Sandomierz, 2014. augusztus 19, kedd, 62. nap A terveknek megfelelően hatkor keltünk és hét órakor már a kamionok között gyötrődtünk Augustow utcáin. Egész nap változó erősségű forgalomban, változó minőségű utakon jártunk. A legrosszabb az volt, amikor keskeny, padka nélküli, nyomvályús utakon jöttek szembe a kamionok egymást követve. Csak kétszer álltunk meg, egyszer tankolni pár percre, egyszer pedig dél körül betértünk egy Lidl-be, pihenésként. Így is fél négy lett, mire ideértünk. Egész utunk eseménymentes volt, csak a vége lett egy rémálom. A négy sávos 79-es út mellett közvetlenül van a kemping, mi elmentünk mellette, mert a megkapott koordináta az út túloldalára mutatott. Egy többszintes csomópontban történő tekergés után kerültünk vissza erre az oldalra, de nem tudtunk bejutni a kempingbe, csak jó öt kilométeres kerülővel a városban. Mire ideértünk, elkezdett cseperegni az eső. A kempingben, amikor mutattuk CampingCheque Gold Card-unkat, azt undorral tolták félre, és mondták, hogy nem fogadják el. Az ADAC kártyánkra viszont adtak 10 % kedvezményt, így villannyal, WIFI-vel 58 zloty, ami nincs 15 euró. Ezek után nekünk sem érné meg a CampingCheque-t használni. Minden esetre ez az út CampingCheque ügyekben egy kész katasztrófa. Már tavaly sem tudtuk/érte meg több helyen ezen a módon fizetni, de idén sehol sem. Minden esetre úgy néz ki, ez a rendszer kezd kifújni, az újabb üzleti modellek (ACSI CC, ADAC CampCard) sokkal jobban működnek és hatékonyabbak. Azért a tavalyról és tavalyelőttről maradt 23 csekket valahol még fel kellene használni… Mire végeztünk a regisztrációval, rázendített és esőben kellett letáborozzunk. A mára is betervezett sütést elnapoltuk, helyette konzervet ettünk. Megnéztük a holnapi előrejelzést és szép időt ígérnek. Ezért úgy határoztunk, hogy a még rendelkezésünkre álló egy napot itt töltjük, és csak holnapután megyünk tovább. Ennek megfelelően végeztük az előkészületeket. (Az időjárás jelentés jövő hét elejére otthonra is jót jelez, ami a kicsikkel tervezett kempingezést illetően biztató.) A rossz időt kihasználtam arra, hogy behozzam lemaradásomat a naplóban, áttöltsem a kocsi kamerájának képeit és Rózsi útinaplóit. Még learchiválom a VI. fejezetet és lefekszem aludni. Ma közel nyolc órát voltunk úton. Sandomierz, 2014. augusztus 20, szerda, 63. nap Éjjel már nem esett, de minden nagyon levizesedett. Reggel nyolckor keltünk. Ekkor még borult volt az ég, de mire elkészült a reggeli egyre több kéket láttunk.
305
Nagyon kényelmesen készülődtünk, ez idei utunk utolsó nyugis napja. Negyed 11-re készek voltunk az indulásra. A kemping hátsó, gyalogos bejáróján keresztül jutottunk el annak a lépcsőnek az aljára, mely egyenesen felvisz az óváros főterére. Tényleg csak pár perces séta, igaz erősen felfelé. A főtér első pillantásra jelezte, hogy egy nagyon szép helyen járunk. Szokásunknak megfelelően a turista információs irodában kezdtük a városnézést, ahol felvettük a város térképét. A kempingben is kaptunk egyet, de az nem túlzottan jó. Áttekintve a térképet, úgy határoztunk, hogy elsőnek az óváros északi részét nézzük meg. Ehhez átmentünk a főtér szomszédságában lévő Maty Rynek térre. Itt számos ajándéktárgy árus mellett sok szép épületet is láthattunk. A tér északi részét a Szentlélek korház tömbje zárja le.
Ezt a teret az északnyugati sarkán hagytuk el, hogy az Opatowska utcán elérjük az azonos nevű kaputornyot. Átmenve rajta értünk ki egy térre, melyen tegnapi kóválygásaink során már jártunk. Itt állnak meg a várost felkereső turisták buszai is. A teret uralja a Szent Mihály templom hatalmas tömbje. Ez nemcsak templom, hanem szeminárium is. Az egész épületegyüttes nagyon szépen karbantartott,
306
A szószék, az oltár melletti díszítések, az orgona, jellegzetes barokk alkotások, melyek szépségét a
fényképek visszaadni.
nem
is
képesek
A környéken több szép épületet láttunk, ilyen volt az utca túloldalán álló faház és a téren átellenesen két régi épület, hátterükben az Opatowska kapuval. A kaput keletről elkerülve tértünk vissza a főtérre, hogy megnézzük.
307
Ezt a közepén álló városháza vörös tégla épülete uralja. Az enyhén lejtő teret szép régi kereskedőházak szegélyezik.
308
Ezek közül a legjelentősebb a tér észak-nyugati sarkában lévő, az Olesnicki család egykori városi háza. A kétboltíves épület földszintjén, a jobb oldali boltív mögött működik ma a posta. A baloldalin keresztül lehet felmenni a felső szintekre, ahol nagyon gazdag, a középkortól egészen az első világháborút is felölelő fegyver és ruhakiállítás tekinthető meg. Egy korhű ruhába öltözött nagyon kedves fiatalember meghívott minket egy táncbemutatóra délben. Udvariasan elhárítottuk, azzal, hogy csak pár óránk van a város megtekintésére, és nem tudunk ötven percet várni.
Az Olesnicki ház mögött indul Sandomierz egyik különleges látványossága, a földalatti turistaút. Megnéztük, mikor és hogyan lehet felkeresni, és abban maradtunk, hogy később lehet, hogy visszajövünk. Azért az utca végén kimentünk a kilátóteraszra, hogy pillantást vessünk a szomszédos dombra, rajta a Szent József templommal, melyet korábban kihagytunk. Sandomierz Rómához hasonlóan hét dombra épült. A várost járva minduntalan ezekre a dombokra kell felkapaszkodni, vagy ezekről kell leereszkedni. 309
Következő úti célunk a város déli részén lévő katedrális és vár megtekintése volt. Ehhez a főteret dél-keleti sarkán kellett elhagyjuk. Itt azonnal feltűnt egy szép lábas ház, mely ma szállodaként üzemel. Elmentünk a püspöki palota és a mellette álló Diocesan Curia épülete mellett. Ez utóbbin magyar nyelvű tábla hirdeti a közös lengyel-magyar szenteket és a történelmi kapcsolatokat. Valamilyen közös egyházi intézmény is működik az épületben
Továbbmenve értük el a harangtornyot és mögötte a katedrális vörös tégla épületét.
A templom nagyon gazdagon van díszítve és kimondottan jó állapotban van. Ezen nincs semmi meglepő, hiszen a lengyelek köztudottan vallásosak és még a szocializmus éveiben is aktív szerepet vállalt az egyház. Csak nekünk meglepő ez a balti államokban tett körút után, ahol viszont minden egyházi tevékenységet visszaszorítottak, és a templomok nagy részét nemcsak pusztulni hagyták, de más célokra használták, ezzel tönkre téve azokat.
310
A templomban nem volt szabad fényképezni, azért többekhez hasonlóan készítettem pár felvételt. Kijőve először a vele szemközt lévő, szintén egyházi célokat szolgáló épületet néztük meg, majd az utca végéről vetettünk egy pillantást a Visztulára.
Visszatértünk a templom kertjébe, hogy a mellvédről nézzük meg a várat. Ez volt utunk következő állomása.
A várat Nagy Kázmér építtette a XIV. században. A jelenleg látható épület többszöri lerombolás és át-, illetve újjáépítés után az egykori várból megmaradt nyugati szárny. Jelenleg regionális múzeum működik benne. Környezete szépen rendbe van szedve és valószínűleg különböző kulturális rendezvényeknek is helyszínt biztosít. A vár előtti kilátóteraszról jó a rálátás a Visztulára és a katedrálisra. Itt van elhelyezve a város öt fontos műemlékének a vakok számára készült bronz makettje, Brei írásos magyarázó szöveggel.
