2008. MÁRCIUS 11, KEDD

11-03-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. MÁRCIUS 11, KEDD ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR elnök

1. Az ülésszak megnyitása Elnök. − Az Európai Parlament 2008-2009-es ülésszakát ezennel megnyitom.

2. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 9 órakor megnyitják.)

3. Az elnökség közleménye Elnök. − A mai napon a terrorizmus áldozatainak negyedik európai emléknapjáról emlékezünk meg. Ezt a napot meg kell őriznünk emlékezetünkben, hogy emlékezzünk a terrorizmus ártatlan áldozataira. A négy évvel ezelőtti, 2004. március 11-i madridi és a 2007. július 7-i londoni terrortámadások sok áldozatot követeltek, és sok családot szakított szét a terrorizmus barbarizmusa. Múlt pénteken az ETA terrorszervezet ismét gyilkolt. Isaías Carrascót, a korábbi szocialista tanácsost mondragóni otthona elhagyása után lőtték le. Családját a legmélyebb együttérzésemről biztosítom. Az Európai Parlament elnökeként, és a magam részéről is biztosítanám önöket, hogy – legyenek is a világ bármely részén – a terrorizmus áldozatainak emlékét soha nem töröljük ki emlékezetünkből. Emlékezzünk ma meg Isaías Carrascoról, és a terrorizmus többi áldozatáról, hogy biztosítsuk tiszteletünkről és szimpátiánkról a terrorizmus őrületének áldozatait. Jelen vannak, és jelen lesznek szívünkben és munkánkban. Mindannyiunk kötelessége az áldozatok családjaival való szolidaritás. Az Európai Parlament aktívan részt vesz a terrorizmus elleni küzdelemben, és a terrortámadások áldozatainak támogatásában. Nem ismételhetem elégszer, hogy a terrorizmus semmivel nem igazolható. Ezért együttesen kell fellépnünk ebben a küzdelemben, a jogállamiság szellemében, és a jog teljes erejével. Hölgyeim és uraim, kérem, álljanak fel, és emlékezzünk egyperces néma felállással a terrorizmus áldozataira. (A Ház egyperces néma felállással emlékezik.)

4. A Parlament állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet 5. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 6. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet 7. 2009. évi politikai stratégia (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság 2009. évi politikai stratégiára vonatkozó nyilatkozata. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − Elnök úr, nagyon örülök, hogy bemutathatom a Bizottság 2009. évi politikai stratégiáját, amelyben a Bizottság kijelöli a jövő évre vonatkozó fő politikai prioritásokat. Mint tudják, az éves politikai stratégia célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen a többi intézménnyel – különösen az Európai Parlamenttel – a következő évi prioritásokról. Ez párbeszéd a Bizottság 2009-es munkaprogramja alapos előkészítésének nélkülözhetetlen eleme.

1

2

HU


Különleges év lesz 2009, bízom benne, hogy ezt az új Európai Szerződés, a Lisszaboni Szerződés érvénybe lépése is mutatni fogja. 2009-nek ugyancsak nagyon fontos szimbolikus jelentősége lesz, hiszen lehetőségünk lesz megünnepelni a szabadságnak berlini fal leomlását követő kiteljesülése húszéves évfordulóját , ezért ez egy igen fontos alkalom lesz, hogy megemlékezzünk Európa szabadságára és újraegyesítésére. Ugyanebben az évben választják meg az új Európai Parlamentet és az új Bizottságot, ezért amit 2009 első hat hónapjában teszünk, meghatározza majd az európai választások hangulatát. A Lisszaboni Szerződés olajozott végrehajtása lehetővé teszi majd, hogy az Európai Unió készen álljon a jövő kihívásaira. Remélem, és egyben azt várom, hogy befejezzük az utolsó simításokat a világ klímaváltozással és energiabiztonsággal foglalkozó legnagyratörőbb rendszerén. És különösen fontos, hogy ezt legkésőbb 2009 első feléig megtegyük, hogy az Európai Unió kész legyen jelentősen hozzájárulni az év végi koppenhágai konferencia globális tárgyalásaihoz. De előbb 2008-ról. A közelgő intézményi változások és főleg a törvényhozási ciklus vége miatt a Bizottság minden lehetséges módon megpróbálta elérni, hogy az új jogalkotási javaslatok részei legyenek a 2008 végén elfogadni tervezett 2008-as munkaprogramnak. Előreláthatólag harmincöt jogalkotási kezdeményezés kap helyet a munkaprogramban. Keményen fogunk dolgozni, hogy ezek közül minél kevesebb jusson az év utolsó hónapjaira, például a fogyasztói szerződéses jogokról szóló keretirányelv, az energiaadóról szóló irányelv felülvizsgálata, az idénymunkások és képzésben részt vevők beutazásával és tartózkodásával foglalkozó irányelvek közül. Minden erőfeszítést megteszünk annak érdekében, hogy lehetővé tegyük, hogy ezek a javaslatok a kitűzött időrendnek megfelelően sorra kerüljenek. Nagyon remélem, hogy a Parlament olyan helyzetben lesz, hogy megkaphatja a Bizottság munkaprogramja valamennyi javaslatát első olvasatban a parlamenti ciklus vége előtt. Hangsúlyoznám, hogy a Bizottság részéről tovább haladunk azon az úton, hogy az összes bejelentett stratégiai kezdeményezésünket teljesítsük, és így megismételjük a 2007-ben elért, rekordteljesítménynek számító 96%-os megvalósítási arányt. Ez a Bizottság munkájában a valaha volt legjobb teljesítési arány. 2009-el kapcsolatban a Bizottság ragaszkodni fog céljához, hogy kiteljesítse az eredmények Európáját, és konkrét előnyökkel szolgáljon polgárainak. Arra fogunk összpontosítani, hogy befejezzük azt, amibe a mandátumunk kezdetén belefogtunk, és hogy minden lehetséges erőfeszítéssel megpróbáljuk elérni a 2005-ben meghatározott stratégiai célokat, illetve szembenézzünk a jövő kihívásaival. Ez természetesen szükségessé teszi majd a Parlament és a Bizottság szoros együttműködését. A reformszerződés életbe lépése ugyancsak szükségessé teszi, hogy a Bizottság számos javaslatot tegyen az abban foglalt rendelkezések érvénybe lépéséért, és kiemelném, hogy ezek a javaslatok, például a polgári kezdeményezés, Európa polgárai számára nagyobb demokráciát, és az abban való jelentősebb részvételt fogják elősegíteni. Előre örülünk a következő hetekben és hónapokban a Parlamenttel folytatandó azzal kapcsolatos vitának, amely arról szól, hogy a jövő év első hónapjaiban hogyan haladjunk előre ezekkel a javaslatokkal. A fő politikai prioritások, amelyeket a Bizottság kitűzött a jövő évre, öt pillér köré rendeződnek. Először is, a megújított Lisszaboni Stratégia és a mi programunk központjában van a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása. Dolgozni fogunk az innovációs stratégia megvalósításán, az Európai Kutatási Térség mélyítésén, és az egységes piac felülvizsgálatának folytatásán is. Ebben az összefüggésben előre örülök az Európai Innovációs és Technológiai Intézet elfogadásának második olvasatban, amely később a mai napon fog megtörténni, – ez az intézkedéseink egyik zászlóshajója –, és szeretnék gratulálni a Háznak ez ügyben véghezvitt kitűnő munkájához. Jelentős erőfeszítéseket fogunk tenni az alacsony kibocsátás és erőforrás-hatékonyság által jellemzett gazdasággá való átalakulás előmozdításáért. A koppenhágai találkozónak nagy jelentősége lesz a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális klímaváltozási egyezmény elérése szempontjából. Európának alapos előkészületeket kell tennie, és fenn kell tartania úttörőszerepét a klímaváltozás területén. További munkát kell folytatni a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás módjainak kijelölésében. A globalizáció területén kísérletet kell tennünk arra, hogy a közös bevándorláspolitika valósággá váljék. Az e területen végzett munka a bevándorlással foglalkozó, 2008 júniusában bemutatandó közleményen alapul majd. Figyelmet fogunk fordítani olyan, a polgárainkat közvetlenül érdeklő területekkel kapcsolatos politikákra is, mint a közös igazságszolgáltatási térség, a kémiai, biológiai és radiológiai fenyegetésekre adott európai válasz meghatározása, az Európai Unió egészségstratégiája, és ez utóbbi révén az élelmiszer- és termékbiztonsági szabályainak szigorúbb betartatása.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Az újragondolt és modernizált szociális napirend egy átfogó megközelítés keretében abba az irányba tereli intézkedéseinket, hogy az európaiak számára lehetővé tegye a globalizáció előnyeinek és lehetőségeinek kihasználását, és lefedi majd a mobilitás, az integráció, az oktatás és a diszkriminációellenes intézkedések területeit. E szociális napirend fő fogalmai a hozzáférés, az esély és a szolidaritás lesznek. Végezetül, követni fogjuk célunkat, hogy megszilárdítsuk Európa globális partneri szerepét. Folytatódnak a bővítési tárgyalások, és a nyugat-balkáni társulási és stabilizációs folyamatok is tovább fognak fejlődni. Megvalósítjuk a szomszédságpolitikát, és működőképes partnerségeket indítunk afrikai országokkal a közös Európai Unió-Afrika stratégia keretében. A Lisszaboni Szerződés életbe lépése jelentősen javítani fogja az Unió külső profilját. Hogy ezt az új keretet megvalósítsuk, a Bizottság fő feladata az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása lesz – és ez reményeink szerint az időrend tiszteletben tartása esetén 2009-ben megvalósítható. A 2009-es év az Unió politikái finanszírozása jövője alapjainak előkészítése szempontjából is fontos lesz. A költségvetés felülvizsgálatával kapcsolatos, jelenleg is folyó egyeztetések segítenek a következő többéves pénzügyi keret megalapozásában, amelyet az új Bizottság javasol majd. Ahogyan a korábbi években, az APS fog javaslatot tenni a 2009-es kommunikációs prioritásokra. Az európai választásokat megelőzően a Bizottság azon lesz, hogy maximalizálja a partnerség keretében való együttműködést más intézményekkel, és segítse elő az európai politikákkal kapcsolatos élénk vitákat. Az éves politikai stratégia csak a kezdete a folyamatnak, amely a Bizottság jogalkotási és munkaprogramjának októberi elfogadásához vezet. A Bizottság alig várja a Parlamenttel való rendszeres párbeszédet, hogy előmozdítsa prioritásait 2009-ben. Megértem, hogy a Parlament a Bizottság jogalkotási és munkaprogramjával kapcsolatban plenáris állásfoglalást szándékozik elfogadni, a 2009-es munkaprogram elfogadása előtt néhány héttel. Ez a plenáris állásfoglalás a rendszeres párbeszédünk eredményeit összefoglaló jelentést fogja követni. Ennek megalapozottan és politikai támogatást élvezve kell jeleznie számunkra, hogy a Parlament szerint milyen irányba kell 2009-ben a Bizottságnak a saját erőfeszítéseit és politikáit rendeznie, időben ahhoz, hogy ebből következtetéseket vonhassunk le a munkaprogramban, az európai hozzáadott értékre koncentrálva és a szubszidiaritás és az arányosság elveinek megfelelően. Ezért azzal az üzenettel fordulok ma önökhöz, hogy én előre örülök e fontos 2009-es programmal kapcsolatos közös munka lehetőségének. Dolgozzunk együtt, hogy tartsuk a cselekvés iramát 2009-ben, hogy olyan eredményeket érjen el Európa, amelyek konkrét haszonnal járnak polgárai számára. (Taps) Hartmut Nassauer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a Bizottság elnöke, hölgyeim és uraim, a Bizottság 2009-es jogalkotási programjában a prosperitás, a szolidaritás, a szabadság, a biztonság és egy erősebb Európa a világban prioritásaiból indul ki, és e tekintetben megfelel a mi támogatásunknak, mivel a 2009-re vonatkozó prioritásai között szerepel a fenntartható fejlődés, a munkahelyek a globalizáció korában, valamint az erőforrás-hatékony gazdasági térség alacsony széndioxid-kibocsátás mellett. Ezek a 2009-es jogalkotási munka közös nevezői, és elnök úr, szeretném biztosítani önt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjának támogatásáról. Ha további kritikai természetű megjegyzéseket tennék, azokat félreértenék. Mindenekelőtt bátorítani szeretném önt. Miért? Először, a következő év lesz az új Szerződés első éve. Másodszor, választási év lesz, amikor a polgárok hallatják a hangjukat. Bevezetőjében elmondta, hogy az új Szerződés miről szól: amennyiben lezárulnak a nemzeti ratifikációs folyamatok, akkor a Lisszaboni Szerződés 2009-ben életbe léphet. Elnök úr, miért ilyen távolságtartó? Miért nem azt mondja: a Bizottság minden erejével és hatalmával képviselni fogja ezt az új Szerződést, amely már a most létező szerződések őre is? Bontson zászlót, elnök úr! Mutassa az utat! Másodszor: jövőre szavazni fognak a polgárok, és őket nem érdekli a jogalkotás minden részlete, csak az általános eredmény, az irányvonal. Ezen a ponton a bürokrácia lefaragása egy olyan dolog lehet, amely kivívná a polgárok helyeslését. Ezért, mutassa a szubszidiaritás új kultúráját! Ne fésülje át az acquis-t 2009 végéig, hanem inkább küldjön jelzést a jövő évi választások előtt. Itt is maga mögött tudhatja támogatásunkat. (Taps)

3

4

HU


Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Nassauer úr, a bizottsági elnökünk nem olyan gyenge; már eddig is sok kritikával szemben állt helyt. Ám úgy vélem, elnök úr, amikor beszédeit hallgatom és interjúit olvasom, hogy a közös célunk az, hogy 2009-ben folytassuk a szociális és ökológikus Európa terjeszkedését a globalizált világban. Ön tudja, hogy a szociális aspektus különösen közel áll a szívünkhöz, és azt is tudja, hogy rendkívül aggódunk például az Európai Bíróság Laval-üggyel kapcsolatos döntése miatt. Reméljük, hogy – mi, a Parlament, és önök, a Bizottság – együtt tudunk működni ebben az ügyben, hogy a polgárok ne érezzék úgy, hogy az a szociális előrehaladás, amit bizonyos nehézségek árán elértünk, egy hamis mennyiségi verseny miatt feladásra kerüljön. Támogatjuk az Európán belüli minőségi versenyt, mert ezt a versenyt – a környezeti szempontok figyelembe vételével – Európának kell vezetnie. Ám a szociális elem számunkra, mint szociáldemokraták számára, központi jelentőségű. A környezet témájával kapcsolatban: köszönöm a Bizottság javaslatait, amelyek igen haladó szelleműek. Mint önök, mi is kinyilvánítjuk hitünket e kontinens fenntartható fejlődése mellett, de a fenntarthatóság számunkra Európára, mint ipari működési környezetre is vonatkozik – amelynek vállalnia kell az ökológiai célokat, és ehhez támaszra és ösztönzőkre van szükség. Együtt kell dolgoznunk azért, hogy a munkahelyek érdekében a jövőre nézve biztosítsuk a termelés szempontjából az ipar és a gazdaság jelentős szerepét a kontinensen, mert ezek az ökológiai célok tökéletesen összhangban hozhatók Európával, mint ipari környezettel. A feladat, hogy ezt együttesen kell teljesítenünk. Csak akkor teljesíthetjük ezt a célt, ha meggyőzzük a többi partnert – az Egyesült Államokat, Kínát és Indiát – hogy vegyék át ugyanezeket az ökológiai célkitűzéseket. Továbbá, csak akkor érhetünk célt, ha hatunk a szomszédainkra, ha közös politikákat hozunk létre velük. Ők tudják, hogy nem vagyunk teljesen elégedettek több létrehozott stratégiával. Ami például a Balkánt illeti, a közelmúltban javasoltuk, hogy a lisszaboni folyamat mellett kellene lennie egy úgynevezett ljubljanai folyamatnak is a szlovén elnökség alatt, hogy e régióban előmozdítsuk a gazdasági és a társadalmi fejlődés ügyét, mert a meglevő gyűlölet és konfliktusok csak akkor oldhatók fel, ha egészséges gazdasági és társadalmi fejlődés következik be a Balkánon is. A Mediterrán Unióval kapcsolatban – amiről olyan sokat beszélnek mostanában, még a külügyminiszterek is –, egyértelmű álláspontot szeretnénk ezzel kapcsolatban a Bizottság részéről. Ön már célzott erre, elnök úr, de önnek mindenkor újra világossá kell tennie, hogy nem fogadunk el semmilyen uniót, amely nem fedi le az Európai Unió egészét. Ennek egy olyan közösségnek kell lennie, amely nem szakítja ketté az Európai Uniót, hanem magában foglalja az Európai Unió mellett a mediterrán országokat is. Ehhez hasonló megfontolások biztosan lesznek a Fekete-tenger régiójával kapcsolatban, és itt is várunk a Bizottság kezdeményezéseire, mert ez természetesen nem csak a déli szomszédainkról szól, hanem a keletiekről is. Nem ajánlhatunk rövid távon új tagságot; ez nem lehetséges. Ám ajánlhatjuk az együttműködés erőteljesebb fejlesztését ezekkel az országokkal, és a Bizottság részéről több kezdeményezést várunk, mint ami ebben az ügyben eddig a tervekben szerepelt. Elnök úr, megjegyezte, hogy ez egyben választási év is. Ez egy választási év, és remélhetőleg egy olyan év, amelyben a reformszerződés életbe lép. Nem várjuk el a Bizottságtól, hogy beleszóljon a választási év politikai vitáiba, de egyértelmű víziót várunk a Bizottságtól, hogy szerinte hogyan működjön a jövőben Európa, mint ökológikus és szociális Európa. Azt várjuk, hogy a Bizottság egyértelművé teszi, hogy határozott szava van – beleértve a partnereinkkel való párbeszédet is. Csak akkor tudjuk érvényre juttatni polgáraink érdekeit, ha az Egyesült Államokkal, Kínával stb. határozott hangon beszélünk. Amit a választási évben akarunk, az egy erős Bizottság, amelynek elképzelései vannak a jövő Európájáról! Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azt hiszem, tolmácsolnom kell képviselőcsoportom elismerését a Barroso elnök által körvonalazott politikai stratégiát illetően ebben – ahogyan ő maga mondta – a kihívással teli és jelentős évben. A Bizottság olyan stratégiát alkotott, amely erős politikai, pénzügyi és igazgatási tartalmát tekintve, és amely elkerülte azt, amit az én országomban néha a “kormányzati ciklus vége” szindrómának hívnak. Természetesen bizonyos mértékig figyelnünk kell a gyengeségekre, de Nassauer urat hallgatva én inkább talán hangsúlykülönbségeknek, mint gyengeségeknek nevezném ezeket, ha szabad így fogalmaznom. Bizonyára kérdéses a mandátumhiány áthidalása. Ha a belső piac területét nézzük, akkor az olyan ügyek is át fognak nyúlni a későbbiekre, mint az európai szabadalom, a betegek mobilitása és az európai magántársasági jogi projekt. Barroso elnök talán említett egyet-kettőt ezek közül, de biztosítanunk kell, hogy a következő

11-03-2008

11-03-2008

HU


ciklus is foglalkozzon ezzel, mivel ezek a belső piac létfontosságú részei. E tekintetben talán azt vártam volna, hogy a polgáraink pénzügyi biztonságának témájáról többet hallunk most, egy olyan világban, ahol jelenleg – mint tudjuk – komoly pénzügyi zavarok vannak, és sokan bizonytalanok a jövővel kapcsolatban – ezzel kapcsolatban többet is beszélhetnénk. Ez természetesen a Szerződés végrehajtásának is az éve, és miközben üdvözölhetjük, és én valóban üdvözlöm, hogy a dokumentum erőteljes hangsúlyt helyez a megvalósítás témájára – és úgy gondolom, hogy remek ötlet, hogy a tagállamokkal sokkal összehangoltabban dolgozzunk együtt a jövőben a teljes joganyag végrehajtásának biztosítása érdekében –, ám jobban szerettem volna, ha látok valamit a dokumentumban az állampolgáraink számára olyan fontos újításról, az állampolgári kezdeményezésről, de Barroso úr lecsendesített haragomat azzal hogy felemlítette ezen a reggelen, ez tehát rendben van. De ennek központi jelentősége van, ezért biztosítanunk kell, hogy a Bizottság előálljon az ezzel kapcsolatos jogszabályokkal. Talán bizonyos mértékben foglalkozni kellene a nemzeti parlamentekkel való kapcsolatokkal is. Végül röviden a külső kapcsolatokról, kaphatnánk tájékoztatást a külső kapcsolatok, az energia és a klímaváltozás kapcsán – mindezen kérdések kapcsán? Tudjuk, hogy a Bizottság foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Nagyon nagy fontossággal bírnak, nem csak az északi sarkkörön túl, hanem a bolygó más részein is. Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, a Bizottság alelnöke, teljes mértékben támogatom az Európai Bizottság jövő évre vonatkozó politikai munkaprogramját. E program célja Európa gazdaságának és politikái ügyeinek fejlesztése. Ez a politikai munkaprogram előreviszi Európát , és előnyben részesíti az európai nép érdekeit. Erősen támogatom ezt a programot; a munkahelyteremtés és a fejlesztés előmozdítását az Európai Unióban. Most, hogy beléptünk a Szerződés ratifikációjának évébe, mi, akik támogatjuk e Szerződés ratifikációját az írországi választásokon, igen erőteljesen azt a nézőpontot képviseljük otthon, hogy Európának hatékonyabbá kell válnia, és hogy kulcsfontosságú észrevennünk, hogy a hat, tíz vagy tizenöt ország számára megfelelő korábbi Szerződések már nem kielégítőek huszonhét ország Európai Uniója számára. Különösen az innováció, kutatás és technológia nagyobb súlyának szükségességét szeretnénk hangsúlyozni a XXI. század dinamikus, új európai gazdaság megteremtéséért. Különösen örülök annak, hogy a Bizottság elnöke és más biztosok nem kevertek bele mindent a 2009-es év politikai stratégiájába. Könnyű lenne azt mondani, hogy nagyon sok dolgot fogunk csinálni, de a dokumentum ehelyett olyan kulcsfontosságú területekre összpontosít, mint a klímaváltozás, ahogyan azt már korábban említették, vagy Európa, mint a világ egy partnere és a világ egyik szereplője ügye – különösen ha a világban ma meglévő kockázatokra és veszélyekre tekintünk, nemcsak a Közel-Keleten, nemcsak Afrikában, hanem még Dél-Amerikában is, ahol a múlt héten is láthattuk, hogy milyen gyorsan fokozódhatnak a feszültségek. Amire igazán szükség van, az egy stabilizáló erő, és az Európai Unió ezzel szolgálhat a nemzetközi porondon. Végezetül, az Európai Uniónak teljes mértékben támogatnia kell az illegális kábítószerek behozatala, az embercsempészet és különösen az egyéni emberi életet sértő cselekedetek elleni küzdelemhez szükséges intézkedéseket. Bizonyosak lehetnek afelől, hogy mi, és a pártom, az ír Fianna Fáil erőteljesen kampányolni fogunk a Szerződés ratifikációjáért, hogy lehetővé tegyük Európa jövőbeli fejlődését. Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a Bizottság elnöke, hölgyeim és uram, az éves stratégiával két út között választhatunk. Az első a maximális világosság és a nyilatkozatok és a pénzügyi eszközök közötti nagyfokú konzisztencia lenne. Ez különösen helyes lenne a választás évében, mert azt ígérjük, hogy – idézem – “a polgárok javát szolgáljuk”. A polgároknak joguk van a világos beszédhez. Ám a Bizottság sajnos ehelyett a második utat választotta, nevezetesen azt, hogy olyan általános maradjon, amilyen csak lehet, elfedve ezzel az ellenállást. Maga a kontextus is figyelemre méltó. Azt kell várnunk, hogy a Lisszaboni Szerződést végre fogják hajtani. Választási évben vagyunk, és egy olyan évben, amikor Európa a nemzetközi színtéren erőteljesen elkötelezte magát a klímavédelem mellett. Sajnos, a szavakat azonban túl kevés tett követte, és ezt a stratégia sem tette kellően egyértelművé. Ha olyan bizonytalanok maradunk a gyakorlati intézkedésekkel kapcsolatban, mint például a gépjárművek emissziója, akkor Európa hitelessége forog kockán, és ezt hosszú távon a klímavédelem témájában nemzetközi szinten nem engedhetjük meg magunknak a partnereinkkel szemben. Ez egy negatív példa arra, ahogyan engedünk az erőteljes lobbiérdekeknek, akár csak légi közlekedésben a kibocsátás-kereskedelmi rendszer végrehajtása, amely területen ugyancsak túl bizonytalanul és nem elég energikusan cselekedtünk, és ezért

5

6

HU


nem sikerült a szükséges hatékonysággal bevezetnünk a megfelelő intézkedéseket a légi közlekedés által okozott éghajlati károk csökkentéséért. Konfliktus van az ambiciózus célok és a kutatás valóságos finanszírozása között is. Amíg egyik oldalról az energia új forrásairól beszélünk, másrészről a kutatási pénzek oroszlánrészét továbbra is az atomenergiával kapcsolatos kutatásokra és a nukleáris gazdaságra fordítjuk, így ez a konfliktus nem oldható fel, és nem is várhatunk fenntartható megoldást, mert itt nincs semmilyen lehetőség valóban célzott beruházásokra. Úgy gondolom, hogy ebből a stratégiából hiányzik az egyértelmű elkötelezettség a közösségi jog tagállamokban való végrehajtása iránt. Túl kevés mechanizmus van itt, és túl kevés figyelmet fordítanak erre. Éppen ellenkezőleg: új terveket készítünk, mielőtt a régi terveket végrehajtanák. Itt ismét az energia cselekvési tervre utalnék. Ha a polgárok valóban olyan fontosak számunkra, ahogyan ön helyesen kiemeli, akkor e Ház figyelmét más dolgok mellett a polgárok panaszaira, és egy új referendum lehetőségére kell összpontosítanunk. Helmuth Markov, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, még mindig van előttünk egy olyan konkrét munkaprogram 2009-re, amelyről nyilatkoznunk kellene. Ám úgy tűnik, a Bizottság politikai stratégiájában jövőre sem várhatunk semmilyen jelentősebb stratégiai változást. Az olvasható: a Bizottság javítaná kommunikációs feladatainak ellátását, hogy érvényt szerezzen Európa eszméjének, és fokozza a polgárok tudatosságát a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban. A polgárok e folyamatba való bevonásának legjobb módja nem a reformszerződésről való szavazás lenne? Tényleg azt gondolja, hogy a választási részvétel növekedni fog, ha mindig csak azt magyarázzák, hogy milyen csodálatosan működnek a jelenlegi politikák, és ezért elég egyszerűen követni a meglévőket? Az emberek a valóságban alacsonyabb szociális biztonságot, stagnáló béreket, a munkavállalói jogok jelentős megnyirbálását, a helyi közösségi közlekedési, egészségügyi, energia- és a vízellátási és oktatási alapszolgáltatások árainak emelkedését tapasztalják – miközben a nagyvállalatok profitja emelkedik, és miközben ezek a vállalatok relokációval fenyegetnek. A Bizottság az egész életen át tartó tanulás foglalkoztatottságban játszott fontosságáról beszél, hogy milyen fontos a flexicurity, a rugalmas biztonság – gyakran azon tűnődöm, hogy hol a Bizottság jogalkotási javaslataiban hol rejtőzik a security, a biztonság. A Bizottság a versenyképesség növelésének szükségességéről ír, és különösen arról, hogy azokat kell felszabadítani a terhek alól, akik már eleve erősek – más szavakkal, a társadalmi felelősség alól. Önök ezt adminisztratív teherként említik. Ám ha szeretnénk, hogy legyenek szociális, ökológiai és fogyasztóvédelmi normák, akkor ezekről meg is kell egyeznünk, és meg kell valósítanunk! Sehol nem találom a stratégiájukban, hogy talán a Lisszaboni Szerződés teljes koncepciója – tehát a liberalizáció és privatizáció – sok esetben egyszerűen nem az emberek többségének érdekében működik, mindenekelőtt a közszolgáltatások területén nem. A külpolitika és a külkereskedelem területén hangsúlyozzák Európa jelentős szerepét a világban a béke, a biztonság és a stabilitás szempontjából, és a multilateralizmus és a partnerség elsődlegességéről beszélnek. Az önök dokumentuma szerint a dohai fejlesztési forduló továbbra is a legfontosabb prioritás marad. Ám semmit nem tartalmaz az írás azzal kapcsolatban, hogy mivel járulna hozzá a fejlesztési forduló sikeréhez. Ehelyett ismerős regionális és bilaterális szabadkereskedelmi megállapodásokra helyezik a hangsúlyt, amelyek ezért nem visznek előre, hiszen nem elégítik ki a fejlődő és feltörekvő országok igényeit. Továbbá, a Globális Európa külkereskedelmi stratégiája tisztán az európai konszernek külkereskedelmi stratégiáját szolgálja, amelyeket kevéssé érdekel a partnerországok regionális és fenntartható gazdasági, szociális és ökológiai fejlődése. Semmit nem tartalmaz az írás a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatban, és mégis csodálkoznak, hogy miért harcolnak olyan országok, mint Kína, a dömpingintézkedések ellen. Valójában azt akarták, hogy a nagyrészt elégtelen antidömping-eszközök visszavonása folytatódjon! A Bizottság a műveleti és a konfliktuskezelési kapacitások javításáról beszél a harmadik országokra vonatkozóan. Az elmondottak után megkérdezném önöket: nem lenne sokkal több értelme annak, hogy a válságok és konfliktusok társadalmi és különösen gazdasági okaival szemben is felvegyük a harcot? Változtassák meg stratégiájukat, hogy megnyerhessük a polgárok támogatását az Európai Unió számára! Godfrey Bloom, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, nagyon szeretek eljönni ide, a törvénygyárba. Igazán szórakoztató. Átfutottam a Bizottság éves politikai stratégiájának fejezetcímeit, és

11-03-2008

11-03-2008

HU


ezek közül az első a “növekedés és munkahelyek”. Őszintén szólva, sokkal jobb lenne a növekedésről és a munkahelyekről beszélni e helyen, ha e Ház 1%-nál több tagjának lenne kereskedelmi tapasztalata. Én üzletember vagyok, és értem a növekedést, és értem a munkahelyek ügyét. Sajnos, minél többet szabályoznak, minél több jogszabályt alkotnak, annál kevésbé valószínű, hogy azzal növekedést és munkahelyeket produkálnának, és ezért ijesztő a GDP alakulása Európában, miközben a világ többi részén – Kínában, az indiai szubkontinensen – felszállóban van. Még Észak Amerika is megver minket. Szóval azt ajánlom, ha növekedést és munkahelyeket akarunk, akkor lépjünk le az emberek lábáról, és hagyjuk, hogy oldják meg ők a dolgaikat, ahelyett, hogy mi innen beavatkoznánk. Fenntartható Európa? Lebilincselő, ugye? Globális lábnyomról, és hasonló értelmetlenségekről beszélünk, annak ellenére, hogy a bolygónk valójában nem melegedett az elmúlt tíz évben – a tudományt kidobjuk az ablakon. Ha bárki komolyabban szemügyre veszi a globális tudományos álláspontot a globális felmelegedés és a klímaváltozás kapcsán, akkor azt fogja látni, hogy a legtájékozottabb, és a politika által nem befolyásolt tudósok szerint valójában hidegebb bolygónk lesz 2050-ben, és nem melegebb. De ez nem támasztja alá a mi érdekeinket, ugye? Mert mi szeretünk adóztatni és szabályozni. Aztán beszéltünk az irányított bevándorlásról. Hát, hát igen. Angolként azt mondhatom: irányított bevándorlás? Tavaly egymillió ember jött be a mi piciny, túlnépesedett szigetünkre. Kérem, kérem, kérem, észhez térne ez a hely, akár csak egyszer is! Frank Vanhecke (NI). – (NL) Véleményem szerint nagyon rosszul mennek a dolgok már a Bizottság 2009-es politikai stratégiájának bemutatása során is. Én a bemutatott főbb eszmék közül egyről beszélek, és idézem: “a polgárok javát szolgáljuk”. Ezzel sértést sértésre halmozunk, ahogyan mondani szokták. Hiszen az Európai Bizottság egyáltalán nem szolgálja a polgárok javát, és egyáltalán nem tiszteli őket. Mi az Európai Bizottság? Végső soron nem sokkal több rendkívül korlátozott politikai legitimációval rendelkező, az európai mandarinok szűk köréhez tartozó, politikailag kinevezett hivatalnokok testületénél, akik úgy gondolják, hogy mindent jobban tudnak a polgároknál, és azt hiszik, hogy feltehetően az lenne közérdek, ha ők maguk döntenének mindenről, azon polgárok feje felett, akiket állítólag tisztelnek. Ez a demokratikus deficit, amelyről olyan sokan beszélnek, de senki nem teszi semmit ezzel kapcsolatban. Ha valóban a polgárok javát szolgálja, akkor a Bizottság ragaszkodna ahhoz, hogy konzultáljon polgáraival, különösen amikor a legfontosabb kérdésekről van szó. Mikor nyilváníthatnak véleményt a polgárok az új, álcázott európai Alkotmányról? Hollandia és Franciaország polgárai kimondták véleményüket nem olyan régen, ám egyértelmű, hogy az Európai Bizottság nem az ő érdekeiket szolgálja. Mikor mondhatják ki véleményüket az európai polgárok a katasztrofális bevándorláspolitikáról, amit az európai mandarinok nyomnak le a torkukon? Mikor hozhatják meg ezek a polgárok a saját döntéseiket, és mikor fogják tiszteletben tartani a véleményüket olyan létfontosságú kérdések kapcsán, mint egy iszlám Törökország Európai Unióba való potenciális felvétele, amely több szempontból, sőt minden szempontból nem európai ország? Kizárólag akkor veszik figyelembe az európai polgárokat, amikor azok adókat fizetnek az európai mandarinok, és azon politikák javára, amelyeket ezek a privilegizált személyek rájuk erőltetnek. Mivel ez így van, legalább legyen bátorságuk kimondani, hogy Európa soha nem lesz demokratikus entitás. José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, a külső cselekvést 2009-ben két alapvető tény fogja befolyásolni: először az új Szerződés életbe lépése, amely új intézményi keretet hoz létre, amelyben egyrészt, elnök úr, a Parlament az őt megillető szerepet szeretne játszani, és másrészről az Európai Külügyi Szolgálat, amelynek véleményem szerint a Bizottságban lenne a helye, ahelyett, hogy a Tanács nyelje azt le. A Bizottság által bemutatott prioritások ezen túlmenően helyesek: bővítés, kapcsolatok Oroszországgal az emberi jogok tisztelete alapján, az energiaellátás biztonsága; stabilizáció és társulás a Balkánon és Koszovó esetében; a szomszédságpolitika, a barcelonai folyamattal és az Unió francia elnöksége által bemutatott Mediterrán Unióval együtt. Ott van továbbá a közép-ázsiai helyzet, konfliktusokkal Iránban, Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban. Elnök úr, a Kínával, Indiával és az ázsiai országokkal ápolt kapcsolatok javulását fogjuk látni, amelyek helyesen ki vannak jelölve a Bizottság javaslatában; és ott van a közel-keleti helyzet, amelyben az Európai Parlament feltétel nélkül támogatta a Bizottság párizsi konferenciára vonatkozó javaslatát. Továbbá, stratégiai partnerség van Afrika, a Karibi-szigetek és a csendes-óceáni országaival, és végül, de nem utolsósorban, a Latin-Amerikával való viszony, amelyre vonatkozóan reméljük, hogy a limai találkozón létrehozzuk társulási megállapodásokat a Mercosurral, az Andoki Közösséggel és Közép-Amerikával.

7

8

HU


Elnök úr, komoly, hatékony és hiteles külső lépésekre van szükség az Európai Unió részéről, amelynek egy nyelven kell beszélnie a nemzetközi szervezetekben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy mi legyünk a Nemzetközi Vöröskereszt, amely a jelenlegi konfliktusok árát fizeti. Az Európai Uniónak nemzetközi téren súlya kell legyen, mint globális szereplőnek, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és ipari súlyának megfelelően. Elnök úr, rendelkezik támogatásunkkal e program kapcsán. Catherine Guy-Quint (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, itt vagyunk a 2009-re vonatkozó politikai prioritásokat meghatározó folyamat indulásánál. Ez egy fontos lépés, mert sok változás lesz – új parlamenti ciklus, a Szerződés életbe lépése –, és emellett új módon válaszol a Parlament a Bizottság éves politikai stratégiájára, hiszen úgy döntöttünk, hogy inkább a politikai képviselőcsoportok beszéljenek a Költségvetési Bizottság helyett. A szocialista képviselőcsoport politikai választásai egyértelműek, és már leszögeztük: a szociális Európa mellett vannak. Olyan Európát szeretnének, amely számára prioritás a klímaváltozás elleni küzdelem; és egy olyan Európát, amely kedvez a közös külső cselekvésnek. Amikor azt látom, hogy a Bizottság növelné az EU hozzájárulását a biztonsághoz és a stabilitáshoz nemzetközi szinten, akkor arra gondolok: miből fogjuk fedezni ezt? Hogyan valósítjuk meg ezt az álmot? Ha tovább akarunk menni ezen az úton, akkor a Tanács, ahogyan minden évben, tarthatatlan pozícióba szorít minket: el kell döntenünk, hogy a világ melyik területét áldozzuk fel. Negyedik prioritásunkat a polgáraink jelentik. A Bizottság szerint 2009-ben a polgárokat kell az első helyre állítani. Ideje volt, mert ez a politikai projekt nem mehet tovább úgy, hogy ilyen távol van az emberektől. Javítanunk kell tehát a kapcsolatainkon, a tájékoztatáson és a kommunikáción, de miből fogjuk fedezni ezt? Egy valami bizonyos: a költségvetési források hiányoznak! A meglévő fedezetet már kikérték, és nem tudjuk a Költségvetési Bizottságban, hogy miként fogjuk ezeket a prioritásokat finanszírozni. Nem szeretnénk a korábbi prioritásokat feláldozni, hogy újakat fedezhessünk belőlük. Mit fogunk tenni? Sürgősen ki kell húzni Európát a költségvetési és adminisztratív zűrzavarból. A politika világa gyorsan változik, és nekünk is vannak új ötleteink Európában, de soha nem tudtuk elfogadni a szükséges erőforrásokat, amelyekkel a Parlament politikai elvárásainak, és természetesen polgáraink elvárásának megfelelően végrehajthattuk volna azokat. Adina-Ioana Vălean (ALDE). – Elnök úr, az év végére két jelentésünk lesz a Bizottságtól a szabad mozgással kapcsolatban: egy a munkaerő szabad mozgásáról – és feltételezem, hogy a Bizottság azt fogja javasolni a tagállamoknak, hogy oldják fel az új tagállamokból érkező munkaerőre vonatkozó átmeneti megállapodásokat –, és egy másik a polgárok szabad mozgásáról szóló irányelv megvalósításáról, és lehet, hogy több tagállam az Európai Bírósághoz fordul ennek kapcsán. A 2004-es bővítéskor elfogadott átmeneti megállapodásokat övező félelmek eloszlóban vannak. Nincs már a gazdasági biztonságot vagy demográfiai okokat érintő magyarázata a munkajogi korlátozások további öt év szóló fenntartásának. Ellenkezőleg, szabad európai munkaerőpiacra szükség van ahhoz, hogy Európa modellként, partnerként szolgáljon, és vezető szerepe legyen a világban. Harmadik országbeli polgárok számára szabályozzuk a munkaerőpiacunkhoz való hozzáférést. Ez így helyes, és támogatjuk. De, először tegyünk rendet a saját házunk táján. Legyen koherens és közös politikánk a munkavállalók Unión belüli szabad mozgása kapcsán. Ha hűek szeretnénk lenni a Szerződésekben lefektetett alapvető szabadságainkhoz, és ha komolyan vesszük a Lisszaboni Szerződés megvalósítását, akkor eljött az ideje annak, hogy befejezzük a verbális cselekvést, és belekezdjünk a valóságos cselekvésbe. Végül hozzátenném, hogy ez a Bizottság a kezdetektől fogva zöld utat adott a polgárok alapvető jogainak kérdésében, és reméltem, hogy valami konkrét dolog is történni fog ezekben az ügyekben a jövő évre vonatkozó tervben. Jan Tadeusz Masiel (UEN). – (PL) Elnök úr, 2009 egy olyan évet jelent, amelyben megnövekednek Európa lehetőségei, ezeket a lehetőségeket a Lisszaboni Szerződés nyújtja majd. És egy olyan évet is jelent, amelytől mélyebb egységet is remélhetünk Európában, hiszen új választások lesznek az Európai Parlamentben. Ahogyan Barroso úr említette, a berlini fal leomlásának huszadik évfordulóját fogjuk ünnepelni. Hadd emlékeztessem önöket arra ezen alkalomból, hogy az Varsóban omlott le. Egyben ez lesz az ötödik évfordulója a korábbi kommunista országok Európai Unióba való belépésének. Ez a csatlakozás nem volt teljesen egyenletes: a lengyel gazdák továbbra is egyenlőtlen helyzetből versenyeznek a régi Unióban lévő gazdákkal.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Ennek ellenére azt gondolom, hogy 2009 talán eltörölheti a különbségeket országaink között, legalábbis a pszichológiai szinten, és növeli majd az egység és a tekintély érzetét az Európai Unióban. Jens-Peter Bonde (IND/DEM). – Elnök úr, arra használom fel ezt az alkalmat, hogy reformot javasoljak az éves programok kezelésével kapcsolatban. Eddig a nemzeti parlamentek választott tagjainak és az Európai Parlamentnek nem volt szava. Az éves programot a nem választott tagokból álló Bizottság kezdeményezte és fogadta el. A tagállamok a változó elnökségek munkaprogramjain keresztül koordinálják a prioritásaikat. Mi mindkét részt vitatjuk; nem módosítunk semmit. Nem képviseljük választóinkat egy nagyon fontos, a napirendet meghatározó funkcióban. Ehelyett ragaszkodnunk kellene egy minden intézmény számára közös munkaprogramhoz a jövő évre. A Bizottság felvázolhatna egy részletes javaslatot, mellékelve az által indítványozni szándékozott jogalkotási javaslatokat, azok jogi hátterével együtt. Ezután a nemzeti parlamenteknek kell foglalkozniuk vele az ágazati bizottságaikban első olvasatban, majd az európai bizottságokban, és végül a plenáris üléseken. A nemzeti parlamentek találkoznának az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságok Konferenciáján, és formálisan elfogadnák a munkaprogramot. A Parlamentnek is meglenne a saját olvasata, és akkor az Európai Uniót lentről felfelé, és nem fentről lefelé kormányoznák. Saját népeink választott képviselői irányítanák, ahelyett, hogy zárt ajtók mögül kormányozzák hivatalnokok és lobbisták. Amikor elfogadják a munkaprogramot, a nemzeti parlamentek elkezdhetnék a “szubszidiaritás” és az “arányosság” érdekében tett konkrét javaslatok olvasatát, és dönthetnének a jogi alapok felől. Majd átvennék az európai intézmények, és az összes joganyagot elfogadnák – a Tanácsban a tagállamok 75 %-ának támogatásával, és az Európai Parlamentben a rendes többséggel. Akkor Európa demokrácia lenne, ahelyett, hogy Machiavelli és Mussolini eszméinek keveréke lenne, ahogyan ma az. Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a 2009-re tervezett legfontosabb lépések támogathatóak, például a növekedéssel és a munkahelyekkel kapcsolatban, amelyről a Lisszaboni Szerződés gondoskodik. Persze van néhány pont az egységes piacról és versenyről szóló részben, amelyek élvezik támogatásomat. A fenntartható Európáról szóló fejezetben is sok értékes dolog található. Sajnos a közös vízumpolitikát teljes mértékben vissza kell utasítanunk, mert ez, véleményem szerint, amellett, hogy nemzetellenes, egyben túlmutatna e Parlament mandátumán, és kívül esik a szándékainkon is. Ugyancsak teljes mértékben ellenzem, hogy a bővítésbe bekerüljön Horvátország és Törökország, illetve ellenzem a Koszovóról szóló részeket is; ez utóbbival kapcsolatban már volt alkalmam kritizálni a nemzetközi jog semmibevételét, amikor a szuverén államtól való elszakadást elismerték. Ezen okból a politikai stratégia ellen szavazok. Surján László (PPE-DE). – (HU) Elnök úr! Tisztelt bizottsági elnök úr! Azzal a reménnyel fogadtuk a Bizottság stratégiáját, hogy az meg is fog valósulni. Ennek egyetlen akadálya lehetséges: a költségvetési korlát. Ez megnehezítheti, hogy új dolgokba fogjunk. A tagállamok befizetési hajlandósága 1% alá csökkent, ezért az új elképzelésekhez szinte csak átcsoportosításokkal lehet forrásokat találni. De ne tegyük ezt a futó programok alapos elemzése nélkül. Vizsgáljuk meg, hol kapunk több értéket a pénzért, hol kevesebbet. Ne engedjük, hogy lobbi-csoportok döntsenek helyettünk. A parlamenti reform során a szakbizottságok és a költségvetési bizottság között új együttműködés van kialakulóban. Ennek keretében az eddigieknél alaposabban tárható fel az egyes programokra fordított kiadások értelme és haszna. Bár fájdalmas döntés, de okosabb egyes programokat befejezni, vagy el sem kezdeni, mint alulfinanszírozni. A szűkös ráfordítás értelmetlen pénzkidobás. A Bizottság, a Tanács és a Parlament összefogására van szükség ahhoz, hogy csak olyan programok fussanak, amelyek finanszírozhatók és valós eredményt hoznak. A Parlament erre az összefogásra készen tekint az ezévi politikai stratégiára. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Véronique De Keyser (PSE). – (FR) Elnök úr, a Bizottság közleményében igen sok minden hangzik el a külpolitika kapcsán, ám én ennél is többre vágyom. A 4. fejezet természetesen alulfinanszírozott. Sajnos többet kell majd fizetnünk Palesztina és Koszovó miatt. Ám ez egy megfigyelés, és nem stratégia. Tudni szerettem volna például, hogy milyen politikai feltételek szükségesek a segélyezés hatékonyságához; nemcsak a láthatóságához, hanem a hatékonyságához is. Hogyan használhatjuk fel a pénzeszközöket, hogy Európát egy olyan soft power-ré alakítsuk, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, amely egy demokratikus modellt kínál, és amely nem csak egy pénzeszsák? Milyen feltételeket szabjunk?

9

10

HU


Ezekkel a kérdésekkel azonban egyáltalán nem foglalkozik az írás. Csak egy példa, nem is az egyedüli: még soha nem adtunk ennyi pénzt Palesztinának, ám a gázai nép még soha nem volt ilyen szegény 1967 óta, és az erőszak fokozódik a Közel-Keleten, ahol mi az elpusztított dolgokat építjük újjá. Mit tanulhatunk mindebből? Amíg nincs tökéletes koherencia az európai külpolitika és a pénzügyi eszközök között, ráadásul úgy, hogy most az utóbbi szolgálja az előbbit, és nem fordítva, addig Európa soha nem lesz olyan globális szereplő, amilyen lenni szeretne, és ebben a tekintetben a Bizottság közleményét igen kevéssé tartom ambiciózusnak. Ingeborg Gräßle (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a Tanács elnöke, hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy ma vitatjuk meg utoljára a politikai stratégiát ebben a formában, mert a Lisszaboni Szerződésben új modell vonatkozik erre. A tervet tehát már megalkottuk, legalábbis e Házban, és már most előre örülök ennek az új modellnek, mert ennek keretében bevonhatjuk a majd Tanács erőit is ebbe a nagyon fontos vitába. Kérem ezért, engedjék meg nekem, hogy utoljára tegyek néhány megjegyzést a költségvetési ellenőrzés nézőpontjából, és hogy hozzáfűzzek néhány dolgot a Nassauer úr által elmondottakhoz. Jelenleg kiterjedt tárgyalásokat folytatunk a Közösség pénzügyi érdekeinek védelméről a Bizottsággal, és a Bizottság jelentős erőfeszítéseket jelentett be ezzel kapcsolatban. Szeretnénk tudni, hogy ezek a jelentős erőfeszítések – amelyekért oly hálásak vagyunk, és amelyekre szükségünk is van – megtalálták-e az utat az éves programba. Az önök által ígért munka megérdemelné ezt. Új módszerekre van szükségünk az illegálisan kifizetett pénzek visszaszerzésére, és erősebb együttműködésre van szükség a Bizottság és a tagállamok között. Mindez része Barroso úr Bizottsága figyelemre méltó programjának. A mi tanácsunk tehát az lett volna, hogy ezt vegyék be a Bizottság éves programjába is. Megérdemelte volna, és egyben megerősített volna minket, hogy ez az ügy olyan fontos, ahogyan azt ön most mondja. Alain Hutchinson (PSE). – (FR) Elnök úr, a Bizottság elnöke, biztos úr, az Európai Unió világban elfoglalt helyével kapcsolatban a szocialista képviselőcsoport osztja a Bizottság törekvését, hogy folytassa a 2006-ban megkezdett munkát az együttműködés módjainak javítását illetően. Említeném ezzel kapcsolatban, hogy még mindig sok terület van áttekintés alatt, legyen szó akár a fejlődés meghatározásáról, a különböző EU-politikák közötti összhangról, a donorok közti koordiniációról vagy az intézkedések komplementaritásáról. Emlékeztetném önöket a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban, hogy mi, európai szocialisták úgy véljük, elsősorban a fejlesztés szempontjából kell megítélni azokat, más szavakkal tehát onnan kell néznünk a kérdést, hogy hozzá tudnak-e járulni jelentős mértékben az AKCS-országok lakói életkörülményeinek javításához. Létfontosságú, hogy a Bizottság 2009-es stratégiája teljesen egyértelmű legyen ebben a kérdésben. Jelenleg nem igazán tűnik ez így. Tisztában vagyunk továbbá azzal, hogy újabb forrásokra lesz szükség a gazdasági partnerségi megállapodásoknak a világ legszegényebb országaira – nem kell emlékeztetnem önöket, hogy melyek ezek – gyakorolt negatív hatásai kompenzálásával járó intézkedések finanszírozásához. Reméljük, a Bizottság megmondja, hogy honnan jönnek majd ezek a források. Azt is sajnáljuk, hogy a Bizottság dokumentuma nem tartalmaz semmilyen konkrét javaslatot a millenniumi fejlesztési célok 2015 előtti végrehajtásával kapcsolatban. Azért van ez így, mert e területtel kapcsolatban szerények a célkitűzések, vagy mert 2009-ben radikálisan változik az európai fejlesztéspolitikai paradigma? A mellékletben a Bizottság utal a közös Afrika-EU-stratégia első cselekvési tervének végrehajtására is. Örülünk ennek, és különösen szeretnénk azt, hogy a Bizottság mindent megtegyen, amit tud, hogy ezek az első lépések a részei legyenek egy új stratégiának, amely kielégíti az e stratégia által érintett afrikai férfiak és nők millióinak jogos elvárásait. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjának regionális politikákkal foglalkozó koordinátoraként nagy reményekkel nézek 2009 elé. Hogy miért? Mert 2007 óta minden államban, minden régióban zajlik az új programok végrehajtása. Mit értünk el? Először is, beszélhetünk új kohézióról, és a pénzeket nagyobb mértékben költik a régiókra és a városokra, a Lisszaboni Stratégiára, a növekedésre és a munkahelyekre. Ma már az innováció területén is jobban teljesítünk, a kutatásba és az innovációba történő befektetések több mint a duplájára nőttek.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Valóban, a múlt héten Ljubljanában Hübner és Potocnik biztos urak igen jó számokat jelentettek be e tekintetben. E pénzek felhasználásában csendes forradalomról beszélhetünk – ezt nyilvánossá kell tenni. Ez lehetőséget ad a kommunikáció jelentős mértékű javítására – a polgárokkal történő kommunikáció javítására egy választási évben, 2009-ben. Ezt a gazdaság és az ökológia különböző területein végrehajtott projektek ezrei tették lehetővé. Elmulasztott lehetőség lenne az Unió részéről, ha nem e regionális politikát, kohéziós politikát tenné a polgárok tájékoztatásának zászlóshajójává. Göran Färm (PSE). – (SV) Elnök úr, mint szakszervezeti háttérrel rendelkező svéd képviselő, szeretnék kiállni Hannes Swoboda szavai mellett: ha figyelmen kívül hagyjuk a Laval-ítélettel szemben, a Szerződéssel szembefordulva elhangzott kritikákat, akkor a Bizottságnak egyértelművé kell tennie, hogy a szolgáltatások területén a szabad piac nem fenyegeti a szakszervezeti mozgalmat abban, hogy fellépjen a társadalmi dömping ellen. Csak szerettem volna ezt hangsúlyozni, mivel releváns mindezzel kapcsolatban. Ha a 2009-cel kapcsolatos politikai stratégiáról van szó, akkor egyértelmű, hogy komolyan hozzá kell kezdenünk a hosszú távú költségvetés félidei felülvizsgálatához. Bizonyos területeken viszont nem hiszem, hogy várhatunk; a 2009-es költségvetés prioritásainak módosítását meg kell kezdenünk most rögtön. Két konkrét területre gondolok. Az első az éghajlat. Mint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság költségvetési előadója, nem hiszem, hogy elég az éghajlat kérdését politikai prioritásként elismerni. Ennek az elismerésnek a költségvetés prioritásaiban is tükröződnie kell. Meg kell mutatnunk, hogy valóban készek vagyunk európai hozzájárulásokat tenni, még akkor is, ha ez pénzbe kerül. Ez a modern energiával és környezeti technológiával kapcsolatos konkrét szituációk kezelését jelentheti. Jelentheti a hetedik keretprogram vagy a strukturális alapok használatának megváltoztatását is, de ennél sokkal többet kell tenni. A másik kérdés, amit megemlítenék, az a Nyugat-Balkán, elsősorban Koszovó. Az új helyzet fényében létre kell hoznunk hosszú távú stratégiát a nyugat-balkáni munkánkra vonatkozóan. Nincs sok értelme, hogy olyan legyen a költségvetési modellünk, amelyben pont azokon a területeken legszigorúbbak a költségvetési korlátok, ahol a legnagyobbak a szükségletek. Lutz Goepel (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a Bizottság az állapotfelmérés sikeres bevezetését tervezi a mezőgazdasági szektorban 2009-ben. A saját kezdeményezésű jelentés előadójaként úgy vélem, hogy a holnapi szavazással a Bizottság sokkal jobban fogja érteni a Parlament álláspontját e kérdésben, és azt várom, hogy ezt az álláspontot számításba veszik a májusra tervezett jogalkotási javaslatban. Örülök annak, hogy a Bizottság különleges erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági termelés minőségének előmozdításáért, különösen azzal, hogy megerősítette a 2009-es zöld könyvet. Azon a véleményen vagyunk, hogy a magas minőséget elváró szabványok miatti hozzáadott érték egyre fontosabb kiinduló pont lesz a gazdáink számára, az import miatti verseny vonatkozásában is. Jeleztem azt is, hogy a Bizottság új javaslatokat fog tenni az élelmiszerbiztonság, az állatjólét és az állategészség ügyében, összekapcsolva jobb felügyelettel és jobb szabályokkal. Ésszerűséget kérek a Bizottságtól. A gazdáinktól nem követelhetjük meg az új szabályok betartását, ha ugyanakkor a harmadik országból érkező importra nem vonatkoznak ezek a szabályok. Elnök úr, a Bizottság több javaslatot is szándékozik tenni 2009-ben az adminisztratív terhek csökkentéséért, ami semmit nem fog változtatni a meglévő szabályozás iránti igényeken vagy a politikai feltételeken. Nagyon remélem, hogy ez érvényes lesz a gazdáinkra, különösen a keresztmegfelelőségi szabályokra vonatkozóan. Úgy vélem, hogy egy fontos téma hiányzik az éves politikai stratégiából, és ez az élelmiszerellátás témájára. A Bizottság gyakran használta ezt a kifejezést, de a polgárainknak biztos tudással kell rendelkezniük arra vonatkozóan, hogyan tudják megszervezni az ellátás folyamatosságát. Carmen Fraga Estévez (PPE-DE). – (ES)Elnök úr, mint az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták halászati bizottsági koordinátora, a következő megjegyzéseket tenném a közös halászati politikával kapcsolatban. Először is, a 2009-re kitűzött kulcsintézkedésekkel és a fenntartható fejlődésről szóló melléklet második cikkében foglaltakkal kapcsolatban azt látjuk, hogy a halászati politikát beolvasztják egy integrált hajózási politikába, és ezzel a képviselőcsoportom nem ért egyet. Bár igaz, hogy a közös halászati politika bizonyos elemei részei a hajózási politikának, de ez így van a közlekedéspolitikával is, de ez nem jelenti azt, hogy azt e fejezetbe sorolnák.

11

12

HU


Másodszor, a pénzügyi erőforrások allokációjában történő változásokkal és különösen a második fejezettel kapcsolatban, amelynek címe “a természeti erőforrások megőrzése és kezelése”, nem értünk egyet azzal, hogy a hajózási politika előkészületi lépéseinek finanszírozásához szükséges 6 millió euró a közös halászati politika amúgy is szűkös költségvetéséből érkezzen, különösen azért, mert a költségvetési évnek ezen a pontján nem lehet még tudni, hogy az előirányzatokból mennyit lehet majd más célok rendelkezésére bocsátani. John Bowis (PPE-DE). – Elnök úr, hadd tegyek a változatosság kedvéért két ígéretet a Bizottságnak a Parlament részéről. Az egyik az, hogy együtt fogunk dolgozni vele a klímaváltozásról szóló csomag ügyében, hogy egy hatékony és megvalósítható csomagot hozzunk létre. A második, hogy azon leszünk, hogy beiktassuk az új egészségügyi biztost amilyen gyorsan csak lehet, és ezt elmondva, hadd kérjem meg az alelnök urat, hogy adja át jókívánságaimat Kyprianou úrnak, és mondjon köszönetet mindazért, amit a velünk töltött idő alatt elért. Harmadszor, hadd említsem meg, hogy az egészségügyet feltűnően ritkán említi a dokumentum. Bár tény, hogy szó van orvosi berendezésekről és más intézkedésekről. Ám én szeretnék látni más lépéseket is, beleértve ebbe a határokon átnyúló egészségügyre vonatkozó ígéretet is, mert ha azt nem valósítjuk meg időben, akkor a bíróságok fogják ezen a területen a politikát megalkotni, pedig az a feladat politikusként a miénk. Tehát kérem, győződjön meg róla, hogy ez is olyan gyorsan átmenjen, mint az örömmel fogadott javaslat a mentális egészségről. Maria Martens (PPE-DE). – (NL) Ezúttal az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták fejlesztési bizottsági koordinátoraként beszélek. Megdicsérném a Bizottság szándékát, hogy az olyan széles stratégiai célokat állította hosszú távú tevékenységének középpontjába, mint amilyen a prosperitás, a szolidaritás és a biztonság. Ugyanakkor sajnálom, hogy a fejlesztési együttműködés és a szegénység csökkentése igen kevés figyelmet kapott. Ezek végső soron nagyon fontos aspektusai egy erős és gazdag Európának. A történelemben először 2007-ben létrehoztuk a közös EU-Afrika-stratégiát – ez egy mérföldkő. A nyolc tematikus partnerség végrehajtásának azonban még lendületbe kell jönnie. Alig várjuk, hogy kézzelfogható előrehaladást érjünk el ezen a téren. Végezetül még egy dolgot el kell mondanom. Az európai biztosok egyre gyakrabban vesznek részt nemzeti politikai kampányokban. Ez elkezdődött a fejlesztési és humanitárius segélyezési biztossal is. Aggódom a létfontosságú európai politikák területén emiatt létrejött vezetésbeli űr miatt. Megkérdezném a Bizottságtól, lehetséges-e olyan szabályokat hozni, amelyek arról rendelkeznének, hogy a választások után az európai biztosok hivatala ne szenvedje el a nemzeti választási kampányok okozta megszakításokat. Jacek Saryusz-Wolski (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmét arra a tényre, hogy az éves stratégiai dokumentum drámai módon kerüli az Európa jövője szempontjából egyik legfontosabb kérdést: a külső energiabiztonsági politikát. Ez a Ház nagy többséggel fogadta el a jelentést, amely elismerte, hogy sürgős szükség van egy, az energiaellátás biztonságát szavatoló stratégiára. Azóta csak romlott a helyzet a függőség növekedésével, és emellett az annak csökkentésében elért haladás hiányával kell szembesülnünk. Például a Nabucco-projekt – a diverzifikációs stratégia zászlóshajója, amelynek megvalósítását az Európai Tanács 2007-ben az egyik legfontosabb európai érdeknek nevezte – egyesek szerint komoly veszélyben van, ha már nem halt meg. Európának közös energiabiztonsági politikára van szüksége most. Ennek tükröződnie kellene a Bizottság 2009-es politikai stratégiájában is. De nem tükröződik, és ezt mély sajnálattal veszem tudomásul. Nem szabadna az egész stratégiának szűklátókörűnek lennie. Othmar Karas (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, 2009 prioritásai: a prioritások csak akkor hitelesek, ha komoly és hatékony módon rá tudunk mutatni arra, úgy, hogy azt a polgárok is megértsék, hogy a korábbi prioritásokat hogyan oldottuk meg. Ezért megkérném önöket, hogy még egy választási évben is, mint amilyen 2009, vessenek számot a korábbi évek prioritásaival, hogy ezek közül melyik volt konkrét, és melyeket sikerült végrehajtani, és a polgárokkal együtt fejlesszék az ezzel kapcsolatos kommunikációs stratégiát. Másodszor, a bürokrácia csökkentése folyamatos prioritás, amely bizalmat teremt a polgárok közt, akárcsak a kis- és középvállalkozások körében. Hiányolom a kisvállalkozókra vonatkozó jogszabályt. Kérem, növeljék a bizalmat, hogy növelhessük az EP-választásokon a részvételt 2009-ben. Ennek is politikai prioritásnak kell lennie!

11-03-2008

11-03-2008

HU


(Taps) Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, üdvözlöm ezt a nyilatkozatot. Ám felhívnám a figyelmet arra – és egyben választ is szeretnék kapni ezzel kapcsolatban –, hogy a 18. oldalon a “külvilággal” kapcsolatos fontos teendők között a következő szerepel: “ha helyénvaló, a dohai fejlesztési megállapodás végrehajtása”. Nos, engem az nyugtalanít, hogy sürgető a megállapodás meghozatala, de a megállapodás mezőgazdasági része hátrányos, míg Európa nem is nyer vele a nem-mezőgazdasági piacokon, például a piacokhoz való hozzáférés vagy a szolgáltatások terén. Szeretnék további információhoz jutni ebben a kérdésben, mert úgy érzem, hogy a sötétben tapogatózunk. A választókerületem polgárai egész hétvégén a sarkamban voltak, kifejezvén aggodalmukat a tej és a marhahús 70%-os vámcsökkentése miatt, amely megtizedelné a mezőgazdaságot, és tönkretenné a közös mezőgazdasági politikát, amely kedves a számunkra e Házban. Ez a kérdés része a Lisszaboni Szerződésről szóló írországi vitának. Örülnék, ha nem így lenne, de szeretnék hallani néhány határozott megjegyzést a Bizottság alelnöke részéről, hogy megbizonyosodjanak választóim afelől, hogy nem árusítják ki őket. Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, minden jel arra utal, hogy 2009 a lehetőségek éve lesz. Az intézményi zsákutcából való kitalálás egyik legpozitívabb eredménye, hogy lehetőségünk van arra, hogy más témákra irányítsuk az energiáinkat, és ez lehetővé teszi majd, hogy jobban koncentráljunk a politikákra. Több éve vitatkozunk a globalizációról, a klímaváltozásról, a határainkat övező elégtelen biztonságról és a szomszéd országok instabilitásáról. Évtizedek óta gondolkodunk a feltörekvő gazdaságok jelentette kihívásról, és Afrika új világrendben játszott szerepéről. Fontos, hogy elmélkedjünk a fő kihívásokról és a megfelelő válaszokról, de Európa nem lehet csupán szemlélődő a változások idején, még akkor sem, ha kész a párbeszédre. Európának aktív szerepet kell játszania, a reformok mellett elkötelezett tényezőnek, és a fejlődés elősegítőjének kell lennie. Alelnök asszony, az Európai Bizottság által jelzett prioritások között szerepel a kommunikáció. Nincs jobb kommunikációs politika az elért eredmények megerősítésénél. Európa fontosságát és relevanciáját polgárai szempontjából fel kell ismerni, érezni kell, és el kell ismerni. Így nyerhetjük el bizalmukat, a polgárok bizalmát, és így teljesíthetjük azt, amit elvárnak tőlünk. Lévai Katalin (PSE). – (HU) Elnök úr! Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az újfajta együttműködések megerősítése, egyrészt a tagállamok és az Unió, másrészt a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti együttműködés megerősítésére van szükség, és ezek kapcsán azoknak a pozitív példáknak a felmutatására, amelyek eredményeket jelenthetnek. A másik fontos ügy ezzel kapcsolatban az európai szocialisták számára mindig is kiemelkedő fontosságú, a szociális Európa kérdése, vagyis a jólét, a szolidaritás és a biztonság biztosítása, amit röviden és egyszerűen „szociális Európának” szoktunk nevezni, és a lisszaboni céloknak a minél előbbi teljesítése. És itt külön szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a nők helyzetére való figyelem nagyon kicsi szerepet kapott ebben a programban, holott az ő számukra korlátozott szociális biztonságot nyújt a legtöbb tagállam, és terjed a kétes foglalkoztatási formák elterjedtsége. Tehát erre a két dologra külön szeretném, ha 2009-ben figyelnénk. Köszönöm szépen. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Azt tenném hozzá a vitához, hogy rámutatok arra: minden politika kontextusában egyértelműbben meg kellene határozni a kis- és közepes vállalkozások pályáját, mert ezek jelentik az európai foglalkozás stabilitásának sarokkövét. Sokat kell tenni, különösen az új tagállamok nemzeti parlamentjeiben, ahol a flexicurity – a rugalmas munkaerőpiac – fogalmának a gyakorlatba történő átültetése még megvalósításra vár, hogy a vállalatok jobban reagálhassanak az új kihívásokra, és képesek legyenek több munkahelyet teremteni. Továbbá, mottónknak annak kellene lennie, hogy elsőbbséget adunk a kisebbeknek, ám amikor az egyes irányelvekről és szabályozásokról van szó, úgy tűnik, hogy hiányoznak az elemzések a Bizottság részéről arra vonatkozóan, hogy miként hatnak a kis- és közepes vállalkozásokra. Örülök a javasolt kisvállalkozásokra vonatkozó jogszabálynak, és bízom benne, hogy túllépünk az ötletek stációján, hogy az európai választásokon mondhassuk az európai polgároknak, hogy elértük a célunkat, egy biztonságosabb és hatékonyabb gazdasági területet. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) 2009-ben mind a Parlament, mind a Bizottság összetétele meg fog változni; ennek ellenére megmarad a munka folyamatossága. Hangsúlyoznám a közös energiapolitika

13

14

HU


fontosságát. 2006 óta vitatjuk az EU közös energiapolitikájának kérdését, és a Parlament körvonalazta a külső energiapolitika dimenzióját. Ez a politika jelenleg különösen fontos, tekintve arra irányuló erőfeszítéseinket, hogy több különböző forrásból szerezzünk gázt, és mivel több vitának volt ez kulcskérdése, például az új energiaforrásokról, az Arktiszról, és másokról szólóknak, így ez a jövőben is fontos marad majd. Az Európai Uniónak nem szabadna az utolsónak lennie az új energiaforrások használatában, ahogyan az általában lenni szokott. Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, szeretném megköszönni a képviselőknek a vitához való hozzászólásaikat. Úgy gondolom, hogy az önök által elfogadott állásfoglalásokkal, és a bizottságokkal és az illetékes biztosokkal folytatott párbeszédekkel együtt ezek nagyon jó politikai alapanyagai lesznek a jövő évi munkaprogramnak. Néhány olyan felvetett témában szeretnék megjegyezéseket tenni, amelyek szerintem igen fontosak. Először is, a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban: mint tudják, a Bizottság teljes mértékben elkötelezett az új Lisszaboni Szerződés mellett; teljes mértékben elkötelezettek vagyunk a végrehajtás mellett, és előkészítjük – nem elvárjuk, hanem előkészítjük –, hogy az a jövő év elejétől végrehajtható legyen. Figyelmet szentelünk a számos felszólaló által említett polgári kezdeményezésnek; a nemzeti parlamentekkel való együttműködésre vonatkozó új rendelkezések végrehajtásának; az európai emberi jogi egyezményhez való csatlakozásnak és a külügyi szolgálatnak, csak hogy említsek néhány olyan ügyet, amelynek előkészítéséhez késedelem nélkül hozzá kell látni. Ugyancsak foglalkozni fogunk – és ez igen fontos – a kommunikációval és az információs tevékenységekkel az új Szerződéssel kapcsolatban, mert, a ratifikáció módszerétől függetlenül demokratikus kötelességünk a polgárok bekapcsolása a tájékoztatásuk és meghallgatásuk által, valamint kötelességünk elmagyarázni, hogy miként dolgozunk, és mi ennek az új Szerződésnek a tartalma. A politikai napirenddel, és a társadalmi és gazdasági napirend közötti egyensúllyal kapcsolatban, amelyet ugyancsak említett több felszólalás, úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos vita, és éppen ezek azok a kérdések, amelyeket párbeszédre kell bocsátanunk a bizottságokkal. Egyértelmű, hogy e Ház különböző oldalain különböző hangsúlyok és prioritások vannak. Úgy vélem, hogy az állásfoglalás ezzel foglalkozik majd, amelynek előre is örülünk; az eredmények benne lesznek az őszi jogalkotási és munkaprogramokban. Véleményem szerint a figyelmünk nagy részét erre kell fordítanunk ebben a politikai vitában. Tennék egy megjegyzést Bond úr kérdésével kapcsolatban. Attól félek, hogy nem értem, mit mond, hiszen egy ideje már elküldjük a dokumentumainkat és javaslatainkat a nemzeti parlamenteknek. Ez egy nagyon helyes gyakorlat, és a nemzeti parlamentek méltányolják ezt. Mi sokat tanultunk belőle, és ez növelte az európai szintű, európai intézményekben folyó ügyek megértését nemzeti szinten. Az új Szerződés szempontjából is jó gyakorlat ez; nemcsak ezért, hanem azért is, mert párbeszédbe bocsátkoztunk a nemzeti parlamentekkel az éves politikai stratégiánkról és munkaprogramunkról, és a nemzeti parlamentek megkértek minket, hogy menjünk oda, és adjunk magyarázatot, válaszokat terveinkkel és munkaprogramunkkal kapcsolatban. Azt hiszen, ez sokat segített nekünk: tanultunk belőle, és a nemzeti parlamentek is lehetőséghez jutnak, hogy megértsék, mi történik európai szinten. Ezért nagyon remélem, ez jó tapasztalat lesz számunkra. A nemzeti parlamentekkel folytatott párbeszéd nem lobbizás; inkább az európai napirend alakítása. Szerintem ez több demokráciát jelent. Végül a finanszírozással kapcsolatban: ezt a vitát külön fogjuk választani, mert ez része a problémának – már elfogadtuk a pénzügyi kereteket 2013-ig, és mindannyian szembesülünk a pénzügyi keret határaival. 2009 után sem áll a rendelkezésünkre további emberi erőforrás, ezért körültekintőnek kell majd lennünk, hogy ne csináljunk túl sok új dolgot, mert nem lesz elég emberünk, aki foglalkoznának vele. Rá kell ébrednünk erre, és a pénzügyi keretekhez kapcsolódó vitát külön kell lebonyolítanunk. Grässle asszonynak azt mondanám, hogy a strukturális alapok területén a Bizottság a közelmúltban elfogadott egy igen ambiciózus tervet, hogy biztosítsa az e területen elköltött pénz sértetlenségét. A tagállamokkal közösen – amelyek, amint tudják, ezen az alapon ténylegesen elköltik ezeket a pénzeket – a Bizottság magára vállalta a szükséges ellenőrző intézkedéseket, hogy biztosítsa, minden elköltött eurót helyes célokra fordítanak. Ezt rendszeresen jelenteni fogjuk a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban; határozott célunk, hogy ellenőrizzük az elköltött pénzeket. Végül hadd mondjam el, hogy koncentráljunk közösen a kommunikációs prioritásokra, mert 2009 egy nagyon fontos év lesz a választások előtti élénk vita szempontjából. Mint tudják, a 2009-es kommunikációs prioritások központjában a Lisszaboni Szerződés áll. Az éves politikai stratégia első fejezete megemlíti a

11-03-2008

11-03-2008

HU


kisvállalkozásokról szóló jogszabályt. Ez része a lisszaboni stratégiának, illetve a mi felülvizsgálatunknak: hogy azokra a dolgokra koncentráljunk, amelyeket önök is említettek. Ez szerintem is igen fontos. A Lisszaboni Szerződéssel új eredményeket fogunk elérni. Megreformáljuk a költségvetést, a növekedésre és a munkahelyekre koncentrálunk, illetve az energia és a klímaváltozás kérdéseire. Ez lesz a kommunikációs prioritásaink vezérlő elve, és reméljük, élénk lesz a vita ezekkel az európai politikákkal kapcsolatban. Végezetül hadd hívjam fel a figyelmüket az intézményközi kommunikációval kapcsolatos jövőbeli javaslatra. Azt reméljük, hogy ez egy sokkal jobb keretet fog adni az e téren végzett munkánk számára, tehát köszönöm ismét a vitát önöknek. Folytatni fogjuk mindezt, és az önök által említett részletek megvitatását is, amelyek szerintem inkább a bizottságok és biztosok közti párbeszédhez tartoznak. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazást egy későbbi ülésen tartjuk meg. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) Igen alaposan olvastam el a Bizottság 2009. évi politikai stratégiáját. Tekintve, hogy a kis- és közepes vállalkozásokkal, valamint az integráció gazdasági kontextusával kapcsolatos problémák erősen foglalkoztatnak engem, ezért engedjék meg nekem, hogy több pontra hivatkozzam a stratégiából. Más nézőpontból kell megközelítenünk az európai kis- és közepes vállalkozások kérdését. Vissza kell adnunk annak prioritását, és utat kell nyitnunk a benne rejlő fejlődési lehetőségeknek. A dokumentum egyben fontosnak tartja a Kisvállalkozások Európai Chartájával kapcsolatos munka folytatását, amelyen keresztül reményeim szerint megtanulunk úgy gondolkodni, hogy meghatározzuk, mivel tudjuk segíteni ezeket a legkisebb egységeket, mielőtt globális kontextusba helyeznénk őket. Nagyon fontos az innovációs stratégia előmozdítása és támogatása, és a tudományos központok és az üzleti szféra közötti együttműködésnek járó helyeslést is ki kell mutatnunk. Ugyanilyen fontos a dokumentum azon része, amely az Unió polgárainak fogyasztóként való kezeléséről beszél. A nyilvánossággal való kommunikáció és a tájékoztatás területén egyértelmű, hogy lenne hova javulni. Amikor a választókkal beszélek, gyakran érzem az Unió működésével és az általa a polgárok számára hozott előnyökkel kapcsolatos tudás hiányát. Fontos, hogy egyértelmű üzenetet küldjünk a polgároknak a számukra fontos ügyekben; az Európai Uniónak egy olyan entitássá kell válnia, amelyet a polgárok magukhoz közel állónak látnak, amely barátságos és könnyen megérthető, legyen valaki akár fogyasztó, akár üzletember, akár mindkettő.

8. Európai Innovációs és Technológiai Intézet (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Reino Paasilinna ajánlása az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében az Európai Innovációs és Technológiai Intézetről (15647/1/2007 - C6-0035/2008 – 2006/0197(COD) (A6-0041/2008). Reino Paasilinna, előadó. − (FI) Elnök úr, biztosok, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni együttműködésük kitűnő színvonalát. Munkánkban ez mindig kulcsfontosságú a jó eredmények elérésében. Immár csaknem három éve beszélnek az Európai Innovációs és Technológiai Intézet felállításáról, és azért telt el ennyi idő, mert a Bizottság eredeti javaslatán sok javítanivaló volt. A Parlament bizottságai, különösen az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, új szempontból vették szemügyre a javaslatot. Ám a Parlamentnek és a Tanácsnak nagyobb hatalmat biztosítottak az EITI autonómiájának veszélyeztetése nélkül. Ezen igazgatótanács megválasztása közelebbről emlékeztet az Európai Kutatási Tanács megválasztásánál használt módszerekhez, amelyet a tudományos világ nagy becsben tart. Ahogyan azt valaki az imént említette, azt is megerősítették, hogy kis- és közepes vállalkozások is részt vehessenek az EITI munkájában, és élvezhessék az innen származó előnyöket. Itt a legnagyobb a munkahelyekre gyakorolt hatás, és éppen itt van meg az innovációk gyors végrehajtáshoz szükséges rugalmasság és hatékonyság Mindenekelőtt az intézet prioritásai változtak meg. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, ahogyan a neve is mutatja, az innovációval foglalkozik majd. A tudásháromszög másik két eleme, az oktatás és a kutatás, ugyancsak fontos, de egyértelmű, hogy az innováció jelenti a háromszög csúcsát; ezen van a hangsúly, és ez a fő cél. Be kell fektetnünk a jövőben a minőségi oktatásba és az alapkutatásokba, de mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az innováció Európa Achilles-sarka.

15

16

HU


Az amerikaiak egyharmaddal több szabadalmi kérelmet nyújtanak be az Európai Szabadalmi Hivatalba, mint maguk az európaiak. Több tudásintenzív termékre és szolgáltatásra van szükségünk. Az utóbbi tíz évben Kína nulláról a jelenlegi másfél százalékra növelte GNP-jének kutatásra és fejlesztésre eső hányadát 17 EU-tagállamban immár alacsonyabb ez az arány Kínánál. Az EU GNP-jének kutatásba és fejlesztésbe fektetett része még mindig jelentős mértékben alacsonyabb a világ vezető gazdasági hatalmainál. Ennél is riasztóbb a tény, hogy a befektetésben való részünk nem hogy nem emelkedett, hanem csökkent az utóbbi években. Többé-kevésbé ilyen rossz a kockázati tőke helyzete is. A Lisszaboni Stratégia dinamikus hozzáállást kezdeményez. Miért nem hiszünk a saját terveinkben? Az oktatás és a kutatás magas szintje nem eredményez elég kereskedelmi és funkcionális célú alkalmazást, vagy legalábbis kevésbé gyakran használják fel őket, mint azokban az országokban, amelyekkel versenyzünk. A szabadalmi rendszerünk ugyancsak túl bonyolult. Ne legyen az agyelszívás jelentős probléma a világ vezető tudásalapú gazdaságává lenni szándékozó Unió számára? Az EITI nem fogja megszüntetni ezeket a problémákat, de enyhítheti őket az általa nyújtott példán keresztül. Lehetővé teszi majd a kutatások kereskedelmi hasznosítását, és szoros bilaterális kapcsolatokat hoz létre. Az EITI nem válik egy olyan szuperegyetemmé, amely megtartja magának a legjobb kutatóit; a Parlament kiegészítései garantálják ezt. A kezdeti, finanszírozással kapcsolatos problémák után a helyzet immár egyértelmű. Az egyik általam javasolt tudás- és innovációs közösség az információs és kommunikációs technológiára fog összpontosítani. Jelentős mennyiségű pénz érkezik ide az üzleti világból. Így a finanszírozás nem probléma. Vizsgálatok és próbálkozások nem elégségesek: együttműködésre van szükségünk, és ezért jött létre az EITI is. A Tanáccsal elért kitűnő kompromisszum olyannyira kedvező, hogy leszögezhetjük, teljes mértékben támogatjuk, és ezért szeretném megkérni mindannyiukat, hogy mutassák meg támogatásukat a hamarosan kezdőző szavazáson. Köszönöm. (Taps) Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagyon boldog vagyok – és ez nem csak diplomatikus fordulat –, hogy itt lehetek ma, és az európai innováció fokozásának lehetőségeiről beszélhetek. Úgy vélem, a parlamenti szavazás nagyon fontos lesz. Ahogyan Paasilinna úr említette, hosszú idő telt el a kezdetek óta, de hadd emlékeztessem a tisztelt Házat, hogy nagy volt a szkepticizmus, a vonakodás és a bizonytalankodás az innovációt egy ilyen intézmény által fellendíteni szándékozó javaslattal szemben, és örvendek, hogy képesek voltunk ezeket az álláspontokat a tagállamok, a Parlament, az intézet és annak partnerei részéről konszenzuális és támogató hozzáállás irányába elmozdítani. Említeném a német, a portugál és most a szlovén elnökség erőfeszítéseit. Különösen a Parlament előadójának, Paasilinna úrnak fejezem ki hálámat, mert jelentős szerepe volt mindebben, továbbá az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnök asszonyának, Niebler asszonynak, valamint Böge úrnak, a Költségvetési Bizottság elnökének, és a Kulturális és Oktatási Bizottság előadójának, Hennicot-Schoepges asszonynak. Az erőfeszítéseik és hozzájárulásaik nélkül nem tarthatnánk most itt. Úgy vélem, ez egy lehetőség, hogy megmutassuk, Európában megvan a képesség és az erős elkötelezettség innovációs kapacitásának javítására a globalizált világban. A technológiai innováció a növekedés, a munkahelyteremtés és a versenyképesség kulcsa, és polgáraink jólétének az alapja. A tudásháromszög három oldalának – oktatás, kutatás és innováció – teljes összekötését javasoljuk, az üzleti, a kutatói és az akadémiai szférából érkező partnerek együttműködésén keresztül. Ők az úgynevezett tudás- és innovációs közösségek keretén belül fognak együtt dolgozni. Úgy vélem, eljött az idő, hogy a sok előkészület után mozgásba lendítsük az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet. Mint tudják, már megtettünk bizonyos lépéseket, és tájékoztattuk a bizottságot, hogy megkezdtük az igazgatótanács felállítását. A kritériumokat egy különleges, magas rangú és független jelölőbizottság készíti elő. Ezután kijelölünk egy 18 személyből álló csoportot, amely igazgatótanácsként megkezdi a működését. A jelölőbizottság teljesen függetlenül és autonóm módon működik. Úgy vélem, ez nagyon fontos az EITI sikere és az igazgatótanács legitimációja szempontjából. A Parlament és a Tanács teljes mértékben tájékoztatást kap a kiválasztási folyamatról és a végeredményről. A Bizottság el fog készíteni egy belső jelentést a kiválasztási eljárás első lépcsőjének befejezése után, majd az eljárás végén egy végső jelentést. A Parlamentnek és a Tanácsnak egy hónapja lesz, hogy megismerkedjenek az EITI igazgatótanácsának javasolt tagjaival. Úgy vélem, hogy az ő kiválóságuk, vitatatlan szaktekintélyük,

11-03-2008

11-03-2008

HU


teljes függetlenségük és az, hogy képviselni tudják az általuk képviselt szektorokat – egyetemek, kutatók, üzleti élet –, fontos eleme lesz az intézet hitelességének rövid és hosszú távon egyaránt. Engedjék meg nekem, hogy hangsúlyozzak egy nagyon fontos elemet. Szeretném formálisan is kijelenteni, hogy az Európai Bizottság teljes mértékben elkötelezett az igazgatótanács autonómiájának és függetlenségének tiszteletben tartása mellett, ezt rögzíti a rendelet, és a Bizottság semmilyen szerepet nem fog játszani az EITI stratégiai döntéseinek meghozatalában. A Bizottság adminisztratív és pénzügyi támogatást nyújt az igazgatótanács igényének függvényében, illetve a szerint, ami az induláshoz szükséges. Szükség lesz bizonyos támogatásra a kezdetekben. Az ilyen támogatás szándékaink szerint lehetővé teszi az igazgatótanácsnak az első tudás- és innovációs közösségek (TIK-ek) kiválasztását a 18 hónapos határidőn belül, és semmiképpen nem fogja elvonni a stratégiai döntéshozatal jogát. Közös érdekünk, hogy az EITI működőképes maradjon a rendelet által előírt időkeretben. Előre örülök az EITI sikeres létrehozásának, és ismét kifejezem mély hálámat a Parlamentnek elkötelezettségéért és hozzájárulásáért. ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR alelnök Romana Jordan Cizelj, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SL) Három év telt el azóta, hogy először felvetődött az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásának ötlete. Ám sokkal korábbra nyúlik vissza annak felismerése, hogy a versenyképesség és innováció növelésének kulcsa az emberi erőforrás minőségének gondozása. Az EITI európai szinten ajánl megoldást e problémára. Az alapok már készen vannak. Most eljött az ideje a megállapított intézkedések gyors és hatékony végrehajtásának. Köszönöm a képviselőknek, az előadónak, és különösen parlamenti képviselőcsoportom tagjainak, hogy lehetővé tették azt, hogy egyezségre jussunk, és a Bizottsággal és a Tanáccsal együttműködve jó javaslatokat készítsenek elő, amelyekben benne vannak a legalapvetőbb eszméink. Az innováció az EITI szívében van. Továbbá, a mi kezdeményezésünk lehetővé tette, hogy az intézet legyen a kiválóság, és az európai minőség felismerhető szimbóluma. Nagy eredmény a független tudás- és innovációs közösségek hálózatos szerkezete, amit a jelenlegi javaslat említ. Sikeresen találtunk megoldást az intézet operatív működésének bonyolult kérdéseire is. A jelenlegi javaslat stratégiai innovációs program formájában kínál megoldást, amely optimális egyensúlyba hozza a politikai felelősséget és a szakértői függetlenséget, és egyértelműen meghatározza a hosszú távú stratégiai tervezés kompetenciáját. Sok mindenhez kezdhetünk a korábban említett pénzügyi forrásokkal. Jó a kiindulópont, de a hatékony végrehajtás szokás szerint rajtunk, akaratunkon és szívósságunkon múlik. Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, először is elnézést kérek, hogy el kell mennem a beszédemet követően, mert Pöttering elnök úrral kell találkoznom. A legőszintébben megköszönöm kollégámnak, Paasalinna úrnak, hogy ilyen elkötelezett volt ebben az ügyben, és a biztos úrnak is, aki mindig erősen támogatta ezt. Én úgy vélem, hogy az EITI egy fontos európai eszköz. Paasalinna úr már megállapította ezt: túl keveset költünk Európában a kutatás-fejlesztésre, és a kiemelkedő kutatásokra. Európában általában, és a legtöbb országban – legalábbis a legtöbb tagállamban – lehetne, és kellene többet tenni ezért. Az EITI nem kifejezetten a piaci verseny intézménye, de neki kellene vezetnie a kutatást és új kezdeményezéseket tenni. Arra gondolok például, hogy milyen fontos már csak az energiaszektorban, hogy nagyobb közös erőfeszítéseket tegyünk az új energiatechnológiák kifejlesztésében. Mivel ez ilyen fontos, megkérném a biztos urat, hogy ragaszkodjon a szükséges döntések gyors meghozatalához. Az egyik döntés persze az adminisztratív központ székházához kapcsolódik. Mint Bécsből származó osztrák, természetesen azt szeretném, ha a székhely Bécsben lenne. Ám bármilyen döntés szülessék, a fontos az, hogy az gyors döntés legyen, hogy megindulhasson a munka az EITI-ben. Jorgo Chatzimarkakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr először is hadd fejezzem ki őszinte gratulációmat Reino Paasilinnának, az előadónknak, és Figeľ biztos úrnak is. Az, hogy ilyen rövid idő alatt eljutottunk eddig, az valóban nagyszerű teljesítmény! Az előadó szorgalmas és körültekintő volt, és mindannyiunkat bevont a munkájába.

