2008. FEBRUÁR 19., KEDD

19-02-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. FEBRUÁR 19., KEDD ELNÖKÖL: ROURE asszony Alelnök

1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 9.05-kor nyitják meg.)

2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. Vita az emberi jogok, demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet 4. Gázai helyzet (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet 5. Akkreditációs és piacfelügyeleti előírások a termékek forgalmazása tekintetében - A termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszere - Egyes nemzeti műszaki szabályoknak, valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazása - a fogyasztási cikkek biztonsági megjelölése (vita) Elnök. – (FR) A következő napirendi pont az alábbi jelentésekkel foglalkozó együttes vita: – André Brie jelentése a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében, az Európai Parlament és a Tanács által a termékek forgalmazása tekintetében alkalmazandó akkreditációs és piacfelügyeleti előírások szabályozásáról szóló javaslatáról (COM(2007)0037 – C6-0068/2007 – 2007/0029(COD)) (A6-0491/2007), – Christel Schaldemose jelentése a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében, az Európai Parlament és a Tanács által a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszerével kapcsolatos határozati javaslatáról (2007)0053 – C6-0067/2007 – 2007/0030(COD)) (A6-0490/2007) – Alexander Stubb jelentése a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében, az Európai Parlament és a Tanács által egyes nemzeti műszaki szabályoknak, a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazásának szabályozásáról szóló javaslatáról és a 3052/95/EK határozat visszavonásáról (COM(2007)0036 – C6-0065/2007 – 2007/0028(COD)) (A6-0489/2007), Valamint a következő szóbeli választ igénylő kérdések: – Arlene McCarthy szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottsághoz a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében a fogyasztási cikkek biztonsági jelölésével összefüggésben (O-0009/2008 – B6-0009/2008). André Brie, előadó. − (DE) Elnök asszony, biztos úr, az elnökség képviselői, hölgyeim és uraim! Az akkreditációról és piacfelügyeletről szóló rendelet témája és jogi összetettsége bonyolult, és valamennyi megjelenési formájában egy nagyon száraz, és alapvetően műszaki okmányt sejtet. Nem lehet azonban kétségünk, hogy mindez igen nagy politikai jelentőséggel bír a fogyasztók, valamint az európai gazdaság egésze számára. A problémák, amelyek a Bizottságot javaslata megfogalmazására késztették, és amelyek a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban a viták során elfogadott számtalan módosítási javaslatnak és határozatnak az alapját képezik, mindenki számára nyilvánvalók. Megjegyzéseimet három konkrét témára szűkítem. Először is, az akkreditáció európai szintű szabályozására mindmáig nem került sor, noha magát az akkreditációt a legtöbb tagállam érvényesíti, és az jelentős mértékben befolyásolja a piacfelügyeleti hatóságok teljesítményét. Tekintve az uniós belső piacot és az áruk szabad áramlását, rendkívül fontos a fogyasztók számára, hogy a piacfelügyeleti hatóságok működésének minőségében és hatékonyságában megmutatkozó egyértelmű különbségeket, az akkreditációs testületeket szabályozó európai szabályok révén a magasabb szinthez közelítve, kiegyenlítsük. Ennek érdekében az Európai Parlament túlment a Bizottság javaslatán

1

2

HU


annak érdekében, hogy ezekre a testületekre, és a tagállamokra nézve határozottan szigorúbb kötelezettségeket fogadjunk el. A rendelet egyértelműen megtiltja az akkreditációs testületek kereskedelmi jellegűvé alakítását, megfogalmazza, hogy azoknak non-profit alapon kell működniük, és nem versenghetnek más testületekkel. A rendelet szentesíti függetlenségüket, és közszolgálati hatóság jellegüket. Másodszor, noha a fogyasztók és a környezet biztonságát és védelmét számos európai irányelv, és más, kötelező érvényű norma is szabályozza, az amerikai játékgyártó cég, a Martell tavalyi esete, de nemcsak az az ügy, igazolta, hogy a jelenlegi gyakorlat számos esetben nem kielégítő, sőt, éles eltérések mutatkoznak a szabályoknak az európai határokon való érvényesítésekor, az európai piacon belül, és a felügyelet néhány esetben nem kielégítő. Nyilvánvaló, hogy szükség van az olyan irányelvek módosítására és erősítésére, mint amilyen a játékok biztonságával foglalkozó irányelv is. A Bizottságnak a szabályozási javaslatának legfőbb célja, azonban a piacfelügyeleti rendszer javítása, erősítése és összehangolása volt. Az Európai Parlament azonban nemcsak osztotta ezt az álláspontot, de annak bizonyos elemeit tovább is fejlesztette. Jelentősen kiegészítette és szorosabbra fonta a tagállamok és a felügyeleti hatóságok kötelezettségeit, beleértve ebbe a vámhatóságokkal való együttműködés kötelmét is. Megítélésünk szerint, ez magában foglalja a hatóságok szigorú nyilvánossága hozatali kötelezettségét, továbbá az információkhoz való hozzáférés szabadságára vonatkozó rendelkezések érvényesítését is. Örömmel látom, hogy a Tanács és a Bizottság reagált a Parlament ezen aggodalmára. Harmadszor, magam azt hiszem, hogy a Parlament által, és általunk is elért legnagyobb siker az, hogy a szabályozás hatálya alá vontuk a fogyasztási cikkeket is. E rendelet, amelynek előnye szigorúan kötelező érvényében rejlik, összekapcsolható az általános termékbiztonságról szóló irányelvvel, amely magában foglalja az igen részletes fogyasztóvédelmi intézkedéseket. Igaz, utóbbiak mérsékelten kötelező érvényűek. Ez bizonyult, mind jogi, mind technikai elemeit illetően a Bizottsággal és a Tanáccsal folytatott vitánk legkényesebb területének. A sikeres kimenetel, kétségkívül annak a ténynek volt köszönhető, hogy noha a három intézmény eltérő megközelítést szorgalmazott, egyetértés mutatkozott köztük a fogyasztók magasabb szintű védelmének és a piacfelügyelet erőteljesebb hatékonyságának kérdésében. Emiatt is szeretném köszönetemet kifejezni Kuneva és Verheugen biztosoknak, a bizottsági munkatársaknak, a német és portugál, és különösen a szlovén elnökséget képviselő tárgyaló partnereinknek alapos, konstruktív és megfontolt együttműködésükért. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet néhai Michel Ayralnak, aki az együttműködés jelentős részének szervezésében vállalt szerepet, és akinek közelmúltbeli halála így különösen súlyos veszteséget jelent mindannyiunk számára. Csak megerősíteni tudom az elnökség azon véleményét, hogy aligha érhettük volna el a felmutatható végeredményt a három legutóbbi elnökség munkatársain is átívelő együttműködés nélkül. Ez a rendelet jelentősen erősíti a fogyasztók egészségének és biztonságának, illetve a környezet-, valamint a termékminőség védelmének jogalapját. Most már a tagállamokon és a Bizottságon múlik, hogy élve a rendelet által nyújtott lehetőséggel, érzékelhető javulást érjenek el a fogyasztók érdekében. Hadd fejezzem ki külön is köszönetemet az árnyék-előadóknak, Christel Schaldemose-nak és Alexander Stubbnak, példamutató együttműködésükért e csomag elkészítése folyamatában. Christel Schaldemose, előadó. − (DA) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hivatalban levő elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném én is köszönetemet kifejezni azért a fantasztikus együttműködésért, amelyet e csomag munkálatai során tapasztalhattunk. E munka, sok vonatkozásban igen izgalmas volt. Amint az árnyék-előadók tudják, parlamenti képviselőségem során ez volt az első általam készített jelentés, és e munka kiváló tanulási lehetőségnek bizonyult. Egyben kihívást is jelentett egyszerre három jelentésen dolgozni, és más előadókkal is együttműködni. Izgalmas volt! Az, hogy egyidejűleg, bizonyos területeken egymást átfedő három jelentéssel foglalkoztunk, végül is hasznosnak bizonyult munkánk szempontjából, hiszen most egy koherens, a belső piacot erősítő szabályozás áll majd rendelkezésünkre. Komoly vita folyik a szabályozás erősítéséről, és noha a Bizottság tárgyalásaink során néha vakarta fejét, mégis merem azt állítani, hogy munkánk a sikeres előrelépésre szolgáltat jó példát. Mind hatékonyan együttműködtünk, és jó eredményt értünk el. Másrészt, igen sok találkozónk is volt annak érdekében, hogy idáig eljussunk. Szeretnék három elemet kiemelni, amelyért a Parlament részéről síkra szálltunk a termékek forgalomba hozatalának keretei meghatározásakor. Három tényezőt, amelyen átrágtuk magunkat, és amelyek jelentős mértékben lehetővé teszik számunkra az elért kompromisszumok támogatását, és elégedettségünket e kompromisszumokkal. Elsőként is, úgy vélem, hogy nagy győzelem a fogyasztók számára, hogy az ellátási folyamat minden szakaszára vonatkozóan szigorítottuk a követelményeket a vállalkozások számára. Mindenki, aki az adott termékkel kapcsolatba kerül, felelősséget visel annak biztosításáért, hogy a termék biztonságos

19-02-2008

19-02-2008

HU


és megfelel az EU előírásainak. Ez egyformán alkalmazandó a kínai termelőre, a kölni importőrre, vagy a koppenhágai forgalmazóra. Ez, meglehetős egyértelműséggel, úgy is felfogható, hogy a jövőben egy importőr nem hivatkozhat arra, hogy nem felelős egy behozott termék veszélyes voltáért, vagy azért, mert az általánosságban nem felel meg az uniós rendelkezéseknek. Másodszor, éppen a végcélnál, egyetértettünk a CE-jelölés megerősítésének mikéntjében. Bizottságbeli legelső vitánktól kezdve világos volt, hogy nem lesz könnyű megoldani ezt a problémát. Mi is a jelölés pontosan? Miként erősíthetjük meg az ellenőrzést? Valóban megbízható garancia-e az a biztonság tekintetében? Az általunk kidolgozott megoldás lehetővé teszi, hogy fenntartsuk, és megerősítsük a CE-jelölést. A jövőben a tagállamok eljárnak azokkal a vállalatokkal és termelőkkel szemben, amelyek visszaélnek a CE-jelöléssel. Egyidejűleg, erősíteni fogjuk a piaci ellenőrzést is, nem utolsó sorban a Brie úr jelentésének is köszönhetően. Összességében, ez azt jelenti, hogy mi, mint fogyasztók, a jövőben nagyobb bizalommal fordulhassunk a jelölést viselő termékek felé. Azonban, és ez a harmadik pont, a javaslatban köteleztük a Bizottságot arra, hogy kövesse figyelemmel a jelölés érvényesülését. A CE-jelölés nem jelent szükségszerűen megoldást a belső piac összes problémájára. A jelölés elsődlegesen a piacfelügyeletben érintett szervezeteket és hatóságokat érinti. Ebből következően, határozatunkkal arra szólítottuk fel a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a piac működését, és végezzen alapos, általános felmérést a fogyasztói biztonsági jelölésekkel összefüggésben. A Bizottság már megkezdte a munkát, és igen kíváncsian várjuk az eredményeket. E határozatnak — szigorúan véve — nincs jogi érvénye, de világos politikai kötelezettséget tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a termékekkel kapcsolatos szabályozásnak az általunk e határozattal kialakított keretekhez kell igazodnia. Konkrétabban szólva, amikor megkezdjük a játékokról szóló irányelv kidolgozását, figyelembe vesszük majd a vállalkozásokkal kapcsolatos itteni új fogalmakat és rendelkezéseket, azokat beépítjük a játékokról szóló irányelvbe. Így lényegében sokkalta biztonságosabb belső piacunk lesz majd. Mély meggyőződésem, hogy ennek révén, a belső piacon — a fogyasztók, de a vállalkozások érdekében is — javítunk a biztonság szintjén. Köszönöm mindenki együttműködését, de különösen Stubb és Brie urakét. Alexander Stubb, előadó. − Elnök asszony! Négy percem van, így négy pontra térek ki. Az első pont még nem az, hogy ma van Malcolm Harbour születésnapja, de ha már így van, kívánjunk neki minden jót! A tényleges első pont egy köszönet-nyilvánítás. Ahol olyan jogalkotási csomagról van szó, mint a mienk, ott kizárt, hogy valaki egyedül érjen el eredményt. Így köszönetem elsőként is Brie úré és Schaldemose asszonyé, akiket majdhogynem társ-előadómnak is nevezhetnék. Kész élvezet volt Önökkel együttműködni. Számomra is ez volt első jogalkotási csomag, és nekem azt igazolta, hogy a dolgok sikeresen is mehetnek a maguk útján. Szeretném továbbá köszönetemet nyilvánítani árnyék-előadóimnak, különösen De Vits és Rühle asszonyoknak, továbbá Manders úrnak. Az Önökkel való munka ugyancsak nagy örömöt jelentett számomra. Majd szeretném köszönteni az érintett három elnökséget is. Elsőként Frank Wetzellel és a német elnökséggel kerültem össze. Kiváló munkát végeztek. Másodszor Fernanda és a portugál elnökség következett. Ők szintén fantasztikus munkát végeztek. Harmadikként a szlovének mutatták meg, hogy az új elnökségek és a kis országok elnökségei milyen fantasztikusak. Önök is kiváló munkát végeztek. Köszönöm, Vinka úr. Külön is szeretném kifejezni köszönetemet a Bizottságnak, Verheugen biztos úrnak, Simon Mordue-nek, a politikai oldalon, és hogy úgy mondjam, és a felszólalók közül szeretném megköszönni munkáját Hansnak, Liliananak, és különösen Ayral úrnak, akire André már utalt. Sajnálatos, hogy Ayral úr tragikus hirtelenséggel távozott. Ha megtehetném, munkája elismeréseként is Ayral-csomagként említeném eredményeinket, hiszen fantasztikus európai köztisztviselő volt. Az a típus, akire oly nagyon szükségünk van. Végül köszönetemet fejezem ki Lucanak a Jogi Szolgálattól, Patriciának a Titkárságról, és különösen asszisztensemnek, Tuomasnak, aki oly keményen dolgozott, hogy térdsérülése keletkezett. Más szavakkal, bal térde nem tudja mit is csinál a jobb, és ezért nem tud ma velünk lenni. Pedig ő volt a lelke az e csomagért folytatott munkának. Második felvetésem azt a kérdést fogalmazza meg, hogy milyen háttérrel rendelkezünk a kölcsönös elismeréshez? Leegyszerűsítve a dolgot: itt van az 1979-es Cassis de Dijon határozat. Azóta közel 300 bírósági eset bizonyítja, hogy a kölcsönös elismerés nem működik. Az áruk 75 százaléka harmonizált, 25 százaléka nem. A harmonizált termékek részaránya eléri az 1500 milliárd euró, más formában 1.5 ezermilliárd eurót, míg a nem harmonizáltaké az 500 milliárd eurót. Utóbbi 500 milliárdból a problémás termékek aránya 150 milliárdot tesz ki. A Bizottság arról tájékoztatott, hogy a kölcsönös elismerés megfelelő működtetésékor GDP-nk 1,8 százalékkal emelkedne. A Bizottság jó javaslatot terjesztett elő. Sajnos, a tagállamok megpróbálták azt felhígítani, de szerencsére mi, itt az Európai Parlamentben megvédtük a belső piac érdekeit, és egy igen ambiciózus csomagot fogadtattunk el.

3

4

HU


Harmadik pontom az elvégzett munkához kapcsolódik. Milyen eljárási kérdéseket változtattunk meg? Leegyszerűsítve, eddig egy kis-, közepes-, vagy nagyvállalatnak két-három évébe került a kölcsönös elismerés bíróságon keresztüli elfogadtatása. Erre az elkövetkezőkben már nem lesz szükség, hiszen a bizonyítás terhét a tagállamok vállára raktuk. Alapvetően, a 20-60 napig tartó folyamatban, a tagállamnak kell — és kihangsúlyozom a szót — bizonyítékot szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos jogszabály nem érvényesül egy másik tagállamban. Tehát a bizonyítás terhét áthárítottuk. Amit minden kis- és közepes európai üzleti vállalkozásnak üzenni szeretnék, az az, hogy soha többé nem kell igénylőlapot kitölteniük, hogy egy másik tagállam piacára léphessenek. Nem, az áruk szabadon áramolhatnak. Hívjanak bennünket, hívjanak engem, ha problémákba ütköznek! Nem fordulhat többé elő a kérvényezés kötelme! A negyedik, utolsó pontban a gyakorlati kérdésekre, és a csomag által érintett területekre térek ki. A válasz: bicikli, állványzat, tűzriasztó, kenyér, növényi alapú termékek és a többi. A kölcsönös elismerés elve egy hatalmas piacon belül érvényesül. Így utolsó megjegyzésem, a köszönetnyilvánításon és az eljárási változtatások, valamint gyakorlati kérdések megvilágításán túl az, hogy az európai cégek soha többé ne engedjék, hogy valaki megakadályozza termékeik forgalomba hozatalát egy másik ország piacán. (Taps) Elnök. – Mint mindig, igen szórakoztató volt, Stubb úr! Arlene McCarthy, szerző. − Elnök asszony! Magam is elismerésemet fejezem ki a képviselőknek azért a nagyszerű munkáért, amelyet Brie úr, Schaldemose asszony és Stubb úr, előadói minőségükben szabályozási szempontból szüzek, e termék-csomag érdekében kifejtettek. Úgy tudom, hogy ez az első parlamenti jelentésük, és azt kell mondanom, munkatársaikkal együtt nagyszerű munkát végeztek. Köszönetünket kell kifejeznünk a biztos úrnak is, aki elkötelezettséget és odaadást tanúsított az ügyben, továbbá a Tanácsnak és az elnökségnek, amelyek szintén előmozdították sikerünket. Úgy vélem, sikerült olyan megállapodást kimunkálni, amely felszabadítja a biztonságos termékek mozgását a belső piacon, miközben szigorúbban kezeli a veszélyes áruk felkutatását, piacra vitelük megakadályozását, és nyilvánvalóan segíti azoknak a szigorú szabályoknak a betartását, amelyek már az élelmiszerbiztonság, a gyógyszerészeti eszközök és vérkészítmények terén érvényesülnek. E csomag elfogadásával, az üzleti élet, a KKV-k, könnyebbnek találják majd termékeik — amint Stubb úr is mondta — mindennapi háztartási cikkeik, áruik, biciklijük, létrájuk, tartályaik, tárolóik stb. értékesítését, miközben a fogyasztók nyeresége a magas minőségű és biztonságos termékek szélesebb választékából származhat. Egyértelművé tettük, hogy az áruk szabad mozgása nem mehet a biztonság rovására. Sőt, előadóink, a csomag alapvető követelményeként, törekedtek a biztonság és a kényszerítő rendszer megerősítésére. Ennek jegyében tették nyilvánvalóvá, hogy minden forgalomba kerülő terméknek, beleértve a harmadik országokból érkezőket is, meg kell felelnie az előírásokban foglaltaknak, legyen bár szó a játék-biztonságról, vagy az elektromos berendezésekről szóló irányelvről; tették egyértelművé, hogy minden gazdasági szereplő jogi felelősséggel tartozik — és valóban felelős — termékének forgalmazásáért, az általuk közölt információk igazságtartalmáért; emelték ki, hogy bővíteni kell a fogyasztók ismereteit, és a termékekbe vetett bizalmát elősegítő, most érvényes CE-jelölési rendszert, kell erősíteni a piacfelügyeleti hatóságok közti koordinációt és együttműködést, különösen azért, hogy vészhelyzetekben gyorsabban cselekedjenek a veszélyes termékek beazonosítása és visszavonása érdekében. Visszakanyarodnék a játékok példájához. Szeretném kiemelni, hogy az amerikai játék-biztonsági jogszabályok teszt- és szabvány-követelményei gyengébbek, mint a nálunk, és a hibás játékokkal ott több probléma van, mint nálunk, mégis, ugyanazon termék esetében a játék visszahívására az USA-ban már júliusban sor került, míg a mi tagállamainkban szeptemberig kellett várni arra, hogy a hibás játékok kikerüljenek a piacról. Ez is magyarázza, hogy az előadóink által a gyorsabb reagálás érdekében javasolt módosítások miért is oly alapvetők. Ha valóban szeretnénk megnyerni a fogyasztók bizalmát, akkor biztosítanunk kell, hogy nem marad hely a hibás és veszélyes termékek számára. Úgy gondolom, hogy az az üzenet, amelyet ma e Parlament közzé tesz az intézkedések megszavazásával, az az, hogy akarjuk a termékek szabad áramlását, akarjuk a versenyt, a fogyasztói választék kiszélesítését, de mindezért nem áldozzuk fel a biztonságot. És ezzel összhangban, erősítjük a felügyeleti tevékenységet, megadjuk a CE-jelölésnek azt a jogi védelmet, amelyet az megérdemel. Tesszük mindezt, azt elősegítendő, hogy törvényesen fel lehessen lépni a fogyasztók védelmével kapcsolatos kötelezettségeiket megszegő importőrökkel és gyártókkal szembeni.

19-02-2008

19-02-2008

HU


biztos úr, szeretném tehát megköszönni Önnek elkötelezett és odaadó munkáját. Üdvözöljük, hogy előterjesztette az új a játékok biztonságáról szóló irányelvet. Ez csak egyike a mai napon előterjesztendő szabályozási csomagunkban foglalt irányelveknek, és mint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnöke, felkérném arra, hogy ismertesse azokat a kulcselemeket, amelyekkel a jövőben a fogyasztói bizalom javítása és a fogyasztói biztonság és tudatosság növelése érdekében foglalkozni kívánnak. Két termék van nálam. Az egyik egy játékfóka, a másik egy elektromos vízforraló. Az egyiken nincs CE-jelölés, a másikon van. Előbbire — valószínűsíthetően — nem terjed ki a játékok biztonságáról szóló irányelv, míg az utóbbi, feltételezem, az elektromos eszközöket érintő irányelv hatálya alá esik. A fogyasztó azonban zavarban van. Azt hiszi, a jelölés alapján, hogy az elektromos vízforraló biztonságos. Pedig e jelzés nem azt jelenti, hogy biztonságos. Azt jelenti, hogy az áru megfelel az elektromos eszközökről szóló irányelvben foglaltaknak. Ennek okán három kérésünket terjesztem ma a Bizottság elé. A termékek biztonságával kapcsolatos fogyasztói tájékoztatás javítása érdekében, vizsgálják meg a kiegészítő jelölések kérdését; tanulmányozzák érdemben a kiegészítő jelölések érvényesíthetőségének lehetőségét, potenciális előnyeit és hátrányait minden érintett, így a gazdálkodók és fogyasztók számára is; valamint vizsgálják meg a CE-jelölés hitelessége helyreállításának lehetőségét olyan eszközök alkalmazásával, amelyek erősítik az Európai Unión belüli és kívüli vámellenőrzést, és amelyek véget vetnek a CE-jelöléssel kapcsolatos fogyasztói bizonytalanságnak. Andrej Vizjak, az Európai Unió Tanácsának hivatalvezetője − Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek az Európai Parlament plenáris ülésén, és megvitathatom Önökkel a termék-csomagot. Az áruk szabad áramlása, kétségkívül az európai integráció egyik sarokköve. Nagy elégedettséggel tölt el, hogy azon évben, amikor a vámunió 40. születésnapját ünnepeljük, és a figyelem a belső piac működésének vizsgálatára irányul, sikerül egy újabb elemet beillesztenünk az európai piac hatékonyabb működésének mozaiktablójába. Az áruk szabad mozgása volt az a terület, ahol Szlovénia elsőként találkozott az európai szabályozással, és ennél fogva különös örömmel tölt el, hogy éppen a szlovén elnökség időszakában nyílik lehetőség e termék-csomag révén megerősítenünk azt a megállapodást, amely új alapkövet jelent az Európai Unió belső piacának épületében. Szeretném megemlíteni, hogy noha még csak február közepén járunk, ebben az évben — már a szlovén elnökség alatt — valamennyi szintet összevonva, 30-35 ülésre került sor. November végéig, mintegy 300 módosítási javaslat érkezett a szöveghez. Köszönet értük. S különösen hálásak vagyunk azoknak, akik jelentős erőfeszítéseket tettek az eredmények érdekében. Egyetértek azzal, hogy első pillantásra a termék-csomag nagyon technikai jellegűnek tűnik, de meggyőződésem, az európai vállalatok egyértelműen elismerik majd, hogy ez a szabályozás igen közvetlenül kihat üzletmenetükre. Ez a csomag világosan eligazítja a tagállamokat, hogy mi engedélyezett, és mi nem a gazdálkodók által forgalomba hozni kívánt termékekkel kapcsolatban. Másrészt, a cégek tisztában lesznek azzal is, hogy mit várhatnak el a nemzeti hatóságaiktól. Ismerik majd az eljárásokat, azt, hogy a közigazgatásban milyen hosszan tarthat ügyük intézése olyan esetekben, amikor termékeik a közösségi szabályozás nem-harmonizált kategóriájába esnek, és milyen eljárások érvényesülnek ilyen termékek piacról való visszavonása esetén. Ez különösen fontos a kis- és középvállalkozásoknak, amelyekre — más vállalatokkal összehasonlítva — aránytalanul nagy teherként nehezednek az adminisztratív eljárások. E cégek azt tapasztalják majd, hogy az új szabályozás e folyamatokat sokkal egyszerűbbé teszi, és a termék-csomag előnyökkel jár az európai cégek számára. E felől nincs kétségem. Azonban, és ez számomra rendkívül fontos, a csomag hasznos az európai fogyasztók számára is. A piacfelügyeleti akkreditációs szabályozás lehetővé teszi számunkra a piacfelügyelet erősítését. Ennek révén biztosítjuk, hogy a fogyasztó a lehető legkönnyebben hozzájuthasson a minden követelménynek megfelelő, biztonságos termékekhez. Hasonló módon biztosítjuk, hogy a harmadik országokból az Európai Unióba érkező termékek felügyelete erős legyen, és a jövőben az európai piacon elkerülhessük az állampolgáraink, és különösen gyermekeink egészségére veszélyes termékek forgalomba hozatalát. A tagállamok által a veszélyes termékek esetében követendő eljárások most egyértelműbbek. Az általános termékbiztonsághoz kapcsolódó jogszabályokkal való kapcsolat ugyancsak világos. Véleményem szerint, ez a legközvetlenebb formában teszi lehetővé számunkra, hogy fokozzuk állampolgárainknak az Európai Unió belső piacába vetett bizalmát.

5

6

HU


Hadd jegyezzem meg, hogy a termékcsomag azon törekvésünknek is része, hogy kedvezőbb szabályozási környezetet alakítsunk ki. A termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló határozat révén, a Bizottság és mindkét törvényhozók számára egyértelmű terv, kézikönyv áll rendelkezésre, majd annak elemeit át kell emelni az Európai Unió majdani technikai jogszabályaiba is. Így válik az uniós szabályozás érthetőbbé, a tagállamok számára könnyebben végrehajthatóvá. Meggyőződésem, hogy az új rendelkezések előmozdítják a nemzeti közigazgatások hatékonyabb szervezését, továbbá a gazdálkodók és az állampolgárok tevékenységének átláthatóbbá válását. Erősítik és egyszerűsítik a tagállamok közötti együttműködést, és ennek révén hozzájárulnak az európai uniós piacon az akkreditálással és felügyelettel foglalkozó intézmények közti jobb kapcsolattartásához. Végül, hadd köszönjem meg az előadók, Schaldemose asszony, Stubb úr, és Brie úr kivételesen rugalmas és konstruktív együttműködését. Szeretném megköszönni a Bizottságnak és Verheugen biztos úrnak az Európai Parlament és a Tanács közötti végső megállapodás formatív időszakában tanúsított szilárd támogatását, és tanácsait. Ezek együttesen vezettek, mindhárom megvitatott dokumentum esetében, kivételesen rövid idő alatt egy összehangolt, és véleményem szerint, kiváló szövegtervezet megszületéséhez. Úgy gondolom, mi együtt azt bizonyítottuk, hogy ahol az európai polgárok, és az európai gazdaság jóllétéről van szó, az európai intézmények képesek összefogni, hatékonyan cselekedni. Köszönöm erőfeszítéseiket, és figyelmüket! Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke − (DE) Elnök asszony, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim! A közel egy éve benyújtott kezdeményezésünk központi célja az volt, hogy az európai belső piacon optimalizáljuk az áruk szabad mozgását, és egyidejűleg, erősítsük a fogyasztók és gazdálkodók belső piaci szabályozásba vetett bizalmát. Szeretném mindannyiuknak köszönetemet kifejezni azért, hogy teljes szívvel kiálltak e cél mellett. Az a tény, hogy ez az összetett, néha technikainak tűnő csomag ilyen rövid idő alatt sikeres lezárásához érkezett, valóban figyelemre méltó. Ez a siker valamennyi közreműködő rendkívüli elkötelezettségének eredménye. S szeretném külön is kifejezni köszönetemet az előadóknak, Schaldemose asszonynak, Brie úrnak, és Stubb úrnak. Nagyon hálás vagyok a három előadónak, hogy felszólalásukban megemlékeztek arról a kiemelkedő szerepről, amelyet eltávozott kollégánk, Michel Ayral játszott. Valójában ő volt e csomag építőmestere, és be kell vallanom, hogy néha úgy éreztem, ő volt az egyetlen, aki igazán érti, miről is van itt szó. Megköszönöm továbbá a szlovén elnökségnek, hogy ezt a kérdést napirendjének egyik prioritásaként kezelte. Azt, hogy ma elfogadhatjuk ezt a csomagot, színes tollként tűzheti az elnökségi kalapjára. Én leszek az első, aki elismeri, hogy ez az átfogó szabályozási csomag jelentős mértékben erősödött a parlamenti feldolgozás során, és örülök, hogy így történt. Tankönyvbe illő példázatnak tekinthető ez az eset, annak leírására, hogy miként kell az európai intézményeknek együttműködniük. Benyújthatunk tehát egy olyan csomagot, amely valamennyi belső piaci szereplő, így a gazdálkodók, és különösen a kis- és középvállalkozások, de mindenekelőtt a fogyasztók számára hasznos. A kölcsönös akkreditációról szóló rendelet a jövőben megkönnyíti a vállalatok számára termékeik forgalomba hozatalát, Európa egészének területén, anélkül, hogy az eltérő nemzeti szabályozás képezte akadályokon keresztül kellene törtetniük. Itt, mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az eltérő nemzeti szabályozások történelmileg igen gyakran a protekcionizmusban gyökereznek. E tekintetben a legnagyobb győztesek a kisvállalkozások lesznek, akik számára a legnagyobb nehézséget az adminisztratív akadályok jelentik. Ez utóbbi szempont, megítélésem szerint, különösen fontos elem az általános politikai összefüggések rendszerében. Most, Európában 23 millió kis- és középvállalkozással (KKV) számolhatunk. Ezek az európai gazdasági tevékenységek 99%-át fedik le. Valójában, összesen 44 000 olyan vállalkozás akad Európában, amelyik nem esik ebbe a KKV-kategóriába. Igen meglepő viszont, hogy a cégeknek mindössze 8 százaléka exportál a nemzeti határokon túlra, beleértve az európai belső piacot, és a távolabbi területeket is. Azaz, az európai cégek több mint 90%-a a hazai piacokra szorítkozik, és nem él azokkal az előnyökkel, amelyeket a belső piac kínál. Ennek elsődleges okát abban

19-02-2008

19-02-2008

HU


látom, hogy a belső piacot szabályozó jogszabályok napi szintű alkalmazása túl sok problémát jelent számukra. Pontosan ez az a pont, ahonnan előterjesztésünkkel kiindultunk. Az akkreditációról és piacfelügyeletről szóló rendelet érzékelhetően javítja majd belső piaci szabályaink hatékonyságát, és természetesen utóbbi szabályoknak egyik legfőbb célja az, hogy garantálja a termékek biztonságát. Az új szabályok biztosítják majd, hogy a majdani termékszabványoknak, a biztonsági és minőségi követelményeknek való megfelelést pontosan ellenőrizhessük. Így, első alkalommal, a belső piaci technikai szabályozást kiegészítjük a közös piacfelügyeleti politikával. Hatalmas lépést teszünk a termékbiztonság javítása felé. A megelőző egyeztetések, de a mai viták során is a CE-jelölés kérdése különleges figyelemben részesült. Elsőként is hadd nyugtázzam örömmel, hogy — annak biztosítása céljából, hogy a CE-jelölés a termékek biztonságát hatékonyabban garantálhassa — a Parlament támogatta e jelölés megerősítését. , Ugyanakkor, határozottan egyetértek McCarthy asszonnyal, hogy a számos olyan kérdést felvetődik, amelyek eredete a CE-jelölés megjelenésétől datálható. Az egyik példát erre az egységes európai biztonsági jelölés kérdése szolgáltatja, amelyre McCarthy asszony maga is utalt. Szerencsés helyzetben vagyok, mert nemcsak arról tájékoztathatom Önöket, hogy a Bizottság kész a Parlament által kért tanulmány benyújtására, de miután magam is ezt a kérdést sürgősnek tekintem, már hozzá is láttunk a munkához, és magát a tanulmányt amilyen gyorsan csak lehet, előterjesztjük. Amint tudják, a CE-jelölés annak idején nem azzal a céllal született, hogy a fogyasztókat tájékoztassa. Ez olyan félreértés alapját képezi, amely évek óta ismételten előjön. A CE nem szolgál másra, csak annak jelzésére, hogy a termék megfelel valamennyi hatályos jogszabálynak. A CE-jelölés, természetesen nem jelent semmit a fogyasztók számára, hacsak nincsenek tisztában a szóban forgó termékkel kapcsolatos egyéb rendelkezésekkel is. Ezt, aligha kell mondanom, nem várhatjuk el a fogyasztóktól. Igaz, az esetek többségében az CE-jelölés biztonsági jelzés is, de nem mindig, és nem kizárólagosan. Pedig a legfontosabb tájékoztatás, amelyre a fogyasztó igényt tart az az, hogy a termék valóban biztonságos-e. Ezért, teljes mértékben egyetértek a Parlamenttel, és a Bizottság is osztja ezt a véleményt, hogy a CE-jelölés rendszerének egészét kell górcső alá vennünk. Figyelmet szentelünk annak is, lehetséges és hasznos-e további jelzések bevezetése. Nagyon gondosan meg kell vizsgálnunk, hogy kivitelezhető-e ez, illetve milyen következményekkel járna minden érdekelt félre nézve. Mindenesetre, a Bizottság teljesen nyitott e kérdésben, és kész minden tekintetben együttműködni a Parlamenttel és a Tanáccsal. Most folyó munkánk részeként, talán mondanom sem kell, vizsgáljuk azt is, milyen költségekkel járna egy új rendszer bevezetése, annak a jelenlegiekhez való igazítása, és legalább ennyire fontos, hogy miként segítené — pénzükért cserébe — jobb szolgáltatásokkal a fogyasztókat, a termelőket, kereskedőket, hatóságokat. Vizsgálataink során ugyancsak nagy jelentőséggel bíró témaként vetődik fel a fogyasztóknak szóló különleges jelölések, és minden más jelzés, így a CE-jelölés közti viszony kérdése is. A CE-jelölésbe vetett bizalomnak az EU-n kívülről származó termékek szigorúbb ellenőrzése által történő javításával kapcsolatosan el kell mondani, hogy az akkreditációról és piacfelügyeletről szóló rendelet tekintélyes szerepet vállal ennek megoldásában miután a tagállamok átültetették az abban foglaltakat. Úgy gondolom, igen fontos emlékeznünk arra, hogy az emberek a termékbiztonságot a teljes belső piac hitelességének jelzőjeként fogják fel. A termékek forgalomba hozatalának jogi keretéről szóló határozat különleges jelentőségre tesz szert a jövőbeni jogszabályok tekintetében. Ez a határozat mércéül szolgál majdani jogszabályaink számára. Egyrészt, mert úgy lett kialakítva, hogy magas fokú biztonságot garantáljon, és ez olyan rendelkezésekben is megjelenik, mint például az importőrök elszámoltathatósága. Másrészt, mert előmozdítja a rendelkezések teljes körének koherensebb megjelenítését, megkönnyítve ezzel a cégek számára a szabályok gyakorlati alkalmazását. E szabályozás első konkrét eredményét, a Bizottság által elfogadott, a játékok biztonságáról szóló irányelv formájában, már a Parlament elé terjesztettük, és hamarosan további példák sorjáznak majd. A Bizottság több mint elégedett a ma itt megszülető eredménnyel. Köszönöm Önöknek tevőleges érdeklődésüket, hozzájárulásukat, amely biztosította az egyik kulcsfontosságú európai integrációs

7

8

HU


vállalkozáshoz, nevezetesen a valóban hatékony belső piachoz kapcsolódó csomagnak létrejöttét. A csomag valóban nagy előreugrást jelent, és a belső piac működését újabb minőségi szintre emeli. Ezzel, amennyire csak lehetséges volt, közelebb jutottunk a belső piac teljes körű megvalósulásához. Az „amennyire csak lehetséges” formulát használom annak kiemelésére, hogy sohasem számolhatunk az európai belső piac teljes összehangolásával, de nem is hiszem, hogy mi ezt akarnánk. Tekintettel az Európai Unió tagállamainak jelentősen eltérő hagyományaira és szükségleteire, bizonyos szintű mozgástér fenntartása elengedhetetlen az igényeknek kielégítéséhez, és hagyományaink megőrzéséhez. Óvatos egyensúlyt kell kialakítanunk, de — amint ezt mondtam — rendelkezéseink amennyire csak emberileg lehetséges, közel visznek a belső piac teljes megvalósításához. Úgy vélem, hogy ez újabb komoly hozzájárulást jelent Európa erőteljesebb növekedéséhez, a foglalkoztatás javításához, és ez által újabb választ jelent azok kételyeire, akik megkérdőjelezik Európának a 21. század gazdasági kihívásaira való reagálása képességét. (Taps) Helmuth Markov, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, hivatalban lévő elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság teljes mértékben elégedett a Brie úr jelentésének tartalmával. Ő, és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tagjai nagyon jó munkát végeztek, és kiegyensúlyozott jelentést tettek közzé, ebben az összetett, de igen fontos témában. Első ránézésre, e rendelet hatása a külkereskedelemre, minimális. Véleményen azonban az, hogy fokozatosan szoros kötődés alakul ki a belső piac és a külkereskedelem között. A piacunk erősödő nyitottságából fakadó lehetőségeket és kockázatokat gondosan mérlegelnünk és kezelnünk kell. Az EU fontos szerephez jut a belső piac hatékony működésének biztosításában. Nem engedheti meg, hogy a Közösségen kívüli és belüli szereplők veszélyeztessék azt. Örömmel tölt el, hogy az elsődlegesen felelős parlamenti bizottság elfogadta a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak a hamis vagy félrevezető CE-jelöléssel ellátott áruk forgalomba hozatalának korlátozását célzó javaslatait. Utóbbi ugyanis megkönnyíti annak biztosítását, hogy a fogyasztóknak nyújtott információk megbízhatók, és átláthatók legyenek. Emellett szélesebb körben teszi lehetővé a nemzeti és uniós törvényeket megsértő, jogellenes gyakorlattal szembeni fellépést is. Ennél a pontnál szeretném kihangsúlyozni, hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk a nem-EU országokból érkező termékek ellenőrzésének. Ez nem protekcionizmus kérdése. Az a tény, hogy noha mi megfelelő jogszabályokkal rendelkezünk, azokat sokkalta gyakrabban sértik meg az olyan országokban, ahol a felügyelet kevésbé szigorú, mint magában az Európai Unióban. A most beterjesztett szabályozás olyan eszköz, amelynek segítségével meg kell akadályoznunk azt, hogy a többnyire EU-n kívüli országban tevékenykedő, eleve az alacsonyabb termelési költségek miatt nyereséghez jutó termelő az EU által a polgárok védelmében elfogadott műszaki és jogi követelmények kijátszásával még több pénzt takarítson meg. Igaz is, az alacsony költségű országokba történő kitelepüléssel járó — feltételezett — nyereség üzleti szempontból kívánatosnak mutatkozhat, de az ilyen kitelepülés az adott helyszínre nézve rendkívül károsnak is bizonyulhat a káros környezetvédelmi, valamint a társadalmi megfontolások alapján teljesen elfogadhatatlan szociális hatások miatt. Visszatérve a jelentéshez, további dicsérendő elemnek tekinthető, hogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elfogadta a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság javaslatát, hogy a jogsértések ismétlődése esetén szigorúbb büntetések álljanak rendelkezésre. Ugyancsak örülünk Schaldemose asszony jelentésének. E jelentés ténylegesen tükrözi a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság módosítási javaslatainak, ha nem is mindenkor a szövegét, de szellemét. Érdemes kiemelni, hogy ez az új javaslat azonosan osztja szét a terheket a kereskedelemben érintett piaci szereplők között, legyenek bár termelők, importőrök vagy kereskedők. A másik fontos elem, hogy az EU-n kívüli országokból érkező termékek importőreitől megkövetelt annak biztosítása, hogy az érintett termékek tegyenek eleget a vonatkozó közösségi követelményeknek. Módosítási javaslataink elsődleges célja volt, hogy biztosítsuk azt, hogy az importőrök, a külföldi termelőkkel együtt viseljenek felelősséget minden veszteségért vagy sérülésért, amelyek a veszélyes, illetve a szabályokat megsértő termékekből erednek. Javaslatunk célja az, hogy rávegye az importőröket, ellenőrizzék erőteljesebben, hogy a gyártók eleget tesznek-e jogi kötelezettségeiknek. Azzal szeretnénk ezt elérni, hogy tudatosítjuk, alapos ellenőrzés nélkül a belső piacra árut behozni költséges mulasztásnak bizonyulhat. Ez nemcsak az uniós tisztességes versenyhez járul hozzá, de visszafoghatja azt a szándékot is, hogy a termelési kapacitásokat olyan EU-n kívüli államokba telepítsék át, ahol a törvények és szabályozás kevésbé szigorú, mint nálunk.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Támogatom a jelentés azon javaslatát is, hogy a tagállamokat saját területeiken tegyük felelőssé egy erőteljes, hatékony és reakcióképes felügyeleti rendszer felállításáért. Ennek érdekében megfelelő szakmai és pénzügyi háttér biztosítását is elvárjuk tőlük. A javasolt intézkedéseknek megfelelő végrehajtatása viszont elkerülhetetlen, ha azt akarjuk, hogy piaci szabályainkat betartsák, és az európai fogyasztókat megvédhessük a veszélyes vagy a közösségi jogot kijátszó termékekkel szemben. Peter Liese, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Környezetvédelmi Bizottság Brie-jelentéssel megbízott előadójaként szólalok fel, és elsődlegesen a piacfelügyeletre összpontosítanék, miután az jelent komoly aggodalmat Bizottságunk számára. Az elmúlt pár hónapban az emberek gyakran feltették a kérdést, hogy a „CE” ténylegesen mit is jelent, e két betű mit fejez ki. Amint azt magunk is tudjuk, ezek lényegében az európai jogszabályoknak való megfelelést fejezik ki. A CE-vita folyamán azonban egy vicces megjegyzés váltott ki nagyobb figyelmet, miszerint a CE tulajdonképpen azt jelenti „kínai export” (Chinese export). Szomorú tény, hogy a CE-jelölést olyan termelők is használják, akik nem tartják be szabályainkat. Nem mindenkor van ez így, de attól tartok, hogy a jogsértések a Távol-Keleten a leggyakoribbak. Ez elfogadhatatlan, hiszen kockázatot jelent a fogyasztók, a közegészségügy, és a környezet számára, de hátrányos a szabályokat betartó vállalatok részére is. Hadd legyek teljesen egyértelmű, az európai szabályoknak való megfelelés nem csökkentheti egyetlen vállalat versenyképességét sem, amint ne nyerjen egyetlen vállalat sem az által, ha megszegi a jogszabályi rendelkezéseket. Emiatt a Környezetvédelmi Bizottság a múltban, például az „energia-felhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelményekről szóló irányelvével” összefüggésben jóval szigorúbb piacfelügyelet mellett érvelt. E tekintetben hálásak vagyunk a Bizottságnak javaslata előterjesztéséért. Úgy véljük, túl sokáig tartott, amíg ez bekövetkezett, de jobb későn, mint soha. Ezzel összhangban, üdvözöljük azt is, hogy gyorsan megállapodásra jutottunk. Amint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, úgy a Környezetvédelmi Bizottság is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Bizottság által javasolt átmeneti időszakok túl hosszúak. Biztosítanunk kellene, hogy ezek a rendelkezések, amilyen hamar csak lehet, életbe lépjenek. Mi nem a kompromisszumként elért 2010. január 1-ei időpontot szorgalmaztuk, de amint ezt elértük más területeken is, még mindig kedvezőbb a bizottsági javaslatnál. Felszólítom a tagállamokat, hogy állítsák rendelkezésre a megfelelő munkaerőt, iktassák törvénybe a szükséges intézkedéseket, hogy a piacfelügyelet valóban gyorsan erősödjék, és ne kelljen igazán az átmeneti időszakkal élnünk. Nagyon gyorsan kell cselekednünk mind a fogyasztók, mind a becsületes vállalatok érdekében. Karin Scheele, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony! Hadd csatlakozzam gratulációmmal azon sokakhoz, akik hasonló véleményüket fejezték ki előadóknak. Ritkán tapasztaltam ilyen konfrontációkerülő vitát ebben a képviselőházban a fogyasztók nagyobb védelmét és a gazdálkodók érdekeit szolgáló javaslat témájában. A Schaldemose-jelentéssel összefüggésben én fogalmaztam meg a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményét. Bizottságunk elvetette az Európai Bizottság határozati javaslatát, mert mind a mai napig nem tudjuk, hogy ez az intézmény miért választotta volna ezt az eszközt ahelyett, hogy egy ilyen fontos kérdésben kötelező érvényű szabályokat terjesszen elő. Mindenesetre, engedjék meg, hogy köszönetemet és legjobb kívánságaimat fejezzem ki a Belső Piaci és Piacvédelmi Bizottság előadójának. Ugyanakkor, nálunk nagy adag szkepticizmus uralkodott az „új megközelítésként” aposztrofált módszer széles körű alkalmazását illetően. Hiszen ez azt jelenti, hogy a termékek megfelelősségét a gyártó maga igazolja, továbbá, mert az új megközelítés a bizonyítási kényszer megfordításával gyengíti a piacfelügyeletet is. Emiatt, igen határozottan, azt a kompromisszumot támogatjuk, mely szerint az új eljárás egyedi értékelés szerint kerülhessen csak alkalmazásra. Jan Březina, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (CS) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Elsőként is szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet azért a kitűnő munkáért, amelyet e csomag előadói végeztek. Az Ipari, Kutatásügyi és Energiaügyi Bizottság Stubb-jelentéssel kapcsolatos véleményének megfogalmazójaként a termékek durván 25 százalékát kiadó árucsoport kérdésével foglalkozom. E csoport elemeire is érvényes az úgynevezett, a tagállamok közötti műszaki előírások kölcsönös elismerésére vonatkozó elv. Az érintett termékek által lefedett piaci részesedés megközelítőleg 500 milliárd euró. Ebbe a kategóriába beletartoznak az építkezéseknél használt termékek, a nemesfém termékek, baba- és gyermekgondozási cikkek, és sok más. Annak ellenére, hogy az Európai Bíróság már 30 évvel ezelőtt a Cassis de Dijon ítéletében meghatározta a kölcsönös elismerés elvét, a valóságban az nem mindig érvényesül. Ez mutatja eme jogszabály jelentőségét,

9

10

HU


illetve az az iránti igényt. A tagállamok gyakran visszaélnek helyzetükkel, és rendszeresen akadályozzák olyan termékek saját piacukon való forgalmazását, amelyeket jogszerűen értékesítenek más tagállamokban. Eltekintve azoktól a veszteségektől, amelyeket az adott jogszabályok által különösen érintett KKV-k elszenvednek, ezeknek a tagállamoknak gyakorlata pótlólagos adminisztrációs terhet is jelent a kérdéses vállalkozók számára. Amennyiben a jelzett országokba szeretnének terméket bevinni, a vállalkozóknak a nemzeti szervekhez és hatóságokhoz kell igazodniuk, és fel kell vállalniuk külön, energia- és időigényes adminisztratív eljárások követését. Hacsak termékeik nem a nem-harmonizált területhez kötődnek, vissza kell fogniuk exportjukat. A kölcsönös elismerés elvének hatékonyabb alkalmazását akkor érhetjük el, ha világos szabályozást, bizonyítási kényszert, határidőket és kötelezettségeket állapítunk meg, mind a vállalkozóra, mind az elv alkalmazása alól önmagukat kivonó hatóságokra nézve. Ez hozzájárul a négy alapszabadság egyikét jelentő áruk szabad mozgásának eléréséhez. És egyben kiigazítja a vállalkozók és a piacra jutásért felelős hatóságok közötti egyensúlytalanságot is. Meggyőződésem, hogy e javaslat legfőbb célkitűzése megvalósul, és az európai fogyasztó az elv hatékony kikényszerítésének és alkalmazásának legfőbb haszonélvezője lesz. John Purvis, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − Elnök asszony! E csomag két témájában voltam az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság előadója. Bizottságunkban, a szavazást megelőzően, erős külső jelenlétet érzékeltünk. Ez az első pillantásra még jogosnak is tűnhetett, hiszen a biztonság és minőség garantálásáról esett szó. A valóságban azonban az EU-ba érkező, import termékek által megtestesített versennyel szembeni — alig burkolt — protekcionizmus szellemét tapasztalhattunk. Mint az európai uniós szabadpiacban, a — remélhetően — szabadpiacok világában hívőknek, és mint olyanoknak, akik bíznak a szabad kereskedelemnek az Európai Unió, és kereskedelmi partnerei fejlődésében és gazdagításában fontos szerephez jutó szabad kereskedelemben, nagyon óvatosan kell eljárnunk, hogy akarva-akaratlanul ne essünk a protekcionizmus csapdájába. A bizottsági vélemény enyhült e tekintetben, és örömmel látom, hogy — a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban kifejtett erőfeszítések révén a legfőbb protekcionista elemek mellőzésre kerültek. Az importőröknek és elosztóknak továbbra is jogukban áll majd termékeiken változtatva megfelelni az uniós piacnak, amely esetben viszont jogosan elvárható tőlük a megfelelés felelősségének vállalása. Másrészt, még mindig azt tapasztalom, hogy továbbra is elvárjuk tőlük, hogy biztosítsák — megismétlem, „biztosítsák” — azt, hogy a változtatások nélkül forgalmazott termékeik is megfeleljenek az uniós jogszabályoknak. Úgy gondolom, hogy az „ellenőrzés” szó megfelelőbb volna az „biztosít” szónál. Érdekelne biztos úr véleménye, hogy a „biztosítani” szó ebben az összefüggésben összhangban áll-e a WTO rendelkezéseivel, és általában, az EU szabadkereskedelmi elkötelezettségeivel? Örülök annak is, hogy nem történik már utalás az általános termékbiztonsági irányelvre (GPSD). Amint értelmezem, a fogyasztókat a GPSD révén továbbra is megvédjük a veszélyes termékekkel szemben, függetlenül attól, hogy a mostani szabályozásba beillesztjük-e azokat vagy sem. A GPSD bevezetése csak — szükségtelenül — fokozná a bürokratikus terheket olyan termékek termelése és értékelése terén is, amelyek meg sem célozzák a fogyasztói piacot. Az európai ipar számára fontos, hogy a CE-jelölés valódi tartalma és jelentősége megértést nyerjen. Azt gondolom, ez egy lépéssel előrébb visz. Örülök, hogy biztos úr jelezte, foglalkoztatja a kérdés, hogy milyen további intézkedések kívánatosak mindaddig, amíg a felvetett javaslatok az európai ipar és az EU-ba exportálók esetében alkalmazhatóvá válnak. Összességben úgy vélem, hogy a jelentés iránya elfogadható. Még az Ipari Bizottságban velem lévő szocialista és liberális képviselőtársaktól is azt várom, hogy értékelik ezt az ésszerűen kedvező és elfogadható eredményt. A végrehajtás alkalmával, mi, az Ipari Bizottságban — a magas szintű és hatékony fogyasztóvédelmi szabványokkal egyetemben — számítunk az áruk egységes piacának sikeres véglegesítésére. Ez hatalmas eredménynek számít az Unió szempontjából, ami majdnem, hogy elképzelhetetlen előnyöket hoz majd választóink számára. Jacques Toubon, a Jogi Bizottság véleményének előadója − (FR) Elnök asszony, képviselőtársak! Mint a Jogi Bizottság véleményének megfogalmazója, elsőként is szeretném elismerni azt a munkát, amelyet Alexander Stubb képviselő fejtett ki, akivel — szeretném hozzáfűzni — élveztem a szoros együttműködést. Örülök annak, hogy javaslatainkkal összhangban egyértelmű megfogalmazások születtek a műszaki szabályok és

19-02-2008

19-02-2008

HU


a kizárások kérdéseit illetően, és különösen örülök annak, hogy a nyelv jelentette bonyolult problémát is sikerült legyűrni. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az általános termékbiztonsági irányelv elsődlegessége elismerést nyert az egyik bekezdésben, amelyhez rövidesen visszatérek. Emellett a Brie-jelentésben garanciát látunk arra, hogy — amennyire ez csak lehetséges — az ipari termékek biztonságosak lesznek. Ami a kölcsönös elismeréssel foglalkozó szöveg központi elvét, a bizonyítási kényszer átruházását illeti, sikerült a felelősséget egyes gazdasági szereplőkkel megosztani, azaz nemcsak a gazdasági hatóságokon hagyni azt. Végül, a rendelet alkalmazhatóságának határidejére vonatkozóan úgy vélem, hogy a kilenc hónap megfelelően hosszú idő. Ezek voltak azok a főbb pontok, amelyek — megítélésem szerint — bennünket foglalkoztattak. A három szöveget, csomagként kezelve, azt mondhatom, hogy — köszönhetően a három előadónak és a bizottságainkban folyó igen alapos vitáknak — a csomag sikeresen összehangolja a belső piac megnyitását, más szavakkal az akadályok lebontását, a múlt nyár óta oly egyértelműen érvényesülő, a biztonság felett érzett aggodalom kezelésével. A kölcsönös elismerés terén ésszerű megoldás született a nemesfémek és a fegyverek kérdésében, noha kezdetben mindkét téma igen problematikusnak mutatkozott. A felügyeletre és termékjelölésre vonatkozóan az általános termékbiztonsági irányelv felülvizsgálata az elkövetkező öt évben, véleményem szerint, megkerülhetetlen. Csakúgy, mint a nemzeti jelölésekre vonatkozó szabályokhoz való ragaszkodás átgondolása, és az európai jelölésekről szóló tanulmány elkészítése. Úgy vélem, elnök asszony, hogy az előttünk fekvő dokumentum elsőrangú jogalkotási csomag. Othmar Karas, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én vagyok a Jogi Bizottság véleményének előadója a termékek forgalomba hozatalának közös jogi keretének tárgyában. Mi mindannyian egyetértünk abban, és a biztos úr is érintette ezt a pontot, hogy a termékbiztonság hitelesség kérdése. A hitelesség bizalmat szül, és a hitelesség és a bizalom jobb belső piacot teremt. Ami a mostani szabályozást illeti, a Jogi Bizottság figyelme három pontra irányult. Az első pont szerint, a termékeknek szerkezetileg és minőségileg ki kell elégíteni bizonyos követelményeket. Ez nem egyszerűen a kereskedő felelősségének kérdése. Nem, ez mindenekelőtt a termelő felelőssége. A kereskedőket és fogyasztókat fel kell készíteni arra, hogy azokra a gazdasági szereplőkre támaszkodjanak, akik a terméket forgalomba hozzák. A kereskedők felelősségét a specifikus ellenőrzésekre kell szorítani. Második pontunk, amely engem különösen érdekelt, az importőrök szerepe. Ők különleges felelősséggel viseltetnek. Az importőrök nem képesek ellenőrizni a termék specifikus jellemzőit, vagy a gyártási folyamatot, de mindazonáltal — miután ők forgalmazzák a közösségi piacon a termékeket — erősen kötődnek annak garantálásához, hogy a termékek megfeleljenek minden érvényes jogi rendelkezésnek. A harmadik pont a CE-jelölés világos megfogalmazásához és demisztifikálásához kapcsolódik. A CE-jelölés nem minőségi jelzés, hanem csak arra utal, hogy a termék összhangban áll a közösségi jog minden releváns rendelkezésével. Köszönetünket fejezzük ki együttműködésükért mindazoknak, akik részt vettek a folyamatban, és üdvözöljük az elfogadásra elénk terjesztett jelentéseket. Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony. képviselőtársak! Stubb úr kikotyogta, hogy ma van a születésnapom, így hadd köszöntsem az összes előadót és minden képviselőt, és az egységes piac, illetve annak jövője büszke pártolójaként, hadd kérdezzem meg, lehet-e szebb születésnapi ajándék, mint e csomag elfogadása. Tehát kibontjuk ma e csomagot, és köszönöm a lehetőséget, tehát átnézzük e csomagot a fogyasztók és a polgárok szemüvegén keresztül. Képviselőtársaim már kifejezték mindenkinek elismerésüket, és nem szeretném az időt rabolni ennek megismétlésével. Azonban, szeretném külön megköszönni a hivatalban lévő elnöknek, hogy ma velünk van. Ez egyértelmű jele, az elnökség nagy jelentőséget tulajdonít e kérdésnek. Ugyancsak szeretném megköszönni neki azt a nagyon erős kötődést, amely a Parlament ezen bizottságának munkájához kötötte. Nagyra értékeltük ezt. Hasonló módon, e csomag a Bizottság mérhetetlen erőfeszítésének is eredménye. Szeretném személyes elismerésemet is kifejezni Michel Ayralnak, akivel nemcsak e témában, de sok más ügyben is együtt dolgoztam. Személyesen is elkötelezett híve volt az EU hatékonyabb szabályozásának, amelynek valahol e csomag is része. Sajátos módon, ülésünk megszabja a lisszaboni stratégiáról folytatandó délutáni vitánk kereteit is, hiszen semmi sem lehet fontosabb a foglalkoztatási és növekedési stratégia tekintetében, mint a valóban hatékonyan működő és versenyképes belső piac. Versenyképes vállalkozásokat és magabiztos fogyasztókat akarunk,

11

12

HU


hogy fenntarthassuk Európában a foglalkoztatási szintet és a gazdasági növekedést. Mindezt akkor érjük el, ha valóban hatékonyan működő egységes piaccal rendelkezünk. Azt kívánjuk, már amennyire a termékekről van szó, hogy a rendelkezések legyenek egyértelműek az üzleti szféra számára, és a cégek terméktervezéssel foglalkozó csoportjai erősítsék a foglalkoztatást, állítsanak elő ragyogó árukat, magas minőségű és biztonságos termékeket. Ne felejtsük el, a vállalatok túlnyomó többségének munkatársi gárdája így gondolkodik, de megzavarja őket, hogy gyakran kell termékeiket áttervezni, vagy — a mai állapotoknak megfelelően — újra kell kérvényezniük a kölcsönös elismerést — miközben ez az elismerés önmagában is jelentős lépés előre. A fogyasztók jogosultan várnak minőségi termékeket, és elvárják tőlünk az ellenőrzési folyamatok végrehajtását annak bizonyítása érdekében, hogy a piacon megjelenő termékek keresztül mentek a szükséges engedélyeztetési folyamatokon. Szeretnék megjegyzést tenni a Purvis úr által mondottakhoz, részben a most távol lévő Liese úrnak válaszolva. Nagyon sok olyan vállalkozásunk van, amelyik kiváló konstrukciójú és minőségű árut gyárt, de kínai vagy más beszállítókkal együttműködve. Csak születésnapommal kapcsolatban említem meg — mert ilyenkor az ember a szép dolgokra gondol — hogy a közelmúltban felkerestem a Fleischmann és Rivarossi nevű, híres vasútmodell-márkákat gyártó céget, amelyről német és olasz kollégáim bizonyára már hallottak. Gyönyörű, kiváló minőségű vasútmodellekről van szó. Az ilyen márkanév alatt futó termékeket Angliában tervezik, de Kínában gyártják. S bárki, aki kételkedik abban, hogy a kínaiak képesek jó minőségű termékeket előállítani, keresse fel a hétvégén a lakhelyén található vasútmodell üzletet, és talán, mint én is, vesznek majd ajándékot az unokáiknak. Evelyne Gebhardt, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Verheugen biztos úr, Vizjak úr! Engedjék meg, hogy elsőként boldog születésnapot kívánjak Malcolm Harbournak. Örülök, hogy ezzel a ragyogó születésnapi ajándékkal kedveskedhetünk neki. Tulajdonképpen beszélhetnénk most a Belső Piaci Hétről is, és természetesen nagyon fontos, hogy figyelmet fordítsunk a belső piacra. Tegnap, Newton Dunn úrnak és Fourtou asszonynak köszönhetően, két jó, a vámkódexről és a vámügyi együttműködésről szóló jelentéssel foglalkozhattunk, amelyek fontos szerepet játszanak mai napirendünk tekintetében is. Emellett, biztosan állíthatjuk, hogy egy-két olyan kiigazítási kapaszkodóval rendelkezünk itt a piac és a fogyasztók számára, amelyeket most építettünk a koherens ellenőrző panelbe. Ez jó dolog. Az előttünk fekvő három jelentés, és az Arlene McCarthy által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében felvetett szóbeli választ igénylő kérdés olyan elemei munkánknak, amelyek kedvező fényben tüntetik fel a Parlamentet. Ezért is ki kell fejeznünk köszönetünket a három előadónak, és a képviselőház valamennyi tagjának. Szeretném külön is köszönetemet kifejezni csoportomból Mia De Vits-nek és Barbara Weilernek, miután nevük még nem került említésre, és természetesen saját előadónknak, Christel Schaldemose-nak is. Stubb úr — kizárt, hogy elfeledkezzem Önről — természetesen Önnek is kijár a köszönet, akárcsak Brie úrnak. Úgy gondolom, hogy e csomag révén értékes és meghatározó módon járulunk hozzá a belső piacot szabályozó jogszabályok véglegesítéséhez. Mindeközben a piacon belül erősítjük a fogyasztóvédelmet. A szocialista képviselőcsoport különleges fontosságot tulajdonít e cél megvalósításának. Persze, messze vagyunk még munkánk lezárásától. Továbbra is éber figyelemmel kell követnünk a belső piacon forgalomba hozott termékek biztonságát. Ebben a tekintetben külön köszönetemet fejezem ki Verheugen biztos úrnak, a CE-jelölés jövőjével kapcsolatos nagyon világos és egyértelmű állásfoglalásáért. Pontosabban, azért az észrevételéért, amely a belső piacon, illetve az Európai Unión belül a hatékonyabb jelöléssel kapcsolódott össze. Ez igen fontos cél akkor, amikor azt várjuk az Európai Unió fogyasztóitól és polgáraitól, hogy valóban saját uniójukként fogadják el, és tiszteljék az EU-t. Ez igen fontos szempont. Nagy izgalommal várjuk a tanulmány eredményeit, majd azok következményeit, és nagyon örülök, Verheugen úr, hogy mint oly egyértelműen jelezte, ez a tanulmány az Európai Bizottság prioritási listáján igen előkelő helyen áll. Ez jó hír, hiszen a zavaró CE-jelölés gyakran szolgált a fogyasztók megtévesztésére és félrevezetésére, és ez igen rossz. Nyilvánvaló, hogy véget kell vetnünk ennek. Annak is örülök, hogy az előttünk fekvő jelentésekben, a Tanáccsal lezárt megállapodásban, sikerült biztosítanunk a nemzeti minőségi jelölések folyamatos fennmaradását. Természetesen, itt feltételezem, hogy ezek a nemzeti jelölések valóban a fogyasztóvédelmet terjesztik ki, és nem valamiféle, protekcionista megfontoláson alapuló visszaélésre és félretájékoztatásra adnak lehetőséget.

19-02-2008

19-02-2008

HU


A második feltétel az — és igencsak annak megvalósítási irányában haladunk—, hogy rendelkezzünk egy európai biztonsági jelöléssel, amely legalább egyenlő, de lehetőleg még inkább felülmúlja a nemzeti szimbólumokat. Csakis ennek megvalósuláskor gondolkodhatunk el a nemzeti jelölések felszámolásáról Fontos, hogy ma tartjuk a szavazást. Szeretném megerősíteni őszinte köszönetemet Vizjak miniszter úrnak. Tudom, nem volt könnyű dolga a Tanácsban, hiszen magunk is jelentős nyomást gyakoroltunk az intézményre. A Tanács hosszabb időt szeretett volna biztosítani a Parlamenttel folytatott tárgyalásokra. Ennek tudatában vagyok. Nagyra értékelem, hogy Ön mindent megtett annak érdekében, hogy még ezen a héten szavazni tudjunk. Ez jó dolog, mivel a helyzetet egyértelművé teszi. Ezért is szeretném külön köszönetemet kifejezni. Janelly Fourtou, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! Természetesen azzal kell kezdenem, hogy köszöntöm az előadókat, Stubb és Brie urakat, és különösen Schaldemose asszonyt, utóbbi igen hatékony munkáját, azt a mosolygós hatékonyságot, amelyet mindannyian oly nagyra értékeltünk. A Bizottság nevében ugyancsak szeretném köszönteni McMillan urat, aki oly önzetlenül állt rendelkezésünkre, és a szlovén elnökséget, mert biztosította azt a lendületet, amely szükséges volt a csomag már első olvasatban való elfogadásához. Az ALDE képviselőcsoport elégedett az elért kompromisszummal, miután kérdéseink megválaszolást nyertek. Számunkra a legfőbb pontot az importőrök felelőssége és a CE-jelölési rendszer képezték. Mindannyiunkat foglalkoztat a kérdés, hogy szükségünk van életképes piacra, életképes és biztonságos termékeket forgalmazó gazdasági szereplőkkel. Az ALDE csoport tehát támogatja azokat a rendelkezéseket, amelyek — a felelősség egy részének áthárításával, és mindennel, ami ezzel jár — arra késztetik az importőröket, hogy jobban odafigyeljenek a termékek piaci bevezetésére. A CE-jelölési rendszert illetően, elégedettek vagyunk, hogy elhatárolás történt a rendelet és a határozat rendelkezései között. Személyes megjegyzésként, sajnálom, hogy nem sikerült teljes egészében megoldanunk a nemzeti jelölések használatának kérdését. Ez rendszeresen visszatérő kérdés. Emlékezhetnek rá, hogy amikor 2006 februárjában a gépgyártási irányelvről szavaztunk, kikértük az Európai Bizottság állásfoglalását abban a tekintetben, hogy „tisztázza — a CE-jelöléssel összefüggésben — az egyéb jelölések alkalmazásának feltételeit, legyenek azok nemzetiek, európaiak vagy magán jellegűek”. A Bizottság megtette a tőle telhetőt, de mi — az Európai Parlament tagjai — és a tagállamok, úgy vélem, nem rendelkeztünk a megfelelő politikai akarattal ahhoz, hogy egyértelműen állást foglaljunk. Csak sajnálhatjuk kudarcunkat, de üdvözlöm Verheugen úr bejelentését, hogy a kérdés mélyreható vizsgálódás tárgyát képezi. Éppen ez az, amire szükségünk van. Az ALDE csoport jelenlegi formájában is támogatja a kompromisszumot, és üdvözöljük a szövegezés során elvégzett munkát. Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! A biztonsági jelölésekkel kapcsolatos vita már évek óta tart. Az államoknak kötelessége, hogy védjék polgáraikat, az életet vagy egészséget veszélyeztető termékektől. Ezért, némelyikük olyan szabályozást fogadott el, amely a termékek egy bizonyos körét különleges eljárásoknak veti alá, mint amilyen a jelöléssel való ellátás, vagy a bizonylatolás. Az illetékes nemzeti hatóságok lettek felelősek a gyakorlat ellenőrzéséért és felügyeletéért. Az Európai Unión belül a CE-jelölés alkalmazása kötelező a termékek nagy csoportja esetében. Ez igazolja, hogy a termék biztonságos. A jelölést azonos módon alkalmazni kell egy 5 eurót érő vasalón ugyanúgy, mint azon, amely 50 euróba kerül. Tehát nincs igazán értelme a plusz/mínusz szimbólummal való kiegészítésnek. A CE-jelölés elnyeréséhez vezető eljárás nem ütközik nagy ellenállásba. A probléma a gyártó által már jelzéssel ellátott termékekkel összefüggő jogtalan módosításból, a CE jelölés jogtalan alkalmazásából, továbbá abból fakad, hogy — a megfelelő hitelesítési eljárások nélkül a CE-jelölést alkalmazzák olyan termékeknél is, amelyek hasonlítanak a már igazolt termékekhez. Amire tehát az EU-nak szüksége van, az az összes fogyasztóvédelmi intézmény által foganatosított intézkedések jobb összehangolása. Le kell zárni az EU határait annak biztosítása érdekében, hogy bizonytalan eredetű áruk ne kerüljenek a piacra. Hatékony ellenőrző és információs rendszert kell létrehozni, és szigorúbb

13

14

HU


és egységesebb büntetési rendszert kell bevezetni annak érdekében, hogy a CE-rendszer megkerülése ne legyen kifizetődő. A termékigazolás magas költségszintjét tekintve, az európai uniós kis- és középvállalkozásokat támogatásban kell részesíteni a jelölés megszerzése folyamatában. Az UEN csoport támogat minden olyan intézkedést, amely a fogyasztóvédelem biztosítását és az európai piac hatékony működését irányozza elő. Heide Rühle, Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Szeretnék Harbour úrnak boldog születésnapot kívánni. Már csak folyamatos és gyümölcsöző együttműködésünk okán is. És természetesen szeretném üdvözölni mindhárom előadót. Amint talán tudják, csoportom részéről én voltam mindhárom jelentés árnyék-előadója, és ezért is tudom, hogy milyen fáradhatatlanul dolgoztak az említettek a Bizottságtól érkezett anyag kulcselemeinek feljavításán. Egyidejűleg szeretném köszönteni Verheugen biztos urat is, aki ismételten rámutatott, hogy javaslatuk jobb minőségben hagyja el a Parlamentet, mint hogy ide érkezett. Úgy gondolom, ez fontos észrevétel, hiszen mindannyian keményen dolgoztunk e szabályozási ügyön. Valóban a lehető legtöbbet hoztuk ki magunkból, annak érdekében, hogy ne csak a gazdálkodók, de a fogyasztók számára is javítsuk a feltételeket. A csomagnak három eleme van. A jogosan forgalmazott termékek kölcsönös elismerésével foglalkozó rendelet legfőbb célja, hogy elhárítsa a nem-vám jellegű, nevezhetünk úgy is, hogy protekcionista akadályokat. A bizottságban olyan egyensúlyt alakítottunk ki, amelyre Verheugen úr is utalt, és amelynek magam is nagy jelentőséget tulajdonítok, noha ezt a tényt esetenként szem elől tévesztettünk vitáink során. Egyrészt, a nem-vám jellegű akadályokat felszámoljuk, míg a másikon — elég természetes módon — a tagállamok ügye marad, hogy bizonyos eszközöket alkalmaznak-e vagy sem. Németországban, például, kérdést jelent a náci szimbólumok alkalmazása. Tehát, ha bizonyos termékek esetében sajátos problémák mutatkoznak, amelyek elfogadása morális okok miatt egyes tagállamokban nem valósítható meg, akkor ezeknek az országoknak meg kell őrizniük a jogot egy ilyen termékek betiltására. Az egyensúly ettől fennmarad. Ezt magam igen fontosnak tartom, hiszen ez az egyetlen módja a belső piac széles körben való elfogadásának, az egységes piac elvének a fogyasztók, de az érintett vállalkozók körében történő érvényesülésének is. Ebben a tekintetben hatalmasat léptünk előre. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy kapcsolattartó pontok jöjjenek létre. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy ez nem jelenti a bürokrácia erősödését, hiszen kapcsolattartók létrehozására már sor került a szolgáltatási irányelv keretében, valamint a szakmai képzettségek kölcsönös elismerésével összefüggésben is. Minél több kapcsolattartó pontot létesítünk, annál nagyobb az egyes tagállamokra háruló teher. Ebben a tekintetben is igen felelősségteljesen cselekedtünk. Egy másik fontos dolog volt, megítélésünk szerint, annak kinyilvánítása — amint ezt mi természetesen meg is tettük, hogy — a kölcsönös elismerés csak abban az esetben működik, ha a piaci forgalmazást szabályozó feltételek minden tagországban azonosak. Kétségkívül, eddig eltérő feltételek uralkodtak az egyes tagállamokban. Egyesek hajlottak afelé, hogy magánkézbe adják, vagy részlegesen privatizálják a piacfelügyeletet. Mások az engedélyeztetés gyakorlata mellett döntöttek, s az engedélyező szervet többé-kevésbé magánkézbe adták. Mi, kristálytisztán kifejtettük, hogy a piaci akkreditáció kizárólag közösségi felelősségként jelenhet meg, és nagyobb felelősséget adtunk az egyes tagállamoknak. Ezt igen fontos lépésnek tekintem. A piacfelügyelet az Európai Unión belül, természetesen, ugyancsak kulcselem a termékbiztonság megvalósítása és fenntartása szempontjából. Amikor az irányelvek és rendeletek szigorításáról beszélünk, mindig tudatában kell lennünk annak, hogy egy rendelet vagy egy irányelv csak annyira hatékony, amilyen hatékonyak azok az eszközök, amelyek végső soron garantálják az előbbiek betartását. Esetünkben, ez az eszköz a tagállamok piacfelügyeleti mechanizmusa. Ebben a tekintetben a tagállamokat most már nagyobb kötelezettség terheli, hogy fejlesszék, finanszírozzák, és megfelelő személyzettel lássák el piacfelügyeleti rendszerüket. Az elkövetkező években a Parlamentnek még éberen kell őrködnie annak biztosítása fölött, hogy a szigorúbb piacfelügyelet ténylegesen megvalósuljon. Egy másik fontos szempont a szerszámosláda, amelyért Schaldemose asszony felelt. A keret-határozat eszköztárat biztosít a majdani irányelvekhez, amelyek viszont nagyobb jogi összhangot teremtenek a kulcskérdések között azáltal, hogy világos és érthető álláspontot jeleznek, mindenekelőtt a CE-jelöléssel, de az importőröknek a kereskedelmi láncolatban elfoglalt státuszával összefüggésben is. Az Európai Unióban növeltük az importőrök felelősségét. Ez újabb fontos lépés. Mindent egybevetve, igen elégedettek lehetünk az elénk terjesztett csomaggal. Ez a csomag valamennyi politikai csoportosulás széleskörű támogatását bírja.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Befejezésül szeretném köszönetemet kifejezni a Tanács szlovén elnökségének. A szlovén elnökség markáns támogatása nélkül sohasem sikerült volna lezárnunk e témát az alatt a rövid idő alatt, amely az első olvasatot megelőzően rendelkezésünkre állt. Külön köszönetemet fejezem ki a Bizottságnak, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság titkársági személyzetének. Nélkülük aligha tarthattuk volna a menetrendünket és dolgozhattuk volna ki az első olvasat idejére ezt a valódi kompromisszumot. Jaromír Kohlíček, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében – (CS) Hölgyeim és uraim! Ellentétben sok más gazdasági diszciplínával, a marketing igazi tudomány, és mint ilyen, sajátos törvényszerűségekkel és szabályokkal rendelkezik. Ezek függetlenek attól, hogy kiket is érintenek. A szabályok között találhatók a termék konkrét technikai sajátosságai, az adott termék és hasonló termékek közötti eltérések kimutatásának igénye, valamint az az erőfeszítés, hogy egyértelműen meghatározható feltételek között védelmezzük a földrajzi környezetet. Utóbbinak, azonban, rendszerint nincs semmi köze a termék technikai jellemzőihez. Az egységes piac egyik eleme az a törekvés, hogy elejét vegye egy másik állam területén a termékek forgalmazásának nem-vám jellegű akadályok emelésével történő korlátozását. Ilyenek lehetnek például a mennyiségi korlátozások, a hitelesítés országonkénti megismétlése, adott szabványok elutasítása, a közös piaci vámhatáron kívüli termékek esetében különleges csomagolási és jelölési kötelezettségek igénylése stb. Az első lépés, amely segíthet az áruk szabad mozgásával kapcsolatban keletkezett zavarok eloszlatásában, vagy talán még a mesterséges akadályok lebontásában is, az a tudatosság szintjének emelése. Ennél fogva üdvözlöm azokat az erőfeszítéseket, amelyek az egyes tagállamokban egy-két termékügyi kapcsolattartó pont létrehozására irányulnak. Azok legfőbb feladata az legyen, hogy tájékoztatnak a többi tagállamban alkalmazott technikai szabályokról. A javaslat kiemelten kezeli a bizonyítás terhének kérdését is. Ebben az összefüggésben foglalkozik azzal a technikai eljárással is, amely lehetővé teszi egy terméknek egy másik tagállam piacán való forgalmazásának megakadályozását, noha ez a termék szabályosan került egy harmadik ország, vagy éppen az előállításban érintett tagállam piacára. Az eljárás végeredménye a tagállamok illetékes hatóságai közötti párbeszéd erősítésétől függ. A hatékonyabb kommunikáció a legfontosabb elem, abban a tekintetben, hogy kizárjuk a termék kitiltásának kockázatát a célország piacán. Az egyébként üdvözlendő kezdeményezésben problémát okoz az a próbálkozás, hogy az irányelv lefedje a termék teljes körét. Naivitás feltételezni, hogy hasonló vagy azonos eljárás alkalmazható az ipari termékek, például a gépjárművek, és a ruhák, cipők, és élelmiszerek esetében. Miközben egyértelműen támogatom az egységes megközelítés alkalmazását, meggyőződésem, hogy termék-specifikus megközelítést kell alkalmazni. Nem látom, hogy a harmonizált területen bármiféle nehézség jelentkezne. Ilyet ott érzékelek, ahol a kötelezettségek összehangolására nem került sor. Tehát gondok a harmonizációs körön kívül rekedt termékeknél várhatók. A rendelet 20 napos határidőt szab a gazdasági szereplők számára, hogy — az úgynevezett közérdeket szem előtt tartva — az illetékes nemzeti hatóságok határozataira válaszoljanak. A közérdek érvényesítése azt jelenti, hogy egy terméket vissza kell vonni a piacról, vagy be kell tiltani, vagy esetleg változtatásokat kell azon eszközölni, azt megelőzően, hogy a termék forgalomba kerül. A javaslat pozitív eleme, hogy hangsúlyozza, nyíljon lehetőség a döntéseknek a nemzeti igazságügyi hatóságok általi felülvizsgálatára. Véleményem szerint, a javaslat egyetlen homályos része, amelyet egyébként egészében magam támogatok, a Szerződésre való utalás. Például, a pénzügyi nyilatkozat 5.2 cikkének címe a következő: „A közösségi beavatkozás hozzáadott értéke, a javaslat más pénzügyi eszközökhöz kapcsolódása, és lehetséges szinergiája”. Ha a javaslat a Lisszaboni Szerződésre utal, akkor ezt helytelennek találom, hiszen a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamata éppen, hogy elkezdődött. Végül, szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint a rendelet segít majd kezelni a vizsgálatok és engedélyezések állandó duplikálódásából fakadó problémákat, amelynek oka, hogy az egyik ország elégtelennek nyilvánítja a másik hatóságai által kiadott okmányokat. A múltban, egy exportcég képviselőjeként megtapasztaltam ezeket a nehézségeket, és úgy gondolom, a kérdéses javaslat segíthet orvosolni a problémát. Godfrey Bloom, az IND/DEM képviselőcsoport nevében – Elnök asszony! Azt hiszem megbocsátható számomra, de korábban úgy éreztem, mintha egy hollywoodi Oscar-jelölésre érkeztem volna: mindenki gratulált mindenkinek, mindenki lapogatta a másikat. Abszolút csodálatos volt. Stubb úrnak sikerült szinte mindenkit üdvözölnie. Talán csak a nagymamája maradt ki. Igen, Stubb úr, kifelejtette a nagymamáját! Érdekes, nem? Harmonizálunk, egységesítünk, szabályozunk, törvényt alkotunk! Úgy tűnik, hogy ennek az intézménynek mániákus vágya, hogy értékét puszta cselekvésekkel igazolja: jó, rossz, mindez indifferens. Elfoglaltnak kell látszanunk. Az a feltételezés érvényesül itt, hogy az európai állampolgár egy visszamaradott

