2007. DECEMBER 11., KEDD

11-12-2007

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2007. DECEMBER 11., KEDD ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR Alelnök

1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 9:05-kor nyitják meg.)

2. Határozat sürgősségi eljárásról Javaslat a 21/2004/EK rendelet juh- és kecskefélék elektronikus azonosítása bevezetésének időpontja tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre (COM(2007)0710 - C6-0448/2007 2007/0244(CNS)) Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (Verts/ALE). - (DE) Elnök úr, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tegnap este megvitatta ezt a kérdést, és a sürgősségi eljárásra szavazott. Ennélfogva ajánlom e bizottság határozatát a Tisztelt Háznak. (A Parlament beleegyezik a sürgősségi eljárás alkalmazásába)(1)

3. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet 4. A Bizottság 2008-as jogi és munkaprogramja (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 5. Gazdasági partnerségi egyezségek (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 6. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 7. A borpiac közös szervezése (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Giuseppe Castiglione által a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről előterjesztett jelentés (A6-0477/2007) a borpiac közös szervezéséről és bizonyos rendeletek módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0372 - C6-0254/2007 2007/0138(CNS)). Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, hogy megjegyzéseket fűzhetek borágazatunk reformjához. Külön szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Castiglione úrnak, a tervezet összeállításába fektetett rendkívül fáradságos munkájáért. A Parlament értékelhető módon szólt hozzá egy olyan vitához, amely, az igazat megvallva, időnként nagy érzelmi töltést kapott. Készen állok arra, hogy számos területen kövessem javaslataikat, legalábbis bizonyos mértékben. Például, tekintettel a kivágási rendszerre, látok előnyöket az öt évnek a jelentés által javasolt három évre történő csökkentésében. Meghallgattam a borral kapcsolatos egyes kiadásoknak a vidékfejlesztési költségvetésbe történő beépítésével kapcsolatos aggályaikat is. De hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy a borköltségvetésből származó összes pénzt kifejezetten a borvidékeknek osztjuk vissza. Mindazonáltal szándékomban áll javaslatot tenni arra, hogy a kiadások kisebb mértékben kerüljenek át a vidékfejlesztési költségvetésbe. Három olyan nagyobb kérdés van, amelyben a Bizottságnak, az Elnökségnek és a legtöbb tagállamnak még egyetértésre kell jutnia a reform ebben a hónapban esedékes véglegesítésére irányuló utolsó nekifutásban. (1)

További információért: lásd a jegyzőkönyvet.

1

2

HU


Az első kérdés a nemzeti keretek kérdése. Mindig is vitatott volt, hogy pontosan milyen intézkedéseket lehet hozni e kereteken belül, azaz hogy milyen választék kerüljön a keretbe. E területen kész vagyok némi rugalmasságra. Nyitott vagyok például arra, hogy a keretbe bekerüljenek az innovációval és a borkereskedők szerkezetátalakításával kapcsolatos bizonyos elképzelések, de úgy vélem, egyértelműen el kell határolnunk, hogy mire van lehetőség a nemzeti kereteken belül és mire van lehetőség a vidékfejlesztési politikán belül, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyekben ténylegesen mindkét oldalról finanszíroznak beruházásokat, amit „kettős pénztárnak” hívunk. Másrészt, a nemzeti keretekben nincs helye állandó krízislepárlási intézkedéseknek. A krízislepárlás támogatása visszafogja a versenyképességet, és ezért teljesen fel kell számolnunk, és nem szabad megpróbálnunk a hátsó ajtón át beengedni. Nincs lehetőség arra sem, hogy újra általános vitát nyissunk arról, hogy mekkorák legyenek a különböző tagállamok nemzeti keretei. Amennyiben újra megnyitjuk ezt a Pandora szelencéjét jelentő vitát, biztosíthatom Önöket arról, hogy az év végéig sem jutunk megállapodásra. Igen hosszú és nehéz vitát jósolok, ha erre sor kerül. A második nagy kérdés a kapitalizáció. Rendkívül kiélezett vita folyt erről; nem arról van szó, hogy egyszerűen csak befogtam a fülem. Mindazonáltal a status quo valódi, megoldandó problémát rejt magában. Az alkoholtartalom musttal történő növeléséhez nyújtott támogatás nem folytatódhat ilyen mértékben, ilyen módon. Ez egy régimódi, nem hatékony, eredménytelen, költséges és kereskedelem-torzító támogatás, ugyanakkor világosan látom az alkoholtartalom cukorral és musttal történő növelése közötti egyensúly fenntartásának fontosságát annak érdekében, hogy a bortermelők által Európa déli és északi részén is támogatott kompromisszumra jussunk. Megtaláljuk ennek a módját. Meghallgattam a széles körű felhívást az alkoholtartalom cukorral történő növelésének további lehetővé tételére, de – tisztázzuk – nem hajlok arra, hogy a status quo-t elfogadjam, így bármilyen kompromisszum új feltételeket is jelent. A harmadik nagy kérdés a telepítési jogok rendszerének felszámolásával kapcsolatos vita. Meghallgatom az azzal kapcsolatos érveket, hogy e rendszer mikor fejeződhetne be, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy az egész ötletet elvessük. A borágazatnak egyértelműen több szabadságra van szüksége, hogy a keresletre a lehető leghamarabb reagáljon, ezért a telepítési jogok rendszerének 2013 végéig történő meghosszabbításáról szóló javaslatom egy, az ágazat kiegyensúlyozására irányuló kétszakaszos megközelítésen alapult – az első a kivágás a termelés visszaszorítására, ezt követően a liberalizáció, a sikeres termelők bővítési szabadságának biztosítására. Meghallgattam az ágazati észrevételeket, de egy dolog biztos – a telepítési jogok rendszerének végső időpontját mindenképpen meg kell határozni. A pontos dátum meghatározása a végső kompromisszum része. Általánosságban tehát meghallgattam a különböző oldalak érveit, beleértve az Európai Parlament érveit is, de egy alapvető tény nem változott: borágazatunkat meg kell reformálni, ha az élvonalban akarjuk tartani. Meg kell ragadnunk a lehetőséget most, és meg kell egyeznünk egy valódi reformról. A reform megvalósítása azt jelenti, hogy erőfeszítéseket kell tennünk, de egészen biztos vagyok abban, hogy jól járunk majd. A tétlenség ára túl magas ahhoz, hogy elfogadjuk, és remélem, e ponton egyetértünk. Giuseppe Castiglione, előadó. − (IT) Elnök úr, Hölgyeim és Uraim, hálás vagyok a Biztos asszonynak, hogy együttműködött a Parlamenttel e hosszadalmas folyamatban. Köszönöm azt is, hogy értékelte az Európai Parlament munkáját, amely jelentős és érdekes munka volt, és amelyhez nagymértékben hozzájárult nem csak a Mezőgazdasági Bizottság, de az egész Parlament és valamennyi képviselőtársam is. Köszönöm, Biztos asszony, hogy ilyen nagyratörő reformot javasolt, amelynek céljait csak helyeselnünk szabad. A fogyasztás visszaesik, a behozatal növekszik, mindez azt jelenti, hogy a radikális reform elengedhetetlen. Bortermelő ágazatunknak új lendületre van szüksége: vérátömlesztésre, új energiára, új javaslatokra. Igazuk van, amikor azt mondják, hogy ha versenyképesek szeretnénk maradni, ha világelsők szeretnénk maradni az ágazatban, be kell fektetnünk a borágazatba. Rajta kell tartanunk a szemünket a piacon, termelnünk kell a piac számára, és kiváló minőségű termékekkel kell betörnünk a piacra. Ebből az okból, Biztos asszony, a mezőgazdasági bizottsági és az európai parlamenti munkatársaimmal – akiknek szeretnék még egyszer köszönetet mondani – megkíséreltünk olyan reformot felvázolni a jelentésben, amely átfogó, egységes, és mindenekelőtt átlátható. A rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy kielégítse termelőink igényeit, és ellássa őket mindazzal, ami versenyképességük és sikerük biztosításához szükséges. Mindent egybevetve, igyekeztünk olyan szöveget megfogalmazni, amely kielégítő választ ad a közös igényekre, tiszteletben tartva, ösztönözve és bizonyos esetekben elsimítva az egyes nemzeti keretek közötti különbségeket. Csak egy előzetes megjegyzést tennék: radikális változásra van szükség, mind mentalitásunkban, mind termelési stratégiánkban. Szakítanunk kell a mennyiség gondolatával, helyette a

11-12-2007

11-12-2007

HU


minőségi – kiváló – termelésre kell törekednünk, oly módon, amely az európai bortermelés sajátos nemzeti, regionális és helyi jellemzőit dicséri. Ezért, Biztos asszony, egyetértünk az olyan piaci mechanizmusok felszámolásával, amelyek hatástalannak bizonyultak, amelyek eredménytelenek, és amelyek csak a többlettermelést vagy a rossz minőségű termelést fokozták. Csak egy példát emelnék ki: a krízislepárlás, amely mára rutinszerű strukturális intézkedéssé vált, és amely többé már nem alkalmas a veszélyhelyzetek kezelésére. A lepárlásra szánt évi 500 millió EUR tarthatatlanná vált. Ezért támogatjuk a gazdasági erőforrások hatékonyabb felhasználását a nemzeti fejlesztési programok és az egyes termelő országok sajátos igényeihez jobban igazodó intézkedések végrehajtása tekintetében. Ebből kifolyólag, Biztos asszony, úgy gondoljuk, hogy helyénvaló kibővíteni a jelentésben a rendelkezésre álló intézkedések listáját: úgy határoztunk, hogy felvesszük az ágazat szerkezetátalakítását, a kutatást, az innovációt és a minőségi fejlesztéseket. Mindezek az intézkedések ösztönzik a vállalkozói kreativitást, amelyre borainknak olyan nagy szükségük van. Ugyanezen okokból szükséges a promóciós kampányok ösztönzése, nem csak a nemzetközi piacokon, hanem a hazai piacainkon is. Ezt korábban is említettük, és ez a tény a Mezőgazdasági Bizottság által lefolytatott elemzésből is kiderült. Abszurd lenne azt gondolni, hogy versenyképesek vagyunk határainkon túl, ha saját házunk táján nem jeleskedünk ebben, ha nem tudjuk meggyőzni honfitársainkat az általunk termelt bor minőségéről. A jelentés ezért támogatja az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, az egyértelmű és átlátható címkézés, és a kellő mértékben meghatározott borászati eljárások oltalmának harmonizált rendszerét. A fogyasztók, akik jelen esetben a középpontban állnak, csak ekkor bízhatnak meg abban, amit vásárolnak. Ezért lényeges, Biztos asszony, hogy az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, amelyek az európai bortermelés minőségét testesítik meg, kellő oltalomban részesüljenek. Az oltalom egyfelől a kijelölt területen való termelési kötelezettséget jelenti, másfelől azonban azt, hogy a címkén található, szüreti évre való hivatkozás kizárólag földrajzi jelzéssel vagy eredetmegjelöléssel ellátott borra korlátozódik. Ezek az egyedüli olyan borok, amelyeket folyamatos ellenőrzéseknek vetnek alá, ezért az egyedüliek, amelyek tekintetében biztosítható a megadott információ valóságalapja, máskülönben a minőségi borok termelői hátrányba kerülnének, a fogyasztókat pedig félrevezetnék. Ugyanezen logika mentén, és a koherencia érdekében, a jelentés támogatja az önkéntes kivágási rendszert támogatásfizetés ellenében, így azok, akik ki kívánnak lépni a piacról, ezt méltósággal tehetik meg. Ezen felül, nem rejtem véka alá elégedettségemet a tekintetben, hogy a Biztos asszony egyetért az öt év három évre történő csökkentésével kapcsolatos ötletemmel. Ez ugyanis a kivágásra jogosult hektárok számának 200 000-ről 175 000-re történő csökkentését jelenti. Eredeti javaslatunkkal ellentétben a jelentés a bortermelők jövőbeni biztonsággal kapcsolatos igényeinek kielégítésére is törekszik. Tekintettel e biztonsággal kapcsolatos igényekre, nem dönthetünk úgy, hogy a telepítési jogokat mostantól liberalizáljuk, mielőtt tudnánk, hogy az új rendszer működik-e, és mindenekelőtt, hogy jól működik-e. Ezért a jelentés azt javasolja, hogy a telepítési jogokat legalább 2013-ig fenn kell tartani, és felhívja a Bizottságot, hogy készítsen hatásvizsgálatot a reform első szakaszáról, hogy el lehessen dönteni, hogy a tények teljes ismeretében mi legyen a következő lépés. Természetesen szem előtt kell tartani, hogy a földrajzi jelzésekkel ellátott területekkel kapcsolatos döntésekben kellő tekintettel kell lenni azokra, akik tőkét és munkát fektettek e projektekbe, és e döntéseket az ő felügyeletük alatt kell meghozni. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a rendszer gátolja a versenyképes szereplők fejlődését, növelhetjük a közösségi szintű forgalmat, és biztosíthatjuk, hogy ahol tartalék képződik, azt megfelelően használjuk fel. Egy utolsó megjegyzésem van, Biztos asszony: tagadhatatlan, hogy a vitát a cukrozás kérdése uralta. Senki, aki hozzám hasonlóan egy olyan országból származik, mint Olaszország, ahol a szacharóz használata tilos, és főleg nem az, aki Szicíliából származik, ahol mustot termelnek, nem érzi át jobban a Biztos asszony csalódottságát e kérdésben. Mindazonáltal arról beszélünk, hogy az európai borokba új életet kell lehelni, és versenyképessé kell tenni őket, ellátni őket mindazzal, ami a piaci versenyhez szükséges. Ez a célunk, és ennek elérése érdekében megpróbáltunk a nemzeti különbségeken túlra tekinteni. Köszönöm, Biztos asszony együttműködését, és mindenekelőtt azt, hogy elismerte az Európai Parlament munkáját. Ebbe a reformba fektettünk… (Az elnök megvonja a szót a felszólalótól)

3

4

HU


Elisabeth Jeggle, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Biztos asszony, Hölgyeim és Uraim, hosszú és néha vitatkozásba forduló vitát folytattunk e kérdésben. Hadd mondjak köszönetet az előadónak. Munkájáért nagy tiszteletet érdemel, mivel azt összeszedetten, a bizottsági munkatársaival jó együttműködésben végezte. Igen, a borpiac közös szervezését meg kell reformálni. Ki kell igazítani a jelen körülmények és a jövőbeni piacok figyelembe vétele érdekében. Ugyanakkor, Biztos asszony, e javaslat felveti a kérdést, hogy a Bizottságnak be kell-e avatkoznia azokban a kis dolgokba, amelyek segítenek megteremteni a regionális identitást, azokba a módszerekbe, amelyeket évszázadok óta alkalmaznak egyes régiókban, és amelyek e régiók kultúrájának alapjait jelentik? Ez a beavatkozás biztosan nem segít a hétköznapi embereken. Az emberek néha nem értik mi folyik itt. Érthetetlen, hogy meg akarjuk tiltani a szacharóz használatát, és ezzel egyidejűleg olyan borok behozatalára kötünk megállapodást, amelyek szacharózt tartalmaznak, és az Európai Unión kívüli országokból származnak. Biztos asszony, mint a Tanács és a Parlament melletti harmadik intézménynek, a Bizottságnak a saját feladatára kellene koncentrálnia, azaz olyan javaslatok megtételére, amelyek előmozdítják a Közösség folyamatos fejlődését, amelyek hozzájárulnak az egész fejlesztési folyamathoz. A borpiac közös szervezése e folyamat része. Hadd mondjam el erről a kérdésről, hogy azok a kompromisszumok, amelyeket a bizottságon belül elértünk, amelyekért viaskodtunk, és néhány esetben még mindig viaskodunk, az egész Háznak megfelelnek. Támogatom ezeket a PPE-DE képviselőcsoport nevében: mindannyian támogatjuk a kompromisszumokat. Elutasítunk minden olyan módosítást, amelyek szembehelyezkednek ezekkel. Katerina Batzeli, a PSE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, Biztos asszony, ma az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak döntenie kell az európai mezőgazdasági piacok egyik legösszetettebb közös szervezésének jövőjéről. Az Európai Parlament jóval a Tanács véleménye előtt elmondta saját véleményét, és ez előadónk, Castiglione úr intenzív erőfeszítéseinek, valamint a képviselőcsoportok erőfeszítésének köszönhető. Biztos asszony, ki szeretnék emelni néhány olyan pontot, amelyeket a Tanácsnak figyelembe kell vennie a borpiac közös szervezésének reformjáról szóló végső határozatában. Először is, a borpiac reformja nem valósítható meg olyan lineáris, könyvelési modell mentén, amelyet a Bizottság a cukorpiac közös szervezésénél alkalmazott, és amelynek felülvizsgálatára két hónapja kért fel minket, mivel az zsákutcába jutott. A borpiac reformja nem alapulhat a gyapot- és dohánypiac közös szervezésének katasztrofális modelljén, amely forrásokat csoportosít át a második pillérbe, ami e két termék termelésének csökkenését eredményezte, és a vidék elnéptelenedéséhez vezetett. A borpiac erőteljes költségvetést igényel az első pillérből, hogy erősödjenek a közvetlenül a szőlőtermelőkre vonatkozó intézkedések, akiket a minőség javítására és a termelésük nyomon követésére szólítunk majd fel, továbbá, hogy erősödjön valamennyi bor promóciójának politikája Európán belül és kívül, így élénkítve kereskedelmi forgalmazásukat a piacon. Biztos asszony, az Európai Parlament a piac új közös szervezését akarja, amely erőteljes promóciós politikát helyez előtérbe a defenzív behozatali politikával szemben. Az Európai Parlament jelentése támogatást biztosít azoknak a szőlőtermelőknek, akik a kínálat stabilizálására, a minőség fokozására és a környezet védelmére irányuló intézkedéseket alkalmaznak. Elfogadtuk és a jelenlegi igényekhez igazítottuk a piacszabályozási intézkedéseket, mint a melléktermékek lepárlása, amely a minőség javításának mechanizmusaként működik, ugyanakkor szabályozza a piacot és a kínálatot. A jelentés ésszerűsített kivágási rendszert javasol, amely nem pazarolja az értékes közösségi alapokat az európai borágazat dinamizmusának mérséklésére, és a bortermelőknek szóló támogatást a segélyezés regionális átlagában határozza meg, a 350 EUR/hektáros megszorítás nélkül. Biztos asszony, úgy véljük, megszorítást kell alkalmazni mindazokra az intézkedésekre, amelyek többlettermeléshez vezetnek, amelyek megbontják a piac egyensúlyát, és amelyek torz és méltánytalan árakat alkalmaznak más borok kárára. Itt, a szocialista képviselőcsoport nevében, és személyesen, mint Katerina Batzeli, üdvözölnöm kell minden olyan, a Bizottság által javasolt intézkedést, amely fenntartja az egyensúlyt az alkoholtartalom cukorral történő növelésének kérdésében, mivel – amint azt a szocialista képviselőcsoport is kifejtette –, egy kiegyensúlyozott indítványhoz járultunk hozzá, hogy kerüljük átmeneti problémák kialakulását.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Mindazonáltal, a piac új közös szervezésének gazdagítania kell a fogyasztó borral kapcsolatos ismereteit, és tiszteletben is kell tartania azokat, továbbá fokoznia kell a fogyasztóvédelmet a címkézési politikán keresztül. A Mezőgazdasági Bizottság többek között meghatározta a 166. módosításban a CO2-tartalom, a 157. módosításban a közegészségügyi információk, és a zu Baringdorf-módosításban a hibrid vagy géntechnológiával módosított szőlőből termelt borral kapcsolatos információ feltüntetését. Ezt a fogyasztóvédelmi szempontot olyan címkézéssel kell erősítenünk, amely tartalmazza az alkalmazott borászati eljárás részleteit. Biztos asszony, jelezni szeretnénk egy új politikát két borkategóriával kapcsolatban: a földrajzi jelzéssel vagy eredetmegjelöléssel ellátott borok és az asztali borok tekintetében. Ez két különböző termék, és mindkettőnek helye van a nemzetközi európai piacokon, és nem gondolom, hogy olyan választóvonalat kellene használnunk, amelynek regionális kihatásai vannak. Végezetül azt szeretném mondani, hogy a közös agrárpolitika reformjának összetettségét nem lehet zsákutcaként vagy az intézményi testületek mulasztásának tekinteni. Ez, Biztos asszony, e termék kulturális dimenziójának köszönhető, amelyet tiszteletben kell tartanunk javaslatainkban. Jorgo Chatzimarkakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, in vino veritas, vagy, Goethét idézve, az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk. Ezek a mondások összefoglalják az EU borpiaca reformjának lényegét. Amiről jelentésünk szól, az az európai bor minősége, amely bor kiállja az Újvilágból behozott termékekkel való összehasonlítás próbáját. Mi tehát a status quo? 2006-ban a bortermelés az EU mezőgazdasági teljesítménye összértékének 5%-át tette ki. A világ szőlőtermő területeinek 45%-ával, a világ termelésének 65%-ával, fogyasztásának 57%-ával és exportvolumenének 70%-ával az európai bor vezető helyet foglal el a világpiacon. A bor világában szuperhatalom vagyunk világszerte! Ennek megfelelően intézkedést kellett hozni szuperhatalmi helyzetünk konszolidálására, és különösen boraink minőségének javítására. Az Ön által javasolt reformok, Biztos asszony, a krízislepárlás azonnali megszüntetését is tartalmazták. Úgy vélem, számos, Ön által említett dolog, mint a magántárolás és az exporttámogatások megszüntetése, a must-támogatás, és természetesen a bor alkoholtartalmának cukorral történő növelése az Ön javaslatainak központi elemei. Azt kell mondanunk azonban, hogy ezek a kezdetektől egy meglehetősen elméleti szempontot tükröztek, mivel olyan kérdésekkel foglalkoztak, mint hogy szükség van-e a cukrozás és a must-támogatás közötti kapcsolatra. Álláspontom szerint e Parlament elég jó kompromisszumot ért el Észak és Dél között, tekintettel arra, hogy az ő szempontjaik uralták e kérdést. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban nagyon-nagyon jó áthidaló megoldást találtunk kompromisszumainkkal. Ezzel összefüggésben külön köszönetet szeretnék mondani az előadónak, Castiglione úrnak, aki nagy erőfeszítéseket tett, hogy közvetítsen a kompromisszumok között, és sikerült mindenki szempontjait figyelembe vennünk. Úgy vélem, a kezdeti, technokrata megoldást új, elegánsabb formába öntöttük. Egyensúlyt teremtettünk Észak és Dél között. Szeretném Önnek is megköszönni, Biztos asszony, hogy beszédében kiemelte, hogy ezen az úton kíván haladni. Melyek a főbb kérdések? A további cukrozást lehetővé tévő kompromisszum mellett jelentésünk egy másik fontos szempontja a regionális termékek védelme. Az európai bor e minőségi hajtóerejének fényében, továbbra is szükség van nemzeti támogatási intézkedésekre, ezeket 1,3 milliárd EUR-ban állapítottuk meg. Úgy véljük, e kérdéseknek továbbra is az első pillérbe kell tartozniuk, így a kifizetések közvetlenül a termelőkhöz kerülhetnek. Ezen felül, szükség volt arra, hogy szóljunk a címkéken feltüntetett földrajzi jelzésekre és eredetmegjelölésekre fordítandó különleges figyelem szükségességéről, és úgy vélem, ez elsődleges sikereink egyike. Meglátásunk szerint ez rendkívül fontos, mivel a borok földrajzi eredetének megjelölése természetesen szellemi tulajdonjogi kérdés. Azt oltalmazni kell, és úgy vélem, rendkívül jó kompromisszumot értünk el e területen. Az ALDE képviselőcsoport támogatja e kompromisszumokat, azaz az egész kompromisszum-csomagot, mivel úgy véljük, jó megoldást jelent. Reméljük, hogy a Tanács most már elfogadja javaslatainkat. Az Európai Parlament véleménye az emberek véleménye, a bortermelők és a fogyasztók véleménye. Arra kérjük, Biztos asszony, hogy Ön is harcoljon ezért a Tanácsban folytatott tárgyalásai során, és általában a nyilvánosság előtt. Sergio Berlato, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, Biztos asszony, Hölgyeim és Uraim, a szöveg, amelyről szavazni fogunk, egy jó kompromisszum, és jelentős mértékben javít a Bizottság eredeti javaslatán.

5

6

HU


Célunk még mindig az, hogy olyan reformba kezdjünk, amely az ágazat új életre keltésére irányul, mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon. Az összkereslet nem csökken, hanem emelkedik, így a helyes megközelítés nem a kevesebb termelés, hanem az európai borok minőségébe és jellegzetességébe, az árak csökkentésébe és a bor promóciójába történő befektetés, a piac bővítése érdekében, valamint abból a célból, hogy segítsük a fiatalokat szőlőültetvények telepítésében. Ugyanígy szükséges az európai bortermelés csökkentésének Bizottság által javasolt korlátozása, azáltal, hogy növeljük a tagállamok autonómiáját kivágási rendszerük irányításában. El kell kerülnünk a szőlőültetvények felszámolását, amelyek – jóllehet talán nem túl erőteljes piaci pozíció mellett – kiváló minőségű regionális borokat termelnek, bevett történelmi hagyományokkal bírnak, és még ma is teljes regionális térségek társadalmi szerkezetét alkotják. A nagyobb versenyképesség feltételeinek megteremtésével szemben, e reformnak fenn kell tartania a kapcsolatot a múlttal, és elő kell mozdítania a bortermelés folytonosságát, mint a föld és a környezet megóvásának egyik elemét. Éppen ezért támogatjuk a meghatározott rendeltetésű források öt helyett három év alatt történő elosztását, és azoknak az elsődlegesen történelmi alapú felosztását, ami nagymértékben megfelel az eddig elfogadott valamennyi reform esetében használt azonos kritériumnak. Biztos asszony, ellenezzük az új borászati eljárások liberalizációját továbbá boraink alkoholtartalmának növelésére az importált must felhasználását, illetve boraink harmadik országokból származó borokkal való keverését, mivel úgy véljük, ez károsíthatja a borainkról kialakított képet, és veszélyeztetheti a fogyasztók termékbe vetett bizalmát, ami rendkívül súlyos következménnyel jár a fogyasztásra nézve. Másfelől, úgy véljük, döntő fontosságú támogatást nyújtani az alkoholtartalom növeléséhez használt mustsűrítményhez és finomított mustsűrítményhez, a Közösség számos régiójában meghonosodott borászati eljárás védelme érdekében. Úgy véljük, hogy szem előtt kell tartani a termelők általi befektetést, és hogy kerülni kell a kereskedelmi forgalom torzulását, amely növelheti a rendelkezésre álló kínálatot. E reformnak ösztönöznie kell a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalmát, amelyek biztosítékul és védelemül szolgálnak az európai borok számára a többoldalú tárgyalások során és a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban. Végül, Biztos asszony, ellenezzük a telepítési jogok 2014-től történő teljes liberalizációját az eredetmegjelöléssel és földrajzi jelzéssel ellátott borok tekintetében, és támogatjuk az előadó javaslatát, amely szerint az új reformnak 2009. augusztus 1-jén kellene hatályba lépnie. Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Biztos asszony, azt szeretnénk, ha a bor egyedülálló ital lenne, mind termelésében, mind fogyasztásában. Arra gondolok, hogy nem szeretnénk olyan borászati eljárásokat, amelyek a Coca-Cola irányába visznek minket; azt szeretnénk, ha a jövőbeni földrajzi jelzések és eredetmegjelölések biztonságban lennének. Szeretnénk, ha támogatnák a biogazdálkodási módszereket, és az az óhajunk, amellyel kapcsolatban módosítást is benyújtottunk, hogy a régiók többségi szavazással szabadon határozhassák meg, hogy boraikat csak palackozva hozhassák forgalomba. Egyetértünk Önnel abban, hogy a bor állandó lepárlása helytelen, és annak a krízislepárlás hátsó ajtaján történő beengedését meg kell előzni. E kérdésben osztjuk az Ön véleményét. A telepítési jogokról szólva, úgy véljük, lennie kell egy kivágással kapcsolatos választási lehetőségnek. Helyesebben, ha nem utalunk arra, hogy egy adott helyen egy adott időben engedélyezett lesz az új telepítés, a kivágási határozat nem az eladható bor mennyiségén fog alapulni. E kapcsolat, röviden, kötelező, és azt támogatjuk. Amikor az alkoholtartalom szőlőmusttal vagy cukorral történő növeléséről beszél, és azt mondja, hogy e két módszer közötti egyensúly tekintetében el kell mozdulnunk, azzal egyetértünk, mivel ez alapvetően azt jelenti, hogy a cukor hozzáadása továbbra is jogszerű lesz. Ha ezen az alapon tudnánk kompromisszumot kötni, számunkra az elfogadható eredményt jelentene. A cukor hozzáadása régi borászati eljárás. Ezért azt meg kell őriznünk, és el kell utasítnunk az amerikaiak bortermelési eljárásainkat illető, számos ésszerűtlen igényét. Feltéve, hogy módosításainkat elfogadják, teljes egészében támogatjuk az előadó tervezetét. Vincenzo Aita, GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, Hölgyeim és Uraim, azt szeretném mondani Castiglione úrnak, amint azt DeCastro miniszter úr is tette, hogy a felelős bizottságtól származó javaslat, amely most a Parlament előtt áll, rosszabb a Biztos asszony által előterjesztett eredetinél. Olyan személyek

11-12-2007

11-12-2007

HU


millióiról beszélünk, akik egy olyan terméknek szentelték életüket, amely a minőség és a földdel való kapcsolat következtében naggyá tette Európát. Az első érvem a kivágást érinti. Hallottuk, hogy az érintett terület 175 000 és 200 000 hektár közötti nagyságot érhet el. Az első kérdésem: ki fogja kivágni a szőlőt, és ki veszi át a kivágással érintett földeket, és mi a baj azzal a javaslattal, hogy a forrásokat – inkább csökkentett, mint növekvő mértékben – e szőlőültetvények szerkezetátalakítására használjuk a minőség javítása érdekében? A következőket szeretném kérdezni a Parlamenttől: miért kell több tucat, sőt több száz munkást és gazdálkodót elűznünk azért, hogy biztosítsuk a terepet a nagy multinacionális vállalatok számára, ahogy az most is történik Szicíliában, Castiglione úr? A kérdés tehát az: miért fordítjuk az európai forrásokat a kivágásra, ahelyett, hogy a minőség javítására és a vállalkozások szerkezetátalakítására használnák? Az elmúlt években oly sok intézkedést fogadtunk el ebben a Házban a közösségi politikákat illetően. A második kérdésem a szőlőültetvényekkel kapcsolatos jogok szabad piacára vonatkozik. Miért kell a piacot egész Európa tekintetében liberalizálni? Mi értelme van annak, hogy veszünk egy szőlőtermő hektárt Szicíliában, Campaniában, Görögországban vagy máshol, és azt egy másik térségbe helyezzük át? A szőlőtermő hektár egy adott minőséghez és termeléshez, egy tipikus termékhez, és a térségben meghonosodott ökotípushoz kapcsolódik. Miért kell ilyen javaslatot tenni? Itt is arra törekszünk, hogy ösztönözzük a nagyléptékű kivásárlásokat, amelyek jelenleg is zajlanak a Földközi-tenger térségének egyes részein? Ez a fő kérdés, és ezért gondolom, hogy a bizottsági javaslat jobb volt. A Parlamenttől származó javaslat rosszabb, mint a Bizottság által támogatott, ha olyan reformot szeretnénk, amely javítja a minőséget, és a gazdálkodókat és a munkásokat a földeken tartja. Éppen ezért ellene szavazunk egy ilyen reformnak. Vladimír Železný, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, a borágazat javasolt reformja hátrányos helyzetbe hozza a Cseh Köztársaságot, és hátrányos megkülönböztetésnek teszi ki. Az Európai Unió, amely nem kifogásolta a már az EU piacán is jogszerűen megjelenő, Egyesült Államokból származó borok 30%-ban vízzel történő hígítását, és amely tolerálja a sav hozzáadását a túl édes dél-európai borokhoz, ugyanez az Európai Unió állít fel tilalmat a szacharóz használatával szemben az északabbra található európai országokban. A szacharóz használata 200 éves hagyomány országunkban. Az EU ezt mustsűrítménnyel kívánja helyettesíteni, amelyet a dél-európai országok szívesen beszállítanak, emelt áron. A Cseh Köztársaságnak nyújtott támogatás 85 EUR a szőlőültetvények egy hektárjára, míg egyes előnyben részesített országok 245 EUR-t is megkapnak. Ez azért van így, mert az Európai Unió megpróbál egy úgynevezett történelmi elvet kialakítani, amely hátrányosan különbözteti meg az új tagállamokat. A Cseh Köztársaságban termesztett szőlőt és termelt bort azonban el is fogyasztják ott, az semmilyen módon nem járul hozzá az európai többlet-termeléshez. Ezen felül, ugyanez az Unió most azt követeli a Cseh Köztársaságtól, hogy anyagilag is járuljon hozzá az európai bortöbblet harmadik országokban történő promóciójához. Azt kérjük tehát, hogy a nemzeti kereteket töltsék fel a borágazat reformjára szánt pénzzel, hogy a tagállamok azt saját igényeik szerint oszthassák el. Az Unió kétféleképpen kezelheti a bor többlettermelését. Az egyik a bor értelmetlen és barbár lepárlása, azaz ipari alkohollá alakítása, a másik pedig a szőlőültetvények kivágása: mindenütt, csak ott nem, ahol arra szükség lenne. Valójában elegendő lenne csak az illegálisan telepített szőlőültetvények kivágása azokban a hagyományos déli országokban, és különösen egyben, és az egész reformot megvalósítottuk. Ezen illegális ültetvények összterülete jelenleg megegyezik azzal a hektárszámmal, amelyet az EU-nak ki kell vágnia. Nem mintha az EU nem tudná például azoknak az olaszországi szőlőültetvényeknek a pontos helyét, amelyeket titokban telepítettek, és amelyek meghaladják a kvótát, vagy ne lenne ezekről műholdas felvétele. Végezetül, még egy, az eurokraták által kedvelt téma bukkan fel újra a javasolt reformban: a hatáskör átruházása ebben az ügyben a Tanácsról a Bizottságra, azaz a nem megválasztott EU-tisztviselőkre. Ily módón a kisebb országokat megfosztják döntési joguktól, és a Cseh Köztársaságban már a római légiók betelepülése óta hagyományosan termelt bor egy újabb olyan termék lesz, amelytől megfosztanak bennünket az EU déli országainak gyakran illegális termelése javára. Mindazonáltal nem hagyjuk, hogy megfosszanak bennünket e csodálatos hagyományunktól. Peter Baco (NI). - (SK) Azon tűnődöm, vajon ez a reform valóban a jó borról szól-e? A jó bor az, amint tudjuk, amit el lehet adni. Ez azt jelenti, hogy a vásárló a minőségét kínálati áron fogadja el. Mindazonáltal, az EU néhány országa eladhatatlan bort termel évi 500 millió EUR költségen.

7

8

HU


A Szlovák Köztársaság és más tagállamok megingathatatlanul csökkentették borágazatukat, éppen ezért többé nem termelnek eladhatatlan borokat. A pénzügyi támogatás nemzeti kereteinek az úgynevezett „történelmi elven” történő létrehozása ellentmond a piaci szabályoknak. Hátrányos megkülönböztetéssel sújt bennünket, megbüntet azért, hogy nem támogattuk az eladhatatlan borok termelését. A javasolt reform szerint mindig csak törtrészét kellene megkapnunk annak a támogatásnak, amelyben az eladhatatlan borok termelői részesülnek. Éppen ezért kérjük azt, hogy a támogatás kizárólag a szőlőültetvények területén alapuljon, és a megkülönböztetés ugyanazon okaiból nem értünk egyet a borok címkézésének megváltoztatásával, és szeretnénk a meglévő rendszert megtartani. Esther Herranz García (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, a jövő hét végén a Mezőgazdasági Miniszterek Tanácsa valószínűleg meghozza a politikai döntést a borpiac közös szervezésének reformjáról. A bor nem egyszerűen csak élelmiszer, a bor az agrárszektor gazdasági gyöngyszeme, amelyet az elmúlt években több bizottsági határozat is súlyosan büntetett. Még időben vagyunk, hosszú ideje most először: a Parlament olyan jelentést fog kidolgozni, amelyet a Tanács felhasználhat a végső politikai döntésének meghatározásához ezen a hétvégén. Azt kell mondanom, őszintén elégedett vagyok ezzel, és szeretnék gratulálni az előadónak a munkájához, mivel most először az EP-nek sikerült a minőségre, a kultúrára és a hagyományra összpontosítania; egy olyan mediterrán termékre, amely Európa más részein is forgalomban van, egy olyan termékre, amely nem csak a mi földrészünkön erősíti képességeinket, hanem az egész világon. A mi borunk – és ebben ne kételkedjenek, Hölgyeim és Uraim – a legjobb a világon; Európa bora a legjobb a világon. Ezért kell megvédenünk, és a promóciójára összpontosítanunk: nem csak az EU-n kívül, hanem itt is, mivel az európai fiatalok felhagytak a borfogyasztással az elmúlt években. Miért nem isznak többé bort? Mert nem vettük a fáradságot, hogy reklámozzuk azt, mert nem ösztönöztük őket a borfogyasztásra. El kell látnunk a borágazatot a versenyképesség eszközeivel, hogy továbbra is versenyben maradhasson az Európai Unióban és azon kívül. Támogatnunk kell a borfogyasztást, és be kell vonnunk a fiatalokat és az egész európai társadalmat e kultúrába, a borturizmus kultúrájába, a borfogyasztás kultúrájába, a borral kapcsolatos know-how kultúrájába, valamint a társadalmi vita és részvétel kultúrájába. Hölgyeim és Uraim, a vidékfejlesztésben forráshiány tapasztalható, mivel egy 2005 decemberében hozott politikai döntés nem juttatott elég pénzt a második pillérnek. A finanszírozást azonban nem lehet a KPSz-ek kárára biztosítani, hanem csak azáltal, hogy arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy nemzeti költségvetésükből egy kicsivel nagyobb részt juttassanak a közösségi költségvetésbe. Nem a gazdálkodók zsebéből vesszük ki a pénzt, hogy betömjük az ilyen hatalmas hiányokat, mint amilyenek az e pénzügyi terv európai költségvetésében tapasztalható vidékfejlesztési hiányok. A telepítési jogokról szólva, Hölgyeim és Uraim, kétség sem férhet hozzá, hogy eszközöket kell biztosítanunk az ágazat számára, hogy az szabályozhassa magát. Ezen eszközöknek jogi eszközöknek kell lenniük, és e jogi eszközöket itt kell kiadnunk, hogy továbbra is védjük a telepítési jogokat, amelyek lehetővé teszik a termelés ellenőrzését. Már látjuk a jeleit annak, hogy jövedelmező lehet e termelés ellenőrzése, minthogy az eredetmegjelölés is szigorú ellenőrzésnek tekinthető. A kötelezettségvállalásokat tartani kell, éppen ezért ellene szavazunk a benyújtott módosításoknak, különösen azoknak, amelyek nem tartják tiszteletben e kötelezettségvállalásokat, és itt a szocialista képviselőcsoportra utalok. Luis Manuel Capoulas Santos (PSE). – (PT) Elnök úr, szeretném én is azzal kezdeni, hogy gratulálok az előadónak a munkájához, és a PSE képviselőcsoport árnyékelőadójának is, aki nem csak e jelentés árnyékelőadója volt, hanem az e vitát megelőző saját kezdeményezésű jelentés előadója is. Munkája kiválóan tükrözi a kompromisszum szellemét és a szocialisták konstruktív magatartását egy kiegyensúlyozott megoldásra irányuló törekvésben. A vita hosszú hónapjai három dolgot erősítettek meg: ezen ágazat gazdasági és társadalmi értelemben vett kiemelkedő jelentőségét, annak ellenére, hogy a múltban a közös agrárpolitika olyan rosszul bánt vele; azt a tényt, hogy a jelenlegi szabályok nem tartanak lépést a jelenlegi piaci helyzettel és a fogyasztási mintákban bekövetkezett változásokkal; valamint a reformok bevezetésének szükségességét e problémák megoldása érdekében. A vita során nagymértékben egyetértettünk az ágazatot érintő problémák köre tekintetében. Mindazonáltal, nem értettünk mindannyian egyet a Bizottság által javasolt megoldásokkal, és ezért bizonyítja az Európai Parlament konstruktív magatartását a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban elért széleskörű kompromisszum és a PSE képviselőcsoport részletes javaslatai. A szóban forgó javaslatok e kompromisszumot

11-12-2007

11-12-2007

HU


kívánják kiegészíteni a legérzékenyebb kérdésekben, mint a telepítési jogok liberalizációja; a szőlőtőkék kivágása; a cukor hozzáadása és a must-támogatás, az élelmezési célú alkohol fenntartása, amely nagyon fontos a nagy tekintéllyel rendelkező borok, például a portói számára, amelynek versenyképességét garantálni kell; a válságmegelőzés; a promóció és így tovább. A Parlament álláspontja ennélfogva tényleges hajtóerő, és kiválóan jelzi a Tanács és a Bizottság számára a követendő utat. A Parlament álláspontja nagyvonalakban rámutat arra, hogy van lehetőségünk végül olyan megoldást találni, amely képes kezelni az ágazat általános problémáit és a termelő régiók sajátos kérdéseit is. Biztos asszony, döntő fontosságú, hogy amikor az állapotfelmérést, és egy olyan kérdést készülünk megvitatni, amely mindannyiunk különleges érdeklődésére tart számot, azaz a 2013 utáni mezőgazdasági forgatókönyvet, e reformot gyorsan lezárjuk. Ezért remélem, hogy a Parlament ösztönzőleg hat a Tanácsra a meghozandó döntésekben, mivel a Parlament magatartása és ajánlásainak alapvetése jó jel az európai szőlő és bor számára. Donato Tommaso Veraldi (ALDE). - (IT) Elnök úr, Hölgyeim és Uraim, hálás vagyok a Biztos asszonynak, de engedjék meg, hogy külön köszönetet mondjak az előadónak, Castiglione úrnak a kiváló, alapos és értékes munkájáért. A nemzetközi verseny kihívásainak a minőség javítására és a tipikus jellemzők védelmére irányuló rendszereken keresztül történő megfelelés a legfontosabb cél, amelyet az európai borpiac reformjának maga elé kell tűznie. Mindazonáltal fontos annak biztosítása, hogy fenntartsuk az Európai Közösségben termelt szőlőmustsűrítmények és finomított szőlőmustsűrítmények támogatását, mivel ez számos közösségi régióban közös borászati eljárás. A cukor hozzáadásáról szólva, a szacharóznak az alkoholtartalom növelésére való használatát fel kellene tüntetni a címkén, hogy biztosítsuk a nagyobb átláthatóságot és a fogyasztók tájékoztatását. A nemzeti támogatási programokat az Európai Unión belüli promóciós kampányokra, valamint a válságmegelőzésre, a kutatásra, a fejlesztésre, és mindenekelőtt a bor minőségének javítására kell használni. Ami a telepítési jogok liberalizációját illeti, a 2013-ig történő halasztás elfogadható lehet az eredetmegjelöléssel és földrajzi jelzéssel oltalmazott borok tekintetében. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott megoldást találjunk a többi bor helyzetére, a liberalizációt csak a bizottsági hatásvizsgálatot követően kellene megengedni, amely vizsgálatot 2012 végéig kell lefolytatni. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). - (PL) Elnök úr, a borpiac egyik alapvető problémája, hogy egyre több bort hoznak be harmadik országokból. Azt is kérdezhetnénk, hogy az ezekből az országokból származó bor vajon jobb-e. A válasz az, hogy nem. A harmadik országokból származó bor minősége nem jobb, mint a mi borainké, de az ő boruk jóval olcsóbb. Hazám borfogyasztó országnak számít. Honfitársaimat két dolog érdekli e tekintetben, az ár és a minőség. Az azonosító címke kevésbé fontos a számukra, mégis gyakori, hogy többe kerül a márka, mint a minőség. Kizárólag a promócióval nem jutunk sehová. A promóció nem fogja az EU-15 országainak ártudatos vásárlóit sem vonzani. Ezt saját magam is tapasztaltam a brüsszeli boltokban. Nagymértékben üdvözlöm a tényt, hogy fenntartották a gyümölcsbor kifejezés használatának lehetőségét. Ez a hagyományos piac egy sajátos szegmense, és nem versenyez a szőlőből készült bor piacával. Ami a vodka meghatározását illeti, elfogadhatatlan az adott országok hagyományainak, a márkának vagy a minőségnek a kárára cselekedni csak azért, mert a borágazatban problémák tapasztalhatók. Marie-Hélène Aubert (Verts/ALE). - (FR) Elnök úr, Biztos asszony, természetesen egyetértünk az Ön azon óhajával, hogy véget kíván vetni a túltermelést ösztönző és elfogadhatatlan, rendellenes hatással járó támogatásoknak, de nem fogadhatjuk el azt, hogy a bort, amely legelsősorban a terroirhoz kötődik, és szerte a világon értékesített szabványos termék, a divat és a marketing hóbortjainak veti alá. Két dolgot szeretnék itt kiemelni. Az első a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalmának szükségessége, amelyeket ugyan gyakran megkérdőjeleznek, mindazonáltal biztosítják a kapcsolatot a földdel, ami az európai mezőgazdasági modell jellemzője. Ezt a modellt ki szeretnénk emelni, nem pedig feláldozni a nagyobb piacok oltárán, kizárólag a nyerészkedők javára. Felkérjük arra is, hogy szenteljen több figyelmet a szőlőtermesztés ökológiai módszereinek, amelyekhez még mindig számos vegyi anyagra és adalékra van szükség. Ebben a tekintetben arra kérjük, különösen támogassa a biobort, amelyre vonatkozóan most készülnek el az előírások.

9

10

HU


A terroir, a kultúrák és ízek biológiai sokfélesége, a minőség fejlesztése és promóciója, és az európai szőlők rendkívüli gazdagsága: ezek jelentik a jövőt, és azokat az elveket, amelyeknek a reformot vezérelniük kellene. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, nagymértékben bíráljuk az Európai Bizottságnak a borpiac közös szervezésének megreformálásáról szóló javaslatát. A szőlők kivágásán felül a telepítési jogok liberalizálására irányuló javaslat kimondottan aggasztó. Úgy véljük, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által elfogadott jelentés nem kínál semmilyen védelmet e tekintetben. Ami kockán forog, az az európai bortermelő örökség, és azoknak a hatalmas régióknak a jövője is, amelyek nem csak földrajzi jelzéssel és eredetmegjelöléssel ellátott borokat termelnek, hanem kiváló asztali borok termőterületei is. Végül is a szőlő és a bor hagyományos kultúrájának megóvása érdekében ragaszkodunk a telepítési jogok védelméhez, és a szőlőültetvények szerkezetátalakításához nyújtott támogatás fenntartásához, a termelés ellenőrzéséhez és a minőség fenntartásához, különös tekintettel a család-alapú mezőgazdaságra és a szövetkezeti termelőkre, az élelmezési célú bor lepárlásához nyújtott támogatásra, és a régióban termelt szőlőmust használatára. Mindazonáltal nem támogatjuk a cukor hozzáadását. Jean-Claude Martinez (NI). - (FR) Biztos asszony, a nemzeti keretekre, jövedelemtámogatásokra vagy telepítési jogokra vonatkozó módszerén kívül e projekt – 15 év alatt a harmadik – három, egy célra irányuló elgondolásba sűríthető. Az első elgondolás a malthusianizmus. A Bizottság nem igazán kedveli a bortermelőket, ezért kivágná, kidobná a szőlőket, megtiltaná a cukor hozzáadását és fékezné a termelést, ugyanúgy, ahogy megteremtette a tej- és a gabonahiányt is. A második elgondolás a nyereség, a telepítési jogok, a behozatalok, a hígítások, a fűrészpor-hozzáadások, a hamisított borok, a globális borleves elkészítéséhez behozott must laissez-faire kapitalizmusa. A harmadik elgondolás a globalizáció. Az egységes piacot és a közös pénznemet követően jön az egységes bor: az ízletes, fás, „parkerizált” Coca-Cola-bor, amelyhez nincs is szükség bortermelőkre, mivel a valódi cél az, hogy felszabadítsák a Földközi-tenger térségének szőlőültetvényeit, különösen a Languedoc-Roussillon környéki 250 000 hektárt, két és fél milliárd négyzetméternyi földet, ahol kivágják a szőlőt, és házakat építenek; ez a piac ezermilliárd eurót ér. A borpiac közös szervezéséből így lesz adott estben az ingatlanpiac közös szervezése. Úgy jöttem tehát, mint a bortermelő indiánok képviselője. Nem szeretném a skalpját venni, Biztos asszony, amit szeretnék, hogy békén hagyják a bortermelőket, akik immár több mint 2000 éve teszik boldoggá az embereket. Agnes Schierhuber (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, Biztos asszony, Hölgyeim és Uraim, hadd mondjak először köszönetet előadónknak, aki megtett mindent, ami emberileg lehetséges volt, hogy elérjük ezt a kompromisszumot. Amióta csak a Bizottság előterjesztette az első dokumentumot a borpiac közös szervezésének reformjáról, és a mai vitában is, láthattuk, hogy a bor az egyik legérzékenyebb mezőgazdasági termék; az egyik legelegánsabb, de annyira felkavarja az érzelmeket, mint kevés más termék. Úgy vélem, az Európai Parlament, különösen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság sikeresen állította össze és mutatta be a kompromisszum-csomagot, amely bölcs döntést tükröz, egy olyan megközelítés választását, amely biztosítja például, hogy a tagállamokban alkalmazott hagyományos borászati eljárásokat az európai borkultúrában rejlő különbségek alapján egyértelműen tisztázzák, és – amit én nagyon fontosnak tartok – hogy a minőségi borokat meg lehessen különböztetni az asztali boroktól. Elengedhetetlen, hogy az eredetmegjelölések továbbra is fennmaradjanak. Hasznosak a bortermelők számára, de mindenekelőtt a fogyasztók javát szolgálják. Az alkoholtartalom növelésével kapcsolatos korlátok fenntartása támogatja az európai bortermelést. Az európai szőlőtermesztés különböző éghajlati, földrajzi és strukturális feltételeit figyelembe kell venni. Osztrákként tudom, hogy milyen fontosak egyes intézkedések, de ellenzem a kötelező kivágást, mivel közelről meg kell vizsgálni a fogyasztói borválasztást, és meg kell határozni, hogy hol vannak lehetőségek a fogyasztás további növelésére. Az e reform által elért megtakarításoknak – amire én is törekszem – az első pillérben kell maradniuk, és továbbra is a borkultúrát és a bortermelőket kell támogatniuk így vagy úgy. Hadd zárjam azzal, hogy úgy vélem, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak sikerült egységes és ésszerű csomagot bemutatnia, és remélem, hogy a holnapi parlamenti szavazás egyértelműen jelzi a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy mi is azt szeretnénk, hogy az európai borkultúrának jövője legyen. Rosa Miguélez Ramos (PSE). - (ES) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni az EP előadójának, Castiglione úrnak kiváló munkájához. E jelentés előnye, hogy tartalmazza a nem csak az általunk, az Európai Parlament képviselői által, hanem az európai borágazat által kifejezésre juttatott megfontolások nagy részét is.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Biztos asszony, bekövetkeztek bizonyos változások, amióta előterjesztette a borpiac új közös szervezésére irányuló javaslatát. A szempontok némelyike alig változott. míg mások jelentősen módosultak, de úgy vélem, valamennyi változás pozitív volt. Például, a kivágás már nem áll a reform középpontjában, és örültem, hogy korábban Ön azt mondta, a Bizottság hároméves határidőben gondolkozik, amint azt a Parlament is kéri, és nem ötévessel, amint azt Ön korábban javasolta. A piac közös szervezésének e reformja, amely oly fontos az európai mezőgazdaság számára, amint azt a kezdetektől említették, néhány igen pozitív szempontot tükröz, köszönet Önnek ezért. A rendeletek például egyszerűsödtek és rugalmasabbá váltak, ezáltal versenyképesebbek lehetünk. Ezt a kérdést már Herranz asszony is említette az európai borok Európán belüli és kívüli promóciójával összefüggésben. A módosítások jelentős részét azért terjesztettük elő javaslatával kapcsolatban, hogy felszámoljuk a jelenlegi piaci rendelkezéseket, és felváltsuk azokat a nemzeti keretek rendszerével. Nyilvánvaló, hogy a piaci intézkedések már segítettek a gazdálkodók jövedelmének és a vidéki térségek gazdasági tevékenységének fenntartásában, és továbbra is segíteni fogják. Így, Castiglione úr kompromisszumának veszélyeztetése nélkül új módosítást kívánok előterjeszteni a diverzifikációhoz nyújtott közvetlen támogatás biztosítása érdekében, amely támogatást a tagállamok nemzeti juttatásaikba is felvehetik, hogy segítsék a gazdálkodókat a piac új közös szervezésére való átállásban. Ennek tartamát és az alkalmazott módszereket az irányítóbizottság dolgozza ki. Biztos asszony, úgy érzem, hogy ez a megfelelő módja annak, hogy a jelenlegi piaci intézkedésekkel támogatott KPSz-szel való munkához hozzászokott érdekelteket segítsük a diverzifikációra való átállásban, és a piac új közös szervezésébe történő belépésben; ezt a KPSz-t, remélem, a Ház holnap elfogadja. Anne Laperrouze (ALDE). - (FR) Biztos asszony, remélem, meghallotta a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság üzenetét, amely jelentősen módosította az Ön reform-javaslatát. Támogatom a telepítési jogok 2014-ben történő automatikus liberalizációjának elutasítását, különösen a földrajzi jelzéssel vagy eredetmegjelöléssel ellátott borok tekintetében. Más borok tekintetében a telepítési jogok liberalizációjával kapcsolatos döntést csak akkor kellene meghozni, miután felbecsülték a KPSz-reform hatásait. Ami a cukor hozzáadását illeti, úgy érzem, kár erre a kérdésre energiát pazarolnunk. Ami fontos, hogy fenntartsuk azokat a borászati eljárásokat, amelyek biztosítják az európai borok minőségét és azonosságát. Különösen az asztali borokkal szeretnék foglalkozni. A Bizottság javaslata lehetővé teszi a sajátos származási helyre történő hivatkozást: például, Provence partjairól származó bor, Andalúziából származó bor, Toszkánából származó bor, stb. Ez mindenképpen megzavarja a fogyasztókat és tisztességtelen versenyt teremt a szigorú előírásoknak megfelelő minőségi eredetmegjelölések, és a sokkal szabadabb termelési kritériumoknak megfelelő asztali borok között. Tartsuk meg tehát a jelenlegi jogszabályokat, mivel egyedül arra az országra kellene hivatkozni, ahol a bort termelik: spanyol bor, olasz bor, francia bor, stb. A címkén feltüntetendő információk kérdése tekintetében úgy érzem, fontos, hogy megemlítsük a palackozó típusát: azt, hogy független bortermelőről van-e szó, vagy termelői csoportról, vagy valamilyen más formációról. A bortermelői szakmáról, amint azt Franciaországban űzik, rendkívül pozitív kép alakult ki, amely nem feltétlenül igaz a világ más részein termelt borokra. Éppen ezért úgy érzem, fontos hogy erről némi tájékoztatást adjunk. Végül gratulálni szeretnék előadónknak, aki nagymértékben összhangot teremtett a képviselők között e kompromisszum-csomag tekintetében, olyan vita közepette, amely gyakran rendkívüli felindulást váltott ki, és amely egyértelmű üzenetet küldött, hogy az EU maradjon a világ vezető bortermelője, biztosítsa a több mint másfél millió bortermelő társaság jövőjét és megtartsa vezető exportőri helyezését. Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE). - (ES) Elnök úr, Biztos asszony, a telepítési jogokra szeretnék koncentrálni, mivel – amint azt mindannyian tudjuk –, a reform 2013-ra liberalizálni szeretné a piacot azáltal, hogy megszünteti a telepítési jogokat és befagyasztja a finanszrozási forrásokat, azonban nem kínál valós alternatívát Európa 2,4 millió bortermelője számára. Ez egyetlen könyörtelen csapással megsemmisítené a bortermelő kis- és középvállalkozásokat, és egy kulturálisan annyira ránk jellemző piacot újfent körülbelül fél tucat multinacionális vállalat kezébe adná. Ez elfogadhatatlan. Hát nem veszi észre a Bizottság, hogy a telepítési jogok leghűségesebb védelmezői az eredetmegjelölések – például az én esetemben Rioja – és hogy ezek termelik, értékesítik és exportálják a legtöbb és a legjobb minőségű bort? Navarrából származom, ahol a liberalizáció már végbement: a telepítési

11

12

HU


jogok értéktelenek, ám míg Navarrában egy kiló szőlő ára 15 cent, ugyanez a kiló szőlő több mint 1 euró alig 10 kilométerrel távolabb, La Riojában. Míg La Riojában eladnak mindent, amit csak lehet, Navarrában krízislepárláshoz kell folyamodnunk. Ezért nem tagadható, hogy a protekcionizmus fokozatos felszámolása jó dolog, de nem kellene dogmává válnia. A Bizottság nem terjesztett elő egyetlen komoly jelentést sem, hogy bizonyítsa, hogy a liberalizáció, azaz e jogok eltörlése 2013-ban vagy bármikor hasznára válna a borpiacnak. Diamanto Manolakou (GUE/NGL). - (EL) Elnök úr, a Bizottság javaslata csökkenteni kívánja a finanszírozást, és az ágazatot a nagy kartellekre kívánja összpontosítani. Jól tudjuk, mi lesz ennek az eredménye; láttuk más termények esetében is. Ha hektárok ezreit vágják ki, a bortermelő kis- és középvállalkozások ezreit söprik el, és a térségek, különösen a hegyvidéki és a kedvezőtlenebb helyzetű régiók – elhagyatottá válnak és elnéptelenednek, ami hatással van a biológiai sokféleségre. A következmények drámaiak: a munkanélküliség és környezeti problémák növekszenek. Növekszik a behozatal is, beleértve a kétes minőségű borok behozatalát, a közegészség kárára. Elutasítjuk a Bizottság javaslatát és a mezőgazdasági bizottság jelentését is, mivel az olyan intézkedéseket vezet be, amelyek még rosszabbak: lehetővé teszi a cukor hozzáadását az alkoholtartalom idegen anyaggal történő növelése érdekében, noha ugyanezt az eredményt musttal is elérhetnénk. Elfogadja a „bor” kifejezést azokra a termékekre is, amelyek nem szőlőből készültek, így degradálva az európai bor minőségét, pedig Európa a világ vezető borexportőre. Ez az alattomos, maradi politika árt az európai boroknak és a bortermelő kis- és középvállalkozásoknak, és a nagyvállalkozásokat erősíti. E javaslatokat tehát el kell utasítani és el kell ítélni. Dimitar Stoyanov (NI). - (BG) Biztos asszony, Ön többször kiemelte felszólalásában, hogy a borágazatunkban reformra van szükség. Kérem, Biztos asszony, fejtse ki, hogy melyik az Ön borpiaca, mivel az Ön által előterjesztett bizottsági javaslat nem jelent védelmet a bolgár piac számára. Mivel a Bizottság javaslata kirívóan diszkriminálja a kelet-európai országokat, ahol a bortermelés feltételei még kedvezőtlenebbek, és kettős mércét alkalmaz velük szemben. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásakor országom szabad piacot és gazdasági növekedést remélt, de amit ezzel szemben kapott, az csak a magas árak, a magas inflációs ráta, és olyan rendeletek voltak, amelyeket az emberek még a szocializmus és a tervgazdálkodás idején sem tapasztaltak. Köszönöm. ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY Alelnök Ioannis Gklavakis (PPE-DE). - (EL) Elnök asszony, gratulálok az előadónak, Castiglione úrnak a jelentéshez. Sok mindent elmondtunk már a borpiac reformjáról, és jóllehet én mindig támogattam azt az álláspontot, hogy a közösségi borok minőségét, a hagyományokat és az eredetiséget fenn kell tartani, ha előre szeretnénk lépni, és a borpiacot versenyképessé tenni, mindazonáltal elismerem, hogy az az előny, amelyet Dél-Európa élvez a napsütés tekintetében, nem állhat az északi bortermelés útjába. Biztos vagyok abban, hogy e Képviselőházban mindenki kiegyensúlyozott döntést akar. Ezért úgy vélem, hogy mivel a Tanács lassan elfogadja a cukor hozzáadását, helyénvaló, hogy rendelkezzen a status quo fenntartásáról, azaz az alkoholtartalom növelésétét szolgáló must támogatásáról, így a cukor és a must ára közötti lényeges különbség nem érinti olyan mélyen azokat a termelőket, akik hagyományosan mustsűrítményt használnak az alkoholtartalom növelésére, különösen mivel eredeti bortermékről beszélünk. Végezetül hozzá szeretném tenni, hogy a szőlők kivágását tekinthetjük ugyan a közösségi termelés korlátozása módjának, de figyelembe kell vennünk a kis szigeti térségeket, ahol a tagállamoknak muszáj korlátozniuk a kivágást társadalmi, gazdasági, és mindenekelőtt környezetvédelmi okokból. Emellett, nem ezek a szőlőültetvények felelősek a közösségi túltermelésért; épp ellenkezőleg, gyakran kiváló minőségű bort termelnek. Hozzászólásomat azzal zárom, hogy az európai bor a legjobb a világon. Ennek a bornak hagyománya van. Ez innen származó bor! Éppen ezért fenn kell tartanunk a minőséget és őriznünk kell a hagyományt, valamint agresszívebb politikát is kell folytatnunk: reklámoznunk kell, mivel csak Európában növekszik az alkoholfogyasztás a fiatalok körében – ami rendkívül kellemetlen –, míg a borfogyasztásuk csökken, és ez az információ hiányára utal.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Vincenzo Lavarra (PSE). - (IT) Elnök asszony, Biztos asszony, Hölgyeim és Uraim, ez a reform kétségtelenül átírja a borágazat alapjait, hogy az ágazatot versenyképessé tegye a világpiacon. A Castiglione-jelentésen keresztül hangsúlyoztuk azt a tényt, hogy az európai bor versenyképessége, és az, ami lehetővé tette az európai bor számára az Újvilágból kiinduló verseny leküzdését, e bor minősége. Ezen felül, a minőség érdekében javítottunk a bizottsági javaslat néhány pontján, mint a kivágáson, a határidő és az ökológiai korlátok tekintetében, és a telepítési jogok liberalizációján, a vitánk során említett feltételekkel. Támogattuk azt az elgondolást, hogy alaposabb ellenőrzéseket kell folytatni annak biztosítására, hogy a borászati eljárások jóváhagyását ne könnyítsük meg túlságosan, és támogattuk a promóciós kampányokhoz nyújtott közösségi társfinanszírozás növelését. Mindazonáltal a minőség támogatása nem egyeztethető össze a cukrozás gyakorlatával. Megértjük, Hölgyeim és Uraim, hogy ezt a gyakorlatot néhány országban gazdasági alapon előnyben részesítik, de ebben az esetben ugyanazokat az előírásokat, ugyanazt a musttámogatási rendszert követeljük, mint a korábbi jogszabályban. Mindenekfelett, úgy véljük, hogy a fogyasztók átlátható és pontos tájékoztatása érdekében lényeges, hogy a szacharóz felhasználását fel kell tüntetni a címkén. Hölgyeim és Uraim, most kimondottan néhányukhoz fordulok, ez a nyomon követhetőség elvének tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdés, aminek fenntartásáért egymásra licitálva küzdöttünk e Házban, a fogyasztók védelme érdekében. Elnök. − Minőség és egészség: ami engem illet, a cukortól rosszul leszek, emlékezzünk tehát arra, hogy a kettő együtt jár. Olle Schmidt (ALDE). - (SV) A bor ősrégi hagyományokkal rendelkező ital, olyan ital, amely az európai kultúra része. In vino veritas, mondták annak idején a rómaiak. A bor azonban olyan szeszesital is, amely károsítja az egészséget, főleg ha túl nagy mennyiségben fogyasztják. A bortermelés fontos ágazat az EU számos tagállamában, és munkahelyeket teremt a vidéki térségekben, valamint élénkíti azokat. A borra olyan termékként gondolok, amelynek nagymértékben eladhatónak kellene lennie, ha jó minőségű. Éppen ezért a jelentésnek a marketinghez nyújtott lényeges és növekvő támogatásra irányuló javaslatai érthetetlenek. Nem lehet az európai adófizetők felelőssége, hogy viseljék az európai bortermelők költségeit, azért, hogy azok eladhassák a szabad piaci feltételek mellett nem versenyképes termékeiket. Az EU egyrészt arról beszél, hogy visszafogja az alkoholfogyasztást; másrészt több bort akar eladni. Ez a két dolog nem fér össze. Természetesen szükség van az EU borpiacának megreformálására, de végezzük azt értelmesen. A borpiacok eltérőek, és hagyományosan különbözően működnek, ugyanígy eltérnek a lakossági kívánalmak és keresletek az EU-ban. Adamos Adamou (GUE/NGL). - (EL) Elnök asszony, Biztos asszony, két javasolt intézkedés emelkedik ki a többi közül, éspedig a szőlők kivágása és a cukor hozzáadása a borhoz. Az első egy káros és nem környezetbarát eljárás, amely lényegében azzal jár, hogy a bortermelő kis- és középvállalkozások kényszerűen felhagynak munkájukkal, és ahelyett, hogy munkájuk megtartásához segítséget kapnának, olcsó munkaerővé válnak máshol. Ami a cukor hozzáadását illeti, elutasításunk azon a tényen alapul, hogy a 4,5 v/v%-ra történő emelés, és a nem szőlőből készült italok tekintetében a „bor” szó használatának engedélyezése rontja a bor minőségét és sajátos jellemzőit. Ezen felül, a címkézés úgynevezett „egyszerűsítése” tovább rontja a minőséget, mivel nem kötelez a borvidék feltüntetésére. Itt rá szeretnék mutatni arra, hogy helyesen vagy helytelenül, például az én országomban is tömeges kivágásokra került sor a múltban, amelyhez azonban jelenleg nem nyújtanak európai szintű pénzügyi támogatást. Tiszta lelkiismerettel szavazunk a javaslat ellen, és támogatjuk azt a kisebbségi javaslatot, amely foglalkozik országom, Ciprus termelőinek társadalmi és gazdasági megfontolásaival, és más európai termelők ilyen megfontolásaival. Most lenne itt az ideje a termelők támogatásának, ahelyett, hogy a munkanélküliség és az alacsonyabb jövedelem spiráljába terelnénk őket. Struan Stevenson (PPE-DE). – Elnök asszony, Skócia olyan választókerületéből érkeztem, ahol nem termelnek bort. Az éghajlatváltozásnak ugyanis jelentősen meg kell változtatnia a dolgokat ahhoz, hogy akár egy csepp bort is termelhessünk Skóciában! Mindazonáltal remek a whiskynk, amit örömmel ajánlok.

13

14

HU


Képviselőtársam, Parish úr nevében szólalok fel, akinek értekezleten kell részt vennie Michel Barnier úrral Párizsban, és az Egyesült Királyság borágazata nevében, amely – amint Képviselőtársaim tudják –, igen jelentéktelen, az EU egész bortermelésének 0,01%-át teszi ki, de egyáltalán nem kér sem támogatást, sem pénzügyi segítséget Európától. Azonban, amennyiben a termelés de minimis szintje 50 000 hl-re növekszik, az Egyesült Királyságnak telepítési tilalmat kell bevezetnie 2014-ig. Egy ilyen kis ágazatban, mint amilyen ez is, ahol némi szükség lenne bővítésre, nagyon méltánytalan lenne, ha ezt kellene tennünk. Még ha az Egyesült Királyság ágazata négyszeresére is nőne a telepítési jogok rendszerének végére, ami elég valószínűtlen, akkor is csak a 0,05%-át tenné ki az EU termelésének, amely az EU teljes bortermelésének kétezred része. Ezért remélem, hogy a képviselők támogatják Parish úr módosításait. Nem szándékom a kompromisszumot kikezdeni. Castiglione úr rendkívüli munkát végzett – 795 módosításunk volt – és, a kompromisszumra törekedve kezelhető méretűre szorította a módosításokat. Nem szeretnék semmi olyat tenni, ami ezt felborítaná, de remélem, támogatják az Egyesült Királyság álláspontját. Gilles Savary (PSE). - (FR) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni előadónknak, Castiglione úrnak, hogy jelentősen változtatott a bizottsági állásponton. Mindenképpen paradoxonnal kell szembenéznünk: egyrészt soha nem ittak ennyi bort a világon, másrészt – jóllehet 10–15 éven belül rekordnövekedést tapasztalhatunk a világ borfogyasztásában –, azt halljuk, hogy Európában túltermelés folyik. Így az az érzésem, hogy a túltermelés helyett értékesítési, különösen marketing-problémákkal küzdünk, és éppen ezért nem szeretném, ha a ma elénk terjesztett reform megkísérelné az ágazati előírások enyhítését, még csak csekély mértékben sem, azért, hogy összhangba kerüljön az új bortermelő országokkal. Emlékeznünk kell arra, hogy mi történt az európai iparral. Napjainkban Európa vezető ipari gyártója Németország. Németország az élen maradt, megtagadta a termelés visszaszorítását, és ma a világ vezető exportőre, még úgy is, hogy India és Kína is felbukkant a nemzetközi színtéren. Nem árusíthatjuk ki szőlőültetvényeink minőségét és a márkákról alkotott képet. Ezért nem engedhetjük a borágazat drasztikus iparosítását, amely a jövőben Heineken-borral, Danone-borral, Coca-Cola-borral és Pepsi-Cola-borral látna el minket. Úgy érzem azonban, hogy a Bizottság kísértést érez arra, hogy feláldozza a kisebbet a nagyobb érdekében. Ezért elkárhozunk! Így azt kérem Öntől, Biztos asszony, hogy biztosítsa, hogy a bor minőségéhez hozzájáruló, és a bor minőségét javítani képes valamennyi tényezőt – a hozam visszaszorítása, a marketing támogatása, a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések alapos oltalma – vegyen a védelmébe, ne csak az EU-ban, hanem azon kívül is, ha nagyszabásúbb többoldalú tárgyalásokra kerül sor. Ezt nagyon fontosnak érzem: máskülönben elveszítjük azt, ami kétségtelenül az agrárszektorunk és európai civilizációnk egyik legfontosabb alkotóeleme: a bor a kultúra és a civilizáció terméke. Ezért nem engedhetünk a piac és az iparosítás csábításának. Astrid Lulling (PPE-DE). - (DE) Elnök asszony, a politika a lehetséges művészete. E maxima a borpiac közös szervezésének legújabb reformjára is igaz. El kell mondani azonban, hogy a Bizottság 2006-os feltételezése, amely szerint eladhatatlan borfelesleg halmozódott fel, nem áll többé, és hogy a Bizottság jogalkotási javaslata nagymértékben figyelmen kívül hagyta a Parlament februári véleményét. Mint 1999-ben is, makacssággal és találékonysággal, valamint szorosan együttműködve a szakmával, különösen a pártközi bor-munkacsoporttal, sikerült olyan kompromisszumra jutnunk, amely lehetővé teszi mind Dél-, mind Észak-Európában a borkereskedelem továbbélését, feltéve, hogy a termelők jó borokat termelnek, és a borkereskedők képesek azokat hatékonyan értékesíteni mind az EU-ban, mind az EU-n kívül. Szándékunkban áll a kívánt eszközök megteremtése, és a régiók felelőssé tétele ezen eszközöknek egy megfelelő pénzügyi keretben történő használatáért. A borászati eljárásokról szóló hálátlan vita során, amelyet a Bizottság szükségtelenül gerjesztett, megint csak megállapodásra jutottunk, nagymértékben az 1999. évi kompromisszum alapján, jóllehet a Biztos asszony még mindig nem elégedett ezzel. Ma győzött a józan ész és annak tudata, hogy a Dél értékesítési problémáit nem oldja meg az, hogy lehetetlenné tesszük az eladható borok termelését Északon, és remélem, ezt a többség is támogatja majd. Az ördög, mint mindig, a részletekben lakozik. Tiszteletben tartom a kompromisszumot, amelynek tekintetében az előadó saját maga is arra kényszerült, hogy engedményeket tegyen, ez mind az ő érdeme. Ezért nem áll szándékomban további módosításokat benyújtani, jóllehet nem rejtem véka alá a véleményemet, ha szavazásra kerül sor azokról a katasztrofális külön javaslatokról, amelyeknek semmi közük a kompromisszumhoz.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Végképp káros például, ha ahhoz ragaszkodunk, hogy a bor alkoholtartalmának növelését szolgáló, EU-ból származó szőlőmust eredetmegjelölését feltüntessük a címkén, ha az a célunk, hogy az alkoholtartalom növelésének ezt a módját ösztönözzük. A fontos az, hogy a reformok segítenek az elégséges termelési potenciál biztosításában, mind minőségi, mind mennyiségi értelemben, hogy fenntartsák világpiaci vezető helyünket, és biztosítsák, hogy az EU-ban és máshol jóval több bort igyunk az egészségünk érdekében! (Taps) Bogdan Golik (PSE). - (PL) Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Ezen felül hálás vagyok a mezőgazdasági bizottság valamennyi tagjának kemény munkájukért, amelyet egy ilyen lényeges, ugyanakkor bonyolult kérdésben, mint a borpiac reformja, konszenzus elérése érdekében végeztek. Úgy vélem, mindannyian egyetértünk abban, hogy az ágazatban változásokra van szükség a globalizációra és a kereskedelem liberalizációjára válaszul. Nem értünk mindig egyet azonban azzal kapcsolatban, hogy miként kerítsünk sort e változásokra. Éppen ezért ez is amellett szól, hogy közös sikerként könyveljük el a bortermelők számára fontos kérdésekben elért egyezséget. Az egyezség figyelembe veszi a Közösség különböző régióinak szükségleteit és körülményeit, amely régiók a természeti környezet és az éghajlat tekintetében eltérnek egymástól. A borászati eljárások ennek megfelelően különböznek. Különösen szeretném kiemelni azt a módosítást, amely lehetővé teszi a tagállamok számára a „bor” kifejezés használatát a nem szőlőből készült borokra is. Európa egyes részein a gyümölcsborok hagyománya a XII. századra nyúlik vissza. Ez közös kulturális örökségünk része. Ebből következően fontos, hogy ne vezessünk be a gyümölcsborok címkézésével kapcsolatosan semmilyen zavaró változtatást. A gyümölcsökből, például almából és bogyós gyümölcsökből előállított borokat gyümölcsborként, vagy az adott gyümölcsről elnevezett borként forgalmazzák. E borok régóta megtalálhatók az európai piacon, és örülök, hogy a gyümölcsborokról szóló rendelkezést fenntartották. Béla Glattfelder (PPE-DE). - (HU) Köszönöm szépen! Három kérdéssel szeretnék foglalkozni, a borágazat túlságosan szerteágazó ahhoz, hogy minden kérdést érintsek. Az első kérdés a kivágási támogatásoknak az ügye, a második az ültetvénykorszerűsítési restrukturációs támogatásoknak az ügye, a harmadik pedig a melléktermékek kötelező lepárlásának a kérdése. Én egyetértek a reform alapvetéseivel. A borágazat jelenlegi rendtartása fenntarthatatlan. A lepárlási támogatásokat meg kell szüntetni, mert pazarlóak. Így viszont feleslegek jönnek létre, hogy ezt megszüntessük, ezért az ültetvények jelentős részét ki kell vágni. Idáig rendben vagyunk. A gond innen jön, ugyanis ez csak úgy valósítható meg igazságosan, hogyha ott vágják ki az ültetvényeket, és az ültetvény-kivágási támogatások oda koncentrálódnak azokba a régiókba, ahol a felesleget termelték. Nem ez történik. Valójában az történik, hogy a felesleget nem termelő tagországokra, régiókra igazságtalanul nagy terhet ró ez a reform. Különösképpen elfogadhatatlan ez az új tagállamok esetében, hiszen az új tagállamokban a belépést megelőzően, amikor még az EU-n kívül voltunk, semmilyen lepárlási támogatás nem érvényesült, felesleget nem termeltünk. Azóta Magyarországon az ültetvényeinknek a belépés óta a 10%-át körülbelül kivágtuk. Ezt a reform nem veszi figyelembe, és ráadásul most nem, hogy nem termelünk felesleget, hanem nettó importőrré váltunk. Ez a reform azokat az országokat terheli a leginkább, akiknél eddig is egyensúlyban volt a bortermelés, sőt, mi több, kevesebb bort termeltek, mint amennyit elfogyasztottak.. A második kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, az ültetvénykorszerűsítési támogatások kérdése. Az különösen elfogadhatatlan, hogy Magyarországon csökken ennek a támogatásnak a formája. Ne ijedjen meg a biztos asszony attól, hogy kinyitja a Pandóra szelencéjét! Sokkal jobb egy vitát vállalni, mint igazságtalan döntést hozni. A Parlament határozata megfelelő megoldást fog kínálni, azt javasolja majd a Parlament, hogy egyetlenegy tagállamban se lehessen kevesebb a korszerűsítési támogatás, mint amennyi a 2007-2008-as évben volt, ez egy jó megoldás lenne. Egyébként a melléktermékek kötelező lepárlására vonatkozó szabályok eltörlését én támogatom, mert az egy pazarló, felesleges intézkedés, és a környezetvédelem szempontjából sem fenntartható. Köszönöm szépen. Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) Kedves kollégák! Egyetértünk abban, hogy az eddigi borszabályozás rendkívül rossz volt, ugyanakkor nagyon kérdéses, hogy jó lesz-e ez a borreform? Rengeteg kérdés van, mert nyilvánvaló, hogy ez a reform elengedhetetlenül szükséges, de ezt a reformot a legszegényebb bortermelő régiók kárára hozzák létre. A nemzeti borítékok rendszerének – amiről biztos asszony beszélt – rendkívül káros az elosztása az új tagállamok számára. Diszkriminatív, azokat jutalmazza ez a borreform, akik eddig lepárlásra termeltek rossz minőségű bort, mert a pénzüket ugyanúgy megkapják.

