Frejus, 2011. augusztus 13., szombat, 131. nap Még az este elhatároztuk, hogy nem megyünk el az eredetileg tervezettnek megfelelően Nizzáig, mert ott egy kis kempinget néztünk ki és feltehetően nem kapnánk helyet, ugyanakkor a környéken nincs alternatíva. A döntés az volt, hogy Frejus-ba megyünk, abba a kempingbe, ahol tavaly az árvíz után töltöttünk pár napot, nagyon közel van az autópályához és nagyon kedvesek voltak. Itt elvileg lakóautó éjszakázásra is van lehetőség a parkolóban. És ha nem kapunk helyet, a környéken tucatjával találhatunk kempinget. Ez a döntés ugyan azt jelenti, hogy a mai 370 kilométer 60-nal kevesebb lesz, ugyanakkor a holnapi 360 ugyanennyivel több, de ez még kezelhető. Már este érezni lehetett, hogy meleg éjszakánk lesz, ezért elővettük a frottírlepedőket. Jó döntés volt, reggel is még közel húsz fok volt kint és 2-3mal több bent. A hosszú út jegyében hétkor keltünk, már tegnap kilencre kértem a villany kikapcsolását. Valamikor negyed tíz körülre voltunk útrakészek. A nehéznek ígérkező kiállást sikerült szépen megoldanunk, csak a szomszéd holland, féltve autóját, - ajánlotta fel, hogy kocsijával odébb áll. Nem volt rá szükség. Rózsit felülbírálva az elmúlt napokban bejáratott úton mentünk el a Lidl-hez St.Andre de Sangonis-be. Itt megejtettük utolsó nagybevásárlásunkat. Számos dolgot úgy vettünk, hogy hazáig elég legyen. Grado-ban tíz kilométerre lesz kedvenc üzletünk. Innen hamar felállunk az A750-es autópályára és eljutottunk Montpellier határába. Az A750-esnek sajnos nincs rendes kapcsolata a parton haladó A9essel, ezért elég kalandosan kellett elkerüljük Montpellier-t. Itt is többször felülbíráltuk Rózsit. Ráhajtva az A9-esre, már könnyű volt a dolgunk. Sajnos már a kerülőn, de az autópályán többször is dugóba keveredtünk. Ennek általában láthatóan semmi oka nem volt, néhol a díjfizetés akasztotta meg a forgalmat. Ennél sokkal rosszabb volt a helyzet az ellenkező irányon. Néha tíz kilométereken haladtunk dugó mellett. Fél négy körül értünk a kempingbe. Itt őrült nagy volt a zsúfoltság. A recepción négyen is nehezen állták a rohamot. Egy kedves hölgy, - akivel már tavaly is találkoztunk, - azért megnézte, hogy egy éjszakára van egy parcellájuk. A parkolóban éjszakázás nem működik, az tele van személykocsikkal. Ugyan villannyal (ez benne van a csomagban) és adóval 35.22 euró az éjszaka, azt hiszem örülhetünk, hogy kaptunk helyet, ezen a környéken, - és ezt most egész Genova-ig értem, - nem hiszem, hogy sokkal jobb megoldást találhattunk volna. Találkoztunk a főnökkel is, aki megismert, sőt személyesen mutatta meg a parcellánkat. Egy kicsit elbeszélgettünk a tavalyi árvízről.
438
Már tavalyról tudom, hogy van WIFI-jük. Akkor még csak a bár környéke volt lefedve, ma az egész terület. Viszont szemtelenül magas árat kérnek, 5 eurót egy hét órás hozzáférésért, ami viszont 2013 áprilisáig érvényes. Rövidebb jegyük sajnos nincs. Azért vettem egyet, idén még alig költöttünk erre, és most a bank körül nem tetszik pár dolog, mindenképpen szeretném megnézni. Este próbálok meg felmenni az Internetre. Ha már az előzetes elképzelésekkel szemben van villanyunk, úgy határoztunk változtatunk a menün és megesszük a milánói spagetti második adagját, sőt a ma vett és Grádo-ban elkészíteni tervezett padlizsánt is megcsináljuk. Ez azután egész délutánra és kora estére adott elfoglaltságot. Én még elszaladtam csobbanni egyet a medencébe, de hamar visszajöttem, mert a víz csak derékig ér és annyian voltak, hogy úszásról szó sem lehetett. Cremona, 2011. augusztus 14., vasárnap, 132. nap Éjjel és reggel talán másfél fokkal hidegebb volt, mint előző nap. Ez még mindig kellemes éjszakát jelentett sok nyitott ablakkal és könnyű takarókkal. Csak hajnalban merülhetett fel a gondolat, hogy valamit fel kellene venni még. Megint hétkor keltünk, de ma kevesebb volt a tennivaló, így kilenckor már az autópályára hajtottunk fel. Ma kisebb volt a forgalom, a mi irányunkon csak kisebb késlekedést jelzett Rózsi, de szemben Nizzánál megint állt a sor. Amint felértünk a pályára, Zsóka vette át a vezetést egészen Nizzáig. Emlékeztünk rá, hogy innen kezdődik az alagutakkal, viaduktokkal és emelkedőkkel tarkított rész és tart Genova utánig, amikor kiérünk a hegyek közül. Az olasz szakaszon ezt még tovább nehezíti, hogy a sávok keskenyek és nincs leállósáv. Szerencsére hosszabb útjavítás nem bonyolította a helyzetet. A nehéz szakaszt elhagyva ismét övé volt a kormány, egészen addig, amíg letértünk a pályáról. Ma csaknem 50 eurót fizettünk autópályadíjra. A franciáknál négyszer is meg kellett álljunk. Egyszer én mentem át a jobb oldalról és ez meghülyítette a szerkezetet, csak a személyzet segítségével tudtunk tovább menni. Az olaszoknál közel 32 eurót kértek jó 300 kilométerre, és ez érzékelhetően több mint az emlékeimben élő 6-7 cent kilométerenként. Az utolsó francia töltőállomásnál megtankoltunk, bár kb. 30 literünk volt még. Ugyan 6-7 centtel drágább volt, mint a szupermarketek kútjainál, de még mindig ugyanennyivel olcsóbb, mint az olaszoknál. Holnap reggel csak annyit töltünk a kocsiba, hogy elvigyen a szlovénokig, ott tavasszal 20 centtel volt olcsóbb a gázolaj, mint itt. Ma Rózsi nagyon furcsán viselkedett. Amikor az alagutas szakaszon jártunk, rendre panaszkodott a gyenge műholdvételre és talán tucatszor is, néha kilométerekre nem találta meg a műholdakat. Ettől a track-log mindig újra
439
indult és több kilométer kimaradt belőle. Ez nem olyan volt, mint a régi GPSnél, hogy az alagútban elvesztette a fonalat, hanem az alagutat végig csinálta, és amikor kiértünk belőle, és gondolom az adatbázisa ezt jelezte, nem találta meg a műholdakat. Remélem csak rossz műhold konstelláció okozta a gondot, mert lefelé mindent rendben csinált. Meglátjuk, hogy viselkedik két hét múlva a szlovénoknál, ahol vannak hasonló helyzetek. Már tegnap is gyakran minden ok nélkül újratervezett, de ez csak annyit jelentett, hogy feleslegesen beszélt. Háromnegyed háromra értünk a kempinghez. Szinte üres, alig vannak többen, mint tavaly szeptember közepén voltak. A kemping ugyanolyan lerobbant kispiszkos, mint múlt ősszel volt. Áraik inkább monopol helyzetükhöz igazodnak, mint a szolgáltatások színvonalához, 23 euró lesz az éjszaka. Bár villanyt nem akartunk venni, a hűtőnek és a töltőnek éppen elegendő 3 Amper benne van az árban. Háromnegyed órát várnunk kellett, mert fél négyig ebédszünet van. Ugyan mindenki, aki tehetett volna valamit ott volt, de arra az álláspontra helyezkedtek, hogy rend az rend, várjunk. Ezt három másik kocsi társaságában tettük. Amíg vártunk, a kemping kerítésén keresztül készítettem egy felvételt a városról. Elég ígéretesnek néz ki, talán valamikor, ha erre járunk és nem lesz ennyire meleg, rászánunk egy napot. Közben elég meleg lett és egész nap párás volt az idő. Ezért is nem láttunk semmit az út során. Jól jönne egy kis frissítő zápor. Miután letáboroztunk, gyorsan megírtam a naplót és nemsokára megesszük sajtos-sonkás-vörösboros vacsoránkat. Utána még kiülünk, csak most már elég korán sötétedik, az elmúlt napokban jócskán jöttünk kelet felé. Grado, 2011. augusztus 15., hétfő, 133. nap Az éjszaka utunk talán legmelegebb éjszakája volt, hajnalban 22 fokot mutatott a hőmérő. Minden ablakot nyitva hagyva, könnyű takarókkal azért elviselhető volt. Reggel fél hétkor, amikor éppen felkelni készültünk, elkezdett csepegni, nem volt komoly, de arra elég, hogy ne merjünk kint reggelizni. Fizetéssel kilenc előtt indultunk. Rózsi elég kalandosan vezetett ki a városból. Tavaly egyszerűbben jöttünk ki. Próbáltunk benzinkutat keresni, de mind be volt zárva és automatára volt állítva. Automata kúttal pedig nem kezdünk, még mindig 55 ezer forintunk zárolva van a legutóbbi akció óta.
440
Felérve az autópályára az egyetlen esemény az volt, hogy időnként esett egy kicsit. Az út első felét Zsóka, második felét én vezettem. Szerencsére kamionok nem voltak, lévén ma ünnepnap Olaszországban. Viszont szép számmal jöttek mindkét irányban lakóautók. Feltűnt, hogy mostanra szinte eltűntek a lakókocsik. Velencét elhagyva hirtelen nagyon nemzetközi lett az autóáradat. Vagy húsz ország kocsiijai előztek le, köztük több magyar is. Mondtuk, hogy itt öt perc alatt több magyar kocsit láttunk, mint az elmúlt négy hónapban összesen. Egyébként Portugália óta tegnap Nizzánál hagyott el az első magyar autó és utána semmi egészen Velence környékéig. Az elmúlt napokban két jelentős határt is átléptünk. Tegnap jutottunk túl ezen az úton, a 10000. kilométeren és ma valahol Velence után fordult a kocsi kilométerórája a 70000-re. Negyed kettő körül értünk a kempinghez. Meglepően hosszú, majd húsz kilométeres út vezetett az autópályától idáig. Az első meglepetés az volt, hogy a kemping kapuján 2.8 méteres magasságkorlátozás van. Mondtam is a nagyon kedves recepciós kislánynak, hogy meg van a véleményem a kemping tervezőjéről. Külön kaput tartanak fent arra a célra, hogy a lakóautók, - és gondolom az áruszállítók, - tudjanak ki-be közlekedni. A második meglepetés az volt, hogy a motorért, ha leszedjük, napi 4.5 eurót kell fizetni. Mondtuk, hogy akkor nem szedjük le. Hogy tényleg mit fogunk csinálni, még nem tudjuk. Felmerült, hogy kapun kívül parkolunk vele, vagy partizánok leszünk, esetleg napjában feltesszük a tartóra. Minden esetre a 4.5 eurót nem szándékozunk kifizetni. Maga a kemping gyönyörű. Szép füves a talaj, fás a terület, ugyanakkor van műholdvételünk, ahol mi helyet választottunk, nincsenek is sokan, találtunk 6 Amperes csatlakozót, a vizesblokk elég nagy, tiszta, jó állapotban van és van benne minden, ami számít. Egy elég nagy SISA szupermarket működik a területen, és ezt a láncot korábbi utjaink során megkedveltük. Megnéztem, az étteremben elfogadható áron van pizza elvitelre. Addig teljesen el voltunk ájulva, ameddig ki nem mentünk a strandra. Naivul úgy terveztük, csobbanunk egyet. A kempingnek tényleg van saját strandja. Ezt némi jó indulattal homokosnak is lehet nevezni. A víz már gyanúsan barna volt és meglepően kevesen voltak benne, és azok is csak a szélén. Mi bátran neki indultunk. Az első öt méteren az altalaj szilárd volt, de a víz a térdünkig se ért. Később elkezdett mélyülni, úgy jó 80 centiig és bokáig jártunk az iszapban. Utána viszont megint sekély lett a víz és már térdig jártunk az iszapban. Alig tudtunk kikecmeregni. Az biztos, hogy ez számunkra nem strand. Nagyon csalódottan és elkeseredetten tértünk vissza a lakóautóhoz és rohantunk lezuhanyozni, hogy megszabaduljunk az egész testünket belepő iszap szagtól. A kellemetlen tapasztalat birtokában elkezdtünk “B” tervet kidolgozni. Nem túl sok alternatívát találtunk, 20.-áig semmit. Addig mindenképpen maradunk, azután meglátjuk, mit tudunk itt kezdeni magunkkal. Csak az a bosszantó, hogy a strandolás miatt jöttünk ide.
