Münster, 2012. július 7, szombat, 59. nap Éjjel kellemesen meleg volt megint és reggel napsütésre ébredtünk. Negyed kilenc körül kezdtük a napot és a szokásos kényelmes reggeli után tíz óra előtt hagytuk el a kempinget. Most örülhettünk igazán, hogy tegnap este fizettem, hosszú sor várt a kijelentkezésre. Eseménymentesen autóztunk és gyenge fél óra múlva már le is állhattunk új kempingünk parkolójában. Ez a hely már a hegyek között van, egy völgy alján, éppen ott, ahol a síkság előtt kiszélesedik a völgy. Hatalmas fák vetnek árnyékot a szép, füves táborhelyre. A kempinghez közeledve örömmel láttunk egy Lidl-t, amit Rózsi térképe nem jelez. Ez megkönnyíti az életünket, szabadon indulhatunk akár vasárnap is, mert előtte motorral, ha kell több részletben is, elintézhetjük a heti bevásárlást. Láttunk egy McDonald’s-ot is, ami az Auch-ban tanultak alapján Internet ügyekben jöhet jól. Ez a kemping is szinte üres, a parcellák talán 15-20 % lehet elfoglalva. Sokat keresgéltünk, hiszen megint egy hetet tervezünk itt tölteni. A fő kérdés az volt, meleg lesz-e vagy hideg? Végül az előbbire szavaztunk. Mivel mosni is akartunk, szempont volt, hogy ki tudjunk húzni kötelet. Amikor visszamentem a recepcióra, hogy bediktáljam a parcella számát, kértem zsetont a mosógéphez. A nagyon kedves kislány mindjárt kettőt adott, remélem csak egyet írt fel a számlánkra. Háromnegyed 12-kor már pörgött a ruha. Itt sajnos függőleges tengelyű gép van, ami ugyan nagy, de nem szeretjük, mert rossz tapasztalataink vannak vele. Negyed egykor már teregettünk. Zsóka később kézzel is kimosott pár dolgot és ezzel elmondhatjuk, megint üres a szennyeszsák. Egész délután, hol melegen sütött a nap, hol sötét felhők takarták el. Állandó készültségben voltunk. Végül gond nélkül megszáradt minden. Amíg a ruhákat vigyáztuk, letöltöttem Rózsiból az elmúlt hetek tracklog-jait, megszerkesztettem az adatokat és hozzáadtam az egész utat rögzítő file-hoz. Felolvastam Zsókának a tegnapi naplót és learchiváltam az ötödik fejezetet. Később kimotoroztam a turista információs irodához és vettem egy turistatérképet a környékről. Begyűjtöttem pár információt a lehetőségekről. Elég ígéretes. Van legalább három olyan település a kicsit tágabb környéken, melyeket meg kell látogatni és kiránduló utak tömkelege áll rendelkezésre helyben és a környéken. Zsóka közben megfőzte a lencselevest és sütött mellé egy adag palacsintát. Ezzel el is ment a nap, most hét óra van, és végre leülhetünk.
253
Münster, 2012. július 8, vasárnap, 60. nap Este fél 11-kor nem a hideg, hanem az álmosság késztetett arra, hogy bemenjünk. Alig, hogy lefeküdtünk, elkezdett esni, gyorsan be kellett csukjuk a hálórész feletti tetőablakot. Egész éjjel esett és reggel méretes tócsa várt minket a kocsi előtt. A felkelést egész tíz óráig húztuk, akkor állt el. A tócsát szerencsére hamar beszívta a föld. Reggeli után neki kezdtünk összeállítani a részletes útitervet egészen augusztus végéig. Nagy részét már Rózsi számára is letároltuk. Ezzel eltelt szinte az egész nap. Közben mértes felhők rohangáltak és nem volt igazán kedvünk kimozdulni. Kicsit hideg is volt. Így egy pihenős-esős nap lett a mai, de közben jól elfáradtunk a tervezésben. Münster, 2012. július 9, hétfő, 61. nap Éjjel kicsit hűvösebb volt, mint az előző napokon, de még így is kellemes volt. Azért reggel eltettük a frottírlepedőket. Nyolc után valamivel keltünk és reggelinket a szokásos módon fogyasztottuk el. Utána merült fel a kérdés, mi legyen a mai program. A tegnapelőtt vett turistatérképből nem igazán tudtunk választani. Így abban maradtunk, hogy kiránduláshoz öltözünk, de botot nem viszünk és elsőnek a településre megyünk be. Ott teszünk egy újabb kísérletet a turistairodánál, hátha tudunk többet kiszedni belőlük a túralehetőségekről. A kempinget a hátsó, város felöli kapun hagytuk el. Elmentünk a település nagyon szép uszodája mellett, majd egy szépen karbantartott parkon keresztül jutottunk el a belvárosba. Az irodánál nem jártunk szerencsével, csak az a kislány volt szolgálatban, aki nem beszél sem angolul, sem németül és már két napja sem boldogultam vele. Bepróbálkoztunk a Nemzeti park azonos épületben lévő ügyfélszolgálatával is, de az hétfőn zárva tart. Jobb híján elkezdtük a várost járni. Münster neve kolostort jelent, onnan kapta, hogy régen egy kolostor állt itt. Pár romfal még emlékeztet rá. A városka ma egy üdülőváros, a sajtjáról és kirándulási lehetőségeiről híres völgy névadó, a Vogézek meghatározó települése. Szemben a közeli Colmar-ral és Eguisheim-mel, Münster-ben nincsenek favázas
254
épületek, minden kőből épült, és bár van jó pár szép ház, elsősorban a Grande Rue-n, messze nem olyan hangulatos, mint a hegyek lábánál, alig húsz kilométerre fekvő társai.
A városka főtere a Place du Marche. Két végét a két templom határolja le. Nyugati magasabban fekvő végén áll a vörös homokkőből épült protestáns templom. Ez a régebbi és impozánsabb. Belseje a protestáns hagyományoknak megfelelően egyszerű.
A tér déli oldalán, a kolostor romokhoz csatlakozóan, egy palotaszerű épületben ma egy pszichiátriai osztály működik. Tér felöli ablakaiban a nyár
255
eseményeit hirdető plakátok, tetején számos gólyafészek van, mindegyikben madarakkal.
A Grande Rue-n végigsétálva eljutottunk a város széléig. Itt találtunk egy U-express-t, mely a Szuper-U és Hyper-U szupermarket hálózat kis üzlete. Betértünk, hiszen reggelre mindenképpen kellett kenyeret vegyünk. Zsóka itt figyelt fel egy kiadványra, mely 33 kiránduló körutat ír le a völgyben. Megvettük és vettünk pár más dolgot is, kicsit már az otthoni dolgokra is gondolva. Legfontosabb a palacsintapor, melyet már régen kerestünk és itt nagyon jó áron, félkilós kiszerelésben kaptunk. De vettünk egykilós kakaóport is a dobozáért, melyet a lakóautóban tervezünk majd használni. Visszatérve a városba, betértünk a katolikus templomba is. Ez sokkal fiatalabb, mint a vele szemközt lévő protestáns társa. Érdekessége, hogy az orgona az oltár mögött kapott helyet, míg a karzaton egy 2008-ban készült óraszerkezet van. Ez azon túl, hogy teljesen nyitott, a hagyományos órát és percet mutató számlapon kívül további három, - egy a hét napjait, egy a hónapokat, egy pedig a holdfázist mutató, - számlapja van. Ezen kívül még egy kakas is kiegészíti a kompozíciót, szerepét nem tudtuk megállapítani. A templomot elhagyva a parkon keresztül sétáltunk vissza a kempingbe. Benéztünk az uszodába is, az 5.80 eurós felnőtt belépőjegy, kicsit húzós.
256
Münster kedves kis város, de nem hiszem, hogy túlzottan maradandó emlékeket fog hagyni bennünk. A kempingben megnéztük új szerzeményünket, a kirándulásokat leíró kiadványt. Egy nagyon jól hasznosítható valamit szereztünk. Azért értelmezéséhez a turistatérkép és az autóatlasz is nélkülözhetetlen. Minden esetre kínál annyi és olyan lehetőséget, mellyel elleszünk a következő napokban. Mivel korán volt még, elhatároztuk, hogy elmegyünk a közeli Gunsbach-ba. Bár a kempingtől alig két kilométerre van, azért motorra szálltunk. Itt két dolog van, amit meg akartunk nézni: a Münstervölgy-i sajtút kiinduló állomását, a La Maison du Fromage-t (A sajt házát) és Albert Schweitzer házát. A sajt háza egy modern látogatóközpont, melyben bemutatják a helyi sajt készítését. Tartozik hozzá egy istálló is, aminek nagy része most le volt zárva, csak egyetlen tehén és egyhónapos borja árválkodott bent. Francia szokás szerint volt audiovizuális show, filmmel, fény és hanghatásokkal, egy sajtkészítő bemutató (természetesen csak franciául, de szerencsére a folyamatokat bemutató filmet németül és angolul is feliratozták). Volt továbbá egy-két külön kiállítás, amiből semmit sem értettünk, egy elegáns étterem és az elmaradhatatlan ajándékbolt. Itt vettünk egy 15 dekás darabot a helyi sajtból. Az egész nekem kicsit csalódás volt, a tíz euró feletti belépti díjért többet vártam. Egyedül a sajtkészítést bemutató film volt érdekes.