311
A vár előtti parkolóból jó rálátás nyílt a szomszéd dombon álló Szent Jakab templomra és kolostorra.
Ez volt városnéző sétánk következő állomása. A két domb közötti nyeregből visszanéztünk a várra. A templom belül nagyon egyszerű volt, és nagyon sötét. Nekünk a színes üvegablakok tetszettek a legjobban.
312
A templomtól egyenesen a belvárosba mentünk. Érintettük a városfal egyetlen megmaradt darabját és a korábbi dominikánus kolostor épületénél értük el az óvárost. Vele szemben egy másik régi épület áll, ma mindkettőben valamilyen hivatal működik.
Elérve a főteret, most egy újabb nézetből csodálhattuk meg. Nem is tudtuk megállni, hogy ne készítsünk újabb felvételeket. Célunk a földalatti turistaút felkeresése volt. A pénztárnál közölték, hogy negyed óra múlva indul a következő csoport, ennyi várakozást rászántunk.
313
Ez a turistaút tulajdonképpen a főtér környékén lévő korábbi kereskedőházak pincéinek összekötésével jött létre. Hossza mintegy ötszáz méter és legmélyebb pontján 12 méterrel van a felszín alatt. Az egész út kisebb-nagyobb pincehelységeket összekötő folyosórendszer soksok lépcsővel. Az egész csont száraz és nagyon jó állapotban van. A falakon a korabeli életet bemutató faliképek vannak. A helységek egy részében vitrinekben mutatják be a feltárás során gyűjtött leleteket, illetve életképeket rendeztek be. Ez utóbbiak nemcsak a pincerendszerhez kötődnek, hanem pl. a visztulai halászathoz is.
314
A labirintus a városháza pincéjében ért véget. Szerencsére idegenvezetőnk megengedte, hogy egyedül járjuk végig a pincéket, így nem kellett végighallgassuk a lengyel nyelvű szöveget, melyből egy szót sem értettünk. Kijutva pincékből, indultunk vissza a kempingbe. Ez sokkal egyszerűbb volt, mint felkapaszkodni a dombra. Leérve a kempingbe, készítettem még pár felvételt a nagyon hangulatos helyről. Tartozik hozzá egy majorsági épület, mely Sandomierz látnivalóinak listáján is helyet kapott. Ma kiadó szobák vannak benne. Feltételezzük, hogy egykoron ehhez a majorhoz tartozott nemcsak a kemping mai területe, hanem több minden a környéken. Hogy mikor építették, arra vonatkozóan nem találtunk információt
315
A területen van egy eléggé elmocsarasodott kis tó, közepén szigettel. Ezen egy fedett grillező hely áll a vendégek rendelkezésére. Már-már giccses az egész. Sandomierz-ben közel négy órát sétáltunk, és egy nagyon szép és bájos kis helyet ismertünk meg. Felmerült bennünk a kérdés, vajon hány hazai járási székhely tudna felmutatni ennyi értéket? Nagyon örülünk, hogy megszakítottuk utunkat és a rossz idő miatt Litvániában felszabadult napot rászántuk ennek a városnak a felkeresésére. Az időjárás is kegyes volt hozzánk és kellemes körülmények között járhattuk be a várost. Sok tapasztalatot is megszervezéséhez.
gyűjtöttünk
egy
esetleges
lengyelországi
túra
Mire visszaértünk a kempingbe, a felhők elkezdtek nagyon gyülekezni, és esett is pár csepp. Először a már esedékes borotválkozást tudtam le, majd megtisztítottam a még Lettországban vett füstölt halat. Ez már az otthoni reggeliket fogja színesíteni. Közben Zsóka előkészítette utolsó adag húsunkhoz a szükséges dolgokat és annak rendje és módja szerint megsütöttük. Nem tudjuk, holnap milyen körülmények közé kerülünk, így a hivatalos búcsúvacsorát megtartottuk. Ismét csak egy nagyon jót ettünk, hozzá Hilltop vörös bort ittunk és utána még a búcsúpezsgő is felbontásra került. Felmentem az internetre, megnéztük Zelena Feriék úti jegyzeteit és a várható időjárást. Sajnos holnap számolnunk kell esővel az út során, de ha minden igaz, mire megérkezünk Zólyom-ba, eláll, és kisüt a nap. A nedvesség hamar bekényszerített a kocsiba, a naplót is ott kezdtem el írni, de nem jutottam a végére. Mintegy egyharmada megmaradt későbbre. Reggel megint hatkor kelünk és hétkor tervezünk indulni. A napi adag valamivel kevesebb, mint tegnap volt, csak át kell keljünk az ezer méteres hágón Donovaly-nál. És a várható esőről se feledkezzünk el… Zólyom, 2014. augusztus 21, csütörtök, 64. nap Éjjel egyszer esett egy rövid ideig, de utána reggel ötkor rákezdett. A terveknek megfelelően hatkor keltünk és hét előtt útrakészek voltunk. Az előkészületek során többször is megzavart kisebb-nagyobb eső. Amint nyitották a kemping kapuját, mi kihajtottunk. Nem volt még hét óra. Indulás után azonnal összetűzésbe kerültünk Rózsival. Mi a 79-es és 73-as utakon terveztünk eljutni Tarnow-ba. Ő azonnal átvitt volna minket a Visztulán
316
és utána alsóbbrendű utakon tovább. Sajnos a rossz körülmények között, nemcsak az eső esett és szinte teljesen sötét volt, hanem egy terelés is bonyolította a helyzetet, - én Rózsi térképe alapján mentem, és elmulasztottam letérni Krakkó felé. Talán egy kilométer megtétele után kellett visszaforduljunk. Ezzel újabb csomót kötöttünk a két napja már megcifrázott GPS útinaplónkra. Ezután már csak a folyamatos eső borzolta a kedélyeket. Eljutva Tarnow határához, ráhajtottunk a még ingyenes A4-es autópályára és 60 kilométeren kicsit pihentettük magunkat. Lengyelországban már csak egyszer álltunk meg, hogy maradék 60 zlotynkért tankoljunk. Átérve Szlovákiába továbbra is esőben autóztunk, csak itt az utak szélesebbek és a burkolat is jobb. Nemsokára kiálltunk egy Lidl-nél, pusztán pihenésnek. Azért vettünk pár dolgot, természetesen már otthonra. Elhagyva Dolny Kubin-t megtankoltuk a kocsit. A lengyel gázolaj ugyan talán hazáig is elég lett volna, de itt még mindig olcsóbb, mint otthon. Rózsahegy után elkezdtünk felkapaszkodni Donovaly-ba. Beszorultunk egy kamion mögé és saját tempónknál sokkal lassabban tudtunk feljutni a hágóra, viszont nem mi akasztottuk meg a személykocsikat. A leereszkedés már mindenkinek ment könnyen. Eddigre elállt az eső. Besztercebánya előtt felhajtottunk a gyorsforgalmi útra. Ez egy szakaszon fizetős, viszont ahol Rózsi jelezte, hogy térjünk le, a letérő el volt zárva. Csak nagyon kalandosan, egy autó szervizen keresztül tudtunk kijutni, és utána is csak kerülőkkel jutottunk el a kempinghez. Egyszer még egy 3.2 méteres magasságkorlátozásnál Zsókának ki is kellett szállnia, hogy nézze, elférünke? Három órára értünk ide. A kemping teljesen üres, egy jellegzetesen a szocializmus éveiből itt maradt hely. A terület szép, de a vizes helységek… Mindezért villany nélkül, 10 % ADAC kedvezménnyel 11.60 eurót fizettünk. Voltunk már szebb helyen is kevesebbért. Később jött pár lakóautó és két sátort is felvertek. De ettől a kemping még üres maradt. Letáborozás után Zsóka hamar elkészítette a szalonnás, hagymás tojásrántottát és korán megettük. Én addig befejeztem a tegnapi naplót és megírtam a mait. Az alig több mint négyszáz kilométer ellenére elég fárasztó volt ez a mai nap a sok esővel. Ha az időjárás engedi, este még kiülünk egy kicsit. Reggel nem kell sietnünk, kilenc körül tervezünk indulni, így dél magasságában a Széchenyi hegyen lehetünk.