15

16

HU


gyermek, és mi vagyunk a jó szándékú, de parancsoló szülők: mi mindent tudunk, és mindent kézben tartunk. De mintha ez nem így volna, ugye? E képviselőházban a kereskedelmi tapasztalat szánalmas. Politikai karrieristák, inasok a külvilági valóság megértése nélkül, mániákusan, selejtes vagy veszélyes törvényeket hoznak, miközben groteszk színészkedéssel mohón csüngnek a közösségi csecsbimbón. Az olyan feltörekvő államok, mint India és Kína, amelyek miközben beszélek is, folyamatosan gyűrik le feldolgozó iparainkat, és csodálkozva bámulnak ránk. A világkereskedelmi verseny nem olyan, mint egy focimeccs. Versenytársaink nézik, ahogy felsorakozunk a gyepen, megszólal a bírói füttyszó, majd mindent feledve, bevesszük saját kapunkat. Milyen hangosan is kacaghatnak hátunk mögött?! Nem mintha ennek a képviselőháznak maradt volna bármihez jogalapja azt követően, hogy az új Alkotmányt keresztülverte a nép akarata ellenére. De a nép napja is elérkezik, mindannyiunkat az udvarra terelnek a puskák ravaszainak morajlása közepette. És mi mindezt bőségesen megérdemeljük. Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök asszony! Miközben a legjobbakat kívánom Harbour úrnak, úgy érzem, hogy időutazással az 1990-es évekbe tértünk vissza. Akkoriban, az egységes piac előkészítése folyamán, pezsgő sietséggel sorban hoztuk a törvényeket. Úgy tűnik, tulajdonképpen még ma is itt tartunk, hiszen előttünk két újabb rendelet, és egy határozattervezet fekszik az áruk szabad mozgásával összefüggésben. Nem menekülhetünk a tények elől, és ezek azt mutatják, hogy a kormányok erőteljesen ragaszkodnak a védelemhez, hogy ne mondjuk a protekcionizmushoz. A műszaki szabványok, a dokumentumok kitöltése, a biztonsági előírások, mind a nem-vám jellegű akadályok sorába tartoznak. A gépkocsikat gyártó Franciaországban, például, évekig ragaszkodtunk a sárga fényszórókhoz, a fehérekkel szemben, csak hogy mérsékelhessük útjainkon a külföldi gépjárműveket. Most itt van előttünk a Bizottság javaslata, amely közös keretbe illeszti a biciklik és létrák (hogy a papák lepottyanhassanak róluk) szabad kereskedelmét, játékokét, amelyek halálos veszedelembe sodorják a gyermekeket, vízforralókat (hátha leforrázza magát az anyuka), és egyéb elektromos termékeket, amelyekkel a nagymamik és nagypapik megrázathatják magukat. Az a benyomásunk keletkezett, 23 évvel az Egységes Európai Okmány aláírását követően, hogy mindez már megtörtént a por is befedte. Hogy az 1979-es Cassis de Dijon ítélet, és a rákövetkező sok száz európai bírósági ítélet már biztosította mindenki termékének mindenki más általi elismerését. Tévedtünk! Az egységes piac még mindig töredezett piac. S most a ravaszul határokat visszaállító szabályozó és technikai buktatók felszámolása érdekében a Bizottság azon elv elfogadtatását javasolja, hogy a költségeket fizettessük meg az importőrökkel: az importőrök felelnek az általuk behozott termékek biztonságáért, és a bizonyítási kötelezettség iránya is megfordult. Elmondva mindezt, lássuk, hogy az előttünk fekvő szövegek a nyilvánvaló kinyilvánításának példái: megerősítik a kölcsönös elismerés elméletét, meghajolnak — a jelölésként megfogalmazott — CE-logós címkézési mánia előtt, beleértve annak kiterjesztését és a szabálytalan alkalmazásért járó szankciókat is. És láss csodát, 15 évvel a határok felszámolását követően előadónk, André Brie további forrásokat követel a vámhivatalnokok részére. A vámtisztviselők újraaktivizálása egy vámmentes zónában nem semmi, noha Adam Smith, a szabad kereskedelem apostola életének utolsó napjait azzal töltötte, hogy édesapja vámos egyenruhájában csavargott szülővárosában. Azt mondom, legyen így! Hozzuk vissza a vámosokat hagyományos csúcsos sapkájukkal egyetemben. Persze, valószínűleg Kínából kell behoznunk a sapkát, de legalább biztosak leszünk abban, hogy a sapka biztonságos. Végül is, nem vállalhatjuk a felelősséget azért, hogy a Bizottság bármely tagját napszúrás érje! Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nekem is az előadóknak, és az összetett témát alaposan feldolgozó képviselőknek szóló köszönettel kellene kezdenem felszólalásomat, de egyéb felvetéssel indítanék. Egy személy, akit egyértelműen kizárnék bármiféle köszöntésből, az Bloom úr, aki felszólalásában semmiféle konstruktív vagy érdemi elemmel nem járult hozzá a vitához. Ebben a tekintetben még önmaga küzdelmében is, hogy levegye a terhet az európai állampolgárok válláról, kudarcot vallott. Mindazonáltal remélem, hogy megengedik, hogy megismételjem a tegnap este barátomnak, Malcolm Harbournak már kifejezett születésnapi jókívánságokat. Hogy e csomag megfelelő születésnapi ajándék vagy sem, ezt meglátjuk. Meg kell várnunk, hogy a tagállamok miként hajtják végre azokat a döntéseket, amelyeket most a Tanáccsal együtt kidolgoztunk. Kifejezném őszinte köszönetemet Vizjak úrnak, azokért az erőfeszítésekért, amelyeket ezen ügyben tett, és amelyekről már szót ejtettünk Szlovéniában. Köszönöm Verheugen biztos úr munkáját is. Sok múlik majd azon a záradékon, amelyet Stubb úr dolgozott ki. Ő különös elismerést érdemel azért, hogy a téma oly simán jutott túl a Parlamenten. A bizonyítási kényszer megfordítására célzok itt, a belső piac nem-harmonizált területére

19-02-2008

19-02-2008

HU


vonatkozóan. Ez olyan elv, amely a belső piacon egyszerűbbé teszi az életet, különösen a kis- és közepes vállalkozások számára, minimális bürokráciával. Remélem, valamennyi tagállam megérti, hogy mihez is csatlakozik itt. A jövőben már nem a kisvállalkozóknak és gyártóknak kell rákérdezni a kormányoknál, hogy egy adott termék behozható-e, hanem a tagállamoknak kell most már igazolniuk, hogy minden, általuk szentesített rendelkezés szükséges és megfelelő. Biztosíthatom Önöket, hogy egyes tagállamokra még keserves csalódások várnak. Ettől függetlenül, ez a csomag bátorító jel a belső piac, de különösen az azon működő kis- és közepes vállalkozások számára. Hálás vagyok McCarthy és Fourtou asszonyoknak is tájékoztatásukért, hogy a CE-jelölés és annak jelentősége kérdése nemcsak akkor vetődött fel e Parlamentben, amikor az új megközelítéssel összefüggő keretjogszabályok elfogadásra kerültek. Örülök, hogy mindenkor — így az elmúlt években is — amikor egy CE-jelöléshez kapcsolódó irányelv napirenden volt, rákérdeztünk, hogy ez a jelölés — amelyet ismereteink szerint eredetileg kizárólag piacfelügyeleti testületek által alkalmazandó jelzésként gondoltak ki — valóban tájékoztatja-e a fogyasztót azokról a dolgokról, amelyeket a termékkel kapcsolatban tudni szeretne. Nem vitatom, hogy igen nehéz meghúzni a határvonalat a fogyasztási cikkek és az ipari termékek között. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy olyan, olcsó megoldásra van szükség, amely nem növeli a bürokráciát. Ugyanakkor hálásak vagyunk Verheugen úrnak, hogy tanulmányt készíttet. A készülő tanulmányt bizottságunk egésze egyhangúan támogatja. Reméljük, hogy a tanulmány meggyőző bizonyítékot szolgáltat majd arra vonatkozóan, hogy a CE-jelölés jelenlegi formájában nem nyújtja a fogyasztóknak azt az ismeretet, amely számukra fontos. < Barbara Weiler (PSE). – (DE) Elnök asszony! biztos úr, hivatalban lévő elnök úr, hölgyeim és uraim! Közel egy éve, február 14-én a Bizottság előterjesztette ezt, az árukkal kapcsolatos intézkedéseket tartalmazó új csomagot. Célja az volt, hogy új ösztönzést adjon a belső piaci kereskedelemnek. Hogy mostanra, alig egy évet meghaladóan, lezárhatjuk a csomagot, jelzi azt a nagyon gyors és hatékony munkát, amelyet a parlamenti elfogadtatással megbízott csoport végzett. Ebben nem igen jutottak szerephez azok a képviselők, ott hátul, a szélsőjobbon, ha tehetek egy ilyen kitételt, és felszólalásuk azt a képzetet keltette bennem, hogy mindmáig nem is fogták fel, hogy e csomag miről is szól Ami a vita során engem leginkább meglepett, az a belső piacon még mindig jelentkező igen nagyszámú akadály volt, hiszen 1992-ben került sor, Jacques Delors által, a belső piac bevezetésére. Meglepő látni azokat a tényleges akadályokat, amelyekkel a kis- és középvállalkozásoknak szembe kell nézniük akkor, ha egy másik tagállam piacára megpróbálnak belépni. A Bizottság szerint ez a csomag olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek 22 iparágazatot érintenek. Amelyek éves össztermelése 1500 milliárd euró környékén mozog. Sikerült biztosítanunk, hogy a piacfelügyeleti rendszer elkövetkező továbbfejlesztése egységes kritérium-rendszer alapján történjen. Ez alapvető jelentőségű. Amikor a piac nyitott, szükséges, hogy piacfelügyeleti mechanizmus is létezzen. Így a veszélyes termékek könnyebben felderíthetők, biztonságossá tehetők. Az egyértelműen célirányos, a törvényszegő próbálkozások ellen irányuló vizsgálatok, valamint a törvénysértők elleni fellépés is könnyebben megvalósulhat. Más felszólalók is kitértek arra, hogy nemcsak a termelők, de az importőrök is felelősséget viselnek majd. Ez azonban nem marad holt betű, hiszen a felelősségi rendelkezések alkalmazhatók, a büntetés eszközével, a szabályokat figyelmen kívül hagyókkal szemben. Ez a piacfelügyeleti rendszer nagy nyereség azon szereplők számára, akik betartják a szabályokat, hiszen jelentősen erősödnek azok az eszközök, amelyek segítségével kiszűrhetők a termelők és importőrök között a fekete bárányok. Meglepődéssel tapasztaltam, hogy a vámhatóságok és a piacfelügyeleti szervek szinte semmit sem tudtak egymás munkájáról. Ez a titkolódzás, valamint a szűk cégérdekek védelme itt és most véget ér. A CE-jelöléssel kapcsolatban, örülök, hogy a Parlament a saját útját járta. Nem engedtünk a fogyasztóvédelmi szervezetek sürgetésének, hogy töröljük el a CE-jelölést, vagy a Bizottság felhívásának, hogy megfontolások nélkül fokozzuk annak szerepét. Ezek nem mutatkoztak követendő utaknak. Úgy gondolom, hogy a lehető legjobb utat választottuk. A bizonyos körökből érkező ellenvetésekkel szemben is, a Parlament biztosította a nemzeti biztonsági jelölések — és nemcsak a németét, de más országokét is — fennmaradását mindaddig, amíg az optimális megoldásra nem lelünk. Szociáldemokrataként, büszke vagyok arra, hogy egy különleges elv bekerült nemcsak a mi határozatunkba, de a rendeletbe magába is. A kérdéses megfogalmazás egészen a legutolsó pillanatig vitatott volt, de sikerült

17

18

HU


elfogadtatnunk azt, hogy az akkreditációs testületek nem versenghetnek egymással, hogy közszolgálati küldetésüket szentnek és sérthetetlennek kell tekinteni. Úgy vélem, ebben mindenki egyetértett. Ami mindannyiunk számára fontos volt, hogy nagyobb legyen az átláthatóság. Meglepő, hogy milyen alacsony szintű az együttműködés, és azt gondolom, hogy ez a csomag megalapozza a hatóságok közti jobb együttműködést. Hadd fejezzem be felszólalásomat a csomag egészét érintő megjegyzésemmel. Az mind az európai gazdálkodók, mind az emberek számára nyereséget hoz. Sok minden könnyebb lesz, a folyamatok kevésbé bürokratikusakká válnak — természetesen így csökkentve a költségeket — miközben emeljük a fogyasztói biztonság színvonalát is. Az üzleti világból kölcsönzött mondással szólva, ezt a helyzetet jogosan mindenki számára nyereséget hozó állapotként írhatjuk le. Toine Manders (ALDE). – (NL) Elnök asszony! Legmelegebb üdvözletem az előadóké: Stubb úré, Schaldemose asszonyé, Brie úré, azért a gyors és konstruktív munkáért, amellyel feladatukat végrehajtották. A törvényhozatali folyamatoknak mindig így kellene megvalósulni: gyorsan és határozottan. Köszönet illeti a Bizottságot és a Tanács elnökségét is. Európát pontosan az ilyen törvényekért hozták létre, és jó tudni, hogy mindez erőteljes ösztönzést ad a gazdaságnak, s különösen a KKV-nak. Nagyon sok panasz érkezik hozzánk a kisvállalkozásoktól, hogy exportjukat, üzleti vállalkozásaikat akadályozza a határoknak — az egységes piacról szóló sok beszéd ellenére érvényesülő — zártsága. Ez a rendelkezés megszilárdítja az Európai Unió alapjait. A kisvállalkozások, végül is, gazdaságunk alapkövét képezik, és ez a szektor teremti azokat a munkahelyeket is, amelyekre oly nagy szükségünk van. A tagállamok is nyernek, hiszen jelentős megtakarítások keletkeznek az évi közel 150 milliárd eurós adminisztratív kiadások terén. Ebben az évben a költségvetés 120 milliárd euró. Tehát nem szeretnénk hallani egyetlen tagállamtól sem, hogy az Európai Unió oly sokba kerül, hiszen még maradványuk is keletkezik. Nem vár ránk az ajtó előtt a sajtós sereg, hogy hírt adjon erről az örömteli eseményről, de azért az mégis említést érdemel. Mint liberálisok, természetesen nagyon örülünk, hogy látjuk az egységes piac megerősödését. A dinamikusabb gazdaság virágzóbb Európát jelent, és ez jó az üzleti szférának, a fogyasztóknak, de az Európai Uniónak is. Nem élek teljesen a nekem engedélyezett idővel, hiszen számos felszólaló már dicsérte e csomag lényegi pontjait. Elkerülöm a technikai kérdések érintését is. Nagyszerű munka ez. Remélem, hogy egyhangúsággal sikerül elfogadtatnunk, majd nagyon gyorsan hatályba lép. Most, a bizonyítási teher megfordításával, a piacunk védelmét szolgáló eljárások tagállami megsértése esetén alkalmazandó európai bizottsági intézkedések igen jónak tűnnek. Gyors és határozott lépéseket várunk ilyen esetekben. Úgy gondolom, ez jól működik majd. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök asszony! Az Európai Unió értékek, tapasztalatok, történelmi — és társadalmi — különbözőségek összetett gyűjteménye. Gyakran nemcsak múltbeli tapasztalatainkban különbözünk, de ma érvényes jogszabályainkban és kötelezettségeinkben is, amelyeket magunkkal hozunk az európai intézményekbe, munkahelyekre, és amelyek kiütköznek polgárainkban is. Alapvető társadalmi, gazdasági, és kulturális változások korát éljük, amelyeknek sajnos vannak kedvezőtlen kihatásai is. Származik azonban azokból sok pozitív fejlemény is, amelyek között a tőke, az áruk, a szolgáltatások liberalizálását, a személyek mozgásának szabadságát feltétlenül számba kell venni. Miközben ezek a fejlemények kedvező feltételeket teremtenek a gazdasági tevékenységek kibontakoztatásához, azt is látnunk kell, hogy a tőke gyakran megelőzi az embert, veszélyeztetve annak egészségét, de esetleg életét is. Ezért tehát az ellenőrzési eljárásokat minden tekintetben erősítenünk kell. A CE-rendszert is erősítenünk kell mind a határokon, amint néhány képviselő erre utalt, de a belső piacon is, és különösen a kereskedelmi hálózatoknál. A szuper- és hipermarket-láncok által előállított termékek skálája minden képzeletet felülmúl, és ezt a fontos tényezőt nem hagyhatjuk számításon kívül. Emlékezetünkben kell tartanunk nem csak a jelölési rendszert, de minden olyan eszközt, amelynek segítségével tágíthatjuk a fogyasztók ismereteit, és erősíthetjük a termékek közötti választás képességét.

19-02-2008

19-02-2008

HU


ELNÖKÖL: Diana WALLIS Alelnök Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony! Ezek a jelentések az árupiac szabályozásának feljavítását, mindenekelőtt a CE-jelölés elismertségének erősítését, és a jelölés jogtalan felhasználásának megakadályozását célozzák. Mindez hasznos, de felszólalásomban a vita során egy eddig figyelmen kívül hagyott elemre hívom fel a figyelmet. Olyan elemre, amelyről elfeledkeztek a jelentések, de magam feltétlenül relevánsnak tartok a termékekről szóló vita során. A javasolt különféle intézkedések célja az, hogy az embereket vásárlásra bátorítsa, és amikor ezt teszik, akkor európai termékeket vegyenek. Miként kapcsolhatjuk össze a fokozott konzumerizmus bátorítását a források bölcs felhasználásának igényével? Azzal, hogy utóbbi szemléletet kell nemcsak globálisan, de az eljövendő nemzedékek által is képviselni. Néhány tagállamot elsődlegesen az foglalkoztat, hogy miként fejlesztheti gazdaságát, míg mások számára a felelősségteljes környezetvédelmi gazdálkodás a kereskedelemmel azonos értéket képvisel. Előbbiek megpróbálkoznak a versenyképes kereskedelem körét a jó, fenntartható életszínvonallal és termékfelhasználással négyszögesíteni. Az energiahatékonyság, az újrahasznosítható és alacsony-mérgezőanyag tartalmú anyagok felhasználása mind jó irányban mutató lépések, de fontos kiegészítést jelentene a tervezett amortizáció felszámolása. Tervezett amortizációnak tekintendő az, amikor tudatosan olyan terméket állítunk elő, amely nem használható sokáig, és nem javítható. Amikor az első mikrohullámú sütőmet vettem, tudatosan jót választottam, mely sokáig bírja. Két évig bírta. Amikor visszavittem, azt mondták, hogy nem érdemes kijavítani, és nincs is, aki megjavítsa. Így vettem egy másik jót. Ez is két évig bírta. Most évente vásárolok egy mikrohullámú sütőt, a legolcsóbbat, amit kapok, majd kidobom. Óvatosnak kell lennünk a harmonizáció során, hogy meghagyjuk a felelősségtudatos országoknak a lehetőséget olyan termékek betiltására, amelyek a tervezett amortizációt is magukban hordják. Bátorítsuk az országokat, hogy csak olyan termékeket engedjenek piacukra, amelyek tartósak, javíthatók, mert végül is majd ezekben az országokban tornyosulnak fel a szeméthegyek a körforgás végére. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim! Élveztem a mai nap uralkodó, a belső piaci vitát jellemző kellemes légkört, és szeretném kifejezni elismerésemet mindazoknak, akiknek ez köszönhető. A demokrácia, természetesen, azt is megköveteli tőlünk, hogy meghallgassuk az ellentétes véleményeket is, mint amilyent Bloom képviselőtársunk fejtett ki. Van egy fiam, akit Andrejnek hívnak, és innen tudom, hogy a név jelentése erős és hatalmas. E név viselője, Vizjak miniszter úr e vitában igen hatalmas ösztönző erőt jelentett. Szeretném megjegyezni, hogy nem szokásos, hogy ilyen vitákban a Tanács képviselteti magát. A megfelelően működő európai belső árupiac alapvető feltétele, hogy a gazdasági szereplők előtt felszámoljuk az akadályokat, továbbá kedvező feltételeket teremtsünk a vállalatok, köztük is kiemelten a 23 millió kis- és középvállalkozás számára. A fejlődő országokból érkező termékek számát illetően is, megoldást kell találnunk a globalizáció kihívásaira. Az egyik ilyen megoldás az, ha világos jogszabályokat alkalmazunk annak biztosítása érdekében, hogy az európai piacra importált összes áru ugyanazon biztonsági előírásoknak feleljen meg, mint a Közösségen belül előállított termékek. A termékek forgalmazásával kapcsolatos jogalkotási csomag alapelvei szerint, egyrészt, a termelőnek kell biztosítania, hogy termékei megfelelnek az érvényes európai törvényi előírásoknak, másrészt, a tagállamok felelőssége, hogy biztosítsák az európai uniós piac felügyeletét. Bevallom, hogy amikor az európai szabványosítás finanszírozásának témájában az Európai Parlament előadója voltam, a kérdéskör kiváltotta érdeklődésemet. Érdeklődésem még tart. Határozottan elismerem e jelentős európai uniós politika fontosságát, és üdvözlöm Verheugen biztos úr részvételét. A PPE-DE képviselőcsoport előadójaként figyelmemet a Christel Schaldemose asszony által készített jelentést érintő módosítási javaslatokra összpontosítottam. Ez a jelentés foglalkozik az importőrök növekvő felelősségével, a kis- és középvállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésével, és új megközelítést szorgalmaz az áruk forgalmazása keretéül. Rámutattam már a fogyasztói öntudatot javító hatékonyabb információs kampány szükségességére, hiszen ez a sarokköve annak, hogy emelkedjék a fogyasztóknak az EU belső piacába vetett bizalma. Módosítási javaslataimban elsődlegesen a fogyasztóra koncentráltam, illetve annak fontosságára, hogy védenünk kell a fogyasztót az egészségére ártalmas termékekkel szemben. Ugyancsak rávilágítottam a

19

20

HU


fogyasztói tudatosság javító hatékonyabb információs kampány szükségességére, hiszen ez a sarokköve annak, hogy emelkedjék a fogyasztóknak az EU belső piacába vetett bizalma. A gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy jelenleg a CE-jelölés nem nyújt megfelelő garanciákat a termékek tényleges biztonságával kapcsolatban. Ezért próbálkoztunk, jogalkotásii csomagunk révén a CE-jelölésnek mélyebb tartalmat adni, hogy szankciókat vezessünk be a jelöléssel való visszaélés esetére, szigorítsuk a szabályokat a jelölések elfogadását illetően, és a piacellenőrzési rendszert markánsan megerősítsük. A kialakított kompromisszum értelmében a CE-jelölésre utaló néhány cikk átkerül a rendeletbe. Ez nagyon pozitív lépés. Összefoglalásként: megköszönöm Christel Schaldemose asszonynak és a többi előadónak építő jellegű együttműködését, amely elősegítette a terminológia, a folyamatok, és a megfelelőség-értékelési modellek egyértelművé tételét, lehetővé téve — valamennyi európai fogyasztó megelégedésére — ezeknek alkalmazását az ágazati irányelvek, s különösen a régóta várt játékokról szóló irányelv felülvizsgálatakor. Mia De Vits (PSE). – (NL) Elnök asszony, biztos úr, Vizjak úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm mindenkinek közreműködését, de különösen Alexander Stubb úrét, aki nagyon segítőkésznek mutatkozott és bevont minket, árnyék-előadókat — a vita minden szakaszában — a jelentés elkészítésébe. Köszönet ezért! A termékcsomag jóváhagyása komoly előrelépést jelent az egységes európai árupiac megvalósításában, és mindhárom javaslat fontos az áruk egységes piacának megfelelően működtetéséhez. Rendelkezésünkre áll a kölcsönös elismerés elve, de legfőképpen csak papíron. Igen gyakran az elvet nem tartják be. Az egységes piac ma nem úgy működik, amiként azt Jacques Delors negyedszázaddal korábban elképzelte. Az Európai Bizottság számításai szerint a vállalatoknak 2-10 százalékkal kerül többe termékeiknek egy másik tagállamban való forgalmazása, a kölcsönös elismerés elvének szabálytalan alkalmazása miatt. Valóban, Stubb úr, amint ezt Ön is kiszámította, uniós szinten ez egészében 150 milliárd eurós pótlólagos költséget jelent. Ez rossz hír a gazdálkodóknak, és alkalmazottaiknak is, de a fogyasztók részére is, akiknek emiatt magasabb árat kell fizetniük. Tehát, igencsak ideje volt, hogy leporoljuk a kölcsönös elismerés elvét, és megfelelően alkalmazzuk. Ez indokolja a bizonyítási teher megfordítását jelentő, szigorú eljárást, amelynek része az az elvárás, hogy az eljárások végét követően a tagállamok tájékoztassák a Bizottságot az általuk hozott döntésekről. Remélem, hogy maga a Bizottság is lépni fog az eljárások végén, ha kitudódik, hogy akadnak kisebb szabályok, amelyek nem objektív kritériumokon alapulnak. Egy-két dolog a jövőre nézve. A szigorú minőségi kritériumok kidolgozása a nemzeti ellenőrző hatóságok számára, előrelépést jelent majd. A felügyeletre vonatkozóan a legfontosabb mégis a határokon átnyúló együttműködés erősítése. Belső Piaci Bizottságunk felkereste Antwerpen kikötőjét. Ott azt tapasztaltuk, hogy a vámszolgálatok nagyobb forrásokat igényeltek, ami a tagállamokra tartozik, de szorgalmazták a határokon átnyúló együttműködés fokozását is, amivel viszont nekünk kell foglalkoznunk a jövőben. Másodszor, számunkra világosabb a CE-jelölés ügye, de egyetértek McCarthy és Gebhardt asszonyokkal, hogy a jövőben valóban ki kell alakítanunk egy valóságos biztonsági jelölést. Üdvözlöm Verheugen biztos úr e felvetésre adott pozitív válaszát. A kölcsönös elismerésnek jobban kell érvényesülnie, és e téren minden érintett félnek el kell fogadnia felelősségét. A tagállamoknak, és a Bizottságnak is. Ez azonban még mindig csak a második legjobb megoldás. Szeretnénk a jövőben, az áruk egységes piaca kiteljesedése jegyében, a jogalkotási kezdeményezések összehangolását is látni. Frédérique Ries (ALDE). – (FR) Elnök asszony! Noha a megfelelő tiszteletet biztosítom Bloom úrnak, aki időközben kimenekült a képviselőházból, mégis csatlakozom ahhoz a kórushoz, amely három előadónkat dicsérte. Köszönöm az ügynek szentelt idejüket, továbbá állhatatosságukat a becsületes kompromisszumra épülő, az európai termelők érdekei és a fogyasztó-biztonság tekintetében is kölcsönösen előnyös megoldás elérésében. Tekintve, hogy a Környezetvédelmi Bizottság nevében felszólalva mindössze két percem van, bocsássák meg, hogy a kulcspontokra, és mindenekelőtt a CE-jelölési rendszer kérdésére összpontosítok. Hét hónappal a Mattel-incidens után, és azt követően, hogy — mint hallottuk — 20 millió kínai eredetű, CE-jelöléssel rendelkező játékot vontak vissza a piacról, az Unióra minden korábbinál nagyobb nyomás nehezedik, hogy javítson jelölési rendszerén. Az elmúlt években az EU a rugalmas, az „új megközelítésre” alapozódó önkéntes rendszert támogatta. Azt a módszert, amely kétségkívül előnyökkel is bír, de amely — elszigetelten alkalmazva — a maximális hatékonyságtól elmaradva érvényesül akkor, ha bizonyos gyártók szabálytalanul alkalmazzák a CE-jelölést, és így a fogyasztók biztonságát nyilvánvalóan kockáztatják. Ezért alapvető ez az intézkedés csomag a problémákat kezelő hatóságok, nevezetesen az engedélyező és tanúsító testületek és vámszolgálatok számára. Ez az a fegyver, amelyre szükségük van a CE-jelölési rendszerrel való visszaélés elleni küzdelemben.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Nem a véletlenek egybeesése, hogy az Európai Parlament, nem is egyetlen alkalommal, legutóbb 2007 szeptemberében, a játékok biztonságával kapcsolatos határozatban, szót emelt a határozottabb piacfelügyelet mellett. Előadónk, Brie úr, megfelelő hangsúlyt fektetett e kérdésre. Oly régen, mint 2004 januárjában, Peter Liese, Karin Scheele és Claude Turmes támogatásával az „energia-felhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelményekről szóló irányelvről” szóló jelentésem nagyon sok termék esetében feltárta a nyilvánvaló biztonsági hiányosságokat, továbbá számos, kötelező vagy éppen önkéntes jelölési rendszer megbízhatatlanságát is. Most, négy évvel később, úgy tűnik, alig léptünk előre. Azt kell mondanom — a bennünket megkereső, igen nagyszámú szakember nevében is —, hogy ez igen sajnálatos. Természetesen, üdvözlendő minden olyan intézkedés, amely nagyobb jogi biztonságot nyújt, és további segítséget ad az ipari szereplőknek, elsődlegesen a KKV-knak. Itt a jelentésben is hivatkozott, helyi termék kapcsolattartó rendszerre gondolok, továbbá Alexander Stubb ma reggeli, saját, személyes információs portáljára utaló bejelentésére. Nem tudom, hogy tervezi-e vagy sem, hogy azt Stubb/SMEs.com-nak hívja, de sok szerencsét kívánok neki. Azt is el kell mondanom, hogy a kiegészítő jelölések, és a fennálló rendszerrel való kompatibilitás kérdésében, osztom a szóbeli választ igénylő kérdések során képviselőtársaim által is tanúsított óvatosságot. Teljes mértékben csatlakozom az Arlene McCarthy által, a ma reggeli, tanulságos vízforraló-ügy kapcsán is jelzett aggodalomhoz, és hálás vagyok biztos úrnak azért, mert jelezte, határozott lépések várhatók e kérdés terén. Végezetül, Elnök asszony, szeretnék rámutatni, hogy az általunk lefektetett szabályok csak akkor érnek majd valamit, ha azokat betartják. S amint nyilvánvalóan az európai gyártóknak és forgalmazóknak, úgy — mint ezt Mia De Vits asszony megjegyezte — ezt meghatározó módon a harmadik országból érkező gazdasági szereplőknek, és különösen az importőröknek is, be kell tartaniuk. Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Elnök asszony! , Az elmúlt években egyre gyakrabban fordul elő, hogy az EU szabványoktól eltérő termékek kerültek az uniós piacra. Ez nem egyszerűen a kínai játékok kérdése. Rovarirtókat, növényápolási termékeket, sőt, még gyógyszereket is illegálisan másolnak, és ezek nemcsak, hogy nem védik, vagy gyógyítják, de gyakran kifejezetten veszélyeztetik a fogyasztókat. Az előttünk fekvő három jelentés, Brie úr, Schaldemose asszony és Stubb úr munkái a termékeknek az uniós piacon való forgalmazásával, a jogszerűen forgalmazott termékeknél alkalmazandó műszaki előírások alkalmazásával, továbbá az akkreditálással és piacfelügyelettel foglalkoznak. E dokumentumok nem sértik az EU piacán belül az áruk szabad mozgására vonatkozó alapelv érvényesülését, de elősegítik, hogy védett legyen e piac, és védve legyenek fogyasztóink is. Amint az előadók megállapítják, biztosítanunk kell, hogy a kivételeket megszüntessük, és a javasolt rendeletek és határozatok amilyen széles körben csak lehetséges, érvényesüljenek. Kívánatos volna, hogy lehetőség szerint a problémákat átfogó módon kezeljük, egyetlen keretbe illesszük, mint történt ez más, hasonló rendeletek esetében. Így elkerülhetnénk az érvek és terminológiák ütközéséből, azok ellentétes értelmezéséből fakadó számtalan vitát. A beterjesztett tervezetek és jelentések kiváló alapot szolgáltatnak egy átfogó és egyértelmű dokumentum számára. Małgorzata Handzlik (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! Gratulálok mindhárom előadónak kiváló, építő szellemű jelentéseikért. Az áruk uniós forgalmazása, kétséget kizáróan, nagyon fontos kérdés. Mindannyian emlékezünk a legutóbbi problémákra, amelyeket a veszélyes játékoknak az EU piacán való forgalmazása okozott. A hibás játékokat azonban nem az uniós ellenőrző hatóságok fedezték fel, miután — sok más esethez hasonlóan — a megfigyelő rendszer hatástalan volt. Mind gyakoribb, hogy a gyártok feltüntetik termékeiken a CE-jelölést, de egyrészt, minden ellenőrzés nélkül, másrészt, annak ellenére, hogy a kérdéses termék nem felel meg az uniós előírásoknak. Sőt, a CE-jelölést gyakran hamisítják is. Ezek és hasonló megfontolások rejlenek a Bizottság által az uniós piacon forgalmazni tervezett árukkal foglalkozó csomagjavaslat mögött. A csomag három összetevőjének egyikével kapcsolatban szeretnék egy pontra rámutatni. Brie úr akkreditációval és kölcsönös elismeréssel foglalkozó jelentésére utalok. A CE-jelölés, amely a jelentés témája, számomra különösen fontos. Örülök, hogy a képviselők pozitív állásfoglalása e kérdésben azt sugallja, hogy a CE-jelölésben az egyik legfőbb biztosítékát látják az uniós szabványoknak való megfelelésnek, és ami a legfontosabb, támogatják a jelölés szerepének erősítését.

21

22

HU


Ezzel összefüggésben fontosnak mutatkozott az EU-ban alkalmazott nemzeti jelölések kérdése. Szeretnék itt utalni arra, hogy amikor Lengyelország az EU-hoz csatlakozott, közölték velünk, ne illesszük nemzeti rendszerünkbe más országok biztonsági jelöléseit. Betartottuk ezt az utasítást. Sőt, odáig mentünk, hogy megszüntettük a magunk „B”-jelölését is, amely a termékbiztonság lengyel megfelelője volt. Tehát fontosnak tartottuk az EU-megközelítés követését, és a diszkrimináció-mentesség elvének alkalmazását az új szabályozáskor oly módon, hogy tilalom alá esik minden, a CE-jelölésen kívüli új biztonsági jelölés bevezetése. Örülök, hogy a Tanács, a Bizottság és a Parlament ragaszkodott ehhez a ponthoz, és törölte a vonatkozó záradékokat, fenntartotta a status quot. Ezzel együtt, úgy gondolom, hogy további együttes munka vár még ránk az európai CE-jelölés kapcsán annak érdekében, hogy hosszabb távon megszabaduljunk az egyéb piaci jelölésektől. Igaz, erre mindaddig várnunk kell, ameddig a Bizottság nem zárja le vizsgálatait. Anna Hedh (PSE). – (SV) Köszönöm, elnök asszony! Ugyancsak melegen üdvözlöm az előadókat nagyszerű munkájukért. Rendkívül izgalmas volt követni munkájuk haladását. Ámbár magam inkább a kormányközi jellegű együttműködés híve vagyok, felfogom, hogy vannak esetek, amikor törvényeinket amennyire csak lehet, az Unióban egységessé kell tennünk. A termékek belső piaci forgalmazásáról szóló csomag ilyen esetnek tekinthető, hiszen amit az EU-ban előállítunk, illetve ide behozunk, az szabadon mozog a belső piacon. Számomra a piaci fogyasztók biztonsága elsődleges. Üdvözlöm tehát az előadók e jogalkotási csomagba foglalt javaslatait, amelyek sok esetben javítanak a bizottsági előterjesztésen. Például az, amellyel Schaldemose asszony az importőrökre hárítaná az általuk importált termékeknek az uniós szabályokkal való megfelelése felelősségét. Úgy gondolom, ez kiemelten fontos most, amikor - a közelmúltban a figyelem középpontjába került játék-piaci problémák fényében — a játékbiztonsági irányelv felülvizsgálatával is foglalkozunk. Magától értetődőnek tartom, hogy az importőröket veszélyes áruk behozatalakor elszámoltathassuk, és egyben a büntetés kockázatát viseljék. Ki mással is tehetnénk ezt meg? Módosítanunk és erősítenünk is kell a CE-jelölési rendszert, noha ez a kérdés igen kényessé vált. Úgy vélem, az előadók jelentős haladást értek el. Amint Schaldemose asszony kifejtette, belső piacunkon a CE-jelölés nem jelent megoldást minden biztonsági problémánkra. Számos fogyasztó azonban úgy véli, hogy a CE-jelölés a termék biztonságát mutatja. Különösen ez a helyzet a játékok és gépek esetén. Jól érzékeltette ezt McCarthy asszony a vízforralóval és a játékkal. A mi felelősségünk, hogy megerősítsük a jelölési rendszert, de az is, hogy a piacfelügyelet valóban minden tagállamban működjön. Végül, szeretném ismét kiemelni, a fogyasztóknak hinni kell bennünk, mert magukat biztonságban érző, magabiztos fogyasztók nélkül nincs virágzó piac. Magor Imre Csibi (ALDE). – (RO) Engedjék meg, hogy pár észrevételt tegyek a CE-jelöléssel összefüggésben. Jelenleg e jelölés érvényes minden, valamely európai irányelv által érintett termékre. Mindaddig, amíg a gyártók termékeiket e jelöléssel láthatják el egy harmadik vagy független hatóság ellenőrzése nélkül, a jelölés nem lesz hatékony. Ez az első probléma. Így mindannyian egyetértünk abban, hogy a CE-jelölés rendszere nem képes az európai fogyasztók számára a biztonságot garantálni. Lényegében, nem is azzal a megfontolással született, hogy a biztonsági jelzés funkcióját töltse be. Kedves Verheugen biztos úr, tavaly azt mondta, sohasem érjük el a 100 százalékos termékbiztonságot. Ezért is kérem az Európai Bizottságot, hogy a gondosabb piacfelügyelet és szigorúbb vámellenőrzések mellett, fordítson nagyobb figyelmet azon gyártók vagy importőrök erélyesebb megbüntetésére is, amelyek nem tartják magukat az uniós normákhoz és irányelvekhez. Ne felejtsük, a legtöbb európai fogyasztó — a tájékoztatás hiányában — azt feltételezi, a CE-jelöléssel bíró termék Európában készült, vagy valamely független európai testület által igazolt. Ez a második probléma. Még Verheugen biztos úr is úgy véli, hogy a jelenlegi CE-jelölési rendszer zavart okozó. Ez megengedhetetlen, és ezért kérem az Európai Bizottságot, indítson kampányt az európai fogyasztók tájékoztatására, hogy azok ne tévesszék össze a CE-jelölést a minőségi és biztonsági jelzésekkel. Biztos úr, kedves képviselők, egyetértünk abban, szükség van valamilyen jelzésre a termékbiztonság igazolására. Vagy a jelenlegi CE-jelölést javítjuk fel, vagy más címkézést alkalmazunk, de amilyen gyorsan csak lehet, megoldást kell találnunk. A belső piac — a termékek szabad mozgásának biztosításán túl — kiterjed a fogyasztóvédelem hatékonyabb alkalmazására is.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Biztos úr! Az uniós belső piac dinamikus fejlődése, és a veszélyes termékek — különösen Kínából való — behozatalának még dinamikusabb növekedése, rákényszerít bennünket a termékek forgalmazásával kapcsolatos szabályozás korszerűsítésére. Beleértve az eddig még össze nem hangolt szabályokat is. Ez a hármas jogalkotási csomag leegyszerűsíti a papírmunkát, és egyben megkönnyíti a tagállamok számára az uniós piacok — ma még korántsem egyetlen szinten megvalósuló — ellenőrzésének fokozását. Ezért, kiterjedt vitát követően, szigorítjuk a követelményeket az ellátási lánc minden szegmensében, az európai vagy kínai gyártótól kezdődően egészen az európai importőrökig, vagy elosztóig. Összehangoljuk az akkreditációs testületekre és a kölcsönös elismerés igazolására vonatkozó szabályokat. A felügyeleti testületek mellett, a fogyasztók tudatossága is mind fontosabbá válik. A tájékozott fogyasztó felkészültebb arra, hogy különbséget tegyen az eltérően jelölt termékek között. Ezért is fontos, hogy erősítsük a CE-jelölést, amely a felügyeleti hatóságoknak és a tájékozott fogyasztóknak azt az üzenetet közvetíti, hogy a termék megfelel az európai minőségi és biztonsági követelményeknek. Küzdenünk kell a jelölés jogtalan felhasználása ellen, beleértve ebbe a más jelölésekkel való tudatos összekeverést is, mint amilyen a „China Export” is lehet. Rájöttem, hogy az európai jelölés még nem is lett regisztrálva. Ezért felkértem a Bizottságot, hogy vetesse azt nyilvántartásba. Noha a Bizottság szerint a regisztrálási folyamat már megkezdődött, a közzétett tájékoztatóban a nyilvántartásba vonási kérelemre nem történik utalás. Ismét felkérem a Bizottságot, tegyen lépéseket ezzel összefüggésben. Biztos úr! Határozottan felszólítom Önt, hogy regisztráltassa az európai jelölést a nemzetközi piacokon is. Mindkét jelzett intézkedés további jogi lépéseket tesz lehetővé a jelöléssel való visszaélések esetén, beleértve a kompenzáció lehetőségét is. E tekintetben minden késedelmet elfogadhatatlannak tartok. Szeretném elismerésemet kifejezni a Bizottságnak a termékcsomag előkészítése során végzett kitűnő munkájáért, valamint az előadók mindegyikének rendkívül alapos, kiváló eredményekhez vezető tevékenységükért. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök asszony! Mintegy harminc évvel ezelőtt a Bíróság — Cassis de Dijon ítéletében — megalkotta a kölcsönös elismerés elvét. Mai előadóink egyike, Stubb úr, arra utal, hogy ez a csomag kísérlet az ítéletnek jogalkotási szintű alkalmazására. Egy ítélet, azonban nem cserélhető fel egy jogalkotási szöveggel, mivel az ítélet a bíróság által alkalmazott eszköz a belső piaci harmonizáció kikényszerítésére. Ez a csomag, a lefolytatott vita által is jelzett magasabb szintű igény pótlékául szolgál. Az Európai Unión belüli termelés tényleges összehangolásának igényére utalok. A kölcsönös elismerés jelenlegi rendszere azt jelzi, hogy érzékenyek vagyunk a rendszernek a leggyengébb láncszemnél való szétszakadására. Ilyen történt, például, a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma esetében, amikor a brit kormány hús- és csontliszt előállításának deregulációja mellett döntött. S ugyanez történt a közelmúltban egy másik területen, az Equitable Life esetében, amikor a pénzügyi szektor szabályozása bizonyult elégtelennek. A csomag előrelépést tükröz, de csak mérsékelten. Hiszen természetes — amint azt Hedh asszony nagyon pontosan megfogalmazta — a kormányok nem mondanak le állampolgáraik védelméről addig, amíg, először is akadnak kormányok, amelyek képtelenek a legmagasabb szintű ellenőrzést megvalósítani, másodszor pedig, nincs az EU által működtetett ellenőrzési rendszer. Röviden, a csomag gyenge behelyettesítője egy olyan valódi rendeletnek, amely európai uniós szinten érvényesülne, és a 27 nemzeti szabályozás helyébe lépne. Az Európai Parlament valószínűleg elfogadja a csomagot, amelyet magam is jónak tartok, de nem ülhetünk babérjainkon, mert az uniós állampolgárokat megnyugtató, valóságos közösségi szabályozásnak, és a minőség tényleges igazolásának hiányában nem leszünk képesek jelentős haladást elérni az európai áruk piacának kiépítésében. (taps) Anja Weisgerber (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az a tény, hogy az első olvasatkor képesek vagyunk a termék-csomagot elfogadni, magáért beszél az Európai Parlamenten belüli, továbbá a Parlament és a Tanács közötti kiváló együttműködést illetően. Itt fontos jogalkotási lépésről van szó, mind a kereskedelemben érintettek, de még inkább a fogyasztók számára. E csomag révén sikerül lebontanunk a tagállamokban alkalmazott eltérő technikai szabályokból fakadó kereskedelmi akadályokat. Ugyanakkor garantáljuk az európai piacon forgalmazott termékek

23

24

HU


minőségét is. Az új szabályozás biztosítja, hogy az uniós jogokban előírtakkal összhangban nem álló, vagy veszélyes termékek gyorsan kivonhatók legyenek a piacról, vagy elsődlegesen, ne is juthassanak el oda. A veszélyes termékekről késedelem nélkül tájékoztatni kell a Bizottságot, hogy az ilyen áruk minden tagállamban kikerüljenek a forgalomból. Az EU-n kívüli országokkal való együttműködést — és elég, ha valaki Kínára gondol — erősítik a rendelkezéshez kapcsolható olyan eszközök, mint a közös programok és a technikai tapasztalatok cseréje. Az új rendelkezések révén, Európa egészén biztosítjuk a hatékony piacfelügyeletet és a markánsabb ellenőrzést. És, tulajdonképpen, ez az, ami számít. Vitáink és tárgyalásaink során mindvégig elsődlegesen a fogyasztókra összpontosítottuk figyelmünket. A CE-jelölés, például, kiemeli a kérdéses terméknél, a gyártók európai követelményeknek való megfelelése fontosságát. Most azonban az importőröknek kell nagyobb felelősséget viselni a gyártóval szemben. Mindenekelőtt a hamis vagy félrevezető CE-jelölés tiltott, és akik visszaélnek ezzel, büntetőjogi eljárások alanyaivá válnak a tagállamokban. Mindez védi a fogyasztókat, de egyben védelmet jelentenek a szabályokat betartó, tisztességes termelők számára is. Egyik legfőbb sikerünknek a már kipróbált nemzeti biztonsági jelölések, mint pl. a német „GS” szimbólum fenntartását tartom. A fogyasztók ismerik e jelöléseket, és bíznak bennük. Csütörtökön olyan szabálycsomagot fogadunk el, amely a lehető legkedvezőbben erősíti a belső piaci árukereskedelmet, de a jobb felügyelet révén, egyidejűleg — és ez oly fontos — védelmezi a fogyasztókat is. Bernadette Vergnaud (PSE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az európai fogyasztók azt várják, hogy az általuk vásárolt termékek biztonsága nagyobb védelemben részesüljön. Túl gyakran hallunk a TV-ben arról, valamely EU-n kívüli ország ilyen meg olyan terméke biztonsági vagy egészségügyi kockázatot jelent. Ez az intézkedéscsomag markáns válasz az ilyen problémákra, és szeretném megdicsérni azt, a fogyasztóvédelem fontosságához ragaszkodó munkát, amelyet három előadónk fejtett ki a tárgyalások során. A jelenlegi, termékbiztonságra összpontosító hangulatban, feltétlenül szükségesek az új jogi eszközök. Szeretném figyelmüket ráirányítani arra a szóbeli választ igénylő kérdésre, amely a CE-jelölés használatával kapcsolatos szabályok felülvizsgálatára vonatkozott. A jelölésre mindeddig az európai állampolgárok úgy tekintettek, mint a bizalom jelére és a biztonság garanciájára. Miközben az nem más, mint a gyártó nyilatkozata, hogy a termék megfelel az európai előírásoknak. Ez azt jelenti, hogy e jelölést gyakran, és tetszés szerint tapasztották termékekre, használták helytelenül. Elég visszagondolnunk a Mattel-játékok esetére. Nagyon szeretném látni a Bizottság javaslatát egy olyan jelölésre vonatkozóan, amely — az importált termékek biztonságosabbá tétele érdekében — a rendszernek nagyobb megbízhatóságot kölcsönöz, erősíti a fogyasztók tájékoztatását. Nincs kétségem, hogy Kuneva biztos asszony elkötelezett e kérdés tisztázása mellett. Mindig érzékeltette támogatását a fogyasztói bizalom erősítését illetően. Amire szükségünk van — és amit Schaldemose asszony jelentése javasol — az egy szigorúbb ellenőrzési rendszer, a jelölési rendszerrel való visszaélések megakadályozása, az importőrök és gyártók felelősségének tisztázása érdekében. Hiszen, végül is, kizárólag ők viselnek felelősséggel azért, hogy piacainkra biztonságos termékek kerüljenek, és tudatában vagyunk annak, hogy a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok és a vámszolgálatok közötti együttműködés igen hullámzó. Kiemelkedő feladat, hogy az importőröket közvetlenül elszámoltathassuk az általuk behozott áruk biztonságáról. Jelenleg, igen nehéz szankciókat alkalmazni velük szemben, hiszen esetenként — mire a problémák Európában napvilágra kerülnek — a gyártók már bezárták gyáraikat, és eltűntek. Ezt a helyzetet már nem fogadhatjuk el. Szeretném zárásként megköszönni Schaldemose asszonynak, hogy az engedélyezési eljárást érintve szem előtt tartotta a kis- és középvállalkozások helyzetét is. Kihívást jelent, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsük az eltérő eljárási formák között, amelyek terhesek és túlzottan költségesek lehetnek a mikro-vállalkozások, köztük a kézműiparosok számára, de anélkül, hogy felmentenénk azokat a teljesítés kötelezettsége alól. < Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hivatalban lévő elnök úr! Köszönetemet fejezem ki e jelentésért, és emlékeztetem a képviselőházat, hogy az európai uniós CE-jelölés azt jelenti, az adott termék megfelel az európai minőségi és megbízhatósági szabványoknak. Ne legyenek kétségek, hogy a jövőben az importált áruknak pontosan azoknak a szabványoknak kell megfelelniük, mint amelyek az

19-02-2008

19-02-2008

HU


EU-n belül előállított termékekre vonatkoznak. Csak ebben az esetben beszélhetünk azonos feltételű játszótérről. Lehetővé kell azonban tennünk azt is, hogy a továbbiakban is szemmel látható módon érvényesülhessenek a tagállamokban elismert szimbólumok, mert tudjuk, hogy ezek nagyobb bizalmat váltanak ki a fogyasztók széles körén belül. Végezetül, hadd jelezzem, hogy nagy a jelentősége a regionális sajátosságokkal bíró termékek, és a szerves élelmiszeripari áruk kiegészítő jelölésének. Tudjuk, ezek a jelölések széles körben ismertek, az európai piacon, de azon kívül is, és nagy a bizalom irántuk. Az ilyen jóakaratot csak erősítenünk szabad. Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök asszony! Üdvözlöm! Mind a fogyasztók, mind az európai vállalkozók oldaláról, előrelépésként értékelem a ma elénk terjesztett csomagot. A kölcsönös elismerésről szeretnék pár szót ejteni. Nem tudom, hölgyeim és uraim, hogy tudatában vannak-e annak, 30 éve már, hogy az Európai Bíróság ítéletet hozott ezen elvre vonatkozóan. Sajnálatos, hogy a közös piac működése tekintetében oly alapvető kölcsönös elismerés elvének érvényesítése terén a tagállamok hozzáállása messze nem kielégítő. Általános gyakorlattá vált, hogy a cégeket — az áru forgalmazását megelőzően — terhes adminisztratív eljárásoknak vetik alá. Magam is, mint vállalkozó, éveken át közvetlenül megtapasztalhattam a bürokráciát. Nem tudom felmérték-e, hogy az a veszteség, amely a kölcsönös elismerés elvének Európai Unión belüli figyelmen kívül hagyásából a cégeket éri hatalmas, és maga az Unió is mintegy 150 milliárd eurós értékben károsodik. Amennyiben tehát továbbra is — a lisszaboni stratégia keretében — az európai gazdaság megerősítésén, a nem túl távoli jövőben Indiával, Kínával, Brazíliával és más hatalmakkal szembeni versenyképességünk növelésén fáradozunk, akkor közösen kell képviselnünk ezt az alapelvet, és megfelelő elismerést kell biztosítanunk számára. Andrej Vizjak, a hivatalban lévő elnök. − (SL) Hölgyeim és uraim! Hadd osszam meg Önökkel a három napirendi kérdéssel összefüggő néhány gondolatomat, a szinte már véglegesített, a belső piac működését jelentősen előmozdító megállapodás fontosságáról. Ayral úr bizonyára boldog lenne ma. Nagyon hiányzik körünkből. A német és portugál partnereink által a Tanács nevében kifejtett tekintélyes munkát követően Szlovénia vette át az elnökséget. Így az európai uniós intézmények közötti végső harmonizáció feladata is a Szlovén elnökségre maradt. Köszönöm azt a tartalmas hozzájárulást, amelyet e — többen azt mondanák — bonyolult feladat viszonylag hatékony és gyors végrehajtásához minden oldalról kaptunk. Kevesebb, mint négy évvel ezelőtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz, és az elnökség átvételével hatalmas, egyben nagy felelősséggel is járó kihívással kerültünk szembe. Ezért is tölt el különös elégedettséggel, hogy részesei lehettünk az Unió minden tagállama számára oly fontos, jelentős feladat lezárásának. Megítélésem szerint a csomag alkalmazása mindenekelőtt a következők biztosítását teszi lehetővé számunkra. Elsőként, felszámoljuk az Európai Unió egyes piacain ma még érvényesülő protekcionizmust. Ez, nyilvánvalóan, a piacokon növeli a versenyképességet, hiszen, a protekcionizmus nagy akadálya a verseny és versenyképesség kibontakoztatásának a piacok gazdasági szereplői között. Másodszor, egyazon elbánást és kölcsönös segítséget biztosítunk a forgalomba hozott termékek felügyeletét ellátó nemzeti hatóságok között. Hatékony biztonsági ellenőrzést nyújtunk az európai vállalatok által előállított termékek, valamint a harmadik országból az uniós piacra érkező áruk tekintetében, és végül, koherensebbé tesszük a jövőbeni technikai jogszabályokat. Végeredményben, barátságosabbá válik a környezet a gazdasági szereplők, és különösen a kis- és középvállalkozások számára. Sőt, állampolgáraink számára fontos módon, magas szintű termékbiztonságot szavatolunk az uniós piacon. Ennél fogva, meggyőződésem, hogy ez a csomag az első fontos lépést jelenti jövőbeni erőfeszítéseink sorában. Hosszan beszéltünk a teendőkről is, amelyek újabb fontos kihívást jelentenek számunkra. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy elsőként megjegyzéseket tegyek a csomag közvetlen gazdasági kihatásáról. Valóban, a kölcsönös elismerés szabályai az európai ipari termelés 21 %-át érintik, tehát tekintélyes területről van szó. Továbbá, ha a kölcsönös elismerés rendszere megfelelően működne, más szavakkal, mindenütt teljes egészében alkalmazásra kerülne, akkor Európa GDP-je 1,8 százalékkal növekedhetne, amely nyilvánvalóan jelentős makrogazdasági hatást sejtet. Az előbbiek ellentéte is igaz: a belső piac lehetséges értéke — becslésünk szerint

25

26

HU


— mintegy 10 százalékkal csökkenne, ha a kölcsönös elismerés nem érvényesülne. Azaz, ha az elismerést nem gyakorolnánk, akkor — ténylegesen — mintegy 150 milliárd eurót veszítenénk, évente. Roithová asszony rákérdezett a CE-jelölés nyilvántartásba vételére. Gyakorlatilag a múlt évig nem tehettünk az ügyben semmit, mert szükség volt az érvényes európai törvények módosítására. A folyamat még tart, és feltételezem, hogy a mai döntések segítenek bennünket az ügy intézésében. Nemcsak tőlünk függ, de minden lehetőt megteszünk annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban megvalósítsuk e bejegyeztetést. Csibi úr — némi kritikai éllel — felemlítette, hogy tavaly azt mondtam, a termékbiztonság 100 százalékban nem érhető el. Hadd hangsúlyozzam ki ismét, hogy nincs olyan, hogy abszolút garantált termékbiztonság. Még ha minden terméket hitelesíttetünk is egy független harmadik féllel, ez a testület sem tud minden egyes előállított terméket ellenőrizni. A vizsgálat mindenkor egy prototípusra érvényes, és a problémák nem akkor jönnek elő, amikor a prototípus benyújtásra kerül, hanem a tömegtermelés szokványos gyakorlatában. Még a legszigorúbb biztonsági szabályok által érintett termékeknél is, mint amilyenek a kizárólag receptre kapható gyógyszerek, vagy a gépjárművek, rendszeresen kapunk jelentést gyártási hibákról, termékek-visszavonásáról. Az a feltevés, hogy a fogyasztóknak a 100 százalékos termékbiztonságot tudjuk ajánlani, illúzió. Ezért ahhoz kell ragaszkodnunk, — és ez az egyetlen lehetőségünk —, hogy mindazok, akik a láncon belül bármilyen felelősséget viselnek, teljes mértékben elszámoltathatók legyenek. Ez a termelési eszközök szállítóival kezdődik, majd a termelő, illetve importált termékek esetében, az importőr következik. Ez a válaszom Purvis úrnak is. Ezekkel a szabályokkal azt tudatosítjuk, hogy Európában az importőrök felelősek annak biztosításáért, hogy az általuk behozott áru biztonságos, megfelel minden felhasználói szabványnak. Más szavakkal, az európai importőrök válnak felelőssé az Unión kívülről származó termékek biztonságáért, és bárki károsodjék, vagy sérüljön is egy veszélyes vagy hibás termék következtében, nem kell nyomoznia a gyártó után, vagy az Európai Unió határaitól távol eső országban, hanem követelését érvényesíttetheti az európai importőrrel szemben. Biztosíthatom Önöket, hogy ennek a szabálynak mélyreható gyakorlati hatásai lesznek. Ennyit a konkrétan felvetett kérdésekről. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem Önöknek azt a pozitív és konstruktív szellemiséget, amelyet a vita során tapasztaltam. Ha Malcolm Harbour úr még itt van, szeretném neki elmondani, hogy felőlem mindennap a születésnapja lehetne, ha minden születésnapját ilyen sikerek koronázzák. (Taps) André Brie, előadó − (DE) Elnök asszony! Oly mértékű egyetértés mutatkozott ma, hogy mindenkinek köszönetet kell mondanom a vitában való részvételért. Nincs mit megismételjek. Az egy-két eltérő vélemény oly mértékben nélkülözte a lényeget, hogy nem foglalkoznék velük. Hadd helyezzem el, azonban mai napunk egyetértését a távolabbi perspektívában. Úgy gondolom, a ma elfogadni tervezett dokumentum jó jogalkotási eszközt jelent. Az elmúlt években azonban nem annyira törvényeink, mint inkább azoknak a tagállamok általi végrehajtása okozott problémákat. Természetesen, nem mindig az említett Mattel-ügyhöz hasonló esetek fordulnak elő, amikor is több millió játékot kellett a piacról visszavonni, de a késedelem, bármikor és bárhol is forduljon elő az Európai Unióban, azt jelzi, hogy a termékfelügyeleti rendszer egyszerűen nem működik. Vegyük a RAPEX-rendszert, amely rávilágít az európai országok piacfelügyeleti rendszereiben mutatkozó éles különbségekre. Az ilyen eltérések a továbbiakban elfogadhatatlanok. Ezért is kérem a tagállamokat, hogy biztosítsák a most elfogadandó eszközök, valamint a már létező fogyasztó-biztosági piacfelügyeleti mechanizmusok tényleges alkalmazását. Hadd tegyek végül egy személyes megjegyzést. Nagyon sok embernek fejeztük ki ma köszönetünket. Jelentésem szövegezése során fantasztikus volt megtapasztalnom azt az együttműködést, amelyben Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságunk titkárságának csodálatos munkatársai partnereink voltak. Nélkülük nem alkothattuk volna meg e jelentést. Hadd fejezzem ki tehát különleges köszönetemet Peter Traungnak és Luca Visaggionak. Christel Schaldemose, előadó. − (DA) Elnök asszony! Szeretném én is megköszönni azt a sok kedves és hasznos megjegyzést, amely ma itt elhangzott. Mindez egyszerűen azt mutatja, hogy kiváló munkát végeztünk az elmúlt egy év során, s biztosítottuk azt, hogy amennyi észrevételt csak lehetett, beépítettünk anyagunkba. Mindez nagy örömöt jelent számomra.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Van azonban néhány felvetés, amely a mai vita során hangzott el, és amelyre szeretnék reflektálni. Ez a CE-jelölést érinti. Teljes mértékben igaz, hogy e jelölés zavaró a fogyasztók számára. Szükségünk van egy, a fogyasztóbiztonsági jelzést általános összefüggésekben vizsgáló tanulmányra. Határozottan állítom azonban, hogy ezzel a csomaggal, a kiszélesedett piacfelügyelettel, valamint a tagállamoknak a CE-jelölés indokolatlan alkalmazásakor való kötelező büntetőjogi fellépésével a CE-projekt jelentősen megerősödik. A CE-jelölés és a CE-projekt jelentősen megerősödik ahhoz képest, hogy mi is van ma. A helyzet javul azon piacfelügyeleti hatóságok számára is, akik a jelölést eszközként használják. Amikor egy gyártó tudatosan a CE-jelölést alkalmazza, akkor azt jelzi, hogy betartja az uniós szabályokat. Amennyiben nem ezt teszi, akkor megbüntethető. Nem érvelhet azzal, hogy nem tudta, mit csinál. Ez feltétlenül érdemi haladás. Az ügy, amelyet nem tudunk igazán kezelni, az a fogyasztókkal való kapcsolat. Erre vonatkozóan a Bizottság nagyon pozitívan reagált annak kinyilvánításával, hogy hatalmas munka elvégzésére készül ennek érdekében. Némi vita folyt arról, hogy helyes vagy sem egy megállapodást az első olvasat szintjén kidolgozni. Úgy vélem, mai napi vitánk egyszerűen illusztrálta, hogy nagyon sokan vettek részt a vitában, amely három jelentést is érintett. Emellett több árnyék-előadó is dolgozott stb. Nagyon sok parlamenti képviselő is érintett volt a munkában, és élhetett a vélemény-nyilvánítás lehetőségével. Úgy érzem tehát, hogy elégedettek lehetünk az eredménnyel. Végül, szeretném gyorsan felsorolni az árnyék-előadókat, és kifejezni elismerésemet munkájuk iránt: Rühle asszony, Brie úr, Fourtou asszony és Pleštinská asszony igen jelentősen hozzájárult a munkához, amiként mindkét csoport titkársága, továbbá a bizottsági titkárság is. Hálás köszönetem! Nagy élvezet volt számomra, hogy részt vehettem e munkában! xander Stubb, előadó. − Elnök asszony! Négy ponttal szeretném lezárni ezt a vitát, és sajnos, Bloom úrral, az egyesült királyságbeli Függetlenségi Párt képviselőjével kell kezdenem, aki — többek között — azért bírált, mert kifejeztem köszönetemet azoknak a személyeknek, akik e csomagon dolgoztak. Nem tudom milyen neveltetésben részesült otthon, de úgy véltem, hogy jólneveltséget mutat, ha köszönetemet fejezem ki azoknak, akik lehetővé tették e csomag megszületését. Talán neki nem kellene megköszönni beszédírójának munkáját — papírról olvasta felszólalását — hiszen nyilvánvalóan beszédírója nem értette meg miről is szól ez a csomag. A csomagon belül nekem a kölcsönös elismerés kérdése jutott, az áruk szabad áramlásával, és nem az, hogy mindent harmonizáljak. Ezek alapján vetem fel, hogy amit Bloom úr, vagy éppen beszédírója javasol, az az, hogy a Marmite vagy a Branston Pickle ne mozoghasson szabadon, vagy a Rolls Royce, esetleg a Church’s cipői, vagy a Burberry ruhák. Nem is tudom, hogy milyen haszonnal is járna ez a brit gazdaság számára! Ezért is, vetem fel, hogy ha már hiteles ellenzője kíván lenni az EU-nak, legalább vegye a fáradtságot, és olvassa el a dokumentumokat, amelyekről véleményt nyilvánít. Másodszor, azt hiszem európai rekordot értünk el a hatékonyság terén, mert nem tudok olyan, kiemeltebb jogalkotási csomagról, amelyet Bálint napon nyújtottak be (2007. február 14-én) és egy nap híján, egy éven belül (2008. február 13-án) a Coreper elfogadott. Ezért is üzenném mindazoknak, akik a bővítést követően féltek attól, hogy merevség és a hatékonyság hiánya válik meghatározóvá, hogy íme egy példa arra, hogy nagyon gyorsan is tudunk döntéseket hozni. Azt is állítom, hogy az 1992-es Delors-csomag óta, ha emlékeznek rá, ez a legnagyobb csomag, amely az áruk szabad mozgását érinti. Ebben a tekintetben is figyelemre méltóan gyorsak voltunk, bizonyítva, hogy a gépezet működik, és szeretnék minden résztvevőnek köszönetet mondani ezért. Harmadik pontom Ries asszony felvetéséhez kapcsolódik, miszerint az elkövetkezőkben a vállalkozók a kölcsönös elismerés elvének figyelmen kívül hagyása esetén az alexstubb.com-hoz küldik majd panaszaikat. Hadd teremtsek egyből közvetlen kapcsolatot a bizottsági honlappal. Ha az elismerés ügyében problémájuk van, forduljanak a Bizottsághoz. Ezt az utat kellene és kell követni. Végső észrevételem, ez a szlovén elnökség első nagy sikere. Ez az első nagy jogalkotási csomag, amelyet a szlovén elnökség verekedett át, és szeretném elismerésemet kifejezni a nagyszerű munkáért. Tudom, nem volt egyszerű a Coreperben, ahogyan a munkacsoportokban sem, de az elnökség ragyogó munkát végzett, és remélem, hogy a hátralévő időszakban is hasonlóan sikeres marad. Elnök. − Ezzel a békés megjegyzéssel a vitát berekesztem. Szavazásra csütörtökön kerül sor. Írásos nyilatkozatok (142. cikk)

27

28


HU

Iles Braghetto (PPE-DE), írásban. – (IT) E plenáris ülésen már megvitattuk a „termékcsomagot”, amely közös keretet teremt a termékek Európai Unión belüli forgalmazása tekintetében, és megerősíti a kölcsönösség elvét. Az ügyek mai állása szerint, az Európai Parlament erősíteni kívánja a CE-jelölés (európai megfelelőség) hatékonyságát, mivel ez nyújt garanciákat a termékek biztonságára vonatkozóan, és teszi lehetővé a nem-EU országokból érkező áruk beazonosítását. Néhány éven keresztül azonban volt egy másik jelölés is, amely grafikai megjelenésében szinte teljesen megegyezett a CE-jelöléssel, eltekintve a két betű egymástól mért távolságát. Ez valami teljesen mást jelent: „China export”. Az állampolgárok fellépést és szankciókat sürgetnek, továbbá a vámellenőrzések erősítését annak érdekében, hogy megakadályozzuk az európai CE-jelölés helytelen felhasználását. A hamisított importáruk, amelyek az első pillantásra megfelelnek a piacra jutási feltételeknek, Olaszország egészében fellelhetők. Ez ugyancsak annak a kuszaságnak következménye, amelyet a két jelölés közötti hasonlatosság eredményez. E rendelet azt jelenti, hogy a termékek még szabadabban áramlanak az EU-ban, így bővül a választék, erősödik a fogyasztói bizalom, egyszerűsödik a termékek értékesítése. (Az ülést délelőtt 11.30-kor felfüggesztették, majd 12.00-kor újból megnyitották.) ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR Alelnök Daniel Hannan (PPE-DE). – Elnök úr! Őszintén bocsánatot kérek az Európai Parlament elnökétől, a képviselőktől, a képviselőháztól, bármely olyan bántó megjegyzésért, amelyet január 31-én az elnöknek biztosított, az eljárási szabályokon túlmutató új jogkörök elutasítása során tettem. Felismertem, hogy az általam tett hivatkozás sokakat bánthatott e képviselőházban. Remélem, abban a szellemben fogadják bocsánatkérésemet, amilyen szellemben azt előterjesztettem. (Taps) Elnök. − Nagyon köszönöm, Hannan úr. Bocsánatkérése elfogadást nyert, és rögzítésre került.

6. Szavazások órája Elnök. − Most szavazásra kerül sor. (A szavazás eredményét és egyéb részleteket: lásd a jegyzőkönyvben)

6.1. (A6-0025/2008, Jacek Saryusz-Wolski) Az EK és Izrael közötti euromediterrán megállapodás jegyzőkönyve Bulgária és Románia EU-hoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából (szavazás) 6.2. (A6-0026/2008, Jacek Saryusz-Wolski) Jegyzőkönyv az EK és Egyiptom közötti euromediterrán megállapodáshoz Bulgária és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából (szavazás) 6.3. (A6-0012/2008, Jan Andersson) A munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciója (szavazás) - A szavazás előtt: Jan Andersson, előadó. − (SV) Köszönöm Elnök úr! Utalással a levélre, amelyet a múlt héten az európai szakszervezeti szervezet küldött valamennyi tagjának, szeretném elmondani, hogy megértem a szakszervezeti mozgalom nézeteit azon kérdésben, hogy sor került-e bármiféle konzultációra a szociális partnerek és a Bizottság között. Nem áll azonban módunkban, hogy bármit is tegyünk.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Az irányelv tartalma semmilyen formában sem változik. Ami következik az az, hogy a végrehajtást négy évre felfüggesztik. Ennek oka pedig, hogy lehetetlenné válik néhány rendkívül fontos orvosi felszerelés használata, ha a végrehajtás áprilisban következik be. Folynak vizsgálatok annak meghatározására, hogy ezek a műszerek miként feleltethetők meg az irányelvben foglaltak szerint. Ennél fogva, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság teljes egyetértésével, támogatjuk az irányelv elhalasztását. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! A Bizottság nevében a következő magyarázattal szolgálhatok. Az irányelv hatályba lépésének elhalasztását javasolva a Bizottság felelősségteljesen reagált az új tudományos bizonyítékokra, megismétlem, új tudományos bizonyítékokra. Nevezetesen az Egyesült Királyság kormánya által megrendelt, 2007 júniusában közzé tett tanulmányra. Az új tudományos bizonyítékok azt támasztották alá, hogy az irányelvnek 2008. áprilisi, jelenlegi formájában való életbe lépése akaratlanul is súlyos, negatív hatást gyakorol a mágneses rezonancia alapú képalkotó módszer (MRI) alkalmazására, miközben napjaink gyógyászatában ez a legjobb és leggyorsabb képképzési technológia. Szeretném hozzáfűzni, mert felelős vagyok e területért is, hogy e technológia nélkül az Európai Unió betegeinek ezrei nem jutnának az elérhető legjobb kezeléshez. Hozzáfűzném még, hogy gyártóink az ágazaton belül világelsők. Andersson úr említette a konzultáció kérdését. Szeretném elmondani, hogy a munkavállalók képviselői tejes körű tájékoztatást kaptak, és részt vettek abban a vitában, amely a bizottsági javaslat elfogadását megelőzően a szociális partnerekkel lezajlott. A jelenlegi irányelv végrehajtásából és a Bizottság majdani törekvéseiből esetleg fakadó problémák már beazonosításra, illetve megvitatásra kerültek a Tanács által létrehozott a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottság szintjén. E tanácsadó testületnek minden tagországból három teljes jogú képviselője van: a nemzeti kormányok, a szakszervezetek és a munkaadók szervezetei oldaláról.

6.4. (A6-0022/2008, Hans-Peter Mayer) A kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok világító és fényjelző berendezéseinek elhelyezése (kodifikált szöveg) (szavazás) - A szavazás előtt: Hans-Peter Mayer, előadó. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A három következő kodifikáció egy újdonsággal szolgál, annyiban, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács jogi szolgálatainak közös javaslatáról szavazunk. Ez az első alkalom, hogy a Parlament ugyanarról a szövegről szavaz majd, mint a Tanács. Félretéve e szavazásokat, amelyeket egyébként magam támogatok, szeretnék rámutatni, hogy olyan kérdéseket rendezünk, amelyek szabályozását nem az Európai Parlamentnek kell elvégeznie. Ez nem a néphez közelálló döntéshozatal esete. Csak még inkább nevetségessé válunk a közvélemény szemében, ha olyan kérdésekben alkotunk jogot, mint a kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok világító és fényjelző berendezéseinek elhelyezése. (Hangos taps) Sokkalta logikusabb lenne elfogadni egy irányelvet a traktorokról, lefedve azzal az általános követelményeket és óvintézkedéseket. A részleteket pedig a szabványokban lehetne meghatározni. Európában ott van a brüsszeli Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) és az ugyancsak brüsszeli székhelyű Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (Cenelec). Harminc ország, köztük valamennyi uniós és EFTA-tag szabványügyi szervezete tagja a CEN-nek és Cenelecnek. Azt az elvet, hogy olyan általános irányelveket fogadunk el, amelyben utalás történik az európai szabványokra, már több mint 25 egyéb szektorban alkalmaztuk. Feltételezem, hogy a jelen lévő bizottsági tag, Verheugen úr ugyanezen nézetet osztja. Jobb szabályozást akarunk, és nekünk, parlamenti képviselőknek jó példával kell elöl járnunk! (Taps)

6.5. (A6-0016/2008, Hans-Peter Mayer) A gépjárművek és pótkocsijaik hatóságilag előírt táblái és feliratai (kodifikált változat) (szavazás)

29

30

HU


6.6. (A6-0017/2008, Hans-Peter Mayer) A gépjárművek és pótkocsijaik hátsórendszámtábla-megvilágító lámpái (kodifikált változat) (szavazás) 6.7. (A6-0018/2008, Francesco Enrico Speroni) A mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok által előidézett rádiózavarok szűrése (kodifikált változat) (szavazás) 6.8. (A6-0019/2008, Francesco Enrico Speroni) A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok zajszintje (kodifikált változat) (szavazás) 6.9. (A6-0020/2008, Francesco Enrico Speroni) Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az európai környezeti információs és megfigyelő-hálózat (kodifikált szöveg) (szavazás) 6.10. (A6-0021/2008, Francesco Enrico Speroni) A dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adók (kodifikált szöveg) (szavazás) 6.11. (A6-0512/2007, Ruth Hieronymi) A Közösség és a Svájci Államszövetség közötti megállapodás a MEDIA 2007 közösségi programról (szavazás) 6.12. (A6-0007/2008, Klaus-Heiner Lehne) Claudio Fava úr képviselői mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem (szavazás) 6.13. (A6-0008/2008, Aloyzas Sakalas) Witold Tomczak úr képviselői mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem (szavazás) 6.14. (A6-0011/2008, Janelly Fourtou) Közösségi Vámkódex (szavazás) 6.15. (A6-0488/2007, Bill Newton Dunn) A tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtás, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködése (szavazás) 6.16. (A6-0010/2008, José Javier Pomés Ruiz) A pénzügyek átláthatósága (szavazás) 6.17. (A6-0009/2008, Francesco Musotto) A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2005-2006 (szavazás) 6.18. (A6-0015/2008, Gérard Deprez) A terrorizmust ösztönző és a terroristák toborzásának kedvező tényezők (szavazás) 6.19. (A6-0002/2008, Ignasi Guardans Cambó) EU Az EU stratégiája az európai vállalatok piacra jutásának elősegítése érdekében (szavazás) - A (35) bekezdésről szóló szavazás előtt Ignasi Guardans Cambó, előadó. − (ES) Elnök úr! Szeretnék a (35) bekezdéshez egy szóbeli módosító javaslatot fűzni. Ha elfogadott, akkor a 24. módosító javaslat érvényét veszti. Angolul ez a következőképpen hangzik: „Felszólítja az Európai Unió kereskedelmi partnereit, hogy folyamatosan mérsékeljék és bontsák le az áruk forgalmazását korlátozó akadályokat”

19-02-2008

19-02-2008

HU


(ES) A szöveg többi része ugyanaz marad. Ahelyett, hogy minden, piacra jutást korlátozó akadály azonnali és teljes megszüntetését kérné, a szöveg azok fokozatos mérséklését vagy, ahol szükséges, lebontását kéri. (A Parlament egyetért a módosítási javaslat elfogadásával) Elnök. − Ezzel a szavazásnak vége.

7. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások. - Jelentés: Bill Newton Dunn (A6-0488/2007) Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr! A bővítéssel a szárazföldi és tengeri határok módosultak, megnövelve a vámügyi tisztviselők munkáját. Az egyszerű vámügyi ellenőrzéssel szemben most a hamisítással, pénzmosással, kábítószer-kereskedelemmel, a dömpingellenes illetékek vagy a fogyasztóvédelmet szolgáló egészségügyi intézkedések kijátszásával kell foglalkozniuk. Ennél fogva üdvözöltem és támogattam a Bizottság kezdeményezését, amely a tagállami testületek nagyobb fokú koordinációját teszi lehetővé, beleértve az Europollal, a Frontex-szel, az Interpollal, és a Vámügyi Világszervezettel való együttműködést is. Azt is kérni szeretnénk, hogy harmadik országok azon hatóságai, amelyek a tagállamoktól kereskedelmi és személyes adatokhoz jutnak, legyenek kötelezve ezeknek az adatoknak legalább olyan szintű védelmére, amilyenben azok most az Unióban részesülnek. Köszönöm a képviselőknek, hogy ma teljes terjedelmében támogatták képviselőcsoportunk javaslatát. Ugyancsak köszönöm az előadók lelkiismeretes munkáját. - Jelentés: Francesco Musotto (A6-0009/2008) Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr! A Musotto-jelentés mellett szavaztam, mert az nem félt őszintén szólni a csalásokról, és a csalások elleni küzdelem némely eleméről. Déja vu érzés fogott el, amikor a jelentés a helytelenül kifizetett milliós alapokra, a jogtalanul igényelt költségekre utalt. Gondoljunk például azokra az euró milliókra, amelyek a korrupt szocialisták által uralt Vallónia feneketlen gödreiben tűntek el. Olyan államról van szó, amelynek számtalan tisztviselője bonyolódott már botrányba, néha pénzek hűtlen kezelése miatt. Amikor a jelentés a bizottsági ellenőrzés gyengeségeiről tesz említést, azonnal vallon képviselőtársam, Deprez úr szavai jutnak eszembe. Ő a hónap elején olyan rossz projektekről szólt, amelyek nemcsak Vallónia, de a Bizottság rovására is írhatók, miután utóbbi jóváhagyta azokat. - Report: Gérard Deprez (A6-0015/2008) Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Az eredetileg beterjesztett jelentés jó volt, mert olyan, világosan megfogalmazott intézkedéseket irányzott elő a terrorizmus elleni küzdelem támogatása kapcsán, mint a megelőzés erősítése, a szorosabb rendőrségi együttműködés, a kiterjedtebb adatcsere, vagy a terrorizmus áldozatainak megsegítése. A mai szavazásra azonban teljesen megváltozott a jelentés. Az anyag kulcselemei kerültek kiszavazásra. Hirtelenjében, a dzsihádista terroristák már nem mutatkoznak veszélyesnek. Más — elfogadhatatlan — álláspontok viszont bekerültek a szövegbe. Ez arra késztetett, hogy a jelentés ellen szavazzak, a képviselőház tagjainak többségével együtt. Kár az eredeti előterjesztésért, mert hasznos lett volna egy jobb politikai és technikai eszközt kialakítanunk a terrorizmus elleni küzdelemben és a biztonság erősítésében. Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr! Mondanom sem kell, hogy a Deprez-jelentés ellen szavaztam, mert alapvetően elutasítom azt a felvetést, hogy a dzsihádista terrorizmus lényegében semmi más, mint az európai mohamedán hívők — állítólagosan elszenvedett — hátrányos megkülönböztetésének és társadalmi elszigeteltségének következménye. Őszintén szólva, meglehetősen sokat ismerek népem, a nem bevándoroltak csoportjába tartozók közül, akik valóban társadalmi elszigeteltségben élnek nagyvárosaink mohamedán körzetein belül, de akik ezért még nem folyamodnak a terrorizmus eszközéhez. Abszolút nem. Ezért nem szórom a hamut a fejemre e kérdésben. Talán politikailag helyes a felelősséget az álnok Európára hárítani, de semmiképpen sem „helyes” megtenni ezt a szó valódi értelmében. Az Isten szerelmére, mikor fogja ez a Parlament megérteni, hogy az iszlám terrornak nincs köze a hátrányos megkülönböztetéshez vagy a társadalmi kirekesztéshez, hanem közvetlenül az iszlám világfelfogásából fakad?