257
Innen elmentünk Albert Schweitzer, faluban lévő házához. Ezt 1928-ban építette a Frankfurt városától kapott Göthe díjból. Az orgonista-orvos ebben a faluban gyerekeskedett és később is szeretett itt lenni. A ház ma múzeum, Schweitzer használati tárgyait mutatják be. Nem mentünk be. Mielőtt visszatértünk a kempingbe, elmotoroztunk még a közeli kereskedelmi zónába, hogy megnézzük a Lidl és a Szuper-U nyitvatartási idejét, különös tekintettel a benzinkútra, mert rövidesen itatni kell a motort. Fél négyre értünk a kempingbe. Itt átöltözés után rászántam magamat, hogy a tetőablak összetöredezett védőfóliáját eltávolítsam. Ezt a fóliát valószínűleg három éve, amikor lecserélték az ablakot, le kellett volna húzni. Már két éve elkezdett berepedezni, később kisebb darabok le is váltak. Tavaly ősszel Tatán eltávolítottam kb. a felét, körben a széléről, ahol a leginkább töredezett volt. Akkor idő híján meghagytam egy kb. 60x50 centis darabot. Ez télen és idén a sok esőben tovább töredezett és az eső pár mm2-es darabokat le is mosott. Elég hosszadalmas munka, mert körömmel kell lekaparni a naptól ráégett fóliát. Másfél óra alatt gyenge felével végeztem. Valamikor a napokban megint rászánok jó két órát. Utána halat sütöttünk és egy holnapi sütéshez elkészítettük a hagymásvörösbabos krumpli salátát. Kellemes esténk van, az előtető alatt írom a naplót. Bár még jócskán világos van, valószínűleg rövidesen bemegyünk és lefekszünk. Valahogy nagyon álmosak vagyunk mindketten. Münster, 2012. július 10, kedd, 62. nap Nyolc óra után keltünk, verőfényes napsütésre és kellemes melegre. A reggeli elfogyasztása után összekészültünk egy gyalogtúrához, melyet tegnapi szerzeményünkből választottunk ki. Ehhez motorral kellett eljussunk a kiindulópontig. Tíz után pár perccel hagytuk el a kempinget. Münster-ben megálltunk a főtéren, mert ott ma kis piac volt. A protestáns templom felöli oldalon talán harminc árus kínálta portékáját. Nagyobb részük élelmiszerfélékkel érkezett. Túlnyomó többségük a völgy sajtjait árusította, de volt pár kolbászféléket kínáló stand mellett mézet, cukorkákat és süteményeket árusító is. Legnagyobb forgalma az egyetlen zöldségesnek volt. Az iparcikkeket kínálók között több kézműves termékeket vonultatott fel, csak három-négynél láttuk a kommersz ruha- és cipőféléket. A piacot végigjárva felültünk a járgányra és a D417-es úton indultunk el felfelé a völgyben. Keményen emelkedtünk, hiszen a kemping kb.350 méteres szintjéről túránk kiindulópontjáig 650 métert kellett felkapaszkodjunk mintegy 15 kilométeren. Bár elég jó leírást ad a túra itinere, mégis bizonytalankodtunk,
258
hogy hol kell letérjünk. Végül minden kerülő nélkül sikerült megtalálni a Tanet nevű sí pályákhoz vezető utat és motorunk, ha kicsit nehezen is, de felvitt. Innen indult az a 350 méter szintet leküzdő, 8 kilométeres túra, mely először az 1053 méteren lévő Lac Vert nevű tóhoz vezet. Ez a tó mesterséges, egy völgyzáró gát tartja a vizet. Különösebb értelmét nem láttuk, mert erőmű nincs rajta és a vizet locsoláshoz sem vezetik el. Az ösvény egy aszfaltozott út mellett halad az erdőben elég nehéz terepen. A keskeny ösvényen sok a kő és a gyökér.
A tó nevét zöld színéről kapta, amit valamilyen alga okozhat. Ezen a változóan felhős nyári hétköznapon partjára többen kiültek, egyesek pecáztak. A túra innen egy talán kilométer hosszú meredek emelkedőn vezetett a Chalet Erichson nevű menedékházhoz, mely 1200 méter felett van. Az ösvény itt többnyire nyílt területen halad legelők között, de nagyon köves. Több helyen keresztben lerakott gerendákkal igyekeztek lépcsőszerű valamiket kialakítani. Ezt követően többnyire lefelé mentünk. Eleinte egy széles, autóval is járható erdőgazdasági úton, majd egy erdőben vezető köves-gyökeres ösvényen. Így értük el a második tavat, a Lac des Truite-t. Ez is egy mesterséges tó, csak színe inkább barnás. Egy nagy sziklafal alatt, a Lac Vert-nél sokkal szebb környezetben fekszik. A tavat jelzett úton nem lehet körüljárni. Mi elmentünk a duzzasztógát északi végéig, majd több mint félig megkerülve a tavat, a Forlet nevű hegyi vendéglőig. Elég sokan feljöttek idáig, a tó mellett, a sziklákon és a vendéglő teraszán mindenfelé turisták fogyasztották magukkal hozott ebédjüket. 259
Ehhez a tóhoz is fel lehet jönni kocsival is. A közelben van egy parkoló. A Lac des Truite-től itinerünk ugyanazon az úton vezetett vissza egészen a Chalet Erichson-ig, mint amin feljöttünk. Elvileg lehetett volna egy másik utat is választani, de az a tó feletti hegygerincen vezetett és legalább 300 méter szintet és jó pár többlet kilométert jelentett volna. Ezt nem vállaltuk be. A Chalet Erichson-tól egy másik ösvényen értük el a Lac Vert-et, majd a tavat megkerülve jutottunk vissza oda, ahol pár órája megpillantottuk.
Itt leültünk pár percre, hogy kifújjuk magunkat egy kicsit és megegyük a magunkkal hozott almánkat. A tótól nem az ösvényen, hanem az aszfaltúton tértünk vissza a motorhoz. Kényelmesen gurultunk le a hegyről. A kemping előtt Zsóka leszállt, én pedig elvittem itatni a paripát. A közeli napokban még komoly feladatok várnak rá.
260
Három órára értem vissza a kempingbe. Gyorsan levetkőztem és egyből másztam a tetőre. Gyenge kétórai kapirgálással befejeztem a tetőablakot. Utána megint sütöttünk. Amikor mindennel végeztünk, kiültünk az előtető alá. Zsóka olvasott, én a naplót írtam. Nyolc órakor, ha nem is váratlanul, de hirtelen felhőszakadás csapott le a völgyre. Szerencsére még a száradó törülközőket be tudtunk szedni, a számítógépet és a papírokat be tudtuk vinni a kocsiba és el tudtuk rakni a székeket és az asztalt. Negyed óra alatt annyi eső esett, hogy több centi mély pocsolya áll az előtető alatti területen. Most a kocsiban ülünk és várjuk, hogy a talaj beszívja a vizet. Mindez reményeink szerint nem veszélyezteti a holnapi napot. Münster, 2012. július 11, szerda, 63. nap Az esti nagy eső után hamar beszívta a talaj a sok vizet, de műfüvünk vizes lett. Ezért éjszakára kitettük száradni. Reggel felhős időre ébredtünk, de a nap néha-néha azért kisütött. Fél kilenckor keltünk, de amikorra a reggelivel végeztünk, nem igazán volt kedvünk elindulni. Állandóan esőt ígérő felhők rohangáltak mindenfelé, a szél is kicsit felkerekedett, és elég hűvös volt. Adódott egy kisebb műszaki gondunk. Már tegnap este bejelzett a szennyvíztartály, hogy teli van, pedig teljesen üres. Tett már korábban is ilyet, de akkor hamar abbahagyta. Amíg próbáltam a kontrollpanel kapcsolóival rábeszélni, hogy hagyja abba, a főkapcsoló nyomógombja beesett. Ilyen is volt már pár éve, akkor sebtében ideiglenesen meggyógyítottam, eddig tartott. Most megint alkalmaztam ugyanazt a megoldást, ha megint pár évig jó lesz, nincs gond. Eddig, - kopogjuk le, - túl sok műszaki gondunk nem volt. A legkomolyabb, hogy amikor átkeltünk a Rajnán, egyik percről a másikra a tolatókamera nem adott képet. Valószínűleg a sok esőben beázott. Nem igazán idegesítem magamat miatta, mert van tolatóradar és tolatáskor Zsóka mindig ki szokott szállni és irányít. Nem is szeretem a szerkezetet. A helytelen beszerelés miatt kezdettől fogva a képe alig színes és nagyon halvány, a kamera beállítása sem túl jó, túlzottan közelre néz és ezért visszapillantó tükörnek nem az igazi. Mindehhez még minden gyújtásbekapcsolás után alkalmanként kézzel kell bekapcsolni. Ha elmegyünk Düsseldorf-ban a Caravan Salon-t megnézni, lehet, hogy ott meglepem magam, - két sikertelen kísérlet után, - egy komollyal, ha nem, még a télen nézhetünk valamit az Interneten, vagy ezzel megpróbálhatunk tenni valamit Azért valamikor 11 óra utánra csak rászántuk magunkat egy kisebb kirándulásra. Ehhez ismét 15 kilométert kellett motorozzunk és ezer méterig felkapaszkodnunk. Most a D10-es úton indultunk Metzeral felé. Muhlbach-nál
261
tértünk rá a Gaschney felé vezető útra. Bár csak 30-40-nel mentünk, kimondottan fáztunk a motoron. Gaschney ismét csak egy síterep, mindenfelé síliftek kúsznak fel a hegyoldalakban. Úgy néz ki, ez a terület télen a síelőké, nyáron a turistáké és a teheneké. A mindössze 3 kilométeres körút 150 méter szintet ígért. Ezt nagyrészt az első gyenge egy kilométeren teljesítettük, amíg felkapaszkodtunk az egykori Schallern szállodáig. Az épületet privatizálták és az új tulajdonos üdülőháznak használja. Le is zárta a területet és ezért a turistaösvényeknek elég nagy kerülőt kell megtennie. Idáig az ösvény erdőben vezetett, nagy sziklákon kellett kapaszkodjunk felfelé. Elhagyva a régi szállodát egy oldalban, alig emelkedő ösvényen haladtunk a völgy felett. Itt nyílt volt a terep, ma legelő. Lekereszteztük a Gaschney-ből az 1289 méter magas Le Petit Hohneck-re menő síliftet. Az ösvényről szép kilátás nyílt a völgyre.