17

18

HU


Ám különlegesen gratulálok a Bizottság elnökének, Barroso úrnak. Teljesen világossá kell tennünk, hogy ez a projekt az ő kezdeményezéseként indult 2005 januárjában. És három év alatt működőképessé tettük. Ez lenyűgöző. Gyorsak vagyunk Európában, és el kell mondani ezen a ponton, ez igazán nagyszerű eredmény tőlünk. Csak három év kellett, annak ellenére, hogy ez valóban kritikus fontosságú téma. Az oktatás révén kell részt vennünk benne. Az oktatás a németországi Länder kulturális és oktatási szuverenitásának központi kérdése, én egyébként Németországot ismerem a legjobban, és persze sok tagállam szemmel tartja az ott történteket. Mindenesetre sikerült ügyesen elérnünk egy kompromisszumot. A pénzügyi oldalra gondolok. Sokáig birkóztunk annak kapcsán, hogy honnan jöjjön a pénz. És azután megcsináltuk, hogy az EU költségvetését első lépésre a fejéről a talpára állítottuk. Korábban az volt csak, hogy: szubvenció, szubvenció, szubvenció. Önök is ismerik a vitát. Most, először azt mondják: innováció a szubvenció helyett! Ez igazán remek! Szeretném külön megköszönni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban ülő kollégáimnak is, mert nekik is meg kellett egyezniük, és kompromisszumokat kötniük. Képesek voltunk a viták gyors megoldására, például olyan kérdésekben, hogy mennyire legyen független az EITI, milyen hosszúak legyenek pilotszakaszok, milyen viszonyban legyen az EITI és a hetedik keretprogram, a kannibalizmus kérdése és még olyan ügyek kapcsán is, mint az “EITI-címke” ügye, tehát az a kérdés, hogy amikor egy projekt az EITI keretében zajlik, fel kell-e tüntetni ezt a címkét. Ezeket mind megoldottuk És most a megvalósításról. Jelenleg – mint az Figel’ biztos úr mondta – az igazgatótanácsot készítik elő, és az Európai Parlament – köszönjük, hogy bevontak minket – is mérlegelni fogja, hogy ki üljön az igazgatótanácsba, mert mi ezt nagyon-nagyon fontosnak tartjuk. A témákat is ki kell még választani azonban. Swoboda úr foglalkozott az energia kérdésével. Ténylegesen foglalkoznunk kell Európa klímaváltozásra adandó általános válaszával, akárcsak az EITI irányításával, és például az energiahatékonyság kérdésével stb. Persze ugyancsak beszélnünk kell a helyszínről is. Én továbbra is Strasbourgot tartom a legjobb választásnak. Ezt még világosan nem mondtuk ki, de egyszer ki kell mondani. Ez az épület remek helyszín lenne az EITI-nek és az Európai Kutatási Tanácsnak is. Strasbourg “Scienceburg” lehetne, és mindannyiunknak képviselnie kellene ezt az ügyet. Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, szerencsére ma befejezzük az Európai Innovációs és Technológiai Intézet felállításával kapcsolatos jogalkotási munkát. Az igazgatótanács és a tudás- és innovációs közösségek kijelölése lesz a következő lépés a közös tudáspiac felé az Európai Unióban. Verheugen biztos úr közelmúltbeli lengyelországi látogatása alkalmával megismételte, hogy az új tagállamoknak a közös piaci struktúrákba való bevonása megerősítette az EU potenciálját, és minden résztvevő számára sikeres volt. E pozitív tapasztalathoz fordulok, amely ebben az ügyben útmutatóul szolgálhat számunkra. Az igazgatótanács wroclawi elhelyezése egy olyan lépés lenne, amely hasznot hoz az európai kohézió szempontjából. Könnyebbé teszi majd az új tagállamok számára, hogy megnöveljék a kutatás és fejlesztés pénzügyi forrásait a következő uniós költségvetésben. Ez végső soron emelni fogja az innovációs potenciált egész Európában. Wroclaw jelölésének támogatása nem csak szűklátókörű önközpontúság; ez az Európai Unió egésze érdekeit szolgáló gondolkodás természetes következménye. Miloslav Ransdorf, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Elmondanám, hogy Kondratyev hosszú ciklusok elmélete óta közismert, hogy az innováció megteremtése, az innováció társadalmon belüli végrehajtása egy objektív folyamat, egy olyan folyamat, amelynek saját specifikus és objektív mintája van. Mint a politikai küzdőtéren aktív emberek, mi előmozdíthatjuk az innovációt. Én személyesen úgy gondolom, hogy intézményi szempontból az EIT sokkal fontosabb Európa jövője szempontjából, mint például az Európai Bizottság. Úgy vélem, hogy három alapvető dolog van, amely segíthet felhívni a társadalom figyelmét a tudomány fontosságára, és népszerűsítheti azt. Először is, a tudósokat társadalmi példaképként kell látnunk. Létfontosságú, hogy az olyan tudósok, mint Holy úr, a kitűnő cseh kémikus, aki szabadalmak tucatjait alkotta meg, inkább a társadalom értékmodelljei legyenek, mint a sportolók vagy az énekesek. Ezért el kellene érnünk – és egyfajta szlogenként használnunk – egyfajta új “mértékmintát”. Másodszor, meg kell újítanunk az “értékirányítást”. Európa több kiváló tudóst adott a világnak, mint az összes többi kontinens együttvéve. A tudományos törekvések értéke mindig alapvető fontossággal bírt az

11-03-2008

11-03-2008

HU


európaiak számára. Meg kellene kísérelnünk, hogy biztosítsuk azt, hogy Európa visszaszerezze a vezető szerepét ebben a tekintetben. Harmadszor, szükségünk van arra, amit én “úttörő szellemnek” neveznék, és amely megmutatja Európának az előre vezető utat. Jana Bobošíková (NI). – (CS) Hölgyeim és uraim, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének adatai egyértelműen rámutatnak, hogy Európa problémája nem az új ötletek hiánya; ami hiányzik, az azok üzleti lehetőségekké transzformálása. Nem az Európai Innovációs és Technológiai Intézet lesz az, amely biztosítja a sikert a globális gazdaságban. Az innovatív versenyképességet csak a pénzhez, többek között a kockázati tőkéhez való jobb hozzáférés, és egy kreatív környezet, és a valódi akadémiai és vállalkozói szabadság, és az ehhez kapcsolódó, kiváló tudományos eredmények jutalmazási rendszere segítene előmozdítani. Hölgyeim és uraim, alapvetően ellenzem a Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozását. Ez nem fogja az EU versenyképességének javulását biztosítani. Csak egy felesleges struktúra lesz, a tudományban, a fejlesztésben és az oktatásban már meglévő struktúrák megkettőzése. Csak egy újabb hely, amely elszívja az adófizetők pénzét, anélkül, hogy értéket adna hozzá. Továbbá nagy az esély rá, hogy a Galileo-rendszer kudarcát is követni fogja. A magánszektor, amelynek pénzétől a Bizottság és a Tanács is függ, nem érti, hogy miért kellene politikusok és hivatalnokok értelmetlen álmát finanszíroznia. Angelika Niebler (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is, kérem bocsássanak meg, hogy nem voltam itt a vita elejétől kezdve. Az előző felszólaló említette a Galileót. Nekem kellett vezetnem a Galileo háromoldalú párbeszédéről szóló tárgyalásokat, és ezért elkéstem. Először is, természetesen köszönet előadónknak, Paasilinna úrnak, aki igazán remek munkát végzett, árnyékelőadójával együtt. Sok köszönet illeti továbbá Figel’ biztos urat, aki intenzíven részt vett a konzultációkon, és így ma szavazhatunk egy olyan jelentésről, amely széles elfogadottsággal bír közöttünk a Parlamentben. Három éve egy kérdéssel kezdtük vitánkat: szükség van-e az Európai Innovációs és Technológiai Intézetre? Nagyon határozattan állítom: igen, szükségünk van erre az intézetre. Van mit törlesztenünk a technológia transzfer területén. Mind a 27 országban remek tudósok és kutatók vannak. Ami azonban hiányzik, hogy nincs kölcsönhatás a kutatás kiváló eredményei és a piacképes termékek és szolgáltatások között. A technológiai intézetnek – az innovációs intézetnek – hozzá kell járulnia ehhez. A Bizottság jelenlegi javaslata afelé megy, hogy egy új intézetet zöldmezős beruházásként hozzon létre. Mi a Parlamentben nemet mondtunk erre, mi nem szeretnénk ezt! Mi egy hálózati struktúrát szeretnénk, amely összekapcsolja a vállalkozásokat, az egyetemeket és kutatóintézeteket Európában. Jelentésünkkel ezt értük el. Széleskörű megállapodást remélek. A jó úton vagyunk itt. Az is jó, hogy a vitáink folyamán nem beszéltünk a helyszínről. Máskülönben, Chatzimarkakis úr, ma nem lennénk készen, és nem is tudnánk befejezni ezt a projektet, öt év múlva még mindig arról vitatkoznánk, hogy kell-e nekünk technológiai intézet. Hegyi Gyula (PSE). – Elnök úr, a tudomány és a technológia adnak nekünk valós esélyt a globális versenyben való helytállásra. Évszázadokon át a mi kontinensünk volt a tudományos és technológiai fejlődés központja; és az európai tudomány mindig is nemzetközi volt. A tudósok között még a vasfüggöny idejében is intenzív eszmecsere zajlott, és a tudományos közösség ma már szinte nem ismer határokat. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozása fontos lépés kontinensünk ezen ősi hagyományának fenntartásában. Én örömmel üdvözlöm, és hasonlóképpen üdvözlöm kollegám, Paasilinna úr jelentését is. Kormányom, hazám és tudósaink nevében felajánlom Budapestet az EITI székhelyéül. Az élettudományokban, a klímaváltozás elleni küzdelemben és a környezettanulmányokban elért eredményeink a legjobb érvek emellett. Szülővárosom, Budapest, kellemes és izgalmas légkört biztosíthat. Lena Ek (ALDE). – Elnök úr, mi versenyképes, környezetbarát és szociálisan felelős Európát szeretnénk. Ám erőteljes a verseny a világpiacon, és hogy részt vehessünk ebben a versenyben, európai projektekre van szükségünk, és úgy kell kezelnünk az erőforrásainkat, mint az Egyesült Államok, amikor eldöntötték, hogy embert küldenek a Holdra. Úgy vélem, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet lehet a mi platformunk

19

20

HU


az “embert-küldeni-a-Holdra” projektben, értve ezen a kapcsolatot a kitűnő kutatók és az erőforrások közös alapba gyűjtése között. Az eddig meghatározott területek, például a klímaváltozás és telekommunikáció Európa és az európai versenyképesség szempontjából fontos területek, de azért is, hogy miként érjük el az európai polgárok számára olyan fontos európai jövőt. Azt gondolom, hogy nagyon fontos az a változás, amellyel garantáljuk az akadémiai képzést. Végezetül, támogatom Chatzimarkakis urat azon szándékában, hogy azokat a létesítményeket használja fel az intézet, amelyek már eleve rendelkezésre állnak. Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök úr, csak három hónap, és megszületik a döntés, hogy melyik európai városban lesz az Európai Innovációs és Technológiai Intézet igazgatótanácsának székhelye. A döntés politikai és egyben tényeken alapul. Hogy megpróbáljuk kiegyenlíteni az esélyeket a régi és az új Unió között, rengeteg, a közelmúltban csatlakozott állam merül fel. A tényekre alapozva, és nem megfeledkezve az említett politikai kritériumokról, úgy vélem, hogy a tökéletes helyszín egy lengyel város, Wroclaw lenne, amelynek történelmét évszázadok formálták, részben csehek, osztrákok, zsidók és németek, valamint a lengyelek. A Wroclaw mellett szóló érvek a következők: a jelentős intellektuális potenciál; a város már most erős akadémiai központ; jelentős a tőke és a nagyvállalatok, köztük külföldi cégek koncentrációja az alsó-sziléziai régióban, és ezek az EITI partnereivé válhatnának; és végül a közelsége két másik EU tagállamhoz: Németországhoz és Csehországhoz. Számos tudományágból kerültek ki Nobel-díjasok Wroclawból. A város jelenleg is több igen fejlett tudományos együttműködésben vesz részt, több oktatási intézménnyel és tudományos központtal Európa-szerte, és azon is túl. Úgy vélem, hogy optimális döntés lenne Wroclawot választani az Európai Innovációs és Technológiai Intézet igazgatótanácsának székhelyéül, tekintettel az EU harmonikus tudományos és technológiai fejlődésére, amelynek érdekében fel kell számolnunk a régi és az új Európa közti különbségeket. Zdzisław Kazimierz Chmielewski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, természetesen vannak bizonyos következményei annak, hogy csak egy percünk van beszélni. Így ki kell hagynom a finanszírozás témáját. A programvitáink leglényegesebb része, amelyért sok köszönet jár az előadó úrnak, az innováció eszméje, amely valósággá fog válni a tudás közösségekkel. Az én országom, amely nem rejtegeti, hogy közvetlen érdeke lenne otthont adnia az intézetnek, lehetőséget lát arra, hogy a közösségek erős kapcsolatban álljanak az intézettel, amely azonban nem korlátozná annak széles körű függetlenségét. A kormányszervek érthető módon nagy hangsúlyt helyeznek a közösségek gyakorlati erényeire, egyfajta húzóerőként kezelve azokat a tudás háromszögében: oktatás, kutatás és ipar. Ugyanakkor megerősítik az európai kutatóközpontok elszántságát, hogy létrehozzanak olyan közösségeket, amelyek három szektorra összpontosítanak: megújuló energia, klímaváltozás és információtechnológia. Képviselőként kötelességem, bár bizony mértékig megelégedésemre is szolgál, hogy megerősítsem, Wroclaw városa, mint ismert lengyel tudományos központ, valamilyen értelemben különleges ebben e tekintetben. Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Elnök úr, először is hadd gratuláljak Paasilinna úrnak, hogy ilyen jó megoldást talált egy olyan kérdésre, amely az elejétől fogva egyáltalán nem volt könnyű. A finanszírozás az egyik legfontosabb kérdés volt az első olvasatban, és üdvözöljük, hogy közös álláspontot értünk el. Nem szabad tagadni, hogy az intézet eredeti ötletét már létező kiváló modellek inspirálták, de azt is egyértelművé kell tenni, hogy jelentős erőfeszítések kellettek ahhoz, hogy életképessé tegyük azt, Európa összetettségéhez és sokféleségéhez igazítva. Az eredmény egy új eszköz, amely képes a tudás három oldalának egybeolvasztására – oktatás, kutatás és innováció –, és amely a versenyképesség javításához olyannyira szükséges multidiszciplináris innováció kultúrájának kialakítást szolgálná. Ezért meg vagyunk győződve afelől, hogy létre kell hoznunk tudás- és innovációs közösségeket, mint egyetemek, kutatóközpontok és cégek stratégiai integrált hálózatát, amelyben a diákok, a kutatók és a tudás szabadon áramolhatnak, és ahol olyan maximális tudományos stratégiai érdeklődés által övezett területeken lehetne dolgozni, mint például a megújuló energia vagy az információs és kommunikációs technológiák. Reméljük, hogy az EITI a nem túl távoli jövőben meghozza azokat a gyümölcsöket, amiket várunk tőle.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Grażyna Staniszewska (ALDE). – (PL) Elnök úr, hadd fejezzem ki afelett érzett örömömet, hogy a Közösség ilyen nagy fontosságot tulajdonít az innováció igényének. Ez különösen fontos az új tagállamoknak, amelyek számára az innovatív technológiák nagy lehetőséget jelentenek a civilizációban való előrelépésre, saját fejlődésük felgyorsítására. Strasbourgon kívül melyik várossal kerülhetnénk el a havi egyszeri drága utazásokat ? Nos, ez Wroclaw lenne – Wroclaw, amely a régi és az új Európa között húzódó határon van; nem főváros, de virágzó város, remek egyetemekkel, és majdnem 150 000 diákkal. A lengyel nemzeti hatóságok, Wroclaw önkormányzata és a lengyel akadémiai világ teljes mértékben készen áll a feladatra. Az innovációs és technológiai intézet wroclawi elhelyezése olyan szimbolikus gesztus lenne, amely nem mond ellent a kiválóság követelményének. A intézethez tartozó tudás- és innovációs közösségek hálózatát ugyancsak egyenlően kell az Európai Unión belül elosztani. Az intézetnek olyan eszközzé kell válnia, amely a Közösség egész területét mozgásba hozza, és a versenyképesség javítása, valamint a gazdasági fejlődés előfutára, és elkötelezett az innovációs és technológiai haladás iránt az egész Európai Unióban. Úgy vélem, hogy az ilyen kezdeményezésekkel, mint az EITI, megfelelhetünk a globális tudásalapú gazdaság kihívásainak, hogy beteljesítsük a Lisszaboni Stratégia nagyra törő célkitűzéseit. Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök úr, az EITI létrehozásának utolsó szakaszához értünk. Üdvözlöm a sok intézmény között lefolyt tárgyalásokat, amelyek célja egy kiegyensúlyozott megoldás volt, hogy ez az intézet legfőbb céljainknak megfelelően az innováció szimbólumává váljon. A hangsúly tehát az innováción van, amely alapvető értéke Európának. Az első tudás- és innovációs közösségek olyan kulcsfontosságú területekre fognak koncentrálni, mint a klímaváltozás, a megújuló energiaforrások, nem megfeledkezve a nanotechnológiáról, amely utóbbi megfelelő támogatást igényel. Az Európai Unió határozottan koncentrálni fog az innovációra. Az innováció Európája, Európa innovációja – az EITI az e két fogalmat összekötő, eddig hiányzó láncszem: a hiányzó láncszem, amely, ha elfogadásra kerül a holnapi szavazáson, akkor lehetővé teszi az előrehaladást az Európai Unió számára. Hinni kell a rózsákban ahhoz, hogy virágozzanak, ahogyan arra Anatole France emlékeztetett minket. Az EITI olyan, mint egy rózsa Európa kertjében. Hogy az EITI virágozzon, megfelelő éghajlati körülményekre van szükség. Az első olvasatban kifejeztem sajnálatom az EITI-hez allokált pénzügyi források csekély volta miatt, e támogatás elégtelensége folytán: 308 millió euró nem elégséges válasz ahhoz, hogy elérjük céljainkat. Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, emiatt meg kell változtatnunk a pénzügyi éghajlati viszonyokat, és el kell látnunk az intézetet a nagyon is valóságos céljaink megvalósításához szükséges forrásokkal. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Örülök ennek a lehetőségnek. Valóban, nagyszerű e drágakővel kezdeni, amely kicsiben, valóban alulról felfelé indult, de nagy ereje lesz, ha ezt elismerik a jövőben, mint a minőség különleges meghatározását. A második pont a következő: Paasilinna úrral együtt erőfeszítéseket tettem ezért az iparral összekötő hídért, ezért az innovációval foglalkozó nómenklatúráért, és e vonatkozásában igen elégedett vagyok az “innovációs és technológiai intézet” elnevezéssel. Meglepett azonban a dokumentum olvasása közben, hogy még mindig nehézségeink vannak ezzel. A Bizottság dokumentumai néha ezt az elnevezést használják, de a Parlament dokumentumai nem, ezért fontos lenne, hogy mostantól a helyes elnevezést használjuk. Harmadszor és végezetül a székhelyről. Csatlakoznék a nem helyi, nem francia felszólalókhoz, mint Ek asszony és Chatzimarkakis úr, akik Strasbourgot támogatnák – “Scienceburg”, ahogyan Chatzimarkakis úr nevezte. A város karaktere is adminisztratív, és ez egy adminisztratív intézmény; nem a nagy intézmény. Ez egyben megoldana sok politikai problémát is. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök úr, az európai technológiai intézet felállításának ötlete jelentős mértékben szkeptikus fogadtatásra talált, amikor három éve felmerült, ezért a rendelet jelenlegi kompromisszumos szövegét nagy sikernek tartjuk. Az intézet e nyár elején megkezdheti működését a Tanács júniusi, a székhellyel kapcsolatos döntését követően, és a tudás- és innovációs közösségek hálózati struktúrája ígéretes abból a szempontból, hogy az innováció remek serkentője legyen az egész EU-ban. A Jogi Bizottság előadójaként egyik fő prioritásom volt a megfelelő jogi háttér megteremtése, és így az intézet folyamatos pénzügyi hátterének lehetővé tétele. Elégedett vagyok azzal, hogy a Bizottság elfogadta ezeket a javaslatokat. A 2007-2013 közötti pénzügyi keret felülvizsgálata lehetővé tette, hogy az intézet megközelítőleg 309 millió euró támogatásban részesüljön, és ez kezdetnek jó. Remélem hogy a félidős értékelés lehetővé fogja tenni a projekt egészéhez szükséges 2 milliárd euró megszerzését.

21

22

HU


Az elit megjelenése különösen fontos az új tagállamok tudományos szférájában, amelyek jelentős és eddig kiaknázatlan lehetőségeket rejtegetnek. Ezért azon a véleményen vagyok, hogy az EITI valamelyik részének Wroclawban – a 140 000 diák városában – való elhelyezése remek európai befektetés lenne a jövőbe. Végül szívemből gratulálok és köszönöm Paasilinna úrnak e kiváló együttműködést. Jacek Protasiewicz (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, magyar kollégám, egy budapesti képviselő azt mondta, hogy még a vasfüggöny éveiben is volt együttműködés az európai tudományos intézmények között, de el kell mondani az igazságot: a vasfüggöny Európa tudományát is két táborra osztotta – a nyugati táborra, amely fejlődött a szabad világban, és volt pénzügyi támogatása, és a keletei táborra. Jó lenne, ha az európai technológiai intézet, amelyet ma vagy holnap létrehozunk, nemcsak az Európai Unió számára tenné lehetővé, hogy része legyen a globális innovatív versenynek, a tudásért zajló globális versenynek, hanem a történelem által szétválasztott két tábor egyesülését is szolgálná. Csatlakoznék lengyel kollégáimhoz, akik Wroclaw városát ajánlották vagy székhelynek, vagy az intézet valamely része otthonának, és remélem, hogy e város helyi önkormányzata is készen áll a projekt sikeréhez szükséges pénz befektetésére. Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, gratulálok az előadónak, Paasilinna úrnak, és a biztos úrnak, és megemlítenék valamit, ami a vitában nem hangzott még el, nevezetesen azt, hogy az akadémiai világ támogatása nélkül nem lennénk ma itt. Ha az egyetemek megakadályozták volna ezen új intézmény létrehozatalát, amely először szól az ipar, a magánszektor, a kutatási területek és az akadémiai intézmények közötti együttműködésről, akkor ez az intézmény nem látott volna napvilágot. Tekintve, hogy az elnökünk a megfelelő költségek nélkül és nagyon rövid idő alatt kezdeményezte az intézet létrehozását, és a tudományos és kutatási biztos egyáltalán nem akarta ezt az intézetet, ezért az intézet létrehozásának érdeme az öné, Figel’ úr, mert oktatási biztosként ön azon dolgozott, hogy lecsendesítse azokat a köröket, amelyek aggódtak a saját kompetenciájukban adott egyetemi fokozatok és diplomák miatt. Remélem, hogy ez az intézet nagy siker lesz, és hogy megtalálja azokat a ritka madarakat, akiket keres, hiszen az igazgatótanácsba olyan embereket keres, akiknek több területen is vannak tapasztalatai – a tudomány és az ipar területén is –, akik valójában nem vesznek részt ezekben, és akik fiatalok. Sok sikert kívánok ahhoz, hogy megtalálja őket! Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Biztos úr, az Európai Parlament előtt álló dokumentum valóban nagyon fontos. Elismerően nyilatkozom önről, az előadóról, és azon kollégáimról, akik hozzájárultak a meglevő javaslatok elfogadásához. Nagyon fontos, hogy egy kulcsfontosságú politika készül. Az európai gazdasági fejlődésének éppen technológiai innovációra van szüksége. Ettől fejlődik a világ. Különösen nagy a jelentősége, hogy a projektelvek alapján működő, tudásalapú társadalmak számításba vegyék egyik oldalról a közös európai fejlesztéspolitika prioritásait, a másik oldalról pedig külön-külön a tagállamok adottságait. Elengedhetetlen az egyedi kutatói struktúrák és egyetemek legjobb teljesítményeinek egyesítése és továbbfejlesztése, hogy biztosítsuk az energiaszektor, a klímaváltozás, és világ fejlődéshez elengedhetetlen új, progresszív anyagok kifejlesztésének prioritásaihoz való kapcsolódást. Ennek az intézetnek az egység hiteles szimbólumává kell válnia, valamint a legjobb kutatói gyakorlatok mobilitása legjobb központjává is egyben. És talán jó európai politika lenne egy új EU-tagállamba telepíteni azt. Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Elnök úr, mindannyian egyetértünk abban, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy előmozdítsuk a nyitott, tudásalapú társadalom ügyét, hogy utolérjük a világszínvonalat, és tartsuk a lépést a fejlődő világgazdasággal; annyi pénzt és vitát kell bevonnunk ebbe az ügybe, amennyit csak tudunk, hogy mozgásban tartsuk Európát. Megállapítanám továbbá azt is, hogy egyáltalán nem jelentéktelen kérdés az intézet elhelyezése. Egy innovatív régióban kellene lennie, fiatal és nyitott elmék régiójában, ahol nagy lehetőségek vannak, és – ez igen fontos – úttörő szellem, amely Kelet- és Nyugat-Európa között lebeg. Ezen követelmények mindegyikét teljesíti a lengyel Wroclaw városa, amit ezúton ajánlok önöknek. Végül gratulálok az előadónak és mindenkinek, aki részt vett ebben az inspiratív vitában.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) A lisszaboni stratégia fő célja az európai versenyképesség előmozdítása, és mindezt azért, hogy tartsuk a lépést a többi globális gazdasággal, például az Egyesült Államokkal és a feltörekvő ázsiai központokkal (Kína, India). A stratégia része az európai technológiai intézet létrehozása, amely jelentős támogatást élvez a PPE-DE képviselőcsoporton belül. Nagy érdeklődéssel követtem az intézet kezdeteit, amelynek jelentős pénzügyi segítségre lesz szüksége, hogy elérhesse céljait. Ezek a célok létfontosságúak az EU ipari, versenyképességi és innovációs alapjai fenntartásának szempontjából. Ezért a már elfogadott költségvetés növelését kérem. Hangsúlyozom, hogy ez egy olyan projekt, amelynek sikeresnek kell lennie, és ebben az összefüggésben véleményem szerint különösen fontos az innováció előmozdítása, amely magával hozza a haladást és a versenyképességet. Ebben a vonatkozásban úgy gondolom, hogy helyes az “innováció” szó beemelése az intézet nevébe, amelyet eredetileg a Technológia és Innováció Európai Intézetének neveztek volna. A kezdeményezésnek a tudásalapú gazdaság és az EU-n belüli kutatás és innováció elmozdításának területén fontos mandátummal kell rendelkeznie. Kifejezem elismerésemet Figel’ biztos úrnak a projekt végrehajtása során mutatott energiája és elszántsága okán. Nina Škottová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is gratulálok Figel’ biztos úrnak és az előadónak, Paasilinna úrnak az e projektben végzett munkájukért. Meghallgattuk az EITI-vel kapcsolatos pozitív és negatív véleményeket, és az EITI létrejötte előtt kétségtelenül lesznek még viták. Ezen a fórumon egy EITI melletti gondolatot hangsúlyoznék: minden, az EU költségvetéséből tudományra, fejlesztésre és oktatásra költött pénz jól allokált pénz, és nem kidobott pénz. Ez különösen igaz akkor, ha valószínű, hogy a legjobb európai agyak vesznek részt az EITI projektben. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, egy koherens gazdasági terület létrehozása, az egységes európai piac volt a Közösségek, majd később az Európai Unió létrejöttének alapvető oka. A következő lépés az, hogy adjunk modern és versenyképes dimenziót az európai gazdaságnak. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha az oktatásra, a kutatásra, az új technológiákra, és a legszélesebb értelemben felfogott innovációra költjük a pénzünket. Nem teszünk eleget e kihívásoknak, ha az iparunk nem tudja támogatni a tudományos fejlődést és az új technológiákat, és ha a helyi hatóságok nem fektetnek az oktatásba. A kormányoknak részt kell venniük a felsőoktatásban, és a tudományos alapkutatásokat is támogatniuk kell. Az Európai Uniónak eközben az innováció támogatására és irányítására kell koncentrálnia. Láthatjuk, hogy ezek a feladatok a tagállamoknál és az EU intézményeinél is megvannak. Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretném megköszönni a Háznak ezt a nagyon érdekes és támogató hangnemben folyt vitát. Bár volt némi kritika a pénz hiányát illetően, vagy azért, mert valamit megint létre akarunk hozni. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb innováció a nyitottsággal és a kreativitás előmozdításával kezdődik. A konzultáció és a jogi eljárás eredményeképpen a nyitottság, a hozzájárulás, az elkötelezettség és a kreatív, innovatív megközelítés példája jött létre. Megmutattuk, hogy az innováció belép ebbe a konszenzusba, és egyben az eredmény kontextusába és tartalmába is. Ez a legfontosabb dolog. Az EITI küldetése mindenekelőtt az innováció. A 2006. októberi lahti találkozó egyik folytatása ez, és a szövegvázlatot igazán a találkozó előtti napon nyújtottuk be. Soha nem támogattunk zöldmezős beruházásokat azért, hogy valami újat hozzunk létre; inkább új hozzáállást akarunk kialakítani az erőforrások és partnerek előmozdításával, szervezésével, motiválásával és mobilizálásával kapcsolatban, hogy sikeresebbé tegyük az innovációt Európában. Feleleveníteném, hogy a Bizottságnak soha nem volt lehetősége arra, hogy új épületeket építsen az EITI számára, hanem hogy új hozzáállást alakítson ki. Másfél évig tartott ez: 2005 februárjában a lisszaboni stratégia részeként kezdtük ezt, és azóta sok kávét ittunk, sok beszélgetést folytattunk – többek között ebben az épületben –, amelyek nagyon inspirálóak és érdekesek voltak, és ez arra mutat rá, hogy sok lehetőség és vélemény van az innováció előmozdításával kapcsolatban. Boldog vagyok, hogy eljutottunk ehhez a határozott közös elkötelezettséghez. Sokan beszéltek a helyszínről. Ez a Tanács ügye. Úgy gondolom, hogy a szlovén elnökség megpróbálja majd döntésre vinni ezt a folyamatot. Több név hangzott el már most – néhány tagállami szinten. Néhány város

23

24

HU


regionális szinten is vállalkozna erre. Jó jel, hogy több nagyra törő jelölt van az EITI székhelyére. Sok egyetem, vállalkozás és tudományos-technológiai szervezet is nagy érdeklődést mutat nemcsak a konzultációs folyamat iránt, hanem az igazgatótanács választásában való részvétel iránt, majd az EITI munkájában is. Ahogyan Hennicot-Schoepges asszony mondta, nem veszítjük el az identitást; az identitás megosztását ajánljuk az egyetemek vagy a létező központok és a létrehozandó EITI között. Ez többé-kevésbé minden, amit el szerettem volna mondani az önök megjegyzéseihez és támogatásukhoz kapcsolódóan. Ismét hangsúlyoznám a konvergens, horizontális munka fontosságát. Ahogyan e Parlamentben az önök bizottságaiban cselekedtek önök, úgy tettünk mi is a Bizottságban. Én sem voltam elszigetelve. Nem vagyok egyedül. Bírtam a Bizottság elnökének, az ipari biztosnak, a kutatási biztosnak és a költségvetési biztosnak a támogatását, valamint másokét is. Az hiszem, ez egy nagyon fontos üzenet a jövő számára: dolgozzunk együtt, legyünk nyitottak, és mozdítsuk elő a kreativitást. Javaslom, hogy ebben a hónapban nevezzük ki a 2009-es évet a kreativitás és az innováció európai évének. Ez nyomatékosan csatlakozik azokhoz a javaslatokhoz, eszmékhez és politikákhoz, amelyeket Európában létre kell hoznunk és képviselnünk kell. Még egyszer, nagyon köszönöm önöknek. Mindez még nem bejezett tény; inkább az alapítás szakaszának kezdete, és ezután következhet az igazi munka – és remélem, az sikeres lesz. Reino Paasilinna, előadó. − (FI) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, emlékeznünk kell arra, hogy amikor elkezdtük, a nagy többség az egész projekt ellen volt. Mostanra együttműködést alakítottunk ki a Bizottsággal és a Tanáccsal. Mostanra olyan valamit hoztunk létre, ami elég dinamikus ahhoz, hogy szavazás tárgya legyen, és remélem, hogy a nagy többség a projekt mellett szavaz majd. Ez a módja annak, ahogyan együtt dolgozhatunk. A helyszínnel kapcsolatban nincs mit mondanom, azon kívül, hogy ez egy modern hálózati rendszer lesz, amelyben kutatók és közösségek függetlenül dolgoznak együtt. Nem az intézet székhelyének kiválasztott városban fognak összpontosulni. Továbbá, az adminisztratív személyzet viszonylag kis számú lesz, kevesebb mint száz ember, tehát nem lesz szükség nagy épületekre. Egy dolog azonban fontos. Jó közlekedési kapcsolatra van szükség, lehetőleg közvetlen repülőjáratokkal, mert mint tudjuk, nagyon fura olyan helyeken dolgozni, ahol nincsenek közvetlen repülőjáratok, miközben a találkozókat gyakran a reptereken kell megtartani. Továbbá gondolnunk a pénzügyek kérdésére is. Ez fontos, bár az egyik javasolt témára, a kommunikációs technológiára már találtunk forrást. Más szavakkal, ha a téma attraktívnak tűnik, akkor igazán lehet pénzt szerezni rá. Bizonyos, hogy nem szenvedünk hiányt a tőkében. Többen azt mondták itt, hogy ez egy új fajta együttműködés. Az intézet így nem lesz mások versenytársa, de részt vesz az együttműködésben, ahogyan Ek asszony megjegyezte. Ransdorf úr és mások azt állítják, hogy mivel az európai tudomány tetőpontját már magunk mögött hagytuk, ezért az európai modellnek a világ tudománya tetőpontjává kell válnia. Így is kifejezhetjük, hogy milyen minőségre van szükségünk. Nagyon köszönöm önöknek az együttműködést. A projekt azért volt sikeres, mert Európának szüksége van rá. Köszönöm. (Taps) Elnök. − A vitát lezárom. A szavazás ma lesz. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Herczog Edit (PSE), írásban. – (HU) Az információs és technológiai forradalom, a poszt-indusztriális társadalmi-gazdasági átalakulás a világ legtöbb országában felrázta a tudomány, a gazdaság és a politika szereplőit Csipkerózsika-álmukból, és a figyelem egyre inkább annak megértése felé fordult, hogy miben rejlik egy-egy település, nagyobb régió vagy ország sikeressége. A siker záloga a kreativitás, az alkotóerő, az új ötlet, amely alapja lehet minden fejlesztésnek. A kreativitás akkor válik innovációvá, ha meg is valósul. Remélhetőleg az Európai Parlament ilyen innovatív produktuma lesz az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, melynek elsődleges célja az EU innovációs képességének fejlesztése lesz a felsőfokú oktatás, a kutatási szféra és az ipar képviselőinek az összefogásával. Az EITI óriási szerepet játszhat abban, hogy újra világszerte elismert legyen az európai innováció, és számolni kelljen az

11-03-2008

11-03-2008

HU


európai iparral és a kutatókkal. Magyarország fővárosa is versenybe szállt azért, hogy otthont adjon az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek. Biztos vagyok abban, hogy hazám mind a kormány kutatásés innováció-fejlesztés melletti elkötelezettsége, mind a kutatói infrastrukturális helyzetével, mind a tudományos fejlődésben korábban betöltött szerepével, mind pedig vendégszeretetével jó házigazdája lehet az Intézetnek. Engedjék meg, hogy Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar tudós szavait idézve kérjem támogatásukat az EITI székhelyéért folytatott versenyben: „Kis nép a magyar, de ami a szürkeállományt illeti, nagyhatalom”. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök úr, az Európai Parlament második olvasata egy újabb jelentős lépés, amely közelebb hoz minket az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásához. Sok idő telt el azóta, amióta José Barroso benyújtotta az intézmény felállítására vonatkozó javaslatát 2005 februárjában. Az ötlet szerint ez egy olyan intézmény lett volna, amely támogatja a lisszaboni stratégia végrehajtását, ami akkor járt félidőben, és nem hozta meg a tervezett hasznokat. Tudatában vagyok annak, hogy az egyik város, amely az EITI székhelyéül szolgálna, a lengyel Wroclaw városa. Azt is tudom, hogy Lengyelországban és máshol is, ahol sok más város is szívesen fogadná az intézetet (Bécs, München, Sant Cugat-Barcelona, Párizs, Oxford, Brüsszel, Budapest, Nürnberg, Aachen), fokozott várakozások övezik ezt az ügyet az intézet finanszírozásához szükséges 2,4 milliárd euró miatt. Ez a kiadások egészét jelenti az intézet és a pénzek nagy részét felszívó tudás- és innovációs közösségek teljes hálózata számára. Meg vagyok győződve továbbá arról, hogy az intézet létrehozása nem lesz képes arra, hogy segítse a létfontosságú innováció és versenyképesség szempontjából szükséges strukturális reformok végrehajtását az Európai Unióban. Ennek ellenére, ismerve Wroclaw ambícióit és a város önkormányzatának értékeit, meg vagyok győződve arról, hogy ez lesz a megfelelő helye az EITI-nek, és elégedett vagyok az intézet létrehozataláért tett lépések terén elért haladással. Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – Az oktatás, a kutatás és az innováció ablak a jövő felé. Ezek az úgynevezett “tudás háromszögének” építőkockái. Versenyképesnek kell lennünk. A tudás háromszöge az egyik kulcsa ennek. Támogatom a szöveget, mivel a Bizottság európai technológiai intézetet létrehozására irányuló javaslata Európa egyik fő gyengeségét orvosolná: az innováció hiányát. Úgy látom, hogy az EITI befektetés a jövőbe. Korábban volt némi szkepticizmus az EITI által nyújtott hozzáadott értékkel kapcsolatban. A javasolt hálózatos szerkezet jó megoldás. A szakértelem az egyetemek és felsőoktatási intézmények részvételében van. Visszaemlékezve akadémiai éveimre, támogatom azt az ötletet is, hogy az EITI tudás- és innovációs közösségei legyenek autonómok. E központokat a kiválóság kritériumai alapján kell kiválogatni. Támogatom ezt, mivel ezen a módon az EITI tudás- és innovációs közösségei nagyban járulnak majd hozzá az európai innovációhoz. (Az ülést 11.15-kor felfüggesztik, és 11.30-kor folytatják.) ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT alelnök

9. Mandátumvizsgálat Elnök. − A következő napirendi pont az Európai Parlament új tagjai mandátumának vizsgálata. A Jogi Bizottság nevében Gargani úr szóbeli jelentést tesz az ügyről. Giuseppe Gargani, a Jogi Bizottság elnöke. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Parlamentnek – eljárási szabályzata szerint – meg kell vizsgálnia újonnan megválasztott tagjainak mandátumát, és érvényességükről határoznia kell. A bizottság február 25-i ülésén megvizsgálta az illetékes hatóság által jelölt 35 romániai európai parlamenti képviselő mandátumát. Ezek a nevek további három, az illetékes nemzeti hatóságok által jelölt névvel egészültek ki. Tekintettel a nagy számú mandátum vizsgálatára és a rövid időre, a Jogi Bizottság, és így elnöke is, helyénvalónak tartotta szóbeli jelentés előterjesztését a parlamentnek. Mivel a bizottság rögzítette, hogy minden rendben, a parlament ratifikálhatja valamennyi mandátumot.

25

26

HU


Elnök. − A mandátumok ratifikálása ezennel megtörtént.

10. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazás. (A szavazás eredményei és más részletei: lásd a jegyzőkönyvet)

10.1. Az ESZAK, valamint a Szén- és Acélipari Kutatási Alap eszközeinek kezelése (A6-0062/2008, Reimer Böge) (szavazás) 10.2. Az Európai Közösség és az Egyesült Arab Emírségek között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről létrejött megállapodás megkötéséről(A6-0043/2008, Paolo Costa) (szavazás) 10.3. A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről (A6-0044/2008, Neil Parish) (szavazás) 10.4. A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről (A6-0045/2008, Neil Parish) (szavazás) 10.5. A gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása az Európai Közösségben(A6-0055/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 10.6. A sertések azonosítása és nyilvántartása (A6-0057/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 10.7. A vetőmagokon kívüli zöldségszaporító és -ültetési anyagok forgalmazása (A6-0056/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 10.8. A polgári légi közlekedés védelmének közös szabályai (A6-0049/2008, Paolo Costa) (szavazás) 10.9. Európai Innovációs és Technológiai Intézet (A6-0041/2008, Reino Paasilinna) (szavazás) 10.10. Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele (A6-0065/2008, Reimer Böge) (szavazás) 10.11. 1/2008. számú költségvetés-módosítás – Szolidaritási Alap (A6-0058/2008, Kyösti Virrankoski) (szavazás) 10.12. Az EK és a Bissau-guineai Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás (A6-0053/2008, Luis Manuel Capoulas Santos) (szavazás) 10.13. Az EK és Elefántcsontpart közötti halászati partnerségi megállapodás (A6-0054/2008, Daniel Varela Suanzes-Carpegna) (szavazás)

11-03-2008

11-03-2008

HU


10.14. Fenntartható európai közlekedéspolitika (A6-0014/2008, Gabriele Albertini) (szavazás) (Az ülést 11:50-kor az ünnepi ülés miatt felfüggesztik.) ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR elnök

11. Ünnepi ülés – Észtország Elnök. − Hölgyeim és uraim, ez egy nagyszerű nap az Európai Parlament számára, mert egy korábbi képviselőtársunkat üdvözölhetjük itt – aki most már az Észt Köztársaság elnöke, korábbi kollégánk, Hendrik Ilves úr! Szívből üdvözöljük önt az Európai Parlamentben! (Zajos és kitartó taps.) Hölgyeim és uraim, amikor egy olyan órát élünk meg, mint ez a mostani, helyes nemcsak a jelenre gondolni, hanem visszaemlékezni arra is, milyen hosszú és széles út vezetett el ahhoz, hogy másokkal egyetemben képviselőtársaink legyenek Észtországból – és Lettországból és Litvániából, ha most csak a balti államokról beszélünk –, akik választott képviselők lettek, és akiknek az országai szabad államok, amelyek korábban évtizedekig totalitárius kommunista fennhatóság alatt álltak, de a szabadság észtországi elnyerése óta képviselettel bírnak e helyen. Ezt a képviselőtársunkat a nép demokratikus döntése alapján választotta országa elnökének. Ő egy olyan szereplő Észtországban, aki másoknál is jobban kapcsolódik Európa jövőjéhez, és természetesen jelenéhez. Eredetileg országa külügyminisztereként vezette az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalásokat, majd ezt követően 2003-tól kezdve egy évig megfigyelő volt az Európai Parlamentben a 2004-es közvetlen választásokig, amikor az Európai Parlament tagja lett, addig, amíg végül 2006 szeptemberében megválasztották az Észt Köztársaság elnökévé. Hendrik Ilves 2006. október 9-én foglalta hivatalát, mint az Észt Köztársaság elnöke. Ilves elnök úr, nagy öröm, hogy üdvözölhetem önt itt az Európai Parlamentben, amely 50. évfordulóját ünnepli holnap. Az ön látogatása mintha az ünnep kezdetét jelentené, és megkérem önt, hogy szóljon az Európai Parlamenthez. Még egyszer szívből üdvözlöm önt. (Taps) Toomas Hendrik Ilves, az Észt Köztársaság elnöke. − (ET) Barátaim, hadd kezdjem azzal, hogy boldog születésnapot kívánjak önöknek. Kedves barátaim és kollégáim, kollégáim a szó legpontosabb értelmében, barátaim, akik másfél éve hiányoznak. Ha felnézek és látom önöket itt mind – innen lentről úgy tűnik, hogy sokkal többen vannak itt, mint a 131. székből, ahol én ültem. Nem tudják elképzelni, hogy milyen hatalmasak önök, mint Európa parlamentje. Én tudom, el kellett mennem innen, mielőtt rájöttem volna erre. Ám engedjék meg nekem, hogy jelenlegi szerepemben, országom elnökeként folytassam. Ma, amikor Észtország az Európai Unió tagjaként immár az ötödik évébe lép az, már nem vagyunk „új tagállamok”, amelyek tanulják a szakmát. Valóban úgy vélem, itt az idő, hogy elhagyjuk az „új tagállam” kifejezést, mint értelmetlen anakronizmust. (Taps) Ma már nincsenek új vagy régi tagállamok. Csak tagállamok vannak. Az „új tagállamok” kifejezés már azt sem jelenti, hogy „szegényebb tagállam”, hiszen ezekben a napokban már sokan közülünk elérték a „régi tagállamok” szintjét. Ma az Unióban érdekkoalíciók, pártpozíciók vannak, és ezek több dimenziót alkotnak – kis és nagy tagállamok, ipari vagy kereskedő nemzetek, és a többi. Ám ennek alapja nem a taggá válás időpontja vagy a tagság hossza. Itt ma szeretnék előre nézni tíz évvel a jövőbe, amikor már mind régi vagy régebbi tagállamok leszünk. Arra az időpontra, amely száz évvel követi az első szörnyű huszadik századi európai polgárháborút. Úgy beszélünk

27

28

HU


az Unióról, mint amely a második európai polgárháborúra adott válasz, hogy úgy szervezzük meg kontinensünket, hogy ne ismétlődhessenek meg a második világháború borzalmai. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenlegi Európai Unió tagállamainak harmada – vagy még talán többen – az első világháború romjain alapították meg független politikai entitásaikat. Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország (140 év nem létezés után), a korábbi Csehszlovákia, továbbá Magyarország és Ausztria a ma ismert formájukban mind a XX. században jöttek létre birodalmak, nemzetközi szuperhatalmak szétesésével, és önrendelkezésen alapuló új államok jöttek létre. Azért említem ezt, mert az én országom, mint olyan sok mai tagállam, azzal kezdte, hogy levette magáról egy nagy, despotikus és antidemokratikus szupranacionális entitás – vagy más néven birodalom – ráerőszakolt tagságának igáját. Észtország, mint sok más ország, kétszer jött létre. Ám a mai időkben azért jöttünk össze, hogy együtt építsük fel a saját szupranacionális entitásunkat – és egy új identitást, a mi Európai Uniónkat. Nem azért tettünk így, mert meghódítottak és megszálltak minket, hanem mert szabadon cselekedhettünk így. És mert úgy véljük, hogy ez a helyes tett. Ez is az önrendelkezésünk gyakorlása. Azért említem ezt, mert tíz év múlva Észtország először részesedik az elnökség gyakorlásának kiváltságában és felelősségében, és nagyon remélem, hogy amikor eljön az az idő, akkor már nem fogunk azon ügyek kapcsán civakodni, amelyekkel ma birkózunk. Éppen ezért szeretnék ma olyan ügyekről beszélni, amelyek tíz év múlva lesznek fontosak. Végül azért említem ezeket a dolgokat, mert a választási ciklusaink és a kihívásaink ciklusai nincsenek összhangban: olyan problémákkal foglalkozunk, amelyek nem illeszkednek négy- vagy ötéves ciklusokhoz. De az Európai Unióval szemben álló kihívások és kényszerek, az energiától a környezetig, a versenyképességtől a bővítésig, közös külpolitikától a bevándorlásig, mind stratégiai ügyek, amelyek bátorságot és elszánt cselekvést kívánnak messze két vagy három választásnál nagyobb időtartamban. Hölgyeim és uraim, bár nem jósolhatjuk meg a jövőt, bizonyos trendek és veszélyek általánosságban felismerhetők. Az előttünk álló két fenyegetéssel kapcsolatban nem szenvedtünk hiányt egyik megvitatásában sem: ezek a globális felmelegedés és a fosszilis üzemanyagok lelőhelyeinek csökkenése. Ám ez két kérdés globális kérdés, és megoldásukon, bár az nyilvánvalóan elképzelhetetlen az Európai Unió nélkül, az egész bolygónak dolgoznia kell. Ám ugyanebben az időben az Unió különböző komoly kihívásokkal néz szembe. Ha nem tudjuk megoldani őket, talán tíz éven belül, de legalábbis negyedszázadon belül, akkor elveszíthetjük a ma élvezett viszonylagos jólétünket és sikerünket. Ezek a kihívások és kényszerek mind az Európai Unió versenyképességével függnek össze. Hol vannak a versenytársaink? Az Európai Unióban, vagy a szélesebb világban? Egyértelmű a válasz, hogy „mindkettő” igaz: az Európai Unió piacán is versengünk, akárcsak a világpiacon. Ám ha a globalizáció hosszú távú trendjeit nézzük, akkor hálásnak kell lennünk Jean Monnet és Jacques Delors uraknak, hogy létrehozták a belső piacot egy olyan időben, amikor a globalizáció még nem volt megfigyelhető jelenség. Mert a belső piac az, ami lehetővé teszi az egyes európai nemzeteknek, hogy fenntartsák versenyképességüket a globális küzdőtéren. Az Európán belüli nyitottság, a versenykényszer Európán belüli megnyitása volt a világban való versenyképességünk motorja. A jelenlegi Európai Unióban történő gondolkodás nem mindig ad okot az optimizmusra, két okból sem: először is az innováció és a versenyképesség fejlesztésére a lisszaboni napirenddel elfogadott jó szándékú programunk végrehajtásának bátortalan volta miatt. (Taps) És másodszor, az Európai Unió erősödő protekcionizmusa miatt, nemcsak a külvilág felé, hanem a saját határain belül is. Engedjék meg nekem, hogy két kérdéssel foglalkozzam. Amikor országom éppen kikecmergett az ötven évig tartó szovjet elmaradottságból, kétségbe voltam esve, hogy milyen hosszú ideig fog tartani a szükséges infrastruktúra kiépítése Észtországban.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Ám bizonyos területeken, például az információtechnológiában Észtország egyenlő feltételek mellett rúghatott labdába. Az információtechnológiába való befektetés – mind a köz-, mind a magánszektorban – lehetővé tette az országnak, hogy meghaladja a Európai Unió átlagának szintjét, és az 1990-es évek végére olyan szintet értek el az elektronikus kormányzati szolgáltatások, és a más ágazatokban, például a bankszektorban nyújtott szolgáltatások, mint amilyet kevés másik európai ország mondhat a magáénak. Az országomban az információtechnológiára tett hangsúly kifizetődött, és lehetővé tette, hogy versenyképesebbek legyünk. Ám ez önmagában kevés még. Általánosságban Észtország, Európa nagy részéhez hasonlóan, másokra hagyja a tudományos innovációt és fejlesztést. Legyünk őszinték, az innováció elsősorban az Egyesült Államokból érkezik, amely maga is függ a legjobb európai, valamint indiai és kínai agyak elszívásától, hogy fenntarthassa magas versenyképességét. Végre komolyan kell vennünk ezt a kérdést. Ódzkodunk a bevándorlástól, a gyerekeink egyre kevesebbet tanulnak matematikát, reál- vagy mérnöki tudományokat, és úgy döntünk, hogy elzárkózunk a versenytől az Európai Unión belül a világ gazdaságának egy olyan szektorában, ahol a legélesebb a verseny: a szolgáltatások terén. A Európai Unión belüli versenynek vagy annak hiányának biztonsági következményei is vannak. Az energia fontosságát tekintve érthető, hogy néhány ország az Európai Unióban megvédené vállalatait a versenytől, és ellenzi az energiapiac liberalizációját. Ez érthető reakció. De ma Európa legnagyobb energiaforrása egy olyan ország, amely “energetikai szuperhatalommá” nevezte ki magát, és külügyminisztériuma honlapján az a nyilatkozat áll, hogy az energia a külpolitika eszköze. Egyértelmű, hogy amennyiben a jövőben el akarjuk kerülni azt, hogy az európai tagállamok az oszd meg és uralkodj politikájának legyenek kitéve, vagy ha el akarjuk kerülni a jobb gázüzletekért való tolakodást, amelyet ma látunk az Európai Unióban, akkor nem tekinthetünk el a közös energiapolitika szükségességétől. (Taps) Olyan energiaügyi biztossal, aki a kereskedelmi biztos erős alkupozíciójával rendelkezik. De ahhoz, hogy közös energiapolitikát hozzunk létre, közös kereskedelmi rezsimre is szükségünk van, továbbá a külpolitika sine qua non-jára, tehát a liberalizált belső piacra. Tehát, hol vagyunk most a jövő felé nézve? Japánban és Koreában sokkal kedvezőbbek az internet elterjedtségét jelző mutatók, és a szélessávú internet díja is sokkal alacsonyabb; Ázsiában és az Egyesült Államokban több mérnököt képeznek (vagy az USA esetében vagy képeznek, vagy máshonnan alkalmaznak). Ez nem sok jót jelent. Ez a globalizált gazdaságban Európa és az európai versenyképesség fokozatos hanyatlásához vezet. Feltéve persze, hogy nem teszünk semmit ebben a kérdésben. Észtország számára az első lépés a Reformszerződés, és szeretném megköszönni a portugál elnökségnek az e kérdés megoldása érdekében kifejtett remek munkát. A minősített többségi szavazás kiterjesztése nélkül megbénulunk, elnök és külügyminiszter nélkül nem fognak minket a súlyunknak megfelelő komolysággal kezelni. Egy példa arra, amikor nem kezelnek minket a valós súlyunknak megfelelően, egyértelműen megfigyelhető a szomszédságpolitikánkon. A külkapcsolatok európai tanácsa tanulmányának következtetése szerint, idézem: „ellentétben azzal, amit többen gondolnak Európában, Oroszország szomszédságpolitikája fejlettebb, jobban koordinált és jobban végrehajtott, mint az Európai Unióé. Oroszország jelentősebb politikai, gazdasági, sőt katonai erőforrásokat szán szomszédai befolyásolására, mint amennyit az Európai Unió”. Idézet vége. Az nem cseng össze igazán a mi magasztalt „soft power” voltunkkal. Ám a szomszédságpolitikánk szorosan kötődik egy alapvető, hosszú távú kérdéshez: mi lesz velünk tíz év múlva? A kérdésnek két aspektusa van: milyen nagyok leszünk tíz év múlva, és milyen lesz a minket körülvevő környezet? Mekkora lesz az Európai Unió 2018-ban? Nem tudjuk, de nekünk kell eldöntenünk. Bizonyos, hogy nem leszünk olyan nagyok, mint ahogyan azt néhányunk szeretné, de az is bizonyos, hogy nagyobbak leszünk, mint most. Keleten és délen vannak olyan országok, amelyek bizonyos, hogy soha nem fognak csatlakozni. Úgy tűnik számomra, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartanunk, az az, hogy az Európai Unió és szomszédai közötti különbség a gazdasági jólét és a politikai szabadság tekintetében ne

29

30

HU


legyen olyan hatalmas, hogy az illegális bevándorlók vagy politikai menedékkérők hatalmas hullámával kelljen szembesülnünk. Ezért úgy tűnhet, hogy még a saját kitűnő tapasztalatainkból sem tanultunk, amit a legutóbbi bővítés szolgáltatott. Növelni tervezzük a kifelé nyújtott támogatásainkat, anélkül, hogy azokat a reformok feltételeihez kötnénk. Fejlesztési bankjainkon keresztül olyan országok fejlődését támogatjuk, amelyek kíméletlenül ellenséges kereskedelempolitikát folytatnak az Európai Unióval szemben. Rá kell ébrednünk arra is, hogy immár nem a miénk az egyetlen létező modell. Most már Francis Fukuyama is elismeri, hogy a történelem liberális demokrácia felé való feltartóztathatatlan előrehaladásának hegeli álma nem tartható. Mire jók a Világbank fejlődő országoknak nyújtott hiteleinek korrupcióellenes követelményei, ha a szuverén vagyonalapok jobb üzletet ajánlanak, és feltételek nélkül? Amikor azt gondoltuk, hogy ideológiamentes világban élünk, rosszul gondoltuk. Ehelyett azonban az autoriter kapitalizmus felemelkedése, mint a demokratikus piacgazdaság alternatívája, valószínűleg az előttünk álló legújabb ideológiai, intellektuális és erkölcsi csatát jelenti. (Taps) Egyértelmű, hogy újra kell gondolunk politikáinkat, de ez nem lesz elég. Bátrabbnak kell lennünk; kell, hogy legyen víziónk, és meg kell értenünk, hogy hol leszünk mi, és hol lesz a világ 20 vagy 25 év múlva, amikor Németország, a mai gazdasági nagyhatalom, eltörpül India és Kína mellett. Hogy felkészüljünk az ezután következő negyed évszázadra, már ma meg kell kezdenünk a tervezést. Nagyon remélem, hogy a közelgő európai parlamenti választásokon a pártok nem a mai status quo fenntartása mellett lépnek fel, hanem a jövőre vonatkozó elképzeléseik mentén fognak versenyezni. Hölgyeim és uraim, a demokrácia a polgárai számára létezik, a polgárainak akaratán alapul, és az ő helyeslésüket igényli. Ezért intézményeket hoztunk létre, olyan intézményeket, amelyeket az új szerződés továbbfejleszt majd, miután érvénybe lép. De nem szabad a felelősségünket az intézményekre átruházni; a külügyi szolgálat létrehozásával, vagy a minősített többségi döntést igénylő szavazások kiterjesztésével nem fogunk túl sok mindent elérni, ha közben nem értjük meg jobban az európai érdekek alapjait. A közös konzuli hivatalnokok felállítása korszerű bürokratikus reform. A vétó intézményének korlátozása önmagában üdvözlendő lépés Európa számára, de kis lépés marad, ha a tagállamok azt gondolják, hogy nem veszik figyelembe az érdekeiket. Vissza kell térnünk ahhoz a legalapvetőbb felfogáshoz, amely sikeressé tette az Európai Uniót. Nevezetesen, hogy a nemzeti érdekeket az szolgálja a legjobban, ha mindannyian engedünk egy keveset annak érdekében, hogy Európai Unió sikeres legyen. Nem a pénz átadásáról beszélek, vagy a politikáknak ellenszegülő tagokat lekenyerező gesztusokról. A világban külön-külön, nemzetállamként, illetve közösen, az Európai Unióként elfoglalt helyünkre gondolok. Amikor egy erős Európáról beszélünk, akkor rá kell ébrednünk a mindannyiunk számára a hazai politikai életből ismerős igazságra: akkor erős az országunk a világban vagy akár Európában, ha otthon is erősek vagyunk. Az erős támogatást élvező kormányok megengedhetik maguknak, hogy nagy szavuk legyen a nemzetközi porondon. Bizonyos vagyok abban, hogy ez probléma az egész Európai Unióban. Ahhoz, hogy megerősítsük az európaiság érzetét a szavazóink között, túl kell lépnünk a Bizottságnak még azon javaslatain is, amelyek előírnák az egyetemi diákoknak, hogy egy évet egy másik tagállam egyetemén töltsenek el. Aktívan bátorítanunk kell ezt saját országainkban, hogy polgáraink is megismerjék egymást, ne csak a hivatalnokaink. Ez természetesen azt is jelenti, hogy javítanunk kell a nyelvtudás szintjét is. Tíz év múlva lehetővé kell válnia annak, hogy az Unió minden egyetemi diákja beszélje egy másik tagállam nyelvét, és itt nem az angolra gondolok, mert az angol olyannyira globálisan uralja a tudományt és a kereskedelmet, a szórakoztatóipart és az internetet, hogy most már nem is számít idegen nyelvnek. Például lengyelül beszélő portugálokra, spanyolul beszélő észtekre és szlovénul tudó észtekre gondolok. Gondolkodnunk kell továbbá a régiókkal kapcsolatban is. A Parlament megmutatta, hogy jelentősebb szerepet tud játszani annál, mint amit valaha elképzeltünk. Büszke vagyok rá, hogy itt az egyik első, az Európai Parlamentben született európai uniós politika, tehát amely nem a Tanácsban vagy a Bizottságban született,

11-03-2008

11-03-2008

HU


és immár európai uniós programmá vált, az a Balti-tengeri stratégia, amelynek kezdeményezésében én is részt vettem. (Taps) A Parlament a kapcsolat az Európai Unió intézményei és polgárai között, amely működésben tartja az Uniót. Csak itt, csak önök találják meg a kifinomult egyensúlyt a választóik és az Unió érdekei között, kedves kollégáim. Ezt egyik vagy másik intézmény sem tudja megtenni, és egyik sem olyan jól, mint önök. Az Európai Parlament tisztelt képviselői, nem kevésbé fontos Európa polgárai számára, az európai polgárok Európája számára, hogy tudjuk, kik vagyunk mi, honnan jövünk, és hogyan kerültünk ide. E teremben történt, hogy egy kollégám egy másik képviselőnek a saját országában történt tömeges deportálásokról szóló beszéde közben felém fordult, és megkérdezte, hogy „miért nem tudják az emberek elfelejteni a múltat, és a jövőre gondolni?”. Mind úgy gondoljuk, hogy ismerjük Európa történelmét, és ezért talán kényelmetlen, amikor halljuk, hogy az általunk ismert Európa valójában csak egy része Európának, ahogyan arra Norman Davies – Európa nagy történésze – rámutatott. Ám a mai Európai Unió felöleli egész Európa történelmét, minden dicsőségével és szomorúságával együtt. Mi vagyunk az örökösei Bismarck szociális reformjainak, akárcsak a Salazar-rezsimnek. A világ első alkotmányos demokráciájának, akárcsak a belső biztonsági szolgálatok brutális elnyomásának. Ez a mi Európánk. De azokról tényekről, hogy az első alkotmányos demokrácia Lengyelországban volt, és hogy a titkosrendőrség elnyomása szó szerint a Wirtschaftswunder fala mellett zajlott, ezekről a tényekről sokkal kevesebbet tudunk, mint kellene. Hölgyeim és uraim, a feladatunk az, hogy ismerjük meg Európát. A XX. század egyik legnagyobb európaija, Salvador de Madariaga, aki a Franco-rezsim száműzöttje volt, így fejezte ki: „Európának meg kell születnie. És akkor fog megszületni, amikor a spanyolok azt mondják, hogy ‘a mi Chartres-unk’, az angolok azt, hogy ‘a mi Krakkónk’, amikor az olaszok ‘a mi Koppenhágánkról’ és a németek ‘a mi Bruge-ünkről’ fognak beszélni... akkor Európa élni fog. Akkor az Európát uraló szellem a teremtés szavait fogja suttogni: ‘Fiat Europa’”. Ezt mondta Salazar de Madriaga. De hogy eljussunk Madriaga jövőjéhez, meg kell tanulnunk, hogyan ismerkedjünk meg egymással, egymás múltjaival, mert csak akkor tudunk közös jövőt építeni. Egyben ez a feladatunk a következő tíz évre. Hölgyeim és uraim, ma néhány olyan kihívást próbáltam felvázolni, amelyekkel a jövőben szembe kell néznünk. Európa korántsincs még készen, sok dolgunk van még. Hazámban, Észtországban, amikor nagy célokat kell elérnünk, jelentős erőfeszítéseket kell tennünk, azt mondjuk: legyen meg az erőnk hozzá. Legyen meg az erőnk mindannyiunknak! Köszönöm. (Álló ováció) Elnök. − Hölgyeim és uraim, azzal, hogy felálltak a székükről, és ilyen lelkesen tapsoltak, önök megköszönték Észtország elnökének a rendkívül kollegiális, és velünk, mint Parlamenttel kapcsolatban barátságos, és mindenekelőtt jövőbe tekintő beszédét. Ilves elnök úr, ön valami olyasmiről beszélt, ami Európa szívében van, és ez egymás megértése, gondolkodásunk megértése. Amikor tudjuk, hogy miként gondolkodunk, akkor tudjuk, hogyan tudunk végül közösen cselekedni. Amikor a fiatalok csereprogramjairól beszélt, visszaemlékeztem arra – és úgy gondolom, hölgyeim és uraim, hogy igen büszkék lehetünk erre –, hogy amikor a pénzügyi tervről kellett volna megállapodni, és csökkenteni akarták a fiatalok csereprogramjaira, az Erasmus-programra és az egész életen át tartó tanulásra szánt pénzeket, akkor mi felemeltük hangunkat, és azt mondtuk: a pénzügyi terv csak akkor hoz eredményeket, ha növeljük a fiatalok találkozásait segítő pénzügyi támogatást , hogy létrehozzuk az Európai Unió közös megértését és a közösségi érzést. (Taps)

31

32


HU

Engedjék meg, hogy összegzésként azt mondjam – és mélyen megrendülve teszem ezt: ha Észtország elnöke a történelemre emlékeztet minket, akkor azt kell mondanunk, hogy Európa történelme a mi kontinensünké, és az idők folyamán többször ígéretes volt, de néhány időszakban tragikusan alakult. Amit mi itt és ma teszünk az Európai Parlamentben, az a történelem tapasztalataira adott válasz. Az, hogy ön mindezt átadta nekünk, igazán nagy nappá tette a mait az Európai Parlament számára. Csak akkor követhetjük a jövőbe vezető utat, ha visszanézünk a múltba, tanulunk a következményeiből, és azután a közös megértésre és a közösségi szellemre alapozva cselekszünk együtt, ahogyan ön, Ilves elnök úr mondta, a közös Európa ügyéért. Köszönöm szépen, Ilves elnök úr! (Taps) ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT alelnök

12. A szavazáshoz fűzött indoklások A szavazáshoz fűzött szóbeli indoklások - Jelentés: Paolo Costa (A6-0049/2008) Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, először nem értettem önt. Azért szavaztam meg ezt a jelentést, mert ez az új rendelet helyes egyensúlyt teremt egyik oldalról a terrorizmus elleni ésszerű intézkedések, másrészről az utasok jogai között. Ugyanakkor rámutatnék egy kielégítő megoldást továbbra is nélkülöző a problémára, és ez a folyadékok szállításával kapcsolatos szabályok problémája. Tudjuk, hogy az ellenőrzések a terrorizmus megelőzését szolgálják, ám ezek az ellenőrzések sok bosszúságot okoznak az utasok számára a repülőterek különböző értelmezése miatt. Továbbra is megválaszolatlan, hogy ez így hatékony megoldás-e. Erősen kétlem, mert a terroristák hosszú ideje alakítanak ki más stratégiákat, és találnak más módokat. Azt várom, hogy megállapításra kerüljön: vagy szabványosítsák és javítsák az ellenőrzési eljárásokat, vagy fejezzék be ezeket az intézkedéseket, hogy ne terheljék az utasokat olyan intézkedésekkel, amelyek egyetlen esetben sem hatékonyak. Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Elnök úr, a Costa-jelentés mellett szavaztam. Majdnem hat év telt el a 2320/2002/EK rendelet elfogadása óta. Két év telt el azóta, hogy érvénybe lépett. Az utasbiztonság ügye a repülőtereken és a járatokon továbbra is igen élő probléma. A polgári repülés biztonsága a repülőjegyek árának drámai emelkedését, és az utazási komfort csökkenését okozta. A védelem ára más kérdés; ezeknek az áraknak, amennyire csak lehet, átláthatónak kell lenniük, és a fogyasztóknak tudniuk kell, hogy a repülőjegyért fizetett pénzt mire költik el. A biztonságra beszedett díjakat kizárólag védelmi célokra lehet felhasználni. Az e célra szedett pénzt másra nem szabad költeni. Jan Březina (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, tartózkodtam a közös szabályokról szóló rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatos szavazáson, mert szerintem az tartalmaz néhány gyengébb elemet. Ezek közül a legkomolyabb a légi személyzet megbízhatósága becsülésének módszere, amit nem maga a rendelet szabályoz, hanem azt majd később, külön szabályozzák. Az elfogadott szövegből az következik, hogy miután érvénybe lép, a végrehajtás alapjául szolgáló rendelet bizalmas EU-dokumentum lesz, és a benne lévő információhoz nem lehet majd nyilvánosan hozzáférni. Így megtörténhet, hogy még azok az emberek sem férnek hozzá, akiknek a kötelességeiről e rendelet szól. Ez sérti a jogbiztonság elvét. Ugyanez vonatkozik a Bizottság által felállítandó tanácsadó csoport tevékenységére. A tanácsadó csoport közvetlenül a légi közlekedés védelmével foglalkozó európai szervezetekből fog állni. A Bizottság részéről helytelen, ha csak tájékoztatja őket, anélkül, hogy biztosítaná számukra a bizalmas információhoz való hozzáférést. Ezért olyan megoldást szeretnék látni, amely tiszteletben tartja a nyitottság és az átláthatóság elveit. - Jelentés: Reino Paasilinna (A6-0041/2008) Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) A felállítandó új intézet céljai számomra teljes mértékben igazolhatónak és ésszerűnek tűnnek, és ezért támogatom a jelentést, valamint az intézet létrehozását.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Az Európai Uniónak – és így nekünk is – nagyon keményen kell dolgoznunk, hogy sikeresen megőrizzük technológiai versenyképességünket más gazdasági térségekkel szemben, de – és most értem a fő mondanivalómhoz – megkérném a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a harminckét ügynökséget céljuk és hatékonyságuk szempontjából, és ez megint egy ezek közül, hogy végezzen egyfajta állapotértékelést, hogy kiderüljön, melyek nem szolgálják a céljaikat, és nem működnek hatékonyan az adófizetők érdekében. Remélem – és ez egy kérés a Bizottsághoz, amely jelen van itt ezen a délutánon, és ez a kérdés szerepel a napirendjén –, hogy a Bizottság ma végre elhatározza ezen állapotfelmérés végrehajtását. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Üdvözlöm, hogy három év után végre elindítjuk az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet. Örvendek, hogy az intézet nem egy “szuperegyetem” lesz, hanem innovációs hálózatokat fog létrehozni, amelyek jobban felhasználhatóak az ipari és az egészségügyi kutatásban. Az ilyen kapcsolatok jelentősen növelik az üzleti szféra befektetéseit a tudományba. Látni fogjuk a sikert, amikor az európai szabadalmak száma nő, és hozzákezdünk, hogy behozzuk az Egyesült Államokkal és Japánnal szembeni lemaradásunkat. A intézetnek egy új tagállamban kellene majd helyet keresni. A Cseh Köztársaság készült fel erre a legjobban: van egy közkedvelt konferenciaközpontja tudósok és üzletemberek számára. Továbbá, a Károly Egyetem a régi és az új Európa közös oktatási gyökereinek szimbóluma. Tomáš Zatloukal (PPE-DE). – (CS) Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozatala mellett szavaztam. Határozottan úgy vélem, hogy ez segít a tagállamok versenyképességének javításában azáltal, hogy partnerszervezeteket von be egyesített tevékenységekbe az innováció, a fejlesztés és a kutatás területén, a legmagasabb nemzetközi szinten. Azt várom az EITI-től, hogy hivatkozási alappá váljon az innováció-menedzsment számára, mert a tudásháromszög résztvevői, tehát a kutatás, az egyetemek és a magánszektor partnerszervezetei együttműködésének új formáit mozdítja elő. Elképzeléseim szerint az EITI világhírre tesz majd szert, és vonzó környezetet biztosít a világ legtehetségesebb emberei számára. Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, először is köszönetet mondok az előadónak, Passilinna úrnak, aki remek munkát végzett. A javaslat mellett szavaztam. Akárcsak akkor, amikor a javaslat vita tárgya lett, és amikor néhány alkalommal megtárgyaltam a Bizottság elnökével, még mindig úgy gondolom, hogy az alapvető prioritás a meglévő egyetemek helyzetének és az ő hálózatépítési lehetőségeiknek az erősítése. Nem szabad intézeteket csak önmaguk kedvéért létrehozni. Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az intézet koordináló szervezet maradjon, és hogy a kutatásra szánt kereteket ne vonják el a meglevő, remek munkát végző egyetemektől és kutatóintézetektől. Az új intézmény koordinálhatja az európai innovációt és technológiát, és így új hozzáadott értéket hozhat létre. Az intézményre szükség van, de, ahogyan mondtam, a központi kérdésnek a tartalomnak, és nem a szervezeti felépítésének kell lennie. Szerintem a megfelelő körülmények megvannak Lengyelországban és máshol is, de ne feledkezzünk meg a tartalomról. Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, Londont képviselem, a világ legnagyszerűbb városát, a világ legnagyszerűbb országának fővárosát. Az én városomban több innovatív egyetem van, ezért talán azt várnák, hogy támogassam ezt a jelentést, de valójában ellene szavaztam. Meg szeretném magyarázni, hogy miért. Thomas Dalby, a dalszövegíró, így énekelte egykor: „kedvesem elvakított a tudománnyal”. A 2 Unlimited nevű együttes egyszer azt mondta, hogy „digitális forradalom, technikai megoldás; egyeseknek csak még több összezavarodás”. A dalszövegek értékeitől függetlenül, úgy tűnik számomra, hogy ez EITI-vel kapcsolatos gondolkodásra is ez vonatkozik. A Bizottságnak igaza van, hogy Európa sikeres a kutatásban, de hiányzik az innováció. Honnan szerzünk innovációt? Nem az új struktúrák vagy a több tégla és malter hozza meg az innovációt. Nem a jelenlegi erőfeszítések duplikálásával hozzuk meg az innovációt. Amit itt látunk, az, hogy az EITI szeretné lemásolni a Massachusetts Intitute of Technology sikerét, anélkül, hogy tanulni az MIT mögött álló sikeres üzleti modellből. Ezért szavaztam ellene. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, először is történelmi összefüggésbe helyezném az EITI-t. Amikor először hallottam az EITI-ről, akkor arról beszéltünk, hogy mit csinálhatunk ezzel az épülettel, mivel a Parlamentnek két székhelye van, és ha elhagyjuk ezt a helyet, akkor mire használjuk ezt a strasbourgi épületet? Az ötlet szerint egy világszínvonalú egyetemet adtunk volna Strasbourgnak.

33

34

HU


Sajnos Strasbourg már rendelkezik egy igen jó egyetemmel, és ők nem örültek annyira ennek az ötletnek. Strasbourg nem szerette volna elveszteni ezt az intézményt. Sok vitánk volt itt erről, bár reális, hogy a Parlament döntsön a saját székhelyéről. De megszületett ez az ötlet, és így egy hatalmas, sok millió eurós költségvetést hoztunk létre, amelyet most a jelenleg is folyó munka duplikálására használunk fel; mi értelme van ennek, gondolhatjuk. Valami olyasmit szeretne Európa megszerezni, amire nincs szüksége, mert már rendelkezik ilyennel. Szükségünk van arra, hogy ezt a szakértelmet európai márkaként hozzuk forgalomba? Most elköltünk rengeteg pénzt téglára és habarcsra egy olyan területen, ahol sokkal összehangoltabban cselekedhetnénk Oxford, Cambridge vagy az európai kontinens többi egyeteme remek példájának felhasználásával. - Jelentés: Reimer Böge (A6-0065/2008) Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Köszönöm, elnök úr. Bár nem az Egyesült Királyságot képviselem, de támogatom a 162 millió eurós segély kifizetését az Egyesült Királyságban bekövetkezett áradásokat követően, amelyek 4,6 milliárd eurós kárt okoztak. Azonban két fenntartásom van. Először is, csupán kilenc hónap után hozzuk meg ezt a döntést. Másodszor, a releváns szabályokkal összhangban, vannak más európai országok is, amelyeknek segítségre van szükségük, ilyen például Görögország. Úgy vélem, két alapot kellene létrehozni: egyet az EU igényei, és egyet más országok számára, hogy elkerüljük azt a helyzetet, hogy nem marad pénz a szegény országok támogatására. Másodszor, a pénzek lehívására vonatkozó szabályok kedvezőbben a nagyobb katasztrófák esetén. Ám módot kell találnunk arra, hogy a kisebb régiókat is támogassuk. Hölgyeim és uraim, szívesen látnám a szabályok felülvizsgálatát. Glyn Ford (PSE). – Elnök úr, örülök, hogy a Parlament a múlt nyári áradások által okozott katasztrófákat követően 162 millió eurót fizet ki az európai szolidaritási alapból segélyezés céljára az én régiómban, és máshol. Mint tudjuk, egyértelmű, hogy ez a pénz infrastrukturális projekteket szolgál, utak, hidak, sínek, kórházak és más intézmények helyreállítását, ugyanakkor lehetővé tette az Egyesült Királyság kormányának, hogy pénzt szabadítson fel, amelyet erre költöttek volna más módokon. Továbbra is emberek ezrei élnek átmeneti lakásokban, több bolt és gyár be van zárva. Tehát örülök annak, hogy az Európai Unió szolidaritási alapjából származó pénzt felszabadították, és remélhetőleg Gloucestershire népe, és mások is hasznot húznak ebből. Elnök. − Én írásban kívánom szavazatomat indokolni Yorkshire és Humber népe nevében, Ford úr iménti felszólalásához hasonló szellemben. - Jelentés: Kyösti Virrankoski (A6-0058/2008) Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Támogattam a Galileo-program költségvetési tételének létrehozását – kiadások az adminisztratív vezetés számára, ahogyan az a Bizottság felülvizsgált javaslatában áll. Támogattam továbbá azt a módosítást, amely a Galileo költségvetésében átcsoportosít kétmillió eurót a operatív működési sorból az igazgatási sorba. Ez olyan intézkedések finanszírozására szolgál, mint a kockázatkezelési program meghatározása és nyomon követése, a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos politika meghatározása, de az innovatív navigációs piacoké is. Erősen támogatom ezt. Ugyanakkor aggodalommal tölt el, hogy január 29-én az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nagy többséggel fogadott el nyolc olyan módosítást, amely a Galileo felügyeleti hatóságát megfosztotta a Galileo- és az EGNOS-programokra vonatkozó módosított javaslat szerinti jogalaptól. Komoly vitát szeretnék folytatni ezzel kapcsolatban a plenáris ülésen. Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Elnök úr, nagyon rövid leszek ezzel a jelentéssel kapcsolatban. Mellette szavaztam, mert nagyságától függetlenül minden állam tehetetlen a vis maior-helyzetekkel szemben. Rendkívüli helyzet kihirdetése esetén a rendkívüli kiadások támogatása segít az államoknak a légköri viszonyok vagy a természeti katasztrófák által okozott károk kijavításában. Ez nyilvánvaló. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, ebben a jelentésben hivatkozás szerepel az EU szolidaritási alapjának mobilizációjára, amiről valamivel korábban beszéltünk. Az én régióm egy része hasznot húzott vagy hasznot fog húzni abból a pénzből, különösen Észak-Lincolnshire, amely nagyon nagy károkat szenvedett el az áradás miatt.