31

32

HU


- Report: Ignasi Guadans Cambó (A6-0002/2008) Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr! El kellene ismernünk, hogy amikor a térségek kereskednek egymás között, akkor nem országok kereskednek egymással, hanem emberek és üzleti vállalkozások teszik ezt. E jelentésnek egyik hibája az, hogy nem ismerte el azokat a valós kereskedelmi akadályokat, amelyek az EU-val üzletelni kívánó, harmadik országból érkezett vállalkozók számára jelentkeznek. Ezért örömmel számolok be a nem kormányzati szervezetekre, civil társadalmi szerveződésekre, és egyszerű szimpatizánsokra is kiterjedő, pártpolitikai határokon átlépő, Valódi Kereskedelem-kampány elnevezésű mozgalmunkról, amely öt célt tűzött maga elé. A mezőgazdasági importvámok eltörlését, a mezőgazdasági támogatások eltörlését, az országhoz kötött eredetszabályozás liberalizálását, nagyobb hangsúly biztosítását a kereskedelemmel összekapcsolt segélyezésre, valamint az alacsony jövedelmű országok bátorítását arra, hogy fokozatosan bontsák le az egymás közti kereskedelem elé emelt akadályokat, annak reményében, hogy a kereskedelem révén a világközösség részévé válnak, és így majd lényegesen többet kereskednek velünk is. Ez a jelentés annyiban kiegyensúlyozatlan, hogy nem ismeri fel, ezek az akadályok — az EU tekintetében is — léteznek. Ezért ellene szavaztam. A szavazáshoz fűzött írásos indokolások - Report: Jan Andersson (A6-0012/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy nemleges szavazásunk tiltakozás egy, a munkavállalók egészségét és biztonságát érintő irányelv hatálybelépésének elhalasztása miatt. Egy olyan irányelvről van szó, amely 2004-ben került elfogadásra, amely meghatározza az elektromos, mágneses, és elektromágneses területeken foglalkoztatott munkavállalókat érő sugárzás küszöbértékeit, a megelőzéssel, tájékoztatással és képzéssel kapcsolatos intézkedéseket. Az Európai Bizottság most újabb irányelvet terjeszt elő azzal a kizárólagos céllal, hogy négy évvel elhalassza az irányelv törvénybe iktatását. Meglehetősen furcsa a Bizottság részéről e javaslat elővezetése. Arra hivatkozik igazolásképpen, hogy az orvosi közösség fenntartásait fejezte ki az irányelv végrehajtását illetően, és ezért különböző tanulmányokat rendeltek. Sajnálatos, hogy hasonló aggodalmak, mint amelyek ezen irányelv kihatásait illetően mutatkoztak, nem jelentek meg más, a közvagyon és közszolgáltatások liberalizálásával, a foglalkoztatási és munkajogok deregulációjával összefüggő jogi eszközöknek és politikai irányelveknek kedvezőtlen hatásainak felmérése érdekében. Csak amikor a munkavállalók jogainak és egészségének védelme kerül napirendre, akkor rendel a Bizottság tanulmányokat, a végrehajtást elodázandó. Ez elfogadhatatlan. David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm azt a jelentést, amely a munkavállalók számára a fizikai tényezők negatív hatásából keletkező kockázatokkal foglalkozik. A fizikai tényezőkkel kapcsolatba kerülő munkavállalókra vonatkozó minimális biztonsági szabványokkal operáló 2004-es irányelv életbe léptetésének a mágneses rezonancia alapú képalkotó módszer (MRI) egészségügyi fejlesztésére és használatára gyakorolt lehetséges következménye alapján is, a jelentésben megfogalmazott javaslatok helytállónak és logikusnak mutatkoznak. Azon irányelvben foglalt javaslatokat alapjaiban megkérdőjelező új tanulmányok alapján, időt kell hagynunk új információk beszerzésére és az irányelv elemzésére. Ennél fogva támogatom a 2008. április 30-i határidő négy évvel történő eltolására szólító javaslatot, és a jelentés mellett szavaztam. Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban. − (SK) Szeretném kihangsúlyozni, hogy a munkavállalók munkahelyi egészsége és biztonsága erősítésének követelménye mindenekelőtt a kockázatelemzésen alapul. Ha a munkavállalók olyan környezetben dolgoznak, ahol egészségügyi kockázatot jelentő elemek káros hatásainak vannak kitéve, ott a kockázatelemzés a foglalkoztató egyik elsődleges kötelezettsége. Amennyiben a kockázatelemzés kimutatja a kockázat eshetőségét, akkor szükséges olyan intézkedések végrehajtása, amelyek vagy megszüntetik, vagy a lehető legcsekélyebb mértékűre mérséklik a kockázatot. Véleményem szerint, ezeket az intézkedéseket a kockázat forrásánál kell foganatosítani. További lehetséges lépést jelenthet, például, eltérő munkamódszerek lehetőségének felajánlása, a kibocsátás mérséklését elősegítő műszaki intézkedések foganatosítása, a munkahely és munkaállomás áttervezése, a sugárzás időbeni tartósságának és erősségének korlátozása, megfelelő személyi védőeszköz rendelkezésre bocsátása, stb. Egyetértek azzal, hogy amennyiben a munkavállaló orvosi vizsgálata specifikus egészségügyi kockázatot jelez, a munkaadó kötelessége, hogy megfelelő egészségügyi ellátást biztosítson az érintett munkavállalók számára. A megelőző orvosi ellenőrzés az egészséggondozási csomag részét képezi: célja az, hogy a korai fázisban megállapítsa az egészségügyi állapotban bekövetkezett változásokat, és megakadályozza az

19-02-2008

19-02-2008

HU


elektromágneses sugárzással bekövetkező egészségkárosodást. Az eredmények tükrében a kockázatelemzés megismétlésre kerülhet, és további intézkedések válhatnak szükségessé. Végül, szeretném kifejteni, hogy orvosként, elégedett vagyok azzal, az Európai Parlament és a Tanács 2004/40/EK irányelve követelményeket ír elő az egyes elektromágneses területekhez köthető cselekvési értékeknek és sugárzási küszöbértékeknek kialakításához. Rendelkezik továbbá az elektromágneses területen sugárzásnak kitett munkavállalók munkahelyi egészség- és biztonságvédelme követelményeiről is. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) A mesterséges elektromágneses hullámok jelentős hatást gyakorolnak az európai polgárok egészségére. Különösen azon munkavállalókéra, akiket az elektromágneses hatásoktól védeni kell, noha őket már két uniós irányelv is véd, amelyek határértékeket szabnak a zaj- és rezgéshatásoknál. A rádiók, elektromos háztartási gépek, és a különböző telefonkészülékek — hordozható adókészülékek, telefonok, fix talpazatú és wi-fi mobil készülékek — által keltett elektromágneses területek ártalmatlannak semmiképpen sem nevezhetők. Ez a következtetése a közelmúltbeli BioInitiative jelentésnek, amelynek megállapításai vitathatatlanok: az elektromágneses hullámok állandó és túlzott kisugárzása okán fennáll a rák egy vállfajának, az Alzheimer kórnak, az idegi problémáknak kockázata. Ez olyan egészségügyi kockázat, amelyre a közelmúltban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség is rámutatott. Ezért szavaztam a Jan Andersson, bizottsági elnök által jegyzett jelentés mellett. Ez a munkavállalók egészségét törekszik védeni, miközben figyelembe veszi az egészségügyi közösség aggodalmait is a mágneses rezonancia alapú képalkotó módszerrel, az MRI-technológiával összefüggésben is. AZ MRI-vizsgálat alapvető orvosi eljárás bizonyos betegek esetében, és véleményem szerint sokkal inkább eltérés tárgyává kellett volna tenni, semmint hogy a teljes irányelv alkalmazását négy évre elhalasszuk! - Report: Hans-Peter Mayer (A6-0016/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Noha ez egy kodifikációs eljárás, amely semmilyen formában nem változtat az érvényes törvényeken, az alapkérdés az: szükség van-e egy csomagnyi közösségi irányelvre, egy csomagnyi olyan kérdéskörben, mint a traktorok, más gépjárművek, és azok pótkocsijai, amint ez kitűnik a Parlament elé ma szavazásra terjesztett számos jelentés kodifikált változatából. Ez olyan terület, ahol, megítélésem szerint, a közösségi szabályozás eltúlzott. A gépjárművekre vonatkozó, általános elemeket érintő átfogó szabályozás valószínűsíthetően elegendő volna. Nem lenne szükség olyan irányelvek megismétlésére, amelyek az érintett területekhez kötődnek, amint ez történik most. Erre példát szolgáltatnak: a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok által előidézett rádiózavarok szűrése (elektromágneses kompatibilitás); A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok vezető által érzékelt zajszintje; A gépjárművek és pótkocsijaik hátsórendszámtábla-megvilágító lámpái.. A kodifikációt támogató szavazás semmiképpen sem változtat ezen a véleményemen. - Report: Francesco Speroni (A6-0020/2008) Genowefa Grabowska (PSE), írásban. − (PL) Teljes mértékben támogatom a vita alapjául szolgáló jelentést, amely kiemelkedő szerephez jut a közösségi jog egyszerűsítésében és ésszerű elrendezésében. Ez különösen fontos a civil társadalom fejlődése tekintetében, hiszen az európai jogszabályok átláthatósága és elérhetősége új lehetőségeket teremt az egyes állampolgárok számára, hogy éljenek különböző jogosultságaikkal. Ezt a célt aligha sikerül elérni addig, amíg a gyakran módosított rendelkezések nagy számban, szétszórtan lelhetők csak fel, és részben az eredeti jogi aktus, részben pedig a módosító szabályok áttekintésével vizsgálhatók. Az éppen hatályos szabályok megismerésének feladata számos, eltérő jogi eszköz munkaigényes egybevetését követeli meg. A rendszeresen módosított rendelkezéseket egységes szerkezetbe kell foglalni annak érdekében, hogy a közösségi jogot világossá és értelmezhetővé tegyük. Ezért teljes egészében támogatom az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Környezetvédelmi Információs és megfigyelő Hálózat létrehozásával foglalkozó 1210/90 (EGK) sz., 1990. május 7-i tanácsi rendelet kodifikációját.

33

34

HU


- Report: Francesco Speroni (A6-0021/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström and Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták e kodifikációs jelentés mellett szavaztunk. Azt a közösségi jog egyértelműségének és átláthatóságának erősítését célzó munka fontos részének tekintjük. A jelentés nem tartalmaz egyetlen érdemi változtatást sem, de koherens szövegben egyesít egy sor eltérő irányelvet. Természetesen, magunk pártoljuk az ilyen egyszerűsítéseket. Hangsúlyozni kell azonban, hogy támogató szavazataink nem jelentik azt, elégedettek vagyunk a jelenleg formálódó szabályozással. Azt kívánjuk, hogy emelkedjék az elkövetkezőkben a dohány adóminimuma, valamint valóban egyszerűsödjék a szabályozó rendszer. Emellett, fontos annak biztosítása, hogy a különböző dohánytípusok adószintjének biztosítása versenysemlegességet eredményezzen. - Jelentés: Janelly Fourtou (A6-0011/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a rendelet váltja fel a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK rendeletet. A benyújtott indokolások jelentik a módosítási javaslatokat, és ezeket menetközben terjesztették elő. A Közösségi Vámkódexet a 2913/92/EGK rendelet hozta létre. Abban az időben ez már egy hosszú és technikailag komplex dokumentumot képezett, amely a közösségi vámügyeket szabályozta. A Közösségi Vámkódex valamennyi specifikus területét az adott terület szakértői megvitatták, illetve a Közösségi Vámkódex kérdésekkel foglalkoztak az illetékes bizottságok is. Abban a világban, amelyben a kereskedelmet a nagy multinacionális cégek uralják, ennek a kódex-tervezetnek — az áruk utazási idejének mérséklésével és a vámeljárások egyszerűsítésével — tükröztetnie és szolgálnia kell ezeknek a multinacionálisoknak érdekeit. Hogy netalán a vámcsalásokkal szembeni küzdelmet támogató intézkedések is elfogadásra kerültek-e az másik kérdést jelent. Az egyszerűsítésre törekvés, úgy tűnik, diadalmaskodott a csalások elleni harc fölött. Ugyancsak nem véletlen, hogy a Bizottság dokumentuma és/vagy annak fordítása gyakran a „könnyítésre” utal az egyszerűsítés helyett. Ez önmagáért beszélő nyelvbotlásnak tűnik. Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) Az áruhamisítási műveletek, és csempészés ma módszereinek felderítése a vámhatóságok részéről az új feladatok megoldását elősegítő, összehangolt megközelítést igényel. Hasonló módon, a vámtisztviselőknek professzionálisan képzett csapatot kell alkotniuk. Az EU egy vámunió, és ezért a Közösségi Vámkódex az egyik legfontosabb eszközünk. A Kódex korszerűsítése az 1992 óta hatályban lévő, eredeti dokumentum teljes körű felülvizsgálatát jelenti, szem előtt tartva az e-vámok és e-kereskedelem igényeit is. Mit eredményezhet a Közösségi Vámkódex korszerűsítése? Ami a legfontosabb, korszerűsíti az ellenőrzési mechanizmust, magával hozza az elektronikus adatcserét és az interoperábilis vámrendszereket. Mind a vámhatóságok, mind a gazdasági szereplők számára egyszerűsíti a vámszabályozást és az adminisztratív eljárásokat. A központosított ügyintézés új elem: erősíti a tagállamok és az Európai Unió közötti együttműködést. Igen fontos módon, az egyetlen helyszínre összpontosított vámügyintézés egyszerűbb, gyorsabb lesz, és nagy lehetőséget nyújt a bürokrácia visszaszorítására. Háromévnyi intenzív intézményi munkát követően, büszkén, az Európai Parlamentnek tudhatjuk be a vámeljárások terén mutatkozó jelentős sikereket. Szeretném ezt az alkalmat megragadni, hogy megdicsérjem a vámtisztviselőket az általuk végzett áldozatos munkáért, amely nélkül az Unió külső határai elképzelhetetlenek lennének. Úgy hiszem, hogy ma gyakorlati ajándékkal lepjük meg a 40. születésnapjára készülő vámuniónkat. A születésnapot 2008. július 1-én ünnepeljük. Örülök, hogy szavazatommal hozzájárulhattam a Közösségi Vámkódex korszerűsítéséhez. - Jelentés: Bill Newton Dunn (A6-0488/2007) Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném támogatni a Dunn-jelentést. A javaslat célja, hogy összhangot teremtsen az 515/97/EK rendelet és a Közösségnek a vámügyi együttműködés, a tagállamok egymás közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés

19-02-2008

19-02-2008

HU


és adatcsere felerősítése terén kapott új hatáskörei között. A rendelet megteremti a jogalapot ahhoz, hogy a megfelelő hatóságok kölcsönösen segítséget kérjenek a szabálytalanságok és csalások elleni küzdelem során. A mostanáig elért jelentős sikerek ellenére is, különböző okok indokolják, hogy — különösen az intézményi összefüggések és egyensúly terén végbemenő változásokkal összefüggésben — módosítsunk a szövegen. A cél tehát az, hogy az európai jog által biztosított új eszközökkel közösségi szinten elmélyítsük a koordinációt. Eközben nem feledhetjük, hogy amikor az 515/97/EK rendelet elfogadásra került, a Szerződés nem tartalmazta a vámegyüttműködésre vonatkozó cikket (135. és 280. cikk). : José Javier Pomés Ruiz (A6-0010/2008) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban− (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm a Pomés Ruiz úr által előterjesztett jelentést, hiszen az további intézkedést jelent az európai intézmények elszámoltathatóságának és átláthatóságának erősítése terén. Célja még az is, hogy minden állampolgárt képessé tegyen az EU-forrásokhoz kapcsolódó döntéshozatali folyamatok még szorosabb ellenőrzésére és követésére, s így előmozdítsa demokratikus rendszerünk alapelveinek érvényesülését. A parlamenti kezdeményezés kifejezetten arra szólít fel, hogy váljanak ismertté az uniós források kedvezményezettei, függetlenül attól, hogy segélyekről, megállapodásokról, mezőgazdasági vagy strukturális kiadásokról, vagy más jellegű finanszírozásról van-e szó. Az EK-tól az is elvárt, hogy vizsgálja meg egy, a szélesebb közvéleménynek szóló „információs rendszer” kialakításának lehetőségét, amely rendszer teljes körűen szolgáltatna részleteket az EU összetett pénzügyi tevékenységének tartalmáról, köztük az egyes kedvezményezettekről. A jelentés határoz a közhivatali tisztségviselők etikai szabályairól, intézkedik a csalók feketelistájáról, és intézkedik a lobbisták, valamint a Bizottságot segítő összes szakértő nevének közzétételéről. Mindezek révén, a Ruiz-jelentésnek elő kell mozdítania az EU-források igazgatásának és hatékony felhasználásának követését végző hatékony és átlátható rendszer létrejöttét. Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Támogatom ezt, az EU költségvetési kiadások terén átláthatóságot teremtő javaslatot. A kiadásokkal kapcsolatos információk forrásainak átláthatóknak kell lenniük, de mindenekelőtt, gyakorlatias módon kell azokat elrendezni. Gyakran hallom a megjegyzést lengyel vállalkozóktól, hogy a megfelelő információs forrásokhoz való hozzáférés igen szétaprózott, és ez még inkább megnehezíti a felhasználók számára, még saját vállalkozásaik esetében is, az összehasonlítást, az értékelést, és a megfelelő következtetések levonását. Az EU költségvetési kiadásokkal kapcsolatos átláthatóságának hiánya számos igazságtalanság forrása. Az új tagállamokban, beleértve Lengyelországot is, a szóba jöhető kedvezményezettek csekély tapasztalatokkal rendelkeznek az uniós források megszerzésében, így az egyértelműen tálalt információk rendkívül hasznosak lehetnek. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az egy-két, mérsékelt aggodalomra okot adó elemtől eltekintve, úgy véljük, a jelentés egészében számos nagyon fontos és időszerű kérdést vet fel. A Bizottság 2005 novemberében indította el úgynevezett Európai Átláthatósági Kezdeményezését. Ahhoz kapcsolódva, e jelentés megerősíti, hogy — a közvéleményt, és pl. a különböző strukturális alapok végső kedvezményezettjeit kiszolgálva — szükségünk van egy átfogó és működőképes információs rendszerre. A jelentés feltételezi, hogy egyes kedvezményezettek az EU több programjából, az uniós tevékenység különböző szektoraiból jutnak egyidejűleg forrásokhoz, és elismeri, hogy hasznos volna, ha fel tudnánk mérni, hogy egy kedvezményezett összesen milyen forrásokhoz jutott. Ez az információ, az előterjesztők szerint például, felbecsülhetetlen lehet a vállalatok mozgásakor. A jelentés foglalkozik további fontos témákkal is, mint amilyen az EU intézményeiben tisztséget viselők pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozat. A dokumentum felveti, hogy egyrészt, szülessenek szabályok, másrészt kerüljön nyilvánosságra azoknak a (hivatalos és nem-hivatalos) „szakértői csoportoknak összetétele, amelyeknek a Bizottság szán szerepet saját előterjesztéseinek, s különösen jogalkotási javaslatainak végrehajtásában. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − A Pomés Ruiz-jelentés kapcsán saját képviselőcsoportom módosítási javaslatai mellett voksoltam. Ezek mindegyike elfogadásra került. Fontos, hogy a bizottsági szakértői csoportok tagsága becsületesen kiegyensúlyozott legyen, és az ilyen csoportok kiválasztási folyamata teljesen nyílt és átlátható legyen. Remélhetőleg a Bizottság figyelemmel lesz intézményünk mai felhívásaira!

35

36

HU


Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Pomés Ruiz úr helyesen érvel amellett, hogy az átláthatóság azon is múlik, hogy a kedvezményezettekre vonatkozó információ könnyen elérhető és megbízható, valamint elősegíti-e a további vizsgálódást, összehasonlítást és értékelést. Egyetértek azzal az igénnyel, hogy a Bizottság egyértelműen jelezze minden, uniós költségvetéssel, és/vagy felelőssége alá tartozó projektekkel és programokkal foglalkozó dokumentumban azokat a honlapokat, amelyek az uniós forrásokból részesedő kedvezményezettekre vonatkozó, általa közvetlenül és összegzetten kezelt adatokat tartalmazzák. David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm a pénzügyek átláthatóságáról szóló jelentést. Bármely lépés, amely a tájékoztatás minőségét és elérhetőségét javítja, külön kiemelve (az állampolgárok számára eleve nehezen elérhető) agrárpolitikai és strukturális alapokra vonatkozó tájékoztatást, kedvező előrelépést jelent az uniós demokratikus kötelezettségek teljesítése terén. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Ez a jó irányban tett lépés, megcélozva azt, hogy némi fény pislákoljon a segélyek dzsungelében, és segítse elő az átlagos polgárok tájékozódását, vagy legalább kissé megértesse az alapvetően homályos folyamatokat. Figyelnünk kell azonban arra is, hogy biztosítsuk, ez alkalommal ne a magasan fizetett lobbisták váljanak az adatbázisok kizárólagos haszonélvezőivé. Az adatbázisok segítsék a KKV-kat és az átlagpolgárokat is — könnyen követhető logikai lépésekkel rávezetve őket —, hogy hozzájussanak az őket érdeklő vissza nem térítendő vagy más formájú támogatásokhoz. Ami az intézményi etikai kódexet illeti, ezt feltétlenül üdvözlendő. A közösségi alapok odaítélésére jogosult testületnek minden gyanún felül kell állnia, ha másért nem, hát az embereknek a közigazgatási hatóságokba vetett bizalma érdekében is. Óvatosságra int azonban, hogy az ellenőrzés nem juthat el egy intézmény és annak tagjai lemeztelenítéséig, emberek teljes átláthatóságáig. Az adatvédelem keretein belül, azonban, az ilyen megoldások, nevezetesen egyfajta etikai kódex elfogadtatása, feltétlenül üdvözlendő. „Feketelista” összeállítása, a megvalósítás eszközeit illetően is feltétlenül további vitákat igényel, hiszen ez is olyan terület, ahol az adatvédelem kulcsszerepet játszik. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Azoktól a személyektől, akik közpénzeket kezelnek, elvárjuk, sőt, megköveteljük, hogy e pénzek kezelésekor a legnagyobb ésszerűséget tanúsítsák, a kivitelezett tevékenység eredményeiről a legnagyobb pontossággal és átláthatósággal számoljanak be. Az adófizetőknek — mivel végső sorban ők minden közpénz forrásai — joguk van tudni, hogy ki költi el az EU rendelkezésére bocsátott forrásokat, és mire. (Ezt a jogot gyakorolniuk is kell!) Előbbiek okán támogattam azt a jelentést, amely mögött az Európai Bizottság is felsorakozott közleményével. A Bizottság anyagában számos javaslat megfogalmazódott, és azok többségével egyet is értettünk. Már csak azt kell megjegyeznem, hogy a közösségi források, és különösen a közösségi intézmények által közvetlenül kezelt források esetében alkalmazott elveknek és szabályoknak mutatis mutandis érvényesülniük kell egyéb közpénzek, nevezetesen a tagállamok által kezelt közösségi források felhasználásakor is. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Pomés Ruiz úrnak a pénzügyek átláthatóságáról szóló jelentése mellett szavazok. Az előadó számos nagyon fontos kérdést vet fel az EU pénzügyek menedzselése tárgyában. Olyanokat, mint az EU-alapok kedvezményezettjeit érintő információk nyilvánosságra hozatala, az uniós intézményekben tisztségekkel rendelkezők pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozat, vagy az intézmények belső kormányzása, és az intézmények éves beszámolója. El kell érnünk, hogy az uniós források igazgatása, a kiadások ellenőrzése során alkalmazott eszközök mind markánsabban összehangolttá váljanak. Ennek során külön tekintettel kell lenni az Európai Parlamentre, amely intézmény a végső engedélyező a költségvetés teljesítése tekintetében. Pénzünket átláthatóan hasznosítsuk, és a pénzügyi források pontos elszámolását biztosítsuk. - Jelentés: Francesco Musotto (A6-0009/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban − (PT) A csalás és a közpénzek, esetünkben a közösségi alapok, hűtlen kezelése elleni küzdelem legyen prioritás valamennyi tagállam számára. Ezért elengedhetetlen minden tagállam esetében, hogy a feladat megfelelő végrehajtásához szükséges emberi és anyagi erőforrásokat előteremtse. Hangsúlyozni kell, hogy a tagállamoknak a közérdek védelmére vonatkozó felelőssége ismételt megerősítésével egyidejűleg — ebben a jelentésben is — olyan politikák nyernek teret, amelyek leértékelik, vagy elvonják a

19-02-2008

19-02-2008

HU


tagállamoktól az egyébként őket illető funkciókat. Erre utal a kormányzati szolgálatok szétzilálása, e szolgálatok munkatársainak állandó háttérbe szorítása és elbocsátása, valamint magáncégek igénybe vétele e funkciók némelyikének betöltésére. Véleményünk szerint a jelentésben vizsgálni kellene annak következményeit is, hogy mivel jár a közszolgálati feladatok magánkézbe való átadása a közpénzek kezelésére. Fel kellene azt is mérni, hogy az alapok felhasználásakor alkalmazott szabályok túlzott bonyolultsága, elégtelen volta, a tapasztalható késedelmek milyen mértékben járulnak hozzá a szabálytalanságok előfordulásához. Ehelyett, azonban, a jelentés alapvetően a büntetésre összpontosít. Nevezetesen büntetőeljárásokat, a tagállami időközi kifizetések felfüggesztését szorgalmazza. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a csalás elleni küzdelemről szóló Musotto-jelentést. A közösségi pénzek elherdálásának és gondatlan kezelésének kérdése gyakran visszaköszön az uniós sajtóban és a médiában. Alapvető, hogy a csalással szemben hatékonyan lépjünk fel, és ebben a tekintetben a tagállamoknak jut meghatározó szerep, a különböző EU testületekkel egyetemben. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Tisztelt képviselőtársam Francesco Musotto jelentése mellett szavazok. Mindkét jelentése ráirányítja a figyelmet arra, hogy jobban oda kellene figyelnünk azon országokra, amelyek lemaradtak az adatok elektronikus formában való szolgáltatásában, továbbá az irányítási és ellenőrző rendszernek való megfelelésben. Egyetértek az előadóval, aki kihangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani a csalások ellen bevethető olyan eszközök kifejlesztésére, amelyek sikerrel alkalmazhatók olyan országokkal szemben, amelyek azért sértik meg a közösségi szabályokat, mert nyilvánvalóan nincs megfelelő ellenőrzési rendszerük, vagy — esetleg — igen alacsony szinten tartják magukat a közösségi előírásokhoz. Meglátásom szerint, a közösségi kiadások gondos figyelemmel kisérése alapvető jelentőségű. A jogtalan kifizetésekkel szembeni küzdelem még fontosabb, hiszen nem feledhető, hogy az európai adófizetők által befizetett pénzt elsődlegesen az életszínvonal javítására kell fordítani. - Gérard Deprez jelentése (A6-0015/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh, Inger Segelström and Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták a terrorizmusnak nyújtott támogatás és a terroristák toborzása visszaszorítását célzó uniós és tagállami fellépésről szóló Deprez-jelentés mellett szavaztunk. Az Uniónak a terrorizmussal szembeni fellépés, a — jelenleg még mérsékelt — terrorista akcióknak, és a radikalizálódás okainak jobb megismerésére törekvés során, szem előtt kell tartania a jelentésben foglaltakat. A felvetődő kérdéseket azonban az emberi jogok, és alapvető szabadságok legteljesebb tiszteletben tartásával kell megközelíteni, oly módon, ami megfelel a nyílt, demokratikus és igaz társadalom kívánalmainak. Az alkotmányos jogok, mint a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadsága, semmilyen formában nem korlátozható. Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogatom Deprez úrnak a terrorizmus támogatását, a terroristák toborzását elősegítő tényezőkről szóló jelentését. Szeretnék azonban két megjegyzést tenni. Először, fel kívánom vetni a „Nelson Mandela” kérdést. Megkülönböztetést kell tennünk az elnyomás és a dél-afrikai bűnös apartheid rendszerrel szemben fellépők, valamint a szeptember 11-i nihilista bombarobbantók között. Nem támogattam volna a Rivonia-robbantást de, ha Mandela Európába menekült volna — nem támogattam volna kiadatását Dél-Afrikának, ahol halálbüntetés várt rá. Másodszor, a Nyugatnak fel kell ismernie, hogy esetenként lépéseink, vagy éppen inaktivitásunk a Közel-Keleten, Palesztinában vagy másutt, közrejátszanak a velünk szemben jelentkező gyűlölet és terrorizmus emelkedésében. Néha magunk vagyunk legveszélyesebb ellenségeink. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Két dolog ijesztett meg engem a terrorizmussal foglalkozó Deprez-jelentésben. Elsőként is az, hogy semmiféle utalás nem történt az európai terrorizmus-fenyegetettség elsődleges okára, nevezetesen az integrációt és asszimilációt elutasító, sőt, az úgynevezett befogadó-társadalmon belül saját törvényeik szerint élni szándékozó, e törvényeket a befogadókra is kiterjeszteni akaró, bevándorló csoportok korlátozatlan beözönlésére. A másik riasztó dolog a felelősség megosztása volt. Önök szerint Európa sohasem tehet eleget önmaga lényegének, nemzeti identitásának és közös civilizációjának megtagadása terén? Sohasem tehet eleget, hogy a tolerancia és az úgynevezett „különbözőség joga” nevében visszaszorítsa saját értékeit. Sohasem különböztetheti meg eléggé saját népét, részesítheti előnyben a saját területén megtelepedett idegen nemzetiségűeket, kultúrákat vagy civilizációkat? Végül is csak Európa hibáztatható azért, ami vele történik?

37

38

HU


Azok, akik a londoni terrortámadásokat hajtották végre brit állampolgárok voltak, Angliában születettek, akiknek olyan foglalkozásuk volt, amelyeket mások megirigyelhettek. Őket nem közösítette ki a társadalom. Ők nem voltak áldozatok. Mégis, fegyverbe szólíthatták őket. Az tekinthető ténynek, hogy az a multikulturális, széttagolt társadalom, amelyre oly nagyon törekednek, természeténél fogva sokszoros konfliktusokra hajlamos társadalom. A valóság tagadásával legfeljebb gyűlöletre és megvetésre bátorítunk. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Noha a jelentés olyan elemeket is tartalmaz, amelyeket magunk nagyra értékelünk, és pozitívnak tekintünk a folyamatosan romló globális helyzetben, de — egyebek között — nem azonosítja be, vagy ítéli el a „terrorizmus elleni küzdelem” valós céljait és következményeit, s nem jelzi, hogy ez a terrorizmust, magát is segítő és bátorító tényező. A jelentés utal, igaz csak feltételes módban, arra, hogy égető szükség van a világon jelentkező konfliktusok diplomáciai és békés megoldására. Ugyanakkor hallgat arról, hogy a terrorizmust bátorító legfőbb tényezők között ott találjuk azt az erőszakspirált, amelyhez olyan tényezők teremtenek táptalajt, mint a nemzetközi kapcsolatok militarizálódása, az államok függetlensége és a nemzeti szuverenitás elleni támadások, az állami terrorizmus, az alapvető szabadságok, jogok, garanciák megsértése, a korlátlan kapitalista kizsákmányolás, az egyenlőtlenség és igazságtalanság embertelen kiszélesedése, emberi lények millióinak kétségbeesett körülmények közötti tengődése, például Afganisztánban, Irakban, vagy Palesztinában. Úgy véljük, hogy a terrorizmusnak, annak minden formájának, így az állami terrorizmusnak is, komoly elemzése azt igényli, hogy a kérdést az annak megfelelő politikai környezetben elemezzük, és ezáltal feltárjuk meghatározó okait, de azokat a politikákat is, amelyek közrejátszanak kibontakozásában, mint amilyen például az USA és szövetségesei által indított „terrorizmus elleni küzdelem” is. Ezek indokolják tartózkodásunkat Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a mai módosítási indítványokat, amelyek szerint a radikalizmust kizárólag az erőszak közvetlen kapcsolódásaként foghatjuk fel, és a polgári szabadságjogoknak elsődleges fontosságot kell biztosítani. Utóbbit aligha kell ismételgetnünk, hiszen magunkat az emberi jogokon és polgári szabadságokon alapuló Unióként írjuk le. A jelentésben foglalt javaslatok többsége már EU-politika, ami azt a kérdést veti fel számomra, hogy miért is van szükség egy újabb jelentésre. A végső jelentés ellen szavaztam, de nem azért, mert támogatom a PPE álláspontját, vagy a korlátolt spanyol nemzeti vitát, amely oly gyakran megmérgezi e képviselőházon belül is a terrorizmus kezeléséről szóló vitákat. A magyarázat az, hogy úgy döntöttünk, a terrorizmus indoklásával foglalkozó témát saját terrorizmus-ellenes csomagunkba illesztjük be. Ez a kérdés apró dolognak tűnik, de már tudjuk, hogy az ilyen jogszabályok által keltett félelmek akadályozzák a tudományos szabadság, a politikai viták, és a radikalizálódás elleni fellépés kibontakozását. Fiatal mohamedánok mesélték nekem, hogy félnek megvitatni olyan kérdéseket, mint Palesztina vagy Irak, ha bírálatukat vagy érzelmeik indoklását a terrorizmus valamiféle igazolásaként vagy dicsőítéseként interpretálhatják, mert akkor ők a bíróságon végzik. A Parlamentnek lehetősége lett volna ezt a paragrafust kiszavaznia, de nem tette. Carl Lang (NI), írásban. – (FR) A terrorizmus felszámolásáról szóló jelentés beilleszkedik az emberi jogokat és a megkülönböztetés elleni küzdelmet felmagasztaló szövegek végtelen folyamába. Mégis tény, hogy az alapvető szabadságjogok, és különösen a szólásszabadság és a vallásszabadság lehetséges megsértésével kapcsolatos túlzott óvatosság, lényegében szétforgácsolja a terrorizmus elleni küzdelemhez szükséges forrásainkat. Mostanra már nyilvánvaló, hogy az Európai Parlamentet jobban foglalkoztatja a minimális értékű jognak is védelme, hogy tegye azt, ami politikailag korrekt, mint az Európai Unió állampolgárainak biztonsága. Így történhet meg, hogy ebben, a terrorizmust ösztönző tényezőkről szóló jelentésben egyetlen utalás sincs a mecsetekre, noha mint tudjuk, azok nem mások, mint a majdani iszlám terroristák toborzópontjai. Ugyancsak nincsenek megemlítve azok a franciaországi, belgiumi, hollandiai vagy dániai imámok, akik lényegében ügynököket toboroznak a dzsihád-szellemiségű iszlám ifjúsági mozgalmak számára. Nehogy már valakit megbántsunk, nehogy megsértsünk bármiféle vallási érzékenységet, legyünk megkülönböztetés-mentesek: ez aligha tekinthető megfelelő orvosságnak a folyamatosan növekvő iszlám terrorista áfium ellen. Aminek ez tekinthető, az pont az ellentéte.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) Ez a jelentés tükrözi azokat a módosító javaslatokat, amelyeket az Állampolgári Jogi, Bel-, és Igazságügyi Bizottság PSE, Verts/ALE, GUE/NGL és ALDE képviselőcsoportjainak képviselői dolgoztak ki. Egy olyan szövegből, amely kezdetben meglehetősen dicstelen módon bélyegezte meg az iszlámot és a mohamedánokat, a haladó, közép-bal többségnek sikerült kiegyensúlyozott dokumentumot formálnia, rámutatva azon (gazdasági, szociális és egyéb) tényezők egész sorára, amelyek kedvezően befolyásolják a terrorizmus támogatását. Ugyanakkor e módosítások kiemelik az alapvető jogok tiszteletben tartásának szükségességét, hangsúlyozzák a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem fontosságát, ösztönzik az esélyegyenlőséget, különösen az oktatás, képzés, és foglalkoztatás terén. Van azonban két-három pont a jelentésben, amelyet magam félreérthetőnek találok. Nevezetesen, ilyen utalás történik a „mérsékelt iszlámra” és „az összes olyan helyszín ellenőrzésére, ahol a népet a terrorista akciók elkövetéséről meggyőzni kívánó propagandát terjesztenek”. Bár a jelentést teljes szívemből támogatni nem tudom, visszautasítása a jobboldalnak való behódolást, és több hónapos munka szemétkosárba dobását jelentené. Ezért az arany középutat, véleményem szerint, a tartózkodás, és az okok elmagyarázása jelenti. David Martin (PSE), írásban. − Ez a jelentés megkísérelte, hogy körvonalazza a terrorizmus elleni küzdelem európai normáit és elveit. A jelentés jobboldalról történő ellenzése azzal jár, hogy az áldozatok megsegítése, a terrorista tevékenység bűncselekménnyé nyilvánítása a tagállamok mindegyikében, valamint a politikai párbeszéd igényének támogatása, nem alkotja majd a koherens európai terroristaellenes stratégia részét. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A terrorizmus elleni küzdelem századunk kihívása. A propaganda-gépezettel szembeni határozott fellépés az első apró lépés a terrorizmusnak az Európa minden részén fellelhető autonóm iszlám szubkultúrákon belüli elterjedésének korlátozására. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a terrorizmus Európában kizárólag iszlám jellegű, és a radikalizált mohamedánok teljesen ellenállóak bármiféle integrációs intézkedésnek. A radikalizálódás fokozódik Európában, és a politikai osztályok gyakran mintha bizonyos mértékig tagadnák ezt, ha a kérdés napirendre kerül. Ezért a terrorizmus ellenei küzdelemben stratégiai megközelítésnek kell érvényesülnie, és lényegében ez létfontosságú Európának, a földrész népeinek és kultúráinak túlélése biztosításához. Az erőfeszítéseket a fiataloknál kell kezdeni, de nekik is bizonyos mérvű készséget kell mutatni szerepük betöltéséhez. Az emberi jogok teljes eltörlése, amint ezt — ismereteink szerint — néhány esetben az Egyesült Államokban már alkalmazták, természetesen nem következhet be Európában. Azonban alapvető lesz a terrorizmussal szembeni erőteljes fellépés. Természetesen az új médiákban közzétett bármely jogtalan állítást a többi jogszerűtlen nyilatkozathoz hasonlóan kell kezelni, szerzőikkel szemben el kell járni, őket meg kell büntetni. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A terrorizmusról és annak okairól folyó vita egyik legfőbb veszélye, hogy két szélsőség valamelyikének csapdájába ejt. Az egyik szélsőség, a mindennek megértésére törekvés, amely azt a felfogást eredményezi, hogy minden elfogadható és igazolható. A másik, a mindent összekuszáló, illetve mindent egyazon eszmék és szabályok szerint csoportosító, az eltérő valóságok elismerését elutasító magatartás. Mindkét véglet elemzési eszközként veszélyes, mert — miután pontatlanok — nem teszik lehetővé helytálló következtetések levonását, és ezáltal a rendőrséget, a törvényhozókat, és a közvéleményt is hibák elkövetésére késztetik. Emellett fenyegetést jelentenek a terrorizmusra is kiterjedő, azt markánsan bemutató, reális helyzetértékelés tekintetében is. A kihívás, amellyel szembekerültünk, a következő: legyünk képesek a valóságnak, s nem félelmünknek vagy kívánalmainknak megfelelően felfogni a realitásokat; majd, előbbiekből kiindulva, lépjünk fel mind a távoli, mind a közeli okokkal szemben, de eközben sohase feledjük, hogy a terrorizmus semmilyen körülmények között sem fogadható el és igazolható. Valamint azt, hogy nem (a tényleges vagy lehetséges) áldozat az, akinek az agresszor bűnös tetteit meg kell értenie, és akinek meg kell bocsátania. Mindezen okok miatt, én a jelentés ellen szavaztam. Martine Roure (PSE), írásban. – (FR) A terrorizmussal szembeni küzdelem legjobb eszköze a megelőzés, és nem az európai polgárok egészére kiterjedő felügyelet. A legfontosabb a terrorizmust meghatározó okainak orvoslása. Az erőszakos radikalizmus jelensége eltűnik, amint mind nemzeti, mind globális szinten feloldjuk az egyenlőtlenségeket, az igazságtalanságot.

39

40

HU


Tartózkodtam a szavazásnál e jelentés kapcsán, mivel a terrorizmus elleni küzdelemben nem mutogathatunk ujjunkkal egyetlen vallásra sem. A terrorizmus nem a vallásról szól, még ha néhányan öldökléseik igazolását saját hitükben próbálják fellelni. Az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelem egyetlen módja, hogy erősítjük társadalmaink laikus világképét, nyílt kultúrák közötti párbeszédet folytatunk minden érintettel, de különösen a civil társadalom képviselőivel. Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) A terrorizmus határokon átívelő jelenség, és közös fellépéssel tudunk állhatatosan küzdeni ellene. A küzdelmet azonban mindenkor jogi, illetve arányos eszközökkel kell megvívnunk. A CIA európai járatait, a kínzás alkalmazását, a színlelt kivégzéseket és vízdeszkázás kihallgatásokat, amelyek megtörténtét már a CIA is elismeri, a különleges titkos börtönök létesítését határozottan el kell ítélnünk. E kérdésben az EU-nak sokkal erőteljesebben fel kellett volna lépnie, mint ahogy tette. Számomra azonban egy dolog magától értetődő: közös jogrendszerünk alapját saját értékeink képezzék! Biztosítanunk kell, hogy a közösségi jogalkotás nem veszélyezteti, vagy nem söpri félre fontos elveinket — beleértve a véleménynyilvánítás jogát is. A jelentés említést tesz egy új gondolatnak a kerethatározatba illesztéséről. Ez a „terrorizmus igazolása”, amelyet szerencsétlennek tartok. Nem azért, mert nem jó elképzelés azt biztosítani, hogy minden tagállam megfelelő törvényekkel léphessen fel a felbujtás ellen, hanem mert nehéz, ha nem lehetetlen univerzálisan alkalmazható definíciót találni. Olyant, amely nem vezet bonyolult értelmezési vitákhoz. Az egyik oldalon a terrorizmus elleni küzdelem, és az életek védelme áll. A másikon, a véleménynyilvánítás szabadságának elve, az európai jogbiztonság magas szinten való fenntartásának igénye jelentkezik. A kérdés, miként alakítható ki a helyes egyensúly? Konrad Szymański (UEN), írásban. − (PL) Képtelen vagyok támogatni a Deprez-jelentést, amit az ahhoz csatolt javaslatokat is. Ebben felvetődik egy gondolat, hogy az Európai Parlament tegyen ajánlást a Tanács felé a terrorizmus támogatását és a terroristák toborzását ösztönző tényezők tárgyában. A jelentés a terrorizmus elleni küzdelemben helytelen prioritásokat határoz meg. A javaslat mindenekelőtt a társadalompolitikai intézkedésekre helyezi a hangsúlyt. Ez a megközelítés nem segíti a terrorizmus elleni küzdelmet, amely elsőként a jobb határellenőrzést és a bűnüldöző szervek közötti koordinációt követeli meg. Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − A parlamenti baloldal felhígította a jelentés eredeti szövegének egyik kulcsfontosságú és egyértelmű üzenetét, amely azt mondta ki, hogy ”a terrorizmus (és különösen a dzsihádista terrorizmus) korunk legfőbb fenyegetése az Unió polgárainak biztonságára”. A jelentés semmiféle utalást nem tesz a terroristák toborzását elősegítő legfőbb elemekre, a korlátlan bevándorlásra, és bizonyos tekintetben közvetlenül az Egyesült Királyságot érintve, a keresztény vallással szembeni széles körű érdektelenségre, és saját történelmünk és kultúránk pozitív felfogásának hiányára. Aligha meglepő, hogy a földrészre újonnan érkezettek nem látnak semmit, amellyel azonosulhatnak. A jelentés megkerüli azt a lehetőséget, hogy a terrorizmus sikeresként is bemutatható, illetve a terroristák legitimációja, sőt jutalmazása is bekövetkezhet, amint ez történt az Ideiglenes IRA egykori vezetőinek esetében. Emiatt a jelentés ellen szavaztam, és elősegítettem, hogy a Parlament elvesse azt. - Report: Ignasi Guardans Cambó (A6-0002/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban: – (PT) Ez, az EP sajátkezdeményezésű jelentése, a világkereskedelmi liberalizációs céloknak és kezdeményezéseknek — legyen szó, bár az áruk, szolgáltatások és tőke mozgásáról — valódi gyűjteménye. E mögött ott áll az Unió és az Európai Bizottság, amely a kereskedelempolitikát kizárólagos uniós hatáskörbe helyező új uniós szerződés tervezete szerint, e politika egyértelműen teljhatalmú irányítója. A piacok megnyitása dogma. Az összes és minden fajta kereskedelmi akadály megszüntetése a fő csapásirány, különösen tekintettel a fejlett és felemelkedő gazdaságokra. A piacok felnyitása a cél, lehetőség szerint az uniós egységes piac mintájára. Miután a jelentés szerint a jelenlegi WTO-rendszer nem megfelelően szabályozó, és kötelező, a kereskedelemben az „európai irányítói modellt” szorgalmazza vagy szabadkereskedelmi megállapodások megkötése, vagy a jelenlegi WTO-tárgyalási forduló lezárása formájában. Utóbbi érdekében sürgeti a legfontosabb kereskedelmi partnerekkel, (mint az USA, Kanada és Japán) a szinergiák kialakítását.

19-02-2008

19-02-2008


HU

Példaként vegyük, hogy miként sürgeti a jelentés a nem uniós országokat, hogy számolják fel uniós cégekre vonatkoztatva a külföldi tulajdonlást korlátozó intézkedéseket … A gazdasági dominancia a cél. Ez magyarázza elutasító szavazatunkat. David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm az európai vállalkozások piacra jutása megkönnyítését célzó uniós stratégiáról szóló Guardans Cambó-jelentést. A piacra jutás kölcsönös elősegítésének elve, a KKV-k erőteljesebb támogatása, és a kibővített belső piaci megjelenés, előmozdíthatja a lisszaboni napirend végrehajtását. Külön is támogatom azokat a módosítási javaslatokat, amelyek különbségtételt szorgalmaznak a fejlett és felemelkedő gazdaságok, illetve a legkevésbé fejlett országok (LDC-k) és a fejlődő országok piacára való bejutás tekintetében. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Noha az európai belső piac hatalmas, a globalizáció következtében felnyílt világpiac még nagyobb és még dinamikusabb. Ennél fogva az európai vállalatok bejutása utóbbira, de különösen a magas növekedési ütemmel rendelkező felemelkedő gazdaságok piacára mind kormányzati, mind jelentsen. Miközben igaz, hogy a magánkezdeményezések terén nem magunk választunk, illetve a prioritásokat még kevésbé mi állítjuk fel, a kormányzati kezdeményezések szférájában még sok mindent tehetnénk. Egyrészt, tudatában kell lennünk annak, ha szeretnénk — és igenis, szeretnénk — a nemzetközi piacokra bejutni, akkor meg kell nyitnunk saját piacainkat is. Másrészt, alapvetően nagyobb figyelmet kell fordítani az európai vállalatok azon képességére, hogy a feltörekvő országokból érkező, gazdasági hatékonyságukban és versenyképességükben izmosodó vállalatokkal állják a versenyt. Azaz, késedelem nélkül saját vállalataink versenyképességének és innovációs képességének erősítésére kell koncentrálnunk, amely viszont csak szabad, nyílt és átlátható környezetben következhet be. Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. − (RO) A Guardans Cambó-jelentés az európai vállalkozások piacra jutása előmozdítását célzó uniós stratégiával foglalkozik. Múlt év első felében, az Európai Bizottság közleményben szorgalmazta a szorosabb összefogást az európai exportőrök piacra jutását előmozdítandó. A Bizottság által javasolt intézkedések kiterjednek a megközelítőleg 100 országra vonatkozóan piacrajutási tájékoztatást és más szolgáltatást biztosító közösségi számítógépes rendszer átszerkesztésére, nagyobb átláthatóság biztosítására, az európai exportőrök rendelkezésére álló közösségi szolgáltatásokat bemutató tájékoztatási kampány végrehajtására, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra. Mindazonáltal sajnálom, hogy az európai szocialista képviselőcsoport által a közbeszerzés és verseny tárgyában benyújtott módosítási javaslatokat leszavazták. Úgy vélem, fontos meghatároznunk a Bizottság, a tagállamok és az európai vállalatok között létrejövő, az utóbbiak harmadik piacra való belépésének esélyeit fokozó partnerség kereteit, de azzal egyidejűleg azt is biztosítanunk kell, hogy — a munkajogban, környezetvédelemben, a szellemi tulajdonjogok védelmében, és az emberi jogok terén vallott — az európai elvek és értékek az érintett piacokon is érvényesülnek.

8. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 12.40-kor berekesztették, és délután 3.05-kor nyitották ismét meg. ) ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök

9. Vita Európa jövőjéről (vita) Elnök. − A következő napirendi pont az Európa jövőjéről folyó vita, amelyben Svédország miniszterelnöke, az Európai Tanács tagja is részt vesz. Hölgyeim és uraim, melegen üdvözlöm Önöket e különleges ülésen. Külön is melegen köszöntöm Fredrik Reinfeldt urat, Svédország miniszterelnökét. Välkommen till Europaparlamentet! Üdvözlöm! (Taps) Nekem, de mindannyiunknak nagy örömünkre szolgál, miniszterelnök úr, hogy ma, első alkalommal, az Európai Parlamentben üdvözölhetjük az Európai Unió jövőjéről szóló vita kapcsán.

41

42

HU


Az előbb láttam az erkélyen feltűnni Simeon Sakskoburggotskit, Bulgária volt miniszterelnökét. Önt is melegen köszöntöm az Európai Parlamentben. A 2007. december 13-án Lisszabonban aláírt Szerződés új irányokba kormányozza az Európai Uniót. Sokévi vitákat követően, végül van egy szerződésünk, amely megfelel a kibővült Európai Unió támasztotta követelményeknek, lehetővé teszi, hogy a demokratikus eljárások eszközével élve, az Unió önmagát az európai népek reményei és elvárásai teljesítésének szentelje. Az új Szerződés nemcsak nagyobb átláthatóságot biztosít az Unió működésében — amely téma mindig is különleges fontossággal bírt Svédország számára — de az éghajlatváltozás elleni küzdelmet is beemelte az EU új célkitűzései közé. És ez is olyan terület, amelyen Svédország már kiemelkedő sikerekkel büszkélkedhet. Az Ön országának, miniszterelnök úr, minden oka megvan arra, hogy büszke legyen arra a vezető szerepre, amelyet Európában a megújítható energiaforrások felhasználásának terén elért. Nekünk, az Európai Unióban egyesülten kell felvennünk a küzdelmet az éghajlatváltozással, hogy így tölthessünk be e harcban globális vezető szerepet. Múlt héten, az Egyesült Nemzetek Szervezetében megtapasztaltam azt a reményt, amelyet az ENSZ vetett az Európai Unióba magába, de az Európai Parlamentbe, mint annak jogalkotói ágába is. A Lisszaboni Szerződés olyan eszközöket ad kezünkbe, amelyekkel a jövőnk szempontjából fontos célok megvalósítására, a célok tekintetében fontos reformok gyors végrehajtására törekedhetünk. Mint Ön is, miniszterelnök úr, az Európai Parlament is szilárdan hiszi, hogy az új szerződésnek 2009. január 1-ei hatályba kell lépnie. Az Európai Parlamentet tehát kellemesen érintette a svéd parlament (Riksdag) bejelentése, hogy 2008 novemberében szándékozik az új szerződést ratifikálni. Amennyiben a ratifikációs folyamat mind a 27 tagállamban, időben, sikeresen lezárul, akkor a 2009 második felében esedékes svéd elnökség már az új intézményi keretek között foghat hozzá a jövőbeni kihívások kezeléséhez. Svédország az európai integráció új korszakába vezet át bennünket. Az új szerződés alapján, az újjá választott Európai Parlament, egy új Bizottság, és a svéd elnökség, együtt képes lesz új fejezetet nyitni a kibővített együttműködésben. Az, hogy az energiabiztonság, az éghajlatváltozás, az Unió északi dimenziójának folyamatos fejlesztése, vagy a Balti tengerre vonatkozó uniós stratégia kérdéséről van-e szó, biztos, hogy azt várjuk Svédországtól, hogy hatalmas lendülettel lát neki az ügyek kezelésének. Ezért is nagy érdeklődéssel várjuk a majdani Európai Unióval kapcsolatos véleményét. Felkérem, tartsa meg hozzászólását!. Fredrik Reinfeldt, svéd miniszterelnök, az Európai Tanács tagja. − (SV) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma Önökkel lehetek. Amint az elhangzott, igaz, jelenlegi minőségemben most vagyok itt először. Még sohasem jártam ebben a teremben, de — fiatal politikusként — jártam Strasbourgban, és eljöttem az Európai Parlamentbe arról álmodva, hogy majd egyszer fellelem itt országomat, teljes képviselettel. Tudom mit jelent arról álmodozni, hogy egyszer bekerülünk ide. Nincs kétségem, Önök közül sokan megértik ezt. Nagy megtiszteltetés tehát számomra, hogy lehetőségem nyílik néhány, Európát érintő gondolatomat megosztani ezzel a Közgyűléssel. Néhány távollátó politikus, a második világháborút követően, megértette, hogy a béke biztosításának egyetlen útja az európai országoknak egy európai integrációban való egymáshoz láncolása volt. Amint ez történt akkoriban, az európai integrációt ma is egyértelmű előrelátással kell irányítani. Fel kell tennünk az alapkérdést: hová is szeretnénk jutni, és miként érünk el oda? Világunk nagyon gyorsan változik, és magunk vele együtt változunk. Mind erőteljesebben függünk egymástól. Szükséges azonban látnunk, hogy mi is legyen a bennünket vezérlő elv. Európai integrációs modellünknek olyan erősnek kell lennie, hogy se fanatikus nacionalisták, se vallási fanatikusok ne jelenthessenek veszélyt az európai békére és stabilitásra. Ne ijedjünk meg egy erős Európától. Ellenkezőleg, féljünk a gyenge Európától. Az erősebb Európa nagyobb felelősséget visel majd a globális problémák felett. Az erős Európa összekapcsolja a gazdasági fejlődést az éghajlatbarát politikákkal. Egy erős Európa gondoskodik polgárainak valós érdekeiről. Egy egyesült Európa — és ez olyan pont, amellyel érdemes foglalkozunk a maihoz hasonló időkben — mer Koszovó számára világos európai távlatokat nyitni. A svéd kormány hisz Európa ilyetén lehetőségeiben. Amint említette, Svédországnak világos, megkérdőjelezhetetlen hellyel kell rendelkeznie az európai integráció szívében. Amióta a jelenlegi kormány 2006 őszén hatalomra került, megtapasztaltuk az Európai Unió népi támogatottságának jelentős emelkedését.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Vannak emberek, akik azt mondják, ez csak szerencse kérdése. Nekik én azt mondom, minél többet gyakorolsz, annál szerencsésebb leszel. És magunk, nyilvánvalóan gyakoroltunk. Már 1962-ben az én pártom a helyi választások alkalmával az „Igen, Európára” jelszóval kampányolt. Majd 33 évet kellett várni, hogy képviselőinket az Európai Parlamentbe küldhessük. Úgy tűnhet, hogy hosszú évek szerződésekről folytatott tárgyalásait követően most levegőt vehetünk. Merkel kancellár asszony fantasztikus munkát végzett a probléma megoldása érdekében. Külön köszönetemet érdemelte ki Sócrates miniszterelnök is, aki nagy ügyességgel kormányozta a szerződést a sikeres lezárás felé. A Lisszaboni Szerződés jobb feltételeket teremt egy nyíltabb, hatékonyabb és dinamikusabb európai integrációhoz. Mindenekfelett azonban, új lehetőségeket teremt a jövő tekintetében fontos kérdések megvitatásához: az éghajlatra és energiára, a foglalkoztatottságra és gazdasági növekedésre, a népesedési, migrációs ügyekre, valamint az EU nemzetközi színtéren betöltött szerepére gondolva itt. Mindegyik témáról ejtenék pár szót. Olyan korszerű Európáért szeretnék dolgozni, amelynek mozgását a polgárok jövője határozza meg. Mindannyian bízunk abban, hogy a szerződés 2009. január 1-én hatályba lép. Amint az elnök úr megjegyezte, Svédország 2008. őszén tervezi a szerződés ratifikálását. 18 hónap múltán, pedig Svédország veszi át az elnökséget. Érdekes elnökség lesz, egy újonnan választott Európai Parlamenttel, egy új Bizottsággal, valamint a Lisszaboni Szerződés teremtette új irányítói pozíciókkal. Valamennyi felvetődő kérdésben az Európai Parlamenttel való szoros együttműködésre számítok. A svéd elnökség alatti kulcskérdések között lesz az éghajlat és az energia, a Hágai Program, a munkahelyek és a gazdasági növekedés témája. A Balti-tengeri ügyek, és az Unió, mint globális szereplő. Már intenzíven dolgozunk az előkészületeken. Felkészülünk arra is, hogy váratlan események történhetnek. Más szavakkal, nagyfokú rugalmassággal kell rendelkeznünk, továbbá azzal a képességgel, hogy alkalmazkodjunk a mindenkori helyzethez, amely a legjobb szándék ellenére is befolyásolhatja folyamatainkat. Az éghajlat és energia jelenti korunk társadalmai számára a legnagyobb kihívást. Igen nagy a felelősségünk az elkövetkező nemzedékekkel szemben, hogy sikerüljön kialakítanunk a hosszú távú fenntartható fejlődéshez igazodó politikát. Együttesen, keményen kell küzdenünk azért, hogy a 2009 decemberében Koppenhágában rendezendő ENSZ csúcstalálkozón e téren nemzetközi megállapodás szülessen. A múlt év tavaszi tanácsülés történelmi döntéseinek köszönhetően az EU vezető szerepet vállalt fel. Egyedül azonban nem képes e felelősséggel megbirkózni. Szoros együttműködésre van szükségünk egy sor országgal, beleértve Indiát, Japánt, Kínát, Oroszországot, és az Egyesült Államokat. Egyes számítások szerint a globális energiaszükséglet nem mérséklődik, hanem várhatóan még emelkedik is. 2030-ra 50 százalékkal. Az éghajlati problémák kezelésének kulcsa, nyilvánvalóan, abban rejlik, miként kezeljük ezt, a feltételezett energiaigény növekedést. Az első kérdés az, miként javíthatunk az energia-megtakarításon és energiahatékonyságon? Az éghajlatváltozással járó kihívások új politikai megközelítéseket is kívánnak. Szerte kell oszlatni azt a mítoszt, hogy a növekedés a környezet ellensége. Svédország pontosan ennek ellentétét példázza. 1990, a kiotói kezdet óta gazdaságunk 44 százalékkal növekedett, miközben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása kilenc százalékkal csökkent. Beruháztunk a kutatásba és az új technológiákba, és ezt összekapcsoltunk az adók és rendelkezések áttekintésével. Mindez megnyitotta az ajtót olyan fejlesztések előtt, amelyekben a környezet szolgált ugródeszkaként új társaságok és új munkahelyek teremtéséhez. Meggyőződésem, hogy elérhetjük az EU éghajlat- és energiacsomagjában meghatározott célokat. Ehhez azonban a megfelelő politikai eszközrendszert kell alkalmaznunk, hogy társadalmunkat és vállalatainkat a helyes döntés meghozatalára bátorítsuk. Környezetünk szennyezését meg kell drágítani, míg a széndioxidmentes megoldást célzó törekvéseket kifizetődővé kell tenni. Amint arra sokan rámutattak, a zöld technológiák már léteznek. A kormányoknak nagy a felelőssége a szükségszerű változtatások végrehajtásáért. Amint az átlagpolgárnak is. Úgy kell néznünk ezt, mint egyfajta szerződést a kormányok és a közösség között, a környezetbarát megoldások támogatására. Ez a versenyt növeli, de az erőteljesebben környezetbarát társadalmak javára. Mindannyian nyerünk ebből.

43

44

HU


Ami a Lisszaboni Szerződést illeti, az Egyesült Államok már 100 éve a világ legnagyobb gazdasága. Most azonban új szereplők is befolyásolják a világgazdaságot. India és Kína gazdasága irdatlan ütemben fejlődik. A globalizáció a világ számos szegletében pozitív eredményekkel járt: erőt ad a demokráciához, a nyílt és zárt társadalmak közti eltéréseket élesen fókuszba állítja. A globalizáció, azonban a versenyt is fokozza. Azok a politikák, amelyek tegnap munkát, biztonságot, prosperitást jelentettek, folyamatosan kiigazításra szorulnak, hogy hasonló sikereket érhessünk el holnap is. Ma Európa munkaképes korú népességének harmada a munkaerőpiacon kívül van. Ez a helyzet fenntarthatatlan. Fokoznunk kell a munkaerő mennyiségét, és küzdenünk kell a kirekesztődés ellen. Nemzeti munkaerőpiacaink reformja révén. Amint a gazdasági integráció fokozottan erősebbé válik az Unióban, de a világban is, a nemzeti reformtörekvések sikerei és kudarcai, mert ilyenek ugyancsak akadnak, már nem tekinthetők többé belügynek. Ezek mindannyiunkat érintenek. Jövőbeni európai prosperitásunk erőteljesen függ attól, hogy magunk, mint tagállamok, miként teremtünk kedvezőbb feltételeket a globalizációval keletkező lehetőségek megragadásához, a kihívásoknak való megfeleléshez. Ez, nem utolsó sorban, a demográfiai trendeknek és a környezetvédelmi területek határokon átnyúló kihívásai kezelésének kérdése is. Egy előremutató uniós energia- és környezetvédelmi politika előfeltétele a hosszú távú fenntartható növekedésnek, és így az európai prosperitásnak is. De fontos eleme jövőbeni versenyképességünknek is. A fenntartható fejlődés és foglalkoztatás lisszaboni stratégiáján keresztül az EU megteremtette azokat az eszközöket, amelyekkel e kihívások megválaszolhatók. A stratégia adott. Sajnos, mellékvágányra szaladunk, amikor annak végrehajtására sor kerül. A szerkezeti reformok folytatásával, a kutatásba való beruházások révén, és az új technológiák megalapozásával, tegyünk határozott erőfeszítéseket az EU globális versenyképességének megerősítésére! Tegyünk valódi erőfeszítéseket a belső piac teljes megvalósítására, egy innovatívabb európai üzleti környezet kialakítására! Igazoljuk azt, hogy megéri dolgozni! Természetesen, még nagyon sok teendőnk van, mind nemzeti, mind közösségi szinten. Elég talán azt mondanom, hogy „szabadalom” és „munkaidő irányelv”, és Önök már értik is, mire gondolok. Le kell zárnunk a WTO Doha-fordulóját. Ez jelentős ösztönzést adhat a globális gazdasági talpra álláshoz. Nyílt kereskedelmi rendszerre, és a liberalizáció folytatására van szükségünk, ha a lisszaboni stratégia szellemében erősíteni akarjuk Európa versenyképességét. Ugyanakkor sokan tudják, hogy a protekcionizmus milyen szelei fújnak Európában. Ellent kell állnunk. A protekcionizmus nem a megoldás. Hosszabb távon jobban károsítja azokat, akiket védelmeznie kellene. És nincs vesztenivaló időnk. A WTO-n belül lehetőségeink kapuja bezáródni látszik. Amikor azonban a lisszaboni stratégiáról beszélünk, ne panaszkodjunk Micimackó Füleséhez hasonlóan. Álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk vissza az éppen elhagyott időszakra. S meglátjuk azt a tekintélyes sikert és haladást, amelyet elértünk. Azok a tényezők, amelyek a lisszaboni folyamathoz vezettek, 2005 óta tartják fenn a folyamatot. Azt a folyamatot, amely megerősítette a tagállamok elkötelezettségét, ösztönözte a végrehajtást, és eredményeket hozott. Sok köszönhető a Bizottság eltökéltségének, Barroso bizottsági elnök erős személyes elkötelezettségének. Szeretném azonban az Európai Parlamentnek is megköszönni igen építő szellemű közreműködését. Miként lelhető fel a majdani kihívások kezelésének leghatékonyabb módja? Miként biztosíthatjuk együttesen a fenntartható fejlődés és teljes foglalkoztatottság révén Európa hosszú távú felvirágoztatását? Miként lesz képes Európa megvédeni globális pozícióját? Megítélésem az, hogy a 2009-es svéd elnökségi időszak kiválóan alkalmas az elkövetkező évtizedben követendő, a fenntartható fejlődésről és foglalkoztatásról szóló európai stratégiával kapcsolatos vita elindítására. Hadd ejtsek pár szót az uniós költségvetésről. Úgy véljük, már régen túljutott szavatossági határidején. A költségvetés legyen az uniós célok megvalósításának elsődleges eszköze. Viszont, eszerint a célokat is jobban kell tükröztetnie. Ma a költségvetés 40 százaléka mezőgazdasági támogatás. Olyan szektor ez, amely az európai foglalkoztatottságból 2 százalékkal részesedik. Ez ésszerűtlen. Képzeljék csak el, mi lenne, ha e helyett az EU kutatás-fejlesztéshez, a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez, a környezetvédelemhez és a külkapcsolatokhoz való hozzájárulását növelnénk! Képzeljék el, hogy lenne bátorságunk őszinte párbeszédet folytatni arról, mit is kellene finanszírozni közösségi, és mit nemzeti szinten!

19-02-2008

19-02-2008

HU


Európa demográfiai folyamatainak jellemzője a lakosság gyors öregedése. Olyan folyamat ez, amely jóléti rendszereinket fokozatosan nyomás alá helyezi az elkövetkező években. Pár adat elegendő annak igazolására, hogy milyen gyorsan is változott Svédország arculata. Alig valamivel kevesebb, mint 100 éve, 1913-ban, a nyugdíjhatárt 67-ben határozták meg. Jegyezzük meg, hogy akkor a várható élettartam Svédországban 56 év volt. Az igazság tehát az, hogy a nyugdíjrendszer azon keveseket szolgálta, akik túlélték munkáséveiket, és még néhány évet élvezhettek életükből. A legtöbben csak dolgoztak, majd meghaltak. És nagyon kora fiatalságuktól dolgoztak. S most, miközben a nyugdíjba vonulás ideje csökken, a svédországi átlagosan várható élettartam 80 évre emelkedett. Kiindulva egy olyan helyzetből, amikor lényegében teljes életünket a munkában töltöttük, elérkeztünk oda, hogy egy ma születő svéd arra számíthat, életének mintegy felét szenteli munkának. Elképzelhetetlen fejlődés, pár emberöltő alatt. Ez azonban azt is jelenti, hogy mind kevesebb embernek kell mind többet eltartania. Mindez, a munkaerőpiacról való jelentős mérvű kirekesztődéssel együtt, új munkahelyteremtő politikáért kiált. Tekintve a kihívásokat, több embernek kell munkát vállalnia, hogy a kedvező jóléti rendszert fenntarthassuk. Tekintve jelenlegi életmódunkat, több embernek kell élete hosszabb időszakát munkával kitöltenie. Az idős emberek arányának növekedése Európában nem párosul a munkaképes korúak számának emelkedésével. S itt lép a képbe a bevándorlási politika. Helyesen kezelve, ez fontos és ténylegesen szükségszerű eleme annak a kirakónak, amelyet egy olyan jóléti rendszer fenntartása jelent, amely megfelel ennek az elnevezésnek. Képzeljük el, hogy az újonnan érkezettek, pozitívak, reménykedők, tenni akarók, olyan fogadtatásban részesülnek, amely segíti a magukkal hozott pozitív energiák kisugárzását! Megfelelő politikai feltételeket kell teremtenünk azok számára, akik eljutottak Európába. Lehetőségeket, amely előmozdítja gyors belépésüket a munkaerőpiacra. A migráció égető kérdés számos tagállam számára. Az ellenőrzés és a visszafogadási megállapodások sohasem lehetnek kizárólagos eszközei a megnövekedett bevándorlásból eredő kihívások megválaszolásának. Azok, akik azt feltételezik, hogy elegendő a határellenőrzések szigorítása a nagyszámú és igen változatos migrációs kérdések kezelésére, leegyszerűsítik az egész problémakört. Szélesebb perspektívában kell a témát látnunk, mind az EU, mind a kibocsátó országok tekintetében. Svédország támogatja azt az ambiciózus célt, hogy 2010-re szülessen meg egy közös európai menedékjogi rendszer. Hogy az sikeres legyen, markáns erőfeszítéseket kell tennünk. Svédország ugyancsak prioritásnak tekinti az uniós külkapcsolatok integrációjának továbbfejlesztését, a migrációs és a fejlesztéspolitika közti összhang megteremtését. Emlékeznünk kell arra, hogy kizárólag a migrációt kiváltó, a szegénység és elnyomás formájában jelentkező okok kezelésére tett erőfeszítésekkel érhetünk el valós eredményeket. Globális megközelítést kell alkalmazni. Többek között az „ENSZ felsőszintű párbeszéd a migrációról” program keretében. Az EU-nak kiemelkedő szerepet kell vállalnia ezen elképzelések konkrét tartalommal való megtöltésében, beleértve ebbe az érintett afrikai országokkal való széleskörű és partnerségen alapuló együttműködést is. 2010-2014-re, olyan nagyra törő és előretekintő programot szorgalmazunk, amely felváltja a Hágai programot. Ebben a folyamatban, nagy jelentőséget tulajdonítunk az Európai Parlament részvételének. A nemzetközi terrorizmus jelenti nyílt társadalmaink számára az egyik legfőbb globális fenyegetést. Amint terebélyesednek a terrorista hálózatok, látjuk, hogy mind többen lépnek önállóan is akciókba, és a terrorista támadások mind kiszámíthatatlanabbá válnak. A szervezett bűnözés folyamatosan erősödő probléma Európában. Az elkülönült országok mind nehezebben képesek egyedül felvenni a küzdelmet az erősödő, nemzetközi szervezett bűnözéssel. A szervezett bűnözés egy része az Unión kívül ered. A Lisszaboni Szerződés új eszközöket ad kezünkbe a terrorizmus és más, súlyos, a határokat átlépő bűnözéssel szembeni küzdelemhez. Az Európai Parlamentnek központi szerepe lesz ezzel összefüggésben. A jogszabályok közelítését folytatni kell. A bírósági határozatok kölcsönös elismerésének lehetőségeit tovább kell fejlesztenünk. Az EU ügynökségeit, az Europolt és Eurojustot meg kell erősíteni, a nemzeti bűnüldöző hatóságok közötti információcserét tovább kell szélesíteni. Ugyanakkor, és ez fontos, kiegyensúlyozottan kell cselekednünk. Amikor a bűnüldözői akciókat erősítjük, az egyén jogainak erősítéséről sem feledkezhetünk meg. Az Európai Parlament közreműködésére itt különösen számítunk. Fontos számunkra, hogy a büntető ügyeknél, uniós szinten, értsünk egyet a jogbiztonság, és az áldozatok jogainak megerősítésében.

45

46

HU


Azt szeretném látni, hogy Európa a béke és megbékélés hírnökeként lép elő a világnak még olyan térségeiben is, ahol háború és konfliktus zajlik. Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában, de — természetesen — még itt, Európában is érvényes ez.. Svédország széleskörű vitát kezdeményezett az európai közös biztonsági stratégia továbbfejlesztéséről. 2009-ben keményen munkálkodunk majd azon, hogy helyére kerüljön az európai külügyi szolgálat. A közel-keleti konfliktusok rendezésének elősegítése az elkövetkező években az Európai Unió egyik legkiemeltebb feladata lesz. Az izraeliek és palesztinok közötti majdani rendezésnek a két-országos megoldáson kell alapulnia, amelynek keretében mindkét fél biztonságos és elismert határokon belül élhetne. Erősítenünk kell az iszlám világgal való párbeszédet. Fontos cél a mélyebb bizalom, tisztelet és megértés kiépítése „a Nyugat” és a mohamedán világ között. A társadalmi lét minden területén szorosabb kapcsolatokra törekszünk Oroszországgal. Reméljük, hogy az Oroszország WTO-tagságát nehezítő maradék akadályt is sikerül lebontani. Érdekünk, hogy Oroszország modern, sikeres és demokratikus állammá váljon. Sajnos, az elmúlt években tapasztalt fejlemények, amelyek egy parancsuralmi rendszer irányába mutatnak, a remélttől eltérő fejlődést sejtetik. Aggódunk e trend fennmaradása miatt. A nyugat-balkáni helyzet továbbra is Európa legnagyobb és legbonyolultabb kihívásainak egyike. Még hosszú ideig leköt bennünket majd a koszovói nemzetépítésben való részvételünk. A jelentkező gondokat nem szabad lebecsülnünk. A koszovói gazdasági és szociális helyzet igen nehéz. Sokáig eltart még, hogy az ország alkotmányos államként működjön. Az államépítés időigényes, de készen kell állnunk jelenlétünk és segítségünk biztosítására. Ez felelősségünk. Elkötelezettségünk azonban a térség egészének szól. Fontos kiemelnünk ezt, s különösen a mostanihoz hasonló időkben. Az európai válságkezelés a jövőbeni európai kül- és védelempolitika egyik legfontosabb kérdése. Országom — amennyire lehetséges — aktív szerepre törekszik az európai biztonsági és védelempolitika folyamatos fejlesztésében. Svédország szinte valamennyi EU-kezdeményezte akcióhoz csatlakozott. Készen állunk az EU csádi küldetésében való részvételre is. Stockholm közelebb van Minszkhez, mint Svédország legészakibb részéhez. Belarusz a kontinens utolsó diktatúrája. Kötelességünk nagyobb támogatást biztosítani az ország demokratikus erőinek. A Balti-tenger mellékének fejleményei aggodalmat váltanak ki Európában. A tengerparti kilenc állam közül nyolc már az Unió tagja. Az EU lakosságának közel negyedét, mintegy 100 millió főt érintenek a Balti-tenger érzékeny környezetében lejátszódó események. Összehangolt európai erőfeszítések kellenek. Bízom abban, hogy a Bizottság számára feladatként kiosztott, még a 2009-es svéd elnökséget megelőzően beterjesztendő baltikumi-stratégia megadja a válaszokat a térségbeli kihívásokra. E stratégia modellként szolgálhatna arra, hogy — végső soron az Unió egészének megerősítését sem feledve — egy kibővített EU-ban miként adunk választ egy adott régió kérdéseire. Befejezésül szeretnék pár szót szólni a bővítésről. Mint tudják, ez a téma érzékenyen érinti a svéd kormányt, és a svéd népet is. A bővítés mindenkor az EU legnagyobb kihívása, de egyben legnagyobb lehetőség is. Ha valaki végigutazik a közelmúltban csatlakozott országokon, meglepődve látja a fejlődést, és a jövőbe vetett hitet. Sajnos mind több bíráló hang hangzik el a bővítés kérdése kapcsán. Hadd legyek teljesen egyértelmű: a legnagyobb butaság lenne elfeledkeznünk arról, hogy minek elérésére is vállalkoztunk, az európai integráció eszméje miért is bontakozott ki. Bővítés nélkül Európa nem olyan volna, mint amilyen ma. A folyamatos bővítések nélkül földrészünk biztonságát kockáztatnánk. Hiszen a bővítés a legfontosabb stratégiai eszközünk, amelynek révén terjeszthetjük azokat az értékeket, amelyeken az európai integráció alapszik. Leromboltunk egy falat Európában. Nem szabad egy másikat építenünk Törökországgal, vagy bármely más európai állammal szemben. Most már tudjuk, hogy még sok mindent kellett volna — vagy kellett volna jobban — tennünk, együttműködve Európában, de globális szinten is. Sohase vegyük egyszerűen adottnak az európai integrációt. Erős Európára van szükségünk. Amelyben még magasabbra merünk törni, teljes bizalommal önmagunk iránt. Köszönöm figyelmüket! Várom a lehetőséget, hogy a rotációs elnökségi váltást követően, a nyáron találkozhassunk.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Elnök. − Köszönöm miniszterelnök úr. Örömmel látom, hogy az Európai Bizottság is képviselteti magát Margot Wallström alelnök személyében. Most rátérünk a vitára Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, miniszterelnök úr, képviselőtársak! Nagy örömömre szolgál, hogy a PPE-DE képviselőcsoport nevében, e képviselőházban üdvözölhetem Svédország miniszterelnökét. Fredrik Reinfeldt-et. A Lisszaboni Reformszerződés aláírása óta Ön az első kormányfő, aki megosztotta e képviselőházzal Európa jövőjére vonatkozó gondolatait. A szerződéssel, és annak a demokratikus folyamatok révén az Unió helyzetére gyakorolt hatásával kapcsolatos vitánk előestéjén, a PPE képviselőcsoport nevében kérve szót, sürgetem a ratifikációs folyamat megfelelő ütemű végrehajtását. Mostanáig a 27-ből öt tagállam ratifikálta a szerződést. Ők igent mondtak azokra az új eszközökre, amelyeket a Lisszaboni Szerződés előteremt a jövőbeni Európa formálásához, és az emberek törekvéseinek lényegi megvalósításához. Minél hamarabb jutunk túl a ratifikáción, annál gyorsabban alkalmazhatjuk azokat az eljárási szabályokat, amelyek alapvető fontosságúak a hatékony európai fellépés tekintetében. És még fontosabb, annál hamarabb összpontosíthatjuk erőfeszítéseinket közös politikáink tartalmának megvalósítására. Európa számára fontos, hogy gyors döntéseket hozzon az energia, az éghajlat, az élelmiszerbiztonság, a bevándorlás és a védelem területein. Több mint 50 évig az a politikai család, amelyhez magam is tartozom, bátorította és támogatta az európai fejlődést. 2009 júniusában a közösen képviselt értékek Európája, a prosperitás Európája, a biztonság és szolidaritás Európája melletti elkötelezettségünket tesszük próbára a népszavazás révén. Reméljük, Európa készen áll e megmérettetésre! Olyan Európát akarunk, amelyik versenyképes és munkahelyet teremt, segíti a gazdasági növekedést és szociális fejlődést. Európa jóléte bennünket hosszútávon is foglalkoztató kérdés. Ezért szorgalmazzuk a fenntartható, egyben érzékelhető fejlődést, amely kiterjed a környezet védelmére és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre is. A PPE–DE csoport támogatja a szabad kereskedelmet — azt a típusú szabad kereskedelmet, amely lehetővé — teszi a társadalom legszegényebbjeinek vásárlóereje emelkedését, és előmozdítja mind a nemzeti határokon belül, mind az egyes országok között az egyenlőtlenségek mérséklését. Miközben úgy gondoljuk, hogy a globalizáció esélyt adhat Európának, sohasem fogadjuk el a korlátlan szabad kereskedelem eszméjét. Felelősségünk, hogy védjük a legveszélyeztetettebbek érdekeit, és óvjuk az európai szociális modellt. A gazdasági növekedés és a szociális védelem magas szintje, nem egymást kizáró elemek. Az a tény, hogy 2007-ben növekedési ütemünk meghaladta az Egyesült Államokét, bizonyítja igazamat. Az európai jólét azon is múlik, sikerül-e hatékony és nyitott egységes piacot létrehoznunk, és a lisszaboni stratégia célkitűzéseit megvalósítanunk. Azt kívánjuk, hogy az európai számlák felett őrködők felelősek legyenek, illetve magas minőségi követelményeket állítsanak a közpénzek igazgatását tekintve. A költségvetési elvek nem áshatják alá a szolidaritás elvét sem a tagállamok, sem Európa és globális partnerei között. A szolidaritás pénzbe kerül, de készen kell állnunk a számla kiegyenlítésére. Olyan erős Európát is akarunk, amely képes felvenni a harcot a nemzetközi terrorizmussal, a szervezett, határokon átnyúló bűnözéssel. Ami itt kockán forog, az értékeinknek, szabadságunknak, demokráciánknak, jogállamiságunknak, és szolidaritásunknak védelme. Nincs helye tárgyalásoknak, ha Európa területének és népeinek biztonságáról van szó. Nehezen megszerzett szabadságunk védelme lankadatlan elszántságot, kemény, összehangolt intézkedéseket követel. Miközben ébernek kell maradnunk a valós fenyegetésekkel szemben, tiszteletben kell tartanunk az emberek egyéni szabadságjogait is. Amit mi pártolunk, az egy egészséges egyensúly a biztonság és személyes szabadság között. A nemzetközi színtéren is elérkezett az ideje, hogy Európa elkötelezze magát, és szorosabbra fonja kapcsolatait a hozzánk hasonló világszemlélettel rendelkező partnerekkel. Támogatjuk a jól megalapozott, tartalmas transzatlanti kapcsolatokat, de kiállunk a jó szomszédság politikájának fejlesztése, valamint az EU bővítése mellett is. Ciprust illetően, csoportunk támogatja a legutóbbi, az igazságos megoldás feltárására irányuló erőfeszítéseket, amely megoldás biztosítaná a sziget valamennyi polgára számára a békés egymás mellett élést. A Közel-Keleten Európának politikai és pénzügyi támogatást kell felajánlania az izraeliek és palesztinok közötti bonyolult béketárgyalási folyamatok előmozdítására. A szélsőségesség emelkedő hulláma aligha állítható meg a felek mindegyikének engedményei nélkül. Magának az Európai Uniónak léte bizonyítja, hogy lehetséges a népek közötti gyűlölet legyőzése, a közös jövő építése.