441
Mivel a korai reggeli miatt elég éhesek voltunk, még a strandon tett látogatásunk előtt megettük minden kenyerünket sajttal és sonkával. Estére pedig egy pizzát fogunk hozni. Az előttünk álló este kellemesnek ígérkezik. Az előtetőt kihúztuk és minden lehetséges rögzítési módon lekötjük, hogy ne kelljen ki-be húzogatni. Egy behúzás még biztos, hogy menni fog, azután otthon jön a fődarab csere. Grado, 2011. augusztus 16., kedd, 134. nap Éjjel kicsit hűvösebb, de még mindig majdnem 20 fok volt. Könnyű takarókkal kellemes éjszakánk volt. Reggel hétkor verőfényes reggel köszöntött ránk, de mire kilenc körül felkeltünk, befelhősödött. Még reggeli előtt kicsit körülnéztem. Vettem kenyeret (minden kenyérféle kilója 3.90 euró) és megnéztem a szupermarket kínálatát. Nem vagyok elragadtatva. Az árak elég magasak, a holmik, és elsősorban a zöldségfélék elég avitosak. Megtudtam, hogy a WIFI a napokban beindul, de láttam, hogy az árak horrorisztikusak (20 perc két euró és hasonlók). A motor külső parkolása elvileg megoldható, de nem igazán tetszik. A portán kaptam egy térképet a környékről, de még annyit sem mond, mint egész Európát lefedő atlaszunk. A nem túl kedvező információk birtokában visszamentem a kocsihoz és elkészítettem a reggelit. Elfogyasztása után, bár már nagyon meleg volt, úgy határoztunk, bemegyünk biciklivel Grado-ba. El is indultunk, de Zsóka gépén már korábban jelentkezett kattogás annyira erős lett, hogy elhatároztam, kell tenni vele valamit. Az is kiderült, hogy a fényképezőgépet a kocsiban hagytuk. A két dolog elég volt, hogy egy kilométer megtétele után visszaforduljunk. A kempingben, megfelelő szerszámok híján csak tünetileg tudtam kezelni a problémát, de kihasználtam az alkalmat, hogy legalább a láncokat beolajozzam. Mire ezekkel végeztem, már nem volt értelme elindulni. Amúgy sem hajt minket senki, majd bemegyünk Grado-ba holnap. A felszabadult időt arra használtam, hogy megvarrtam a székek párnájához a kötőzsinórokat. Már indulásunk óta terveztem. Egyébként ellötyögtük a napot. Még a medencéhez sem mentem el, pedig terveztem. Fél öt körül kezdtük készíteni a dolgokat az esti sült halhoz és mire minden a helyére került elmúlt nyolc óra. Ez itt mostanság a sötétedés kezdetét jelenti. Grado, 2011. augusztus 17., szerda, 135. nap Éjszakánk hasonló volt a tegnapihoz. Reggel viszont már fél nyolckor felkeltünk, hogy még emberi időben biciklizzünk be Grado-ba. Már félig kész volt a reggeli, amikor kimentem megvenni a kenyeret.
442
Fél tíz körül indultunk a jó nyolc kilométeres útra. Az első két kilométer egy árnyas bekötőúton vezetett. Itt csak az volt a gond, hogy a fák gyökerei felpúpozták az aszfaltot és ezért az nagyon hepe-hupás volt. A főút mellett van bicikliút, de az csak murvás és ezért nagyon nehéz rajta a kerekezés ezekkel a kiskerekű gépekkel. Az út itt egy töltésen vezet keresztül a lagúnán. Korábban lábakon álló híd volt itt. Beérve a városba az első adandó alkalommal, az Isola della Schiusa felé vezető hídnál letettük a bringákat. Innen gyalog vágtunk neki a sétának. Elsőnek a Piazza S.Marco-ra értünk. Ennek egyik oldala a félszigetbe mélyen benyúló sport kikötő vége.
443
Első benyomásaink a településről egy korszerű, de régi elemeket is felmutató üdülőváros képét mutatta. Sok bevásárló utcával, nyüzsgő forgalommal, egyegy árnyas sétánnyal. A Piazza B. Martin-ra érve, ott helyi és kézműves termékekből kisebb vásárt találtunk. A tér egy részén a feltárt római kori maradványokat mutatják be, másik oldalán az Önkormányzat épülete áll. Innen észak-nyugatnak fordultunk és betértünk a település történelmi negyedébe. Ezt a templom uralja. Mellette egy korábbi kerengőben kőtárat alakítottak ki a gazdag római kori és későbbi maradványok bemutatására.
A templom belseje egyszerű, de nagyon szép. A bejáratnál hatalmas mozaik fogadja a betérőket. Érdekes a szószék, mely arabos benyomást kelt.
444
A templom az V. századig vezeti vissza történetét. Mellette egy keresztelő kápolna, azon túl egy másik kis templom áll, mindkettő hasonlóan régi időkből származik.
A templom előtti téren kőoszlop áll, tetején hármas kereszttel.
A környéken áll pár régi épület. Egyik-másik eredeti állapotában, de többségüket az évszázadok során átalakították. Ezek kicsit úgy néznek ki, mintha toldozás-foldozás révén kapták volna meg mai formájukat. A Piazza Duca d’Aosta mentén állókban ma sok éttermet, üzletet működtetnek. Ez az utca egyébként a történelmi városrész főutcája. Érdekes módon elég széles a mai igényekhez is. Itt van a zöldség és hal piac. Dél után valamivel elég szegényes volt a kínálat.
445
Közben kimentünk a tengerpartra is. Itt kicsit hasonló a helyzet, mint Porecban és Rovinj-ban. A várost a tengerparton egy kikövezett sétány veszi körül, mely egyben strandként is funkcionál. A távolban láttuk a félsziget nyugati csücskében lévő homokos plage-t is.
Ezután szokásunkhoz híven kicsit tágítottuk a kört. Elmentünk a sport kikötő másik medencéjéhez is, ahol pár halászhajó is állt bent. Később az utcákon bóklásztunk, minden különösebb cél nélkül. Betértünk egy szupermarketba, hogy feltöltsük a készleteket gyümölcsből és salátának valókból. Szerettük volna megtalálni a turista információs irodát, de az itt nincs kitáblázva. Bár címe megvolt, nem jártunk sikerrel. Végül, amikor már visszatértünk a bringákhoz, egy hotel információban kaptunk térképet, de ez már csak arra volt jó, hogy utólag beazonosítsuk, merre is jártunk.
446
Nem túl nagy élvezet volt a tűző napon a töltésen végig biciklizni vissza a kempingbe. Azért sikerült és remélhetően napszúrást sem kaptunk. Letérve a kempinghez vezető bekötőútra, megálltunk a Belvedere nevű kis településen. Ez valaha egy uradalom lehetett. Áll itt egy kastélyszerű épület, mellette pár hatalmas gazdasági épület, kicsit odébb az egykori cselédség valószínű lakóépülete. Ma csak ez utóbbit lakják, de kicsit távolabb több új hétvégi- és lakóház áll.
Az uradalomhoz tartozott egy kis templom is, mely ma is funkcionál.
Két óra körül járt az idő, amikor a lakóautóhoz értünk. Gyorsan lezuhanyoztunk, de csak az izzadság lemosása és egy kis hűtés érdekében. Elpakoltuk a vásárolt dolgokat, ücsörögtünk egy keveset, foglalkoztunk a következő napok program lehetőségeivel. Hamar megvacsoráztunk és a napló is elkészült fél hétre. Ma megint meleg esténk lesz és sokáig kint tudunk maradni. Ugyan az augusztusi pezsgőt tegnap már megittuk, azért fog még adódni valami.
447
Grado, 2011. augusztus 18., csütörtök, 136. nap Ma dacolva a körülményekkel, úgy határoztunk, hogy strandolunk. Az ismét kellemesen meleg éjszaka után nyolc körül keltünk. Reggeli után leszedtük a motort és összekészítettük a motoros strandoláshoz szükséges dolgokat. A motorral úgy mentem ki a kapun, mint ahogy otthon a Peti gyerek száguldozik a likebike-jával. Mivel az kiderült, hogy a lagúnában iszapos a tengerfenék, bemotoroztunk Grado-ba és még azon is túl keletre, ahol egy elhagyottabb partszakaszt reméltünk a nyílt tengeren. Ez be is jött, de azon kívül semmi. A part itt nagyon lapos, mondhatni homokos, de nem az a homok, amit a Földközi tengernél, vagy az Atlanti Óceánnál tapasztaltunk, hanem nagyon finom és iszappal vegyített. Ettől a part nagyon kemény és némi vegetáció is van rajta gaz formájában. Valamivel múlt dél, mire lepakoltunk. Az általunk kiválasztott partszakasznál a tenger nagyon enyhén mélyül és kicsit iszapos is a fenék. Alig pár száz méterre tőlünk nagyon sokan voltak a vízparton. Mint kiderült, ott is nagyon enyhén mélyül a víz, de a fenék legalább kemény homok. Én elsétáltam addig és bementem a vízbe. Kellemesen meleg volt és tiszta. Nem az a kristály tiszta, kicsit sárgás színű, de le lehetett látni a fenékig. Talán jó fél kilométert gyalogoltam befelé, amíg combközépig nem ért a víz. Itt volt kitéve a biztonságos fürdőzés határát jelző tábla. Innen még jó sokat kellett, hogy menjek, amíg úszni lehetett és nekem már nyakig ért. Ide szinte senki sem merészkedett ki. Gondolom nem a bátorság, hanem a kitartás hiányzott. Egy kis úszkálás után indultam vissza a hosszú úton, mert nem akartam, hogy Zsóka aggódjon. A nap nagyon gyilkosan sütött és errefelé nem voltak parti zuhanyok. Azért három óráig kitartottunk, majd megállapítva, hogy ide sem jövünk többet, felcuccoltunk a motorra és visszajöttünk a kempingbe. A motort a recepció előtti parkolóban hagytuk egy fakorláthoz jól hozzálakatolva. Reméljük holnap is ott lesz. A lakóautónál gyorsan kiraktuk a cuccot száradni és lezuhanyoztunk. Utána kicsit még lötyögtünk, majd hozzákezdtünk az esti sült hal előkészítéséhez. Most már nagyon tudatosan fogyasztjuk le készleteinket, így is néhány dolog IBUSZ turistának fog bizonyulni. Grado, 2011. augusztus 19., péntek, 137. nap Ismét meleg éjszakánk volt és reggel verőfényes napsütés fogadott. Nem siettük el a felkelést, de már annyira közel vagyunk otthonhoz, hogy ez fél kilencet jelent. A kicsit hosszadalmasabb bundáskenyeres reggeli után felöltöztünk motorozáshoz, - ami egy elég mazochista cselekedet volt, - és kimentünk a mocihoz.
