Rottenbuch, 2012. június 2, szombat, 24. nap Este már nem esett, de éjjel még kaptunk egy adagot. Reggelre elállt, de egyenletesen szürke ég fogadott. Azért dacolva a helyzettel kint fogyasztottuk el reggelinket. Még mindig bizonytalan időben szálltunk motorra valamikor fél 11 előtt, hogy meglátogassuk a környék két legismertebb nevezetességét Hohenschwangau-ban, a bajor királyok nyári kastélyát és közelében II.Lajos nevezetes kastélyát, a Neuschwanstein-t. Jó 30 kilométer motorozás után, - közben igen csak fáztunk, - 11-kor érkeztünk meg. Már út közben láttuk, hogy a Neuschwanstein-i kastély völgy felöli oldala fel van állványozva. Ez nagyban rontja a látvány értékét. A motort letettük a turistainformáció mellett és bementünk érdeklődni. Mondták, hogy pár száz méternyire van a közös jegyiroda és adtak egy móricka térképet és árjegyzéket. Már itt láttuk, hogy legkülönbözőbb nációkból nagyon sokan vannak és a legrosszabb értelemben ez egy látványosság. Azért a település pár szép épülete, megint kivétel nélkül vendéglátóhelyek, már most megragadta a figyelmünket.
A közös jegyirodánál végigálltuk a még nem túlzottan hosszú sort. Közben kitanultuk, hogy német és angol nyelvű csoportok mellett vannak audio guide-os csoportok is, ahol 13 nyelvből lehet választani, köztük van a magyar is. Mi ilyen csoportokba kértünk besorolást. Ekkor negyed 12 volt. A Hohenschwngau-i csoport háromnegyed egykor, a Neuschwanstein-i két órával később indult.
101
Mivel a térképek is csak fél órát jeleztek a Hohenschwangau-i várig, kicsit körülnéztünk a településen. Elsőnek vettünk egy képeslapot és bélyeget (külön helyen lehetett kapni) a gyerekeknek, majd sétára indultunk. A közeli tó, az Alpsee felé vettük az irányt. Közben több épületet is lencsevégre kaptunk, elsőnek a domb tetején álló kastélyt.
Itt is van a mindenhol látott májusfa. Mint kiderítettük az oldalán lévő kis lapok a település legfontosabb nevezetességeit mutatják. Itt a felső kettő a két kastélyt ábrázolja, de a jellegzetesebb épületek, vendégfogadók, sőt üzletek is kaptak ilyen táblácskát. Gondoljuk más településen is így lehet.
102
A várhoz két úton lehet feljutni. Van egy közvetlen lépcső, ez rövidebb, és egy kocsiút, melyen lovas kocsikkal viszik fel a gyalogolni nem tudó, vagy akaró látogatókat. A kocsikat nagytermetű lovak húzzák, mint hajdan Pesten a szenes, vagy sörös kocsikat. Ezt az utat kerékpárosok is használják. Mi úgy terveztük a hosszabb úton megyünk fel és majd a lépcsőn jövünk le, mert lehet, hogy sietnünk kell a két hely között. A körbe felvezető út nem volt nehéz, egyetlen dolog zavart csak, hogy bár az utat rendszeresen takarították, a lovak mindenhol ott lévő ürülékét nemcsak kerülgetni kellett, hanem nagyon sok legyet is odavonzott. Erről az útról több irányba leágaztak turistautak. Egyikük az Alpsee-t kerüli meg. Az út egy pontján kilátóteraszra lehetett kimenni, de a fák nagyon sokat takartak a látványból. Hamar felértünk a várba, még jó fél óránk volt a csoport indulásáig. Ezt a szabadon látogatható területek megnézésére használtuk. Ez elsősorban a kert volt és a környező táj. A nagyon lepusztult várat Maximilian király újíttatta fel az 1830-as években és lett a király nyári rezidenciája. Fia és utódja II.Lajos innen irányította a közeli Neuschwanstein-i kastély építését. Halála után a régensherceg, Luitpold használta egészen 1912-ig. Azóta múzeum. Ma is a XIX. század második felének bútoraival és használati tárgyaival van berendezve.