317
Budapest, 2014. augusztus 22, péntek, 64., utolsó nap Éjjel egészen 8 fokig lehűlt kint a levegő, és a kocsiban sem volt ennél csak néggyel több, még sem fáztunk. Azért a tiszta idő ellenére bent fogyasztottuk el utolsó reggelinket. Reggel az előzetes tervek szerint mentek a dolgok és a kempingből kihajtva kilenc előtt valamivel fordultunk rá a Budapest felé vezető főútra. Utunk eseménymentes volt. Ipolyság előtt megálltunk tankolni, mert nagyon jó, 1.30 euró alatti árat láttunk egy kútnál. Csak jó 17 liter fért a tartályba. Ipolyság-on a Lidl-be is betértünk már az otthoni készletek feltöltése jegyében. Budapestig nagyon jól haladtunk, sőt a városban is egészen a Fő utca közepéig. Ott a Clark Ádám téri körforgalom vagy negyedórás araszolásra kényszerített. Közben Rózsi is teljesen megbolondult, kereste a műholdjait és küldött mindenfelé. Csak valahol a Királyhágó tér alsó sarkán tért magához. Az úti napló szerint jártunk mindenhol, az Úri utcában kétszer is, lekereszteztük a Vérmezőt és áthajtottunk a Déli-pályaudvar várócsarnokán. Szerencsére csak megszokásból működött, de ha ismeretlen helyen csinál velünk ilyesmit nagyon-nagy baj lett volna belőle. Itt csak hüledezve néztük mit művel. Fél egyre értünk a TV adóhoz. Megszokott helyünk szabad volt, beálltunk, sóhajtottunk egy nagyot az újabb sikeres út teljesítésének örömére. Ezután az elmúlt években kidolgozott gyakorlatnak megfelelően tettük a dolgokat. Leszedtük a motort, azzal lementem és a garázs előtt tettem le, felmentem a lakásba, elindítottam a hűtőt, felhúztam a redőnyöket és kinyitottam az ablakokat, magamhoz vettem a Mondeo kulcsait és forgalmiját, valamint a hűtőládát és zsákokat a ruháknak. A garázsban felkötöttem a kocsira az aksit, (szerencsére megint azonnal indult), kiálltam és a motort betettem a helyére, majd felmentem a Hegyre. Zsóka ott addigra összeszedte a lakásba viendő dolgokat. Még kiválogattunk egy csomó holmit, melyek vagy nem kellenek a tervezett őszi túrákon, vagy mosás vár rájuk. Jól megpakoltuk a Mondeo-t, feszültségmentesítettük a lakóautót és indultunk vissza a lakáshoz. Ott a liftbe csak két menetben fértek bele a dolgok. Fél öt lett, mire a Mondeo is visszakerült a garázsba és kezdődhetett a holmik elpakolása és a sok ruha kimosása. X–X-X A Széchenyi hegyen a lakóautó kilométerórája 88382-t, a motoré 22635-öt mutatott. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 65 napban 5411 kilométert autóztunk és 911-et motoroztunk. Ezen túl saját becslésünk szerint gyalogoltunk jó 230 kilométert, 60 %-ban városban, 40 %-ban terepen. A bringák csak egy helyen, Ventspils-ben kerültek elő, ott mindössze 15 kilométert tettünk meg velük. X–X-X
318
Jó hat hete érkeztünk haza idén a szokottnál kényszerből rövidebbre sikeredett nyári túránkról. Azóta egy hetet töltöttünk a csibészekkel a Velencei tónál és utána gyenge három hetet Istria-n. Ez utóbbi útról a szokásoknak megfelelően nem készült napló, pedig a sok pihenés és strandolás mellett kihasználtuk az alkalmat és felkerestük Pula-t, Fazana-t, Brioni szigetét, hazafelé betértünk Ljubljana-ba és Maribor-ba. Itteni élményeink talán megérdemelték volna, hogy rögzítsük őket egy egyszerűsített valamiben, csak ennek formáját ki kellett volna alakítani. Az idei túra kicsit furcsán alakult. Talán a szokásosnál hamarabb és részletesebben kidolgoztuk egy kb. 14 hetes Lengyelország-Baltikum túra programját és kijelöltük az indulás időpontját, május 15.-ét. A szükséges holmikat is hamarabb kezdtük el bepakolni a kocsiba, amikor két héttel az indulás előtt derült fény arra, hogy egy komolyabb műtét vár rám. Végül pont a tervezett indulás napján megoperáltak és csak öt héttel később kelhettünk útra és csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy belevághatunk-e egy hosszabb túrába, vagy idén meg kell elégedjünk több kisebb úttal. Végül bevállaltuk, hogy az előkészített út elejéről és végéről lehagyjuk a Lengyelországra szánt heteket és eredeti tervek szerint teljesítjük a baltkumi részt. Ennek az útnak az első egy-két hetére azért rányomta a bélyegét az indulás körüli herce-hurca. A korábbi gyakorlatnak megfelelően most is megpróbáljuk értékelni utunkat technikai hátterünk és személyes érzéseink alapján. Bár évek óta mindig megfogadjuk, hogy további fejlesztéseket nem csinálunk, csak sor kerül ilyenekre. Idén sem volt ez másképp. A legfontosabb az évek óta fejfájást okozó kuplung kérdés reményeink szerinti megoldása volt egy télen kapott ötlet alapján. Erre tavasszal került sor a sikeres vizsga előtt. Kevlárbetétes tárcsát kapott, felköszörülték a felületeket és beszabályozták. Az idei tapasztalatok jók, de meg kell mondani, nem volt igazán kritikus helyzet, hegyre se sokat mentünk, legnagyobb falat a Széchenyi-hegy rendszeres megmászása volt. A másik jelentős beruházás a tolatókamera monitorjának lecserélése volt. A Németországból rendelt eszköz beszerelése nem okozott gondot és mind három gondomat, - a gyenge fényerőt, az automatikus átváltás bizonytalanságát induláskor és a sok kézi beavatkozás szükségességét, maradéktalanul megoldotta. Egész nyáron élvezettel használtuk. Csak azt bánom, hogy két éve Düsseldorfban nem egyből így indítottunk, olcsóbban megúsztuk volna. A harmadik egy apró csecse-becse, a visszapillantó tükör helyére szerelt kamera, mely rögzíti utunkat. Eredetileg ennek felvételeiből kivágott képekkel is terveztem színesíteni naplónkat, de, mint később kiderült, egy szoftver frissítés elmaradása miatt nem tudtam kimenteni a video file-ból képeket. Mára az akadály elhárult és jövőre ez a lehetőség is rendelkezésünkre áll. Azért kisebb szakaszok kivételével egész utunk megvan felvételen. Hogy
319
tovább könnyítsük használatát, jövőre egy, a kocsi gyújtásával együtt működő szivargyújtó aljzatot fogok beépíteni. A konyhában is volt fejlesztés. Évek óta foglalkoztunk az indukciós villanytűzhelyre váltás gondolatával. Idén megléptük. Ehhez az egész edénykészlet lecserélésére is szükség volt. Eleinte nehézen szoktuk meg a váltást, sőt két újabb kis lábost kellett beszerezni, de végül megbarátkoztunk vele. Az edények optimalizálásán még van kisebb tennivaló. Vitathatatlan előnye, hogy jobban tisztítható és szabályozható, könnyebb, de nem kisebb, gyorsabban melegszik fel és hűl le. Olyan helyeken, ahol mérik a fogyasztást, biztosan kedvezőbb lesz. Másik új szerzeményünket a Cadac gázgrillt csak egyszer próbáltuk ki, sokszor volt áramunk és mindig bőven elegendő a sütéshez. Jól szuperált. A kisebb fejlesztések, mint az új konyhai lámpa, a LED-es világítás a garázsban, a mikró sütő új rögzítése, a riasztó mozgásérzékelőjének leárnyékolása, mind beváltotta a hozzáfűzött reményeket, és ha kicsit is, de komfortosabbá tette életünket. A napozóágy felújítása is sikeresnek mondható, csak idén a másikat is meg kell csinálni. A székek ülőfelületének lecserélése felemás módon sikeredett. A kitalált megoldás jó, de az anyag nyúlása miatt ismét