Bertrix, 2012. augusztus 19, vasárnap, 102. nap Este fél 12-kor, amikor lefeküdtünk, még 23 fok felett volt a hőmérséklet. Ezért úgy határoztunk, kipróbáljuk az új nyári paplanokat. Éjjel kint csak valamivel ment 20 fok alá, de a nyitott nagy tetőablak miatt ugyanennyi volt bent is. Én nem fáztam, Zsóka kicsit, mert ezeken a paplanokon tenyérnyi területeken csak egy hálószerű anyag van. Nyolckor keltem és kiültem a vízpartra olvasni. Kilencre Zsóka is felébredt és elkezdtem készíteni a reggelit. Nem siettünk, hiszen mára csak jó 40 kilométer volt az adag és vásárolni sem kellett. Vasárnap lévén nem is tudtunk volna. Így is dél előtt megérkeztünk új kempingünkbe. Ahogy átértünk a belga határon, nagyon megváltozott a környezet. Több erdő lett a dimbes-dombos tájon, ugyanakkor minden valahogy rendezetlenebb lett. Egy hol autópálya, hol autóúton haladtunk, amiről azért lépten-nyomon le lehetett kanyarodni balra. Kempingünk egy kimondott üdülőkemping, sok parcellával, medencével, sportpályával, étteremmel és bárral. Idén még nem nagyon jártunk ilyenben, kicsit szokatlan is. A szezon, bár mától adnak utószezoni kedvezményt, még tart. Elég sokan vannak. A dimbes-dombos területen szép nagy parcellák vannak, itt-ott nagy fákkal. Mi a dombtetőn kaptunk helyet. Több állandó van a környékünkön, akik reméljük, vasárnap lévén, este elmennek. Bár a parcellák teraszosan vannak kialakítva, azért eléggé eltérnek a vízszintestől. Sok tanakodás és kétszeri kísérlet után helyezkedtünk el. Ugyan területünk felét nem használjuk (ezen a részen amúgy is, köszönhetően korábbi sátras használóinak, a fű teljesen ki pusztult), sikerült a kocsit úgy elhelyezni, hogy a nap jelentős részében árnyékban tudhatjuk. Az előtetőt azért ki kellett eresszük. Leszereltük a motort, itt levegőt sem lehet venni nélküle. Mindezzel kettőre végeztünk. Ekkor Zsóka elment kézzel kimosni. Utána, amíg Rózsi adatait töltöttem le és dolgoztam fel, illetve a napot könyveltem le és a naplót írtam meg, Zsóka előkészített mindent egy sütéshez. Már ki vagyunk éhezve rá, elég régen sütöttünk utoljára. Azután holnap utánanézünk, mit is lehet csinálni itt… Bertrix, 2012. augusztus 20, hétfő, 103. nap Éjjel ugyanolyan meleg volt, mint tegnap, csak itt nem volt légmozgás és ezért melegebbnek hatott. Én megint nyolc óra körül keltem és elmentem felderíteni a kempinget, még alig néhányan mozogtak, csak az üzlet volt nyitva.
422
Mire visszaértem, Zsóka is felébredt és elkezdtem készíteni a reggelit. Szép napsütéses idő volt, kellemes kiránduló idő ígérkezett, de kicsit meleg volt. Reggeli után kényelmesen hozzákészültünk egy motoros túrához. Bár szép volt az idő, korábbi tapasztalatok alapján mindent becsuktunk. Első utunk a városba vezetett, hogy a turista információs irodában megtudjunk valamit a környékbeli kirándulási lehetőségekről. A templomhoz mentünk. Mellette van a főtér, melyet most itt is egy vidámpark foglalt el. Letettük a motort és egy hatalmas valami mögött megtaláltuk a városházát, és mint vártuk, földszintjén az irodát. Egy korombeli, vagy kicsit fiatalabb úr volt szolgálatban. Mikor a lehetséges közös nyelvet próbáltuk megtalálni, viccesen felajánlottam a magyart. Mire elég jó kiejtéssel magyarul válaszolt. Mint kiderült, nagyszülei 1925-ben jöttek el Pesterzsébetről és ma is tartja a kapcsolatot a magyarországi rokonsággal, évente ellátogat Magyarországra és ismer minden jelentősebb várost. Azért amikor a dolgok érdemi megbeszélésére került sor, inkább az angolt választotta. Mindenesetre érdekes színfoltja volt utunknak ez a találkozás. Sajnos túl sok okosat nem tudott mondani nekünk. Adott egy nagy kazal szebbnél-szebb prospektust, de az általunk már korábban is felfedezett Bouillon-on kívül a 30 kilométeres körzetben nem igazán találtunk célpontot. Kirándulási lehetőségekről pedig szó sincs. Ez utóbbin csodálkozunk, mert az egész környék tele van erdős dombokkal és közöttük szép rétekkel. Amikor az irodából kijöttünk, feltűnt, hogy a nagy monstrumok árnyékában talán tucatnyi öregúr áll körben régi belga harci zászlókkal. Mint kiderült valamilyen koszorúzást tartottak. Nem volt katonazenekar, csak egy rádiós magnóból szólt az induló és a belga és francia himnusz. Amikor zenének vége volt, összehajtották zászlóikat és szétoszlottak. Nem tudjuk milyen alkalomból történt a koszorúzás. A résztvevők nem lehettek II. világháborús veteránok, mert azok ma legalább 85 évesek és a társaságból talán néhányan lehettek ebben a korban, többségük 50-60-70 éves lehetett.
Gondoltuk, ha már itt vagyunk, benézünk a templomba. Amikor beléptünk szépen ki volt világítva, de szinte azonnal kikapcsolták a világítást. Mint
423
kiderült, a koszorúzással összefüggésben volt itt valamilyen szertartás korábban. Épp csak, hogy körbenéztünk már zárták is be. Az épület maga az errefelé használatos építőanyagból, szürke kőből és pala burkolattal készült. Elég komor ez a színösszeállítás. A belső tér nem is túlzottan díszített, de van egy méltóságteljes hangulata, ami gyökeresen eltér a francia templomokétól.
A templomból kijőve a korábbi gyenge felhőcsíkok összeálltak, és ha esőt még nem is ígértek, elegek voltak ahhoz, hogy a Bouillon-ba történő indulást elhalasszuk. Úgy határoztunk, megnézzük azt az Aldi-t, amit tegnap a kocsiból láttunk. De előtte, ha már lent voltunk a motorról, egy kicsit sétáltunk a városban. Az látszik, hogy a főtér, ha nem csúfítanák el a vidámpark szerkezetei, egy nagyon hangulatos hely lenne. Így nem érdemli meg a figyelmet. A pályaudvar felé vezető úton indultunk el. Láttunk pár szép utcarészletet. A
424
már említett szürke kőből, esetleg téglaberakással díszítve elég szép házakat hoztak össze. Alig párszáz métert tettünk meg, elkezdett cseperegni az eső. Mire a motorhoz értünk már folyamatosan csepergett. Úgy döntöttünk inkább vállaljuk a kisebb megázást, de elindulunk vissza a kempingbe. Végig enyhe esőben tettük meg a jó két kilométert. Mire a kempingbe értük kicsit enyhült az eső. A lakóautónál első dolgunk volt kiereszteni az előtetőt és a leállított motort letakarni. Gyakorlatilag egész délután hol esett, hol nem, hol erősebben, hol gyengébben, néha még láttunk távoli villámokat és hallottunk mennydörgést is. Zsóka a mosogatáshoz ernyővel ment és használta is, a zuhanyozáshoz is vittük, de csak a biztonság kedvéért. Az esővel a meleg is megszűnt, mintegy tíz fokkal van kevesebb, mint tegnap ilyenkor. A szegényes programlehetőségek arra késztettek, hogy megvizsgáljuk egy esetleges korábbi továbbmenetel és egy közbenső megálló beiktatásának lehetőségét. Már találtunk megoldást, de még nem döntöttünk. Van időnk, Bouillon-ba mindenképpen elmegyünk. Bertrix, 2012. augusztus 21, kedd, 104. nap Este nagyon párás volt a levegő, a szomszédos völgyben sűrű köd gyűlt össze. Azért sokáig kint maradtunk. Éjszakára visszavettük a nagy paplanokat és a hálószoba ablakait kivéve mindent becsuktunk. Ez így pont jónak bizonyult. Kilenc óra után keltünk, én akkor már másfél órája olvastam. Alapjában napsütéses reggelre ébredtünk, csak mindenfelé vékony felhőcsíkok szabdalták fel a kék égboltot. Mire a reggelit elfogyasztottuk a felhők megsűrűsödtek. Ennek ellenére úgy határoztunk, nekivágunk a jó 20 kilométerre lévő Bouillon meglátogatásának. Azért biztonság kedvéért magunkkal vittük az esőnadrágokat is. 11 óra körül indultunk el. Első dolgunk volt, hogy bemenjünk Bertrix-be tankolni. Az utóbbi napokban nem figyeltem az üzemanyagszint jelzőt és tegnap a kempingbe érve ijedten vettem észre, hogy már a pirosban jár. Tankolás után nem a főúton, hanem a valamivel rövidebb mellékutakon mentünk Bouillon-ba. Ez egy nagyon jó döntés volt, mert csodálatos erdős helyeken jártunk. Ugyan az út minősége néha okozott gondot és a dimbes-
425
dombos vidéken motorunk néha küszködött egy kicsit, nagyon élveztük a tájat és a gyenge forgalmat. Átmentünk pár településen, mindenhol a szürke szín dominált. Ettől az egész kicsit komor, de azért láttunk pár szép dolgot. Ezt a szürkeséget is meg kell szokni. Ha jól meggondoljuk, nálunk a Mátrában is ez az építési mód a divat, csak itt kőből hasított lapokat használnak a tetők fedésére és sokszor az oldalfalak burkolására is. A csodálatos erdős vidéket járva egyszerűen nem értjük, hogy errefelé miért nincsenek turistautak? Vagy csak a kedves úr a Bertrix-i turista irodában nem tud róluk? Bouillon fő nevezetessége a vár. A település az errefelé nagyon kanyargós Semois folyó mellett fekszik. Itt egy nagy hajtűkanyarral kerüli ki azt a hegyet, melyre a vár épült. A hegy lábánál és a folyó túlsó partján pár utca széles lakott rész van. Motorunkat a hosszan elnyúló vár alatt, a folyó partján tettük le, pontosan ott, ahol a vár kapuépülete és a főépület közötti híd ível át két szikla között. Elsőnek a két közeli hidat és környékét fényképeztük le, majd átkeltünk a folyó túlsó oldalára és onnan vetettünk egy pillantást a várra. A híd folytatásában alagút vezet át a hegy alatt.
Visszatértünk a vár alá és elindultunk a folyó mellett észak felé. A kempingben szerzett térképünkből tudtuk, hogy ezen a végen, a hajtű ívében van a bejárat a várba. Egy darabon a parton sétáltunk, majd amikor elérkezettnek láttuk az időt áttértünk a párhuzamos utcába. Itt láttunk egy elég gondozatlan lépcsőt indulni a hegy felé, de nem hittük, hogy az vezet fel a
426
várba. Mi a kocsiutat követtük és hamar elértünk egy kilátóteraszra, ahonnan szépen lehetett látni a folyó túloldalát, a domboldalban álló szép szállodákat és üdülőházakat.
A kilátóterasz mögötti téren áll a múzeum és a városháza épülete, kicsit lejjebb a templom.
A városháza előtt elhaladva és tovább kapaszkodva értünk el a vár előtti tágas térre. Ez a városháza mögött van és autóparkolónak használják. Alatta a hegy oldalában parkosított terület asztalokkal várja a pick-nick-ezőket. Mellette kilátóterasz, ahonnan még szebben látszik a túlsó part. De itt már a vár a fő attrakció.
427
A vár egy hosszú hegygerincen épült. Két kisebb épületen és két hídon keresztül lehet eljutni a tényleges várba. Az épületegyüttes nagyon jó állapotban maradt meg. Ugyan nem lehet olyan közeli felújítási munkák nyomára bukkanni, mint Sedan-ban, sok helyen a falakon növények vertek tanyát és minden nagyon nyirkos, az egész nagyon hiteles. Szokásunkhoz híven becsületesen bejártuk a látogatható részeket. Megszámlálhatatlan sötét, alacsony és keskeny folyosón, lépcsőn másztunk fel és le. Bekukkantottunk minden lőállásba, benéztünk minden lyukba és aknába. Ahol ki lehetett nézni a környékre, megtettük.
A vár a déli oldalon egy nagyobb bástyából, a nyugati oldalon egy lőpor toronyból, az északi oldalon egy lakó toronyból áll. A keleti oldalon egy óratorony és megerősített várfal zárja a várudvar körüli épületek sorát. A várudvaron előadásokat és ragadozó madarakkal bemutatókat szoktak tartani. 428
Néhány helységben életképeken mutatják be a vár hétköznapjait. A lakótoronyban kiállítások vannak. Az első emeleten elég gazdag anyag az iskola témakört dolgozza fel. A golyóstoll és magyar feltalálója is szerepel. Nagyon érdekes látogatást tettünk a Bouillon-i várban. Bár rövid időn belül ez a második hasonló programunk volt, nem bántuk meg. Nekem jobban tetszett, mint Sedan-i társa, bár ez más fajta volt. A várból a bejárat előtti térről induló lépcsőn jöttünk le. Mint kiderült ez az, amit felfelé menet nem
429
hittünk a vár gyalogos megközelítésére alkalmasnak. Hát nem is nagyon volt alkalmas… Nem értjük, hogy egy ilyen jelentős nevezetességhez miért nem táblázzák ki az utat és miért nincs jobb állapotban. Leérve a motorhoz még megcsodáltunk egy hagyományos anyagokból épült modern épületet, mely valamilyen büfének ad otthont. Felültünk motorunkra és indultunk vissza a kempingbe. Egy másik mellékutat választottunk. Ehhez is röviden fel kellett hajtsunk a főútra, majd onnan az erdős vidéken jöttünk tovább. Még a főúton láttunk egy Aldi-t, betértünk. Nem sokat vettünk, csak pár kajafélét, de megállapítottuk, ahogy a benzinkútnál is, hogy itt magasabbak az árak, mint Franciaországban. Kicsit továbbmenve egy Lidl-t is találtunk és benne azt, amit egész nyáron kerestem, 230 Voltos LED-es égőt. Ugyan nem volt olcsó, vettem ötöt, hogy otthon a nappali csillárjában minden égőt kicserélhessek. A pénztárnál állva a sorban, az előttünk álló fiatalember, amikor hallotta, hogy magyarul beszélünk, ránk köszönt. Kamionos, aki járja Európát és éppen ebbe az üzletbe ugrott be vásárolni. Amíg a pénztárosnő bepötyögte a tételeit, váltottunk pár szót.