11-03-2008

11-03-2008

HU


De kíváncsi vagyok, hogy a lincolnshire-i emberek úgy gondolják, hogy ez a pénz jó felhasználása-e. Olyan sokat fizetünk az Európai Uniónak, és vissza kell könyörögnünk pénzt, amikor nekünk lenne rá szükségünk. Minden visszakapott 2 fontért eredetileg fizettünk öt fontot a közös kasszába. Kíváncsi vagyok, elkölthetnénk-e ezt a pénzt jobban. Komoly kétségeim vannak abban a kérdésben is, ahogyan a szavazás indoklásánál is megállapítottam korábban, hogy miként kezeljük ezeket költségvetésmódosítás-tervezeteket. Hatalmas pénzek mozognak különféle költségvetési sorokban, és nagyon nagyon kevés ember látja ezt át. Ma csupán néhány millió eurót utalunk át ide a Galileo számára, néhány milliót pedig oda, de a múltban százmillió eurók voltak ezek. Kétségeim vannak afelől, hogy ez lenne-e a megfelelő parlamenti folyamat, amely segít nekünk átlátni az európai adófizetők pénzével kapcsolatos dolgokat. - Jelentések: Luis Manuel Capoulas Santos (A6-0053/2008) és Daniel Varela Suanzes-Carpegna (A6-0054/2008) Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, folyamatosan és mindig a Ház és a Bizottság által megalkotott halászati megállapodások ellen szavaztam, és véleményem szerint jó okom volt erre. Röviden idéznék a jelentésekből. A Bizottság értékelése Bissau-Guinea-ról megállapította, hogy ez segítette a Közösség atlanti-óceáni vonóhálós és tonhalhalászati iparát, és stabil jogi környezetet, valamint középtávú kilátásokat biztosított az ettől függő közösségi hajóknak, iparágaknak, sőt, így szól: „nagy hatást tett” Bissau-Guinea költségvetési és politikai stabilitására. Nem számít, hogy amikor ezeket a halászati egyezményeket megkötjük, akkor lényegében halat lopunk azoktól, akik helyben ki tudnák fogni és el tudnák ott adni azokat, pénzt tudnának csinálni, és így ki tudnának emelkedni a szegénységből. Egy olyan megoldást hozunk létre, amelyben valójában fizetünk az európai halászoknak azért, hogy gépek segítségével halásszák ezeket a vizeket, halak tonnáit vigyék el, és ezáltal tönkre tegyék a part menti országok halászati gazdaságait. Az Elefántcsontparttal kapcsolatos dokumentumban szó van az erre költött pénz nagyságrendjéről. Közel 600 000 euróról beszélünk, amit olyan EU-s halászhajóknak adunk, amelyek több mint 7000 tonna tonhalat fognak ki. Ha egy hétköznapi spanyollal beszél, és megkérdezi tőle, hogy hányan lépnek be az országában Elefántcsontpartról – mivel azok a hajók, amelyekkel korábban Spanyolországba vittek halat, ma már illegális bevándorlók százait, ha nem ezreit szállítják a Kanári-szigetekre, és máshová –, akkor látni fogja, hogy magunk számára okozunk nagyobb problémákat, és nem olyan piaci alapú megoldást ajánlunk, amelyre képesek lehetnénk, ha engednénk ezeknek az országoknak, hogy megtartsák a halászati jogaikat, és ezzel fellendítsék a gazdaságukat. - Jelentés: Gabriele Albertini (A6-0014/2008) Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, semmi nem okozna számomra nagyobb örömet annál, mint hogy a fenntartható európai közlekedésről beszéljek. Azért tartózkodtam e jelentés kapcsán, mert bár jelentős mennyiségben értelmes európai politikát tartalmaz, de talán a legjobb az lenne, ha a piaci megoldásokat meghagynánk a tagállamoknak, például azzal kapcsolatban, hogy miként oldjuk meg a londoni közlekedési problémákat. Nehezen tudnám elhinni, hogy egy összeurópai együttműködési és kooperációs stratégia megoldaná a parkolási problémákat Nottinghamben vagy Leicesterben. Igen, a legjobb gyakorlatok cseréje igen, de most arról van szó, hogy rengeteg pénzt beteszünk egy közös kasszába, amiből bizottságaink lesznek, amelyek a Bizottság és a Tanács szintjén találkoznak, és gondolkodnak a politikákon. Úgy gondolom, hogy ezekről a politikákról jobb, ha helyben döntenek. Ezért tartózkodtam a jelentésről való szavazáson. Richard Seeber, (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy egyrészt ez egy jó jelentés, másrészt pedig a helyes irányba mutat. A közlekedési szektornak fel kell ismernie az általánosságban vett felelősségét, különösen a környezeti célok, illetve a lisszaboni célok elérésével kapcsolatban. Különösen örülök annak, hogy elfogadták az 5. módosítást, amely megköveteli az Európai Uniótól az Alpesi Egyezmény ratifikálását, nem csak az aláírását. Ugyancsak örömre ad okot, hogy az 1. módosítást elutasították, és meghagyták az eredeti szöveget, tehát hogy a közúti közlekedés externális költségeit internalizálnunk

35

36

HU


kell. Szomorú azonban, hogy elutasították a 7. módosítást. Ez arra vonatkozott volna, hogy a hetedik kutatási programot jobban integrálják, és a közlekedés felé fordítsák. Végezetül, azt tanácsolnám az Egyesült Királyságból érkezett, és az Unió ellen kirohanásokat intéző képviselőtársaimnak, hogy olvassák el a szövegeket valamivel nagyobb figyelemmel, mert azok nagy része kötőmódban fogalmazódott meg. Ezek nem kötelező érvényű rendelkezések, és az Egyesült Királysághoz hasonló nagy országoknak saját hatáskörébe tartozik, hogy az intézkedések bevezetéséről döntsön. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) A tegnap esti vita nem győzött meg afelől, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok készen állnak arra, hogy az előre látható jövőben pénzeket irányítsanak az új tagállamok közlekedési infrastruktúrájának javítására. A biztos úrnak igaza volt, amikor a tegnapi vita végén a modális változások iránti igényről beszélt. Arra kérném a Bizottságot, hogy mutasson be valószerű terveket az új tagállamok közúti és vasúti infrastruktúrájának javításával kapcsolatban. Enélkül nem beszélhetünk realisztikusan fenntartható közlekedési stratégiáról, legalábbis környezetbarát perspektívából nem. Támogattam továbbá az „Euromatrica” módosítást; ennek felülvizsgálata nem vehet el a fenntartható közlekedés stratégiából. A szavazás írásbeli indoklása - Jelentés: Reimer Böge (A6-0062/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német kollégám, Böge úr konzultációs eljárásban készült jelentése mellett szavaztam, amely támogatja a felszámolás alatt álló Európai Szén és Acél Közösség (ESZAK), valamint a felszámolást követően a Szén- és Acélipari Kutatási Alap eszközeinek kezelésére vonatkozó többéves pénzügyi iránymutatások megállapításáról szóló 2003/77/EK tanácsi határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot. Helyes volt számításba venni a változó piacokat és pénzügyi termékeket e tőke kezelése naprakésszé tételének felvetésénél, miközben fenntartjuk a biztonság és a hosszú távú stabilitás magas fokát. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Valóban igen értelmes lehet az acéltermelés által kibocsátott széndioxid mennyiségének csökkentését elősegítő technológiák keresését közösségi szinten támogatni. A feltörekvő országok által támasztott kereslet, és néhány természeti katasztrófa miatt – ami a csökkentést lehetetlenné tette – folyamatos hiány van ezekben a nyersanyagokban, és ez tükröződik a szén és az acél rekordáraiban. Ideje, hogy megkezdjük végre a kifogyóban lévő szén, mint erőforrás alternatíváinak keresését. Ugyancsak rendkívül vitatható, hogy olyan, az EU-ba már beolvadt korábbi társulások, mint az Európai Szén és Acél Közösség (ESZAK) és az Euratom, még mindig saját alapokkal, programokkal stb. rendelkeznek, különösen annak tekintetében, hogy a tagállamok ellenzik a nukleáris energiát, és ennek ellenére még mindig finanszírozniuk kell a kutatásukat stb. El kellene gondolkodnunk ezen végre. - Jelentés: Paolo Costa (A6-0043/2008) Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Egyetértek a javaslattal, hogy bizonyos, meglévő bilaterális megállapodásokban lévő rendelkezéseket közösségi megállapodások váltsanak fel. Az előadónak, Paolo Costának igaza van a légi szolgáltatások díjaival és illetékeivel kapcsolatban, hogy egy olyan rendelkezést vezetett be, amely megakadályozza a harmadik országok szállítóit, hogy nekik legyenek a legjobb áraik a közösségben a légi közlekedés területén. - Jelentés: Neil Parish (A6-0044/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Brit kollégám, Parrish úr a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló jelentése mellett szavaztam, amelyet a 2006. december 31-i helyzet alapján fogadtak el. Azáltal, hogy a huszonegy, a mezőgazdasági piacok közös szervezésére vonatkozó rendeletet egyetlen átfogó rendeletbe vonták össze, hogy racionalizálják és egyszerűsítsék az olyan piaci politikák jogi keretét, mint az intervenció, a magántárolás, az importvámkvóták, export-visszatérítések, védőintézkedések, az állami támogatás és a versenyszabályok, valamint a kommunikáció és az adatszolgáltatás, szükségessé vált e szöveg felülvizsgálata a 2006 óta a cukor-, gyümölcsés zöldség-, feldolgozottgyümölcs- és zöldség-, vetőmag-, marhahús-, tej- és tejtermék-ágazatokban hozott határozatok fényében.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Ellenezzük a jelenlegi közös mezőgazdasági politikát, és ellenezzük a létező rendszeren való, annak alapjai szempontjából kis jelentőségű változásokat. Követeljük az egész közös mezőgazdasági politika átfogó felülvizsgálatát és újraértékelését. Ez a két jelentés fenntartja a közös mezőgazdasági politika létező struktúráit. Ezért nem támogathatjuk azt. Az egész közös mezőgazdasági politika egy abszurd tákolmány, és meg kell szüntetni. David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Parish úrnak a mezőgazdasági piacok közös szervezéséről, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló jelentését. Az ipar különböző területei, például a magántárolás, az importvámkvóták és a védőintézkedések számára harmonizált szabályokat meghozó jelentések pozitív elmozdulást jelentenek az európai mezőgazdasági politika egyértelművé tételének irányában. Nagy szükség van a szabályozás átláthatóságának és egyszerűsítésének növelésére ebben az ágazatban, és ez közvetlenül hasznot fog hozni a skót gazdáknak. Ezért a jelentés mellett szavaztam. - Jelentés: Neil Parish (A6-0045/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Brit kollégám, Parrish úr a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK tanácsi rendelet a kender- és lenágazat tekintetében történő módosításáról szóló jelentése mellett szavaztam. Az Európai Bizottság, amely jelenleg írott javaslatot készül benyújtani a len- és kenderrostok termelésének támogatásáról a 2008/2009-es gazdasági évre vonatkozóan, azt javasolja, hogy hosszabbítsák meg ezt a támogatást, amíg a közös mezőgazdasági politika állapotértékelések keretében elkészített politikai felülvizsgálatok elkészülnek. Támogatom ezt az igen ésszerű javaslatot. David Martin (PSE), írásban. − A len- és kendertámogatás meghosszabbításáról szóló határozat ügyrendi szükségszerűség, hogy lehetővé tegyük a KAP állapotértékelése keretében történő megfelelő reflexiót és lehetséges reformot. Ezen okból kifolyólag támogatom a jelentés ajánlásait, és ennek megfelelően szavaztam. - Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0055/2008) Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Geringer de Oedenberg asszonynak a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásáról szóló európai parlament és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentése mellett szavaztam. Különösen érdekes volt számomra kollégám jelentését olvasni. Támogatom a jelentést, mert úgy gondolom, hogy a közösségi jognak egyértelműbbnek és érthetőbbnek kell lennie, hogy átláthatóbb és hozzáférhető legyen minden polgár számára. Az alkalmazás célja az 1990. október 9-i, az Európai Közösségben űzött gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásáról szóló 3037/90/EK tanácsi rendelet kodifikációja. Jogászként szeretném szavazatom indoklásakor hangsúlyozni a kodifikáció értékét, amely egy nagyon fontos, nagy számú jogi rendeletet egységes, rendszerezett gyűjteménybe rendező folyamata, amelyből alapvető jogi normák értelmezhetőek. Nagy jelentőséget tulajdonítok a közösségi jog rendezésének és egyszerűsítésének. - Jelentés: Paolo Costa (A6-0049/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Képviselőtársam, Costa úrnak az egyeztetőbizottság által elfogadott, az Európai Parlament és Tanács közös szövegéről, valamint a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól és – az alkalmazása fényében felülvizsgálatra szoruló – 2320/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló közös szövegről szóló jelentése mellett szavaztam, amelyet a 2001. szeptember 11-i Egyesült Államok elleni támadás utáni napokban fogadtak el. Szerencsére sikerült kompromisszumot kötni a biztonsági intézkedések finanszírozásával kapcsolatban, ezt megosztják a tagállamok és a repülőtéri hatóságok, légitársaságok és utasok között. Örülök neki, hogy az Európai Parlament sikeres volt a Tanács és a Bizottság meggyőzésében, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást használja egy sor intézkedés tekintetében a repülés biztonságának közös alapvető szabványainak, például az utasok átvizsgálásával és a tiltott cikkekkel, például folyadékokkal kapcsolatos szabványok meghatározásában. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a rendelet a közös szabályok “nagyobb fokú harmonizációját” hozza a polgári repülés biztonságának területén az EU szintjén – például az utasok és az utastéri csomagok

37

38

HU


átvizsgálásával, a hozzáférés ellenőrzésével és a repülőterek biztonsági vizsgálataival kapcsolatban –, megszüntetve a 2002-es, a 2001 szeptember 11-én az Egyesült Államokban történt események nyomán elfogadott rendelet hatályát. Többek között azért gyakoroltunk kritikát, mert nem volt garancia arra – sőt, éppen ellenkezőleg –, hogy a biztonsággal kapcsolatos költségeket nem terhelik ezen egyértelműen közszolgáltatások fogyasztóira. Arra sincs semmi garancia, hogy a fogyasztónak nem kell majd pótdíjat fizetniük ezekért az intézkedésekért. Továbbá, nem egyértelmű, hogy a mi lesz azon biztonsági intézkedések megszüntetésével, amelyek sok kritika tárgyai voltak, különösen azzal kapcsolatban, hogy mennyire hatékonyak valójában. Ugyancsak megdöbbentő a munkavállalókkal kapcsolatban, hogy a repülőgép forgalmi területéhez való hozzáférés biztonsági korlátozását arra használják, hogy korlátozzák a szabadságukat a szakszervezetek alakításában. A jelenlegi szöveg nem kínál garanciát arra, hogy az ilyen visszaélések ellen fellépjenek, vagy hogy az ezeket a jogokat megvédjék. Végezetül, a rendelet megnyitja a lehetőségét annak, hogy fegyveres személyzet is tartózkodhasson a fedélzeten, és ezt az ötletet mi még biztonsági okból is hibásnak tartjuk. Stanisław Jałowiecki (PPE-DE), írásban. − (PL) Mindennek ellenére e jelentés mellett szavaztam. Szeretném néhány szóval megmagyarázni ezt. Úgy tartják, hogy az ideiglenes megoldások a legmaradandóbbak. Egy olyan évünk volt, amely meggyőzhetett e mondás igazságáról. Amikor bevezették az italok és más folyékony anyagok repülőgépek fedélzetére hozatalának tilalmát, biztosak voltunk benne, hogy ez csak átmenetileg szükséges. Röviddel ezt követően az eljárás felülvizsgálata következett volna, különleges felszerelések kerültek volna telepítésre, például veszélyes anyagokat jelző érzékelők formájában. Ez nem történt meg. Mi történt eközben az utasokkal? Az utasok hozzászoktak ezekhez a kényelmetlenségekhez... úgy tekintenek rájuk, mintha mindig is léteztek volna, és elengedhetetlenek lennének. Vegyük észre, hogy a szabadságunkat és jogainkat pontosan ugyanígy korlátozzák, szinte észrevétlenül – más területeken is; nem csak a polgári repülésben. Ám dicséret jár a Parlamentnek, és különösen a Parlament egyeztetőbizottsági képviselőinek, akik állhatatosan védelmezték ezeket az elveket. Kétségtelen, hogy a sikerük nem volt egyértelmű, de érdemes hangsúlyozni azt, amit elértek. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Az új repülésbiztonsági rendelet mellett szavazok, amely növeli a biztonságot a légi közlekedésben. Erősen támogatom a szabványokról és rendeletekről való európai szintű együttes szavazást, hiszen csak az új irányelvek hatékony és gyors elfogadása védi meg a légi utasok biztonságát, valamint a jogaikat. A nemzetközi terrorizmus jelentette fenyegetés fényében nagyon üdvözlöm kísérő biztonsági tisztek, az “égi marsallok” bevetése lehetőségének felvetését, különösen a sebezhető légi útvonalakon . Támogatom továbbá a biztonsági rendeleteket, amelyek csak a csomagtérben, és csak különleges esetekben, az államok beleegyezésével teszik lehetővé fegyverek szállítását A finanszírozás vitatott kérdésével kapcsolatban támogatom azt a kompromisszumot, hogy minden tagállamnak magának kell a döntést meghoznia ezzel kapcsolatban, így a biztonsági intézkedések költségeit a repülőterek, légitársaságok és maguk a fogyasztók viselik. Ám tisztáztuk, hogy költségek közvetlenül a biztonság fenntartására szolgálhatnak, és csak a valós költségek fedezhetők. Továbbá sürgetjük a Bizottságot, hogy az év végére tegyen jelentést a költségek finanszírozásáról, együtt a jogalkotási javaslattal, amennyiben ez helyénvaló. David Martin (PSE), írásban. − Egy olyan állam képviselőjeként megszólalva, amely a terrorizmus közelmúltbeli áldozata volt, üdvözlöm Costa úr jelentését a polgári repülés terén hozott közös szabályokról. A polgári repülés biztonsága olyan ügy, amely minden tagállam számára fontos, ezért közös alapvető szabványokra tarthat igényt az EU szintjén. A biztonsági intézkedések javításának finanszírozásával kapcsolatban megfelelőnek tartom az elért kompromisszumot, amely szerint a tagállamok és a fogyasztók megfelelő mértékben osztoznak a költségeken. A rugalmas finanszírozási szabályok nemcsak az alapvető intézkedések európai végrehajtásának szükségét veszik számításba, hanem lehetővé teszik a terrorcselekmények szempontjából legnagyobb veszélynek kitett repülőterek számára, hogy további lépéseket tegyenek a fenyegetés ellen. Üdvözlöm továbbá azt a javaslatot, amely a harmadik országból érkező utasok vizsgálatának gyakoriságát az EU biztonsági szabványai által előírt szintre csökkentené. A javaslat mellett szavaztam.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Parlament és a Tanács végső kiegyezése ellen szavaztam, mert ellenzem a repülőgépeken tartózkodó fegyveres őrökkel kapcsolatos intézkedést, tekintve a magas szintű ellenőrzéseket, amelyeknek az utasok ki vannak téve a fedélzetre lépés előtt. Túlzónak tartom ezt az intézkedést: feláldozza az utas jogait a légi biztonság nevében; nem szolgálja az arányosság elvét, és végül pénzügyi terhet ró a polgárokra – más szavakkal az utasokra. Arra kérjük a tagállamok kormányait, és különösen a görög kormányt, hogy ne lépjenek ezen intézkedés ügyében, és használják a jelenleg meglévő jogköreiket. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az utóbbi években valóságos, halálos és precedens nélküli kihívások érték a polgári repülés biztonságát. Megtettünk minden lehetséges erőfeszítést, hogy megfelelő választ adjunk az utasok és a légi kísérők életét fenyegető veszélyekre, és mégis azt látjuk, hogy a meghozott szabályok még mindig nem tartják a lépést a bűnözők kreativitásával. Nem halogathatunk tovább, vagy nem vesztegethetünk további időt olyan vitákkal, amelyek a biztonság hamis érzetén alapulnak. A joganyag, amiről ma szavazunk, része annak a jogalkotási intézkedésnek, amelyet az Unió a polgárai nagyobb és nyilvánvalóbb biztonságának elérésért dolgoz ki. A repülés biztonságának területén létfontosságú, hogy olyan rugalmas eszközökkel szerelkezzünk fel, amelyek lehetővé teszik a maximális védelem légkörének kialakítását polgáraink számára, és amelyek könnyen és megfelelő módon értékelhetőek. A Parlament egyeztetései nyomán létrejött megegyezés mellett fogok tehát szavazni, ez garantálni fogja a polgárok védelmét, a civil repülés biztonságát, és a biztonságunkat, a demokratikus intézményrendszert és a jogállamot fenyegető személyek folyamatos felügyeletét. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Costa úrnak a polgári repülés biztonsága területén hozott közös szabályokról és a 2320/2002/EK számú tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló jelentése mellett szavaztam. Valóban úgy hiszem, hogy nagy fontossággal bír egy egyszerűbb és rugalmasabb jogi keret megteremtése, amely növeli a szabadságot és a döntéshozatali hatáskört a jogszabályok végrehajtási szakaszában a korábbi intézkedésekhez képest, amelyek túl részletesek voltak. Ám úgy vélem, hogy helyes néhány megkülönböztetést tenni, konkrétan a repülőtéri illetékek és a szolgáltatások árainak összekapcsolásával kapcsolatban. Ebben az összefüggésben megkérném a Bizottságot, hogy kezdeményezzen minél hamarabb lépéseket az európai repülőterek biztonsági intézkedéseinek finanszírozásról, és a biztonsági költségek átláthatóságáról, hogy a verseny torzulásának lehetőségét kiküszöbölje. Brian Simpson (PSE), írásban. − Az egyeztetések során elért kompromisszumos megegyezés mellett fogok szavazni, annak ellenére, hogy fenntartásaim vannak nemcsak a rendeletek finanszírozása, hanem a Miniszterek Tanácsának az egész eljárás során mutatott hozzáállása miatt is. Először is, meg kell állapítani, hogy a kormányok úgy gondolják, hogy a polgári repülés területén úgy növelhetik a biztonsági intézkedéseket, hogy elvárják, hogy az iparág, és így az utasok fizessenek érte. Véleményem szerint, és ez volt a Parlament meglátása is, ha a tagállamok fokoznák a biztonsági intézkedéseket, akkor legalább hozzájárulhatnának a költségekhez. Másodszor, szerintem azt nevezhetjük egyeztetésnek, amikor a két fél kompromisszumot köt eredeti nézeteihez képest egy megegyezés érdekében. Ebben az ügyben a Tanács nem hogy meg sem gondolta azt, hogy kompromisszumot vagy akár egyezséget kössön, hanem arrogánsan azzal vádolta a Parlamentet, hogy veszélynek teszi ki az utasok biztonságát. Ez teljesen elfogadhatatlan, és keserű emléket hagy bennünk, amire emlékezni fogunk a jövőbeli tárgyalásokon. Végül úgy érzem, hogy a Tanács megzsarolt, hogy megszavazzam ezt a megállapodást, hogy növelhessük a biztonsági intézkedéseket, és így védjük meg a lakosságot. Vonakodva és dühvel, de adom a szavazatomat. - Jelentés: Reino Paasilinna (A6-0041/2008) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Örülök a második olvasatban elfogadott, és a finn képviselőtársam, Paasilinna úr az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet létrehozó európai parlamenti és tanácsi rendeletet elfogadó tanácsi közös álláspontról szóló jelentése alapján; az intézet alapötletét az Európai Bizottság elnöke, José-Manuel Barroso 2005 februárjában vetette fel, és ez bizonyos mértékű szkepszist keltett abban a tekintetben, hogy egy ilyen létesítmény milyen hozzáadott értéket biztosíthat.

39

40

HU


Bár én osztom az ilyen jellegű projektek finanszírozásával kapcsolatos nézeteket és aggályokat, lényegesnek tartom egy ilyen létesítmény kialakítását, hogy a tudás kerüljön az európai eszme középpontjába, mert a tudás fejlesztésével, és nem a tudatlanság kultúrájával halad előre a mi humanista európai kultúránk. Mellékesen megjegyezném, hogy az Európai Unió költségvetési struktúrája egyre kevésbé felel meg az elvárásoknak, különösen az ilyen nagy projektek (vagy például a Galileo) finanszírozásában. Végül nem értem hogy a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja miért nyújtott be olyan módosítást, amelynek célja a közös álláspont elutasítása, és ezért annak megvalósításának késleltetése, és amit ezért az én képviselőcsoportom és magam is leszavaztam. Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, üdvözlöm és támogatom kollégám, Paasilinna úr jelentését, amelynek célja, hogy hozzájáruljon az EU gazdasági növekedéséhez és versenyképességéhez az innovációs új formáinak létrehozása által, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásával. Az EITI célja a versenyképesség egy kulcsfontosságú elemének támogatása: ez a „tudás”. A tudás definíciószerűen nem statikus fogalom, tehát csak a kutatás és az új felfedezések dinamikus és strukturált folyamata által létezhet. Ma, a régi és új „tudásgazdaságok” globális piacán olyan versenytársak dolgoznak, mint az Egyesült Államok, India és Japán, tehát olyan országok, amelyek az innovációt gazdasági fejlődésük alapkövévé tették, és azért erős versenyelőnyt élveztek az EU-val szemben. Az EITI a tudás cseréjét fogja elősegíteni, hogy összehozza, cserélje és áramoltassa az eszméket, összegyűjtse a kutatásokat egész Európából olyan makroterületeken, amelyek létfontosságúak az EU jövőbeli versenyképessége szempontjából. Szinte határtalanok a potenciális előnyök piacunk versenyző rendszerében. Rajtunk múlik, hogy biztosítsuk, hogy az erre szánt 2,4 milliárd eurót helyesen használják fel, és hogy az Európai Unió erőteljesebben válaszolhasson a globális piacok jelentette kihívásokra. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ahogyan azt már az első olvasatnál is említettük, nagyon kritikusak vagyunk az európai technológiai intézet felállításával szemben, különösen több kutatói szervezet véleménye miatt. Összhangban több olyan tudományos szervezet álláspontjával, amely kritizálta az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel kapcsolatos javaslatot, támogattunk egy olyan javaslatot, amely visszautasította a Tanács közös álláspontját, de sajnos ezt a javaslatot elutasították. Először is, nincs megfelelő finanszírozás. Az egyik finanszírozási lehetőség a közösségi költségvetés, beleértve a kutatásra szánt forrást, amely azután egy másik úton a fejlettebb országok támogatását szolgálja majd, növelve ezáltal az egyenlőtlenségeket. Több, az intézetnek otthont adni kívánó ország nyomását követően ez különböző tudományos közösségek virtuális tanácskozó központjává vált. Az Európai Parlament több módosítást fogadott el a Bizottság javaslatából, ám véleményünk szerint ez nem elég ahhoz, hogy megerősítsenek valamit, ami nagyon gyengeként látta meg a napvilágot. Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) Teljes mértékben támogatom kollégám, Paasilinna úr jelentését. Meg vagyok győződve arról, hogy erre az intézetre nagy szükség van az Európai Unióban és a tagállamokban. ez nemcsak európai kutatók és különböző országok tudóscsoportjainak érdeklődését keltette fel, hanem gyakorlati emberekét is – főleg üzletemberekét. Úgy vélem, az intézetnek be kell töltenie mobilizációs funkcióját az egész EU számára, és ezért az alkotóelemeinek nem szabad kihagynia egyik tagállamot sem. Az intézmény konkrét szerepet játszhat az esélyek kiegyenlítésében és az EU gazdaságainak egyesítésében az új tagállamokban. Csupán a “régi” és az “új” Európa kutatói potenciáljának és erőfeszítéseinek kombinálásával fogjuk olyan helyzetben találni magukat, amelyben kiegyenlíthetjük a meglévő egyenlőtlenségeket, és továbblépjünk a lisszaboni stratégia céljainak megvalósításával. Mindezt fejben tartva a lehető legkomolyabban szeretnék amellett érvelni, hogy az intézet (az igazgatótanács) székhelye az én országomban legyen, Lengyelországban – Wroclawban. Ez a város ott található, ahol a régi és az új Európa kultúrái találkoznak, mivel közel van három tagállamhoz: Németországhoz, Ausztriához és a Cseh Köztársasághoz; remek tudományos és kutatói támogatóplatformja van, számos felsőoktatási intézménye és hatalmas, majdnem kétszázezres diáklakossága. Nincs kétségem afelől, hogy Wroclaw a legjobb helyszín az Európai Innovációs és Technológiai Intézet számára.

11-03-2008

11-03-2008

HU


David Martin (PSE), írásban. − Paasilinna úrnak az “Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozása” című jelentése jelentős hozzájárulás a lisszaboni stratégia által kijelölt célok elérésében. A magánszektor, a kutatói szervezetek és a felsőoktatási intézetek szakértelmének összehozása remek elképzelés, és érdekes pilotprojekt. Biztosítanunk kell, hogy az EITI igazgatótanácsát átlátható módon válasszák ki, hogy megőrizzük a munka integritását. A Parlamentnek és a Bizottságnak szerepet kell játszania az átláthatóság betartatásában, és annak biztosításában, hogy az EITI elszámoltatható legyen, és tiszteletben tartsák a tudás- és innovációs közösségek autonómiáját. Támogatom a jelentést. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A Tanács és Parlament között elért megállapodás fényében, amellyel szemben az Európai Bizottság nem emelt kifogásolt, úgy vélem, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló rendelet elfogadására vonatkozó javaslat második olvasatban történő elfogadása különösen fontos pillanatot jelöl, hiszen ez szimbolizálja e fontos projekt születését. Már néhány éve annak, hogy az Európai Unió az innovációt és a tudást a globalizáció és a feltörekvő gazdasági szereplők kihívásaira való megfelelésként azonosította. Ebben a kontextusban a kutatás és a fejlesztés – mint gazdasági fegyver – konkrét támogatása olyan kezdeményezés, amely a lehető legnagyobb támogatást érdemli – és ez van a projekt központjában. Csak az idő döntheti el, hogy jobb lett-e volna egy valódi campus, vagy a közösségek által elfogadott a jó megoldás. Mindenesetre fontos – sőt létfontosságú –, hogy rugalmas legyen, és folyamatosan a legjobb megoldásokhoz tudja alakítani a modellt. Máskülönben az innováció mentora nem lenne képes az újításra, ami megbocsáthatatlan hiba lenne, ha egyszer az a cél, hogy a hatékonyság modelljeit építsük ki. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Kezdetben támogattam volna az Európai Innovációs és Technológiai Intézetről szóló javaslatot, hiszen egy meglevő hézagot töltene be a felsőoktatás, a kutatás és az innováció között, és ez fontos a gazdaság és a belső piac szempontjából. Ezért az EITI egy kitűnő projektnek látszott volna – ha nem lennének az alkalmatlan pénzügyi feltételek. Ebből következik, hogy nem támogathatom a Tanács közös álláspontjának jelenlegi javaslatát, főleg azért, mert a költségvetés nem megfelelő. A Bizottság olyan összeget javasolt, amely elég lett volna a tudás- és innovációs közösségek finanszírozására hat évig. A Tanács csökkentette a költségvetést olyannyira, hogy ez már nem lehetséges. Pedig egy EITI-hatástanulmány kimutatta, hogy a megfelelő alapfinanszírozás fontos tényező a siker szempontjából. A javaslat jelenlegi helyzete szerint a tudás- és innovációs közösségeknek külső forrásokat kell keresniük más közösségi programokból, amelyeket nem erre a célra szántak volna. Így a tagállamok felelőssége lesz a finanszírozás, mintha elég lenne csupán a magántámogatókra alapozni. A javaslat azt jelenti, hogy a projekt bukásra van ítélve. . - Jelentés: Reimer Böge (A6-0065/2008) Derek Roland Clark, Nigel Farage és John Whittaker (IND/DEM), írásban. − Természetesen támogatjuk, hogy Nagy-Britannia pénzt kapjon az Európai Uniótól a múlt évi áradások költségeihez való hozzájárulás gyanánt. Ezért támogatjuk ezt a lépést. Ám ebből az alkalomból leszögezzük, hogy nem támogatjuk azt a struktúrát, amelynek keretében Nagy-Britanniának az Európai Unióhoz kell fordulnia segítségért. Az Egyesült Királyság nagy nettó befizetője az EU költségvetésének. Ahelyett, hogy vissza kellene könyörögnünk a befizetett pénz egy kis részét, inkább azt szeretnénk, hogy megtarthassuk a pénzünket, és mi dönthessünk annak elköltéséről. Richard Corbett (PSE), írásban. − Örülök, hogy az Európai Parlament elfogadta a 170 millió eurós árvízi segélyt az EU szolidaritási alapjából, hogy segítse a tavaly nyári árvíz utáni takarítási munkákat az én országomban, különösen az én régióban . Az árvizek otthonok és üzletek százait érintették, és emberek ezreit taszították a nyomorba. A tény, hogy ez minden idők második legnagyobb kifizetése az EU szolidaritási alapjából, jelzi azt a hatalmas pénzügyi és személyes árat, amit az áldozatoknak fizetniük kellett. Ez a pénz remélhetőleg ezen ár törlesztésére lesz fordítva. Az egyik leginkább érintett régió képviselőjeként azt mondhatom, hogy üdvözlünk minden hozzájárulást. A választóim üdvözlik Európa többi részének ezen szolidaritási gesztusát.

41

42

HU


Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A ma elfogadott szöveg jóváhagyja a Szolidaritási Alap mobilizálását a 2007. év nyarán bekövetkezett áradások miatt az Egyesült Királyság javára. Mivel a bejelentett kár meghaladta a mechanizmus aktiválásának küszöbét – az Egyesült Királyság tekintetében mintegy 4 612 000 000 eurót tett ki –, az áradások következményeit „súlyos katasztrófaként” sorolták be, és a Bizottság javaslatot tett a Szolidaritási Alap mobilizálására 162 387 985 euró összegben. Az Európai Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságának véleménye arra sürgeti a Tanácsot, hogy jusson megállapodásra a Bizottságnak az ezt az alapot létrehozó rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatáról, amelyet azóta sem tett meg, hogy az Európai Parlament első olvasatban 2006. május 18-án elfogadta álláspontját, ugyan a mi kritikus szavazatunkkal. A mi véleményünk szerint, egyebek között, az Európai Parlament álláspontja nem védi a regionális katasztrófák támogatásra való jogosultságát, és nem teszi lehetővé a földközi-tengeri természeti katasztrófák speciális jellegének elismerését, sem pedig az alapnak a természeti katasztrófák speciális jellegéhez történő adaptálását a határidők és a támogatásra jogosult intézkedések tekintetében, ilyen például a szárazság és a tűz. Ezek olyan vonatkozások, amelyeket védeni kellene. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, a Szolidaritási Alap a szolidaritás elvének lényege, ami az Európai Közösség egyik alapköve. Lehívásának kritériumait a gyakorlat sok éve finomította, és ez véget vetett irányítása diszkrecionális jellegének, ami legalábbis az antiglobalizációs alap létrehozására irányuló első kísérletekben láthatóvá vált, mivel ez egy új Európai Uniós költségvetési intézmény, amelyet a 2007-2013. évi pénzügyi terv alapján hoztak létre. A Szolidaritási Alap esetében erős hangsúlyt kapott egyik fő hátránya, a hosszú várakozási idő, pontosan mielőtt ezt az instrumentumot aktiválták volna, amelyre a természeti katasztrófák által érintett kérelmet benyújtó országok mutattak rá. Paradox módon, az EU gyorsabban tudott reagálni a harmadik országok segély iránti kérelmeire, mint azokra, amelyeket saját tagállamai nyújtottak be. A 2007 júniusában és júliusában az áradásokkal érintett Nagy-Britannia és Észak-Írország megsegítésének érdekében az alap mobilizálására irányuló javaslat valamennyi formális előírásnak megfelel. Érdemes elismerni a Regionális Fejlesztési Bizottság reakcióját, amely felgyorsította a parlamenti eljárásokat. Időközben nehéz értelmezni az Európai Bizottság részéről megnyilvánuló késedelmet. 2008. január 18-i következtetése hat hónappal a természeti katasztrófa és az Egyesült Királyság azonnali kérelme után jelent meg. Ez összecseng a Szolidaritási Alap késlekedő igazgatásának rossz hagyományával, és a végrehajtási rendelkezések korszerűsítését követeli, amelyet a Parlament 2006. május 18-a óta követel. David Martin (PSE), írásban. − A Nagy-Britanniában tavaly tapasztalt pusztító árvizek után szeretném üdvözölni Böge úrnak az Európai Unió Szolidaritási Alapja mobilizációjáról szóló jelentés kapcsán végzett munkáját. A javasolt pénz minden érintett hasznára válik, ide értve a vállalkozásokat is. Ezért üdvözlöm a jelentés ajánlásait. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Természeti katasztrófák és hasonló események után gyorsan kell biztosítani az ideiglenes szálláslehetőségeket, és szükségmegoldásokkal kell gondoskodni az alapvető infrastruktúra javításáról, ilyen például az áramellátás, az utak, a hidak és így tovább, hogy a kórházak ismét működni tudjanak, és itt a Szolidaritási Alap nagy segítséget jelenthet. Ami azonban nem megfizethető, az a mentőegységek által végzett ingyenmunka sok ezer órája. Az érintettek szenvedését sem lehet kompenzálni. Ésszerű egyensúlyt kell tartani a Szolidaritási Alapban a pénzeszközök gyors és bürokráciamentes kifizetése és annak biztosítása között, hogy ezeket a pénzeszközöket ne használják fel a szándékolttól eltérő célra. A prevenció és a jobb kormányközi együttműködés különösen fontos a jövőbeni természeti katasztrófákra való felkészülésben. Semmilyen körülmények között sem szabad azonban ezeket az eseményeket arra felhasználni, hogy létrejöjjön az EU polgári védelmi ügynöksége vagy gyorsreagálású ereje, amelyet katasztrófák esetén vetnének be, mivel az utóbbi nem lenne olyan helyzetben, hogy hatékony védelmet biztosíthasson a természeti katasztrófák ellen, hanem csak tovább növelné a költségeket és a bürokráciát. Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) Én e jelentés ellen szavazok, mivel az növeli az EU költségvetését. A 2007. évi áradások miatt Nagy-Britanniának történő kifizetések fedezetét a meglevő költségvetésben kellene megtalálni, mivel van lehetőség a prioritások átrendezésére, például azzal, hogy nem növeljük a Galileo költségvetését.

11-03-2008

11-03-2008

HU


- Jelentés: Kyösti Virrankoski (A6-0058/2008) Hélène Goudin (IND/DEM), írásban. − (SV) A múltbéli tapasztalatok azt mutatják, hogy az EU nem jól kezeli a katasztrófák esetén nyújtott segítséget. Junilistan azt gondolja, hogy az alapból történő kifizetések gyakran csökkentik a tagállamok ösztönzését arra, hogy a segély szükségessége mögött meghúzódó problémákat orvosolják. Ami a kivételes körülmények közötti kiadási költségvetési tétel bevezetését illeti, Junilistan úgy véli, hogy ez a mesterkedés megerősíti azt a benyomást, hogy az EU szuperhatalommá kíván válni, befolyással mindarra, ami a világon történik. Junilistan ezt ellenzi. A Frontex túl messzire megy, amikor a tagállami határellenőrzés és bevándorláspolitika koordinálásáról van szó. Junilistan ellenzi tevékenységének mindennemű bővítését. Mivel a fenti indokok miatt nem tudom támogatni a költségvetés módosítástervezetét, úgy döntöttem, hogy az egész jelentés ellen szavazok. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Közösség 2008. évi költségvetésének első módosítása magában foglalja az EU Szolidaritási Alapjának mobilizálását mintegy 162.4 millió euró összegben az Egyesült Királyság javára – tekintettel az ott 2007-ben bekövetkezett áradásokra –, valamint új költségvetési sorok bevezetését, illetve a költségvetési sorok közötti átcsoportosításokat, amelyek nem érintik a teljes költségvetés fő összegeit. Az Európai Unió Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) létszámterve 25 állással bővül 69-ről 94-re, tekintettel az ügynökség költségvetésének már a 2008. évi közösségi költségvetés vitája során jóváhagyott mintegy 30 millió euróval történő növelésére. Az ügynökség tevékenysége fokozatosan konszolidálódik, és olyan kompetenciákat kap, amelyek az állami szuverenitás lényegéhez tartoznak. Olyan ügynökség, amely egyéb példák között támogatja az ”Európa-erődöt”, és az EU által támogatott, a biztonságra hangsúlyt helyező bevándorláspolitikát. Rá kell mutatni az új költségvetési fejezet „kivételes válságkiadás” létrehozására is, bár nem egyértelmű, hogy mit értsünk „válság” alatt. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, a 2008. évi költségvetési terv végrehajtása során az első költségvetés módosítás az „elkerülhetetlen, kivételes vagy előre nem látott körülmények” miatti kiigazítások közös fejezetébe csoportosított tételeket tartalmazza. Az 1. pont a Szolidaritási Alap Nagy-Britannia javára történő mobilizálása, amely tavaly nyáron súlyos viharés árvízkárokat szenvedett, mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Itt csak azt a megjegyzést kell tenni, hogy az Európai Bizottság részéről történő késedelmes alkalmazás miatt a pénzeszközök mobilizálásának késedelme dicstelen hagyománnyá válik. Hasonló jellegű az 5. pont, amely javaslatot tesz a 27 01 11 költségvetési fejezet: kivételes válságkiadás, amely lehetővé teszi a bejelentett válsághoz kapcsolódó rendkívüli kiadások finanszírozását. A három fennmaradó tétel azonban, amelyeket a költségvetés-módosítás közös csomagjában helyeztek el, már más jellegű. Én osztom az előadó kétségeit a Kutatási Végrehajtó Ügynökség és az ERCEA finanszírozásával kapcsolatban, valamint a 06 01 04 12 költségvetési tétel: a Galileo-program létrehozására vonatkozó nem teljes egészében következetes következtetésről is. A Frontex módosított létszámterve megérdemli az elfogadást. Az AM 1/2008-ban lévő költségvetési tételek heterogén jellege megnehezíti az egész következtetés elemzését, és az ahhoz értelmes módon történő viszonyulást. Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy az EU nem jól kezeli a katasztrófák esetén nyújtott támogatást. Junilistan azt gondolja, hogy az alapból történő kifizetések gyakran csökkentik a tagállamok ösztönzését arra, hogy a segély szükségessége mögött meghúzódó problémákat orvosolják. Ami a kivételes körülmények közötti kiadási költségvetési tétel bevezetését illeti, Junilistan úgy véli, hogy ez a mesterkedés megerősíti azt a benyomást, hogy az EU szuperhatalommá kíván válni, befolyással mindarra, ami a világon történik. Junilistan ezt ellenzi. A Frontex túl messzire megy, amikor a tagállamok határellenőrzési- és bevándorláspolitikái koordinálásáról van szó. Junilistan ellenzi tevékenységének mindennemű bővítését.

43

44

HU


A jelentés azonban kimondja, hogy jelenleg nem szabad erőforrásokat átcsoportosítani a Galileo-allokáció működési sorából az igazgatási sorába. Ezen kívül, a jelentés támogatja a Kutatási Végrehajtó Ügynökség és az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége költségvetési struktúrájának létrehozását. Úgy vélem, hogy ezek a kérdések igen fontosak, és ezért megszavaztam az egész jelentést az abban javasolt többi módosítással szembeni elvi ellenvetéseim dacára is. David Martin (PSE), írásban. − Kyösti Virrankoski ”Az 1/2008 költségvetési módosítás” című jelentésében a szolidaritási alap tekintetében azt láthatjuk, hogy az EU készen áll arra, hogy friss pénzt tegyen a Szolidaritási Alapba annak az Egyesült Királyság javára történő mobilizálásának érdekében. Remélem, hogy ezt más olyan tagállamok esetében is megtesszük majd, amelyek természeti katasztrófák áldozatai, például Görögország esetében. Én megszavaztam a jelentést. Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban. − (RO) Romániában megválasztott képviselőként én üdvözlöm az Európai 1/2008 számú Unió költségvetésmódosítás-tervezetéről szóló európai parlamenti állásfoglalás-tervezet jóváhagyását. Ez a költségvetés-módosítás az Európai Unió tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) létszámmódosítására tekintettel releváns. Románia az Európai Unió keleti előretolt bástyája, az az állam, amely az Unió egyik leghosszabb külső szárazföldi határának irányításáért felel. Ebben a minőségében Romániának mindig támogatnia kell a jobb határirányítást célzó együttműködés bővítését, és a FRONTEX megfelelő eszközökkel történő ellátását ahhoz, hogy tevékenységét a legjobb feltételek mellett folytathassa, legyenek azok pénzügyi eszközök, személyzet vagy felszerelés. A „kivételes kiadások válság esetén” cikk megfogalmazását is nagyra értékeljük: soha sem lehetünk eléggé felkészülve az ilyen nem kívánatos eseményekre. - Jelentés: Luis Manuel Capoulas Santos (A6-0053/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, hogy megszavazzuk a megállapodást, mert sajnálatos módon az ország már gazdaságilag függ az EU-val megkötött halászati megállapodástól. Ha az EU-partnerségi megállapodást azonnali hatállyal felmondanák, annak súlyos következményei lennének az ország gazdaságára. A tudományos beszámolók azt mutatják, hogy a tengerek túlhalászata már igen súlyos mértéket ölt. Így hosszú távon nem gondoljuk, hogy az EU halászati megállapodásai a szegénység leküzdésének és a fejlődés támogatásának életképes eszközei lennének. Mi változtatni kívánunk az EU halászati politikáján, hogy az a halállományok helyreállításához vezessen. Ugyancsak támogatni kívánjuk a fenntartható fejlődést azokban az országokban, amelyek számára a jelenlegi, az EU-val kötött halászati megállapodások fő jövedelemforrást jelentenek azzal, hogy módosítanánk az EU kereskedelmi és segélyezési politikáját, illetve a partnerségi kapcsolatok különféle formáin keresztül. A hajótulajdonosoknak el kellene számolniuk a megállapodások kapcsán felmerülő költségekkel, amelyekből ők húznak hasznot; és további változásokat szeretnénk látni ebben az irányban. Ezért megszavaztuk a 8. módosítást, bár a változásnak tágabb összefüggésben kellene megvalósulnia. Bissau-Guinea egyike Afrika legszegényebb országainak. Hangsúlyozni kívánjuk, mennyire fontos, hogy az EU más hosszabb távú és fenntarthatóbb módot találjon Bissau-Guinea támogatására, mivel az EU-val kötött halászati megállapodás jelenleg az ország GNP-jének 30%-át teszi ki. Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Én megszavaztam Capoulas Santos úrnak az Európai Közösség és a Bissau-Guinea Köztársaság közötti Halászati Partnerségi Megállapodás megkötéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatát, mert úgy vélem, az egy kiegyensúlyozott megállapodás, amely biztosítja a halászterületek fenntarthatóságát és mindkét fél, az Európai Unió és Bissau-Guinea érdekeinek védelmét. Az előadó által benyújtott módosításokat az EU halászati politikája megerősítéséhez való fontos hozzájárulásnak tekintem, amennyiben rámutat a Parlament szerepe bővítése és a Parlamentnek adott tájékoztatás fontosságára. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EK és a Bissau-Guinea Köztársaság közötti 2007. júniustól 2011. júniusig tartó időszakra vonatkozó évi megállapodás 37 halászati engedély megadásáról rendelkezik, ezek közül négy jut Portugáliának.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Az EK pénzügyi hozzájárulásának összesen 35%-a jut a Bissau-Guinea által megalkotott ágazati halászati politika összefüggésében meghozott kezdeményezések támogatására. A hangsúlyt a halászati termékek egészségi és higiéniai feltételeinek javítására, valamint a halászati tevékenységek figyelemmel kísérésére, ellenőrzésére, és felügyeletére helyezték. Ez különösen fontos intézkedési terület, tekintettel arra, hogy a nemzetközi testületek szerint az ország halászati erőforrásait egyebek között az illegális szabályozatlan halászat észrevehetően érintette. A megállapodás rendelkezik a helyi, azaz Bissau-Guineából származó tengerészek kötelező foglalkoztatásáról a hajó bruttó tonnatartalmának megfelelően. Mint más megállapodás esetén, ezekre a tengerészekre is alkalmazni kell a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nyilatkozatát. A megállapodás 10. cikke rendelkezik a közösségi és a Bissau-Guinea-i üzemeltetők közötti közös vállalkozások létrehozásáról az erőforrások közös kihasználása érdekében. Ez a lehetőség előnyös a közösségi hajók számára, mivel így mentesülnek a licencdíjak megfizetése alól. - Jelentés: Daniel Varela Suanzes-Carpegna (A6-0054/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Ha az EU-partnerségi megállapodást azonnali hatállyal felmondanák, annak súlyos következményei lennének számos fejlődő országra, és a sok érintett emberre. Ezért nem mondhatunk egyszerűen nemet az EU-nak más országokkal a halászattal kapcsolatban megkötött megállapodásaira. A tudományos jelentések azonban azt mutatják, hogy a tengereket nagyon súlyosan túlhalásszák. Ezért változtatni kívánunk az EU halászati politikáján, hogy az a halállományok helyreállításához vezessen. Ez egy nagy felülvizsgálat részét kell képezze. Hosszú távon nem tartjuk az EU halászati megállapodásait a szegénység leküzdése és a fejlődés támogatása életképes eszközének. Ezért támogatni kívánjuk a fenntartható fejlődést azokban az országokban, amelyek számára a jelenlegi, az EU-val megkötött halászati megállapodások fontos jövedelemforrást jelentenek azzal, hogy módosítjuk az EU kereskedelmi és segélyezési politikáját, illetve különféli partnerségi formákon keresztül. A hajótulajdonosoknak el kell számolniuk a megállapodások alapján felmerülő költségekkel, amelyekből ők maguk hasznot húznak, és további változást akarunk látni ebben az irányban. Ezért megszavaztuk a 8. módosítást, bár a változásnak szélesebb összefüggésben kellene megvalósulnia. Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. – (PT) Az EK és az Elefántcsontpart közötti új partnerségi megállapodás fő célja a két fél közötti együttműködés megerősítése egy olyan partnerségi keret létrehozásával, amelyben kialakítható a fenntartható halászati politika és Elefántcsontpart élő tengeri erőforrásainak megfelelő kiaknázása, külön figyelemmel az állam halászati politikájának támogatására. Az ágazat fenntartható és felelős irányításának biztosítása érdekében a két fél meg fog állapodni az ilyen támogatás prioritásairól, meghatározza a célokat, az éves és többéves programkészítést, valamint az eredmények értékelésének kritériumait. A megállapodás tiszteletben tartja a közös halászati politika alapelveit, és Portugália számára öt felszíni hosszú horogsoros hajó számára biztosít halászati engedélyt. Ezért a portugál PSD (Szociáldemokrata Párt) tagjai megszavazták ezt a jelentést. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a megállapodás összesen 40 halászati engedélyről rendelkezik, amelyeket az EU-tagállamok hajói között kell elosztani – ezek közül öt jut Portugáliának – a 2007 júliusától kezdődő hatéves időszakra. A korábbi megállapodáshoz képest ez a halászati lehetőségek lényeges csökkentését jelenti, ám a megállapodás rendelkezik a fogás növelésének lehetőségéről. A felek megállapodtak, hogy az EK pénzügyi hozzájárulását teljes egészében az Elefántcsontpart által megalkotott ágazati halászati politika összefüggésében hozott kezdeményezések támogatására allokálják. A megállapodás előnyeit élvező hajótulajdonosoknak az általuk alkalmazott tengerészek között legalább 20%-ban AKCS-állampolgárokat kell alkalmazniuk. A megállapodás rendelkezik arról is, hogy ezekre a tengerészekre a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapelvekről és a munkához fűződő jogokról szóló nyilatkozata vonatkozzon. A nyilatkozat rendelkezik az egyesülési jog szabadságáról, a kollektív alkuhoz fűződő jog tényleges elismeréséről, valamint a foglalkoztatás tekintetében a megkülönböztetés megszüntetéséről. A tengerészek bérét a hajótulajdonosok és a tengerészek, illetve képviselői közötti kölcsönös megállapodás határozza meg, az azonban nem lehet alacsonyabb, mint a származási országokban alkalmazott norma, másként az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének sérelméhez vezetne.

45

46

HU


- Jelentések: Luis Manuel Capoulas Santos (A6-0053/2008) és Daniel Varela Suanzes-Carpegna (A6-0054/2008) Lena Ek, Olle Schmidt és Anders Wijkman (PPE-DE), írásban. − (SV) Mi úgy döntöttünk, hogy az EU és Bissau-Guinea, illetve Elefántcsontpart közötti két partnerségi megállapodás ellen szavazunk. Ennek az az oka, hogy az ilyen jellegű megállapodásokkal kapcsolatos tapasztalat igencsak kétséges. Alacsonyjövedelmű országoknak ajánljanak fel egyösszegű kifizetést, amelyért cserében azok megnyitják vizeiket az EU-tagállamok, főleg a dél-európaiak kereskedelmi halászata előtt. Az átadott erőforrások nevetségesen alacsonyak a fogásokhoz képest; ezen kívül egyértelmű a fenntarthatatlan halászat veszélye. További érv, hogy a helyi part menti halászatot az ilyen megállapodások általában hátrányosan érintik. Reméljük, hogy az EU fenntartható fejlődési stratégiája összefüggésében lehetőség lesz ezeknek a halászati megállapodásoknak a késedelem nélküli értékelésére, és arra, hogy a helyükbe fenntartható programok lépjenek. - Jelentés: Gabriele Albertini (A6-0014/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi úgy gondoljuk, hogy az EU autópályáin a közös sebességkorlátra irányuló javaslatnak kedvező környezeti hatása lehet abban az értelemben, hogy a sebesség csökkenthetővé válik azokban a tagállamokban, amelyeknél az autópályákon nincs sebességkorlátozás. Fontos azonban, hogy egyetlen tagállam se kényszerüljön a szubszidiaritás figyelmen kívül hagyására azzal, hogy útjain meg kell emelnie a sebességkorlátot. Mindig lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az európai normánál alacsonyabb sebességkorlátot állapítsanak meg. Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam kiváló olasz kollegám, Albertini úr saját kezdeményezésű jelentését, amely számos ajánlást tesz az ágazat szereplői számára egy olyan helyzet javítása érdekében, amely az olaj iránti növekvő kereslet, az egyre csökkenő olajkészletek, az egyre zsúfoltabb városok és az emberi egészségre, valamint a klímaváltozásra gyakorolt negatív hatás miatt egyre romlik. Én támogatom a közpolitika összevonására kiválasztott három területet: a technológiai fejlesztés ösztönzése (a maximum 125 g CO2/km kibocsátású gépkocsik), a piaci alapú instrumentumok kifejlesztése (kibocsátáskereskedelmi rendszer, adóösztönzők, környezeti hatásra épített költségek/díjak stb.), valamint a támogató intézkedések alkalmazása, hogy a szállítóeszközöket és az infrastruktúrát a lehető leghatékonyabban használják fel. Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a közlekedésnek kétségtelenül hatása van a társadalmi-gazdasági állapotokra, és ugyanakkor közvetlen hatása van a környezetre. Tény, hogy a városi közlekedés felelős a CO2-kibocsátás 40%-áért, és az teszi Európát a fosszilis üzemanyagok, például az olaj piacától függővé és annak „túszává”, mivel ez jelenti a teljes kereslet mintegy 70%-át. Ezek a nyugtalanító adatok elegendőek az új átfogó európai közlekedési stratégia kialakítása sürgősségének és szükségességének indoklásához, amely ebből a jelentésből kifejleszthető lenne. A közlekedés által okozott szennyezést nagyon gyorsan és lényegesen csökkenteni kell a szennyezőanyagok kibocsátásának korlátozásával, az üzemanyag-keverékek összetételének módosításával, és a környezetbarát és nem szennyező közlekedési formák vásárlásához és használatához nyújtott ösztönzők folyamatos biztosításával. Az EU-nak ezért feladata e fontos cél elérése érdekében integrált terv megvalósítása azzal, hogy elkötelezi magát a vasúti közlekedés számára ösztönzők biztosítása mellett, mivel a vasúti közlekedés a megfelelő fejlesztések teljesülése esetén magas szintű hatékonyságot és alacsony környezeti hatást biztosíthat. A transzeurópai hálózatokat a lehető legsürgősebben be kell fejezni, és ehhez az EU-tól nagyobb pénzügyi támogatásra van szükség. Másrészről azonban a tagállamokban garantálniuk kell ennek az építési munkának a befejezését, erre oda kell figyelniük; kivételt képeznek azok az esetek, ahol a környezet vagy az egészség károsítása bizonyított. Sylwester Chruszcz (NI), írásban. − (PL) A PPE-DE képviselőcsoportja által benyújtott, a fenntartható európai közlekedéspolitikáról szóló jelentés (A6-0014/2008) 1. módosítása indokolt aggályokat keltett bennem is, és az egész közlekedési szférában is. E módosítás célja az Eurómatrica-irányelv felülvizsgálatának késleltetése. E módosítás elfogadása azt jelentené, hogy az Európai Parlament negatív jelzést ad, és ellentmondana az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottsága 2008. január 28-i jelentésének. Ezért szavaztam a módosítás, illetve a jelentés teljes tartalma ellen.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam a fenntartható közlekedéspolitikáról szóló jelentést. A jelentés figyelembe veszi az európai energia- és környezetpolitikát. Az EU-ban az olaj iránti kereslet 70%-a a közlekedési ágazatnak tulajdonítható. Véget kell vetnünk a fosszilis üzemanyagoktól való szinte teljes függőségünknek azzal, hogy a valamennyi közlekedési módozatra vonatkozó különféle politikáinkat összevonjuk. Ez a megközelítés létrehozza a realizmushoz alapvető fontosságú feltételeket, ilyen például a technológiai innováció a gépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentése és a bioüzemanyagok fejlesztése érdekében, az adózási rendszer reformja, hogy vegye figyelembe a környezeti hatást, és az ezeket kísérő intézkedések az infrastruktúra jobb hasznosítása érdekében, bátorítva a polgárokat, hogy változtassanak szokásaikon. Minden polgár szerepet kaphat a fenntartható közlekedésben azzal, ha személygépkocsi helyett a tömegközlekedést választja, ahol van ilyen alternatíva. Ahhoz, hogy a személy- és áruszállítás a közlekedés alacsony kibocsátású módozatai felhasználásával, például a vasúton, folyókon, tengereken illetve a tömegközlekedés révén könnyebbé váljon, egyszerre van szükség új szolgáltatások egész skálájára, az ágazat versenyképesebb szervezésére, és bizonyos infrastruktúra hasznosításának más módjaira. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Mivel a szavazás ezen indoklásában lehetetlen kommentálni az EP e saját kezdeményezésű jelentésében felvetett valamennyi fontos kérdést azok bonyolultsága és széles köre miatt, figyelemre méltó, hogy a dokumentum nem foglalkozik olyan ügyekkel, amelyeket a kutatók a közlekedés és az energia, és azok környezetre gyakorolt hatásának megtárgyalásakor alapvetőnek tartanak, vagy ha igen, akkor helytelenül foglalkozik ezekkel. Például: - a jelentés nem említi a magas olajárakat vagy azok következményeit; - a jelentés nem említi a metán felhasználását a közúti közlekedésben (CNG, LNG vagy biometán formájában); - a jelentés nem világos a hidrogénnek, mint a közúti közlekedés alternatív üzemanyagának hasznosításával kapcsolatban; - a jelentés kritikátlan elfogultsággal viszonyul a bioüzemanyagok használatához, azokkal a súlyos következményekkel, amelyeket már széles körben bizonyítottak; - a jelentés nem hivatkozik olyan dokumentumokra, mint a „Cél 2020” program, amely 2020-ig az európai közlekedési ágazatban felhasznált benzin és gázolaj mintegy 20%-os helyettesítését irányozza elő. Végezetül, rá kell mutatnom, hogy a már egyértelműen meghatározott problémák felsorolása mellett politikákra is szükségünk van, hogy ezekre a problémákra hatékonyan reagálhassunk, például kihívást intézhessünk a jelenlegi kapitalista globalizáció és ennek keretében a közlekedés szerepe ellen, különös tekintettel a termelés helyszíne és a fogyasztás helyszíne közötti egyre növekvő földrajzi távolságra, és az ebből következő szállítási igények növekedésére. Minderről sokkal többet kellene elmondani... Jim Higgins (PPE-DE), írásban. − Én és Fine Gael kollegáim a PPE-DE képviselőcsoportjában szeretnénk megerősíteni, hogy mi tartózkodtunk a 3. és a 11. módosítással kapcsolatban, sőt az egész jelentéssel kapcsolatban is az adózás és az útdíjak kérdése miatti aggályaink miatt. Változatlanul úgy érezzük, hogy mind a két kérdést az egyes tagállamoknak kell eldönteniük, és ezért ezek ne szerepeljenek a Parlament jelentésében. Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatív európai parlamenti képviselők megszavazták Albertini úr saját kezdeményezésű jelentését a fenntartható európai közlekedésről, mivel az egyértelmű politikai keretet biztosít, ami növelni fogja a hatékonyságot, és megoldást talál a közlekedésnek a klímaváltozásra gyakorolt növekvő hatására. A konzervatívok azonban továbbra is aggályosnak tartják, hogy a jelentés további bizottsági javaslatokat kér arra, hogy a külső költségek internalizálása ne kezdődjön meg addig, ameddig a hatásvizsgálat teljesen el nem készül, és a Parlament megfelelően meg nem vitatta a kérdést. Mi is azt kívánjuk, hogy ezt a lehetőséget, ha bevezetik, egységesen alkalmazzák valamennyi szállítási módozatra, hogy a piac torzulása ne következhessen be. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Én a közlekedés-, környezet- és energiapolitika Európai Unión belüli harmonizálása mellett vagyok, mert csak e három ágazatban végrehajtott koordinált erőfeszítések hozhatnak tartós javulást az egyes ágazatokban.

47

48

HU


Szavazatommal különösen a valamennyi közlekedési módozat külső költségeinek értékelésére általánosan alkalmazandó, átlátható és fenntartható modell kifejlesztését kívánom támogatni. Ezért az 1. módosítás ellen szavazok, amelynek véleményem szerint célja a közúti közlekedés külső költségei internalizálásának késleltetése. A módosítás elfogadása hátráltatná az EU-nak a fenntartható közlekedéspolitikára irányuló erőfeszítéseit, és ezen kívül megteremtené a különféle közlekedési módozatok közötti tisztességtelen verseny feltételeit. A közlekedés volumenének folyamatos növekedése és az ebből adódó ökológiai hatások miatt intenzív, egész Európára kiterjedő együttműködésre van szükség az új technológiák terén, és erőteljes ösztönzést kell adni az alternatív üzemanyagok használatának, hogy megállíthassuk az üvegházhatású gázkibocsátást, és javíthassunk az életminőségen még a zsúfolt területeken is. E tekintetben én is azt kérem, hogy az új gépjárművek átlagos kibocsátása 125 g CO2/km-re csökkenjen a közlekedési ágazat technológiai fejlesztése és a bio-üzemanyagok alkalmazása révén. David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm Gabriele Albertininek a fenntartható európai közlekedéspolitikáról szóló jelentésében szereplő ajánlásokat. Valamennyi EU-polgár számára biztosítani kellene a jogot a biztonságos és megfizethető helyváltoztatási eszközökhöz. Az ilyen közlekedés fenntarthatósága igen sürgető kérdés. A technológiai innováció ösztönzése és a piaci alapú instrumentumok, mint a kibocsátáskereskedelmi rendszer vagy az adóösztönzők révén különösen nagyvárosokban és a környezetvédelmi szempontból érzékeny területen van lehetőség annak biztosítására, hogy a közlekedési eszközöket és infrastruktúrát hatékonyan használjuk ki. Én is támogatom az infrastruktúrába és az intelligens közlekedési rendszerekbe történő növekvő beruházások iránti felhívást, hogy megbirkózhassunk például a közlekedési torlódások kérdésével. Én megszavaztam a jelentés ajánlásait. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Hogy eltereljük a figyelmet arról, hogy a számtalan intézkedési terv ellenére helyben járunk, a közlekedési dugódíjakkal, a járművek után fizetendő útdíjakkal és hasonlókkal az autóvezetőket a kerékpárhoz kergetjük vagy udvariasan felkérjük őket, hogy sétáljanak, vagy inkább válasszák a tömegközlekedést. Itt valamit azonban egyértelművé kell tenni: ez a rosszul koordinált helyi tömegközlekedés következménye, amit a megtakarítás jegyében halálra éheztettek, a városszéli bevásárlóközpontok elburjánzásának a következménye, miközben a helyi boltok hanyatlanak, a belvárosokban az életfeltételek romló minőségének, a növekvő bűnözési rátának, a nagyszámú külföldinek otthont nyújtó gettóvá váló szomszédságoknak, és utoljára, de nem utolsósorban, a munkába történő hosszabb utazási időknek a következménye, ami a városok szétterjedésének és a munkaidő, valamint a foglalkoztatás nagyobb rugalmasságának, és ezzel összefüggésben a gépkocsinak, mint a jövedelemszerző munkavállalás előfeltétele szerepének tulajdonítható. Emiatt, és mivel a személygépkocsik önmagukban a részecskekibocsátásnak csak mintegy 10%-át okozzák, az EU itt semmi mást nem akar, mint további kompetenciákat magához ragadni, és hiábavaló monitoringrendszereket létrehozni. Ehelyett a szarvánál kéne megragadni a bikát, és az okok ellen kellene küzdenie a tünetek helyett, és például módosítania kellene a támogatáspolitikát, hogy ne segítse elő a továbbiakban a nehézgépjárművek számának robbanásszerűen növekedését, amelyek részesedése a kibocsátásokban sokkal nagyobb. A tehergépkocsik vasúti szállítási rendszerének végre gazdaságilag előnyössé kellene válnia, és a privatizáció fölötti eufóriában nem szabadna megengedni, hogy a tömegközlekedés szedett-vedett tákolmánnyá degradálódjon. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az elmúlt évtizedek során a közlekedési ágazat komoly beruházásokkal sikeresen igyekezett növelni az energiahatékonyságot, és környezeti, illetve biztonsági előnyökkel járó intelligens technológiát vezetett be a piacra. Ezek az erőfeszítések azonban nem tűnnek elegendőnek, mivel az ezzel párhuzamosan folyamatosan növekvő kereslet ebben az ágazatban szinte semmissé teszi őket. Ezért friss szemmel újra meg kell néznünk ezt a nehéz egyenletet, hogy reagálhassunk a kihívásra. A közlekedési ágazat dinamikus ágazata a gazdaságnak; technológiailag fejlett és egyre versenyképesebb. Az iparág az intézményi és magánpartnerekkel szoros konzultációban igen komoly befektetéseket eszközölt a kutatásba és a fejlesztésbe. Nagyobb koordinációra van azonban szükségünk ahhoz, hogy erőfeszítéseink valamennyi hozzáadott értékét felhasználhassuk. Lényeges a polgárok tájékoztatására és a probléma tudatosítására irányuló konkrét intézkedés, ami az ő magatartásukat illeti. Ezen kívül, az együttműködés és a koordináció útját kell járnunk az üzemanyag-hatékonyság, a beruházások szabályozása, a biztonságosabb és kevésbé szennyező járművek dinamikus piacának ösztönzése és a technológiai innováció támogatása terén megvalósuló haladás tekintetében.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én megszavaztam képviselőtársamnak, Albertini úrnak a fenntartható európai közlekedéspolitikáról szóló kiváló jelentését, amely figyelembe veszi az európai energia- és környezetpolitikát is. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy az EU koordinálja politikáit a városi tömegközlekedés és az alternatív szállítási rendszerek kifejlesztése érdekében, mindeközben védve a környezetet és csökkentve az üvegházhatású gázkibocsátásokat. Ami az infrastruktúrát illeti, megjegyzem, hogy a hangsúlyt még mindig a közúti közlekedési projektekre helyezik, a vasúti projektek kárára. A transzeurópai hálózatok kiteljesítése még mindig távoli kilátásnak tűnik, és az EU hozzájárulása ehhez minimális a tagállamok által egyenként viselt terhekhez képest. A gázkibocsátások csökkentése és a teher-, illetve személyszállítás hatékonyságának növelése érdekében aláhúznám annak szükségességét, hogy az EU pénzügyi támogatást nyújtson a transzeurópai hálózatok keretében a prioritást élvező projektek megvalósításához. Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) Az Albertini-jelentés kifejti, hogy a külső költségek jobb internalizálása segíthet a piaci zavarok megszüntetésében, és a kibocsátások növekedésének elkerülésében. Ezért az 1. módosítás ellen szavaztam, mert annak célja a közúti közlekedés esetében a külső költségek internalizálásának késleltetése. Ez rossz jelzés, mivel a közlekedési ágazatban elsősorban a közúti közlekedés felel a kibocsátásokért. Remélem, hogy a Bizottság által bejelentett infrastruktúradíj-fizetési irányelv felülvizsgálata gyors előrehaladást tesz majd lehetővé ebben az ágazatban.

13. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 12.55-kor felfüggesztik, majd 15.00-kor folytatják.) ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR alelnök

14. Napirend: lásd a jegyzőkönyvet 15. Az előző ülés jegyzőkönyvének jóváhagyása: lásd a jegyzőkönyvet 16. A mezőgazdasági piacok közös szervezése és egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezések a nemzeti tejkvóták tekintetében (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Elisabeth Jeggle jelentése a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK rendeletet (az egységes közös piac szervezéséről szóló rendelet) módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0802 C6-0015/2008 - 2007/0281(CNS)) (A6-0046/2008). Iztok Jarc, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Először is hadd mondjam el, hogy az elnökség üdvözli Jeggle asszonynak a tejkvóták növelésére irányuló javaslatról szóló jelentését, és az a véleménye, hogy a jelentés konstruktív és kiegyensúlyozott hozzájárulás ahhoz a vitához, ami most már néhány hete zajlik. A kedvező piaci feltételek alapján az Európai Bizottság jelentésében vagy elemzésében a nemzeti tejkvóták 2%-os növelésére javaslatot tesz a következő kvótaévtől, azaz 2008. április 1-jétől kezdődően. A tejkvóta nem csak egyszerűen százalékok kérdése; az egy tágabb kérdés, amely a közös agrárpolitika felülvizsgálatához kapcsolódik. Ezért a Tanács nem korlátozta magát erre a kérdésre, hanem belekezdett egy tágabb, egyidejű vitába a közös agrárpolitika állapotértékelésének általános csomagjáról. El kell mondanom, hogy néhány nagyon hasonló gondolat, illetve kétség merült fel ezzel a javaslattal kapcsolatban a Tanácsban és a Parlamentben. Hallottunk például felhívásokat a tejágazatban szükséges nagyobb előrelátás és stabilitás érdekében . Aggályok fogalmazódtak meg a kevésbé kedvező mezőgazdasági potenciállal rendelkező területekkel kapcsolatban, ahol a hagyományos tejtermelésnek nem sok alternatívája van. Ezzel szemben határozott felhívások is elhangzottak, kérve, tegyük lehetővé az európai gazdáknak, hogy kihasználhassák a fejlődő nemzetközi és európai piacok kínálta lehetőségeket.

49

50

HU


A probléma bonyolultsága ellenére meg vagyunk győződve arról, hogy képesek leszünk a kiegyensúlyozott válaszokat és megoldásokat megtalálni a közös agrárpolitika állapotértékelésének keretében. Szeretném itt hozzátenni, hogy a Tanács támogatja a Parlamentnek azt a javaslatát, hogy a Bizottság készítsen általános hosszú távú stratégiát, vagyis inkább egy stratégiára irányuló javaslatot az európai tejágazat számára. Úgy véljük, hogy e stratégia lényeges részének az úgynevezett fokozatos átmenetnek kell lennie a tejkvóták eltörlése felé, ami ebben az ágazatban biztosítaná az akadálymentes átmenetet a piacorientáltabb tejpolitika és a kiszámíthatóság felé. Ezért a Tanács felhívást kíván intézni a Bizottsághoz, hogy vizsgálja meg e cél elérésének valamennyi helyénvaló módját. Mi azonban úgy véljük, hogy a Bizottság javaslata a kvótának a következő kvótaévtől történő 2%-os növelésére a csomag részeként kezelendő, és ezért annak egyéb részeit is megfelelő módon meg kell vitatni a közös agrárpolitika állapotértékelésén belül. Azt is szeretném hozzátenni, hogy a javaslat szerepel a Mezőgazdasági és Halászati Tanács jövő heti ülésének napirendjén is. Remélem, el fogják fogadni. Így ha a feltételek teljesülnek, a végrehajtás a jelenlegi kvótaévben, azaz 2008-ban megkezdődhet. Végezetül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik hozzájárultak az e jelentésről szóló vitához, mindenekelőtt az előadónak. Véleményünk szerint az kiegyensúlyozott és komoly észrevételeket tartalmaz. Köszönöm a fáradozásukat. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja − Elnök úr, azt hiszem, nagyon jó jelzés az elnökségtől, hogy a mezőgazdasági miniszter is itt van ma, hogy részt vegyen ebben a nagyon fontos vitában. Beszédemet a hagyományos módon kezdem, köszönetet mondok a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak, és különösen az előadónak a tejkvótarendszernek a 2008. április 1-jével kezdődő tejévre vonatkozó 2%-os növelésére irányuló javaslatról szóló nagyon konstruktív jelentéséért, amint azt a miniszter is megállapította. Sokan nyomást gyakoroltak a Bizottságra, hogy enyhítsen a nagyon feszes tejhelyzeten. A Tanácsban a tagállamok nagy többsége arra kérte a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a kvóták növeléséről. Az emelkedő élelmiszerárakról az Európai Parlamentben 2007 októberében elfogadott állásfoglalás is arra hívta fel a Bizottságot, hogy sürgősséggel tegyen javaslatot a tejkvóták ideiglenes növelésére. 2007. decemberében a Bizottság ismertette a piaci kilátásokról szóló jelentését, amely rámutatott, hogy egyértelműen nő a kereslet a tejtermékek iránt, és ez így lesz a jövőben is. Az ön jelentése is megerősíti, hogy növelnünk kell a tejtermelés növelésének lehetőségét. Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy a Bizottság javaslata kellően megfontolt és egyértelmű, amely valamennyi tagállam számára előre látható és egyenlő következményekkel jár. Engedjék meg, hogy tiszteletteljesen emlékeztessek arra: úgy tűnik, az önök módosításai nem szentelnek kellő figyelmet a kiszámíthatóság és a gazdákkal való egyenlő bánásmód szükségességére. Az a módosítás amely szerint a tagállamok önkéntesen növelhetnék 2%-kala kvótát, ha alkalmaznánk, várhatóan nehézségeket okozna. Először is, azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a cél a fokozottabb piaci orientáció és a nagyobb termelékenység. Ezért én személyesen úgy érzem, hogy a termelőnek kell megadni a választás lehetőségét, hogy kíván-e több tejet termelni, vagy sem. Azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy a tehenész gazdáknak szükségük van a kiszámíthatóságra – bizonyosságra a kvótarendszeren belül a termelési lehetőségekről –, és nem hiszem, hogy egy önkéntes rendszer ehhez hozzájárulna. Megoldásként a tagállamoknak lehetőségük van úgy dönteni, hogy nem osztják ki a kvótát, hanem megtartják azt a nemzeti tartalékban. Ez egy lehetőség, bár én sürgetném a tagállamokat, és örömmel látnám, ha a kvótát kiosztanák, mert véleményem szerint ez a legmegfelelőbb mód. Az a módosítás, hogy a kvótaév végén a kvótakiegyenlítést alkalmazzuk, nem új gondolat. Sőt, ezt a Bizottság már alaposan megvizsgálta, mivel ez az elmélet lehetővé tenné, hogy az egyes tagállamokban fel nem használt kvótát más tagállamok felhasználhassák. Azt hiszem azonban, abban is egyetérthetünk, hogy egy dolog az elmélet, és más a gyakorlat. Először is úgy vélem, ez egyértelműen bizonytalanságot visz be a rendszerbe a tejtermelők számára. Ekkor a legjobb tudásuk szerint ki kellene találniuk, hogy a helyzet miként nézne ki a termelési év végén, és ennek alapján kellene megpróbálniuk döntéseket hozni a termelésükkel kapcsolatban, és csak a következő évben tudnák meg, hogy ez a termelés illetékmentes volt, vagy sem. Mindenre tekintettel azt gondolom, hogy ez

11-03-2008

11-03-2008

HU


nem szolgálja a tejgazdaságról meghozott döntést. Nyilvánvaló, hogy a tejtermelés számos beruházást foglal magában, és tartozunk annyival a gazdáknak, hogy kiszámítható rendszert biztosítsunk számukra a kvóták 2015-ben történő megszüntetéséig. Másodszor, kinek válna ez az előnyére? Nem kell rámutatnom, hogy ez nagyrészt a tagállamok egy kis csoportjának válna előnyére. Ez önmagában is politikailag nehezíti a kérdést. A legfontosabb az, hogy ez azoknak a termelőknek a javát szolgálná, akik már túlléptek a kvótájukon – akik túl sokat termeltek, és nem azokon, akik megpróbálták betartani a kvótarendszer korlátait. Így aztán nincs bizonyosság a tekintetben, hogy ennek következtében a piacon több tej állna rendelkezésre. Harmadszor, nézetem szerint ez a közös agrárpolitika egyszerűsítésének elgondolásával is szembemegy. Attól tartok, hogy e területen a végrehajtási szabályok rendkívül bonyolultak lennének, és nem szeretném a rendszerünket bonyolultabbá tenni egy olyan helyzetben, amikor az egész kvótarendszerből már csak hét év van hátra. Összességében örömmel veszem tudomásul, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy a termelés növelése érdekében szükség van az európai tejágazat lehetőségeinek bővítésére. Rendkívül fontos politikai jelzés nekem és az összes tagállamnak is, hogy a mezőgazdasági bizottság a vita kezdetekor megjelenő nagyon megosztott vélemények után egyhangúan ezen irányvonal mellet döntött. Ezért a legőszintébben gratulálok az előadónak, hogy ezt el tudta érni. Remélem, nekem is hasonló sikerem lesz a Tanácsban. Elisabeth Jeggle, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos asszony, a Tanács hivatalban levő elnöke, hölgyeim és uraim, amint hallották, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság egyhangúlag elutasította a Bizottságnak a következő tejévre vonatkozóan a kvóták 2%-os emelésére irányuló javaslatát. Ez 2,8 millió tonnát tenne ki. Mi ezt a javaslatot túl merevnek, túl rugalmatlannak, és a jelenlegi helyzetben – különösen a piacok számára – hibás jelzésnek tartjuk. A 2003. évi határozatok alapján 11 tagállam számára ez év április 1-jétől amúgy is 0,5%-kal emelkednek a kvóták – ez 700 000 tonnával több tejet jelent az Európai Unióban. A mezőgazdasági bizottságban a kollégáimmal folytatott intenzív viták bizonyították, hogy ez sem csodaszer, sem kényelmes út a további viták lefolytatásához. Nagyon eltérő vélemények vannak, és minden álláspont képviselve volt, a kvóták bármiféle növelésének általános és alapvető elutasításától az 5%-os emelésig terjedően. Mégis sikerült olyan kompromisszumot találnunk, amely figyelembe vette az összes képviselőcsoport álláspontját, és ezt egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadtuk. Őszinte köszönettel tartozom összes képviselőtársamnak a konstruktív együttműködésért. Az elfogadott kompromisszumnak két központi pontja van. Biztos asszony, ön ezt mondta. Az én véleményem ettől eltér. Először, az európai kiegyenlítő mechanizmus létrehozása, amellyel a meglévő nemzeti kvóták alul- vagy felülteljesítése EU-szinten kompenzálható. Ez nem lenne nagyon bürokratikus, és a kvótát túllépő termelők esetében azt eredményezné, hogy csak az ilyen kiegyenlítés után büntetik őket. Másodszor, április 1-jétől a tagállamok önkéntesen dönthetnek nemzeti kvótájuk megemeléséről a 2008-2009-es kvótaévre. Rugalmasságot akarunk, nem merevséget! Ez a kompromisszum azt jelenti, hogy a létező kvótákat hatékonyabban fogják felhasználni. A nagyobb potenciállal rendelkező tagállamok esetében lehetőség van ennek az európai kvótakeretnek a közös európai belső piaci rendszer értelmében történő felhasználásra. Biztos asszony, ön mindig hangsúlyozza, hogy a létező tejkvóták ebben a rendszerben 2015-ben megszűnnek. Egyedül a kvóták lineáris növelése azonban nem fogja az ön által ígért fokozatos átmenetet megteremteni. Gondoljon csak vissza a korábbi tejtavakra. A mezőgazdasági bizottság ezért egyértelműen a mellett érvel – hasonlóan a mini tejcsomag esetében felhozott érvekhez –, hogy hozzunk létre egy tejalapot, hogy a reformokból adódó költségmegtakarításokat kifejezetten a tejágazat számára őrizzük meg. Nézetünk szerint az egész ágazat támogatása és fenntartása csak ilyen előretekintő módon lehetséges. Ezt az instrumentumot különösen a hátrányos területeken működő, illetve a földterületek teljes egészében legelőként használó tejtermelők érdekében kellene felhasználni. Ezért arra kérem önt, biztos asszony, hogy az Európai Parlamentnek ezt a kérését kézzel fogható formában vegye be az állapotértékelésre vonatkozó jogalkotási javaslatába. Nézetünk szerint a 69. cikk alkalmazása nem elegendő, mert az nincs egyértelműen meghatározva a konkrét intézkedések tekintetében, különösen a már említett ágazat számára. Az is színtiszta cinizmus, amikor a Bizottság egy magas rangú tisztviselője a gazdák egyik gyűlésén kijelenti, hogy ne panaszkodjanak a már ismét csökkenő termelői árak miatt, hiszen volt, amikor már a 27 centes literenkénti tejárral is beérték. Ez

51

52

HU


egy teljes szakma legitim érdekeinek semmibe vétele, amit én, a Parlament tagja, aki legmagasabb szinten vállaltam a demokrácia ügyét, nem fogadok el! Czesław Adam Siekierski, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök úr, bizonyos vagyok benne, hogy a 2008-2009-es kvótaévben a tejkvóták emelése nem fenyegeti az EU tejpiacának stabilitását, és nem lesz lényeges tejárcsökkenés. Mi nagyobb növelést vártunk el, de meghallgatva Jeggle asszony és más európai parlamenti képviselők érveit, támogattuk a kompromisszumos módosításcsomagot, amely éppen 2%-os önkéntes emelésről szól. A sajtóban megjelenő információkból tudható, hogy a biztos asszony – az úgynevezett fokozatos átmenet részeként – a kvótáknak 2010-től a mindössze 1%-os éves emelésére irányuló javaslatokat támogatja. Ez meglehetősen konzervatív megközelítés, bár a beszámolók szerint a biztos asszony liberális – de foglalkozzunk az üzlettel. Az alacsony kvóták egyrészről korlátozzák az EU tejiparának fejlődését versenyképességének és exportpotenciáljának csökkentésével. Másrészről ez garantálja gazdáink számára a stabil jövedelmet. Folytatni fogjuk a vitát a jövőben a legjobb megoldás kiválasztása érdekében. (Az elnök félbeszakítja az előadót.) Rosa Miguélez Ramos, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök Úr, az az igazság, hogy az európai tejtermelőknek éveken át fizetett rendkívül alacsony árak súlyos kárt okoztak az ágazatnak. Emiatt sokan hagyták ott az ágazatot, különösen néhány régióban, mint például az enyémben, Galíciában, és ennek másik következménye az volt, hogy a stratégiai tejtartalékok óriási mértékben csökkentek, pedig ez alapszükséglet. Szeretném elmondani, hogy 2007 óta a piac határozottan fejlődött, és ez némi lélegzethez juttatja a termelőket, sőt, még azt is lehetővé teszi számukra, hogy beruházzanak gazdaságaikba, ami mostanáig elképzelhetetlen volt. A Bizottság saját jelentése szerint e vonatkozásban két jó hír van: a jövőre vonatkozó pozitív kilátások azt jelentik, hogy a piac további tejmennyiségeket igényel, ezért erre az évre 2%-os emelést javasolnak. Én már a kezdet kezdetétől egyetértettem ezzel a javaslattal, biztos asszony. Én egyetértettem ezzel a javaslattal, és megpróbáltam az előadóval, Jeggle asszonnyal együttműködni pontosan azért, mert világos, hogy volt bizonyos mértékű tartózkodás, és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság néhány tagja úgy gondolta, hogy a Bizottság e javaslatát nem szabadna támogatni. Az én szempontomból, és ahogyan én értem a kérdést, a Parlamentnek nem szabadna visszafognia azokat a termelőket, akik úgy döntenek, hogy pozitívan reagálnak a piaci keresletre. Ezért – Jeggle asszonnyal egyetértésben – én azt javasoltam, hogy ez az intézkedés legyen önkéntes. Amint Jeggle asszony már elmondta, a jelentést a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság egyhangúan fogadta el. Amint az előadó is elmondta, igaz ugyan, hogy EU-szinten a kvótát nem használják ki, ez a kihasználatlanság koránt sincs egyenlően elosztva valamennyi tagállam között, amint a termelési hiány sem, az elméleti fogyasztással szemben. Csak gondolják végig, hogy az én hazámban, Spanyolországban a nekünk kiosztott termelési kvóta 6,1 millió tonna, míg elméleti fogyasztásunk 9 millió tonna. Így – és ezt el kell mondani – Spanyolországban van a legnagyobb egy lakosra jutó éves deficit az egész Európai Unióban. Így Goepel úr jelentésében kértük, hogy a jövőbeni kvótakiigazítás ne lineáris emeléssel történjék, mint ahogyan az ön által előterjesztett javaslatban most áll, hanem inkább épüljön a jelenlegi struktúra és azon struktúra közötti eltérésre, amellyel az ágazatnak rendelkeznie kellene ahhoz, hogy – amint ön is mondja – versenyképes legyen, és egyedül is megfelelhessen a piacnak. E tekintetben, biztos asszony, szeretném megkérdezni, hogy fontolóra veszi-e a kiigazító mechanizmusokkal vagy a fokozatos átmenettel kapcsolatban annak lehetőségét, hogy valamennyi tagállam számára egyedi modellt terveznek. Nagyon egyértelművé kívánom tenni azt a véleményemet, hogy a tejtermelést egész Európában fenn kell tartani. Ami a kvótákat illeti, mielőtt azt mondanánk, hogy felhagyunk velük, vagy hogy el fognak tűnni, végig kell gondolnunk azt a társadalmi-gazdasági szerepet, amelyet sok törékeny gazdaság védelmében játszottak. Sok területen a tejtermelés, amint önök is tudják, az egyetlen mezőgazdasági lehetőség, ezért ez a rendszer segített... (Az elnök félbeszakítja az előadót) Niels Busk, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (DA) Elnök úr, biztos asszony, a Tanács hivatalban lévő elnöke, az előadó, Jeggle asszony ismételten kiváló munkát produkált, amiért szeretnék neki köszönetet

11-03-2008

11-03-2008

HU


mondani. Az európai tejtermelők jelenleg nagy kihívásokkal szembesülnek, különösen a Távol-Kelet tejtermékek iránti szárnyaló kereslete miatt. Ez határozottan nagy probléma. Ugyanakkor a termelés gazdaságosságát az ugyancsak szárnyaló takarmányárak ássák alá, mivel az EU megakadályozza a takarmányimportot, amelyre versengő országainknak szükségük van. A túlélés érdekében van szükségünk most a kvótaemelések engedélyezésére. Egyébként, ha 2015-ig várunk, amikor reményeim szerint a kvótákat eltörlik, kivételes lehetőséget hagyunk ki az európai tejipar számára. Képviselőcsoportom az európai tejtermelés liberalizációját kívánja a piacgazdaság és a szabad verseny eszközeivel, és a kvótarendszer ezzel nem fér össze. A termelés legalább 2%-os növelése és egy későbbi fázisban annak újraértékelése, hogy van-e szükség további kvótaemelésekre, támogatja és fenntartja az erős, jövőorientált tejtermelést Európában, és akadálymentes átmentet biztosít az 1983-ban a tejpor és vajhegyek kialakulása miatt – egyébként ideiglenes megoldásként – bevezetett kvótarendszer felszámolásáig. Szerencsére felesleg már nincs – most a piac több tejterméket akar. Adjuk meg az európai tejtermelőknek a lehetőséget, hogy ezt biztosíthassák. Alyn Smith, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, én sem leszek kivétel, és én is gratulálok előadónknak ehhez a jó munkához, amelyet véleményem szerint leginkább azon tágabb kép részeként tekintenünk, hogy miként biztosítsuk Európa gazdái és termesztői számára a hosszú távú stabilitást. Itt két megjegyzést tennék. Elfogadjuk és üdvözöljük a Bizottság javaslatait, hogy a kvótákat 2015-re megszüntessük. Mi azonban szeretnénk egy termelésellenőrzési rendszert látni, és nem értünk egyet a jelentésnek azzal a pontjával, hogy a tagállamok önkéntes választási mechanizmusát kellene létrehozni. Mi az Egyesült Királyságban láttuk az önkéntes modulációt, ami természetesen egyáltalán nem önkéntes azoknak a gazdáknak a számára, akik kénytelenek élni vele, és nem értünk egyet az elvvel sem. Nem hisszük, hogy az aszimmetrikus deregulációnak értelme volna. Hangsúlyozom bizottságbeli kollégáink számára, hogy amint a tejtermékek piaca hosszabb távon is sokkal liberálisabbá és sokkal szabadabbá válik, az egyik fő pont a versenyjog hatása lesz különösen arra, hogy a gazdák hogyan birkózzanak meg a hosszú távú magánjogi szerződésekkel és azzal, hogy bizonyos tejpiaci termelők és vásárlók visszaélnek a helyzetükkel. Összességében azonban ez jó munka, és mi szívesen adjuk támogatásunkat hozzá. Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Bulgáriában a tejtermelés körülményei példázzák, hogy valami nincs rendben az Európai Unió gazdasági rendszerével. A kvótaemelésnek alig van relevanciája, mivel Bulgáriában a szarvasmarhák 30%-a éhen pusztult az EU tagság első évében. Ez az EU-ba való belépés okozta hatalmas inflációnak, az új rendeleteknek, a kvótáknak és a takarmányok, illetve üzemanyagok magasabb árának tudható be. Még mennyi időnek kell eltelnie? Talán még két év, mielőtt az az ország, amely a joghurt hazája, a Lactobacillus bulgaricum hazája, az EU-nak köszönhetően egyetlen élő tehén nélkül marad. James Nicholson (PPE-DE). – Elnök úr, először is üdvözlöm az előadó által a mai napon elénk terjesztett, önkéntes intézkedésként 12 hónapra vonatkozó 2%-os emelésről szóló ajánlást. Úgy vélem, ez egy kiegyensúlyozott álláspont. Én ellene vagyok a termelési zsilipek felnyitásának, mivel úgy vélem, ez semmit nem oldana meg. Nézzük meg, hogy a piac miként fejlődik a következő 12 hónapban. Akkor visszatérhetünk a következő évben, újra megvizsgálhatjuk a helyzetet, és sokkal átfogóbb képet kaphatunk. A kvóták esetében mindenki a fokozatos átmenetről beszél, de senki sem tudja megmondani nekem, hogy az mit is jelent. Ez csak egy szó, amit használunk – a Tanács hivatalban lévő elnöke használta, és a biztos asszony is használta –, de igazából miről is beszélünk itt, amikor elérünk 2013-hoz? Tudom, hogy az még messze van, de elég sok tejtermelő gazda van odakint, aki szeretné tudni, hogy milyen lesz az a helyzet, ami felé haladunk. Így, miközben a tejágazat megtérülése drámaian megváltozott 2007-ben, nem tudjuk garantálni, hogy ez örökké folytatódjon. Legyünk nagyon őszinték ezzel kapcsolatban! A biztos asszony nem volt ilyen őszinte. Mi, politikusok sem voltunk ilyen őszinték. És egyetlen nemzeti kormány sem volt őszinte, sőt, még maga a tejágazat sem. A világ piaci erői voltak azok, amelyek felhajtották a piaci árat, és pontosan ez történt. A gabonaárak hajtották fel az árat. De azt is meg kell értenünk, hogy a következő 12 hónapba belépve a gabona ára, a műtrágya ára, az energia magas ára, a zöldtakarmány idei nyári ára azt jelenti, hogy a tejágazatba áramlott többletpénz nagy részét ezek a többletköltségek szívják fel.