15

16

HU


A Parlament jó irányba mozdult el, az lehetne a végső kompromisszum, hogy 2/3 a terület és a mennyiség, 1/3 pedig a történelmi referencia. Nagyon hasznos az, hogy a cukrozás alkoholtartalom fokozására a jövőben is lehetőségre áll. A marketing rendkívül fontos dolog, de ezt az Unión belül is biztosítani kellene. Teljesen egyetértek a lepárlások eltörlésével, ez a reform legpozitívabb eleme, de még egyszer mondom, ezt a pénzt azok kapják, akik eddig is lepárlásra termeltek. A kivágási támogatások koncepciója elhibázott, mert ez a legszegényebb tagországok számára jelent egy óriási vonzerőt. Nálunk, az új tagállamokban fogják kivágni azokat a szőlőket is, amelyek jó minőséget termelnek. Köszönöm a figyelmet. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök asszony, e reform fő célja az kellene, hogy legyen, hogy elérjük az Unió borágazatának fenntarthatóságát és versenyképességének javulását. Szintén fontos a jó hírnévnek örvendő, évszázados hagyományokkal büszkélkedő európai borok pozíciójának megerősítése, hogy ne szenvedjenek vereséget az úgynevezett Újvilágból származó boroktól. Az e piachoz rendelt költségvetést bölcsebben kell felhasználni. Nem támogathatjuk a lepárlást. Ehelyett reklámoznunk kell az európai borokat, hogy visszaszerezzük az elvesztett piacokat, és újakat hódítsunk meg. Három fontos kérdésre szeretnék kitérni. Először is, a cukor hozzáadásának lehetőségéről szólva, a status quo-t fenn kell tartani. Másodszor, a status quo-t fenn kell tartani a gyümölcsborok tekintetében is. Ez azt jelenti, hogy továbbra is lehetőséget kell biztosítani a bor elnevezés gyümölcsborok tekintetében történő használtára. Harmadszor, a de minimis szintet 50 000 hl-re kell növelni, például. Ez ösztönözné a termelést, hozzájárulna a helyi bortermelés fejlesztéséhez azokban az országokban, ahol nem termelnek nagyobb mennyiségben bort. A változás semmilyen hatással nem járna a közösségi borpiacra. Christa Prets (PSE). - (DE) Elnök asszony, Biztos asszony, amint azt ma már hallottuk, a borászati hagyományok több száz évre vezethetők vissza. Évtizedeken át próbáltunk boraink minőségén javítani, és ezek az erőfeszítések rendkívül sikeresnek bizonyultak, amit osztrákként én is elmondhatok saját országom erőfeszítéseiről, különösen szűkebb hazám, Burgenland tartomány erőfeszítéseiről. E siker egy része azonban a szacharóz igény szerinti használatának köszönhető. Ha a bor cukortartalmát más régiókból származó mustsűrítménnyel kellene javítanunk, az befolyásolná, sőt megváltoztatná régiónk borainak karakterét. Ebbe semmiképp sem egyezhetünk bele, és ennek semmi értelme nem lenne termelőink számára, akik magas szintű előírások mellett dolgoznak sok éve már. Elképzelhetetlen, hogy a szacharózt, mint adalékanyagot felszámoljuk, és mustsűrítménnyel helyettesítsük, hogy kompenzáljuk a krízislepárlás igen költséges gyakorlatának megszüntetését. Ezért úgy vélem, a régi kompromisszum-csomagot kell támogatnunk, amely lehetővé teszi a számunkra többek között azt, hogy megőrizzük regionális borászati kultúránkat és hagyományainkat. Oldřich Vlasák (PPE-DE). – (CS) Elnök asszony, Biztos asszony, kétség sem férhet ahhoz, hogy a borágazatban új játékszabályokra van szükség. Az európai bortermelés agrárpolitikánk utolsó olyan része, amelyet még nem reformáltunk meg, és amely még mindig azon az elven működik, hogy „minél magasabb a hozam, annál több a pénz Brüsszelből”. Ez sokszor arra indítja a bortermelőket, hogy inkább a mennyiségre ügyeljenek a minőség helyett, ami nem kerülte el az európai vásárlóink figyelmét. A vásárlók ugyanis egyre növekvő mértékben választanak kaliforniai, chilei vagy dél-afrikai bort moráviai, cseh, francia vagy olasz boraink helyett. Támogatnunk kell a minőséget és a versenyképességet. Ez azonban nem jelentheti egyes tagállamok hátrányos megkülönböztetését másokkal szemben. Ha tényleg meg akarunk egyezni a borágazat reformjáról, abban nem lehet helye az alkoholtartalom növelésére szolgáló répacukor használata betiltásának. Országaink mindegyikében eltérőek az éghajlati viszonyok és a hagyományok. Az Európa északabbi részein található országok földrajzi környezete merőben eltér a déli országokétól. Hidegebb időjárásunk sokszor szükségessé teszi, hogy borainkhoz cukrot adjunk. Országomban több mint 200 éve használnak cukrot a bor alkoholtartalmának növeléséhez, ez hagyományos módszer. Az Európai Bizottság tiltaná az alkoholtartalom cukorral történő növelését, és helyette annak mustsűrítménnyel történő növelését támogatná. A mustsűrítmény, ha nem támogatják, legalább kétszer annyiba kerül, mint a cukor, emellett csak néhány ország termeli. Ha mustsűrítményt vagy a finomított mustsűrítményt kellene használnunk boraink alkoholtartalmának növelésére, azt más országoktól kellene beszereznünk, amely ellentmond az európai bortermelés egyik alapelvének, amely szerint a bor eredetét a szőlő eredete határozza meg. Ezen felül, ez növelné a bor árát, és ebből következően csökkentené annak versenyképességét a piacon. Ez, véleményem szerint hátrányos megkülönbözetés. Míg a Bizottság tiltakozik a bor édesítése ellen, senkit nem érdekel a bor savanyítása, azaz a borkősav hozzáadása, amely főként a dél-európai országokban alkalmazott gyakorlat. Emelem poharam egy tisztességes, megkülönböztetésmentes és részrehajlás nélküli reformra. Elnök.− Attól tartok, bort szőlőből kellene készíteni!

11-12-2007

11-12-2007

HU


Gábor Harangozó (PSE). - (HU) Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt biztos asszony, kedves kollégák! A borpiaci reform célja az elfogadható, jó minőségű borok készítésének ösztönzése. Üdvözöljük, hogy a javaslat továbbra is lehetővé teszi a cukorral való alkoholtartalom növelését azokon a területeken, ahol ez hagyományosan alkalmazott módszernek minősül. Az új tagállamokban, így Magyarországon is jó borok vannak, jellemzően nem termelünk felesleget. Ha egy bornak jó a minősége, akkor mindegy, hogy cukor hozzáadásával készült-e vagy sem. Azonban a borok piacképesebbé tételéhez modernizáció és szerkezeti átalakítás szükséges. Különösen fontos a marketing szerepe, a nagyobb nemzeti költségvetési keretek kiadása, a szerkezetváltást elősegítő beruházások megvalósítása érdekében, különösen az új tagállamokban. Éppen ezért nem tudjuk elfogadni azt a javaslatot, hogy a történelmi bázisú elosztás kiemelt szerepet kapjon a nemzeti borítékok kialakításában, ami egyébként diszkriminációhoz vezet, miközben főleg a túltermelésért felelős országoknak kedvez. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) Az Európai Unió világviszonylatban jelentős bortermelő. Kiváló minőségű borok termelésével erőfölényt szerzett a világpiacon. A globalizáció eredményeként azonban az európai bortermelést az olcsó borok Egyesült Államokból, Dél-Amerikából, Dél-Afrikából, Ausztráliából és Új-Zélandról történő behozatala fenyegeti. A harmadik országokból származó olcsóbb borok örömet szerezhetnek az európai fogyasztóknak, de fejfájást okoznak az európai bortermelőknek. Magasabb termelési költségeiknek köszönhetően az európai bortermelők egy teljesen nyílt piacon küszködnek, és ezért szükséges borágazatunk megreformálása. Az EU költségvetéséből 1,3 milliárd EUR-t különítettek el a borágazat számára. Ezt a pénzt arra kell használnunk, hogy pozitív lépéseket tegyünk boraink minőségének és vonzerejének javítására, valamint az ágazati kutatásra és fejlesztésre. A szlovákiai bortermelés hosszú múltra tekint vissza, és mind a mai napig nehéz vállalkozás volt. A borkereskedők nyomást gyakorolnak a bortermelőkre, hogy leszorítsák az árakat, ők viszont nem engedhetik meg, hogy megfelelő árat fizessenek a szőlőtermelőknek a szőlőért. Jogos félelem, hogy a túlélésért folytatott küzdelmükben a bortermelők számára vonzó lehet az ültetvények felszámolásáért járó támogatás. Félő, hogy olyan területeken számolják fel az ültetvényeket, ahol nem termelnek borfelesleget. Az, hogy a kivágásokat a felesleget termelő, és e felesleget a támogatott krízislepárlással kezelő Dél-Európában próbáljuk meg, és Dél-Európára korlátozzuk, politikailag nem megvalósítható, mint ahogy nem lenne az a cukor hozzáadásának Észak-Európában történő megtiltása sem. Szlovákiában csakúgy, mint Németországban és Ausztriában az alkoholtartalom cukor hozzáadásával történő növelése régi hagyomány. Szeretnék gratulálni az előadónak, Castiglione úrnak, aki ilyen kiegyensúlyozott megközelítést ért el egy ekkora érzelmi töltéssel bíró témában, mint a bor. Sikerült életképes kompromisszumot kötnie, amely figyelembe veszi a borágazat valamennyi különböző szempontját. Mindenekfelett törekszik valamennyi termelő, Észak és Dél érdekeinek egyeztetésére. Csak a borágazat megfelelő reformjának segítségével őrizhetjük meg az EU legjobb borászati hagyományait, erősíthetjük meg a társadalmi struktúrákat, és javíthatjuk vidékeink minőségét és vonzerejét a környezet védelme mellett. Biztos vagyok benne, hogy az Európa valamennyi különböző borvidékére ellátogatók értékelik majd, és élvezni fogják a helyben termelt szőlőből készült jellegzetes borok kóstolóját. Christine De Veyrac (PPE-DE). - (FR) Elnök asszony, Biztos asszony, igen a borpiac közös szervezésének reformja kívánatos, de vajon a Bizottság által bemutatott módszerek a legalkalmasabbak-e erre? Brüsszeli szempontból érthető a termelés csökkenése és a termelők számának csökkenése közötti matematikai egyenlőségtétel, de Franciaország dél-nyugati részének, Olaszország síkságainak, a spanyol vagy portugál partoknak a szempontjából, Biztos asszony, biztosítom arról, hogy ez nem ugyanaz, és hogy ezt a kérdést nem egy közgazdász szemüvegén keresztül kell vizsgálni. A bortermelés nőket és férfiakat jelent, akik munkájuk gyümölcséből élnek. A szőlő jelenti a megélhetésüket, ezért nem terelhetjük ki őket a kijáraton anélkül, hogy megfontolnánk, vajon miből fognak élni ezután. Ezen felül, egyrészről mi a kivágás logikája, és másrészről mi a telepítési jogok 2013-tól bekövetkező teljes liberalizációjának a logikája? A második kérdésem a következő: miért kell ezt a szabályozási eszközt megszüntetni, ha nincs biztosítékunk arra, hogy a piac hogyan alakul majd? Ha valóban le akarjuk küzdeni a túltermelést, először az illegális ültetvények kivágását kell elrendelnünk. Márpedig Önök ugyanúgy tudják , mint én, hogy ezekből van néhány hektár Európában.

17

18

HU


A jelentés a nemzeti támogatási programokon keresztül elérhető intézkedések nagyobb választékáról is rendelkezik. Ez jó dolog, mivel a bizottsági javaslat e kérdésben meglehetősen visszafogott. Sajnálom ezért, hogy a krízislepárlással foglalkozó szakasz ennyire elégtelen. Tudjuk, hogy a bortermelés mennyire kötődik az éves változásokhoz, amelyek az időjárási viszonyoktól függenek, és a krízislepárlási intézkedések csak az ingadozások enyhítésén segítenek. Zárásként el szeretném mondani, hogy megértem az előadó óvatosságát az alkoholtartalom növelése tekintetében, amely elég érzékeny téma, de sajnálatos, hogy nem tettek javaslatot a hozzáadáson és kivonáson alapuló alkoholtartalom-növelési módszerek kombinálásának engedélyezésére, amely lehetővé tenné a termelők számára, hogy csökkentsék a szacharóz használatát. Ami a jelentés többi részét illeti, az általános megközelítés, úgy tűnik, a jó irányba tart, és ezért támogatom az előadó kiváló munkáját. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, hallom, hogy Ön és az Európai Parlament többi képviselője nagy érdeklődést tanúsít az európai borágazat jövője iránt. Nincs elég időm arra, hogy ebben a szakaszban belemenjek a részletekbe, és már alapos vitákat folytattunk a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban, így csak egy elég egyszerű üzenettel búcsúzom borágazatunk reformjának jövőjét érintően. Itt az idő, hogy egyezséget kössünk. Egészen biztos vagyok abban, hogy a reform nagy változást hoz majd a borágazatban, és itt az idő, hogy egyezséget kössünk, mert – amint azt helyesen említették ma –, a behozatal növekedését, a termelés növekedését, ugyanakkor a hazai fogyasztás csökkenését tapasztaljuk. Itt az idő, hogy egyezséget kössünk, mivel a borágazat költségvetéséből okosabban is gazdálkodhatunk, vagy a mainál jobban, oly módon, amely megerősíti az ágazatot, és amelynek több értelme van a nyilvánosság és az adófizetők számára. Úgy vélem, az egyezség elérhető közelségben van, de természetesen azt is mondom, hogy a megfelelő egyezséget kell megkötnünk. A valóságban élünk, és jelentős rugalmasságot tanúsítottam számos eredeti javaslatom tekintetében, de nem engedem meg, hogy a javaslatot olyan mértékben hígítsák, hogy a végtermék elveszítse minden ízét és értékét. Az általunk elért kompromisszum olyan reformhoz kell vezessen, amely méltó erre a névre, és valódi esélyt kell biztosítson számunkra a magunk elé tűzött célok eléréséhez. Megerősíthetjük borágazatunk versenyképességét, jobb egyensúlyt teremthetünk a kereslet és a kínálat között, és nagy előrelépést tehetünk a címkézéssel kapcsolatos szabályok területén, és számos más kérdésben. Véghezvihetjük ezt oly módon, hogy a bortermelés marad az európai mezőgazdaság koronájának ékköve, amint azt Herranz García asszony igen helyesen megfogalmazta ma. Nincs idő kifogásokat keresni a tétlenségre, és nézni, hogy a lehetőségek kicsúsznak a kezünkből. Most van itt az idő, hogy borágazatunkat határozottan a sikerek felé vezető útra állítsuk. Tudom, hogy olyan döntéshozókra támaszkodhatok, akik kellően a szívükön viselik az ágazat érdekeit, hogy helyesen cselekedjenek, és tudom, hogy számíthatok az Európai Parlament együttműködésére. Szeretnék köszönetet mondani Önöknek, és ismételten Castiglione úrnak, e rendkívül nehéz munkáért, hogy az Európai Parlamenten belüli különböző véleményeket összefogta. Elnök. − Köszönöm, Biztos asszony. Ma egy különös megjegyzést engedek meg magamnak, mivel van még egy kis időnk. Fején találta a szöget: amikor kicsi voltam, majdnem meghaltam a kádban taposott szőlő által kibocsátott gázok belélegzésétől. Az élet és a halál közötti kapcsolat tehát egészen szoros. A vitát lezárom. A szavazásra szerdán délelőtt 11 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) Olaszország, és e Ház olasz képviselői mindig védték az európai projektet, a szociális jogok, a fogyasztóvédelem, és polgáraink életminősége érdekében. Az európai agrárpolitika azért jött létre, hogy támogassa a gazdálkodóinkat, és javítsa az európai termékek minőségét, hogy megerősítse ezáltal az EU világpiaci helyzetét. Ma azonban a borpiac reformjára történő szavazással visszalépés történik az ágazatban, különösen azokban a mediterrán országokban és régiókban, amelyeknek Európa az európai borok által világszerte kínkeservesen elért hírnevet és sikert köszönheti. Az alkoholtartalom cukorral történő növelésének támogatása – anélkül, hogy azt a címkén fel kellene tüntetni a fogyasztók tájékoztatására, a kivágás előnyben részesítése a föld

11-12-2007

11-12-2007

HU


rekultivációjával szemben, a telepítési jogok EU-n belüli forgalmának lehetővé tétele: mindezeket a gyakorlatokat európaiként és különösen olaszként elfogadhatatlannak tartjuk, mivel lerontják az egyik olyan terméknek a minőségét és az arról kialakult képet, amely a legjobban képviseli az európai mezőgazdaságot világszerte. Remélem, munkatársaim a Tanácsban jobban megbirkóznak borunk és valamennyi bortermelőnk jövőjének védelmével. Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) Az Európai Bizottságnak biztosan nehezére esik, hogy megszabaduljon az összes ágazatra megkülönböztetés nélkül alkalmazott sztereotip megközelítéstől. A bort nem lehet úgy kezelni, mint az autók tartalék-alkatrészeit vagy más iparilag gyártott terméket. A bor olyan termék, amely régiókat, kultúrákat és életmódokat alakít. Ami a KPSz reformját illeti, ha szükséges, meg kell őriznie az európai bortermelést, nem megszabadulnia kell tőle, vagy megsemmisítenie kell azt. Támogatnia kell a bortermelők átállását, különösen az ágazat következetes szerkezetátalakításával, és lehetőséget kell biztosítania számukra a nemzeti piac visszahódításához. A telepítési jogok korlátozását sem szabadna feloldani. Ezek biztosítják ugyanis a termelés ellenőrzését és a folytonos minőséget. A válságkezelési eszközöket érintően, ha az EP javít a Bizottság eredeti javaslatához képest a helyzeten, csak sajnálni tudom, hogy a krízislepárlás, – amelyet ha kötelezővé tesznek, nem termelődne a jelenleg is tapasztalható felesleg –, többé nem választható lehetőség az ideiglenes válságok kezelése tekintetében.

8. Közvetlen támogatási rendszerek a mezőgazdasági termelők részére (KAP) és nyújtandó vidékfejlesztési támogatás (EMVA) (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Jan Mulder úr által a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről előterjesztett jelentés (A6-0470/2007) a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK rendelet, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendelet módosításáról szóló javaslatról (COM(2007)0484 - C6-0283/2007 - 2007/0177(CNS)). Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok a Parlamentnek az e jelentéssel kapcsolatos erőfeszítéseiért, és természetesen külön az előadónak, Mulder úrnak, továbbá a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagjainak. Különböző beszélgetésekből tudom, hogy Mulder úr figyelemmel kíséri e témát, és beosztottaim és jómagam alaposan megvizsgáltuk a benyújtott különböző módosításokat. Nagy érdeklődéssel olvastam a Mulder úr által készített jelentést. Igazán értékelem Mulder úr és az Európai Parlament részéről egyaránt tapasztalható erőteljes, elkötelezett érdeklődést. Szintén nagyra értékelem az előadó által a jelentésben a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatban többször is kifejezett támogatást. Amint számos alkalommal mondtam, ez a rendszer jó és szükséges, és fenn kell tartani, ha azt akarjuk, hogy a társadalom támogassa mezőgazdasági kifizetéseinket. Tudom, hogy teljes mértékben egyetértünk. Nagymértékben egyetértettem a jelentésben előterjesztett módosításokat kísérő indokolással. Különösen helyeslem azt az igényt, hogy a lehető legegyszerűbb rendszert alakítsuk ki, anélkül, hogy hatékonyságát gyengítenénk. Úgy vélem, nagymértékben teljesítettük ezt a célkitűzést azzal, hogy a javaslat kiterjed az ellenőrzési és a szankciórendszerre. Természetesen van lehetőségünk és esélyünk ara, hogy ezt a munkát az állapotfelmérésben is folytassuk, ahol főként a kölcsönös megfeleltetési rendszer alkalmazási körére összpontosítunk majd. A tanácsi rendeltre irányuló javaslatunkkal kapcsolatban benyújtott módosítások tekintetében mindannyian szem előtt kell tartsuk, hogy élénk viták folytak a Tanácsban. Eredeti javaslatunk fokozatosan alakult, és most, az intenzív vita eredményeként, a Bizottság által elfogadott, kompromisszumon alapuló szöveg van előttünk. A portugál elnökség a kompromisszumban a lehető legnagyobb mértékben tükrözte a jelentésük elkészítésekor felvetett ötleteket. Az Önök által javasolt, a jogi rendelkezéseket érintő konkrét módosításokat illetően azt kell mondanom, hogy nem az általunk most megvitatott tanácsi rendeletre tartoznak: egy részük a Bizottság hatáskörébe

19

20

HU


tartozó ellenőrzési szabályokra vonatkozik, és amint említettem, az új bizottsági szabályokat nemsokára végleg jóváhagyják. Úgy vélem, Mulder úr főbb megfontolásait beépítettük, és ez különösen vonatkozik a tagállamok megnövelt rugalmasságára, amellyel az ellenőrzési rendszer közigazgatási szervezetükhöz történő igazítása során rendelkeznek majd. Ugyancsak nagymértékben megnöveltük az ellenőrzések előzetes bejelentésének lehetőségét. Számos más parlamenti javaslatot is alaposan megvitattak a Tanácsban, és a kompromisszum tükrözi mindezeket az eltérő véleményeket. Most lehetőség van a 10 hónapos szabály eltörlésére, – úgy vélem, egy időpont kitűzése sokkal jobb ötlet – a de minimis és a kisebb jogsértési esetek nyomon követésére, valamint a teljes mértékű kölcsönös megfeleltetés bevezetésére az egyszerűsített rendszert alkalmazó új tagállamok tekintetében. Ragaszkodunk e kompromisszumon alapuló szöveghez, amelyet alaposan megvitattunk. Végül, szeretnénk megragadni a lehetőséget, hogy megvitassuk az egységes területalapú támogatási rendszer (SAPS) meghosszabbítása időtartamának növeléséről szóló, Önök által előterjesztett javaslatot; erre az állapotfelmérésről szóló vita keretében lesz lehetőség. Amint bizonyára észrevették, személy szerint ezt nagyon jó ötletnek tartom. Visszatérek még záró észrevételeket tenni. Jan Mulder, előadó. – (NL) Elnök asszony, a Biztos asszony bevezetője után nincs is nagyon szükség a vitára, mindazonáltal szeretném megvilágítani a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság álláspontját. Az első elem az ún. „cross-compliance” (kölcsönös megfeleltetés). Nem tudom, más nyelveken hogy hangzik, de a hollandban elfogadtuk ezt a szót. Ez a gazdálkodók körében is ismert kifejezés. És csakugyan támogatjuk is, amint azt a Biztos asszony az imént elmondta: ez a mezőgazdasági termelés egy lényeges eleme, és úgy véljük, védhető, mivel olyan követelményeket határoz meg a mezőgazdasági termelés tekintetében, amelyek meghaladják az annak biztosításához szükséges szintet, hogy a mezőgazdaságból származó termékek alkalmasak legyenek emberi fogyasztásra. Ezt számos típusú irányelvvel meghaladjuk: a madár- és élőhely-irányelvvel, a környezetvédelemi irányelvekkel, az állatjóléti előírásokkal, stb. A nagy kérdés az: milyen formát öltsenek az ellenőrzések? Ami az ellenőrzéseket illeti, úgy vélem, hogy amint egyre több és több reformot viszünk véghez, lényeges lesz, hogy a gazdálkodók széles körben támogassák és megértsék a kölcsönös megfeleltetés rendszerét. Ha a módszerek túlságosan bürokratikusak, minthogy jelenleg azok, azt nem támogatják. Mit változtathattunk ezen a területen? Először is, jelenleg túl sok az ellenőrző hatóság a tagállamokban, és azok még mindig különböző napokon tesznek látogatást. Meg vagyunk győződve arról ebben a jelentésben, hogy az ellenőrző hatóságok számát egy minimumszinten kell tartani, hogy az ellenőrzéseket egy nap alatt is le lehet folytatni, és hogy a gazdálkodót egy ésszerű időpontban, előzetesen tájékoztatni kell az ellenőrzésről. Az, hogy erre az előzetes bejelentésre mennyi időt kell biztosítani, a mai szavazáson dől el. Úgy véljük továbbá, hogy a kisebb jogsértések, az elhanyagolható vétségek tekintetében kell lennie egy de minimis rendelkezésnek: a hatóságok nem szabhatnak ki túl súlyos büntetéseket ezekben az esetekben. Nem lehet mindenben hibát keresni, és emellett a gazdálkodókat soha nem lehet kétszer büntetni olyan cselekményért, amelyre mind az európai, mind a nemzeti jog kiterjed. Ez kétszeres bírságfizetést jelentene, amit ellenzünk. A jelentés egyik lényeges pontja, és úgy vélem, a Bizottság ezt is támogatja, hogy sok olyan, a hatóságok által kölcsönös megfeleltetés címén ellenőrzött dolog van, amit a magánszektor is ellenőriz. Miért lenne szükség két felügyeleti rendszerre? Miért nem úgy van, hogy ha a magánszektor ellenőriz valamit, akkor a hatóságok azt mondják: „rendben, időnként ellenőrizzük a magánszektor rendszereit, és ha jók, akkor nekünk nem kell többé a gazdaságokat ellenőriznünk”. Ez nagy különbség lenne, a gazdálkodók szemszögéből is. Úgy vélem, nagyszerű módja lehet a magánszektorral folytatott együttműködésnek. Tisztelt Bizottság és Tanács, már haladunk a 10-hónapos szabály eltörléséről szóló megegyezés felé. Úgy vélem, a tagállamokban a kérelmek benyújtására nyitva álló határidő irányadó lehet a támogatási kérelem benyújtásának határideje szempontjából. A Mezőgazdasági Bizottságban úgy gondoljuk, hogy méltányos az új tagállamoknak több időt adni az alkalmazkodásra, és azt mondtuk, hogy amennyiben adott esetben 100%-os mezőgazdasági támogatást

11-12-2007

11-12-2007

HU


kapnak, a kölcsönös megfeleltetési szabályokat is teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk. Nem ismerjük e rendszer jövőjét, de tudjuk, hogy jelenleg rendkívül drága. A Bizottság esetleg nagyjából meg tudná becsülni, hogy mennyibe kerül a rendszer végrehajtása az egyes tagállamokban, hogy viszonyulnak az egyes tagállamok költségei egymáshoz, és a kölcsönös megfeleltetéshez kapcsolódó összkiadáshoz? Ez a tanulmány rávilágíthatna azokra a lehetőségekre is, hogy a rendszert hogyan lehetne olcsóbban végrehajtani a magánszektorral együttműködve. Napjainkban a gazdálkodóknak nagyjából 18 irányelvnek kell megfelelniük, hogy ne csökkenjenek a jövedelemtámogatásaik. És ennél sokkal több lehet. Készül például a talajvédelmi irányelv. A Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy nem lehet-e ezt a számot csökkenteni, és itt egy vagy két irányelvre gondolok. Nevetséges, hogy van nitrát-irányelv és felszín alatti vizekről szóló irányelv is. A felszín alatti vizekről szóló irányelv szerint a felszín alatti vizek megengedett nitrátszintje 50 mg/liter (ennek túllépése esetén bírságra lehet számítani); a nitrát-irányelv 1,7 számosállat-egységről rendelkezik hektáronként. Vagy az egyiket kell megtartani, vagy a másikat, de nem mindkettőt. A kettő túl sok a jóból. Az egyiknek mennie kell, és véleményem szerint az a nitrát-irányelv. Mairead McGuinness, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a Biztos asszonynak délelőtti észrevételeiért, és Mulder úrnak a jelentésben való közreműködéséért. A múlt héten az RTE televízió egyik (egykor általam szerkesztett és bemutatott) programja feltette azt az igen egyszerű kérdést, hogy „hány ellenőrre van szükség egy gazdaság átvizsgálásához?” A County Wicklow-beli Redcross-ban élő Eamon Healy gazdálkodó esetében egy három hónapos időszakban kilenc ellenőr hét ellenőrzés során vizsgálta meg a gazdaságot! Úgy vélem, hogy az ellenőrzés e mértéke mindenképpen túlzott, és nagyon kellemetlen egy aktív és elfoglalt gazdaságban. Úgy vélem, ez sokat elmond annak szükségességéről, hogy radikálisan változtatnunk kell a gazdaságokban végzett kölcsönös megfeleltetési ellenőrzések végrehajtásnak módján, valamint a különböző típusú ellenőrzések Mulder úr által is említett egyszerűsítésének szükségességéről, legyenek akár tagállami, akár magán, akár EU által előírt ellenőrzések. Az előírások megsértése eseteinek körülbelül 68%-a csekély jelentőségűnek tekinthető, mindazonáltal szankciót váltanak ki, és úgy vélem, e területen rugalmasságra van szükség. Úgy vélem, hogy 250 EUR-nál kisebb szankciót nem kellene kiszabni. Tudom, hogy a Bizottság ezt másként látja, de remélem, érveink meggyőzik majd. Az esetek több mint 70%-a a füljelző elvesztésével vagy az azonosítást érintő kisebb jelentőségű kérdéssel kapcsolatos, amely nem jelent problémát, sem veszélyt az emberek vagy állatok egészségére, és úgy gondolom, e különleges probléma tekintetében nagyobb rugalmasságra van szükség. Arányosnak kell lennünk. Úgy gondolom, előzetesen értesítenünk kellene a gazdálkodókat. Sokan részmunkaidőben dolgoznak, és az előzetes bejelentés lehetővé tenné számukra, hogy készüljenek az ellenőrzésre. Rövid idő alatt tényleg nem sokat változtathatnának a gazdaságban. Úgy vélem tehát, hogy gyakorlatiasabbnak kell lennünk. Igen kétlem, hogy Eamon Healy, a gazdálkodó, akit az imént említettem, tud a ma délelőtti vitánkról. Nem hiszem, hogy belekapcsolódott volna, és figyelemmel kísérné. De tudom, hogy nagyon szeretné tudni a munkánk és a szavazásunk eredményét. Nem szeretne három hónap alatt hét ellenőrzést vagy kilenc ellenőrt a gazdaságában, és azt mondja, hogy egyszerűsíteni kellene a munkánk elvégzésének módját. Úgy gondolom, tartozunk neki és a többi gazdálkodónak azzal, hogy boldogulunk e problémával. Bernadette Bourzai, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, Biztos asszony, Hölgyeim és Uraim, először is szeretnék köszönetet mondani Mulder Úrnak a munkájáért, valamint az általa alkalmazott módszerért és az általa lefolytatott konzultációkért, és gratulálni neki mindezekhez. A mezőgazdasági támogatások tekintetében a kölcsönös megfeleltetés végrehajtásáról szóló jelentésében a bizottság elismerte e rendkívül bonyolult rendszer végrehajtásának kezdeti fázisát. Célul tűzte ki, hogy a rendszert valamennyi fő szereplő egyre inkább elfogadja. Azt javasolja, hogy tegyünk különbséget a közösségi keretrendszerből származó és a nemzeti végrehajtásnak alávetett kérdésekben. Hangsúlyozza a szubszidiaritás elvének fontosságát, a szabályozások és elvárások kockázatokhoz és helyi igényekhez történő igazítását, ezzel együtt egy közös keretrendszer fontosságát, amely egyenlő bánásmódban részesíti az európai gazdálkodókat. A szabályok e kettős szintje rendkívül megnehezítette a rendszer végrehajtását. A gazdálkodókat nem látták el elégséges információval; a kockázati kritériumokat csak nagyon ritkán használták; az irányítási, ellenőrzési

21

22

HU


és csökkentési rendszer túl bonyolult; nem vették kellően figyelembe az előírások csekély jelentőségű megsértésének eseteit; az ellenőrzési arányokat nem hangolták össze; az ellenőrzések előzetes bejelentése is probléma. Személy szerint nem szeretném megkérdőjelezni a kölcsönös megfeleltetés szellemét, amely választ jelent társadalmunk jogos elvárásaira, mégpedig a környezet tiszteletére, a nyomon követhetőségre, az élelmiszerbiztonságra és az átláthatóságra. Másrészről, szeretném kiemelni a szabályozások nehézkességét, a helyszíni alkalmazásukban rejlő nehézségeket, és a róluk egyes gazdálkodók által alkotott negatív képet, akik hozzáértésük és know-how-juk megkérdőjelezését tapasztalják. Ezért szeretnék rámutatni az egyszerűsítés szükségességére. Csalódtam a bizottsági javaslatokban, amelyek igen korlátozottak voltak, és remélem, a Parlament javaslatait véghezviszik, és a Bizottság nagyratörőbb javaslatokkal áll elő az állapotfelmérés során. Hangsúlyozni szeretném, hogy egyáltalán nem értek egyet azzal a kompenzációs logikával, hogy mivel az európai gazdálkodóknak túl szigorú termelési feltételeket (állatjólét, környezeti megfontolások, állat-egészségügyi eljárások) kell betartaniuk, ezért mezőgazdasági támogatásban kell részesíteni őket. A mezőgazdasághoz nyújtott támogatás bizonyos mértékben méltányos versenyfeltételeket teremt a harmadik országbeli gazdálkodókkal, akikre nem vonatkoznak e termelési feltételek. Ugyanakkor úgy érzem, hogy mivel a gazdálkodók állami támogatásban részeülnek, cserébe számos termelési szabálynak meg kell felelniük. Valódi szerződésre van szükség a gazdálkodók és az EU között. A kényszertől valahogy a szerződés felé kellene elmozdulnunk. Ezért örülök annak, hogy az e kérdésben benyújtott módosításomat elfogadták, és annak, hogy elvárjuk a gazdálkodótól, hogy egyedi kérelem benyújtásakor és a mezőgazdasági célra használt földterület bejelentésekor bele kell egyeznie abba is, hogy megfelel a közegészségügyi, állatjóléti és környezetvédelmi kritériumoknak. A kifizetések csökkentésének aszerint kell változnia, hogy az előírások megsértését szándékos cselekménynek vagy gondatlanságnak tekintendő-e. Ragaszkodtam ahhoz is, hogy a szankciók arányosak legyenek az előírások megsértése által érintett tevékenységi körnek a gazdaságban betöltött jelentőségével, különösen vegyes növénytermesztő és állattartó mezőgazdasági üzemek esetén. A különböző tagállamok gazdálkodóit arra is kell kötelezni, hogy ugyanazokat a szabályokat tartsák be, ezért fontos, hogy biztosítsuk az irányelvekben megállapított gazdálkodási követelmények harmonikus átültetését. Üdvözlöm az új tagállamok számára előírt átállási intézkedéseket is. Másrészről, jóllehet támogatom egy olyan küszöb bevezetését, amely felett a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem csökkentik a közvetlen támogatást, azaz egy de minimis küszöb bevezetését, de teljes mértékben ellenzem e küszöb 250 EUR-ra történő emelését, amint azt a 16. módosítás tartalmazza. Ha ez megvalósulna, a legtöbb, támogatás csökkentésével járó jogsértés elkerülné a szankciót és a kölcsönös megfeleltetési rendszernek nem lenne értelme. Ezért arra kérem Önöket, támogassák Mulder úr 31. módosítását, amely 100 EUR-nak megfelelő küszöböt javasol, amit én elfogadható kompromisszumnak tartok. Nathalie Griesbeck, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, Biztos asszony, én is szeretnék köszönetet mondani Jan Mulder képviselőtársamnak a mai jelentéséért, valamint az általa alkalmazott módszerért. Örülök, hogy a Parlament a KAP-támogatás kölcsönös megfeleltetési mechanizmusait vizsgálja, amelyek a rendszer 2003. évi nagy reformja óta rámutattak egy olyan rendszer korlátozottságára, amelynek szabályai gyakran túl mesterkéltek, és amelyek a gazdálkodók munkáját az európai igazgatás ad hoc hivatalnokának munkájává alakították, jóllehet az egész emberiség számára fontos feladatot végeznek: élelemmel látnak el minket. A 2003. évi reform vitathatatlanul előrelépést jelentett, amelynek segítenie kell agrárszektorunkat a környezet és az egészség védelmében, és ebben a szellemben szavaztunk igennel 2005-ben az új EMVA-rendeletre, amely az EMOGA Garanciarészlegének helyébe lépett. E mai vitában a Költségvetési Bizottság strukturális alapokkal foglalkozó állandó előadójaként veszek részt, hogy hangsúlyozzam, sok képviselőtársamhoz hasonlóan, hogy milyen fontos az ezen alapok kezelésével kapcsolatos túlzott bürokrácia csökkentése. A költségvetés tárgyában először is úgy érzem, hogy alapvető, hogy az agrárgazdálkodás és a vidékfejlesztés valamennyi szereplője, a környezetvédelem fő letéteményesei, csökkentsék a haszontalan adminisztratív terheket, hogy fő tevékenységükre összpontosíthassanak, ami az általunk elvárt minőségi mezőgazdaság, azaz a környezetbarát mezőgazdaság folyamatos biztosítása.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Másodszor, szeretném, ha az ellenőrzések két kérdésre összpontosítanának, amelyek rendkívül fontosak egy megfelelő költség-haszon arány biztosításához. Úgy érzem, döntő fontosságú, hogy az általunk kidolgozott szabályok ne akadályozzák a rendelkezésre álló hitelek felhasználását, amely hitelekért olyan erőteljesen harcoltunk a Tanácsban a tagállamokkal folytatott tárgyalások minden egyes fordulójában. Nem normális, hogy az előirányzatok ilyen alul-felhasználását tapasztaljuk 2007 végén. Ezért szándékomban áll valamennyi intézkedést megszavazni, amennyiben az adminisztratív teher csökkentésére törekszenek. Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, a Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoportja nevében szeretném kifejezni Mulder úr iránti támogatásunkat. A jelentés alapját képező megfontolás annak biztosítását szolgálta, hogy a kölcsönös megfeleltetés elve és az ahhoz kapcsolódó ellenőrzések ne sújtsák a gazdálkodókat indokolatlan büntetésekkel. A mezőgazdaság nem csak egy további gazdasági tevékenység. Konkrét társadalmi szerepe van. A számos környezetvédelmi követelmény teljesítésétől függővé tett kifizetések nem csak a gazdálkodók javát szolgálják, hanem az egész társadalomét. A kifizetések e széles körű társadalmi szerepét folyamatosan hangsúlyozni kell. A társadalom egy jelentős rétege nincs tisztában ezzel a szereppel, ezért azt el kell magyarázni nekik. Nagyon fontos megállapítást szeretnék tenni. Megköveteljük gazdálkodóinktól, hogy tartsák tiszteletben a kölcsönös megfeleltetés elvét. Feltételeket szabunk a számukra. Ugyanezeket a feltételeket alkalmaznunk kellene azokra is, akik mezőgazdasági termékeiket Európába viszik ki. Különösen az állatjóléti követelményeket kellene kivétel nélkül minden behozatalra alkalmazni. Gazdasági és humanitárius érdekek követelik ezt meg. Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Biztos asszony, köszönet illeti először is az előadót, aki fáradságot nem kímélve végezte munkáját, jóllehet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nem fogadta el valamennyi javaslatát. Ezt sajnálom. Nem szeretnék a részletekbe belemenni, de általában el kell mondanom, hogy a kötelező követelmény természetesen a jogszabályoknak való megfelelés. Az új vonás, a termelési volumen és a támogatás közötti kapcsolat felbontását követően az, hogy most a jogszabályoknak való megfelelés a jövedelemtámogatás fizetésének alapja. Aki nem igényel jövedelemtámogatást, annak nem is fog az csökkenni. A gazdálkodóknak egyszerűen csak nem kell benyújtaniuk kérelmet. Mindazonáltal a jogszabályokat be kell tartaniuk. McGuinness asszony, amikor Ön hét ellenőrzésről és kilenc ellenőrről beszél – vagy fordítva – a saját nemzeti kormányával kell megküzdenie, mivel a tagállamok feladata az ellenőrzések lebonyolítási módjának meghatározása, és ha Önöknél nincs összhang, mivel több különböző közigazgatási szerv felel az egyes jogszabályok végrehajtásáért, és minden egyes hatóság külön küldi ki az ellenőreit, ezáltal végtelen terheket róva a gazdálkodókra, az nem az EU ügye, hanem az Ön saját nemzeti kormányáé. Rakják ezt rendbe, és minden jól megy majd. Úgy vélem, halaszthatatlanul szükség van arra, hogy ezeket a pénzeszközöket feltételekhez kössük. A kongresszusban valaki azt mondta, ez a gazdálkodók pénze. Nem, ez nem a gazdálkodók pénze, ez a gazdálkodóknak juttatott pénz. Ne értsenek félre: helyénvaló ezt a pénzt odaítélni, de helyénvaló az a társadalmi elvárás is, hogy csak azok részesüljenek benne, akik teljesítenek bizonyos feltételeket. Nálam is volt nemrég ellenőrzés. Két ember jött ki, miután bejelentették látogatásukat. Jóllehet nem én választhattam meg a látogatás időpontját, de tudtam róla; az ellenőrök pontosan érkeztek, és minden simán ment. Természetesen, Biztos asszony, ezeket az ellenőrzéseket arra is kellene használni, hogy tanácsot adjanak a gazdálkodóknak, tájékoztatva őket arról, hogy hogyan felelhetnének meg a legjobban a jogszabályoknak, illetve, hogy hogyan alkalmazhatnák azokat a legjobban a gazdaságukban. Ez, amint azt Ön is tudja, akkoriban a Parlament kezdeményezésére elindult, a lehetőség tehát rendelkezésre áll. Kérem, tegye ezt kötelezővé a tagállamok számára, és akkor egy lépéssel előbbre leszünk. Jacky Hénin, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, Hölgyeim és Uraim, elméletileg a közös agrárpolitika azért jött létre, hogy garantálja az élelmiszerbiztonságot, az EU termelésének és árainak stabilitását és a gazdálkodók tisztes jövedelmét. Sajnálatos módon a kíméletlen verseny jegyében a 2003-as KAP, és a támogatás függetlenítésének rendszere újabb lépést jelentenek e célkitűzések feladása felé, jóllehet azok alapvetőek Európa számára. Az egységes támogatásra való jogosultságok súlyos nehézségeket idéznek elő például a bor-, a tej-, a hús-, a cékla-, a zöldség- és gyümölcs-ágazatban. A jogosultságok környezetvédelmi szempontú kölcsönös megfeleltetésének elve csak egy ócska trükk arra, hogy ezt a reformot megetessék azokkal a bohémokkal,

23

24

HU


akik környezetvédőnek tettetik magukat, mert most az a divat. Hogyan is képzelhetjük, hogy lehetséges a környezetvédelem növelése az agrárszektorban tapasztalható verseny élénkítésével és az élelmiszerek árának ezzel egyidejű csökkentésével? A két követelmény ellentmond egymásnak: lehetetlen az alacsonyabb termelési költségeket a környezetvédelmi szabályok növelésével kombinálni. Ugyanígy, az anyatehenek tartására nyújtott támogatás függetlenítésének közvetlen következménye a természetes szénelnyelő legelők eltűnése, amelyek pedig különösen hatékonyan küzdenek az üvegházhatású gázok kibocsátása ellen. A bolygó védelme és a minőségi európai szarvasmarhatartás fenntartása azt jelenti, hogy ezt a függetlenítést el kell utasítani. Még általánosabban, amire igazán szükségünk van, az egy másik agrárpolitika. Jeffrey Titford, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az előadó indokolása tanulságos, amennyiben a kölcsönös megfeleltetést a folyamatos állami támogatás feltételeként mutatja be, és azt mondja, hogy a gazdálkodókat most azért fizetik, mert „megfelelnek a környezetvédelem, a közegészségügy, az állategészségügy és a növényegészségügy, valamint az állatjólét területén hozott közösségi jogszabályoknak”. Azt állítja továbbá, hogy e rendeletek igen szigorúak a világ többi részén alkalmazott normákhoz képest. Ez találóan összefoglalja mindazt, ami rossz az EU mezőgazdasággal kapcsolatos magatartásában, abban az agresszív szabályozási rendszerben, amely eltéríti a gazdálkodókat az élelmiszer-termelés természetes útjáról, és a környezet, vagy amit e jelentés vidékfejlesztésnek nevez, őreivé teszi őket, mindez tekintélyesen növeli költségeiket és csökkenti a teljesítményt. Ez azzal a hatással is járt, hogy a gazdálkodókat kitette a finanszírozásért olyan létesítményekkel folytatott közvetlen versenynek, mint a nemzeti parkok és vadrezervátumok, amelyek normálisan nem lennének a gazdaságok versenytársai. Tisztában vagyok azzal, hogy e javaslat szándéka a kölcsönös megfeleltetés egyszerűsítése, mivel általánosan elfogadott, hogy súlyos bürokratikus terhet rótt a gazdálkodókra, és a tagállamokra a végrehajtás tekintetében. Én azt állítom, hogy először is ez egy rossz ötlet volt, és a leegyszerűsítése olyan, mintha csak ragtapaszt alkalmaznánk terápia helyett. Szokás szerint, az EU-s szóhasználatban az „egyszerűsítés” nagyobb mértékű szabványosítást és nagyobb bizottsági ellenőrzést jelent. Az EU-ban uralkodó éghajlati viszonyok sokfélesége révén a mezőgazdaságban rejlő nagy különbségek viszont nem alkalmasak e szabványosításra. E jelentés lelkesen kürtöli szét azt a nézetet, hogy a kölcsönös megfeleltetés fontos eszköze a gazdálkodók számára nyújtott támogatás igazolásának. Kétlem, hogy akár a lakosság egy százaléka is hallott volna a kölcsönös megfeleltetésről, nem is szólva arról, hogy tudják-e, mit jelent. A tényleges egyszerűsítés érdekében szüntessük meg végképp a kölcsönös megfeleltetést, és hagyjuk a gazdálkodókat, hogy folytassák azt, amihez a legjobban értenek, azaz a növénytermesztést és az állattenyésztést. Jim Allister (NI). – Elnök asszony, a gazdálkodók nem oktalan emberek, rendszerint nem is tisztességtelenek, a kölcsönös megfeleltetés mindazonáltal méltánytalan bánásmódban részesíti őket a kisebb szabályszegésekért járó aránytalan büntetésekkel és a bejelentés nélküli ellenőrzésekkel. Hallottuk, hogy az előírások megsértése eseteinek 68%-a kisebb jelentőségűnek minősül, a szankciókat mégis túl gyakran alkalmazzák a küszködő, majdnem megnyomorított gazdálkodókra. A kölcsönös megfeleltetés országonkénti kezelésének módjában rejlő különbség elegyíti mindazokat az ellenérzéseket, amelyek némelyekben felmerültek. Az én észak-írországi választókerületemben különös problémánk akadt a „conacre” rendszerünkből eredő kettőzött területekkel. A megoldás pragmatikus keresése helyett vasmarkú szigort alkalmaztunk. Ezért javarészt a helyi mezőgazdasági minisztérium okolható, de mind az, mind Brüsszel többet tehetett volna a probléma megoldása érdekében. Így, továbbmenve, indítványom az egyszerűsítésről és rugalmasságról és egy jó adag régimódi józan észről szól, amellyel fel kellene váltani néhány túlbuzgó bürokrata rugalmatlanságát. James Nicholson (PPE-DE). – Elnök asszony, először is szeretném ma üdvözölni a jelentést, és gratulálni az előadónak a munkájához. A kölcsönös megfeleltetés és tagállami szintű végrehajtásának módja döntő fontosságú. Nem engedhetjük meg sem egymásnak, sem az egyes tagállamoknak, hogy saját maguk értelmezzék azt. Ha figyeltek arra, amit McGuinness asszony és Graefe zu Baringdorf úr mondott ma délelőtt, az a különböző tagállamok eltérő értelmezésére mutat rá. Ezt tisztáznunk kell tagállami szinten, és ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy minden tagállam pontosan és megfelelően hajtsa végre ezt az irányelvet. A gazdálkodóknak kevesebb ellenőrzésre van szükségük, kevesebbet igényelnek, nem többet. Ha ellenőrzésre kerül sor, azt megfelelően be kell jelenteni, az ellenőrzés megkezdése előtt. Véleményem szerint őrültség a

11-12-2007

11-12-2007

HU


gazdálkodókat a legkisebb részletekért is megbírságolni; jelenleg ez történik. A gazdálkodóknak időt kell hagyni arra, hogy a feltárt problémát orvosolják, nem csak elmondani nekik, hogy hibáztak és ezért majd megbüntetik őket. Nagyon nagy szükség van a bürokrácia és az aktatologatás csökkentésére a gazdálkodásban. A kölcsönös megfeleltetés nem válhat olyan rendszerré, amely a gazdálkodók megbüntetését és megrendszabályozását teszi lehetővé. Nekünk arra kell törekednünk, hogy segítsük a gazdálkodókat és tanácsot adjunk, hogy hogyan végezhetnék jobban munkájukat. A kölcsönös megfeleltetés a jó hajtóereje lehet, és az ellenőrzést végzőknek egyértelmű és megfelelő képzésben kell részesülniük, és ismerniük kell kötelezettségeiket. Igen, Graefe zu Baringdorf úrnak igaza van. A gazdaságomban hét órán át tartó ellenőrzés folyt. Az egyetlen dolog, amit hibának könyveltek el, hogy a gazdaság egy elenyésző része többé nem tekinthető szántóterületnek, és mi erre baromfiólat építettünk, amiről nem adtunk tájékoztatást. Most tényleg, egy ilyen egyszerű figyelmetlenség – baromfiólat építünk a gazdaságban, és elmulasztjuk az erről szóló tájékoztatást a 12 hónapos határidőn belül – nem gondolom, hogy olyasvalami, amiért tényleges büntetés járna. Lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy a hibát a lehető legkorábban helyrehozzuk. Francesco Ferrari (ALDE). - (IT) Elnök asszony, Biztos asszony, Hölgyeim és Uraim, úgy vélem, Mulder úr jelentése csodálatra méltó erőfeszítést tesz az agrárpolitika javításáért Európában. A mezőgazdaság egyre növekvő érdeklődésre tart számot Európában. Szem előtt tartva, hogy az Európai Unió területének felét szentelik a mezőgazdaságnak, úgy vélem, a kölcsönös megfeleltetés az egyik legjelentősebb politikai jel, amely magyarázatot ad arra, hogy miért kívánjuk megerősíteni a gazdálkodási ágazat támogatását, míg a támogatást a környezet tiszteletben tartásától tesszük függővé. Szeretném kiemelni, hogy e szabályok minként kapcsolódnak polgárainkhoz, a fogyasztókhoz: itt a tudatosság-erősítésének egy nagyon jelentős eszköze áll rendelkezésünkre egy olyan időszerű témában, mint a környezetvédelem. Támogatom az előadónak a kölcsönös megfeleltetés egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseit: véleményem szerint ugyanis káros túlzott erőfeszítéseket elvárni a gazdálkodóktól, hogy a jogszabályoknak megfeleljenek. Az olyan új kérdések felvetésével, mint az éghajlatváltozás, a bioüzemanyagok, a vízkészletek és a kockázatkezelés, a Bizottság bemutatta, hogy előre kíván lépni, jóllehet még mindig némi titokzatosság veszi körül, hogy miként kellene a kölcsönös megfeleltetést kezelni, ha a Bizottság arra szorítkozik, hogy megállapítsa az egyszerűsítés általános követelményét, anélkül, hogy egyértelművé tenni, hogyan és milyen célból kell azt végrehajtani. Az olyan tényezők, mint az egyszerűsítés, a dereguláció, és személy szerint hozzátenném, az átláthatóság mindig alá kell támassza az Európai Unióból származó összes kezdeményezést. Megállok itt, de Biztos asszony, tudom, hogy tíz nappal ezelőtt ellátogatott Bresciába, szűkebb lakóhelyemre, és – még ha ez nem is tartozik szorosan a jelenlegi vitához – megkóstolhatta Brescia borait és tipikus termékeit: úgy vélem, hogy a cukor hozzáadásának mellőzése a megfelelő minőségi egyensúly megteremtését és a termelők méltányos díjazását jelenti. Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök asszony, a gazdálkodóknak biztosított EU-támogatást a közös agrárpolitika keretében kell nyújtani 2007 és 20013 között. Éppen ezért nem tudom elfogadni, hogy a Bizottság megkísérli e garancia csökkentését az újonnan bejelentett „állapotfelmérés” révén. A Bizottság arra törekszik, hogy 13% alá csökkentse a gazdálkodóknak juttatott közvetlen kifizetések összegét. A garancia e felszámolása meglátásom szerint elfogadhatatlan, mivel a gazdálkodók ezekre az évekre területpihentetési megállapodásokat kötöttek, és nem lenne helyénvaló ezeket nem betartani. Ami a szabványokat illeti, a következőket szeretném mondani: amennyiben ezeket végre szeretnénk hajtani az EU-ban, azokat éppúgy alkalmazni kell az EU-ba behozott élelmiszerekre, és az európai gazdálkodókat nem kellene értelmetlen ellenőrzéseknek alávetni. Meg kellene vizsgálnunk az Európába beengedett élelmiszerekre vonatkozó szabványokat, és a Bizottságnak intézkedést kellene hoznia, ahelyett, hogy a gazdálkodókat zargatja, akik a lehető legjobban végzik dolgukat Európa minden részén, amelybe hazám, Írország is mindenképpen beletartozik. Maria Petre (PPE-DE). - (RO) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni képviselőtársaimnak, az előadóknak és az árnyékelőadóknak, akik vállalták ezen összetett módosításokból álló, a közös agrárpolitika jövőjének szempontjából fontos csomag előterjesztésével járó nehéz feladatot. Nyilvánvaló, hogy a gazdálkodók által betartandó európai rendeletek és irányelvek nagy száma megnehezíti a támogatási programokhoz való hozzáférést. Az egységes támogatási rendszer szabályait egyszerűsíteni

25

26

HU


kell a kölcsönös megfeleltetés tekintetében. A jogalap lehetővé teszi a minimumszabály alkalmazását a kifizetések csökkentése tekintetében, valamint a csökkentés alóli mentességet a csekély jelentőségű jogsértések esetén. Kevesebb adminisztratív kötelezettség, összehangolt vizsgálatok, a vizsgálatok kombinálása, többek között az európai intézmények szintjén, és a kellő időben végzett kifizetések javítják a gazdálkodóknak nyújtott összes támogatást, így növelve a közös agrárpolitika hatékonyságát. Szintén szükség van arra, hogy növekvő mértékben támogassuk az ellenőrzések előkészítését, amelyeket véleményem szerint kellő időben be kell jelenteni, és a megfelelően képzett személyeknek kell végrehajtani. Végül, Bulgária és Románia, mint új tagállamok esetében úgy vélem, igazságos lenne a 3., 4., 6. 7., és 9. cikk választható jellegének 2013-ig történő meghosszabbítása, amennyiben e cikkek rendelkezései az igazgatásra vonatkozó követelményeket tartalmaznak. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elnök asszony, Biztos asszony, a mezőgazdasági tevékenység és termelés valamennyi típusának meg kell felelnie a környezetvédelmi, biztonsági, minőségi ás állatjóléti követelményeknek. Mulder úr jelentése számos fontos rendelkezést tartalmaz e tekintetben. Arra kérném a Biztos asszonyt, hogy különösen négy módosításra, a 19., a 26. a 27. és a 29. módosításra összpontosítson. Ha a kölcsönös megfeleltetési rendszert megfelelően szeretnénk végrehajtani az új tagállamokban, válaszolva egyúttal a társadalmi elvárásokra is, azt fokozatosan kell bevezetni. A követelmények teljes skálájának csak 2013-ban szabadna hatályba lépniük ezekben az államokban, amikortól teljes összegű közvetlen támogatásban részesülnek. Figyelembe kell vennünk, hogy a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv forrásokat biztosít a gazdaságoknak az átálláshoz és a befektetésekhez. Biztos asszony, a gazdálkodóink tekintetében alkalmazott követelmények és előírások szigorúbbak, mint harmadik országokban. Támogatnunk kell gazdálkodóinkat, és meg kell védenünk őket a tisztességtelen versenytől. A behozott termékeknek ugyanazon termelési eljárási szabványoknak kell megfelelniük, mint az uniós termékeknek. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretném megköszönni a képviselőknek a vitához való hozzászólásaikat. Tudják, hogy a bürokrácia visszaszorítása és a dolgok leegyszerűsítése e Bizottság napirendjének elején szerepel már a kezdetektől fogva. Ezért, amikor megnyitottuk ezt a vitát a kölcsönös megfeleltetésről, megbíztuk a Rambøll Managementet, hogy készítsen jelentést a KAP egyszerűsítéséről, amely kifejezetten kapcsolódott a kölcsönös megfeleltetéshez. Ez korlátozott tanulmány, amely csak öt tagállamra terjed ki, de igen érdekes; egy példányt az Önök rendelkezésére bocsátok. E jelentés arra mutat rá, amint azt Graefe zu Baringdorf úr helyesen megfogalmazta, hogy a tagállamok között jelentős különbségek vannak. A kölcsönös megfeleltetési rendszer tagállami végrehajtásának módja különböző. Így, amint azt helyesen megfogalmazták, a tanácsadó rendszer szerepe döntő fontosságú. Úgy vélem, e tanulmányt fel kell használnunk az állapotfelmérés keretében zajló további vitákra arról, hogy mit tehetünk a kölcsönös megfeleltetési rendszer egyszerűsítéséért az azt alátámasztó elgondolások gyengítése nélkül. Ez az első lépés a tanácsi vita és a Mulder-jelentés mellett, de nem az utolsó. Folytassuk az állapotfelméréssel, és lássuk meg mit tehetnénk, és használjuk a rendelkezésre álló valamennyi információt. E jelentést érdemes áttekinteni, hogy lássuk, mit tehetnénk, mit tehetnek a tagállamok, és hogyan határozhatják meg a tagállamok egymás között a legjobb gyakorlatokat annak érdekben, hogy olyan megoldást találjanak, amely egyenlő feltételeket biztosít. Köszönöm Önöknek a vitát. Biztos vagyok abban, hogy még visszatérünk erre a kérdésre. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Witold Tomczak (IND/DEM), írásban. – (PL) Üdvözlöm a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos költséges követelmények végrehajtásának elhalasztását az új tagállamok (az úgynevezett EU-10) tekintetében. Ez mindenképpen indokolt. Az érintett országok még nem részesülnek teljes összegű közvetlen kifizetésben, amelyek az Európai Unió mezőgazdasági kiadásainak oroszlánrészét teszik ki.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Szintén üdvözlöm azt, hogy kiterjesztik az új tagállamokra az egységes területalapú támogatási rendszer (SAPS) kedvezményeiből való részesülés lehetőségét 2010-től 2013-ig. Ezzel elkerüljük, hogy nehéz és szükségtelen terhet rakjunk az új tagállamokra az egységes támogatási rendszer (SPS) végrehajtásával összefüggésben. Ez a jó irányba tett lépés, de nem engedhetjük meg, hogy elfedje az erőforrások régi és új tagállamok közötti elosztásával kapcsolatos súlyos helyzetet. A rendelkezésre álló, 2005 utáni legújabb információk alapján az új tagállamok 1,5 milliárd EUR-t kaptak közvetlen kifizetés formájában. Ez a régi 15 államnak nyújtott támogatás 21-ed része. A kedvezményezettek azonban csak 2,4-szer kaptak kevesebbet (2 millió, illetve 4,9 millió EUR). Ezek az óriási különbségek tapasztalhatók az egyes kedvezményezetteknek juttatott átlagos kifizetésekben is. Az új tagállamok tekintetében ennek az összege 723 EUR, míg a régi 15 tekintetében 6 327, ami majdnem a kilencszerese! Az új tagállamokkal szembeni folyamatos megkülönböztetés hátrányos ezen országok gazdálkodói szempontjából. Megkérdőjelezi a közös agárpolitika szellemét és a mezőgazdaságnak az egész Európai Unión belüli fejlesztését. (A délelőtt 11.25-kor megszakított ülést 11.30-kor folytatják.) ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY Alelnök

9. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazás eredményét és az egyéb részleteket lásd a jegyzőkönyvben)

9.1. Az EK és Marokkó között a légiközlekedési szolgáltatások egyes kérdéseiről létrejött megállapodás Bulgária és Románia európai uniós csatlakozása miatti módosítása (szavazás) – Jelentés: Paolo Costa (A6-0457/2007)

9.2. A Grúziával, Libanonnal, a Maldív-szigetekkel, Moldáviával, Szingapúrral és Uruguayjal kötött, a légi szolgáltatásokról szóló megállapodások módosítása tekintettel Bulgáriának és Romániának az EU-hoz való csatlakozására (szavazás) – Jelentés: Paolo Costa (A6-0456/2007)

9.3. Bulgária és Románia csatlakozási egyezményének VIII. számú mellékletének elfogadása (szavazás) – Jelentés: Neil Parish (A6-0455/2007)

9.4. A visszatérítésben vagy egyéb támogatásban részesülő mezőgazdasági termékek kivitele során végzett ellenőrzés (a 386/90/EGK tanácsi rendelet módosítása) (szavazás) – Jelentés: Herbert Bösch (A6-0478/2007)

9.5. A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok vontatószerkezete és hátrameneti berendezése (kodifikált változat) (szavazás) – Jelentés: Hans-Peter Mayer (A6-0474/2007)

27

28

HU


9.6. Nem automatikus működésű mérlegek (kodifikált változat) (szavazás) – Jelentés: Hans-Peter Mayer (A6-0473/2007)

9.7. Az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedhető határértéke (kodifikált változat) (szavazás) – Jelentés: Hans-Peter Mayer (A6-0475/2007)

9.8. A borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények (kodifikált változat) (szavazás) – Jelentés: Francesco Enrico Speroni (A6-0476/2007)

9.9. A gyümölcstermő növények szaporítóanyagai, illetve a gyümölcstermesztésre szánt gyümölcstermő növények forgalmazása (átdolgozás) (szavazás) – Jelentés: Ioannis Gklavakis (A6-0480/2007) – A szavazás előtt: Ioannis Gklavakis, előadó. − (EL) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőnek a jelentés megszövegezéséhez nyújtott támogatásáért. Örülök, hogy egyhangúlag kerül szavazásra a mai plenáris ülésen, de ez nem állíthat meg abban, hogy felemeljük szavunkat az átdolgozási eljárás ellen, amelyet a Bizottság választott e rendkívül ajánlott irányelv tekintetében. Ez a jelentés rendkívül fontos, mivel az a célja, hogy szilárd alapot biztosítson a gyümölcsfák forgalmazásához, hogy azok növény-egészségügyi szempontból minősítettek és védettek legyenek a gazdálkodó, a fogyasztó és a környezet védelme érdekében. Kiemelkedő fontosságú, hogy a termelő egészséges szaporítóanyagot tudjon beszerezni, mind az új betegségek elterjedésének megelőzése, mind jövedelmének védelme szempontjából, valamint a növényvédőszerek használatának visszaszorítása érdekében, amelyek – mint tudjuk – ártanak a környezetnek. Ezért nyújtottunk be számos módosítást. Hadd ne felejtsük el, hogy az Európai Unió 27 országra bővítésével az áruk szabad mozgása könnyebbé, egyszerűbbé, és a bürokráciától mentessé vált. Ez veszélyeket rejt magában. Óvatosnak kell lennünk, mivel a növényi termékek ellenőrizetlen mozgása betegségek elterjedésének kockázatával jár, amelynek katasztrofális következményei lehetnek a környezetre és a gazdaságra nézve. Zárásként szeretném megismételni az átdolgozási eljárás elleni tiltakozásomat, amely eljárás meggátolja, hogy javításokat vigyünk véghez az általunk szükségesnek tartott területeken. Úgy vélem, ez a politika veszélyes, különösen, ha a Bizottság ehhez folyamodik más tervezett rendeletek és irányelvek jövőbeni reformjainál.

9.10. A hozzáadottértékadó-mértékekre vonatkozó átmeneti rendelkezések (szavazás) – Jelentés: Ieke van den Burg (A6-0469/2007) – A szavazás előtt: Pervenche Berès, a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke. – (FR) Elnök asszony, a Gazdasági és Monetáris Bizottság 2007. november 27-én megszavazta Ieke van den Burg jelentését, és a Tanács ugyanilyen határozatot hozott a múlt héten. Ez nem az első eset, hogy sürgősen nyilatkoznunk kell e kérdésekről, és támogatni szeretnénk a biztos urat a stabilizált rendszer elérésére irányuló törekvésében. E tekintetben azonban élünk a jelentés kínálta lehetőséggel, hogy néhány nagyon egyértelmű üzenetet közvetítsünk. Először is azt kell meghatároznunk, hogy vajon még mindig a származási országon alapuló végleges rendszerrel kapcsolatos elgondolás-e az Európai Unió célja. A tagállamok számára nagyobb

11-12-2007

11-12-2007

HU


rugalmasságot kell biztosítanunk az alacsonyabb kulcsok napi szükségleti cikkekre történő alkalmazásában, társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti okokból. Teret kell biztosítanunk a tagállamoknak arra is, hogy alacsonyabb kulcsokat alkalmazzanak a politikai célkitűzések tekintetében. Végül engedélyeznünk kell, hogy az alacsonyabb HÉA-kulcsokkal segítsék a munkaigényes szolgáltatásokat. A Parlament hajlandó ebből részt vállalni, és támogatja a biztos urat abban a törekvésében, hogy életképes megoldást találjon a kérdésre.

9.11. Az ARTEMIS közös vállalkozás létrehozása (szavazás) – Jelentés: Gianni De Michelis (A6-0484/2007)

9.12. Az ENIAC közös vállalkozás létrehozása (szavazás) – Jelentés: Nikolaos Vakalis (A6-486/2007)

9.13. Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító közös vállalkozás létrehozása (szavazás) – Jelentés: Françoise Grossetête (A6-479/2007)

9.14. Az tiszta égbolt közös vállalkozás létrehozása (szavazás) – Jelentés: Lena Ek (A6-483/2007)

9.15. Zöld Könyv: Az Európai Unió polgárainak diplomáciai és konzuli védelme harmadik országokban (szavazás) – Jelentés: Ioannis Varvitsiotis (A6-484/2007) – A szavazás előtt: Ioannis Varvitsiotis, előadó. − (EL) Elnök asszony, úgy érzem, köszönetet kell mondanom a három árnyék-előadónak Kaufmann asszonynak, Moreno Sánchez úrnak és Guardans Cambó úrnak a szoros és széles körű együttműködésükért, valamint a Bizottság valamennyi tagjának, hogy érveimet elfogadták. A nagy többség, amellyel a Bizottság elfogadta jelentésemet, mutatja, hogy a tagállamoknak félre kell tenniük jelentéktelen kifogásaikat, és hamarosan intézkedést kell hozniuk, hogy ez a Zöld Könyv valósággá válhasson, olyan jogi aktussá, amely segít az Unió valamennyi polgárának.

9.16. 7/2007. sz. költségvetés-módosítás (szavazás) – Jelentés: James Elles (A6-0493/2007)

9.17. Papírmentes vámkezelési és kereskedelmi környezet (szavazás) – Jelentés: Christopher Heaton-Harris (A6-0466/2007)

9.18. Tengeri környezetvédelmi közösségi politika (szavazás) – Jelentés: Marie-Noëlle Lienemann (A6-0389/2007)

29

30

HU


9.19. A környezeti levegő minősége és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű program (szavazás) – Jelentés: Holger Krahmer (A6-0398/2007)

9.20. A közösségi vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága (szavazás) – Jelentés: Josu Ortuondo Larrea (A6-0345/2007)

9.21. Közvetlen támogatási rendszerek a mezőgazdasági termelők részére (KAP) és nyújtandó vidékfejlesztési támogatás (EMVA) (szavazás) – Jelentés: Jan Mulder (A6-0470/2007) Elnök. – Az ülést a Szaharov-díj átadása ünnepi ülésének tartamára felfüggesztjük. Ezt követően a szavazásokhoz fűzött indokolásokkal folytatjuk. (A 11.50-kor megszakított ülést, délben 12 órakor folytatják.) ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök

10. A Szaharov-díj átadása (ünnepi ülés) Elnök. − Tisztelt Képviselők, hölgyeim és uraim, az Európai Parlament majdnem két évtizede ítéli oda a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díjat a világ minden tájáról származó férfiaknak és nőknek, akik kiállnak az emberi jogok, a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága mellett. Nagy örömmel üdvözlöm ma az Európai Parlamentben a Szaharov-díj 2007. évi nyertesét, Szalih Mahmúd Oszmant. (Taps) Szintén nagy örömömre szolgál, hogy üdvözölhetem feleségét, Szalva Ahmed Faragalla Alit, aki mindig mellette állt élete nehéz időszakaiban. Isten hozta Önöket nálunk. (Taps) A 2007. évi Szaharov-díj Szalih Mahmúd Oszmannak történő odaítélését a képviselőcsoportok elnökeit tömörítő Elnökök Értekezlete egyhangúlag fogadta el, az Európai Parlament különböző képviselőcsoportjainak számos tagja által elfogadott javaslat alapján. Az Európai Parlament tehát ezáltal erősítette meg szolidaritását a dárfúriakkal, és az azzal kapcsolatos meggyőződését, hogy az említett régió számára csak az igazságon, a demokrácián és az emberi jogok tiszteletben tartásán keresztül találhatunk fenntartható megoldást. A Dárfúrt 2003 óta sújtó konfliktus súlyosbítja az ország helyzetét, ahol több mint húsz éve polgárháború pusztít. Mint a legtöbb konfliktus esetében, itt is a polgári lakosság szenved a leginkább a milícia rajtaütéseitől, a falvak lerombolásától, a kiürítendő országrészek felégetésétől és az erőszakos kitelepítésektől. A konfliktus eddig legalább 400 000 életet követelt, és több mint két és fél millió kitelepített és menekült emberért felelős, a 2006-os dárfúri béke-megállapodás aláírása ellenére. Az Európai Parlamenthez hasonlóan, a 2007. évi Szaharov-díj nyertese sem fogadja el ezt az igazságtalan helyzetet, és tiltakozik a konfliktust előidézők büntetlensége ellen. Szalih Mahmúd Oszman évek óta védi a dárfúri konfliktus áldozatainak jogait. A tárgyalás nélkül bebörtönzött, megkínzott és halálosan megfenyegetett, otthonából elüldözött, kitelepített vagy szexuálisan bántalmazott emberek ezrei ismerik Szalih Mahmúd Oszman nevét. Elkötelezettsége több szempontból elismerésre méltó. Egy olyan országban, ahol az erőszak folyton növekszik, Szalih Oszman nap mint nap az életét kockáztatja az emberi méltóságért és az igazságért.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Az emberi méltóság nevében Szalih Oszman arról biztosítja azokat a megfosztott, védtelen és megfélemlített férfiakat és nőket, akik feledésbe merültek, hogy a világ tudatában van szenvedésüknek, hogy nem felejtették el őket, hogy van okuk reménykedni abban, hogy újra teljesen normális és egyszerűen emberi életet élhetnek. 2004-ben Szalih Oszman létrehozta, és azóta vezeti a nyalai Amal Központot az erőszak és a szexuális bántalmazás áldozatainak rehabilitációja céljából; az amal a remény arab megfelelője. Egy főként muzulmán országban Szalih Oszman egyike azon néhány embernek, akik aktívan kampányolnak a nők jogainak tiszteletben tartásáért, különösen a szexuális bántalmazás áldozatainak járó kártérítés elismertetéséért. Az igazság nevében Szalih Oszman napról napra törekszik annak biztosítására, hogy a háborús bűnösöket mind nemzeti, mind nemzetközi szinten felelősségre vonják. Míg a szudáni igazságszolgáltatási rendszer még mindig jó néhány olyan hiányosságtól szenved, amelyek lehetetlenné teszik az országban uralkodó törvénytelenség légkörének felszámolását, a nemzetközi igazságszolgáltatás alternatívát kínál. A tény, hogy a szudáni hatóságok megtagadják az állítólagos háborús bűnösök átadását a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, azonban rávilágít a nemzetközi bíráskodás korlátaira, és rámutat arra, hogy még mindig mekkora előrelépésre lenne szükség, mielőtt a jogállamiság megvalósulhatna Dárfúrban és egész Szudánban. Szalih Oszman munkája ezért nem korlátozódik az áldozatoknak nyújtott jogi segítségre. A szudáni parlamenti ellenzék tagjaként 2005 óta folyton hangoztatja véleményét a szudáni politikai arénában, és erőfeszítéseket tesz a jogrendszer valódi megreformálására. Az Európai Parlamentnek és a Pánafrikai Parlamentnek a múlt hétvégi EU–Afrika lisszaboni csúcs előestéjén tartott találkozóján nagy örömömre találkozhattam Szalih Oszmannal. Azonnal lenyűgözött erőteljes személyisége és hajlíthatatlansága az emberi jogokért folytatott küzdelemben, mindazon üldöztetések és ellenségesség ellenére, amelyet ő és családja tapasztaltak. Nemrég tudtam meg, hogy Alinak és Önnek három gyermeke van, akikre szintén sokat gondolunk a mai napon. 2004-ben Szalih Oszmant is bebörtönözték hét hónapra anélkül, hogy megvádolták volna, és csak akkor bocsátották szabadon, amikor éhségsztrájkba kezdett. Családtagjait megkínozták és meggyilkolták, házaikat a milícia felgyújtotta. A kiváló német író, Johann Wolfgang Goethe egyszer azt írta „Nem elég tudni – alkalmazni is kell. Nem elég akarni – csinálni is kell”. Szalih Oszman megtestesíti ezt az akaratot és elszántságot, bátorságot mutatva az embertársaiért nap mint nap folytatott harcában. Példaértékű támogatója a régiójában a jogállamiság nagyobb mértékű tiszteletben tartásának. Szalih Mahmúd Oszman, határozottan támogatjuk Önt és lelkesen helyeseljük munkáját. Amint tudja, az Európai Parlament mindig is rendkívül fogékony volt az afrikaiak szenvedése iránt. Szalih Oszman egyike azoknak az afrikai díjazottaknak, akiket a Parlament az elmúlt években támogatott, és akiket továbbra is támogat. A Szaharov-díjat 1988-ban Nelson Mandela, 1997-ben Salima Ghezali, 2001-ben Dom Zacarias Kamwenho és 2005ben Hauwa Ibrahim kapta. Szalih Oszman, gratulálunk Önnek az ebben az ügyben, ebben a szellemben folytatott fáradhatatlan munkájához, és reméljük, a díjjal járó elismerés erőt és védelmet ad Önnek évről-évre, amíg küzdelmét folytatja. Mi Ön mellett állunk. (Taps) Szalih Mahmúd Oszman, a dárfúri háború áldozatait képviselő szudáni ügyvéd. − Elnök úr, köszönöm e hatalmas megtiszteltetést. A díjat az Európai Parlament egyhangú szavazással ítélte oda – ez nagy megelégedésemre szolgál, de sokkal fontosabb, hogy ma lehetőségem van Önökhöz szólni. Dárfúrból származom, Jebel Marrában születtem, amely a dárfúri állam közepén található hegyvidéki régió. Sok éve dolgozom ügyvédként a szudáni Dárfúrban. Munkám miatt letartóztattak és megkínoztak. A dárfúri milícia családom tagjait is megkínozta és a kilakoltatta. Munkám során sok-sok éven át ezreket képviseltem, akiknek a segítségemre volt szükségük a bíróság előtt. Több ezer megkínzott embert láttam; több ezer szexuálisan bántalmazott nőt és fiatal lányt láttam; láttam azt a négymillió embert, akit erőszakkal telepítettek ki otthonából és azt a két és fél milliót, akik a dárfúri városok – Nyala, Al Fashir, Zalingi és Al Geneina – körüli táborokba zárva élnek most is, amikor e beszédet tartom. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa számos határozatot fogadott el a dárfúri helyzetet érintően. Sajnálatos módon, ezek egyikét sem hajtották végre ténylegesen. Az áldozatok csalódottak. Várják, hogy halljanak Önökről,

31

32

HU


európaiakról. Az Önök vezetői keményen szóltak a szudáni kormány dárfúri politikájáról. De eddig nem láttunk egyetlen konkrét lépést sem a helyzet erőteljes és célzott kezelésére irányulóan. Mint a konfliktus áldozatainak képviselője, ma példátlan lehetőségem van arra, hogy közvetlenül Európa vezetőihez szóljak. A dárfúriaknak szükségük van arra, hogy az Európai Unió erőteljes, egységes álláspontot képviseljen az ártatlan polgári lakosság védelme tekintetében. A dárfúriak azt kérik Önöktől, hogy védjék meg őket az erőszaktól, a gyilkosságoktól és a bántalmazásoktól, amelyeket nap mint nap el kell szenvedniük. A dárfúriak azt kérik Önöktől, hogy védjék meg gyermekeiket és asszonyaikat a megbecstelenítésektől és szexuális bántalmazásoktól, amit „harceszközként” alkalmaznak velük szemben. E védelem az ENSZ és az Afrikai Unió „hibrid” haderejének felállításával valósítható meg. A nemzetközi, és különösen az európai haderő bevonása feltétlenül szükséges, jóllehet a szudáni kormány ezt nem hajlandó beismerni jelen pillanatban. Európának azonban szerepet kell vállalnia abban, hogy nagyobb nyomást gyakoroljon a szudáni kormányra e csapatok felállításának megkönnyítése és a dárfúri emberek védelme érdekében. Most azt mondom, Dárfúrban és Szudánban nem lesz béke igazság és védelem nélkül. A béke létrejöttét Európa is megkönnyítheti. Az Európai Uniónak nagy felelőssége van a béke nemzetközi szintű előmozdításában. Európa vezetői képesek arra, hogy a békefolyamatoknak Szudánban is az élére álljanak. Kérem Önöket, hogy sürgősen növeljék erőfeszítéseiket, hogy a lázadó csoportokat és a szudáni kormányt béketárgyalási célokkal egy asztalhoz ültessék. A tény azonban az, hogy a lázadó csoportok is megosztottak, és ez nem segít a dárfúri helyzeten. Kérem, gondolják át, hogy más érdekelteket is figyelembe vegyenek: a táborokban lévő szótlan áldozatok millióit, és a többi, Dárfúrban közvetlenül érintett embert. Vonják be a civil társadalmi mozgalmakat, a nem kormányzati szervezeteket és a közösségi vezetőket. Ez segítene a dárfúri helyzeten. Még ha nyújthatunk is védelmet, és elő is mozdítjuk a békét Dárfúrban, az igazságot és a felelősségre vonást nem veszélyeztetheti semmilyen politikai alku. Jelenleg az áldozatok egyike sem térhet vissza házába vagy otthonába a biztonság hiánya miatt. Közösségeinket nem csak a milicisták támadják, hanem még a szudáni kormány harci helikopterei is szétlövik falvainkat a légi bombázások során. Az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog e súlyos megsértései ellenére az elkövetők egyikét sem állították bíróság elé, mivel a szudáni jogrendszer nem képes, nem alkalmas, és nem hajlandó igazságszolgáltatásra. Az elkövetőkhöz hazai igazságszolgáltatásunk nem ér el. Ezt a konfliktust a totális büntetlenség kultúrája jellemzi. Mint ügyvéd, és mint született dárfúri, tudom, hogy soha nem lesz tartós béke a térségben igazság nélkül. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) tett néhány fontos és jelentős lépést a felelősségre vonhatóság előmozdítása felé. A büntetlenség ciklusa mégsem szakadt még meg. A dárfúriak azt kérik Önöktől, hogy segítsék az ICC munkáját. Az ICC a leginkább illetékes nemzetközi büntetőbíróság, amely felelősségre vonhatja a háborús bűncselekmények és emberiség elleni bűncselekmények notórius elkövetőit cselekedeteikért. A két azonosított gyanúsítotthoz, Kosheibhez és Harounhoz még most sem ér el az igazságszolgáltatás. A szudáni kormány kitart amellett, hogy soha nem adja őket át az ICC-nek. Dárfúr nem az egyetlen régió Szudánban, ahol az emberei jogok megsértése tapasztalható. Sőt, a polgári lakosság Szudán valamennyi részén nap mint nap szembe kell nézzen a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság és más olyan alapvető jogok korlátozásával, amelyeket az európaiak természetesnek vesznek. Arra is ösztönzöm Önöket, hogy bátorítsák és támogassák a jogállamiságot az országomban, hogy Szudán valamennyi polgára gyakorolhassa egyéni és kollektív jogait. Az eljövendő, 2009-es választások fényében biztosítanunk kell, hogy szabad és tisztességes választásokra kerüljön sor, és a szabad és tisztességes eredményt valamennyi oldal tartsa tiszteletben. Végül szeretnék köszönetet mondani Önöknek, az Európai Parlament azon képviselőinek, akik ez év júniusában Szudánba látogattak, hogy a saját szemükkel lássák mindazt, amit most elmondtam. Ezt a látogatást az Európai Bizottság khartoumi irodája hangolta össze. Az Európai Bizottság irodája sok éve jelentős támogatás forrása és partner a munkám során. Az Európai Bizottság, és az Önök, az Európai Parlament megbecsülése a szudáni emberi jogok védelmezőinek munkája iránt bátorítást és elszántságot ad számunkra, hogy továbbra is felemeljük a szavunkat az áldozatok érdekében, és enyhítsük valamelyest szenvedéseiket. Végezetül megtiszteltetésnek veszem, hogy elfogadhatom ezt a díjat a többi jelölt nevében: az elmúlt évben meggyilkolt orosz újságírónő, Anna Politkovszkaja; a kínai disszidensek, Zeng Jinyan és Hu Jia; az afgán parlamenti képviselő, a nők jogaiért küzdő aktivista, Joya Malalai, valamint oly sok szudáni nevében, akik hisznek – amint én is – az emberi méltóságban és az igazságra való törekvésben.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Nagyon köszönöm. (A Képviselőház feláll és az előadót tapssal köszönti) Elnök. − Hölgyeim és uraim, kérem, álljanak fel, vagy maradjanak állva Európa himnusza alatt, amely ma Szalih Oszman tiszteletére szól. ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY Alelnök

11. A szavazáshoz fűzött indokolások – Jelentés: Paolo Costa (A6-0457/2007) Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. – (PL) Igennel szavaztam Costa úrnak az Európai Közösség és a Marokkói Királyság között a légiközlekedési szolgáltatások egyes kérdéseiről létrejött megállapodás módosításáról szóló jelentésére. Ez a jelentés az Európai Közösség és a Marokkói Királyság között a légiközlekedési szolgáltatások egyes kérdéseiről létrejött megállapodást a Bolgár Köztársaság és Románia európai uniós csatlakozására való tekintettel módosító jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra vonatkozik. A jegyzőkönyv lényeges változásokat ír elő a Marokkói Királyság, valamint a Bolgár Köztársaság és a Román Köztársaság közötti, a légiközlekedési szolgáltatásokról szóló kétoldalú megállapodásokban e két utóbbi országnak az Európai Unióhoz történő csatlakozására tekintettel. Mind Bulgária, mind Románia kötött megállapodásokat korábban a légiközlekedési szolgáltatásokról Marokkóval, 1966-ban és 1971-ben. Az Európai Közösség azonban horizontális megállapodást kötött 2006 decemberében. Ezért szükséges, hogy a megállapodásokat a közösségi jogszabályokhoz igazítsák, és lehetővé tegyék mindkét új tagállam számára a horizontális megállapodáshoz való csatlakozást. – Jelentés: Paolo Costa (A6-0456/2007) Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának román tagjai tartózkodtak a szavazástól az EK, valamint Grúzia, Libanon, a Maldív-szigetek, Moldova, Szingapúr és Uruguay közötti, a légiközlekedési szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló megállapodásokra vonatkozó jelentés tekintetében, mivel a Moldovai Köztársasággal kötött megállapodás szövegében a moldáv nyelvre történik hivatkozás a „Kelt Luxemburgban, két példányban bolgár, cseh, dán, holland, angol, észt, finn, francia, német, görög, magyar, olasz, lett, litván, máltai, lengyel, portugál, román, szlovák, szlovén, spanyol és svéd, valamint moldáv nyelven” mondatban. A román szociáldemokrata küldöttség hangsúlyozza, hogy Románia e megállapodásban való részvétele nem terjed ki a „moldáv” nyelv kifejezés elismerésére. Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának román tagjai megismétlik, hogy összhangban a ténybeli és tudományos bizonyítékokkal, beleértve a Moldovai Köztársaság Tudományos Akadémiájának (1994. szeptemberi) értelmezését is, a helyes megnevezés a román nyelv. Szükséges figyelembe venni azt a tényt, hogy számos más megállapodásban a Bizottság a következő semleges megfogalmazást alkalmazta: „Kelt......-ban/ben a ........ év ........... napján két példányban a Szerződő Felek hivatalos nyelvein, a szövegek mindegyike egyaránt hiteles”. Sajnáljuk, hogy nem ezt a megfogalmazást használták a Moldovai Köztársasággal kötendő megállapodásban, és javasoljuk a semleges megfogalmazás használatát az EU és a Moldovai Köztársaság közötti kapcsolatokra vonatkozó hivatalos dokumentumokban. Brian Simpson (PSE), írásban. − Röviden, e jelentés támogatásán keresztül szeretnék felvetni olyan problémákat, amelyeket az EU légitársaságai még mindig tapasztalnak az Oroszország fölött való átrepüléssel kapcsolatos jogok tekintetében. Nem elég, hogy e jogokat az orosz hatóságok korlátozzák, de ezek költségesek is, továbbá diszkriminatívan ítélik oda, oly módon, amely egyértelműen károsítja az EU légifuvarozóit, különösen a Távol-Keletre tartó légi útvonalakon közlekedőket.