túlzottan belóg, a télen újabb hevedereket kell belevarrni és szűkebbre kell venni. Útközben alig volt technikai gondunk, komoly pedig végképp nem merült fel. Az egyik szék keresztmerevítőjét tartó műanyag elem eltörése okozott némi riadalmat, de a rendelkezésre álló eszközökkel fél óra alatt meg tudtam javítani. A bejárati ajtó szúnyoghálójának retesze, egy műanyag elem legyengült és bizonytalanná vált. A Peipsi tó partján tartott pihenőnapunkon sikerült újat készítenem alumíniumból, mely remélhetően örökre megoldja a gondot. Nappalink ablaka ismét el kezdett beázni, a korábbi gyakorlatnak megfelelően szigetelőszalag felragasztásával gyógyítottam ideiglenesen. Télre elővigyázatosságból minden ablak kapott egy széles ragasztócsíkot és tavaszra egy gyökeres megoldást keresünk. Kellemetlen tapasztalat volt, hogy nagyon erős esőben befolyt a víz a földfelszíni TV antenna csöve mellett. Ideiglenes kárelhárítást célzó megoldást vezettünk be, a végleges megoldás megvan, jövőre meg fogom csinálni. Kellemetlen apróság volt, hogy a régebbi elemek elektrolitjának kifolyása miatt kontak hibás lett a széf elektronikája. Megjavítottam, de lehet, hogy télen komolyabb megoldást kell találni. Hasonlóan nem meghatározó, de zavaró, hogy a hűtő lámpája nem működött. Nem az izzó égett ki, valószínűleg kontakthiba van valahol a rendszerben. A számítógépnél nyolc év után ismét egérprobléma merült fel. Úgy látszik ez a gyenge pont. A több éve használt vezeték nélküli jószág megadta magát. Szerencsére éppen egy nagyobb település (Ventspils) közelében táboroztunk,
320
így nem okozott gondot egy újabb beszerzése. Jövőre lehet, hogy mint mobiltelefonból, ebből is viszünk tartalékot. Idén a tartalék mobil is kapott szerepet pár napra, amíg előkerült Zsóka készülékének töltésére szolgáló adapter kábel. A szerszámos táska alig került elő, már-már hajlamos vagyok arra, hogy csökkentsem a magunkkal hurcolt eszközöket, de úgy érzem, azzal veszélyeztetnénk biztonságunkat. Elmondhatjuk, hogy lakóautónk és felszerelése a hozzátartozó gyakorlati tapasztalatokkal egyre jobban szolgálja kényelmünket és biztosít otthonos környezetet. Biztos lesznek még további ötleteink fejlesztésére és mindig adódni fognak javítanivalók. Most is tucatnyi tétel szerepel a megnézendő, javítandó feladatok listáján. Egyik-másikhoz már hozzá is fogtam. Személyes benyomásainkat illetően idén talán csak a műtétem utáni lelki állapotunkról kell komolyan megemlékezni. Első hetekben abbéli örömünk, hogy útra kelhettünk, az ilyenkor úgy hiszem természetes visszafogottság és még nem tökéletes fizikai állapotom miatti kisebb korlátozottság jellemezte a helyzetet, de ezeken hamar túljutottunk és teljes értékű túrát sikerült lebonyolítanunk. Azért a műtét árnyéka mindig ott lebegett felettünk. Ez kicsit olyan volt, mint hajdan a Dél-Franciaországban átélt árvíz után. Beszélgetéseinkben rendszeresen visszatérő téma volt a műtét és az azt megelőző és követő hetek eseményei, Az utat ismét meghatározta, hogy mérsékelten komfortos területet kerestünk fel, sokkal bizonytalanabb volt az utak és táborhelyek léte és minősége, mint azt korábban megszoktuk. Gyakorlatilag nem találtunk pihenésre, de még mosásra sem minden szempontból alkalmas helyet, így két esőnap mellett egyetlen pihenőnapot tudtunk csak beiktatni. Ennek negatív hatását az út vége felé egyértelműen érezni lehetett. Az első és utolsó tíz napban az időjárás is nagyon bizonytalan volt, de alapjában nem lehet panaszunk rá. Külön kérdés, hogy az egykori Szovjetunió területén jártunk, és ez a korábbi évtizedek után nem is kicsit feszélyezte az embert. A korábbi rendszer eltüntethetetlen nyomai, a sok oroszul beszélő helyi túl sok régi, és gyakran nem túl kellemes emléket hozott elő. Az utolsó pillanatban felmerült módosítási kényszer, és annak háttere ellenére a körülményekhez képest sikeres utat tudhatunk magunk mögött. Megint bebizonyosodott, hogy váratlan helyzetekre képesek vagyunk rugalmasan reagálni. Immáron tízedik hosszú utunkat tudhatjuk magunk mögött. A jövőt illetően volt számos tanulsága, melyet figyelembe kell vegyünk a továbbiakban. Minden esetre folytatni tervezzük B típusú életformánkat. Ehhez legfontosabb feltétel egészségünk. Úticél van még bőven… X–X-X
321
Ami a naplóból kimaradt Az úti célról A Baltikum bejárása régen izgatott minket, az útikönyvet valamikor 6-8 évvel ezelőtt megvettük már. Csak tartottunk attól, hogy a terület szegényes infrastruktúrája és szovjet múltja miatt nem lesz igazán alkalmas egy hosszabb túrára. Amikor a Levanter két-három éve elkezdte szervezni csoportos útjait, többekkel ezt az úti célt javasoltuk elsőnek. Nagyon kevés információ állt rendelkezésre. Azután tavaly az Észak-Balkán bejárása során szereztünk némi tapasztalatot a mérsékelten komfortos területeken, és az Interneten is mind több úti beszámoló jelent meg, így elhatároztuk egy túra előkészítését, mint alternatív lehetőséget az idei évre. Végül a műtétem miatti későbbi indulás pont ennek a területnek bejárására hagyott elég időt, és belevágtunk. A Levanter is ide szervezett utat, de az már korán látszott, hogy az időpont számunkra nem lesz megfelelő, és a rövidebb időtartam nem ad lehetőséget a terület olyan részletes bejárására, mint azt mi szeretjük. Végül konzultálva Zelena Ferivel, összevetve a saját elképzelésünket az övével alakítottuk ki a végső programot. A három ország, - bár jogilag, nyelvében és sok más dologban teljesen önálló, - a földrajzi adottságok, az elmúlt száz év történelme, a jelentős orosz kissebség miatt teljesen egységesen kezelhető. Természetesen vannak különbségek, például az utak minőségében, a pénzhasználatban és sok más dologban. Történelmi múltjuk is eltérő, bár mindhárom ország területe az évszázadok során a német - orosz csatározások, - melyet lengyel és svéd törekvések színesítettek, - határterülete volt. Csak a litvánok mondhatnak magukénak többszáz-éves saját államot. Mindhárom országban tapasztalható egyfajta identitáskeresés, törekvés vitathatatlan értékeik, és ezzel országuk nemzetközi szintű felülértékelésére. Például egy francia tudóscsoport valamilyen szempontok alapján Vilnius-tól északi irányban tucatnyi kilométerre határozta meg Európa földrajzi középpontját. Erre nemcsak egy turisztikai nevezetességet hoztak itt létre parkkal és látogatóközponttal, hanem szlogenként azt mondják, hogy „Európa szíve Litvániában dobog”. Vagy a lettországi Kuldiga-ban lévő vízesést, mely mindössze egy méter magas, de 245 méter széles, Európa legszélesebb vízesésének hirdetik. Az észtek a Tallinn-i tengerészeti múzeum mólója mellett álló százéves Suur Toll jégtörőhajót, mint „a világ legnagyobb teljesítményű gőzmeghajtású jégtörőjét” mutatják be, ugyanitt a hidroplán hangárból kialakított csarnokban meglátogatható Lembit tengeralattjáró „a világ legrégebben szolgálatot teljesítő tengeralattjárója”, a Jagala vízesést, mely formájában tényleg patkóalakú, a Niagarához hasonlítják, bár méretei és vízhozama töredéke csak neves társáénak. És lenne még mit felsorolni… Hasonlóan közös vonás, hogy szovjet múltjukat igyekeznek bemutatni (nem kihagyva a korábban szigorúan titkos létesítményeket) érzékeltetve az akkori körülményeket. Litvániában korábbi interkontinentális rakétabázis,