53

54

HU


Így aztán ne ragadtassuk el magunkat, és ne higgyük, hogy minden olyan rózsaszínű és minden csodálatos a tejágazatban – mert ez nem igaz. Az extra 2% tekintélyes mennyiséget teremt. De egyetértek a biztos asszonnyal – ne tegyük a helyzetet még bonyolultabbá. Tegyük azt egyszerűbbé a termelő számára. A tej és a tejtermelő ágazat, függetlenül attól, hogy hol vagyunk Európában, a kis családi gazdasági struktúrák gerince, és azt támogatnunk kell. Tabajdi Csaba Sándor (PSE). – (HU) Elnök úr! Kedves Fischer-Boel asszony! A jelentés által javasolt 2%-os tejkvóta-emelés számos tagállamot érint. Magyarországot ez nem érinti, hiszen az én országom a tejkvótának mindössze 70%-át használja ki, ezzel együtt szolidárisak vagyunk azon tagállamokkal – lengyelekkel, másokkal – akiknek szüksége van a tejkvóta emelésére. A kvótaemelés mellett föl kell készülnünk arra, amit biztos asszony javasol 2015-ben, hogy szüntessük meg véglegesen a tejkvótát, ezért olyan támogatási mechanizmusokat kell kidolgoznunk, amelyek érdemben segítik a minőségi tejtermelést. Különösen probléma néhány országban a technikai, technológiai elmaradás, ezért jó lenne, hogyha a közösségi forrásokból sikerülne a technológiai fejlesztést segíteni olyan országokban, mint például Magyarországon vagy más új tagállamban, ahol nem tudják a kvótát kihasználni. A kvótaemelésnél nagyon fontos az agrár-innováció fejlesztése, nagy probléma a takarmánynövények árának az emelése, és van egy sajátos probléma, amiről sem Fischer-Boel asszony, senki nem tehet, hogy a feldolgozóipar sajnos Magyarországon nincs a tejtermelők tulajdonában, és ez egy óriási versenyhátrányt jelent. Köszönöm a figyelmet. Margrete Auken (Verts/ALE). – (DA) Elnök úr! Amint a biztos asszony tudja, Dániában az általános vita nagyon ellenséges a mezőgazdasági támogatások iránt. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ha vonzó tejet termelni Európában, ez nagyrészt a művileg magasan tartott árak és a harmadik országokkal szembeni verseny korlátozásának tudható be. A körülmények túltermeléshez vezettek, amit megkíséreltünk a kvótákkal adagolni. Nem akarok belemenni mindabba a csapásba, amit ez magával hozott, csak arra szeretnék rámutatni, hogy ha a Bizottság a növekvő kereslet figyelembevétele érdekében a kvótákat emelni kívánja, ez természetesen nem elég. A kvótákat teljes egészében el kell törölni, és a piaci torzulásokat meg kell szüntetni. Ezért a közös agrárpolitika átfogó reformjára van szükség a területalapú támogatások sokkal gyorsabb, fokozatos megszüntetésével, mint ahogyan jelenleg a helyzet áll. A piacot szigorúan liberalizálni kell, és ennek kell a reform fő céljának lennie. Ezenkívül megvizsgálhatjuk a kijelölt kistérségek folytatódó támogatását ott, ahol a gazdasági feltételek ellenére is jó érvek szólnak a tejtermelés mellett. A liberalizációnak az EU agrárpolitikája részévé kell válnia: ennek olyan politikának kell lennie, amely az általános piaci feltételek közé építi be a környezeti fenntarthatóságot, és biztosítja, hogy az EU piacaihoz tisztességes feltételek mellett a fejlődő országok is szabadon hozzáférhessenek. Még hosszú utat kell megtennünk, mielőtt büszkék lehetnénk az EU agrárpolitikájára. Albert Deß (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, a Tanács hivatalban levő elnöke! Én is köszönetet szeretnék mondani Elisabeth Jegglenek, hogy ilyen kiváló munkát végzett a jelentéssel. A jelenlegi kvótarendszerről 2015-ig megállapodtunk. Ezért az még hét évig és néhány napig, hogy pontosak legyünk, hatályban marad. Véleményem szerint, biztos asszony, helytelen most a tejkvóta 2%-os emelése. Teljes mértékben megértettem volna, ha az új tagállamok kvótáját emelték volna meg 2%-kal, mert ott a tejtermékek fogyasztása messze az EU-átlag alatt van. Biztos asszony, minden tiszteletem mellett úgy vélem, a Bizottság javaslatai hibásak. Az elmúlt néhány hónapban tejtermelő gazdáink tisztességes tejárat kaptak, sok év után most először. Tejtermelő gazdáink, akik reggel és este évente 365 napon át – ebben az évben 366 napon át – fejik teheneiket, megérdemlik, hogy jobb jövedelmet élvezzenek, mint az elmúlt években. Ezért ha most emelik a kvótát, az azt jelenti, hogy a tejárak hatalmas nyomás alá kerülnek, pedig bármiféle emelés nélkül máris nyomás alatt vannak. Mi itt a fokozatos átmenetről beszélünk, ami számomra azt jelenti, hogy ködösítünk a tejtermelőkkel szemben. Nem lesz fokozatos átmenet; kemény átmenet lesz, amikor rájönnek, hogy a Bizottság mire gondol a kvóták tekintetében. Azt hiszem, hogy a Hoelgaardokat és Rasmusseneket a Bizottságban, akik a tejárak hirtelen zuhanását szeretnék látni, le kell állítani. Nem szabad hagyni, hogy ez sikerüljön nekik. Bármiféle emelés nélkül is vannak problémáink, és itt ezekkel kell szembeszállnunk. A bajor CSU képviselői holnap a jelentés ellen szavaznak, mert az emelés ellen foglalnak állást. Ez nem Elisabeth Jeggle, hanem a kvótaemelés ellen irányul. Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok képviselőtársamnak, Jeggle asszonynak a hatalmas munkáért, amellyel ezt a jelentést elkészítette. Amit ma megvitatunk, azt én három évvel ezelőtt, amikor először kezdtem az Európai Parlamentben dolgozni, akkor ismertettem. Három év óta mondjuk, hogy milyen szükség van a tejkvóták emelése az új tagállamokban és az Európai Unióban,

11-03-2008

11-03-2008

HU


hogy az egyes országok közötti kvóták igazságtalan és aránytalan megosztását kiegyenlíthessük, hogy növelhessük a termelést és elsősorban az exportot, és mindenekelőtt, hogy fejezzük be azon gazdák büntetésével, akik növelni kívánják a termelést, és jó európai tejet akarnak termelni. A három évvel ezelőtti álláspontomat megerősítő alapvető érvek megtalálhatók a Bizottságnak a Tanács számára készített „A tejágazat piaci kilátásai” című jelentésében, amely tudtul adja, hogy a világ tejpiacán a kedvező trendek folytatódnak. Az egyes országoknak kiosztott tejkvótákat nem használják ki teljes mértékben. Ugyanakkor a kvóták 2%-os emelése nem szükségszerűen jelent ugyanilyen növekedést a tejtermelésben valamennyi régióban. Az EU-ban egyre több gazdaság hagyja el a tejtermelést, mert azt túlságosan munkaintenzívnek tartja. Következésképpen, mindazokban az országokban, amelyek azt kívánják, nem 2%-kal, hanem 5%-kal kellene emelni a kvótát, különös tekintettel arra, hogy az egész világon – és különösen Ázsiában – nőni fog a fogyasztók száma, és a kiváló európai tejtermékek iránti kereslet is emelkedni fog. Astrid Lulling (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! A tejkvótákkal kapcsolatos vélemények megosztottak. Ezt láttuk a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban is, ahol azonban mégis egyhangúan elfogadták az egyeztetett kompromisszumot. Ha azonban az Európai Parlament jelzést kíván adni a Bizottságnak és a Miniszterek Tanácsának, tudatában kell lennie, hogy a gazdák és képviselőik még mindig megosztottak. Néhányan teljes mértékben el tudják fogadni a kvóták 2%-os vagy akár nagyobb emelését, és a kvótarendszer teljes eltörlése előtti fokozatos átmenetet. Ők növekedési lehetőségeket kívánnak termelési potenciáljuk jobb kihasználása révén, mivel az EU-ban és a világpiacon a folyamatosan növekvő kereslet hatására a piaci lehetőségek nagyon vonzóak. Mások a nagyobb mennyiségű tejtermelés esetén csak a közelmúltban tisztességesebbé váló termelői árak zuhanásától tartanak. Megosztottak a vélemények a mezőgazdasági bizottság által javasolt európai kiegyensúlyozással kapcsolatban is. Ez nem azt jelenti, hogy felhagyunk a nemzeti tejkvótarendszerrel, amikor egész Európában 3 millió tonnányi hiány van? A célt nem lehetett volna elérni azzal is, hogy a többletilletéket csökkentik, és a tejkvótákat növelik? Melyik az a tejtermelő gazda, akinek van bátorsága pókert játszani azokban az országokban, mint például Luxembourgban, ahol a 2006-2007. évi többletilleték megint esedékessé válik a kvóta túllépése miatt? De mivel a 2008-2009. tejévre a 2%-os önkéntes tejkvótaemelés a kompromisszum része, én tudom támogatni azt. Én különösen örültem a jelentésünkben a tejalap szerkezetátalakítási programja létrehozására megfogalmazott igénynek. Nagyon fontosnak tartom a tejkvótanövelés gazdasági, társadalmi és ökológiai hatásainak elemzését, és rövidesen kérni fogunk egy, a fogyasztói magatartásról szóló jelentést. Egyben kifejezetten kérjük, hogy a kedvezőtlen termelési feltételekkel rendelkező régiókban, ilyen például Luxembourg, a tejtermelés konkrét tényezőit vegyék figyelembe. A tejágazatra előirányzott pénzt továbbra is fenn kell tartani. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy a magasabb termelői árak, amelyek végül is igazságosabbak, csak marginálisan okolhatók a magasabb élelmiszerárakért. Itt ismét a nagykereskedők és a meghatározó élelmiszerláncok adhatnak hálát az áldásért. Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Elnök úr, én is azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok és gratulálok Jeggle asszonynak és valamennyi koordinátornak, akik valóban megpróbáltak egyensúlyt elérni a tejkvóták különösen érzékeny területén – ez egy olyan politika, amelyről az európai állattenyésztők és gazdák messze ható radikális változásokat várnak. Biztos asszony, különösen ígéretes, hogy amikor a Bizottság szembesült a tejtermékek iránti kereslet és a kínálat változásával, a Bizottság az egyik kulcsfontosságú rendelet módosításával reagált, és a 2007-2008-as időszakra 2%-kal megemelte a nemzeti kvótákat. Szeretnék rámutatni, hogy elfogadható, hogy a Bizottság ilyen rugalmas a mezőgazdasági termékek, különösen az élelmiszerek piacának fejlődését illető ügyekben, különösen olyan időszakban, amikor az állattenyésztő ágazat a nemzetközi piac válsága folytán az életképesség kérdéseivel szembesül. Az is elvi kérdés azonban, hogy az ilyen válságok nem oldhatók meg az állattenyésztő üzemek valamennyi típusára és méretére vonatkozóan ugyanazokkal az intézkedésekkel és politikákkal. Emiatt hangsúlyozom, hogy tárgyalásaik során a Bizottságnak és a Tanácsnak újra meg kell vizsgálnia a zsírtartalom kérdését, hogy megakadályozza a verseny torzítását azoknak az országoknak a kárára, amelyek számára alacsony zsírtartalmat írtak elő. Maria Petre (PPE-DE). – (RO) Először is gratulálni szeretnék az előadónak a munkájához, és ebben a rendkívül érzékeny ügyben a kompromisszum megtalálására irányuló erőfeszítéseihez.

55

56

HU


Új tagállam európai képviselőjeként a 2%-os emelést jótékony hatásúnak tartom annak ellenére is, hogy mi lényegesen nagyobb százalékot akartunk, különösen azon tagállamok számára, ahol alacsony a tejkvóta, és kihasználatlan a termelési potenciál. A nemzeti tejkvóták emelése nem veszélyezteti a tejpiac stabilitását. Szeretnék rámutatni, hogy a 2%-os kvótaemelés ténylegesen közösségi szinten a tejtermelés mindössze 0,8%-os növekedését jelenti. Azt is gondolom, hogy fenn kell tartanunk a jelenlegi kvótarendszert, hogy ösztönözhessük a meglevő gazdaságok konszolidációját és az újakat is. A közös agrárpolitika reformja szempontjából a kvótákkal kapcsolatban gyakran használt kifejezés a „puha landolás”, ami a kvóták fokozatos megszüntetését jelenti. Az új tagállamok, különösen Románia és Bulgária, amelyek 2007. január 1-jén csatlakoztak az Unióhoz, és, – ha ugyanezt a kifejezést használhatom – hirtelen „szálltak fel”, nehézségekkel szembesülnek majd, amikor a „felszállási” eljárásokat a „puha landolás” eljárásaihoz kell igazítaniuk. Ha ezt a javaslatot nem fogadták volna el, a Romániának kiosztott kvóta már az év közepén elfogy, hasonlóan 2007-hez, ami nem hogy nem ösztönzi gazdáink fejlesztési projektjeit, hanem kifejezetten azok ellen hat. Remélem, e jelentésről a plenáris ülésen a szavazása éppen olyan egyértelmű lesz, mint a mezőgazdasági bizottságban volt. Harangozó Gábor (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt biztos asszony, kedves kollégák! Ezúton szeretnék gratulálni Jeggle asszonynak a nagy munkával kidolgozott kiváló jelentéséhez. Nem kétséges, hogy az Európai Uniónak megfelelő választ kell adnia a tejkvóta jelentős emelését sürgető, egyre növekvő globális igényekre. A javasolt 2%-os kvótaemelés, amely 2008. április elején minden tagállamban bevezetésre kerülne, talán segítheti az uniós szektort a globális igények kínálta előnyök kiaknázásában. Mindazonáltal a tejkvóta kérdést úgy kell megoldanunk, hogy azzal nem okozunk egy másik problémát. Hangsúlyozni szeretném, hogy a valós piaci igények teljesítése, a választékbővítés mellett elő kell mozdítani az egyébként is nehéz helyzetben lévő termelők helyzetének javítását. Éppen ezért ügyelni kell a kvótaemelés társadalmi, környezeti, termelésre gyakorolt hatásának megfelelő súlyozására, különös tekintettel a hátrányos helyzetű térségek termelőinek támogatására. A belső piaci mechanizmusokhoz elengedhetetlen a megfelelő ár biztosítása a termelők és a fogyasztók számára egyaránt. Tekintettel arra, hogy a kvótarendszer 2015 után megszüntetésre kerül, már most el kell gondolkoznunk azon, miként segítsük a termelőket, hogy vállalkozásaik hatékonyak és jövedelmezőek legyenek. Köszönöm figyelmüket. Glattfelder Béla (PPE-DE). – (HU) Köszönöm. A tejkvóták emelése a jelenlegi piaci helyzetben elhamarkodott és kockázatos két okból is. Egyrészt a piaci kilátások közel sem annyira kedvezőek, mint ahogy azt az Európai Bizottság feltételezi. A legutóbbi fejlemények jól demonstrálják a kvótaemelések kockázatait. A tejtermékek áremelkedésére az európai és az azon kívüli fogyasztók érzékenyen reagáltak. Több országban 10-30%-kal csökkent a fogyasztás, a kínai tejporimport is csökkent. Ennek következtében például Magyarországon az elmúlt hetekben 10-20%-kal csökkent a tej felvásárlási ára. Mindennek az lehet a legfőbb oka, hogy ez idáig a húsárak nem követték a többi élelmiszer áremelkedését, ezért a fogyasztók inkább húsból elégítik ki a fehérjeigényüket, nem a dráguló tejtermékekből. Másrészt számos tagállamban jelentős kihasználatlan tejkvóta van. A kvótaemelés megakadályozná, hogy ezek a tagállamok termelői kihasználják a lehetőségeiket, sőt a kvótaemelés ezekben az országokban akár a termelés csökkenését is eredményezhetné, mert a kvótát kihasználó tagállamok termelői ezekből az országokból vásárolnák fel a termelés bővítéséhez szükséges állatállományt. Egyenlőre tehát nincs szükség a kvótaemelésre, várjunk, és elemezzük a helyzetet. Ha az áremelkedés és a kereslet növekedése hosszabb távon is fennmarad, akkor térjünk vissza a kérdésre. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) A 2006-2007-es kvótaév adatai EU-szinten 1,9 millió tonna tejnyi alulteljesítést mutatnak úgy, hogy a 27 tagállamból 18 a nemzeti kvóta alatti mennyiséget termel. Az Európai Bizottság a 2007-2008-as kvótaévre 3 millió tonna tejnek megfelelő alulteljesítést vár. A további 2%-os kvótaemelés kérdése azonban vitatható. Egyetértek azzal a nézettel, hogy az alkalmazhatóság alapján minden lehetőségét meg kell vizsgálni, a hangsúlyt a gazdasági, társadalmi, regionális és költségvetési hatásokra helyezve. Véleményem szerint az új tagállamoknak nagyobb támogatást kellene kapniuk a javaslat szerinti 2%-os mértéknél, hogy múltjuk miatt ne részesüljenek hátrányos megkülönböztetésben, mivel mindannyian tudjuk, hogy nagyobb a kereslet, és magasabbak az árak.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök úr, képviselőtársam, Jeggle asszony jó javaslatot terjesztett elénk a tejkvóta növelésére. A tejpiac helyzete és a tejtermelő gazdák egyaránt támogatják a kvótanövelést és az EU-szintű kiegyensúlyozás rendszerének létrehozását. E helyzetre való tekintettel fel kell tenni néhány kérdést. Az Európai Bizottság miért ilyen lassan reagál a tejkvóták növelésének szükségességére? Tervezi-e az EU a termelők érdekeinek és létének biztosítását azzal, hogy olyan szinten határozza meg a tej minimális árát, amely nyereséget biztosít az EU-n belül valamennyi termelőnek, és véget vet-e a termelési költség alatti áron történő felvásárlásnak? Előirányozta-e a Bizottság a régi és az új tagállamok tejtermelése közötti egyensúlytalanság megszüntetését? Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony! Két héttel ezelőtt Európa minden sarkából 4500 tejtermelő gazda szállt meg Brüsszelt. Egyesítették erőiket, és létrehozták az Európai Tejtanácsot, és most tisztességes árakat követelnek. Ennek már figyelemre méltó hatása volt Németországban. Nálunk a termelői árak 40% körül voltak, és most ismét nyomás alá kerültek. A tejtermelő gazdák ezért mennyiségalapú piacpolitikát követelnek. Ha ez a fejlődés folytatódik, ha hatást gyakorol a mezőgazdasági politikára, el tudják képzelni azt, hogy 2015-ben a Bizottság politikailag képes lenne ellenállni e mozgalom követelésének, hogy növeljék, vagy ismét rugalmasan alkalmazzák a tejkvótarendszert? Jim Allister (NI). – Elnök úr, én is osztom a tejkvóták határozott növelése miatt e Házban sokak által érzett aggályt. Azt hiszem, ezen a ponton alapvető kérdéseket kell feltennünk, és ehhez hozzátartozik az is, hogy ha egyszer Európában kevesebbet termelünk, és nem használjuk ki a kvótát, akkor valójában a kvótaemelés mögött milyen indok húzódik meg? Ebben az évben 3 millió tonnányi alulteljesítést várunk, így azután miért is kell sietni e tekintetben? Másodszor, ami a sokszor említett fokozatos átmenetet illeti, különösen figyelembe kell vennünk azokat a régiókat, amelyek struktúrájukat és stratégiájukat más olyan régiók ellátására építették, amelyek termelése jelenleg korlátozott – ilyen a saját választókörzetem is, amely a határon át az Ír Köztársaságot látja el. A fokozatos átmenetet illetően hosszú távú stratégiát és az ilyen régiók számára alternatív kibocsátási lehetőségeket kell találnunk. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, kíváncsi vagyok, hogy azok a gazdák, akik esetleg figyelnek erre a vitára, mit gondolnak – mindez annyira összetett. Gratulálok Jeggle asszonynak a konszenzus elérése érdekében végzett csodálatos munkájához! Önök közül azonban azok, akik ezen a héten a viharok közepette repültek ide, jól tudják, hogy a puha landolás attól függ, merről fúj a szél, és egyikünk sem tudja, hogy a szél néhány év múlva merről fog fújni. Azt gondolnám, hogy a kvóta 2%-os emelése – és az önkéntes rész nézetem szerint nem a tagállamok dolga, a termelők azok, akik eldöntik majd, hogy elfogadják vagy sem – lehetővé teszi számunkra, hogy teszteljük a piacot, és ezt meg is kell tennünk. Az egyes termelők számára a 2% nem nagy növekedés. Ami pedig az aggályokat illeti – és talán a biztos asszony túlságosan mélyen elgondolkozott a kiegyensúlyozó mechanizmusról –, önök nagy terhet rónak azokra a termelőkre, akik képesek a termelésre, miközben a tagállamok ugyanakkor nem akarnak termelni. Ezt az érvet hallottuk már más kollégáktól, így valamit tennünk kell ezzel kapcsolatban. Végül a WTO egyezség... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Neil Parish (PPE-DE). – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Jeggle asszonynak azért, hogy ezt a nehéz jelentést összeállította. Gyorsan csak annyit mondanék, hogy „gyáva szív sosem nyerte el szép leány kezét”, és azt hiszem, sokkal merészebbnek kell lennünk. A tejkvóta olyan, mint a kuktafazék: nem lehet a nyomást fenntartani végig, és aztán hirtelen megszüntetni, mert akkor szétrobban. Pontosan tudom, hogy mit jelent a puha landolás, a fokozatos átmenet: azt, hogy lényegesen meg kell emelnünk a kvótákat még 2015 előtt, így azután én nagyon is üdvözlöm ezt a 2%-ot. A Bizottságnak és a Tanácsnak azt mondanám, hogy sokkal merészebbnek kell lennünk, amikor elérjük 2010-et. Ne csak az 1%-ot vizsgáljuk, hanem a 2%-ot is, és győződjünk meg arról, hogy valóban fokozatos átmenetet biztosíthatunk a tejkvótarendszerben. A fiatal gazdák és az új piaci belépők évek óta korlátozásokkal szembesültek. Most itt a lehetőség, hogy termelhessenek. Végre a világban bővül a tejkereskedelem...

57

58

HU


(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! A tej rendkívül érzékeny termék, és én őszinte köszönetet szeretnék mondani Jeggle asszonynak a hatékony kompromisszumért. Különösen üdvözlöm a tagállamok önkéntes tejkvótaemelését. Szeretnék azonban a következőre rámutatni. Aki folyamatosan az élelmiszerárakra hivatkozik a kvótaemelés vagy a túltermelés indokolásaképpen, teljesen elfeledkezik arról a tényről, hogy a tejtermelő gazdák a bolti értékesítési árnak még a 30%-át sem kapják meg. Úgy vélem, erről tárgyalnunk kellene. Az is alapvető fontosságú, hogy a tejtermelés folytatódhasson a hegyi régiókban és a hátrányos területeken, mert azokban a térségekben gyakran ez az egyetlen lehetséges termelési forma. Itt speciális programra van szükségünk. Esther de Lange (PPE-DE). – (NL) Átugrom a köszöneteket, és azzal folytatom, hogy üdvözlöm a kvóta 2%-os emelésére irányuló javaslatot. Személyesen én 3%-ot szerettem volna, mivel maga az Európai Bizottság is beismeri, hogy a 2% a gyakorlatban mindössze 1%-ot jelent, mivel nem minden ország használja ki teljes mértékben a kvótát. De mindenképpen támogatom Jeggle asszony kompromisszumos 2%-át. Az Európai Bizottságnak azt mondanám, hogy ez nem idő előtti, mivel Új-Zéland már 2006-ban megelőzött bennünket a világpiacon. A kereslet nőtt, így volt mozgástér a lehetőségek kihasználására, de ezt nem tehettük meg, mert a kvótarendszer gúzsba kötött minket. Ennek a rendszernek volt szerepe, amikor túltermelés volt, most azonban, hogy a kereslet nő, egy másik rendszert kell kidolgoznunk, amely lehetővé teszi számunkra a piaci lehetőségek kiaknázását. Ebben az összefüggésben sajnálatosnak tartom, hogy az állapotfelmérés láthatóan csak négyszer 1%-os emelést vizsgál. Véleményem szerint a valódi fokozatos átmenethez több mint 1%-os emelésre van szükség. Legyen bátorságunk ehhez. Iztok Jarc, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Először is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik jelen voltak a vitán. Mint mindig a Parlamentben, ez a vita is összetett és termékeny volt, és rámutatott mindazokra a problémákra és különbségekre, amelyek a tagállamok között fennállnak. Szeretném hangsúlyozni, hogy az elnökség – és természetesen az Európai Parlament – kétségtelenül kellő időt adott ennek a javaslatnak, hogy minden oldalról megvizsgálhassuk. Ha a javaslat elfogadásának feltételei teljesülnek figyelembe véve az Európai Parlament véleményét, a 2%-os emelést a következő kvótaévtől, azaz 2008. április 1-jétől alkalmazzuk. Én azonban hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem fog véget vetni az Európai Unió tejágazatának jövőjéről szóló vitának. A vita részletekbe menően kétségtelenül folytatódni fog az úgynevezett közös agrárpolitika állapotértékelése keretében. Garantálhatom önöknek, hogy az elnökség szilárdan áll ki határozata mellett, hogy vezeti ezt a vitát, és eléri közös célunkat, azaz – és ehhez biztosítékot adok – hogy az európai tejágazat számára létrejöjjön a kiegyensúlyozott hosszú távú stratégia. Ismételten köszönetet mondok önöknek a vitában való részvételért, és külön köszönet jár az előadónak. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök Úr! Úgy vélem, hogy a mai vita után mindannyian egyetérthetünk, hogy a tejtermelés közös agrárpolitikánk változatlanul igen fontos része. Úgy tűnik nekem, hogy ma Önök kedvük szerint válogathatnak a különféle vélemények között, amelyek a nullától a javaslatunkban előterjesztettnél nagyobb értékig terjednek. A vita véleményem szerint rámutatott a különféle tagállamokban látható sokszínűségre is, és hogy válaszoljak Parish úr megjegyzéseire, talán ez az oka annak, hogy nem vagyunk elég merészek. A nap végén azonban kompromisszumot kell találnunk a különféle vélemények között. Csak néhány megjegyzést szeretnék tenni a felvetett kérdések némelyikére. A kvótaemeléssel kapcsolatban a tagállamok maguk döntheti el, hogy azt kiosztják-e a termelőknek, vagy megtartják a nemzeti tartalékban. Én egyértelműen azt szeretném, hogy osszák ki. A tagállamok előnyben részesíthetik a fiatal gazdákat, és azokat, akik a kvótákért fizetendő árak következtében szenvednek. Úgy vélem, hogy ha április 1-jétől be akarjuk vezetni az emelést, ezt valamennyi tagállamban rögzített százalékon kell megtennünk. Ha most elkezdünk speciális számokról vagy a különféle vagy egyes tagállamok számára megnövelt százalékokról tárgyalni, a harc hosszú hónapokon át tartana. Így értsünk egyet abban, hogy amiről most tárgyalunk, az mindenkire vonatkozó 2%-os emelés. Egyébként nem hinném, hogy olyan alapvetően megosztott lenne a véleményünk arról, hogy merre kell tovább haladni. Azt gondolom, meg

11-03-2008

11-03-2008

HU


tudjuk határozni célunkat, bár létezhet valamennyi véleményeltérés a Bizottság és a Parlament között a tekintetben, hogy hogyan jutunk el odáig. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy az ágazatot nem szabad veszélyeztetni. Pontosan ezért tettem javaslatot a fokozatos átmenetre. A „puha landolás”, avagy fokozatos átmenet a valóságban azt jelenti, hogy a kvótákat az évek alatt folyamatosan növeljük, és fenntartunk egy olyan helyzetet, hogy a kvótarendszer végén, 2015-ben ne következhessen be hirtelen árzuhanás, ami megtörténne, ha semmit nem tennénk. Ezért úgy vélem, hogy a megfelelő és az elfogadható módszert választottuk. Nem becsülöm alá, hogy lehetnek régiók Európában – a hegyvidékek, a sebezhető régiók – ahol a kvótarendszer teljes eltörlése a tejtermelés folytatását veszélyeztethetné. Ezért készen állunk arra, hogy az állapotfelmérés alatt megvizsgáljuk az ilyen régiók megsegítésére szánt megoldásokat. Úgy vélem, a leghelyénvalóbb eszköz a 69. cikk, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a gazdáknak juttatott közvetlen támogatások tetejéből levágjanak, és azt a meghatározott területek érdekében felhasználják. Nem hiszem, hogy a szerkezetátalakítást szolgáló tejalap létrehozása megoldás lenne. Honnan szerezzük a pénzt, mennyi pénzt kapunk, hogyan osztjuk el a pénzt a különféle tagállamok között? Ezzel az alappal kapcsolatban olyan sok a megválaszolatlan kérdés, és pénzünk is korlátozott. A saját költségvetésünkből kellene azt kivennünk, és akkor a mezőgazdasági ágazaton belüli többi termelőnek kellene e szerkezetátalakítási alap számláját állnia. Így nem hiszem, hogy működne. Véleményem szerint a tejtermelés növelésének fő indoka az, hogy Ázsiában felemelkedő piacaink vannak. Miért ne vennénk el e növekvő piacokból a részünket? Tudjuk, hogy mennyire nehéz, amikor mások már féllábbal az ajtón belül vannak, és mi utánuk jövünk, és megpróbáljuk megszerezni a részünket. Már a kezdet kezdetétől ott kellene lennünk kiváló minőségű termékeinkkel. Azok a tejtermelők – tejgazdaságok, az iparág, amely jól működik – azok, amelyek kiváló minőségű termékeket állítanak elő; itt különösen a sajtról van szó. Európának rendkívüli márkája a kiváló minőségű sajt, így miért ne használnánk fel azt, és miért ne vennénk el a részünket? Amint a miniszter elmondta, ezt a kérdést újra megvizsgáljuk az állapotfelmérésben. Biztos vagyok benne, amint a miniszter úr is elmondta, ezt a kérdést újra megvizsgáljuk az állapotfelmérés kapcsán. Biztos vagyok benne, hogy az is éppen olyan élénk vita lesz, mint a mai, mert azt gondolom, a tejtermelés sohasem lesz unalmas. Elisabeth Jeggle, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos asszony, a Tanács hivatalban lévő elnöke, hölgyeim és uraim, vélemények széles skáláját hallottuk. Ma mindenki számára kiderülhetett, hogy ez egy súlyos kérdés, ami nem játék, hogy mindannyiunknak számos aggálya van, és hogy – természetesen – mindannyian felelősek vagyunk otthon - egyrészt a fogyasztóknak, másrészt a tejtermelőknek. Hogy visszatérjek a piacok kérdéséhez: nem tudom, hogy hinnem kell-e a kínai piacban. Ma sokat látunk itt, ebben az Európai Unióban és ezen a piacon. Van egy belső piacunk, és ez a belső piac segít megerősödnünk a globalizáció és az általános liberalizáció közepette is. Hozzuk létre ezért az európai belső piacot a tejkvótából. Valaha képesek voltunk erre. A mezőgazdasági piacok csak az erős, stabil és szervezett belső piacról tudnak szembe szállni a világpiac kihívásaival és különösen annak fluktuációival. A fenntartható gazdálkodáshoz a gazdasági, ökológiai és társadalmi vonatkozásoknak összhangban kell lenniük. Mindhárom összetevőt szem előtt kell tartanunk intézkedéseink során. Az európai mezőgazdasági modell a fenntarthatóságot és a fogyasztói biztonságot képviseli – és ez még mindig áll! A gazdák ezt mindkettőt nagyon jól ellátják. Ők gondoskodnak a tájról és ezzel alakítják a turizmus alapjait; hozzájárulnak az energiabiztonsághoz, kiváló minőségű élelmiszert termelnek és a foglalkoztatás biztosításával fenntartják a vidék gazdasági alapját. A társadalmi hasznokat a kiegyenlítő támogatások egyre kevésbé kompenzálják a gazdák számára. Az élelmiszerért egyre inkább tisztességes árat kell fizetni! Általános politikai felelősségünk nagyobb annál, mintsem pusztán végigmenni a liberalizáció útján a nyitott piacokkal! Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap délben, 12 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Constantin Dumitriu (PPE-DE), írásban. – (RO) A Jeggle asszony által készített jelentés rendkívül fontos nem csak a tejkvóták növelésére vonatkozó javaslatok miatt, hanem azért is, mert olyan elveket határoz meg, amelyeket az egész agrárpolitika megvitatása során figyelembe kell vennünk.

59

60

HU


A Bizottság mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre vonatkozó tárgyalásait követően egyetértettünk, hogy a tagállamoknak már 2008. április 1-jétől szükségük van a tejkvóták növelésére. Az Európai Parlamentben én Romániát, egy új tagállamot képviselek, amely már a csatlakozás első évében szembesült a tejkvóta válsággal, amely nem volt elegendő a piaci kereslet kielégítésére, és a valósággal sem állt összhangban. A romániai tejágazat nagyot lépett előre a 2004. évi tejkvóta tárgyalásoktól a csatlakozásig tartó időszakban modern technológiába történő befektetéssekkel, a termelőkapacitások bővítésével és új munkaerő foglalkoztatásával. A tejkvótának a jelenleg biztosított szinten való fenntartása a befektetők számára csődöt, a tejtermelésre és feldolgozásra szakosodott vidéki területeken munkanélküliséget, az import bővülését és a fogyasztói ár emelkedését jelentené. A jelentés fordulópontot jelent, mivel az Európai Unió rugalmasságot mutat egy olyan probléma megoldásában, amellyel több tagállam szembesül. Végső soron e jelentés kedvezményezettjei az európai polgárok. Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) A felülvizsgálat az agrárpolitika reformjának fontos folyamata különös tekintettel a hegyvidékeken folytatandó mezőgazdasági politikára. A tejkvóta növelésének alkalmazása alapvető fontosságú ezeken a területeken. Itt olyan speciális szabályozásról kell határoznunk, amely rugalmasan reagál a hegyvidéki mezőgazdasági termelés konkrét körülményeire. A gazdák munkáját megnehezíti a nehéz elérhetőség és a meredek szállítási útvonalak, és ezekről is tárgyalnunk kell. Az osztrák gazdák számára a tejkvóta szabályozás alapvető fontosságú. Megfontolás tárgyává kellene tenni az Európára kiterjedő kiegyenlítést vagy a kvótakereskedelmet. Amennyiben a tejkvóta rendszert 2015-ben valóban megszüntetnék, megfelelő pénzügyi kompenzációs intézkedésekre lenne szükség kiegészítő költségvetési pénzeszközökkel ahhoz, hogy a hegyvidékeken és a legelőkön fent lehessen tartani a tejtermelést és feldolgozást. Amikor a piaci támogató eszközök hatékonyságát, átszervezésüket és az aktuális helyzethez való igazításukat ellenőrizzük, a hegyvidéki gazdálkodás helyzetét semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezekben a régiókban a tejtermelés és feldolgozás a mezőgazdaság nagyon fontos része, és igen értékes. Külön figyelmet kell fordítani a kvóták növelésének vagy eltörlésének gazdasági, társadalmi és ökológiai következményeire, különösen a hegyvidékeken. Az EU tejkvóta rendszerének teljes eltörlése rossz irányba vinné el Európa közös agrárpolitikáját.

17. KAP állapotértékelés (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Lutz Goepel jelentése a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében a KAP állapotértékeléséről (2007/2195(INI)) (A6-0047/2008). Lutz Goepel, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, a Tanács hivatalban levő elnöke, hölgyeim és uraim! Holnap fejeződik be a közös agrárpolitika állapotértékeléséről szóló parlamenti vita első köre. Ez az állapotértékelés nem jelenti a közös agrárpolitika alapvető reformját. Célja, hogy – ahol helyénvaló – a 2003 óta összegyűlt tapasztalatok alapján a meglévő politikát aktualizálja, és a megváltozott körülményekhez igazítsa. A Bizottságnak nagyon komolyan figyelembe kell vennie álláspontunkat. Az jó alap a jogalkotási csomagról folytatandó küszöbönálló tárgyalásokhoz és a költségvetés 2013 után esedékes felülvizsgálatához is. Mi a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban támogattuk a reform folytatását a nagyobb személyi felelősség és piaci orientáció felé, miközben még erőteljesebben, mint a múltban, hangsúlyozzuk az élelmiszerbiztonság, valamint a társadalmi és környezeti felelősség vonatkozásait is – különös tekintettel az aktuális piaci fejleményekre és a klímapolitika új kihívásaira. A rendszer módosításakor nagyobb rugalmasságot szeretnénk biztosítani a tagállamok számára – más szavakkal, több lehetőséget kívánunk a további szétválasztásra és a múltbéli referenciaszintek lazítására. A bizottságunkban folytatott viták azonban arra is rámutattak, hogy ez nem minden ágazatban ésszerű, legalábbis nem 2013 előtt. Az állatállománynál alkalmazandó felárak, vagy az erős állattenyésztési ágazattal rendelkező, de a támogatásokat teljesen szétválasztó államok esetében a rendszer hirtelen változtatása negatív strukturális zavarokhoz vezetne a jelenlegi piaci helyzet tükrében. Ez igaznak tűnik a növénytermelési ágazat néhány kisebb piaci szabályozójával is, ilyen például a burgonyakeményítőre, a száraz zöldtakarmányra vagy a rizsre vonatkozó piaci szabályozás, amelyektől regionálisan jelentős feldolgozóipar függ, és az sokat invesztált az utóbbi években, és ennek adósságszolgálatát most magas kamatok mellett kell teljesítenie.

11-03-2008

11-03-2008

HU


A bizottság a kifejezetten környezetvédelemnek szánt és a régióspecifikus termelés vagy adott ágazatok elősegítésére – más szavakkal a 69. cikkre utalok – egy új, rugalmas instrumentum bevezetése mellett szavazott, ugyanakkor azt is kértük, hogy dolgozzanak ki új intézkedéseket a föld környezeti válságok elleni védelme érdekében, amelyek egyre fokozottabb mértékben várhatók, tekintettel a klímaváltozásra és a mezőgazdasági piacok fokozódó összekapcsolódására. Ezzel az új instrumentummal ki lehetne próbálni a magán- és állami szektor kockázatkezelésének közös, új formáját is, amire sürgető szükség van a visszaadott egyéb instrumentumokra és az új imponderábiliákra tekintettel. Néhány rövid szó a degresszióról és a modulációról: a gazdák azt várják, hogy a tervezés megbízható legyen, és egész egyszerűen nem helyénvaló a közvetlen jövedelemtámogatást megint megnyirbálni, és 8-53% közötti részét a legutóbbi reform végrehajtása után mindössze négy évvel a kötelező 5%-os modulációval átcsoportosítani. A vidéki területek fejlesztésének finanszírozásával, ha valamennyire értjük, láthatóan a bizalmat tesszük tönkre, és strukturális gátakat állítunk. Ezek a javaslatok kifejezetten a teljes munkaidőben dolgozó gazdaságokra vonatkoznak és azokra, amelyek az elmúlt években jogi személyekkel történő összeolvadás révén javítottak versenyképességükön. Mi azonban javaslatokat terjesztettünk elő arról, hogy miként lehet az általános politikai célokat és a gazdaság szükségleteit összhangba hozni. A fenntarthatóság és a versenyképesség érdekében új terepen kell utat törnünk. Mindannyian hálásak vagyunk mindazoknak, akik együttműködtek ennek a saját kezdeményezésű jelentésnek az elkészítésében, és szeretnék köszönetet mondani valamennyi, a mezőgazdasági bizottság bármely képviselőcsoportjában dolgozó kollégámnak és képviselőtársamnak. Iztok Jarc, hivatalban lévő elnök. − (SL) A Tanács elnöksége üdvözli az előadó, Goepel úr jelentését, mint a vitához való nagyon megfontolt és visszhangot keltő hozzájárulást. A Tanács is keményen dolgozott annak érdekében, hogy elkészítse a Bizottság jelentésére való válaszát. Amint önök is tudják, a miniszterek ezt a Tanács három ülésén, nevezetesen novemberben, januárban és februárban tárgyalták meg. A következő héten mi, a miniszterek megpróbálunk valamilyen következtetést elérni a közös agrárpolitika felülvizsgálatáról szóló jelentést illetően. Néhány alapelvből fogunk kiindulni. Például amikor 2003-ban elfogadtuk a közös agrárpolitika reformját, a Tanács egyértelműen kifejezte abbéli szándékát, hogy az elfogadott reformok hatékonyságát a jövőben értékelni kívánja, és vizsgálni fogja különösen a meghatározott célokra gyakorolt hatásukat, és elemzi a mezőgazdasági piacokra gyakorolt hatásukat. Azt is fontos tudni, hogy amikor a közös agrárpolitika állapotértékeléséről döntünk, figyelembe vesszük az Európai Tanácsnak a 2007-2013-ra vonatkozó pénzügyi terve következtetéseit, valamint az Európai Tanácsnak a Bizottsághoz intézett felhívását, amely szerint az hajtsa végre a 2008-2009. évekre vonatkozóan az EU költségvetési és kiadási előirányzata átfogó felülvizsgálatát. Az elnökség egyetért a Bizottsággal abban, hogy a közös agrárpolitika állapotértékelése a 2008-2009. évekre vonatkozó költségvetési felülvizsgálaton belül tervezett tevékenységek fontos része, és abban is, hogy előre nem határozza meg következtetéseit. Megállapítottuk, hogy a 2003-2004. évi reformok nagyrészt elérték a piaci feltételekre való reagálás és a közös agrárpolitika polgárok számára elérhetőbbé tétele tekintetében kitűzött célokat. A miniszterek arról is meg vannak győződve, hogy a Bizottság jelentésében helyesen értékelte a 2003-2004-ben elfogadott reformokat követő fő fejleményeket. A Tanács három kulcsfontosságú kérdésnek szentel különleges figyelmet: ezek az egységes támogatási rendszer, a piaci eszközök szerepe a piac támogatásában, és természetesen a klímaváltozás kockázata kezelésének jelenlegi és jövőbeni kihívásaira adandó válasz. Munkánk célja a helyes egyensúly megtalálása a politikának az új kihívásokhoz és a megváltozott feltételekhez történő igazítása és az egyértelmű és stabil keret megóvása között. Ami az egyszerűsítés témáját illeti, azt szeretném mondani, hogy az Európai Unió ezt a kérdést kulcsfontosságúnak tekinti, és elvárjuk a Bizottságtól, hogy konkrét intézkedéseket határozzon meg e cél elérése érdekében. Amint már elmondtam, a jövő héten a Tanács megkísérel következtetéseket elfogadni ezekről és számos egyéb kérdésről, például a kockázatkezelést, a tejkvótákat, a tejkvóták megszüntetéséig tartó átmenetet és a második pillért illetően. Kétségtelen, hogy az ön jelentése értékes hozzájárulás az ebben az ügyben folytatandó jövőbeni vitához.

61

62

HU


Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr, ismételten szeretnék köszönetet mondani a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak és különösen Goepel úrnak a kemény munkáért, amely kiváló jelentést eredményezett. Az első körnek abban a fázisában vagyunk, amikor már konzultáltunk sok érintettel, különféle szervezetekkel és egyénekkel, kérve véleményüket, és összegyűjtve különféle elgondolásokat. Az Európai Parlament véleménye kulcsfontosságú, akárcsak a Tanács jövő héten várható következtetése, mivel mi a Bizottság által május 20-án elfogadni tervezett jogalkotási javaslatok véglegesítésén dolgozunk. Közvetlenül azután még ugyanazon a napon itt, Strasbourgban bemutatom a jogszabályi szövegeket az Európai Parlamentnek. Alapvetően azonban nagyon örülök annak, hogy mind a három intézmény – az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság –, bár eltérő „bevásárló listákkal”, de ugyanabban a boltban van. Nem kívánok most a különféle kérdések részleteibe belemenni, de megosztom önökkel a három legfontosabbal kapcsolatos véleményemet. Először is a közvetlen kifizetésekről: ezek óhatatlanul összekapcsolódnak azzal a hosszú távú biztonsággal, amit gazdáink számára biztosítani akarunk. Ezért egyetértek a jelentésük azon kitételével, hogy a közvetlen kifizetések alapvető jövedelemgaranciaként a jövőben is szükségesek. Az egységes támogatási rendszer valóban javítja gazdáink versenyképességét, de a rendszert hatékonyabbá, működőképesebbé és egyszerűbbé kell tennünk. Ezért én a támogatások további szétválasztását javaslom. A 2003. évi reformmal kapcsolatos tapasztalataink azt mutatják, hogy a szétválasztás eddig egészen jól működött, és ezért azt gondolom, tovább kellene haladnunk, és a szétválasztás előnyeit ki kellene terjesztenünk, kivéve ott, ahol az összekapcsolt támogatásoknak szilárd indoka van. Felfigyeltem arra is, hogy önök támogatják a rugalmasabb 69. cikk gondolatát, mint értékes eszközt. Nem várhatjuk el azonban, hogy a 69. cikk megoldja az összes különféle problémát, és én küzdeni fogok minden olyan kísérlet ellen, amely a 69. cikket hátsó kapuként használva próbálná meg ismét bevezetni az összekapcsolt támogatást. Nem megyek bele a tejipari ágazat részleteibe ismét, mivel ezt ma már megvitattuk. Megemlítenék azonban néhány piaci instrumentumot: az intervenciót és a magántárolást. Önökhöz hasonlóan én is elismerem, hogy a piaci instrumentumok egy részének még van helye, de meg kell győződnünk arról, hogy azok a jövőben is, mint most is, az Európai Unió számára relevánsak maradjanak. Örülök, hogy egyetértünk abban, hogy a jövőben valódi biztonsági hálóként betöltött szerepük fennmaradjon. Amint önök is rámutatnak, a rossz időjáráshoz és az állatbetegségek jelentkezésével kapcsolatos kockázatok minden bizonnyal tárgyalásaink fókuszpontjában állnak. Azonban nem a nulláról indulunk: a Tanács ezt a kérdést már 2005-ben megvitatta, és arra a következtetésre jutott, hogy az EU-szintű új intézkedések nem avatkozhatnak bele abba, ami már a különféle tagállamokban rendelkezésre áll. Meg kell győződnünk arról, hogy az új intézkedések ne befolyásolják a gazdáknak a piaci jelzésekre való reagálási képességét, ezenkívül azoknak összhangban kell állniuk a WTO rendszerével is, amely szerint a veszteségnek meg kell haladnia a 30%-ot. Ami a modulációt illeti, én már számos alkalommal egyértelművé tettem, hogy a jövőre nézve nagyon ambiciózus vidékfejlesztési politikával kell rendelkeznünk. Nagyon csalódott voltam, hogy 2005 végén a pénzügyi terv tárgyalásai során az állam- és kormányfők egyetértettek a vidékfejlesztési finanszírozás lényeges részének elvonásában. Azt kell azonban mondanom, hogy az önök jelentése meglehetősen közömbös az e területre vonatkozó gondolataimmal kapcsolatban. Én azonban azt hiszem, hogy meg tudjuk indokolni azt, hogy vidékfejlesztési politikánk miért túlfeszített pénzügyileg. Ha nagyok az elvárásaink a vidékfejlesztési politikával kapcsolatban, beleértve annak szükségességét – amint a Tanács hivatalban levő elnöke nagyon helyesen mondta –, hogy azt az új kihívásoknak való megfelelés, például a vízgazdálkodás és a biodiverzitás céljaira használjuk fel, akkor az nem működik, hogy egyre több feladatot bízunk rá anélkül, hogy több pénzt adnánk. Azt gondolom, a moduláció a több forrás biztosításának legjobb módja. Nagy érdeklődéssel olvastam javaslataikat, és bizonyos vagyok benne, hogy erre a kérdésre még visszatérünk. Ha az önök jelentése közömbös vagy hűvös a modulációval kapcsolatban, akkor én azt rendkívül hidegnek írnám le a nagygazdaságoknak történő kifizetések csökkentésével kapcsolatban – önök ezt „degresszivitásnak” nevezik. Ez nem olyan kérdés, amelyet egyszerűen figyelmen kívül lehetne hagyni. Nagyon jól tudjuk, hogy az átláthatósági kezdeményezésünk kapcsán minden oldalról figyelni fognak az egy-egy nagygazdához, egy-egy földbirtokoshoz érkező nagy összegű pénzekre. Másrészről azonban nagyon komolyan veszem mindenkinek az aggályait ezzel a kérdéssel kapcsolatban, és érdeklődéssel figyeltem jelentésüknek a

11-03-2008

11-03-2008

HU


„progresszív modulációra” vonatkozó koncepcióját. Azt hiszem, néhány kiváló elképzelés szerepel itt, amit a jogi javaslatok kapcsán gondos megfontolás tárgyává teszünk. Ha kissé hosszan beszéltem, az csak azért volt, hogy egyértelművé tegyem elkötelezettségemet és óriási érdeklődésemet az iránt, hogy itt a Parlamentben van lehetőség az európai mezőgazdasági politika jövőjéről tárgyalni. Bart Staes, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének szerzője. − (NL) Buitenweg asszony, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének szerzője nevében szólalok fel, aki megbetegedett, és elnézést kér. A környezetvédelmi bizottság 17 ajánlást állított össze, amelyek közül négyet kívánok aláhúzni. 1. A környezetvédelmi bizottság üdvözli, hogy az Európai Bizottság közleményében reagálni kíván a klímaváltozás kihívására, és a kevésbé intenzív mezőgazdasági gyakorlatot óhajtja támogatni. 2. A környezetvédelmi bizottság hangsúlyozza a fenntartható multifunkcionális mezőgazdaság irányába történő fejlődés szükségességét, és ennek során kiáll a megőrző gazdálkodás és a biogazdálkodás mellett. 3. Az Európai Bizottságot sürgeti, hogy ne gyengítse a keresztmegfelelőségre vonatkozó meglevő intézkedéseket – azaz azokat az intézkedéseket, amelyek a környezetre és az állatok jólétére vonatkoznak, valamint ezek kompatibilitását az úgynevezett egyszerűsítésen keresztül. Ezzel ellentétben nézetünk szerint a keresztmegfelelőséget még meg is kell erősíteni bizonyos területeken, például a vízhasználat és vízgazdálkodás, illetve a vízminőség területén. 4. A bizottság arra inti a Bizottságot, hogy valamivel nagyobb visszafogottságot mutasson a „bioüzemanyagok” koncepcióját illetően. Ezek haszna megkérdőjelezhető, és környezeti vagy szociális hatásuk semmiképpen nem egyértelműen kedvező. Neil Parish, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Goepel úrnak a jelentéséért. Úgy vélem, az egész bizottságot és a Parlamentet egy nagyon jó jelentésben hozta össze. Azt mondanám, a mezőgazdaság reformja evolúció, és nem revolúció, és mi nagyon jól folytatjuk a Fischler-reformokat. Sok mindent üdvözlök a Bizottság előterjesztéséből, és üdvözlöm Goepel úr jelentését is. Azt gondolom, hogy a reform egyik kulcsa a gazdákra nehezedő bürokratikus terhek csökkentése, és ebben még mindig van tennivalónk. Biztos asszony, igen, ugyanabban a boltban vagyunk, de néhányan úgy véljük, hogy más dolgokra is költhetnénk a pénzünket, és feltehetőleg erről szólnak most az érvek. Az élelmiszerbiztonság igen nagy súllyal került vissza a napirendre, különös tekintettel arra, hogy a Távol-Kelet egyre több élelmiszert vásárol. A gabonafélék ára majdnem két-két és félszeresére nőtt, így azt hiszem, el kell kezdenünk átértékelni azt, hogy a reform előrehaladásával mire költünk pénzt. Ismételten meg kell vizsgálnunk a modulációt. Véleményem szerint egyszer s mindenkorra meg kell szabadulnunk a területpihentetési rendszertől, mert ez a közös agrárpolitika olyan politika, amelynek nem lenne szabad a termeléshez kapcsolódnia. Nem lehet folytatni a pihentetési rendszert, mert ez pontosan ez utóbbit jelentené. Meg kell vizsgálnunk a tejkvótákat, és 2015-ig meg kell szüntetnünk azokat. Termeléstől független támogatások: ez a reform lényege, és önöknek teljesen igazuk van, ha ezt akarják továbbvinni. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy a mezőgazdaság a piacorientált árak felé tekintsen. Igen, a közös agrárpolitikára szükség van, de a piac is ott van, és sokkal inkább ki kellene használnunk azt. ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR alelnök Luis Manuel Capoulas Santos, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (PT) Elnök úr, én is szeretném üdvözölni a Tanács elnökét és a biztos asszonyt. A közös agrárpolitika mindig szenvedélyes vitákra ad alkalmat, és mindig nagyon nehéz konszenzust elérni. Ám úgy látom, hogy mindannyian egységesek vagyunk abban, hogy fenn kell tartani a közös agrárpolitikát, amelynek céljait a Lisszaboni Szerződés éppen most erősítette meg.

63

64

HU


A PSE képviselőcsoportja nagy erőfeszítést tett ebben a vitában a parlamenti képviselőcsoporton belül, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban és a gazdák szervezeteivel egyaránt; mi nyújtottuk be a Goepel-jelentéshez érkezett több mint 600 módosítás több mint felét, és a több tucatnyi módosításra vonatkozó 17 kompromisszum közül 15-öt aláírtunk. Keményen dolgoztunk, és lényeges engedményeket tettünk a lehető legszélesebb parlamenten belüli konszenzus elérése érdekében, és ezért szeretnék gratulálni Goepel úrnak párbeszédre való hajlandóságáért és igazi kompromisszumkészségéért; ugyancsak szeretnék gratulálni Parish úrnak ahhoz, ahogyan a bizottságban folytatott munkánkat vezette. Ez tehát a legjobb kompromisszum, de nem szocialista jelentés. Nem az a jelentés, amit mi készítettünk volna el; azt a társadalom és a gazdák elvárásainak fényében meglehetősen hátrafelé tekintőnek és konzervatívnak tartjuk. A jelentés általános trendje azonban olyan, hogy nem zárja be az ajtót a jogalkotási javaslatra vonatkozó mély viták előtt. Remélem, meg tudjuk tartani ugyanezt a kompromisszumkészséget, de ambiciózusabbak lehetünk az európai mezőgazdaság számára új irány kijelölésében. Én most a legérzékenyebb kérdésekre utalok, mint például a támogatások termeléstől való függetlenítésének iránya és üteme, a támogatás méltányosabb újraelosztásának mechanizmusa, a tejágazat jövőjének felelős megközelítése, az új kihívások, különösen a mezőgazdaság szerepe a klímaváltozás elleni fellépésben és a bioüzemanyagok termelése stb. Holnap, amikor erről a vitáról szavazunk, a szemünket a jövőre vetjük. Kérem, hogy a jelentést nagy többséggel szavazzák meg azokkal a javításokkal együtt, amelyeket a szocialisták terjesztenek be, hogy a jelentés még átfogóbbá váljon. Niels Busk, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (DA) Elnök úr, biztos asszony, a Tanács hivatalban levő elnöke, hölgyeim és uraim! Az előadó, Goepel úr az ő jellemzően hozzáértő módján olyan jelentést készített el, amely tartalmazza az agrárpolitika egyértelművé tételéhez és egyszerűsítéséhez szükséges instrumentumokat. A jelentésen erőteljesen átsütnek a közös agrárpolitika 2013 utáni fenntartása mellett szóló érvek is – ezért az előadó lekötelezettje vagyok. Támogatjuk a támogatások termeléstől való függetlenítésének folytatására vonatkozó álláspontját, hogy a 2003. évi reformot valamennyi tagállamban megvalósítsák. Támogatjuk az előadó álláspontját a piaci instrumentumokkal és a kockázatkezeléssel kapcsolatban is a válságok, a járványok, az állatjólét és a környezet, a moduláció és a degresszivitás tekintetében is. Ugyancsak támogatjuk a vidékpolitika továbbfejlesztését, és a bioüzemanyagokra helyezett nagyobb hangsúlyt. Lényeges erőfeszítéseket kell tenni a keresztmegfelelőség és az egyszerűsítés érdekében, mivel a jelenlegi helyzet rákényszeríti a gazdákat, hogy a földjeik és istállóik helyett az irodáikban üljenek, és ábrákat rajzolgassanak, valamint nyomon követési kérdőívekre válaszoljanak. A tejkvótákat 2015-ig el kell törölni, így indokolt a tejkvóták jelenlegi, legalább 2%-os növelése, és a 2009-es landolás következményeinek csillapítása. A tejtermékek iránti növekvő kereslet létrehozza az európai tejtermelés alapját, így azt tesszük, amit a piac kíván. A jelentés sok kérdést tartalmaz a liberalizációról és a piacgazdaságról, amit a Bizottság májusi javaslatainak alapjául használhat, amikor a KAP állapotfelmérése kerül az asztalra. Sergio Berlato, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Mi azok közé tartozunk, akik hisznek a KAP 2012 utáni folytatásában, és meg is védjük azt. Úgy véljük, hogy ez a jelentés a helyes irányba tett lépés, de nem tudjuk elfogadni, hogy a támogatások teljes körű függetlenítése a termeléstől ne tegye lehetővé néhány konkrét ágazatban a támogatás részleges függetlenítése fenntartásának lehetőségét, hogy megelőzzük a termelés teljes beszüntetését. Vannak teljes ágazatok, mint például a dohányágazat, amelyek a teljes körű szétválasztás alkalmazása esetén eltűnnének, munkanélküliséget és különféle gazdasági és környezeti problémát okozva a különösen hátrányos helyzetű területeken. Amennyiben a cél változatlanul az európai mezőgazdasági termelés védelme, a támogatások progresszív modulációját túlzott és valószínűleg kontraproduktív intézkedésnek tartjuk. Elismerjük a vidékfejlesztés fontosságát, ám úgy érezzük, ez nem érhető el a KAP első pillérének kárára. Ezenkívül, ahol indokolt, szükségesnek tartjuk a piacok egyes közös szervezéseinek támogatására irányuló politikák végrehajtásának folytatását. Elnök úr, biztos asszony, az Európai Uniónak olyan közös agrárpolitikára van szükséges, amely kezeli… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, önök ebben a stratégiai dokumentumban megkísérelték az agrárpolitika állapotfelmérését elvégezni,

11-03-2008

11-03-2008

HU


de nem annyira a mezőgazdaság tekintetében, mert hogy az jelenleg viszonylag jól működik, még ha nem is minden ágazatban. A kérdés az, az agrárpolitika korszerű-e. Itt azt kell mondanom: önmagában a lázas bemutatás nem elegendő, ki kell dolgoznunk a megfelelő kezelési módot is, ha hiányosságokat diagnosztizálunk. Önök hiányosságokat diagnosztizáltak; Ön ezt maga is elmondta a beszédében. Nem akarok a részletekre kitérni most, mivel az túl sok időt venne el. Ezért minden attól függ, hogy olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek társadalmilag is elfogadhatóak. Ami lényeges, hogy a mezőgazdaságnak természetesen hozzá kell járulnia a klíma stabilizálásához. Ezt megteszi, de vannak a mezőgazdasági termelésnek olyan területei, amelyekre igen nehéz korlátozó beavatkozás nélküli javaslatokat tenni. Különösen fontos azonban, hogy biztosítsuk a közpénzek olyan elosztását, amelynek révén az általunk szükségesnek tartott intézkedések finanszírozhatóak lesznek. Hátrány, hogy az úgynevezett második pillér – a vidékfejlesztés – előirányzatát a középtávú pénzügyi tervezésben megnyirbálták, s tudomásul kell venni, hogy abból a Bizottság, illetve a Parlament javaslata szerint több mint 20 milliárd eurót elvonnak. Következésképpen, sürgető szükség van a pénzeszközök újraelosztására. Ezt meg kell tennünk, mert 2013-ra társadalmi elfogadottságra van szükségünk. Ön előterjesztett néhány javaslatot, és az a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és különösen az Európai Parlament előadója, Goepel úr javára válik, hogy ő gyakorlati relevanciát adott az ön által előterjesztett javaslatoknak, ami utóbb az egymással versengő vállalkozások között egyenlő bánásmódhoz vezet. Ön javaslatot tett legfeljebb 45%-ig a degresszivitás bevezetésére. Az előadó javaslatára a mezőgazdasági bizottság elfogadta ezt, de azzal a módosítással, hogy a most nagyobb számú munkavállalóval rendelkező vállalkozásoknak lehetőséget kell kapniuk bérköltségeik értékelésére. Együtt voltunk Mecklenburgban, Nyugat-Pomerániában; láttuk ezeket a vállalkozásokat, és ön jól tudja, hogy a verseny torzulása csak akkor szüntethető meg, és a méltányosság csak akkor állítható helyre, ha ezeket az intézkedéseket bevezetjük. Remélem, hogy ön is tiszteletben tartja ezt a szabályt a jogalkotási javaslatában. Ha nem, nekünk, mint Parlamentnek még mindig lesz lehetőségünk arra, hogy 2009-ben megmentsük magunkat. Biztos asszony, együttdöntési eljárásban vagyunk, ezért egy egészen más, és a mi szempontunkból nagyon kényelmes helyzetben vagyunk! Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (PT) Elnök úr, ez egy fontos perc, amelyben értékelhetjük a közös agrárpolitika egymást követő reformjainak következményeit akár a mezőgazdasági termelés, akár a fogyasztók ellátása szempontjából, a tagállamok élelmiszer-önellátásának védelmét alapul véve, az egészséges és biztonságos, alacsony árú élelmiszer megfelelő kínálatának biztosításával, tiszteletben tartva a környezetet és a biodiverzitást, és fenntartva a vidéki területeket és azok lakosságát, akiknek megfelelő jövedelemre és az elfogadható életfeltételeket biztosító közszolgáltatásokhoz való hozzáférésre van szükségük. Sajnálatos módon az Európai Bizottság nem ezt az utat követte. Nem ismeri el, hogy a közös agrárpolitika paradox helyzethez vezetett. Egyrészről, az élelmiszerárak folyamatosan növekednek, másrészről a családi gazdaságok egyre inkább tönkremennek, és egyre több kis- és közepes méretű gazdaság hagy fel a termeléssel, mert nem garantáljuk számukra a tisztességes jövedelmet, miközben a spekuláció folytatódik, felfelé hajtva az egyre kevesebb élelmiszertermék árát. Hiba ezért ragaszkodni a támogatásoknak a termeléstől és a foglalkoztatástól való szétválasztásához, és elfogadhatatlan a nagy földtulajdonosok és multinacionális élelmiszeripari vállalatok támogatására irányuló politikát folytatni, miközben a biodiverzitás, az élelmiszerbiztonság és a termékminőség védelmének alapján működő mezőgazdasági termelést és állattenyésztést fenntartó gazdákat nem értékeljük kellőképpen. A 2003. évi reform ezt a helyzetet csak súlyosbította. A cukor-, gyümölcs- és zöldség-, dohány- és borpiacok közös szervezésének következő reformjai valamennyi területen fenntartották a KAP igazságtalanságait. Ezért alapvető változásokat követelünk, olyanokat, amelyek tiszteletben tartják az egyes országok mezőgazdaságának specifikus jellemzőit, és támogatják a támogatásnak a termeléshez történő maximális hozzákapcsolását és azt, hogy a közvetlen támogatásokat tisztességesebben osszák el, és ahhoz társuljon egy plafon és moduláció. A gazdasági és társadalmi kohézió eszközeiként az intenzív termelési módszerek visszaszorítására, és a gazdák szerveződéseinek – ideértve a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket és a borszövetkezeteket is – támogatására, a kis- és közepes méretű gazdaságok számára ösztönzőket kell kialakítani.

65

66

HU


Kiállunk a Közösség által finanszírozandó gazdabiztosítási alap létrehozása mellett, amely lehetővé tenné, hogy a gazdák természeti katasztrófák, például szárazság, viharok, jégeső, tűz, állatjárványok stb. esetén is részesüljenek minimális jövedelemben. Hangsúlyozzuk annak szükségességét is, hogy az Európai Bizottság a Kereskedelmi Világszervezettel folytatott tárgyalásai során vegye figyelembe a mezőgazdasági termelésnek, mint élelmiszertermelő ágazatnak a meghatározó jellemzőit, és a területi egyensúly, a környezet megóvása és az élelmiszerbiztonság kellő mennyiségi és minőségi szintjének biztosítására szolgáló strukturális elemet. Végül felhívjuk a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szükséges intézkedések bevezetésével akadályozzák meg a spekulációs tevékenységet, amely átterjedt az élelmiszertermékek piacára, valamint az élelmiszertársaságok kartell alakítását, amelyek kihasználják a jogszabályok vagy az ellenőrzések hiányát, a termelők és a fogyasztók szerveződéseinek hiányát és a megfelelő infrastruktúra hiányát kizárólag a nyereség növelésének céljával, és így csökkentik a termelői árakat, miközben magas árakat hárítanak a fogyasztókra, mint ami most is történik, különösen Portugáliában az olyan alaptermékek esetében, mint a gabona, a fogyasztási burgonya és a tej. Witold Tomczak, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök Úr, sok éve már, hogy mögöttes elvei ellenére a közös agrárpolitika több támogatást nyújtott a gazdag gazdáknak a szegény gazdák kárára. 2002-ben a mezőgazdasági költségvetés befagyasztása és a KAP rákövetkező reformjai nem javítottak a helyzeten. Éppen ellenkezőleg – a gazdáknak nyújtott finanszírozásban lévő hatalmas megkülönböztetés még fokozódott. Például 2005-ben a hektáronként nyújtott összes támogatás a lettországi 68 euró és a belgiumi 756 euró között szóródott, ami tízszeres különbség. Az indokolatlan különbségek a mezőgazdasági finanszírozásban a közvetlen kifizetések részarányából is kiderülnek, ami most a mezőgazdaságnak nyújtott összes támogatás mintegy 70%-át teszi ki. Az Európai Bizottság közleményében az évi 100 000 eurónál nagyobb támogatásban részesülő kedvezményezettek kifizetéseinek részleges csökkentését javasolja. Ezek az összegek az EU mindössze 0,34%-át érintik, de idetartoznak a megavállalkozások, az élelmiszeripari konszernek és a golfpálya tulajdonosok. Paradox módon az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága még ezt a bátortalan, oly kis csoport embert érdekeit sértő javaslatot is kihajította. Számos indítványt elfogadtak, de ezek nem szüntették meg az agrárpolitika tévedéseit. Az egyetlen módosítás, amely lehetőséget kínál a támogatások igazságosabb megosztására, az a Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoport által beterjesztett 19. módosítás, amely összhangban áll az Európai Bizottság javaslatával. Nem feltételezem azonban, hogy sok követőre talál. Természetesen az én és kollégám, Wojciechowski úr által beterjesztett módosításokat – melyek célja a KAP radikális módosítása volt – a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság szintén elutasította. A Goepel-jelentésre leadott szavazatunk a következő néhány év mezőgazdasági politikája alakjáért viselt felelősségük kifejeződése lesz. Ha önök az EU fenntartható mezőgazdasági fejlesztése és a családi gazdaságok érdekeinek védelme mellett állnak ki a szűk vállalkozói csoport érdekeinek védelme helyett, akkor el kell utasítaniuk ezt a jelentést, különben a vidéki területek további elnéptelenedését, a magas munkanélküliséget, az EU élelmiszerellátása biztonságának elvesztését, az új tagállamok elleni diszkriminációt és olyan folyamatokat fognak támogatni, amelyek veszélyeztetik a természeti környezetet. E jelentés elfogadásával Önök az Európai Unió fő céljait sértik, amelyekről oly gyakran megfeledkeznek, nevezetesen: a gazdasági kohéziót, a társadalmi kohéziót és a tagállamok közötti szolidaritást. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót). Peter Baco (NI). – (SK) Én igen nagyra értékelem az előadó, Goepel úr munkáját. A jelentés megfogalmazása különösen is nehéz volt részben a lehetséges megoldásokat elemző háttéranyagok, vonatkozó esettanulmányok és létfontosságú adatok hiánya miatt. A Bizottság a nagy mezőgazdasági holdingok számára törtnő közvetlen támogatások csökkentését javasolja azzal, hogy az ilyen társaságoknak nincs szükségük ilyen támogatásra. Az adatok azonban mást mutatnak. A Szlovák Köztársaságban, az én hazámban, a legtöbb mezőgazdasági vállalkozás a nagyvállalkozások kategóriájába tartozik. A gépek több, mint 70%-a több, mint 20 éves: tehát e vállalkozásoknak sürgős szükségük van a pénzügyi támogatásra. Kelet-Németország példája is azt mutatja, hogy ahol ezek a vállalkozások megfelelő beruházástámogatást kaptak, a világ legjobban működő társaságai közé zárkóztak fel. A poszt-szocialista országokban azonban ezek a társaságok adminisztratív hátrányt szenvedtek, melynek eredménye nem csak mezőgazdasági ágazatok, hanem vidéki területek és egész régiók nagymértékű lerombolása lett.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Mindeközben a Bizottság nem reagált kellőképpen a globális mezőgazdasági és élelmiszerpiac nagyon veszélyes volatilitása fokozódására. Tudnunk kell, hogy a tavalyi év megismétlődése valóban hátrányos hatásokkal járhat az EU-n belüli élelmiszerbiztonságra. A mezőgazdasági piac természetes instabilitásának megszüntetése minden bizonnyal bármilyen mezőgazdasági politika legfontosabb feladata, és ennek ebből a jelentésből is tükröződnie kell. Így nem tudok egyetérteni az évente bevezetett kaotikus intézkedésekkel jellemezhető létező helyzettel, ilyen például az energianövények felárának megváltoztatása, a pihentetés megszüntetése, a termelési kvóták változása, stb. A közös agrárpolitika vizsgálatáról szólva... Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, a Tanács hivatalban lévő elnöke! Én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak kiváló munkájáért. Úgy tűnik, hogy a Mezőgazdasági és a Vidékfejlesztési Bizottságban a tagok a jelentést 82%-os arányban megszavazták, még a létrehozott 17 nagy kompromisszummal együtt is. A 2003/2004. évi reformok a KAP reformfolyamatának fontos állomásai. A KAP átfogó állapotfelmérése, amelyhez azonban nem tartozik hozzá a létező politika semmiféle alapvető reformja, azonban a másik fontos lépés a modern multifunkcionális és versenyképes közös európai agrárpolitika biztosítása felé. Ennek alapja a tudományos bizonyítékok szerint a jó mezőgazdasági gyakorlat, függetlenül attól, hogy nagy vagy kisméretű vállalkozások érintettek. Az első prioritás változatlanul az élelmiszertermelés, a második prioritás az állati takarmánytermelés és a harmadik az energiaellátás. Ami a biomasszából származó energia környezeti relevanciáját illeti, elmondható, hogy például az osztrák mezőgazdaság CO2 kibocsátását 1990 óta 14%-kal csökkentette, és ezért ténylegesen is elérte a kiotói célt. Én a degresszivitás eltörlését is üdvözlöm. A progresszív moduláció modellje a helyes út, és én támogatom ezeket az adatokat is. Szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak a tejre vonatkozó nyilatkozatai miatt. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy nem csak fokozatos megszüntetésre és kipárnázott átmenetre van szükségünk 2015 felé haladva, hanem 2015 utánra fenntartható megoldásokra is. A hegyi régiók és a hátrányos helyzetű, illetve a perifériákon elhelyezkedő régiók esetében biztosítanunk kell, hogy a száraztakarmánnyal működő állattenyésztési egységeket érintő mezőgazdaság egy formája 2015 is létezhessen. Ezért izgatottan várom a biztos asszony jogalkotásra irányuló javaslatát május 20-án; biztos asszony, remélem, hogy abban sokat felfedezünk abból, amit a Goepel-jelentés most tartalmaz, hogy ne kelljen ezt a hosszú vitát megismételnünk… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Bernadette Bourzai (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, a Tanács hivatalban lévő elnöke! szeretnék köszönetet mondani Goepel úrnak munkájáért, mert fontos, hogy az Európai Parlament kifejezze a KAP állapotértékeléséből származó általános útmutatásokkal kapcsolatos véleményét. Személy szerint nekem súlyos fenntartásaim vannak a támogatásoknak a termeléstől való teljes függetlenítésével kapcsolatban, mert ez az állattenyésztési célú termelés, sőt, bizonyos növények termesztésének felhagyásának súlyos veszélyével fenyeget. Nem osztom néhányuk optimizmusát, akik úgy vélik, hogy a világpiacok jelenlegi helyzete állandó és biztonságos jövőt garantál az európai mezőgazdaság számára, és ezért a teljes körű liberalizáció felé kellene haladnunk. Továbbá nem minden mezőgazdasági ágazat húz egyformán hasznot az áremelkedésekből, amint azt a jelenleg az európai állattenyésztők által tapasztalt igen súlyos válság is mutatja. Ezért az összes piaci szabályozási mechanizmus teljes megszüntetése az én szememben veszélyesnek tűnik a saját, illetve a világ élelmiszerbiztonsága szempontjából. Azt hiszem, biztosítanunk kell az intervenciós készletek fenntartását, hogy élelmiszerhiány és spekuláció esetén reagálhassunk, és fenn kell tartanunk a piacok közös szervezését.… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Willem Schuth (ALDE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, a Tanács hivatalban lévő elnöke, hölgyeim és uraim! Először is őszintén szeretnék gratulálni Goepel úrnak ehhez a kiegyensúlyozott jelentéshez. Nem szabad büntetnünk a mezőgazdaságban kialakulóban lévő versenyképes struktúrákat! A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban ezért elutasítottuk a Bizottság degresszivitásra vonatkozó javaslatát annak

67

68

HU


jelenlegi formájában. Nem szabad diszkriminálnunk a vállalkozások mérete szerint a közvetlen támogatások esetén, különben sok munkahelyet veszélyeztetnénk. Ezenkívül amellett érvelek, hogy a tejkvóta rendszer 2015-ben történő végleges felszámolása még mindig helyes. Tekintettel a világ virágzó mezőgazdasági piacain bekövetkező tejáremelkedésekre és az ehhez kapcsolódó exportlehetőségekre, ez a rendszer már nem tűnik korszerűnek. A 2003. évi reformok e tekintetben történő ésszerű felülvizsgálatának nem csak megbízhatóságot kell kínálniuk az európai gazdáknak a tervezésben, hanem egy lépéssel tovább kell haladni a mezőgazdasági rendszerünk piaci alapú folyamatos fejlesztésében. Janusz Wojciechowski (UEN). – (PL) Elnök Úr! Mi a mezőgazdasági az Európai Unióban? Néhányak számára megőrzendő nagy érték, mások számára azonban – és sajnálatos módon közülük sokan vannak ebben a képviselőcsoportban – olyan teher, amitől szeretnének megszabadulni. Goepel úr jelentésében olvastuk, hogy a mezőgazdaság az EU egyik legnagyobb iparága. Ez jó, de nem elég jó. A mezőgazdaság nem iparág, és még csak nem is a gazdaság sok ágazatának egyike. A mezőgazdaság az élelmiszerbiztonság pillére. Hatalmas összegeket költünk a hadseregre és a rendőrségre, hogy államainkban és otthonainkban garantálják fizikai biztonságunkat. Hatalmas összegeket fizetünk ki az energiabiztonságra – olyan energiakészleteket keresünk, amelyek bár drágábbak, biztonságosak. Ugyancsak nagy összegeket kell költenünk mezőgazdaságunk védelmére, mert az élelmiszerbiztonságot ad számunkra, és szégyen, hogy az EU-ban ezt nem mindenki érti meg. Alyn Smith (Verts/ALE). – Elnök úr! Én is gratulálok az elnöknek az előttünk fekvő kiváló kompromisszumos csomaghoz! Különösen három intézkedésre szeretném felhívni a figyelmet, ezek a mi sikeres módosításaink, amelyeket különösen is üdvözölni kell. A jelentés 21. bekezdésében elismerjük, hogy a közvetlen támogatások termeléstől való függetlenítése nagyrészt sikeres volt, és szilárdan meg vagyunk győződve, hogy ezt tovább kell folytatni. Igen, megfelelő módon és érzékenyen, de akkor is tovább kell vinni. A 37. és a 38. bekezdésben kifejezetten elismerjük, hogy a pihentetés anakronizmus, és teljes mértékben el kell törölni, és ahol ebből adódó környezeti hasznok vannak, azokkal a 2. pillér alatt lehet megfelelően foglalkozni. A 86-91. bekezdésben elismerjük Európa mezőgazdasága réspiaci termékeinek nemzetközi fontosságát. Minden bizonnyal elő tudnám húzni biztos asszonyunk számára a kiváló minőségű skót termékek bevásárló listáját, így hálás lennék, ha néhány szót szólna arról, miként tervezi az előrelépést e tekintetben a nemzetközi minőség európai jelzésének előmozdításával. Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL). – (NL) Ezzel az állapotfelméréssel a Bizottság jó, bár igencsak szerény lépést tett az egy kicsit kevésbé igazságtalan mezőgazdasági politika felé. Arra sürgetem képviselőtársaimat, hogy ne támogassák Goepel úr jelentését, mivel az számos nagyon fontos kérdésben felhígítja a bizottság javaslatait, és nézetem szerint ezek közül a legfontosabb végre a kapható támogatások összegének óvatos korlátozása. Nagyon nehéz megmagyarázni az európai közvéleménynek, hogy például a monacói herceg vagy az olyan nagy multinacionális vállalatok, mint a Heineken és a Nestlé miért kapnak több százezer euró jövedelemtámogatást mezőgazdasági támogatások formájában pusztán azért, mert a birtokukban van föld, miközben a valódi gazdáknak gyakran küzdeniük kell a megélhetésért. A mezőgazdaságban a jövedelemtámogatás célja, hogy méltányos életlehetőséget adjon a gazdáknak, és nem az, hogy a multinacionális vállalatok és a nagy földbirtokosok zsebét tömje. Vladimír Železný (IND/DEM). – (CS) A KAP reform célja az volt, hogy az kevésbé terhes és jobban piacorientált legyen. Figyelembe véve a cseh gazdaságok átlagos méretét, a jelentésben javasolt rendszer elfogadhatatlan. Ennek eredménye a Cseh Köztársaság számára az lenne, hogy 2013-ra ez lenne egyike azoknak az államoknak, ahol a legnagyobb részarány (a beszéd egy része nem volt hallható) kerülne át az 1. pillérből a 2. pillérbe a moduláció keretében. A Cseh Köztársaságban a közvetlen támogatások közel 40%-a tartozna a degresszivitás hatálya alá szemben Franciaország 6,5%-ával vagy Ausztria mindössze 2,5%-ával.