33

34

HU


E probléma jó ideje ismert, de az orosz hatóságok azon szándékának hiánya, hogy e kérdést újratárgyalják az EU-val, költséges és haszontalan is volt. Most arra van szükség, hogy a Bizottság és az orosz hatóságok új lendületet adjanak erőfeszítéseiknek, hogy megoldást találjanak erre az igen súlyos problémára. – Jelentés: Hans-Peter Mayer (A6-0475/2007) Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Jóllehet a különböző reaktor-balesetek sok évvel ezelőtt történtek, még mindig fizetünk a múlt hibáiért. Közvetlenül a nukleáris baleseteket követően ideiglenesen lekerültek az étlapunkról az olyan dolgok, mint a vadhús, a bogyók és a gombák, és csak egy kis idő elteltével kerültek fel újra. Fontos, hogy korlátozó erejű legmagasabb megengedhető határértékeket állapítsunk meg, de még mindig nem áll rendelkezésre elegendő tanulmány a sugárzásnak az emberekre gyakorolt hatásairól, és a géntechnológia most előretörő tudományágával kapcsolatos kutatások sem kielégítőek. Az EU-nak haladéktalanul foglalkoznia kell e fontos és oly nagyon várt hatástanulmányokkal, előkészületeket kell tennie az atomenergia elhagyására, és a tagállamokra kell bíznia, hogy a géntechnológia alkalmazása tekintetében saját döntést hozhassanak. Mivel a fenti kérdésekkel a jelentés nem foglakozott kellő mértékben, tartózkodtam. – Jelentés: Francesco Enrico Speroni (A6-0476/2007) Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A halászati termékek piaca közös szervezésének célja a piac stabilitásának és a jövedelem biztonságának a biztosítása az ágazatban érintettek számára. E célok és az EK-Szerződésben foglalt célok is értékesek, és jóléthez kellett volna vezetniük Európa halászati közösségeiben. Sajnálatos módon a Brüsszel által a közös halászati politika formájában gyakorolt központosított ellenőrzés elmúlt két és fél évtizede katasztrofális volt e közösségek számára. A közös halászati politika keretében nem érhető el virágzó piac és munkahely-biztonság, és a halászati gazdálkodás ellenőrzését újra azokra a nemzetekre kellene bízni, akik a halászatból élnek. – Jelentés: Ioannis Gklavakis (A6-0480/2007) Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavaztam, mivel a közös agrárpolitika rendelkezéseivel foglalkozik, amit mi meg akarunk szüntetni. A közös agrárpolitikát radikálisan meg kell reformálni, és néhány éve már felhívást tettünk közzé a vita lehető leghamarabb történő megkezdésére. Úgy látjuk, az EU-nak már 2010-ben meg kell kezdenie a mezőgazdasági támogatások csökkentését, a 2007–2013 közötti időszakra szóló hosszú távú költségvetés úgynevezett állapotfelmérését követően. Éppen ezért a Junilistan képviselői általában nem szavazzák meg a mezőgazdasággal kapcsolatban az Európai Parlament elé kerülő különböző jelentéseket. Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) A növény-egészségügy, valamint a gyümölcstermő növények és gyümölcsfák szaporítóanyagainak minősítése a lehető legfontosabb a termelő számára, mivel ha az ültetvényt megfelelően telepítik, az a jó termények garanciája lehet. A jogszabályt kétségtelenül az ágazati fejleményekhez kell igazítani. Ugyanakkor, jóllehet egyetértünk a Gklavakis úr jelentéséhez fűzött majdnem minden módosítással, fenntartásaink vannak azokkal a módosításokkal szemben, amelyek elfogadják a géntechnológiával módosított szaporítóanyagokat, még ha csak oltványként is, mivel veszélyt jelent az emberek egészségére és a környezetre, így e módosításokkal nem értünk egyet. Mindezidáig nem készült tudományos vizsgálat, amely igazolná, hogy ezek nem járnak hatással. Ami a harmadik országokból származó behozatalt illeti, egyetértünk azzal, hogy ne legyenek eltérések, mivel fennáll a kórokozók elterjedésének veszélye az Európai Unióban, amely hátrányos következményekkel jár a termelésre, a termékek minőségére, és a mezőgazdaságból származó jövedelemre. – Jelentés: Ieke van den Burg (A6-0469/2007) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Védelmezzük a szubszidiaritás elvének alkalmazását. Ezért egyetértünk azzal, hogy a Közösség ne avatkozzon be a tagállamok hatáskörébe. Ez a helyzet például a helyben nyújtott szolgáltatásokkal, amelyek nem járnak határokon átnyúló tevékenységekkel, és ezért elvben nem gyakorolnak hatást a belső piac működésére. Ebből kifolyólag a közvetett adóztatás területén, és a

11-12-2007

11-12-2007

HU


HÉA-kulcsok megállapításakor minden tagállam számára biztosítani kell, hogy teljesen szabadon járhasson el. Még ha a Tanács el is fogad egy végleges rendszert a Közösségen belüli ügyletek megadóztatására, a tagállamok számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy csökkentett vagy nulla százalékos kulcsokat alkalmazzanak az alapvető szükségleteket kielégítő árukra és szolgáltatásokra, mint az élelmiszerekre és a gyógyszerekre, valamint a helyben nyújtott szolgáltatásokra, beleértve az oktatással, a jóléttel, a társadalombiztosítással és a kultúrával kapcsolatos szolgáltatásnyújtást és áruszolgáltatást. Még ha a Tanács 2010 végéig el is fogad egy végleges rendszert a Közösségen belüli ügyletek megadóztatására, a tagállamok számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy csökkentett HÉA-kulcsokat alkalmazzanak annak érdekében, hogy megerősítsék a helyben nyújtott szolgáltatások létezését és fenntartását, valamint szerepüket a formális gazdaságban. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Ez egyszer kísértésbe estünk, hogy megszavazzunk egy HÉÁ-ról szóló parlamenti jelentést. A jelentés kedvez a fogyasztási országban történő adóztatáson alapuló végleges rendszerrel kapcsolatos cél feladásának, amely cél csak a kulcsok nagyobb mértékű harmonizálását indokolta. A jelentés kedvez a szubszidiaritás elve alkalmazásának is, amelynek révén a tagállamok számára lehetővé válik, hogy nulla százalékos HÉÁ-t alkalmazzanak a helyben nyújtott szolgáltatásokra, például a vendéglátóiparban és más területeken, bizonyos társadalmi, oktatási és kulturális stb. célokra válaszul. A jelentés törekszik arra is, hogy 2010-ig fenntartson számos olyan eltérést, amelyet 2007-ben meg kellett volna szüntetni. Mindezekkel egyetértünk. Mindazonáltal nem érthetünk egyet azzal az óhajjal, hogy a HÉÁ-val kapcsolatos európai jogszabályt fenn kellene tartani, és hogy történjék bármi, ugyanazt a kulcsot kellene alkalmazni az EU-n belüli kereskedelem kereskedelmi és vámalakiságai egyszerűsítésének címén. Az adóztatás az egyes országok szuverén hatásköre, és az egy adott adó tekintetében fennálló eltérések gyakran egy másik tekintetében fennálló egyenlőtlenségeket egyenlítenek ki. Éppen ezért ezek nem mindig illegitimek. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) Az átmeneti HÉA-kulcsokról folyó vita keretében az Európai Parlamentet felkérték arra, hogy nyilvánítson véleményt az e kulcsokat érintő átmeneti rendelkezések kiterjesztéséről. Ma erről a véleményről szavazunk. Kicsit megkéstünk, mivel tudjuk, hogy az Európai Unió úgy határozott, hogy továbbra is alkalmazza a kedvezményes HÉA-kulcsokat 2008. január 1-je után. Mindazonáltal úgy vélem, ez egy nagyon fontos vélemény. Mindenképpen ez a helyes döntés a 2004-ben csatlakozott országok számára, ezért teljes mértékben támogatjuk. A Parlament e kérdésben alkotott véleménye egyértelmű, és támogatja a HÉA-kulcsokkal kapcsolatos egyes átmeneti rendelkezések fenntartását. A határozat széleskörű támogatást érdemel. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Igennel szavaztam a HÉÁ-ról szóló van den Burg-jelentésre. A jelentés kiemeli a szubszidiaritás elvének jelentőségét az adóztatási ügyekben, és – úgy vélem, helyesen –, azt állítja, hogy ezt az elvet akkor kell alkalmazni, ha a szolgáltatások nem tartalmaznak határokon átnyúló elemeket, és ennek megfelelően nem gyakorolnak hatást a belső piacra. Jean-Claude Martinez (NI), írásban. – (FR) A Bizottság mindig mellényúl a HÉÁ-val. Az 1980-as években a Cockfield-jelentés sávokat szeretett volna a HÉA-kulcsok tekintetében. Végül lett egy 15%-os általános minimumkulcs, és egy 5%-os csökkentett minimumkulcs. Ezt követően a Bizottság a HÉÁ-t a származási ország kulcsa alapján akarta meghatározni. A gyakorlatban a HÉÁ-t a célország által alkalmazott kulcs alapján vetették ki. Egy ideiglenes rendszer vált véglegessé; az úgynevezett Bolkstein-HÉÁ-t nem vezették be. Maradtak tehát a francia vendéglátóipari egységekre, a CD-kre és a munkaigényes tevékenységekre vonatkozó alacsonyabb kulcsok. A Bizottság legalábbis ideiglenesen beadta a derekát az 1977. évi hatodik irányelv H. mellékletében foglalt listával, mivel rájött, hogy a németek aligha mennek Mercedesszel egy határmenti alacsony HÉA-kulcsos étterembe ebédelni. Milyen kár, hogy 1993-ban nem jöttek rá, hogy határellenőrzés híján a közösségen belüli HÉA kimeríthetetlen forrása a nagyléptékű csalásoknak. A HÉA, mint gazdasági semlegessége miatt intelligens adó mögött húzódó logikát a Bizottság tisztviselőinek nagy többsége nem érti. Pont ezért bukik el minden jogszabályuk e témában immár 20 éve.

35

36

HU


Joseph Muscat (PSE), írásban. − (MT) Fel szeretném hívni a figyelmet az általam javasolt két módosításra, amelyeket a végső jelentésben jóváhagytak. Az első javaslat kimondja, hogy minden ország számára jogot kell biztosítani a csökkentett HÉA-kulcsok alkalmazására, vagy rendkívüli körülmények esetén akár nulla százalékos kulcsnak az alapvető árukra és szolgáltatásokra – mint például élelmiszerekre és gyógyszerekre – történő alkalmazására is, társadalmi és környezeti okokból, és a fogyasztó érdekében. A második javaslat kimondja, hogy lehetőséget kell biztosítani a csökkentett vagy nulla százalékos HÉÁ-nak az oktatáshoz, a társadalombiztosításhoz és a kultúrához kapcsolódó javakra történő alkalmazására. Jelenleg csökkentett HÉA-kulcsokat lehet már alkalmazni az oktatáshoz kapcsolódó árukra. E módosítás megerősíti ezt. Felhívom a Miniszterek Tanácsát, hogy kövesse az Európai Parlament politikáját. – Jelentés: Gianni De Michelis (A6-0484/2007) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az e jelentéssel kapcsolatos tartózkodásunk az ARTEMIS létrehozását, működését és irányítását körülvevő kételyeknek köszönhető. A közös vállalkozásoknak a közés magánszféra partnerségei keretében, egy közös technológiai kezdeményezés érdekében történő létrehozása, ami az ARTEMIS-t is jellemzi, a jelentésben megfogalmazottak szerint is azon az elgondoláson alapul, hogy közpénzeket magáncélokra, magánérdekből használnak fel, mivel az ellenkező irányú, akár pénzügyi, akár az ismeretek átadásával járó együttműködés hiányzik. Ezzel összefüggésben ellentmondásosnak tűnnek a célkitűzések, mivel a magánkezdeményezési pillér a nyereségszerzésen, míg a közszolgáltatási pillér közérdekű szolgáltatások nyújtásán alapul, válaszul a lakossági megfontolásokra. Ugyanakkor, a kutatásba tett befektetést, különösen az integrált IT-rendszerek területén olyan hozzájárulásnak véljük, amely lényeges a technológiai fejlesztéshez Európában. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök asszony, az ARTEMIS az első a négy javasolt közös vállalkozásból, amely közös céllal rendelkezik, és amely indokolt. A többi a tiszta égbolt, az ENIAC és az innovatív gyógyszerek. Mind a négy vállalkozásnak közös székhelye van Brüsszelben, amely továbbra is a flamandok és vallonok közös fővárosa. A Parlament Költségvetési Bizottsága támogatását fejezte ki a hetedik keretprogramban előírt négy új intézmény irányában. Tette ezt abban a reményben, hogy a köz- és magánszféra rájuk kitalált partnerségi modellje realistábbnak bizonyul, mint a Galileo-programban. Meg kell jegyezni azonban, hogy az ARTEMIS-re és a többi közös vállalkozásra szabott időkeret és költségvetési rendelkezések (2008–2013) nincsenek összhangban a hétéves, 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervben megállapított általános pénzügyi rendelkezésekkel. Ebből a jövőben származhatnak bizonyos problémák. Észrevettük azt is, hogy a négy közös vállalkozás összes kiadásának lebontásában viszonylag alacsony összeget rendeltek az adminisztratív költségekhez, azaz 84 millió EUR-t a 2008–2017 közötti időszakra. Ez az összkiadások körülbelül 3,5%-a, amely aggodalomra ad okot. Nyitva marad azonban az intézmények Európai Unión belüli elszaporodásának kérdése, és ez nem csak a hetedik keretprogram intézményi szerkezetátalakítását érinti. – Jelentés: Françoise Grossetête (A6-0479/2007) Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés az Európai Bizottság és az Európai Gyógyszergyártók Szövetsége (EFPIA) által ösztönzött, egyedülálló kezdeményezés, amely 2013-ig 2 milliárd EUR költségvetéssel rendelkezhet. Ezért szavaztam én is igennel a jelentésre. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a köz- és a magánszektor közötti partnerség segít a jobb és biztonságosabb gyógyszerek forgalmazásának felgyorsításában. Örülök, hogy az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés javítja a kutatási feltételeket, és ezáltal az elhanyagolt betegségek kezelésére szolgáló jobb gyógyszerek kifejlesztésének esélyeit.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Másodszor, a kis- és középvállalkozások szövetségének tagjaként izgalommal tölt el, a köz- és magánszféra ezen első partnersége, amely kiterjed az EFPIA tagjainak minősülő kis- és középvállalkozások, egyetemek, kutatóintézetek, akadémiák és egyesületek közötti együttműködés finanszírozására. Ez a finanszírozási módszer végül hozzáférést biztosít a kívánt forrásokhoz, és ezáltal kedvező környezetet teremt az Európai Unióban a kutatás számára, és növeli annak versenyképességét. Tagállamaink eredményeket várhatnak... (Az elnök megvonja a szót a felszólalótól) Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök asszony, az egyik kritikusa vagyok a nagyvállalatok és az egyetemek közötti együttműködés hiányának, és kifogásolom a kutatásra rendelkezésre álló források csekély voltát is az EU-ban, ami annak köszönhető, hogy az USA-val összehasonlítva, az EU-ban csak a finanszírozás egyharmada származik a magánszektorból. Ma végre nagyon jó hírt közölhetünk Strasbourgból az európai kutatási ágazattal, azáltal, hogy elfogadjuk az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló hétéves tervet, 2 milliárd EUR költségvetéssel. E vállalkozás formája önmagában is innovatív, mivel az állami és a magánszektor közötti partnerségre épít. Ez megduplázhatja a rendelkezésre álló erőforrásokat, és segít a kutatási célok egységesítésében. Úgy vélem, új lendületet ad a tudáskezelésnek, az oktatásnak és a szakképzésnek. Meg vagyok győződve arról, hogy visszafordíthatjuk az európai gyógyszeripar hanyatlását, és könnyebben érhetjük el a kiváló minőségű kezeléseket, különösen a rák és az Alzheimer-kór esetén. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, hogy általa eljutottunk a jelentés sikeres második olvasatához. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Előadóként nagyon örülök az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést (IMI) megvalósító közös vállalkozás létrehozásáról szóló jelentés elfogadásának. Az Európai Gyógyszergyártók Szövetsége (EFPIA) és az Európai Bizottság közötti, a köz- és magánszféra e partnerségének a megvalósítása hatalmas, ígéretes előrelépést jelent a nagyléptékű kutatási programokban. Az Európai Bizottságnak kötelessége az európai igényeket egy másik szemszögből vizsgálni. Az IMI 2008 és 2013 között 2 milliárd EUR összköltségvetéssel rendelkezik majd. Az Európai Bizottság 1 milliárd EUR hozzájárulását kis- és középvállalkozások, valamint egyetemek kapják. Cserébe a nagyvállalatok ezt az összeget természetbeni juttatásokkal egészítik ki. Azáltal vonják be a kkv-ket és az egyetemeket, hogy eszközöket és módszereket adnak át nekik, amelyekkel jobban megjósolhatják a gyógyszerek ártalmatlanságát és hatékonyságát, valamint intelligens infrastruktúrákat és tudáskezelést bocsátanak a rendelkezésükre. A vezető vállalkozások és a kis kutatóközpontok, kkv-k és egyetemek közötti ezen együttműködés segít a kutatási projektek alakításában. Az IMI javítani fogja az ismeretek átadását az egyetemeken és a vállalkozásokban, valamint a kisebb vállalkozásoknak az európai kutatásba történő bevonását. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) Az innovatív gyógyszerek kérdése rendkívül közel áll hozzám, mivel Lengyelországban aktívan részt veszek a ritka genetikai betegségekben szenvedő gyermekek megsegítésében. Sajnálatos módon e gyermekekre egyetlen egészségbiztosítási program sem terjed ki, és a számukra szükséges gyógyszerek túl drágák. A legtöbb európai országban az e gyermekek életben tartásához, és a majdnem normális élet lehetőségének biztosításához szükséges gyógyszerek ára támogatott. Az Európai Parlament képviselőjeként látom át azt, hogy milyen fontos, hogy az egész gyógyszer-kérdésre egy európai megközelítést alkalmazzunk. Megemlítem itt az innovációt, az Unió által a kutatáshoz és a tudósoknak nyújtott támogatást, és az Unió gyógyszeripari megfontolásokkal kapcsolatos bátorítását, amely az ágazatot új gyógyszerek kifejlesztésére ösztönzi. Véleményem szerint Grossetête asszony jelentése csakugyan kiemelkedő fontosságú. Egyetértek azzal, hogy az Uniónak új és hatékonyabb módszert kell találnia a kontinensünk gazdasági fejlesztésére irányuló kutatás és innováció kezelésére, amely enyhülést ad polgárainknak és néhány esetben az életüket menti meg. Az Európai Bizottság közös technológiai kezdeményezések létrehozására irányuló javaslata összehangolja és egyszerűsíti a projektfinanszírozást. Az innovatív gyógyszerekre irányuló kutatási programokra tekintettel, fontos a kkv-k, az egyetemek, a betegek, a kórházak és a gyógyszeripar bevonása, hogy biztosítsuk, hogy a gyógyszerek biztonságosabbak és olcsóbbak legyenek, és gyorsabban álljanak rendelkezésre. A köz- és magánszféra Bizottság által javasolt partnerségei ezért jelentenek kiváló megoldást. Új lehetőséget kínálnak a gyógyszerkutatási ágazat számára.

37

38

HU


– Jelentés: Lena Ek (A6-0483/2007) Teresa Riera Madurell (PSE), írásban. − (ES) A spanyol szocialista küldöttség igennel szavazott a Tiszta Égbolt közös vállalkozás létrehozásáról szóló Ek-jelentésre, de tisztázni szeretném, hogy a nyitottság és átláthatóság alapelveit valamennyi közös technológiai kezdeményezésben szigorúan tiszteletben kell tartani. Különösen, tekintettel a Tiszta Égbolt közös vállalkozásra, a spanyol küldöttség mindig is támogatta a nyílt és versenyképes ajánlati felhívásokat, hogy valamennyi tagállam résztvevőinek biztosítsa a kiválóság alapján történő igazságos hozzáférést. Mindezekre tekintettel a spanyol szocialista küldöttség jegyzőkönyvbe szeretné vetetni, hogy a Tiszta Égbolt vállalkozás nem jelenthet precedenst jövőbeni közös technológiai kezdeményezések, vagy a hetedik keretprogram bármely más eszköze számára, és úgy véli, lényeges, hogy a tagállamok egyenlő feltételekkel vehessenek részt. – Jelentés: Ioannis Varvitsiotis (A6-0454/2007) Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Európai polgárként számos jog megillet minket, így a diplomáciai és a konzuli védelem joga is. Az EU valamennyi polgárát védelembe veheti bármely tagállam diplomáciai és konzuli hatósága, ha országa nem rendelkezik követséggel vagy konzulátussal valamely harmadik ország területén. A kérdés még fontosabb, ha figyelembe vesszük, hogy mindössze három olyan ország van – Kína, Oroszország és az Egyesült Államok – amelyben valamennyi EU-tagállam rendelkezik diplomáciai és konzuli képviselettel. Azon felül, hogy a tagállamok harmadik országbeli képviselete nagymértékben eltér, vannak olyan esetek, hogy ez a képviselet hiányzik (mint a Maldív-szigetek). Támogatom ezt a kezdeményezést, amelynek célja annak biztosítása, hogy az EK-Szerződés 20. cikkének és az alapjogi charta 46. cikkének rendelkezéseit hatékonyan lehessen alkalmazni a gyakorlatban azáltal, hogy lefektetjük a diplomáciai és konzuli védelem valódi, összehangolt alapvető jogát az EU valamennyi polgára számára, tekintet nélkül az állampolgárságra. Szintén pozitív az Európai Külszolgálatnak a Lisszaboni Szerződés által történő létrehozása, saját hatásköreivel és kötelezettségeivel. Egyetértve azzal, hogy lényeges az emberek tájékoztatása, támogatom egy egységes európai segélyhívó szám létrehozását, amely lehetővé teszi az EU polgárai számára, hogy megszerezzék a szükséges információt, különösen a kritikus és veszélyhelyzetekben. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Igennel szavaztam a Varvitsiotis-jelentésre, amely arra törekszik, hogy növelje az EU polgárainak diplomáciai és konzuli védelmét, amikor olyan országokba utaznak, ahol tagállamuk nem rendelkezik képviselettel. Országom, Skócia jelenleg a világ egyetlen országában sem rendelkezik független diplomáciai képviselettel. Úgy vélem, ez a helyzet az elkövetkezendő években változni fog, és már nagyon várom, hogy Skócia tengerentúli képviseletei szükség esetén az EU valamennyi polgárának rendelkezésére álljanak. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Mohamed mackó esete megint csak rávilágított arra, hogy milyen könnyű szorult helyzetbe kerülni egy külföldi országban. Nem kell mindig természeti csapás, baleset, vagy az útlevél elvesztése, elegendő egy kulturális félreértés. Még mindig sok dolgunk van ezen a területen. Törökországban, például, amely csatlakozni kíván az EU-hoz, az életveszélyes lehet a nyugati utazók számára, mivel – amint azt a legújabb tanulmányok mutatják, a kisebbségvédelemben elért, gyakran kinyilvánított javulás csak papíron létezik, és a helyszínen valójában romlott a helyzet. Ennélfogva két dolgot kell tennünk. Az első a diplomáciai küldöttségek megfelelő hálózatának létrehozása, amely menedékül szolgálhat polgáraink számára, és a második annak biztosítása, hogy az utazó közönség ne csak egy nagykövet kötelezettségeivel legyen tisztában, hanem azt is tudja, hogy az EU bármely tagállamának nagykövetségétől segítséget kérhet. E megfontolások alapján megszavaztam a tervezett cselekvési tervet. Bogusław Rogalski (UEN), írásban. – (PL) Csak három olyan ország van a világon, ahol az Európai Unió miden tagállama diplomáciai és konzuli képviselettel rendelkezik, nevezetesen Kína, az Egyesült Államok és Oroszország. Egyes közkedvelt idegenforgalmi célpontokon nincs semmiféle képviselet.

11-12-2007

11-12-2007

HU


A Bizottság kezdeményezése értelmében valamennyi európai polgár az adott tagállam állampolgáraival egyenlő feltételekkel lesz jogosult diplomáciai és konzuli védelemre bármely olyan tagállamtól, amely képviselettel rendelkezik egy harmadik országban. Ez azonban csak akkor fontos, ha a lakóhely szerinti tagállam nem rendelkezik követséggel vagy diplomáciai képviselettel a harmadik országban. Támogatok egy ilyen megoldást. Sajnálatos módon, az állásfoglalási indítvány második részének tekintetében kénytelen voltam ellene szavazni. A kölcsönös diplomáciai és konzuli segítségnyújtás a fogalom legtágabb értelmében sem jelentheti a hatáskörök bármely más tagállamra ruházását. Sajnos az állásfoglalási indítvány éppen erre törekszik. Ewa Tomaszewska (UEN), írásban. – (PL) Tartózkodtam az Európai Unió tagállamainak állampolgárai részére nyújtandó diplomáciai és konzuli védelemről szóló szavazás során. Ugyanakkor, egyértelműen szeretném, ha ilyen védelmet nyújtanának. 2007. szeptember 11-én a belga rendőrség megverte és letartóztatta Borgheio urat, az Európai Parlament képviselőjét, az Európai Parlament épülete előtt, jóllehet az Európai Parlament képviselőjeként azonosította magát, és tájékoztatta a rendőrséget parlamenti immunitásáról. Ez az incidens rámutat arra, hogy felesleges harmadik országokat keresnünk, hogy elismerjük, hogy a védelem nem olyan jó, mint amilyen lehetne, még parlamenti képviselők esetén sem. Úgy vélem, először saját közvetlen környezetünkben kellene rendezni a helyzetet. – Jelentés: James Elles (A6-0493/2007) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A 2007. év tekintetében ez a hetedik költségvetés-módosítás, amely további 4 324,8 millió EUR-t tartalmaz a bevételi oldalon, és 1 651,4 millió EUR kiadáscsökkentést, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy a közösségi költségvetéshez való hozzájárulásukat körülbelül 5 976,2 millió EUR-val csökkentsék. Míg a bevételnövekedés nagymértékben a HÉA- és a GNI-egyenlegeknek köszönhető, elsősorban az alulköltekezés felelős a kiadások jelentős csökkentéséért, amelyek lényegében a kohéziós fejezeteket, a halászatot, a környezetet és a mezőgazdaságot érintik. A Bizottság és a Tanács a strukturális alapok számos, a 2007–2013 közötti időszakra szóló operatív programjának késői elfogadásával (és másokkal) indokolja a 2007-es előirányzatok felhasználásának elmaradását. Ezek az összegek azonban nem kerülnek át a 2008-as költségvetésbe, hogy ott megerősítsék az e politikákhoz rendelt előirányzatokat. Meg kell jegyezni, hogy a 2008-as költségvetésben az e fejezetekre előirányozott összegek megegyeznek a 2007–2013 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben elfogadottakkal. Ezen összegek közösségi költségvetésbe való bevezetésének elmaradása igen aggasztó, és azt szorosan nyomon kell követni, tekintve, hogy a 2007. év a 2007–2013 közötti időszakra szóló új pénzügyi keret első éve, és az N+2 szabályt még mindig alkalmazni kell a korábbi pénzügyi kerethez viszonyítva, amelyben az előirányzatokat teljes mértékben fel kell használni 2008-ig. – Jelentés: Christopher Heaton-Harris (A6-0466/2007) Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) A XXI. században élünk, és az egyetlen választásunk, hogy alkalmazkodunk az új és gyorsan változó körülményekhez. Éppen ezért nagyon örülök Heaton Harris úr jelentésének, amely a papírmentes vámkezelési és kereskedelmi környezet bevezetéséről szól. E dokumentum rendelkezései nagyon fontosak a modern Európa számára, és azokat sürgősen be kell vezetni. Olyan eszközökre hivatkoznak, amelyek megteremtik a vámkezelési és kereskedelmi munkakörnyezet új generációját. Itt a papírmentes környezet létrehozására gondolok, amelyre oly nagy szükség van, főként tisztviselőink tehermentesítése érdekében, akik beleszédülnek a szükségtelen adminisztratív papíralapú dokumentáció iránti igényekbe. Olyan kérdéseket is szem előtt kell tartanunk, mint a környezetvédelem, és az adminisztrációs célokra felhasznált papír iránti igény kielégítése érdekében feláldozott fák száma. Az elektronikus vámrendszer bevezetését különösen fontosnak és sürgősnek tartom. Szintén támogatom az egyablakos ügyintézőhelyek létrehozását. Meg vagyok győződve arról, hogy Európának többet kellene befektetnie az ilyen megoldásokba, annak biztosítása érdekében, hogy a lisszaboni stratégiában foglalt nyilatkozatok ne maradjanak üres szavak.

39

40

HU


Zuzana Roithová (PPE-DE), írásban. – (CS) Most a hatalmas mennyiségű, különösen Ázsiából behozott árutömeg ellenőrzésének súlyos problémájával kell szembe néznünk. E probléma megoldásához elektronikus és összekapcsolt vámrendszerekre van szükség. Az elektronikus kereskedelem és vámkezelés már a hatékony európai piac miatt is szükségessé vált, még a modernizált Vámkódex bevezetése előtt. Arra szeretnék rámutatni, hogy olyan rendszerre is szükségünk van, amely képes az európai biztonsági előírásoknak meg nem felelő áruk feltartóztatására, és az EU-ba való beléptetésük megakadályozására. A ma általunk elfogadott szöveg biztosítja a behozatalok sokkal hatékonyabb ellenőrzését. Rendelkezik az egyablakos rendszerek előnyeivel is, amelyek nem csak a vámhatóságok, de a beszállítók, a felvásárlók és a fuvarozók számára is tájékoztatást adnak a nemzetközi műveletekről. Semmi kétség, ezt a rendszert a piacon forgalomba hozott áruk biztonságának ellenőrzéséért felelős nemzeti felügyeleti szervek is használni fogják. A Bizottság 3, 5 és 6 éven belül bevezetendő három szakaszra lassította le a rendszer végrehajtását. Attól tartok azonban, hogy sokkal gyorsabb fellépés szükséges, és remélem, a Bizottság hamarosan kénytelen lesz felülvizsgálni határozatát. – Jelentés: Marie-Noëlle Lienemann (A6-0389/2007) Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Örülök, hogy a Balti-tengert, Európa legszennyezettebb tengerét választották ki a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtásának kísérleti területévé. Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tagállamokra bízza a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtását, mivel létrehozta a tengervédelmi politika integrált keretrendszerét a Balti-tenger térségében. A Balti-tenger térségében kilenc ország tagja az EU-nak, és csak egy harmadik ország található ott, Oroszország. Fokozottan kétséges, hogy a Balti-tenger térségének környezeti állapota 2010-ig javul. E kétségek az orosz-német gázvezetékeknek az egész Balti-tengerben történő lefektetésére irányuló tervek miatt merülnek fel. E gázvezeték kiépítésének és üzemeltetésének mindannyian isszuk majd a levét. A tengervizet használják majd a gázvezeték nyomáspróbájára, ezt követően visszapumpálják a tengerbe. Ezen felül a második világháborúból maradt, a tengerfenéken megbújó vegyi fegyverek is veszélyt jelentenek. Támogatom a dokumentumot, mindazonáltal nehezen tudom elképzelni a Balti-tenger környezeti állapotának javítására szolgáló integrált EU-keretrendszert. Ezen felül, véleményem szerint be kellene vonnunk Oroszországot is e keretrendszer kialakításába és végrehajtásába. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Igennel szavaztam Lienemann asszony második olvasatra szánt ajánlására (A6-0389/2007) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) elfogadása céljából a Tanács által elfogadott közös álláspontról. Az Európai Parlament és a Tanács között elért kompromisszum lehetővé teszi, hogy keretrendszert hozzunk létre a tengeri környezet védelmére és megőrzésére, romlásának megakadályozására, és ahol megvalósítható, a környezet helyreállítására a károsodott területeken. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ma elfogadtuk a második olvasatra szánt ajánlást a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló közös álláspontról. Szem előtt tartva a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat, elég fontosnak tűnik, hogy a tengeri környezetre vonatkozóan politikát alakítsunk ki, a különböző országok közötti, szükséges együttműködéssel és koordinációval, emellett mindegyik állam megtartaná a területe és az erőforrásai fölötti teljes szuverenitását. A központi kérdés azonban a tagállamok szuverenitása, különösen kizárólagos gazdasági övezeteik felett, és az erőforrásaik védelmét célzó független intézkedések meghozatalára való képességük. Ennek eredményeként nem felejthetjük el, hogy a javasolt „reform”-szerződés olyan záradékot tartalmaz, amely a közös halászati politikán belül az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe kívánja utalni a tengerierőforrás-gazdálkodást. Ezen felül, figyelembe kell venni azt is, hogy a tengerszennyezés, és az intenzív tengeri közlekedés hatást gyakorol a halászati tevékenységre és a tengeri erőforrások védelmére. A halászok tehát a leginkább érdekeltek a tengeri erőforrások védelmében és regenerálásában. Ennek eredményeként az állományok spontán megújulását biztosító intézkedéseknek ki kell terjedniük a megfelelően finanszírozott intézkedésekre is, hogy társadalmi és gazdasági kompenzációt kínáljanak az ágazat és dolgozói számára.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Támogattam a jelentést, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a tengeri környezet „jó környezeti állapotának” 2020-ig történő elérése érdekében. A tengeri környezet létfontosságú erőforrásoknak ad otthont és ökológiai rendszere olyan lényeges szolgálatot tesz, mint az éghajlat-szabályozás és az oxigéntermelés. A tengeri közlekedéssel, a halászattal, az energiaüggyel, vagy akár az idegenforgalommal kapcsolatos politikák is egymástól függetlenül alakultak, ami alkalmanként hibákhoz, következetlenségekhez vagy alkalmazásbeli összeütközésekhez vezetett. Egy átfogóbb megközelítésre volt szükség, amely figyelembe veszi az Európa tengeri környezetének fenntartható fejlődésére irányuló politika valamennyi szempontját. A tagállamoknak a tengeri környezet tekintetében több szakaszban kell stratégiákat kialakítaniuk a felségvizeikre. 2015-re e stratégiáknak olyan intézkedési programhoz kell vezetniük, amelynek célja a jó környezeti állapot elérése. Az ugyanazon tengeri régión vagy alrégión osztozó tagállamoknak együtt kell működniük a tengeri környezeti stratégia különböző alkotóelemeinek koordinálása érdekében. A munkát tengeri természetvédelmi területek létrehozásával kell folytatni, amelyre a Grenelle Environnement környezetvédelmi fórum is felhívta a figyelmet. A jelentés előírja ugyan védett területek létrehozását, de lehetett volna szigorúbb is. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a tengeri környezetről szóló Lienemann-jelentéssel kapcsolatban a Házban elért kompromisszumcsomagot. Az e területen folytatott jövőbeni politika szempontjából lényeges egy holisztikus és kiegyensúlyozott megközelítés alkalmazása. A közös halászati politika talán arra szolgál mintául, hogy hogyan ne tápláljuk a tengeri környezetet. Brüsszeli központi ellenőrzéssel nem lehet Európa és a szélesebb világ tengereivel és óceánjaival gazdálkodni. Azért elismerem, hogy az EU-nak fontos szerepet kell játszania a tengeri környezettel kapcsolatos politikában, ám úgy vélem, az egyes tengeri közösségek szükségleteit és álláspontjait is be kell építeni az egyenlet tényezőibe. – Jelentés: Holger Krahmer (A6-0398/2007) Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Elnök asszony, támogattam a jelentést, mint a legközvetlenebbül érintett nyolc ország egyik képviselője, és mint aki teljes mértékben tisztában van azzal, hogy miről van szó. Tettem mindezt azért, mert Lengyelországban nagyon nagy a részecske-koncentráció, meghaladja a napi és éves megengedett szinteket. Szilézia a leginkább érintett terület. Ez az ország leginkább iparosodott régiója. Úgy vélem, ez egy rendkívül jó környezetvédelmi lépés általában az országom, és különösen Szilézia szempontjából. Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) (A felszólalás elejét nem lehet hallani) ... és a tisztább levegőt Európában egy rendkívül jó példa arra, hogy az Unió hogyan működik. A közös vállalkozás alapja az EK-Szerződés 251. cikke. Ez az irányelv egyszerűsíti a jogszabályokat, felvált sok más irányelvet, és megállapítja a levegőben található finom részecskék megengedett szintjét. Ez képviselőcsoportok, valamint országok közötti konszenzus eredménye. Ezen felül, jó példa az Unió és a tagállamok közötti, e területen történő hatáskörök meghatározásának érzékeny megközelítésére. Értékelem az előadóink által elvégzett munkát, és örülök, hogy elfogadtuk ezt a modern irányelvet, amely egyszerűsíti és alátámasztja nagyratörő elképzeléseinket e területen. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Igennel szavaztam Krahmer úr második olvasatra szánt ajánlására (A6-0398/2007) a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontról. Tettem ezt azért, mert úgy vélem, hogy a Parlament és a Tanács között megtárgyalt szöveg általánosságban véve pozitív, mind a közegészségügy védelme, mind a környezetvédelem szempontjából. Európában 360 000 ember hal meg tíz évvel korábban a levegőszennyezésnek köszönhetően. A tanulmányok azt mutatják, hogy a levegőszennyezés hatásai különösen a gyerekek egészségére vannak hatással, éppen ezért a levegő minőségével kapcsolatos terveknek olyan intézkedéseket is magukban kell foglalniuk, amelyek különösen védik a veszélyeztetett népességi csoportokat, mint amilyenek a gyerekek. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A levegő, mint természeti erőforrás napról napra egyre szennyezettebb lesz, különösen a városközpontokban, és az EU tagállamainak legnagyobb népsűrűségű régióiban. A levegőszennyezés káros az emberi egészségre, a légzőszervek és a szív- és érrendszerre, valamint

41

42

HU


az ökológiai rendszerekre. Tudjuk, hogy a gyerekek, az idősek és a legnépesebb és túlzsúfolt városközpontokban élő emberek, valamint a főutak mentén lakók különösen veszélyeztetettek. Az Európai Parlament ma a második olvasat során kifejtette álláspontját a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programról szóló tanácsi közös álláspontról. E közös álláspont szövege tartalmazza az első olvasatkor benyújtott parlamenti módosítások némelyikét. Van néhány olyan pont azonban, amely tekintetében a Tanács álláspontja megingathatatlan; például nem fogad el semmilyen változtatást a napi és éves határértékekkel kapcsolatban. A maga részéről az Európai Parlament meg szeretné védeni álláspontjának három fő pontját: a nagyratörőbb cél- és határértékek megállapítását; a szigorúbb intézkedések elfogadásához biztosított nagyobb rugalmasságot és a hosszú távú célok kitűzését. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam erre a jelentésre. A szennyezések valamennyi típusa közül a levegőszennyezés aggasztja leginkább a francia lakosság 54%-át. Éppen ezért fontos napi információt közzétenni a lakosság, különösen az allergiás betegek számára a környezeti levegőben található részecskékről. Mint 1991 óta a Loire tartományi levegőminőségi hálózat elnöke, rendkívül örülök annak, hogy rendeleteket vezettünk be azokra a finom részecskékre vonatkozóan, amelyek gyakran a legártalmasabbak, és amelyekre eddig a jogszabályok nem terjedtek ki. Ez lehetővé teszi a számunkra, hogy jobban figyelembe vegyük a légzőszervi megbetegedések, mint az asztma, a bronchitis és a tüdőtágulás kiújulását. A külső levegő minőségének megőrzése során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a zárt terek levegőjét sem, ahol időnknek több mint 80%-át töltjük. Csak nagyon csekély jelentőséget tulajdonítunk az épületeken belüli levegő minőségével foglalkozó tanulmányoknak, jóllehet az legalább olyan hatást gyakorol az egészségünkre, mint a kinti levegő. Ez az új irányelv azt jelenti, hogy a tagállamoknak a részecskék mintavételezésére szolgáló állomásokat kell felállítaniuk a városi térségekben. Ez az intézkedés ugyanazt az utat követi, mint a Grenelle Environnement fórumban végzett munkánk Franciaországban. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a levegő minőségéről szóló Krahmer-jelentés tekintetében a különböző képviselőcsoportok által elért kompromisszum-csomagot. A levegőszennyezés súlyos egészségkárosodást okoz az EU-ban, és sokak idő előtti halálához vezet. A kompromisszum-csomag egyes finom részecskék tekintetében figyelemmel kísérési kötelezettséget állapít meg, és remélhetőleg a jó irányba tett lépésként jelenik meg a levegő minőségének javítása, és ennek megfelelően az európai polgárok életminőségének javítása területén. Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − Megszavaztam e jelentést, nem azért, mert úgy vélem, jelentős előrelépést jelent a levegőminőség kérdésének kezelésében, hanem azért, mert némi javulásnak tekinthető, a Parlament néhány képviselőjének e védelem gyengítésére irányuló kísérlete ellenére. Most már elismerjük annak fontosságát, hogy foglalkozzunk a kisebb részecskékkel, amelyek annyira károsítják az emberi egészséget, továbbá elkerültük a végrehajtási időszakok növelését. A helyi hatóságok életbevágóan fontos szerepet játszanak a levegő minőségével kapcsolatos irányelvek végrehajtásában, és ezeket az előírásokat szem előtt kell tartani az új fejlesztések – mint a repülőterek bővítése, vagy új közúti infrastruktúra iskolákhoz vagy kórházakhoz közelébe telepítése – mérlegelésekor. Jules Maaten (ALDE), írásban. – (NL) A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport megszavazta ma a levegőminőségről szóló megállapodást, amelyben szigorú előírásokat fogadtunk el egy sajátos területen. 2015-re a finom részecskék (PM2,5) legfeljebb 25 mikrogrammja lesz megengedett. Elfogadtuk azt is, hogy a magas koncentrációjú területeken ezt akkor lehet meghaladni, ha igazolják, hogy mindent megtettek a levegő minőségének javítására, és hogy hatékony forrásellenőrzési politikát vezettek be. Ez nagyon fontos Hollandia számára, mivel azt jelenti, hogy az építkezési projekteket nem kell leállítani. Ez lehetővé teszi, hogy a közegészségügy és a környezet védelme összeegyeztethető legyen a gazdasági fejlődéssel. Mindennek ellenére, az ALDE képviselőcsoport úgy véli, hogy a 20 mikrogramm PM2,5-tel kapcsolatos célkitűzést 2020 előtt nem lehet elérni. Bölcsebb lenne a 2013-as értékelési időpontot megvárni, mielőtt távolabbi célokat tűznénk ki.

11-12-2007

11-12-2007

HU


– Jelentés: Josu Ortuondo Larrea (A6-0345/2007) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az e jelentés által kitűzött cél a közösségi vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságának javítása, más szavakkal annak a lehetőségnek a növelése, hogy egy adott tagállam vonata engedélyt kapjon egy másik tagállamon történő áthaladásra. Az e tekintetben figyelembe vett más fontos szempontok mellett, beleértve egyes műszaki szempontokat is, ezen irányelv alapvető célja, hogy elmozdítson minden, a „közösségi vonatok” mozgásának útjában álló akadályt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a jelentés az EU-ban a vasúti közlekedés liberalizálásának (és privatizálásának) stratégiájába illeszkedik. Amint azt más közösségi jogi közlekedési kezdeményezésekben is láttuk, mint ahogy ebben is, a fő cél a nemzetközi vasúti közlekedés liberalizálása előtti valamennyi akadály felszámolása, ebben az esetben az egyes országokban a gördülőállományra vonatkozó különböző szabályok vagy követelmények harmonizáció útján történő felszámolásával. Végül ki kell emelni, hogy a nemzeti engedélyezési eljárások harmonizációja és egyszerűsítése és a kölcsönös elismerés elve soha nem lehet fontosabb a tagállami szinten megállapított megfelelőbb szabályoknál, és soha nem szüntetheti meg a tagállamok azon előjogát, hogy ilyen szabályokat állapítsanak meg. Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam a kölcsönös átjárhatósági irányelv átdolgozásáról szóló Ortuondo Larrea-jelentésre, mivel európai vasúti rendszerünk átalakításának a kölcsönös átjárhatóság a kulcsa. A vasúti közlekedés ugyanis csak akkor válhat újra versenyképessé, különösen a közúti közlekedéshez viszonyítva, ha kontinentális szintűvé válik, és ez főként attól függ, hogy a vonatok hogyan léphetnek át határokat. Jóllehet az adminisztratív akadályok nagyjából megszűntek, maradt még néhány nagyon is valódi műszaki akadály. Így nagyon örülök, hogy ezt a szöveget első olvasatra elfogadtuk, hiszen sürgősen előre kell lépnünk ezen a területen. A szöveg, amely most már politikai prioritásként kezeli a vasúti kölcsönös átjárhatóságot, nagy ugrást jelent az európai vasutak számára. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A közösségi vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságáról szóló, ma általunk megszavazott jelentés a legfontosabb befektetés-ösztönző a vasúti közlekedésben, és alapvető az európai területen biztosított valódi mozgásszabadság megteremtése szempontjából. A Közösségben a mozdonyok kölcsönös átjárhatóságának megkönnyítésére javasolt intézkedések olyan intézkedések, amelyekre régóta várunk. Meg kell teremtenünk a szükséges feltételeket a közlekedés határok nélküli európai térségének létrehozásához, ami valóban ösztönzi a személyek és áruk szabad mozgását, annak érdekében, hogy egy Lisszabon–Helsinki közötti utazás bármilyen közlekedési eszközzel lehetővé váljon. A vasúti közlekedést teljes értékű partnerré kell fejlesztenünk a közös közlekedéspolitika célkitűzéseinek elérése érdekében. Nem felejthetjük el, hogy ez biztonságos és környezetbarát szállítási mód, amely lehetővé teszi nagy mennyiségű áru fuvarozását és a személyszállítást. Ez olyan szállítási mód, amely a frontvonalban harcol a levegőszennyezés negatív hatásai, a közúti veszélyek és a közúti torlódások ellen. Ezért igennel szavaztam képviselőtársam, Ortuondo Larrea úr jelentésére. Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − Örömmel fogadom azokat a kezdeményezéseket, amelyek segíthetnek az európai vasúti rendszerek jelentős javításában. Kelet-Angliában égető szükség van mind a személyszállítási, mind az árufuvarozási kapacitás javítására, és nagyobb mértékben ki kellene használni a TEN-finanszírozás nyújtotta lehetőségeket a keleti kikötőket ellátó vonalak tekintetében. E kérdést mindazonáltal egy másik szempontból is meg kell közelíteni, amely szempont a kontinensről érkező vonatok áthaladása, valamint azok a lehetőségek, amelyeket ez esetlegesen biztosít az illegális bevándorlók számára. A jelentés célja a műszaki és üzemeltetési akadályok felszámolása révén a vonatok szabad mozgásának élénkítése. Biztonsági szempontokat nem vesz figyelembe. Súlyos problémák adódtak az észak-franciaországi Frethun vasúti áruraktárában, amely kihatott a Csalagút üzemelésére is, mindaddig, amíg további biztonsági intézkedéseket be nem vezettek 2002-ben. Tekintve, hogy e kérdést nem mérlegelték, tartózkodtam e jelentést érintően. – Jelentés: Jan Mulder (A6-0470/2007) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh and Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Megszavaztuk a Bizottság irányelv-javaslatát. Úgy véljük, közös rendelkezésekre van szükség a közvetlen támogatási rendszerek

43

44

HU


tekintetében, és ez egy pozitív lépés a termeléshez kötődő támogatási rendszernek egy olyannal történő felváltására, amelyben például a vidékfejlesztés, a nyitott tájak, a minőség a legfőbb szempont. Támogatjuk a Bizottság egyszerűsítésre irányuló javaslatait. Az egyszerűsített eljárás jelenti az előrelépést, ha el akarjuk nyerni a gazdálkodók egyetértését is. A bizottsággal ellentétben úgy véljük, hogy ellenőrzésekre is szükség van a rendszer legitimitásának biztosítására az EU adófizetői előtt. Az ellenőrzéseknek azonban arányosnak kell lenniük az általuk elérni kívánt állapottal. A szabályozó rendszereket úgy kell megszervezni, hogy ne vezessenek félreértésekhez. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nem értünk egyet a jelentésben azzal kapcsolatosan kifejtett véleménnyel, hogy a termelési támogatást egy olyan egységes támogatási rendszer kedvéért kellene leselejtezni, amely a termelőkre a termelési múltjuk alapján vonatkozik, így kényszerítve őket arra, hogy teljesítsék a kölcsönös megfeleltetési rendszer célkitűzéseit. Ez a rendszer ahhoz vezetett, hogy számos kis- és középvállalkozó gazdálkodó és családi gazdálkodás felhagyott a termeléssel, a vidéki térségek elhagyatottá váltak, a biológiai sokféleség csökkent, és egyes tagállamokban, különösen Portugáliában csökkent az élelmiszer-szuverenitással kapcsolatos célkitűzés elérésének az esélye. Egyetértünk ugyanakkor azzal, hogy több információra van szükség az agrárszektorban, hogy az jobban tudjon igazodni a kölcsönös megfeleltetési szabályokhoz. Úgy véljük, elengedhetetlen, hogy megfelelő képzésben részesüljenek azok, akik a gazdálkodók tevékenységeinek ellenőrzését végzik, és hogy az ellenőrök mérlegelési joggal rendelkezzenek a nem idényjellegű és váratlan tényezők figyelembe vételére, amelyek csökkentik ugyan a követelményeknek való maradéktalan megfelelést, de nem a gazdálkodó hibájából. A mezőgazdasági tevékenység fontosságát figyelembe kell venni, mivel a gazdálkodók valódi közszolgáltatást nyújtanak a társadalomnak. A támogatási intézkedéseket ezért fenn kell tartani, beleértve a támogatás időben történő kifizetését is. Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által a Bizottság javaslatához fűzött módosítások részben jók, részben nagyon rosszak. A Junilistan egyetért azzal, hogy a mezőgazdasági vállalkozások most nagyon nehezen értik meg az EU mezőgazdasági irányelveit és rendeleteit. Az egyszerűsítésre abszolút szükség van. Tiltakoztam ugyanakkor a Mezőgazdasági Bizottság azon javaslata ellen, amely szerint nincs helye a be nem jelentett ellenőrzéseknek, „mivel ezek aránytalan, de jogos félelemérzetet keltenek.” Hatékony ellenőrzéseket kell folytatni, ha közpénzeket fizetünk magánszemélyeknek. Ezt nem veszélyeztethetjük, jóllehet az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága éppen ezt teszi valamilyen okból. Ezért úgy döntöttem, hogy az Európai Parlament állásfoglalása ellen szavazok ebben a kérdésben. Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az egyszerűsítés és a bürokrácia mérséklése kívánatos, jóllehet ebben az esetben kifogásként használjuk a gazdálkodók megrendszabályozására. A kölcsönös megfeleltetés ezért egy rendkívül képmutató fogalom, mivel tudatosan átsiklik olyan lényeges környezetvédelmi és közegészségügyi kérdések, mint a GMO-k felett, és különös hangsúlyt fektet a csekélyebb jelentőségű kérdésekre. Ami az állatjólétet illeti, ez külső érdekek, különösen a fuvarozók érdekeinek kiszolgálásával kapcsolatos kifogás, az állattenyésztők és a fogyasztók költségére, mivel a költség anélkül növekszik, hogy lényeges hasznot termelne a közösség számára. Általában, a kölcsönös megfeleltetés a környezetet, a közegészségügyet vagy az állatok egészségét érintő lényeges haszon nélkül, amely célból pedig állítólag bevezették, nehéz pénzügyi terhet rótt a gazdálkodókra és az állattenyésztőkre. Országunkban az állattartásra szolgáló létesítményekkel kapcsolatos megfelelési költségek elfogadhatatlanok a kecske- és a juhtenyésztők számára, ugyanakkor elhanyagolható hatást gyakorolnak a környezetre, a közegészségre és az állatok egészségére, jóllehet ezek azok a területek, amelyeken a problémákat hatékonyan lehetne kezelni, ha a termelési módszerek az állatok és növények fiziológiájához igazodnának. Ha például tilalmat vezetnének be a GM növényi kultúrákra, a húslisztre, az ásványi olajokra és hormonokra, és szisztematikus ellenőrzéseket végeznének a növényvédő szerek mezőgazdasági termékekben fellelhető maradékai tekintetében, a közegészségre és a környezetre gyakorolt hatás sokkal jobb lenne.

12. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (A 12:40-kor megszakított ülést 15:00-kor folytatják.)

11-12-2007

11-12-2007

HU


ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR Alelnök

13. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 14. as általános költségvetési tervezet, Tanács által módosítva (minden szakasz) (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Kyösti Virrankoski és Ville Itälä által a Költségvetési Bizottság részéről előterjesztett jelentés (A6-0492/2007) az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről, a Tanács által módosított formában (minden szakasz), és az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2008. (13659/2007 – C6-0341/2007) és 2/2008. (15716/2007 – C6-0435/2007) számú módosító indítványról. Ville Itälä, előadó. − Elnök úr, előadóként szeretnék köszönetet mondani a Költségvetési Bizottság elnökének, Böge úrnak. Az ő érdeme, hogy az egyeztetést követő eredmény olyan kiegyensúlyozott. Szeretnék köszönetet mondani előadótársamnak, Virrankoski úrnak is, a költségvetési eljárás során tanúsított nagyfokú együttműködéséért. Különösen örülök annak, hogy Virrankoski úr lehetővé tette a Balti-tenger fenntarthatóságának támogatására szolgáló kísérleti projekteket. Előadóként fő célom az volt a Parlament és a többi intézmény költségvetése tekintetében, hogy a növeléseket a lehető legalacsonyabb szinten tartsam. Ezért is neveztem el ezt a költségvetést az „adófizetők költségvetésének”. A célt elértük, és a növeléseket 4% alatt tartottuk. előadó.(FI) Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy az állásfoglalásra irányuló indítvány 48. pontja az Európai Parlament képviselői szabályzatának 29. cikkét érinti. A vezetés azt kérte, hogy e tekintetben valamennyi tagállam kormányának küldjünk levelet, amelyben megkérdezzük, hogy újraválasztásuk esetén milyen cselekvést várnak el képviselőiktől, tekintettel az új képviselőkre vonatkozó szabályzatra. Remélem, erre vonatkozó módosításom keresztülmegy, és hogy e kérdéssel a questorok foglalkoznak majd, mert ennek ez a helyes módja. Mivel nyilvános vita is folyt a kérdésben, szeretném elmondani, hogy a Tanács által elfogadott e 29. cikk azt jelenti, hogy a tagállamok kormányai dönthetnek arról, hogy a régi vagy az új szabályokat alkalmazzák-e az újraválasztott képviselőikre. Ez nem azt jelenti, hogy a képviselők választhatnak szabadon. Ráadásul, mivel ez a quaestorok feladata, csak úgy helyes, ha arról is döntenek, hogy elküldjék-e ezt a levelet. Elnök. − Virrankoski úrnak van még két és fél perce, előadói minőségében is. Kyösti Virrankoski, előadó. − Elnézést kérek, elnök úr, két és fél vagy öt percem van még? Elnök. − A titkárságtól származó papírjaim szerint két előadónak fejenként két és fél perc jár. Hölgyeim és uraim, ez nem együttes vita két olyan jelentésről, amelynek egy előadója van, aki mindkét jelentésről beszél, amint az gyakran előfordult. Ez egy jelentés két társ-előadóval, így osztoznak az öt percen. Akárhogy is, Virrankoski úr, kérem, vegye át a szót, és foglalja össze a jelentést. Amint azt minden képviselő tudja, én elég rugalmasan kezelem a felszólalásra rendelt időt, ezért kérem, kezdje meg a vitát, mivel e közbevetéssel máris elveszítettünk másfél percet. Kyösti Virrankoski, előadó. − (FI) Elnök úr, az Európai Unió költségvetésének jövő évi végösszege a kötelezettségvállalások tekintetében 129 149 700 000 EUR, és a kifizetési előirányzatok tekintetében 120 346 800 000 EUR. Jóllehet ez 5,71%-os növelés, a kifizetések csak a GNI 0,96%-át teszik ki, azaz 9,3 milliárd eurót a többéves pénzügyi keret szerint. A Parlament feltétel nélküli prioritása az 1. fejezet volt: a fenntartható növekedés és versenyképesség. A Parlament sokat tett azért, hogy előmozdítsa a Galileo helymeghatározási rendszer kétéves projektjének és az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek a támogatását. E tekintetben sikerrel jártunk. A Tanács beleegyezett a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatába, így a Galileo-projektet teljes egészében az EU költségvetéséből finanszírozhatjuk. 2,4 milliárd EUR finanszírozási hiány volt, amikor a magánszektor kivonult. A Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy a hiányt az EU költségvetéséből töltsük fel. Többé nem volt

45

46

HU


kérdés, hogy e bizonytalan és töredezett úton járjunk-e. Döntenünk kellett e költségvetési eljárásban: vagy folytatjuk az összes szükséges erőforrással, vagy azonnal befejezzük. Szerencsére Európa, a Tanács a folytatás mellett döntött. Ezért hálásak vagyunk a portugál elnökség szakértő munkájáért. A szükséges pénzeszközökhöz 1,6 milliárd EUR-t vettünk el az ez évi fel nem használt mezőgazdasági kiadásból és 200 milliót a rugalmassági eszközből, a többit az 1a. fejezethez tartozó kiadások rangsorolásából és átcsoportosításából szereztük. A Galileo-projekt megmentése a Parlament nagy győzelme volt e költségvetési eljárásban. Egy másik jelentős eredmény az EU külső fellépésének előmozdítása. Erre 70 millió EUR-t különítettünk el a rugalmassági eszközből. Erre olyan műveletek miatt volt szükség, mint a koszovói rendőri szolgálatok előkészítése és a Palesztinával kapcsolatos folytonos kihívások, valamint az e műveletek beindításához szükséges felkészülés. A Költségvetési Bizottság különleges tartalékot képzett a tevékenységalapú irányítás élénkítésére. Ez olyasmi, amire az állásfoglalásban még visszatérünk. Sajátos probléma a strukturális alapok kezelése. Az operatív programok több mint felét még nem hagyták jóvá. Fontos, hogy ezeket azonnal jóváhagyják. Végül szeretnék külön köszönetet mondani a portugál elnökség képviselőinek kiváló munkájukért. Ugyanez vonatkozik Grybauskaitė biztos asszonyra konstruktív megközelítéséért és kezdeményezéséért. Szeretnék köszönetet mondani a Költségvetési Bizottság elnökének, Böge úrnak, és valamennyi koordinátornak és képviselőnek. Köszönettel tartozom a Költségvetési Bizottság tisztviselőinek is, és képviselőcsoportom tagjainak, akik ilyen jó eredményt értek el a költségvetés kidolgozásában a szoros menetrend miatti nyomás alatt is. E szavakkal átadom a költségvetést a Parlamentnek, hogy határozzon arról plenáris ülésén. (Taps) Elnök. − Nagyon köszönöm, Virrankoski úr, és kérem, bocsássa meg értetlenkedésemet, ami miatt az idő szorításában sietnie kellett a beszédével. Emanuel Santos, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, örülök, hogy részt vehetek a 2008. évi költségvetés második olvasatára vonatkozó vitában. Nagyon figyeltem az első két felszólalásra, és köszönetet szeretnék mondani az együttes munkánkat illető dicsérő szavakért. Mint általában, a 2008-ra vonatkozó költségvetési eljárás rendkívül összetett volt, és örülök, hogy a 2008-as költségvetésben teljes mértékben szándékukban állt figyelembe venni a két intézmény között a 2007. november 23-i egyeztető ülésen létrejött megállapodást. A megállapodás két különböző, de egyaránt fontos célt tűzött ki: először, a 2008-as költségvetés megállapítására szolgáló keret meghatározása, hogy lehetővé váljon az Európai Unió megfelelő működése és politikáinak megfelelő végrehajtása; másodszor a Galileo finanszírozásának biztosítása, amely az Európai Unió egyik legfontosabb projektje a legutóbbi években, politikai, ágazati és pénzügyi szinten. Ezzel összefüggésben, kérem, engedjék meg, hogy büszkeségemnek adjak hangot az Európai Parlament és a Tanács, mint költségvetési hatóság által együttesen, a Bizottság támogatásával, a Galileo-projekttel kapcsolatos átfogó megállapodásban betöltött vezető szerep tekintetében. 2007. november 23-án sikerült egyetértésre jutnunk egy olyan közösségi költségvetésről, amely összhangban áll egy ilyen alapvető projekttel, ezáltal gyorsítva fel egyéb jogalkotási és technikai szempontjainak jóváhagyását. Ez a finanszírozási határozat kétségkívül döntő lépés volt a Galileo-projekt végső pályájára állításában. Ezen felül, szeretném kifejezni a Tanács elégedettségét a közös kül- és biztonságpolitika 2008-as költségvetésével kapcsolatban általunk elért megállapodás tekintetében. Ez rendkívül fontos politikai prioritás az Európai Unióban. Ezen felül úgy vélem, hogy a 2008-as költségvetés egészében kiegyensúlyozott kompromisszumot jelent egyrészről a szükséges költségvetési fegyelem és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosításának szükségessége, másrészről az európai polgárok elvárásainak teljesítésével kapcsolatos kötelezettségeink között. Engedjék meg, hogy hozzátegyem, hogy e kielégítő eredmény csak a valamennyi érintett fél által tett erőfeszítések közötti összhangnak, és a kiváló, konstruktív légkörnek köszönhetően volt lehetséges, amely légkör a véleményünk szerint a kezdetektől jellemezte ezt az eljárást.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Következésképpen nem fejezhetem be anélkül, hogy személyesen köszönetet ne mondanék a Költségvetési Bizottság elnökének, Reiner Böge úrnak, mind őszinteségéért, mind a tárgyalások során tanúsított, párbeszédre való hajlandóságáért, továbbá a két előadónak Virrankoski és Itälä úrnak konstruktív intézményközi együttműködésükért. Szeretném hálámat kifejezni munkatársaimnak a „költségvetési” Tanácsban, valamint mindazoknak, akik együttműködtek velük, mindazért a határozott támogatásért, amellyel az elnökséget segítették. Külön köszönet illeti Dalia Grybauskaite biztos asszonyt, aki teljes mértékben ellátta semleges közvetítői szerepét, és végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani mindhárom intézmény azon alkalmazottainak, akik részt vettek a tárgyalásokon, rendkívül értékes és professzionális közreműködésükért. Nagyon köszönöm mindannyiuknak. Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. – (LT) Gratulálok mindenkinek. Emlékeztetni szeretném Önöket arra, hogy a 2008-as általános költségvetési tervezet bemutatása során az Európai Bizottság a legnagyobb kiadási részt rendelte a gazdasági növekedésre irányuló fejlesztésekbe történő befektetésekhez. Ez példa nélkül álló eset Európa pénzügyi történelmében, amikor a gazdasági versenyképesség fejlesztéséhez rendelt források teszik ki a költségvetés legnagyobb részét. Ez az EU költségvetésének új, történelmi minősége, és tükrözi az EU politikai prioritásait: a versenyképességet, a gazdasági növekedést, a kohéziót és a társadalmi harmóniát. A 2008-as költségvetés tárgyalásának egyik lényeges eleme volt, hogy két innovatív transzeurópai projektről kellett határoznunk, a Galileo-projektről és az Európai Technológiai Intézetről. A költségvetési tárgyalások igen bonyolultak voltak. Ugyanakkor az Európai Parlament és a Bizottság konstruktív hozzáállása lehetővé tette, hogy pozitív eredményt érjünk el. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek, és különösen a költségvetési előadónak, Virrankoski úrnak, amiért figyelembe vette a Bizottság érveit egyes tartalékok tekintetében. Az első olvasat során az ezen előirányzatokra képzett tartalékokat feloldottuk. Ugyanakkor rá szeretnék mutatni arra, hogy még mindig van egy-két olyan, elintézésre váró probléma, amelyre a Bizottság szeretné felhívni a Parlament figyelmét. a Bizottság tagja.Még midig vannak azonban olyan tartalékok, amelyek megnehezítik és bonyolítják a költségvetés végrehajtását, remélem, ezeket a lehető leghamarabb fel lehet oldani. Két tartalék különös aggodalomra ad okot, ezekre szeretném a plenáris ülés figyelmét felhívni. Az egyik tartalék 17 millió euróval csökkenti a főparancsnokságok személyzetének bérére vonatkozó előirányzatot a külpolitikai fellépések területén, ez arra kényszeríti a Bizottságot, hogy ne töltsön be állásokat és szüntesse be a toborzást január elejétől. Ez valójában azt jelenti, hogy 22 millió euró lenne a személyzeti bérek összes tartaléka, és őszintén remélem, hogy a Parlament a plenáris ülésen újragondolja az ezzel kapcsolatos álláspontját. Ami a személyzeti bérek 5 millió eurós általános tartalékát illeti, a Bizottság határozottan elkötelezte magát a TAI végrehajtásáról szóló, előírt tanulmány, és a nyomon követési vagy átvilágítási gyakorlatról és az intézményközi megállapodás 44. cikkének végrehajtásáról szóló, a Parlament által kért jelentések megtétele iránt. A koordinációs és támogatási tevékenységek átszervezéséről szóló cselekvési terv tekintetében azonban szeretnék nagyon világos lenni a Bizottság részéről. Az Európai Parlamentet teljes körűen tájékoztatjuk az átvilágítási gyakorlatot követően tett különböző lépésekről. E tekintetben biztosíthatjuk Önöket a Bizottság elkötelezettségéről. Ki szeretném emelni azt is azonban, hogy a Bizottság e Bizottság utolsó évében nem tud nagyobb átszervezésbe kezdeni, ezért e tekintetben nem lesz cselekvési terv. Nagyobb átszervezésről csak a következő Bizottság dönthet. A Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy fokozatosan megvalósítja az átvilágítás során meghatározott tevékenységek folyamatban lévő értékelésének eredményeit. Lépésről lépésre történő megközelítés alapján haladunk. A kommunikációs tevékenységekkel, a küldöttségi hálózattal, a mérleggel, és a Bizottság létszámtervének struktúrájával kezdtük. Ezt megígértük, és teljesíteni is fogjuk. Reméljük, hogy a Parlament figyelembe veszi kötelezettségvállalásainkat és teljesítőképességünket e területen, és a csütörtöki szavazás során újragondolja javaslatait. , a Bizottság tagja. – (LT) Szeretném zárásként megköszönni az Európai Parlamentnek, különösen a Költségvetési Bizottság elnökének, Böge úrnak, és a költségvetési előadónak, Virrankoski úrnak, valamint a Tanácsnak, különösen Santos úrnak rendkívül hatékony közreműködésüket és konstruktív hozzáállásukat.

47

48

HU


Remélem, hogy a mai vitánk hasznosnak és gyümölcsözőnek bizonyul, és hozzájárul majd az Európai Unió 2008-as költségvetéséről szóló szavazás eredményeihez. Richard James Ashworth, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a 2008. évi költségvetés jó eredmény, amiért gratulálnom kell a Költségvetési Bizottságon belüli munkatársaimnak, különösen elnökünknek, Böge úrnak, és két előadónknak Virrankoski úrnak és Itälä úrnak, akik úgy vélem, rendkívüli munkát végeztek. Mint a biztos asszony, én is úgy vélem, hogy e költségvetés megfelelőbben tükrözi a mai Unió változó prioritásait, és alkalmasabb arra, hogy megfeleljünk az előttünk álló kihívásoknak. Üdvözlöm azt a tényt, hogy a GNI 0,96%-át teszi ki, és örömmel látom azt is, hogy a Frontexnek nyújtott finanszírozás jobban megfelel az e szervezet előtt álló kihívásoknak. Két terület mindazonáltal aggodalomra ad okot. Az első terület a Galileo, jóllehet nem az én dolgom, hogy e projekt műszaki érdemeihez megjegyzéseket fűzzek, én csak az általam megsértettnek vélt pénzügyi fegyelemhez szólhatok hozzá, és hozzá is kell szólnom. Aggodalommal töltött el, hogy a magánszektor oly csekély érdeklődést mutatott az e projektbe történő befektetés iránt. Úgy tűnik, egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben léteznek rendelkezések a költségvetési és időtúllépésről, amelyek majdnem elkerülhetetlenek, és aggaszt az, hogy a kialakítási fázist követő üzleti modellről alkotott elképzelés sok tekintetben elmarad a kívánatostól. A második pont, amire ki szeretnék térni, arra vonatkozik, hogy e költségvetésre a számvevőszéki jelentés árnyéka vetül. Azt kell mondanom, hogy 13 sikertelenség után ez olyasvalami, amit igen komolyan kell vennünk. Ez olyasvalami, ami rendkívüli kárt okoz a közvélemény Európai Unióról alkotott felfogásában. Két pont egészen világos. Álláspontomat itt az elnökség, a tagállamok és a Bizottság számára fejtem ki. Jobban kell szorgalmazniuk a pozitív megbízhatósági nyilatkozat (DAS) elérését, mivel önmagamat ismételve, nagyon-nagyon káros lehet az Unió megítélése tekintetében. Másodszor, és e kérdést illetően úgy vélem, itt az ideje, hogy a Parlament ellentmondást nem tűrően biztosítsa az intézményközi megállapodás feltételeinek teljesülését. Catherine Guy-Quint, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, elnök urak, hölgyeim és uraim, az EU általános költségvetése a jelenlegi pénzügyi tervvel elindított súlyos gazdasági tendenciákat tükrözi. A költségvetés 120 milliárd EUR kifizetési előirányzatot tartalmaz, amely a tagállamok összes GNI-jének 0,96%-át teszi ki. Ez elég szerény, és eléggé távol van a Tanács, a Bizottság, és a Parlament európai döntéshozói által bejelentett politikai projekt jelenlegi szükségleteitől. Gyakran ismételtük ennek okait e Házban: a közös alapot megingató nemzeti egoizmus, a Bizottság túlzott óvatossága költségvetési iránymutatásaink végrehajtása során, vagy az EU általános képtelensége arra, hogy innovatív, valószerű projektekkel álljon elő. Ebben az évben kiváló előadóink, köztük Virrankoski úr segítségével újra megoldást kellett találnunk az általunk lényegesnek ítélt politikák, és a polgártársaink által elvárt új kísérleti projektek kidolgozására. Ebben az évben újra tanúi lehettünk a EU nemzetközi fellépésére szánt soványka pénzügyi keretnek, amely egyikünk dolgát sem könnyíti meg a Palesztinával és Koszovóval kapcsolatos kötelezettségvállalásaink során. Ebben az évben azonban egy projekt túlélte ezt a rugalmatlanságot: a Galileo. Külön köszönetet szeretnék mondani Grybauskaitė biztos asszonynak, Romero úrnak, Böge elnök úrnak és Virrankoski úrnak, valamint a Költségvetési Bizottság valamennyi tagjának, mind a képviselőknek, mind az adminisztrátoroknak, akik szilárd meggyőződését és tárgyalási stratégiáját a Tanáccsal kötött pénzügyi megállapodás jutalmazta. Kedvem lenne azt mondani: „szerencse, hogy a Bizottság és a Parlament ott volt”, de nem hallgathatom el a portugál elnökség és Santos úr szerepét, aki know-how-jával és a mások meghallgatására irányuló képességével elmozdította a dolgokat a holtpontról. Emlékeznünk kell arra, hogy a tárgyalásokat követően Európa egésze az, amely biztosította a Galileo teljes egészében közösségi pénzeszközökkel történő finanszírozását. Az Európai Technológiai Intézettel a csomag 2,7 milliárd EUR-t tesz ki, anélkül, hogy egyetlen EU-politikát is veszélyeztetne. A közös politikai igény e példája elég ritka az EP költségvetési történelmében. A szocialisták ezt reménysugárként látják, nem csak az EU műholdas navigációjának 2013-tól kezdődő autonómiája szempontjából, hanem annak jeleként is, hogy a Parlament képes használni az erejét és teljesíteni az EU költségvetési jövőjének alakításával kapcsolatos kötelezettségét. Anne E. Jensen, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, biztos asszony, hivatalban lévő tanácsi elnök úr, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportja nevében szeretném én is

11-12-2007

11-12-2007

HU


kiemelni a tárgyalások nagyszerű eredményét, amelyet a 2008-as költségvetés csütörtöki elfogadásakor ünnepelhetünk. Gratulálok képviselőtársamnak, Virrankoski úrnak, a bizottsági költségvetés előadójának. Neki sikerült az, amit sokan lehetetlennek véltek, nevezetesen az, hogy kompromisszumot érjen el a többéves költségvetési keret és pénzügyi terv felülvizsgálatával, anélkül, hogy be kellett volna vonnunk az állam- vagy kormányfőket, vagy hogy nagy tárgyalási drámára kerülne sor december vége felé. A tárgyalások előttünk álló eredménye biztosítja a Galileo műholdas navigációs rendszer finanszírozásához szükséges milliárdokat, anélkül, hogy csökkentenünk kellett volna más alapvető programok finanszírozását. Ez a rendelkezésre álló mezőgazdasági pénz, ez a rugalmassági eszközből származó pénz, és olyan pénz, amelyet egyébként nem használtunk volna fel, és amelyet most annak biztosítására költünk, hogy az EU továbbléphessen a Galileóba történő fontos befektetéssel. Ez alapinfrastruktúrát és fontos képességeket bocsát az EU rendelkezésére. Plusz pénzt találtunk Palesztina és Koszovó számára a rugalmassági eszköz felhasználásával. Általában elmondható, hogy történelmileg jó megoldást találtunk. Rugalmasabb uniós költségvetésre van szükségünk, amelyben minden évben biztosítani tudjuk alapvető igényeink finanszírozását. Ez nem jelent szükségképpen drágább költségvetést, hanem a szabályok pontosabb végrehajtását, és a lényeges problémákra történő összpontosítást jelenti. Sokan járultak hozzá e kiváló megoldáshoz. Grybauskaitė biztos asszony megfontoltan és tekintéllyel vezetett minket. A Parlament egységes volt, és biztosította, hogy támogatja a Bizottság kívánságait. Szeretnék köszönetet mondani a Költségvetési Bizottság elnökének, Böge úrnak erőteljes és hozzáértő vezetéséért, és más képviselőcsoportok koordinátorainak kiváló együttműködésükért. Köszönet jár Itälä úrnak is tartós erőfeszítéseiért, valamint a portugál elnökségnek a kiváló eredmény elérése érdekében végzett munkájáért. Ez az EU és a józanész győzelme volt. Wiesław Stefan Kuc, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, ma utoljára vitatjuk meg az Európai Unió 2008-as költségvetés-tervezetét. Úgy tűnik, megfelel elvárásainknak, jóllehet a legnagyobb viták a méretére vonatkoztak, mint általában. Mindazonáltal a kölcsönösen elfogadott keretek között kell mozognunk, és az egyéni álláspontokat ahhoz kell igazítanunk. Törekedtünk arra, hogy valamennyi módosítást figyelembe vegyünk, bár ez gyakran lehetetlen volt, mivel egyes javaslatok kizárták egymást. Különösen örülök annak, hogy Európa mint globális partner kötelezettségeinek teljesítésekor a lehető legnagyobb mértékben igyekeztünk növelni az ilyen jellegű fellépés forrásait. A Szaharov-díj nyertese, Szalih Mahmúd Oszman úr mai felhívása alapján a világ mindenképpen számít az Európai Unióra. Ezzel összefüggésben azt szeretném mondani, hogy a Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoport, amelynek a nevében szólok, megszavazza a benyújtott költségvetés-tervezetet. Szeretnék valamennyi képviselőtársamnak köszönetet mondani az általunk elért eredményért. Ezt mindenki megérdemli. Köszönöm még egyszer. Helga Trüpel, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a Verts/ALE képviselőcsoport számára is döntő fontosságú kérdés, hogy az európai költségvetés igazán a jövő igényeire irányuljon, és válaszoljon az elkövetkezendő évek nagyszerű kihívásaira, különös tekintettel a külpolitikával kapcsolatos felelősségünkre, de a kutatásban és fejlesztésben, az oktatásban és természetesen az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is. Ugyanakkor nem hisszük, hogy a költségvetés egészében elég jó e fontos kihívásoknak való megfelelés szempontjából. Mindazonáltal örülünk, hogy kedvező határozat született a Galileo ügyében. Ez olyan kiindulópont lehet, amelyből bátran mehetünk tovább a költségvetés megváltoztatása és a jövőhöz igazítása irányában, és egyúttal történelmi jelentőségű lépés az Európai Unió számára, hogy ilyen nagyra törő projekteket állíthat pályára az iparpolitika területén. Úgy vélem, nagyon fontos, különösen a lisszaboni menetrend fényében, hogy Európa ne hagyja e technológiai fejlesztéseket, e navigációs rendszert az Egyesült Államokra vagy Kínára, hanem célunk az legyen, hogy magabiztos szerepet játsszunk a világban és a világpiacon. Ezért azt hiszem, még többet kell tennünk az elkövetkezendő években e változások kidolgozásáért, és hogy megfelelő válaszokat találjunk a világszintű kihívásokra. Örülök annak is, hogy sikerült forrásokat átcsoportosítanunk az Euratom-programból a Galileo finanszírozására. Véleményem szerint, ha a meglévő pénzeket jobb és a környezetre kevésbé káros technológiára költjük, megint lépünk előre. Szeretnék köszönetet mondani a bizottságban dolgozó munkatársaimnak, Böge úrnak és a két előadónak az e költségvetéssel kapcsolatos kemény munkájukért. Határozottan úgy érzem, hogy jó irányban haladunk.