448
Nem voltak nagy terveink, a 15 kilométerre lévő legközelebbi Lidl-t akartuk meglátogatni elsősorban a hazaviendő specialitásokért (parmezán, gorgonzola és társaik). Jó 12 kilométer megtétele után elénk toppant egy Penny Market és bementünk körülnézni. Láttunk elég olcsón dinnyét, a parmezánnak is jó ára volt, és volt kisebb ruhatároló zsákokból egy négydarabos készlet. Nem vettünk meg semmit, mondván, hogy a Lidl-ből visszafelé is lesz ezekből a dolgokból. Azért betápláltuk a memóriába, hogy van itt még egy Coop bevásárlóközpont is. Tovább motoroztunk, de a Lidl-t nem találtuk. Egy kisebb kerülő után visszatértünk az előző helyre és a Coop-ban kezdtük. Itt végre találtunk Cinzano-t, amit már hetek óta keresünk ajándéknak, és jó áron. Be is raktunk a kosárba három üveggel gyorsan. A parmezán itt még olcsóbb volt, ebből reményeink szerint az egész téli szezonra elegendő mennyiséget vettünk. Visszatértünk a Penny Market-ba, megvettük a kinézett dolgokat és indultunk vissza a kempingbe. Útközben megálltunk Aquileia-ban az információs irodánál ahol kaptunk térképet a környékről és pár kirándulási ötletet. Hogy mennyire lesz kedvünk ebben a melegben, az kérdéses. Két órára a lakóautónál voltunk, motorunkat megint a korláthoz lakatolva kint hagytuk. Egy kis pihegés és átöltözés után elraktuk a már nem szükséges könyveket és új szerzeményeinket. Egyre nehezebb helyet találni a kocsiban. Ugyan a kajakészlet szépen fogy, de a sok vásárolt holmi minden helyet betölt. Utána megfőztük az utolsó zöldbablevest holnapra és Zsóka palacsintával színesítette a menüt. Ma ismét korán fogunk végezni és kiülhetünk a kocsi elé. Grado, 2011. augusztus 20., szombat, 138. nap Úgy látszik tartós a meleg, ma megint meleg éjszakánk és tikkasztó napunk volt. Elhatároztuk, hogy dacolunk a rossz körülményekkel és kimegyünk a kemping strandjára. Úgy gondolkodtunk, hogy ma váltási nap van a bungalókban és ezért kevesebben lesznek a strandon. Tizenegy körül értünk ki a partra. Az iszappal kevert homok frissen volt felboronálva. Ahol száraz volt, ott nagyon porzott. Elkerülendő, hogy sok port kapjunk, egészen a víz mellett vertünk tábort. Alig fújdogált a szél és a nap hétágra sütött. Háromig maradtunk kint, közben párszor lezuhanyoztunk, én még egyszer a vízbe is bementem, de combközépnél tovább nem jutottam az iszap miatt. Azért gyerekek tucatjai dagonyáztak a koszos vízben. Végül azért egy jót napoztunk, de ezt akárhol megtehettük volna. Minden esetre jobb volt, mint tegnap előtt, mert legalább zuhanyozni lehetett.
449
Amikor visszaértünk a kocsihoz, gyorsan lezuhanyoztunk és egy kicsit olvasgattunk. Ötkor összekészültünk, hogy elmotorozzunk a Lidl-be. Tegnap jól megnéztem Rózsi térképében és összevetettem a turista irodában kapott papírtérképpel. Ma nem is volt gondunk a megtalálásával. Beszereztük azokat a sajtokat, kapribogyókat és egyebeket, amit haza akarunk vinni és kaptunk Zsókának két pár cipőt is. Egy nagy túracipőt, mert a még Norvégiában vásároltban újabban fáj a lába, és egy könnyű városi cipőt. Hét körülre értünk vissza. Jól esett a kirándulás, a motoron kellemesen hűsített a menetszél, az áruházban pedig a lég kondi. Átöltözés után azonnal elkezdtük melegíteni a vacsorát, írni a naplót. Vacsora és zuhanyozás ma későn lesz, de lefeküdni is csak későn lehet a meleg miatt. Grado, 2011. augusztus 21., vasárnap, 139. nap Ismét meleg éjszaka után hőség. Megint a kemping strandjával kísérleteztünk. A tapasztalat beigazolta a várakozást, ma sokkal többen voltak és csupa hófehér ember. Ez az új turnus a bungalókban. 11-re már szét is pakoltunk a strandon, de csak kettőig bírtuk. Ekkor bejöttünk és a kocsi körül tettünk-vettünk. Megejtettük a rég esedékes hajvágást és a szakállamat is levágtam, mert már nagyon viszketett. A hajvágásnál Zsóka nem vette észre, hogy nincs rajta a gépen az előtét és neki szaladt a jobb halántékomnak egy csaknem nullás géppel. Bele is vágott egy szép csíkot, talán tíz centi hosszút. Teljesen lelki beteg lett, én csak nevettem a dolgon. Lesz majd mit mesélni a gyerekeknek, biztosan jót fognak nevetni rajta. Hét éve csináljuk háztájiban a nyiratkozást, ez volt az első baleset. Nem is rossz eredmény. Utána mindketten pedikűröztünk és eltettem a bicikliket. Ekkor derült ki, hogy a porszívóval valami baj van. Több mint tíz éve szolgál a kempingben, ideje volt, hogy kelljen csinálni vele valamit. Szétszedtem, nagyon koszos volt és a forgórész kollektorát is tisztítani kellett. Közben vacsoráztunk, - ma megint pizzát hoztam az étteremből, - és az ide-oda pakolás közben elveszett egy rugó. Elég sokat kerestük, eredménytelenül, végül a velünk lévő sok apró vacak között találtam olyat, melyet át lehetett alakítani. Mire mindezzel végeztünk fél kilenc lett és tök sötét. A szerelést már kézilámpánál fejeztem be. Gyorsan megírtam a naplót és elmegyek zuhanyozni. Utána várjuk, hogy kicsit lehűljön a levegő és csak akkor megyünk be aludni. Grado, 2011. augusztus 22.,hétfő, 140. nap A kánikula tartós, éjjel megint 22 fok felett maradt a hőmérséklet.
450
Reggel megnyugtató üzenet érkezett a banktól, két hét után végre felszabadították a balul sikerült tankolás után zárolt 55 ezer forintunkat. Ma úgy döntöttünk elegünk van a dagonya melletti döglésből és dacolva a meleggel inkább kirándulunk egyet. Ugyan azt az irányt választottuk, ahol a Lidl van. 11 utánra lett elég lelki erőnk az összecuccoláshoz és nagyon jó tempóban motoroztunk el Cervignano del Friuli-ba. Már fél 12-kor letettük a járgányt és elsőnek azt a játékboltot kerestük meg, melyet Zsóka látott a múltkor. Ha nehezen is, de megtaláltuk az üzletet, csak egy dologgal nem számoltunk: Olaszországban az üzletek vasárnap és hétfőn tartanak zárva. Nem egy nagy tragédia, csak esetleg láttunk volna valami érdekeset a csibészeknek. A sikertelen akció után sétáltunk egy kicsit a településen. Nem egy nagy szám, de láttunk pár szép palotát és érdekes épületet. Egy kellemesen árnyékos park mellett áll egy palota érdekes saroktoronnyal. A templom a XIX. századból származik, belül elég jellegtelen. Meglepő volt, hogy az elég nagy templomnak egy ici-pici orgonája van.
451
Visszafelé úton megálltunk Aquileia-ban, hogy megnézzük a bazilikát. Ezért viszont érdemes volt ennyit motorozni. A település már a római időkben jelentős volt és ezeken a romokon épült fel a bazilika. Konstrukciójában olyan, mint a Pisa-i és Firenze-i társai. Van egy független harangtorony, egy főépület és egy keresztelőkápolna. Csak ez sokkal régebbi. A harangtorony előtt külön oszlopon egy tradicionális Romulus és Remus bronz szobor áll Útikönyv hiányában nem sokat tudunk az egész épületegyüttesről, majd otthon utána nézünk. A templom belsejében szép mozaikok díszítik a padlót, a tetőszerkezet belülről csempével van burkolva. Ez kicsit arabos hangulatot ad az épületnek. Az egész elég furcsa. A mozaik padlót védendő a főhajó jobb oldalán egy üveg járdán lehet közlekedni. A baloldalon viszont eredetileg is egy emelt pódiumszerűség van. Sőt itt áll egy sátorszerű márványépület is, melyben ma a harangtorony alatti kriptába belépők jegyeit árusítják.
452
A kriptákba, a keresztelőkápolnába és a harangtoronyba nem mentünk be. Elhagyva a bazilikát, még hátra mentünk a templom mögötti temetőkertbe, majd tettünk egy rövid sétát a településen. Itt láttunk pár szépen felújított és ma is használt régi épületet.
Mire sétánkkal végeztünk egy óra körül járt az idő és nagyon meleg volt. Felültünk gyorsan a járgányra és visszatértünk a kempingbe. A motort bevittük és amint kicsit lehűlt feltettük a tartóra. A végleges rögzítésre majd később sort kerítünk. Hamar megírtam a naplót és Zsóka elkezdte a rizst főzni az esti sült halhoz. Még kimegyek fizetni, hogy a holnapi indulás előtt azzal se kelljen foglalkozni.
453
Holnap átmegyünk Ptuj-ba és négy éjszakát tervezünk ott tölteni, mielőtt végleg hazamennénk. Ptuj, 2011. augusztus 23.,kedd, 141. nap Ismét meleg éjszakánk volt. A korai indulás reményében hétkor keltünk, de reggelinket csak nyolc után tudtuk elfogyasztani. Így is fél tíz előtt már elhagytuk a kempinget. A lagúna mellett kacskaringós és keskeny utakon kerülgettük a csatornákat. Monfalcone-ban tankoltunk jó öt litert, mert a lámpa már égett és félő volt, hogy nem jutunk el az első szlovén kútig. Végül éppen a szlovén kút előtt gyulladt ki a lámpa újból. Érdemes volt kifogyasztani a tartályt, mert jó 25 centtel olcsóbb itt az üzemanyag, mint az olaszoknál. Nem tankoltunk tele, majd Lendvánál… Megvettük az autópálya matricát is és irány Postojna. Itt nagy bevásárlást tartottunk, már alig vettünk az útra szükséges dolgokat, az otthoni első napok szükségletei és a bevásárolni valók voltak túlsúlyban. A csibészek megint kaptak pár játékot és ruhaneműt. Postojna-tól eseménymentes utunk volt, Zsóka vezetett. A Ptuj-i letérésnél felülbíráltuk Rózsit, mert egy rövidebb utat találtunk. A kempinghez már jól vezetett. Négy órára értünk ide. Itt szinte telt ház fogadott. Sajnos már csak egy utolsó, napos helyet találtunk. A fő gond vele, hogy nincsenek a parcellák kijelölve és mindenki sokkal több helyet foglal el, mint kellene. Reméljük holnap reggel szabadul árnyékos hely és akkor átköltözünk. Ha nem, lehet, hogy holnapután tovább állunk. A kemping egyébként szép és minden szempontból megfelelő. Internetük is van, az egész területen van WIFI lefedés és ingyenes. Amint letáboroztunk fel is mentem gyorsan. Utoljára jó két hete, még Castres-ban volt rá lehetőségem. Első dolgom volt a bankot megnézni, szerencsére minden rendben. Mailt sem kaptam semmi érdekeset. Írtam a UPC-nek, hogy kapcsolják vissza a dolgokat 27.-ére és Tamásnak is leírtam részletesen a tennivalókat. Este sütöttünk egy jót, ma krumpli és hagyma mellett virsli került a grillre. Mire rendet raktunk, a letöltött banki adatokat feldolgoztam, elkönyveltem a napot és megírtam a naplót közel tíz óra lett. és még nem zuhanyoztam… Ma várhatóan kicsit hűvösebb lesz éjjel. Már jól fog jönni, kezd terhes lenni a hőség. Holnap napközben ismét melegre számítunk. Ptuj, 2011. augusztus 24.,szerda, 142. nap Éjjel kicsit hűvösebb, de még mindig meleg volt és reggel a már megszokott napsütésre ébredtünk. Nem siettük el a felkelést, jóval nyolc óra után kezdtem el készíteni a reggelit.