47

48

HU


Ahol konfliktusok tépnek szét népeket, saját tapasztalatainkra támaszkodhatunk. Ma a Balkán délkeleti térsége földrészünk legkevésbé stabil övezete. Koszovó függetlenségének kinyilvánítása a bizonytalanság új időszakát sejteti. Felszólítjuk az összes érdekeltet, hogy lépéseiket a mértékletesség jellemezze! Kerüljék a provokáció minden formáját. Parancsoló szükségszerűség a nép biztonságának garantálása. Európának itt kulcsszerep jut. Eljött az idő annak igazolására, hogy képesek vagyunk stabilizálni a Balkánt. A helyi hatóságokat megerősítendő, elfogadjuk uniós rendőrségi és igazságügyi missziók Koszovóba küldését. Felszólítjuk Koszovót, hogy törekedjen egy stabil, demokratikus, multikulturális jövő, egy európai jövő építésére! A közösségi tagság lehetősége a Balkán teljes egészére érvényes, nyilvánvalóan beleértve ebbe Szerbiát is. Nem támogatjuk Szerbia elszigetelését. Mi Európa egyesítését szorgalmazzuk. Elnök úr, miniszterelnök úr! Vitánk Európa jövőjéről szól. Szembe kell néznünk a kihívásokkal, választ kell találnunk azokra. Szükségünk van egyértelmű politikai elképzelésekre, valamint eltökéltségre, bátorságra. Ezen értékek és prioritások biztos talapzatára építve, a PPE-DE képviselőcsoport kész a számára adódó szerepet eljátszani a kihívásoknak való megfelelés folyamatában. Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, miniszterelnök úr! Örülök, hogy Strasbourgban üdvözölhetem Önt. Nem tudom, hogy Malmström asszonyt is hasonló öröm tölti-e el, hogy Strasbourgba kellett jönnie, de talán ezt más alkalommal kellene megbeszélnünk. Szép beszédet mondott, miniszterelnök úr. És úgy vélem, bölcset is, hiszen rámutatott, hogy az általunk elképzelt Európa csak akkor valósítható meg, ha az Európai Uniót felkészítjük szerepének eljátszására azon kihívásokkal összefüggésben, amelyek a világ bármely más területéről kiindulva is, e földrészen jelentkezhetnek. A globális éghajlatról szóló vita nem európai vita, hanem globális jellegű. Ez igaz. Az Európai Unió világkereskedelemben betöltött szerepének vizsgálata nem szorítkozhat a belső piacról folyó vitára, hanem hozzá kell járulnia azon lehetőségek beazonosításához is, amelyek segítségével ez a hatalmas piac a maga gazdasági erejével hozzájárulhat a jóléthez nemcsak Európában, de a többi földrészen is. A helyzet az, hogy a többi földrész jóléte — és ez átvezet a felvetni kívánt harmadik pontomhoz — elősegíti a világbékét. Mint béke teremtő erő, amely saját területén stabilitást és harmóniát eredményezett, Európának hozzá kell tudni járulnia ahhoz, hogy a világ egy békésebb hely legyen. Ez nem értelmezhető úgy, hogy Európa oktassa ki a világot, de az európai modell példaként szolgálhat. A nemzetek feletti integráció, az az integráció, amely a nacionalizmust hátrahagyja és a nemzetek feletti megközelítés érdekében átlép a megosztó vallási és etnikai konfliktusokon, áthidalja a véres múlt keltette szakadékokat, mindig nagyobb jóléthez vezet, és mindenkor a békét erősíti. Ezért is függ Európa jövője a kormányfők, mint Önnek is, képességétől, hogy fel tudnak-e készülni arra a pillanatra, amikor a nemzeti szuverenitás egy részét át kell adni annak érdekében, hogy erősödjék a nemzetek feletti építmény, amely viszont világunkban a nagyobb prosperitás, és így országainkon belül a tartósabb béke záloga. Ezzel a logikával élt Ön itt, és egyetértek ezzel. Ez igen különbözik az állandóan nagyobb nacionalizmust igénylő ultranacionalisták által osztott, holnap itt ismét megtapasztalható logikától. A több nacionalizmus még mindig csak több háborút szül. Ne habozzunk cselekedni! Emiatt is mai napi üzenete igen jó volt. (Közbekiabálások) Akik így reagálnak, pontosan őrájuk utaltam. Legalább üzenetem eljutott hozzájuk. Amit hiányoltam, miniszterelnök úr, a szociális Európa kérdése volt. Valaki szólt, hogy figyelj oda Reinfeldtre, mert szinte majdnem olyan, mint egy szocialista. Legalábbis ezt a benyomást keltette a svédországi választási kampány során. Elismerem, a svéd nép nagyon gyorsan felismerte kormányának igazi törekvéseit. Mai beszédében, azonban, egyetlen egyszer sem utalt a társadalmi felelősséggel is rendelkező Európa eszméjére. Most már tudom, hogy Ön szerint a szociálpolitika nemzeti ügy. És igaza van. Hozzá kell azonban tennem, hogy amennyiben az Ön által fejleszteni gondolt belső piacot a svéd emberek, de más ország polgárai is, az általuk otthon élvezett magas szociális színvonal veszélyeztetőjeként fogják fel, akkor elutasítják azt. Ebben az esetben pedig, az Ön világkereskedelmi politikája értéktelen dologgá válik. Végig kell gondolnia, hogy miközben szükséges a belső piac fejlesztése, a folyamatnak ki kell egészülnie az európai szociális modell párhuzamos fejlesztésével. Amennyiben ugyanis ez az ikerpályás megközelítés nem érvényesül, a pusztán a szabad kereskedelmen alapuló, torzult, európai belső piac az országainkban küzdelemmel kiharcolt társadalmi stabilitást egyértelműen fenyegető elemmé válik. Hadd adjak ezért Önnek pár jó tanácsot, miniszterelnökúr: lépjen előre a globális éghajlat, lépjen előre a világkereskedelem, és lépjen előre a nemzetközi

19-02-2008

19-02-2008

HU


béketeremtés terén, de lépjen előre az európai szociális modellt illetően is. Miután magam tudom, hogy Ön olyan ember, aki képes tanulni, meglehetősen bizonyos vagyok abban, hogy némileg igazít az egyensúlyon. Miniszterelnök úr! Nagyon örültem a Törökországgal kapcsolatos észrevételének. Ön tisztességes ember, amint a mi elnökünk is. Ő egy teljes extra másfél percet adott képviselőtársamnak, Doyle úrnak. Bizonyára ezt teszi ezt velem is, így lesz időm még egy pont felvetésére. Szólt Törökországról. Mondja el ugyanezt európai tanácsbeli kollégájának, Sarkozy elnöknek is, mivel nem szerencsés dolog az, hogy emberek — az Európai Unióban — rendszeresen egymásnak ellentmondó üzeneteket küldenek. Amennyiben én volnék Törökország miniszterelnöke, sohasem szűnne meg értetlenségem. Reinfeldt úr felkeresi az Európai Parlamentet és közli velünk, hogy nemcsak, hogy nem zárjuk be a kapukat, hanem a török csatlakozást lehetőségét feltétlenül nyitva hagyjuk. A Janša urat követően nálunk megjelenő következő tanácsbeli elnök majd ennek az ellentétét mondja. Ebben teljesen bizonyos vagyok. Az ugyanis tény, hogy Sarkozy már kifejtette az Európai Parlamentben, hogy Törökország Európai Unióhoz való csatlakozása nem szerepel az ő napirendjén. A téma nem pofozható ide-oda. A helyzet tisztázása alapvető. Létezik egy egyértelmű stratégia a török csatlakozással összefüggésben, és nekünk nyilatkozataink mellett kell kiállnunk. Igazam van, vagy nem? Ön ma egyértelműen szólt, és remélem, hogy Nicolas Sarkozy hasonlóan cselekszik. Egy utolsó megjegyzés: ami leginkább tetszett, az az Ön bejelentése volt, hogy szeretne jövő év nyarán a Tanács soros elnökeként visszatérni. Ez jó. Néhányan azt gondolják, hogy a legközelebb itt felszólaló tanácsi elnök már állandó lesz. S ő jelenti majd be az összes, vetésforgóban működő elnökség programját. Más szavakkal, Blair úr vagy Juncker úr, vagy bárki, akit a színfalak mögötti alkudozás számunkra teremt, lesz az, aki beterjesztheti az Ön kormányának, Stockholmban már elfogadott programját. De mégis Ön az, akit az elnökségi körforgás során az Európai Parlament elvár, saját programjával, amelybe már beépül a szociális Európa eszméje. Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Amikor a Parlament első alkalommal összehívta e vitasorozatot Európa jövőjéről, kevesen hittek abban, hogy 2009-re hatályba lép egy új szerződés. Európa süllyedőben volt, és Reinfeldt úr honfitársának, August Strindbergnek szavait parafrázishoz kölcsönözve, „volt valami természetellenes abban, hiszen a természet haladást, fejlődést követel, és minden hátralépés csak elvesztett energiát jelent.” A süllyedés óta az Európai Unióban összegyűlt az a kollektív energia, amely ismét a haladás pályájára állította Európát. Amikorra miniszterelnök úr országa átveszi az irányítást, az EU már keresztül jutott saját demokratikus forradalmán: nyitottabb, elszámoltathatóbb, a polgárok felé megértőbb lesz. Tehát, akik a demokrácia hiányát kérik számon az EU-n csak rekedtre csaholják magukat egy olyan szerződés ellenezőiként, amely a polgárokat és az ő képviselőiket ülteti a vezetői székbe. A holdat ugatják, amikor tiltakozásukat e Parlamentbe hozzák, amelynek nincs jogköre a nemzeti kormányok által elfogadott döntések felett, hogy tartsanak-e népszavazást, vagy sem. Miniszterelnök úr, Ön, akinek konszenzus-teremtő híre van saját hazájában, az ideális jelöltnek tűnik arra, hogy az Európai Uniót egy új Tanács, egy új Parlament, és egy új Bizottság képében vízre bocsássa. Azonban valóban átveszi-e az irányítást — mint tették ezt az elnökségek a korábbi időszakokban — vagy egyszerűen a Tanács főállású elnökének lesz a kabinetfőnöke? Az igazság az, hogy a szerződés keretet ad a még felrajzolásra váró jövő tekintetében. Olyan jövőről van szó, amelyben a legfőbb kihívás — amint ezt Svédország Európa minisztere kifejtette — az állampolgárok által teljes joggal elvárt gyakorlati eredmények biztosítása, s nem valamiféle végeláthatatlan távolba meredés, amelyet egy bölcsek tanácsa egyszerűen meghosszabbítana. Az egymást követő felmérések azt jelzik, hogy az euroszkeptikusoknak nincs igaza. A polgárok nem akarnak kevesebb Európát. Többet akarnak: több közös akciót a terrorizmus ellen, több közös akciót az energia és környezetvédelem ügyében, a védelem- és külpolitikában, a migráció, a kutatás-fejlesztés terén. Azt akarják, hogy Európa merjen nagyban gondolkodni. És mégis, szinte minden területen az együttműködés gyerekcipőben jár, mert a tagállami kormányok a nemzeti fővárosokban a közakarattal szembe masíroznak. 10 hónapunk van, mielőtt a szerződés hatályba lép. Ideje, hogy saját házunk táján rendet rakjunk, e képviselőházat felkészítsük, hogy élni tudjon hatalmának példátlan növekedésével, hogy a Tanács és a Bizottság „lisszabonítsa” mind az előkészületben lévő jogalkotási javaslatokat, mind a módosításra váró gyakorlatot. Sürgős problémákra számíthatunk, amint ezt a miniszterelnök úr jelezte. Aligha oldhatjuk meg azokat a kormányintézmények közötti, egymást segítő együttműködés nélkül. Kérésem a miniszterelnök úrhoz az,

49

50

HU


biztosítsa, hogy — mikorra a politikai területek közel 80 százalékán már az együttdöntés érvényesül, amely jelentősen megnöveli a képviselőház és a Tanács leterheltségét — érdemibb párbeszéd bontakozzék ki a Parlament és a Tanács között, és ezzel kapjunk lehetőséget az Unió hatékonyabb irányítására. Biztosítsa ezt akkor, ha a legfőbb külpolitikai kihívással, Koszovóval kell foglalkoznunk, amikor Törökország kérdése vetődik fel, amelyet illetően igen nagymértékben egyetértek a miniszterelnök által elmondottakkal, vagy amikor olyan nagy horderejű kérdések jelentkeznek, mint a világnépesség növekedése, a szegénység, és a migráció, amelyről Ön is beszélt. A miniszterelnök körvonalazta a globalizációs kihívásokat, mind közvetlen határainknál, mind azokon túl. Kihívások, amelyekre az EU-együttműködés jelenti a választ. A korábbi miniszterelnökök is ezt tették e képviselőházban, de nem érve el ilyen együttműködést. Hadd ajánljak figyelmébe egy svéd közmondást: Gott lära av andras fel, eftersom man inte hinner begå alla själv — jobb mások hibáiból tanulni, mert magunknak nincs időnk azok elkövetésére. (Taps) Cristiana Muscardini, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, miniszterelnök úr! A ratifikálás kényes folyamata megkezdődött, és reméljük, hogy nagyon gyorsan lezárul. Az Európai Parlament teljesebb beilleszkedése a döntéshozatali folyamatba tanúsítja, hogy mind jobban számolnak az európai polgárral. Európának ambiciózus küldetése van: legyen markánsabb szereplője a nemzetközi politikának. Nem elég megszilárdítani az emberi jogokat, de azok védelméhez konkrét intézkedések is szükségesek. Az Uniónak kezelnie kell a nemzetközi válságokat, amelyek ma az egyes tagállamokra, az USA-ra, és cselekvési képességeinek korlátjai mellett is, az ENSZ-re hárulnak. Fel kell készülni jövőbeni helyzetekre, és nem engedhető meg, hogy — mint Koszovónál történt — felkészületlenek és megosztottak legyünk egy ilyen kényes ügyben. Az energiaügy, amellyel az Unió már foglalkozik, szintén sürgős kezelést igényel. Fel kell adnunk minden félrevezető környezetvédelmi megközelítést, és tanulmányoznunk kell az energiaválság és fejlődés központi elemeit egyaránt érintő, közös megoldásokat. A tagállamok vagy a vállalatok, amelyeken keresztül a kormányok e téren mozognak, véleményünk szerint, továbbra is rendelkezzenek elosztórendszerekkel, mert minden privatizálható, kivéve a polgárok és a tagállamok biztonsága. Minden más megoldás megfosztja Európát függetlenségétől és az önellátástól. Tanulmányoznunk kell az olyan célkitűzéseket, amelyek révén a nukleáris és alternatív energia-dilemmák feloldhatók. Eljött az idő, hogy döntsünk, ne csak beszéljünk. Miközben az Internet, és azon képességünk hiánya, hogy már a kezdetektől valamiféle szabályozást alkalmazzunk ezen a területen, jelentősen és pozitívan kiszélesítette társadalmunk szabadságát. Ugyanakkor mindenki sebezhetővé vált a terrorizmus ellenőrizhetetlen fenyegetésével szemben, és a terrorizmus — a titkosírásnak is köszönhetően — fokozódó veszélyt jelent a demokráciára, s mindenki szabadságára nézve. A szolgáltatások Európája, a gazdaság és a szabadpiac — a piac, amelyet világos és kölcsönösen vállalt szabályoknak kell irányítani — nem tekinthet el olyan alapvető értékek védelmétől, mint a gyermekek sértetlensége. Az on-line pedofília növekedése, és a legfrissebb adatok, amelyek szerint a pedofil internetes honlapok 52 %-át Európából működtetik, azt jelzi, hogy a tagállamok törvényeit össze kell hangolni annak érdekében, hogy az Unió egészében érvényesüljön a gyors bírósági eljárás, a megfelelő megelőzés, az a törvény, amely a szolgáltatót felelőssé teszi, és amely az uniós tagállamok mindegyikében rendelkezik az illegális honlapok bezárásáról. Elnök úr, miniszterelnök úr! Amennyiben nem tudunk e válsággal azonnal foglalkoznunk, Európát megfosztjuk jövőjétől, hiszen a gyerekek sértetlensége nélkül Európának nincs jövője. Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Melegen üdvözlöm a lehetőséget, hogy megismerkedhettünk a miniszterelnök úrral. Különösen, miután egy egész csapat hölgy veszi őt körül, és e csoportból némelyeket, mint Ceciliát is, ősidők óta ismerünk, és másokkal, mint Margottal, huzamosabb ideje együtt is dolgozunk. A nők szerepe kormányában, és országában, valami olyasmi, amit szeretnék erőteljesen kidomborítani. Különösen, miután itt nem egyszerűen a nemekről, hanem a minőségről is szó van. És, részben ennek elismeréseként szeretném üdvözölni őt körünkben. Elnök úr, az európai unió jövőbeni küldetése a klímaváltozás ellenőrzése, annak minden elemére kitérve: a környezetvédelmi, gazdasági és szociális elemekre is. Mindenáron meg kell fordítanunk a globális

19-02-2008

19-02-2008

HU


felmelegedéshez vezető folyamatot, és e kihívást arra kell felhasználnunk, hogy elmozduljunk a fenntartható gazdaság, valamint a fenntartható foglalkoztatás és versenyképesség irányában. Amint néhány évvel ezelőtt az Európai Közösség küldetése a háború megakadályozása volt, majd Európa újraegyesítése lett a cél a Fal lebontásával, a jövőben valódi vezető szerepet kell vállalnunk a legfontosabb környezetvédelmi kihívásokat illetően. Nem azért gondoljuk ezt, mert „csak erre tudunk gondolni”, vagy, mert zöldek vagyunk, hanem mert illúziók nélkül, és nem ideológiai szemüvegen keresztül szemléljük a valóságot. Meggyőződésünk, hogy a gazdasági rendszer, a demokratikus stabilitás, a millenniumi célok elérésének képessége, vagy a migrációs problémák ellenőrzése, mind kapcsolódik a szűkös források kezeléséhez, és az éghajlatváltozáshoz. Európának itt, kétségkívül, vezető szerepet kell játszania. Emiatt, miniszterelnök úr, az a megjegyzése miszerint a „mi a teendő és fizetendő az európai szinten”, illetve „mi a teendő és fizetendő a nemzeti szinten” kérdése újbóli vitára szorul, nekünk teljesen elkoptatott felvetésnek tűnik, és reméljük, hogy erre nem is kerül sor. Az Európai Uniónak jelenleg van egy 1 százalékos költségvetése, amelynek eredménye, hogy semmi, vagy legfeljebb a miniszterelnök úr által elmondottaknak legfeljebb, ha fele valósítható meg. Hacsak az EU nem bocsát rendelkezésre tekintélyesebb forrásokat. Ennél fogva remélem, hogy a félidei áttekintésben — amelynek összeállításában, azt hiszem a svéd elnökség jut fontos szerephez — történik valami, szem előtt tartva, hogy idén és jövőre döntenünk kell a pénzügyi időszakról. Ugyancsak remélem, hogy a miniszterelnök országa nem azt a blokkoló szerepet tölti majd be, mint amelyet korábban részéről tapasztalhattunk. Utoljára, elnök úr, a fontos energiacsomagról szólva, azt várjuk, hogy az erényes Svédország pozitív szerepet játszik majd, és leáll azzal a próbálkozással, hogy mérsékelje kötelezettségeit, miáltal negatív példát mutat más tagállamok számára is. Végül, a szabad kereskedelemről. Miközben nem vagyunk protekcionisták, őszintén mondva, rövidlátó és valamelyest ideologikus azt feltételezni, hogy a szabad kereskedelem a válasz mindenre. Mi tudjuk, környezetvédelmi és szociális rendelkezések nélkül a problémák megoldása abszolút lehetetlen. Törökország kérdésében teljes mértékben egyetértünk. Papadopoulos kiiktatása Cipruson, számunkra jó hír. Elnök úr, miért nem veti fel ismét az Európai Parlament székhelyének kérdését? Francis Wurtz, a GUE/NGL Csoport nevében. — (FR) Elnök úr, miniszterelnök úr, Miniszter asszony! Ha van egy szféra, ahol Svédország tapasztalatai — európai politikai területet érintve — igen fontosak számunkra, akkor az, amelyről sajnos Ön sem tett említést felszólalásában, a szociális terület. Konkrétabban, a Laval-Vaxholm ügyből levonható tanulságokra gondolok. Szaladjunk csak végig a tényeken. A svéd szakszervezetek ipari lépéseket tettek annak érdekében, hogy a lett vállalatot rákényszerítsék a svéd munkajogi rendelkezések betartására, Svédországban. Mi másra is számíthatnánk, gondolhatja valaki — hacsak nem bősz támogatója az úgynevezett származási ország elvnek, másként ismerve, a szociális dömpingnek. A lett társaság azonban az európai rendelkezésekre támaszkodott a szakszervezeti követelések visszautasításának indoklásakor. A vita végül bíróság elé került. Onnan a közösségi jog legmagasabb szintű fóruma, a szerződések értelmezését végző, és esetjogot is alkotó testület, az Európai Bíróság elé utalták az ügyet. Múlt év december 18-án a Bíróság a társaság mellett foglalt állást, a szakszervezettel szemben. Az ítélet kimondja, idézem: „Az ügyben, az eljárás során rá kell mutatni, hogy a szakszervezetek […] kollektív fellépés megvalósítására vonatkozó jogának érvényesítése […] hajlamos kevésbé vonzóvá vagy nehezebbé tenni ilyen vállalkozások számára építkezési munka kivitelezését Svédországban. Ezáltal a szolgáltatások nyújtása szabadságának korlátozása valósul meg.” A jövőben, hasonló esetekben, a svéd és más szakszervezeteknek vissza kell fogniuk követeléseiket a közösségi jog által engedélyezett, és itt ismét idézek, „minimális védelemre”, hogy ne sérüljön a Szerződés 49. a szolgáltatások nyújtásának szabadságára vonatkozó cikke. Ez egyértelműen elfogadhatatlan. És ezért szólítja fel képviselőcsoportom az Európai Parlamentet, hogy vitassa meg az ügyet, annak sokrétű elágazásait: mi lehet a politikai következménye egy ilyen ítéletnek. Jelenleg azonban, az érdekel bennünket, hogy mi az Ön véleménye erről, miniszterelnök úr? Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, miniszterelnök úr. A 2005-ös franciaországi és hollandiai, EU Alkotmánnyal kapcsolatos népszavazásra adott válaszok az európai politikában megnyilvánuló antidemokratikus tendenciákra szolgáltatnak példát. A politikai elit csak abban

51

52

HU


érdekelt, hogy meghallgassa a népet, és elfogadja a népakaratot, feltéve, hogy az alattvalók kötelességszerűen és engedelmesem „igent” mondanak a föderalizmus kiszélesítésére. A Lisszaboni Szerződésről szóló vitával összhangban, Reinfeldt miniszterelnöknek a demokrácia bajnokaként kellett volna fellépnie, kijelentve, hogy a népszavazások eredményei gyakorlatilag a szerződés kudarcát jelentették. Továbbá, Reinfeldt úr szorgalmazhatott volna egy erőteljesebben kormányközi szerződést is, érvelhetett volna a rugalmas integráció mellett, kérhette volna az euró alóli mentességet, és kérhette volna a Strasbourgba vándorlás beszüntetését. Egyiket sem tette. Mi történik tehát a svéd elnökség alatt, 2009-ben? A mindent meghatározó célnak az EU reformja és korszerűsítése, az integrációhatékonyabbá tétele lehetett volna. Így Reinfeldt úr jelzést küldhetett volna, hogy Svédország prioritásnak tekinti az agrárpolitika reformját, és követeli az Európai Parlament utazó cirkuszának berekesztését. Ahelyett, hogy egy szikárabb, de markánsabb EU-ért dolgozna, a svéd kormány inkább szélesebb és tolakodóbb Uniót céloz meg. Svédországban az EU föderatív jellegének kiszélesítését illető népi kritika széleskörű, de szinte nem létező a politikai elit soraiban. Jó okom van annak megkérdezésére, hogy az Önök választott képviselői valójában mennyire is képviselik a népet? Végül, szeretnék felajánlani Fredrik Reinfeldt úrnak egy üveg jó elzászi bort, ha tud mondani egyetlen törvényi példát is, amely elfogadásra kerülhetett volna az elutasított EU Alkotmány értelmében, de visszautasítást nyer az új szerződés alapján. Állja a fogadást, Reinfeldt úr? Jean-Marie Le Pen (NI). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Franciaország árulása teljes. A szégyen kongresszusa február 4-én összeült Versailles-ban, hogy elfogadja az úgynevezett alkotmányszerződés elfogadásához szükséges alkotmányos felülvizsgálatot. Versailles az elsőszámú helyszín, ahol a francia szuverenitást meg szokás csorbítani. Idézzük csak fel, hogy a Német Birodalmat is itt kiáltották ki. 26 tagország nevében, ahol a népi konzultáció elmarad a népszavazás hiányában, Írország válik ténylegesen európaiak azon millióinak szóvivőjévé, akik „nemmel” szavaztak 2005-ben, és ma sem akarnak egy európai szuperállamot. Amikor megfosztanak egy népet törvényes jogától, hogy kinyilvánítsa véleményét jövőjét illetően, a nép bosszút áll. Ne aggódjanak, hölgyeim és uraim, a nép bosszút áll majd, méghozzá milyen bosszút! Az európai választásokon, a jövő évben. Ha az igazságot ki lehetne mondani, az európai vezetők közül sokan tudnák, hogy országaik visszautasítanák ezt az alig burkolt alkotmányt. Sarkozy úr valahol ezt a beismerést tette az elnökök értekezletén tett felszólalásában, különösen az Egyesült Királyság kormányára tett utalással. Ő az önjelölt közvetítő, ebben a vérlázítóan trükkös darabban. Gyakorlatilag ő volt a legutolsó, akinek jogában állt volna elfogadni ezt Parlament által elfogadott második változatot. Persze, ezek azok a távok, amelyek megtételére némelyek hajlandók, annak érdekében, hogy magukra vonják a figyelmet, és úgy állítsák be magukat, mintha ők mozgatnák a köteleket. Kiváló és ősi nemzetek taszítódnak félre, egy konstruktivista utópia érdekében, amely gúzsba kötve a globalizáció gonosz következményeinek, és a béklyóitól megszabadult liberalizmus lábai elé veti azokat. Mind ennek tömeges bevándorlás, bizonytalanság, gazdasági romlás, szociális katasztrófák, erkölcsi és kulturális hanyatlás a vége. Európa jövőjét nem ebben a totalitárius szuperállamban kell elképzelnünk, amint ezt a példát szolgáltató Koszovóban is látjuk. A jövőt az Európa nemzetei és népei, köztük a szlávok között megvalósuló szabadon megvalósuló együttműködés jelentheti. Mindenesetre, ami tény, hogy két nemzet, mindkettő az Unió alapító tagja, vehetett részt a népszavazás jelentette konzultációban, és mindkettő egyértelműen elutasította a javasolt Alkotmányt. Minekután az Alkotmány ez által törvénytelenné lett, annak következményei is törvénytelenek, és senki sem kényszeríthető arra, hogy rendelkezéseivel összhangban cselekedjen. Tehát a nemzeti ellenállás jogos: ez valamennyi polgár joga, minden hazafinak kötelessége! Caveant consules!

19-02-2008

19-02-2008

HU


nnar Hökmark (PPE-DE). – (SV) Elnök úr! Üdvözlöm itt miniszterelnök urat. Ez a képviselőház az, ahol dolgozom. Mozgalmas hely. Ez az a hely, ahol olyan politikák formálódnak, amelyek közvetlen hatással vannak a svéd társadalomra, amint más európai társadalmakra is. Ez történik itt, de nem azért, hogy a közvéleményt kirekesszük a politikai folyamatból, hanem mert vannak ügyek, amelyekkel csakis az egymással összefogó országok birkózhatnak meg. A nemzetállam már nem biztosítja a megfelelő környezetet, amelyen belül korunk nagy problémái megoldhatók. A még mindig viszonylag új tagnak számító Svédországból érkezett képviselők emlékezhetnek arra, hogy az előttük tornyosuló problémák és kihívások tekintélyes részének nem az EU az oka, de kezelése mégis az Unió hatáskörébe esik, miután az Európai Unió sikeresnek mutatkozott korunk gondjainak orvoslásában. Ide sorolható Koszovó is. Ide tartozik az éghajlat ügy, amelynek terén Svédország megmutatta, miként használható fel a szabályozás helyett a fejlődés a társadalmi érdekek érvényesítésében. Ide sorolhatók a versenyképesség kérdései, valamint a bűnözéssel és terrorizmussal szembeni küzdelem felvetései. Ezek olyan aggodalmak és területek, amelyek esetében kizárólag együtt léphetünk. Ezek olyan problémák és kihívások, amelyek saját sikereinkben gyökereznek. Ezért is gondolom azt, miniszterelnök úr helyesen hangsúlyozott egy szempontot. Magam úgy vélem, ez az egy szempont nem lehet más, mint az Európai Uniónak az elkövetkező évekre vonatkozó nagy eszméje — a nyitottság. Nyitottság a bennünket körülvevő világ irányában. Nyitottság a világgal szemben, általában. Ez az, ami képessé tesz bennünket a nemzetközi rend olyan értékek szerinti formálására is, mint a demokrácia és szabadság. Érvényesüljön a nyitottság, amikor saját közösségünket bővítjük, vagy amikor a nemzetközi szabadkereskedelmi fordulókban veszünk részt, de másutt is. A tagállamok közötti nyitottságot illetően, fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a nyitottságot elutasítók az emberek mozgásának, és a lehetőségeknek szabadságát is elvetik. És itt kezdődik a diszkrimináció. A jó európai eszme, az a nyitottság, és ha ezt valósággá tesszük, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy polgáraink felismerik, hogy ez valóban egy népi Európa. Ez kihívás a svéd elnökség számára, és kihívás ennek a Parlamentnek, és valamennyi politikai csoportjának. Inger Segelström (PSE). – (SV) Elnök úr! Mint mindenki más, magam is köszönöm Reinfeldt miniszterelnök úrnak, hogy eljött közénk. Első kérdésem a balti-tengeri gázvezeték környezetvédelmi szempontú értékelésére vonatkozik. Ez a világ egyik legszennyezettebb tengere, és a Parlament a közelmúltban rendelt el vizsgálatot, számos bizottság bevonásával. Svédország volt az első, amely a környezetvédelmi hatástanulmányt elkészítette. E kérdés az egyik legfontosabb környezetvédelmi téma Svédország és az Unió számára. Igényli-e Svédország olyan alternatíva kidolgozását, amely a vezeték szárazföldi lefektetésén alapszik, és amely újabb környezetvédelmi szempontú értékelést kíván? A működtetők azt mondják itt, Brüsszelben, hogy ez a megoldás igen költséges volna. De mind a miniszterelnök, mind jómagam Stockholmból érkeztünk, ahol az infrastruktúra és beruházás költsége gyakorlatilag mindig megkétszereződik. Nem hiszem, hogy a 10-15 százalékos költségnövekedésre utalás erős ellenérvnek tekinthető. A környezet ennél fontosabb. A második kérdésem a fürtösbombákra és hasonlókra vonatkozik, amelyekről az Oslo-folyamat kapcsán Wellingtonban, Új-Zélandon most folyik vita, és amellyel a múlt héten foglalkozott a svéd parlament. Ez egyben fontos EU-ügy is. Kaptam leveleket, amelyeket számos svédországi szervezet írt alá, mint az Amnesty International, a Diakona egyház, a Vöröskereszt, UNICEF, Svenska Freds (a Svéd Békéltető és Közvetítő Társaság), a Svéd ENSZ Társaság, követelve, hogy a svéd JAS repülőgépeken elhelyezett Bombkapsel 90-t (BK90) nyilvánítsák fürtösbomba típusú fegyvernek, és terjedjen ki arra is az általános betiltással kapcsolatos nemzetközi tevékenység. Mi a kormány álláspontja a JAS-bombával kapcsolatban? Miniszterelnök úr fürtösbombának tekinti-e a BK90-et, vagy nem? Tervezi-e miniszterelnök úr, hogy részt vállal az Oslo-folyamat folyamatában? Végül, szeretném megtudni, miniszterelnök úr mikor szánja el magát lépésre annak érdekében, hogy véget érjen rendszeres strasbourgi kitelepülésünk, miután Malström EU-ügyekkel foglalkozó miniszter asszony már összegyűjtött egymillió nevet és aláírást? Nem a Parlamentnek kellene határoznia önmaga székhelyéről, a Tanács helyett? Szeretném kifejezni köszönetemet a Törökországgal kapcsolatos nyilatkozatáért. Végül, hadd jegyezzem meg, amikor jövő évben visszatér ide a svéd elnökség alatt, Önt, de kormányának más tagjait is gyakran várjuk vissza!

53

54

HU


Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Miniszterelnök úr! A tény, hogy Svédországnak új kormánya van 2006 ősze óta, nem maradt észrevétlen, már csak az uniós elkötelezettségek változása miatt sem. Ennél fogva, szeretném megköszönni Önnek, valamint az uniós ügyekkel foglalkozó miniszternek, egyértelmű eltökéltségüket, hogy Svédországot az EU aktívabb partnerévé tegyék, megtalálják helyüket az európai integráció szívében, amint azt miniszterelnök úr említette. Mégis, Svédország kívül marad az eurón, ami mind gazdaságilag, mind politikailag sokba kerül a svédeknek. Mindent egybevetve, miniszterelnök úr, ez szolidaritás kérdése. Kérdésem a következő: mikor lesz teljes jogú tagja Svédország az EU-nak? Hogy néz ki ennek menetrendje, miniszterelnök úr? Tudom, ez érzékeny kérdés otthon, Svédországban. Most itt vagyunk Strasbourgban, e csodálatos, vonzó városban, amelynek történelme a háború borzalmait idézi fel. Ezt elmondva, gondoljunk bele, hogy polgártársaink milliói gondolják úgy, hogy Brüsszel és Strasbourg közötti ingázásunk nem a leghatékonyabb módja a környezet védelmének és pénzügyi forrásaink kezelésének. Egy apró kérés: nem lenne-e lehetséges a svéd kormány számára, hogy elnöksége alatt megpróbálkozzon egy kezdeményezéssel, amely véget vetne ennek az oda-vissza utazgatásnak? Ģirts Valdis Kristovskis (UEN). – (LV) Miniszterelnök úr! Mind Ön, de magunk is sokat várunk Európa jövőjétől. A maga idejében Robert Schuman abban reménykedett, hogy a különböző konfliktusok által évszázadokra szétválasztott európaiakat sikerül egyesíteni. Megértette, annak érdekében, hogy tudjuk hova is akarunk menni, azt is tudnunk kell, honnan is jöttünk. Miniszterelnök úr, tudatában van-e annak, hogy az Európai Unió még nem számolt le antidemokratikus, totalitárius múltjával? Ennek nyilvánvaló példája a tavaly elfogadott, a fajgyűlölet és az idegengyűlölet elleni harcról szóló uniós kerethatározat. Az a javaslat került elfogadásra, hogy az európai országok büntetőjogi szankciókat alkalmazzanak a náci bűnök tagadásakor. A kommunista rezsim alatti hasonló bűntettek, ezek indokolatlan tagadása, vagy még rosszabb, dicsőítése azonban tudatosan elfelejtődött. Európa nem engedheti ezt meg magának. Milyen üzenetet is küld az EU kelet-európai millióknak, köztük már sok EU-beli polgárnak, akiket Sztálin koncentrációs táboraiban kínoztak meg. Felszólítom Önt, hogy — Európa jövője és az igazság nevében — komolyan foglalkozzon e kérdéssel, és találjon megoldást rá. Köszönöm. Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Miniszterelnök úr! A svéd nap ma olyan valakivel folytatódik, aki szeretné elkerülné a Strasbourgba költözést. És szeretne népszavazást is tartani a Szerződés kapcsán. Ma reggel azt tapasztaltam, hogy egy zöld, és egy kék zoknit húztam lábamra. Azon gondolkodom, van-e ennek szimbolikus jelentése abban a tekintetben, hogy nem lenne-e indokolt itt a képviselőházban új, a hagyományostól eltérő képviselőcsoportokra épülő szövetségesi kapcsolatokat kialakítani. Amennyiben tőlem zöld zoknit kap, Fredrik, akkor bizonyára markánsabban kell majd kezelnie az energiatakarékossággal és megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kérdéseket. Hoztam magammal egy példát is. Ez egy LED-lámpa. 12 másodpercig tart a LED beillesztése. 12 évig tart egy nukleáris erőmű felépítése. Melyik a könnyebb és gyorsabb útja, az éghajlat-probléma megoldásának? Arra is gondoltam, hogy a növekedés kérdésében vannak kérdések, amelyekben egyezségre kell jutnunk. Jelenleg, történelmileg nagy mennyiségben, importálunk olyan termékeket, amelyek más országokban okoznak káros kibocsátást. Ezt is észben kell tartanunk, amikor az éghajlatkérdést érintjük. S térjünk rá a kereskedelemre. Az üzleti érdekek védelmében alkalmazott protekcionizmus helytelen. A környezet és az emberi jogok védelmében alkalmazott protekcionizmus azonban a szabadpiacon tevékenykedő politikusoknak kötelessége és felelőssége. Máskülönben az emberek a piac eszközeivé válnak, ahelyett, hogy a piac válna az emberek eszközévé. Az Ön számára a legjobb mód annak biztosítására, hogy a nép részt vegyen az EU jövőjének formálásában az, ha engedi a nép gondolatainak kifejezését a népszavazáson. Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). – (SV) Elnök úr! Szeretném üdvözölni Svédország miniszterelnökét a Parlamentben, és az EU jövőjéről folytatott vitánkon. Fontos ez a vita. 493 millió polgárt érint. A vitát tehát le kell folytatni, és döntéseket is kell hozni, de nemcsak a Parlamentben, hanem a polgárok körében is. A polgároknak azonban akkor érdemes bekapcsolódni a vitába, ha lehetőségük is van a jövő befolyásolására. Részvételi és hatásgyakorlási lehetőség nélkül, nincs civil bekapcsolódás. Tehát, miként is vehetjük rá a polgárokat, hogy vegyenek részt e folyamatban? A válasz nyilvánvaló: kérdezzük meg őket a jövőről, majd figyeljünk oda válaszaikra. A Lisszaboni Szerződésről szóló népszavazás tehát szükségszerű, ha magunk komolyan vesszük a „polgárok Európáját”. Túl sok európai jogszabály született a szakértők, és a polgárok hangját meg nem halló lobbi-csoportok által befolyásolt névtelen hivatalnokok révén. Itt az ideje, hogy most a polgárok hangja váljon hallhatóvá.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Miniszterelnök úr nem említette egy szóval sem a Vaxholm-ítéletet. Az ítélet nagy visszhangot váltott ki nemcsak Svédországban, de az Unió más tagállamaiban is. Ez természetes, hiszen az nem csak halálos döfés a svéd modellbe, de támadás a bérből élők és szakszervezeteik ellen is, az EU egészében. Az ítélet felhívás arra, hogy a munkavállalók bérét a lehető legalacsonyabb szintre szorítsuk le. Egyetlen országnak sem kell a minimális védelemnél kedvezőbb feltételeket biztosítani a munkavállalóknak. Az eredmény egy kétszintű munkaerőpiac. Bizonyos járulékos juttatások csak a hazai keresőknek járnak, míg eltérő szabályok vonatkoznak majd a külföldi munkavállalókra. Ez bizonytalansághoz vezet a béreket és foglalkoztatási feltételeket illetően, valamint diszkriminációt eredményez. Svédország változtathat ezen. Svédország védelmezheti a bérből élők, valamint a szociális Európa jogait azzal, hogy a Lisszaboni Szerződésben kivételeket kér a kollektív szerződések javára. Svédország felvállalhatja a vezetést, és más országokat követésre buzdíthat. Befejezésül. Emlékeztetném miniszterelnök urat a svéd uniós tagságot megelőzően jelentkező két legfontosabb prioritás egyikére. A két prioritás egyike az egyenlő esélyek ügye volt. Mi történt, és Svédország vállalkozik-e ebben a témában a vezetői szerepre? Ez a kérdés része a jövőről folytatott vitának. Nők nélkül Európának nincs jövője. Paul Marie Coûteaux (IND/DEM). – (FR)! Elnök úr! Európának csak népein keresztül van jövője, hiszen ők adják a lényeget, jelentik az erőt. Ha a népek felszívódnak, ha megszabadítják őket az önmaguk iránti kötelezettségeiktől, esetleg szétszakítják vagy feldarabolják őket a minden politikai kötődést nélkülöző közigazgatási egységekbe — Amerika imperialista politikájával összhangban, amint ezt éppen Koszovó példáján láthattuk, ahol is a legutóbbi borzalmas fejlemények fenyegetést jelentenek a jövő számára — szóval röviden, ha Európát egy földnélküli technostruktúra gondjaira bízzuk, amely egyébként a globalizáció és a birodalom szeszélyére hagyta azt, nos, akkor félelmetes jövő vár ránk. Minden azt támasztja alá, hogy az a gépezet, amelyet mi, szégyenletes módon Európai Uniónak titulálunk, nemcsak a népek nélkül működik, de ténylegesen ellenükre is. A közelmúltban kaptunk újabb egyértelmű bizonyítást erre a 2005-ös francia népszavazás megdöbbentő tagadásával, amelyhez támogatást és bűnrészességet színtelen vezetőnk, Sarkozy elnök nyújtott. A francia nép úgy érzi, hogy cserbenhagyták, és ebben a szabadrablásban már elvesztette minden reményét. Mindez nemcsak a múlt, de a jövő tagadása is. Európa rátalál üdvösségére, ha népeik ismét saját kezükbe veszik sorsuk irányítását, ha a tagállamok szabadon követhetik saját politikájukat, és csak akkor egyesítik erőiket, ha ez szükséges, ha visszautasítjuk a demokrácia hazugságait, amely demokráciának már nincs sok köze a demoshoz és kratoshoz. Röviden, ha a tagállamok és a nemzetek visszakövetelik szabadságukat. Másként a jó öreg Európa-hajó megfeneklik, és magunk egyre messzebb és messzebb sodródunk a történelmi partoktól. László Tőkés (NI). – (HU) Elnök úr, miniszterelnök úr! Az Európai Unió új alapszerződéséhez csatolt Alapjogi Charta bevezetőjében az áll, hogy Európa népei osztoznak a közös értékeken alapuló békés jövőben. A Szaharov-díjas Mahmúd Oszman az Európai Parlament plénuma előtt tavaly decemberben viszont azt mondta, igazság nélkül nem lesz békesség. Az igazságtalan békerendszerek előbb-utóbb háborúhoz vezetnek és felbomlanak. Híven példázza ezt a legutóbbi balkáni háború, a volt Jugoszlávia széthullása. A megbékélés igazságos újrarendeződés nélkül aligha képzelhető el. Európának kommunista múltjával is szembe kell néznie. Békés jövőnk előfeltétele a kommunizmus romboló örökségének felszámolása. A kommunizmus a fasizmussal egyenlő elbírálást érdemel. Addig nem lesz béke, szabadság, jogállamiság, biztonság és stabilitás kontinensünkön, amíg nem történik meg minden téren a jogos igazságtétel. A kisebbségben élő nemzeti közösségek helyzetének rendezésére ugyanez az igazság érvényes. Giles Chichester (PPE-DE). – Elnök úr! Nagyon örülök, hogy körünkben üdvözölhetem miniszterelnök urat. Történelmi léptékű győzelme a svéd általános választásokon személyes sikere is volt. Gratulálok neki, hogy sikerült a jobbközép erőket tömöríteni, és megtörni a szociáldemokrata dominanciát. Mind neki, mind kormányának a legjobbakat kívánom. Ma Európa jövőjéről vitatkozunk, miközben a képviselőház egy héten belül szavaz a Lisszaboni Szerződés elfogadásáról. Szeretném igen határozottan leszögezni, hogy a brit konzervatív képviselők a jelentés ellen szavaznak, mert mi alapvetően elutasítjuk magát a szerződést, azt a módot, amelyen keresztül az elfogadást

55

56

HU


nyert, valamint azon tényt, hogy ez nem más, mint az Unió két alapító tagállamában nemzeti népszavazáson elutasított alkotmánynak szimpla másolmánya. Ez a szerződés Európát rossz irányba vezényli. Tekintélyes új jogosítványokkal látja el az EU-t, s ezek közül némelyek igen kényes nemzeti érdekeket is érintenek. Pártomnak eltérő véleménye van Európa jövőjét illetően. Mi egy nyitottabb, dinamikusabb, átláthatóbb, ugyanakkor kevésbé központosított, uniformizált, és rugalmatlan Európát szeretnénk. A brit parlament most tekinti át a szerződést. Az Egyesült Királyság lakossága, természetesen, reménykedett abban, hogy népszavazáson fejtheti ki véleményét. A brit kormány azonban, szégyenletes módon, visszatáncolt ígéretétől, hogy népszavazást tart. Pártom, mind itt, mind otthon, továbbra is erőteljesen amellett kampányol, hogy a nép népszavazáson nyilváníthasson véleményt. Széleskörű közösségi támogatás nélkül az Európai Unió nem rendelkezhet népi felhatalmazással ahhoz, amit csinál. Túl kell lépnie azon, hogy intézményeinek bűvöletében él. A 21. századnak való megfelelés érdekében — és bizonyítandó, hogy megérdemli az emberek támogatását — az EU-nak olyan kérdésekre kell összpontosítania, mint a környezet, a gazdasági versenyképesség, és a globális szegénység. Ezek azok a dolgok, amelyekről Európa jövőjének szólnia kell. Libor Rouček (PSE). – (CS) Miniszterelnök úr, hölgyeim és uraim! Az EU legsikeresebb évét zárta. Az EU felvette Romániát és Bulgáriát, a schengeni zóna kilenc új állammal bővült, az euró zónához újabb három ország csatlakozott, és maga az euró fokozatosan kezdi átvenni a dollár helyét, mint a globális nemzetközi valuta. Az EU, 500 millió lakosával és fogyasztójával, jelentős mértékben diktálja a globális kereskedelmi, környezetvédelmi és műszaki szabályokat és normákat. Számos euroszkeptikus vágyálmai ellenére, még az új Reform Szerződésben is sikerült megállapodni. Rámutatok ezekre a sikerekre, mert mindez az új tagállamok aktív közreműködésével valósult meg. S nem ellenükre. Ezért is üdvözlöm miniszterelnök úr javaslatát az elkövetkező prioritásokról. Az elkövetkező évek egyik kiemelkedő kérdése az EU-nak nyugat-balkáni területeket érintő további bővítése Ez azonban a következő két előfeltételt támasztja: technikai megközelítésben, a kérdéses országoknak általában felkészültnek kell lenniük, míg a tagállamoknak bátorítani kell őket. A tagállami politikusoknak bátornak kell lenni polgáraik tájékoztatásában, hogy a bővítés sikeres volt, hogy eddig nem kevesebb, hanem nagyobb biztonságot, szabadságot, demokráciát, és felvirágzást eredményezett. Véleményem szerint, bátornak kell lennünk ahhoz is, hogy engedjük a Nyugat-Balkán régióit, hogy a lehető legkorábbi időpontban csatlakozhassanak a vízummentes rendszerhez. Miért kell félnünk a Nyugat Balkán húsz millió emberétől, amikor a mi 27 tagú közösségünk 500 millió polgárt számol? A végső megjegyzésem. A svéd elnökségre jövő évben, Franciaországgal és Csehországgal együttműködve kerül sor. Szeretném felkérni miniszterelnök urat, bátorítsa cseh kollégáit, hogy a lehető leghamarabb terjesszék a Lisszaboni Szerződést ratifikálásra a cseh parlament elé. Lena Ek (ALDE). – (SV) Képviselőtársak! Semmi megmosolyogni való nincs a tapasztalásban. Segít felismerni a hibákat, mikor másodszor is elkövetjük. Most azonban nem követhetünk el újabb hibákat, ha a Balkánról esik szó. Ez az első megjegyzésem Miniszterelnök úr nyitó szavaira. Európának egyazon hangon kell megszólalnia Koszovó ügyében. Második észrevételem a terrorizmushoz kötődik. A nyílt társadalomnak a nyílt társadalmak rendelkezésére álló eszközökkel, és erős önbizalommal kell küzdenie a terrorizmus ellen, nem pedig engedve az erőszaknak. Harmadik, utolsó felvetésem az éghajlat témát érinti, ahol is az európai rendszernek talán a legnagyobb és legbonyolultabb kérdést kell kezelnie, ráadásul igen rövid idő alatt, ha a téma bonyolult voltát nézzük. Fenn áll a veszélye annak, hogy amikor Koppenhágában véglegesítjük a dolgokat, Hans Christian Andersen története elevenedik meg, és a császár nem visel ruhát, és mezítelenül sétál végig a város utcáin. A szükséges európai szabályozás megteremtése érdekében a Miniszterek Tanácsának és a Bizottságnak, nem utolsó sorban a Parlamenttel együtt, az EU történelmében példátlan erőt és együttműködést kellene felmutatnia. Legvégül, Örömmel látok az európai vita középpontjában egy proaktív svéd kormányzatot. Legyenek üdvözölve! Konrad Szymański (UEN). – (PL) Elnök úr! Az Európai Unió jövője tekintetében a legfontosabb, hogy az átlagpolgár életében a vagyonosodás, a közbiztonság, a nemzetközi biztonság megfogható valóságként

19-02-2008

19-02-2008

HU


jelenjen meg. Az Unió jövőjét nem a mind bonyolultabb intézményi reformok határozzák meg, amelyekről egyébként holnap folytatunk vitát. Az Unió számára az egyik próbát az Ön, és az én országom, mindkettő parti állam, számára különleges figyelmet kiváltó téma, a balti-tengeri északi gázvezeték jelenti. A vállalkozás kivételesen veszélyes a környezetre, politikailag, pedig ellentétes az EU energia-programjaival. Amennyiben eredményt felmutató Európát akarunk, nem tűrhetünk meg ilyen projekteket. Innen ered kérdésem: mi a véleménye a vállalkozás európai forrásokból való finanszírozásáról, amelyre a Nord Stream képviselője a közelmúltban utalt? Ian Hudghton (Verts/ALE). – Elnök úr! Több mint kilenc éven keresztül ért az a megtiszteltetés, hogy Skóciát képviselhettem ebben a Parlamentben. Ezalatt számtalan vita folyt Európa majdani formájáról, és 12 új tagállamot üdvözölhettünk a főasztalnál. A belső piac és az együttműködés egyéb területeken való erőteljes kiterjedése hasznos Skóciának, és hasznos Európa egészének. Ugyanakkor, az elmúlt kilenc évben keresztül bukdácsoltunk olyan úgynevezett válságokon is, mint a Santer-kabinet lemondása, és az alkotmányszerződés elutasítása. Igen sajnálatos és zavaró, hogy az a sok pozitív elem, amelyekkel az uniós tagság jár, leértékelődött az ilyen, magunk-teremtette negatívumok által. Skóciában mi megyünk előre. Új kormányunk van, egy SNP-kormány, amely Európa-párti, és el tudja képzelni Skócia jövőjét Európában. Miniszterelnök úr, szeretnék skót minisztereket látni, Önök mellett ülve a Tanácsban, és nem a második sorban. Skócia sok mindennel hozzájárulhat az Európai Unióhoz, annak fejlődéséhez. Konstruktív magatartásával, és gazdag energiaforrásaival, hogy csak kettőt említsek. Várom azt a napot, amikor Skóciát az Unió független államaként üdvözölhetjük. Úgy gondolom, ez nemcsak Skócia, de Európa jövője tekintetében is jó lesz. Nils Lundgren (IND/DEM). – (SV) Elnök úr, miniszterelnök úr! Európa jövőjéről folytatunk vitát, de a legfőbb kérdés az, ki dönt e jövőről? Sajnálatos módon, már hagyomány az EU-ban, Jean Monnet-ig visszanyúlva, hogy az EU-t az európai nép közreműködése nélkül építik. A legnagyobb átverés az, ahogy az Unió politikai intézményrendszere ugyanazokat a javaslatokat terjeszti elő az integráció működtetésére és teendőire vonatkozóan, mint amelyek az alkotmányjavaslatokban megfogalmazódtak, és amelyeket magas részvétel és nagyszámú „nem” mellett népszavazásokon elutasítottak. Megjegyeztem, hogy a liberális képviselőcsoport vezetője azokat, akik a szerződést elutasítják ugató őrülteknek nevezte. Tehát azt mondja, hogy a holland és francia nép ugató őrültek gyülekezete. Amint az vagyok én is, itt állva e teremben. Úgy gondolom, hogy az elnöknek a jövőben nem szabadna hagyni ilyen nyelv használatát. Svédország miniszterelnöke azt mondja otthon, de itt a képviselőházban is, hogy az uniós agrártámogatásokat mérsékelni, csökkenteni kellene, a szupranacionalizmus felé masírozásnak véget kell vetni. Ez a svéd nép véleménye. A Tanácsban azonban kormánya támogatja az EU állammá fejlesztését, és európai parlamenti képviselőik amellett szavaznak, hogy a politikai hatalom a svéd néptől Brüsszelbe kerüljön. Ez nem jövő! Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, miniszterelnök úr! Igencsak sajátos dolog, hogy Európa jövőjéről vitatkozunk, anélkül, hogy foglalkoznánk az Európai Unió határainak kérdésével. Miközben ez az egyik legalapvetőbb probléma, amelyet kezelnünk kell. Rendszeresen jegeljük a témát, és a közvélemény jogosan aggódik emiatt. Az emberek felteszik a kérdést, hogy az Európai Unió még mindig európai vállalkozás? Ugyanis nem lesz az, ha Törökország csatlakozik. Ha az EU makacsul elutasítja, hogy az emberek akaratát érvényesítse, demokratikus alapjai lassan, de biztosan elenyésznek. Miniszterelnök úr, Ön annak veszélyét emlegeti, amelyet egy Törökországgal szembeni fal jelentene. De nem ez a kérdés. Senkit sem lehet Európában szép szavakkal megbolondítani. A koppenhágai kritériumokat teljesíteni kell, még Törökországnak is, de egyértelműen nem ez a helyzet. Itt az idő tehát a tárgyalások felfüggesztésére. Nagyon egyszerűen, tartsuk magunkat ahhoz, amiben megállapodtunk. Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, Miniszterelnök úr! Ön utalt arra, az Európai Unió globális szereplő, és különösen az lesz, a szerződés ratifikálását követően. Teljes támogatásunkat adhatjuk e nézethez, és gratulálok Önnek, miniszterelnök úr azért a világos és eltökélt álláspontért, amelyet a fehérorosz rendszerrel összefüggésben képviselt. Amennyiben a demokrácia javára, az emberi jogok védelmében hatást kívánunk gyakorolni Afrikában és Ázsiában, akkor elsőként e kérdéseket saját portánkon, az Unió kapujánál kell rendeznünk. Ebben az összefüggésben gratulációmat fejezem ki azért az egyértelmű álláspontért is, amelyet az EU bővítésével kapcsolatban fejtett ki. Itt Belarusz szomszédjára, Ukrajnára gondolok, ahol tekintélyes küzdelem

57

58

HU


folyik azt illetően, hogy Ukrajna demokratikus lesz-e, megfelelően — gyorsan és demokratikusan — fejlődik-e, Európa és az ukrán nemzet javára? A nyitás Ukrajna felé, az uniós tagságot is szem előtt tartva, igen fontos. Végül gratulálok azért a nagyon markáns nyilatkozatért is, amelyet a Balti-tenger, e nyolc tagállam által is határolt kis tenger környezetvédelmével összefüggésben tett. A Balti-, egy lényegében EU beltenger, és nincs a világnak még egy tengere, amely ilyen súlyos környezetvédelmi fenyegetésnek lenne kitéve. Megemlítette az energiaügyeket, valamint az éghajlatváltozást, mint a svéd elnökség fő prioritását. Teljes mértékben támogatjuk ezt az elkötelezettséget, amely egyben civilizációnk feladata és felelőssége is. Ezzel kapcsolatban azonban, az a benyomásom, hogy sokat beszélünk, de keveset cselekszünk. Az időközi költségvetési felülvizsgálatra a svéd elnökség alatt kerül sor. Amennyiben nem módosítunk a költségvetésen, hogy — a megfelelő felelősségtudattal — megengedhessük magunknak a klímaváltozás elleni fellépést, a — szélesebb értelemben vett — alacsony széntartalmú technológiák bevezetését, valóban nem jutunk messzebb a puszta szavaknál, és kudarcot vallunk legfontosabb törekvésünk megvalósításában. Jan Andersson (PSE). – (SV) Elnök úr! Üdvözlöm Fredrik Reinfeldt urat. Nagyon bölcsen szólt a szerződésről, a bővítésről, az éghajlatról. Én olyan témát vetnék fel, amelyet nem érintett. Jacques Delors egyszer azt mondta, hogy a belső piac sohasem lesz sikeres erős szociális háttér nélkül. Tökéletesen igaza volt. Némileg meglepett tehát, amikor észrevételt fűzött a szociális EU-hoz, mint amely konfliktusokat gerjeszt a nemzeti rendszerek, és az általunk az EU-ban elfogadott szabályok között. Úgy gondolom, a helyzet pont fordított. Van egy közös munkaerőpiacunk. Tehát ki kell egészítenünk a nemzeti munkajogot és a nemzeti rendszereket, másként a dolog nem működik. Amennyiben fenntartja álláspontját, hadd említsek néhány példát. Problémát jelent-e a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv? A nyilvános vételi ajánlatról szóló irányelv, vagy a szociális partnerek által európai szinten kötött egyezmények bármelyike okozott-e problémát? A részidős foglalkoztatásról szóló irányelv? A szülői szabadságról szóló irányelv? Egy konkrét példát hozva, a Laval-ügyben látható a piac és a politika közötti kiegyensúlyozatlanság. A Laval-ügyben a problémát az jelentette, hogy a piac előnyben részesül a munkavállalók jogaival szemben. Ezt, Önök, Svédországban megfelelően kezelték. Eddig Önök megfelelően foglalkoztak az üggyel, de amint arra mások rámutattak, az eset más uniós országokra is kihathat. Amennyiben felvetődik annak igénye, hogy európai kezdeményezésre vállalkozzunk, itt lesz-e velünk annak megtételére? Múlt hónapban, stratégiát fogadtunk el az egészségügyre és a munkahelyi biztonságra vonatkozóan. Az egyik kijelölt cél az volt, hogy minden 10000 munkavállalóra jusson egy munkaügyi felügyelő. Svédország pontosan az ellenkező irányban fejlődik, és még sokáig elmarad a céltól. Sőt, az arány 27 %-kal romlik Svédországban. Dániában, ahol a munkaerőpiac hasonló a svéd piachoz, két egészségügyi és egy biztonsági ellenőr jut 10000 munkavállalóra. Miként fordulhat elő, hogy Svédország éppen ellentétes irányban mozog? Miért nem kezeli prioritásként a munkahelyi egészségügyet és biztonságot? Henrik Lax (ALDE). – (SV) Elnök úr! Nagy feladat összehozni az Uniót egy, a tagállamok energiaellátását biztosítani képes közös energiapolitika érdekében, amint ezt Reinfeldt miniszterelnök is kifejtette. Ugyancsak említést tett az EU balti-tengeri stratégiájáról, amellyel a Bizottság most foglalkozik. Egy jól megtervezett stratégia a Balti-tenger térségére vonatkozóan, fontos építőelemként szolgálhat a jövőbeni energiapolitika tekintetében, nem utolsó sorban az Oroszországgal való együttműködés miatt. A problémát jól illusztrálja a svéd kormány által múlt héten hozott döntés, amelyben elutasítja a Nord Stream kérelmét, hogy a gázvezetéket a Balti-tenger svéd területi vizein vezethessék át. A kérvény túlságosan hiányos volt ahhoz, hogy foglalkozzanak vele. Nagy a bizalmatlanság a térségben a gázvezeték-projekttel szemben. Elfogadható megoldás aligha születik, hacsak az EU és a Balti-tengermelléki tagállamok nem dolgoznak ki cselekvési programot, és nem nyernek teljes hozzáférést a projekthez. Szeretném megdicsérni Svédországot, amely lehetőséget kínál a Lisszaboni Szerződés 176a. cikkében foglalt energiapolitikai rendelkezések tesztelésére. Christian Rovsing (PPE-DE). – (DA) Elnök úr, miniszterelnök úr! A környezetvédelmi politika egy kisebb eleméről szólnék. Malmö városának kezdeményezése az energiatakarékosság, valamint a környezetbarát közlekedés alkalmazása terén, igen biztató. Már többször voltam próbavezetésen a környezetbarát járműveken.

19-02-2008

19-02-2008

HU


A közelmúltban, januárban, Berlinben egy S-típusú, közel két tonnás Mercedest vezettem. A jármű mind hagyományos üzemanyaggal, mind hidrogénnel működött. Gombnyomásra lehetséges volt a váltás, egyik üzemanyagról a másikra, függetlenül a haladás sebességétől. A gyorsulás lényegében azonos volt mindkét üzemanyag esetén. Jelentős fejlődés történt a hidrogén gépjárművekben üzemanyagként való felhasználása terén. Hidrogén esetében a melléktermék tiszta víz, semmi más. Ha a hidrogén általánosan felhasználható lesz magángépjárművekben, akkor lehetővé válik, hogy csak ilyen meghajtású járművek mozgását engedélyezzük városaink központjaiban. Ez drámai mértékben csökkentené a szennyeződést, és ezzel a légúti megbetegedéseket, öreg épületeink korrózióját. Remélem, hogy Svédország szorgalmazza majd e környezetvédelmileg hasznos fejlődést. Toomas Savi (ALDE). – Elnök úr! 2007. december 14-én az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy legkésőbb 2009 júliusáig terjessze elő az EU Balti-tenger térségével kapcsolatos stratégiáját. A kezdeményezést az Európai Parlament is támogatta. E döntés fontosságát aligha becsülik alá az északi országok, de a Balti-tenger mellett élő, 2004-ben csatlakozott tagállamok sem. A stratégia lehetővé teheti a térség teljes potenciáljának kiaknázását, a környezetvédelmen, gazdaságon, kultúrán, oktatásügyön át, egészen a biztonságig bezárólag. A lisszaboni menetrendben lefektetett célok elérésére törekedve, az EU Balti-tenger térségére vonatkozó stratégiája hídfőállást képezhet Oroszország felé. Svédország lesz a Tanács elnöke 2009 második felében, és reméljük, hogy ezzel a stratégia jól startolhat. Alapvető, azonban, hogy akkorra valamennyi balti-tengeri állam, köztük saját hazám, Észtország is, állítsa össze operatív programját. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Alapvetően két jövőbeni modell közül választhat egyesült Európánk: az egyik az összetartó, mind erőteljesebben integrálódott, egyesült Európa, az a modell, amelyet a Lisszaboni Szerződés is előirányoz a másik, pedig a szemezgetős modell. Most már Svédország, Ausztriával és Finnországgal együtt, tekintélyes ideje tagja az Európai Uniónak, de Svédország nem tagja az eurózónának. Megkérdezhetem a miniszterelnöktől, vajon van-e ennek bármiféle különös oka? Örülnénk, ha Svédország csatlakozna hozzánk az eurózónában. Richard Corbett (PSE). – Elnök úr! Chichester úr felbukkant egy rövid felszólalás erejéig, majd eltűnt, nem várva be a választ. Egyetlen más brit konzervatívpárti képviselő sem mutatkozott, hogy a vita során meghallgassa egy konzervatív miniszterelnök véleményét Európa jövőjéről. Miért van ez? Nem szeretnék egy konzervatív társtól azt hallani, hogy milyen jó is a Lisszaboni Szerződés? Hogy nincs szükség népszavazásra, mert nincs szó a szuverenitás további átadásáról? Hogy szükségünk van erre az új szerződésre az Unió jobb működtetéséhez? Még arra is képtelenek, hogy egy erről szóló vitába bekapcsolódjanak? Inkább kívül maradnak, feltételezhetően egy bárban, társaikkal a brit Függetlenségi Pártból? Azt gondolom, szégyen, hogy nem vesznek részt egy ilyen kiváló vitában. (Taps) Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Miniszterelnök úr, utalást tett a közös agrárpolitikára, mint az egyetlen EU-politikára, amely teljesen a Közösség kezében van. Tudatában kell azonban lennie, hogy az elmúlt 15 évben az agrárpolitika sokkalta radikálisabb reformokon ment keresztül, mint bármely más uniós politika. És semmiképpen sem lehet az agrárpolitikát összehasonlítani vagy egybevetni az iparpolitikával, mivel két, teljesen eltérő feltételrendszerben érvényesülő politikáról van szó. A közös mezőgazdasági politika alapjául a jövőben is a biztonságnak, és a hosszabb távú tervezés lehetőségének kell szolgálnia. Szeretném emlékeztetni, hogy a mezőgazdaságnak szentelt uniós költségvetési ráta 2013-ra 35 %-ra süllyed. Az agrárnépesség nagyon komolyan veszi a közösséggel szembeni felelősségét, azt a felelősséget, amely a Római Szerződésben is megfogalmazást nyert. A kutatás, a fejlesztés, a fenntarthatóság, a foglalkoztatás, és a környezetvédelem is közös célkitűzésünk kell, hogy legyen. Őszintén, nagy érdeklődéssel várom a svéd elnökséget. Esko Seppänen (GUE/NGL). – (FI) Elnök úr, miniszterelnök úr! Európa jövőjéről szólva, nem tett említést Európa militarizálásáról. A Lisszaboni Szerződés értelmében a tagállamok vállalják katonai kiadásaik növelését. A Lisszaboni Szerződés értelmében, a tagállamok készek válságkezelési akciókban akár külföldön is részt

59

60

HU


venni, beleértve a béke kikényszerítését is. Akár ENSZ felhatalmazás nélkül is, tehát a nemzetközi jog oldaláról nézve, illegálisan,. Továbbá, kapcsolódnak a Lisszaboni Szerződéshez katonai védzáradékok, legalábbis a szolidaritási védzáradék, és ebben a tekintetben a svéd semlegesség — a katonai el-nem-kötelezettség — megkérdőjelezhető. Miniszterelnök úr, gondolja, hogy a Lisszaboni Szerződésben foglalt katonai védzáradékok megfelelnek katonai el-nem-kötelezettségüknek? Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, miniszterelnök úr! Az európai építkezésben nem a brüsszeli eurokraták, hanem az Európai Unió polgárainak érdekében veszünk részt, hogy utóbbiak jobban, nagyobb biztonságban élhessenek. Kizárólag reájuk figyelve sikerülhet feladataink megvalósítása. A politikusoknak eltérő elvárásaik vannak: egyesek több Európát, mások kevesebbet akarnak. Tény viszont, hogy a 27 tagállam miniszterelnökei aláírták a Lisszaboni Szerződést. A szerződés irányjelző egy átláthatóbb, demokratikusabb Európa felé, és ezért azt még idén ratifikálni kell. Hadd mondjam ezt azoknak a képviselőknek, akik ma ratifikációs népszavazásokra szólítanak, miközben maguk ellenezték az Európai Alkotmányt. Ne szórakozzanak itt a népszavazás intézményével, ne bújjanak a demokrácia védelmezőjének mezébe, mert az Unió polgárai nem hisznek Önöknek. Ők tudják, hogy a Lisszaboni Szerződés védi az európai demokráciát. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim! Ma egy modern, dinamikus Európa víziójáról beszélünk. E vita rendkívül hasznos, és időszerű. A globalizáció rákényszerít bennünket kérdések felvetésére, kihívások kezelésére, mint amilyenekről Svédország miniszterelnöke, Fredrik Reinfeldt is szólt. A strukturális reformok végrehajtása, amelyet magam politikailag a Lisszaboni Szerződés legnehezebb elemének tekintek, a fő politikai törekvésünk kell, hogy legyen. Amennyiben gazdaságunk nem képes egészséges növekedést felmutatni, a tudás-alapú gazdaság megvalósítása elérhetetlen lesz. Meggyőződésem, hogy a tudásalapú gazdaság és az emberi erőforrásokba való beruházás jelentik a helyes stratégiákat Európa jövője számára. Számos felszólaló fejezte ki kívánságát a „szociális Európát” illetően. Nem ismerek egyetlen politikust sem, még a mi konzervatív családunkban sem, aki ellenezne egy szociális védőhálót polgáraink számára, aki ne akarná, hogy polgáraink jó fizetést kapjanak, magasabb életszínvonalon éljenek, aki azt szeretné, hogy a polgárok csak 150 eurós nyugdíjat kapjanak, mint történik ez ma Szlovákiában. 2007 utolsó negyedében hazám, Szlovákia rekord ütemű, 14 %-os évközi növekedést ért el. Megengedhetné-e a jelenlegi, Robert Fico vezette szociáldemokrata kormány a szociálpolitikai fejlesztést, ha a megelőző, Mikuláš Dzurinda által irányított kormányzat nem rendelkezik a kellő politikai bátorsággal bátor adó-, szociális-, egészségügyi- és oktatásügyi reformok kivitelezésére? Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Miniszterelnök úr, amit mondott, teljes mértékben igaz. Nem az erős, hanem a gyenge Európától kell félnünk. Teljesen egyetértek ezzel, és azt hiszem, hogy minden európai polgár így gondolkodik. Amikor, azonban azt látják, hogy időnket traktorok fényjelzőivel és más semmisségekkel töltjük ki, meggyőződésem, hogy szomorúak. Miniszterelnök úr, nagy lelkesedéssel beszélt a bővítésről. Érdekelne azonban, hogy nem lett volna-e bölcsebb az EU számára a bővítést megelőzően belső problémáit megoldani. Nem lenne-e jobb a helyzet, ha a bővítés előtt már valamiféle reformszerződés hatályban lenne? Végül, miniszterelnök úr, most a sürgős kérdést a Lisszaboni Szerződés ratifikációja jelenti. Meglepetéssel hallgattam egyesült királyságbeli képviselőtársam megjegyzéseit. Ha Lisszabont nem ratifikáljuk, Európának nincs jövője. Fredrik Reinfeldt. − (SV) Köszönet mindannyiuknak kérdéseikért és megjegyzéseikért. Természetesen, aligha adhatom meg a választ az összes kérdésre. Köszönöm, hogy nagy türelemmel végighallgatták a felszólaló nagyszámú svédet, és kérdéseik egész sorát. Válaszaim nagyban kapcsolódnak meggyőződésemhez, hogy a megkötött egyezményeket be kell tartani. Ehhez a kérdéshez még visszatérek. Azt mondtam, erősen hiszek Európában. Svédországban számtalan alkalommal kifejeztem erős bizodalmamat a svéd munkaerő-piaci modellben, amely a svéd kollektív megállapodások rendszere körül fejlődött ki. Svédországban, bizonyos mértékig, számos más európai országétól eltérő utat jártunk be. Míg mások nagyobb hangsúlyt fektettek a törvényi szabályozásra, mi a szociális partnerek által vállalt felelősségre építettünk. Véleményünk az, hogy a Laval-ítélet nem számolja fel a svéd modellt, bár valóban számos kérdést felvet a svéd szabályozást illetően. A szociális partnerekkel együtt, óvatosan haladunk előre. Figyeljük, hogy a svéd

19-02-2008

19-02-2008

HU


munkaerő-piaci modell miként változtatható anélkül, hogy elvegyünk abból, vagy hogy működését alapvetően megváltoztatnánk. Továbbra is tiszteletben kívánjuk tartani annak szervezetét, és számítunk a kérdések megvitatására, remélve, hogy nem nyer teret a félremagyarázás, mint történik ez oly sok téma európai megvitatásakor. Azt mondják, a belső piac nem megfelelő. Igen, az egyik bírálat szerint a belső piac nem működik százszázalékosan. Az egyik, üzletemberektől és másoktól gyakran hallott kritika szerint beszélünk ugyan a belső piacról, de ott a szabad mozgás korántsem szabad. Kormányom, természetesen, azért küzd, hogy visszaszoruljon a szociális kirekesztődés, a munkán keresztül megteremtődjön az önkifejezés alapja, több ember elhelyezkedése legyen biztosítva. Emellett, tegyük a jóléti törekvések megvalósítását mások számára is lehetővé. Több foglalkoztatott több forrást jelent a munkaképtelenek jóléti ellátásának kielégítéséhez. Tehát a munka és a jólét közötti utak összefutnak a Svédország által követett politikában. A demokráciát több felszólaló érintette. Azt hiszem, e képviselőház választott képviselői csodálatos módon gyakorolják a demokráciát. Ami itt van, az korántsem a demokrácia rossz példája. Úgy gondolom, Önök ma választóikat kiválóan képviselték, és ezt teszem magam, saját módszereimmel. A demokrácia a döntések meghozatalának képessége, és így is kell maradnia. Svéd tapasztalataink a népszavazással összefüggésben vegyesek. Néha teljesen egyértelmű mit kérdezünk, és mi a válasz. Néha feltettünk egy kérdést, és teljesen eltérő választ kaptunk, majd éveket töltöttünk azzal, hogy értelmezzük a svéd nép tényleges válaszát. Tudom, hasonló tapasztalatai vannak más országoknak is. A számos módosításon keresztül született szerződésről — mint amelyről most beszélünk, és mint amilyenekről Európa történelmében korábban népszavazások nélkül döntöttünk — készek vagyunk a képviseleti demokrácia szabályai szerint határozni. Úgy gondolom, ez csodálatos útja egy élő demokrácia szükségszerű működésének. Néhány rövid válasz az oly sokak által felemlített gázvezetékkel kapcsolatban. Itt is a megállapodások és jogszabályok betartására törekszünk, tehát a nemzetközi szerződésekkel és a svéd jogszabályokkal összhangban vizsgáljuk a gázvezetékkel kapcsolatos döntések lehetőségét. Arra képesek voltunk, hogy megállapítottuk, a hozzánk eljutott javaslat nem volt megfelelő. Emiatt visszaküldtük. Az ügy még újra előkerül. Most nem becsülhetem fel annak mértékét, hogy milyen hatást tudunk gyakorolni az ügyben, elsődlegesen a svéd környezetvédelmi jogszabályok által. Kiindulási pontunk továbbra is az, hogy mindent alaposan megfontolunk. Sokan fejtették ki véleményüket az európai parlamenti képviselők parlamentek közötti ide-oda utazgatásával összefüggésben, de mindannyian tudjuk, hogy a szerződések miként funkcionálnak. Minden tagállamnak van bizonyos ráhatása, egyfajta vétója a kérdésben, amint ezt mindannyian, akik e kérdést feszegetik, igen jól tudják. Ezt magunk tiszteletben tartjuk, noha, mint szavazóink közül oly sokan, magunk is feltesszük a kérdést a most érvényesülő mozgások sikerességével kapcsolatban. Azt látjuk, hogy Svédországban, másutt nem tapasztalható mértékben emelkedik a környezetbarát gépjárművek aránya. Különleges kedvezményeket vezettünk be a környezetbarát gépkocsikra, és ez hatalmas ösztönzőnek bizonyult, hiszen ma a Svédországban eladott gépjárművek több mint 30 %-a környezetbarát. Ez olyan trend, amelyet természetesen tovább kell vinnünk. Számosan érintették az eurót. Itt ugyancsak tiszteletben tartjuk a megállapodásokat, abban az értelemben, hogy a 2003-as svéd népszavazás eredményét betartjuk. Azt mondtuk, követjük a svéd véleményeket. Amennyiben a svéd lakosság módosít álláspontján, a kérdés valószínűleg ismét napirendre kerülhet. Hadd jelezzem, hogy Svédország, amely szorosan kötődik az eurós Finnországhoz, természetesen, figyelemmel kíséri az őszi dániai történéseket, amikor is újból felmérik, hogy az euróra vonatkozó úgynevezett kimaradási formulát visszavonják-e. Ezt követően ugyanis az eurónak sokkal markánsabb jelenléte lesz majd érzékelhető Svédországban is, és ez bizonyára befolyásolja a svéd nép gondolkodását is. Néhányan rákérdeztek, hogy milyen szerepben is térek majd vissza e képviselőházba. Az első időszak, valószínűsíthetően nem annyira homályos, hiszen a nyárig a három, francia, cseh, és svéd elnökséget átfogó 18-hónapos program bemutatásában veszek részt. Azt követően, és ez valóban nyitott kérdés, még nem világos, hogy mi történik a rotációs elnökségi gyakorlathoz való visszatéréskor. Sok elképzeléssel rendelkezünk. Meggyőződéssel hiszek egy olyan EU-ban,

61

62

HU


amelyet Európa különböző részei kapcsolnak össze. Ezért gondolom, hogy a rotációs elnökségnek a jövőben is egyértelmű szerepe marad, az új Szerződés alapján választott Elnökkel együtt. Nagyon köszönöm értékes megjegyzéseiket, értékes kérdéseiket. Elnök. − Köszönöm, miniszterelnök úr. Ez volt az utolsó vitánk az Európa jövőjéről folytatott elmélkedéseink sorozatában. A vitát berekesztem. Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Elnök úr! Amikor egy miniszterelnök felkeres bennünket, ugyanazon országból sokan jelentkeznek szólásra. Ez jó. Az elnök azonban megpróbálhatná, talán a „szemkontaktusos eljárással” biztosítani, hogy kedvezőbb földrajzi arányok alakuljanak ki. Lényegében nem volt felszólaló Dél-Európából, míg máskor fordított a helyzet, ha vendégünk Dél-Európából érkezik. Jó volna, ha segítene egy jobb egyensúlyt kialakítani. Elnök. − Ehhez viszont a dél-európaiaknak kell szót kérniük, és bekapcsolódni a vitába. Ha nincsenek itt, nem tudom nekik megadni a szót. (Tiltakozás) Hogy a tényeknél maradjunk, Varvitsiotis úr szót kapott. Írásos nyilatkozatok (142. cikk) Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. – (RO) Szeretném üdvözölni, hogy Európa jövője továbbra is téma, sőt, állandóan jelen lévő kérdés a parlamenti viták során. A közös gondolkodás elengedhetetlen ahhoz, hogy virágzó és megalapozott jövőt biztosítsunk az elkövetkező európai nemzedékeknek. Úgy gondolom, az Európa jövőjével kapcsolatos elemzéseknek és gondolatoknak két központi témával kell foglalkozniuk. Az európai polgárok jövőjével, és az EU szerepével a világban. Tehát, belső szinten, a polgárok jólétére törekvés hasson át minden európai cselekvést. Mindezt az emberi jogoknak, azok teljes körű védelmének kell körbeölelnie. Az oktatásügy, mint a virágzó jövő előfeltétele, sem kevésbé fontos, csakúgy, mint a fiatalok és gyermekek védelmét szolgáló politikák, a kultúrák közötti párbeszéd, a kölcsönös tolerancia. Mind a lisszaboni stratégia, mind az új reformszerződés kulcsdokumentumok, amelyek rendelkezéseit határozottan tényekké kell formálnunk. Mindazonáltal a 21. század globalizált, és kölcsönös függést eredményező világában a valós felvirágzás elképzelhetetlen Európa számára, ha nem biztosítjuk ezt a világ egészének. Az EU-nak kötelessége hozzájárulni a világbékéhez, stabilitáshoz, gazdasági jóléthez. Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban– Sajnálatos, hogy miközben az Európa jövőjéről szóló vitát hallgattam, a svéd miniszterelnök megkérdőjelezte az EU agrárköltségvetését. Amennyiben ez a vita a jövőről szól, akkor — úgy tűnik — a vita a múltban ragadt le. Érdemes rámutatni, hogy egykor a KAP az EU alapító politikáját jelentette. Ez adott élelmet az éhező Európának, és fejlődött, változott az elmúlt 50 évben a változást sürgető politikai és népi nyomásokkal összhangban. Ma a KAP nem a legnagyobb kiadási tétel az EU költségvetésében. Úgy vélem, hogy a mezőgazdaságra és élelmiszertermelésre költött pénzek jó befektetések egy olyan világban, ahol az élelmiszerbiztonság igen előkelő pontként szerepel a politikai napirenden. A jövőbe nézve, a reformszerződés ratifikációjára is tekintve, fontos elmondanunk az embereknek, miről is szól a szerződés, és miről nem! Írországban népszavazást tartunk a szerződésről, amely, ha elfogadást nyer, szélesebb szerepet és hatalmat ad a nemzeti parlamenteknek az EU jogalkotásában. Ez fontos rendelkezés, de a Parlament választott képviselőinek élniük is kell ezzel az új hatalommal. Mihaela Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) Elnök úr, kedves képviselőtársak! Az Európa jövőjével kapcsolatos vitákkal összefüggésben megfelelő figyelmet kell fordítanunk arra a társadalmi rétegre, amely leginkább a jövő eszméjét képviseli. Tehát a fiatalokra, azaz az Unió jövőbeni polgáraira. Az ifjúságot úgy kell nevelnünk, hogy képes legyen saját nemzedéke jövőjét megrajzolni, beleértve ebbe közös múltunknak, az Európai Unió létrejöttének és kibontakozásának ismeretét. Jövőd építéséhez elengedhetetlen múltad ismerete!