49

50

HU


Esko Seppänen, GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, holnap elfogadjuk az EU következő évre szóló költségvetését, amelyben a kifizetések egyértelműen elmaradnak az 1%-os felső határtól, nem is beszélve arról, hogy a GNI 1,24%-át teszik majd ki. E tekintetben az eredmény kielégítő képviselőcsoportunk azon tagjai számára, akik meg szeretnék spórolni az országaikban élő adófizetők pénzét. Másrészről sok olyan képviselő van csoportunkban, akik szerették volna, ha a bizottsági költségvetés a Parlament által az erőforrásainak felhasználása tekintetében elfogadott politikát követi, amelyet gyengébb költségvetési fegyelem jellemez. A Parlament mindig talál új kiadási területeket, jóllehet ott nem lesz jó helye a pénznek. Képviselőcsoportunkban kétféle magatartás figyelhető meg a Galileo-projektet érintően. Egyesek azt szeretnék, ha azt az EU költségvetése finanszírozná, mások teljesen elutasítják a Galileót óriási költségei miatt. Félő, hogy nem lesz túl értékes, ami a közpénzeket illeti. Minthogy a magántársaságok kiszálltak, a Galileo jövője az EU általi finanszírozáson múlik. Képviselőcsoportunk nem sokat remél a Galileo-projekt militarizálásától sem, mivel azt eredetileg kizárólag polgári használatra szánták. Szintén kevéssé bízunk a költségvetésből az Unió kül-, biztonság- és védelmi politikájának juttatott többletfinanszírozásban. Ahhoz az elgondoláshoz csatlakozunk, hogy az EU békeszervezet, nem kellene militarizálni, és nem kellene, hogy egy szuperhatalom ügynöke legyen. Mert az lesz, ha a Tanács több pénzt szeretne a közös kül- és biztonságpolitika finanszírozására fordítani. Nem akarunk részt venni abban, hogy az EU költségvetési pénzeszközeit Afrika régi átmeneti államainak politikai örökségére, vagy az Amerikai Egyesült Államok illegális tevékenységeire fordítsuk, minthogy ez az állam elnyomóként jelent meg Irakban és Afganisztánban. Minderre tekintettel képviselőcsoportunk teljes egyetértésben Virrankoski úr költségvetési jelentése ellen fog szavazni. Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Virrankoski és Itälä úrnak, és irántuk való tiszteletemet kifejezni. Nagyon hozzáértő és felelős munkát végeztek, és ezáltal képesek voltak a költségvetést alacsonyabb szinten tartani, mint amit a kezdetekkor vártunk. Ám nekik is természetesen a megszabott határokon belül kellett dolgozniuk, és rá szeretnék mutatni arra, hogy e határok ésszerűtlenek. Először is, a bevételi oldal lényegében egy előre meghatározott összeg. A bruttó nemzeti jövedelem körülbelül 1%-a az EU-ba folyik. De egy ésszerű rendszerben ennek nem így kellene történnie. A helyes megközelítés az lenne, hogy először eldöntjük, hogy mit akar az EU, aztán kiszámolnánk, hogy mennyibe kerül, végül beszednénk rá a pénzt. Amit nem kellene, hogy először beszedjük a pénzt, aztán eltöprengünk rajta, hogy mire is lehetne költeni. Ez pont a rossz út, amin járunk, és ezt mindenki tudja. Változtassuk meg tehát! Másodszor, tudjuk, hogy az EU által elköltött pénz legalább 75%-át teljesen értelmetlen és ártalmas dolgokra fordítjuk. Ebből jöhetne egy jókora olyan összeg, amit hasznos projektekre fordíthatnánk. A gyakorlatban a pénznek durván a felét még mindig az agrárpolitikára költjük, és egy további negyedet–harmadot a „strukturális oldalon a strukturális alapoknak” nevezett valamire. Az EU-nak valójában egyiket sem kellene tennie. Amit tennie kellene, hogy fejleszti és ellenőrzi a belső piac és a környezeti együttműködés szabályozó rendszereit. Ez bámulatosan olcsó. Ha áttérnénk erre a jövőben, csökkenthetnénk az EU hozzájárulását, és még mindig maradna pénzünk olyan dolgokra, amit az EU-nak kellene elvégeznie. Véleményem szerint ilyen a Galileo, amelyet most finanszírozni fogunk. Ez siker. Jelentős mértékben be kell befektetnünk az alapkutatásba, mivel ez teszi lehetővé, hogy fejlesszük a fúziós energiát. Ez az EU helyes feladata. Nem az erdőtüzek oltóanyagai, a globalizációhoz való strukturális alkalmazkodás, és egyéb pusztán propagandakiadásoknak tekinthető programok. Sergej Kozlík (NI). - (SK) Elnök úr, képviselőtársaim, hölgyeim és uraim, az EU költségvetéséből támogatott közös politikák közül sok nem megfelelő. Nem mozdítják elő az Európai Unió termelési struktúráinak hatékony fejlesztését, és nem növelik az Unió versenyképességét sem. Az agrárszektor, amely az EU költségvetésének 40%-át teszi ki, a leginkább jellemző e tekintetben. Az átfogó fejlesztésekkel összefüggésben az EU közös agrárpolitikája nagyon rugalmatlannak és merevnek tűnik. Története során a főként a nagy tagállamoknak juttatott fokozatos engedményeken alapuló különböző kompromisszumok deformálták el. Eddig minden reformmal többé-kevésbé fenntartottuk az erőforrások nem hatékony elosztását. Még mindig olyan helyzetben vagyunk, amelyben az európai források 80%-át a régi tagállamokban koncentrálódó

11-12-2007

11-12-2007

HU


vállalatok 20%-a kapja. Ez egyenlőtlen feltételeket teremt az új tagállamok számára, és hátrányos megkülönböztetésben részesíti őket. Egyértelműen ellentmond a piac alapvető szabályainak, hogy a nemzeti kereteket az úgynevezett történelmi elv alapján alakítjuk ki, amint azt a borágazat reformjának keretében megfontolás tárgyává tettük. Az EU közös agrárpolitikájának garantálnia kell, hogy eszközei egyenértékű hatással járjanak, és hogy az EU költségvetéséhez egyenlő módon lehessen hozzáférni, csakúgy, mint a tagállami költségvetésekhez. Azt mondják, a költségvetés a szándékolt gazdasági politikákat tükrözi. Félek, hogy noha nem a saját hibájából, de az európai költségvetés mezőgazdasággal foglalkozó része sajnálatos módon torz tükröt tart elénk. Salvador Garriga Polledo (PPE-DE). - (ES) Elnök úr, biztos asszony, hivatalban lévő tanácsi elnök úr, előadók, hölgyeim és uraim, ez egy jó költségvetés-tervezet és gratulálnunk kellene magunknak hozzá. A tervezet tartalmáról azonban már eleget beszéltünk. Szeretném elmondani, hogy mennyire örülök két dolognak: a költségvetés végrehajtásának és a sikeres egyeztetési eljárásnak. A költségvetés végrehajtásával kezdve, úgy vélem idén sikerült értéket hozzáadnunk a költségvetésből elköltött pénzhez, sikeresebben teljesítettük kötelezettségvállalásainkat, továbbá jól működtünk együtt az Európai Bizottsággal, kapcsolatunkat a jó információcsere jellemezte. Úgy vélem, biztonsággal állíthatjuk, hogy a költségvetés legtöbb területén a végrehajtás sikeres volt 2007-ben, és ez többek között azt jelenti, hogy alacsonyabb tartalékokat kell képeznünk a Bizottsággal szemben, mint a korábbi években. Ennek eredménye egy sokkal zökkenőmentesebb eljárás, jóllehet tudjuk, hogy a pénzügyi programozási időszak elején, az új pénzügyi terv időszakának első éveiben járunk: ez azt jelenti, hogy a strukturális alapok végrehajtása kicsit visszafogottabb lesz, de biztos vagyok abban, hogy idővel növeljük az ütemet. Az egyeztetés, e kiváló megállapodás alapja tekintetében, szeretnék még egyszer gratulálni az Európai Bizottságnak a biztos asszony által nyújtott segítséghez, az EP küldöttségének, és természetesen a portugál elnökségnek, amely ilyen összetartóan működött. Valódi csapatként működtek, és a tagok még ide is egyforma nyakkendőben érkeztek, mutatva, hogy tényleg csapatként dolgoznak: mindenképpen nekik köszönhető, hogy képesek voltuk a technológiai fejlesztés finanszírozására és az adófizetők védelmére, azáltal, hogy a kifizetési előirányzatokat nem túlzott mértékben használtuk fel. Ezt a képletet nem kellene megváltoztatnunk az elkövetkezendő években, és a következő költségvetési egyeztetések során mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ez a Ház polgárokat képvisel, és hogy akaratuk a képviselőcsoportokon keresztül jut kifejezésre. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a költségvetés önmagában egy politikai aktus. Jutta Haug (PSE). - (DE) Elnök úr, biztos asszony, hivatalban lévő tanácsi elnök úr, hölgyeim és uraim, a 2008-as költségvetés megmutatta, hogy a Parlament milyen messzire juthat a Tanáccsal folytatott tárgyalásokban, ha meg akarjuk valósítani az európai politikával kapcsolatos elképzeléseinket. A kezdetektől azt mondtuk, hogy a köz- és magánszféra partnerségén alapuló ötlet elvetését követően a Galileót európai forrásból kell finanszírozni a közösségi módszer alapján. A Parlament számára miden más megoldás elfogadhatatlan lett volna. A Parlament kiállt álláspontjáért, és nyomást gyakorolt a Tanácsra, illetve legyünk őszinték, kényszerítette a Tanácsot, hogy többségi – figyeljenek, nem egyhangú – szavazással tegyen valami egyedülállót a velünk kötött kompromisszum jóváhagyásáért, amely kiterjed egy úgynevezett kisebb felülvizsgálatra. Itt van tehát egy német, aki hálás a portugál elnökségnek. Következésképpen 2013-ig megfelelően tudjuk finanszírozni a Galileót és az Európai Technológiai Intézetet. Míg büszke vagyok Parlamentünkre, természetesen nem feledkezem meg a Bizottság által e költségvetési eljárásban játszott rendkívül segítőkész szerepről sem. Őszintén hálás vagyok a biztos asszonynak, és a szervezeti egységek teljes személyzetének. Ön kétségkívül segítette annak biztosítását, hogy a Tanács a helyes útra lépjen, nem csak a versenypolitikánk és innovációs politikánk, de a külpolitikai intézkedéseink tekintetében is. Kompromisszumunk pillanatnyilag biztosítja számunkra a Koszovóval és Palesztinával kapcsolatos európai kötelezettségvállalásainkhoz szükséges elegendő forrást is. Vitán felül áll, hogy a Parlamentnek meg kellett fizetnie ezért az előrelépésért. 2008-ban 285 millió EUR lesz a közös kül- és biztonságpolitikára szánt előirányzat. Míg ez 125 millió EUR-val több, mint a 2007-es juttatás, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a 4. fejezet krónikusan alulfinanszírozott marad a pénzügyi terv által lefedett időszak végéig. Bármennyire is örülhetünk az elején a Parlamentben a tanácsi álláspont változásának, erőteljesen hangsúlyoznunk kell, hogy a Tanács amellett, hogy továbbra is arra a fő

51

52

HU


célra összpontosít, hogy minél kevesebbet fizessen ki, ezt a célt ténylegesen el is érte. A tervezett összkiadás 120,3 milliárd EUR, amely az egyes tagállamok bruttó nemzeti jövedelmei összegének csak 0,96%-a, míg a pénzügyi terv 1,04%-ról rendelkezik. 2008-ban elég szűk lesz a költségvetésünk, holott valami kényelmesebbet szerettünk volna. Ez eggyel több ok arra, hogy összehangoljuk erőfeszítésünket annak biztosítására, hogy a Bizottság gyorsan és helyesen hajtsa végre a többéves programokat, hogy az egyes költségvetési tételekkel kapcsolatos megjegyzéseinket úgy kezelje, amely megfelel szándékainknak, hogy a kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre vonatkozó javaslatainkra adott kiinduló válasza arra törekszik, hogy ezeket végrehajtsa, és nem arra, hogy bemutassa a megvalósításukat érintő valamennyi akadályt. Felszólítom ezért valamennyi képviselőtársamat, különösen a szakbizottságokban dolgozókat, hogy szisztematikusan és kritikusan ellenőrizzék a 2008-as költségvetés végrehajtását. Hadd zárjam azzal, hogy őszintén köszönetet mondok a két előadónak, képviselőtársaimnak és a titkárságnak a 2007-ben tanúsított lelkes és konstruktív együttműködésükért. Ugyanezt a parlamenti szolidaritást várom 2008-ban, amikor majd az én feladatom lesz a jelentés összeállítása. Gérard Deprez (ALDE). - (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék gratulálni előadóinknak és a főelőadónak, barátunknak Kyösti Virrankoski úrnak, és az egész EP-küldöttségnek, Böge úr szakértelmével az élen. Gratulálok a Bizottságnak is, és talán szokatlanul, a Tanács elnökségének, amely bátran vállalta felelősségét. Miniszter úr, ha lenne európai Becsületrend, Ön mindenképpen megérdemelné. Képviselőtársaim nagy többségével együtt azzal törődtünk a leginkább a 2008-as költségvetésben, hogy a teljes közösségi finanszírozást nyújtsunk a Galileo-projekt beindításához, és ebből következően az Európai Technológiai Intézethez anélkül, hogy veszélyeztetnék a lisszaboni stratégia végrehajtására irányuló programok finanszírozását. Ezt elértük: ez jó hír Európa egésze számára, és olyan jó hír is, amelyet könnyen és egyszerűen el tudunk magyarázni polgártársainknak, és amelynek tartalmát ők is megértik. Ha most a LIBE Bizottság elnökeként szólhatok egy pillanatig, szeretnék megelégedésemnek hangot adni, hogy a Költségvetési Bizottság támogatta az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak a SIS II-t és a Frontexet érintő tartalékok feloldásával kapcsolatos véleményét. Ez az EU külső határainak ellenőrzését biztosító két alapvető eszköz, és ezért biztosítanunk kell műveleti képességüket. Másrészről, azt kívánom, hogy hagyjuk a tartalékban az Európai Visszatérési Alappal kapcsolatos valamennyi előirányzatot, amíg a Parlament és a Tanács el nem fogadja a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgáraira vonatkozó egységes tagállami szabályokról és eljárásokról szóló irányelvet érintő javaslatot. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Elnök úr, nehéz derűlátóan tekinteni a 2008-as költségvetésre, mivel sok éve ez a legkisebb összegű költségvetés a tagállamok bruttó nemzeti jövedelméhez viszonyítva, mind a kötelezettségvállalási előirányzatok, mind a kifizetési előirányzatok tekintetében. Szeretném emlékeztetni a Házat, hogy a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi tervben 2008-ra a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében meghatározott felső határ a bruttó nemzeti jövedelem 1,08%-a volt; a kifizetési előirányzatok tekintetében pedig az 1,06%-a. Jelentős tehát a különbség a között, amit az Európai Unió csak két évvel ezelőtt finanszírozni tervezett, és amelynek finanszírozására jelenleg készen áll. Nem kapunk több Európát kevesebb pénzért egy olyan területen sem, amelyre az Európai Unió pénzügyi erőforrásokat különít el. Üdvözlöm azt a tényt, hogy az egyeztetési eljárás eredményeként megállapodást kötöttünk a Galileo-program és az Európai Technológiai Intézet finanszírozásáról. Remélem azt is, hogy az Európai Parlament egyetért majd azzal, hogy a költségvetési tartalékokból finanszírozzuk a Frontex ügynökséget. Ez különösen fontos olyan országoknak, mint Lengyelország. Ezen országok határai ugyanis már decemberben az Európai Unió külső határai lesznek, a szó szoros értelmében. Hans-Peter Martin (NI). - (DE) Elnök úr, minden izmusok nélküli politika középpontjában a szavahihetőség áll. A szavahihetőségnek sok köze van azokhoz a célokhoz, amelyekre a rendelkezésre álló adóbevételt fordítjuk, és az emberek ezt leginkább az adminisztratív testületekre költött összegben látják. Sajnálatos módon e költségvetés ezúttal sem jelöli meg pontosan, hogy mennyit költünk az igazgatásra. Van itt egy 6,6 milliárd eurós tételünk, de az igazgatási kiadás benne rejlik sok más előirányzatban is. Emellett az a tény, hogy a politikai osztály életstílusa áll-e bármilyen kapcsolatban a lakosság túlnyomó többségének életfeltételeivel vagy sem, alapvetően rámutat a társadalom demokratikus jellegére. A kettő közötti szakadék szembeszökő példája az Európai Unióban a tisztviselők nyugdíjrendszere, valamint a

11-12-2007

11-12-2007

HU


képviselők nyugdíjrendszere, akik a kiegészítő luxus nyugdíjrendszer tagjai. A tisztviselők esetén az éves kifizetések teljes összege jelenleg 963 millió EUR, amelyhez e tisztviselők csak egyharmaddal járulnak hozzá. A számla ráadásul egyre magasabb. Csak a nyugdíjjogosultak száma is 5,5%-kal növekszik. Ebbe automatikusan belefoglalják az inflációs rátát is. Ily módon Brüsszel egyre távolabb kerül mindattól, amit képviselni kíván, és ez rossz a demokrácia szempontjából. Ez lehetne a kiindulópontja egy ésszerű költségvetési reformnak, és egyben cselekvésre szólítja fel Önt, biztos asszony. Reimer Böge (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok a két előadónak, Itälä és Virrankoski úrnak, akik nagyon jó munkát végeztek az elmúlt pár hónapban, és rendkívül összeszedett jelentést dolgoztak ki. Köszönet illeti a képviselőcsoportok koordinátorait és személyzetét, tovább őszinte hálával tartozom a bizottság titkárságának. Hadd emeljem ki Anne Vitrey-t, Ian Vollbrachtot és Marie-Cécile Bernard-t, és ezúton mondok köszönetet az egész csapatnak, akik rendkívül keményen dolgoztak mindannyiunkért. El kell mondanom azt is, hogy az Európai Parlament által tanúsított nagyfokú szolidaritás nélkül nem értük volna el ezt a közös végeredményt, amelyről majd csütörtökön szavazunk. Biztos asszony, a megfelelő alkalom megragadásával, amint tette azt ismét a tárgyalások során, Ön teljes mértékben döntően működött közre a sikeres eredmény elérésében, amit szeretnék nagyon megköszönni. Mint olyasvalaki, aki már jó néhány költségvetési egyeztetési eljárásban vett részt, mélységes hálával tartozom a portugál elnökségnek azért, ahogyan a tanácsi tárgyalásokat vezette e nehéz helyzetben. Új fejezetet írt az EU intézményeinek történetében azáltal, hogy biztosította a Tanács végső szavazatát és jóváhagyását, amely eredményt mélységesen értékelünk. Mindent egybevetve, van egy költségvetésünk a pénzügyi terv időszakának második évére, amely költségvetés 120,3 milliárd EUR-ról szól; ez a összeg a tagállamok összes bruttó nemzeti jövedelme 0,96%-ának felel meg, és ezáltal a költségvetés nagymértékben törekszik a költségvetési fegyelemre. Olyan költségvetésünk van, amely védelmezi a hozzáadott európai értéket képviselő programokat, mint amilyeneket épp most fogadtunk el. Olyan költségvetésünk van, amely védelmezi a stratégiai Galileo-projekt alapjait első körben 2013-ig, és a titok nyitja a felülvizsgálat, a rugalmasság és az átcsoportosítás keveréke. Olyan költségvetésünk van, amely többletforrásokat biztosít a Frontex számára, ezáltal lehetővé teszi, hogy lényeges válaszokat adjunk a sürgető kihívásokra, és olyan költségvetésünk van, amely finanszírozza a közös kül- és biztonságpolitikát, jóllehet csak 2008 tekintetében, és amely lehetővé teszi a rugalmassági eszköz igénybevételét KKBP-célokra. Hadd mondjam el itt, hogy jobban örültünk volna egy hosszú távú, többéves megközelítésnek, amely támogatta volna a krónikusan alulfinanszírozott 4. „Az EU mint globális partner” című fejezetet. Ez azonban olyan kérdés, amelyre a KKBP, Palesztina és Koszovó miatt biztosan vissza kell majd térnünk Haug asszonynak a következő költségvetés prioritásairól szóló, jövőbeni jelentésével kapcsolatban. Átadom a Háznak a költségvetést kölcsönösen elfogadott formájában. Vladimír Maňka (PSE). - (SK) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kérem, engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam az „egyéb szakaszok” területét. Az Európai Parlament költségvetéssel kapcsolatos munkája nagy eredményeket ért el, ezek közül csak néhányat említek meg. Először is, kompromisszumot értünk el a költségvetés általános mértékéről. Másodszor, ami az EU polgárainak az Európai Parlament munkájáról és annak eredményeiről szóló tájékoztatását illeti, most már rendelkezünk a polgárokkal folytatott jobb együttműködéshez és kommunikációhoz szükséges eszközökkel. Ki kell emelni azonban, hogy önmagában nem elég, ha a Parlament információs és kommunikációs stratégiájában érünk el előrelépést. Ha azt szeretnénk, hogy ez hatékony is legyen, a stratégiába be kell vonni a Bizottságot és az egyes országok európai hivatalait is. Ezt össze kell hangolni, és az eredményeket rendszeresen értékelni kell. Ily módon nem csak az információhoz való jobb hozzáférést biztosítjuk, hanem nagyobb átláthatóságot és az erőforrások jobb felhasználását is. Harmadszor, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni Önöknek, hogy támogatták a tudáskezelő rendszerünk kiépítésére irányuló erőfeszítéseinket. A rendszer Önöket segíti majd jövőbeni jogalkotási munkájukban. Negyedszer, több rugalmasságot értünk el a látogatói csoportok tekintetében.

53

54

HU


Ötödször, úgy vélem, hogy a nyelvi szolgálatok támogatására hozott intézkedéseink mind magasabb színvonalú szolgáltatásokat, mind az erőforrások jobb felhasználását eredményezik. Végül, egyezségre jutottunk a környezetet és a fogyatékkal élők munkavállalását érintő számos kérdésben. Ami fontos a költségvetés szempontjából az „egyéb szakaszok” tekintetében, hogy az egyes intézményeket egyenként kell értékelni. Szeretném itt a Számvevőszéket kiemelni, amely jó példája a költségvetés megtervezésével kapcsolatos helyes gyakorlatnak. Néhány költségvetési tétel tekintetében megtakarítást értünk el azáltal, hogy a költségvetést a tényleges kiadások, és nem az indexált számítások alapján számoltuk ki. Hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani előadóinknak, valamint a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament valamennyi munkacsoportjának. Értekezleteink, vitáink és az egyeztetési eljárások mind megelégedettséggel töltenek el. Ha úgy érezzük, hogy valamennyi résztvevő szeretne megegyezni, az megfelelő környezetet teremt, amely csak jó eredményekhez vezethet. Nathalie Griesbeck (ALDE). - (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amint tudják, 2006-ban sokan nehéz szívvel szavaztunk a pénzügyi terv többéves költségvetésére. Valójában teljes mértékben tudatában voltunk annak, hogy a tagállami hozzájárulások nem fogják fedezni a 27 nemzetet, és különösen félmilliárd embert tömörítő EU előtt álló főbb kihívások kezelését. Ez az alkalmatlan költségvetés, amelyet súlyosbított a magánpartnerek kivonulása, akik addig a Galileo-projekt érdekeltjei voltak, sebezhetővé tett bennünket és nagy-nagy aggodalomra adott okot. Ezért örülök, hogy a Parlamentet is végre meghallgatták, a tagállamokkal a Tanácsban folytatott hosszú csatározásokat követően. Ez a 2008-as költségvetés ugyanis győzelem az európaiak és a Ház számára, és én is szeretnék őszintén köszönetet mondani főelőadónknak és egész csapatának a nehéz tárgyalásokért, és természetesen Böge elnök úrnak és a Költségvetési Bizottság tagjainak, valamint az adminisztratív személyzetnek. Örülök, hogy az intenzív tárgyalások órái után összesen majdnem 120 milliárd EUR kifizetési előirányzatot biztosítottunk, amely az EU GNP-jének 0,96%-a. Ez különösen a rugalmassági eszköz felhasználásának köszönhető, amely lehetővé teszi a számunkra, hogy jelentősen növeljük a KKBP-előirányzatokat (4. fejezet), különös hangsúlyt fektetve Koszovóra és Palesztinára. Végül, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagjaként munkatársaimhoz hasonlóan üdvözlöm a Galileo számára biztosított előirányzatokat, a Galileo ugyanis olyan döntő fontosságú projekt, amely lehetővé teszi Európa számára, hogy űrhajózási nagyhatalomként fenntartsa helyzetét, vagy még javítsa is azt, és függetlenséget biztosít számunkra más országoktól. Ez óriási siker, nem csak politikailag, hanem a munkahelyteremtés, a vonzerő és az európai integráció polgártársaink előtti átláthatósága tekintetében: egészen egyszerűen rendkívüli sikert jelent a jövőnk szempontjából. Surján László (PPE-DE). - (HU) Tisztelt elnök úr! – És mégis mozog! – mondta állítólag Galileo Galilei. Most sok éves akadékoskodás után mégis mozog a Galileo program. Gratulálok a jelentéstevőnek, a Bizottságnak, biztos asszonynak és az egész Parlamentnek a megegyezés kikényszerítésért. De miért kellett a kényszer? Miért nem lépett a Tanács már hamarabb? Miért szörnyülködik azon, hogy már megint fizetni kell az Uniónak? Miért nem örvendünk, hogy az Unió kész és képes fontos programok, mint a Galileo megvalósítására? Miért kellett maradványpénzekből összekaparni a szükséges összeget, ahelyett, hogy mindenki vállalta volna a beruházás haszna mellett a terheket is? Miért próbálja a Tanács évről-évre csökkenteni a kohéziós politika forrását – idén is több mint 100 millióval? Miért kellett egy évtizedre visszafogni az új tagállamok agrártámogatását, s versenyeztetni egymással a közös piacon különböző módon támogatott európai polgárokat? Amikor az osztrák császár, magyar király Mária Terézia háborúihoz segítséget kért, a magyar nemesek lelkesen mondták: Életünket és vérünket! De hozzátették: Zabot nem, azaz a költségeket nem vállaljuk. Nehéz ezzel a magatartással eredményesnek lenni. Ne tekintsük az Unió költségvetését kidobott pénznek. Olyan eszközről van szó, amely révén az európai polgár értéket kap pénzéért cserébe. Ezen dolgozott a Parlament, ezen dolgozott a Bizottság, és végül ezen dolgozott a Tanács is. Bárcsak hamarabb összecsendültek volna a gondolatok és a szándékok. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Jan Mulder (ALDE). – (NL) Elnök úr, ismét szeretnék gratulálni magunknak, hogy oly sok kísérlet után végre egyezségre jutottunk. Hosszú és fájdalmas eljárás volt, és mindenki, aki részt vett benne tiszta lelkiismerettel tekinthet vissza. A nagy kérdés, hogy vajon ez-e a legjobb eljárás a költségvetés elfogadására.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Úgy vélem, jó ötlet lenne, mihelyt az új szerződést megerősítik, ha újra áttekintenénk, hogy nem találunk-e gyorsabb és hatékonyabb módszert erre. Azt is átgondolhatnánk például, hogy vajon az-e a legjobb módszer, ha e késői szakaszban döntünk kísérleti rendszerekről és előkészítő intézkedésekről, vagy azt korábban kellene-e megtennünk. Én az utóbbira szavazok. Ha a tárgyalásokat nézzük, e költségvetés legnagyobb sikerei a Galileo-projekt és az Európai Technológiai Intézet. A tárgyalásokról szóló újságcikkeket olvasva, számomra mindig úgy tűnik, hogy egy intézmény számít igazán, és az a Miniszterek Tanácsa. Ha az egyezség létrejött, az újságok mindig azt írták „egyezséget értek el a Miniszterek Tanácsában”. Nem lehetne ez egyszer azt az üzenetet eljuttatni a nyilvánossághoz, hogy ez nem egészen így volt? Elég nehéz volt meggyőzni a Tanácsot a többéves költségvetés kiigazításáról. Önmagában ez dicséretes: a szerződés még mindig új, de sürgető szükség volt rá. Úgy vélem, csatlakoznunk kellene a szerződéshez és a többéves költségvetéshez, de ez a Tanácsra is vonatkozik, különös tekintettel a hatékony és eredményes pénzgazdálkodással kapcsolatos tagállami nyilatkozatok benyújtásáról szóló 44. cikk tekintetében. Lehet, hogy erre a Tanácsnak is némiképp oda kellene figyelnie. Janusz Lewandowski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a 2008-as költségvetés mind struktúrája, mind mértéke tekintetében arra mutat rá, hogy még mindig korai szakaszában vagyunk a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi tervhez kapcsolódó többéves programok új generációi bevezetésének. Egy idevágó példa a kifizetések bruttó nemzeti jövedelemhez viszonyított minden eddiginél alacsonyabb szintje. Óvatosan vagyok optimista; azt várom, hogy 2008-ban e költségvetés kedvezményezettjei kellemes meglepetéssel szolgálnak az Európai Parlament számára, és ezzel egyidejűleg kellemetlennel a pénzügyminiszterek számára, azáltal, hogy költségvetés-módosítást kérnek, mivel többet költenek el a jelenlegi előirányzatoknál, különösen a strukturális alapok tekintetében. Az egyeztetés rendkívül sikeres volt, és mindhárom résztvevő intézmény közös sikereként könyvelhető el. Gratulálok Böge úrnak, a parlamenti küldöttség vezetőjének. Gratuláció illeti az előadókat, a titkárságot és a többi résztvevőt. Amint azonban a mai vita során már említésre került, az egyeztetési eljárás kellemetlen benyomást keltett. Úgy tűnt, mintha az egyezség elérésében való aktív részvétel helyett a parlamenti küldöttség szerepe csak a megfigyelésre korlátozódott volna az egyes nemzeti küldöttségek üzleti megállapodásában. Ez utóbbi küldöttségek különösen a finanszírozás módjában voltak érdekeltek, és ez még inkább érvényes a Galileo-programmal kapcsolatos közbeszerzési szerződésekre. Ezt a kellemetlen benyomást tükrözte ezután az eseményekkel kapcsolatos média-kommentár. Ne felejtsük el, hogy ezen esemény célja a költségvetéssel kapcsolatos egyeztetés volt. Több volt ez, mint egyszerű értekezlet az érdekelt országok pénzügyminiszterei között. Az Európai Parlament nevében ezennel vállalom, hogy levonjuk a következtetéseket ebből, az ilyen jellegű, 2008-as jövőbeni értekezleteink tekintetében. ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR Alelnök Ingeborg Gräßle (PPE-DE). - (DE) Elnök úr, biztos asszony, hivatalban levő tanácsi elnök úr, engedjék meg, hogy hozzászólásomat azzal kezdjem, hogy gratulálok a Tanács elnökének. Úgy vélem, nagyszerűen feldíszítették ezt a termet a portugál elnökség nyakkendőivel, és olyan testületi szellem alakult ki a Tanácsban, amelyet soha nem gondoltunk lehetségesnek. A költségvetési ellenőrzés szempontjából két kérdést szeretnénk különösen kiemelni az elkövetkezendő pénzügyi év tekintetében. Az első, amelyre a biztos asszony is hivatkozott, a koordináció és az adminisztratív támogatás területén alkalmazott személyzet átvilágításával kapcsolatos gyakorlat. Tudjuk, hogy a Bizottság saját maga is kételkedik abban, hogy vajon tényleg szüksége van-e 1 700 alkalmazottra a kommunikáció területén, vagy 3 500 főre az iratkezelés területén, vagy 1 700 főre a személyzeti igazgatóságon. Ezek összesen a támogatási és koordinációs szolgálatok személyzetének egyharmadát teszik ki. Arra törekszünk tehát, hogy az igazgatás ne saját magával foglalkozzon, hanem munkaereje olyan alkalmazottakra terjedjen ki, akik képesek megvalósítani a Bizottság és a Parlament politikai prioritásait. Ezért továbbra is arra kérjük a Bizottságot, hogy e cselekvési területeket egy cselekvési tervben világítsa meg jobban. E kérdésnek napirenden kell maradnia, és napirenden is fog maradni, tartalékkal vagy anélkül, állásfoglalásunk 11. pontjával vagy anélkül, sőt az elsődleges feltételek teljesítésével vagy anélkül. Nagyon határozottan ösztönzöm Önt arra, hogy továbbra is foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Ön megjegyzést fűzött

55

56

HU


ehhez; én ezt hallottam, és ennek alapján ítélem meg Önt. Úgy vélem, hogy ez a Bizottság mindenképpen ki tud dolgozni egy cselekvési tervet, mivel ez a Bizottság olyan helyzetben van, hogy megteheti. Utódai azonban nem lesznek ilyen helyzetben. Ezért tartom fontosnak, hogy teljesítse ezt az előfeltételt, hogy elvégezze a megfelelő előkészítő munkákat. Engem is nagyon érdekel ez a téma, és bármikor hajlandó vagyok Önnel megvitatni. A második kérdés, amelyre fel szeretném hívni a figyelmet, a közös kezelésű alapokkal kapcsolatos nemzeti irányítási nyilatkozatokat érinti. A Tanács hivatalban lévő elnökéhez fordulva, elnök úr, az egyeztetési eljárás során Ön tett néhány olyan kijelentést, amelyből azt olvastuk ki, hogy foglalkozik majd e kérdéssel. Eddig nem fejtette ki pontosan, hogy hogyan szeretne nekilátni a feladatnak. Cselekvésre való felhívásunk a szlovén elnökséget is érinti. Erőteljesen ösztönözzük a Bizottságot, hogy használja a vonatkozó iránymutatásokat azon feltételek megállapítására, amelyek mellett tárgyalást kezdeményezhetünk először is a tagállamokkal. Ezen iránymutatások alkalmazása és a tagállamok megfelelő cselekvése nélkül nehéz lesz bármilyen intézkedést meghozni. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). - (RO) Elnök úr, az Európai Unió 2008-ra szóló költségvetése pragmatikus, eredményes költségvetés, amelyet az Európai Unió jelenlegi fejlesztési prioritásai vezérelnek. A költségvetési eljárás egésze során a Parlament gyakorolta az intézmények feletti ellenőrzéssel kapcsolatos előjogát a lisszaboni stratégia fő célkitűzéseinek, a gazdasági versenyképességnek és a foglalkoztásnak a támogatása érdekében. A Parlament a Bizottságnak szánt pénzeszközöket helyezett tartalékba, az operatív programok jóváhagyási rendszerével kapcsolatos hiányosságok miatt, mivel a határidők elmulasztása pénzkiesést jelent az európai polgárok oldalán. Ugyanez történik a személyzet új tagállamokból történő toborzásának késedelme esetén is, amely jelentős költségeket termelt, és érintette az európai intézmények tevékenységét. Ezért úgy vélem, nagyon fontos, hogy miután a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, a Parlament hatásköre jelentősen növekszik, az együttdöntés főszabállyá válik, és a költségvetés elfogadása során alkalmazott parlamenti vétó a mezőgazdaságra is kiterjed majd. Az Európai Unió nagyszerű technológiai projektjeinek, a Galileónak és az Európai Technológiai Intézetnek a finanszírozására talált megoldás jelentős segítség a kutatás és fejlesztés számára. Biztosítanunk kell mindazonáltal, hogy az európai segítséget egyformán megkapja mindenki, és az nem a már meglévő technológiai és informatikai fejlettségi szakadékot mélyítse majd a tagállamok között. Jóllehet ez technikai megoldás e programok finanszírozására, de a mezőgazdasági különbözet felhasználása nem válhat általánossá. A mezőgazdaság nem lehet olyan terület, amelynek sorsa előre meghatározott, és amelynek forrásait a rendeltetésüktől rendszeresen eltérítik. Nagyon örülök, hogy támogatták az iskolatej-program finanszírozását szolgáló európai programra szánt összegek növelését, és kiterjesztették azt más termékekre is. Végül, de nem utolsó sorban, úgy vélem, hogy általában az Európai Uniónak az oktatásban való egyre növekvő részvétele, és különösen az ösztöndíj és a továbbképzési rendszer kibővítése nagyon fontos. Ezért köszönöm, hogy támogatták a költségvetés jelentős növelését e területen a következő évre vonatkozóan. Margaritis Schinas (PPE-DE). - (EL) Elnök úr, az idei év költségvetése messzemenőkig bizonyítja, hogy a közösségi módszer működik. Ez az év igazolta azt a hozzáadott értéket, amelyet az Európai Unió nyújtani tud olyan összetett problémák kezelésében, amelyek tekintetében az eredeti tervek megbuktak. Ezt nem csak a Galileo látványos sikere erősíti meg, hanem az is, ahogy el tudtuk látni a Frontexet az új kihívásoknak való megfeleléshez szükséges új finanszírozással; valamint a kísérleti programok és az Európai Technológiai Intézet. Egyszerűbben, az Európai Unió megmutatta, hogy képes közösségi megoldást találni nagyobb, összetett problémákra ott, ahol másoknak ez nem sikerült. Ez az első pozitív üzenet. Van azonban még egy, a költségvetés számadatainak általánosabb tendenciájával kapcsolatos negatív üzenet is: az a tény, hogy idén a közösségi GDP 0,95%-át fordítjuk a következő évre, számomra nem jó hír. Hallottam, hogy más képviselőtársaim ezt sikerként élik meg; nos, én nem. Számomra ez csak azt bizonyítja, hogy most, a 27 tagállammal is ugyanannyit költünk, mint amennyit akkor költöttünk, amikor 15-en voltunk. Az ilyen szintű költségvetések nem tükrözik az európai vállalkozás ambíciójának nagyságát. Az idei év sikereire építve időben el kell kezdenünk a jövőbeli előirányzatok előkészítését, és örülök annak, hogy a tárgyalások már megkezdődtek. Hadd fejezzem be egy személyes megjegyzéssel: csütörtökön, amikor a költségvetésről szavazunk, lesz Loyola de Palacio, e nagyszerű európai projekt építője halálának első évfordulója. Egy nagyszerű európai,

11-12-2007

11-12-2007

HU


egy nagyszerű asszony, aki ezt az eljárást elindította, amelynek sikeres zárásáról szavazunk csütörtökön. Úgy vélem, egy olyan politikusról, akiért munkája beszél, nem emlékezhetnénk meg jobban. Simon Busuttil (PPE-DE). – (MT) Köszönöm, elnök úr. Az egyik kérdés, amelyben a Parlament és a Tanács egyetértett, a Frontex ügynökség költségvetésének jelentős növelése volt, a valóságban az összeget megdupláztuk. Szeretném elmondani, hogy a költségvetés első és második olvasata között, amelynek során e héten azt jóváhagyjuk, a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága intenzív ülést tartott a Frontex ügynökség vezetőjével, ahol részleteiben megismerhettük és megbeszéltük az ügynökség jövő évi munkaprogramját. Ez a bemutató meggyőzött bennünket arról, hogy helyesen cselekszünk, ha növeljük az ügynökség költségvetését; és azáltal, hogy több eszköz áll rendelkezésére az elkövetkezendő évben, az ügynökség az eddigieknél hatékonyabb lesz. Az ügynökség vezetője megismertette velünk a jövő évben az Unió külső határain végrehajtandó új, szárazföldi, légi és tengeri bevetések részleteit. Ami a tengeri bevetéseket illeti, nagy megelégedésünkre szolgál, hogy a Frontex tevékenysége lényegesen intenzívebbé válik a tengeri határokon, különösen a Földközi-tenger térségének középpontjában, de keleti részén is, ahol nemrég jelentősen növekedtek a problémák. Ezzel egyidejűleg a bevetések a Kanári-szigetek térségében is folytatódnak. Elnök úr, biztos vagyok abban, hogy az érintett országok polgárai üdvözlik a Frontex hatékonyabb jelenlétét, mivel az segíti őket a bevándorlók áradatának kezelésében, ugyanis – amint mindannyian tudjuk – ezen országok lakosságát ez nagyon aggasztja. Ezért értékelni fogják az általunk a költségvetés tekintetében hozott határozatokat. Ezen felül nem kétlem, hogy ezzel a költségvetéssel egyértelmű üzenetet küldünk a szervezett bűnözés hálózatának, amely jelenleg hasznot húz az embercsempészetből, ez az üzenet pedig az, hogy tevékenységüket nem toleráljuk. Köszönöm. Emanuel Santos, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, nagyon figyeltem a képviselők hozzászólásaira, és el kell mondanom, hogy míg az elején örömömet fejeztem ki az elért eredménnyel kapcsolatban, most még több okom van a rendkívüli elégedettségre, mind saját részemről, mind a Tanács nevében, az általunk elért eredményeket illetően. Kérem, engedje meg, hogy hozzátegyem, hogy ezek az eredmények nem csak megelégedettségre adnak okot, de intézményeink, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság presztízsét is megerősítik. Az európai polgárok szemében arról a közös akaratról és közös törekvésről tettünk tanúbizonyságot, hogy az Európai Uniót a béke, a demokrácia, a szabadság és a jog érvényesülésének térségeként építsük tovább, immár 27 tagállammal. Engedjék meg, hogy élve az alkalommal reményeimet fejezzem ki, nem csak az elfogadandó költségvetés megfelelő végrehajtásával, hanem az e tárgyalásokkal érintett projektek megfelelő végrehajtásával kapcsolatban is. Hálás köszönetem mindenkinek a Tanács munkáját dicsérő szavakért. Nagyon köszönöm, elnök úr. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – (FI) Gratulálnunk kell a Parlament előadóinak a sikeres költségvetésért: Virrankoski úrnak a Bizottság, és Itälä úrnak a Parlament és a többi intézmény költségvetéséért. Az eredmény történelmi jelentőségű. A strukturális alapok és a Kohéziós Alap most kapják a legnagyobb szeletet a tortából. Ez a bizottsági prioritások változását tükrözi. A költségvetés méretét régóta ismerjük: éppen a GNI 1%-a alatt van, ami 2008-ra 120,3 milliárd EUR-t tesz ki. E költségvetés a jövőre is előre tekint, amelynek eredményeként 3,4 milliárd EUR jut a Galileo műholdas navigációs rendszernek és 309 millió EUR az Európai Technológiai Intézetnek. További befektetéseket tettünk a közös kül- és biztonságpolitikába. Ez rendkívül fontos hiteles nemzetközi fellépésünk megerősítése szempontjából. A Parlamentet illetően Itälä úr kiemelte a költségvetési fegyelem és a közpénzek felelős felhasználásának fontosságát. Ezért úgy vélem, az új költségvetés kiváló.

57

58

HU


15. Az Európai Unió éves jelentése az emberi jogokról (vita) Elnök. – A következő napirendi pont az Európai Unió emberi jogokról szóló éves jelentéséhez fűzött tanácsi és bizottsági nyilatkozatok ismertetése. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek ma, és figyelemmel kísérhetem az EU emberi jogokról szóló kilencedik éves jelentésével kapcsolatos vitát. E jelentés a 2006. július 1-je és 2007. június 30-a közötti időszakot öleli fel, és hivatalosan november 16-án terjesztették az Európai Parlament elé Brüsszelben. Amint a korábbi években, az EU emberi jogokról szóló kilencedik, 2007. évi éves jelentése egy valódi közös jelentés, amelyet az elnökség, az Európai Bizottság és a Tanács főtitkársága készített. E jelentés célja, hogy áttekintést nyújtson az Európai Unió emberi jogokkal kapcsolatos munkájáról a finn és a német elnökség időszakában. A jelentés célja annak bemutatása, hogy az EU alapját képező közös értékek hogyan jelennek meg konkrét, emberi jogokkal kapcsolatos tevékenységekként az EU harmadik országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolataiban, a többoldalú fórumokon és számos tematikus kérdésben. A jelentés második célkitűzése az átláthatóság biztosítása az EU emberi jogi tevékenységeiben, és ezen összetett és rendkívül fontos tevékenységek ismertségének biztosítása. Most szeretném kiemelni az EU emberi jogi politikájának legszembeszökőbb általános szempontjait a szóban forgó időszakban. Ezek a következők voltak: az emberi jogokról szóló iránymutatások végrehajtása – amint azt Önök is tudják, már elfogadtunk iránymutatásokat a kínzásról, a halálbüntetésről, az emberi jogi aktivistákról, és a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről; új, átfogóbb EU-iránymutatások kidolgozása a gyermekek jogairól, amely eredetileg a gyermekekkel szembeni erőszak kérdésére összpontosított; az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa működésének első éve; ezen új testület intézményépítési folyamatának lezárása, és végül az emberi jogok általános érvényesítése az EU politikáinak valamennyi szempontjában, beleértve a válságkezelést az európai biztonság- és védelempolitikai műveletekben és bevetésekben. Jóllehet e jelentés struktúrája nagymértékben a múlt évi formátumot követi, az idei kiadás arra törekszik, hogy még jobban összpontosítson az elemzésre, annak érdekében, hogy átfogóbb és alapos áttekintést adjon az EU emberi jogi és demokratizálódási területen tett fellépésének hatásairól és hatékonyságáról. Ez az elemzésekre való összpontosítás az Európai Parlament javaslatainak eredménye, amelyeket az áprilisi Coveney-jelentés foglalt össze. Ez a jelentés tehát mind tematikus, mind ország-specifikus szempontból bemutatja az EU emberi jogi tevékenységeit. Ebben az évben a jelentés két további szakasszal egészült ki: az egyik a szomszédságpolitikáról, a másik pedig a vallás- és meggyőződésbeli szabadságról szól. Ily módon szerettük volna hangsúlyozni, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk a meggyőződésen vagy valláson alapuló intolerancia elleni küzdelemnek. Az éves jelentés megjegyzéseket fűz az e tárgyban az Európai Unió által az ENSZ Közgyűlése 2006. évi ülésszakán támogatott határozathoz. Örömmel tájékoztatom Önöket arról, hogy ebben az évben szintén támogattunk egy határozatot a meggyőződésen vagy valláson alapuló intoleranciáról, amelyet az ENSZ Harmadik Bizottsága konszenzussal el is fogadott. Az Emberi Jogi Tanács ülésén, amely tegnap, december 10-én, Genfben kezdődött, szintén előterjesztünk majd egy EU-állásfoglalást a vallási intoleranciáról. Ez különösen a különleges előadó megbízatásának megújítására irányul. Reméljük, ezt az állásfoglalást is konszenzussal fogadják el. A jelentés az Európai Parlament tevékenységeinek átfogóbb szakaszát is tartalmazza, amely tevékenységek arra irányulnak, hogy előmozdítsák és védelmezzék az emberi jogokat és a demokráciát, különösen állásfoglalásokon keresztül, de az Emberi Jogi Albizottságában, a Külügyi Bizottságban és a Fejlesztési Bizottságban, valamint harmadik országok képviselőivel folytatott meghallgatások és viták révén is. Az Európai Parlament döntő fontosságú hozzájárulása az emberi jogok előmozdítására és védelmére irányuló együttes erőfeszítéseinkhez elvitathatatlan. A jelentés megemlíti az EU-n belül az emberi jogok tiszteletben tartásának és védelmének biztosítására kialakított mechanizmusokat. E tekintetben említést kell tenni az Alapjogi Ügynökség ez év március 1-jei létrehozásáról, amely a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontjának helyébe lép. A jelentés egyebek mellett kiemeli az EU emberi jogokról szóló iránymutatásainak végrehajtása irányában tett lépéseket is. Itt először is az ebben az évben a halálbüntetésről szóló iránymutatás végrehajtására tett lépéseket szeretném megemlíteni. Az országokkal valamennyi régióban folytatott együttműködés révén az EU nagy lendületet

11-12-2007

11-12-2007

HU


adott a halálbüntetés elleni kampányának. A jelentéstételi időszakban az EU számos lépést tett a halálbüntetés területén, és megpróbálta meggyőzni az országokat arról, hogy e kérdésben változtassanak álláspontjukon, és megpróbált emberi életeket megmenteni. Szintén ezen iránymutatásokkal összefüggésben nyújtottunk be 2006-ban az ENSZ Közgyűléséhez a halálbüntetésről szóló nyilatkozatot, amely ez év november 15-én a halálbüntetés elleni határozat elfogadásához vezetett. Megerősítettük a kínzással szembeni álláspontunkat is ezen irányelvekkel összefüggésben, és tovább javítottuk a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről és az emberi jogi aktivistákról szóló iránymutatások végrehajtását. Ebben az évben az EU új kezdeményezést is tett, és egy sor iránymutatást dolgozott ki a gyermekek jogairól, amelyeket minden valószínűség szerint a Tanács ez év végén fogad majd el. A jelentés középpontjában továbbra is az EU közös kül- és biztonságpolitikai területen folytatott tevékenységei, a különböző országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és trojka-konzultációk állnak. Tájékoztatást adunk a politikák és tevékenységek fejlesztéséről 20 különböző tematikus kérdéssel kapcsolatban, amelyek nem csak olyan területeket érintenek, amelyben az EU emberi jogi iránymutatásokat fogadott el, hanem egyéb tematikus kérdéseket is, mint a nők jogai, a gyermekek jogai, a rasszizmus elleni küzdelem és az emberkereskedelem. A jelentés elemzi az EU szomszédos országokban folytatott tevékenységeit, és rálátást nyújt az EU nemzetközi szervezetekben végzett munkájára. E tekintetben szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a jelentésben elemzett időszak egybecseng az Emberi Jogi Tanács működésének első évével, és hogy az Európai Unió aktívan járult hozzá e szervezet munkájához. Az EU emberi jogokkal kapcsolatos további prioritása, csakúgy, mint a korábbi években, az emberi jogok általános érvényesítése az EU politikáinak valamennyi szempontjában. Itt az európai biztonság- és védelempolitika keretében vállalt válságkezelési műveletek és bevetések tervezésére és kivitelezésére gondolok, valamint az emberi jogi és nemi kérdésekkel foglalkozó tanácsadóknak a bevetésekre történő kijelölésére. Az Európai Unió különleges képviselőinek megbízatása is konkrét utasítássá vált e területen. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szintén üdvözlöm ezt az EU-jelentést, amely a Tanács és az Európai Bizottság közös jelentése. Azok, akik jelen voltak akkor, amikor első alkalommal szólaltam fel itt biztosként, tudják, hogy mindig is szándékomban állt e kérdést közösen kezelni. Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentben mindazoknak, akik hozzászóltak jelentésünkhöz. Végül egy nagyon jó dokumentum született, amely kifejezi a mondanivalónkat, és megmutatja, hogy mit tettünk eddig az emberi jogok területén. Tegnap ünnepelte a világ az Emberi Jogok Nemzetközi Napját, amely rendkívül jelentős ebben az évben, mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 60 éves évfordulójáról megemlékező ünnepségsorozat kezdetét jelzi. Az volt az első lépés az emberi jogok védelmére szolgáló átfogó nemzetközi keretrendszer létrehozásában, amelyet a nemzetközi emberi jogokkal kapcsolatos jogszabályok lenyűgöző kodifikációja követett az elmúlt évtizedekben. Ma a kihívást ezek világszerte történő megvalósítása jelenti. A Burmában/Mianmarban, Szudánban/Dárfúrban, Iránban és Zimbabwéban fennálló siralmas emberi jogi viszonyok határozottan emlékeztetnek az előttünk álló kihívásokra, amelyek egyikét ma a Szaharov-díj nyertese, Oszman úr tárta elénk. Egyértelmű utat mutatott nekünk. Szeretném felhívni az Önök figyelmét négy fő fejleményre, amelyek különösen fémjelezték az Európai Unió tevékenységét az elmúlt évben. Először is fontos változások következtek be az Egyesült Nemzetek Szervezetének emberi jogi rendszerében. Az Emberi Jogi Tanács intézmény-kiépítési fázisa többé-kevésbé sikeresen lezárult, és óvatos optimizmusra ad okot, amennyiben a Tanács időben kezeli az emberi jogok megsértésének eseteit, bárhol és bármikor történnek is ezek. Ennek fényében örömmel látjuk, hogy az EU kezdeményezését követően az Emberi Jogi Tanács lépéseket tett az emberi jogok súlyos megsértésének kezelésére Burmában/Mianmarban és Szudánban/Dárfúrban is. Ezen felül szintén örömmel üdvözöljük az átfogó időszakos felülvizsgálati rendszer (UPR) létrehozását, amely jövő évtől szintén lehetővé teszi az emberi jogi dokumentáció rendszeres, alapos átvizsgálását az ENSZ minden tagállamában. Az Emberi Jogi Tanács megalapítása ellenére az ENSZ Közgyűlésének Harmadik Bizottsága természetesen ugyanolyan fontos emberi jogi fórum marad. Az Európai Unió továbbra is teljes mértékben arra használja az említett bizottságot, hogy javaslatot tegyen mind tematikus, mind ország-specifikus határozatokra. Az ebben az évben tartott ülésen különös sikert értünk el, nevezetesen egy olyan határozat első ízben történő elfogadását, amely a halálbüntetés alkalmazására szabott moratóriumra szólít fel. Az EU kezdeményezésének

59

60

HU


és a régióközi koalíció kiépítésének köszönhetően, a halálbüntetés történelmi jelentőségű elítélése döntő lépést jelent az annak végső eltörlése irányába tartó nemzetközi konszenzus létrejötte felé. Másodszor, az emberi jogi kérdések harmadik országokkal együtt történő felvetése tekintetében rendelkezésünkre álló legjelentősebb eszközök egyike az emberi jogi párbeszéd. Lehetővé teszi számunkra azt is, hogy különleges emberi jogi megfontolásokat vessünk fel egy partner-országgal, javaslatot tegyünk a javításra, és megvitassuk a reform képzési projekteken vagy együttműködésen keresztül történő előmozdításának lehetséges módjait. Az elmúlt évben jelentősen növekedett az emberi jogi párbeszédek száma. Most körülbelül 25 partner-országgal folytatunk párbeszédet. Emberi jogi párbeszédet kezdeményeztünk például a szomszédos európai országok legtöbbjével, és a kezdeti találkozók általában eléggé, néha nagymértékben konstruktívak voltak. Az emberi jogi szakértőkkel, többek között az Afrikai Unióval, folytatott párbeszédek első köre, új lehetőségeket nyitott arra, hogy az afrikai kontinenssel kötelezettséget vállaljunk az emberi jogok területén. 2007 májusában az Európai Unió megtartotta első emberi jogi párbeszédét Üzbegisztánnal, és az EU közép-ázsiai stratégiája ilyen párbeszédek indítását jelzi előre valamennyi közép-ázsiai ország tekintetében. A párbeszédek számának növekedésével azonban vigyáznunk kell a következetesség és a hatékonyság biztosítására – ez egy olyan pont, amelyet az Európai Parlament helyesen hangsúlyozott 2007. szeptember 6-i állásfoglalásában. Harmadszor, hadd említsem meg az EU emberi jogi iránymutatásait. Örülök annak, – és ezt már a Tanács elnöksége is megemlítette –, hogy 2007-ben új iránymutatások elfogadására került sor a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről, egy végrehajtási stratégiával együtt. Első prioritásként ezen iránymutatások keretében a gyermekek elleni erőszak döntő fontosságú kérdésével foglalkozunk. Amint az EU valamennyi iránymutatása esetében, természetesen itt is a végrehajtás számít. Az Európai Unió különösen tevékeny volt a halálbüntetésről, a kínzásról és az embertelen bánásmódról szóló iránymutatások keretében, számtalan általános lépéssel, de a halálbüntetés vagy kínzás egyedi eseteiben történő megnyilvánulásaival is, számos harmadik országban. E kérdéseket következetesen felvetjük a harmadik országokkal tartott politikai párbeszédre irányuló találkozókon. Végül meg kell említenem a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét (EIDHR), amelyet 2007 januárjától vezettünk be. Az EIDHR lehetővé teszi a civil társadalmi szervezetek közvetlen finanszírozását a kormányok közbejötte nélkül. Ez a helyi szervezetek megerősítésének éltető eszközévé vált világszerte, amelyek nélkül az emberi jogok és a demokrácia nem fejlődhetne. Az EIDHR új hangsúlyt fektet a demokrácia előmozdítására, és lehetővé teszi a számunkra, hogy támogatást nyújtsunk az EU emberi jogi iránymutatásait segítő tevékenységnek. További újítás, hogy most már mobilizálhatók pénzeszközök az emberi jogi aktivisták támogatására, akik tevékenységük következtében veszélyben vannak. Összességében mintegy 140 millió EUR lesz elérhető minden évben ezen eszköz keretében, és az első ajánlattételi felhívásokon már most is lehet pályázni. Az idő csak néhány pont érintését teszi ma lehetővé. Mindazonáltal remélem, hogy e jó és érdekes éves jelentés minden olvasója meglepődik emberi jogi tevékenységeink teljes földrajzi kiterjedésén és az érintett tematikus kérdések sokféleségén. Az általam említett témákon felül meg szeretném említeni, hogy az Európai Unió olyan változatos területeken tevékenykedett, mint a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) tagságának támogatása, a nők jogai és a fogyatékkal élő személyek jogai. A 2007. év az eredmények éve volt. Mindazonáltal tudatában vagyunk annak, hogy az emberi jogok megsértése sajnálatos módon továbbra is járványszerű az egész világon. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 60. évfordulójának évében természetesen folytatjuk erőfeszítéseinket annak biztosítására, hogy a Nyilatkozatban foglalt jogok végül kézzelfogható valósággá váljanak mindannyiunk számára. ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR Alelnök Laima Liucija Andrikienė, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (LT) Először is, szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az éves jelentést készítették. Nem csak az Európai Parlament, hanem az olyan intézmények

11-12-2007

11-12-2007

HU


is, mint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, az Európa Tanács és a nem kormányzati szervezetek, amelyek az emberi jogok védelmének területén egy túl nem becsülhető párbeszéden munkálkodnak, várták nagyon ezt a dokumentumot. Itt az Európai Parlament, az Emberi Jogi Albizottság és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, a társadalom és a társadalmi csoportok közötti párbeszédre gondolok. Egyetértek az EU Tanácsának elnökségét ellátó ország és a biztos asszony által kifejtett elképzelésekkel. Mindazonáltal ki szeretnék emelni néhány pontot. Az éves jelentés részletesen bemutatja az EU által az emberi jogok területén világszerte folytatott tevékenységeket. Kiterjed az EU tagállamainak, a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek a tevékenységeire. A jelentés beszámol a világ egyes régióiban fennálló helyzetről, de úgy érzem, hogy több olyan kérdésre nem tér ki, amelyek pedig még értékesebbé tehették volna. Először is, a jelentés nem értékeli az EU emberi jogi politikáját. Az év végén jó lenne megismerni a Tanács és a Bizottság véleményét az említett tevékenységek eredményeivel és hatásával kapcsolatban. Egy ilyen beszámoló értékesebb lehet, mint egy olyan, amely csak felsorolja a meghozott intézkedéseket, legyen ez a lista akármilyen hosszú is. Egy eredményorientált kitekintés kiemelné az EU által az emberi jogok védelmének területén tett valamennyi intézkedést, és kiemelné a jelentéktelenségét. Ez a jelentésben említett egyedi esetekre is vonatkozik: milyen eredményeket ért el ténylegesen az Európai Unió? Lehetséges-e, hogy taktikáink és tevékenységeink nem hoztak egyáltalán eredményt, vagy negatív következményekkel jártak? Másrészről hiányolom az Európai Parlament munkájának és az általunk elfogadott állásfoglalásra irányuló indítványoknak az egyértelműbb kifejtését. Az Európai Parlament számára hasznos lenne olyan tájékoztatás, hogy melyik ajánlását vette a Bizottság és a Tanács figyelembe, ezek melyikét hajtották végre, és milyen eredménnyel. Raimon Obiols i Germà, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, három rövid észrevételt szeretnék tenni a kilencedik jelentéssel kapcsolatban, és aztán röviden rávilágítani a következő jelentésekre. Az észrevételek pozitívak. Először is azt szeretném mondani, hogy jóllehet e jelentés a korábbi változatok struktúráját követi, részletesebb elemzést nyújt. Egyes kérdéseket ráadásul kettős szemszögből ábrázol: földrajzi és tematikus szemszögből. Ez pozitív vonás. Másodszor, a jelentés másik pozitívuma, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a halálbüntetés eltörlésére, a kínzásra, a gyermekek jogaira, és többet foglalkozik az emberi jogi aktivisták védelmével. Örülnünk kell annak is, hogy jobban érinti a nők veszélyeztetettségét a visszaéléssel jellemzett helyzetekben, és ebből következően a nők védelme megerősítésének szükségességét. Harmadik észrevételem, hogy a jelentés kiterjed az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa működésének első évére. Az EU aktív szerepet játszott az átfogó időszakos felülvizsgálati mechanizmus bevezetésében, és ez rendkívül pozitív összhangot teremthet. Végül, szeretnék Andrikienė asszony gondolataival részben egybehangzó észrevételt tenni. Megfelelő előrelépést tettünk egy évről évre átfogóbb diagnózis megállapítása felé, de még nagyon hosszú utat kell bejárnunk ahhoz, hogy ezt a kimerítő és okos elemzést az Európai Unió intézkedéseinek kézzelfoghatóbb és hatékonyabb eredményeire váltsuk. Ez azt jelenti tehát, hogy olyan fogalmi és elemző eszközt kell kialakítanunk, amely lehetővé teszi a számunkra saját aktusaink értékelését. Az, ahogyan a harmadik országokkal folytatott párbeszédeket megközelítjük, a feltételesség, az egyes helyzetekkel szembeni felszólalás során használt kifejezések, hogy alkalmazzunk-e kettős mércét ilyen és ilyen ország mérete vagy stratégiai jelentősége szerint, úgy véljük, mindezeket alaposan meg kell vizsgálni, és reméljük, hogy éves jelentéseink jövőbeni változataiban ezt figyelembe is veszik. (Taps) Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, úgy vélem, az Európai Parlament jól indította az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 60. évfordulójának megünneplését azzal, hogy a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díjat a mély benyomást keltő Szalih Mahmúd Oszman úrnak ítélte oda. Ám ő azt mondta, hogy elmulasztjuk az azzal kapcsolatos kötelezettségünket, hogy védelmet nyújtsunk a dárfúriaknak, továbbá, hogy az EU-nak elszántságot és forrásokat, többek között csapatokat kell rendelnie ezekhez az erőfeszítésekhez. Hogy lehetséges, hogy az emberi jogokról papoló EU hagyja 600 000 ember

61

62

HU


meggyilkolását és négymillió ember kitelepítését? Az EU-nak ki kell építenie kapacitását, hogy az ilyen válsághelyzetekbe beavatkozhasson. Cselekvés nélkül a közös értékeink támogatásáról szóló szavaink üres fecsegésnek tűnnek. Úgy vélem, hogy választóim nagy részét és a Dárfúrban szenvedő embereket meglepte az EU vezetőinek múlt hétvégi lisszaboni koktélozása Zimbabwe és Szudán elnökeivel. A Tanács és a Bizottság 2007. évi emberi jogi jelentésében fellelhető óriási űr jelent minden választ az EU kormányai közötti, nem utolsó sorban e Parlament által is feltárt, a rendkívüli kiadatás tekintetében folyó összejátszásra. Hallottuk, hogy az EU igen tevékeny volt a kínzások kérdését érintően. Hogyan lehetséges, hogy az EU, amely kiáll az emberi jogokért és a kínzások felszámolásért, nem kínált valódi felelősségre vonást, vagy az igazság megállapítását, csak üres kifogásokat és csekély ígéreteket az e barbárságban való érintettsége tekintetében? Az alapjogi charta e héten történő aláírása, – ami már önmagában is üdvözlendő, legalábbis mivel ez lesz az első olyan alkalom, hogy a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést egy nemzetközi emberi jogi aktus tiltja – nem tűnik őszintének, ha képmutatást tapasztalunk a gyakorlatban. Végül, Oszman úr arra is figyelmeztetett, hogy az igazságot és a felelősségre vonást nem veszélyeztetheti politikai alku, és hogy a büntetlenség ciklusát meg kell szakítani. Úgy vélem, e figyelmeztetést vonatkoztathatjuk a Balkánon jelenleg uralkodó helyzetre. Az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy Szerbia azzal zsarolja, hogy írja alá a társulási megállapodást Koszovó elvesztésének enyhítéseként, amíg Ratko Mladić-ot és Radovan Karadžić-ot át nem adják Hágának. Nem söpörhetjük félre a hágai ügyész, Carla Del Ponte ítéletét, hogy a szerb kormány szándékosan mulasztotta el Mladić és Karadžić kiadását. Nem jutalmazhatjuk Szerbiát azért, mert nem alkalmaz erőszakos megtorlást Koszovóban. Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az emberi jogok védelme lelkiismereti kérdés kell legyen, nem a legújabb intellektuális divat követésének szándéka. Ezért szükségesnek tartom, hogy az Európai Unió e területen folytatott tevékenységei során tanúsítsunk nagyobb fogékonyságot a vallásszabadság kérdése iránt. A hívők lelkiismeretét egyre gyakrabban támadják, és a probléma már drámai méreteket ölt. Említhetném Kínát, Burmát, Észak-Koreát, Iránt, Szudánt, Eritreát, Vietnamot, ezen felül Oroszországot, Szaúd-Arábiát, Üzbegisztánt és Kubát. Elég hosszú a lista? Éppen ezért mellbevágó, hogy ilyen csekély figyelmet szentelünk e problémának, különösen a jelentés első részében. Üdvözlöm a tényt, hogy a nemekkel kapcsolatos kérdés és a gyermekek jogai prioritást kaptak napirendünkben, ugyanakkor sajnálom, hogy a vallásszabadsággal nem foglalkozunk eléggé. Ez annak jeleként is értelmezhető, hogy Európában bizonyos emberek a hitet önmagában elítélik. Az Európai Uniónak sürgősen ki kellene dolgoznia egy általános iránymutatást a vallásszabadságról. A vallásszabadság a leggyakrabban megsértett emberi jog, amelynek megsértése büntetlenül marad a jelen világban. Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, üdvözlöm az éves jelentést. Ez egy olyan fontos munka, amely átfogó betekintést ad az egy év és két elnökség során az EU emberi jogi politikájának végrehajtása érdekében tett kezdeményezésekről. Ez nyilvánvalóan nem semmi: gyakorlati eszköz és referencia-dokumentum. Ennek ellenére úgy érzem, Andrikienė asszonynak igaza van. A jelentésből hiányzik az objektív értékelés, elemzés és a kritikus szellem, és nem von le semmilyen következtetést az általa áttekintett kérdésekből, és nem tartalmaz ajánlásokat. E politika sikerei és kudarcai nem jelennek meg kellőképpen e jelentésben. Ez, remélem, és biztos vagyok benne, hogy így lesz, a képviselők munkája lesz majd a Parlament által a tavasszal elkészítendő jelentésben: munkájuknak ebbe az irányba kell haladnia. A jelentés zavarbeejtően hallgat néhány dologról. Amint Ludford asszony említette, az emberi jogokról a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatban szóló szakasz szerencsére a Parlamentnek a CIA-járatokról és a rendkívüli kiadatásokról szóló munkájára történő hivatkozással zárul, de semmit nem mond arról, hogy a Tanács nem tett semmit a vizsgálatok lefolytatásáért, a felelősök vád alá helyezéséért, és még kevesebbet a jogellenesen elszállított, bebörtönzött vagy megkínzott áldozatok kártalanításáért. Ugyanígy, a menekültüggyel és a migrációval foglalkozó szakasz egyáltalán nem tesz említést a bevándorlók jogainak tömeges eltiprásáról, nem értékeli a visszafogadási megállapodás-sor végrehajtását, a majdnem militarizált határ-igazgatást, hallgat azon emberek ezreiről, akik úgy halnak meg, hogy megpróbálnak az Unióban partot érni; jóllehet a képviselők munkája kiterjedten és rendszeresen foglalkozik e kérdésekkel.

11-12-2007

11-12-2007

HU


A jelentés olvasásakor azt sem érthetjük, hogy a tagállamok miért hozták magukat olyan megalázó helyzetbe partnereink és a nemzetközi jog előtt, hogy nyíltan elutasították a migráns munkavállalókról és családtagjaikról szóló egyezmény megerősítését. E kérdésekben képviselt belpolitikánk hatással van az emberi jogokra a határainkon túl. Üdvözlöm az alapjogi charta elfogadását, amelynek alapján bölcsebben szemlélhetjük magunkat, Nagy-Britanniát és Lengyelországot is beleértve. Sikereink elemzése jövőbeni stratégiáink ösztönzése szempontjából is hasznos lehet. Ferrero-Waldner asszonynak igaza van: elemezni kell az EU-nak az abban betöltött döntő szerepét, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa ígéretes és igényes munka-mechanizmusokat fogadott el; ilyen például a halálbüntetéssel kapcsolatos moratóriumra felszólító határozat legutóbbi elfogadása. Egy aktív elnökség, egy mozgósított Tanács, egy offenzív Európai Parlament és állhatatos civil szervezetek segítik Európát abban, hogy hatékony szereplő legyen világszinten: ez nagyon jó és bátorító hír. Patrick Louis, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (FR) Hölgyeim és uraim, „az emberi jogok új embere született meg, akinek semmi köze 1789-es őséhez, csak a neve hasonlatos”: Marcel Gauchet filozófus e neheztelő szavakkal írta le az itt kihirdetett alapjogi chartát, amelyet a Lisszaboni Szerződés 6. cikke tett kötelezővé. Tudjuk, hogy a benne foglalt jogok számos tekintetben ellentmondanak a nemzeti alkotmányainkban szereplő jogoknak és szabadságoknak. Az európai jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, még az alkotmányjoggal szemben is. Ebben az esetben, mi maradhat a szekularizáció elvéből, ha szembeállítjuk a charta 10. cikkével, amely kimondja, hogy a vallásszabadság magában foglalja a vallásnak mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben való kifejezésre juttatását? Mi marad az egyenlőség elvéből, ha szembeállítjuk a charta 20. és azt követő cikkeivel, amelyek az áldozatok jogait egy adott csoporthoz való tartozásuk alapján sorolják fel? Mi marad a szabadság elvéből, amely kiterjed az önmeghatározás szabadságára is, ha szembeállítjuk a 6–19. cikkel, amelyek ezt összekeverik a kötelmi joggal, azaz azzal az egyszerű joggal, hogy mit várhatunk el másoktól? Azt próbáljuk meg elérni, hogy a saját jövőjüket a kezükben tartó polgárok minél gyorsabban alakuljanak át fogyasztóvá, szolgáltatóvá, és ezt nem is végezhettük volna ennél jobban. Azon képviselőtársaimnak, akik értékelik országaiknak az alkotmányuk által védett szekuláris szabadságát és jogait, csak egy szót mondhatok: ébresztő! Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, a következetlen emberi jogi politika képmutatás, emellett hiteltelen is. Az Európai Unió helyesen kívánja támogatni az emberi jogokat harmadik országokban, de ahhoz, hogy hitelessé váljunk, magunk között is tiszteletben kell tartani valamennyi alapvető emberi jogot. Nem mindig így járunk el, különösen a szólásszabadság eseteiben. Ez a jog a legalapvetőbb jogok egyike, ha nem a legalapvetőbb, de egyre gyakrabban tekintenek rá problémaként. Különösen a kudarcot vallott bevándorlási és integrációs politika kritikáját címkézik folyton rasszizmusnak, és ennek megfelelően büntetik is. A most megvitatott jelentés is elköveti ezt a hibát. Az emberek azt kockáztatják, hogy bíróság elé állítják és elítélik őket, nem egy múltbeli tettükért, hanem véleményükért, és e vélemény kinyilvánításáért. Ily módon az általunk folytatott politika nem kínál megoldást a problémákra, hanem saját maga is a probléma részévé válik. Ari Vatanen (PPE-DE). – Elnök úr, hálás vagyok ezért a jelentésért, de rá szeretnék mutatni arra, hogy emberi jogaink még mindig szelektívek, e jogok politikailag korrektek. Még ebben a Házban sem tarthattunk fotókiállítást a csecsenföldi atrocitásokról, mert attól féltünk, hogy az oroszoknak nem fog tetszeni. Ami a Kínával folytatott emberi jogi párbeszédet illeti, nem került említésre az a 30–40 millió lány, akik demográfiailag eltűntnek tekinthetők Kínában. Hol vannak ezek a gyerekek? Elvetették őket, születésük után megölték vagy elhagyták őket, vagy a szervezett bűnözés kezébe kerültek. Ezért a következő alkalommal küldöttségünknek fel kell vetnie ezt a kérdést a kínai hatóságok előtt. A helyzet vajon jobb az EU-ban? Semmi esetre sem szeretném, ha bárki is bűnösnek érezné magát. Csak arra kérem Önöket, gondolják át, hogy mi az emberiesség alapja. Miért mutogatunk ujjal – nagyon helyesen – a halálbüntetést alkalmazó országokra, amikor nálunk, az EU-ban is van halálbüntetés; több mint egymillió gyermeket ölünk meg, mielőtt megszülethetnének? Csak azt kérdezem, ez vajon humánus-e. Építhetünk-e egészségesebb társadalmat, ha az emberi életnek nincs abszolút értéke?