Az ösvény a Schiessroth tanyáig vitt, mely egyben hegyi vendégfogadó is. Meglepően sok kocsi állt előtte.
262
Kicsit körbenéztünk a környéken. A tanya előtti völgyben látszott az azonos nevű tó egy része. Gondolkoztunk, hogy lemenjünk, és onnan térjünk vissza a motorhoz. Ehhez elég sokat kellett volna egy meredek hegyoldalban leereszkedni, majd egy lankásabbon, kb. két kilométer kerülővel visszajutni a parkolóba. Leginkább az időjárás beszélt le róla. Nagyon fújt a szél és határozottan fáztunk, annak ellenére, hogy a jacky-t és az összes velünk lévő cuccot felvettük. Azt sem lehetett garantálni, hogy nem kapunk egy esőt. Azért a farm mögötti sziklás hegyoldalt megcsodáltuk, és egy aszfaltozott úton leereszkedtünk a parkolóba. Az egyetlen esemény az volt, hogy találtunk pár szem szedret, amit annak rendje és módja szerint, lelegeltünk.
Felülve a motorra visszajöttünk Münster-be. A meredek lejtő és a hűvös idő miatt nem siettünk. Megálltunk a Lidl-nél, hogy vegyünk kenyeret a holnapi reggelihez, majd visszatértünk a kempingbe. Itt átöltözés után jól beöltöztünk és kiültünk a kocsi elé egy-egy bögre boros teával. A naplót hamar megírtam, kicsit beszélgettünk következő állomásunkon, Selestat-ban szóba jöhető programokról. Utána sütünk megint egy kicsit és valószínűleg hamar nyugovóra fogunk térni. Münster, 2012. július 12, csütörtök, 64. nap Ez megint esőnap lett. Este fél 11-ig kint römiztünk és beszélgettünk. Alig, hogy becuccoltunk, elkezdett esni. Nem olyan felhőszakadásszerűen, mint előző este, csak úgy csendesen, de kitartóan. Éjjel többször elállt és újra kezdte. Reggel is még szemerkélt és ez így ment délig. Későn keltünk és reggeli után a bizonytalan időjárásban nem akaródzott felülni a motorra. Olvasással múlattuk az időt. Amikor végeztem a könyvemmel, elkezdtem a szennyvíztartály riasztásával foglalkozni. Három lehetőség volt: vagy a konyha használaton kívüli tartályába költözött be egy pók, vagy valami hasonló, és fonta be az érintkezőket, vagy a tartályokon kívül szabadon lévő érintkezők közé az
263
országútról felverődött kosz okozza az átvezetést, vagy a fürdőszoba rendszeres használatban lévő tartályának érintkezői között alakult ki átvezetés a rendszeres tisztítás ellenére a hosszú évek során. Bár ez utóbbi valószínűsége volt a legnagyobb, a sokkal egyszerűbb első két esetet vizsgáltam meg és zártam ki először. Végül csak bele kellett nyúljak a fürdőszoba tartályába. Kiszereltem az érintkezőket, megtisztítottam és letisztítottam a tartályon belül a körülöttük lévő területet is. Az egész nem tartott fél órát sem. Azért megint felmerült, hogy nem árt egy mérnök ezeknek a járműveknek az üzemeltetéséhez. Ha nem csinálom meg magam nemcsak két hónapig nézhettük volna az idegesítő villogó piros jelzést, hanem otthon el kellett volna autózni a szervizbe (ez oda-vissza 50 kilométer, kilométerenként legalább 40 forint üzemanyagköltség), ott, ha azonnal megcsinálják, felszámolnak egy óra munkadíjat (kb. 5-6000 forint) és elmegy legalább egy fél nap. Ha nem tudnak hozzákezdeni, jó esetben várni kell egy-két órát, de lehet, hogy csak egy-két nap múlva lehet visszamenni érte. Délutánra még mindig folyamatos volt az esőveszély, de elhatároztam, hogy elmegyek a közeli McDonald’s-ba Internetezni. Összekészültem és felültem a motorra. Jó egy órát voltam távol. Megnéztem a mailjeimet és a bankot, de ami a legfontosabb volt, az időjárás előrejelzést. Semmi jót nem ígér. Keddig mindennap 60-90 % az eső valószínűsége. Még nem tudjuk, mit lehet kezdeni a helyzettel. És mindennek a tetejében, még mosnunk is kellene egyet. Közben Zsóka megfőzte a paprikás krumplit két napra, és amikor visszaértem, megvacsoráztunk. Utána mosogatás, zuhanyozás. Most hét óra van, a nap verekszik a felhőkkel, de nem tudni mikor kezd el ismét esni. Ha így megy, holnap bevállalósabbnak kell lennünk, különben a hét hátralévő részét a lakóautóhoz kötve tölthetjük el. Münster, 2012. július 13, péntek, 65. nap Ismét esőnap lett, de azért volt egy kis vásárlás is. Este 11-ig kint voltunk, bár a hőmérséklet 16 fok körül járt csak. Megint lefekvés után kezdett el esni és egész éjjel kopogott, hol a kocsi elején az, ami közvetlenül jött, hol a kocsi végén az, ami a fákról jött. Reggel is még volt több menet. Valamikor 11 óra környékére lett olyan a helyzet, hogy rászántuk magunkat, hogy elmotorozzunk a jó egy kilométerre lévő Szuper-U-ba és Lidl-be. Itt csaknem egy teljes nagybevásárlást megejtettünk. Pár dolgot nem kaptunk, ezért elhatároztuk, hogy miután lepakoltunk, felmegyünk még a városka másik végén lévő U-express-be is. Nem indulhattunk azonnal, mert közben dél lett és ilyenkor veszélyes, hogy még a nagy üzletek is bezárnak. Végül fél háromkor szálltunk ismét motorra. Közben az előtető alatt olvastunk. Fő célunk volt, hogy már hazavitelre vegyünk három üveg Calvados-t és pár más dolgot.