Ez az út is nagyon szép volt. Egy helyen letértünk, hogy megnézzük a folyót. Szerencsénk volt, a híd mellett egy régi malom áll. Ma magánház, de a malomkerék forog. Az épület nagyon szépen fel van újítva és az egész környék nagyon szép. A folyón feljebb, a duzzasztásnál gyerekek fürödtek, odébb a parton múlatta az időt egy család. Az egésznek olyan békés hangulata volt. Innen már hamar elértük a kempinget. Negyed ötre voltunk a lakóautónál. 430
Kicsit pakolásztunk, majd felszereltük a motort. Úgy határoztunk nincs értelme itt maradni. A kemping ugyan jó, de egy turistagyár és ezért hangulattalan. Ma egyébként elmentünk legalább két kisebb folyóparti kemping mellett, melyek, úgy kívülről menet közben nézve sokkal barátságosabbnak tűntek. Holnap továbbállunk, úgy 80 kilométerrel. Ott reméljük lesz esélyünk kirándulni pár napot. Este megint bepárásodott, de azért kint lehetett maradni. Most elmúlt tíz óra, amikor ezeket az utolsó sorokat írom. Dochamps, 2012. augusztus 22, szerda, 105. nap Reggel kilencig aludtunk. Meglepően hideg reggelre ébredtünk, nem volt egész 16 fok. Azért a szokásos menetben reggeliztünk és készülődtünk össze az induláshoz. Tizenegy előtt indultunk, előtte fizettünk a kempingben. Utunk Bertrix belvárosán keresztül vezetett az N89-es főútra, melyen az utolsó pár kilométer kivételével végig jöttünk. Bár ugyanarról a főútról van szó, nagyon változatos terepen haladt és volt szinte egysávos erdei úttól autópályáig minden az alig több mint ötven kilométeren. Eleinte mezőgazdasági részen vezetett, majd jött az oly annyira kedvelt erdős rész. Tucatnyi kilométerre a kempingtől nagyon kanyargós lett és betért egy városkába, La Roche-ba. A főút a keskeny völgyben a település belvárosán, a bevásárló utcán vezet keresztül. Már ekkor láttuk, hogy ez egy nagyon szép és kedves hely. El is határoztuk nyomban, hogy ide el fogunk jönni. A kempinget, mely a Vacansolei hálózat tagja, simán megtaláltuk. Kicsit csalódás. Elég rendezetlen és a recepción a minket kiszolgáló fiúka nem volt igazán a helyzet magaslatán. A vizesblokk vadonat új, és minden igényt kielégít, bár ultramodern felszerelései nem igazán célszerűek. A környezet szép, ha a mellettünk lévő üres parcellára nem jönnek, marad a csodálatos kilátás a környező erdős hegyoldalra. Ennek a helynek van kemping hangulata, amit Bertrix-ben hiányoltunk. Mindezek ellenére sokalljuk a katalógusban szereplő négy csillagot. A portán tudtunk venni egy 25.000-es turistatérképet a környékről, bőven lesz olyan jelzett út, amely megfelel a mi igényeinknek. Reméljük az időjárás is kegyeibe fogad és élni tudunk a lehetőséggel. A parcellára beállva megtettük a letáborozásnál szokásos lépéseket és a motort is levettük. Itt talán egy kirándulás bonyolítható le nélküle. Kicsit pihegtünk, és utána összekészültünk La Roche meglátogatására. Három órakor indultunk. A 11 kilométeres út nagy része az N89-esen lejtett. A forgalom nem volt erős és kimondottan élvezetes volt a motorozás, bár a rövid ujjú ingre felvett széljacky-ben kicsit fáztunk. Az út minősége, ahogy azt itt Belgiumban kezdjük megszokni, bizony hagyott kívánnivalót maga után.
431
La Roche-ban a turista információs irodát könnyen megtaláltuk, a motort előtte tettük le. Itt derült ki, hogy az évi rendes fényképezőgép otthonhagyás az idén mára esik. Szomorúan vettük tudomásul a tényt. Szinte azonnal elhatároztuk, hogy lejövünk még egyszer, csak a fényképezés miatt. Az irodában egy nagyon készséges és kedves hölgy ellátott egy csomó anyaggal, majd meglátjuk, mit lehet hasznosítani belőle. A papírokat betettük a motorba és elindultunk a városban. La Roche ismét egy gyöngyszem, bár több, mint harmincéves útikönyvünk meg sem említi. A l’Ourthe folyó partján fekszik, amely itt először tesz egy majdnem 360 fokos kanyart, majd egy újabb 180 fokosat az ellenkező irányban. A belváros ez utóbbi kanyar belső ívén van. Itt a parti úton kívül csak egyetlen utcának, a főútnak jutott hely. A hegy tetején, melyet ez az ív megkerül, egy régi vár, vagy várrom található. A folyó túlsó partján kevésbé érdekes a terület. A nagyobbik ívben is a város van, de itt kempingek, golfpálya és hasonlók vannak. A rövidke kis főutcán, az egyik kiszélesedésben áll a városháza, kicsit feljebb a hegy oldalában van a templom. A főbejárathoz két lépcsőház vezet fel, kb. emeletnyi magasságba. A templom nagyon szép, színes üvegablakai modernek, a szárnyas oltára nem túl nagy. Régi orgonája az oltárral szemben a karzaton kapott helyet, de éppen most építenek egy újat az egyik kereszthajóba. A főutca mindkét oldalát üzletek, kávéházak, éttermek szegélyezik. Több kisebb palota, az errefelé megszokott szürke kőből, áll a domboldalakon. Az egész nagyon kedves és jó hangulatú. Betértünk a városka egyetlen szupermarketjébe, egy SPAR-ba. Eredetileg csak némi zöldséget akartunk venni a következő sütésekhez, de kaptunk füstöltmakrélát is, amit otthon másfél éve hiába keresek. A főutcán sétálva Zsóka felfigyelt egy ruhaüzlet ajtaján kilógatva kínált bélelt széljacky-re. Ilyet három éve vadászunk, a régiek már tönkrementek. Sajnos csak acélszürke színben volt, összesen két darab, egy L-es és egy XL-es. Előbbi Zsókának talán kicsit nagy, utóbbi nekem kicsit kicsi, de megvettük mind a kettőt. Azzal a feltett szándékkal indultunk vissza öt órakor, hogy valamelyik nap még lejövünk, bepótolni a fényképeket és megnézni a várat. Reméljük, az idő engedi majd. Negyed óra alatt visszaértünk a kempingbe. Hozzákezdtünk a vacsora megfőzéséhez és mire megettük, lezuhanyoztunk és Zsóka elmosogatott, elmúlt kilenc óra. Addigra a naplóval is végeztem. Hamar hűvös lett és elkezdett minden levizesedni. Éjjel valószínűleg megint hideg lesz, már most, kilenc óra után nem sokkal, 16 fok sincs.
432
Ahogy terveztük, három nappal később ismét lemotoroztunk La Roche-ba. Sajnos az idő nem volt olyan szép, mint első látogatásunkkor. Bepótoltuk a fényképeket és a várba is felmentünk. Itt csak azokat a képeket illesztjük be ömlesztve, melyek az első látogatáshoz kapcsolhatóak. A várban készült felvételek ékesítsék a látogatás napjának bejegyzéseit.
433
Dochamps, 2012. augusztus 23, csütörtök, 106. nap Éjjel nagyon hideg volt, egészen 6 fokig lehűlt a levegő és ezzel az éjszaka jó eséllyel pályázik a szezon leghidegebb éjszakája címre. Az már csak hab a tortán, hogy három napja még a legmelegebb éjszakák egyike volt. Kint viszonylag hamar elkezdett melegedni, mert a nap odasütött. Azért csak kilenckor kezdtük el a napot. A kényelmes reggeli után kimentem a recepcióra bejelenteni, hogy még 3 éjszakát maradunk. Bejelentésemet elfogadták. Utána összekészültünk egy gyalogtúrához.
434
Fél 12-kor hagytuk el a kempinget. A nap sütött, de még nem volt túlzottan meleg. Országúton mentünk be a közeli faluba, majd azon átmenve betértünk az erdőbe. A tegnap vásárolt turistatérkép egyik körtúráját tettük meg. Ez 13 kilométer. Az út nagy része erdei úton megy, csak az eleje meg a vége halad a faluban. Az erdészeti út nagyon kellemes helyeken vezet. Nagy része erdőben, hol fenyvesben, hol gyertyánosban, hol vegyes erdőben. Néhol tisztásokon, máskor rétek, legelők mellett, melyeken tehenek és lovak legelésztek. Kilátás csak nagyon ritkán adódott, akkor nyugodt lankás dombok látszottak, nagyon nyugodt, szép vidék, csak fényképen nem mutat. A kirándulás maga nagyon jól esett, a terep nem volt nehéz, talán még a Budai-hegyeknél is könnyebb. Enyhe emelkedők és enyhe lejtők váltogatták egymást. Kicsit könnyítettünk is, amikor mintegy száz méter szintet kihagyva nem másztunk fel egy hegyre, hanem elkerültük egy csaknem vízszintes erdőgazdasági úton. Sok érdekeset nem láttunk, érintettünk egy régi vasútvonalat, melyen talán még ma is járnak turistavonatok. Egyedül egy hatalmas hangyabolyt látva vettük elő a fényképezőgépet. Elmentünk a közeli Klorofilpark mellett. Betértünk a látogatóközpontba és a kerítésen keresztül vetettünk pár pillantást a felszerelésre. Hatalmas játszóteret, csúszdákat, kilátóteraszokat láttunk, mindent természetes anyagokból. Gyerekek számára biztos nagyon érdekes, tanulságos és élvezetes. Sok gyerekes családot láttunk betérni. A hatalmas parkolóban szinte elveszett a bent álló tálán száz kocsi. Kellőképpen elfáradva értünk vissza a kempingbe négy órakor. Alig, hogy átöltöztünk és elmentem a mosóhelyhez meleg vízért, leszólított a kemping vezetője, hogy baj van a parcellánkkal, azt szombat estére korábban lefoglalták. Nem akartam megérteni a gondját, többször visszamentem a portára és konzultálni Zsókával, míg nagy nehezen ráálltunk, hogy szombat délig átköltözünk a mellettünk lévő parcellára és cserében egy éjszakával kevesebbet fizetünk. Nem örülünk, mert innen jobb a kilátás és van egy fa, amely ad némi árnyékot délelőtt és ki lehet hozzá kötni a szárítókötelet.
435
Utána megmelegítettük vacsoránkat és elfogyasztása után mosogatás és zuhanyozás. A mai naplót megírni nem volt nagy feladat, így hét órára mindennel végeztünk. Dochamps, 2012. augusztus 24, péntek, 107. nap Este fél 11-ig kint maradtunk. Közben el-elkezdett csepegni az eső, de sokáig még az előtetőt sem nyitottuk ki. Éjjel többször esett, nem túl erősen és nem is sokáig. A levegő csak 13 fokig hűlt le. Reggel időnként napsütéses időre ébredtünk, de sok, nagy részben nem esőfelhő volt az égen. A szokásos menetrend szerint megreggeliztünk és utána dacolva a felhőkkel, melyek közben esőt kezdtek ígérni, összekészültünk egy motoros gyalogtúrához. Mára a mintegy öt kilométerre lévő Forge a la Plez-ből induló egyik 8 kilométeres utat néztük ki magunknak. Fél 12-re értünk a helyszínre. Tegnap már érintettük gyalog ezt a helyet. Kicsit nehezen találtuk meg a körtúra kiindulópontját. Letettük a 2-3 házból álló településen egy útkereszteződésben a motort és nekivágtunk az útnak. Előtte még készítettünk két felvételt a kereszteződésben lévő épületekről, egy turistaházról és egy talán valamilyen műteremről.
A túra maga hasonló volt a tegnapihoz. Nagyrészt kellemes erdei utakon jártunk, csak középtájon volt egy kb. egy kilométeres aszfaltút, ami még emelkedett is. Megint élveztük a kellemes környezetet. Csak az borzolta kicsit a kedélyeket, hogy félóránként váltakozva, hol sütött a nap, hol úgy nézett ki, hogy azonnal esni kezd. Ez utóbbi miatt kicsit kiléptünk, bár a tegnapi 13 kilométer után nem voltunk túlzottan fickósak. Végül két és fél óra alatt megjártuk a kört és szárazon megérkeztünk a kempingbe. Átöltözés után kicsit a kocsival foglalkoztunk. Feltöltöttük a víztartályt és a kazánt, megmértük a gázpalackot. Még majdnem négy kiló van benne és ezért nem indokolt Düsseldorf-ban a csere. Még hazaindulás előtt ismét mérünk, és lehet, hogy az osztrákoknál, vagy utolsó nap a németeknél cserélünk.