63

64

HU


Első küldetésünk a védtelenek, a legsebezhetőbbek védelmezése. Ez az igazi szolidaritás. Lehet, hogy ez nem a politikailag korrekt gondolkodásmód, de fel kell tennünk a kérdést, hogy mi az igazán értékes. Ezek az értékek pénzzé tehetők? Függhetnek-e az emberi jogi értékek egy adott napon elért olyan többségtől, amelyből egy másik nap kisebbség lesz? Hogy egyszerűsítsük a kérdést, az első emberi jog a megszületéshez való jog. Boldog vagyok, hogy megszülethettem, és biztos vagyok abban, hogy képviselőtársaim is boldogok, hogy megszülethettek. Azzal építhetünk részvéten és szereteten alapuló társadalmat, hogy észrevesszük az emberi élet abszolút értékét. Nem építhetünk jobb jövőt olyan homokra, amelyet a meg nem született gyermekek könnyei áztatnak. Józef Pinior (PSE). – (PL) Elnök úr, előttünk van az EU emberi jogokról szóló éves jelentése. Kiváló jelentés. Ez valójában az Európai Unió által mostanában kidolgozott dokumentumok közül az egyik legjobb, és jó példa a fő európai intézmények, jelen esetben a Tanács és a Bizottság közötti koordinációra az emberi jogok területén. Az Európai Unió emberi jogi politikája valamennyi politikája közül a legkidolgozottabb. Szimbolizálja mindazt, amiért az Európai Unió kiáll a jelenkori civilizációban, a XXI. század kezdetén, a közös piacon túl és azon felül. Az Európai Unió egyhangúlag támogatja az emberi jogokat a nemzetközi színtéren. Nem habozik bemutatni saját álláspontját, amely nem mindig van összhangban az Egyesült Államokéval. Az Unió egyre hatékonyabbnak és segítőkészebbnek bizonyul a nem demokratikus rendszerek által világszerte üldözött magánszemélyek tekintetében. Mindazonáltal, elnök úr, tudjuk, hogy sok még a tennivalónk. Például, az ez évi Szaharov-díj nyertese, Szalih Mahmúd Oszman úr is világossá tette ezt a Házhoz intézett mai beszédében. Mérlegelnünk kell, hogy milyen intézkedéseket kell hozni az Európai Unió emberi jogi politikájának hatékonyabbá tételére. Olyan tanulmányra gondolok különösen, amely vizsgálja az Oroszország-beli emberi jogokkal kapcsolatos helyzetet a választásokat követően. Gondolok Kína helyzetére is a következő évben rendezendő Olimpiai Játékok előestéjén. Az Európai Uniónak sokat kell itt tennie, különösen az emberi jogok tekintetében. Anneli Jäätteenmäki (ALDE). - (FI) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke kifejtette, hogy az emberi jogok kérdését valamennyi politikában figyelembe kell venni. Ez igaz, és ennek így kell lennie a külpolitikában is, de az EU-nak a saját udvarán is kellene söprögetnie. Vajon az EU-ban úgy kezelik a külföldi munkavállalókat, hogy figyelembe veszik emberi jogaikat? Itt nagyon le vagyunk maradva. Valójában ez nem tartozik az EU hivatalos politikájának hatáskörébe. Ezt kiszervezik az egyházakhoz és a karitatív szervezetekhez. Az EU-nak határozottabb álláspontot kell képviselnie az emberi jogok tekintetében; csak a cselekedetek érnek valamit, a szavak nem. Végül, fel szeretném vetni az iraki humanitárius válság kérdését, amely lassan katasztrofálissá fajul. Mintegy 4,5 millió embernek kellett elhagynia otthonát, és az irakiak közül kértek a legtöbben menedéket Európában. Az EU azzal válaszolt a válságra, hogy 4 millió EUR-t különített el az ENSZ Menekültügyi Hivatala és a Holland Vörös Kereszt által végzett munkára, és további 11 milliót terveznek adni az ország egészségügyi szolgálatainak és iskoláinak. Mindazonáltal, vajon elég-e ez a támogatás egy gazdag Európai Uniótól annak a 4,5 millió embernek, akik nem a saját hibájukból kerültek ilyen helyzetbe? Az iraki válság mostanra a világon a legrosszabbak egyikévé vált. Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Elnök úr, e jelentésben különösen örülök a parlamenti képviselők fellépéséről szóló szakasznak. Az, hogy Aljakszandr Milinkevicsnek odaítéltük a Szaharov-díjat, és erőteljesen és egyhangúlag ítéltük el Anna Politkovszkaja meggyilkolását, megmutatta, hogy Európa nem ül ölbe tett kézzel, nem véve tudomást az emberi jogok keleti határainkon túli megsértéséről. E tekintetben azonban sokat kell még tenni. A legutóbbi parlamenti választások Oroszországban azt bizonyították, hogy az alapvető jogok és szabadságok megsértése ott teljesen természetes. Az oroszországi események kétségbe vonják az Európai Unió és az Oroszországi Föderáció közötti rendszeres emberi jogi konzultációkat. Talán eljött az idő, hogy újradefiniáljuk e találkozók jellegét, hogy szankciókat vezessünk be a tett kötelezettségvállalások végrehajtásában beálló késedelemért, és hogy mechanizmusokat hozzunk létre a végrehajtás ellenőrzése tekintetében. Egy dolog biztos. Oroszország egyre távolabb kerül a demokráciától. Csak reménykedhetünk, hogy jövőre több okunk lesz gratulálni magunknak azért, hogy nem vesztegettük el az időt, és nem hagytuk ki a lehetőségeket a világ jobbá tételére. Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, a jelentés jó újításokat tartalmaz. Itt van például az európai szomszédságpolitikáról szóló fejezet. A jelentés bemutatja az oroszországi emberi jogi helyzet romlását is,

11-12-2007

11-12-2007

HU


de figyelmeztet arra, hogy nem szabad elszigetelni az országot. Mindazonáltal nagyon fontos, hogy a további párbeszédeknek ki kell terjedniük olyan kérdések megvitatására, mint a szólásszabadság, a sajtószabadság és a vallásszabadság, a nem kormányzati szervezetekkel és a szélsőségesekkel szembeni jogszabályok, a terrorizmus elleni küzdelem és a csecsen kérdés. A Bizottságnak és a Tanácsnak nyomon követési mechanizmust kell kialakítania. Ezen felül az orosz oldalon teljes mértékben hiányzik a nem kormányzati szervezetekkel folytatott tárgyalásokra való hajlandóság. Remélnünk kell, hogy az orosz kormány beleegyezik végre abba, hogy részt vegyen az emberi jogi párbeszédekhez vezető konzultációkon. A jelentés azt mutatja, hogy az EU aktívabb lett az emberi jogok területén, de sajnálatos módon nem él azzal a lehetőséggel, hogy magán az EU-n belül kritikusan közelítse meg az emberi jogok helyzetét. Pedig erre lenne szükség, ha hiteles emberi jogi politikát szeretnénk képviselni. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) Hölgyeim és uraim, szeretnék gratulálni az európai intézményeknek e jelentés kidolgozásához, amely valósághűen jelzi, hogy az Európai Unió milyen jelentőséget tulajdonít az emberi jogoknak és a demokratikus értékek világszerte történő előmozdításának. Ez részletes jelentés, és értékelem azt a kezdeményezést, hogy más területekre is ki kellene terjeszteni. Ugyanakkor, szintén a javításnál maradva, szeretnék rámutatni három, kiemelkedő jelentőségű kérdésre, amelynek a jövőben elsőbbséget kell élveznie az európai fellépés keretében. Először is, hangsúlyozni szeretném annak fontosságát, hogy az EU-nak mint az európai béke szavatolójának elő kell mozdítania és tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Napjaink Európája globalizált és többnemzetiségű Európa, és jogaink és szabadságaink elismerése és kölcsönös tiszteletben tartása kell legyen a tolerancia és a megértés előmozdításának alapja. Ezért a kisebbségek jogainak biztosítása, különösen a Balkán nyugati részén és a szomszédságpolitikában, valamint az Európai Unió ilyen irányú erőfeszítéseinek megerősítése kiemelkedően fontos. Ugyanakkor tovább kell szilárdítani a romák jogainak támogatását, és az európai társadalomba történő integrálásukat, beleértve egy ezzel foglalkozó ügynökség létrehozását. Az emberi jogok helyzete az emberi jogok támogatójának szerepére törekvő Európai Unió területén sem kevésbé fontos, és ezért hivatkozási alap. E tekintetben aggodalmamat fejezem ki a románok olaszországi helyzetének legutóbbi romlása miatt, amely jogaik súlyos megsértésében csúcsosodott ki. Ezért arra kérem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy határozottan lépjenek fel a románok jogainak helyreállítása érdekében, és előzzék meg az ilyen helyzeteket a jövőben. Végül szeretném felhívni a Tanács és a Bizottság figyelmét annak szükségességére, hogy konszolidálni kell az Európai Unió értékelési mechanizmusait az éves emberi jogi jelentésekben. Csak a konkrét eredmények ismeretében leszünk képesek ezen intézkedések egységes és hatékony alakítására. Az Európai Unió regionális intézkedéseinek vizsgálatát és értékelését is be kell vonni a jövőbeni jelentésekbe, beleértve a „fekete-tengeri szinergia” elnevezésű kezdeményezés kialakítását. Richard Howitt (PSE). – Elnök úr, szeretném én is üdvözölni a Tanács és a Bizottság idei éves jelentését. Mindenképpen előrelépést jelent a több adat tekintetében, amit az elmúlt években is kértünk. De, ha mondhatom ezt, még minidig egy kicsit több a leírás és kicsit kevesebb az elemzés, mint szeretnénk. Mindazonáltal teljes szívemből gratulálok a portugál elnökségnek a gyermekek jogairól szóló új iránymutatáshoz, ami jelentős előrelépés. Remélem, jövőre a soron következő elnökségek tényleges szerepet biztosítanak az Alapjogi Ügynökségnek, és biztosítják az EU-jogszabályok javulását a bármilyen alapon történő megkülönböztetés elleni hatékony védelem garantálása, és a nyugat-balkáni országokra a háborús bűnösök kiadatásával kapcsolatosan gyakorolt nyomás fenntartása érdekében. Fel szeretném ma szólítani Önöket arra is, hogy a jövő évben különösen támogassák az ENSZ főtitkára személyes képviselőjének az üzletről és az emberi jogokról szóló záró jelentését. A kérdés parlamenti előadójaként mélységes aggodalommal tölt el, hogy a héten Bangalore-ban az indiai bíróságok nemzetközi elfogatóparancs végrehajtását fogják kérni a Clean Clothes Campaign (Tiszta Ruhák Kampány) hét holland aktivistájával szemben, akik a G-Star divatmárka indiai beszállítójánál tapasztalható, a munkásokkal szemben alkalmazott erőszakról, azon belül a kényszerített túlmunkáról, a fizikai és verbális erőszakról tettek közzé jelentést az interneten. Ez ellentétben áll az indiai kormánynak a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikke szerinti kötelezettségeivel. Felkérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálják ki ezt az esetet, és

65

66

HU


kérem az EU kormányait, hogy ne járuljanak hozzá ehhez a, mind a munkával kapcsolatos jogok, mind a szólásszabadság alapvető kérdéséről szóló elfogatóparancshoz. Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, a jelentés információt tartalmaz az orosz és kínai vezetőkkel az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében folytatott megbeszélésekről. Sajnos, az információ nem túl egyedi. Oroszországban ezzel egyidejűleg folytatódik a csecsenek szerveivel kapcsolatos konfliktus a rendőrség és a hadsereg között. A csecseneket elhurcolják otthonaikból, és amikor az átültetésre alkalmas szerveket eltávolították belőlük, megölik őket. Kínában politikai elítéltekből vesznek ki szerveket. Az Európa Tanács nyilatkozatokat adott ki ezekről az esetekről korábban ez évben. Parlamentünknek annyit sikerült tennie, hogy leszerelte az oroszok által a csecsenek ellen elkövetett bűncselekményeket bemutató kiállítást. A kiállítást egyik este szüntették meg, mert túl sokkolónak ítélték. Hangsúlyoznom kell, hogy a kiállítást ítélték túl sokkolónak, nem a bemutatott cselekményeket. Meddig nézzük el a népirtást? Szeretnék választ kapni arra, hogy az általam vázolt probléma felvetődött-e az Oroszországgal és Kínával folytatott megbeszéléseken. Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Gratulálok a portugál elnökségnek ezért a jelentésért, amely részletesen mutatja be értékes munkájukat; számomra különösen a halálbüntetéssel kapcsolatos moratórium a fontos. Mindazonáltal a jelentésből hiányzik a kritikus, mi több, az önkritikus elemzés. Itt hivatkozok arra, hogy az Európai Tanács nem adott választ a Parlament és Dick Marty szenátor úgynevezett CIA-járatokról szóló ajánlásaira. Annak ellenére, hogy bizonyítékot állítottak elé, amelyek szerint a különböző tagállamok területe és ügynökei is érintettek a terrorizmussal gyanúsítottak elrablásában és megkínzásában, akiktől tehát megtagadták az igazságszolgáltatáshoz való jogot, az Európai Tanács és különösen a portugál elnökség semmit sem tett eddig a történek pontos meghatározása, a felelősségre vonás érdekében, és annak érdekében sem, hogy megelőzze ilyen büntető intézkedések jövőbeni előfordulását. Az USA-ban adott engedélyek és ott folytatott nyomozások ellenére az európai kormányok még mindig a homokba dugják a fejüket, és megsértik az európai alapértékeket és érdekeket, súlyosan veszélyeztetve Európa hitelét az emberi jogok egyetemleges előmozdításának tekintetében. Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, el szeretném mondani, mennyire örülök, hogy országom, Lengyelország úgy döntött, nem emel kifogást egy halálbüntetés elleni világnap kitűzése ellen. Ez a határozat nem csak pontosan tükrözi a lengyelek érzéseit, hanem lehetővé teszi az Unió számára, hogy egyhangúlag nyilatkozzon. Tekintettel az előttünk álló jelentésre, üdvözlöm annak 4.5. fejezetét, amely a nők jogairól és a nemek közötti egyenlőségről szól. Jó, hogy az Európai Bizottság felvette prioritásai közé és a 2010-re szóló cselekvési keretébe a nemek közötti egyenlőséget és a nők jogait. Minden tagállamnak tehát szem előtt kell tartania e kérdéseket, és figyelembe kell vennie valamennyi fejlesztési célú politikai kezdeményezés és kooperatív fellépés során. Jól tennénk, ha mérlegelnénk a helyi helyzetet e kérdések tekintetében. Vajon elégedettek lehetünk-e, ha halljuk, hogy mi történik mostanában? Hivatkozhatnék például a 24 éves iráni nőre, Delaram Alira, akit 32 hónap szabadságvesztésre és 10 korbácsütésre ítéltek csak azért, mert részt vett a nők üldözése elleni demonstráción. Ezen felül ez év júliusában 42 nő holttestét találták meg Basrában. Hogyan reagálunk arra a tényre, hogy ezeket a nőket csak azért gyilkolták meg, mert nem takarták be fejüket, vagy mert ki voltak sminkelve? Biztos, hogy nem tudjuk jóvátenni ezeknek a nőknek a szükségtelen halálát? Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, rendkívül rövid leszek. Először is, köszönöm a ma előterjesztett és megvitatott jelentéssel kapcsolatos támogatásukat és a vita hangnemét. Ezen felül köszönöm, hogy elismerték a Tanács, a Bizottság és a Tanács Főtitkárságának e jelentés elkészítésével és tartalmával kapcsolatban végzett munkáját. Az ismertetett észrevételek zene füleimnek, mivel elismerték a jelentés részleteit, érdemeit és a bele fektetett erőfeszítéseket. Hallottunk kritikákat is, különösen a tekintetben, hogy itt vagy ott javíthattuk volna az elemzést, és részletesebben kifejthettük volna az okokat és a következményeket. E jelentés kétségkívül erre törekszik: analitikusabb, mint a korábbi jelentések, vagy legalábbis az a célja, és ne kételkedjenek hölgyeim és uraim, hogy ezen az úton járunk tovább, amint azt Önök is tanácsolták és javasolták. A lényeget érintően is kaptunk észrevételeket. Az egyik képviselő azt mondta, hogy Európa tett valamit, vagy nagy dolgokat vitt véghez, de még mindig hosszú utat kell megtennünk. Úgy vélem, Európa valószínűleg

11-12-2007

11-12-2007

HU


a szabadság, a jog érvényesülése, az emberi jogok és a jogállamiság legnagyobb térsége. Következetes és állandó utat követett az emberi jogok egyre erőteljesebb és szilárdabb védelmében. Egyértelmű azonban, hogy mindig többet tehetnénk, mivel soha nem érhetünk a végére, ami a szabadságokat és emberi jogokat illeti: mindig lesz mit védeni, kialakítani, óvni, védelmezni. El kell ismernünk azonban, hogy az Európai Unió nagy dolgokat vitt véghez mind a határain belül, mind a határain kívül. Egy mostanában történt esetet is felidéztek: például a gyermekek jogainak területén elfogadott határozatokat vagy intézkedéseket. Igen, ezt mi értük el. Rá szeretnék mutatni arra a négy vagy öt kezdeményezésre az emberi jogok területén, amely vitathatatlanul bizonyítja, hogy az EU mire készül az említett emberi jogok védelmét illetően. Holnap itt ünnepélyesen kihirdetjük az Európai Unió alapjogi chartáját. 2007 második felében az Európai Unió biztosította az ENSZ-ben a halálbüntetéssel kapcsolatos moratóriumról szóló határozat elfogadását. Létrehoztuk az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, amely az utolsó előkészületi szakaszához ért. Kitűztük a halálbüntetés elleni európai napot. Ezek konkrét, egyedi és nemrég történt példák arra, hogy az emberi jogok védelmére irányuló munkánk mennyire folytonos, állandó és szilárd. El kell fogadnunk, hogy lesznek problémák, és hogy lesznek olyan intézkedések vagy magatartások, amelyek a legkevésbé sem tökéletesek. Ezzel egyidejűleg el kell ismernünk az e téren elért sikereinket is. Különösen a külső fellépés tekintetében hivatkoztak az EU–Afrika csúcstalálkozóra, amelyről ezt követően kerül sor vitára. Kétség sem férhet ahhoz, hogy az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás kérdése fontos volt, valójában nagyon fontos kérdés az EU–Afrika csúcstalálkozó alatt Lisszabonban tartott párbeszéd során. Mindannyian tudják, hölgyeim és uraim, amint azt tudja minden európai polgár is, hogy a harmadik országokkal folytatott párbeszédben az emberi jogok védelmének kérdése állandó és prioritási téma napirendünkön és a kétoldalú párbeszédekben. Ezt az bizonyítja, hogy elítéljük az emberi jogok minden megsértését a harmadik országokban, és ezt bizonyítják a harmadik országok általi jogsértésekre válaszul hozott intézkedéseink, különösen olyan szankciók elfogadása révén, amelyek kimondottan arra irányulnak, hogy megelőzzük e jogsértések újbóli előfordulását. Ezért el kell ismernünk érdemeinket és az általunk tett erőfeszítéseket. Természetesen ki kell javítanunk, amit ki lehet, de e kérdésben magabiztos és pozitív magatartást kell tanúsítanunk, és hinnünk kell abban, hogy a jó úton járunk, humanista hagyományainkkal összhangban. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, mielőtt válaszolnék a mai vita során felvetett néhány kérdésre, hadd mondjam el, hogy hoztunk néhány másolatot Önöknek, amennyiben igényt tartanak rá. Ezek a rendelkezésükre állnak. A vitához szólva, hadd kezdjem a jelentéssel kapcsolatos általános észrevételekkel. Örülök, hogy Önök közül sokan hasznosnak találták ezt a jelentést, és tudomásul vesszük az Önök által e vita során említett javaslatokat és ajánlásokat is. A politikánk hatékonyságának elemzésére vonatkozó kérdést illetően, amelyet Önök közül vetettek fel néhányan, rá szeretnék mutatni arra, hogy a 7. fejezet, amelyet e kérdésnek szenteltünk, értékeléseket és elemzéseket tartalmaz, igaz ugyan az is, hogy csinálhatnánk jobban is; tehetnénk többet. Hadd mondjam el azt is, hogy vannak bizonyos határok, mivel az emberi jogi kérdések igen gyakran az egész társadalom megváltoztatásával függnek össze, ezért nem olyan könnyen mérhetők, mint azok a dolgok, amelyeket gyorsan megvalósítanak. Hadd mondjak el néhány általános dolgot is. Említették a vallásszabadságot. Az Európai Unió természetesen határozottan ellenzi a bármely vallási csoportot érintő megkülönböztetést, és azt várjuk a harmadik országokkal folytatott párbeszédeinktől, hogy megerősítik az egyes kormányaik saját erőfeszítéseit az emberi jogi elvek követése és alkalmazása területén, többek között például nemzeti emberi jogi intézményeken keresztül. Az itt említett többi kérdés tekintetében, például a romák tagjelölt országokbeli helyzetét érintően, ez az éves jelentés kimondja, hogy kötelezettséget vállalunk valamennyi ember, beleértve a kisebbségekhez tartozókat is, emberi jogainak teljes mértékű tiszteletben tartására. A roma közösségeket időközben az EU-ban és a tagjelölt országokban egyaránt az egyik legveszélyeztetettebb kisebbségként határozták meg. Úgy vélem, továbbra is foglalkoznunk kell e kérdéssel, és javítanunk kell azt. Általánosságban felmerült a kiadatások kérdése. Véleményünk szerint a „rendkívüli kiadatásként” és „titkos fogvatartásként” említett gyakorlatok sértik az alapvető jogokat. Ezt egyértelműen említettük. A Bizottság e kérdésben a kezdetektől tevékenyen támogatta és könnyítette a mind az Európa Tanács, mind az Európai Parlament által a rendkívüli kiadatásokat és titkos fogvatartásokat érintően kezdeményezett vizsgálatokat. Csak szerettem volna ezt itt megemlíteni. Tettünk lépéseket.

67

68

HU


Szudánt illetően: hallottuk ma Oszman urat. A közös stratégia egyik legfontosabb eleme a csúcstalálkozón a biztonság és béke irányában elkötelezett partnerség volt. E téren jelentős támogatást nyújtunk a konfliktusok megelőzéséhez, a békeműveletekhez, és Afrika azon kapacitásának megerősítéséhez, hogy a konfliktusokat regionális és nemzeti szinten kezelje. Barroso elnök úr és Michel biztos úr minden lehetőséget megragadtak, beleértve a legutóbbi EU–Afrika csúcstalálkozót, hogy felszámolják a fennmaradó akadályokat. Jelen voltam Oszman úr beszédénél, ő azt is kifejezetten kimondta, hogy sok támogatást kapott az Európai Bizottság küldöttségeitől. Nagymértékű támogatást nyújtunk tehát, de természetesen mindig tehetnénk többet. Ami a szintén említett iraki emberi jogi helyzetet illeti: tudjuk, hogy a helyzet még mindig riasztó, különösen a rossz biztonsági helyzet fényében, és a nőkre, a gyermekekre, a kisebbségekre és az otthonukat elhagyni kényszerült személyekre tekintettel. Itt úgy vélem, a jó kormányzás, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság áll politikánk középpontjában, annak érdekében, hogy lassan a megfelelő irányba haladjanak. Gyakran felszólítottuk őket a halálbüntetés eltörlésére. Ezt csak azért mondom, hogy kiemeljek bizonyos kérdéseket. Oroszországról: évente kétszer tartunk EU–Oroszország emberi jogi konzultációt, jelentésünk kétszer is említi Oroszországot, a 72. és a 73. oldalon: először a konzultációkat emeltük ki, másodszor egyértelműen szóltunk az emberi jogi helyzetről, Csecsenföldet is beleértve. Így Csecsenföldről sem feledkeztünk el, most sem. Hadd mondjak néhány szót végül Indiáról. Tudatában vagyunk a Fibres and Fabrics International által a Clean Clothes Campaign ellen indított keresetnek. Ez a kérdés különösen fontos a Bizottság azon főigazgatóságai számára, amelyek a méltányos munkaügyi gyakorlatokkal foglalkoznak. Felkértük a Bizottság delhi küldöttségét, hogy folyamatosan tájékoztasson bennünket az indiai bíróság előtt zajló fejleményekről, és meg kell vizsgálnunk az említett letartóztatást. Még sok mindent mondhatnék, de úgy vélem, széleskörű vita folyt, nem szeretném tovább az idejüket rabolni. Elnök. − A vitát lezárom.

16. Második EU–Afrika csúcstalálkozó (Lisszabon, 2007. december 8-9.) (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a 2007. december 8–9-én tartott második EU–Afrika csúcstalálkozóval kapcsolatos tanácsi és bizottsági nyilatkozatok ismertetése. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök úr, Michel biztos úr, hölgyeim és uraim, a második EU–Afrika csúcstalálkozó, amelyre a múlt hétvégén Lisszabonban került sor, kétségtelenül sikeresnek mondható, és egy új kapcsolat kezdetét jelzi az Európai Unió és Afrika között, amely kapcsolat a stratégiai párbeszéden alapul. Majdnem 80 állam- és kormányfő, az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament elnökei és a civil társadalmi képviselői küldtek határozott üzenetet Európa népei, Afrika népei és a világ számára. Az EU és Afrika közötti új kapcsolat konkrétan kifejezésre jut a csúcstalálkozón elfogadott, véleményem szerint kiváló dokumentumokban: a közös stratégiában, a cselekvési tervben és a lisszaboni nyilatkozatban. E dokumentumok határozzák meg Európa és Afrika kapcsolatának sajátos részleteit. Az új megközelítés először is a többoldalú csatornákat részesíti előnyben, és másodszor, megpróbálja integráltan kezelni a kapcsolat valamennyi dimenzióját. Ez a megközelítés jelenti az EU-nak a különösen más nemzetközi szereplőkhöz képest eltérő hozzáállását. Afrikának egy stratégiai párbeszédben partnerként történő kezelését tükrözi a csúcstalálkozó előkészítése és a csúcstalálkozó által elfogadandó dokumentumok megszövegezése során alkalmazott módszer is. A stratégia, amely most először valóban közös stratégia, valamint a cselekvési terv az afrikai féllel, különösen az Afrikai Unióval folytatott intenzív és alapos munka eredménye, amelyet végül vegyes szakértői csoport dolgozott ki és fogadott el. Ezen a ponton rá kell mutatnom az Európai Parlamentnek az e dokumentumok elkészítése és a lisszaboni csúcstalálkozó előkészítése során játszott konstruktív szerepére. A közös stratégia négy, összefüggő, közös érdekű területet határoz meg: béke és biztonság, demokratikus kormányzás és emberi jogok, kereskedelem és regionális integráció, fejlesztés. A 2008–2010 közötti kezdeti időszakra az első cselekvési terv nyolc

11-12-2007

11-12-2007

HU


partnerséget fogalmaz meg olyan közös érdekű területeken, amelyek elsődleges célja, hogy kedvezően befolyásolják az afrikai és az európai polgárok mindennapi életét. A lisszaboni csúcstalálkozó megerősítette az Európában, Afrikában és az egész világon bekövetkezett főbb változásokat. Napjaink Európájában, ahol 27 tagállam található, nagyon különböző külpolitikai prioritások és megközelítések tapasztalhatók. Az Afrikai Unió az EU kiváltságos vitapartnerévé vált, amely vita napirendjén szerepelnek az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás is. Széles körben elfogadott, hogy az olyan globális kihívások, mint a béke, a biztonság és a nemzetközi kereskedelem, összehangolt fellépést kívánnak a nemzetközi közösség részéről, ami indokolttá teszi új együttműködési formák megjelenését. Ugyanez elmondható az Afrikát és Európát egyaránt érintő problémákra, különösen az éghajlatváltozás hatásaira, az energiaforrások kezelésére és a migrációs hullámokra adandó válaszok megtalálására is. Afrika és az EU megértik, hogy szükség van új fejezetet nyitni kapcsolatukban; e csúcstalálkozó jelenti azt a pillanatot, amikor e közös óhaj egyértelművé és egyhangúvá vált. A második EU–Afrika csúcs mindazonáltal nem lehet végállomás, inkább a két kontinens közötti kapcsolatok fordulópontja. Ezért az elfogadott dokumentumokban különleges jelentőséggel bír a meghozott döntések nyomon követésére történő kifejezett hivatkozás, különösen egy közép és hosszú távú áttekintés biztosítása céljából. A csúcstalálkozók hároméves gyakoriságának megállapítása mellett ágazati miniszteri és szakértői találkozókat is tervezünk a cselekvési terv különböző területeit érintően, ideértve az Európai Unió és az Afrikai Unió Bizottságai közötti rendszeres kapcsolattartást is. Ezen felül azonban a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek, szakszervezetek, üzleti fórumok, „agytrösztök” is fontos szerepet kapnak a tervezett intézkedések végrehajtásában és ellenőrzésében. Végül, ki kell emelnem az Európai és a Pánafrikai Parlament központi szerepét az új partnerség megvalósításában. Az európai és afrikai parlamenti képviselők közötti meglévő kötelékeket most meg kell erősíteni. Az elnökség örömmel fogadja a két Parlament elnöke által a második EU–Afrika csúcstalálkozón előterjesztett közös nyilatkozatot, ami bizonyára Önök előtt is ismert. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a lisszaboni csúcstalálkozó után új és rendkívül izgalmas fejezet kezdődik Európa és Afrika kapcsolatában. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr, Miniszter úr, hölgyeim és uraim, örömmel számolok be Önöknek a lisszaboni csúcstalálkozó eredményeiről. Sok mindent nem fűznék hozzá, hiszen úgy érzem, a Tanács hivatalban lévő elnöke nagyszerűen mutatta be az eredményeket. Gratulálni szeretnék még a portugál elnökségnek e csúcstalálkozó megtartásához és megszervezéséhez – mivel úgy vélem, rendkívüli szükség volt rá –, és főként nagy sikeréhez. A csúcstalálkozó új, egyértelmű üzenetet hagyott ránk: Afrika és Európa kapcsolatainak radikális megváltozását. A lisszaboni csúcstalálkozó, amint az már elhangzott, egy közös stratégiába illesztett új látásmód, egy egyelő felek közötti, komplexusoktól mentes, liberalizált és pragmatikus partnerség és a kölcsönös felelősség elfogadását jelzi. Amint az már elhangzott, a csúcstalálkozón nyolc stratégiai tervet fogadtunk el ennek az új látásmódnak a megvalósítására. A csúcstalálkozót intenzív, termékeny, kiváló viták jellemezték, amelyek tanúsították kapcsolatunk új, és így valóban és lényegében politikai jellegét. Igen, megvitattuk Zimbabwét, és sok új európai vezető, köztük Barroso elnök úr és Merkel kancellár asszony egyértelművé tették, hogy Mugabe úr politikája teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy nem tűrjük el az emberi jogok megsértését, és hogy az ott alkalmazott politika károkat okoz az afrikai kontinens megreformálására irányuló törekvésekben. Sok afrikai vezető is egyetért ezzel a kritikával, és úgy érzem, az EU-nak teljes mértékben támogatnia kellene a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) keretében zajló, Mbeki elnök vezette afrikai közvetítési folyamatokat. Igen, beszéltünk Dárfúrról, és az elfogadhatatlan humanitárius és biztonsági helyzetről, és bíráltuk a szudáni kormány együttműködésre nem hajlandó magatartását. A szudáni elnök részvételével tartott trojka-találkozón egyértelműen meghatároztuk az az iránti elvárásainkat és igényeinket, hogy olyan döntést hozzon, amely lehetővé teszi egy hibrid haderő gyors felállítását, annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb véget vessen az általunk is ismert, ott elkövetett jogsértéseknek. Meg kell jegyezni, hogy főszabályként a demokrácia, a kormányzás és az emberi jogok többé már nem tabu, és hogy sok afrikai ország lépett a fejlődés útjára, amint mondják, nem az európai elvárások teljesítése, hanem saját népeik elvárásainak teljesítése érdekében. Igen, beszéltünk a gazdasági partnerségi megállapodásokról (EPA) is, és igen, sok afrikai vezetővel megállapodtunk. Barroso elnök úr és jómagam újra és újra elmagyaráztuk az EPA mögött húzódó valódi kérdéseket. Elmagyaráztuk azt is, hogy az igazi kihívás rövid távon az ideiglenes megállapodások, nem az EPA-k január 1-je előtti kidolgozása annak érdekében, hogy biztosítható legyen a WTO-szabályokkal való

69

70

HU


összeegyeztethetőség, és így megelőzhető legyen, hogy a nem a legkevésbé fejlett országok (nem-LDC-országok) 2008. január 1-jétől kedvezőtlenebb helyzetbe kerüljenek. Elefántcsontpart példájáról értesültem, amely ország körülbelül 750 millió eurót vesztett volna az árukereskedelemben, ha nem kötötte volna meg az ideiglenes megállapodást. Barroso elnök úr azt javasolta, hogy jövőre a legmagasabb szinten kell folytatni az EPA-tárgyalásokat az egyes érintett régiókkal, hogy az ésszerű gazdasági integráció céljából a megállapodásokat véglegesíteni lehessen. Ezek persze nehéz kérdések. Mégis felvetettük őket, nem félve a véleménykülönbségtől. Úgy érzem, hogy ez egyértelműen minőséget és mélységet kölcsönöz új partnerségünknek, ám, hölgyeim és uraim, holnaptól még nagyobb kihívással nézünk szembe, ami ezen új politikai látásmód sajátos intézkedéssé történő alakításában áll. Politikai kötelezettségünk, hogy 2010-re egyedi eredményeket mutassunk fel, amikor majd újra találkozunk a harmadik EU–Afrika csúcstalálkozón. Kollektív kötelességünk, hogy eredményt érjünk el. A közös stratégia és az első cselekvési terv alakítja partnerségünk ütemtervét, és osztják azt nagyon sajátos, műveleti és tematikus célkitűzésekre, amint azt az elnök úr kifejtette. A csúcstalálkozón elfogadott, említett két dokumentumot egyhangúlag örömmel fogadták minőségük és ambiciózus jellegük miatt. Ez a siker egy hosszú előkészítő munka eredménye, amely 2005 decemberében kezdődött az afrikai stratégiáról szóló bizottsági közleménnyel, amely 2007-ben az EU és Afrika közös stratégiája lett. Az Európai Bizottság teljes mértékben vállalja felelősségét a végrehajtási szakaszban. A siker azonban nem csak a Bizottság felelőssége. A tagállamoknak és afrikai partnereinknek biztosítaniuk kell, hogy mechanizmusaik indulásra készek. Európa egyik legnagyobb feladata e partnerség megvalósításában, hogy finanszírozási forrásokat mobilizáljon. Emlékeztetni szeretném Önöket arra, hogy a tagállamok vállalták, hogy 2010-ig további 20 milliárd eurót fizetnek ki évente. A legújabb eredmények azt mutatják, hogy a helyes úton járunk, ám, ha figyelembe vesszük az adósságeltörlést egyes országokban, a jelenlegi jó eredmények eléggé viszonylagosak. Másodszor, egy nagyon fontos szempont az adományozók közötti jobb munkamegosztás. Ezért alapvető elem egy munkamegosztási magatartási kódex. Harmadszor, emlékeztetni szeretném Önöket arra is, hogy a tagállamok Gleneagels-ben arra tettek kötelezettségvállalást, hogy évi 1 milliárd euróval finanszírozzák az Aid for Trade-et, amelynek felét Afrikának fizetik ki. Ezek közjogi és politikai kötelezettségvállalások. Szeretném Önöket erre emlékeztetni, mert ezek azok a tényezők, amelyek révén meg lehet erősíteni a stratégiai tervek megvalósíthatóságát és megvalósulását. Ezzel kapcsolatban hadd fejtsek ki még egy gondolatot: most már egyértelmű, hogy a Bizottság és a tagállamok kötelezettségvállalása nem lehet a külügyminiszterek és a fejlesztési miniszterek monopóliuma. Szeretném, ha intézményesítenénk a közös és rendszeres ágazati miniszteri találkozók elvét ezekben a kérdésekben. Nyilvánvalóan az ágazati miniszterek, például a tudományos kutatás, a kereskedelem, a mezőgazdaság és a pénzügyek területén jelentősen hozzájárulnak az afrikai országokkal kialakított új kapcsolatokhoz. Amint azt az Európai Parlament és Pánafrikai Parlament lisszaboni konferenciáján kifejtettem, nagymértékben támaszkodunk az Európai Parlamentre és az afrikai és európai nemzeti parlamentekre, hogy összegyűjtsék és továbbítsák a civil társadalmak véleményeit és elvárásait. Szintén új elemként jelenik meg a demokratikus szereplőknek és az afrikai és európai civil társadalmaknak a stratégiai partnerségben és annak végrehajtásában juttatott központi szerep, amely újítás remélem az emberekre összpontosító valódi partnerséget eredményez majd. Az Európai és a Pánafrikai Parlament elnökeinek az állam- és kormányfőkhöz intézett beszédei jelentették ennek a hivatalos megerősítését. Szeretném azt is elmondani Önöknek, hogy kellően figyelembe vettem az Önök Pánafrikai Parlamentben dolgozó kollégáinak arra irányuló kérelmét, hogy ezt az intézményt pénzügyi támogatásban részesítsük, az autonómiáját is tiszteletben tartva. Egyértelműen hajlunk arra, hogy a finanszírozáshoz való közvetlenebb hozzáférést mérlegeljük a költségvetési hatóságokkal. Ismételten kifejezem abbéli reményemet, hogy egy napon felvehetjük a költségvetésbe az Európai Fejlesztési Alapot, mert azt gondolom, hogy helyes és méltányos, ha Önök gyakorolják az állami fejlesztési alapok kiosztásának folyamata feletti demokratikus ellenőrzési funkciójukat. Hölgyeim és uraim, a csúcstalálkozó előtt azt mondtam, hogy a fő kihívás abban fog állni, hogy a megfelelő hangot üssük meg ezzel az EU–Afrika politikai partnerséggel kapcsolatban, és hogy egy komplexusoktól mentes, közös és pragmatikus kapcsolatról küldjünk egyértelmű üzenetet. Úgy vélem, pontosan ez az üzenet

11-12-2007

11-12-2007

HU


jött át a lisszaboni csúcstalálkozóról. Amint azt a portugál miniszterelnök, José Sócrates is elmondta, úgy érzem, lesz egy Lisszabon előtt és egy Lisszabon után az EU és Afrika kapcsolataiban. Maria Martens, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a csúcstalálkozót magunk mögött hagytuk, történelmi pillanat volt, az Afrikával fenntartott kapcsolataink fordulópontja. A kapcsolat alapja valóban megváltozott: a dominanciától az együttműködés, a monológtól a párbeszéd felé mozdult el. Helyénvaló egyenlő felek partnerségéről beszélni. Mindent egybevetve, Európa és Afrika mindketten felelősek, ha Afrika fejlődéséről van szó. Európa felelős az európai politikáért, Afrika kormányai pedig az ő politikájukért. Egy közös értékeken és kölcsönös tiszteleten alapuló, és az emberek jólétére irányuló közös stratégia oly nagyon szükséges volt. Azért is kellett egy közös stratégia, hogy együtt kezelhessünk olyan problémákat, amelyek mindkét földrészt érintik. Örülök, hogy a csúcstalálkozóra Mugabe nem tette rá a kezét. A zimbabwei helyzet elfogadhatatlan, és helyes az ország politikáját súlyos kritikával illetni. A csúcstalálkozó azonban nem csak Zimbabwéról szólt. Történnek még más katasztrófák Afrikában, amelyek sok áldozatot követelnek. Gondoljanak csak Dárfúrra, Szomáliára, és ne felejtsük el Kongót. Elnök úr, a Parlament októberben fogadta el jelentését e stratégiáról. A Parlament és a Pánafrikai Parlament közös nyilatkozatát a parlamenti elő-csúcstalálkozón írtuk alá. Mindkét elnök előterjesztette ezt a csúcstalálkozó nyitó ülésén. A parlamenteknek azonban nem csak a stratégia előkészítésében kell szerepet kapniuk, hanem a stratégia végrehajtásának ellenőrzésében is. Ami a cselekvési tervet illeti, sajnálatos módon ez még mindig elég homályos, amint a finanszírozás kérdése és a parlamentek strukturális részvétele is. Örülök a biztos úr ezzel kapcsolatos ígéreteinek. A cselekvési terv szemináriumokról, tanulmányokról, értékelésekről beszél. Ezek mind nagyon fontosak, de végső soron az eredményekről van szó. Mindannyian tudjuk, hogy van elég víz, know-how és pénz, hogy Afrika egzisztenciáján javítsunk. Nagyon sok minden függ a politikai akarattól. Hadd legyen ez a stratégia egy valódi új kezdet Afrika fenntartható fejlődésében. Josep Borrell Fontelles, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, hadd gratuláljak a portugál elnökségnek. Teljesen rossz volt, hogy a világ legnagyobb kereskedelmi egysége és a legszegényebb földrésze hét éven át nem ült le tárgyalni. Ezt a buktatót tehát leküzdöttük. A csúcstalálkozóra sor került, és kétségtelenül számos sikert értek el, de az első siker maga a csúcstalálkozó megtartása volt. A Parlamentek, és különösen ez a Ház készen áll arra, hogy a színpadon is bizonyítson, azaz, hogy a szavakat tettekre váltsa. Azonban, biztos úr, sajnálom, hogy a parlamenti dimenzióra történő utalás csak színlelt tiszteletadás volt, mivel a korábbi csúcstalálkozón általunk a konkrét cselekvési irányokkal és a parlamentek szerepének kialakításához szükséges pénzeszközökkel kapcsolatban kért dolgokból egyik sem került be a csúcstalálkozó következtetéseibe. Ennek ellenére ez a Ház folytatja munkáját, és rámutat azokra a területekre, ahol nem jól jártunk el. El kell mondani, hogy nem jártunk el jól a híres gazdasági partnerségi megállapodások tekintetében. Az történt, hogy van egy komplexusoktól mentes kapcsolatunk, ami egyenlő felek kapcsolata. Néhány afrikai vezető egyértelműen kifejtette az általunk oly hevesen védelmezett megközelítések némelyike által előidézett problémákat. Nem elég, ha igazságosak vagyunk, vagy ha megvannak az indokaink. Megállapodást kell kötnünk. A megállapodás az megállapodás, nem előírás. Keményebben és jobban kell dolgoznunk, hogy azon az egyenlő alapon kössünk megállapodást, amelyet a csúcstalálkozó szellemében kinyilvánítottunk. Ez a kereskedelmi egyet nem értés úgy marad majd fenn a történelemben, mint a csúcstalálkozó egyik fő vonása. Egy másik fő jellemző az emberi jogok volt. A lényeg itt is a gyenge kínálat volt. Igen, biztos úr, beszéltek Dárfúrról, de nem túl sokat. Nem sokat, tényleg, és valójában majdnem semmit, mert valakinek közülünk emlékeztetőt kellett írnia az Önök számára, hogy az nem szerepel a napirenden, és gyalázat, hogy Afrika és Európa összeül, és nem beszélnek Dárfúrról. Itt újra sokat aggodalmaskodtak, de keveset foglalkoztak vele. Amint arra felhívták a figyelmünket ma reggel, itt az idő, hogy aggódjunk, de itt az idő arra is, hogy sokkal többet és hatékonyabban foglalkozzunk a témával. (Taps) Thierry Cornillet, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretnék visszatérni a Pánafrikai és az Európai Parlament közötti interparlamentáris találkozóra, hogy észrevételt tegyek két olyan kérdéssel kapcsolatban, amelynek tekintetében közös látásmódra van szükség egy közös

71

72

HU


stratégia keretében. Csakúgy, mint a szerelemben, a szavak nem elegendőek, tettekre és bizonyítékra van szükség. Így azt hiszem, két olyan kérdés van, amelyben valóban át tudjuk ültetni a gyakorlatba ezt a közös látásmódot, hogy az valóban a közös stratégia részévé válhasson. Az első kérdés, amint Ön is említette, biztos úr, a költségvetési ellenőrzés. Feladataink közé tartozik a kiadások ellenőrzése, és ezért az abszolút lényeges, és rajtunk múlik, hogy az Európai Fejlesztési Alapot felvegyük a költségvetésbe, oly módon, amely lehetővé teszi a parlamenti ellenőrzés gyakorlását. A kiadások egyúttal bevételi források az afrikai parlamentbeli munkatársaink számára. Alapvető, hogy élhessenek a bevételeik feletti, nemzeti parlamenti ellenőrzési jogukkal, amely bevételek, különösen egy költségvetési támogatási politikában, gyakran nemzeti politikáik fontos mozgatóerőit jelentik. Épp ezért legfőbb ideje, hogy nekifogjunk az EFA költségvetésbe foglalásának, és ellássuk őket a megfelelő költségvetési ellenőrzési mechanizmusokkal, ha szükséges, segítségnyújtással. A második kérdés, amelyre ki szeretnék térni, a nemzetközi humanitárius jog keretében tett közös fellépés. A nemzetközi humanitárius jogot, amint Ön mondta, biztos úr, semmibe veszik és sárba tiporják, és ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és gyakran abból a rendkívül meglepő okból történik így, hogy háború van. A nemzetközi humanitárius jog pontosan az a jog, amelyet csak háborús helyzetben alkalmaznak, ez nem a békeidők joga. Így e kérdéssel kapcsolatban mindannyian, az Európai és a Pánafrikai Parlament egységesen ragaszkodhatunk ahhoz, hogy senki, aki valaha is megsértette a nemzetközi humanitárius jogot, különösen a hatalomért folyó harcban, ne nyerjen bocsánatot, és hogy e felelősökre szankciót szabjunk ki. E szankciók azonban csak akkor szolgálhatnak valódi célt, és csak érzékelhetőek, ha azokat a helyszínen alkalmazzuk Afrikában, és ha az ezen esetekben alkalmanként tapasztalható passzív bűnrészességet korlátozzuk. Úgy vélem, parlamenti kollégáink örömére szolgálna, ha közösen gondolkodnánk el ezen. Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először is szeretnék gratulálni az elnökségnek és Michel biztos úrnak, valamint az afrikai vezetőknek a csúcstalálkozón elért előrelépésért. Úgy vélem, gyakran csak a dolgok negatív oldalát látjuk, de azt gondolom, borzasztó sok jó is származott ebből. A csúcstalálkozón felvetett téma a partnerség volt. Ez egyenlő felek csúcstalálkozója volt. Biztosítanunk kell azonban, hogy több volt puszta frázisoknál. A partnerség iránti elkötelezettség hadd váljon valósággá. Ebből a célból egyrészt egyenlő emberi jogi normákat kell követelnünk partnereinktől, másrészt egyenlő félként kell bánnunk velük kereskedelmi és gazdasági kérdésekben. Új, stratégiai partnerséget szeretnénk kiépíteni Afrikában, amely segít békés és biztonságos jövőt építeni Afrika népei számára, amely segíti a beruházások, a növekedés és a jólét megerősítését a szorosabb gazdasági kapcsolatokon keresztül, és amely az Afrikáról alkotott közös elképzelésen alapul. A csúcstalálkozó előtt némi aggodalom merült fel Mugabe elnökkel kapcsolatban, – de úgy vélem, egyértelműen vette az üzenetet –, továbbá az EPA-kkal kapcsolatban. Emlékszem, örültem, amikor a biztos úr azt mondta, hogy ő és Barroso elnök úr újra és újra elmagyarázták az afrikai vezetőknek ezek előnyeit. Szeretnék újra köszönetet mondani neki a találkozóért, ami közte, valamint köztem és más képviselőcsoportok között létrejött. Meglehetősen egyértelműen fejezték ki magukat az EPA-knak Afrika hosszú távú gazdasági jövője, és természetesen az afrikaiak számára nyújtott előnyei tekintetében. Szeretnék még egyszer gratulálni a csúcstalálkozón résztvevőknek, és úgy vélem, a kérdés nagy lendületet kapott, és előrelépés történt. Marie Anne Isler Béguin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hivatalban lévő tanácsi elnök úr, biztos úr, először is el szeretném mondani, hogy mi, az Európai Parlament küldöttségének tagjai két csúcstalálkozón vettünk részt: a parlamentáris elő-csúcstalálkozón, a Pánafrikai Parlament képviselőivel, és a hivatalos csúcstalálkozón. Tisztelt hivatalban lévő elnök úr, úgy vélem, nincs tisztában azzal, hogy ott mi milyen státuszban voltunk, azaz, hogy pusztán megfigyelői státusszal rendelkeztünk, az Európai Parlament képviselői, jóllehet a korábbi alkalmakkor jól végezték munkájukat, nem jutottak be a hivatalos találkozóra. Erről nagyon szerettem volna tájékoztatni a Házat, és úgy érzem, hogy mi, az Európai Parlament képviselői az európai polgárokat éppúgy képviseljük, mint az állam- és a kormányfők. Így helyénvaló lenne, ha a következő csúcstalálkozón mi is rendelkezhetnénk képviselettel. A hivatalos csúcstalálkozó mindazonáltal nagyszerű kezdeményezés volt, és jó tudni, hogy hét évnyi sikertelen próbálkozás után végül sor került rá. Úgy érzem azonban, hogy a csúcstalálkozóból levonható legfőbb tanulság, hogy az afrikai kontinens végre egyenjogúvá válik, és afrikai egységbe szerveződik, és ez mindenképpen jó hír. Ez emlékeztet azokra a beszélgetésekre, amelyeket a biztos úrral folytattunk a parlamentáris elő-csúcstalálkozón, ahol felhívtuk a figyelmet az egyrészt az EU látásmódjának politikai

11-12-2007

11-12-2007

HU


vetülete és a partnereivel kapcsolatos új megközelítés, másrészt az EU által a gazdasági partnerségi megállapodások tető alá hozását érintően gyakorolt nyomás közötti ellentmondásra. Most szeretnék érdeklődni a biztos úrnál e partnerségek státuszáról, az aláírandó ideiglenes megállapodásokról, mert emlékeztetnem kell Önt arra, hogy az afrikai országok elutasították az ilyen típusú megállapodásokat és az ilyesfajta nyomást. Végül, biztos úr, még egy aggodalomra okot adó kérdés: az atomenergia kérdése. A Zöldek képviselőcsoportjának kérdései a következők: miért kezdtek atomenergiával kapcsolatos tárgyalásokat az afrikai országokkal? Az afrikai országoknak most megújuló energiaforrásokra van szükségük. Technológiánk, napenergiánk, fényelektromos rendszereink és szélenergia-rendszereink kiválóan megfelelnek Afrika számára. Akkor tehát mi volt az ok, különösen akkor, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy mindez mivel járhat, például jelenleg Irán esetében? Miért, alelnök úr? Ez nagyon fontos kérdés. Azt is szeretném tudni, hogy melyik ország kényszerítette arra az EU-t, hogy az atomenergiával kapcsolatos kérdést belefoglalja a stratégiába. Az én elnököm volt, az atomenergia világszintű kereskedelmi képviselője? Ez egyszerűen hihetetlen. Afrikának most megújuló energiaforrásokra van szüksége. Luisa Morgantini, GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, elégedettek lehetünk a Lisszabonban történtekkel. Végre, nézeteltérései ellenére – amelyek végül is nálunk is vannak – Afrika megmutatta, hogy egységes, hogy képes túllépni az adományozó és az adományozott országok között fennálló paternalista kapcsolaton. Stratégiánk része egy politikai, gazdasági és társadalmi partnerségi formák kiépítése. Ezért örülünk annak, hogy amit az 1957. évi Római Szerződés óta dokumentumainkba foglaltunk, ma valóra vált. Konaré úr azt mondta, hogy Afrika saját maga szeretné meghatározni menetrendjét. Ez elég különös, és remélem, ez tényleg azt jelenti, hogy Afrika vállalja a felelősséget a szegénység, az elsivatagosodás és a betegségek közös leküzdéséért. A gazdasági partnerségi megállapodások kritikája hosszú ideje hallható ebben a Házban, és véleményem szerint szem előtt kell tartani, hogy nem csak a társadalmi csoportok, hanem az afrikai kormányok is kifejeznek ilyen kritikákat, és így alternatív megoldásokat keresnek. A Pánafrikai Parlament és az Európai Parlament elszántan lépett pályára, közös nyilatkozattal, és ez tényleg kivételes. Kihívás is lesz azonban, tekintettel a civil társadalmi szervezetekkel együttesen folytatandó politikákra. Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Mugabe úr azt állította, hogy diplomáciai győzelmet aratott Lisszabonban, amennyiben „legyőzte a briteket”. Egy szempontból igaza volt. Ahelyett, hogy saját maga vett volna részt a találkozón, Gordon Brown Amos bárónőt küldte el, aki – bár nem szeretnék tiszteletlen lenni vele – a brit kormány viszonylag jelentéktelen alakja. Ugyanígy, csütörtökön a kisinasát, Miliband urat küldi Lisszabonba a Lisszaboni Szerződés aláírására. Angela Merkelre maradt, hogy Mugabe urat csodálatos, majdnem brit eufemizmussal a következőképpen dorgálja meg: „Zimbabwe rontja az új Afrika képét”. Nos, ezt éppenséggel el lehet mondani! Brown úrnak részt kellett volna vennie a konferencián, és szemtől szembe meg kellett volna mondania Mugabe úrnak, hogy egy vérszomjas zsarnok, akinek nincs helye a civilizált nemzetek mai közösségében. Ez az elnyomott zimbabweiekre fordította volna a figyelmet, és ehhez valódi vezetés kellett volna – és pontosan ezért nem történt meg. Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, bátraknak kell lennünk, hogy észrevegyük a nyilvánvaló igazságot. A múlt heti EU–Afrika csúcstalálkozó valójában kudarc volt, és nem kell messze keresni, hogy miért. Tehetünk nagyszerű nyilatkozatokat egy új stratégiai partnerségről, de tény, hogy – amint azt Lisszabonban elmondtam –, az Európa és Afrika közötti kielégítő partnerségnek közös értékeken és elveken kell alapulnia, úgy mint demokrácia, emberi jogok és felelősségteljes kormányzás. Ma egyáltalán nem ez a helyzet. Európa piros szőnyeget gördít Gaddafi és Mugabe lábai elé, hogy Gaddafi jövedelmező szerződéseket írjon alá, és hogy Mugabe ne támadja a többi partnert. Azonban, ha az Afrikai Unió tagállamai továbbra is nyíltan támogatják Mugabe diktátort, felmerül a kérdés, hogy mit érnek a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos saját ígéreteik. Ezért elmondom még egyszer: ha csak egyetlen üzenet lenne, amelyet Európának sugároznia kellett volna e csúcstalálkozón, az az, hogy csak a jogállamiságon alapuló demokratikus rendszerek garantálhatják személyes sorsunk jobbra fordulását, és hogy a fejlesztési támogatást e feltételektől kell függővé tenni.

73

74

HU


Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, csak 2010-ben, amikor a következő csúcstalálkozóra sor kerül, tudjuk meg, hogy az EU–Afrika csúcstalálkozóért megérte-e erőfeszítéseket tenni, attól függően, hogy a majd akkor megtárgyalandó kérdések újak lesznek-e, vagy ugyanazok, mint ma. Ez lesz a kritériuma, és akkor jön el az ideje majd a hétvégén Lisszabonban elért eredmények értékelésének. Addig is azonban áttekinthetünk egy-két dolgot. E csúcstalálkozót a párbeszéd, a valódi kétoldalú partnerség és a közös felelősségvállalás csúcstalálkozójaként mutatták be. Ezek értékes célkitűzések. Európa és Afrika új kapcsolatában senki nem lehet vezető, mivel az afrikaiaknak kell felelősséget vállalniuk saját sorsukért. Nekünk, európai szomszédoknak az a kötelességünk, hogy nagylelkűek és következetesek legyünk a fejlesztési támogatásokban. Ha 2010-ben már jó úton járunk a millenniumi fejlesztési célok elérése felé, és ha kevesebb lesz a halál, az éhínség, több lesz a demokrácia, és fokozottabban tiszteletben tartják az emberi jogokat, ha tisztességesebb lesz a kereskedelem és nagyobb a növekedés és a fejlődés, akkor ez a csúcstalálkozó sikeresnek lesz mondható. Ha ugyanezek a diktátorok lesznek még hatalmon, és ugyanezeket az alkukat kell megkötni, amelyek sok hasznot hoznak kevesek számára, akkor ez sajnos csak elszalasztott lehetőség volt. Alain Hutchinson (PSE). - (FR) Elnök úr, biztos úr, az EU–Afrika csúcstalálkozót követően szeretnék néhány megjegyzést tenni, mintegy összefoglalva e fontos találkozót. Amint a biztos úr elmondta, a csúcstalálkozó eredményei minden bizonnyal pozitívnak tűnnek. Először is, hónapokig, sőt hosszabb ideig kértük a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos menetrendet és azok tartalmát. A Bizottság, vagy a Bizottság képviselői minden alkalommal azt mondták, hogy kritikáinkat az afrikai kormánytisztviselők vagy partnerek nem osztják, és mi pusztán átvesszük, mert pontosan emlékszem a válaszra, a nagy nem kormányközi szervezetek eltévelyedett érvelését. Lisszabonban az afrikai állam- és kormányfők nagy többsége kritikával illette a tárgyalások módszerét és tartalmát is. Egyértelmű felhívás érkezett, hogy szánjunk időt arra, hogy tisztességes, kiegyensúlyozott, és az EU-nak az afrikai fejlesztéssel kapcsolatos kötelezettségvállalásaival összhangban álló megállapodásokat kössünk. Már hosszú ideje kérjük a Bizottságot, hogy biztosítson valódi összhangot különböző politikái között. Egyetértünk abban, hogy több évtizednyi fejlesztési együttműködés vallott kudarcot Európa és Afrika között, de fenntartjuk, hogy ezen együttműködés korlátait mindig a Bizottság szabta meg, visszavonva az egyik területen azt, amit a másikon megadott. Lisszabon után nyilvánvaló tehát, hogy a kérdés nem a kereskedelem együttműködéssel történő helyettesítése, hanem annak elérése, hogy mindkét politika a fenntartható fejlődést tűzze ki célul. Az élelmiszerbiztonságot, a betegségek elleni küzdelmet, az emberi jogokat és a migrációt, különösen a sérülékenyebb államoknak juttatott támogatást illetően szintén folyamatosan kértük a Bizottságot, hogy tegyen többet és jobbat Afrikáért és Afrikával. Úgy látjuk, hogy mostantól ez így lesz, és ez jó. Többé nem lehet nem észrevenni azonban, hogy a Parlament igénye egyben az afrikai átlagpolgárok, és politikai képviselőik igénye is. Ezért örülök annak, hogy a parlamentek, amelyekről hosszú ideig nem vettek tudomást ebben a folyamatban, végre részt vehetnek benne. Reméljük, hogy a következő csúcstalálkozó lehetőséget ad arra, hogy gyorsabban és nem túlzott késedelem nélkül lemérjük az új stratégia hatékonyságát annak érdekében, hogy megerősíthessük a célkitűzések és az eredmények alkalmasságát. Miguel Portas (GUE/NGL). – (PT) E csúcstalálkozóra azért került sor, mert a portugál elnökség ragaszkodott hozzá, és az Afrikai Unió vállalta a kockázatot. Mindazok Európában, akik kisebbíteni akarták a csúcstalálkozót Robert Mugabe lisszaboni jelenléte miatt, vesztettek. Azonban mindazok, akik Londonban illő pompával és körülmények között fogadják a szaúdi királyt, nem beszélhetnek az emberi jogokról. A csúcstalálkozóval egyidejűleg számos polgári megmozdulás leplezte le a szavak és tettek e kettősségét, mindazok kettősségét, akik távol maradtak, de azokét is, akik jelen voltak. Portugáliában a csúcstalálkozó lehetővé tette, hogy az emberek beszéljenek Afrikáról, annak problémáiról, és már csak ezért is megérte erőfeszítéseket tenni. Ugyanakkor, mindazok, akik meghallgatták az elnökséget és a Bizottságot, azt hiszik, hogy ez valóban történelmi esemény volt, olyan pillanat, amelynek tekintetében van előtte és van utána, ami nyilvánvalóan túlzás. Valójában a portugálok számára ez egyfajta luzo-tropikalista lokálpatriotizmus volt, amely az európai sajtóból is nyilvánvalóvá vált. Előrelépést tényleg elértünk: az előrelépés legfőbb eleme, hogy az afrikai országok meghatározták menetrendjüket. Minden más szempontból azonban tátongó űr mutatkozott a szavak hiábavalósága és az eredmények szűkössége között. Ez a csúcstalálkozó jobb volt, mint a kairói, de ez aligha lehetett nehéz! A nehéz az, hogy közösen kell vállalni a felelősséget a gazdasági együttműködési megállapodások fixa ideájából való kiinduláskor.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Michael Gahler (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, jó, hogy sor került az EU–Afrika csúcstalálkozóra. Most már tisztábban látunk. Van stratégiánk, és van egy első cselekvési tervünk. Mi az Európai Parlamentben gondosan nyomon követjük ennek végrehajtását. Mint a Pánafrikai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnöke, elmondhatom, hogy ezt afrikai kollégáinkkal közösen tesszük majd. A felelősségteljes kormányzás jegyében a parlamentáris elő-csúcstalálkozónkon közös nyilatkozatot adtunk ki, amelyben abbéli meggyőződésünknek adtunk hangot, hogy az afrikai parlamentek kapacitásának megerősítését szolgáló intézkedések lehetővé tennék e, korábban tudomásul sem vett intézmények számára, hogy hatékonyan vegyenek részt a felelősségteljes kormányzásban és a politikák végrehajtásának ellenőrzésében. Ebből a célból hatékony forrásokra van szükségünk, amelyeket a Bizottság és a tagállamok egyedi programjaiban kell előirányozni. Az emberi jogokról: úgy érezzük, az afrikaiak összezárnak, ha Európában jogosan szót emelnek az egyes országokban uralkodó viszonyok miatt. A Robert Mugabe politikájától való elhatárolódást kifejező küldöttek csúcstalálkozó előtti elszórt megjegyzései magán a csúcstalálkozón egy egységes frontnak engedtek utat. Köszönöm a német kancellárnak, Angela Merkelnek, hogy mindannyiunk nevében határozottan fejezete ki magát Zimbabwével kapcsolatban. A gazdasági partnerségi megállapodásokat érintően azonban úgy vélem, tényleg nagy a probléma. Az nem lehet az EU célja, hogy ténylegesen bomlassza a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösséget vagy a Dél-Afrikai Vámuniót azzal, hogy egyes országokkal ideiglenes megállapodást köt, másokkal meg nem. E kérdésben Mbeki elnök objektíven érvel, míg Zimbabwe esetében fanatikusabb álláspontot képvisel. A gazdasági partnerségi megállapodásokat érintve, felhívom a Tanácsot, hogy rugalmasabb tárgyalási megbízatást adjon a Bizottságnak, így a nem kívánt mellékhatások, mint a nem a legkevésbé fejlett országokat (nem-LDC-országokat) érintő kereskedelmi forgalom megszakadása, pusztán a jelenlegi kereskedelmi megállapodások hatályvesztése miatt ne következzenek be január 1-jén. Igen, a WTO-val való összeegyeztethetőség alapvető, de lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bizonyos fokú kreativitást tanúsítsunk annak elérése érdekében. Néha a stopperórát csak korlátozott időre lehet leállítani. Elvégre valamennyi országunk egyúttal tagja a WTO-nak is. Glenys Kinnock (PSE). – Elnök úr, ahogyan azt Michael Gahler mondta, a csúcstalálkozót egyértelműen beárnyékolta az a tény, hogy sor került ezekre a gazdasági partnerségi megállapodásról (EPA) szóló elmérgesedett tárgyalásokra, és a kapcsolatot ugyanannyira keserítették meg e tárgyalások, mint amennyire a biztos úr és a Tanács megpróbáltak a jó partnerségen munkálkodni. Számos államfő aggodalmát fejezte ki, beleértve az Afrikai Unió vezetőjét, Konaré urat, aki azt mondta, hogy a Bizottság kijátssza egymás ellen az afrikai régiókat. Az Általános Ügyek Tanácsa a héten – néhányunk számára eléggé kiábrándítóan – nem javasolta azt a rugalmasságot, amelyet sokunk látni szeretett volna, különösen a nem a legkevésbé fejlett országokkal (nem-LDC-országokkal) szemben, jóllehet – ahogy én látom –, az Egyesült Királyság és Hollandia különösen sürgette ennek bekövetkeztét. Damoklész kardja még mindig ott lebeg a nem LDC-országok felett, és olyan a gazdasági és társadalmi következményekkel és gazdasági csapásokkal néznek szembe, amelyeknek számunkra teljes mértékben elképzelhetetlennek kellene lennie. Még mindig vannak olyan megfontolások, amelyeket az EPA-k nem érintenek, a fejlesztési támogatás, a származási szabályok, a mezőgazdasági szubvenciók hatásával kapcsolatos kötelezettségvállalások. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket az afrikai, karibi, csendes-óceáni (AKCS) országok általában, és jelen esetben Afrika, kértek. Nem elég, ha a Bizottság azt mondja, hogy azok, akik közülünk bírálják az EPA-kat, a nem kormányzati szervezetek zsebében vannak, hogy az AKCs-országokat az emberek félretájékoztatják és félrevezetik, és hogy csak meg szeretne felelni a Kereskedelmi Világszervezet szabályainak. Ezek az érvek nem sokat érnek, ha azt a veszélyes helyzetet nézzük, ami a nem LDC-országokat jellemzi. Végül azt szeretném mondani, hogy polgáraink Európában nem fogadnak el olyan helyzetet, amelyben 2008-ban bármely szegény ország rosszabb helyzetbe kerül, mint van jelenleg, és nem tűrhetjük, és nem engedhetjük, hogy ez így legyen. Arra ösztönözzük a Bizottságot, hogy tanúsítson rugalmasságot. Gabriele Zimmer (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr, engedje meg, hogy a csúcstalálkozó néhány olyan eredményére hivatkozzak, amelyek véleményem szerint bárminél többet elárulnak egy következetes fejlesztési politika hiányáról. A millenniumi fejlesztési célok és az éghajlati célok elérésére létrehozott kiváló keretet megint összezúzza a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások során folytatott

75

76

HU


nyomásgyakorlás, és még ennél is nagyobb mértékben a konglomerátumok szükségletei által vezérelt energiapolitika. A szabadkereskedelmi megállapodásokat ki kell csikarni az egyéni partnerekből, ami csak ahhoz vezet, hogy még a stabil regionális gazdasági térségek is újra szegmentálódnak Afrikában. Az energiapolitika területén az egyetlen megfontolás, hogy az európai nagyberuházók érdekeit szolgálja, és véleményem szerint botrányos atomerőműveket exportálni Afrikába. A migráció kezelésével kapcsolatban újra jelentős ígéreteket tettek. Ezek azonban ellentétben állnak a Frattini biztos úr által előterjesztett, a szelektív migrációról szóló irányelv-tervezettel. Úgy vélem, e tervezeteket sürgősen vissza kell vonni, máskülönben az Európa és Afrika közötti mobilitás és szabad mozgás vágyálom marad. ELNÖKÖL: Diana WALLIS Alelnök Marie-Arlette Carlotti (PSE). - (FR) Elnök asszony, Afrika és Európa a legmagasabb szinten politizáltak Lisszabonban, és ez nagyon jó hír. Ezt elmondva biztos szeretnék lenni abban, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik, főleg három fontosabb kérdésben. Az első az egyenlő felek partnersége. Alpha Konaré azt mondta a fórumon, hogy Afrikának nincs szüksége sem alamizsnára, sem gyámkodásra. A lisszaboni nyilatkozat ezt erősíti meg: egyenlő felek partnerségét hozzuk létre. Európa azonban gyakran elég felszínesen vagy à la carte kezelte ezt a kötelezettségvállalást, azáltal, hogy saját menetrendjét erőltette, ha az érdekei forogtak kockán: a terrorizmus, a migráció, és jelenleg a gazdasági partnerségi megállapodások tekintetében. Másodszor, a népek partnerségéről. Itt is némi cselekvést várunk. Az új partnerségnek rendszeresebben és módszeresebben kell közel hoznia a civil társadalmakat és a népképviseleti szerveket, vagy más szóval a parlamenteket, különösen az afrikai parlamentek kapacitásainak támogatásával. Ezt az üzenetet tolmácsolja az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament közös nyilatkozata, és remélem, meghallgatásra talál. Végül, a migrációról: az európaiaknak és az afrikaiaknak megvolt a lehetőségük Lisszabonban, hogy egyértelmű politikai üzenetet küldjenek, ami az emberi jogokat állította volna partnerségünk középpontjába. Őszintén hiszem, hogy Lisszabon sajnálatos módon elmulasztott lehetőség volt. Az új stratégia még mindig a határok védelmére helyezi a hangsúlyt a bevándorlók jogai helyett. Ez azt jelenti, hogy Európai továbbra is lábbal tiporhatja a bevándorlók jogait itt vagy ott, mivel ténylegesen igen kevés kötelezettséget vállalt a „Migráció, mobilitás és foglalkoztatás” című cselekvési tervében. Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Az EU–Afrika csúcstalálkozóra a portugál elnökség diplomáciai és politikai állhatatosságának köszönhetően került sor. Európa sikerről számolhatott be, de kétséges, hogy vajon Afrika is ezt teszi-e, különösen az elnyomó és kizsákmányoló rendszerek ellen küzdő nők és férfiak. Ők tudják, hogy képviselőik többségének egyáltalán nem állt szándékában a csúcstalálkozón törvényesen és kölcsönösen elfogadottak betartása. A közös stratégia és a cselekvési terv további próbája a portugál elnökségen múlik. Minthogy az Afrikában tapasztalható borzalmas dárfúri és szomáliai tragédiákra a csúcstalálkozón csak említésszerűen tértek ki, gyakorlati intézkedések felé kell elmozdulnunk. Mikor érkezik meg a múlt nyáron ígért európai haderő Csádba? Mikor hoz az EU határozott intézkedést a szudáni kormány ellen, amely visszatartja az ENSZ Biztonsági Tanácsa által megbízott hibrid haderőt attól, hogy a dárfúri polgári lakosságot megvédje? Mikor küldenek európai csapatokat vagy más hozzájárulást, hogy visszavonulásra kényszerítsék a megszálló etióp csapatokat Szomáliából, amint azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa elrendelte? A csúcstalálkozók szervezése nem indokolja, hogy e sürgető kérdésekről megfeledkezzünk, mivel ez megkérdőjelezi az EU szavahihetőségét afrikaiak és európaiak milliói körében. Be kell bizonyítanunk, hogy az élet védelme Szudánban, Szomáliában, Kelet-Kongóban és Afrika más országaiban többet ér, mint a bűnöző Gaddafi sátrában aláírt szerződések. Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Elnök asszony, biztos úr, őszinte leszek, csakúgy, ahogy néhány képviselő, egyesek talán jobban, mint mások. Az EU–Afrika csúcstalálkozó sikeres volt. Az írott szöveg kötöttsége nélkül, íme az észrevételeim: jól emlékszem, amikor a portugál elnökség kezdetén, illetve a portugál elnökség előkészületei során jeleztük, hogy egyik célkitűzésünk egy EU–Afrika csúcstalálkozó megszervezése, akkor érkeztek észrevételek, kétségek, és néha kritikák is, amiért ezt a csúcstalálkozót tekintettük egyik célunknak.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Néhányan azt mondták: „Afrikával kapcsolatban nem merül fel az ahhoz szükséges érdek vagy kötelezettségvállalás a közvéleményben, a társadalomban, a tagállamokban vagy az intézményekben, hogy a csúcstalálkozót meg lehessen tartani: Ön, az elnökség, egyedül marad, nagyon csekély támogatottsággal. Afrika nem szerepel a nemzetközi napirenden, és csekély az érdeklődés iránta.” Mások azt mondták: „vannak olyan részvételi és szervezeti kérdések, amelyek bonyolultak lesznek, ha nem leküzdhetetlenek”. Elbátortalanodtuk ezen ötlet megvalósítását illetően. Tény azonban, hogy sikerült e csúcstalálkozót megtartanunk, ahogy portugálul mondjuk „contra ventos e contra marés”, más szóval minden nehézség ellenére. Sikerült, mert sok tagállamtól kaptunk támogatást, amelyek együttműködtek velünk, az elnökséggel a szövegek kidolgozásában és azoknak az afrikai képviselőkkel való megtárgyalásában. Támogattak minket az EU intézményei is, a Bizottság és a Parlament, a kritikusok és a szkeptikusok bosszúságára. Sikerült néhány kínos és bonyolult diplomáciai kérdést megoldanunk. Nem bocsátkozom jóslatokba, hogy ez a csúcstalálkozó történelmi jelentőségű volt-e vagy sem: ezt a jövőnek kell eldöntenie. Kétség sem férhet azonban ahhoz, hogy ez a csúcstalálkozó új szakaszt jelent Európa és Afrika kapcsolatában, és már maga a tény, hogy sor került rá, sikerként könyvelhető el. Amint Michel biztos úr elmondta, e csúcstalálkozó során, az Afrikával folytatott átfogó párbeszédben nem kerültük a problémákat, a nehézségeket és a véleménykülönbségeket. Épp ellenkezőleg! Beszéltünk a problémákról, a nehézségekről és hogy mi oszt meg bennünket. Beszéltünk a kereskedelemről, a biztonságról, a konfliktusokról, az emberi jogok megsértéséről, szemtől szembe, őszintén, nyíltan. A csúcstalálkozó célja azonban nem az volt, hogy kereskedelmi megállapodásokat kössünk, erre nem ez volt a megfelelő hely, és nem is állt szándékunkban azonnal megoldani a szudáni problémát. Nem állt szándékunkban, hogy varázspálcánkkal egy csapásra megoldjuk a zimbabwei helyzetet is. Mindkét fél foglalkozott azonban e kérdésekkel, megvitattuk azokat, elmondtuk véleményünket, és ahol eltérés mutatkozott, nem rettentünk vissza attól, hogy ezeket kimondjuk. Az Európai Unió által e kérdésekben átadott üzenet teljes mértékben egyhangú volt. Amint azt Önök is tudják, Szudánról mind a plenáris ülésen, mind a miniszteri szintű trojka-találkozón beszéltünk. Megvédtük álláspontunkat, az EU álláspontját a gazdasági partnerségi megállapodások területén is. Mitchell úr talán részletesebben és alaposabban beszélt erről a kérdésről, de lehetőségünk volt egyértelműen kifejteni az EU gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos álláspontját. Olyan megállapodásokra törekszünk, amelyek méltányosak és kiegyensúlyozottak, és amelyek kedveznek Afrikának és afrikai partnereinknek: ez az álláspontunk, semmi más. E tekintetben teljesen világosan kell kifejezni magunkat! Arra törekszünk, hogy válaszoljunk az afrikai aggodalmakra és törekvésekre, semmi másra. Tévednek azok, akik e tekintetben támadják, bírálják vagy leértékelik az arra irányuló bizottsági erőfeszítéseket, és a Tanács által a Bizottságot támogatva tett erőfeszítéseket, hogy a lehető legtöbb gazdasági partnerségi megállapodást megkössük ez év végéig. Azoknak azonban, akik azt mondják, hogy a csúcstalálkozó önmagában nem az út vége, és hogy önmagában nem forradalmasítja az Afrikával fenntartott kapcsolatot, igazuk van. Nyomon kell követnünk a meghozott határozatokat, a kétely legkisebb jele nélkül. E csúcstalálkozó igazi értékét, igazi jelentőségét közép- és hosszútávon az határozza meg, hogy képesek vagyunk-e teljesíteni, amiben megállapodtunk, amit eldöntöttünk, amit vállaltunk. Ezért nyomon kell követnünk a meghozott döntéseket. Értékelnünk kell az elért eredményeket, és csak akkor, amikor ezt az értékelést elvégeztük közép- és hosszútávon, csak akkor tudjuk igazán megmondani, hogy a csúcstalálkozó sikeres volt-e következményei és hatásai tekintetében. Amint mondtam, egy közös stratégia, egy egyedi cselekvési terv és konkrét nyomon követési mechanizmusok elfogadásával, olyan aktuális és fontos témák megvitatásával, mint az éghajlatváltozás, az integráció, az energia és a bevándorlás, a csúcstalálkozó egyértelmű előrelépést jelent, az Afrikával fenntartott kapcsolataink kiforrását. Hét évet vártunk arra, hogy Kairóból eljussunk Lisszabonba. Egészen biztosak vagyunk abban, hogy nem várunk ennyit egy következő Európa–Afrika csúcstalálkozóra. E csúcstalálkozó fontossága, hasznossága és jelentősége kétségkívül bizonyítja, hogy rövid időn belül szükség van újabb csúcstalálkozóra. Megértik majd, hogy miért örül a portugál elnökség ezen eseménynek, és a mindannyiunk közös kezdeményezésének. Köszönjük mindenkinek a közreműködést, elkötelezettséget és erőfeszítést, amely sikeressé tette ezt a csúcstalálkozót. Louis Michel, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, gyorsan szeretnék reagálni a felvetett kérdésekre, és azt követően röviden megvitatni a gazdasági partnerségi megállapodásokat. Két képviselő sajnálatát fejezte ki az Európai Parlament nem kellő mértékű bevonása miatt. Azt kell mondjam, talán jobban is végezhetnénk a dolgunkat, de hogy őszinte legyek, tekintettel más múltbeli nemzetközi találkozókra, úgy érzem, hogy ma a Parlamentet mindenképpen teljes mértékben bevontuk a folyamatba.