11-03-2008

11-03-2008

HU


A javaslat szerint a cseh gazdaságok rákényszerülnének, hogy ész nélkül szétdarabolják magukat, és ezáltal ténylegesen kevésbé hatékonyakká váljanak. Sem ez, sem a kompromisszumos javaslat nem fogadható el a Cseh Köztársaság számára, mert azzal utat nyitnánk a diszkriminációnak, indokolhatatlanul csökkentve a cseh gazdák versenyképességét. Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, Goepel úr! Közel 10 éve már, hogy Schmidt kancellár és a francia elnök, Jacques Chirac Berlinben úgy döntöttek, hogy 2013-ig haladékot adnak a gazdáknak. A tejkvóták végével a 2014-2019-es pénzügyi keret részeként a megfelelő mezőgazdasági költségvetés végével és a termelők nagy többségének pótolhatatlan nyugdíjba vonulásával a nagy KAP végét 2013-ra tervezték – ez ennyire egyszerű. Ma ezt a megállapodást kérdőjelezik meg, és a „KAP állapotfelmérés” nevében önök felgyorsítják az 1. pilléren belül a mezőgazdaság megszüntetése felé történő haladást. Ebben nincs semmi új! A kvótákkal, a maximális garantált mennyiségekkel, a Herod-felárakkal, a pihentetéssel, a szétválasztással és a gyökerestől való kitépéssel MacSharry, Steichen és Fischler ezt a stratégiát gyakorolta, azaz az élelmiszertermelés monopóliumát a déli földtekének és a csendes-óceáni országokra hagyta immár 30 éve. Ma a teljes körű függetlenítésről, a modulációról – legyen az degresszív vagy progresszív – az ökológiai feltételekről, a vidékfejlesztésről és a referenciaértékekről – akár történeti, akár nem – szóló izgalmas technikai viták egyszerűen elfedik az egyetlen valódi kérdést, mivel Kína és India készen állnak arra, hogy ajánlati felhívást tegyenek közzé a Föld élelmezésére, amint eljön az a reggel a gazdák számára, amikor emelkedik a kereslet, és nőnek az árak. Vajon Európa még mindig a világ nagy gazdaságai közé akar tartozni Brazíliával együtt? Igen vagy nem? (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr! Örülök, hogy ennek a vitának ilyen nagy hallgatósága van, mert ez fontos vita. Ha a tapsmérőhöz fordulnánk a királyoknak vagy egyes gazdáknak történő nagyösszegű kifizetésekkel kapcsolatban egész Európában reszketnének a királyi házakban. De ez egy ennél bonyolultabb vita, mint ahogyan hallhattuk kelet-európai kollégáinktól. Ami az állapotfelmérést illeti, nagyon röviden elmondanám a függetlenítéssel és a modulációval kapcsolatban, hogy Írországban mi a függetlenítést teljes körűen bevezettük, és úgy tudom, a biztos asszony ezt elismeri. Ragaszkodni kívánunk a történeti támogatási rendszerhez, és nem kedveljük a fokozott modulációt. Ez nem más, mint Péter kirablása, hogy Pált megfizethessük – valami másnak beöltöztetve. Nem igazán tudjuk, hogy a vidékfejlesztési pénz hol köt ki, és ezt nagyon gondosan meg kell vizsgálnunk. Nem a 69. cikk az, ami aggasztja az ír gazdákat jelenleg, hanem a WTO. Itt van előttem a WTO legutóbbi dokumentumának értékelése, amit megosztok kollégáimmal is. Teljesen színes, és egyáltalán nem szép. Ha Mandelson úrnak sikerül elérnie, amit akar, attól félek, hogy az európai húsmarha és tej, bárány- és sertéshús ágazatok megsemmisülnek a közös agrárpolitikával együtt. A vámtarifa csökkentések 70%-ig terjednek. Lehet, hogy az emberek nem értik meg ennek hatását, de ez azt jelenti, hogy termelőink nem fognak és nem tudnak az importált élelmiszertermékekkel versenyezni, és ezek olyan termékek, amelyeket nagyon-nagyon eltérő szabványok szerint állítanak elő. A bárányhús ágazatot – amelyet a Parlament segíteni próbál - a WTO meg fogja tizedelni. Megkérhetném önt, biztos asszony, hogy talán fogja ezt az Ír Gazdák Szövetsége által készített elemzést – ismét felmutatom, mert nagyon színes – és visszatérne hozzám, és azt mondaná nekem, amit remélek, hogy tévednek, bár attól félek, hogy igazuk van. Ez a ház semmilyen információval nem rendelkezik a legutóbbi WTO-szöveg hatásáról, és azt hiszem, szükségünk van erre az információra, és meg is érdemeljük azt. Csak azt szeretném mondani, hogy az ír gazdák támogatják az Európai Uniót, de a hétvégén sokan eljöttek hozzám, akik megkérdőjelezik a döntéseiket a különféle szerződésekre vonatkozó szavazatukkal kapcsolatban. És ez igen komoly, amint a biztos asszony tudja is. María Isabel Salinas García (PSE). – (ES) Elnök úr, biztos asszony! Az európai gazdáknak, és különösen a spanyol gazdáknak, szükségük van a stabilitás minimális fokára – és azt mondanám, hogy ezt már követelik is. Ezért azt szeretném kérni a biztos asszonytól, hogy ez a közös agrárpolitika e középidejű felülvizsgálata ne váljon nagy radikális felülvizsgálattá.

69

70

HU


Az egyik engem aggasztó vonatkozás a támogatásnak a termeléstől való részleges függetlenítése; a támogatás függetlenítésében való előrehaladás elsietése számos növény termesztését veszélyeztetheti. Bizonyos ágazatokban a teljes vagy részleges függetlenítés létfontosságú a termelés fenntartása érdekében, ilyen például a gyapotágazat. Következésképpen én úgy gondolom, hogy a függetlenítési szinteket a 2003-ban egyeztetettek szerint kell fenntartani, és ha ez nem lehetséges, akkor azt gondolom, hogy a tagállamoknak manőverezési lehetőséget kell biztosítani, mivel az egyes ágazatokra az önkéntes modell eseti alapon a mezőgazdasági termelés legjobb körülményeit hozhatja létre. Azt hiszem, hogy most a mezőgazdaságnak a nyugodtság és a stabilitás üzenetét kell küldenünk. Jan Mulder (ALDE). – (NL) Gratulálok Goepel úrnak a munkájához! Véleményem szerint ebben a vitában két fontos dolog van. Először is nézetem szerint az agrárpolitika legfontosabb vonatkozása az 500 millió fogyasztó közös piaca. A Bizottság vagy a Goepel-jelentés szétzüllesztette ezt a piacot? Nem hiszem – és ez jó. Másodszor úgy vélem, hogy a hatóságoknak megbízhatóaknak kell lenniük. Ki kell állnunk amellett, amit a 2007. évi költségvetésben megígértünk, és úgy vélem, a Bizottság éppen ezt teszi. Nekem vegyes érzelmeim vannak a modulációval kapcsolatban. Még nem ismerem a vidékpolitika eredményeit. A számvevőszék jelentései rendkívül kritikusak voltak, és nekem problémáim vannak a gazdákra kirótt többlet pénzügyi teherrel, amelynek 60%-át soha többé nem látják. Hollandiában ezt természetvédelmi területek felvásárlására használják. Szeretnék néhány szót szólni a nem kereskedelmi aggályokról is. Hogyan tudom megmagyarázni az európai gazdáknak, hogy nem termeszthetnek bizonyos termékeket, amikor más országok igen, és amikor az ilyen termékeket korlátozás nélkül behozhatjuk. Ez tisztességtelen versenyhez vezet. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). – (PL) Elnök úr, az elmúlt években a közös agrárpolitika sok módosításon ment át. Ezek közül nem mindegyiket a vidéki területek helyzetének javítása vagy az EU fogyasztói igényeinek kielégítése hajtotta. Jelenleg az élelmiszerárak folyamatosan emelkednek, ám a kis- és közepes vállalkozások helyzete nem javul lényegesen. Az Európai Bizottság többet tesz a nemzetközi nagyvállalatok – többek között azok, amelyek génmódosított élelmiszereket állítanak elő – támogatására, mint amennyit a helyi gazdaságok támogatására tesz. Az Európai Bizottság egyre közelebb kerül a szuverenitás elvesztéséhez az élelmiszertermelés terén. A közös agrárpolitika javasolt reformjai szerint most további lépést tesznek a gazdák egy újabb csoportjának, a dohánytermesztőknek az ellehetetlenítésére, ami gazdasági katasztrófához vezet százezer ilyen személy számára, aminek következtében négyszázezer munkahely vész el. Éppen ideje, hogy az Európai Bizottság jobban törődjön az európai gazdák érdekeivel, mint a harmadik országok gazdáiéval. Marie-Hélène Aubert (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony! A mezőgazdaság összefüggései nagymértékben megváltoztak 2003 óta, és a ma rendelkezésünkre álló elemzések is már elavultak, és nem felelnek meg a jövő kulcsfontosságú kihívásainak. Az élelmiszer termékek iránti kereslet robbanásszerűen nő, az árak gyorsan emelkednek, és a legszegényebbek számára megfizethetetlenekké válnak, miközben a mezőgazdasági földterület eltűnőben van. A támogatott bioüzemanyagok nagymértékben destabilizálják a mezőgazdaságot. Alá kell még húznunk a klímaváltozás hatását is, és mindenek fölött azt a tényt, hogy polgáraink egyre inkább megkérdőjelezik az intenzív ultraliberális ipari modellt, ami azt jelenti, hogy az élelmiszer több ezer kilométert utazik a Föld körül társadalmi és környezeti dömpinggel kísérve. A közös agrárpolitika mélyreható reformját kellene most elvégeznünk, és nem csak a jelenlegi instrumentumok technikai kiigazítását, amit ön ma javasol. Amire ugyancsak nagy szükségünk van, az az egyértelmű stratégiai irány, és jelenleg ez sincs. Bairbre de Brún (GUE/NGL). − (GA) Elnök úr, ez a jelentés az EU gazdái szempontjából nagyon fontos időpontban került elénk. Amint kolléganőm, McGuinness asszony már elmondta – azt láttuk a Kereskedelmi Világszervezet tárgyalásain, hogy a biztos hajlandó feláldozni gazdáink és vidéki közösségeink érdekeit nem a harmadik világ javára, hanem egy nemzetközi alkujátszma részeként. Ami az állapotfelmérést illeti, egyetértek azzal, hogy egyensúlynak kell lennie az egyszerűsítés és hatékonyabbá tétel között, és bizonyos mértékű stabilitást kell biztosítanunk gazdáink számára, mivel ők termelik meg az élelmiszert számunkra, és tartják karban a vidéket.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Ha tisztességesen hajtják végre, üdvözölnünk kellene a nagygazdáknak vagy a nagyvállalatoknak történő nagyösszegű kifizetések korlátozását egy olyan előremutató lépésként, amely elvezet attól a közös agrárpolitikától, ami csak a nagy földtulajdonosokat segíti. Fontos az is, hogy kizárólag az aktív gazdák jogosultak a támogatásokra. A közös agrárpolitikának… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Derek Roland Clark (IND/DEM). – Elnök úr! Bármiféle állapotfelméréshez mérésre és értékelésre van szükség. A KAP esetében azt mondom, hogy a mérce a finanszírozás, és az értékelők a számvevők. A számvevőszék vajon egészségesnek tartja a KAP-ot, amikor az egyes gazdaságoknak történő kifizetések 28,9%-a téves? Egészségesnek tartja azt, hogy a KAP azért fizet a gazdáknak, hogy ne termeljenek élelmiszert? Egészségesnek tartja azt, hogy a mezőgazdasági területeket bioüzemanyagok termesztésére állítják át éppen akkor, amikor az egész világon gabonahiány van? Egészségesnek tartja a KAP-ot, amikor az igazi gazdáknak – legalábbis az Egyesült Királyságban – meg kell küzdeniük a megélhetésért? Tudja, hogy az új-zélandi gazdák már nem részesülnek támogatásban, de mégis nagyon jól működnek, és csak 3%-uk ment csődbe, amikor elvonták a támogatásokat? Mivel nekem úgy tűnik, hogy a KAP nagyon is egészségtelen. Nem jött el az idő, hogy kikapcsoljuk az életfenntartó gépet, és hagyjuk az európai gazdákat, hogy megtalálják saját útjukat? Jim Allister (NI). – Elnök úr! Ebben a jelentésben sok olyan dolog van, amivel egyetértek. Gyorsan szeretnék azonban négy pontot felvetni. Először is a függetlenítés elmélete nagyon jó, de a gyakorlata meglehetősen csalódást keltő volt egyesek számára, mivel a termelők nem tudtak nagyobb piaci megtérüléshez jutni, mint ahogyan azt nekik megígérték. Másodszor fenn kell tartanunk a kellő instrumentumokat a piaci és ellátási válságok elleni védelemhez. A kínálati láncolat egyensúlytalanságai veszélyeztetik a KAP biztonságos élelmiszerellátásra vonatkozó célját. Az élelmiszerbiztonság lehetetlen a termelők garantált gazdasági fenntarthatósága nélkül. Harmadszor többet tehetnénk a KAP egyszerűsítésében, a bürokratikus terhek csökkentésében, és igen, azon gazdák dekriminalizálása érdekében is, akik kisebb szabálytalanságokkal becsületes hibákat vétenek. Negyedszer, a fel nem használt mezőgazdasági költségvetési előirányzatokat a piacirányítási eszközökre, a 69. cikk szerinti támogatásra kellene rendelkezésre bocsátani, hogy megerősíthessük az EU mezőgazdaságát, különösen ott, ahol a termelés marginális, és kezelhessük az olyan helyzeteket, mint például a saját választókörzetemben, ahol a gazdák nagy száma több mint 55 éves, és nincs kilátásuk az alternatív foglalkoztatásra. Véronique Mathieu (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A Goepel jelentés jó kompromisszumot kínál a Bizottság merész javaslatai és a gazdáink által kifejezett aggályok között. Goepel úr jó munkát végzett ezzel a jelentéssel, aminek az elkészítése, tudjuk jól, nem volt könnyű. Néhány jó javaslat származik belőle. Ez áll elsősorban a közvetlen támogatások rendszerére, amelyet módosítani kell figyelemmel arra, hogy a tagállamoknak nagyobb rugalmasságot kell biztosítani e változás végrehajtásában. Ha a függetlenítést tovább akarjuk vinni, figyelembe kell venni azokat a nehézségeket, amelyekkel bizonyos ágazatok jelenleg szembesülnek, különös tekintettel az állattenyésztésre és néhány növénytermesztési területre, amelyek számos régióban igen fontos szerepet töltenek be. Ilyen például a len és a kendertakarmány, amelyek számára megfelelő átmeneti időszakot kellene biztosítanunk. A javaslat szerint a moduláció túl nagynak tűnik, és kiegyensúlyozatlanná teszi az 1. pillért. A pihentetéshez kapcsolódó intézkedéseket meg kell reformálni, ám a Bizottságnak először egyértelműen meg kellene határoznia azokat az instrumentumokat, amelyek lehetővé teszik az ebből származó előnyök védelmét, különös tekintettel a biodiverzitásra. A 69. cikk módosítása és megerősítése is kínálna egy módot a hatékony pénzügyi támogatás biztosítására a gyengébb területeknek, például a hegyvidékeknek a nehézségekkel szembesülő ágazatok szerkezetátalakítása, mint például az állattenyésztés és a tejágazat, vagy pedig a kockázatok kezelésére.

71

72

HU


Végül, Biztos Asszony, valóban fel kellene tennünk magunknak a kérdést a bioüzemanyagokkal kapcsolatban, mivel ezeket környezeti szempontból erősen vitatják. Talán az állapotfelmérés adja ehhez a tökéletes lehetőséget. Tabajdi Sándor Csaba (PSE). – (HU) Az elmúlt négy év egyik legfontosabb agrárjelentését vitatjuk meg, hiszen többről van szó, mint egy állapotfelmérésről, vagy egy health-check-ről. Fischer-Boel asszony liberális-radikális, Goepel úr kereszténydemokrata-liberális, én szocialista-liberális, a közös agrárpolitikát gyökeresen meg kell újítanunk 2014-től. És ebben az állapotfelmérésben, ebben a health-check-ben számos olyan gondolat fogalmazódik meg, amely 2014-től már érvényes lesz. Ilyen a közvetlen kifizetések flat-rate jellege, területalapú jellege, ilyen a moduláció jellege, átcsoportosítás a második pillérbe, ilyen, hogy ki kell alakítani egy kockázatkezelő rendszert. És nagyon fontos lenne a plafon – egyetértek Fischer-Boel asszonnyal és Goepel úrral is. Örülnék, ha az angol királynő nem kapna annyit, jelenleg Magyarországon is nagyon sok nagybirtok van, de ki kell találnunk egy olyan rendszert, amivel nem lehet kijátszani ezt a plafonnak a limitálását, tehát a jövőben meg kell oldanunk ezt a kérdést. Köszönöm szépen. Anne Laperrouze (ALDE). – (FR) Elnök Úr! Szeretnék rámutatni arra a négy dimenzióra, amelyek mentén a KAP-nak fejlődnie kellene. A közvetlen támogatás fenntartása, ami alapvető elem: bebizonyosodott, hogy a világon egyetlen gazdaság sem képes gazdáinak tisztességes megélhetést biztosítani pénzügyi támogatás nélkül. A környezet, amely alakítja a mezőgazdaságot éppen úgy, mint ahogyan a mezőgazdaság alakítja a környezetet. Fontos ezért fenntartani a támogatás megszerzésének feltételéül szabott kritériumokat. Bármilyen, a WTO-ban elért megállapodásnak foglalkoznia kell a védett földrajzi területek kérdésével, az állatjóléttel és az importált termékek egészségi állapotával részben a tisztességes verseny miatt és részben azért, mert az egészségügyi problémák nem állnak meg a határokon. Végül meg kell határozni a mezőgazdaság klímaváltozáshoz és a fenntartható fejlődéshez tett hozzájárulását. Felkérem az Európai Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg azt a kérdést, hogy az Európai Unióban mennyi mezőgazdasági terület adható át a bioüzemanyagok és zöld vegyszerek termesztésére. Üdvözlöm ezt az állásfoglalást, amely jól tükrözi a mezőgazdasággal szemben álló jövőbeni kihívásokat mind az élelmiszertermelés, mind pedig környezetünk védelme tekintetében. Liam Aylward (UEN). – Elnök úr, a KAP állapotfelmérésének összefüggésében üdvözlöm azt a javaslatot, hogy egyszerűsítsük a gazdákra nehezedő szabályozási terhet, és én arra kérem a biztos asszonyt, hogy amikor a szabályozás egyszerűsítésének és rugalmasabbá tételének mikéntjét vizsgálja, adjon a gazdáknak előzetes értesítést a keresztmegfelelőségi ellenőrzésekről. Teljes mértékben ellenzem a kötelező moduláció 13%-ra növelését a következő néhány évben. Ez csökkentené a gazdáknak járó közvetlen kifizetéseket, ők pedig már költségvetésükben számoltak ezzel a pénzzel. Fennáll az a veszély, hogy a juhtenyésztés létfontosságú szerepe az érzékeny környezeti és ökológiai területek megőrzésében erodálódik a föld elhagyása miatt, illetve, hogy állattenyésztési szakértelem vész el, amivel a KAP állapotfelmérésében foglalkozni kell, és támogatást kell biztosítani. A múltkori vitából is egyértelmű, hogy 2015 áprilisától megszűnnek a tejkvóták, és én üdvözlöm a biztos asszony hozzászólását ehhez a vitához. Fontos a fokozatosság, és én támogatnám a tejkvóták éves emelését 2015-ig Végül a WTO összefüggésében az EU mezőgazdaságának jövőjére vonatkozó Genfben beterjesztett javaslatok teljes mértékben elfogadhatatlanok, különösen ír szempontból. Üdvözlöm, hogy sok más EU tagállam is ellenzi ezeket a javaslatokat, és hogy a felelős biztos ezeket az aggályokat figyelembe veszi. Carmen Fraga Estévez (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok Goepel úrnak munkájához; a tejágazat jövőjére szeretnék hozzászólásomban koncentrálni. A következő megjegyzéseim vannak. Először is szeretném elmondani, hogy nagy a bizonytalanság a tekintetben, hogy a különféle termelő régiókban milyen hatása lenne a kvótarendszer megszüntetésének. Sokan attól félnek, hogy a termeléssel való felhagyás trendje felgyorsul, és a nagyon alacsony nyereségességű mezőgazdaságban kevés alternatívát kínáló néhány terület számára ez egy visszafordíthatatlan csapássá válik. Egyértelmű azonban, hogy a jelenlegi kvótarendszer nem hozza a kívánt eredményt, ami nem más, mint a termelés és a fogyasztás közötti egyensúly elérése. A tejtavaktól eljutottunk a több, mint 3 millió tonnányi

11-03-2008

11-03-2008

HU


hiányig, erőteljesen felmutatva ennek a közös piaci szervezésnek a hullámzásait, a termelési kvóták egyenlőtlen elosztását, a legutóbbi reformok és az alkalmazott konkrét intézkedések némelyikének gyenge és hiányos értékelését, ilyen például a támogatások függetlenítése, amelynek az ágazat jövőjére gyakorolt hatását mi nem ismerjük. Mindezek mellett ott vannak a kvótarendszer alkalmazásában egyes országok és más országok közötti egyenlőtlenségek; és, biztos asszony, azt kell mondanom, hogy néhány országban, mint például az én hazámban, az ágazat liberalizálása akadályokba ütközik, és hogy például a kvóták egyedi átadása – ami a szerkezetátalakítás alapvető eleme – 2005 óta tilos. Végül, biztos asszony, egyszerűen azt szeretném mondani, hogy én azt gondolom, pozitív dolog lenne összevonni 2008-2009-ig az önkéntesen történő 2%-os kvótaemelés gondolatát, amit a Jeggle- és a Goepeljelentések javasolnak a rákövetkező években a nem lineáris növeléssel, amint azt a Goepel-jelentés 84. bekezdése kéri annak érdekében, hogy a termelési kvótákat kiegyensúlyozottabb módon oszthassuk el prioritást adva azoknak a tagállamoknak, amelyek a belső fogyasztásukhoz képest hagyományosan hiánytól szenvednek. Lily Jacobs (PSE). – (NL) Szeretném felhívni a figyelmet mezőgazdasági politikánk egy olyan vonatkozására, amelyet gyakran figyelmen kívül hagyunk: a fejlődő országok érdekeire. El kell mozdulnunk a protekcionizmustól és a jelenlegi rendszerbe beépített piactorzító intézkedésektől. A legszegényebb országoknak joguk van a piacunkhoz való tisztességes hozzáféréshez és a tisztességtelen verseny leállításához az ő piacaikon. Én olyan módosító indítványokat nyújtottam be, amelyek erre hívják fel a figyelmet, és arra szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy támogassák azokat. A biztos asszony egyetért velem, hogy ezenkívül politikánknak elsősorban a fogyasztóra kell irányulnia. Létfontosságú ezért, hogy kellő mennyiségű, biztonságos és a legkiválóbb minőségű élelmiszer termelésében támogassuk a gazdákat. Ezért kell biztosítanunk a fenntartható mezőgazdaságot, ahol a legnagyobb befektetéseket a vidéki területek és a környezet védelmébe és javításába kell végrehajtanunk, hogy nem csak mi, hanem gyermekeink is élvezhessék azokat. Mindenki számára elegendő élelmiszert kell biztosítanunk, és ennek egyik módja, ha folyamatosan növeljük tudásunkat, és ismereteinket és a modern technológiákat megosztjuk a világ többi részével. Kyösti Virrankoski (ALDE). – (FI) Elnök Úr! A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság mezőgazdasági állapotfelmérésről szóló jelentése reális. A legnagyobb probléma a támogatások függetlenítése a termeléstől. A Bizottság növelni kívánja a támogatások termeléstől való függetlenítését. A Bizottság nagyon körültekintő, és nem ok nélkül. A függetlenítés sok tekintetben olyan, mint a gazdák korai nyugdíjba vonulási segélye. Azokat a gazdaságokat kedvezményezi, amelyek csökkentik a termelést, vagy fel is hagynak azzal, de nem motiválja a fiatal gazdákat, akik bővítik termelésüket. Hasonlóképpen kedvezményezi az extenzív termelést a munkaerőintenzív termelés kárára. Különösen a természeti feltételek szempontjából legrosszabb helyzetű területek tűnnek vesztesnek. Például az Egyesült Államokban a támogatást még mindig elsősorban a termeléshez kötik. Kifejezetten bosszantó, hogy a támogatás társadalmi indoklása egyre inkább teret veszít. Ha az a gazda, aki csak részmunkaidőben termel élelmiszert, és ugyanazt a támogatást kapja, mint aki hetente hét napon át dolgozik, az adófizető jól teszi, ha protestál. A gazdák dolga változatlanul az, hogy élelmiszert termeljenek. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök úr, a közös agrárpolitika, bár többszörösen megreformált, még mindig nem felel meg az elvárásoknak. Az Európai Unió élelmiszerbiztonságának elvesztése, a számos válsághelyzet és a mindkét oldal számára kielégítő közös elszámolások hiánya elképesztő példák erre. A válsághelyzetet súlyosbítja a kohézió hiánya és az új tagállamok gazdái elleni diszkrimináció. Az a tény, hogy a földrajzi elhelyezkedéstől és az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjától függően jobb vagy rosszabb a helyzet, valójában azt demonstrálja, hogy nincs közös agrárpolitika, és nem is lesz még jó ideig. Az előadó, Goepel úr által befektetett hatalmas mennyiségű munka ellenére a célt nem sikerült elérni, és még azt sem könnyű megmondani, hogy közelebb vagyunk-e az értelmes megoldásokhoz, vagy távolabbra kerültünk tőlük. Tekintettel erre a helyzetre úgy tűnik, hogy a kisebbségi vélemény a helyes, miszerint a Bizottság változatlanul a nemzetközi élelmiszeripari vállalatok és a nagy földbirtokosok támogatásának politikáját követi, és a közös agrárpolitika nem felel meg sem a fogyasztók, sem pedig a kis- és közepes

73

74

HU


méretű, a termeléssel felhagyni kényszerülő családi gazdaságok igényeinek. Ezért új, tisztességes agrárpolitikára van szükségünk, amelyet tárgyilagos szakértőknek, és nem érdekcsoportoknak kell elkészítenie. Petya Stavreva (PPE-DE). – (BG) Elnök úr, biztos asszony, kedves kollégák! Szeretnék gratulálni az előadónak, Lutz Goepelnek a jelentéssel kapcsolatban végzett sikeres munkájához. Bulgária egyik európai parlamenti képviselőjeként különösen is fontosnak tartom, hogy a jelentés külön figyelmet szentel az Európai Unió új tagállamainak. Ha kívánják, ők az egyszerűsített, egységes területi egységre vetített támogatást alkalmazhatják 2013-ig, és őket az Európai Unió támogatja a keresztmegfelelőségi szabályok alkalmazásában. A tagállamok azon jogának megőrzése, hogy maguk dönthessenek arról, hogy közvetlen támogatási rendszereiket megváltoztatják-e, illetve miként teszik ezt, nagyobb rugalmasságot biztosít országainknak, és segít az egyes régiók és ágazatok konkrét igényeihez való alkalmazkodásban. Úgy vélem, hogy a közös agrárpolitika állapotfelméréséről szóló jelentés ma különös fontosságú, mivel az Európai Parlamentnek bizonyítania kell a polgárok előtt a közösségi mezőgazdasági ágazat fejlesztése melletti elkötelezettségét és felelős politikai hozzáállását. Úgy vélem, hogy Lutz Goepel jelentése az európai gazdák érdekeit védi, és kérem önöket, hogy támogassák azt. Köszönöm. Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok képviselőtársamnak, Goepel úrnak a kiváló jelentéshez, és köszönetet mondok neki az ebbe fektetett hatalmas mennyiségű munkáért. A jelentés teljes mértékben tükrözi a Parlamentnek a mezőgazdasági politika kérdései iránti különös érdeklődését. Bár a jelenlegi költségvetési tervben szerelő kiadási összeg mindössze 33% szemben a 1970-es évek 80%-ával, az agrárpolitika továbbra is egyike a legfontosabb európai politikáknak, és ennek így is kell lennie. Mivel időm korlátozott, csak néhány, az új tagállamok szempontjából fontos ügyet említenék. A moduláció bevezetése az új tagállamokban nem fogadható el mindaddig, amíg a teljes körű támogatást meg nem kapják, és azt akkor is csak fokozatosan szabad bevezetni, mint ahogyan ez a tizenötök esetében történt. Nem értek egyet a támogatások megszüntetésével és az éppen most megítélt energiakiegészítésekkel. Épp ellenkezőleg, az EU-nak különösen is támogatnia kellene a biomassza termelés új irányát. Ami a tejkvóták jövőjét illeti, én változatlanul tartom azt a véleményemet, hogy az ebben a tárgyban meghozandó döntéshez szélesebb körű vitára és sokkal mélyrehatóbb elemzésre volna szükség. Magor Imre Csibi (ALDE). – (RO) Az Környezetvédelmi Bizottság alelnökeként szeretnék néhány megjegyzést tenni a klímaváltozásnak a mezőgazdaságra gyakorolt hatására vonatkozóan. Az elmúlt években az intenzív mezőgazdaság gyakorlata folytán a gazdák nagymértékben hozzájárultak a globális felmelegedéshez, és most annak a romboló hatásaival szembesülnek. Statisztikai becslések szerint az emberi tevékenység által generált üvegházhatású gázkibocsátás 17%-32%-áért felel a mezőgazdaság. A mezőgazdaság a műtrágyák irracionális használata, az állati trágya nem megfelelő tárolása és az irracionális földhasználat következményeként változatlanul szennyező; itt különösen az erdőirtásokra és a túllegeltetésre utalok. A globális felmelegedés megfordíthatatlan, és a jövőben a szárazságok, illetve áradások gyakori előfordulása nem lephet meg bennünket. Ezért támogatom a jelentésben bemutatott elgondolást az európai szintű biztonsági hálózat létrehozásáról, melynek célja az EU gazdák támogatása ökológiai, klíma- vagy epidemiológiai katasztrófák esetén. Következésképpen arra kérem az Európai Bizottságot, hogy elemezze az EU költségvetéséből, valamint a tagállamok költségvetéseiből finanszírozandó, az EU gazdák többszörös kockázatát kezelni tudó biztosítási alap vagy mechanizmus sürgős létrehozásának lehetőségét. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr, ebben a vitában csak két olyan kérdés van, amire szeretném felhívni a figyelmet. Ezek közül az első az, hogy a költségvetés kiadási főösszegéből a mezőgazdaságra költött részarány folyamatosan csökken, és e költségvetési perspektíva utolsó évében mindössze 32%-ot tesz ki. Ezek a pénzeszközök az EU gazdái átlagjövedelmének mintegy 30%-át teszik ki. Ezt a szintű támogatást a jövőbenis fenn kell tartani, hogy fenn tudjuk tartani a mezőgazdasági tevékenységek iránti érdeklődést, és mindenek előtt, hogy biztosíthassuk Európa élelmiszerbiztonságát. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a világ fejlett országai közül sokan instrumentumok egész tárházát alkalmazzák 50%-ot

11-03-2008

11-03-2008

HU


meghaladó szinten a gazdák jövedelmének támogatása érdekében. Ezek közé az országok közé tartozik Japán, Dél-Korea, Norvégia és Svájc. Másodszor, szükség van a régi és az új tagállamok gazdáinak nyújtott támogatás sokkal gyorsabb kiegyenlítésére. A szakértők azzal számolnak, hogy az új tagállamokban 2007-2013 között a mezőgazdasági terület egy hektárjára jutó támogatás átlagos szintje alig lesz 62-64%-a annak, amit a régi tagállamok gazdái kapnak. Ha ez a két alapvető követelmény nem teljesül, nehéz elképzelni az európai mezőgazdaság fejlődését. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök Úr! Az EU agrárpolitikája felülvizsgálatának célja annak javítása a legutolsó, 2003. évi reform óta eltelt időszakban szerzett tapasztalatok, és a világpiacon felmerült helyzet fényében. Emlékezni kell azonban arra, hogy a változtatások nem aknázhatják alá elsősorban e politika közösségi jellegét – ellene vagyunk e politika nemzeti hatáskörbe helyezésének – és másodszor az európai mezőgazdasági modellt. Nincsen indok arra, hogy a közvetlen támogatásokat a múltbéli termelési szintekre alapozzuk, és ily módon különböztessük meg őket. 2013 után a támogatások jövőbeni modelljét az egységes területalapú támogatási rendszerhez hasonló egyszerű elvekre kell alapozni. Meg kell azonban engedni a piaci intervenciót, sőt, akár a termelési támogatásokat is extrém esetekben, mint például a dohány esetében vagy a hegyvidéki területeken folyó tejtermelés esetén. Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Elnök úr, szeretnék Goepel úrnak gratulálni a jelentéséhez. Mivel az idő nagyon korlátozott, engedjék meg, hogy néhány elvet hangsúlyozzak, amelyeknek a közös agrárpolitika bármiféle reformjához útmutatásul kell szolgálniuk akár közlemény, akár jogalkotási instrumentum segítségével. Először, az európai mezőgazdasági modell újra meghatározásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a családi alapú kis- és közepes méretű vállalkozásokat. Másodszor, a finanszírozás kérdését – amelyet a későbbiekben kell megoldanunk – nem szabad a társfinanszírozás elvére építenünk, amely azzal a hatással járna, hogy a közös agrárpolitikát újra nemzeti hatáskörbe utalná. Harmadszor, a regionalizáció kérdése, amely önmagában nem oldhatja meg a piac, illetve az élelmiszertermékek kérdéseit, ezért újra meg kell vizsgálni, és annak valós dimenzióit kell látni. Negyedszer, meg kell szüntetni az egyes reformokból, például a dohányreformból kialakult igazságtalanságot. Ezeket a termékeket vissza kell helyezni, és úgy kell kezelni, mint a többit. Francesco Ferrari (ALDE). – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak ezért a nagyon fontos jelentésért tekintettel a tárgyalt téma bonyolultságára és hatalmas terjedelmére. Két, véleményem szerint különösen fontos pontot szeretnék aláhúzni. Az első, hogy én a KAP-ot fontos instrumentumnak tartom, amelyet 2013 után is fenn kell tartani, mert az támogatja a vállalkozást. Ugyanezen oknál fogva azonban annak a vállalkozókra kell irányulnia, hogy munkahelyeket hozhassanak létre, karbantarthassák a környezetet, és kiváló minőségű termékeket biztosíthassanak. A második pont a tejkvóták érzékeny kérdését illeti. Én tulajdonképpen egyetértek az előadóval abban, hogy szükséges Európának azokat a régióit védelemben részesíteni, ahol nincs alternatívája az állattenyésztésnek és a tejtermelésnek, de nem feledkezhetünk el azokról a gazdákról sem, akik keményen beruháztak a tejkvóták megszerzésébe, és akik 2015-től igen nehéz pénzügyi helyzetben találhatják magukat. Remélem, hogy a biztos asszony segítségével találhatunk olyan megoldást, ami mindenkinek megfelel, különösen mert 1984-ben, amikor a kvótarendszert létrehozták, Olaszország ellene volt, és még ma is az általa elfogyasztott tej 40%-ára rúg a termelési deficitje. Struan Stevenson (PPE-DE). – Elnök úr, Goepel úr kiváló jelentése megalapozza a jövő szilárd agrárpolitikáját, de egyre több tanújele van annak, hogy az élelmiszerbiztonság a politikai napirend első helyére emelkedik, amint Parish úr is kifejtette. A klímaváltozás által keltett pánik már akkora, hogy fennáll a veszély, hogy a politikusok és tervezők nagyobb globális problémát kreálnak, mint amit megoldani kívántak. A bioüzemanyag-láz olyan sok földterületet vesz ki a mezőgazdasági termelésből, hogy néhány szakértő ma már közelgő globális éhínséget jövendöl. Hasonlóképpen, az amazóniai és indonéz esőerdők hatalmas területeit irtják ki, hogy helyet csináljanak a bioüzemanyagokhoz szolgáló növényeknek, mint a pálmaolajnak és az olyan élelmiszernövényeknek, mint a szója, miáltal sok millió tonnányi széndioxid kerül az atmoszférába globális légkondícionáló rendszerünk elpusztításával fenyegetve. Az erdőirtás ma már az egész világ összes üvegházhatású gázkibocsátásának mintegy 18%-áért felel, és rávilágít a jelenlegi politika őrültségére.

75

76

HU


A környezetről való gondoskodás helyett a kapzsiság lett a klímaváltozást kezelő stratégiánk meghatározó jellemzőjévé, és a bioüzemanyagok felé történő versenyfutás potenciálisan emberek millióinak életét fenyegeti, mivel a Föld lakossága 6 milliárdról 2050-re becslések szerint 9 milliárdra szökik fel. Minden hónapban 6 millió ember születik. 2030-ra a világ lakossága oly mértékben megnő, hogy az előre jelezhető kereslet kielégítése érdekében az élelmiszertermelést 50%-kal meg kell emelnünk. 2080-ra a világ élelmiszertermelését meg kell kettőznünk! Ezzel szemben a valóság az, hogy évente Ukrajna méretű területet vonnak ki a mezőgazdasági élelmiszertermelésből a szárazság, illetve a klímaváltozás közvetlen következményei miatt. A globális élelmiszertermelés ahelyett, hogy bővülne, hanyatlik. Ezért van az, hogy az élelmiszerbiztonság a napirend első sorába kerül. Constantin Dumitriu (PPE-DE). – (RO) A közös agrárpolitika az európai fejlődés egyik pillére, és e politika javításának módszereiről folytatott vitáknak állandóaknak kell lenniük nem csak az európai intézmények számára, hanem a tagállamokon belül is azokban a közösségekben, amelyek megválasztottak bennünket. Örülök, hogy a Bizottság közleményével és a Goepel kollégám által készített jelentéssel több megoldást is találtunk a közös agrárpolitika gazdagítására, amelyek hihetővé teszik a vidéken élő emberek számára, hogy ez a politika az ő javukat szolgálja, és nem csak a brüsszeli irodákban megélt bürokratikus rendelkezések halmaza. Meg kell azonban győződnünk arról, hogy a Bizottság, a Tanács és az általunk letett javaslatok rugalmasak és kellően realisták ahhoz, hogy a végrehajtás során is hatékonynak bizonyuljanak. Romániában, abban az országban, amelyet én az Európai Parlamentben képviselek, a mezőgazdaság foglalkoztatja a munkaerő 25%-át, és a lakosság 40%-a él vidéki területeken. Ezek az adatok bizonyítják a mezőgazdaság és a vidék fontosságát Románia, illetve a gazdaságunk számára. A KAP-reformhoz talált megoldásoknak figyelembe kell venniük az olyan eseteket is, mint Romániáé, amely a teljes körű modernizáció folyamatában lévő nagy mezőgazdasági ágazattal rendelkezik. James Nicholson (PPE-DE). – Elnök úr, először is üdvözölni kívánom Goepel úr jelentését, és köszönetet szeretnék mondani neki és mindazoknak, akik ebben részt vettek, kemény munkájukért. Most, hogy ebben az évben a közös agrárpolitika jövőjét vizsgáljuk, ez még csak a folyamat kezdete. Ebben a folyamatban ez egy nagyon fontos lépés, és örömmel várjuk a Bizottság javaslatait a közeljövőben. Véleményem szerint a közös agrárpolitika jövőjének hosszú távú sikere vagy bukása szempontjából a vidékfejlesztés második pillérének pozíciója, illetve az, hogy milyen szintet határozunk meg a modulációnak, központi kérdés lesz. Ki kell azonban mondanom, hogy még soha nem volt ilyen fontos, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsunk az összes tagállam számára, és nem engedhetjük meg, hogy a tagállamok között eltérő szintű arányok legyenek. A termelés és a támogatások függetlenítése nagymértékben sikeres volt. Nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban vissza lehetne lépnünk. A keresztmegfelelés nem volt hasznos, az bürokratikus és javítható. És az élelmiszerbiztonságnak kell a lista tetején állnia. Andrzej Jan Szejna (PSE). – (PL) Elnök úr, a közös agrárpolitikától és az azt alátámasztó strukturális politikától egyre súlyosabb problémákra követeljük a megoldást. A 2007-2013 évekre az EU tagországok mezőgazdasági miniszterei által 2003. június 26-án Luxembourgban elfogadott közös agrárpolitika alapvető formája tartalmaz olyan megoldásokat, amelyek hasznosak Lengyelország számára. Mások azonban többet tesznek a régi tagállamok érdekeinek védelmében. Egyetértek az előadó azon nézetével, hogy a Bizottságnak részletes jelentést kellene készítenie az olyan problémákról, mint a környezetvédelem, az állatjólét és az élelmiszerbiztonság területén a közösségi normák betartása miatt a gazdáknál felmerülő többletköltségek. A nekünk bemutatott jelentéssel kapcsolatos álláspontom kialakítása során egyetértek azzal, hogy szükséges a reformfolyamat folytatása és a vidéki területek további fejlesztése. A közös agrárpolitikának meg kell változnia, ha választ kíván adni az olyan új kihívásokra, mint a klímaváltozás, a növekvő energiaigény, a világ lakosságának növekedése és a világpiaci nyitottság növekvő foka. Markus Pieper (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, én üdvözlöm a Goepel jelentést, mert végre megérett az idő az olyan instrumentumok megszüntetésére vagy átfogó reformjára, mint a kvótarendszer, az állatállományokra adott felár, az exportvisszatérítés és az intervenciós árak.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Ha az élelmiszerek iránti globális kereslet növekedését nézzük, az agrárpolitikában a nagyobb piacgazdaság több lehetőséget kínál az európai mezőgazdaságban is. Engem nyugtalanít néhány kompromisszum megszövegezése. Szó van itt arról, hogy a jószágonkénti felárat most függetlenítik, hogy az ágazathoz kapcsolódó védelmi rendszereket követelnek, és itt egy egész sorozat ideiglenes mentesség – például a tejnél -, amelyeket az első pilléren keresztül kellene finanszírozni. Mindez azzal a veszéllyel jár, hogy a hátsó ajtón keresztül visszacsempésszük a régi piaci szabályozást. A valóban strukturálisan gyenge régiókra kell korlátoznunk a kivételeket, és a nagyon szigorúan korlátozott termelési mennyiségekre kell azokat meghatároznunk. Ha ezen a ponton túlságosan bőkezűek leszünk, az a verseny torzulásához vezet, amelyet politikai értelemben nem tudunk kiszámítani. Ezért arra bátorítom a Bizottságot, hogy adjon a piacnak valódi esélyt a küszöbön álló jogalkotási javaslatokban. Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, a jelentés több ponton is hivatkozik a WTO-ra. Engem azonban valóban nyugtalanít, hogy miközben mi a KAP-ról szóló jelentésről vitatkozunk itt a Parlamentben ma délután, az európai mezőgazdaság jövőjét a nevünkben a Mandelson biztos úr által vezetett tárgyalásokon, a WTO-tárgyalásokon veszélyeztetik, és súlyosan aláássák. A jelentés arra hív fel, hogy a WTO-tárgyalások során a minősített piaci hozzáférés koncepcióját kövessék. Meggyőződött-e Fischer Boel biztos asszony arról, hogy valóban ezt a vonalat követjük? Biztos-e Fischer Boel biztos asszony abban, hogy a Mandelson biztos úr által követett vonal nem ássa-e alá a húsmarha, a tej és a többi ágazatot, és legalábbis bizonyos mértékben nem teszi-e a ma délutáni vitánkat irrelevánssá? A jelentés azt kéri, hogy Európa nem kereskedelmi jellegű aggályai álljanak a WTO-tárgyalások középpontjában. Meggyőződött-e a biztos asszony arról, hogy ezt a vonalat követjük, vagy pedig mi itt ma délután nagyon udvariasan elvitatkozgatunk a Parlamentben, miközben Mandelson úr a KAP alapjai ellen intéz támadást? Iztok Jarc, hivatalban lévő elnök. − (SL) Szeretnék mindannyiuknak köszönetet mondani ezért a nagyon érdekes vitáért. Véleményem szerint a jelentés kiváló minőségű volt, telve jó elgondolásokkal. Szeretném elmondani, hogy e vita számos kérdésében – túl nagy számúak ahhoz, hogy itt fel lehessen sorolni – a Parlament és a Tanács hasonló véleményt fejtett ki. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a hasonlóság további súlyt kölcsönöz ezeknek a véleményeknek, és jó alapot kínál a két intézmény közötti jövőbeni együttműködéshez. Abban is biztos vagyok, hogy ez tükröződni fog a miniszterek által a jövő héten megvitatandó és elfogadandó következtetésekben. Meg vagyok győződve róla, hogy mindkét intézmény figyelmesen tanulmányozza majd azokat a jogalkotásra irányuló javaslatokat, amelyeket a Bizottság májusban Szlovéniában az informális ülés keretében ismertet, és ezen az ülésen igen érdekes vitának nézünk elébe. Végül szeretném elmondani, hogy a szlovén elnökség igyekszik az e javaslatokról szóló vitát mielőbb elindítani, hogy a munka nagy részét még a szlovén elnökség alatt befejezhessük. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr, teljes mértékben egyetértek Nicholson úrral, hogy ez az első lépés abban a vitában, ami majdnem az év fennmaradó részében folytatódni fog, ezért nem kívánok belemenni az összes kérdés részleteibe, amelyeket itt a mai napon felvetettek. Csak néhány fontosabb kérdésre mutatnék rá. Először is, igen nagy többség áll a függetlenítés folytatásának elgondolása mellett, és én ezt nagyra értékelem. Az a gondolat, hogy a tagállamoknak lehetőséget adjunk regionális modell bevezetésére, lehetőséget ad nekik, hogy az átalánydíjas megoldás felé mozduljanak el, és én már számos alkalommal elmagyaráztam, hogy ezt miért tartom fontosnak. Hogy ne keltsek további várakozásokat, nagyon őszinte leszek a dohány függetlenítés kérdésében. A 2004. évi reform kapcsán született meg az a döntés, hogy a dohánytámogatásokat függetlenítjük. Mivel a függetlenítéssel még tovább kívánunk haladni, az a gondolat, amelyet Önök közül néhányan felvetettek, hogy a termeléshez kapcsolódó támogatásokat terjesszük ki a dohányra is, teljes mértékben a helytelen irányba tett lépés lenne. Ezért ne legyenek olyan elvárásaik, hogy a Bizottság ilyen irányba mozdulna el.

77

78

HU


McGuinness asszony azt mondta, hogy a moduláció olyan, mint a gazdák kirablása. Nem értek egyet ezzel a megközelítéssel. Úgy vélem, a vidékfejlesztési politikának több pénzre van szüksége, hogy megfelelhessen az új kihívásoknak – ezek közül a legfontosabbak a klímaváltozás és a CO2 csökkentése. Figyelembe kell vennünk elsősorban, hogy a függetlenített pénz a tagállamokban marad, és másodszor, hogy a modulált pénzt a tagállamok társfinanszírozzák, és ezért önök azok, akik ténylegesen irányítják a pénzmozgást. Kétszer annyit kapnak meg, mint amennyit a közvetlen támogatásokból levonnak. Ez fontos üzenet, és erre visszatérünk majd a jogalkotási javaslatokban. Graefe zu Baringdorf úr a progresszív modulációt említette, és véleménye szerint a munkaintenzitásnak az e vitába való felvételének szükségességét. Én megértem az ő szempontját, de erre csak annyit tudok mondani, hogy ez rendkívül bürokratikus lenne, és nagyon-nagyon nehezen kezelhető, így nem szívesen kezdenék bele ebbe a vitába. Lehet, hogy tévedek, de én személyesen a mezőgazdaság témájában az együttdöntés bevezetését nem fenyegetésnek tartom, amint itt hallottam. Én ezt egy hatalmas és természetes lépésnek tartom egy olyan helyzetben, amikor a mezőgazdasági ágazat annyira fontos, mind gazdasági szempontból, mind pedig azért, mert nagyon sok ember számára fontos. Ezért üdvözlöm ezt a változtatást, ugyanakkor azonban az is fontos, hogy véglegesítsük ezt az állapotfelmérést még az év vége előtt, különben az 2010. évi állapotfelmérés lesz, és akkor már túl közel járunk 2013-hoz. Ez az oka, de higgyék el nekem, nagyon boldog vagyok azokkal a változtatásokkal, amelyeket említettek. Ami a fejlődő országokat illeti, az Európai Unió a fejlődő országok számára a legnyitottabb piac: több mezőgazdasági terméket importálunk, mint Kanada, az Egyesült Államok, Ausztrália és Japán együtt. Ezt figyelembe kell vennünk, amikor a mezőgazdasági ágazatról tárgyalunk. Szeretném elmondani Harkin asszonynak, hogy tájékoztattak, hogy ő szóbeli kérdést nyújtott be. írásban Ezt írásban fogom megválaszolni, és így biztos vagyok benne, hogy mindazt az információt megkapja, amit kért. Lutz Goepel, előadó. − (DE) Elnök úr, ez a vita a műkorcsolyázásra emlékeztet. Amikor a műkorcsolyázást értékeljük, elvetjük a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszámot, és ennek alapján ítéljük meg a pontozást. Így ha a házban kifejtett szélsőjobbos és szélsőbalos nézeteket figyelmen kívül hagyjuk, olyan eredményt kapunk, amely mindannyiunk számára megfelelő, és amellyel mindannyian nagyon elégedettek lehetünk. Nagyon köszönöm a támogatásukat és együttműködésüket! Hangsúlyoznám, hogy ez megint a képviselőcsoportok határain túlment. Már előre örülök a jogalkotási csomaggal kapcsolatos izgalmasnak ígérkező együttműködésnek. Elnök. − Ehhez csak annyit tennék hozzá, Goepel úr, hogy a legmagasabb és legalacsonyabb pontszám figyelmen kívül hagyásának elve a síugrásra és a boxra is vonatkozik. Ha ez kibővíti a vitánkat, akkor minden rendben lesz. A vitát lezárom. A szavazásra 2008. március 12-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Harangozó Gábor (PSE), írásban. – Természetesen rendkívül fontos, hogy egyértelműen hangsúlyozzuk e jelentés keretében a közvetlen támogatások fenntartásának szükségességét nem csak az éghajlattal kapcsolatos válságok vagy piaci csődök esetén, hanem azért is, hogy a magas európai környezetvédelmi, állatjóléti és fogyasztóvédelmi normákat igazságosan kiegyensúlyozhassuk. Kötelességünk, hogy komoly megfontolás tárgyává tegyük a legkevésbé fejlett mezőgazdasági termelőországok helyzetét, miközben felülvizsgáljuk azokat a kritériumokat, amelyek alapján a jövőben a közös agrárpolitika szerint közvetlen támogatásokat fizetünk. Ezenkívül el kell ismernünk a legtöbb új tagállam mezőgazdasági ágazatának nehéz helyzetét, amely külön figyelmet és további befektetéseket igényel az ágazat szerkezetátalakításához és modernizálásához. Végül szeretnék rámutatni, hogy a KAP állapotfelmérésével összefüggésben a közelmúlt válságai után a hangsúlyt az élelmiszerbiztonságra és a polgárok ellátására helyezzük kellő élelmiszerkészletek biztosításával.

11-03-2008

11-03-2008

HU


18. A „Lámfalussy-folyamat" felülvizsgálat utáni nyomon követése (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a vita - Pervenche Berèsnek a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli kérdéséről: A Lámfalussy folyamat felülvizsgálatának nyomon követése (O-0015/2008 - B6-0011/2008) - Pervenche Berèsnek a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a Tanácshoz intézett szóbeli kérdéséről: A Lámfalussy folyamat felülvizsgálatának nyomon követése (O-0016/2008 - B6-0012/2008) Pervenche Berès, szerző. − (FR) Elnök úr, a Tanács hivatalban lévő elnöke! Nagyon köszönöm önnek, biztos úr, hogy itt van! Mi azonban McCreevy biztos urat vártuk – biztos vagyok benne, hogy ön ezt tudja vagy gyanítja. Elmondhatja neki, hogy a Parlament nem igazán érti, hogy miért nincs ma itt ezen a vitán. Úgy hallottam, ő azt gondolja, hogy nem jó ezekről a kérdésekről az Európai Parlamentben vitatkozni, mielőtt azt az Európai Tanácsban megtárgyalnák, vagy mielőtt az Európai Tanács megtárgyalta volna őket. Ez a téma viszont az Ecofin Tanács napirendjén is szerepelt, és a következtetéstervezetet köröztetik szerte Brüsszelben, és talán más európai fővárosokban is. Itt a plenáris ülésen holnap vitát tartunk ennek az Európai Tanácsnak az előkészítése érdekében, így amikor a pénzpiacokról van szó, miért ne készíthetnénk elő ezeket a kérdéseket az Európai Parlamenttel is? Ezt nem igazán értjük, kivéve, ha a biztos jelenleg Írországban kampányol a Lisszaboni Szerződés mellett, ám ha így van, akkor legalább közölje velünk. Ha a jövőjét készíti elő, az is érdekel bennünket. Mindenesetre, ha McCreevy biztos úr az átláthatóság mellett akar kiállni a pénzpiacokon, azt hiszem, azzal kellene kezdenie, hogy a saját naplóját teszi átláthatóvá! A pénzügyi innováció fontos kérdés. Azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy a Parlamentben cselekedjünk,mert szükség van a szabályozásra. Gyakran mondják nekünk: ha szabályozzák a pénzpiacokat, a tőke ott fogja hagyni az európai piacot. Ma, ahogyan amerikai kollégám mondja, amit látunk, az nem a tőke eltűnése, hanem a másodlagos jelzálogpiaci válság következményeinek eltűnése. E vitát megközelítve ezt három dologra figyelemmel kell tennünk: nyilvánvalóan működő pénzpiacok, de egyben a gazdaság finanszírozásának valódi képessége és a pénzpiacok stabilitás- és rendszerkockázattal szembeni védelme igényének előrelátási képessége. Ebben a szellemben kezeljük ma az Európai Tanács előkészületeit azzal a gondolattal, hogy a válság elején az európai monetáris politika valószínűleg jól reagált, de ma az európai felügyelőt rajtakapták bizonyos módon – és ez az, ami zavar bennünket. Amikor a következő Európa Tanácsban megtárgyalandó kérdéseket vizsgáljuk, azt kérdezzük: vajon a valóságban mennyire vagyunk képesek a válságokat előre jelezni európai szinten? Szó van a korai figyelmeztető rendszerről, amit azonban a piacokon látunk, az az, hogy azok, akik valóban képesek meghúzni a vészcsengőt, azokat úgy hívják, hogy Goldman Sachs. Ezért levonjuk-e a tanulságokat mindebből a tekintetben, ahogy Európa működik? Mindenütt sokat beszélnek az átláthatóságról. Mi mindannyian az átláthatóság mellett vagyunk, de mi értelme ennek az átláthatósági felhívásnak, amikor az elmúlt 8 hónapban valamennyi nagy befektetési bankot felkérték, hogy adja meg az adatait, hogy adja meg a kockázati kitettsége értékelését. Nem tehetik meg, mert emögött a reputációjukkal szembeni kihívás áll, és kétségtelen, az értékelés szempontjából ez egy olyan kihívás, amivel nagyon nehéz megbirkózni. Ezért amikor azt hallom, hogy az emberek alternatíváról, a korai figyelmeztető rendszerről beszélnek – én erről már mondtam valamit egyszer... A múltkor az IMF egyik tanácsosa azt mondta nekem, a korai figyelmeztető rendszer egy kicsit olyan, mint a cigarettán a címke, „A dohányzás halált okozhat”. Mennyiben változtatja meg a magatartását? Nem sokban. Természetesen az IMF-nek és a Pénzügyi Stabilitás Fórumának van szerepe ebben. Ki nem tudja ezt? Annak azonban alternatívának kell lennie ahhoz képest, hogy mi is képesek vagyunk figyelni, hogy a rendszereink hogyan működnek. Itt azt kell mondanom, hogy a Parlamentre váró meglepetések csak nagyobbak lesznek. Amikor december 13-án elfogadtuk a betéti biztosítékrendszerről szóló Ehler-jelentést, azt mondták nekünk, hogy ez túlságosan bonyolult vállalkozás, és különben is, nem ad semmiféle biztosítékot arra, hogy a rendszerek hogyan működnének. Az ECOFIN Tanács fő következtetéseiből ma úgy tűnik, hogy ez lehet a válság elkerülésének egyik módja, de mindenesetre olyan ügy, amit sürgősen újra meg kell nyitni. Ha ön újra megnyitja azt, biztos úr, vagy ha

79

80

HU


a kollégája, McCreevy biztos nyitja meg újra, mi megvizsgáljuk azt. Valamikor talán egy kicsit gondosabban kellene odafigyelnie arra, amit a Parlament mond olyan kérdésekről, mint például ez. Hasonlóképpen, ami a hitelminősítő ügynökségeket illeti, csak azt mondhatjuk önnek – vagy McCreevy biztos úrnak –, hogy hivatkozzanak vissza arra, amit már korábban elmondtunk. Tudjuk, hogy a Bizottság javaslatot kíván előterjeszteni a tőkemegfelelőségi irányelv módosítására. Gondosan meg fogjuk vizsgálni ezeket a javaslatokat, de nem hisszük, hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy az Európai Unió megkapja a szükséges felügyeleti rendszert, kivéve, ha figyelembe vesszük mindazokat a javaslatokat, amelyeket már néhány hónapja előterjesztettek. Ez érinti a felügyelő bizottságok helyzetét is – a három „3. szintű” bizottságot, ahogyan rendszerint hívjuk őket. Ennél a három 3. szintű bizottságnál szükségünk van jogalkotási javaslatra, amely szilárd jogalapot biztosít számukra, hogy eljárhassanak, és megerősíthessék képességeiket, többek között a többi felügyeleti hatósággal való párbeszédben, mert az a gondolat, hogy bevonjuk a többi felügyeleti hatóságot, a saját szilárd felügyeleti rendszerünk nélkül nem tűnik kifejezetten kielégítőnek számunkra. Azt szeretnék, ha a Tanács és a Bizottság együttesen vizsgálná meg a beterjesztett javaslatokat, nem elfeledkezve természetesen az olasz pénzügyminiszter, Padoa-Schioppa úr által az ECOFIN Tanácsban decemberben benyújtott javaslatokról. Ugyanebben a szellemben itt is szeretnék proaktívabb módon gondolkozni szabályozási rendszerünk javításáról, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával. Nem hisszük, hogy a vezető felügyelő gondolata kielégítő lenne valamennyi tagállam számára. Amit a Parlamentnek kérnie kell, az olyan megoldás, amely magában foglalja valamennyi tagállamot, és mindegyikük számára lehetővé teszi, hogy megnyugvással szemléljék a felügyeleti rendszert. Mindezekkel kapcsolatban hálás lennék, ha ön, a Tanács hivatalban levő elnöke, és ön, biztos úr, megtennék megjegyzéseiket, figyelemmel arra, hogy nyilvánvalóan én csak azoknak a kérdéseknek adok hangot, amelyeket a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságban feltesznek, mivel a rendes jelentésről még nem tanácskoztunk. Janez Lenarčič, a Tanács hivatalban lévő elnöke. − (SL) Szeretném hangsúlyozni a Tanács véleményét, miszerint a pénzügyi piacok jelenlegi helyzetére a kulcsfontosságú reakció a Tanács által a portugál elnökség alatt már elfogadott három munkaprogram következetes végrehajtása. Talán emlékeznek rá, hogy tavaly októberben az ECOFIN Tanács elfogadott egy jelentést és néhány határozatot, amint arra Berès asszony szóbeli kérdése utalt. E határozatokhoz tartozik egy menetrend is. Szeretnék rövid megjegyzést tenni az erőfeszítéseinkre irányadó elvekről. Az első útmutató a nemzetközi pénzügyi válságok során az együttműködés és az ügyek vitele javításának eljárásaira és elveire vonatkozik. Ezen a területen az egyik kulcsfontosságú cél az új egyetértési megállapodás véglegesítése és aláírása, amely közös elveket és útmutatásokat határoz meg az együttműködés megerősítésére a válságkezelés területén. Az elnökség várakozása szerint a megállapodás az ECOFIN Tanács informális ülése alatt véglegesíthető, ami a következő hónapban kerül megrendezésre. Szlovéniában. A másik fő útmutató a pénzügyi stabilitás megerősítését célzó intézkedésekre irányuló munkában a válságok megelőzésének, kezelésének és megoldásának eszközeit illeti. Az október menetrend foglalkozik valamennyi felismert hiányossággal, különösen az állami támogatás szabályozásával, a garantált betétek rendszerével, a felszámolási eljárások szabályaival és a pénzátutalásokra vonatkozó korlátozásokkal, mindegyikkel nemzetközi léptékben. Szeretném röviden érinteni a Lámfalussy-folyamat felülvizsgálata után meghozott határozatokat – amelyeket az ECOFIN Tanács decemberi ülése fogadott el – és az azokhoz mellékelt menetrendet. Bár bizonyos tekintetben ez az ügy kapcsolódik a pénzügyi stabilitás elérését célzó erőfeszítésekhez, a nemzetközi pénzügyi csoportok felügyeletéhez kapcsolódó hosszú távú kérdéseknek nem sok közük van a jelenlegi piaci helyzethez. Ezek elsősorban a nemzeti felügyeleti hatóságokat érintik, amelyeknek alkalmazkodniuk kell a folyamatosan fejlődő pénzpiacok feltételeihez. Hangsúlyozni kívánom a Tanácsnak azt a véleményét, hogy fokoznunk kell a felügyeleti konvergenciát az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében. Itt mi főleg a felügyeleti gyakorlat konvergenciájával, és nem szükségszerűen a felügyeleti intézmények konvergenciájával foglalkozunk. Ami a gazdaságpolitikai szereplőinek a pénzpiacok jelenlegi helyzetére adott válaszát illeti, hadd fejtsem ki a Tanács meggyőződését, hogy a korrekcióért viselt elsődleges felelősség magáé az ágazaté. Jogalkotási kezdeményezésekhez akkor kell fordulnunk, ha az ágazat nem képes hatékony intézkedéseket elfogadni.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Az ECOFIN Tanács a pénzügyi stabilitás kérdését legutóbbi ülésén, március 4-én tárgyalta. E hét végén az Európai Tanács foglalkozik a problémával, és remélem, egyetért az eddigi előrehaladással. Az ECOFIN Tanács továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet. Már említettem az ECOFIN Tanács informális, Szlovéniában tartandó áprilisi ülését. Természetesen örömmel hallgatjuk meg az Európai Parlament javaslatait is. ELNÖKÖL: Diana WALLIS alelnök Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, a Berès asszony által a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében feltett szóbeli kérdés lehetőséget ad nekem arra, hogy McCreevy úr és az egész Bizottság nevében tájékoztassam önöket a Lámfalussy-folyamat felülvizsgálat kapcsolatos, folyamatban lévő munkáról. Tavaly egész évben a legmagasabb politikai szinten vizsgáltuk az európai felügyeleti modellt a pénzügyi szolgáltatások terén. Ezek a tárgyalások megmutatták, hogy a Lámfalussy-bizottság struktúrája alapján erőteljes politikai akarat van a jelenlegi felügyeleti architektúra megerősítésére. Tavaly az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt előterjesztette a jelenlegi folyamat működésére vonatkozó saját értékelését. Most eljött az idő a továbblépésre és a konkrét javaslatok benyújtására. Ez következik az ECOFIN Tanács következtetéseiből és az azt kísérő útitervből, amelyeket tavaly decemberben fogadtak el. Ez az útiterv lefekteti, mit kell tenni még a Lámfalussy-folyamat javítása érdekében, és különösen a nemzeti felügyeleti hatóságok bizottságainak, az úgynevezett „harmadik szintű” bizottságoknak a javítása érdekében. A Bizottság munkája a tavaly decemberben elfogadott útitervvel kapcsolatos megállapodást követően három fő területre összpontosul. Először is, a Bizottságot felkérték, hogy fontolja meg, miként lehetne a harmadik szintű bizottságok szerepét egyértelműbbé tenni és megerősíteni, és erre vonatkozóan határozzon meg konkrét választási lehetőségeket az ECOFIN Tanács jövő áprilisi ljubljanai informális ülésére. Itt a fő cél meghatározni azt, hogy a harmadik szintű bizottságnak hogyan kellene hozzájárulnia a felügyeleti együttműködéshez, a felügyeleti konvergenciához, és esetleg a válságmegelőzéshez és a válságkezeléshez. Az informális ECOFIN egyébként megtárgyalja a határokon átnyúló intézmények válságkezelésére összpontosító munkacsoport munkáját is. Másodszor, a Bizottság egyik munkacsoportjában folyik a munka a felügyeleti hatáskörök, a feladatok önkéntes delegálása, a felügyeleti együttműködés és információcsere felülvizsgálatával kapcsolatban is. Ezekkel a feladatokkal kapcsolatban együttműködünk a három harmadik szintű bizottsággal annak érdekében, hogy még az év vége előtt megszülessenek a kívánt eredmények. Tekintettel e felülvizsgálatok hatalmas terjedelmére, még mindig túl korán van azt előre jelezni, hogy ennek a munkának mi lesz a végeredménye. Harmadszor, a Bizottság vizsgálja a harmadik szintű bizottságok tevékenységeihez való pénzügyi hozzájárulás lehetőségét is. Ez sürgető probléma, mivel ezek a bizottságok általában, de különösen az Európai Értékpapírpiaci Szabályozók Bizottsága (CESR) már elérte költségvetésének határait. A Bizottság stabil jogalkotási megoldást keres, amely biztosítaná az EU-finanszírozás folyamatosságát. Nézetünk szerint ezt a legjobban úgy lehet elérni, ha egyetértünk az EU-finanszírozás módjáról az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott határozatban. Nincs időm, hogy a Parlament számára részletezzem az ECOFIN által tavaly decemberben elfogadott útiterv részleteit, de engedjenek meg nekem fél percet arra, hogy felolvassak a Bizottságnak megküldött kötelezettségvállalások közül néhányat. Mindannyian ezeken dolgozunk. 2008 áprilisára a Bizottságnak el kell készítenie egy értékelést arról, hogy miként lehet a bizottságok szerepét egyértelművé tenni, és meg kell fontolnia az összes lehetőséget e bizottságok munkája megerősítésének érdekében. 2008 közepére a harmadik szintű bizottságoknak első alkalommal kell átadniuk a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak munkaprogram-tervezeteiket, és ezután évente be kell számolniuk az elért haladásról. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia az útmutatások, ajánlások és szabványok nemzeti alkalmazása megerősítésének lehetőségét; chartáikba fel kell venniük a minősített többségi szavazás alkalmazásának lehetőségét a megfelelési vagy indokolási eljárással együtt; vizsgálniuk kell a felügyeleti kollégiumok működésére vonatkozó operatív útmutatások közös rendszere bevezetésének lehetőségét, és figyelemmel kell kísérniük a különféle felügyeleti kollégiumok gyakorlatának koherenciáját. A harmadik szintű bizottságoknak és a Bizottságnak szintén 2008 közepéig javaslatot kell tenniük az EU-ra kiterjedő egységes adatszolgáltatási előírások beszámolói formátumára és az adatszolgáltatási időpontokra vonatkozó ütemezésre is.

81

82

HU


A Bizottság kötelezettséget vállalt arra is, hogy 2008 végére elkészíti a tagállamok között a szankcionálási hatáskörök koherenciájának, egyenértékűségének és tényleges alkalmazásának ágazatokon átnyúló leltárát. Szintén 2008 végéig a Bizottságnak meg kell fontolnia az EU költségvetése alapján történő pénzügyi támogatást, és amint már említettem, meg kell vizsgálnia az EU-finanszírozás lehetőségét az EU-költségvetés alapján az olyan eszközök fejlesztéséhez, amelyek segítenének a harmadik szintű bizottságoknak egy közös felügyeleti kultúra kiépítésében. A Bizottságnak és a bizottságoknak át kell tekinteniük a pénzügyi szolgáltatásokról szóló irányelveket, hogy azok tartalmazzanak rendelkezéseket, lehetővé téve a feladatok önkéntes delegálásának alkalmazását, elemezniük kell a kompetenciák önkéntes delegálásának lehetőségeit, és így tovább. Így sokat dolgozunk, és sokat kell dolgoznunk a következő hetekben és hónapokban is az év végéig. Ugyanakkor azonban – az ECOFIN által 2007 októberében elfogadott útitervet követve – dolgozunk a pénzügyi zavarokon is. Az Európai Tanácsnak néhány nap múlva Brüsszelben történő megtárgyalásra már elküldtük a jelentést arról, miként dolgozunk ezen, a pénzügyi zavarok következményeivel való megbirkózást célzó útiterven. Ehhez a jelentéshez mi egy közleménnyel járultunk hozzá. A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság a napokban szintén benyújtotta saját jelentését az ECOFIN-nak. Mi mindkét jelentést megtárgyaltuk az ECOFIN szintjén, és ezek a jelentések jövő csütörtökön és pénteken az állam- és kormányfők tárgyalásainak napirendjén szerepelnek. Ezeknek a jelentéseknek egyszerű üzenete van: ahhoz, hogy polgáraink és befektetőink aggályaira reagálni tudjunk, gyorsan és következetesen kell eljárnunk. A lehető legsürgősebben helyre kell állítanunk a bizalmat és a stabilitást, gondosan megfontolva valamennyi választási lehetőséget, összhangban a jobb szabályozás elveivel. Úgy vélem, mindenki elismeri, hogy az ECOFIN által néhány hónapja elfogadott útiterv adja meg a helyes választ az azonosított problémákra. Az útiterv kötelezettségvállalásaival kapcsolatos munka folyamatban van. A következő hónapokban kulcsfontosságú, hogy betartsuk az időrendet, és demonstráljuk, hogy az EU hatékonyan reagál a válságra. Szabályozási és felügyeleti keretünknek robosztusnak kell maradnia, és lépést kell tartania a piaci fejleményekkel. Bár a Bázel II. szabályait csak 2008. január 1-je óta hajtjuk végre teljes körűen, a tőkemegfelelőségről szóló irányelvben már további javításokat tervezünk. E munka jelentősége a közelmúlt zavarainak fényében megnőtt, és lehet, hogy a Bázel II.-nek egyéb olyan vonatkozásai is lesznek, amelyekkel az előttünk álló időben foglalkozni kell. Októberben szándékozunk elfogadni ezzel az irányelvvel kapcsolatban egy új javaslatot, hogy a Parlament és a Tanács megvitathassa azt az új irányelv 2009. áprilisi elfogadása előtt. Mi igen nagyra értékeljük a Parlament részvételét mindezekben a vitákban. Szükségünk van a Parlament hozzájárulására, és nagyra értékeljük ezt a részvételt és ezt a hozzájárulást. Április 1-jén – a következő informális ECOFIN-ülés előtt néhány nappal –McCreevy úr ellátogat a Gazdasági és Monetáris Bizottságba. És amint tudják, a makropénzügyi stabilitás szempontjából én, mint a gazdasági és monetáris ügyek biztosa, mindig készen állok arra, hogy hozzájáruljak a Gazdasági és Monetáris Bizottságban és a Parlamentben folyó vitákhoz. Végezetül, makropénzügyi kérdésekben igaz, hogy javítanunk kell a felügyeleti és szabályozási kereteken – ez teljesen igaz európai szinten és globális szinten egyaránt –, de nem fogunk tudni véget vetni ezeknek a buborékoknak, ennek a likviditásbőségnek, a pénzügyi stabilitás veszélyeztetésének, hacsak komolyan nem birkózunk meg a globális egyensúlytalanságokkal. Ezeknek az egyensúlytalanságoknak ez a valódi eredete. Nem tudjuk megoldani a jelenlegi vagy az előző problémákat, sőt, a globális gazdaság működése elleni következő kihívásokat sem, ha a még fennálló globális egyensúlytalanságokat nem oldjuk meg. Alexander Radwan, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, 1999-ben mi kezdeményeztük az egységes európai pénzpiaci projektet, és azóta is folytatjuk a munkát. Rajta vagyunk a sikerhez vezető úton. Most azt kell látnunk, hogy a piaci fejlemények nem előzik meg a politikai fejleményeket. A Lámfalussy-folyamat ebbe az irányba tett lépés volt. A harmadik szint módot adhat arra, hogy az európai felügyeleti hatóságok egy lépéssel közelebb kerüljenek egymáshoz. Én azonban tartom magam ahhoz, amit Almunia biztos mondott, nevezetesen: cselekedjünk gyorsan és hatékonyan. Most éljük meg a másodlagos jelzálogpiaci válságot vagy zavart. Az amerikaiak – függetlenül attól, hogy a SEC vagy a Fehér Ház politikusai, vagy a New York-i vagy washingtoni államügyészség munkatársai – már

11-03-2008

11-03-2008

HU


régóta készítik a vonatkozó összegzéseket, és azon gondolkoznak, hogy milyen intézkedésekre van szükség. Miközben az európai pénzügyminiszterek még mindig azon elmélkednek, hogy milyen irányba mozduljanak el. A pénzügyminiszterek elutasítják az európai felügyeleti struktúra szorgalmazását, így én itt nem beszélek európai felügyeleti hatóságról. Amiért azonban a pénzügyminisztereknek már felelniük kell – és itt kifejezetten a tanácshoz folyamodom –, az az, hogy Európa nincs jelen a probléma megoldására irányuló nemzetközi tárgyalásokon. Végső soron megint ott találjuk magunkat, hogy egyszerűen elfogadjuk más nemzetek, például az Egyesült Államok szabályait. Szeretném önöket emlékeztetni a Katiforis-jelentésre. A Parmalat- és az Enron-ügy után 2003-2006-ban kértük a Bizottságot és a Tanácsot, hogy szólaljanak meg a minősítő ügynökségekkel kapcsolatban. A Bizottság valóban mindent elemez Európában, de amikor válság merül fel, semmilyen elemzés nincsen. Például a fedezeti alapok tárgyában az Európai Unióban semmiféle elemzés nincs. Tehát sürgető a felhívásom: vessék le a letargiájukat, hagyják maguk mögött nemzeti önzésüket, és dolgozzanak azon, hogy az európai pénzpiac sikertörténetté váljon nemcsak Európában, hanem úgy is, hogy ami kiállta a próbát itt, szabállyá váljon az egész világon! Ieke van den Burg, a PSE képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, először is hadd tegyek két előzetes megjegyzést. Az egyik az, hogy szívesen megvitattam volna ezeket a globális egyensúlytalanságokat és a monetáris intervenciót stb. Almunia úrral, de majd megtesszük Trichet úrral egy másik konfigurációban. Amit itt hangsúlyozni szeretnék, hogy ha nem lenne ez az EKB-struktúra, az európai bankoknak ez a rendszere, ami a jelenlegi zavarba beavatkozott, sokkal rosszabbul állnánk. Úgy vélem, hogy ez az egyensúly létezik a monetáris politikában – megvolt ez a típusú európai szintű tevékenység, de ez nincs meg a felügyeleti vonatkozásokban. Erre szükség van az ex ante prevencióhoz a kizárólagosan intervenciós intézkedések helyett. Második előzetes megjegyzésem Charlie McCreevy távollétére vonatkozik. Véleményem szerint elfogadhatatlan, hogy ő ezt nem akarja megtárgyalni velünk. Lehet, hogy személyes jövőjén dolgozik, de azt mondanám, hogy a 2009. évi Bizottság esetében érdemes lenne megfontolni egy külön pénzpiaci biztos beállítását, aki kizárólag erre koncentrálna, mert úgy vélem, hogy Európa és az Európai Bizottság számára ez egy valóban nagy téma. Most pedig a felügyelet kérdéséről – az ön által leírt útitervről –; nem hinném, hogy nem értenénk egyet az intézkedésekkel kapcsolatban, de én elvártam volna – és ezt nagyon világosan elmondtam a novemberben megtartott éves közös értekezleten is a harmadik szintű bizottságban –, hogy ezeknek az intézkedéseknek a Bizottság jogalkotási intézkedésre irányuló egyértelmű javaslata elemeinek kellettek volna lenniük. A Bizottságnak van kezdeményezési joga, ők nyújthatnak be javaslatokat, és mi gyorsan és következetesen cselekedhettünk volna, ha lett volna konkrét javaslat. Mert hogy most ezek közül az intézkedések közül sok csak önkéntes: kérések bizottságokhoz, amelyek nem rendelkeznek valódi hatáskörrel, mandátummal, kompetenciával és eszközökkel ahhoz, amit szeretnénk, hogy megtegyenek, mert nemzeti keretekben szervezettek, és nincs európai mandátumuk. E tekintetben ez lehetett volna az Európai Bizottság javaslatának tárgya. Miért ilyen lassú a Bizottság, ha cselekedni kell? Azt hiszem, ennek egyik oka az, hogy azt akarják, hogy ezek a harmadik szintű bizottságok csak tanácsadói szerepkörben járjanak el, és ne ők legyenek az európai felügyelet központi eszközei. Azt hiszem, ez olyasmi, amit szintén el kell ismernünk: hogy ők ezt a fontos szerepet töltik be, és nekünk szükségünk van egy valódi, független felügyeleti struktúrára, amely meg tud birkózni ezekkel a témákkal, hasonlóan az Európai Központi Bankhoz. Ne csak a Bizottság – mint Versenypolitikai Főigazgatóság – foglalkozzon vele, mert a Bizottság túlságosan gyenge e tekintetben. Ami a Tanácsot illeti, őszintén remélem, hogy önök érzékelik az ügy sürgető voltát, és megtárgyalják a felügyelet architektúrájával kapcsolatos további intézkedéseket. Josu Ortuondo Larrea, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök asszony, biztos úr, miniszter úr, a dinamikus és egészséges pénzügyi ágazat kulcsfontosságú az európai gazdaság stabilitása és a globális versenyképessége szempontjából. Ez létfontosságú mind a fogyasztók, mind a vállalatok számára. Erre figyelemmel mindannyian egyetértünk, szükséges, hogy a pénzintézeteket jól irányítsák és felügyeljék. 2001-ben ezért indítottuk el az úgynevezett Lámfalussy-folyamatot, amelynek célja az volt, hogy hatékony mechanizmust hozzunk létre, amely elősegíti a különféle tagállamok és partnerek felügyeleti gyakorlata és

83

84

HU


pénzügyi szabályozása közötti konvergenciát. Most a Bizottság arra kér bennünket, hogy hagyjunk jóvá egy sor új kezdeményezést jogszabály elfogadásról, a felügyelet konvergenciájáról és a különféle tagállamokban a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés megerősítéséről. Mi mindezzel egyetértünk, mert szükség van az erős és egészséges pénzügyi ágazatra, amely képes a gazdaság támogatására a nemzetközi pénzpiacok zavaraival szemben, de mi ennél többet akarunk. Azt akarjuk, hogy vizsgálják meg a megtakarításokról szóló irányelvet, amely 2005 óta van hatályban, hogy véget lehessen vetni az olyan botrányoknak, mint például a liechtensteini, amely úgy tűnik, adóelkerülőket takar. Ne legyenek olyan tagállamok, kapcsolt területek vagy az európai gazdasági területhez tartozó országok, amelyek a banktitok védelme alatt nem cserélnek információt az ugyanazon gazdasági tér más tagállamai lakosainak kifizetett kamatokról. A szabad verseny tiltja az állami támogatást, mint a magángazdaság segítésének módját; és a megtakarítások adóztatása nem lehet az egyenlő verseny torzításának kapuja. A játékszabályoknak mindenki számára ugyanazoknak kell lenniük, és ezért gyökerestől ki kell irtanunk az adóparadicsomokat, mivel azok egyszerre versenyellenesek és társadalomellenesek. Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). – Elnök asszony, két perc nem elegendő ahhoz, hogy minden pontot érintsek. Így nagyon rövid leszek. Sok mindennel egyetértek, amit kollégáim említettek, különösen azzal, amit van den Burg mondott a Bizottság húzódozásáról azzal kapcsolatban, hogy a harmadik szintű bizottságok nagyobb szerepet kapjanak. Azt hiszem, természetes, hogy a harmadik szintű bizottságoknak két különböző szerepük van. Ezek sikeresnek bizonyultak az új irányelvekkel kapcsolatos tanácsadásban. A tanácsadói szerepet jól töltötték be, de még nem találtunk módot arra, hogy valódi konvergenciát érjünk el Európában. Valós az aszimmetria az európai konvergencia és a nemzeti elszámoltathatóság között. Bár teljes szívünkből támogatjuk az ECOFIN javaslatait, az útitervet és mindent, amit előállítottak, kétségeink vannak a tekintetben, hogy ezek megoldást adnak-e az európai problémákra. Valóban lehetséges teljes körűen integrált irányítást elérni a jelenlegi felügyeleti rendszerrel? Nem hiszem. Azt is gondoljuk, hogy a CRD felügyeleti modelljének konszolidálásához sokkal nagyobb léptékű javításokra van szükség, mint amiket az útiterv bemutat. Nem elég a jó delegációs hatáskör és a jó információs előírások a fogadó ország felügyeletével kapcsolatos kérdések megoldására. A harmadik szintű bizottságoknak határozottabb hatásköröket kell adnunk. Nagyobb mértékben kell őket függetlenítenünk a Bizottságtól, hogy ők váljanak az új európai hálózatalapú felügyeleti rendszer magjává. Végül felvetném azt a kérdést, amellyel kollégám, Radwan úr is foglalkozott, ami az Egyesült Államok konvergenciájához és ennek globális következményeihez kapcsolódik. Azt hiszem, mi itt Európában időt veszítünk. Ha nem sikerül sürgősen összeszednünk magunkat, akkor nemzetközi kollégáink nem tudnak bennünket komolyan venni. Bár a pénzügyi szolgáltatásokról szóló párbeszéd jól fejlődik, tovább kell javítanunk a konvergencia felé vezető utat, hogy megmutathassuk az amerikaiaknak, hogy van egyenértékű rendszerünk, és támaszkodhatunk a kölcsönös elismerésre, sőt, a helyettesített megfelelőségre is. Nagyon fontos, hogy foglalkozzunk ezzel a globális vonatkozással. Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Elnök asszony, a közelmúlt pénzpiaci zavarai rámutattak arra, hogy az a trend, ami nagyobb hatékonyságot eredményezett, nagyobb kockázatokat is jelenthet a pénzügyi rendszer és a reálgazdaság stabilitását is érintve. A 2007-re tervezett felülvizsgálat így sürgetőbbé vált, és nagyobb politikai relevanciára tett szert. Ma Európától azt kérik, hogy gondos és hatékony válaszokat adjon, amelyek megfelelnek a piacok növekvő komplexitásának. Az is ismert, hogy lehetséges az előrelépés a Lámfalussy-módszer központi architektúrájának módosítása nélkül, de amint több képviselőtársam is elmondta, a javítás egyik legnyilvánvalóbb és sürgető eszköze a nemzeti szabályozó és felügyeleti hatóságok közötti erőteljesebb és hatékonyabb koordináció a harmadik szinten, a fokozott hatékonyságon, a kibővített hatáskörökön és kompetencián, a nyugtalan helyzetek és válságok kezelési mechanizmusainak megerősítésén és az elvek és a gyakorlat következetességének biztosításán keresztül. Az ilyen összehangolás bonyolult, és spontán módon nem jön létre: konkrét, kompetens kezdeményezéseket igényel a Bizottság részéről, válaszul a ma itt igen helyesen megemlített parlamenti ajánlásokra, amelyek különféle alkalmakkor születtek, és az ECOFIN Tanács ajánlásaira, amelyeket az útiterv fektet le, és itt ma bőségesen idéztek.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Az Európai Tanács következő ülésének közeledtével meglepő a Bizottság által tervezett kezdeményezések átláthatóságának látszólagos hiánya. McCreevy biztos távolléte még meglepőbb, amikor a Parlament kifejezetten kérte őt, hogy adjon tájékoztatást a munka előrehaladtáról. Végezetül, köszönetet szeretnék mondani Almunia biztosnak, hogy rendelkezésünkre állt, bár még mindig úgy gondolom, hogy szükség van egyértelműsítő vitára a felelős biztossal, összhangban a téma konkrét és technikai jellegével és a Bizottságnak a konkrét kezdeményezésre irányuló javaslattételi kötelezettségével. Antolín Sánchez Presedo (PSE). – (ES) Elnök asszony, a Lámfalussy-folyamatot azért hoztuk létre, hogy a közösségi pénzügyi jogalkotás gyorsan és rugalmasan reagálhasson a piaci fejleményekre, valamint azért, hogy bátorítsa a felügyeleti gyakorlatok konvergenciáját. Tevékenységei mind a négy szinten lehetővé tették az intézmények és az Európai Unió felügyeleti hatóságai cselekedeteinek jobb koordinációját. Ennél tovább kell lépnünk. Hogy legitimitása, minősége és koherenciája fokozódjon, továbbra is meg kell erősítenünk a jobb szabályozás és a demokratikus felügyelet elveit, javítanunk kell szintjeinek integrációját, és az arbitrázs elkerülése érdekében elő kell segítenünk a nagyobb ágazatközi konvergenciát. Az európai perspektíva és az új lépések alapvető fontosságúak ahhoz, hogy reagálhassunk ezekre a szükségletekre, és különösen, hogy megfelelően kezelhessük a határokon átnyúló csoportok felügyeletét, és előbbre léphessünk a nemzetközi válságok megelőzésével és kezelésével. Harald Ettl (PSE). – (DE) Elnök asszony, amikor szabályozási konvergenciát alakítunk ki, a válságkezelésen keresztül történő pénzügyi stabilitásnak kell lennie a normának. Arról van szó, hogy le kell vonni a pénzügyi válságok és az ellenőrizetlenné váló, a megfelelő makrogazdasággal már össze nem egyeztethető pénzügyi ágazati fejlemények tanulságait. Ez azt jelenti, hogy még 2008-ban létre kell hozni a Lámfalussy-folyamat fenntartható bázisát. A piaci szereplők szükségletei rugalmas szabályozási eljárást követelnek. Itt annak kell lennie a követelménynek, hogy a felügyeleti intézkedésről parlamenti ellenőrzés rendelkezzen, és a Parlament jogai védelemben részesüljenek. Nincs átlátható ellenőrzés parlamentarizmus nélkül. Az utunk az európai felügyeleti hatóságok rendszerébe a vezető felügyelőn keresztül vezet. Csak a felügyeleti hatóságok európai rendszerében lehet egyensúlyt találni az európai pénzügyi központok között, figyelembe véve valamennyi politikai és gazdasági érdeket. A közbülső fázisokban a Bizottságnak nemcsak a moderátornak, hanem szereplőnek is kell lennie. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, a Lámfalussy-folyamat dicséretesen átvezetett bennünket az évek során a pénzügyi mechanizmusoknak ehhez a konkrét fókuszpontjához. Ugyanakkor az Alkotmányról folytatott szokásos tárgyalások keretében újra és újra megkíséreltük a demokratikus jogalkotást ott is működésben tartani, ahol az európai intézményekből delegált jogalkotásról van szó. Mindkét esetben ugyanazzal a problémával szembesülünk, nevezetesen, hogy egyrészt biztosíthassuk az átláthatóság minimumát, másrészről a Parlament kellő módon részt vegyen ennek ellenőrzésében. Vannak-e gyakorlati erőfeszítések annak érdekében, hogy egymáshoz közelebb vonjuk az általános vitákat a komitológiai eljárás és különösen a Lámfalussy-folyamat összefüggésében, hogy a későbbiekben ne legyen ilyen sok folyamat, és ezáltal ne vegyék el tőlünk az átláthatóság egy újabb komponensét? Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Elnök asszony, megpróbálok nagyon rövid lenni, de néhány rövid megjegyzést kívánok tenni az itt elhangzott beszédekre. Először is, egyértelmű, hogy aszimmetria van a felügyeleti hatóságok nemzeti struktúrája, a pénzügyi felügyeleti struktúrák és a szupranacionális intézmények növekvő fontossága és a pénzpiacok és pénzügyi tevékenység globális, és nem csak európai dimenziója között. Ez az aszimmetria feszültségeket okoz, és választ követel az európai intézményektől, a Bizottságoktól és a Tanácstól és a Parlamenttől egyaránt. Ezzel kapcsolatban nem fogunk vitatkozni, mert azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk. Másodszor, nem igazán értek egyet néhány beszéddel, amely azt sugallta, hogy az Egyesült Államok felügyeleti struktúrái és a pénzügyi rendszer eseményeire való reagálási készsége felülmúlja azt, amivel mi itt Európában rendelkezünk. Én őszintén hiszem, hogy a tények nem ezt mutatják, sőt, vannak érvek az európai szabályozási és felügyeleti struktúrák és a pénzügyi piacok európai működési módja mellett területek egész során, összehasonlítva azzal, ami az Egyesült Államokban történik. Harmadszor, a Lámfalussy-féle harmadik szintű bizottságok rendkívül fontosak. A három harmadik szintű bizottság közül kettő, a bankfelügyeleti és a biztosítási és foglalkoztatói nyugdíj-bizottság csak 2005-ben

85

86

HU


jött létre, bár a Lámfalussy-folyamat 1999-ben elindult. Be kell hoznunk az elvesztegetett időt, de nagyon sok időt pazaroltak el, még mielőtt ez a bizottság hivatalba lépett. Negyedszer, hogyan menjünk tovább? Néhány beszédből úgy tűnik hogy önök közül néhányan úgy vélik, a Bizottság felelős annak a döntésnek a meghozataláért, hogy a megfelelő ütemben haladjunk előre. Nem kívánom elrejteni a Bizottság felelősségét, mert rendelkezik vele, mint ahogyan a Parlamentnek és a Tanácsnak, és természetesen a tagállamoknak is van felelőssége. A közelmúltban az ECOFIN-ban és az Eurogroupban a felügyelet és a szabályozás terén bekövetkező fejleményekről folytatott vitákban, azokban a vitákban, hogy miként kezeljük a pénzpiacok zavarait, és miként reagáljunk a bizonytalanságra, a bizalomhiányra és a rendszerben látott hiányosságokra, a tapasztalataim, amelyeket most megosztok önökkel, és önök akár hiszik, akár nem, szóval a tapasztalataim azt mutatják, hogy az előrehaladás legnagyobb akadálya néhány tagállam álláspontja. Nem olyan tagállamokról van szó azonban, amelyek ne szenvednének a pénzügyi zavarok következményeitől. Nagyon sok munkát kell még elvégezni. Én megértem, hogy a Parlament gyorsabb munkát akar, de úgy vélem, hogy a Parlament ugyanazzal az információval rendelkezik, mint a Bizottság és a Tanács, és ezért tudja, hogy nagyon sok munkát végzünk különféle irányokban egyszerre. Olyan helyzetben vagyunk, amelyben az improvizáció általában hibákhoz vezet, s amelyben ha megpróbálunk dolgokat megcsinálni még mielőtt tudnánk, hogy mit kell tennünk, az általában kontraproduktív. Vannak európai és Egyesült Államok-beli tapasztalatok a korábbi felügyeleti problémákkal és a korábbi szabályozási problémákkal, korábbi pénzügyi problémákkal kapcsolatban, amelyek azt mutatják, hogy jobb várni néhány hónapot, és helyesen cselekedni, mint felgyorsítani a lehetséges választ, és ezzel súlyosbítani a megoldani kívánt problémákat. Egy utolsó szempont: a Bizottság rendelkezik a jogalkotás kezdeményezésének jogával az Európai Unióban. A Bizottság sohasem fogja feladni ezt a kezdeményezési jogát, sohasem fogja ezt a jogát átadni a Lámfalussy-bizottságoknak. Figyelembe veszi őket, de sohasem fogja még csak megfontolni sem, hogy a Bizottság kezdeményezési jogát átadják a Lámfalussy-bizottságoknak, és nem hinném, hogy a Parlament vagy a Tanács ezt gondolná. Ami igaz, amint elmondtam, hogy mindannyian – a Bizottsággal kezdve – úgy gondoljuk, hogy a harmadik szintű Lámfalussy-bizottságok közötti koordináció, az a képesség, hogy kritériumokat és határozatokat a többségi szavazás rendszerében fogadjanak el, az a képesség, hogy majdnem kötelező határozatokkal reagáljunk, egyre nyilvánvalóbb és egyre szükségesebb, tekintettel azoknak a feladatoknak a rendkívüli fontosságára, amelyeket ezeknek a bizottságoknak kell elvégezniük. Ez azonban nem vezethet idáig, hogy összekeverjük őket az európai jogalkotási kezdeményezés jogának birtokosaival. Elnök. − A vitát lezárom.

19. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések) Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0013/2008). Nagyon sajnálom azokat a kollégákat, akik vártak ennek a kezdetére, és egyértelműen meg kell vizsgálnunk, hogy miért késlekedtünk ennyit a kezdéssel a mai napon. Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony, ügyrendi kérdés. A parlamenti honlap Szóbeli kérdések oldala szerint az én kérdésem a harmadik volt a listán. A kérdést Mandelson biztosnak kellett volna megválaszolnia, mivel a címben egyértelműen szerepel, hogy „WTO-tárgyalások”, és Mandelson úr vezeti ezeket a tárgyalásokat a mi nevünkben. Most azonban azt látom, hogy a kérdésemet a 3. szakaszba helyezték, ami azt jelenti, hogy Mandelson biztos nem fog rá szóbeli választ adni. Azt kérdezem, hogy ő megtagadja-e a Ház előtti elszámolást a WTO-tárgyalásokkal kapcsolatban. Mi értelme van kérdést benyújtani egy biztoshoz, aki jelen van az adott napon, ha a biztos nem hajlandó a kérdésre választ adni? Elnök. − A Bizottság dönti el, hogy melyik kérdésre ki ad választ. Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony, éppen ez a probléma, mert a WTO-tárgyalásokkal kapcsolatos kérdést egyértelműen Mandelson biztosnak szántam. Ő az a biztos, aki ezeket a tárgyalásokat vezeti, ő ma itt van, és megtagadja a kérdés megválaszolását. Elnök. − Harkin asszony, álláspontját tudomásul vettük, és megtesszük, amit tehetünk.

11-03-2008

11-03-2008

HU


A következő kérdéseket címezték a Bizottsághoz. Első rész Elnök. − 32. kérdés Stavros Arnaoutakistól (H-0075/08). Tárgy: A nemzetközi hitelválság vállalkozásokra gyakorolt negatív hatása A jelenlegi nemzetközi hitelválság, amely recesszióba taszítja az Egyesült Államok gazdaságát, az egész világon lelassítja a növekedés ütemét. Az európai gazdaságra és vállalkozásokra gyakorolt hatásai lényegesek. A nem EU-országokból származó import növekedése már most figyelemre méltó nyomást gyakorol görög és más európai vállalatokra; az ilyen országokból származó olcsóbb termékek piaci térnyerése állandó. Ugyanakkor erre az évre az előrejelzések szerint az európai export csökken. Milyen intézkedéseket hoz a Bizottság, hogy hatékony támogatást nyújtson az európai vállalatoknak e válság túlélésére, illetve azért, hogy kereskedelmileg versenyképesebbek legyenek nemzetközi szinten? Milyen kereskedelmi ágazatokat és milyen európai termékeket tekint a leginkább sebezhetőnek? Melyeket kell prioritásként védelemben részesíteni, és ez hogyan érhető el? Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Elnök asszony, Arnaoutakis asszony kérdésére válaszul először azt kell mondanom, hogy a globális gazdaság a lassulás folyamatában van; hogy éghajlati terminológiával éljek, lehűl. A pénzügyi zavarok folytatódnak; az Egyesült Államok gazdasági kifejezett lassulóban van – néhányan úgy vélik, hogy a recesszió szélén. A nyersanyagárak, nemcsak az olaj, hanem más nyersanyagok árai is egyre nőnek, és mindennek negatív hatása van a növekedésre, bár a globális gazdaság növekedése még mindig lényeges. Az európai gazdaság viszonylag jól kezeli ezeket a nehézségeket. Legutóbbi előrejelzéseinkben, amelyeket február 21-én mutattak be, az Európai Unió idei növekedési rátáját 2%-ra, az euróövezet növekedési rátáját 1,8%-ra becsültük. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a tényezőknek van hatásuk az európai gazdaságra, de ennek a mértékét nem szabad eltúlozni. Ami a külkereskedelmet illeti, az Eurostat által publikált legutóbbi adatok azt mutatják, hogy 2007-re a kezdeti becslések a 27-ek Európai Uniójában a kereskedelmi hiányt 185 000 millió euróra teszik, ami lényeges, de mindenképpen alacsonyabb, mint az ipari országok sok más területén, és közben az euróövezet kereskedelmi többlete 28 300 millió euró. Így ebben a súlyos egyensúlytalanságokkal jellemezhető globális gazdaságban a mi külkereskedelmi szektorunk általánosságban véve kiegyensúlyozott, és nemcsak az, hanem az államháztartások is alapvetően egyensúlyban vannak. Harmadszor, a globális gazdasági válság megoldásának legjobb módja azoknak a strukturális reformoknak és makrogazdasági politikáknak a fenntartása, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy államháztartásaink visszakerüljenek a helyes vágányra, hogy javíthassuk gazdaságaink stabilitását, növekedési képességünket, és hogy a korábbiaknál jobb helyzetből szálljunk szembe a pénzügyi zavarokkal. Negyedszer, a pénzügyi zavarok következményeként vannak konkrét megoldandó problémák. Ezeket az előző vita során megtárgyaltuk, így ezeket nem fogom megismételni. Emlékeztetem azonban a képviselő urat és a Házat, hogy októberben az ECOFIN Tanács elfogadta azokat az útiterveket, amelyek leszögezik, hogy miként reagáljunk ezekre a pénzügyi zavarokra. Ötödször, ugyancsak emlékeztetném a képviselő urat és a Parlamentet, hogy 2006 októberében elfogadtuk az EU külgazdasági intézkedési stratégiáját, a Globális Európa programot, ami külső versenyképességünk javítása érdekében új európai kereskedelempolitikát hoz létre a piaci hozzáféréshez, a szellemi tulajdonjogok védelméhez, a nyílt külföldi közbeszerzésekhez, a kereskedelmi védelmi instrumentumokhoz, a Kereskedelmi Világszervezet összefüggésében a nemcsak multilaterális megállapodások politikájához, hanem a Dohai Forduló multilaterális tárgyalásai során az előrehaladásra irányuló erőfeszítéseket kiegészítő bilaterális kereskedelmi megállapodások új generációjához is kapcsolódó stratégiákkal. E válasz befejezéseként szeretném elmondani, hogy a tények, különösen az európai gazdaságokra vonatkozóan azt mutatják, hogy a piaci integráció, a globalizáció és a kereskedelem liberalizálása jótékonyan hat gazdaságainkra, és sokkal több hasznot hoz, mint amennyi hátrányt vagy problémát okoz. A globalizáció

87

88

HU


és európai összefüggésben az egységes piac versenyképességünk javításának alapvető eszközei, és európaiként nagyon jól tudjuk, valószínűleg jobban, mint bárki más a világon, hogy a protekcionizmus nem megoldás. Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, szeretném megkérdezni önt, hogy a Bizottság végzett-e bármiféle értékelést arról, hogy ez a nemzetközi hitelválság hogyan fog érinteni olyan ágazatokat, mint a turizmus és a szállítás, amelyek az én hazám, Görögország esetében a GDP 21%-át képviselik? Milyen intézkedéseket kíván a Bizottság hozni? Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Nem tudok adni önnek olyan konkrét és részletes számításokat, mint amilyeneket kér. Nagyon is lehetséges, hogy a görög hatóságok készítették ezeket a becsléseket. Mi elkészítettük a pénzügyi zavarok és a gazdaságilag nagyobb kihívást jelentő nemzetközi légkör európai gazdaságokra gyakorolt hatásának becslését a februári aktualizált előrejelzéseinkben, és úgy találtuk, hogy a növekedés öt tizeddel lesz kisebb az Európai Unió egészében, az euróövezetben pedig négy tizeddel, mint a 2007 novemberében ismertetett előrejelzéseink szerint. Alapvetően az olajárak, a nyersanyagárak és különösen az élelmiszeripari nyersanyagárak növekedésének sokkja következtében az infláció is emelkedik fél százalékponttal. Eddig az exportra gyakorolt hatás nagyon kicsiny, mondhatnánk, hogy eddig még nem is éreztük meg igazán, de amint már számos alkalommal elmondtuk, különösen a közelmúltban, amikor a devizapiacok rendkívül változékonyak voltak, úgy érezzük, hogy a devizaárfolyamok változásai és változékonysága, ahogy azok ránk, európaiakra hatnak, már elérik azokat a határokat, amelyek súlyosan nyugtalanítanak bennünket, és emlékeztetnünk kell a globális gazdaság összes többi szereplőjét, hogy a túlzott volatilitás a devizapiacokon nem kívánatos, mert annak negatív követelményei vannak a növekedésre és a gazdasági tevékenységre mindenki tekintetében. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) A vállalkozásokra nemcsak a nemzetközi válságok hatnak, hanem – amint éppen most a biztos említette – a devizaárfolyamok is. Az erős devizával rendelkező ország küzdhet a versenytársakkal a nemzetközi piacokon. Jelenleg az euró olyan erős, hogy a vállalkozások panaszkodni kezdtek, hogy az export már nem nyereséges. Lehetne bármilyen intézkedéssel enyhíteni ezen a problémán? Néhány ország megkísérli devizáját leértékelni, hogy a külföldi értékesítésből nyereséghez jusson. Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Amint a tiszteletre méltó képviselő tudja, az országok óriási többségében, és különösen a fejlettebb ipari gazdaságokban, a devizapiacokat rugalmas árfolyamok irányítják. Az árfolyamokat bármely időpontban a kereslet-kínálat törvénye határozza meg. Valamennyi, a globális gazdaság részét képező szereplő és különösen a devizapiacok számára az lenne a kívánatos, ha betartanák azokat az iránymutatásokat, amelyekről a G7-ben, a Nemzetközi Valutaalapban és az egy évvel ezelőtt lezajlott multilaterális konzultációkban megállapodtunk annak érdekében, hogy a gazdaság globális egyensúlytalanságait megpróbáljuk kezelni. E multilaterális konzultáció egyik következtetése arra vonatkozott, hogy szabadságot kell adni a devizapiacoknak arra, hogy tükrözzék az egyes gazdaságok fundamentális mutatóit, mert ez a legjobb módja annak, hogy az árfolyamok ne legyenek kollektívan hátrányosak a szereplők, a nemzetközi pénzpiacok résztvevői számára. Eddig, ha megnézzük az Eurostat 2007-re kiadott adatait az euróövezetre nézve, ezek a február 15-én kiadott, 2007-re vonatkozó első Eurostat-adatok, az euróövezet országainak – 13 országról van szó – tavalyi exportja 8%-kal, míg az import 6%-kal nőtt. Ugyanakkor azonban igaz, hogy az árfolyamváltozások bennünket is nyugtalanítanak, és különösen nyugtalanítanak az elmúlt hetek változásai. Ezt mi, az Eurogroup elnöke, az Európai Központi Bank elnöke és a gazdasági és pénzügyi biztosként én mondjuk, az Eurogroup múlt heti utolsó értekezlete eredményeként. Tudomásul vesszük az Egyesült Államok hatóságainak akaratát, amelyet még mindig nyilvánosan ismételgetnek, hogy erős devizát kívánnak fenntartani. Tudomásul vesszük az olyan országok hatóságainak bejelentéseit és szándéknyilatkozatait, mint Kína és a feltörekvő ázsiai gazdaságokéit, amelyek azt mondják, tudják, hogy szükség van arra, hogy fokozatosan nagyobb rugalmasságot vezessünk be az árfolyamok kezelésében. Elnök. − Miközben Figel biztos úr átveszi a helyét a következő kérdéshez, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy visszatérjek Harkin asszony korábbi ügyrendi kérdésére. Én kivizsgáltattam a kérdést, és első pontként azt mondanám, hogy most a kérdések órájában a Bizottsághoz intézett kérdésekkel, és nem egy konkrét biztoshoz intézett kérdéssel foglalkozunk.

11-03-2008

11-03-2008

HU


A Bizottság megvizsgálta az ön által felvetett kérdést, és konzultált a Kereskedelmi, illetve a Mezőgazdasági Főigazgatósággal, és attól félek, hogy az ő értékelésük szerint az ön kérdése Fischer Boel biztos asszony kompetenciájába tartozik. Erről nem tudok vitát nyitni, de átadom önnek ezt az információt, hogy megismerhesse az indokolást. Elnök. − 33. kérdés Manolis Mavrommatistól (H-0086/08). Tárgy: Zeneszámok törvényes letöltése az internetről 2008. január 28-án a három legnagyobb lemeztársaság (az EMI, a Universal Music és a Warner Music) megállapodást kötött arról, hogy a Qtrax honlapján 25 millió dalt bocsátanak a felhasználók rendelkezésére ingyenes letöltésre. A letöltés közben azonban a felhasználóknak nézniük kell a honlap reklámjait. Ez a honlap Európa és az Egyesült Államok lakosainak áll rendelkezésre, és becslések szerint a honlap létrehozóinak a befektetése hamarosan megtérül. Mivel az online zenei szolgáltatásokra nincs EU-jogi keret – mivel a közelmúltban tett ajánlást követően a Bizottságnak nem áll szándékában javaslatot tenni a jogilag kötelező keretre –, és ezt a megállapodást nagyrészt azért kötötték, hogy az illegális letöltésekkel érintett lemeztársaságok jogait és nyereségét védjék, ebben a keretben miként védik a művészek jogait? Tekintettel arra, hogy ez a honlap az európai polgárokat is célozza, nem gondolja a Bizottság, hogy a zenei szolgáltatások területén lévő versenyt ez aláássa, mivel a megállapodás csak három lemeztársaságot érint, amelyek ingyenesen bocsátják zeneszámaikat rendelkezésre az interneten, és élvezik az ugyanezen honlap reklámjából származó nyereséget? Ján Figeľ, a bizottság tagja. − Bizonyos vagyok benne, hogy Mavrommatis úr emlékszik arra, hogy a Qtrax a közelmúltban új megállapodást jelentett be több nagy lemezgyártó céggel, hogy felkínálják az első ingyenes és törvényes reklámmal támogatott egyenrangú szolgáltatást honlapjukon a nagyobb lemezgyártó cégeknek. Ez a januári MIDEM-konferencián történt Cannes-ban. Úgy tűnik azonban, hogy nincs olyan megállapodás, amely lehetővé tenné zenei katalógusaik ingyenes letöltését. Sőt, a Qtrax bejelentésére reagálva a négy nagy társaság nyilvánosan kijelentette, hogy semmilyen megállapodás nem végleges még, bár a tárgyalások folytatódnak. Ebben a fázisban még bizonytalan, hogy a Qtrax végül is hány megállapodást ír alá a fő lemezgyártókkal, és hogy mi lesz ezeknek a megállapodásoknak a tartalma és hatóköre. Ezért még túlságosan korai bármiféle előzetes értékelést készíteni az online zenei ágazat versenyére gyakorolt hatásról. Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyen szolgáltatást nemcsak a lemezgyártó cégeknek kell engedélyezniük, hanem a szerzőknek is, akik a zenét írták, illetve komponálták, természetesen a megállapodás részeseinek kell lenniük. Manolis Mavrommatis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, amint kérdésemben elmondtam, három társaság nyereségre tesz szert. Ismételten kérdezem, biztos úr, a többi, védelemben nem részesülő társaságnak be kell zárnia? Védtelenül hagyva sok ezernyi művész jogait éppen akkor, amikor az online zenei szolgáltatások folyamatos térnyerésének vagyunk tanúi? Vagy higgyek McCreevy úrnak, aki azt mondta nekünk, hogy 2010-ben egy ilyen irányelvet terjesztenek az Európai Parlament elé? Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Először is, szeretném ismételten biztosítani önt, hogy az Unió, illetve e Bizottság versenypolitikája állandó folyamat. Mi ellenőrzünk és vizsgálódunk, és ha szükséges, cselekszünk vagy reagálunk. Másodszor, az online tartalomra vonatkozó fontos szabályok vagy keretek, illetve a szolgáltatások nyújtásának határon átnyúló szabályai, most már ideértve a szerzői jogokat, vagy akár a védelem feltételeinek adaptálása a fokozatos adaptálás része. Ezek közül néhányat valószínűleg még ebben az évben elfogadunk. Néhány javaslat már tavaly ősz óta napirenden van. Így azt gondolom, ez egy fontos folyamat, amelyen együtt dolgozunk, ahol a kulturális összefüggést vagy hatást kellő módon figyelembe vesszük, és a kulturális sokszínűséget védjük és előmozdítjuk. Nem adunk tanácsokat arra nézve, hogy az egyes társaságok mit tegyenek mások magatartását illetően, de fontos, hogy megőrizzük és előmozdítsuk a kreativitás és a kultúra terjesztése átláthatóságát és előnyös feltételeit. Azt hiszem, ez közös ügyünk és közös aggályunk. Bizonyos vagyok benne, hogy ez így van a Kulturális és Oktatási Bizottságban is, amelynek ön, Mavrommatis úr, az alelnöke.

89

90

HU


Josu Ortuondo Larrea (ALDE). – (ES) Biztos úr, feltételezem, tudja, hogy bizonyos államokban olyan módszerrel fizetnek a szerzői jogokért, amelynek része egy bizonyos díj megállapítása, amelyet mindazoknak meg kell fizetniük, akik felvevő berendezéseket vagy sokszorosításra szolgáló anyagokat, CD-ket vagy DVD-ket vásárolnak. Meg akartam kérdezni öntől, hogy ezt a módszert elfogadhatónak tartja-e, mivel sok olyan ember van, aki vásárol ilyen berendezéseket vagy DVD-ket, és sem zene letöltésére, sem bármilyen, szerzői jogokat érintő tartalom sokszorosítására nem használják ezeket. Azt hiszem, ez a módszer a becsületes polgárokat bünteti. Szeretném megismerni az ön véleményét erről. Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Igaz, hogy néhány országban ezek a szerzői jogi illetékek nagyon magasak, vagy az eltérések szembeötlőek. Ez egyike azoknak a témáknak, amikkel foglalkozunk. Tavaly is megtettük, és bizonyos vagyok benne, hogy a Bizottság vissza fog térni ezekre a kérdésekre. Kollégám, Charlie McCreevy biztos felel ezért a dossziéért, és én ezt más területekkel összefüggésben látom, ahol a szerzői jogokat vagy a szerzők jogainak védelmének feltételeiről van szó, vagy azokat érintik. Így tudok a kérdésekről, de köszönöm önnek az üzenetet, amelyet néhány ország és néhány iparág is ismétel. Bizonyos vagyok benne, hogy ez a közeljövő felülvizsgálatainak része lesz. Elnök. − 34. kérdés Avril Doyle-tól (H-0090/08) Tárgy: Importra kivetett szénkibocsátási tarifa? 2008. január 23-án az Európai Bizottság mélyreható javaslatcsomagot (COM(2008)0016) nyújtott be, amely megvalósítja az Európai Uniónak a klímaváltozás elleni küzdelemben tett ambiciózus kötelezettségvállalásait, és előmozdítja a megújuló energiafelhasználást 2020-ig és azután. E stratégia középpontjában a Kibocsátáskereskedelmi Rendszer (EU ETS), megerősítése és kibővítése áll; ez az EU kulcsfontosságú eszköze a kibocsátások költséghatékony visszafogására. A rendszerbe tartozó ágazatok kibocsátása 2020-ig 21%-kal csökkent a 2005. évi szintekhez képest Megállapítják az ETS-kibocsátások egységes, az egész EU-ban alkalmazandó felső határát, és a kibocsátási engedélyek szabad allokációját fokozatosan helyettesíti az engedélyek aukciós értékesítése 2020-ig. Bármilyen nemzetközi megállapodás alapján, amely biztosítaná, hogy a világ más részein a versenytársak hasonló költségeket viselnek, a szénátszivárogtatás kockázata akár elhanyagolható is lehetne. Azonban ilyen megállapodás egyelőre nincs. A fentiek fényében kommentálná a Bizottság, hogy az EU-ba bejövő importra kivetett széntarifát miért zárták ki az EU ETS-ből? Másodszor, jelezné a Bizottság, hogy a Biztosok Kollégiumában milyen mértékű a támogatása az olyan országokból származó termékekre kivetett széntarifa kérdésének, amelyek nem rendelkeznek a CO2 csökkentésére vonatkozó jogszabályokkal? A WTO-nak van véleménye erről? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, a Bizottság számára elsőrendű prioritás egy olyan mélyreható nemzetközi klímaváltozási egyezmény megkötése, amely a 2012 utáni időszakra vonatkozik. A Bali Konferencia lényeges lépés volt a klímaváltozás elleni világszintű küzdelemben. Az ENSZ klímaváltozás keretegyezményének valamennyi részese, beleértve az Egyesült Államokat, Kínát és Indiát is, egyetértett a hivatalos tárgyalások megkezdésével. Amire most szükség van – mivel ez az EU és a Bizottság számára kulcsfontosságú prioritás –, az, hogy 2009 végéig megállapodás legyen a klímára vonatkozó nemzetközi jogi keretről. Ennek a keretnek általánosan alkalmazandónak kell lennie; biztosítania kell, hogy valamennyi fél elkötelezett résztvevő, és hatékonynak kell lennie. A kívánt eredmény eléréséhez, ami – amint elmondtam – egy nemzetközi megállapodás, az EU-nak valóban folytatnia kell vezető szerepében azt, amit a Bali Konferenciáig és annak során is megtett. Pontosan ez a jelentősége a klímáról és a megújuló energiaforrásokról szóló, a Bizottság által január 23-án benyújtott javaslatcsomagnak. Az EU-nak meg kell tartania vezető szerepét, és egyértelműen ki kell mutatnia a folytatásra vonatkozó eltökéltségét.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Az EU kibocsátási engedélykereskedési rendszere az alapvető eszköz a beruházásoknak a tisztább technológiák felé történő terelésére. Ez a rendszer biztosítja, hogy az EU által megállapított üvegházhatású célokat a lehető legalacsonyabb költség mellett lehessen elérni. A kereskedési rendszerről szóló módosított irányelvre vonatkozó EU-javaslat az aukciós értékesítést tartja az engedélyek elosztása fő módszerének. Az aukciós értékesítés nemcsak ösztönzést ad az alacsony szénkibocsátású technológiákba történő beruházásokra, hanem megakadályozza a tisztességtelen allokáció és az indokolatlan nyereség nemkívánatos következményeit is. Emiatt a Bizottság azt javasolja, hogy a harmadik kereskedési időszaktól kezdődően az engedélyeket már ne ingyenesen osszuk ki a villamosenergia-termelő társaságoknak és az ipari ágazatnak; az ingyenes allokációt progresszíven korlátozzuk a 2020-ban történő teljes megszüntetés céljával. Néhány energiaintenzív ágazat vagy iparág igen erőteljes versennyel jellemezhető nemzetközi piacon működik. Ennek eredményeként ők a költségeket nem terhelhetik át a fogyasztókra a piacuk nagy része elvesztésének veszélye nélkül. Ha nincs nemzetközi megállapodás, fennáll annak a veszélye, hogy ezek az iparágak Európán kívüli területekre települnek át, amelynek az lesz a következménye, hogy a világ üvegházhatású gázkibocsátása (a szénátszivárogtatás) nőni fog. Azokat az ágazatokat, ahol a szénátszivárogtatás veszélye szerepet játszik, objektíven kell meghatározni. A Bizottság ezért azt javasolja, hogy ezt a kérdést alaposan meg kell vizsgálni, és 2010-ig el kell készíteni a sebezhető ágazatok vagy iparágak listáját. A Bizottság 2011 júniusára értékeli ezeknek az energiaintenzív iparágaknak a helyzetét. Értékelését a klímaváltozásról szóló nemzetközi megállapodásra irányuló tárgyalások eredményének vagy bármilyen más, addigra már esetlegesen megkötött egyedi ágazati megállapodásnak az értékelésére építi. Az ilyen értékelés alapján a Bizottság jelentést terjeszt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak 2011-ben, és ha szükségesnek tartja, további intézkedésekre is javaslatot tesz. Ezen intézkedések közé tartozik majd az üvegházhatású gázkibocsátási engedélyek energiaintenzív ágazatoknak 100%-os mértékig történő ingyenes allokálása. További intézkedésként a Bizottság javaslata magában foglalja egy hatékony szénkiegyenlítési vagy ellentételezési mechanizmus létrehozását. A cél az, hogy a közösségnek azok az ipari létesítményei, amelyeknél jelentős a szénátszivárogtatás kockázata, azonos bánásmódban részesüljenek, mint a harmadik országok hasonló létesítményei. Egy ilyen kiegyenlítő rendszerben rendelkezni lehet arról is, hogy feltételeket szabjunk az importőrökre, hasonlóakat azokhoz, mint amelyek az EU-n belüli létesítményekre vonatkoznak, például a CO2-kibocsátási engedélyek visszajuttatásának kötelezettsége. Bármilyen módszert fogadunk el, és bármilyen intézkedést foganatosítunk, annak teljes mértékben összhangban kell állnia az ENSZ klímaváltozásról szóló keretegyezményének elveivel. Ez különösen igaz a közös, de differenciált felelősségek és képességek elvére a kevésbé fejlett országok speciális esetében. Ugyancsak összhangban kell állnia a közösség nemzetközi kötelezettségeivel, ideértve a Kereskedelmi Világszervezet szabályait. Összegzésképpen, a klímáról és energiáról szóló javaslatot az Európai Bizottság egészében, kollektíven hagyta jóvá, és azt ezért valamennyi tagja támogatja. Avril Doyle (PPE-DE). – Köszönöm, biztos úr, a kérdésemre adott nagyon is lényegi választ, amelyet egyébként jóval azelőtt benyújtottam, hogy megtudtam volna, hogy előadóként enyém lesz az EU kibocsátáskereskedési rendszere helyzetének felülvizsgálatáért viselt felelősség. Kérdésem kifejezetten arra irányult, hogy hol is állunk, a „mi” valójában a Biztosok Kollégiuma ebben a fázisban, a szénkiigazítási tarifák vagy szénengedélyek lehetséges kibocsátásával kapcsolatban abban az esetben, ha nem lesz nemzetközi megállapodás. Nagyon is egyetértek önnel abban, hogy az EU iparának és a harmadik országokban folyó termelésnek ezen a területen azonos feltételeket van szabnunk. Én csak azt szeretném kibogozni, hogy a potenciális szénkiigazítási tarifa lehetősége még mindig napirenden van-e – és nem vagyok protekcionista, és igazán támogatom ezt a globalizált világot, amelyben élünk. Én úgy érzem, ennek így kellene lennie, ezért kérdezem önt, hogy mi a Biztosok Kollégiumának álláspontja ezzel a kérdéssel kapcsolatban, jelezve, hogy milyen komolyan kezeljük a CO2-kibocsátás csökkentésének szükségességét és az egész klímaváltozási vitát. Nem kell agresszívnak lennünk ezzel kapcsolatban, de határozottnak lennünk igen. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Teljesen egyetértek önnel, és ez egy nagyon felelős álláspont. Nagyon örülök, hogy ön lesz ennek a nagyon fontos jogszabálynak az előadója.

91

92

HU


Természetesen mindent megvitattunk. Emlékszem, hogy Nairobiban kifejezetten erről a kérdésről tartottunk megbeszélést. Megvitattunk azt az én szolgálataimban is, más szolgálatokkal is és a többi biztossal is, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a bölcs, kiegyensúlyozott álláspont az, ha a javaslatba felveszünk egy olyan rendelkezést, amely megoldaná az energiaintenzív ágazatok problémáit abban az esetben, ha nem lenne nemzetközi megállapodás, vagy ha a nemzetközi megállapodás nem ró olyan szigorú szénkibocsátási korlátokat más országokra, mint az Európai Unió. Úgy döntöttünk, hogy 2010-ig objektív kritériumok alapján beazonosítjuk ezeket az ágazatokat, és 2011. júniusára értékeljük a helyzetet, hogy van-e nemzetközi megállapodás vagy vannak-e akár nemzetközi ágazati megállapodások. Ennek megfelelően remélem, és őszintén hiszem, hogy lesz megállapodás 2009 végére, méghozzá, olyan, amely a klímaváltozás problémáival hatékonyan birkózik meg. Ha azonban nem lesz megállapodás, vagy ha az nem elég ambiciózus, akkor javaslatunkban szerepelnek rendelkezések, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy értékeljük a helyzetet, és annak megfelelően az ilyen energiaintenzív iparágak allokációja 100%-áig biztosítsunk kibocsátási engedélyeket, vagy megengedjük az importőrök bevonását a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, és természetesen kötelezzük őket, hogy a helyi termelőkkel azonos összeget fizessenek az engedélyekért, így kiegyensúlyozva a helyzetet – de az ilyen intézkedések kombinációjáról is lehet szó. Következésképpen megadjuk a szükséges biztosítékot az iparágainknak, hogy megvizsgáljuk ezeket a problémákat. Ugyanakkor figyelmeztetést adunk a többi országnak: jobb, ha egyetértenek a nemzetközi megállapodásban. Ezzel a nagyon kiegyensúlyozott állásponttal elérjük valamennyi célunkat, és remélem, hogy a Parlament és a Tanács a lehető leghamarabb, az év végéig vagy a kora tavaszig megszavazza és elfogadja a jogszabályt. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Nagyon örülök a Bizottság, illetve a biztos álláspontjának és ennek a kiegyensúlyozott megközelítésnek. Nekem azonban van még egy súlyos aggályom, nevezetesen, hogy még mindig régi technológiát exportálunk a fejlődő országokba, amely nem hatékony, és kibocsátásokat keletkeztet. Megkérdezném a biztost, hogy e tekintetben ugyanilyen irányvonalak mentén vihetnénk-e egy kiegészítő politikát? Várhatunk-e ilyen jellegű kezdeményezést rövid távon? Marian Harkin (ALDE). – Ma délután a KAP-ról tartott vitában tárgyaltunk az EU-ba jövő importról, és felhívtuk a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki tervet arra, hogy miként lehetne az európai nem kereskedelmi aggályokat a WTO tárgyalásokba bevinni. Minden bizonnyal a klímaváltozás kérdésének a prioritási listánk élén kell szerepelnie, és e tekintetben az EU-ba behozott importra kivetett széntarifa minden bizonnyal fontos. Így szeretném megkérdezni a biztos urat, ahogyan Doyle asszony is megtette eredeti kérdésében, hogy van-e a WTO-nak véleménye erről, és az miben áll? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Teljesen egyetértek abban, hogy ne exportáljunk olyan technológiákat, amelyek külföldön okoznak szennyezést. Ténylegesen elsődleges aggályunk azonban az, hogy ne engedélyezzük ágazatoknak vagy iparágaknak az Európai Unión kívüli relokációját nem csak azért ne, mert munkahelyeket veszítünk el, és foglalkoztatási problémáink keletkeznek, hanem azért se, mert nem akarjuk folytatni a kibocsátást és a szennyezést olyan országokban, ahol nincsenek olyan szénkibocsátási korlátok, mint nálunk. Így nagyon óvatosnak kell lennünk, és a legnagyobb figyelemmel kell eljárnunk, hogy ne tegyük lehetővé ezt a jelenséget. Természetesen amikor azt prédikáljuk a fejlődő országoknak, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem fő útja az energiahatékonyság javítása, nagyon óvatosan kell eljárnunk azzal kapcsolatban, hogy mit exportálunk nekik. Ami a Kereskedelmi Világszervezet széntarifával kapcsolatos álláspontját illeti, nem ismerjük az álláspontjukat, mert a kérdés még nem merült fel. De az Európai Unión belüli vizsgálat után úgy gondoljuk, hogy ezzel nincs probléma, mert amit a kibocsátáskereskedési rendszerbe történő bevonással elérni próbáltunk – ami némiképpen eltér a határokon kivetett adótól –, az a helyzet kiegyenlítése. Nem hozzuk jobb helyzetbe a saját iparágainkat; csak ugyanolyan helyzetbe hozzuk őket, mint amilyen helyzetben azok az iparágak és ágazatok vannak, amelyek olyan országokban termelnek, ahol nincsenek szénkibocsátási korlátozások. Egyébként az Egyesült Államokban is ugyanerről tárgyalnak, mert a Liebermann-Warner-féle, a kibocsátáskereskedési rendszernek az Egyesült Államokban történi bevezetéséről szóló törvényjavaslatban

11-03-2008

11-03-2008

HU


is van hasonló rendelkezés. Ez a vita lezajlott az Egyesült Államokban is, és ők is úgy vélik, hogy az összhangban áll a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival. Második rész Elnök. − 35. kérdés Colm Burke-től (H-0092/08) Tárgy: Kultúrák közötti párbeszéd az EU-ban Ebben az évben, a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Évében a Bizottság számos eseményt tervezett az EU-ban. A hangsúlyt a fiatalok bevonására kell helyezni ennek az évnek az eseményei kapcsán, hogy élvezhessék az EU gazdag kulturális sokszínűségének előnyeit. A Bizottság milyen konkrét intézkedéseket irányoz elő annak érdekében, hogy bevonja a fiatalokat a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Évébe? Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − (SK) Köszönöm elnök asszony, és köszönöm Burke úrnak is a kérdést. Szeretném elmondani, hogy ennek az évnek a célja, ami a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve, a kultúrák közötti párbeszédnek, mint olyan folyamatnak az előmozdítása, amelynek révén mindenki, aki az Európai Unióban él, mindennapi életében szélesebb körben és nyitottabban részesedhessen ebből a komplex kulturális környezetből. Mindenekelőtt a tudatosításra összpontosítunk, különösen a fiatalok körében, és arra, hogy aktív európai polgárságra neveljük őket, amely nyitott a világ előtt, tiszteletben tartja a kulturális sokszínűséget, és a közös értékekre alapoz. Ebben az összefüggésben az ifjúság és az oktatás a párbeszéd két kulcsterülete olyan területekkel együtt, mint a migráció, a kisebbségek, a soknyelvűség, a foglalkoztatás, valamint a médiumok, a vallás, a művészet és a kultúra. Az EU páneurópai szinten hét zászlóshajóprojektet társfinanszíroz, amelyek elsősorban a fiatalokat és a közöttük folyó kulturális párbeszéd előmozdítását célozzák együttműködő művészeti projektek, mesemondás, médiaprojektek, médiakampányok, a városi kultúra, a hátrányos területek vagy közösségek közötti cserék révén, fejlesztve a párbeszédet a művészetről, a bevándorlókról, a bevándorlásról és hasonló témákról. Ebben az évben az EU valamennyi tagállam számára vagy valamennyi tagállamban társfinanszíroz egy projektet. A fő hangsúly itt is az ifjúságon és az oktatáson van. Ugyanakkor állandó kapcsolatban állunk a Kultúrák Közötti Párbeszéd Civil Társadalmi Platformját irányító csoporttal, amelyben például az Európai Ifjúsági Fórum és az EFIL, a Kultúrák Közötti Tanulás Európai Föderációja képviselői találhatók. Befejezésképpen, az év és a kulturális párbeszéd fontosságáról szóló tudatosító kampány önmagában is a fiataloknak szánt tevékenységek hatalmas skáláját öleli fel a civil egyesületek javaslatai és az EU kezdeményezései alapján. Természetesen minden vonatkozó információ rendelkezésre áll az interneten, a http://www.interculturaldialog2008EU" honlapon. Az egész folyamat nagyban a partneri kapcsolatokon alapuló kommunikációra épül, és arra, hogy segítséget nyújtsunk rávilágítani a kiváló minőségű projektekre és tapasztalatokra. Meg vagyok győződve, hogy mindez erősíteni fogja a folyamatot: a kulturális párbeszédet, mint folyamatot, nem pedig egyszeri eseményt. Colm Burke (PPE-DE). – Köszönöm szépen, biztos úr, az ön igen részletes válaszát, és üdvözlöm az ön által említett fejleményeket. Én tudom, hogy ön, biztosként és a Bizottság is nagyon keményen dolgoznak ezen a programon. A 27 kormánnyal kapcsolatban: önök milyen programban kérték a részvételüket, hogy támogassák azt, amit a Bizottság tesz? Másképpen kifejezve, miközben az rendben van, hogy hét zászlóshajóprojektet hozunk létre, az egyes kormányok szintén létrehozzák-e a maguk zászlóshajóprojektjeit saját országukban? Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elmondtam, hogy ez egy közös ügy, közös törekvés, és nagyon sok jó gondolat és folyamatban lévő kezdeményezés van európai és nemzeti szinten, és még regionális és önkormányzati szinten is. Én nagyon örülök ennek az erőteljes érdeklődésnek, ami nemzetközileg is megnyilvánul, hogy lássák és keressék a lehetőségeket az interkulturális megközelítés előmozdítása érdekében a „multi-kulti’ megjegyzések és panaszok helyett. Azt hiszem, szükségünk van erre. Én nem akarom felolvasni magukat a projekteket; ezek igazán inspirálóak – különösen EU-szinten –, mert sok közül választottuk ki őket EU szinten, és ezek nagyon eltérőek azoktól, amelyeket a tagállamok szintjén valósítanak meg. Sőt, 28 ilyen program van, mert Belgiumban két fő közösség és támogatás működik.

93

94

HU


Mi úgy gondoljuk, hogy azok a tagállamok, amelyek bevonják a fiatal generációt, amelyek valóban nyitottak a jövőre, valószínűleg a legjobb példái annak, hogyan lehet megküzdeni a sokszínűség közepette az élet kihívásaival, egyidejűleg az egységet is elősegítve. Ott vannak az olyan projektek, mint a Diversidad, amelyet az európai zenei hivatal működtet. Itt nagyon népszerű tevékenységek kombinációját találjuk: zene, a zene értelmezése, zenehallgatás, a zenén keresztül történő tanulás és párbeszéd a városi kultúrával. A Nemzetközi Yehudi Menuhin Alapítvány; Ton monde est le mien, ami azt tükrözi, hogy másokra van szükségünk ahhoz, hogy önmagunkat megértsük; az A Unique Brussels, ami az EU kulturális intézményeinek hálózata; Alter Ego, a kultúrák közötti párbeszéd, a kultúrák közötti kölcsönös megértéshez és az európai polgársághoz való hozzájárulás fiatalok együttműködő művészeti projektjei révén, amellyel kapcsolatot teremthetnek a szokásos társadalmi köreiken kívül is. Azután az Európai Kulturális Alapítvány Stranger-projektje. Ez olyan fiatalokról szól, akik kifejezik önmagukat, és egy olyan platformot hoznak létre, ahol a tapasztalataikat egy tágabb európai kontextushoz köthetik. Utoljára, de nem utolsó sorban, úgy vélem, nagyon fontos, hogy mindebben a Parlament is a lehető legnagyobb mértékben részt vegyen egyénileg vagy kollektívan. Sok különféle témáról szóló, a kultúrák közötti párbeszédhez kapcsolódó alkalom van – például a brüsszeli események. Mi, mint a Bizottság, meghívjuk a Kulturális Bizottságot testületként (ez a képviselőket is jelenti) mindazokra az eseményekre, amelyekben részt veszünk, vagy amelyekben társszervezők vagyunk. Lesz például az Európai Ifjúság Hete novemberben, és azt gondolom, el kellene jönniük. Lesz néhány olyan esemény is, amelyet Brüsszelben a Parlament épületében szervezünk a parlamenti képviselők és persze az összes országból – ideértve a nem EU-tagokat is – érkező fiatalok részvételével. Számos olyan alkalom van, amikor hallathatják a hangjukat, és különösen példát mutathatnak, és demonstrálhatják elkötelezettségüket. Én azt hiszem, nem szabad, hogy ez csupán egyéves történet legyen. Hosszú távú célnak és folyamatnak kell lennie, amit tanulunk, amiben részt veszünk és amit megértünk, hogy biztosíthassuk, a XXI. század jobb legyen, mint a XX., amely telve volt megosztottságokkal, konfliktusokkal és az emberi méltósággal ellentétes ideológiákkal. Így azt hiszem, ez részvételüknek erőteljes lendületet ad. Avril Doyle (PPE-DE). – Kíváncsi vagyok arra, hogy a kultúrák közötti párbeszéd területén és a fiatalok bevonása kapcsán a bizottság megvizsgálta-e azt a kiváló munkát, amit Észak-Írországban végeznek ezen a területen: északon két eltérő közösség között, amelyek oly sokáig álltak szemben egymással határ két oldalán. Úgy vélem, ebben van valami konkrétum, amiből meríteni lehet, és kérdezem a Bizottságot, hogy megnézte-e ezt, és ha nem, megtenné-e? Marian Harkin (ALDE). – Nagyon rövid leszek. Csak azt szeretném megkérdezni a biztostól, hogy vannak-e intézkedésekre irányuló javaslatok az önkéntesség területén? Minden bizonnyal ez ideális lehetőség a különféle hátterű emberek számára, hogy saját választásuk alapján dolgozzanak együtt, különösen mondjuk az ifjúsági önkéntesség területén olyan programok keretében, amelyek célja annak biztosítása, hogy az önkéntes tevékenységtől rendszerint távol maradókat is bevonják – mert időnként az önkéntes munka amolyan ártatlan, középosztálybeli tevékenység –, és lehetőség a generációk közötti önkéntesség területén is. Vannak-e intézkedések ezeken a területeken a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítására? Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Észak-Írországgal kapcsolatban először is szeretnék gratulálni az új légkörhöz és ahhoz, amit én a fokozatos és őszinte megbékélés iránti nagyon pozitív várakozásként és a közös értékek melletti elkötelezettségként írnék le. Még tervezem is, hogy elmegyek oda, talán ez a legjobb válasz. Azt hiszem, hogy Észak-Írország diákjai, tanárai és professzorai nagyobb részvétele az EU-csereprogramokban és az ERASMUS-programban folyó együttműködésben is közelebb hozná a nagyobb európai közösséget és a lakosságot. Így tervezem is, hogy meglátogatom az Európai Uniónak ezt a részét. Másodszor, ami az önkéntességet illeti, ez egy nagyon fontos téma, mert az önkéntesség a szolidaritás, a humanitás és az összetartozás kifejeződése. Ugyanakkor azonban nem formális oktatási vagy tanulási folyamat. Szükségünk van rá a foglalkoztatáshoz, az új készségekhez, az új tudáshoz és a társadalmi készségekhez, valamint a polgárság és a bennünket összekötő értékek előmozdításához. Többet teszünk, mint amennyit szoktunk. Például a Youth in Action (Fiatalok Akcióban) című új programban az európai önkéntes szolgálat sokkal nagyobb volumenű pénzhez és jelentőséghez jutott. Ma már nyitottabb a nemzetközi feladatokra is. Nagyobb számban vesznek részt benne, és azt hiszem, ez egyike a válaszoknak.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Ebben az évben szeretnénk egy kezdeményezéssel előállni az önkéntességgel kapcsolatban, amelynek révén az önkéntesség nagyobb elismerése és jobb feltételei alakíthatók ki. Természetesen szükség van arra, hogy a tagállamok is részt vegyenek benne, és én nagyon örülök, hogy különösen Franciaország hajlandó az önkéntességgel, mint témával foglalkozni – az önkéntességgel és a fiatalokkal. Ma reggel találkoztam az egészségügyekért, ifjúsági ügyekért és sportpolitikáért felelős miniszterrel, és megállapodtunk bizonyos prioritásokban. A francia elnökség alatt ez lesz az ifjúsági terület három prioritásának egyike, így teszünk néhány lépést előre . Elnök. − A papíron a következő kérdés Higgins úré. Sajnálattal közlöm, hogy nem tudom elfogadni a kérdését, mert nincs itt a teremben. Én tudom, hogy önök szeretnének együttműködésben dolgozni. Sajnálatos módon a cseréről nem értesítettek bennünket korábban, és ezért a szabályzat szerint nem tudom elfogadni. Nagyon sajnálom, nem tudom elfogadni a kérdést, és prioritást kell adnom azoknak a képviselőknek, akik jelen vannak. Elnök. − 37. kérdés Bernd Posselttől (H-0100/08) Tárgy: Német-cseh-osztrák kulturális együttműködés A Bizottság milyen határokon átnyúló három- vagy kétoldalú kulturális együttműködési projekteket támogatott a Cseh Köztársaság, Németország és Ausztria között az elmúlt évben, és lát-e lehetőséget arra, hogy ilyen projekteket lényeges mértékben támogasson 2008-ban? Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − (SK) Elnök asszony, hadd köszönjem meg Bernd Posseltnek ezt a kérdést. Szeretnék rámutatni, hogy a kultúra és annak finanszírozása nemzeti szinten a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Ez a szubszidiaritás elve, amelyet tiszteletben tartunk, és nagyra értékelünk. Az Európai Unió feladata, hogy a tagállamokban végzett tevékenységeket támogassa és egészítse ki, nem pedig az, hogy átvegye a felelősséget tőlük. Másodszor, fontos emlékezni arra, hogy a kulturális program (2007-2013 között) elősegíti a kultúrák közötti párbeszédet, a kultúra szereplőinek, a kulturális műveknek és művészi produktumoknak a transznacionális mobilitását. Ezeknek a projekteknek legalább három kulturális szolgáltatót kell három különböző országban érintenie: ez részben megválaszolja Bernd Posselt kérdését. A Cseh Köztársaság, Ausztria és Németország szolgáltatói közötti együttműködés tehát támogatható, ha ezeket a partnereket az Európai Bizottság felhívására válaszként benyújtott projektek minősége alapján választották ki. Ami e három tagállam tavaly finanszírozott konkrét projektjeit illeti, szeretnék rámutatni, hogy a kulturális program (2007-2013 között) alig több mint egy éve működik. Még várnunk kell egy kicsit, amíg kiderül, hogy milyen típusú projekteket finanszíroztak e rövid idő alatt. Röviden, a tavalyi év projektjeihez kapcsolódó eredmények még nem állnak rendelkezésre. Ha azonban megnézzük a 2000-2006 közötti időszakot, 116 együttműködési projekt számára biztosítottunk támogatást, és e több év alatt 39 társfinanszírozott projekt futott, amelyek Ausztria, Németország és a Cseh Köztársaság között vagy bilaterális vagy trilaterális együttműködést érintettek. E projektek közül 28-at a 2006. évi költségvetésből finanszíroztunk: valójában ez kövezte ki az utat a tavalyi év tevékenységeihez (2007). Valamennyi jóváhagyott és finanszírozott projekt teljes listáját az Európai Bizottság honlapján közzétesszük. Azt hiszem, hogy ez átfogó válasz erre a kérdésre. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Nagyon köszönöm a válaszát, biztos úr. Nem sokkal ezelőtt ön hosszasan beszélt a brüsszeli eseményekről. A régiókban zajló események azonban szintén nagyon fontosak, és ezért két rövid kiegészítő kérdésem van. Először, ön most bilaterális programokról beszélt. Ez lehetővé tenné a csak német-cseh programokat, vagy három országnak kell részt vennie ezekben? Ausztriával együtt lehetne ilyen Szlovákia vagy Lengyelország is. Második kiegészítő kérdésem: vonatkozik ez az eurorégiókra is? Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − (SK) Amint már elmondtam, az új kulturális program alapján három országból három partnernek kell részt vennie rövid, egyéves programokban; több partnerre van szükség a több éven át működő programokhoz. Az ilyen tevékenységek terjedelme és mennyisége így igazodik a kibővített Európai Unióhoz.

95

96

HU


Kis költségvetésünkből adódóan nem tudjuk kiegészíteni vagy helyettesíteni azt, ami a nemzeti kormányoktól vagy a nagy szövetségi államokban a regionális hatóságoktól igényel sokkal nagyobb támogatást. Amit a bilaterális kapcsolatokat illetően mondtam, a Bernd Posselt kérdésében említett három ország közül kettő bizonyos esetekben más országokkal fogott össze, így a részvétel kérdése részben megválaszolásra került. Szeretném megnyugtatni nemcsak Posselt urat, hanem a potenciális partnereket is; hogy az együttműködés a régiók között vagy az eurorégiók között, városok és kulturális szolgáltatók között általánosságban is lehetséges ma már, és azt nemcsak a kulturális program (2007-2013 között), hanem az Európa a polgárokért program 2007–2013 is támogatja. Ez a program a civil társadalom részvételét segíti elő, jogalapja egyebek között az EK Szerződés 151. cikke, amely a kulturális értelemben vagy kulturális dimenzió mentén meghatározott polgárságot segíti elő. Ma már ezernyi példája van az együttműködő helyi hatóságok nem kormányzati szervezet és különféle egyesületek közötti megalapozott partneri kapcsolatoknak, amelyek a civil társadalomban az emberek közötti párbeszédre épülnek. Harmadszor, hozzátenném, hogy a strukturális alapok még nagyobb támogatási forrást nyújtanak a kulturális vonatkozások, a kulturális örökség és az országok között a kulturális örökség megőrzése és bővítése érdekében folytatott együttműködés általános előmozdítására. A miniszterekhez, illetve partnerekhez fordulok, hogy emlékezzenek, amikor a kultúráról tárgyalnak, hogy Európát jobban jellemzi a kultúrája, mint vállalkozásai sora vagy a földrajza. Ezért a kultúrába történő befektetés segít növelni potenciálunkat, megerősíti az európai identitást, és vonzóbbá teszi az európaiakat. Ennek helyi szinten kell megtörténnie, ott, ahol az emberek élnek. Ez nem csak Brüsszelről és más fővárosokról szó. Ez a régióinkról, kisvárosainkról és falvainkról is szól. Justas Vincas Paleckis (PSE). – (LT) Van egy kérdésem, biztos úr! Amint elmondta, csak maguk a tagállamok hajthatják végre a kulturális politikát. Brüsszel nincs olyan helyzetben, hogy bármit is tehessen ez ügyben. Különösen az újonnan csatlakozott országokban azonban a művészek és a kulturális tevékenységet folytató emberek elhanyagolva érezték magukat legalább az elmúlt 10-15 évben. Mit tesz a Bizottság, vagy mit hajlandó megtenni az olyan jó tapasztalatok megosztása érdekében, amelyek arra mutatnak példát, hogy az újonnan csatlakozott országokban miként támogatják a művészeket, továbbá milyen új gondolatok és projektek kapcsolódnak ehhez? Tudna erre példákat adni? Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) A Cseh Köztársaság, Németország és Ausztria közötti viszonyt számos történelmi feszültség terheli. Vannak-e konkrét programok, vagy inkább tervezi-e a Bizottság, hogy fő erőfeszítéseit idekoncentrálja annak érdekében, hogy bevonja például a marketingszövetségeket ezekbe az európai munkaprogramokba, ami nagyon fontos lenne e tekintetben az általánosabb megértés érdekében? Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − (SK) Köszönöm a további kérdéseket. Ezek azt demonstrálják, hogy a kultúra, az önazonosság és az emlékezet fontos dolog, éppen annyira, mint az előretekintés és a kultúra fejlesztése. Mi támogatjuk ezeket a vonatkozásokat. Meg kell ismételnem, hogy a szubszidiaritás a felelősségről szól, és nem, hogy alibit szerezzen nekünk, hogy mondhassuk, hogy nem működünk együtt, mert ez az ügy tagállami kompetenciába tartozik. A Bizottság őszintén megtesz mindent, hogy a lehető legjobb környezetet hozza létre a kulturális párbeszédhez, cseréhez, és együttműködéshez, és úgy vélem, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek a gyümölcse eléggé nyilvánvaló. Korábban már említettem a kultúraprogramot (2007-2013 között). Hasonlítsuk össze a számokat: hét év a múltban, hét év most. Egy nagyon fontos példa az, hogy tavaly először ment át és nyert jóváhagyást a globalizált világ európai kulturális napirendje a nemcsak a Bizottság, hanem az egész EU megelégedettségére is. A javaslatokat májusban terjesztettük be, és azokat a tagállamok novemberben hagyták jóvá. Másodszor, sikerült megállapodnunk, hogy amikor kultúráról, a kulturális napirendről lesz szó, új együttműködési módszert alkalmazunk, a koordináció nyitott módszerét. Korábban a többség azt mondta, hogy ez valószínűtlen, mert nem tudtunk volna megállapodásra jutni a véleményeltérések miatt. A kulcskérdés azonban a tartalom: fontos biztosítani, hogy ez az együttműködés tágabb értelemben összpontosítson a gyakorlati kulturális igényekre, a kulturális és művészi ágazatok szükségleteire, egyszerűen a kultúra bővítésére. Tavaly tavasszal a Lisszaboni Tanács valami fontosat ért el: a kulturális ágazatok vagy az úgynevezett kulturális ipar most először nyert említést a lisszaboni stratégiában, amelynek azzal adtak tekintélyt, hogy fontos hozzájárulást tesz a gazdaság növekedéséhez és a foglalkoztatáshoz. Ez segít meghaladni azt a klasszikus dichotómiát, hogy a kultúra pénzbe kerül, miközben a vállalkozások pénzt hoznak. A kultúra kéz a kézben jár az értékekkel, a fenntartható gazdasági fejlődés bővülő dimenzióival. A kultúra hiánya üzleti problémákat, politikai és egyéb problémákat okoz. Ezzel azt akarom mondani, hogy a kultúrára fontos szereplőként kell tekinteni, és azt különféle módokon segíteni kell, hogy prosperálhasson.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Így azután nagyon örülök, hogy még a Bizottságon belül is nagyobb sikert érünk el ezzel a horizontálisabb megközelítéssel, hála a tavalyi döntésnek is. Nem akarom, hogy válaszom túl hosszúra nyúljon. Az új tagállamok kultúrájukkal, bőséges örökségükkel, a megosztott Európáról, illetve a XX. század második felének számukra sokkal drámaibb múltjáról élő friss emlékekkel járulnak hozzá Európához. Sok tekintetben azonban tanulhatnak a régebbi tagállamoktól, amelyek például sokkal dinamikusabb módszerekkel finanszírozzák a kultúrát, fejlesztik a kultúra oktatását, és sok olyan kérdéssel foglalkoznak, amelyet az új tagállamokban is támogatni kell. A politika, illetve a kormányok nem kezelhetik a kultúrát maradékkérdésként: „ha marad pénz, akkor természetesen adunk valamit a kulturális ágazatnak, de az sem nem prioritás, sem nem kulcsfontosságú téma”. Másodszor, szeretnék reagálni arra, amit Reinhard Rack mondott a múlt terheiről. Kicsit korábban röviden érintettem az emlékezet kérdését: az fontos szerepet játszik az önazonosság kérdésében; megtanít bennünket, hogy ne ismételjük meg a múlt tragédiáit. Bernd Posseltnek adott válaszomban utaltam az Európa a polgárokért 2007-2013 programra. Ez a program lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy hét év alatt társfinanszírozásban részesítsen olyan projekteket, amelyek célja a diktatúrák időszakai, valamint a nácizmus és a sztálinizmus áldozatai emlékének életben tartása. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos kihívás, mert segít nekünk emlékezni, hogy mindaz, amink van – a szabadság, a demokrácia, az egyesült Európa –, nem a véletlen műve, és hogy mindig van bizonyos kísértés, legyen az kisebb vagy nagyobb, hogy a totalitás és az egyszerűsítés valamilyen formája felé mozduljunk el. Ne felejtsék el, hogy az értékeket minden egyes generációban ki kell alakítanunk: a technológiát és az épületeket könnyű továbbadni, de az értékeket minden egyes ember fejébe és szívébe már kicsi gyerekkortól kezdve bele kell plántálni. Ezért arra bátorítom önöket, hogy használják fel a kulturális vagy civil együttműködés instrumentumait az emlékek megőrzésére, a szív és az ész javára. Véleményem szerint pontosan ez a feladata azoknak, akik túlélték azokat az időket, akik emlékeznek az eseményekre, akik azokból az országokból jönnek, amelyeket valaha egyfajta szürke zónaként tartottunk számon, vagy akik a vasfüggöny mögül jönnek. Mindenesetre a mai Unióban teret kell adni az emlékezésnek és a közösség fejlesztésének. Elnök. − Tekintettel az időkorlátra, most áttérünk a Mandelson biztoshoz intézett kérdésekre. A 38-40. kérdést ezért írásban válaszolják meg. Jim Higgins (PPE-DE). – A Lámfalussy-folyamatról folytatott vita esetében engedték, hogy a kérdések órájába 30 perccel tovább tartson. Ennek következtében nem lehettem itt. Úgy tudtam, hogy a kérdések 18:00-kor kezdődnek, és az első biztos számára 30 perc áll rendelkezésre, majd én intézhetem a második kérdést a következő biztoshoz. E Ház eljárásai teljesen tébolyodottak. Ennek állítólag a szervezés modelljének kellene lennie. Azt a fajta szervezést és azokat az eljárásokat, amik itt vannak nekünk, a legszervezetlenebb községi vagy városi tanács sem tűrné meg az Európai Unióban. Ez teljesen őrültség. A kérdések órájának szentnek kellene lennie, és abból egy percet sem szabad elvenni. Ez hátrányosan különbözteti meg azokat a képviselőket, akik jó előre felteszik a kérdéseiket, és egyszerűen nincs rá mentség. Elnök. − A kérdések órájának már az elején megjegyeztem, hogy késésben vagyunk, és hogy ez rendkívül sajnálatos. Megpróbálom kideríteni, hogy mi volt az oka annak, hogy olyan sok vita volt előtte, ami a késedelmet okozta. Én ezt nagyon komolyan veszem, mivel én felelek a kérdések órájáért. Most pedig ami az ön kérdését illeti, megjegyeztem, hogy más képviselők is vannak ebben a teremben, akik türelmesen vártak, hogy kérdéseikre választ kapjanak, és nem mentek el más elfoglaltságuk miatt. Tudom, hogy mindannyian zsúfolt naptárral és napirenddel rendelkezünk, de éppen ezért szigorúan kellett követnem a szabályokat, és elsőbbséget kellett adnom azoknak a képviselőknek, akik itt maradtak a teremben. Sajnálom, de a szabályzat egyértelmű. Elnök. − 41. kérdés Georgios Papastamkostól (H-0076/08) Tárgy: Az EU és az Egyesült Államok között a génmódosított szervezetekről folyó vita rendezése a Kereskedelmi Világszervezetben 2008. január 11-én eltelt az az ésszerű idő, ami nyitva állt az EU számára a WTO Vitarendezési Testülete határozatának való megfelelésre a génmódosított szervezetek (GMO-k) engedélyezésére és forgalomba hozatalára irányuló intézkedésekkel kapcsolatban. Az Egyesült Államok kormányának nyilatkozatai szerint az Egyesült Államok egyetértett az EU-val, hogy ideiglenesen felfüggeszti a kereskedelmi szankciók

97

98

HU


alkalmazásának eljárását, „hogy lehetőséget adjon az EU-nak annak bizonyítására, hogy a biotechnológiai termékek jóváhagyásában érdemi előrehaladást ért el.” Az Egyesült Államok egyben nemtetszésének adott hangot a francia kormány abbéli szándéka miatt, hogy aktiválja a védzáradékot egy bizonyos GMO kukoricafajta termesztésének tiltása érdekében, amit más EU-tagállamok már megtettek. Milyen mozgástere van a Bizottságnak ebben az ügyben a „békés” rendezés elérésére irányuló tárgyalások során, hogy elkerülhesse az EU-val szembeni megtorló intézkedéseket, mégis lehetővé téve az EU számára, hogy a GMO-kkal kapcsolatban fenntartsa a szigorú szabályozási keretet? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − A tiszteletreméltó képviselő által említett vitarendezést elősegítené, ha az Európai Unió bizonyítaná a panaszosnak, hogy szabályozási eljárása kielégítő módon működik, és szükségtelen késedelem nélküli jóváhagyáshoz vezet azokban az esetekben, amikor nem állapítanak meg az egészséget vagy a környezetet veszélyeztető kockázatot, vagy ha azok kezelhetők. Továbbá, megoldást kell találni a WTO-eljárások hatálya alá tartozó olyan nemzeti védintézkedéseket illetően, amelyekről megállapították, hogy azok nem tudományosan megalapozottak, és így nem állnak összhangban a WTO szabályaival. Mindkét esetben a Bizottságnak a tagállamok együttműködésére kell számítania. A bennünket terhelő kötelezettségek egyértelműek, és nem kerülhetjük meg a felelősségünket. Közben az Egyesült Államok egyetértett abban, hogy nem mozdul el az azonnali retorzió felé. A vonatkozó eljárás azonban folytatódhat, ha a megfelelőségi panel úgy határoz, hogy az Európai Unió elmulasztotta a WTO-panel határozatainak végrehajtását. Az Európai Unió génmódosított organizmusokkal kapcsolatos szabályozó rendszerének hatékony működése nemcsak a WTO panaszosainak áll érdekében, hanem magának az Európai Uniónak is. Jelenlegi állatitakarmány-forrásaink nagyrészt olyan országok, amelyek biotechnológiai termékeket fejlesztenek ki. Ezért az EU állattenyésztési ágazata versenyképességének biztosításához szükség van a biztonságos GMO-termékeknek takarmányként történő felhasználása időbeni engedélyezése. Például az EU sertéságazata egyre nagyobb nehézségekkel szembesül, amikor ésszerű áron kíván takarmányt beszerezni, miközben a sertéshús ára esik. Más szavakkal, minél tovább késlekedünk az engedélyezéssel, annál nagyobb az európai mezőgazdaság fenyegetettsége. Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr! Az EU és az Egyesült Állomok között a génmódosított szervezetek miatt folyó kereskedelmi háború esetén, ha úgy adódik, milyen tartalmú potenciális szankciókat fontolgatnak, és ezt hogyan fogják alkalmazni? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − A szankció összegét a WTO végrehajtási panelje határozza meg. A potenciális megtorlás azonban nagyon jelentős lehet. Igazából akár több százmillió dollárnyi kereskedelmet érinthet. Azt alkalmazni lehetne a különféle tagállamokból származó EU-termékekre, és nem csak azok esetében, amelyek a GMO-k ellen nemzeti védintézkedéseket fogadtak el. Így az ezért felelős tagállamok nem csak saját termelőiket és exportőreiket teszik ki a megtorlás közvetlen kockázatának. Intézkedéseikkel a sajátjaik mellett sok tagállam exportőreit is veszélyeztetnék. Remélem, hogy megfontolás tárgyává teszik ezeket a vonatkozásokat és következményeket, amikor felülvizsgálják intézkedéseiket. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak a világos válaszért, mert ez egy óriási kérdés a takarmányipar számára. De nem látja – ahogyan én látom – a fogyasztók körében a fokozódó húzódozást attól, hogy elfogadják az EU takarmánypiacának realitását? Nagyon hatásosan említi a baromfi- és sertéshúságazataink versenyképességére gyakorolt hatás kérdését. Talán egy későbbi fázisban megvitathatjuk a WTO-szabályok tágabb kérdéskörét a nem kereskedelmi ügyekkel kapcsolatban, és a jelenleg általánosságban a mezőgazdasági versenyképességről folyamatba lévő tárgyalásokat is. Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Azt hiszem, amit itt látunk, az nagyon sok félretájékoztatás, hamis beállítás és rémhírterjesztés, ami befolyásolja a közvélemény egyes rétegeit. Azt hiszem, ha reprezentatívabb információs forrásokkal rendelkeznénk, és a közvélemény tárgyszerűbb információt kapna, és ezeknek a bevezetett intézkedéseknek néhány szövevényét és következményét figyelembe vennék, akkor könnyen lehet, hogy más következtetésre jutnának.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Természetesen a fogyasztóknak tudniuk kell, hogy mit fogyasztanak el. A fogyasztóknak meg kell adni a választás lehetőségét a GMO- és a GMO-mentes termék között. Jelenleg a GMO-kkal szembeni előítélet tagadja meg tőlük ezt a választási lehetőséget. Elnök. − 42. kérdés Bart Staestől (H-0079/08) Tárgy: A gazdasági partnerségi megállapodások részletes értékelése Azok az AKCS-kormányok, amelyek hozzájárultak az árukereskedelem liberalizálásához, nem rendelkeznek megfelelő alkupozícióval a számukra valóban fontos ügyekben. Miközben súlyos engedményeket tesznek a gazdasági partnerségi megállapodásokban, Európa nem vállal semmiféle kötelező érvényű kötelezettségvállalást olyan fontos kérdésekben, mint a származási szabályok javítása, a támogatások allokációja vagy a fejlesztési segély bővítése. Egyetért-e a bizottság azzal, hogy ezeknek az országoknak több időt kell adni, hogy megfelelően megtárgyalt gazdasági partnerségi megállapodásokat köthessenek, és nagyobb támogatást kell kapniuk tárgyalási képességeik javítására, valamint éppen ezért szükség van a meglévő megállapodások – amelyek még mindig messze állnak attól, hogy „fejlesztési instrumentumok” legyenek, amint kellene – részletes értékelésére és felülvizsgálatára. 43. kérdés Thijs Bermantól (H-0080/08) Tárgy: Gazdasági partnerségi megállapodások A 2008. január 1-jei határidő eltelte az AKCS-országokkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban komoly bizonytalanságot keltett ezekben az országokban. Az exportra, a védzáradékokra, jobb származási szabályokra, a támogatások allokációjára vagy a fejlesztési segély bővítésére vonatkozó mentességi záradékokról megkötött megállapodások gyakran nem megfelelőek, és ezért kevés támogatást élveznek az érintett országokban. Készen áll-e a Bizottság arra, hogy a meglévő megállapodások részletes értékelését elvégezze? Ennek érdekében milyen konkrét intézkedéseket kíván végrehajtani és milyen időkeretben? 44. kérdés Claude Moraestől (H-0085/08) Tárgy: A gazdasági partnerségi megállapodások hatásának mérése A bizottság a közelmúltban hagyta jóvá a karibi térséggel megkötött teljes körű gazdasági partnerségi megállapodást, valamint egy sor közbenső egyezséget, amelyek végső soron más országokkal vagy régiókkal megkötendő teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásokhoz vezetnek. Az eddig elértekről az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága ez év januárjában nagyon világos tájékoztatást kapott, és mi elismerjük a biztos részéről mindezekbe befektetett kemény munkát. Ön azonban rámutatott a még előttünk álló feladatokra is. Egyebek között említette, hogy létfontosságú megtalálni az új megállapodások végrehajtásának és hatásuk figyelemmel kísérésének módját. Rendelkezik-e a Bizottság bármiféle hozzávetőleges becsléssel ebben a kérdésben a legutóbbi megállapodásnak az afrikai gazdák jövedelmére, valamint az európai fogyasztók esetében a kiskereskedelmi árakra gyakorolt pozitív hatásról? Miként tervezi a Bizottság a végrehajtás és a hatás figyelemmel kísérése és mérése technikáinak kifejlesztését? 45. kérdés David Martintól (H-0122/08) Tárgy: Gazdasági partnerségi megállapodások Tudna-e a Bizottság friss információval szolgálni a gazdasági partnerségi megállapodásokról? 46. kérdés Sarah Ludfordtól (H-0124/08) Tárgy: Gazdasági partnerségi megállapodások Miért nem sikerült meggyőznie a kritikusokat, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások méltányosak a fejlődő országok számára?

99

100

HU


47. kérdés Hélène Goudintől (H-0153/08) Tárgy: Partnerségi megállapodások fejlődő országokkal A legtöbb AKCS ország már aláírta a gazdasági partnerségi megállapodást az EU-val. A civil szervezetek egész sora véli úgy, hogy a megállapodások nem fogják elérni a kitűzött célokat, azaz nem segítik elő a szerződő országok gazdasági fejlődését. A Bizottság szóvivője azt nyilatkozta, hogy a jövőben vitát lehet folytatni a gazdasági partnerségi megállapodásokról, és újra lehet azokat tárgyalni. Ugyanakkor a kereskedelmi biztos elhatárolódott a meglévő megállapodások újratárgyalásának lehetőségétől. Egyértelművé tenné a Bizottság a helyzetet e tekintetben? Újratárgyalhatják-e megállapodásaikat azok a fejlődő országok, amelyek már aláírt partnerségi megállapodással rendelkeznek az EU-val? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − A dolgok változtak, amióta a Bizottság ez év januárjában tájékoztatást adott a Fejlesztési Bizottságnak. A jogi szövegeket közösen ellenőriztük a karibi gazdasági partnerségi megállapodás esetében, és most kezdjük el az aláíráshoz és ratifikációhoz vezető folyamatot. Más régiókban a közbülső megállapodásokat készítettük elő aláírásra, és azon gondolkoztunk, hogy miként lehetne ezek helyébe teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásokat léptetni. Éppen most értem vissza Dél-, illetve Kelet-Afrikából, ahol Lesothót, Dél-Afrikát, Botswanát és Zambiát látogattam meg. Miniszteri találkozókat tartottam a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel (SADC) és a kelet- és dél-afrikai (ESA) régiókkal, és átfogó tárgyalásokat folytattam Mbeki elnökkel mind a gazdasági partnerségi megállapodásokról, mind a dohai fejlesztési napirendről (DDA). Valamennyi, az ESA- és az SADC-régiókkal folytatott találkozásom során szembeöltő volt ezeknek a régióknak az elkötelezettsége a tárgyalások folytatása mellett, mert ők nem akartak visszanézni, és nem akarták szertefoszlatni mindazt, amit már elértek, mert annak katasztrofális következményei lennének a kereskedelem biztonságára nézve. Ez tükröződik a közös nyilatkozatainkban is, amelyekben egyértelművé tettük a közös kötelezettségvállalásunkat, hogy az év végéig egyezségre jutunk a teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásokban. Az elmúlt néhány napban találkoztunk közép-afrikai és nyugat-afrikai vezető tisztviselőkkel is. Közép-Afrika júliusra, Nyugat-Afrika pedig 2009 közepére kívánja elérni a teljes körű gazdasági partnerségi megállapodást. Végezetül, a csendes-óciáni régióban belső konzultációk folynak, de az egyeztetett cél változatlanul a teljes gazdasági partnerségi megállapodás véglegesítése még 2008-ban. Egyértelműen azt érzékelem, hogy a régiók nagy része a tavaly decemberi fejlemények után most fejezi be a leltározás és a meggondolások időszakát, és egyértelműen és újra megerősítik elkötelezettségüket a teljes körű gazdasági partnerségi megállapodások mellett. Ez egy fontos jel, hogy elkötelezték magukat a kereskedelmi és fejlesztési stratégiák progresszív, előretekintő módon történő integrálása mellett. Ez olyan kötelezettségvállalás, amelyet én üdvözlök. Változatlan marad a célunk, hogy egész régiókkal kössünk teljes körű gazdasági partnerségi megállapodásokat, amelyek a teljes kereskedelemre, a kereskedelemhez kapcsolódó és fejlesztési kérdésekre vonatkoznak. Közben a nem a legkevésbé fejlett országok közé tartozó országok, mint Kenya, Elefántcsontpart és mások, azt állítják, hogy a közbülső megállapodásokkal mezőgazdasági munkahelyek ezreit mentették meg, és az olyan legkevésbé fejlett országok, mint Tanzánia és Lesotho, dicsérik a származási szabályok javításait. Az érzékeny mezőgazdasági ágazatok védelemben részesülnek, és az AKCS-országoknak most van idejük és terük annak kidolgozására, hogy miként tudnák a teljes körű regionális megállapodásokat elérni. A gazdasági partnerségi megállapodások segélyezési és kereskedelmi vonatkozásait egyaránt szigorúan figyelemmel kell kísérni. Ezért van, hogy a karibi gazdasági partnerségi megállapodás az átfogó figyelemmel kísérésre vonatkozó megállapodást is tartalmaz, ideértve a parlamenti és más konzultatív albizottságokat. A közbülső megállapodások helyébe olyan teljes körű gazdasági partnerségi megállapodások lépnek, amelyek hasonló rendelkezéseket tartalmaznak, mielőtt bármilyen lényeges liberalizálásra vonatkozó kötelezettségek válnának alkalmazandóvá az AKCS-oldalon. Bart Staes (Verts/ALE). – (NL) Biztos úr, tudomásul vettem a válaszát. Ezt még tovább fogjuk vizsgálni. Nem tagadhatja azonban, hogy a legtöbb AKCS-ország tárgyalási kapacitása nagyon nem megfelelő, és időnként nem marad választási lehetőségük a fait accompli-val szembesülve. Éppen a múlt héten – és ennek semmi köze nincs az AKCS-országokhoz – találkoztam egy guatemalai szakszervezeti vezetővel, Pinzon úrral, aki beszélt nekem e minőségében megélt nehéz helyzetéről, amikor az Európai Unió és Közép-Amerika közötti tárgyalások kerültek sorra. Ez a helyzet hasonló mindazokban az országokban, ahol bizonyos közösségek és pozíciók nagyon gyengék.

11-03-2008

11-03-2008

HU


A kérdésem a következő: biztos úr tudja-e biztosítani, hogy bizonyos jogokat, például szakszervezeti jogokat, illetve a nemzetközi munkajogokat kötelezővé teszik az ilyen jellegű kereskedelmi megállapodásokban, mind a gazdasági partnerségi megállapodások, mind a többi globális tömbbel, például a Közép-Amerikával kötött megállapodások esetében, hogy ezeket a jogokat tiszteletben tartsák. Én nem vagyok a téma szakértője, de az a benyomásom, hogy e tekintetben a megállapodások lényeges joghézagokat tartalmaznak. Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Amikor legutoljára megnéztem az AKCS-országok listáját, azon Guatemala nem szerepelt. Nincs nekünk ilyen Közép-Amerikában. Így azt tanácsolnám a tiszteletreméltó képviselő úrnak, hogy más tájékozódási forrásokat keressen, inkább azoktól tájékozódjék, akik ténylegesen AKCS-országban élnek és dolgoznak. Glenis Willmott (PSE). – Eredetileg a gazdasági partnerségi megállapodás koncepciója az volt, hogy ezek kereskedelmi és fejlesztési megállapodások lennének, amelyek túlmutatnak a puszta piaci hozzáférésen. Kommentálná-e a biztos úr az azzal kapcsolatos növekvő aggályokat, hogy a közbenső partnerségi megállapodások fokozódó kereskedelmi ellenségeskedést keltenek az afrikai nemzetek között, Kenya példája az egyik ilyen. Kenya e megállapodások melletti kiállását a szomszédai úgy tekintik, hogy az aláássa a kontinensnek a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos radikálisabb álláspontra irányuló igyekezetét. Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Nagyon sajnálom, nem tudom, hogy Kenya szomszédai ilyen álláspontot képviselnének. Amennyire én tudom, kivéve, ha a tiszteletreméltó képviselő asszony meg tudja mondani nekem, hogy melyik konkrét országról beszél, ők ugyanúgy aláírták a közbenső megállapodásokat, mint Kenya. Én csak annyit mondhatok, hogy a közbenső megállapodások az árupiaci hozzáférésre vonatkoznak. Ezek olyan közbenső megállapodások, amelyek a WTO december végi határideje előtt születtek, hogy az olyan országok, mint Kenya, amely nem tartozik a legkevésbé fejlett országok közé, és ezért nem vonatkozik rá a „fegyverek kivételével minden”, megkaphassák a kedvezményes elbánást a kereskedelemben, és biztosított a hozzáférés az európai piachoz, így a kereskedelemben nem volt törés január 1-je után. Emiatt van az, hogy partnereink Kenyában és más hasonló helyzetű országokban elégedetten nyugtázták, hogy milyen messzire elmentünk, és milyen rugalmasságot mutattunk annak biztosítása érdekében, hogy az év végére átléphessék a vonalat. David Martin (PSE). – Elfogadná-e azt, hogy amellett, hogy az AKCS-EU-kapcsolatot WTO-kompatibilissé kellett tenni, a gazdasági partnerségi megállapodások egyik fő célja a dél-dél kereskedelem növekedésének biztosítása. Ebben az összefüggésben megvizsgálná annak lehetőségét, hogy kereskedelmi támogatásainkat növeljük, és célzottabbá tegyük, biztosítva, hogy a dél-dél kereskedelem előnyei ezeken a gazdasági partnerségi megállapodásokon keresztül megvalósuljanak? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Én ezt erőteljesen támogatom, és megragadnám ezt az alkalmat, hogy felhívást intézzek tagállamainkhoz, hogy teljesítsék azt, amit én az alkuból a rájuk eső felelősségnek tekintek, azaz teljesítsék kötelezettségvállalásaikat, és biztosítsanak támogatást a kereskedelemhez, megfelelve a Bizottság által vállalt kötelezettségnek. Ez nagyon fontos kötelezettségvállalásunk, és a tagállamok korábban azt állították, hogy ennek megfelelnek. Remélem, hogy ezt megteszik most a gyakorlatban, és teljesítik AKCS-országbeli kollégáink elvárásait. Sarah Ludford (ALDE). – Nem vagyok szakértője ennek a területnek – nem úgy, mint valószínűleg a többi kérdező közül sokan –, és csak azt szeretném tudni, és meglehetősen tanácstalan is vagyok emiatt, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások ellenzői miért kaptak ekkora teret a sajtóban. Miért nem lehetett a gazdasági partnerségi megállapodások előnyeit jobban közvetíteni? Csak arról van szó, hogy az ellenzők nem fogadják el a kereskedelem liberalizálásának előnyeit – amit én elfogadok –, és csak a protekcionizmust akarták fenntartani? Miért van az, hogy a Bizottság és mások nem voltak képesek kellően hallatni a hangjukat a sajtóban? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Ott hallották meg a hangunkat, ahol az számít – a politikacsinálók, a miniszterek és a döntéshozók körében. Én nem felelek a sajtóért; azok a napok, amikor még magyarázattal szolgálhattam arról, amit a sajtó ír, már régen elmúltak.