436
Utána elkezdtük készíteni a vacsorát. Ma halat sütünk és hozzá főtt krumpli dukál. Egyúttal a holnapi húspogácsához is készítünk egy hagymás, vörös babos krumpli salátát. Vacsora után felmegyek még az Internetre. Meg kell nézzem a leveleket, hátha válaszolt a UPC és Düsseldorf ügyekben is várok információkat. A bankokat is meg kellene nézni és beszélni Annamáriával, ha minden igaz tegnap érkezett haza a nyaralásából. Dochamps, 2012. augusztus 25, szombat, 108. nap Tegnap este sikerült mindent elintézni az Interneten, akivel kellett beszéltünk, vagy mailt küldtünk, letöltöttem a bankot és megnéztük az időjárást. Sok jót nem ígér, talán hétfőn, amikor a kiállításon leszünk, lesz valamivel jobb. A bankokat megnézve derült ki, hogy az MKB 3-4 forinttal drágábban adja az eurót, mint az OTP. Még este elkezdett esni, az előtető alatt ültünk egész fél tízig, de ekkorra már hideg is lett. Éjjel többször esett, ha nem is erősen. Fél kilenckor borult időre ébredtünk, de nem esett, ezért úgy határoztunk, gyorsan elintézzük a parcellacserét. Amit feltétlenül szükséges volt, elpakoltunk, leszedtünk, vagy félrehajtottunk. Amikor bekapcsoltam a motort, a légrugó kompresszora elindult és látszatra minden rendben volt, csak a kormány mellett füst szállt felfelé. Nagyon megijedtem és azonnal kikapcsoltam a motort. A kormány alá nézve egy utólagosan beépített relé környékéről származott a füst. Nem tudtam, mi az, de nem volt mit tenni, be kellett kapcsoljam a motort, mert elálltam az utat és többen akartak éppen kimenni a kempingből. Az újabb indításnál már mintha nem jött volna újabb füst, csak a régi szaga érződött. Beállva az új parcellára gyorsan mindent a helyére tettünk és elkészítettük a reggelit, majd megettük. Végig azon járt az eszem mi is lehet a baj és ez mit jelenthet rövid, közép és hosszabb távon. Reggeli után azonnal hozzákezdtem a baj felderítéséhez. Az hamar világos lett, hogy valószínűleg a Chausson építette utólag be ezt a relét. A felépítmény kapcsolási rajzából kiderült, hogy valószínűleg az utastér fűtésének cooler-ventillátorát van hívatva táplálni. Befeküdve a kocsiba ez megerősítésre került. Az is kiderült, hogy ez a relé a szivargyújtó teleppontját kapcsolja a cooler-nek. A vezeték egy utólag rácsippenthető csatlakozón ágazik el és ez teljesen elégett és levált az eredeti vezetékről. A relé csatlakozói is rendesen meg voltak égve és a szivargyújtó biztosítéka kiégett. Mindez rendben is lett volna, hiszen ettől még járóképes a kocsi, csak ilyen túlterhelés, vagy zárlat nem keletkezik ok nélkül. Már pedig ezt a cooler-t soha sem használtuk, semmi oka sincs bezárlatosodni. Elsőnek kikerestem a szivargyújtó biztosítékát és kicseréltem, a gondot okozó részek még az égés
437
során automatikusan leváltak, így nem kellett további problémától tartanom. Ez a szivargyújtó csatlakozó nagyon fontos nekünk, mert ide csatlakoztatjuk menetben Rózsit és innen szoktam tölteni a mobilokat, fényképezőgépet, ebook reader-t és másokat. Nem hagyott nyugodni, hogy egy teljesen használaton kívüli szerkezet hogyan zárlatosodhat be. Kibontottam a coolert és kiderült, hogy a légrugó beszerelésekor ezzel kötötték párhuzamosan a kompresszort. Ezt pedig elég sokat használjuk. Megnéztem, egy-két csatlakozója ennek is jelezte, hogy sokszor volt melege, és egyértelmű magyarázatot adott a történtekre. Amikor beindítottam a kocsit, a szokásoknak megfelelően a kompresszor elindult, és ekkor történt a baj. Rámértem a motorra és valószínűleg zárlatos. Már jó egy éve gyanakszom rá, újabban nehezen nyomta fel a tartályt, de arra gondoltam, hogy a kompresszor rész és nem a motor a ludas. Ezt lehet, hogy tovább kell vizsgálni. A helyzet most egyértelmű: a légrugó jelenleg nem kap levegő utánpótlást. Ez nem okoz gondot, Norvégiában sem volt légrugónk és 2007-ben is, amikor leszakadt az egyik oldalon, több száz kilométert tettünk meg nélküle. Most még arra is van lehetőségünk, hogy alkalmanként benzinkutaknál felfújjuk, ha nagyon muszáj. A relét valószínűleg ki kell cserélni, nem gond, egy teljesen kommersz 30 Amperes ismétlő relé, néhány kötést újra kell kötni, de most már kicsit jobb minőségben és lehet, hogy új kompresszort kell venni. Ez ügyben hétfőn megpróbálok konzultálni a kiállításon. Szerencsére a kialakult helyzet nem korlátoz minket a továbbmenésben. Természetesen kellemetlen és nagy volt az ijedelem. Meg is állapítottuk, hogy éppen az elmúlt napokban gondoltunk rá mindketten külön-külön, hogy idén még semmilyen technikai problémánk nem volt… Ezek a dolgok természetes velejárói életformánknak. Engem csak addig idegesítenek, amíg nem tudom mi történt és mi a megoldás, miben korlátoznak. Miután tisztáztuk a helyzetet, kimentem fizetni. Bár a hölgy, akivel megállapodtam, nem volt a recepción, tudtak a dologról és csak két éjszakát kellett fizessek. Utána nekiültem leírni a nap addigi eseményeit. Fél három körül látszott az idő annyira megjavulni, hogy vettük a bátorságot, és lemotoroztunk La Roche-ba. Itt elsősorban a három napja otthonhagyott fényképezőgép miatt elmaradt fotózást pótoltuk. A felvételeket utólag ahhoz a naphoz illesztettem be. Kihasználtuk az alkalmat, hogy a várat is meglátogassuk. Az elmúlt két nap kirándulásainak emlékével a lábunkban elég nehezen kapaszkodtunk fel a városka feletti dombra. Ezt az építményt nehéz besorolni. Romnak kicsit sok, várnak kicsit kevés. Falai nagyrészt állnak, néhány helység is megvan, de tetejüket már a lapos tetőknél használatos modern műanyag tetőszigeteléssel burkolták. Némi fantáziával sok minden látható, de közelébe sem jön a hét elején meglátogatott Bouillon-i várhoz. Falairól és bástyáiról azért nagyon szép a kilátás.
438
439
A várból lejőve a városban sétáltunk még egy kicsit. Az egyik téren láttuk ezt a II. világháborús amerikai tankot. Errefelé 1944-45 fordulóján heves harcok voltak. A normandiai partraszállás után visszaszorított németek itt lendültek ellentámadásba és értek el pár hétre kisebb eredményeket. Az Ardennek-i csata, ha nem is volt olyan öldöklő és annyira hosszú, mint az I. világháborúban Verdun, az ittenieknek mégis hasonlóan emlékezetes. A város főutcáján egy nagyon is jellegtelen háromszintes épületben van a csata emlékmúzeuma. Még bementünk a SPAR-ba kenyeret és más apróbb élelmiszereket venni, majd felültünk a motorra és indultunk vissza a kempingbe. Egész úton jöttek még szembe velünk azok a biciklisták, akik a mai verseny céljába siettek. Már idefelé is előzgettük egymást, ahogy gurultunk lefelé a lejtőn. A városban is voltak kisebb terelések. A rajtszámokat nézve ezernél is több induló lehetett a különböző távokon. A leghosszabb 170 kilométer volt. Ez egy amatőr verseny lehetett. Nem volt útelzárás, sőt a kereszteződésekben még rendőri biztosítás sem. A kocsik kerülgették a sok bringást. Elég veszélyes volt. Visszaérve a kempingbe rendeltem a holnap esti vacsorához két bagetet. Számolunk rá, hogy esetleg Zelena Feriék is csatlakoznak hozzánk hideg vacsoránkon. Később felszereltük a motort és megsütöttük az utolsó húspogácsákat vacsorára. Mosogatás, zuhanyozás és rendrakás után ültem neki a naplónak újból. Most fél kilenc múlt nem sokkal, még a kocsi előtt ülünk. Estére kitisztult az ég, de hideg van, mindössze 17 fok. Holnap nem sietjük el az indulást, csak késő délután tervezünk megérkezni Düsseldorf-ba. Még az is lehet, hogy betérünk Aachen-be egy rövid városnézésre. Ez elsősorban az időjárástól függ. Düsseldorf, 2012. augusztus 26, vasárnap, 109. nap Egész éjjel esett kisebb megszakításokkal. Mivel csak dél körül terveztünk indulni, nem siettük el a felkelést. Kinti reggeliről szó sem lehetett, sőt, amikor
440
esőszünet volt, igyekeztünk a kinti feladatokat ellátni, otthagyva a reggeli készítést. Közben Zelena Feritől megkaptuk az SMS-t, hogy megérkeztek és hol parkolnak. Mindezekkel együtt háromnegyed 12-kor hagytuk el a kempinget. Dacolva Rózsi javaslatával, röviden mentünk fel a főútra, arrafelé, amerről érkeztünk. Nem akartunk az esős időben a levegő utánpótlás nélküli légrugókkal sokat kanyarogni keskeny, dimbes-dombos, rosszminőségű utakon. Hamar felértünk az autópályára, elkerültük Liege-t és rövidesen német földön jártunk. Végig esett az eső, hol szakaszosan, hol állandóan kellett az ablaktörlőknek járnia. Szó sem lehetett az Aachen-i városnézésről. Fél kettő körül kiálltunk két órára egy parkolóba és olvastunk. Továbbmenve nemsokára elértük Düsseldorf-ot. Elkerülve a várost Rózsi szépen elvezetett a kiállítás parkolójában lévő Caravan Center-be. Ez önmagában is egy élmény. A parkolóban ezernél jóval több lakóautó áll. Amilyen típust itt nem lát az ember az nincs is. Többnyire németek, de van pár külföldi, természetesen holland, belga, egy-egy angol, francia, svájci és egyebek (mint mi). Lakókocsi csak elvétve, talán minden huszadik. A még mindig zuhogó esőben a sok újonnan érkezett kocsi társaságában lassan araszoltunk be a parkolóba. Könnyen megtaláltuk a megadott mezőt és a sort is, csak az le volt zárva. A szomszédosban viszont volt pár hely. Beálltunk. Pont a manőver idején zuhogott a legjobban. Zsóka, aki szokásunknak megfelelően irányított, meg is ázott rendesen, amíg én megfordultam a kocsival a szűk helyen. Ekkor öt óra múlt valamivel. Leállás után elmentem megkeresni Feriék kocsiját, nem messze a mi helyünktől meg is találtam és hagytam rajta egy cédulát a pozíciónkkal. Elmentem keresni valakit, akinél a regisztrációt, vagy hozzá hasonló valamit meg lehetett ejteni. Nem volt semmi cicó, odaadtam a 15 eurót a parkoló őrnek, kaptam egy ceruzával kitöltött cédulát a tartózkodási időnkről és egy móricka nyugtát. Ezeket kitettem az ablakba, és senkit nem érdekelt tovább, mit is csinálunk. A még mindig csepegő esőben behúzódtunk a kocsiba. Én olvastam, Zsóka pedig elkezdte előkészíteni a hideg vacsorát. Még nem is végzett amikor Feriék kopogtak. Alig múlt hat óra. Négyen körülültük a nappali asztalát és kellemes beszélgetés közben elfogyasztottuk mindent, amit Zsóka elénk tett. Fél 11-kor bontottunk asztalt. Utána rendrakás, a kazán felfűtése és zuhanyozás. Éjfél körül járt az óra, amikor lefeküdtünk. Düsseldorf, 2012. augusztus 27, hétfő, 110. nap
441
Reggel fél nyolc körül keltem. Az esőnek nyoma sem volt, minden le volt vizesedve és kimondottan hideg, de napsütéses időnk volt. Kimentem felderíteni a környéket. A beígért WC-ket és zuhanyozókat megtaláltam, csak nagyon messze. Nem lehet rájuk semmi kifogás, tiszták, tágasak. Visszaérve a kocsihoz elkezdtem készíteni a reggelit. Fél tízre volt megbeszélve találkozó a mi kocsinknál. Addigra szépen megreggeliztünk és összekészültünk. Négyesben kisétáltunk a közeli buszmegállóba. Rövidesen jött egy járgány és elvitt a nem is olyan közel lévő vásárvárosba. Még nem volt tíz óra és nem nyitottak ki. A bejárati aulában beváltottam jegyre a Feritől kapott vouchereket. Még beszélgettünk egy kicsit, majd búcsút vettünk tőlük. Ők határozott programmal siettek körbe. Dél körülig terveztek kint maradni és utána indulnak haza. Legalább 12 órányi autózás vár rájuk és holnap reggel dolguk van Pesten. Mi találomra indultuk el. Elsőnek a közeli, pusztán a Hymer kocsijait bemutató pavilont jártuk körbe. Utána átmentünk a többi gyártó járműveinek helyet adó pavilonokba. Az egész félelmetes. Az otthoni kiállításon megszoktuk, hogy típusonként max. 2-3 kocsit láthatunk és nem is minden gyártó van jelen. Két, lassan tíz éve volt Tulln-i látogatásunkon már több gyártó és gyártónként akár 8-10 kocsi volt a választék. Itt mindenki jelen van, akiről csak tudunk és olyanok is, akikről nem és mindenki legalább 15-20 kocsit hozott bemutatni, de a nagyobbak akár háromszor ennyit. Esély sincs arra, hogy mindent megnézzen az ember. Feltűnő volt, hogy a lakókocsik mennyire alárendelt szerepet kaptak. Bár volt velünk fényképezőgép, nem terveztem mindent megörökíteni, egyszerűen nem lehet szelektálni. Ezért inkább a fényképezés teljes mellőzését választottam. Mivel nincs vásárlási szándékunk, tehettük, hogy kedvünkre bóklásszunk. sok szép és érdekes megoldást láttunk, de egyik sem volt olyan, hogy jújj, ez most mindenképpen kell nekem! Semmi esetre sem tartom ilyennek a kocsi oldalából kihajtható gázgrillt. Természetesen vannak trendek, nem is mind nyerte el a tetszésünket, de világmegváltó újdonság nem ötlött a szemünkbe. Mindenesetre megállapítható, hogy a hatalmas alkóvok mintha visszaszorulnának és a felintegráltaknál egyre terjed a nappali fölé leereszthető ágy. Azért megfigyelhető, mintha kisebbek lennének a kocsik, de lehet, hogy a nagy pavilonokban tűnt csak úgy. Kicsit talán több figyelmet szenteltünk a kempingbuszoknak. Itt találkoztunk pár új elrendezéssel, de ezek egyikéről sem lehet azt mondani, hogy megoldja az alapvető kérdéseket. Ebben a szegmensben majd minden nagy gyártó megjelent néhány típussal. Rajtuk kívül számos kis cég is hozott megoldásokat, de ezek inkább a kisebb méretű és komfortú kocsikat jelentett. Itt azután nagyon széles volt a paletta. Kezdve onnan, hogy egy normál mikrobuszban, vagy egyterűben az ülések fölé le lehet fektetni egy valamit, ami ágyként funkcionálhat, egészen a teljes felszereltségű lakóautókig.