264
Visszaúton betértünk egy faárukat kínáló üzletbe. Ennek kirakata a múltkor tetszett, és reméltük, hogy kapunk valamilyen játékot. Végül nem vettünk semmit, csak én kaptam két ötletet olyan játékokra, melyeket meg lehet csinálni a gyerekeknek otthon. Majd meglátjuk, lehet, hogy a télen rászánom magamat. Vettünk még egy képeslapot, - már régen írtunk a gyerekeknek, - és négy bélyeget, gondolva a következő hetekre is. Majdnem négy óra volt, mire visszaértünk a lakóautóhoz. Itt átöltözés után levágtam szakállamat, ha jól emlékszem, Salzburg-ban tettem ilyet utoljára. Hamar megmelegítettük a vacsorát. Az idő megint bizonytalan. Ilyen volt egész nap. Ezzel az a gond, hogy fél az ember nekiindulni, utána meg bánja, hogy nem volt bátrabb. Münster, 2012. július 14, szombat, 66. nap Ez egy pihenős, karbantartós esőnap lett. Már este nyolckor elkezdett esni, csak amúgy gyengén. Azért fél 11-ig kint maradtunk az előtető alatt és römiztünk. Eddigre annyi víz gyűlt össze a parcellán, hogy a műfüvet inkább kitettük a kötélre. Éjfél után állt el és egy kimondottan erős szél érkezett. Most örülhettünk csak igazán, hogy a kocsit háttal a völgynek állítottuk le. Éjjel többször csillagos is volt az ég. Reggel, amikor felkeltünk sütött a nap, de szitált az eső. A völgy felett szép szivárvány alakult ki. Mi bízva abban, hogy javul az idő, betettünk a gépbe egy jó adag mosnivalót. Amikor fél órával később kivettük, még mindig sütött a nap és esett az eső. Elsőre a ruhákat az előtető alatt teregettük ki. Közben reggeliztünk. A szemerkélés később elállt, de folyamatosan kellett figyelni, mert el-eleredt. 11 óra körül felültem a motorra, hogy elmenjek krumplit venni a Super-U-ba. Olyan hideg volt, hogy a vastag flaneling fölé még egy vastag pulóvert és a norvég jacky-t vettem. Így sem volt melegem. Zsóka közben a ruhákat vigyázta és olvasott. Visszatérésem után csatlakoztam hozzá. Még bíztunk benne, hogy el tudunk menni valahová röviden. Végül a ruhák azért kiszáradtak, de elmenetelről szó sem lehetett. Délután Zsóka megfőzött egy krumplistésztát két napra én pedig az előtetőn évek óta esedékes dolgokat csináltam meg. Megragasztottam végre véglegesen azt a szakadást, amit még nyolc éve Norvégiában csináltunk az emlékezetes kompos balesetben. Az akkor sebtében készített ragasztás eddig bírta. A másik elmaradás két év előttről származik, amikor a Pont du Grad környékén meggyötörtük egy szerviz kapuoszlopán. Ezt teljesen nem lehetett kijavítani, de jelentősen csökkentettük a görbületet. Talán így ki fog bírni még sok évet. Ez egy elég nagy feladat volt, Gyakorlatilag az egész
265
szerkezetet szét kellett szedni és ismét összerakni. Az előtetőn évek során összegyűjtött tapasztalatok birtokában nem volt gond megcsinálni. Nyolc óra lett, mire mindennel, beleértve a mosogatást és a zuhanyozást is, végeztünk. Utána ültem neki ledokumentálni a napot. Most nyugodt az idő, csak azok a sötét felhők ne rohangálnának megint. Talán holnapra kicsit jobb lesz, mint az előző napokban és végre el tudunk menni valahová. Hogy mit csinálunk, az majd holnap derül ki. Elsősorban az időtől függ. Münster, 2012. július 15, vasárnap, 67. nap Az idő nem akar változni. Este és éjjel megint esett, néha nagyon is. Reggel is erős kopogásra ébredtünk. Kilenc felé kezdtük keledezni. Mire megreggeliztünk egyetlen lehetőségünk volt: megállapítani, hogy milyen jó döntés volt tegnap mosni. Ma esélyünk se lett volna arra, hogy kiszáradjanak a dolgok. Egész nap nem volt másfél óra, hogy ne esett volna. A nap ugyan néha-néha kisütött, de csak percekre. Mivel pótcselekvésre már nem volt témánk, egész nap olvastunk. Háromnegyed háromkor láttuk végképp esélytelennek, hogy bármit is tegyünk. Ekkor kezdtük el felszerelni a motort, de azt is félbeszakította egy zápor. Utána kimentem fizetni. Azért sütöttünk egy jót és fél hétre mindennel kész voltunk. Éppen időben, mert egy kiadósabbnak tűnő eső akkor indított. Este azért megpróbálunk az előtető védelmében kiülni. Lehet, hogy végre megisszuk a júniusi pezsgőnket is. Holnap mindenképpen tovább megyünk. Valószínűleg betérünk Kaysersbergbe körülnézni. Hogy alszunk-e ott, azt még meglátjuk. Selestat, 2012. július 16, hétfő, 68. nap Este majdnem 11-ig kint voltunk a kocsi előtt. Eddigre 13 fokra lehűlt a levegő. Éjjel már nem esett, vagy csak nagyon keveset. Reggel nyolckor keltünk. Napsütés fogadott, de csak 13 fok volt. A kocsi előtt a napon terítettünk reggelihez. Tíz órakor hagytuk el a parcellát. Szokásunktól eltérően félig feltöltöttük a víztartályt, mert egyik lehetőség az volt, hogy Kaysersberg-ben camper-portban alszunk este. Elhagyva a kempinget betértünk a Szuper-U-ba és a Lidl-be, hogy elintézzük a heti nagybevásárlás elmaradt részét.
266
Utána Kaysersberg felé vettük az irányt. Először visszamentünk majdnem Colmar-ig, majd az eggyel északabbra lévő úton visszamentünk nyugatnak. Átmentünk pár szép településen, különösen Ingersheim tetszett. Kaysersberg-ben a camper-port-ban tettük le a kocsit. A 70 férőhely majdnem teli volt. Éjszakára 7 eurót kellett volna fizetni, de volt szép tiszta WC és feltöltő-leürítő hely is. Összeszedtük a dolgokat egy kisebb városnézéshez és gyalog indultunk el a talán 200 méterre lévő belváros felé. Elsőnek egy régi kőtorony, a Kesselturm mellett mentünk el. Már itt megjelentek a favázas épületek. Átkeltünk a La Weiss nevű patakon és a belvárosban voltunk. Itt is nagyon töményen jelentkeztek a benyomások, de talán nem annyira, mint Eguisheimben egy jó hete. Itt a többségben lévő favázas épületek mellett sok szép, régi kőház is van. Sok esetben az alsó szintek kőből, míg a tetőtér és esetleg az utolsó szint favázas technikával épültek.
A Rue du College-n érkeztünk a Place du 1er R.C.A.-ra, majd jobbra fordultunk a Szent Kereszt templom felé. Nagyon sok épületen 5-600 év előtti évszám szerepelt.
267
A templomba nem tértünk be, azt későbbre
hagytuk, mert siettünk, hogy ebédidő előtt elérjük a közeli városháza földszintjén lévő turista információs irodát. Nélkülözhetetlen várostérképünk beszerzése után még vetettünk egy pillantást az épület udvarára és indultunk tovább a Rue du General de Gaulle-n. Itt ismét számos szép házat láthattunk. Eguisheim-hez hasonlóan ez a település is a borról szól, de nem annyira kizárólagosan. Itt is van számos borászat, borkóstoló és borozó, de messze nem annyi. A közeli dombok oldalában mindenhol szőlőültetvényeket láttunk.
268
Nemsokára elértük a belváros keleti határát, ahol egy parkolóban ma hetivásár volt. Bár elmúlt dél, még sok árus standja állt. Láttunk nagyon szép, nagy szemű sárgabarackot. Bár kicsit túlérett volt, vettünk egy rekesszel öt euróért. Új szerzeményünket azonnal megkóstoltuk és visszavittük a kocsihoz. Közben elmentünk a XV. századból származó Hospital torony mellett. Újból nekiindultunk városnéző sétánknak. Most a város nyugati részét céloztuk meg. Ez a patak innenső oldalán van.
269
Útközben láttuk a város feletti magaslaton a XIII. századból való várromot. Végigsétáltunk a Rue des Potiers-en. Itt a sok régi ház közül néhány fa ablakkerete faragott és festett. A híd túlsó oldalán a Hídhoz címzett egykori fogadó épülete áll, ma kiállító terem. A nyugati városrész határán van az a régi protestáns templom, melynek lelkipásztora volt Albert Schweizer apja, és a neves orvos itt született. Szülőháza ma múzeum. Délidőben zárva tart. Az épület előtti parkban áll Albert Schweizer szobra.
270
Visszasétáltunk a Grand Rue-n a hídhoz és átkelve rajta elindultunk a templom felé. Ezen a részen voltak korábban a település malmai. A csatornák még megvannak az épületek alatt és itt-ott a szerkezetek nyomai is láthatóak. A környéken ma sok hangulatos étterem működik.
Visszaértünk a templomhoz és bementünk. Egy elég sötét belső térben csak az oltár táblái vannak kivilágítva kicsit. A színes üvegablakok nem képeket, csak geometrikus mintákat jelenítenek meg.