77

78

HU


Ezen felül, ami engem illet, mindig nagy örömömre szolgál a képviselőkkel folytatott vita, sőt ellentmondás, mivel így csiszolhatom álláspontomat. Rendszeresen változik a véleményem Önök miatt, és nem azért, hogy Önöket boldoggá tegyem, hanem mert meggyőztek. A második kérdés Dárfúr és Szudán. Először is az elnök úrhoz hasonlóan el szeretném mondani, hogy e csúcstalálkozó célja nem az volt, hogy erre a kérdésre megoldást találjunk. Ezzel együtt sikerült trojka-találkozót szerveznünk a portugál elnökség, Barroso elnök úr, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője, és köztem. Találkoztunk a szudáni elnökkel, és elmondhatom, hogy a találkozó során átadott üzenet hangneme és tartalma több mint bőven tükrözte az itt elhangzott kemény szavakat. Elég egyértelműen elmondtuk Bachir úrnak, hogy a lehető leghamarabb pozitív választ kell adnia az ENSZ-nek, hogy lehetővé tegye a hibrid haderő gyors felállítását, amelyre nyilvánvalóan szükség van ahhoz, hogy csak egy kicsit is javítsunk a dárfúriak helyzetén. Cornillet úr, el kell mondanom, hogy teljes mértékben egyetértek az Ön nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos felszólalásával. Amint tudja, tegnap például az ECHO valamennyi partnerével találkoztam. Sokan voltak, és a nemzetközi humanitárius jog e problémáját vitattuk meg. Felvetettem az Ön által említett javaslatot, és megegyeztünk, hogy áprilisban vagy májusban nagyobb konferenciát szervezünk a kérdésben. Azt is elmondtam nekik, bár nem áll jogomban, hogy szeretném meghívni az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket az említett konferencián való részvételre, ha ez lehetséges, és ha a Parlamentet érdekli egy ilyen ajánlat, mert valójában nap mint nap egyre növekvő közhelyességet tapasztalok a nemzetközi humanitárius jog kezelésében, és ez rendkívül súlyos. Ezzel kapcsolatban, amikor ott voltam a helyszínen, beszéltem a humanitárius szállítmányokhoz való hozzáférésért felelős személlyel. Azt mondtam neki: „de Ön egyáltalán nem tartja tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot”, és erre azt válaszolta: „de hát meg kell értenie, hogy háború van”. Nyilvánvalóan elég sokkoló ezt hallani, mert ez a magatartás ütközik a nemzetközi humanitárius jog egész lényegével, gyökereivel. Ezért, higgyék el, tovább fogunk lépni a kérdésben. Az atomenergia kérdéséről, Isler Béguin asszony, el kell mondanom, hogy ez nagyon jó kérdés, amelyre fel is kaptam a fejem. Kérem, vegye figyelembe, hogy ezt afrikai partnereink vetették fel, és úgy vélem, inkább elvből, mint tényleges kérdésként. Másfelől, egyetértek az Ön aggodalmával. Először is felkértük őket, hogy beszéljenek a tömegpusztító fegyverek leszereléséről, és erre azt válaszolták: „rendben, beszéljünk róla, de ebben az esetben miért ne beszélhetnénk az atomenergia polgári célú alkalmazásáról”. Nos, ez is része a jelenlegi hangulatnak. Önhöz hasonlóan én is sajnálom, de feltették a kérdést, és aligha tagadhatjuk meg a válaszadást partnereinknek. A felvetés amúgy is igencsak visszafogott volt, és senki nem beszél arról, hogy atomenergia-ágazatot kellene kiépíteni Afrikában. Egyetértettünk abban, hogy megbeszéljük az atomenergiával kapcsolatos kérdéseket, és elfogadtuk, hogy ezt meg kell vitatnunk egymás között, mert egyértelművé vált a kezdetektől, hogy semmi nem lesz tabutéma. Ezért úgy vélem, ehhez tartanunk kell magunkat. Még két kérdés van, amellyel kapcsolatban észrevételt szeretnék tenni, és végül az EPA-kkal zárom felszólalásomat. Azt hiszem, Zimmer asszony mondta, hogy különleges érdek fűződik mindahhoz, amit az európai nagyberuházók fel tudnak használni. Erre az EPA-knál visszatérek, de nyilvánvalóan nem értek egyet az érveléssel. Akár még két hétig is itt tarthatnak éjjel-nappal, akkor sem fogom ezt a kritikát elfogadni. Nem fogadom el, egy egészen egyszerű okból. Több hónapja veszek részt ezeken a tárgyalásokon, jóllehet azt kell mondanom, hogy nem tárgyalok, csak részt veszek a tárgyalásokon. Soha nem tűnt úgy, hogy a végső cél az európai gazdaság vagy az európai vállalkozások megsegítése lenne. Akik ezt állítják, úgy hiszem, vagy tévednek, vagy rosszul tájékozottak, vagy ezt rosszhiszeműen teszik. Úgy vélem, inkább rosszul tájékozottak, mert senki nem cselekszik rosszhiszeműen. Úgy érzem azonban, hogy ebben a kérdésben e megjegyzések rendkívül indokolatlanok. Most rátérek a gazdasági partnerségi megállapodásokra. Az ideiglenes megállapodásokkal kapcsolatban szeretném feltenni a kérdést, hogy mire irányulnak? Ezeket az európai vállalkozások támogatására szánjuk? Egyáltalán nem: a cél ugyanis az, hogy védelmet nyújtsunk az átlagos jövedelemmel rendelkező országoknak, amelyek egyébként, amint azt Önök is jól tudják, az általános preferenciarendszerbe tartoznának. Ez nyilvánvalóan kevésbé kedvező, mint az a rendszer, amelyben jelenleg működnek, amely a legkevésbé fejlett országokra (LDC-országokra) alkalmazottal egyenértékű rendszer, más szavakkal az Everything But Arms (mindent, a fegyvereket kivéve). Ezért, ha az év végén, minden jó szándékom ellenére az érintett országokra nem vonatkozik más megállapodás, mint amely az eddigi helyzetüket tartja fenn, minden bizonnyal piacokat fognak veszteni, és már említettem Elefántcsontpart példáját. Ez a másik megállapodás egy ideiglenes megállapodás. Kivel kötöttük ezeket az ideiglenes megállapodásokat? Legtöbb esetben olyan átlagos jövedelmű országokkal, amelyek egyébként sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének, mint amilyenben eddig voltak. Azért történt mindez, hogy vállalkozásainkat védjük, hogy csatornákat nyissunk vállalkozásainknak, hogy beléphessenek Afrikába, vagy elárasszák Afrikát? Nem, ez nem igaz.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Mit javasoltunk tehát? Most a megállapodások lényegére gondolok, mert az igazságot meg kellene hallani. Hajlandó vagyok bárkit meghallgatni, hajlandó vagyok bárkit megérteni, még arra is hajlandó vagyok, hogy egyetértsek az ebben a Házban elhangzó némely kritikával és észrevétellel. Mit javasoltunk tehát? 15 és 25 év közötti átmeneti időszakokra tettünk javaslatot. Wade úr azt állítja, hogy a piacát elárasztják a támogatott európai mezőgazdasági termékek. Éppen erre szeretnék kilyukadni. A mezőgazdasági termékek óvhatják meg őt attól a 20%-tól, amely nem liberalizált. Nem igazán értem, hogy mire gondol. Ráadásul Wade úr közvetlenül nem is érintett. Igaz, hogy joga van egész Afrika nevében beszélni, de nem érintett, mert LDC, és vonatkozik rá az „Everything But Arms” rendszer. Mbeki úr, akit nagyon csodálok, szintén fel akarja mondani az EPA-kat, de ez egyszerű. Ő sajátos társulási szerződést kötött velünk. Ez azt jelenti, hogy feltehetjük magunknak a kérdést, hogy ő mennyiben nem érdekelt abban, hogy a régiója más országait is versenytársként vonja be. Nem rosszhiszeműen szólok, csak azt mondom, feltehetnénk neki ezt a kérdést. Nem gondolom, hogy így van, de kérdezzük meg. Ami Konaré urat, az Afrikai Unió Bizottságának elnökét illet, ő kiváló jogász, és az a dolga, hogy összegyűjtse a körülötte állók aggodalmait. Ez mind jogos. Amikor azonban Ön, Hutchinson úr azt mondja, hogy „minden afrikai vezető azt mondta...”, az nem igaz. Ez nem igaz minden afrikai vezetőre. Igaz, hogy néhányan feltettek nekünk egy-két kérdést. Például: „mi történik, Michel úr, ha megszűnnek a tarifális akadályok? Nyilvánvalóan pénzt veszítünk, és költségvetési kiadásaink fedezésére szolgáló eszközöket. Hogyan fizetjük ki tanárainkat, rendőreinket, köztisztviselőinket stb.?”, és erre azt mondtuk: „létrehozhatnak regionális alapokat, és mi pedig kidolgozzuk az úgynevezett hozzájárulási megállapodásokat, amely a tarifális akadályok megszűnésének nettó adóhatásával legalább egyenértékű pénzügyi forrás nyújtását jelenti, a veszteségek ellentételezésére, és ebből finanszírozhatják a közszolgáltatásokat stb.”. Ez egy aszimmetrikus rendszer, egy átmeneti időszak. Mit csináltunk még? Általános mátrixokat dolgoztunk ki ezekkel az országokkal, kérésükre, mivel ők töltötték meg a megállapodásokat tartalommal. Mi ez a bürokratikus kifejezés? Az általános mátrix olyan terv, amely valamennyi projektre, ágazatra, és mindannak a lényegére kiterjed, amelyet kísérő intézkedésként szeretnének látni a piacok fokozatos megnyitása mellett, amennyiben úgy kívánják: technológia-átadás, megnövelt kapacitások, több szakértelem, infrastrukturális munkák, összekapcsolt rendszerek, vagy jobb hozzáférés, mindezek a szempontok. Regionális gazdasági közösségenként készítettem finanszírozási memorandumot is. Ez egyfajta kötelezettségvállalás, papíron, számadatokkal, hogy vállaljuk az erőforrások EU általi rendelkezésre bocsátását. Az egyetlen dolog, amit nem tehetek, hogy megígérem nekik a tagállamok által Gleneagles-ben megígért pénzt. A tagállamok egymilliárd eurót ígértek, és ennek legalább felét Afrikának. Remélem, sikerül nekik. Ezt a pénzt 2010-től fizetik ki, kereskedelmi segélyként. Ez tehát többletpénz. Megdupláztuk az előbb említett regionális alapokat. Ez mind napirenden van. Be kell vallanom, a legnagyobb aggodalmam a „gazdasági integráció”, mert úgy érzem, hogy a fejlesztési szempont tekintetében először is a gazdasági integráció az, amely lehetővé teszi a vagyon megteremtését, amely vagyont nyilvánvalóan szociális szolgáltatásokra lehet fordítani, és a jólét emberek közötti elterjesztésére. Igaz, hogy nagyon kicsit léptünk előre e tekintetben, az előbb említett okokból. Ezért valószínűleg az elkövetkező egész évben a regionális EPA-k kérdését foguk tárgyalni a gazdasági integráció e dimenziójának megteremtése, fenntartása és megszilárdítása céljából. De bevallom, ez csak akkor fog bekövetkezni, ha mindent beleadtunk... Mindenre, amit tőlünk kértek, pozitív választ adtunk. Igaz volt ez a pénzügyi frontra, vagy mindenesetre a költségvetési határokon belül, valamint a technikai-jogi, az intézményi és még a politikai kérdésekre is. Ami szintén igaz, hogy, amikor a regionális integráció biztosításának megkísérléseként tárgyalnunk kell 2008-ban, nagyon meggyőzőnek kell lennünk, és meg kell, hogy legyenek az érveink. Ne aggódjanak, meghallgatjuk őket, odafigyelünk rájuk... Mindenképpen megteszem azt, ami tőlem telik, hogy aggodalmaikra, bizonytalanságaikra, kérdéseikre válaszoljak, hogy tényleg meg tudjuk nyugtatni őket. El kell mondanom azonban, hogy az egymilliárd eurós további összegen túl, amelynek felét Afrikára kell fordítani, nem igazán vannak további érveim. Meglátjuk, mi sül ki ebből. Kicsit azért megbántva érzem magam, ha azt hallom, hogy zsaroljuk partnereinket. Soha nem zsaroltuk partnereinket azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt rá hatalmunk. Először is, soha nem tettem volna ilyet. Egyszerűen nem kényszeríthetjük a partnereinket arra, hogy megállapodásokat írjanak alá. Bocsássanak meg, de ez túlságosan leegyszerűsíti a dolgokat. Én látom az eredményt. Szívesen tájékoztatnám Önöket a már aláíró országok jelenlegi jogállásáról, hogy bizonyítsam, sokkal több ország van, amelyik aláírta, és amelyik megértette a mechanizmust. Az utolsó kérdés, amely teljessé teszi a képet, az LDC-országok, amelyek az „Everything But Arms” kedvezményben részesülnek, és így teljesen és korlátlanul bejutnak piacainkra. Ebben az esetben megkérdezték

79

80

HU


tőlem, hogy mit veszíthetnek. Valójában semmit sem veszítenek, hanem lehetőséget kapnak, hogy részesüljenek a meglehetősen kedvezményes származási szabályok előnyeiben. Melyek ezek a meglehetősen kedvezményes származási szabályok? Jelenleg ahhoz, hogy egy terméket egy partnerállamból származónak lehessen tekintetni, legalább két feldolgozáson kell átmennie. Mostantól elég az egyszeri feldolgozás. Például az ő vizeikben fogott, ide behozott hal esetében ez elegendő. Ez egy feldolgozásnak minősül, ezért kvóta és vámmentesen hozható be a piacainkra. Ez tehát a nagy különbség. Ez jelentős lehetőségeket kínál, amelyekkel eddig nem élhettek. Ezt el szerettem volna mondani Önöknek, és természetesen hajlandó leszek ezt megismételni, kérjék bármikor. Tegyenek fel kérdéseket, vagy küldjék el írásban. Ígérem, megpróbálok őszintén és teljes körűen válaszolni. Ha úgy tűnik, hogy kérdéseikre a válasz nem kielégítő vagy téves, boldogan beismerem, és kijavítom, ebben biztosak lehetnek. Mindig meghallgattam valamennyi kérdést, utánanéztem valamennyinek, és személyesen vállaltam részt. Nem kaptam még olyan kérdést, amelyre ne adtam volna pontos, konkrét és egyenes választ. Elnök. − A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) John Attard-Montalto (PSE), írásban. – Az európai és afrikai országok közötti csúcstalálkozóra december 8-án és 9-én került sor Lisszabonban, Portugáliában. Több, mint 70 állam- és kormányfő vett részt. Málta hozzászólása az illegális bevándorlás kérdésére összpontosított. Máltának az áll az érdekében, ha úgy tekintjük, hogy Afrikáért Európa felel. Az Afrikának nyújtott támogatás és az ottani beruházások azt jelentik, hogy e kontinensről kevesebben kényszerülnek országukat elhagyni a jobb élet reményében. A Máltába érkező illegális bevándorlók többsége Afrika Szaharától délre található részéről érkezik, és gazdasági bevándorló. A helyzet azonban romolhat, ha az általános preferenciális gazdasági megállapodások 2007. december 31-én hatályukat vesztik. A legtöbb afrikai ország elutasította a „különleges partnerségi megállapodásra” irányuló javaslatot. Csak egyötödük írt alá ideiglenes megállapodásokat. Még ha a lejárat időpontját meg is hosszabbítjuk, minden országnak érdeke, hogy ideiglenes megállapodásokat írjon alá a „preferenciális megállapodások” lejártát követő negatív gazdasági hatások közömbösítésére. Más Máltára érkező illegális bevándorlók politikai menekültek. A tény, hogy a dárfúri és zimbabwei emberi jogi kérdések nem kerültek be az eredeti napirendbe, nem jósol sok jót azok számára, akik továbbra is némán szenvednek. Richard Corbett (PSE), írásban. – Az Európai Tanácsnak Burmára kell fordítania a figyelmét, ahol a helyzet továbbra is borzalmas. Az október 15-én elhatározott EU-szankciók a rendszer vezetői ellen, támogatóik ellen és mindazok ellen irányulnak, akik profitálnak e politikából, beleértve a kereskedelmi szankciókat azokban az ágazatokban – fa, ásványok, fémek, drágakövek –, amelyekből a rendszer bevételeinek többsége származik. De vajon elegendő-e ez? Az Európai Tanácsnak értékelnie kell a helyzetet, és meg kell állapítania, hogy az EU milyen további intézkedéseket tehet annak érdekében, hogy Burmában valódi változás következzen be. Itt az idő további korlátozó intézkedések alkalmazására, beleértve az új beruházásokra vonatkozó tilalmat. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Jóllehet túl korai meghatározni az EU–Afrika csúcstalálkozón hozott döntések hatásait, és bizonyos ellentmondások ellenére, az EU szabadkereskedelmi megállapodásainak (ismertebb nevükön gazdasági partnerségi megállapodásainak) afrikai országok általi elutasítását üdvözölni kell. Némiképp ironikusan a gazdasági partnerségi megállapodásoknak az afrikai országok általi, az EU elfogadhatatlan nyomásgyakorlása és zsarolása ellenére bekövetkező elutasítása kiváló példa arra, hogy mi is végső soron a hírhedt, az EU által annyira magasztalt felelősségteljes kormányzás. Más szavakkal: egy adott ország meggyőződését és az iránti védekezését jelenti, hogy saját gazdasága felett ellenőrzést gyakorolhasson. Véleményünk szerint a hatékony fejlesztési együttműködéshez tiszteletben kell tartani a nemzeti szuverenitást, a politikai és gazdasági függetlenséget, és az emberek azzal kapcsolatos jogát, hogy jelenükről és jövőjükről döntsenek, és saját országukat és fejlesztési projektjeiket meghatározzák és megépítsék. Ez az együttműködés összeegyeztethetetlen a kölcsönösség, a kizsákmányolás, az erőforrások elvonása és a politikai és gazdasági ellenőrzés többé-kevésbé rejtett célkitűzéseivel és elgondolásaival.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Elhangzott, hogy az EU–Afrika csúcstalálkozó új fejezetet nyitott. Ami minket illet, mi továbbra is szót emelünk azért, hogy az EU és nagyobb multinacionális vállalatai neokolonialista törekvései ne kerüljenek bele ebbe a fejezetbe.

17. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések) Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0384/2007). Jelentősége miatt sok időt szántunk e vitára, és reméljük, hogy tudunk túlórázni, mivel a kérdések óráját is be kell hoznunk. Mivel késésben vagyunk, elsősorban meg kell próbálnunk a kiegészítő kérdésekkel csoportosan foglalkozni, így több kérdést vehetünk át ma délután, továbbá – mint általában –, szeretném felkérni a képviselőket, hogy jöjjenek előre, hogy közelebbről is részt vehessenek a kérdések órájában. Biztos úr, sajnálom, hogy megvárakoztattuk, de ez egy fontos vita volt, és biztos vagyok abban, hogy ezt méltányolja. A következő kérdéseket a Bizottsághoz intézték. Első rész 34. kérdés, Lambert van Nistelrooijtól (H-0934/07) Tárgy: Energia – Kereskedelmi Világszervezet Jóllehet a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályait nem kimondottan az energiatermékeket és -szolgáltatásokat szem előt tartva alakították ki, e szabályok vonatkoznak ezekre is, és védelmezik az energiaágazatba történő befektetéseket. Ennek megfelelően a kiviteli korlátozások és a termékekkel szembeni megkülönböztetés tilos, és biztosítani kell a szabad kereskedelmet, jóllehet vannak kivételek a biztonság érdekében hozott intézkedések esetében. Az energia-kereskedelem területén azonban nem mindig válik el egyértelműen a termelés és a szolgáltatás. Az energiapolitikának az új Szerződésbe az Európai Unió új hatásköreként történő felvételének finisében milyen intézkedéseket hoz majd a Bizottság, hogy a WTO-szabályokat az energiaágazatba történő befektetésekre és energiaszolgáltatásokra szabja? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, amint azt a tisztelt képviselő úr is megjegyezte, a Kereskedelmi Világszervezet keretében az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) rendelkezéseit kell alkalmazni az energiatermékekre, és a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) rendelkezéseit kell alkalmazni az energiaszolgáltatásokra, beleértve az e szolgáltatásokba történő közvetlen befektetéseket is. Jelenleg még nincs olyan megállapodás, amely kiterjedne a befektető által a másodlagos szektorban önszántából folytatott energiaipari tevékenységekkel, mint a bányászattal, a finomítással, az energiatermeléssel és az energiaelosztással kapcsolatos közvetlen befektetésekre. Az EK-Szerződés 133. cikke szerint, amely a közös kereskedelempolitikát szabályozza, az Európai Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik az energiatermékek kereskedelmével kapcsolatos jogszabályok meghozatala és megállapodások megtárgyalása, valamint az energiaszolgáltatásokkal kapcsolatos megállapodások megtárgyalása. Ezen felül, a Bizottság jogosult arra, hogy mind a Közösség, mind annak tagállamai nevében a szabadkereskedelmi megállapodásokat érintően a nem-EU országokkal folytatott megbeszélések keretében tárgyalásokat folytasson a szolgáltatási szektoron kívüli közvetlen befektetések liberalizációjáról. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság már alapvető kérdésekkel foglalkozhat az energiaágazati kereskedelem és befektetések területén, és képviselheti az európai érdeket e kérdésekben a kétoldalú és többoldalú WTO-tárgyalásokon, és a Bizottság pontosan ezt is teszi. Az energiapolitika, amelyet az új Szerződésben dolgozunk ki, olyan kérdésekre összpontosít, mint az Unió energiaellátásnak biztonsága, az energetikai hálózatok összekapcsolásának támogatása, és ebben a tekintetben kiegészíti, de nem helyettesíti a közös kereskedelempolitikát az energiaágazatban. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, Verheugen úr, ez valóban jó hír az új Szerződéssel összefüggésben. Azt is elhatároztuk ma többek között, hogy négy közös technológiai kezdeményezést

81

82

HU


finanszírozunk 3 milliárd EUR erejéig, és van még 3 milliárd EUR, amely az iparból származik, a tiszta technológiákra, a repülőgép-hajtóművekre, és a többi. Másrészt, még mindig aggódom amiatt, hogy különösen a fejlődő országokban még mindig kereskednek a környezetre káros, elavult technológiával. Teljesen nyitott tere van ezeknek az elavult technológiáknak, mint amilyenek a múlt századi széntüzelésű erőművek. Milyen lehetőséget lát a biztos úr és az Unió a WTO-ban, hogy legalább új alapokat állapítsanak meg, és felszólítsanak e dolgok némelyikének a leállítására? Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) A WTO-tárgyalások során nagyon fontos lesz, hogy megtárgyaljuk azt a fejezetet, amelynek alapján a bioetanolt a jövőben kezelni kell. Azt mezőgazdasági termékek közé, vagy a nem mezőgazdasági termékek közé kell majd sorolni? Hogyan látja a biztos úr a jövőbeni struktúrát? Valószínűbb célkitűzés lesz-e a mezőgazdasági fejezetben történő megtárgyalása, vagy ez inkább ipari termék? A bioetanol a szántóföldi növényekből származik, és alapvetően mezőgazdasági nyersanyag. Másrészt azonban, mint energiatermék, tartozhat a nem mezőgazdasági termékek piacra jutására (NAMA) vonatkozó fejezetbe is. Alkotott-e a Bizottság erről véleményt, és amennyiben igen, milyen irányvonalat fog követni a tárgyalások során? Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Biztos úr, bármikor kerül sor vitára a választókerületemben az energiaforrásokkal kapcsolatos kereskedelemről, az energiapolitikáról, az Európai Bizottságról és az új Szerződésről, és különösen a WTO-ról, választóim időről időre félelmüknek adnak hangot, hogy nem lesz más választásuk, mint atomenergiát importálni, és talán majd atomerőműveket is építenünk kell, ha a jelenlegi tendencia folytatódik. Kérem, nyugtasson meg, és mondja azt, hogy nem így van, és kérem, szolgáltasson némi bizonyítékot, amelyet majd továbbíthatok. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, sok esetben nehéz megtalálni a kapcsolatot az eredeti és a kiegészítő kérdések között, de ha Ön szabadon közelíti meg ezeket a dolgokat, én is kötetlenebbül válaszolok. Az első kérdés tekintetében osztom van Nistelrooij úr álláspontját, hogy az energiahatékonyság és a CO2-kibocsátás tekintetében gyenge minőségű technológiával rendelkező termékek értékesítése semmiképp sem áll az érdekünkben. Dimas biztos úr és jómagam jelenleg is olyan javaslatokon dolgozunk, amelyek révén elérhető lesz az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság Európában, mind az iparpolitikában és a gyártásban, mind a fogyasztási gyakorlatban. Remélem, ez a munka olyan előírásokban csúcsosodik ki, amelyeket a nemzetközi tárgyalásokba is belefoglalhatunk. Tudják, hogy mi a jelenlegi helyzet. Jelenleg nem áll módunkban ilyen kiegészítő előírások megtárgyalása a WTO keretében, és bevezetésük garantálása. Célunk rövid- és hosszútávon azonban, amint tudják, hogy magas szintű környezetvédelmi és szociális előírásokat tegyünk kötelezővé a többoldalú megállapodásokban, hogy elkerüljük a versenyhátrányt, amely egyébként vállalkozásainkat érné. Szeretnék arra is rámutatni, hogy különösen erőteljes érdekünk fűződik ilyen többoldalú politika sikeres folytatásához, mert úgy véljük, hogy az európai vállalkozások számára a nagy lehetőség abban a képességünkben rejlik, hogy piacvezetővé válhatunk a környezetbarát, energiahatékony és energiatakarékos termékek tekintetében. Ami Rübig úr kérdését illeti, be kell vallanom, nem ismerem a választ. Mivel ez a téma nem hozzám tartozik, Rübig úr, meg fogom kérni Mandelson biztos urat, hogy haladéktalanul adjon Önnek írásban választ. Semmiképpen sem szeretném félrevezetni ebben a kérdésben. Tudom, hogy a kérdés felmerült a jelenleg tárgyalás alatt álló, mint például a Dél-Afrikával kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben, de sajnos nem tudom, hogy ténylegesen melyik kategóriában. Legkésőbb holnap teljes körű információt kap erről. Ami az atomerőműveket illeti, az Európai Bizottság tökéletesen egyértelmű politikát folytat, amely az egész Európai Unió politikája is. Minden tagállam teljesen független, és szabadon választhatja meg energia-összetételét. Nem tehetünk ajánlást, és nem utasíthatjuk a tagállamokat atomenergia használatára vagy annak elkerülésére, és a Bizottság meg sem próbálja befolyásolni őket ebben. Mi teljes mértékben semlegesek vagyunk ebben az ügyben, és ez így is marad. Nem lesz semmiféle olyan ajánlás, amelytől Ön tart. Minden bizonnyal tudja azonban, hogy az Euratom-Szerződés az EK-Szerződés része lett, ami azt jelenti, hogy az atomenergia békés célú felhasználásának támogatása mindenképpen az Európai Unió egyik feladata.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Ez a kutatás támogatásán keresztül valósul meg, amelynek tekintetében az atomenergiával kapcsolatos projektek teljes mértékben támogathatók, és sok évtizede kapnak finanszírozást, így ez nem újdonság, és ez az Európai Beruházási Bankon keresztül zajlik, amely egyes esetekben segített atomerőművek finanszírozásában. Más szavakkal, nincs EU-politika az atomenergia általános használatát illetően, sem az atomenergia használatának általános beszüntetését illetően. Elnök. − 35. kérdés, Justas Vincas Paleckis-től (H-0879/07) Tárgy: Fenntartható városfejlesztési modell Az EU tagállamainak, különösen a XXI. században csatlakozott tagállamoknak a kis- és nagyvárosai gyors ütemben növekednek, gyakran egyértelmű elképzelés nélkül. A lakóterületek távolodnak a központtól, problémákat okozva ezzel a közlekedés, az erőforrás-elosztás, és a közüzemi hálózat kiépítése területén. A városok fejlődése így negatív hatást gyakorol a környezetre, és nő az energiafogyasztás. 1990-ben a Bizottság városi környezetről szóló zöld könyve a kompakt várost ajánlotta, mint környezetvédelmi szempontból megfelelő fejlesztési modellt. Napjainkban növekszik a többközpontú városfejlesztési modell tendenciája. Melyek az EU ajánlásai a fenntartható, környezetvédelmi szempontból megfelelő városfejlesztést érintően? Milyen érvek szólnak egyik vagy másik fejlesztési modell mellett, és milyen adatokra épülnek az ajánlások? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − A Bizottság erőteljesen támogatja az olyan fenntartható városfejlesztés előmozdítását, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a környezetet. A Bizottság 2006-ban fogadta el a városi környezetről szóló tematikus stratégiáját. A stratégia elismeri a fenntartható városfejlesztés egységességét az életminőséggel összefüggésben, ugyanakkor elismeri az Európai Unió polgárai között tapasztalható sokféleséget is. Ebből az okból kifolyólag, és a helyi hatóságokkal és a tagállamokkal folytatott széleskörű konzultációt követően, a stratégia a szubszidiaritás elvének megfelelően úgy véli, hogy mindenekelőtt a helyi és a nemzeti hatóságok tudják megtalálni és megvalósítani a helyi körülményeknek leginkább megfelelő megoldást. A Bizottság nem ajánl a városi helyzetek sokféleségéből kiemelve egyetlen olyan sajátos fejlesztési modellt sem, amely Európa valamennyi városára érvényes lenne. A Bizottság lényegesnek véli a megfelelő irányítási és tervezési eszközök bevezetését, de az a véleménye, hogy olyan sajátos tervek, mint a környezetgazdálkodási tervek és a fenntartható városi közlekedési tervek elkészítésére vonatkozó kötelezettség előírása nem képez valódi hozzáadott értéket. A Bizottság mindazonáltal iránymutatást tett közzé a fenntartható városi közlekedési tervekről és az integrált környezetgazdálkodási tervekről, abból a célból, hogy segítse a helyi hatóságokat a stratégia célkitűzéseinek megvalósításában. Az iránymutatást úgy kell venni, mint a folyamat leírását, és az azokról a fontosabb elemekről szóló emlékeztetőt, amelyeket mérlegelni lehet az integrált környezetgazdálkodási programok és fenntartható városi közlekedési tervek helyi szintű kialakításakor. Mindkét dokumentum széles körű konzultáción és a maguk a városok által kialakított legjobb gyakorlatok példáin alapul. Már léteznek a városi térségeket érintő jogszabályok, például a levegőminőség, a vízgazdálkodás, a zaj és a hulladék területén. E jogszabályokat jobban kell végrehajtani. A városi térségek életkörülményeinek szemmel látható és jelentős javulása a meglévő jogi aktusok teljes mértékű végrehajtása révén biztosítható. A Bizottság emlékeztet a városfejlesztési elgondolások bőségére, amely lehetővé tette a városi ügyekért felelős miniszterek számára, hogy konszenzust érjenek el a lille-i cselekvési program, a rotterdami városi acquis és a bristoli megállapodás, valamint legutóbb a fenntartható európai városokról szóló, a Tanács 2007. május 25-i nem hivatalos ülésén elfogadott lipcsei charta alapján. 2007 szeptemberében a Bizottság zöld könyvet hagyott jóvá a városi mobilitásról, amelyet nyilvános konzultációra bocsátottunk. E dokumentumok jelentik a közös hátteret, és vázolják a fenntartható városi fejlődés megvalósításához szükséges fő feltételeket. Ezen felül a Bizottság tevékenyen ösztönzi a párbeszédet és a legjobb gyakorlatok terjesztését a városok között, az Európai Regionális Fejlesztési Alap által finanszírozott keretprogramokon belül. Az európai városok helyzetére vonatkozóan rendelkezésre álló olyan adatokat illetően, amelyek politikai döntések alapjául szolgálhatnak, a Bizottság bevezette a városfelmérést, amely az európai városok helyzetéről tartalmaz adatokat, és amelynek naprakésszé tétele folyamatban van. A Bizottság nemrégiben közzétett egy tanulmányt az európai városok állapotáról, amely tovább elemzi a városfelmérés eredményeit.

83

84

HU


Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Nagyon köszönöm, biztos úr, részletes és meggyőző válaszát. A Bizottságnak a városokat pozitív kezdeményezésekre és azok megosztására sarkalló módszerek megtalálására fordított munkája igen jelentős. Szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint mely régiók állnak a legközelebb az ideálishoz, amely természetesen elérhetetlen. Mely EU-tagállamok értek el a legtöbbet az Európai Bizottság által ajánlott elgondolások megvalósításában? Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Alelnök úr, már megválaszolta a kiegészítő kérdésemet, de mivel semmi sem ér fel az anyanyelvén egyértelműen kifejezett nyilatkozattal, örömmel venném, ha megismételné németül, amit az előbb mondott arról, hogy a Bizottság nem törekszik arra, hogy Európa legfőbb tervezési hatósága legyen azáltal, hogy minden területen beavatkozik, és különösen azáltal, hogy sajátos fejlesztési modellt tesz kötelezővé vagy javasol. Mint az Ön által említett, „A városi mobilitás új kultúrája felé” címet viselő zöld könyv előadója, biztosíthatom, hogy a Parlament mindenképpen a sokféleség támogatásának útján fogja Önt követni. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − Ha megengedi, elnök asszony, a második kérdéssel kezdeném, és felolvasnám ismét, amit elmondtam, valamint rövid észrevételt fűznék hozzá. A Bizottság nem ajánl a városi helyzetek sokféleségéből kiemelve egyetlen olyan sajátos fejlesztési modellt sem, amely Európa valamennyi városára érvényes lenne. Ez egyértelműen tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét és a sokféleség elvét, és más szavakkal, a saját szavaimmal, ez azt jelenti, hogy ugyanaz a méret nem jó mindenkire. Ez nem uniformizált megközelítés, hanem olyan megközelítés, amely figyelembe veszi a városok sajátosságait, sajátos igényeit, érdekeit és kapacitásait, de úgy vélem, mindaz, amire szükségünk van – iránymutatás, ajánlások és a legjobb gyakorlatok cseréje – a rendelkezésünkre áll. Ami az első kérdést illeti, nagy a kísértés, hogy a saját tapasztalatom alapján válaszoljak, és minden bizonnyal meg tudnám Önnek nevezni azt a várost, ahol a leginkább szeretnék élni, de ez nem politikai kérdés. A Bizottságnak nincs ilyen eredményjelzője, és nem rangsorolja az európai városokat oly módon, amely teljes egészében lefedne valamennyi tényezőt. Sajnálatos módon nem vagyok abban a helyzetben, hogy objektív választ adjak Önnek, és nagyon nem lenne bölcs dolog személyes választ adni, másokat megsértve. Elnök. − 36. kérdés, Karin Riis-Jørgensentől (H-0933/07) Tárgy: Hálózatsemlegesség a távközlési reformcsomagban Az elmúlt öt évben igen élénk vitának lehettünk tanúi, amely az USA-ban a hálózatsemlegességről folyt, beleértve azt a kérdést, hogy a hálózatok üzemeltetői milyen mértékben korlátozhatják és ellenőrizhetik a felhasználói forgalmat az interneten. A távközlési reformcsomag foglalkozik ezzel a kérdéssel és azt úgy kívánja megoldani, hogy nagyobb átláthatóságot követel a felhasználók tekintetében, azzal kapcsolatban, hogy mit vásárolnak. De amint azt a barangolási díjakkal kapcsolatos felszólalásból láttuk, az átláthatóság nem mindig elég a fogyasztó védelméhez. Az internethez való korlátlan hozzáférés ösztönzi az innovációt (mint a Skype, Joost, web 2.0 stb. esetében). A távközlési társaságoknak azonban joguk van az internetes felhasználói forgalom priorizálására, sőt blokkolására is; a Bizottság úgy véli, hogy a távközlési reformcsomag elegendő a fogyasztók védelméhez és az internetes innováció ösztönzéséhez? És mi lenne az optimális megoldás? Viviane Reding, a Bizottság tagja. − A tisztelt képviselő asszony által feltett kérdés nagyon fontos a fogyasztók, a távközlési szolgáltatók, a tartalomszolgáltatók és természetesen a távközlési szabályozó hatóságok számára. Arra az egyensúlyra vonatkozik, amely a hálózatszolgáltatók azon kívánsága, hogy hálózati forrásaik felhasználásának optimalizálása érdekében differenciált szolgáltatási minőségű internetszolgáltatásokat kínáljanak, és a felhasználók azon szabadsága között áll fenn, hogy bármilyen jogszerű on-line tartalomhoz hozzáférjenek vagy azt terjesszék olyan beavatkozások, mint a blokkolás vagy a degradáció nélkül. A Bizottság elkötelezett a tekintetben, hogy az internet nyílt maradjon mind az új, innovatív szolgáltatásokat nyújtani kívánó szolgáltatók, mind az általuk választott szolgáltatáshoz hozzáférni, valamint saját maguk tartalmakat létrehozni és feltölteni kívánó fogyasztók számára. A hálózatsemlegességről az Egyesült Államokban folyó vitát jelentősen befolyásolja az annak biztosítására irányuló szabályozás hiánya, hogy a hozzáférés nyílt maradjon, és a hozzáférés szabályozásának hiánya a hálózati tulajdonjogok koncentrációjával kombinálva valódi aggodalmat ébresztett a fogyasztókban és a tartalomszolgáltatókban azzal kapcsolatosan, hogy kizárják őket az internethasználatból.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Az európai helyzet az, hogy általánosságban nagyon jól állunk a hálózatsemlegesség és a hálózati szabadságok kérdésében, mivel hatékony hálózati szabályozással rendelkezünk az EU távközlési szabályaival összhangban, és a szélessávú szolgáltatók nagyobb választéka áll az európai fogyasztók rendelkezésére. Az a tény, hogy a fogyasztóknak több választási lehetőségük van, és, hogy nagyobb a verseny, azt jelenti, hogy ha az egyik szolgáltató korlátozza a felhasználói jogokat, a másik nyitottabb ajánlattal léphet a piacra. Az EU jelenlegi szabályozási kerete eddig biztosította, hogy a távközlési piac nyitott maradjon, hogy a fogyasztóknak tett ajánlatok átláthatóbbak legyenek, és hogy a verseny hatékonyabb legyen. Értem a tisztelt képviselő asszony kérdését, mivel fennáll a veszélye, hogy a jövőben nagyobb mértékű lesz a forgalom priorizálása. A múltban valamennyi információt, adatcsomagot és az adatok minden bitjét egyformán kezelték. Ma azonban az új módszerek differenciálhatnak csomagok között, hogy prioritást adjanak a sürgős közléseknek, vagy azoknak a felhasználóknak, akik felárat fizettek a jobb minőségű szolgáltatásokért. E módszerek jogszerűek azokban az esetekben, amikor a szolgáltatás szintjét garantálni kell a szolgáltatás hatékonysága érdekében. A hangátviteli internetszolgáltatásokhoz például egy minimális kapcsolódási szintre van szükség ahhoz, hogy kielégítőek legyenek, különösen a segélyhívások vagy az üzleti hívások tekintetében. Ezen felül, a priorizálás a kereslet növekedésével a hálózatok üzemeltetőit a bővített sávszélességbe való befektetésre ösztönzi. Ez a történet kellemes része. A probléma az, hogy ugyanezeket a módszereket arra is lehet használni, hogy a szolgáltatás minőségét elfogadhatatlanul alacsony szintre csökkentsék. E megkülönböztetés ezután a fogyasztók és az alternatív szolgáltatók tekintetében gyenge minőségű szolgáltatásokhoz vezet. Éppen ezért a Bizottság által 2007. november 13-án elfogadott, és ugyanezen a napon a Parlament elé terjesztett távközlési reformcsomagban arra tettünk javaslatot, hogy a nemzeti távközlési szabályozó hatóságoknak olyan hatáskört biztosítsunk, amely szerint megállapíthatják az EU-szinten meghatározott műszaki előírásokon alapuló hálózati adatátviteli szolgáltatások minimális minőségi szintjét. Ezen felül új követelmény a távközlési szabályokban, hogy a felhasználókat előzetesen tájékoztatni kell arról, hogy milyen módszereket alkalmaztak, és melyek vezethettek priorizáláshoz. Ezt nevezzük átláthatósági szabálynak. Mi, mint Bizottság, úgy véljük, ez a megközelítés olyan áthidaló megoldást talál, amely védelmezi a versenyt és a felhasználók hozzáférését anélkül, hogy indokolatlanul korlátozná a hálózatszolgáltatók azon képességét, hogy különböző üzleti modellekkel kísérletezzenek. Ezen felül, a Parlamentnek tudomása van arról, hogy a Bizottság közelről vizsgálja a hálózati szabadságokkal kapcsolatos fejleményeket. Az információs társadalomról szóló 2006. évi világ-csúcstalálkozót követően a Parlament elé terjesztettünk egy közleményt, amely világosan kifejezte a Bizottság szándékát az internet-semlegesség ellenőrzése és védelme tekintetében. A nyílt internet és a végpontok közötti összeköttetés kiépítési elveit a tanácsi következtetések is kifejezetten említik 2005-től. E kérdéseket folyamatosan elemzik, következetesen ellenőrzik és rendszeresen megvitatják a tagállamokkal, például az i2010 magas szintű csoportban, és harmadik országokkal. Ez azért fontos, mivel az internet határok nélküli. A Bizottság folyamatosan támogatni fogja a nyílt internet és a megkülönböztetésmentes hozzáférés szükségességét. Ez támasztja alá az EU távközlési szabályaiban foglalt szabályozói megközelítés filozófiáját, amelyet továbbfejlesztünk reformprojektünkkel; ezt a Parlament az elkövetkezendő hónapokban vitatja majd meg. Karin Riis-Jørgensen (ALDE). – Köszönöm, biztos asszony. Nagyon elégedett vagyok a válaszával. Rendkívül átfogó volt, és ténylegesen megmutatta az Ön érdeklődését és tudását e fontos kérdésben. Úgy gondolom, Ön – ígéretéhez híven – valóban gondosan ellenőrzi majd a rendszert. Remélem, egy éven belül majd beszámolhat arról nekünk, hogy az átláthatósági záradék és az általunk bevezetett ellenőrző rendszer biztosította a hálózatsemlegességet. Remélem, visszatérhetünk e témára hat–tizenkét hónapon belül, hogy lássuk, működik-e a rendszer. Malcolm Harbour (PPE-DE). – Szeretném én is megköszönni a biztos asszonynak igen átfogó válaszát. Múlt héten beszélgetést folytattam néhány parlamenti képviselővel, és ugyanezt válaszoltam nekik, így örülök, hogy Ön ezt megerősítette. Mindazonáltal megmagyarázná a nyílt hozzáférés fenntarthatóságát, tekintve, hogy az optikai kapcsolat az otthonig (FTTH) típusú újgenerációs hálózatokba történő főbb befektetések új korszaka felé tartunk, amely tekintetében az ágazatból néhányan úgy látják, hogy nincs elégséges ösztönzés a befektetésre? Megerősítené e Ház előtt, hogy fenntartja a nyílt hozzáférés elveit pontosan ugyanazokból az okokból, amelyeket a Riis-Jørgensen asszony kérdésére adott válaszában kifejtett?

85

86

HU


Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Én is szeretnék gratulálni a biztos asszonynak, amiért az év biztosának választották. E területen tényleg van néhány kiemelkedő feladatunk. Egyrészről vannak az állami televíziótársaságok, amelyek teljesítményükért nagy összegű finanszírozásban részesülnek, ami lehetővé tette természetesen, hogy kiváló oktatási programokat készítsenek. Másrészről a mobil tévé egyre több emberhez jut el. Hogyan értékeli az e területen bekövetkezett fejleményeket? Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Először is szeretném megköszönni a tisztelt képviselő úrnak, hogy segít nekem abban, hogy e politikában előbbre lépjünk. E politika nyílt hálózaton és a nyílt interneten alapul, amely mindig is Európa határozott elképzelése, megközelítése és célértéke volt, és az is marad. Egyelőre nem kellene nagyon aggódnunk, mivel szabályozási keretrendszerünk szerencsére azt jelenti, hogy nem vagyunk ugyanabban a nehéz helyzetben, mint a világ más részei. Ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, és semmit nem kell tennünk, ezért mondtam, hogy alaposan ellenőrizni fogjuk ezt a kérdést. Újra jelentést teszek majd a Parlamentnek, és biztos vagyok abban, hogy a távközlés szabályozására vonatkozó reformcsomagról folytatott vitáink során visszatérünk ezekre a kérdésekre. Olyan technológiai előrelépések is történhetnek, amelyek nagyon gyorsan változtatnak a dolgokon, ami talán azt jelenti, hogy nem is kell visszajönnöm az elkövetkezendő hónapokban. Ami az új technológiákhoz való nyílt hozzáférést és a széles sávba történő új befektetéseket illeti, a tisztelt képviselő úr tökéletesen tudja, hogy a Bizottság megvétózta a német kormánynak a száloptikákkal kapcsolatban kialakítandó új monopóliumra vonatkozó javaslatát. Nem gondoljuk, hogy a monopóliumok jelentenék a választ a nyílt internethozzáférésre, és mindarra, amiben hiszünk. Ez az oka annak, hogy támogatjuk a versenyt, amit a beruházási lehetőségek megnyitása eszközének tartunk. Azok a tagállamok, amelyekben a legnagyobb mértékű a verseny a szabadpiacok tekintetében, egyúttal azok a tagállamok is, amelyekben a legnagyobb mértékű a verseny az infrastruktúra tekintetében. Az infrastruktúra tekintetében folyó verseny a szolgáltatási tartalomnak a fogyasztó rendelkezésére állását és a fogyasztói választékot jelenti. Pontosan ez az, amit el szeretnénk érni. a Bizottság tagjaHadd mondjam el a következőket Rübig úrnak: jól ismert tény, hogy nagyon határozottan kampányoltam egy európai szabvány mellett, amely lehetővé tenné a számunkra, hogy a mobil tévét sikertörténetté tegyük egész Európában, a lehető legrövidebb idő alatt, amint azt a GSM-szabvány esetében elértük. Itt elsősorban olyan dolgokra gondolok, mint a tartalom, mert ezek a kisebb formátumok sajátos tartalmakat igényelnek, amelyek kreatív iparágunkat egy hatalmas lehetőséggel ajándékozzák meg, ha sikerül a lehető leghamarabb piacra dobnunk a mobil televíziót, amely alatt azt értem, hogy a jövő évi labdarúgó-bajnokság és az Olimpiai Játékok előtt. Ez egy olyan lehetőség, amelyet Európa nem hagyhat ki. Második rész Elnök. − 37. kérdés, Colm Burke-től (H-0897/07) Tárgy: A Kisvállalkozások Európai Chartája A Kisvállalkozások Európai Chartája az EU kisvállalkozásai számára potenciálisan központi szerepet játszhat a vállalkozási környezet javításában. Tenne-e észrevételt Bizottság arra nézve, hogy a Charta hasznosnak bizonyul-e a kisvállalkozások támogatásában és segítésében? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − Fennállásának hét éve alatt a Kisvállalkozások Európai Chartája alapvető dokumentuma lett Európa kis- és középvállalkozásokkal (kkv-k) kapcsolatos politikájának. 2000-ben 15 tagállammal indult, mára 44 ország fogadta el referenciakeretként, és ma regionális szinten is alkalmazzák. 2005-től a kkv-politika fő elemmé vált a megújított lisszaboni növekedési és foglalkoztatási partnerségben, és a Charta beépült a lisszaboni jelentéstételi folyamatba. Ez biztosítja a szükséges prioritást politikai szinten. Ezt egészítik ki a helyes gyakorlatok éves cseréi és a Charta-konferenciák, amelyek biztosítják a végrehajtásra való kellő összpontosítást. Mind a helyes gyakorlatok cseréje, mind az éves Charta-konferencia folyamatos sikerrel járnak. A helyes gyakorlatok cseréi eddig 250 példát szolgáltattak a bevált és sikeres kkv-politikai intézkedésekre. Ezen esetek közül körülbelül 80-ban jelezték a tagállamok, hogy más tagállamok intézkedései ösztönözték őket saját politikáik kialakítása során. Mondok néhány példát, jóllehet hosszasan tudnám sorolni. A görög egyablakos rendszert Írország inspirálta, és a rendszernek a dublini Charta-konferencián történő bemutatása. A befektetett haszon utáni osztrák

11-12-2007

11-12-2007

HU


adómentességet a hasonló olasz intézkedés alapján alakították ki. Dánia támogatást nyújt a kkv-knek az e-business használatához, a hasonló ír, holland, finn, svéd és norvég kezdeményezések alapján. Mindezekben az esetekben a tagállamok megerősítették, hogy a Charta váltotta ki az ösztönzést. A Charta iránti jelentős érdeklődést az éves Charta-konferenciák résztvevőinek egyre növekvő száma is jelzi. Az idén Berlinben tartott Charta-konferencia 350 résztvevőt vonzott, most volt a legmagasabb a résztvevők száma, és nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem, és szólhattam a több, mint 40 országból érkezett résztvevőkhöz. A következő Charta-konferenciára 2008. június 3-án és 4-én kerül sor, Bledben, Szlovéniában. A szlovén elnökséggel közösen szervezzük, és még több résztvevőre számítok, mint eddig. A Bizottság meglátása szerint a Charta nagyon hasznos abban, hogy a tagállamokat az üzleti környezetnek a kisvállalkozások számára Európa-szerte történő javítására ösztönözze. Hetedik évében még mindig döntő fontosságú politikai eszköz. Így az Ön kérdésére természetesen adódó válasz: „igen”. Colm Burke (PPE-DE). – Köszönöm, biztos úr, kimerítő válaszát. Amiből én igazán ki szeretnék indulni, – és jól tudom, az nem az Ön asztala – kapcsolatban áll az internetszolgáltatások és a szélessávú szolgáltatások egész fejlesztésével. Európa-szerte 19%-os igénybevétel tapasztalható. Az én országomban körülbelül 16%-os az igénybevétel, és ez a vidéki térségek kisvállalkozásait érinti, különösen ott, ahonnan én származom. Példának okáért, a Parlamentbe az EU legnyugatibb repülőteréről érkezem, amely Tralee-ben található. Arra szeretnék kilyukadni, hogy a kisvállalkozások önkéntes szervezetei, akik kisvállalkozásoknak adnak támogatást, jeleskedtek az információszolgáltatásban, és csak azon gondolkodom, hogy kezdhetnénk-e többet velük, segíthetnénk-e nekik abban, hogy a rendelkezésre álló információt megosszák tagjaikkal. Malcolm Harbour (PPE-DE). – Köszönöm, Verheugen úr a rendkívül bátorító válaszát. Kiegészítő kérdésemben két érvet szeretnék felhozni arra vonatkozóan, hogy hogyan vihetnénk tovább e kezdeményezést, és hogyan építhetnénk annak sikerére. Az első arra vonatkozik, hogy a Charta hogyan épül be az Önök európai kisvállalkozói intézkedéscsomaggal kapcsolatos elgondolásaiba, amit nagyon jelentős és izgalmas új fejleménynek tartok. Másodszor, e kérdést a lisszaboni menetrendhez kapcsolva, egyetért-e velem abban, hogy a legnagyobb kérdések egyike az, hogy hogyan segíthetnénk a kisvállalkozásokat a gyors növekedésben, – különösen azokat a kisvállalkozásokat, amelyeknek jó ötleteik vannak, de nehezen jutnak tőkéhez –, valamint növekedésük felgyorsításában és az új munkahelyek teremtésében? A Charta-programban van-e lehetőség a gyors növekedésű vállalkozások „minichartája” számára? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − Az első kérdést érintően, meg szeretném erősíteni, hogy a kkv-k minden szervezete valóban teljes mértékben érintett, és véglegesítettünk egy olyan projektet, amely az Európai Unióban mindenhol kiépíti a kisvállalkozások támogatási hálózatát. E hálózat legfontosabb eleme pontosan az IKT igénybevétele lenne egy tágabb értelemben. Egyértelműen azonosítottuk annak egyik okát, hogy az európai kkv-k miért kevésbé dinamikusak, mint például az amerikai kkv-k, ami az, hogy az amerikai kkv-k gyorsabban növekszenek, nyereségesebbek, innovatívabbak, és áltagosan több embert foglalkoztatnak. Ennek az egyik oka az – és ezt egyértelműen elemeztük –, hogy az IKT igénybevétele sokkal de sokkal jobb az Egyesült Államokban. Különösen az, hogy a rendelkezésre álló legmodernebb technológiát használják. Európában örülünk, ha egy kis családi vállalkozás tulajdonosa egyáltalán on-line van! Ez tény. Az európai vállalkozás a valóságban nagyon kicsi, 10 főnél kevesebbet foglalkoztató mikrovállalkozás. Általában nem növekedés-orientált, hanem csak a család jövedelmének biztosítására hivatott. Ezért tart itt. Ezért nehéz ezeket a vállalkozásokat meggyőzni arról, hogy korszerűsödniük kell, hogy piaci résztvevőkké kell válniuk, és hogy növekedniük kell. Teljes mértékben osztom az Ön álláspontját, és csak annyit mondhatok, sok-sok kezdeményezést vezettünk már be e vállalkozások támogatására – némelyeket mellesleg a megfelelő ágazatokkal együtt, amelyek szintén érdekeltek voltak termékeik értékesítésében. Ezért ötvözzük a kettőt, és a kezdeményezések nem kizárólag a kkv-kre irányulnak. A kkv-k IKT-igénybevételének problémáját együtt kell látni a vidéki térségek azon problémájával, hogy nincs hálózat, vagy nincs infrastruktúra. A Bizottság e fontos területen is dolgozik. Ez is mindenképpen része a Charta-folyamatnak, és része lesz a jelentéstételi folyamatnak. A Harbour úr által feltett második kérdést illetően, tudja, hogy mindig nagyon örülök, ha az Ő kérdéseire válaszolhatok, de amennyiben az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagról van szó, ez egy kicsit korán jött. A Charta folyamat, amint tudja, és bölcsebb lenne annak jelenlegi lényegére koncentrálni – együttműködési hálózat az új ötletek és legjobb gyakorlatok területén. Vonakodom túl sok eszközt létrehozni, de nyilvánvaló, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag előkészítésének folyamatában meg kell

87

88

HU


vizsgálnunk valamennyi meglévőt, akár megfelelőek, akár nem, és eldönteni, hogy ebben az összefüggésben javíthatunk-e rajtuk vagy sem. Általában, azt kell mondanom, nagyon örülök, hogy Európában mostanra mindenütt elfogadottá vált, hogy a kkv-k rendelkeznek ténylegesen a legerőteljesebb innovációs, növekedési és munkahelyteremtési potenciállal. Minden kezdeményezés, amit előkészítünk, segíti a kkv-ket abban, hogy teljes mértékben kihasználják ezt a lehetőséget, és kibontakoztassák azt. Egy pár éve tudjuk már, hogy melyek az alapvető problémák, és Önök is tisztában lesznek azzal, hogy melyek ezek: a nem eléggé erőteljes innovációs kapacitás problémája; a pénzügyi eszközök, különösen a kockázati tőke elérhetetlenségnek problémája; a vállalkozások átadásának problémája – egy nagyon fontos szempont, amelyet alábecsülnek egyes tagállamokban. Többszázezer vállalkozást veszítünk évente Európában, amelyek könnyedén működhetnének továbbra is, ha jobban meg lehetne szervezni a generációk közötti átadást. Ez nagyon fontos kérdés. A kkv-k egész adókörnyezete is fontos tényező, és a kedvenc témám természetesen – a túlszabályozás – sokkal fontosabb a kkv-k szempontjából, mint a nagyvállalkozásokéból. A nagyvállalkozások el tudják viselni a nagyon nehézkes és bonyolult szabályozást. Van jogi osztályuk, és megoldják. Mellesleg, meg vagyok győződve arról is, hogy a nagyvállalkozásoknak nincs akkora szükségük a belső piacra, mint a kisvállalkozásoknak. A nagyobb vállalkozások kihasználnák a letelepedés jogának lehetőségét, és mindenütt ott lennének. A belső piac egész filozófiájának, meglátásom szerint, a kkv-kre kellene összpontosítania, és sajnálatos módon azt kell mondanom, az európai vállalkozásoknak csak 8%-a folytat határon túli ügyleteket. Ha ezt elemzik, megállapíthatják, hogy az európai belső piac lehetőségei messze nincsenek kihasználva, ha vállalkozásainknak mindössze 8%-a – általában a nagyobb vállalkozások – vesznek részt benne. Még nagyon sok munkánk van tehát. Elnök. − 38. kérdés, Jim Higgins-től (H-0899/07) Tárgy: Gépjárművek által okozott zajártalom Tudná a Bizottság vázolni a gépjárművek által okozott zajártalommal, különösen a meghatározott dBA-val foglalkozó, jelenleg hatályos jogszabályokat és iránymutatásokat, ha vannak ilyenek, és meg tudná-e mondani, hogy tesz-e további erőfeszítéseket a gépjárművek által okozott zajártalom mérséklésének biztosítására? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − A négykerekű gépjárművek – személygépkocsik, kisteherautók, tehergépkocsik és buszok – zajkibocsátásnak kérdésével az 51. sz. ENSZ-EGB-rendelet és az ennek megfelelő 70/157/EGK irányelv foglalkozik, amely zajpróbákat és határértékeket vezet be. A határértékeket a múltban többször csökkentették, legutóbb 1995-ben. A megengedett legnagyobb zajszint ma a személygépkocsikra vonatkozó 74 dBA és a nehéz tehergépjárművekre vonatkozó 80 dBA között található. További megengedett eltérés vonatkozik a közvetlen befecskendezésű dízeljárművekre, a terepjárókra és a sportautókra. Ez a legutóbbi csökkentés nem hozta meg a várt eredményeket, és a későbbi tanulmányok rámutattak arra, hogy a mérési módszer többé nem tükrözi a tényleges vezetői magatartást. Ennélfogva elhatároztuk, hogy mielőtt újra csökkentenénk a határértékeket, mindenekelőtt új tesztelési ciklust kell kialakítani, és a zajpróba során alkalmazott vezetési feltételeket közelíteni kell a valódi vezetési műveletekhez. Az új vizsgálati ciklussal kapcsolatos munkát most véglegesítjük. Ez a meglévő vizsgálati előírást jobb mérési módszerrel váltja fel, amely visszaadja a nehéz tehergépjárműveknek a városi forgalomban normális vezetési feltételek mellett tapasztalható zajszintjét. Az új vizsgálati eljárás mellett előre látható, hogy a meglévő, egyes gépjárművekre vagy technológiákra megállapított kiegészítő eltéréseket felszámoljuk. Mielőtt e módszert típusjóváhagyási célokra is alkalmazni lehetne, új határértékeket kell megállapítani e módszer tekintetében, hatásvizsgálat alapján. Annak érdekében, hogy reprezentatív adatokat szerezzünk ezen értékek meghatározásához, és egy megbízható hatásvizsgálat elkészítéséhez, a gépjárműgyártókat arra kötelezzük, hogy egy kétéves időszakban párhuzamosan alkalmazzák a régi és új mérési módszereket.

11-12-2007

11-12-2007

HU


A régi módszer továbbra is előírás marad a típusjóváhagyás megszerzéséhez, az új módszereket pedig nyomon követési célokra alkalmazzák 2009-ig. Amint befejeződik az adatgyűjtés, a Bizottság javaslatot tesz egy új jogszabályra, amely meghatározza a felülvizsgált határértékeket. A motorkerékpárokra vonatkozó új vizsgálati módszer véglegesítése is közel van. Az ENSZ-EGB-ben folytatott megbeszélések most a kiegészítő országúti vizsgálatokra összpontosítanak, amelyeket a típusjóváhagyás során végeznének el, olyan zajszintek meghatározására, amelyek lehetővé tennék az összehasonlítást az országúti ellenőrzések során mért szintekkel, a megbabrált vagy nem megfelelően karbantartott motorkerékpárok kiszűrése érdekében. A munka várhatóan 2008-ban fejeződik be. A Bizottság akkor javaslatot tesz a felülvizsgált határértékeket tartalmazó, megfelelő ENSZ-EGB-rendelethez való csatlakozásra. Ezen felül, a Bizottság nemrég konzultációt folytatott az abroncsokra vonatkozó intézkedéscsomagról, beleértve az abroncsokra vonatkozó meglévő zajszintek csökkentését. A konzultáció körülbelül 4dBA csökkentést javasol a személygépkocsik abroncsai és 6 dBA-t a haszongépjárművek abroncsai tekintetében: ez elég tekintélyes. Az új abroncstípusokra vonatkozó új határértékek várhatóan körülbelül 2012-ben lépnek hatályba. Jim Higgins (PPE-DE). – Köszönöm, biztos úr, kimerítő válaszát. Természetesen örülök annak a megjegyzésének, hogy új vizsgálati helyszín áll rendelkezésre, és hogy új határértékek meghatározására kerül majd sor. Ezt ír szempontból közelítem meg. Az elmúlt néhány évben tapasztalhattuk a „boy racers”-ként ismert jelenséget, akik régi autókat alakítanak át, a nap minden órájában úton vannak, és nagy problémát okoznak a sugárhajtású repülőgépekére hasonlító zajkibocsátás tekintetében, nagyobb zavart okozva ezzel különösen a városi térségekben. Üdvözlöm a tényt, hogy két jogszabály is van, amint Ön, biztos úr, említette: az 51. sz. ENSZ-EGB-rendelet és a 70/157/EGK irányelv. Ám a probléma, amint én látom, az ENSZ-EGB 51. sz. rendeletével, hogy az csak új autókra vonatkozik. Úgy vélem, lennie kellene egy előírásnak, legalább a Dimas biztos úrtól érkező válasszal kapcsolatban: lennie kellene olyan rendeletnek, hogy nem lehet az autókat átalakítani, és hogy rendszeres vizsgálatokra kell, hogy sor kerüljön. Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Biztos úr, a közúti gépjárművek tekintetében a zajkibocsátás nem haladhat meg egy meghatározott felső határt. A vasúti közlekedésben e felső határ az átlagos zajszinten alapul, ami azt jelenti, hogy rendkívül magas zajszintet is el kell viselni a vasútvonalak mellett, csak azért mert az átlagos zajszint nem haladja meg a megengedett határértéket. Szándékában áll-e a Bizottságnak, hogy hasonló intézkedéseket fogadjon el, mint amelyek a gépjárművekre vonatkoznak, hogy a jövőben megkönnyítse a hangos vasútvonalak mellett lakók életét? Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Szeretnék rámutatni arra, hogy sokat hivatkozunk sajátos követelményekre, de végrehajtásuk kérdéséről nem szólunk kellő mértékben. A zajártalmat illetően szeretném felhívni a biztos úr figyelmét arra a tényre, hogy az általunk most megvitatott valamennyi követelmény nyomon követése elég töredékes. Véleményem szerint a Bizottságnak olyan javaslatot kellene előterjesztenie (ami lehet, hogy már folyamatban is van), amelynek célja a zajártalmi kritériumok kezelési eljárásának harmonizálása és a zajártalom értékelése, mivel ez nagy probléma az olyan kis országok számára, mint Litvánia, amelynek irányító testületei gyengék és nem rendelkeznek a valamennyi követelmény végrehajtásához szükséges eszközökkel. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az első kérdést illetően kétség sem férhet ahhoz, hogy a járművek olyan átalakítása, amely a megengedett szint feletti zajkibocsátást eredményezne, tilos. Az ilyen változtatás bűncselekmény is lehet. Magától értetődik azonban, hogy a tagállamok felelőssége annak biztosítása, hogy a forgalom általános nyomon követésének keretében a közlekedési bűncselekmények ilyen elkövetőit, mert pontosan annak tekinthetők, elfogják. A legtávolabbi kilátás sincs arra, hogy mi, európai szinten bármit tehetünk annak érdekében, hogy a tagállamok többet tegyenek az egyértelműen jogellenes gyakorlatok csökkentéséért. A közúti autóverseny természetesen minden európai országban jogellenes. Nincs egyetlen európai jogszabály sem, amelyre hivatkozni lehetne a közúti autóverseny megbüntetésének kérdésében. A kérdés tehát teljes mértékben a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyeknek megvan minden eszközük e bűncselekményeket megelőzéséhez.

89

90

HU


Ami a vasúti közlekedésből származó zajkibocsátást illeti, az én közvetlen felelősségem az aktív zaj megelőzésére korlátozódik, más szóval arra, hogy mit tehetünk a személygépkocsik által kibocsátott zaj csökkentéséért. A passzív zaj megelőzéséért, amelyre Ön hivatkozott, nem vagyok közvetlenül felelős. Több mint hajlandó vagyok arra azonban, hogy a témát megvitassam az illetékes biztossal, és biztosítom Önt arról, hogy a lehető leghamarabb választ kap arra a kérdésére, hogy a Bizottságnak van-e bármilyen terve e tekintetben. Én teljes mértékben osztom a nézeteit. Ez nagyon fontos kérdés. A zajmegelőzési erőfeszítések nem korlátozódhatnak kizárólag a közúti közlekedésre. A modern vasúti technológia rendkívül súlyos zajártalmat jelenthet. Tudom Németországból, hogy a zajártalom nagyon jelentős tényező a Transrapid egysínű rendszert működtető modern technológiában. Ezért megvizsgáljuk ezt a kérdést, és Ön határozott választ fog kapni. A harmadik kérdés az ellenőrzési mechanizmusokra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban csak azt mondhatom, hogy jogszabályaink egyértelműek. A szabályok világosak, a határértékek is világosak, és a határértékek betartatásának felelőssége a tagállamokat terheli. A Bizottság nem rendelkezik ellenőrzési eszközökkel, amelyekkel minden egyes esetben meggyőződhetne arról, hogy az európai jogszabályokat ténylegesen alkalmazzák-e a tagállamokban. A szubszidiaritás elve alapigazság. Nem tudnám meghatározni, hogy hol módosítsuk az európai jogszabályokat annak biztosítása érdekében, hogy azokat mindenhol megfelelően alkalmazzák. A szabályok valamennyi tagállamra azonosak. Egyértelmű utasításokat tartalmaznak arra nézve, hogy hogyan kell alkalmazni azokat. Ebben az esetben, ami Litvániát illeti, csak azt mondhatom, hogy az abból az országból származó parlamenti és kormánytag kollégáink felelősek azért, hogy ilyen problémák ne forduljanak elő. Elnök. − Attól tartok, tovább kell haladnunk, így az időhiány miatt megválaszolatlan kérdésekre írásban kapnak választ (lásd a mellékletet). Köszönöm, Verheugen biztos úr, hogy ennyi ideig velünk maradt. 40. kérdés, Giovanna Corda (H-0871/07) Tárgy: Az energiapiac liberalizációja a fogyasztók javára Az Európai Bizottság által rendelt, az európai gáz- és villamosenergia-piac deregulációjának fogyasztókra gyakorolt következményeiről szóló legújabb jelentés következtetései, valamint a nemrégiben észlelt vagy bejelentett jelentős áremelkedések arra mutatnak rá, hogy sok tagállam még nem áll készen e piac liberalizációjának kihívására. Mivel ez a helyzet, meg tudja-e mondani a Bizottság, hogy hogyan szándékozik e jelentős energiaár-emelkedésekre reagálni, amely áremelkedések azokat a fogyasztókat sújtják, akinek valójában a liberalizáció kedvezményezettjeinek kellett volna lenniük? Meg tudja-e mondani, hogy vajon konzultálnak-e a fogyasztókkal és hogyan, valamint bevonják-e a fogyasztókat a Bizottság és az európai és nemzeti szabályozó hatóságok által létrehozott testületekbe és hogyan, a jelenlegi problémák és nehézségek orvoslására? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A Bizottság szigorúan követi a tagállamok áraival kapcsolatos legújabb fejleményeket. Úgy véli, hogy ezek az emelkedések nem magyarázhatóak könnyen egyetlen tényezővel, hanem az olaj és a gáz iránti világszerte növekvő kereslet tágabb összefüggésében kell vizsgálni azokat. A beruházási tevékenység, és különösen a fenntarthatóbb energiatermelésre történő átállás növekedése azonban szintén határozottan szerepet játszik ebben. Ezen felül, a piac megnyitásának kiindulópontja több tagállamban az igen alacsony ár volt. Közép- és hosszú távon ez nem adta meg a szükséges jelzést az annyira szükséges beruházásnak, és most ennek isszuk a levét. Azt a kérdést illetően, hogy ezek az áremelkedések tulajdoníthatók-e a piaci hatalom gyakorlásának, a Bizottság tanulmányozta ezt a kérdést, és arra a következtetésre jutott, hogy a villamosenergia-árak egyes tagállamokban magasabbak voltak, mint azt a teljes versenypiacoktól várnánk. E tekintetben a Bizottság, a Tanács és a versenyhatóságok felfegyverezték a szabályozó hatóságokat a versenyellenes magatartások azonosítására és a megfelelő intézkedések meghozatalára. A Bizottság saját maga is vizsgálja az egyes üzemeltetők állítólagos versenyellenes magatartásait, és öt trösztellenes eljárást indított ebben az évben. A Bizottság kellően tisztában van az ágazat strukturális problémáival is. Ezért a harmadik energiacsomag széleskörű javaslatokat tesz e strukturális problémák orvoslására, különösen azáltal, hogy a szállító rendszerek üzemeltetőinek tulajdonjogi szétválasztását javasolja.

11-12-2007

11-12-2007

HU


A Bizottság mindig is azon a véleményen volt, hogy a fogyasztóknak kell lenniük a liberalizáció fő kedvezményezettjeinek. A harmadik energiacsomagra irányuló bizottsági javaslat ezért számos olyan intézkedést tartalmaz, amelyek erősítik a fogyasztók szerepét és jogait. A csomag különösen arra tesz javaslatot, hogy a fogyasztóknak meg kell adni a jogot arra, hogy bármikor szolgáltatót váltsanak, és hogy szabadon hozzáférhessenek fogyasztási adataikhoz. Az energiafogyasztással kapcsolatos fogyasztói tudatosságnak és jogoknak a növelésével a Bizottság biztosítja az eszközöket egy működő kiskereskedelmi piachoz. Giovanna Corda (PSE). - (FR) Elnök asszony, biztos úr, örömmel hallom, hogy hajlik arra, hogy a gáz- és villamosenergia-fogyasztókat tegye meg az elsődleges kedvezményezetteknek azáltal, hogy szigorúbb intézkedéseket alkalmazunk az ágazatban, amelyek tekintetében remélem, hogy némi hatást gyakorolnak az EU polgárai által fizetendő árra, csökkentőt, természetesen. Mondok egy példát: Belgiumban 20%-os áremelést jelentettek be, és ez teljesen lehetetlen a legrosszabbul élők számára. Mint humanista, nem tudom ezt a helyzetet elfogadni. Ezen felül, biztos úr, biztosítana afelől, hogy a fogyasztókat tényleg bevonják a liberalizáció megvalósításának valamennyi fázisába azáltal, hogy helyet biztosítanak számukra a különböző tanácsadó bizottságokban, és azáltal, hogy bevonják őket az új vitarendezési mechanizmusokba? Teresa Riera Madurell (PSE). - (ES) Elnök asszony, biztos úr, szeretnék egy kérdést feltenni a fogyasztói kiskereskedelmi fórumról, amelyről azt mondta, hogy munkálkodik rajta. Mikor áll szándékában ezt a fórumot elindítani? Milyen résztvevők biztosíthatják azt, hogy ez a fórum ténylegesen a fogyasztók javát szolgálja? Mi lesz e fórum funkciója mindazzal kapcsolatban, amit Ön most elmondott? Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Németországban a villamosenergia-árak 10%-kal nőttek, amit azzal indokoltak, hogy a villamosenergia a kényelmünket szolgálja, ezért szükségképpen sokba kerül. A harmadik energiacsomag gyakorol-e bármilyen hatást a szabályozó hatóságokra? Lehet-e bármilyen hatása az áremelkedésekre, ha azoknak nincs semmi ésszerű alapja? Nem lenne-e hasznos korlátozásokat alkalmazni az áremelkedésekre, ha a többletnyereség nem indokolt? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A harmadik kérdéssel kezdem. Vannak kérdések, amelyeket a piac, a vásárlóerő kezelni tud, ám vannak olyanok is, amelyek tekintetében strukturális változtatások szükségesek. A villamosenergia-piac sajátossága, hogy a marginális erőmű határozza meg az árszínvonalat. Itt teljesen egyértelmű, hogy a piac teljes átláthatóságára van szükség, a harmadik szabályozási csomag éppen ezért foglalkozik a szállítási tevékenységeknek az ellátó tevékenységektől történő elválasztásával. Egyébként soha nem lesz lehetőségünk feltenni azt a kérdést, hogy méltányos árat fizetünk-e. Másodszor, ha egy piacon megteremtjük a verseny feltételeit, az ártendenciák igazából olyanok, hogy nem növekszenek vagy csökkennek, vagy kevésbé növekszenek egy nem versenypiachoz képest, máskülönben a félmonopóliummal rendelkező társaságok tudnák ténylegesen diktálni az árakat. Ez azt jelenti, hogy e két kérdés ténylegesen a kormányok kezében van. A vásárlóerőt illetően, elfogadtuk a fogyasztói jogok chartáját, és az határozottan megadja a helyes tájékoztatást a valamennyi meglévő jogszabályból eredő fogyasztói jogokkal kapcsolatban. E jogokat még jobban megerősítettük. A fogyasztói fórum tekintetében, minden bizonnyal meg fogjuk hívni a tagállamokban megfelelő képviselettel rendelkező fogyasztói szervezeteket, valamint a gyűjtőszervezetet. Az európai szintű versenypiac valós megteremtésére irányuló intézkedéseink legjobb támogatói határozottan a különböző fogyasztói szervezetekből érkeznek. Elnök. − Mivel a kérdésfeltevő nincs jelen, a 41. kérdés tárgytalan. 42. kérdés, Bernd Posselttől (H-0892/07) Tárgy: Energetikai együttműködés Délkelet-Európában Milyen intézkedéseket hoz a Bizottság a délkelet-európai tagállamok, a tagjelölt országok és a szaloniki folyamatban érintett balkáni államok orosz energiaellátástól való függőségének csökkentésére? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A Bizottság nagy figyelmet szentel Délkelet-Európa ellátás-biztonsági helyzetének. Ez volt az Energiaközösség létrehozásának egyik fő célkitűzése, ami – a belső gáz- és

91

92

HU


villamosenergia-piacok tekintetében – EU-jogszabályokon és különösen azoknak az energiaellátás biztonságával és a szolidaritással kapcsolatos rendelkezésein alapul. Délkelet-Európa számos fontosabb energia-útvonal kereszteződésében található. A régió számos országa termel gázt. Itt Horvátországot és Romániát említeném meg. Az adriai partoknál új LNG-terminálok, valamint új, a különböző energiaforrásokhoz kapcsolódó, összekapcsolt gáz- és villamosenergia-rendszerek kezdték meg nemrég üzemelésüket, vagy vannak a fejlesztés előrehaladott szakaszában. Bizonyos országokban azonban az egy szolgáltatótól származó földgáz részesedése jelentős az ipari szektor, a fűtés és a villamosenergia-termelés tekintetében. Az Energiaközösségről szóló szerződés keretében, az EU pénzügyi eszközei és a nemzetközi pénzintézetek által nyújtott támogatással, a Bizottság előmozdítja a régió integrált, az EU piacához kötődő piacának kialakítását. Ám ez azt jelenti, hogy a gáz- és villamosenergia-kereskedelem fejlődése a régióban, az összekapcsolt rendszerekre és az energiatermelésre vonatkozó új projektek kialakítása és a stabil szabályozási keret megállapítása jelentősen növeli majd az ellátás biztonságát. Ezen felül, az új gázforrások lehetővé teszik a gázágazat kialakítását azokban az országokban, ahol az még nem létezik. Nagyon egyértelműen összpontosítunk az energiahatékonyságra is. Az energiaellátás biztonságának megerősítése érdekében a Bizottság előnyben részesíti az ellátók és a szállítási útvonalak diverzifikációját. Különösen határozottan támogatja a Nabucco-projekt és más gázprojektek, valamint LNG-fejlesztések kidolgozását a régióban, továbbá a jól megalapozott olajprojekteket, amelyek a diverzifikációs célkitűzés elérésére irányulnak. A Bizottság emellett úgy véli, hogy Oroszország a jövőben fontos energiaforrás lesz Délkelet-Európa számára, de a Földközi-tenger medencéjéből és a Kaszpi-tenger térségéből származó más források mellett. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Mindenekelőtt szeretném megköszönni kiváló és alapos válaszát. Csak két rövid kiegészítő kérdést tennék fel. Először is, van e sajátos együttműködés a két tagjelölt országgal, Horvátországgal és Macedóniával? Másodszor, Koszovó energiafüggősége különösen probléma. Nem lehetne külön támogatást nyújtani a szél- és vízenergiához a szomszédos Albániában? Tulajdonképpen Koszovó, és különösen Albánia, de Macedónia hidroelektromosság-termelési potenciálja is jelentős. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Két hete röppent fel a hír egy Olaszország és Oroszország közötti megállapodásról, amely egy új gázvezetéknek a déli régióban történő kiépítésére vonatkozott. Ez a déli áramlat vezeték gyakorlatilag megduplázza a Nabucco-projektet. Vlagyimir Putyin azt a megjegyzést tette, hogy hálás a Bizottságnak azért, amiért jóváhagyta ezt a projektet. Szeretném hallani az Ön véleményét ezzel kapcsolatban. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A horvátországi kapcsolatokat illetően, ez az ország a csatlakozási tárgyalások résztvevője, és nagyot lépett előre a közösségi vívmányok átvételében, ezzel egyidejűleg részt vesz az Energiaközösség valamennyi tevékenységében. Mivel a közösségi vívmányok tekintetében igen előrehaladott szakaszban van, Horvátország nagyobb mértékben integrálódott az EU energiapiacába, és néhány projektet vezet. Macedónia tagja az Energiaközösségnek és szintén halad előre a közösségi vívmányok végrehajtásával. Előrehaladása e téren annyit jelent, hogy ő az első a régióban. Koszovót érintően, együtt dolgozunk a UNMIG-gel, és támogattunk minden tevékenységet ott. Tudom, hogy mindig adódnak bizonyos nehézségek a kifizetésekkel és az energiaellátással, de mostanáig sikerült e kérdéseket megoldanunk, és az emberek megkapták a számukra szükséges energiaellátást. A déli áramlat olasz–orosz csővezetéket illetően, soha nem gondoltam, hogy ez a Nabucco helyébe lép. A Nabucco megfelelően halad, amint azt a Tanácsban jelentették. Megkaptam a szabályozó hatóságoktól az első bejelentéseket is a harmadik személyek hozzáférésének kérdésében, és a Nabucco új ellátási források után néz – ezek Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Egyiptom és idővel Irán. A déli áramlat kérdése kellően világos. Orosz gázellátó forrás. Olyan projekt, amely jelen szakaszban megvalósíthatósági vizsgálat alatt áll, amelyet az ENI és a Gazprom közösen végeznek el. Várjuk ki a végét, hogy hogyan alakul a projekt. Kétségtelenül új ellátási útvonalat biztosít az Európai Unió számára, és erősíti

11-12-2007

11-12-2007

HU


az ellátás biztonságát, mivel az EU-n áthaladó több csővezeték az ellátás nagyobb biztonságát jelenti; de nem lép a Nabucco helyébe. Ami a Putyin elnöktől származó dicséretet illeti, ahhoz nincs különleges hozzáfűznivalóm. Elnök. − 43. kérdés, Mairead McGuinnesstől (H-0895/07) Tárgy: Írország integrációja az EU energiapiacába Írország energiaellátásának biztonsága egyre fontosabb a fogyasztók, a vállalkozások és a politikai döntéshozók számára; innen ered a tágabb európai energiapiachoz történő teljes mértékű kapcsolódás igénye. Ennek elérése érdekében meg kell teremteni a megfelelő infrastruktúrát, a biztonságos és méltányos árért kínált energiával való biztonságos ellátottság garantálására. Írországban az EIGRID jelenleg a konzultációs szakaszban van a Meath Cavan energiaprojekttel és a Cavan-Tyrone összekapcsolt rendszerrel összefüggésben, mindkettőt az EU TEN-E kezdeményezése társfinanszírozza, és az EU valószínűleg közreműködik a kivitelezési szakaszban. Helyben aggodalmat okoz e tervezett projektek mérete, különösen a lehetséges egészségügyi kihatásokkal összefüggésben, mindazok számára, akik a villamosvezetékek közvetlen szomszédságában élnek. Tud-e a Bizottság nyilatkozni a probléma e különleges dimenziójával kapcsolatban? Ezen felül, tekintettel arra, hogy a villamosvezetékek 58 km-en futnak, erőteljes érv szól amellett, hogy ezeket a földbe kellene fektetni. Meg tudná-e határozni a Bizottság az álláspontját a fent említett és az EU-szerte megtalálható hasonló projektek e szempontjával kapcsolatban? Meg tudná-e határozni a Bizottság, hogy mi tekinthető a legjobb gyakorlatnak, és mit kell figyelembe venni annak eldöntésekor, hogy e villamosvezetékeket a föld fölé vagy a föld alá telepítsék? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel a villamosvezetékek telepítésének területén, amelyet kizárólag a tagállamok hatóságai határoznak meg, a megfelelő környezetvédelmi EU-jogszabály szerint. A minimumkorlátozások és referenciaszintek keretrendszerét a lakosság elektromágneses tereknek való kitettségének korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i tanácsi ajánlás határozza meg, de az intézkedések végrehajtásáért a tagállamok felelnek. Ami az elektromágneses tereknek való kitettség lehetséges egészségügyi hatásait illeti, az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága véleményt fogadott el, amely értékeli a tudomány jelenlegi állását e területen. A légvezetékek jelentik gyakran a leginkább költséghatékony megoldást az 50 km-t meghaladó, nagytávolságú szállításra. A földkábelek is bevett technológiát jelentenek, de mostanáig rövid vagy közepes távolságban használták őket, és a dolgok állása szerint drágábbak is. A 220 kW vagy annál nagyobb feszültségű, és 15 km-es vagy annál hosszabb villamos légvezetékek kiépítését környezetvédelmi hatásvizsgálatnak kell alávetni. Ezen felül, bármely olyan, villamos légvezetékekkel kapcsolatos tervre vagy projektre, amely valószínűleg jelentősen káros hatást gyakorol a Natura 2000 területekre, alkalmazni kell a 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkében foglalt eljárási biztosítékokat. Jim Higgins (PPE-DE). – Meg tudná-e mondani a biztos úr, hogy van-e döntő bizonyíték vagy tudományos bizonyíték arra nézve, hogy az elektromágneses terek károsak-e a lakosság egészségére vagy sem? Tudom, hogy – amint említette –, a tagállamok rendelkeznek végső hatáskörrel összekapcsolt rendszereik, kábeleik stb. vonatkozásában. Másodszor, egyetért-e Ön azzal, hogy annak ellenére, hogy az ipar részéről ellenállás tapasztalható, ugyanakkor a látvány tönkretétele, a lakosság egészsége és a környezet szempontjából kedvezőbb volna, ha e kábelek a föld alatt futnának? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Válaszomat a földkábelekkel kezdem. Mostanáig a földkábel-fektetés technológiáját csak korlátozott esetekben alkalmazták, mint a madridi repülőtér esetében. Elvben nincs korlátozás magának a kábelfektetésnek a hosszát érintően. A kérdés a költség. Ez a költség általában három–ötször magasabb, mint légvezetékek esetén, és ez idáig pontosan azért nem használták, mert két lehetőség közül lehet választani. Valójában csak akkor használták ezt a módszert, amikor a légvezetékek kivitelezése nem volt lehetséges.