454
Mire a tea és kávé elkészült, többen elhagyták a kempinget és szabadult pár jó árnyékos hely. Még mielőtt neki kezdtünk volna a reggelihez, gyorsan helyet váltottunk. Követtük azt a gyakorlatot, melyet tegnap annyira elítéltünk, és két kocsi helyére álltunk be, bőséges távolságot tartva szomszédjainktól, de úgy, hogy másnak esélye se legyen beállni közénk. Mivel ma bundás kenyér volt a menü lett 11 óra is mire a reggelivel végeztünk. Ezután szedtük le a motort és ekkor már nagyon meleg volt, ezért nem volt értelme elindulni. A kocsi előtt az előtető és a fák árnyékában vészeltük át pihenéssel a következő meleg órákat. Négy óra előtt kezdtünk összekészülni egy helyi városnézésre. Motorral pár perc volt a mintegy három kilométer, de megérte motorozni. A félórás gyaloglás oda és vissza éppen elrontotta volna a túra élményét. Már a Dráván történő átkelés előtt szépen látszott a domb tetején a vár, Ptuj legfontosabb műemléke és turisztikai látnivalója. Motorunkat a turista információs iroda közelében a Slovenski trg-n tettük le. Ez a történelmi város főtere. Számos régi hangulatos épület mellett itt van a Város Tornya, mögötte a Szent György templommal. Ez utóbbinak csak az előterébe lehetett bemenni, de onnan is látszott milyen impozáns.
455
Az információs irodában egy angolul jól beszélő fiatalember ellátott minket térképekkel és jó tanácsokkal a környékre vonatkozóan. Nem igazán mondott többet, mint amit magunk is kitaláltunk a tegnap kapott térképekből. Begyűjtöttünk pár prospektust is. Városnéző sétánkat a vár meglátogatásával folytattuk. Egy meredek utcán baktattunk felfelé, mely később egy fedett fa lépcsőben, majd egy másik lépcsőben folytatódott. Ez az út csak gyalogosan járható és a vár déli oldalához vezet. Van egy másik is, mely kocsival is járható és az északi oldalhoz csatlakozik.
Nagyon megérte felkapaszkodni a várhoz. Egy nagyon szép és jól karbantartott történelmi épület, melyet ma turisztikai célokra hasznosítanak.
456
Van több kilátóterasza, ahonnan jól belátható a környék. A Dráván átívelő négy híd, legközelebb egy gyalogoshíd, mögötte a régi közúti híd, utána a vasúti híd és a távolban az új autópályához vezető híd. Mindezeken túl látszik a Ptuj-i tó, mely a Dráva duzzasztása.
A vár U alakú épületének hangulatos udvarán egy kávézó működik. Földszintjén a jegypénztár és ajándékbolt mellett egy fegyvertár és egy hangszereket bemutató kiállítás látogatható. Itt van egy oktatószoba is. A két emelet többé-kevésbé eredeti bútorokkal van berendezve. Az egész a skót származású Leslie családnak van szentelve, mely Ptuj grófjait adta és beházasodott a Habsburg családba.
457
A második emeleten külön kiállítás, vagy öt teremben az itt is szokásos busójárás jelmezeinek és a hagyományos paraszti munka eszközeinek bemutatását szolgálja. A vár kápolnája az első emelet végében, a bálteremből nyílik. A várban megengedték a fényképezést, csak vakut nem volt szabad használni. Nem volt vezetés, adtak egy rövid angol nyelvű ismertetőt. Mindenki nagyon kedves volt, éreztették, hogy örülnek a látogatásunknak. A vár hatig van nyitva és ekkor már jócskán elmúlt fél hat. Gyorsan búcsút vettünk a szép emlékeket adó helytől és lesétáltunk a történelmi belváros főutcájának számító Presernova ulica-ra. Ezen most nyugat felé haladtunk. Elértük a könyvtárat, mely egy nagyon szépen felújított régi épület. Itt éppen valamilyen rendezvényre készültek, még a regionális TV kocsiját is láttuk az épület mellett parkolni. Itt is kedvesen fogadták érdeklődésünket.
458
Az utca végén áll a régi Domonkos rendi apátság. Innen a szerzeteseket II. József rendelete űzte el. Ma archeológiai múzeum, de látszatra nem volt nyitva, még 2008-as kiállítást hirdető tábla van a kapu előtt. Az épület szépen helyre van állítva. Ptuj lesz 2012-ben Európa kulturális fővárosa. Különösebb készülődésre utaló közvetlen jeleket nem láttunk, de az egész város nagyon jó benyomást keltett. Alig láttunk felújításra váró épületet, az egész egy hangulatos KuK város benyomását kelti, lehetne Kőszeg, vagy Sopron is. Nagyon örülünk, hogy felvettük a programra felkeresését, minden tekintetben megfelelt a várakozásainknak.
Visszasétáltunk a Presernova ulica-n érintve a motorunkat, ahol feltankoltunk a jégakkukkal hidegen tartott vízből és mentünk tovább a városháza felé. Ez egy nagyon impozáns, de nem hivalkodó épület. Előtte a téren áll a Szent Flórián szobor. Tovább sétálva a Kremplijeva ulica-n értük el a Minorita kolostort. Ennek templomát a II. világháborúban lerombolták és csak tavalyra építették újjá. Ezért egy teljesen modern templomban járhattunk. A kálvária stációi még
459
nincsenek is a helyükön. A templom melletti kolostor épülete ma valamilyen kulturális központ lehet. Látogatásunk után fél órával kezdődött egy előadás-
sal kombinált hangverseny. A készülődés közben senkit sem zavart, hogy körülnéztünk. Bóklásztunk még egy kicsit a város ezen a részén és indultunk vissza a motorhoz.
A Jadranska ulica-n igyekeztünk a járgányhoz, amikor belebotlottunk egy újabb ünnepség, - immáron a harmadik, - előkészületeibe. Itt a kulturális központban Bor és költészet címen tartanak majd ma este valamit. A hatalmas színpad előtt üres borosüvegekre tett falapokból képezték az 460
ülőhelyeket. Az utca végig lampionokkal van feldíszítve és kirakott üres borospalackokba különböző, - gondoljuk, - a bort éltető versek kinyomtatott példányait dugták. Elérve a motort gyorsan felszálltunk és ismét pár perc alatt a lakóautónál voltunk. Ekkor közel járt az idő a hét órához. Nem messze a lakóautónktól egy magyar integrált Hymer táborozott. Ez volt az első hazai kempinges, akivel kempingben találkoztunk, mióta elindultunk lassan öt hónapja. Faházasokat láttunk Grado-ban is, sőt Portugáliában is. Mivel alig 50 kilométerre vagyunk a magyar határtól, úgy éreztük ebben nincs semmi különleges, és nem is mentünk hozzájuk beszélgetni. Átöltözés után Zsóka gyorsan megmelegítette a vacsorát, én addig elkönyveltem a napot és megszerkesztettem a képeket. Vacsora után, már jócskán sötétben készült a napló. Tíz óra is elmúlt, mire végeztem vele. Ptuj, 2011. augusztus 25.,csütörtök, 143. nap A lehűlés lassan elkezdődött, ahogy azt a meteorológia jelezte. Éjjel már a 18 fokot sem érte el a minimum hőmérséklet, és ez érzékelhetően kellemesebb volt. A hűtő ventillátorait is kikapcsoltuk lefekvéskor. Azért hét óra után felkeltünk, mert mára egy kicsit hosszabb motoros túrát terveztünk és nem akartunk a nagy melegben várost nézni, vagy motorozni. Ekkor már sokan fent voltak, néhányan útra készek, mások már el is hagyták a kempinget, sőt volt olyan is, aki már elfoglalta új helyét. Kilenckor el is indultunk a kelet irányban 25 kilométerre lévő Ormoz felé. Első megállóhelyünk Dornava volt. Itt egy XVIII. századból származó kastély van, mely sokkal régebbi gyökerekkel rendelkezik. Még Hunyadi János romboltatta le egyik elődjét. Ma állami tulajdonban van. A tábla szerint története sok hasonló kelet-európai társához hasonlít. Korábban volt pszichiátriai korház és fogyatékosok gondozó és nevelő intézete, ebben a műfajban a legnagyobb Szlovéniában. Ma funkció nélküli, de mintha a fogyatékosok gondozása még folyna.
461
A hatalmas barokk kastély elég lehangoló állapotban van, de talán még menthető. Nem engedtek be körülnézni, csak kívül jártuk körül. Még ma is szép nagy kert tartozik hozzá, de ez az ismertető tábla szerint már csak töredéke az eredetinek. A kissé lehangoló kitérő után mentünk tovább. Ormoz előtt pár kilométerrel ismét tettünk egy rövid kitérőt Velika Nedelja-ba. Itt a hajdani Teuton Lovagok vára áll, melyről 1273-as az első feljegyzés. A XVII. és XIX. század között többször átépítették, de ma is őrzi korai barokk jegyeit. A kimondottan jó állapotban lévő várban ma mintegy tucatnyi család él (az egyik éppen ma kapta meg a téli tüzelőt) és működik benne a PtujOrmoz-i múzeum két kiállítása is. Ez utóbbi, - mint később Ormoz-ban megtudtuk, - az Ormoz-i múzeum költözködése miatt ezekben a napokban zárva tart. A vár már messziről szépen látszik, ami csak javul, ahogy közeledünk hozzá.
A vár mellett egy szabadtéri színpad áll, melyen gyakran lehetnek előadások. A kapun belépve jobb kéz felöl egy kis kiállító teremben II. János-Pál emlékkiállítás van, balról pedig a környéken gyűjtött régi mezőgazdasági eszközök láthatóak. A vár udvara a külső méreteket látva, meglepően kicsi. Itt nincs körfolyosó, mint azt tegnap láttuk. Több lépcsőház lehet, mi a múzeumhoz vezetőn mentünk fel és egy fa függőfolyosóról vetettünk pillantást az udvarra.
462
A várat elhagyva a szomszédos templom felé indultunk. Az sajnos nem volt nyitva, megint csak az előtérből vethettünk egy pillantást a belsejébe. A templommal szemben még rácsodálkoztunk egy jó állapotban lévő, virágokkal szépen díszített lakóházra és indultunk tovább.
463
Ormoz-ba beérve egyenesen a várhoz mentünk és parkolójában tettük le a mocit. Ez a vár is közel 800 éves múltra tekint vissza, de a török időkben lerombolták és csak XVII. században építették újjá. Egy kétemeletes zárt négyszög alakzat, egyik sarkában egy toronnyal. Ez utóbbit még 1991-ben a tíz napos háborúban is találat érte, de helyreállították. Ez a vár sokkal egyszerűbb, mint társa Ptuj-ban, vagy akár Velika Nedelja-ban. Viszont itt is megvan a díszes kút. A várban működő múzeum éppen költözik a szomszédos istállókból EU támogatással kialakított új épületbe, így minden be volt zárva. Azért a turista információs irodában ülő hölgy végig vezetett minket nagyon lelkesen és szép angol tájékoztatással. Elég álmos volt a hangulat a vár körül ezen a nyárvégi hétköznapon valamivel dél előtt. Több kiállítás is van az épületben. Egy magángyűjtő XVIII-XIX. századi eszközökből és képekből álló gyűjteménye mellett képeken mutatják be a helytörténet fontosabb eseményeit, a város XX. századi fejődését és az 1991es tíznapos háború relikviáit. A legérdekesebb az a 4-5 terem, - és ezekért mentünk be a múzeumi részbe, - melyekben az 1810-es legutóbbi nagy átalakítás után készült eredeti freskók láthatóak. Ezeket a termeket ma is használják protokolláris célokra és társadalmi eseményekre, rendezvényekre.