A templomot elhagyva visszaindultunk a kocsihoz. Még láttunk pár szép házat, de az a helyzet, hogy Colmar és Eguisheim után kicsit telítve érezzük magunkat. Visszafelé
sétálva felfigyeltünk egy kastélyszerű épületre a
271
közeli domb lábánál. Kaysersberg-ben már jártunk egyszer, 1996-ban. Én egészen másra emlékeztem, - lehet, hogy keverem valamivel, - Zsókának is csak egyetlen részlet köszönt vissza. Mindenképpen megérte megtenni ezt a kitérőt, nem lenne teljes az Elzászról kialakult kép nélküle. Visszatérve a kocsihoz indultunk tovább a mára tervezett kempingünkbe, Selestat-ba. Ehhez egy csaknem párhuzamos úton ismét kijöttünk a hegyek közül, majd északnak fordultunk. A szőlőhegyek alatti síkságon mintegy 15 kilométert tettünk meg. Rózsi egy nagyon szép városi kempinghez vezetett. Ugyan a katalógus szerint csak két csillagos, de a számunkra fontos dolgokban (vizesblokk, parcella) mindenben tökéletes. Még WIFI-t is adnak ingyen a teljes tartózkodás idejére. Valamivel ugyan drágább, mint a 16 eurós normánk, de főszezonban még mindig olcsóbb, mint a német, vagy osztrák kempingek előszezoni kedvezménnyel. Letáborozás után először áttanulmányoztuk a kempingben szerzett térképeket, menetrendeket és megpróbáltunk egy programot összeállítani a következő napokra. Utána megettük hideg vacsoránkat és megpróbáltam az Internetet. A saját hülyeségem miatt, csak nehezen tudtam feljutni, de utána majd három órát néztem időjárást, maileket, bankot, töltöttem le számlákat és hosszan beszéltünk az otthoniakkal. Az este kellemes, csak kicsit hűvös. A kocsi előtt írom a naplót, fél 11 körül jár az idő. Holnap Selestat meglátogatása a program és a Königsburg-i kirándulás feltételeinek felderítése. A következő két napra jó időt ígérnek, utána megint jön egy kisebb eső. Selestat, 2012. július 17, kedd, 69. nap Éjjel kevésbé volt hűvös, mint az előző napokon. Reggel nyolckor napsütésre ébredtünk és kezdtük magunkat úgy érezni, ahogy kell. Már tíz óra előtt elhagytuk a kempinget gyalogosan. Talán egy kilométert tettünk meg a belváros határáig. Itt ma heti piac van. Útikönyvünk szerint így van ez 580 éve minden kedden. A belváros utcáinak nagy részét elfoglalják a standok. Ez a piac sokkal kevésbé színvonalas, mint a Münster-i kispiac volt egy hete. Nagyon sok kommersz ruhaneműt és egyebeket árusító stand mellett utcányi lacikonyha és elég sok élelmiszert kínáló árus volt az utcákon. Kicsit nézegettük a kínálatot, de nem volt semmire sem szükségünk, csak az érdeklődés motivált. A piac inkább zavart, mert a sok standtól nem lehetett látni a házakat.
272
A Rue Sainte Barben kezdtük a sétát. Első, ami a szemünkbe ötlött, az a XVI. századból származó Tuor Neuve volt. Innen balra kanyarodtunk és végigsétáltunk a Rue des Chevaliers-en. Ez egy sétálóutca, de most a piacozók sátrai foglalták el. Egészen a Maison du Pain-ig (A kenyér háza) mentünk el. Itt az önkormányzat egy épülete, - a Hotel D’Ebermunster, - és a Kenyér Háza érdemelte ki a figyelmünket. Ez utóbbiba később be is mentünk. A régi épületet egy modern üvegfalú résszel egészítették ki. A három szinten múzeum van, a liszt és a pékmesterség bemutatására.
Mivel a piaci forgalmat igyekeztünk elkerülni, a Rue du Sel-en indultunk el nyugatra. A következő épület Selestat másik nevezetessége az UNESCO támogatását élvező Humanista Könyvtár volt. Ez az egykori gabonapiac épületének emeletén kezdte meg működését jó 150 évvel ezelőtt. Ma az egész épület a könyvtárat szolgálja. Igazi célunk a belváros határán lévő másik önkormányzati épület, - a Commanderie Sait-Jean, - volt, ahol az egyik turista iroda található. Bár térképünk már volt, pontosítani akartuk Königsburg meglátogatásának feltételeit, és információt szerezni további potenciális célpontokról. Egy nagyon készséges és angolul jól tudó fiútól jó tippeket kaptunk.
273
Visszatérve a Kenyér Házához, bementünk. Egy nagyon szépen összeszedett színvonalas kiállítást jártunk végig a három emeleten. Maga az épület is érdekes volt. A tisztaüveg részen kellett egy szépen faragott kőoszlopot körbejáró csigalépcsőn felmásznunk a harmadik emeletre, és onnan ereszkedtünk lefelé. Maketteken bemutatták a kenyérkészítést az őskorban, majd a későbbi időkben és végül napjainkban. Volt filmvetítés és egy foglalkoztató terem, ahol éppen óvodáskorú gyerekeknek mutatták be a pékmesterség fortélyait. Az épület földszintjén egy pékség működik és a termékeket helyben árusítják. A Kenyér Házát elhagyva kelet felé tartottunk a piacozók standjai között. Elértük a XIII. századból való Tour des Sorcieres-t. Ez egy teljesen dísztelen kaputorony, csak néhol vannak rajta lőrések. Város felöli oldalát nem is tudtuk lefényképezni a piac miatt. Innen érdekes szögben látszott a vele egykorú Saint Georges templom.
A belvárost határoló Boulevard-on mentünk pár utcányit, majd ismét a Tour Neuve-nél értünk ki.
274
Itt először megcsodáltunk egy szépen festett házat, melynek földszintjén egy ékszerbolt működik, és
vele szemben két régi favázas épületet, majd kimentünk a kapun és a Boulvard felől is
megnéztük. A toronytól jobb kézre lévő épületben ma bank működik, de a vörös homokkő díszítésbe németül és franciául bele van vésve, hogy ez a Fekete Bárányhoz címzett fogadó. Mentünk pár saroknyit a Boulvard-on majd ismét betértünk a belvárosba. A Place de la Victoire-t egy jó állapotban lévő nagy kőépület uralja, a XV. században épült Arsenal. Ma valamilyen kulturális célt szolgál. Tovább sétálva a Rue des Clefs-en jutunk el a Belváros mértani közepén lévő Place d’Armes-ra. Itt egymással szemben áll a polgármesteri hivatal és a városháza. Itt Selestat-ban nagyon sok önkormányzati intézménynek helyet
275
adó épület van. Ezek szinte kivétel nélkül régi paloták szépen felújítva. Eddigre úgy éreztük el jött az ideje, hogy meglátogassuk a város két templomát. Kívülről a piacozók miatt nem lehetett lefényképezni őket, de bent nyoma sem volt a kinti tömegnek. Elsőnek a kisebb, XII. században
276
épült Sainte Foy templomot kerestük fel. Nagyon szép a bejárat faragott és festett díszítése, a szószék, az oltár mögötti színes üvegablakok és az égövi jeleket ábrázoló padlómozaikok. Innen átmentünk az egy évszázaddal fiatalabb Saint Georges templomba. Ez is vörös homokkőből
épült és legnevezetesebb része az oltár fülke három oldalát díszítő színes ablakok, melyek a XV. századból valók. Ennek a templomnak a Franciaországban szokásos négyszögletes csonka tornya van.
Innen kinéztünk kicsit a belváros északi részébe, - ahol láttunk pár érdekes régi házat, - majd ismét közép felé indultunk. Megnéztük a Hotel d’Ebersmunster északi kapuját.
277
Ekkor döntési helyzetbe kerültünk. Vagy kivárjuk a vásár végét, - ami még kb. két óra, - hogy nyugodtan körbesétálhassunk, és természetes környezetében lássuk a várost, vagy visszatérünk a kempingbe és vagy ma, vagy valamikor a közeli napokban újból bejövünk. Ez utóbbi megoldást választottuk, azzal, hogy elmegyünk még a pályaudvarhoz, ahol helyismeretet szerzünk a Königsburg-ba induló buszt illetően.
Nyugat felé hagytuk el a belvárost, majd a Boulvard nyugati ágán értük el a dél-nyugati sarkát. Közben elmentünk a protestáns templom mellett. Ez a rész, ahogy több másik, a belváros perifériáján, elég érdektelen, itt-ott lepusztult. Azért errefelé is láttunk pár szép régi házat. Elhagyva a belvárost nyugati irányban mentünk az Avenue de la Liberte-n. Erről a területről már nincs részletes térképünk, csak egy vázlatos. Elég nehezen boldogultunk vele, mert utcanevek nem szerepelnek rajta. Elértük a víztornyot, majd azt megkerülve lakótelepi gyalogutakon jutottunk el a pályaudvarhoz. Ez a terület részben panelszerű lakótelep, részben családi házas övezet. Engem Zuglóra emlékeztetett. A pályaudvaron mindent kitanultunk és elindultunk a kemping felé. Elég nagy kerülővel gyenge fél óra után megérkeztünk. Ekkor fél kettő volt. Átöltöztünk, leszereltem a motort, mert holnap várhatóan feladata lesz. Elkezdtem megszerkeszteni a mai képeket és megírni a naplót Közben a tegnap már látott gólya elkezdte mai tarháló körútját. Nagyon nyugodtan járkált a lakókocsik és lakóautók között. Néhol majdnem betért az elő sátorba. Többen etették. Minket is meglátogatott, de nem kapott semmit. Elegánsan tovább lépkedett.
278
Közben Zsóka kifőzte a tésztát a magunkkal hozott alaphoz és elkészítette az uborkasalátát. Korán megettük a krumplistésztát és el is mosogatott. Fél hatra összekészültünk, hogy bemenjünk a városba bepótolni azokat a felvételeket, melyeket a
piac miatt délelőtt nem lehetett elkészíteni. Csak azt a területet jártuk be, ahol a standok álltak.
A város egészen más arcát mutatta. Egy álmos kisváros, ahol az emberek kint ülnek a bárok,
éttermek, kávézók teraszain. Ugyanakkor mindenfelé autók száguldoznak a szűk utcákban.