322
Lettországban az állami és pártvezetés védett vezetési pontja, vagy egy műholdak lehallgatására szolgáló katonai létesítmény ma turisztikai nevezetesség. Az észtországi Saaremaa sziget fővárosában, Kuressaare-ban a múzeum kiállításán a korábban a szigetre telepített légvédelmi rakétarendszert térképen mutatják be. Majd minden múzeumban találkozhatunk a szovjet évek hétköznapjait, vagy az annektálás eseményeit bemutató kiállításokkal. Ami a legjellemzőbb A Baltikum mind az épített környezet, mind a természeti szépségek területén kínál látnivalókat, bár ez utóbbiak köre elég korlátozott. De azt hiszem, mindezek mellett az adja a fő érdekességét, hogy az egykori Szovjetunió része, ugyanakkor az elmúlt jó húsz évben az európai integráció teljes jogú tagja lett. Így az európai normák és körülmények közepette lehet felkeresni egy olyan területet, mely korábban hozzáférhetetlen volt. A látnivalók A látnivalók elég széles skálán mozognak. Az utazási irodák kínálatának elmaradhatatlan része a három főváros és néhány, autóbusszal útba ejthető reprezentatív látványosság, mint például a Rundale kastély, vagy a Trakai-i vízi vár. Ezek minden szempontból a turisták igényeinek megfelelő állapotban vannak. Mögöttük van több tucatnyi hely, mely érdeklődésre tarthat számot, de prezentálása már nem olyan színvonalas, és olyan sok ráfordítást igényel felkeresésük, hogy nem férnek bele az autóbuszos körutak szűkös időkeretébe. Az épített környezet látnivalói közül vitathatatlanul kiemelkedik a három főváros, de különösen Tallinn és Riga. Kettőjük között jellegük, szerkezetük különbözősége miatt lehetetlen sorrendet felállítani. A szűken vett városközpontok mellett ezek környékén is lehet látványosságot találni. Kihagyhatatlan a Tallinn-i skanzen, Riga piaca, érdemes, - ha van, - időt szakítani a Tallinn-i tengerészeti múzeum, esetleg a TV torony, vagy Riga mellett Jürmala üdülővárosának („Lett Riviera”) meglátogatására. Mi ez utóbbit kihagytuk. A fővárosok mellett több nagyobb település érdemel figyelmet. Ezek közül az észt Tartu talán a legfontosabb, mely leginkább tudta megőrizni kultúráját a szovjet időkben. Lettországban Sigulda (a Turaida-i várral és múzeumparkkal) és a közelében lévő Cesis, Litvániában Kaunas belvárosa és a közelben lévő hírhedt IX. Erőd emelhető ki. De vannak kevésbé ismert, és kevésbé helyreállított, de ígéretes városok, mint Lettországban a tengerparti Ventspils, vagy nem messze tőle a szárazföld belsejében Kuldiga. Ide sorolható az észt Parnu, a litván Klaipeda és Siauliai belvárosa is. Ezek mindegyike megérdemel egy-két órát. De a Finn öböl partján lévő Sillamae-ban, a múlt század ’40-’50-es éveiben egy remények szerint uránt is tartalmazó olajpala
323
bánya kitermeléséhez épített jellegzetes „szocialista város”-ban is el lehet sétálni valamennyit. Azután vannak települések, melyeket egyetlen műemlék fémjelez. Ilyen az észt Rakvere, (ahol a részlegesen helyreállított középkori várban nagyon szemléletesen mutatják be a korabeli életet), Narva (ahol nemcsak a felújított vár, és a benne berendezett gazdag kiállítási anyag és a kézműves műhelyek érdemelnek figyelmet, hanem a folyó túloldalán, már orosz területen álló szomszédvár nagyon szemléletesen jelképezi a sok évszázados szembenállást), a Saaremaa sziget fővárosa, Kuressaare (melyet vízi vára és a benne berendezett kiállítás miatt érdemes felkeresni), de ide sorolható a lett Bauska (most is felújítás alatt álló várával) és Jelgava (a ma egyetemi célokat szolgáló hatalmas barokk kastélyával), vagy a litván Trakai (vízi vára miatt). Ezeken a helyeken bóklászva többnyire lehet egy, vagy több érdekes régi házat, templomot, vagy valami mást is találni a fő nevezetesség mellett. A Baltikumot járva sok kedves, kis falut is találhatunk, amiért érdemes kitérőt tenni. Ilyen a Kur földnyelven lévő Nida, vagy a Lahema Nemzeti Parkban Altja. Az utakat járva sok szép település részletre, házra bukkanhatunk, de sajnos fel kell fedezzük az elmúlt évtizedek racionalizálásának nyomait is, szinte minden faluban áll egy-két 3-4 emeletes lakótelepeken megszokott panelház, többnyire elég lepusztult állapotban. Összességében az mondható, hogy legrendezettebb Észtország, ott nemzeti sport a fűnyírás és nemre és korra való tekintet nélkül mindenki műveli, amikor csak teheti, meg is van az eredménye. Nagyon szépek és rendezettek a litván falvak és porták is. A leginkább Lettországban gondozatlanok a területek, de még ők is messze jobbak számos kelet-európai országnál. Ezekben az országokban külön kategóriát képeznek a kastélyok, melyeket gyakran birtokoknak neveznek. Az egyszerű gerendaépülettől (Ungurmuiza, Lettország) a nemcsak méreteivel, de kialakításával is kiemelkedő Rundale-i főúri kastélyig (Lettország) széles skálán mozognak. Többségük vidéken található, de Tallinn-ban a Kadriorg palota, vagy a Jelgava-i kastély városi környezetben található. A vidéki kastélyok többnyire a hozzájuk tartozó uradalom gazdasági épületeivel (malom, szeszfőzde, istállók, cselédházak, stb.) maradtak fent. Ma többségükben szálloda működik úgy, hogy közben a kastély látogatható, benne kiállításokat rendeztek be. Előszeretettel használják ezeket a helyeket rendezvények, leggyakrabban esküvők tartására is. Három is található a Lahema Nemzeti park területén (Palmse, Sagadi, Vihula), de Észtországban van az Alatskivi uradalom is. Külön szót érdemel a Bauska-tól és Rundale-tól sem messze lévő kastély Mezotne-ban (Lettország) és a Trakai-tó partján fekvő és most felújítás alatt álló Uzutrakis Major (Litvánia). De ha járjuk a vidéket és csak a nevezetességeket jelző barna táblákat figyeljük, több kisebb váracskát, kastélyt találhatunk, mint azt tettük mi is a Saaremaa sziget felé autózva a Laitse és Koluvere kastélyok esetében. Mindhárom országban nagyon közel élnek a természethez. Ezt a városokban is igyekeznek megvalósítani. Nagyon sok szép és gondozott parkot láttunk
324