103
104
A kastélyban fényképezni nem lehetett. Tulajdonképpen csak a lakóépületet mutatták be, azt viszont nagyon részletesen. Egy nagyon lakályos, szépen díszített épületben jártunk, melyben el lehetett képzelni, hogyan is folyt az élet. A szomszédos épület valószínűleg a személyzeté volt és kiszolgáló helységeknek adott helyet. Ma fölszintjén az elmaradhatatlan ajándékbolt üzemel. Innen lehet bepillantani az életképszerűen berendezett konyhába. Más részei nem látogathatóak.
A vezetés végeztével vetettünk még egy pillantást a környező tájra. Észak felé a völgyben több tavat is láttunk.
A várból nem tudtunk a lépcsőn lejönni, mint kiderült, az csak felfelé járható. A hosszabb úton percek alatt lejutottunk a településre, hogy onnan mintegy háromnegyed órás úton felkapaszkodjunk Neuschwanstein-be. 105
Sajnos a beállványozott oldalról közelítettük meg a kastélyt. Nem sokkal előtte egy nagyon szép fogadó áll.
A vár előtt egy kilátóteraszról lehet megcsodálni az épületet és a vadregényes környezetet. Ezen az oldalon a kapuépület és tőle jobbra egy torony és mögötte a lovagok épületszárnya áll. Ezek rekonstrukciójával a 2000-es évek elején végeztek.
Bementünk a várba. Az alsó udvaron gyülekeztek a csoportjuk indulását váró turisták. Itt már nagyon sokan voltak, különösen sok volt az ázsiai, japán és a kínai. A kapuépület nem szürke kőből épült. Vörös burkolata az egyetlen, mely valamelyes vidámságot kölcsönöz az egész kastélynak. 106
A felső udvar nagy része le van zárva. Azért bepillantást kaphatunk. Szemben a lakóépület, a palota, jobbra a lovagok, balra a hölgyek épületszárnya. A kastély építését II.Lajos halálakor leállították. Még egy kápolna és egy bástya szerepelt a tervekben, mely nem készült el. Feltételezzük, hogy maga a palota sem lett teljesen berendezve.
A kastély nagyon szabdalt hegyek között épült. közelében egy szurdok húzódik, benne kisebb vízesés. A szurdok felett ível át a Marien-brücke. Erről a hídról nagyon jól látható a kastély.
A vezetett túra, - megint audio guide-ot használtunk,- csalódást okozott. Alig néhány termet, II.Lajos szobáit, a tróntermet, és az Énekesek termét mutatták be. Az egész túl új volt ahhoz, hogy álmélkodhassunk a megoldásokon, ugyanakkor túlzottan hivalkodó volt, másfél száz évvel ezelőtt már más idők jártak. Az egész nagyon sötét volt. Látszott, hogy a méretek hatalmasak. Négy emeletet másztunk fel a király termeihez. Hogy mi célt szolgált a másik három, azt nem igazán tudni. Bár nagyon sok szép és értékes dolgot mutattak be alapjában nem tetszett. Szürkeségével és sötétségével II.Fülöp Madrid melletti El Escorial-jára emlékeztetett. Mindkettő egy megalomániás király agyszüleménye. A vezetett túra végén lemásztuk a négy emeletet. Közben átmentünk az ajándékbolton és bepillantást nyerhettünk a konyhába is. A sok helység egyikében kiállították a vár makettjét. Ez adott tulajdonképpen a legjobb áttekintést a várról. Kár, hogy üvegvitrinben helyezték el, így nehéz volt fényképezni a visszatükröződés miatt. Az sem kedvezett, hogy mindig sokan voltak körülötte.