101

102

HU


Az AKCS-országokban sok tárgyalópartnerünk nagyon kedvezően fogadta az érveinket. A közbenső megállapodások létrehozása után a legtöbb esetben nagyon lelkesek, és nem csak addig, hogy azokat teljes körűen aláírják, hanem a tárgyalásoknak a teljes körű gazdasági partnerségi megállapodás érdekében történő folytatása iránt is, hogy az árukról a szolgáltatásokra, a befektetésekre és más, a kereskedelemhez kapcsolódó szabályokra is kitérjünk, mert tudják, hogy hol rejlik e megállapodások további nagy hatása, ami a fejlesztésre gyakorolt értéket jelenti. Nyilvánvalóan a gazdasági partnerségi megállapodásokat egyfajta kakofónia övezte – a zavart nagyrészt, bár nem teljes egészében olyan emberek keltették, akik gyanakvóak a kereskedelemmel kapcsolatban, az antiglobalizáció (akármit is jelent az) hívei, és akik úgy vélik, hogy az AKCS-országok bizonyos értelemben jobban járnának, ha a nemzetközi gazdaságtól elszigeteltebbek lennének. Én azonban azt gondolom, hogy őket a múlt ejtette foglyul. Nem hiszem, hogy lenne ebben bármi, amit ajánlani lehetne, ám megvan benne a leegyszerűsített szlogenek vonzereje, amelyek könnyen érthetők, és könnyen lehet írni róluk, miközben a tényleges politika lényege és tartalma, az, hogy mindez valójában miről szól, sokkal bonyolultabb. Azok azonban, akik veszik maguknak a fáradságot, hogy megértsék, látják annak értékeit és potenciális előnyeit. Ezért van az, hogy az AKCS-országokban olyan sokan megpróbálják megérteni ezeket. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Biztos úr, az érdekelne engem, hogy milyen stratégiákat dolgoztak ki a fejlődő országokkal megkötendő partnerségi megállapodásokra a megújuló energiaforrások terén, mert természetesen fontos számunkra, hogy példamutatóan a minimálisra csökkentsük a költségeket bárhol, ahol termelés folyik, miközben a veszélyes áruk felhasználását is ennek megfelelően kell adóztatni. El tudja képzelni, hogy ilyesmi bekerülhet az ilyen megállapodásba? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Valamennyi kereskedelemi megállapodásnak, amelyről tárgyalunk, van fenntarthatósági dimenziója, és a gazdasági partnerségi megállapodások sem kivételek. Számunkra azonban az AKCS-országok érdekei, az ő tárgyalóik és az általuk vélelmezett saját érdekeik kell, hogy iránymutatásul szolgáljanak. Így – miközben bizonyosan nem leszünk szégyenlősek, és előhozakodunk ezekkel a kérdésekkel – nem kezeskedhetem azért, hogy tárgyalópartnereink azokat milyen fogadtatásban részesítik. Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).. Elnök. − Ezzel a kérdések órája befejeződik. (Az ülést 19:55-kor felfüggesztik, és 21:00-kor folytatják.) ELNÖKÖL: MAURO ÚR alelnök

20. A nők helyzete az EU vidéki területein (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Christa Klaß jelentése a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében a nők helyzetéről az EU vidéki területein (2007/2117(INI)) (A6-0031/2008). Christa Klaß, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A nők az EU vidéki területein – ezzel a címmel gyűjtöttük össze a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban együtt a tényeket és a megoldási javaslatokat. Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak együttműködésükért, és a titkárságnak a támogatásért. Van nálunk egy kifejezés Németországban: a falusi lány. A múltban inkább, mint ma, de mindenkinek megvan a maga elképzelése arról, hogy ez mit jelent. Vannak, akik azt mondják, hogy ezek kreatív, megbízható asszonyok szigorú erkölccsel, akik mélyen vallásosak. Mások azt mondják, hogy ezek azok az asszonyok, akik elmaradottak, keveset vagy semmit sem tudnak és ezért buták, és talán még naivak is. E leírások egyike sem jut el a dolog lényegéhez. A vidéki területek biztosítják a teljes élet legjobb feltételeit a falusi közösséghez kötődő, a természethez és a környezethez kötődő családok számára. Ma már nagyon jól tudjuk, hogy a nők életmodelljei óriási mértékben különbözőek. Ezeknek azonban adaptálhatóaknak kell lenniük, nem szabad, hogy az életfeltételek korlátozzák vagy lekötözzék őket. A nők ma aktívak akarnak

11-03-2008

11-03-2008

HU


lenni munkavállalóként, és egyben családot is akarnak. Ma mindkettőt akarják, és mindkettőt megkaphatják. Ennek keretfeltételeit a politikának és a társadalomnak kell megteremtenie. A vidéki élet lehetőségeket kínál, és természetesen kockázatokkal is jár. Személyes döntés az, ami az adottságok megfontolása után arra vezeti a nőket, hogy a városokba költözzenek, vagy maradjanak falun. A statisztikai adatok azt igazolják, hogy elsőként a jól képzett nők hagyják el a falvakat. Ők üres óvodákat és iskolákat, és végső soron elöregedő és üres falvakat hagynak maguk mögött. A nők döntésének ezért demográfiai dimenziója is van. A Bizottság becslése szerint a vidéki régiók hozzák létre a bruttó hozzáadott érték 45%-át, és a munkahellyel rendelkezők 53%-a él itt. A vidéki területeknek ezért gazdasági dimenziója is van. Ezért a teljes fejlesztési potenciált ki kell használni, és korszerűsíteni kell. Ma már nem elegendő a vidéki nők jövőjéről csak a közös agrárpolitika keretében beszélni. A nők dolgoznak gazdaként, de alkalmazottak is, bérből élők is, és nagyon gyakran tevékenykednek segítő házastársként a kis- és közepes vállalkozásokban, vagy akár maguk is független vállalkozóként. Itt még nagy űröket kell betölteni. A szociális ágazatban stabilizálni kell a nők és a feleségek helyzetét a kis- és közepes vállalkozásoknál, hogy biztosítva legyenek betegség és idős kor esetére. A nőket különösen súlyosan érinti az infrastruktúra hiánya a vidéki területeken. A nők összekötik a családot és a munkát, ami azt jelenti, hogy gyermekeiket szállítják az iskola és a szabadidős tevékenységek között, gondoskodnak az idősebb generációról, és nem teljesen veszítik szem elől saját érdekeiket sem. Az a tény, hogy a vidéki területek infrastruktúrája hiányos – kevés az út, a postahivatal, az egészségügyi szolgálat, a tűzoltóság és a sürgősségi orvosi ellátás – régóta jól ismert. Az, hogy most további problémák merülnek fel például a széles sávú kínálatban, nem fogadható el. A nőknek is szükségük van a gyors hozzáférésre ADSL-en keresztül ahhoz, hogy sokféle tevékenységben vehessenek részt. A nők részvétele a közéletben – az önkormányzati testületekben, a kezdeményezésekben és az egyesületekben – hozhat változást. A vidéken is külön erőfeszítésre van szükség, hogy elérjük a nők egyenlő részvételét. Így egy további kéréssel szeretném befejezni: vonják be a nőket a döntéshozó testületekbe! Ők tudják a legjobban, hogy mit kell megváltoztatni, mert ők mindig ott vannak, és nekik mind a munkával, mind a családdal meg kell küzdeniük, miközben a férfiak csak az egyikkel, vagy csak a másikkal foglalkoznak. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Klaß asszonynak és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjainak saját kezdeményezésű jelentésükért. Mindannyian tudjuk, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség napirenden tartása folyamatos erőfeszítést igényel. E tekintetben én mindig is vezető intézménynek tartottam az Európai Palamentet, és tisztelettel adózóm a nemzetközi nőnap 2008-as megünneplése érdekében végzett munkának, beleértve a múlt heti konferenciát is. Teljesen egyetértek azzal, hogy a vidéki nőknek is valódi lehetőségekkel kell rendelkezniük, és bátorítani kell őket, hogy éljenek az összes lehetőséggel. Összességében ezért egyetértek azzal, hogy a vidéki nőkre külön politikai figyelmet kell fordítani, és örülök annak, hogy ez az elv a harmadik tengely alapján a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai útmutatás révén megvalósul, amely a nők munkaerőpiacra történő belépésének ösztönzését kulcsfontosságú intézkedésként hangsúlyozza. A vidék gazdaságának szüksége van a nőkre nemcsak azért, hogy lépést tartson a társadalom más részeinek gazdasági növekedésével, hanem azért is, hogy biztosítsa a fenntartható vidékfejlesztést, ahol a családok és a vállalatok valódi jövőt látnak abban, hogy a vidéken maradnak. Mielőtt a jelentésben aláhúzott néhány konkrét kérdésre válaszolnék, hangsúlyozni szeretném, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának elve a közös agrárpolitika második pillérének központi helyét foglalja el. A gyakorlatban ezt kétféleképp alkalmazzuk. Az első a gazdasági lehetőségek megteremtése a nők számára, például a nők vállalkozásainak elősegítésével. Fontos, hogy a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó vidékfejlesztési programok összefüggésében néhány tagállam konkrét intézkedéseket tervezett a nők számára; más tagállamok bizonyos szabályok szerint prioritást adnak a nőktől érkező pályázatoknak. A második vonatkozás a vidéki élet minőségének javítása: a cél a nőbarát vidék, amely elősegíti a nők életét a vidéki területeken, és lehetővé teszi számukra, hogy jobban kihasználják lehetőségeiket. Például a vidékfejlesztést támogatja a vidéki gyermekek napköziotthonos ellátását biztosító központok finanszírozása,

103

104

HU


hogy a nők ott maradva mégis vállalhassanak munkát. Azt hiszem, ezek jó példák arra, ahogyan a közös agrárpolitika intézkedései hozzájárulnak a vidéki nők helyzetének javításához. Ezzel összefüggésben szeretnék rámutatni a LEADER-programra is, ami hozzájárul a nők döntéshozatali folyamatokban való nagyobb részvételéhez a helyi akciócsoportokban. Sőt, a LEADER-programban a nők által irányított projektek száma nagyobb, mint a férfiak vezette projekteké: a 2003-2005 közötti időszakban három kedvezményezett közül kettő nő volt. Ami a jelentésben foglalt konkrét kéréseket illeti, egyetértek azzal, hogy szükség van a nemi kilátásoknak a vidékfejlesztési programokba történő integrálására, ennek figyelemmel kísérésére és értékelésére. Azok az indikátorok, amelyek az adott időszakban bizonyos intézkedés eredményeit és hatását mutatják – megint 2007-2013 között –, nemek szerinti megoszlásban szerepelnek, és ezeknek meg kell adniuk a szükséges információt. Végül még egy pontot említenék, amely nem igazán a vidéki területekhez kapcsolódik. A Bizottság a 86/613/EGK irányelv felülvizsgálata részeként hatásvizsgálatot kezdeményezett, amely az önfoglalkoztató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvével foglalkozik, többek között a mezőgazdaságban tevékenykedők esetében is. Fontos az önfoglalkoztató nők védelme a terhesség és anyaság idején. Az irányelv felülvizsgálata szerepel a bizottság ez évi, 2008-as jogalkotási munkaprogramjában, és ez újabb lehetőséget ad számunkra a vidéki nők támogatására, és helyzetük javítására. Ismételten szeretnék köszönetet mondani az előadónak és mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a nagyon fontos kérdéshez. Edit Bauer, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (HU) Elnök úr! Biztos asszony! Kedves kollégák! A nők helyzetéről az elmúlt héten március 8-a kapcsán sok szó esett. A közhelyek mellett azokról a gondokról is beszéltek, amelyek az átlag mögött, a strukturált szemléletmód következtében válnak láthatóvá. A nők nem élnek azonos körülmények közt, különböző adottságúak, lehetőségeik, problémáik is különbözőek. A vidéken élő nők sem egyformák, vannak közös gondjaik, és olyanok is, amelyek csak bizonyos rétegek vagy csoportok esetében jelennek meg. Christa Klaß jelentése abban különbözik az általában fogalmazó jelentésektől, hogy a vidéken élő nők gondjairól konkrétan és a politikák mulasztásairól egyértelműen szól. Hiába fogalmazunk el elérendő célokat a nők foglalkoztatása tekintetében, ha nem teremtik meg az ehhez szükséges, rugalmasan működő háttérszolgáltatásokat, esetenként például a közlekedési feltételeket. A vidéken élő nők helyzete általában nehezebb, sokkal inkább végeznek rejtett fizetetlen munkát biztosítás és védelem nélkül, például a családi gazdaságokban. Ez a gyakorlatban bizonytalanná teszi ezeknek a nőknek a jogi helyzetét, várandósság, betegség, időskori ellátásban egyaránt. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása még mindig várat magára, miközben a vidékről való elvándorlás a jobb életkörülményeket biztosító urbánus környezetbe szinte megállíthatatlan. Egyetértek az előadóval, hogy a különféle európai pénzügyi eszközök elosztásánál és kihasználásánál a vidéken élő nők helyzetét jobban figyelembe kell venni. A mulasztásnak ugyanis messzemenő következményei vannak. Köszönöm. Iratxe García Pérez, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök úr, ez a jelentés az EU vidéki területein élő nők helyzetének valóságát tárja elénk azért, hogy választ adjon azoknak az extra nehézségeknek a súlyos kihívásaira, amelyekkel az e környezetben élő nők szembesülnek. Ezeken a területeken a lakosság körülbelül feléről beszélünk, ezért a nemek közötti egyenlőség érvényesítése a vidéki szektorban prioritást élvez mind a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség elősegítése, mind a vidéki gazdasági és szociális növekedés lehetővé tétele érdekében. Miközben a nők általában is valódi nehézségekkel szembesülnek, amikor a munkaerőpiacba integrálódnak, vagy a munkát és a családi életet egyeztetik össze, ezek a nehézségek fokozódnak a vidéki környezetben. Ezért szükséges az olyan kezdeményezéseket és politikákat támogatni, amelyek megbirkóznak ezekkel a kihívásokkal, hogy tényleges esélyegyenlőség legyen. Különbségeink ellenére egyetérthetünk abban, hogy a vidéki nőknek speciális közös politikai figyelemre van szüksége, hogy támogassuk az olyan vidékfejlesztési kezdeményezéseket, amely bátorítja őket a gazdasági és társadalmi életben való részvételre, és visszaszorítja a nők vidékről városba történő elvándorlását, ami egyre nyugtalanítóbb realitás.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Adósai vagyunk falvaink asszonyainak, akik felmérhetetlen módon, szinte láthatatlanul járultak hozzá a vidék fejlődéséhez. Elismerésüknek együtt kell járnia a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok által követett, az életfeltételek javítását és a még meglevő akadályok elhárítását célzó politikákkal. Ezért e célok eléréséhez alapvető fontosságú a közszolgáltatások bővítése, a képzés javítása, az új technológiákhoz való hozzáférés és az innovatív üzleti projektek támogatása. Felhívást intézünk egyben a tagállamokhoz, hogy dolgozzák ki a megosztott tulajdonjog jogintézményét, biztosítva, hogy a nők jogait a mezőgazdasági ágazatban is teljes körűen elismerjék. Csak így tudjuk biztosítani, hogy a vidéken élő európai nők számára is valósággá váljon az esélyegyenlőség. Jan Tadeusz Masiel, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök Úr, szeretnék gratulálni az előadónak, hogy ilyen fontos kérdést vetett fel, mint az EU vidéki területein élő nők helyzetének javítása. A közelmúltban tárgyaltunk Európa demográfiai jövőjéről. Számos indokot soroltunk fel a kedvezőtlen kilátások magyarázatául. Ez a probléma még akutabb a vidéki területeken. Mindent meg kell tennünk, hogy a vidéken élők, különösen a nők számára biztosítsuk az élet és a gazdasági és egyéni fejlődés megfelelő feltételeit. Valószínű, hogy a társadalmi kirekesztés és a szegénység különösen sújtja a vidéki nőket; azért mondom, hogy valószínűleg, mert jobb statisztikákra van szükségünk erről. E tekintetben a helyzet javításának kulcsa lehet, ha az önfoglalkoztatók házastársai, ideértve a vidéki nőket is, saját jogon tesznek szert független szociális és nyugdíjjogosultságra. Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (ES) Elnök úr, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a vidéki szektorban nemcsak a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdításához szükséges, hanem a fenntartható vidékfejlesztésre épülő gazdasági növekedés elősegítése érdekében is. Képviselőcsoportunk ezért erőteljesen támogatja a Klaß-jelentést alapvetően két elem miatt. A jelentés által hangsúlyozott vonatkozások közül véleményünk szerint három nagyon fontos: 1) a jelentés kéri, hogy a vidék világával foglalkozó statisztikákat nemek szerinti bontásban is adják meg, hogy a vidéki nők ne legyenek többé láthatatlan csoport, és az általuk végzett munkát kifejezetten értékeljék; 2) az illetékes helyi, regionális és állami hatóságok ösztönözzék a nők részvételét a helyi akciócsoportokban, és a Leader-tengely alapján a helyi partneri kapcsolatok kialakításában, és 3) kéri, hogy összpontosítsunk különösen a vidéki területek közlekedési infrastruktúrájának javítására, és határozott intézkedéssel támogassuk a közlekedéshez való hozzáférést a társadalmi kirekesztés visszaszorítása érdekében, ami különösen a nőket sújtja. Én is szeretném azonban javasolni és támogatni a kolléganőm, Iratxe García által benyújtott módosítást, amely azt kéri, hogy a szöveg tartalmazzon kifejezett hivatkozást arra, hogy a tagállamoknak ki kell dolgozniuk a megosztott tulajdonjog jogintézményét annak érdekében, hogy biztosítsák a nők jogainak teljes körű elismerését a mezőgazdasági ágazatban is, hogy a megfelelő védelemmel rendelkezzenek a társadalombiztosítás terén, és ismerjék el a munkájukat. Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (PT) A vidéki nők helyzetét igen nagymértékben befolyásolja a mezőgazdaság helyzete, ők szenvedik el a közös agrárpolitika igazságtalan intézkedéseinek következményeit, amelynek folytán egyre nagyobb számú kis- és közepes gazda, illetve családi gazdaság hagyott fel a termeléssel. Sok esetben ez ahhoz vezet, hogy a férfiak és a fiatalok elvándorolnak, otthagyva a nőket a gyermekekkel és az öregekkel, szegénységre ítélve őket; ezt a helyzetet csak súlyosbítja néhány ország, mint például Portugália vidéki területein az iskolák, az egészségügyi és szülőotthonok, a postahivatalok és más közszolgáltatások bezárása. Ezért ezzel a politikával fel kell hagyni. Mi is benyújtunk emiatt néhány módosítást, hangsúlyozva, hogy a közös agrárpolitikát felül kell vizsgálni, figyelembe véve ezt a problémát, és meg kell erősíteni a családi gazdaságok fenntartását és a vidék világának fejlesztését fenntartó támogatásokat, miközben maximális értéket kell tulajdonítunk a nők munkájának, ideértve a migráns nőket is, akik szintén a mezőgazdaságban dolgoznak. Ezért reméljük, hogy javaslatainkat elfogadják. Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – Elnök úr, miután lehetőséget kaptam, hogy felszólaljak az EU vidéki területein élő nők helyzetéről szóló vitában, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az új tagállamok falvaiban és külvárosaiban élő nők helyzete különösen nehéz – időnként drámai – és ez részben a különféle korlátozásokat előíró EU-politikáknak tudható be, a munkahelyek elvesztése és a hasznot nem hajtó termelés miatt szegénységet és társadalmi kirekesztést okoznak.

105

106

HU


A tipikusan mezőgazdasági régiókban – és nemcsak Kelet-Lengyelországban – családok ezreit fenyegeti a létfenntartásuk elvesztése mert a gazdaságuk nem nyereséges, a cukorgyár éppen csődbe ment vagy bezárt, korlátozták a halfogást csak bizonyos fajta gyümölcsökre van támogatás, és büntetik a tej túltermelést. Ezek az okok húzódnak meg az infrastruktúra és a hírközlés fejlesztése, valamint az oktatási, egészségügyi és sok más szolgáltatás nyújtásának hiánya mögött, mivel ezek a gazdasági fejlődés hiányában nem jönnek létre. Az ilyen fejlődést megakasztó politika arra készteti a fiatalokat – köztük a nőket – hogy a városba költözzenek, vagy kivándoroljanak külföldre. A LEADER-programok csak néhány régió asszonyain segítenek (a turisták számára vonzó, vagy egyedi regionális termékekkel rendelkező régiók asszonyain) és messze nem tudják kompenzálni a falusi lakosságot az elszenvedett veszteségekért, akik még mindig a dokumentumokban megtalálható, ám megvalósításra váró magasztos frázisokra, a fenntartható fejlődésre, az esélyegyegyenlőségre, és a teljes diszkriminációmentességre várnak. Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, én is gratulálni szeretnék Klaß asszonynak a jelentés elkészítésének kezdeményezéséhez és az ilyen fontos kérdésben végzett munkájához, ami nem csak a női jogok védelmét érinti, hanem Európa gazdasági, társadalmi és regionális kohézióját is. Ez a második alkalom, hogy a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság ilyen jelentést készített; az enyém volt a megtiszteltetés, hogy előadója lehettem az előző, a közös agrárpolitika reformjának fényében a vidéki területeken élő nők helyzetéről szóló jelentésnek. A segítő házastársak és önfoglalkoztatók munkája elismerésének fontos kérdését, amire akkor felhívtuk a Bizottság figyelmét, sajnálatos módon azóta sem oldottuk meg, így vissza kellett térnünk rá ebben a jelentésben. Ezért ismételten kérjük a 86/613/EGK irányelv radikális felülvizsgálatát: maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy az irányelv végrehajtása nem hatékony, és csak minimális előrelépés történt a gazdaságokban dolgozó segítő házastársak munkájának elismerésében. Örülök, hogy ma este itt van velünk az illetékes biztos, és választ adhat nekünk erre a kérdésre. Az Európai Parlament állásfoglalásának más részei is foglalkoznak a tagállamoknak a dolgozó női gazdák külön biztosításával és a kezelésével kapcsolatos kötelezettségeivel. Ezekkel a kötelezettségekkel nem foglalkoztak kielégítő módon. Véleményem szerint két fontos kérdést nem sikerült felvennünk a jelentésbe: van különbség a szegényes infrastruktúrától szenvedő, vidéken élő nők, és a gazdaságokban dolgozó nők között. Ezért én amellett érveltem, hogy a statisztikának kellene megvilágítania ezeket a különálló kategóriákat. Mivel a Strukturális Alapok ezt lehetővé teszik, úgy vélem, ki kellene használnunk a vidéken élő nők a saját területük fejlesztésére vonatkozó döntéshozatalban tervezésben való potenciális részvételét. Segíteni fogunk ezeknek a nőknek a galvanizálásában és egyesítésében. Összességében Klaß asszony jelentése rávilágít a prioritásokra és a kérdésekre, és célokat tűz ki mindannyiunk számára. Hasznos és fontos eszköz, mind az Európai Parlament, mind az Európai Bizottság számára. Christa Prets (PSE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, a ma hallottak és követelésként benyújtottak közül semmi sem új. Ismételjük, nincs bennük semmi új, megtalálhatók a „Nők és az ipar”, a „Nők és az egészség” vagy a „Vidékes élő nők” témájában készült jelentésekben. Még nem értük el az egyenlő munkáért egyenlő bért, nem került több nő vezetői pozícióba, és nem lett rugalmasabb a gyermekgondozás sem. Vidéken mindezek a problémák megsokszorozódnak. Ott az otthon és a munkahely közötti távolság, a szegényes közlekedési kapcsolatok súlyos problémát jelentenek. Ugyancsak probléma a helyben elérhető folytatólagos képzés és szakképzés hiánya. Amint már említettük, a szélessávú internet-hozzáférés ma már kötelező, de vidéken ritkán érhető el. Ez azt jelenti, hogy intézkedésekre van szükség, de elsősorban tudatosítanunk kell, hogy milyen a vidéken élő nők helyzete. És azt is jelenti, hogy a nagyobb mértékben kell a nemi vonatkozást figyelembe vennünk az EU valamennyi támogatási programjában, legyen az a vidéki területek fejlesztése, a Szociális Alap, vagy bármi más, és a programokat függővé kell tenni attól, hogy miként használják őket a továbbiakban. Egyébként ebben Ausztria az úttörő – 2009-től hatályos a nemek szerinti költségvetésről szóló törvény, amely valami nemi vonatkozást magában foglalja. Úgy vélem, ezt érdemes lenne utánozni. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök úr, az elmúlt években sokat beszéltek és sokat vitatkoztak a nők szerepéről, jogairól, a társadalomban betöltött pozíciójáról és foglalkoztatási helyzetéről.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Ma a vidéki nők helyzetéről tárgyalunk, és nagyon helyes, hogy ezt tesszük, mert a vidéki asszonyok azok – különösen az elmaradott régiókban –, akik a legkeményebben dolgoznak, és a legkevesebbet élvezik a nekik járó jogokból. A városi asszony a modern komfort összes eszközével ellátott lakásban él, könnyű hozzáféréssel a berendezési tárgyakhoz, az oktatáshoz és a kultúrához, az anyasági és a szülési szabadsághoz való joggal, és a munka és a civilizáció előnyei élvezetének lehetőségével. A vidéki asszony gyakran olyan otthonban él, ahol nincs vízvezeték, és számtalan feladata van a családban és a gazdaságban. Nem számíthat arra, hogy a gyermekét bölcsődébe vagy óvodába adja, és a kultúrával és a világgal való kapcsolata gyakran a rádiós és televíziós műsorokra korlátozódik. Az isten háta mögötti kis faluból származó asszony, aki a családi gazdaságban él, gyakorlatilag meg van fosztva a szakmai, társadalmi, politikai vagy kulturális előrelépés mindenféle lehetőségétől. Kérem, emlékezzenek rá, hogy a kultúrára szánt pénzalapok elsősorban a városokban lévő központokra irányulnak. A városokban szinte mindenünk megvan. Vidéken csak amatőrtevékenységek vannak, és azokat is gyakran magánházaknál, az érintettek költségére szervezik meg. Az Európai Unióban sokat beszélünk az élethosszig tartó tanulásról, és erre valóban szükség van. Gondoljunk azonban arra is, hogy a vidéki nőknek is szükségük van ilyen programokra. Véleményem szerint itt az ideje, hogy az EU költségvetéséből ésszerű programot finanszírozzunk a nők számára. Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). – (SV) Elnök úr, az erőteljes és fenntartható fejlődéshez figyelembe kell venni a nők szerepét. A nők részvétele elengedhetetlen a tényleges fejlődéshez. A vidéken élő és dolgozó nők – hasonlóan a nőkhöz más környezetekben – egyenlőtlen társadalomban élnek. Így az egyenlőség elérése érdekében végzett munka egyaránt fontos valamennyi nő számára, valamennyi környezetben és valamennyi élethelyzetben. Ebben a jelentés szeretném felhívni kollégáim figyelmét különösen az Ilda Figueiredo által benyújtott GUE/NGL módosítások támogatásának fontosságára, különös tekintettel a 9. módosításra, amelyből egyértelmű, hogy az egyenlőség problémáját teljes mértékben figyelembe kell venni a közös agrárpolitika már igen csak szükséges felülvizsgálatában. A nők aktív részvétele nélkül nem sikerülhet a fenntartható gazdasági növekedés céljainak elérése. Amint mondtam, ez az élet mindenféle környezetére vonatkozik. Egyenlőségre van szükségünk a vidék fennmaradásához, szükségünk van rá a nők számára, és szükségünk van rá a jövő érdekében. Roumyana Jeleva (PPE-DE). – (BG) Elnök úr, biztos asszony, kollégák, először is szeretnék gratulálni Klaß asszonynak a kiváló jelentéséhez. A Regionális Fejlesztési Bizottság bolgár tagjaként szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a vidéki területek fejlesztési potenciálja eltérő. Van azonban valami, ami minden bizonnyal hozzájárul a vidéki életminőség javításához, és különösen az ottani nők helyzetéhez. Ez pedig a közlekedési és a szociális infrastruktúra a falvakban, az elérhető szociális szolgáltatások biztosítása, mint például a gyermeknevelés, az idős- és beteggondozás, a távközlési szolgáltatások, valamint a kulturális és sportközpontok létrehozása. E tekintetben kiemelkedő fontosságú a vidéki területek EU-pénzalapokból történő támogatása. Ezért ajánlani szeretném a városi és a vidéki ügyek jobb összhangba hozatalát. A vidéki területek fejlesztését koordinálni kell a regionális politika keretében végrehajtott tevékenységekkel. Úgy vélem, hogy a vidéki területek konvergenciájának és fejlesztésének olyan integrált megközelítése, amely figyelembe veszi a térségben levő kis- és közepes méretű városok szerepét is – a helyett, hogy elkülönítve kezelné őket, mint ahogyan eddig tettük –, javítaná az EU-támogatás hatékonyságát, és hozzájárulna az életfeltételek, különösen a nők életfeltételei javításához. Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, a vidéki nők helyzete kifejezetten hátrányosabb, mint a városi nőké. Nem csak az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférésről van szó. Ha megengedik, felhívnám a figyelmüket a jelentés 4. és 10. pontjára, amelyek aláhúzzák az önfoglalkoztató vagy a családi gazdaságokban dolgozó nők szociális és gazdasági jogai kiegyenlítésének szükségességét. Ez különösen a fizetett anyasági szabadsághoz fűződő jogot és a keresetalapú nyugdíjhoz fűződő jogot jelenti. Néhány országban a jog tiltja a családi gazdaságokban és családi vállalkozásokban dolgozó partnerek hivatalos foglalkoztatását és társadalombiztosítását. E szabályozások hatása elsősorban a nőket sújtja, és ezeket a lehető legsürgősebben meg kellene változtatni. Gratulálok az előadónak. Esther Herranz García (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Klaß asszonynak a jelentéséhez; az nemcsak hasznos, hanem Klaß asszony nagyon keményen dolgozott is, ezért szeretnék neki őszintén köszönetet mondani.

107

108

HU


Szeretnék rámutatni arra, hogy a vidéken élő nők nem egyformán élnek. A vidék világa nem homogén. Éppen ellenkezőleg, az ő világuk gyakran nagyon eltérő. Mindenekelőtt azonban a vidék világát vonzóvá kell tenni a nők számára, és meg kell akadályoznunk azt az exodust, ami egyre fokozottabban folyik amiatt, mert a nők helyzete társadalmunkban nagyon lassan fejlődik, bár a városok világában legalább fejlődik. A vidék világában azonban nemcsak az otthonon belüli és kívüli munka terhét viselik, hanem gondoskodnak az eltartott családtagokról is, és ezek a nők mindezt sokkal nehezebb feltételek között vállalják, mint a város világában. Ezért a nőket nem pusztán személyes jólétük javításával kellene a vidék világába vonzani, hanem a vidéki területek gazdaságának fellendítésével is, amely gazdaság – amint ezt ön nagyon jól tudja, biztos asszony – elsősorban a mezőgazdaság. Ahhoz azonban, hogy ez a gazdaság erős lehessen, a közös agrárpolitikát meg kell erősíteni, azt támogatni kell, miközben természetesen figyelembe kell venni, hogy a technológia és a társadalmi helyzetnek is egyaránt és sürgősen változnia kell. Corina Creţu (PSE). – (RO) Örülök, hogy szót kaptam egy olyan valósággal kapcsolatban, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, nevezetesen a vidéki területeken élő nők helyzetével kapcsolatban. Bár az Unió szintjén, valamint minden egyes tagállam szintjén a jogszabályok és normák rendszere kizár bármiféle diszkriminációt, nyilvánvaló, hogy igen jelentős az eltérés a városokban és a vidéken élő nők helyzete között. Hasonlóan az Európai Unió más új tagállamaihoz, Románia sokkal rosszabb helyzetben van, mint a jelentésben leírt általános helyzet. A 90-es években bekövetkező ipari összeomlás miatt felbukkant egy olyan jelenség, amellyel a nyugat-európai országok nem találkoztak: a városokból a falvakba történő migráció, mint a gazdasági fennmaradás egyik kulcsa. A mi régiónkban a vidéki szegénység elsősorban a nőket sújtotta és sújtja a mai napig is, és ők lettek az embercsempészet legsebezhetőbb áldozatai is. Sajnálatos módon az iparszerű mezőgazdaság, amely a női munkaerő egy részét felszívhatta volna a falvakban, maga is szétesett. A közegészségügyben, az oktatásban, a közlekedésben, a víz- és csatornaszolgáltatásokban gyorsuló romlás következett be, és ezek a szolgáltatások az Európai Unió kevésbé fejlett országainak számos falvában gyakorlatilag hiányoznak. A vidéki nők, különösen a fiatalok és a középkorúak független gazdasági tevékenységeket alakíthatnának ki, ha hozzájuthatnának bankkölcsönökhöz, és azt hiszem, meg kellene beszélnünk egy olyan bank létrehozásának lehetőségét, amely mikrohiteleket nyújtana a vidéki területeken. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök úr, vidéken a nők olyan társadalmi csoportot képeznek, amellyel szemben különösen erős a diszkrimináció. A szerepek hagyományos megosztása, és sok helyütt a szegényes infrastruktúra, mint például a gyermekgondozási infrastruktúra miatt, sok nő sohasem jelenik meg a hivatalos munkaerőpiacon, ugyanakkor munkanélküliként sincs regisztrálva. A nők szakmai tevékenységgel összehasonlítható munkát végeznek, ám azt nem ismerik el, nem részesülnek védelemben, és nem is fizetik meg. A tagállamoknak az Európai Bizottsággal együttesen és a lehető leggyorsabban megoldást kellene találniuk a nők azon jelentős csoportjának problémájára, akik besegítenek a gazdaságokban és a kis- és közepes vállalkozásokban, és akiknek számos tagállamban hiányos a jogi státusa. Ez az ilyen nők számára pénzügyi és jogi problémákhoz vezet az anyasági és betegszabadsághoz fűződő joggal kapcsolatban, a nyugdíjjogosultság megszerzése és a társadalombiztosításhoz való hozzáférés tekintetében. A harmonikus fejlődés érdekében a tagállamoknak jó minőségű munkahelyek létrehozását kellene biztosítaniuk a vidéki területeken olyan intézkedésekkel, mint a vállalkozás elősegítése a nők körében, szakképzettségük javítása, és valamennyi vidéki területen a XXI. századi szokásos infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való könnyű hozzáférés biztosítása. Végezetül, gratulálni szeretnék Klaß asszonynak a nagyon jól szerkesztett jelentéshez. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Jobb lenne, ha a vidéki emberek helyzetéről beszélnénk és nem a nőkéről, mivel a nők problémái közül sok a vidéki férfiakat is ugyanúgy érinti, bár a nőknek vannak konkrét ügyei, és elismerem ezt ebben a jelentésben. Mindezek előrebocsátásával, a vidéken élő emberek életminősége sok esetben, ha kellő erőforrásokkal rendelkeznek, jobb is lehet, mint a városban. Azt hiszem, a probléma mindig is az volt, hogy a nők munkáját

11-03-2008

11-03-2008

HU


nem mérték, nem fizettek érte, és ezért nem is ismerik el azt. Néhány országban történt némi előrehaladás ebben a kérdésben, de azt hiszem, a tagállamok különböznek abban, ahogyan a nőkkel bánnak. Szeretnék megemlíteni egy konkrét női szerepet, amivel talán még nem foglalkoztak. Nézetem szerint még mindig a nők a gyermekek elsődleges motiválói és nevelői, és általában ők azok, akik eldöntik, hogy a gyermek gazdálkodó lesz vagy sem, és gyakran ők döntenek a vidéki területek jövőjéről. Külön figyelmet kell szentelnünk annak, hogy nekik kedvező képük legyen a mezőgazdaságról, és ne kedvezőtlen. Végezetül, kevés női földbirtokos van és kevesen vesznek részt a mezőgazdasági szervezetekben. Ezzel is foglalkozni kell. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) 2006-ban, az Európai Unióban a lakosságnak a legmagasabb jövedelemmel rendelkező 20%-a és a legalacsonyabb jövedelmű 20%-a között a kereseti arány 4,8 volt. Sajnálatos módon Portugáliában, Litvániában és Lettországban ez az arány meghaladta a 6-ot. Nyilvánvaló, hogy a vidéki lakosság alacsonyabb bért kap, mint a városi, és ez a helyzet még nyilvánvalóbb a nők esetében. A vidéki nők helyzetének javítása érdekében hatékonyan kell felhasználnunk a strukturális alapokat. A közlekedési infrastruktúra, az oktatás, az egészségügyi szolgáltatások, a hírközlési infrastruktúra, az informatika és a szolgáltatási ágazat fejlesztése a vidéki területeken gazdasági fejlődést hoz magával, és ezzel együtt javítja a vidéki nők helyzetét is. Azzal zárom felszólalásomat, hogy a vidék beruházások, a rendelkezésre álló földterületek ipari parkokká történő átalakítása révén változhat, és így teremthet munkahelyeket. A hatékony közlekedési infrastruktúra eredményeként a távolságot időben és nem kilométerekben lehet mérni, így a városokban dolgozók élhetnének vidéken is, és ezzel is hozzájárulhatnának az ilyen területek gazdasági fejlődéséhez. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) A mai vita rendkívül fontos, mivel a vidéki nők helyzetének témájáról szól, ami változatlanul meglehetősen nyugtalanító. Az egyik kulcskérdés továbbra is a nők alacsony foglalkoztatási szintje a vidéki területeken, különösen az újonnan csatlakozott országokban, ezért a vidéki nők gyakrabban találják magukat társadalmilag elszigetelve, mint a városi nők. Először is, vidéken a nők foglalkoztatási szintjének növeléséhez arra kell ösztönözni őket, hogy hozzák létre saját vállalkozásaikat. Ehhez a kormányoknak kell biztosítaniuk a szükséges tájékoztatást arról, hogy miként kell vállalkozásba fogni, és javítaniuk kell a nők képességét a modern informatika alkalmazására is, növelve ezzel önbizalmukat. Ezen kívül, a statisztika szerint a vidéki nők képzettségi szintje és szakmai jártassága sokkal alacsonyabb, mint a városi nőké. Ez gyakran azt jelenti, hogy sokkal nehezebben tudnak a piac kihívásaihoz igazodni, nehezebben találják meg a mezőgazdasági munka új módszereit és formáit, illetve az alternatív mezőgazdasági tevékenységeket. Én arra sürgetném a tagállamokat, hogy mutassanak be olyan intézkedési programokat, amelyek a vidéki nőket ösztönzik a tudás és a képzettség megszerzésére. A LEADER-projektnek hatékonyabban kellene támogatást biztosítania e probléma megoldásához. Köszönöm. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, elismerve azt a kemény munkát, amit előadónk, Klaß asszony fektetett ebbe a jelentésbe, amelynek címe „A nők helyzete az EU vidéki területein”, meg kell kérdeznem: a vidéki férfiakkal vagy a városi nőkkel összehasonlítva? Mi az az összefüggés, amelyben a mostani vita zajlik? Nincsenek olyan homogén csoportok, mint „nők az EU vidéki területein”. Én is az EU egyik vidéki területéről származó nő vagyok, de az a hölgy, aki velem egy utcában lakik hat vagy hét gyerekkel és egy munkanélküli férjjel, és aki nem tudja megfizeti lakása bérleti díját vagy a jelzálogkölcsönt, a vidéki területek egészen másfajta asszonya. Ez nem egy homogén csoport, és ezért nagyon óvatosan kell eljárnunk ebben a kérdésben. A vidéki területeken is sok nő városi életmódot él; mások élete telve van szegénységgel és nehézségekkel. A vidék kellős közepén is városi életmódot élvezhet valaki, ha az ajtó előtt ott áll két autó, megvan valamennyi modern kényelmi berendezés, infokommunikációs technológia. és esetleg évente egy külföldi nyaralás. Tehát helyezzük ezt a kérdést bizonyos kontextusba. A valódi kérdés itt a választás lehetőségének visszaállítása valamennyi nő számára: azé a választásé, hogy férjhez menjenek vagy sem; azé a választásé, hogy legyen gyerekük vagy sem, hogy karrierjüket építsék, hogy továbbtanuljanak-e vagy sem, vagy maradjanak otthon vagy menjenek el dolgozni, hogy vállalkozást indítsanak vagy hozzáférhessenek a tulajdonhoz.

109

110

HU


Néhány évvel ezelőtt, amikor lakást akartam vásárolni Brüsszelben, a brüsszeli bank vezetője nem volt hajlandó aláírni a jelzálogkölcsönömet, amíg a férjem is alá nem írta azt. Ez csak néhány évvel ezelőtt volt Brüsszelben. Megkaptam a jelzálogkölcsönt, és a férjem nem írta alá. Aligha kell mondanom, hogy igen hevesen tiltakoztam. Így a pénzhez, a tulajdonhoz és a vállalkozáshoz való hozzáférés a kérdés – sok különféle típusú nő él vidéken. Elnök. − Doyle asszony, biztosíthatom önt, hogy én soha sem utasítottam volna el a jelzálogkölcsönét. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) A lisszaboni stratégia sikere magában foglalja a fenntartható gazdasági növekedést az Európai Uniónak mind a városi, mind a vidéki területein, és a nők kulcsfontosságú szerepet játszanak e területek fejlődésében. Dicsérem ezt a jelentést, mert a mellett, hogy a vidéki nők körülményeit elemzi, konkrét ajánlásokat is tesz helyzetük javítására a globalizáció és a lisszaboni célok elérésének összefüggésében. Az e cél érdekében létrehozandó ösztönzők és betartandó feltételek sokasága közül egy fontos tényező jelentőségét húznám alá, nevezetesen az oktatásét. A rendelkezésre álló statisztikai adatok azt mutatják, hogy vidéken a nők pénzügyi nehézségek miatt csak kis számban tudnak továbbtanulni, de azért is, mert az ilyen területeken az oktatási tevékenység minősége ugyancsak megkérdőjelezhető. A vidéki nőknek is élvezniük kellene az oktatáshoz és az élethosszig tartó tanuláshoz való bővített hozzáférés előnyeit, és lehetőséget kell kapniuk a családi élet és a munka összeegyeztetésére. Ez kulcsfontosságú elem, amelyet a nőknek a politikában és a vidék társadalmi-gazdasági fejlődésében betöltött aktív szerepével együtt meg kell szilárdítani. Anna Záborská (PPE-DE). – (SK) Köszönöm, elnök úr. Szeretnék Klaß asszonynak gratulálni a kiváló jelentéséhez. Én egy olyan új tagállamból jöttem, amelyik viszonylag erős vidéki lakossággal rendelkezik. Az elmúlt 45 évben stabil maradt, a vidéki népesség mindössze 14%-kal csökkent. A gazdaságpolitika következtében a vidéki régiók ma hajlamosabbak a változásra. Ismert az a folyamat, amikor cégek vidékről a városokba helyezik át működésüket. A közpolitikának azonban olyannak kell lennie, hogy az ilyen úgynevezett modernizáció ne a vidéki nő kárára történjen. Szeretném felkérni a Régiók Bizottságát, hogy tanulmányozza ezt a területet, és kezdjen tág konzultációba a vidéki régiókban, hogy többet tudjanak meg az ottani életről, annak összes előnyével és hátrányával együtt. Szeretném felkérni a Bizottságot és a Tanácsot is, hogy programjait, különösen azokat, amelyek a mikrohitelezést érintik, a vidéki nők felé irányítsák. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Kedves kollégák, mivel nemcsak az esélyegyenlőséghez, hanem általában a vidék fejlődéséhez kapcsolódó kérdésről tárgyalunk, hivatkoznék azokra az intézkedésekre, amelyeket közösségi szinten ezen a téren kell alkalmazni. A vidékfejlesztés 2. pillérében a programok és a pénzeszközök százalékos arányban mérve jelentősebb erőforrásokkal rendelkeznek, mint az Európai Unió esélyegyenlőséget célzó speciális programjai. Ha sikerülne elősegítenünk a nők hozzáférését az olyan programokhoz mint a LEADER, ami kifejezetten a vidékfejlesztésre szolgál, sokkal többet nyerhetnénk, mint ha csak az EQUAL-, a PROGRESS- vagy a DAPHNE-programok erőforrásait használnánk fel. Az Európai Unió költségvetésében a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló pénzeszközök 11%-ot tesznek ki, miközben az egész polgárságra irányuló szektor, ami az esélyegyenlőségi programokat is tartalmazza, még az 1%-ot sem ér el. Ebben az esetben ez nagy kihívás az Európai Unió számára: az európai alapok és a vidéken nők által kezdeményezhető különféle projektek közötti kapcsolat kommunikálásának, mobilizálásának és elősegítésének a sikere. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr, köszönöm a Háznak ezt a nagyon is bátorító vitát, néhány meglehetősen elkötelezett beszéddel – én igazán élveztem ezt. A ma esti vita ismételten egyértelművé teszi, hogy a vidéki nők helyzetére külön figyelmet kell fordítani. Bár úgy érzem, hogy önök közül néhányan kissé pesszimisták az eddig elért előrehaladással kapcsolatban, én pozitívabb oldalról közelíteném meg a kérdést. Azt hiszem, hogy már nagyon sokat értünk el, különösen

11-03-2008

11-03-2008

HU


a vidékfejlesztési eszközök révén, és bízom benne, hogy a helyes irányba haladunk, amikor a vidéki nők helyzetének javításáról van szó. Önök közül sokan említették a nemek közötti esélyegyenlőség kérdésének felvételét politikánkba, és hatókörének a tágabb vidéki gazdaságra történő kibővítése ezt a hatást csak erősíteni fogja. Teljes mértékben aláírom ezt a megközelítését. Ne korlátozzuk magunkat azonban kizárólag a falusi gazdaságok területére. Ha politikánkat a teljes vidéki társadalom szükségleteibe és lehetőségeibe ágyazzuk be, az olyan multiplikátorhatással jár, amely az egész mezőgazdasági ágazat számára előnyös. A Bizottság alaposan figyelemmel kíséri a vidékfejlesztési programok végrehajtásának ezt a vonatkozását. Önök közül többen is említették a szélessávú hálózatok jelentőségét a vidéki területeken. Erre azt kell mondanom, hogy a vidékfejlesztési politika harmadik tengelyén belül – ez a diverzifikáció tengelye – van lehetőség olyan területeket is bevonni, amelyek a befektetők szempontjából gazdaságilag nem életképesek. Ezek azok a távoli területek, ahol a tagállamok a vidékfejlesztési politika segítségével biztosíthatják a szélessávú összeköttetést. Én csak ösztönözni tudom az összes tagállamot, hogy vegye ezt figyelembe, amikor befektetéseit tervezi vagy saját vidékfejlesztési politikáját alkalmazza. Önök közül néhányan megemlítették a „rejtett munkát” is, azt, amit a nők végeznek a gazdaságokban. Elismerem, statisztikáink nem mindig tükrözik ezt a tényt. Az összes különféle eszköz felhasználásával meg kell próbálnunk arra ösztönözni a nőket, hogy ragadják meg a lehetőségeket, és nyerjék el gazdasági függetlenségüket azzal, hogy megadjuk nekik a kapcsolódó szociális jogokat. Véleményem szerint a nők számára a részmunkaidős munkavállalás jobb lehetőségének biztosítása a mezőgazdaságban hatalmas lépés lenne előre a vidéki jövedelmek megerősítésében, és a vidéki közösségek fenntartásának segítésében is. Azt kell mondjam, hogy én elég sokat utazom vidéki területeken, és mindig nagyon bátorítónak találom, amikor olyan nőkkel találkozom, akik átlépik a határokat, és részt vesznek a különféle gazdaszervezetek munkájában. Tudom, nagy lépés az első nők számára, hogy belépjenek ezekbe a szervezetekbe, de ez olykor terjed, és a következő számára már nem is annyira nehéz, bár némi megközelítésbeli változást igényel a férfiak részéről, hogy elfogadják: a nők ezen a területen is hozzá tudnak járulni a célokhoz, méghozzá egyenlő módon. Azt hiszem, hogy még sokkal többet el lehetne mondani erről a témáról, amit nem szabad a háttérbe szorítani. Hadd biztosítsam önöket, hogy teljes szívemből támogatok minden olyan kezdeményezést, amely javíthatja a vidéki nők helyzetét, mert őszintén azt gondolom, szükségünk van a női oldalnak erre a különleges megközelítésére a vidék több lábra állításához. Christa Klaß, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, köszönöm hozzászólásaikat a vitához. Ebben a körben igazán jó vitánk volt. Biztos asszony, köszönöm önnek is azt a nyilatkozatát, amely szerint az egyenlő bánásmód elvéről szóló 86/613/EGK irányelv felülvizsgálata még az idén, 2008-ban megtörténik. Ezzel kapcsolatban küldünk egy emlékeztetőt, és mi is azt gondoljuk, hogy itt az idő a felülvizsgálatra. Ma este nem tudunk semmiféle európai jogszabályt elfogadni a vidéki területeken élő nők helyzetének javítására. Doyle asszony, én tudom, hogy a nők helyzete nem ugyanaz mindenütt. Unalmas is lenne, és nem is akarjuk azt. A vidéken élő nők is természetesen ugyanolyan feltételekkel rendelkeznek, és ugyanolyan hátrányokkal kell megküzdeniük, mint a központoknak, a városokban élő nőknek. Erre itt rámutattunk. Mi egy tárgyalási folyamatot kezdeményezünk, és arra kérjük a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végső soron vezessenek be változtatásokat. A jelentés célja ennek tudatosítása. Vannak jó példák Európában, és a legjobb gyakorlat elve szerint rá szeretnénk mutatni ezekre a követendő példákra. Sok mindent, ami jó, be is vezethetünk. Ki akarjuk tágítani látószögünket. A vidéki nők nem csak gazdák; a vidéki nők egyre inkább foglalkoztatottá válnak, és össze kell egyeztetniük a családot és a munkát. Végső soron, a személyes érintettség a legjobb bizonyság. Szükségünk van a nők hozzájárulására a szervezeteinkben. McGuinness asszony az előbb elégedett anyákról beszélt, akik képesek elégedettségüket átadni gyermekeiknek is. Akkor lesznek elégedett nők, ha teszünk valamit a velük való egyenlő bánásmód, az ő tisztességes részvételük érdekében. Akkor a fiatalok is megint a falvakban maradnak, ez a mi törekvésünk. Érdekes lenne, biztos asszony, ha lenne egy lista az összes lehetőségről, amely végső soron az Európai Unióban élő nők rendelkezésére állna. Folyamatosan azt erősítjük meg, hogy ezek sok esetben más programok leple alatt vannak elrejtve. Talán egyszer kimondhatnánk, hogy a nők így vagy úgy részt vesznek egyik vagy másik programban. Ez állandóan problémákat okoz, akkor is, amikor ezeket a problémákat helyben kell megoldani.

111

112

HU


Talán ezt indulásként kellene ütemeznünk, hogy végül elmondhassuk a régiókban élő felelősöknek: igen, érhetünk el javulást az ottani nők számára. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2008. március 12-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Gurmai Zita (PSE), írásban. – (HU) A foglalkoztatásban egyre szélesebb szakadék alakul ki a városi és vidéki területeket összehasonlítva. A hátrányok fokozottan érvényesek a vidéken élő nőkre. Kedvezőtlenebbek az esélyeik a társadalmi beilleszkedésre, munkavállalásra, a gyermek-, az oktatási, egészségügyi, szociális intézményekhez való hozzájutásra. A társadalom egyik legveszélyeztetettebb csoportját alkotják, hiszen fokozottan vannak kitéve az elszegényedés, marginalizáció veszélyének. Ha el is tudnak helyezkedni, a keresetük jelentősen elmarad városi nőtársaikétól. A társadalmi hátrányok halmozott megjelenése szociális feszültségeket gerjeszt, hiszen éppen a leghátrányosabb helyzetű településeken a leghiányosabb a szociális ellátórendszer, valamint itt a legnagyobbak az infrastrukturális hiányosságok is. A mezőgazdaságnak - más lehetőségek híján - rövid távú előnyökkel és alacsonyabb életszínvonallal járó szerepe konzerválja a vidék feszültségekkel terhes foglalkoztatási helyzetét. Megoldást a közös összefogás jelent, így a helyhatóságoknak, kormányoknak és az Európai Közösségnek egyaránt felelősségteljes a szerepe. Komplex felzárkóztatási programok indítására van szükség. Meg kell teremteni a vidéki lakosság felzárkózási esélyeit alternatív munkahelyek létrehozásával, infrastrukturális fejlesztésekkel, a piaci viszonyokhoz illeszkedő képzési, átképzési programok indításával, vállalkozások indításának támogatásával, a határmenti és határokon átnyúló projektek létrehozásával. Elkerülhetetlen, hogy a felzárkóztatási programokat az egyes vidéki térségek sajátosságaira szabják. Ez biztosíthatja a területi különbségek folyamatos mérséklését. Járóka Lívia (PPE-DE), írásban. – (HU) Szeretnék gratulálni Christa Klaß képviselőtársamnak a jelentéséhez, amely rámutat, milyen nehézségekkel kénytelenek szembesülni a vidéki területeken élő nők a munkaerő-piacon és az élet egyéb területein. A leghátrányosabb helyzetben lévő és legrosszabb körülmények között élőkről szólva, külön meg kell említenünk a roma nőket, akiknek jelentős hányada él falvakban és kistelepüléseken. Számos tanulmány rámutat, hogy a roma nők alkotják az Európai Unió legveszélyeztetettebb csoportját, akiknek a várható élettartama megrázóan alacsony a többségi társadalomhoz képest, munkanélküliségi rátájuk pedig sokszorosa az átlagnak. Ezért szükséges, hogy a tagállamok - a jelentés ajánlásaival összhangban-, olyan politikákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, amelyek javítják az elmaradott régiókban élő nők általános életfeltételeit, valamint elősegítik a hátrányos helyzetű és társadalmi kirekesztéstől sújtott nők részére mind a munkavállalást, mind pedig az önfoglalkoztatást vállalkozások indítása révén. Különösen a roma nők esetében hasznos lehet a nyomorban élő és leszakadó rétegek bevonásával működtetett társadalomtudatos vállalkozásmodellek támogatása a tagállamok és az Európai Bizottság által. Üdvözlendő továbbá, hogy a jelentés nagy hangsúlyt fektet a megbízható statisztikai adatok gyűjtésére, hiszen a nemek és etnikai hovatartozás szerinti bontásban gyűjtött és feldolgozott adatok elengedhetetlenek egyrészt a közvetett és többszörös diszkrimináció kiküszöböléséhez, másrészt az eddig elért fejlődés felméréséhez az oktatás, lakhatás, egészségügy és foglalkoztatás terén. Köszönöm! Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Az előadó, Klaß asszony vállalkozó szellemű jelentése új megközelítést kísérel meg a városi és vidéki területek közötti nyilvánvaló egyenlőtlenségek kiküszöbölésére. A nők kulcsfontosságú szerepet játszanak a vidék társadalmi-politikai, gazdasági és környezeti fejlődésében. A vidéki nők élete sok lehetőségre és egyben jelentős nehézségekre is rámutat. A vidéki területek vonzóbbá tétele segíteni fog az elsősorban fiatal és jól képzett emberek exodusának visszafogásában. Ezért kérem a fenntartható integrált növekedés elősegítését, és az új foglalkoztatási lehetőségek létrehozását, különösen a nők számára, valamint a jó minőségű egészségügyi, szociális és egyéb általános szolgáltatások biztosítását az egész EU-ban. Csak a jól képzett nők lesznek képesek arra, hogy teljes mértékben részt vegyenek a helyi közösségek újraélesztésében. Ők tudnak majd új vállalkozásokat létrehozni, amelyek aztán hozzájárulnak a vidék gazdaságának diverzifikációjához, és a vidéki életminőség javításához. El kell távolítanunk az információs és kommunikációs technológiához való hozzáférés összes akadályát, és biztosítanunk kell, hogy a széles sáv

11-03-2008

11-03-2008

HU


a vidéki nők rendelkezésére álljon. Valamennyi érdekelt nő számára rendelkezésre kell, hogy álljon a folyamatos oktatás és nyelvtanulás, valamint az átképzés lehetősége. Ezen kívül, folytatódnia kell a sikeres LEADER-programnak. Az sikeresen lehetővé tette sok nő számára, hogy vidéki közösségekben vállalkozásokat hozzon létre, például a turizmusban, a népművészetben, a regionális termékek előállításában. Én hiszem, hogy a legjobb gyakorlat azonosításával és a tapasztalatcsere új eszközeinek felhasználásával lényegesen javítani lehet az életminőségen vidéken is. Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) Az EU jelentős társadalmi változásokkal szembesül, amelyeket a migrációhoz, a társadalombiztosításhoz és a szegénységhez kapcsolódó problémák hoztak elő. Az EU-szinten kidolgozott programok jelentősen hozzájárultak a vidéken élő nők életfeltételeinek javításához. A nők azonban nem vesznek részt azon közösségek döntéshozatalában, amelyekhez tartoznak. Egy konkrét és aggasztó példa, hogy Romániában a vidéken élő nők legtöbbjének jövedelme napi 5 euró alatt van, és egyharmaduk semmiféle médiumot nem használ. Prioritásként három intézkedési területet neveznék meg, hogy elérjük az esélyegyenlőséget és javítsuk a vidéki nők életfeltételeit: - a társadalmi helyzet javítása a nők új jövedelemszerzési és áruvásárlási lehetőségekhez való hozzáférése támogatásával; - a nők teljes körű részvétele a döntéshozatali folyamatban, és fokozott lehetőség az őket közvetlenül érintő döntések megváltoztatására/befolyásolására; - a vidéki nők hozzáférése az alapvető szolgáltatásokhoz (egészségügy, oktatás) és az infrastruktúrához. A tagállamoknak olyan közpolitikát kellene kidolgozniuk, amely ösztönzi a nők részvételét a munkaerőpiacon, valamint a döntéshozatali folyamatban, és el kell fojtaniuk a diszkrimináció minden formáját.

21. Fenntartható mezőgazdaság és a biogáz: az jogszabály felülvizsgálata (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Tabajdi Sándor Csaba jelentése a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről: fenntartható mezőgazdaság és biogáz: az EU-jogszabály felülvizsgálatának szükségessége (2007/2107(INI)) (A6-0034/2008). Tabajdi Sándor Csaba, előadó. − (HU) Elnök úr! Kedves Fischer-Boel biztos asszony! Kedves kollégák! A klímaváltozás, a növekvő energiaigények és a energiaárak világában élve, az energiafüggőség és az energiafogyasztás csökkentése, az energiaforrások diverzifikálása abszolút prioritás, az Unió kulcsfontosságú érdeke. A megújuló energiaforrások növekvő felhasználása ennek szerves részét képezi. Diverzifikálnunk kell és érdemes a megújuló energiaforrásokon belül is. A megújuló energiaforrások terén a különböző országoknak különböző adottságaik vannak, amelyeket a lehető legtejesebb mértékben ki kell használnunk. A biogázban mint megújuló energiaforrásban óriási a potenciál és nagy jövő rejlik, egy sor olyan okból, amelyet a mai tárgyalt jelentés felsorol. Az első és a legfontosabb, kedves kollégák, hogy a biogáz legfőbb alapanyaga az állati trágya, annak a környezetvédelmi célból való feldolgozása és az energiatermelés összeköthető. Ez a biogáz-termelés egyik legfontosabb előnye, bár a biogázt természetesen nemcsak az állati trágyából lehet előállítani, hanem kommunális iszapból is, vágóhídi hulladékból is, és energianövényekből is. A biogáz multifunkcionális energiaforrás: lehet belőle villamos áram, lehet fűteni, hűteni, szárítani. A sűrített biogáz alkalmas autók, tömegközlekedési járművek meghajtására, és a biogázt be lehet a földgázhálózatba is tenni, megfelelő tisztítás nyomán. A biogáztermelés tehát ilyen értelemben egy komoly lehetőség az európai energiatermelés számára. Többek között, ha azt nézzük meg, hogy az állati trágyából elő lehet állítani biogázt, 14-szer ennyit lehetne előállítani, mint jelen pillanatban. Ez egy rendkívül komoly potenciál, mert környezetvédelmi szempontból tudjuk, hogy nem lehet az állati trágyát megfelelő feldolgozás nélkül a földekre kitenni, hiszen ennek nagyon komoly környezeti kára lenne. Volt egy vita a bizottságunkban, hogy nem jelenti a biogáz-termelés, amikor növényi eredetű termékeket használ föl, nem vetélytársa-e az élelmiszertermelésnek? Az Európai Bizottság bebizonyította, hogy Európában ez a helyzet ma még nem áll fönn, és reméljük, nem is fog fönnállni, hiszen megjelent az energianövények

113

114

HU


második generációja. Ez lehet, hogy világméretekben, Brazíliában, az Egyesült Államokban probléma, de Európában ma még nem probléma, és reméljük, hogy nem is lesz probléma. A másik vita tárgya ezzel kapcsolatosan, hogy hogyan szabályozzuk? A jelenlegi szabályozás mind nemzeti, mind uniós téren rendkívül bonyolult, túlszabályozott, ezért javasoltam én a jelentésben egy biogáz-irányelvet. Ugyanakkor az Európai Bizottság illetékesei meggyőztek engem arról, illetőleg az Európai Néppárttal való egyeztetés alapján, hogy nincs szükség külön biogáz-irányelvre, készül egy megújuló energiaforrásokról szóló irányelv, ennek keretében a biogáz problémája is megoldható. Kérem ebben a Bizottságot, hogy külön figyeljen oda a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvnél, használja föl a jelentésemben tartalmazott javaslatokat. Kedves képviselőtársaim! Majd a válaszomban megköszönném a dán intézetnek, amely segített, és mindenkinek, aki ebben közreműködött. Köszönöm a figyelmet. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr, mielőtt rátérnék a témára, köszönetet szeretnék mondani a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak és az előadónak, Tabajdi úrnak ezért a nagyon érdekes és fontos jelentésért. A Parlament jelentése egyértelműen hangsúlyozza a biogáztermelés előnyeit nemcsak a mezőgazdasági ágazat, hanem az egész társadalom számára is. Teljesen egyetértek a biogáztermelés fejlesztésére helyezett hangsúllyal. A környezetre is előnyös, mert csökkenti erőteljesen klímahatású gázok, például a metán és a nitrogén-oxidok kibocsátását. Emiatt a biogáztermelés tovább bővíti a mezőgazdaság környezeti fenntarthatóságát – 1990 óta az üvegházhatású gázkibocsátás már 20%-kal csökkent –, és nyilvánvaló gazdasági előnyökkel jár, mivel hasznos alternatívája a földgáznak egy olyan helyzetben, amikor azt látjuk, hogy az olaj ára meghaladta a hordónkénti 100 dollárt. 2004 és 2006 között a mezőgazdasági nyersanyagokból származó biogáz termelése több mint megkétszereződött. Bár a biogáztermelés általában növekszik, úgy vélem, világos, hogy ennél többet tehetünk. Az Európai Unióban nagy kiaknázatlan biogáztermelési potenciállal rendelkezünk. A Bizottság részéről mi ennek teljes mértékben tudatában vagyunk, és több fontos instrumentumot is bevezettünk a biogáztermelés elősegítésére. Erre példa a fontos hajtóerőnek számító jelenlegi zöld villámosenergia-irányelvünk, néhány tagállamban már végrehajtási jogszabályokkal. A vidékfejlesztési politika is előnyben részesíti a biogáztermelés fejlesztését. A tagállamoknak lehetőségük van a beruházások támogatására, a technikai segítségnyújtásra, a szövetkezetek és más, a biogáztermelést is -felhasználást bővítő tevékenységek támogatására. A 2007-2013 közötti időszakra a vidékfejlesztési programok végrehajtása még éppen csak megkezdődött, de úgy találom, hogy a tagállamok első programkészítési erőfeszítései nagyon ígéretesek, és bízom benne, hogy a biogázhoz kapcsolódó intézkedések azok között lesznek, amelyeket a leginkább kihasználnak, amikor a bioenergiáról van szó. Az elkövetkező években a Bizottság közelmúltban elfogadott energia- és klímacsomagjában szereplő intézkedések további lendületet adnak majd a biogáztermelésnek. Különösen fontos a megújuló energiára kitűzött 20%-os cél. A várakozások szerint a biogáz jelentősen hozzájárul majd e cél eléréséhez. A biogáznak fontos szerepe lesz az üvegházhatású gázkibocsátás 20%-kal való csökkentése céljának elérésében azon ágazatokban, amelyek nem vesznek részt a kibocsátáskereskedelmi rendszerben. Így abban a nagyon kedvező helyzetben vagyunk, hogy egy csapással két legyet is üthetünk. Meg vagyunk győződve róla, hogy a biogáztermelés lesz az Európai Unió klímaváltozás elleni stratégiájának egyik kulcseleme, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megfeleljünk a kiotói céloknak. Egyetértek önökkel, hogy fontos a koherens biogáz-politika. Véleményem szerint az EU kezdeményezései koherensek, és ugyanabba az irányba mutatnak. Azt gondolom azonban, hogy ez a politika nagyon hatékonyan felöltöztethető, és végrehajtható regionális vagy nemzeti szinten a helyi erőforrások, szükségletek és a gazdasági realitás alapján. E tekintetben üdvözlöm a jelenlegi jogszabályi keret egyszerűsítésére vonatkozó ajánlásokat. Ezek összhangban állnak a folyamatban lévő jogszabályok egyszerűsítéséről és jobbításáról szóló vitákkal, amelyek a napirenden előkelő helyen szereplő bizottsági stratégiát képviselnek. Végezetül, el kell mondanom, hogy kétségeim vannak a biogázra meghatározandó konkrét célokkal kapcsolatban, és erre vonatkozóan hallottam egy megjegyzést az előadótól. Úgy hiszem, hogy a megújuló energiára kitűzött 20%-os cél már magában foglalja a biogázt. A biogáz hozzájárulhat a 10%-os

11-03-2008

11-03-2008

HU


bioüzemanyag-cél eléréséhez is. Ha konkrét biogázcélt tűznénk ki, felmerülne az a veszély, hogy nem koncentrálunk megfelelően . Ha konkrét célt tűzünk ki a biogázra, akkor az további adminisztrációs terheket róna az üzemeltetőkre és az állami hatóságokra. Nézetem szerint, ez egyben túlzott politikai nyomásgyakorláshoz is vezethetne egy adott típusú megújuló energia érdekében, ami sajnálatos lehet, ha a gazdasági körülmények a későbbiekben nem annyira előnyösek a biogáztermelés számára. Az a biogáz-jelentés, amit ön kér a Bizottságtól, minden bizonnyal hasznos lenne. Nekem azonban úgy tűnik, hogy a 2008-as határidő, amit ön meghatározott, kissé túl korai, amikor az összes többi folyamatban lévő kezdeményezést nézzük. A Bizottság azonban 2008 végére jelentést tesz az EU biomassza cselekvési tervének végrehajtásáról, így egészen bizonyos vagyok benne, hogy ebben a kérdésben megtaláljuk a közös nevezőt. Ez egy nagyon fontos és egyben nagyon érdekes jelentés. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó alapot ad a további vitákhoz. ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY alelnök Jens Holm, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének előadója. − (SV) Elnök asszony, a biogáz fontos szerepet játszhat a klímaváltozás elleni küzdelemben, nemcsak a hő és az villamos energia előállításában, hanem a gépjárművek hajtásában is. A biogáz trágyából és háztartási hulladékból is előállítható. Jelenleg igen nagy a potenciál a biogáztermelés lényeges növelésére. A Környezetvédelmi Bizottságban pozitívan kívánunk reagálni erre a lehetőségre, és a jövőben sokkal több biogázt szeretnénk látni. A biogáztermelés növelése azonban nem lehet önmagában vett cél. A hulladék esetében az elsődleges prioritás változatlanul a hulladék összmennyiségének csökkentése kell legyen. Ha csökkenteni akarjuk a hulladékot ahhoz – és ennek a kimondása egy kissé olyan, mint a káromkodás a templomban – csökkentenünk kell a fogyasztásunkat. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy néhány kérdést tegyek fel Fischer Boel biztos asszonynak, aki itt van velünk ma este: van-e a Bizottságnak stratégiája az EU-ban folyamatosan növekvő hulladékhegyek csökkentésére? Talán a Bizottságnak van stratégiája arra is, hogy segítsenek bennünket csökkenteni nagyon sok olyan termék fogyasztását, amelyre nincs igazán szükségünk ? A Környezetvédelmi Bizottságban mi a fenntartható biogáz tanúsítását is el akarjuk érni. Az ilyen tanúsítási rendszernek a teljes láncolatot le kell fednie, azaz a mezőtől a járműig. A tanúsítási rendszernek társadalmi és környezetvédelmi megfontolásokra kell épülnie. Én üdvözlöm a Bizottságnak a megújuló üzemanyagokról szóló új irányelvre irányuló javaslatát, de ennél többet kell tenni a biogáz szerepének bővítése érdekében. Még egy kérdés Fischer Boel asszonyhoz: önnek mi a véleménye egy ilyen tanúsítási rendszerről? Ez és más, a környezethez kapcsolódó kérdések aláhúzzák a közfelelősség jelentőségét. Legtöbben egyetértünk abban, hogy fokoznunk a biogáz szerepét. Több személygépkocsit és tehergépjárművet kellene biogázzal üzemeltetni. A biogáz akár 90%-kal is csökkenti az üvegházhatású gázok gépkocsik általi kibocsátását. Ezenkívül a részecskekibocsátás is csökken, és a gázzal üzemeltetett gépkocsik csendesebbek. Ha igazán komolyan vesszük azonban a környezet melletti kötelezettségvállalásainkat, ennek felelősségét nem hagyhatjuk a piacra. Ahhoz például, hogy több gépkocsi üzemelhessen biogázzal, kell lenniük üzemanyagtöltő állomásoknak, ahol gázt tölthetnek fel. Az államnak biztosítania kell, hogy a töltőállomások a jogszabályok és az ideiglenes finanszírozás révén feleljenek meg felelősségüknek. Az én hazámban, Svédországban, az északra vezető úton az utolsó ilyen töltőállomás Uppsalában van, ami az ország közepén található. Más szavakkal, azok az autósok, akik szeretnék feltölteni tankjukat, több mint 1000 km-t kell vezessenek a nélkül, hogy esély lenne biogázt tankolni. Ez természetesen elfogadhatatlan. Így mindannyiunknak van felelőssége a biogáz támogatásában: az EU-nak iránymutatások kidolgozásával, a tagállamoknak a nemzeti termelés ösztönzésével, és nem utolsó sorban a helyi hatóságoknak, amelyeknek több biogáz-létesítményt kellene építeniük. Werner Langen, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Tanácsadó Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, én az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményéről számolok be, amely az energiapolitika felelőse. Nekem erről nincs személyes véleményem, de a Bizottság 45:0 arányban 0 tartózkodással fogadta el az én véleménytervezetemet. Az Ipari Bizottság tudatában van a nemcsak trágyából – ahogyan az előadó gondolja –, hanem mindenféle szerves hulladékból is előállítható biogáz pozitív hozzájárulásának. Rámutattunk, hogy az élelmiszerpiaci verseny egyre problematikusabbá válik, és meg kell vitatnunk azt, hogy a biogáz betáplálásának a gázhálózatba diszkriminációmentes kell történnie, és javaslatokat kellene

115

116

HU


tenni a második generációs technológiai biogáz új eljárásaira. Megvitattuk a zöld géntechnológia szerepét a biogázzal kapcsolatban, és azon a véleményen vagyunk, hogy a fiatal és innovatív biogázágazatnak elismerten szüksége van kezdeti finanszírozásra, de nem állandó támogatásra. Ezen kívül, egész EU-ban egységes támogatási instrumentumokat kívánunk, és ezt a 13 pontunkban kifejezetten lefektetjük: egyszerűsített tervengedélyezési eljárást kívánunk a biogáz-létesítményekre. Az Ipari Bizottság nem kérte, hogy terjesszenek elő négy új irányelvet, amint képviselőtársam tette jelentéstervezetében. Én osztom biztos asszony véleményét, hogy nincs szükségünk új irányelvekre, de tisztességes szerepet kell adnunk a biogáznak a megújuló energiákról szóló létező irányelvekben. E tekintetben az Ipari Bizottság némiképp eltérő véleményt alakított ki, mint a jelentésért felelős Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság. Albert Deß, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja árnyékelőadójaként én nagyrészt támogatni tudom ezt a jelentés. Az előadó jó munkát végzett. Egyetértek azzal, amit már elmondtak: a biogáz lényegesen hozzájárulhat a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó céljaink eléréséhez, ahhoz, hogy kevesebb fosszilis energiát használjunk fel, és ezáltal csökkentsük a CO2-kibocsátást. Ennek előfeltétele természetesen az, hogy kihasználjuk a biogáz-potenciált. Németországban sok olyan biogázerőmű van, amelyben csak villamos energiát termelnek. A rendelkezésre álló energiának mindössze 38%-át használják fel itt; az energia 60%-a hulladékhőként kihasználatlan marad, amit a környezetbe bocsátanak ki. Ez nem lehet a biogáztermelés célja! Ezért gondolom azt, hogy a jelentés nagyon helyesen követeli, hogy a biogázt táplálják be a gázhálózatba. Mindkét irányt követnünk kell: vagy használjuk fel a villamos energia termelésekor keletkező veszteséghőt, vagy a biogázt közvetlenül vezessük a hálózatba. Mindkét folyamattal a hatékonyság magas fokát érhetjük el. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a modern növénytermesztés még jobb növények termesztésére képes. De nem feltétlenül osztom azt a véleményt, hogy ehhez génmódosításra lenne szükség. A növénytermesztők azt mondják, hogy a biogáznövények terméshozamai a jó termőföldön a hagyományos növénytermesztéssel is megkétszerezhetők. Mintegy 5000 liter fűtőolajjal egyenértékű biogázt tudunk hektáronként learatni. Jó növényekkel – amelyeket a növénytermesztés a jövőben létrehoz – akár hektáronként 10 000 liternyit is learathatunk majd. Ez jó módja annak, hogy a biogáz hozzájáruljon a klímaváltozás elleni fellépéshez. Bogdan Golik, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök asszony, nagy érdeklődéssel olvastam kollegám, Tabajdi úr által előkészített javaslatokat. Szeretnék gratulálni neki az igen jó jelentéshez. A világ jelenlegi helyzetében, amikor az olaj és más energiahordozók – például a gáz – ára meredeken, de előre kiszámíthatatlan hullámzásokkal emelkedik, és ez nagyon megnehezíti az ésszerű tervezést és a beruházási költségek becslését, és amikor az európai országok energiakereslete szintén növekszik, a biogáz témájáról szóló jelentés szokatlanul aktuális dokumentumnak tűnik. Ez a jelentés azt mutatja meg nekünk, hogy mi mindent tehetünk még az energiatermelés e szférájának fejlesztése érdekében. Ezekből a forrásokból az energiatermelés sokszorosára növelhető, a nélkül, hogy a természetes környezetet rombolná. E fejlődés pozitív hatása lenne, ha a kedvezményezetteket a regionális fejlesztésre és a vidéki területek fejlesztésére szánt pénzeszközökkel támogatnánk. A Bizottságnak és az egyes országok kormányainak különös gondot kell fordítaniuk az ilyen típusú energia termelőire, és a fejlesztéseket konkrét pénzügyi ösztönzők mechanizmusain keresztül kell támogatniuk. Ezért teljes mértékben egyetértek az előadó véleményével, hogy az Európai Bizottságnak fokoznia kell erőfeszítéseit az ilyen típusú forrásokból származó energia kiaknázása érdekében, és azt építse be Európa energiastratégiájába. Különösen fontos számunkra, európaiak számára, hogy az Európai Unió a divezifikáció fokozásával a lehető legsürgősebben függetlenedjen az energiaszférában. Willem Schuth, a ALDE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, szeretnék Tabajdi úrnak gratulálni a kiegyensúlyozott jelentéséhez. Úgy vélem, sikeresen mutatott rá a biogáznak, mint a jövő fenntartható energiakeverékének a jelentőségére. Mint Észak-Németországot képviselő európai parlamenti képviselő, én tudatában vagyok a biogáz, mint a mezőgazdaságból származó bioenergia fontos és sokoldalú formája potenciáljának. Németország, és különösen Alsó-Szászország, ahonnan én származom, vezető szerepet tölt be a biogázüzemeket illetően. Nem szabad elmulasztanunk a lehetőséget a szigorú és egyértelmű kritériumok kialakítására a

11-03-2008

11-03-2008

HU


biogáz-technológiához, amikor bevezetjük a biomassza-üzemanyagok EU-tanúsítási rendszerét. Ezt azonban az importra kiváltképpen alkalmazni kell. El kell kerülni azonban a termelőinkre háruló további adminisztratív terheket. Csak így lehet hatékonyan eloszlatni a gabonafélék és az élelmiszerek biogáztermelés céljára történő felhasználásával kapcsolatos aggályokat, mert a mezőgazdaság elsődleges feladata változatlanul az élelmiszertermelés kell legyen. Csak így járulhat a biogáz-technológia hasznosan hozzá a biztonságos energiaellátáshoz, a külföldi importtól való függőségünk csökkentéséhez, a klíma védelméhez és a vidékfejlesztéshez. Az európai kutatási és fejlesztési programok pedig nagyobb hatékonyságot fognak biztosítani. Wiesław Stefan Kuc, a UEN képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök asszony, képviselőtársam, a Tabajdi úr jelentésében felsorolt gondolatok végrehajtása minden bizonnyal lehetővé tenné számunkra, hogy hatalmas lépést tegyünk előre a biogáztermelés növelésében. Ugyanakkor ez a fenntartható mezőgazdaság megvalósítása felé is lépés lenne azzal, hogy jelentősen csökkentené a növényi és állati hulladék, trágya és szennyvíziszap mennyiségét és a megújuló energia beszerzését. Vannak azonban a biogáztermelésnek hátrányai is. A jelenlegi termelői és értékelési árak nem fedeznék a költségeket, és a nap végén még mindig lenne hulladék, csak még koncentráltabb formában. Az előnyöket és a hátrányokat a nap hideg fényében kell értékelnünk. Képviselőcsoportom megtette ezt, és úgy véljük, hogy még a jelenleg rendelkezésre álló technológiák mellett is támogatnunk kell Tabajdi úr jelentését. Lehet, hogy más technológiák lehetővé teszik majd a termelési folyamat modernizálását, miközben a növekvő energiaárak a gazdasági hatékonyságát növelik. Semmi kétségünk nincs azonban a környezetvédelemben elért sikerekkel kapcsolatban, és ez a legfontosabb. Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, az előadó jó jelentést nyújtott be, és azt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeként terjesztette elő, ami nagyon jó. Most hallottuk Langen úrtól, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság mintegy versenyez velünk itt. Ez mindig így van: amikor valami sikeressé válik, az Ipari Bizottság megpróbálja bezsebelni. Ez nem szükségszerűen jó. Emlékszem arra, hogy a biogáztermelés úttörői gazdák voltak, akiket 10, 15, 20 évvel ezelőtt kinevettek, mert a trágyából akartak energiát előállítani. Most az egyszer drasztikus kifejezéseket használva, a gondolat az, hogy a szarból csináljunk aranyat. Ez magában foglalja a trágyából történő energia-előállítást – a nélkül, hogy az emberi táplálékkel versenyre kelne. Ami fennmarad a trágyából, az még jobb trágya, ami sokoldalúbban felhasználható, mint az agresszív műtrágyák. Ez azt jelenti, hogy a biogáz a szél, a víz, a nap és a fa mellett a megújuló energiák közé tartozik, és ténylegesen is az, ha arra korlátozzuk magunkat, hogy csak szerves hulladékból állítsuk elő. Egy olyan helyzetben, mint ami tavaly és az azt megelőző évben volt a tejágazatban, amikor a tejért 23,5 centet fizettek, a komparatív kiválóság lényegesen magasabb volt, ha a kukoricát közvetlenül a biogázüzembe táplálják be, mint amikor a szarvasmarhával etetik fel, és tejet állítanak elő. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszerárak és az energiaárak mindig megfelelnek egymásnak, és ennek valamennyi köze van ahhoz, hogy van egy energiabetáplálási törvény – Németországban bizonyosan, de néhány más országban is –, melynek révén az energiaágazatban a növényi termékek jobb újrahasznosítása érhető el, mint az élelmiszer-ágazatban. Vigyáznunk kell, hogy ne kerüljünk versenyhelyzetbe. Ha rosszul csináljuk, a tartály és a tányér versenyeznek majd egymással. Ha azonban a biomassza-fűtőanyagok kérdésében egyenleget húzunk, ez az egyenleg negatívnak bizonyul, míg a biogáz esetében – még a gépjármű-üzemanyagnak szánt biogáz esetében is – az egyenleg pozitív. Ezért tőlünk függ, hogy támogatási és visszatérítési politikánkban egyértelműen a kisebb üzemeket részesítsük előnyben, hogy megelőzzük az ipari termelés irányába történő elmozdulást. Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, tegyük világossá: ezt a biomasszaügyet az emberi tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátásoknak a globális felmelegedésre gyakorolt állítólagos hatása hajtja. Felejtsük el a szénlábnyomokat. A CO2 a légkör természetes alkotóeleme, nem valami ördögi keverék, mint ahogyan a ”kényelmetlen igazság” a helyzetet félrevezetően lefesti. Ez a hiperaktív film egyáltalán nem bizonyíték, még csak nem is az igazság. Ez egy elmélet, ami nagyon messze áll a bizonyosságtól. Tudják, kémiatanárként – és fogadni mernék, hogy vannak néhányan ilyenek itt ebben a házban – én tudom, hogy

117

118

HU


mi kell ahhoz, hogy a hipotézistől eljussunk az elméletig, és onnan egy kémiai törvényig. Én nem igazodom egy magát felépítő amerikai politikus teátrális vagy didaktikus sirámaihoz. Szerencsére megszületett a Manhattani Nyilatkozat, amit a múlt héten 500 tudós hozott nyilvánosságra, és az azt állítja, nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a korszerű ipar által kibocsátott CO2 okozná a klímaváltozást. Az arra emlékeztet bennünket, hogy a globális klíma mindig is változott és mindig is változni fog. Itt senki nem méltányolja, hogy az általunk ismert Föld nincs végső állapotában, hanem folyamatos dinamikus fejlődésben van? Politikai kapzsiság, hogy mindannyiunkat meg akarnak adóztatni az elérhetetlen és szükségtelen elérése érdekében. Őrültség a mezőgazdasági területeket átadni bioüzemanyagok előállítására akkor, amikor a lakosság nő, és az egész világon gabonahiány van. Úgy termelni bioüzemanyagokat, hogy közben az esőerdők nagy területeit kiírtjuk, felégetjük a fát ott, ahol esi csak azért, hogy néhány évnyi nitrátot szerezzünk, és aztán továbbmenjünk, a becses erdőkön vett csoportos erőszak bűncselekmény. Tehát mi okozza a globális felmelegedés jelenlegi minimális fokát? Hogy átírjam a korábbi elnök, Clinton szavait: a nap, te buta! Jim Allister, az NI képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, én üdvözlöm a biogáztermelés figyelemre méltó növekedési potenciáljának elismerését. A pénzesládákat is megnyitja, ha ez segít az állattartó gazdáknak egy alternatív jövedelemforrást megcsapolni, ugyanakkor a mezőgazdasági hulladékok ártalmatlanításával kapcsolatos problémák megoldásával érdemben hozzájárul a környezet védelméhez. A biogáznak egy harmadik elhatárolható előnye, hogy a bioüzemanyagokhoz képest nem gátolja az élelmiszerbiztonságot, sőt segíti azt. Ez a biogáz elsődleges előnye: a hulladékot használja fel, és nem a növényt, nem ösztönöz a fontos takarmányok vagy élelmiszerek termelésével szemben. A feltörekvő biogázágazatnak az induláshoz támogatásra érdemi van szükség, de az egész EU-ban egységes támogatási instrumentum révén, nem a jelenlegi szórványos jellegű támogatással. Előretekintő szükségszerűség további kutatási támogatás biztosítása a második generációs biogáznak, mint bioüzemanyagnak a kiaknázása érdekében. Így sokat tehetünk és sokat is kell tennünk a biogáz fejlesztése érdekében, és ugyanakkor azért is, hogy a mezőgazdaság fenntarthatóbbá váljon. Úgy vélem, az EU-ban vastagon elszámoltuk magunkat a bioüzemanyagokkal kapcsolatos túlzott engedékenységgel. Ne tetézzük ezt a hibát a biogáz alulértékelésével. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök asszony, én is üdvözlöm ezt a jelentést: képet ad nekünk a biogázban rejlő lehetőségekrők, és tudom, hogy a különféle tagállamokban eltérő tapasztalatok vannak. Az ember elgondolkozik azon, hogy miért van ekkora szakadék a biogáz termelésében és felhasználásában bizonyos országokban, és másokban miért nincs. Amint a biztos asszony elmondta, itt hatalmas kiaknázatlan potenciál van, amivel kapcsolatban tennünk kell valamit, de véleményem szerint nem egy újabb irányelvvel, mert hogy abból bőven van, és az csak zavart keltene a helyett, hogy az előrehaladást segítené ezen a területen. Hadd hívjam fel a figyelmüket a jelentés 37. bekezdésére, ami egyszerűsített építési engedélyezési eljárásra hív fel. A hulladék felhasználásával és újrahasznosítással kapcsolatos megfontolások közül ezt a legfontosabb tényt egyszeri említik. Az én hazámban, és tapasztalatom szerint minden alkalommal, amikor megindul valamilyen zöld újrahasznosító létesítmény vagy hús- és a csontliszt energiatermelésre történő felhasználásának tervezési folyamata, kifogások merülnek fel, mert az emberek gyanakvóak az ilyen fejlesztésekkel kapcsolatban, és féltik az egészségüket. Össze kell vonnunk a kutatást, és nagyon határozottan ki kell mondanunk, hogy mi az igazság ezzel kapcsolatban, mert a közvéleményben aggályok vannak. Ezért tájékoztatnunk kell a lakosságot a mezőgazdaságból és a csatornaiszapból származó hulladék újrahasznosításának szükségességéről, de tudnunk kell, hogy ennek a technológiának megvannak a hátrányai, és az energiatermelés után nagyon gondos kezelést igénylő maradvány marad vissza. Örömmel vennék néhány megjegyzést a vitának erről az oldaláról is, mert ebben a Házban mi megújuló energiára, mint valami csodaszerre tekintünk, de azt is tudjuk, hogy az emberek nem szeretik, ha szélturbinát telepítünk a hátsókertjükbe. Ezért magunkkal kell vinnünk a lakosságot, és egyben el kell ismernünk, hogy vannak az egészséggel kapcsolatos aggályok, amelyekkel foglalkozni kell. Végül, hadd mondjam el, hogy teljes mértékben támogatom Mulder úr egyes módosítását, ami egy nagyon ésszerű és nagyon fontos módosítás, és azt javasolnám, hogy felolvasom, mert ez újra hangsúlyozza az állati trágya átsorolásának szükségességét, hogy azt megfelelő módon használják fel a gazdaságokban, és ezzel összefüggésben meg kell vizsgálni a nitrátokról szóló irányelvet.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Harangozó Gábor (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök asszony! Tisztelt biztos asszony! Kedves kollégák! Mai globalizált világunkban egyre több kihívásnak vagyunk kitéve. Ilyenek például a klímaváltozás, a növekvő szegénység, az energiahatékonyság és az energiabiztonság problémája, a megújuló energiaforrások felhasználásának kérdése. Ezért nemcsak reagálnunk kell az Uniót érintő kihívásokra, hanem a fenntartható mezőgazdaság érdekében közös stratégia mentén összehangolt szakpolitikai intézkedésekkel kell megpróbálnunk rendezni a 27-ek nehézségeit. Különösen ennek fényében üdvözlöm képviselőtársam, Tabajdi Csaba biogázról és fenntartható mezőgazdaságról szóló kezdeményezését, és ezúton szeretnék gratulálni a kiváló jelentéséhez. Fontosnak tartom, hogy létrejöjjön a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós irányelv, amellyel összehangoljuk az uniós szabályozást és a nemzeti politikákat, az uniós és a tagállami szintű szabályozást. Az integrált mezőgazdasági létesítményekben előállított biogáz az egyik legfontosabb bioenergia-forrás. A biogáz-üzemek létesítése azonban forrásigényes. Ahhoz, hogy ki tudjuk használni a biogázban rejlő lehetőségeket, célszerű lenne, hogy összehangoljuk a kohéziós politika, a mezőgazdasági, a vidékfejlesztési és a keretprogramok általi lehetőségeket, valamint ösztönözzük a biogáz-üzemekbe történő beruházásokat és azok fenntartását. A támogatások elosztása során a hatékonyság kell, hogy legyen az elsődleges szempont, ha pedig ez így van, akkor ma jóformán csak a villamos energia előállítását lenne érdemes támogatni. Ennél azonban jóval több felhasználási lehetőség van, ezért koncentrálnunk kell a kutatás-fejlesztésre, az innovációra, hogy a hatékony felhasználási módokat minél inkább kiszélesíthessük. Az uniós támogatásokon túl kedvező feltételeket kell teremteni a tagállamokban, amelyek elősegítik a biogáz-üzemek létesítését, működését, így például célszerű lenne a tagállamok ártámogatása, vagy más intézkedésekkel segítenék elő az újszerű energiaforrás felhasználását. A biogáz mint energiaforrás további előnye, hogy jelentős értékteremtő képességgel bír, a mezőgazdasági üzemekben és a vidéki régiókban, elősegítve ezen térségek gazdasági életképességének növelését, ezért is fontos, hogy odafigyeljünk, hogy a hátrányos helyzetű régiókban is ki tudják használni ezen lehetőségeket. Köszönöm. Anne Laperrouze (ALDE). – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, üdvözlöm Tabajdi úr jelentését. Az energiaforrások eltérőek, és nem ugyanazzal a potenciállal rendelkeznek, és nem is ugyanaz a környezeti hatásuk. A klímaváltozás elleni küzdelemre és a természeti erőforrások pazarlására tekintettel nagyon fontos, hogy semmit ne hagyjunk ki. A biogáz az energia olyan formája, amelyet ösztönözni kell. Fontos, hogy ne jöjjön létre verseny a biogáztermelés és az élelmiszertermelés között. Ennek érdekében a trágyából, iszapból, közösségi, szerves és állati hulladékból való biogáz-előállítást kell prioritásként ösztönözni. Ami a hulladékból történő biogáz előállítását illeti, hangsúlyoznám, hogy ez ténylegesen a hulladék, vagy más szavakkal a szennyezés hasznosítását jelentené. Ne kövessünk el azonban hibát. Mindenekelőtt a hulladék volumenét kell csökkentenünk. Továbbá azt is fontosnak tartom, hogy a biogázt ne csak villamos energia előállítására használják, hanem prioritásként helyben, garantált egészségügyi feltételek mellett a földgázhálózatokba való betáplálásra is. Következésképpen, foglalkozni kell az esetleges műszaki korlátokkal, hogy lehetővé váljon a hálózat elérése. Növelni kell az ágazat valamennyi vonatkozásában a kutatást és a fejlesztést: források, létesítmények, elosztás és felhasználás. Ezért szükséges a jogszabály felülvizsgálata, hogy figyelembe vegyük a valóságot és a biogáz előnyeit. Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Elnök asszony, Tabajdi úr jelentése olyan kérdést vet fel, ami nagy jelentőségű a gazdák, a gazdaság és a környezet számára. A biogáz korlátozza az importált földgázzal kapcsolatos költséget, csökkenti a légkörbe kibocsátott metán mennyiségét, és olyan üzemanyag, amely közvetlenül felhasználható a mezőgazdasági termelésben és a közművek céljaira is. A trágya, a hulladék és a szennyvíziszap újrahasznosítása biogáztermelés céljára a környezetvédelem ügyének is használ. A biogáztermelés szintje azonban igen változó az EU tagállamaiban. Ezen a területen az EU intézményeinek intézkedéseket kell hozniuk a bioüzemanyag-előállítás fejlesztésének a jogi és gazdasági szabályozók működése modernizálásával történő előmozdítása érdekében; fel kell gyorsítani a bioüzemanyag-termelési technológia modernizálásához kapcsolódó kutatási programokat, ide értve a biomasszából, szerves hulladékból, szennyvíziszapból és trágyából előállított üzemanyagokat is; és programok bevezetésével kell közzétenni az információt és hirdetni a jó tapasztalatokat, amelyeket a német, a belga és a dán gazdák értek el.