gyakorlatilag mindenfelé. Azokban a városokban, ahol még nem jutottak hozzá az épületek felújításához, legalább parkokat kialakítottak. Az észtországi Vöru-ban, vagy a lettországi Kuldigában, de még Aluksne-t is említhetjük, nagyon igényes városi parkokat hoztak létre, és akkor nem említettük Tallinn-t vagy Vilnius-t. Ha az épített környezetről beszélünk, szót kell ejteni az egyházi épületekről. Ezekkel, tartozzanak bármelyik valláshoz, nagyon szigorúan bánt az előző rezsim. Bár rombolásokról nem tudunk, sokat más célokra használtak (gyár, planetárium, kiállító terem), de többségüket egyszerűen elhanyagolták, nem javították ki a háborús sérüléseket sem. Az elmúlt 25 évben nagy erőfeszítések történtek helyreállításukra, de a károk gyakran javíthatatlanok és nagyon sok az igény. Litvániában a katolikus, Lettországban és Észtországban az evangélikus a vezető vallás, de jelentős szerepe van mindhárom országban az ortodox egyháznak is. Számos nagyon szép templomot látogattunk meg, szinte minden felkeresett településen éltünk a lehetőséggel. A legjelentősebb kegyhely a lettországi Aglónában van. Ez közelébe sem jön Lourdes-nak, vagy Fatima-nak, amikor nincs zarándoklat, inkább Csíksomlyóhoz hasonló csendes hely. Észtországban, a Peipsi tótól északra, Kuremaeban leltünk rá nagyon nyugodt környezetben egy ortodox kolostorra, mely egyben kegyhely is. Kicsit ide sorolható Litvániában a Keresztek hegye. Az épített környezet látnivalóival kapcsolatban, meg kell említeni, hogy a teljesen korhű helyreállításra sok helyen nem volt lehetőség, vagy erő. Általános gyakorlat, hogy az épületek külső megjelenésében törekedtek visszaadni az eredeti látványt, de a szerkezetben és belül a nyílászárókban és a burkolatokban modern megoldásokat választottak. Így lett a Vilniusi főhercegi palota pincéjében az alapfalakat bemutató kiállítás egy csupa beton, csupa üveg valami, amit rozsdamentes acél lépcsők és szerkezetek egészítenek ki. Kevésbé durván jelentkezik ez számos más helyen, mint a Bauska-i, vagy Narva-i várban. Talán legnagyobb csalódást ez ügyben a Jelgava-i kastély okozta. Itt a külső megjelenésen kívül semmi sem maradt, bent az egyetem céljaira a XX. század második felét idéző technológiával és megoldásokkal alakították ki az épületet. A felemás felújításnak néha furcsa eredményei vannak. Ilyen az evangélikus templom Narva-ban, ahol a 2000-es évek elején teljesen felújították a tornyot és az első részt, még lift is került bele, míg a hajóban aládúcolt, a vakolattól is megszabadult boltívek alatt tartják az istentiszteleteket. A rehabilitációs munkákhoz, legyen az egyházi, vagy világi épület, park, vagy bármi más, nagyon sok helyen kaptak támogatást az EU-tól. A látnivalók között szerepelnek ipari létesítmények is. Ilyen az olajpala bánya Kohtla-ban, vagy a vízimalom Ginuciai-ban és Vihulaban (mindhárom Észtország), de Siauliai-ban (Litvánia) van kerékpár és rádió múzeum. Talán a legnevezetesebbek Saaremaa szigetén (Észtország), Angla határában lévő
325
szélmalmok, melyeket egy mezőgazdasági eszközöket bemutató szabadtéri kiállítással tesznek még vonzóbb célponttá. Mint korábban említettük, egyedi jelenség mindhárom országban a korábbi szovjet katonai/titkos létesítmények bemutatása. Ezek közül a legérdekesebb a lett állami- és pártvezetők korábbi védett vezetési pontja. Ligatne mellett egy rekreációs központ alatt kilenc méterre, ötméternyi beton alatt kialakított kétezer négyzetméteres, három hónapra 200 ember teljes elzárkózását biztosító létesítmény. Bár nagyon sok elavult berendezése van, talán ma is hadra fogható. A létesítményben nemcsak vezetett látogatásokra van lehetőség, hanem rendezvények megtartására is. Ha arra jár valaki, Ventspils (Lettország) közelében, Irbenes határában érdemes beautózni pár kilométert a rossz úton a 32 méteres rádióteleszkóp antennához. Van néhány nagyon régi történelmi hely is. Ezek közül kiemelkedik a világörökségi listán is szereplő Karneve (Litvánia), ahol egykori földvárak számára mesterségesen létrehozott dombokat látogathatunk meg. Hasonlóak vannak, - szintén Litvániában, - a Tó-vidéken, Ginuciai közelében. A természeti kincsek közül kiemelkedik az erdő. Mindhárom ország területének jelentős részét erdő, többnyire fenyő, borítja. Nagyon hangulatos ezekben az erdőkben autózni, motorozni. Természetesen sétálásra is kiválóak, és a helyiek előszeretettel látogatják is. Nemzeti hobbi és szabadidős tevékenység a gyűjtögetés, melynek tárgya a legkülönbözőbb gombák mellett a bogyós gyümölcsök, szamóca, áfonya, málna (bár ez utóbbi idén az időjárás miatt gyakorlatilag nem hozott termést). Ott jártunkkor egyes területeken nagyon sok volt az áfonya, mi magunk is szedtünk, nemcsak helyben fogyasztásra, de több kilónyit hoztunk haza lefagyasztva. Hasonlóan fontosak a tengerpartok. Ezek többsége homokos, általában dűnék húzódnak a parton. Gyakoriak a vándorkövek, egyik-másik akár egy autónál is nagyobb lehet. Ezeket Finnország területéről gleccserek hozták ide sok-sok ezer évvel ezelőtt. Hosszú kilométereken húzódnak homokos strandok. Egyik-másik sajnos algás, esetleg el is mocsarasodott és ezért kellemetlen szaga van. Több turistaösvény vezet a part mentén, általában a tengerig lenyúló fenyők árnyékában. Autóút, még ha a térkép olyannak is mutatja, ritkán halad a tenger mellett, általában a dűnék mögött, vagy pár tucat méterre az erdőben vezetnek, így soha sincs kilátás a vízre. Harmadik jellegzetes eleme a tájnak a tó. Nagyon sok van belőle, az egészen kicsitől az észt-orosz határon lévő, Balatonnál többször nagyobb Peipsi tóig. Nagyon sok magánháznak van kis saját tava. Ezeket, gondolom, sok évszázada mesterségesen alakíthatták ki az esővíz összegyűjtésére. Mára szerves részei és kedves színfoltjai a vidéknek. Nagyon sok nagyobb, természetes és mesterségesen felduzzasztott tó is van, első sorban a keleti országrészekben. Többet közülük sportolási és üdülési célra használnak. Mindhárom országban több nemzeti parkot jelöltek ki. Észtországban egészen északon a Lahema Nemzeti Park talán a legnagyobb. Itt számos erdei és tengerparti séta tehető, de vannak érdekes, jól kiépített ösvények a
326
Viru bog nevű lápon, vagy Oandu határában egy évszázadok óta megára hagyott “őserdő”-ben. Lettországban nemzeti park a Gauja folyó és környéke. Itt különös élmény egy hosszabb-rövidebb kenutúrát tenni a folyón, de van lehetőség gyalogtúrázásra is, sőt egy síterep is található itt. Litvániában a Kur földnyelv és a mögötte kialakult lagúna érdemel említést. Itt különös élményt kínál a földnyelvet részben, vagy egészben kerékpárral bejárni, de az ország keleti részén lévő tóvidék is nemzeti park sok túralehetőséggel mind gyalogosan, mind kerékpárral, vagy autóval. Van néhány vízesés is. A lettországi Kuldiga-ban lévővőről és a Tallinn-tól keletre lévő Jagala vízesésről korábban tettünk említést. A Saaremaa szigetén, Kaali mellett (Észtország) található meteorkrátert is érdemes felkeresni, ha arra járunk. Nehezen besorolható látványosság a sok faszobor, első sorban Litvániában. Vilniustól nyugatra, a Karnevé felé vezető út mellett található az a szabadtéri tárlat, ahol egy talán két kilométeres kiépített ösvény mellett az erdőben harmincnál is több, pogány isteneket ábrázoló 4-5 méteres szobor nézhető meg nagyon kulturált körülmények között. De hasonló szabadtéri múzeumban sétálhatunk Paluse mellett a tóparton. Egy-egy szoborral mindhárom országban sokfelé, tereken, templomok kertjében találkozhatunk. Helyi és helyközi közlekedés Helyi közlekedést nem használtunk, egyedül a Vilniusi erődhöz lifteztünk felfelé. A nagy városokban, - és itt elsősorban a