnak-e előnyökkel a polgárok számára. A jelentésbe beillesztettünk egy bekezdést a közérdekű szolgáltatásokról, aminek kétségtelenül van már értelme a reformszerződéssel létrehozott új jogalapra tekintettel, mint már említettük. Egyetértettünk abban is, hogy a belső piac Európa kulcsfontosságú

9

10

HU


eszköze a globalizáció folyamatában. Csak a megfelelően működő belső piac képes védelmet biztosítani a nemzetközi piacok bizonyos fejleményeivel szemben. Ugyanis Rühle asszony, nem támaszkodhatunk kizárólag a monitorozó rendszerekre akármilyen fontosak is legyenek azok bizonyos játékgyártók visszahívásaival kapcsolatban; apellálnunk kell a saját európai gyártóink büszkeségére és a termékeiket jellemző minőségre, mert soha nem leszünk képesek mindent ellenőrizni. Kíváncsian várjuk, hogy a Bizottság az idén ősszel mit javasol a jelentésre reagálva az egységes piaci felülvizsgálat során, és reméljük, olyan helyzetben leszünk, hogy további határozatokat hozhassunk a belső piac megfelelő irányvonaláról az akkor, abban a fázisban a Bizottság által elfogadandó jelentés alapján. Evelyne Gebhardt (PSE). – (DE) Elnök úr! A szociáldemokrata képviselőcsoport nevében én is szeretnék köszönetet mondani Toubon úrnak egy olyan jelentésért, amelyet összességében támogathatunk, mert képviselőcsoportunk tagjai által különösen fontosnak tartott sok nagyon pozitív vonatkozást tartalmaz. Ennek így is kell lennie, mert amiről itt szó van, az a belső piac jövője; azoknak a kérdéseknek a megválaszolásáról beszélünk, amelyeket az Európai Unióban élő emberek tesznek fel, és az Európai Unió politikájába vetett bizalomról beszélünk. Riis-Jørgensen asszonynak ezt mondanám, nem elég a jelentésnek csak azokat a bekezdéseit elolvasni, amelyek az ember személyes elégedettségére szolgálnak; a szöveget teljes egészében kell megfontolás tárgyává tenni. A jelentés sehol nem mondja azt, hogy a szabad verseny, a belső piac és a dereguláció kizárólagos prioritások. Éppen ellenkezőleg, igen sok szociáldemokrata vonatkozást is magában foglal. Hogy csak egy példát hozzak, a 8. bekezdésben kifejtettük a hatásvizsgálat fontosságát, ami a szociális jogok és a munkajog tekintetében különösen fontos. Ez a kulcsa a sokat ismételt cél elérésének, nevezetesen, hogy biztosítsuk, hogy nem az emberek vannak a gazdaságért, hanem a gazdaság van az emberekért. Ennek kell prioritást élveznie bármilyen politikában, amelybe munkát fektetünk. A jelentés egy másik, számunkra, szociáldemokraták számára nagyon pozitív vonatkozása a harmonizáció hatóköre kiterjesztésének irányába történő elmozdulás, szemben az egyszerű kölcsönös elismeréssel. A kölcsönös elismerés önmagában nem rossz, de a harmonizálás jobb. A gyakorlatban egy olyan választ találtunk, amely nemcsak a védelem egy jobb, magasabb szintű formáját kínálja a polgárok számára, hanem egyértelművé teszi azt is, hogy nem fogadhatjuk el a tagállamok szociális rendszerei közötti verseny eshetőségét; amit mi akarunk, az a különféle szociális rendszerek közötti együttműködés a lehető legmagasabb értékekre építve. Ez egy rendkívül fontos pont, és nagy siker, hogy át tudtuk vinni. Egy másik számunkra, szociáldemokraták számára különösen fontos eredmény a közérdekű szolgáltatásokról szóló, az utolsó percben elért megállapodás. Üdvözlöm, hogy az Európai Néppárt előre lépett az Európai Unióról szóló szerződést előkészítő jelenlegi szöveg alapján. Helyes, hogy a közérdekű szolgáltatások védelme egyike prioritásainknak, és az is, hogy válaszolnunk kell az ilyen szolgáltatásokat az Európai Unióban fenyegető jogbizonytalanságokra, hogy védelmet biztosítsunk a lakosságnak, és megfeleljünk az e területen megjelenő keresletnek. Van azonban egy pont, ahol mi szociáldemokraták nem adhatjuk a beleegyezésünket, és ez pedig a "belső piaci teszt". Schwab úr, a szövegben sehol nincs erre a belső piaci tesztre vonatkozó kikötés, és én azt javasolnám, hogy olvassa el a szöveget gondosabban még egyszer. Számunkra, szociáldemokraták számára, a belső piaci teszt nem olyan mérték,

04-09-2007

04-09-2007

HU


amit alkalmazni kívánnánk – de legalábbis addig nem, amíg hasonló hangsúlyt nem helyeznek más tesztekre, mint például a nemek közötti egyenjogúság biztosítására vagy a szociális klauzúrára, amelyek a szerződésből következnek. Mindaddig, amíg az egyébként az Európai Unió szerződései által előírt ilyen jellegű teszteket rutinszerűen nem végzik el, nem adhatjuk jóváhagyásunkat egy olyan teszthez, amelyről egyébként a szerződések nem is rendelkeznek. Ez egy másik olyan pont, amellyel kapcsolatban álláspontunknak nagyon egyértelműnek kell lennie. Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr, a belső piac minden bizonnyal működik, ha azt az általános gazdasági növekedés szerint mérjük. Akkor is minden bizonnyal működik, ha egyszerűen elfogadjuk azt a tényt, hogy amit tapasztalunk – amióta Európában belső piacunk van – a vagyon legnagyobb újraelosztása, amit ez a kontinens valaha is látott békeidőben. Mégis, ami az emberek által történő elfogadását illeti, a belső piac minden bizonnyal nem működik. Miért nem? Pontosan azért, mert itt van a jólét mértékében mutatkozó hatalma szóródás, mert a munka nélkül szerzett jövedelem sokkal gyorsabban nő, mint a bérek, és ezért van az, hogy 15 évvel Jacques Toubon után ezt a jelentést úgy tekintik majd, mint a szocialisták és a szociáldemokraták hatalmas csődjének dokumentumát. Ha elolvassák a módosító javaslatokat, azt mondják, nem vártunk mást. Ott vannak a felhívások a hatékony szabályozó mechanizmusokra, a belső piaci stratégia felülvizsgálatára, a szociális napirend megerősítésére irányuló kezdeményezésekre. A szociáldemokraták Európában hatalmas többséggel rendelkeztek igen hosszú ideje, és 15 évvel ez után ki fog derülni, hogy semmit nem értek el, és ők a felelősek Európa politikai peremének egyre növekvő radikalizálódásáért. John Purvis (PPE-DE). – Elnök úr, örömmel látom, hogy csoportunknak a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményéhez fűzött hozzájárulását bevonták Toubon úr kiváló jelentésébe. A teljes, egységes piac megvalósítása központi jelentőségű Európa gazdasági sikere szempontjából. Konkrétabban, a különféle jogszabályok, amelyeket a pénzügyi szolgáltatások területén a közelmúltban, elfogadtunk, messzemenően segítik egy egységes európai piac létrehozását e területen, magas színvonalú jogalkotással és a fogyasztók számára lecsörgedező előnyökkel. Több esetben ezek globális mintává válnak, és a következő lépés annak biztosítása, hogy az e területre vonatkozó szabályozást helyesen megvalósítsák, és az Európai Unió különböző részein egyformán betartsák. Természetesen visszatartjuk magunkat a további, szükségtelen szabályozástól. Ám van több kulturális, tradícionális, jogi és adózási akadály, amelyek megakadályozzák az egységes piac kiteljesedését a kiskereskedelmi szinten. Ezért örömmel várjuk a Bizottság kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatásokkal és jelzáloghitelekkel kapcsolatos fehér könyvének felülvizsgálatát, hogy lássuk, miként érhetjük el a legtöbb előrehaladást a lehető legkevesebb beavatkozással. Említeném a Lámfalussy-folyamatot, mert az eddig is sokat segített a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos alapvető jogalkotásnak a piac működtetőinek és szabályozóinak valóságos világához való alkalmazkodásban. Ez a folyamat továbbra is a tanulási szakaszban van, de jelentős mennyiségű jogszabállyal foglalkoztak, és a korai visszajelzések kedvezőek. Bár a gazdasági bizottság módosításainak nagy részét Toubon

11

12

HU


úr remek jelentésében említi, sajnálom, hogy a Lámfalussy-folyamathoz kapcsolódóak kimaradtak. Az adózási rendszer egy olyan terület, amely a gazdasági bizottság felelőssége, és továbbra is akadályozza az egységes piac működését. Bár tudatában vagyok ezen érzékeny területen az egyhangúsági szabálynak, és a tagállamok adókulcsainak meghatározásával kapcsolatos szuverén jogának, a jelenlegi hozzáadottértékadó- és fogyasztásiadó-rendszerek egyértelműen megakadályozzák az egységes piac teljes megvalósulását, és azt, hogy annak a fogyasztók és vállalkozások élvezhessék az előnyeit. Ezért mi sürgetjük a Bizottságot, hogy tegyen gyakorlati javaslatokat az EU polgárainak az áruk szabad áramlását illető, azon belül is az interneten keresztüli és a határokon átnyúló vásárlásaival kapcsolatos jogainak megvalósításáért. Arlene McCarthy (PSE). – Elnök úr, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnök asszonyaként szeretnék gratulálni Toubon úrnak, különösen azért, ahogyan a csoportok közötti konszenzus kialakításáért dolgozott a belső piac felülvizsgálata kapcsán a javaslatok megalkotása érdekében, bízom benne, hogy a Bizottság napirendre veszi ezt mai vitáján. Szeretnék kiemelni néhány javaslatot, amelyek véleményem szerint kulcsfontosságúak a polgároknak e folyamatba és a belső piac fejlesztésébe való bevonása, és általában a bizalom növelése szempontjából. Az jelentős javaslat, amely a nemzeti parlamentek erőteljesebb bevonásáról szól, hogy azok jobban tükrözzék a tagállamok és polgáraik különböző nézeteit. Ugyanilyen fontos a belső piac társadalmi és környezeti dimenzióinak bevonása, és természetesen a belső piacnak továbbra is több választási lehetőséget, jobb minőséget és versenyképes árakat kell biztosítania fogyasztóink és kisvállalkozásaink számára. Az adminisztratív akadályok csökkentése és az innováció ösztönzése, együtt szellemi tulajdonunk védelmével, lehetővé teszi majd, hogy a globális arénában is versenyképesek legyünk. A fogyasztók akkor fognak bízni a belső piacban, ha látják az előnyöket, és élvezik azokat a jogokat és lehetőségeket, amelyekre EU-polgárként igényt tarthatnak. Ezért remélem, túllépünk fogyasztóink egyszerű védelmén, hogy biztosíthassuk a gyógymódot arra az esetre, ha rosszul mennének a dolgok. Ebben a tekintetben szeretném kiemelni azt a nagy jelentőségű munkát, amelyet a SOLVIT-hálózat és az európai fogyasztói központok végeznek. Ezek az informális, célszerű hálózatok gyors megoldásokat kínálnak igen bonyolult problémákra, amelyek polgáraink olyan környezetben érzékelnek, amelyet bürokratikusnak találnak. Az egyik ok, amiért nem szívesen vásárolnak más országokban, az, hogy nem bíznak abban, hogy lesz megoldás arra az esetre, ha valami elromlik. A Bizottság ezért – a felülvizsgálati folyamat egyik lényeges elemeként – erősíteni szeretné ezeket a hálózatokat. Úgy gondolom, biztos úr, osztjuk a céljainkat: olyan belső piacot szeretnénk, amely fontos és alkalmas mindenki számára – ahogyan ön is mondta bevezető megjegyzéseiben –, és úgy gondolom, együtt fogunk dolgozni, hogy minden polgárunk számára biztosítsuk a hozzáférést a belső piachoz, annak előnyeihez, és az általa nyújtott védelemhez. Alexander Stubb (PPE-DE). – Elnök úr, biztos úr, három dolgot szeretnék mondani. Először is köszönet Toubon úrnak azért is, ahogyan a folyamatot levezényelte. Úgy gondolom, mindenki, a Ház jobb- és baloldalán egyaránt elégedett volt a dolgok menetével. Szerintem a jelentés nagyon jó és kiegyensúlyozott. A második pont a belső piac eladásával kapcsolatos. Szerintem ez a dokumentum megpróbálja eladni a belső piacot, és ezt valóban meg kell tennünk. Goebbels úr, ön

04-09-2007

04-09-2007

HU


korábban az úgynevezett “északi modellre” utalt. Hát, hadd mondjam azt, hogy az északi modell egyik oldalról a szociális jólétről szól, a másik oldalról viszont a gazdasági nyitottságról. Ezek az országok teljes mértékben követik az egységes piac szabályait – az áruk, a szolgáltatások szabad áramlása, még lengyel vízvezetékszerelőkkel is! –, a pénz, az emberek szabad áramlása, emberekkel, akik más országokból jönnek ide dolgozni, így tehát ezek nyitott gazdaságok. Érvem a következő: nem szabadna a belső piacot elutasítanunk, mert ez valószínűleg a legjobb dolog, amit az Európai Unióban valaha csináltunk. Végezetül, szeretnék egy példával szolgálni, hogy miért nem működik az egységes piac. Ez egy valós példa. A finn Finnair pilótája vett egy autót Olaszországban a nyár elején, nem mondom el, hogy milyen márkát. Fél órával később, amikor elhajtott a kereskedésből, megállította a rendőr. Elvették az ideiglenes rendszámtáblát – amit Németországban legálisan vásárolt –, és elkobozták az autót, és azt a jogi procedúra decemberi befejezéséig nem adják vissza. Lehetséges, hogy elveszti az autóját, miközben mi a belső piacról beszélünk, amelyben az áruk elméletileg teljesen szabadon áramlanak. A lényeg tehát az, hogy a jelentés nagyon jó, és rámutat, hogy továbbra is az egységes piac javításán és működtetésén kell lennünk, a szabad verseny és a társadalmi jólét helyes egyensúlyával. Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Elnök úr, kedves kollégák, az egységes piac fejlődése az európai integráció lényegi eleme. Azt azonban nem szabad önmagában olyan célként tekinteni, amelynél a társadalmi következmények nem számítanak. Az Európai Unió legutóbbi bővítésével az EU gazdaságilag kevésbé homogénné vált, mint amilyen a múltban volt. A homogenitásnak ez a hiánya bizonyos neoliberális politikák szempontjából előnynek tekinthető, de nem minden polgár számára. Amint Jacques Delors mondta, a verseny a vállalatokért van, a szolidaritás az emberekért. Megkérdőjelezhetetlen színvonala mellett a Toubont-jelentésnek e szempontból van néhány gyenge pontja is. Elméletileg mindannyian támogatjuk a Lisszaboni Stratégiát, a tudásalapú gazdaságot és a kiváló minőségű munkahelyeket, ahol az olcsó munkaerő nem lehet komparatív előny. A jelentés azt is kimondja, hogy a vállalatok versenyképessége növelésének egy fő útja a munkavállalók mobilitása, amelyet ösztönözni kell. Szocialistaként mi úgy gondoljuk, hogy a személyek, illetve a munkaerő szabad áramlása valamennyi akadályának megszüntetése a szerződések által alapított alapjog. A mobilitás ösztönzése kizárólag gazdasági indokokból már most is súlyos társadalmi következményekkel jár a munkavállalók származási országában: a valós bevételek mellett megjelenik a szakemberek és a kvalifikált munkaerő elvesztése, az elnéptelenedés és az aktív népesség csökkenése, gyermekek ezrei, akik szülők nélkül élnek, és speciális oktatásra és szociális intézményekre van szükségük. A hosszú távú társadalmi és emberi költségek még nem ismertek. Ezért mi ennek a konkrét kérdésnek a felmérését kérjük, mert a gazdasági intézkedéseknek soha nem szabad a társadalmi vonatkozásokat aláaknázniuk. (Taps) Luisa Fernanda Rudi Ubeda (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, először is engedje meg, hogy gratuláljak az előadónak, Toubon úrnak e jelentés tartalmához és ügyességéhez abban, hogy széleskörű támogatást tudott szerezni a jelentés plenáris ülésen történő elfogadásához.

13

14

HU


Ezen a ponton annak megerősítése, hogy az egységes piac létrehozásában komoly előrehaladás történt az Európai Unióban, egy nyilvánvaló tény kimondása, ennek ellenére fontos megismételni, akármennyire nyilvánvaló is, hogy még mindig hosszú utat kell megtennünk. Úgy vélem, a tapasztalat megmegmutatja nekünk, hogy a nyitott gazdaságok azok, amelyek a leggyorsabban növekednek, és a fokozódó verseny mindig a fogyasztók előnyére válik a piacon versengő, illetve ott megjelenő áruk és szolgáltatások minőségét és árát tekintve. Egy olyan globalizált piacon, mint amilyen a mai világ, képtelenség azt gondolni, hogy protekcionista intézkedések alkalmazásával lehetne előrehaladást elérni, és természetesen az Európai Uniónak, mint világszinten érdekelt gazdasági félnek csak akkor lesz erős gazdasága, ha továbbra is az egységes piac liberalizálására, építésére és elmélyítésére irányuló intézkedéseket követi. Az emberek számos alkalommal úgy írták le a fokozott versenyt és az európai piaci liberalizációs intézkedéseket, mint az európai szociális modell feladását, vagy a szociális jogok által biztosított védelem feladását. Véleményem szerint ennek pontosan az ellentéte igaz, nevezetesen, ahhoz, hogy az európai szociális modell továbbfejlődhessen, hogy az európai polgárok továbbra is élvezhessék a szociális védelmet szolgáló intézkedéseket és a jó szociális intézményeket, fontos, hogy az európai gazdaság növekedhessen, és ez a növekedés – hangsúlyozom – csak akkor lehetséges, ha elmélyítjük az európai egységes piacot. Azt mondtam, hogy komoly előrehaladás történt, de még mindig van teendőnk; kollegáim egyike éppen most konkrét példákat adott erre. Úgy vélem, fontos megszüntetni az akadályokat annak érdekében, hogy a kis- és közepes vállalkozások az egész Európai Unióban működhessenek. Az is fontos – amint a jelentés is kifejti –, hogy vizsgáljuk meg és fejlesszük a lakossági banki szolgáltatások piacát, és különösen a szellemi tulajdonjogokat. Szeretném felkérni a Bizottságot, hogy hívja fel a nemzeti kormányokat és a Tanácsot, biztosítsák, hogy a közösségi rendelkezéseket megfelelő módon ültessék át nemzeti jogukba. Wolfgang Bulfon (PSE). – (DE) Elnök úr, mi a belső piac korlátozásainak eltörlése mellett vagyunk annak érdekében, hogy elősegítsük annak pozitív hatásait például a fenntartható növekedést illetően, ám ebben a folyamatban fontos megfelelő figyelmet fordítani a polgárokat védő szociális garanciákra. Rendkívüli fontosságuk miatt a közérdekű szolgáltatások – ezeket nevezzük az ellátások "alapvető" formáinak – nem válhatnak a piac szabad játékszerévé, és különösen az egészségügyi és a szociális területen van szükség sajátos szabályokra. Nagyon sajnálom a nukleáris energia teljesen szükségtelen említését a 16. bekezdésben. Ez kétségtelenül nagy kockázatú technológia, ami veszélyezteti a lakosságot. Így ezen a ponton nem tudom támogatni a jelentést. Azt is el kell mondani, hogy az EU joganyagának átültetése során az eltérő nemzeti értelmezések bizonytalanságot okoznak. Ez, amint számos tanulmány rámutatott, a belső piac teljessé tételének jelentős akadálya. Végezetül, szeretném megemlíteni az európai szabványok nemzetközi fontosságát. A Kínából származó hibás játékokról szóló jelenlegi vita jól illusztrálja, mennyire fontos, hogy külső kereskedelmi partnereinkkel folytatott párbeszédben nemzetközileg elismert szabványaink legyenek. Még akkor is, ha az olyan országok, mint Kína túl terhesnek tartják

04-09-2007

04-09-2007

HU


a minőségi követelmények hosszú listáját, nekünk azonban akkor is szükségünk van a termék- és élelmiszerbiztonság javítását szolgáló intézkedésekre az európai fogyasztók védelmének érdekében. ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR Alelnök Charlotte Cederschiöld (PPE-DE). – (SV) Elnök úr, biztos, a belső piac egyike az Európai Unión belüli együttműködés legfontosabb építőköveinek. Az együttműködés a tagállamok közötti kölcsönös bizalomra és tiszteletre épül. Kulcsfontosságú ezért, hogy ehhez mindenki járuljon hozzá azzal, hogy a nemzeti jogba átültetendő EU-jogszabályokat gyorsan és hatékonyan hajtja végre. A SOLVIT a megfelelés ellenőrzésének jó módja, és fejleszthető is. Mi, politikusok, akik a Parlamentben vagy a Tanácsban európai szinten dolgozunk, felelősek vagyunk annak biztosításáért, hogy a jogalkotás versenypárti legyen, ne okozzon szükségtelen adminisztrációt, feleljen meg a szükségleteknek és oldja meg a még fennálló problémákat. Evégett politikai konszenzust kell létrehoznunk, és széles körben meg kell értenünk a belső piac fontosságát, amihez Toubon úr és a Bizottság is nagyban hozzájárultak. Köszönöm önnek, Toubon úr. Az EPP-ED egy Európát akar mindenki számára, mindenki számára munkalehetőségekkel, hatékony egészségügyi ellátással és szegénység nélkül. Olyan EU-t akar, amely még erősebbé válhat. E cél elérésének egyetlen módja, ha biztosítjuk a piacon a versenyt, és azt, hogy a kereskedelmet ne gátolják idejét múlt jogszabályok, szükségtelen vámok, támogatások vagy piaci szabályozások. A gördülékenyen működő piac és az erős európai vállalatok nélkül nincs pénz a jólétre. A belső piac és a versenyképesség automatikusan létrehozzák a szociális biztonságot és a jólét előfeltételeit. Edit Herczog (PSE). – (HU) Szeretnék először is gratulálni ahhoz az átlátható és tartalmas vitához, amelyet a biztos úr kollégái folytattak velünk a jelentés elkészítése előtt az elmúlt évben. Ugyancsak szeretnék gratulálni Toubon úrnak a jelentés elkészítéséhez. Jómagam elsősorban a 40. ponttal kapcsolatban szeretnék felszólalni, amely a tagállamok felelősségét hangsúlyozza. A legfontosabb gondolatom talán az, hogy a tagállamok nem az Európai Bizottságnak, nem az Európai Parlamentnek tartoznak a belsőpiaci szabályok átültetésével, hanem mindenekelőtt saját maguknak, egymásnak és mindenek fölött a saját polgáraiknak és a saját vállalkozásaiknak. Ezért aztán nem mehetünk el szó nélkül a 2007. júliusi belsőpiaci eredménytábla eredményei mellett, vagy az ott feltüntetett adatok mellett. A 2004-ben csatlakozott és 2005-ben csatlakozott új tagállamokkal szemben feltétel volt az acquis communautaire hiánytalan bevezetése és átvétele. Az eredménytábla alapján azt látjuk, hogy a határidő letelte után két évvel át nem ültetett irányelvek rekorderei szinte kivétel nélkül a régi tagállamok. A négy legmagasabb átültetési deficitet régi tagállamokban mérték. A belsőpiaci kötelezettségszegési arány az egyes régi és új tagállamok között 1:2-höz, de esetenként 1:8-hoz, mint például Szlovénia és Olaszország között. Ennek egyenes következménye, hogy az egyenlőtlen bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés egyértelműen a jogkövetők kárára történik. Amikor tehát a jövő belső piacáról beszélünk, egyértelműen hangsúlyoznunk kell, hogy a jogkövető magatartást tanúsító, az acquis communautaire-t átültető országok és vállalkozások nem lehetnek károsultjai a belső piac további fejlesztésének. Gratulálok a jelentéstévőnek.

15

16

HU


Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Biztos úr, 15 évvel ezelőtt a tagállamok egyetértettek a gazdasági integráció elmélyítésében, és megfogadták, hogy létrehozzák az egységes európai piacot az áruk, a szolgáltatások, a tőke és az emberek szabad mozgásának érdekében. A 90-es években ez a vállalkozók számára létrehozta a versenykörnyezetet, amelynek eredményeként a fogyasztók szélesebb választékot és alacsonyabb árakat kaptak. 2000 óta azonban azt látjuk, hogy néhány tagállam, különösen a régiek, burkoltan és nyíltan egyaránt védik kicsiny nemzeti piacukat a szomszéddal folytatott versenytől, és eltűrik az adminisztratív és más akadályokat, így gátolva az akadálymentes egységes piac gyors és teljes létrehozását. A globális kereskedelem gyors liberalizálásának, illetve annak fényében, hogy mi európaiak milyen elhamarkodottan adunk teret harmadik országokból származó áruknak, ez ellentmondásos magatartás. Nem az egészséges európai piac lenne a globalizáció és a munkanélküliség kihívásaival való megbirkózás kulcsa? Ezt az irracionális helyzetet a populizmus és az okozza, hogy elsőbbséget adnak hamis nemzeti érdekeknek a fogyasztók és a vállalkozók közös érdekeivel szemben. Ezért üdvözlöm a Bizottság zöld könyvét, és a felülvizsgálatra irányuló javaslatot: ez a felülvizsgálat majd kideríti, hogy a hatályos európai jogszabályokat számos országban megkerülik, és felszínre hozza azokat a hiányosságokat, amelyek gyengítik az egységes piacba vetett bizalmat. Erre egy példa az a szürke terület, hogy mikor alkalmazzuk a származási ország elvét, és mikor ne. Ha a piacnak elvben megfelelően kellene működnie, haladást kell elérnünk a hálózati szolgáltatások liberalizálásában, és véglegesítenünk kell a pénzügyi szolgáltatások piacát, valamint felül kell kerekednünk az egészségügyi és szociális szolgáltatások terén uralkodó mítoszokon. Az euró bevezetése és a legutóbbi irányelvek megerősítették a kereskedelmet az Unión belül, és átláthatóbbá tették azt. Ezzel együtt is mindannyian tudjuk, hogy a vállalkozók szenvednek az egyre növekvő papírmunka terhétől, és hogy egyenlő feltételekre van szükségünk a tisztességes nemzetközi versenyben. Ugyancsak szükségünk van korszerűbb és egyszerűbb ellenőrzési mechanizmusokra. Sürgetem a Bizottságot, hogy mindent tegyen meg annak figyelemmel kísérése, hogy a meglévő irányelveket miként hajtják végre, és hogy érjen el további előrehaladást a kölcsönös elismerés területén, mielőtt a további harmonizációt támogatná. Én tudom, hogy a kereskedelem globalizálása megköveteli más termékek szabványosítását, valamint a megállapodást az európai származási jelölésről. Egyetértek, hogy a vállalati adózás területén meglévő eltérések a feszültség forrásai, és ezzel kapcsolatban további vitára lesz szükség. Az európai piac folyamat, nem dogma. Lasse Lehtinen (PSE). – (FI) Elnök úr, nem kellene szapulnunk a globalizációt az általa okozott károk miatt, inkább gyakorlati lépéseket kellene tennünk. A nemzeti piacok védelme megbénítja kontinensünket, veszélyeztetve annak gazdasági növekedését, azt, amire a szociális Európa is támaszkodik. A jelentés érdeme, hogy hangsúlyozza azon folyamat befejezésének fontosságát, amelynek révén különösen az energia- és a hírközlési piacok megnyílnak a verseny előtt, mert a fejlett és nyitott hálózatok végső soron a fogyasztók érdekeit szolgálják, és garantálják a növekedést. E fejlődés felgyorsításához azonban hatékony szabályozó mechanizmusokra és ellenőrzésre van szükségünk. Egy ilyen mechanizmust be kellene építeni az úgynevezett ügyféllel szembeni határokon átnyúló felelősség elvébe. Ezzel mindenki, aki munkát vagy szolgáltatásokat rendel meg, felelős annak biztosításáért, hogy a tevékenység átlátható legyen, és az alvállalkozók teljesítsék kötelezettségeiket.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Ez az Unió és ez a Parlament túlságosan ideologikus álláspontra helyezkedik a különféle energetikai opciók kapcsán. A gyakorlatban a klímaváltozás káros hatásait a kibocsátás csökkentése akadályozza meg. Szemben azzal, amit például Bulfon úr mondott itt az előbb, irreális feltételezés, hogy valódi és hatékony eredményeket tudnánk elérni a nélkül, hogy a nukleáris energia a megoldás részét képezné. Prioritást élvező célunk a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentése kell legyen. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Azzal szeretném kezdeni, hogy kollegámnak, Jacques Toubonnak elismerésemet fejezem ki gondolatébresztő jelentéséért, ami kiváló és kiegyensúlyozott alapot ad a Bizottság küszöbön álló dokumentumaihoz. Annak ellenére, hogy a Római Szerződés garantálja a négy alapvető szabadságjogot, gyakorlati alkalmazásuknak még mindig sok akadály áll az útjában. A belső piac jelenlegi helyzetének felülvizsgálata lehetőséget kínál nekünk a meglevő szabályok erősítésére, és az elavultak felülvizsgálatára. Ez az új megközelítés megszüntetheti a potenciális és a valóságos közötti szakadékot, és megoldásokat kínál a 27 tagállam piacai közötti korlátok megszüntetésére. Egyetértek az előadó véleményével, hogy az egységes piac sikere három pilléren nyugszik: az első a fogyasztói jogok megerősítése és a kedvező üzleti környezet létrehozása, ami különösen fontos a kis- és közepes vállalkozások számára. Például: javítani kell a kis- és közepes vállalkozások hozzáférését a közbeszerzési szerződésekhez. A második pillért illetően, meg kell szüntetnünk minden még létező korlátot, mint például az egységes pénzforgalmi terület létrehozásának akadályait. A harmadik pillér az EU belső piacának nemzetközi dimenziója megerősítéséből áll a nagyobb, transzatlanti belső piac létrehozásával. A globális gazdaság összefüggésében az EU csak akkor lehet sikeres, ha eléri, de inkább meg is haladja kereskedelmi partnerei innovációs képességeit. Az EU-nak ezért konkrét intézkedésekre van szüksége innovációs képességei növelésére. A vállalkozások, az állami szektor és az akadémia közötti aktív együttműködés számára kedvező környezetet a tagállamoknak kell létrehozniuk. Az állami és magánbefektetéseknek az egyetemekhez kapcsolódó erősen szakosodott kutatási központokba történő becsatornázása lehet a holnap vállalkozói közösségének alapja. Barbara Weiler (PSE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a polgárok sokan vélhetik ezt a mai vitát meglehetősen furcsának: végül is a belső piac már több mint 15 éve velünk van, és igen sokan már hozzászoktak. E hosszú idő után mégis fennmaradt néhány meglepő hiányosság, többek között bizonyos tagállamok protekcionista magatartása miatt. Időközben bizonyos dolgok rosszul sikerültek. A polgárok – a fogyasztók – választási szabadsága csökkent, és a piac korántsem kínál mindenkinek azonos feltételeket; lehet, hogy a nagy vállalatoknak biztosítja azt, de a kkv-k számára semmiképpen sem. Mindannyian osztozunk abban a véleményben – és remélem, hogy itt nemcsak a Parlament, hanem a Bizottság és a Tanács nevében is beszélek –, hogy a belső piac nem önmagért való cél. Szeretném idézni az egységes piac egyik nagy alapító atyját, Jacques Delors-t, aki három kulcsfontosságú elvről beszélt – a versenyről, amit ösztönözni kell, az együttműködésről, amit erősíteni kell, és a szolidaritásról, ami összeköt. Az évek során e három elv közül az utolsó valamelyest elkallódott. Számunkra, szociáldemokraták számára a szolidaritás és a kohézió a belső piacon nagyon fontosak. Az utolsó szempont, hogy a hatékony piac magában foglalja a hatékony garanciákat és a fogyasztóvédelmet. Csak olyan módon építhetjük fel azt a bizalmat, amire mindenki figyelmeztet minket, ha ezeket a dolgokat rendbe rakjuk. Az elmúlt években egyre nőtt az

17

18

HU


olyan termékek száma, amelyek veszélyes anyagokat tartalmaznak, vagy más kockázatot rejtenek magukban: a kínai játékok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Termékek ezrei miatt emelnek kifogást. Itt van a mi feladatunk és az ön feladata is, biztos úr: használnunk kell az ön piacellenőrzési intézkedéscsomagját ahhoz, hogy visszanyerjük az emberek bizalmát; cselekednünk kell, és nem hagyhatjuk a dolgokat úgy, ahogyan vannak. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Elnök úr, a gazdasági és társadalmi kohézió, valamint a szolidaritás nélkülözhetetlen az Európai Unió számára. A strukturális alapok hozzájárulnak valamennyi európai régió fejlődéséhez, és különösen az új tagállamok számára fontosak. Nemcsak a legdinamikusabb tudásalapú gazdasággal rendelkező gazdasági unióra van szükségünk, hanem szociális Európára is, ahol mindenki betölti a szerepét, és ahol kiváló a közszolgáltatások minősége, és azok a csaknem 500 millió európai polgár számára elérhetők. Szükségünk van egészségügyi és oktatási szolgáltatásokra, szükségünk van fenntartható szociális védőhálóra. A szállítás, az energia és a hírközlés alapvető fontosságú az EU gazdasági fejlődéséhez, de biztosítanunk kell azt is, hogy mindenki elérhesse ezeket a szolgáltatásokat. Az e-kormányzás és a pénzügyi szolgáltatások fejlesztése alapvető fontosságú a közszolgáltatások átláthatóságához és minőségéhez, és ezeknek kell biztosítaniuk a fogyasztóvédelmet is a digitális környezetben. Reméljük, hogy a román és a bolgár munkavállalókat sújtó, a közösség munkaerőpiacára történő bejutásukat akadályozó korlátokat el fogják törölni. Az európai munkaerőpiachoz való diszkriminációmentes hozzáférés tehát fontos az egyenlő munkafeltételek biztosításához és a szociális dömping elkerüléséhez. Małgorzata Handzlik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a belső piac, mint az Európai Unió egyik pillére folyamatosan változik. Naponta látjuk, hogy milyen tényleges hatása van az átlagpolgárok életére. Az európai integráció elmélyítése közvetlenül függ az egyes tagállamok gazdaságai közötti integráció elmélyítésétől. Ezért valamennyi polgár számára fontos, hogy határozott intézkedésekkel megszüntessük a belső piacon az emberek, a tőke, az áruk és a szolgáltatások áramlásának szakadatlan akadályait és korlátait. Toubon úr jelentése pontos, amely megjelöli azokat a területeket, amelyekre a belső piac működésének javítása érdekében az EU jogalkotásának és politikájának összpontosítania kell. Számos kérdésre felhívja a figyelmet, amelyeknek munkánk során elsőbbséget kell adnunk, különösen ilyen a polgárok – akár fogyasztók, akár vállalkozók – belső piacba vetett bizalmának megszerzése. Én teljes szívemmel támogatom a Toubon-jelentésben foglalt elgondolást, hogy a nemzeti parlamentek vegyenek részt a Parlament jogalkotási munkájában, amelynek révén az EU lényegesen közelebb kerül polgárainkhoz. Ez egy nagyon célszerű javaslat Végezetül szeretném hozzátenni, hogy egykori üzletasszonyként egyetértek a jelentés mindazon ajánlásaival, amelyek a vállalkozásokra háruló adminisztratív terhek megszüntetésére irányulnak. Csak a következetes, piacbarát és liberális politika alapján lesz az EU gazdasága képes az Egyesült Államok, Kína és India gazdaságával versenyezni. Gratulálok az előadónak kiváló jelentéséhez, amelynek legnagyobb erénye a kiegyensúlyozott tartalom. Egyszerűen azt mondhatom, hogy ez olyan nem politikai útiterv, amely meghatározza a belső piacra vonatkozó munkánk prioritásait.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Charlie McCreevy, a Bizottság tagja . − Elnök úr, tisztelt képviselők, figyelmesen hallgattam az egységes piac jövőjével kapcsolatos vitát, és szeretném megköszönni a hozzászólásokat. Az egységes piac felülvizsgálata lényegi része annak, hogy Európa számára megfogható eredményeket érjünk el, egyértelműen a polgárokra koncentrálva. Az egységes piac nem önmagában vett cél. Politikáinknak az embereket kell szolgálnia, életminőségüket javítania. Minden európainak, önöknek és nekem, azonosulnia kellene ezen politikák céljaival. Továbbra is jelentős kihívások állnak az egységes piac előtt. Javaslataink közül többet már letettünk az asztalra. Mások hamarosan megérkeznek. Szükségünk van az önök támogatására, hogy sikeresen végigvihessük ezeket a kezdeményezéseket. Újragondoljuk, milyen módon irányíthatjuk az egységes piacot a nemzeti szinteken, és az EU szintjén. Minden kezdeményezést alaposan előkészítünk, a jobb szabályozás elveinek megfelelően. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy a cselekvés előtt megvizsgáljunk minden választási lehetőséget, és ebbe beleértendő, hogy bizonyos területeken meg lehet fontolni az önszabályozást is. Szükség van rá, hogy javítsunk az egységes piaccal való azonosuláson. Az egységes piac a mi fogyasztóinké, vállalatainké, munkavállalóinké és civil társadalmunké. Az a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságokhoz tartozik. Meg kell valósítanunk a tagállamok közötti együttműködést napi szinten. Ismét meg szeretnék köszönetet nyilvánítani a jelentéstevőnek, és a következő hónapokban is várom további parlamenti észrevételeiket. Elnök. − A vitát lezárom. Az e napirendről szóló szavazás ma kerül sorra. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Harangozó Gábor (PSE), írásban . – Ez a saját kezdeményezre létrejött jelentés remek alkalmat kínál arra, hogy bevezesse az egységes piac mostani felülvizsgálatát. Ezen alkalomból tehát a Parlamentnek ki kell emelnie a kiteljesedett egységes piacból származó előnyöket. Miközben a jelentés rámutat azokra a kihívásokra, amelyekkel az egységes piacnak szembe kell néznie, konkrét javaslatokkal is szolgál. E javaslatok között különösen támogatjuk, hogy hangsúlyt kapott a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos, a klímaváltozás megállítását szolgáló intézkedések fontossága; annak szükségessége, hogy növelni kell a fogyasztók bizalmát a más országban történő vásárlások esetén is; a kis- és közép vállalkozások, valamint az innováció versenyképességet, növekedést és foglalkoztatottságot elősegítő potenciáljának kiemelése; a munkavállalók Európán belüli valódi szabad áramlásának bátorítása, továbbá általában az integrált és hatékony egységes piac előtt álló akadályok lebontása. Természetesen ezeket a javaslatokat át kell ültetni az egységes piaci irányelvekbe, amelyeket a tagállamoknak szigorúan végre kell hajtaniuk. Ahhoz, hogy az egységes piac szabályai hatékonyan érvényesüljenek, az Uniónak meg alkotnia a maga számára a megfelelő eszközöket, amelyekkel bátorítani tudja a nemzeti kormányok közötti együttműködést, kialakítja a vállalkozások és a polgárok információs érintkezési pontjait, javítja a panaszok kivizsgálásának hatékonyságát, és szükséges esetén a megfelelő hatóságokon keresztül intézkedéseket valósít meg.

19

20

HU


Piia-Noora Kauppi (PPE-DE), írásban . – Az egységes piac változatlanul az EU az egyik legfontosabb eredménye. Ám az korántsem teljes. Mind a négy szabadságunkkal kapcsolatban tapasztalhatóak elmaradások. Látnunk kell, hogy az érdekeltek bizalma az egységes piac teljesítménye iránt megfogyatkozott. Ezeket az eredményeket általában természetesnek veszik. A javak szabad áramlásával kapcsolatban, azok 25 %-a továbbra is nemzeti technikai akadályokba ütközik. A Bizottság 2007. januári intézkedéscsomagja remélhetőleg a célzott intézkedések formájában valósul meg, hogy leküzdje fennmaradt akadályokat. Ami az embereket illeti, bizonyos alapelvek kapcsán, nevezetesen a szociális jogok áthelyezhetősége terén bizonytalanság tapasztalható. Üdvözlöm, hogy például a nyugdíjak vagy a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés politikai aknamezőnek tűnő kérdései fokozatosan tárgyalások témájává válnak. A tőkével és a szolgáltatásokkal kapcsolatban jelentős változások előtt állunk. A jelenlegi helyzet a közös társaságiadó-alap okán torzítja a befektetési döntéseket, hátrányos helyzetbe hozza a kis- és közepes vállalkozásokat. Szükség van az egységes piac kapcsán politikai impulzusra, még akkor is, ha az EU szembenéz a jövő kihívásaival a reformszerződés útján. E politikai szándék céljának az egyértelmű vállalkozói környezet biztosítása, a világos, alkalmazható szabályozórendszer és az adminisztratív terhek csökkentése kell legyen. Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban . – Üdvözlöm az előadó jelentését, és egyetértek azzal, hogy az egységes piac fejlesztése sok előnyt hozott az európai polgároknak, például több választási lehetőséget és alacsonyabb árakat teremt a fogyasztóknak, dinamikusabb üzleti környezetet segít kialakítani, és lehetővé teszi az áruk, szolgáltatások és eszmék szabad cseréjét. Ez pedig lehetővé tette az európai integrációt több területen, és továbbra is támogatja az EU-t céljai elérésében. Ám néhány ponton fenntartásaim vannak kell a jelentés egyes elemeivel kapcsolatban: Nem értek egyet azzal, hogy egy közös konszolidált adóalap létrehozatala akár szükséges, akár helyes lenne, ahogyan a jelentés állítja. Úgy vélem, ha a Bizottság benyújtana egy ilyen javaslatot, az az első lépés lenne az adóharmonizáció felé, és ezt elfogadhatatlannak tartom. Úgy vélem, a tagországok a legalkalmasabbak arra, hogy meghatározzák adózási rendszereik természetét. Végezetül, nem értek egyet a jelentés azon megállapításával sem, amely szerint az atomenergia lényeges eleme az EU energiaellátásának, ezért nem támogatom a jelentés e részét. 4. Az európai magántársaság statútuma, társasági jog (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Giuseppe Gargani által a Jogi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés az „európai magántársaság statútumával” és a „tizennegyedik társasági jogi irányelvvel” kapcsolatos jogalkotási eljárás állásáról (O-0042/2007 - B6-0137/0000). Giuseppe Gargani (PPE-DE), szerző . – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az e kérdésről folytatott vita nagyon fontos mind intézményi, mind politikai szempontból, figyelemmel annak számottevő politikai és intézményi jelentőségére.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Nagyon világosan szeretném kimondani és vállalom a felelősséget szavaimért, hogy az Európai Bizottság súlyos mulasztást követett el az Európai Parlamenttel szemben, mert nem követte nyomon a Parlament hivatalos kéréseit, és nem terjesztett be javaslatokat az európai magántársaságokról és a tőketársaságok székhelyei áthelyezéséről szóló jogszabályra vonatkozóan. 2007. februárjában hivatalosan kértük a társaság statútumára vonatkozó jogszabályra irányuló javaslatot a Szerződés 192. cikke alapján, és – ezt szeretném hangsúlyozni és szeretném kérni a biztos urat, hogy figyeljen, mert ez egy nagyon fontos szóbeli kérdés, elnök úr, amire választ kell adni – ez egy alapos vita után történt, amely együtt járt egy, felkészült és reprezentatív szakértők részvételével történt meghallgatással, és ők bemutatták nekünk, hogy milyen nagy szükség van egy ilyen instrumentumra, és hogy az milyen hasznos lenne a belső piacon hatékonyan működni kívánó kisvállalkozások segítésében. Biztos úr, a Bizottság kötelessége volt, hogy azonnal elindítsa a jogalkotási javaslat elfogadására irányuló eljárást, a hatásvizsgálattal kezdve. Sőt, a Bizottság már 2005 decemberétől rendelkezett egy megvalósíthatósági tanulmánnyal, de semmit nem tett, hanem helyette júliusig múlatta az időt, amikor elindította a konzultációt az európai magántársaság szükségességéről – és itt ismét nem volt szó többről, mint egy hipotetikus megbeszélésről –, mint ha a Parlament, mint az Unió egészének választott képviselője nem alapozhatná kérését legitim módon egy anyagi jogi jogalkotási aktusra. Én részleteiben nem vizsgálom az európai jogalkotást, mivel Klaus Lehne – a bizottság egyik fő szakértője és e terület vezető szakembere – rövidesen beszélni fog a kérdés jogi vonatkozásairól. Én a problémát nagyobb mélységben vizsgálom, és emlékeztetni szeretném a biztos urat, hogy megfelelő módon megfontolás tárgyává tehesse mindazt, amit mondok, arra a kapcsolatra, ami az intézmények között fennáll, és amelyre a Bizottság és a Parlament közötti szükséges együttműködést építeni kell. Véleményem szerint, biztos úr, ön személyesen is udvariatlanul járt el a Parlamenttel szemben, ön semmibe veszi a Parlamentet. Ön figyelmen kívül hagyta a Parlamentnek a 192. cikk, és különösen az intézményközi megállapodás alapján elfogadott kéréseit. "Jobb szabályozás", és olyan sokszor elmulasztották a cselekvést – én az elnöke voltam annak a bizottságnak, és nagyon jól tudom, hogy hány kérdés van még függőben –, bár a bizottság hivatalosan nemcsak azt vállalta, hogy figyelembe veszi a kéréseket, hanem azt is, hogy gyors és megfelelő válaszokat ad a Parlament bizottságainak. Ez egyáltalán nem így történt! E kötelezettségeknek való megfelelés elmulasztása felveti a Bizottság Parlamenttel szembeni elszámoltathatóságának kérdését, és nekem nem okoz nehézséget azt jogi kérdésként meghatározni. A német elnökség által szervezett, a társasági jogról szóló konferencián Lehne úr nagyon helyesen mondta, hogy az Európai Bizottságot a Bíróság elé állíthatnánk kötelezettségei teljesítésének elmulasztása miatt. A Parlamentnek – és én ezt nagyon világosan kijelentem – tudnia kell, hogy a Bizottság internetes honlapján már megerősítette, hogy az 1997-ben és 2002-ben megtartott konzultációk magas szintű és konkrét igényre mutattak rá a gazdasági szereplők részéről. A Bizottság így tudja, hogy a kérdés mennyire fontos, tudja, hogy van kötelezettsége, hogy válaszoljon a Parlament kérdéseire. Nem csak hogy elmulasztották a jogalkotásra irányuló javaslat jóváhagyását, hanem a Berlini Konferencián a biztos odáig ment, hogy azt mondta, további vitákra van szükség a javaslat hasznosságát illetően. Ez nagy megrökönyödést keltett bennünk, mert most azt

21

22

HU


kell megfontolnunk – amint a biztos állítja –, vajon az Európai Parlamentnek van-e még esélye e jogalkotásra irányuló javaslat érvényességének hatékony magyarázatára. Ezen a téren egy irányelv – és ezzel befejezem – bizonyára biztosítaná a szilárd jogalapot a társaságok letelepedésének szabadságához és a szolgáltatásnyújtás szabadságához. Várjuk a részletes javaslatot a biztostól, ami nem azt jelenti, hogy követni kell a különféle lobbikat, Angliából, az Egyesült Királyságból és Írországból, gondolom én, hanem az áldatlan állapottal kell foglalkozni. Nem egyes országok érdekeit kell kiszolgálnia biztos úr, amint ön ezt nagyon jól tudja, hanem az európaiak érdekeit. A Parlament nem lobbi, és mi ténylegesen és kézzel foghatóan kifejezzük ezt az igényt és ezt a szükséget! Charlie McCreevy, a Bizottság tagja . − Elnök úr, Gargani úr a Jogi Bizottság részéről intézett szóbeli kérdése lehetőséget ad számomra, hogy kifejtsem a legújabb fejleményeket a Bizottság álláspontjával kapcsolatban a 14. társasági jogi irányelv és az európai magántársaság (EMT) ügyében. Amint azt tudják, és ami része a „jobb szabályozás” megközelítésünknek, az EMT statútumával kapcsolatos nyilvános konzultációt július 20-án indította a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság. Tudom, hogy az Európai Parlament azt szeretné, ha a Bizottság felgyorsítaná a folyamatot. Ám el kell végeznünk a szükséges előkészítő munkát. Ennek lényegi része az érdekeltekkel való egyeztetés a lehetséges szabályozási lehetőségekről – tehát legyen egy egységesebb, de kevésbé rugalmas statútum, vagy egy olyan, amely több szabadságot ad a felhasználóknak, ám több Európai Unión belüli EMT-struktúrát eredményez. Hallanunk kell az érdekeltek álláspontját, hogy melyik lehetőséget tartják a vállalatuk számára megfelelőbbnek. Erről szól a jobb szabályozás. A 2005. végi megvalósíthatósági tanulmány elég általános összegzéssel szolgált a jelenlegi helyzettel kapcsolatban, de nem ad egyértelmű választ a legjobb politikai választással és az EMT statútumával kapcsolatban. Ezért mélyebb elemzésre van szükségünk. A tanulmány természetesen megfelelő háttérrel szolgál a majd munkánkhoz. Sokat segítettek számunkra az Európai Parlamentnek az EMT statútumáról szóló jelentése, és annak lehetséges tartalmára vonatkozó ajánlásai. A 14. társasági jogi irányelvről szóló javaslattal kapcsolatban az előkészítő munka nem volt meggyőző. Jobb szabályozást és hatást biztosító politikánk szükségessé teszi számunkra, hogy bizonyítsuk a kezdeményezés egyértelmű gazdasági hasznát, mielőtt megvalósítanánk azt. Rövidesen olyan helyzetben leszek, hogy egyértelműbb állásfoglalást tehessek egy ilyen javaslat hozzáadott értékével kapcsolatban. Tovább kell gondolkodnunk, mielőtt lépünk ezzel a javaslattal kapcsolatban, amely, őszintén szólva, akár vitatható is lehet. Amint a képviselők tudják, én nem félek a vitától, ám szeretnék meggyőződni arról, hogy ez a javaslat elég hasznos az Európai Uniónak ahhoz, hogy jogalkotásra vonatkozó javaslatot érdemeljen. Ez nem a halogatásról szól, hanem arról, hogy szerintem a jó munkához megfelelő előkészítés szükséges. A következő hónapokban tájékoztatom a képviselőket, hogy miként szeretnék előrehaladni e fontos kérdésekkel kapcsolatban. Klaus-Heiner Lehne, a PPE-DE Képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr, biztos úr, igen tisztelt hölgyeim és uraim! Először is azt kell mondjam, örülök, hogy McCreevy biztos a szóbeli kérdésre adott válaszában nem utasította el az Európai Parlament javaslatait. Az

04-09-2007

04-09-2007

HU


elmúlt néhány évben olyan sok meghallgatás és konzultáció zajlott az európai magántársaságról, hogy képtelen vagyok megérteni, miért van szükségünk egy harmadikra, egy negyedikre, ötödikre, talán még egy hatodikra is akárhányadikra is. Az ügy le van zárva. Volt egy eredeti javaslatunk a Bizottság cselekvési tervében. Ezt az érintettek többsége a módosított cselekvési tervben jóváhagyta. A parlamenti meghallgatások egyértelmű üzenetet küldtek. A Parlament határozatai nem lehettek volna világosabbak, és ennek alapján semmilyen további késedelmet sem tudok elfogadni. A szakértők általában egyetértenek abban, hogy a bejegyzett székhely határokon átnyúló áthelyezéséről szóló irányelvben joghézag van. Az Európai Unió felkínálja a tőke mozgásának szabadságát – azaz a tulajdon, illetve a tőke más helyszínre történő áthelyezésének lehetőségét –, de ha nekem van egy vállalkozásom, akkor jelenleg nincs ilyen választási lehetőségem, mert nem dönthetem el szabadon, hol legyen a vállalkozásom székhelye, vagy hogy hová helyezzem azt át az Európai Unión belül. Ez nyilvánvalóan a jogszabály hiányossága. A Bizottság éves jogalkotási programjában bejelentette e hiányosság megszüntetésének szándékát. Jelenleg olyan helyzet van, hogy az Európai Bíróság saját esetjogát alakítja ki ezen a területen, és a vadnyugati stílusú dereguláció felé hajlik annál az egyszerű oknál fogva, hogy a jogalkotás tehetetlen; semmit nem tesz azokon a területeken, ahol hiányzik a harmonizáció. Éppen ideje, hogy a jogalkotó cselekedjen, ahelyett, hogy minden felelősséget a Bíróságra hárítson. Egy utolsó megjegyzés: az Európai Bizottság kezdeményezési monopóliuma nem légüres térben van. Mint bármilyen monopóliumot, azt is összefüggésében kell nézni, és ebben az esetben az összefüggés a Szerződésből és az intézményközi megállapodásokból következik. E szövegek szerint mind a Tanácsnak, mind az Európai Parlamentnek van közvetett kezdeményezési joga. Az intézményközi megállapodásokban a Bizottság vállalta, hogy javaslataikra reagál. Mivel ez a helyzet, nagyon világossá kívánom tenni, hogy amennyiben a Bizottság elmulasztja a lényegi válasz megadását erre a kérdésre a megállapított határidőn belül, javasolni fogom a Jogi Bizottságnak, hogy a mulasztás miatt indítsunk eljárást a Bizottság ellen az Európai Bíróság előtt. Gary Titley, a PSE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, üdvözlöm a biztos úr megállapításait, különösen azokat, amelyek szerint a szabályozóknak és a munkájuk által érintett embereknek együtt kell dolgozniuk a jogszabályokon, és ez része a jobb szabályozás iránti elkötelezettségnek. Üdvözlöm továbbá, hogy szerinte is gazdasági célokat kell kitűzni, és ezeknek a piac igényeit kell tükrözniük. Amikor a Bizottság társasági jogról tartott saját egyeztetéséről szóló összegzését tekintettem át, figyelmes lettem arra, hogy a válaszolók kevesebb mint fele tartotta szükségesnek az európai magántársaság statútumának létrehozását. Ez némileg ellentmond annak, amit eddig hallottunk, és talán pontosabban megvilágíthatná, biztos úr, hogy mik voltak ezek a válaszok. Felfigyeltem továbbá arra is, hogy a legtöbben inkább a meglévő társasági jog kodifikációjára és konszolidációjára vágynak, és nem ezen túlmutató intézkedésekre. Nyilvánvaló, hogy ez egy nehéz kötéltánc. A következőt szeretném tudni: mekkora az igény arra, hogy nem nemzeti, hanem európai szintű jogalkotásra van szükség? Feltételezem, hogy bizonyos esetekben olyanok gyakorolnak nyomást, akiknek a hazai szabályozása bonyolult, és akik arra vágynak, hogy az európai jogszabályok egyszerűsítsék az ügyeket. Ám a probléma éppen az, ha az európai jogot teszünk a nemzeti jog fölé, az gyakran sokkal bonyolultabbá teszi az életet. Bizonyos, hogy az egész ügy célja az egyszerűsítés és a tisztázás.

23

24

HU


Sharon Bowles, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, amikor februárban utoljára beszéltem ezzel az üggyel kapcsolatban, felhívtam a biztos úr figyelmét arra, hogy nem értettem egyet a Parlament minden javaslatával, például a tőkenagyság kérdésében, mert úgy éreztem, hogy a statútum bármely ilyen szűkítése a nagyobb társaságoknak kedvezne. Ezért örömmel nyugtázom, hogy a biztos úr a legutóbbi egyeztetésen kíváncsi volt a kisés közepes vállalkozások válaszaira. Ám nekünk proaktívabbnak kell lennünk ezek felkutatásában, és inkább a kis, mint a közepes vállalkozásokra kell összpontosítanunk. Én mindenképpen ezt fogom tenni saját régiómban, és örülök neki, hogy más testületek is hasonlóképpen cselekszenek az Egyesült Királyságban, egyszóval támogatom a kisvállalkozások jelentőségét növelő erőfeszítéseket. Ez különösen igaz abban az esetben, amikor a kisvállalkozások nem rendelkeznek információval, miközben mi is tisztában vagyunk vele, hogy éppen ezeknek a vállalkozásoknak okoz gondot a bonyolult jogi és szabályozási környezetben való eligazodás, és ezért elméletileg éppen őket szeretnénk segíteni a statútummal. Úgy látom, hogy a Ház javaslatainak következményeképpen a statútum valószínűleg nem segíti majd a kisvállalkozásokat, ami probléma. Amellett érvelek, hogy a változtatások legyenek egyszerűbbek, különben nem változik semmi, legalábbis a kisvállalkozások szempontjából. Jean-Paul Gauzès (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a társaságok versenyképessége és a belső piac hatékonysága is megköveteli a társaságok számára a megfelelő és korszerű jogi statútumot. A nagyvállalatok esetében történt bizonyos előrelépés az európai magántársaság statútumáról szóló rendelet 2001. október 8-i elfogadásával. 2004-ben az Európai Bizottság megnyitotta vitát az európai társaság egy új formájáról, amelyet kifejezetten a kis- és közepes vállalkozások számára alakítottak ki: ez az európai magántársaság. Ezt a kezdeményezést igen melegen üdvözölték mindazok, akik az elmúlt 30 évben várták – igen, 30 éve. A statútumról szóló megvalósíthatósági tanulmány eredményeit a Bizottság 2005 decemberében mutatta be. Az világosan rámutatott, hogy a megkérdezett gazdasági szereplők hatalmas többsége akarta ezt a statútumot, két fő ok miatt. Először is, az európai statútum bevezetésének azzal az előnnyel kel járnia, hogy eltávolítja a kkv-k letelepedésének és mobilitásának útjában álló akadályokat az Európai Unióban. Másodszor, lehetővé tenné a kkv-k számára az európai címke létrehozását, különös tekintettel az új tagállamok kisvállalkozásaira. A kkv-k számára az európai magántársaság hatékony módnak tűnik az európai piacra való bejutáshoz. Elfogadása közvetetten hozzájárulna a nemzeti jog fejlődéséhez és harmonizálásához, amely azután ösztönözné az európai gazdaság fejlődését és integrációját. Ez az új statútum kielégítene azt az igényt, hogy a társaságok rendelkezésére álló jogi instrumentumokat egyszerűsítsék és hatékonyabbá tegyék. Meggyőződésem, hogy számos kis- és közepes méretű vállalkozás előnyre tenne szert egy ilyen statútummal, ami nyilvánvalóan választható maradna. Az európai magántársaság tervét a gazdasági körök szinte minden tagállamban erős támogatásban részesítik. Ez mindenképpen így van Franciaországban és Németországban. A Parlament jóváhagyta Lehne úr saját kezdeményezésére készült jelentését, amelynek következtetéseit én támogatom, ám jelenleg nem történik előrehaladás. Ezért támogatom

04-09-2007

04-09-2007

HU


Gargani úrnak a Jogi Bizottság nevében a Bizottságnak feltett kérdéseit. Fontos megismerni azokat az alapvető problémákat is, amelyek a Bizottságot munkáját késleltették e kérdésben. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök úr, én osztom a Gargani elnök úr és a Lehne úr által kifejtett véleményt annak szükségességéről, hogy előre kell haladni az Európai Uniónak a társaságok bejegyzett székhelyéről és az európai magántársaság statútumáról szóló szabályaival. McCreevy úr válaszában elmondta nekünk, hogy vannak problémák, hogy volt késedelem, hogy konzultációkat indítottak az egyik javaslatról, és ami a másikat illeti, úgy tűnik, hogy még nem foglaltak állást róla. Így szembesülünk a közösségi jogszabályok elfogadásának és a közösségi szabályok javításának megszokott ügyével. Lehne úr világossá tette, hogy itt az intézmények között az együttműködés légköre uralkodik: a Parlament nem áll az egyik oldalon, és a Bizottság sem a másikon. A Parlament reméli, hogy a Bizottság hamarosan bemutatja kezdeményezéseit, mivel a Bizottság kezdeményezési joga része a többi intézménnyel folytatott együttműködési keretnek. McCreevy biztos nehézségekkel beszélt a tagállamokat illetően, de még e vita nyomán sem világos a számunkra, hogy hol vannak az ellenvetések, hogy azok a valódi magánszektorból származnak, vagy alapvetően a tagállamoktól. Melyek azok az államok, amelyek ellenzik, hogy ilyen jellegű közösségi szabályokat fogadjuk el? Pusztán magántermészetű ellenvetésekről beszélünk? Mivel McCreevy úrnak lesz még lehetősége felszólalni, remélem, hogy világosabbá teszi számunkra, hol vannak a nehézségek, a magánszektorban vagy alapvetően a tagállamoknál. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja . − Szeretném megköszönni hozzászólásaikat. Attól tartok, nem érthetek egyet Gargani úr azon megállapításával, amely szerint a Bizottság nem tett semmit, és semmibe vette a Parlamentet. Amikor február 1-jén Brüsszelben megvitattuk a Parlament határozatát, részletesen válaszoltam a parlamenti kérdésekre, és szándékomban áll ezen elkötelezettségemnek megfelelően cselekedni a jövőben is. A február 1-jei vitán megjegyeztem több képviselőtársuk azon igényét is, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az előkészítő munkát. Az EMT-vel kapcsolatos egyeztetés pontosan kezdődött júliusban. Az érdekeltek körében tapasztalható bizonyos támogatás az európai magántársaság iránt. Ám helytelen lenne azt feltételezni, hogy konszenzus van annak lehetséges tartalmával kapcsolatban, ahogyan arra Titley úr és Bowles asszony is rámutattak. Ha elhamarkodott következtetésekbe bocsátkozunk, azt kockáztatjuk, hogy a javaslat már kidolgozásának megkezdése előtt a fiókban marad. Elnök. − A vitát lezárom. 5. A gdanski hajógyár bezárásának kockázata (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság állásfoglalása a gdanski hajógyár bezárásának kockázatáról. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja . − Elnök úr, ezzel a kérdéssel kollégám, a versenyjogi biztos, Kroes asszony helyett én foglalkozom. A Bizottságnak nem áll szándékában bezárni a gdanski hajógyárat. A gdanski hajógyár kulcsszerepet játszott az európai történelemben, és a szabadságért és az újraegyesített

25

26

HU


Európáért vívott küzdelemben. Szeretnénk, ha a gyár valódi átszervezésen menne át, hogy önmagában is sikeresen versenyezzen az EU és a világ hajógyártási piacán. Az utóbbi évtizedekben átalakult a hajógyártás egész Európában. A Bizottság tisztában van vele, hogy ez sok hajógyárnak és régiónak egy nehéz folyamat volt. Több hajógyárat bezártak, és a hajógyártási kapacitás csökkent. Ahol a nemzeti állami szubvenciót használtak fel az átalakításhoz, a Bizottságnak fel kellett lépnie a Szerződésben kijelölt felelősségének megfelelően, hogy minden hajógyárnak azonos feltételeket biztosítson az Európai Unión belül, a piac torzulásainak megakadályozása érdekében. A Bizottság ezúttal ugyanezen felelősségének megfelelően jár el a gdanski beavatkozásának esetében. A gyengélkedő vállalatoknak nyújtott állami támogatás Szerződéssel való összeegyeztethetőségének feltételeit egyértelműen rögzítik az állami támogatásokra vonatkozó közösségi útmutatásokban. A gdanski hajógyár megfelelő átalakítása évek óta késlekedik; a közpénzeket nem fenntartható munkahelyek létrehozására költötték, hanem egy olyan vállalat életben tartására, amely szokásos piaci körülmények között megszűnt volna. A Bizottság célkitűzése ebben az esetben három elemből áll. Először is, biztosítani kell, hogy a gdanski hajógyár átalakítása hosszú távú fennmaradásához vezessen. Ez jelentheti a termelés csökkentését, de talán egy olyan kisebb, viszont hatékonyabb hajógyár kialakításához vezet, amely képes megállni a saját lábán. Másodszor, a hajógyár termelési kapacitását csökkenteni kell, hogy ne torzuljon a hajógyártás piaca, és hogy az európai versenytársak érdeke ne sérüljön az állami beavatkozás nyomán. Másrészt, az átalakítás költségeit jelentős részben saját erőforrásokból – többek között az olyan vagyontárgyak eladásából, amelyek nem szükségesek a hajógyár túlélésének szempontjából –, illetve külső finanszírozásból, piaci feltételek mellett kell fedezni. És harmadszor, az egyenlő bánásmód biztosítása. Más országok hajógyárainak, akárcsak más lengyel hajógyáraknak, jelentősen csökkenteniük kellett a kapacitásukat. A gdanski hajógyár sem lehet kivétel. A strukturális alapokat és más EU-támogatásokat más tagállamok is felhasználtak arra, hogy a nehéz átmeneti időszakokat átvészeljék, és hogy az érintett régiókat segítsék. Többször felhívtuk a lengyel hatóságok figyelmét erre a lehetőségre. A Bizottság szoros és konstruktív párbeszédben marad a lengyel hatóságokkal, hogy megtalálja az előrelépés módját úgy, hogy az állami támogatással való összeférhetőség feltételei teljesüljenek, és az állami támogatás jóváhagyható legyen. Ez a folyamat jelenleg is zajlik. A gdanski hajógyár megérdemli, hogy egy új és fenntartható helyzetben fennmaradjon a jövőben is az EU versenyen alapuló hajóépítési piacán. Janusz Lewandowski, a PPE-DE Képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök úr, mint Gdansk európai parlamenti képviselője úgy érzem, kettős felelősségem van: először a 3000 munkahely és egy olyan létesítmény sorsáért, amelynek szimbolikus státusa van Lengyelországban, és másodszor, annak biztosításáért, hogy mi együttesen feleljünk meg a racionális gazdaság elveinek, amelyre az Európai Közösség épül, és ami prosperitást hozott Európa sok millió lakosának. Ezért úgy vélem, hogy a mai vita nem politikai demonstráció lesz. Túl sok politika veszi körül a gdanski hajógyárat. Politikai szempontból

04-09-2007

04-09-2007

HU


már eddig is túlságosan kihasználták. Bízom abban, hogy most lépést teszünk a lehető legjobb megoldások megtalálása felé. Azt is gondolom, hogy ilyen szándékok motiválták a Parlament radikális baloldalát, amely kérte ezt a vitát, de rámutatnék arra, hogy ők nem idealisták, akik a szociális boldogság rendszerét keresik, hanem a valódi szocializmus gyakorlói, akiket Lengyelországban ”posztkommunistának” sorolnak be, akik politikai bosszúból már kétszer bezárták a gdanski hajógyárat, ezáltal aláásva annak gazdasági hitelességét, és megteremtve a mai problémák egyik okát. Én tanúja és szerény résztvevője voltam az 1980. augusztusi kollektív lelkesedésnek, amely létrehozta a Szolidaritást, amely később 10 millió ember mozgalmává vált. Tudom, hogy a jelenlegi hajógyár 3000 alkalmazottja között vannak olyanok, akik akkor az emberi méltóságért, az emberi jogokért és az Európai Unió normáiba beépített egyéb értékekért az életüket kockáztatták. Ezt bátorsággal, de egyben elővigyázatossággal tették a nélkül, hogy erőszakhoz folyamodtak volna. Következésképpen az a felfogás, amelyhez nem tartozott hozzá az erőszak – mint a terror eszköze – alkalmazása, iránymutatásul szolgálhat számunkra is a XXI. században. Én természetesen a nagy munkásközpontokhoz – a hajógyárakhoz, a bányákhoz és az acélművekhez – hasonlóan, amelyek a Szolidaritás fő támaszát jelentették, rendkívül nagy támogatást szeretnék adni a hajógyár ügyének, mint elszigetelt, más nézetet valló külföldi hang, és azt szeretném, ha ezek a központok most a szabad piacon, a gazdasági siker példáivá válnának. Ez azonban nagyon nehéz lesz, sőt lehetetlen rövidtávon, amint a nyugat-európai nagy nehézipari központok tapasztalatai alapján láthatjuk, mert ezeknél is egész évtizedekig tartott, amíg gazdasági fordulat következett be. Különösen ez a helyzet a hajógyártásban, amely a távol-keleti, koreai, kínai és vietnami versennyel szembesül, ahol az alacsony munkaerőköltségek és mindenekfölött az állami beavatkozás nyílt és rejtett formái a meghatározóak. Szeretném, ha az Európai Bizottságban is tudatosulna a helyzet bonyolultsága, mert ha ezt nem veszik figyelembe, felgyülemlik a csalódottság, és a politikai populizmus ver gyökeret országunkban. Én megértem a hajógyári munkások csalódottságát, akik úgy érzik, a történelem tartozik nekik, és akik, ahogyan mondják, a lelketlen bürokráciával szembesülnek. Az Európai Bizottság részéről is érzékelhető csalódottság, mivel az egy kivételesen tüzes és szívós létesítménnyel foglalkozik, amely sok hatóságnak beverné az orrát. Tudom, hogy e hajógyár munkásait nem szabad büntetni a meglehetősen helytelen vagy egyszerűen csak ügyetlen módért, ahogyan a jelenlegi kormány ezeket az ügyeket kezeli. Azt is tudom, hogy a megállapodást hosszú távú jövőképre, és nem elhamarkodottan összeállított tervekre kell alapozni. A hosszú távú jövőkép olyan befektetőt jelent, aki modern technológiával szereli fel a hajógyárat, lecserélve a jelenlegi elvavult sólyákat. És, azt hiszem, a mai vita pontosan ebbe az irányba tett lépés. Bogusław Liberadzki, a PSE képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök úr, helyénvaló, hogy vitát folytatunk a gdanski hajógyárról. Itt két lényeges tényt kell megemlíteni: az első, hogy ez az 1980. augusztus 30-i szczecini megállapodás, valamint az 1980. augusztus 31-i gdanski megállapodás aláírásának évfordulója, és a második nagyon lényeges tény a gdanski hajógyár jelenlegi pénzügyi helyzete. A gdański hajógyár a lengyelországi történelmi változások, és az Európában, illetve a nemzetközi színtéren bekövetkezett nagy változások szimbóluma. Ez volt a kezdet. A szabad világ vezetői a 80-as években a gdanski hajógyárba jöttek, hogy kitartásra