93

94

HU


Vannak olyan esetek, amikor a települések a kábelhasználatot mérlegelik, amelyek úttörő esetek. Ezek azonban többletköltséget jelentenek a fogyasztó számára. A lakosság elektromágneses tereknek való kitettségével kapcsolatos tudományos bizonyítékot illetően van egy általános korlátozás, vannak az általam említett, 1999. július 12-i tanácsi ajánlások, és vannak minimális keretkorlátozások és referenciaszintek. Ami azonban az egészségkárosodást érintő további tudományos bizonyítékot illeti, nem érzem szükségét annak, hogy az 1999-ből származó biztonsági ajánlások mélyére hatoljunk. Alapjában véve a légvezetékek még mindig életképes lehetőséget jelentenek, és úgy vélem, a légvezetékek és a kábelek közötti választást a helyzetnek megfelelően kell megtenni, ha azt vesszük, hogy a kábelfektetésnek is megvannak a maga nehézségei. Azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a tevékenység érinthet Natura 2000 területet, és hogy hatást gyakorolhat a környezetre. Nincs olyan megoldás, amely semmilyen hatást nem gyakorol a környezetre. Ezzel egyidejűleg, vannak javasolható technológiai választások, és a társaságok tisztában vannak ezekkel. Elnök. − Az időhiány miatt megválaszolatlan kérdésekre írásban kapnak választ (lásd a mellékletet). Piebalgs biztos úr velünk marad, de most Dimas biztos úr nevében válaszol a kérdésekre. 53. kérdés, Georgios Papastamkos-tól (H-0875/07) Tárgy: Az európai környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek EU általi finanszírozása A civil társadalom a nem kormányzati szervezeteken keresztül nagyon fontos szerepet játszik az európai intergrációs folyamat és az új típusú európai kormányzás igényeinek kielégítsében. Melyik hatályos közösségi cselekvési program vontakozik a különösen a környezetvédelem területén tevékenykedő európai nem kormányzati szervezetek támogatására? A Közösség környezeti politikájának és jogszabályainak továbbfejlesztéséhez és végrehajtásához hozzájáruló mely nem kormányzati szervezetek (és mely tevékenységük) részesült eddig finanszírozásban? Mekkora a finanszírozás összege nem kormányzati szervezetenként? A meglévő közösségi program hatálya földrajzilag differenciált-e? Milyen görög nem kormányzati szervezetek vettek vagy vesznek részt a jelenlegi programban, akár önállóan, akár transznacionális alapon? Melyek a hatásvizsgálati eredményeken és mutatókon alapuló kiválasztási, nyomon követési és értékelési rendszer kritériumai? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Az európai környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek működésének Bizottság általi finanszírozását egy 1997 óta meglévő program biztosítja. A jelenlegi program jogalapja a LIFE+ rendelet. A cél, hogy erősítsük az európai nem kormányzati szervezetek részvételét az EU környezetvédelmi politikájának továbbfejlesztésében és végrehajtásában. Számos különböző nem kormányzati szervezetet finanszíroztunk a program során. A tevékenységek és összegek listája megtalálható a Környezetvédelmi Főigazgatóság honlapján. Az idő nem teszi lehetővé, hogy mindet felolvassam, de a listát átadom a tisztelt képviselő úrnak. A program nem alkalmaz földrajzi különbségtételt, mivel európai és nem nemzeti szervezetekre irányul. A támogathatósághoz a szervezeteknek legalább három EU-tagállamban kell tevékenységet folytatniuk. De az egyik folyamatosan támogatott szervezet, a környezettel, kultúrával és fenntartható fejlődéssel foglalkozó Mediterrán Információs Hivatal, Görögországban rendelkezik székhellyel. Számos szervezetnek van görög tagszervezete, például az Európai Környezetvédelmi Irodának, az EUROPARC-nak és a Nemzetközi Természetbarátoknak. A támogatásokat éves ajánlattételi felhívás keretében ítélik oda. A pályázatokat odaítélési kritériumok szerint értékelik, és azokat a nem kormányzati szervezeteket választják ki, amelyekben a legnagyobb lehetőség rejlik az EU környezetvédelmi politikai prioritásainak fejlesztéséhez és végrehajtásához való hozzájárulásra. A nyomon követést és az értékelést a Bizottság végzi, a kedvezményezettek által benyújtott jelentések és mélyreható ellenőrzés alapján. E folyamatban azt értékelik, hogy a szervezet mennyiben teljesítette munkaprogramját, és mennyiben járult hozzá az EU politikájának fejlesztéséhez és végrehajtásához. Georgios Papastamkos (PPE-DE). - (EL) Elnök asszony, sok sikert kívánok Dimas biztos úrnak, aki a bali konferencián képviseli az Európai Uniót. Mindazonáltal szeretném jobban megvilágítani az általam feltett kérdéseket, mivel a kérdések egyediek, a válasz viszont általános volt. Szeretném azt hinni, hogy Piebalgs

11-12-2007

11-12-2007

HU


biztos úr közbenjár annak érdekében, hogy a Bizottság tájékoztasson engem az általam feltett egyedi kérdésekről. Ha senki más, én azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy a nem kormányzati szervezetek az európai kormányzás egyik formáját jelentik, jóllehet nem hivatalosat; nagyon fontos szerepet játszanak, és ezt a szerepet jobban ki kell domborítani, ezért is tettem fel a kérdést. Ezért várok az információra, nem az átláthatóság miatt, hanem a Bizottság demokratikus elszámoltathatósága miatt. Zárásképpen szeretném megkérni Piebalgs biztos urat, hogy az Európai Unió által elfogadott hivatalos megnevezést használja, ha harmadik országokra hivatkozik. Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Biztos úr, szeretnék egy olyan kérdést felvetni e témában, amely már régóta foglalkoztat. Én magam is tagja vagyok egy-két ilyen szervezetnek. Mostanában azonban egyre gyakrabban elgondolkodom azon, hogy mennyire működnek demokratikusan ezek a szervezetek, és hogy vajon a Bizottság vizsgálja-e, hogy ezek a nem kormányzati szervezetek olyan demokratikus szervezetek, amelyek belső választásokat tartanak, vagy olyan vezetési struktúrával rendelkeznek, amely nem teszi lehetővé a választást, és amely nem vonható felelősségre sem a szervezet tagjai, sem más által, ami azt jelenti, hogy a pénzeszközök bizonyos körülmények között olyan irányba folyhatnak el, amelyre senki nem gondolna. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A jogalap egészen egyértelmű: ez a LIFE+ rendelet. A szervezeteket e rendelet alapján értékeljük. Ez azt jelenti, hogy különleges kritériumok vonatkoznak arra, hogy mely szervezetek pályázhatnak, de nem értékeljük a belső struktúrát és a szervezeti kialakítást. Az átláthatóság kérdését illetően, kétségkívül támogatjuk az átláthatóságot. Írásban válaszolunk majd az Önök által feltett valamennyi kérdésére, és átadjuk a válaszomban megígért listát is. Úgy vélem, fontos, hogy a nyilvánosság nyomon követhesse a helyzetet, mivel igen egyértelmű, hogy közpénzek jutnak a nem kormányzati szervezeteknek, és a folyamatnak teljes mértékben átláthatónak kell lennie. A Bizottság megtesz minden tőle telhetőt annak biztosítására, hogy e folyamat átlátható és elszámoltatható legyen, a LIFE+ rendelettel összhangban. Elnök. − 54. kérdés, Claude Moraestől (H-0878/07) Tárgy: Hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények / környezetvédelem a büntetőjog eszközével 2007 februárjában az Európai Bizottság javaslatot tett egy irányelvre (COD/2007/0022), amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy a környezettel szembeni súlyos cselekményeket bűncselekményként kezeljék, és állapítsanak meg minimumszankciókat a környezeti bűncslekményekre, mint például a hulladékkal kapcsolatos bűncselekményekre. Ez pozitív lépés, amint azt az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Ügynöksége megjegyezte, a környezeti bűncselekmények elleni küzdelem egyik fő problémája azonban az, hogy a bírságok túl alacsonyak, és így nem ösztönöznek kellő mértékben a környezetvédelmi szabályok betartására. Tekintettel azonban az ezen irányelvvel szemben a tagállamok jogába történő beépülést megelőzően álló akadályokra, milyen egyéb lépéseket tervez a Bizottság a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények ellen Európa-szerte folytatott küzdelem tekintetében? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A Bizottság kiemelt prioritást rendel az illegális hulladékkal kapcsolatos tevékenységek megelőzéséhez, valamint annak biztosításához, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák az EU hulladékkal kapcsolatos jogszabályait. A környezeti bűncselekményekről szóló javasolt irányelv biztosítja, hogy a súlyos környezeti bűncselekményeket hatékony büntetőjogi szankciókkal büntessék az Európai Unió egészében. A javasolt irányelv kiterjed minden súlyos, hulladékkal kapcsolatos bűncselekményre, beleértve a hulladék illegális kezelését, szállítását, kivitelét és behozatalát is. A környezeti bűncselekményekkel kapcsolatos kezdeményezés azonban messze nem az egyetlen intézkedés, amelyet a Bizottság a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények megelőzésére tett. A Bizottság számos egyedi intézkedést hozott azokon a területeken, ahol a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények súlyos problémát jelentenek a tagállamok számára. Ez különösen az illegális hulladéklerakókra és az illegális szállítmányokra vonatkozik, amelyekkel fontos EU-jogszabályok foglalkoznak. A Bizottság korai intézkedéseket hoz a hulladékkal kapcsolatos tevékenységekből eredő negatív környezeti és egészségre gyakorolt hatások megelőzésére. Hulladéklerakókat és -szállítmányokat érintő tudatosságerősítési eseményeket szervez ott, ahol nagy a kockázat. Az elmúlt évben 16 ilyen eseményre került sor, és ebben az évben 10 további eseményt tervezünk. Rendszeresen sor kerül többoldalú találkozókra a nemzeti hatóságokkal és az érdekelt felekkel, az EU hulladékkal kapcsolatos jogszabályai nem megfelelő végrehajtásának kezelésére.

95

96

HU


Folyamatosan dolgozunk ki iránymutatásokat az EU hulladékkal kapcsolatos főbb jogszabályai tekintetében, például a hulladékszállításról, és az egyes problémás hulladékrendszerekre, például az elektromos és elektronikus berendezések és személygépkocsik hulladékaira irányulóan. Az ezen iránymutatásokra történő összpontosítás biztosítja, hogy az EU-jogszabályokat egységesen és megfelelően alkalmazzák az Európai Unió egészében. Kiemelkedően fontos ismerni azt, hogy mi folyik a tagállamokban, és a helyszínen vizsgálni a jogszabályok betartását. A Bizottság szorosan együttműködik az IMPEL-hálózattal, például a hulladék-szállítmányokkal, a hulladéklerakók vizsgálatával és ellenőrzésével kapcsolatos közös végrehajtási intézkedések tekintetében. Az EU hulladékkal kapcsolatos jogszabályai betartásának a tagállamok általi következetes elmulasztása esetén a Bizottság mindig eljárást indít, amelybe bele kell érteni az EK-Szerződés szerinti bírságokkal való erőteljes fenyegetést. Például 2003-ban Görögországot napi 20 000 EUR-ra büntették, mivel eltűrt egy illegális hulladéklerakót Kréta szigetén. Jelenleg a számos tagállamban található illegális hulladéklerakókat a Bizottság által a Szerződés súlyos megsértése miatt indított eljárással számolják fel. A Bizottság arra is ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki az EU-szintű finanszírozási lehetőségeket, és biztosítsák, hogy a különböző eszközök szerinti, hulladékprogramokkal összefüggő kiadások járuljanak hozzá a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok jobb végrehajtásához. Az EU hulladékszállítási rendelete tartalmazza az illegális hulladékszállítás megelőzésére irányuló, tagállamok közötti együttműködés alapját. Jelenleg is vizsgáljuk a további intézkedések szükségességét az EU hulladékkal kapcsolatos jogszabályai – többek között a hulladékszállítmányok ellenőrzésére vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályok – végrehajtásának megerősítése érdekében. Esetleg meghatározhatók sajátos kritériumok az ellenőrzések megfelelő minőségének és gyakoriságának biztosítására. Claude Moraes (PSE). – Köszönöm, biztos úr, kimerítő válaszát. Nemrégiben konzultáltam az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Ügynökségével erről az irányelvről. Míg mindannyian örömmel fogadjuk, hogy a Bizottság prioritásként kezeli ezt a területet saját tagállamomban a Környezetvédelmi Ügynökségtől azt az aggodalmat hallottam, hogy a tagállamokban kiszabható büntetéseket és lehetséges bírságokat túl alacsony szinten határozzák meg ahhoz, hogy valódi ösztönzést jelenthetnének a szabályoknak való engedelmességre ott, ahol ténylegesen nem kerül sor végrehajtási intézkedésre. Ez masszív illegális hulladéklerakást eredményez. Van erről valamilyen véleménye, szem előtt tartva azt is, hogy a Környezetvédelmi Ügynökség és más nemzeti ügynökségek nagy örömmel fogadják e javaslatokat? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A tagállamokra kiszabott bírságokat illetően megemlíteném, hogy Görögország tekintetében a bírság napi szintű, és éves szinten ez igen jelentős összeg. Véleményem szerint a jogszabályok végrehajtásnak tagállamok általi elmulasztása esetén a Szerződés megsértése miatti eljárást kell alkalmaznunk, és alkalmazunk is, és a bírságról a Bíróság rendelkezik. A társaságok tekintetében, bírságokat akkor is kiszabnak, ha e társaságok a nemzeti jogszabályokat sértik meg. Így tehát a tagállamokon múlik, hogy megerősítsék e bírságokat, mivel a Bizottság álláspontja szerint mi azt tesszük, ami a dolgunk, és nem írhatunk elő bírságokat az EU-jogszabályok nem kellően nyomatékos végrehajtására. Ezt a Bíróságon keresztül kell kezelni, mivel ilyen az Európai Unió jogi szerkezete. Amennyiben szükség van a bírságok rendszerének megerősítésére, mindenképpen gondosan követjük ezt a tanácsot, mivel alapvetően a bírságokat úgy kell kiszabni, hogy megelőzzék a jogsértést, nem úgy, hogy a társaságok lerázhassák magukról, vagy a költséget a fogyasztókra hárítsák. De ezen a területen úgy vélem, mindannyian ugyanazt a célt követjük, tehát azt gondolom, a napjainkban kiszabott bírságok szintje nem téma. Amivel foglalkozni kell, az az, hogy a jogszabályokat nem hajtják végre eléggé erőteljesen, és hogy az ellenőrzések nem különösen gyakoriak, és emiatt arra van szükség, hogy a Bizottság további lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a tagállamokat a hulladékkal kapcsolatos bűncselekmények elleni határozottabb fellépésre ösztönözze. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Biztos úr, helyesen mutatott rá arra, hogy a jogszabályok végrehajtása legalább olyan fontos, mint hatályba léptetésük. Van egy olyan esetünk, amit Ön még nem említett. Ez az, hogy bizonyos fajta hulladék lerakása az egyik országban bűncselekménynek minősül, és akkor a kérdéses

11-12-2007

11-12-2007

HU


hulladékot másik országba szállítják. Egy ilyen esetben valószínűleg két tagállam sérti meg a Szerződést. Ezt az eshetőséget is figyelembe vették? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Van hulladékszállítással kapcsolatos jogszabályunk, ez tehát azt jelenti, hogy van közös alap, és van a büntetőügyekben folytatott kiegészítő együttműködés, mivel a kérdés túllép a hulladékkal kapcsolatos kérdéseken. Sor került fejlesztésekre, és a jelenlegi jogi eljárások lehetővé teszik az illegális hulladékot szállító társaságok megbüntetését. Nem gondolom, hogy a megfelelő szabályozás hiányából származna nehézségünk, sokkal inkább abból, hogy e jogszabályok végrehajtása elmarad. Elnök. − 55. kérdés, Dimitrios Papadimoulis-tól (H-0880/07) Tárgy: Görögországi szennyvízkezelő telepek Megmondaná a Bizottság, hogy Görögország hány régiójában és kimondottan mely régiókban merültek fel problémák a szennyvízkezelő telepek meglétével és üzemelésével kapcsolatban? Mely régiókban van szükség a másodlagosnál erőteljesebb szennyvíztisztításra? A görög hatóságok felülvizsgálták-e az érzékeny régiók listáját, és meghatároztak-e egyéb vizeket, amelyeket érzékenynek kell minősíteni? Melyek ezek? Hogyan ítéli meg a Bizottság az érzékeny területen hulladéklerakást végző agglomerációk méretének észrevehető csökkentését, amire annak érdekében került sor, hogy a 91/271/EGK irányelvnek(2) való megfelelés mértékét növeljük? Kezdeményeztek-e Görögországgal szemben a Szerződés megsértése miatt eljárást? Amennyiben igen, milyen esetekben? Meghozta-e Görögország a szükséges intézkedéseket az Európai Bíróság C-119/02. sz. ügyben hozott ítéletének való megfelelés érdekében a Thriasio Pedio tekintetében? Milyen a Kohéziós Alapból, a környezetvédelmi működési alapból, és a szennyvíztisztító telepekre vonatkozó regionális operatív programokból származó finanszírozások igénybevételének aránya Görögországban? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv követelményeinek való megfelelés ellenőrzése összetett feladat, mivel az Európai Unió több ezer agglomerációjával kapcsolatos adatok értékelését foglalja magában. A Bizottság szervezeti egységei összegyűjtik és értékelik a rendelkezésre álló valamennyi információt, és a nemzeti végrehajtási jelentésekben szereplő adatokra összpontosítanak. Ha az értékelésük azt mutatja, hogy a tagállamok nem teljesítik az irányelv szerinti kötelezettségeiket, a Bizottság a Szerződés megsértése miatti eljárásokat indít az EK-Szerződés 226. cikkével összhangban. Tekintettel arra, hogy több ezer agglomerációt kell ellenőrizni, a Bizottság a horizontális megközelítést részesítette előnyben. Így ahelyett, hogy véletlenszerűen indítana egyedi eljárásokat a Szerződés megsértése miatt az egyes agglomerációk tekintetében, a Bizottság átfogó ügyeket kezdeményezett, amelyek tagállamonként és főkötelezettségenként kezelik a helyzetet. Görögország azon tagállamok egyike, amely még mindig jelentős problémákkal küzd az irányelv megfelelő végrehajtását érintően. A 10 000-nél több lakost számláló agglomerációk tekintetében Görögország 36 érzékeny területet jelölt ki. Az e területekre szennyvizet kibocsátó 18 agglomeráció közül 14 megfelel az irányelv követelményeinek. A Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy még 10 másik víztestet kellett volna érzékeny területnek minősíteni. Folyamatban van egy, a Szerződés megsértése miatti eljárás, az indokolással ellátott vélemény szakaszában. A görög hatóságok vitatják e területek érzékennyé minősítésének szükségességét. Az elküldött információ értékelése folyamatban van, és szükség esetén a Bizottság nem riad vissza az eset Bíróság elé vitelétől. Ami a kimondottan a Thriasio Pedio agglomerációjára vonatkozó kérdést illeti, 2004. június 24-i ítéletében a Bíróság kimondta, hogy Görögország elmulasztotta a gyűjtőrendszer kiépítését és a megfelelő kezelés biztosítását. A Bizottság ezért eljárást indított a Szerződés megsértése miatt a Szerződés 228. cikkével összhangban. A görög hatóságok jóváhagyták az előírt infrastruktúra kiépítését, amelyhez a Kohéziós Alap nyújt társfinanszírozást. A rendelkezésre álló információ alapján a projekt a tervek szerint 2009 végén lép működésbe. A 15 000-nél több lakost számláló, vagy ennek megfelelő agglomerációk tekintetében a 75 agglomerációból 52 teljesíti az irányelvben a településiszennyvíz-gyűjtőrendszerre és a másodlagos tisztításra vonatkozóan megállapított előírásokat. (2)

HL L 135. , 1991.5.30., 40. o.

97

98


HU

A szabályoknak meg nem felelő agglomerációk tekintetében a Bizottság a Szerződés megsértése miatt eljárást kezdeményezett. 2007. október 25-i ítéletében a Bíróság úgy határozott, hogy 23 agglomeráció még mindig nem felel meg az irányelv követelményeinek. A Bizottság tájékoztatást kért a görög hatóságoktól, hogy milyen intézkedéseket terveznek hozni az ítéletnek való megfelelés érdekében. Az agglomerációk méretének csökkentésével kapcsolatos kérdést illetően, a Bizottság ellenőrzi a rendelkezésre álló információt, és bármely ellentmondással a Szerződés megsértése miatti eljárás keretében foglalkozik. Ki kell emelni, hogy a megfelelés érdekében Görögország kihasználja a rendelkezésre álló európai közösségi finanszírozást. Ami a Kohéziós Alapot illeti, Görögországban jelenleg 41 projekt fut. A felhasználási arány 49%. E projektek gyakran összetett projektek, amelyek a szennyvízzel és csapadékvízzel összefüggő infrastruktúrán kívül vízellátási infrastruktúrát is magukban foglalnak. Az ERFA környezetvédelem elnevezésű operatív programja kilenc szennyvíz-projektet finanszíroz. E projektek a szennyvízkezelő telepek és szennyvíz-hálózatok kivitelezéséhez és/vagy korszerűsítéséhez kapcsolódnak. A felhasználási arány 19%. Ami az ERFA regionális operatív programjainak érvényre juttatását illeti, a szennyvíz-ágazat tekintetében a felhasználási arányok kérdését az illetékes regionális hatóságoknak kell feltenni. A „környezet” elnevezésű operatív program esetével ellentétben, a tagállamok nem kötelesek tájékoztatni a Bizottságot az egyes egyedi projektek alakulásáról. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). - (EL) Elnök asszony, biztos úr, válaszában több tucat görög nagyvárost említett, amelyek megfelelő szennyvízkezelő telep nélkül maradnak, mert nem fejeződött be a biológiai tisztítóüzemek kivitelezése, jóllehet nagyrészüket közösségi forrásból társfinanszírozták. Azt kérdezem, meg tudná-e adni ezeknek a városoknak a listáját, amelyekre számokkal hivatkozott? És másodszor, mit mond a Bizottság arról, hogy több évvel az európai jogszabályok végrehajtását követően a probléma még mindig fennáll? Szándékában áll az ügyet az Európai Bíróság elé vinni? Amennyiben igen, mikor? Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Egy pár esetben a Szerződés megsértése miatti eljárással folytatjuk. Azt az információt, amit átadhatunk, át fogjuk adni. Ugyanakkor, néhány általam említett esetben tájékoztathatjuk Önt a „környezet” elnevezésű operatív program alakulásáról, de nem számolhatunk be az egyes projektekről, mivel ez az információ az egyes tagállamokban férhető hozzá. Megkapja tehát a rendelkezésünkre álló valamennyi információt. Amint ki is jelentettem válaszomban, nagyon erőteljesen törekszünk az e területre vonatkozó új vívmányok végrehajtására. Elnök. − A 67. és a 83. kérdés elfogadhatatlan. Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). Szeretném megköszönni biztos úrnak, hogy velünk maradt, és tolmácsainknak külön is a túlórát. Ezzel a kérdések órája lezárult. (A 20.10-kor megszakított ülést 21.05-kor folytatják.) ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY Alelnök

18. Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EK tanácsi rendelet, az 1592/2002/EK rendelet, és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében a Tanács közös álláspontjáról (10537/3/2007 - C6-0353/2007 - 2005/0228(COD)) szóló második olvasatra szánt ajánlás. (Előadó: Jörg Leichtfried) (A6-0482/2007). Jörg Leichtfried, előadó. − (DE) Elnök asszony, alelnök úr, hölgyeim és uraim, e jelentés utóirataként, mivel a folyamat nyilvánvalóan a vége felé jár, engedjék meg, hogy őszinte hálámat fejezzem ki mindazon képviselőknek, akik támogattak ebben a több, mint másfél éves munkában. Külön köszönet illeti Becsey urat, Degutis urat, Lichtenberger asszonyt, Kohlíček urat, a Bizottságot erőteljes támogatásáért, valamint

11-12-2007

11-12-2007

HU


titkárságunkat, és különösen Vervloet urat. Nagyon érdekes volt látni, hogy kollégáink hogyan váltak igaz barátokká a másfél év során az együtt végzett munka hatására. Ez az általunk készített jelentésben is tükröződik. Nagyon köszönöm. Magát a jelentést illetően, az európai légtér tekintetében paradox helyzettel állunk szemben. Egyrészről Európa légtere teljes mértékben liberalizált a légiközlekedési ágazat és a légifuvarozók előtt, míg másrészről még mindig 27 különböző polgári repülési hatóság van, 27 szabálykészlettel és gondolkodásmóddal, amelyek néha eltérnek. Ennek eredményeként az Európa feletti égbolt nem lett biztonságosabb, inkább kevésbé biztonságos, mint volt. Ez arra indított egyes légitársaságokat, hogy egyfajta engedély-vásárlásba kezdjenek, azaz engedélyüket olyan országokban próbálták megszerezni, ahol az könnyebben megszerezhető, ahol a szabályokat nem alkalmazzák olyan szigorúan. Ennek következménye sok-sok kisebb váratlan esemény, néhány baleset és néhány katasztrófa Európa légterében. A jelentés mögött húzódó elgondolás, amelyet maximálisan támogatok, hogy egységes szabályokat hozzunk létre a légi műveletekre, a légi járművek és alkatrészeik tanúsítására és a pilóták engedélyezésére. A cél nem csak az volt, hogy egységes szabályokat alkossunk, hanem hogy azokat ezután közösen és egyidejűleg végre is hajtsák. Ez volt a Bizottság eredeti szándéka, és az Európai Parlament jelentős többsége támogatta ezt a szándékot. Ennél azonban messzebbre akartunk jutni, és meg akartuk könnyíteni a kívánt cél elérését. Azt szerettük volna, hogy az EASA, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség hatékonyabb legyen, hogy gyorsabban járjon el, és rugalmasabban reagáljon a dolgokra. A Parlament szándéka volt, hogy az EASA ellenőrző testülete, az igazgatóság, amely bizonyos mértékben még mindig a tagállamok, illetve a nemzeti hatóságok érdekeit képviseli és fogja össze határozataiban és cselekvéseiben, valamivel nagyobb függetlenséget kapjon. A második elgondolás az volt, hogy mivel a hibák és a problémák kezelésére az EASA-nak eddig csak két lehetőség állt a rendelkezésére, mégpedig az, hogy nem tesz semmit, vagy az hogy végképp visszavonja az üzemeltető engedélyét, köztes megoldások felkutatására volt szükség. A harmadik pont, amelyet lényegesnek tartok, hogy a légi műveletekben érintett személyzet egy csoportja, amely különösen felelős a biztonságért, azaz a légiutas-kísérő személyzet a repülés egész területén az egyetlen olyan személyzeti kategória, amelyet nem kell minősíteni, és ezen változtatni kell. Mit értünk el? Az igazgatóság tekintetében sikerült a helyzetet javítanunk azáltal, hogy kötelezővé tettük a tagok számára az Európai Parlament illetékes bizottságának történő jelentéstételt. Sikerült olyan szankciórendszert is bevezetnünk, amely lehetővé teszi, hogy az EASA rugalmasan válaszoljon ahelyett, hogy az úgynevezett „nukleáris opciót”, vagy a tétlenséget választja. Összességében sikerült eszközöket találnunk annak biztosítására, hogy a légiutas-kísérő személyzet tevékenysége ezentúl engedélyköteles legyen. Más szavakkal, egy egységesen magas szintű képzés, biztonsági előírások és ennek valamennyi kísérőjelensége jellemző lesz a légiutas-kísérőkre is. Sikerült olyan jelentést készítenünk, amelyet valamennyi fél nagymértékben elfogadott. Az ágazat elégedett volt a jelentéssel, a szakszervezet is, az alkalmazottak is, e Ház is, és néhány kivétellel a tagállamok is. A legnagyobb siker azonban, hogy az európai légi járművekkel utazók a jövőben nagyobb biztonságban lesznek. Ez volt a legfontosabb, amit elérhettünk, és el is értük. (Taps) Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, Leichtfried úr, hölgyeim és uraim, nem vagyunk messze attól, hogy második olvasatra megállapodást érjünk el a Tanáccsal egy rendkívül fontos javaslat tekintetében. Ezt különösen az előadó, Leichtfried úr remek munkájának köszönhetjük, akinek külön szeretnék gratulálni. Ez az eredmény az árnyék-előadók közötti kompromisszumnak is tulajdonítható, nekik is szeretnék köszönetet mondani. Emlékeztetni szeretném Önöket az e rendeletjavaslat alapjául szolgáló megközelítésre. A polgári repülés területén a közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 1592/2002/EK rendelet elfogadásakor megállapodtunk abban, hogy a biztonság egységes és optimális szintje csak akkor biztosítható, ha kiterjesztjük e jogszabályt, és ennek megfelelően az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség hatáskörét a légi műveletekre, a pilóták engedélyére, és a harmadik országbeli légitársaságok biztonságára: ez volt az 1592/2002/EK rendelet módosításának célja. Ezen felül, a módosítás szándéka az ellenőrzések és szankciók fokozása e szabályok betartásának elmulasztása esetén, és a tapasztalatok fényében az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség működésének javítása.

99

100

HU


A Tanács közös álláspontja általában a Bizottság javaslatát követi, jóllehet számos rendelkezés, mint például az Ügynökség irányítására vonatkozók, mérséklődtek. A közös álláspont figyelembe vesz a Parlament által az első olvasat során benyújtott számos módosítást is. Három intézményünk keményen dolgozott az elmúlt hónapokban, hogy megállapodást érjen el a második olvasat során. A Parlament módosításainak köszönhetően sor került néhány nagyobb javításra is. Ez olyan bírságolási rendszert eredményezett, amint azt Leichtfried úr elmondta az imént, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a biztonsági szabályok csekély jelentőségű megsértéseihez igazodó választ adjon. Ez a lehetőség kiegészíti a bizonyítványok visszavonását, és rugalmasságot kölcsönöz az Ügynökség és az általa igazgatott jogalanyok közötti kapcsolatnak. A Parlament állhatatosságának köszönhetően a légiutas-kísérő személyzet bizonyítványaira vonatkozó eredeti bizottsági javaslat újra előkerült. Ez jelentős előrelépés e szakma elismertetése irányában. A jól képzett légiutas-kísérő személyzet hozzáadott értéke egészen nyilvánvaló. Sokszor oldottak meg kínos helyzeteket. A légiutas-kísérő személyzet fontos biztonsági feladatot lát el. Pragmatikus megoldást találtunk a repülési idő korlátozásaira is. Ezen felül, az Ügynökség költségvetésére vonatkozó, a díjakkal kapcsolatos megbeszélések során a Bizottság vállalta, hogy a tanúsítási és szolgáltatási díjakról szóló rendelet felülvizsgálatakor figyelembe veszi a kis- és középvállalkozások sajátos helyzetét, különösen a gazdasági életképességükre gyakorolt hatást. A komplex légi jármű meghatározása tekintetében úgy érzem, kiegyensúlyozott kompromisszumot értünk el. Megértem néhány képviselő azon aggodalmát, hogy ne terheljük túl követelményekkel a piac egyes szektorait. A Bizottság itt is vizsgálni fogja a légi járművek egy vagy több turbósugár-hajtóművel vagy turbópropellerrel történő felszerelésének gazdasági hatásait. Ami az ultrakönnyű légi járművek rendszerének lehetséges változtatásait illeti, a Bizottság erről kikéri az Ügynökség véleményét. Elnök asszony, hölgyeim és uraim, úgy vélem, a kompromisszum minden fontosabb pontjára kitértem. A Bizottság így könnyedén elfogadhatja ezeket a módosításokat, amelyek a három intézmény által kölcsönösen elfogadott kompromisszumot tükrözik. Köszönöm még egyszer a Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy lehetővé tették a gyors második olvasatot. A szöveg gyors elfogadása garantálja az Ügynökség 2007-re szóló tartalékait is. Így a koherens és egységes biztonsági szabályok EU-ban történő végrehajtásának utolsó fázisa kiegészülhet az általam a biztosok testülete előtt 2008 júniusában megteendő javaslattal, amely az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség hatáskörének a repülőtéri infrastruktúrák biztonságára, a légi közlekedés ellenőrzésére és a léginavigációs szolgálatokra történő kiterjesztéséről szól. Ezért, hölgyeim és uraim, köszönhetően elszántságuknak, és megismétlem, különösen előadójuknak, az európai égboltot közelebb hozhatjuk a maximális biztonsághoz. Becsey Zsolt László, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Köszönöm, elnök asszony! Magam részéről is szeretnék gratulálni a jelentéstevőnek és az árnyék-raportőr kollégáimnak is, és azt hiszem, hogy így talán sikerül a második olvasattal holnap ezt a történetet lezárni. Csak a második olvasatos kompromisszumokról röviden kitérve, ami frakciómnak fontos volt: az egyik a büntetés kérdése, ami többször föl is merült. A jelenlegi szöveg már sokat javult, azt hiszem, hogy van benne sok védettség azoknak, akiket ez érinthet. Valóban az egy előrelépés, hogy nem kell azonnal elvenni a licencet, és én azt is remélem, hogy az a beépített rendszer, amelyet a Bizottság által létrehozott fellebbezési hatóság jelent, azt tényleg működni is fog és nem fognak kisvállalatok tönkremenni. A másik nagy kérdés az én frakciómnak a díjszabások voltak, főleg az angol, cseh részről. Még mindig a kisvállalatoknak ez túl drága, ezt – gondolom – el is fogják majd mondani az angol kollégáim,és én azt is remélem, hogy az a kötelezettség, amit a Bizottság vállalt, hogy a fölülvizsgálatnál még jobban kitérünk a kisvállalatok helyzetére, ez majd észlelhető is lesz. Én nagyon fontosnak tartottam az irányító hatóságnak, irányító igazgatóságnak az összetételét, itt a Parlament valóban kapott egy politikai kontroll szerepet, ami szerintem egy nagyon fontos előrelépés, hogy a tagállamok nem azt és akkor küldenek ebbe az igazgatóságba, akit akarnak. És fontos a pénzügyi függetlensége ennek a hatóságnak, hogy a bevételeket különböző kategóriákba tudjuk rakni attól függően, hogy honnan kapták. Tehát, én összességében azt szeretném mondani, hogy gratulálok minden kollegámnak, remélem, hogy mindenkit áthatott a felelősség, ezt jelzi azt is, hogy közös erővel vissza tudtuk hozni a légiszemélyzetre vonatkozó kérdést az eredeti bizottsági szintre a Tanáccsal ellenben, és jelzi azt, hogy a repülési idő korlátozására vonatkozóan is egy nagyon jó kompromisszumot tudtunk találni. Köszönöm még egyszer a Tanácsnak, a Bizottságnak és a raportőrnek a munkát.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Inés Ayala Sender, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, gratulálni szeretnék képviselőtársamnak, Jörg Leichtfriednek emberi kvalitásaihoz, és ahhoz a képességéhez, hogy barátságokat tudott kötni egy összetett parlamenti vitában, amely egy ennyire műszaki, de nagyon is alapvető kérdésről folyt, hogy biztosítsuk az európai gazdasági fejlesztést egy ilyen jelentős ágazatban, mint a repülés. Szeretnék elégedettségemnek is hangot adni a biztonság terén tett előrelépést érintően, amely minden eddiginél bonyolultabb és összetettebb kérdés, ahol néhány terület egészen világos, amint azt a mai jelentés mutatja, míg más területek inkább sötétek, jóllehet nem szeretném elmondani, hogy mely területekre gondolok itt. Ma mindenképpen előreléptünk egy hosszú és összetett folyamat véglegesítésében, amelynek legalább egy része sok-sok éve kezdődött a JAR-OPS követelményeknek az EU-OPS követelményekbe történő átvitelével; itt különösen a pihenőidő és a repülési idő tekintetében elért előrelépésre gondolok. Akkor mind a Parlament, mind a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy megbízza az Ügynökséget egy olyan kérdés továbbvitelével, amely bonyolult ugyan, de végül felfoghatatlan űrt töltött be, és amely akkoriban naprakésszé tételre szorult. Így örülök annak, hogy minden érintett el tudta fogadni e kötelezettségvállalást, amely véleményem szerint fontos volt, és amely kötelezte a Parlamentet. Összességében, ezeket a kérdéseket a jelenleg is bizottsági kidolgozás alatt álló, a repülési ágazat fontos szociális és foglalkoztatási kérdéseiről szóló tanulmányt és javaslatokat követően kell felülvizsgálni. Annak is nagyon örülök, hogy megállapodás született az utaskísérő személyzetről, akiknek a professzionalizmusát és minősítését el kell ismerni. Amint azt a biztos úr helyesen megfogalmazta, a biztonság szempontjából mindenkinek fontos, hogy a képzés javuljon. Nagyon örülök a helikopterek meghatározásával kapcsolatos pozitív eredménynek, amely meghatározás egy ponton aggodalmat keltett a gyártási ágazatban. Úgy érzem továbbá, hogy a büntetésekkel kapcsolatos megoldások is nagyon fontosak, és a parlamenti ellenőrzés is, nem csak a komitológiához viszonyítva a repülési idő esetében, hanem a tájékoztatáshoz való jog tekintetében is az igazgatóság esetében. Szeretnék gratulálni az előadónak az Ügynökség költségvetése tekintetében tanúsított rugalmasságáért és egyértelműségéért, mivel, mint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagja, úgy vélem, ez alapvető az ilyen ügynökségek számára. Végül szeretném kifejezni abbéli reményemet, hogy az Ügynökség az Eurocontrollal való összeütközés nélkül fejlődhet tovább. Véleményem szerint az európai és a világszintű repülésbiztonságnak mindkét szervezetre szüksége van, és arra is, hogy mindkettő egyaránt hatékony legyen. Arūnas Degutis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Köszönetet szeretnék mondani az előadónak, az árnyék-előadóknak, a Bizottságnak és a Tanácsnak. Nem csak érdekesnek, hanem hasznosnak is találtam ezt a témát és az azzal kapcsolatban végzett munkát. Annak ellenére, hogy hosszú vita után elfogadható kompromisszumot értünk el majdnem minden kérdésben, a Bizottságnak a 7 500 kg-ig terjedő légi járművek súly szerinti besorolására vonatkozó álláspontja aggodalomra ad okot. A biztos úr röviden érintette a kérdést. Ez a nyilvánvalóan nagyon műszaki kérdés nagyon fontos a légiközlekedési ágazat számára, és nagyon összetett is; ezért jelentőst hatást gyakorol új technológiák kifejlesztésére és azok végrehajtására a légiközlekedési ágazatban. Sajnálatos módon az irányelvről folytatott vitákat nem először használjuk arra az én olvasatomban, hogy a belső versenyt támogassuk, anélkül, hogy különösebben megfontolnánk, hogy milyen kár éri az egész Európai Uniót a külső verseny tekintetében. Itt az Egyesült Államokkal, Brazíliával, és hamarosan Kínával fennálló versenyre gondolok. Személy szerint csalódtam a biztos úr e kérdésben elfoglalt álláspontjában. Bizonyos tekintetben értékelem azt, hogy az egyes tagállamok érdekeit védik az Európai Tanácsban. Az Európai Bizottságnak azonban nem az egyes országok társasági érdekeire szűkítve kellett volna áttekintenie ezt a kérdést. Az Unió által kínált előnyöket és az ilyen határozatok végrehajtásával okozott kárt alaposan meg kellett volna fontolni. A bürokrácia elkerülése érdekében a kisvállalkozások és az egyéni légijármű-tulajdonosok arra kényszerülnek, hogy az elavult technológiával gyártott egymotoros légi járműveket használják a korszerű sugárhajtású technológiával működő kétmotorosok helyett.

101

102

HU


A legrosszabb ebben, hogy ezt a határozatot a repülésbiztonság álcája alatt hozták. Ki hallott arról, hogy az egymotoros repülő biztonságosabb, mint a kétmotoros? Sajnálatos módon, a repülésbiztonságot így érti ma a Tanács, és sajnos a Bizottság is. Nem félek attól, hogy nagyon kategorikus vélemény nyilvánítsak ma, mivel pilóta vagyok és tudom, miről beszélek. A kérdés deklaratív, igazgatási része nem érdekel, csak a gyakorlati. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan érezni fogjuk ennek a véleményem szerint nagyon rossz álláspontnak a következményeit, és elkerülhetetlenül meg kell neveznünk a kiagyalóit a repülő társadalom előtt. Mindazonáltal eléggé hiszek a Repülésbiztonsági Ügynökség hatékonyságában és pozíciójában, hogy készen álljak egy másik tanulmány elkészítésére e következmények értékelése és talán tagadása céljából. Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, Leichtfried úr kiváló munkát végzett a rábízott munka tekintetében. Ezért szeretnék személyesen és a Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoport nevében is gratulálni neki. Ez a józan kompromisszum lehetővé kell tegye a számunkra, hogy véglegesítsük az Unióban folytatott polgári repülésre és a légi közlekedés biztonságára vonatkozó szabályokat. Az Unión kívüli országok légi közlekedési műveletei, engedélyei, képzései, személyzete és légi járművei is érintettek. A részvételünkkel ma folyó munka az eredeti 2002. évi rendelet folytatása. Meglátásom szerint az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) hatásköreinek érzékelhető bővülésével foglalkozunk, és számos pénzügyi és igazgatási eljárást is javítunk. A kérdés, hogy ez vajon szükséges és hasznos-e, fel kell hogy vetődjön egy ilyen esetben. A válasznak igenlőnek kell lennie az Európa felett áthaladó légi járművek drámaian növekvő számára, és a csatlakozásoknak a biztonsági minimumszintek fenntartása melletti összehangolásával kapcsolatos igényre tekintettel. Ezek az egységesítő intézkedések tényleg nem korlátozzák a tagállamok szuverenitását. Ellenkezőleg, felérnek azzal, hogy ezen országok a lehető legmagasabb szintű előírásokat fogadják el a polgári repülés területén. A biztonság mind a repülés valamennyi szakasza, mind a repülőtéri feltételek tekintetében is elsőbbséget kell élvezzen, és nem engedhető meg, hogy a nemzeti hatóságokkal való hatásköri összeütközés befolyásolja. Támogatom azt is, hogy az Európai Ügynökség hatásköre bővüljön, és a jelenleg az Eurocontrolon belül kezelt ügyekre is kiterjedjen. Ezért tehát nincs szükség az előírások elburjánzására. Ezzel összefüggésben nagyon fontos az EASA intézkedései hatókörének harmadik országbeli járművekre is történő kiterjesztése. Ez lehetővé teszi olyan ellenőrzések végrehajtását, amelyekből előzetesen megállapítható, hogy egy adott országból származó üzemeltető megfelel-e a biztonsági előírásoknak, mielőtt még engedélyt kapna az Unióban vagy az Unióba repülésre. Az 1944. december 7-én Chicagóban aláírt nemzetközi polgári repülési egyezmény kulcsszerepet játszik e területen. Négy napja ünnepeltük ugyanis az évfordulóját a polgári repülés nemzetközi napján. Szeretném emlékeztetni a Házat arra, hogy e nap 2007-es szlogenje a következő volt: „A globális légi közlekedés – a fenntartható gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés motorja”. Bízom abban, hogy az EASA nemsokára szerepet vállal az ICAO-ban (Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet), amely az ENSZ globális szintű repüléssel foglalkozó szerve. Ez a probléma ugyanis az egész világot érinti. A díjakkal kapcsolatos kérdést tisztázni kell. Nagyon remélem, hogy a Bizottság figyelembe veszi a kis- és középvállalkozások érdekeit e tekintetben. A magyar képviselő már szólt erről. Olyan fontos kérdéssel foglalkozunk, amely polgáraink javát szolgálja. Ezért bízunk abban, hogy ezt a vállalkozást siker koronázza. Ezen felül reméljük, hogy végrehajtásának részletei az utasok számára nem bizonyulnak majd bosszantónak, mert sajnos ez néha előfordul. Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, én is szeretnék először is köszönetet mondani Leichtfried úrnak, az előadónak. Szorosan együttműködött velünk, és mindig tájékoztatott minket. Ez nagyon jó kiindulópont volt, mert a kérdés nem pusztán műszaki és adminisztratív kérdés volt, mint aminek elsőre látszott. Végül egészen egyértelművé vált, amint az elég gyakran előfordul, hogy számos versengő érdek szembenállásával járó küzdelem volt. Hadd foglalkozzak az egyes pontokkal. Úgy vélem, és remélem, ez széles körben elfogadott, hogy az egységes légteret szigorúan és egységesen kell ellenőrizni. Az eltérő vizsgálati előírásoknak a múlt részévé kell válniuk, és végül olyan erőteljes jogi aktussal kell rendelkeznünk, amelynek révén az Európai Gazdasági Térségen belül és kívül található légi járművekre vonatkozó feketelistás szabályok hatékonyan végrehajthatók és kikényszeríthetők. Egy tárgyaláson megtudhattuk, hogy a feketelistás légi járművek több balesetet okoznak,

11-12-2007

11-12-2007

HU


mint az összes többi együttvéve. Ezért, röviden, egészen nyilvánvaló, hogy az európai szabályoknak igenis van értelmük. Mindannyian azt reméljük természetesen, hogy ugyanilyen gyorsan haladunk majd a funkcionális légtérblokkok kérdésében, amelyet továbbra is kereszteznek, amint az Önök is tudják, néhány tagállam nemzeti érdekei. Ez nagyon sajnálatos, és hosszú távon elég ártalmas a légiközlekedésből származó kibocsátások mennyiségének csökkentésére irányuló erőfeszítésekre. Az, hogy legyenek-e büntetések vagy bírságok, az egyik legösszetettebb kérdés volt. Igen, attól tartok, a mai világukban nincs alternatíva. Láttuk, hogy egy hatékony rendszerhez köztes intézkedésekre van szükség, és ezeket most bevezettük. Még egy utolsó gondolat a légiutas-kísérő személyzetről: nagyon örülök annak, hogy tartós rendelkezéssel tudtunk előállni. Legfőbb ideje volt. E foglalkozási csoport elismerését tovább kell vinni, és napirendre kell tűzni azt a feladatot, hogy csökkentsük a kibocsátásokat, és elérjük, hogy a repülés az éghajlatra az eddiginél kevésbé ártalmas legyen. Jaromír Kohlíček, GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akiknek a nehéz munkája eredményessé tette az egyeztető eljárást, azaz Leichtfried úrnak, valamint Props úrnak, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) munkatársának. Üdvözlöm az EASA arra irányuló nagyratörő terveit, hogy egyszerűsítse az 1 tonna alatti légi járművek és a 2 tonna alatti legnagyobb felszállási tömeggel rendelkező légi járművek vizsgálati eljárásait. Az eddigi vita számomra azt jelenti, hogy a 2. melléket jelenlegi formájában marad fenn. Remélem, hogy együtt utat nyitunk az LSA-kategória (könnyű sportrepülők) számára a belső piacon az EU-országok valamennyi gyártója előtt. Nem hiszem, hogy az érintett felek közül bárki is azt szeretné, ha ez az ígéretes és fejlődő ágazat, amelyben több tucat kis- és középvállalkozás működik, megszűnne. Sürgősen szükségünk van ideiglenes szabályokra e, főként Németországban, a Cseh Köztársaságban, Olaszországban és Franciaországban található vállalkozások tekintetében. Remélem azt is, hogy a Parlament készséges megközelítését követően a bizottsági képviselők és az EASA is hasonló rugalmasságot és látásmódot tanúsítanak a világpiac e gyorsan fejlődő szegmensével kapcsolatos jelenlegi álláspont tekintetében. Úgy vélem, határozatuk a könnyűrepülőgép-ágazat további fejlődését szolgálja az Európai Unióban az elismert vizsgálati és tanúsítási eljárások, mechanizmusok és szervezetek igénybevételével. Remélem, a Bizottság és a Tanács képviselői a Lisszaboni Szerződéssel összhangban támogatják a repülőgépgyártás ezen ágazatának további fejlődését, amely ágazat mind technikai, mind technológiai értelemben igen progresszív. A fejlődés e sajátos szakaszában a nem kellően megalapozott döntések és a túlzott halogatás végzetes következményekkel jár az ágazat számára. Nagyon várom a további vitát és a kisrepülőgép-gyártók hozzájárulásának fokozatos csökkentésére irányuló javaslatot. Szeretnék előre is köszönetet mondani támogatásukért és megértésükért e területen is. Jóindulatú gesztusként szeretném teljes mértékű támogatásomat kifejezni az elért kompromisszumhoz. Philip Bradbourn (PPE-DE). – Elnök asszony, kétség sem férhet ahhoz, hogy a repülésbiztonság döntő fontosságú kérdés, olyasvalami, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség azonban továbbra is számos hibáról tesz bizonyságot, különösen azon képességét illetően, hogy eredményesen és költséghatékonyan működjön. Ezen eredménytelenségek következtében a Parlament a múltban úgy döntött, hogy felfüggeszti az Ügynökség általi finanszírozást. Ezért rémít meg, hogy mindezen problémák ellenére úgy tűnik, hogy a Parlament örömmel figyeli az Ügynökség hatásköreinek bővítését. Annak a hatásnak a megvilágítása érdekében, amelyet az EASA gyakorol az üzletre az EU-ban, szeretném felhívni a Parlament és a Bizottság figyelmét egy, a választókerületemben található társaság esetére. E társaság, amellyel szoros kapcsolatban állok, a karbantartási jóváhagyások kibocsátási és megújítási díjának növekedését tapasztalja ezen új szabályozások eredményeként. Választóm szerint – akinek költségemelkedése írásban a rendelkezésemre áll – a karbantartási költségek 1 206 GBP-ről több, mint 3 000 GBP-re emelkednek jövőre. Ez 150%-os emelkedést jelent. Enyhén szólva aggaszt, hogy az EASA hatásköreinek kibővítése csak a bürokratikus többletterhek növekedését fogja jelenteni, és nem a többletbiztonságot, amit mindannyian szeretnénk.

103

104

HU


Ameddig az EASA nem tudja bizonyítani, hogy megfelel a rendeltetésének, oly módon, ami nem ártalmas különösen a kisvállalkozások számára, és oly módon, ami nem jelent még több bürokráciát, én, brit konzervatív képviselőtársaimmal egyetemben, tiltakozom az Ügynökség hatáskörének további bővítése ellen. Ulrich Stockmann (PSE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a véleményem teljesen eltér Bradbourn úrétól, de mielőtt továbbmennék, hadd mondjak köszönetet Leichtfried úrnak a jelentésért, és természetesen az okosan elért kompromisszumért. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) hatásköreinek kibővítése a repülésbiztonság lehető legmagasabb szintű előírásainak biztosítása, a megfelelő képzési előírások alapján kiadott egységes pilótaengedélyek, az Európai Gazdasági Térségen kívüli légitársaságok engedélyezése és az utaskísérő személyzet egységes képzése, valamint az EU-OPS végrehajtásával kapcsolatos felelősségvállalás felé tett előrelépés. Azáltal, hogy lehetővé tesszük az EASA számára a biztonsági szabályok megsértése miatt bírságok kiszabását, úgy vélem, jelentősen növeljük végrehajtási hatáskörét. Ez reményeim szerint hamarosan véget vet a nemzeti hatóságok és az EASA közötti, néha szükségtelen és meddő rivalizálásnak és hatalmi harcoknak. Európában a repülés e gyors növekedése következtében lényeges, hogy az EASA erőteljes testület legyen, és központosított felelősséggel rendelkezzen a műszaki biztonság felügyelete tekintetében. Meglátásom szerint ez azt is jelenti, hogy az EASA finanszírozását szilárd, hosszú távú alapra kell helyezni. Úgy vélem, hogy a következő lépések egyike az lesz, hogy nem csak azt biztosítjuk, hogy Európában a légiközlekedési balesetek kivizsgálásával foglakozó nemzeti hatóságok munkája összhangba kerüljön, hanem hogy megállapításaikat az EASA elemezze. Ez javítja Európában a biztonságot, és megelőzi az érintett tagállamok általi kozmetikázást. Hosszú távon, hangsúlyozom hosszú távon, olyan modellre van szükségünk Európában, amely nem csak feleslegessé teszi a nemzeti modellt, de amely közösen foglalkozik a biztonsági és baleset-megelőzési kérdésekkel, amint azt a Szövetségi Légügyi Hivatal teszi az Egyesült Államokban. Ez az elképzelésem. Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). - (EL) Elnök asszony, e téma háromnapos vitája lezárult, és most csak azért vagyunk itt, hogy egy összetett kérdésben megegyezzünk: összetett, mert átfogó megoldást próbál kínálni olyan problémákra, amelyek terjedelmüket tekintve egyediek. Így tehát az a javaslat, hogy a Bizottság vethessen ki bírságokat az EASA azon hatáskörének alternatívájaként, hogy visszavonja egy légi jármű bizonyítványát szabálysértés esetén. Vegyék figyelembe, hogy e rendelet szerint a kérdéses Ügynökség feladata lesz a bizonyítványok kiadása. Ez alapos technokrata szerkezetátalakítással jár, és ebből az okból a javasolt rendelet független költségvetést ír elő az Ügynökség számára, hogy ne veszítse el a tagállamokhoz viszonyított függetlenségét. Jóllehet ez a nagyratörő rendszer úgy tűnik, beleillett egy tisztán technokrata modellbe, azon gondolkozom, vajon ki visel majd politikai felelősséget a jövőbeni hibákért, amely felelősség jelenleg az illetékes nemzeti minisztert vagy a polgári repülési hatóság ügyintézőjét terheli. Ebben az esetben tehát, a politikai egységesítés nevében egy olyan ügynökséget hozunk létre, amelynek egyáltalán nincs létjogosultsága, mivel ezeket a kérdéseket könnyen megszervezhetnénk multilaterális szinten, a jelenleg meglévő mechanizmusok, mint például az ICAO keretében. Emellett, ha problémás is a repülésbiztonság, azért senki más nem felelős, mint az Európai Bizottság, amely a végtelenségig erőltette az ágazat liberalizációját, amelynek eredményeként a kis magán légitársaságok gomba-módra szaporodnak a szükséges infrastruktúra vagy know-how nélkül. Ne úgy próbáljuk meg orvosolni hibáinkat, hogy az adófizetők pénzét szórjuk! Most 22 külső ügynökség van az Európai Unióban. Eljön az az idő, amikor a fontosakra kell szorítkoznunk. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, alelnök úr, hölgyeim és uraim, a gyakran hivatkozott európai égbolt még mindig messze van attól, hogy valódi közös légtér legyen, az Európai Közösségek létrejöttét követő több, mint 50 évvel is. A tagállamok alapvetően nem hajlanak arra, hogy szuverén légterüket feladják az egységes Európa kedvéért, még arra sem, hogy megosszák szuverenitásukat Európával. Ráadásul számos sajátos műszaki területen hiányoznak a közös európai jogszabályok is. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásával, vagy inkább hatáskörének kibővítésével az a célunk, hogy egy kicsi, de fontos szabálycsomagot keresztülvigyünk. A Bizottság kiegyensúlyozott javaslatot terjesztett elő. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és előadója, reméljük, javítottak rajta. A folyamat következő lépéseként a jelentés sikeres konzultáció tárgyát képezte a Tanáccsal, ami azt jelenti, hogy most reménykedhetünk abban, hogy holnap a második olvasat keretében sor kerül az elfogadására.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Végül, mint sok más képviselő, én is szeretném megemlíteni az előadót, és megköszönni neki a kiváló munkáját. Árnyék-előadóival Leichtfried úr remek munkát végzett. Hadd emlékeztessem azonban a Házat arra, hogy még mindig van bőven tennivalónk. Tegnap és ma sok megoldatlan repülésbiztonsági kérdést tárgyaltunk meg. Remélem, sikerül konszenzust elérnünk a fennmaradó fő témákban, amelyek a finanszírozás, a komitológia és a liquids, amely divatszó, de mélyebb kihatásai vannak. Konszenzust kell elérnünk e témákban, ha a közös európai nyitott égbolt álmát valóra szeretnénk váltani. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Elnök asszony, a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló rendelet módosítására irányuló javaslat célja a polgári repülés biztonságának javítása Európában. E módosítások célja a rendelet eredeti alkalmazási körének kiterjesztése a közösségi légtérben is használt légi járművekre, nyilvánvalóan a chicagói egyezmény keretein belül. Az egyik ellentmondást keltő téma a fedélzeti személyzet minősítéséhez kapcsolódik. A Bizottság folyamatosan hozott intézkedéseket a repülésbiztonság javítására; rendszeresen feketelistára tette azokat a társaságokat, amelyek nem felelnek meg az Európai Unió által alkalmazott biztonsági előírásoknak. Ez már a hatodik közzétett feketelista. A légiközlekedés területén erőteljes fejlődés volt tapasztalható, és ezt a fejlődést nem lehet elérni a biztonsági előírások teljesítése nélkül. A fapados társaságok is részei ennek a fejlődésnek, és meg kell állapítanunk, hogy csak 2006-ban megközelítőleg 300 új útvonal jött létre, amely hetente körülbelül 1 800 járatot jelentett. A legújabb felmérés szerint csak 2006-ban a fapados légitársaságok 140 millió utast szállítottak, e táraságok Európa 280 repülőterén vannak jelen. A fapados társaságok 427 000 munkahelyet teremtettek közvetlenül vagy közvetve. Úgy vélem, ez a rendelet rendkívül fontos a légiközlekedés biztonsága szempontjából. Jóllehet lehetőség van a biztonsági szabályok megszegésének megbüntetésére, nem hozhatunk létre bürokratikus rendszert, ennek a rendszernek rugalmasnak kell lennie, amely hozzájárul a légiközlekedés javulásához. Úgy vélem, fontos a fedélzeti személyzet bizonyítványainak elismerése is. Gratulálok az előadónak. Timothy Kirkhope (PPE-DE). – Elnök asszony, 2003-as indulása óta az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) sajnálatos módon a hozzá nem értés fokmérője volt. Most itt az idő, hogy alaposan megvizsgáljuk az Ügynökséget. A bizonyítékok azt sugallják, hogy a biztonsági előírásokat néha elhanyagolták, és elvégre az EASA biztonsági ügynökség. Mi lehet fontosabb a biztonságnál? Egyértelmű, hogy az Ügynökség jelentős nehézségeket tapasztalt a kielégítő indulás és működés tekintetében. Indokolatlan eljárási késedelmek a mai napig vannak. Az Ügynökség még mindig nem teljesíti saját célkitűzéseit, és a zavar és széthullás az EU-t versenyhátránynak teszi ki. Az Egyesült Királyságban a szabályozási költségek természetesen magasak, mivel a Polgári Repülési Hatóság az általa nyújtott szolgáltatásokból kell, hogy fedezze a költségeit. És ebben még nincsenek benne a karbantartási költségek újabb növekedései, és az EASA által a javítási ágazatban okozott negatív hatások. Ez az Ügynökség azonban nem csak a nagy kereskedelmi légitársaságokat vagy vállalkozásokat érinti. Érinti az olyan magánpilótákat is, mint jómagam. Aggódom. Vegyük a műszeres meteorológiai körülmények (IMC) minősítést, amivel én is rendelkezem: ez a minősítés lehetővé teszi az Egyesült Királyság magánpilótái számára, hogy a repülőgép műszereit használva kedvezőtlenebb időjárási körülmények között repüljenek – nos, úgy vélem, ezt most fenyegeti az EASA. Az egyesült királyságbeli Flyer magazin azt írja, hogy az IMC helyzetén nem segít az a tény, hogy különösen brit időjárási viszonyokra tervezték. Az egyesült királyságbeli időjárás azt jelenti, hogy a pilótáknak nagyobb szükségük van az IMC-minősítésre, mint másoknak. Ennek sutba vágása katasztrofális hatással járna a brit könnyűrepülési ágazatra, és sok ezer pilóta, mint jómagam, engedélyét is ténylegesen visszavonnák. Meg kell kérdeznem, hogy mi mást vizsgál a Bizottság, kérem, nyugtassanak meg engem és sok más pilótát e fontos kérdésben. Az EASA eddigi teljesítménye elfogadhatatlan. Attól tartok, az Ügynökség még nem felel meg rendeltetésének. Egységes repülési piacot nem fogunk megvalósítani, amíg a torzulások fennmaradnak, amíg az eljárási késedelmek fennállnak, és amíg nem józan ésszel cselekszünk a repülési ágazatban. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, állok Kirkhope úr rendelkezésére, aki kitűnő pilóta. Ha bármilyen nehézsége támadna az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel (EASA) – nem hiszem ugyan,

105

106

HU


hogy mostanában az Ügynökség ellentétes lépéseket tett volna – de amennyiben így van, én lennék az első aki tiltakozik, és a rendelkezésére állok. Ezt elmondva szeretném megnyugtatni arról, hogy az Ügynökség szabályozó és ellenőrző funkciója nem terjed ki olyan feladatra, amelyhez pénzügyi többletforrásra lenne szükség, amennyiben ezeket a feladatokat közpénzekből finanszírozzák. Csak annak biztosítására kérem a Parlamentet, hogy az Ügynökség rendelkezzen a szükséges erőforrásokkal, így amint Bradbourn úr mondta, nem lesz kénytelen egyes esetekben túlzott mértékű díjakat kiszabni. Őszintén hiszem, hogy az EASA mérlege pozitív volt. Természetesen magától értetődik, hogy az Ügynökség cselekvési eszközeit tökéletesíteni kell, de úgy vélem, nem kell alábecsülnünk az EASA-nak az európai repülés egészével kapcsolatos potenciálját. Ennek bizonyítékaként elmondhatom, hogy Marion Blakey, az egyesült államokbeli FAA korábbi igazgatója értekezletet tartott az Ügynökséggel Kölnben, hogy megvitassa az együttműködést, mivel úgy érezte, hogy az EASA magas színvonalat képviselő ügynökség. Blakey asszony ezt személyesen mondta el nekem. Nagyon figyeltem Degutis úr észrevételeire. Amint elmondtam, a Bizottság nem hagyta figyelmen kívül az Ön érveit. Értékelni fogja a légijármű-piacra gyakorolt hatást, azt, hogy a légi járműveket komplexként határozza-e meg vagy sem, és szeretném elmondani, hogy kellően figyelembe vettük a kérését. Tudom, hogy Ön is pilóta, és nem zárjuk le ezt a témát addig, amíg alaposan nem tanulmányoztuk, és megfelelő intézkedést nem hoztunk. Jól tette, hogy állhatatos volt. Elnök asszony, nem lenne szerencsés, ha a vitát túlzottan elnyújtanám. Szeretnék külön köszönetet mondani a Parlamentnek. Úgy érzem, nagy előrelépést tettünk a biztonság területén, és amint Rack úr mondta, a funkcionális légtérblokkokban megnyilvánuló egységes európai égbolt felé. Lichtenberger asszonynak igaza van, ezek a blokkok elengedhetetlenek egy sokkal hatékonyabb és környezetbarát égbolthoz. Ezért, elnök asszony, köszönöm a Parlamentnek rendkívül pozitív munkáját ebben a kérdésben. Lesznek ennek a folyamatnak további szakaszai – mindent a maga idejében – de úgy vélem, most olyan rendeletünk van, amely még biztonságosabbá teszi az európai égboltot. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani a Tisztelt Háznak. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap, 2007. december 12-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Christine De Veyrac (PPE-DE), írásban. – (FR) Örülök, hogy kiegyensúlyozott megállapodást kötöttünk a Tanáccsal. Ez lehetővé kell tegye, hogy gyorsan végrehajtsuk a szöveget, amely mindenképpen előrelépést jelent az EU és az utasbiztonság szempontjából. Most minden harmadik országból származó légi járművet vizsgálni kell, és a járműveknek be kell szerezniük az EU-ban folytatott személyszállításhoz az engedélyt, és ez az európai polgárok védelmének harmonizálása tekintetében is előrelépést jelent. Ez továbbviszi azt a folyamatot, amely az európai feketelistával kezdődött, és amely lehetővé teszi az utasok számára, hogy ugyanolyan védelemben részesüljenek, függetlenül attól, hogy melyik repülőteret használják az EU-ban. Végezetül még egy általam fontosnak tartott kérdést meg szeretnék említeni. A Galileo-projekt közelmúltbeli elfogadásakor 50 millió eurót vettünk el több európai ügynökség költségvetéséből, köztük az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségéből (EASA). Mindig is támogattam a Galileo-projektet, mivel nagyon fontos régióm számára, és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült megállapodnunk a finanszírozásának módjában. Ki szeretném azonban emelni, hogy nem növelhetjük az Ügynökség hatáskörét és nem csökkenthetjük egyúttal költségvetését. Az EASA-ra ez a csökkentés nem terjedhet ki.

19. Euromatrica (vita) Elnök. - A következő napirendi pont a Paolo Costa által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés az euromatricáról (O-0072/2007 - B6-0386/2007). Silvia-Adriana Ţicău, a kérdésfeltevő helyettese. − (RO) Elnök asszony, az általunk megvitatott kérdés olyan kérés, amely a Közlekedési Bizottság részéről merült fel egy ideje, és amelyet az Európai Bizottsághoz egy

11-12-2007

11-12-2007

HU


olyan modell megállapításának céljával nyújtott be, amely valamennyi szállítási mód esetén alkalmazható a külső költségek beépítésére. Arra kértem a Bizottságot ugyanis, hogy valamennyi lehetőség – azon belül a környezetvédelmi, a zajvédelmi, a torlódással kapcsolatos és az egészségügyi költségek – vizsgálatát követően legkésőbb 2008 júniusáig terjesszen elő egy általánosan alkalmazható, átlátható és átfogó modellt valamennyi külső költség értékelésére, amely modell meghatározza az infrastruktúra használati díjának későbbi számításait és alapul szolgál azokhoz. Az e modell kidolgozása során elért közbenső eredmények alapján a Bizottságnak meg kell jelölnie, hogy a globális környezetvédelmi költségeket, mint az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó költségek, és a közelmúltban közzétett egészségügyi költségeket vizsgálták-e az időközi jelentésben, és hogy azokat lényeges tényezőként veszik-e figyelembe az eljövendő értékelésekben és számításokban. Szeretném megemlíteni azt a tényt, hogy az általunk említett irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára az útadó bevezetését és annak kiszámításához a korábbiaknál több költségelem figyelembevételét. Vitatott ugyanis, hogy az úgynevezett külső költségek, mint a környezethez kapcsolódók, belefoglalhatók-e az útdíjba. Sok tagállam ellenzi e költségek útadóba foglalását, mert úgy vélik, hogy nincs fenntartható modell e számítás tekintetében, ugyanakkor más országok úgy vélik, hogy ezek az adók bevételt termelnek, és így megteremtik az infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges forrásokat. Meg szeretném említeni azt a tényt is, hogy nagyon fontos az egyes szállítási módok közötti tisztességes verseny garantálása, de a közlekedési zajártalom csökkentése is. Úgy vélem, hogy az Európai Bizottság által előterjesztendő javaslat abban is segít majd, hogy javítsuk a közlekedés hatékonyságát, és különösen az egyes szállítási módok hatékony kihasználását, és természetesen ezáltal hozzájárul az egész közlekedés fenntartható fejlődéséhez. A 27 tagállam üvegházhatású gázkibocsátásának 24,1%-a a szállításból származik, vagy annak köszönhető. Ebből kifolyólag nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy a környezetvédelmi költségeket, mint az éghajlatváltozás költségeit, tartalmazza-e ez a javaslat. Azt is szeretném megemlíteni, hogy az euromatrica-irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy további adót vezessenek be a veszélyeztetett területeken, például az Alpok vagy a Pireneusok hegyvidéki régióiban található egyes utakon. Az így beszedett bevételt alternatív szállítóeszközökbe és a kapcsolódó infrastruktúrába kell fektetni. Szeretném azt is megkérdezni a Bizottságtól, hogy megerősítené-e, hogy miután az Európai Unió megerősítette az Alpok Egyezmény közlekedési jegyzőkönyvét, a jegyzőkönyvben említett, az árufuvarozásra kivetett adók behajtásáról szóló bekezdéseket figyelembe veszik-e ebben a modellben. Remélem, Barrot biztos úr részletesen beszámol arról, hogy a jelenleg hatályos euromatrica-irányelv új módosítását mikorra tervezi a Bizottság. Előadásomat két további kérdéssel zárnám; szeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy ezeket a külső költségeket nem csak a közúti közlekedés, hanem más szállítási módok esetén is belefoglalják-e az árba, hogy biztosítsák az egyes szállítási módok kiegyensúlyozott fejlődését, és azt is szeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy hogyan kívánja ellenőrizni az euromatrica-irányelv végrehajtását. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, a Bizottság vizsgálatot folytatott, hogy összevesse az e témában megjelent publikációkat, és hogy meghatározza a külső költségek vizsgálatának legjobb gyakorlatait. A meghatározott módszerekből sok támaszkodott a Bizottság által finanszírozott kutatási projektekre, azaz a Unitra, az ExternE-re, és más még újabb projektekre. Készül egy kézikönyv, amelyet hamarosan ki szeretnénk adni. Ez az első pont. Másodszor, a Bizottság belekezdett egy hatásvizsgálatba a külső költségek kompenzálása tekintetében. Sok díjszabási lehetőséget meghatároztunk, és nyilvános konzultáció elé tártunk. A konzultáció 2007. december 31-én zárul le, és 2008 januárjában sor kerül egy magas szintű konferenciára a kézikönyv és a nyilvános konzultáció eredményeinek bemutatása céljából, ezek kiegészítik a folyamatban lévő hatásvizsgálatot. Ez munkánk menetrendje. Amint látja, elég feszített. A következő külső költségeket mérlegeltük: balesetek, torlódás, légszennyezés, éghajlatváltozás és zaj. A hatásvizsgálat minden szállítóeszközre kiterjed. Különböző rendszereket és különböző gazdasági eszközöket érint, mint az adóztatás, a használati jogok és a kibocsátás-kereskedelem.

107

108

HU


Az egyes eszközöket egy modell-alapú mennyiségi elemzéssel értékeljük. Mindennek az a célja, hogy szállítóeszközeink egyre környezetbarátabbá váljanak. E munka eredményeként a Bizottság jövő nyár előtt közleményt ad ki. Némi kitérőt tennék Ţicău asszony Alpok Egyezményre vonatkozó kérdésére adott válaszomban. A egyezmény közlekedési jegyzőkönyvének célja, hogy sajátos díjszabási rendszereket hozzon létre, amelyek figyelembe veszik a tényleges költségeket, és a legkörnyezetbarátabb közlekedési rendszerekre ösztönöznek. A 2006-ban a környezetbarátabb közlekedési rendszerek ösztönzésére bevezetett euromatrica-irányelv célja ugyanaz, mint az Alpok Egyezmény közlekedési jegyzőkönyvéé. Mit mond a jelenlegi euromatrica-irányelv valójában? Arról rendelkezik, hogy 2010-től kötelezően módosítani kell a szennyező járművekre alkalmazott díjakat, és azokat akár 100%-kal meg lehet emelni a környezetbarát járművek által fizetett díjhoz képest. A hegyvidéki régiók tekintetében az irányelv célja, hogy az árba belefoglalja a környezetkárosítás és a torlódás külső költségeit, az infrastruktúra díjának 25%-áig is emelhető további díjjal. A további díjat olyan projekteknek kell újraosztani, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a környezetkárosodás enyhítéséhez. Ezúttal, hölgyeim és uraim, világosan szeretnék beszélni: ez a közlemény az általam említett munkák fényében rendkívül nehéz feladat, higgyék el. Lehetővé teszi, hogy a legjobb számítási módszereket vizsgáljuk ezen a területen. Meghatározza a valamennyi különböző szállítóeszközhöz felhasználható módszert. 2008 közepén, még nyár előtt, tulajdonképpen júniusban a külső költségek értékeléséről és beépítéséről szóló jelentést is szeretnék a biztosok testülete elé terjeszteni. Említettem a közleményt, és benyújtom tehát a jelentést, a testület beleegyezésével, és egy, a jelenlegi euromatrica-irányelv módosítására irányuló javaslattal. Ez egyértelmű, de el kell mondanom, hogy a jelenlegi euromatrica-irányelvvel kapcsolatos javaslat olyan módosítást jelent, amely lehetővé teszi a külső költségek beépítését a jelenlegi irányelv keretében. Ezt el kellett mondanom a Tisztelt Háznak. Elnök asszony, tudom, ez az egész fenntartható fejlődési politikánk középpontja. Szükséges tehát beépíteni a külső költségeket, de ahhoz, hogy ezt megtehessük, közösségi fogalommeghatározás kell, és a legjobb beépítési módszert kell használnunk. Megpróbáltam a lehető legpontosabban kifejezni magam ma esete, és kész vagyok visszatérni e Házba, hogy jelentést tegyek a 2008 közepén általam előterjesztendő jelentéshez szükséges bonyolult és fontos feladatokról. Georg Jarzembowski, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, alelnök úr, amit Ön a tanulmányok megrendeléséről és konferenciák szervezéséről mondott, nagyon szívhez szóló volt, de hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést. Nem azt szeretném megkérdezni, hogy előterjeszti-e 2008. június 10-ig a közleményt, hanem azt, hogy a jelenlegi euromatrica-irányelv 11. cikkének harmadik albekezdésével összhangban előterjeszti-e 2008. június 10-ig, amit az irányelv a következőképpen határoz meg, idézem: „egy általánosan alkalmazható, átlátható és érthető modellt valamennyi külső költségre vonatkozóan” és e külső költségeknek a valamennyi szállítási mód üzemeltetőjére hárításával kapcsolatban. Megkapjuk tehát a kiszámításra és a külső költségek áthárítására vonatkozó modellt, igen vagy nem? Az első kérdésem ilyen egyszerű. Térjünk tehát rá a második kérdésemre. Ha helyesen értelmezem a helyzetet, a modell előterjesztésével kapcsolatos követelménnyel ellentétesen, Ön egyáltalán nem köteles az euromatrica-irányelv módosításának előterjesztésére 2008-ban. Ez amúgy is lehetetlen lenne, mivel az elgondolás, ha jól értem, egy költségfelosztási modell kidolgozása, és azt követően, a végrehajtási fázisban a külső költségek árhárítása valamennyi szállítási mód, azaz a belföldi hajózás, a tengerhajózás, a vasút, személygépkocsik és így tovább üzemletetőire. Ami nem történhet meg, az az, hogy nekiáll az euromatrica-irányelv módosításának, és a külső költségeket a fuvarozókra hárítja, de nem tesz intézkedést annak biztosítására, hogy az uszályok, vonatok stb. üzemeltetői is vállalják saját külső költségeiket. Ezért szeretném tudni, hogy azzal egyidejűleg vállalja-e az euromatrica-irányelv felülvizsgálatát, hogy rendelkezik más szállítási módok tekintetében is a külső költségek felosztásáról. Két egyszerű kérdés, amelyekre remélem, két egyszerű választ kapok. Ulrich Stockmann, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, először is hadd köszönjem meg a biztos úr megjegyzéseit. Amint az Ön előtt is ismert, biztos úr, a külső költségek kiszámításáról folyó vita az 1920-as évek óta tart, és mi, a képviselők is több modellt ajánlottunk, amikor az euromatrica-irányelvet elfogadtuk. Mivel azonban akkor politikai okokból nem tudtuk a külső költségeket bármilyen nagyobb mértékben belefoglalni a nehéz tehergépjárművekre kivetett útdíjak kiszámításának módszerébe, olyan megállapodásra jutottunk, hogy Ön, a Bizottság egységes módszert terjeszt elő 2008 nyarán. Az említett megállapodás rendkívül jelentős, tekintettel az éghajlatváltozásról folyó jelenlegi vitára. Most, hogy ez a helyzet, kérdéseket szeretnénk feltenni. Néhányuk már nyilvánosságot kapott.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Először is, előterjeszt-e a Bizottság egy általánosan alkalmazható és átlátható modellt valamennyi külső költség értékelésére vonatkozóan a jövő év júniusáig, egy olyan modellt, amely általánosan kötelezőnek tekinthető? Amikor kézikönyvről hallok, az jól hangzik, de maga a kifejezés azt sugallja, hogy ez a helyes gyakorlatok egyfajta keveréke. Amit mi szeretnénk azonban, az egy általánosan kötelező módszer, amelyet később nem kérdőjeleznek meg. Másodszor, figyelembe veszi-e ez a modell az EU által kitűzött éghajlati és környezeti célokat? Ezt kérdezte tisztelt képviselőtársam, Ţicău asszony is. A módszer tekintetében, az nem lesz egyszerű, mivel valamennyi meglévő megközelítés tisztán csak az aktuális költségek beépítésére összpontosít, és nem a környezeti célok elérésére. Ha e célok követését is beépítenénk, az egyfajta előíró elemet, mondhatni normatív dimenziót jelentene, míg a vita eddig csak az aktuális költségekre szorítkozott. Harmadszor, nyilvánvaló, hogy végül egy jogalkotási javaslatot szeretnénk. Megkérdezhetem tehát, hogy a Bizottság mikor szeretné felülvizsgálni az euromatrica-irányelvet? Ez szándékában áll, vagy még mindig csak lóg a levegőben? Negyedszer, ezt a módszert vagy modellt mikortól kell alkalmazni az egyéb szállítási módok tekintetében alkalmazandó infrastruktúra-díjak kiszámítására is? Ez a kérdés izgat minket, ahogy Georg Jarzembowski elmondta. Meg szeretnénk szabadulni a szállítási módok közötti torz versenytől, és mindegyiket közös, összehasonlítható szintre szeretnénk emelni. Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Biztos úr, nagyon köszönöm megjegyzéseit. Érdekfeszítő volt hallani, amit Ön az eljárásról és a menetrendről mondott. A kérdés, ami júniusban kerül elénk, döntő fontosságú, és nem csak az Alpok régiója számára. Úgy vélem, hogy Ön, mint a hegyek embere, ahogy bemutatkozott, nyilvánvalóan tisztában van ezzel, és ez fontos az Ön számára. Minden közútra, valamint minden olyan országra nagy hatást gyakorol, amelynek közlekedési útvonalain, különösen közútjain nagy a forgalom, és mindannyiunk számára, akik e forgalmas főútvonalak mellett élünk. Az ilyen erős forgalom által generált költségek súlyos terhet raknak az azokkal leginkább érintett országokra. Ez a teher több, mint a duplájára nőtt a külső költségek révén, amint azt számos, már megjelent tanulmány megállapította. Ezt a pontot is figyelembe kell venni, és fontosságának sokkal egyértelműbben kell tükröződnie a Bizottság intézkedéseiben. Nem elégszünk meg azonban, biztos úr, a külső költségek kiszámításával kapcsolatos kérdés elméleti és matematikai elintézésével. Végrehajtásra van szükségünk, de nem várhatunk még húsz évet, amíg a legutolsó lobbistát is meggyőzzük. Nem várhatunk addig sem, amíg kiderül, hogy a kerékpárok mekkora környezetszennyezést okoznak. Végső soron azonnal cselekednünk kell. Szükségünk van egy szabályozó jogi aktussal kapcsolatos javaslatra 2008 során, meg kell azt vitatnunk, és most kell lefolytatnunk ezt a vitát, nem húsz év múlva, mert meg kellett várnunk, amíg mindenkit meg nem győztek az azon országok kormányai, amelyek sok esetben sokkal kevésbé érintettek a problémában, mint az Európai Unió középső része. Biztos úr, a hegyek az Ön fellépésére várnak. A veszélyeztetett területeken, mint a városokban és a védett területeken írásbeli szabályra van szükség, amely egyértelműen megállapítja, hogy mit lehet felszámítani. A tagállamok egyedül nem képesek többé a környezetszennyezés terhét viselni, és nem is lehet sokáig megkövetelni tőlük, hogy ezt tegyék. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, alelnök úr, amint az már elhangzott, Ön a hegyek embereként mutatkozott be az európai díjszabási rendszer, az euromatrica megvitatása során, és minden bizonnyal hosszú utat járt be, hogy méltó legyen erre a névre, legalábbis a korábbi viták keretében. Most azonban több lépést kell tenni, olyan lépéseket, amelyek valószínűleg fontosabbak. Elérkezett az idő a külső költségek beépítésére, vagy ha áttérhetek az európai politikai szóhasználatról egy közérthető nyelvre, elérkezett az idő, hogy mindannyian fizessünk azért, amit kapunk a közlekedésben, és hogy több ismeretet szerezzünk arról, hogy ki milyen költséget termel, és mindenképpen arról, hogy e költségek finanszírozásában hogyan vesznek részt azok, akik azokat termelik. Olyan menetrendet tárt elénk ma, amely tartalmazza az Ön által akkoriban megígért legfontosabb elemeket. Úgy vélem, ez jó, és amit előterjesztett, mindenképpen üdvözlendő. Ami hiányzik azonban, és ezt már említették, az abszolút életbevágó következő lépés. Mikor tesznek javaslatot olyan jogi aktusra, amely biztosítja, hogy a különböző infrastruktúrák használói műveleteik valódi költségei alapján legyenek kötelesek díjat fizetni? És itt nagyon sokféle felhasználót kell figyelembe venni.