442
A pavilonokat összekötő egyik előtérben kedves kis kiállítás volt régi lakókocsikból. Talán tucatnyi műemléket vonultattak fel. Betértünk a nagy kocsik pavilonjába is. Itt jellemző volt, hogy, míg máshol szabadon be lehetett menni minden járgányba és nyitogatni mindent, itt szigorúan csak kísérővel lehetett belülről megnézni a kocsikat. Belebelekukkantva ezekbe félelmetes dolgokat láttunk. Tucatnyi kiállított jármű képes garázsában kis kocsit szállítani, sokuk oldalfala kitolható, amitől a nappali és/vagy hálószoba tágasabb. Mindenhol bőr huzatok és nem is kempingbe való elegancia. Egyik-másikba bejutni félemeletnyi lépcsőzéssel lehet csak. A méretek és a súlyok hatalmasak. És az árak a csillagokban. A csúcs 1.2 millió euró, kb. 350 millió forint. Ebben éppen egy arab viseletbe öltözött kuncsaftot vezettek körbe (a méretek miatt tényleg körbevezetésről van szó). Az olcsóbbak ára is a 150-200 ezer euró körül járt. Többnél alapfelszereltség a külső szervizajtó mögött rejlő mosógép, szárítógépet nem láttunk. Minket most jobban érdekeltek az alkatrészek. Ezek két pavilont töltöttek meg a kilencből. Az egyikben a gyártók állítottak ki és adtak szakszerű tájékoztatást. Meglepő volt, milyen sok cég foglalkozik légrugókkal, motortartókkal és az alvázhoz kötődő más megoldásokkal, mint hidraulikus támasztó és szintező. Lakókocsis területen ilyen a mover. Láttuk azt a kis szerkezetet, mellyel májusban a Wolfgangssee-nél találkoztunk már. Számomra újdonság volt az az utánfutó szerűség, mely két kitámasztója miatt mereven kötődik a vontató járműhöz, bár vonóhoroggal kapcsolódik hozzá. A merev kapcsolat adta gondokat kanyarodásnál és tolatásnál a zsúrkocsikéhoz hasonló önbeálló kerekekkel hidalják át. Ezek az utánfutók alkalmasak quad, vagy nagyobb, esetleg több motorkerékpár szállítására. De van apró lakókocsi és dobozos felépítmény is. A szerkezet működőképességét a be-
443
mutató vezetés meggyőzően bizonyította. Feltűnt, hogy mennyi gyártó kínál automatikus szatellit antennákat. Többen voltak kint kiegészítő eszközökkel, mint tolatókamera, vagy GPS, sőt láttunk több példát ezek kombinációjára. Érdekes volt egész standra való kilincset, vagy asztallábat látni. Ezek a standok kevésbé voltak népszerűek, hiszen nem a közönségnek, hanem a gyártóknak szóltak. Ugyan így jártak a szigeteléseket, ablakokat, ajtókat és egyebeket gyártók is. Kompresszor ügyekben elmentünk a Goldsmitt-hez. Sok okosat nem tudtunk meg, kaptunk egy katalógust árjegyzékkel, - ebből megtudtuk, hogy 2-300 eurós kiadásra számíthatunk, ha új kompresszor kell, - és hogy Kecskeméten még működik a magyar képviselet. Úgy határoztam először otthon megvizsgálom tüzetesebben a kompresszort, majd velük veszem fel a kapcsolatot. Talán olcsóbban meg lehet úszni. A másik alkatrészes pavilonban a nagy kempingcikk áruház láncok működtettek üzleteket. Begyűjtöttem vagy tízkilónyi katalógust. Kiderült, hogy sokkal több van, mint amiről otthon tudunk. A vásár tiszteletére itt általában 10 % kedvezményt adtak a listaárakból. Éltünk is a lehetőséggel, vettünk 5 euróért idei 200 ezres Németország autótérképet az ADAC-nál, Zsóka kívánságára egy pár lépcsőzetes szintezőéket, négy borospoharat, hogy megadhassuk a módját és kemikáliát a WC tartály éves kitisztításához, mert kifogyott. A legnagyobb beruházás egy kettős tolatókamera, - az én kívánságomra a sok gagyi után, - mely képes együttműködni meglévő monitorunkkal. Ehhez sajnos megint körbe kell kábelezni a kocsit, de lehet, hogy most én fogom csinálni. A legutóbb a szereléskor tönkreverték a rendszert. Foglalkoztunk még a gondolattal, hogy veszünk új kazettát a WC-hez, de sajnos nem volt már a mi típusunkból. Délelőtt tíztől délután ötig róttuk a pavilonokat. Egy kivételével becsületesen végigjártuk mindet. Nagyon elfáradtunk. Nekünk is azt kellett megállapítanunk, mit többektől hallottunk már, hogy ezt a hatalmas anyagot a teljesség igényével több idő alatt sem lehet végignézni. Évek óta készültünk erre a látogatásra. Most megtettük. Kell még idő ahhoz, hogy feldolgozzuk a látottakat. Minden esetre érdekes és tanulságos kitérő volt. Annyi biztos, hogy
444
ha esetleg ebben az életben még rászánjuk magunkat lakóautó vásárlásra, a legjobb megoldás idejönni három napra és mindent végigtapogatni. Busszal jöttünk vissza a parkolóba. Itt elsőnek elraktuk az új szerzeményeket és a nagymennyiségű papírt. Utána zuhanyozást intéztük el, majd vacsoráztunk. Nem volt kedvünk még egy spagettit sem kifőzni, így ismét hideget ettünk. Mosogatáshoz sem fűlött a fogunk, így tovább halmozódott a mosatlan a kocsi garázsában. Én még nekiálltam és behoztam valamennyit a naplóban. Megírtam a tegnapi napot, - mely Feriék látogatása miatt elmaradt, - és a mai nagy részét. Fél tíz után már nem volt erőm folytatni és a notebook telepe is kezdett lemerülni, ezért én is lefeküdtem félbehagyva a munkát. Beaufort, 2012. augusztus 28, kedd, 111. nap Éjjel nyitva hagytuk a fürdőszoba tetőablakát, hogy a függöny ki tudjon száradni. Hajnali háromkor enyhe eső kopogására ébredtem. Rohantam becsukni és ezt tettem a hálószobaival is. Hamar elállt és folytatás sem volt. Reggel fél hétkor keltünk, mert nyolcig el kellett hagyni a parkolót, ha nem akartunk újabb napot fizetni. Csak a müzlit, illetve a kávét kaptuk be gyorsan és összekészültünk induláshoz. Fél nyolc után valamivel, többekkel elhagytuk a parkolót. Az autópályára felhajtásnál történt egy kisebb malőr, Rózsi kanyarodj balra, majd tarts jobbra, majd tarts balra utasítássorozatából a kezdődő reggeli csúcsban az utolsót nem tudtam végrehajtani. Ennek eredménye, hogy ellenkező irányban indultunk el az autópályán, amerre a munkába igyekvők hömpölyögtek. Az első kijáratnál sikerült kijönnünk és visszafordulnunk. Később nem volt gondunk, csak érzékelhettük a vasárnap délután és a kedd reggel közötti különbséget. Ahol két napja simán átjutottunk az építési területen, most a sok kamion és a munkába menők autói hatalmas dugót okoztak, melyet egy kisebb koccanásos baleset csak fokozott. Kilencig autóztunk. Ekkor kiálltunk egy parkolóba, hogy befejezzük félbehagyott reggelinket. A pick-nick asztalt nem találtuk elég tisztának, ezért a kocsiban ettünk. Rövidesen folytattuk utunkat. Még elég sokat autópályán tettünk meg, majd autóutak következtek, de lakott település nem volt. A határ közelében Bitburgban volt beprogramozva a nagybevásárlás helye. Ehhez be kellett térjünk a településre. Szerencsére a Lidl-ben mindent kaptunk. Iparcikket nem vettünk, csak egy lábpumpát vészhelyzetre. Most, hogy a légrugó kompresszora nem hadra fogható, defekt esetén nem tudunk mit tenni, a pótkerék utoljára másfél éve
445
volt felfújva, amikor cserélték rajta az abroncsot. Ezzel, ha van bennünk elég elszántság, a légrugónak is adhatunk egy kicsit. Az áruház mellett volt egy Aral kút. Üzemanyagunk már nagyon fogytán volt, a lámpa jelzett. Emlékezve arra, hogy Luxemburgban olcsóbb a gázolaj, szerettem volna kihúzni addig, de nem akartam kockáztatni és itt 15 euróért a kocsi kapott nem egész tíz litert. Visszatérve utunkra, rövidesen lekereszteztük a Sure-t, vagy a németeknél Sauer-t és ezzel Luxemburgban voltunk. Elkezdtünk benzinkutat keresni, hogy jó egy hét múlva, amikor hosszú útra indulunk, ezzel már ne kelljen törődni. Nemsokára találtunk is és literenként 20 centtel olcsóbban fel is tankoltunk. Nem biztos, hogy elértünk volna idáig, a két helyen többet töltöttünk be, mint a tartály névleges űrtartalma. Nem egész húsz kilométer volt még hátra. Ennek nagy részét a folyó partján tettük meg, majd felkapaszkodtunk egy fennsíkra. Itt van a kinézett kemping. Egész Luxemburg kicsit más, mint a környező országok. A rendezetlenség emlékeztet Belgiumra. Mint minden kis országnak, ennek is van egy különleges hangulata. A kemping elég jó, a turistáknak fenntartott helyek talán ötöde foglalt. Itt már nagyon látszik, hogy a szezon végén járunk. A hely kifogástalan, de nem fog az emlékezetes táborhelyek sorába bekerülni. A helykiválasztás és bejelentkezés után, mielőtt behajtottunk a kempingbe, leürítettük az elmúlt két nap szennyvízét. Eddigre már nagyon fájt a hátam. Ezzel évtizedek óta szenvedek, már indulásunk előtt is sokszor volt gondom vele és az elmúlt hetekben is többször jelentkezett reggelente. De a reggeli tevés-vevés során mindig feloldódott. Ma viszont szinte azonnal indultunk, nem pakolásztam campingbútort, erősáramú kábelt, vagy szintezőéket és nem volt alkalma bejáratódni. A kocsiban viszont négy órát mereven ültem. Az lett a vége, hogy a letáborozás feladatainak nagy részét Zsókának kellett megcsinálnia, még az előtetőt rögzítő cövekeket is ő kalapálta be. Először az elmúlt két napról elmaradt dolgokat tettük meg. Kiürítettem a WC kazettáját, Zsóka elmosogatta a hatalmas kupac piszkos edényt. Utána nekiültem leadminisztrálni a napot, Rózsiból áttölteni a track-log-okat és feldolgozni azokat, befejezni a tegnapi naplót és megírni a mait. Közben Zsóka megfőzte a vacsorát, spagettit tejszínes tonhalmártással. Mire mindennel végeztünk elmúlt nyolc óra. Ma egész nap váltakozott a napfényes és a borult idő, sőt pár csepp eső is esett. Most is esőt ígérő felhők rohangálnak mindenfelé. valószínűleg, már csak a korai kelés okából is, korán lefekszünk.
446
Beaufort, 2012. augusztus 29, szerda, 112. nap Éjjel megint esett pár csepp, de ez nem zavart és kellemes volt az éjszaka. Reggel későn keltünk. A reggeli után elvégeztünk pár dolgot, ami esedékes volt. Bekevertem az utolsó adag müzlit, és megcsináltuk a tegnap vett padlizsánt. Eközben a villanyrezsó hő biztosítéka megint kiégett. Nem jöttem zavarba, a korábbi tapasztalatok alapján hoztam magammal, csak meg kellett várni, amíg kihűl. Csaknem egyórás megszakítás után fejezhettem be a sütést. Ez nem tett jót a minőségnek. Közben kimentem elrendezni a regisztrációt, mert tegnap a kislány valamit nem tudott megcsinálni. Itt derült ki, hogy előre kell fizetni. Egyelőre két napot fizettem ki, nem akarom az egész nyolc éjszakát előre rendezni, ki tudja, mi történik még addig. Utána még mindig fájós hátammal kifeküdtem a napra olvasni. Közben Zsóka kicserélte az ágyneműt és a törülközőket, a leszedettek már az otthoni mosógépre várnak. Utána elkezdte előkészíteni az esti sütéshez a dolgokat. Egész nap változékony idő volt, hol sütött a nap, hol beborult. Amikor sütött, nagyon kellemes meleg volt, amikor befelhősödött, bizony fáztunk egy kicsit. Valamikor nap közben még pár csepp eső is esett. Korán megsütöttük vacsoránkat és mindennel fél nyolcra kész lettünk. Most szép az idő, de kezd hűvösödni. Jól felöltözünk és talán tovább kint lehet maradni. Sajnos már érzékelhető, hogy kelet felé haladunk és augusztus vége van, fél kilenckor besötétedik. Esetleg még az augusztusi pezsgőt is megisszuk, felavatva az új poharakat. Beaufort, 2012. augusztus 30, csütörtök, 113. nap A pezsgőzés elmaradt, a hűvös már kilenckor bezavart a kocsiba. Reggel megint nem siettük el a kelést. Reggeli után végre leszedtük a motort és fél 11-kor elindultunk a környék egyes számú nevezetességéhez, a várhoz. Mint kiderült ez csak egy jól konzervált rom. Be sem mentünk, az elmúlt tíz napban már megjártunk két ennél jobb állapotban lévőt.
447
Nem akartunk szégyenszemre azonnal visszaindulni az egyébként mindössze másfél kilométerre lévő kempingbe. A kastély előtti parkoló mellett induló sétányon kezdtünk el sétálni a kis tó partján. Még mindig fájós derekammal nem akartunk komolyat kirándulni, nem is készültünk hozzá. Nem volt velünk bot, cipőnk is utcai cipő volt és a térképeket sem hoztuk magunkkal. Nagyon óvatosan haladtunk az első pár száz méteren. Itt találtunk egy négy kilométeres madárkával jelzett körutat. Gondoltuk, elindulunk rajta, és ha nem megy, legfeljebb visszafordulunk. Az ösvény nagyon kellemes volt. Egy kicsit szélesebb szurdokban vezetett lefelé. Mindkét oldalon érdekes és változatos sziklaképződmények szegélyezték. Nem volt nehéz a terep, itt-ott sziklákon kellett lefelé haladni, de ilyen helyeken valamilyenfajta lépcsőt véstek a kövekbe. A sziklafalba egy helyen ötven éve érdekes faragást készített valaki.