27

28

HU


bátorítsanak a küzdelemben. Itt az emberek az emberi jogokért, a szólás szabadságáért, a szabad szakszervezetekért, az emberi méltóságért és az Európai Gazdasági Közösség irányvonala szerinti fejlődésért küzdöttek. A gdanski hajógyár ezért olyan élő emlékmű, amelyre büszkének kell lennünk, de ez egyben egy hajógyár – talán ma már elsősorban egy hajókat gyártó vállalkozás. A hajógyár dolgozói emlékeztettek bennünket erre a tényre egy héttel ezelőtt Brüsszelben. Nem beszéltek történelmi adósságokról, hanem gazdasági ügyekről, az életükről és a munkahelyükről. A hajógyártás globális iparág. Hajókat könnyen meg lehet vásárolni Ázsiában, nem szükséges, hogy azokat Európában vegyék meg. Az elmondottakra tekintettel, biztos úr, a versenyképességgel kapcsolatos döntésekben nem szabadna kizárólag az úgynevezett „tisztességes versenyre” koncentrálnunk az EU-n belül. Globális megközelítésre van szükségünk, azaz az Európai Unión belüli hajógyártást a globális versenykörnyezetben kell szemlélnünk, majd figyelembe kell vennünk az Európai Unióban lévő hajógyárak, ide értve a gdanski és a szczecini hajógyárak működését meghatározó valamennyi feltételt. Az EU piaci szabályai elfogadhatóak és elvként el is fogadják azokat, de végrehajtásuk módjának és a vonatkozó menetrendnek reálisnak kell lennie, és különösen az egyes entitásoknak kell azokat címezni. Ezért lehetnek bizonyos kétségek a privatizációval, mint a célt szolgáló eszközzel kapcsolatban, azaz a privatizációval, mint olyan végcéllal, amelyet egy meghatározott időpontra el kell érni. Ezért felhívom a lengyel kormányt, hogy működjön szorosan együtt a Bizottsággal és a hajógyár vezetésével abban, hogy ezt a vállalkozást hatékonyan működtessék. Bronisław Geremek, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök úr, először is szeretném elmondani, mennyire örülök, hogy az Európai Parlament ma megfontolás tárgyává teszi ezt az ügyet, és mennyire üdvözlöm ezt a kezdeményezést. Szeretnék köszönetet mondani McCreevy biztosnak mai nyilatkozatáért, és elmondani, nagyon fontos, hogy az Európai Unióról, mint közösségről gondolkozzunk. Amikor belépünk az Európai Parlament épületébe, elhaladunk egy szobor mellett, amely azt mondja L'Europe a un coeur – Európának szíve van. Politikai nyelvre lefordítva ez az európai szociális modell erejét jelképezi. 27 évvel ezelőtt történt, hogy a gdański hajógyár munkásai megkezdték a kommunista rendszer elleni, és a kenyérért és a szabadságért folytatott küzdelmüket. Helyre akarták állítani az emberi munka célját, és meg akarták szabadítani a gazdaságot az állami monopóliumtól. Ez a történelmi hajógyár most szembesül az Európai Bizottság drámai ajánlásával, hogy termelését kétharmaddal csökkentse, két sólyáját pedig mindenképpen zárja be. Mi úgy véljük, hogy ebben a helyzetben a következő lépéseket kell megtenni. Először is, a sólyabezárást egyre kell korlátozni, és így kell helyreállítani a hajógyár esélyét, hogy nyereséges legyen. Másodszor, időt kell hagyni a hajógyár menedzsmentjének rendbe tételére, mivel a jelenlegi menedzsment sok kívánnivalót hagy maga után (hogy a hajógyár nyereségessé váljon, és a 3000 munkás ne veszítse el munkahelyét). Harmadszor, emlékezzenek arra, hogy a gdański hajógyár nagy európai emlékműként és tanúbizonyságként képviseli azt a tényt, hogy a társadalmi szolidaritás egyike az Európai Uniót megalapozó értékeknek. Az európai intézmények azonban ezt a határozatot nem hagyhatják figyelmen kívül. Cselekedeteink pragmatizmusának együtt kell járnia annak megértésével, hogy az emberek

04-09-2007

04-09-2007

HU


számára, és az embereknek köszönhetően építjük az Uniót. Európa ereje újító és versenyképességünktől függ, de attól is, hogy érzékenyek vagyunk-e a gyengébbek és kevésbé szerencsések sorsa iránt. Az én véleményem szerint ez is hozzátartozik a szabadság liberális üzenetének jelentéséhez. Szeretném megemlíteni az egyik emlékemet: azt, hogy az Európai Unió valamennyi országában európaiak generációi viselték kabátjuk kihajtóján büszkén és reménnyel teli a Szolidaritás jelvényét. Vannak ilyen emberek ebben a teremben is. Így ők az a generáció, amelynek tagjai felépítik Európa egységét, és nekik kell tudatában lenniük a gdański hajógyár történelmi jelentőségének. Marcin Libicki, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök úr, én kísértem a hajógyári munkásokat a Kroes és Špidla biztosokkal folytatott tárgyalásaink során. Velük voltam akkor is, amikor megjelentek az Európai Bizottság előtt, és Európához fordultak segítségért. A gdański hajógyár már kezd kikeveredni pénzügyi bajokból, és már nyereségesen működik. Nagy hiba lenne, ha a súlyos pénzügyi restrikciók megakadályoznák abban, hogy nyereséget termeljen, és az ott dolgozók, illetve mindannyiunk erőfeszítései révén sikert érjen el. Én is szeretném hangsúlyozni a történelmi vonatkozást. Nem lennénk itt 27 ország az egyesült Európában, Európa nem lenne túl a nukleáris háború fenyegetésén, ha nem lett volna a Szolidaritás, amely a gdański hajógyárban született. Erre mindenkinek emlékeznie kell, beleértve az itt ülő politikusokat is. Arra is szeretnék rámutatni, hogy mindazok, akik ebben az ügyben eddig felszólaltak, és azt hiszem, azok is, akik majd később szólalnak fel, teljesen ebben az ügyben politikai nézeteinktől függetlenül egyetértenek. Ezt figyelembe kell venni. Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (FR) Elnök úr, üdvözlöm, hogy kollegáim a képviselőcsoportok vezetőinek értekezletén egyetértettek azzal a javaslatommal, hogy kérjük fel a Bizottságot, tegyen nyilatkozatot előttünk, mielőtt a gdanski hajógyár jövőjével kapcsolatban bármilyen határozatot hoznának. A Versenypolitikai Főigazgatóságnak nem volt szüksége erre az új esetre ahhoz, hogy gondolkodását illusztrálja. Az már annyi tiltakozást váltott ki, hogy számos megfigyelő, akik aligha vádolhatók antiliberalizmussal, maguk is dogmatikusnak tartják már egy ideje. Ebben az esetben a szerkezetátalakítási tervet csak akkor tartják meggyőzőnek, ha az 1000 munkás elbocsátásáról rendelkezik. Bőséggel állnak rendelkezésre korábbi példák bajba jutott vállalatokról, amelyeknek azt mondták, hogy szüntessenek meg több száz munkahelyet, különben vissza kell fizessék a túlélésükhöz szükséges támogatást. A jelenlegi eset kapcsán mondják el nekünk, melyik hajógyár képes támogatás nélkül működni. Nem hiszem, hogy bárki megkérdőjelezné, hogy a támogatások odaítélését feltételektől kell függővé tenni. A baj az, hogy ezek a feltételek mindig a munkavállalók számára jelentenek súlyos áldozatot. E tekintetben – bár az általam ismert egymást követő versenypolitikai biztosokra rendszerint nem önmarcangolásukért emlékeznek, és a társadalmi gyökerek sem tartoznak egyértelműen az attribútumaik közé – a Bizottság vezető főigazgatósága még tovább ment azzal, hogy kimutatta: éppen olyan közönyös a politikai kérdések mint a szociális problémák iránt. Egy, Lengyelország számára emblematikus hely tényleges létét fenyegetve, vajon figyelembe vette a Bizottság annak az üzenetnek a politikai vonatkozásait, amelyet ezen új tagállam népének küld, alig három évvel a csatlakozás után? Úgy tűnik, a szabad és torzulásmentes verseny ezen őreinek problémái közül ez a legkisebb. Azt gondolják, itt van az ideje annak, hogy megemlékezzünk a gdanski hajógyár munkásainak meghatározó

29

30

HU


szerepéről a szabadságért folytatott küzdelemben – ez történelmi szerep, amint McCreevy úr mondta –, és itt van az ideje annak, hogy a szabad piac vastörvényeit alkalmazzuk rájuk. Még van idő ennek a felelőtlen akciónak a leállítására. Nézetem szerint az első lépésnek kell lennie, hogy érdemi tárgyalásokat kezdünk a lengyel szakszervezetekkel, sőt a Fémmunkások Európai Föderációjával. Ami szükséges, az az ezeknek a hajógyáraknak kifizetett támogatás valódi összegének tisztázása, és mindenekfelett olyan megoldás megtalálása, amely nem vezet munkahelyek elvesztéséhez. Ettől eltekintve, ez az új eset, amely az abszurditásig rávilágít a verseny torzulásának megakadályozása nevében alkalmazott mostani kritériumok korlátoltságára, megerősíti képviselőcsoportom véleményét, hogy mielőtt bármilyen végleges határozatot hoznának a jövőben az Európai Szerződésről, életfontosságú, hogy alapos, nyilvános és széles körű vita jöjjön létre az Unió céljairól, és arról, hogy ezek összhangban állnak-e az alkalmazott politikákkal. A gdanski hajógyárak története emlékeztet arra, hogy az a politikai struktúra, amely képtelen saját ellentmondásaival szembesülni, és azokat meghaladni, el van kárhoztatva. Ez a tanulság ma is éppen olyan fontos, és néhány európai vezetőnek nem ártana elgondolkodni róla. Witold Tomczak, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – (PL) Elnök úr, nagy hiba, amit az Európai Bizottság javasolt, hogy a gdański hajógyár három sólyája közül kettőt zárjanak be, és nagy hiba az állami támogatás visszafizetésének kilátásba helyezése. A javaslat számos tényezőt nem vesz figyelembe, ide értve a hajógyár számára hátrányos, politikai rombolókhoz és tisztességtelen vállalkozókhoz köthető korábbi intézkedéseket, mert ők csak a városközpontban akartak tulajdont, és a földet akarták megkaparintani. A hajógyár tisztességtelen privatizálása jelenleg is bírósági eljárás tárgya. A Bizottságnak erről nincs megbízható ismerete. A hajógyár szerkezetátalakítását már elvégezték, munkások ezreit küldték el, a tíz sólya közül hetet bezártak. Jelenleg a hajógyár pozitív pénzügyi eredményeket ér el. A két sólya bezárása tönkretenné ezt a nyereséget és ezt az eredményt. Az óriási állami támogatás, amelyet a régi tagállamok hajógyárai kaptak, nem jutott el a gdański hajógyárhoz. Ez nem biztosít egyenlő feltételeket a versenyben, és nem veszi figyelembe a hajógyárak nyereségességének számításánál alkalmazott módszerek eltéréseit sem. A gdański hajógyárat érő csapás az egész Európai Unió hajógyártását gyengíti. Emlékeztetném önöket, hogy az EU részesedése a nemzetközi hajógyártásból csak a dél-koreai hajógyártásnak egyharmada, ahol támogatják a hajógyártó ipart. Ez demonstrálja, hogy a Bizottságot nem érdeklik az EU hosszú távú gazdasági érdekei. A Bizottság szándékai ellentétesek a Lisszaboni Stratégia céljaival. A gdański hajómunkások küzdöttek a szolidaritásért, amibe nem tartozik bele a versenytársak brutális megszüntetése. A szolidaritás nem üres szlogen vagy szánalom, hanem felelősség és tisztesség és szembesülés az igazsággal. Képes-e még az Európai Unió ilyen értékek képviseletére ma? Maciej Marian Giertych (NI). – (PL) Elnök úr, a gdański hajógyár különös jelentőséggel bír Lengyelország számára. Az nem csak egy munkahely, hanem politikai szimbólum is. A kommunista időkben megkísérelték a lerombolását. A munkások politikai részvétele és az egész nemzet támogatása azt jelentette, hogy az akkori hatóságok nem tudták a hajógyárat bezárni. A munkásság tudatában van a hajógyár különös jelentőségének, és ma is úgy válaszol a fenyegetésekre, mint akkor – tiltakozással. Rettenetes lenne, ha az a

04-09-2007

04-09-2007

HU


létesítmény, amely meg tudta védeni magát a kommunista hatalommal szemben, összeomlana az Európai Unió irányelvei gyakorolta nyomás alatt. Életfontosságú, hogy ez a létesítmény hajógyár maradjon, részét képezze a hajógyártó iparnak, és ne más legyen. A sólyák számának háromról egyre csökkentése, amit a Bizottság javasol, megfosztaná a gyárat a hosszú távú nyereségességtől. Legalább két sólyára van szükség ahhoz, hogy hajógyárként továbbra is nyereségesen működhessen. Lengyelország betartja a hatályos pénzügyi szabályokat, miközben tudjuk, hogy a hajógyártás az EU gazdaságának nem olyan érzékeny ágazata, amelyben a gdański hajógyárnak nyújtott támogatás eltorzíthatná a versenyt. A Bizottságnak figyelembe kell vennie a gdański hajógyár speciális jellegét, és speciális bánásmódban kell részesítenie azt. A kommunista hatalom elleni függetlenségi harc szimbólumaként a gdański hajógyárnak továbbra is hajógyárnak kell maradnia. Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos úr, a gdański hajógyár egy nagy európai szimbólum, az a hely, ahol 1988 augusztusában a Lech Wałęsa által vezetett lengyel munkások megkezdték a szabadságért és az igazságért folytatott sztrájkjukat. A hajógyár a szakszervezeti jogokért, a munkásmozgalom politikai és polgári jogaiért folytatott küzdelem szimbólumává vált az egész világon. Szeretném hangsúlyozni a Wurtz-kezdeményezés fontosságát, amely lehetővé tette, hogy a gdański hajógyár összeomlásának veszélyéről itt az Európai Parlamentben a mai napon vitát tartsunk. A gdański hajógyár védelmében én először – még a föld alatti „Szolidaritás” aktivistájaként – 1988 novemberében szólaltam fel, amikor Mieczysław Rakowski kormánya felszámolási eljárást indított a hajógyár ellen a gyenge gazdasági eredményeinek ürügyén. Sajnálatos módon a gdański hajógyár a nehézipar hanyatlásának és az e folyamattal szembesülő védtelen munkások és szakszervezetek szimbólumává is vált, modelljeként mindannak, amit „kaszinókapitalizmusnak” nevezünk. Kevés maradt meg abból a büszke hajógyárból, ahol a ”Szolidaritás” megszületett. 1989 után a Szolidaritás-kormányt nem érdekelte a hajógyár sorsa. A létesítmény egyrészt a piaci spekuláció, másrészt a demagógia és a populizmus helyszínévé vált. Az Európai Unióba történt belépés után a lengyel hajógyárak állami támogatást kaptak. A gdański hajógyár megkezdte a szerkezetátalakítást, és bizonyítja, hogy képes nyereségesen működni. Az Európai Bizottság jelenlegi követelése, hogy a hajógyár által hajóépítésre használt három sólya közül kettőt zárjanak be, veszteségessé teszi a gyárat, munkanélküliséget okoz, és sok munkás családja számára tragédiát jelent. Az Európai Parlamentben az augusztusi megállapodások aláírásának huszonhetedik évfordulóján e kérdésben bölcs előrelátásra ösztönzök. Biztos úr, mérlegeljünk egy bölcs kompromisszumot, amely összeegyeztetné az egységes piac elveit, amelyeket a Bizottság fenntart, a 3000 hajógyári munkás érdekeivel. Mentsük meg a gdański hajógyárat! Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Elnök úr, amikor a Bizottság a gdański hajógyárról beszél, nagy pragmatizmusában elfeledkezik egy, a pénznél sokkal fontosabb ügyről, nevezetesen a történelemről. Ha nem lett volna ez a hajógyár, sem én, sem sok más középés kelet-európai képviselőtársunk nem lenne itt a mai napon. Ha nem következnek be a hajógyárban kezdeményezett változások, egész Európa másképpen nézne ki ma – Európa olyan értékeken alapul, mint a demokrácia, a szabadság, az egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartása, és az ezekért folytatott küzdelmet szimbolizálja a gdański hajógyár. A hajógyári sztrájkokkal kezdődött meg a kommunizmus lebontása.

31

32

HU


Ha az Európai Unió szimbólumát akarjuk megtalálni, nem kell távolabb mennünk, mint oda, ahol vagyunk, és emlékezni arra, hogy a két nemzet közötti háború utáni megbékélés nevében évente több mint 200 millió eurót vagyunk képesek elkölteni arra, hogy havonta átköltözzünk Strasbourgba. Miért ne lehetne pénzügyi támogatást adni a gdański hajógyárnak is, amely a hidegháború végét és egész Közép- és Kelet-Európának a kommunizmus igája alóli felszabadítását jelképezi? Ezért azzal a kéréssel fordulok önökhöz: ne engedjék, hogy a hajógyár összeomoljon, ne pusztítsuk el a „Szolidaritás” szülőhelyét, és a hajógyár történelmi értékét ne euróban mérjük. Mary Lou McDonald (GUE/NGL). – Elnök úr, biztos úr, ön is elismerte a gdanski hajógyárak, és az általuk megtestesített politikai szimbólumok jelentőségét. De ezek a hajógyárak természetesen többet jelentenek pusztán szimbólumoknál. Az egész régió gazdaságának alapkövét jelentik, közvetlenül és közvetetten munkahelyek ezreit tartják fenn. A gdanski hajógyár bezárása vagy leépítése az egész régió gazdaságát tenné tönkre, százezrek életét tenné tönkre. Biztos úr, ön a verseny fontosságáról és a szabad piacok fontosságáról beszélt. Szeretném, ha a munkahelyek fontosságáról is beszélne. Szeretném, ha felfogná a hajógyár stratégiai fontosságát Lengyelország számára – és valójában az egész Európai Unió ipara számára. Azt hiszem, ez a vita újra rámutat az állami támogatás az EU-politikái irányultságának ellentmondásaira. Úgy vélem, ironikus és szinte tragikus lenne, ha Gdansk éppen az EU olyan keménykezű politikájának következményeként esne el, amely a verseny dinamikájához és a piacgazdasághoz kötődik – viszont úgy tűnik számomra, hogy minden más szempont kizárt. Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, senki sem tagadja az egységes piac és a verseny szabályait, amelyek az európai gazdaság gyors fejlődést garantáló mozgatórugói. Az e kihívásnak meg nem felelő munkahelyek bajba kerülnek, ide értve a felszámolást is, és nyilvánvaló, hogy az ilyen munkahelyek alkalmazottai tiltakoznak. A lengyel hajógyári munkások múlt heti tiltakozását azonban másképpen kell nézni. Ők nem azért jöttek Brüsszelbe, hogy panaszkodjanak, hogy szimpátiát keltsenek vagy pénzt kérjenek. Ők egy olyan döntés ellen tiltakoztak, amelyet a hajógyárukra kimondott újabb halálos ítéletnek tekintenek, és ami legalább ezer munkást tesz az utcára. Tehát miről is van szó, ami őket illeti? A Brüsszelbe látogató hajógyári munkások számára a kérdés az egyenlő feltételek biztosítása, és az, hogy a Bizottság határozata megbízható és igazolt információra épüljön, mert a valóság azt mutatja, hogy a hajógyár már kezd talpra állni, és végre van esélye nyereséges vállalkozássá válni. Az EU joga hasonló helyzetekben lehetővé tette a kiegészítő támogatást. Vannak ilyen példák a Szerződésben is, amikor a keleti német tartományok ilyen támogatást élveztek. Azt is hangsúlyozni akarom, hogy ez nem a lengyel kormány tiltakozása volt. Akik tiltakoztak, azok az Európai Unió polgárai voltak – hajógyári munkások, akiknek erre joguk van, akik magukat szervezték meg és eljöttek, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy itt valami helytelen dolog történik. Ezt üdvözölnünk kell, mert így építünk civil társadalmat. És még egy utolsó dolog: brüsszeli jelenlétük azt is bizonyítja, hogy hatalmas az Európai Unióba vetett bizalmuk, és ezt a bizalmat az egész lengyel társadalom kifejezi. Sem mi, sem az Európai Unió nem tehetjük meg, hogy ne legyünk méltóak erre a bizalomra.

04-09-2007

04-09-2007


HU

Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). – (PL) Elnök úr, a múlt héten lengyel hajógyári munkások delegációja jött Brüsszelbe, hogy tiltakozzanak a Bizottság két sólya bezárására vonatkozó határozata ellen, amely tömeges elbocsátásokhoz vezetne. A hajógyári munkások úgy vélik, hogy a Bizottság felfogása munkahelyeikkel kapcsolatban túl szigorú és méltánytalan. A Kroes és Špidla biztosokkal folytatott megbeszélések után a hajógyári munkások nagy reményekkel tértek vissza Lengyelországba. A bejelentésnek megfelelően a Bizottságnak el kell végeznie a hajógyár helyzetének újabb alapos felülvizsgálatát. Szeretném hozzátenni, hogy mióta Lengyelország csatlakozott az Európai Unióhoz, hazámat körülbelül egymillió ember hagyta el, hogy külföldön keressen munkát, és számuk folyamatosan nő. Ha az Európai Bizottság ragaszkodik határozatához, hajógyári munkások ezreinek elkerülhetetlen elbocsátása lesz a következmény, akik jelenleg még meg tudnak állni a saját lábukon az EU versengő piacán. Vannak aggályok a Bizottság részre hajlása miatt, és azért is, mert egy másik hajóépítő lobbit támogat. Bizonyos vagyok benne, hogy lehetséges mindkét oldal számára kielégítő megoldást találni a gyakran ellentmondásos szabályozás labirintusában. Szeretném a nevemet adni a hajógyárra vonatkozó határozat megváltoztatása, és a gdański hajógyárnak, nem csak mint közönséges hajóépítő műhelyként, hanem egyben nemzeti és európai szimbólumként történő kezelése iránti felhíváshoz. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja . − Elnök úr, hadd hangsúlyozzam, hogy a Bizottság megérti a gdanski hajógyár történelmi jelentőségét, és az ügy különös érzékeny voltát. Mindannyian egyetértünk azzal, hogy a gdanski hajógyárat újjá kell szervezni, hogy egy egészséges gyár legyen. A Bizottság ezt a folyamatot szeretné bátorítani. Ám a Bizottság felelőssége, hogy miközben ezt segíti elő, biztosítsa, hogy az európai hajóépítési piac területén, és az átalakítás alatt álló vállalatokkal való bánásmóddal kapcsolatban egyenlőek legyenek a játékszabályok. Remélem, hogy a jelenlegi párbeszéd a lengyel hatóságok és a Bizottság között kielégítő eredményhez vezet. Elnök. − A vitát lezárom. (Az ülést a szavazások órájára 11.15-kor felfüggesztették, és 11.30-kor folytatták) ELNÖKÖK: EDWARD McMILLAN-SCOTT alelnök 6. Az elnök közleménye Elnök. − Kollégák, amit láthatják, két új tájékoztató táblát szereltek fel a teremben. Nagyobbak, és sokkal több lehetőséget kínálnak, mint a lecserélt táblák. Ez az első lépés abban a folyamatban lévő projektben, amelynek célja a plenáris ülés eljárásaival kapcsolatos információ minőségének és bemutatásának javítása a képviselők és a közvélemény számára egyaránt. Valamennyi név szerinti szavazás után a terem grafikus áttekintése jelenik meg rövid időre, bemutatva a ház szavazási mintáit. Ez az új tulajdonság, ami számos nemzeti parlamentben jól ismert, csak tükrözi azt az információt, amit mindenképpen részletesen közzéteszünk a jegyzőkönyv „Szavazások eredményei” mellékletében.

33

34

HU


04-09-2007

Továbbá, a Parlament hivatalának tegnap esti határozatát követően az elnökök konferenciája nagy bölcsességében csütörtökön dönt arról, hogy a képviselőcsoportok vezetői a rendszernek ezt a vonatkozását állandóan is fel kívánják-e használni a jövőben. Közben konzultáltunk a képviselőcsoportokkal ma reggel, és egyetértettünk abban, hogy kísérletképpen a ma reggeli szavazás során engedélyezzük ennek a grafikai megjelenítésnek a használatát. 7. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazás. (A szavazás eredményeiről és egyéb részleteiről: lásd a Jegyzőkönyvet) 7.1. NUTS - a 1059/2003/EK rendeletnek a Bulgária és Románia Európai Unióhoz való csatlakozása következtében történő módosításáról (szavazás) – Jelentés: Gerardo Galeote (A6-0285/2007) 7.2. Europol elemzési fájlok (szavazás) – Jelentés: Agustín Díaz de Mera García Consuegra (A6-0288/2007) 7.3. Természeti katasztrófák (szavazás) – Állásfoglalásra irányuló (RC-B6-0323/2007)

közös

indítvány:

Természeti

katasztrófák

– A 4. módosításról szóló szavazás előtt: Vittorio Prodi (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném kérni, hogy a 23. paragrafus végéhez illesszük be „és a földnyilvántartás aktualizálása” szavakat, mivel az a helyzet figyelemmel kísérésének alapvető eszköze, és egyben a területi politika eszköze. (A szóbeli módosítást elfogadták) 7.4. A jogalkotás minőségének javítása az Európai Unióban (szavazás) − Jelentés: Lévai Katalin (A6-0273/2007) 7.5. A jogalkotás minőségének javítása 2005: a szubszidiaritás és az arányosság (szavazás) − Jelentés: Bert Doorn (A6-0280/2007) 7.6. Szabályozási környezet egyszerűsítése (szavazás) − Jelentés: Giuseppe Gargani (A6-0271/2007) 7.7. A nem kötelező erejű jogi eszközök (un. soft law) alkalmazása (szavazás) − Jelentés: Manuel Medina Ortega (A6-0259/2007)

04-09-2007

HU


7.8. Az egységes piac felülvizsgálata (szavazás) − Jelentés: Jacques Toubon (A6-0295/2007) Monica Frassoni (Verts/ALE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kértem, hadd szólalhassak fel egy, a munkánk ütemezésével kapcsolatos kérdésben: az a tény, hogy az új iskolai év több esztendeje, és sajnos jövőre is egybeesik a plenáris ülésünkkel, súlyos családi problémákat okoz képviselőtársaink és sok tisztviselőnk számára. Nézetem szerint ez egy olyan kérdés, amelyről a Parlamentnek vitát kellene folytatnia, mert gyermekeink jóléte, akiket szüleiknek kellene iskolába vinniük, olyan ügy, ami a Parlamentre tartozik. (Taps) Elnök. − Köszönöm, Frassioni asszony, biztos vagyok benne, hogy ön fején találta a szöget, de elkésett a gyűlésről, így kérem, fáradjon az iskolaigazgatóhoz! (Nevetés) Thomas Wise (IND/DEM). – Elnök úr, nem tudom, hogy ez milyen szabály alá tartozik, de az én szavazási listámon egy másik szavazásra kerülő jelentés szerepel – Ayala Sender. Újra összeülünk 12.30-kor? Elnök. − A vitát még nem tartottuk meg, és a szavazásra holnap kerül sor. Köszönöm, hogy felvetette ezt a pontot. 8. A szavazáshoz fűzött indokolások - Jelentés: Díaz de Mera García Consuegra (A6-0288/2007) Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Itt van előttünk a Finn Köztársaság kezdeményezése, amelynek célja az elemzési fájlok szabályzatának hozzáigazítása a hatályos jogszabályhoz. A 2003. évi jegyzőkönyv azonban, amely ez év áprilisában lépett hatályba, módosítja az Europol Egyezmény harmadik címét, és különösen az elemzési fájlok létrehozására és az ilyen fájlokban lévő személyes adatok gyűjtésére, feldolgozására, felhasználására és törlésére vonatkozó részt. Ez azt jelenti, hogy az elfogadott végrehajtási szabályokat ennek megfelelően kell módosítani. Ezért ez egy olyan intézkedés, amely, bár ideiglenes, szükséges és helyénvaló. Ez az intézkedés csak korlátozott időszakra lesz hatályban, mivel valamennyi előző jogszabályt eltörlik, amikor a Tanácsnak az Európai Rendőri Hivatal létrehozásáról szóló határozata hatályba lép. – Állásfoglalásra irányuló közös indítvány: Természeti katasztrófák (RC-B6-0323/2007) Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, én megszavaztam ezt az állásfoglalást, de van egy pontja, amelyet szeretnék kiemelni – az európai védekező erő létrehozására való hivatkozás. Van itt nálunk az Európai Parlamentben egy tendencia, amely szerint konkrét eseményekre úgy reagálunk, hogy azonnal egy új intézmény létrehozását vagy egy új pozíció kialakítását követeljük.

35

36

HU


Ebben az esetben ismételten nagyon világossá kell tenni, hogy a természeti katasztrófák kezelésének felelősségét egyszerűen nem lehet és nem szabad kivenni a tagállamok kezéből: épp ellenkezőleg, az elsődlegesen az ő felelősségük, és az ő hatalmukban van a megelőző intézkedések meghozatala és annak biztosítása, hogy a tűzoltóságok a lehető legjobb felszerelést és képzést kapják, hogy hatékonyan küzdhessenek meg a katasztrófákkal. Kivételes esetekben, szélsőséges katasztrófa esetén természetesen lehet folyamodni az Európai Unió támogatásáért és szolidaritásáért, amelynek a beavatkozását kívánják kérni. Az elsődleges felelősségnek azonban a tagállamoknál kell maradnia. Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, én megszavaztam a természeti katasztrófákról szóló állásfoglalást, mert ismételten bebizonyosodott, hogy Európa nem sebezhetetlen az extrém helyzetekben, és szüksége van az EU szolidaritására. Annak azonban egyértelműnek kell lennie, hogy sokkal jobb koordinációra van szükség, és nem engedhetjük meg, hogy olyan helyzet forduljon elő, amikor az EU-tagállamoknak harmadik országokból kiegészítő segítségre van szükségük, mert nem vagyunk olyan helyzetben, hogy magunk biztosítsuk a szükséges segítséget. A tagállamok előtt álló kihívás a jobban szervezett segélynyújtó szervezetek kialakítása, különösen ahol önkénteseket alkalmaznak, például a lehető legjobb képzés és felszerelés biztosításával a tűzoltóságok számára. Az elhullott háziállatok és vadállatok ártalmatlanítása súlyos probléma, amelyet a lehető leghamarabb meg kell oldani egyrészt, hogy a járványveszélyt megelőzzük, másrészt, hogy a környezetben okozott kárt csökkentsük. Andreas Mölzer (ITS). – (DE) Elnök úr, én is megszavaztam az állásfoglalást, bár véleményem szerint nem engedhető meg, hogy a rettenetes erdőtüzek miatt tovább duzzasszuk az EU intézményeit. Véleményem szerint sem az európai polgári védelmi ügynökség, sem az európai katasztrófaintervenciós erő nem lenne képes hatékony védelmet biztosítani az Európai Unióban előforduló természeti katasztrófákkal szemben. Valószínűbb, hogy ezek csak a bürokráciát és a költségeket növelnék. Amire szükségünk van, az a nemzetközi együttműködés javítása, hogy készen álljunk a jövő természeti katasztrófáira; kellő módon karban kell tartanunk tűzoltóságainkat, de az erdeinket is, hogy ilyen méretű katasztrófák egyszerűen ne fordulhassanak elő a jövőben. Glyn Ford (PSE). – Elnök úr, el kell mondanom, hogy a saját frakcióm szavazási listáján ez a természeti katasztrófákról szóló határozat erdőtüzek néven szerepel, pedig az e nyári természeti katasztrófák ennél szélesebb területet fogtak át, és szeretném felhívni a figyelmet az évszázad az én régiómban bekövetkezett legnagyobb árvízére. Egyharmadmillió ember maradt több mint egy hétig ivóvíz nélkül. Négyezer otthon sérült meg jelentősen, tízezreket kellett kiköltöztetni, és mindez összesen százötven millió euróba került. Remélem, hogy kormányom az Európai Bizottság segítségéhez fog folyamodni, hogy a régióm körzetein és városain, és más brit területeken segítsen azon költségek kompenzációján, amelyek különben a lakosság egy igen szűk rétegének vállát nyomnák. Elnök. − A állásfoglalásra irányuló indítvány címe „természeti katasztrófák”, és az javított. Linda McAvan (PSE). – Elnök úr, szeretném a Ford úrnak az egyesüli királyságbeli természeti katasztrófákkal kapcsolatban tett megjegyzéseire reagálni. Talán nem mindenki hallott róla, de 40 000 lakóingatlant öntött el az ár. Kilencszáz iskolát érintett az ár. A fő vasútvonalak még mindig le vannak zárva. Mezőgazdasági földek is víz alá kerültek, többek között az EK babtermelésének 75 százaléka. Az én régiómban, Yorkshire-ben és Humberben több ezer ember érintett, akik közül sokan még mindig nem térhettek vissza lakóhelyükre.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Mivel az EK kormánya immár szolidaritási segélyért folyamodott, szeretnénk kérni a Bizottságot, hogy minél hamarabb válaszoljon erre, ugyanekkor szeretnénk megkérni az EU összes intézményét, hogy legyen a klímaváltozás a fő prioritásuk. Remélem, a következő hónapban a Ház elé kerülő fontos joganyag kapcsán a kollégák nem felejtik el az e nyáron történt természeti katasztrófákat, és biztosítják hozzájárulásunkat a klímaváltozás hosszú távú ügyéhez, és remélem, nem történik több olyan méretű természeti katasztrófa, mint amilyen ezen a nyáron. Nirj Deva (PPE-DE). – Elnök úr, én is támogatom, hogy lehessen az Európai Bizottsághoz fordulni pénzügyi segítségért. Az én délkelet-angliai régióm hasonló károkat szenvedett el, különösen Oxfordshire-ben és Berkshire bizonyos részein, és én, valamint kollégám, Hannan úr, az Európai Bizottsághoz fordultunk rendkívüli segélyért. Azért szólalok fel, hogy felkérjem a Bizottságot, gyorsítsa fel a segély ügyét, hogy délkelet-angliai régiómban visszaállíthassuk a normális viszonyokat. Françoise Castex (PSE), írásban . – (FR) Az ezen a nyáron előfordult természeti katasztrófákról szóló állásfoglalás szavazása során ki akartam fejezni szolidaritásomat az áldozatok családjaival, és azokkal, akik az elpusztított régiókban élnek. Ez egyben a köszönet kifejezése is mindazoknak a szakembereknek, önkénteseknek és helyhatóságoknak, akik, illetve amelyek segítettek a tűzoltásban és az árvizek áldozatainak mentésében. Azt hiszem, sürgős szükség van vészhelyzeti közösségi segélyezési intézkedések, különösen pénzügyi intézkedések létrehozására, hogy segíthessünk a súlyos kárt szenvedett régiók felélesztésében. Helyre kell állítanunk az érintett területek termelési kapacitásait is, meg kell próbálnunk ösztönözni több munkahely teremtését, és megfelelő lépéseket kell tennünk a munkahelyek és más bevételi források elvesztéséből adódó társadalmi költségek ellentételezésére. Engem még mindig nyugtalanít a szélsőséges időjárás által okozott katasztrófák növekvő száma, ami szakértők véleménye szerint nagyrészt a globális felmelegedést okozó klímaváltozásnak tudható be. Ezért sürgetem a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a kiotói kötelezettségvállalások betartásának garantálására. Den Dover (PPE-DE), írásban . − Miközben támogatom a természeti katasztrófákról szóló állásfoglalásra irányuló közös indítvány megszavazását, a brit konzervatívok ódzkodnak egy “európai erő” (9. bekezdés) megalakításától, mivel úgy véljük, inkább a tagállamok hatáskörében kellene tartani a megelőzést és a gyors reagálási képességeket. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ezt az állásfoglalást jónak tartjuk és javasoljuk annak megszavazását, de fel kell hívnunk a figyelmet néhány fontos javaslat hiányára (a korábbi EP-állásfoglalásokra való több hivatkozás ellenére), és más javaslatok megkövetelésére, amelyekkel kapcsolatban súlyos kétségeink vannak. Így ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy szükség van a szolidaritási alap szabályozásának felülvizsgálatára, hogy az fedezze a regionális katasztrófákat, hozzon létre mechanizmusokat az érintett emberek támogatására, és nyújtson segítséget az újraerdősítéshez, kellő figyelemmel a klímaváltozás által okozott súlyos katasztrófák megelőzésére. Szükség van olyan mezőgazdasági biztosítási rendszerre, amelyet az Európai Unió finanszíroz, hogy olyan vészhelyzetek esetén mint a szárazság, a tűz vagy az áradások, a gazdák számára biztosítson minimális jövedelmet. Lényeges, hogy a megelőzés politikáját válasszuk a természeti katasztrófák problémájára, amely különösen a mediterrán területet érinti, és radikális változásokat vezessünk be a

37

38

HU


közös agrárpolitikában, hogy felléphessünk a kis- és közepes méretű gazdaságok és családi gazdaságok hanyatlása ellen azzal, hogy ösztönözzük a mezőgazdasági termelést, a biodiverzitást és a földek birtokba vételét. Kétségeink vannak a közösségi polgári védelmi mechanizmussal kapcsolatban, mert arról kiderülhet, hogy csak egy újabb módja a nemzeti szuverenitás fontos vonatkozásai megszüntetésének, például a természeti erőforrások, különösen az erdők és erdős vidékek kezelése tekintetében. Genowefa Grabowska (PSE), írásban . − (PL) Mi már néhány éve a Parlament őszi ülésszakát az Európát a nyáron érő természeti katasztrófák tragikus körülményeinek tárgyalásával nyitjuk meg. A szárazság, a hőhullámok, az áradások és a tüzek pusztítják Európát. Ha ehhez hozzávesszük a természeti erők által okozott ipari katasztrófákat, olyan Európa képét látjuk magunk előtt, amelynek polgárai tehetetlenül állnak a természet romboló ereje előtt. Ebben az évben több mint hatvanan haltak meg a tüzekben Görögországban, sok család minden tulajdonát elvesztette, és több ezernyi hektár erdő és olajfaliget vált füstté. Ez valóban tragikus kép. Tudom, hogy mit jelent egy ilyen tragédia. Az én hazámat áradások sújtották, és tragikus bányabalesetek miatt is sok áldozatunk volt. Ezért szeretném szimpátiámról és az európai szolidaritásról biztosítani a családokat, a görög katasztrófa áldozatainak szeretteit, valamint a tüzek által érintett régiók lakosait. Ugyanakkor nem hiszem, hogy Európa megengedhetné magának, hogy passzívan álljon az ilyen eseményekkel szemben. Ez nem csak az EU pénzügyi támogatását jelenti, ami lehetővé teszi a katasztrófák által sújtott régiók újjáépítését. Mindenekelőtt fel kell készülnünk a hatékonyabb megelőzésre és a korai figyelmeztető mechanizmusra az EU-n belül, ami, ha nem is teszi lehetővé a katasztrófák elkerülését, minden bizonnyal mérsékelné azok következményeit. Bár a lakosság katasztrófákkal szembeni védelme az egyes államok felelőssége, gondolkoznunk kellene a nemzeti válságellenőrzési politikák hatékonyabb monitorozásáról, és talán még egy közös gyors reagálású erőről is ilyen katasztrófák esetére. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Szeretnék kifejezést adni legmélyebb szomorúságunknak a tavaszi súlyos erdőtüzek által különösen Görögországban szedett áldozatok miatt, és szolidaritásunknak családjaikkal és mindazokkal szemben, akiket ez sújtott. Most azonban cselekedetekre van szükség, nem szavakra. Az EU-nak aktiválnia kell a szükséges pénzügyi instrumentumokat és anyagi erőforrásokat, hogy az érintett emberek szükségleteit kielégíthesse, és előmozdítsa az érintett régiók társadalmi, gazdasági és környezeti helyreállítását. Az eddig felvetett pontokkal kapcsolatban emlékeztetnék néhány javaslatunkra, amelyeket 2003-ban és 2005-ben nyújtottunk be, és amelyek most is éppen olyan helytállóak: - fenn kell tartani a regionális katasztrófák támogatásra való jogosultságát a Szolidaritási Alapból; - el kell ismerni a természeti katasztrófákat, különösen azokat, amelyek a mediterrán területet érintik, ahol az erdőtüzek és a szárazság több mint 90%-át jegyzik; - létre kell hozni egy közösségi programot az erdők és erdős területek tűz elleni védelmére; - meg kell vizsgálni egy mezőgazdasági katasztrófaalap létrehozásának lehetőségét;

04-09-2007

04-09-2007

HU


- külön figyelmet kell szentelni a leghátrányosabb helyzetű régióknak természeti katasztrófák esetén. Végezetül, szeretnék rámutatni arra, hogy amennyiben a folyamatosan növekvő katonai költségvetésbe beállított összegeket inkább a természeti katasztrófák megelőzésére és azok leküzdésére, valamint az érintett területek helyreállítására fordítanánk, az ilyen katasztrófák előfordulása és következményei lényegesen csökkennének. Carl Lang (ITS), írásban . – (FR) Augusztus végén Görögország a valaha volt legsúlyosabb természeti katasztrófát élte át. A Peloponnészosz hatalmas területein tomboló tüzek első részleges következménye 63 halott, több mint 40 000 megégett szarvasmarha, 250 000 megégett olajfa, és több százezer hektárnyi erdő, amely füstté vált. A Kostas Karamanlis miniszterelnök által bejelentett háromnapos nemzeti gyász nem fedheti el, hogy az állam teljesen elbukott, amikor polgárait kellett volna megvédenie, és abban, hogy a lángoktól körülölelt falusiak segítségére siessen egy olyan országban, ahol a perzselő nyarak és a tűzveszély szokásosan megjelenik. Nemcsak az emberi erőforrások és a felszerelés hiányára láttunk mindenütt bizonyítékot, hanem arra is, hogy nem terveztek előre, és nem koordinálták a műveleteket. Az előző PASOK-kormányokhoz hasonlóan, az Új Demokrácia kormánya sem tett semmit, hogy megakadályozza a tüzek terjedését és borzalmát. Mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, tisztán politikai okokból a miniszterelnök bejelentette miközben Görögországban mindenütt tüzek törtek ki, hogy a választásokat terv szerint megtartják. Támogatva a görögöket, akik saját politikusaik áldozataiként szenvedtek, reméljük, hogy a jövőben a felelőtlen kormányok helyére felelős kormányok lépnek. David Martin (PSE), írásban . − A nyári természeti katasztrófákról szóló állásfoglalás mellet szavaztam, és különösen örülök az EU szolidaritási alapja létrehozatalának, amely a tagállamok rendelkezésére áll az ilyen szerencsétlenségeket követően. Ez egy hasznos kifejeződése a szolidaritásnak, amely valóban segíti az EU országait és polgárait szükség idején. Sebastiano (Nello) Musumeci (UEN), írásban . − (IT) Azok a borzalmas tüzek, amelyek különösen Görögországot és Dél-Olaszországot sújtották ezen a nyáron, áldozatokat hátra hagyva, és több ezer hektárnyi erdős és mezőgazdasági területet pusztítva el, ismételten rávilágítanak a tagállamok polgári védelmi erői gyors reagálású intézkedései jobb koordinációjának sürgető szükségére. E végett most már világos, hogy létre kell hozni az Európai Polgári Védelmi Ügynökséget, hogy koordinálja és irányítsa a katasztrófák okainak kiküszöbölését, illetve megelőzését célzó intézkedéseket. Ez az ügynökség – amelynek a felállítását a szerző számos alkalommal javasolta a Bizottságnak az Egyesült Államok Federal Emergency Management Agency [Szövetségi Vészhelyzetkezelési Ügynöksége] pozitív tapasztalatai alapján – nemcsak a minden évben a mediterrán országokban óriási károkat okozva pusztító tüzek elleni fellépésért lenne felelős, hanem gyorsan intézkedne mindenféle természeti események által okozott katasztrófák, például az olyan áradások esetén is, amelyek Bulgáriát sújtották a közelmúltban, vagy közreműködhetne az ember által okozott események után következő veszélyhelyzetek megoldásában.

39

40

HU


Hangsúlyozni kell, hogy a katasztrófák jellegükben lehetnek nemzetek felettiek, és Európában nem kellene kizárólag az önként jelentkezők bőkezűségére vagy az érintett állam képességeire és erőforrásaira támaszkodnia, hanem rendelkeznie kell elegendő emberi és pénzügyi erőforrással, és megfelelő felszereléssel ahhoz, hogy gyorsan cselekedhessen. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A következetesség kedvéért, tekintettel arra, amit elmondtunk a múltban, és amit az Európai Szolidaritási Alaptól elvárunk, én egyértelműen megszavazom ezt az állásfoglalást. De ez a szavazat nem csak a következetességről szól. Az európai integrációnak megszámlálhatatlan egyéb előnye mellett megvan mérethez és méretgazdaságossághoz fűződő előnye, ami a szolidaritással együtt jár. Anélkül, hogy bármilyen módon csökkentenénk a tagállamok és kormányaik felelősségét, lehetséges és kívánatos is a természet és nem pedig a földdel való gazdálkodás hibái által okozott katasztrófákkal, és azok egyre kiszámíthatatlanabbá válásával Európa szintű szolidaritási erőfeszítéssel szembeszállni. Kitartva ezen álláspont mellett, nem hagyhatjuk azonban ki az emberi tényezőt, amikor egy bűnöző kezd el gyújtogatni, vagy amikor egy földgazdálkodási terv nyitja meg az utat az ilyen katasztrófák előtt vagy súlyosbítja következményeiket. Én ezért úgy vélem, itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk számos politikánkat, különösen az erdőgazdálkodás és a vidékfejlesztés terén, de nem csak itt: környezeti intézkedéseinket is meg kell vizsgálnunk, hogy megakadályozzuk, hogy az ember még destruktívabbá váljon, mint a természet romboló ereje. Frédérique Ries (ALDE), írásban . – (FR) Több mint 60 halott és 184 000 hektárnyi felégett föld: a Görögországot augusztus végén sújtó tüzek ezt hagyták maguk után. Európa nem passzív megfigyelő volt. A szolidaritás megjelent a tavaly márciusban megszavazott „Európai gyorsreagálású instrumentum” révén, ami egy közös polgári védelmi rendszer, amelyben 30 állam erőforrásokat, például tűzoltó légi járműveket, tartálykocsikat és szakképzett személyzetet („zöldsapkásokat”) bocsát az ember vagy természet által okozott katasztrófáktól sújtott országok rendelkezésére. Én nem vagyok ádáz híve a kompetenciáknak Európára történő szisztematikus átruházásának, de úgy vélem, hogy érdemes lenne létrehozni egy közösségi polgári védelmi rendszert, mivel a természeti katasztrófák nem ismerik a határokat. Ezt már többször is elmondtam ebben a Házban, különösen 2003-ban a katasztrofális portugáliai tűzvész idején. Az Európai Uniónak sürgősen demonstrálnia kell előnyeit. Modellként kell szolgálnia arra, hogy Európa valamennyi állampolgára között létezik a szolidaritás, és nem csak ennek a konkrét katasztrófának az idején. Gilles Savary (PSE), írásban . – (FR) A katasztrofális vihar 1999 decemberében, árvizek 2002-ben Közép-Európában, tűzvész Portugáliában és Spanyolországban 2004-ben, és most a görögországi tűzvész, amelyben emberek veszítették életüket, még Romániában és Bulgáriában is: minden alkalommal van egy erőteljes érzelmi reakció, Európa minden alkalommal szimpatizál, és a Bizottság minden alkalommal megígéri, hogy javítani fogja a szolidaritási és segélymechanizmusait. Éppen itt, 2000. január 18-án kértem a közbiztonsági Eurocorps létrehozását, és ezt a gondolatot Barnier biztos is magáévá tette 2006. májusi jelentésében.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Itt, ebben a Parlamentben hiába kértük az 1992. évi rendelet megújítását, amelynek alapján finanszírozni lehetne a tűzmegelőzési felszereléseket, mint például a tűzgátakat, a hozzáféréshez szükséges utakat és a monitorozó rendszereket. Most azonban nem várhatunk a következő katasztrófáig, még több áldozatig. Váltsuk a Barnier-javaslatot gyakorlattá. Létezik egy katonai Eurocorps. Európa miért ne hozhatná létre a közbiztonsági Eurocorpsot a maga számára, hogy védelmet nyújtson polgárainak a természeti és véletlenszerű kockázatok ellen? Akkor fel kellene kérnünk a tagállamokat, hogy készítsenek terveket az erdőtüzek megakadályozására, és segítsük őket, bátorítsuk őket, hogy ezeket egy speciális finanszírozási instrumentumon keresztül finanszírozzák, hasonlóan, amint azt a régi 1992. évi rendelet szabályozta. A klímaváltozással szembesülve egész Európa érdeke, hogy ambiciózus megelőző politikákat vezessünk be. - Jelentés: Lévai (A6-0273/2007) Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Ami a régiókat illeti, tekintetve, hogy szerepük a jogalkotási folyamatban azt jelenti, hogy gyakran közvetlenül felelősek az EU-jogszabályok végrehajtásáért és érvényre juttatásáért, a jobb szabályozás megvalósítása rendkívül fontos. Az európai jogalkotásra vonatkozó konzultációs folyamatban – amennyire csak lehetséges – a nemzeti kormányok és helyi önkormányzatok különféle szintjein lévő testületeknek, a gazdasági és szociális partnereknek, a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek képviselőinek aktívan kell részt venniük. Szerepük hasonlóan fontos a jogszabályok tagállamokra gyakorolt befolyásának és hatásának értékelésében. Ez javítani fogja az előkészületben lévő jogszabályok minőségét, egyértelműségét és átláthatóságát, miközben figyelembe veszi a helyi vagy regionális feltételeket és eltéréseket. Így megelőzhetjük a téves értelmezéseket, és a jogszabályok átültetésének és végrehajtásának késedelmeit is. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Parlamenti mandátumom hatókörében én találkozom olyan állampolgári panaszokkal, hogy az EU-jogszabályok átültetése során néhány tagállam olyan kötelezettségeket ró rájuk, amelyek meghaladják a kérdéses jogszabály előírásait. A polgárokat szükségtelen adminisztrációs terhek sújtják, amelyek ellenszenvessé teszik előttük az elfogadandó EU-jogszabályt. Én megszavaztam az Európai Unióban a jogalkotás minőségének javításáról szóló jelentést, amely az én módosításaimat is tartalmazza, mivel az nagy lehetőséget kínál arra, hogy új szempontból közelítsük meg az európai jogalkotást. Az európai jogszabályokat az uniós polgárok életének egyszerűsítése érdekében alkotjuk, és nem cél, hogy azokkal terheljék őket, ezért azokat egyszerű és érthető módon kell megszövegezni, a hangsúlyt a minőségre és nem a mennyiségre helyezve. Ugyanakkor, ha az érintett feleket minden szinten hatékonyan és időben tájékoztatják az EU-jogszabályok átültetéséről, ez biztosítja, hogy a polgárok nagyobb bizalommal forduljanak az európai projekt felé. David Martin (PSE), írásban . − A jobb szabályozásról szóló jelentést megszavaztam. Erőteljesen támogatom, hogy a szabályozást a lehető legolcsóbbá és a leghatékonyabbá tegyék, hogy az segítsen az európai gazdaság versenyképességének javításában, és egyidejűleg vezessen szociális, környezeti és gazdasági eredményekhez.

41

42

HU


- Jelentés: Doorn (A6-0280/2007) Jonathan Evans (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatívok szerint szerencsétlen a harmadik paragrafus szövegezése, mert homályos azon a ponton, ahol, úgy tűnik, a közösségi jog betartatására „bármilyen” kezdeményezést támogat. A brit konzervatívok támogatják a közösségi jog betartatását, de szeretnék megvizsgálni és mérlegelni a Bizottság által beterjesztett javaslatokat. Ezen kívül elégedettek vagyunk a jelentéssel. David Martin (PSE), írásban . − Az EU jogalkotó és szabályozó munkájának legjobb módjáról szóló jelentés mellett szavaztam. A hatékonyabb és áramvonalasabb szabályozási és jogi keretek EU-szerte javítani fogják a szociális és gazdasági kilátásokat, munkahelyeket hoznak létre, és javítják az életminőséget. - Jelentés: Gargani (A6-0271/2007) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés kimondja, hogy a jogszabályi környezet egyszerűsítése az egyértelműség, a hatékonyság és a jogszabályok minőségének biztosítása érdekében alapvető előfeltétele a jobb szabályozás célja elérésének, ami az Európai Unió egyik prioritása. Közben azt is kimondja, hogy mintegy 500 új jogalkotási kezdeményezést (ezekből csak 2007-ben 200-at) egy elkülönített gördülő programba vettek fel, amelyet kifejezetten a kodifikációnak szántak, rámutatva az Európai Unió bürokratikus bonyolultságára. A jelentés azt is megjegyzi, hogy az európai szinten támogatott egyszerűsítést megfelelő egyszerűsítésnek kell kísérnie nemzeti szinten is, biztosítva, hogy a közösségi egyszerűsítés előnyei ne ássák alá a nemzeti jogszabályok vagy technikai akadályok. Különbséget kell azonban tenni a pusztán bürokratikus ügyek és azok között az esetek között, amelyekben jogokat kérdőjelezhetnek meg. Egyetértünk azzal a javaslattal, hogy a Bizottság egyszer és mindenkorra fogadja el az átdolgozást szabványos jogalkotási technikaként, hogy a szöveg valamennyi kezdeményezés esetén teljes egészében elérhető legyen, valamint azt is, hogy ahol konkrét módosítások vannak, az új részeket és a változatlanul maradt részeket egyértelműen jelezzék, javítva ezzel a közösségi jogszabályok olvashatóságát és átláthatóságát. Glyn Ford (PSE), írásban . − A jobb szabályozásra irányuló állásfoglalás mellett szavaztam. Nekem szocialistaként nem esik nehezemre, hogy az egészség, a biztonság és a környezet védelmében, a minimálbér emelésének érdekében az ipart terheljem. Ám értéket szeretnék a pénzemért. A hulladékká vált járművekről szóló, néhány éve életbe lépett irányelv a brit kabinetiroda szerint 400 millió fontba (590 millió euróba) került, miközben évi körülbelül 100 millió font (150 millió euró) értékű környezeti és szociális hasznot hozott. Ha ezek az adatok akár csak megközelítőleg is helyesek, akkor ez az irányelv egy politikai és környezeti kudarc. Azt szeretnénk, ha a szorzó inkább arra hasonlítana, hogy 100 millió font értékű költség 500 millió euró hasznot hozzon. A jövőbeli költséghaszon-elemzések végrehajtására vonatkozó ajánlások a beterjesztett joganyagban éppen ezt tennék. - Jelentés: Medina Ortega (A6-0259/2007) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi úgy véljük, hogy a hagyományos jogalkotás és a koordináció nyitott módszere élhetnek egymás mellett, és mindkettőre szükség van. Ezért nem osztjuk azt a véleményt, hogy a

04-09-2007

04-09-2007

HU


koordináció nyitott módszerét csak kivételes esetekben szabad használni. Annak alkalmazását akkor is folytatni kell, amikor a harmonizáció nem kívánatos, vagy a gyakorlatban nem megvalósítható. Osztjuk azonban azt a véleményt, hogy az Európai Parlamentnek nagyobb mértékben kellene részt vennie akkor, amikor a koordináció nyitott módszerét alkalmazzák. Jonathan Evans (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatívok támogatják a Medina Ortega-jelentés törekvéseit, amely egyértelmű határokat állapít meg a közösségi jog gyakorlásának területén. A 18. bekezdéssel kapcsolatban szeretnénk egyértelművé tenni, hogy a konzervatívok nem támogatják a szorosabb európai integrációt, de egyetértenek azzal, hogy jelenleg erősen bizalmatlan a légkör az EU intézményeivel szemben, és a javaslatok ezt a bizalmatlanságot szeretnék oldani. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Egyetértünk az előadóval abban, hogy a közös gyakorlatra épülő, nem kötelező érvényű jogi instrumentumok (az úgynevezett „soft law” instrumentumok) fogalma kétértelmű és ártalmas, és nem szabadna azt a közösségi intézmények dokumentumaiban használni, bár a jelentés más pontjaival nem értünk egyet. Az olyan nem kötelező érvényű instrumentumokat, amelyeket legitim módon lehet a kötelező érvényű jogi aktusok értelmező vagy előkészítő eszközeiként használni, nem kezelhetők jogszabályként, és nem lehet nekik normaállító hatóerőt adni; minden egyes országnak magának kell eldöntenie, hogy alkalmazza-e őket, különösen akkor, amikor a végrehajtásukra elfogadott nemzeti intézkedések értelmezésére derítenek fényt, vagy amikor azok célja a kötelező érvényű közösségi rendelkezések kiegészítése. Világos, hogy az úgynevezett nem kötelező érvényű jogi instrumentumok nem pótolhatják a jogi aktusokat és instrumentumokat, amelyek a jogalkotási folyamat folytonosságának biztosítására rendelkezésre állnak. A Bizottság így tegye külön megfontolás tárgyává a „soft law”-nak a fogyasztókra gyakorolt hatását, és a fogyasztók jogorvoslati lehetőségeit, mielőtt bármilyen nem kötelező érvényű instrumentumot érintő bármilyen intézkedésre javaslatot tenne. Daniel Strož (GUE/NGL), írásban . − (CS) Ez a jelentés nagyon fontos a közösségi jogi környezet javítása és egyszerűsítése összefüggésében. Én különösen szeretném hangsúlyozni a jelentés fontosságát annak szükségességét illetően, hogy meg kell erősíteni az Európai Parlament szerepét a jogalkotási folyamatban, és aláhúznám fontosságát a demokratikus deficit megszüntetése érdekében is. Én is teljes mértékben támogatom azt a kívánságot, hogy jöjjenek létre konzultációs módszerek az Európai Parlamenttel az úgynevezett nem kötelező érvényű jogi aktusok elfogadásához, különösen mert ezek az aktusok meglehetősen gyakoriak: gyakran kapnak olyan jelzőket, mint „nem világos” és „nem hatékony”, és túlzott alkalmazásuk a Bizottság hatásköre meghaladásának kinyilvánítása lehet. Ezen kívül a közvélemény ezekkel az aktusokkal azonosíthatja az európai „szuperbürokrácia” képét. Bár a jelentés azt ajánlja, hogy a nem kötelező érvényű jogi instrumentumokat a hivatalos közösségi dokumentumok ne használják, és a dura lex és a mollis lex közötti megkülönböztetést ne ismerjék el, én ezt nem tartom releváns kérdésnek. A Közösség kötelező érvényű és nem kötelező érvényű aktusai közötti különbség tény, és ez az ajánlás nem változtatja meg sem létezésük valóságát, sem lényegüket. Ezen kívül az a tény, hogy a másodlagos közösségi jog úgynevezett puha szabályai jogilag nem kötelező érvényűek,

43

44

HU


nem jelenti azt, hogy ne lenne jogi értékük. Gondoljanak például a fontos szerepükre a jogi aktusok értelmezésében. Továbbá, ha valamelyik közösségi testület nem bocsát ki ajánlást, vagy nem fejti ki véleményét azokban az esetekben, amikor kötelessége, passzivitással vádolhatják. Ez az utóbbi megjegyzés azonban technikai jellegű, és nem von le az egész jelentés értékéből. - Jelentés: Toubon (A6-0295/2007) Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, ma jóváhagytunk egy jelentést, amelyben elvégeztük az Európai Unió közös piaca működésének felülvizsgálatát. A közös piac, ami a személyek, a szolgáltatások, a tőke és az áruk szabad mozgásából áll, jelentős gazdasági növekedést, bővülő foglalkoztatást és az európai gazdaságon belül fokozódó versenyszellemre ösztönzött. Működésének javításához azonban el kell törölni a még meglévő akadályokat és a szükségtelen jogszabályokat. Sajnálatos módon néhány ország még mindig korlátozza az új tagállamokból származó munkavállalók mozgását. Fontos az is, hogy tájékoztassuk polgárainkat, a befektetőket és a vállalkozókat a közös belső piac előnyeiről és lehetőségeiről. A határok vagy korlátozások nélküli egységes piac az Európai Unió alappillére. A közös piac egész közösségünket közelebb hozza egymáshoz, összeköt bennünket, átlátható elveket vezet be a versenyben, és ösztönzi a vállalkozások növekedését. A közös piacnak azonban figyelembe kell vennie a társadalmi kohéziót, a foglalkoztatási kérdéseket, a környezet és a fogyasztó védelmét. Különösen fontos kérdést jelentenek azok az intézkedések, amelyekkel az Európai Unióban az adminisztrációs terheket lehet csökkenteni. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, a Toubon-jelentés 16. bekezdésében sajnálatát fejezi ki a nukleáris energia potenciális hozzájárulására tett hangsúly elégtelensége miatt. E passzus elleni szavazatom azon a feltételezésen nyugszik, hogy ez maghasadásra vonatkozott, és azzal nekem is, és másoknak is problémája van a nukleáris hulladék elhelyezése és az atomerőművek leszerelése miatt. A nukleáris fúzió részarányára tett bármilyen hangsúly viszont támogatást érdemelne, bár ez még a jövőben válik lehetségessé. A 32. bekezdés többek között az adózás területének harmonizációjáról szól, és a közös konszolidált adóalappal kapcsolatos javaslatokban való előrehaladásra sürgeti a Bizottságot. A PPE-DE képviselőcsoport ír delegációja továbbra is makacsul ellenzi a közvetlen adóztatás bármilyen harmonizációját, többek között a társasági adóztatást is, továbbra is vissza fogjuk utasítani az olyan javaslatokat, amelyek ezt a pozíciót gyengítenék. Tehát a jelentés több remek pontja ellenére én és kollégáim tartózkodni fogunk. Jan Andersson, Göran Färm és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi úgy véljük, hogy a jelentés kiegyensúlyozott áttekintést ad a belső piacról, és különösen üdvözöljük a társadalmi és környezeti hatásvizsgálatokról szóló rendelkezéseit, amelyeknek az új politikai kezdeményezések alapját kell képezniük. Nem osztjuk azonban a nukleáris energia hozzájárulásáról alkotott nézetet, és úgy véljük, hogy a jelentés nem egyértelmű az adózás ügyében. Például, bizonytalanok vagyunk azokkal a kezdeményezésekkel kapcsolatban, amelyeket a Bizottságnak kell megtennie a jövedéki adók és az áfa kérdésében, és rámutatunk arra, hogy az adózási szintek a tagállami kompetencia körébe tartoznak. Bizonytalanok vagyunk a tekintetben is, hogy a jelentés milyen kereskedelmi védelmi intézkedésekre hivatkozik. Bár szívesebben láttunk volna erőteljesebb rendelkezéseket a

04-09-2007

04-09-2007

HU


szociális kérdésekről, egészében megszavaztuk a jelentést, mert üdvözöljük a felülvizsgálatot és a jelentés fő irányát. Liam Aylward, Brian Crowley, Seán Ó Neachtain és Eoin Ryan (UEN), írásban . − A belső piac első tíz éve alatt 877 milliárd euróval járult hozzá az EU gazdaságához. Az segített létrehozni 2,5 millió munkahelyet. Ezek a tények önmagukért beszélnek, és arról, hogy az egységes piac működik. Kereskedő nemzetként Írország csak hasznot húzhat egy teljes mértékben működő egységes piacból. A versenyképesség biztosítása létfontosságú eleme egy, a teljesen működő egységes piaccal kapcsolatos bármilyen politikai csomagnak. Nem értek egyet azzal, hogy a közös konszolidált társasági adóalap – ahogyan azt a Toubon-jelentés javasolja – nem fogja visszafogni az EU versenyképességét. A közös konszolidált társasági adóalap az adóharmonizáció előszobája. Kulcsfontosságú, hogy a tagállamok rendelkezzenek azzal a rugalmassággal az adózásban, hogy elérhessék különböző szociális és gazdasági céljaikat – az adóharmonizáció ezt megakadályozná. A Toubon-jelentéssel több ponton egyet lehet érteni, például a fenntartható EU szempontjából a tudásalapú társadalommal, a világ felé nyitott EU-val, és egy jól szabályozott EU-val kapcsolatban. Ám végül tartózkodtam a szavazáson, mert úgy vélem, az EU érdekeit leginkább az adóverseny, és nem az adóharmonizáció szolgálja. Françoise Castex (PSE), írásban . – (FR) Én az egységes piac felülvizsgálata: az akadályok és elégtelenség kiküszöbölése jobb végrehajtás és alkalmazás révén című jelentés ellen szavaztam. Nem értek egyet az előadó Toubon úr megközelítésével, amely szerint az egységes piacon piac megnyitása a verseny előtt nem tartozna semmilyen korlátozás vagy szociális szabályozás hatálya alá. Ugyancsak nem szavaztam meg a postai szolgáltatásoknak a jelentésben támogatott további liberalizációját, és sajnálom, hogy a szociális és adóügyi harmonizációval kapcsolatos módosításokat elutasították. Továbbá, én helytelenítem a korlátlan transzatlanti egységes piac bevezetésére tett új hivatkozást, és hangsúlyozom, hogy az európai szociális modell megőrzésének és előmozdításának kell prioritást adni. Véleményem szerint az egységes piac teljessé tételét az Európa polgárai szociális védelmére vonatkozó garanciáknak kell szabályozniuk, amit a Toubon-jelentés – az Európai Parlament egyetlen hozzájárulása az egységes piac felülvizsgálatához – nem javasol. Brigitte Douay (PSE), írásban . – (FR) A francia szocialisták megszavazták az egységes piac felülvizsgálatáról szóló Toubon-jelentést, és annak a XXI. századhoz történő hozzáigazítását, mivel olyan fontos vonatkozásokat említ, amelyeket időnként figyelmen kívül hagynak az egységes piac teljessé tételének vitájában. Így a társadalmi és területi kohézió, valamint a korszerű közérdekű szolgáltatások együtt járnak az egységes piac teljessé tételével. Mi azonban ennek ellenére sem szavaztuk meg a postai szolgáltatások liberalizálásáról szóló 24. bekezdést. A jelentés hangsúlyt helyez a fogyasztóvédelemre is, amely szorosan kapcsolódik az európai egységes piac teljessé tételéhez, és amit garantálni kell. Végezetül, a belső piac követelményei közé fel kell venni a környezeti vonatkozást, ami az Európai Unió egyik értéke, feltéve, hogy ezeket az általános elveket tiszteletben tartják.