A várat elhagyva kisebb városnéző sétára indultunk. Az nagyon hamar kiderült, hogy Ormoz közelébe sem kerülhet Ptuj-nak. Alig néhány szép házat, utcarészletet láttunk.
464
Elsőnek a közeli templomhoz mentünk. Ez be volt zárva, környezetében a terepet éppen rendezik, de az épület maga elég lerobbantnak tűnt kívülről. Egyedül a bejárattal szemben oszlopon álló szobor friss aranyozása csillogott.
A belváros elég eklektikus. Számos lakótelepit idéző modern lakóház között áll az a pár régi épület, melyek töredéke van csak felújítva. Az egész város struktúrája sem áttekinthető. Még a helyi áruházban tett rövid látogatás sem javított az összképen. Hamar feladtuk a további kísérletezést, melyre az is sarkalt, hogy idő közben elég meleg lett. Felülve motorunkra egyenesen jöttünk vissza a kempingbe. Csak egyszer álltunk meg egy hatalmas Mercator áruháznál, hogy a holnapig szükséges tojást és hagymát beszerezzük. Itt tett körsétánk sem ingerelt vásárlásra. Holnap még tartunk egy shopping day-t, de az már elsősorban az otthoni első napokra szükséges készletről fog szólni. Két óra előtt értünk a kempingbe és eddigre éppen kezdett a meleg elviselhetetlen lenni. Átöltözés után azonnal neki kezdtem a naplónak, hogy ma este, valószínűleg utoljára ebben a szezonban, ki tudjunk ülni a kocsi elé és játszani egyet. Zsóka közben megfőzte a tojást az útra készítendő szendvicsekhez. Még felmentem az Internetre, és örömmel tapasztaltam,
465
hogy a UPC visszaigazolta kérésemet és holnapra ígérte a szolgáltatások visszaállítását. Ez már visszavonhatatlanul a hazatérést jelzi. Ptuj, 2011. augusztus 26.,péntek, 144. nap Este römizni akartunk és ki is raktuk a táblákat és a köveket. Ekkor derült ki, hogy egy kő hiányzik. Teljesen magunk alatt voltunk, kerestük mindenhol, de nem került elő. Nem is römiztünk, hanem a triominót vettük elő. Jó pár parti lejátszása után mentünk el zuhanyozni. Amíg én elvoltam, Zsóka megtalálta az elveszett követ. Valószínűleg amikor kiöntöttük a zacskóból a köveket, ez az asztalon lévő könyvek közé került és azokkal bevittük a kocsiba. Annyira megörültünk, hogy gyorsan még lejátszottunk három römi partit is. Éjjel megint hűvösebb volt, hajnalban Zsóka még a nagy paplant is visszavette. Reggel sűrű párára ébredtünk, még a közeli dombokat is csak nehezen lehetett kivenni. Minden csurom víz volt, az előtetőről szabályosan folyt a víz. Nyolc után keltünk és szokásainknak megfelelően kényelmesen reggeliztünk, immáron utoljára ezen az úton. Utána összekészültünk, hogy motorral bemenjünk a városba vásárolni pár dolgot. Motorunkat most a piac mellett tettük le. Innen szépen látszik a Szent György templom csökevényes kis tornyával, mely a mögötte álló várostorony mellett eltörpül. Még egy érdekes színezésű ház hívta fel magára a figyelmet, de ezután csak a shoppingolás kötötte le az érdeklődésünket.
Elsőnek a két napja kinézett órákat akartuk megvenni az ikreknek. Akkor a bolt már be volt zárva. Már régen kacérkodunk a gondolattal, hogy iskolakezdésre kapjanak órákat, de eddig vagy árban, vagy kinézetben nem feleltek meg a látottak. Most ismét zárva találtuk az üzletet, valamilyen extra okból ma és holnap nem nyit ki. Ez azt jelent, hogy egyelőre nem lesz órája a gyerekeknek. Csalódottan tértünk be a játékboltba, mely ugyanannak a hálózatnak az üzlete, ahol három napja Postojna-ban bevásároltunk. Ez az üzlet sokkal nagyobb, a választék is bővebb volt. Több fajta LEGO le volt értékelve 30 %kal, de ilyesmiből már annyit vettünk, hogy mi is nyithatnánk üzletet. Megint
466
kiderült, hogy a kislánynak nagyon nehéz találni valami értelmeset, a Petinek pedig valami újat. Azért inkább a poén kedvéért vettünk két periszkópot és egy egyszerű távcsövet. Innen az Aldi itt Hofer néven működő üzletébe mentünk, hogy az otthoni induláshoz vegyünk pár alapvető dolgot, majd megtankoltuk a mocit. Még nem lett volna rá feltétlenül szükség, de 1.23 euróért nem lehet kihagyni. Végül betértünk az Euróspin-be, ahol kicsit eleresztettem magamat és vettem pár szerszámot. Ebben a műfajban is elég nehéz már újat találnom. Fél egyre értünk vissza a kempingbe. Itt átöltözés után lecseréltük az ágyneműt, már éppen ideje volt. Reméljük, szeptemberben még el tudunk párszor menni otthon és nem volt felesleges lépés. Utána felszereltük a motort, ő már befejezte idei dolgát. Ősszel még meg kell szervizeztetni és vizsgáznia is kell. Idén megint nagyon hasznos útitársunk volt és úgy látszik kellett az elmúlt hét év, hogy megtanuljunk motorozni, mert idén volt először, hogy nem éreztük terhesnek, mondhatni szükséges rossznak a motorozást. Még mindig nagyon korán volt, amikor Zsóka elkezdte előkészíteni csaknem 11 ezer kilométeren magunkkal hurcolt utolsó húsunkat és a hozzá szükséges krumplit, hagymát és uborkasalátának valót az esti búcsú sütéshez. Ebből az alkalomból van még egy szintén hazai illetőségű pezsgőnk is a hűtőben. Közben megírtam a naplót. Rövidesen kimegyek fizetni és ma korán eszünk. Utána még el kell készítsük a holnapi útra a szendvicseket és amit csak lehet elpakolunk, hogy reggel korán indulhassunk. Szeretnénk dél körül hazaérni, mert a felcuccolás, a Laguna életre lehelése, a lakás lakhatóvá tétele és az elpakolás első fázisa igénybe fog venni legalább 4-5 órát. Budapest, 2011. augusztus 27.,szombat, 145., utolsó nap Reggel hatkor 16 fokra ébredtünk. Megint minden nagyon levizesedett, de ma nem volt annyira ködös. Elfogyasztottuk gyors reggelinket, elvégeztük az induláshoz szükséges tennivalókat és hét óra után valamivel elhagytuk a kempinget. A korai órán könnyen átjutottunk a városon. Utána mentünk még jó tíz kilométert, hogy elérjük az autópályát keskeny és néhol nem túl jó minőségű országúton, áthaladva számos településen. Innen egészen Budaörsig már jól tudtunk haladni. A határ előtt még megálltunk tankolni, - szokás szerint ez a gázolaj kitart majdnem addig, amíg jövőre ugyanide érünk, - megvettük a magyar autópálya matricát és irány Budapest. Még felhívtuk családunk tagjait, hogy megérkeztünk, menet közben megettük az este készített szendvicseket, öt hónap után bekapcsoltuk a rádiót. Közben láttuk, hogy az ígéretes
467
hétvégében bízva sokan mennek a Balaton és Horvátország felé (ott ma van váltási nap). Szembe irányban az autópálya forgalma szinte végig állt, de balesetet nem láttunk. Elérve a Budaörsi utat ízelítőt kaptunk a hazai útviszonyokból, és ha nem tudtuk volna, erről egyből rájöhettünk, hogy hazaérkeztünk. A ház elé érve nem találtunk üres parkolóhelyet. Ennek oka, hogy a szemközti üres telken működő parkolót mára kiürítették és a kocsik a téren kerestek helyet maguknak. Életbe lépett az ilyenkor érvényes protokoll: egyből mentünk a Hegyre, állandó parkolóhelyén letenni a kocsit. A szokásostól eltérően most Zsóka nem szállt ki a ház előtt, hanem ő is feljött. Fél tizenkettő után pár perccel hajtottunk be a TV adó parkolójába. Gyorsan leszedtük a mocit és azzal mentünk le. Egyből a garázs előtt álltunk meg vele, hiszen ide kell betenni, ha a Renault-ot ki tudjuk csalogatni. Ezután felmentünk a lakásba. Minden szép rendben várt minket, Tamás beindította a hűtőt két napja. Gyorsan felhúztuk a redőnyöket, kinyitottuk az ablakokat, bekapcsoltuk a villanyt, vizet, gázt és a lakás máris használható volt. Közben kiderült, hogy a UPC bekapcsolta a szolgáltatásokat, csak a TV csatornák nagy része nem vehető. Valószínűleg rossz helyre dugták fel a kábelt. A telefon és Internet rendben működik. Előszedtük a Renault kulcsait és forgalmiját és indultunk a garázsba. A kocsi elsőre rendben indult, hála annak, hogy Tamás feltette az aksit töltőre. Amint kiálltunk, a mocit betettük a helyére és ezzel idén ő lett az első, aki végleges helyére került. Két fordulóban jól megpakolt kocsival hoztuk le azokat a holmikat, melyekre a szeptemberben még tervezett néhány kiruccanás során nem lesz már szükségünk. A kocsiból négy dugig megtömött lifttel vittük fel a lakásba a cuccot. Sikerült úgy szervezni a dolgot, hogy az üres ládák egyből visszakerültek a lakóautóba. Hat óra lett, mire a kocsi ismét a garázsba került és minden fent volt a lakásban. Most jön a mosások végeláthatatlan sora, és több napos pakolás, hogy minden a helyére kerüljön. X-X-X A Széchenyi hegyen a lakóautó kilométerórája 70659-et, a motoré 18775-öt mutatott. Ez azt jelenti, hogy pár kilométer híján 11 ezret mentünk a kocsival és pont.1700-at a motorral. Saját becslésünk szerint gyalogoltunk még közel 500 kilométert, harmadában terepen, kétharmadában városokban. A biciklik idén sem kaptak sok lehetőséget, mindössze 60 kilométeren tekertünk. X–X–X
468
Jó két hónap telt el azóta, hogy hazaérkeztünk, éppen ideje, hogy neki kezdjünk az értékelés elkészítéséhez. Idén az is késleltetett, hogy a szép szeptembert és a száraz, meleg októbert is jól kihasználtuk. Még mielőtt leadtuk volna a rendszámot tettünk három rövidebb hazai kirándulást, kétszer a Velencei tóhoz és egy kicsit hosszabbat Tatára, de ez már döntően a téliesítésről szólt. Élve a jó időjárással számos olyan dolgot is megcsináltunk a kocsin, melyekre máskor csak tavasszal, vagy a tél során szokott sor kerülni. Így idén alig maradt tennivaló. Most a kocsi felbakolva, aksijai kiszerelve várja az új szezont. Az elmúlt hetekben, - az intenzíven beindult nagyszülői feladatok ellátása mellett, - arra is fordítottunk időt, hogy a Levanter honlapra elkészítsük a Marokkót bemutató ország ismertetést és frissítsük a spanyol és portugál anyagot. A Karaván újság számára is készült egy hosszabb lélegzetű írás Marokkóról. Mára annyira leülepedett a nyár emléke, hogy kellő távolságból, reméljük objektíven lehet összegezni a tapasztalatokat. Az értékelést a hagyományos módszerrel végezzük el. Idén bonyolítja a feladatot, hogy a túra marokkói része minden tekintetben eltért a szokásostól és ezért az értékelést sem lehet az egész nyárra egységesen elvégezni. Ismét törekszünk az ismétlések kerülésére. Ez az út volt eddigi leghosszabb utunk mind tartamát, mind a megtett utat tekintve. Első eset volt, hogy négy országra (Marokkó, Portugália, Spanyolország és Franciaország) kb. egy-egy hónapot szántunk és még Olaszországra és Szlovéniára is jutott némi idő. A tavalyi út tapasztalatai alapján és a rendkívüli célpont tudatában idén nagyobb figyelmet fordítottunk a kocsi felkészítésére. Az elhatározott gumi és akkumulátor cserét végrehajtottuk és egy gondosabb átvizsgálást kértünk a szervizben. Ez utóbbi felemás módon sikerült. A bordásszíj megfeszítésével kapcsolatos kálváriánkat részletesen leírtuk. Viszont miután úrrá lettünk ezen a problémán, semmilyen gondunk nem volt a kocsival. Csak két esetben ijedtünk meg. Először, amikor Viseu mellett a kuplungot megdolgoztam, de erről nem a kocsi tehetett, hanem én magam, másodszor pedig amikor szezonzáró utunkra indultunk Tatára és a hűtő 12 V-os biztosítéka kiégett. Szintén az előző szezonról hozott probléma volt a hűtőautomatika hibája. Végül a készülék upgrade-lésére nem nyílt lehetőség, de a beszerzett tartalék automatika mindenben beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A hűtő jobb hő leadását segítő ventillátorok kapcsolójának cseréje és áthelyezése jó döntésnek bizonyult. A telep főkapcsoló beépítése inkább csak a biztonságot szolgálja, hosszabb úton, amikor a hűtőnek folyamatosan kell mennie, szerepe nincs. A kocsin a legnagyobb fejlesztés a tavaly vett új TV készülék beépítése és a földfelszíni vételt biztosító antenna felszerelése volt. Utóbbi maradéktalanul sikeresnek mondható. Előbbi funkcionálisan jó lett, de menetben a TV készüléket két keményszivacs elemmel ki kell támasztani, hogy mozgása elkerülhető legyen. A TV készülék mögé készített doboz beváltotta a hozzáfűzött reményeket, nagyban segítette, hogy a töltők, kábelek és egyéb