19-02-2008

19-02-2008

HU


Szükséges, hogy az iskolákban az Európai Unió jövőjét tanítsák. A lehető legkövetkezetesebb európai ifjúságpolitikára van szükségünk. Olyanra, amely alkalmas a fiatalok speciális problémáira világos válaszokat adni. Európának világos elképzelésekkel kell rendelkeznie az oktatásügyre, az információs társadalomra, a kultúrák közötti párbeszédre, és a fiatalok cseréjére, a fiatalok foglalkoztatására és mobilitására, valamint a társadalom peremére szorult fiatalokat érintő problémákra vonatkozóan. Sikeres Európa csak együtt építhető, napról-napra. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – Itt ülünk, 27 nemzetet képviselő parlamentként. A köztünk jelentkező különbségek, Európához való viszonyunknak, valamint az e viszonyt politikai oldalról formáló elemeknek tudható most be. A legfőbb kihívás számunkra nem egy, bennünket erőszakkal összeláncolni próbáló új szerződés, hanem ahhoz a jövőbeni Európához való közeledésünk szellemisége, ahol majd gyermekeink és az ő gyermekeik boldogulnak a 21. századi feltörekvő hatalmakkal folytatott versengésben. Szeretnék egy olyan Európát látni, amelyben gyermekeink nemcsak szabadon utazhatnak, de nem részesülnek megkülönböztetésben aszerint, hogy a földrész mely térségéből származnak, melyik nyelvet beszélik anyanyelvükként, vagy miként ejtik nevüket. Az olyan szlogenek, mint „szolidaritás”, kohézió, és integráció, közhelyszerűek intézményeinkben, hiszen üres szavak egy olyan Európában, amely kettészakad a régi és új tagállamokra, azokra, amelyek egyéni érdeket követve kétoldalú megállapodásokat kötnek harmadik országokkal, és azokra, amelyeket ezek a harmadik államok éppen megkárosítanak. Az Európai Unió ma elveszik a kétoldalú megállapodások, az összhang, és a nem hátráltató, hanem éppen javunkra váló különbözőségek között.

10. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY Alelnök

11. Lisszaboni stratégia – Integrált iránymutatás a növekedésről és a foglalkoztatásról („a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatások” c. rész): az új ciklus indítása (2008–2010) (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság Lisszaboni Stratégiáról szóló nyilatkozatairól folytatandó együttes vita, amelyet Starkevičiūtė asszonynak, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság nevében benyújtott, következő tárgyú jelentése követ: Integrált iránymutatás a növekedésről és a foglalkoztatásról („a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatások” c. rész): az új ciklus indítása (2008-2010) 2007/2275(INI) (A6-0029/2008) Žiga Turk, hivatalban lévő elnök. − (SL) Örülök, hogy részt vehetek ezen az ülésen, amelyen az Európai Parlament a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia következő szakaszának nyitányát vitatja meg. A Lisszaboni Szerződés aláírása olyan időszakot zár le, amelyben leginkább belső, és gyakran politikai formálódásunkkal foglalkoztunk. Európa most sokkal jobb helyzetben van ahhoz, hogy kitárulkozzon a világ felé, és a lisszaboni stratégia biztosítja azokat az eszközöket, amelyek révén Európa bekapcsolódhat a globális folyamatok formálásába. A jelenlegi helyzetre legalább négy ilyen folyamat jellemző. Amikor 2000-ben, Európa útjára indította a lisszaboni stratégiát, a globalizáción többnyire Európa, az USA és Japán versengését értettük. Azóta új, jelentős szereplők léptek a világ színpadára, és indokolják annak felülvizsgálatát, hogy mit is adhat Európa ennek a globalizált világnak, és hol rendelkezik valódi versenyképességgel. A kommunikációs forradalom, az internettel és a világhálóval, a szemeink előtt megy végbe. A kreativitás és innováció már nem merev intézményi rendszerek privilégiuma. Mindössze egyszer tapasztalhattuk meg a tömegkommunikáció maihoz mérhető forradalmát: 500 évvel ezelőtt, amikor az olcsó papír és nyomtatás megjelenésével megszilárdult az európai fölény. A harmadik ipari forradalom küszöbén állunk, amelynek következményeként jelentősen mérséklődik a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk, és átlépünk az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság

63

64

HU


állapotába. 2007 májusában, a Parlament nyilatkozatot fogadott el a harmadik ipari forradalomról és a hidrogénalapú gazdaságról, ezzel is jelezve támogatását a terület vezető szereplői felé. Az ipari korszakot követően a konceptuális korba lépünk, amelyben az értékek, tartalom, és empátia válnak központi elemekké. Ezeknek a trendeknek a vörös fonala az emberek kreatív képességeinek fokozódó jelentősége, illetve az emberek értékei. Két olyan kérdés, amelyek — természetüknél fogva — nagyon európaiak. Ezért is célja Európának, hogy társ-tervezője, és vezetője legyen e négy folyamatnak. A fejlődésről szóló európai eszmékhez biztosít keretet a a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia. Annak 2005-ös, alapokig lenyúló felülvizsgálatát követően a lisszaboni stratégia hatékonysága megerősítést nyert. Strukturális reformok révén javult az európai gazdaság talapzata. Ezért vált könnyebbé a pénzügyi válságok, és az emelkedő nyersanyag-, de különösen kőolaj- és élelmiszerárak kezelése. A világgazdaság mind nagyobb bizonytalanság felé halad. Fontos tehát, hogy Európa ne térjen le az útról, hogy folytassa a megkezdett reformokat, és korszerűsítse gazdaságát és társadalmát. A Bizottság jó munkát végzett a decemberben közzétett lisszaboni csomag elkészítésénél. Szlovénia, az Európai Tanács elnökeként a lisszaboni stratégiát öt elnökségi prioritásának egyikeként kezeli. Nagy örömünkre szolgál, hogy az Európai Parlament részt vesz e széleskörű vita következő szakaszában. Már volt köztünk véleménycsere az ECON-konzultációk során, a Hármak között, illetve a parlamentek közti találkozókon. Mindannyian mindent megtesszük annak érdekében, hogy az Európai Tanács márciusi ülése útjára indíthassa a lisszaboni stratégia ezen új, ambiciózus szakaszát. Az Európai Tanács támogatja az integrált gazdaságpolitikai irányelveket, és elfogadja a foglalkoztatási politikával kapcsolatos következtetéseket. Az integrált irányelvek megváltoztatásának szükségességéről hosszú vita folyt. Végül, a tagállamok képviselőinek többsége egyetértett abban, hogy bizonyos szabályozások javíthatók, de az irányelvek egészének vitára bocsátása a harmonizáció hosszúra nyúló időszakát indítaná el, lelassítaná az új szakaszba történő átlépést, miközben a végeredmények ugyanazok lennének, mint amilyenekkel most számolhatunk. Az ECOFIN-Tanács egyhangúlag elvetette az integrált gazdaságpolitikai irányelvek módosítását. Változtatás a magyarázó szövegben lesz, azaz abban a környezetben, amelyben az irányelvek meghatározásra kerülnek. Az Európai Tanács elfogadja a tagállamoknak azon különleges ajánlásait, amelyeket a nemzeti reformprogramok teljesítésében mutatkozó előrelépéssel összefüggésben fogalmaztak meg. Felszólítja majd a résztvevőket, nevezetesen a Tanácsot, a Bizottságot és a Parlamentet, hogy hajtsák végre a Közösség lisszaboni programját. Ez a bizonyos, a négy kiemelt területhez kötődő kulcstevékenységet és célt mozdít elő. E négy terület: elsőként, Európa környezetvédelemmel kapcsolatos aggályai; másodszor, Európa aggályai az emberek, illetve azoknak a társadalomban elfoglalt helye iránt; harmadszor, törekvések egy vállalkozóbb szellemű Európa kialakítására; és negyedszer, erőfeszítések a ténylegesen mindenhez alapot teremtő, innovatívabb és kreatívabb Európa létrehozására. Engedjék meg, hogy röviden mind a négy területet érintsem. Magam jelentőségben, a kreativitást az oktatás és innováció mellé sorakoztatom fel. Európának gazdag kulturális hagyományait és morális adottságait a termékeiben megtestesülő versenyelőnnyé kell változtatnia. Folytatnunk kell törekvéseinket, hogy elérjük a kutatásba és fejlesztésbe történő 3%-os befektetési célkitűzést. A tudásnak az ötödik szabadsággá kell válnia. Egységes tudás-övezetre van szükségünk, ahol adott a tudáshoz való hozzáférés lehetősége, ahol a nyílt innováció támogatásban részesül, és ahol — természetesen — a tudás megfelelő védelemben is részesül, az európai szabadalmak és szerzői jogok formájában. Engedni kell az európai kutatási-fejlesztési politikák és a nemzeti politikák közötti koordináció erősítését. Nekünk, európaiaknak, nagyobb vállalkozói készséggel kell rendelkeznünk. Nincsenek markánsan innovatív és kreatív kisvállalkozásaink. Nagyobb figyelmet kell tehát szentelnünk a kis- és középvállalkozások létrehozásának és fejlesztésének, illetve a tudáshoz és kutatási infrastruktúrához, és további tőkefinanszírozási forrásokhoz való hozzáférésüknek. Meg kell erősítenünk a belső piacot, különösen a szolgáltató és hálózati iparágakban, fel kell számolnunk a bujtatott akadályokat. Egy erős és hatékony belső piac sokkalta jobb fegyver a globalizáció hatásaival szemben, mint a protekcionizmus megkísértése. Szükséges a pénzügyi piacok átláthatóságának növelése, a jogalkotás javítása, és az adminisztratív terheknek mérséklése. Nekünk itt, Európában fenn kell tartanunk az emberekről való gondoskodás, a velük való szolidaritás hagyományát. A rugalmas biztonság lehetővé teszi, hogy dinamikusan törekedjünk a hatékony

19-02-2008

19-02-2008

HU


munkaerőpiacot igénylő gazdaság, illetve a gyors foglalkoztatás lehetőségét magában foglaló biztonság közötti egyensúlyra. Szükséges tehát az egész életen át tartó tanulás oktatás és más támogatási formák biztosítása. Biztosítanunk kell azt, hogy a fiatalok feltétlenül részesüljenek valamiféle oktatásban, és amilyen gyorsan csak lehet, álljanak munkába. Az idősebb nemzedéket bátorítsuk arra, hogy amilyen sokáig lehet, dolgozzon. Végül, Európában törődünk a természettel és környezetünkkel. Európának vezető szerepet kell vállalnia abban a folyamatban, amelyet néhányan a harmadik ipari forradalomként említenek, s amelynek lényege az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés. Meggyőződésem, hogy ez nyereséget hoz Európa gazdasága számára, mert így Európa világelső lesz a jövő technológiái terén. Ez év végéig, politikai megállapodásra kell jutnunk az energia- és éghajlat-csomagot illetően. Hölgyeim és uraim, a lisszaboni stratégia új szakasza határozott erőfeszítéseket igényel, hogy Európa olyan dinamikusabb, kreatívabb, vállalkozóbb szellemű, tudás-alapú társadalommá váljon, amely gondoskodik az emberekről és környezetről. Sürgősen foglalkoznunk kell a 2010-et követően érvényesítendő európai fejlesztési stratégiai keretprogrammal, valamint a lisszaboni stratégia és a fenntartható fejlődési stratégia lehetséges összekapcsolásával. Amint Mark Leonhard írta, ez az évszázad Európa évszázada lesz. Nem azért, mert Európa a világ egésze felett a gyarmatosítás formájában uralkodik majd, és nem is azért, mert itt lesz a legerősebb ipar. Évszázadunk Európa évszázada lehet, mert a világot az európai értékek és kreativitás dominálják majd. Tehát azon két elem, amely alapvetően a globális trendeket meghatározza. Európa kreativitását pedig segítik a földrész ragyogó kulturális hagyományai. Európa értékei (hogy mint szomszédok együttműködünk a viták megoldásában, odafigyelünk a természetre és az emberre) példát szolgáltatnak az egész világ számára. Tehát, nem szabad elfelejtkeznünk ezekről a mélyen humán kiindulási pontokról, amikor Uniónk gazdasági és szociális jövőjével, más megközelítésben, a növekedés és foglalkoztatás stratégiájával foglalkozunk. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, hivatalban levő elnök úr, hölgyeim és uraim! Ami a Bizottságot illeti, a mai vita alapvető fontosságú Európa majdani globális helyzete tekintetében. A vita a korunk gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kihívásaira adott válaszainkról szól. A 27 országot és közel 500 millió embert egybekötő európai integráció a mi nagy stratégiai erőnk. Most már nem gyengítjük magunkat viszályokkal, és így Európa — minden tekintetben — a világ egyik legvonzóbb térségévé vált. A belső piac jólétünk alapköve, a közös valuta értékes politikai és gazdasági adottság. Nem vagyunk kitéve korunk kiszámíthatatlanságának, vagy a globalizáció viharainak. Az integráció arra ad lehetőséget, hogy segítsük globalizált korunkat saját elképzeléseinkkel összhangban is formálni. Ez a kor azonban nem egyetlen ország vagy földrész jegyeit viseli majd magán. Japán, az USA és az Európai Unió erős kihívással néz szembe olyan feltörekvő országok részéről, mint Kína, India, Oroszország és Brazília, amelyek — mint magunk is — a globális gazdasági és technológiai versengésben a legelőkelőbb helyezésekre pályáznak. Úgy hisszük, hogy ez az új kor nagy lehetőségeket és új utakat ajánl fel nekünk, de csak akkor, ha megértjük az idők szavát, és tudatában leszünk a kockázatoknak is. Ma, a globális mobilitás idején a legfontosabb szociálpolitikai témákat az olyan kérdések jelentik, mint, hogy mennyire biztosak az Európai Unión belül a munkahelyek, és, hogy miként tudunk még több, sőt, jól fizető állást biztosítani, az elkövetkező időszakban. Megismételném: korunk legfőbb szociálpolitikai kérdése az, hogy vajon lesz-e, és fenntartunk-e megfelelő számú, jó munkahelyet. E kulcskérdés megválaszolása a felülvizsgált lisszaboni stratégiának, a partnerségbe illesztett növekedésnek és foglalkoztatásnak központi elemét képezi. Ez a stratégia jelenti az európai választ a globalizációra. Három év után végeztük el a felülvizsgálatot, és az eredményekkel elégedettek lehetünk. Az elmúlt évek kedvezőek voltak a növekedés és foglalkoztatás számára. Sok millió munkahely létesült, a növekedési ütem pedig magasabb volt, mint a megelőző években. Ez volt az első alkalom, hogy a termelékenység növekedési üteme magasabb volt, mint az Egyesült Államokban. Az emberek kezdték érezni a strukturális reformok kedvező hatásait. Hiba volna azonban, ha megpihennénk babérjainkon. Még nem értük el céljainkat. Még hosszú út áll előttünk, és még több reformra van szükség. Nincs szükségünk jósokra annak felismeréséhez, hogy korunk meghatározó jellemzője nem a merevség, hanem az állandó változás. Ez még mindig sokakat megrémít, s különösen azokat, akik attól félnek, hogy lemaradnak a változások által, és a globalizáció vesztesei közé kerülnek.

65

66

HU


Ez egy további ok, hogy a növekedés és foglalkoztatás közötti partnerség társadalmainkban még inkább gyökeret eresszen. Úgy érezzük, rátaláltunk arra a stratégiára, amely — szemben az eredeti, 2000. évi lisszaboni stratégiával — realista, és az elvárt eredményeket hozza. Ennek elérése is a célja a Bizottság elkövetkező három évre vonatkozó javaslatának. Hisszük, hogy az alapvető irányvonal helyes, de hisszük azt is, hogy néhány olyan témában, amely kulcsfontosságú a jövő tekintetében, még kiigazításokra van szükség. Például, az elkövetkező három évben különleges figyelmet kell szentelni a növekedés és foglalkoztatás partnerségén belül a szociális dimenziónak. Megítélésem szerint, ez lesz a kulcstéma. Az oktatás, a képzés, a szakképzettség színvonala, mind javításra szorul. Csak akkor tudunk a változásokkal szembenézni, ha születésüktől kezdve életük egészén át segítjük az embereket, tehetségük kibontakoztatásában, hogy folyamatosan új dolgokat tanuljanak, hogy rugalmasak maradjanak. Ez mindenkinek jogában áll. Ez az egyetlen mód annak biztosítására, hogy a munkahelyüket elvesztők ne kényszerüljenek — családjukkal együtt — a társadalom perifériáján, állandó munkanélküliségben és szegénységben élni. Olyan politikára van szükségünk, amely emeli a foglalkoztatottságot, és képessé teszi az embereket — életük bármely szakaszában — az újrakezdésre. Ennek biztosítása nemcsak a politikusok feladata, hanem az európai vállalkozóké és vállalatoké is. Szeretném világosan kihangsúlyozni, különösen néhány, közelmúltbeli esemény tükrében, hogy azok a vállalkozók és cégek, amelyek ebben nem vesznek még részrt, gondolkodásuk felülvizsgálatára kényszerülnek, mert a jó, motivált munkaerő a vállalat legfőbb értéke, amely a nehezen kitapintható, de végtelenül fontos versenyelőnyt biztosíthatja. Nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a valódi tudás-alapú társadalom kialakítására. Sajnos még messze vagyunk attól a célunktól, hogy — 2010-re — Európa GDP-jének 3%-át a kutatásra költse. Komoly aggodalommal mondom, hogy a céltól való távolság nem csökken, hanem nő. Van azonban egy még aggasztóbb tendencia. Nevezetesen, hogy noha az európai vállalatok ténylegesen többet, s nem kevesebbet költenek kutatásra és fejlesztésre, mint a múltban, ezt nem Európában, hanem a földrészen kívül teszik. Az Európai Kutatási Térségnek valósággá kell válnia. Ha kudarcot vallunk a kutatási és fejlesztési tevékenységek Európában tartását illetően, akkor a munkahelyek Európában tartását sem érhetjük el. Tudjuk, hogy tovább kell erősítenünk a belső piacot. Elő kell segítenünk gazdasági vállalkozásaink hatalmas többsége képességeinek teljes kibontakoztatását. Itt arra a 23 millió kis- és középvállalkozásra utalok, amely a teljes európai munkaerő kétharmadát foglalkoztatja. Több kezdeményezésünkkel már mozgásba hoztuk a gépezetet, de szeretnénk júniusban magasabb fokozatba kapcsolni a kisvállalkozói törvénnyel. Egy másik közvetlen prioritás: határozottan cselekednünk kell az energia és éghajlati célkitűzéseknek a növekedési és foglalkoztatási politikánkba való beillesztése érdekében. Szeretnénk egyértelmű bizonyítékokkal szolgálni arra, hogy a környezetvédelmi kihívások gazdasági lehetőségekké és szociális fejlődéssé konvertálhatók. Szükségünk van a stafétabotot átvenni képes, erős európai ipari szektorra, mert meggyőződésünk, hogy az energiahatékonyság, az új technológiák, és az erőforrások gazdaságos felhasználása terén érvényesülő európai vezető szerep nemcsak a környezet számára válik hasznossá, de a foglalkoztatást is előmozdítja. A környezetbarát termékek és eljárások iránt ma nagyobb a kereslet, mint bármikor korábban. Az éghajlatváltozás ellen küzdő, felelősségteljes politika nem Európa ipartalanításán, hanem Európa, mint életképes ipari helyszín fenntartásán alapszik, csakúgy, mint a környezetet nem károsító iparágakon, amelyek a környezetvédelmet exportálják is. Azt a nézetet valljuk, hogy kezelni tudjuk az ügyet, és — egyidejűleg — még messzebbre is juthatunk. Ennek érdekében az Európai Unió és a tagállamok erőteljes, együttes fellépésére van szükség. Ehhez adottak a megfelelő keretek. Olyan partnerségben dolgozunk, amely a párbeszéden, az elért eredmények kritikus értékelésén alapul, és amely már igazolta hasznosságát. Három évvel ezelőtt, az integrált irányelvekkel, olyan megbízható referenciapontok jöttek létre, amelyekkel mind az uniós, mind a nemzeti reformok összekapcsolhatók. Tisztában vagyok azzal, hogy némelyek megkérdőjelezik azt a javaslatunkat, hogy az irányelvek, a fogalom szűkebb értelmezését használva, maradjanak érintetlenül. Javaslata előterjesztésekor a Bizottságot nem a dogmatizmus vagy az önfejűség hajtotta. Amint nem törekszünk semmiféle kozmetikai átcsomagolásra sem. Ki akartuk hangsúlyozni a reformcéloknak, és az Európai Unió reformjai irányának folyamatosságát. Ugyanakkor, mélyreható kritikai elemzést végeztünk, és — a hibákból való tanulás érdekében — azt is nyíltan jeleztük, hogy az elmúlt három évben hol mutatkoztak gyengeségek. Ezért javasoljuk a hangsúly áthelyezését,

19-02-2008

19-02-2008

HU


amint azt leírtam önöknek, a szociális és környezetvédelmi dimenzióra, amely változás be is épült az irányelvekbe. Javaslatot tettünk egy új közösségi programra is, amely — az előzőtől eltérően — nem projektek nagy, sokszínű kavalkádja, hanem egy összpontosított program. Tükrözi a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia kiemelkedő prioritásait. Növekedési és foglalkoztatási politikánk, hölgyeim és uraim, továbbra is kiemelt téma marad a Bizottság számára. Igen előkelő helyet foglal el prioritási listánkon, hiszen nem szól másról, mint több munkahelyről, nagyobb jólétről, jobb környezetvédelemről. (Taps) Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Elnök asszony, a Tanács elnöke, hölgyeim és uraim. Elsőként is Starkevičiūtė asszonynak fejezném ki elismerésemet, és a Képviselőház összes képviselőjének, de különösen a Gazdasági és Monetáris Bizottság tagjainak, akik részt vettek e jelentés megszövegezésében. Magam úgy találtam, hogy a jelentés elemzésekben, és — a lisszaboni stratégia új, az elkövetkező három évre vonatkozó időszakával összefüggésben — javaslatokban rendkívül gazdag. Ha visszatekintünk az elmúlt három esztendőre, egyetérthetünk a jelentésnek — a 2005-ös felülvizsgálat óta megnyílt új szakaszban — a lisszaboni stratégia keretében elért sikerekre vonatkozó elemzéseivel. Amint ez már ma este említést nyert, munkahelyek teremtődnek. E munkahelyek jelentős része azoknak a reformoknak köszönhető, amelyek a lisszaboni stratégiából erednek, abból, ahogyan a munkaerőpiac reagált a reformokra, illetve a lisszaboni stratégiában megjelölt egyéb gazdasági tevékenységekből, és a három évvel ezelőtt elfogadott nemzeti reformprogramokból is. A növekedési potenciál javul, bár mi szeretnénk ezt tovább erősíteni. Létfontosságú Európa növekedési képessége oldaláról, hogy a fejlődés megfelelő gazdasági feltételek mellett következzen be. Nagyobb növekedésre van szükségünk ahhoz, hogy abban a globalizált világban, amelyben új és rendkívül dinamikus szereplők emelkednek ki, fontos pozíciót foglalhassunk el. Piaci tevékenységünk is javul, az akadályok, amelyek a vállalkozások, a gazdálkodók, a termelés-orientált beruházások útjában állnak, lebontásra kerülnek. Reformokat vezettünk be számos európai országban a szociális védőrendszerek és gazdasági mérlegeink fenntarthatóságának erősítése érdekében, és természetesen erőteljesebben tudatosult bennünk, hogy növekedési modellünkben foglalkozzunk a környezetvédelemmel. Lisszabon tehát szállítja az eredményeket. A 2005 óta hatályban lévő, növekedésről és foglalkoztatásról szóló stratégia meghozta gyümölcseit. Hiba volna most az irányokon változtatni. Tehát, magunk alapvetően egyetértünk a vita témájául szolgáló jelentéssel: tovább kell haladnunk abban az irányban, amelyet az meghatároz. Ezzel együtt világos, hogy számolnunk kell a helyzet változásaival, függetlenül attól, hogy azok az energia és a környezet helyzetét érintő komoly változások, vagy az az igény, hogy az éghajlatváltozással való foglalkozást elsődleges feladatunkká tegyük, esetleg legyenek az elmúlt hónapokban, a gazdasági környezetben és gazdasági helyzetben bekövetkezett változásokkal együtt jelentkező új kihívások, tapasztalatok. Az előttünk álló helyzet nagyobb bizonytalanságot jelent számunkra, nagyobb nyomás nehezedik a pénzügyi piacokra, és mindez jelzi, hogy ebben a változó, mind bizonytalanabb, mind bonyolultabb feltételrendszerben fel kell gyorsítanunk a reformok ütemét, fel kell gyorsítanunk az intézményi megalapozottságot, a lisszaboni stratégia alkalmazásának sebességét. Osztjuk a véleményt, hogy a végrehajtásnak, az integrált irányelvekben megfogalmazottakkal összhangban, a makrogazdasági stabilitás keretein belül kell megtörténnie. Azon kereteken belül, amelyek államháztartásaink, jólétünk, szociális védelmi rendszerünk, környezetvédelmünk fenntarthatóságát erősítik. Olyan kereteken belül, ahol a gazdasági szereplők bizalma és elkötelezettsége fokozódik. A lehető legjobban ki kell használnunk azt a játékteret, amelyet az elmúlt évek határozott reformjai és határozott politikái révén magunknak biztosítottunk. Ki kell aknáznunk azt a cselekvési szabadságot, amelyet — korunk bizonytalanságai ellenére is — országaink többségében a gazdaságok pénzügyi helyzetének javulása megenged.

67

68

HU


Megengedhetjük azt — most, amikor a pénzpiacok változó hatásai következtében a növekedés lelassult, az Egyesült Államokban pedig éles dekonjunktúra van —, hogy gazdaságaink többségében az automatikus stabilizátorokat kiiktassuk. A stratégiánk integrált irányelveiben foglalt politikáknak köszönhetően, most kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint 2001-ben, hogy megbirkózzunk a gazdasági tevékenység jelentős visszaesésével. Amikor a pénzpiaci trendeket elemezve összehasonlítottuk az európai gazdaságokat és az Egyesült Államok gazdaságát, az elmúlt hetekben és hónapokban közülünk sokan felfigyeltek arra az előnyre, amelyet szilárd gazdasági alapjaik miatt az európai gazdaságok élveznek az USA-val szemben. Ezek a stabil gazdasági alapok azon politikáknak következtében erősödtek meg, amelyeket az irányelvek fogalmaztak meg mind a gazdasági és monetáris unió működésével, mind a lisszaboni stratégia részét képező strukturális reformokkal összefüggésben. Különösen, akad néhány olyan prioritás a közeljövőre vonatkozóan, amelyek maguktól értetődők, és amelyeket a Starkevičiūtė asszony jelentésében foglalt elemzés is megemlít. Így prioritás számunkra haladás elérése a pénzügyi integrációban. A pénzügyi integráció olyan eszközünk, amely segíti azon képességeink kibontakozását, hogy a most is megtapasztalható helyzetet kezelni tudjuk. Vannak kezdeményezések, mint amilyen az ECOFIN-Tanács által közelmúltban elfogadott útiterv. Mindannyiunk feladta e kezdeményezések lehető leggyorsabb, európai szintű, gyakorlatba ültetése. Biztosítanunk kell, hogy Európa egy hangon szólaljon meg ezekkel, a kezdeményezésekkel összefüggésben, amelyeket még tágabb keretekben, mint pl. a Nemzetközi Valutaalapon belül, vagy a pénzügyi stabilitási fórumon is meg kell vitatni és el kell fogadni. Mindezek fényében, biztos vagyok abban, hogy együtt dolgozunk, sikeresen együttműködünk majd a Parlamenttel. Mindez megerősíti a stratégiánk és üzenetünk alapkérdéseiben megmutatkozó egyetértést, és ezáltal a gazdasági és szociális szereplők bátorítást nyernek, hogy aktívan vegyenek részt ebben a reformfolyamatban is. Ezzel, a reformok ne felülről reájuk kényszeríttet döntések, hanem alulról kinövő, a szociális párbeszéden keresztül finomított eszközzé válnak. A Tanács európai intézményeinek, a Parlamentnek és a Bizottságnak sikeresen együtt kell működniük, hogy ne csak ők, hanem a tagállamok is kifejleszthessék, és nemzeti reformprogramjaik részeként végrehajthassák azokat a célkitűzéseket, amelyekben ma este egyetértünk.< ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY Alelnök Margarita Starkevičiūtė, előadó. – (LT) Szeretném megköszönni Verheugen és Almunia uraknak, hogy pontosabban körülírták az EU lisszaboni stratégiáját. Nekem, ezzel együtt, mindig meglehetősen nehezemre esik, hogy megértsem annak legfontosabb célkitűzéseit. Ez a bizottsági dokumentum mintegy 300 oldal, amely fejezetekre oszlik, a prioritások e szerinti meghatározásával. Az Európai Unió gazdaságpolitikájának és stratégiájának sikeres végrehajtása tekintetében összesen 24 egységben kerülnek megfogalmazásra a feladatok. Nem szeretnénk úgy tűnni, hogy lemaradunk a Bizottság mögött így a Parlament három különböző határozatot fogadott el e 24 egységhez kapcsolódóan, három eltérő eljárást követve. Lényegében ez a mi hozzájárulásunk a bürokrácia mérsékléséhez. Szeretném a Bizottságnak megköszönni, hogy kiemelte a reform folytatásának jelentőségét. Teljesen egyetértek ezzel. Az élet azonban változásokkal jár, mindennap új eseményekkel, és ez különösen igaz a globalizáció tekintetében. Ha úgy döntünk tehát, hogy kizárólag kozmetikai módosításokat teszünk, az aligha értelmezhető úgy, hogy bátorítjuk az innovációt és kreativitást, amint arra a tiszteletreméltó szlovén képviselők rámutattak. Nagyrabecsülőm az Európai Tanács álláspontját, hogy minden új stratégiának hozzáadott értéket kell teremtenie. Véleményem szerint azonban, olyan álláspontot kell elfoglalnunk, hogy csak abban az esetben üdvözöljük a reformok folytatását, ha a sikerek konszolidálódnak, a reformokat pedig a körülményekhez igazítjuk. A lisszaboni stratégia egyetlen prioritását a polgárok jóléte képezheti. A cél eléréshez a gazdaságpolitika különböző eszközeit vehetjük igénybe. Azoknak együtt kell érvényesülniük. A monetáris politikáról szólva, hangsúlyoznunk kell az Európai Központi Bank függetlenségének jelentőségét. Tekintve az érdekek sokféleségét és a globális kihívásokat, kell egy olyan kizárólagos szerv, amelyik kezelheti e kérdéseket. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy még nem minden tagállam csatlakozott a közös valuta övezetéhez.

19-02-2008

19-02-2008

HU


A Központi Bank inflációs célok elérését biztosító képessége korlátozott, amint az Unión kívülről érkező inflációs hatások és globális kihívások kivédésére is csak korlátozottan alkalmas. Ennek megfelelően, új eszközökre van szükség, hogy a Központi Bankot független cselekvésre képessé tegyük. Persze, elsőként a pénzügyi egyensúlyról kell beszélnünk. Van azonban bátorságom határozottan nem egyetérteni azokkal a törekvésekkel, amelyek a pénzügyi egyensúlyt kizárólag a kiadások csökkentésének mechanikus alkalmazásával akarják elérni. Ebben az esetben a népesség legveszélyeztettebb és szociálisan leggyengébb szektorainak kell a teher nagyobb részét elviselniük, és nem azoknak a tisztviselőknek, akik nem igen szokták saját fizetéseiket csökkenteni. Első célunk az legyen, hogy stabilizáljuk az irányító intézményeket, és mérsékeljük az igazgatási költségeket. Ezt követően a források szétoszthatók azon szektorok között, amelyek a polgárok javát szolgálják. Egy másik, kapcsolódó kérdés, amelyre rámutatnék, az a pénzügyi szektor szerepe. Kevés értelme van a költségvetés szigorításáról beszélni, amíg milliárdokat költünk bankok megmentésére. A pénzügyi szektor szerepét meg kell határozni, egyértelműen meg kell fogalmazni a lisszaboni stratégiában. Nyilvánvaló, hogy a pénzügyi szektor stabilitása nélkül lehetetlen lesz a hosszú távú gazdasági stabilitást biztosítani. A pénzügyi szektor egyértelmű problémái ellenére is, őszintén szólva, nem látom az erőfeszítéseket a problémák komoly kezelésére. Amíg a következő válság el nem jön, hogy úgy mondjam. Miként segíthetünk az embereken, a tagállamok polgárain? Elsőként is, abban a helyzetben vagyunk, hogy mérsékeljük a munkaerő költségét, a létfenntartási költségeket, a letelepedés, és az új életmóddal kapcsolatos kihívásoknak való megfelelés költségeit. A kutatók különféle megoldási javaslatokat tettek az asztalra e problémák kezelésére. Egyetértek azzal a gondolatukkal, miszerint a megerősített képviselet, a kisvállalkozások finanszírozáshoz való hozzájutásának előmozdítása vezetne kedvező eredményekhez. Marianne Thyssen, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, a Tanács hivatalban lévő elnöke, hölgyeim és uraim! Ez az első alkalom, hogy a tavaszi csúcstalálkozóra való felkészülés előkészítő vitáját délután tartjuk. A prioritást élvező vitákat általában reggel szoktuk tartani. Ebből azonban nem következik, hogy a tavaszi csúcsértekezletet és a lisszaboni stratégiát kevésbé fontosnak tartjuk. Mindössze az történt, hogy délelőtti ülésünket nagylelkűen Corbett és Méndez de Vigo uraknak, továbbá a reformszerződéssel kapcsolatos kiváló jelentésükről szóló vitánknak engedtük át. E szerződés, a lisszaboni stratégiával együtt meghatározóan járul hozzá Európa jövőjének formálásához. Múlt héten, Brüsszelben, találkoztunk a nemzeti parlamentek képviselőivel, a stratégia terén elért haladás áttekintésére. Egy dologban nagyon gyorsan egyetértettünk: a növekedésre és foglalkoztatásra koncentráló új megközelítés kezdi meghozni gyümölcseit, miközben nem feledi a fenntarthatóság kívánalmait sem. A stratégia bátorítólag hat az európai gazdasági képességek kibontakoztatására, és olyan környezetet teremt, amely kedvez a munkahelyteremtésnek. Eddig 6,5 millió munkahely létesült, és további 5 millió teremtését várjuk. A következő lépés az, amit a Bizottság javasol: bátran végigmenni a megkezdett úton, mert a munkát még nem végeztük be. Minden tagállamban és minden területen még rengeteg hely van a továbblépésre, amint az igény is jelentkezik erre. Nagyon sokat tanulhatunk egymástól, és jobban ki kell használnunk a regionális szinten megmutatkozó lehetőségeket. Tehát, teljes szívünkkel támogatjuk a lisszaboni stratégiával kapcsolatos közös határozatot. Képviselőcsoportunk számára a prioritások egyértelműek. Nagyobb beruházás a kutatásba és innovációba, a szellemi tulajdonjogok markánsabb védelme — mindez létfontosságú ahhoz, hogy gazdaságunk a jövőben fejlődjön, minőségi munkahelyeket teremtsen. Hasonlóan fontos az üzleti környezet javítása. A belső piac kiteljesítése, a jobb szabályozás és a kisebb bürokrácia, ezek fontosak minden vállalkozás számára, de különösen azok a 23 millió KKV-nak. Szükségünk van a Kisvállalkozói törvényre, és annak nem szabad csak jelképesnek lennie. Nagyon örülünk, hogy ezen a héten sikerült az áruk egységes piacára vonatkozó törvényhozási csomagot is lezárni. Kevésbé vagyunk boldogok, hogy új jelölési szabályokra születtek javaslatok, amelyek csak az adminisztratív ügyintézést növelik. Harmadszor, a munkaerőpiac reformokra szorul. A rugalmasságnak és munkahely-biztonságnak kéz a kézben kell járnia, és többet kell beruháznunk az emberek szakképzettségébe. Végül, támogatjuk a 20-20-20 célkitűzéseket, de úgy, hogy ezek munkahelyeket teremtsenek, és nem úgy, hogy a munkahelyeket elviszik más földrészek országaiba.

69

70

HU


Egy utolsó pont: a tavaszi csúcstalálkozó jogosan tűzi napirendjére a pénz- és biztosítási piacokon végigsöprő válságot. Valóban elejét kell venni, hogy a válság aláaknázza a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló erőfeszítéseinket. Ha éberek vagyunk, ha tartjuk az irányt, helyreállíthatjuk az emberek bizalmát. A bizalom stabilitást jelent, és azzal Európának szép jövőt biztosíthatunk. És ez a feladatunk. Robert Goebbels, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! A lisszaboni stratégia, még nem feltétlenül tökéletes, alkalmazása képessé tette az Európai Uniót, hogy számos területen előrelépjen. Munkahelyek teremtődtek, és nagyobb beruházások történtek a képzésben, kutatásban, és új technológiákban. Számos kihívás jelentkezik azonban. A világ mozog, új problémák keletkeznek. Turk miniszter úr, Verheugen és Almunia biztos urak ezekre rámutattak. Még ha a válság az USA-ban is kezdődött, az európai bankárok, biztosítók, alapkezelők legalább olyan mohók voltak. De hiszen ez mozgatja a pénzvilágot. Miközben néhány nagyvezér kinyitotta arany ejtőernyőjét, a munkavállalók, és a széles társadalom állja a cechet. Még hitelkorlátozásra is sor került, szinte mindenütt. A reálgazdaság jelzi az időt: az USA egyértelműen recesszióban van, az európai növekedés elveszti lendületét, az infláció ismét meglódul, az olajtermékek ára megugrik, amint az élelmiszeráraké is, miközben a műtrágya árak az eget verik, jelezve, hogy az aratás drágább lesz. Az Európai Központi Bank nem tesz mást, mint igyekszik visszaszorítani az inflációt. A munkavállalókat és szakszervezeteket arra kérik, húzzák meg a nadrágszíjat, miközben a vásárlóerő szinte mindenütt hanyatlik. Verheugen úr, országaink mindegyikének szembe kell néznie a szegénység problémájával és a társadalmi kirekesztéssel. Európában 68 millióan élnek az országaikban hivatalosan elfogadott szegénységi küszöb alatt. A munkavállalók 13%-ának nincs tartós munkaszerződése, és tartós társadalombiztosítása. Közel 23 millió a hamis önfoglalkoztatott. Ugyanakkor a lakosság 1%-a rendelkezik az európai vagyon 15%-al. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem sok európai számára még valószínűbbé teszi a szegénységet. A szennyező-fizet elv jól hangzik, de a végén mégis a fogyasztók állják a számlát. Nagy-Britanniában a hatóságok megkísérlik ellensúlyozni a tüzelőanyag-szegénységet, de a Bizottság azt mondja nekünk, hogy az EU még nem liberalizálta eléggé energiapiacát, mintha — egy olyan világban, ahol az energiaforrások 90%-a a szuverén államoktól függ — a fogyasztók szabadon választhatnának a szolgáltatók között. E növekvő problémákkal szemben a Bizottság, és különösen Barroso elnök, csak egy válasz tud adni: ne változtass a lisszaboni stratégián. Az integrált irányelvek, úgy tűnik, portugál márványba lettek vésve, és nem változtathatók, legalábbis Barroso elnök szerint. A szocialista képviselőcsoport nevében szeretném Barroso elnököt komolyan figyelmeztetni, hogy az irányelvek kapcsán nem fogadjuk el hidegháborús „nyet”-jét a Bizottság részéről. A lisszaboni stratégia összefüggésrendszere változik. A lépéseinket irányító dokumentumnak is alkalmazkodnia kell az új európai és nemzetközi helyzethez. (Taps) Bilyana Ilieva Raeva – az ALDE képviselőcsoport nevében – (BG) Az Európai Tanács tisztelt képviselői, az Európai Bizottság tisztelt képviselői, kedves képviselőtársak! Három évvel ezelőtt, az újra útjára indított lisszaboni stratégia határozottan hangsúlyt fektetett a fenntartható gazdasági növekedésre, és a kiterjedtebb és jobb-minőségű foglalkoztatásra. Ma, a nemzeti reformok megfelelő ütemben haladnak, az európai gazdaság folyamatosan növekszik, miközben a munkanélküliségi ráta 1998 óta a legalacsonyabb szinten áll. A jó eredmények ellenére, jóval nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, a növekvő globális versenyt érzékelve, a tudáson és innováción alapuló, dinamikus és versenyképes gazdaság elérése érdekében. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport ezt a stratégiát a mélyre hatoló gazdasági és szociális reformok hajtóerejének tekinti. Ez a válasz a globalizációs kihívásokra, s teszi lehetővé az Európai Unió számára, hogy vezető szerepet játsszon a gazdasági növekedés, a szociális és környezetvédelmi prosperitás, a technológiai fejlesztések és modernizáció terén. Ezeknek a céloknak az elérése igényel megkettőzött erőfeszítést az elkövetkező években. A Liberálisok és Demokraták Európáért elismerik, hogy az elmúlt három évben a Stratégia igazgatása érdekében új struktúrák kerültek kialakításra, miközben a Közösség és a tagállamok közötti felelősség jobban lett megosztva. Csatlakozásuktól kezdődően, Bulgária és Románia teljes jogú tagként vesznek részt a lisszaboni stratégia végrehajtásában, és 2007-ben első alkalommal számoltak be reformterveik teljesítéséről. A tagállamok

19-02-2008

19-02-2008

HU


közötti különbségek ellenére, a stratégia végrehajtása erősítette az Európai Unió egészének gazdasági képességeit. A liberálisok és demokraták számára oly fontos üzleti környezet jelentősen nyert a reformok révén. A jobb szabályozást célzó EU-stratégia fokozatosan testet ölt. A tagállamokban ma könnyebb és olcsóbb a vállalkozások bejegyzése és az üzleti tevékenység megkezdése. Ezzel együtt, európai szinten még hiányzik az összehangolt vállalkozói kultúra. Szükségünk van a kis- és középvállalkozások növekedését és versenyképességét javító, átfogó és EU-szintű megközelítésre. Az EU tagállamok elkötelezték magukat, hogy 2010-re, GDP-jük 3%-át innovációra, illetve kutatásra és fejlesztésre fordítják. Mégis, a rendelkezésre álló adatok jelentős különbségeket mutatnak a tagállamok között. Tehát, a magánszektort is bevonva ebbe, komoly erőfeszítéseket kell tennünk a kitűzött cél elérése érdekében. Az Európai Unió jelentős sikereket mutathat fel a környezetvédő társadalommá válás folyamatában. Új és ambiciózus vállalásokat tettünk, hogy 2020-ra drasztikusan csökkentjük a széndioxid-kibocsátást, és növeljük a megújítható energiaforrások felhasználását. A liberálisok és demokraták úgy gondolják, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalom csak akkor valósítható meg, ha a kutatás és innováció révén megszerezzük azokat a „zöld” technológiákat, amelyek a cél eléréséhez kellenek. A magas életszínvonal, amelyet mi, európaiak, el szeretnénk érni, csak szolidaritási akciókkal biztosítható. Ennél fogva a tapasztalatok kicserélése, a támogatás, az egymástól való tanulás lehetőségének biztosítása, mérhetetlenül fontos. A tudás-alapú gazdaság a tanulási készséget is magában hordja. A gazdasági növekedés, alacsony munkanélküliség, magas szociális nívó, és a dinamikus üzleti környezet, egymást korántsem kizáró elemek. Elegendő visszaidézni az olyan országok példáját, mint Dánia és Finnország. Kedves képviselőtársak, a liberálisok és demokraták számos prioritása helyet kapott a lisszaboni stratégiával foglalkozó európai parlamenti határozatban. Ezek között szerepelnek: a rugalmasabb és jobban működő, egyben befogadó munkaerőpiac feltételeinek megteremtése; az adminisztratív terhek mérséklése és jobb szabályozás kialakítása; az európai gazdasági vállalkozások helyzetének erősítése a nemzetközi környezetben; több import, több export, és több beruházás; a pénzügyi piacok nagyobb átláthatósága és stabilitása; jobb fogyasztóvédelem; nagyobb elkötelezettség a természetvédelem mellett; a Közösség strukturális alapjainak hatékonyabb felhasználása, hogy egyértelműbb eredmények mutatkozzanak a stratégia végrehajtása során; a transzeurópai közlekedési-hálózat projektek ismételt megerősítése. Kedves képviselőtársak, az irányjelzők adottak, a célok világosan megfogalmazottak. Most a végrehajtás van napirenden. Guntars Krasts, az UEN Képviselőcsoport nevében. – (LV) Köszönöm, elnök asszony. biztos úr, a Tanács képviselői, a lisszaboni stratégia feladataival és céljaival kapcsolatban napirendre került kérdések lehetséges hatásaira fordítanám figyelmemet. A globális pénzpiaci gondok, és az amerikai gazdaság nehézségeinek a világgazdaság növekedésére gyakorolt hatása jelentik a lisszaboni stratégia számára az első komoly próbát. Most derül ki, mennyiben képes ellensúlyozni az európai gazdaság növekedését esetleg akadályozó hatásokat. Függetlenül a most jelentkező nehézségektől, a gyorsabb, hosszú távú növekedés marad Európa prioritása. Ez azt kívánja meg, hogy a piacon sok új, aktív vállalkozás jelenjen meg. Nincs kétségem, hogy a pénzpiaci nyugtalanság intézkedéseket követel a stabilitás helyreállításához. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy itt az ideje felelősségteljes döntések meghozatalának. A pénzpiaci rendszer stabilitásának helyreállítása nem mehet szembe a pénzügyi rendszerrel szemben támasztott elsődleges követelménynek, az európai vállalkozások fejlődése előmozdításának. Szeretném ezt külön is hangsúlyozni, mivel alapvető fontosságú, hogy az új vállalkozások számára kiszélesítsük a finanszírozáshoz jutás lehetőségeit. A finanszírozási lehetőségek terén jelentkező versenyt erőteljesen támogatnunk kell. Ez, a lisszaboni stratégia mindegyik, a kis- és középvállalkozások növekedési képességét fokozni javasló anyagában kiemelt feladat, üdvözlendő. A Bizottság által javasolt kisvállalkozói törvény, szintén üdvözlendő. A jelenlegi helyzet azonban az, hogy a piacokon szilárd pozíciókkal rendelkező nagyvállalkozások aránytalanul kedvezőbb finanszírozási lehetőségekkel rendelkeznek, mint azok, amelyek most kezdenek vállalkozni. Ami hiányzik a lisszaboni stratégiából, az annak kötelme, hogy a pénzügyi eszközök széles, versenyképes választékát teremtsük elő. Miközben lényegében ez egyik előfeltétele az európai növekedési potenciál kibontakoztatásának. A pénzügyi rendszer instabilitására adandó jelenlegi válaszunk nem korlátozhatja a pénzügyi szektoron belüli innovációt. Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az éghajlat-politika területén a 2007-es évet — és azóta már eltelt némi idő — azon évnek tekintjük, amikor az éghajlatváltozás ténye hivatalosan is elismerést nyert. Ha azt vesszük, hogy a globális felmelegedésről és a fenntarthatósági stratégiákról már szinte két évtizede folyik a vita, akkor látható, hogy milyen hosszú időt

71

72

HU


igényel egy politikai folyamat befolyásolása, és milyen nehezen kivitelezhető egy tényleges stratégiai átalakítás. Noha már az EU egészében azt halljuk, hogy a fenntarthatóság követését végre valahára beillesztették a lisszaboni stratégiába, magam még mindig kételkedem abban, hogy valóban komolyan vesszük-e e tenger-változást, és vajon valóban felkészültünk arra, hogy új irányba induljunk el, letérjünk a pusztán mennyiségi szemléletű növekedési cél-meghatározásról, és a minőség-orientált növekedést helyezzük a középpontba. Amikor a lisszaboni határozatokat készítettük elő a Parlament számára, Lehne úr és jómagam, mint társelőadók, ismét vitatkoztunk — nem személyesen, hanem politikai csoportjainkban — az energiapolitikai kérdésekről és az energia-stratégiákról. Nem csoda, hogy ezt tettük, hiszen e témák megérdemlik, hogy eszmecserét folytassunk róluk. A határozatban most egy olyan elképzelés fogalmazódik meg, amely alig fedi el a fenntarthatósággal kapcsolatos nézeteinkben rejlő szakadéknyi távolságot. Az „alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság” kifejezés kompromisszumos megoldásként kerül a Parlament elé. Véleményem szerint, ez alig leplezi a konfliktust az energia-alapú gazdaságot szorgalmazó, a hagyományos energia-mixre, a szén és nukleáris energiára támaszkodó status quo-pártiak, és az általunk követett stratégia között. Magunk radikális irányváltást szorgalmazunk, a forrás-felhasználás visszafogásával. A jelentésbe illesztett koncepció aligha takarja el kudarcunkat, hogy ismét képtelenek voltunk döntésre jutni. Hadd ismételjem meg e pontnál, hogy Európa — szerintem — aligha játszhatja el azt az úttörő szerepet, amelyet a világ népei elvárnak tőle, amíg maga a magas kockázatú nukleáris energiára vagy ismételten a szénre támaszkodik. Most továbblépek, de visszatérek még ehhez az érvhez, más összefüggésekben. Azt is hiszem, Verheugen úr, hogy az irányelvek kiigazítása még várat magára, hiszen az energiaellátás és a megújítható energia biztonságának szerepeltetése a szövegben még nem jelenti a stratégia megváltoztatását. Egy új stratégia teljesen mást jelent, és ezt új intézkedések és eszközök formájában meg is kell jeleníteni. Azt is gondolom, hogy a lisszaboni stratégia irányelveinek módosítása nem korlátozható a környezetvédelmi kérdéskörre, ki kell terjednie a szociálpolitikára is. Folyamatosan hallunk arról, hogy az elmúlt három évben javult az európai növekedési és foglalkoztatási helyzet. Ugyanakkor, érzékeljük a társadalmi marginalizálódást, a bizonytalan munkahelyek számának növekedését is. Véleményünk az, hogy a szociális integráció és kohézió közös célján csak azt érthetjük — egyszerű, egyértelmű szavakkal —, hogy az európai dolgozók legyenek képesek megélni abból, amit keresnek. Ezért lepett meg a lisszaboni határozat előkészítésének folyamatában a politikai csoportok között kialakult vita arról, hogy helyes-e vagy sem Európában, iparágazati alapokon, megállapodásokat kötni a minimálbérről. Nem hiszem, hogy lenne alternatíva, és örülnék, ha nagyobb mérvű egyetértés lenne e kérdésben. Azt is kívánom, hogy e házbeli jobboldali képviselőtársaim ne úgy értelmezzék a „rugalmas biztonság” fogalmát, hogy a társadalom leggyengébbjei legyenek rugalmasak és engedelmesek, míg mások szabadon, és tetszésük szerint folytathatják üzleti tevékenységüket. A holnap szavazásra bocsátandó határozattal kapcsolatban igen fontos elemnek tartom — és e megjegyzésem Figueiredo asszonynak is szól, aki jelentős szerephez jutott ebben a sikerben — hogy sikerült közös javaslatot előterjesztenünk olyan új mutatókra, amelyek révén a lisszaboni stratégia végrehajtása, s különösen az emberek életminősége javításának célkitűzése terén elért eredmények mérhetők. Ugyanis a nemzeti jövedelem növekedési ütemére épülő, hagyományos mérőszámra támaszkodó, jövedelem-alapú megközelítés teljesen figyelmen kívül hagyja a jövedelem növekedésében jelentkező aránytalanságokat, igazolva, hogy ez semmiképpen sem tekinthető megbízható mutatónak. Még kevésbé bizonyul elfogadhatónak akkor, ha olyan tényezőket mérünk, mint az életminőség és a környezet állapotának javulása. Örülnék, ha a Bizottság reagálna a környezetvédelmi és szociális mutatókat érintő megjegyzéseimre. Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Gyakorlatilag, nyolc évvel a lisszaboni stratégia jóváhagyását követően, a szociális egyenlőtlenség, valamint a közel 78 millió embert, köztük 25 millió alacsony keresetű, bizonytalan munkahellyel rendelkező személyt érintő szegénység is nőtt. A létrehozott munkahelyek többsége bizonytalan, a részmunkaidős foglalkoztatás főként a nőket érinti, akik továbbra is hátrányos megkülönböztetés áldozatai a munkahelyhez jutás, a képzés, és a szakmai előremenetel, valamint a munkabérek tekintetében. A fiatalkori munkanélküliség kétszer olyan magas, mint a teljes munkanélküliség, és sok felsőoktatási képzéssel rendelkező fiatalt érint, akik képtelenek munkát, és még nehezebben, a képzettségüknek megfelelő munkát találni. Emellett közel 6 millió fiatal hagyja el idő előtt iskoláját, és ez veszélyezteti jövőjüket. E következményeket előre lehetett látni egy olyan stratégiában, amelynek 2005. évi reformját a neoliberális szemlélet határozta meg, és amelyben olyan prioritások érvényesültek, mint a szerkezeti és közszolgálati liberalizáció és privatizáció, a munkaerő-piaci rugalmasság. A szegénységet és a szociális igazságtalanságot talán most még fokozza az Egyesült Államokból kiinduló pénzügyi válság, a fosszilis fűtőanyagok, valamint a mindennapi élelmezésben is elengedhetetlen áruk

19-02-2008

19-02-2008

HU


némelyikének magas ára. Sürgősen változtatni kell tehát a politikán, hogy megelőzzük a szociális helyzet romlását, a következmények begyűrűzését az EU-ba, és különösen annak leggyengébb gazdaságaiba. Határozatunk, ennek megfelelően, hangsúlyosan sürgeti a ‘Lisszaboni Stratégia’ felváltását egy Európai stratégia a szolidaritásért és fenntartható fejlődésért programmal, amely új távlatokat nyit egy olyan Európának, ahol teljes foglalkoztatottság van, nincsen hátrányos megkülönböztetés, elfogadható munkahelyek, jogok, jobb bérek, gazdasági és szociális kohézió, megfelelő védelem, közösségi és univerzális szociális védelem, azaz más szóval a társadalmi igazságosság biztosítva van. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony! Az elmúlt hónapokban az amerikai hitelválság azt mutatta, hogy egy tisztán kapitalista rendszer fenntarthatatlan. Jóval hosszabban, mint ez, de megtanultuk, hogy egy kommunista, vagy ha akarják, szocialista rendszer, nem működik. Ez nagyon világosan megmutatkozott 1989-ben. Mostanra kiderült, a kapitalizmus sem működik, ezért időszerű valamit tennünk. A lisszaboni stratégiával azt törekszünk biztosítani, hogy Európa a világ más részeivel szemben gazdaságilag versenyképes maradjon. Ez csak akkor lehetséges, ha mindenki, aki szerepet vállalhat ebben, ezt meg is teszi, és ha azon dolgozunk, hogy kedvező létfeltételeket biztosítsunk. Így a foglalkoztatottság és a fenntartható fejlődés kérdése, igen helyesen, alapvető célkitűzései a felülvizsgált lisszaboni stratégiának. Nem hiszem, hogy a GUE csoportbeli képviselőtársak által javasolt megoldások megfelelő ismereten alapulnak, vagy reálisak. Ha az általuk javasolt intézkedéseket végrehajtanánk, akkor az infláció emelkedne, és a befektetői bizalom szertefoszlana Európában. S bárhogy vesszük is, az infláció lopás. A tavaszi csúcstalálkozóval kapcsolatos korábbi viták során már kifejtettem, hogy a tagállami kormányoknak aktív szerepre kell vállalkozniuk. Ezt ma megismétlem. A tagállamoknak maguknak kell a reformokat kezdeményezniük, majd végrehajtaniuk. S bár mi még nem érzékeljük a recessziót, de itt az idő, hogy megfelelő intézkedésekkel megreformáljuk a jóléti államot. Európa feltétlenül koordináló szerephez juthat, de nem diktálhat! Sergej Kozlík (NI). – (SK) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A kérdéses jelentés helyesen kiemeli a szabályozatlan globális pénzügyi rendszerből eredő kockázatokat. Azok az EU politikák közvetlen hatáskörén kívül esnek, és a pénzügyi instabilitás elterjedésének kockázatát hordozzák magukban. Emiatt szükség van az üzleti modellnek és a multinacionális pénzügyi csoportoknak a globális pénzügyi piacokra gyakorolt hatása újraértékelésére, és meg kell kísérelni azok átstrukturálását a széles nemzetközi alapok figyelembevételével. Egyetértek azzal, hogy egy egészséges és szilárd makrogazdasági környezet a költségvetés magas fokú konszolidációját igényli, illetve olyan ésszerű magán- és közberuházási politikát, amely előretekintő infrastruktúrát biztosít és megnyitja a jövő piacait. Nem hiszem, hogy a köztulajdon az egyik legfőbb oka az európai energiapiac torzulásainak. Eddig senki sem igazolta, hogy a magáncégek helyesebben járnak el, mint olyan monopóliumok, amelyekben az államnak is van részesedése. Mindez a szabályok helyes meghatározásának kérdése. Tehát, az érintett piacok fokozatos megnyitása, továbbá az európai szakmai háttér kiszélesedése és összehangolódása érdekében, szükség van az energiaszektorban, valamint a közlekedési és informatikai rendszerek terén jelentkező versenyt befolyásoló szabályozás erősítésére. Klaus-Heiner Lehne (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az irányítócsoport által kidolgozott határozattervezet három kulcsterületre koncentrál: a belső piacra, ahol mindenekelőtt bizonyos szakadékok áthidalását kell elérnünk, és legyen elég példaként itt mindössze az egységes szabadalmi törvény, valamint a biztosítási belső piac hiányát felemlíteni; a munkaerőpiacra, ahol bennünket elsődlegesen a rugalmassággal elérhető biztonság foglalkoztat; és a követésre és ellenőrzésre, ahol különösen a stratégia tagállamok általi végrehajtása érdekel bennünket. Most, tudatosan, nem az energiára és az éghajlatra összpontosítottuk figyelmünket, mivel azok az elmúlt két évben kulcsterületként jelentek meg, és stratégiai tekintetben lényegében elértük azt, amit határozatunkkal el akartunk érni, nevezetesen biztosítani, hogy a Bizottság és a Tanács vegyék nagyon komolyan e kérdéseket. Most ezt is teszik. Az egyik elem, amelyet fontosnak tartunk, és amely a határozat általános részében kerül érintésre, az a jobb jogszabályok komplex kérdése. Kiemelten utalunk olyan problémákra, amelyek az eredmények értékelésével és a bürokráciával összefüggésben még mutatkoznak.

73

74

HU


Természetesen, az előkészítő szakaszban voltak viták a csoportok között, de a kérdések szinte mindegyike megoldást nyert. A végére egy meghatározó pont maradt nyitott. Képviselőcsoportom kiáll az integrált irányelvek mellett, és mint a Bizottság, magunk is valljuk, most nem kell az irányelveket megváltoztatni. Összességében úgy látjuk, az elmúlt években elértek, sikernek tekinthetők. Amikor 2005-ben, bizonyos értelemben, felfrissítettük a lisszaboni stratégiát, mindenki úgy vélte, hogy Lisszabon nem más, mint egy tagállam, Portugália, fővárosa. Senki sem kötötte ezt össze egy konkrét stratégiával. Nem ez volt, például az eset Kiotóval, amely nemcsak egy város, hanem a globális stratégia megtestesítője is. Jelentős haladást értünk el az elmúlt években Lisszabon tudatosítása terén. Támogatjuk a Bizottság álláspontját, hogy a növekedés és a munkahelyek a kulcselemek, és itt az előrelépés létfontosságú. Ugyanis, csak ha a növekedés bekövetkezik, ha munkahelyek teremtődnek, akkor folytathatunk jó környezetvédelmi és szociálpolitikát. Udo Bullmann (PSE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez egy kis problémát jelent. A „kitartunk az irányelvek mellett” kissé dogmatikusan hangzik. Bennünket a PSE képviselőcsoportban nem feltétlenül az foglalkoztat, hogy milyen dokumentumot támogatunk, milyet nem, hanem, hogy az irányelvek választ adnak-e a valós gazdasági helyzetre, és a kulcselem, hogy segítséget nyújtanak-e az Európai Unióban élők szükségleteinek kielégítésében. Most, itt ez a kulcskérdés. S a számok beszéljenek magukért! Jean-Claude Juncker, az Eurocsoport elnöke a közelmúltban ismertette, hogy a növekedés mérséklődik, hogy 2008-ban már nem 2,7, hanem csak 1,6%, 1,7%, vagy 1,8% lesz. Egyértelmű vészjelzés, hiszen tudjuk, hogy az USA-ban a gazdasági kilátások már 2007 végén baljóslatúak voltak. Ugyanakkor az inflációs előrejelzés 3,2%. Ez a jólét süllyedését, a reálbérek csökkenését, a vásárlóerő mérséklődését jelenti. Nyilvánvalóan félünk attól, hogy a stagnáció együtt jár az inflációval, és ez vészharangként szól. Tudjuk azt is, hogy az elmúlt öt évben a szegénység az Európai Unióban nem húzódott vissza, hanem még több ember reked a jóléti társadalmon kívül. A kutatás és fejlesztés viszonylag stabilan alakul, de egyértelmű, hogy nem a lisszaboni stratégiában előírt 3%-on áll. Talán valamivel több, mint felénél, átlagban 1.6%, 1.7% vagy 1.8%-nál, túl alacsonyan ahhoz, hogy az általunk kívánatos nemzetközi szerepet eljátszhassuk. Ellentmondással állunk szemben. Aligha tagadhatom, hogy az integrált irányelvek egy irányítási eszközt adnak a kezembe, de szabad-e ezt az eszközt oly módon alakítani, hogy az nincs összhangban az EU gazdasági és szociális adataival? Az egyik oldalon — nyilvánvalóan, a Bizottság elnökeként — nem állhatok fel és bizonygathatom, hogy az irányelvek lényegi tartalma jottányit sem változott, míg a másik oldalon reménykedem abban, hogy az Európai Unió tagállamainak lakossága, a munkaadók, a munkavállalók, mindazok, akik a gazdasági folyamatokban szerephez jutnak, megérzik, hogy itt politikai irányításról van szó. Ez nem megfelelő módja az ellentmondás feloldásának. Az itt jelenlévő biztosok számtalanszor elmondták, mit kell változtatni. Beszéljünk e változtatásokról, függetlenül attól, mely területet érintik. De hol vannak a termékek, hol vannak a változások, amelyek elősegítik az emberek életének javítását? A szocialisták támogatják a parlamenti határozatban foglalt offenzív stratégiát, de valós válaszokat is várnak az emberek életének jobbá tétele érdekében. Wolf Klinz (ALDE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A tagállamok voltak és maradtak felelősek a gazdaságpolitika alakításáért és végrehajtásáért. Ez azt jelenti, hogy a lisszaboni stratégia csak a tagországbeli célzott intézkedések révén valósulhat meg. Nincs ugyanis olyan, hogy Brüsszelben központilag meghatározott európai gazdaságpolitika. Ez az, amiért egy gazdaságpolitika alapismérvei oly fontosak. Ezek jelentik a tagállamok gazdasági stratégiái összehangolásának sarkkövét, szolgálnak referencia-pontként ahhoz, hogy a tagállamok a szükséges reformok végrehajtásával megfelelő irányba haladjanak, majd a helyes úton maradjanak. Ezek foglalják magukba az EU központi gazdaságpolitikai alapelveit: a nyílt piacot, a tisztességes versenyt, innovatív magánvállalkozást, az állam beavatkozása nélkül. Sajnos, a tagállamok nem mindig tartják magukat a növekedésről és foglalkoztatásról szóló integrált irányelvek végrehajtásához, és esetenként igen félénken cselekszenek. Különös tekintettel a globalizáció kihívásainak való megfelelésre, az Európai Uniónak ragaszkodnia kellene alapelveihez, miután az az egyetlen biztosíték hosszú távú versenyképességének megőrzésére. Sajnos, a közelmúltban több példát is láttunk arra, amit én úgy hívnék, hogy kreatív kategorizálás. Például — és ezt most Harms asszony tájékoztatására mondom — a kivételesen magas minimálbérek alkalmazásával a Deutsche Post, német postahivatal bármely versenytársat távol tart a hivatalosan liberalizált piactól. A pénzpiacokon most tapasztalható felfordulás ugyancsak azt mutatja, hogy a bajba jutott vállalatok nagyon

19-02-2008

19-02-2008

HU


gyorsak, amikor az állam segítségét lehet kérni. A magán pénzintézetek, mint a Northern Rock az Egyesült Királyságban, vagy az IKB Németországban, adófizetők pénzével való megmentése elfogadhatatlan hiba a gazdaságpolitikai szabályok értelmében. A bankok nyeresége a részvényesek kezében marad, és túlzott juttatások kerülnek kifizetésre kevés számú alkalmazottnak, miközben a veszteségeket államosítják. Ez az eljárás aláássa az embereknek a szociális piacgazdasági rendszerbe vetett bizalmát. Az állam feladata, hogy a piacot a megfelelő keretszabályozással segítse, de a piac feladata, hogy előre vigye a gazdaságot, és biztosítsa Európa versenyképességének fennmaradását. Eoin Ryan (UEN). – Elnök asszony! A fogyasztói és piaci bizalmat megingató pénzügyi nyugtalanság azt üzeni számunkra, hogy nagyon fontos fenntartható növekedési stratégiával rendelkeznünk. Mindig is helyes megközelítés volt az EU részéről, hogy ilyen stratégiával rendelkezzen, illetve olyan együttműködési és koordinációs politikát érvényesítsen, amely bennünket elkülönült nemzetekként, de egységként is erősít. A lisszaboni stratégia tekintetében, számos fontos kérdés ma már napirendre került, legyen bár szó az innovációról, a tisztességes versenyről, esetleg az energia, az éghajlatváltozás, az az egész életen át tartó tanulás, vagy a tudásba való beruházás kérdéséről, néhányat említve. Úgy hiszem, a versenyképesség és növekedés fokozása, a 3%-os cél elérése, feltétlenül létfontosságú ahhoz, hogy Európa az általunk kívánatosnak tartott úton fejlődjön. Nagyon sokat elértünk már. Néha túlságosan kritikusak is vagyunk önmagunkkal szemben. Az elmúlt években 12 vagy 13 millió munkahely létesült Európában, és ez több mint, amennyi az Egyesült Államokban született. Amennyiben, felvilágosult szociálpolitikát akarunk, és ehhez megvan a pénz, akkor gazdaságaink liberalizálására van szükség. És ez az a pont, amellyel tagállamainkban nem foglalkoznak. Magam azt tartom kihívásnak, hogy olyan fejlődő gazdaságaink legyenek, amelyek képesek a felvilágosult szociálpolitikát finanszírozni. Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE). – (ES) Elnök asszony! Egyetértenék azzal, hogy a lisszaboni stratégia prioritásait, és az ahhoz rendelt forrásokat sokkal egyértelműbben kellene meghatározni a tagállamok költségvetésein belül, és érintett intézményei körében. Alapos vizsgálattal kellene feltárni az oktatási és képzési rendszerek láncolatának egészét, az általános kultúra tartalmát, és a tudományos és műszaki képzést a lehető legmagasabb szintre kell emelni. Mindezzel elősegíthetjük az embereknek szélesebb környezetben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodását, a polgárok erősödő részvételét a folyamatokban, jobb minőségű munkahelyek, megerősödött vállalkozói szellem, és az innováció kibontakoztatását. A másik oldalon viszont, fontos a demográfiai változásoknak, ezek közpénzekre, munkaerőpiacra, az egészségügyi szolgáltatásokra gyakorolt hatásának tanulmányozása. Hasonló módon, a munkaerőpiac innovatív reformját is a „rugalmas biztonság”, versenyképességet javító, de egyben megfelelő szociális biztonságot is nyújtó, a jobboldalnak mégsem engedő szabályaival összhangban kell végrehajtani, amint azt képviselőtársam, Rebecca Harms beszédében említette. Végül, a tagállamok és az összes érintett intézmény számára fontos, hogy a legsikeresebb gyakorlatot egymástól átvegyék, hiszen ennek az az előnye, hogy segíti Európában a célok konvergenciáját.. Helmuth Markov (GUE/NGL). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, ön azt mondta, az elmúlt időben sok munkahelyet teremtettünk. Igaz, de ezek többsége bizonytalan. ön azt mondta, emelkedett a termelékenység. Igaz, de a termelékenység nem szolgált alapul a bérek emelkedéséhez, noha ez megtörténhetett volna, amint nem ösztönözte az újra-beruházást sem. Azt is mondta, az emelkedő GDP jó jele annak, hogy a helyes úton járunk, és a lisszaboni stratégia a helyes stratégia. Azt mondom önnek, hogy a három közölt pozitív adat ellenére, mind a mai napig nem látjuk az eredményeket. Emelkedik a profit, de a bérekből származó jövedelem nem emelkedik; továbbra is olyan gazdaságpolitikánk van, amelyik a kereslet-kínálatot veszi alapul; nincs megfelelő belső keresletünk. Ez azt jelenti, hogy ugyanazokkal a problémákkal nézünk szembe, mint öt éve, mint három éve, a lisszaboni stratégiával kapcsolatban. Semmi sem változott. Hogy is mondhatja akkor, hogy jó úton járunk? Mit nyertünk? Azt is mondta, támogatnunk kell a KKV-kat. Akkor most arra kérem, forduljon Mandelson bizottsági taghoz. Mi volt az ő hozzájárulása a globális Európa-stratégiához? Az, hogy a piacokat meg kell nyitni a globálisan aktív nagyvállalatok előtt. Semmi a KKV-król, egy szó sem! A tagállamokban adóreformokat hajtunk végre, amelyek kedvezményeket adnak a részvénytársaságoknak. Adómentességet élveznek. Az elért profit azonban már nem a nemzetgazdaságba csorog vissza. Azt mondjuk, a munkavállalóknak rugalmasnak kell lenniük. El kell fogadniuk, hogy kevesebbet keresnek. Ezt teszik évek

75

76

HU


óta. Amikor a nyereség emelkedik, akkor szintén engedni kellene, hogy részesedjenek abból. Erre nem kerül sor. A bankok nem ismernek kegyelmet számításaik során, és a nagyvállalatok profitjának tekintélyes része pénztőkeként kerül befektetésre, mivel a profitráta ott magasabb. Így nem jut vissza e pénz a termelésbe. Ez rossz pálya Lisszabon számára. Ha pénzt akarok, akkor az Európai Unióként vagy egy tagállamként nagyobb adóbevételekre is szükségem van. Ez csak onnan szerezhető be, ahol megfelelő adó képződik. Ez lehetne a helyes megközelítés egy lisszaboni stratégia számára: a gazdaságpolitika radikális újragondolása. Amennyiben az ön által javasolt vonalak mentén haladunk, nem oldjuk meg az Európai Unió problémáját. John Whittaker (IND/DEM). – Elnök asszony! Nincsen haszna, hogy állandóan a lisszaboni menetrendről beszélünk, mert az elmúlt nyolc évben minden alkalommal általános elismerést nyert, hogy az nem működik megfelelően. Ez a jelentés, hosszú listájával arról, hogy az Európai Uniónak mit is kellene tennie, teljesen melléfog. Ahelyett, hogy az EU a növekedés és termelékenység hajtóereje lenne, éppen az üzleti tevékenységbe való végtelen beavatkozásával, visszafogja Európa gazdaságait. Egy másik, figyelmen kívül hagyott pont: az EU különböző gazdaságai markánsan eltérő szerkezettel és teljesítménnyel rendelkeznek. Nincs értelme az európai gazdaságról, mint egységes valamiről beszélni. Vessük össze Németországot, amely némi gazdasági növekedést elért, a déli uniós tagokkal, amelyeket súlyos költségvetési hiány, összeomló lakásépítési piac, és hatalmas kormányzati adósság jellemez. Amit ezek az országok kétségbeesetten akarnak, az az alacsonyabb kamatláb, és a leértékelés, de ez nem következhet be, hiszen mindannyian az euróövezet tagjai. Amennyiben, segítségre törekedve, az Európai Központi Bank mérsékelné a kamatlábat, akkor figyelmen kívül kellene hagynia az inflációs célokat. Ez aligha váltaná ki Németország helyeslését. Egyértelmű, hogy szavak millióinak a lisszaboni stratégia terméketlen vitáiban való elvesztegetése helyett, inkább ezekre az égető kérdésekre kellene figyelnünk. Ez azonban, feltételezem, ráirányítaná a figyelmet a gazdasági és monetáris unió alapvető gyengeségére, nevezetesen, hogy egyetlen valuta nem fenntartható hosszú távú megoldás a markánsan eltérő gazdaságú független kormányok csoportja számára. Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök asszony! Mindannyian tudjuk, hogy Európának tovább kell lépnie a tudás-alapú gazdaság felé, hogy versenyképes maradhasson a világpiacon. Amiben azonban nem értünk egyet, az például az, hogy a Bizottság az új hatalmas mérvű gazdasági migrációt tekinti a lisszaboni célok elérése egyik legfontosabb eszközének. Ez abszurd. Van elég tehetség Európában. Mindenekelőtt, több tíz millió ember van munka nélkül Európában, és ez több mint elég. Ezzel a hatalmas kihívással néznek szembe a kormányok, az üzleti és az ipari világ. És az átlagos európai, ráadásul, nem akar egy újabb nagy migrációs hullámot. Azt akarja, hogy az a hatalmas számú külföldi, aki már itt él, integrálódjon, asszimilálódjon, illeszkedjék be a foglalkoztatási folyamatba. Igen, a Bizottság ismételten elhibázta a célt. Emlékszem, az Európai Bizottság pár hónapja azt állította, hogy a belgiumi politikai válság lassítja a lisszaboni célkitűzések eléréséhez szükséges reformokat. A valóságban ennek az ellenkezője történt. A valóságban a belgiumi politikai válság a belga állam kudarcát igazolta. Belgium léte az, ami akadályozza Flandria foglalkoztatási törvényének és munkaerőpiacának korszerűsítését, a szociális költségek mérséklését, az adók egyszerűsítését és csökkentését, pontosan azért, hogy a lisszaboni célok teljesüljenek. Természetesen az már meghaladja az Európai Bizottság bátorságát, hogy elismerje, Belgium akadályt jelent mind Flandria, mind Vallónia számára Cristobal Montoro Romero (PPE-DE). – (ES) Elnök asszony, biztos úr, hivatalban lévő elnök úr! Az Európai Unió ismét bonyolult helyzetbe került. Nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, és olyan körülmények között kezdjük felvázolni a gazdaságpolitika körvonalait, amelyeket alapvetően a gyengülő gazdasági növekedés jellemez, amely viszont maga is a gazdasági szereplők, a fogyasztók, a vállalkozók, és legfőképpen a kis- és középvállalkozások bizalmának hiányából fakad. Ezzel összhangban — gratulálva az előadónak, és kifejezve elégedettségünket más képviselőcsoportok, de különösen a szocialista képviselőcsoport pozitív magatartásáért, amely csoporttal széles körben megállapodtunk és ezzel lehetővé vált a gazdaságpolitikai keretek felvázolása — képviselőcsoportom, az Európai Néppárt csoportja, szükségesnek tartja kihangsúlyozni, az Európai Uniónak és az európai gazdaságnak a gazdasági reformok melletti kiállásunk és elkötelezettségünk révén is történő megerősítésének helyes voltát. Ezért, támogatjuk a Bizottság erőfeszítéseit az integrált stratégia felhasználására az alapvető reformok

19-02-2008

19-02-2008

HU


előmozdításában, a bizalom olyan új légkörének kialakításában, amely segít legyőzni a jelentkező nehézségeket. Ebben a légkörben kerülhet sor a szociális partnerekkel kialakított munkaügyi reformokra, a kis- és középvállalkozások növekedését, valamint a munkahelyek teremtését bátorító adóreformokra. Röviden, ilyen keretek között mehetnek végbe azok a reformok, amelyek előmozdítják a belső piac véglegesítését, mint — az uniós munkahelyeket teremtő — gazdasági növekedés ösztönzésének legjobb eszközét. Ebben a tekintetben, azt is hangsúlyozni kívánom, hogy a protekcionizmust el kell utasítani. Ezt a pontot politikai állásfoglalásunkban is megvédjük. Egyben, röviden, szorgalmazom az Európai Unión belül egy olyan gazdasági növekedés alapjainak lerakását, amely munkahelyeket teremt, és amely az európai integráció szilárd pillére. Edit Herczog (PSE). – Elnök asszony! Hosszú vitát követően végre kezünkben van egy, általunk, szocialisták által is támogatható szöveg. Üdvözlöm ezt, a lisszaboni határozattal kapcsolatos kompromisszumot. Hadd kezdjem azonban egy személyes véleménnyel: egy elképzelés még nem jelent teljes megoldást. Minden a teljesítéstől függ. A kettőt össze kell illesztenünk. 2000-ben, a lisszaboni elképzelés jó, és nagyon időszerű volt. A 2005-ös felülvizsgálat során sem azonosíthattunk volna be a meghatározottaknál jobb célkitűzéseket. Amikor azonban valaki magát a végrehajtást nézi — és különösen a végrehajtást az időfaktor függvényében, a teljes döntéshozatali láncolat mentén vizsgálva — akkor más lesz a kép. Van javulás az első öt évhez képest, ragadt ránk némi dinamizmus is, de az eredményeknek a szükségletekkel, a globális kihívásokkal, és a rendelkezésünkre álló képességekkel való egybevetése siralmas képet mutat. Voltak nagyszerű kezdeményezéseink és sikertörténeteink, mint a Növekedés és Munkahelyek program, vagy a „Gondolkodj először kicsiben” projekt. Voltak nagy törvényhozási sikerek is, a szolgáltatások irányelv, a pénzpiaci szabályozás felügyelete, a klímaváltozás-politika, és az új energia-csomag, hogy csak néhányat említsek. Hiányzik azonban az általános elégedettség érzése, amint az elkötelezettség érzése is. Az európai intézményekben ezt érzékelhetjük azáltal is, hogy mind ritkábban fogalmaznak úgy, hogy „a napirendhez kapcsolódóan”. Ez tükröződik abban az igen alacsony érdeklődésben, amely a múlt heti, a nemzeti parlamentekkel való együttes találkozó kapcsán e kérdés iránt mutatkozott, és ez látható az Eurobarométert olvasva is. Idéznék két adatot az Eurobarométerből. Az úgynevezett optimizmus-index az elmúlt hónapokban 9 pontot esett, 26-ról 17-re. Amennyiben valaki más kulcsfontosságú teljesítménymutatókat is elővesz, azt látja, hogy a foglalkoztatási optimizmus — az elmúlt kilenc hónapban — három pontot esett, +4-ről +1-re. Továbblépve, a lisszaboni stratégia központi elemeit az emberek a legfontosabb kérdések utolsó témái között említik. Ez azt jelenti, hogy nyolc évvel Lisszabon után, az európai polgárok nem hiszik, hogy az EU megfelelő válaszokat talál ezekre a kérdésekre. Lisszabon tehát megtalálható dokumentumainkban, de nincs a szívünkben, eszünkben. A 21. században a földrészek versenyét nemcsak a természeti és energiaforrásokkal, vagy a pénzügyi forrásokkal való ellátottság dönti el. A humántőke és a humán erőforrások súlya határozza majd meg, ki lesz a győztes. A teljes népesség összekapcsolódása, mennyiségi megközelítésben, és az általa birtokolt ismeretek tartalma, minőségi oldalról, együttesen adják a Közösség erejét. Még nagyon sokat kell tennünk a tudás-előállítása, a tudás-menedzsmentje, és az emberek közösségként való motiváltsága terén. Ezt a Közösséget egységben kell kezelnünk, és nem engedhető meg, hogy bárkivel szemben megkülönböztetés érvényesüljön. Senkit sem hagyhatunk ki, fiatalt, vagy időset, feketét vagy fehéret, gazdagot vagy szegényt. Mindenkire szükségünk van — az emberekre, együtt. A 21. században a valóságos ember áll majd a középpontban, s mégis, a Bizottság elnöke nincs ma itt, hogy szóljon erről…. (Az elnök félbeszakítja a szónokot) Lena Ek (ALDE). – Elnök asszony! Hét évnyi munka után, a lisszaboni stratégia részleges kudarc. Ez mindenekelőtt a végrehajtási nehézségeknek tudható be. Felsorolnék néhány példát a belső piacról. Az energiacsomagot tekintve, teljesen új jogszabályokat kellett kialakítanunk. Amikor úgy döntöttünk, hogy felemeljük a kutatásra szánt költségvetési keretet, csak 50%-át kaptuk annak, amit szükségesnek ítéltünk. Jelentkezik egy európai paradoxon az innovációs területen: befektetünk pénzt, de nem kapjuk helyette az iparosodást és az elvárt munkahelyeket. Nagyrabecsüléssel szóltunk a KKV-król, de ők még mindig ugyanazokkal a rendeletekkel küszködnek, mint a nagy, globális cégek.