45

46

HU


A jelentés egyik fontos pontja vonatkozik a kkv-kra, és az európai belső piachoz való hozzáférésük elősegítésére, tekintettel arra a létfontosságú szerepre, amit a kkv-k, illetve a kézműves ipar játszanak az európai foglalkoztatásban és innovációban. Én különösen támogatom az előadó által kifejtett határozottságot a hamisítás elleni aktív és hatékony lépések megtétele érdekében, mivel a hamisítás az európai gazdaság valódi rákfenéje. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ebben a jelentésben nagyon erőteljes neoliberális elfogultság érhető tetten, ismételten rámutatva, hogy az Európai Parlament a még nagyobb liberalizáció, a 35 %-os vagy még magasabb nyereséget realizáló vállalkozások és pénzügyi csoportok számára a még nagyobb tőkemegtérülés biztosítása felé hajlik. Így az egységes piac (nagyvállalkozásoknak és pénzügyi csoportoknak nyújtott) óriási előnyeiről szóló dicshimnusz után azt mondják nekünk, hogy még mindig tapasztalható a protekcionista hozzáállás, és alapvető, hogy ezt leküzdjük, és más területeken, mint például a pénzügyi szolgáltatások, az adópolitika, a közlekedés, a postai szolgáltatások és az energia terén előbbre lépjünk, mert azok még nem teljes mértékben liberalizáltak és integráltak. A valóság torzításával próbálják meg az egységes piac valódi hatásait elrejteni, ilyen például a költségek növekedése, a szolgáltatások mennyiségi és minőségi csökkenése, a munkahelyek elvesztése, hogy csak néhányat nevezzek meg. Ez a jelentés kísérletet tesz a közszolgáltatások további liberalizálásának ösztönzésére, a politikai hatalomnak a nemzetiről a transznacionális szintre történő további átadására és a fogyasztói és munkavállalói jogok újabb támadására, és ezért ellene kell szavaznunk. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A júniusi lista osztja az előadó általános álláspontját, nevezetesen, hogy a belső piac egyike az EU legnagyobb sikertörténeteinek, és ezért azt tovább kell fejleszteni és javítani. A jelentés konkrét javaslatai közül azonban számosat ellenzünk. Erőteljesen ellenezzük az adóharmonizációra vonatkozó rendelkezéseket, az euró köszöntését, és azt, hogy a tagállamok liberalizálják postai szolgáltatásaikat, amit közszolgáltatásként elsősorban az egyes tagállamoknak kell szabályozniuk. Végezetül, egyetértünk azzal, hogy a közérdekű szolgáltatások jogi helyzete nem egyértelmű. Úgy döntöttünk, hogy nem szavazzuk meg a PPE-DE által benyújtott 12/rev módosítást, sem a PSE által benyújtott 4. módosítást, mivel az e módosításokban foglalt rendelkezések hosszú távú következménye az lesz, hogy az Európai Bíróságra további hatalmat ruháznak. A fenti érvek alapján úgy döntöttünk, hogy a zárószavazáskor a jelentés ellen szavazunk. Malcolm Harbour (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatívok a teljesen működő és hatékony egységes piac megteremtéséért vívott harc élvonalában voltak. Üdvözöljük a Toubon-jelentést, és annak az intézkedések folytatására irányuló határozott támogatása az egységes piacot dinamikussá, kifelé tekintővé és rugalmassá teszi, miközben biztosítja az állampolgároknak nyújtott hasznokat. A brit konzervatívok ebben a kontextusban amellett érveltek, hogy az adópolitikának a tagállamok teljes ellenőrzése alatt kell állnia, és hogy az EU-szintű „egy méret jó mindenkinek” politikák az Európa jövője szempontjából igen fontos gazdasági dinamizmust és globális versenyképességet fenyegetik. Ezért a közös konszolidált adóalap ellen érvelünk.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Anna Hedh (PSE), írásban. − (SV) Bár a jelentés tartalmaz néhány kedvező rendelkezést, én úgy döntöttem, hogy ellene szavazok. A nukleáris energiára vonatkozó rendelkezések mellett, amelyeket nem tudok támogatni, a jelentés kritizálja a jövedéki adókat és a minimális harmonizációt fogyasztói ügyekben, amelynek a jövőben kedvezőtlen hatásai lehetnek a svéd alkoholpolitikára és a fogyasztóvédelemre egyaránt. Én üdvözlöm a felülvizsgálatot, de erőteljesebb rendelkezéseket szeretnék látni a szociális ügyekben, és úgy vélem, hogy a jelentés nem eléggé kiegyensúlyozott. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban . – (FR) Én megszavaztam Toubon úrnak az egységes piac felülvizsgálatáról szóló jelentését, és támogatom az előadónak az Európai Unió egyik legfontosabb pillérével kapcsolatos pozitív megközelítését. Azt a négy szabadságjogot, amelyből az egységes piac áll – az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása – tovább kell ösztönözni és fejleszteni, biztosítva, hogy mindenki teljes mértékben élvezze az egységes piac által nyújtott előnyöket. Ami a szolgáltatások szabad mozgását illeti, nagyon sajnálom, hogy a jelentés nem helyez nagyobb hangsúlyt a származási ország elvének fontosságára, amit a szolgáltatásokról szóló irányelv a valódi egységes piac elérése és a munkahelyteremtés tekintetében már súlyosan aláásott. Úgy vélem, hogy a távértékesítésben és az e-kereskedelemben a hozzáadottérték-adóhoz a származási ország elvének betartása az egyetlen olyan életképes alap a koherens és átlátható adózási kerethez, amely lehetővé teszi az áruk szabad mozgását. Nézetem szerint az adóverseny semmiképpen sem akadályozza az egységes piac kiteljesítését; éppen ellenkezőleg, arra ösztönzi a gazdasági szereplőket, hogy védjék meg szabadságukat az egységes piacon belüli szabad mozgás tekintetében. David Martin (PSE), írásban . − Az egységes piac felülvizsgálatáról szóló, a Bizottság által kidolgozott jelentés mellett szavaztam. Különösen üdvözlöm a szabályozás javítására fordított figyelmet, illetve az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatban a jogi egyértelműségre irányuló figyelmet is. Christel Schaldemose (PSE), írásban. − (DA) Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának dán tagjai – Rasmussen úr, Thomsen asszony, Schaldemose asszony, Jørgensen úr és Christensen úr – a 18. bekezdés ellen szavaztak, ami a fogyasztói acquis bizottsági felülvizsgálatáról szól. A delegáció úgy véli, hogy mindaddig, ameddig a tagállamok között a fogyasztóvédelem szintjében ilyen nagy eltérések vannak, minimális harmonizációra szükség van. A delegáció nem ért egyet a 26. bekezdéssel sem, amely kimondja, hogy a jelenlegi áfa- és jövedéki adórendszer akadálya az egységes piac kiteljesítésének. A delegáció úgy véli, hogy annak megszövegezése ellentétes egyebek között a dán jövedéki adórendszerrel. A delegáció hangsúlyozni kívánja azonban az egységes piac jobb megvalósítása iránti támogatását. Brian Simpson (PSE), írásban . − El szeretném mondani, hogy miért nem támogatom a jelentés 32. bekezdését, amely a széleskörű adóharmonizáció mellett, vagy a társasági adók harmonizációja mellett érvel, és az O preambulumbekezdést sem, amely az adókérdésekkel kapcsolatos előjogaikat védő tagállamokat kritizálja. A tagállamoknak – fiskális politikájuk részeként – szabadon kell dönteniük az adópolitikájuk meghatározásában. A 40. bekezdés második részével kapcsolatban annyit, hogy mellette fogok szavazni, mert aggódom amiatt,

47

48


HU

hogy egyes tagállamok bizonyos ügyekkel kapcsolatban arra használják az EU-joganyagot, hogy azokat „bebetonozzák” saját nemzeti törvényeikbe, és azután az őket érő kritika miatt az EU-ra mutogatnak majd. Ugyancsak igennel szavazok a 16. bekezdés második részére is, amelynek állítása szerint az atomenergia, mint olyan eszköz, amellyel kiegyensúlyozott módon lehet fellépni a klímaváltozás ellen, nem kapott elég figyelmet; remélem, hogy ennek eredményeképpen olyan vita kezdődhetne, amely a kiegyensúlyozott energiapolitika részeként alkalmazott nukleáris energia klímaváltozás kapcsán játszott szerepével összefüggésben inkább tényeken, mint félelmeken alapulhat. Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban . − A jelentés ellen szavaztam, mert azt az adóharmonizációt támogató kiegészítésekkel látták el. Határozottan ellenzem az adó EU-szintű harmonizációja felé irányuló lépéseket. Kiegészítések formájában, sőt a jelentések főszövegébe is folyamatosan próbálják becsempészni ezeket a lépéseket, és én ezeket ellenezni fogom minden alkalommal. A Bizottságnak őszintének kell lennie az e kérdéssel kapcsolatos szándékait illetően, a reformszerződésről szóló szavazást megelőzően. 9. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet ELNÖKÖL: HANS-GERT PÖTTERING elnök 10. Ünnepi ülés - Portugália Elnök. − Cavaco Silva úr, üdvözlöm önt az Európai Parlamentben. Nagy öröm az Európai Parlament számára, hogy fogadhatja a Portugál Köztársaság elnökét. Elnök. − (DE) Elnök úr, kedves kollegák! Nagy öröm számomra és mindannyiunk számára, hogy a mai napon az Európai Parlamentben üdvözölhetjük a Portugál Köztársaság elnökét, Aníbal Cavaco Silva urat. Elnök úr, az ön Portugália miniszterelnökeként eltöltött 10 éve alatt megszilárdította az ország demokratikus intézményeit, és sikeresen előmozdította gazdasági fejlődését. Előre gondolkodó európaiként ön biztos kézzel vezette Portugáliát az Európai Unió tagsága felé vezető úton. Látom, hogy az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Durão Barroso is itt van, és természetesen arra is rá kell mutatnom, hogy a közelmúltban Portugália vette át az Unió elnökségét A mai napon önt is melegen üdvözöljük, Barroso úr. Tíz éve már, hogy a Portugál Köztársaság elnöke utoljára szólt az Európai Parlamenthez. Azóta hosszú utat tettünk meg együtt. Ma itt Strasbourgban, a Parlamentben ön Portugália elnökeként abból az alkalomból van jelen, hogy országa harmadszor tölti be az EU-elnökségét. Portugália három elnökségét a legjobban úgy lehetne összegezni, hogy „ambiciózus a Közösségért”, mivel minden alkalommal Portugália korunk létfontosságú kérdéseivel foglalkozott – például a Lisszaboni Stratégiával vagy az EU Afrikával és Dél-Amerikával fenntartott kapcsolataival. Ez az elnökség sem kivétel. Ezúttal Portugália napirendjén a kormányközi konferencia sikeres lezárása és a reformszerződés elfogadása szerepel, együtt a kül- és biztonságpolitika megerősítésével, és különösen a Dél-Amerikával, Afrikával és a Mediterrán-régióval fenntartott szorosabb kapcsolatok fejlesztésével, a klímaváltozással kapcsolatos további intézkedésekkel és a Lisszaboni Stratégia megvalósításával.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Azok a felfedezések, amelyeket a XIV. században Lisszabonban vitorlát bontó hajósok tettek a földgolyó valamennyi sarkában, a tényleges első lépések voltak a globalizáció felé. Az a világ felé nyitás és a tolerancia kultúrája, amelyet az önök országa fejlesztett ki évszázadok során, különösen értékes tapasztalatot jelent a ma globalizációjának összefüggésében, és ez előny számunkra is, itt az Európai Unióban. Portugália erőfeszítései, hogy fejlessze kapcsolatait Dél-Amerikával, és dél-amerikai kapcsolatait a Brazíliával való különleges viszonyán keresztül építse, nagyon is tükrözi saját véleményünket. Az önök toleranciakultúrája és globális szemléletmódja lehetőséget jelent a ma világában. Ezen elnökség alatt az önök országa a XIV. századi felfedezők munkájára építhet ugyanazzal a bátorsággal, és ugyanazzal az állhatatossággal, mint ami bennük is megvolt. Sok szerencsét és sok sikert kívánunk feladataikhoz. (Taps) Aníbal António Cavaco Silva, a Portugál Köztársaság Elnöke . − (PT) Az Európai Parlament elnöke, az Európai Bizottság elnöke, hölgyeim és uraim! Szeretném köszönetemet kifejezni az Európai Parlament elnökének jóindulatú szavaiért, és elmondani, hogy milyen nagyra értékelem ezt a mostani meghívást. Megtiszteltetés számomra, hogy lehetőségem van önökhöz, Európa népeinek képviselőihez és e nagy európai intézmény, az Európai Parlament képviselőihez szólni. Nagyon is tudatában vagyok annak, hogy ez a Parlament milyen meghatározó szerepet játszott az európai integráció sikeres folyamatában. Nem felejtettem el az ezzel az intézménnyel folytatott intenzív és gyümölcsöző együttműködést 1992-ben, amikor miniszterelnökként én vezettem a Tanács első portugál elnökségét, amelynek mottója, talán emlékeznek rá, „Az Európai Unió felé” volt. Az Európai Parlament hozzájárulása az erős belső piac létrehozásához és a Maastrichtban megszületett Európai Unió-projekt előrehaladásához alapvető fontosságú volt. Országom most harmadik alkalommal tölti be az Európai Unió Tanácsa elnökségének szerepét. És ismételten nagy kihívásokkal nézünk szembe. Olyan kihívásokkal, amelyek a tagállamok és az európai intézmények politikai akaratának konvergenciáját igényli. Kollektív energiáink és eltökéltségünk koncentrálása fontosabb, mint valaha is volt, hogy elérjük, amire valóban szükség van ahhoz, hogy Európa erősebb és összetartóbb legyen. Végső soron ez az, amit Európa polgárai elvárnak vezetőiktől. A portugál elnökség mindent megtesz az Európa építésében való előrehaladáshoz nélkülözhetetlen konvergencia létrehozása érdekében. Különösen bízom abban, hogy őszinte és nyitott együttműködésben lesz részünk az Európa Parlamenttel, olyanban, amilyet az előző portugál elnökségek alatt élveztünk. Az elnökség egyik prioritása, hogy – az Európai Tanácsban júniusban elért megállapodás alapján – megkössük a reformszerződést. Ezt a megállapodást nagyon fontos lépésnek tekintem, olyannak, amely reményeim szerint lehetővé teszi számunkra, hogy túllépjünk azon az időszakon, amelyet az európai építés folyamatának bizonyos fokú eróziója jellemzett. Ezért koncentrált erőfeszítést kérek annak biztosítására, hogy a portugál elnökség alatt az új szerződés megszülessen. Ha a tárgyalások befejeződnek, és ezt a fejezetet lezártuk, az Európai Uniónak növekvő következetességgel és megújult bizalommal kell az Európa polgárai számára aggályos kihívásokra összpontosítaniuk: a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatásra, a biztonságra,

49

50

HU


a környezetre, az energiaügyekre és a globalizációra. Ez az a napirend, amellyel kapcsolatban Európának lépnie kell saját magunk és a jövő generációk érdekében. Ezért úgy tűnik nekem, hogy ez a megfelelő pillanat a szolidaritás, mint az Európa építése egyik alapvető pillére értékének hangsúlyozásához. A szolidaritás lényegében Európa további építésének sine qua non-ja, amely egyenrangú a másik valóban alapvető elvvel, a szubszidiaritással. Olyan szolidaritásról beszélek, amely megfogható, gyakorlatias, a politikákban és közös intézkedésben testesül meg, nem pedig a retorikai, az à la carte szolidaritásról. Ezen a ponton emlékeztetem önöket az 1950. évi Schuman-nyilatkozatra, és idézem, hogy Európát…konkrét eredmények által építjük fel, amelyek legelőször a de facto szolidaritást hozzák létre. Továbbra is e szavaknak kell vezetniük bennünket az erősebb és összetartóbb Európa építésére irányuló erőfeszítéseinkben. Az Európai Unió egyik fő kockázata az erős szolidaritásra épülő Unióhoz való tartozás gondolatának elvesztése. Ahhoz, hogy valódi unió lehessen, alapvető fontosságú fenntartani azt a közösségi érzést, ami nem véletlenül volt az európai építkezésnek adott eredeti név. A de facto szolidaritást létrehozó egyik konkrét eredmény az 1986. évi Egységes Európai Aktusban létrehozott gazdasági és szociális kohézió koncepciója volt, amellyel kapcsolatban az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a tárgyalásokon, és azt Portugália miniszterelnökeként én írhattam alá. Az európai integráció rendkívüli előrehaladása az elmúlt 20 évben nem lett volna lehetséges a gazdasági és szociális kohéziós politikák nélkül. Ezek hozzájárultak a politikai kohézióhoz, a gazdasági növekedéshez, a foglalkoztatáshoz, a területi kohézióhoz, az egyenlő esélyekhez és Európa tekintélyének megerősödéséhez a világban. Mos új okai vannak a kohézió elve iránti megújuló érdeklődésnek. A fokozódó globalizációra, a hatalmas méretű migrációra, az elöregedő lakossággal társított társadalmi és gazdasági egyensúlytalanságokhoz vezető demográfiai fejleményekre gondolok. Elnök úr, hölgyeim és uraim! A fenntartható fejlődés három tényezője jól ismert: a társadalmi, a gazdasági és a környezeti aspektusok. Ez az európai integráció centrális célja, amelyet számos alkalommal erősítettünk meg újra, és amelyet beágyaztunk a Lisszaboni Stratégiába. Ebből az alkalomból én a társadalmi vonatkozásra, és különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés témájára szeretnék koncentrálni. A szolidaritás elve mellett a haladásnak van egy etikai és erkölcsi koncepciója is, amely nélkül az európai gondolat alapító értékei eltűnnének. Olyan értékek, mint az állhatatos békevágy, a szabadság és az emberi jogok megerősítése, a közösségi szellem, a ragaszkodás a méltányossághoz és a szociális igazságossághoz, a munka méltóságának érvényesítése és a kísérlet a polgári felelősség tágabb és felszabadítóbb érzetének átadására. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harc egyértelmű európai célként való azonosítása mindannyiunkra felelősséget ró, hogy új megoldásokat találjunk az egyre bonyolultabb és makacs problémákra. A szociális napirend, együtt a Lisszaboni Stratégia céljaival, megfogalmazza az előttünk álló ambiciózus és nehéz kihívást.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy ebben az évben van az Európai Szociális Alap létrehozásának 50. évfordulója, és az Európai Foglalkoztatási Stratégia 10. évfordulója. Egyben ez az egyenlő esélyek európai éve is. A Portugál Köztársaság elnökeként a társadalmi befogadás témáját választottam egyik prioritásomként. Első hivatali évemben előmozdítottam a Befogadáshoz vezető út című programot, hogy mobilizáljuk a portugál népet és hívjuk fel a figyelmet a tartós szegénység, a jövedelmek egyenlőtlen elosztása és a kirekesztés indikátoraival való foglalkozás sürgető szükségére, mivel ezek még mindig a polgárok ezreit érintik. Jobban meg vagyok győződve arról, mint valaha, hogy ezzel a kihívással rugalmas és innovatív megoldásokkal kell megküzdenünk: nagyobb felelősséggel a nem kormányzati szervezetek és általában a polgárok részéről, az állami intézkedések és a civil társadalom kezdeményezéseinek jobb koordinációjával, annak elismerésével, hogy a jövedelem újraelosztására irányuló politikák nem zárják ki, sőt előírják a mindenki számára több és jobb lehetőség létrehozását arra, hogy osztozhassunk a gazdagság megteremtése, a személyes eredmények és a fenntartható fejlődés céljaiban. Európai normák szerint Portugáliának még hosszú utat kell megtennie. Az is igaz azonban, hogy Európa egésze még mindig távol van a szociális kohézió céljának elérésétől, amelyet megkísérel, és amellyel nem hagyhat fel. Tény, hogy a közelmúlt évtizedeiben a gazdasági és szociális mutatók az Unión belül eltérő prosperitási szinteket tártak fel, azzal, hogy a kevésbé fejlett tagállamok együtt lényegesen közeledtek az európai átlaghoz. Az államok gazdasági konvergenciáját azonban nem szabad összekeverni az államokon belüli társadalmi csoportok konvergenciájával, mert ezt a folyamatot a méltányosság és a szociális igazságosság parancsának kell alávetni. Ebből a szempontból el kell ismernünk, hogy nagyon keveset haladtunk előre. A 2001-től 2005-ig tartó öt év alatt az Unió országaiban a szegénységi szint változatlanul 16 % maradt. Itt körülbelül 75 millió európairól beszélünk, akiknek a rendelkezésre álló jövedelme kevesebb mint saját országaik átlagos jövedelmének 60 %-a. Ha ezt az adatot egybevetjük a jövedelem egyenlőtlen elosztására vonatkozóan feljegyzett trendekkel, nyilvánvalóvá válik, hogy a helyzet még kevésbé bátorító. 2005-ben a 25-ök Európai Uniójában a lakosság leggazdagabb 20%-ának jövedelme ötszöröse volt a legszegényebb 20% jövedelmének. 2000-ben négy és félszerese volt. Ezeknek a mutatóknak a részletesebb vizsgálata rámutat, hogy a szegénységgel leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok az idősek, a munkanélküliek – különösen a hosszú távon munka nélkül maradók –, az egyedül élők és a csonka családok. Más csoportok viszont aggasztó és fokozódó szociális kockázatoknak vannak kitéve, mert potenciálisan a kirekesztés áldozataivá válhatnak. Itt a gyermekekről, a fogyatékkal élőkről, a bevándorlókról és az etnikai kisebbségekről beszélek. Az EU Tanácsa maga is elismerte a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló 2007. évi jelentésében, és idézem: a legtöbb tagállamban a gyermekek szegénységi kockázata az átlagosnál magasabb. Néhány tagállamban majdnem minden harmadik gyermek veszélyeztetett. A csonka családban vagy munkanélküliek háztartásában élők számára a kockázat tovább fokozódik. Ez súlyos helyzet, és nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk.

51

52

HU


Hogyan teheti meg az Európai Unió, amely az elöregedő lakosság és a járványszerű demográfiai recesszió veszélyével szembesül, hogy ne értékelje legfontosabb erősségét, gyermekeit és fiataljait? (Taps) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem tudom, nem értük-e már el azt a pontot, ahol a hagyományos szociális védelmi politikák már nem hatásosak. A társadalombiztosítás és a szociális védelmi politikák döntő szerepet játszottak a II. világháború utáni gazdasági újjáéledésben, és a modern európai társadalmak kialakításában. Amit utóbb jóléti államként ismertünk meg, olyan örökséget hagyott, amelynek az Unió maga is köszönheti eredetét. A jóléti állam gondolatától inspirált, messzemenően újraelosztó politikák sikerére építve Európa létrehozta a szociális védelem alaposan kidolgozott mintáját, amelyet a különféle államok közötti sok különbség ellenére is általában európai szociális modellként ismernek. Minden korlátjával és hiányosságával együtt is tény, hogy ez a szociális modell ma már az európai identitás elválaszthatatlan része. Mégis, ha azt meg akarjuk védeni, el kell fogadnunk, hogy a szociális modellnek meg kell változnia, hogy megküzdhessen az új kihívásokhoz, és igazodjon a globalizáció, illetve az információs és tudásalapú társadalom új világához. Az elsősorban újraelosztó nemzeti politikák számára szociális területen egyre nehezebb bármiféle látható eredményt elérni. E politikák hatékonysága és fenntarthatósága egyre inkább megkérdőjelezhető. A jövőbeni szociális politikák tervezése során alapvető, hogy a jóléti társadalom gondolatára összpontosítsunk, amelyben mindannyiunknak, mint polgároknak nagyobb a felelősségünk, és nagyobb szolidaritást kell mutatnunk. Természetesen a szociális előrehaladás a gazdasági növekedéstől függ. Ugyanakkor a fenntarthatatlan és elfogadhatatlan gazdasági növekedés szociálisan pusztító hatású. Az Európai Unió legtöbb országában a szegénység legfőbb oka a munkanélküliség. Nagyobb mértékű és sikeresebb gazdasági növekedésre van szükségünk, olyanra, amely több és jobb foglalkoztatási lehetőséget jelent. A munkaerőpiaci részvétel megkönnyítése, együtt azzal, hogy valamennyi, a gazdagsághoz és prosperitáshoz hozzájáruló személy számára kellő súlyt és méltóságot biztosítsunk az úgynevezett aktív befogadás folyamatában – ez jelenti a legjobb védelmet a polgárok számára a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen. A Lisszaboni Stratégiában bejelentett cél, nevezetesen, hogy az Unióban a foglalkoztatási rátát 70%-ra növeljük, társadalmi kötelesség, amelyre figyelemmel kell lennünk, bár úgy tűnik, hogy ezt a célt 2010-ig nehéz lesz elérni. A polgárok védelmének egy másik módja, ha hozzásegítjük őket a szakképesítések megszerzéséhez, ha segítünk, hogy olyan oktatásban és képzésben részesüljenek, amely után szembe tudnak szállni az új technológiai, környezeti és kulturális kihívásokkal. Alapvető fontosságú ezért, hogy a tagállamok legelső prioritásként kezeljék azt a közös célt, hogy javítsuk a fiatalabb generációk oktatásának és képzésének szintjét, és neveljük

04-09-2007

04-09-2007

HU


beléjük az élethosszig tartó tanulás szokását. Ez kétségtelenül versenyelőnyhöz juttatja őket a jövő információ- és tudásalapú társadalmában. 2010-et a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éveként jelöltük meg. Ez az az év, amikor el kell majd számolnunk, és be kell mutatnunk, hogy milyen mértékben őriztük meg azokat az ambíciókat, amelyek inspiráltak bennünket 2000-ben Lisszabonban. Ezen ambíciók közé tartozik, és idézek: az emberi erőforrásokba való befektetés, és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem. A szegénység és kirekesztés elleni küzdelem célja nem korlátozódik az Európai Unió földrajzi határaira. A szolidaritás elvének külföldi dimenziója elsődlegesen azoknak a humanitárius értékeknek a visszatükröződése, amelyekre az európai projekt épül. Azokhoz a tradíciókhoz, amelyek megakadályozzák a szegényebb országok fejlődését, társulnak a globalizációból származó problémák, így a szegénység és gazdasági elmaradottság elleni kampánynak globális kampánnyá kell válnia. Ez a siker egyedüli útja. Az Európai Uniónak fokozott felelőssége van e területen, és ő rendelkezik a tudás és tapasztalatok gazdag tárházával, ami különleges szerepet ad neki. Vezető szerepet kell játszania a globális napirendben. Ebben az összefüggésben szeretném a figyelmüket felhívni Afrikára, arra a kontinensre, amely közel van Európához, és nem csak földrajzi értelemben, arra a kontinensre, amelyet mindannyiunknak prioritást élvező partnerként kellene figyelembe vennünk és kezelnünk. Még kiderülhet az Unió számára, hogy súlyos stratégiai árat kell fizetnie Európának az Afrikával szembeni tehetetlenségéért. Ezzel kapcsolatban én különös fontosságot tulajdonítok a küszöbön álló EU-Afrika csúcstalálkozónak, amelyet a portugál elnökség alatt tartunk meg. Eljött az idő, hogy tárgyaljunk Afrikával, és ne csak Afrikáról és annak problémáiról beszéljünk. Elnök úr, hölgyeim és uraim! Úgy érzem, nem fejezhetem be beszédemet a nélkül, hogy két olyan témát ne érintsek, amely véleményem szerint abszolút döntő az Unió jövője szempontjából. Először, az energia és a környezet. Kétségtelen, hogy ezek lesznek a XXI. század kulcságazatai, és az ezen ágazatokban bekövetkező fejlemények határozzák meg a világ új geopolitikai kontúrjait. Az energia és a környezet létfontosságú közös érdekek, és ezekre, mint az európai integráció új hajtóerejére kell tekinteni. Itt is fel kell építenünk az erős „de facto szolidaritást”. Az Európai Unióban a gazdasági hatékonyság, a biztonság és az életminőség nagyrészt az energetikai és környezetvédelmi politikák sikerétől függ. Ezzel összefüggésben még egyszer szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet az Európai Bizottságnak és elnökének stratégiai előrelátásuk és határozottságuk iránt, amely nélkül nem érhettük volna el azokat a kiváló eredményeket ezen a területen, amelyeket a német elnökség alatt sikerült elérni. Másodszor, mindannyiunk lelkét nyomasztja egy kérdés. Mi az Európai Unió szerepe a nemzetközi színtéren, és mivel járulhat hozzá az új világrend felépítéséhez? Az európai integráció folyamatának fenntarthatósága szempontjából véleményem szerint abszolút kulcsfontosságú annak biztosítása, hogy Európa központi és befolyásos szereplő legyen a most kialakuló globális multilaterális és multipoláris világban. Olyan szereplő, amely szilárd, következetes és egyesítő módon szólal meg. Olyan szereplő, amelyet tiszteletben

53

54

HU


tartanak, és amely tiszteli a többieket. Olyan szereplő, amely megvédi azokat az elveket és értékeket, amelyekre gazdasági és szociális modelljét építette. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy Portugália egyike volt azoknak az országoknak, amelyek a történelemben a gazdasági globalizáció első hullámot vezették, és nagyon is tudatában van annak, hogy Európa jövője nagyrészt attól függ, képes lesz-e hiteles és befolyásos szereplővé válni a nemzetközi színtéren. Végezetül, elnök úr, hölgyeim és uraim, még egyszer el kell mondjam, hogy az európai integráció rendkívüli folyamata milyen sokat köszönhet az Európai Parlamentnek, annak az intézménynek, amely mindig vezető szerepet vállalt azoknak az értékeknek és elveknek a védelmében, amelyek az európai identitást kovácsolták, és annak a „de facto szolidaritásnak” a szövetét szőtték, amelyet alapítóink hagytak ránk. Bizonyos vagyok benne, hogy ebben a teremben megvan a szükséges jövőkép, akarat és energia Európa népeinek egységesítése, és Európának a világban elfoglalt pozíciója megerősítésének dicséretre méltó céljai követéséhez. (Álló tetszésnyilvánítás) Elnök. − (DE) Elnök úr, ebből a tapsviharból is nyilvánvaló, hogy szavait egyetértéssel és melegen fogadták. Ön kiállt a szolidaritás és a közösségi érzés mellett, és ezek azok az alapok, amelyek alátámasztják azt, amiért mi itt vagyunk az Európai Unióban. Céljainkat kizárólag szolidaritással, a közösségi érzéssel és gyakorlati cselekvéssel tudjuk elérni. Az öné nem üres retorika, mert politikai pályafutása során bizonyította, hogy elkötelezett Európa mellett, és képes annak érdekében a gyakorlati cselekvésre. Az Európai Parlament nevében szeretném biztosítani önt, hogy európai parlamenti képviselőként mindent megteszünk a portugál elnökség támogatására, hogy amikor az állam- és kormányfők októberben találkoznak, a reformszerződéssel kapcsolatban eredményeket érjünk el. Hangsúlyosan szeretném köszönetünket és elismerésünket kifejezni Luís Amado külügyminiszternek, Manuel Lobo Antunes államtitkárnak és Álvaro Mendonça e Moura nagykövetnek és valamennyi kollégájuknak, akiknek a feladata a tárgyalások folyamatában politikai akaratunk kifejezésének továbbítása. Nekik ezt mondom: „önökkel vagyunk”. Az Európai Parlament nevében köszönetet mondok önnek, elnök úr, nagyszabású beszédéért, és sok sikert kívánok Portugáliának a mi közös Európánk érdekében. Nagyon köszönöm önnek, Cavaco Silva úr. (Taps) (Az ülést 12.35-kor felfüggesztették, majd 15.00-kor folytatták.) 11. Az előző ülés jegyzőkönyvének jóváhagyása: lásd a jegyzőkönyvet 12. A bizottságok és a küldöttségek tagja: lásd a jegyzőkönyvet 13. A Tanács ismerteti az általános költségvetés tervezetét – 2008. évi költségvetés Elnök. − (DE) A következő napirendi pont, hogy a Tanács ismerteti a 2008. évi általános költségvetés tervezetét. Emanuel Santos, A Tanács hivatalban lévő elnöke . − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a Tanács elnöksége nevében ismertethetem

04-09-2007

04-09-2007

HU


az Európai Közösségek 2008. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetét, amelyet a Tanács 2007. július 13-án fogadott el. Mindenekelőtt szeretném jegyzőkönyvbe foglaltatni, hogy a 2008. évi költségvetés Tanács általi első olvasatát megelőző tárgyalásokon kiváló és konstruktív légkör uralkodott. Az egyeztető tárgyalás lényeges eredményt hozott, nevezetesen: fontos témákra vonatkozó öt közös nyilatkozatról jutottunk megállapodásra, ami jó alapot ad a jövőbeni munkához. E tekintetben meg vagyok győződve arról, hogy a költségvetési hatóság két ága közötti kiváló együttműködés – a Bizottság értékes támogatásával együtt – kedvező eredményt sejtet. Biztosíthatom önöket, hogy a Tanács örömmel folytatja a költségvetésre vonatkozó konstruktív párbeszédet, hogy kielégítő megállapodást érjen el egy jó közösségi költségvetésről a 2008. évre. 2007. márciusában ünnepeltük a Római Szerződések 50. évfordulóját, és megerősítettük közös értékeinket és céljainkat. Abban a dinamikus projektben, amit Európai Uniónak nevezünk, az Európai Unió költségvetése – hasonlóan az egységes valutához – egyike a legkézzelfoghatóbb kifejeződésének annak, hogy az európai polgár és adófizető számára mit jelent európainak lenni. Ezért az Európai Unió költségvetését azokra a kihívásokra tekintettel kell elkészíteni, amelyekkel együtt szembesülünk. Különféle kihívások vannak, én azonban, ha megengedik, a figyelmet azokra hívnám fel, amelyeket fontosabbnak tartok. Elsőként a vállalkozások előtt álló akadályok megszüntetésének kihívása annak érdekében, hogy létrejöjjön a Lisszaboni Stratégián alapuló dinamikus európai gazdaság. Egy másik kihívás a transzeurópai közlekedési hálózat létrehozása, hogy közelebb hozzon bennünket egymáshoz, és megszilárdítsa a belső európai piacot. Az információs társadalom kihívása az emberi erőforrások és a társadalmi befogadás fontosságára mutat rá. Az Európai Unió nagyobb erőt merít abból, ha polgárai ebben a modern történelemben egyedülálló projektben tájékozottan vesznek részt. A legutóbbi kihívásnak, amely néhány régiót különösen érint – a klímaváltozás kihívásának – a megújuló energiaforrások fejlesztésével, és a természeti erőforrások hatékonyabb és társadalmi szempontból felelősebb felhasználásával kell megfelelnünk. Mindezek a kihívások a világgazdaság globalizációjának összefüggésében merülnek fel, amely komoly felelősséget jelent Európa öreg kontinensének, olyan kihívás, amelyre gazdasági és társadalmi szinten, az európai gazdaság termelékenységének növelésére és a társadalmi kohézió megerősítésére irányuló politikákkal kell válaszolnunk. Ez az, amit kormányzásunktól valamennyi európai vár. Meg kell kettőznünk erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy költségvetésünk hatékony és hathatós választ adjon a politikai prioritásokra. Ezért csökkentenünk kell az adminisztrációs terheket – az ezzel kapcsolatos aggályokat a Tanács és az Európai Parlament osztja –, a Bizottságnak pedig fel kell gyorsítania az operatív programok és projektek jóváhagyásának folyamatát, hogy elkerülhessük a végrehajtás késedelmét. A gyorsabb jóváhagyás azonban nem kérdőjelezheti meg a jó költségvetési gazdálkodás elveit. Igaz, hogy nagyobb rugalmasságra van szükségünk, de nem azon az áron, hogy felhagyjunk az európai adófizetők pénzének hatékony és felelős felhasználásával. Mielőtt részletesebben bemutatnám a 2008. évi költségvetés tervezetét, szeretném rögzíteni a Tanács határozatai mögött álló irányelveket. Röviden, az alapvető elemek a megfelelő finanszírozás az Európai Unió különféle prioritásaira; a kifizetési előirányzatok körültekintően ellenőrzött növelése; a pénzügyi keret jelenlegi felső határainak betartása,

55

56

HU


és ahol szükséges, a felső határok alatt elegendő fedezetet hagyva a különféle költségvetési fejezetekre és alfejezetekre; és végül, a pénzügyi fegyelem és jó költségvetési gazdálkodás. Ha megengedik, csak egyetlen részletet említenék meg. A Tanács az előzetes költségvetés-tervezet elemzésének befejezéséhez a célok és tevékenységek költségvetése elkészítésének összefüggésében kifejlesztett költségvetési eszközök kombinációját alkalmazta, ami rendkívül hasznosnak bizonyult. Közöttük is fel szeretném hívni a figyelmet a tevékenység tervezési űrlapokra, amelyekkel kapcsolatban a Tanács, miután közülük számosat mélységében megvizsgált, úgy véli, hogy a folyamat általános minősége lényegesen javult, és reméli, hogy a jövőben ezt a költségvetési megközelítést tovább fejlesztik. A 2008. évi költségvetés-tervezet kötelezettségvállalási előirányzata 128 ezermillió euró, és kifizetési előirányzatainak fő összege 119 ezermillió euró. Ami a kötelezettségvállalásokat illeti, emlékeztetni szeretném önöket, hogy a Tanács alapvető fontosságúnak tartja, hogy ezek a 2008. évi költségvetésben a megfelelő szintet érjék el, kellően figyelembe véve az abszorpciós kapacitásokat. Amint tudják, mi úgy ítéljük meg, hogy a kifizetési előirányzatok túlbecslése nem ad megoldást a kifizetetlen kötelezettségvállalásokra, a Reste à liquider problémájára. Az egyik irányelvünk ezért a szükségletek – valós és egyértelműen meghatározott szükségletek – felmérése volt, melynek eredményeként a 2007. évi költségvetéshez képes 3,4%-kal növeltük a kifizetéseket. Ami az 1a alfejezetet illeti – Versenyképesség a növekedés és a foglalkoztatás érdekében –, a Tanács megfelelő finanszírozást kíván biztosítani a Lisszaboni Stratégiával kapcsolatos prioritásoknak, miután lényeges fedezetet hagyott meg az Európai Tanács júniusi következtetéseiben meghatározott európai uniós prioritások fedezetére, valamint az eddig még előre nem látható szükségletekre. Bár a Tanács korlátozni kívánja az ezen alfejezet alá tartozó növekedést a 2007. évi költségvetéssel összehasonlítva, szeretnék rámutatni, hogy a Tanács továbbra is nagyon komoly növekedést biztosít a kutatási költségvetés számára, azaz 7,75%-ot kötelezettségvállalásokban, és 45%-ot a kifizetésekben, tekintettel az előző évek megvalósítási arányára és az abszorpciós kapacitásokra. Ez a növekedés tükrözi, hogy a Tanács milyen nagy fontosságot tulajdonít a Lisszaboni Stratégia hatékony megvalósításának, amely, amint már korábban említettem, alapvető eleme az Európai Unió gazdasági fejlődésének. Ami az 1b alfejezetet illeti – Kohézió a növekedés és a foglalkoztatás érdekében –, a Tanács el kívánja fogadni a Bizottság által az előzetes költségvetés-tervezetben javasolt kötelezettségvállalási előirányzatokat. Ami a kifizetési előirányzatokat illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy a javasolt növekedést még jelentősebb szinten, azaz 6,2%-on tartottuk fenn, figyelembe véve az abszorpciós kapacitásokat, és a régi programok befejezésével és az új programok végrehajtásával kapcsolatos múltbéli tapasztalatokat. Ami a 2. költségvetési fejezetet illeti – A természeti erőforrások megőrzése, és az azokkal való gazdálkodás –, a Tanács által javasolt előirányzatok a korábbi eredményekre épülnek; a múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek az előirányzatok a horizontális alkalmazás ellenére, is általánosságban szólva mindig nagyon közel vannak a végleges végrehajtási adatokhoz. Szeretnék bővebben szólni a vidékfejlesztés és a strukturális és kohéziós alapok területén az operatív programok és projektek jóváhagyására vonatkozó néhány megfontolásról, a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozóan. Ez volt a témája az egyeztető tárgyalásunkon jóváhagyott egyik közös nyilatkozatnak, és biztosíthatom önöket, hogy a Tanács a lehető

04-09-2007

04-09-2007

HU


legnagyobb politikai fontosságot tulajdonítja annak, hogy valamennyi operatív programot és projektet a lehető leggyorsabban és a megfelelő módon hajtsák végre. A 3a és 3b költségvetési fejezetet illetően – Állampolgárság, szabadság, biztonság és igazságosság – a Tanács csak egy apró módosítást kíván eszközölni a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban, az abszorpciós kapacitásokkal és a végrehajtás korábbi arányával összhangban. Ami a 4. fejezetet illeti – Az EU, mint globális partner –, a Tanács néhány politikai jellegű prioritást kíván felvenni a költségvetés-tervezetbe. Palesztinára szeretnék utalni, ahol 80 millió euró növekményt javasolunk tartalékolni, és Koszovóra, ahol 180 millió eurós növekményt javasoltunk szintén tartalékként. Most még a költségvetési folyamat első szakaszában vagyunk, és bizonyos vagyok benne, hogy lesz még lehetőségünk ezzel kapcsolatban pontosabb adatokat megadni. Ebben a fázisban a Tanács – ami a Tanácsot illeti el– el kívánja fogadni az előzetes költségvetés tervezetben javasolt közös kül- és biztonságpolitikai költségvetést, de csak ideiglenes minimumként. Nagy a valószínűsége azonban annak, hogy a közös kül- és biztonságpolitikai költségvetésre javasolt összeg a nemzetközi helyzet alakulásának tükrében elégtelennek bizonyul. Azt hiszem, mindannyian értjük, hogy mi forog kockán. Indokoló nyilatkozatomat az 5. fejezetre – Adminisztráció – vonatkozó néhány szóval szeretném befejezni. A Tanács megközelítése horizontális kritériumokra, például a nagyobb hatékonyságra, de ugyanakkor az egyes intézményes sajátos jellegére épül, különös tekintettel a bővítéssel kapcsolatos új álláshelyek biztosítására. Ami a költségvetés erre vonatkozó szakaszát illeti, a Tanács mindössze 0,2%-os növekedést kíván biztosítani, ami véleményem szerint egyértelmű politikai jelzés. Végrehajtottuk a decentralizált ügynökségek költségvetéseinek részletes elemzését is. A horizontális kritériumokra alapuló módszert alkalmaztuk mind a támogatások, mind a jóváhagyandó új álláshelyek számának esetében. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy néhány szót szóljak az Európai Unió intézményei stabil pénzügyi gazdálkodása biztosításának szükségességéről. Ezzel kapcsolatban a Tanács el örömmel fogadta az egyeztető tárgyaláson jóváhagyott közös nyilatkozatokat, amelyek olyan kérdéseket vetnek fel, mint a decentralizált ügynökségek, a végrehajtó ügynökségek, a hozzárendelt bevételek, és a legutóbbi bővítésekkel kapcsolatban a toborzás. Mindannyian tudjuk, hogy ez csak az első lépés a költségvetési folyamatban, de bízom abban, hogy együtt fel tudjuk kutatni az összes lehetőséget, hogy végleges megállapodást érjünk el, és az év végére kielégítő költségvetést készítsünk. Elsődleges célunk, hogy kellő időpontban rendelkezésünkre álljon a 2008. évre egy olyan költségvetés, amely megfelel az Unió politikai prioritásainak, de nem túlzóan nagy, mert az azt jelezné, hogy hallgatólagosan beleegyeznénk a költségvetés hatékony és hathatós végrehajtásának valószínű sikertelenségébe. Nemcsak arra kell figyelemmel lennünk, hogy ez a költségvetés az Unió minden egyes polgárának jólétét érinti, hanem arra is, hogy a számlát az egyes tagállamok adófizetői állják. Ezért kell megteremtenünk a megfelelő egyensúlyt. Bizonyos vagyok benne, hogy a ma itt képviselt három intézmény minden erőfeszítést megtesz ennek érdekében. Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagyon köszönöm megtisztelő figyelmüket.

57

58

HU


Kyösti Virrankoski (ALDE), előadó . – (FI) Elnök úr, hivatalban lévő elnök úr, biztos úr, most az Európai Parlamentnek kell tanácskoznia a Tanács következő évi költségvetésére vonatkozó javaslatáról. Rögtön az elején szeretnék köszönetet mondani az elnökséget adó ország, Portugália kiváló és őszinte együttműködéséért. Rendkívül jól együttműködött az Európai Parlamenttel, és különösen annak Költségvetési Bizottságával. A vita teljesen zavarmentesen zajlott le. Bár a Tanács javaslata okot ad az észrevételekre, az elnökség munkája folytán jó okkal feltételezhetjük, hogy kiváló végeredményt fogunk elérni. A Tanács költségvetési javaslata igen mértékletes. Az előzetes költségvetési tervezettel összehasonlítva, a kötelezettségvállalási előirányzatokat 717 millió euróval csökkentették, a többéves pénzügyi keret 3,9 milliárd eurós fedezetével. A kifizetési előirányzatoknál még nagyobb, 2,1 milliárd eurós csökkentés történt, ami azt jelenti, hogy ezek az előirányzatok jó 10,3 milliárd euróval a pénzügyi keret alatt maradnak, ami pedig az EU GNI-jének éppen 95%-a. Ha visszaemlékszünk arra, hogy a pénzügyi keretet hosszú és nehéz tárgyalások után csak egy évvel ezelőtt fogadtuk el, a kifizetési előirányzatok szintjét, és ezeket különösen irreálisan alacsonynak kell tekintenünk. Sajnálatos, hogy éppen az 1a (versenyképesség a növekedés és foglalkoztatás érdekében) és 1b (kohézió a növekedés és a foglalkoztatás érdekében) költségvetési fejezetek váltak a különösen drasztikus csökkentés célpontjává. Az első esetben a kifizetési előirányzatokat több mint 500 millió euróval, a másodikban pedig 498 millió euróval csökkentették. Mindkét költségvetési fejezet az Európai Unió egyik kulcsfontosságú prioritását érinti, a Lisszaboni Stratégiát, amelyet most több mint egymilliárd eurónyi elvonással gyengítettek. Alapvető problémák merülnek fel az 1. költségvetési fejezettel kapcsolatban is. Tavaly az Európai Parlament figyelmeztette a Tanácsot, hogy az európai Galileo navigációs rendszer számára biztosított finanszírozás messze nem elegendő. Most 2,4 milliárd eurós hiány van, mert a magánszektor nem vesz részt benne. Az Európai Parlament – határozatának megfelelően – az Unió költségvetéséből származó közösségi pénzeszközök felhasználásával támogatja a projektet. Ez a legegyszerűbb, legkevésbé bürokratikus és leginkább demokratikus eljárás. Ilyen nagy összegű pénzt, évi 400 millió eurót azonban a jelenlegi pénzügyi keretre tekintettel lehetetlen találni, így szükség van a Parlament és a Tanács közös határozatára. Megmenthetjük ezt a fontos európai projektet, de azt a jelenlegi költségvetési eljárás keretében kell megtenni. Egy másik probléma az Európai Technológiai Intézet, az ETI. Ha azt tényleg fel akarjuk állítani, akkor fenntartható módon kell finanszírozni. Az nem építhető reményekre és feltételezésekre, hanem reális határozatokra van szükség. Az az elképzelés, hogy az ETI majdnem bizonyosan pénzhez jut az EU-programokból a szabad verseny alapján, csak egy álom. De mi lenne akkor, ha valósággá válna? Ezért van reális megoldásokra szükségünk. A következő évi költségvetéssel kapcsolatban felmerül egy speciális probléma, ami a strukturális alapokhoz, a kohéziós alaphoz és a vidékfejlesztési alapokhoz kapcsolódik. A strukturális alapok operatív programjai közül csak néhányat hagytak jóvá. Az európai regionális fejlesztési alap és a kohéziós alap 335 programja közül mindössze 20%-ot hagytak jóvá, az európai szociális alapra vonatkozó adat még 10%-nál is kisebb. A legaggasztóbb a vidékfejlesztési alap helyzete, ahol a 96 program közül mindössze kettőt hagytak jóvá. Júniusban az Európai Parlament és a Tanács elfogadott egy nyilatkozatot, ami erre összpontosítja a figyelmet, és megígérték, hogy figyelemmel kísérik a Bizottság e téren tett intézkedéseit. A Parlament a maga részéről megígéri, hogy ezt a nyilatkozatot érvényesíteni fogja.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Végezetül, hangsúlyozni szeretném a jó gazdálkodás fontosságát. Az Európai Parlament a tevékenységalapú irányítást és költségvetés-készítést kívánja előmozdítani. A Tanáccsal együtt elfogadtunk egy nyilatkozatot, amely hangsúlyozza a költséghaszon-elemzés és az elszámoltathatóság fontosságát, amikor új ügynökségeket hozunk létre. Ehhez ragaszkodnunk kell. A következő év költségvetésének témája a Költségvetés az eredményekért. A cél, hogy hangsúlyozzuk azt a gondolatot, hogy az előirányzatokat fel kell használni a kívánt eredmények eléréséhez. Nem a gazdálkodás a fő kérdés itt, hanem az eredmények. Szilárd meggyőződésem, hogy a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt sikeresen létrehozzuk a következő évi költségvetést. Elnök. − Köszönöm, Virrankoski úr, és azt is köszönöm, hogy ilyen pontosan betartotta a felszólalási időkeretet. Úgy tűnik, a finnek itt mindent kiválóan ellenőrzésük alatt tartanak. A kisebb országok, mint például Finnország, és a nagyobb országok képviselői is képesek komoly befolyást elérni. A következő előadónk is finn: öné a szó, Itälä úr. Ville Itälä (PPE-DE), előadó . – (FI) Elnök úr, a legfontosabb betartandó elv, amikor a Parlament és a többi intézmény a következő évi költségvetést összeállította, a takarékosság és a költségvetési fegyelem volt. Példát kell mutatnunk az adófizetőnek, a hétköznapi európai polgárnak, és bizonyítanunk kell, hogy vállaljuk a felelősséget a gazdasági ügyekért. Csak így tudjuk megszerezni az emberek bizalmát. A Parlament új főtitkára új javaslatot terjesztett be a Parlament 2008. évi költségvetésére vonatkozóan, és én szeretnék gratulálni neki, mivel az előterjesztés rendkívül jó és kiegyensúlyozott. Segíteni fog bennünket a kompromisszum megtalálásában a végső döntéshozatal során. A javaslattal kapcsolatban csak két dolgot említenék. Először, a főtitkár javaslata még mindig az 5. költségvetési fejezet 20%-a alatt van, azaz a növekmény nem használja fel az egész 20%-ot. A másik fontos kérdés az, hogy számos meglévő alkalmazottat új állásba tudott helyezni, miközben valamennyi állást fel kellett volna szabadítani. Emlékeznünk kell ugyanakkor arra, hogy általában hasonló ez a folyamat a Parlamentben. Ebben az évben néhányszor már elfogadtunk bizonyos elveket. Az egyik az, hogy a Parlament költségvetése az adófizető költségvetése, és az új projekteket illetően megpróbáljuk tartani a 2007. évi kiadási szinteket. Nem állunk túl messze ettől a céltól, és úgy vélem, hogy valamennyi javasolt projekt végrehajtható, ha – a költségvetési fegyelemmel összhangban – meghatározzuk a pontos összegeket. Szeretnék még egy kérdést felvetni a Parlament költségvetésével kapcsolatban, ami az információs politikát érinti. A közelgő választásokra tekintettel különféle projekteket hoztunk létre, ilyen például a web-TV, és a legfontosabb dolog, hogy valamennyi európai parlamenti képviselő és a képviselőcsoportok a Parlament információs politikájának minden vonatkozásában vegyenek részt. Így a képviselőcsoportoknak és a képviselőknek képben kell lenniük, és nem hagyhatják az információs politikát az adminisztráció kezében: az emberek tudni akarják, hogy egy-egy képviselő vagy képviselőcsoport miért szavaz bizonyos módon, vagy miért terjeszt be adott javaslatokat. Az emberek meg akarják ismerni a politikai hátteret, és ezért részt kell vennünk ebben. Remélem, hogy az a most már egyeztetett elgondolás, hogy meghívjuk a kis helyi médiumokat is, bekerül a végleges változatba. Annak egyik módja, hogy közelebb kerüljünk emberekhez, az, ha meghívjuk a kis helyi médiumokat, amelyek maguk nem rendelkeznek elegendő pénzzel ahhoz, hogy

59

60

HU


a Parlamentbe jöhessenek. Nyilvánvaló, hogy ennek a képviselőtársaink útján kell megvalósulnia. Szeretnék visszatérni a többi intézményre. A Tanács a fűnyíróelvnek megfelelően 2%-os csökkentést javasol. Előadóként azt kell mondanom, hogy ezt nagyon nehéz elfogadni, mivel az intézmények nagymértékben eltérnek egymástól. Vannak köztük kisebbek, vannak nagyok, és az általuk végzett munka is más. Vegyük például a Számvevőszéket, amelyet tegnap látogattam meg. Ők nagyon takarékosak, és már sok éve megfelelnek a költségvetési fegyelemnek. Mindenre többletet könyveltek, nem pazarolták a pénzt, és a kiadásaik a fizetésekből és állandó költségekből állnak, semmi másból. Ez a 2%-os csökkentés elképzelhetetlen a Számvevőszék esetében. Az egész rendszer szétesne, ha ezt elfogadnánk. Remélem, hogy sikerül megállapodásra jutnunk azon gondolattal kapcsolatban, amely szerint végignézzük azokat a területeket, ahol az egyes intézményeknél megtakarításokat lehet elérni. Elvben egyetértek a Tanáccsal, hogy mindenkinek takarékoskodnia kell, és meg kell találni azokat a területeket, ahol lehetséges a megtakarítás, de nem támogatom az egységesen 2%-os elvonás politikáját. Reimer Böge (PPE-DE), A Költségvetési Bizottság elnöke . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amiről ma beszélünk, az a jóváhagyott pénzügyi terv végrehajtásának második éve, európai hozzáadott értéket tartalmazó többéves programok végrehajtásáról beszélünk, amelyeket együttdöntési eljárásban határoztunk meg, és mindhárom intézmény további reformelkötelezettségéről beszélünk. Szeretném biztosítani a Tanács elnökségét, hogy július 13-án ígéretesen indultunk az alapvető megállapodások tekintetében a háromoldalú párbeszéddel és az egyeztetési eljárással. Az öt nyilatkozat, amelyet ön említett, különösen arról, hogy miként bánjunk a decentralizált ügynökségekkel, elmozdulás a helyes irányba, és remélem, építhetünk azokra. Önnek is szeretném mondani, biztos úr, hogy az ön kezdeményezése a költségvetés végrehajtása kétszakaszos bemutatása iránt egy másik fontos lépés a Bizottság és az Európai Parlament részéről is a hatékony költségvetési politika érdekében. Nyilvánvaló, hogy amit meg kell tennünk a Tanács tervezetére épülő mostani költségvetési eljárásban, az az, hogy biztosítsuk a költségvetési fegyelmet, és megóvjuk a megtett kötelezettségvállalásokat, de természetesen ki is kell igazítanunk az előre látható és várható adatokat. E tekintetben nem értem, amit a Tanács mond a növekedésre és foglalkoztatásra (1a), és a mezőgazdasági politikára és a piaccal összefüggő kiadásokra vonatkozó alfejezetekkel kapcsolatos kiegészítő nyilatkozatában – nevezetesen, hogy az összegek nem elegendőek, és a Bizottságot fel kell kérni, hogy módosító költségvetést nyújtson be. Ismételten ki kell emelni a 4. fejezetet – külpolitika – a krónikus alulfinanszírozottság miatt. Arra is rá kell mutatnom, hogy a pénzügyi tervről szóló tárgyalások során ezekre a hiányosságokra már a kezdet kezdetén felhívtuk a figyelmet. Így azért fogunk dolgozni, hogy biztosítsuk a jóváhagyott programok megfelelő végrehajtását, mind a kötelezettségvállalásokat, mind a kifizetéseket illetően. Ugyanakkor – és hadd tegyem ezt egészen egyértelművé – nem fogjuk elfogadni politikai prioritásaink semmilyen halasztását sem a jelenlegi költségvetési eljárásban biztos úr, sem pedig a költségvetési évek végén a nagy globális transzfereken keresztül. Bárminemű félreértést kizáróan szeretném leszögezni, hogy a strukturális alapok és a vidékfejlesztés végrehajtásáról szóló nyilatkozat fontos volt számunkra, és felkérnénk a

04-09-2007

04-09-2007

HU


Bizottságot, hogy a lehető legsürgősebben nyújtsa be az elért eredményekről szóló jelentést, mert a tagállamok és a régiók nagyon is jogosan elvárják, hogy a kérdéses programokat késedelem nélkül hajtsák végre. Összességében, a decentralizált ügynökségekre vonatkozó nyilatkozatok, amelyek a költséghaszon-elemzés tökéletesítését támogatják, nagyobb átláthatóságot és egyértelműséget biztosítanak a ténylegesen – állandóan vagy ideiglenesen – alkalmazott személyzet tekintetében, és minőségi előrelépést jelentenek, amely a Bizottság létszámtervekre vonatkozó úgynevezett „átvilágítási jelentésével” együtt előrehaladást jelent, és továbbfejlesztendő, tanulmányozandó és alaposabban alkalmazandó. E tekintetben, hozzátenném, a kulcsszónak – a túlreagálás helyett – a körültekintésnek kell lennie. A decentralizálással vagy a pénzügyi rendelet végrehajtási szabályaival kapcsolatos jelenlegi panaszaink nagy része természetesen közösségi határozatokból következik, és ezért mindannyian viseljük a felelősség ránk eső részét. A megoldás ismerős: az eljárások karcsúsítását és bizonyos mértékű egyszerűsítését foglalja magában. E tekintetben még sok munkát kell elvégezni. Hadd mondjak valamit két vagy három kulcskérdésről. A Bizottság előzetes tervezetében a kifizetési adat 8,2 milliárd euróval kevesebb, mint a pénzügyi terv felső határa. Most a Tanács olyan tervezetet nyújtott be, amelyben ez az előirányzat a felső határ alatt 10,3 milliárd euróval szerepel. Ha megnézik a Tanács összegző táblázatát, azt találják, hogy annak tartalma meglehetősen megkérdőjelezhető. Például a Lisszaboni Stratégia, növekedés és foglalkoztatás című fejezet alatt az, hogy létrehoznak egy új 342 millió eurós fedezetet, és a kifizetéseket 548 millió euróval csökkentik az előzetes tervezetben szereplő adathoz képest, ténylegesen annyit jelent, hogy egy művi fedezetet képeznek az Európai Tanács politikai prioritásokra vonatkozó kijelentéseinek befogadására. Feltételezem, hogy az alapul szolgáló kérdés az Európai Technológiai Intézet és a Galileo-projekt finanszírozásának a problémája. Hadd legyek itt nagyon egyértelmű: a Parlament szilárdan kiáll a Galileo-projekt közösségi megoldása mellett, és – általános kontextusban – új javaslatokat vár a Bizottságtól. Egy rövid megjegyzésem van a 3. költségvetési fejezettel kapcsolatban: a természeti katasztrófák ügyében mi történt a korábbi biztos, Michel Barnier európai polgári védelemre vonatkozó javaslataival? Van-e közös válaszunk, és ha igen, az hogyan hat ki a 2008. évi és a következő költségvetésekre? Elnök úr, a kül- és biztonságpolitikai kérdések, amelyeket ismételten említettünk, megerősítik, hogy politikai elemzéseink helyesek voltak: a költségvetés-tervezet jelenlegi számai nem elegendőek, hogy az afganisztáni, palesztinai vagy koszovói kihívásoknak megfelelhessünk, és a vészhelyzeti segélyek tartalékának csökkentése pusztán virtuális megoldás, amelynek értelmét fel sem tudjuk fogni. E tekintetben megkérdeznénk a Bizottságtól, hogy egyértelműen közölje saját nézőpontjából, hogy mit várhatunk a következő években. Elnök úr, van egy utolsó megjegyzésem. A tagállamok vállalták – és ezt idézem – az intézményközi megállapodás 44. pontjában említett megbízhatósági nyilatkozatra hivatkozva: „a rendelkezésre álló vizsgálatok és nyilatkozatok megfelelő szintjén éves összegzés készítését”.

61

62

HU


a Költségvetési Bizottság elnöke BUDG. – „a rendelkezésre álló vizsgálatok és nyilatkozatok megfelelő szintjén éves összegzés készítését”. a Költségvetési Bizottság elnöke. – (DE) Ezt nagyon komolyan mondom: azok a tagállamok, amelyek nincsenek olyan helyzetben, hogy garantálhatnák, hogy az éves jelentés kellő időben megérkezik, számíthatnak rá, hogy költségvetési és más okokból felvetjük nekik ezt a kérdést. Egyébként teljes mértékben támogatom, amit a két előadónk elmondott. Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. – (LT) Szeretnék mindenkit üdvözölni az új évadban, ami érdekesnek és intenzívnek tűnik, mint mindig. Örömet okoz, hogy már júliusban sikerült néhány nagyon termékeny és jó szándékú közleményt elérnünk. Litvániában azt mondják, hogy a jó kezdet felér a munka felével. Így azután remélem, hogy a jó légkör, amelyben megkezdtük a munkát, és az eredmények, amelyeket már sikerült elérnünk a tárgyalásokkal és három fontos nyilatkozat elfogadásával, valóban jó kezdetet jelentenek esedékes feladatainkhoz. Ma megtárgyaltuk a Tanács költségvetésének első változatát, bár nagyon gyakran hallom a Parlamenttől, hogy nekünk – a Bizottságnak – olyan sok feladatot adnak. Ezt biztosan elfogadom, és egyetértek vele; készek vagyunk reagálni és minden kért tájékoztatást megadni. Ami a Tanács költségvetésének első tervezetét illeti, szeretném megemlíteni, hogy a Bizottság, amikor saját változatát előterjesztette, a mi elemzésünket felhasználó tagállamok előrejelzéseire hivatkozott. Ezért úgy véljük, hogy javaslatunk gazdasági és politikai értelemben teljes mértékben szilárd volt. Így a Bizottság teljes mértékben nem tud egyetérteni a Tanács először tárgyalt költségvetésének számos vonatkozásával. Biztosan egyetértünk az európai parlamenti képviselők által beterjesztett véleménnyel, hogy a legnagyobb horizontális csökkentések ... szeretném hangsúlyozni, hogy a horizontális csökkentések módszerét alkalmazták ismét valamennyi kategóriában. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a megközelítés és módszer nem megfelelő, különösen az 1a és 1b kategóriákban, ahol innovációról és kutatásról beszélünk, különösen mivel ott van az Európai Technológiai Intézet és a Galileo-program további problémája, amit az éves európai költségvetési eljárásokat kiegészítő párhuzamos problémaként kell megoldani. Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy vissza kell térni a mennyiségekről és mértékekről szóló tárgyalásokhoz, és nem szabad számtani csökkentéseket figyelembe venni. Ugyanez vonatkozik a mezőgazdaságra és a külpolitika kategóriájára, ahol véleményem szerint a Tanács megközelítése, amely szerint a pénzeszközöket tartalékolják, meglehetősen konzervatív, és bizonyos, hogy hamarosan vissza kell rá térnünk. A következő két hétben a Bizottság bemutatja a Parlamentnek és a Tanácsnak a javaslatát a költségvetés Koszovó és Palesztina tekintetében történő kiigazításáról. Mint mindig, aggódunk a Tanácsnak az igazgatási kiadásokra vonatkozó megközelítése miatt, és egyetértek azzal, hogy a költségvetésnek van bizonyos finn színezete, különösen az Európai Parlamentben. Én ezt jó értelemben mondom, mert látom, hogy szükség van a fegyelemre, a szigorú felelősségre és a józanságra az országok képviselőinek kiadásaiban, és ezt elfogadjuk, és mindig reagálni fogunk rá. A Tanács javaslata azoknak a feltételeknek a horizontális csökkentését is magában foglalja, amelyek alapján a Tanács maga sem lesz képes teljesíteni kötelezettségvállalását több ember alkalmazására; több mint 800 fő felvétele kiegészítő fejlesztési feladatok ellátására semmiképpen sem lehet elfogadható a Bizottság számára. Azt várjuk, hogy a Parlament is ugyanúgy áll hozzá ehhez a kérdéshez, mint mi, és reméljük, hogy a kiigazítás a Parlamenttel közösen történik meg. Röviden szólva, örömmel tölt el, hogy a kezdet sikeres volt. Mégis kritikával reagálunk a Tanács első javaslatára, és kritikával illetjük, és készen állunk Koszovó és Palesztina problémájának

04-09-2007

04-09-2007

HU


megvitatására rövidtávon, és arra is, hogy a Galileo-programmal és az Európai Technológiai Intézettel kapcsolatos javaslatokat megvitassuk, és azokról határozatot hozzunk 19-e körül, és megpróbáljunk kölcsönös megértésre jutni ezekkel a fontos kérdésekkel kapcsolatban. Ezért reménykedem a sikeres eljárásban, és remélem, hogy litván honfitársaimnak sikerül első litván beszédemet jól és helyesen lefordítani. Elnök. − (DE) A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban . – (RO) A Lisszaboni Stratégia előírja, hogy a tagállamok GDP-jének 3%-át fektessék be a kutatásba, amelynek kétharmadának kell a magánszektorból származnia. Csak nagyon kisszámú európai régió érte el ezt a célt. 2004-ben az európai társaságok 42%-a végzett a tevékenységével kapcsolatos kutatást, és a tagállamok GDP-jük mindössze 1,84%-át fektették kutatásba. 2006-ban az EU aktív lakosságának 35%-a dolgozott a tudomány és a technológia terén. Az oktatás alapvető fontosságú az EU jövője szempontjából. Az oktatásnak mindenki számára elérhetőnek kell lennie, legyen az gazdag vagy szegény, éljen városi vagy vidéki környezetben. Az európai oktatás minőségét az egyetemi/főiskola bizonyítványok aránya és a következő oktatási szintre való felvétel aránya szerint kell mérni. Új szociális Európára van szükségünk, amelyben a polgárok élvezik az elsőbbséget. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió és a tagállamai a 2008. évi költségvetésüket az ősszel hagyják jóvá, kérem, hogy az oktatási és kutatási befektetések élvezzenek elsőbbséget az Európai Unióban. 14. A veszélyes áruk belső szállítása (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Bogusław Liberadzki jelentése a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében, a veszélyes áruk belső szállításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2006)0852 – C6-0012/2007 – 2006/0278(COD)) (A6-0253/2007). Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke . − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, örömmel terjesztem önök elé a mai napon a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló irányelv módosítására irányuló javaslatot. A veszélyes áruk szállítása a teljes áruszállítás mintegy 8%-át képviseli, naponta csaknem egymillió műveletet jelent. Garantálnunk kell a veszélyes áruk mozgásának és az intermodalitásnak a szabadságát a nemzeti és nemzetközi szolgáltatásokban, ugyanakkor azonban figyelemmel kell lennünk a biztonsági vonatkozásra is, hogy megvédhessük környezetünket, a polgárainkat és az ágazatban dolgozókat. E javaslat célja, hogy aktualizáljon négy irányelvet és négy bizottsági határozatot a veszélyes áruk szállításáról, egyetlen jogalkotási aktusba egyesítve ezt. Ez a tárgyra vonatkozó közösségi jog fontos egyszerűsítése. Ezen kívül, a közösségi jogszabályok hatókörét ki kell terjeszteni a belvízi szállításra is, amely ágazatra jelenleg nincsenek közösségi jogszabályok. Elismerem, ez a belföldi szállításnak egy kevésbé lényeges módozata, de a belső vízi utakon bekövetkező baleseteknek súlyos következményei lehetnek. Ennek kockázatát minimálisra lehet

63

64

HU


csökkenteni a belső vízi utakon történő veszélyesáru-szállítás egységes szabályozásával. Végezetül, a jelentés a nemzetközi és a nemzeti szállításra egyaránt vonatkozik. Ezek a javaslatnak a céljai, amelynek előadója Liberadzki úr. Mielőtt a vita megkezdődne, szeretnék köszönetet mondani az önök előadójának és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak a Bizottság javaslatának támogatásáért. Bogusław Liberadzki (PSE), előadó. – (PL) Elnök úr, biztos úr, nagy öröm számomra, hogy a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében beterjeszthetem azt a jelentést, amelyben először is üdvözöljük, hogy a Bizottság beterjesztette azt az irányelvtervezetet, amelyről ma tanácskozunk. Teljes mértékben egyetértünk önnel, biztos úr, hogy ez konszolidálja, és egyben csökkenti a veszélyes áruk szállítására vonatkozó jogszabályok számát. Másodszor, azzal is egyetértünk, hogy ennek a szabályozásnak igen nagy hatása lehet a szállítás biztonságára és a lakosság életminőségére egyaránt. Végezetül, az a jogszabály, amelyet elfogadni kívánunk, vagy inkább számos különféle forrásból össze akarunk állítani, ezáltal csökkentve számukat, az ENSZ-nek a veszélyes áruk közúti, vasúti és belvízi szállítására vonatkozó ajánlásaira épül; a veszélyes áruk szállítása összességében az Európai Unión belül évente több mint 110 milliárd tonnakilométert tesz ki. E jelentés bemutatásakor szeretném hangsúlyozni, hogy a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság azt csaknem egyhangúan hagyta jóvá, mert úgy véli, az egyaránt fontos és szükséges, és új minőségi szintet vezet be azzal, hogy a veszélyes áruk szállítására vonatkozó szabályozást kiterjeszti a személyszállító vonatokra is. Szabályozza azt is, amikor a tagállamok – nem szigorúan biztonsági okok miatt – bizonyos eltéréseket vezethetnek be az általánosan alkalmazandó szabályozáshoz képest, és hogy ezeket az eltéréseket hogyan kell bevezetni, illetve azokat EU-szinten hogyan kell kezelni. Szeretnék mindenkit felkérni, hogy támogassa a megvitatott és bevezetett módosításokat, különösen a 44. módosítást, ahol a Tanács kérésére a járművek mellett bevezetjük a tehervagonok és a belvízi járművek fogalmát, hogy elkerüljünk minden lehetséges félreértést, és szeretném kérni, hogy szavazzák ezt meg. Ugyancsak külön kérem önöket, hogy szavazzák meg a 45. módosítást, amelyet sok vita után jó kompromisszumként fogalmaztunk meg. Ez az 1 cikk (3) bekezdésének (b) pontjára vonatkozik, ahol a következő szavakat illesztettük be: „ahol indokolt, lehetséges előírni az útvonalat és az alkalmazandó szállítási módot”. A 16. módosítás, mivel szükségtelen, kihagyható, vagy leszavazhatjuk azt. Szeretném azt is kérni, hogy ne szavazzák meg a 46. és a 47. módosítást, mert –úgy tűnik – ezek a szabályok már szerepelnek a szövegben, így azok csak szükségtelen vattaszabályok. Végezetül, szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak együttműködésükért, ami nagyon termékeny volt. Különösen szeretnék köszönetet mondani a Tanácsnak és a Bizottságnak – a Tanácsnak mind a német, mind a portugál elnökség alatt. Öt munkaértekezletünk volt. Nem voltak lényegesebb nézeteltérések, és a felmerülő véleménykülönbségeket sikeresen feloldottuk. Véleményem szerint ez modell volt az együttműködésre. Renate Sommer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, igen, a veszélyes áruk belső szállításáról szóló irányelvre irányuló javaslat fontos kérdés, mert az EU-ban évente 110 milliárd tonnakilométernyi veszélyes árut szállítanak: 58%-át közúton, 25%-át vasúton, és mostanáig 17%-át a belső vízi utakon.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Az irányelvre irányuló javaslat célja, hogy egyszerűsítse és koordinálja a veszélyes áruk szállítására vonatkozó meglevő jogszabályokat. Egyben kiterjeszti az EU-rendelkezések hatókörét a belső vízi utakon történő szállításra is, amelyek jelenleg a közúti és vasúti szállításra vonatkoznak. Ez az egyszerűsítés csökkenti a bürokráciát, és javítja az intermodalitást. A közúti, vasúti és belső vízi úti szállítás közös szabályai biztosítják a biztonság egységes szintjét az egész Közösségben, a belső és a határokon átnyúló szállításban. A szállítóeszközökre irányadó egységes szabályok egyszerűsítik és előmozdítják a multimodális szállítást. A rendelkezések hatókörének a belső vízi utakon történő szállításra való kiterjesztése üdvözlendő elmozdulás. Ez azt jelenti, hogy ugyanazok a biztonsági szabályok alkalmazandók valamennyi közösségi belső vízi útra. Ennek pozitív hatása lesz a fedélzeti munkafeltételekre, a szállítás biztonságára, és a környezet védelmére. Az egységes szabályok a költségeket is csökkentik azzal, hogy elkerülik a többszörös engedélyezés szükségességét. Ezen kívül, várhatóan javítani fogják a belső vízi utakon történő szállítás potenciális felhasználását és piaci kilátásait, és próbáljuk megkísérelni, hogy a veszélyes áruszállítás nagyobb részét a belső vízi utakra tereljük. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság által elfogadott módosítástervezetek nagyrészt a Tanács álláspontját tükrözik. Egyetértünk és szeretnénk, ha lehetséges, azt már az első olvasatban elfogadtatni. Hadd hangsúlyozzam, hogy igazán kérem a Házat, hogy egy bizonyos módosítástervezetet fogadjon el, amelyet az előadó már említett, és ami kompromisszumot jelent. Fontos, hogy ebben a dossziéban értelmes rendelkezések legyenek. Itt egyetértésben vagyunk a Bizottsággal és a Tanáccsal. A módosítástervezet ahhoz a rendelkezéshez kapcsolódik, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy specifikus biztonsági követelményeket állapíthassanak meg, és esetleg a szállítóeszközt előírhassák, ha ezt a Bizottság előtt indokolni tudják. Végezetül, szeretnék őszinte köszönetet mondani az előadónak, akivel igen jól tudtunk együttműködni, és hadd kérjem a Házat, hogy első olvasatban fogadja el ezt a jelentést. Brian Simpson, a PSE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, köszönetet szeretnék mondani képviselőcsoportom nevében az előadónak, nemcsak a jelentéséért, hanem azért is, mert ilyen sikeresen hozta össze a Parlamentet, a Tanácsot és különböző politikai frakciókat e fontos ügy kapcsán. A képviselők tudják, hogy a veszélyes anyagok szállításával kapcsolatban a jelenlegi közösségi jog elsősorban négy irányelven alapul. A RID és az ADR a vasúttal és a közúttal, míg a belvízi úton történő szállítással ezek mellékletei foglalkoznak. Az előterjesztett új irányelv kiterjeszti a közösségi jog hatályát a belső vízi utakra, és támogatnunk kell ezt a lépést. Egyesek szerint az előadó nem ment elég messzire az új irányelv hatályával kapcsolatban, és mások, főleg az ipar részéről, úgy gondolják, hogy az irányelv túlzottan sokat ír elő, és túl messzire megy. A jelentéstevő, őszintén szólva, megtalálta a helyes egyensúlyt, és mindez azért fontos, mert így a szabályozás egységes rendszerét hozhatjuk létre a veszélyes anyagok belső vízi úton történő szállításával kapcsolatban, megállapíthatjuk a szabványokat, és a tagállamok tisztában lehetnek a felelősségükkel.