Már majdnem a szurdok alsó végénél jártunk, amikor utolértünk egy magyar házaspárt. Kocsijukat már láttuk a parkolóban. Elbeszélgettünk velük egy kicsit. Háromhetes úton vannak Luxemburgban és campingben sátoroznak. 448
Amikor kicsit jobban kiszélesedett a szurdok, ösvényünk egy nem túl erősen emelkedő kocsiúton kikapaszkodott a völgyből, már visszafelé. Elmentünk egy szennyvíztisztító mellett, melynek vizét a völgybe eresztik. Minden igyekezet ellenére ettől a patak vize habzik, és érezhető csatornaszag van a völgyben. Ez elég sokat ront az élményen. Már majdnem kiértünk a völgyből, amikor jelzésünk eltűnt. Nem emlékeztünk fejből a visszavezető út nyomvonalára, ezért egy nem jelzett, de ugyanolyan jó minőségű turistaösvényen visszatértünk a völgybe és az utolsó pár száz métert ugyanazon a nyomvonalon tettük meg, mint lefelé. Nagyon kellemes kis kirándulást tettünk, a derekam is jól bírta. Tapasztalatszerzésnek is jó volt. Az egyértelmű, hogy ezen a környéken akár több hétre való kirándulási lehetőség is kínálkozik. Reméljük, tudunk majd élni vele. Reggel, amikor megnéztük a recepció gépén az időjárás előrejelzést, holnapra kisebb esőveszélyt, utána végig napos időt ígért. A motorhoz visszaérve először elmentünk a közeli pékségbe kenyérért, majd visszatértünk a kempingbe. Fél kettőkor voltunk a kocsinál. Átöltözés után elhatároztam, megnézem a légrugó kompresszorát. Ehhez le kellett cserélni az összeégett kábeleket. Szerencsére a kemping műszaki szolgálatának, akik az uszodát és télen egy fedett jégpályát is üzemeltetnek, komoly műhelye van. Itt a sok ócskaság között találtunk 2.5 mm2-os flexibilis vezetéket és voltak olyan szívesek, még meg is saruzták. Még korábban megállapítottam, hogy a relének nincs semmi baja. Összerakva a dolgokat, a kompresszor tökéletesen működött. Nagy volt az örömünk. Élve a lehetőséggel, hogy meg tudjuk tenni, a keréknyomásokat is leellenőriztük. Sőt a kompresszor nélküliség problémáinak áttekintésekor előtérbe került pótkereket is megnéztem. Kiderült, hogy teljesen üres. Amikor próbáltam levegőt küldeni bele, hallatszott, hogy szökik. Kiderült, az a baj, mint két éve egyszer már előfordult, hogy a szelepszár mellett ereszt. Csak az érthetetlen, hogy mióta tavaly tavasszal kicserélték a gumikat, senki sem nyúlt hozzá. Kezdek ideges lenni, hogy az abroncscserénél nem cserélték ki a szelepszárakat, pedig külön kértem. Ha így van, számíthatunk további hasonló esetekre, és ez nagyon aggasztó. Most van kompresszorunk, de nincs pótkerekünk… Azért így elindulunk haza. Most újak még a gumik, csak nem lesz defektünk… Azután otthon majd megcsináltatom. Amíg ezek a hadműveletek folytak, Zsóka megfőzte a paprikás krumplit két napra. Korán vacsoráztunk. Bár napközben végig borús volt az idő, estére
449
kicsit kiderült. Azért továbbra is hűvös van és biztos, hogy korán le fog vizesedni minden. Amíg lehet, kint maradunk, ki kell használni minden lehetőséget. Beaufort, 2012. augusztus 31, péntek, 114. nap Esőnap, idén immáron a sokadik, de reméljük az utolsó. És nagyon hideg… Este fél 11-ig, dacolva a hideggel gyapjútakarókba burkolódzva kint maradtunk és végre végére jártunk az augusztusi pezsgőnek. Nem sokkal lefekvés után elkezdett egy egészen rövid időre cseperegni, azután csend. Majd hajnalban újra, de kicsit többet. Reggel borús időre ébredtünk és nem volt kedvünk felkelni, jóval kilenc után kezdtünk el keledezni. Bár akkor nem esett, a hideg miatt nem vállaltuk be a kinti reggelit. Mire végeztünk az evéssel, eleinte tartós szemerkélés, majd időként kisebb-nagyobb zápor következett. Kirándulásról szó sem lehetett. A pillanatnyi esőszünetet kihasználva fél 12-kor kimentem a portára. Egyrészt meg akartam tudni, hogy merre találunk a környéken gumist, mert indulás után rászánnék egy fél órát, hogy azt a szelepszárat lecseréljék, másrészt az ott mindenki számára rendelkezésre álló gépen, lehet, hogy utolsó Internetezést le akartam bonyolítani. Megtudtam, hogy az útvonalunk mellett csak a német oldalon Echternacherbrück-ben találok gumist, vagy némi kerülővel ezen az oldalon Consdorf-ban. Ha megjavul az idő, lehet, hogy felkeresem ezeket a szervizeket és valamelyikkel lebeszélem szerda reggelre a szelepcserét. Nyugodtabb lennék, ha a pótkerékre számíthatnék a hazafelé vezető úton… Az Interneten megnéztem a bankokat, minden rendben,- sajnos éppen a legfontosabb MKB forintegyenleget elfelejtettem feljegyezni, - a levelezésemben semmi érdekes, és az időjárás mára 70 % valószínűséggel ígér esőt, de utána szép napok következnek. Nem túl meleg, de napsütéses idő várható hazaindulásunkig. Igaz Linz-ben egy hét múlvára masszív esőt jelez. Délben ebédszünetre hivatkozva elzavartak, így a híreket meg sem nézhettem, meg fognak várni… Utána a kocsiba húzódva, illetve az előtető alatt gyapjútakarókba burkolódzva dideregtünk. Egész nap nem ment a hőmérséklet 15 fok fölé. Boros teával igyekeztünk ideiglenesen felmelegíteni magunkat. Még a termo-nadrágok elővétele is szóba került, de az döntés, hogy éjjelre behozzuk a villanykályhát. Valahol Ausztriában, május közepén használtuk utoljára. A menüt is módosítottuk, a tervezett sütés helyett a paprikás krumpli felmelegítése ígérkezik alkalmasabbnak a klímához. Ma valószínűleg nagyon korán lefekszünk, még mindig az ágy az a hely, ahol a hideget a legjobban át lehet vészelni.
450
Beaufort, 2012. szeptember 1, szombat, 115. nap A tegnapi nem egész 14 fokos napi csúcshőmérséklet után éjjel már nem esett, de egész 10 fokig kehült a levegő. Este és reggel kicsit ráfűtöttünk a villanykályhával. Érdekes módon hajnalra nem vizesedett le és a tegnapi eső után minden felszáradt. Reggel még mindig borult volt, sőt egyik-másik felhő elég szürke volt, azért valahogy nem látszott esőveszélyesnek az idő. A hideg miatt nem siettük el a felkelést és bent reggeliztünk. Utána elhatároztuk, hogy besétálunk a faluba, megnézzük a közeli szupermarketet és veszünk kenyeret. Visszafelé pedig elintézzük a kempinghosszabbítást. Tíz óra körül indultunk el. A kis szupermarket egy jellegzetes falusi vegyesbolt, van ott minden a kutyaeledeltől a gyerekjátékig. Kicsit körbenéztünk. A kajaféléket drágának találtuk, de az ital elég jó árban volt. Vettünk a Petinek egy műanyag Märklin-t és egy üveg whiskyt, már otthonra. Innen átmentünk a túloldalon lévő pékségbe és most egy másik fajta kenyérrel kísérleteztünk. Visszatérve a kemping portáján kifizettem ismét két napot. Mire a kocsihoz értünk az idő egészen megemberelte magát. Ugyan még mindig hideg volt, de a felhők nagy része eltűnt és a nap kisütött. Átöltöztünk kiránduláshoz, elővettük a botokat és motorral elindultunk a Sauer folyó partján lévő Grundhof-ba, ahonnan indul egy természetvédelmi területet bejáró, 5.3 kilométeres körút. Hat kilométert motoroztunk ugyanazon az úton, amelyen ideérkeztünk. Közben megálltunk egy pihenőhelynél, ahonnan ígéretes kiránduló utak indulnak. Lehet, hogy a közeli napok valamelyikén egyiket bejárjuk. Mielőtt leértünk volna a folyóhoz elmentünk egy autószerviz mellett. Ford és Mitsubishi márkákat képvisel. Szerepel Rózsi érdekes pontjai között is (a kempingben ajánlott kettő nem). Gondoltunk egyet és bementünk. Szombaton pár perccel dél előtt bent találtunk két komát. Megtudtuk tőlük, hogy foglalkoznak gumiszereléssel, van centrírozó gépük és a mi kerekünket is fel tudják tenni. Meg is beszéltük, hogy szerda reggel bemegyünk és megcsinálják a szelepszár cserét. Nagyon örültünk, hogy ezt a dolgot sikerült elrendezni, ez a szerviz útba esik, van elég hely leparkolni, egyszóval tökéletes. Letettük a motort a közeli parkolóban és megkerestük a kiválasztott ösvényt. Ezt kék alapon sárga szarvasbogár jelzi és nem is tartozik a kiránduló utak bonyolult hierarchiájába. Az első jó száz méter meredeken vezetett felfelé, szinte végig lépcsőn mentünk. Ekkor értük el a körút kezdetét. Innen utunk eleinte egy kellemes, de semmi különlegeset nem mutató erdei úton vezetett. Később egy patak völgyében kapaszkodtunk felfelé számtalanszor lekeresztezve a vízfolyást. Itt elég meredek és köves volt az ösvény, de kezdett vadregényes lenni a terep. Kikerülve a patak medréből röviden egy
451
országúton haladtunk, majd bevágtunk egy sziklás területre. Ekkor jártunk utunk felében. Felkerültünk egy sziklafal tetejére. Itt már láttunk sok szép sziklaképződményt, sajnos a fényképek nem képesek visszaadni a látványt. Elértünk egy kilátóteraszhoz, ahonnan látni lehetett a folyó völgyét, elsősorban a túlsó, német oldalt.
Nem sokkal később a sziklafalon lévő hasadékban, meredek lépcsőn kellett lemenjünk a fal tövébe,
ahol folytattuk utunkat. Rövidesen elértünk egy erdőgazdasági utat, majd arról letérve egy keskeny ösvényen értük el azt a pontot, ahol a kört elkezdtük. A meredek lépcsőn visszatértünk motorunkhoz. 452
Nagyon szép helyen jártunk, a túra nem volt megerőltető, kényelmes tempóban gyenge két óra alatt megtettük. Az az érzésünk, még nagyon sok hasonlóan szép út van a környéken. Még kinéztünk egy kicsit a folyó partjára. Itt egy szépen kiépített kerékpárút vezet, melyet sétánynak is használnak. Felülve a motorra visszatértünk Beaufort-ba. Nem egyenesen a kempingbe mentünk, hanem betértünk a központba. Itt a templom és a városháza áll egymás mellett. A település többi épülete szépen rendezett, de semmi figyelemreméltó nincs rajtuk.
A templomba megpróbáltunk bemenni, de zárva volt. Három előtt már a lakóautónál voltunk. Átöltöztünk és tartottunk egy kisebb karbantartást. Számolva azzal, hogy hazafelé akár kétszer is a sajátban kell majd zuhanyozzunk, feltöltöttem a tartályt. Lemértük a gázpalackot, még van benne jó 3 kiló, nem cserélünk, inkább otthon rátöltetünk a szezon végén. Kiszárítottuk és letakarítottuk az előtetőt, lehet, hogy idén már nem is fogjuk használni. Közben Zsóka előkészült egy halsütéshez és korán megvacsoráztunk. Zuhanyozás után levágtam a szakállamat, már kezdett viszketni. A sok apró feladattal elment az idő. Mire mindennel végeztünk és nekiültem a naplónak kezdett besötétedni. Ma sokkal jobb az idő, mint az előző estéken volt. Bár hamar elkezdett levizesedni, azért gyapjútakarókba burkolódzva kint ülünk a kocsi előtt. Alig múlt fél kilenc és már teljesen sötét van. Nemsokára be kell, menjünk. Beaufort, 2012. szeptember 2, vasárnap, 116. nap Éjjel hideg volt, egészen nyolc fokig lehűlt a levegő. Az esti és reggeli fűtéssel a lakóautóban elviselhető volt, bár hajnali hat órakor nem egész 13 fok volt a kocsiban. Ennek megfelelően későn keltünk és a napsütés ellenére bent reggeliztünk. Utána kiránduláshoz készültünk össze. A tegnap látott parkolóból induló 7 kilométeres kört választottuk mai túrának.
453
Fél 11-kor hagytuk el a kempinget. Elérve a városka határában lévő körforgalmat, a rendőrség éppen akkor zárta le az utat. Kerékpár verseny volt. Megint valamilyen fél amatőr valami lehetett több száz, talán ezret is meghaladó indulóval. Várnunk kellett, mert kerülőút nem vezet abba a parkolóba. Talán tíz perc múlva érkezett az élboly és utána húsz percig jöttek kisebbnagyobb csoportok. Egyes irányokat már korábban megnyitottak, a mienket utoljára.
Pillanatok alatt lent voltunk a parkolóban. Már ez a hely is nagyon szép környezetben van. Az út két sziklafal között halad, a parkoló és a pihenő egy kiöblösödésben található. Az ösvény az egyik oldalon egy völgybe ereszkedik le, a másik oldalon egy sziklahasadékban érkezik meg. Letettük a motort, elővettük a botokat és az oldaltáskát, és elindultunk. Az ösvény először egy sziklafal alatt haladt lefelé elég meredeken. Pár száz méter után elérte a völgy alján haladó turistautat. Ez a környék egyik legfontosabb kiránduló útja, nemcsak a Müllerthal Trail, de országos és regionális utak és helyi körutak közül is több vezet itt. Ez az a völgy, melyben a kastélyromtól elindulva, négy napja jártunk. Most az alsó szakaszán jöttünk felfelé. Ez a rész is ugyanolyan szép és vadregényes, mint a fentebbi. A völgyet mindkét oldalon érdekes képződményeket alkotó sziklafalak övezték. Néhol alig pár arasz széles, több tíz méter mély bevágásokat láttunk. Ezek valószínűleg korábbi repedések, melyek falai eltávolodtak egymástól és az évezredek eróziója is megtette a magáét. Egészen addig a pontig mentünk a völgyben felfelé, ahol négy napja elhagytuk azt.
454
Ezen a környéken nem lehet panaszunk a turistautak hiányára. Van kb. száz körtúra, többségük a 2.5-10 kilométeres kategóriában, jó párat választhatunk a 10-15 kilométeresek közül, de vannak 30-40 kilométeresek is. És bár van vagy hat féle jelzésrendszer, minden ösvényt jól jeleznek. Csak egyetlen dolog érthetetlen számunkra: a körtúrákat csak egyik irányból jelzik, és ezért könnyen csak így járhatóak be. A völgyet ugyan azon a kocsiúton felkapaszkodva hagytuk el, mint négy napja, csak most kiérve a völgyből viszszafordultunk, és a sziklafal tetején mentünk. Itt az erdei út egy talán harmincméteres erdősávban haladt. Jobb kéz felől a sziklapart mögött a völgy, bal kéz felöl egy kukoricás. A völgy felé több keskeny sziklarepedést láttunk, gondoljuk azok, melyeket lentről is megcsodáltunk. Ezen a szakaszon nagyon kellemes, enyhén lejtős úton haladtunk. Rövidesen megkerültünk egy oldalvölgyet, majd kiértünk az országútra, pár száz méterrel a parkoló felett. Lekeresztezve az
455
utat egy aszfaltúton mentünk talán egy kilométert legelők és kaszálók között a tűző napon. Ismét betérve az erdőbe egy sziklafal tetején vezetett nagyon kényelmes utunk. Egy helyen egy kilátóponthoz is kimentünk, de a szép erdős hegyoldalakon kívül semmi sem látszott. További pár száz méter megtétele után beértünk abba a sziklahasadékba, mely már a parkolóba vitt le minket. Nagyon kellemeset kirándultunk. Bár a túrát kettes nehézségűnek minősítették, nem volt problémánk vele. Változatos és érdekes helyeken jártunk. Az idő is kedvező volt, inkább kicsit hűvös, mint meleg. Nem bizonyult soknak a vastag flaneling. Felülve a motorra, egyenesen a kempingbe jöttünk. Már fél kettőkor a lakóautónál voltunk. Átöltözés után kifeküdtem a fűbe élvezni a kellemesen meleg napsütést. Zsóka a kocsi körül tett-vett. Ennek egyik eredménye lett az a milanói szósz, melyet ma és holnap eszünk meg vacsorára. Korán ettünk és zuhanyoztunk. Most már nagyon hamar sötétedik és lesz hűvös. Ha lehet még kint maradunk és talán utoljára idén, tudunk egyet römizni is. Beaufort, 2012. szeptember 3, hétfő, 117. nap Este befelhősödött és ennek köszönhetően nem hűlt le annyira a levegő. Amíg bírtuk, kint maradtunk. Se este, se reggel nem fűtöttünk. Reggelre levizesedett, de a késői kelés miatt már tudtunk kint reggelizni. Utána újabb kirándulásra indultunk. Mára egy W3-mal jelzett 10.8 kilométeres, hármas nehézségű túrát néztünk ki. Ehhez el kellett motorozzunk hét kilométert Müllerthal-ba. Előtte bementünk a kemping recepciójára és kifizettünk újabb két napot. Kerülő úton kellett menjünk, mert a rövidebb úton egy hidat átépítenek, és le van zárva. A kastély-rom mellett mentünk el és Haller-t és Waldbillig-et érintve értük el a túra kiindulópontját. Maga Müllerthal nem egy völgy, mint a neve sejteti, hanem egy település és egyben egy megyének a neve. A
456
település alig pár házból áll, azok is inkább az idegenforgalmat szolgálják, szállodák, éttermek, campingek. Utunk kiindulópontját könnyen megtaláltuk és negyed 12-kor nekivágtunk. Az első talán kétszáz méter a településen vezetett, majd betértünk az erdőbe és azonnal elkezdtünk elég keményen kapaszkodni felfelé. Ez a szakasz a Müllerthal Trail része és nagyon jól ki van építve. Ahol kicsit meredekebb az ösvény, ott kőlépcsők, vagy keresztbe lerakott vasúti talpfákra hasonlító gerendák teszik biztonságossá a haladást. Ezek vitathatatlanul hasznosak, csak nem hagyják, hogy a saját ütemében, lépéstávolságával haladjon az ember. Talán egy kilométert tehettünk meg, amikor egy sziklafal alá kerültünk és utunk következő négy kilométere itt vezetett. Ez a szakasz nagyon nehéz volt, de csodálatos. Tucatnyi alkalommal vezetett az ösvény 2-3-5 méter széles és 25-30-40 méter mély sziklahasadékok alján. Egy esetben olyan szűk volt a hasadék, hogy éppen elfértek a vállaim, nem kellett még oldalra fordulnom. Más helyeken kicsit szélesebb sziklanyiladékokban vezetett utunk, vagy két szikla közé beékelődött harmadik alatt kellett átmásszunk.