77

78

HU


Tudjuk, hogy a nemek közti egyenlőség javít a gazdasági növekedésen, de itt még nagyok sok teendőnk van. Tudjuk, hogy a közlekedési szektor igen gyenge Európában, és még rengeteg dolgunk van a vasutak, a szállítási határidők tekintetében. Ideje, hogy változtassunk ezen. Az első megfontolandó kérdés, Turk és Almunia urak — és talán e kérdést továbbadhatják Verheugen úrnak is —, hogy mit tartalmaz majd a tavaszi csúcson beterjesztendő éghajlatváltozásról szóló állásfoglalás szövege. Mindannyian egyetértünk abban, hogy az éghajlatváltozás lehet mindenki számára nyerő helyzet, hiszen megoldhatjuk a környezetvédelmi problémákat, és egyben munkahelyeket teremtünk. Már kidolgoztunk ezzel kapcsolatban parlamenti határozatokat, és most várjuk, hogy a Bizottság és a Tanács mit tesz a tavaszi csúcstalálkozón. Még mindig 18 millió európai van munka nélkül. Több mint 18 millió munkanélküli, és tudjuk, hogy a KKV-k, a tiszta technológiák, az innováció, a szolgáltatás biztosíthatja azt a munkahelyet, amely kell nekik. Önök biztosítják számukra az esélyt? Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök asszony! A lisszaboni stratégiáról folytatott mostani vitánkban mindenekelőtt arra szeretnék rámutatni, hogy — véleményem szerint — nem a megfelelő figyelem fordult az amerikai pénzügyi válságnak az európai gazdasági növekedés szintjére, és a munkanélküliségre gyakorolt hatása felé. Miközben az egyes tagállamok által 2008-ra és 2009-re adott GDP-növekedési előrejelzések alacsonyabbak, mint a 2007-ben elért eredmények, úgy tűnik, a valóság még riasztóbb. Második pontom, az Egyesült Államok kormánya és a Szövetségi Tartalék Rendszer határozottan és villámgyorsan reagált. A kormány 150 milliárd dolláros támogatást javasolt a cégek és a fogyasztók javára, illetve kamatlábak többszöri csökkentésével a központi bank biztosította, hogy a reál alapkamat negatív volt. Ezzel ellentétben, az EU tagállamok kormányai, és az Európai Központi Bank azt a benyomást kelti, mintha örülnének a gazdasági növekedés lelassulásának, az euró erősödésének. Egyet kell érteni a jelentés következtetésével, hogy a munka-kötődésű adóterhet a környezetvédelmi-kapcsolódású adóknak kell felváltaniuk. Határozottan vissza kell utasítani viszont azt a javaslatot, hogy a tagállamokban kerüljön sor a vállalati adók mértékének koordinálására. Sahra Wagenknecht (GUE/NGL). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Igaz, hogy az európai gazdaság jelentős problémákkal néz szembe. A világ pénzpiacain jelenlévő válság, az emelkedő energia- és élelmiszerárak, a bérleszorításnak és szociális rablásnak köszönhetően lanyha hazai kereslet, a bizonytalan munkahelyek számának növekedése, mind sürgős, kezelendő problémák, de a jelentésben mégsincs utalás ezekre. Mindig emlékeztetnek bennünket arra, hogy a jövedelmek növekedésének lépést kell tartania a termelékenység középtávú növekedésével. Ugyanakkor, a jelentés továbbra is a neoliberális strukturális reformok végrehajtását szorgalmazza. Azaz, pontosan azokat az állítólagos reformokét, amelyek a ma jelentkező gondokat elsődlegesen kiváltották. Ahelyett, hogy közberuházásokkal munkahelyeket teremtenénk, még nagyobb nyomás nehezedik a munkavállalókra, a munkanélküliekre. A munkaidő meghosszabbodik, a jogtalan elbocsátásokkal szembeni védelem tovább gyengül. Ahelyett, hogy intézkednénk a pénzpiacok és a tőkeátutalások szabályozása érdekében, ügyefogyottan várjuk, hogy a pénzügyi válság tovább terjedjen. Ahelyett, hogy véget vetnénk a liberalizálás politikájának, amely jelentős mértékben közrejátszott az energiapiaci árak emelkedésében, mi makacsul kitartunk a privatizáció és dereguláció mellett. Képviselőcsoportunk nem szavazza meg a jelentést. Nem hagy jóvá egy jelentést, amely neoliberális programot szorgalmaz, a szociális jogokra tipor, és csak még mélyebb válságot idéz elő. Egy radikálisan különböző gazdaságpolitikára van szükségünk, amelyben a foglalkoztatottak és munkanélküliek érdekei előnyt élveznek a nagyvállalatok profitéhségével szemben. Patrick Louis (IND/DEM). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A tudás-alapú gazdaság akarása, jó dolog, de nem elegendő. Az elsődleges vagy másodállású munkahelyek a kékgalléros munka hagyományos formáinak fenntarthatóságától függnek, de ezek az iparok tengődnek. Versenyképességüket kikezdik a társadalmainkban folyton növekvő bürokratikus költségek, miközben fojtogat bennünket az az abszurd módszer, ahogy az eurót kezeljük, hiszen ennek során versenyt-fokozó, pótlólagos jövedelmet biztosítunk olyan országoknak, amelyekben nincs komoly szociál- és környezetvédelmi politika.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Ez egy átfordított modell. Szocialisták vagyunk az EU-ban, és liberálisok azon kívül, miközben nagyobb védelmet akarunk a világgal szemben, és nagyobb szabadságot otthon. A tények ezt igazolják. A lisszaboni stratégia nem működik az európai gazdaságok aszimmetriája, az erősödő verseny nyomása, és a tőkepiacok hipermobilitása miatt. Adjuk már fel az európai szociális stratégia bénító mítoszát, hogy ez mindenkinek jólétet biztosít. Nem fog a növény fejlődni attól, hogy leveleit húzzuk. Megoldást nem Brüsszeltől, hanem a szabad együttműködéstől, a tagállamok saját józanságától várhatunk. Saját, nemzeti talajba ereszkedő gyökereink adják az intelligenciát, találékonyságot, értelmet és erőt, hogy megbirkózzunk napjaink kihívásaival. Ebben az esetben a Télapónak küldött kérésekkel nem sokra megyünk. Malcolm Harbour (PPE-DE). – Elnök asszony! Az eredeti lisszaboni stratégia születése óta veszek részt a képviselőház vitáiban, és tagja vagyok a Parlament Lisszaboni Koordinációs Csoportjának is. Az egyik vesszőparipám, hogy folyamatosan kérem a Bizottságot, kezelje koncentráltabban a lisszaboni stratégiát, állítsa össze prioritásainak egyértelmű jegyzékét. Nem gondolom, hogy bárki említést tett erről, vagy most megköszönte a Bizottságnak, hogy végül is megtette. Most rendelkezésünkre áll egy közösségi lisszaboni program, 10 prioritást élvező intézkerdéssel. Azt kell mondanom, a koordinációs csoport tagjaként némileg sajnálkozva, hogy szerintem, a parlamenti határozat teljesen rossz irányba megy. Az előttünk fekvő állásfoglalás bőbeszédűbbnek és kétértelműbbnek tűnik, mint a korábbiak. Feltételezem, hogy a Bizottság csalódott lesz. Hiszen mint megjegyeztem, a — gondolom, mindenki által olvasott — 10-prioritásos közösségi lisszaboni stratégiában, a Bizottság egyik legfőbb kérése a következő „alapvető fontosságú, hogy az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság értsen egyet a stratégiai reformcélokban és intézkedésekben”. Én, természetesen, egyetértek ezzel. Bízom abban, hogy a Bizottság kiérzi ezt ebből a határozatból, mert hiszem, hogy mindez meg is található benne. Mindazonáltal, úgy gondolom, munkánk tekintetében az egyik tanulság, hogy — a Bizottsággal együtt, amikor ezzel a stratégiával foglalkozunk — ezekre a prioritási programokra kell a hangsúlyt fektetni. Örömmel látom, hogy a Bizottság folytatja a témában munkáját, határozottan kezeli a programokat, és halad előre. A probléma egyik része, hogy hatalmas mennyiségű papírmennyiséggel küszködünk: különböző közleményekkel a stratégia és a felülvizsgált prioritások különböző aspektusairól. Az átalakítások e készlete, ez a 10 prioritásos csomag, különbözik a múlt éviektől. Őszintén szólva, így nehéz előrelépni. Múlt héten előadóként vettem részt a nemzeti parlamentekkel való találkozón. Szeretném visszaidézni, amit néhány partnerünk mondott: a Lisszabonnal kapcsolatos tevékenység tőlünk a nemzeti parlamentek felé mozdul el, mert ott kell őket megfogni, a 10 prioritási célkitűzést elfogadtatni. Ez pedig olyan kérdés, amellyel még foglalkoznunk kell. Külön is üdvözlöm Miniszter úr jelenlétét, mintegy jelezve azt a fontosságot, amit a Tanács tulajdonít e kérdésnek. Anne Van Lancker (PSE). – (NL) Elnök asszony, hivatalban lévő elnök úr, biztos úr. Őszintén megmondom, csalódtam amiatt, hogy hiányzik mindenféle szociális törekvés a tavaszi csúcstalálkozót bemutató listáról, amit ma ismertettek velünk. Képviselőcsoportom úgy gondolja, hogy számos létfontosságú kérdésben, okunk van a lisszaboni stratégia és az integrált irányelvek megerősítésére. Három téma érinti a szociális dimenziót. Igaz, Lisszabon előmozdította a növekedést és a munkahelyek teremtését, de nem mindenki részesült annak előnyeiből. Évente hat millió fiatal hagyja el az iskolát bizonyítvány nélkül. A bevándorlók, a fogyatékkal élők nehezen találnak munkát. Az európaiak 16%-a él szegénységben. Ez bizonyíték arra, hogy a növekedés és munkahelyteremtés stratégiája nem vezet automatikusan mindenki számára a szociális beilleszkedéshez és hasznos munkahelyhez. Szeretnénk tehát látni, hogy a lisszaboni stratégia szociális oldala megerősítést nyer egy, a tevőleges szociális integrációt mindenki számára biztosító új irányelv révén. Másodszor, nem minden munkahely tekinthető minőséginek. A bizonytalan munkaszerződések (ideiglenes munka, nem önkéntes részmunka, ügynöki munka) aránya tekintélyes mértékben emelkedett. A nők és fiatalok különösen gyakran ragadnak le alacsony minőségű munkáknál. A tagállamoknak az aktív foglalkoztatási politikára, támogatásra és képzésre fordított kiadásai inkább csökkentek, mint emelkedtek. Ez jelzi, hogy a tagállamok még nem értették meg, egy kiegyensúlyozott rugalmas biztonság-megközelítésnek együtt kell járnia olyan szerződésekkel, amelyek rugalmasak, de egyben biztonságosak is, s az emberi erőforrásba történő folyamatos beruházás a piac szegmensekre hullása megakadályozásának elengedhetetlen feltétele. Azt kívánjuk, hogy az irányelvek terjedjenek ki a rugalmas biztonság alapelveinek mindegyikére, így a minőségi munkára és az emberi erőforrásba történő beruházásokra is. Harmadszor, a lisszaboni program szociális dimenziója egy igencsak lesoványodott szörnyeteg. Biztosítottak bennünket arról, hogy lesz új szociális napirend, és az a lisszaboni csomag részét képezi majd. Mi azonban

79

80

HU


az Európai Bizottságtól várjuk, hogy tegyen javaslatot nagyra törő szociális napirendre. Ne csak a népesedéssel, képzéssel és migrációval kapcsolatos közlemények szülessenek, amint ezt beharangozták. Törvényhozási kezdeményezéseket is várunk a foglalkoztatás minőségének javítása, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem erősítésére. Tisztelt hivatalban lévő elnök úr, mindenképpen szeretnék egy pótlólagos szociális programot felvetetni a tavaszi csúcs napirendjére. ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT Alelnök Adina-Ioana Vălean (ALDE). – Elnök úr! Az Európai Parlament egyik kulcsjavaslata a protekcionizmus elleni küzdelmet érinti, mind az EU-n belül és kívül is. Mély meggyőződésem, hogy a protekcionizmus nem védi, hanem aláássa a polgárok jogait. Európának azonban elsőként saját háza táján kell sepernie. Legfőbb prioritásunk az, hogy lebontsuk a protekcionista akadályokat az Unión belül. Az európai egységes piac megvalósítása érdekében erősítenünk kell a közös piac négy alapvető szabadságának, és különösen a munkavállalók mozgásának érvényesülését. Jelentésünk elismeri, hogy számos munkaerőpiac még kirekesztő, illetve a munkavállalók mobilitása alacsony. Milyen meglepő! Elfelejtettük, hogy az új tagállamok polgárainak többsége még csak engedéllyel dolgozhat más uniós országban? Négy év telt el a ‘big bang’ bővítés óta, és nem tapasztaltuk a korábbi tagállamok munkaerőpiacainak összeomlását, de a munkaerő hullámát sem, amely igazolná az átmeneti intézkedéseket. Viszont, a tagállamokon belül az átfogó nemzeti kvóták elterjedése, és a mennyiségi korlátozások, aláássák a lisszaboni stratégiát, amely rugalmas piacokat és mobil munkaerőt kíván biztosítani. Két évünk maradt arra, hogy a világ legversenyképesebb gazdaságává váljunk, a versenyképességet, a munkahelyteremtést, és a növekedést fellendítsük. Én optimista vagyok. Otthon, Romániában, az átlagos gazdasági növekedési ütem az elmúlt öt évben 6% fölött volt. A munkanélküliség lement 4%-ra. Ott tartunk, hogy a munkaerő hiányától tartunk. A határok megnyitása harmadik országok munkavállalói előtt szükségszerű, de számunkra a legfontosabb, hogy elsőként az EU belső akadályait bontsuk le. A 12 új tagállam munkavállalóinak elsőbbséget kell biztosítani, hogy bármely más tagállamba elmehessenek, munkát vállalhassanak. Az ideiglenes megállapodásokat fel kell számolni. Senki sem igazolhatja külföldi munkavállalók behívását akkor, amikor a korlátozások saját polgáraink esetében még érvényesek. A korlátozások igazolhatatlanok és nem egyeztethetők össze a lisszaboni stratégiával. Lebontásuk az egyetlen útja a versenyképes és innovatív Európa megteremtésének. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). – (PL) Elnök úr! A lisszaboni stratégia meghatározza azokat a célokat, amelyeket el kell érnünk, hogy a jövő Európája a polgárok vágyait beteljesítő hely legyen. Európa azonban csak egy sziget a világ térképén. S hacsak a legnagyobb világhatalmak is nem jutnak hasonló megfontolásokra, még a legkívánatosabb változások bevezetése is — például az éghajlattal kapcsolatban — pusztán azt jelenti, hogy mi magunk korlátozzuk iparunkat és gyártóinkat, miközben eltekintünk a stratégia más céljaitól. Más földrészekről érkező bevándorlók európai befogadása a csökkenő demográfiai trend ellensúlyozására, miközben ezzel egyidejűleg leromboljuk a család intézményét és a családi értékeket, öngyilkosság, hiszen ez növeli a jövőbeni kulturális konfliktusok valószínűségét. E megállapítás érvényes számos más területen is. Európa legnagyobb országainak vezetői a kereskedelem liberalizálásának szükségességét említik, miközben saját hazájukban a gazdasági nacionalizmust szorgalmazzák. Az Európai Uniónak ki kell nyitnia szemét, és Európa hagyományos jogainak és szokásainak tiszteletben tartásával fel kell vennie a küzdelmet a világgazdasági piacokon. Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! Hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést. A stratégia új ciklusával foglalkozó bizottsági jelentésben milyen fontosságot tulajdonítanak a munkavállalók, a kis- és középvállalkozások, illetve a fiatalok és a nők szociális követeléseinek? Megoldás-e, hogy a polgárok teljes munkaidős, biztonságos munkára vonatkozó igényét átalakítjuk rugalmas és bizonytalan foglalkoztatássá? Kérdezem, hogy a munkaidő kiterjesztése, és a nyugdíjkorhatár megemelése a megfelelő válasz-e a megemelkedett versenyképességre, vagy amit mi gondolunk: a jobb fizetés és biztonságos munkafeltételek járulnak majd hozzá a termelékenységhez, és mindenekfelett az életszínvonal emelkedéséhez?

19-02-2008

19-02-2008

HU


Mit akarnak a fiatalok és a nők? Mindig a képzés és foglalkoztatás közötti mezsgyén kívánnak-e maradni, vagy szeretnék kamatoztatni szakképzettségüket? Úgy gondoljuk, az utóbbi adná a helyes válasz. A környezetvédelmet és az éghajlatváltozást illetően, kedvező az üvegház gázkibocsátás csökkentéséről szóló célkitűzés, s jóval kedvezőbb, mint az USA, vagy más országok hasonló célkitűzései. Amennyiben azonban a fejlődés az összes országban nem kötődik teljesen a környezetvédelemhez, akkor az eredmények nem lesznek folyamatosak. Továbbá, lehetséges-e egyidejűleg előremozdítani az állami energia-, villamosáram- és gázszolgáltatók feldarabolását, és ugyanakkor azzal érvelni, hogy mindez a köz érdekében történik, mert elősegíti az energia önellátást – természetesen alacsony árakon? A gyakorlatban nem pontosan ennek ellenkezője az igaz? Végül, egy megjegyzés, a kutatás és innováció nem csupán piaci értékek. A köz értékei is, és ezért elsődlegesen azon az alapon kell megítélni azokat, miként a társadalom haladását szolgálják. Következésképpen, érdemi növekedést kell elérnünk a kormányzati beruházásokban és kutatásban. Nem áldozhatjuk fel kutatási képességeinket magánérdekek oltárán. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr! A gazdasági verseny a lisszaboni stratégia kulcskérdése. A lisszaboni stratégia a versenyen, versenyképességen és növekedésen alapszik, és noha a verseny fontos minden életképes gazdaság számára, emlékezzünk arra, hogy a verseny alapvető eleme, hogy valaki nyer, más veszít. Az elmélet alapja: győzzön a legéletképesebb. Ez Európában arra készteti a cégeket, hogy felvegyék a kesztyűt, fejlesszék termékeiket, szolgáltatásaikat, és próbáljanak meg keményen helytállni globálisan is. Másrészt, a világban ez mérhetetlen szegénységet jelenthet a vesztes számára. Azonban még Európában is fontos a vesztés kérdése. Foglalkoznunk kell azzal, mert az Unión belül vannak polgárok, akik azért veszítenek, mert nem részesednek a stratégiában jelzett előnyökből. Például, az a cél, hogy munkát adjunk polgárainknak és kiemeljük őket a szegénységből, még messze nem teljesült. A gyakorlatban a statisztikák hatalmas növekedést mutatnak nemcsak — különösen a fiatal — munkanélküliek számában, de a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénységi szint emelkedésében is. José Albino Silva Peneda (PPE-DE). – (PT) 2006-ban az Európai Unió a legmagasabb növekedési szintet érte el 2000 óta. 2007-ben az EU gyorsabban fejlődött, mint az USA, és néhány tagállam megközelítette, vagy át is lépte a kétszámjegyű határt. Akik azzal érvelnek, hogy a lisszaboni stratégiai neoliberális és nem tulajdonít már jelentőséget a szociális kérdéseknek, azok számára a válasz világos: 2006-ban a foglalkoztatás háromszor gyorsabban növekedett, mint a megelőző öt év átlaga. Az utóbbi két évben több mint 6 és fél millió munkahely létesült, és 2009-ben további 5 millió várható. Ilyen adatokat nem láttunk az 1980-as évek óta. Sőt, 2006-ban az európai termelékenység gyorsabban emelkedett, mint a megelőző öt év átlagában. Hosszú idők óta először a termelékenység Európában magasabb volt, mint az USA-ban. Noha ezek az eredmények nem tulajdoníthatók kizárólag a lisszaboni stratégiának, tagadhatatlan, hogy annak is volt szerepe ebben. Gratulálok a Bizottságnak, hogy nehéz körülmények között is sikerült összehangolnia a lisszaboni stratégiát. Ami a jövőt illeti, az európai gazdaság a mostani gazdasági környezetben is képes tovább növekedni, újabb munkahelyeket teremteni. Feltéve, hogy az elkövetkező években a tagállamok gazdaságpolitikájukat jobban összehangolják; a belső piac továbbfejlődik; a szociális párbeszéd erősödik; létrejön a pénzügyi felügyelet hatékony rendszere; az ötödik szabadság — a tudásé — erősödik; és — számomra fontos módon — az Európai Unió egyértelműen jelét adja annak, hogy érdekeit meg kívánja védeni. Értve utóbbi alatt, hogy a globalizáció passzív tárgyából, ellenkezőleg, a folyamat ellenőrzésében döntő szerepre vállalkozó tényezővé válik. Jan Andersson (PSE). – (SV) Nagyon köszönöm, Elnök úr, biztos úr, hivatalban lévő elnök úr, és elfogadom, hogy a lisszaboni stratégia számos éven keresztül jól működött, de ezt nem tartom megfelelő indoknak ahhoz, hogy ne változtassunk rajta. Egyrészt, minden úgy van, ahogy Udo Bullmann úr mondta. A növekedés lassul, az infláció emelkedik. A helyzet nem teljesen egyértelmű. Másrészt, történtek dolgok. Mindenekelőtt, itt van az éghajlatváltozásról folytatott komplex vita, amely mindent átalakít az EU-n belül. Optimista vagyok e tekintetben, mert ez új beruházásokat, és új típusú, hosszútávon fenntarthatóbb, erőteljesebben tudás-alapú munkahelyeket jelent. Ezt markánsabban is meg lehetett volna fogalmazni a lisszaboni stratégiában és az irányelvekben.

81

82

HU


Másodszor, évek óta vitázunk a „rugalmas biztonságról”, néhány jó tanácsi irányelvet formálva ki. Ez sem tükröződött azonban az integrált irányelvekben. Ma ugyanazok az irányelveink vannak, mint régen. Érdemes lett volna figyelmet fordítani a lezajlott folyamat egészére. Harmadszor, utalnék egy szempontra, amelyet Anne von Lanker és mások is említettek. Igaz, hogy a dolgok egy ideje jól mennek az EU-ban, de nem igaz, hogy a dolgok mindenki számára jól mennek. Ott van a nagyfokú társadalmi kirekesztődés. Ott vannak a munkahelyek, amelyek nem jók, és nem biztosítják a megélhetést. Vannak térségek Európában, ahol nincs fejlődés. Szeretnénk az integrált irányelveket a szociális dimenzióval összekapcsolni. Nincs ellentmondás a szociális kérdések és a munkahelyteremtés és növekedés között. Ezek kölcsönösen feltételezik egymást. Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök úr! Fontos, hogy az EU növekszik, a növekedés stabil, munkahelyek teremtődnek. Ez nagyobb legitimitást biztosít az Uniónknak. Az elmúlt években az EU jobban teljesített, mint korábban. A helyzet ma jobb az EU-ban, mint például az USA-ban. Tudjuk, hogy a belső piac és az eurós együttműködés teljesen új feltételeket teremtett a fejlődő Európa számára. Azért még sok a teendő, mint erre sokan utaltak. Hadd hozzak fel egy konkrét példát! Talán egy kicsit soviniszta, de mégis… Hazámban, a svéd kormány olyan növekedési politikát követett, amely majdnem 100 000 új munkahelyet teremtett, részben célzott intézkedésekkel, az adók és a munkáltatói járulékok csökkentése révén. Az egyik javaslat kifejezetten azt célozta, hogy számos, a nemzetközi piacon nem versenyképes szolgáltatási szektorban a munkaadói járulékokat mérsékeljék. Ezzel 17 000 új munkahelyet reméltek teremteni. A Bizottság pedig most lényegében véget vetett ennek, azzal, hogy követelte az intézkedés korlátozottabb legyen. Ezáltal az elképzelés oly mértékben tartalmatlanná válik, hogy a svéd kormányzat — várhatóan — rákényszerül annak teljes visszavonására. Két ok miatt is nehezen értem a Bizottság lépését. Egy fenyegető globális recesszió árnyékában, természetesen az egyes kormányok eltérő intézkedés-csomagokkal próbálják a munkahelyeket és a vásárlóerőt megvédeni. A javaslat azt célozta, hogy a rendkívül alulfejlett svéd szolgáltatási szektor megkapja azt a nagyon igényelt támogatást, amely — remélhetően — jó stabilizációs hatásokkal jár gazdaságunk egészére. Úgy vélem, hogy e bizottsági lépés teljes mértékben ellentétes a lisszaboni stratégia általános szellemével. Ha versenyképes gazdaság, 2010-re a világ legversenyképesebb gazdasága akarunk lenni, nem kellene új eszközöket kipróbálni? Közvetlenül önhöz fordulok, biztos úr, miért akadályozzák így munkahelyek teremtését? Wojciech Roszkowski (UEN). – (PL) Elnök úr! A kommunista időszakban az emberek Lengyelországban azt mondták, hogy három ontológiai kategória létezett: a lét, a nem-lét, és a tervezés. Ma, csakúgy, mint a kommunista tervezők, azt mondogatjuk, hogy meg kell tennünk ezt, meg kell tennünk azt, vagy el kell érnünk ezt, vagy azt, anélkül, hogy egy lépéssel is közelebb kerülnénk a célokhoz. S most szépen leragadtunk annál a nyilvánvaló ellentmondásnál, hogy a fejlett országok aggódnak kiválósági központjaik miatt, értve ezalatt a gyakorlatban munkahelyeiket, és a jótékonysági tevékenységnek tekintett kohéziós politika között. Az ázsiai tigrisek gazdasági fejlődése, például Kínáé, azt mutatja, hogy sikerek más módszerekkel érhetők el: a modern technológiákban való beruházással, alacsony termelési költségű országokban. Amennyiben nem sikerül az EU-s megközelítés ellentmondását feloldani, csak folytatjuk a frázisok szajkózását a stratégiáról, hangosan kiáltunk „előrét”, miközben mozdulatlanul állunk a színpadon. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony! Jó dolog, hogy tevőlegesen hozzájárulunk a tavaszi csúcshoz, pontot teszünk az „i”-re, áthúzzuk a „t”-t. Jó volt erről, és elvárásainkról ma délelőtt beszélnünk, a tagállamokat tájékoztatni. Szeretném kiemelni, hogy stratégiánkat decentralizáltan, a gazdálkodásban, az önkormányzatoknál, a régiókban hajtjuk végre. A kormányzati kiadások több mint 66%-a jut helyi és regionális projektekre, és mint az Európai Néppárt regionális politikai koordinátora, tudom, hogy az európai eszközök felhasználásával 2007 óta jelentős lökést adtunk a folyamatoknak, a strukturális alapok és a regionális politika prioritásainak átgondolásával. A fizikai infrastruktúrától a tudás-alapú infrastruktúra, a képzés és innováció irányában mozdultunk el. A valaha volt legnagyobb európai uniós költségvetésről beszélünk, 2013-ra 450 milliárdról. Örömmel jelzem, hogy határozatunk ezt egyértelműsíti. És a Régiók Bizottsága is így tesz, a közel azonos időben közzétett jelentésével. Érintenék még egy, ma délelőtt is említett pontot a Szerződéssel kapcsolatban. Ez — a szociális és gazdasági kohézió mellett — harmadik célkitűzésként, jeleníti meg a területi összetartást, kohéziót. E pont feltétlen prioritást biztosít a csoportosulásoknak, cégek koncentrálásának a vezető régiókban. Ugyanakkor, biztosítanunk kell, hogy a tapasztalatok nemcsak Európa egyes részeit gazdagítják, hanem átadásra kerülnek

19-02-2008

19-02-2008

HU


a tagállamok más térségeinek is, hogy azok se maradjanak le. Ezért fogadom el a regionális programot és a lisszaboni stratégiát a tudásban és versenyképességben, vállalkozói képességekben és KKV-kben való beruházásként, komoly válaszként. Van sok, most folyó programunk, amelyeket felhasználhatunk szavazóink, népeink, vállalkozóink tájékoztatására, hogy itt nemcsak egy európai napirend részeiről van szó, hanem a decentralizált partnerek programjairól is. Elisa Ferreira (PSE). — (PT) Hivatalban lévő Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim. A másodlagos jelzálogpiaci, úgynevezett subprime-válság a liberális politikusok által hangoztatott érvek többségét romba döntötte. Végül is, a piacok nem szabályozzák önmagukat, a vesztességek nemcsak azokat érintik, akik tudatosan és saját akaratukból vesznek részt a nagy kockázattal járó hitel-konstrukciókban, és Európa jó magaviselete sem garantálja, hogy elkerül bennünket e külső válság hatása. Ez csak az egyik példa annak alátámasztására, hogy — mint azzal a szocialista képviselőcsoport érvel — Európának olyan stratégiát és politikai eszközöket kell kidolgoznia, amelyek összhangban állnak céljaival, azzal a szereppel, amelyet a globalizált gazdaság bonyolult rendszerében betölteni szeretne. 2000-ben, a lisszaboni stratégiában, meghatároztuk a legfontosabb célokat. Ezek, időközben módosításra kerültek. A fenti célkitűzés azonban még érvényes, bár nem megfelelően végrehajtott. A törekvés az volt, hogy 2010-re, tehát két éven belül, Európa — a nagyobb szociális kohéziót és megfelelőbb munkahelyeket teremteni képes, tudás-alapú gazdaságra támaszkodva — a világ legversenyképesebb térsége legyen. Most a kihívások sürgetőbbek, és bizonyos következtetések világosak. Először, a meghatározó gazdaságpolitikai irányelvek, és a lisszaboni stratégia között teljes összekapcsolódásnak kell bekövetkezni. Másodszor, egyensúlyt kell teremteni az irányelvek stabilitása, és a körülményekben végbemenő gyors változásokra való reagálási képességünk között, külön odafigyelve az éghajlatra, energiára, a pénzügyi piacok fejlődésére, a külkereskedelmi politikára, vagy az árfolyamok szerepére. Harmadszor, a szociális és területi konvergencia céljai a stratégia legnagyobb kudarcai közé tartoznak. Végül, mintegy összegzésként, a külső versenyképesség biztosítása, a belső kohézióval való összehangolása, az eddiginél hatékonyabb beavatkozási mechanizmust tesz szükségessé. A növekedést és a munkahelyteremtést ösztönző, hatékony gazdaságpolitikai koordináció ezeknek csak egyik eleme. Szociális, oktatási, beruházási, kutatási, tudományos és technológiai politikáinkat az új realitások fényében kell felülvizsgálnunk. Ez volt a lényege a Szocialista Képviselőcsoport hozzájárulásának, amelyet, remélem, a Bizottság és a Tanács, kedvezően fogad. Mindenekelőtt, azt igényeljük, az emberek azt várják, hogy a fejlődésre vonatkozó ígéretek teljesüljenek. Csak így lesz értelme és tartható fenn az Európába vetett reményük és bizalmuk. Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök úr! Nyolc évvel a célkitűzések kitűzését követően biztosan állíthatjuk, hogy az Európai Unió nem fogja teljesíteni azokat. A versenyképességi cél inkább propaganda, semmint konkrét program volt. Európa elöregedő népességével, gyakorlatilag, hatalmas kihívást jelent a lisszaboni stratégiában foglalt célok teljesítése. Különösen, hogy a versenytárs országok és térségek robognak előre. Ugyancsak jogosan vethetjük fel a kérdést, hogy a legversenyképesebb gazdaság, mint célkitűzés, reális volt-e, akár még az eredeti elképzelések szerint is, vagy az-e ma, és ezért arra Európában minden áron törekednünk kellene, akár feledve minden más értéket. Itt csak arra szeretnék rámutatni, hogy Európában 18 millió munkanélkülink van, és a fiatalok között a munkanélküliségi ráta, bizonyos területeken, eléri a 25%-ot. Sajnos, nem érzékeltem, hogy az uniós vezetőket aggodalommal töltené el ez a tény, vagy különösebben érdekelné őket. Ettől függetlenül nagyon fontos, hogy foglalkozzunk a fiatalokkal és a munkanélküliekkel. Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök úr, tekinthető-e a lisszaboni stratégia valamiféle nyúlvadászatnak? Üldözni akarjuk-e ezt a nyulat vagy ténylegesen befogni? Úgy tűnik, hogy a legfőbb teendő, valamiféle bizalom kialakítása a lisszaboni stratégiát támogató európai intézmények iránt. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a gazdasági növekedés gyümölcseit egyenlőbben osszuk el, mint történt ez a múltban. Kedvezőtlen volna, ha a lisszaboni stratégia a korábbinál nagyobb társadalmi és gazdasági ellentétekkel kapcsolódna össze. Egyetértek a megelőző felszólalókkal, hogy ha ez történik, akkor a stratégia visszautasításra kerül, de nem a kormányok, hanem az EU polgárai által. Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). – Elnök úr! A mai vita jól szemlélteti, hogy milyen érzékeny ez a téma az Európai Parlament számára. A nap témája, a mi létjogosultságunk. Az európaiak jövőbeni jólétéről van szó.

83

84

HU


Különböző nézetekkel rendelkezünk az eszköztárat illetően — miként érjük el a lisszaboni célokat —, de úgy vélem, a Képviselőházban mindenki el akarja azokat érni. Miközben egyetértek Jäätteenmäki asszonnyal, hogy sajnos nem mutatkozik jelentős haladás. Úgy gondolom, a cselekvés két szintjéről kell szólnunk. Az első az európai szint, és itt egyetlen központi kérdés van, a versenyképesség növelése, azaz az egységes piac. Az európai belső piac — globális összefüggésekben is — a versenyképesség legfőbb motorja. Túl nagy még a bürokrácia, és együtt kell dolgoznunk a KKV-kkel — mindezek kulcskérdések az európai siker tekintetében. Természetes, bizonyos dolgokra nemzeti szinten, a tagállamok szintjén kell összpontosítanunk. Itt azonban a korábbiaknál sokkalta több programra van szükség, s különösen a munkaerőpiac szerkezetátalakításával összefüggésben. Hallhattuk ma a svéd miniszterelnököt, aki a munkaerő-piaci strukturális reformok fontosságáról szólt, a demográfiai változások fényében is. Úgy hiszem, egyértelmű, hogy a téren a tagállamok nem készítették el házi feladatukat. Úgy vélem, a pénzügypolitika és a makrogazdaság kapcsán, véget kell vetnünk a költségvetési hiányok korának. Javítanunk kell makrogazdaságunkon. Ez nem érhető el az Unió által, noha ott az egységes valutánk. Ezt a feladatot a tagállamok politikusainak kell elvégezni. Végül, szeretnék egyetérteni Starkevičiūtė asszonnyal, akinek jelentése kiváló. A pénzügyi szolgáltatások a belső piac egyik sarkkövét jelentik. A pénzügyi szolgáltatások jóval nagyobb figyelmet érdemelnének, még európai szinten is. Pervenche Berès (PSE). – (FR) Elnök úr! Azt hiszem idei vitánk meglehetősen fontos, hiszen a lisszaboni ciklust tekintjük át. Végül is, értem a Bizottság megközelítését, hogy minden szép, nem kell semmit megváltoztatnunk, mert az európai gazdaság alapvetően szilárd. Azért mondják ezt, mert az amerikaival való összehasonlításban a mienk — alapvetően — valóban szilárdabb. Még azt is megjegyzem, hogy jóval nehezebb lesz az irányelvek újrafogalmazása 27 ország között. Ez azonban nem minden. Az amerikai gazdaság helyzete hatással van az EU valamennyi tagállamának gazdaságára, és különösen az euróövezet tagjaira, talán. Ugyancsak szem előtt kell tartanunk a környezetvédelemre és energiára vonatkozó, indokolt, új stratégiai célkitűzéseket, amelyeket az állam- és kormányfők múlt márciusban fogadtak el. Enyhén szólva, mindenki a pénzpiacokon uralkodó zűrzavart figyeli, vizsgálja annak, az érintett piacokra gyakorolt hatásáét, valamint negatív kisugárzását a reálgazdaságra. Igényeljük tehát, hogy e három elem hivatalosan is kerüljön beillesztésre az irányelvek felülvizsgálatába. Turk úr, amikor múlt novemberben találkoztunk önnel Ljubljanában, azt mondta: „Közöljék, hogy az Európai Parlament mit szeretne”. Most elmondjuk önnek, azt kívánjuk, hogy az irányelvek vegyék markánsabban figyelembe a gazdaságpolitikáknak, az éghajlatváltozásnak, és a pénzpiacok felügyeletének összehangolását. Amennyiben erőfeszítések révén ez még elérhető, előrelépésként üdvözöljük azt azon képességünk erősítése terén, hogy gazdaságpolitikáinkat összehangoljuk, és ezzel az irányelveket alkalmazzuk. De ez nem minden, biztos úr. Nagyobb összhangot akarunk az irányelvek és minden más, a Bizottság rendelkezésére álló eszköz között is, annak biztosítására, hogy a most együttesen meghatározott stratégia, az EU részére ezen a területen elérhető eszközök felhasználásával, megvalósításra kerüljön. Charlotte Cederschiöld (PPE-DE). – (SV) Elnök úr, Verheugen biztos úr, hölgyeim és uraim! A lisszaboni stratégia most kezd kiemelkedni kezdeti, lassú szakaszából és most kezdi azt az optimizmust és akaratot kiváltani, amelyre pontosan szükségünk van. A szerzők sikeresen összpontosítottak a fontos dolgokra, és nem engedtek teret az Európai Parlamentnek, hogy minden kérdést belegyömöszöljön. Különböző módon lehet megfelelni a globalizáció kihívásainak. Egyesek, struccként, homokba dugják a fejüket, és azt mondják, minden rendben lesz. Mások bölcsebbek, és mint a jelentés szerzői, látják a lehetőségeket és erősítik képességeiket. Most a legaktuálisabb és legfontosabb dolog, legalább annak garantálása, hogy a tagállamok teljesítsék saját kötelezettségeiket. Ez a belső piac felügyeletét jelenti, biztosítva, hogy a tagállamok végrehajtják és betartják az elfogadott döntéseket, biztosítva, hogy a szabályok megalapozottak, nem túl bonyolultak és nem túl költségesek a kis- és középvállalatok számára. Ragaszkodnunk kell még olyan fontos kérdésekhez is, mint az egyszerűsítés, viszonyítás, összevetés, és verseny.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Ez nagyobb együttműködést is feltételez a hatóságok között, helyi, és regionális szinten egyaránt. Ez jó a polgároknak, jó a vállalatoknak, és erősíti az integrációt. A szabad mozgás rendszeres figyelését igényli, hogy a szolgáltatási piac prosperálhasson. Az eredmények értékelése előrelépést jelent. Az EU legitimitását abból eredeztetheti, hogy minőségileg jobb életet biztosít polgárainak. Ösztönző vállalkozói légkörre van szükség, amelyet — ha megfelelően hajtanak végre — a lisszaboni stratégia biztosíthat. A Bizottságnak nyomást kell gyakorolni a tagállamokra. Végül, meggyőződésem, hogy a Bizottság ésszerű megoldást talál majd a svédek munkaadói járulékkal kapcsolatos problémájára. Antolín Sánchez Presedo (PSE). – (ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A stabilitási és növekedési paktum reformja, és a növekedést és fenntartható foglalkoztatottságot európai prioritásként beazonosító lisszaboni stratégia 2005 tavasza óta eredményekhez vezetett. Európa közös programot hajt végre. S mint Almunia úr mondta, az első hároméves ciklus a növekedés gyorsulását, munkahelyek teremtését, a közpénzek felhasználásának javulását, és az európai gazdaság növekedési potenciáljának emelkedését hozta magával. Noha az eredmények tagországonként különböznek, az általános összbenyomás kedvező. Őszintén meglepett mikor egyik képviselőtársam azt mondta, hogy lehetetlen a kör négyszögesítése, lehetetlen a növekedés, a munkahelyteremtés, a szociális védelem és a megtakarítások fokozása. Példák vannak arra, hogy mindezek megtörténnek az Európai Unióban, és az általam legjobban ismert országban, Spanyolországban is. Az Európai Bizottság azt nyilatkozta, hogy Spanyolország jól halad előre a nemzeti reformprogram végrehajtásában, és a tervezetthez képest három évvel korábban érte el a 66%-os, az európai átlagnál magasabb foglalkoztatottsági szintet, növelte a kutatás-fejlesztési beruházásokat, és jelentet költségvetési többleteket. Mindez, egyértelmű igazolása a lisszaboni stratégia sikerének, amely stratégia megerősítette a spanyol gazdaságot, és példátlan mértékű konvergencia motorjává lett, olyan mértékben, hogy most a közösségi átlagot megelőzve, 105%-on áll. Ezekre építve kell ma is szembenéznünk a felgyorsult globalizáció, és az elöregedő népesség miatti kihívásokkal. Ehhez azonban szükséges a szociális kérdések kezelése is. Egy Európa, mint tudás-alapú társadalom, valósítsa meg a tudás szabadságát, valósítsa meg a digitális beilleszkedést, és erősítse a szociális környezetet az emberek szakképzettségének javításával, a KKV-k lehetőségekhez juttatásával, egy szociális szinteket kijelölő rugalmas biztonság modell létrehozásával. Szükségszerű lesz ezeknek, a közelmúltban napirendre került kérdéseknek, mint például a subprime-válság, a fűtőanyagok és élelmiszerek árainak kezelése. Ennek megvalósításakor azonban tartsuk szem előtt, hogy ma körülményeink jobbak, hogy jövőre ünnepeljük az euró 10. születésnapját, és meg kell erősítenünk a nemzetközi gazdasági együttműködést Françoise Grossetête (PPE-DE). – (FR) Elnök úr! Mindannyian tudjuk, és be kell vallanunk, és el kell fogadnunk azt, hogy a lisszaboni stratégia nem tette lehetővé számunkra a remélt előrelépést. Ezért is kell ismételten a lisszaboni stratégia felülvizsgálatáról beszélnünk. 2007 utolsó negyedében, az euróövezetben a növekedés drámaian visszaesett. Pedig, a növekedés hiánya jelenti Európa számára a problémák gyökerét. Amennyiben a lisszaboni stratégia következő ciklusát sikerre akarjuk vinni, akkor nem lesz elegendő az európai problémákat csupán beazonosítani. Meg kell kezdenünk azokat az értelmes igazgatás módszereit alkalmazva kezelni. A stratégia következő ciklusa nem lehet pusztán egy újabb közigazgatási gyakorlat. Fontos, hogy mint történt ez a múlt héten, szorosabb összefogás jöjjön létre a stratégia kérdésében a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament között. Miután a tagállamok egyetértettek abban, hogy egyenként mire is van szükségük, gazdaságuk megreformálásához, azt is vállalniuk kell, hogy visszajelzést adjanak reformjaik végrehajtásáról. Mostanáig polgáraink java részének fogalma sem volt arról, hogy miről is szól a lisszaboni stratégia. Ezért az EU-nak nem szabad öngólt lőnie akkor, amikor számtalan kihívással néz szembe: 2020-tól csökkenő népességgel, gazdasági nyomással, az energiaárak emelkedésével, az éghajlatváltozással, a szociális egyensúlytalanságokkal.

85

86

HU


Tehát határozott intézkedésekkel kell dinamizmust teremteni, a KKV-k millióinak fejlesztését és növekedését elősegíteni, hogy új munkahelyek keletkezzenek. A környezetvédelmi területen, az épületeink energia-hatékonyságának gyors javulását eredményező intézkedéseket jelentős forrásokkal kell biztosítani, így is bátorítva az innovációt, és a munkahelyteremtést. Tartsuk észben, amit Churchill mondott, és legyen ez jelszavunk a stratégia következő ciklusában: „Bármilyen szép is a stratégia, néha nem árt, ha az eredményekre is oda figyelsz!” Hatékonyságának bizonyításával kerülhet csak közelebb az EU polgáraihoz. Ez a lényegi eleme egy olyan Európának, amely védi népeit és érdekeit. Donata Gottardi (PSE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék az Európai Parlament, és különösen a szocialista képviselőcsoport által kulcskérdésnek tekintett néhány pontra rávilágítani a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni ciklus lezárását érintő általános irányelvek kapcsán. Ezek egyike, annak szükségessége, hogy kapcsolódjék a stabilitási paktumban előírt konvergencia programokra jellemző költségvetési konszolidációs folyamat a közpénzek felhasználásának minőségéhez. A tagállamok költségvetési kiadásait a stratégia prioritásainak irányába kell elterelni, ennek megfelelően koordinálni, hogy biztosított legyen a makrogazdasági stabilitás, a fenntartható növekedés, és a teljes foglalkoztatottság. A tagállamok között koordináltan megvalósított közkiadások bármiféle átirányítását közös beruházási célkitűzésekre, továbbá a köz- és magánszféra partnerségén alapuló kezdeményezésekre, össze kell kapcsolni a kutatás-fejlesztéssel, az oktatással és képzéssel, az infrastruktúra, a közlekedés és az energia kérdéseivel, és így ez válhat a növekedésről és versenyképességről szóló stratégia elsődleges mozgatójává, amely stratégia az európai gazdaságot erőssé, a pénzügyi zavarokkal, valamint azzal szemben is ellenállóvá teszi, hogy gazdasági tevékenység egyre inkább a pénzügy területére tevődik át. A jelzett prioritások terén végzett közberuházások lehetővé teszik a versenyképesség és termelékenység növelését. Különleges figyelmet igényelnek a költségvetési politikák, valamint a termelékenység növekedése és a bérpolitika közötti kapcsolatok. Mi, a szocialista képviselőcsoportban azon a véleményen vagyunk, hogy a szociális kohézió szem előtt tartásával, szoros kötődést kell kialakítani a termelékenység növekedése, és az ebből eredő profit tisztességes elosztása között. A szociális kohézió egyik kulcseleme a nemzeti minimálbér bevezetése. E tekintetben, meggyőződésem, hogy az Európai Parlament — a holnapi szavazás során — erős és határozott jelzést küld a tagállamoknak, hogy kötelezzék el magukat a kérdés konkrétumokra alapuló és gyors végrehajtás mellett. Gay Mitchell (PPE-DE). – Elnök úr! A pénzügyi válság és a pénzpiacok beszűkülése már kihat a reálgazdaságra, komoly problémát jelent, amely megfontolt választ kíván. A pénzügyi stabilitási fórum úgy foglalt állást, hogy valószínűsíthetően tartós kiigazításra kell felkészülnünk, amely nehézségeket okozhat. Az euróövezet növekedése jelentős lassulást mutat 2008-ban. Az Eurócsoport elnöke, Jean-Claude Juncker előrejelzése szerint a növekedés idén 1,6% és 1,8% között fog mozogni. Ez egy teljes százalékpontnyi esés a múlt évhez képest. A legfontosabb világkereskedelmi termékeknek lankadatlan és elhúzódó áremelkedése további nehézségeket okoz az európai gazdaságnak. Az olaj-, az acél, a nyersanyagok, az alapvető mezőgazdasági termékek árai példátlan szintre emelkednek, növelve az inflációs nyomást. Az euró erősödése a dollár gyengülése mellett következett be, és ez további kedvezőtlen hatást gyakorol a globális egyensúlytalanságra, és az európai versenyképességre. Mindezen tényezők igen nehéz monetáris és fiskális környezetet teremtenek. Mielőtt azonban elcsüggednénk, nézzük meg, milyen messzire is jutottunk. 60 millió európai halt meg a múlt évszázad első felében. A Berlini Fal 1990-ben leomlott, de mi még mindig csak az integráció csírájánál tartunk, Ennek ellenére, ha az euró, de általában is az Európai Központi Bank sikerét tekintjük, utóbbi inflációs célkitűzéseivel, az alacsony kamatlábakkal, akkor láthatjuk, hogy minden nehézség ellenére vannak eredményeink, és megvalósítjuk az általunk kitűzött célokat. Arra kérem tehát a Bizottságot, hogy haladjon előre 10-pontos tervével, tegye a versenyképességet jelszavává. Közel 12 millió munkahely született az euró bevezetése óta. Kérem, erősítsék a vállalkozói szellemet! Tegyék a munkahelyteremtést a legnyereségesebb dologgá, amit egy uniós polgár csak tehet. Ez emeli ki az embereket a szegénységből és nyomorból Dariusz Rosati (PSE). – (PL) Elnök úr! Vitánk a mélyülő pénzpiaci válság, a növekedés lassulása és emelkedő infláció közepette zajlik. Mindennél fontosabb tehát, hogy erőteljesen haladjunk tovább a lisszaboni stratégiában foglalt szerkezet átalakító reformokkal. A globalizáció kihívásai okán, tudás-alapú gazdaságra

19-02-2008

19-02-2008

HU


van szükségünk, és az oktatásba, a humán tőke bővítésébe kell beruháznunk. Korszerűsítenünk kell a munkaerőpiacot, általánosan kiterjeszteni a rugalmas biztonság modellt, és növelni az európai társadalmakon belül a szakmai tevékenységet. Dióhéjban, biztos úr, Európa jövőjét a tudás és munka határozza meg. Ezek egyben a legjobb eszközök is a szegénység és kirekesztés elleni küzdelemben. Helyes, hogy e két tényezőt tükrözi a bizottsági dokumentum. A fejlődés, a tudás, a foglalkoztatás erősítését célzó lépések terén az Európai Bizottság számíthat az Európai Parlament támogatására. Az európai vállalkozók potenciáljainak felszabadítása nagy jelentősséggel bír a gazdasági növekedés és foglalkoztatás tekintetében. Ez különösen érvényes a kis- és középvállalkozásokra, amelyek az Unió GDP-jének több mint kétharmadát szolgáltatják. Türelmetlenül várom, hogy a Bizottság fogadja el a Kisvállalkozások Chartáját, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek 2012-re 25%-kal csökkentik az adminisztratív költségeket. Elnök úr, az előterjesztett dokumentum gyengesége az, hogy nem elemzi, hogy különböző területeken a lisszaboni stratégia végrehajtása miért lassú és egyenetlen. Nem tudjuk, hogy a kutatás-fejlesztési beruházások növekedése miért olyan lassú. Nem tudjuk, hogy a munkaerőpiac miért diszkriminál a kívülről érkezettekkel szemben. Nem tudjuk, hogy a folyamatos tanulás miért nem a kívántak szerint fejlődik. Azt sem tudjuk, hogy a szolgáltatások és hálózati szektorok megnyitása miért ütközik ellenállásba. A bizottsági dokumentum nem ad választ ezekre, és sok más kérdésre sem. Biztos úr, ne dugjuk fejünket homokba! A legjobb intézkedés is hatástalan, ha nem helyes a diagnózis. Sürgetem a Bizottságot, adjon elfogadható választ a lisszaboni stratégia végrehajtásának késedelmeire! < Philip Bushill-Matthews (PPE-DE). – Elnök úr! 59 bekezdés található ebben az állásfoglalásban, és így számos üzenet is. Különösen a kisvállalkozások jelentőségével foglalkozó 20. és 21., a versenyképességgel és a belső piac fontosságával foglalkozó 29. és 30., valamint a munkaerőpiac reformjának keresztülvitelét sürgető 42. és 43. bekezdésekre hívom fel a figyelmet. Ebben a tekintetben, mindenekelőtt a rugalmasság jelentőségére szeretnék rámutatni, nemcsak a munkaadók, de a munkavállalók esetében is. Ezt az elemet a baloldal egyszerűen képtelen megérteni. Ez magyarázza némely, ma is elhangzott, tipikusan elavult megjegyzésüket. Kérem azonban a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ne vesszen el a részletekben, vizsgálja a dokumentumot egységben. Külön kérem, hogy vessék azt egybe a Parlament által a múltban, a korábbi tavaszi csúcstalálkozók előtt jóváhagyott határozatokkal. Ekkor, remélhetően, egy dolog egyértelművé válik. Nevezetesen, hogy sok — de sajnálatos módon nem minden — tekintetben ez a határozat sokkal markánsabb az összes elődjéhez képest. Megerősíti azt, ahogyan a Parlament a lisszaboni stratégia végrehajtását látni szeretné. Sőt, lényegében még erőteljesebben síkra száll amellett. Mint határozat, ez — szó szerint — határozott egy dokumentum. Sürgetem tehát a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a félénkséget félretéve, legyenek egyformán eltökéltek a kérdések megválaszolásakor, hogy, majd amikor a következő alkalommal a Parlament e témában határoz, ne a képviselőknek kelljen még nagyobb elánnal érvelniük a megvalósítani szükséges teendők mellett, hanem gratulálhassunk valamennyi érintettnek az elért tényleges és mérhető haladásért. Ez a kihívás, és ez az üzenet, amelyet holnapi szavazásunkkor önöknek küldünk. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Elnök úr, kedves biztos urak! Az Európai Unió nemcsak egy versenyen alapuló közös piac. Együtt fel kell építenünk egy szociális Európát is. A globalizációs összefüggések rendszerében, a népesedési változások és a környezetvédelmi kihívások tükrében alapvető kérdés az európai életminőség javítása. Új, magas felkészültséget igénylő és jól fizetett állások teremtésével és a gazdasági növekedés fenntartásával, a lisszaboni stratégia az új szociális Európa építésének is egyik eszköze. A szociális Európának garantálnia kell az egészségügyi ellátáshoz és a társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést, a strukturális és kohéziós alapok hatékony felhasználásán keresztül pedig a szociális összetartás erősítését is. A regionális fejlesztésnek is a 2008-2010-es időszak egyik prioritásának kell maradnia. Bizonyítást nyert, hogy az információs technológia és a kommunikáció növeli a munka termelékenységét. Ma számítógépes rendszerekre, elektronikus kommunikációs hálózatokra támaszkodunk a közlekedésben, a pénzügyi szolgáltatásoknál, a közszolgáltatásoknál, az oktatásban és az egészségügyben. Az innovációs képességeket vizsgáló 2004-es európai uniós statisztikák azt jelezték, hogy Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában a 10-főnél többet foglalkoztató vállalatok 36%-nál magasabb arányban szolgáltatták az innovatív termékek és szolgáltatások értékesítéséből származó jövedelmet. Ennek ellenére,

87

88

HU


még többet kell beruháznunk a tudáson alapuló gazdaságba, és fokoznunk kell — különösen az alkalmazott kutatások terén — a kutatás-fejlesztési beruházásokat. Legyen ez valamennyi tagállam számára prioritás! Lényegében, a kutatásra fordított magánberuházások növekedését elősegítő pénzügyi eszközökkel is bátorítani kell a technológiai parkok és az egyetemek területén kivitelezett kutatási és innovációs beruházásokat. Többet kell beruháznunk az oktatásba, ösztönöznünk kell a felsőszintű képzést, és az egész életen át tartó tanulást. A lisszaboni stratégia a szociális igazságon és tisztességes munkán alapuló Európát építi. Az európai polgárok mindegyikének gazdasági biztonsága, a szociális befogadás, a gyermekegészségügyi szolgáltatások kiépítése, a nemek közti egyenlőség, és a szociális piacgazdaság megteremtése mozdítják majd elő, hogy az Unió, globális megközelítésben is, gazdasági és szociális modellként szolgáljon. Karsten Friedrich Hoppenstedt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! A pénz egész egyszerűen Európa fejlődésének része. Hadd térjek vissza, tehát a pénzügyi helyzethez, a pénzpiacokhoz, és a jelentkező zűrzavarok kérdéséhez. Mindannyian ismerjük néhány európai bank helyzetét, nem beszélve az amerikai bankokéról. Tudjuk, hogy az Európai Központi Banknak mennyit kellett áldoznia a pénzpiacok működésének fenntartása érdekében. Mindez magyarázza, hogy a 2010-ig szóló megközelítésünk bármiféle kiigazításakor érvényesítsünk két elemet. Az európai pénzgazdaság külső támadásokkal szembeni erőteljesebb védelmének érdekében, természetes módon, valamennyi globális szereplővel működjünk markánsabban együtt. Másrészt, alkalmazzunk jobb szabályozást a minősítés, a felügyelet kiigazítása, és a nagyobb átláthatóság érdekében, és a bankok egymás közti bizalmának, továbbá a beruházók bizalmának helyreállítása céljából. Vagy egy ok, amely a többi globális piaci szereplővel, de mindenekelőtt az USA-val való intenzívebb párbeszédet indokolja. Az elmúlt hét év során az amerikai gazdaság értéke 4,2 milliárddal, míg az összhitel 21,3 milliárddal emelkedett. Ez olyan adósságszintet eredményez, amely 350%-os a GDP-hez képest. Sajnos az USA továbbra is azt a monetáris politikát folytatja, amely ezt a hatalmas eladósodást eredményezte. Az USA agresszív módon csökkenti alapkamatát, amelynek hatására a források a pénzügyi intézményekbe ömlenek. Ennek eredménye a fokozódó valutaleértékelés, a háztartások vásárlóerejének esése. Mindez a nehezen ellenőrzés alá vonható stagnáció mellett történik, amelynek tekintélyes hatása lehet Európára is. Ez a monetáris politikai módszer okolható a legutóbbi válságért is. Európának és globális piaci partnereinek haladéktalanul és együttesen fel kell venniük a küzdelmet a válság új hullámával, annak biztosítása érdekében, hogy nem csap át rajtunk egy mindent elsöprő cunami, és hogy a lisszaboni célkitűzések érdekében foganatosított intézkedéseink többsége nem volt hiábavaló. Margaritis Schinas (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Úgy gondolom, hogy a lisszaboni ciklus által elindított reformokkal összefüggésben három pozitív elemet el kell ismernünk: - az első pozitív tényező, hogy még a leggyanakvóbb kormányok is fokozatosan alkalmazni kezdték a reform mögött meghúzódó filozófiát, és az első eredményeket felmutatták; - másodszor — és ezért a Bizottságot illeti dicséret — az új stratégia koncentráltabb. A karácsonyfa-módszert, amikor mindent a reform-keretbe ömlesztettünk, elhagytuk; - a harmadik pozitív elem az, hogy a Bizottság meghatározó programjai, mint a Galileo és az EIT, az új stratégia központi részévé váltak. Ezen a ponton hadd éljek a szlovén miniszter ittléte nyújtott alkalommal, és kérjem meg, szólítsa fel a Galileohoz szorosan kötődő kollégáit, lépjenek gyorsan, hogy megkezdhessük a program javára félretett tekintélyes források felhasználását. Ezt kiegészítve azonban, józanul vizsgálnunk kell két negatív tényezőt is. E fogyatékosságok a következők: - elsőként, sajnos a polgárok nem figyelik, szorgalmazzák vagy értik a lisszaboni gondolkodást. A gond az, hogy a polgárok azt feltételezik, hogy Lisszabon a szervezeteket, és nem az egyént pártolja. Meg kell győznünk őket, hogy Lisszabon valójában róluk szól; - a második fogyatékosság az ellenőrzési mechanizmus. Miként ellenőrizhetjük, hogy a tagállamok megteszik-e azt, amit a reformciklussal kapcsolatban ígértek? Félek, hogy az ellenőrzés lesüllyedt a Brüsszelben és a tagállami fővárosokban ügyködő tisztviselők közötti, érdemi politikai ráhatás nélkülöző levélváltás szintjére. Úgy vélem, ha el is fogadjuk a reformokat, újból az ellenőrző mechanizmus politikai tartalommal való feltöltésére kell törekednünk. A terjedelmes bürokratikus levelezgetéseknek véget kell vetni!

19-02-2008

19-02-2008

HU


Zsolt László Becsey (PPE-DE). – (HU). Köszönöm, elnök úr! Először is a lisszaboni folyamatra csak két rövid megjegyzés. Egy: többet kell dolgoznunk, majdnem annyit, mint az amerikaiaknak. A második pedig: a lisszaboni folyamat akkor ér valamit, ha ugyanúgy, mint a túlzott deficithez szankció párosul hozzá. Kettő: az irányelvek. Az új tagállamok szempontjából azért szeretném, hogyha nemcsak neoliberális mutatószámokban néznénk a dolgokat, hanem kicsit távolabbról. Mert mit ér a 0%-os hiány és infláció például akkor, ha a minőségi mutatók meg romlanak. Romlik az életkedv, nincs vállalkozási kedvnövekedés, családalapítási növekedés és a többi – ez sajnos sokkal súlyosabb. Ha a nagy elosztórendszerek reformját nézzük, ez is nagyon lényeges, hogy karcsúsítsunk, ha kell. De ennél sokkal fontosabb, hogy mi lesz az egészségmegőrző programmal, vagy az oktatás az kvadrál-e a foglalkoztatással, tehát tud-e a piac azonnal kezdeni vele valamit, nő-e a szakoktatás jelentősége, lehetősége. Tehát itt is egy minőségi szempontrendszert is be kell venni, nemcsak kést venni a kézbe és vagdalni. A harmadik a statisztika. Én azért nagyon szeretném, ha GDP helyett GNI-alapon is mérnénk a dolgokat. Ugye az új országokból nyakló nélkül viszik ki osztalék formájában a pénzt, tonnaszám, miközben a GDP-k növekednek úgymond. Azt kellene megnézni, mi marad bent az országban. Stabilitási és növekedési paktum: mibe adunk kedvezményeket? Ugye egy felzárkózó országnál nem biztos, hogy 5 vagy 6%-os vagy akár 3% feletti K+F az annyira fontos, hiszen az ő számukra inkább a felzárkózás a lényegesebb, nekik a munkahelyteremtést és a kohézió megteremtését kéne jutalmazni. A feketegazdaság mérése hiányzik számomra az anyagból. Az én országomban ez körülbelül 30%-os, ezzel is foglalkoznunk kéne. És a végén a legfontosabb: a négy szabadságjog egyenlő megvalósítása, nem pedig „cherry picking”, hogy az egyiknél kinyitom a tőkének, a szolgáltatásnál meg az újaknak nem nyitok ki semmit. Köszönöm szépen. Jacques Toubon (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A lisszaboni stratégia újraindításával foglalkozó állásfoglalás igen erőteljesen összhangban áll a Parlament által, javaslatomra, múlt októberben elfogadott, az egységes piacról szóló jövőbeni stratégiát érintő határozattal. Szeretném elsőként is megköszönni Marianne Thyssennek és Klaus-Heiner Lehne-nek, valamint a Koordinációs Csoport összes tagjának, hogy megszövegezték ezt a kiegyensúlyozott, és az EU politikai, gazdasági és szociális realitásait tükröző határozatot. Szeretném külön is felhívni figyelmüket azokra a javaslatokra, amelyek a szociális jogok fontosságát, és a gazdasági versenyképesség és szociális modell összehangolását érintik. Azt mondom, természetesen itt jóval tovább kell lépnünk, és olyan rendelkezéseket kell elfogadnunk, amelyek az általános érdekeket szolgálják. Kiemelném azt is, amit a jelentés a szellemi tulajdonjogokról ír. Ez az EU és a KKV-k egyik legfőbb fegyvere. Az a nemzetközi dimenzió, amelyet a határozat megnyit, valami új, és nagyon fontos. Az egységes piac az ami, egy globalizált világon belül, Európa 500 millió lakosát nyerő helyzetbe hozza. Végül, remélem, hogy az Európai Tanács tavaszi találkozója, a mai napon kifejtett nézeteket és véleményeket is figyelembe vevő, új irányvonalakat fogad el az elkövetkező három évre. Az EU tagállamainak fejlődését nem szolgáló irányelvek visszavonása terén való előrelépés viszont, alapkérdésnek tekinthető. Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Mi történt eddig a vállalati adóterhek mérséklése érdekében? Az adók csökkentése helyett a pénzt mindenfajta, kétes értékű képzési programokra költjük. Ma új problémák jelentkeznek az európai integráció horizontján, új megoldandó kérdések, mint a környezet védelem, az éghajlatváltozás, a megújítható energiaforrások. A kiegyensúlyozott növekedést és foglalkoztatottságot szélesebb összefüggések rendszerében kell vizsgálni. Nem elegendő pusztán a gazdasági elemeket nézni. A szociális, kulturális és környezetvédelmi szempontokat is vizsgálnunk kell. Miután életünk több mint harmadát munkával töltjük, olyan kérdésekkel is foglalkoznunk kell, — a fizetés szintjén túl — mint a komfortérzet, a biztonság, a szolidaritás és az emberi méltóság. Következő kérdésem az energiapiac liberalizációjának hatásaihoz kapcsolódik. Az energiaárak folyamatos emelkedése, az éghajlatváltozás erősödő fenyegetésével összekapcsolódva — legszélesebb értelemben — ráirányítja a figyelmet az energia-önellátás szükségességére. A megújítható energiaforrások, a tisztaszén-technológiák, az atomenergia, az ellátási források kiegyensúlyozottsága, valamint az európai infrastruktúra fejlesztése azok az alapkérdések, amelyek az elkövetkező években megválaszolásra várnak.

89

90

HU


Az áruk közös piacát megvalósítva, most a szolgáltatási szektor működésének javítására kell koncentrálnunk. A gyors integrációt előmozdítandó, következetesen fel kell lépnünk az elfogadott szabályok együttes végrehajtásáért és teljesítéséért, minden olyan akadály lebontásáért, amely akadályozza szolgáltatásoknak piaci bevezetését. Végül, remélem, hogy az Európai Tanács tavaszi ülése olyan irányelveket fogad el az elkövetkező három évre, amelyek figyelembe veszik a mai vitában kifejtett nézeteket és véleményeket. Az EU tagállamok fejlődését nem szolgáló irányelvek visszavonása kérdésében elért haladás, alapkérdést jelent. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! A jelmondatok megfelelnek egy politikai vitához, mi azonban nem ragadhatunk le szlogeneknél. A Bizottságnak a növekedésről és foglalkoztatottságról szóló integrált irányelvekkel kapcsolatos közleménye, az öt képviselőcsoport által a 2008 tavaszi európai tanácsülést illetően beterjesztett közös állásfoglalási indítványa, valamint a Starkevičiūtė-jelentés, mind dicshimnuszt zeng az ötödik szabadságról, a tudás szabadságáról, mint amely kiegészíti, és azonos szinten áll a másik négy szabadsággal, az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabadságával. Egy klasszikus idézet jut eszembe: Jól hallom bár a hírt, de hitem hozzá hiányzik. Évekig hallottuk a tudás-alapú társadalom jelszavát. Most ismét elővettük. Amikor azonban konkrét intézkedésekről van szó, a kapott üzenetek teljesen mást tartalmaznak. Az elmúlt években gyakran feltettük a kérdést, hogy vajon az Európai Uniónak kell-e, és ha igen, milyen mértékben, szélesebb jogkörökkel rendelkeznie a tudással összefüggésben. Rendszeresen elhangzott az érv, hogy a tudás nem olyan terület, ahol a tagállamok lemondhatnak felelősségükről. Ez az ő kizárólagos területük. Ugyanezt halljuk újra meg újra, a költségvetést illetően is. A költségvetés hosszú- vagy éppen rövid távú kérdéseivel foglalkozva, döntést hozva, mindenkor azt kapjuk, hogy takarékoskodjunk, és a megtakarítások legegyszerűbben az oktatás, a képzés, és a tudás területén kezdhetők meg. Egy pillanattal korábban Verheugen úr idézte a kutatás-fejlesztés sajnálatos eredményeit. Emlékszem az állandó próbálkozásokra, hogy a tudás szempontjából oly fontos csereprogramokat megnyirbáljuk. Úgy vélem, ez hibás megközelítés. Új eszközökre, és új forrásokra van szükségünk. Hadd terjesszek elő egy igen konkrét javaslatot: az összes 15 és 25 év közötti fiatal 10%-a töltsön el hat hónapnyi tanulási időt egy másik európai országban. Ez több tudást, nagyobb rugalmasságot eredményez, a tanulást élvezetesebbé teszi. Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, biztos úr! Meggyőződésem, hogy jelenleg az éghajlatváltozás az a tényező, amely a legnagyobb hatást gyakorolja a lisszaboni stratégia elérése szempontjából. Teljes mértékben egyetértek önnel, biztos úr, hogy az Európai Unió mai stratégiája e témában a szennyezés és kibocsátás exportjából, a munkanélküliség importjából áll. Vezető szerepet kell vállalnunk azon probléma terén, amelyért a felelősség jelentős mértékben bennünket terhel. Meg kell győznünk másokat is, hogy ne legyünk egyedül. Az éghajlatváltozás elleni küzdelmet a fejlődés és versenyképesség forrásává kell tennünk. Ez elérhető, de ehhez nagyobb pénzügyi források megajánlása szükséges, különösen a technológiára vonatkozóan. Ez a költségvetés felülvizsgálatát igényli. Ön, biztos úr, a legalkalmasabb személy, aki kimondhatja: 2009-től át kell alakítanunk költségvetésünket! Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Néhány pontra szeretnék kitérni. Először, a fiatalok hatékony oktatása és képzése legyen prioritás az EU számára. Csak a mobilis, rugalmas és szakmailag felkészült személyek biztosíthatják, különösen a műszaki területeken, az Unió folyamatos gazdasági és technológiai fejlődését. Másodszor, a tudományos és műszaki kutatás-fejlesztés támogatása függjön a konkrét eredményektől. Ezekért az eredményekért az ipar fizessen, a nemzeti költségvetések támogatásával. Harmadszor, az Unió hozza létre az információs társadalom egy modelljét, és biztosítsa a legkedvezőbb feltételeket az innovatív vállalkozások létrehozása és fejlesztése, az új technológiák és a műszaki fejlődés irányában nyitott új gazdaság létrehozása tekintetében. Negyedszer, az Európában dolgozó embereknek növelniük kell hatékonyságukat és termelékenységüket. Ötödször, az előbbiekkel párhuzamosan, a munkahelyhez és oktatáshoz való hozzájutás biztosításával, a munkaerő-piaci megkülönböztetés elleni küzdelemmel, a kábítószerfüggés megelőzésére és gyógykezelésére irányuló akciókkal, fel kell lépnünk a társadalmi kirekesztéssel szemben.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Elnök úr! Szeretnék hangot adni megdöbbenésemnek, hogy a Bizottságnak az új ciklushoz kapcsolódóan közzé tett tíz célkitűzése nem tartalmazza az Európai Parlament tavaly beterjesztett javaslatát a közlekedési szektornak, a logisztikának, és a transzeurópai hálózatoknak a lisszaboni stratégiába való szervesebb beillesztésére vonatkozóan. Nem hiszem, hogy a Bizottság ne lenne tudatában a versenyképesség ezen szempontjai fontosságának, hiszen a globalizációs keretekben a logisztika nagyobb költségkihatással bír az ipar számára, mint a munkaerő, nem beszélve az éghajlatváltozás keltette pótlólagos kihívásokról. Bízom abban, hogy a lisszaboni folyamat által a Bizottság és a tagállamok között generált szinergia kihasználásának, továbbá a fenntartható közlekedésre, logisztikára és transz-európai hálózatokra vonatkozó tervek végrehajtásában elérendő haladásnak érdekében, és különösen utóbbi, rendszeresen figyelmen kívül hagyott terveknek a határokon átnyúló fejezeteire való tekintettel, a Bizottság most teljes mértékben figyelembe veszi a 27. és 16, a Galileora és innovációra utaló bekezdésben foglaltakat. Ami a Tanácsot illeti, felszólítom az elnökséget, hogy tartsa észben a 27. bekezdést, amely sürgeti a tagállamokat, hogy a közlekedés és logisztika alapvető szempontjait illesszék be nemzeti terveikbe, megfelelő, azaz, komoly hangsúllyal a transz-európai hálózatok fejlesztésére. Emanuel Jardim Fernandes (PSE). – (PT) Beszédében, Almunia biztos úr azt mondta, hogy az elmúlt három évben a növekedés emelkedett, és a piac, a szociális reformok, a közpénzek felhasználása és a környezetvédelem elemeinek kezelése is javult. Egyetértek azzal, hogy ez igaz. Elismerem, hogy ez a javulás alapvetően a jobb párbeszédnek, és a markánsabb tagállami részvételnek köszönhető, amint ezt múlt héten el is ismertük az Európai Parlament és a tagállami parlamentek együttes ülésén. Biztos úr, a kérdés, amit feltennék, a következő: nem javulna-e a növekedés üteme, ha a régiókat bevonnánk a munkába, ha bátorítanánk részvételüket? Hiszen ők azok a partnerek, akik a forrásokat gyakran felhasználják. És ez kapcsolódik a lisszaboni stratégia hatékonyságához is. Állami szinten a „Lisszabon úr” pozitívnak és ösztönzőnek bizonyult. Noha a felelősség a tagállamokra hárul, a „Lisszabon úr” poszt létrehozása nem lenne-e ösztönző regionális szinten is? Žiga Turk, hivatalban lévő elnök. − (SL) Elnök úr, Almunia és Verheugen biztos urak, hölgyeim és uraim! Köszönöm e vitát. A lisszaboni stratégia a reform és modernizáció stratégiája. Együttműködést, támogatást, ötleteket igényel mindenki részéről, aki a közös célért dolgozik. Őszintén hálás vagyok a megalapozott észrevételekért. Először, általános megjegyzésként, a lisszaboni stratégia hatékonysága vita tárgyát képezte. Néhány képviselő, mint Andersson úr is, hatékonynak nevezte, míg mások — és szép számban voltak ilyenek is — úgy gondolták, hogy nem volt az. Ez önmagában jelzi az Unión belüli vélemények sokszínűségét. Starkevičiūtė asszony rákérdezett a lisszaboni stratégia prioritásaira, s hogy azok megfelelő figyelmet kaptak-e. A választ lényegében Harbour úr adta meg, aki kifejtette, a közösségi lisszaboni program prioritások kiváló gyűjteménye. Számos kérdés érintette az integrált irányelveket, és hogy vajon azok megoldanák-e mai problémáinkat. Amint mondtam, magunk is elgondolkodtunk ezen, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a most követett irányt kell tartanunk, és a lisszaboni stratégia végrehajtásának folyamatosságát és ütemét kellene megőriznünk. Örültem, hogy egyes parlamenti csoportok és képviselők ugyanezt gondolták. Leinen és Harbour urak, Herczog asszony kihangsúlyozták, hogy nekünk a végrehajtásra, és nem ötletekre van szükségünk. Különösen akkor, amikor az európai stratégia fölött érzett optimizmus halványul. Egyéb, jól alkalmazható ötletek is felvetődtek. Például a legjobb gyakorlattal összefüggő tapasztalatok kicserélése, a területi dimenzió, és a lisszaboni stratégia kiterjesztése a Közösség és a tagállamok alkotta kereteken túlra, esetleg alacsonyabb szintekre. A lisszaboni stratégia globálisan is terjeszkedik. Ami a kutatás-fejlesztést illeti, önök egyetértettek abban, hogy éppen itt találjuk Európa jövőjét. Tetszett Herczog asszony felvetése, hogy szív és lélek kell most, no meg számok. Megértem az ötödik szabadság irányában mutatott támogatásukat, az ahhoz kapcsolódó európai gyakorlatot. Nagyon komolyan vesszük az európai tehetségre vonatkozó figyelmeztetést. Szükséges, hogy kedvező feltételeket biztosítsunk az európai tehetségek számára. Európa legjobb kutatói közül 700 000-en külföldön dolgoznak. Törekednünk kell hazacsábításukra, mert az USA-ba utazó 10 fő közül 7 ott marad. A külföldi tanulmányokat bátorítani kell. Az üzleti környezetet illetően, önök közül néhányan a protekcionizmus nélküli belső piac mellett kardoskodtak. Azaz egy olyan hatékony piac mellett, amely versenyelőnyt biztosít Európa javára. Tetszik a vállalkozási kultúrára, tehát a vállalkozások helyzetének javítására vonatkozó ötlet. Az a gondolat, hogy egy

91

92

HU


új társaság beindítása vagy egy új munkahely teremtése a lehető legjobb dolog, amit valaki tehet. Tény, hogy nagyon sok mindenen javítanunk kell ezen a téren, mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások fejlesztése, ezeknek forrásokhoz és kutatási infrastruktúrához való juttatása érdekében. Kauppi asszony és Starkevičiūtė asszony jelentést terjesztettek elő e témában. A foglalkoztatás, és a szociális dimenzió egésze számos vita kiemelkedő témáját képezte. Nem értek egyet azzal, hogy a lisszaboni stratégia neoliberális. Ellenkezőleg, Európa gondoskodása az emberekről és a környezetről a lisszaboni stratégia négy fő pillére közül kettőt lefed. Némi vita folyt Goebbels úr és Vălean asszony kezdeményezésére a „rugalmas biztonság” témájában. A tény az, amint valaki megjegyezte, hogy amennyiben magunk nem vezetjük ezt be, akkor a munkaadók maguk alakítják ki a foglalkoztatás olyan formáit, amelyek nagyon rugalmasak, de egyértelműen kevésbé elfogadhatók a munkavállalók számára. A gazdasági környezet nem alkalmas a biztonság erősítésére, de a rugalmas biztonsági rendszer megteszi ezt. Az új mutatókra vonatkozó javaslat érdekes, és egybevethető az OECD alkalmazta életminőségi mutatóval. Szükség lenne a jövőben egy vitára arról, hogy a lisszaboni stratégia teljesítménye miként mérhető. Sokan érintették a környezetvédelmet. Úgy gondolom, tudatában vagyunk annak — mint ezt valaki mondta —, hogy ennek egy játszmának kell lennie Európában, ahol mindenki nyer. A kérdés az, miként vehető rá a világ másik része arra, hogy csatlakozzon erőfeszítéseinkhez az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérésben. Természetesen, példánkkal elöljárva jelentős hozzájárulást tehetünk. Van egy kiváló összekötőnk a pénzpiacok és a pénzügypolitikák terén. Bocsánatot kérek, hogy nem vettem önt észre, és nem üdvözöltem önt a legelején. Végül is, fontos értesülésekkel gazdagodva távozunk. Szeretném a jelentést megköszönni Starkevičiūtė asszonynak, és Lehne úrnak és Harms asszonynak az állásfoglalás-tervezetet. Már tanulmányoztuk azt. Gondosan áttekintjük majd annak végső változatát is. A Parlamentben kifejtett gondolatok vegyesek, de úgy tűnik nekem, hogy mégis a lisszaboni stratégiával, azaz a teljes csomaggal egyazon irányba mutatnak. Meggyőződésem hogy a helyes úton járunk, és sikeresen megkezdjük a stratégia új szakaszát, hogy megfeleljünk napjaink kihívásainak, valamint annak hogy az új ciklus üzenete több legyen, mint az a legkisebb közös nevező, amelyben még egyet tudunk érteni. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. – (DE) Elnök úr! Hadd tegyek néhány rövid észrevételt. A növekedést és a foglalkoztatást megcélzó, lisszaboni stratégiaként is ismert programunk lényegében nem más, mint annak kísérlete, hogy — a lehető legésszerűbb módon — ellensúlyozzuk azon tényt, hogy nincs közös gazdaságpolitikája az Európai Uniónak. Most vagyunk az új szerződés ratifikálásának folyamatában, és az új szerződés alapján sem rendelkezünk majd közös gazdaságpolitikával. Amit Toubon úr szorgalmazott, tehát, jóhiszemű, de megvalósíthatatlan ötlet. Nincs más választásunk, mint hogy a partnerség alapján haladjunk előre, hogy próbáljunk 27 országot meggyőzni a közösségi intézményekkel való együttes cselekvés érdekében, és hogy tegyék azt, ami tagállami szinten és közösségi szinten is, szükséges a közös célok eléréséhez. Valóban az céljaink egyike, hogy 2010-re, mondjuk így, földünk legdinamikusabb, legversenyképesebb és legjobb térségévé váljunk? Időben távolabb, 2004-ben, a Tanács, a Parlament és a Bizottság kinyilvánította, hogy a lisszaboni stratégia 2000-ben lefektetett céljai aligha érhetők el. Az el-nem-érés tényében, tehát, nincs semmi új. Ezt 2004 óta tudjuk. Ezért is terjesztettünk elő 2005-ben egy teljesen felülvizsgált változatot, amely már nem említi ezt a dátumot. Ez azt jelenti, hogy a ma érvényesülő növekedést és foglalkoztatást nem vethetjük egybe azokkal a célkitűzésekkel, amelyek 2000-ben kerültek meghatározásra, és amelyekről tudjuk, hogy elérhetetlenek. Saját véleményemet osztom meg önökkel e kérdésben. Nem hiszem, hogy az a lényegi kérdés, hogy vajon bármikor is jobban teljesítünk-e mint teszi ezt valaki más. Amit fontosnak gondolok az az, hogy amilyen gyorsan csak lehet, a lehető legkedvezőbb helyzetbe kerüljünk, hogy elérhessük azokat a szociális célokat itt, Európában, amelyeket mi mindannyian el akarunk érni. Ezek: a magas életszínvonal valamennyi polgárunk számára, a társadalombiztosítás magas szintje valamennyi polgárunk számára, a magas szintű környezetvédelem Európa egésze számára, és globális felelősségünk tudatosulása. Ezek a mi legfőbb szociális célkitűzéseink. Amennyiben el akarjuk ezeket érni, akkor erős és szilárd gazdasági bázisra van szükségünk, ami pontosan az, amit e stratégia megcéloz. Úgy gondolom Rosati úrnak igaza volt, amikor rákérdezett a hiányokra. Amennyiben gondosan tanulmányozza az országjelentéseket, és javaslatainkat, akkor látja majd, hogy hol fedeztünk fel hiányokat, és hogy mi pontosan ott fedeztük fel azokat, ahol ő is felfedezte azokat. Válaszommal még visszatérek hozzá. Miért nem érvényesül Európában az egész életen át tartó tanulás úgy, mint kellene? Miért nem biztosítunk prioritást a kutatás-fejlesztésnek, oktatásnak és képzésnek, mikor erre szükség volna? A válasz egyszerű:

19-02-2008

19-02-2008

HU


mert számos tagállamban, de közösségi szinten is — amint tudják — a pénzügyi prioritások másutt vannak. Amennyiben közösen úgy döntünk, hogy módosítunk a prioritásokon, az jó dolog. Ez azonban feltételezi — és ezt nemcsak azért mondom, mert itt ül mellettem a Bizottság makroközgazdásza és a stabilitás kiemelkedő politikusa, hanem mert mély meggyőződésem is —, hogy szilárd és erős makrogazdasági hátterünk legyen. Ez elsődlegesen, például, az állami pénzügyek rendbetételét jelenti. A tagállamok biztos állami pénzügyi helyzete nélkül lehetetlen új beruházási prioritásokat kitűzni. Az irányelvekről. Értem az itt megmutatkozó igényeket, és a Bizottság örömmel folytatja az eszmecserét a Parlamenttel. Egyetlen pontot azonban hadd emeljek ki. Az irányelvek nem képeznek politikai programot, mint olyant, vagy cselekvési programot. Az irányelvek, ha akarják, a nemzeti reformprogramoknak és a közösségi lisszaboni programnak képezik az intellektuális alapját. Teljes meggyőződéssel beszélek itt önökhöz. Az irányelvek, amint ma kialakultak, lehetővé teszik mindazon dolog véghezvitelét, amelyet a különböző parlamenti felszólalók igényeltek. Feltéve, hogy a gyakorlatban végrehajtásra kerülnek a nemzeti reformprogramokban, és a közösségi lisszaboni programban is. Almunia úr és jómagam, nagy örömmel teszünk eleget Olle Schmidt úr nagyon konkrét felszólításának, hogy vizsgáljunk ki egy konkrét svédországi esetet. Hadd mondjak egy szót e témában. A Bizottság teljes mértékben támogat egy politikát, amelynek keretében adókedvezményeket kapnak vállalatok és vállalkozók munkahelyteremtés céljával. Ez a mi politikánk. Valóban, a nagyon közeli jövőben javaslatot terjesztünk elő a csökkentett HÉA-kulcsokkal összefüggésben, szolgáltatás-intenzív vállalatokkal összefüggésben. Sem Joaquín Almunia, sem magam, nem ismerjük pontosan mi történt Svédországban, de utána járunk. Úgy tűnik nekem, hogy ez inkább technikai, mint valóban politikai probléma, de tisztázzuk a dolgot, és biztosítjuk, hogy a szükséges párbeszéd megvalósuljon.. Joaquín Almunia, a Bizottság tagja. − (ES) Elnök úr! Rövid leszek. Amennyiben arra kér, hogy hasonlítsam össze a mai gazdasági helyzetet a három évvel korábbival, mikor is a lisszaboni ciklus keretében az új stratégia kezdetét vette, azt hiszem, hogy több, mint elegendő információt rakhatok az asztalra annak igazolására, hogy jobb helyzetben vagyunk ma, mint voltunk három évvel korábban. Több a munkahely, nagyobb a termelékenység, a pénzügyi pozíciók egészségesebbek, nagyobb a fenntartható szociális védelmi rendszerek száma, és számos program végrehajtása folyik. Amennyiben viszont azt kéri, mint bizottsági tagtól, hogy azt a következtetést vonjam le, miszerint nincs már semmi teendőnk, akkor válaszom egyértelműen az lesz, hogy még rengeteg dolgunk van, hogy nagyon sok mindent kell majd még tennünk, és — a jelenlegi gazdasági helyzetben, annak pénzügyi nehézségeivel egyetemben — a cselekvés ütemét fel is kell gyorsítani. Ezt mondtam kezdetben, és ezt ismétlem most is. Emiatt, nem szeretném, ha bárki azzal a benyomással távozna, hogy a Bizottság, és a biztosok véleménye szerint elégedettek lehetünk, és semmit sem kell tennünk. A folyamatos egyirányba haladást ne keverjük össze azzal, hogy már semmi mást nem teszünk. A folyamatos egyirányba haladás azt jelenti, hogy a lisszaboni közösségi program keretében szükséges bizonyos dolgok végrehajtásának a tagállamok és a régiók szintjén történő folytatása — amint erre önök közül némelyek hivatkoztak — illetve véghezvitele más, a nemzeti kormányok szintje alatt elhelyezkedő testületekben is, amint ezt Fernandes úr említette. Megjegyzésekért igen hálásak vagyunk,. Amennyiben, — a ma hallott számos érdekes hozzászólás lezárásaként — arra kérne fel, hogy azonosítsak be három témát, amely egyértelműen prioritást jelent, akkor elsőként azokkal értenék egyet, akik a pénzügyi szolgáltatások integrációját említették. Ez egy kulcstéma Európa és a gazdasági és monetáris unió számára. Azonban nemcsak az euróövezet országait érinti, hanem azokat is, akik a közeljövőben kívánnak csatlakozni ahhoz. A második téma az éghajlatváltozás. Nem ismétlem meg azt, amit már oly sokan felemlítettek a nap folyamán. A harmadik téma a szociális befogadás, amely egyike az integrált irányelveknek. Nem leszünk képesek meggyőzni a polgárokat, hogy szükséges a globalizáció kihívásaira választ adni, hogy szükséges még versenyképesebbé válni, és piacunk működését javítanunk, ha politikáink nem vezetnek — a versenyképesebb és termelékenyebb gazdaságok által biztosított — kedvezőbb szociális integrációhoz. Amennyiben a termelékenység nem emelkedik, akkor nem lesznek magas színvonalú munkahelyek, és amennyiben nincsenek magas színvonalú állások, ha nincs karrier-kilátás, ha hiányoznak az egész életen át tartó tanulást biztosító rendszerek, akkor nem lesz lehetőségünk versenyképes gazdaságok kialakítására sem. Ez, mondjuk úgy, a kapcsolat — kezdetektől fogva — a lisszaboni stratégia gazdasági és szociális elemei között, és ennek jelentősége ma nagyobb, mint 2005-ben, vagy 2000-ben volt.