65

66

HU


Ahogyan azt az előadó is elmondta, ez értékes jelentés. Javítani fogja a biztonságot, és ezért – képviselőcsoportommal együtt – úgy vélem, megérdemli teljes támogatásunkat. Jeanine Hennis-Plasschaert, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (NL) Elnök úr, amint már elmondták, a javaslat igyekszik a meglévő, a veszélyes áruk belső szállítására vonatkozó irányelveket és rendeletek aktualizálni és konszolidálni. Az egységes jogi szöveg most már a közúti és vasúti szállítás mellett a belső vízi úton történő szállításra is vonatkozik. Egészen őszintén, csodálkoznék, ha bárki is ellenezné ezt. El sem tudom képzelni, hogy bárki megkérdőjelezhetné az olyan intézkedések hasznosságát és szükségességét, amelyek biztosítják, hogy ezeket a szállítási műveleteket a lehető legbiztonságosabban hajtsák végre. Ha ezeket az jogszabályokat összevonják, és világosabban szövegezik meg, akkor az mindannyiunk javára válik. A bizottságban fenntartottuk az előadó legtöbb, főleg technikai jellegű módosítását. Egyértelmű volt, hogy az előadó ezzel kapcsolatban szorosan együttműködött a Tanáccsal – ilyen jellegű irányelv esetében általában ez a leghatékonyabb eljárás. Így az is dicséretes, hogy az előadó igyekszik az egyetértést az első olvasatban biztosítani. Az ALDE képviselőcsoportját azonban meglehetősen meglepte a 45. módosítás, és azt kissé szedett-vedettnek tartja. Miért nem állapodunk meg a 16. módosításban alkalmazott szövegben, amellyel mindenki elégedett volt, magunkat is beleértve? Miért kell mindig elébe menni annak, amit a Tanács akar, még akkor is, ha az a logisztikai láncok hatékonysága ellen hathat? Miért ne tárgyaljunk a Tanáccsal erről? Nem minden tagállam áll e „kompromisszum” mellett. Mit ér el az előadó és Sommer asszony és Jarzembowski és Simpson urak, ha a tagállamok önkényesen előnyben részesíthetik a szállítás egyik módját a másikkal szemben? Bizonyára nyilvánvaló, hogy minden szállítási módozatnak biztosítania kell a saját konkrét módján, hogy biztonságosan és hatékonyan működik. Miért nem határozhatnák meg a piaci szereplők ezt a maguk számára? Korábban a 16. módosítással ezt biztosítottuk, így én arra kérem önöket, hogy nézzék meg még egyszer a 45. módosítást, és talán gondolják újra. Köszönetem az előadónak a kemény munkáért, de úgy vélem, kár, hogy hagyta magát eltéríteni, és a hátsó ajtón becsempészte a szállítási mód meghatározására vonatkozó rendelkezést. Ismételten arra kérem önöket, hogy gondolják újra a 45. módosítással kapcsolatos álláspontjukat. Leopold Józef Rutowicz , az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a javasolt új irányelv a veszélyes áruk belső szállításának szabályozásáról egy szükséges jogszabály. A javaslat egyetlen jogszabályba integrálja a korábbi EU-rendeleteket, és kiterjeszti annak hatályát a vízi szállításra is. A veszélyes áruk szállítására vonatkozó nemzetközi szabályozás beemelése a javaslatba az irányelvet nemzetközi hatókörű egységes dokumentummá teszi. Az új irányelv korlátozott mértékben azt is lehetővé teszi, hogy figyelembe vegyenek sajátos nemzeti feltételeket, ahol ezt gazdasági követelmények, illetve az utak állapota megköveteli. Erre példa lehet, hogy milyen mértékig használnak megalinereket. A javasolt módosítások technikai jellegűek, és a 46. és a 47. módosítás kivételével nem keltenek aggályokat. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Liberadzki úrnak a jelentés előkészítéséhez való konstruktív hozzájárulásáért. Az UEN azt az álláspontot képviselő, hogy az irányelv megfelel az érintettek elvárásainak.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ezek a szabályok,, mivel átláthatóbbak és könnyebben érthetőek, igen kedvezőek a multimodális szállításhoz, amely reményeim szerint a jövőben növekedni fog,. Végre a belső vízi utakat is beépítették, ahogy azt a Zöldek egy korábbi jelentésben már kérték. Igen nehezen értem, hogy mi tartott ilyen sokáig. Egy erősen mérgező vegyi anyagokat szállító hajó balesete természetesen sokkal koncentráltabb szennyezést okozhat, ha folyón történik, mint a nyílt tengeren. Én szükségesnek, fontosnak és helyesnek tartom azokat a szigorú szabályokat, amelyeket a tagállamok határozhatnak meg, és amelyek kiterjednek a szállítóeszközök előírására is. A különféle szállítási útvonalakon uralkodó feltételek rendkívül különbözőek. Lehetnek például magas hidak, amelyeket a mentőosztagok nem tudnak megközelíteni. Előfordulhat nagy forgalomsűrűség, amely bizonyos körülmények között a veszélyes áruk szállítását még veszélyesebbé tehetik. A veszélyes áruk szállítása gyakran városok közelében folyik. Mindez azt jelenti, hogy lehetőséget biztosítanunk kell tagállamaink számára, hogy rugalmasan reagálhassanak az ilyen veszélyekre. Ennek a jelentésnek az egyik központi kérdése, mint sok másénak is, kétségkívül az ellenőrzés. A nemzetállamoknak szisztematikusan figyelemmel kell kísérniük a szabályok betartását, különben mindez csak üres papír, amely csak a biztonság látszatát kelti, ami sajnálatos módon nem létezik. Hogy egészen őszinte legyek, súlyos hiányosságok vannak ezen a területen néhány európai államban. Egy másik nagy kihívásnak is meg kell felelnünk, a tűzoltók és a mentőosztagok képzését illetően. Remélem, ez is ösztönözni fog arra, hogy az ellenőrzést szigorúbbá tegyük, és végre minimalizáljuk a szállítás veszélyeit, történjék az vízen, vasúton vagy közúton. Jacky Henin, a GUE/NGL Képviselőcsoport nevében . – (FR) Elnök úr, a „just in time” [éppen időben] szállítási mód alkalmazása az iparban és a kereskedelemben – amelynek végső célja a maximális azonnali profit – azt jelenti, hogy a veszélyes áruk egyre kevesebbet vannak a raktárakban és a biztonságos üzemekben, és egyre többször a közutakon, a folyókon, a vasúton és a tengeren. Igen sok éve már, hogy az Európai Bizottság mindent megtett, amit csak tudott, hogy a szállítási ágazatot felszabadítsa a szabályozás alól, a magánérdekek nagyobb hasznára, de figyelmen kívül hagyva a közérdeket. Olyannyira, hogy amikor valaki felveti a közbiztonság kérdését, a Bizottság azonnal a szubszidiaritás elve mögé menekül. Mint mindig, az Európai Bizottság azzal büszkélkedik, hogy szorosan együttműködött a munkáltatókkal, és elfelejti, mint mindig, a munkavállalókat, akik bizony sok mindent megtaníthattak volna különösen a szállítási ágazat általános deregulációjáról, a szociális dömpingről és a közúti szállításban dolgozók munkafeltételeire és képzésére vonatkozó kötelező érvényű jogszabály bevezetésének elutasításáról. A jövőben fennáll a veszélyes áruszállítmányt érintő nagyobb katasztrófa súlyos kockázata. Ezért azok felelnek majd, akik a döntéseket meghozták. Ám ez a Parlament megszavazhatna egyszerű és hatékony intézkedéseket, például tehergépjármű-parkolóknak Seveso-telephelyekként történő kijelöléséről, a vasúti tranzitpontok veszélyes áruk szempontjából történő osztályozásáról, a veszélyes áruk földrajzi helymeghatározó rendszerrel, valós időben történő nyomon követhetősége kötelezettségének előírásáról, biztosítva ezzel, hogy az össze nem férhető termékeket ne tartsák együtt, és arról is, hogy az érintett személyzetet készítsék fel a szükséges biztonsági

67

68

HU


intézkedésekre. Legtöbben azonban ezt szükségtelen kiadásnak tartják. Nos, önök feltételezhetik ezt, de ne számítsanak a támogatásunkra! ELNÖK: ONESTA ÚR alelnök Luca Romagnoli, az ITS képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Liberadzki úrnak a veszélyes áruk belső szállításáról szóló irányelvre vonatkozó jelentése kiváló munka, és az ő kiváló érvekkel alátámasztott javaslata kevés vitát igényel. Én azt megszavaztam a bizottságban, és megerősítem a szavazatomat itt is, és úgy vélem, hogy az ITS képviselőcsoportjából sok kollégám követi példámat. Minél inkább növekszik a belső kereskedelem az Unió tagállamai között, véleményem szerint a javaslat annál hasznosabb, mert összehasonlíthatóvá teszi azokat a feltételeket, amelyek mellett a kereskedelem zajlik, különösen a biztonságot illetően, de az ellenőrzések és a kapcsolódó adminisztratív eljárásokat illetően is. Nem volna ésszerű egy ilyen technikai jellegű szöveget kritizálni, vagy ami még rosszabb, elutasítani, amellyel kapcsolatban a tagállamok számos szakértőjével folytattak széleskörű és informatív konzultációt. Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra is, hogy Liberadzki úr mellett köszönetet mondjak a veszélyes áruk bizottságának a munkájáért is, figyelemmel arra, ezt a munkát végig az e téren hatályos nemzetközi megállapodásokkal összhangban végezték. Azzal a megjegyzéssel szeretném zárni, hogy a benyújtott módosításokat, de legalábbis közülük többet el kell fogadni, különösen a 14. preambulumbekezdést módosító 2. módosítást, valamint a nyilvánvaló nem bevonásra vonatkozó észrevételekhez és ezért azoknak a tagállamoknak a mentességéhez kapcsolódó módosításokat, amelyek még nem rendelkeznek vasúti rendszerrel, és őszintén én a 45. módosítást is támogatni kívánom. Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Elnök úr, alelnök úr, hölgyeim és uraim, először is megragadnám ezt az alkalmat, hogy gratuláljak jó barátomnak, az előadónak, Bogusław Liberadzkinak a valóban kiegyensúlyozott és sikerült jelentéshez. Amint Sommer asszony már rámutatott, az EU-ban évente 110 milliárd árutonna-kilométernyi veszélyes árut szállítanak. Henin úrhoz hasonlóan én is azt szeretném, ha ennek a mennyiségnek legalább egy részét raktárakban tárolnák. Sajnálatos módon nem ez a helyzet, és ezért kell ezt az ügyet is megvizsgálnunk. Az első fontos kérdés ebben a jelentésben a tartályokra és járművekre vonatkozó biztonsági előírások meglevő szabályainak aktualizálása és összehangolása. A második fontos kérdés az előírásoknak a közúti és vasúti szállítás mellett a belvízi úton történő szállításra való kiterjesztése. Ha megnézzük a közelmúlt éveinek szállítási trendjeit, nagyon világossá válik, hogy a belvízi szállítás egyre fontosabb lesz. Egyetértek Lichtenberger asszonnyal, hogy a folyókon bekövetkező balesetek természetesen különösen veszélyesek. Ezek az intézkedések – és én egy tranzitország lakójaként szólalok fel – a vasutak irányába történő átrendeződéshez is vezethetnek. Ez természetesen nagyon jó. Mi Ausztriában természetesen üdvözöljük ezt a jelentést, különösen mivel Ausztria földrajzi elhelyezkedése miatt nagyon szigorú biztonsági előírásokat állapít meg a szállítás résztvevőire. Azt is rendkívüli módon üdvözlendőnek tartom, hogy a jövőben minden tagállam jogosult lesz a veszélyes áruk belső szállítását saját területén szabályozni vagy megtiltani. Nézetem szerint ez magában foglalja különösen speciális rendelkezések megállapítását a

04-09-2007

04-09-2007

HU


környezetvédelem érdekében, és a lehetőséget bizonyos veszélyes áruk szállításának korlátozására vagy megtiltására. Ha a jelentést az előadó által javasolt megszövegezéssel fogadjuk el, az egy nagyon jó jelentés lesz, és az eredménnyel mindannyian elégedettek lehetünk. Nathalie Griesbeck (ALDE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, én is szeretnék köszönetet mondani az előadó által vezetett munkáért, amely a veszélyes áruk szállításával kapcsolatos technikai kérdéseket érintett. Az ilyen áruk az Európán át történő áruszállítás csaknem 10 %-át jelentik. Feltétlenül üdvözlöm, hogy a jelentés nemcsak a közbiztonságot érintő szabályokat világítja meg, hanem kiterjed a belvízi áruszállításra is, mivel közülünk sokan vélik úgy, hogy ezt a szállítási módozatot – mint a közúti szállítás alternatíváját – egész Európában fejleszteni kellene . Ez nagy reményeket kelt az európai polgárokban is. A jelentés a mellett, hogy az adminisztratív eljárásokat illetően lépést tesz a jogszabály egyszerűsítése felé, ami a feladók és a címzettek számára is hasznos, döntő lépést tesz a veszélyes áruk biztonságában érintett személyzet képzése érdekében is. Bár részletesebben meg kell határoznunk álláspontunkat a módosításokban felvetett bizonyos kérdésekben, a jelentés kétségtelenül előrelépést jelent az egyértelműség, és különösen a biztonság tekintetében. Alyn Smith (Verts/ALE). – Elnök úr, teljes szívvel egyetértek frakciótársam, Lichtenberger asszony hozzászólásával. Némi tartózkodással ugyan, de üdvözöljük ezt a szerintünk megfelelő irányba tett lépésként értelmezhető csomagot. Hozzáfűzött kiegészítéseink erősíteni szándékoznak a csomagot, különösen a balesetekre való felkészítéssel, és a személyek arra vonatkozó jogával kapcsolatban, hogy tudhassák, milyen anyagokat szállítanak. Én személyesen ennél messzebb mennék. Ugyanebbe a keretbe vonnám a katonai és polgári nukleáris anyagokat. Sajnálatos módon Skóciában, mivel katonai és polgári nukleáris létesítményeknek ad otthont, folyamatosak a szállítások. A Sunday Herald nemrég nyilvánosságra hozta, hogy az utóbbi hét évben 67 olyan baleset történt, amelynek nukleáris anyagokat szállító eszközök is részesei voltak. Tehát van még mit javítani, és úgy vélem, az EU cselekedhetne ott, ahol az EK kormánya képtelen volt erre. Ugyanakkor üdvözlök minden olyan lépést, amely növeli az emberek jogát a tekintetben, hogy megismerhessék, mit szállítanak azokon az utakon, amelyeken ők is utaznak. Ez a jelentés segíti elérni ezt, ezért üdvözlöm. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Elnök úr, biztos úr, tisztelt európai parlamenti képviselők, 1995-2004 között az áruszállítás 28%-kal nőtt, míg 2020-ra 50%-os növekedést jeleznek előre. A szállított áruk 58%-át közúton, 25%-át vasúton és 17%-át hajózható belvízi utakon szállítják. A szállított áru mennyiségének 8%-a veszélyes áru. Az ilyen jellegű szállítás erősen veszélyezteti azokat a régiókat, amelyeken keresztül az árut szállítják, és ezért az Európai Uniónak meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket az ilyen jellegű szállítás biztonságának növelése érdekében. Az Európai Unió meglevő jogszabályai csak a veszélyes áruk vasúti és közúti szállítására vonatkoznak, míg a tengeri szállításra csak olyan nemzetközi egyezmények érvényesek, amelyekben a tagállamok felek. Románia és Bulgária EU-csatlakozását követően a Dunának majdnem a teljes hossza hajózható belvízi úttá vált. A Duna hét európai fővároson folyik keresztül, sok városi agglomeráció közelében, ezért a veszély áruk dunai szállításának biztonsága rendkívül fontos.

69

70

HU


Alapvető fontosságú, hogy a veszélyes áruk szállításával összefüggő intézkedésekhez kapcsolódjanak a sürgősségi szolgálatok beavatkozására vonatkozó intézkedések olyan balesetek esetében, ahol ilyen szállítmányokról van szó. Balesetek esetén nagyszámú áldozat lehet még azok között is, akiknek be kellene avatkozniuk. Ezen kívül, a veszélyes árukat a legkevésbé forgalmas időszakokban és útvonalakon kellene szállítani, hogy a kapcsolódó kockázatokat minimálisra lehessen csökkenteni. Úgy vélem, hogy a veszélyes áruk szállításának biztonsága érdekében a lehető legrövidebb átmeneti időszakra van szükség az irányelv átültetéséhez. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke . − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani Liberadzki úrnak és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak ismételten ezért a kiváló jelentésért, amely, és ezt önökhöz hasonlóan én is igazán remélem, lehetővé teszi számunkra a javaslat azonnali elfogadását már az első olvasatban. Azt kell mondanom, az, hogy annyira szeretnénk azt már az első olvasatban elfogadni az oka annak, hogy készek vagyunk az intézmények közötti kitárgyalt megállapodást tükröző módosításokat jóváhagyni. Nem gondoljuk azonban, hogy olyan módosítások, amelyek veszélyeztetnék az első olvasatban történő megállapodást, kívánatosak lennének. Mint ahogyan mindenki hangsúlyozta, igaz, hogy ez a jelentés segít a jogszabályok egyszerűsítésében és ezért megkönnyíti azok alkalmazását, és így azok kiterjesztését a belvízi utakra is. Egyetértek a Parlamenttel, hogy a belvízi úthálózatokat széles körben fejleszteni kell. Ezek lehetnek az utak Európa számára, amelyek révén a mindannyiunk által kívánt modális eltolódást elérhetjük. Ezt akartam egyértelművé tenni. Ismételten köszönöm a Parlamentnek és előadójának az e jelentésben megnyilvánuló, szakértői tudással alátámasztott kiváló munkáját. Azt hiszem, elmondható, hogy az e jelentéssel kapcsolatban folytatott konzultáció abszolút példaértékű volt. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Christine De Veyrac (PPE-DE) , írásban – (FR) A veszélyes áruk szállításának folyamatos növekedése tette szükségessé európai jogszabály bevezetését az ilyen áruk szállítására alkalmazandó szabályok egyszerűsítésére és koordinálására. A mi felelősségünk a közbiztonság védelme, és ez a veszélyes áruk szállítására is vonatkozik. Ezért fontosnak tűnik nekem, hogy a tagállamok szükség esetén arányos és átlátható módon előírhassák kötelező útvonalak használatát. Azt is elő kell tudniuk írni, hogy a szállítmányozók az egyik szállítási módozatot használják a másik helyett, ha úgy vélik, hogy az polgáraik biztonságát szolgálja. 15. Az áruszállítás logisztikája Európában és a fenntartható mobilitás (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Inés Ayala Sender jelentése a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében: az áruszállítás logisztikája Európában – a fenntartható mobilitás kulcsa (2006/2228(INI)) (A6-0286/2007).

04-09-2007

04-09-2007

HU


Inés Ayala Sender (PSE), előadó . – (ES) Elnök úr, ma délután az európai növekedés, verseny és foglalkoztatás egyik kulcsfontosságú ágazatáról tárgyalunk, nevezetesen a logisztikáról. A logisztika alapvető fontosságú polgáraink mindennapi életminősége szempontjából, bár ezt ők nem látják elég világosan. Ez a gyakorlat egyebek között a téma láthatóságának növelését célozza meg a polgárok körében. Ez az az ágazat, amely az Európai Unióban a GDP mintegy 13 %-át képviseli és igen nagy gazdasági hatása van, mivel a logisztikai költség összege Európában a késztermékek végső költségének 10-15%-át teszi ki. Néhány ágazatban, mint például az igen fontos gépjárműgyártásban, még a szociális kiadásokat is meghaladja. Ez egyben olyan ágazat, amely ez idáig kizárólag az ipar és a piac ügyének tűnt; sikere és növekedési potenciálja vitathatatlannak látszik, és ennek folytatódnia is kell. De szilárd meggyőződésünk, hogy a legjobb piac a jól szabályozott piac, amely segíti és támogatja a jó teljesítményt, és ezen túl elhárítja a potenciális kockázatokat még az előtt, hogy azok a szükséges növekedés, kreativitás és polgáraink fejlődésének akadályaivá válnának, mi ezért megtapsoljuk a bizottság határozatát, hogy ezt az ágazatot annak a hozzájárulásnak a fényében vizsgálja, amellyel az Európai Unió növelheti a lehetőségeket, és korlátozhatja a nyilvánvaló kockázatokat, növekedési kilátásokat adva az európai szállítási ágazatnak. A növekedést jelenleg a 2000 és 2020 között időszakban mintegy 50%-osra teszik. Ezért az ágazat kihasználja és növeli a számára nyitva álló lehetőségeket egy olyan helyzetben, amelyet mi körülbelül öt lényeges prioritás által meghatározottnak látunk. Az első prioritás a közelmúlt bővítése kelet felé, ami növeli a távolságukat és a központtól távol eső területeket hoz létre; ugyanakkor új lehetőségeket is teremt polgáraink sokszínű kultúráiban a piacok és a kereskedelem számára. A második prioritás a globalizáció, ami felgyorsítja a kereskedelmet, diverzifikálja a szükségleteket, és újra értelmezi a területek és népek földrajzi helyzetét. Itt saját hazámra, Spanyolországra gondolok, ami szintén periférikusnak tűnik a bővítést illetően, mégis a globalizáció az olyan fontos területek között vezető útvonalak kereszteződésébe helyezte, mint a Dél-Amerikával, Afrikával vagy Ázsiával folytatott kereskedelem. A logisztikai problémák kezelésének egy másik prioritása a klímaváltozás és a jelenlegi energiaszükségletek. Az infrastruktúra használatát hatékonyabbá kell tennünk, javítanunk kell a forgalom irányítását, és korlátoznunk a rakomány nélküli utakat; a jelenlegi logisztika nagyban hozzájárulhat ehhez. A negyedik prioritás az információcsere lehetősége – amit Európában a Hetedik Keretprogram alapján kutatunk – és a tudásgazdaság egész jövője. A logisztika az intelligens szállítás megtestesülése – azé a szállításé, amely a tervezést alapkoncepcióként tartalmazza, és egyre inkább az intelligens szállítási rendszerekre épül. A SESAR, SafeSeaNet és Track and Trade mind olyan eszközök és új technológiák, amelyeket sikeresen alkalmaznak ebben az ágazatban. Végezetül, a demográfiai változások és a fiatalok foglalkoztatási kilátásai is olyan területek, amelyekhez a logisztika döntő módon hozzájárulhat. Ennek érdekében a jelentésre irányuló javaslat külön is megpróbálja támogatni a Bizottságot a szűk keresztmetszetek azonosításában, és az új javaslatok elkészítésében.

71

72

HU


Szükség van arra, hogy ilyen, a formalitásokat csökkentő és korlátozó intelligens rendszerek felhasználásával előzzük meg, hogy az adminisztratív akadályok túl nagyok legyenek; ezek a formalitások bonyolultak maradnak ugyan, különösen például a vámügyek és a tengeri kereskedelem esetében, úgy vélem azonban, hogy a Bizottság cselekvési tervében foglalt javaslatai e tekintetben potenciálisan nagyon kedvezőek. Egy másik szűk keresztmetszet, amelyre szintén számos javaslatot teszünk, az infrastruktúra hiánya és a finanszírozás ehhez társuló hiányosságai. Ezért megismételjük annak szükségességét, hogy meg a tegyük teljessé a határokon átnyúló hálózatok rendszerét a nem használt történelmi hágók megnyitásával a Pireneusokban vagy az Alpokban, ahol ez véleményünk szerint szintén segíthetne, és csökkentsük egyes utakon a zsúfoltságot új vasúti alagutak megnyitásával. Van egy konkrét javaslat azon célból, amit én különösen támogatok, nevezetesen a kifejezetten teherszállításra szolgáló vasutak rendszerére vonatkozó javaslat. Sürgetjük a Bizottságot, hogy ebben a témában terjesszen elénk egy tervet. Ami pedig a finanszírozási igényt illeti, azt szeretnénk, hogy a kellően ambiciózus európai közlekedéspolitika jövőbeni finanszírozásáról szóló vita a logisztikát, mint elsőbbséget élvező kérdést foglalja magában. Ami a humánerőforrások hiányát illeti, támogatjuk a Bizottság azon javaslatát, amely a szakmát vonzóbbá tenné, de szeretnénk, ha nemcsak a képzést említenék, hanem a szociális és munkafeltételek javítását is. Végezetül, támogatni és bátorítani kívánjuk a Bizottságot, amikor rámutatunk arra, hogy a városi közlekedés minden jövőbeni megfontolásánál szükség van kifejezetten a városi logisztikáról szóló fejezet felvételére is. Úgy véljük, hogy polgáraink naponta viselik el a torlódást akkor, amikor a logisztika – amely ha sikeres, láthatatlan – láthatóan megbukik. E célból úgy véljük, itt az ideje, hogy a logisztika elfoglalja jogos helyét az európai vitákban. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke . − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én külön is szeretnék köszönetet mondani Ayala Sender asszonynak az áruszállítás logisztikájáról szóló jelentéséért. Azt is el kell mondanom Ayala Sender asszonynak, hogy jól emlékszem Zaragozában tett látogatásunkra, ahol lehetőségünk volt látni az Európában a logisztika fejlesztésében mostanában végzett munka összes előnyét. A jelentés nagy reményeket kelt a Bizottságnak a logisztikáról szóló közleményében 2006-ban elfogadott megközelítésével kapcsolatban. Ez a határozat fontos lépés a Parlament és a Bizottság közös erőfeszítéseiben az európai áruszállítás működésének javítására. Én ezt nagyon bátorítónak tartom, mert néhány héten belül én fogom bemutatni a Logisztikai Cselekvési Tervet. Ayala Sender asszony ékesszólóan fejtette ki a kockán forgó kérdéseket: a logisztika gazdasági dimenzióját és hatékonyságát, amelyek gazdaságaink versenyképességének kulcsfontosságú elemei. A logisztika segíti elő az áruk áramlását, és segít termékeink versenyképessé tételében azzal, hogy a távolabbi piacok elérését is lehetővé teszi. Így a logisztika fontos és dinamikus iparággá vált, amely munkahelyeket teremt, és Európa rendelkezik a legsikeresebb logisztikai vállalatokkal. Ezen kívül, a logisztika a környezeti hatékonyságot is javítja. Amint Ayala Sender asszony elmondta, segít a közlekedési torlódások minimálisra csökkentésében. Az áruszállításnak és a logisztikának meg kell

04-09-2007

04-09-2007

HU


felelnie a közúti balesetek, valamint a szennyezőanyag- és zajkibocsátás csökkentése kihívásainak is. A logisztikával kapcsolatban végzett munka nem foglalja magában ennek a gyorsan növekvő ágazatnak a szabályozását, de annak biztosítását igen, hogy az ágazatnak fenntartható jövője legyen azzal, hogy lehetővé teszi a szállítási üzletágban még mindig meglévő hatékonysági potenciál mobilizálását. Ezért alakítottuk ki a komodalitás gondolatát, a különféle szállítási módozatok hatékony kombinációját. E tekintetben a logisztikát használhatjuk fel a gazdasági és környezeti célok összehangolására. Még mindig vannak azonban akadályok a logisztika fejlődésének útjában. Először, a harmonizáció és a közös szabályok hiánya, az új megoldások, különösen az információs és kommunikációs technológia fejlődésének útjában áll. Jobban tudnánk megtervezni az áruszállítást, javítani tudnánk a szállítási rendszerek működésén és biztonságán, javítanunk kellene az áruk figyelemmel kísérését, és biztosítanunk, hogy az ügyfelek rendelkezzenek a szükséges információval. A logisztikai láncnak összefüggő egészként kell működnie, még akkor is, ha több partner és többféle szállítása módozat vesz részt a műveletben. Másodszor, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a minőségre az áruszállításban a szolgáltatások minőségi mutatóival és a jó gyakorlat megosztásával. Ez a gyakorló szakemberek képzésének javítását, és tapasztalataik elismerését jelenti. Harmadszor, foglalkoznunk kell a szűk keresztmetszetek, az áruszállítás akadályainak problémájával. Mindenkivel konzultáltunk, aki a logisztikai területen dolgozik, és 500 választ kaptunk, amelyek segíteni fognak bennünket a Logisztikai Cselekvési Tervre való felkészülésünkben. Ayala Sender asszony jelentése ugyancsak – és helyesen – aláhúzza az adminisztratív eljárások egyszerűsítését, az infrastruktúra-beruházási szükségleteket és a városi területeken a logisztikai problémákat. Konkrét válaszokra van szükségünk mindezekre a kérdésekre. Nagyon örülök, hogy a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság valós fontosságot tulajdonított a Logisztikai Cselekvési Tervnek, amelyet októberben fogok ismertetni. A tervnek konkrét intézkedésekre kell javaslatot tennie, egyértelmű célokkal és konkrét menetrenddel. Ez több kezdeményezés egyike lesz, amely tartalmazza az elsődlegesen áruszállítást szolgáló vasúti hálózatot, a kikötőpolitikát, és két bizottsági dokumentumot a határok nélküli tengeri térről és a tengeri sztrádákról. Ezeknek az intézkedéseknek az elfogadása fontos jelzés lesz, és módot ad számunkra, hogy hatékony, integrált és környezetbarát, valamint természetesen a felhasználók igényeinek megfelelő alternatív szállítási módokat találjunk. A cselekvési tervhez további intézkedések járulnak, a vasúti, tengeri és belvízi szállítás vonzóbbá tétele érdekében. A Bizottság nem állítja, hogy képes lenne az Európa előtt álló áruszállítási problémákat önmagában megoldani, de Ayala Sender asszony jelentése ezen a ponton is üzenetet tartalmaz a tagállamok számára, ösztönözve őket saját logisztikai kezdeményezéseik kidolgozására, különösen az infrastrukturális beruházásokkal összefüggésben, szoros együttműködésben az Európai Unióval. Csak akkor leszünk sikeresek, ha a tagállamok és az Európai Unió együtt cselekszenek. A logisztika nagy probléma. Azzal, hogy dolgozunk rajta, el fogjuk érni azt a modális elmozdulást, amit a globális felmelegedés elleni küzdelemben látni kívánunk. Nézetem szerint az európai mobilitás fenntarthatóvá tételének módja, amely összehangolható a

73

74

HU


környezeti előírásainkkal a gazdaság és az európai polgárok hasznára a jó logisztikán és a jó szállítási infrastruktúrán keresztül vezet. Szeretnék teljes szívemből köszönetet mondani Ayala Sender asszonynak e logisztikai előmozdításához való hozzájárulásáért, amely kulcsfontosságú a fenntartható szállítás fejlesztésében. Satu Hassi (Verts/ALE), az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója . – (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék őszintén köszönetet mondani az előadónak, Ayala Sender asszonynak a nagyon tiszteletre méltó jelentésért. Ezzel együtt is sajnálom, hogy a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság a jelentésből kihagyott néhány kulcsfontosságú kérdést, amelyet az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság vetett fel. Ezek közül a legfontosabb a szállítás externális költségeinek, például a környezeti költségeknek az internalizálása. Az olyan árképzés, amely figyelembe veszi a valós költségeket, beleértve a környezeti és szociális költségeket, alapvető eszköz a szállítási rendszer intelligenssé, hatékonnyá és racionálissá tételéhez. Svájcban a tehergépjárművekkel történő szállításra kivetett útdíj a szállítmányoknak a vasutakra történő tényleges áttereléséhez vezetett, és csökkentette az üresen futó tehergépjárművek számát. Ez jó példa mindannyiunk számára. Tudomásul kell venni, hogy a hatékony, racionális szállítási rendszer nem jelenti a közúti forgalom folyamatos bővülését. A forgalomból származó szén-dioxid-kibocsátás nem növekedhet tovább, mint ahogyan most történik; egyébkén a más ágazatokban, például az iparban elért kibocsátáscsökkentés csak időpazarlássá válik. Mathieu Grosch, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is köszönetet szeretnék mondani a Bizottságnak és az előadónak munkájukért. Az áruszállítás logisztikája olyan tág téma, hogy nem mindig könnyű a lényeges dolgokra koncentrálni. A francia ezt olyan kiválóan fogalmazza meg: „qui trop embrasse mal étreint”. Örüljünk tehát, hogy ma sikerült a kulcspontokat kiválasztanunk! Új utakon kell járnunk, mert ez nem könnyű terület. Ez az egyik oldalon a gazdaság és a növekedés, a másik oldalon a környezet és a biztonság közötti konfliktusok területe. Egyszerűen megfogalmazva: mindenki akarja az árut, és senki nem akarja a szállítást. Ez azt jelenti, hogy ez az ágazat, amely valóban nagyon jó foglalkoztatási kilátásokat kínál, nem dicsekedhet igazán jó imázzsal. Meg kell tennünk a magunk részét, emlékeztetve az embereket először is arra, hogy ez egy fontos gazdasági ágazat, másodszor, hogy új utakon járunk, és harmadszor, hogy az ágazatnak még ma is van foglalkoztatási potenciálja. A képzésre történő hivatkozást én mindig nagyon fontosnak tekintem, és azt az egyes országoknak is magukévá kellene tenniük. A szakosodás ezeken a területek új és érdekes munkahelyekhez vezethet. A kutatás is segíthet az áruszállítás hatékonyabbá, a környezettel összeegyeztethetőbbé és biztonságosabbá tételében. Az országok közötti együttműködés lényeges marad. Csak a transzeurópai hálózatokra kell gondolnunk. Mindannyian globálisan gondolkozunk, viszont senki sem akar lokálisan cselekedni. Egyszerűen kifejezve, azt akarjuk, hogy ezek a hálózatok mindenütt ott legyenek, de nincsenek hozzá erőforrásaink, amikor a Tanáccsal vagy magukkal az egyes országokkal tárgyalunk, hogy több pénzt kapjunk a transzeurópai hálózatra. Ami a szállítási módozatokat illeti, úgy vélem, senkinek sem lehet ellenvetése az ellen, hogy az áruszállítást a vasutak és a belvízi utak felé tereljük, de a hatékonyság a kulcspont. A hatékonyság nem pusztán árkérdés. Ha a vasúti szállítás olcsóbbá válik, de nem

04-09-2007

04-09-2007

HU


hatékonyabbá, nem fogjuk tudni elérni a modális váltást. Így a hatékonyságot az ár kérdésével kell összevonnunk, ha ezzel az üggyel megfelelő módon kívánunk foglalkozni. Végezetül, hadd vessem fel a megalinerek és a szabványosítás kérdését. Nem tudunk mindent betiltani, sem pedig engedélyezni pusztán európai szinten. Megfelelő módon kell együttműködnünk a tagállamokkal, és meg kell találnunk azokat az irányelveket, például a biztonság és az infrastruktúra területén, amelyeknek meg kell állapítaniuk, hogy ezek a megalinerek tűrhetők-e vagy sem. Gilles Savary, a PSE képviselőcsoport nevében . – (FR) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Ayala Sender asszonynak kezdeményezéséért. Biztos úr, azt hiszem, sem európai szinten, sem a tagállamokban még mindig nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy logisztikáról beszéljünk. Gyakran van útpolitikánk, vasútpolitikánk, légi közlekedési politikánk, tengeri közlekedési politikánk, és néhány országban nagyon nehéz ezeket koordinálni. A logisztika sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint azt, hogy elkerüljük a túl sok átadást a különféle szállítási módok között, és biztosítsuk, hogy azokat a módokat optimálisan használjuk ott, ahol a leghatékonyabbak vagy a legnyereségesebbek. Ebben a vonatkozásban azt hiszem, hogy az Ayala Sender asszony által megkezdett munka nagyon ígéretes, és természetesen már előre örülünk a Bizottság közleményének. Szeretném megismételni azt az érvet, amit az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság hozott fel. Nézetem szerint nem hangsúlyoztuk eléggé a kérdés környezeti vonatkozásaival foglalkozó jelentéseket. Nyilvánvaló, hogy fejlesztenünk kell a logisztikát Európában, és a közlekedéspolitika együtt jár a belső piaccal és annak fejlődésével, de egyrészről nem lehetnek ambiciózus terveink az üvegházhatású gázok csökkentésére, másrészről pedig nem lehetünk túlságosan szerények. Ebben a vonatkozásban engem aggaszt az a tény, hogy megengedték, hogy a 60 tonnás teherautók belopózzanak valamennyi jelentésbe. Egy korábbi jelentés szerényen csak az európai moduláris koncepcióra utalt; néhány jelentés mega-tehergépjárművekről és gigalinerekről beszél, mivel a közúti lobbi elmélete az, hogy minél nagyobb a teherautó, annál kevesebbet fogyaszt, és annál nagyobb a megtakarítás. Ez nem igaz. Minél nagyobb a teherautó, annál versenyképesebb a vasúti és a vízi szállítással szemben, és annál inkább aláaknázza a Bizottságnak a vasútra, a vízi utakra és a tengeri sztrádára vonatkozó politikáját. Még csak beszélni sem lesz érdemes róla többet. Éppen annyi teherautó marad, és ami biztos, hogy sokkal több árut szállítanak majd az utakon, és mi megbukunk. Jeanine Hennis-Plasschaert, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (NL) Elnök úr, a Bizottság közleményében nagyon helyesen – és nem először – mondja ki, hogy a logisztika fontos szerepet játszik a különféle új kihívásokra adott válaszunkban, például a környezet tekintetében. Természetesen éppen ilyen fontos a logisztika szerepe, amikor az Unió versenyképességéről van szó. Itt elsőbbséget kell adni az európai szállítási rendszer optimalizálásának, foglalkozni kell a meglévő szűk keresztmetszetek problémájával, és fejlett logisztikát kell alkalmazni. Cselekvésre van szükség. Hogyan javíthatjuk az egyes szállítási módok és e módok kombinációinak a hatékonyságát? Ez a millió dolláros kérdés. És itt hangsúlyoznám, hogy az áruszállítás előre látható növekedésével a lehető legpragmatikusabban kell foglalkoznunk. Ha meg akarunk birkózni az ilyen szintű növekedéssel, a szállítás valamennyi módozatát maximálisan ki kell használnunk. Így hangsúlyosan nem az egyik vagy a másik ügyéről van szó, hanem mindegyikről.

75

76

HU


Sajnálatos, hogy a Ház reakciója a közleményre azzal fenyegetett, hogy megreked az arról folytatott politikai vitában, hogy ezeket a hosszabb nehézgépjárműveket – ökokombikat vagy gigalinereket – engedélyezni kellene-e vagy sem, ahogyan Savary úr is szólt erről most. Sok esedezés után most megállapodtunk egy kompromisszumban, ami a lehető legsemlegesebb. Miután én e nagy és hosszú nehézgépjárművek mellett vagyok, szeretnék még egy dolgot hozzátenni, nevezetesen, hogy ha innovatív ötleteket kérünk csak azért, hogy aztán hamis érvek alapján elvessük őket, az nem visz sehová. Én azt mondom, a döntéseket megfelelő kutatásokra kell építeni. Ismétlem: a közúti áruszállítás várható növekedése a legkeményebb próba elé állít bennünket. A közeljövő eredményei attól függenek, hogy rangsoroljuk a létező akadályokat. A szent teheneket fel kell áldozni, többek között például a nagyobb, nehezebb gépjárművek, vagy az Európai Unióban elburjánzó vezetési tilalmak és a partmenti hajózás szent teheneit, és így tovább. Őszintén remélem, hogy ezeket a prioritásokat rövidesen az Európai Bizottság cselekvési terve egyértelműbben fogalmazza meg. Már csak annyi maradt számomra, hogy köszönetet mondjak ez előadónak kemény munkájáért. Most azonnal el kell mennem, nem udvariatlanságból, hanem mert egy fontos találkozóm van máshol. Liam Aylward, az UEN képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, üdvözlöm a mai jelentés tartalmát, amely támogatja a transzeurópai közúti hálózat tágabb fejlesztését Európában. Írországban a második legnagyobb útfejlesztés jelenleg a 112 km-es M3-as út építése, amely elkerüli Dunshaughlin, Navan és Kells városokat Meath megyében. A közelmúltban Írországban a sajtóban sokat szerepelt a Bizottság szerepe az M3-assal összefüggésben. Néhányan e fejlesztés ellenzői közül teljesen helytelenül mutatták be a Bizottság szerepét ebben az ügyben. Szeretném a jegyzőkönyv számára tisztázni, hogy a Bizottság az M3-sal kapcsolatban pontosan milyen szerepet játszott. A Bizottság 2007. június 29-én indokolással ellátott véleményt küldött egy levélben az ír kormánynak, magyarázatot kérve arra, hogy az ír kormány miért nem végezte el a második hatástanulmányt, amikor tavaly márciusban Lismullennél régészeti felfedezés történt. Az ír kormány meg fogja védeni álláspontját, miután csak azt követően cselekedett, hogy az Ír Nemzeti Múzeum igazgatójának független jelentéseit átadták az ír kormánynak. Ez a jelentés azt ajánlotta, hogy a lismulleni lelet feltárható, és lajstromba vétellel megőrizhető. Ezt a javasolt cselekvési tervet Írország fő állami régésze is támogatta. Az, hogy a Bizottság indokolással ellátott véleményét levélben megküldi az ír kormánynak, nem jelenti azt, amint erről beszámoltak, hogy Írországot több százmillió euróra büntetné az Európai Unió, vagy hogy ennek az útnak az építését, ami már megkezdődött, le kellene állítani, vagy hogy eljárást indítanának Írország ellen. Tudom, hogy ez egy érzelmekkel terhelt kérdés, de az Európai Unió szerepét ebben a kérdésben a megfelelő perspektívába kell helyezni. Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Zöld képviselőként természetesen minden logisztikai javítás mellett vagyok, mert az segíthet a környezeti károk csökkentésében. Rögtön az elején ki kell mondanom azonban, hogy kevés olyan terület van, ahol az Európai Uniónak valós hatalma lenne bármit is tenni e tekintetben. Mindig vannak logisztikai gyengeségek azokon a területeken, ahol a különféle szállítási módozatok közötti kapcsolat nem működik; ez különösen káros, amikor nem lehet a vasutat használni, mert a logisztikai kapcsolatok nehézkesek, bürokratikusak, nem léteznek vagy alulfejlettek.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Még azokban az esetekben is, amikor sok szállítási módozat üresen fut, azt találjuk, hogy egyértelmű logisztikai deficittel állunk szemben, vagy egyszerűen nem érdemes a gördülő állományt hatékony és célzott módon felhasználni. Ezek a kulcskérdések, és ezekkel a dosszié valóban foglalkozik. Ugyanakkor azokat számos lobbista kihasználta. Nézetem szerint az infrastruktúra javítása még nem logisztika, még mindig látunk üres kocsikat még a nagyon jó utakon és síneken is, ami semmiképpen sem segít bennünket. Amit azonban különösen ellenzek, az az, hogy ezt a dossziét félrevezető propagandaeszközként használták fel az úgynevezett gigalinerek mellett. Már most is megszenvedjük azt a tényt, hogy alig használják a gördülőállományt. A gazdasági önérdek miatt – különösen a faipar részéről, legalább is a múltban – mégis igen nagy tehergépjárművek bevezetését tervezik, ami meglehetősen nagy terhet ró az útfenntartókra. Végül is mindannyiunknak tudnunk kell, hogy az utakat sokkal gyakrabban kell javítani, ha még több tömeget rakunk a tengelyekre, ha még nagyobb tömeg nehezedik az aszfaltburkolatra. Ezért nem beszélhetünk itt környezeti vagy gazdasági javulásról, mert végső soron ez is hatalmas mértékben torzítja a vasúttal folytatott versenyt. Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, jelenleg sokkal több árut szállítanak közúton, mint amennyi hasznos lenne a levegőminőségnek, a túlzott zaj elleni védekezésnek, a biztonságnak vagy a számunkra szükséges tér mennyiségének. Ezek a szállítási műveletek folyamatosan növekednek, különösen, mivel az utóbbi években viszonylag olcsóbbá váltak. A vállalatok egyre több olyan szállítást szerveznek meg, amely nem szükséges. Ennek két oka van: a nyersanyagok beszerzése, feldolgozásuk különféle fázisai és a végtermék értékesítése mind eltérő helyszíneken történik, és ez rengeteg szükségtelen szállítási műveletet generál e helyszínek között. A főbb kikötők és más nagy elosztó központok létrehozása ellenére az áruk még mindig tovább utaznak, mint ami szükséges lenne. A gyéren lakott országokban, ahol kevés vasút van vagy nincs is, nevezetesen Amerikában és Ausztráliában, hatalmas közúti áruszállító járműveket fejlesztettek ki, ezek az úgynevezett országúti vonatok vagy rigek. Ezek leszorítják a közúti szállítás költségeit, de túlságosan sok elkerülhető problémát okoznak mindenki másnak. Nem engedhetjük be ezeket a nehéz gépjárműveket Európába. Az áruszállítást vissza kell fogni, és ami valóban szükséges, annak – amennyire csak lehetséges – vasúton vagy vízen kell megtörténnie. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, nagyon jól ismert a logisztika fontossága társadalmunk számára. Minden érintett köteles biztosítani, hogy a logisztikai műveletek zavarmentesen menjenek végbe. Az állami hatóságok a működési keretek adta lehetőséget a legelőnyösebbé teszik, és a vállalkozások és az ipar koncepciókat alakít ki a piaci keresletnek lehető legjobb módon való megfelelés érdekében. Örülök, hogy az előadó ezt megemlíti, és hangsúlyozza azokat a különféle területeket, amelyeket megfontolás tárgyává kell tenni. Miközben ezzel a jelentéssel foglalkoztunk, nagyon sokat vitatkoztunk ezekről a hosszabb, nehezebb tehergépjárművekről vagy „ekokombikról”. Bár nemzeti szinten a gyakorlati próbák egészen kedvező eredményekkel jártak, az ilyen járművekkel kapcsolatos vélemények eltérnek. Véleményem szerint a további vitáknak jó kiindulópontja a kompromisszum. Már nagyon várom, hogy az Európai Bizottság mit hoz ehhez a vitához a Logisztikai Cselekvési Tervében és a járművek tömegével és méreteivel kapcsolatos tanulmányában. A tanulmányt rövidesen megrendelik, és eredményeit jövő nyáron közzéteszik.

77

78

HU


Hogy röviden összefoglaljam, gratulálok Ayala Sender asszonynak a jelentéséhez, és remélem, hogy azon az úton, amelyen elindultunk, az év későbbi részében továbbhaladhatunk. Andreas Mölzer, az ITS képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr, évek óta már a globalizáció az növekvő áruszállítási kiadásokat ró ránk, és ezen felül itt volt a keleti bővítés – együtt egy tévúton járó EU-segélyezési politikával. Ennek következményeként járművek milliói szállítanak árut naponta a személyautóktól a nehéz tehergépjárművekig, és a hátrányos hatások, mint a közlekedési dugók, a zaj, a környezetszennyezés és a finom por okozta ártalmak fokozódnak. A közúti szállítás középpontba kerülése kétségtelenül súlyosbítja a létező problémákat a sűrűn lakott területeken és a fő szállítási útvonalakon. A nehézgépjárművek sokkal gyakrabban válnak balesetek részesévé, mint a közlekedés más résztvevői, és a pihenő időszakokra vonatkozó, az egész EU-ban alkalmazandó szigorú szabályok alig értek el valamit. Brüsszel sem veszi a közegészség védelmet igazán komolyan, ugyanis nincs más magyarázat arra, hogy miért nem ültették át az Alpok védelméről szóló egyezményt. Sőt, az EU ezekkel a kérdésekkel már évekkel ezelőtt foglalkozott, cselekvési terveket készített, és felhívásokat tett közzé arról, hogy a szállítást a közútról a vasútra tereljék. De sajnos megint csak nem sikerült érdemi eredményt elérnie. Ami a transzeurópai hálózatokat illeti, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a realitásokat, és végső soron a gördülő országutakat gazdaságilag vonzóvá kell tenni. Georg Jarzembowski (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a Bizottság alelnöke, hölgyeim és uraim, hadd mutassak rá arra, hogy a Bizottság is azt mondta, hogy a logisztika magának az iparágnak az ügye. Úgy vélem, hogy ez a helyes megközelítés. Remélem ezért, hogy amikor a Bizottság bemutatja a cselekvési tervét, azt fel fogja osztani olyan intézkedésekre, amelyeket Közösségként mi vezethetünk be, valamint a tagállamok által bevezethető intézkedésekre és azokra az intézkedésekre, amelyeket magának az iparnak kell foganatosítania. Természetesen csökkentenünk kell a bürokráciát, ami a mai napig akadályozza a partmenti hajózást, mert különféle űrlapokat kell kitölteni, miközben a nehézgépjárművek egyszerűen áthajtanak az egész Európai Unión. Valóban, csökkentenünk kell a kormányzati bürokráciát, és elő kell mozdítanunk a modern szállítási infrastruktúrákat és rendszereket. De ne kövessünk el hibákat. A logisztika magának az iparágnak az ügye, és mi nem vállalhatunk magunkra olyan feladatot, amivel egyáltalán nem tudunk mit kezdeni. A gigalinerekkel kapcsolatban – talán helyesebb lenne a 60 tonnás vagy 25 méter hosszú nehézgépjárművekről beszélni, mert különféle kategóriák vannak – jelenleg az én képviselőcsoportom véglegesen amellett van, hogy ezek általános közlekedését ne engedélyezzék. Végül is az Európai Unió legnagyobb részében az infrastruktúra, például a hidak, a kereszteződések és a körforgalmak, semmiképpen nem alkalmasak az ilyen hosszú vagy ilyen nehéz tehergépjárművek számára. Az államkasszák sem osztogatják a pénzt a hidak megerősítésére vagy a körforgalmak átalakítására. Az adott közlekedési helyzetben a gigalinerek figyelemre méltó szállításbiztonsági problémákat okoznak. Csak képzeljenek el egy ilyen 25 tonnást, amint megpróbál bekanyarodni egy kis faluban, rosszul ítéli meg a kanyart, és aztán megpróbál visszatolatni! Ezért azt hiszem, azt kellene tennünk, amit a múltban is tettünk. Engedélyeznünk kellene őket Finnországban és Svédországban, ahol hatalmas területek vannak a faszállítmányokhoz. E tekintetben a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ésszerű

04-09-2007

04-09-2007

HU


javaslatot tett. Azt mondja, hogy ezeket a gigalinereket engedélyeznünk kell a tagállamokban, de csak nagyon szigorú feltételek mellett, ha bemutatják a Bizottság előtt, hogy a szükséges közlekedésbiztonság és a szükséges közlekedési infrastruktúra is adott. Ez azt jelenti, hogy ezeket a feltételeket az egyes esetekben és az egyes országokban ellenőrizni kell. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Elnök úr, biztos úr, a tagállamoknak kedvező környezetet kell biztosítaniuk az áruszállítás logisztikájának fejlődéséhez, és meg kell szüntetniük az összes vonatkozó akadályt. A fuvarozók és a megbízók számára is rendkívül fontos, hogy az áru időben érkezzék a megállapodott feltételek szerint. 2020-ra az áruszállítás 50%-os növekedését jelzik előre. Az áruszállítás logisztikája az Unió bruttó hazai termékének 13%-át képviseli, míg a szállítási logisztika költsége az áruk végleges költségének 10-15%-ára tehető. A tagállamoknak ezért elő kell segíteniük az áruszállítást, és a szabályokat és az ellenőrzéseket közös normák alapján kellene végrehajtani a nélkül, hogy az áruk szabad mozgása elé további akadályokat állítanának. Ezeket a szabályokat elsőbbséggel kellene továbbítani valamennyi érintett fuvarozóhoz, hogy betarthassák a rájuk vonatkozó jogszabályi előírásokat és szerződéses kötelezettségeiket... (Az elnök félbeszakítja a szónokot) Az Európai Uniónak környezetbarátabb szállítóeszközöket kell használnia. Nem véletlen, hogy az európai közlekedési hálózat fejlesztésében elsőbbséget élvező projektek 70%-a a vasúti és a vízi szállítást célozza meg. Sajnálatos módon a tagállamok kevéssé használták ki a Marco Polo-programot a nagyobb volumenű áruszállításnak a közútról a tengeri fuvarozási rendszerbe történő átterelésére. A hajózható vízi út, amely a Rajnán, a Majna-csatornán és a Dunán vezet keresztül, Európa északnyugati és délkeleti része között a távolságot 4000 km-rel rövidíti le. Ezen kívül, 2007-től az Európai Uniónak fekete-tengeri kijárata is van. Az áruszállítási logisztikában az intelligens szállítási rendszerek és a technológia alkalmazása elkerülhetetlenné válik. Az áruszállításhoz jó közlekedési infrastruktúra kell azonban, és ezért reméljük, hogy a közösségi és nemzeti közlekedési projekthez kapcsolódó költségvetés a jövőben elsőbbséget kap. Úgy vélem, ez a jelentés rendkívül fontos az Európai Unió gazdasági fejlődése szempontjából. A tagállamoknak többet kell tenniük az áruszállítási logisztikáért. Gratulálok az előadónak. Josu Ortuondo Larrea (ALDE). – (ES) Elnök úr, biztos úr, egyike vagyok azoknak, akik hiszik, hogy a haladás és a jólét nem érhető el ambiciózus célok nélkül, de azt is hiszem, hogy mi itt a Közösségben és az Európai Unióban túlságosan sokszor adtunk magunknak fellengzős és irreális megállapodásokat és célokat. Úgy vélem, ez történt 2000-ben is a Lisszaboni Stratégiával, amely szerint 2007-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdaságává kellett volna válnunk; vagy 1994-ben a transzeurópai hálózatokról szóló Esseni Megállapodással, melynek nagy része a mai napig függőben van. Ez év márciusában az Európai Tanács célul tűzte az üvegházhatású gázok kibocsátásának és az energiafogyasztásnak a 20%-os csökkentését, miközben a valóságban bebizonyosodott, hogy még a Kiotóban vállalt kötelezettségeink sokkal szerényebb céljait sem vagyunk képesek elérni. Most úgy vitatkozunk az európai áruszállítási logisztikáról, mint a fenntartható mobilitás kulcsáról, növekedésünk és fejlődésünk létfontosságú eleméről; és az áruszállítás 2020-ra

79

80

HU


előre jelzett lényeges növekedésére tekintettel a logisztika olyasvalami, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, mivel szükségszerű eszköze az áruszállítás hozzáférhetősége, hatékonysága és biztonsága, valamint fenntarthatósága növelésének. Ugyanakkor korrekcióra van azonban szükség a makacs kudarcok miatt, ilyen például a transzeurópai úthálózat szűk keresztmetszete a baszk tartományban levő Biriatu-hágónál, más szempontból ilyen a többi hiányosság is, mint például a vasúti áruszállítási folyosók hiánya (az ilyen folyosóknak nem kell okvetlenül nagysebességűeknek lenniük ahhoz, hogy versenyképesek legyenek), vagy a vasutak gyenge interoperabilitását, vagy a hatékony átrakodás hiánya. Lehetővé kell tennünk az intelligens szállítási rendszereket, alkalmaznunk kell az internet potenciálját az áruszállítás irányítására, a tömegekre, méretekre és a rakományra irányadó szabályok szabványosításával, a bürokrácia csökkentésével és az egymegállós elérési pontok létrehozásával. Elő kell mozdítanunk a különféle szállítási módozatok komodalitását, nem elfeledkezve a tengeri sztrádákról, és a belvízi utakról; legfőképpen be kell építenünk a valós költségeket – beleértve a környezeti költségeket – a használati árakba. Mindez nem érhető el akkor, amikor az államok csökkentik hozzájárulásaikat a közösségi költségvetéshez. Margrete Auken (Verts/ALE). − (DA) Elnök úr, az EU közlekedéspolitikája téves úton halad. Nagyjából semmi nem történik a kulcsfontosságú problémák: a klímaváltozás, a torlódás és a balesetek tekintetében. Úgy tűnik, mintha hozzászoktunk volna a torlódáshoz és a balesetekhez – de nem elégedhetünk meg azzal, hogy hozzászoktatjuk magunkat a klímaváltozáshoz, ha egyszer megkezdődött. Most kell cselekednünk. Mégis a hagyományos gondolkodás uralkodik minden alkalommal, még ebben az egyébként kiváló jelentésben is – ami magában foglalja a megalinerek használata engedélyezésére vonatkozó abszurd javaslatot. Mi történne, ha engedélyeznénk ezeknek az akár 60 tonnás monstrumoknak a használatát? Kevesebb teherautónk lenne? Természetesen nem. A tehergépjárművek méretének növekedéséből adódó nyereséget felemésztené a szállított tonnák növekedése. Ez a természet törvénye, ez történik akkor, ha a szállítás olcsóbbá válik. Útjaink megtelnének ezekkel a mobil raktárakkal, és sem az „intelligens” forgalomirányítás, sem bármilyen más hókusz-pókusz nem tudna segíteni. Olyan lenne ez, mint ha egy pici ragtapaszt próbálnánk meg a nyílt sebre helyezni, ami egyre csak nagyobbá és nagyobbá válna a jelenlegi közlekedéspolitika miatt. Hölgyeim és uraim, kérem önöket, hogy szavazzák le a megalinereket a 21. bekezdésben. Nem engedélyezhetjük az ilyen áruszállító nehézgépjárműveket Európában. Nem tehetjük olcsóbbá az áruk közúti szállítását. Mint korábban említettem, ez megtépázná a tengeri és a vasúti szállítás versenyképességét: pontosan azokét a szállítási módokét, amelyeket meg kell erősítenünk, ha valaha is fenntartható áruszállítást akarunk Európának. Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, ez a jelentés üdvözlendő, mivel a logisztika a gazdasági fejlődés kulcsa, és a szállítás és a mobilitás a fenntartható fejlődés motorja, amelynek reagálnia kell a jelenlegi súlyos kihívásokra, azaz a forgalmi torlódások megszüntetésére és a klímaváltozás elleni küzdelemre. Tekintettel a fenntartható gazdasági fejlődés és a környezetszennyezés csökkentésének szükségességére, csak a logisztika, a tervezés, a legjobb gyakorlat cseréje, valamint az összes érintett szereplő – hatóságok, gyártók, fuvarozók, haszonélvezők – közötti hatékony

04-09-2007

04-09-2007

HU


együttműködés lehetnek életképes megoldások. Jelenleg a fuvarozók és a kedvezményezettek is a közúti és a légi közlekedés gyorsaságát részesítik előnyben. Sajnálatos módon az idei nyáron a rendkívüli hőség miatt forgalmi korlátozásokat vezettek be a nehézgépjárművekre bizonyos régiókban, például Romániában, így az áruszállítás nehézségekkel szembesült, és pénzügyi veszteségekről számoltak be. Ilyen körülmények között a vasúti szállítás és mindenekelőtt a hajózható belvízi utak és rövid tengeri útvonalak, valamint a komodalitás kétségtelen előnyöket mutatnak fel a közúti infrastruktúrára nehezedő nyomás csökkentése révén. Kötelező újraélesztenünk a vitát a transzeurópai közlekedési hálózatok társfinanszírozásáról, mert az európai infrastruktúra e jelentős beruházásainak megvalósulásához a nemzeti pénzügyi erőfeszítések – függetlenül azok jelentőségétől, és legyenek akármilyen jó szándékúak – nem elegendőek, különösen az új tagállamok esetében. A Bizottságnak figyelemmel kell lennie erre, és 2008-tól több pénzt kell allokálnia. Én az előadó tagállamokhoz intézett ajánlásainak fontosságára összpontosítanék, nevezetesen, hogy készítsenek nemzeti cselekvési terveket az áruszállítási logisztikára, az európai általános cselekvési tervvel együtt. Ezekben a nemzeti tervekben nagy fontosságot kell tulajdonítani a határon átnyúló, harmadik országokba irányuló szállításnak, valamint a rakomány biztonságának. Ezek a tervek sikeresen hozzájárulhatnak a prioritások irányításának javításához, és a strukturális és kohéziós alapból történő finanszírozás abszorbálásához, amelynek célja a közlekedési infrastruktúra javítása és bővítése, valamint a transzeurópai hálózatok és a Marco Polo-projektek közötti együttműködés javítása határokon átnyúló szinten. Bogusław Liberadzki (PSE). asszonynak kiváló jelentéséhez.

– (PL) Elnök úr, gratulálni szeretnék Ayala Sender

Két konkrét kérdést vetnék fel: először is, én szintén üdvözlöm a jelentésnek azt a pontját, ami az Európai Bizottság azon szándékáról szól, hogy megvizsgálja a valamennyi szállítási módozat számára alkalmas egységes szállítási dokumentum létrehozásának lehetőségét. Ez egy igen érdekes bejelentés, ami támogatná az interoperabilitást, és előmozdítaná a multimodális szállítást, nem igényel beruházási ráfordítást, és nagymértékben segíthetné az integrációt. A második kérdés, amit ugyancsak különösen fontosnak tartok, az a képzési és továbbképzési rendszer létrehozása a szállítás és logisztika területén a készségek és kompetenciák kölcsönös elismerési rendszerének megteremtése érdekében; itt a 17. bekezdésre hivatkozom. A fenti indokok miatt mindenképpen támogatnám ezt a koncepciót. A harmadik kérdés, amit felvetnék, az Schengen, és konkrétabban, hogy az új tagállamok miként vezetik be annak elveit a gyakorlatban. Nathalie Griesbeck (ALDE). – (FR) Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani Ayala Sender asszonynak a kiváló munkájáért, ami egy olyan időpontban, amikor a Parlament egy ilyen jellegű munkát tárgyal, saját kezdeményezésű jelentést eredményezett az európai áruszállítási logisztikáról, amely, amint már többször elmondták, igen fontos téma polgártársaink számára. Gyorsnak kell lennem, ezért csak két fő észrevétel. Az első az, hogy általános áruszállítási stratégiánkban a logisztika alkalmazása fontosabb, mint valaha, és külön figyelmet kell szentelnünk a városi logisztikának és a városokban felmerülő logisztikai problémáknak.

81

82

HU


A második pont – és itt a Költségvetési Bizottság tagjaként beszélek –, hogy az Európai Unió beruházásainak magukban kell foglalniuk a logisztikai infrastruktúrák finanszírozását is. Ismert, hogy mennyire csalódottak voltunk az transzeurópai közlekedési folyosók számára allokált előirányzatok összege miatt, és én számítok a Bizottság támogatására annak biztosításában, hogy a tagállamok növeljék hozzájárulásukat – legalábbis, próbálja meggyőzni őket –, amikor a pénzügyi terveket újratárgyalják. Végezetül, szeretném felhívni a figyelmet az Európa útjain száguldó több mint 60 tonnás tehergépjárművekről, a gigalinerekről kifejtett nézetekre. Mint ahogyan sok kollégám már rámutatott ma este, ezek nem állnak összhangban Európának a biztonságra, környezetvédelemre, illetve fenntartható fejlődésre vonatkozó céljaival. Corien Wortmann-Kool (PPE-DE). – (NL) Elnök úr, biztos úr, a logisztikai folyamatok nagyrészt az iparra és a szállítási ágazatra tartoznak, és véleményem szerint ennek így is kell maradnia. Ezek a megfontolások előkelő helyen szerepelnek az európai napirenden, sőt az egész világon, és emiatt üdvözöljük a Bizottság javaslatát. Az erőfeszítéseket azonban a szállítás jobb kereteinek biztosítására és a kevesebb akadályra kellene összpontosítani, a helyett, hogy még több európai szabályt vagy tiltást kezdeményeznénk. A szabályokat valóban rendbe kell tenni. Így örülök, hogy e tekintetben lényegesen egyszerűsítettük az előadó jelentéstervezetét. Hadd mondjak egy kicsivel többet a logisztika akadályairól. Tavaly ebben a házban a Naiades-jelentést tárgyaltuk meg. E tekintetben teljes mértékben a Bizottság mögött állunk, mert a belvízi utakon történő szállításnak is sok akadálya van, és remélem, hogy a Bizottság nem vesztegeti az időt, és benyújtja első javaslatait a Parlamentnek. Egy másik logisztikai akadály a 60 tonnás gépjárművek korlátozása. Én támogatom a kompromisszumot, nevezetesen, hogy a tagállamok dönthessék el, hogy ezeket engedélyezik-e vagy sem, de annak is tudatában vagyok, hogy rengeteg a mítosz, hogy azt ne mondjam mega-mítosz, ami körbejár ezzel a témával kapcsolatban. Biztos úr, önök most végeztetnek egy vizsgálatot. Mindenekelőtt arra kérem önt, hogy a tényeket vizsgálják, valamint a nemzetközi útvonalakat. Egyetértek képviselőtársammal, Jarzembowski úrral, hogy nem engedhetjük be ezeket a gigalinereket a városainkba és a falvainkba. De a nagytávolságú útvonalakon, ahol nincs alternatíva, ott rendben vannak. Így megvizsgálnák a tényeket? Érdeklődéssel várom következtetéseiket. Gurmai Zita (PSE). – (HU) Köszönet Ayala Sender képviselőtársamnak a kiváló jelentésért. Átfogó, minden területre kiterjedő anyag készült, amely hozzájárul a bizottsági cselekvési terv megszületéséhez. Az európai gazdaság jövőjének záloga, hogy korszerű, hatékony teherszállítási logisztika valósuljon meg az EU egész területén. Ennek megléte hozzájárul a fenntartható gazdasági fejlődéshez, a versenyképesség javításához és a regionális fejlődés biztosításához. E cél eléréséhez azonban egyre jobb minőségű, pontosabb, hatékonyabb és biztonságosabb logisztika szükséges. A legfontosabb a szállítási módok összehangolása úgy, hogy az egyes módok hatékonyságát és előnyeit teljes mértékben kihasználják. Ez a technikai, gyakorlati és gazdasági feltételek együttes teljesülését igényli. A logisztika fejlesztéséhez egységes stratégián nyugvó hatástanulmányokra is szükség van. Fontos az állam és a magánszféra feladatainak elkülönítése. A hatékony logisztika a fenntartható mobilitás kulcsa. A fejlett logisztikai megoldások hozzájárulnak a teherszállítás optimalizálásához, így itt érdemes megvizsgálni a logisztika fejlesztésére irányuló kutatás-fejlesztési támogatás lehetőségeit is.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Azt reméljük, hogy ezzel a kezdeti jelentéssel – amelyhez az előadónak gratulálnunk kell – hozzájárulunk az Európai Unió áruszállítási logisztikai stratégiai keretének meghatározásához. Mi a logisztikát alapvető eszköznek tartjuk a különféle szállítóeszközök kiegyensúlyozott és fenntartható használata hatékony tervezéséhez és megvalósításához. Következésképpen, a logisztika centrális fontosságú abban a racionalizálási folyamatban, amelynek célja a jövőben a legversenyképesebb és fenntartható szintek elérése. A modern logisztikai rendszer által nyújtott előnyök ellenére, amelyek megjelennek a gazdasági hatékonyságban és versenyképességben, az erőforrások optimális felhasználásában, a foglalkoztatási lehetőségek megteremtésében, a környezet védelmében, és a biztonság javításában, felismerjük, hogy még mindig vannak megoldandó problémák, amelyek közül az egyik legnyilvánvalóbb a transzeurópai hálózatok krónikus alulfinanszírozottsága, ideértve az áruszállítási logisztika fejlesztését. Lényeges ezért az alternatív finanszírozási források felkutatása, például a magán- és az állami szektor közös kezdeményezései, az Európai Befektetési Bank, a strukturális alapok stb. révén. A jelentés felvet egy másik aktuális kérdést is, nevezetesen a Bizottság cselekvési tervének szükségességét, amelyről már volt szó korábban, és amely intézkedéseket vezetne be a nemzetközi áruszállításban megjelenő szervezett bűnözés ellen, és biztosítaná az áruszállítás, illetve rakodás biztonságát a lopás, rablás és eltérítés ellen. Az állami hatóságok feladata ezeknek és más ügyeknek a szabályozása, és a multimodális áruszállítás elősegítése, amely alapvetően üzleti tevékenység. Az olyan intézkedések, mint az „egymegállós adminisztráció” és a bürokrácia visszaszorítása csökkenti a költségeket, és kikövezi az utat az ágazatban az egészségesebb és versenyképesebb gazdaság felé. Tekintettel az áruszállításban várható magas növekedési rátákra, a logisztika jövőbeni szerepe kulcsfontosságú a hatékony, fenntartható, elérhető és biztonságos szállítási rendszer eléréséhez. Biztosak vagyunk benne, hogy a logisztika egyre növekvő módon járul hozzá a lisszaboni célok eléréséhez. Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Elnök úr, biztos úr, a hatékony áruszállítási logisztika kulcsfontosságú a területi kohézió szempontjából. Így mondja Ayala asszony, akinek gratulálni szeretnék kiváló és alapos jelentéséhez. Erre tekintettel szeretném kérni a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a szigetek konkrét problémáira, ahol a tengeri szállítás különösen fontos. Az eljárások egyszerűsítése, a szigeti kikötők problémáinak megoldása, ilyen például a piaci korlátozások okozta túlzott költségek, vagy hogy miként lehet az új infrastruktúrát a transzeurópai hálózatokkal, illetve a strukturális és kohéziós alapokkal elősegíteni, ezek azok az intézkedések, amelyek hozzájárulnának a szigetek gazdasági fejlődéséhez és versenyképességének javításához. Azzal szeretném zárni, hogy kérem a Bizottságot, tegye külön megfontolás tárgyává a szigetek szükségleteit a szállítási logisztikával kapcsolatos cselekvési tervében, amelyet be fog mutatni nekünk. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a közlekedéspolitika mai állása szerint Európa célja a több közlekedési szoftver, azaz több intelligens megoldást óhajtunk felhasználni a hatékonyság javítására, de azért is, hogy a környezet- és egészségvédelem érdekeit szolgálja. Nem fogom részletesen megindokolni a nézetekben bekövetkezett e változást, bár minden bizonnyal sok köze van ahhoz, hogy nincs pénzünk nagy új infrastrukturális projektekre

83

84

HU


– lásd például a transzeurópai hálózatokra és hasonlókra allokált meglehetősen szerény pénzösszegeket. Ilyen körülmények között rendkívül fontos azt biztosítani, hogy az új hardvert ne engedjük be a hátsó ajtón az osztrák és az európai közlekedési útvonalakra. Másokhoz hasonlóan én is a 60 tonnás tehergépjárművekre vagy gigalinerekre – vagy akárminek is nevezzük őket – utalok. Ezek semmiképpen sem engedélyezhetők egy olyan infrastruktúrában, amely nem alkalmas a számukra; lehetséges, hogy jó megoldást kínálhatnak kis forgalmú sík vidékeken, de egyáltalán nem alkalmasak hegyvidéki és sűrűn beépített területekre. Ausztria különösen nem alkalmas a túl nehéz tehergépjárművek fogadására. Az elmúlt néhány hónapban újra és újra láttuk, hogy mit jelentenek a hidak szerkezetét, illetve teherbírását illetően. Semmilyen érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy itt új problémákat kreáljunk magunknak. Az nem szolgálja a közlekedéspolitika érdekeit, és különösen nem az egészségés környezetpolitika érdekeit. Ha a meglevő infrastruktúra externális költségeinek fedezetére nem tudunk járulékos európai pénzt előteremteni, akkor hagyjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak, vagyis ebben a konkrét esetben hagyjuk meg a gigalinereket Észak-Finnországnak. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke . − (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm, hogy csatlakoztak az előadójukhoz a logisztikának nem csupán gazdasági, hanem környezeti és szociális szempontú fontosságának hangsúlyozásában. Úgy vélem, teljes az egyetértés abban, hogy a logisztikát fejleszteni kell, hatékonyabbá és környezetbarátabbá kell tenni. Ezt Ayala Sender asszony jelentése igen egyértelművé teszi, amit én üdvözlök. Én igen figyelmesen hallgattam az önök által kifejtett kívánságokat ma délután, és ezeket beépítjük a Logisztikai Cselekvési Tervbe, aminek a megjelenése október végén várható. Mivel nincs elég időm hosszasan válaszolni, csak a tehergépjárművek méretére vonatkozó szabályokat említeném. Ez minden bizonnyal egyike a legellentmondásosabb kérdéseknek, és ezt nem tudjuk teljes egészében megvitatni a mai napon. Én csak néhány megjegyzést tennék. Tény, annak ellenére, hogy azt reméljük, a jövőben a modális váltásból sokkal több valósul meg, jelenleg a legtöbb árut közúton szállítják. Értékelnünk kell minden olyan intézkedést, amely javíthatja e szállítási módozat hatékonyságát, és csökkentheti a környezetre gyakorolt hatását. Az értékelésnek vonatkoznia kell a tehergépjárművek méretére vonatkozóan a 96/53/EK irányelvben meghatározott szabályokra is. Azt hiszem, mindenféle módosítást nagyon gondos megfontolás tárgyává kell tenni, mert igen bonyolult kihatásai lehetnek. Meg kell vizsgálnunk, hogy a szélesebb, illetve nehezebb tehergépjárművek milyen hatást gyakorolhatnak az infrastruktúrára, a biztonságra, a környezetre, a szállítmányozók és fuvarozók rendszerére, illetve az intermodális versenyre. Amint mondtam, úgy érzem, ezeket a kérdéseket nagyon komolyan kell tanulmányoznunk. Az én szolgálataim ezért a tapasztalatok értékelése érdekében vizsgálatot kezdenek. Ennek eredményeire építve fogjuk tudni megvitatni ennek a nagyon fontos kérdésnek az összes vonatkozását, amelyeket nem szabad könnyen venni. Ez az első észrevételem, és nagyon gyorsan be fogom fejezni, túlságosan gyorsan a saját ízlésemhez képest, de tudomásul veszem, hogy a Parlamentnek menetrendje van.