fővárosokra gondolunk, - elég kiterjedt az autó- és trolibusz hálózat, esetenként villamos is van. A járatsűrűség is elfogadható, az árak az itthonihoz hasonlóak egy euró, vagy a fölött vannak a jegyek. Sehol sem láttuk versenyképesnek a motorral. A vidéki területeken már sokkal rosszabb a helyzet, a ritkán lakott keleti területeken nem nagyon láttunk buszközlekedésre utaló nyomokat. Az utakról Ez az a terület, ahol jól érzékelhető különbségek vannak a három országban. Észtországban a legjobb a helyzet, sőt mondhatni kimondottan jó, de lehet, hogy csak azért éreztük ilyennek, mert a másik két országon keresztül jutottunk oda. Itt az utak, még a bekötőutak is, többnyire aszfaltozottak és a minőségük is elfogadható. Bár sok a keskeny út, a kis forgalomban ez nem annyira zavaró. Lettországban a legrosszabb a helyzet. A főutak kátyúsak, gyakori a hosszanti nyomvályú, sokszor kellett csökkentsük a sebességet. A kisebb településekhez, vagy kempingekhez, szállodákhoz nem vezet pormentesített út. Az apró köves utakon szinte mindenhol keresztirányú bordák vannak. Ezek kb. arasznyi távolságra egymástól 3-5 centire emelkednek ki az útfelületből. Nincs az a sebesség, amivel ezeken motorral, vagy lakóautóval
327
értelmesen lehetne közlekedni. A helyiek személygépkocsiijaikkal hatalmas porfelhőt húzva 60-70-nel száguldanak rajta, szinte lebegnek felette, mint a légpárnás járművek. Lehet, hogy ez is az oka, hogy megfigyeltünk egy olyan jelenséget, mely nálunk is jellemző volt korábban: minden parkolóhelyen ott csúflik a korábban ott állt kocsikból kicsepegő olaj nyoma. Litvániában a helyzet a kettő között van. Az utak minősége gyengébb, mint az észteknél, de a forgalmas és keskeny lengyel főutak után kész felüdülés az autózás a gyér forgalmú utakon. Autópálya mindhárom országban van, de kicsit másképpen értelmezik. Nem annyira rossz a helyzet, mint Albániában, de itt is lehet balra lekanyarodni, vagy visszafordulni, csak erre itt külön sávok állnak rendelkezésre, előfordul lámpás keresztezés, gyalogátkelőhely, vagy körforgalom, de gyalogosok, vagy kerékpárosok nem. Van néhány „igazi autópálya” is, - például Klaipeda és Kaunas között, - ezeken valamilyen matricás rendszer van érvényben. Nem tudtuk kitalálni, milyen, pedig végighajtottunk rajta, mondanom sem kell büntetlenül. A forgalom, - még a fővárosokban is, - sokkal gyengébb, mint azt megszoktuk. Különösen a keleti részeken, volt, hogy napokig egyetlen elsőbbségadás táblánál sem kellett megálljunk, mert nem volt kinek. Elég sok útépítéssel találkoztunk, különösen a fővárosokban. Kellemetlen meglepetéseket tartogatnak, - elsősorban a fővárosokban, - a történelmi belvárosokban megtartott kockaköves utak, Ezek a sok felbontás után nagyon egyenetlenek és esőben csúsznak. Különösen motorral kellemetlen közlekedni rajtuk. Kempingek A balti országokban nagyon kevés kemping van. Internetes adatbázisunk, mely Magyarországon közel 250, Franciaországban több mint tízezer kempinget sorol fel, a három országban összesen csak jó százat jelez. Ezek egy része sem igazán felel meg a kempingről kialakult fogalmainknak. Több csak egy jobb fajta camper-port szolgáltatásait nyújtja. Az adatbázisban szereplőknél azért valamivel több táborhely van, de azok talán még gyengébb színvonalon állnak. A területet járva fel lehet szedni elég sok fajta kempingeket felsoroló kiadványt, de ezek gyakran 4-5 évesek, és már eredetileg sem biztos, hogy igazak voltak. Az egyes városok, vagy területek ismertetőiben is találhatunk táborozásra alkalmas helyeket, gyakran GPS koordinátákkal. Külön gond, hogy errefelé élesen elkülönülnek a pusztán sátorozásra kijelölt helyek (a táblákon egy sátor szimbólumával) és a lakókocsik és lakóautók fogadására is alkalmas helyek (ezt a táblákon egy lakókocsi piktogram jelzi). Előbbiekbe még kocsival sem biztos, hogy be lehet hajtani, infrastruktúra
328
pedig végképp nincs. Utóbbiaknál sem lehetünk biztosak a dolgunkban, de legalább az esély nagyobb. Számos kempingben csak száraz WC (magyarul budi) van, és ha van zuhany, csak un. nyári zuhany áll rendelkezésre (értsd alatta, nincs meleg víz, csak az épület tetejére kidobott csőben lévő vizet melegíti fel a nap, már ha süt, és ha nem fogyasztották ki az előttünk járók). A meleg vizes zuhany használatáért több helyen külön eurókat kértek. Több helyen a vizes helységek állapota és tisztasága messze jár az Európában elvárttól. Kiépített chemWC ürítési lehetőség csak esetenként volt. Még a legjobb kempingekben is általános, hogy nincs elég WC és zuhanyfülke. Viszont a sok sátrasra és komfort nélküli faházra való tekintettel a komolyabb kempingekben jól felszerelt konyhát és étkező helységet alakítottak ki. Ennek ellenére több helyen nem állt rendelkezésre mosogatóhely, és mosni is csak ritkán lehetett. Többször volt gondunk az ivóvízzel. Jellemző, hogy amikor megkérdeztük, hogy ivóvíz folyik-e a csapból, az egyenes „igen”, vagy „nem” válasz helyett csak azt mondták „mi is ezt isszuk”. Előfordult, hogy a kannába kiengedett víz tisztának hatott, de egy-két óra múlva besárgult és még tészta kifőzésére sem bizonyult alkalmasnak. Üzlet egyetlen kempingben sem volt és medencére sem emlékszünk, de sok helyen volt saját kisebb-nagyobb tava a kempingnek, melyben a helyiek gyakran fürödtek is. Majd mindenhol volt szauna, igaz elég borsos áron kínálták. A homokos röplabdapálya viszont errefelé alapfelszerelés. Mindezek ellenére az elmúlt tíz évben még soha sem táboroztunk ennyi jó hangulatú helyen és se Norvégiában, se a Brit-szigeteken nem volt ennyi szépen füvesített és gondozott táborhelyünk. Elsősorban Észtországban, de Lettországban is számos kemping szállodák, bungalóparkok, panziók területén, mintegy melléküzemágként működtek. Itt a létesítményekhez tartozó, többnyire szépen gondozott területen engedik meg sátrasok, lakókocsik és lakóautók számára a tartózkodást, de volt olyan is, hogy a szálloda töredezett aszfaltú, gazos parkolóját kínálták éjszakázásra. Ehhez többnyire csak minimális infrastruktúrát (elektromos csatlakozások) építenek ki. Volt, ahol külön szaniter blokkot építettek (Aluksne), de többnyire a szálloda közös használatú WC-jét lehetett használni és volt, ahol zuhanyozási lehetőséget egy üres szoba megnyitásával biztosítottak. Gyakran vízvételi lehetőség sem volt kiépítve, így előfordult, hogy a bár pultjánál tudtuk csak kannáinkat feltölteni. A legjobb ilyen táborhelyünk Narva mellett volt, ahol a szálloda külön épületben lévő wellness központjának vizes helységeit használhattuk és az épület falán kialakított mosó- és mosogatóhely mellet még egy csőcsonk is volt a chemWC és a szennyvíz leürítésére. Utunk legrosszabb táborhelye, - a bezárt Lublin-i kemping után, - első lettországi éjszakánkon Ludza mellett egy ilyen hely volt, ahol egy bungaló parkban egy gödrös-gazos területen éjszakáztunk. A zuhanyért 2 eurót kértek (volna) fejenként és az elektromos áram díja is horrorisztikus volt.