93

94

HU


Végül, egyetértek némelyikükkel — Berès asszonnyal és másokkal — akik a gazdaságpolitikák összehangolásának szükségességéről szóltak. Amint Verheugen úr említette, egyszerűen nincs meg az a képességünk, hogy a lisszaboni stratégia számos reformját és politikáját európai szinten megvalósítsuk. Azt kell tennünk, hogy jobban összehangoljuk a tagállamok gazdaságpolitikáját. Európának megvan ehhez az eszközrendszere. Az benne van a lisszaboni stratégiában, amely a gazdaságpolitikák koordinációjának gyakorlása, és megkérdőjelezhetetlen módon benne van a gazdasági és monetáris unióban is. Májust követően e kérdés megvitatását szívesen felvállalom, különösen önökkel, hiszen a Bizottság egy jelentést és tájékoztatót tesz közzé a gazdasági és monetáris unió első tíz évéről készült elemzés alapján. Margarita Starkevičiūtė, előadó. – (LT) Szeretnék a koordinációról beszélni. Számos felvetés fogalmazódott meg arról, milyen módszerekkel is érhetjük ezt el. Úgy vélem, hogy ha minden felvetést megvalósítanánk, akkor hatalmas gazdasági káoszt teremtenénk az Európai Unióban. A megfelelő cselekvési irány az lehet, hogy meghatározzuk a kiemelt programokat és célkitűzéseket. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy 2010-re felszámoljuk a szegénységet és nélkülözést, amint azt a lisszaboni stratégia előrevetítette. Nem viselnénk el minden igény ráborítását az EU-ra. Amennyiben az új tagállamokban bátorítjuk az ilyen követeléseket, akkor — gazdaságaink túlfűtésével —gazdasági válságot idézünk elő. Az történik, hogy nagyon gyakran nem vesszük észre, mit is csinál a szomszédunk. A kutatók már igazolták, hogy az EU-n belül a legnagyobb probléma a nemzeti különbségek tiszteletben tartásának kudarca, és a túlzott harmonizálásra törekvés. Az egyéni teljesítmények bátorításához kedvező környezetet kell teremtenünk. Egyetértek Verheugen úrral, hogy az uniós politikának az együttműködés, és nem a diktatúra a követendő útja. A volt Szovjetunióból érkeztem, ahol nagyon sok, előre meghatározott mutató volt, és amelyek mindegyikét teljesíteni kellett. A boltok azonban üresek voltak. A mutatók nem jelentik a célt, önmagukban. Nem értek egyet azokkal az elképzelésekkel sem, hogy az EU szociális modelljét a nyereség megosztására alapozzuk. Különben legközelebbi vitánk kizárólag a migrációról szólna. Az egész világ hozzánk jönne, és részesedést követelne a nyereségből. Arról beszélünk, hogy Európában olyan szociális környezetet kell kialakítanunk, amely lehetővé teszi az európaiak számára, hogy munkát találjanak, megleljék helyüket az életben, és kifejezhessék önmagukat. Ismereteim szerint ez Európa, de annak szociális modelljének, sőt, az emberi életnek is legfőbb célja. Elnök. − Két állásfoglalási indítványt(1) kaptam, az eljárási szabályzat 103(2) cikkének megfelelően előterjesztve. A vitát berekesztem. A szavazásra 2008. február 20-án, szerdán kerül sor. (Az ülést felfüggesztik 20.00 órakor, majd megnyitják 21.00 órakor) Írásbeli nyilakozatok (142. cikk) Gábor Harangozó (PSE), írásban. – Egy dinamikus és innovatív társadalom kialakítása Európában, a növekedés és foglalkoztatottság biztosítása 2010-re, csak akkor érhető el sikeresen, ha megközelítésünkben valóban figyelembe vesszük a szegénység elleni küzdelmet, és a szociális összefüggéseket. Miközben növekedési és foglalkoztatási stratégiánkat a nagyobb teljesítményre alapozó megfontolások szerint igazítjuk ki, a gazdasági célkitűzések elérésének folyamatában, semmilyen áron sem téveszthetjük szem elől a szociális beilleszkedést, és a környezetvédelmi elvárásokat. Az új munkahelyeknek az innováció-alapú gazdaságban való teremtésének lehetősége eredményezzen fejlődést az oktatásügy és képzés terén is, hogy — az EU egészében — előmozdítsa a lakosság legsebezhetőbb és leginkább hátrányos helyzetű csoportjai számára az egyenlő beilleszkedés lehetőségeinek javulását. Az innovációba, kutatásba, közlekedésbe és energiahatékonyságba történő befektetéseknek arra kell összpontosítaniuk, hogy tényleges előnyöket teremtsenek, egy szabad és tisztességes kereskedelmű uniós gazdaságon belül, az európai fogyasztók számára. Tény, a gazdasági növekedés önmagában nem cél, és természetesen a gazdasági adatok nem keverhetők össze az európai polgárok jólétével.

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet!

19-02-2008

19-02-2008

HU


A lisszaboni stratégia valódi célja végül is csak az lehet, hogy javítsuk polgáraink és az elkövetkező nemzedékek életminőségét. Ennél fogva a szociális megfontolásoknak is erőteljesen érvényesülniük kell. Gyula Hegyi (PSE), írásban. – (HU) Lassan lejár az a tíz esztendős időtartam, amely alatt az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb gazdasági övezetévé kellett volna válnia, erős szociális hálóval és példamutató környezeti mutatókkal. Nem kell nagy merészség ahhoz, hogy megjósoljuk: az elkövetkező két esztendőben csodára már nem leszünk képesek. A vállalás túl ambiciózus volt, az eredmények pedig meglehetősen szerények. De ha figyelembe vesszük azt is, hogy az elmúlt években az Európai Unió történelmi méretű bővítést hajtott végre, újraegyesítette Európát, megteremtette a közös valutáját és számos területen egységes jogszabályokat alkotott 27 nemzet számára, akkor semmiképp sem lehetünk csalódottak a teljesítménnyel. Ami a környezeti vállalásokat illeti, Európa sok tekintetben ma is példát mutat a világnak a zöld gondolkodásban és jogalkotásban. De pontosan tudjuk, hogy ezen a területen is vannak ellentmondások. Sok jogszabály csak írott malaszt egyes tagállamokban, néhány környezeti határérték pedig megengedőbb, mint több, Unión kívüli országban. A lisszaboni célok tehát helyesek, de megvalósításukért – a nagy bővítés "boom"-ja után, a konszolidáció időszakában – az eddiginél sokkal többet kell tenni. Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Üdvözlöm a lisszaboni stratégia céljainak megvalósítására irányuló erőfeszítéseket, de nem igazán győződtem meg arról, hogy erre a megadott határidőn belül lehetőség van. Ezért igen fontos, hogy kihangsúlyozzuk a tudás-ösztönözte társadalom jelentőségét. A tudományos kiadások az EU-ban alacsonyabbak, mint az USA-ban, és ma azzal a ténnyel nézünk szembe, hogy a találmányok és technológia terén nem vagyunk versenyképesek a világpiacon. Az EU-nak és tagállamainak nagyobb erőfeszítést kell tenniük, nagyobb forrásokat kell biztosítaniuk az európai oktatás és tudomány fejlesztésére és korszerűsítésére. A Balti-tenger az Európai Unió beltengerévé vált, szilárd, gyors gazdasági növekedéssel. A Balti-tenger térsége rendelkezik azzal a képességgel, hogy a világ egyik legversenyképesebb övezetévé váljon. A balti-tengeri stratégia fenntartható fejlődéssel és növekedéssel számol, vizsgálja és feltérképezi mindazon területet, amely továbbfejleszthető. E lépéseknek is következtében talán a Balti-régió lesz az egyetlen, amely teljesíti a lisszaboni stratégiában foglaltakat. Ennél fogva, határozottan kérem az EU-tól, és különösen a tengert övező tagállamoktól, a lehető legteljesebb mértékben aknázzák ki a stratégiában rejlő adottságokat. A balti-tengeri stratégia magában hordja annak lehetőségét, hogy a lisszaboni stratégia sikertörténetévé váljon. Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) A lisszaboni stratégia alapvető célkitűzése nem érhető el a versenyképességnek a jelenlegi globális (globalizációs, éghajlatváltozási, pénzpiaci hullámzásokat, nemzetközi piacok nyitottságát érintő) kihívásokat figyelembe vevő fejlesztése nélkül. A versenyképesség erősítése érdekében az EU-nak fel kell gyorsítania erőfeszítéseit a tudás-alapú társadalom kiépítésére, az adminisztratív kapacitások folyamatos javítására. Szilárd közösségek fejlesztése, az ipar és az iparpolitikák közötti összhang nem érhető el a helyi és regionális adottságok megfelelő kihasználása, a helyi és regionális hatóságok hatáskörének erősítése, továbbá az interregionális és határon átnyúló kapcsolatok és cserék különbözőségeivel és konszolidációjával való teljes azonosulás nélkül. Románia a konvergencia-program követésére, a csatlakozáskor jelentkező szakadékok csökkentésére vállalkozott. Humán és anyagi erőforrásai valamennyi tagállam számára a versenyképesség jelentős forrásává teszik. Ez az egyik legfőbb érték, amelyet hazám csatlakozása az Unió számára jelent. A román gazdaság növekedési potenciálja, az energiaforrások és egyéb természeti források, az ország vonzereje, területének megközelíthetősége, mind előnyt jelent az európai kölcsönös függés tekintetében. Számolunk a korábbi tagországok szolidáris támogatásával azért is, hogy túl minden feltételezésen és ideiglenes véleményeltérésen, a román erőforrások a maguk valós mivoltában, az Unió hasznára hasznosnak bizonyuljanak.< Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. – (FI) Az Uniót számos jó szándék vezérli, és ezek egyik régebbike a most vitatott lisszaboni stratégia, míg a másik, az egyik legfrissebb, az energia-csomag. A célok elérése érdekében alkalmazott eszközök, azonban nincsenek összhangban magukkal a célokkal. Összefoglalva az mondható, hogy a lisszaboni stratégia nem a tervek szerint kerül végrehajtásra, és a

95

96

HU


tagállamok, a valóságban, nem igazán elkötelezettek a célkitűzések megvalósítása mellett. Az egyik oldalon ez jó, hiszen a lisszaboni stratégia szembemegy a szociális Európa építésével. A nem-teljesítés segítheti az energia-célkitűzéseket is: azok nem teljesülnek 2020-ra. A piac más irányba halad, és az EU így nem megy a piaci folyamatokkal szembe. Az adott helyzetben a lisszaboni stratégiát felül kell vizsgálni: dacolnunk kell a piac hatalmával. ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR Alelnök

12. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések) Elnök. − A következő napirendi pont: kérdések a Bizottsághoz (B6-0010/2008). A következő kérdések hangzottak el a Bizottság felé. I. rész< Elnök. − 39. sz. kérdés, Anne E. Jensen részéről (H-0051/08) Tárgy:: EASA légi alkalmasság értékelési folyamatok 2007 őszén három baleset is történt, valamennyi Dash8 Q400 géptípussal, Aalborgnál, Vilniusznál és Koppenhágában. A vizsgálatok ideiglenes eredményei szerint a szeptember 9-én és 12-én bekövetkezett balesetek tervezési hibának tudhatók be. Ezt a következtetést a Skandináv Polgári Légügyi Hatóság (SLV), és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) elfogadta. Az október 27-i baleset a tervezési hiba, és az azzal is összekapcsolható ellenőrzési hibák együttes eredményének tudható be. A skandináv polgári légügyi hatóság felszállási tilalmat rendelt el a géptípussal kapcsolatban, és számos feltételt támasztott az elé, hogy ismételt használatát engedélyezze. Eközben az EASA azt állapította meg, hogy a tervezési hiba csak kisebb jelentőségű. Nem lenne igaz, hogy az EASA feladata a magas biztonsági színvonal biztosítása? Miként lehetséges, hogy az EASA és az SLV ennyire eltérő következtetésekhez jutott, mikor a légitársaság által elvégzett vizsgálat azt mutatta ki, hogy a cég 18 darab Dash8 Q400-as repülőgépje közül 16-ban ugyanaz a tervezési vagy konstrukciós hiba fordult elő, mint abban, amely Koppenhágában kényszerleszállásra kényszerült? Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Készséggel válaszolok Jensen asszony kérdésére. A DASH8 Q400 típusú repülőgéppel kapcsolatos három baleset végső vizsgálati jelentését várva, a Bizottság még korainak tekinti, hogy találgatásokba bocsátkozzon azon tényezőkkel összefüggésben, amelyek a rendkívüli eseményekhez vezettek, illetve lehetséges tervezési vagy konstrukciós hibákra utalhatnak. Az EASA feladata, természetesen, az, hogy a biztonság lehető legmagasabb szintjét garantálja. Az Ügynökség nagyon szorosan követte az ügyet, és teszi ezt továbbra is, hozzátéve, hogy ebből a típusból 170 darab lett üzembe helyezve — a világon — és működik ma is. Az EASA-tól kapott részletes tájékoztatás szerint, számos alkalommal történt kapcsolatfelvétel az EASA, a norvég, dán és kanadai polgári légügyi hatóságok, valamint a gyártó cég között. Ennek eredményeként több intézkedésre is sor került. Így az EASA közzé tette a légi alkalmasságra vonatkozó irányelveit, leírva a megtenni szükséges módosító intézkedéseket is. E géptípus futómű behúzó rendszerének részletes elemzése ahhoz a következtetéshez vezette az EASA-t, hogy a repülőgép biztonsága nem volt megkérdőjelezhető. A skandináv hatóságokhoz tehát az az ajánlás érkezett, hogy újítsák meg a gép légi alkalmassági tanúsítványát. Természetesen csak akkor, amikor már az összes javítási elvárásnak eleget tettek. A skandináv hatóságok tájékoztatták a légitársaságot azokról a feltételekről, amelyeknek eleget kell tenni az adott típusú flotta légi alkalmassági tanúsítványa újra-érvényesítéséhez. Mindmáig azonban a társaság nem nyújtotta be azokat a dokumentumokat, amelyek révén igazolást nyerne, hogy a gépeknél a kívánt ellenőrzések és módosítások megtörténtek.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Jelenleg ott tartunk, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség még nem kapott tájékoztatást arról, hogy a dán hatóságok ismét kiadták volna a repülés-alkalmassági bizonyítványokat az SAS Q400s típusú flotta számára. Az EASA tartja a kapcsolatot a dán hatóságokkal, megkísérelve tisztázni e kérdést. Elnök úr, ezt a választ kívántam adni Jensen asszonynak. Anne E. Jensen (ALDE). – (DA) Elnök úr! Szeretném megköszönni Barrot alelnök úrnak beszámolóját. Igaz, az a nézeteltérés, amelyre én kérdésemben utaltam, részlegesen feloldást nyert. Azonban, még mindig úgy áll a dolog, hogy a dán légügyi hatóságok a műszaki problémák orvoslása előtt nem engedélyezik az SAS gépek felszállását, miközben más légitársaságok használják az ugyanezen műszaki problémával rendelkező gépeiket. Úgy gondolom, hogy az alapvető probléma — eltekintve attól a diszkriminációtól, amely az SAS Skandináv Légitársaság esetében érvényesül, olyan társaságok ellenében, mint a Flybe, az Augsburg, a Tyrolean és a Luxair — az, hogy a polgárok nem bízhatnak a repülésbiztonságban. Mit tenne ön, Barrot úr, annak érdekében, hogy ugyanazzal a bizalommal viseltessek a közös légügyi hatóság, mint a nemzeti légihatóság irányában. Mert hiszen végül is ezekről a hatóságokról beszélünk most. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Az EASA konkrét utasításokat adott ki, amelyeknek végrehajtása biztosítja a gépek légi alkalmasságát. Ez tehát nem repülésbiztonsági probléma. Mindössze arról van szó, hogy a dán hatóságok még nem tájékoztatták az EASA-t az érintett légitársaság válaszáról. Jensen asszony, az ügy lényege, hogy az EASA teljes körű utasításokat adott ki azon problémák kezelésére, amelyek e géptípus használatakor jelentkezhetnek. Most az EASA-nak, végső álláspontjának kialakítása előtt, várnia kell a vizsgálatok eredményeire. Azt azonban kihangsúlyozom, hogy az Ügynökség egyértelműen teljes körű utasításokat adott ki ezeknek a gépeknek biztonságos használatához. Olyan gépekről van szó, amelyek mindmáig nem okoztak sérüléssel járó balesetet, de amelyek — mint ön is említette — mégis balesetben érintettek. Lépni kell a dolgok megoldása érdekében. Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Biztos úr! Paradox módon, a helyzet olybá tűnik, hogy egy európai repülésbiztonsági ügynökség leparancsol egy gépet az égről, míg egy másik, mint az osztrák ügynökség, úgy véli, hogy a gépek nyugodtan repülhetnek. Kérdésem önhöz az, hogy miután e területen kiszélesítettük jogosítványait, könnyebb helyzetben lesz-e most az EASA akkor, ha — mint erre ön is utalt — egy repülőgépgyártó társaság bizonyos nehézségeket támaszt? Amennyiben az EASA ma megteheti azt, amiben döntést hoztunk — nevezetesen büntetést szab ki, és nem vonja vissza azonnali hatállyal az engedélyt — könnyebb lesz-e a dolga ekkor? Úgy vélem, az általunk elfogadott szélesebb jogkörök megkönnyítik a jövőben az EASA helyzetét. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Hadd tegyem egyértelművé: az EASA utasításokat fogalmazott meg, és valamennyi légitársaság kötelezett az Ügynökség által lefektetett szabályokat betartani. Az ön kérdése azonban tágabb értelmű. Igen, az EASA felelős a repülőgépek tanúsítványainak kiadásáért, és felelős akkor is mikor a világ egészére vonatkozóan kiad egy géptípust elfogadó igazolását. Az ellenőrzések terén azonban az uniós tagállamokra támaszkodik, kövessék nyomon azok, hogy a közös szabályok azonos módon kerülnek-e alkalmazásra. Más szavakkal, ön helyesen állapította meg, hogy kiszélesítettük az Ügynökség hatáskörét, de ezzel az egyes tagállamok polgári repülésügyi hatóságai nem kaptak felmentést saját felelősségük viselése alól. A tagállamoknak, polgári légügyi hatóságaik révén, eleget kell tenni kötelességüknek. Egy nap talán ennél is messzebb léphetünk, de jelenleg az EASA számos bonyolult problémával foglalkozik, és a közös szabályok alkalmazását csak a tagállamok által végzett ellenőrzések révén tudja nagyon szorosan követni. E konkrét esetben, úgy gondolom, az EASA pontosan azt tette, ami szükséges volt a biztonság garantálásához. Elnök. − 40. sz. kérdés, Jörg Leichtfried részéről (H-1062/07). Tárgy: A vezetői javadalmazás átláthatósága Európa egészében a vezetői fizetések fokozatosan emelkednek. Ausztriában, például, a vezetők alapfizetése 2006-2007 között 3,7%-kal emelkedett. A fizetések változó elemei azonban ennél sokkalta gyorsabban nőttek. A vezetői fizetések megugrása fokozta az érdeklődést az érintetteknek biztosított tényleges juttatások iránt. Különösen, miután a változó fizetési elemeket nem szükséges feltüntetni az egyenlegekben, és a

97

98

HU


részvényesek szeretnék tudni, hogy miként is használják fel pénzüket. Egyértelműen megfogalmazódik az európai polgárok igénye, hogy a vezetői bérezés terén nagyobb átláthatóság érvényesüljön. Tudatában van-e a Bizottság e fejleményeknek? Tervezi-e valamiféle európai jogszabály kidolgozását a vezetői fizetések nagyobb átláthatóságának biztosítása érdekében, vagy van-e már ilyen rendelkezés? Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Hosszabb ideje nagy figyelmet kiváltó kérdés a vezetők fizetése. Ezt érzékelve, a Bizottság már tett lépéseket a vezetői javadalmazás átláthatóságának növelése érdekében. A Bizottság 2004-ben elfogadott ajánlása úgy rendelkezik, hogy a vállalatok tegyék közzé mind az igazgatók javadalmazását érintő vállalati politikájukat, mind az egyes igazgatók javadalmazását. A Bizottság ezen továbblépve azt is ellenőrizte, hogy a tagállamok ténylegesen alkalmazzák-e az ajánlásban foglaltakat. A közelmúltban újabb vizsgálat zajlott le. A tagállamok nagy többsége, az állami vállalatok irányítására vonatkozó szabályozásban, vagy magas szintű, kötelező erejű jogszabályban rendelkezett az egyes vezetők javadalmazásának gyakorlatáról. A tagállamoknak azonban csak 60%-a követte a javadalmazási gyakorlat átláthatóságra vonatkozó ajánlást. Nagyon kevés karolta fel azt a javaslatot, hogy e kérdésben a vállalati közgyűlés döntsön. Van tere, tehát az előrelépésnek. A Bizottság értékeli majd azt is, hogy a vállatok a gyakorlatban milyen mértékben igazodnak a javasolt átláthatósági szabványokhoz. A javadalmazás azon területek egyike, ahol néhány vállalat nagyon erős ellenállást mutat az adatok közzétételével szemben, a nemzeti vállalatirányítási szabályokban foglaltak ellenére is. Vizsgáljuk a kérdést. Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Biztos úr, ön mondta, hogy a cégek 60%-a nem kíván semmit sem tenni. Kérdezem, mit akar tenni a Bizottság? Rátérek második kérdésemre. Mostanában jutott el hozzánk, konkrét német példákon keresztül, hogy ezek az urak, mert főként urakról van szó, nemcsak igen szép pénzt keresnek, de adót sem akarnak fizetni ez után. Így elmennek Liechtensteinbe, vagy máshová. Mi a terve a Bizottságnak e gyakorlat megszüntetésére? Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − A tisztelt képviselő mindkét kérdésére az a válaszom, hogy ezeket az ügyeket a tagállamoknak kell rendezniük. A Bizottság által megtenni tervezett lépésekre vonatkozóan a válaszom az, hogy a Bizottság már lépett. Már elődöm döntött az e területet érintő ajánlás kimunkálásáról. Miért döntött az ajánlás mellett, más eszközzel szemben? Nincs kétségem, hogy ennek számos oka lehetett, de azok között is az első helyen szerepelhetett, hogy nincs közmegegyezés egy univerzális európai vállalatirányítási vagy társasági jog kialakításának kérdésében. Talán sohasem leszünk képesek e területen megállapodásra jutni. A terület egészén nagyon sok kulturális különbség érvényesül, és ez lehetett az egyik fő ok, ami arra késztethette elődömet, hogy ajánlás kidolgozása mellett döntsön. Magát az ajánlást illetően, tanulmányunk azt mutatta, hogy a tagállamok többsége jelentős súlyú közzétételi szabályokat illesztett be az egyes vezetők javadalmazására vonatkozó vállalatirányítási szabályzatba, vagy akár még kötelező erejű jogszabályt is formált. A többség foglalkozott a javadalmazási politika átláthatóságát érintő javaslattal is. A második, adózást érintő kérdésben, természetesen, a tagállamok dolga, hogy a számukra legalkalmasabbnak vélt módon, nemzeti jogszabályaikkal összhangban kezeljék az ügyet. Elnök. − 41. sz. kérdés, Cristina Gutiérrez-Cortines részéről (H-1041/07) Tárgy: Nagysebességű vasúti vonal földalatti szakaszának megépítése a Sagrada Família templom közelében (Barcelona) Amint az általánosan ismert, Barcelonában a nagysebességű vasúti vonal földalatti szakaszának megépítése során számos épület összeomlott vagy megcsúszott, ezáltal pedig házak és fontos épületek, köztük a Sagrada Família templom és más történelmi építmény kerültek veszélybe.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Miután ez egy uniós támogatást élvező projekt, adhat-e a Bizottság tájékoztatást a 85/337/EGK(2) irányelv alapján elvégzett előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálatokról, és közölné-e, hogy ezek a tanulmányok felmérték-e a Sagrada Famíliát és más történelmi épületeket fenyegető kockázatokat? Fellelhető-e a Bizottsághoz eljuttatott dokumentumok között a Pompeu Fabra Egyetem tanulmánya, amely a súlyos kockázatokra tekintettel a földalatti építkezéssel szemben foglalt állást? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr! Elsőként is szeretnék emlékeztetni a Bizottság határozott álláspontjára, miszerint bármily hasznos vagy fontos is egy projekt, az sohasem valósítható meg a környezet, a közegészségügy, vagy a tagállamok kulturális öröksége rovására. A tagállamok kötelessége, hogy a kulturális örökségek védelméhez elengedhetetlen lépéseket megtegyék. Ez különösen igaz történelmi városközpontjaik esetében, amelyekre esetenként különleges nyomás nehezedik a fokozódó urbanizáció következtében. A tiszteletreméltó képviselő kérdését illetően arra szeretnék rámutatni, hogy a Madrid-Zaragoza-Barcelona nagysebességű vasúti vonal építését csak részben finanszírozzuk a kohéziós alapból. A Transz-európai Közlekedési Hálózat Alap társfinanszírozza a vonal teljes hosszában, így a Barcelonatól Geronáig és Figueresig terjedő szárny projektjeinek előkészületi tanulmányait. Ezzel együtt, európai alapokból származó forrásokkal nem számolhattak, ilyent nem használhattak fel a barcelonai földalatti vonallal kapcsolatban. Ugyancsak megjegyzendő, hogy a projektek tervezése és kivitelezése a tagállamok kizárólagos felelőssége, amellyel együtt jár az a követelmény, hogy meg kell felelni, és szigorúan be kell tartani a vonatkozó és érvényes közösségi jogszabályokat. E konkrét ügyben, nem került sor közösségi finanszírozásra a Sants és Sagrega állomások közti pályaszakasz, illetve a Sagrada Família közelében épülő alagút előkészületi munkáival összefüggésben. Ezért a Bizottság nem kapott tájékoztatást e munkáról, amint nem kapott másolatot a spanyol hatóságok által végzett környezetvédelmi hatásvizsgálatból sem. A Bizottság tudatában van annak, hogy az illetékes spanyol hatóság, nevezetesen a szennyezés elleni és éghajlatváltozással foglalkozó főigazgatóság 2007. május 30-i döntésében jóváhagyta a környezetvédelmi hatásvizsgálat. A jóváhagyó határozat szövege 2007 júniusában megjelent a spanyol hivatalos kormányzati közlönyben. A szövegben találhatók utalások arra vonatkozóan, hogy a projekt milyen hatásokkal járhat olyan kulturális örökségekre, mint amilyen a Sagrada Família is. Végül, a Bizottság nem kapott tájékoztatást a Pompeu Fabra Egyetem tanulmányáról. A spanyol hatóságok felelőssége, hogy figyelembe vegyék a tanulmányok tartalmát, így az egyetemét is, valamint a közvélemény álláspontját. A Bizottság figyelemmel kíséri a helyzet alakulását. Reméljük, hogy semmiféle károsodás nem éri Barcelona város történelmi jelentőségű kulturális örökségét. Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE-DE). – (ES) Elnök úr! Nincs kétségem afelől, hogy a jogi folyamatok szabályosan zajlottak, hogy úgy mondjam, minimális kényszer alatt. Azért keresem meg a Bizottságot, hogy mint a Szerződések őrétől segítséget kérjek, hogy lelkiismeretére hivatkozva kérjem, bizonyos intézkedések — e minőségében való — elutasítását, és a környezetvédelmi hatásokkal foglalkozó irányelv szigorú számonkérését. Az a tény, hogy az alagút e szakaszát nem uniós forrásokból finanszírozzuk, mellékes körülmény, miután mindannyian tudjuk, hogy a projektek feldarabolása nem jó gyakorlat, és e tekintetben az Európai Uniónak számos alkalommal kellett élnie kritikával. Miért történt, hogy az AVE nem ragaszkodott egy kiemelt projekt esetében részletes hatásvizsgálatokhoz, miközben tudjuk, hogy a vonal olyan, nagyon érzékeny területek alatt halad el, mint a Pedrera, és különösen a Sagrada Família környéke? Az környezeti hatásvizsgálat irányelv 3. cikkének szellemében kötelező a hatásvizsgálatok elvégzése a kulturális örökségekre gyakorolt lehetséges káros következményekkel összefüggésben. A megépíteni tervezett 40 méter mély védőfal mindössze másfél méterre van a 40 000 tonnás Sagrada Família homlokzatától.

(2)

HL L 175. szám, 1985. 05.07., 40. o.

99

100

HU


A terület adottságait ismerve, valamint azt tudván, hogy a katedrális egy zseni rendkívül bonyolult alkotása, én mindössze azt kérem, hogy minden oldal hallgattasson meg, mindenki észrevételeit vegyék figyelembe! Nagyon örülök, hogy az AVE a helyén van, de ez nem pártpolitikai ügy. A PP változtatta meg az útvonalat, és úgy gondolom, hogy ismét módosítani kellene azt, hogy a Valencia utca mentén haladjon a vonal. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy a Bizottságnak nincs joga beavatkozni. Természetesen a tiszteletreméltó képviselő asszonynak igaza van, amikor azt mondja, hogy különös figyelmet kell fordítanunk kulturális értékeink megőrzésére, és még inkább védenünk kell az építészeti mesterműveket. Mindeddig azonban semmiféle veszélyről nem kaptunk értesítést, és a környezetvédelmi hatásvizsgálat-tervezetről sem állította senki, hogy megalapozatlan. Mindaz, ami eddig a Bizottság figyelmébe lett ajánlva, nem más, mint egy, a Llave para Litoral szervezet által az Európai Parlament illetékes bizottságához küldött beadvány, amely szervezet tagjai egyébként a földalattitól eltérő nyomvonal kijelölését szorgalmazzák. Ez azonban a helyi, a regionális és a nemzeti hatóságok számára marad, a környezetvédelmi hatásvizsgálatokra vonatkozó irányelv szellemében megválaszolandó kérdés. Maria Badia i Cutchet (PSE). – (ES) Elnök úr! Szeretném néhány részlettel gazdagítani a vitát, és elmondani — talán az emberek megnyugtatása érdekében is —, hogy az építkezéssel összefüggésben teljes körű geológiai információk állnak rendelkezésünkre. Az építési technológia megfelel a helyszíni feltételeknek. Bármiféle, már létező épületszerkezet közelében elvégzendő munkát megelőzően preventív intézkedések történnek. Az ellenőrző mérések folyamatosan zajlanak, hogy még a legcsekélyebb mérvű földmozgás vagy föld-megcsúszás lehetőségét is azonnal be lehessen határolni. Semmiféle kedvezőtlen hatás nem éri a környező épületeket, és biztosított lesz az átláthatóság a közvélemény tájékoztatása során. Amit mondani szeretnék, végül is az, hogy senkinek nem lehet nagyobb érdeke abban, mint a spanyol, a katalán és a helyi kormányzatnak, hogy se a történelmi emlékművek, se az emberek ne károsodjanak. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Azt hiszem, nem szükséges bármivel is kiegészíteni a tiszteletreméltó képviselő asszony által hozzáfűzötteket. II.rész Elnök. − 42. sz. kérdés, Marie Panayotopoulos-Cassiotou asszony részéről(H-1049/07) Tárgy:: Az ógörög és latin nyelvek felvétele az Európai Nyelvi Kompetenciamutatóba. Tekintettel a Bizottság elképzelésére, hogy kidolgozza a „Európai Nyelvi Kompetenciamutatót” az öt, legszélesebb körben beszélt nyelvvel összefüggésben (COM(2005)0356), megkérdezném, hogy amikor a kiemelten oktatni tervezett európai nyelvekről van szó, számításba veszik-e a latint és az ögörögöt, amelyek európai nyelvek alapját képezik, és számos belőlük eredő szó használatos az összes európai nyelvben, függetlenül azok eredetétől? E nyelvek fontossága okán, a Klasszicisták Európai Uniója, az Euroclassica már megfelelő szintű és elismertségű latin-oktatást alakított ki, és hasonló program készül az ógörögre vonatkozóan is. A klasszikus ókor e két kulcsnyelvének oktatása lehetőséget teremt az európai civilizáció alapjainak együttes elmélyítéséhez, és az európai polgárok közötti kapcsolatok szorosabbá tételéhez. Eközben e nyelvek ismeretének tanúsítása újabb szakképzettséggel gazdagítja a szakmai életet. Leonard Orban, a Bizottság tagja. − (RO) A Bizottság 2005-ben elfogadott, Európai Nyelvi Kompetenciamutató című közleménye részletes stratégiai megközelítést javasol a nyelvi ismereteket felmérő európai vizsgálatokhoz. Mindezt olyan eszköznek tekinti, amely lehetővé teszi a szükséges adatok összegyűjtését egy kapcsolódó európai mutató kialakításához, másrészt növeli ismereteinket az idegen nyelvek oktatásáról. Ezzel összhangban, 2006 májusában, a Tanács — következtetések formájában — egész sor komoly felvetést tett az európai nyelvi kompetenciamutatóval kapcsolatban. Ami a vizsgálatba vont idegen nyelveket illeti, a Tanács úgy döntött, hogy az európai nyelvi kompetenciamutató tekintetében kizárólag az Unió hivatalos nyelvei jöhetnek szóba. Azaz, a projekt csak élő nyelvekre terjed ki. Következésképpen, a latin és ógörög nyelvek vizsgálata nem vetődött fel. Gyakorlati megfontolásokból, a Tanács úgy határozott, hogy a nyelvismeretet felmérő európai vizsgálat első szakaszában a diákok nyelvi ismeretei kerülnek értékelésre, az első és második nyelvként leginkább tanult

19-02-2008

19-02-2008

HU


uniós idegen nyelvek, tehát az angol, francia, német, spanyol, és olasz nyelvvel kapcsolatban. Három területen kerül sor adatgyűjtésre: az olvasásra, hallásra és írásra vonatkozóan. Ezzel együtt, a mérési eszközök valamennyi olyan ország rendelkezésére állnak majd, amelyek szeretnék elérni, hogy a jelzett öt nyelven túl más nyelvek is — nemzeti változatként — beépüljenek a vizsgálatba. A Bizottság azt is kezdeményezi majd, hogy a vizsgálat következő szakaszában az Európai Unióban tanult valamennyi hivatalos nyelv bekerüljön a felmérésbe. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Látom, hogy az oktatás nem tartozik az ön hatáskörébe, amint a tájékoztatás, de — amit én írásban felvetettem — a klasszikus nyelvekkel összekapcsolható kulturális örökségek megőrzése sem. Végül is, hatásköréhez tartozik-e vagy sem? Ez az első kérdésem. A második, az európai kutatási programba beilleszthető-e az e nyelvekkel összefüggő kutatás, vagy sem? Rendelkezik ön ismeretekkel e tárgyban? Leonard Orban, a Bizottság tagja. − (RO) A nekem szegezett kérdés az európai nyelvi kompetenciamutatóra vonatkozott. Amint válaszoltam, kizárólag az Európai Unió hivatalos nyelvei alkotják részét e programnak. Másrészt, az Európai Bizottság nem rendelkezik információkkal arra vonatkozóan, hogy a tagállamokban vagy a tagállamok bármely térségében kutatások és tanulmányok folynának-e az említett nyelvekkel összefüggésben. Manolis Mavrommatis (PPE-DE). – (EL) Biztos úr, mint az európai nyelvi kompetenciamutató előadója, szeretnék rámutatni, hogy a mutatóval szembeni elvárás az, hogy — rendszeres időközönként — értékelje a tagállamok körében a modern nyelvek általános ismeretének szintjét. Egyetértettünk abban, hogy a mutató kezdetben, az EU oktatási rendszerén belül, az öt legszélesebb körben beszélt nyelv ismeretét méri fel. Tehát, az angolét, franciáét, németét, spanyolét, olaszét. Egyidejűleg, a Parlament felkérte a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek határozott lépéseket a vizsgálatok mielőbbi, az Unió hivatalos nyelveinek szélesebb körére való kiterjesztése érdekében. Feltéve, hogy ez a lépés nem gyakorol kedvezőtlen hatást a modern nyelvek oktatására és fejlesztésére. Meg tudja-e mondani, biztos úr, hogy meddig jutottunk, és ha lehetséges, milyen nyelvek épülnek a programba a következő szakaszban? Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Biztos úr! Működik egy lengyel-német-cseh találkozási pont Haindorf, Észak-Csehország egykori kolostorában, ahol minden felirat és jel latinul van. Nem tartja ezt utánozhatónak az európai intézmények épületeiben? Második javaslat: nem írhatunk-e egy latin szöveget az európai himnuszhoz, amelyet mindenki, egységesen énekelhetne, amelyet minden tagállam majd lefordíthatna saját nyelvére, miközben a közös szöveg latin maradna? Leonard Orban, a Bizottság tagja. − (RO) Az európai nyelvi kompetenciamutatót illetően, amint elmondtam, és önök helyesen értelmezték, az első szakaszban mindössze öt nyelv értékelésére kerül sor. Jelenleg a menetrend a következő: idén kísérleti projektet indítunk, majd 2009-ben minden előkészületet megteszünk az értékelésre, hogy 2010-ben már világos képpel rendelkezzünk az öt érintett nyelvet illetően. Azt követően, amint beszédemben jeleztem, a Bizottság szeretné kiterjeszteni a mutató alkalmazását valamennyi hivatalos nyelvre. Ezzel együtt, még túl korai arról beszélni, hogy ez a kiszélesítés pontosan mikor mehet végbe. Természetesen, látnunk, és alaposan elemeznünk kell a kezdeti öt nyelvvel összefüggő felmérés eredményeit. Másrészt, az ön által felvetett második kérdést illetően, az Európai Bizottság célja, hogy megvédje a nyelvi sokszínűséget is. Ebből a szempontból, minden lépése során, az Európai Bizottság igyekszik védelmezni mind a hivatalos, mind az Unión belül beszélt egyéb nyelveket. 23 hivatalos nyelvünk van, és 60-nál több regionális nyelv, kisebbségi nyelv, kevésbé használt nyelv. Ebből a szempontból, az általunk megtett intézkedések elsődleges célpontjai ezek, az általunk élőnek nevezett nyelvek. Ami az európai himnuszt illeti, az álláspontok különböznek. Nem az Európai Bizottság feladata döntést hozni e kérdésben.

101

102

HU


Elnök. − 43. sz. kérdés, Bernd Posselt részéről(H-0002/08) Tárgy: A nyelvi kisebbségek támogatása Mely nyelvi kisebbségek kaptak támogatást a Bizottságtól 2007 folyamán, és milyen lehetőségeket lát a Bizottság arra vonatkozóan, hogy 2008-2009-ben nagyobb támogatásban részesüljenek a német-nyelvű kisebbségek. Leonard Orban, a Bizottság tagja − (RO) A 2007-es pályázatok során a kisebbségi nyelvekkel összefüggésben egy hálózat és három projekt került kiválasztásra az egész életen át tartó tanulás finanszírozása keretében. 2. sz. kulcstevékenység: idegen nyelvek. A hálózat, amelyet a Walesi Nyelvészeti Testület koordinált, a nyelvi különbségek erősítését célozta a következő nyelvekre kiterjedően: baszk, breton, katalán, korni, kelet-fríz, skót-kelta, észak-fríz, walesi, nyugat-fríz, szlovák, ladin, gallikán, friauli, szárd, észt, ír, lett, litván, máltai, finn és svéd. A kevésbé széles körben beszélt nyelvekkel foglalkozó európai hivatal egyik partnerünk abban a 3-éves projektben. A projekt célja az alkalmazott jó gyakorlatok kicserélésének, új és innovatív elképzelések fejlesztésének bátorítása az oktatás és a nyelv-tervezés terén, a regionális, a kisebbségi, a bennszülött, a határokon-átívelő nyelvek, a kisebb nemzetek nyelvei, és a kevésbé széles körben beszélt nyelvek összefüggésrendszerében. A 2007-ben indított három, több-éves projekt olyan kisebbségi és világnyelvekre terjed ki, mint a katalán, a baszk, a szárd, a szicíliai, az ír, az orosz, az arab és a hindi. A 2008-2010-es időszakra vonatkozóan elsőbbséget élveznek majd azok a projektek, amelyek a kevésbé széles körben beszélt európai nyelvekhez kötődnek. A 2007-2013-as egész életen át tartó tanulási program keretében minden nyelv jogosult támogatásra, s ez érinti a német-nyelvű kisebbségeket is. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Biztos úr, helyesen értem-e önt, hogy német-nyelvű kisebbségek 2013-ig nem juthatnak támogatáshoz? Bizonyára ez a helyzet. Pedig valóságos kisebbséget alkotnak a németek a Cseh Köztársaságban, a lengyelek Litvániában, a lengyelek a Cseh Köztársaságban, stb. Tehát, ha média- vagy kulturális vállalkozásba fognak, akkor semmiféle támogatásra nem számíthatnak? Vagy félreértettem önt? Leonard Orban, a Bizottság tagja. − (RO) Talán nem fogalmaztam teljesen egyértelműen. Természetesen nem azt mondtam, hogy bizonyos nyelvek, így a német nyelv is, csak 2013-at követően kaphatnak támogatást. Válaszom egyértelmű. Az egész életen át tartó tanulás program keretében valamennyi beszélt uniós nyelv, így természetesen a német is, valószínűsíthetően pénzügyi támogatásban részesül. Az egyetlen dolog, ami számít, a benyújtott projekt vagy projektek minősége. Tehát a kategorikus válaszom, hogy azok a nyelvek, amelyek támogathatók az egész életen át tartó tanulás keretében, akár a mostani, 2008-2013-as ciklus során is, finanszírozhatók. Megismétlem, még a mostani időszakban is. Elnök. − 44. sz. kérdés, Seán Ó Neachtain részéről (H-0010/08) Tárgy: Ritkábban használt európai nyelvek Kijelentheti-e az Európai Bizottság, hogy olyan új programok beindítását tervezi a közeljövőben, amelyek a ritkábban használt európai nyelvek használatát ösztönzi? Nyilatkozhat-e az ilyen programok természetét, és az ilyen programoknak esetleg nyújtandó pénzügyi támogatás mértékét illetően? A 45. sz. kérdés megválaszolása írásban történik. Leonard Orban, a Bizottság tagja. − (RO) A Bizottság a közeljövőben nem tervezi olyan konkrét, új program indítását, amelynek célja a kevésbé széles körben beszélt európai nyelvek használatának erősítése. A Bizottság 2007-2013-as új-generációs programjai, mint az egész életen át tartó tanulás programja is, a finanszírozási lehetőségek széles körét nyitja meg e nyelvek számára is. Valamennyi nyelv jogosult bekapcsolódni e programba. A finanszírozás elérhető az egész életen át tartó tanulás mind a négy alprogramjában, a COMENIUS, az ERASMUS, a Grundvig, és a Leonardo da Vinci keretében. A finanszírozás ugyancsak biztosítható az egész életen át tartó tanulás program újra-formált, keresztirányú szegmensében is, és különösen annak — az idegen nyelvekre — alapozó kulcstevékenysége révén. Itt ugyanis tudatosan olyan projektek és hálózatok finanszírozása áll a középpontban, amelyek az idegen nyelvek tanulásának és a nyelvi változatosságnak ösztönzését célozzák.

19-02-2008

19-02-2008

HU


A 2007-es pályázati felhívást követően egy hálózati és 3, ritkábban használatos nyelvekkel kapcsolatos projekt került kiválasztásra a 2. sz. kulcstevékenység keretében. A 2008-2010-es időszakban olyan programok élveznek prioritást, amelyek a kevésbé széles körben használt európai nyelvekhez kötődnek. 2008-ban, a 2. sz. kulcsaktivitásra fordítható költségkeret 9,9 millió eurót tesz ki, de figyelembe véve, hogy a nyelvvel kapcsolatos tevékenységek és projektek finanszírozása egy markánsabb folyamat részét alkotják, további források is elérhetők az egész életen át tartó tanulás programja keretében. Seán Ó Neachtain (UEN). ― (GA) Elnök úr! Szeretném megköszönni biztos úr válaszát. Elfogadja-e azonban nézetemet, hogy fontos, hogy a támogatást e ritkábban használt nyelvek saját feltételrendszereiken belül kapják meg, és az ne kötődjön túl erősen az egész életen át tartó tanuláshoz? Ezek a nyelvek sérülékenyek, és amennyiben nem jutnak megfelelő támogatáshoz, a jövőben még sebezhetőbbé válnak. Természetesen, a pénzügyi támogatás fontos, de a jelképes támogatás még fontosabb. Egyetért-e a biztos úr abban, hogy ezt is erősítenünk kell? Leonard Orban, a Bizottság tagja. − (RO) Csak azt ismételhetem, amit az előbbiekben elmondtam. Tehát, hogy az Európai Bizottság által a nyelvi sokszínűség támogatása keretében tett lépések révén nemcsak a 23 hivatalos nyelv jut támogatáshoz, hanem az összes, Európai Unión belül beszélt nyelv is. Így a regionális nyelvek, és a kevésbé széles körben használt nyelvek is. Továbbá, az általam közreadott adatokkal kimutattam, hogy ez a segítség kézzelfogható, fontos támogatás ezen nyelvek fejlesztése tekintetében. Mairead McGuinness (PPE-DE). – (GA) Elnök úr! Képviselőtársam, Seán Ó Neachtain úr tökéletesen beszél írül. Én azonban nem. Sajnálom. Feltehetek egy kérdést önnek? Egyetértek válaszának kiindulási pontjával. A pénz fontos, de ennél is fontosabb az, hogy tudjuk, a nyelvek miként taníthatók hatékonyabban. Olyan országokban, mint Írország is, ahol az emberek, mint magam is, végtelenül szeretnék beszélni az adott nyelvet, de olyan rendszerben nevelődtek, amely ezt nem tette lehetővé, meg kell találnunk az útját-módját annak, hogy megtanítsák nekünk anyanyelvünket. Mert nagyon, de nagyon szeretnénk ezt. Leonard Orban, a Bizottság tagja. − (RO) Az Európai Bizottság 2008 második felében tervezi a többnyelvűséggel kapcsolatos új stratégiáját bemutatni. Ebben a stratégiában az oktatási elem nagyon fontos helyet foglal majd el. Az idegen nyelv összetétele és tanulásának módszere szintén nagyon fontos szerephez jut. Ami az ír nyelvet illeti, szeretném tájékoztatni önöket, hogy a közelmúltban jártam Dublinban, és alkalmam volt az ír hatóságokkal megvitatni — akkor, majd azt követően is — e témát. Magam ragaszkodtam annak igényléséhez, hogy a lehető legszélesebb képzést nyújtsunk a képességeiket uniós szinten is, és nem csak tolmácsként, kamatoztatni képes emberek számára. Ez alapvető követelmény ahhoz, hogy a többi hivatalos nyelvvel teljesen azonos elbánást biztosítsunk az ír nyelvnek Evgeni Kirilov (PSE). – Elnök úr! Nagyon, szerettem volna ma este megfelelő választ kapni a biztos úrtól. A mikrofont azért kéri az ember, hogy nyilatkozatokat tegyen és kérdéseket vessen fel. Van egy kérdésem, és szeretnék arra választ kapni. Ez ilyen egyszerű. Ma este csak az időt vesztegetjük némely nyilatkozattal. Megengedné, ebben az esetben, hogy a biztos úr nagyon gyorsan reagáljon? Azt követően egyetlen kérdést sem teszek fel. Elnök. − Tisztelt képviselők! Amikor valaki szólásra jelentkezik, én nem tudhatom, hogy nyilatkozatokat tesz-e, vagy kérdéseket vet fel. Szellemi kapacitásaim ennek kitalálását még nem teszik lehetővé. Nem rendelkezem ilyen beleérző képességekkel. Amit kötelességem tenni az az, hogy a képviselőház szabályaival és szokásaival összhangban gazdálkodom az idővel. Sajnos, nincs módom most időt biztosítani önnek. Ez ugyanis sértené a többi, már szót kérő képviselőt. Rámutatnék, hogy ezen ülés keretében 70 kérdés érkezett a Bizottsághoz. Egyértelmű, hogy nincs lehetőség mind a 70 kérdés megválaszolására. Vannak szabályaink, és azokhoz ragaszkodnunk kell. Őszintén sajnálom, és megértem csalódottságát. Amennyiben az ön helyzetében volnék, amikor hasonló helyzetben vagyok, én is csalódottságot érzek. De nem adhatok önnek most választ. Biztos úr mindenesetre írásos választ ad majd önnek, így felelet kap kérdésére. Remélem, megérti ezt! Elnök. − 46. sz. kérdés, Claude Moraes részéről (H-1047/07) Tárgy: A Regionális Fejlesztési Alap és a kisebbségi csoportok A 2007-2013-as időszakra vonatkozóan a strukturális alapok regionális fejlesztésre szánt forrásainak túlnyomó részéről már megállapodások születtek. Ennek fényében, miként biztosítja a Bizottság, hogy a

103

104

HU


források ne hátrányosan megkülönböztető módon kerüljenek felhasználásra, és miként garantálja, hogy az etnikai kisebbségek, mint a romák is, szintén részesedjenek az alapokból? Közzé tesz-e majd a Bizottság egy összeállítást arról, hogy miként oszlik meg az alapok felhasználása, a különböző etnikai csoportok között? Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Szeretném elmondani, hogy amikor a 2007-2013-as időszakra a kohéziós politikai programok új generációjának előkészítő munkálatait végeztük, a Bizottság — a tárgyalások során — ragaszkodott ahhoz hogy a roma kérdés, amely különösen fontos a tisztelt képviselő számára, épüljön be a tervezésbe, de magába a programba is. Be kell vallanom, hogy a tagállamok igen kedvezően reagáltak. A roma kérdés számos nemzeti stratégiai hivatkozási alapon végig húzódik, és közvetlen utalásokkal megjelenik az operatív programokban is. Ez különösen egyértelműen látható olyan országoknál, mint Magyarország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Románia, Bulgária, Észtország, és Spanyolország, de a kérdés megjelenik Lengyelország, Szlovénia, Litvánia és Finnország esetében is. A strukturális alapok kezelésének decentralizált volta következtében nem lehetséges, hogy a Bizottság egyértelműen beazonosítsa, hogy mely projektek célozzák meg, vagy majd a jövőben megcélozzák a roma kérdést, és mekkora összegek állnak majd rendelkezésre. Azonban, jelenlétünk — 2000 és 2006 között — a monitoring bizottságokban tisztán igazolta, hogy igen tekintélyes számú, nagyon érdekes és egymást kiegészítő program és projekt van, amelyek a romák beilleszkedését szolgálják. Nagyon sok ESZA és ERFA programunkban lelhetők fel, a társadalmilag sebezhető csoportokra való utalással, speciális teljesítési kifizetések, vagy — közvetett — roma beilleszkedési támogatások. Ilyen esetekre szolgáltat példát Észtország, Finnország és Lengyelország. Az adatok közzétételét illetően azt kell mondanom, hogy a 2007-2013-as időszakra vonatkozóan a tagállamok, mint azt önök bizonyára tudják, már kötelezettek valamennyi program esetében a kedvezményezettek adatait publikálni. Ez a rendszer azonban nem terjed ki odáig, hogy egyértelműen beazonosítani lehessen a kedvezményezettek etnikai hátterét. Mindazonáltal, a számunkra megadott listák alapján, képesek leszünk meghatározni azokat a területeket, amelyeken az európai politika aktívan érvényesül. Hadd fűzzem a fentiekhez, hogy a 2007-2013-as időszakra a Regionális Főigazgatóság egy, a Bizottság belső tevékenységéhez kapcsolódó romaügyi iránymutatást állított össze. Ezt, a programkészítési időszakban, az illetékes részlegek mindegyike használta. Működik a strukturális alapokhoz kapcsolódóan egy romaügyi szolgálatközi csoport is, amelyet a Regionális Főigazgatóság elnököl. Engedjék azt is megjegyeznem, hogy számos tagállamban, és Magyarország jó példa erre, alakultak ki irányítási mechanizmusok, kifejezetten az új regionális politika érdekében. Magyarországon, például, roma származású tanácsadók hálózata segíti a roma pályázókat — a folyamat különböző fázisaiban — projektek előkészítésében. A Bizottság jelenleg dolgozik a teljes közösségi eszköztárra és politikára vonatkozó felülvizsgálati anyagán, amelyet 2008 júniusában kíván előterjeszteni. Ebben helye lesz a strukturális alapokat, és azoknak a roma beilleszkedésre való hatását érintő elemzésnek is. Claude Moraes (PSE). – Köszönöm biztos asszony nagyon kimerítő válaszát. Szeretném önnek megköszönni azt a fáradozást is, amelyet a közelmúltban, választókerületemben, Londonban végzett, és amelynek eredményeként megoldotta a strukturális alapokkal kapcsolatos problémáinkat. Továbbléphetünk-e együtt annak feltárásában, hogy az etnikai kisebbségekkel való foglalkozás megfelelő-e? Decemberben, az Európai Tanács külön is felkérte önt, és a Bizottságot, foglalkozzon behatóbban e témával. Gondolja-e, hogy — az előbb adott átfogó válaszában foglaltakon túl is — van még lehetőség annak megállapítására, hogy a romákat és más csoportokat megfelelően kezeljük-e, vagy esetleg a pénz máshová „szűrődik át”? Van-e önnek hatásköre, hogy alaposabban megvizsgálja ezt a kérdést? Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Ténylegesen Špidla biztos úr foglalkozik a Tanács megkeresésére adandó bizottsági válasz előkészítésével. Ugyanakkor, a szolgálatközi csoporton keresztül mindannyian érintettek vagyunk a folyamatban. Amint mondtam, a végső kedvezményezettekről szóló jelentés alapján rendelkezésünk majd információval. Látjuk, hogy mi történik a romákkal, más kisebbségekkel. Nem rendelkezünk azonban, etnikailag elkülönült adatokkal a kedvezményezettek hátterét illetően. Viszont, miután az a környezet, amelyben egy projekt hatását kifejti, egyértelműen áttekinthető lesz számunkra, 2007-2013-ra vonatkozóan sokkal többet tudunk majd, mint most.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Hadd tegyem fentiekhez, hogy a Bizottság, amely megfigyelői minőségben jelen van a tagállamok programkezelő rendszerében működtetett bizottságokban, követi a folyamatokat, és aktívan közreműködik az etnikai kisebbségek számára fontos területekre irányuló források elosztásának értékelésében. Tehát, hozzájutunk különböző információkhoz. El kell azonban ismernem, hogy nem rendelkezünk olyan komplex eszközzel, amelynek révén teljes képpel bírnánk beavatkozásunk kiterjedéséről. Javunkra szól viszont, hogy nagyon is tudatában vagyunk a problémáknak, és minden lehetőséget megragadunk a célok eléréséhez. Várjuk ki, mi történik. Dolgozunk a Tanácsnak szóló bizottsági dokumentumba építendő anyagunkon. Keressük, hol vannak fehér foltok, hol hiányoznak az információk, és milyen lépések megtétele szükséges. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, szeretném megkérdezni a biztos asszonytól, hogy az egyedül álló szülőkre épülő családok, és a sokgyermekes szegény családok, fogalmilag, a veszélyeztetett csoportba sorolódnak-e, esetleg kisebbségi csoportok, vagy nem? Továbbá, összekapcsolhatók-e kritériumok, és az ilyen jellegű csoportok támogatása fokozható-e? Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Mindössze azt jegyezném meg, hogy semmit sem zártunk ki. Az önök segítségével, végighaladtunk a szabályozás előkészítésének szakaszán. Érzékenyen fordultunk a sebezhető csoportok felé, és egyértelmű utalások történnek erre az általános ERFA-szabályozásban, például, az esélyegyenlőség politikában. Azaz, e kérdés számunkra prioritás. Ott van még a jelentéstételi rendszer, amelyen keresztül nyomon követhetjük, hogy az esélyegyenlőségi politika miként valósul meg a kohéziós politikai programok új nemzedékének keretein belül. Hogy a tagállamok, a régiók milyen mértékben élnek ezzel az eszközzel, az attól is függ, hogy az alapok irányítási rendszerében résztvevő partnerek milyen súllyal bírnak e folyamatban. Itt közös erőfeszítések kellenek. A Bizottság megteremtette az általános kereteket ahhoz, hogy egyetlen veszélyeztetett csoport se rekesztődjék ki. A keretek alkalmazása azonban nemcsak a Bizottságtól, hanem a tagállamoktól is függ. Határozottan bátorítok minden jelenlévőt, mozdítsa elő, hogy erre a kérdésre megfelelő figyelem forduljon! A tagállamokban is most folyik a kiválasztási feltételek meghatározása. A Bizottság is résztvevője e folyamatnak. Ezzel együtt, a feltételek összeállítása a tagállamokon és a partnereken múlik, hiszen a monitoring bizottságokban az összes szociális partner is jelen van. Remélem, hogy minden érintett, a Bizottsággal együtt, a tagállamok figyelmébe ajánlja e kérdéseket, és a kiválasztási feltételek tartalmaznak majd olyan feltételeket is, amelyek lehetővé teszik programjainkban valamennyi sérülékeny csoport teljes körű képviseletét. Elnök. − 47. sz. kérdés, Jim Higgins részéről (H-1057/07) Tárgy: Az EU regionális finanszírozása Írország számára, 2007-2013 között Elégedett-e a Bizottság a regionális kiegyensúlyozottság elvének érvényesülésével, a most jóváhagyott, 2007-2013-as időszakot érintő, írországi EU finanszírozás kapcsán? S nem aggasztja-e a Bizottságot, hogy az adatok szerint Írország két régiója nemhogy nem közeledik egymáshoz, de határvidéki, központi és nyugati, azaz a BMW régió még inkább leszakad a déli és keleti, azaz az S&E régióhoz képest, miközben utóbbiban koncentrálódnak a kormányzati kiadások? Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Ami Írországot, a 2007-2013-as megajánlásokat, és a két nagy térség közötti megosztást illeti, hadd jegyezzem meg, hogy a BMW régió, amely a második célkitűzéshez kapcsolható felzárkózó régió, az egy főre kivetített számítások szerint négyszer akkora támogatást kap, mint szomszédja, a köztársaság tehetősebb déli és keleti régiója. Az Írországnak megajánlott 901 millió euróból 457 millió jut a BMW régiónak, és 293 millió a déli és keleti területeknek. Rendelkezésre áll még együttműködési programokra 150 millió euró, amely lebontva megközelítőleg 400 euró/fős értéket jelent a BMW, és közel 95 eurót a déli és keleti térség esetében. Hadd mondjam el, hogy a BMW-régió — az uniós strukturális alapok segítségével is — kiválóan teljesített az elmúlt programozási időszakban. A régió a 27-tagú EU átlag GDP-jét tekintve, 2004-re, egy főre számítva, 102,9%-ot ért el. El kell ismernem azonban, hogy a BMW-térség és szomszédja közötti jövedelmi különbségek továbbra is kihívást jelentenek. Reméljük azonban, hogy a 2007-2013-as, ESZA és ERFA keretekben megvalósuló programok révén a szakadék tovább szűkül. Jim Higgins (PPE-DE). ― (GA) Elnök úr! Szeretném megköszönni a biztos asszony válaszát. Szeretném azonban a figyelem középpontjába a kieső térségek számára kiemelkedően fontos főút tervet állítani.

105

106

HU


2006-ban, 14 kiemelt út-projekt zárult le, de ezek egyike sem érintette a BMW-régiót. Ugyanazon évben, más útépítések is folytak, de azok közül csak egyik valósul meg nyugaton, a BMW térségben. Még 2006-ban 11 útépítés kezdődött el, összesen 222 kilométeres hosszúságban. Nyugaton azonban csak kettő található ezek közül, 25 kilométert jelentve. Önnek igaza van, hogy a GDP-t vagy GVP-t vizsgálva a szakadék szélesedik, és valamit tenni kell. Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Nagyra értékelem megjegyzését. Szeretném megnyugtatni, hogy az elkövetkező években is ott leszünk a BMW-régióban. Amint tudja, 2007-2013-ra vonatkozóan jelentősen lecsökkent az Írországnak megajánlott juttatások összege, és ez nyilvánvalóan kihat arra, hogy mit tehetünk együtt az előttünk álló években. Megemlíteném még, jó hír Írország számára, hogy érvényesül a két térség között, de a BMW-régión belül is, az Ír Nemzeti Térségfejlesztési , amely a gazdasági fejlettségben mutatkozó eltéréseket figyelembe vevő nemzeti program. Reméljük, hogy az európai, illetve az ír közreműködéssel kibontakozó együttes erőfeszítések révén a BMW térség gyorsabb növekedési ütemet ér majd el. Engedjen meg egy személyes megjegyzést! Mindannyian tudjuk, hogy Írország az európai források kiváló felhasználójának bizonyult az évek során, és olyan bölcs stratégiát választott, amely az általános fejlettség terén — az egy főre jutó GDP-t tekintve — hatalmas előrelépést eredményezett. Az is közismert azonban, hogy a választás nem az infrastrukturális fejlesztésekre esett. Az infrastruktúra persze most kérdés, de itt mi nem igen segíthetünk. Ugyanis Írország már nem jogosult az 1. sz. célkitűzés programjaira, ahol infrastrukturális beruházások támogathatók. Írország, Spanyolországtól és Portugáliától igen jelentősen eltérő utat választott, de a választás megítélése nem rám tartozik. Elnök. − 48. sz. kérdés, Brian Crowley részéről (H-0008/08) Tárgy: Az írországi békefolyamat uniós támogatása Közölné-e a Bizottság, hogy 2007-2013 között milyen strukturális alapból származó pénzügyi támogatás jut Észak-Írországnak, illetve 1994 óta milyen összegű támogatással segítette az Európai Bizottság az észak-ír békefolyamatot a strukturális alapokhoz kötődő és az Interreg határokon átnyúló programjai, továbbá az EU Béke Alap, valamint az Írországért Nemzetközi Alap, az IFI révén? Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − E Képviselőházban mindenki tudja, hogy évek óta a Bizottság rendkívül markánsan jelen lévő partner az észak-írországi béke- és megbékülési folyamatokban. A 2007-2013-as időszakot tekintve, összességében valamivel több mint 1,2 milliárd euró kerül beruházásra Észak-Írországban. Ennek forrása az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap, de további 477 millió euró érkezik a Béke 3 programhoz. Elérhetők még az IFI és az Interreg 4 programok is, amelyek nemcsak Észak-Írországot, hanem az írországi határterületeket is érintik. A múltba, az 1994-1999 és a 2000-2006-os időszakokra visszatekintve, hiszen a kérdés erre is vonatkozott, az EU több mint 2 milliárd eurót ruházott be az előbbi, és közel 1,8 milliárd eurót az utóbbi periódusban. Tehát a teljes, 1994-2013-as időszakot vizsgálva, közel 5 milliárd euró kerül befektetésre Észak-Írországban. Ami szintén fontos ma az az, hogy az Európai Bizottság új munkacsoportja, új megközelítése, és elkötelezettsége segítségével a pénzügyi megajánlásokon is túlmutató előnyökre tehetünk szert. Nevezetesen, Észak-Írországnak az európai politikába való markánsabb bevonására gondolok. Ennek érdekében működünk együtt az észak-írországi végrehajtó hatalommal, és más partnerekkel. Seán Ó Neachtain a kérdés beterjesztőjét helyettesítve.― (GA) Biztos asszony, az Észak-Írországot és a határ-régiót érintő békefolyamatnak nyújtott támogatás nagyon sikeres volt. Biztos asszony, megmondhatja-e, hogy ez a kezdeményezés továbbél-e a pénzügyi időszak 2013-as lezárulta után? Jim Higgins (PPE-DE). ― (GA) Elnök úr! Teljes mértékben egyetértek képviselőtársammal, Seán Ó Neachtainnal, és igen hálásak vagyunk az Európai Uniónak azért, hogy pénzügyileg kiállt Észak-Írország, és különösen annak határrégiója mellett. Csodálatos, hogy most béke van, és mindannyian szeretnénk köszönetet mondani az Európai Uniónak hozzájárulásáért. Az adatokat vizsgálva — és a közelmúltban összeállítottam egy írásos jelentést az Írországért Nemzetközi Alappal kapcsolatban — azt látjuk, hogy az Alapnak köszönhetően több mint 5 000 munkahely létesült. Ezzel együtt, teljes mértékben egyetértek a képviselőtársam, Seán Ó Neachtain által felvetett kérdéssel is.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Hadd mondjam el, azon kérdésre vonatkozóan, hogy fenntartjuk-e jelenlétünket 2013 után is Észak-Írországban, hogy tudjuk, az IFI, amely nem olyan bizottsági program, amelyhez a Bizottság és a Tanács hozzájárul, 2010-ben lezárul. Emiatt nem tudhatjuk, hogy a nemzetközi közösség hajlandó-e kialakítani egy második szakaszt, megvalósítani a program második kiadását. Az európai programokat illetően, Észak-Írország a 2. sz. célkitűzés alá tartozó program. Őszintén remélem, hogy fenntartjuk majd a 2. célkitűzést, mert nem hiszek egy olyan regionális politikában, amely kizárólag Európa egyik felére szorítkozik, és a másik felét magára hagyja. Ha nincs 2. sz. célkitűzés, nem lesz megmérettetés Észak-Írország számára. Hiszem azonban azt is, hogy a határon átnyúló és transznacionális együttműködés, amelyekben Észak-Írország részt vesz — és különösen a „C” révén megvalósuló, új, határon átnyúló program formájában — ugyancsak nagyon fontos. Már csak azért is, mert meggyőződésünk, hogy ez az interregionális együttműködés — különösen annak határokon átnyúló kiterjesztésével — ugyancsak nagyon fontos abban a tekintetben, hogy Észak-Írországot közelebb hozza Európához, a más térségekkel való együttműködéshez, és így más tagállamokhoz is. A kérdés tehát nyitott. A Bizottság azonban, egyértelműen síkra száll amellett, hogy ez a jelenlét folytatódjék. Elnök. − (PT) 49. sz. kérdés, David Martin részéről (H-1061/07) Tárgy: Európai strukturális finanszírozás Tudatában van-e a Bizottság annak, hogy az új skóciai működési irányelvek értelmében a projekteknek minimálisan 200 000 font értékű költségvetéssel kell rendelkezniük, hogy az európai strukturális alapokra pályázhassanak? Elfogadja-e a Bizottság, hogy ez tisztességtelen módon diszkriminálja a kisebb, de még értékes projekteket? Az 50–54. kérdések írásban kerülnek megválaszolásra. Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − A Bizottság tudatában van annak a küszöbértéknek, amelyet a skót hatóságok meghatároztak. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a skót hatóságok a küszöbérték bevezetésével kapcsolatban folytatott tárgyalások során mindvégig nyitottak voltak. A hatóságok nemcsak a Bizottsággal szemben tanúsítottak nyíltságot, átláthatóságot, hanem Skócián belül, az összes skóciai érintettel és partnerrel folytatott konzultációk folyamán is. Szeretném kiemelni, hogy van egy kristálytiszta értelmezés, miszerint a bevezetett küszöb nem zárja ki a kis projekteket, hanem csak bátorítja azok pályázóit, hogy tematikus vagy regionális vonalak mentén csoportosulva érjék el a kívánt értékhatárt. A skót hatóságok kötelezték magukat annak biztosítására, hogy a kisebb pályázókat is támogatják, illetve a küszöbhatárnál kisebb értékű projektek benyújtói bármikor jelentkezhetnek a középszintű közigazgatási testületnél, amely — amikor lehetséges — kapcsolatot teremt köztük annak érdekében, hogy markánsabb stratégiai tervek születhessenek. A cél az, hogy minimalizálni lehessen a kis projektek finanszírozásának pénzügyi és könyvvizsgálói kockázatát. Ugyancsak cél a kisebb projektek közötti kapcsolódások erősítése, és így azoknak egy átfogóbb stratégiai keretbe való beillesztése, továbbá a kisebb vállalkozások számára gyakran akadályként jelentkező adminisztratív költségek mérséklése is. Tehát az elképzelés jó szándékú, és létrehozásra került egy olyan mechanizmus is, amely segíti a kis projektek nagyobb csomaggá való összeállítását, amely majd ezután finanszírozásra pályázhat. David Martin (PSE). – Nagyon röviden, biztos asszony, mert látom, kifutunk az időből. Amennyiben a skót hatóságok felkeresnék önt, és egy alacsonyabb küszöböt javasolnának, lehetséges volna-e ez, illetve jó szándékúan közeledne-e ehhez a kéréshez? Danuta Hübner, a Bizottság tagja. − Egyértelműen, igen. Válaszom határozott igen volna. Elnök. − 55. sz. kérdés Georgios Papastamkos részéről (H-1044/07) Tárgy: Szabályozó hatóság létrehozása az európai hírközlési szektorban A Bizottság számos javaslatot készített az elkövetkezőkben megreformálni tervezett hírközlési keretszabályozással kapcsolatban, beleértve az európai hírközlési szabályozó hatóság létrehozásának kérdését is. A hatóság funkciói közé illeszkednek a ma még az Európai Szabályozók Csoportja (ERG) által betöltöttek is, továbbá a nemzeti szabályozó hatóságok összehangolása.