04-09-2007

04-09-2007

HU


A második fontos kérdés a logisztikával kapcsolatos munkában az infrastruktúra. Többen említették az infrastruktúra finanszírozását. Szeretném felhívni a figyelmet az új Marco Polo II Programra, ami lehetővé teszi számunkra a modális váltást kedvezményező vagy a forgalomcsökkentést eredményező logisztikai megoldások finanszírozását. Végezetül, a képzés. Az utolsó felszólaló, Rack úr, mondta, hogy ki kell alakítani egy új kultúrát. Valóban erre van szükség, és mindig visszajutunk a szállítási ágazatban dolgozó férfiakhoz és nőkhöz, akiknek egy sereg új készségre kell szert tenniük, ha a szállítást valóban hatékonyabbá, a mobilitást fenntarthatóbbá, más szavakkal környezetbarátabbá kívánjuk tenni. Köszönetet mondok a Parlamentnek, és teljes mértékben figyelembe veszem ezt a jelentést és az azt követő vitát. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. 16. Egységes európai égbolt (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Paolo Costa által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés az egységes európai égbolt funkcionális légtérblokkokkal történő felépítéséről (COM(2007)0101 végleges) (O-0035/2007 - B6-0135/2007). Gilles Savary (PSE), szerző . – (FR) Elnök úr, először is meg kell adnom SESAR-nak azt, ami a SESAR-é, vagy inkább egy másik olasznak, Paolo Costának, aki ténylegesen ennek az írásbeli kérdésnek a szerzője, és megkért engem, hogy helyettesítsem őt, és én tegyem fel azt az ő távollétében. Ez egy szóbeli kérdés a Bizottsághoz vitával a funkcionális légtérblokkok megteremtéséről az egységes európai égbolt létrehozásához, más szavakkal a Bizottság szándékairól, annak a témacsomagnak a megvalósítását illetően, vagy inkább a megvalósításban ez idáig elért előrehaladást illetően, amely „Egységes égbolt csomag” címen a 2003. decemberi egyeztetés témája volt. Az egyik szöveg a funkcionális légtérblokkok, más szóval a légtér különféle szintjein légiforgalmi útvonalak létrehozásáról rendelkezett a fogyasztás optimalizálása, az üvegházhatású gázok csökkentése, és ha lehetséges, a legforgalmasabb repülőtereken a torlódások csökkentése érdekében, nem elfeledkezve a légi közlekedés költségeinek lehetséges mérsékléséről. Ez egy különösen szenzitív kérdés a tagállamok részéről fenntartásokkal, mivel ők mindig újra és újra megerősítették szuverenitásukat saját légterük fölött. Ez különösen igaz azokra a tagállamokra – és én ismerek is egyet, amely igen kedves nekem, a saját hazám –, amelyek nagy katonai erővel és szinte diszkrecionális módon lefoglalt katonai légtérblokkokkal rendelkeznek. Costa urat nyugtalanítja, hogy – és ettől tarthattunk – az ő tudomása szerint semmilyen előrehaladás nem történt a légtérblokkok megteremtéséről szóló szöveggel kapcsolatban, amely egyike az Egységes égbolt négy szövegének, és az a tagállamok erőteljes ellenállásával találkozott. Costa úr ezért a következő kérdést teszi fel a Bizottságnak. A Bizottság most kiadott közleménye egyértelművé teszi, hogy az Egységes égbolt létrehozásához a funkcionális légtérblokkok hiányának költsége mintegy 1 milliárd euró. Costa úr első kérdése: elégedett-e a Bizottság a helyzettel, és úgy gondolja-e, hogy a légtér szervezéséről

85

86

HU


szóló, 551/2004/EK rendelet bevezetése kielégítő módon halad? A Bizottság hogyan számol el azzal, hogy a rendelet hatályba lépése óta egyetlen új funkcionális légtérblokkot sem rendszeresítettek? A rendelet 10. cikke rendelkezik a légtérszervezésnek az alacsony légtérre történő kiterjesztéséről, és előírja a Bizottság számára, hogy határozza meg az esetleg szükségessé váló egyéb lépéseket „az elért előrehaladás fényében”. Erre tekintettel a Bizottság szerint a meglévő jogszabály milyen módosítására van szükség? Végezetül, egyetért-e a Bizottság, hogy nem kell 2008 végéig várnia, amíg az erre irányuló javaslatát beterjeszti? Végezetül – több mint egy kérdés van a szóbeli kérdésben – Costa úr azt kérdezi, hogy a Bizottság egyetért-e az „alulról felfelé” megközelítéssel, amely szerint a funkcionális légtérblokkok létrehozására irányuló kezdeményezést a tagállamokra hagyják, mert ez megbukott, és az Európai Unió részéről egy előremutatóbb megközelítésre van most szükség? Úgy vélem, és remélem, hogy szellemiségéhez hű maradtam, ez az a kérdés, amit Costa úr a Bizottságnak feltesz. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke . − (FR) Savary úr, köszönöm önnek és önön keresztül Costa úrnak is, mert úgy vélem, ezt a kérdést nagyon jól fogalmazta meg, és az általa felvetett kérdés valós. A 2004. márciusi reform célja az volt, hogy a légi forgalmat az operatív követelményekkel, és ne a nemzeti határokkal összhangban szervezze. Ez módot ad a repülőutak lerövidítésére, és annak elkerülésére, hogy a repülőgépen szükségtelenül körözzenek. Meg fogom válaszolni valamennyi kérdést. Az első a légi forgalom irányításának költségeire és az Egységes égboltra való kihatásokra vonatkozik. Ön és Costa úr idézte az 1 milliárd euró kulcsszám abban az esetben, ha az egységes égbolt nem valósul meg, és ehhez hozzátehetem, hogy az Eurocontrol szerint a potenciális megtakarítások még nagyobb összeget tesznek ki, mivel 3 milliárd eurót lehetne megtakarítani. A légi járatok költségeinek csökkenése mellett kétmilliárdos megtakarítást lehetne elérni a repülési szolgáltatások nagyobb hatékonysága révén. Igaz, hogy – amint Savary úr elmondta – az Egységes Európai Égbolt kiteljesítése nem halad elég gyorsan előre, tekintve a célok fontosságát: a versenyképességet, a fenntartható fejlődést, a klímaváltozás elleni küzdelmet és a repülésbiztonság előmozdítását. E miatt itt kellene állnunk összetett kezekkel, és semmit nem kellene tennünk? Nem. Most először az egységes égbolt alapvető szabályainak elfogadása a Közösségnek valódi jogkört biztosított ezen a területen. A 2004. évi reform megvalósult: a szabályozás és a szolgáltatásnyújtás elkülönítése, a szolgáltatásnyújtók tanúsítása az európai szabályokkal összhangban, a légiirányítók engedélyezése és egy sor technikai intézkedés, amelyeket komitológiai eljárásban fogadtak el. Végül elindult a SESAR ipari projekt, ami az egységes égbolt tényleges kiegészítése. De ennél gyorsabban kell elmozdulnunk. A Bizottságnak leltárt kell készíteni arról, hogy mi valósult meg. Én már 2006 decemberében konzultáltam magas szintű szakértők egy csoportjával, és ez év júliusában benyújtották nekem jelentésüket a sürgős reformokról. A Bizottság erre építve az idén ősszel terjeszti elő közleményét. A második kérdés a funkcionális légtérblokkokhoz kapcsolódik. Igaz, hogy a 2004. évi reformban a Tanács az alulról felfelé megközelítést fogadta el azzal, hogy a blokkokat a

04-09-2007

04-09-2007

HU


nemzeti kormányoknak kell létrehozniuk. Őszintén szólva, ez nem volt teljes mértékben kielégítő megközelítés, mert korlátozta a Bizottság és a közösségi intézmények lehetőségeit annak biztosításában, hogy a blokkokat valóban létrehozzák, és hogy helyi szinten a munka nem feneklik meg. A probléma másik része, hogy nem került elegendő hangsúly a szolgáltatásnyújtás gazdasági hatékonyságának javítására. 2008 első felében megpróbáljuk bevezetni a teljesítményalapú megközelítést. Ez konkrét teljesítménycélokat tűzne ki a szolgáltatók számára, ösztönzőkről és intervenciós mechanizmusokról rendelkezne a nem teljesítés esetére. Úgy vélem, hogy ez a teljesítményalapú megközelítés felgyorsítja a funkcionális blokkok létrehozását, mert ezek alapvető fontosságúak lesznek a teljesítménycélok eléréséhez. Dolgozunk egy teljesítésellenőrző testület és egy, a projektek gyorsabb fejlesztéséért felelős koordinátor létrehozásának elképzelésén is. Én személyesen úgy vélem, hogy egy olyan jellegű koordinátor, mint amellyel a transzeurópai hálózatok esetében rendelkezünk, igen hasznos lenne a szükséges funkcionális blokkok létrehozásának felgyorsításához. Természetesen nem fogunk várni 2009-ig a funkcionális blokkok létrehozásának felgyorsításával. Remélem, hogy 2008 közepére ismertethetek önökkel egy kezdeményezést. Általános az egyetértés abban, hogy a blokkok csak akkor lesznek hatékonyak, ha a felső és az alsó légteret oszthatatlannak tekintjük. Végezetül, a negyedik kérdés a tagállamok alulról felfelé megközelítése, amely – ezt be kell ismerni – bizonyos mértékig bukás volt. Ha ez a helyzet, pontosan az ellentétes megközelítést kellene magunkévá tennünk? Ebben nem vagyok biztos. Azt hiszem, még mindig meg kell próbálkoznunk a legjobbat kihozni az alulról felfelé megközelítésből, de az egységes égbolt kialakításához tovább kell lépnünk a második szakaszba, amely a teljesítményre épül, a mechanizmusokra. Aktívan együtt kell működnünk a tagállamokkal, bátorítanunk kell politikai elkötelezettségüket, és fentről kell nyomást gyakorolnunk rájuk, hogy kialakítsák a funkcionális légtérblokkokat. Ezért örültem annyira ennek a kérdésnek. Ez lehetőséget adott nekem, hogy elmagyarázzam a fő kezdeményezéseinket, amelyek összhangban állnak Savary úr nagyon is találó észrevételeivel. Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr, alelnök úr! Nekünk semmilyen problémánk sincs azzal, amit önök elértek a légtér hatékonyságának javítását illetően, és az ön válasza egészen világos volt. E válasz lényege az volt, hogy a tagállamok nem készítették el a házi feladatukat. A tagállamok nem teljesítették a 2004. óta fennálló kötelezettségüket, hogy gyorsan hozzák létre a funkcionális légtérblokkokat. Egyrészről ez az ön által említett 3 milliárd eurós költséget eredményezte, másrészről pedig környezetszennyezéshez vezet. Most tárgyaljuk a kibocsátáskereskedés bevezetését a légi közlekedésben, és itt a légi közlekedés kibocsátásának mintegy 3%-áról beszélünk. Ha ésszerű, gyors és hatékony légiközlekedés-irányítással rendelkeznénk, az üzemanyag-fogyasztást akár 12 %-kal is csökkenthetnénk, ami lényegesen mérsékelné a CO2-kibocsátást. Alelnök úr, ön úriember, de ne kerteljünk: a tagállamok nem csinálták meg a leckéjüket. Ezért nekünk – önöknek a Bizottságnak, és nekünk a Parlamentnek – meg kell mondanunk a tagállamoknak: jön a tintaleves! Gyorsan be kell hozni az elmaradást e késlekedés után. Ám lehet, hogy ez nem lesz elegendő. Meg kell fenyegetniük őket, az alulról felfelé megközelítést felülről lefelére változtatva. Ha a tagállamok képtelenek előrehaladást elérni, a repülésbiztonság, a légi hatékonyság és a

87

88

HU


légi közlekedés klímára gyakorolt hatásának valóban létfontosságú kérdésében, akkor mi elvárjuk, hogy 2008-ban a Bizottság ne csak egy olyan jelentést terjesszen elénk, amely azt mondja, hogy a tagállamok javulnak a légtérblokkok létrehozását illetően, hanem olyat, amely megfenyegeti a tagállamokat. Ön támaszkodhat a mi segítségünkre. Akkor meg kell változtatnunk a rendszert, és létre kell hoznunk a légtérblokkokat európai szinten. Ez az a pálca, amire szükségünk van ahhoz, hogy meggyőzzük a tagállamokat, hogy gyorsan hozzák létre a hatékony funkcionális légtérblokkokat. Én tudom, milyen nehéz ez, de kedves szavakkal nem lehet eredményt elérni. Lassan elő kell húznunk a husángot. Brian Simpson, a PSE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, olyan régóta vagyok e Parlament tagja, hogy még emlékszem arra, amikor de Palacio biztos úr először terjesztette be az egységes európai égboltra vonatkozó javaslatát, amikor a funkcionális légtérblokk kifejezés bekerült az EU-terminológiába. Nos, fájdalmas szülés után 2004-ben jelentős előrehaladás történt e légtérblokkról szóló jogszabály beiktatásával kapcsolatban, ám el kell mondanom, azóta nagyon lassú a haladás, különösen a légtérblokkok kiterjesztésével és az alsó légterekkel kapcsolatban. Üdvözlöm, biztos úr, hogy a Bizottság szándékában állt együtt dolgozni a tagállamokkal, és tény, hogy bizonyos tagállamok kevésbé mutatkoztak hajlandónak olyan sebességgel dolgozni ezen politikán, mint ahogyan az szerettük volna, vagy ahogyan elképzeltük, ám most már itt az idő, hogy a Bizottság rálépjen a gázpedálra, és előálljon az irányelvvel, amilyen gyorsan csak lehet. 2004 óta nem jelöltek ki új légtérblokkokat, és amint az az imént elhangzott, az egységes európai égbolt végrehajtásában vallott kudarcunk körülbelül egymilliárd eurós kárt okozott. Emellett a jelenlegi joganyag szabályozását felül kell vizsgálni, az utazóközönség naponta késésekkel szembesül, a tagállamok ósdi hozzáállása, és a Bizottság tétlensége miatt. Elfogyóban van a türelem, sürgős cselekvésre van szükség. Nem választhatjuk a tétlenséget, és ezért az én képviselőcsoportom támogatja Costa úrnak a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében feltett szóbeli kérdését. Biztos úr, egyre öregebbek vagyunk, és szeretnénk, ha az egységes európai égbolt még a mi életünkben megvalósulna. Seán Ó Neachtain, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, szeretném megkérdezni, hogy a légi közlekedés e liberalizálási politikája tekinthető-e egyáltalán úgy, hogy az segít bizonyos régióknak és regionális repülőtereknek. Nézzük például, mi történik a saját választókerületemben, Írország nyugati részén, a shannoni repülőtéren. Az Aer Lingus azon döntése, hogy nem üzemeltet többé londoni járatokat, hátrányosan érintette a régiót, nem utolsósorban gazdaságilag. Ez teljesen ellentétes az ír kormány politikájával. Nézetem szerint, ami Európa régióit illeti, a légi közlekedésnek ez a szabadság segíteni fogja az erős területeket a fejlődésben, de gyengítené azokat, amelyek nem elég erősek. Ezért kérem a Bizottságot, hogy vizsgálja meg mondjuk a Shanon repülőtér esetét, és fontolja meg, hogy ez a politika hogyan követhető az ilyen területeken a regionális fejlesztéspolitika mellett. Vladimír Remek a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az egységes égbolt kezdeményezése megerősíti magánpilótaként szerzett tapasztalatomat, miszerint a légi közlekedés tankönyvi példa arra a területre, ahol államhatároktól függetlenül szupranacionális együttműködésre van szükség. E miatt és tekintettel a maximális repülésbiztonság, a maximális hatékonyság és a minimális járatkésedelmek biztosításának szükségességére, mi támogatjuk a funkcionális blokkok

04-09-2007

04-09-2007

HU


létrehozását, és következésképpen az Egységes Európai Égboltot is. Ne felejtsük el azonban, hogy miközben a fragmentáltság drága, a fragmentáltság megszüntetése is pénzbe kerül. Mivel ez egy komplex rendszer, a folyamatosság érdekében támogatom az egységes műveletirányítási rendszer fokozatos létrehozását a közös légtérben. Továbbá, az európai légterek egyesítése, ahol ma 27 nemzeti műveleti rendszer létezik, veszélyezteti a légiirányítók és más specialisták munkahelyeit. Amennyire én tudom, ezzel kapcsolatban meglehetősen sikeres, hosszú távú párbeszéd zajlott le, és véleményem szerint szükséges összehangolni a látszólag egymásnak ellentmondó eljárásokat. Azt akarjuk, hogy repülőjárataink biztonságosabbak és hatékonyabbak legyenek, minimális járatkésedelmet akarunk és maximálisan meg akarjuk szüntetni a rendkívüli légiforgalmi események veszélyét. Emberi életekről van szó: azoknak az életéről, akik repülnek, de azoknak az életéről és sorsáról is, akik a légi forgalmat irányítják. Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, nyugtalanít a légterek megnyitása folyamatának felgyorsítására tett javaslat. Úgy tűnik, még az előkészítési szakaszban sem ismerik fel a nyitott légtér által a regionális repülőtereknek okozott problémákat. Az egységes európai égbolt létrehozatala két fő csomópont – ez bizonyára Heathrow és vagy Frankfurt vagy a Charles de Gaulle lenne – és az alcsomópontok hálózatának kialakulását hozza majd magával. A repülőterek közötti verseny, hogy első- vagy másodvonalbeliek legyenek a légi hierarchiában, az én országomban gyilkosnak bizonyul. A shannoni repülőtér – amely a maga módján csomópont – és a Corkhoz hasonló regionális repülőterek kikerülnek az útvonalak közül, miközben a dublini repülőtér krónikusan túlzsúfolt. Az én kormányom nem tesz semmit, mert a nyitott égbolt logikája szerint a piac dönt, nem a regionális- és vidékfejlesztéssel kapcsolatos társadalmi felelősség vagy a józan ész; a piac a profit növekedése, és nem az emberek kiszolgálása alapján dönt. Ahelyett, hogy gyorsan megnyitnánk a légtereket, inkább tegyünk meg mindent ezen a kései órán azért, hogy komolyan felmérjük e politika hatását. Azután tegyünk meg mindent azért, hogy biztosítsuk, ne legyenek elvága európai régiók egészei – Írország nyugati és déli részéhez hasonlóan – a nyitott égbolt által nyújtott gazdasági jövőtől. ELNÖKÖL: DIANA WALLIS alelnök Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, mindannyiunkat ugyanaz nyugtalanít az európai közlekedéspolitikával kapcsolatban. Javítani akarjuk valamennyi közlekedési szállítási mód hatékonyságát, különösen a légi közlekedését, a nélkül azonban, hogy ezzel egyidejűleg növelnénk a környezetszennyezést. Sőt, ha lehetséges, a repülés környezeti mérlegét is javítani kívánjuk. Erről a témáról sok elképzelésünk volt Európában, mint a kibocsátáskereskedés. Céljainkat megpróbáljuk például a repülőgép-üzemanyagok és még egyebek esetleges megadóztatásával elérni. Ez lehetséges, hogy nem helytelen megközelítés, de céljaink elérésének más módja van. Mint a közúti szállítás esetében is, intelligensebb megoldásokat kellene keresnünk. A nyitott európai égbolt és az egységes európai égbolt a helyes megközelítés, amit természetesen meg kell valósítani. A SESAR az út egy állomása, de ennél többet kell tennünk e vonatkozásban.

89

90

HU


Hadd említsek még egy utolsó pontot, mert a témáról ezen a héten szavazunk: torlódással nemcsak a levegőben, hanem a földön is találkozunk, különösen a repülőtereken. Szabaduljunk meg ezért a repülőtereken a folyadékok szállítására vonatkozó értelmetlen bürokratikus szabályoktól. Ezzel sok pénzt és még több bajt takaríthatnánk meg. Ulrich Stockmann (PSE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr! Mi a légi közlekedés jövője szempontjából az egységes európai égboltot a legfontosabb projektnek tartjuk. A Bizottság az ön elődje alatt is mindig hangsúlyozta annak fontosságát, és én is úgy vélem, hogy ez a helyzet. Elfogadtuk a 2004. évi rendeletcsomagot. Ám az égbolt még mindig toldozott-foldozott, 58 nemzeti légtérblokkal, bár tudjuk, hogy igazán csak egyre lenne szükség, vagy, ha nagyvonalúak akarunk lenni, akkor talán három-hatra. Tudjuk, hogy ez a toldozott-foldozott égbolt – az adatokat már korábban megadták – káros hatással van a biztonságra és természetesen a gazdaságra és a fogyasztókra is. Tudunk a várakozásokról a repülőterek légterében, a torlódásokról, és mostanában sokkal jobban hangsúlyozzuk a kibocsátásokat is. Rájöttünk, hogy itt nagy lépést tehetünk előre. A Bizottság az elért eredményekről szóló jelentésében rámutatott, hogy a tagállamok milyen lassan mozdulnak, még akkor is, ha van néhány kezdeményezés, és tettek javaslatot a nyomásgyakorlás néhány módjára is. Nem mondom, hogy ennek nincs értelme, sem azt, hogy ”én megmondtam”, de már 2003-ban is elmondtuk, hogy az alulról felfelé megközelítés nem működik, mert már akkor is gyanítottuk, hogy a tagállamok majd belegabalyodnak a szuverenitásuk területeivel kapcsolatos vitákba a szolgáltatásnyújtással kapcsolatban, és ilyen kulcsfontosságú ügyeket felülről lefelé ható jogszabályokkal kell szabályozni. Akkoriban úgy gondoltuk, talán az Eurocontrol tehetne javaslatot a szabályokra, és beterjeszthetné az egyszerűen a lényegre, a funkcionalitásra épülő javaslatát, amelyről aztán a tagállamok elkezdhetnek veszekedni a helyett, hogy várnánk, amíg ők maguk egy másfajta toldozott-foldozott égboltot hoznak létre az alulról felfelé megközelítéssel. Ez most arra megy ki, hogy komolyan gondoljuk át, felül kell-e vizsgálnunk a jogi kereteket. Ez lenne az egyetlen módja annak, hogy valós nyomást gyakorolhassunk, és elérhessük a szükséges változásokat. Mieczysław Edmund Janowski (UEN). – (PL) Elnök asszony, biztos úr, 2004 tavaszán, amikor az Európai Unió a vonatkozó jogszabályt elfogadta, szóba került a légiforgalmi szabályok átszervezése, és e tekintetben a katonai és a polgári repülés közötti együttműködésből a polgári légi közlekedés számára megszerezhető előnyök is. Abban az időben az európai rendszer rendkívül fragmentált volt, amelynek következtében a légifolyosók szűknek bizonyultak. Ennek következtében romlott a repülésbiztonság, a légi járművek mintegy 20%-a szenvedett késedelmet, megnőtt az üzemanyag-felhasználás, amelynek negatív ökológiai hatása volt. Jobb-e a helyzet, biztos úr? Miért nem kezdtek működni az úgynevezett „funkcionális légtérblokkok”? Ez csak az egyes tagállamok hibája? Vagy talán a jogszabályaink nem feleltek meg az aktuális követelményeknek? Jó lenne azonnali választ kapni e kérdésekre, és most megtenni a javító lépéseket, és nem várni 2008 végéig. A légi közlekedés növekedése elképesztő. Amire szükségünk van, azok megfelelő jogszabályok, de olyan jogszabályok, amelyek nem maradnak pusztán üres szavak. Amire szintén szükségünk van, az az alkalmazottak megfelelő képzése. És végül, hogyan látják ezt a kérdést az EU szomszédjainak összefüggésében biztos úr?

04-09-2007

04-09-2007

HU


Saïd El Khadraoui (PSE). – (NL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, egyetértek azzal, amit a többi felszólaló már elmondott, és hozzátenném, hogy az egységes európai égboltot sürgősen teljessé kell tenni. Egyértelmű, hogy a tagállamokat e funkcionálisabb légtérblokkok optimális kihasználására ösztönző 551/2004/EK rendelet óvatos megközelítése nem működik. Azt is megértem, hogy ez nagyrészt azért van, mert sok tagállam habozik, nem akarnak részt venni benne, a szuverenitásukat hangsúlyozzák és így tovább, de nem engedhetjük meg nekik, hogy ennyivel megússzák. A légi közlekedés nagyon is olyan ágazat, amellyel minden részletében európai szinten kell foglalkozni az ipar, a fogyasztók, a biztonság és a környezet érdekében. Amikor a klímaváltozás, a politikai napirend olyan kitüntetett helyén szerepel, biztos úr, nem engedhetjük meg, hogy a repülőgépek szükségtelen kerülőket tegyenek, óriási mennyiségű üzemanyagot pazarolva és így tovább. Egyszerűen tovább kell haladnunk ezzel a dossziéval, együtt a többi instrumentummal – a SESAR-ral, a kibocsátáskereskedési rendszerrel és így tovább. Nem engedhetjük meg, hogy eurók tízmillióit pazaroljuk a szükségtelen légiirányító központok sokaságának hatékonyságot nélkülöző légtérirányítása miatt. Bőséges mozgástér van itt a rendszer karcsúsítására és a visszametszésére, és pontosan ezt akarjuk. Az is valószínű, hogy hamarosan elérjük a kapacitáskorlátot, köszönhetően az ágazat gyors bővülésének. A meglévő bilaterális kapcsolatok, amelyek célja a funkcionális légtérblokkok kialakítása, alig értek el bármit is, így valóban fel kell mutatnunk a figyelmeztető ujjunkat. A koordinátor és a teljesítésellenőrző testület kinevezése a helyes irányba tett lépésnek tűnik, ugyanakkor azonban biztos úr, attól félek, hogy ez az alulról felfelé megközelítés nem lesz elegendő; addig mentünk el, ameddig csak tudtunk, és most új jogalkotási kezdeményezésekre van szükségünk. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Elnök asszony, 2006-ban a fapados légitársaságok 225 új európai légi útvonalat nyitottak meg, ami hetente 1800 új járatot jelent. A légtér nemzeti szintű fragmentáltsága, a sajátos működési szabályokkal és eljárásokkal kedvezőtlen hatásokkal járhat a közlekedésbiztonságra, az új technológiák bevezetésére és a költségekre. Miközben az egyik légtérszektorból a másikba haladnak át, a pilótáknak frekvenciát kell váltaniuk, és kapcsolatba kell lépniük a következő légiirányítóval. A légi irányítás kritikus elemmé vált. Fontos, hogy az új funkcionális blokkokat az összes érintett féllel folytatott konzultációt követően hozzák létre, és a tagállamok hozzanak hatékony intézkedéseket az integrált irányítási rendszer elérése érdekében. Közben be kellene fektetni hatékonyabb légi járművekbe és a repülőtéri infrastruktúrába. Románia és Bulgária csatlakozása az EU-hoz új funkcionális blokkokkal bővíti a közösségi légteret, amely fontos a fekete-tengeri régió a balkáni együttműködés számára egyaránt. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke . − (FR) Elnök asszony, én értékelem és osztom a Parlament türelmetlenségét. Nagyon pontos, de nagyon tömör választ fogok adni önöknek. Hölgyeim és uraim, 2007 októberében kapnak egy jelentést, 2008 közepén pedig a egy második jogszabálycsomagot, így semmiképpen nem mondható az, hogy semmit sem teszünk! Ezért erre a kérdésre a részletes választ együtt fogjuk megadni. A második pont: valószínűleg beszéltem önöknek a koordinátorról, egy vezető politikai személyiségről, aki előmozdítja majd ezeknek az operatív blokkoknak a bevezetését a tagállamok között. Azt kell mondanom, hogy a transzeurópai hálózatok esetében elért eredmények azt jelzik számomra, hogy ez egy nagyon hasznos módja a cselekvés felgyorsításának ezen a területen.

91

92

HU


A harmadik kérdésre a SESAR-ra való utalással válaszolok, mert a SESAR létezik, ez már most egy közös vállalkozás, amely összehozza valamennyi résztvevőt. Hiszem, hogy a SESAR bevezetése legyőzi az összes rossz szokást, amely a nemzeti határok által meghatározott légterekbe szorít be bennünket, ami már nem ésszerű. Így nagyon pozitív választ adok a Costa úr által feltett és Savary úr által tárgyalt kérdésre, és gondosan figyeltem arra, amit a Parlament kíván. Kész vagyok mindent megtenni, amit csak tudok, hogy válaszoljak. Elnök. − A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Zuzana Roithová (PPE-DE), írásban . – (CS) A tagállamok egyetértettek abban, hogy az egységes égbolt irányítására létrehozzák a nemzeti határoktól független közös légtérblokkokat. Ezt megelőzően két repülőgép ütközött Németország felett, és 71 ember életét veszítette. Az egységes égbolt melletti érvek egyre erősebbek: napi 28 000 járathoz nálunk 57 ellenőrzőpont van, az Egyesült Államokban kettő. Három évvel később sem jutottunk előbbre. Az EU nem ültette át a teljes 2004. évi rendeletet a gyakorlatba. E rendeletek célja az volt, hogy integrálják a légteret a belső szolgáltatások piacán, és alapot biztosítsanak egy hatékonyan működő rendszerhez, amely a biztonságot, a környezetet és a megnövelt repülési kapacitást hangsúlyozza. Jelenleg 65 radarközpontunk van 31 rendszerrel, amelyek 22 számítógépes hálózatot használnak, és azt várjuk, hogy 10 év alatt az Európa fölötti légi járatok száma megkettőződik. Tudják-e a polgárok, hogy kormányaik és parlamentjeik az ő kárukra hagyják figyelmen kívül a közös Európa előnyeit? Miért tart ennyi ideig, hogy az egyesült Európa felett a polgári és katonai repülés számára egyaránt létrehozzák az osztott működő légteret? A helyi gazdasági érdekek kielégítése miatt? Vagy a nemzeti szuverenitás védelme miatt, a közlekedésbiztonság kárára, de ilyen magas áron? Ma azt akarjuk tudni, hogy miként és mikor fogjuk egységesíteni a felső légtér osztályozását, és hogyan fogjuk közösen üzemeltetni az alsó légteret a jövőben. Meg lehet-e nyíltan határozni az európai terület fölötti funkcionális blokkok létrehozásának akadályait? Rá lehet-e világítani a tagállamok kötelezettségeinek teljesítésére vonatkozó politikai akaratára? Aggaszt bennünket az alulról felfelé megközelítés bukása is, mert annak három éve alatt a tagállamok nem alakították ki az égbolt hatékonyabb irányításához szükséges funkcionális blokkokat. 17. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések) Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0138/2007). A következő kérdések érkeztek a Bizottsághoz: Első rész Elnök. − 31. kérdés Silvia Ciorneitől (H-0591/07) Tárgy: Kényszermunka Európában Az elmúlt években a kizsákmányoló kényszermunka célját szolgáló embercsempészet folyamatosan növekedett az EU-ban. Az áldozatok, legyenek azok európaiak vagy bevándorlók, a rabszolgaság új formáinak alávetve szenvednek. A Bizottság milyen intézkedésekkel szándékozik véget vetni ennek a jelenségnek? Mivel az ilyen emberkereskedelmet a tagállamok is elősegítik azzal, hogy nem követelik meg a

04-09-2007

04-09-2007

HU


munkaadóktól a munkavállalók jogaira vonatkozó jogszabályok betartását, a Bizottság milyen intézkedéseket akar hozni a probléma megoldása érdekében? Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − Elnök asszony, a kényszermunka és a kizsákmányolás céljából való emberkereskedelem az alapjogok súlyos megsértését jelentik, és teljes mértékben elkötelezettek vagyunk az ilyen bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem mellett. Nemzetközi munkajogi szervezetek becslései szerint 2005-ben világszerte legalább 12,3 millió ember végzett kényszermunkát. Körülbelül ötödük egyben az emberkereskedelem áldozata. A kizsákmányolás célját szolgáló emberkereskedelem elsősorban a szervezett bűnözéshez kapcsolható tevékenység, amely 12 milliárd dollárt hoz évente. Azt is tudjuk, hogy az emberkereskedelem alacsony kockázatú bűncselekmény. Az európai stratégia célja, hogy ezt az alacsony kockázat, magas jutalom felől a magas kockázat, alacsony jutalom felé mozdítsa el. A kizsákmányolás célját szolgáló emberkereskedelemmel szemben integrált stratégiára van szükség, amely összefogja a megelőzést, bűnüldözést, védelmet és az áldozatok megsegítését. A Bizottság segíteni fog egy, érdekelteket és a megelőzési stratégiában résztvevő intézményeket összefogó hálózat kiépítésében. Ezek elsősorban a munkaügyi ellenőrző szolgálatok, a munkaadók szervezetei, szakszervezetek. A megelőzéssel kapcsolatban fő cél a munkavédelmi törvények betartásának biztosítása minden munkahelyen, és ezáltal az illegális munkával szembeni küzdelem, különösen azokban a szektorokban, ahol nagy a kockázat, többet között a mezőgazdaságban, az építőiparban, az élelmiszeriparban és a háztartási munkákban. Ugyancsak elkötelezett vagyok új jogszabály létrehozatala iránt az emberkereskedelemmel és a vendégmunkások kizsákmányolásával szembeni küzdelem terén. Példa erre a közelmúltban tett javaslat, amely az illegálisan harmadik országból származó személyeket foglalkoztatók elleni szankciókat megállapító irányelvre vonatkozott. A jelentés célja, hogy adminisztratív, és súlyosabb esetekben – többek között emberkereskedelem, vagy súlyosan kizsákmányoló munkafeltételek esetében – büntetőjogi szankciók segítségével szálljon szembe a migráns munkások kizsákmányolásával. A nyomozásnak és a büntetőeljárásnak hatékonyabbá kell válnia. A jogalkalmazó hivatalnokoknak teljes körűen alkalmazniuk kell az emberkereskedelemre vonatkozó jogszabályokat a munkaerő kizsákmányolása terén, ideértve az emberkereskedelem elleni kerethatározattal összefüggő jogszabályokat, és az emberkereskedelem áldozatainak tartózkodási engedélyével kapcsolatos irányelvet. Ahogyan a nemzeti jó gyakorlatok mutatják, az emberkereskedelem áldozatainak nyújtott segítséget előíró intézkedések kulcsfontosságúak az emberek alapvető jogainak védelme szempontjából, ugyanakkor elősegítik a sikeres bűnüldözést is. Az emberkereskedelem áldozatainak nyújtott segítség, a tartózkodásra jogosító státus és az alternatív munkalehetőség elősegíti a velük való együttműködést a bűnügyekben, és megkönnyíti az elkövetők megbüntetését. Befejezésként, az első emberkereskedelem elleni nap alkalmával, a következő október 18-án a Bizottság javaslatokat fog tenni a tagállamokkal együtt és a tagállamok számára az emberkereskedelem áldozatainak – elsősorban a legsebezhetőbb csoportok, mint a

93

94

HU


gyerekek – azonosítása és támogatása érdekében, a jogalkalmazók, a vádhatóságok, az NGO-k és más szolgáltatókkal való szoros együttműködés alapján. Silvia Ciornei (ALDE). – (RO) Elnök asszony, hadd köszönjem meg Frattini biztos válaszát. Mióta benyújtottam kérdésemet, találkoztam a biztossal, és megtárgyaltuk az emberkereskedelem különféle vonatkozásait. Nagyra értékelem az Európai Bizottságnak és magának a biztosnak a részvételét a jelenség elleni küzdelemben, és örülök, hogy október 18-án az Európai Bizottság tényleges akciókat indít útjára e jelenség leállítása érdekében, beleértve azokat is, amelyeket a biztos említett, azaz a büntetőjogi szankció bevezetését az éjszakai másodállások súlyos eseteire. Szeretném megkérdezni, hogy a biztosnak szándékában áll-e az Európai Bizottság nevében felhatalmazást kérni a Tanácstól, hogy az Európai Közösség nevében aláírja az Európa Tanács emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló egyezményét, amely az emberkereskedelem elleni fellépés igen hatékony jogi instrumentuma. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a válasz bizonyosan igen. Mi, és én személyesen is elkötelezettek vagyunk, hogy biztosítsuk: valamennyi nemzetközi instrumentum Európát szereplőként és szószólóként lássa. Ami azt az instrumentumot, amelyre ön utal, és más konkrét kezdeményezéseket illeti, kétségtelen, hogy a Bizottság, hölgyeim és uraim, mindent egyedül nem tud megtenni. Szeretnék javaslatot tenni egy irányelvre a nyerészkedők, vagyis inkább rabszolga-kereskedők büntetőjogi felelősségre vonásáról, akik felhasználják és kihasználják az emberkereskedelem áldozatait, de akkor, ha a tagállamok nem adják beleegyezésüket, ha Európában a kicsi, nagy és közepes méretű vállalkozások hálózata nem támogat bennünket, az ilyen instrumentumok nagyon kevéssé lesznek hatékonyak. Én ezért önökhöz fordulok, hogy dolgozzunk együtt. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Jövőre Ausztriában és Svájcban tartják meg az EURO 2008-at. Az emberkereskedők és a nőkereskedők már felkészültek rá. A Bizottság is? Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − Ez egy nagyon fontos kérdés. Egészen jó tapasztalataink voltak a Labdarugó Világkupa 2006. évi németországi rendezvényei idején. Nagyon szoros együttműködésben dolgoztunk az összes tagállammal, a rendőrhatóságokkal és a német hatóságokkal. Ezen időszak alatt legalább 3000-4000 fiatal áldozatot mentettünk meg attól, hogy Németországba csempésszék őket. Készek vagyunk arra, hogy ugyanezt megtegyük. Most készítünk az európai együttműködés fontosabb eredményeiről egy jelentést, amelyet igen rövid időn belül kiadunk. Önök talán tudják, hogy legalább 12 tagállam vesz részt abban az együttműködésben, amelynek célja intézkedések elfogadása, hogy a határokon leállítsák és ellenőrizzék azokat a gyanús embereket, akik illegálisan próbálnak meg fiatal áldozatokat becsempészni. Készek vagyunk ugyanezt megtenni jövőre Németországgal, Ausztriával és Svájccal együttműködésben, amelyek szintén vendégül látnak bajnokságokat. Németország ezzel kapcsolatban nagyon jó munkát végzett. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Az a jelenség, hogy embereket elrabolnak és erőszakkal munkára kényszerítenek, hogy megfosztják őket a mozgás és bármilyen tevékenység szabadságától, hogy lehetetlen elhagyniuk a munkahelyüket, mint ha börtönben lennének, nagyon régi. Tudunk erről a sajtóból és a különféle vizsgálatokból. Van-e a Bizottságnak bármilyen általános érvényű statisztikai információja azokról az országokról,

04-09-2007

04-09-2007

HU


ahol ez előfordul, és úgy tartják, hogy ez nem büntetőjogi kérdés? A tagállamoknak nincs joguk nem megbüntetni azokat az elkövetőket, akik másokat a szabadságuktól megfosztanak. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, minden bizonnyal tudunk a legaggasztóbb fejleményekről. Tudunk arról is, hogy néhány tagállam fokozza a megelőzéssel és a bűnüldözéssel kapcsolatos együttműködését. E bűncselekmények tényállásának meghatározása azonban nézetem szerint probléma Európa-szerte. Amikor, amint ön mondja, embereket borzalmas feltételek mellett munkára kényszerítenek, túszul tartanak, akkor nem büntethetjük a felelősöket pusztán az illegális munkára irányadó szabályok szerint, mivel az ilyen bűncselekményeket más emberi lények rabszolgasorba kényszerítéseként kell értékelnünk. Csak így lehet a helyzeten javítani. Hogy egy példát hozzak fel, csak akkor tudjuk majd az európai elfogatóparancsot alkalmazni, ha az ilyen bűncselekményeket olyan súlyosnak tekintjük, mint amit szerintem kiérdemelnek. Ez csak egy példa, de amint tudják, az európai elfogatóparancs a bűncselekmények egy kategóriájára, csak a súlyos bűncselekményekre vonatkozik, de úgy látszik, hogy a tagállamok, amelyekhez most fordulok, hajlandóak szigorítani nemzeti büntetőjogukat, hogy az ilyen bűncselekmények tényállását alapvetően úgy határozzák meg, hogy azok minősüljenek valóban súlyos bűncselekménynek – ami néhány tagállamban már megtörtént –, és tegyék lehetővé az európai együttműködés instrumentumainak alkalmazását, amelyeket most már működőképessé tettünk. Ez azonban alapvető előfeltétel. Elnök. − 32. kérdés Manuel Medina Ortegától (H-0518/07) Tárgy: Intézkedés a nemzetközi bűnözés ellen és az Európai Bíróság Az Európai Unió fejlődése a jogalkalmazás alapján ment végbe, de az utóbbi időben a nemzetközi bűnözés elleni fellépés érdekében érzett aggodalom a harmadik pillér, azaz a kormányközi együttműködés alapján elfogadott határozatokhoz vezetett, a nélkül azonban, hogy ezek vizsgálatra az Európai Bíróság elé kerültek volna, ahogyan kellett volna. Mit gondol a Bizottság, lehetséges a harmadik pillérhez tartozó intézkedések bírósági vizsgálatának megerősítése, az unió nagyobb jogbiztonsága érdekében? Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − Elnök asszony, az Európai Bíróság fontos szerepet játszik a harmadik pillér eszközei legalitásának és végrehajtásának biztosításában. A Szerződés 35. cikke szerint a Bíróságnak joghatósága van a kerethatározatok és határozatok érvényessége és értelmezése feletti előzetes döntésben, a Szerződés VI. fejezete alatti egyezmények értelmezésében, és az ezekkel kapcsolatos intézkedések érvényességében és értelmezésében, amennyiben a tagállamok bíróságai erre igényt tartanak. Ám ez a joghatóság csak azon tagállamok számára áll fenn, amelyek kinyilvánították, hogy elfogadják a Bíróság joghatóságát. Továbbá, azok a tagállamok, amelyek elfogadták a joghatóságot, korlátozhatják azt a legfelsőbb nemzeti bíróságokra vagy törvényszékekre. Jelenleg sajnos csak 16 tagállam fogadta el az Európai Bíróság joghatóságát a harmadik pillérbeli előzetes döntésekben, és ezek közül kettő korlátozó nyilatkozatot tett. Véleményem szerint ez nem elég, és nem teszi lehetővé a Bíróság és nemzeti bíróságok közötti, az európai jog gyakorlásával kapcsolatos napi párbeszédet. Az Európai Bíróságnak emellett joghatósága van kerethatározatok és határozatok jogszerűségének mérlegelésében is. A tagállamok és a Bizottság egyaránt a Bíróság elé

95

96

HU


vihetik ezen intézkedéseket, hogy meggyőződjenek jogszerűségükről. A gyakorlatban a Bizottság kétszer élt ezzel a lehetőséggel. Azokra az esetekre utalok, amikor környezet védelmére, illetve hajó okozta szennyezésre vonatkozóan a büntetőjog alkalmazása kapcsán kérték a kerethatározat megsemmisítését. Ám véleményem szerint ezekben az intézkedésekben is javulásra van szükség. A Szerződés jelenleg nem kínál olyan, a jogsértési eljárásokhoz hasonló mechanizmusokat a közösségi jogszabályok vonatkozásában, amelyek révén ellenőrizhetnék az instrumentumok végrehajtását a tagállamok joganyagában. Két, a Bizottságnak 2006-ban és 2007 júliusában megküldött, a hágai program végrehajtásával kapcsolatos közleményben fejtettem ki véleményemet a Bíróság szabadsággal, biztonsággal és igazságszolgáltatással kapcsolatos joghatóságában található joghézagokkal kapcsolatban. A Bizottság ezért üdvözli a tagállamok által a reformszerződés véglegesítését elősegítő kormányközi konferenciának adott mandátumot. Azt várom a reformszerződéstől, hogy a Bíróság teljes mértékben felelős legyen az igazságszolgáltatás, a szabadság és a biztonság kérdéseiben. Ez fontos, hogy javítsunk a korábban kölcsönösen megállapított feladatok gyenge nemzeti végrehajtásán. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök asszony, a biztos úgy válaszolt, ahogyan én vártam, mivel tudatában vagyok annak, hogy milyen nagyra értékeli a jogállamiság intézményeit. A probléma az, hogy az Alkotmányos Szerződés még mindig eldöntetlen: még nem tudjuk, hogy sikerül-e megkötnünk azt, és közben működtetnünk kell ezt a Közösséget, meg kell birkóznunk a terrorcselekményekkel egyrészről, és biztosítanunk kell a jogbiztonságot másrészről. A kérdés, amit felvetnék a biztos úrnak, az, hogy néhány állam részéről a Bíróság előtti kötelezettségvállalásra irányuló akarat hiányának fényében helyénvalónak tartja-e, hogy folytassuk a terrorizmus ellenes intézkedések elfogadását, ha ugyanakkor az ilyen intézkedéseket a bíróságok nem erősítik meg. Más szavakkal, minden alkalommal, amikor egy ilyen jellegű intézkedést elfogadunk, a tagállamoknak kötelezettséget kellene vállalniuk, hogy elismerjék a Bíróság joghatóságát. Egyébként az autoriter vagy kényszerítő módszerek elfogadásának lehetőségével fogunk szembesülni a Bírósághoz való fordulás lehetősége nélkül. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez egy nagyon kényes kérdés. Egyrészről hiszem, hogy a tagállamoknak vállalniuk kell a felelősséget, és nézetem szerint elsődleges felelősségük abban áll, hogy októberben a portugál elnökség alatt hagyják jóvá azt a javaslatot, amit a kormányközi konferencia az Európai Tanácstól kapott, ami egy nagyon egyértelmű mandátum, beleértve a Bíróság új hatásköreit is. Kétségtelen, hogy akkor leszünk képesek nagy lépést tenni előre, különösen a legkényesebb kérdések, a legkényesebb ágazatok, azaz a jelenlegi harmadik pillér alá tartozó kérdések tekintetében, ha a Bíróságnak végre lesz joghatósága. Végül is mi lehetőséget akarunk adni a Bíróságnak teljes körű felülvizsgálatra. Rámutatnék azonban arra, hogy bizonyos esetekben a tagállamok még a Bíróság iránymutatásainak követésétől is vonakodnak; a Bíróság közölte velünk, hogy néhány területen a büntetőjogi instrumentum lehet egyben európai instrumentum is; a Bíróság például ezt mondta a szennyezésről, ami egy kényes kérdés. Néhány tagállam folyamatosan

04-09-2007

04-09-2007

HU


ellenez bármely ilyen megállapodást, amelynek sajnos egyhangúnak kell lennie, és amely a Bíróság határozatából világosan következik. Ám ők ennek ellenére is ellenzik azt. Nyilvánvaló, hogy ez a probléma csak akkor oldható meg, ha a portugál elnökség októberben sikeresen eljut a megállapodásig, ami nagy siker, és hatalmas lépés lenne előre, amit ön is említett, és amit én teljes mértékben támogatok. Andreas Mölzer (ITS). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, nyílt titok, hogy néhány új EU-tagállamban a szervezett bűnözés mögötti erők a lehető legjobb viszonyban vannak a legmagasabb politikai körökkel. Milyen mértékig és milyen eszközökkel nyújt segítséget az Unió azoknak a kelet- és délkelet-európai országoknak, amelyeknek maguknak is hatalmas monetáris és pénzügyi problémáik vannak, hogy megküzdjenek a politika és a szervezett bűnözés közötti összefonódással? Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez, mint általános cél nézetem szerint nem csak a keleti országokra vonatkozik, mert az általános cél, hogy bátorítsuk az erős, határozott és folyamatos korrupcióellenes küzdelmet. A korrupció elleni küzdelem nem érhet véget például akkor, amikor egy ország az Európai Unió tagjává válik. Sok tagjelölt országgal dolgoztunk együtt, amely az Európai Unió tagállamává vált. Ezek az országok nagyon jó eredményeket értek el, és az érdekünk most példának okáért az, hogy együtt dolgozzunk azokkal, amelyek nem tagjelölt országok, hanem egyszerűen a szomszédaink: a Nyugat-Balkán országaival, olyan fontos partnerekkel, mint Ukrajna, olyan országokkal, amelyekkel fontos partneri kapcsolataink vannak. Azt gondolom, mindig érdekünkben áll segítséget nyújtani ezen országoknak a korrupció gyökereinek kiirtásához, de az üzlet és a politika mindig összefonódik a korrupcióban. A kérdésre a válaszom: bizonyára igen. Az Európai Unió érdekelt, és azt hiszem, hogy ez az érdekünk, sőt azt mondanám, hogy az ilyen országok népeinek az érdeke is, mert a politikához kapcsolódó korrupciót megszenvedő nép jogait naponta tagadják meg. Ezzel tartozunk Európának, és az ilyen országok népeinek. Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, az illegális bevándorlás és az embercsempészet a szervezett bűnözés fontos üzletágai. Mi, mint Európai Unió az önök kezdeményezésére hoztuk létre a Frontexet – ami egy kiváló ötlet, telve súlyos végrehajtási problémákkal: azt a tagállamok nem teljesítik, a cselekvést júliusban félbeszakítják, és csak szeptemberben folytatják. Mit tesznek önök, hogy a Frontex instrumentumát hatékonyan működtessék, és biztosítsák a tagállamok számára a szükséges támogatást egész évben, hogy hatékony eszköz legyen a kezünkben a szervezett illegális bevándorlás elleni fellépéshez, amit önök is akarnak? Franco Frattini, a Bizottság alelnöke . − (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nézetem szerint máris nagyon komoly eredményeket értünk el. Ha szeretnék összehasonlítani a 2006. évi statisztikákat a 2007. első nyolc hónapjára vonatkozókkal, tehát január és augusztus vége között, látni fogják a hivatalos statisztikákból, hogy a Földközi-tenger középső vidékeire érkező illegális bevándorlók száma 40%-kal kevesebb, mint 2006-ban, és a Kanári-szigetek esetében több min 60%-kal kevesebb 2007-ben, mint 2006-ban. Ez azt mutatja, hogy a Frontex kezd nagyon jó eredményeket hozni. E hét második felében, a második Frontex-misszió, amit Nautilus II-nek nevezünk, elindul a Földközi-tenger középső térségébe; én javaslatot tettem egy harmadik Frontex-misszióra is, a Földközi-tenger nyugati térségébe, a Baleari-szigetek, Spanyolország, Marokkó és

97

98

HU


Szardínia között. Ezek olyan műveletek, amelyek nagyobb együttműködést igényelnek a legénység, a hajók, a helikopterek és a légi járművek között. A tagállamok közötti együttműködés minden nappal javul, mert látják az eredményeket. A Frontex állományának létszámát azonban növelni kell, mert – amint önök valószínűleg tudják – a Frontex jelenleg kevesebb mint 90 fővel dolgozik azon, hogy a műveleteket a külső határok teljes területén koordinálja. A kezdeti eredményekre tekintettel kétségtelen, hogy ez hatékonysági csúcsot mutat. Támaszkodunk a Parlament támogatására, hogy a Frontexet pénzügyi szempontból és a szakmai készségek tekintetében is segíthessük, ez utóbbival már rendelkezik, de nyilvánvalóan még nem a szükséges mértékig. Elnök. − 33. kérdés Mairead McGuinnesstől (H-0541/07) Tárgy: Az EU-ban folytatott kutatás szerepe az európai élelmiszerpolitikával összefüggésben Tekintettel a géntechnikailag módosított (GM) élelmiszerekkel kapcsolatos ellentmondó nézetekre, felvázolná a Bizottság véleményét a kutatásnak e területen betöltött szerepéről? Közölné a Bizottság, hogy tudományos szempontból lehetséges-e, hogy bármely EU-tagállam magát „GM-mentes zónaként” határozza meg? Ha igen, az ilyen megjelölés összhangban állna-e a területre vonatkozó EU-jogszabályokkal, és hogyan lehetne az ilyen megjelölést igazolni állati termékekkel kapcsolatban? A Bizottság kutatása azt ajánlja-e, hogy az EU számára előnyös lenne a „GM-mentes” státus elfogadása, és ha igen, melyek lennének a lehetséges következmények? Janez Potočnik, A Bizottság tagja . − Köszönöm a tiszteletet érdemlő McGuinnes képviselő asszony kérdését. Először is válaszolnék a GMO-kutatással kapcsolatos általános kérdésére. A Bizottság a múltban az ötödik és a hatodik keretprogram keretében finanszírozott génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatos kutatásokat, és különböző projektek is hozzájárultak ahhoz, hogy többet tudjunk meg a génmódosított élelmiszerek biztonságértékeléséről. Támogattunk kutatási projekteket a GMO-k és a hagyományos termények együtt-termesztésének témájában is, amelyek a nyomon követhetőségi intézkedésekhez is hozzájárultak. Ezek a kutatások végül hozzá fognak járulni a költségek csökkentéséhez, és az információn alapuló fogyasztói választáshoz, összhangban a közösségi jogszabályokkal. Idén, a hetedik keretprogramhoz kapcsolódó első javaslatokra való felhívások között, a Bizottság a GMO-k emberi és állati egészségre gyakorolt rövid- és hosszú távú hatását vizsgáló kutatások elfogadását kérte; ennek célja a piac utáni nyomon követés technikáinak javítása, fejlesztése, és ezek lehetséges korlátainak vizsgálata. Az értékelésnek már vége, de a pénzügyileg támogatandó javaslatok kiválasztása még folyamatban van. Továbbá, a Bizottság kiegészítő kutatást is indított a Környezetvédelmi Főigazgatóság által, amely a génmódosított termények egészségre, biodiverzitásra és a környezetre gyakorolt hatásával foglalkozik. E kutatás célja a világszerte termesztett fő terménykereskedelmi kombinációk potenciális kockázata fontossági sorrendjének megállapítása lesz, a társak által ellenőrzött szakirodalom alapján, és az EU-n kívüli és EU-n belüli releváns szervezetektől szerzett információk gyűjtésének és elemzésének útján. Az eredményeket, a GM-termények kutatásához és műveléséhez szükséges szakvéleményekkel együtt a jövő tavaszra várjuk.

04-09-2007

04-09-2007

HU


A jövőben a Bizottság által finanszírozott kutatások közé kerül a biztonságértékelésre szolgáló eszközök, a kockázat-haszonértékelés, többek között a kockázatokról való tájékoztatás és észlelés, az érzékelési módszerek, a nyomon követhetőségi módszerek és a génmódosított és hagyományos organizmusok együtt-termesztésének témája is. Kérdésének második felével, tehát az együtt-termesztés ügyével kapcsolatban a következőt szeretném hozzátenni. Le kell szögeznem, hogy a hivatalosan elismert GMO-kkal szabadon lehet kereskedni, és szabadon lehet őket felhasználni az EU-ban, az engedélyben foglalt feltételek szerint. A GMO-k piaci forgalmazása és az EU-n belüli szándékos kibocsátása hivatalos elismertetésének törvényi kerete nem teszi lehetővé olyan termesztési zónák létrehozatalát, ahol a termesztés vagy a piacra hozatal általánosan tiltott. Az általános tiltás ellentmondana a GMO-k környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló 2001/18/EK irányelvnek. Tényleg csak olyan GMO-k kapják meg a hivatalos engedélyeket piaci forgalmazásra, amelyekről tudományosan bizonyították, hogy környezet, az állati és az emberi egészség szempontjából egyaránt biztonságosak. Egy konkrét termék betiltását ezen irányelv 23. cikkének – az úgynevezett védzáradékról szóló cikkének megfelelően – tudományosan igazolni kell. Az együtt-termesztéssel kapcsolatos közösségi kutatás a hivatalosan engedélyezett génmódosított termények hagyományos és organikus terményektől való elválasztását segítő, megvalósítható és gyakorlati intézkedéseket vizsgálja. A kutatás eredményei azt jelzik, hogy az eddig tanulmányozott fő termények szempontjából – kukorica és cukorrépa – megvalósítható az elégséges elválasztás. A növekvő kereskedelmi célú termesztéssel és az EU-ban génmódosított terményekkel, a génmódosított élelmiszerek és takarmányok importjával a véletlen előfordulás a génáramlás és a keveredés révén elkerülhetetlenné válik. Az állati termékek génmódosítás-mentes hitelesítésének lehetőségére vonatkozó kérdésével kapcsolatban felhívnám a figyelmét az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal nemrég, 2007 július 20-án kiadott tanulmányának állásfoglalására, amelyben az EÉH megállapította, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre olyan technika, amely lehetővé tenné a húshoz, tejhez vagy tojáshoz hasonló állati termékekkel kapcsolatban, hogy megalapozottan nyomon kövessék, vajon az állatokat etették-e génmódosított növényeket tartalmazó takarmánnyal, vagy, másképpen fogalmazva, a jelenleg rendelkezésre álló technológiával egyelőre nem mutatták ki génmódosított növények részeit vagy proteinjeit állati eredetű élelmiszerekben. Hogy kollegáim területeiről is hozzátegyek valamit, a Bizottság továbbra is értékeli a tagállamok által bejelentett együtt-termesztéssel kapcsolatos intézkedéseket, azok közösségi jogszabályoknak való megfelelésére tekintettel. A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen fejlesszenek ki technikai jellegű terményspecifikus együtt-termesztési intézkedésekre vonatkozó útmutatást. A Bizottság jelenleg alapítja meg az európai együtt-termesztési irodát, amely ezt a technikai munkát fogja nemzeti szakértőkkel és érdekeltekkel együtt elvégezni. Ez a munka a tervek szerint 2007 végén kezdődne. Az első termény, amellyel foglalkoznak, a kukorica lesz. A harmonizáció felé vezető további lépésekkel kapcsolatban a Bizottság szándéka, hogy egy 2008-ben kiadni tervezett jelentésben összefoglalja a tagországok számára a szabályozási rezsimek terén történt változásokat, és a génmódosított terményekkel

99

100

HU


kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat. Ez lesz a jövőbeli lépesekkel kapcsolatos döntések alapja. Végül, a kérdés utolsó részével kapcsolatban, amely génmódosítás-mentes státus lehetőséges következményeire kérdez rá, a következőket tenném hozzá. A termelők szabadon dönthetnek abban a kérdésben, hogy termelnek-e génmódosított terményeket, vagy önkéntesen létrehoznak olyan zónákat, amelyekben nem termelnek génmódosított terményeket. Ezeket a zónákat csak akkor lehet létrehozni, ha az azon a területen élő termelők egyhangúan megállapodnak, miközben biztosítják a lehetőséget bármelyik farmernek, hogy kilépjen, és hatóságilag engedélyezett GMO-kat termeljen, ha úgy kívánja. Azok a régiók, ahol a termelők nem kívánnak GMO-kat termelni, vagy génmódosítás-mentes státust szeretnének, minden bizonnyal hasznot húzhatnak a kutatási keretprogramok eredményeiből. Eddig a kutatási programjaink eredményei még nem jelzik, hogy a génmódosítás-mentesség hasznos lenne közegészségügyi vagy környezeti szempontból. A kérdésével kapcsolatos más témákkal kapcsolatban, génmódosított termények termesztésétől való önkéntes tartózkodás gazdasági következményei több különböző tényezőtől függnek, például a génmódosított és a nem génmódosított termények árától, az agronómiai különbségeiktől, a hozam és a vetőmagárak különbségeitől stb., helyi tényezőktől, a kártevőktől, klímafeltételektől, a mezőgazdasági termelés szerkezetétől és más tényezőktől, valamint a génmódosított termények és a hagyományos és ökológiai termelés együtt-termesztését biztosító szabályozási feltételektől. A gazdasági következmények várhatóan eltérőek lesznek a különböző régiókban és tagállamokban. Ezek a különbségek meglátszanak a különböző európai régiók génmódosított terménytermesztésének felvételi mutatóinak eltéréseiben is. Az EU állatállomány termelése erősen függ a szójababból, kukoricából és más terményekből származó állati takarmány importjától. Az importált kukorica- és szójabab-származék élelmiszerek nagy része génmódosított. A hitelesen nem génmódosított szójaliszt csak egy kis méretű piaci szegmens számára elérhető. A génmódosított termékek növekvő részaránya mellett ez növelhető lenne, de természetesen magasabb árak mellett. Elnök. − Köszönöm, biztos úr. Hálás vagyok a válaszáért, bár igen hosszú volt, és azt hiszem, ezt jeleznem kell – majdnem kilenc perc. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök asszony, rövid leszek. Miközben fenyíti a biztos urat, hadd köszönjem meg, mert gyakran nem kapunk kellő tájékoztatást, és nagyon tetszett a válaszának egyértelműsége. Meg kell majd vizsgálnom a részleteket. Van két megjegyzésem és egy kérdésem, és figyelni fogom az időt. Döntsön-e egy ország önkéntesen úgy, hogy génmódosítás-mentes lesz? Éppen ezt javasolják Írországban; ez része a kormányprogramnak, és jelenleg ezt vitatják. Dönthetünk-e úgy, mint ország, hogy nem szeretnénk olyan élelmiszert behozni, amely például génmódosított terményeket fogyasztott állatokból készült, vagy bármilyen olyan élelmiszert, azért, mert génmódosítás-mentes ország szeretnénk maradni? Aggódik-e azért, hogy miként érinti egy ilyen lépés a takarmányárakat? Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Bevallom őszintén, hogy kissé nehezemre esik megválaszolni ezt. Természetesen követniük kell a meglevő közösségi jogszabályokat. Ez lenne az egyértelmű válasz. Ha kérdés kapcsolódna a kutatáshoz és fejlesztéshez, akkor

04-09-2007

04-09-2007

HU


könnyebben válaszolnék rá, ám – azt hiszem – a válasz egyértelmű: meg kell felelnie a közösségi jogszabályoknak. Jim Allister (NI). – Nem lehet, hogy a Bizottság időhúzása elősegíti a génmódosított származékok jóváhagyásával kapcsolatban az állati takarmányok árának növekedését az EU-n belül? Például a Hercules elnevezésű kukorica-melléktermék engedélyezése kapcsán való hosszadalmas késlekedés jelentősen ártott a gabonakereskedelmi versenyképességünknek, míg a GA 21 nevű Argentínából importált génmódosított termék engedélyezve van az EU-ban emberi fogyasztásra, ám állati takarmányként nem. Nem jött el az ideje, hogy ésszerűsítsük ezt a helyzetet, és megszabaduljunk az ezt mozgató kiagyalt politikai korrektség egy részétől? Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Szeretnék csupán annyit kiemelni, hogy az én nézőpontomból egyértelműen nagy gondossággal mindent megteszünk, hogy amennyire csak lehet, megértsük a génmódosítás vagy nem génmodosítás kérdését. A Bizottságban hozott döntések mindig meglévő tudáson alapulnak. Sosem hagyjuk ezt figyelmen kívül, és megpróbálunk e megközelítésnek megfelelően cselekedni. Az ön által említett politikai következmények soha nem képezték a mi figyelmünk tárgyát. John Purvis (PPE-DE). – Szeretném McGuinnes asszonyhoz csatlakozva megköszönni a biztos úr kiváló és érdekes válaszát. Úgy vélem, ez egy hasznos és precedensértékű dokumentum lesz számunkra, mert úgy tűnik nekem, ő erőteljesen támogatja a génmódosított termények európai használatának tudományos indokolását, amennyiben azok tudományosan elfogadottak és engedélyezettek. Említette a védzáradékot. Mikor fogja a Bizottság minden döntését az ön hivatala által folytatott tudományos kutatásokra alapozni, hogy ellensúlyozza a GMO-k használata ellen lázadó közvéleményt, mivel az hátrányos a termelőinknek, és az élelmiszeráraknak is, tehát rossz hatással van Európa gazdaságára? Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Mint tudja, ez egy bonyolult kérdés, és fontos, hogy megértsük, sokaknak – elővigyázatosságból – félelmei vannak. Ezért fontos, hogy kialakítsuk a tudatosságot, és olyan sokat tudjunk, amennyit csak lehet, mert kulcsfontosságú, hogy arra a tudásra alapozzuk a döntéseinket, amivel rendelkezünk. Mindent meg fogok tenni, hogy biztosítsam tudásunk gyarapodását a jövőben. Elnök. − Köszönöm, biztos úr. Nem akartam ilyen nyers lenni, de meg kell találnunk a részletek és az idő közötti egyensúlyt, ami nem mindig könnyű. Második rész Elnök. − 34. kérdés Brian Crowley-tól (H-0548/07) Tárgy: Az EU költségvetésének működése Nyilatkozna a Bizottság arról, hogy miként lehetne a jövőben az EU-költségvetés éves elköltése egyeztetési eljárásait egyszerűsíteni és korszerűsíteni? Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja . − Szeretném válaszomban megismételni a Crowley úrnak már elküldött, az éves költségvetési eljárásról és általánosságban a költségvetési eljárásokról, és azok javításáról szóló válaszomat. Szeretném válaszomat két részre osztani. Az első részben a jelenlegi olvasathoz arról lesz szó, hogy mit lehet még tenni, miként

101

102

HU


használhatjuk fel a forrásokat hatékonyabban, és természetesen az újragondolt szerződésünkben szereplő javaslatokról, amelyek a Tanács júniusi ülésén merültek fel. A jelenlegi Szerződés szerinti eljárásról elmondhatjuk, hogy általánosságban elégedettek vagyunk az eredményekkel, mert a jelenlegi Szerződés biztosítja a javítás és sürgős helyzetekben a gyors megoldások megtalálásnak lehetőségét. Közelmúltbeli példa erre a tavalyi cunami, és az idei palesztinai, illetve részben a koszovói események. Képesek voltunk gyors megoldásokat találni egyetlen olvasattal - de szükség van némi időre, és sok minden függ a két költségvetési hatóság és a Bizottság közötti háromoldalú konszolidált tárgyalásoktól. De természetesen a tisztelt képviselő úrnak igaza van, hogy a jelenlegi Szerződésben sok tere lenne a javításnak, és az egyik példa az 1975 óta követett éves költségvetési eljárás pragmatikus ütemtervével kapcsolatos. Mi mind - értem ez alatt a költségvetési hatóságokat és a Bizottságot -, a szerződéssel kapcsolatos igények mellett, megállapodtunk abban, hogy két és fél hónapot hozzáadunk az eljáráshoz, elsősorban azért, mert abban az időben még nem volt elektronikus levelezés. Most már nincs szükség erre az időbeosztásra, ám még mindig, lusta módon, meghagytuk ezt az időszakot, és senki nem akarja a kérdést megoldani. Természetesen sokat lehetne javítani a hatékonyságon e példa alapján is. Egy másik, nagyon érdekes elem, és ezt magunkévá tettük a Parlamenttel és a Tanáccsal való tárgyalásainkban, majd a Tanács is alkalmazta, az új pénzügyi rendelet és annak végrehajtási szabályai, amelyek ez év, 2007 májusa óta vannak érvényben. Itt már rendelkezünk némi egyszerűsítéssel és áramvonalassággal az európai költségvetés éves végrehajtásában. De talán a legjobb üzenet, amit ma közvetíthetek, a felülvizsgált szerződés javaslatai. És itt rámutatnék négy elemre, amelyek javíthatják a demokratikus ellenőrzést, elszámoltathatóságot, és a transzparenciát a költségvetési eljárásban. Az első innovatív javaslat a felülvizsgált szerződésben a kötelező és a nem kötelező költségek közötti különbségtétel megszüntetése; ez egy eljárásban egyesíti az éves költségvetés elfogadását a költségvetési hatóságok számára. Másodszor, az úgynevezett “maximális növekedési mutató” az EK-Szerződés 27. cikkében – amúgy általában konfliktusforrás az éves tárgyalási folyamatban – kikerül onnan, mert annak gyakorlati helyettesítője, a többéves pénzügyi keretrendszer, megmarad az új szerződésben, ellentétben a jelenlegi helyzettel. Végül, a jövőben a pénzügyi rendeletek más módon kerülnek elfogadásra. A Parlamenttel együtt kell majd elfogadni, együttdöntési eljárásban. 2007-ig csak a Tanács, tehát a tagállamok döntöttek ez ügyben, egyhangúlag. Ettől hatalmas változást várunk. Tehát ezek a javaslatok, továbbá azok éves és mindennapi javításának lehetősége, több hatalmat juttat a demokratikusan választott Európai Parlamentnek, és tovább demokratizálja a döntési folyamatokat. Brian Crowley (UEN). – Köszönöm a biztos asszony válaszát, és hogy lehetővé tette egy további kérdés feltételét. Ez azzal kapcsolatos, hogy az új reformszerződés mivel szolgál nekünk a többéves finanszírozási lehetőség tekintetében, és a költségvetés működésével kapcsolatban. Mint tudja, minden évben megvannak a szokásos vitáink bizonyos saját források rendelkezésre bocsátásáról és arról, hogy milyen más forrásokat bocsátottak rendelkezésre, és ezeket a

04-09-2007

04-09-2007

HU


pénzeket hogyan osztották el a különböző fejezetek között, legyen szó mezőgazdaságról, szociális szerkezetről, strukturális finanszírozásról, regionális finanszírozásról, és a többi. Az egyik legjelentősebb panasz, amit itt a Parlamentben mindig megkapunk, az az, hogy az emberek nem tudják, hogy költik el az európai pénzeket. Nem tudják, hogy a pénz, amivel hozzájárulnak, hogyan oszlik el a különböző országok között. Tudom, ennek kimondása a tagállamok felelőssége, de van olyan mechanizmus, amelynek segítségével a Bizottság egyértelműbben mutatna rá a kiadások területeit? Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja . − Bejelenteném, hogy megegyeztünk a Tanáccsal az új pénzügyi rendeletről a transzparencia kezdeményezés keretében; eszerint a tagállamok megállapodtak abban, hogy nyilvánossá teszik a támogatások kedvezményezettjeiről meglévő összes információt – nem csak a mezőgazdasági, hanem az összes támogatás esetében. A mezőgazdasági megállapodás 2009-ben lép életbe, a többi pedig 2008-tól, 2009-től és 2010-től. Ez egy hatalmas lépés az átláthatóság, a felelősség, a nyitottság és az állampolgárokkal való kommunikáció tekintetében. A polgárok tudni fogják, hogy ki hány fillért kap, és miért, tehát a tagállamoknak is könnyebb lesz a válaszokat megadni. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Biztos asszony, a kérdésem a késedelmes fizetésekről szóló irányelvre vonatkozik. Sok kis- és közepes vállalat és nagyon sok kutató is folyamatosan panaszkodik arra, hogy milyen hosszú idő telik el egy-egy projekt engedélyezésétől a tényleges kifizetésig. Nagyon sok kis- és közepes vállalkozás számára az előfinanszírozás messze túl nehéz. Nem gondolja, hogy az Európai Bizottság is összhangba hozhatná fizetési feltételeit a késedelmes fizetésekről szóló irányelvvel, ami egész Európában alkalmazandó, és amivel mindannyian egyetértettünk? Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja . − Ismerjük ezt a problémát, és új rendeleteket és végrehajtási szabályokat alkalmazunk e kérdés kezelésére. Reméljük, hogy az újak, amelyek ez év májusától érvényben és hatályban vannak, egyszerűsítik a folyamatot, és természetesen felelősségteljesebb választ tesznek lehetővé a Bizottság részéről. Értjük, hogy mindenkire ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk, nemcsak a tagállamokra és a kedvezményezettekre, hanem a Bizottságra is. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Biztos asszony, ön politikai válságokat említett. Ebben az évben számtalan természeti katasztrófát láttunk Görögországban, az Egyesült Királyságban és máshol. Nagyon fontos, hogy ilyen esetekben a költségvetési pénzeszközöket a lehető legsürgősebben rendelkezésre bocsássák. Megfelelőek-e a most kezünkben lévő instrumentumok, vagy esetleg javításra szorulnak? Van-e mód a teljes pénzvolumen növelésére, tekintettel arra, hogy az e nyári adatok azt mutatják, hogy a jelenleg rendelkezésre álló pénzeszközök bizonyosan nem lesznek elegendőek? Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja . − Konkrétan Görögországgal kapcsolatban a források felhalmozásának legalább három módját keressük. A regionális politikai alapokból egy olyan alapunk van, amelyben több, mint évi 1 milliárd euró van, amit felhasználhatunk. Felmérjük továbbá az újraprogramozás lehetőségeit - a korábban tervezett programok új irányba terelését, és a görög kormány a jövő héten a mi szakértőinkkel tárgyal majd arról, hogy milyen programokat kívánnak megvalósítani, másokkal kiváltani, és melyek kapják a prioritásokat.