Éppen egy kb. öt méter széles sziklahasadékot akartam lefényképezni, melyben hosszabban halad az ösvény, - amikor gépem jelezte, kifogyott a memória. Azonnal tudtam, este elfelejtettem az áttöltés után kivenni a kártyát a notebook-ból, és csak a gép saját, mintegy 8-10 felvételre elegendő
457
memóriája állt rendelkezésemre. Szerencsére eddigre készítettem elég felvételt, mely az út hangulatát jól visszaadja. Szívesen készítettem volna még legalább 6-8 további felvételt. Amikor utunk nem nyiladékokban, vagy hasadékokban vezetett, a sziklafal alatt jártunk és az elmúlt napokhoz hasonló érdekes alakzatokat láthattunk.
Utunk keresztezte a Berdorf felé vezető országutat. Itt az út sziklafalak között halad és kiöblösödésé-
ben parkoló található. (Ezeket a képeket másnap készítettem, amikor motorral jártunk erre.) Ennek a szakasznak méltó befejezése volt az a sziklakatlan, melybe több irányból érkeztek ösvények, szinte mindegyik valamilyen lépcsőn. Ezek egy része a közeli sziklaképződményekre vezettek, mások a falat megmászva vittek tovább. Arra már nem volt erőnk, hogy valamelyiken felmásszunk. A mi ösvényünk a völgynek fordult és nem túl meredeken egy elhagyott erdei úton vitt le a völgy alján vezető országútig. Ennek egy hajtűkanyarját átvágva jutottunk el az átépítés alatt álló hídhoz. Ezen szerencsére gyalogosan át lehetett kelni, és nem kényszerültünk kilométeres kerülőre a következő hídig. Örülve annak, hogy a Schwarze Ernz-et sikeresen lekereszteztük, leültünk pihenni egy kicsit egy padra. Megettük a magunkkal hozott almát és indultunk tovább.
458
Még gyenge öt kilométer várt ránk. de ez sokkal könnyebb terepen. Végig egy erdei úton haladtunk. Az út első felében a folyócska partján lévő rét, és a kicsit hátrébb lévő erdő határán vezetett utunk. Egyenletesen, enyhén emelkedett, ahogy követte a vízfolyást. Később betértünk az erdőbe és felkapaszkodtunk egy kisebb dombra. Térképünk szerint itt is egy sziklafal alatt voltunk, de ebből egyetlen villanáson kívül semmit sem láttunk a sűrű erdő miatt. Csak az erdőben mindenfelé látható kisebb-nagyobb sziklák, melyek között voltak kisebb házméretűek is, - jelezte, hogy valami lehet felfelé. Egyébként a túloldali sziklafalból, mely alatt kilométereket gyalogoltunk, sem látszott semmi. Az előtte lévő és a tetején álló fák teljesen eltakarták. Csak nagy nehezen lehetett belemagyarázni a látványba, hogy az erdőben van egy törés, mely a sziklafal vonalát jelzi. Ez egy nagyon szép túra volt, fel fog kerülni a legemlékezetesebb kirándulásaink mára már elég hosszú listájára. Jó három és fél óra alatt tettük meg a túrát és eléggé elfáradva értünk vissza a motorhoz. Itt még szerettem volna megnézni két érdekességet. Az egyik a malom, melyre mindenféle táblák hivatkoztak, a másik kicsit feljebb egy vízesés, melyet térképünk a környék tizenkét legfontosabb látványossága között sorol fel. A malomhoz el tudtunk motorozni. Kiderült, hogy az ma már csak egy épület, egy kemping központi épülete. Malomkerék már nincs, csak egy nyitott emeleti ablakon belátva fedeztünk fel valamennyit a hajdani gépekből. A vízeséshez még egy kilométert kellett gyalogolni. El is indultunk az ösvényen, de félúton feladtuk és visszafordultunk. Talán a folyó mellett haladó országúton motorral kellett volna kísérleteznünk. Felülve a motorra egyenesen jöttünk a kempingbe. Átöltözés után első dolgom volt leszedni a pótkereket, hogy azzal se kelljen szerdán foglalkozni. Közben Zsóka elkezdte kifőzni a spagettit a vacsorához. Ezalatt lezuhanyoztam és vacsora után, amíg Ő mosogatott és zuhanyozott megírtam a naplót. Most alig múlt hét óra, a szél felkerekedett és rohamosan hűl a levegő. Éjjel lehet, hogy megint hideg lesz. Amíg lehet azért kint maradunk. Beaufort, 2012. szeptember 4, kedd, 118. nap Este sokáig tudtunk a kocsi előtt ücsörögni és játszani. Éjjel sem volt túlzottan hideg. Reggel már nyolckor keltünk és reggelinket kint fogyasztottuk el. Ez az utolsó alkalom, holnap és a következő napokon korán kelünk és biztosan bent fogunk reggelizni. A kempingbútort még ma este lekötöm a garázsban, hogy azzal se kelljen foglalkozni már. Reggeli után, már a szezonzárás jegyében, kicsit kimostuk a műfüvet és kiraktuk száradni. A pótkereket is lesikáltam, mert nagyon koszos volt a
459
felnije. Utána összekészültünk egy motoros kirándulásra. Ma már nem akartunk terepre menni, inkább körülnézni a környéken. Eredetileg egy vásárt néztünk volna meg, hogy lássuk, milyen is az itt Luxemburgban. Kiderült, a környéken nincs ilyen. Ekkor úgy határoztunk, hogy kicsit a Sauer partját járjuk be. Nem a legrövidebb úton mentünk le, hanem nyugati irányban, Reisdorf felé. A település egy apró falú a folyó partján. Bementünk és körülnéztünk. A templom mellett, melybe nem lehetett bemenni, egy kastélyszerű épület áll, nem tudtuk kideríteni mi a mai funkciója. Mögötte a polgármesteri hivatal egyszerű épülete és közelében egy sportcsarnok. Azért elgondolkodtató, hogy Beaufort-nak 50 méteres uszodája és sátortetős jégpályája van, ennek a kis településnek pedig egy ilyen komoly sportcsarnoka…
Innen végig a folyó partján, kellemes erdős vidéken vezető főúton motoroztunk. Itt-ott egy-egy sziklafal is mellénk szegődött. A vízparton kerékpárút vezet, és jól látszik a pár méterre lévő túlpart, mely már Németország. Egész Echternach-ig elmentünk. Áthaladtunk talán négy-öt településen. Kemping, gyakran nem is egy, mindenhol volt. Ezt már az elmúlt napokban a hegyes részen is tapasztaltuk. Ennek alapján az a feltételezés, hogy a kempingek sűrűsége még nagyobb, mint Franciaországban. Ez meglepő, mert Európát járva luxemburgi kempingezővel alig találkozik az ember. Itt nagyon nagy divat az állandó kempingezés, és sokuk kis faházakat épít a percellájára. A vendégek jelentős része holland és belga. Beérve Echternach-ba motorunkat a főtérnek számító Place du Marche-n tettük le. Már az első benyomások nagyon kedvezőek voltak. Egy szépen rendezett városkában jártunk, mindenfelé szép palotákkal. Erről is, mint a többi luxemburgi településről, elmondható, hogy messze nem olyan
460
hangulatos, mint Elzász a favázas, vagy Lotaringia a téglaberakásos épületeivel, sőt még az Ardennek szürke terméskőből épült települései is emlékezetesebbek, de az önmagukban semmitmondó épületekkel van egy jellegzetes hangulata.
Legszebb épülete az 1300-as évekből származó hajdani igazságügyi palota, ma a városháza részeként működik. A település legnevezetesebb épületegyüttese a St.Willibrord bazilika és mellette az apátság. A templom modernnek hat, bár kiállításán a XVI. századból származó részleteket is bemutatnak.
Az apátság főépülete egy hatalmas négyzet alakú zárt épület, melyet rövid
461
szárny köt össze a templommal. Ma iskola és múzeum működik benne. Az apátsági épület előtt tágas udvar, melyet az egykori gazdasági épületszárnyak vesznek körbe. A templom előtt két épület udvarszerű teret vesz közre. Egyikben található a turista információs iroda. A gazdasági épületeken kívül található a kolostor kertje, mely ma csak füvesítve van, és benne egy kisebb palotaszerű épület áll.
Az információs iroda mellett egy modern épületet láttunk, nem tudjuk mi a funkciója, de színháznak néz ki.
A kolostor gazdasági épületein található kapun keresztül kisétáltunk a folyó partjára. Itt egy nagyon szép park található, közepén rokokó pavilon áll.
462
A parkban elsétáltunk egészen a német oldalra vezető hídig, melyen egy hete érkeztünk és holnap tovább fogunk menni. Innen nagyon jól mutat a kolostor és a bazilika.
Tovább sétálva felkapaszkodtunk a Péter-Pál templom dombjára. Itt már a III. században állt egy
kisebb római erőd, melyet később tornyokkal egészítettek ki. Ennek központi épülete helyén áll ma a templom. Sokkal régebbi és patinásabbnak hat, mint a bazilika. A templom mellett sétálva Zsóka elkezdett négylevelű lóherét keresni. Rövidesen talált is egy szép példányt. Nagyon fellelkesültünk a ritka szerencsén. Neki eddig még sohasem volt sikere a kereséssel, én szinte minden évben találok. Az ideit még májusban Rottenbuch-ban. Visszatértünk a belvárosba és rászántuk magunkat egy sétára a bevásárló utcában. Ráleltünk egy hatalmas játékboltra. Elég kedvező áraik voltak és találtunk pár érdekes dolgot. Az eredmény: Három kisebb dobozzal távoztunk. Így ebédidőben, amikor az éttermek és kávéházak teraszain sokan kint ültek és sokan sétáltak, nagyon 463
hangulatos volt az utca. Még betértünk pár üzletbe. Nagyon szép dolgokat láttunk, de az árak rémisztőek voltak.
Visszatérve a motorhoz, felültünk és elmentünk a visszafelé vezető úton lévő benzinkúthoz. Ugyan még majdnem felet mutatott az üzemanyagszint jelző, tudjuk, ez már csak kb. 2 litert jelent. Ez ugyan nemcsak mára, de otthon az ősszel esedékes szervizre is elegendő, de úgy gondoltuk ki kell használni az itteni kedvező árat. Otthon nem valószínű, hogy 435 forintért lehet 95-ös benzint kapni. Tankolás után nem a rövid úton jöttünk vissza, hanem Berdorf felé. Ez azt jelentette, hogy elhagyva a települést elmentünk azon a ponton, ahol tegnapi utunk egyik legizgalmasabb szakasza van. Megálltunk és bepótoltunk pár képet. Ezeket a tegnapi nap megfelelő helyére illesztettem be. Leereszkedtünk a völgy aljára, ahol az építés alatt álló híd van, és a völgyön, melynek mindkét oldalát tegnap bejártuk gyalog, ma végigmotoroztunk. Felérve Müllerthal-ba elmentünk a vízeséshez. Alig találtuk meg, pedig közvetlenül az út mellett van.
Kicsit csalódást okozott. Felülve a járgányra egyenesen jöttünk vissza a kempingbe. Még betértünk a pékségbe kenyérért. Négy óra körül voltunk a lakóautónál.
464
Kimentem a portára megnézni a várható időjárást. Ausztriában számíthatunk esőre, de egyébként jó idő ígérkezik a hazafelé vezető úton. Utána eltettünk, illetve előkészítettünk pár dolgot a holnapi indulás jegyében és előkészültünk utolsó adag otthonról hozott húsunk megsütéséhez. Nagyon finom búcsúvacsorát csináltunk. Ezzel az idei nagy túránk érdemi része befejeződött. Három nap alatt, nem túlzottan megerőltető tempóban tervezünk hazamenni. Reggel korán kelünk, betérünk még a pékségbe kenyérért az útra és a szervizbe megcsináltatni a pótkereket. Azután a lovak közé csapunk… Neumarkt, 2012. szeptember 5, szerda, 119. nap Kellemes éjszakánk volt és reggel hét után valamivel keltünk. Fél kilenc után hagytuk el a kempinget. Megálltunk a vegyesboltnál venni még egy üveg whiskyt, majd a pékségnél egy vekni kenyérért. Kilenc körül fordultunk be a szerviz kapuján. Begurítottam a kereket a műhelybe, jelentkeztem az irodista kislánynál és fél óráig nem történt semmi. Közben Zsóka, hogy ne unatkozzon, kitakarította a kocsit. Azután előkerült egy álmos fiatalember, és leszerelte a gumit, berakta az új szelepszárat és visszaszerelte a gumit. Felfújta a kereket, és ekkor kezdődött a gond. Kiderült, - amire az Agde-i tapasztalatok alapján számítottam, - hogy nincs megfelelő adapterük a centrírozáshoz. Jó negyed órát keresgéltek, próbálgattak, végül feladták. A gond, hogy ennek a keréknek túl nagy a középső lyuka, hogy csak úgy beszorítsák, viszont hat csavarral rögzíthető, és nekik csak 4-5 csavaros kerekekhez volt valamilyen adapterük. Végül feladták és megpróbáltak meggyőzni, hogy a centrírozás nem is olyan fontos, annak csak 120 felett van jelentősége, amúgy is a felni nem sérült és a gumi vadonat új, nem javított, így nagy gond nem lehet. Ha mégis kell a pótkerék, legfeljebb kicsit rázni fog a kormány, és hasonlók. Nem volt mit tennem, eljöttem a centrírozatlan kerékkel és majd otthon megcsináltatom. Ha kell az úton a pótkerék, ez azért feltehető. Kifizettem valami 18 eurót, visszatettük a helyére a pótkereket és tíz órakor elindultunk. Rózsi most egy híddal hamarabb vitt át a német oldalra. Ezzel nem volt esélyünk az újabb tankolásra, - értelme sem lett volna, hiszen mindössze 30 kilométer volt a kocsiban,- viszont nem kellett átverekedjük magunkat Echternach-on. Echternacherbrück-ben megálltunk egy Norma-nál. Ezt az áruházat szeretem, mert általában jó szerszámkínálata van. Most is vettem több dolgot, közülük a legjelentősebb egy univerzális köszörűgép, mely mások mellett késélezésre, fúró köszörülésre is alkalmas. Zsóka is beszerezte a legfontosabb tételeket a hazaviendők listájáról. Alig hogy tovább indultunk el kezdett cseperegni. Ez tökéletesen megfelelt annak a prognózisnak, hogy dél körül Trier környékén esni fog.