279
A Tour Neuve-n elhagyva a belvárost még készítettünk két képet a Boulvard itteni szakaszáról és indultunk vissza a kempingbe. Mintegy egy órát voltunk távol. Colmar, Eguisheim és Kaysersberg után Selestat nem sok újat mutatott. De ide nem is magáért a városért, hanem a környékért jöttünk. Visszaérkezés után lezuhanyoztunk. Én a napló megírásával foglalatoskodtam, Zsóka pedig olvasott. Ma kellemes esténk van, most valamivel kilenc óra előtt még bőven világos van, a nap nemrég ment le. Talán megint römizünk egyet, vagy én is befejezem az éppen olvasott (elektronikus) könyvet. Selestat, 2012. július 18, szerda, 70. nap Éjjel kellemes volt az idő és a hőmérséklet nyolc órakor már közel járt a húsz fokhoz. Nem volt egyetlen percig sem kétséges, hogy egy nagy túrát teszünk motorral. A célpontok a dombok lábánál lévő négy település: Ribeauville, Hunawihr, Riquewihr és Bergheim.
280
Tíz órakor indultunk a kempingből és jó 15kilóméter motorozás után tettük le a járgányt a Ribeauville-i turistairoda előtt. Mielőtt érdemben belekezdenék a látottak leírásába, egy balesetről kell beszámoljak. Visszaérkezésünk után, amikor elkezdtem nézegetni a mai képeket, egy rossz mozdulattal kitöröltem az összes mai felvételemet, szám szerint pontosan százat. Szerencsétlenségre egy olyan programmal, mely nem teszi át a törölt file-okat a Recycle Bin-be, és így nincs lehetőség az itteni eszközeimmel visszahozni. Egyetlen lehetőségem maradt, hogy új SD kártyát kezdek el használni, és talán otthon valaki vissza tudja állítani az utolsó törlés előtti állapotot. Ez viszont a naplót nem érinti, abba csak az a mintegy 20 kép kerülhet be, melyeket Zsóka készített ma. Ehhez tudni kell, hogy ő csak esetenként készít felvételeket és nem törekszik minden érdekesség felvételére. Képeit általában csak kiegészítésnek szoktam felhasználni. Nagyon sajnálom, hogy így történt, mert idei utunk egyik legszebb napja volt a mai és sok érdekességet vettem fel. De szinte minden évben van egy nap, amikor elfelejtünk fényképezőgépet vinni magunkkal, ezt a balesetet tekinthetjük ilyen helyzetnek. (Miután hazaértünk megpróbáltam visszamenteni a kitörölt képeket. 6-8 különféle programmal kísérleteztem sikertelenül, míg találtam egy olyat, mely képes volt eredeti állapotában visszahozni valamennyit. Ezeket megszerkesztettem és utólag becsatoltam ide. Több felvétel azonos, vagy nagyon hasonlít azokra a felvételekre, melyeket Zsóka készített, azokat lecseréltem a jobb minőségűekre. Természetesen át kellett szerkeszteni az egész nap krónikáját, sőt a tördelés miatt ennek a fejezetnek a hátralévő részét is. A további fejezeteknél csak az oldalszámozás változott.)
Miután letettük a motort, bementünk az irodába és kértünk angol nyelvű térképet nem csak Ribeauville-ről, hanem a másik három meglátogatni tervezett településről is. Egy csúnyácska, de nagyon kedves és készséges kislánytól mindent megkaptunk.
Ribeauville egy völgyben fekvő település. A város feletti hegyoldalban három várrom is található. A történelmi városrész gyakorlatilag egyetlen hosszú utca és pár mellékutcája. Ez viszont csodálatos. Ez a település hasonló méretű, mint Eguisheim, csak a turisták körében inkább ismert, és ennek megfelelően 281
jobban ráállt a vendéglátásra. Számtalan ajándék és kézműves bolt mellett itt is sok a vendéglátóhely és borászat. Csak talán kevesebb pince van a
városon belül. Itt is jellemző a favázas, több száz éves épület, de számos kőházat is láthatunk. Ezeken szinte mindig megjelenik a vörös homokkő. Becsületesen végigjártuk a városkát és nagyon tetszett. Betértünk egy ajándékboltba és vettünk matricát a lakóautóra. Egy pajtaszerű épületben kézművesek árulták minőségi termékeiket. Kapott a Kisasszony egy kristály fülbevalót. A Marokkóból hozottat tavaly a második héten elvesztette.
282
283
284
285
Feltűnt, hogy a környéken már megszokott szép színes üvegablakok mellett a St.Gregoire templom ban sok volt a fafaragás. Visszaérve a motorhoz indultunk a közeli Hunawihr-ba. Ez egy kis település a szőlődombokon. Sokkal kevésbé látványos, mint Ribeauville, nincs is komoly látogatottsága. A legnagyobb nevezetessége a szomszédos dombon álló Saint Jacques le Majeur templom. Két különlegessége van. Az egyik, hogy 1687 óta mind a katolikus, mind a protestáns felekezet használja. A másik, hogy egy, talán négy méter magas kőfal
286
veszi körül. Ezen belül és kívül, - ez utóbbi egy másik, alacsonyabb fal védelmében, - temetőkert van. A templom elődje már az első ezredforduló idején állt. Mai formáját több lépcsőben a XV.-XVI. században nyerte el. A többlépcsős építkezésnek köszönhetően a templom aszimmetri-
kus, egyik oldalhajója sokkal nagyobb. Az oltár mögött itt is szép színes üvegablakok eresztik be a fényt. A település alsó végén áll a Sainte Hune forrás. Előtte a régi fedett mosóhelyen ma asztalok állnak és a turisták kedvelt pihenőhelye. A rövid kitérő után indultunk tovább Riquewhir-be. Ez egy fallal, több helyen dupla fallal, körülvett város. A 287
nem túl nagy téglalap alakú belváros közepén halad a de Gaulle tábornokról elnevezett főutca. Ez megint a tömör gyönyör. Itt talán még jobban megmaradt a középkor hangulata, mint Ribaueville-ben. A favázas épületek sokaságát csak néhány kőépület szakítja meg. Ilyen a városháza, mely egyben a település kapuja is. Mellette van a kastély, mely egy hatalmas borászattal van kombinálva. Egy részében az Elzászi Távközlési múzeum kapott helyet. Előtte ki van állítva egy régi postakocsi. Ez a település is döntően a turizmusra, és ezen belül a borturizmusra épül. A sok borászat és borüzlet mellett a főutcán számos igényes választékot kínáló ajándékbolt is helyet kapott.
288
289
290
A mellékutcák végén mindenhol látszanak a szőlőültetvények. A városkában nagyon sok turista járta az utcákat és ebédidő lévén, ült az éttermek kerthelységében. Ezt a települést is becsületesen végig jártuk. Két temploma közül a protestánst kerestük fel. Itt érdekes volt, hogy a szószék az oltár mögött állt és az orgona felette kapott helyet. Elmentünk a főutca felső végén álló Dolder
291
nevű figyelő és harangtoronyig. Az alatta lévő kapun átmenve a két várfal közötti részt is bejártuk
egy szakaszon. A városnéző séta után felültünk a városháza mellett álló motorunkra és elindultunk visszafelé. Félúton betértünk még Bergheim-be. Ez a település is egy kettős fallal körülvett középkori város. Mint útikönyvünk is írja, annyiban különbözik a többitől, hogy ez egy álmos település. Tényleg alig láttunk valakit is az utcákon, pedig hasonló erényeket mutatott, mint Ribeauville és Riquewhir. Itt is végig szaladtunk a főutcán, betértünk a templomba, megcsodáltuk a városkapu tornyát, a sok régi épületet, a hangulatos borozókat és éttermeket, és mindenek előtt a csodálatos favázas épületeket.