103

104

HU


Továbbá a mezőgazdasági alapok is felhasználhatóak a föld helyreállítására, különösen a félsziget mezőgazdasági művelésbe volt területein. Így három vagy négy lehetséges forrásból szerezhetünk pénzt. Ám az eljárás szempontjából, hogy visszautaljak a kérdező fő szempontjára, néha sok időre van szüksége az eljárásnak, ha őszinték akarunk lenni, és nem félünk attól, hogy ezt kimondjuk. Természetesen a számítások elkészítése után körülbelül tíz nappal megkapjuk a végső, konkrét igényt a görög kormánytól, ám a válasznak és az eljárásnak sok időre van szüksége. Általában az esemény bekövetkezte után hat és nyolc hónap között fizetünk, és ez természetesen nem a legjobb megoldás a tagállamok és a kérdés megoldása szempontjából. Miközben a Szerződés lehetővé tenné, hogy gyorsabbak legyünk az eljárással, ám ehhez a költségvetési hatóságok politikai akaratára is szükség van. Ezen felül, természetesen, a javasolt új szerződés is felgyorsítaná ezt. De általánosságban, ami az összegeket illeti – ez egy teljesen más kérdés. Mindig azt kérik tőlünk, hogy rugalmasabban használjuk a költségvetést. Például vannak új kiadási soraink, és tartalékaink, amelyeket az év végén visszafizetnek. Ezt a rugalmasságot a Tanács vagy a Parlament még nem adta meg. Örülnék ennek a rugalmasságnak, és biztos vagyok benne, hogy a biztos kollegáim is örülnének neki, mert igen, néha a költségvetés merevsége megköti a kezünket. Tehát van néhány forrás: rugalmasság, általános összegek és gyorsaság, gyors válasz a költségvetési hatóságoktól. Ez az a három forrás, ahonnan több hatékonyságot remélhetünk a végeredménynél. Elnök. − 35. kérdés Marie Panayotopoulos-Cassiotou-tól (H-0521/07) Tárgy: Tudományágak és tanulási területek tervezése az „Oktatás és képzés 2010” programban Tekintettel az oktatási ágazatban az együttműködés és a támogatás szilárd alapjai megteremtésének céljára különösen az „Oktatás és képzés 2010” programon keresztül, az egész életen át tartó tanulás stratégiájának előmozdítása érdekében, elmondaná a Bizottság, hogy a munkaerőpiachoz közvetlenül nem kötődő tudományágaknak és tanulási területeknek, például az ógörögnek, a latinnak, a történelemnek, a régészetnek és nyelvészetnek milyen helyük van a teljes programban? Hogyan fogják Európa polgárait meggyőzni a szigorúan gyakorlati alkalmazást nélkülöző tárgyak, különösen a klasszikus nyelvek, az irodalom és a történelem tanításának és tanulásának értékéről? Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Amint azzal mind tisztában vagyunk, az EK szerződés 149. cikkében az áll, hogy az oktatási programok tartalma a tagállamok felelőssége, és ez azt jelenti, hogy a tananyag terveivel kapcsolatos döntéseket oktatási intézmények hozzák meg, így az oktatott tárgyakkal kapcsolatos döntések is csak a tagállamok kezében vannak. A Bizottság szerepe ebben a tagállamokban folyó minőségi oktatás fejlesztésének a támogatása. Az oktatás és képzés 2010 munkaprogramunk szerint a Bizottság központi szerepet játszik a tagállamok legjobb gyakorlatainak cseréjében, hogy segítse, hogy az oktatási és szakképzési rendszerek válaszolni tudjanak a 21. század kihívásaira. Mivel a munkaerőpiaci kérdések fontos részét képezik a Liszaboni Stratégiának, egyértelmű, hogy az oktatáspolitika munkaerőpiachoz, és általánosabban a versenyképességhez kötődő elemei fontosak ebben a tekintetben. Ebből azonban még nem következik, hogy az olyan tárgyak, mint az ógörög, latin, történelem, régészet és nyelvészet ne kapcsolódnának a munkaerőpiachoz. Eltekintve az

04-09-2007

04-09-2007

HU


e területeken való közvetlen munkavállalástól, az ilyen tárgyak tanulása több általános képesség, például az elemzés és érvelés fejlesztését teszi lehetővé. A munkaprogramunk egyik fő referencia szövege a Parlament és a Tanács 2006 december 18-i, fő kompetenciákkal kapcsolatos ajánlása; ezen kompetenciák közé tartozik “az idegen nyelven való kommunikáció, a kulturális tudás és kifejezés”. Ez utóbbiak közé tartozik a helyi, nemzeti és európai kulturális örökség, és annak a világban betöltött helyének ismerete. Az állásfoglalásban meghatározott polgári kompetenciák közé tartozik a kortárs események ismerete, és a transznacionális, európai- és világtörténelem fő eseményeinek ismerete. Ezért úgy gondolom, ez egy közvetlen és explicit hozzájárulás ahhoz, amihez Panayotopoulos-Cassitou asszony kérte támogatásunkat, és amelyet, úgy vélem, e Parlament sok más tagja is támogat. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Biztos úr, köszönöm a válaszát. Ön biztosított engem tartós érdeklődéséről. Akárhogyan is, a finanszírozásból mennyit allokáltak az ”Oktatás és képzés 2010” program elősegítésre? Ön a kultúráért felelős biztos. A 7. programból a kutatásra vonatkozó mely részt alkalmazzák az ön által említett területeken – azaz a tudás előmozdítását a nyelvek, a kultúra, a történelem és a nyelvtudomány területén? Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Jelenleg nincs semmilyen különleges felosztás, ám ahogyan tudja a jogi alapokból, az egész életen át tartó tanulás programját négy fő pillérre osztottuk: Erasmus, Comenius, Leonardo da Vinci és Grundtvig, ide tartoznak még a horizontális akciók és a transzfer kiválasztások. Ugyanez mondható el a kutatás-fejlesztésről és együttműködéséről, de nagyon fontos, hogy a partnerek – intézmények – foglalkozzanak a humán tudományokhoz közel álló területekkel, a kulturális ismeretekkel, értékekkel. Így például konkrétan támogatjuk az egész életen át tartó tanulás programjában a Történelemtanárok Egyesületének Állandó Európai Konferenciáját, és az nagyon fontos, hogy egy ilyen egyesület létezik, hogy teljesíti a szabályokat és alkalmas, és akkor mi segíteni tudjuk. Nem támogatom a puha és a kemény tudományok túlzott elválasztását. Az állampolgári nevelés magába foglalja az alapvető képességeket, és a képességek, tudás és viselkedések horizontális skáláját, amelyekre nem csak a munkaerőpiacon, de az egyre változatosabb Közösségben, helyi, regionális és európai szinten való életben is szükség van. Elnök. − 36. kérdés Silvia-Adriana Ticautól (H-0522/07) Tárgy: Oktatási kimaradási arány Az Eurostat által közölt hivatalos, a 2006. évre vonatkozó statisztika szerint a 18-24 éves korosztályban a fiatal európaiak oktatásból való kimaradásának aránya 15,3%. Azonban 14 tagállamban ez a mutató meghaladja az európai átlagot. A legmagasabb kimaradási rátát Máltán (41%), Portugáliában (39,2%), Spanyolországban (29,9%), Izlandon (26,3%), Olaszországban (20,8%), Lettországban (19%) és Romániában (19%) mérték. Az Európai Unió azt javasolja, hogy a Lisszaboni Stratégia révén 2020-ig 70%-ra emeli a foglalkoztatási rátát. A munkaerő termelékenységének növekedése miatt azonban a munkaerő mindig több és több képzésre szorul. Az Európai Bizottság ilyen intézkedésekkel kívánja az oktatásból való kimaradás mértékét leszorítani?

105

106

HU


Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Elnök asszony, 2000-ben, a millennium évében a lakosság 18 és 24 év közötti részének 17.6 %-a nem lépett tovább az alsó középfokú oktatás szintjén. Tavaly, 2006-ban ez a szám 15.3%-ra mérséklődött. Az új tagállamok közül hatan már elérték a 2010-es célunkat, amely 10%. A 149. cikk szerint, amint azt korábban említettem, ez teljes mértékben a tagállamok felelőssége. Az oktatás tartalma és szervezése tagállami kompetencia. A mi szerepünk a tagállamok intézkedéseinek támogatása és kiegészítése. Eddig ezt többféle módon tettük. Néhányat említek ezek közül. A Bizottság támogatott több tanulmányt e probléma kapcsán, hogy kifinomultabb bizonyítékokra alapozhassuk a politikai intézkedéseket. Továbbá tavaly, a 2006-os oktatási és szakképzési hatékonyságról és méltányosságról szóló közleményünkben a Bizottság hangsúlyozta az iskolát megelőző oktatás fontos szerepét, mint az iskolából való kimaradási mutatókat hatékonyan csökkentő eszközt, és rámutatott a tanulók túl korai értékelésének veszélyeire. A Bizottság nemrég kezdeményezett egy nyilvános konzultációs folyamatot az iskolai oktatás modernizációjáról. Ebbe beletartozik az érintettek véleményének kikérése a iskolából való korai kimaradást elkerülő legjobb módszerekről. A lisszaboni nemzeti reformprogram elemzési keretében a Bizottság konkrét javaslatokat tett a tagállamok számára az iskolából való korai kimaradással kapcsolatban, ahol ezt szükségesnek tartotta. Az oktatás és képzés 2010 munkaprogram végig a koordináció nyitott módszerét használta a jó gyakorlatok és a peer-tanulás fejlesztésében az iskolából való korai kimaradással kapcsolatban. A strukturális alapok felhasználása elősegítette, hogy a tagállamok célzott beavatkozások segítségével kíséreljék meg mérsékelni a különösen magas iskolából való korai kimaradási mutatókat, és részt vegyenek az egész életen át tartó tanulási program alapján finanszírozott projektekben, amely ugyancsak foglalkozik ezzel a kérdéssel. Összegzésként, látható és mérhető volt a haladás, de nem eléggé, és tovább kell dolgoznunk a dinamikák javításán. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Elnök asszony, biztos úr, köszönöm a válaszát. Még akkor is, ha az oktatás a tagállamok felelősségi körébe tartozik, a Bizottságnak részt kellene vennie az Európai Unió jövőjének biztosításában. Az ajánlások a ”soft law”, a nem kötelező érvényű instrumentumok részei. Az Európai Bizottságnak kifejezetten kérnie kell a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki cselekvési terveket az iskolából való kimaradás elleni fellépéshez. Az Európai Uniónak szakképzett emberi erőforrásokra van szüksége. Elfogadhatatlan, hogy a szegény családból vagy a vidéki környezetből származó fiatalok anyagi okokból az iskola elhagyására kényszerülnek. Az EU lakossága elöregszik, és a szociális jóléti rendszerek fenntarthatóságának biztosítása érdekében szükség van a munkatermelékenység fokozására. Íme a kérdésem: biztos úr, milyen intézkedéseket hoznak önök annak érdekében, hogy támogassák a tagállamokat az olyan gyermekek pénzügyi megsegítésében, akik megérdemlik, hogy folytathassák tanulmányaikat, különösen azok, akik szegény családokból vagy vidéki környezetből származnak. Ez valódi probléma, és mi itt Európa jövőjéről beszélünk.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Erre adhatnék hosszú választ, de röviden, próbálunk együttműködni, forrásokat keresni és politikákat megalkotni, hogy javítsuk a fiatalok körülményeit. Holnap például a Bizottság elfogad egy írásbeli eljárást – egy a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos előkészítő anyagot. Úgy gondoljuk, hogy a fiatalok jelentik a jövőnket, és a jövő most kezdődik. Különösen bátorítjuk az új tagállamokat, hogy több forrást használjanak fel a strukturális alapokból, hogy a mobilitást előmozdító oktatási politikákat támogassák. Természetesen, amikor azt mondjuk, hogy alapvetően a tagállamok felelnek a rendszerért és a tartalomért, úgy véljük, a minőség, a hatékonyság és a méltányosság előtérbe helyezésével a tagállamok konkrétabb és jobb válaszokat adhatnak a polgároknak, így a fiataloknak is. Biztos vagyok benne, hogy az emberi erőforrásokba való befektetés, elsősorban az oktatáson és a szakképzésen keresztül, a lehető legértékesebb befektetés a társadalom kohéziójába, és jövőbeli versenyképességébe. Nem csak az e területekért felelős biztosként mondom ezt, de politikusként és apaként is. Tehát nincs kétségünk afelől, hogy együtt többet kell tennünk ezért. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Többször hivatkozott a strukturális alapokra. Biztosként ön mit tud tenni azért, hogy ezeket a pénzeket az emberek számára, szociális programokra költsék az országok? Tudomásom szerint Írországban e pénzek nagy részét utakra és nagy infrastrukturális projektekre költötték. Szinte semmit nem költöttek az emberekre. Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Szabad emberek vagyunk, szabad társadalmak, és ez arra ösztönöz, hogy bölcsek legyünk ebben a szabadságban. Azt állítottam, hogy az emberi potenciálba való befektetés a legjobb. Nem vagyok az ellen, hogy a modern infrastruktúrába fektessünk, a közlekedésbe és a környezetbe, ezek is fontosak. Abban a közleményben is, amit bevezető válaszomban említettem, azt mondtuk, és ez tudományos bizonyítékokon alapul, hogy szegény szocio-gazdasági hátterű gyerekek iskola előtti támogatása a legjobb módja annak, hogy javítsunk a kohézió romló feltételein. Például az iskola előtti oktatásba való befektetés megtérülési mutatója hosszú távon jobb, mint a pénzügyi intézményekbe való ugyanakkora befektetésé. Ezzel együtt a minisztereknek és képviselőknek bölcs apaként és anyaként kell viselkedniük, és a jövő generációkra gondolniuk, nem csak a holnapra, a közvetlen jövőre, vagy a következő választásokra. Úgy gondolom, hogy nagy szükség van a generációs, hosszú távot előtérbe állító stratégiára, és pénzügyileg is megtérül, ám néha a rövid távú, szűklátókörű hozzáállásunknak megfelelően cselekszünk. Európa tele van példákkal; egy mozaik, és néhány tagállam olyan példákkal szolgál, amelyek ma már világszerte hivatkozási alapnak számítanak. Nézzük csak a PISA-kutatást, vagy ajánlom figyelmükbe a szeptemberben megjelenő OECD-kutatást. Látni fogjuk, hogy hol tartunk három év múlva, és néhány európai ország a világ legjobbjai között van. Ilyen teljesítményekre van szükségünk, és ezekből még többre. Elnök. − 37. kérdés Esko Seppänentől (H-0528/07) Tárgy: ETI Amint a közösségi intézmények elmozdulnak az Európai Technológiai Intézet létrehozása felé, tárgyalásokat folytatnak a projekt finanszírozásáról. A szándék az, hogy a

107

108

HU


magánszektortól is szerezzenek pénzeszközöket. A Bizottság miként tudja biztosítani, hogy az ETI sorsa ne legyen olyan, mint a Galileo-programé, amelyhez a magánszektor semmilyen pénzügyi hozzájárulást nem adott? Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Elnök asszony, ez a kérdés az ETI magánszektor általi finanszírozásával kapcsolatos. Úgy gondoljuk, hogy az állami és a magánszektor partnerségének szerepe létfontosságú a tudásalapú gazdaságban. Ha ezek nincsenek, akkor nem lehetünk sikeresek. A magánszektor nem csak továbbá pénzügyi erőforrásokat bocsát rendelkezésünkre, de ennél fontosabb, hogy az innováció stratégiai irányában is fontos változásokat hozhat. Ezért azt mondom, hogy nem csak a pénzről van szó, hanem az együttműködés módjáról is, és arról, hogy hogyan hozzuk össze a partnereket és az érdekeket. Több EU-ország tett kísérletet arra, hogy elősegítse a magán- és az állami szektor közötti strukturális kapcsolatokat, az egyetemek és az ipar közötti tudás közvetítésének érdekében. Ebben a kontextusban az ETI, és főleg a tudás- és innovációs közösségek innovatív állami-magán partnerségi struktúrák segítségével lesznek létrehozva, és többféle köz- és magánforrás fogja fedezni ezt. A finanszírozás pontos részleteit nem határozhatjuk meg előre, ezek az idő során fognak kiderülni, de a cél az, hogy a maximalizáljuk a magánszektorból érkező források mennyiségét. A közösség hozzájárulása, amely a következő pénzügyi tervre vonatkozó megállapodásnak megfelelően 308 millió euró lesz, szándékaink szerint katalizálni fogja a források magánszektorból történő beáramlását. A Bizottság különösen odafigyelt arra, hogy lehetővé és vonzóvá tegye a magánszektor részvételét az ETI-ben és a tudás és innovációs közösségekben (TIK-kban). Például a TIK-k kiválasztása során a fő kritériumunk azok hosszú távú finanszírozás fenntartása iránti kapacitása lesz, ebbe beleértve a magánszektorból érkező jelentős hozzájárulást. Fontos lesz az irányító tanács számára a lehetséges TIK-ek felderítése is, amelyek sok résztvevő érdeklődését válthatják ki, többek között a magánszektorét is. Továbbá az ETI-t bátorítani fogjuk, hogy hozzon létre egy ETI-alapítványt, amely konkrét célja az egyéni és vállalati donoroktól érkező erőforrások mobilizálása és felhasználása lesz.. Esko Seppänen (GUE/NGL). – (FI) Elnök asszony, biztos úr, azt mondták, hogy magánfinanszírozás jönne az Amerikai Egyesült Államokból is, és a Microsoftot említették, mint ETI-támogatót. Nem tartja nyugtalanítónak, hogy az Egyesült Államok ilyen nagy vállalatai megpróbálnak az Európai Technológiai Intézetnél megvalósult kutatási eredményekből előnyre szert tenni? Ugyanakkor szeretném ezt is megkérdezni: ezek a magánszponzorok nem fognak az általuk biztosított finanszírozás mellé feltételeket is szabni? Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Úgy mondanám, hogy unalmas lenne, ha csak egyesült államokbeli vállalatok érdeklődnének a lehetséges befektetések, a párbeszéd és az együttműködés iránt. Sokan vannak mások, és még többen Európából. E vállalatok nagy része, akár európaiak, amerikaiak vagy nemzetköziek, már most sokat fektet be Európában. Az ETI-nek további ösztönzőket és kedvezőbb körülményeket kell biztosítania az európai innováció számára. Nem zárnám ki a külső érdeklődést, de bátorítom a Parlament, a Tanács és a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy találjanak határozott válaszokat nemzetközi

04-09-2007

04-09-2007

HU


együttműködésben az európai befektetések mobilizálása érdekében. Ám minden pozitív, konstruktív jelzést, belülről és kívülről, szívesen fogadunk. John Purvis (PPE-DE). – Biztos úr, helyesen érzem ki Seppänen úrnak adott válaszából, hogy ön tud olyan jelentős vállalatokról, amelyek befektetnének az ETI-be? Mert, ha nem, és ha nem sikerül jelentős vagy elégséges mennyiségű pénzt szerezni a magánszektorból, akkor vissza fogja-e tartani magát attól, hogy megtámadja az EU költségvetését, és felfogja-e majd ezt a jelzést úgy, hogy nincs túl nagy érdeklődés az ETI finanszírozásával kapcsolatban? Ám remélem biztosítani fog, hogy az érdeklődés őszinte jeleivel találkozott. Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Növekvő az érdeklődés, különösen most, hogy elértük a javaslat jelenlegi fázisát, mert a kezdetek idején ez inkább csak egy ötlet volt, ma már viszont egy konkrét szöveg. Formálisan még nincs befejezve – reméljük befejezzük az év végéig –, de az egyes vállalkozások és a vállalkozások szervezetei egyre konkrétabbak és pozitívabbak, a jövőbeli mélyebb részvétel értelmében. Voltak tárgyalásaink az európai ipari kerekasztallal (European Round Table of Industrialists), az európai munkáltatók szövetségével (Business Europe), az európai kereskedelmi- és ipari kamarák szövetségével (Eurochambers) és más szervezetekkel, mint például az európai kutatási és technológiai szervezettel (EARTO). Azt állítom, hogy ezek a jelzések egyre konkrétabbak. Természetesen senki nem ad biankó csekket, és előre nem vállal kötelezettséget, és amit teszünk nem léphet annak helyébe, ami pozitív értelemben már most megtörténik néhány központban vagy partnerségben, de az ETI további lendületet és ösztönzőket és teret adhat az innovációbarátabb Európai Uniónak. Ez a cél, és ez a megosztott felelősség. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Az Európai Technológiai Intézet gondolata az, hogy hozzon létre olyan innovációkat, amelyek hozzájárulnak az Európai Unió versenyképességének javításához. Ha az intézet tevékenységében nagy magántársaságok vesznek részt, az innováció vajon a piac többi résztvevője számára is elérhető lesz? Mi van a tagállamokkal? Nem a tagállamoknak és az Európai Közösségnek kell lenniük az európai intézmények fő finanszírozó szerveinek? Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Meg kell határoznunk magának az ETI-nek a célját, mivel ez az intézmény végzi a versenyszelekciót, az értékelést és a monitorozást, valamint a tudás és innovációs közösségek szervezeti keretét is megszervezi. Ám az innovációval kapcsolatban az alapvető partnerség a TIK-ek szintjén jelenik meg. Elképzelhető jelentős együttműködés a kis és közepes vállalkozásokkal, és ennek megoldása nem csak a joguk, de az érdekük is, hiszen bizalmat kell építeniük az ETI ernyője alatti együttműködés bővítéséhez vagy indításához; ami a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos alapvető viszonyokat illeti, a javaslat a hetedik keretprogram elveire hivatkozik. Biztos vagyok benne, hogy elég szabadságnak és rugalmasságnak kell lennie ahhoz, hogy a szellemi tulajdonjogokat a partnerek együttműködésük, és a TIK-ek közötti együttműködés javára elrendezzék, az ETI-vel együtt vagy vele szemben, és emellett az innováció további alkalmazásának érdekében is. Többféle modellünk van Európában. Ezek közül sok szolgálhat inspirációként, és valójában az ETI lehet, amely áttöri a jeget a tudásbarát EU jobb feltételei érdekében, ideértve a szellemi

109

110

HU


tulajdonjog-barátságot vagy a közösségi szabadalmakat, vagy a partnerek közötti valódi tudáscseréhez szükséges politikákat. Elnök. − A 38. és 39. kérdés írásbeli választ kap. 41. kérdés Dimitrios Papadimoulistól (H-0532/07) Tárgy: A határozott idejű szerződések határozatlan idejűre történő átalakításának teljes tilalma a görög állami szektorban Hat éve már, hogy az 1999/70/EK (1) irányelv 2001-ben hatályba lépett, és Görögország még mindig nem hajtotta azt végre. A határozott idejű szerződésekkel rendelkező munkavállalók javára szóló jogerős ítéletek ellenére a görög legfelsőbb bíróság a görög alkotmányra hivatkozva és a korábbi esetjogot félresöpörve úgy határozott, hogy a görög állami szektorban a határozott idejű munkaszerződések átalakítása határozatlan idejű szerződésekké teljes tilalom alá esik. Ez a határozat teljes egészében ellentétes az 1999/70/EK irányelv betűjével és szellemével, valamint a Bíróság ítéletével (a C-212/04 ügyben), amely aláhúzza, hogy az 1999/70/EK irányelvvel „ellentétes az olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely a közszférában általános jelleggel tiltja a munkáltatók „állandó és tartós” szükségleteinek kielégítésére vonatkozóan kötött – és jogellenesnek tekintendő –, egymást követő, határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejűvé alakítását.” Mi a Bizottság véleménye arról, hogy Görögország láthatóan elutasítja az 1999/70/EK irányelv végrehajtását? Kezdeményez-e a Bizottság eljárást Görögország ellen az Európai Bíróság előtt? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja . − (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a határozott időtartamú munkavégzésről szóló keretmegállapodásra vonatkozó 1999/70/EK tanácsi irányelv előírja a tagállamok számára, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák az egymást követő meghatározott időtartamú munkaszerződések megkötéséből adódó visszaélést. A tagállamok azonban nem kötelesek a határozott idejű szerződéseket nyílt végű szerződésekre változtatni, amennyiben más, hatékony intézkedésekkel az ilyen visszaélést megakadályozzák vagy szankcionálják. Az Európai Bíróság ezt az értelmezést erősítette meg 2006. július 4-i, a C-212/04 (Adeneler) ügyben hozott, a görög szabályozásra vonatkozó határozatában. Az Európai Bíróság azt is kimondta, hogy a vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmezése nem tartozik az illetékességi körébe. Teljes mértékben a görög bíróságok feladata, hogy értelmezzék a vonatkozó görög jogszabályokat, és megállapítsák, hogy ez a jogszabály összhangban áll-e az irányelvnek az egymást követő határozott idejű munkaszerződések alkalmazásából adódó visszaélések megakadályozására, illetve a szankcionálására vonatkozó előírásaival. Görögország a fent említett irányelvet az állami szektor tekintetében a 164/2004. elnöki dekrétummal ültette át a görög jogba. A Bizottság alaposan elemezte ezt a dekrétumot, és arra a következtetésre jutott, hogy az megfelelt az irányelv előírásainak. Mivel az irányelvet egy későbbi fázisban, 2004. július 19-én hajtották végre, az elnöki dekrétum egy kivételes, ideiglenes rendelkezést tartalmazott, ami lehetővé tette, hogy bizonyos feltételek mellett az egymást követő határozott idejű, a dekrétum hatályba lépése (1)

OJ L 175, 10.7.1999, p. 43.

04-09-2007

04-09-2007

HU


előtti időpontban kötött munkaszerződéseket változtassák határozatlan idejű munkaszerződéssé. Tudom, hogy a görög állami szektorban a határozott idejű munkaszerződésekkel való visszaélésre vonatkozó jogi helyzet az elmúlt néhány évben viták tárgya volt. Ezt erősítette meg a görög legfelsőbb bíróság 2007. június 11-i ítélete, amelyben a bíróság a korábbi esetjogát megsemmisítette. Mint már említettem, az Európai Bíróság ítélete szerint a nemzeti bíróság felel a vonatkozó görög jogszabályok – ideértve az alkotmányt is – értelmezéséért és alkalmazásáért, az eléjük kerülő konkrét esetek körülményeivel összefüggésben. Ennek során azonban a bíróságoknak kellően figyelembe kell venniük az alkalmazandó EU-jogszabályt, különösen az 1999/70/EK irányelvet. A Bizottság szorosan figyelemmel kíséri a helyzet alakulását Görögországban. Gondosan meg fogja vizsgálni a legfelsőbb bíróság legutóbbi határozatát, és figyelemmel kíséri a görög hatóságok által az ezt követően elfogadandó intézkedéseket. Befejezésképpen szeretném megemlíteni, hogy a Bizottság rendelkezésére álló információ szerint több görög bíróság már előzetes kérdést nyújtott be ebben az ügyben az Európai Bírósághoz. Az Európai Bíróságnak így alkalma lesz véleményt alkotni a vonatkozó közösségi jogszabály értelmezéséről. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Biztos úr, ön nagyon jól tudja, hogy Görögország az egyetlen olyan ország, amely mostanáig elmulasztotta átültetni ezt a már hat éve hatályos irányelvet saját jogába. Szerződéskötők tízezrei verte meg az isten egy olyan kormánnyal, amelynek – amint ön mondja – tiszteletben kellene tartania a bíróságok határozatait, ám mégis olyan jogszabályokat fogad el, amelyekkel elutasítja a bíróságok jogerős határozatainak tiszteletét és az Európai Bíróság esetjogát. Sokan azok közül, akik az idei görögországi tűzvészekben haltak meg, szerződéses erdei tűzoltók voltak, több mint tíz éves szolgálati idővel, akiket azonban átmenetileg alkalmaztak, hiányos képzéssel. Ön azt állítja, hogy hónapok óta tanulmányozzák ezt a kérdést. Mint az európai jog védnökei, kívánnak bármit is tenni? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja . − (CS) Természetesen az Európai Bizottság az európai szerződések és az európai jog oltalmazója, és természetesen ezen okból készen állunk az összes szükséges lépés megtételére. A Bizottság számos problémát azonosított az elnöki dekrétum tekintetében, beleértve azokat is, amelyeket az Adeneler-ügyben figyelembe vettek. E problémák miatt a Bizottság 2004-ben kapcsolatba lépett a görög hatóságokkal. Így megerősíthetem, hogy figyelünk erre a kérdésre. Nagyon gondosan vizsgáljuk a görög legfelsőbb bíróság legutóbbi ítéleteit, és ha azt találjuk, hogy a Bizottságnak intézkednie kell, akkor nem fogunk habozni. Természetesen számos kérdés merül fel azon határozott idejű munkaszerződésekkel való visszaéléssel kapcsolatban, amelyeket az irányelv elfogadása előtt kötöttek meg, beleértve azokat is, amelyek 2002. július 10-én, azaz az irányelv átültetése határidejekor már hatályban voltak, kivéve ha ezekre a szerződésekre átmeneti rendelkezés vonatkozott. Lényegében azt akarom mondani, hogy elegendő figyelmet fordítunk erre a kérdésre, és a szerződések védelmében meg fogjuk tenni a szükséges lépéseket.

111

112

HU


Elnök. − 42. kérdés Sarah Ludfordtól (H-0534/07) Tárgy: Egyenlő esélyek Elégedett-e a Bizottság az egyenlő esélyek európai évében, hogy valós előrehaladás történik az „új” és a „régi” tagállamokban a különféle etnikumokhoz tartozó és szexuális orientációjú emberek egyenlősége felé? A Bizottság milyen konkrét kezdeményezéseket hoz bizonyos EU és nem EU európai államokban a folytatódó homofób intézkedések fényében, ilyen volt például a meleg büszkeség felvonulásának betiltása Vilniusban, és egy egyenlőségért folytatott tüntetés feloszlatásának kísérlete Romániában? Milyen lépéseket tesz a Bizottság annak biztosítására, hogy az EU intézményei és államai megfeleljenek a faji diszkrimináció mentesség és a kisebbségek védelmére irányuló kötelezettségvállalásaiknak, különös tekintettel a roma népre, szélsőséges és intoleráns pártok aggasztó választási sikereivel szembesülve? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja . − (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, 10 évvel a 13. cikknek az EK-Szerződésbe történő beemelése után, fontos előrehaladást értünk el annak biztosításában, hogy az Európai Unió valamennyi polgára védelemben részesüljön többek között a faji vagy etnikai hovatartozás vagy szexuális orientáció miatti megkülönböztetéstől. Ez a védelem azonban még nem teljes, és még nem sikerült elérnünk a tisztelt képviselő által említett valós „egyenlőséget”. Valamennyi tagállamnak be kell tartania az úgynevezett faji egyenlőségről szóló irányelvet és a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet, és az Európai Unió feladata, hogy figyelemmel kísérje e két irányelvnek a nemzeti jogba helyes átültetését, és hatékony alkalmazását. Következésképpen, 2007. június 7-én a Bizottság 14 olyan tagállamnak bocsátott ki indoklással ellátott véleményét, amely még nem ültette át megfelelően a 2000/43/EK irányelvet. Ki kell jelentenem, hogy a tényállások, amelyek miatt ezek az indokolással ellátott vélemények megszülettek, országról-országra változnak, mint ahogyan változik súlyosságuk is. Mindenesetre 14 állam kapta meg ezeket az indokolással ellátott véleményeket. 2007 az Egyenlő esélyek mindenkinek európai éve, és ez ösztönző az állami hatóságnak és a civil társadalomnak arra, hogy akciókat és kampányokat szervezzenek, amelyek a sokszínűség és a diszkriminációmentesség előnyeire összpontosítanak. A diszkrimináció elleni küzdelemre folyamatosan figyelnünk kell. 2008-ban a Bizottság javaslatokat terjeszt elő az Egyenlő esélyek mindenkinek európai évét nyomon követő programokra: ezek intézkedéseket tartalmazhatnak a diszkriminációellenes jogszabályi keretek véglegesítésére. A hatások értékelése előkészületeinek része egy online konzultáció, amit júliusban indítottunk, és október közepéig tart. Szeretném azt is leszögezni, hogy a Bizottság elutasítja a homofóbia minden formáját, és a tolerancián és a tiszteleten alapuló társadalmat segíti elő. Üdvözölte az Európai Parlament 2007. április 27-i, az európai homofóbiáról szóló állásfoglalását. Ebben az összefüggésben a Bizottság sajnálatát fejezi ki, hogy a helyi hatóságok nem adták ki a szükséges engedélyeket az európai sokszínűséget népszerűsítő kamionnak, hogy meglátogathassa Vilniust május 25-én, mint ahogyan tervezték, és betiltották az azt kísérő melegfelvonulást. A Bizottság ugyancsak sajnálkozását fejezi ki, hogy a romániai GayFest 2007 fesztiválon június 11-én a sokszínűséget hirdető felvonulás résztvevőit (amely egyébként erkölcsi támogatást kapott,

04-09-2007

04-09-2007

HU


és használta az európai év logoját) szélsőséges csoportok megfélemlítették, és rendőri védelemre szorultak. Amint korábban már említettem, a faji egyenlőségről szóló irányelv megakadályozza a faji vagy etnikai alapú diszkriminációt. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez teljes mértékben alkalmazandó a roma népre is. Továbbá, a Bizottság azon a véleményen van, hogy az EU-jogszabályok megfelelő alkalmazásának érdekében azokat információs kampányoknak kell kiegészíteniük, amelyek tájékoztatást adnának a romáknak a jogaikról, és olyan eseményeknek is, amelyek a közvéleményt tájékoztatják az antidiszkriminációs rendelkezésekből adódó jogokról és kötelezettségekről. 2007-ben az Egyenlő esélyek mindenkinek európai évében a romákra összpontosító események lesznek Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Írországban, Olaszországban, Litvániában, Lengyelországban, Romániában, Finnországban és Szlovákiában. A romák elleni diszkriminációval szembeni fellépést célzó intézkedéseket az Európai Szociális Alap és a PROGRESS 2007–2013 finanszírozza, ami egy olyan foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program, amely támogatja a képességépítést a romák között. Sarah Ludford (ALDE). – Bár sajnálatos, hogy 14 tagállamnak kellett indokolással ellátott véleményt kézbesíteni, én örülök neki, hogy a Bizottság határozottan jogsértési eljárást indít, mert jelenleg nagy távolság van a jogszabályok betűje és valóság között. Spidla biztos úr említett néhány problémát a Equality-kamionnal kapcsolatban, amelynek megtiltották az áthaladást Vilniusban. Úgy tűnik, a litván képviselők fele úgy gondolja, hogy a homoszexualitás perverzió. Önöknek komoly problémáik vannak a köz- és kormányzati szektorukkal. A múlt héten az Alapjogi Ügynökség azt mondta, hogy több tagállam nem hajtja végre a faji diszkriminációt tiltó törvényeket, így remélem, hogy a kemény fellépés folytatódik, mert igencsak szükségünk van rá. Meg fogja említeni a jogsértési eljárásban a miniszterek és köztisztviselők különböző kijelentéseit, és hogy tolerálják a szélsőségességet? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja . − (CS) Nem hiszem, hogy a tiszteletre méltó képviselő beszéde tartalmazott bármilyen kérdést, de mindenképpen szeretnék csatlakozni az általa kifejtett véleményhez. Mindkét diszkriminációellenes irányelv sarkalatos európai jogszabály. Biztosítanunk kell, hogy azokat teljes mértékben átültessék, és azt is, hogy a diszkriminációmentesség, az esélyegyenlőség és a tolerancia változatlanul olyan alapértékek legyenek, amelyeket aktívan megvalósítanak. Ez az oka annak, hogy az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított 14 tagállam ellen. Én azonban azt is el akarom mondani, hogy általánosságban az egyes tagállamok elfogadják ezeket a magasztos értékeket, és a vitatott problémák többsége jogalkotási, és ezért technikai-adminisztratív jellegű probléma, bár a jogsértési eljárás kezdeményezését szükségessé teszi,. Ezek nem mutatnak olyan trendet, hogy bármely tagállam elutasítaná a Szerződéseket. Elnök. − Most öt kérdésünk van, amelyek a fogyatékkal élő személyekhez kapcsolódnak. Megértem, hogy a kérdezők feltehetőleg egy blokkban érkező választ vártak. Nem szeretném megvonni senkitől az egyéni válasz lehetőségét, ám ha együtt szeretne foglalkozni az

113

114

HU


üggyel, biztos úr, akkor boldogan lehetőséget teremtek erre. Először azonban szeretném megkérdezni az egyik kérdezőt, mielőtt továbblépünk. Proinsias De Rossa (PSE). – Én is örülnék neki, ha a biztos úr együtt válaszolna a kérdésekre, ha ez lehetséges. De, ha nem, talán megengedi neki, hogy olvassa fel a válaszait mind az öt kérdésre, ha különböző válaszai vannak, és aztán az öt válasz után térünk vissza rájuk. Elnök. − Szívesen megteszem ezt. Megteszem, amit a biztos úr megfelelőnek talál, biztosítva, hogy a képviselők megkapják válaszaikat kérdéseikre, de azt is látom, hogy a kérdések összekapcsolódnak, és különben fenn állna a veszélye, hogy ugyanarról beszélnénk. De nekem megfelel, mint a biztos úr jónak talál. Elnök. − 43. kérdés Richard Howittól (H-0560/07) Tárgy: A független élet támogatása cselekvéssel Csatlakozik-e az Európai Bizottság hozzám e héten Strasbourgban azon súlyos és többféle fogyatékkal élő személyek üdvözlésében, akik az Európai Hálózat a Független Életért (ENIL) résztvevői? A Parlamentnek a Bizottság kétéves, a fogyatékosságról szóló jelenéséről szóló állásfoglalására (P6_TA(2006)0527) reagálva, milyen előrehaladást ért el a Bizottság a fogyatékkal élők számára a „független élet” koncepciójának előmozdításában, ideértve a tagállamok közötti, munkavállalásai, oktatási vagy tartózkodási célú költözés esetén a „személyes segítés” finanszírozásának megtartásához fűződő jogot? Előterjeszt-e a Bizottság egész Európára kiterjesztett politikát a személyes segítségre vonatkozóan? 44. kérdés Evangelia Tzampazitól (H-0562/07) Tárgy: A független élet előmozdítása a fogyatékkal élő személyek számára Az intézményen kívüli ellátás és a nagyobb autonómia az Európai Unió fogyatékossági stratégiájának prioritásai között szerepelnek. A Bizottság milyen haladást ért el a fogyatékkal élő személyek intézményen kívüli ellátásáról szóló tanulmány ajánlásait illetően? Egyetért a Bizottság azzal, hogy a fogyatékkal élők közül egyre többet helyeznek el intézményekben? Milyen további intézkedésekkel kíván a Bizottság ezzel a kihívással megbirkózni? 45. kérdés Proinsias De Rossától (H-0569/07) Tárgy: A fogyatékkal élő személyek jogai Üdvözölve a Bizottságnak az 1996. évi közleménye óta a fogyatékosság „emberi jogi” megközelítése melletti elkötelezettségét, és elismerve az Európai Hálózat a Független Életért jelenlétét Strasbourgban, elfogadja-e a Bizottság, hogy az Európai Unióban, de a világ többi részén is, visszaélnek a fogyatékkal élők jogaival? Milyen további lépéseket tervez a Bizottság az ilyen visszaélések leküzdésére az EU-ban? 46. kérdés Grazyna Staniszewskától (H-0570/07) Tárgy: Az esélyegyenlőség általános érvényesítése a fogyatékkal élők számára Üdvözölve a Bizottság támogatását a fogyatékkal élők számára az esélyegyenlőség általános érvényesítése elve mellett, hányszor ült össze a Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatósága által szervezett szolgálatközi csoport 2007-ben, és a Bizottság mely főigazgatóságai nem vettek részt ezeken az értekezleteken? Az Európai Hálózat a Független

04-09-2007

04-09-2007

HU


Életért e heti strasbourgi látogatásával összefüggésben, és üdvözölve a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy „körkörös védelemben” részesíti külföldi fejlesztési támogatásainak rögzített százalékát az egészségügyi, oktatási és szociális szolgáltatások céljaira, milyen lépéseket tesz a Bizottság, hogy biztosítsa, hogy a fogyatékkal élők számára megvalósuló közösségfejlesztő projektek is részesüljenek ezekből a pénzeszközökből? 47. kérdés Kathy Sinnottól (H-0589/07) Tárgy: A fogyatékkal élő személyek képviselete Leírná az Európai Bizottság, hogy milyen megállapodások vannak a fogyatékkal élő személyek és szervezeteik képviseletének garantálására az EU társadalmi befogadást célzó stratégiáiban? Összhangban a Bizottság által is megerősített elvvel: „semmit rólunk nélkülünk”, milyen további lépéseket tervez a Bizottság erre vonatkozóan? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja . − (CS) Mivel megpróbálok nagyon röviden válaszolni az összes kérdésre együtt, csak a legfontosabbakra összpontosítok. A fogyatékkal élő emberek számára létrehozott európai cselekvési terv részeként, 2006 óta folytatjuk a fogyatékos emberek aktív integrációjára összpontosító programot. E program középpontjában a fogyatékkal élő emberek független élethez fűződő joga áll. Mivel a Bizottság a nem intézményesített támogatja elhelyezést, és mivel az általános vélemény ezen a területen hasonló, a Bizottság a védett intézményekben biztosított ellátás alternatíváit is vizsgálja. A Bizottság támogatja az úgynevezett nem intézményesített ellátás alkalmas módszereire irányuló kutatást is. A fogyatékkal élők független életét az ezen embereknek nyújtott minőségi közösségi szolgáltatásokkal kell támogatni, amelyeknek nemcsak fizikai jellegűnek kell lenniük, hanem az emberi méltóságot is tiszteletben kell tartaniuk. Személyes tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy az olyan emberek oktatása, akik kiszolgáltatott személyeknek nyújtanak szociális szolgáltatásokat, e szolgáltatások minősége szempontjából nagyon fontos. Annak módja, ahogyan a fogyatékkal élő emberek alapvető jogait tiszteletben tartják, és életük minősége nagymértékben függ az oktatástól. Mint már említettem, a Bizottság gyakorolja azt a jogát, hogy aktívan támogassa a közösségi szolgáltatások fejlesztését, és el kívánom mondani, hogy ebben a folyamatban a Bizottság mindig az egyes személyek életminőségére összpontosít. Az intézményen kívüli ellátás még önmagában nem garantálja automatikusan a jobb életminőséget és az autonómiát: ezeket csak az garantálja, ha az intézményes ellátás helyébe megfelelő minőségű és színvonalú közösségi szolgáltatások lépnek. Ebben az összefüggésben a Bizottság kért egy, a társadalmi integrációra vonatkozó vizsgálatot, amelynek célja, hogy értékelje a nagy védett intézményekben élő fogyatékos emberek helyzetét, ahol – amint önök is tudják – sok esetben a normák és az életmód nem felelnek meg azoknak a normáknak és minőségnek, amelyeket az emberek kétségtelenül megérdemelnek. Ezért figyelemmel kell kísérnünk a helyzetüket, hogy biztosítsuk annak javítását. A Bizottság azonban nem tudja megerősíteni azt a véleményt, hogy a védett intézményekben élő emberek száma növekvőben van. Az adatok nem állnak rendelkezésünkre, de amint már mondtam, az intézményen kívüli ellátás az elv, amit követünk, és a jövőben is ezt az utat követjük majd. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy üdvözöljük azokat a kezdeményezéseket, amelyek európai szinten összpontosítanak a szociális ellátás biztosítása minőségének alapelveire.

115

116

HU


Hangsúlyoznám azt is, hogy véleményem szerint az a tény, hogy a fogyatékkal élő emberek jogainak kérdése – az ENSZ fogyatékkal élő személyek jogairól szóló egyezményének köszönhetően – nemzetközi szintre emelkedett, hatalmas lépés előre. A Bizottság arra bátorítja a tagállamokat, hogy ratifikálják ezt az egyezményt, és a lehető legsürgősebben adjanak konkrét választ arra. A Bizottság ígéretet tett rá, hogy figyelembe veszi a fogyatékkal élő személyek szükségleteit és jogait, és azokat valamennyi vonatkozó EU-stratégiába beépíti. EU-szinten a fogyatékos emberek szükségleteiről való gondoskodás kérdéseit a Bizottság fogyatékossággal foglalkozó szolgálatközi csoportja kezeli, a tagállamokkal és az érintettekkel – beleértve fogyatékossággal élőket is – való együttműködés révén, az Európai Unió fogyatékosokkal foglalkozó magas szintű csoportjában. 2000 óta az Európai Közösség a fejlődő országokban mintegy 160, fogyatékos személyek számára indított projekt társfinanszírozásában vett részt, összesen 100 millió euró értékben. Ezek a projektek támogatást nyújtanak Kelet-Európának, a Közel-Keletnek és az AKCS-országoknak, és a szellemi és fizikai fogyatékkal élők képességfejlesztésére, a közösségi rehabilitációra, a fogyatékosok jogaira, a társadalmi befogadásra, a szegénység csökkentésére, az intézményen kívüli ellátásra stb. összpontosítanak. Hölgyeim és uraim, nincs kétség a felől, hogy a Bizottság aktív politikákat hajt végre a fogyatékkal élők érdekében, és az Európai Unióban már lényeges előrehaladást értünk el. Amint azonban az előző kérdésre adott válaszomban elmondtam, még mindig hosszú utat kell megtennünk. Dolgozunk a létező európai jogszabályok esetleges módosításainak alapfolyamatain. Erről beszéltem, amikor a diszkriminációmentességről szóló irányelvekre vonatkozó kérdésre válaszoltam. Hölgyeim és uraim, röviden megpróbáltam érinteni a legfontosabb kérdéseket, és a vita meglehetősen rögtönzött jellegének betudhatóan elképzelhető, hogy néhány kérdést figyelmen kívül hagytam, míg lehetnek más olyan kérdések, amelyeket nem magyaráztam el kellően világosan. Ezért azt javasolnám – ha ez elfogadható – hogy most meghallgatom az önök kiegészítő kérdéseit, és válaszolok rájuk. Ismételten választ adok azonban írásban is a most szóban megválaszolt kérdésekre, hogy azok megkapják azt a figyelmet, amelyet megérdemelnek. Richard Howitt (PSE). – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak a rugalmasságért. Többen közülünk, akik aktívak vagyunk a Parlament fogyatékossággal foglalkozó frakcióközi csoportjában, úgy döntöttünk, együtt tesszük fel ezeket a kérdéseket, hogy jelezzük annak a 200 embernek a jelenlétét, akik súlyos fogyatékkal élnek szerte Európában, és az Európai Hálózat a Független Életért részesei. Tudom, hogy nagyon büszkék lesznek arra, hogy a Parlament napirendjére tűzi az ügyüket a kérdések idejében. Kíváncsi vagyok, a biztos úr és az elnök asszony beleegyezne-e abba, hogy fogadjuk a képviselőiket a teremben. Érdekel, hogy a biztos úr egyetért-e azzal, hogy az Európai Hálózat a Független Életért, ez a felhasználók által vezetett szervezet, fontos érdekképviseleti csoport Európában, és hogy együtt reméli-e velem, hogy részesülhetnek majd a jövőben az olyan európai fogyatékos szervezetek támogatásából, mint amilyen az EBU és az EUD. Másodszor és végezetül, biztos úr, ön mondott néhány igen jó szót a független életről és a fogyatékkal élők közösségi gondozásáról, és ezt köszönöm önnek. Az egyéni gondozást illető európai stratégiával kapcsolatos kérdésem lényege, amely lehetővé teszi, hogy szakképzett gondozók fogyatékkal élők irányítása alatt és alkalmazásában kielégítsék

04-09-2007

04-09-2007

HU


gondozási szükségleteiket az Európai Hálózat a Független Életért egyik nagyon fontos célja, és reméljem, hogy önök is elkötelezik magukat az ügyük mellett. Vladimír Špidla, a Bizottság tagja . − (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a fogyatékkal élők csoportjainak képviselői: a párbeszéd azokkal, akiknek az asztal körül kellene ülniük, azokkal, akiknek közvetlen érdekei fűződnek az ügyhöz, olyasmi, ami gyakorlatilag valamennyi európai stratégia középpontjában van. El sem tudom képzelni bármilyen stratégia vagy terv kidolgozását ilyen párbeszéd nélkül. Ez a párbeszéd átfogó és értékes, de azt hiszem, még hatékonyabb módszereket és megoldásokat kell keresnünk. A Bizottság szándékában áll, hogy hozzájáruljon ezen ügy előrehaladásához, a kölcsönös véleménycserék és más, az információcserét támogató intézkedések koordinálásával. Ez nyomatékos figyelmeztetés az új stratégiák előkészítéséhez vezető fontos utak kialakítására, amit 2008 őszén kell beterjeszteni, és a tagállamoknak együttesen jóváhagyni. Más szavakkal, sokat kell még tennünk együtt. Evangelia Tzampazi (PSE). – (EL) Biztos úr, a valamennyi európai polgárt megillető joggal szemben, a fogyatékkal élő emberek lényeges számban kényszerülnek arra, hogy intézményekben éljenek, függetlenül attól, hogy mit választanának. Mivel a fogyatékosok a gazdasági és társadalmi életbe történő aktív integrációja az önálló életre való képességüktől függ, szeretném megkérdezni, hogy az Európai Bizottság szándékozik-e jogalkotási intézkedéseket elfogadni e jog garantálására. Vladimír Špidla, a Bizottság tagja . − (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, véleményem szerint a jelenlegi európai jogszabályok a világ többi részével összehasonlítva magas színvonalúak. Ugyancsak rendkívül fontos az ENSZ fogyatékkal élő személyek jogairól szóló egyezményének elfogadása. Az is nyilvánvaló, hogy az intézményen kívüli ellátás része az e téren megvalósuló valamennyi európai stratégiának, beleértve azokat is, amelyeket a mi pénzügyi instrumentumainkkal finanszíroznak. Az átmenet lehetséges. Vannak országok, amelyek teljesen megszüntették a fogyatékkal élő személyek intézményi ellátását – lehetséges, hogy csak kevesen vannak, de vannak –, és ezek bizonyítják, hogy ez a cél elérhető. Másrészről azonban ez egy olyan cél, amelyet fokozatosan kell elérni, nagyon is organikus módon, mert, amint már mondtam, az a fajta intézményen kívüli ellátás, amelynek esetében hiányoznak a megfelelő védő intézkedések, még ronthatják is a fogyatékkal élő személyek helyzetét, amint ezt számos országban szerte a világon bizonyították is. Én most kifejezetten az Egyesült Államokban levő, az intézményen kívüli ellátás eseteire gondolok, ahol ez az út a megfelelő védő intézkedések hiányában nagyon ellentmondásosnak bizonyult. Proinsias De Rossa (PSE). – Elnök asszony, tény, hogy történt előrehaladás, de el kell elismerni, hogy a haladás fájdalmasan lassú volt. Valóban, a haladás nagy része nem történt volna meg, ha maguk a fogyatékkal élők nem harcolnak meg érte. Amiről konkrétan beszélni szeretnék, biztos úr, az az említett, társadalomba való integrálásról szóló tanulmány volt: foglalkozik-e ez a tanulmány a független élettel? Természetesen nagyon fontos, hogy legyenek minőségi közösségi szolgáltatások, amelyek biztosítják, hogy az emberek eltávozhassanak az intézményekből. Ám ezeket a közösségi szolgáltatásokat abba az irányba kell fordítani, hogy segítsenek a fogyatékkal élőknek független életet élni; ez egy nagyon fontos igénye a fogyatékkal élőknek.

117

118

HU


Ehhez kapcsolódik, hogy az Európai Unióban meg kell vizsgálnunk, hogy például hogyan tudjuk biztosítani az egyéni segítségre való jogot azoknak, akik az Európai Unióban máshová költöznek. Megkérdezhetem, hogy a független élet kérdésével foglalkozik-e a tanulmány, és, amennyiben nem, elérné, hogy az egyéni gondozás témája, és annak általánosíthatósága, valamint hordozhatósága az Európai Unión belül bekerüljön abba a tanulmányba?? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim, azt hiszem, hogy ön nagyon komoly kérdésekre tapintott rá, amelyek általánosan kapcsolódnak a fogyatékosügy kérdéséhez. Először is, azt szeretném mondani, hogy sajnálatos módon jelenleg nincsenek összehasonlítható adataink, amelyek jó alapul szolgálnának egy megbízható európai stratégiához. Az ilyenként értelmezhető adatok megszerzése egyike a Bizottság céljainak. Azt is tudnunk kell, hogy az ön által kezdeményezett vita és az ön által említett kérdés nagyon szorosan kapcsolódik a szolgáltatásokról, a közhasznú szociális szolgáltatásokról szóló vitához. Ez megint egy kapcsolódó téma. Szeretném hangsúlyozni, hogy a légi közlekedésről, a munkavállalók mobilitásáról vagy az Európai Unión belül az emberek mobilitásáról szóló irányelvet végrehajtották, és persze vannak tervek e jogszabályoknak a más típusú közlekedésre történő kiterjesztésére, ami logikus. Fennáll ugyanakkor a szociális szolgáltatások vagy a fogyatékosoknak nyújtott különféle szociális intézkedések áthelyezhetőségének és hozzáférhetőségének a kérdése. Ezzel a kérdéssel a társadalombiztosítási programok koordinálásáról szóló 1408/71/EGK rendelet végrehajtásának keretében, valamint a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságáról szóló irányelvben foglalkozunk. Mindezen eszközök célja alapvetően az, hogy megerősítse az önálló élet értékeit és lehetőségeit, párosulva a megfelelő fokú védelemmel bárhol az Európai Unión belül. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Rövid lehetek, hiszen a kérdéseim nagy részét már feltették. Néhány EU tagállam elismeri a fogyatékkal élő polgáraik jogait. Mások azonban, sajnálatosan, ellenállnak a szabványok javításának, sőt akadályokat hoznak létre, vagy eltűrik azokat. Vannak stratégiáink és cselekvési terveink, és ez nagyon jó, de csak egy kikényszeríthető fogyatékos irányelvnek van esélye arra, hogy az eltévelyedett államokat - például azt, amelyikben én élek - engedelmességre kényszerítse. Várhatunk ilyen irányelvet, biztos úr? Biztosítana afelől, hogy megkapjuk az írásbeli válaszokat mind az öt kérdésre? Vladimír Špidla, a Bizottság tagja . − (CS) Hölgyeim és uraim, előző, a diszkriminációmentességről szóló irányelvekkel foglalkozó válaszomban említettem a végrehajtás és hatékonyság értékelése folyamatának keretén belül készülő tanulmányt, amely megvizsgálja, hogy célszerű-e a vonatkozó európai jogszabályokat módosítani, illetve ezt hogyan kellene megtenni. E tanulmány egyik kérdése minden bizonnyal az, hogy megvizsgálja a fogyatékkal élő emberekre vonatkozó külön irányelv megalkotásának lehetőségét. Erről a kérdésről tárgyalunk, és a megfelelő európai eszközöket használjuk fel annak megállapításához, hogy melyik módszer a leghatásosabb a kérdéses cél eléréséhez. Amint az előző megjegyzéseimben már említettem, természetesen valamennyi kérdésre írásban is válaszolok, figyelemmel arra, hogy egyes kérdéseket esetleg nem válaszoltam

04-09-2007

04-09-2007

HU


meg kellően ennek ülés az ülésnek a meglehetősen improvizált jellege miatt. Ez világos. E vita során felvetett valamennyi kérdésre kiegészítő írásbeli válaszokat adok majd. Elnök. − Köszönöm, biztos úr, és köszönöm a módot, ahogy ezeket az utolsó kérdéseket rendezhettük. Szerintem ez hasznos volt, és remélem kielégítő. Azokra a kérdésekre amelyekre most nem jutott idő, írásbeli választ fognak kapni, a visszavont 58. kérdéstől, és feltételre nem alkalmas 73. kérdéstől (lásd melléklet) eltekintve. Ezzel befejeződött a kérdések órája. 18. A Parlament tagjai: lásd a Jegyzőkönyvet 19. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 19.35-kor felfüggesztették és 21.00-kor folytatták) ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR alelnök 20. A tagállamokat az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésében támogató uniós stratégia (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Alessandro Foglietta jelentése a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében, a tagállamokat az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésében támogató uniós stratégiáról (2007/2005(INI)) (A6-0303/2007). Alessandro Foglietta (UEN), előadó . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nagy megelégedettséggel tölt el egy ilyen fontos jelentés betetőzését és lezárását látni. Őszinte köszönetet szeretnék mondani kollegáimnak, az árnyékelőadóknak, a képviselőcsoportoknak és azoknak a tisztviselőknek, akik ezt az eredményt lehetővé tették. A káros alkoholfogyasztás csökkentése az utóbbi években az egész világ egészségügyi és szociális politikájában az egyik prioritássá vált, és az Európai Uniónak is van szerepe ebben. Az Európai Bizottság átadott nekünk egy olyan szöveget, amely komoly gondolkodásra késztetett, amire megpróbáltunk építeni, és megpróbáltuk azt kiegészíteni. Az alkoholfüggőség okozta károk vizsgálata rendkívül sivár és aggasztó képet mutatott: nagyon magas a mortalitás fiatalok körében, különösen a közúti balesetek miatt, bántalmazás a családon belül, a magzati alkoholtünet eseteinek növekvő száma, a valamennyi tagállamban egyre inkább terjedő májbetegség és alkoholfüggőség a fiatalok között is. Európában mindezek orvosi ellátásnak költsége mintegy 17 milliárd eurót tesz ki, a kezelésre és prevencióra fordított 5 milliárd euró mellett. Hangsúlyozni kell, hogy az alkoholfüggőség a probléma; az alkohol fogyasztása önmagában nem démonizálható, mert az része számos tagállam kultúrájának, történelmének és hagyományainak, és sok esetben néhány alkoholtermék kiváló minősége okán a termelő ország koronaékszerévé vált. A foglalkoztatási vonatkozásról sem szabad elfeledkezni. Becslések szerint az alkoholgyártás és -feldolgozás több mint egymillió embernek ad munkát Európában.

119

120

HU


Az Európai Bizottság, amelynek köszönetet mondok, több prioritásra is összpontosító közleményt adott ki, amit magunkévá tettünk, miközben megkíséreltük hatókörét különféle kulcspontokon keresztül kiterjeszteni: a fiatalok alkoholfogyasztási problémájának mélységi vizsgálatára, az átfogó tájékoztatásra, a támogatásra és a prevencióra, a jobb lakossági tájékoztató kampányokra, tudatosítva a közösségeket a felelőtlen alkoholfogyasztás veszélyeiről, és az alkoholfogyasztással kapcsolatba hozható – különösen a családon belüli – erőszak problémáinak vizsgálatára. Az alkoholfüggőségből származó károk elleni intézkedések közé tartoznak különösen a tudatosítás és veszélyekre oktató kampányok az iskolákban, megcélozva a szülőket is, az éjszakai szórakozóhelyeket elhagyó emberek számára az egyéni alternatívájaként a tömegközlekedés nagyobb mértékű rendelkezésre állása, és az egyes államok „ne igyon, ha vezet” elvre összpontosító kezdeményezéseinek támogatása, európai díj az iskolákban működtetett legjobb tájékoztató kampányért, a véralkoholszint figyelemmel kísérését lehetővé tévő eszközök elterjesztésének pénzügyi támogatása, és szigorú fellépés az úgynevezett „alcopopok” (gyümölcslével hígított alkoholos italok) ellen. A jelentés egy másik újszerű pontja – amelyet a Bizottság is üdvözöl – az úgynevezett rövid intervenció alkalmazásának gondolata az alkoholfogyasztás felelős és tájékozottságon alapuló megközelítésének terjesztésére. A családi orvosok, aki napi és közvetlen kapcsolatban vannak betegeikkel, értékes erőforrást jelenthetnek az alkohollal kapcsolatos problémák megállapításához, még mielőtt a betegekben magukban tudatosodna: egy egyszerű kérdőív, egy úgynevezett audit, amelyet néhány európai városban már kipróbáltak, kiegészíthetné az ilyen személyes cselekvést. Más intézkedések közé tartozik különösen az alkoholfüggőség miatt bekövetkezett közúti balesetek csökkentésére irányuló intézkedések előmozdítása, például az ittas vezetés ellenőrzésének fokozásával, olyan tesztek terjesztésével, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy maguk kísérjék figyelemmel véralkoholszintjüket, ösztönzők a ”kijelölt sofőr”-programokhoz, a megengedett véralkoholszint csökkentésével és az ittas vezetők számára súlyosabb büntetések bevezetésével. A jelentés azt javasolja – és ebben, úgy tűnik, hogy az Európai Parlament valamennyi frakciójának támogatását bírja –, hogy az új gépkocsivezetők számára a 0-hoz lehető legközelebbi véralkoholszint-korlátot állapítsanak meg, amely konkrét alapot adna annak a stratégiának, amely túlmegy a Bizottság szövegében bemutatott egyszerű elvi kinyilatkoztatásnál és óvatosságnál, bár az alkoholfüggőséggel szembeni fellépés céljából elfogadható intézkedések közül sok az egyes tagállamok kompetenciájába tartozik, különösen az egészség és a biztonság terén. Az Európai Unió megpróbálhatja serkenteni, ösztönözni, előmozdítani és javasolni az ilyen intézkedések elfogadását. Az egyik kérdés, amellyel kapcsolatban nem volt konszenzus, kétségtelenül a címkézés kérdése volt, amellyel rá lehetne világítani a túlzott alkoholfogyasztás kockázataira és veszélyeire. Személyesen én úgy érzem, hogy felkérném a Bizottságot egy részletes tanulmány elkészítésére, amely összeállíthatná a különféle tájékoztatási és kommunikációs rendszereket, ide értve a címkézést is. Végezetül, a Parlament által módosított stratégia lényeges hozzáadott értéket biztosíthatna az egyes nemzeti politikákon túlmenően, különösen mivel lehetségessé válna a tagállamok munkáját közös célok felé irányítani.

04-09-2007

04-09-2007

HU


A jelentés szövegében megpróbáltam a kérdést kiegyensúlyozottan és józanul kezelni, kerülve a mérsékelt alkoholfogyasztás bármilyen démonizálását, figyelembe véve a felelős alkoholfogyasztás évszázados hagyományait, és megkíséreltem olyan intézkedéseket javasolni, amelyek várhatóan szembeszállnak a sajnálatos módon ma már Európában és az egész világon oly gyakori problémákkal. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek támogatásáért és együttműködéséért. Markos Kyprianou, a Bizottság tagja . − Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondanék az előadónak kiváló munkájáért és az általa készített nagyon jó jelentésért, valamint a bizottság többi tagjának is, akik támogatták őt, és együtt dolgoztak vele egy ilyen érdekes, hasznos és pozitív jelentés előállításában. Nem akarom megismételni mindazt, ami a közleményben vagy a jelentésben szerepelt, és azzal szeretném kezdeni, hogy nagyon örülök, hogy egyetértünk a tekintetben, hogy miként tudnánk megoldani és kezelni ezt a nehéz és fontos problémát. Ismerjük az aggasztó statisztikákat. Az Európai Unióban évente majdnem 200 000 ember hal meg túlzott alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó betegségek következtében. Az Európai Unióban 43-45 millió ember iszik veszélyes mértékben, ami valamennyi rossz egészségi állapot és korai elhalálozás 70,4%-nak felel meg, és ez a fiatalok közötti elhalálozás egyik legfontosabb oka. Tehát a statisztika aggasztó, de már a kezdet kezdetén hangsúlyoznunk kell, hogy nem az alkohollal mint termékkel foglalkozunk: a túlzott fogyasztás, és az alkoholfüggőség az, ami ezeket a problémákat okozza. Néha még nehezebb az embereknek megtanítani, hogy hogyan fogyasszanak egy olyan terméket mérsékelt és felelősebb módon, amely már évszázadok óta velünk van; a túlzás vagy a függőség az, ami a problémákat okozza. Nagyon örülök annak, hogy a Parlament egyetért az európai stratégia és az európai cselekvés szükségességével e tekintetben. Igaz, hogy nekünk ki kell egészítenünk a tagállami politikákat, amint azt a 152. cikk leszögezi, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem teszünk semmit. Épp ellenkezőleg, azért vagyunk, hogy támogassuk a tagállamok intézkedéseit, kiegészítsük azokat, és tegyünk hozzá azokhoz. Az is igaz, hogy eltérő kultúrák és hagyományok vannak a tagállamokban, de sajnálatos módon azt látjuk, hogy azok a problémák, amelyek a közelmúltig csak néhány tagállamban jelentkeztek, az egész Európai Unióban szétterjedtek. Sajnálatos módon a rossz szokások gyorsan terjednek és azok nagyon könnyen másolhatók, különösen a fiatalok esetében. Fennáll a legjobb gyakorlat cseréjének lehetősége együttműködéssel és együtt dolgozással, még mielőtt túl késő lesz. Elkezdhetünk cselekedni még mielőtt a probléma elszabadulna, és ez ennek a stratégiának az egyik legfontosabb vonatkozása. A fiatalokra kell összpontosítanunk. A nagy ivászatokhoz kapcsolódó italozás ma az egyik fő aggályunk a fiatalokkal kapcsolatban, de az ittas vezetés ugyanakkor egyike a legsúlyosabb halálokoknak a fiatalok körében. Ugyanakkor nagyon fontos a prioritásokra összpontosítani, és örülök annak, hogy a jelentés egyetért a Bizottsággal a fő prioritásokban, amint mondtam, különösen a fiatalok tekintetében, de a terhes asszonyok esetében is. Sajnálatos módon az Európai Unióban a mai napig is probléma, hogy gyermekek születnek a terhesség alatti alkoholfogyasztás miatti problémákkal. Az ember azt gondolná, hogy ma, ebben a korban, az Európai Unióban a legmagasabb szintű oktatással ez már nem történhetne meg, de sajnálatos módon megtörténik.