465
Elég bánatos időben autóztunk. Hamar felálltunk az autópályára és néhány kisebb két számjeggyel jelölt út után rátértünk a 6-osra. Ezen mentünk sokáig, csak Mannheim környékén tértünk át rövid időre a 61-esre. Később a 3-ason folytattuk. Felváltva vezettünk. A forgalom, elsősorban a kamionok miatt, kimondottan erős volt. A korai időpontra tekintettel elhatároztuk, hogy nem a kinézett camper-port-ban éjszakázunk Lichtenau mellett, hanem tovább megyünk mintegy 60 kilométert Neumarkt-ig. Itt holnap reggel mindenképpen be akartunk térni a Fritz-Berger campingáruházába és egy Lidl-t is kinéztünk magunknak. Végül öt óra után álltunk be a Fritz-Berger parkolójába. Végigjártuk az áruházat, de csak egyetlen külső 230 Voltos csatlakozót vettünk. Mindent nagyon drágának találtunk. Az áruház parkolójában is volt lehetőség lakóautóval éjszakázni, de mi tovább mentünk az általunk kinézett helyre, mert ott katalógusunk WC-t is jelzett. Út közben betértünk a Lidl-be, de sok érdemlegeset nem láttunk. Később egy Jet kútnál, 15 centtel olcsóbban, mint az autópályán, tankoltunk 20 litert, hogy elérjük az osztrákokat biztonsággal. A kinézett camper-port a fesztivál területének parkolója. Két kocsi már bent állt, de WC-nek nyoma sem volt. Ekkor már hét óra körül járt az idő és nagyon fáradtak voltunk. Leparkoltunk, gyorsan lezuhanyoztunk és megettük hideg vacsoránkat, hozzá megittuk az utolsó pezsgőnket, lekönyveltem a napot és kilenckor már ágyban voltunk. A napló megírását meghagytam későbbre. Mosonmagyaróvár, 2012. szeptember 6, csütörtök, 120. nap Éjjel kimondottan meleg volt. Éjfél után eső kopogására ébredtünk. Gyorsan becsuktuk a nyitott tetőablakokat és aludtunk tovább. Reggel fél hétkor keltünk. Megreggeliztünk és nyolc óra előtt már úton voltunk. Még egy német kútnál megvettük az osztrák autópálya matricát. Közben elkezdett esni. Nem volt meleg, éppen alkalmas az autózáshoz. Wels-nél letértünk az autópályáról, hogy az Ausztriában tervezett bevásárlásokat megejtsük és tankoljunk. Ekkor még mindig esett. Nem láttuk értelmét kora délután megállni az idefelé jó szolgálatot tett camper-port-ban Linz után. Elhatároztuk, hogy eljövünk Mosonmagyaróvárig és így holnap dél körülre könnyen haza tudunk érni. Felváltva vezettünk végig és fél hatra megérkeztünk a kinézett minikempingbe. Alig találtuk meg, egy családi ház kertjében van nyolc kis parcella. A hely alapjában kifogástalan, szép füves a talaj, az egyetlen zuhanyozóban és mosogatóban jó meleg a víz. Rajtunk kívül négy német kocsi állt bent. Mint a később megérkezett tulaj mondta, mi vagyunk az első magyar vendégei. Ennek örömére csak 2500 forintot kért az egyébként 13 euróra tartott szolgáltatásért.
466
Letáborozás után Zsóka elkezdte készíteni a vacsorát. Olyan maradékfeldolgozós menü lett. A tojásokból, baconból és a virslikből két fej hagyma és a maradék rizs felhasználásával rántotta készült. Hozzá a tegnapi saláta maradékából készült savanyúság. Én addig lezuhanyoztam, lekönyveltem a napot és elkezdtem írni a tegnapi naplót. Vacsora után, amíg Zsóka mosogatott és zuhanyozott, befejeztem a nap eseményeinek krónikáját. Fél kilencre lettünk kész. Bár kicsit hűvös van, még ki lehet ülni talán egy fél órára. Reggel megpróbálunk hétkor kelni. Budapest, 2012. szeptember 7, péntek, 121., utolsó nap Éjjel kellemes volt az idő, csillagos ég, csaknem telihold. Egyedül a szomszédos házakban élő, legalább féltucatnyi kutya hangos ugatása és vinnyogása zavarta meg a nyugalmat. Fél hétkor kakaskukorékolásra keltünk, és a szokásos menetrend szerint készültünk induláshoz. Megreggeliztünk, kiürítettem a WC tartályát, Zsóka elmosogatott. Nyolc után már úton voltunk. Mivel nem kellett siessünk, nem az autópályán jöttünk. Kényelmesen autóztuk le a jó 170 kilométert, csak Bicskénél mentünk be a Lidl-be venni a kedvenc sós kekszünkből. Még a rádiót sem kapcsoltuk be, pedig hazafelé úton mindig szokott szólni. Háromnegyed 12-re értünk fel a Széchenyi-hegyre. Megszokott parkolóhelyünk szabad volt. Beálltunk és leszereltük a motort. Én azzal mentem le a garázshoz, ott leállítottam, és indultam a lakásba a kocsi kulcsaiért. Mindent rendben találtam, felhúztam a redőnyöket, kinyitottam az ablakokat, töltésre tettem a telefont, megnéztem, hogy a UPC visszakapcsolta-e a vonalat, előkerestem a Laguna forgalmiját és kulcsait és mentem vissza a garázshoz. Köszönhetően Tamás keddi látogatásának, az akksi fel volt töltve. Rákapcsoltam a kocsira és azonnal beindult. Beállítottam a motort a helyére és máris mentem vissza a Hegyre. Amíg távol voltam Zsóka a holmi nagy részét összepakolta. Kiszedtem a szintén előkészített ládákat a lakóautó garázsából, jól megpakoltuk a Lagunát és indultunk a lakáshoz. Két menetben vittük fel a lifttel a dolgokat. Közben a lakás életre lehelésének feladataival is foglalkoztunk. Beindítottuk a vizet, feltakarítottuk a pihenőt, sőt az első adag mosást is elindítottuk. Gyorsan kipakoltuk a lakóautóba való ládákat és fordultunk vissza. A második adag már nem volt olyan sok, egy menetben feljött a lakásba. Délután négy órára mindennel végeztünk, a kocsi ismét a garázsban volt, csak a lakásban
467
mindenhol ládák, zsákok, száradó és mosásra váró ruhák és egyebek voltak. Még hosszú napok kellenek ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön. X–X-X A Széchenyi hegyen a lakóautó kilométerórája 75672-t, a motoré 20307-et mutatott. Ez azt jelenti, hogy a kocsival 17 híján 4000, a motorral 10 híján 1500 kilométert tettünk meg. Ezen túl, saját becslésünk és a túraleírások szerint gyalogoltunk jó 480 kilométert, felében városban, felében terepen. A bringákat alig használtuk, mindössze 45 kilométert mentek. X–X–X Lassan két hónapja, hogy hazaérkeztünk, itt az ideje, hogy elkészítsük a nyár értékelését. Idén is nagyon sűrű napok vártak ránk megérkezésünkkor. Ezeket most a megszokott nagyszülői feladatok (a növekvő gyerkőcök mellett egyre változatosabb teendőkkel), a túra után szokásos feladatok (mosás, holmik elpakolása, kocsi téliesítése) mellett új színfoltok gazdagították: Lányunknál egy kisebb felújítást kellett levezényelni, illetve személyesen végrehajtani, illetve 16 éves Lagunánkat cseréltük le egy hasonló képességű, de 12 évvel fiatalabb Mondeora. Azért a szép szeptemberi napokat kihasználva elmentünk még kétszer 5 napra, de csak a második út szolgálta a pihenést, első alkalommal a téliesítés feladatait hajtottuk végre. Idén a naptár adottságai miatt a szokásosnál pár nappal korábban vontuk ki a járgányt a forgalomból és utána a jó időt kihasználva nagyon hamar felbakoltuk és kiszereltük az akkumulátorokat. Már október első napjai óta szokott parkolóhelyén, teljesen felkészülve a télre várja, hogy ismét kitavaszodjon. A szezon értékelését ismét a jól bevált gyakorlat alapján végezzük el. Idén jól vizsgázott a kocsi és felszerelése. A felkészítés jól sikerült. Ennek meghatározó eleme, hogy új szervizbe vittük. Talán kicsit messze van (Újpesten, a Tungsram környékén), de nagyon készségesek voltak és a tapasztalatok szerint rendesen megcsinálták. Ami a legfontosabb, jó egy literrel kevesebb volt a fogyasztás, mint a korábbi években. A szerviz után a vizsga gond nélkül lebonyolódott. Igaz, hogy a kocsi még csak 70 ezer kilométert futott, de azért már nyolc éves. Az autóval út közben egyetlen gondunk volt, mely inkább ijesztő, mint súlyos volt. Két héttel a hazaérkezés előtt a légrugó kompresszorának betáplálása a gyenge elektromos kötések miatt leégett. Végül még az út során sikerült megjavítani és maradandó károsodás nem történt, de ezt követően kiderült, hogy a pótkerék szelepszára sérült és le kellett cseréltetni. Az már csak hab a tortán, hogy miután leparkoltuk itthon a kocsit egy hét alatt a bal első kerék is leeresztett hasonló hibával. Ez a Tarn mellett két éve történt esettel együtt már három és a kérdés megoldásért kiált. Abban a Biatorbágy melletti gumis műhelyben, ahol végül cseréltettük a második szelepszárat, javasolták, hogy szereljünk fel fém szelepszárakat. Letárgyaltuk a dolgot és tavasszal megcsináltatjuk.
468
Néhány kisebb dolog azért folyamatos figyelmet igényelt. Ilyen volt, hogy az üzemanyagszint mérő első tankoláskor nehezen akart beállni. Később rendben működött, valószínűleg a téli pihenő alatt szorult meg kicsit. Gyakran véltünk különböző zajokat hallani, de végül minden félelem alaptalannak bizonyult. Volt egy reflektorizzó cserénk is, az első, - már itthon. A felépítményben a legfontosabb módosítás a hűtő betáplálásának átalakítása volt. A 230 V lekapcsolhatóságával éltünk párszor, amikor a fogyasztási keret túllépését elkerülendő gázról járattuk a hűtőt. A 12 V-os rendszer átalakítása közvetlenül érzékelhető előnyöket nem hozott, csak reményeink szerint a biztonság javult. A hálószobába beszerzett új óra végre megoldotta, - bízunk benne véglegesen, - a nyolcéves gondot. A tetőlámpák kis égőinek LED-esítése annyira sikerült, hogy a fénycsöveket alig kellett használni. A legjelentősebb meghibásodás a tolatókamera elhalálozása volt. Ez a szerkezet amúgy sem igazán lopta be magát a szívembe. Beszerelése óta gondok voltak vele. Végül Düsseldorf-ban vettünk egy újat, mely egyben a hátsó visszapillantó tükör feladatát is képes ellátni. A következő szezon előtt ennek beépítése lesz a legnagyobb feladat. A felépítménnyel út közben volt pár kisebb gondunk. Az alig használt szennyvíztartály telitettségét jelző lámpa üres állapotban kigyulladt. Mint kiderült a rendszeres és gondos tisztítás ellenére átvezetés alakult ki a nyák miatt. Megtisztítás után helyre jött. Ezen tapasztalat alapján a frissvíz tartály már évek óta elég megbízhatatlan szintjelzőjét ősszel kiszereltük és letisztítottuk. Az előtető már tavaly gyanúba keveredett meghajtását út közben lecseréltük, sőt, - mondani sem kell, egy esős napon, - a két éve meggyötört elülső lemezt is kicsit kiegyengettük. Ehhez az egészet szét kellett szerelni. Azóta az előtető érezhetően jobb. A lábak alá télen készített új szerkezet nagyon bevált. Azért ismét elhatároztunk pár fejlesztést. A tolatókamera felszerelésén túl legfontosabb a Luca-széke beintegrálása a kocsiba, melyhez az új fogyasztásmérőt és külső csatlakozót már beszereztünk. Megvettük már az új műholdvevő csatlakozót is, melytől azt várjuk, hogy a kis parabola antenna használatakor javul majd a vétel. Következő utunk előtt a motortartót is felül kell vizsgálni. Felmerült egy kisebb átalakítás lehetősége, de ezt még át kell gondolni. Minden esetre az elmúlt évek alatt kicsit szétrázódott, fel kell újítani. A felszerelési tárgyak közül az új szárító és villanykályha jól szolgált. A villanyrezsó hő biztosítéka ismét kiégett, de a tapasztalatok alapján
469
magunkkal hozott tartalék alkatrésszel azonnal tudtam javítani. Mással szinte nem is volt gondunk. Néha hetekig elő sem kellett venni a szerszámokat. Elég nagy riadalmat okozott, amikor összecsuklott alattam a szék. Különösebb baj nem történt. Szerencsénkre másnap az első üzletben sikerült pótolnunk. Útközben lecseréltük, mára eléggé lepusztult, több mint 15 éves ablakszárítóinkat. Az újak ugyan sokkal kisebbek, de elegánsabbak és a tapasztalat szerint elegendőek. Új e-book reader-em jól bevált, élveztem használni. Ahhoz, hogy a következő években érdemben csökkenteni tudja a magunkkal vitt könyvtárat, Zsókának is meg kell szeretnie. Ez még a jövő feladata. Minden esetre szerintem megoldás tud lenni. Apróság, de mivel elég gyakran használjuk, komfortérzetünk szempontjából elég lényeges, hogy a télen felújítottuk kedvenc römi készletünket. A kockákra nyomtatott számok az elmúlt több mint húsz évben teljesen lekoptak és már gyakran gond volt egyes lapok felismerése. Most begravíroztuk a számokat a lapokba és színes körömlakkal festettük ki. Ugyan a zöld kicsit túl világos, a kék pedig sötét lett, de hazaérkezésünk után ezt is javítottuk az úton beszerzett lakkokkal. Idén ismét fejlesztettük távközlési rendszerünket. Az új elem a Skype használata. Nagyon keveset használtuk a bringákat. Tulajdonképpen egyetlen hely volt, ahol nélkülözhetetlennek bizonyultak, a hajólift környékén, a csatorna mellett tett kirándulásoknál. A többi helyen gyalog, motoron, vagy tömegközlekedési eszközzel megoldható lett volna a túra. Tavaly elhatároztuk, hogy következő utunkra nem visszük magunkkal a gépeket, sőt kidolgoztuk az új pakolási rendet is és elkészültek az ehhez szükséges eszközök. A következő út előtt ismét át kell gondolni a dolgot. Ha valahol nagyon muszáj, az esetek többségében lehet pár euróért bérelni. Ezen a nyáron alig használtuk a TV-t. Döntően a foci EB és az olimpia adta a néznivalót. Előbbit az esetek nagy részében a helyi (német) földfelszíni adókon, utóbbit kizárólag műholdon vettük. Mindkét technika jól működött. Elmondhatjuk, hogy a rendszeres kisebb-nagyobb fejlesztések és módosítások mellett technikai hátterünk mára nagyon jól képes kiszolgálni B típusú életformánkat és feledtetni otthoni, komfortosabb környezetünket. Idén sokat fáztunk és a gyakori esők, vagy az esőtől való félelem alapvetően meghatározta az egész utazás hangulatát. Nem tudtunk kívánatos arányt kialakítani a turistáskodás és a pihenés között. Ez utóbbi célt döntően a gyakori esőnapok szolgálták, ami nem nevezhető ideálisnak. Hangulatunkat befolyásolta az időjárás, de nem mondhatjuk, hogy elrontotta az utat. Minden esetre nagyon hiányzott, hogy egy-egy hétre kifeküdjünk a tengerpartra. A kirándulások, városnézések, illetve nevezetességek, érdekességek felkeresésének arányát sikerült jól kialakítanunk.