292
293
294
Ma nagyon szép kirándulást tettünk, sok érdekes és szép dolgot láttunk. Mind a négy település nyújtott valami újat, bár sok volt az ismétlődés is. Mindenesetre bárkinek, aki erre jár, jó szívvel ajánlhatjuk felkeresésüket. Hazafelé még betértünk a közeli Lidlbe vásárolni pár zöldségfélét és négy órára értünk a lakóautóhoz. Átöltözés után azonnal hozzákezdtem a képek feldolgozásához, és elkövettem a leírt jóvátehetetlen hibát. Hamar vacsoráztunk és zuhanyozás után, képek hiányában, a napló is hamar elkészült. Még felnézek az Internetre és Rózsival is tudatnom kell a következő hetek feladatait. Selestat, 2012. július 19, csütörtök, 71. nap Éjjel, bár az előrejelzés esőt ígért, nem volt. Sőt kellemes meleg volt, olyannyira, hogy még a nagy tetőablakot is nyitva hagytuk. Reggel háromnegyed nyolckor keltünk és még mindig szép idő volt, csak az ég alján voltak mindenfelé sötétszürke felhők. Reggeli után összekészültünk egy Königsburg-i kiránduláshoz. Már két napja, amikor a meteorológiát néztük, tegnapra jó időt, mára nagy valószínűséggel esőt jeleztek. Akkor eldöntöttük, hogy a jobb napot a tegnapi motoros kirándulásra szánjuk, míg a környék egyes számú célpontját akár esőben is megnézhetjük. A döntésnek az volt az alapja, hogy méltán feltételeztük, hogy a várban többnyire fedett helyen leszünk és Königsburg-ba busszal terveztünk felmenni, mert nem akartuk a motort gyötörni az emelkedőn és a buszjegy árának felét levonták a belépődíjból. A 10.25-ös induláshoz fél tíz előtt hagytuk el a kempinget. Ha nem is a legrövidebb, de a múltkor bejártnál sokkal rövidebb úton, jó negyed óra alatt a vasútállomásnál voltunk. Ott leültünk egy padra az indulásig és beszélgettünk. A busz pontosan jött, mindössze öten szálltunk fel a 65 személyes járműre. Ez egy kimondottan turistajárat. Félórás útján négy nevezetességet érint. A Königsburg-i végállomásig Kintzheim határában egy gólyaparkot, később egy ragadozó madár bemutatót és egy majomfarmot. Ezért elég kacskaringósan, keskeny hegyi utakat jár be. Ahogy közeledtünk a hegyhez, már lehetett látni, hogy ott esik. Minden szürke volt. A várnál elég kellemetlen szitálás fogadott. A 755 méter magasan épült várat először a XII. században említik. A XV. század végén építették át a mai formájára. A harmincéves háború idején megrongálódott és tűz is pusztította. Több mint két és fél évszázadig romosan
295
állt, amikor a környező erdőkkel Selestat városához került, aki az elég jó állapotban lévő romokat 1899-ben a német koronának ajándékozta. II.Vilmos német császár 1900 és 1908 között építtette újjá az 1479-es terveknek megfelelő állapotra, nem császári rezidenciának, hanem a középkor múzeumának. 1919-től francia tulajdon és Nemzeti Kincs. A vár közvetlenül a sziklára épült vörös homokkőből. A középső háromemeletes lakóépületen kívül tartozik hozzá keleti és nyugati irányban egy-egy dupla bástya, melyek közül a nyugati önállóan is lezárható. A keleti
296
oldalon van még egy további előretolt bástya. Az építményeket magas falak kötik össze, melyek tetején védett fedett járófolyosók vannak. Külön érdekessége a várnak az egyik keleti bástya tetején álló szélmalom. Tekintve, hogy gyakorlatilag csak alig több mint száz éves, minden nagyon jó állapotban van. Végigjártuk a lakóépület három szintjét. A helységek korabeli bútorokkal vannak berendezve, de természetesen nem a vár eredeti berendezéséhez tartoznak. Ennek ellenére nem volt az az érzésünk, hogy hiteles középkori környezetben vagyunk, Lehetett fényképezni, sőt vakut is használni.
A lakóépület bejárása után utunk a nyugati bástyához vezetett. Ehhez átsétáltunk a vár kertjén. Ez ma elég lehangoló képet mutat. A nagy fák alatt többnyire a folyamatos felújításokhoz használt építőanyagok vannak eszkábált kerítések mögött.
297
298
A nyugati bástyáról a környező erdők miatt semmilyen kilátás sem nyílik. Viszont visszanézve jól látszik a vár többi épülete. Eddigre a szitálás felerősödött és a szabadban kimondottan kellemetlen volt tartózkodni. A pára és a szemerkélő eső a kilátást is nagyon lerontotta. A nyugati bástya belső lépcsőjén, - érintve a kőtárat, - ereszkedtünk le a két várfal közötti részre és itt sétáltunk vissza a kis belső udvarig. Itt betértünk a vár kovácsműhelyébe. Sajnos a keleti bástyák nem látogathatóak, pedig ott van a szélmalom. Ekkor még volt negyven perc a következő busz indulásáig. Az világosan látszott, hogy a várnál az eső miatt semmi értelmeset nem tudunk csinálni. A rendelkezésre álló idő nagy részét a külső vár épületeinek nézegetésével töltöttük. Betértünk az elmaradhatatlan üzletbe, ahol fakardtól papundekli sisakig minden volt. Köztük pár szép korabeli ruha gyerek méretben. A bejárat előtti részen kiállították a vár vörös homokkőből készült makettjét.
299
Kisétáltunk a vár oldalában kialakított középkori kertbe. Itt mindenféle zöldség és fűszernövények kaptak helyet. szép időben biztos kellemes a sétálás itt, még padok is vannak a lepihenni vágyóknak.
Még jó tíz perc volt a busz indulásáig. Már bent állt, de a harmincas éveiben járó filigrán buszvezető leányka nem nyitotta ki még az ajtót. Megpróbáltunk a vár alatti mellvédről körbenézni az alattunk elterülő síkságon. Alig valamit lehetett felismerni, távolabbi célpontokat, - mint a Feketeerdő, - megpillantani pedig teljesen reménytelen volt. Én bementem az előretolt keleti bástyában lévő étterembe körülnézni. Itt teljesen vegyes kép fogadott. Egy modern büfé mellett egy régi ágyúkkal és hasonlókkal berendezett könyvtárat, olvasótermet és könyvesboltot találtam. Egyik hátsó, elég koszos, ablakon keresztül be lehetett látni a belső és külső keleti bástyák közötti területre. Ez egy rendezetlen, enyhén lejtős, sziklás domboldal. Viszont jól látszott a keleti bástya tetején a szélmalommal. Közben eljött a busz indulásának ideje. Most heten voltunk. Megint végigjártuk a három másik nevezetességet, de sem leszálló, sem felszálló
300
nem volt. Enyhe esőben ereszkedtünk lefelé a hegyről. Egy órára értünk vissza a pályaudvarra. A városban nem eshetett, vagy csak nagyon kevés. Siettünk vissza a kempingbe, mert esőfelhők azért nagyon is voltak. Első dolgunk volt az előtető kiengedése. Utána átöltöztünk és elkészítettük a két napja vett padlizsánt, majd előkészültünk egy sütéshez. Közben ledokumentáltam a napot, megszerkesztettem a képeket. A jól sikerült vacsora után kezdtem neki a napló megírásának. Egész délután fenyegetett az eső, de mi mindig örömmel állapítottuk meg, hogy azért sikerült egy jó kirándulást tennünk. Éjjelre megint esőt ígérnek, majd meglátjuk. Terveink azért vannak, de amiért idejöttünk, azt már teljesítettük. Selestat, 2012. július 20, péntek, 72. nap Eső- és mosónap. Bár éjjel nem esett, reggel, amikor ébredtünk elkezdett alig hallhatóan kopogni. És ez így ment egész nap. Koradélutánig még néha-néha volt egy kis szünet, de később folyamatos lett az enyhe eső. Pont olyan, amilyenben a WC-ig még el lehet menni ernyő nélkül, de nem lehet semmit sem kezdeni. Azért reggel elhatároztunk egy, - reményeink szerint utolsó,- ágyneműmosást. Itt van egy függőleges tengelyű mosógép és egy ígéretes szárító és az árak is jók. Mosás 3, szárítás 2 euró. Egy órára dupla menet szárítással mindenünk kész volt és lehetett visszahúzni az ágyneműt. A délutánt Zsóka szokásos pótcselekvésünkkel, főzéssel töltötte. Készült két napra zöldbabgulyás és palacsinta. Én közben olvastam. Az előrejelzés szerint holnap délelőtt talán jó lesz az idő, délutánra-estére megint esőt jeleznek, de ha minden igaz, utána talán egy egész hétig jó idő lesz. Selestat, 2012. július 21, szombat, 73. nap Éjjel megint esett, de kilenc óra körül elállt és viszonylag tiszta volt az ég is. Reggeli után az otthoniakkal beszéltünk és kicsit elment az idő. 11 utánra szedtük össze magunkat egy közelbe tervezett motoros túrához, melynek végén egy komolyabb bevásárlást is terveztünk, mert holnap, amikor tovább megyünk, az üzletek zárva lesznek. Úti célunk Selestat-tól északnyugatra, az autópályán túl lévő két település, Scherwiller, és Chatenois. Térképünk és az elmúlt napokban szerzett helyismeretünk segítségével könnyen megtaláltuk a megfelelő kivezető utat és pár perc múlva már Scherwiller-ben a turista információs iroda előtt állíthattuk le a motort.
301
Ez a régi favázas épület a település legfigyelemreméltóbb háza. Scherwiller nem túl sokat mutatott. Van pár szép utcarészlet, egy szép tér, egy templom és az errefelé szinte elmaradhatatlan középkori kert. Itt ezt egy, feltehetően valamilyen közintézménynek otthont adó épület előkertjében alakították ki. Érdekes színfolt a települést átszelő csatorna és a sok virág a partján. Itt is sok borá-
302
szat van, de messze nem annyi, mint amennyit elmúlt napokban felkeresett településeken láttunk. A templom az előző ezredfordulón épült az errefelé már megszokott vörös homokkőből. Belsejében érdekes a sok fafaragás és a mennyezet fa burkolata. Ezen kívül itt is van pár szép színes üvegablak.
A nagyon rövid látogatás után indultunk visszafelé, hogy megnézzük Chatenois-t. Útközben egy régi vár romját láttuk a közeli domb tetején. Errefelé nagyon sok ilyennel találkozik az ember. Kicsit továbbmenve látszott a távolban Königsburg vára is.