121

122

HU


Nagy érdeklődéssel figyeltem fel a jelentésben az idősek közötti problémára történő utalásra. Ezt komolyan figyelembe kell venni a következő intézkedéseknél, mert látom, hogy ez is súlyos társadalmi és egészségügyi probléma lehet. Az Európai Unió mint egész, két szinten fog dolgozni. Először is ott van a nemzeti politika és cselekvés bizottsága, amelyben a tagállamok képviseltetik magukat, és ez koordinálja majd a nemzeti alkoholpolitikákat, és kidolgoz újabbakat, különösen a közleményben meghatározottakat. Ugyanakkor van nekünk egy Európai Alkohol és Egészség Fórumunk is, ahol valamennyi érintett jelen van, és ott kialakíthatjuk a konkrét intézkedéseket a megfelelő szinteken. Ez azonban nem lesz holmi vitakör, vagy „talk show”. Ezzel ellentétben, szilárd kötelezettségvállalásokat kérünk, amelyeknek nem csak konkrét eredményekkel kell járniuk, hanem nyilvánossá is kell tenni azokat, és szorosan figyelemmel kell kísérni, és ennek eredményeit is nyilvánosságra kell hozni. Optimisták vagyunk, hogy képes lesz néhány bonyolult kérdéssel megbirkózni, például a felelős marketing, a felelős reklámozás kérdésével – ezeket a jelentés meghatározza – és ugyanakkor más vonatkozásokkal is, mint a felelős kiszolgálás, mert nem csak a gyártóknak, hanem a kiskereskedőknek is komoly felelősségük van ezen a területen. És még erre is összpontosítani fogunk. A jelentésben felvetett legtöbb kérdés megerősíti a Bizottság közleményében felvázolt stratégia fő irányait. Néhány pont megkísérli ezt a stratégiát tovább fejleszteni, és természetesen ezekre nagyon oda fogok figyelni; más pontok túlmennek a Bizottság közleményének ajánlásain bizonyos kérdésekben, ilyen például a címkézés és az adózás. Ezekre a kérdésekre is reflektálni fogunk. Ami az alkoholos italokon elhelyezett figyelmeztető címkéket illeti, amelyről tudom, hogy nagy vita tárgya volt akkor, amikor a közleményt fogalmaztuk, és a Parlamentben is, tanulmányozni fogjuk az olyan tagállamok tapasztalatait, amelyek már az ilyen címkék bevezetésének folyamatában vannak, és a tagállamokkal együttműködésben megvizsgáljuk a hivatalos közös megközelítés kialakításának lehetőségét az egész Közösségben. Van bizonyítékunk arra, hogy a figyelmeztető címkék segítenek a tudatosításban – ezért vezették be őket a tagállamok – de ugyanakkor ezeknek egy tágabb stratégia részének kell lenniük, különben önmagukban nem érhetik el a kíván célokat. Ezért tudatosító kampányokra és oktatási programokra van szükségünk. Elhelyezhetjük például a figyelmeztető címkéket az üvegeken, de mi történik az éttermekben, a bárokban és az otthon felszolgált italokkal, amikor a fogyasztó nem látja az üveget és ezért nem látja a címkét sem. Így gondolatokkal kell előállnunk, erre példa lehet az alkoholos italok vásárlásokhoz mellékelt brosúra, illetve az orvosok tanácsa, amint a jelentés is említette. Ezek fontos vonatkozások. A felelős kommunikáció, a felelős értékesítés és a felelős marketing szintén fontos vonatkozások, és rendelkezésünkre állnak az audiovizuális szolgáltatásokról szóló jogszabály rendelkezései. A fórumon keresztül azonban kialakíthatunk egy magatartási kódexet, amelyet valamennyi érintettnek be kell majd tartania. Azzal szeretném befejezni, hogy az alkoholhoz kapcsolódó kár kérdése súlyos kihívás pontosan azért, mert egy bizonyos vonatkozásával kell foglalkoznunk, a túlzott fogyasztással és nem magával a termékkel. Úgy vélem azonban, hogy a helyes irányba mozdultunk el még az előtt, hogy a probléma kezelhetetlenné válna. Így már előre örülök a konkrét eredmények elérésének a korábban említett testületekben, de ami a legfontosabb, a Parlamenttel folytatott szoros együttműködésnek, és előre örülök az önök támogatásának ehhez a folyamatos erőfeszítéshez.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Renate Sommer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, tény, hogy a káros és veszélyes alkoholfogyasztásnak lényeges egészségügyi, gazdasági és társadalmi hatása van. Az is tény azonban, hogy az alkohol az európai kulturális örökség részét képezi, és az európaiak többsége felelősséggel áll hozzá. Így nem akarjuk az alkoholt, mint olyat elítélni, sem pedig új jogszabályokat lefektetni. Amit tenni akarunk, az a veszélyeztetett csoportokra és a veszélyes helyzetekre való figyelem. Az a fiatal, aki eszméletlenre issza magát, az a terhes asszony, aki az alkoholfogyasztással meg nem született gyermekét károsítja, vagy az az ittas járművezető, aki magát és másokat veszélyezteti: pontosan ezek azok a területek, ahol cselekednünk kell. Ez a jelentés ehhez kiváló alapot ad. Kiegyensúlyozott, célzott, magában foglalja valamennyi érintettet: a tagállamokat, a szeszesitalgyártókat, a kiskereskedőket, a vendéglátóipart, az orvosokat, az iskolákat és a szülőket. Világosan elhatárolja a különféle hatásköröket. A tagállamok a főszereplők. Az EU-nak csak támogató szerepe van. Feladata az adatgyűjtés, hogy rámutasson a jól megalapozott eljárásokra, és tájékoztató kampányokat állítson össze és támogasson. A tagállamok feladata a meglévő nemzeti jogszabályaik végrehajtásának javítása. Végül is, mi értelme a szigorú ifjúságvédelmi jogszabályoknak, ha azokat nem tartják be, és a jogsértéseket nem büntetik? Mi is javasoljuk a 0,00% határt a fiatal, újonnan jogosítványt szerzett gépjárművezetők és a hivatásos tehergépjármű-vezetők számára. A szeszesitalgyártóknak vállalniuk kell, hogy tartózkodnak az alkohol fiatalokra irányuló reklámjától. Képviselőcsoportom azonban nem támogatja az alkoholos italokon szereplő kötelező figyelmeztetést, ezért kérem, hogy támogassák a jelentésből az ez irányú rendelkezéseket törlő módosítástervezeteket. Jól ismert, és a felmérések igazolják, hogy a figyelmeztető címkéknek nincs hatásuk ebben az esetben. Éppen ellenkezőleg, az embereket a lehető legkorábban kell tájékoztatni az alkoholfüggőség veszélyeiről. Tájékoztatnunk kell és meggyőznünk kell, nem pedig előírnunk és tiltanunk. Azt hiszem, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol észre kell vennünk, hogy mi az emberek képviselői, nem pedig nevelői vagyunk. Köszönöm Foglietta úrnak, az előadónak a szoros együttműködést. Edite Estrela, a PSE képviselőcsoport nevében . – (PT) Elnök úr, biztos úr, képviselőtársaim, először is gratulálni szeretnék Foglietta úrnak a munkájához. Kiegyensúlyozott jelentést készített, amely megragadja a problémát, és ésszerű és nagy általánosságban alkalmas javaslatokat terjeszt elő a helyzettel való megbirkózás érdekében. Egyetértettünk a fogyasztás felelős formáinak és általában az alkoholfüggőség elkerülése ösztönzésének céljaival, különösen a kiskorúak, a terhes nők és a gépjárművezetők esetében – mindannyian egyetértettünk. Az én képviselőcsoportom által beterjesztett javaslatok ugyanezt az irányvonalat követik: mi is az alkoholfüggőség ellen vagyunk, de fontos megkülönböztetni a mérsékelt és felelős fogyasztást és a függőséget. A mérsékelt és felelős fogyasztás nem rossz, éppen ellenkezőleg, például a bor mérsékelt fogyasztása kifejezetten hasznos az egészségre. Az alkoholfogyasztás szokása nagymértékben eltér Európa különféle részein. Délen az alacsony alkoholtartalmú italok, például a bor és a sör mérsékelt fogyasztásának van kultúrája. Az ilyen jellegű italok Európa más részein is a kultúra részét képezik, és hozzájárulások a helyi gazdasághoz fontos. Így nézetünk szerint nincs értelme figyelmeztető címkéket megkülönböztetés nélkül a borosüvegekre ragasztani, mint például a cigarettás dobozokra esetében. A dohány mindig károsítja az egészséget, az alkohol azonban csak az alkoholfüggőség esetén.

123

124

HU


Mi is úgy tartjuk, hogy információs és tudatosító kampányokra van szükség, hogy figyelmeztessük az embereket az alkoholfüggőség veszélyeire. Ezeknek a kampányoknak az iskolákban kell kezdődniük. Ez egy olyan téma, ami ésszerűen, előítéletes fundamentalista gondolatok nélkül kell megközelíteni. Aggaszt bennünket az alkoholfogyasztás növekedése a fiatalok körében, az, hogy egyre fiatalabb korban kezdenek el inni, hogy az alkoholt kábítószerekkel keverik, és hatásuk alatt vezetnek. Ezekkel a helyzetekkel nemzeti és európai szinten is minden lehetséges eszközzel szembe kell szállni, mivel a fiataljaink jövője a tét. Mi egyetértünk a fiatalok túlzott alkoholfogyasztásból adódó kockázatainak kezelésére javasolt legtöbb intézkedéssel, és azzal is, hogy szükség van intézkedésekre az alkoholfüggőség káros társadalmi hatásaival való megbirkózás érdekében is, különös tekintettel a családon belüli erőszakra – tudjuk, hogy az alkoholfüggőségből eredő családon belüli erőszak előfordulása nagyon magas. A legtöbb tagállamban az alkoholtartalmú italok fiataloknak történő értékesítését tiltó jogszabályok megfelelőek; a probléma a jogszabályok betartásának alacsony szintjében rejlik. A tagállamoknak meg kell erősíteniük az ellenőrzési mechanizmusokat, és az üzleti szektor bevonásával kell biztosítaniuk a jogszabályok betartását, más szavakkal, mindannyiunknak felelősséget kell vállalnunk, és küzdenünk kell a függőség ellen, de a mérsékelt és felelős fogyasztást nem szabad démonizálni. Jules Maaten, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, az Európai Bizottság Európában az alkoholfüggőség teljes gazdasági kihatását évi 125 000 millió euróra teszi, és becslése szerint az alkoholfüggőség felel az összes erőszakos bűncselekmény egynegyedéért. Néhány további statisztikai adat: a gyermekek szellemi és testi fogyatékosságának vezető oka terhesség alatti alkoholfogyasztás. Az európai lakosság körülbelül 1%-a él a magzati alkoholtünetek hatása alatt. Ez mintegy ötmillió európait jelent, miközben a magzati alkohol tünetegyüttes teljes mértékben megelőzhető. A magzati alkoholtünetekben szenvedő betegek 60%-a börtönben vagy pszichiátriai intézetben végzi. Ma délután volt egy találkozónk, amit az Eurocare-rel együtt szerveztünk, egy, a saját hazámból, Hollandiából érkező szakértővel, Dr Nico van der Lelyvel. Elmondta, hogy az ő kórházában, a delfti Reinier de Graaf Gasthuis kórházban az alkoholmérgezés miatt kezelésre szoruló emberek száma az elmúlt öt évben megkettőződött, és a 10 és 15 éves korú gyermekek körében hatszorosára nőtt. Különösen a nagy ivászathoz kapcsolódó alkoholfogyasztás, ahol az tűnik népszerűnek, aki szó szerint az asztal alá issza magát,. Ennek az évnek az első felében a delfti Reinier de Graaf Gasthuis kórházba túlzott italfogyasztás miatt legalább 80 fiatalkorút vettek fel. Számos intézkedés van, amit meg lehet és meg kellene hozni. Valószínűleg a legfontosabb tényező a költség és a rendelkezésre állás, és természetesen az oktatás és a tájékoztatás. A kérdés az, ki áll a legjobb helyzetben ahhoz, hogy ezt kezelje. A helyzet nagymértékben változik egyik tagállamról a másikra, ahogyan a biztos úr nagyon helyesen rámutatott. Így nagyon gyakran a helyi hatóságok helyileg adnak segítséget, és az intézkedéseket a leghatékonyabban az orvosok vagy a tagállamok hozhatják meg. A Szerződés szerint erre másképpen kevés lehetőség van. Fontos, hogy Európának legyen egy ambiciózus alkoholstratégiája, de ne úgy, hogy az a tagállamok saját terveinek útjába álljon. Európának átfogó irányvonalakat kell lefektetnie, amelyeknek egyértelműeknek kell lenniük. Az alkoholfüggőséggel – különösen a fiatalok körében – energikusan kell foglalkozni, és Európának annyi támogatást kell adnia a tagállamoknak, amennyit csak tud. Én nagyon vonakodnék olyan jogszabályt bejelenteni, amelyet nem tudunk végrehajtani, mert semmit nem tesz, hogy növelje az intézményeinkbe vetett bizalmat.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Elnök úr, a magzati alkoholos tünetegyüttesről és a fiatalkorúak alkoholfüggőségéről beszéltem. Ez valóban európai probléma, ahogyan a biztos úr is nagyon helyesen mondja. Ezért úgy vélem, a tagállamoknak meg kell felelniük a rájuk ruházott felelősségnek, és ennek európai szinten kell eleget tenniük. Azt hiszem, az európai szint a megfelelő hely, hogy megállapodjunk a magzati alkoholszindróma és a fiatalkorúak alkoholizmusa csökkentésére vonatkozó egyértelmű célszámokban. És az állásfoglalás ennyit ki is mond. Véleményem szerint, ez konkrétabban is kifejezhető lett volna, mint ahogyan van, de ha a tagállamok hajlandóak ehhez hozzájárulni, akkor legalább lesz valamiféle világos eredményünk, mert én nem hiszek abban, hogy azt mondjuk, a szubszidiaritás fontos, de aztán semmit sem teszünk a világon. Végezetül, nagyon szeretném tudni, hogy a címkézés milyen eredménnyel járt. Franciaországban a címkéken most már szerepel figyelmeztetés a terhes asszonyok alkoholfogyasztása ellen. Ha meglesznek ezek az eredmények, és úgy tűnik, hogy a címkézés működik, azt hiszem, megfontolás tárgyává tehetnénk hasonló intézkedést európai szinten. Ennek vannak az egységes piachoz kapcsolódó indokai is. Ezt megtehetjük, és meg is kellene tennünk. De úgy vélem, ezt csak akkor szabad megtennünk, ha hatásos, és ebben az esetben én örömmel fogom megfontolni. Roberta Angelilli, az UEN képviselőcsoport nevében . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is gratulálni szeretnék Foglietta úrnak kiváló munkájáért: jelentése igen hatásosan ragadja meg ezt a tragikusan aktuális kérdést, nevezetesen az alkoholizmust, különösen a fiatalkorúak esetében. Már elmondták, hogy a cél semmiképpen sem az alkoholfogyasztás kriminalizálása, amely mérsékelt mennyiségben akár az egészségre jótékony hatású is lehet. A cél inkább az, hogy erőteljesen lépjünk fel a túl fiatalok alkoholfogyasztásának terjedése ellen. Az alkoholt gyakran kábítószerekkel együtt fogyasztják, vagy az alkohol maga is válhat végső soron kábítószerré. Az alkoholfüggőség ma a fiatalok körében társadalmi vészhelyzet, mert nagyon súlyos fizikai és pszichés károkat okoz, nem beszélve az egyre inkább az ittas járművezetők által okozott közúti balesetek áldozatairól. Európában – sajnálatos módon – Olaszország vezető helyen áll a nagyobb számú közúti balesettel, amelyek áldozatainak fele 30 év alatti fiatalember. Az esetek többségében a hétvégeken veszítik életüket, az este vagy az éjszaka folyamán, gyakran amikor valamilyen összejövetelről vagy a diszkóból térnek haza, túlzott mennyiségű alkohol fogyasztása után. Végezetül, elnök úr, ez egy nagyon kiváló jelentés, amelynek irányvonalát támogatjuk, mivel képes összeegyeztetni a probléma megelőzését megfelelő intézkedésekkel az oktatásban, a tájékoztatásban, és a szabálysértőkkel szemben a zéró tolerancia előírásával. Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (DE) Elnök úr, az európai alkoholstratégia már régóta esedékes, de szerettük volna, ha azt merészebben és bátrabban terjesztik elő. Hallottunk az évi 125 milliárd eurónyi elborzasztó költségéről, nem beszélve a balesetek vagy a családon belüli erőszak okozta hatalmas emberi szenvedésről, vagy arról a 10 millió gyermekről, aki alkoholproblémákkal küzdő családokban él. Ezért nagyon fontos, hogy ne hajoljunk meg az itallobbi erőteljes nyomása alatt. Bennem mélységes csalódást keltett a két nagy képviselőcsoport szónokának bejelentése, akik nyilvánvalóan nem hagyják jóvá a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság szavazásának eredményét; e bizottság kulcsfontosságúnak tartja a figyelmeztető címkék bevezetését, a reklámok tiltásával együtt. Maaten úr beszélt a veszélyekről, a terhesség alatti alkoholfogyasztás súlyos problémájáról, a magzati

125

126

HU


alkoholos tünetegyüttes megdöbbentő hatásairól, és a gyermekek agyának visszafordíthatatlan fejlődési rendellenességéről. Tudunk az Egyesült Államok tapasztalatairól, és ma a szakértők ismételten megerősítették, hogy a figyelmeztetésnek igenis megvan a kellő hatása, különösen, amikor rámutatnak, hogy a terhes asszonyok esetében az italozásnak milyen pusztító hatásai vannak. Miért nem vagyunk akkor elég bátrak ahhoz, hogy kimondjuk, készek vagyunk ezeket a gondolatokat átlátható módon megvalósítani, és a figyelmeztető címkéket az érintett nők számára vészjelzésként felhasználni. Szívemből kérem önöket ismét: gyávák lennénk, ha beadnánk a derekunkat, és nem lenne bennünk elég bátorság e figyelmeztetések bevezetéséhez, amelyek hatékonynak bizonyultak, és ha nem hagynánk jóvá a közegészségügyi bizottság szavazásának eredményét. Ugyanez vonatkozik a reklámozás tiltására. Tudjuk, és a WHO is kimondta, hogy az Európai Unió 95 milliárd eurót takarítana meg évente, ha bevezetnénk a reklámozás tilalmát és a figyelmeztető címkéket. Végül is tudjuk, hogy a reklámok különösen a fiatalok meggyőzésében és fogyasztásra ösztönzésében nagyon hatékonyak. Ezért teljes szívemből kérhetem önöket, hogy legyen elég bátorságuk holnap e jelentés végrehajtására. Ha a figyelmeztető címkék és a reklámozás tilalma terén elmaradnak a jogalkotási intézkedések, az alkoholstratégia csak papírtigris lesz. Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (CS) Elnök úr, amikor e stratégia eredeti változatáról tárgyaltam egy szakértővel a Cseh Köztársaságban, ő csak egy megjegyzést tett: „túl kevés, túl későn”. Szeretnék gratulálni és köszönetet mondani az előadónak azért, hogy javított ezen a kilátáson, és azért, mert sikerült neki a stratégia szövegének nagyon pozitív irányt adni. Különösen a következőket szeretném hangsúlyozni. Először is, a módosított szöveg pozitívan áll hozzá ahhoz a tényhez, hogy az alkoholizmussal szembeni fellépés érdekében több pénzre van szükség a tájékoztató és prevenciós programokhoz. Másodszor, a stratégia a fiatalokra koncentrál, akik a különösen veszélyeztetett kategóriába tartoznak. Ezzel összefüggésben én üdvözlöm és támogatom különösen az egyetemistákról szóló 7. cikket, és a 16. cikket, ami kötelezővé teszi a címkéken a figyelmeztetések közlését. Harmadszor, úgy vélem, hogy a 21. cikk szövege, amely felhívja a figyelmet a betegszabadság és az alkoholfogyasztás közötti összefüggésre, nagyon fontos. Nem felejthetjük el, hogy ha az európai munkaerő alkohol hatása alá kerül, nem lesz valami versenyképes a globális világban. Kevés kétségem van a 2. cikk szövegével kapcsolatban, ami az Egészségügyi Világszervezetnek a bizonyos betegségek megelőzésében az alkohol hasznosságára vonatkozó tanulmányára hivatkozik. Kellő tisztelettel a WHO iránt, szeretnék rámutatni, hogy erről a témáról szakértői elemzések állnak rendelkezésre, például a Fillmore asszony által vezetett csapat vizsgálata, amelyet 2006-ban hoztak nyilvánosságra: ezek a vizsgálatok bizonyítják, hogy az alkohol előnyeinek elemzését téves adatokra építették, és a vizsgálat például olyan idős embereket is tartalmazott, akik felhagytak az ivással, és alkalmi alkoholfogyasztókat is. E vizsgálat eredményei ezért meglehetősen problematikusak. Fennáll azonban az a kérdés, hogy milyen üzenetet kívánunk közvetíteni a polgároknak ezzel a szöveggel a 2. cikkben. Remélem, hogy az üzenet nem az, hogy ha az alkoholt kis mennyiségekben fogyasztják, semmilyen mennyiség nem bizonyul károsnak. Bár ezzel az egy kritikával éltem, nagymértékben támogatom a stratégiát, azaz azt a szöveget, amelyet az előadóval kölcsönös együttműködésben módosítottunk, és úgy vélem, hogy az a polgártársaink javát szolgálja majd.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, árnyékelőadói minőségemben köszönetet szeretnék mondani Foglietta úrnak kiváló együttműködésért. A jelentés részletesen leírja a tagállamok számára az alkoholhoz kapcsolódó károk csökkentése érdekében az EU által meghozandó intézkedéseket. A büntetőjog azonban nemzeti ügy, és nem az EU ügye. Nem állhatunk elő véleményekkel arról, hogy a tagállamok milyen büntetéseket alkalmazzanak az ittas vezetésért, vagy mennyi ideig vonják be a vezetői engedélyeket az ilyen jellegű bűncselekmények miatt. A büntetőjog szigorúan védett nemzeti terület, és így is kell maradnia. A jelentés azt is javasolja, hogy EU-szinten indítsunk tájékoztató kampányokat, bár elismeri, hogy valamennyi tagállamnak megvan a saját ivási kultúrája. Az egyes országok tudják legjobban, hogyan előzzék meg az alkoholhoz kapcsolódó károkat saját társadalmi tapasztalataik, hagyományaik és erőforrásaik alapján. Hasznos az információcsere, de a kezdeményezésnek a tagállamoktól, és nem Brüsszelből kell kiindulnia. Az európai díj létrehozása egy másik módja annak, hogy növeljük az EU befolyását ezekben az ügyekben. Felül kell vizsgálnunk az együttműködést ott, ahol az EU kompetens, például a belső piacon. A környezetvédelmi bizottság megpróbál nemzeti ügyekbe beavatkozni. Így mindenkit arra serkentek, hogy üssön a bizottság körmére. Ami pedig a véralkohol-tartalom szintjének a korlátját illeti, az italozás után közlekedő éppen olyan veszélyes, ha fiatal, ha idős, vagy ha hivatásos járművezető. John Bowis (PPE-DE). – Elnök úr, én nagyon is üdvözlöm ezt a jelentést és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság kompromisszumos álláspontját a címkézésre vonatkozó rendelkezés egyetlen kivételével, amelyet megpróbálunk majd a holnapi szavazás során helyre tenni. Én abból a vélekedésből indulok ki, hogy az alkohol jó lehet normális és korlátozott mennyiségben, különösen a szellemi érettséget elérve, amit ön és én már elértünk. Az alkohol jó az embereknek az érettség felé közeledve. Az alkohol azonban rossz is lehet nekünk, és erről szól ez a jelentés: az italozásról szól, a kiskorúak italozásáról, és az ittas járművezetésről; az alkoholfogyasztás következményeiről és annak a 195 000 embernek a haláláról Európában, akik balesetekben halnak meg, az erőszakról, a májbetegségről, a tüdőbetegségről, a mellrákról, az elmebajról, a függőségről, a szív- és érrendszeri, magzati, és reprodukciós problémákról, és így tovább. Ez a korai halálozás harmadik legfontosabb oka. Ezért van szükségünk ésszerű italpolitikára, ezért ösztönözzük a biztost arra, hogy ragaszkodjon ahhoz az ésszerű üzenethez, amivel kezdte, és amiért mi azt javasoljuk, hogy ne próbálja meg a büntetőjog harmonizálását, nem utolsósorban azért, mert a büntetőjog érvényesítését nem lehet harmonizálni, és tudjuk, hogy a tagállamok között az ittas járművezetésben ez egy lényeges probléma. Hasonlóképpen hiba lenne megpróbálni harmonizálni a címkézést. Természetesen nézzük meg, hogy mi történik Franciaországban, és okuljunk azokból a tanulságokból, amelyekkel elénk áll. A mai esti üzenetünk azonban: legyen ésszerű politikánk az ésszerű ivásra, ismerjük el az alkohol előnyeit, de annak kockázatait és veszélyeit is, amelyek egy része lehet a túlzott italozás, más része az olyan mértékű túlzott italozás, ami már alkoholizmus. De az alkohol velünk van, és meg kell tanulnunk vele élni. Karin Scheele (PSE). – (DE) Elnök úr, előadónk és Kyprianou biztos egyértelművé tették bevezető nyilatkozataikban, hogy nem az alkohol, mint termék megbélyegzésével foglalkozunk, hanem a vele való visszaéléssel. Ez a vita arról sem szól, hogy alkoholt kínáljunk polgárainknak, amint azt a jelentés egyértelművé teszi. Hadd emlékeztessem a

127

128

HU


képviselőket az egészséghez kapcsolódó információról szóló, idén e Házban elfogadott rendeletre. Az tiltja az alkoholos italok egészséggel kapcsolatos címkézését. Az Európai Parlament úgy döntött, hogy azt nagyon jó érvek alapján elfogadja. Az állásfoglalás a Bizottság tavaly októberi közleményében megállapított prioritásait foglalja magában – csökkenteni az alkoholhoz kapcsolódó közúti balesetekből származó sérülések és halálesetek számát. Az, hogy a fiatalok és a gyermekek alkoholizmusára összpontosít, fontos, de stratégiai hiba lenne úgy tenni, mintha az Európai Unióban csak a fiatalokat érintenék az alkoholizmus és annak hátrányos hatásai. Pontosan azért, mert az alkohol és az alkohol mérsékelt fogyasztása európai kultúránk fontos része – és ennek így is kell maradnia, és ezt nem is szabad kifogásolni –, különös elsőbbséget kell biztosítanunk a terhesség alatti alkoholfogyasztás következményeinek tudatosítására. A terhesség alatt még az egészen kis mennyiségű alkohol is károsan hathat a gyermek fejlődésére. Nem hiszem, hogy a vita arról, hogy bevezessük-e a címkézést vagy sem, a holnapi szavazással véget érne, és Kyprianou biztos is jelezte, hogy a Bizottság nagy figyelemmel fogja kísérni a tagállamok tapasztalatait, és majd esetleg európai szinten hoz intézkedéseket. Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, az alkoholhoz kapcsolódó mortalitás és morbiditás az EU polgárainak százezreit érinti minden évben, és az alkohol erős versenyben áll a dohányzással, mint az embereket érő és megelőzhető súlyos károsodások egyik fő oka. A közúti balesetek, a családon belüli erőszak, a gyermekek szexuális abuzusa, a májrák, a májcirrózis és a magzati károsodás csak néhány az alkohol jól ismert ártalmai közül. Az alkohol mégis széles körben és megfizethető áron rendelkezésre áll, mindenütt Európában. A legtöbb társadalmi esemény, többek között itt, az Európai Parlamentben tartott események szükségszerű velejárójának tartják. Előállítását az EU pénzügyileg is támogatja. A fogyasztását a televízióban, a rádióban és a sajtóban széles körűen és közvetlenül reklámozzák, és a legtöbb alkoholos italon nincs megfelelő figyelmeztetés az egészségügyi veszélyekre. Miért van ez így? A nemzeti kormányok, a nemzeti parlamentek és az EU miért ennyire toleránsak az alkohollal szemben? Talán a nagyon erős szesziparhoz kötődő lobbi miatt? Azért, mert történelmileg ezzel az anyaggal kapcsolatban van egy általános naivitás? Azért, mert még nem eléggé megértett pszichológiai vagy kulturális tényező? A szomorú tény az, hogy az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésére irányuló EU-stratégia ugyanezen tényezők áldozatává vált. Tisztelettel merem állítani, hogy ez a jelentés – az előadó nemes szándékai ellenére – a helyett, hogy a problémával drasztikusan és hatékonyan megküzdene, csak a felületét kapargatja meg, és csak szelíden foglalkozik az ivászattal és a szélsőséges ivási szokásokkal, vagy a sajátos körülmények közötti ivással, például a gyermekek vagy a terhes nők italozásával. Nem támogatom az alkoholtilalmat, de úgy vélem, hogy mi európai parlamenti képviselőként eljátszottuk azt az esélyünket, hogy az alkohollal, mint potenciálisan gyilkos, függőséget okozó kábítószerrel foglalkozzunk, amelynek használatát nem lágyan, hanem komolyan kellene korlátozni . Sajnálatos módon az itallobbi már megint sikerrel járt. Ez a nagyon is felvizezett európai alkoholstratégia bizonyította, hogy a szeszipar nyert, és az EU polgárai veszítettek. Csak tájékoztatásként: az alkohol a központi idegrendszer neuronjainak működésébe avatkozik

04-09-2007

04-09-2007

HU


be, és megöli az idegsejteket, amelyek az ember életében soha nem pótolhatók. Így akár keveset iszunk, akár sokat, a kár bekövetkezik. Legfeljebb a kár mértéke különböző. Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak e stratégiáért. Fontos és szükséges vitát kezdeményez az alkoholról Európában, annak ellenére, hogy számos olyan gyakorlati intézkedés, amelyet szívesen láttam volna, hiányzik. Az alkohol nem egy szokásos termék. Mellékhatása van az egészségre, és a belső piacnak is figyelembe kell vennie az egészségi megfontolásokat. Ez nem jelenti az alkohol betiltását. Ez egy kiegyensúlyozott politikát jelent, az egészségre vonatkozó figyelmeztetésekkel, és tisztességes politikával az alkoholimportról és a reklámozásról. Senki sem beszél itt új EU-kompetenciákról, csak a kompetencia jobb alkalmazásáról. Egy figyelmeztető címke és a televíziós reklámok időbeli korlátozása túlságosan sok lenne? Túlságosan sok lenne, hogy – a szubszidiaritás elvének kellő tiszteletben tartásával – a közutakon az alkohollal kapcsolatban zéró toleranciát ajánljunk, ami annyi életet menthetne meg? Úgy tűnik, sokan úgy gondolják, hogy csak a fiataloknak, a terhes nőknek, a hivatásos gépjárművezetőknek és a függőknek lehetnek alkoholproblémái. Ez tévedés. Az alkoholkereskedelem teljes szabadsága nem liberális megoldás. Csökkenti az emberek szabadságát, és szükségtelenül növeli az egészségügyi ellátás költségeit. Csökkenti a közutakon a biztonság érzetének szabadságát. Csökkenti azt a bizalmat, hogy biztonságosan mehetek haza a kocsmából, és csökkenti a gyermekek biztonságát otthon. Antiliberális, ha nem vesszük az egészségügyi megfontolásokat figyelembe az alkoholpolitikában. Bairbre de Brún (GUE/NGL). – (GA) Elnök úr, szeretném támogatni a jelentés felhívását, amelyet a társadalomhoz intézett, hogy foglalkozzon az alkoholizmus problémáival. Az alkoholizmus Írországra gyakorolt társadalmi és gazdasági hatása majdnem kiszámíthatatlan. Meg kellene vizsgálnunk más EU-országok jó gyakorlatát is, mert sokkal jobb hosszú távú politikát alkothatnánk az alkohollal kapcsolatos károk leküzdésére. Az alkoholizmus jelei fedezhetők fel az utcákon megjelenő válogatás nélküli erőszakban és a családon belüli erőszakban. Kellene, hogy legyen tolmácsolás! (A szónok angolul folytatja.) Tudták, hogy ma este jövök, tudták, hogy ma felszólalok, tudták, hogy az én nyelvem ma már az Európai Unió munkanyelve. Időben adtam értesítést. Szeretném, ha lenne tolmácsolás. Rendkívül sajnálatosnak tartanám, ha nem tolmácsolnák azt, amit ma el kívánok mondani. (A szónok újra írül beszél.) (GA) Alaposan vizsgálódnunk kell. Foglalkoznunk kell az alkopopok dolgával, és a különleges ajánlatok és más marketingmanőverek alkalmazásával, amelyek célja az alkoholtartalmú italok értékesítés fokozása, különösen a fiatalok körében. Az is jó lenne, ha figyelmeztetést helyeznénk el a címkéken, különösen a terhes asszonyok számára. Az alkoholértékesítést szoros figyelemmel kell kísérni. (A szónok megismétli hozzászólását angolul.) Minden bizonnyal külön is összpontosítanunk kell az alkohollal kapcsolatban a fiatalok körében jelentkező károkra. Szigorúbban figyelemmel kell kísérnünk a fiatalkorúak esetében az alkohol értékesítésére vonatkozó jogszabályokat. Foglalkoznunk kell az alkohol, az alkopopok, a különleges ajánlatok és más marketingeszközök alkalmazásával, amelyek

129

130

HU


célja az alkoholtartalmú italok értékesítésének különösen a fiatalok körében történő fokozása, meg kell vizsgálnunk a tömegközlekedés rendelkezésre állását éjszaka, ösztönöznünk kell a kijelölt sofőrprogramokat, és az is jó lenne, ha megjelennének a címkék az alkoholos italokon, kifejezetten a terhes nők számára tervezve és rájuk irányítva. (A szónok újra írül beszél.) (GA) Nagyon bosszús vagyok, hogy a tolmácsolás nem áll rendelkezésre! (A szónok angolul folytatja.) Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy nem volt tolmácsolás. Én tisztességes vagyok a Parlamenttel szemben, amióta az én nyelvem hivatalos és munkanyelvvé vált, és azt reméltem, hogy a Parlament is tisztességes lesz majd velem. (Taps) Urszula Krupa (IND/DEM). – (PL) Elnök úr, az előkészített állásfoglalások és más preventív intézkedések, amelyek célja az alkoholizmus negatív hatásaival szembeni fellépés, nem támogathatják egyidejűleg az alkoholfogyasztást, amelyet úgy reklámoznak, mint az európai kulturális örökség és életmód részét, valamint a WHO megkérdőjelezhető véleményét az alkohol egészséget előmozdító hatásairól. Mindez problematikus, miután ennek a terméknek a káros hatásait már bizonyították. Egy olyan liberális jogszabály, amely lehetővé tenné gyermekek és fiatalok számára, hogy függőséget okozó szereket – ideértve a sörben vagy alkopopban lévő alkoholt – fogyasszanak egy olyan időpontban, amikor a pszichés zavarok járványszerűek, egyszerre lenne meggondolatlan és hibás, és nem tekinthető olyan megoldásnak, amely az alkoholizmus és más függőségek ellen hat, hanem inkább olyannak, amely ami előmozdítja ezeket. A gyermekek számára az alkohol vagy más narkotikum még a legkisebb dózisban is rendkívül káros. Elsőbbséget kellene adni az alkohol és a narkotikumok reklámozása és gyermekeknek és fiataloknak történő értékesítése szigorú tilalmának, ide értve azt is, amikor ezt rejtett módon teszik. Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az alkoholizmus jelenleg az Európai Unió súlyos társadalmi problémája. Sőt az Európában a legnagyobb az alkohollal visszaélő személyek aránya. Nem hiszem azonban, hogy összehasonlítást lehetne tenni a dohánytermékek és az alkohol között. Miközben tudományosan bizonyították, hogy a dohánytermékek károsak, az alkohol csak akkor káros, ha azt túlzott mennyiségben fogyasztják, vagy olyanok, akiknek nem szabadna inniuk. Sőt mi több, jól ismert az a kutatás, amely bizonyította, hogy az alkohol kis mennyiségben kedvező hatást gyakorol a keringésre. A kérdés itt az ivás kultúrája, és a szeszipar társadalmi felelősségének előmozdítása Európában. A fenti érdekre figyelemmel úgy vélem, hogy az szeszesitalok a dohánytermékekéhez hasonló címkézése nem indokolható. Éppen ellenkezőleg, sokkal hatékonyabb lenne az alkoholfogyasztás csökkentése érdekében, ha elkerülnénk a csomagolásra vonatkozó harmonizálás drága eljárásait, és ezt a pénzt inkább tájékoztató kampányokba invesztálnánk. A mi felelősségünk, hogy jól strukturált oktató módszerekkel érjük el az erősen veszélyeztetett csoportokat, mint például a terhes nőket, a fiatalokat, és a gépjárművezetőket. Érdemes lenne a mértékadó kampányokat kiterjeszteni az alkopopokra is, ezek olyan, a fiatalok által gyakran fogyasztott alkoholos italok, amelyeket általában

04-09-2007

04-09-2007

HU


meglehetősen ártalmatlannak tartanak, sőt azt is gondolják róluk, hogy nem is tartalmaznak alkoholt. Azok az intézkedések, amelyeket abszolút módon támogatok, a vérben megengedett alkoholszint minimálisra csökkentése nem csak fiatal járművezetők, hanem a közösségi közlekedésben dolgozók számára is. Ezek az intézkedések, amelyek lényegében alig kikényszerítők, nagyon hatásosak és segítenek a tagállamokban az alkoholfogyasztás korlátozásában. Érdemes még egy kérdést megvizsgálni: az alkoholfogyasztás és az alkoholfüggőség, különösen a fiatalok esetében, együtt jár más függőségekkel is, amelyek együttesen gyakran tragédiához vezetnek. Érdemes lenne, ha a Parlament és a Bizottság ezeket az egyéb függőségeket is megvizsgálná a fiatalok körében. Dorette Corbey (PSE). – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az alkohol okozta kár növekvő probléma. Az adatok magukért beszélnek. A férfiak 5%-a és a nők 1%-a alkoholfüggő. A 15-30 éves fiatalok körében az elhalálozások 25%-a kapcsolódik az alkoholhoz. A gyermekekkel való rossz bánásmód gyakran a túlzott italozás következménye. Ezek az adatok gyakran rengeteg szenvedést fednek el. A függőség, az orvosi problémák, a társadalmi kínok, az erőszak mind nagyon jól ismertek. Kevésbé jól ismertek a terhesként történő alkoholfogyasztás súlyos következményei. A meg nem született gyermek súlyosan károsodhat. A magzati alkoholos tünetegyüttestől szenvedő gyermekek egész életükre károsodnak. Egyre inkább felismerik, hogy az ivás rendkívül káros a gyermekek és a fiatalok számára. Az ifjúkori italozás maradandó károsodást okozhat, és negatívan befolyásolhatja a tanulmányi teljesítményt és az IQ-t. Nyilvánvaló, hogy sürgető szükség van olyan intézkedésekre, amelyek leszoktatják a fiatalokat és a terhes nőket az italozásról. Ennek az egyik leghatékonyabb módja lehet az üvegeken elhelyezett egészségi figyelmeztetés. Így sürgetem a tagállamokat, hogy terjesszenek elő javaslatokat a lehető leggyorsabban arról, hogy az egészségi figyelmeztetéseket tegyék kötelezővé. Európai jogszabály hiányában valamennyi tagállam szabadon alkothatja meg a maga szabályait. Az üvegeken elhelyezett figyelmeztetések hatásosak, amint az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok már bemutatták. Én sürgetem a szeszesitalgyártókat, hogy vállalják magukra a felelősséget a fiatalok és a terhes nők alkohollal kapcsolatos figyelmeztetéséért. Jobb az embereket most figyelmeztetni, mint tíz év múlva egy sereg kártérítési igénnyel szembesülni. A figyelmeztetések ma már a társadalmi felelősségvállalás szokásos részei, amelyből az italgyártóknak is ki kell venni a részüket. Végezetül, felhívom a Bizottságot, hogy a lehető leghamarább álljon elő megfelelő javaslatokkal. Nehéz megérteni, hogy a cigarettás dobozokon elhelyezett figyelmeztetéseket miért nem követték az alkohol elleni figyelmeztetések. Így sürgetem a Bizottságot, hogy ne pazarolja az időt, és vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek a fiatalokat és a terhes nőket célzó egészségi figyelmeztetéseket kötelezővé tennék. Fontos, hogy a lakosság egészsége kerüljön a bortermelők érdekei elé. Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, gratulálok az előadónak ehhez a fontos jelentéshez. Szeretném felhívni a figyelmet az alkoholnak az öngyilkosságok előfordulásában játszott szerepére; vizsgálatok igazolják, hogy az öngyilkosságot elkövető személyek több mint 20%-a a halála előtt alkoholt fogyasztott. Sőt, amikor az alkoholfogyasztás törvényes korhatárát az Egyesült Államokban 18-ról 21 évre emelték, ennek a leginkább figyelemre méltó hatása az otthoni, munkahelyi és közúti balesetek csökkenésében mutatkozott, ugyanakkor azonban az öngyilkosságok is 7%-kal csökkentek.

131

132

HU


Sok kiváló javaslat van ebben a jelentésben, amit támogatok. Van azonban egy apróbb fenntartásom, a K preambulumbekezdés azon részével kapcsolatban, amely kimondja: „mivel intézkedéseket kell hozni, a fiatalok és terhes asszonyok alkoholfogyasztásának megakadályozására”. Én tudom, hogy súlyos kérdések vannak a magzati alkoholos tünetegyüttessel kapcsolatban, és támogatom a tájékoztató címkéket, a figyelmeztető címkéket, a reklámok korlátozását, és a szülés előtti és utáni támogatást, de az a javaslat, hogy akadályozzuk meg, hogy a terhes nők egy italt elfogyaszthassanak, már túl messze megy. A mi dolgunk nem a tilalom – az nem működik –, amire szükségünk van, az az, amit e jelentés javasol, és még sokkal többre. Esko Seppänen (GUE/NGL). – (FI) Elnök úr, biztos úr, a jelentés egy lényeges kérdést nem említ: az alkohol árával vagy az alkoholra kivetett adókkal kapcsolatos álláspontot. Finnországban mi egyértelmű kapcsolatot állapítottunk meg az alkohol ára és fogyasztása között. Minél alacsonyabb az ár, annál többet fogyasztanak, és fordítva. Az alkoholra kivetett adók emelése csökkenti annak fogyasztását. Észtországban, a szomszédunkban, az alkoholra kivetett adó alacsony. Emiatt és mert az EU megakadályozza az import mennyiségi korlátozását, Észtország súlyos közegészségügyi problémát okoz Finnországnak. A finnek olcsón vásárolhatnak égetett szeszesitalokat Észtországban, ami alig 100 kilométerre van, és emiatt Finnország nem tudja elfogadni azt, amit a legjobb módszernek tart, nevezetesen, hogy viszonylag magas adót vessen ki az alkoholra polgárai egészségének érdekében. Észtország olcsó égetett szeszes italai, illetve az ezzel kapcsolatos politikája, és ha úgy tetszik, az alkoholadó ebből adódó csökkentés Finnországban csaknem ezer alkohollal kapcsolatos elhalálozáshoz vezetett az én hazámban. Így Észtország finneket öl. Ebben az összefüggésben kell beszélnünk az árakról és az adókról. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr, az Egyesült Államokban már 20 éve figyelmeztetnek az alkohol magzatokra gyakorolt hatására, mert problémát jelentettek a szeszes italok okozta károk. Az amerikai kismamáknak csak 20%-a iszik a terhesség alatt. Európában mi nem címkézünk. Az ír kismamák 80%-a iszik. Az Egyesült Királyságban a kismamák 70%-a iszik. Én ismerek kismamákat Írországban. Tudom, hogy közülük sokan nem innának, ha megértenék, hogy az milyen kárt okoz. Lehetséges, hogy a címkézés nem azonnali megoldás, de idővel – amint az Egyesült Államok tapasztalata is bizonyítja – csökkenteni tudja a magzati károsodásokat. A felnőttek esetében a mérséklet a kulcsszó, de a meg nem született gyermek számára nincs biztonságos szint. Még az alacsony szintű fogyasztás is okozhat agykárosodáshoz, amely hiperaktivitáshoz, impulzivitáshoz, sőt az öngyilkosság emelt kockázatához vezethet. Tanulási és koordinációs nehézséges is felléphetnek. A magzati alkoholexpozíció egyik következménye, hogy amikor a gyermek felnő, maga is hajlamos lesz az italozásra. Ez mutatja, hogy a folyamat állandósul. Itt az idő, hogy megállítsuk a körforgást. Pilar Ayuso (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, biztos úr, először is szeretném üdvözölni ezt az alkoholstratégiát, amelyet a Bizottság javasol, főként azért, mert prevencióval és oktatással a mérsékelt és felelős alkoholfogyasztásra vonatkozó iránymutatás meghirdetésével próbálja meg a problémát megoldani. Ugyancsak szeretnék gratulálni Foglietta úrnak körültekintő jelentéséért, de megint azt kell mondanom, hogy nem önmagukban a szeszesitalok azok, amelyeket kriminalizálnunk kell, hanem az azokkal való visszaélést.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Az erjesztett italok – mint például a bor és a sör – mérsékelt fogyasztása egészséges felnőttek számára nemcsak ártalmatlan, hanem jót is tesz az egészségének, és a kiegyensúlyozott étrend részét képezheti. A mérsékelt fogyasztás megvédheti a testet a szív- és érrendszeri és a degeneratív betegségektől, amint azt számos tudományos jelentés bemutatta. A fogyasztók jogosultak a teljes körű és valós tájékoztatásra az alkoholfogyasztás egészségi kockázatairól és előnyeiről, de az egészségi figyelmeztetéseknek a helyénvalósága a bor és sör címkéin megkérdőjelezendő, tekintettel arra, hogy ez az intézkedés hatástalannak bizonyult azokban az országokban, ahol efféléket fogadták el. Konkrétan, nincs olyan tudományos bizonyíték a címkéken elhelyezett egészségi figyelmeztetések hatékonyságáról, amely igazolná, hogy ezzel megelőzhető a szeszes italok visszaélésszerű fogyasztása. Úgy tűnik, hogy a kifejezetten a terhes asszonyokra vonatkozó címkézés is hatástalannak tűnik. A kitűzött célok elérésének legjobb módja a tudatosítás és a jó nevelési kampányok, amelyek kifejezetten a terhes nőkre és a fiatalokra irányulnak. Azt is szeretném elmondani, hogy a közelmúltban létrehozott Európai Alkohol és Egészség Fórum – amely valamennyi érdekelt felet összehozza – nagyon helyénvaló kezdeményezésnek tűnik, hogy fellépjünk a túlzott alkoholfogyasztás ellen, és én remélem, hogy a fórum következtetései is segítenek majd e probléma megoldásában. Végezetül, szeretnék rámutatni, hogy a fiataloknál a részegség jelensége együtt járt az egy főre jutó borfogyasztás csökkenésével az Európai Unióban. Azt hiszem, erre gondolnunk kell, mert a kérdés sokkal bonyolultabb, mint amilyennek tűnik. Catherine Stihler (PSE). – Elnök úr, a mai vita az EU stratégiájáról, amelynek célja a tagállamok támogatása az alkohollal kapcsolatos kár csökkentésében, teljes mértékben üdvözlendő. Folytatja azt a munkát, amit én végeztem a fiatalokról, az alkoholról és annak negatív hatásairól szóló 2001. évi jelentésemben. A szeszesitalpiac globalizációja és a nagy italozások terjedése az egész EU-ban olyan jelenség, amellyel a politikusok és az egészségügyi testületek próbálnak megbirkózni. Az EU-szintű együttműködés alapvető fontosságú a legjobb gyakorlat megosztásához, ahhoz, hogy lássuk, más országok hogyan birkóznak meg hasonló problémákkal. Indulásként: négy baleset közül egy az alkoholfogyasztáshoz kapcsolható, az EU-ban évente 10 000 ember hal meg alkohollal összefüggő közúti balesetekben, és a halálos balesetek áldozatainak 35%-45%-a 18-24 év közötti fiatal. Az ittas vezetők által okozott balesetek még egyértelműbbek, az érintettek kétharmada 15 és 34 év közötti volt, és 96% férfi. A becslések szerint az alkohol a gyermekek bántalmazásánál és elhanyagolásánál 16%-ban tekinthető oknak. Vegyük a magzati alkoholos tünetegyüttes (FAS) vagy a magzati alkoholos spektrumzavar (FASD) kérdését: a születés előtti alkoholos behatás a szerzett szellemi fogyatékosság leggyakoribb oka. A közelmúltban orvosok kijelentették, hogy terhesség alatt az alkoholfogyasztásnak nincsen biztonságos szintje. 2001-ben, a fiatalokról és alkoholról szóló jelentésem idején a FAS még viszonylag ismeretlen volt. Hat évvel később már úgy tűnik, sokkal többen elfogadják azt az érvet, hogy amennyiben ugyanazon alkoholtartalmú italon az Egyesült Államokban elhelyezik a FAS-ra utaló egészségi figyelmeztetést, akkor ugyanazt a terméket az EU-ban miért ne

133

134

HU


lehetne ugyanazzal a figyelmeztetéssel ellátni? Nincs különbség a két termék között, csak annyi, hogy az egyiket az Egyesült Államokban értékesítik, és a másikat nem. Amint Sinnott asszony mondta, az Egyesült Államokban, ahol a FAS címkézést alkalmazzák, az italozó terhes nők részaránya 20%,, miközben Írországban ez az arány 80%, az Egyesült Királyságban 75% és az egész EU-ban 40%. Könnyen be lehetne vezetni az alkoholtartalmú termékeken a FAS-figyelmeztetést, és hatásuk, együtt a közegészségügyi oktatással és tájékoztatással fontos lehet a FAS megelőzésében az EU-n belül. Jean Marie Beaupuy (ALDE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ma este különféle adatokat idéztek Foglietta úr jelentésében is. Szeretnék rámutatni, hogy e hideg statisztika adatok mögött mindenekelőtt emberi tragédiák vannak. Néhány évig én egy pszichiátriai kórházat vezettem, és pácienseim közül sokan alkoholfüggők voltak. A jelentés 26. bekezdése kimondja, hogy meg kell ismernünk az okokat. Erről még nem beszéltünk eleget ma este. Ha el akarjuk dönteni, hogy mi a helyes intézkedés a fiatalok, az időskorúak, a férfiak és a nők irányában, ismernünk kell az okokat. Ezért azt sürgetem, hogy bármilyen intézkedés esetén végezzenek több kutatást valamennyi tagállamban és az egész Európai Unióban, hogy többet derítsenek ki arról, hogy ezek a fiatalok miért érzik szükségesnek azt, hogy túl sokat igyanak. Miért isznak túl sokat az otthonukban elszigetelt idős emberek? Miért isznak a férfiak munka közben? Amíg nem derítjük ki ennek a túlfogyasztásnak a valódi okait, nem fogunk tudni helyes válaszokat adni. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, összességében én üdvözlöm ezt a jelentést. Úgy vélem, a jelentés megtalálta a helyes egyensúlyt a kulturális szokásaink elismerése és az alkohol káros fogyasztásának nagyon aggasztó trendje között, figyelemmel különösen a fiatalok közötti veszélyes ivászati kultúra terjedésére. A Bizottság megközelítésében meghatározta a kulcsfontosságú célpontokat – gyermekeink védelme, a nagy ivászatok elleni fellépés, az alkohol okozta indulatok miatti sérülések és elhalálozások csökkentése, a közúti balesetek és az öngyilkosságok számának csökkentése. Kollégáim rendkívül jól mutattak rá az aggályos területekre. Én most magam is hangsúlyozni szeretném a születés előtti alkoholexpozíció súlyos kockázatait, mint a Bizottság listájának egyik kulcsfontosságú célpontját, amelyen még dolgozni kell, és azt is, hogy a Bizottság által javasolt alkohol és egészség fórum foglalkozzon különösen ezzel a kérdéssel. Ennek oka, hogy a terhesség előtti alkoholfogyasztás által okozott kárt nem igazán érti a lakosság. A terhesség alatt semmilyen alkoholmennyiség sem biztonságos, mert az alkohol embriót károsító anyag. Veszélyesebb a második és harmadik trimeszterben, amit a legtöbb terhes asszony nem ért, mert általában a terhesség első harmada az, ami aggályos a gyógyszerek vagy kábítószerek vagy bármilyen más anyag szedése szempontjából. Az alkohol különösen veszélyes a terhesség második és harmadik harmadában. A nélkül, hogy bárkit is megszégyenítenénk vagy hibáztatnánk, el kell indítanunk egy oktató-tájékoztató kampányt a tagállamokban a családorvosokon keresztül, hogy azonnal figyelmeztessük a terhes asszonyokat az alkohol veszélyeire. A kollégák említették az ADHD-t. De ott van még az Asperger-féle tünetegyüttes is. Az orvosi kutatóközösség az alkoholpolitika miatt nehézségekkel szembesült, amikor ezzel kapcsolatban publikációkat akart megjelentetni. Az önök fórumának foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, és tovább kell haladnia vele. Végül néhány szó az alkohollal való visszaélésről, mint a polidrog-használat részéről. Írországban a problematikus alkoholfogyasztás miatt kezeltek egyötöde visszaél

04-09-2007

04-09-2007

HU


kábítószerekkel is, és a közelmúltban egy franciaországi vizsgálat kimutatta, hogy a kannabisz hatása alatti járművezetés megkétszerezi a baleset okozásának kockázatát. A polidrog-használat terjedésével sürgősen foglalkoznia kell az önök fórumának is, és valamennyi tagállamnak is. Bővíteni kell a polidrog-használat felismeréséhez szükséges technikai támogatást, különösen a közúti rendőri ellenőrzések esetében, és technikai támogatást kell biztosítanunk rendőrhatóságainknak. Daciana Octavia Sârbu (PSE). – (RO) Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak. A jelentés eredményei az alkohol okozta károk csökkentését célozzák meg, valamint azt, hogy védjék az EU polgárainak egészségét és jólétét, mivel mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az alkohol az egyik legveszélyesebb tényező, amely betegségeket, idő előtti elhalálozást és egy sor társadalmi problémát is okoz Európában. Nagyra értékelem azt a figyelmet, amelyet az alkohol fogyasztókra gyakorolt káros hatásainak csökkentésére és a harmadik felekre, a sebezhető társadalmi csoportokra, például gyermekekre, fiatalokra és terhes nőkre fordítanak. Mindehhez hozzáadhatjuk az olyan társadalmi károkat, mint a családon belüli erőszak, az elhanyagolt gyermekek, a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés. Az alkoholfogyasztás veszélyes és káros hatásainak megelőzését célzó oktatási és tájékoztató kampányokra fordított figyelem, és például a legjobb gyakorlat európai szintű cseréje fontos elemek az alkohol káros hatásainak csökkentésében érdekében. A jelentés egyetemes megközelítésével sikerült rávilágítani az Európai Unióban az alkoholfogyasztás lényegi problémáira, és ez egy fontos lépést tenni a túlzott fogyasztás elleni küzdelemben. Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök úr, az elmúlt években az Európai Unió valamennyi tagállamában riasztó módon nőttek a veszélyes és káros mértékű alkoholfogyasztásból adódó problémák. Társadalmunk minden évben súlyos árat fizet ezért mind a közvetlen, mind a közvetett költségek tekintetében. Az alkoholfogyasztással kapcsolatos legakutabb problémák a fiatalokhoz kapcsolódnak. A fiatalokat jobban veszélyeztetik a fizikai és mentális problémák, és a társadalmi ártalom, amelyet a saját és mások alkoholfogyasztása okoz. Az alkoholfogyasztás problémái azonban nem csak a fiatalokat érintik. Az alkoholnak a gyilkosság többségében szerepe van, és minden évben 17 000 ember értelmetlen halálát okozza a közutakon. A 70-es években Finnországban évente 200 ember halt meg májcirrózis miatt; ma ez a betegség évente 1000 embert öl meg. Sürgős cselekvésre van szükség európai szinten, hogy felfelé harmonizáljuk az alkoholra kivetett adókat. Sürgetném a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg ambiciózus közös célokat a tagállamok számára, hogy csökkentsék az alkohol veszélyes és káros mértékű fogyasztását. Christa Klaß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Európának nem kell, nem szabad, és Európa nem képes mindent szabályozni. Jelenleg a tagállami szubszidiaritás és a kevesebb bürokrácia a szlogenek, amelyeket folyamatosan ismétlünk, amikor az emberekhez beszélünk. Az Európai Unió kompetenciáját folyamatosan megkérdőjelezik, de Európának kellene, sőt kell lennie a fejlődést motiváló erőnek. A Bizottság kezdeményezési joga okiratba foglalt jog. Ha a jogi felhatalmazás hiányzik, akkor a Bizottság éppen ezt a kezdeményezési jogát használja, hogy rátapintson a fájó pontokra, és felhívja a tagállamok figyelmét a visszás helyzetekre, és intézkedéseket kér. Ez a Bizottság előttünk fekvő javaslatának jogalapja, és ezt használnunk kell.

135

136

HU


A kockázatos és túlzott alkoholfogyasztás egészségre gyakorolt káros hatásait, és társadalmi és gazdasági következményeit korlátoznunk kell. Európai stratégiát kell megfogalmazni, hogy támogathassuk a tagállamokat az alkohollal kapcsolatos károk megelőzésére és csökkentésére irányuló erőfeszítéseikben. Ez magában foglalja az okok kutatását, amint azt az előbb már elmondták. Magában foglalja azonban a lakosság tájékoztatását, felvilágosítását és a tudatosítását is, ami az ügy lényege, ezek a kulcsfontosságú pontok. Mindenki szabadon dönthet. De az emberek csak akkor élhetnek ezzel a szabadsággal, ha tájékozottak cselekedeteik következményeiről és hatásairól. A nevelés és az oktatás a legfontosabb pillérek. A családon belüli nevelés alapozza meg a rendezett és szilárd életmódot, és erre kellene összpontosítanunk, amit az oktatásnak és a tanácsadásnak kell követnie. Ugyanez vonatkozik az alkoholhoz való tudatos viszonyt is. Támogatom a Parlament jelentését, amely számos területen javít a Bizottság dokumentumán. Én azonban eltökélten ellenzem az egészségi figyelmeztetésekre vonatkozó felhívásokat. Egyértelmű szabályok vonatkoznak az alkohol címkézésére. A címkék jelzik az alkoholtartalmat. A címkéken álló szöveg megértése az információátadás alapvető módja. Hölgyeim és uraim, ez az általános ismeret! Mindenkinek olyan helyzetben kell lennie, hogy ezt az információt a maga számára felelős módon használhassa. Ugyanez vonatkozik az élet legtöbb dolgára: az evésre és ivásra éppúgy, mint a mozgásra, a sportra és a fitnessre. Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Elnök úr, biztos úr, nagy öröm, hogy az Európai Parlament időben és fontos intézkedésként elfogadja ezt a stratégiát. Az alkoholfogyasztás, amely gyakran ölt veszélyes mértéket, sokakat érint, beleértve a gyermekeket és a serdülőket. Ezt a veszélyt a társadalom még mindig nem ismeri fel, feltehetően az információhiány miatt. Az alkohollal való visszaélés nemcsak az egyén egészségét és a reprodukciós egészséget befolyásolja, hanem kárt okoz az egészségügyi ellátórendszereknek is, és növeli az antiszociális magatartás gyakoriságát, növekvő bűnözési rátákhoz és az iskola korai elhagyásához vezet, és emiatt a valamilyen iskolai végzettséggel rendelkezők aránya is csökken. Ezért tudatosító, oktató és prevenciós programokra van szükségünk adott típusú magatartás kialakításához. Ebben a jelentésben én két kulcsszót találtam: kockázat és biztonság. A politikában a szolidaritás elérésének az érdekében az Európai Bizottság két fontos intézkedést tárgyalhatna meg: javasolhatna egy, a tagállamok által végrehajtandó nagyléptékű célzott programot az alkoholfogyasztás hatásának vizsgálatára, és arra, hogy milyen hatása van a polgárok körében a probléma tudatosításának, és létrehozhatna egy speciális alapot prevenciós programokra, amelyre a szeszes italok reklámjából származó bevételek egy részét lehetne allokálni. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Az alkohol káros hatásai elleni küzdelem olyan régi, mint az idő. Az úgynevezett száraz törvény és a különféle tilalmak, amelyeket néhány országban alkalmaztak, nem hoztak kedvező eredményt. A Bizottságnak az EU stratégiájáról szóló közleménye, amelynek célja a tagállamok támogatása az alkoholhoz kapcsolódó károk csökkentésében, egy nagyon fontos kezdeményezés. A Bizottság, miután általánosította a tagállamok tapasztalatait, és azonosította a közös problémákat, prioritásokat vezetett be az alkoholhoz kapcsolódó károk csökkentésére. Úgy véljük, hogy a bevezetett fontos prioritások megvalósítása, nevezetesen a fiatalok, a gyermekek és a meg nem született gyermekek védelme, a vezetés közbeni alkoholfogyasztás megakadályozása és a többi korlátozás társadalmunkat felelősebbé, egészségesebbé és

04-09-2007

04-09-2007

HU


mértékletesebbé teszi majd. Én hangsúlyozni szeretném az alkoholfogyasztó fiatalok súlyos veszélyeztetettségét. Sajnálatos, hogy az alkoholfogyasztás korhatára sok országban egyre alacsonyabb lesz. Nagyon fontos ezért a jó gyakorlat. Szeretném javasolni, hogy kapcsoljuk össze a fiatalok alkohollal kapcsolatos kárai csökkentésének gyakorlatát a fiataloknak szánt EU-programokkal. Az ilyen programok kialakítása és megvalósítása segítene elfoglalni őket a szabadidejükben, és megvédene a veszélyes alkoholfogyasztástól. Richard Seeber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, azt hiszem az alkohol veszélyes volt a múltban, és veszélyes ma is. A Bizottság javaslatának 5.4.1 bekezdésében a Bizottság nagyon helyesen szögezi le, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás – úgy tűnik – valamennyi védelmet ad a szívinfarktus ellen a 45 év felettiek körében, én azonban úgy gondolom, hogy azt mondani, hogy egy kevés alkohol jót tesz, az egy mítosz, nagyon gyenge tudományos megalapozottsággal. Az alkohol veszélyes. Méreg, és még kis mennyiségben is befolyásolja az egészségi állapotot. Természetesen meg kell határozni a tűrési küszöböket. Mi a különféle európai országokban megtanultuk kezelni azt a kábítószert, amit alkoholnak hívunk. A britek például, ami a fogyasztási szokásokat illeti, nagy ivászatokban vesznek részt. Az egy főre jutó fogyasztás viszonylag alacsony, de néha pontosan ezek a túlzások azok, amelyek súlyos kárt okoznak. Mi Ausztriában amolyan társasági ivók vagyunk. Nálunk viszonylag magas az egy főre jutó alkoholfogyasztás, de kevesebb a szélsőség. Így aztán nagyon nagy nemzeti eltérések vannak, függően a nemzetek történelmi fejlődésétől. A Bizottság helyesen közelíti meg a problémát. Azt mondja, hogy nem veszi át a tagállamok felelősségét. Vannak azonban olyan európai feladatok, amelyekkel együtt birkózhatunk meg. Az egyik példa egy megfelelő adatbázis létrehozásának kísérlete. A statisztikák nagyon eltérnek. Tévedés azt hinni, hogy a múltban kevesebb volt az alkoholhoz kapcsolódó kár. Abban az időben a másként állították fel a diagnózist, és az emberekben is kevéssé tudatosodott ez a kérdés. Ezért gondolom én, hogy Európában fontos számunkra, hogy ismerjük miről, beszélünk. Ugyancsak fontos a fogyasztói mintákban megjelenő új jelenségekkel megküzdeni. Az egyik ilyen jelenség az, hogy egyre nagyobb számú fiatal kezd el nagyon korán inni, ami súlyos kárt okoz. Ami a címkézés kérdését illeti, általánosságban azt kell mondanom, hogy az kevés ahhoz képest, amire szükségünk volna. Hiba lenne azt hinni, hogy egy olyan bonyolult jelenséget, mint az alkoholfogyasztás, egyszerűen meg lehetne oldani azzal, hogy felhelyezünk egy címkét az üvegre. Ez csak a politikai felelősség alóli kibújás könnyű módja lenne. Anna Hedh (PSE). – (SV) Elnök úr, üdvözlöm a stratégiát, bár azt gondolom, hogy azt felvizezték. Végre itt egy egységes dokumentum célokkal, amelyek, reményeim szerint, tovább is fejleszthetők. A stratégia pozitív tulajdonsága, hogy rámutat, mely módszerek működnek az alkoholfogyasztás csökkentésében, és ezáltal az alkohol által okozott kár és a tragédiák csökkentésében is. Ám ha a jelentés által javasolt módszereket teljes mértékben fel akarjuk használni a tagállamokban, EU-jogszabályt kell elfogadni. Először is csökkenteni kell az importkvótákat. Minden egyes országnak a korlátozó intézkedésekre való erőfeszítéseit aknázza alá vagy lehetetleníti el, ha az alkohol más országokból elvben szabadon importálható. Ezen kívül, közegészségügyi okból meg kell emelni a minimális adókat. Én azt is szeretném, hogy – a dohányhoz hasonlóan – az alkohol esetében is vezessük be az egészségi figyelmeztetéseket. Ezért arra sürgetem önöket, hogy szavazzák le azokat a módosításokat, amelyek gyengítik a szöveget.

137

138

HU


Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – (FI) Elnök úr, az én hazámban az egyik leggyakoribb közmondás az alkoholt, mint a bölcsek italát írja le. Ennek egyáltalán nem az az üzenete, hogy az alkohol bárkit bölccsé tenne, hanem az, hogy csak azok számára alkalmas, akik ismerik a különleges alkalom és a mérséklet fogalmát. Így azután nem okoz nekem problémát, hogy egyetértsek képviselőcsoportunk árnyékelőadójával, Sommer asszonnyal, amikor felhívja a figyelmet az alkohollal társított veszélyek megelőzésére irányuló stratégiára. Azzal kell kezdenünk, hogy felismerjük a különféle létező alkoholkultúrákat, és hatékony megoldásokat találunk a valós problémákra, azaz a visszaélésszerű italfogyasztásra és a fiatalkorúak italozására. Nincs szükség a terméknek vagy a mérsékelt fogyasztásnak a stigmatizálására. De szükségünk van a különféle ügynökségek együttműködésére, valamint a helyi problémák nemzeti megoldására. Van egy kérdés azonban, amellyel kapcsolatban én szívesen venném az EU intézkedését, ez pedig az alkohol adószintjeinek felfelé történő kiigazítása széles körben. El kell ismernünk, hogy az alkoholizmusnak a közegészségügyi költségei hatalmasak, és ezek nem tarthatók ellenőrzés alatt, ha csak nem rendelkezünk közös gazdaságpolitikai instrumentumokkal. E tekintetben saját hazám sajnálatosan jó példa. Az EU-tagság rákényszerítette Finnországot, hogy csökkentse az alkoholra kivetett adót akkor, amikor megszűnt az alkoholimport korlátozásának joga. Egy, a közelmúltban végzett vizsgálat rámutatott, hogy az alkoholhoz kapcsolódó hirtelen halálesetek száma egyértelműen növekedett, mióta 2004-ben az alkoholra kivetett adót csökkentették, és a fogyasztás meredeken emelkedett. A 2003. évi adatokhoz képest ez az emelkedés elérte a 17%-ot, és itt még nem vesszük figyelembe az egyéb következményeket. Közegészségügyi problémáink olyan súlyosak, hogy ismét rákényszerülünk az adóemelésre. Volt idő, amikor én egyszerűen engedetlenséget javasoltam az egyes tagállamoknak, azaz azt, hogy korlátozzuk az importot az átmeneti időszak vége után, a Szerződés 30. vagy 95. cikkére hivatkozva. Akkor sajnálatos módon semmi sem történt, és most az egész nemzet fizeti az árát, egy olyan nemzet, amely nyilvánvalóan nem elég bölcs. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) A múltkor egy televíziós beszámolót néztem skandináv fiatalokról, akik péntek esténként hajóval átkelnek például Észtországba. Ott megvásárolnak két nagy láda vodkát, és a hazaúton az eszméletlenségig leisszák magukat. Az Európai Unió valamennyi országában láthatunk példákat hasonló italozási szokásokra vagy ezek variációira. Kétség sem fér hozzá, hogy az alacsonyabb alkoholfogyasztáshoz vezető intézkedéseknek pozitív hatásuk lesz a lakosság egészségi állapotára, a társadalmi feltételekre, a munkahelyi és munkahelyen kívüli, valamint a közlekedési balesetekre. Én arra az egészségben okozott kárra szeretnék összpontosítani, amelyet bármely fajta szeszesital túlzott fogyasztása okoz. Szükséges rámutatni különösen a fiatalok számára, hogy még a sör rendszeres fogyasztása is alkoholfüggőséghez vezet, és az nem kevésbé súlyos mint a bor vagy az égetett szeszek által okozott alkoholfüggőség. Rettenetes, hogy az emberek folyamatosan és könnyelműen alábecsülik a májbetegség súlyosságát, amely gyakran cirrózishoz, sőt halálhoz vezet. A rendszeres ivás fokozatosan megváltozatja az egyén vágyait és jellemvonásait, emellett szétzilálja a család életét is, amellett, hogy sokszor súlyos neurológiai elváltozásokat okoz. A fiatal alkoholista elveszti a magasabb célokért és ideálokért való küzdés képességét, és érzelmei annyira eltompulnak, hogy nehezen tud csak egészséges kapcsolatokat kialakítani, vagy egészséges családi környezetet létrehozni.