119

120

HU


Nils Lundgren (IND/DEM). – (SV) Elnök asszony, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Klímaváltozás Bizottsága azt állítja, hogy az ember olyan mértékben bocsát ki üvegházhatású gázokat, amely megváltoztatja a világ éghajlatát. Az EU elfogadta, hogy az emberiségnek ezért drámai módon csökkentenie kell ezeket a kibocsátásokat az elkövetkező évtizedekben, és kimondta, hogy az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia ebben a globális erőfeszítésekben. De hogyan is csináljuk ezt? Elborzadva látom, ahogy a politikai beavatkozás és az ambíció, hogy az EU intézményeihez politikai hatalom kerüljön, már az elszabadulással fenyeget. Nekünk európai parlamenti képviselőknek nem szabadna támogatásokat követelnünk a biogáz melletti elkötelezettség érdekében. Fogalmunk sincs arról, hogyan kellene adózási ösztönzőket alkalmazni a biogáznak más alternatívákkal szembeni előnyben részesítése érdekében. Hagynunk kell, hogy minden egyes EU-országban megállapítsák a kibocsátási célokat, amint megtettük, majd az országokra kell bízni, hogy a célok elérésének hatékony módozatait kidolgozzák. A klasszikus európai megoldás az intézmények közötti verseny – nem a központi ellenőrzés. Neil Parish (PPE-DE). – Elnök asszony, őszintén köszönetet mondok Tabajdi úrnak ezért a jelentését. Én is, mint sok más felszólaló, üdvözlöm ezt a biogázról szóló jelentést, mert annak nagyon fontos a szerepe. Különösen a mezőgazdaságban rengeteg hulladék termelődik, amelyből igen hatékonyan lehetne biogázt előállítani. Ehhez hozzá lehetne keverni az élelmiszerhulladékot és a zöldséghulladékokat, és ebből villamos energiát lehetne előállítani. Mindez nagy valószínűség szerint nagyon hatékony. Sokak szerint a biogáz a „bioeszközökkel” történő villamosenergia-termelés egyik leghatékonyabb módja. Egy dolgot azonban elmondanék Tabajdi úrnak, nevezetesen, hogy nincs szükségünk kifejezetten bioenergia-irányelvre: az beépíthető a megújuló energiáról szóló irányelvbe. Arra kérném, hogy ne követelje ezt. Azt is elmondanám, hogy ami a gazdákat illeti, az egyik dolog, amivel most nagymértékben foglalkoznak, az a nitrát-irányelv. A gazdaságokban sok hulladékot kell tárolni. A szennyvíziszap is tárolható a gazdaságban és átalakítható biogázzá, majd az ebből származó hulladék szétteríthető a földeken. Amint a biztos asszony is mondta, két legyet egy csapásra. McGuinness asszony elmondta, hogy az egyik dolog, amivel meg kell birkóznunk – valószínűleg nem európai, de tagállami szinten –, az az, hogy a biogázüzemek nagyon csodálatosak mindaddig, amíg valahol máshol vannak, és nem a szomszédban. Ettől nagyban szenvedünk Európában: ez mindig valahol máshol történik. Végül szeretnék válaszolni Clark úrnak – bár azt hiszem már elment –, aki azt kérdezi, hogy van-e globális felmelegedés. Én egy kimagasló izraeli tudóssal beszéltem, aki azt mondta, lehet, hogy van globális felmelegedés, lehet, hogy nincs, de várhatunk-e húsz évet, hogy megtudjuk, igazunk van-e vagy sem? Cristian Silviu Buşoi (ALDE). – (RO) Tekintettel az olaj jelenlegi árára, a biogáz olyan energiaforrás, amelyet figyelembe kell venni, különösen az Európai Unió növekvő szénhidrogén-importtól való függőségének összefüggésében. Mindannyian tudatában vagyunk annak a célnak, hogy az összes energiafogyasztásban európai szinten 2020-ra el kellene érnünk a megújuló energia 20%-os részarányát. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a biogáz energiaforrásként történő használatát ösztönözni is kell, különösen pénzügyi eszközökkel. A biogáz és a többi bioüzemanyag, együtt a nap- és a szélenergiával, jelentősen csökkentheti a hagyományos energiaforrásoktól való függőséget. Továbbá, a többi megújuló energiafajtával összehasonlítva, a biogáznak megvan az az előnye, hogy felhasználható villamosenergia- és hőtermelésre és a közlekedésben egyaránt. Lehet, hogy csak a biogázról egy új irányelv több a kelleténél, de én mégis üdvözlöm a Bizottsághoz intézett kérést, hogy készítsen külön jelentést a biogáz Európai Unióban betöltött szerepéről, amely tartalmazzon ajánlásokat is az e téren szükséges európai és nemzeti jogalkotásra. Samuli Pohjamo (ALDE). – (FI) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Tabajdi úrnak a kiváló jelentéséért. Nagyon alapos munkát végzett. A biogáz fontos megújuló energiaforrás, ami hozzájárul a fenntartható mezőgazdasági fejlődéshez és javítja a környezet állapotát is. A biogáz-energia önellátóbbá teheti a gazdaságokat és más területeket, és eddig még ennek az erőforrásnak csak egy kis részét aknáztuk ki. Még sokat kell tennünk azonban a termékfejlesztés érdekében. Innovációkra van szükségünk, a jó tapasztalatok cseréjére és további finanszírozásra. A biogáz nyersanyagait, a trágyát és az élelmiszer-melléktermékeket nem lenne szabad hulladékként, hanem a biogáz és a műtrágya előállításához felhasználható nyersanyagként

11-03-2008

11-03-2008

HU


kellene besorolni. Ugyanakkor közös szabályokat kellene lefektetni a biogáz felhasználásának elősegítésére az egész Európai Unióban, hogy eltávolítsuk a hozzá kapcsolódó nemzeti akadályokat és korlátozásokat. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Az EU energiaellátása az Unión kívüli országoktól függ. Ezen kívül Európa nem áll messze az energiaválságtól. Ezért létfontosságú számunkra, hogy beavatkozzunk, és támogassuk a megújuló energiák felhasználását. Nézetem szerint a biogáz mind gazdasági, mind környezeti szempontból alkalmas választási lehetőség. Hozzájárul a fenntartható gazdasági és mezőgazdasági fejlődéshez, a vidéki területek fejlődéséhez és a környezet védelméhez. Ha állati trágyából, szennyvíziszapból, kommunális és állati szerves hulladékból állítják össze, új bevételi lehetőséget kínál a mezőgazdaságból élők közösségének. Ugyancsak igen fontos azonban, hogy alapos figyelmet szenteljünk a biztonsági intézkedéseknek. A mezőgazdasági és kommunális hulladékban lévő néhány aktív hatóanyag és baktérium, ha elterjed, veszélyeztetheti a közegészséget is, és a természeti környezetet is. Én azonban erőteljesen ellenzem a kukorica, a gabonafélék és más elsődleges mezőgazdasági élelmiszer-termék energiatermelésre történő felhasználását. Ezek alkalmazása a takarmányok és az élelmiszerek általános túlárazásához vezet. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, a biogázból előállított megújuló energia az energiaellátás szempontjából pozitív fejlemény. A további hozzájáruláshoz szükség van azonban annak megállapítására, hogy vajon a trágyából készült biogáz hozzájárul-e az üvegházhatású gázok csökkenéséhez. A jelentéstervezet ténylegesen nem foglalkozik a nem szándékos vagy véletlen kibocsátások kérdésével, vagyis azzal, amikor a kibocsátás a termelési folyamat során szivárgás miatt következik be. Vannak kutatások, amelyek azt sugallják, hogy a termelés során metán veszhet el, nitrogén-oxidok szabadulnak fel, amikor bomlást elősegítő anyagokat alkalmaznak a termőföldön, és ezek semmissé teszik az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének mindenféle lehetőségét. Ezért sürgős szükség van további kutatásokra. Bármiféle, a biogáztermelést támogató jogszabály felülvizsgálatának szigorú életciklus-elemzésen kell alapulnia, hogy végérvényesen értékelhessük a folyamatot a megújuló energia termelése és az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének stratégiája összefüggésében. James Nicholson (PPE-DE). – Elnök asszony, azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak az igen aktuális jelentéshez. Az energiabiztonság, a növekvő energiaköltségek és a klímaváltozás talán a legnagyobb kihívások, amelyekkel Európa a XXI. században szembesül. Egy dolog világos: Európának nagyobb mértékben kell önellátóvá válnia energiaszükségletei tekintetében, és biztosítania kell energiaellátásának biztonságát. Ehhez alternatív energiaforrásokra, új technológiákra és a megújuló energiákra való nagyobb fokú támaszkodásra van szükség. Saját választókörzetemben úgy becsülik, hogy mi az energiánk megdöbbentő 96%-át importáljuk. Önök közül sokan egyetértenek velem, hogy a biomassza és a bioüzemanyagok feltörekvő piaca számos új lehetőséget kínál a gazdák számára. Ez egyre inkább versengő piac: észak-írországi választókörzetemben a gazdák komoly hasznot húzhatnának földjük alternatív felhasználásából, hogy új vállalkozási lehetőségeket alakítsanak ki a bioüzemanyagok termelésében. Bár nincsenek olyan illúzióim, hogy a bioüzemanyagok és a biomasszából előállított energia lenne Európa energiával kapcsolatos fokozódó aggályaira az egyetlen válasz, bizonyos vagyok benne, hogy az aggodalom mérséklésében fontos szerepük van. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, a gáz szerepe fontos, elsősorban a gázellátás diverzifikálásában, másodszor a klímaváltozás elleni küzdelemben és harmadszor a környezet állapotának javításában, azaz védelmében. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a biogázt háztartási hulladékból, szerves hulladékból, szennyvíziszapból és trágyából állítják elő. A biogáz nagyon fontos megújuló energiaforrás. Felhasználható energiatermelésre, kiváló hőforrás és gépjárművek üzemanyagául is szolgálhat. Nagyobb számú gépjármű is élhetne a biogáz előnyeivel, de ahhoz rendelkezésre kellene állnia, és használatának költséghatékonynak kellene lennie. Az új második generációs technológiákat kell azonban alkalmaznunk a biogáz előállítására. Szükséges, hogy a biogáz fejlesztéshez stabil feltételeket és megfelelő pénzügyi támogató instrumentumokat biztosítsunk. Claude Turmes (Verts/ALE). – Elnök asszony, mint a megújuló energiákról szóló irányelv előadója, amelyről nemsokára szavazunk itt a Parlamentben, én valóban üdvözlöm Tabajdi úr jelentését. Nagyrészt egyetértek

121

122

HU


azzal is, hogy a biogáz egyike a biomassza-feldolgozás egyik legjobb módjának Európában. Jelentésemben meg fogok próbálni rámutatni a biogázban rejlő lehetőségekre. Ez az energia tárolható formája, így kiegészítheti a többi szakaszosan rendelkezésre álló megújuló energiaforrást. Én is a bürokrácia csökkentését igyekszem elérni. Azt hiszem, Európában valós probléma az engedélyezés kérdése, különösen az energiatermelés esetében, ami nem veszélyes és a biogáz sem veszélyes. Szeretnék még egy kérdést megemlíteni. Most vitatjuk meg a belső piaci gázirányelvet is. Meg kell könnyítenünk a biogáznak a földgázhálózatba történő betáplálását. Akiket ez önök közül érdekel, nézzék meg azokat a módosításokat, amelyeket a gázirányelvhez benyújtottam. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik hozzászóltak a vitához. Mint mindig, nagyon nehéz csak a biogázra összpontosítani – ilyenkor belekezdünk a vitába az összes megújuló energiáról. Ez az egész vita a Bizottság tavaly januárban közzétett energiajelentésére épül, mert akkor láttuk meg hirtelen, hogy milyen nagymértékben függünk az energiaimporttól, különösen keleti szomszédainktól, és másodszor: hogyan járulhatnánk hozzá a CO2-, illetve az üvegházhatású gázkibocsátások csökkentéséhez. Hirtelen az asztalra került az összes különféle gondolat. Amikor a közlekedési ágazatról beszélünk, 2020-ig a felhasznált energia 10%-ának kell a megújuló energiákból származnia, és itt a mezőgazdasági ágazat volt az első szállító – és jelenleg is az egyetlen. Mindannyian tudjuk – és ma is hallottuk – is,hogy verseny van az élelmiszer, a takarmány és az üzemanyagok között. Erről vita lesz mindaddig, amíg a különféle bioüzemanyagok első generációjánál tartunk. Ezért teljes mértékben egyetértek azokkal, akik hangsúlyozták, hogy nagy befektetésekre van szükség a kutatásban és a fejlesztésben, hogy túlhaladhassuk ezt az első generációs megoldást, és beléphessünk a második generációba. Kulcsfontosságú, hogy ez – a különféle típusú megújuló energiákkal együtt – gazdaságilag életképessé váljon a jövőben, mert ma nem az. Meg kell találnunk ”az arany középutat”, hogy ez gazdaságilag fenntarthatóvá váljon. A következő kérdés a fenntarthatóság – a környezeti fenntarthatóság. Itt nagyon egyértelmű a megközelítésünk. Nem fogadjuk el azokat a megújuló energiákat, amelyeket nem fenntartható módon állítanak elő, és ez vonatkozik mind az Európai Unión belüli termelésre, mind pedig a kívülről importált megújuló energiákra. Szükségünk lesz az importra. Senkit ne próbáljanak meggyőzni arról, hogy képesek leszünk kizárólag az európai termelésre támaszkodni. Ez egyszerűen nem lehetséges, szükségünk lesz az importra. Ragyogó gondolatnak tartom, hogy folytassuk a biogázzal kapcsolatos kemény munkát. Itt hulladékot – szennyvíziszapot – és a vágóhidak összes maradványát használjuk fel, ami nagyon jó alkotóeleme ennek a termelési folyamatnak. Mezőgazdasági környezeti szempontból ez megoldhat néhány problémát, amellyel néhány tagállam, néhány régió szembesül a nitrátirányelvvel kapcsolatban, amint erről szó esett ma este. Segíthet ezeknek a problémáknak a megoldásában is. Azt hiszem, nagyon sok lehetőség van a megújulóenergia-ágazatban, de nyomást kell gyakorolnunk a további befektetések érdekében, hogy az a jövőben életképes megoldássá váljon. Még egyszer köszönetem az előadónak. Nagyon jó jelentés volt. Tabajdi Sándor Csaba, előadó. − (HU) Biztos asszony! Elnök asszony! Köszönöm a vitát. Nyilvánvaló, a mai vita is igazolta, hogy sem a biogáz, se a bioenergia, sem a megújuló energiaforrások nem csodaszerek önmagukban, de rendkívül fontosak az energia diverzifikálásában. Másodszor: ma még drága a biogáz, ezt Kuc úr, kolléga és sokan mondták, tehát technológiai fejlesztésre van szükség. Kezdetben kell az állami támogatás, a vidékfejlesztési alapból, ahogyan ezt Fischer-Boel biztos asszony mondta. A harmadik, rendkívül fontos. Nem volt egyértelmű – ezt Parish elnök úrnak mondom – holnap lesz egy szóbeli módosítóm, amelybe visszavonom a biogázra és a biohulladékra vonatkozó irányelvre való javaslatom, és az egységes megújuló energiaforrások irányelv keretében fogom javasolni. Ebben állapodtam meg Fischer-Boel asszonnyal, kollégáival és az Európai Néppárttal. Negyedik dolog a határidő: természetesen ebben rugalmasak leszünk. McGuinness asszonynak szeretném jelezni, hogy ma az eljárás rendkívül bürokratikus, a legpéldamutatóbb országban – nem azért, mert a biztos asszony dán – Dániában is öt évbe kerül az ötlettől az üzem átadásáig, van ország, ahol ez tíz évbe kerül.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Végezetül kedves Avril! Itt van a kezemben a dán – és megint nem azért, mert a biztos asszony dán – "Danish Agricultural Advisory Service National Center" által készített kiváló tanulmány. Könnyű volt megírni ezt a jelentést. El fogom küldeni kedves Avrilnak, ahol a potenciális környezeti problémákról, tehát azokról a kérdésekről, a szökevény gázokról nagyon pontos számítások vannak, és ez hála Istennek nekem megnyugtató, de nem vagyok környezetvédelmi szakember. S végezetül szeretnék köszönetet mondani a dán intézetnek. Eleve bocsánatot kérek biztos asszonytól a rossz dán kiejtésemért, Thorkild Birkmosének, Henning Lynksø Fogednek és Jørgen Hingének, ők készítették ezt a kiváló tanulmányt. Szeretném Nicolas Neveznek, a Mezőgazdasági Bizottság munkatársának, és Korányi Dávid és Bíró Tamás kollégáimnak megköszönni, és szeretném a két véleményezőnek, Werner Langen és Holm Jens kollégának a két társbizottság véleményét megköszönni, és Önöknek az alkotó bírálatot. Lépjünk előre a biogázba, még ha nem is csodaszer. Köszönöm a figyelmüket. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap délben 12 órakor kerül sor.

22. Energiastatisztika (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Turmes úr jelentése (A6-0487/2007) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében az energiastatisztikáról szóló Európai Parlamenti és Tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0850 – C6-0035/2007 – 2007/0002(COD)). Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Elnök asszony, a tavalyi év a klímaváltozással és energiapolitikával kapcsolatos kulcsfontosságú döntések éve volt. Az Európai Unió határozottan elkötelezett a klímaváltozás elleni küzdelem és a biztonságos fenntartható és versenyképes energiaellátás biztosítása kihívásának való megfelelés mellett. Egy évvel ezelőtt, 2007 márciusában az Európai Tanács pontos és kötelező célokat határozott meg azzal az ambiciózus tervvel, hogy csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, és növeli a megújuló energia arányát energiafogyasztásunkban. Amint önök is tudják, a Bizottság konkrét javaslatokat nyújtott be ezekre a területekre vonatkozóan. Mindezek a törekvések szükségessé teszik az energiahelyzet haladásának jó minőségű, állandó és részletes figyelemmel kísérését, mivel az energiafogyasztás felel az üvegházhatású gázkibocsátásaink több mint 80%-ért. A tagállamoknak is szoros figyelemmel kell kísérniük energiafüggőségüket, különös tekintettel a földgázra és az olajra. Az energiastatisztikáról szóló rendeletre irányuló javaslat része a Bizottság által tavaly elfogadott energiacsomagnak. Hagyományosan az energiával kapcsolatos statisztikák gyűjtése a tagállamokkal kötött önkéntes megállapodásokra épült, és ez így működött éveken át. A Bizottság és a Parlament azonban egyetért abban, hogy az ilyen statisztikák gyűjtése túl fontos ahhoz most és a jövőben is, hogy csak önkéntes megállapodásoktól függjön. Ezen kívül, a gáz- és a villamosenergia-piac liberalizálása együtt járt az érintett felek számának növekedésével, amelynek logikus következménye, hogy ezen a téren az adatgyűjtés sokkal bonyolultabbá vált, ami azt jelenti, hogy jogalap is szükséges ehhez a nagyon fontos munkához. Ez a rendeletre irányuló javaslat az Európai Parlament Bizottsághoz intézett kérésének eredménye, hogy jogi kötelezettséget vállaljon arra, hogy az európai polgárok számára európai szinten, rendszeresen és megfelelő időpontokban az energiára vonatkozó adatokat biztosít. Ezen kívül, az energiastatisztika egy nagyon dinamikus terület, és a rendeletre irányuló javaslat megfelel az Európai Parlament azon kívánságának, hogy folyamatosan fejlessze az energiahatékonyságról és a megújuló energiaforrásokról szóló statisztikákat. Mindez azt a konstruktív légkört tükrözi, ami az intézményeink közötti vitákat uralta, amelynek során létrejött a rendeletre irányuló javaslat végleges változata, amelyről ma megkezdjük a vitát itt a Parlamentben. Ezért engedjék meg, hogy ezt a bemutatást azzal zárjam, hogy köszönetet mondjak a folyamat főszereplőinek, és különösen az Európai Parlament előadójának e jogi alap elkészítése során adott támogatásukért, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a jövőben az Európai Unióban átlátható adatokkal rendelkezzünk az energiáról. Claude Turmes, előadó. − (FR) Elnök asszony, az energia visszakerült a politikai napirendre. Biztos úr, amikor ön hivatalba lépett Brüsszelben, egy hordó olaj ára 25 dollár volt. Ma 105 dollár, így ahhoz, hogy

123

124

HU


megbirkózhassunk az energiakihívással – legyen az a klímaváltozás, az olajhiány, geopolitikai függőségünk, mint a helyzet gyökere, gazdasági sebezhetőségünk, a változékony olaj vagy gázár –, úgy vélem, hogy minden korábbinál sürgetőbb az európai energiapolitika bevezetése. A jó európai energiapolitika előkészítéséhez azonban jó adatbázisra van szükség. Úgy vélem, hogy amiről ma este szavazunk, az egy jó adatbázis létrehozása, mert a statisztika kötelező lesz – ez nagyon fontos –, de azért is, mert a Parlament szerintem valóban sikert ért el, mert az a statisztika, ami eddig elsősorban a szénre, olajra és gázra vonatkozó nagyon részletes fosszilis energiastatisztika volt, most hozzáigazodik a XXI. századhoz, és a XXI. század energiája a megújuló energiaforrások felé irányul. 2020-tól 20%-os részaránya mellett a megújuló energia lesz a vezető energiaforrás Európában. Ezért a statisztikákat adaptálni kell, és ezt meg is tesszük összhangban az energia iránti kereslettel. Megdöbbentő, hogy mennyire gyengék a nemzeti statisztikák – és ennek következtében az európai statisztikák – különösen az épületek, a háztartások és az irodai berendezések fogyasztása, de még a közlekedés tekintetében is. Azt hiszem még valami fontosra tettünk szert, nevezetesen az átláthatóságra a nukleáris lánc tekintetében. Az új rendelet arra kötelezi Európát, hogy sokkal konkrétabb legyen, többek között a nukleáris lánc elülső végére tekintettel is, véget vetve egy meglehetősen kaffkai helyzetnek. Olyan helyzetben voltunk, hogy importáltunk. Európa az uránium 98%-át importálja, ám a statisztikában Európa statisztikai évkönyvében a nukleáris energia úgy jelent meg, mint belső energiaforrás, mert a statisztikát nem igazították ki. Így ezen a ponton is haladást értünk el. A másik sikertényező az, hogy a statisztikát öt hónappal korábban fogjuk közzétenni. Itt nagyon kemény csatában nyertünk, különösen a Tanács ellen. Megjelenik e mellett egy járulékos nyereség, nevezetesen, hogy a tagállamok és különösen Németország, amelyet a legnehezebb volt a gyakorlatban is meggyőzni – rákényszerülnek, hogy többet invesztáljanak a statisztikába. Így erről a helyről hadd mondjak köszönetet Európa összes statisztikusának, akik az elmúlt 10 évben igen korlátozott erőforrásokkal kényszerültek statisztikákat előállítani – és ezt folyamatosan teszik is. Most jobb helyzetbe kerülnek, mert a pénzügyminisztereket kötelezzük, hogy az energiastatisztikát sokkal komolyabban vegyék. A Parlamentnek ez a győzelme kollektív győzelem. Szeretnék köszönetet mondani Trautmann asszonynak, Hall asszonynak és Korhola asszonynak az elvégzett munkáért. Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani a Parlament alkalmazottainak, Cordero asszonynak a portugál elnökség részéről, mert igazán ő az, aki segített bennünket megállapodásra jutni, és végül az Eurostat tisztviselőinek, akiknek el kellett viselniük engem, időnként egyik délután a másik után, a sok kérdésemmel és az azokra adott válaszokkal, így azután köszönet jár nekik is. Eija-Riitta Korhola, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (FI) Elnök asszony, a közösségi szintű energiastatisztika mindig is úriemberek megállapodására épült. Előzetesen nyilvánvaló volt, hogy miről gyűjtenek statisztikai adatokat, ezeknek mennyire kell pontosnak lenniük, és mikorra kellett azokat benyújtásra előkészíteni. Az utóbbi időben azonban ez már így nem működött. Az EU bővítése, illetve bizonyos, ezzel együtt járó statisztika gyakorlat, és más reformok, például az energiapiacok liberalizálása és az energia alternatív formái, együttesen tették szükségessé, hogy sürgősen megalkossuk a közösségi jogi keretet a statisztikák összeállításához. A most előttünk álló kompromisszumos csomag intenzív tárgyalások eredménye, amelynek során bizonyos mértékig keresni kellett az úriemberhez méltó magatartást, bár a végén kiderült, hogy az mindenkinek a javát szolgálta. Úgy gondolták, hogy az energiastatisztikai folyamat majd puszta lábjegyzet lesz a Parlament munkaügyi statisztikáihoz, ám az előadónak, Turmes úrnak sikerült a hivatali politikai játszmák során a száraz és szakmai jellegű statisztikákkal mély szenvedélyeket felkavarnia. A felhívás a nukleáris üzemanyagciklusra, az energia végfelhasználására vonatkozó részletes statisztikákra, a megújuló energiára vonatkozó bővített statisztikára, valamint az ambiciózus követelés, hogy az évi Eurostat-jelentéseket előbbre hozzák, mind a politikai irányultságú lépések példái. Ahhoz, hogy a céljára alkalmas legyen, a statisztikának semleges eszköznek kell lennie, semmi többnek. A képviselőcsoportom árnyékelőadójaként én kaptam meg a döntőbíró szerepét. E tekintetben az Eurostat és a Tanács véleménye igen messze voltak előadónk céljaitól. Most köszönetet szeretnék mondani az összes érintett félnek a bölcs kompromisszumkészségért, ami azt jelenti, hogy a várt rendelet most már gyorsan hatályba léphet. A Turmes úr által hangsúlyozott reformokat is figyelembe veszi a rendelet, bár realista módon. Sikerült konszenzust elérnünk arról is, hogy a rendelet

11-03-2008

11-03-2008

HU


mire vonatkozzon, és mi maradjon a jogalkotás más területeinek tárgya. Ennek kiváló példája a tőzeg: nem foglalunk állást a tekintetben, hogy fosszilis vagy megújuló fűtőanyagként soroljuk be, mivel ebben az összefüggésben évente megújul. Hagyjuk ezt a kicsiny harcot a jövőbeni energia megújuló formáiról szóló irányelv küszöbön álló vitájára, amikor útjaink minden bizonnyal ismét keresztezik egymást. Catherine Trautmann, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, miközben Európa fokozatosan ellátja magát a klímaváltozással kapcsolatos üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozását szolgáló instrumentumokkal, miközben az európai polgárok megérik az energiaár-emelkedések teljes erejét, természetesen fontos, hogy végre létrehozzuk az energiastatisztika gyűjtésének és terjesztésének jogalapját. Mi azonban úgy véljük, hogy éppen ilyen fontos e statisztikát összhangba hozni az előttünk álló kihívásokkal: az energiamegtakarítással, az energiamix újradefiniálásával, a fosszilis energia csökkenésével és a sokkal több megújuló energiával. E rendelet új elemei ezért inkább jelentik a statisztika hatókörének koherens újradefiniálását, mint szórványos kiegészítések sorozatát. Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának árnyékelőadójaként az én megközelítésem arra irányult, hogy biztosítsam, hogy ez a statisztika még hasznosabb legyen az európai polgárok számára, de azok számára is, akik kormányozzák őket. A statisztikák megbízhatóbbak lesznek az elemzéshez , és hasznosabbak a döntéshozatal elősegítéséhez. A polgárok számára megküzdöttünk az átláthatóbb statisztikáért, és el is nyertük azt, ami tájékoztatást ad arról, ami a leginkább érinti őket: a lakhatásról és a közlekedésről, de a nukleáris iparról is. A kormányok számára a lehetséges legaktuálisabb statisztika áll majd rendelkezésre az Energiaügyi Tanács minden évben szokásos tavaszi üléseire. Majd meglátjuk, hogy milyen mértékben teljesülnek ezek a célok. Közben, nézetem szerint, ezeknek a meglehetősen visszafogott változásoknak az eredménye, hogy nem fogjuk indokolatlanul növelni a tagállamokra vagy a különféle érintett partnerekre nehezedő munkaterhet. Ezen a ponton szeretnék kompromisszumkészségéért köszönetet mondani előadónknak, Turmes úrnak, valamint egész csapatának. Végezetül, dicsérni szeretném az Eurostat által mindvégig biztosított nagyon értékes és nagyon hatékony támogatást, amelynek segítségével létrejött az a most már szilárdnak minősíthető eredmény. Fiona Hall, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani Turmes úrnak előadóként végzett kiváló munkájáért, és a kollegákkal folytatott szoros együttműködéséért. Az energiastatisztika olyan, mint az épületet tartó acélrudak: kívülről nem láthatók, de nélkülük az egész épület összeomlik. Jelenleg az energiaelőállítás vadonatúj módszereit építjük fel. Az EU új célokban állapodott meg az energiahatékonyság, a megújuló energiák és a CO2-kibocsátások tekintetében. Ám jól tudjuk az EU ezen a területen kifejtett múltbéli erőfeszítései alapján, hogy sokkal könnyebb a célokat kitűzni, mint azokat megvalósítani, és csak úgy tudjuk megmondani, hogy valóban azt tesszük-e, amit elhatároztunk, ha az intézkedéseinket statisztikailag mérjük. Most az energiakeresletre irányuló statisztikára éppen úgy szükségünk van, mint az energiakínálatra vonatkozóra. Részletes statisztikára van szükségünk a megújuló energiákról éppen úgy, mint a fosszilis üzemanyagokról. Jobb statisztikára van szükségünk a nukleáris energiáról, amelyet európai szinten gyűjtenek és állítanak össze, és szükségünk van arra, hogy ezeket a statisztikákat sokkal gyorsabban dolgozzák fel, hogy hamarabb álljon rendelkezésünkre a visszacsatolás. Különösen fontos biztosítani, hogy a statisztika a márciusi energiaügyi csúcstalálkozót jóval megelőzően rendelkezésre álljon. Végezetül, üdvözlöm, hogy a tőzeg szilárdan a fosszilis üzemanyagok kategóriájában marad. Az Egyesült Királyságban a tőzeges területeket védendő drága élőhelynek tekintjük. A tőzeg olyan lassan regenerálódik, hogy teljesen helytelen lenne azt megújuló erőforrásnak tekinteni. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, a klímaváltozás, az ellátás biztonsága, az áremelkedések, az olyan kellemetlen események, mint Európa egyes részeinek elsötétedése, Ukrajnában a Gazprom vészjelzése, együttesen abba az irányba hatottak, hogy az európai polgár és a döntéshozó egyaránt jobban tudatában van energiahelyzetünk bonyolultságának, ami sürgősen szükségessé teszi a pontos, időszerű és teljes statisztikai adatok rendelkezésre állását. E tekintetben üdvözlöm a Bizottság javaslatát, és az előadó, Turmes úr által végzett munkát. Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat, hogy melegen gratuláljak neki a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv előadójává történt kinevezéséhez.

125

126

HU


Az energiafelhasználás felelős az EU teljes üvegházhatású gázkibocsátásának 80%-ért. Az EU energiahelyzetére vonatkozó időbeni és megbízható alapadatok rendelkezésre állása alapvető fontosságú ahhoz, hogy ne csak a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti céljainknak, hanem a 2012 utáni forgatókönyv szerinti céljainknak is megfeleljünk. Hogyan is köthetnénk megbízható megállapodást a fosszilis tüzelőanyagok csökkentésére vonatkozó átlátható célokról a nemzetközi színtéren, és a megújuló energiák nagyobb arányú használatáról az ilyen alapadatok nélkül? Lehetetlenség. Jelenleg az energiastatisztikák összeállítása lassú, kevéssé hatékony és gyakran nem teljes, sőt pontatlan is. Amint az előadó nagyon helyesen rámutatott, jelentős a késedelem az Eurostat energiaadatainak közzétételében. Meg tudja erősíteni a biztos úr, hogy ez a rendelet a létfontosságú energiastatisztikák időbeni rendelkezésre állását fogja eredményezni, és hogy az általunk itt az EU-ban alkalmazott statisztikai modell összehasonlítható lesz azzal, amit például az Egyesült Államok és más globális szereplők használnak, hogy hasonlót a hasonlóval mérhessünk össze? Végezetül, egyetértek az előadóval, amikor azt mondja, hogy az új rendeletnek védelmet kell biztosítania az adatok manipulálásával szemben. A pontos, ellenőrizhető és pártatlan Eurostat-statisztika kulcsfontosságú a jelenlegi és jövőbeni klíma- és energiapolitikák egész sorához, mint például az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez, a tevékenységek megosztásához és a megújuló energiára vonatkozó javaslatokhoz. Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, ha az Európai Unióban koherens Európa-politikát akarunk alkotni, és egyhangúan akarunk megszólalni a nemzetközi energiafórumokon, alapvető fontosságú, hogy teljes és megbízható statisztikával rendelkezzünk, amely könnyedén lehetővé teszi számunkra az összehasonlítást. Az is lényeges, hogy jó koordináció jöjjön létre a tagállamokkal és a tagállamok között. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a Bizottság szövege kimondja, hogy a tagállamok részvétele kötelező. Az is fontos – amint Trautmann asszony rámutatott –, hogy az új javaslat ne terhelje többletmunkával a vállalkozásokat és a többi érintett felet. Üdvözöljük ezért, hogy a javaslat nem törekszik a végrehajtandó statisztikai feladatok módosítására, hanem e helyett közös jogi keretet ad, amely garantálja a módszertani egységet, és ezért elősegíti az adatok összehasonlíthatóságát. Ezen kívül, energiahelyzetünk bonyolultságának megértése és a céljaink felé történt haladás részletes mennyiségi figyelemmel kísérése szintén pontos, időszerű és teljes körű statisztikát igényel. Ezért egyetértünk az előadóval abban, hogy az olyan területeken, mint az energiahatékonyság, javítani kell a rendelkezésünkre álló statisztikát. A hatékonyság most prioritást élvez energia- és klímaváltozás-politikánkban. A jelenlegi adatok nem biztosítják a szükséges adatokat azoknak az együtthatóknak a kiszámításához, amelyek ezen a területen abszolút szükségesek. A nukleáris ágazat és a megújuló energia fejlesztése is jelentős nehézségeket vet fel, amelyeket meg kell oldani. Ez csak néhány példa jelenlegi rendszerünk korlátozottságára, amely a megoldásukra irányuló érdekes javaslatok mellett mind szerepelnek Turmes úr jelentésében és én szeretnék gratulálni neki kiváló munkájához. Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadónak a nagyon jó jelentéshez. Ugyancsak szeretnék gratulálni a biztos úrnak a Bizottság kezdeményezéséhez. Támogatom ezt a jelentést elsősorban azért, mert a közös energiapolitikáról, és különösen a közös külföldi energiapolitikáról szól. Itt egy további érv azonban, és ez valójában számunkra sokkal fontosabb: meghagyjuk a tagállamoknak az elsődleges energiahordozókkal kapcsolatos választás lehetőségét (energiamix), miközben és ugyanakkor korlátozzuk a CO2-kibocsátást, és létrehozzuk a közös energiapiacot. Ha a költségeket akarjuk összehasonlítani, és ki akarjuk deríteni, hogy a jövőben mely nulla kibocsátású megoldások a legjobbak, és melyek a leggazdaságosabbak, kell legyen alapunk az összehasonlításhoz. A közös piac és a benne folyó verseny, és mindenekfelett a hatékony beruházás igényli a jó és összehasonlítható statisztikai adatokat. A befektetőknek, különösen a magánszektor befektetőinek szükségük van az ilyen adatokra, ha hatékony politikát akarunk működtetni az energiapiacon. Ugyancsak képesek leszünk arra, hogy az egyes tagállamok adatait összevessük a konkrét árakra és költségekre vonatkozóan, amelyet ma a jelenlegi statisztikai adatainkkal még nem tudunk megtenni, különösen azért, mert nincsenek adataink a megújuló energiaforrásokról. Van még egy utolsó kérdés: kinek a számára hasznosak ezek az adatok és miként? E tekintetben még nem minden világos, és a gyakorlat lesz a döntő. Nagyon fontos, hogy figyelmet szenteljünk arra, hogy az ilyen adatok milyen mértékig lesznek hozzáférhetőek a jövőben, és miként tudjuk megvédeni az adatoknak azt a részét, amit nem szabad közzétenni.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Szeretnék gratulálni az előadónak a munkájához. Az energia és a klímaváltozás az Európai Unió prioritásai. Ez az oka annak, hogy az ágazat értékelését és a szükséges intézkedés meghozatalát az Unió számára lehetővé tevő energiastatisztika rendkívül fontos. Az Eurostat 2008. február 26-án közzétette az energia, a közlekedés és a környezet statisztikai mutatóit. Az energia esetén találunk mutatókat az energia megbízhatóságára, az energia intenzitására, az energiaforrásokra, a végső energiafogyasztásra, a megújuló energiára, az energiahatékonyságra és az energiaárakra. Ami a klímaváltozást illeti, találunk információt az üvegházhatású gázok kibocsátásáról. A tagállamok kötelesek lesznek a szükséges adatok szolgáltatására, hogy a javasolt rendelet által kért mutatókat össze lehessen állítani. Az adatgyűjtéshez és -feldolgozáshoz jelentős pénzeszközökre lesz szükség. A 14. módosítás utal az adatgyűjtésben és -feldolgozásban az informatika felhasználásának köszönhető időmegtakarításra is. Az 5. módosítás vázolja a legfontosabb üzemanyagok ellátásbiztonságának és az európai szinten fontos adatok rendelkezésre állásának szükségességét, amelyet kellő időben kell szolgáltatni, hogy az esetleges kínálati hiány esetén Európai Unió szintjén lehessen a helyzetet előre látni, és a megoldásokat koordinálni. Ez összhangban áll a Lisszaboni Szerződés szerinti, az energiahiány esetére vonatkozó szolidaritási záradékkal. Az európai polgároknak szükségük van az ilyen korrekt és fontos statisztikára. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez a jelentés nagyon fontos számunkra, mert a részletes adatok természetesen a politikai döntéshozatal alapját képezik. Ezért a jövőben fontos lesz, hogy különbséget tegyünk a pénzügyi és az árutranzakciók között. Mindannyian tudjuk, hogy a különféle ágazatok miként befolyásolják az energiaárakat. A termelés, a kereskedelem és a fogyasztás közötti eltérés is fontos szerepet játszik azonban. Konkrétan itt az intelligens méréssel kezdenénk, nemcsak a fogyasztónál, hanem a különféle rendelkezésre álló mérési pontokon is. Ugyancsak fontos számunkra a statisztika különféle költségei megértéséhez alkalmazott módszer megválasztása. Meg akarjuk szüntetni a bürokráciát, és egyúttal nagyobb hatékonyságok akarunk elérni a statisztikában. A módszer megválasztása ezért a jövőbeni felhasználás szempontjából fontos – véletlenszerű mintavételezés, teljesen automatizált kiértékelés, just-in-time, nem dekódolt, összehasonlítható az egész EU-ban és globálisan. Az arányosság ugyancsak fontos a különféle ügynökségek számára. Biztosítanunk kell, hogy az ellátás biztonsága, mint egyetemes kritérium átláthatóan rendelkezésre álljon, hogy a költségek és az árak legyenek megkülönböztetve, és hogy az egész rendszer fenntartható legyen. Claude Turmes, előadó. − Elnök asszony, csak néhány megjegyzésem van. Ami a tőzeget illeti – sajnálatos, hogy Korhola úr már elment –, nagyon egyértelmű a meghatározásból, hogy a tőzeget fosszilis energiaként sorolták be. Mi az IPCC tőzegmeghatározását vettük át, ami egyértelművé teszi, hogy a tőzeg nem megújuló energiaforrás. Így e tekintetben néhány finn politikus és finn lobbista jobb, ha abbahagyja az álmodozást, elolvassa az irányelvet, és ragaszkodik a tényleges szöveghez. Nagyon sajnálom, hogy a heti európai üzemanyagleltár mérésének gondolatát nem tudtam keresztülvinni. Itt Európában a mi olajárunkat az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumnak heti hivatalos közleménye határozza meg. Mivel Európának nincs független olajstatisztikája, a mi árainkat ténylegesen az Egyesült Államok piacán megjelenő hiány határozza meg, és nem tudunk rámutatni a piac számára arra, hogy az európai piac gyakran sokkal kevésbé szűkös, mint az Egyesült Államok piaca. Mivel itt ezt nem tudtuk kieszközölni, biztos úr, talán a Bizottság az IEA-nál folytatott tárgyalások során kezdeményezhetné, hogy legalábbis vizsgálja meg, hogy potenciálisan mit nyerhetnénk itt Európában, ha léteznének heti európai olajstatisztikák. Néhány szakértő azt állítja, hogy pusztán ezzel az intézkedéssel csökkenthetnénk az olaj árát. Most viszont munkához kell látnunk, és fontos, hogy a Bizottság koordináltan működjék. A Bizottság az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóságon belül létrehozott egy megfigyelő egységet, így fontos, hogy az Eurostat és ez az új megfigyelő egység szorosan együttműködjenek. Végezetül, szeretnék sok energiát és bátorságot kívánni az Eurostat köztisztviselői karának és a tagállamok köztisztviselőinek, mint hogy mostantól gyakran fognak a komitológiai eljárásban találkozni, és ezt valódi statisztikává átalakítani. Szeretnék még egyszer mindannyiuknak köszönetet mondani jóindulatú szavaikért. Még akár egy pohár pezsgőt is felajánlhatok önöknek e hosszú este végén! Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap délben 12 órakor kerül sor.

127

128

HU


23. Növényvédő szerekre vonatkozó statisztika (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Staes úr jelentése (A6-0004/2008) a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság nevében, a növényvédelmi termékekre vonatkozó statisztikákról szóló, az Európai Parlament és a Tanács rendeletére irányuló javaslatról (COM(2006)0778 – C6-0457/2006 – 2006/0258(COD)). Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani Staes úrnak kiváló előadói munkájáért, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságnak, és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak e rendeletre irányuló javaslatról folytatott vitához való hozzájárulásokért. A javaslat része a növényvédő szerek fenntartható használatára vonatkozó tematikus stratégiának. E tematikus stratégia célja, hogy csökkentse a növényvédő szerek emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatását. A mai vita tárgyát képező rendeletre irányuló javaslat hozzájárul ehhez a célhoz azzal, hogy valamennyi tagállamban megbízható és összehasonlítható adatokat gyűjtsenek, hogy lehetővé váljék az összehangolt kockázati mutatók számítása. A Bizottság javaslata több éves munka eredménye, amelyet az OECD-vel és kutatószervezetekkel együtt végeztünk e kockázati mutatók kidolgozásában. Eredeti szándékunk a Bizottságnál az volt, hogy a rendelet valamennyi típusú növényvédő szerekre vonatkozzon, a biocideket is beleértve. A jogalkotás előkészítő fázisa azonban világossá tette, hogy a biocid ágazat-nincs megfelelően harmonizálva, és sem a Bizottságnál, sem a tagállamoknál nincs meg a kellő tapasztalat vagy tudás a biocidekre vonatkozó konkrét intézkedésekre vonatkozó javaslatok megtételéhez, ezért az a döntés született, hogy a termékeknek ez a kategóriája ne szerepeljen az eredeti, az önök számára megfontolásra előterjesztett javaslatban. Tudom, hogy jelentésében Staes úr kiáll a biocidek bevonása mellett, de nekünk voltak indokaink arra, hogy végső soron úgy döntsünk, hogy nem szerepeltetjük azokat. Szeretném azonban biztosítani az előadót és mindannyiukat, hogy a Bizottság meg fogja ragadni a biocidekről szóló, ez év végére tervezett irányelv felülvizsgálatának lehetőségét, hogy javaslatot terjesszen elő, amely átfogóan foglalkozik ezzel az ágazattal, ide értve az adatgyűjtést is. Staes úr jelentése kiáll a mellett, hogy a rendelet hatálya terjedjen ki a növényvédő szerek nem mezőgazdasági célú felhasználására is, és így tartalmazza a termelési és forgalmi statisztikákat is. Javaslatunkban mi úgy döntöttünk, hogy ezeket az adatokat kihagyjuk a rendelet alkalmazási köréből, elkerülve a más, termelésre és forgalomba hozatalra vonatkozó statisztikai rendeletekkel való átfedést, ami megnövelné az e statisztikák előállításának adminisztratív költségét. Nyitottak vagyunk azonban, hogy megvizsgáljuk: a meglevő termelési és forgalomba hozatali statisztikát hogyan lehet a legjobban felhasználni a tematikus stratégia céljainak javára. Elnök asszony, hölgyeim és uraim, azzal szeretném befejezni, hogy emlékeztetném önöket e rendelet végrehajtásának jelentős pénzügyi költségére, ami a 25-ök Uniójára készült kezdeti becslés szerint évi 10 és 25 millió euró között van, és ez arra vezet bennünket, hogy azt ajánljuk, kapjanak a tagállamok kellő rugalmasságot e rendelet alkalmazásában. Bízom benne, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti jó együttműködés alapján a lehető leggyorsabban megállapodásra jutunk, mivel, amint önök is tudják, az ilyen adatok összegyűjtésének folyamata hosszú és bonyolult, és mintegy öt évig tart. Jó lenne, ha a rendeletet a lehető leggyorsabban alkalmazni lehetne, és természetesen akkor, amikor a tematikus stratégiáról szóló keretirányelvet elfogadták. Végül szeretnék még egyszer köszönetet mondani Staes úrnak a kiváló munkájáért egy olyan javaslattal kapcsolatban, amely nagyon bonyolult, ugyanakkor nagyon fontos a környezet és az emberi egészség szempontjából. Bart Staes, előadó. − (NL) Úgy vélem, hogy a biztos úr igen jól összegezte a számos ponttal kapcsolatos aggályait. A Bizottságnak a statisztikáról és növényvédő szerekről szóló rendeletre irányuló javaslata közvetlenül kapcsolódik a novényvédő szerek fenntartható használatára vonatkozó tematikus stratégiához. A biztos úr azt is igen egyértelművé tette, hogy a cél a növényvédő szerek felhasználására és forgalomba hozatalára vonatkozó nemzeti statisztikák európai összehangolása, amit olyan szinten kell elérni, hogy az funkcionális értelemben a leginkább megvalósítható legyen. A cél ezért – és ez egy fontos cél –, hogy ezeket

11-03-2008

11-03-2008

HU


az adatokat arra használjuk fel, hogy középtávon csökkentsük a növényvédő szerek felhasználásából adódó kockázatokat, és ezeknek a környezetre és a közegészségre gyakorolt hatását. Jelentésem készítésekor négy célom volt: 1. az adatok kellő összehasonlíthatóságának biztosítása; 2. az adatgyűjtés megkettőzésének elkerülése; 3. a hatály kiterjesztése a nem mezőgazdasági felhasználásra; 4. az így szerzett adatok teljes körű hasznosítása a beszámolásra vonatkozó erkölcsi kötelezettségen keresztül. Úgy vélem, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságban megtartott szavazás után elértem ezt a négy célt, de tudom, hogy még mindig vannak nehézségek. Különösen az árnyékelőadó, Nassauer úr érvelt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja nevében azzal, hogy az adatgyűjtést megfelelő és hatékony módon kell szabályozni, nemcsak az ilyen adatok bizalmas kezelése, hanem az azokhoz való nyilvános hozzáférés és átláthatóság tekintetében is. Úgy vélem, hogy Nassauer úr és én nagyon konstruktív tárgyalásokat folytattunk, és aggályait megoldottuk, többek között a Környezetvédelmi Bizottságban történt szavazással, amely szinte egyhangú volt. Sikerült jól megszövegeznünk a rendelet hatályának a nem mezőgazdasági ágazatra történő kiterjesztését is. Így most nemcsak a mezőgazdasági és kertészeti, hanem a szakmai nem mezőgazdasági felhasználást, például az utak, vasutak és kommunális zöldterületek karbantartási munkáihoz történő felhasználásra vonatkozó adatgyűjtést is kiválasztottuk. Hála az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának, a biztos úr által is tárgyalt biocidek koncepciója végső soron utat talált a jelentésbe. Ezt különösen a PPE-DE képviselőcsoportja ellenezte, és így a PSE képviselőcsoportjával együtt és saját képviselőcsoportom nevében megkíséreltem a problémát azzal megoldani, hogy két módosítást állítottam össze az első olvasatban elfogadott, a Klaß asszony-féle jelentést kiegészítő korábbi szöveg alapján. Tudom, hogy a PPE-DE képviselőcsoportjának és Nassauer úrnak is vannak még problémái ezzel, de remélem, hogy a végső szavazáskor ez nem jelent áthidalhatatlan akadályt; végül is ezzel kapcsolatban az Európai Parlament többségi véleménye előtt próbálunk meg fejet hajtani. Egy másik, a PPE-DE képviselőcsoportjában ellenvetésre találó pont, hölgyeim és uraim, a Környezetvédelmi Bizottságnak az a döntése, hogy a rendelet hatályát kiterjeszti a növényvédő szerek értékesítése és felhasználása mellett a növényvédő szerek előállítására, importjára, exportjára és forgalmazására is. A PPE-DE képviselőcsoportja attól tart, hogy ez további terhet ró a vállalkozásokra. Hogy őszinte legyek, Nassauer úr, én ebben kételkedem, mivel ezek az adatok mindenképpen rendelkezésre állnak, és e tekintetben semmiféle további megfontolásra nincs szükség. Szemben Nassauer úr állításaival, meg vagyok győződve arról, hogy ezeknek az adatoknak a bevonása a nem kívánatos és illegális forgalomról sokkal jobb áttekintést biztosít. Azt hiszem, ez az ismeret a rendelet egyik célja megvalósításának hasznára válik majd, amelyet a biztos is egyértelműen megfogalmazott, nevezetesen, hogy csökkentsük a növényvédő szereknek a környezetre és a közegészségre gyakorolt hatását, illetve használatukból adódó kockázatokat. Azt is gondolom, hogy e két konkrét érv biztosítani fogja, hogy fel tudjunk lépni bármilyen harmadik ország által indított WTO-eljárással szemben. Köszönetet szeretnék mondani képviselőtársaimnak rendkívül konstruktív együttműködésükért. Remélem, hogy sikerülni fog a jelentéshez nagy többséget szerezni, hogy termékeny tárgyalásokat folytathassak a Tanáccsal a második olvasatban. Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak a kiváló együttműködésért, és az Eurostat tisztviselőinek is, akik mindig rendelkezésre álltak, és rendkívül segítőkészek voltak a jelentés létrehozásánál. Nagyon köszönöm, hölgyeim és uraim. Hartmut Nassauer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, konszenzus van abban, hogy csökkenteni kívánjuk a növényvédő szerek használatából származó, az emberekre és a környezetre gyakorolt káros hatásokat. Ahhoz, hogy ezeket a hatásokat megállapítsuk, indikátorokat kell kidolgozni. Ahhoz, hogy ezeket kidolgozhassuk, adatokra van szükségünk. Hogy az adatok bizonyosan rendelkezésre álljanak, szükségünk van erre az irányelvre. Ezt hangsúlyoznom kell ahhoz, hogy egyértelművé tegyem, hogy ez nem érinti a növényvédő szerek vagy azok használatának engedélyezését, pusztán a megfelelő mutatók kidolgozásának érdekében az alkalmas adatok megszerzését. Ezzel kapcsolatban egyetértés van.

129

130

HU


Igen messzire mentünk a közös álláspont kialakítása érdekében, amint Staes úr is nagyon helyesen bemutatta, és ez meglepően sikeres volt. Egyetértettünk abban is, hogy az alkalmazás hatókörét ki kell terjeszteni a nem mezőgazdasági ágazatokra is. Ugyancsak megtaláltuk a következetes álláspontot a vállalati illetve kereskedelmi titkok védelme érdekében. Közöttünk két olyan tétel van, amit nem sikerült feloldani: az első a biocidek bevonása. Én teljes mértékben osztom a biztos úr által kifejtett álláspontot. Nincsenek alapvető ellenvetéseink, de jelenleg nincs meg a szükséges tudásunk ahhoz, hogy ezt a lépést értelmes módon megtehessük. Elvben nincsenek fenntartásaim vele szemben, amint mondtam. Ez a megfelelő időben megtörténhet. A második pont azonban súlyosabb. Mi kategorikusan ellenezzük azt, hogy az alkalmazási kör kiterjedjen a növényvédő szereknek nemcsak a használatára, hanem az előállítására is, mert az előállítási folyamat, mint olyan semmilyen tájékoztatással nem szolgál az alkalmazásról. A harmadik országokba exportált termékek; a felhasználás előtt tárolt termékek. Ezért a termelés, mint mondtam, mint olyan, semmivel sem járul hozzá ahhoz a célhoz, amiért ezt az irányelvet kibocsátjuk, és ezért nagyon örülnénk, ha azt elkerülhetnénk. Ezzel együtt is azt mondanám, Staes úr, hogy amennyiben a Bizottságnak sikerül betartania az általunk kidolgozott kompromisszumokat, akkor az ön jelentése nem fog elvérezni a végső szavazásnál. Hegyi Gyula, a PSE képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, vitatkoztam magammal, hogy magyarul vagy angolul szólaljak fel erről a témáról, de azután rájöttem, hogy a munkafolyamat során én leginkább angol kifejezéseket használtam erről témáról. A PSE képviselőcsoportja intenzív vitát folytatott a jelentésről, és kompromisszumos álláspontot foglalt el. Néhányan közülünk, magamat is beleértve, radikálisabb módosításokkal éltek, de a képviselőcsoport közös álláspontja elfogadható számunkra is. Így üdvözlöm a jelentést, és gratulálok az előadónak. A növényvédő szerek egyrészt fontos és lényeges segítői a modern európai mezőgazdaságnak, másrészről azonban a növényvédő szerek nem megfelelő használata és a káros anyagok használata egészségi problémákhoz, végzetes balesetekhez, és a környezet szennyezéséhez vezet. A döntéshozóknak, a hatóságoknak, a helyi önkormányzatoknak, a gazdáknak, a nem kormányzati szervezeteknek és a polgároknak megfelelő tájékoztatásra van szükségük a növényvédő szerek használatáról ahhoz, hogy ennek negatív hatásait csökkenteni, illetve megelőzni lehessen. Ezért a növényvédő szerekre vonatkozó európai statisztikára irányuló javaslat pozitív lépés a környezetbarát mezőgazdaság felé. Az európai statisztikák alapján figyelemmel kísérhetjük és értékelhetjük az új növényvédő szerekre vonatkozó jogszabályokban elrendelt pozitív változásokat, itt a növényvédő szerek felhasználásról szóló irányelvről és a növényvédő szerek engedélyezéséről szóló rendeletről van szó. A PSE képviselőcsoportja jóváhagyásával a kezdetektől fogva javasoltam és támogattam a biocid-termékek felvételét ebbe az irányelvbe . Mint a legtöbb esetben, a biocidek hatóanyagát növényvédelmi szerként is felhasználják. A biocideknek ezért szinte ugyanaz az egészségi és környezeti hatása. A környezetbe történt kibocsátás után egyáltalán nem számít, hogy az adott anyagot biocidként vagy növényvédő termékként állították elő. Ésszerű, hogy először csak a biocid-termékekről gyűjtsünk statisztikát. Az üzleti titoktartás mindig érzékeny kérdés, és ezért nagyon örülök, hogy mindannyian elfogadtuk, hogy ez az irányelv vegye figyelembe a környezeti információhoz való hozzáférésről szóló Aarhusi Egyezmény szerinti kötelezettségeket. Ezért támogattam azt a módosítást, amely kötelezi a termelőket, hogy megfelelő tájékoztatást biztosítsanak a közvélemény számára. Remélem, hogy az e Házban képviselettel rendelkező politikai pártok közötti kompromisszum után a Tanács is egyetért majd a jó első olvasattal, és néhány éven belül talán már idézhetem itt a legutóbbi európai növényvédőszer-statisztikák hasznos adatait. Marios Matsakis, a ALDE képviselőcsoportja nevében. – Elnök asszony, gratulálok az előadónak, Staes úrnak a kiváló jelentéséhez, és nagyszerű erőfeszítéseihez, amellyel elérte a kompromisszumot és konszenzust a különféle politikai frakciók között. A növényvédő termékek értékesítésére és felhasználására vonatkozó nemzeti statisztikák EU-harmonizálása, és az ilyen statisztikai adatok megfelelő felhasználása kétségtelenül nagyban előmozdítaná az ilyen termékek hatásának környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásának pontos értékelését, lehetővé téve a javító intézkedések meghozatalát. Annak érdekében, hogy ez az összehangolás hatékony, és így a lehető legelőnyösebb lehessen, az előadó nagyon helyesen vezetett be számos módosítást, amelyek felölelik a legtöbb képviselőcsoport kompromisszumos megállapodását, ami négy fő területre terjed ki. Először, a tagállamokban az összehasonlítható és összeegyeztethető statisztikai adatok létrehozása. Másodszor, az adatgyűjtés

11-03-2008

11-03-2008

HU


megkétszerezésének elkerülése a költségek és a szakmai felhasználók terhei csökkentése érdekében. Harmadszor, a rendelet hatályának kiterjesztése a nem mezőgazdasági célú felhasználásra, és negyedszer, hogy a begyűjtött adatokat a lehető legteljesebb mértékben fel kell használni. Mi ezeknek a módosításoknak a nagy többségét hasznosnak és szükségesnek tartjuk – ahogyan azokat a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság is szinte egyhangúan hagyta jóvá –, és támogatni fogjuk. Csak három módosítás ellen fogunk szavazni, nevezetesen a 24., a 27. és a 29. módosítás ellen. Ezen kívül teljes mértékben támogatunk öt további, a Zöldek és mások által benyújtott módosítást. Végezetül, még egyszer szeretném azt az általános érvényű megjegyzést tenni, hogy e jogszabály céljai elérésének sikere nagymértékben függ a megfelelő végrehajtástól, és ehhez rendkívül fontos a tagállami hatóságok konstruktív részvétele és teljes körű elkötelezettsége. Reméljük, hogy ez így lesz mind a 27 tagállamban. Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (DE) Elnök asszony, szeretnék őszintén gratulálni az előadónak. Mi is tanácsot adunk itt az EU növényvédőszer-csomagjában ahhoz, hogy miként védhetjük meg az embereket, az állatokat és a környezetet a káros növényvédő szerek által okozott kártól – és ez a célunk. E cél tekintetében alapvető követelmény, hogy elegendő adat álljon rendelkezésre. Remélem, hogy ez a szavazás határozott jelzést ad a környezet és az egészség védelmére. Az adatok gyűjtése és közzététele nem érinti az üzemi titkokat, de a fogyasztók tájékoztatáshoz és az átláthatósághoz fűződő jog védelemben részesül. Én a mellett vagyok, hogy az interneten tegyük elérhetővé a lehető legnagyobb mennyiségű adatot. Ez teljes mértékben összhangban állna a növényvédő szerek engedélyezéséről szóló jelentésemmel. Az engedélyezési folyamat tapasztalatai azt mutatják, hogy megbízható adatokra van szükségünk a növényvédő szerek európai felhasználásáról és összehangolt adatgyűjtési módszerekről. Csak akkor remélhetünk kevesebb félreértést és téves információt, ha jó adatok állnak rendelkezésünkre. Végezetül, van még valami, ami ugyan nem szerepel a statisztikai jelentésben, de a szívemhez közel áll. A növényvédő szerek engedélyezéséről szóló jelentés utolsó olvasatakor a nagy és kiskereskedelem számára kibocsátandó növényvédőszer-útlevél mellett döntöttünk. Ehhez is adatokra van szükség a növényvédő szerek alkalmazásáról. A nagy- és kiskereskedelem akarja ezeket az adatokat, és remélem, hogy a tagállamok nem tesznek majd keresztbe. Ez is a növényvédő szerekre vonatkozó adatok statisztikája melletti támogatás. Remélem, hogy a cél egyesít bennünket, és sikerülni fog elérni az emberek, az állatok és a környezet jobb védelmét a megbízható adatok révén. Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (SV) Elnök asszony, először is köszönetet kívánok mondani Staes úrnak a kitűnő jelentésért, amelyet természetesen a GUE/NGL képviselőcsoportjában támogatunk. E jelentés egyik célja a növényvédő szerek használatának csökkentése a statisztikák javítása révén, ami sürgető feladat. Európában növekszik a toxinok és vegyszerek mezőgazdasági célú felhasználása. A toxinok ott maradnak az élelmiszerekben, és azokat mi és gyermekeink elfogyasztjuk. Ez mindannyiunkat érint. Ennek nyugtalanítania kellene mindenkit, akinek fontos az egészség és a környezet. Az én hazámban a környezetvédelmi mozgalom hosszú távú jövőképe a vegyszermentes mezőgazdaságról szól. Sajnálatos módon e cél ma még messze van. A vegyszerek felhasználás nő a mezőgazdaságban, nemcsak az EU egészében, hanem Svédországban is. Van egy konkrét kérdésem Almunia biztoshoz: ha egy adott ország be kívánja tiltani a vegyszerek mezőgazdasági felhasználását, nem kellene-e jogosultnak lennie erre? Sajnálatos módon sok olyan példa van, hogy a tagállamok be akarták tiltani egyes növényvédő szerek használatát, de az önök bizottsága megakadályozta ezt. Miért? Nem kellene a környezetet és a közegészséget nagyobb súllyal figyelembe venni, mint a totális harmonizáció igényét? Irena Belohorská (NI). – (SK) A növényvédő szerek statisztikáiról szóló jelentés szorosan összefügg a növényvédő szerek fenntartható használatára vonatkozó tematikus stratégiáról szóló jelentéssel. Ha a jelentés összhangban akar állni a stratégiával, lényeges, hogy a stratégia azon elemei, amelyekkel kapcsolatban már egyetértettünk, és amelyeket jóváhagytunk, tükröződjenek ebben a rendeletre irányuló javaslatban is. Ez vonatkozik elsősorban a rendelet címére, és a ”növényvédelmi termékek” kifejezésnek a ”növényvédő szerekre” történő cseréjére. Ezen kívül, a biocidek bevonása a rendelet hatálya alá olyan elemnek tekintendő, amelyet már mind a tematikus stratégiában, mind a növényvédő szerekről szóló irányelvben jóváhagytunk. A biocideknek is e rendelet hatálya alá kell tartozniuk még azt megelőzően, hogy az első jelentést benyújtanák a Bizottságnak. A biocidek valamennyi releváns jellemzője ismert előttünk. Ezért nincs indok arra, hogy ne vegyük be őket, vagy hogy további információra várjunk. Ez szükségtelenül halasztaná

131

132

HU


a növényvédő szerek kifejezés értelmezését, amely felöleli mind a növényvédelmi termékeket, mind a biocideket. Ezért erőteljesen ellenzem a 33. módosítást, és támogatom a 2. módosítást, mivel a Parlament már megállapodásra jutott ezzel kapcsolatban, és egyedül ez a módosítás felel meg a tematikus stratégiának és a növényvédő szerekről szóló, a parlament által 2007 októberében jóváhagyott irányelvnek. Christa Klaß (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, a növényvédő termékeket tesztelik, és a statisztika része annak a csomagnak, amely tartalmazza a növényvédő szerek engedélyezéséről szóló rendeletet, és a növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló irányelvet. A teljes csomag célja, hogy minimálisra csökkentse a növényvédő termékek emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatását. A belső piaci verseny nyomása és a határokon átnyúló környezeti vonatkozások közös megközelítést tesznek szükségessé. Az a tény, hogy piacainkra az egész világról érkeznek élelmiszerek, egyértelművé teszi, hogy ahhoz, hogy hatékonyak lehessenek, a kötelezettségeknek helyénvalóaknak kell lenniük. Senkin sem segít, ha a gyümölcs, a zöldség és a hús csak harmadik országokból származik, mert a kötelezettségek túlságosan megnehezítik a termelést itt. Nekünk Európában nincs befolyásunk a harmadik országokból származó élelmiszerekre. Az egyetlen lehetőség, ha meghatározzuk a maximális megengedett maradványmennyiségeket, és erre még nem állunk készen, nem is beszélve a növényvédőszer-útlevélről. Nagyon helyes nyilvántartásokat és statisztikákat vezetni a növényvédő szerek értékesítéséről, hogy figyelemmel kísérhessük a növényvédelem áramlatait és fejleményeit. Ennek kinyilvánított célja a kockázatok csökkentése. Az adatgyűjtésnek biztosítania kell az összehasonlíthatóságot, és a beszámolási kötelezettséget a minimálisra kell szorítani. A hatóanyagok áramlásának nyilvántartásba vétele egyértelműen túllő a célon, mivel még nem bizonyos, hogy az adott hatóanyagból növényvédő terméket, biocidet vagy esetleg gyógyszert állítanak elő. A biocideket külön kell megfontolás tárgyává tenni, és itt mi várunk Bizottságnak a biocidek engedélyezésére és felhasználására vonatkozó javaslatára. Csak akkor lesz lehetséges megfontolni, hogy még milyen statisztikai adatokra van szükség. Komolyabban kell vizsgálni a növényvédő termékek illegális felhasználását. Ehhez a meglevő jogszabályok fokozottabb ellenőrzésére van szükség. Véleményem szerint a statisztika itt nem segít. Staes úr, azok akik megsértik a törvényt, nem szerepelnek a statisztikában sem. Olajos Péter (PPE-DE). – (HU) Köszönöm elnök asszony! Kétségtelen, hogy a különböző élősködők és kártevők elleni növényvédő szerek alapjában reformálták meg az európai mezőgazdaságot. Ezek a vegyszerek azonban az emberi egészségre és a környezetre káros hatást gyakorolnak. Ki kell vonni tehát a forgalomból az emberekre különösen veszélyes növényvédő szereket, és jelentősen csökkenteni kell a vegyi anyagok e célra történő felhasználását. Ehhez azonban megbízható statisztikákra van szükségünk, melyek összevethetők, és melyek uniós szinten harmonizáltak. Ezzel nem a felhasználókra, a mezőgazdasági üzemekre szeretnénk nagyobb terheket rakni, nem ez a célunk. Az viszont igen, hogy minden nem mezőgazdasági célú növényvédőszer-használatot bevonjunk a statisztikák látókörébe, és így egy későbbi szabályozás hatókörébe. Had mondjak egy példát. Európában a vasúti sínek melletti kőzúzalékokat növényirtószerrel, egy izopropilamin-sóval permetezik, vagy inkább mossák. Az EU vasúthálózatának hossza kb. 213.000 km, amire becslések szerint úgy 900.000 liter vegyszert locsolunk szét évente. Ez az esővízzel együtt bekerül a felszín alatti és feletti vízkészleteinkbe, végül a szervezetünkbe. Eddig erre nem fordítottunk kellő figyelmet, ezen változtatni kell. Az előttünk fekvő jelentés szervesen kapcsolódik a tavaly tárgyalt jogszabálycsomaghoz, ezért így is kell kezelni. A növényvédő-szerek fenntartható használatáról szóló keret-irányelv, melyet Christa Klaß néppárti képviselőkollégám jegyzett, az idén a Belohorská által írt tematikus stratégia a peszticidek fenntartható használatáról, valamint a növényvédő-szerek forgalomba hozataláról szóló rendelet, mellyel Hiltrud Breyer, az Európai Parlament témafelelőse kijelölte azt az irányt, a fenntartható növényvédő-szer használatának jövőjét illetően. A jelentéstevőnek gratulálok, a jelentést pedig támogatom. Köszönöm szépen. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, a mai napon ez a második, statisztikáról szóló jelentés, és szeretném emlékeztetni a Bizottságot, hogy valóban kitűztük magunknak azt a célt, hogy az adminisztratív költségeket 25%-kal csökkentsük, mivel a statisztikákkal kapcsolatban folyamatosan hallható az érintettek kiáltása, hogy ne engedjük, hogy itt túlzott kiadások és költségek halmozódjanak fel. Nagyon is azon a véleményen vagyok, hogy a növényvédő termékek fenntartható felhasználása igen fontos a géntechnológia és a biotechnológia jövőbeni fejlődése számára, és azt is gondolom, hogy a kockázati mutatók különösen lényegesek az emberi egészség és a környezet szempontjából.

11-03-2008

11-03-2008

HU


Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a lisszaboni napirend általános célja, nevezetesen a foglalkoztatás és végső soron a növekedés ezekben az ágazatokban nem az, hogy olyan bürokratikus kötelezettségekkel szigorítsuk a követelményeket, mint például a statisztikai adatgyűjtés, amely statisztika nagyon könnyen beszerezhető sok ágazatban. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, a tagállamoknak elsősorban a felhasznált termékek mennyiségére vonatkozó információt kellene összegyűjteniük. Ez lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy egyedi elemzéseket készítsenek – azaz a nemzeti tervek szándékaival összhangban álló elemzéseket. A gyártóknak tájékoztatást kell adniuk a növényvédő szerek alkalmazásáról, ez pedig létfontosságú. A nemzeti adatokat az egyes tagállamoknak összesíteniük kell, és kollektív információ formájában meg kell küldeniük azokat a Bizottságnak. Az ilyen összesített információ elegendő a további elemzésre EU-szinten. A tagállamok kötelezettségeinek szabályozása során óvatosnak kellene lennünk a helyi intézményeknek a részletes információ begyűjtéséhez adott támogatás terén, mivel az semmivel nem járul hozzá a célokhoz, sőt ködösítő hatása van, és aláássa a tagállamok indíttatását arra, hogy az irányelv nemes eszméjét gyakorlatra váltsák. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, néhány gyors kérdés, ha szabad, önön keresztül a biztos úrhoz. Nem lehetne a nem mezőgazdasági viszonyok között, például a golfpályákon, parkokban, repülőtereken, vasúti pályákon, az utak mentén, az otthon és a kiskertekben felhasznált növényvédő szerek mennyiségére következtetni a teljes mennyiségre tekintettel, azaz a teljes mennyiségből levonva mezőgazdasági felhasználású termék mennyiségét? Másodszor, a biocideket a körülmények és a felhasználási módok igen széles skáláján használják, beleértve a háztartásokat is, miközben a forgalomba hozott biocid-mennyiségek adatai összegyűjthetők, nagyon nehéz azt látni, hogy a biocidek felhasználására vonatkozó átfogó adatokat miként lehetne összegyűjteni. Vagy a javaslat csak annyi, hogy vonjuk be a biocidek mezőgazdasági felhasználását? És ha csak a biocidek mezőgazdasági felhasználásáról van szó, akkor miért foglalkozunk a növényvédő termékek nem mezőgazdasági célú felhasználásával? Harmadik kérdésem: a növényvédő termékek termelésére, importjára, exportjára és forgalmazására vonatkozó statisztikák kifejezett előírása nem vezethet esetleg zavarhoz, és a növényvédő termékek mennyiségének potenciális kettős számbavételéhez? Marios Matsakis (ALDE). – Elnök asszony, én csak egy dolog fontosságát szerettem volna hangsúlyozni, ami erre a jelentésre éppen úgy vonatkozik, mint az előzőre. Ez pedig az, hogy a statisztikai adatok önmagukban nem fontosak. A statisztikai adatok értelmezése és a megfelelő következtetések levonása, valamint a statisztikai adatok által vezérelt intézkedések végrehajtása az, ami fontos. E tekintetben az előadó nagyon fontos javaslatot tett az összegyűjtött adatok értékelését végző szakértői csoporttal kapcsolatban. E tekintetben szeretném megkérdezni biztos urat, hogy mi a véleménye az ilyen, az adatértékelést végző szakértői csoportokról. Elnök. – A biztos nem fog felszólalni e vita végén. Tájékoztatott bennünket, hogy Doyle asszony kérdésére írásban ad majd választ. Bart Staes, előadó. − (NL) Hölgyeim és uraim, köszönöm mindannyiuknak a bátorító szavaikat. Úgy látom, hogy nagy támogatásra leltem e Házban. Amint a biztos úr mondta bevezető beszédében, a Bizottság, a Tanács és a Parlament álláspontja összenő; ez olyan dolog, amit az első olvasat során nem sikerült elérni. Sőt, éppen hogy lehetetlen volt, annak ellenére, hogy én két alkalommal is konzultációkat tartottam mind a szlovén, mind a portugál elnökséggel. A biztos úr biocidekre vonatkozó szavai tanúsítják, hogy ezek az álláspontok összenőnek. Elmondta, hogy a Bizottság fontolgatja az irányelv felülvizsgálatát. Én el nem kötelezett kívánok maradni, és bízom benne, hogy a rendeletre irányuló javaslatnak a Klaß-jelentésben már elfogadott szövegre épülő megszövegezése sem kötelez semmire. Másodszor, a leghatározottabban tudomásul veszem a Bizottság ajánlását, hogy a növényvédő szerek termeléséről már rendelkezésre álló statisztikát a lehető legjobb mértékben felhasználják, ami fontos hozzájárulás ehhez a vitához, többek között a második olvasatra tekintettel. Hölgyeim és uraim, még egyszer köszönöm, nem tartom fel tovább önöket. Már késő van, és azt hiszem, mindannyian megérdemlünk egy kis pihenést. Elnök. – A vitát lezárom.

133

134

HU


A szavazásra holnap délben 12 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) A rendeletre irányuló javaslat célja a növényvédő termékek felhasználásának a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásának csökkentése a kockázati mutatók számításának mechanizmusa létrehozásával, és a növényvédő szerek fenntartható felhasználásáról szóló tematikus stratégiában megállapított célok figyelemmel kísérése révén. Virtuális előadóként én figyelembe vettem, hogy biztosítani kell a következetességet a növényvédő szerekről szóló csomag meghatározásai között, és én a rendeletre irányuló javaslatban – a felhasználók nagyobb védelmének biztosítása érdekében – a biocidek bevonása mellett döntöttem. E javaslat révén az adatgyűjtési rendszert kívánjuk javítani, és támogatást akarunk adni a tagállamok meglevő statisztikái harmonizálásának, hogy megállapíthassuk az e téren elért előrehaladást, és hogy a növényvédő szerek által keltett kockázatok csökkentésének célja eléréséhez szükséges intézkedéseket végrehajthassuk. Ezen kívül, az Európára egészére vonatkozó hivatalos statisztikák rendelkezésre állása átláthatóbbá tenné a piacot, és növelné a növényvédőszer-ipar versenyképességét. Ugyanakkor a növényvédő szerek felhasználásának csökkentése jótékony hatással bírna az egész társadalomra az élelmiszerek minőségének javítása, az ivóvíz szennyezésének csökkentése, a környezet védelme és a természeti erőforrások fenntartható megóvása révén. Az Európai Uniónak meg kell győződnie arról, hogy polgárai egészségét ezek a veszélyes anyagok nem fenyegetik, és ösztönöznie kell az új ökohatékony mezőgazdasági gyakorlatot.

24. A következő ülés napirendje: lásd a Jegyzőkönyvet 25. Az ülés berekesztése (Az ülést este 11.55-kor berekesztik.)

11-03-2008

2008. MÁRCIUS 11, KEDD

Recommend Documents