469
apróságok könnyebben megtalálhatóak. A TV-t egyébként idén nagyon keveset használtuk. Marokkóban nemcsak időnk nem volt nézni, hanem vétel sem volt. Hasonlóan vagy nagyon a vételkörzet határán volt, vagy ki is esett belőle a dél-spanyol és portugál tengerpart, így itt sem kísérleteztünk. A földfelszíni vétel Spanyolországban jól működött, Portugáliában nem próbáltuk. Miután utunk első felében leszoktunk a TV nézésről, a második tíz hétben sem sokszor kísérleteztünk vele. Meg kell vallani, nem igazán hiányzott. A télen végrehajtott kisebb fejlesztések is sikeresnek mondhatók. Leghasznosabbnak az elő sátor lámpa LED-esítése bizonyult, harmadára csökkent fogyasztás mellett háromszoros fényerőt biztosít és elegendő arra, hogy mellette sötétben is olvassunk, vagy játszunk kint. A fürdőszobai és hálószobai halogének lecserélése LED-re inkább csak a fogyasztásban érezteti hatását. A lecserélt külső 12 V-os csatlakozót csak egyszer használtuk, de az újonnan beszerzett LED-es munkalámpával jól funkcionált. A felszerelési tárgyakban végrehajtott cserék közül legjelentősebbek a notebook és a GPS cseréje voltak. Előbbi nagyban megkönnyítette életemet elsősorban jobb akkumulátora és beépített WIFI-je révén. Mindkettő az Internetezésnél kapott kiemelt szerepet, de az aksi a sok árammentes napon jelentősen lerövidítette az inverter használat idejét. Ez a gép kapacitásában, sebességében, szoftvereiben is messze-messze jobb elődjénél. Sokszor emlegettem hálával Tamást, akitől a gépet kaptam. Ezzel a szerkezettel reményeim szerint újabb hosszú évekre meg van oldva a számítógépkérdés. Az új Rózsit hamar megszoktuk és éltünk előnyeivel. A jobb és részletesebb térkép valamint a feltölthető kempingek révén nagyban megkönnyítette az utak tervezését és a menet közbeni módosítást. Korszerűbb algoritmusa, nagyobb képernyője, a sebességkorlátozások és több adat megjelenítése a korábbinál is jobban támogatott a vezetésben. Kezdeti idegenkedésemet az érintőképernyőtől viszonylag hamar leküzdöttem. Csak egyszer ijesztett meg, amikor hazafelé jövet Genova környékén nagyon nehezen akarta a műholdakat megtalálni. Mivel azóta sem jelentkezett a probléma, a rossz műhold konstellációnak tulajdonítom az esetet. Az új rezsó az első napon kiégett hő biztosítékon kívül rendben működött. A bajra szerencsére előre felkészültem és a speciális csavarokat kicseréltem és vittem magunkkal tartalék alkatrészt. Az út során alig volt technikai gondunk. Többször hetekig elő sem kellett venni a szerszámos táskát. Idén legnagyobb alakításom nem a saját kocsinkhoz kötődik. Mhamid-ban egyik dán útitársunk szuper elektronizált lakókocsijában, - a 12 V-os rendszer teljes leülése után, - oldottam meg ideiglenesen a hűtő működtetését, kiérdemelve ezzel útitársaink elismerését. Idén ismét az előtető okozta a legnagyobb fejfájást. Még Marokkóban egyszer egy reccsenés szerű hangot hallatott feltekeréskor, és utána is a hajtókar minden fordulatánál megakadt. Attól tartottam, hogy a hajómechanikában törött el valami. Ettől kezdve csak módjával és nagyon óvatosan használtuk a
470
szerkezetet. Tudtam, hogy itthon van tartalék a hajtómechanikából, de ahhoz haza kellett érkezni. Szerencsére az utat gond nélkül kiszolgálta. Velencén kibontva a szerkezetet derült ki, hogy a hajtókar fészkét a kúpfogaskerék tengelyéhez rögzítő csap csúszott csak ki és minden egyes fordulatnál beleütközött a műanyag házba. Visszakalapálása után minden esetre a tartalék mechanikát felvettem az utazók listájára. Technikai hátterünk idén is jól funkcionált. Azt mondhatjuk, hogy a különböző körülmények között felmerülő különféle feladatokra, - beleértve számos rendkívüli helyzetet is, - jól fel vagyunk készülve. A kisebb módosítások tovább növelték kényelmünket. Azért további ésszerűsítések és apróbb módosítások ismét elhatározásra kerültek. Sajnos a kocsi leamortizálódása tovább folyik. A szezon végén két ablak szigetelését is le kellett cserélni. Ezt már olyan gyakorlattal végezzük, hogy kemping körülmények között egy-két óra alatt meg tudjuk csinálni. Elég ijesztő, de nem túlzottan komoly gondként jelentkezett, hogy a szófa alatt található műanyag gázpalacktartó ház, gondoljuk a mellette tárolt konzervek súlyától több helyen eltörött és ragasztott rögzítése elengedett. A szép őszi napokat kihasználva a kérdést egy kellően masszív alumínium kerettel és csavarozással megoldottam. Télre legkomolyabb feladatként a hűtő kiégett gáz égéstermék elvezető csövének cseréje marad. Itt leginkább az a gond, hogy a hűtő kiemelése nélkül hogyan tudom beszerelni. Elindulás előtt ezt mindenképpen meg kell oldani. A hűtőnél Tatára menet felmerült biztosíték kiégés két dologra is felhívta a figyelmet. Egyrészt az automatikát működtető 12 V és a 12 V-os üzemhez a betáplálás közös biztosítékon van, másrészt ez a biztosíték a jelentős terhelés miatt erősen felmelegedett és kissé beégett. Előbbi megoldásához szét fogom választani a két betáplálást, utóbbi miatt felülvizsgáltam az egyenáramú elosztótáblát, de szerencsére károsodást nem tapasztaltam. Ugyanakkor elhatároztam, hogy a hűtő 230 V-os betáplálásának kapcsolhatóságát is megoldom, mert már több esetben szükség lett volna rá. B típusú életformánk fontos kérdése mindig, hogy hogyan tudunk kempingben álló lakóautónktól elmenni kirándulásainkra. Marokkóban ez nem merült fel, mert a szervezett út keretében hivatalból meg volt oldva. Azért egy-két alkalommal (pl. Erfoud-ban és Marrakech-ben) jó lett volna egy kis egyéni városnézést szervezni, de a motort nem vittük magunkkal, biciklivel meg nem mertünk nekivágni. Az út európai részén igen nagy szerepet kapott a motor. Ha Marokkót nem számítjuk, a lakóautó futásteljesítményének közel 22 %-át teljesítette és több napon (51) mozgott, mint a kocsi. De nem is ez a legfontosabb. Mára úgy néz ki, hogy túljutottunk a hat év előtti baleseten és magabiztosan és élvezettel tudtunk motorozni, bár továbbra is kényszermotorosoknak tartjuk magunkat és érvényben tartottuk a korábban bevezetett biztonsági intézkedéseket (hosszú nadrág, hosszú ujjú, lehetőleg dupla felső, murvás útra nem megyünk, stb.). Ebben talán az is szerepet játszott, hogy a legutóbbi szerviz alkalmával sikerült jól beállítani a szerkezetet és sokkal fürgébb volt, mint korábban. Számos alkalommal tette lehetővé, hogy emlékezetes kirándulásokat tegyünk. A nagyon kedvező
471
tapasztalatok ellenére nagyvárosokba nem nagyon merészkedtünk be vele. Liszabonban, Coimbra-ban, Salamanca-ban, Zragoza-ban a tömegközlekedést használtuk és párszor gyalog mentünk városnézésre (Tomar-ban, Guarda-ban, Ciudad Rodrigo-ban, Tordesillas-ban, Huesca-ban, Auch-ban, Condom-ban). Idén a biciklik ismét kevés szerepet kaptak, mindössze 60 kilométert tettek meg és ezek az utak motorral, vagy gyalog is teljesíthetőek lettek volna. Ezért döntés született, hogy jövőre itthon maradnak. Ez ugyan azt jelenti, hogy az öt éve kialakított és bevált pakolási rendet meg kell változtatni a garázsban, de az újat már kialakítottuk és a szükséges kiegészítés már el is készült. Idén ismét változott az Internet használatunk. Ez mára kizárólag saját géppel és WIFI csatlakozással történik, ezért is jó az új notebook. Szerencsére mind több kemping jön rá, hogy ebből nem érdemes üzletet csinálni és ingyenes hozzáférést kínálnak. Az esetek döntő többségében még titkosító kódot sem használnak. Más helyeken viszont horrorisztikus árakat kérnek. Ezeket passzoltuk. Végveszélyben nyilvános hot spot-okat is lehet használni, mint azt tettük Auch-ban, ahol a géppel elmotoroztam a McDonalds-hoz. Így idén alig költöttünk Internetre, mindig volt lehetőség arra, hogy legalább egy-két hetente találjak megfelelő internetezési lehetőséget. A UPCwebmail-el a levelezés adott volt. Az új OTP számlacsomagunk szélesebb körű SMS szolgáltatása több és jobb információt biztosított a banki ügyekben. Összegezve technikai hátterünk, - bár kisebb változásokra, fejlesztésekre mindig sor kerül, - mára kiforrott. Inkább a kocsi öregedése okozhat gondot, de ezek ideiglenes, vagy végleges elhárítására ott a helyszínen eddig mindig fel voltunk készülve. Idén teljesen új helyzet volt a Marokkóban töltött négy hét. Amikor bevállaltuk a marokkói szervezett utat, tudtuk, hogy számos tekintetben ez el fog térni a megszokottaktól. Erre tudatosan készültünk. A sok kötöttség nem igazán a mi műfajunk, nem esetünk, hogy a program kialakításába nincs beleszólásunk, hogy mindig öltözködni kell és jópofásodni, hogy órákat kell éttermekben ücsörögni és még az is lehet, hogy a kaja nem kedvünkre való, hogy hetekre "össze vagyunk zárva" számunkra ismeretlen emberekkel és jó pofát kell vágni hozzájuk. Végül a dolog nem lett elviselhetetlen és a sok élmény bőségesen kárpótolt a kötöttségekért. Azt nem mondhatjuk, hogy csoportunk minden tagjával azonos módon rokonszenveztünk, - sokakkal nyelvi okokból kommunikálni sem tudtunk, - de találtunk jó párat, akikkel kellemesen el lehetett beszélgetni, megosztani a tapasztalatokat. Nem mondjuk, hogy keresni fogjuk a társaságukat a jövőben, de biztos, hogy ha egymásba botlunk, valahol a világban örömmel fogjuk üdvözölni őket és jól elbeszélgetünk. Magának a szervezett útnak voltak előnyei és hátrányai. Vitathatatlan, hogy egyénileg soha sem tudtunk volna ilyen gazdag programot lebonyolítani, ennyi idő alatt ennyi mindent megnézni. Ugyanakkor hiányzott, hogy nem tudtuk a magunk ütemében, a magunk érdeklődésének megfelelően megismerni a helyeket. Sok esetben nem szántunk volna annyi időt egy-egy hely meglátogatására, máskor szívesen töltöttünk volna el sokkal több időt.