04-09-2007

04-09-2007

HU


A magzati alkoholos tünetegyüttes súlyosan károsítja nem csak az anyát, hanem mindenek előtt a gyermeket, fejlődési rendellenességeket és deformitásokat okozva a csecsemőkben. Meglepő, hogy milyen kevés figyelmet fordítanak arra számos tagállamban, hogy erről a terhes asszonyokat tájékoztassák. Végül, sokkoló, hogy milyen sokan vezetnek gépkocsit vagy motorkerékpárt alkoholos befolyásoltság alatt. Én személyesen támogatnám az egész EU-ban a harmonizálás lehetőségét úgy, hogy a járművezetők véralkoholszintjét tekintve a nulla toleranciát kellene alkalmazni. Cristian Stănescu, az ITS képviselőcsoport nevében . – (RO) Elnök úr, kedves kollégák, az alkoholfogyasztás olyan szokás, amelyet a generációk egymásnak adnak át. Több országban az alkoholfogyasztással kapcsolatban van egy olyan szólás, amely szerint az csak a férfiak dolga lehet. A veszélyes és ártalmas mértékű fogyasztásnak a gyermekekre és terhes asszonyokra gyakorolt káros hatásai csökkentésére nincs sok módszer. Az alkoholnak nagyobb számú és változatosabb a fogyasztói köre, mint a dohánynak, hagyományos előállítási módszerekkel, ami ellenőrizetlen értékesítési módszereket és ehhez kapcsolódó kockázatokat is jelent. Ebben az esetben elengedhetetlen, hogy a jelentés 16. cikke ösztönzi az alkoholfogyasztással kapcsolatos információ terjesztése és tudatosítása innovatív eszközeinek módszerét. Ezzel szemben nem tekinthető innovatív módszernek, hogy az alkoholtermékek címkéin – hasonlóan a dohánytermékekhez – a figyelmeztetéseket alkalmazzanak, mivel annak kielégítő hatékonysága a dohány esetében sem bizonyosodott be. Ennek a figyelmeztetésnek a függő fogyasztókra gyakorolt hatásáról – a belső piac számára is – európai szintű felmérést kellene végezni, az érintettek korától, foglalkozásától vagy nemétől függetlenül. Az Európai Parlamentnek mindenféle kétértelműség nélkül állásfoglalást kellene előterjesztenie, adva némi időt az egyéb tájékoztató és tudatosító módszerek összeállítására, hogy a tagállamok számára hatékony keretet biztosíthasson a visszaélésszerű alkoholfogyasztással szembeni fellépés, és a mérsékelt és felelős alkoholfogyasztás elősegítésére. Markos Kyprianou, a Bizottság tagja . − Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőnek ezért a nagyon érdekes vitáért. Szeretnék elmesélni önöknek egy történetet a görög mitológiából. A történetet képileg a ciprusi Pathos mozaikja ábrázolja. Ez az első borivók története. Dionysus isten szolgája ellopta a bort, hogy először adjon belőle az embereknek. Ők megitták, az emberi történelem során először lerészegedtek, azt gondolták, hogy megmérgezték őket, és megölték a szolgát, aki a bort adta nekik. A mi korunkban a megoldások sokkal bonyolultabbak, és más megközelítést kell találnunk. Mindenki más módszereket választott. Néhányan azt mondják, hogy túl messzire mentünk, míg mások azt, hogy nem mentünk elég messzire. Vannak, akik azt kívánnák, hogy mindenről jogszabályokat alkossunk, míg mások azt akarják, hogy azokat a tagállamok csinálják meg. A megoldás azonban valahol középen van. Nekünk a tagállamokat ki kell egészítenünk, támogatnunk kell őket politikáikban, de ez nem jelenti azt, hogy az Európai Uniónak ne lenne szerepe, amint ez a jelentésből és a képviselők hozzászólásaiból kiderült. Ugyanakkor nem lehet mindent jogalkotással megoldani. Ezért esélyt kell adnunk a fórumnak, hogy működhessen, és konkrét eredményeket produkáljon, amelyeket figyelemmel fogunk kísérni. Ugyanakkor azonban, amint ezt már elmondták, a tagállamoknak a kérdés sok

139

140

HU


vonatkozásáról vannak jogszabályaik. A végrehajtás az, ami hiányzik, és problémákat okoz. Ezért a tagállamokra gyakorolt nyomás segít majd a kedvező eredmények elérésében. Függetlenül attól, hogy az egyes oldalak mit vártak, nem szabad alábecsülnünk annak fontosságát, hogy most először európai szinten elismertük, hogy létezik az alkohollal kapcsolatos kár problémája, hogy kell lennie európai stratégiának – amelyet ma elfogadtunk –, és most már van európai vita, európai kezdeményezés és európai cselekvés. Ez fontos. Egyetlen tagállam sem képes a problémát elszigetelten megoldani, és egyetlen tagállam sem mentes a problémáktól. Találkozunk a nagy ivászatokkal Spanyolországban, ami észak-nyugat-európai probléma volt a múltban. Tekintve a kulturális cseréket és más okokat – egy társadalomkutató elmagyarázhatná, hogy mi miért történik –, azt látjuk, hogy ugyanazok a problémák lépnek át a határokon, nincsenek földrajzi határok az ilyen problémák útjában. Ezek mindenütt jelen vannak az Európai Unióban. Ez az első fontos lépés, de nem az utolsó. Ha ésszerű időn belül nem látunk eredményt, akkor újra értékelhetjük, és újra megvizsgálhatjuk ezt a stratégiát, és eltérő megközelítést vagy más irányvonalat alkalmazhatunk. Most azonban a helyes úton vagyunk. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani az előadónak, a bizottságnak és a képviselőknek a stratégia támogatásáért. Én már előre örülök, hogy együtt dolgozhatom önökkel a mindannyiunk által kívánt eredmények elérése érdekében. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Gyula Hegyi (PSE), írásban . – (HU) A túlzott alkohol-fogyasztás súlyos csapás az európai társadalmakra. Megszámlálhatatlanul sok életet vesztünk az alkoholfogyasztásból eredő betegségek miatt, és az ittas vezetés áldozatainak száma is rendkívül magas a tagországokban. Az alkoholfogyasztási szokások országonként, sőt, régióként változnak, és ezért is helyes, ha a védekező stratégiák a tagállamokban születnek meg. Mégis szükség van egységes uniós irányelvekre is. Minden módon meg kell védeni a kiskorúakat az alkoholtól, s ennek érdekében az eddiginél szigorúbb szankciókra van szükség. Az „igyál, vagy vezess” szellemében a nulla toleranciát és a nulla egész nulla százalékos alkoholszintet kell bevezetni az egész EU-ban a járművezetők számára. De csak tilalmakkal nem jutunk előre, amit az amerikai alkoholtilalom csúfos bukása is jól jelez. Népszerűsíteni kell a kulturált alkoholfogyasztási szokásokat, az alacsony szesztartalmú sör és a minőségi bor fogyasztását. A pancsolt, hamisított, rossz minőségű, egészségre káros alkoholfajták forgalomba hozása ellen határozottan fel kell lépni. David Martin (PSE), írásban . – Az elmúlt évek aggasztó trendje, hogy a szeszipar a kiskorú italozókat célozza meg olyan termékekkel, mint az ”alkopopok”. A nagy ivászat egyre gyakoribb a fiatalok körében, és fontos, hogy ezzel a fejleménnyel hatékonyan birkózzunk meg. Úgy vélem, ennek jó módja, ha arra ösztönözzük a szupermarketeket és az üzleteket, hogy jobban különítsék el az „alkopopokat” az üdítőitaloktól. Az alkopopokon is, hasonlóan más italokhoz, el kellene helyezni a megfelelő egészségi figyelmeztetéseket. Örülök, hogy az erre irányuló módosításaimat a jelentésbe beépítették. Természetesen ahhoz, hogy hatékonyan felléphessünk a kiskorúak italozása és a nagy ivászatok ellen, a nemzeti kormányoknak a fogyasztóra kell összpontosítaniuk, hogy megváltozzanak az alkohollal kapcsolatos attitűdök. Ezért üdvözlöm a tájékoztató és tudatosító kampányokra helyezett hangsúlyt, például az iskolai oktatóprogramok révén. Ugyancsak támogatom

04-09-2007

04-09-2007

HU


azokat az ajánlásokat, hogy a véralkoholszintet a 0,00%-hoz a lehető legközelebb kell megállapítani, különösen a kezdő gépjárművezetők esetében. Úgy vélem, hogy az alkoholszondák széleskörű rendelkezésre állása – amit a jelentés javasol – segíthet a potenciális ittas járművezetők elrettentésében. A nemzeti kormányok többet tehetnek a közösségi közlekedés elérhetőségének biztosítására az alkoholt fogyasztó járművezetők számára. 21. Emberi fogyasztásra szánt dehidrált tartós tej – a tej és tejtermék piac közös szervezése – a tej és tejtermékpiac közös szervezésének kiegészítő szabályai (vita) Elnök. − A következő napirendi pont az együttes vita - Elisabeth Jeggle, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében készített jelentéséről az egyes emberi fogyasztásra szánt, részben vagy egészben dehidrált tartós tejről szóló, 2001/114/EK irányelvet módosító tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0058 - C6-0083/2007 - 2007/0025(CNS)) (A6-0282/2007), - Elisabeth Jeggle, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében készített jelentéséről a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló, 1255/1999/EK rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0058 - C6-0084/2007 2007/0026(CNS)) (A6-0283/2007), és - Elisabeth Jeggle, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében készített jelentéséről a tej- és a tejtermékpiac közös szervezésének kiegészítő szabályairól szóló, 2597/97/EK rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0058 - C6-0085/2007 - 2007/0027(CNS)) (A6-0284/2007). Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Elnök úr, hadd kezdjem azzal, hogy megköszönjem a Parlamentnek, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak, és különösen az előadónak, Jeggle asszonynak ezt a konstruktív jelentést a tej minicsomagról. A csomag három jogi aktus módosításairól rendelkezik. Az első a tartós tejről szóló irányelvet érinti, amelyben most már teljes mértékben megengedjük a fehérjetartalom szabványosítását, összhangban a Codex szabványaival. Ezzel teljesítjük tejiparunk és tejporexportőreink régi kérését, és az ő helyzetük harmadik országbeli versenytársaikkal szemben nyilvánvalóan javulni fog. Ez nemcsak az ipar és a kereskedelem előnyére válik, hanem a tejtermelőkére – gazdáinkéra – is, mivel a fehérjeszabványosítás a tej magasabb valorizációjához vezethet. Ezen kívül, az előre jelzett erőteljes fehérjekereslet könnyedén felszívja majd a rendelkezésre álló fehérjemennyiség növekedését. Üdvözlöm, hogy önök teljes támogatásukat adták ehhez a javaslathoz. A második javaslat a tej és tejtermékek piacának közös szervezésére vonatkozik. Itt kiigazítások egész sorozatára teszünk javaslatot, amellyel kapcsolatban az Európai Parlament teljes támogatásáról biztosított. Ezek közé tartozik az a javaslat, hogy csökkentsük a fölözött tejpor intervenciós árát a szabványosításból következő alacsonyabb fehérjetartalom matematikai eredményeként. Tartalmazza a tagállamonkénti aktiválási árrendszer megszüntetését is a vajintervenciós rendszerben. Ugyancsak tartalmazza a nemzeti vajmennyiségek támogatásra feljogosító kritériumként történő megszüntetését, a fegyveres erők elavult támogatásának megszüntetését, és az importengedélyek kötelező alkalmazásának felhagyását.

141

142

HU


Az önök tejszín és sovány tejpor magántárolásának fenntartására irányuló módosítása meglehetősen meglepő, mivel ezeket a rendszereket a gyakorlatban soha sem használták és elavultnak tekinthetők. Továbbá, a vaj magántárolása fennmarad, így igazán nincs szükség ennek a rendszernek a tejszín esetében történő fenntartására. Ami az önök iskolatejprogramjára vonatkozó módosításait illeti, ugyanazon a hullámhosszon vagyunk. Amint javasoltuk, a rendszer egyszerűsödik egyetlen átalánytámogatás bevezetésével. A Mezőgazdasági Főigazgatóság már vizsgálja az iskolatejprogram felülvizsgálatának különféle lehetőségeit, és javaslatokat kért a tagállamoktól a rendszer javítására, valamint további termékekre, amelyek a programba bevonhatók. A rendszer ebből adódó változásait hamarosan ismertetjük a Tejgazdálkodási Bizottságban. Remélem, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság egyetértésre jut az iskolatej megnövelt támogatási szintjével kapcsolatban, amely 18,15 euró lenne 100 kilogrammonként. Ami az önök azon módosítását illeti, amely egy tejalapot vezetne be a szerkezetátalakítási program finanszírozására, hangsúlyoznám, hogy a tej minicsomagban tett javaslatok igazán nem szerkezetátalakító jellegűek. Ezért nagy nehézséget okoz nekem ezeket az alapvető technikai és egyszerűsítő intézkedéseket összefüggésbe hozni egy új ”tejalap” költségvetési sor létrehozásának felismert szükségességével. A tejágazat számára a helyénvaló intézkedések szükségességéről a vitáknak a közeljövőben sorra kerülő Health Check-ről (KAP-felülvizsgálat) szóló vitákra, és a közös agrárpolitika jövőjéről szóló különféle vitákra tekintettel kell lefolynia. A harmadik aktus a fogyasztói tejpiac liberalizálására vonatkozik, ahol megjegyzem, szintén ugyanazon a hullámhosszon vagyunk. Elfogadhatónak tűnik az a javaslat, hogy töröljük a zsírtartalomra vonatkozó 0,2%-os tűréshatárt. Önök azt is javasolják, hogy hivatkozzunk a 2000/13/EK irányelvre. Szíves tájékoztatásul közlöm, hogy ez az irányelv automatikusan alkalmazandó. Így összességében örömmel állapítom meg, hogy nézeteink összhangban állnak. Köszönöm a munkájukat. Örömmel várom a ma este folytatódó vitát. Elisabeth Jeggle (PPE-DE), előadó . – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, mindenki a tej és tejtermékek jó és stabil piaci helyzetéről beszél most, és az ebből adódó tejáremelkedésről. A tejárak emelkedése, amelyre a gazdáknak oly sürgető szüksége van, újra lángra lobbantja a kvóták sokat vitatott kérdését. Ma a mini tejcsomagot kívánom megvitatni, és azzal kezdem, hogy megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a biztos asszonynak és kollégáinak a jó együttműködésért. Három jó és alaposan végiggondolt javaslatot terjesztettek elő, és ezért a Parlament nem nyújt be sok módosítást. Úgy vélem azonban, hogy módosítástervezeteink elgondolkodtatóak, és remélem, hogy a Bizottság és a Tanács is jóváhagyják azokat, ugyanúgy mint a Mezőgazdasági Bizottság. A Bizottság által benyújtott első jelentés az egyes emberi fogyasztásra szánt részben vagy teljesen dehidrált tartós tejekről szóló tanácsi irányelv módosításait tartalmazza. Ebben a jelentésben a Bizottság zsírmentes szárazanyagban kifejezve minimum 34%-on szabványosítaná a fehérjetartalmat. Ez a szabványosítás lehetővé teszi az európai gyártóknak, hogy ugyanolyan feltételek mellett versenyezhessenek harmadik országok gyártóival. A nemzetközi kereskedelem ilyen egyszerűsítése üdvözlendő, és ez az egyik

04-09-2007

04-09-2007

HU


indoka annak, amiért a Mezőgazdasági Bizottság jelentésmódosítás nélkül és csak egyetlen ellenszavazattal fogadta el. Az ilyen szabványosítás pénzt takarít meg, és ezért van az, hogy a második jelentésben én javaslatot tettem egy tejalapprogramra, biztosítva, hogy a megtakarított pénz a tejágazatban maradjon. A Bizottságnak a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló rendelet módosítására irányuló javaslata több fontos technikai kiigazításról rendelkezik, ami nyilvánvalóan szintén javuláshoz vezet. Először is, átlagosan 2,8%-kal csökkenti a sovány tejpor intervenciós árát. Azzal, hogy megszünteti a vaj esetében az intervenciós aktiválást, megszünteti a nemzeti minőségi osztályokat a vajra, bevezeti a szabványos minőség meghatározását, megszünteti a fegyveres erőknek nyújtott támogatást, és felhagy az importengedélyek kötelező használatával, csökkenti a bürokráciát. Én azonban nagyon határozottan a tejszín és sovány tejpor magántárolásának eltörlése ellen vagyok. Ez egy biztonsági hálót jelent, és úgy vélem, ezt a KAP-felülvizsgálat összefüggésében kellene megvitatnunk, és nem a mini tejcsomag keretében. Ettől függetlenül, kétségtelenül helyes az a javaslat, hogy az iskolatej támogatására egységes átalányt vezessünk be. Tekintve az iskolatej táplálkozásban betöltött fontos szerepét, lényegesen növelni kellene a rendelet hatókörébe tartozó termékek támogatását, 100 kilogrammonként 16,11 euróról 100 kilogrammonként 18,15 euróra. Sürgős szükség van a termékskála szélesítésére is. Most már néhány fantasztikus új tej-, túró- és joghurttermék áll rendelkezésre, amelyek bárki ízlését és preferenciáit kielégíthetik, és ha innovatív iskolai programokat vezetnénk be, felkelthetnénk a gyermekek érdeklődését e termékek iránt, miközben tennénk valamit az egészséges táplálkozás érdekében is. A 2008-2013 közötti időszakra a fehérje szabványosításából eredő 117,3 millió euró megtakarítási lehetőséget, vagy a tejpiaci szervezetben lehetséges további megtakarításokat a tejágazat reformjának kísérésére és támogatására kellene felhasználni. Én készen állok erre, hogy ezt is az KAP felülvizsgálati vita összefüggésében vitassuk meg. Ennek az intézkedésnek a célja az általunk javasolt tejalapprogram elősegítése. Ezeket a forrásokat a tejágazat értékesítésének előmozdítása összefüggésében táplálkozással kapcsolatos jobb tájékoztatásra és további kísérő intézkedésekre – például a tejtermelés modernizálására – lehetne fordítani olyan területeken, ahol a feltételek nehezebbek illetve a hegyvidéki régiókban. Ezt a második jelentést a bizottság egyhangúan fogadta el. A harmadik jelentés a fogyasztói tejre vonatkozik. Nagyobb rugalmasságot javasol a fogyasztói tej meghatározásában. A jelenlegi rendelet a közösségben előállítható és forgalomba hozható fogyasztói tejnek három kategóriáját ismeri el. Ezek a fölözött tej (maximum 0,5%-os zsírtartalommal), félzsíros tej (1,5% -1,8% zsírtartalommal) és teljes tej (legalább 3,5% zsírtartalommal). A Bizottságnak a javaslata, amely lehetővé tenné az olyan fogyasztói tej termelését és forgalomba hozatalát, amely nem felel meg ennek a három kategóriának mindaddig, amíg a címkén egyértelműen és könnyen olvashatóan jelzik a zsírtartalmat, helyes. Ez a liberalizációs intézkedés nem csak azt jelenti, hogy az átmeneti nemzeti mentesítések megszüntethetők, hanem a fogyasztók választási lehetőségeit is bővíti, ami minden bizonnyal segíthet a közösségen belüli kereskedelem újraélesztésében.

143

144

HU


A bizonytalanságok elkerülése érdekében a tej zsírtartalom-százalékát jól láthatóan fel kell tüntetni a csomagoláson, és közvetlenül össze kell kapcsolni a termék megnevezésével. Én azonban azt gondolom, hogy szükségtelen +/-0,2%-os tűréshatárt megállapítani a zsírtartalom jelzésére, mert az nem javítana az egyértelműségen, inkább hátráltatná a megvalósítást. Ezt a két módosítástervezetet, hasonlóan ehhez a harmadik jelentéshez, a bizottságban szintén egyhangúan fogadtuk el. Tekintettel a Mezőgazdasági Bizottság egyértelmű álláspontjára, bízom benne, hogy a holnapi plenáris szavazáson a teljes mini tejcsomagot egyértelmű többség fogja jóváhagyni. Nem tudom azonban elfogadni az ALDE képviselőcsoportja három módosítástervezetét. Ezek lényegesen nem javítják a jelentést. A harmadik módosítástervezet csak az iskolatejre utal, ami szembemegy azzal, amit mi szeretnénk, nevezetesen, hogy javítsuk a teljes termékskála kínálatát. Sajnálatos módon ezért ezt a módosítástervezetet is el kell vetnem. Őszinte köszönetemet szeretném kifejezni valamennyi kollégámnak a Mezőgazdasági Bizottságban és a képviselőcsoportban. Köszönöm nekik a bizalmat és a jó munkakapcsolatot. Struan Stevenson, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, először is gratulálni szeretnék Jeggle asszonynak a három jelentéshez – a mini tejcsomaghoz. Már a kezdetben is nyilvánvaló volt, hogy jelentéseivel kapcsolatban általános az egyetértés, és ezt igazolta a biztos asszony is. Ezt a vitát a képviselők kérték, hogy Európa tejiparát érintő tágabb kérdéseket vitathassanak meg, és ez alól én sem vagyok kivétel. Egészen a közelmúltig az Egyesült Királyság mezőgazdaságában a tejtermelő gazdaságok voltak a Hamupipőke-ágazat. A sötét gazdasági gyakorlatnak köszönhetően, amely lehetővé tette a szupermarketek számára, hogy a tej árát literenként 17 pennyre nyomják le, miközben azt a lakosságnak literenként 50 pennys áron adják tovább, sok tejgazdaság juttatott csődbe. Arra is emlékeztetni kell, hogy a tej a szupermarketekben még literenként 50 pennys áron is csak a palackozott víz árának a felébe kerül, pedig a palackozott vizet nem kell megelletni, és nem kell az állatorvosért küldeni, hogy foglalkozzon szükségleteivel. Egészen a közelmúltig a 27 EU-tagállamból csak Szlovákiában, Észtországban, Magyarországon és Litvániában volt a tej ára alacsonyabb, mint az Egyesült Királyságban, ami azzal járt, hogy az elmúlt öt évben az én választókörzetemben, Skóciában mintegy 500 tejgazdaságot vesztettünk el. Skóciában becslések szerint már csak 1400 tejgazdaság maradt – ez mind. Úgy becsülik, hogy az egész Egyesült Királyságban naponta egy tejgazdaság hagyja el az ágazatot. Csak most, hogy a világban a gabonaárak – különösen a búza ára – majdnem megkétszereződtek, felfelé tolva a takarmányárat, és ahogyan a bioüzemanyagok és más nem élelmiszer céljára szánt növények nyomást gyakorolnak a termőképes mezőgazdasági területre, állt elő az a helyzet, hogy néhány szupermarket, amely végül pánikba esett a tényleges tejhiány kilátása miatt, valamelyest magasabb árat kezdett fizetni a tejgazdaságoknak. Végre a tehenész gazdák is látnak némi fényt az alagút végén, és végre valamivel többet kapnak termékükért, mint a termelési költség. Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoport nevében . – (ES) Elnök úr, először is köszönetet szeretnék mondani az előadónak kiváló munkájáért, amely végig lehetővé tette számunkra, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretünk a javaslataival kapcsolatban. Különösen

04-09-2007

04-09-2007

HU


szeretnék köszönetet mondani neki, amiért lehetővé tette az iskolatejprogramra vonatkozó, általam beterjesztett szóbeli módosítást. Mindezek után szeretném megismételni e mini-reform továbbvitelével kapcsolatos kritikámat, amikor a tej- és tejtermékpiacok közös szervezésének nagyszabású reformja várható jövőre, és novemberben lesz a "KAP felülvizsgálata", és egyelőre, biztos asszony, még nyilvánvalóan nem tudjuk, hogy ennek lesz-e bármilyen következménye az ágazat számára. Ma azonban, biztos asszony, a valóság – és Stevenson úr elmagyarázta ezt – más irányba visz bennünket. A mezőgazdasági termékek árválsága felélesztette az európai mezőgazdasági élelmiszertermelés kérdéséről szóló vitát. Én másképpen értékelem a tejválságot, mint ön. Az én véleményem szerint a tejár emelkedésének fő oka nem a növekvő ázsiai fogyasztásban, hanem a Közösség alacsony termelékenységében rejlik. És valóban, a múlt szezonban a hozam az elmúlt 15 év legalacsonyabbja volt. Néhány szervezet azt állítja, hogy Európának további évi ezermillió literre lesz szüksége szükségletei kielégítéséhez. Valóban, ma a fogyasztókat az alapvető élelmiszerek árnövekedése, míg a gazdákat a szarvasmarha-takarmány ára sújtja. Bár önhöz hasonlóan én is úgy vélem, hogy a bioüzemanyagok termelése az áremelkedésnek sem a végső, sem a fő oka, nem szabad, hogy bolonddá tegyenek bennünket, vannak más okok is. Sem a pihentetett, sem a parlagon hagyott földek területének csökkentése nem lesz elég az árak stabilizálásához. A Bizottságnak nagyon oda kell figyelnie a jelenlegi spekulációk más típusaira is, például a tőzsdei spekulációra. Nagy csoportok könnyedén átháríthatják a nyersanyagárak emelkedését a fogyasztókra, sőt már ezt teszik most is, ami viszont a helyi termelők számára sokkal nehezebben megy, és ezért az áremelkedés elsősorban a törékenyebb kkv-kat bünteti majd. Ahogyan Stevenson úr az előbb elmondta, az áremelkedés nem tükröződik a gazdák által felszámított árban; ők a nekik kifizetett ár és a fogyasztó által kifizetett ár közötti rés miatt a közös agrárpolitikát hibáztatják, amely a terület pihentetését támogatja. Ebben a helyzetben, biztos asszony, azt tanácsolnám önnek, hogy ne jöjjön ide azt mondani nekünk, hogy a kvóta megszüntetését majd fokozatosan vezetik be. A gazdák rosszkedve az egyik akadálya az európai tejtermelés újraindításának, mert ők bizonytalanságban vannak egy olyasvalaminek a jövője miatt, amit sajátjuknak, tőkéjüknek tekintettek, ez volt a kvóta, amelynek a küszöbön álló megszüntetését jelentették be; annak idején ugyanez vonatkozott a tejárak erőteljes csökkenésére, ami sok gazdát arra indított, hogy nyereségesebb, de kevésbé munkaintenzív termények felé mozduljanak el; ezek a gazdák már nem fogják az árnövekedés hasznát élvezni. A tehenészetekben dolgozó gazdák vesződséges munkáját még nehezebbé teszik a kvótaszerzés és a szarvasmarha megszerzésének nehézségei... Tudta ön, biztos asszony, hogy jelenleg az európai tehenész gazdáknak olyan országokhoz kell fordulniuk mint Kanada vagy az Egyesült Államok, ha tejelő marhákat akarnak vásárolni, mert a közösségi piacon nincs eladó szarvasmarha?

145

146

HU


Mindenre tekintettel, biztos asszony, kérem a reagálását, és biztos vagyok benne, hogy ön helyénvaló módon fog reagálni ezekre az új helyzetekre, olyan helyzetekre, amelyek akár csak tizenkét hónappal ezelőtt is elképzelhetetlenek voltak, és amelyeknek a mezőgazdasági élelmiszertermelési ágazatra gyakorolt következményeiről el kell kezdenünk vitatkozni. Véleményem szerint nem csak reménykednünk kellene, mint ahogyan az ön blogjában olvastam, hogy az európai gazdák világpiaci versenyképességét ez ne érje túl hátrányosan, hanem gyorsan reagálnunk is kell, hogy megakadályozzuk, hogy ilyen helyzet előálljon. Kyösti Virrankoski, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (FI) Elnök úr, először is köszönetet szeretnék mondani az előadónak, Jeggle asszonynak kiváló jelentéseiért. A tej a mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb területe. Annál is fontosabb, mivel a marhahústermelés nagyrészt azoktól a borjaktól függ, amelyeket a tehenészetekben tenyésztenek. A tejtermelés kiválóan művelhető olyan területeken is, ahol a természetes feltételek a leggyengébbek. Például Észak-Európában a tejtermelés hatékonyan tudja kihasználni azt a tényt, hogy ott a megművelhető föld a durva takarmány kiváló forrása, ami a termelést ellenállóvá teszi az esővel, a faggyal és más kedvezőtlen természeti feltételekkel szemben. Az előttünk álló javaslatok egyszerűsítik az EU-nak a tejiparra vonatkozó jogszabályait. Egyszerűsödik a vajra vonatkozó minőségi osztályozási rendszer, megszűnik a zsírtartalom szerinti szigorú osztályozás, az iskolatej támogatása függetlenedik annak zsírtartalmától, és az intervenciós rendszer is egyértelművé válik. Ezek az intézkedések pozitívnak tűnnek, és én köszönetet szeretnék mondani Fischer Boel biztosnak ezekért a reformokért. Nagy kérdés azonban a teljes tejágazat általános reformja, ami a közeljövőben valósul meg a KAP felülvizsgálatával, a KAP középtávú felülvizsgálatával összefüggésben. Az elsősorban a tejkvótákra összpontosít. A tejtermelés jelenlegi egyensúlyát a tejkvótáknak köszönhetően sikerült elérni. E miatt van az, hogy az 1300 millió kilogrammos vajhegy, amely még ott volt a 80-as évek végén, elolvadt, és ezzel egyidejűleg garantálni tudtuk a fogyasztóknak az állandó kínálatot és a mezőgazdasági termékek széles skáláját. Létrejött az az előre látható keret is, amelyen belül a tejtermelők fejleszthetik termelésüket. Véleményem szerint az EU kötelessége, hogy a jövőben is garantálja az ilyen előre látható keretet a tejtermeléshez. Ez fontos, mivel a szükséges beruházások évtizedekre szólnak, és hatalmas összegekről van szó a családi gazdaságok esetében. Továbbá, a termelés szabályozása lassú folyamat, mert körülbelül két évig tart, mire a szarvasmarhák készen állnak a termelésre. Ezért fontos mind a fogyasztók, mind a termelők érdekében, hogy folytassuk a tejkvótarendszert. Ha a kvótákat eltörlik, az azt fogja jelenteni, hogy a kvótákat vásárló és ezzel termelési feltételeiket stabilizáló gazdák befektetései hiábavalóak voltak. Ezekkel az észrevételekkel kívánjuk támogatni a bemutatott jelentéseket. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos asszony, az e vitában való felszólalásommal szeretném felhívni a figyelmet a következő kérdésekre: először is szeretném támogatni az előadó javaslatát, nevezetesen, hogy az e reform eredményeként megjelenő megtakarításokat, azaz a 117 millió euró összeget használjuk fel a tejalap létrehozására. Másodszor, ennek az alapnak az eszközeit elsősorban azoknak a tejtermelőknek és -feldolgozóknak kellene kiosztani, akik a fokozódó liberalizáció következményeként kénytelenek gazdaságaik vagy vállalataik szerkezetét átalakítani, valamint a tej és tejtermék

04-09-2007

04-09-2007

HU


fogyasztásának elősegítésére, és különösen, hogy növeljük a tej és tejtermékek iskoláknak történő szállítása pénzügyi támogatását. Harmadszor, ugyancsak támogatásra érdemes a Bizottságnak az a javaslata, hogy hagyjunk fel a mostanáig piaci forgalomba hozott tej három kategóriájával, azaz a fölözött, a zsírszegény és a teljes tej kategóriákkal. Ennek eredményeként bármilyen zsírtartalmú tejet forgalomba lehet majd hozni, feltéve, hogy ezt a csomagoláson egyértelműen jelzik. Bár támogatjuk a Jeggle asszony által készített jelentésekben lévő megoldásokat, szeretném emlékeztetni Fischer Boel biztost, hogy komoly vitára van szükség az Európai Unióban hatályos tejtermelési kvóták mennyiségéről és jövőjéről, mivel ezek kirívóan igazságtalanok, különösen az új tagállamok számára. Biztos asszony, ön megígérte nekünk ezt a vitát, amikor az ebben az ügyben 2006 októberében a Bizottságnak címzett kérdésemre válaszolt. amelyet. Egy olyan ország, mint a 38 milliós Lengyelország, mintegy 9 millió tonnás kvótával rendelkezik, ami lakosonként 0,23 tonnát jelent. Miközben ez a mennyiség 0,33 tonna Németországban, 0,39 tonna Franciaországban, és eléri a 0,67 tonnát Hollandiában. Lengyelország, amely kiváló lehetőségekkel rendelkezik a tejtermelés fejlesztésére, már most, alig három évvel az EU csatlakozása után, nagyon közel van a maximális határhoz, és nem fejlesztheti azt tovább. Ennek nagyon negatív hatása van a tejtermelésre szakosodott gazdaságok nyereségességére nézve. Alyn Smith, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, én sem leszek kivétel ebben a vitában, átadva képviselőcsoportunk gratulációit az előadónak azért a kiváló munkáért, ami meglehetősen szokatlan nagy eredményt ért el, azaz mindenkit viszonylag elégedetté tett. Dicsérném a Bizottságot is, hogy ezzel kapcsolatban intézkedett még a KAP felülvizsgálata előtt, mert ez jó, bár már régóta esedékes munka volt. Összegezném saját véleményünket a skóciai Nemzeti Gazdaszövetség tájékoztatójából vett első megjegyzésekről. A javasolt változásoknak nem szükségszerűen van közvetlen hatása a gazdákra, de egyszerűsítéshez, költségmegtakarításhoz és a hatékonyság javításához vezetnek a láncolaton felfelé, és ezek mindegyike javít a tejágazat versenyképességén, és így közvetve a piacon keresztül a gazdák javára válhat. Nézetem szerint az iskolatejprogram egyszerűsítését különösen üdvözölni kell. Van-e jobb módja ilyen sok mezőgazdasági, gazdasági és egészségügyi cél elérésnek, mint az, hogy tejivásra és a tejtermékek fogyasztásra ösztönözzük Európa gyermekeit? Ha őszinték vagyunk, a rendszer logikussá tétele már régóta esedékes. E csomag dicsérete közben egyet kell értenem skót kollegámmal, Stevenson úrral – ha nem is tartozunk egy frakcióba –, amikor rámutatunk az elefántra a szobában, azaz a szegényes árakra, amelyet a gazdáknak még mindig el kell viselniük azért, mert az ellátási lánc már túl van a törésponton, és a piacon érintettek közül túl sokan élnek vissza a helyzetükkel. Ma este itt mi, a Bizottság és a Parlament megtesszük, amit nekünk kell megtennünk a rendszer egyszerűsítésével. Ugyanígy megkérdezhetnénk, hogy ugyan miért volt az ennyire bonyolult már eleve, de a mai feladatunkat elvégeztük. Most a nemzeti és az EU-versenyhatóságoknak kell erőteljesebben beavatkozniuk a gazdák oldalán, akik – különösen a szupermarketek de facto piaci erőfölénnyel való visszaélése folytán – továbbra is krajcárokat kapnak minőségi termékeikért. Ahogyan a biztos asszony mondja, a KAP felülvizsgálata jó lehetőséget ad, mert amíg az EU nem intézkedik, hogy a szobában lévő

147

148

HU


elefánttal megbirkózzon, valamennyi jó erőfeszítés, mint ez a csomag, továbbra is elhalványul és elvész a zajban. Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Általánosságban szólva mi is egyetértünk Jeggle asszonynak a három általa bemutatott jelentésben foglalt javaslataival, nevezetesen azzal a javaslattal, hogy a költségvetési megtakarításokat olyan szerkezetátalakítási program céljára használjuk fel, amellyel a marketinget és a tej és tejtermékek mennyiségeire vonatkozó táplálkozási információt támogathatjuk. Hasonlóan fontosnak tartjuk az iskolatejprogram hatókörének és minőségének megerősítését azzal, hogy bővítjük a programba bevonható termékek skáláját, ami így valódi programként működhetne a tej- és tejtermékfogyasztás ösztönzésére, összhangban a gyermekek és fiatalok ízlésével, megfelelő figyelmet fordítva a táplálkozásra és a kiegyensúlyozott étrendre. Azzal is egyetértünk, hogy igen egyértelmű szabályokra van szükség a fogyasztó tej címkézésénél, mivel nagyon helyesnek tűnik számunkra, hogy az úgynevezett ”termékmegnevezés” adja meg a zsírtartalmat. Végezetül, egy megjegyzés arról az időről, amelyben élünk, amikor a tejtermelés nem képes megfelelni a jelenlegi keresletnek, mert a kevésbé prosperáló gazdaságokat és tejtermelőket kell támogatnunk, és növelnünk kell a tej támogatását a leginkább rászoruló területeken, nevezetesen Portugáliában, figyelemmel arra, hogy a szigeteken az Azori-szigetek autonóm régiójában például a tejtermelés növelhető lenne az állománysűrűség bővítése nélkül, és ez egy rendkívül távol eső régió, ahol a tejtermelés feltételei kiválóak. Peter Baco (NI). – (SK) A most tárgyalt "mini tejreform" összefüggésében szeretném külön hangsúlyozni, hogy a tejpiac közös szervezéséről szóló rendelet 5. és 7. módosítását ezen az ülésen fogadjuk el. Az 5. módosítás 18,15 euró/100 kg egységes átalányösszegű támogatással rendelkezik az iskolatejprogramba tartozó valamennyi tej esetében. Kétségtelen, hogy a támogatás növelésével és a program egyszerűsítésével segíteni fogunk az egészséges étkezés biztosításának és a fiatalok körében az elhízás elleni fellépés céljának az elérésben. A 7. módosítás fejti ki a tejalap szerkezetátalakítási programja fő céljait. E program céljai például a tudatos táplálkozás irányuló intézkedések erősítése és a tejfogyasztás növelése, valamint a tejtermelés modernizálása, például, a hegyvidéki régiókban, különösen az új tagállamok számára jelentenek ösztönzést. Végül is, az elmúlt években sok új tagállamban megdöbbentő mértékben csökkent a tejtermelés, és a szarvasmarha-állomány pedig több mint a felére. Sajnálatos módon, a tejfogyasztás ennek nyomán az orvosok ajánlott mennyiség alá zuhant, különösen a gyermekek esetében. E három szöveg elfogadásával, az Európai Parlament segíthet egyensúlyt elérni a tej fogyasztása és termelése között az Európai Unió valamennyi országában. Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, szeretnék csatlakozni az előadónak szóló köszönetnyilvánításban, mert úgy vélem, hogy a bizottság túlnyomó jóváhagyása elegendő annak bizonyítására, hogy milyen jó munkát végzett. A mini tejcsomag fontos lépés nemcsak az európai mezőgazdaság és a tejágazat, hanem mindenekelőtt a tejhasználat táplálkozásban történő előmozdítása érdekében is.

04-09-2007

04-09-2007

HU


A kiegyensúlyozott táplálkozás különösen fontos a gyermekek számára, mert a tejnek és a tejtermékeknek fontos szerepük van. Gyermekeink egészséges fejlődését az egészséges élelmiszerek kínálata, például a helyi tejtermékek határozzák meg. Ezért olyan fontos a tej és az összes különféle tejtermékek támogatása, a joghurtoktól az üdítőkig és az alacsony zsírtartalmú termékekig, amelyeket a gyermekek és iskolások annyira szeretnek. Az egyik indoka annak, hogy miért olyan fontos a tej- és tejtermék-értékesítés előmozdítása, az, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik: az egészségtelen étkezés az európaiak között is egyre több egészségi problémához vezet. A mini tejcsomagban lévő reklámköltségvetés növelni fogja az emberekben a tudatosságot, és ez az egész lakosság javára válik. Létfontosságú annak biztosítása, hogy a reformból adódó megtakarítások maradjanak a tejágazatban. Végezetül hadd mondjam el, hogy gazdák számára elérhető közvetlen termelői árak végre emelkedőben vannak, bár ez semmiképpen sem annak köszönhető, hogy most bioenergiát termelünk, hanem főleg a környezeti katasztrófák, és az EU-n belül és kívül, azaz a harmadik országokban lévő jobb piacok eredménye. Bernadette Bourzai (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, először is gratulálni szeretnék Jeggle asszonynak a kiváló munkájához. Én különösen támogatom a tejszín és a sovány tejpor magántárolásához nyújtott támogatás eltörlésével kapcsolatos ellenvetéseit, és azt a kívánságát, hogy egységes átalánytámogatást vezessünk be az iskolákban kiosztott tej számára. Azonban néhány más kollégámmal együtt, én is szeretnék külön említést tenni a jelenlegi tejhiányról, ami kétségtelenül nemcsak a globális kereslet növekedésének tudható be, hanem a kínálat csökkenésének is, amelyet előre láthattunk volna, mert nézetem szerint az előre jelezhető volt. A KAP reformja és a tejtermelőknek fizetett ár zuhanása miatt néhány gazda például Franciaországban megszabadult tejelő marhái egy részétől, és most inkább a húsmarha tartására összpontosítanak, vagy például Németországban teljesen felhagytak a szarvasmarhatartással, és inkább gabonát termesztenek. Ennek következtében Franciaországban 100 000-rel kevesebb tejelő marha van, mint amire szüksége lenne kvótája kitöltéséhez, és az Európai Uniónak egymilliárd liter tejre van szüksége ahhoz, hogy kielégítse az európai keresletet. A hiánynak már most súlyos hatása van a tej és a tejtermékek árára, de más egyéb élelmiszerek árára is, és ez így is marad. Ezen áremelkedések mellett más alapvető élelmiszerek, mint például a gabona és a hús ára is emelkedni fog az állati takarmány árának növekedése miatt. Nyilvánvaló, hogy ez külön nehézségeket okoz majd a fogyasztók számára. Ezért szükségesnek nekem tűnik árstabilizáló instrumentumok bevezetése. A piac biztonságosabbá tétele érdekében különösen szükség van további állományok felépítésére, amilyen sürgősen csak lehet; növelni kell a tejtermelőknek kifizetett tejárat, hogy ösztönözzük őket a folytatásra és a termelés növelésére, és segítsünk nekik megbirkózni az állati takarmány árának emelkedésével; több támogatást kell biztosítanunk az értékesítési és az elosztócsatornák számára; a lehető leggyorsabban növelnünk kell az európai tejtermelési kvótákat; és értékelnünk kell a tej közös piacának szervezését a KAP 2008. évi felülvizsgálata során a jelenlegi hiány fényében, és még mielőtt a tejkvóták 2015. évi megszüntetését egyáltalán megfontolnánk. Végezetül, szeretném felhívni a figyelmet a hegyvidéki tejtermelők – ők azok a termelők, akiket én képviselek – még nehezebb helyzetére. Az ő termelési költségeik magasabbak, és az ellátásuk nehézkesebb. Sőt néhány olyan országban, mint például Franciaország, a begyűjtési támogatás csökkentésével is szembesülnek, ami a hegyvidéki területeken a

149

150

HU


begyűjtés többletköltségeinek egy részét ellentételezi. A tejtermelés egyike azoknak az ágazatoknak, amelyek a leginkább hozzájárulnak a föld megóvásához, és a földhasználat tervezéséhez, különösen a problematikus területeken. Remélem ezért, hogy a KAP felülvizsgálatával és az új KAP-pal kapcsolatos jövőbeni vitákban a hegyvidéki területek specifikus problémáit kellő módon figyelembe veszik majd. Jorgo Chatzimarkakis (ALDE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, ”a tej jót tesz önnek”, és ma mindenki erről beszél. A tej a világ legrégibb energiaitala, különösen fontos termék és jó, hogy ma erről tárgyalunk. Ez a három dokumentumból álló mini tejcsomag csak egy, bár igen fontos építőkő a mezőgazdaságra vonatkozó EU-jogszabályok további egyszerűsítéséhez, és elvben a Bizottság reform- és egyszerűsítési intézkedései ezzel összefüggésben nagyon is üdvözlendők. Amint tudjuk, a közös agrárpolitika megreformálása hosszú távú folytatódó folyamat, és a javasolt mini tejcsomag egy lépés a helyes reform irányába. Azonban Rómát sem egy nap alatt építették fel. Ezt a biztos asszony bárki másnál jobban tudja. Én egy fontos politikai vonatkozást szeretnék taglalni, amelyről néhány kollega már beszélt: az iskolatejről. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság már kérte a 100 kilogrammonkénti 16,11 eurónak a 18,11 euróra történő felemelését. Ez egy ésszerű korrekció és helyesen kértük. Talán most már komolyan megfontolás tárgyává tehetnénk az iskolai gyümölcsprogramot, ami valószínűleg a biztos asszony kollegájának, Kyprianou úrnak is örömet okozna. Én ugyancsak üdvözlöm a tej és tejtermékek fehérjetartalmának szabványosítását, mert ez lehetővé teszi az európai termelőknek, hogy tisztességes versenybe szálljanak harmadik országbeli versenytársaikkal, tekintettel arra, hogy a verseny alapvető liberális érdek. Ugyanakkor helyes, fontos és sürgősen szükséges, hogy a tejtermelők és a tejgazdaságok még jobban összesítsék erőforrásaikat, hogy könnyebben érvényesíthessék érdekeiket a piacon. Ezzel kapcsolatban is sok munkát kell még elvégezni. Hadd terjesszek elő egy elképzelést fogyasztói szempontból, amely a jövőre néz. A tej iránti kereslet az egész világon megnőtt. Különösen nyilvánvaló, hogy egész Ázsiában változik az életmód és változnak az étkezési szokások, azaz nő a kereslet és az árak is nőnek. Sajnálatos, hogy a magasabb árak mindenekelőtt a kereskedelemnek tulajdoníthatók. Ugyanakkor becsületeseknek kell lennünk polgárainkkal szemben is. Bizonyos mértékig a magasabb árak a környezeti igazságot mondják ki. Például érthetetlen, hogy egy liter tej kevesebbe kerül, mint egy liter víz. A vaj ma olcsóbb, mint 20 évvel ezelőtt. Mindenképpen el kell mondanunk a polgároknak, hogy természetesen van némi javulás is. A pénznek azonban az ágazatban kell maradnia, és nem szabad átengedni azt a kereskedelemnek. Egy szó a kvótáról. Nyilvánvaló, hogy a kvóta még egy ideig velünk marad. Erről már vitatkoztunk itt, és a kvóta fenntartásának indokait már elmondták. Ám a jelenlegi tejkvóta 2015 márciusában lejár, és nem csak a német gazdák számára, akik akkor profitálhatnának a tej és tejtermékek iránti globálisan emelkedő keresletből. Az, amit a biztos asszony mondott, amikor hangosan gondolkodott a kvóta tényleges megemelésének végiggondolásáról, értelmezhető úgy is, hogy azt akarta mondani, azt meg kell szüntetni. Itt becsületesnek kellene lennünk, és kérnünk annak megszüntetését. Köszönetet mondok Jeggle asszonynak az összességében nagyon jó jelentésért. Minden jót kívánok a biztos asszonynak a mezőgazdasági politika további reformjaihoz vezető úton.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). – (PL) Elnök úr, a tejpiac javasolt változásai és a tejalap létrehozása azt a célt szolgálja, hogy támogatást biztosítson a gazdáknak és a fogyasztóknak, nem pedig azt, hogy a meglévő helyzeten rontson. Kétségtelen, hogy rendelkezni kell a kivételes helyzetekről, és a tejtermékek különféle feltételek közötti tárolásának garantált jogalapjáról. Az egészséges élelmiszerek érdekében vívott küzdelem különösen fontos része a hegyvidékeken történő mezőgazdasági termelés támogatása. Itt azért állítanak elő jó minőségű tejet, mert a szennyezés szintje viszonylag alacsony. De ugyanilyen fontos, hogy a fogyasztóknak pontos tájékoztatást adjunk a termékről, azaz a tejről, valamint az előállításáért felelős országról és termelőről. Ennek tartalmaznia kell tájékoztatást arról, hogy előállítása során használtak-e génmódosított növényeket. Ez különösen fontos akkor, amikor a gyermekeknek adunk tejet. Végül gratulálok Jeggle asszonynak a kiváló jelentéshez. Jim Allister (NI). – Elnök úr, a tej piacának közös szervezéséről szóló jelentésnek három olyan pontja van, amelyet én szilárdan támogatok. Az egyik: nem szabad eltörölni a tejszín és a sovány tejpor magántárolását, hanem meg kell azt tartani biztonsági hálóként a tejtermelés változékony világában. Kettő: az iskolatejprogram kritikus fontosságú, nem utolsósorban az elhízás elleni harcban, és azt ki kell bővíteni új és egészséges tejtermékekkel. Három: létre kell hozni a tejalap szerkezetátalakítási programját, hogy a tejágazatban tartsuk a mini tejcsomag végrehajtásából adódó megtakarításokat; azzal, hogy ezt az alapot a marketing és a tudatos táplálkozás előmozdítására kell felhasználni. Bár jelenleg a tejpiaci kilátások optimistábbak, biztosnak kell lennünk abban, hogy ne tegyenek olyan lépéseket, amely megszüntetnék a jelenlegi biztonsági hálókat, vagy ne bővítenék a tejpiaci jövőképet. A megtakarításoknak sem szabad elveszniük az ágazat és annak támogatása számára. Esther de Lange (PPE-DE). – (NL) Elnök úr, a nap ilyen kései óráján, amikor már csak a kitartó mezőgazdasági felszólaló és a mezőgazdasági biztos vannak velünk – ezért köszönet jár önnek, biztos asszony –, lehetséges, hogy nem a tej az a legnyilvánvalóbb üdítő, amelyre szomjazunk, különösen a legutóbbi vita után. De ne felejtsük el, hogy itt az európai mezőgazdasági termelés egyik óriásáról beszélünk. Az EU valamennyi tagállama tejtermelő, és a tejtermelés Európa mezőgazdasági termelésének nem kevesebb mint 14%-át képviseli. Ki kell mondani, hogy a mezőgazdasági költségvetésben való viszonylag szerény részesedése ellenére. A tejágazat minőségi termékeket és regionális specialitások nagy választékát kínálja nekünk. De Gaulle tábornok összekötötte a termékeknek ezt a hatalmas sokszínűségét és országának kormányozhatóságát. ”Hogyan lehet egy olyan országot kormányozni, amelyben 246 különféle sajtfajta van?” – szólt a szónoki kérdése. Az, hogy ez a francia észrevétel mit jelent a 27 tagállamból álló Európai Unió és kétségtelenül sajtfajták ezrei számára, nos, abba talán ma este ne menjünk bele. Nem feledkezhetünk meg a tejgazdaságoknak a vidékhez történő hozzájárulásáról sem. Ez tehát egy olyan ágazat, amelyre büszkék lehetünk, de amelyre az elmúlt években nehéz idők jártak. A nehéz évek és a jelenlegi piaci fejlemények fényében nagy a kísértés, hogy olyan kérdésekről beszéljük hosszasabban, amelyek túlmennek a mai vita körén. Én leszek a kivétel a szabály alól, és nem fogok így tenni, bár a legtöbb képviselő nem tudott ellenállni a kísértésnek. Én csak Struan Stevensont visszhangzom, aki nagyon helyesen megkérdezi, hogy az áremelkedésnek mekkora hányada jut el végül a gazdákhoz.

151

152

HU


Tehát akkor vissza a vitánk tárgyához: Jeggle asszony nagyon kiváló jelentéseihez. Én különösen azzal a felhívással kívánok foglalkozni, amely szerint bővítsük az iskolatejprogramot. Nagyon helyesen törölték el a zsírtartalom és a támogatás közötti kapcsolatot, így a program bővítésében ésszerűnek tűnik számomra mindenekelőtt az innovatív és egészséges termékekre gondolni, különös tekintettel az elhízás Európában egyre növekvő problémájára. A biztos asszony már elmondta, hogy ezzel kapcsolatban tárgyalásokat folytat a tagállamokkal, de talán el tudja nekünk mondani, hogy mikor várhatunk konkrét javaslatokat a témában, következésképpen mikorra várható e csomag tényleges bővítése. Végezetül, egyetértek az előadóval, hogy túl korán van ahhoz, hogy teljes mértékben megszüntessük a létező biztonsági hálókat, még akkor is, ha azokat jelenleg nem használják. De ez az ügy is a KAP felülvizsgálatára vár. Az üzenet tehát: ”Folytatjuk”. Tabajdi Csaba Sándor (PSE). – (HU) Szeretnék gratulálni Jeggle asszony kiváló munkájához, és egyben üdvözölni szeretném a Bizottság mini-tejcsomagját. Ugyan az új tagállamokban a kiharcolt derogációknak köszönhetően eddig is el lehetett térni az uniós zsírtartalomra vonatkozó előírásoktól, de jó hír, hogy 2009. után is fogyaszthatjuk a jól megszokott tejtermékeket. A liberalizáció következtében a tagállamok közötti kereskedelem várható erősödésével még jobban figyelnünk kell azonban az élelmiszerbiztonsági szempontokra. Föl szeretném biztos asszony figyelmét hívni arra, hogy egész Európában egyre nagyobb probléma az élelmiszerbiztonság. Különösen érvényes ez az új tagállamokra. Támogatom a Mezőgazdasági Bizottság által elfogadott javaslatot, amely szerint a standardizálásból származó költségvetési megtakarításoknak a tejágazatban kell maradniuk. Ezt az összeget két célra kellene fordítani. Egyrészt a tejtámogatás szerkezetátalakítására, másrészt pedig arra az iskolatej programra, amely a Bizottság egyik kiváló kezdeményezése. A program az egészséges táplálkozás egyik alapvető eleme a túlsúlyosság és az elhízás elleni küzdelemben. A támogatás mértékét ezért növelni kell. Chatzimarkakis úrnak szeretném jelezni, hogy nyitott kapukat dönget, hiszen másfél évvel ezelőtt felvetettem az iskolagyümölcs programot, amit Fischer Boel asszony olyannyira elfogadott, hogy a már elkészült zöldség-gyümölcs reform részét képezi. Az iskolatej- és az iskolagyümölcs-program tehát nagyon jól kiegészíti egymást. A kvótarendszert többen megemlítették. Nyilvánvaló és félő, hogy ezt el fogja törölni a Bizottság, de mindenképpen kérném, hogy ne következzen be az, ami a kukoricaintervenciónál bekövetkezett. Legyen egy „soft-landing”, legyen egy felkészülési időszak a tejtermelők számára. Félek attól, hogy a nemzeti kvóta növelése és a büntetőilleték eltörlése a kvóták elértéktelenedéséhez vezetne a következő években. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök úr, a tej és tejtermékek piacának közös szervezése fontos kérdés mind az egyes tagállamok, mind az Európai Unió egésze számára. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy bizonyos változásokra szükség van, ezeket azonban alapos kutatási eredményekre kell építeni és nem az ipari vagy a kereskedelmi lobbira. Emlékeznünk kell arra, hogy célunk mindig az emberiség java kell legyen, ebben az esetben a fogyasztók java, akik jogosan várják el tőlünk, hogy védjük érdekeiket. Ebben az összefüggésben az Európai Bizottság javaslata, hogy töröljük el a plusz vagy mínusz 0,2%-os tűréshatárt az emberi fogyasztásra szánt tej zsírtartalmára a csomagoláson

04-09-2007

04-09-2007

HU


megadott értékhez képest, elfogadhatatlan. A tejpiac szervezésének javítása a tejkvóták felülvizsgálatával kell kezdődjön, majd azoknak a fogyasztás alapján történő allokációjával kell folytatódjon. Nem megengedhető az olyan helyzet, ahol például a 80 millió lakosú Németországnak több mint 28 600 000 tonnás fejkvótája van, miközben a 38 millió lakosú Lengyelország kevesebb mint 9 millió tonnával rendelkezik. Kérdéseket kell feltennünk a tejpolitikát is magában foglaló közös agrárpolitikával kapcsolatban is, például: a mezőgazdaság milyen modelljét támogatjuk – a családi gazdaságokét vagy a hektárok ezreivel vagy tízezreivel rendelkező gazdákét? Ha a családi gazdaságot – és ezek azok, amelyekre én gondolok –, akkor nincs szükség a gazdaságokban történő magántárolást finanszírozni. Ezek a pénzeszközök sokkal jobban felhasználhatók a javasolt tejalap számára, amely egyebek között tej és tejtermékekkel kapcsolatos táplálkozási információ terjesztését, az iskolatejprogram támogatását és a regionális termékek előállítását, valamint a tejipar szerkezetátalakításának támogatását szolgálná. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Jeggle asszonynak a jelentések kezelésében bizonyított szakértelméhez. Van értelme az egyszerűsítésnek, de nem annak, hogy ebben a szakaszban radikálisan változtassunk. Azt hiszem, furcsa ez a régi világ, mert nem olyan sokkal ezelőtt a tejipari ágazatból csak sírás-rívást hallottunk, és hihetetlen, hogy a gazdák milyen derűlátóak és rugalmasak, hogy ezen a nyáron hosszú idő óta először mosolyt látok az arcukon, mert a tejárak kezdenek helyreállni. A fogyasztók is észreveszik – és a Tesco ki is mondja –, hogy az élelmiszereladások hosszú ideje csökkenő trendje megállt. Sir Terry Leahy, a Tesco vezérigazgatója a közelmúltban jelentette ki, hogy alapvető elmozdulás van abban, hogy a fogyasztók milyen prioritást adnak az élelmiszernek, és azt hiszem, ez igaz, és üdvözlendő, és remélem, hogy eltávolodást jelez a szupermarketek élelmiszerekkel kapcsolatos ”vágd le és égesd el” politikájától. Nyilvánvalóan megpróbálunk a tejjel kapcsolatban konkrétnak maradni. Mindannyian tudni akarjuk, hogy mik az ön tervei a tejkvótákkal kapcsolatban, tekintettel arra a piaci helyzetre, amellyel szembesülünk. És előre örülünk, hogy ezt meghallgathatjuk majd. Én is olvastam, hogy Kína arra törekszik, hogy gyermekei számára elérhetővé tegye a tejet, így aztán erre figyelemmel is különös, hogy a mi gyermekeink itt Európában láthatólag egyre kevesebb tejet isznak. Az iskolatejprogrammal kapcsolatban azonban, ami létfontosságú, hadd osszam meg önökkel Áine véleményét, aki történetesen a saját gyermekem és 10 éves. Éppen most lépett ki az iskolatejprogramból, és az is érdekes, hogy miért, ugyanis ő nagyon szereti a tejet. Ám sokkal szívesebben lenne kint, hogy játszhasson a barátaival, mint hogy üljön az osztályban a tejet meginni, amire az iskolában rákényszerítik. Így aztán sok indoka van annak, hogy miért kellene ezt a programot megvizsgálni, és az iskolákkal kell együtt dolgoznunk, mert az átlagos tejfogyasztás Írországban alacsony, és ez aggaszt bennünket az elhízás elleni küzdelemmel kapcsolatban is. Amint mondottam, én örömmel várom a jövőt, és a KAP felülvizsgálatát, a health check-et. Saját egészségem pillanatnyilag egy kicsit gyengécske, és azt hiszem, hogy egy csésze forró tej azok számára, akik velünk vannak ezen a kései órán, nagyon jól jött volna! Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Elnök úr, Jeggle asszony jelentései elindítják a tej és tejtermékek piacának reformját. Jó, hogy a tejalapra vonatkozó javaslat és annak létrehozása megelőzi a tejtermelők és feldolgozók ágazatának reformjára vonatkozó konkrét

153

154

HU


intézkedéseket. Az is jó, hogy bizonyos fokú rugalmasságot vezetnek be a tej és tejtermék piac EU-szervezését érintő rendeletek számának csökkentésével. Ami azonban nem jó, az az, hogy ez a rugalmasság nem ment tovább, és a tejkvótákkal, azaz a termelési mennyiségek kézivezérlésével nem hagytak fel. Az sem jó, hogy a fehérjeés zsírtartalom megerősítésének formájában fennmaradt a szabványosítás, mivel – a hústermelés helyzetével ellentétben – az elválasztja a termék minőségét a termelőtől. Végezetül, a termelők, feldolgozók és mindannyiunk nevében remélem, hogy ez a reform többet ér el a kitűzött célok közül, mint az utóbbi. Carmen Fraga Estévez (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, először is gratulálni szeretnék Jeggle asszonynak a jelentéseihez, amelyek részletesen vizsgálták a Bizottság javaslatait és javítottak azokon, és csak azt remélem, hogy a mezőgazdasági bizottságban elért külön technikai megállapodás nem fogja megakadályozni a Tanácsot abban, hogy megfontolás tárgyává tegye a Parlament által elfogadott módosításokat, például a magántárolás támogatása fenntartására vonatkozó módosítást. Továbbá, szeretném hangsúlyozni, hogy ez a javaslatcsomag olyan lényeges elemeket tartalmaz, amelyek a kvótarendszer elvben 2015-ben bekövetkező eltörléséhez vezető közbenső szakasz kezdetét jelzik. Illusztrációképpen a sovány tejpor intervenciós árának csökkentésére utalok. Az a bejelentés, hogy a tejkvótákat el fogják törölni, önmagában is bizonytalanságot okozott a termelők körében, ahogyan a biztos asszony is jól tudja, és ennek nyomán a kvótapiac megbénult, jelentősen lassítva az ágazatban – legalábbis Spanyolországban – szükséges szerkezetátalakítást. Ezen indokok alapján azt kérjük a Bizottságtól, hogy ne késlekedjék az ágazat jövőjére vonatkozó ajánlások bemutatásában, amellyel olyan kérdésekre adna választ, mint a kvóták fokozatos növelésének aránya, vagy a termelési jogok elvesztésének esetleges kompenzációja, vagy az intervenciós árak új esését követő közvetlen támogatás szintje; ezek és más kérdések sürgős választ igényelnek, hogy az ágazat kikerülhessen ebből a bizonytalan helyzetből. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony, a tej- és tejtermékpiac reformjainak mini-csomagjáról tárgyalunk itt. A mini-csomag a javasolt változtatások jó leírása. E piac teljes körű és megfelelő reformja még várat magára. A mini-csomagban lévő javaslatok ésszerűek és megérdemlik a támogatást. Ezek a tejalap létrehozására vonatkoznak, amely támogatni fogja az ágazat reformtevékenységeit, így például a tejfogyasztás előmozdítását, ide értve az iskolai fogyasztást vagy a tejtermelés támogatását a hegyvidéki területeken. Fenn kell tartani a tejtermékek magántárolásának támogatását is. Van azonban egy alapvető kérdés is: mi van a tejpiac lényegi reformjaival? Jelenleg azt látjuk, hogy a tejtermékárak nőnek, ami felfelé hajtja majd az inflációt az egész Európai Unióban. Egyre nő az az igény, hogy az EU-ból tejtermékeket exportáljunk. Mi a helyzet az EU-n belül? Termelési kvóták és óriási büntetések azoknak, akik túllépik azokat. Mit kellene tenni? Szisztematikus, de ellenőrzött módon eljárva azzal kellene kezdenünk, hogy évi 2-5%-kal megemeljük a tejkvótákat, függően a kérdéses ország helyzetétől. Jelöljük ki az utat a kvóták 2015-re történő eltörléséhez – ez az, amire a gazdák várnak. A biztos erről már számos alkalommal beszélt. Megengedhetjük magunknak, hogy

04-09-2007

04-09-2007

HU


várjunk a KAP felülvizsgálatáig? Nem hiszem. Azt hiszem, mától megkezdhetjük a tejkvóták növelésének fokozatos folyamatát. Ismétlem: lassan, fokozatosan és teljes körűen figyelemmel kísérve azt. Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, Jeggle asszony kiemelkedő munkát végzett a tejjel foglalkozó három jelentésével, amiért őszinte köszönetem illeti. Köszönetet mondok a biztos asszonynak is azokért a javaslatokért, amelyek mai vitánk alapját képezik. Ez a három jelentés meglehetősen technikai jellegű. A kulcsfontosságú vita a tejről a KAP felülvizsgálatával kapcsolatban történik majd. Én csak néhány ponthoz szeretnék hozzászólni. Örülök, hogy az első jelentés a tejpor fehérjetartalmának szabványosítására vonatkozik, ami piaci kiigazításhoz vezet. A második jelentésben üdvözlöm, hogy a 27 nemzeti minőségi osztályt a vaj esetében eltörlik, és egyetlen, egész Európára kiterjedő minőségmeghatározás lép a helyébe. Annak is örülök, hogy több figyelmet fordítanak az iskolatej kérdésére. Jobb, ha gyermekeink számára ízletes tejet és tejtermékeket készítünk, mint hogy a fiatalok körében bekövetkező alkoholizmusról tárgyaljunk, mint ma tettük. A harmadik jelentés azt jelzi, hogy a fogyasztói tej rugalmasabban is forgalomba hozható. Itt ragaszkodom ahhoz, biztos asszony, hogy +/- 0,2%-os tűréshatár messze túl magas. A tejtermelők a gazdáktól begyűjtött tej zsírtartalmát pontosan kiszámítják 0,01%-os hibahatárig, így képeseknek kell lenniük arra, hogy a fogyasztók számára pontosan jelezzék a fogyasztói tej zsírtartalmát. A tej értékes és egészséges élelmiszer. A tej és a tejtermékek az egészséges étrend részei, és tejgazdaságaink érdekében remélem, hogy az emelkedő trend folytatódik, és a piac nő. Erre sürgető szükség van, hogy biztosíthassuk, hogy a tejgazdaságokban dolgozó gazdák megfelelőbb jutalmat kapjanak azért, mert évente 365 napon át dolgoznak. A felzúdulás a növekvő tejárak miatt nem indokolt. Európában az átlagos fogyasztás 260 kg. Ha a fogyasztónak 10 centtel többet kell fizetnie, az heti 50 centet jelent, és biztosan úgy kell tartanunk, az európai tejtermelés megér ennyit. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, kedves kollégák, a közös tejpiac egyszerűsítésére irányuló intézkedés tagállami szempontból nézve is nagyszerű kezdeményezés, ami közelebb hozza az Európai Uniót ahhoz, amire a gazdáknak valóban szükségük van. Ez a termelés liberalizálásával és a tej marketingjével lehetséges. Ez jó hír különösen azon országok számára, ahol a gazdáknak túlságosan nagy beruházásokat kellene végrehajtaniuk ahhoz, hogy a mostanáig elfogadott három tejkategória közül csak egyet is előállítsanak. Nem hiszem, hogy a jelenlegi piaci feltételek mellett a gazdák 2009-re, az átmeneti időszak végére kiigazíthatják termelésüket. Sőt, az Európai Uniónak nem kell a tejtermékek tartalmát előírnia mindaddig, amíg betartják a növény-egészségügyi szabványokat, ezért teljes mértékben egyetértek ezzel a liberalizálási intézkedéssel. Másodszor, támogatom az egységes átalányösszegű támogatás bevezetését az iskolatejprogramban. Ez egy fontos intézkedés, amely hozzájárul a társadalmi kohézióhoz Európában, mivel a szegényebb régiókat kedvezményezi, és egyben a fiatalok körében az elhízás elleni küzdelmet segíti. A Bizottság javaslata szerint a támogatást azért kell növelni, mert az iskolák és óvodák nem kényszeríthetők arra, hogy részt vegyenek a költségek egy részének finanszírozásában. Ezen kívül, ez az összeg különösen azon államok számára lesz előnyös, amelyekben már működik egy támogatási rendszer az iskolákban. Az európai

155

156

HU


pénzeszközök hozzájárulhatnak a diákok számára biztosított programok és termékek minőségéhez, és a tagállamok jelentős költségvetési erőforrásokat szabadíthatnak fel, amelyet így a fiatalokat célzó politikák összefüggésében használhatnak fel. Én is támogatom az európai tejpiac szerkezetátalakítására szolgáló alapot. Ennek tartalmaznia kellene lehetőséget a minőség javítására, mivel az új tagállamokban sok gazda termelését 2009 után már nem fogja tudni értékesíteni. Végezetül, de nem utolsósorban, a közös piaci szervezés változásait a közös agrárpolitika felülvizsgálatának tágabb összefüggésében kell látnunk. Azt hiszem, hogy ez a közös tejpiac szerkezetátalakításának helyes időpontja, a tejkvótarendszer megszüntetésének céljával. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok azoknak, akik még mindig itt vannak ezen a konstruktív vitán. Mivel úgy tűnik, hogy lényeges eltérések a véleményünkben a tej minicsomagról nincsenek, megragadom az alkalmat, hogy záró megjegyzéseimhez felhasználjam a ”szobában lévő elefántot”. Az elmúlt néhány héten a különféle érintettek és a sajtó különösen górcső alá vették a Közösségben a tejárak alakulását a nyáron. Nagyon örülök, hogy ma alkalmam nyílik egyenesbe hozni a dolgokat, hogy a potenciális félreértéseket elkerülhessük. Tény, hogy a tejárak lényegesen nőttek az év eleje óta, különösen a piaci helyzetre adott reakcióként, és amint nagyon helyesen említették, nem pedig a bioenergia fokozódó termelésére adott reakcióként. Természetesen van magyarázat az árnövekedésre, erre majd egy kicsit később visszatérek, de először hadd helyezzem el a dolgokat egy általánosabb perspektívában. Mindannyian tudjuk, hogy az európai háztartások jövedelmének élelmiszerre költött részaránya fokozatosan évről évre csökkent. Ma olyan helyzetben vagyunk, hogy a Közösség élelmiszerre és alkoholmentes italokra mindössze körülbelül 12%-ot költ – drámai csökkenés, amint látható is az elköltött pénzből. Nagyon érdekes volt azt látni, hogy egy német újság egy gyors tanulmányt készített, és arra a következtetésre jutott, hogy 1960-ban 11 percig kellett dolgozni egy liter tejért, 2006-ban viszont csak 3 percet. Miközben a vaj átlagára ma 4,10 euró, 1982-ben 4,50 euró volt. Ezek az árak nominális árak és az inflációt nem veszik figyelembe. Az aktuális árak történelmileg alacsony szintről indultak, azokat 2003-as reform után alakították ki, ami az ipar számára erősebb versenyképes alapot adott, és a tejgazdaságok számára kompenzálta a potenciálisan alacsonyabb árakat. Hadd térjek most vissza a jelenlegi piaci helyzet sarkalatos kérdéseire. Először is, egy ideje felfüggesztettük a legtöbb támogatást, ezek főleg exportvisszatérítések, az intervenciós felvásárlás és a különféle elhelyezési támogatások. Másodszor, ma olyan helyzetben vagyunk, hogy az intervenciós raktárak üresek – minden mennyiséget eladtunk a belső piacon. Harmadszor, a vajkínálat az alacsonyabb termelés és az üres intervenciós raktárak miatt csökkent. Egészen a közelmúltig a tejzsír elsődleges felhasználása a sajttermelés volt, azonban a javuló vajárak ismételten a vajtermelés bővítésére vezették az ágazatot. Negyedszer, bár az idén begyűjtött tehéntej mennyisége valamivel több mint tavaly, teljes mértékben nem tudja kielégíteni a kereslet növekedését.

04-09-2007

04-09-2007

HU


Folytathatnám a lényeges okok megnevezését, ma azonban – alapvetően a kereslet és a kínálat alapján – a piaci erők játékának vagyunk tanúi. Elmúlt már az a reform előtti piaci hozzáállás, hogy az intervenciós szint volt az ármeghatározó. Az ágazat ma már valódi kereskedelmi döntéseket hoz, biztosítja a további befektetések maximális megtérülését, miközben lehetővé teszi a tejtermékek előállítóinak, a gazdáknak a magasabb árak kifizetését. Ezzel összefüggésben örömmel láttam a nyerstej árának kedvező alakulását az elmúlt néhány hónapban: néhány tagállamból 15-20%-ról számoltak be. Mindannyian tudjuk azonban, hogy a termelési költségek nőttek és a tejtermelés csak akkor fog tovább bővülni, ha a haszonkulcs fenntartható vagy akár növelhető. Ezért megragadnám ezt az alkalmat, hogy egy valamelyest pozitív következtetést vonjak le. Történelmi perspektívában a jelenlegi nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak nem drámaian magasak. A piaci megtérülés a tejágazat és a gazdák számára bátorító, miközben az ebben az ágazatban elköltött piaci támogatás többé-kevésbé a szociális jellegű intézkedésekre csökkent. Nem hagyhatjuk, hogy politikai döntéseinket a tejágazat rövidtávú fejleményei diktálják; a következő 12 hónapban kiváló alkalom lesz a tejágazat fenntartható módon történő fejlesztési módjának megtárgyalására. Mindannyian tudjuk, hogy a tejkvótarendszer vége 2015. március 31-én esedékes. Mint már említettem, novemberben vitát indítok el a KAP felülvizsgálatáról, a „Health Check”-ről, és a vitákat követően – beleértve a Parlament vitáit is – 2008 késő tavaszán elindítjuk valamennyi jogalkotási javaslatunkat, és reményeink szerint egyetérthetünk abban, hogy a jogalkotás 2009-től folyjék. Ebben az összefüggésben lesz alkalom az egész tejipari ágazat tágabb összefüggésben történő megtárgyalására. Én meg fogom vizsgálni, hogy melyek azok az intézkedések, amelyek helyénvalóak a kvótarendszer 2015. évi lejártát előkészítő ”puha landolás” módjának megtalálására. Amint már említették, puha landolás lehet a kvóták valamilyen növelése a félidő előtt, vagy 2015-ig. Biztos vagyok benne, hogy a következő 12 hónap során lehetőségünk lesz néhány nagyon érdekes vitára, beleértve a tejágazatot illető tágabb összefüggéseket. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Bogdan Golik (PSE) , írásban . – (SL) Elnök úr, az Európai Bizottság javaslata a tej mini,csomagról minden bizonnyal segíteni fog a KAP egyszerűsítésében és az adminisztratív terhek csökkentésében. E csomag legtöbb része támogatást érdemel, különösen, ami az emberi fogyasztásra szánt tej termelését és Közösségen belüli forgalomban hozatalát a korábbinál lehetségesnél több zsírtartalom-fokozattal teszi lehetővé, valamint az iskolatejprogramban kiosztott tejre az egységes támogatási átalány bevezetését illetően. Azonban a sovány tejpor és tejszín magántárolásához nyújtott támogatások megszüntetése felvet néhány kérdést. Az Európai Bizottság nézete az, hogy az EU piaci szereplői nem használták ki ezeket a támogatási instrumentumokat a tejpiacon, és emiatt ezeket elavultnak és szükségtelennek kell tekinteni. Jelenleg nagyon nehéz bármiféle bizonyossággal előre jelezni a tej- és tejtermékpiac hosszú távú jövőjét, különösen, mert a közös agrárpolitika

157

158

HU


változtatása most folyik, emiatt a fenti támogatási instrumentumok megszüntetése valamelyest elsietettnek tűnik akkor is, ha azokat jelenleg nem használják. Hélène Goudin (IND/DEM), írásban. – (SV) Ebben a teremben a júniusi lista számos alkalommal vetett fel erőteljes politikai ellenvetéseket a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságtól származó jelentések tekintetében. A tej és tejtermékek piaca közös szervezéséről szóló jelentés (A6-0283/2007) egy ettől a bizottságtól származó újabb jelentés, amely nyakasan fenntartja a súlyos támogatások adta folytatódó védelmet a mezőgazdasági ágazat különféle csoportjai számára, valamint a külső világgal szembeni folytatódó protekcionizmust. 22. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 23. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.40-kor berekesztik.)

04-09-2007

2007. SZEPTEMBER 4., KEDD

Recommend Documents