109

110

HU


Visszafojtott lélegzettel várjuk, hogy lehetséges lesz-e, és reméljük, hogy igen, hogy ezt a célt a jelenlegi jogalkotási ciklusban elérjük, mivel az elmúlt hetekben és hónapokban jóváhagyott, adott esetben Ön által javasolt nagy projektek csak akkor válhatnak biztos befektetéssé, ha ezt a jogi aktust bevezetjük. Ha sok pénzt rendelünk a Brenner-alagút megépítéséhez, az csak akkor lesz biztos befektetés, ha a költségstruktúrában bekövetkező váltás valóban a kívánt változásokhoz vezet az Alpokat átszelő úton. E tekintetben bízunk abban, hogy Ön, mint a hegyek embere, segítségünkre lesz e fontos kérdésben. Inés Ayala Sender (PSE). - (ES) Elnök asszony, azt követően, hogy átfogó megállapodás jött létre a közlekedésnek az éghajlatváltozáshoz és más hatásokhoz történő hozzáigazításának szükségességéről, abból a célból, hogy a közlekedés a lehető leginkább fenntartható legyen, mivel csak így lehet versenyképes az EU-ban és világszerte, az euromatrica hasznos induló eszköznek bizonyult a torlódások, a szennyezés és a többi probléma kezelésében, mivel olyan változást hozott, amely elegendő és elég változatos is a különböző nehéz gépjárművekre történő alkalmazás tekintetében. Ugyanakkor, tekintettel a probléma összetettségére, számos kérdés felmerül bennem, ezért szeretném megkérdezni a biztos urat, hogy ajánlatával és a Házzal elért megállapodással összhangban a folyamatban lévő tanulmányok ugyanazt a mérési szabályt alkalmazzák-e minden szállítóeszközre, és én tényleg mindegyikre gondolok itt. Azt is szeretném tudni, hogy vajon, miután sor került a módszer kidolgozására, a benyújtandó javaslatok szintén vonatkoznak-e minden szállítóeszközre. Úgy érzem, nem hagyhatjuk ki a lehetőséget, hogy egy ilyen fontos gyakorlatot minden szállítóeszközre alkalmazzunk, mivel mindegyik érintett, és ezért hiteles megoldást kell találnunk valamennyire, a módközi szállítással kapcsolatos javaslattal összhangban. Értékelném azt is, ha tájékoztatást kapnék számos, általam fontosnak tartott kérdésben. Hogyan kívánja alkalmazni az euromatricára vonatkozóan javasolt módosítást és a külső költségek beépítésének módszerét a „zöld folyosókra”, amelyek szerepelnek a logisztikai cselekvési tervben, és amelyek talán némi teret jelenthetnek e módszer bővítésére? Ez a finanszírozási eszköz hogyan kerül majd be az EU politikáinak finanszírozásáról szóló jelenlegi vitába? Készen áll-e a Bizottság arra, hogy azt személygépkocsikra is kiterjessze? Nem lenne-e hatékonyabb és kevésbé diszkriminatív? Hogyan mérsékelhetjük ennek olyan járulékos problémákra gyakorolt hatásait, mint az elszigetelődés növekedése egyre több területen és régióban? Végül, úgy érzi-e, hogy ez az eszköz, az Ön által kidolgozott eszköz elégséges lesz-e önmagában az olyan közművek finanszírozására, mint a transzeurópai úthálózat részét képező nagy alagutak? Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Elnök asszony! Alelnök úr, talán emlékszik arra, hogy az euromatrica-irányelv legutóbbi módosításról szóló vitában én voltam az, aki határozottan követeltem a közúti fuvarozási műveletek külső költségeinek beépítését. Erőfeszítésem hiábavalónak bizonyult. Ezért egyfelől örülök annak, hogy most már a ebbe az irányba tartunk. Nem azért örülök azonban, mert korábban kampányoltam ezért, hanem mert látom mi történt Ausztriában a beavatkozás rövid időszakában. Többé nem csak Nyugat-Ausztriát árasztják el a nehéz tehergépjárművek. Elértünk egy olyan pontot, amikor Kelet-Ausztriában is torlódás tapasztalható, egyes utakat teljesen eltorlaszolnak, és a főváros, Bécs körüli terület is teljes mértékben túlterhelt. Ezért legfőbb ideje, hogy végre sikerüljön beépítenünk a nehéz tehergépjárművek műveleteinek külső költségeit az európai díjszabásba. Természetesen értékelem, hogy ezt a rendszert minden szállítási módra alkalmazni kell, de van egy sor, a nehéz tehergépjárművekre vonatkozó szabályunk, ezért ebből kell kiindulnunk; mondanom sem kell, hogy innen kell elindulnunk más szállítási módok kezelése felé is. Csatlakoznék azon képviselőtársaimhoz, akik megkérdezték, hogy mikor terjesztik elénk a tényleges jogszabálytervezetet. A második kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, hogy talán elgondolkozhatnánk azon a tényen, hogy ez egy egész Európát érintő probléma, és pusztán azzal, hogy magas díjakat írunk elő egyes kis országok bizonyos részein, csak csekély eredményt érünk el. Ehelyett átfogó rendszert kell kialakítanunk. Ezzel összefüggésben azon gondolkodom, hogy nem kellene-e legalább a transzeurópai úthálózatokon vizsgálnunk a minimumdíjak lehetőségét, mint a modális egyensúly megteremtésének eszközét. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, mindig nagy érdeklődéssel hallgatom a Tisztelt Házat, de azért szeretnék néhány kérdést megmagyarázni. Először is, mivel a modell megtalálásáról van szó, amint Önök mondják, figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a tagállamokban vannak bizonyos

11-12-2007

11-12-2007

HU


gyakorlatok, és hogy – mielőtt a modellről döntenénk –, először is meg kell vitatnunk a különböző tagállamokban alkalmazott számítási módszereket. Sajnálom, de a kézikönyv legalább azzal az előnnyel jár, hogy nyilvános vitát nyit pontosan annak érdekében, hogy megtaláljuk a legjobb modellt. Most tehát nem értem, miért gondolják, hogy a Bizottság mellékvágányon jár, amikor erőfeszítéseket tett azért, hogy megvizsgáljon valamennyi tagállami gyakorlatot annak érdekében, hogy fokozatosan megtalálja azt a valódi számítási modellt, amit Európában használni lehetne. Ellenkezőleg, úgy érzem, hogy nagyon is a velejét ragadtuk meg a kérdésnek. Hölgyeim és uraim, el kell mondanom, hogy ez nehéz feladat. Úgy érzem, meg kell védenem a Közlekedési Főigazgatóság által nyújtott szolgáltatást is, amely jelenleg kénytelen megbízható módszereket találni, mivel, ha nincsenek megbízható módszereink, az EU-ban soha nem fogják elfogadni ezeket a módszereket, és ezt a modellt, amint Stockmann úr említette. Szeretném elmondani, hogy Jarzembowski úr is nagyon meglepett. Azt hallottam: cselekednünk kell, intézkedéseket kell hoznunk egy fenntarthatóbb közlekedés irányában, egy olyan közlekedés irányában, amely környezetbarátabb, támogatnunk kell a vasutat, támogatnunk kell a folyami közlekedést, és támogatnunk kell a tengeri közlekedést. Amint azt Leichtfried úr nagyon bölcsen mondta, az elején kell kezdenünk, elég lesz később kiigazítani. Nos, kezdjük azzal, hogy javítunk a jelenlegi euromatrica-irányelven, ezt javaslom, ha a Bizottság egyetért velem, 2008 júniusában. Beépítjük a nehéz tehergépjárművekkel kapcsolatos külső költségeket, mert pontosan így fogjuk ösztönözni a többi szállítási mód igénybevételét. Azonban, Jarzembowski úr, a jövőben valamikor az említett egyéb szállítási módokra is alkalmazni fogjuk e számítási módszereket. Ezeket elmondva, mindennek eljön az ideje. Aligha léphetünk fel és tehetünk meg mindent egyszerre. Ez nem lehetséges. Módszerre van szükségünk; ha azt akarjuk, hogy az EU elfogadja ezt a politikát, higgyék el, intelligensen kell eljárnunk. Nagyon eltökélt vagyok e kérdésben. Köszönöm Rack úrnak, hogy alpinista képességeimet dicsérte. Nem állok meg félúton, még akkor sem, ha az út lejt vagy emelkedik; ésszerű ütemet kell tartani ahhoz, hogy felérjünk a csúcsra. Elnök. – A vitát lezárom. Záróbeszéde magával ragadó és rendkívül szenvedélyes volt. Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Elnök asszony, soha nem fordult elő, hogy a brit tolmácsok ilyen jól ejtették volna ki a nevemet. Csak szerettem volna megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem őszinte hálámat. Amióta a Parlament tagja vagyok, ez volt az első alkalom, hogy teljesen helyesen ejtették ki. Nagyon köszönöm.

20. A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos tájékoztató és reklámtevékenységek (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Bogdan Golik által a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről előterjesztett jelentés a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról COM(2007)0268 - C6-0203/2007 - 2007/0095(CNS)) (A6-0461/2007). Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretnék először is köszönetet mondani az előadónak, Golik úrnak, a mezőgazdasági termékek belső piacon és külső piacokon történő promóciójáról szóló egységes tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslattal kapcsolatos kitűnő jelentéséért. E javaslat célja, hogy a két meglévő, a belső és külső promócióról szóló tanácsi rendeletet egyetlen rendeletben egyesítse. E gyakorlat általános célja teljes mértékben összhangban van egyszerűsítési gyakorlatunkkal, és célja az Európai Unió mezőgazdasági termékekre vonatkozó promóciós rendszere átláthatóságának növelése. A cél nem az, hogy alapvetően megváltoztassuk a tájékoztatási és promóciós politikákat. A Golik úr és munkatársai által javasolt módosítások számos fontos kérdést érintenek az EU promóciós rendszerével kapcsolatban, mint először is, nagyobb jelentőség és költségvetés a harmadik országokra irányuló promóciós programoknak; másodszor, nagyobb közösségi részesedés a promóciós intézkedésekből, és harmadszor, alacsonyabb pénzügyi hozzájárulás a javaslattevő szervezetek részéről. Ami a hozzájárulás partnerek közötti megosztását illeti, tudják, hogy a közösségi hozzájárulása alapvetően 50%, és a többi 50% a tagállamok és a javaslattevő szervezetek között oszlik meg; ez utóbbiak legalább 20%-ot fizetnek.

111

112

HU


A pénzügyi teher e különböző partnerek közötti megosztása a promóciós programokkal kapcsolatos, régmúltra visszanyúló tapasztalatokon alapul. Ha valamennyi partner hozzájárul és pénzügyileg érintetté válik, egyértelműen megnő az esély egy hatékony és jól irányzott programra. Kivételes esetekben, mint az iskolásoknak juttatott gyümölcs és zöldség legutóbbi esete, lehetőség van a közösségi részesedés 60%-ra emelésére. Elvben támogatom azt az ötletét, hogy több programot helyezzünk előtérbe a harmadik országokban folyó promóció tekintetében, de ezt a megfelelő kontextusba kell helyezni. Ez a javaslat csak két rendelet egyesítéséről szól; nem politikai vitáról vagy több pénzről, így a megfelelő pillanat e vita megtartására akkor érkezik el, amikor a közös agrárpolitikánk jövőjét tekintjük át, amelynek során prioritásainknak megfelelően tükröződniük kell a költségvetési tételekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy háttérbe szorítom a promóciót. Amint azt bizonyára tudják, két legutóbbi reformunkban – az első az élelmiszerekre és zöldségekre vonatkozó reform, és a másik, amelyet remélhetőleg jövő hét elején véglegesítünk, a borreform – a programok promóciójának jelentőségére összpontosítottunk, és azt hangsúlyoztuk. A bor esetében például 120 millió eurót különítettünk el minden évben kimondottan a kiváló európai boraink harmadik országokban történő promóciójára. Úgy vélem, jó úton haladunk, de térjünk vissza erre később, most egyszerűen csak két rendelet egyesítéséről van szó. Bogdan Golik, előadó. − (PL) Elnök asszony, valóban, ez a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat célja, hogy harmonizálja és egységes szerkezetbe foglaljon két jelenleg hatályos rendeletet. Ez mind egy tágabb folyamatnak a része, amely a közösségi jogszabályok egyszerűsítésére és átláthatóbbá tételére irányul. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy ebben az esetben az egyszerűsítés alatt csak technikai eljárást kell érteni. Az előttünk álló rendelettervezet sajnálatos módon nem hivatkozik az Európai Bizottság végrehajtási rendelkezéseiben megállapított promóciós és tájékoztatási elvekre. E korlátok ellenére a jelentésemben egy jelentősen tágabb és nagyobb mértékben stratégiai megközelítést fogadtam el a mezőgazdasági termékek Európai Unión belüli promóciója tekintetében. Az Európai Parlamentnek képesnek kell lennie arra, hogy egy ilyen fontos mechanizmushoz kapcsolódó kulcsfontosságú kérdésekre is kitérjen. Ez különösen fontos, ha figyelembe vesszük a WTO-szintű többoldalú tárgyalások folyamatát, és a közös agrárpolitika operatív feltételeinek megváltozását. Az exporttámogatások valamennyi fajtájának meg kell szűnnie 2013-ig, ebbe a közösségi export-visszatérítéseket is bele kell érteni. A vámok csökkentése tervben van. Ilyen körülmények között, a promóció és tájékoztatás területén megnövelt fellépés az egyetlen módja az EU mezőgazdasági termékei kiviteli versenyképessége fenntartásának. Az ilyen fellépés segít abban is, hogy új piacokat szerezzünk harmadik országokban, és növeljük a vásárlók európai termékek előnyeivel kapcsolatos tudatosságát, így ösztönözve a keresletet. Ugyanakkor, ezek egyike sem érinti a piaci versenyfeltételeket. Nem gyakorol negatív hatást a világkereskedelemre sem. Ezért nem engedhetjük meg, hogy mellékvágányra tereljük a promóciós és tájékoztatási intézkedéseket. Épp ellenkezőleg, ezeket az Európai Unió prioritásaiként kellene elfogadnunk. A jelenlegi rendszerben az Európai Bizottság listát készít olyan sajátos harmadik országbeli termékekről, amelyek tekintetében kampányt kell folytatni. E listát kétévente felül lehet vizsgálni, míg magukat a programokat csak évente egyszer lehet benyújtani. Ezen felül, az Európai Bizottság feladata, hogy végső döntést hozzon arról, hogy egy adott programot elfogad-e, valamint a programhoz rendelt pénzügyi támogatás mértékéről. A 2007. évi költségvetés mindössze 45 millió EUR-t szán promóciós tevékenységekre, és ez évről évre csökken. Ez egy különösen meglepő tendencia, ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Unió országainak száma növekedett, és jelentősen megnövekedett a megvitatott intézkedések száma is. Egy ilyen politika a valóságban nem erősítheti a Közösség pozícióját, és nem növelheti az európai minőségi előírásokkal kapcsolatos tudatosságot, különösen harmadik országbeli piacokon. Megfelelő pénzügyi erőforrásokra van szükség, ha e nagyratörő célokat el akarjuk érni. Ezért azt gondolom, hogy a közösségi pénzügyi részvétel küszöbét a programok tényleges költségeinek 50%-áról 60%-ra kell emelni. Azt is javaslom, hogy az ágazati szervezetek finanszírozási programokhoz való minimális

11-12-2007

11-12-2007

HU


hozzájárulását 10%-ra kellene csökkenteni, pontosan azért, hogy kisebb szervezetek is érintetté válhassanak. Ezen felül, a közösségi részvétel elérhetné a 70%-ot a biogazdálkodás és olyan programok esetén, amelyek a válsághelyzeteket, például madárinfluenzát, BSE-t követő intézkedésekhez kapcsolódnak. A programoknak általánosan elérhetőnek és rugalmasabbnak kell lenniük. Valamennyi termék és ország bevonása, és a szervezetek számára annak lehetővé tétele, hogy legalább évente kétszer nyújtsanak be programokat, lehetővé teszik a gyors reagálást a piacon felbukkanó lehetőségekre, és a termelők harmadik országokban való terjeszkedésének lehetőségeire. Az e rendelet egyszerűsítésére vonatkozó szempontokra visszatérve, célszerű lenne a promóciós intézkedések belefoglalása a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendeletbe. Ez javítaná a jogszabályok átláthatóságát. Ki kell emelni, hogy a gyümölcs- és zöldségpiacról szóló rendeletben, és az elnök asszony által említett borreform-tervezetben is történik hivatkozás egy közösségi promóciós eszközre. Minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljünk egy olyan helyzetet, amelyben a promócióra szánt forrásokról szóló rendelkezések jogtalanul eltűnnek. Zárásként szeretném megragadni a lehetőséget, és köszönetet mondani a Mezőgazdasági Bizottság tagjainak, akik egyhangúlag fogadták el ezt a javaslatot, az Európai Bizottság képviselőinek, akikkel többször is értekeztem, a 24 mezőgazdasági miniszternek, akiktől leveleket kaptam e témában, valamint a megfelelő nemzeti és európai ágazati szervezeteknek. Szeretném nagyrabecsülésemet kifejezni aktív együttműködésükért és értelmes észrevételeikért. Ezek a konzultációk tették lehetővé a számomra, hogy értékeljem a meglévő rendszert, és hogy megismerjem ezen országok és szervezetek óhaját, hogy azokat is beépítsem. Végül úgy érzem, hogy ha kellően nagyobb költségvetést rendelünk hozzá, a promóciós és tájékoztatási intézkedések lehetővé teszik az európai termelők és gazdálkodók számára új piacok szerzését. A „Made in Europe” címkét is jobban elismerik majd világszinten, és ennek így kellene lennie. ELNÖKÖL: LUISA MORGANTINI Alelnök Pilar Ayuso, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, biztos asszony, először is szeretnék gratulálni az előadónak, Golik úrnak remek munkájához, és köszönetet mondani neki a velünk, mint árnyék-előadókkal folytatott nagyszerű együttműködésért. Ma, amint azt helyesen megjegyezte, biztos asszony, a Bizottság egységes jogi keretre tesz javaslatot két meglévő tanácsi rendelet egyetlen, a mezőgazdasági termékek promóciójáról szóló rendeletben történő egyesítése érdekében. A cél az eljárások csökkentése és egyszerűsítése, hogy lehetővé váljon a politika alkalmazása és azzal egyidejűleg az érintett intézkedések sajátos jellegének fenntartása, attól függően, hogy azt hol hajtják végre. Ez egy rendkívül fontos javaslat, amint a borpiac közös szervezéséről szóló két, elfogadott, illetve elfogadandó javaslat is elismeri. A javaslat fontosnak tekinti a mezőgazdasági termékek promócióját. Ezen felül, nem csak mérlegeli az EU-n belüli és kívüli promóció lehetőségét, de az ágazatokon belüli nemzeti és magánjellegű intézkedésekkel többszörös hatást ér el. 2000-től több intézkedésre is sor került az európai élelmiszerek kiválóságának fogyasztók előtti reklámozása, a magas tápértékük, az élelmiszerbiztonság, a termelési folyamatok, az állatjólét és a többi támogatása céljából. A promóciót szabályozó jelenlegi szabályok azonban – és ezt azért említem, mert a spanyol Mezőgazdasági Minisztériumban én voltam e két rendelet felelőse –, veszélyeztethetik a rendszert, és az egyszerűsítésre tekintettel ezért felül kell vizsgálni azokat, hogy lehetővé tegyük hatékonyabb működésüket a források megfelelő felhasználása szempontjából. A promóciós politikának modern, rugalmas és ambiciózus eszköznek kell lennie, ha azt szeretnénk, hogy megfeleljen a gazdasági szereplők elvárásainak. Úgy vélem, hogy ez a bizottsági javaslat szándéka, és pontosan ez a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban egyhangúlag elfogadott módosítások szándéka is. Szeretném külön megemlíteni a célt és az alkalmazási kört érintő módosításokat, mivel hasznos lenne, ha a promóciót védjegyek tekintetében is meg tudnánk valósítani, és nem csak az általános promócióra összpontosítanánk. Remélem, a Tanács és a Bizottság figyelembe veszi ezt a jelentést, és köszönöm figyelmüket.

113

114

HU


Silvia-Adriana Ţicău, a PSE képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök asszony, a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos közösségi rendszer egyszerűsítése összhangban áll az Európai Parlamentnek a jogi keretrendszer egyszerűsítésére irányuló célkitűzésével. Ez a dokumentum rendkívül fontos, mert ebben az időszakban vitatjuk meg a közös agrárpolitika reformját is, és ezzel összefüggésben a mezőgazdasági termékek promócióját szolgáló közösségi mechanizmusoknak fontos szerepet kell játszaniuk. A zöldség- és gyümölcságazatban és a borágazatban is csak akkor lesznek sikeresek a reformok, ha Európának sikerül megfelelően reklámoznia mezőgazdasági termékeit. Az Európai Unióban a munkaképes lakosság 5%-át közvetlenül az agrárszektor foglalkoztatja, és így az Európai Unió GDP-jéhez 1,6%-kal járulnak hozzá. Amint az új Szerződés hatályba lép, az együttdöntési eljárást a közös agárpolitikára is alkalmazni kell. Szocialistaként támogatjuk a piacok globális és fokozatos megnyitását, azonban korrekt és különösen kölcsönös szabályok mellett. Mezőgazdasági modellünk magas szintű szociális és környezetvédelmi előírásokat tartalmaz, valamint magában foglalja az élelmiszertermékek minőségét is. Ez azzal is jár, hogy egyes költségeket a gazdálkodókra hárítunk, de ki kell emelnünk azt is, hogy a környezetvédelmet is figyelembe kell venni. A nemzetközi kereskedelemben legfőképpen termékeink minőségével kell törődnünk. Szocialistaként abban hiszünk, hogy létre kell hozni és meg kell határozni a „Made in Europe” márkát, és azt az európai előírásoknak megfelelő termékek minőségéhez kell kapcsolni; az Európai Unió mezőgazdasági termékeinek promóciója szintén rendkívül fontos. Gratulálok az előadónak. Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, ez a jelentés engem az Alice csodaországban meséjére emlékeztet, és nem tudok ellenállni a kísértésnek, elnök asszony, hogy a következővel tegyem próbára a tolmácsokat „Curiouser and Curiouser!” cried Alice” (Egyre murisabb! - kiáltott fel Alice). Mi történik itt? Tényleg van értelme annak, hogy az EU olyan reklámkampányokra használja fel az európai adófizetők pénzét, amely ugyanezeket az adófizetőket arról igyekszik meggyőzni, hogy a szubvenciókon keresztül már egyszer finanszírozott árukat megvásárolják? Természetesen nincs. Az EU közös agárpolitikájának egyik célja, hogy a fogyasztók számára ésszerű árat garantáljon. Ha azonban ezt adókból finanszírozzuk és nem termelékenységnövelésből, a fogyasztó minden esetben ugyanannyit fizet, csak különböző módokon. Ráadásul, a termelékenység növelésére irányuló ösztönzés is gyengül. Az élelmiszer tehát hosszú távon drágább lesz az efféle agrárpolitika miatt. A bizottság a versenykorlátozásokat támogatja. A vámok eltörlésével a tagállami termelést veszélyeztetik a harmadik országokból beáramló olcsó áruk; és a jelentés azt javasolja, hogy költsünk többet olyan kampányokra, amelyek az uniós márkát erősítik és a fogyasztás élénkítésére ösztönöznek az Unióban. A javaslat burkolt protekcionizmustól bűzlik! Sok példát láttunk az EU reklámkampányaira korábban. 1997-ben reklámkampány zajlott az EU-ban termelt vágott virág propagálására, amikor a vámok eltörlésének köszönhetően a behozott termékek olcsóbbá váltak. A kiváló svéd rovatvezető, Johan Hakelius, a következőképpen írt erről egy vezető svéd újságban: „ha az EU polgárai ugyanolyan virágokat vesznek Európa-szerte, ezzel természetesen növelik a kohéziót és az Európai harmóniát. A tulipánok elengedhetetlenek a béke szempontjából”. Ebben a Házban talán szükséges kiemelni, hogy ez mindössze ironizálás volt... 2000-ben az EU 450 000 tonna olívaolajat tartott raktáron, és ezért úgy határozott, reklámkampányokat indít az északi országokban, hogy tájékoztasson minket arról, hogy milyen jó és hasznos az olívaolaj. 2007-ben az Európai Parlament megszavazta a tejágazatban folyó reklámozásra a pénzt, hogy az ágazatot megvédje a növekvő piaci liberalizációtól. Jelenleg is folyamatban van a közös agárpolitika reformja. Lassan halad előre, de halad. Az előadó javaslatával azonban néhányat visszafelé lépünk. A javaslat arra törekszik, hogy a végre-valahára megvalósuló reformot növekvő eladásösztönzési intézkedésekkel és tájékoztató kampányokkal váltsa fel. Az előadó a WTO-ra keni az egészet, és növelni szeretné az ilyen támogatásban részesítendő termékek számát. Ez nem több, mint tisztességtelen verseny az EU-n kívüli országokbeli mezőgazdasági termelőkkel szemben. A közös

11-12-2007

11-12-2007

HU


agrárpolitikát végülis fel kell számolni, és az árakat és a termelést a keresletnek és a kínálatnak kellene meghatároznia, mint más ágazatokban. A múlt szerencsétlen döntései miatt beragadtunk egy ésszerűtlen rendszerbe. Éppen ezért még fontosabb, hogy a helyes irányban haladjunk. Az ajánlás itt sajnos az, hogy a rossz irányba kell letérnünk. A vámcsökkentésekkel, az export-visszatérítések megszüntetésével és a csökkentett nemzeti támogatásokkal most az európaiak javára felszabadítható pénzt nem szabad az eladásösztönzési intézkedésekkel és tájékoztató kampányokkal kapcsolatos előirányzatokra elherdálni. A promóciós kampányokat és az áruk és szolgáltatások reklámját a termelőnek kell kifizetnie, nem a szorongatott helyzetben lévő adófizetőnek. Európa a rossz úron jár e területen, és sok máson is. Az EU-nak a szabadság Európájának kell lennie, amelyben az emberek és vállalkozások a fogyasztók, nem pedig a protekcionisták javára versenyeznek. Európa érdekben bárcsak optimista lehetnék, de sajnos nem lehetek az. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretném megköszönni a képviselőknek hozzászólásaikat e nagyon fontos vitához. Remélem, mindannyian egyetértünk abban, hogy fontos, hogy legyen olyan költségvetésünk, amely bemutatja a fogyasztók számára az európai termékek kiváló minőségét mind az Európai Unióban, mind a tengerentúli piacokon. Azt kell, hogy mondjam, kissé meglepett, hogy ezt protekcionista megközelítésnek kellene tekinteni, mivel olyan helyzetben vagyunk, hogy az Európai Unió minden tagállama, és a mezőgazdasági árupiac valamennyi szereplője promóciót biztosít termékeinek a fogyasztók előtt. E tekintetben, az Európai Unión belül a mi helyzetünk teljesen világos, mivel kiváló minőségű termékekkel rendelkezünk a környezet, az állatjólét és az állat-egészségügyi előírások magasabb szintje tekintetében. Ami a költségvetés el nem költésének kérdését, vagy azt a tényt illeti, hogy a költségvetés csökkent: nem volt lehetőség a pénz elköltésére, mivel a termelői szervezetek részéről nem volt érdeklődés a tengerentúli piacok iránt. Remélem, e probléma megoldódik majd, ha egyesítjük a két különböző rendeletet, hogy sokkal könnyebben és rugalmasabban lehessen kezelni. Nyitott lennék a vitára, talán az állapotfelmérés keretében, arról, hogy hogyan változtassunk a szabályokon a mezőgazdasági termékeink promóciós kampányának jövője tekintetében. Úgy gondolom, e vitára legalábbis akkor érkezik el az idő, amikor a jövőre, azaz a 2013 utánra vonatkozó költségvetést tárgyaljuk. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy egyértelmű jeleket adtunk termékeink promóciójának fontosságával kapcsolatban, mind a zöldség- és gyümölcsreform, mind pedig a borreform keretében. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2007. december 12-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Harangozó Gábor (PSE), írásban. – A közös agrárpolitika legújabb reformja és a Kereskedelmi Világszervezet tárgyalásainak lehetséges későbbi fejleményei mellett valódi szükség van a mezőgazdasági termelést érintő közösségi promóciós mechanizmusok fejlesztésére. Ezen felül, az egyszerűsítési cselekvési terv végrehajtása valójában arra hív fel, hogy a mezőgazdasági termékek belső piaci és külső piacokon történő promóciójára is egységes jogi keretrendszert kell kialakítani. A promóciós eszközöknek és kampányoknak a lehető legnagyobb jelentőséget kell tulajdonítani, szem előtt tartva a várható vámcsökkentéseket, az export-visszatérítések megszüntetését és a közösségi belső támogatások csökkentését. E tekintetben nyilvánvaló, hogy növelnünk kell mezőgazdasági termékeink promóciójának terjedelmét és költségvetését termékeink valódi versenyképességének biztosítására, mind a belső, mind a külső piacokon. A költségvetési eszközök növelése igazán lényeges ahhoz, hogy minőségi promóciós eszközöket és átlátható intézkedéseket biztosítsuk egy egységes és egyszerűsített jogi keretben. Konkrétabban, a bor közös piacának szervezésével kapcsolatos reformról szóló reggeli vita rendkívül jó példa a hatékony promóciós eszközökbe és marketing-intézkedésekbe történő befektetések sürgető szükségességére az Unión belül és kívül. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. – (PL) Elnök asszony, mindannyian egyetértünk abban, hogy a mezőgazdasági termékek megismertetése és promóciója mind a belső, mind a külső piacokon alapvető. Egyetértünk abban is, hogy egyszerűsíteni és harmonizálni kell a rendelkezéseket, és korlátozni kell a tájékoztatási politika végrehajtásával kapcsolatos igazgatási eljárásokat. Ezen felül elismerjük, hogy a megfelelő tájékoztatás és promóció ösztönzi a kereskedelmet, és segít abban, hogy piacot biztosítsunk a termékeinknek.

115

116

HU


Egyetértünk azzal, hogy a 2007-es előirányzatok 45 840 000 EUR nagyságrendű összege meglehetősen csekély. Hogyan reagáljunk erre a helyzetre? Mire kell különösen összpontosítanunk? Úgy gondolom, az egészséges, GMO-mentes biotermékek promóciójára kell koncentrálnunk. A fiatalokkal és az oktatási intézményekkel kell kezdenünk. Az iskolásoknak szóló speciális promóciónak egy sor egészséges bioterméket kell tartalmaznia a gyümölcsön kívül. A fogyasztó számára például a származásról, minőségről, a termelési módszerről, a biztonságról és a tápértékről szóló fontos tájékoztatást nyújtó címkézési rendszer a siker elengedhetetlen feltétele. Ezt az információt a csomagoláson kellene feltüntetni, a fogyasztási hely nyelvén. Megfelelően változtatni kell a nagyáruházak kereskedelmén és címkézésén, különösen az új tagállamokban. A következő intézkedések lényegesek a kívánt eredmények eléréséhez: új piacok kutatása, a teljes ellenőrző rendszer javítása, és a tagállamok közötti megfelelő együttműködés. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN), írásban. – (PL) Elnök asszony, a mezőgazdasági termékek promóciójáról szóló, mai vitánk tárgyát képező jelentésnek a címében is tartalmaznia kellene a bio- előtagot. A társadalom végül is csak egy meghatározott mennyiségű élelmiszert képes elfogyasztani, ezért nem annyira a fogyasztással foglalkozunk, hanem az egészséges étrenddel és a jó minőségű élelmiszerekkel. Az Európai Unió területén sok tömegétkeztetési intézmény kínál olyan sok vegyi anyagot és trágyát tartalmazó élelmiszert, hogy aligha meglepő, hogy az európaiak minden egyes generációja kövérebb, mint az azt megelőző. Nem szeretnék olyan élelmiszert propagálni, amelyik fogékonyabbá teszi az európai társadalmat a betegségekre és az elhízásra. Ha polgárainknak egészséges ételeket kezdünk adni, termékeink világszerte híresek lesznek. Meg kell győznünk a világot arról, hogy Európa kiváló minőségű élelmiszereket termel és ad el. Teljes mértékben támogatom a jelentésnek az egyes területek hagyományos élelmiszerei termelésének regionális önállósága mellett szóló részeit. Végül szeretnék köszönetet mondani Golik úrnak a kiváló jelentésért.

21. A formatervezési minták oltalma (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Lehne úr által a Jogi Bizottság részéről előterjesztett jelentés (A6-0453/2007) a formatervezési minták oltalmáról szóló 98/71/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról [COM(2004)0582 – C6-0119/2004 – 2004/0203(COD)]. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, először is szeretném nagyon megköszönni a Jogi Bizottságnak és az előadónak, Lehne úrnak a kemény és kiváló munkát, amit a formatervezési mintákról szóló irányelv módosítási javaslatára vonatkozó jelentés elkészítésével kapcsolatban végzett. Üdvözlöm azt a tényt, hogy e munka végül lehetővé tette a bizottság számára, hogy egyengesse a tartalékalkatrész-utópiac egész Közösségben történő liberalizációjának útját. Jelenleg az a helyzet, hogy a formatervezési minták oltalmára különböző, ellentétes rendszerek vonatkoznak, ahol 10 tagállam liberalizált, és 17 tagállam kiterjesztette a formatervezési minták oltalmát a tartalék-alkatrészekre. Ez a helyzet teljes mértékben elégtelen a belső piac szempontjából. A gépkocsigyártási ágazatban, amely a leginkább érintett ágazat, a gépkocsik piaca egységes, de tartalék-alkatrészeiké nem. Ez az árak torzulásához és kereskedelmi akadályokhoz vezet. A formatervezési minták oltalmának a tartalék-alkatrészek utópiacán tervezett kizárása a helyes és egyedül hatékony módja annak, hogy egységes piac jöjjön létre e területen. A Bizottságnak a probléma megoldási lehetőségeit elemző, kibővített hatásvizsgálata ezt igazolja. A bizottsági számadatok azt sugallják, hogy jelenleg a fogyasztók 6–10%-os felárat fizetnek e tartalék-alkatrészekre azokban a tagállamokban, amelyek formatervezési mintaoltalmat írnak elő. A liberalizációval a fogyasztók közvetlen előnyben részesülnek a megnövekedett versenynek és a belső piac megvalósulásának köszönhetően. A független forgalmazási ágazat olyan helyzetben lesz, hogy az alkatrészek szélesebb választékát kínálhatja, beleértve az eredetialkatrész-beszállítóktól származó alkatrészeket, valamint a független gyártóktól származó,

11-12-2007

11-12-2007

HU


általában olcsóbb alkatrészeket. Ez a tartalék-alkatrészek nagyobb választékát és árának csökkenését eredményezi. A liberalizáció üzleti lehetőséget is nyit a független tartalékalkatrész-gyártók számára, amelyek többnyire kkv-k, és megfelelő méretű európai piacot teremt, amely lehetővé teszi új belépők megjelenését. A formatervezési mintaoltalom lényegi célja a minták versenyének előmozdítása a formatervezési innováción keresztül. Ez azonban nem alkalmazható a tartalék-alkatrészekre, amelyeknek formatervezésükben azonosaknak kell lenniük az eredeti alkatrésszel, ha egy adott célt szolgálnak. A fogyasztó megfizeti a formatervezési mintát, ha új gépkocsit vagy más terméket vásárol; nem kellene arra kényszeríteni, hogy minden olyan alkalommal fizessen, amikor tartalék-alkatrészre van szüksége. A javasolt javítási záradék méltányos és korrekt áthidaló megoldást talál az innováció megfelelő esetben történő oltalma és a szabad kereskedelem és a verseny szükség esetén történő fenntartása között. Az európai polgároknak és vállalkozásoknak egységes tartalékalkatrész-piacra van szükségük, amely fokozottabb versenyt tesz lehetővé. Ezzel az irányelvvel megvalósíthatjuk azt a piacot, amely magában rejti az ennek eléréshez szükséges megoldást. Klaus-Heiner Lehne, előadó. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ma átmenetileg végére érünk 17 éve tartó vitának. Emlékszem, hogy amikor először megválasztottak európai parlamenti képviselőnek 1994-ben, már akkor is ezen járt az eszünk. Akkor nem zártuk le a vitát. Annyit sikerült tennünk az egyeztető eljárásban, hogy jegeltük a témát. Néhány éve a Bizottság új javaslatot terjesztett elő, és ennek megvitatása is elég sok időt vett igénybe, de most már lezárható, legalábbis első olvasatban. Amire itt javaslatot tettek, és ami előttünk van, az lényegében a Bizottság előterjesztése, azaz a tartalék-alkatrészek piacának liberalizációja, jóllehet egy ötéves átmeneti időszakban azon tagállamok tekintetében, amelyekben a tartalék-alkatrészeket formatervezési mintaoltalom védi. 17 éve hallgatom a pro és kontra érveket. A legtöbbjük nem meggyőző. Hadd emeljek ki néhány példát. Először is, ott volt az az érv, hogy a fogyasztói árak alacsonyabbak lennének, ha a javítási záradékot bevezetnénk. Erre az állításra egyáltalán nincs empirikus bizonyíték, éppen ellenkezőleg. A tartalék-alkatrészekre a liberalizált piaccal rendelkező Nagy-Britanniában és az ilyen piaccal nem rendelkező Németországban alkalmazott árakkal kapcsolatos összehasonlító adatok paradox módon azt mutatják, hogy Nagy-Britanniában magasabbak a tartalék-alkatrészek árai, mint Németországban. Emellett, ez nem agysebészet: a járműgyártóknak a formatervezési minta költségeit valahol be kell hozniuk. Ha ezeket a tartalék-alkatrészek értékesítéséből nem tudják fedezni, logikus, hogy az új autók árán keresztül kell áthárítaniuk, ezért az autók drágábbak lesznek. Ebben az esetben is a fogyasztó az, aki fizet. Ugyanez vonatkozik egyébként a biztosítási díjakra is. Mint ismeretes, az új gépkocsik vásárlási költségének egy részét a biztosítási kötvény fedezi. Ha emelkedik a biztosítási díj, az sem segít a fogyasztón. Így vagy úgy, mindenképpen viselniük kell a költségeket. Nem vagyok egészen meggyőzve arról sem, hogy a gépjárműgyártásban szükség van formatervezési mintaoltalomra a távol-keleti versenytársak távol tartásához, amelyek veszélyeztetik piacunkat, mert szinte azonnal meglátjuk, hogy az ipar hogyan talál más utat arra, hogy tartalék-alkatrészeit megvédje: intelligens motorháztetők és visszapillantó tükrök szabadalmaztatásával, más alkatrészeknek a védjegy-jogszabályokon keresztüli védelmével, azáltal, hogy az egyedi logót ezekbe belefoglalják, jótállási feltételek kikötése, és egyéb gyakorlatok. A biztonsági érv, amint azt hatásvizsgálatunk bizonyította, sem helytálló végső soron, mivel a biztonságot, amint mindannyian jól tudjuk, a típusvizsgálattal biztosítani lehet. Ezeket azért sorolom fel, mert úgy vélem, hogy valamennyi előterjesztett érv végső soron helytelen, és nem adott egyértelmű választ az alapkérdésre. Mindent figyelembe véve, két fő érv maradt, amelyeket elismerek. Az egyikük a szerzői jogi érv, amely azt mondja, hogy Európában példaszerű oltalomban kell részesíteni a szellemi tulajdonjogokat, és valóban úgy gondolom, hogy amit itt készülünk elfogadni, valószínűleg téves üzenetet küld Kínába és Indiába, és hogy európaiként az a feladatunk, hogy oltalmazzuk a szellemi tulajdonnal összefüggő jogokat. Azonban rögtön előállok az ellenérvvel is. Egységes európai piacunk van, és amint McCreevy biztos úr helyesen megállapította, a helyzet az, hogy a tagállamok kétharmadában liberalizált az utópiac és ezért nem védi formatervezési mintaoltalom a tartalék-alkatrészeket, míg a másik egyharmadban igen. A tény az, hogy

117

118

HU


egy egységes európai piac megteremtése közös jogszabályok megalkotásával jár, és ilyen esetekben nem szokatlan a többségi elvet követni. Meglátásom szerint mindig is volt kompromisszumos megoldás, amelyért Monti biztos úrral kardoskodtam a 90-es években. Az ötlet a kötelező licenciáké volt, amely azt jelentette volna, hogy bármely gyártó újragyárthatja az alkatrészt, a formatervezési mintaoltalom jogosultjának járó licencdíj megfizetése ellenében. Mellesleg éppen van egy nagyon hasonló rendelkezésünk a szerzői jog területén, így senki nem mondhatja, hogy ez nem lehetőség. Ez mind a formatervezési minta oltalmát, mind a piacteremtést szolgálta volna. Sajnálatos módon nem nyerte el e Ház vagy a Tanács többségi támogatását. Így itt maradtunk azzal a következtetéssel, hogy liberalizálnunk kell, és hogy rendelkeznünk kell egy átmeneti időszakról azon tagállamok védelmében, amelyeknek szükségük van egy kis időre az alkalmazkodáshoz. Így maradt annak a kérdése, hogy öt vagy nyolc év haladékot adjunk. Képviselőcsoportom, csakúgy, mint a Jogi Bizottság, az öt év mellett döntött; úgy hallottam, hogy a szocialista képviselőcsoport a nyolc évet részesíti előnyben. A bökkenő az, hogy amikor a Parlament holnap arról szavaz, hogy a szövegben öt vagy nyolc év szerepeljen, az azt jelzi, hogy a Tanácsnak meg kell egyeznie egy átmeneti időszakról. A szlovén elnökséggel folytatott megbeszélésekből tudom, hogy inkább hosszabb, mint rövidebb haladékot szeretnének. Mindenesetre sok szerencsét kívánok a szlovén elnökségnek erőfeszítéseikhez. A második olvasat tekintetében van egy dolog, amit mindannyiunknak szem előtt kell tartania: amennyiben a Tanács ténylegesen megállapodást érne el, mi itt a Parlamentben nem bonyolíthatjuk a dolgokat a második olvasatban. A kérdés nem érdemli meg az elhúzódó civakodást, és legfőbb ideje, hogy lezárjuk. A jelenlegi tervezet képviseli hozzájárulásunkat e cél eléréséhez. Wolf Klinz, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleménynek előadója. – (DE) Biztos úr, hölgyeim és uraim, hosszas vita után a Jogi Bizottság a látható tartalék-alkatrészek másodlagos piacának teljes liberalizációjával állt elő. Amint az imént hallottuk, a Jogi Bizottságban elért kompromisszum szabad piacról rendelkezik egy ötéves türelmi időt követően. Ez a lépés rendkívül üdvözlendő, jóllehet személyesen inkább túl hosszúnak, mint túl rövidnek tartom ezt az átmeneti időszakot. Ez egy nagyon régóta esedékes lépés volt. Most hallottuk Lehne úrtól, hogy a kérdés már 17 éve vita tárgya. Két és fél évvel ezelőtt, 2005-ben, mint a Gazdasági és Monetáris Bizottság előadója, a korai liberalizáció mellett szólaltam fel. Sajnálatos módon, a vezető bizottság, a Jogi Bizottság előadója csak halogatta az eljárást. Nem tudom, hogy a projekt lényegével kapcsolatos személyes kételyek vezették-e ebben, vagy nem tudott ellenállni a járműgyártók nyomásának a saját szövetségi államában. Akármi is legyen az oka, teljesen irracionális, hogy az új járművek tekintetében van egységes piacunk, de a tartalék-alkatrészek tekintetében nincs. Az utópiac liberalizációja erősíti a versenyt, és lenyomja az árakat, valamint szélesíti a fogyasztók rendelkezésére álló választékot. Nem gátolja az innovációt, ellenkezőleg, ösztönözheti az innovatív tevékenységet, mivel a járműgyártók oly módon próbálják meg majd kialakítani termékeiket, amely a független alkatrész-gyártók számára megnehezíti az újragyártást. Természetesen támogatom a szellemi tulajdonjogot és annak oltalmát, efelől semmi kétség, de ez a jog nem lehet a piaci liberalizáció gátja. Végül is mindössze egyetlen olyan eset volt, amikor egy járműgyártó pert indított egy másik ellen a mintaoltalmi jogoknak az elsődleges piacon történő megsértése miatt, annak ellenére, hogy valóban volt néhány nagyon szembeszökő hasonlóság a különböző gyártók által gyártott modellek között. A liberalizáció a kis- és középvállalkozásoknak is kedvez az új piaci lehetőségek révén, amelyeknek serkentetniük kell a foglalkoztatottságot az EU-ban, és helyettesítő termékeket kell kínálniuk számos importtermék tekintetében. Végül, ezentúl az egyes fogyasztók is szabadon választhatnak több beszállító közül. Biztos vagyok abban, hogy örülnek ennek a lehetőségnek. Manuel Medina Ortega, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. − (ES) Elnök asszony, amint azt az előadó, Lehne úr említette, ez a kérdés már 17 éve foglalkoztatja a Házat. Abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy az elejétől figyelemmel kísérhettem a témát, mivel a Jogi Bizottság részéről én voltam a formatervezési mintákról szóló irányelv előadója. Ezt követően a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója voltam ugyanebben a témában, és a Jogi Bizottságban is követtem az eseményeket a szocialista képviselőcsoport képviselőjeként.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Először is szeretnék gratulálni Lehne úrnak kiegyensúlyozott megközelítéséhez. Úgy érzem, nagyszerűen számolt be a felmerülő nehézségekről. Ez nem egyszerű téma, egyáltalán nem; mind jogi bonyodalmakkal, mind gazdasági következményekkel jár. Egyetértek vele. Emlékszem a végső szövegről szóló, hosszú éjszakai vitára a Tanáccsal és az egyeztetőbizottsággal, akkoriban bizonyos fajta kötelező licencia lehetőségét mérlegeltük, jóllehet, azt elvetettük, de úgy vélem, mind az előadó, mind jómagam, és az előttem szóló Klinz úr is a szellemi tulajdonjogok védelme mellett áll ki. Jogi szempontból azonban a formatervezési mintákkal kapcsolatos probléma általában az, hogy az általunk adandó oltalom a termék egészére vonatkozik. A legfontosabb jellemző a termék egészének esztétikai értéke, más szavakkal a formatervezés, és a leggyakrabban felmerülő eset a gépkocsik formatervezése. A javítandó alkatrészeket, más szavakkal azokat az alkatrészeket, amelyek baleset vagy bármely más ok következtében eltörtek, vagy kilazultak, ki kell cserélni, és amint McCreevy biztos úr mondta, a szokásos formátum a cserélendő alkatrésszel egyenértékű alkatrész. Ha valaki kijavít egy alkatrészt, és azt azzal azonos alkatrésszel cseréli ki úgy, hogy a formatervezés egésze nem sérül, e személy nyilvánvalóan nem vádolható plágiummal, csak javításokat végez el egy tárgyon, amelyhez az alkatrésznek illeszkednie kell. Ez a híres „must fit/must match” fogalom. Úgy vélem, az előadó által javasolt megoldás a megfelelő, de egy másik kérdéssel is foglalkozott: van természetesen egy másik szempont, amely a kérdés gazdasági oldala. Más szavakkal, jelenleg számos olyan ország van, ahol a gépkocsigyártásnak szüksége van a szellemi tulajdonjogok által generált e többletbevételre. Amint a biztos úr elmondta, a belső piac megvalósítása érdekében azonban egységesítenünk kell a jogszabályokat az egész Európai Unióban, és a kérdés kritikus pontja az, hogy hogyan egyeztessük össze az egyiket a másikkal. Ennek egyetlen módja az átmeneti időszak. Ez azt jelenti, hogy esélyt adunk az ágazatnak, hogy egy hosszabb időszakban előkészületeket tegyen a kész alkatrészekkel kapcsolatos tulajdonjogokból származó többletbevétel kompenzálásának átgondolására, amely tulajdonjog jelenleg értelmetlen fogalom, mivel a kiinduló pont az, hogy a tulajdonjog a formatervezés egészére vonatkozik. A legfőbb kérés ez az időszak, amint Lehne úr is mondta. Egyesek úgy érzik, hogy ez az időszak öt év kell legyen, – kettő plusz három, mondhatnánk – míg mások hosszabb, nyolcéves időszakot tartanak szükségesnek. Holnap megismerjük valamennyi képviselőcsoport, a különböző nemzeti küldöttségek és az egyes képviselők álláspontját. Úgy tűnik, ez nem olyan kérdés lesz, amelyeket politikai pártok mentén vitatunk meg, sokkal inkább nemzeti preferenciák, egyéni preferenciák és az ágazatok oltalmi preferenciái alapján. Akárhogy is, úgy érzem, hogy az a tény, hogy ezt a kérdést 17 éven át tárgyaltuk a Tanáccsal és a Bizottsággal, nem rossz dolog, mert általános az arra irányuló tendencia, hogy egy jogi aktust alkalmi problémák megoldására használunk, és itt két együttes jogalkotó, a Tanács és a Parlament már egy ideje azon dolgoznak, hogy kiegyensúlyozott megoldást találjanak, egy olyan megoldást, amely elismeri a szellemi tulajdonjog oltalmát, a gépkocsigyártók érdekeit, a fogyasztók érdekeit és, miért is ne, a kis javítóműhelyek és a biztosítótársaságok érdekeit is. Úgy vélem, az előadó által előterjesztett szöveg a megfelelő megoldás. Amint már elmondtam, az egyetlen meghatározandó kérdés, és ezt az eredményekből meglátjuk, a helyes időtartam. Úgy vélem, azonban, hogy ilyen körülmények között a Parlament esélyt ad a Bizottságnak arra, hogy rövid időn belül új jogi szöveget dolgozzon ki, amely megóv minket attól, hogy hagyományosan a Bírósághoz kelljen fordulni pereskedés miatt. Ezért úgy vélem, a Parlamentnek alapjaiban el kell fogadnia a jelentést, az egyes módosításokból esetlegesen adódó kisebb nehézségeket nem érintve. Piia-Noora Kauppi, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, mint sok más képviselőtársam ma, én is azzal szeretném kezdeni, hogy hangsúlyozom a szellemi tulajdonjogok, és általában a formatervezési minták oltalmának fontosságát. Szükségünk van ezekre a jogokra, ha versenyképesek, dinamikusak és innovatívak szeretnénk maradni, és fejleszteni szeretnénk társadalmainkat. Biztosítanunk kell azonban azt is, hogy piacaink hatékonyan működnek. A Bizottság javaslata nem is jöhetett volna jobbkor. Amint sokan kiemelték, már 17 éve várunk, és most még öt évet várni kell. Úgy vélem, ez az

119

120

HU


öt év haladék már éppen elég hosszú idő, és minden bizonnyal ad időt a gépkocsigyártó iparnak arra, hogy ágazatát megfelelően összehangolja. Megfelelő egyensúly jött létre a szellemi tulajdonjogok és a fogyasztók jogai között. Európában 260 millió gépkocsi-tulajdonos van, aki arra vár, hogy megszülessen egy jól működő „tartalék-alkatrész és javítási” záradék. Ez az irányelv-javaslat és a Jogi Bizottság által elért kompromisszum biztosítja, hogy a végtermékhez a gyártáskor kapcsolódó valamennyi alkatrész – amely hagyományosan nem is igazán tartalék-alkatrész – teljes oltalomban részesülhet a formatervezési mintákról szóló irányelv szerint. Bízom benne, hogy az irányelv az európai fogyasztók javát szolgálja. A gépkocsigyártás rémhírterjesztése, hogy ez az ágazatban 50 000 álláshely megszűnésével, vagy 2 milliárd EUR veszteséggel jár az gépkocsigyártók számára, teljes mértékben nonszensz. Úgy vélem, hogy üzleti lehetőséget teremt sok kis- és középvállalkozásnak Európában, és új munkahelyeket teremt az európaiak számára. Ezt majd meglátjuk, és mindenképpen meg szeretnénk látni az eredményeket öt, és nem nyolc éven belül. Remélem, holnap ez lesz a kompromisszum. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, a formatervezési minták jogi oltalmáról szóló irányelv-javaslat a tartalék-alkatrészek piacának liberalizációját érinti a gépkocsigyártás tekintetében. A becslések szerint az Unióban ez utóbbi értéke 10 milliárd EUR. A közös belső piac jelenleg csak az új gépjárművek értékesítésére terjed ki, és a legtöbb tagállam megtartja a formatervezési mintaoltalmi és az illeszkedés kényszerével kapcsolatos (must match) rendelkezéseit nemzeti jogrendszerében. Ez azt jelenti, hogy az olyan alkatrészek, mint a motorháztetők, ajtók, lökhárítók és sárhányók gyártása és kereskedelme nem korlátlan. Az ágazatra vonatkozó számos nemzeti rendelkezés torzítja a versenyt. A teljes formatervezési mintaoltalmat alkalmazó országokban, mint amilyen Ausztria, Németország, Franciaország és a Cseh Köztársaság, a tartalék-alkatrészek ára 6–10%-kal magasabb az átlagosnál. A fő vesztesek az európai fogyasztók és a kkv-k, amelyek szeretnének piacra lépni és tisztességesen versenyezni a meghatalmazott képviselőkkel. A liberalizáció ellenzői főként a nagy gépjárműgyártók, akik azzal érvelnek, hogy a független gyártók sokkal olcsóbban adják az alkatrészeket, mivel nem kell viselniük a formatervezéssel és az új termékek kifejlesztésével kapcsolatos költségeket. A bizottsági javaslat az európai gépjárműpiac teljes liberalizációja felé tett újabb lépésnek tekinthető. A javítási záradék a fogyasztók érdekeit szolgálja. Rést üt a tartalék-alkatrész piac monopóliumán, és előmozdítja a gyártók közötti versenyt. Ebből következően a tartalék-alkatrészek olcsóbbak és jobb minőségűek lesznek. Ki kell emelni, hogy az Európai Unió 11 tagállama már végrehajtotta a javítási záradékot, ami kedvező hatást gyakorolt a fogyasztókra. Ezeket az országokat nagyfokú versenyképesség és gyors gazdasági növekedés jellemzi. Közéjük tartoznak Írország és az Egyesült Királyság, valamint új tagállamok is, köztük Lettország, Magyarország és Lengyelország. Valójában a csomagolás az egyetlen különbség a független gyártók által gyártott és a társaság logójával ellátott tartalék-alkatrészek között. A független gyártók a legyártott alkatrészek 80%-át adják, és csak 20%-ot állítanak elő közvetlenül a nagyobb társaságok. A formatervezési mintaoltalomnak semmi köze az alkatrészek biztonságához, az csak megjelenésükre vonatkozik, amint azt az egész Európában lefolytatott megbízható vizsgálatok is megerősítették. Zárásképpen szeretném elmondani, hogy az öt év a maximum, amibe az európai fogyasztók belelegyezhetnek. Alexander Lambsdorff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a gépjárművek látható tartalék-alkatrészei piacának liberalizációja három okból szerencsés. Az első, hogy a nagyobb választék és verseny a fogyasztók javát szolgálja. A második, hogy talán az árak csökkenését tapasztaljuk, és minden bizonnyal várhatjuk, hogy az árképzés átlátható legyen, mivel a formatervezési költségeket be kell építeni az új gépjárművek árába, és nem a kapcsolódó monopóliumokon keresztül kell visszanyerni a tartalék-alkatrészek piacán. A harmadik ok, hogy az Európai Unió munkaerőpiaca is jól jár, amint az európai alkatrész-gyártók az EU-ba behozott járművekbe is gyárthatnak tartalék-alkatrészeket. Ez eddig csak Európán kívüli gyártók számára volt lehetséges. A 2004-es választási kampány során ellátogattam egy Gütersloh közeli alkatrész-gyárba. Ez a cég örülni fog az új szabályoknak.

11-12-2007

11-12-2007

HU


Üdvözlöm azt a tényt is, hogy a bizottsági javaslat fontos elemei, mint a javítási záradék, a Jogi Bizottság által elfogadott tervezetben is szerepelnek. Mint a képviselőcsoportom árnyék-előadója a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban, e záradék megtartása mellett szavaztam. Úgy vélem, e tervezet még egy lépéssel közelebb hoz bennünket egy valódi egységes piachoz. Két nagyobb hiányosság van, amelyekre néhány képviselőtársam már utalt. Az egyik az a tény, hogy a korábbi előadó késleltette a jelentést. Ezzel Radwan úr nem az európai emberek képviseletében járt el, hanem a Bayrischen Motorenwerke – röviden BMW képviseletében. Ez egy meglehetősen kétes epizód volt. A második hiányosság, hogy az ötéves haladék elég hosszú késedelemhez vezet. Még öt év a liberalizáció megvalósulásáig nagyon hosszú idő, és késlelteti a versenyt és a liberalizáció kedvező hatásait. Hallottam, hogy a német kormány az időhúzásra játszik. Ez versenyellenes ostobaság. A szomorú az, hogy ez már a német kormány védjegyévé vált. Remélem, a Tanácsban tartózkodnak az ilyen cselekvéstől. Az alap, hogy olyan kompromisszumot kell találnunk, amivel együtt tudnunk élni, és amit el kell fogadnunk. Csak visszhangzom Lehne úr szavait, akinek ezen a ponton szeretnék köszöntet mondani minden munkájáért: le kell zárnunk ezt az ügyet, és el kell kerülnünk minden további késedelmet a második olvasat során. Marcin Libicki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, a mai vita tárgya a tartalék-alkatrészek piacának liberalizációja. Ez azzal járna, hogy a gépjárműgyártókon kívüli gyártók számára lehetővé válna ezen alkatrészek gyártása. Lehne úr jelentése mindenképpen a jó irányba tett lépés. Szeretném támogatásomat kifejezni a jelentés következtetései iránt, mind a magam, mind a Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoport nevében. Mint a liberális gazdaság támogatója, felismerem, mint, gondolom, mindannyian, hogy egy szilárd és hatékony liberális gazdaságnak két lényeges előfeltétele van. Ezek egyfelől a gyártás és a termékskála értékesítésének szabadsága, és másfelől az eredeti gyártó szellemi tulajdonjogának oltalma, amely egyet jelent a szerzői jogi oltalommal. A lényeg az, hogy a teljes gazdasági szabadság nem valósul meg, ha nem tartjuk tiszteletben az eredeti ötlet gazdájának tulajdonjogát. Lényegében e személynek erkölcsi joga fűződik az általa kifejlesztett és elsőnek birtokolt termékhez. Másrészről nincs gazdasági szabadság, ha a szerzői jog piaci monopóliumhoz vezet és korlátozza a gazdaság szabadságát. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben az ágazatban, azaz a tartalék-alkatrészek ágazatában, azokban az országokban, amelyekben az eredeti gyártó szerzői jogi korlátozásait alkalmazták, az eddigi helyzetet a de facto gazdasági korlátozás jellemezte. A termékek ára magasabb volt, és a szellemi tulajdonjog jogosultja, azaz a gépjárműgyártó monopóliummal rendelkezett. Ha egyensúlyt szeretnénk találni egyrészről a szabadpiaci jogszabályok és másrészről a szellemi tulajdonjog között, bizonyos mértékben korlátoznunk kell a szellemi tulajdonjogot. Úgy hiszem, ez a jelentés ebbe az irányba tett lépés. Ezért támogatom, és gratulálok a szerzőjének, Lehne úrnak. Ezzel a gazdasági liberalizmus talajára lépek, amely a leghatékonyabb, legeredményesebb és legjobb minőségű termelést mozdítja elő, feltéve, hogy bizonyos iránymutatásokat betartanak. Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, én nem vagyok olyan öreg róka, aki 17 éve foglalkozik a kérdéssel, de ezzel együtt nem örülök kevésbé annak, hogy a Jogi Bizottság által kidolgozott kompromisszum végre lehetővé teszi a számunkra a továbblépést, és köszönet illeti az előadót ezért. Senkinek nem szabad alábecsülnie, hogy milyen fontos a fogyasztók számára például a javítási záradék, és hogy az is fontos, hogy a fogyasztók egyes tagállamokban ki vannak-e szolgáltatva a nagyobb gyártók monopolisztikus politikájának vagy sem. Valójában úgy tűnik, hogy egyes gyártók a tartalék-alkatrészek magas árai révén szeretnének kompenzációt az erőteljes árverseny hatásaival szemben, és aztán a formatervezési mintaoltalomra hivatkoznak e politika indoklásaként. Elég természetes, hogy a lobbisták közül sokan, akik előadást tartottak nekünk, nem szeretnének elesni ettől a lehetőségtől, de bárki, aki továbbra is azt bizonygatja, hogy úgy kell megmentetnünk a gépjárműgyártást, hogy megőrizzük az alkatrész-monopóliumot, nem érti a gazdaságot összefüggéseiben. A gépjárműgyártás siránkozik azon intézkedések miatt, amelyeket az éghajlatváltozás elleni küzdelem kapcsán kell végrehajtania, és siránkozik formatervezési mintái elégtelen oltalma miatt. Azt hiszem, mindazonáltal, hogy az ágazat innovatív részei nem siránkoznak, hanem folytatják az innovációt. Végülis itt formatervezési mintaoltalomról van szó, nem szabadalmakról. Legfőbb ideje, hogy megtanuljuk élesebben elhatárolni a kettőt.

121

122

HU


A biztonsági érv, amelyre a nagyobb gyártók is hivatkoztak, végül megdőlt a hatásvizsgálatban, és meg kell jegyezni, hogy az európai fogyasztói testületek is kedvezően reagáltak e kompromisszumra. Most új kísérletet teszünk a haladék nyolc évre történő meghosszabbítására, azon országok tekintetében, amelyekben jelenleg nagyon magas szintű az oltalom. Én azzal fordulok Önökhöz, hogy öt év is több a kelleténél. Nem szeretném újra kicsomagolni ezt a kompromisszumcsomagot. Mi, a Zöldek, kiállunk e kompromisszum mellett, és én úgy vélem, hogy nagyon fontos és kívánatos lenne, ha az egész Ház ugyanezt tenné. Daniel Strož, GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy alapvető egyet nem értésemet fejezzem ki a formatervezési minták oltalmáról szóló 98/71/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatban. Egyet nem értésem a javaslat egészét érinti, nem csak a bizottsági javaslattal kapcsolatos kisebb problémákat. Az új javaslat célja, hogy a gépkocsigyártásban tapasztalható versenyproblémákat a tartalék-alkatrészeket illető formatervezési mintaoltalom példa nélkül álló csökkentésével kezelje. Ez a megközelítés nem csak a lisszaboni stratégiát támadja, hanem a szellemi tulajdonjogok nagyobb oltalmának, emellett végrehajtásuknak általánosan elfogadott és gyakran hangoztatott tendenciáját is. Bizonyított tény, hogy nincs sem gazdasági, sem jogi, sem foglalkoztatási ok a formatervezési mintaoltalom jogosultjait megillető jogok korlátozására. Szeretnék rámutatni arra a tényre is, hogy mindaz a gazdasági előny, amely az ilyen formatervezési minták jogi oltalma által lehetővé tett monopóliumból ered, nagyobb növekedést mozdít elő. Ezen felül, figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a szellemi tulajdonjogok, beleértve a formatervezési mintaoltalmi jogokat, csak rendkívüli körülmények között korlátozhatók, közérdekből, és itt nyilvánvalóan nem erről van szó. Elfogadása esetén ezen irányelv negatív hatásait leginkább az európai gépkocsigyártás fogja megérezni. Számos érv szól amellett, hogy a tartalékalkatrész-utópiac liberalizációja, amint azt a Bizottság javasolja, valójában károsítja a fogyasztót, mivel rossz minőségű és veszélyes alkatrészekkel árasztja el a piacot. Amennyiben az úgynevezett független gyártóknak kiváló minőségű alkatrészeket kellene gyártaniuk, és emiatt fejlett technológiára lenne szükségük, e gyártás nem lenne számukra gazdaságilag vonzó. A javasolt irányelv túlzott mértékét illusztrálja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság szokatlan és érthetetlen véleménye, amely egyik oldalról teljes egészében támogatja a javaslatot a belső utópiac liberalizációjának szent jelmondata nevében, másik oldalról azt mondja, hogy „a formatervezési mintaoltalom megszüntetése ellentétes a szellemi tulajdon oltalmának nemzetközileg elismert elveivel, és veszélyes precedenst teremt a szellemi tulajdonjog más területeken alkalmazott oltalma tekintetében, egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió vállalta, különösen a WTO-n belül, hogy arra sürgeti a harmadik országokat, hogy fogadják el a szellemi tulajdonjogok olyan oltalmi rendszerét, amely véget vet az utánzásnak és hamisításnak”. Ehhez tényleg nem szükséges többet hozzáfűzni. Christoph Konrad (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a formatervezési mintaoltalmi irányelv azon kérdés körül forog, hogy a karosszéria formatervezésének jogos oltalmát ki kell-e terjeszteni a látható illesztett alkatrészekre, mint a visszapillantó tükrök és fényszórók, vagy sem. A formatervezési mintaoltalom e – véleményem szerint túlzott mértékű – kiterjesztésének következményei monopóliumhoz juttatják a gépjárműgyártókat egy 13 milliárd EUR értékű piacon. A tartalék-alkatrészek formatervezési mintaoltalma a teljes tartalékalkatrész-piac 25%-át kivenné a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet alkalmazási köréből. Az Európai Bizottság által javasolt javítási záradék biztosítja, hogy a gépjármű-ágazatot szabályozó alaprendeletet jelentő csoportmenteségi rendelet az egész tartalékalkatrész-piacra és javítási piacra vonatkozzon, ami jelenleg csak Belgiumban, Írországban, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban valósul meg. A PPE-DE képviselőcsoport által ezen irányelv hatálybaléptetése tekintetében javasolt öt év megfelelő, véleményem szerint több mint nagylelkű. Hadd figyelmeztessek azonban a későbbi késedelmekre, beleértve azokat, amelyeket a Tanács okozhat, mert a fogyasztók már elég régóta várnak az alacsonyabb javítási számlákra és az olcsóbb biztosítási díjakra, míg hosszas viták zajlanak e Házban és a tagállamok között. Ezen felül nem hagyhatjuk az Európai Bíróságra, hogy meghatározza a további tétlenség elkerülhetetlen következményeit, hanem kreatívaknak kell lennünk jogalkotói szerepkörünkben. A holnap meghatározott előírások alapján a Tanácsnak is törekednie kell a döntéshozatalra. Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Elnök asszony, a formatervezési minta jogi oltalma azt a célt szolgálja, hogy a termék formatervezésének előnyeit védje, de nem engedhető meg, hogy a versenyt korlátozza és indokolatlanul felverje az árakat. A javítási záradék bevezetése tisztességes egyensúlyt teremt a szellemi

11-12-2007

11-12-2007

HU


tulajdonjog oltalma és a verseny szabadságának szükségessége között. Védi a 260 millió európai gépkocsivezetőt is az illesztett tartalék-alkatrészeknek a gépjárművek javításához történő beszerzése során tapasztalható monopóliummal szemben. Támogatom a benyújtott 1., 2., 3., 5., és 8. módosítást. Ellenzem a 6., 7. és 9. módosítást. Ezek a változtatások kedveznek az egységes piacnak, a kkv-knak és a fogyasztóknak. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Lehne úrnak munkájáért, és a formatervezési mintaoltalmi irányelv módosításai tekintetében kialkudott kompromisszumért. Malcolm Harbour (PPE-DE). – Elnök asszony, úgy vélem, történelmi nap a mai, hogy végre foglalkozunk e vitatott kérdéssel és a belső piac e rendellenességével. Úgy vélem, röviden emlékeznünk kell arra, hogy hogyan jutottunk idáig. Mielőtt parlamenti képviselő lettem volna, érintett voltam a kérdésben, amely e piaci eltéréseket kiváltotta. Őszintén szólva, a szellemi tulajon és annak sérthetetlensége itt nem kérdés. Ez ugyanis annál sokkal alapvetőbb kérdés. A szellemi tulajdon végtére is a gyártónak adott jog, de olyan jog is, amellyel nem lehet versenyellenes módon visszaélni. Számos országban, különösen az Egyesült Királyságban, ahonnan e törekvés elindult, egyértelmű volt a Monopóliumok Bizottsága számára akkoriban, hogy a gépkocsigyártók visszaélnek e monopóliummal, és annak megszüntetésére ezért került sor. Ez ebben a helyzetben semmilyen módon nem ássa alá a szellemi tulajdonjogok oltalmának fontosságát. Csak tisztázni szeretném ezt azon képviselőtársak előtt, akik ilyen megjegyzést tettek. Másodszor, szeretném felhívni a képviselőtársak figyelmét arra a fontos intézkedésre, amelyet a Belső Piaci Bizottság vezetett be néhány hónappal ezelőtt – amely kérdésnek én lehettem az előadója – a gépjárművek típusjóváhagyásáról. Most először van olyan rendszerünk, amelyben a függetlenül gyártott alkatrészeket, amelyek a járművek biztonsági és környezetvédelmi rendszereinek döntő fontosságú részei, függetlenül alá kell vetni ugyanazokkal az előírásokkal kapcsolatos próbáknak, mint a gyártó saját alkatrészeit. Ez az új javaslat eredményesen és teljes mértékben cáfolja a Strož úr által ismételten kifejtett, biztonsággal kapcsolatos érvelést. Ez elmúlt: ez a Parlament tett róla, hogy elmúljon. Két fontos kérdéssel foglalkoztunk tehát, és úgy vélem, ideje továbblépnünk. Örömmel tölt el, hogy a gépkocsigyártók végül elfogadták azt a tényt, hogy nem lehet újraszabályozni a piacot. Képviselőtársaim tudják, hogy nem nem szabályozhatunk újra egy piacot. Ez egy rendkívüli rendellenesség. És már jó ideje mehetett így. Ez olyasvalami, amit a belső piac megvalósításáért teszünk. Úgy vélem, nagyon nagylelkűek vagyunk az ötéves átmeneti időszakra tett javaslattal. Remélem, a Tanács elfogadja majd. Pihentessük ezt a kérdést, és folytassuk a valódi kérdéssel, amely arról szól, hogy hogyan virágoztatjuk fel a gépkocsigyártást a jövőben. Jean-Paul Gauzès (PPE-DE). - (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, számos módosítást követően a Parlament Jogi Bizottsága elfogadta a formatervezési mintaoltalomról szóló irányelv-javaslatot. Sajnálom, hogy az elfogadott szöveg a látható karosszéria-elemeket érintő formatervezési mintaoltalom rövid időn belüli megszüntetését írja elő. Ha ezt a határozatot jóváhagyjuk, az negatív hatásokkal jár az EU gépkocsigyártóira nézve, és nem juttatja valódi előnyhöz a fogyasztókat sem. Az EU rendszeresen ad ki emlékeztetőket a szellemi tulajdon oltalmának döntő szerepéről a vállalkozások versenyképessége tekintetében. Az intézmények és a tagállamok sok éve keményen dolgoznak azon, hogy a belső piacon a szellemi tulajdont szabályozó közösségi szabályozásokat elfogadják. A jelenlegi javaslat teljes mértékben ellentmond e politikának, és súlyosan károsítja a szellemi tulajdonjog közösségi oltalmát. Az oltalmat nem lehet megtagadni a tartalék-alkatrészek esetében, sem olyan más összetett termék esetében, amely eredeti művészi kreativitás és nagyobb beruházás eredményeként jött létre. Az állítottakkal ellentétben, amelyek ugyan sosem bizonyosodtak be, a tartalék-alkatrészek oltalmának megszüntetésével a fogyasztó semmilyen módon nem járna jól. A végfelhasználó nyereségét a minőség–ár arány sem igazolta. Egy, az Európai Bizottság által rendelt tanulmányból még az is kiderül, hogy a tartalékalkatrész-piac teljes liberalizációja nem szolgálja szükségképpen a fogyasztók javát az ár tekintetében, a tartalék-alkatrész beszállítója és a végfelhasználó közötti számos közvetítőnek köszönhetően. Az oltalom megszüntetése ténylegesen csak azoknak a gazdasági szereplőknek kedvez, akiknek nem kell a kialakítás költségeit viselniük, és akik – azon gyártókkal ellentétben, akiknek meg kell őrizniük a róluk kialakult képet – kevésbé lesznek érintettek a vásárlók által a terméktől elvárt tulajdonságok tiszteletben tartásában. A bizottsági javaslat tehát a rosszabb minőségű alkatrészek előretörésével jár, vagy legalábbis a hamisítást ösztönzi.

123

124

HU


Mindezen okokból sajnálom a Bizottság által elfogadott álláspontot. Ezt elmondtam, és támogatni fogom azt a két módosítást, amelyet én terjesztettem elő plenáris ülésre ötven képviselőtársaimmal, a formatervezési minták oltalmára vonatkozó nyolcéves átmeneti időszakot előnyben részesítve. Marianne Thyssen (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a látható tartalék-alkatrészek mintaoltalmával kapcsolatos vita már valóban e Ház képviselőinek majdnem egy teljes generációján át tartott. 17 éve vitatkozunk erről, és mindeddig nem sikerült végső megállapodást kötnünk e fontos gazdasági jogi kérdésről, és nem sikerült elégséges mértékben harmonizálnunk a tagállamok jogát sem. Már három év telt el e bizottsági javaslat elindítása óta, és végre holnap szavazunk az első olvasatról. Lehne úr jelentése a jó irányba terel bennünket. Tiszteletben tartja az összetett termék egészének formatervezéséhez fűződő szellemi tulajdont, ugyanakkor teret biztosít a tartalék-alkatrészek belső piacának megfelelő működéséhez. A belső piac jelenlegi fragmentáltsága nem tartható többé. Megfosztja a gyártókat az alkatrészektől, itt a független gyártókra gondolok, a belső piac mérete által kínált előnyökben rejlő lehetőségektől. Megfosztja a független javítóműhelyeket annak lehetőségétől, hogy megválasszák saját beszállítóikat, és megfosztja a fogyasztót az árak letörésének lehetőségétől vagy előnyétől, ami természetes lenne egy megfelelően működő versenypiacon. Most, az új irányelvvel, erre Malcolm Harbour is éppen most mutatott rá, a járművek típusjóváhagyásáról szóló új irányelvvel, felszámoltuk az utolsó akadályt is, azaz a biztonsággal kapcsolatos aggodalmat. Ezért itt az ideje, hogy fejest ugorjunk, és meghozzuk a végső döntést. Ami engem illet, többé nincs is szükség erre az ötéves átmeneti időszakra, de amint azt az évek során, a 16 vagy 17 éves vita során én is megtanultam, a politika a lehetséges művészete, el tudom fogadni ezt az öt évet, ezt a kompromisszumot. Ennek bármilyen további elhalasztása, elnök asszony, egyáltalán nem lenne elfogadható. Válasszuk itt a belső piacot. Ez a belső piac egy olyan szempontja, amelynek tekintetében egyértelműen bizonyíthatjuk, hogy előnyös a fogyasztók számára. Döntsünk a fogyasztók javára. Jacques Toubon (PPE-DE). - (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a bizottsági javaslat lehetővé szeretné tenni a gyártókon kívül más társaságok számáraa tartalék-alkatrészek gyártását, azon az alapon, hogy ez csökkenti az alkatrészek és a biztosítás árát. Ezt az idillikus megközelítést hallottuk a belső piacért és szolgáltatásokért felelős biztostól. Semmi sem utal arra, hogy a fogyasztóknak bármilyen előnye származna ebből. Azok az országok, ahol ez az oltalom már megszűnt, nem tapasztaltak semmilyen nyilvánvaló előrelépést. A Bizottság saját felmérései is ezt erősítették meg, amint azt az előadónktól, Klaus-Heiner Lehne úrtól hallottuk. A formatervezési mintákhoz fűződő szellemi tulajdon megszüntetése ugyanakkor sok ágazatban, nemcsak a gépkocsigyártásban, közvetlenül ütközik az EU gazdasági és kereskedelmi stratégiájával. Ezzel utat nyitunk a hamisítások előtt, és lehetőséget adunk olyan veszélyes versenytársaknak, mint Kína vagy India, hogy ezen árucikkek ádáz gyártásába kezdjenek. Ez teljesen ellentétes a lisszaboni stratégiával, amely a szellemi tulajdont akarta a versenyképesség és az innováció fegyverévé tenni. E stratégiával mindenképpen rossz üzenetet küldünk versenytársainknak, és ez ellentétes lenne az EU érdekeivel a globalizációval összefüggésben. Hölgyeim és uraim, ez a javaslat idejétmúlt. Olyan ideológiai magatartás ösztönzi, amely 2007-ben kétes egyensúly teremt, mivel az új gazdasági óriásokkal kell döntő csatát vívnunk ágazatunk túlélésének biztosítására. Aligha van most itt az ideje annak, hogy eldobjuk a fegyvereinket. Mandelson biztos úr Pekingbe látogat, hogy a szellemi tulajdon tiszteletben tartására kényszerítse a kínaiakat, míg mi itt éppen ezt vonjuk kétségbe. Ezt a javaslatot egyszerűen el kell felejteni, mert irreális és felelőtlen. Most, hogy a kérdést megvitatjuk, jó jogalkotóként kell eljárnunk. Éppen ezért, legalábbis támogatjuk az előadó kompromisszumát, és arra szólítjuk fel a Házat, hogy fogadja el az 53 képviselő által aláírt módosítást, amely a nyolcéves átmeneti időszakról szól. Christian Rovsing (PPE-DE). - (DA) Elnök asszony, tanúi lehettünk annak, hogy Európa régi monopóliumainak liberalizációja miként teremtett ösztönző versenyt az iparban és a kereskedelemben, a jobb termékek és a fogyasztók számára alacsonyabb árak értelmében. A tartalékalkatrész-piac sem kivétel. A gépkocsigyártók hosszú évek óta élveznek erőteljes monopóliumot a tartalék-alkatrészek felett; ez a gépkocsik formatervezésének egy jelentős eleme. A gyakorlatban az EU rendkívül nagy piacán eladott valamennyi tartalék-alkatrész megközelítőleg 20%-áról beszélünk. A teljes éves bevétel 42 milliárd EUR, azaz 300 milliárd DKK, a bizottsági becslések szerint. A majdnem 10 éve elfogadott EU-irányelv szerint a

11-12-2007

11-12-2007

HU


tagállamok még mindig fenntarthatják a monopóliumokat, amelyek ésszerűtlen mértékben védik a gépkocsigyártást. A bizottsági javaslat, amely e piac liberalizációjának támogatását jelenti, legalább három nagy előnnyel jár. Először is, az ipart a tartalékalkatrész-gyártásba történő befektetésre ösztönzi, amelyhez általában rendkívül nagy mennyiségű rögzített tőke szükséges. Jelenleg nincs ilyen ösztönző, mivel az EU piacának nagy részén monopóliumok uralkodnak, és ezért a piac zárt a nem eredeti utópiaci tartalék-alkatrészek előtt. Másodszor, a fogyasztók a tartalék-alkatrészek árának csökkenését tapasztalják majd, mivel nagyobb lesz a verseny a gyártók között. Harmadszor és végül, a javítási záradék teljes végrehajtásának eredményeként csökkenniük kell a gépkocsi-biztosítási díjaknak. A mintaoltalommal érintett tartalékalkatrész-piac egy rendkívül jelentős része olyan követelésekből ered, amelyekre kiterjednek a biztosítási kötvények. Meg kell említenem Harbour úr biztonsággal kapcsolatos megjegyzéseit is a valamennyi gyártótól származó, döntően fontos tartalék-alkatrészek gyártásával összefüggésben. Lehne úr nagy dicséretet érdemel a jelentéssel kapcsolatban végzett munkájáért, amelyet teljes mértékben támogatok. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőnek, akik hozzászóltak e vitához. Egy jó ideje figyelemmel kísértem, nem csak ezt a vitát, hanem a javaslathoz fűzött egyéb megjegyzéseket is. Zárásul engedjenek meg néhány fontos észrevételt. A vegyes formatervezési mintaoltalmi rendszerrel jellemzett jelenlegi helyzet kereskedelem-torzulást okoz, ami rossz a belső piacnak, rossz az üzletnek és rossz a fogyasztóknak. A tartalékalkatrész-utópiac teljes liberalizációja több szempontból tiszta hasznot ígér. Nagyobb mértékű versenyt, valamint a kkv-k számára jobb piacra jutást és fokozottab piaci részvételt tenne lehetővé. A fogyasztók számára nagyobb lesz a választék, és alacsonyabbak lesznek az árak. A jogbiztonság mellett ugynakkor egyszerűsítené az ügyintézők, a bíróságok, a társaságok – különösen a kkv-k – és a fogyasztók mindennapjait. Végül, a javasolt javítási záradék a szellemi tulajdon oltalmának elvéből eredeztethető, és azzal teljes összhangban áll. Ezért kérem az Európai Parlament támogatását, és megismétlem, amit oly sok hozzászóló, – és különösen, amit Lehne és Harbour úr – mondott el itt, hogy az Európai Parlament határozott jelzést ad egy olyan megoldás támogatására, amelyre a Közösségnek olyan sürgősen szüksége van. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2007. december 12-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. – (PL) Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani Lehne úrnak, az előadónak a dokumentummal kapcsolatos munkájáért. Úgy vélem, támogatnunk kell a ma előttünk álló jelentést, mivel az úgynevezett javítási záradék egyensúlyt teremt a szellemi tulajdon jogi oltalma, valamint a szabad verseny és a fogyasztóvédelem között. E záradék célja, hogy megelőzze az indokolatlan monopóliumok kialakulását, és bevezetése további lépést jelent az egységes piac megteremtése felé. Egyetértek képviselőtársammal abban, hogy a jelenlegi általános háttér mellett a legjobb megelőzni egy olyan szituációt, amely ártana az Európai Unió belső piacának. A jelenleg hatályos irányelv értelmében különböző jogi gyakorlatok vannak a tagállamokban. A kutatások azt mutatják, hogy azokban a tagállamokban, amelyek jogszabályaikban fenntartották a formatervezési mintaoltalmat a tartalék-alkatrészek tekintetében, a tartalék-alkatrészek ára 6,4–10,3%-kal magasabb, mint azokban az országokban, ahol a piac liberalizálták. Végül szeretnék rámutatni arra, hogy az érintett piacot teljesen liberalizálták Lengyelországban.

22. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 23. Az ülés berekesztése (Az ülés berekesztésére este 23.45-kor kerül sor.)

125

2007. DECEMBER 11., KEDD

Recommend Documents