472
Zavart, hogy sokszor még a fényképezéssel is kockáztattuk, hogy leszakadunk a csoporttól, nem hogy kicsit jobban megnézhessünk dolgokat. Érdekes volt felismerni, hogy amíg az elmúlt években önállóan bejárt több száz város majd mindegyikére emlékszünk, azokban ha visszatérünk akár évek multán is, többé-kevésbé kiismerjük magunkat, addig a szervezett úton felkeresett városokban csak helyekre emlékszünk, nem ismerjük azok struktúráját. Ez azért van, mert nem térképpel és útikönyvvel a kezünkben jártuk be, hanem birka módjára tereltek. Összegzésül azt állapítottuk meg, hogy a csoportos út azoknak való, akik nem akarnak gondolkodni, időt és fáradságot invesztálni az út és a programok megszervezésére, viszont vitathatatlanul hatékony módja a turistáskodásnak. Minden esetre a túra végén útitársaink döntő többségével egyetértve megállapítottuk, hogy jó volt, szép volt, de elég volt. Nem zárjuk ki, hogy egy érdekes úticél felkeresése érdekében ismét belevágunk, de azért, mint alapmegoldás maradunk a saját szervezésű utak mellett. Marokkónak volt még egy, a korábbi utaktól eltérő momentuma. Ez pedig a folyamatos higiéniai veszélyeztetettség. Ennek kezelése komoly odafigyelést igényelt és okozott egy fajta stresszt. Mi végül gond nélkül bejártuk az országot, de több útitársunknak voltak gondjai. Összességben a marokkói túrát jól, mondhatni az előzetes várakozásnál jobban vettük. Érdekes megfigyelés volt, hogy, míg előző években sokszor két-három hónap után is úgy éreztük, mintha most indultunk volna, addig idén fordított irányban torzított az időérzékünk. Ebben biztos, hogy közrejátszott a találkozási pontig megtett úton ért stressz, a nagyon tömény első időszak és, hogy nagyon rövid felkészülés után a szokásosnál korábban indultunk. A szezon további része a megszokott nyugodt hangulatban telt. Jól sikerült ötvöznünk a pihenést és a turistáskodást. Megint érzékelnünk kellett, hogy korunk előrehaladtával fizikai teljesítőképességünk csökken. Ezt a program összeállításánál kell figyelembe vegyük. A több éves gyakorlat birtokában elég jól ki tudjuk választani céljainkat. Idén új elem volt, hogy nemcsak az útikönyvekre támaszkodtunk, hanem a helyi turista információs irodákban is kértünk javaslatokat. Többször kaptunk nagyon jó ötleteket. Azért továbbra is szükség van az előzetesen előkészített programokra, az útikönyvek tanulmányozására. Nyelvi problémáink idén sem voltak, bár Marokkóban nagyon hiányzott a francia nyelv ismerete. Az európai országokban, - bár egyik nyelvét sem bírjuk, - a korábbi gyakorlatnak megfelelően tudtuk kezelni a dolgokat. Azzal, hogy ezen a nyáron egyetlen országban sem voltunk túlzottan sokáig, elmaradt az az érzés, hogy elegünk van már a helyiekből. Csak a holland kempingezők tömege nyomasztott több esetben is. Egyre gyorsabban vagyunk képesek átállni B típusú életformánkra és maradéktalanul élvezni azt.
473
X-X-X Bár a 2007-es évhez hasonlóan ez a túra is rosszul indult, végül ismét egy jól sikerült utat teljesítettünk. Ahogy egyik barátunk fogalmazott ez már nem fellángolás. Most az újabb tapasztalatokat is felhasználva elkezdjük tervezni következő utunkat. Az után lehet, hogy közbe jön egy új lehetőség és megint módosítunk… Ami a naplóból kimaradt Az elmúlt évben ez a fejezet maradt ki a naplóból. mert olyan országokat kerestünk fel, ahol korábban már többször jártunk és nem volt mit feljegyezni. Idén is döntően csak a Marokkóban szerzett tapasztalatok kívánkoznak megörökítésre. Az úti célról Sok éve dédelgetett tervünk volt, hogy lakóautóval körbejárjuk Marokkót. Ez gyakorlatilag az egyetlen olyan Európán kívüli ország, amely Infrastruktúrájával, a közállapotaival, politikai és higiéniai körülményeivel a legkevésbé tér el megszokott környezetünktől, viszonylag egyszerűen (3200 kilométer autózás után egy egyórás kompozással) megközelíthető, így hagyományos eszközeinkkel a túra lebonyolítható. Ugyanakkor bepillantást enged az arab és iszlám kultúrába, Afrika sejtelmes világába, a sivatag rejtelmeibe, egy idegen földrész hangulatába. Évek óta figyeltük a kempinges híradásokat marokkói túrákról, számos marokkóban járt kempingessel beszélgettünk tapasztalataikról, az ottani körülményekről, de mindezek alapján sem volt bátorságunk egy túra megszervezésébe belevágni egyedül. Azután idén januárban megkaptuk a CampingCheque 3 Seasons magazinját, melyben áprilisra egy 26 napos szervezett körutat ajánlottak aranykártya tulajdonos ügyfeleiknek. A felhívás azonnal felkeltette érdeklődésünket, bár első ránézésre a részvételi díjat elég magasnak tartottuk. Első lépésként lekértük a túratervet. Beszereztünk két Marokkó útikönyvet, az Interneten megkerestük az utazási irodák Marokkóra vonatkozó ajánlatait és minél több információt az országról. Ezek összevetésével megállapítottuk, hogy a javasolt túra szinte minden érdeklődésre számot tartó helyet érint, a programajánlat nagyon gazdag. Felderítettük, milyen adminisztratív feltételek vannak, milyen biztosítások kellenek és milyenek ajánlottak. Különös figyelmet fordítottunk az egészségügyi vonatkozásokra, a javasolt védőoltásokra, a higiéniai körülményekre és az ezzel kapcsolatos lehetséges óvintézkedésekre. Alig két héttel a magazin kézhezvétele után megszületett a döntés, hogy megyünk. Amikor döntöttünk Marokkó ügyében, a nyár további hónapjaira vonatkozó tervet is felülvizsgáltuk. Kézenfekvő volt a döntés, hogy ha már oly hosszú
474
utat megtéve lent vagyunk Tarifa-ban, ne induljunk visszafelé, vagy északra, hanem járjuk be Portugália és Spanyolország azon részeit, melyek korábbi útjaink alkalmával elmaradtak és ezzel pár évre tekintsük lezártnak ennek a területnek a felderítését. Az is magától adódott, hogy a még rendelkezésre álló időben, - gyakorlatilag július közepétől, - folytassuk Franciaországi túráinkat, - értelem szerűen a Spanyolországhoz közeli területeken,- mert tavaly nagyon kedvező tapasztalatokat szereztünk főszezonban az ország belsejében a bőséges választékban rendelkezésre álló olcsó és viszonylag jó önkormányzati kempingekkel. Az utolsó két hétre, - már az úton, - elhatározott olasz célpont választását pedig az az igény indokolta, hogy szerettünk volna a túra végén egy strandolással zárni. Ez végül a tengerpart iszapossága miatt nem jött be és "kényszerültünk" pár napot Ptuj-ban eltölteni. A szervezett marokkói út tapasztalatai A találkozás április 10.-én vasárnap délután volt a Gibraltártól mintegy 50 kilométerre lévő Tarifában. A nyitó megbeszélésen derült ki, hogy a 21 egység, - felében lakókocsi, felében lakóautó, - nyolc országból verbuválódott. Rajtunk kívül hat francia, négy német, három svájci, két-két holland, dán és belga, valamint egy angol résztvevője volt a túrának. Mint az összetételből látszik, minden három nyelven, franciául, angolul és németül hangzott el az egész túra során. Algeciras-ból elég hosszú várakozás után kompoztunk át a Tanger-től jó negyven kilométerre keletre lévő nemzetközi kikötőbe. Itt egy hosszadalmas és kaotikus beléptetési procedúrán estünk át mely a személyek lajstromba vételén túl elsősorban a járművek formális import eljárásáról szólt. Kész csodának tartjuk, hogy a sok ablak és hivatalnok között végül minden pecsét a helyére került, mindenki a saját útlevelét és forgalmi engedélyét kapta vissza a saját kocsija importját igazoló papírral kiegészítve. Az első táborhelyünkre, a Rabat és Casablanca között lévő Mohamedia-ba vezető úton ért az első kellemes meglepetés: a gázolaj csak az Európában megszokott felébe (literenként 66 centbe) került. Szinte végig autópályán autóztunk. Ez itt is fizetős, a jó 300 kilométeren 18 eurót fizettünk több részletben. Megtapasztalhattuk, hogy Marokkóban sok mindent másképp értelmeznek, mint Európában, az autópályát mindenfelé gyalogosok keresztezték, sokan autóstoppoltak, vagy jószágot hajtottak a leállósávban. A CampingCheque az egész körutat a vele szerződésben álló, szám szerint hat kempingre alapozva szervezte meg. Az út egyik célja az volt, hogy bizonyítsa: Marokkó bejárható ezekből a kempingekből. Minden kempingben négy éjszakát töltöttünk. Ezek a blokkok egy utazási napból, két szoros programú napból (városnézés, kirándulás) és egy választható, vagy lazább programokat, esetleg pihenést kínáló napból álltak. Az utazási napokon 200 és 420 kilométer közötti utat kellett megtenni. Ez volt, hogy részben, vagy egészben autópályán vezetett, de pont a hosszabb szakaszoknál például a Közép-Atlaszon kellett átkelni, vagy a sivatag határán,
475
egysávos utakon autózni. A társaság nem konvojban közlekedett, mindenki maga döntötte el mikor indul, hol és mennyire áll meg, csak egy elég tág, általában 2-4 órás intervallum volt megadva, amin belül kellet a kempingbe megérkezni. Kaptunk térképet és minden napra útvonal javaslatot, de ezt nem volt kötelező elfogadni. Igaz a gyér úthálózat miatt túl sok választási lehetőség sem volt. Végül Marokkóban 3000 kilométert autóztunk. Az utak a várakozásnál jobbaknak bizonyultak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy váratlan úthibákra ne kellene bárhol számítani. Különösen a sivatag környékén sok az egysávos út, ami azt jelenti, hogy a szembejövő forgalom elengedése miatt gyakran kell lehúzódni az útpadkára és ehhez lelassítani. A forgalom általában nem túl erős. A gyér vasúthálózat miatt hatalmas teherautók bonyolítják a belső áruszállítást. Sok nagyon régi és nagyon nagyra pakolt kocsi közlekedik. Ezek lassan haladnak és kerülgetésük néha gondot okoz. A legáltalánosabb közlekedési eszköz még mindig a szamár, illetve a szamárkordé. Ezek, ha lehet az út mellett közlekednek, de sokszor csak az aszfalt utat tudják használni. A közlekedésnek van néhány, számunkra szokatlan jellegzetessége. A falvakon átvezető országutak a települések határán 2x3 vagy még több sávra kiszélesednek. Ezek közül ugyan a szélsőt, vagy még többet is elfoglalnak az utcai árusok, parkoló autók, szamarak, vagy kordék, de így is könnyűnek mondható az átjutás. A lakott területen a sebességhatár 60 km/óra, melyet autóink sokkal "jobban viselnek", mint az Európában "rájuk kényszerített" 50et. Itt is gyakori a körforgalom, csak, míg Európában a körforgalomban a sávok száma legalább annyi, vagy több, mint a becsatlakozó utaké, Marokkóban még a 2x2 sávos utakon is csak egy sáv áll rendelkezésre a körforgalmakban. Ez azután még jobban lelassítja a forgalmat. Az utak mentén nagy a rendőri jelenlét. A városokban szinte minden körforgalomnál áll egy járőr. Ez sokszorosára növekedett az utolsó héten Marrakech-ben történt és 15, köztük hat külföldi áldozatot követelő robbantásos merényletet követően. Ekkor az országutak mentén húsz kilométerenként útzárakkal felkészült posztok álltak és sokakat igazoltattak. A CampingCheque a kempingekre bízta a négy napos blokkok programjának és étkezéseinek szervezését és lebonyolítását. Ez nagyon jó volt, mert a helyi lehetőségeket jól ismerő, és magukért kitenni akaró kemping tulajdonosok nagyon gazdag programot állítottak össze. Ugyanakkor voltak átfedések, elsősorban a menüben. Mindenhol étlapra került, különböző változatban a két legjellegzetesebb marokkói étel, a kuszkusz és a tajin. A városnézésekhez és kirándulásokhoz, - a terepviszonyoktól függően, - nagy autóbuszt, kisbuszokat, vagy négy kerék hajtású terepjárókat biztosítottak. Mindig adott a kemping egy kísérőt, aki néha felvállalta az idegenvezető szerepét is. A nagyobb városokban és a jelentősebb nevezetességeknél mindig csatlakozott hozzánk helyi idegenvezető. A városnézések során a nagy városok közül a négy királyi város (Rabat, Meknes, Fes és Marrakech) mellet jártunk Casablanca-ban és Agadir-ban.