329
A kempingek még a tengerparton és a fővárosokban sem voltak teli, annak ellenére, hogy főszezonban jártunk. Többször is előfordult, hogy magunkban voltunk, vagy csak egy-két kocsi állt bent rajtunk kívül. Egyedül Tartu mellett, egy farmházban kialakított panziószerű valami kertjében rendelkezésre álló négy szűkös parkolóhely telt be estére. Turistainformáció, gyalogtúrázás Turistainformációs iroda mindhárom ország minden közepes, vagy nagyobb településén, a nemzeti parkokban megtalálható. Az más kérdés, hogy hétvégén és ünnepnapokon nem mindegyik van nyitva. Ezekben az irodákban mindig beszéltek angolul és a település térképe mellett számos turisztikai brosúra, program leírás állt rendelkezésre általában angol, vagy német nyelven is (a helyi, szomszédos és orosz nyelv mellett). A személyzet felkészülésével, vagy készségességével sem volt gondunk soha. A Baltikum országai úgy szerepelnek a köztudatban, mint erdős, sík vidék. Ez súlyos tévedés. Bár nem nagyok a szintkülönbségek, de a terület erősen szabdalt. Ez sok helyen a belvárosokban (Tartu, Cesis) is tetten érhető. Kevés helyen találkozhatunk az utakon ennyi lejtőre és emelkedőre figyelmeztető táblával, mint errefelé. Ezek a szintkülönbségek nem nagyok, csak pár tucat méter magas dombokról, dűnékről van szó. Ez, a tengerpartokkal és a tavakkal bőséges, - sokszor nem is könnyű, - kirándulási lehetőséget kínál. A nemzeti parkok területén számos turistaösvény van kijelölve és kiépítve. Ez utóbbira szükség is van, mert a mocsaras területeken csak kiépített pallókon lehet közlekedni. A Lahema Nemzeti Parkban, vagy a Litván Tóvidéken elég jó térképekhez és ismertetőkhöz lehet hozzájutni. Strandok, strandolás Ez a túra nem igazán a strandolásról szólt. Természetesen mindhárom ország tengerpartján és sok-sok tavában lehet fürödni. Számunkra a többnyire homokos tengerpart, mely gyakran hínárral és moszatokkal volt szennyezett, nem igazán bizonyult vonzónak. Alap gond az, hogy a tenger a mi ízlésünknek túl hideg és barátságtalan szürke színe, - melyet a szakemberek udvariasan balti kéknek neveznek, - sem túlzottan hívogató. Több helyen hosszú kilométereken elnyúló homokos partok húzódtak a dűnék alatt. Fő szezon lévén ezt nagyon sok helyi ki is használta. Közülünk csak én merészkedtem be kétszer Ventspils-nél, de csak megmártózás erejéig. A tavak esete kicsit más. Ezek többsége látszatra nagyon szép, de a tőzeges terület és a sok vas miatt gyakran, még ha tiszta és átlátszó is, egészen sötét barna színű. A kisebbek, melyeket többnyire szaunázáshoz használnak, gyakran mocsarasak, felszínükön békalencse és vízililiom úszkál. Az Észtország és Oroszország határán fekvő, Balatonnál többször nagyobb Peipsi-tó partja is mocsaras volt. Ezek a tavak minket nem csábítottak
330
fürdésre. Azért a Nabité tóba (Lettország) egyszer bemerészkedtem és átlátszó, de sötétbarna vize egészen kellemesnek bizonyult. Élelmiszer beszerzés, árak Bár a nagy nemzetközi szupermarket hálózatok a Baltikumban nincsenek jelen, nem volt gondunk az élelmiszer beszerzéssel. Mindhárom országot kiszolgáló, vagy csak egyik-egyikben működő hálózatot találtunk szép számmal. Ezek kínálata minden igényt kielégít és a lakosság számát figyelembe véve sűrűségükre sem lehet panasz. Minden jelentősebb településen találtunk ilyet. Mi a mindhárom országban vezetőnek tűnő Maxima hálózatot részesítettük előnyben. Ennek X, XX és XXX jelű üzletei három méretben fordultak elő, többnyire teljes iparcikk választékkal. Jellemző, hogy talán ötvennél is több fajta kenyér közül válogathattunk a polcokon, és az egyik helyen még strucctojást is láttunk díszes dobozban (igaz, ára valami 27 euró volt). Különösen gazdag volt a halfélék, és első sorban a füstölt halak és a kaviár kínálata. A Törley pezsgő és a Casino rum mellett néhány más magyar termék is fellelhető volt a polcokon. Megfordultunk egy falusi vegyesboltban is (Ligatne-ben, Lettországban). A párszáz lelket számláló település ellátásához nagyon bőséges volt a választék, csak a zöldséges pultra kitett dolgok tűntek kicsit avitosnak. Az árak valamivel magasabbak voltak, mint itthon. Bankkártya használat Mindhárom országban elterjedt a bankkártya használat. Majd mindenhol van terminál és a helyiek egészen kis összegeket, esetenként néhány eurót is ezen a módon fizetnek. Mi nem nagyon éltünk a lehetőséggel, mert az euró magas árfolyama miatt Észtországban és Lettországban csak készpénzt használtunk és Litvániában is, ha lehetett euróval fizettünk. Sok bank automatát is láttunk, de nem igazán figyeltük. Nyelvhasználat, idegenek Az angollal mindenhol elboldogultunk, kivéve Litvániában a Paluse-i kempinget. Itt a recepciós mobilon felhívott valakit és azzal letárgyaltuk a dolgokat. Meglepően sokan beszéltek németül, gondoljuk az évszázados kapcsolatoknak köszönhetően. Ami nem volt meglepő, elsőnek mindig az oroszt ajánlották fel, de nekünk ismét szembesülnünk kellett azzal, hogy az orosz nyelvtanulásra kényszerűen fordított tíz év teljesen elvesztegetett idő volt. Bár orosz felirattal alig találkoztunk, az utcán és üzletekben mindenhol hallhattuk, hogy az emberek többnyire oroszul beszélnek. A múzeumok és nevezetességek ismertetőiben, vagy idegenvezetés alkalmával a helyi nyelv mellett első az orosz volt, de többnyire angol tájékoztatások is rendelkezésre álltak. Néhol ezeken túl német, esetleg francia szövegekkel is találkozhattunk.
331
Csak a legfontosabb látványosságok környékén sok a turista. Tallinn-t, és Riga-t jelentős részük nagy utasszállító hajóval keresi fel. Rundale-ba ezek már busszal mennek át. Észtországban nagyon sok finn járja az utakat és Narva környékén jelentős az orosz kishatár menti forgalom. A lakóautósok többsége német, de találkoztunk hollandokkal, franciákkal, osztrákokkal, kevés olasszal, svájcival, egy-egy belgával, angollal. Viszonylag kevés lengyelt láttunk az utakon. A helyiek közül a litvánok a legaktívabb kempingezők mind sátorral, mind lakókocsival, vagy lakóautóval (ezt már korábbi útjainkon is tapasztaltuk). Észt kempingest szinte alig láttunk. A lettek leginkább csak otthon kempingeznek. A Nyugat-Európából érkezők többsége a rossz utak miatt nem vállalja a Lengyelországon keresztül vezető szárazföldi utat, inkább a Kiel – Klaipeda, vagy a Warnemünde - Ventspils komppal érkeznek a Baltikumba. Mindkét irányon hetente 2-3 járat van és az út mintegy 24 óra. Gázolajárak A gázolajárak országonként kis mértékben változtak és sehol sem volt minden kútra érvényes egységes ár. Észtországban 1.20-1.31, Lettországban 1.24-1.30, míg Litvániában az egyetlen alkalommal 1,30 eurót fizettünk literenként. A 95-ös benzin mintegy 5 centtel volt drágább. Rovarok Az előzetes jelzések alapján nagyon tartottunk a szúnyogoktól és kullancsoktól. Ez utóbbiak ellen még be is oltattuk magunkat indulás előtt. Nagyon sok és sokfajta szúnyogriasztóval szerelkeztünk fel, arra is gondolva, hogy esetenként nem veszünk villanyt. Még útközben is vásároltunk ilyen eszközt. Végül kullanccsal nem találkoztunk, szúnyoggal is csak alig. A helyiek szerint ennek oka az előző hónapok rendkívüli időjárása, húsvét után nyári hőség volt, majd májusban esett a hó. Légy is sokkal kevesebb volt, mint arra számítottunk, vagy mint sok más helyen, például Spanyolországban. Nagyon sok volt viszont a darázs, és szokatlanul agresszívek voltak. Napjában tucatnyit ütöttünk agyon és sok étkezésünket keserítették meg, mindkettőnket többször is megcsíptek, szerencsére nem volt különösebb következménye. Csak később találtuk meg a hálószobai tetőablak keretén, a vezető melletti ajtóban és a műhold vevő antennáján egy-egy kisebb fészket. A bögölyök okoztak még kellemetlen órákat, elsősorban a Gauja mellett, és amikor kenuztunk.
332