107

108

HU


Ismeri-e a Bizottság az EU nemzeti szabályozó hatóságai egészének reagálását a javasolt közösségi hatóság jogkörével és felelősségével kapcsolatban? Hol húzódnak majd meg az elválasztó határok a nemzeti szabályozó hatóságok és az új európai hatóság hatásterületei között? Viviane Reding, a Bizottság tagja. − A tiszteletreméltó képviselő úr arra a bizottsági javaslatra utal, amely az európai elektronikus hírközlési piacfelügyeleti hatóság létrehozását célozza. Úgy véljük, hogy szükség volna egy elkülönült testületre, amely független a Bizottságtól, beszámolási kötelezettséggel tartozik az Európai Parlament felé, és amely segíthetné a Bizottságot a szabályozásban még mindig jelenlévő ellentmondásokból eredő, az európai piac széttöredezettségét eredményező problémák kezelésében. Folyamatosan kapcsolatban állok a nemzeti szabályozó hatóságokkal, figyelembe veszem a javasolt hatóság jogkörére és felelősségére vonatkozó nézeteiket. Az Európai Szabályozók Csoportját illetően — amely síkra szállt saját modelljének erősítése mellett az Európa egészén érvényesített szabályok minőségének, szakmai tartalmának, és összehangolásának érdekében — hadd idézzem magát az ERG-t! „Amennyiben Európa vezető szerepre törekszik a világgazdaságban, 27 tagállamának szorosan együtt kell működnie, hogy gazdálkodóik teljes mértékben kihasználhassák az európai piacból fakadó előnyöket.” Amiből következik, hogy ez ma nem így van, és hogy e kérdésre választ kell találnunk a jövőre vonatkozóan. A felülvizsgálati anyagban foglalt javaslatokat kiegészítő hatásvizsgálat azt állítja, hogy az európai hatóság növelné a döntéshozatal hatékonyságát, különösen a határon átnyúló projektekkel kapcsolatos döntéseknél. Szükségünk van erre a belső piac felépítéséhez! Mi, mint Bizottság, arra a következtetésre jutottunk, hogy valóban szükséges egy elkülönült testület, a Közösség már létező intézményi infrastruktúráján belül. Mert ugyanis az ERG ma e struktúrán kívül helyezkedik el. A lényegében nem más, mint egy magánszervezet. Miután megkapnák az ERG bizonyos funkcióit, és beékelődnének a közösségi jogi alapokba, az intézményi struktúrán belül megerősödne a nemzeti szabályozó hatóságok jogköre. A hatáskörök megosztásának kérdését illetően, a hatóság olyan kérdések terén segítené a Bizottságot, amelyek érintik a belső piacot, önmagában határokon átnyúló jelleggel bírnak, és — természetesen — a nemzeti szabályozók tapasztalatát és napi szabályozó tevékenységét igényelnék. Ez a rendszer, a 27 nemzeti szabályozó tapasztalatára, valamint az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökségnél felhalmozódott tapasztalatokra támaszkodva törekszik az uniós szabályok összhangját és koherenciáját megteremteni, a döntéshozatali folyamatok, és a hálózati valamint információbiztonság magas szintjének és hatékony működésének elérését előmozdítani. Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Biztos asszony! Amennyiben egy európai polgárt egy közigazgatási aktus érint, akkor jogos érdekei védelmében az intézményi háromszög melyik csúcsához közeledjék? A nemzeti szabályozó hatóságokhoz, a most születőben lévő európai hírközlési piaci hatósághoz, vagy a Bizottsághoz? A jelenleg megszületőben lévő hatóság döntése érvényesíthető lesz-e? A Bizottság felvállalja-e a pótlólagos költségeket, amelyek a jogszabályi keretek javasolt felülvizsgálatából származnak, különös tekintettel az újabb és korábbi tagállamok hírközlési struktúráiban megmutatkozó aszimmetrikus fejlődésre. Viviane Reding, a Bizottság tagja. − valamennyi polgárunknak joga van panaszt emelni, ha valami nem megy jól. Ha én egy átlagpolgár volnék, az első hely, ahol panaszt tennék, az az Európai Parlament Petíciós Bizottsága volna, hiszen ez az a hely, ahol a Parlament hangja hallatszik. A második járható út, az átláthatóság elvének alkalmazása, amely valamennyi szabályunk igen fontos eleme. A Bizottság megpróbálja ezt az átláthatóságot helyre tenni. Emlékezhetnek arra, például, a hívásokért fizetett barangolási díjak, a voice roaming ügyében, hogy a polgárok semmiféle tájékoztatást nem kaptak arról, hogy hol találnak tájékoztatást az árszerkezetre vonatkozóan, egészen addig, amíg a Bizottság maga nem hozott létre egy weboldalt és adta közre az információkat. Ez volt az első alkalom, hogy az átláthatóság így működött. Az új reformok során szintén az átláthatóságot tekintjük a szabálynak, és nem a kivételnek. Nemcsak az árakra vonatkozóan, hanem például, a biztonság, a magántitok megsértése esetén is. Ilyen esetekben a szolgáltatókat kötelezettség terheli, hogy tájékoztassák a fogyasztót. Ezzel együtt, a polgároknak továbbra is lehetőségük lesz panaszt emelni a szokványos módon, mint a korábbi hírközlési szabályozás alatt.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Elnök. − 56. kérdés Giovanna Corda részéről (H-1045/07) Tárgy: Nagysebességű internet hozzáférés a tagállamok minden polgára számára 2007. november 13-án a Bizottság javaslatot fogadott el az elektronikus hírközlés keretszabályozásának reformjáról. Meg tudja-e mondani a Bizottság, hogy kíván-e, és ha igen, milyen formában, gyors és hatékony lépéseket tenni a tagállamok felé annak érdekében, hogy a nagysebességű internet elérhető legyen minden polgár számára, tekintve, hogy az árakban megmutatkozó éles különbségek következtében ma nem ez a helyzet? Továbbá, miként biztosíthatja a Bizottság, hogy valódi verseny érvényesüljön, illetve a piac megnyitását akadályozó, verseny-ellenes gyakorlatok büntetésben részesüljön? Viviane Reding, a Bizottság tagja − A nagysebességű internet a jövő internetje, és nem szeretnénk, ha az csak kevesek számára volna elérhető. Ezért is, a lisszaboni stratégia egyik legfőbb követelménye a nyitott és versenyen alapuló piacon belüli, mindenki számára elérhető információs társadalom. Szabályozó eszközeink ma, de már a reformokat megelőzően is — az általános versenyszabályok által is alátámasztottan — beengedték a szavad versenyt a hírközlési területre. Ez a piacokon végtelenül nyitottá tette a versenyt, amely viszont a szélessávú hozzáférési hálózatok megszaporodását eredményezte. Attól félek, hogy ez csak egyes országokban működik jól. Ott, ahol a verseny érvényesül, ahol az elterjedtségi arány a 37, vagy akár 40%-ot is elér. Másutt viszont ez az az elterjedtségi arány igen alacsony. Szeretnék felszámolni ezeket az eltéréseket. Szeretném a legalsó kategóriához tartozókat feljebb húzni a létrán. Ezért javasolta a Bizottság, a reform keretében, hogy kapjon felhatalmazást a nemzeti szabályozó hatóságok által alkalmazott módszerek áttekintésére, annak lehetőségét sem zárva ki, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok révén — amennyiben azt szükségesnek ítélik a piacok megnyitása érdekében — kikényszerítsék a funkcionális elhatárolást is. Párhuzamosan, a Bizottság a versenyellenes magatartással szembeni fellépést prioritásnak tekinti. Például, 2003-ban büntetést szabtunk ki a France Télécomra és a Deutsche Telekomra, mert piac-sértő magatartást tanúsítottak a szélessávú piacon. Vagy, éppen a közelmúltban, 2007. július 4-én, a Bizottság megbüntette a Telefónicat, mert visszaélve meghatározó piaci helyzetével egyoldalúan játszott az árrés szabályozásával a spanyol szélessávú piacon. Szeretném azt is elmondani, hogy 2006 márciusában közleményt tettünk közzé a szélessávú piacon tapasztalható szakadékok áthidalását szorgalmazva. Hiszem, hogy szükségünk van a mindenki számára elérhető szélessávra. Amint, szükségünk van nemzeti szélessávú stratégiára, amely a regionális és helyi szükségleteket tükrözi. Az átláthatóságra utaló kérdésre térve, a Bizottság a közeljövőben, 2008 május-júniusi beüzemeléssel nyitja meg weboldalát, a szélessávú internet és a polgárok kérdése tárgyában. Végül, de nem utolsó sorban, a Bizottság támogatja a kormányzati, így többek között uniós alapok, a strukturális alapok felhasználását is a szélessávú internet elterjesztésére, oda, ahol a kereskedelmi célú telepítés nem megfelelő. Számos ilyen projekt valósult már meg. Ugyancsak támogatjuk — a regionális politikán keresztül — az információs társaságok fejlesztését. Nem-hivatalos becslések szerint az itt eszközölt beruházások értéke 15 milliárd eurót tesz ki, amely a 2007-2013-as időszak teljes kiadásainak 4,4%-a. Ebből, várhatóan, 2,2 milliárd fordítódik a szélessávú infrastruktúra kiépítésére. Reméljük, hogy a közös erőfeszítésekkel az elterjedtségi adatok alapján — amelyek szerint egyébként ma négy világelsőt számlálunk a szélessávú elterjedtségben — még több országot a világ, de Európa élvonalába is emelünk. Giovanna Corda (PSE). – (FR) Biztos asszony, önöknek a maximális árakat kellett meghatározniuk a roaming esetében, és múlt héten azt közölte, hogy rákényszerülhet hasonlóra az emailezés terén is. Nem kényszerül-e a közeljövőben arra is, hogy európai szinten ellenőrizze az internet hozzáférési díjait is? Tudok arról, hogy egyes országok a harmonizáció gondolatával foglalkoznak, amely a szolgáltatók számának csökkenésével járhat. Jelentheti-e azt, hogy az árak mérséklődnek? Kétlem, ha nem haragszik. Viviane Reding, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr! Corda asszony kérdésére válaszolva szeretnék rámutatni arra, hogy nem egykönnyen avatkozunk be a piaci árakba. Mi rendszerint a piacra hagyjuk, hogy megoldjon ilyen problémákat. Amennyiben, azonban, a piac képtelen erre, akkor a politikusoknak gondolni kell

109

110

HU


kötelezettségeikre. Ez történt a voice-roaming esetében, és ez az, amit nem szeretnék megtenni az SMS és az adat roaming esetében. Ezért történt, hogy — a voice roaming rendelet értelmében reám háruló, egyébként éppen a Parlament felkérése által keletkezett kötelezettség alapján 2008-ban esedékessé vált helyzetértékelés előterjesztésével — az ipart csak enyhe figyelmeztetésben részesítettem. Igaz, valóban egyértelmű szavakba foglaltam, hogy amennyiben az ipar nem mérsékli maga az árakat, akkor a szabályozók, köztük az Európai Parlament is, lépni kényszerül. A piacnak azonban először kell adnunk egy esélyt, és csak, ha a piac nem orvosolja a problémát, akkor szabad a politikusoknak közbelépniük. Mi történik a szélessávú piaccal? Nem tudom. Amit per pillanat tudok, az az, hogy itt Európában négy ország vezet a piaci elterjedtség terén, utcahosszal megelőzve Japánt, Dél-Koreát, és mérföldekkel az USA előtt. Amit látunk, hogy ezek versenyképes piacok. Piacok, ahol több ajánlat fekszik az asztalon, és a fogyasztó teljesen szabadon választ a számára legmegfelelőbb szolgáltatás között. Ez az, ahogy a piacnak működnie kell. Csak amikor a piac nem működik, akkor kell nekünk szabályozni. Ez az, amit a nemzeti szabályozók tesznek. Annak érdekében, hogy még hatékonyabban és gyakorlatiasabban működhessünk közre az egységes piac magasabb szintre emelésében — és ez Európa egyik aduja a globalizált világban — azt javaslom, hogy reformáljuk meg a hírközlési piacokat szabályozó törvényt. Ezt javaslom annak érdekében, hogy a fogyasztónak valóban választási lehetősége legyen. A Parlament éppen most foglalkozik előterjesztésemmel. Jelenleg túl sok ember van — és nemcsak egyének, de KKV-k is — amelyeknek nincs szélessávú összeköttetése. Ez azt jelenti, hogy a későbbiekben nem élhetnek — a szélessáv nyújtotta lehetőségen keresztül — a szociális fejlődés lehetőségével. Ez elfogadhatatlan. Ezért is, a mindenki számára elérhető szélessávú hozzáférést politikai célként kell kezelni. Elérhető e cél, ha oly módon sikerül megreformálnunk a hírközlési piacot, hogy az valóságos versenyt indukál a szolgáltatók között, és ezzel szolgáltatási választékot is nyújt a polgárok számára. Elnök. − 57 sz. kérdés Gay Mitchell részéről (H-1051/07) Tárgy: Az internet biztonsága Miközben az információs- és hírközlési technológia fejlődése továbbra is kiemelkedően hasznos, drámaian megnőtt annak kockázata, hogy a gyerekek számukra nem megfelelő vagy illegális anyagokba ütköznek. Az EU 2005-ben elfogadta a Biztonságosabb Internet Plusz programot, hogy felvegye a küzdelmet — a különösen a gyermekek számára — alkalmatlan és nem kívánatos tartalmakkal szemben. Ad-e a Bizottság tájékoztatást arról, hogy milyen eredmények születtek eddig e fontos politikai területen, és specifikusan arról, hogy milyen eredményekkel támasztható alá az internet biztonságának javulása a tagállamokban? Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Ez a téma nagyon közel áll szívemhez, hiszen a gyerekekről, az ő biztonságukról van szó. Úgy gondolom, hogy az új technológia csodálatos haszonnal járhat a gyerekek számára, de veszélyei is vannak, amelyek ellen küzdenünk kell. Ezért hoztunk létre két kiterjedt európai hálózatot: a forródrótok INHOPE hálózatátát, ahol a polgárok bejelentést tehetnek az illegális tartalmak esetén, valamint a tudat-ébresztő INSAFE-hálózatot, amely az on-line technológiák biztonságosabb használatáról terjeszt ismereteket, főként a gyermekek, szülők, iskolák, döntéshozók, és a média körében. Mindennek szervezése a Biztonságosabb Internet Program keretében történik. Ez egy páratlan össz-európai kezdeményezés. INHOPE-forródrótok működnek 24 európai országban, és a hálózat nemzetközi leágazással bír Ázsiában és az Egyesült Államokban. A gyermek kárára elkövetett esetekről szóló, a hálózat által feldolgott és a bűnüldöző szerveknek átadott jelentések száma az elmúlt években 15%-kal emelekedett. Tehát meggyőződhettünk e forródrótok jelentőségéről. A második az INSAFE-hálózat, amely 23 európai ország tudat-ébresztő központjának tevékenységét koordinálja. Ez a hálózat szervezi évente a Biztonságosabb Internet Napját, amelyre idén február 12-én került sor. Pán-európai Ifjúsági Fórumot szerveztünk, ahol a Parlament néhány tagja és az ipar képviselői osztották meg, közvetlen formában, tapasztalataikat a szociális hálózatok építéséről és a mobiltelefon használatával kapcsolatban.

19-02-2008

19-02-2008

HU


Az „EU-gyerekek online” (EU Kids Online) hálózat 21 ország, gyerekek biztonságos online tevékenységével foglalkozó kutatóinak munkáját hangolja össze. A hálózat évente a Biztonságosabb Internet Fórum keretében köt össze NGO-kat, ipari kutatókat és politikacsinálókat, és teszi lehetővé az illegális tartalom elleni hatékony küzdelem, a Web 2.0, és más hasonló témák megvitatását. A program bátorítja a magánszektor bekapcsolódását is. A Biztonságosabb Internet Plusz 2008 decemberében véget ér. Így a Parlamentnek nagyon gyorsan lehetősége lesz megismerkedni a program értékelésével, a 2009-2013-as kitekintéssel. Biztos vagyok abban, hogy a Parlament aktív szerepet vállal majd ebben a döntéshozatali folyamatban. Eddig jó eredményeket értünk el, és tovább fokozhatjuk tevékenységünket. Ezzel együtt, a probléma nem zsugorodik, hanem folyamatosan növekszik. A programoknak tehát folytatódniuk kell. Gay Mitchell (PPE-DE). – Biztos asszony! Köszönöm válaszát. Miután a probléma növekszik, és további felerősödése várható, meg tudja erősíteni, hogy önök javasolják a költségvetési tétel növelését? Az elmúlt öt év költségvetése 45 millió euró volt. Tudja-e, hogy egy 2003-as felmérés szerint a gyerekek 40%-a szerint az általuk csak online megismert személyek személyes találkozót is kértek. 2006-ban a gyerekek 22%-a ténylegesen találkozott is az új ismerőssel. 51%-uk sohasem beszélt erről szüleinek vagy tanárainak. Ebben a tekintetben milyen célokat tűzött önmaga elé? Milyen intézkedésekkel tervezi a célokat elérni, és milyen haladásról tehet említést, ha legközelebb beszámol a Parlamentnek a program felülvizsgálata és 2013-ig tartó végrehajtása kapcsán? Határozottan támogatom ezt a programot, és sürgetem önt, biztos asszony, teremtsen elő minden forrást, amely a program teljesítéséhez szükséges.. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Köszönöm válaszát biztos asszony, Megkérdezhetem, hogy a Bizottság milyen lépéseket tervez a szülőkkel való intenzívebb foglalkozás érdekében? Ez a valós probléma! A gyerekek, sajnálatos módon, fényévekkel előttünk járnak e téren. Engem megriaszt, hogy a program 2008-ban véget ér, és tudom, hogy nem mindenki van ennek tudatában, még ha sokan tudják is. Remélem, hogy ezt is figyelembe veszi a kérdés felvetésekor, és úgy gondolom, hogy proaktív módon többet kell tennie, a probléma tudatosulását elősegítendő. Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Teljes mértékben egyetértek a tisztelt képviselőkkel. Ez valóban súlyos probléma. Hiszen páratlan módon, most először a gyerekek többet tudnak, mint szüleik. Ez nem rossz dolog, de gondot okoz a szülőknek, miként segítsék gyerekeiket e probléma leküzdésében. Megállva egy pillanatra, ez a kérdés nemcsak a szülőket, hanem a nagyszülőket is érinti, hiszen gyakran a nagyszülők azok, akik az unokák számára az első mobiltelefont veszik, hogy kapcsolatot tarthassanak egymással. És, persze, érinti a pedagógusokat is. Ezért is nemcsak a program kiterjesztését szorgalmazom majd, megnövelt, 55 millió eurós költségvetéssel, amelyet — remélem — a Parlament segít megemelni, de együtt kívánok működni civil szervezetekkel is, mint amilyen a SchoolNet is. A SchoolNet program számos európai iskolánkban fellelhető, és foglalkozik e kérdéssel, annak a gyerekekben való tudatosítása érdekében, hogy nem mindenki, akivel kapcsolatba kerülnek olyan ember, akivel valóban kapcsolatba is kellene kerülniük. Ugyancsak információt szolgáltat e program a forródróton, valamint a Biztonságosabb Internet Program közbeiktatásával, illetve kapcsolatot teremt olyan központokkal , amelyek segíthetnek a szülőknek megérteni, hogy miről is van szó. Nagyon gyakran, a szülőknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak az új technológiák. Én vagyok az új technológiákért felelős személy, és őszintén hiszem, hogy az új technológiákkal összekapcsolható események többsége pozitív tartalmú. Nem szeretném, ha bizonyos kedvezőtlen fejlemények miatt az ifjabb nemzedéket teljesen elzárnánk az új technológiától. Ezért is hiszek, mély meggyőződéssel, a piac önszabályozó képességében. Egy évvel ezelőtt felkértem a mobilszolgáltatókat, hogy a mobiltelefonok harmadik nemzedékénél biztosítsák azt, az internetnél megtapasztalt problémák nem jelennek meg közvetlenül a mobiltelefonokon. Nagyon örülök, hogy idén a mobiltelefon-ipar igen konkrét javaslatokat terjesztett elő a szülők és gyermekek tájékoztatására a jelentkező problémákról, valamint a gyermekek számára veszélyes programok blokkolásáról a harmadgenerációs mobiltelefonoknál. Tehát van előrelépés. Azt gondolom, talán az európai választások igen kedvező alkalmat teremtenek az Európai Parlament számára, hogy a polgárok figyelme ráirányuljon a megtett intézkedésekre. Ezek konkrét programok. Igazuk van, nem mindenki tud azokról. Miért is ne élnénk akkor azzal a kiváló lehetőséggel, amelyet a polgárok széles tömegét megmozgató parlamenti választási kampány biztosít annak elmagyarázására, hogy milyen konkrét lépésekkel is szolgálja az Európai Közösség a társadalmat?

111

112

HU


Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). Ezzel a kérdések órája véget ér. ELNÖKÖL: ROTHE ASSZONY Alelnök

13. A Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia (vita) Elnök. − (DE) A következő napirendi pont Cem Özdemir úrnak a Külügyi Bizottság nevében előterjesztett jelentése a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáról. (A6-0503/2007) (2007/2102(INI)). Cem Özdemir, előadó. − (DE) Elnök asszony, Biztos asszony, hölgyeim és uraim! Elsőként is megköszönném az árnyék-előadók támogatását, a közép-ázsiai jelentés kapcsán tett értékes felvetéseit. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy külön is megköszönjem az AFET Titkárság, valamint, természetesen a csoportbeli képviselőtársak közreműködését. Róluk aligha feledkezhetek meg, hiszen nélkülük e jelentés nem jöhetett volna létre. Hadd említsem csak némelyikük nevét: Dag Sourander, Paolo Bergamaschi, Rosemary Opacic, Andrew Woodcock, Margaret François és kollégám, Rana Aydın. Ma este, az Európai Parlamentben először vitatjuk meg a Közép-Ázsia-jelentést. Rendkívüli alkalom ez a Parlament számára, mert ezzel nyomatékosítjuk azt, milyen jelentőséget is tulajdonítunk Közép-Ázsiának. Közép-Ázsia fokozatosan az Európai Unió stratégiai jelentőséggel bíró partnerévé válik. Miután éveken keresztül mellőztük, az Európai Unió felismerte koherens stratégia kidolgozásának szükségességét az öt közép-ázsiai ország, Kazahsztán, a Kirgiz Köztársaság, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán irányában. A Szovjetunió széthullását követően az öt köztársaság az EBESZ tagjává vált, és ezzel felvállalták az EBESZ keretein belül általunk is képviselt értékek, normák, elvek elfogadását. A Tanács német elnökségének időszakában, 2007. június 20-21-én, az Európai Tanács elfogadta a közép-ázsiai közös stratégiát. A stratégia az európai tapasztalatokat és szakértelmet ajánlja fel az öt köztársaságnak olyan kulcsterületeken, mint a jó kormányzás, a törvényesség, a demokratizálódás, az emberi jogok, valamint az oktatás és képzés. Az Európai Unió külső energiaforrásoktól való függése, az energiaellátás biztonságának garantálása keretében egy diverzifikáltabb energiapolitika igénye közös érdekeltségeket teremt az EU és Közép-Ázsia között. Vannak tehát közös érdekek. Amikor az energiaforrásokat tekintjük, alapvetően két ország jön szóba: Türkmenisztán és Kazahsztán. Üzbegisztán és Tádzsikisztán, amint legutóbb ez ismét megerősítést nyert, maguk is energiaproblémával küzdenek. A vízről beszélve, a Kirgiz Köztársaság energiában ugyancsak gazdag, és ezért is kerül itt tudatosan említésre. Most a Bizottság és a térségben működő külképviseletek javaslatait követve kezdeményezzük egy, a kérdéskört egészében vizsgálni képes, tehát a környezetvédelem és a fenntarthatóság szempontjait is szem előtt tartó Vízi és Energiaügyi Akadémia létrehozását. Az érintett országoknak is érdeke, hogy diverzifikálják energia-kapcsolataikat, mert aligha áll érdekünkben, hogy erősödjék függésük Oroszországtól. A partnerségi és együttműködési megállapodások fontos eszközt jelentenek az adott államokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatainkban. A Kazahsztánnal, a Kirgiz Köztársasággal, és az Üzbegisztánnal kötött megállapodások már hatályba léptek, míg a Tádzsikisztánnal kötött egyezményt még nem minden tagország ratifikálta. Türkmenisztánnal ilyen megállapodás aláírására még nem került sor. Az okok ismertek, és összekapcsolhatók a 2006-ig Asgabatban uralkodó, elzárkózó rendszerrel. Reméljük — és feltételezem, hogy minden jelenlévő nevében mondhatom ezt — egy új kor kezdetét látjuk Türkmenisztánban, és bízunk abban, hogy a rendszer a demokratikus reformok útjára lép. Azonban még ezen a ponton meg kell állapítanunk, hogy hosszú utat kell még megtennie. Üdvözöljük a nagyobb nyitottság irányában tett első lépéseket. Azt is reméljük azonban, hogy ezek valóban csak az első lépések az általunk is kívánatosnak ítélt irányban. Ez a jelentés egyértelmű célokat és prioritásokat határoz meg az öt köztársasággal fenntartott kapcsolatokat illetően. A megközelítés során az ország-specifikus és regionális elemeket ötvöznünk kell. Foglalkoztat bennünket a demokrácia és a jogállamiság kérdése, de nem feledkezhetünk el az emberi jogokról sem. Egyértelmű kiindulási pontokra van szükségünk az értékelésnél használt mutatók, valamint a célkitűzések terén, hogy partnereink is világosan láthassák, miről is van szó. Bízom abban is, hogy a Bizottság és a Tanács folyamatosan napirenden tartja a politikai foglyok szabadon bocsátásának, és a sajtószabadságnak kérdését. Remélem, hogy a kormányzatok bátorítást merítenek e jelentésből az emberi jogokkal összefüggő további

19-02-2008

19-02-2008

HU


intézkedések meghozatala, és különösen az összes emberjogi aktivista feltételnélküli és haladéktalan szabadon bocsátása érdekében. Egy dolog világos számunkra: csak akkor biztosíthatjuk a térség hosszú távú stabilitását, ha az párhuzamosan együtt halad a civil társadalom fejlődésével. Aktív civil társadalmak és jogállamiság nélkül hosszú távon a stabilitás nem biztosítható. Még, ha szükségünk is van önmagunk energiabiztonságára, nem áldozhatjuk fel a demokráciát ennek az oltárán. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Özdemir úr! Magunk is úgy tekintünk Közép-Ázsiára, mint egy, jelentőségében folyamatosan erősödő térségre, és egyetértek önnel, hogy e régió hidat képez Európa és Ázsia között, nagy stratégiai jelentőséggel bír, és ha a Kaukázusra gondolunk, akkor azt is mondhatjuk, hogy szomszédjaink szomszédjai. Valóban, mint említette, a közép-ázsiai országok az EBESZ tagállamai, s mint ilyenek, maguk is szoros kapcsolatokra törekszenek Európával. Fontos, hogy ebben folyamatosan támogassuk őket, óhajukat elégítsük ki. E kérdésben nagyszerűen együttműködtünk a német elnökséggel. A Bizottság által előterjesztett javaslatokat mindenki támogatta. Ennek köszönhetően egy új, kiemelkedően fontos Közép-Ázsia stratégia van most a kezünkben. Örülök, hogy az Európai Parlament, és Özdemir úr pontosan ezt a kérdést járta körbe markáns jelentésével. Rendkívül fontos, hogy egyértelmű haladást érjünk el a stratégia majdani végrehajtásában. Természetesen nem feledhetjük, hogy noha az Európai Unió függetlenségük elnyerése óta aktív az érintett országokban, most, mintha újabb ösztönzést kaptunk volna, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk irányukban. Ennél fogva melegen üdvözlöm a jelentés világos megfogalmazását, miszerint az Európai Unió ösztönzi a tagállamokat, ratifikálják a partnerségi és együttműködési megállapodásokat, különösen a Tádzsikisztánnal megkötöttet. Remélem, hasonló helyzet áll elő Türkmenisztánt illetően is, ahol a szélesebb szerződéses keretek még intenzívebb támogatást tesznek lehetővé a keretfeltételek és reformok terén. Amint tudják, évek óta — a reformfolyamatok keretében, kétoldalú alapokon — technikai segítséget és humanitárius segélyt nyújtunk a térségnek. Tehát nem a nulláról indulunk. Emellett, hatalmas lehetőségek nyílnak kapcsolataink továbbfejlesztésére. Ezért is fogalmaztuk meg az új stratégiában egyértelműen, hogy milyen célokat akarunk elérni ezen a szorosabb elkötelezettségünkön keresztül: valóságos támogatást nyújtunk az emberi jogok, a demokrácia, a gazdasági fejlődés, a beruházás-ösztönzés, a környezetvédelem, a környezet fenntarthatósága, az energia és közlekedési kapcsolatok fejlesztése terén, s intézkedéseket teszünk a közös kihívásokkal, mint pl. a kábítószer-kereskedelemmel szemben. Ezt a stratégiát kiegészíti az Európai Unió, politikai céljainkat alátámasztó Közép–Ázsiára vonatkozó regionális segélyezési politikája, amely tekintélyes mértékben közrejátszik — különös tekintettel a szegénység visszaszorítására és az egészségügyre — a millenniumi fejlesztési célok elérésében. Úgy gondolom, kiemelkedő fontosságú, hogy olyan sajátos területeken, mint az emberi jogok, haladást mutassunk fel. De ez érvényes az oktatásra, a jogállamiságra, bizonyos jelentős nyugati- és közép-ázsiai regionális — vízügyi — projektekre, az EBB megbízatásának kiterjesztésére is. Önök helyesen utaltak az energiapolitikáról folytatott párbeszédre, továbbá azon tényre, hogy megállapodást kellene kötnünk Türkmenisztánnal az energiaipari területen való együttműködésről. E tekintetben mind Kazahsztán, mind Türkmenisztán, magától értetődőem, különösen fontos számunkra. Ebben az összefüggésben, hadd mutassak rá röviden, tavasszal nyílik meg Asgabatban az EU képviselőház, az EU Információs Központ, és ennek révén lépéseink közvetlenebbül érzékelhetők lesznek. Remélem, magam nyitom meg az intézményt. Végül, a tervek szerint halad a képviselet létrehozása Üzbegisztánban, illetve a képviselet szintjének emelése Tádzsikisztánban és a Kirgiz Köztársságban. Hadd zárjam mondanivalómat a jelenlegi tádzsikisztáni energia- és élelmiszerválság híreivel. Kollégám, Louis Michel most foglalkozik az ECHO javaslatával, hogy biztosítsunk 750 000 eurót egy sor sürgős támogatási intézkedésre, és remélem, hogy a javaslat rövidesen elfogadást nyer. Természetesen, hosszan folytathatnám a felszólalást, de időm korlátozott, mint mindenki másé. Josep Borrell Fontelles, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (ES) Elnök asszony! Amint az előadó kifejtette, a térség következetes stratégiát igényel Európa részéről. A következetesség itt azt jelenti, hogy kövessük a fejlesztés kérdésében kialakult európai konszenzust, s a fejlesztési együttműködés keretében rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket mindenekelőtt a szegénység felszámolására, és a millenniumi célok elérésére használjuk fel.

113

114

HU


Azonban igen valószínűtlen, hogy a régió képes lesz elérni a célokat, és nyilvánvaló, hogy a szegénység továbbra is az egyik legégetőbb probléma marad a térség államaiban. Azok kivételével, ahol olaj található. A stratégia azonban — elsődleges prioritásai között — nem tesz utalást sem a szegénység felszámolására, sem a társadalmi beilleszkedésre, amint nem fektet különösebb hangsúlyt a közegészségügyi témákra, de a nemek közötti megkülönböztetés felszámolására sem. A Fejlesztési Bizottság kéri ezeknek a céloknak a kiemelését minden olyan stratégiában, amely következetes kíván maradni az érintett országokat, és az Európai Unió egyéb politikai eszközeit illetően. Üdvözöljük azt a tényt, hogy az oktatási ügyek, s különösen az általános iskolai oktatás, az együttműködés területeként lettek megemlítve. Ez így helyes, hiszen az oktatásügy a millenniumi célok egyike, és amelynek teljesítésétől ezek az országok még nagyon távol állnak. Ugyancsak üdvözöljük az utalást a tisztességes munkával kapcsolatos ILO-egyezményre, és kiemeljük, hogy az érintett követelményeknek a gazdasági együttműködésbe, a beruházási és kereskedelmi kapcsolatokba szervesen be kell illeszkedniük, különös figyelemmel a gyermekmunka elleni küzdelemre, amely egyébként ezen országok, de mindenekelőtt Tádzsikisztán és Üzbegisztán egyik legsúlyosabb problémája. Alojz Peterle, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SL) Gratulálok az előadónak, Özdemir úrnak kiváló munkájáért. Szeretném megköszönni neki a jelentés során tanúsított együttműködést. A jelentés az Európai Unió azon egyértelmű politikai akaratát tükrözi, hogy mélyebb stratégiai együttműködésre törekszik az EU és Közép-Ázsia országai között, amelyeknek demokratikus és gazdasági fejlődése fontos a globális stabilitás tekintetében. A jelentés realista és kedvező módon értékeli a térség országainak, különböző területeken felmutatott eredményeit. Ugyanakkor az építő kritikát is érvényesíti a politikai hiányosságok kapcsán, különös tekintettel az emberi jogok, a demokrácia, a törvényesség, a környezetvédelem, és az egészségügy területére. A jelentés a közép-ázsiai országokban jelentkező különbségek szem előtt tartásával készült, és abban a meggyőződésben, hogy nemcsak az energia, hanem a politika és a biztonság szférájában, de egyéb, szélesebb területeken is kölcsönös érdek fűződik a kapcsolatok elmélyítéséhez. Az új, dinamikus kapcsolatok iránti igény megmutatkozik abban a javaslatban is, miszerint kétévente kerüljön sor az elért haladás felmérésére, továbbá abban a felvetésben, hogy az Európai Bizottság sürgősen gondoskodjék képviseletek létrehozásáról valamennyi közép-ázsiai országban. Közép-Ázsia országai és az Európai Unió valamennyi tagja az EBESZ tagállama, és egyazon értékekhez és elvekhez kötődnek. 2010-ben, a közép-ázsiai országok közül elsőként, Kazahsztán veszi át az EBESZ elnökségét, e komoly felelősséggel járó funkciót. Ez jelzi, hogy tekintélyes a bizalom irányában. Remélem, hogy ez a tény önmagában is hozzájárul Kazahsztán, de a többi térségbeli állam demokratikus és átfogó fejlődéséhez, az Európai Unióval való kapcsolatainak szorosabbá válásához. Hölgyeim és uraim, örömmel látom, hogy Közép-Ázsia ügyében az Európai Bizottság, a Tanács és a Parlament ugyanazt a nyelvet beszéli. Itt az ideje, hogy egy egyértelmű és kötelező érvényű stratégia alapján magasabb szintre emelkedjenek az EU és a közép-ázsiai térség államai közötti kapcsolatok és együttműködés. Katrin Saks, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ET) Elnök asszony, biztos asszony! Sajnos, az Európai Unió meglehetősen későn fedezte fel önmaga számára Közép-Ázsiát, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy akárcsak ma is megértjük a térség gazdasági és biztonságpolitikai jelentőségét. Körbepillantva e teremben, úgy tűnik, hogy most nem ez a legnépszerűbb hely. Mindenesetre a múlt évi német elnökség alatt elfogadott közép-ázsiai stratégia, illetve ez az európai parlamenti jelentés jó előrelépést jelent. Elismerésemet fejezem ki az előadónak, és köszönöm kellemes és építő szellemű együttműködését. A Közép-Ázsiához köthető legfontosabb kérdések, így a biztonsági témák, a terrorizmus elleni küzdelem, az energia, a szegénység, a tranzit kábítószer-kereskedelem, az embercsempészet elleni küzdelem, a környezetvédelmi ügyek, valamint az Európai Unióval való kapcsolatok fejlesztése, a regionális együttműködés és a globalizáció kihívásai, megjelennek a jelentésben. Fontos szempontként érvényesül, hogy az egyik oldalon a regionális megközelítést kellett érvényesíteni, míg a másikon minden országot saját adottságai szerint kellett értékelni, hiszen bármennyire egy térséggel van dolgunk, az ottani országok igen jelentős mértékben különböznek is egymástól. A jelentés legfontosabb eleme, hogy megfelelő egyensúlyt teremt a gazdasági megfontolások, és az emberi jogok között. Miután az érintett országok nyersanyagokban gazdagok, fennáll annak a veszélye, hogy

19-02-2008

19-02-2008

HU


kapcsolatainkban az érdekek felülbírálják majd az értékeket. E helyzetet még bonyolultabbá teheti, hogy Közép-Ázsia nem rendelkezik tapasztalatokkal a demokrácia terén, így a nemzetközi elvárások érvényesítése kemény diónak bizonyulhat. A helyzetet még inkább bonyolítják a hagyományos klán-alapú kapcsolatok, és a szovjet éra maradványai. Így előfordulhat, hogy egyazon fogalom-rendszer elemeihez, mint amilyen az emberi jogok, a szólásszabadság, a sajtószabadság, eltérő tartalmat társítunk. Emiatt az együttműködés nem könnyű, de ki kell használnunk azt az érdeklődést, amelyet a közép-ázsiai országok az Európai Unió irányában mutatnak. Azonban nem mi jelentjük számukra a kizárólagos élet-vonalat. Az elmúlt években Oroszország nagy sebességgel állította helyre kapcsolatait, amint ázsiai országok is ezt tették. Mindazonáltal, az Európai Unió most kedvezőbb lehetőségekkel rendelkezik, mint bármikor korábban, hogy kapcsolatait a régióval fejlessze. A már az Unióhoz tartózó balti országok, és némely más új tagállam Közép-Ázsiával kiépített korábbi kapcsolatai és tapasztalatai hasznosíthatóak e tekintetben. Lezárásként, nagyon fontos, hogy erősítsük jelenlétünket a térségben, külön is figyelve a biztos asszony által is mondottakra, és azon tényre, hogy Közép-Ázsiában olyan országokkal foglalkozunk, amelyeknek — szemben az Európai Unióval —népessége igen fiatal, ezért programjainkat rájuk összpontosítva is érdemes formálni. Samuli Pohjamo, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök asszony, biztos asszony! Elsőként is szeretném az előadónak, Cem Özdemirnek megköszöni ezt a hasznos jelentést. Az előadó behatóan foglalkozott a területtel és az EU-Közép-Ázsia-stratégiában több alapkérdést is feszeget. A jelentésből nyilvánvalóvá válik, hogy az EU két oldalról közelít Közép-Ázsiához. Az Unió fokozni kívánja térségbeli földgáz- és olajimportját, illetve bővíteni a használt import-tranzitutakat. Ugyanakkor törekszik az emberi jogi helyzet javítására, a demokrácia és az egyenlőség erősítésére, a kormányzási rendszerek és az igazságszolgáltatás reformjára. A célok közötti helyes egyensúly megtalálása komoly kihívást jelent. Az EU-nak fel kell gyorsítania Közép-Ázsia-stratégiájának végrehajtását, a projektek megvalósítását, és mind nemzeti, mind helyi szinteken ki kell terjesztenie szereplését. Szeretném hangsúlyozni mennyire fontos a párbeszéd és együttműködés az EU és Közép-Ázsia között. Ugyanakkor az Uniónak támogatnia kell a közép-ázsiai országok közötti kapcsolatokat is, technikai segítségnyújtásban kell részesítenie az ember- és kábítószer-kereskedelem elleni küzdelmet. Az egészségügyi, szociális- és oktatásügyi reformok terén való uniós támogatással, valamint a tudományos szférában való együttműködés révén szélesedhetnek kapcsolataink a civil társadalommal, s mindez előmozdítja az európai értékek, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok térnyerését. Így alapozódhat meg az energiapolitikai együttműködés is. Szeretném megemlíteni annak fontosságát is, hogy az EU támogassa a továbbképzést és felsőoktatást, amely annak jobb lehetőségét hozza magával, hogy a helyi diákok az EU-ban tanuljanak, illetve diákcserék valósuljanak meg az uniós egyetemekkel. A közép-ázsiai országok segítségére és támogatására is szüksége van az EU-nak ahhoz, hogy hatékonyabban léphessen fel a környezetvédelmi ügyekben, a vizek fenntarthatóságáért folytatott küzdelemben, a nyersanyagok hasznosítása terén. Adam Bielan, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony! Magam is megköszönöm Özdemir úr kiváló jelentését. Az energiabiztonság, biztos asszony, valóban a 21. század egyik legnagyobb kihívása az Európai Unió számára. Ez kizárólag az energia-ellátási források diverzifikálásával érhető el, mi által megszüntethető az EU tagállamok függősége az orosz biztonsági szervek által ellenőrzött vállatoktól. A diverzifikálás fő forrásai lehetnek a közép-ázsiai országok. Ez, úgy tűnik, megfelelő lenne mindkét fél, az új energia-ellátási útvonalakat kereső EU, és a nyersanyagaikat magasabb áron értékesíteni kívánó közép-ázsiai országok számára is. Ugyanakkor, az Ogyessza-Brody vezeték kiterjesztése Gdansk lengyel kikötőjéig még nem valósult meg, amint a Nabucco-vezeték sem, amely pedig az egyetlen, amely Oroszország közbeiktatása nélkül szállíthatna földgázt az EU tagállamaiba Utóbbi mind kevésbé tűnik megvalósíthatónak azt követően, hogy tavaly Türkmenisztán és Kazahsztán megállapodást írt alá Oroszországgal a Kaszpi-tenger partjai mentén húzódó gázvezeték építéséről, és ilyen irányba mutat az orosz-bolgár megállapodás, és a szerb olajipar privatizációja is. Az eredmény az, hogy az Európai Unión belüli szolidaritásnak, és a tehetetlen uniós diplomáciának köszönhetően, tagállamaink lehetővé teszik Oroszország és Kína számára, hogy kiszorítsanak bennünket a

115

116

HU


világ e fontos térségéből. Megkérdem tehát a biztos asszonyt, milyen konkrét lépéseket tervez a Bizottság olyan projektek érdekében, mint az Ogyessza-Brody-Gdansk és a Nabucco vezeték? Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt is szeretném az előadónak megköszönni, hogy oly sok időt és energiát szentelt e jelentés elkészítésének. Sajnálatos módon azonban e kedvező megjegyzést követően azzal az észrevétellel kell folytatnom, hogy a jelentés rendkívül zavaros, rosszul szerkesztett, számos elem többször ismétlődik. A legfőbb kérdésem: kinek is készült ez a jelentés? Félek, hogy némi nyugtalanság lesz majd érzékelhető az érintett nemzetek körébe e szöveggel összefüggésben. Fejfájást okoz majd az adott országok diplomatáinak, hogy kiismerjék magukat a jelentésben foglalt bírálatok kezelésekor. Úgy gondolom, hogy a jövőbeni utalásokat elősegítendő, helyes volna különválasztani a határozatot és a magyarázó jelentést. Szeretném az egyik érintett állam, Kazahsztán példáját felhozni. 2006 végén Kazahsztán elnöke, Nursultan Nazarbajev Brüsszelbe látogatott. Úgy rémlik, a biztos asszony jelen volt akkor. Dicsérő, nagyra értékelő szavak hangzottak el az alkalommal. A jelentést olvasva az általános benyomás az, hogy a dicséret nem volt komoly vagy őszinte. A gáz- és olajellátásunk mértéke határozza meg objektivitásunkat? Nem tudunk arról, hogy Kazahsztánban a végrehajtás folyamatában van egy, „Átjáró Európába” elnevezésű program, amely a Köztársaság azon őszinte óhaját fejezi ki, hogy az érintett területeken Kazahsztán közelebb kerüljön az EU-hoz? Azt gondolom, a jelentés nem ad becsületes választ a kazahok kérdésére, hogy vajon földrajzilag és általánosabb ismérvek alapján Európa részének tekinthető, vagy sem. Úgy is érzem, hogy a jelentés hagyományosan atyáskodó hangneme, amellyel az EU szegény, írástudatlan rokonaihoz közeledik, nem elfogadható. A jelentés semmiféle megkülönböztetést nem tesz a térség egyes államai között, legyen bár szó az emberi jogokról, vagy a gazdasági és szociális fejlődésről. A kötelezettség, hogy a vizsgált országok közé illeszkedjenek Közép-Ázsia országai és Mongólia is, csak olyan kísérlet keretében mutatkozik logikusnak, amelyben egyetlen ernyő alatt próbáljuk meg összevonni az előadó által azonos geopolitikai jelentőséggel bírónak vélt országokat, feltételezve, hogy azok talán azonos platformra helyezkednek Oroszországgal és Kínával szemben. A határozat-tervezet egyes megfogalmazásai megkérdőjelezhetők. Mit jelent az R preambulumbekezdés állítása, miszerint több ország történelmileg, de jelenleg is komoly érdekeltségekkel rendelkezik a térségben? Azt értsük-e ezalatt, hogy támogatjuk egyes európai hatalmak hajdani gyarmatosító törekvéseit, vagy ez aggodalmunk kifejeződése néhány olajtársaság érdekeltsége miatt? Továbbá, az a megállapítás, hogy Oroszország és Kína megkísérli befolyását kiterjeszteni a Sanghai Együttműködési Szervezeten keresztül, ugyancsak nem tűnik számomra értelmezhetőnek. Végezetül, szeretném elmondani, hogy az EU-közép-ázsiai kapcsolatoknak és a helyi demokrácia és szociális-politikai fejlődésnek erősítésére irányuló tiszteletreméltó törekvést — a határozat megszövegezésének szakaszában — beárnyékolta bizonyos ambiciózus csoportok meglehetősen problematikusnak mutatkozó érdekeltsége. Tekintve az EU valós céljait és szükségleteit, a megszületett szöveg, megítélésem szerint, elfogadhatatlan. Bastiaan Belder, a IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony! Özdemir úr helyesen emelte ki jelentésében, hogy Közép-Ázsia fontos, stratégiai jelentőséggel bír az EU számára. Azt is felveti, hogy a nem-tagországokkal való megállapodásokat azzal a feltétellel szabad kialakítani, hogy azok egyértelműen elkötelezzék magukat az emberi jogok mellett. A párbeszédnek világosnak és nyíltnak kell lennie. Türkmenisztán az előadó által említett közép-ázsiai országok egyike. A vallási szabadság ebben az országban abszolút elképzelhetetlen. A vallást teljesen az állam ellenőrzi. „Ruhnama” az államvallás, és a Nijazov hajdani elnököt körbe vevő személyi kultusz jelentik a kiindulási pontot. A be-nem-jegyzett vallási csoportoknak így nehéz soruk van. Igen nehéz terepen kell magukat fenntartaniuk. A hivatalos hatóságok részéről kiinduló megfélemlítés korlátozza vallási szabadságukat, amint nem mozoghatnak szabadon, és nem rendelkezhetnek tulajdonnal sem. A Kalatajevszkij és Potolov orosz baptista lelkipásztorokkal kapcsolatos, múlt ősszel a Bizottságnak is feltett kérdésem, csak egyetlen példája az ottani áldatlan mindennapi állapotoknak. Ezért is kérem önöket, legyenek olyan jók, és vegyék figyelembe az általam beterjesztett 12. és 13. számú módosító javaslatot. Türkmenisztán fontos az Európai Unió számára az energia-ellátás diverzifikálása tekintetében. Ez kétségtelen. De figyelmet érdemel az általam említett vallási csoportok, és az egyéb kisebbségek helyzetéről szóló beszámolók okán is. Ugyanez vonatkozik a többi közép-ázsiai partnerre is. Számítok támogatásukra! Charles Tannock (PPE-DE). – Elnök asszony! Az EU és Közép-Ázsia közötti partnerség már régóta időszerű volt. Gratulálok Özdemir úrnak jelentéséért. Ezt a hatalmas és stratégiailag létfontosságú térséget három

19-02-2008

19-02-2008

HU


irányba húzzák: Kína, Oroszország és Európa felé. Alapvető fontosságú, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy Közép-Ázsia racionális választása az Európával való partnerség legyen. Türkmenisztán, elszigeteltségből való fokozatos kiemelkedése páratlan lehetőséget teremt az EU számára. A bőséges türkmén szénhidrogénleletek folyamatos és megbízható forrásként való biztosításával mérsékelheti Európának Oroszországtól való túlzott mértékű függését. Ez új, a Nabucco-projekttel összekapcsolódó, a Kaszpi-tengeren áthúzódó vezetéket igényel. Üzbegisztán, amelyet jogosan ért egyfajta kiközösítés az Andijan-mészárlást követően, emberi jogi párbeszédet kezdeményezett az Európai Unióval. Ez komoly előrelépésnek tekinthető. Nyilvánvaló, még tekintélyes haladást kell elérni, mielőtt Üzbegisztánt elfogadható demokratikus országgá nyilváníthatnánk. Üzbegisztán azonban létfontosságú szövetséges a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben, különös tekintettel Afganisztánra. Az EU részére Kazahsztán a közép-ázsiai koronagyémánt. Az országnak hatalmas olaj, gáz és ásványi kincs-, köztük uránium forrásai nyilvánvalóan csábítóak. Noha Kazahsztán a mi hagyományaink szerint nem tekinthető nyugati liberális demokráciának, jelentős fejlődést ért el sokvallású, világi, mohamedán többségű országként. Nem feledve, hogy alig 17 évvel ezelőtt még a Szovjetunió köztársasága volt, a 2010-es kazah EBESZ-elnökség még nagyobb lendületet adhat az országon belül a politikai szabadságok és az emberi jogok kiterjesztéséhez. Az ENP keleti kiterjesztésének előadójaként, korábban azt vetettem fel, hogy egy napon Kazahsztán az ENP tagjává válhat. Hiszem, hogy egy ehhez hasonló megoldás, egyszer, bekövetkezik. Jan Marinus Wiersma (PSE). – (NL) Elnök asszony! Üdvözletem az előadónak, Cem Özdemir úrnak. Kár, hogy Közép-Ázsia lakosainak többsége már ősidőkkel ezelőtt aludni ment. Az Európai Unió régóta megfeledkezett Közép-Ázsiáról. A most kidolgozott stratégia üdvözlendő lépés a szakadék áthidalása felé. Amint számos felszólaló kifejtette, az Uniónak jelentős érdekeltségei vannak a térségben. Mi olyan realista stratégiát szeretnénk, amely Közép-Ázsiával kialakított kapcsolataink, valamint az ottani fejlődés különböző elemeit egyidejűleg, egymással ötvözve, veszi figyelembe. Amint azt különképviselőnk, Pierre Morel számtalan alkalommal kifejtette, nincs mód az energia-párbeszéd kialakítására, csak ha segítünk megfelelően működő államokat kialakítani. A megfelelően működő államon pedig a demokratizálódás értendő. Nincs garancia a stratégia sikerére. Nagyon sok függ attól, hogy miként kerül e stratégia végrehajtásra. Ennek során különös figyelmet fordítunk az Európai Bizottságra, miként ülteti a gyakorlatba a stratégiát. Természetesen, ennek során az emberi jogok kérdését nem veszíthetjük szem elől. Üzbegisztánt illetően kitartok álláspontom mellett, hogy keménynek kell mutatkoznunk azzal az országgal szemben, egészen addig, amíg a rezsim nem adja egyértelmű jelét annak, hogy valóban kész demokratizálódni. Kazahsztán, fontos pont. Osztom azt az általános vélekedést, hogy ez az ország kulcspozíciót tölt be a térségben. Nem értek egyet Tannock úrral, hogy az országot az ENP-tagok közé kell emelnünk, de keresnünk kell a kapcsolatok javításának lehetőségeit. Jártam ott, és megtapasztaltam az országban feszülő energiákat, nemcsak a gazdaságét, hanem a társadalomét is. Örülök, hogy egyetértés született abban, hogy Kazahsztán felvállalhatja-e az EBESZ elnökségét vagy sem. Örülök annak is, hogy ez az egyetértés, ez a döntés néhány feltételt is magával hozott. Az elkövetkező években követhetjük a kazahsztáni fejleményeket, és megfigyelhetjük, hogy teljesülnek-e a feltételek. Egy végső megjegyzés. Egy csomó dolgot tehetünk Közép-Ázsiában. De csak akkor, ha észben tartjuk Oroszország és Kína térségbeli szerepét. Tehát, az Oroszország és Kína irányában megvalósított politikánkban is helyet kell biztosítanunk a térség irányában megmutatkozó, fokozódó érdekeltségünknek. Amikor ott jártam, Kazahsztánban, felvilágosítottak, hogy számukra Oroszország és Kína nem jelentenek kizárólagosan fontos partnereket. Ők szorosabb kapcsolatokra törekszenek az Európai Unióval is. Stratégiánk nagyon jó választ jelenthet e felvetésre. Ona Juknevičienė (ALDE). – Elnök asszony! Szeretném gratulációmmal kezdeni, Özdemir úr felé, ezen átfogó jelentésért. A Közép-Ázsiai Országokkal Kapcsolatot Tartó Küldöttség elnökeként, és e határozattal összefüggésben, szeretnék néhány, általam fontosnak ítélt kérdésre kitérni. Először, Közép-Ázsia nyilvánvalóan fokozódó jelentőséggel bír az Európai Unió, és a világ egésze számára is, semmi kétség, gazdag energiaforrásainak köszönhetően. Közös érdekeltségünk van a biztonság javításában,

117

118

HU


a terrorizmus és a kábítószercsempészet fenyegetésével szembeni küzdelemben. Örülök, hogy a Közép-Ázsiával való új partnerség uniós stratégiájában, amint a határozatban is történik, ezek a kérdések igen markánsan megjelennek. A térség kulcsfontosságú geostratégiai pozíciót foglal el, különösen miután olyan országokkal határos, mint Afganisztán, Kína és Oroszország. Ennél fogva — az előbbi összefüggések tükrében is — világosan meg kell fogalmaznunk céljainkat, prioritásainkat. 2010-ben Kazahsztán lesz az EBESZ elnöke, amely szervezet felelős a demokrácia és az alapvető emberi jogok biztosításáért. Örülök partnereinknek, de aggódom a kazah nép miatt, hiszen a jelenlegi választott parlamentben egyetlen ellenzéki képviselő sincs. Közép-Ázsia valamennyi országának még hosszú utat kell bejárnia a gazdasági és politikai reformoknak, és a demokratikus társadalmak építésének útján. A hajdani szovjet köztársaságok példája, így hazámé is, azt igazolja, hogy 17 év függetlenség még nem elegendően hosszú idő radikális változások teljes körű eléréséhez. Nekünk azonban célba kell juttatnunk egyértelmű üzenetünket, miszerint Európa nem törekszik anyagi előnyökre az emberi értékek rovására. Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Elnök asszony, biztos asszony! A függetlenség közel húsz évvel ezelőtti elnyerése óta, a rabság évei után, az Özdemir úr jelentésében vizsgált közép-ázsiai országokban teljes kultúra-váltás zajlott le. Nyilvánvalóan, ezek az országok új szabadságukat a múltbéli gyakorlattal és szokásokkal együtt élik meg. Nehéz változásokat ilyen rövid idő alatt elérni. E nemzetek a hosszú hagyományaikra alapozódó kulturális különbözőségüknek köszönhetik fennmaradásukat. Ezt nekünk tiszteletben lehet, és kell tartanuk. Változás csak lassan következhet be, hogy ne támadjanak ellenérzések a mi kultúránkkal és elvárásainkkal szemben. Az Orosz Föderációval való gazdasági kapcsolatok a függetlenséget követően is fennmaradtak, még ma is erősek. Az orosz kultúra, tudomány, gazdaság még ma is óriási hatást gyakorol a most már független államokra. Hacsak nem teremtjük meg az Európai Unió révén a kapcsolat-választás lehetőségét, az érintett országok bennünket érintő elvárásai ellenére kudarcot vallunk. A gazdasággal kell kezdenünk: az orosz vezetéket, az orosz műszaki létesítményeket váltsuk ki a mienkkel, az orosz nyelvet az angollal. Ez teremti meg a kulturális rendszerváltást. Gerard Batten (IND/DEM). – Elnök asszony! Ez a jelentés azt az aggodalmat tükrözi, hogy a 2007 októberében, széleskörű vita nélküli népszavazáson elfogadott, új kirgiz alkotmány megváltoztathatja az erőegyensúlyt. A kirgiz alkotmányt egy vitatott népszavazás módosította 1996-ban, majd 2003-ban volt egy újabb referendum, amely további alkotmányos változtatásokat fogadott el. A jelentés kifogásolja még a közép-ázsiai köztársaságban „a belső ellenőrzés fenntartásával kapcsolatos aggodalmat”, amely „olyan rendszerek adottsága, amelyek csekély érdeklődést mutatnak a kormányzásuk alapját alkotni képes népi egyetértés megszerzése iránt”. Álljunk meg egy percre! Kiről is beszélünk itt? Alkotmányos változás, amely „módosítja az erőviszonyokat”, „a belső ellenőrzés fenntartásával kapcsolatos aggodalom”, „kevés érdeklődéssel a népi egyetértés iránt”, amelyre a politikai elit hatalma alapozódhat. Ez úgy hangzik, mint az angol, Függetlenségi Párt jelentése az európai alkotmányról, bocsánat, a Lisszaboni Szerződésre gondoltam. Kétlem, hogy az öt közép-ázsiai köztársaság a demokrácia és jogállamiság modelljeként szolgálhatna, de legalább, amikor Kirgisztán politikusai meg akarták változtatni az alkotmányt, volt bennük annyi tisztesség, hogy kikérték ehhez a nép népszavazáson keresztüli jóváhagyását. Ez valami olyan tisztesség és bátorság, amely nem jellemezte az Európai Uniót az európai népekkel szemben. Rihards Pīks (PPE-DE). – (LV) Köszönöm elnök asszony! Elsőként is, szeretném köszönteni az előadót, az árnyék-előadót és segítőit, hiszen a jelentés igen átfogó, számos utalást és dokumentációs kutatást tartalmaz, valamint elkülönült elemzéseket az egyes országokra vonatkozóan. Szeretném azonban felhívni figyelmüket néhány témára, amely — véleményem szerint — nem megfelelő kezelésben részesült. Igaz, előbb szeretném hozzáfűzni, hogy biztos asszony leírása az érintett országokban a közeljövőben kivitelezni tervezett specifikus intézkedésekről, jelentős dicséretet érdemel. Úgy tűnik azonban, hogy a jelentésből és általában az Európai Unió stratégiából, ezekkel az országokkal összefüggésben, hiányzik a stratégiai gondolkodás. Miközben, mint látom, Oroszország, Kína, Dél-Korea és India mindegyike igen tekintélyes befolyással rendelkezik a

19-02-2008

19-02-2008

HU


térségben. Szeretném figyelmüket egy olyan ügyre is ráirányítani, amelyet, azt hiszem Adam Bielan képviselőtársam már érintett. 2007. október 10-én több ország vezetői találkoztak Vilniuszban a Kaszpi-tenger felől érkező energia-ellátó vezetékről tárgyalva. Azt egy héttel megelőzően, Putyin elnök, aki nem túl gyakran látogat külföldre, Nazarbajevvel együtt Türkmenisztánba utazott, és valamivel magasabb árat kínálva a gázért, olyan tartalmú politikai megállapodást írt alá, hogy minden Türkmenisztánból és Kazahsztánból származó földgáz orosz vezetéken keresztül kerül majd szállításra. Tehát, gyakorlatilag, azt is mondhatjuk, hogy pár lépéssel megelőzte képviselőtársunk döntését. Azt hiszem, bizonyos hasonlatosságokat fedezhetünk fel az andijani eseményeknél is, ahol pár hónappal később, Üzbegisztán elnöke kényszerült arra, hogy követelje az amerikai katonai támaszpont bezárását. Úgy látom, nekünk ezekre a szempontoknak is nagyobb figyelmet kell szentelnünk. … Egyszerűen szeretném ráirányítani a figyelmet arra a tényre, hogy sokkal alaposabban kellene elemezni, majd figyelembe venni, ezeket a stratégiai vonatkozásokat is. Köszönöm. Józef Pinior (PSE). – Elnök asszony! Elsőként is, gratulálok Özdemir úrnak, kiváló jelentéséért, a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégiáért. Közép-Ázsia része a nagy eurázsiai civilizációkat az antik időktől összekötő útnak. Napjaink globális összefüggésrendszerében az ősi selyemút a térség magas szintű politikai, kulturális és kereskedelmi lehetőségeinek szimbólumaként fogható fel. Közép-Ázsia az a régió, ahol az Európai Unió, Kína, India, és Irán találkozik. Nincs kétség afelől, hogy az elkövetkező években a térség államai, - Kazahsztán, a Kirgiz Köztársaság, Türkmenisztán, és Üzbegisztán — az EU külkapcsolatok kiemelt területei közé tartoznak. Apropó, Közép-Ázsia az a térség, amelyben az EU és Törökország közös érdekeltségekkel rendelkezik. Törökország regionális kulturális, nyelvi és stratégiai hatása a török uniós tagság egyik érvét jelentheti. Hadd említsek két pontot. Először, az EU-nak segítenie kell ezeket az országokat az emberi jogok, a demokrácia és az oktatás terén. Szükség van az uniós támogatásra ezekben az országokban a civil társadalom, a liberális demokratikus változások és a jogállamiság fejlesztésére. Másodszor, szeretném kiemelni a partnerség fontosságát az energiapolitika területén. Különleges figyelemben kell részesíteni az olyan programokat, amelyek a közép-ázsiai kőolaj- és földgázmezőket és elosztórendszereket az európai uniós vezetékekkel kapcsolják össze, beleértve az olyan majdani projekteket is, mint a Nabucco. A Közép-Ázsia és a Fekete-tenger térsége közötti, az energia- és közlekedési szektorokat érintő együttműködés továbbfejlesztése elengedhetetlen az uniós célok elérése tekintetében. Olle Schmidt (ALDE). – (SV) Elnök asszony, biztos asszony! A Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia nagy előrelépés. A különmegbízott, valamint a Kirgiz Köztársaságban és Tádzsikisztánban létrehozni tervezett képviseletek révén is fokozva egymás kölcsönös kiismerhetőségét, kedvezőbb feltételek teremtődnek az egyes országokkal folytatandó intenzív párbeszédhez, és megváltozik térségbeli működésünk feltételrendszere is. Közép-Ázsia jelentősége felértékelődik, különösen —amint ez említést nyert — a nem Oroszország által közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött energiaforrásokhoz való hozzáférés tekintetében. A térséget új államok alkotják, amelyeket segítségben kell részesíteni demokratikus jellegűk fejlesztésében és megerősítésében, bűnözés elleni küzdelmükben, és a kábítószerek, bizonyos térségbeli államokon áthaladó, Oroszország és az EU irányában mutató forgalmának leállításában. Ugyanakkor ezek az országok fontos partnerek abban a küzdelemben is, amelyet a terrorizmus melegágyának felszámolása érdekében folytatunk. Az EU-nak megadatik egy lehetőség, hogy külpolitikai téren, a puha politikai eszközökkel, a segélyezés és kereskedelem révén előnyökhöz jusson. Egyidejűleg, az Unió hozzájárulhat a demokratikus intézmények, a törvényességen alapuló, az emberi jogokat, a valódi szólás- és sajtószabadságot tiszteletben tartó, működőképes állam kiépítéséhez. A közép-ázsiai országok erőteljesen érdekeltek olyan lehetőségek megteremtetésében, amelyek révén diverzifikálhatják kőolaj és földgáz-exportjukat. Nekünk, itt, az EU-ban, hatékony, megfelelően finanszírozott alternatívákat kell létrehoznunk az orosz és kínai javaslatokkal szemben. Az EU-nak felelősséget kell vállalni egy közös energiapolitika kidolgozásában. Másként fennáll annak a kockázata, hogy közös erőfeszítéseink kudarcot vallanak. A még több számú közép-ázsiai, orosz tulajdonú olaj- és gázvezeték nem azt az energiaipari függetlenséget jelenti, amelyre magunk az EU-ban törekszünk. Janusz Wojciechowski (UEN). – (PL) Elnök asszony! Kazahsztán az általam legjobban ismert közép-ázsiai ország. Hatalmas ország, Kína, Szibéria és Európa között elterülve. Paradox módon, mi olyan országokat

119

120

HU


sorolunk Közép-Ázsiához, amelyek egy része — földrajzilag — Európában fekszik. Kazahsztán, 16 milliós népességgel, több mint 100 etnikai csoporttal és vallással, hagyományait és történelmét tekintve távol áll tőlünk. Mégis, az ország politikája, népének törekvése az Európához való kötődés vágyát tükrözi. Kulturális szempontok szerint Kazahsztán még inkább európai, mint ázsiai. Számos problémával birkózik, de szilárd ország, amely demokratikus reformokat hajt végre. S a térség stabilitása az egész világ stabilitása szempontjából is nagyon fontos. Kazahsztánban, de a térség más államaiban is, támogatnunk kell a stabilizáció és az Európához való közeledés folyamatát. Támogatnunk kell mindent, ami azt a célt szolgálja, hogy közelebb hozza a közép-ázsiai országokat Európához, különös tekintettel arra, hogy azok fontos szerepet játszhatnak Európa energia ellátásának biztosításában. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) hölgyeim és uraim! Mint a fekete-tengeri együttműködés témájának előadója, szeretném kiemelni a közép-ázsiai és fekete-tengeri térség közötti, interregionális együttműködés kiemelkedő jelentőségét. Köszönöm az előadónak, hogy e témához kapcsolódó megjegyzéseimet figyelembe vette, és remélem, hogy mind a Bizottság, mind a Tanács — az új közép-ázsiai stratégia kivitelezésekor — folyamatosan erőfeszítéseket tesz majd azok gyakorlati megvalósítására. Mind az Európai Uniónak, mind a közép-ázsiai és a fekete-tengeri térség államainak célkitűzése a két térség közötti együttműködés, és annak megszilárdítása. Ez legegyértelműbb formában az energia- és a közlekedési szektorokban mutatkozik meg, miután Közép-Ázsia fontos energiaforrásként jelenik meg az Európai Unió számára. Következésképpen, üdvözlöm azt a tényt, hogy a jelentés e kulcsterületre koncentrál. Mindenekelőtt, az uniós energia-biztonság és beszerzési diverzifikáció fontos elemeként, szükség van a közép-ázsiai források, valamint a fekete-tengeri térség, s végül az Európa Unió közötti közlekedési útvonalak, és a kapcsolódó energetikai infrastruktúra fejlesztésére. Ezért is, ragaszkodom a Nabucco-projekt létfontosságú jellegének elismeréséhez, és támogatom a jelentés azon felhívását, hogy forduljon fokozott figyelem annak sikeres megvalósítása felé. Másodszor, egy markáns energiapolitika magában foglalja az átlátható és versenyképes energiapiacot is. Fontos az Európai Unió számára, hogy a közép-ázsiai és a fekete-tengeri országokkal folytatott párbeszéd ösztönzésével, és egyéb intézkedésekkel, mint amilyen az érintett államok Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozásának előmozdítása, bátorítsa az ilyen irányba mutató lépéseket. Mindazonáltal célkitűzéseinknek egy nagy, átfogó, a fenntartható stabilitásra és fejlődésre összpontosító közép-ázsiai stratégiában kell egyesülniük. Ebből következően, az energiapolitika mellett, nagyon fontos — mind az öt köztársaságban — előmozdítani azokat a reformokat, amelyeknek az emberi jogok, a jó kormányzás, az oktatásügy, és az egész életen át tartó tanulás képezik központi elemeit. Vural Öger (PSE). – (DE) Elnök asszony! hölgyeim és uraim! Elsőként gratulálok Özdemir úrnak, nagyon sikeres jelentéséért. Az Európai Unió csatlakozott a Közép-Ázsiáért folytatott versenyhez. Tette ezt habozó léptekkel, és későn mutatva érdeklődést a térség iránt, így leszakadva Oroszország, Kína és az USA mögött. Egészen eddig Közép-Ázsia nem fogadta el az Európai Uniót globális szereplőként. A Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia már régóta esedékes volt, különösen az Oroszországtól való energia-függés mérséklésének egyik eszközeként. A német elnökség kezdeményezte a stratégiát. Fontos, hogy most lássuk a következményeket is. Sajnálatos, hogy egyre inkább az tűnik elő, hogy az EU még mindig nem beszél egy nyelvet külső energiapolitikájában. Nekünk, Európában, figyelmünket mindenekelőtt a diverzifikációra, közös érdekeink képviseletére, és a válsághelyzetben tanúsítandó szolidaritásra kell, hogy összpontosítsuk. Mégis, az uniós tagállamoknak harmadik országokkal kötött kétoldalú energia-megállapodásai folyamatosan megkérdőjelezik az Európai Unió képességét közös álláspont elfoglalására. Miközben az Európai Uniónak és állampolgárainak érdeke az, hogy közös külső energiapolitika valósuljon meg. Nem tekinthetjük azonban, az egyébként polgáraink számára rendkívül fontos energia-ellátást a térséghez való uniós viszonyulásunk kizárólagos elemének. Nem törekszünk egyoldalú nyereségre a Közép-Ázsiával való stratégiánk révén. E tekintetben Európát meg kell különböztetni a térség más szereplőitől. Számunkra az együttműködés sokkalta inkább a közép-ázsiai köztársaságok megsegítését jelenti a törvényesség, a társadalom demokratikus formáinak fejlesztése terén, szilárd gazdasággal kiegészülve. Amennyiben Európa itt sikereket ér el, azt a térség polgárai sokkalta inkább megérzik, mint bármi mást. Ugyanakkor Európának a szükséges óvatossággal kell haladnia, mert a nyugati tanácsokat igen könnyedén az atyáskodó vagy beavatkozó magatartással téveszthetik össze.

19-02-2008

19-02-2008

HU


A világ az EU-n kívül is mind erőteljesebben összetart, s nekünk is konstruktív párbeszédre kell törekednünk a közép-ázsiai országokkal. Partnerségre, amely nem keltheti annak látszatát, hogy Európát csak az érdekli, ami számára hasznos. A partnerségnek a kölcsönös előnyükre kell építenünk. Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) – Tisztelt elnök asszony, biztos asszony! Vámbéry Ármin, hazám szülötte, 150 évvel ezelőtt első európaiként adott hírt a világnak a zárt közép-ázsiai viszonyokról, az orosz hódítás előtti kulturális, államigazgatási és kereskedelmi állapotokról. Akkor itt már évszázadok óta volt e térség – mint a selyemút Európa és Ázsia között – szárazföldi köldökzsinór. Hosszú orosz, szovjet uralmat követően Közép-Ázsia öt országa ismét betöltheti Európa és Ázsia között e köldökzsinór szerepét. Sok esetben sajnos már ma is az, hiszen az illegális ember- és kábítószer-kereskedelem jó része ma is ezeken az országokon keresztül érkezik Ázsiából Európába, miképpen a földgáz is. Éppen ezért volt és van szüksége Európának egy stratégiára közép-ázsiai kapcsolatait építendő. Európa azonban nem akarhatja, hogy az együttműködés csak az onnan érkező veszélyek elhárításáról, valamint az energiához és a nyersanyagokhoz való hozzáférésről szóljon, vagy arról, hogy Európa hogyan próbálja demokráciára, emberi jogokra oktatni e térséget. Valódi együttműködést kell kiépíteni a térséggel, ezért támogatom, hogy az Unió segítse elő a közép-ázsiai országok WTO-tagságát és integrációját a nemzetközi kereskedelembe. Európának minden lehetséges módon segítenie kell e térség gazdasági, szociális, politikai fejlődését és modernizációját. Ez azonban csak a kölcsönös bizalom alapján történhet. Éppen ezért fontos az együttműködésben prioritást adni a környezetvédelemnek. A klímaváltozás, a krónikus vízhasználati problémák vagy a korábbi szennyezések kármentesítése mind olyan területek, amelyek nagyobb figyelmet érdemelnének. Ezzel párhuzamosan Európának szigorúan tartózkodnia kell minden olyan projekttől, amely környezetszennyező, amely az ott lakók életét tönkreteszi. Már felhívtam a Bizottság figyelmét az EBRD által is finanszírozott ciános technológiával működő aranybányászat negatív megítélésére a kirgiz és az üzbég civil szervezetek részéről. Európa nem támogathat ilyen technológiát semmi pénzért sem Európában, sem Európán kívül. Köszönöm szépen. Elisabeth Jeggle (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Magam is az előadó, és a jelentéssel foglalkozó valamennyi árnyékelőadó köszöntésével kezdeném. Ezzel, a Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiával, és ezzel az első széleskörű parlamenti vitával határozott és megfelelő lépéseket teszünk a párbeszéd erősítése, és a számunkra jelentkező kihívásoknak való megfelelés irányában, mint erre biztos asszony is utalt. Ez a stratégia rövid lépéseket jelent egy hosszú úton. Örülök, hogy szorosabb együttműködés alakul ki a térséggel, de annak is, hogy ez nem egy egyirányú út, hanem a kölcsönös bizalmon alapuló véleménycsere. A mai napi vita azt mutatja, hogy Közép-Ázsiáról beszélve egyensúlyoznunk kell. A különböző közép-ázsiai országok igen eltérő sajátosságokkal rendelkeznek. Nekünk igen eltérő igényeknek kell igy megfelelnünk. Energiát akarunk importálni, de biztonságos alapon, és szeretnénk a demokráciát és az emberi jogokat exportálni. Szeretnénk e két faktort kombinálni, ami nem egyszerű. 1999 óta vagyok a Közép Ázsia országaival foglalkozó bizottság tagja. Ismerem ezeket az országokat. Sokat tanultam az ottani emberektől, tudom, nekik is van tartásuk, önbecsülésük, amelyet nem adnának fel. Ezért is nagyon óvatosan, és gyakran pragmatikus magatartást tanúsítva kell előrehaladnunk. És ezzel elérkeztem Üzbegisztánhoz. Ez az ország jelenleg nagy léptekkel halad előre. Olyan lépésekkel, amelyeket üdvözölnünk kell. A halálbüntetést január 1-ével eltörölték. Köszönöm az előadó szóbeli módosítását. Tovább lépve, bevezetésre került a habeas corpus elve is, azaz most már a bíróság állapítja meg a letartóztatás jogosságát. Idén májusban, a Bizottsággal együtt, a második emberi jogi megbeszélésünkre kerül majd sor. Remélem, a program meg is valósul. Tehát, egy újabb, jó lépéssel követjük a megelőzőket. Hadd mondjam el, hogy támogatom az UEN képviselőcsoport által benyújtott módosító javaslatokat, mert egyetértek azokkal, mert azokat a párbeszéd irányában mutató lépésnek tartom, és mert nekünk párbeszédre és partnerségre van szükségünk. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony! Az Európai Uniónak jóval aktívabban be kellene kapcsolódnia a közép-ázsiai folyamatokba, a térségbeli gazdasági és szociális fejlődés előmozdításába. Jelenleg a mi hatásunk mérsékelt. Elsősorban Moszkva, Peking és Washington van igazán jelen a régióban.

121

122

HU


Egy aktívabb szerep érdekében a gazdasági és politikai együttműködésre vonatkozó elképzelésekkel kell rendelkeznünk. Csatlakoznunk kell a Kazahsztán, a Kirgiz Köztársaság, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, és Üzbegisztán igényeit kielégítő projektekhez, beruházásokhoz, programokhoz. Ugyanakkor ezeket az országokat aktívabb intra-regionális együttműködésre is bátorítanunk kell. Észben kell tartanunk, hogy ez nem egy egyszerű dolog, mivel az etnikailag, nyelvileg, vallási, politikai és társadalmi tekintetben végtelenül sokszínű régió mind a mai napig erősen orosz befolyás alatt. Az Európai Unió prioritása az legyen, hogy olyan területeken szorgalmazza az együttműködés felerősítését, mint az energia, a kereskedelem, az oktatásügy, az infrastruktúra, a biztonság és a regionális integráció. Összpontosítanunk kell a demokratizálódás folyamatának továbbvitelére, az oktatásügy fejlesztésére, és a szegénység felszámolására. Ez erősíti a világ e stratégiai fontosságú térségének biztonságát, társadalmi és gazdasági stabilitását, teszi együttműködésünket hatékonyabbá. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök asszony! Első megjegyzésem: mind az öt közép-ázsiai állam az EBESZ tagja, amely azt jelenti, hogy — a nemzetek közössége felé — kötelezettségként vállalták az alapvető szabadságjogok, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartását. A kötelezettségek teljesítésének mértékét illetően különböznek egymástól. Másodszor: a térségbeli problémák képezte háttérben is, pozitív módon kiemelkedik Kazahsztán. Ott, 2007 augusztusában, parlamenti választásokat tartottak, amelyeket megfigyelőként követtem. Bizonyos fenntartások ellenére, a választásokat a nemzetközi közösség demokratikusnak ismerte el. Harmadszor: amennyiben az Európai Unió Oroszország mellett más kőolaj és földgáz forrásokat is biztosítani akar, akkor stratégiai együttműködésre kell törekednie a közép-ázsiai országokkal, és különösen Kazahsztánnal. Ez Kazahsztán európai törekvéseinek bátorítását és támogatását jelenti. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök asszony! Nagyon érdekes vitát folytattunk. Mindig sajnálom, hogy késő éjjel kerül az ilyenekre sor, és oly kevés képviselő marad jelen. Önöknek köszönöm, hogy kitartottak. Azt gondolom, hogy önök közül sokan utaltak arra, amit magam, személyesen is gondolok, hogy előttünk van egy feltétlenül szükségesnek ítélhető stratégia, és ez a stratégia az adott térség stabilizációjának és biztonságának elérésére irányul. Igen, mi, az Európai Unióban azon vagyunk, hogy haladjunk előre. 2000-ben az EBESZ soros elnöke voltam, és megismerkedtem ezekkel az országokkal. Amint mások is mondták, nagyon érdekes országok. És igen különbözőek. Igaz az is, hogy Kazahsztán a „sztár” közöttük, de még ott is sok a teendő. Ott van a mindenki által említett emberi jogok témája. A szegénység felszámolásáé, és különösen az oktatásügyé, de felvetődnek az emberi jogok általánosabb területének egyéb kérdései is. És, természetesen, itt van az energia súlyos kérdése. Tehát tudom, hogy mennyi mindent kell tennünk, és örömmel tölt el, hogy végre az Európai Unió sokkal többet tesz, mint tett a múltban, együtt — mint mondtam — a német elnökséggel. Szólnék most pár szót a különböző témákról. A szegénység felszámolása kiemelkedő fontosságú kérdés, és azon területek egyike, amelyekre az országstratégiákban figyelmünket összpontosítottuk. A Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia kidolgozása menetében általunk készített politikai dokumentum valóban inkább a politikai prioritásokkal foglalkozik, de az országstratégiákban megemlítünk minden, a fejlesztési együttműködési eszközhöz kapcsolható kötelezettséget is. Ezzel olyan területekre irányítjuk a figyelmet, mint az oktatásügy, az egészségügy, a vidékfejlesztés, a szociális védelem, és még markánsabban a veszélyeztetett családok és a nehéz helyzetben lévő gyermekek. A közegészségügy és a fertőző betegségek körén belül van egy meghatározó tényező: az AIDS a malária, a TBC globális alapja, amelynek igénybevétele révén a közép-ázsiai országok mindegyike támogatásra jogosult. Ez s a kérdések egyik oldala, és bizonyos, hogy foglalkozunk majd ezzel. A másik oldalon ott van az energia kérdése. Mind a Nabucco-vezeték, mind az Ogyessza-Brody-Gdańsk távvezeték említést nyert, amint, általánosságban, az energiabiztonság is. Teljesen egyetértek önökkel, hogy energiapolitikánk diverzifikálását akarjuk, még ha nem is jutottunk el napjainkra oda, ahova érkezni szeretnénk. A legfontosabb azonban, hogy meghoztuk ezt az egyértelmű döntést. Az Ogyessza-Brody-Gdańsk vezetékkel összefüggésben azt mondanám, hogy a Bizottság mindent tőle telhetőt megtesz, hogy az EU energia-ellátását, és annak útjait diverzifikálja. Természetesen, Közép-Ázsiának rendkívüli szerep jut itt. Az említett vezeték fontos projektként jelentkezik erőfeszítéseink keretében. A

19-02-2008

19-02-2008

HU


vezeték feltöltése érdekében elsőként, és legfontosabbként, a Kaszpi-tengernél húzódó vezetékkel kell foglalkoznunk, hogy a közép-ázsiai forrásokat a Fekete-tengerhez eljuttassuk. Mindössze pár nappal ezelőtt került sor a legelső fekete-tengeri regionális szinergia konferenciára, amely a legelső lépést jelentette ezek kérdések regionális keretekben való kezelése felé. Eltekintve ettől, kezelnünk kell az energia-biztonság kérdését a Nabucco-vezetékkel összefüggésben is. Az továbbra is a Bizottság prioritását képezi, és továbbra is támogatásunkat bírja. Korántsem egy megbukott ügy, amint azt önök közül néhányan gondolják. Vannak tehát energiapolitikai prioritásaink. Mellesleg, a kimunkálás folyamatában van egy energiával kapcsolatos egyetértési nyilatkozat Türkmenisztánnal is. Már aláírtunk egy hasonlót Kazahsztánnal, és nyilvánvalóan folytatjuk a hidak építését a Kaukázus és Közép-Ázsia különböző országai között. Valaki rákérdezett Mongóliára. Közép-Ázsia öt országa, a Szovjetunió széthullását követően ugyanazon közelmúltat élte meg. Valamennyi nagyon fiatal nemzet. Ez azt jelenti, hogy hasonló kihívásokkal is kerülnek szembe a társadalom politikai és gazdasági átalakulása terén. Amint azonban tudják, Mongólia történelme meglehetősen eltérő. Ezért is nem építettük be Mongóliát ebbe a stratégába. Korántsem zárjuk ki azonban, hogy Közép-Ázsiától délre is kitekintsünk, és továbbra is számítunk a Mongóliával való együttműködésre. Ma, az egy eléggé demokratizálódott ország, ahol igen sok pozitív intézkedést és pozitív lépést tapasztalunk. Kazahsztán lesz valóban az EBESZ elnöke 2010-ben. Szeretném elmondani önöknek, hogy mindenkor támogattam ezt az elképzelést, azzal a feltétellel, hogy Kazahsztán folytatja a még megtenni szükséges, nem kevés számú lépést. Többet kell tennie a sajtószabadság, a választási jogok, a politikai pártok bejegyeztetése terén, de összességében az ország jó irányban halad. Végül, Kazahsztán az európai szomszédságpolitika által is érintett. Kérem, valamelyest különítsük el egymástól a közép-ázsiai stratégát, és az az európai szomszédságpolitikát, noha ez utóbbi egyes elemei megjelenhetnek majd egy külön egyezményben, különösen Kazahsztánnal összefüggésben. Mert tudjuk, ez az az állam Közép-Ázsia térségében, amely a pozitív szellemiséget elsőként kisugározni képes lehet. Remélem, a többiek követik példáját. Cem Özdemir, előadó. − (DE) Elnök asszony, biztos asszony! Elsőként is megköszönném minden képviselőtársamnak a vitában való részvételt. Köszönöm a megkeresett bizottságoktól beérkezett véleményeket is, és természetesen, köszönöm a(z illetékes parlamenti) Bizottság elnökének, Juknevičienė asszonynak hozzájárulását. Hálás vagyok azoknak is, akik módosító indítványokkal éltek. Jeggle asszony már utalt arra a módosításra, amely az egyébként általunk melegen üdvözölt, halálbüntetés üzbegisztáni eltörlése kapcsán született. Szükségesnek érzem, hogy rámutassak, aggodalommal figyeljük, hogy az Üzbegisztánnal határos országokban ellenzéki politikusok és újságírók titokzatos körülmények között halnak meg. Ezzel is foglalkoznunk kell a térség kapcsán. A legfontosabb kérdés az: miként adhatjuk át értékeinket anélkül, hogy megtagadnánk érdekeltségeinket. S éppen itt nyílik lehetőség az Európai Unió számára. Mert mi többet tudunk felajánlani a puszta függésnél, vagy az érintett országok kizsákmányolásánál. Az egyszerű, de égető kérdés az, miként kapcsolhatjuk össze a hosszú távú stabilitást a demokratikus fejlődéssel. E területen nagy lehetőségek nyílnak az őszinte partnerség kifejlesztésére a közép-ázsiai országok és az Európai Unió között. Mi nem kevesebbet célzunk meg, mint a gazdasági és demokratikus fejlődés komplex csomagjának végrehajtását, beleértve a kulturális és tudományos cserét, amely viszont jelzi, hogy prioritást egyértelműen a környezetvédelemnek és a civil társadalom fejlődésének tulajdonítunk. Hadd térjek ki röviden egy pontra, amely, tudom, ismert az önök számára is: az Aral-tóval kapcsolatos környezetvédelmi katasztrófára gondolok, amely ma már a szűkebb térségen kívül is ismert, és a világ egyik legnagyobb környezetvédelmi katasztrófája. Az érintett országok e problémát, segítség nélkül, nem képesek kezelni. Itt ismét mód van szolidaritásunk kinyilvánítására, a segítségnyújtásra. Vannak jó hírek is azonban, ha visszaidézzük, hogy Törökország személyében van egy fontos partnerünk, amely közeli szomszéd, és ráadásul olyan ország, amely szeretne belépni az Európai Unióba. Tapasztalataival hozzájárulhat a közös fejlesztési stratégiához. Az Európai Unió sikere azon lesz lemérhető, hogy miként lesz képes összefogott stratégiát kialakítani Közép-Ázsiával kapcsolatban. Amennyiben globális szerepjátszásra törekszik, akkor az Európai Uniónak olyan stratégiát kell kialakítania, amelynek keretében képes közös érdekeltségeit meg is fogalmazni. Elnök. − A vitát berekesztem.

123

124

HU


A szavazásra 2008. február 20-án, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilakozatok (142. cikk) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. – (IT) A Közép-Ázsiával foglalkozó Bizottság munkájának részeként, mely Bizottságnak tagja vagyok, módomban állt felkeresni a jelentésben érintett terület országait. Megfigyelhettem azt az érdemi fejlődést, amelyet ezek az országok számos területen — különösen az EU részéről érkező erőteljes ráhatásnak köszönhetően — a környezetvédelemtől kezdődően a szociális szféráig felmutathatnak. Remélhetően, az EU folytatja a világ e részében megkezdett munkáját, szem előtt tartva, hogy ezek a nemzetek kulcsfontosságú szövetségeseink a nemzetközi terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni harcunkban. Remélhető, hogy felgyorsul a párbeszéd az EU és ezen országok között. A Tanács és a Bizottság felé is megfogalmazódik az a kérés, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a polgároknak a társadalmi lét kulcsterületein való erőteljesebb védelemben részesítése érdekében. Így erősítsék a nők jogairól szóló, hatályban lévő törvényeket, azok alkalmazását, folytassák fáradhatatlan küzdelmüket a gyermekek kizsákmányolása ellen, a meghatározó oktatásügyi reformok végrehajtásáért, és — tekintettel ezen övezeten belül a fertőző betegségek számának tekintélyes emelkedésére — az egészségügyi szolgáltatás reformjáért amely ezen országok számára is prioritást jelent.

14. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 15. Az ülésnap berekesztése (Az ülést 23.55-kor berekesztik.)

19-02-2008

2008. FEBRUÁR 19., KEDD

Recommend Documents