476
Meglátogattunk számos kisebb települést, a római kori Volubilis romjait, kirándultunk a Paradicsom völgybe és az Ourika völgybe. Ezek során felkerestünk számos bazárt, falusi vásárt, régi és újabb vallási épületet, mauzóleumokat, palotákat, díszkerteket, de modern tengerparti üdülőhelyeket is. Jártunk kasbah-okban (fallal körülvett települések) és medinákban (erődített városok). Több alkalommal vendégeskedtünk helyi családoknál. Láttuk a kézművesek műhelyeit, jártunk a termékeiket kínáló üzletekben. Természetesen a sivatagban eltöltött egy hét volt az utazás fénypontja. Ennek során egyszer sátrakban kint is éjszakáztunk, jártunk a nomádok lakhelyein, a homokdűnéken, oázisokban, tevegeltünk és szamaragoltunk, utaztunk szamárkordén és gyalogoltunk a sivatagban. Terepjáróinkkal körbejártuk az Erg Chebbi dűnét, a Dakar rallyról ismert terepen közlekedtünk. Ebédeltünk oázisban a pálmák árnyékában, berber sátor alatt, a sivatag közepén épült luxusszállóban, berber család otthonában. Láttunk karavánokat és átéltünk homokvihart. Jártunk a gazdag fosszilia lelőhelyeken és olyan üzemben, ahol feldolgozzák ezeket. Marokkóban az ellentétek széles skálája van jelen. A megtalálható a műanyag fóliából épült nyomortelepek mellett a legmodernebb luxusvillanegyed, az autóroncsnak sem megfelelő valamik mellett a luxuskocsik sora, a régi Ecseri piac kínálatát is messze alulmúló falusi vásárok mellett a bevásárlóközpontok és a világmárkák divatüzletei, az omladozó vályogházak mellett a fél milliárd dollárból épült II.Hasszán mecset és a 22 királyi palota, és a sort hosszan lehetne folytatni. Itt lehetséges, hogy egy minden igényt kielégítő ötcsillagos kempinghez négy és fél kilométeres kátyús földút vezet, érintve pár nagyon lerobbant nyomornegyedet. Itt semmit sem szabad az európai mércével mérni, - még a kelet európaival sem. Ez vonatkozik a camping viszonyokra is. Marokkóban viszonylag sok kemping van, a 2011-2012-es katalógus egy ujjnyi vastag könyv, hogy hány táborhelyet sorol fel nem tudjuk. Mi a jobbak közül valókban jártunk. A meglátogatott hét hely (egyszer útközben egy, a CampingCheque hálózatán kívüli helyen aludtunk) felét francia tulajdonosok építtették és üzemeltetik. Ezeken a helyeken az európai normáknak igyekeztek megfelelni, de például az érintésvédelmi relé még itt is ismeretlen fogalom (más helyeken még földelő vezeték sem volt mindenhol). Táboroztunk olyan helyen, ahol a mosdókagylók fosszíliából készültek, de áram még nem volt. A legtöbb kívánnivalót a vizesblokkoknál tapasztaltunk. Legtöbbször a mennyiséggel volt gond. Voltak helyek, ahol a guggolós WC-t egy ötliteres vizes flakonból levágott edénnyel kellett leöblíteni, melyet az előtérben lévő csapnál lehetett feltölteni. Néhol akadozott a vízellátás, a meleg vízről nem is beszélve. Láttunk számos kempinget hirdetni szállodáknál és vendégházaknál. Gondoljuk ezek nagy része nem sokban térhet el az Európában szokásos lakóautó parkolóktól. Marokkóban egyébként a főszezon a téli hónapokra esik, amikor ott jártunk, már csak elég kevés, döntően francia lakóautóval találkoztunk. Csoporttársainkon kívül lakókocsit nem is láttunk. Marokkói
477
rendszámmal egyetlen sátras kempingezővel találkoztunk. A kempingek ára nagyon alacsony, egy 15 eurós csekkért kettőt, sőt egy helyen négyet éjszakázhattunk, de a listaárak is jellemzően jócskán tíz euró alatt voltak két fő számára parcellával és villannyal. A kempingek elektromos hálózatának biztonságáról már beszéltem. Még sokkal rosszabb a helyzet az épületeknél. Számtalan helyen láttunk szabadon lévő, szigeteletlen elektromos kötéseket a homlokzatokra csak úgy felaggatott kábeleken, vagy a falból kilógó vezetékeken. Más területen se fordítanak különösebb gondot a biztonságra. A földrengésben elpusztult, egyébként szabadon látogatható Agadir-i kasbahban sétálva láttuk, hogy a ledőlt falak alatti, talán tízméteres mélység elkerítésére még egy egyszerű láncot, vagy kötelet sem szereltek fel, a törmeléket az elmúlt ötven évben még annyira sem takarították el, hogy a gyalogos közlekedéshez ne kelljen nyaktörő mutatvány. A higiéniai viszonyok térnek el a legjobban az európaitól. Ez nem azt jelenti, hogy kellő körültekintéssel nem lehet elkerülni a bajt. Bár majd minden útitársunk szembesült kisebb-nagyobb hasmenéssel, mi megúsztuk minden gond nélkül a túrát, amiben az óvatosság mellett nagy szerepet játszhatott a rendszeres "dezinficiálás". Ivásra, főzésre csak palackos vizet használtunk, fogmosásra, arcmosásra a kocsi tartályában magunkkal vitt víz beosztással elégnek bizonyult. Azért fel voltunk készülve a víz fertőtlenítéséhez megfelelő vegyszerekkel. Mosogatáshoz fertőtlenítő hatású mosogatószeren kívül Neomagnol-t használtunk. A kirándulásokra vittünk magunkkal kézfertőtlenítő zselét és papír rátétet a WC-re. Gyógyszerkészletünket is felkészítettük az útra, de ebből szerencsére csak útitársaink profitáltak. Az élelmiszerek fertőtlenítéséhez még egy UV-s készüléket is beszereztünk, de ennek használatára nem került sor. Ahol úgy láttuk, hogy az étel készítése, vagy a tálalás gyanús körülmények között történik, inkább passzoltuk a dolgot. Leginkább a családoknál felszolgált, a szlengben marokkói whisky-nek nevezett mentateákra kellett figyelni, de az éttermek evőeszközeinek tisztasága is gyakran hagyott kívánnivalót maga után. A mosogatás nem erőssége a helyieknek. Marokkóban nagyon sok helyen lehet élelmiszert vásárolni. Minden településen átvezető út mellett a házak alatt 2-3 garázs van, de ezek nem a kevésszámú gépkocsi tárolására szolgálnak, hanem apró üzletek, - nagyrészt élelmiszer üzletek, - bárok, falatozók, műhelyek működnek bennük. Sok az utcai árus, még az országutak mellett is árusítanak zöldséget, gyümölcsöt. A nagyobb városok határában bevásárlóközpontok vannak, ahol az ismert külföldi, elsősorban francia hálózatok mellett helyi áruházak is találhatóak. Ezekben a választék nemzetközi, az árak sem térnek jelentősen el az Európa szerte megszokottól. Érdekes módon ez az italféleségekre is vonatkozik. Természetesen mindig lehet találni bármelyik irányban eltérő értéket. Mint korábbi francia gyarmat, az ország ma is legerősebben Franciaországhoz kötődik. A francia nyelv használata általános, minden, az összes tábla, felirat, brosúra kétnyelvű. Tapasztalatunk szerint a legkisebbek
478
is beszélik valamilyen szinten a franciát. Nagyon sok francia működtet vállalkozást az országban és a turisták döntő többsége is francia. A közbiztonsággal kapcsolatban nem volt kellemetlen tapasztalatunk és útitársaink sem említettek semmilyen atrocitást. Igaz az utazási napokon kívül többnyire csoportban jártunk és kísérőink nagy figyelmet fordítottak erre a területre. Természetesen, amikor tömegben voltunk (és mikor nem?), vagy egyedül jártuk az utcákat különösen vigyáztunk értékeinkre. Kéregető gyerekek hada, vagy portékáját kínáló árus gyakran zaklatta a csoportot, de ők sem voltak agresszívek. Egyszer fordult elő, hogy út mellett kóborló gyerekek valamivel megdobták a kocsit, de ennek a karosszérián nyoma sem maradt. Más… Az európai országokról sok újat nem lehet mondani. Talán a legfeltűnőbb, hogy hat évvel korábbi első utunk óta milyen látványosan javult a portugál és spanyol utak állapota és az angol nyelv ismerete Portugáliában, hogy Szlovénia, bár sok tekintetben hasonló évtizedeket tudhat maga mögött, mint Magyarország, mennyivel előbbre jutott elsősorban a települések megjelenésében, kulturáltságában. Franciaországban most tűnt fel, hogy míg szinte minden településen van I. világháborús emlékmű, - köztük sok nagyszabásúnak mondható, - addig a II. világháború áldozatairól szinte sehol sem emlékeznek meg (sem a katonákról, sem az ellenállókról, sem a polgári áldozatokról). Nem tudjuk, mi lehet ennek oka, feltételezzük, hogy a franciák, hiába voltak végül is a győztes szövetséges hatalmak között, a kollaboráns kormány időszakára nem szívesen emlékeznek, lehet, hogy ez az időszak annyira megosztotta a társadalmat, hogy holmi emlékművekkel (és ezek rendszeres koszorúzgatásával) nem akarják borzolni a kedélyeket.
479