470
Jellegzetesség volt, hogy talán soha sem éreztük magunkat az időjárásnak ennyire kiszolgáltatva. Norvégiában, vagy a Brit-Szigeteken valószínűleg több esővel volt dolgunk, csak arra ott fel voltunk készülve. Ezen a területen jobb időjárást vártunk. A sok kirándulás és városnézés egyes időszakokban elég komoly fizikai terhelést jelentett. Ezt ma már nem annyira könnyen vesszük, mint 5-10 évvel ezelőtt. Érzékelhetően csökkentettük, elsősorban a kirándulások távját és ma már arra is figyelünk, hogy milyen terep vár ránk. Ez gyakran nehezíti, akár lehetetlenné teszi a túraútvonal kiválasztását. Nyelvi gondunk még kevesebb, volt, mint korábban. Ez gyakorlatunkon túl annak köszönhető, hogy a bejárt helyek nagy része német nyelvterület volt, illetve beszélték a német nyelvet. Az angolt idén elég keveset használtuk. Végezetül elmondhatjuk, hogy már nyolcadik hosszú túránkat teljesítettük, ismét sikeresen és tapasztalataink birtokában rutinosan kezdhetünk hozzá újabb utak tervezéséhez.
X–X–X Ami a naplóból kimaradt
Az uticélról Ez volt az első év, hogy különösebben nem készítettük elő az utat. Induláskor csak azt tudtuk, hogy Ausztriában, pontosabban Salzburgban kezdünk. Szó volt róla, hogy nézzünk körül kicsit Dél-Németországban, felmerült a luxemburgi Petit Swiss felkeresése, tudtuk, hogy a főszezont Franciaország belső területein lehet a legjobban eltölteni és ismét előkerült a már nyolc éve mindig elhalasztott látogatás a Caravan Expo-ra Düsseldorf-ba. Ugyanakkor feltételeztük, hogy az olimpia miatt az észak-francia területek július végén augusztus első felében zsúfoltak lesznek. Mindezek alapján vittünk magunkkal útikönyveket, kempingkatalógusokat ezekre a területekre és azután minden a helyszínen dőlt el.
Ami a legjellemzőbb Ezen az úton, - legalább is a meglátogatott helyeket illetően, - nem lehet semmit sem különösebben kiemelni. Talán az a legjellemzőbb, hogy ez a terület Európa egyik leggazdagabb része és ez mindenhol tetten érhető volt. Alig találkoztunk lerobbant területekkel, szinte mindenhol szépen felújított és 471
karbantartott városokat látogathattunk meg. Ez alól talán csak Donaueschingen és Reims volt kivétel, de ezek is messze-messze jobb állapotban vannak, mint például Dél-Olaszország települései. Ugyan ez mondható el a környezetről, ritkán láttunk elszemetesedett, gondozatlan területet, és ez igaz a kempingek döntő többségére is. Számunkra ezen az úton talán az volt a legjellemzőbb, hogy soha ilyen sokszor nem változtattuk meg, - gyakran az utolsó pillanatban, - az útvonalat. Alig volt rá példa, hogy a Rózsiba betöltött, két-három hétre előkészített útitervet ne kellett volna módosítani, gyakran többször is. Ezzel nem volt semmi gond, mindig volt alternatív megoldásunk, a rendelkezésünkre álló adatbázisok pedig nagyon rugalmassá tettek.
A látnivalók Ezek a területek három fajta látnivalót tartogattak a számunkra. Egyrészt kirándulási lehetőségeket, gyakran különleges élményt nyújtó helyeken. A Krimml vízesés, a Sigmund-Thun és Kitzloch szurdokok, a Wutachschlucht, Müllertal sziklái sokáig emlékezetes túrák lesznek. De ilyennek tarthatjuk az Unteresberg és a Zwölferhorn havas tájain tett sétákat is. A látnivalók másik csoportja a városnézések voltak. Idén is elmondhatjuk, hogy több tucat települést jártunk be. Ezek igen csak széles skálát öleltek át. A KuK üdülő helytől (Bad Ischl) a modern metropoliszig (München), a hangulatos alpesi településektől Elzász csodálatos falvaiig, a pezsgőgyártás bölcsőjétől és mind máig fővárosától (Epernay) a Feketeerdő üdülőhelyeiig sokáig lehetne sokszínűségüket sorolni. A harmadik csoportot a történelmi várak és paloták fémjelzik. A salzburgi erőd, az uralkodók palotái Salzburgban és Münchenben, a Hellbrunn-i és Nymphenburg-i kastélyok, Hohenwerfen, Hochschwangau, Neuschwanstein, Neuf-Brisach, Königsburg, a Sainte Odile kolostor, Verdun citadellája, a várak Sedan-ban, Bouillon-ban és La Roche-ban, mind-mind érdekes és emlékezetes állomásai voltak az útnak. Idén is jártunk pár különlegeses helyen. A technikai dolgok iránti vonzalmunkat a müncheni múzeumban, a Sauschwänzlebahn-nál, a Rajna erőműveinél, a lotaringiai hajóliftnél, a Rajna-Marne csatornánál élhettük ki. De felkerestünk kristály-, sajt- és kenyérmúzeumokat és pezsgőgyárat is. Hajóztunk a Salzach-on és a Fuschlseen, ez utóbbin elektromos meghajtású hajóval.
Helyi és helyközi közlekedés
472
Ezen a nyáron, ha nem is túlzottan sokszor, de nagyon széles skáláját használtuk ennek a lehetőségnek. Amikor lehetett, motorral közlekedtünk. Autóbuszoztunk Salzburg-ban, a Feketeerdőben, így mentünk be Nancy-ba és kerestük fel Königsburg várát és a kiállítást Düsseldorf-ban. Vonatot használtunk a Krimml vízesés, München, Nancy (csak visszafelé), Metz, Reims meglátogatásához és ezzel jöttünk vissza Lindau-ból. Kabinos lifttel mentünk fel a Zwölferhorn-ra és oda-vissza az Unteresberg-re. A kirándulások is többször közlekedési eszköz használatát jelentették (múzeumvasút, hajókázások). Minden esetben pontosan közlekedő és tiszta járatokat használhattunk, de ez talán nem meglepő ezen a területen. A tarifák viszont elég magasak voltak.
Kempingek Idén a táborhelyek nagyon széles skálájával találkoztunk. A csúcs Zell am See ötcsillagos kempingje, ahol a vizesblokk inkább a szaniter szalon nevet érdemelte ki. De nagyon korrektek voltak a többi helyek is. Természetesen Franciaországban a kis önkormányzati kempingek felszereltsége néha szerény volt, esetenként lelakott, de mindenhol tisztasággal találkoztunk. Táboroztunk néhány nagyon hangulatos helyen (például Baccarat-ban) és hatalmas turistagyárakban (például Bertrix), szép modern rendezett helyeken (mint Charleville-Mezieres) és egy korábban talán falusi legelőnek használt területen (Verdun mellett), egy teraszon a völgy felett csodálatos kilátással (Simonswaldban) és apróköves talajú kempingben, ahol csak a szomszédokat láthattuk (Obernai). És természetesen sok más helyen. Összességében az idei kép kedvezőbb a korábbiaknál, de nem jártunk sem Marokkóban, sem Olaszországban… A camper-port-okról viszont kedvezőbb kép alakult ki, mint korábban. Ami azt jelenti, hogy a katalógusok gondos tanulmányozásával egészen jó helyeket lehet találni.
Turistainformáció, gyalogtúrázás A bejárt területen a turistainformációs irodák hálózata hasonló, mint azt az elmúlt években megtapasztaltuk. Mindenhol találtunk ilyeneket és be tudtuk szerezni a városlátogatásokhoz a térképet és valamennyi brosúrát a szűkebb, vagy tágabb környezetről. Ezek minősége sokszor elég kétséges. Jellegzetes helyzet volt, amikor egy Lotaringia látnivalóit bemutató, csodálatos kivitelezésű brosúrában felfedeztük a hajóliftet és Dabo kápolnáját a hegy tetején. Hosszas keresgélésre volt szükség, hogy megtudjuk, hol is vannak. Végül még Rózsi térképét is be kellett vetni. Sokkal kevesebb fáradtság volt a hely ismeretében kempinget találni a környéken és beilleszteni a látogatást a programba.
473
A gyalogtúrázás lehetőségeiről már nehezebb volt információt szerezni. Idén a kép elég vegyes, és ez nagy előrelépés, mert korábban rendre sötét képet kellet fessünk. Most azért Salzburg környékén, a Fekete erdőben az Ardennek egyik területén és Luxemburgban elég kedvező volt a helyzet. Lehetett térképet szerezni, - bár általában elég drágán, - és voltak elfogadhatóan jelzett utak is. Ezek nem mindig kedveztek a mi igényeinknek, ritka volt a 4-10 kilométeres körtúra lehetősége. Legkönnyebb dolgunk a Petit Swiss-ben volt, ahol száz körüli 2-15 kilométeres körtúra található, jó jelzéssel és térképpel.
Bankkártya használat Ebben a témában Ausztriában és Németországban több kedvezőtlen tapasztalatot is szereztünk. Sok elfogadóhelyen (Lidl-ek, Aldi-k, de számos kemping és más hely is) nem fogadták el dombornyomott EC-MC kártyánkat. Egy-két esetben a nem dombornyomott EC-MC-vel azért kempingekben tudtunk fizetni. Itthon a bankok nem értik a helyzetet. Feltételezésünk szerint az ottani bankok ezeket a kártyákat helyből hitelkártyának minősítik, és ezért magasabb díjat szednek az elfogadóhelyektől, ez utóbbiak pedig úgy védekeznek, hogy a terminálokban letiltatják használatukat. Minden esetre elhatároztuk, hogy jövőre Zsóka Maestro kártyára vált, és ez talán megoldja a kérdést.
Nyelvhasználat, idegenek Nekünk idén sem volt gondunk, csak most inkább a németet használtam, mint az angolt. Ez egészen természetes. Ausztriában és Németországban ez a hivatalos nyelv, Elzász-ban és Lotaringia-ban még mélyen élnek az első világháború előtti idők nyomai, amikor Németországhoz tartoztak, Luxemburg esetében pedig alig tucatnyi kilométerre távolodtunk csak el a német határtól. Ennek megfelelően a helyiek idegen nyelv tudásáról kevesebb tapasztalatot szerezhettünk, de most is volt pár kisebb hely Franciaországban (Baccarat, Sedan) ahol csak kézzel-lábbal lehetett kommunikálni. Idén az idegenek eloszlása is kicsit más volt. Az olimpia idején, menekülve a megpróbáltatások elől, kirajzottak az angolok. A határ menti területeken sok volt a német és a belga, és mindenhol a holland. Vonatkozik ez nemcsak a holland tulajdonú kempingekre, hanem minden helyre. Ismét többször nyomasztó volt jelenlétük és sajnos gyakran megint többször bunkó hollandok társaságában kellett kempingezzünk. Ezt már mások is észrevételezték.
Gázolajárak
474
Itt ismét komoly emelkedést kellett regisztráljunk. Ausztriában az autópályák mellett 1.60 euró/litert is meghaladta, viszont az ismeretlen, vagy kevésbé ismert márkájú városi kutaknál akár 20-25 centtel is kevesebb lehet. Németországban is ez utóbbi helyek ajánlják legkedvezőbben az üzemanyagot, de ez azért felette van az osztrák áraknak. Franciaországban valamivel kedvezőbb a helyzet, itt a szupermarketek kútjai ajánlják a legjobb árakat. Luxemburgban a legkedvezőbb a helyzet az alacsony ÁFA miatt, ott 10-15 centtel alatta vannak a német és osztrák áraknak. Belgiumban nem tankoltunk, de a kutaknál kitett táblák tanúsága szerint ma már nem igaz az a korábbi tapasztalat, hogy ebben az országban kedvezőbbek az árak, mint Németországban, vagy Franciaországban. A négy hónap alatt tapasztaltunk egy kb. 10 centes általános emelkedést is. A 95-ös benzinnél is egy kb. 30 centes szórást figyelhettünk meg. Belgiumban volt messze a legdrágább (1.77 euró/liter) és szezon elején a Wolfgangseenél a legolcsóbb (1.43 euró/liter), melynél még a szezonvégi luxemburgi ár is magasabb volt. Itt kevésbé törekedtünk az olcsó kutak felkeresésére, mert a kisebb tank miatt sűrűbben (250-300 kilométerenként) kell tankolni és a kis mennyiség (6-7 liter) miatt kevésbé érzékeny a dolog.
Rovarok Egy kimondottan kellemes meglepetés volt számunkra, hogy egész szezonban nem szembesültünk ilyen problémával. Pedig nagyon sokszor táboroztunk álló édesvizek partján, ahol várható volt a szúnyoginvázió. A Wolfgangsee, a Bodensee, a Rajna szigete, Pont a Mousson, Sedan, Baccarat, Charleville-Mezeries, a hajólift vagy Verdun melletti kempingünk mind-mind olyan helyek voltak, ahol méltán számolhattunk ezekre a vérszívókra. Annyira nem voltak, hogy inkább csak megszokásból csuktuk be a szúnyoghálókat. Légy és darázs is kevesebb volt a megszokottnál és a magunkkal vitt hangyairtót is csak ősszel, az utótúrák során kellett elővegyük.
475