Chatenois fő érdekessége a XIII. századból megmaradt fallal körülvett városrész. A területet két egymástól talán tucatnyi méterre épített kőfal veszi körül. Ezek a falak részben leomlottak, ma már csak 1.5-4 méter magasak és itt-ott hiányoznak is. A területen van egy sokkal fiatalabb templom és pár szép régi épület. Ezeket ma is lakják, ezért sok átalakításon estek át. 303
Jó állapotban megmaradt a városkapu tornya. Ennek tetején ma feltehetően egy lakás van. Itt is kialakítottak egy középkori kertet. Sétánkat a régi város alatti területen folytattuk. Itt is láttunk pár szép épületet, újabbat és régebbit, favázasat és kőből épültet. Túl sok időnk nem volt elmélyedni a település szépségeiben, mert egyre fenyegetőbb felhők jelentek meg. Délutánra a meteorológia megint esőt ígért és nagyon nem volt kedvünk elázni. 304
Azért azt megállapíthattuk, hogy ezeken a turisztikailag kevésbé frekventált településeken sokkal kevesebb gondot fordítanak a régi részek egységes hangulatának megőrzésére. Ugyan itt is vannak szép modern megoldások, például a főutca kialakítása a Freiburg-ban látotthoz hasonló kis csatornával, ezek sokszor keverednek, akár egyetlen épületen is, a tradicionális megoldásokkal. Ezt valahol meg lehet érteni, az itt lakóknak a XXI. században kell élnie, és ehhez megfelelő környezet kell.
Chatenois-ból indultunk vissza. Útközben megálltunk egy Norma üzletnél és megvettük a vásárolnivalók nagyobbik részét. Elengedtem magamat egy kicsit, nem tudtam ellenállni és elég sok szerszámféle is került a kocsiba. Bár nem volt még minden meg, betértünk a kempingbe, hogy szerzeményeinket lepakoljuk. Azonnal újból motorra szálltunk és elmentünk a közeli Lidl-be, hogy a még hiányzó dolgokat beszerezzük. Három órára értünk vissza. Éppen ideje volt, mert nem sokkal később kaptunk egy rövid, de annál hevesebb záport. Amikor elállt, kimentem fizetni, reggel megyünk tovább. Utána felszereltük a motort és eltettünk pár dolgot, amire ma már nem lesz szükségünk, illetve megy haza. Elkönyveltem a napot, megszerkesztettem a képeket, közben Zsóka előkészült egy sütéshez. A következő napokban lehet, hogy nem lesz villanyunk, utána pedig legalább három, de lehet, hogy több éjszakát camper-port-ban tervezünk eltölteni, így valószínűleg csak sokára tudunk újból sütni.
305
Amíg vacsoráztunk hirtelen jött egy lehűlés. Most nem sokkal nyolc óra után, már csak 16 fok van, és ez július végén nem mondható soknak. Valószínűleg korán be kell húzódjunk a kocsiba. Obernai, 2012. július 22, vasárnap, 74. nap Éjjel hűvös volt, de már nem esett. Kimondottan hideg, de napfényes reggelre ébredtünk. 8 órakor keltünk és reggelivel, összepakolással tíz óra előtt elhagytuk a kempinget. Ma csak 27 kilométert autóztunk. Először átmentünk az ébredező Selestat belvárosának peremén, majd ráhajtottunk a Strassburg felé vezető autópályára. A síkságon mentünk végig, az utolsó pár kilométeren tértünk csak le alsóbb rendű utakra. Már fél 11 után nem sokkal jelentkeztünk a kemping portáján. Kicsit nehezteltek is a korai időpont miatt, de legalább volt még szabad hely. Délután már kitették a „lakóautóknak nincs több hely” táblát. Találtunk egy számunkra kedvező helyet. Bár meleg az nem volt, mi azért a naptárra gondolva árnyékos helyet választottunk. Villanyt az első napokra nem kértünk, napi 4 eurót kérnek érte. Így is 14.50 egy éjszaka, de ingyenes az Internet és a kocsinál van térerő. A parcella talaja kőzúzalék, ami nem túl kellemes, de legalább nem lehet beleragadni esőben. Letáborozás után Zsóka azonnal elment kézzel mosni, én pedig feltöltöttem a kifogyott tea és müzli készletet. Egy óra körül rászántuk magunkat egy városnézésre. A belvárosba vezető mintegy egy kilométeres táv nagy részét nem aszfalton, hanem egy patak partján tettük meg. Így sokkal kellemesebb volt. A fallal körülvett belvárost nyugat felől közelítettük meg, és az északi oldal közepénél értük el. Itt van a Péter-Pál templom. Ez egy új épület, az előző századforduló előtt valamivel épült, már mondani sem kell, vörös homokkőből.
306
Érdekesek a karcsú tornyok, közepük teljesen légies. A belső térben sok minden faragott fából készült. Szépek a színes üvegablakok is. Innen dél felé indultunk. Azonnal láttuk, hogy itt megint sok szép dologgal fogunk találkozni. Az első jelentős látványosság a hatcsöbrű kút. Ez egy normál kút, csak három csigán hat vödör mozgott benne. Maga a kút egy egyszerű belvárosi utca járdáján kapott helyet. Ez már a városháza hátsó homlokzata közelében van. Ez az épület 1370-ből származik, csak 1848ban neoreneszánsz stílusban kibővítették. Egyik rövidebb oldala, melyen díszes a homlokzat, már a település főterére, a Place du Marche-ra néz.
A főtér kelet-nyugat irányú nyújtott téglalap alakú. Nyugati végében áll a városháza, keskenyebb homlokzatával nézve a térre. A keleti oldalon a régi gabonatőzsde magas tetejű épülete zárja le a teret. Közöttük két oldalon a favázas és kőből épült változatos házak sora áll. A városháza előtt egy szökőkút színesíti a hangulatos teret.
307
A városháza mögött áll a 60 méter magas Kapellturm, a város szimbolikus emlékműve a XIII. századból. Korábban figyelő torony volt. Mellette aprócskának hat a Szent Szűz kápolna. A torony közelében van a turista információs iroda. Szokásunkhoz híven betértünk és további anyagokkal egészítettük ki a kempingben beszerzett brosúrákat. Innen a belváros nyugati részét jártuk körbe. Sok szép utcarészletet láttunk, döntően régi favázas épületeket, de zománcozott cseréptetejű kőházat is
308
Nagyon hangulatos részeken fordultunk meg, majd visszatértünk a főtérre.
Érintettük a régi gabonatőzsde épületét, mely eredetileg közösségi mészárszéknek épült 1554-ben reneszánsz stílusban, gótikus elemekkel kiegészítve. Kelet felé haladva elmentünk a favázas Fastinger-ház mellett, melynek egyes elemei 1418-ból származnak.
309
Kimentünk egészen a keleti városfalon túl, majd a patak és a fal közötti sétányon elindultunk dél felé. Eljutottunk egy olyan falszakaszhoz, ahol két bástya is megmaradt épségben. Itt van az egyik nagy parkoló, amely fogadja az Obernai-ba érkező turistákat. A városfal egy szakaszát régi épület alkotja, mely ma szálloda.
Itt van a város zsinagógája is. Hátsó homlokzata része a városfalnak. 1878-ban nyitotta meg kapuját. 1948-ban kezdte meg másodszor működését. A zsinagóga előtti kis téren és az innen induló Rue du Marche-n, mely a főtérre vezet, nyüzsgő életet tapasztaltunk. A gabonatőzsde épületét elérve délnek fordultunk és kicsit sétáltunk a belváros sokkal csendesebb déli területein is. Errefelé is láttunk pár szép utcarészletet.
310
Egyetlen épület volt, amit még meg akartunk nézni, ez az 1240 körül épült La Maison Romane. Ehhez elég sokat kóvályogtunk, mert ezen a területen a sugár irányú utcákat nem kötik össze mellékutcák. Végül vissza kellett térjünk a központba és ismét elindulni délre egy másik utcán. Ezzel befejeztük sétánkat Obernai-ban. Tetszett a település, bár mára kicsit túl vagyunk telítve ezekkel a favázas régi épületekkel. Azért ebben a városkában kellemesen érintett, hogy nem csak a turizmusról szól. Itt már borászatokat sem láttunk. Egy sok régi épületet magáénak tudó, lakható városban jártunk. Láttunk sok színes apróságot, mint macikat egy ház emeleti ablakaiban, vagy egy ajándékbolt előtt széken ülve.
311
Ugyan azon az úton jöttünk vissza, mint amerre bementünk a belvárosba. Fél négy körül értünk a lakóautóhoz. Én azonnal neki kezdtem a nap ledokumentálásának. Később megmelegítettük vacsoránkat, Zsóka elmosogatott, lezuhanyoztunk. A napló is korán elkészült. Közben hosszasan beszélgettem a szomszéd franciával, - aki Smart-ját olyan Y alakú vonórúddal vontatja, mint amilyet Angliában láttam korábban, tapasztalatairól és a műszaki megoldásról.
312