107
Egy oldalajtón kiérve a várból a tömeggel elindultunk a Marien hídhoz. Errefelé már nyomasztóan sokan voltak. És nem a hétvégéző turisták, hanem a külföldiek. A híd felé haladva egy pontról jó kilátás nyílt a szomszédos hegyen álló Hohenschwangau-i várra és környezetére. A kastélytól, balra az Alpsee jobbra a Forggensee egy kis darabja látszik. Ez utóbbi partján van Füssen.
Érintettük a település és a vár közötti buszjárat végállomását, majd rátértünk a hídhoz vezető útra. Az aszfaltozott gyalogút elég erősen emelkedett. A hídhoz érve a tömeg olyan nagy volt, hogy szinte nem lehetett rámenni a hídra. Zsóka nem is vállalta, én is féltem. Komolyan lehetett tartani attól, hogy leszakad. A pallók vészesen mozogtak a sok ember súlya alatt. Azért óvatosan betülekedtem a híd közepére és sikerült készítenem két képet. Az egyik a szurdokban lévő vízesést mutatja felülről, a másik a kastélyt. Innen látszik talán a legszebben és az állványzat sem annyira zavaró. Készítettem még egy video snittet is a kastélyról, de a hangzavarban nem is kísérleteztem hang felvételével. 108
Amilyen gyorsan csak lehetett visszatértem a stabil altalajra. Egyszerűen nem értem, a hatóságok
miért nem korlátozzák valamilyen módon a hídon tartózkodók létszámát. A motorhoz gyorsan lejutottunk. A busz végállomástól indult egy meredek murvázott út lefelé. Szerencsére senki sem használta. Ez később egy szintén meredek erdei ösvényben folytatódott, majd elérte azt az utat, melyen felfelé jöttünk. Azt lekeresztezve egy aszfaltozott sétaúton közvetlenül a motorunk mellet értünk ki. Ekkor jócskán elmúlt négy óra már. Felültünk a járgányra és elindultunk Füssen felé. Erre két okunk volt. Egyrészt kenyeret kellett venni hétfő reggelire, másrészt a város maga is ígéretesnek tűnt. Pár perc alatt megtettük az öt kilométeres utat. Elérve a város határát, megpillantottuk a várat. Bemotorozva a központba elsőnek egy francia piac mellett álltunk le. Itt lehetett volna bagett-et venni, de úgy gondoltuk, passzoljuk. Később egy pékségben kaptunk négy zsömlét potom 1.40 euróért. A városnézést egy sétálóutcában kezdtük. Célunk a vár elérése volt.
109
Közben elmentünk a városháza épülete mellett. Sok időnk nem volt a nézelődésre, de nagyon jó benyomást keltett a város. Itt kicsit tetten értük a délvidéki üdülővárosok hangulatát. A délutáni napsütésben a sétálóutcán az emberek kint ültek a kávézók, éttermek asztalai mellett és az egész valahogy színesebb volt, mint amit az elmúlt napokban láttunk. Egy fagylaltos régi kocsija is színesítette a képet.
Megérzés szerint haladtunk. Elértük a már távolról is látott templomot, mellette láttunk egy feltehetően
kolostorépületet. Tovább haladva az emelkedőn egy lefelé igyekvő úrtól megtudtuk, hogy a vár öt óráig van nyitva. Ekkor öt perccel jártunk öt előtt. Gyorsan folytattuk utunkat, remélve, hogy valamennyit még láthatunk. Be is
110
értünk a várudvarra. Ott természetesen minden zárva volt, de még körbenézhettünk.
A vár alapjában egyszerű sima falak, egyszerű ablakokkal. A belső falfelületeket a festés teszi érdekessé. Az ablakok köré olyan díszítés került, mely változatos ablakkereteket mutat, egyes ablakoknál zárt erkélyek hatását kelti. Nem tudjuk, ma milyen intézmények kaptak helyet az épületekben. Annyi biztos, hogy van itt egy galéria. Egyébként a vár XII. és a XVI. század között épült és felújítását tavaly fejezték be. A rövid körbepillantás után indultunk vissza. A templomba nem tudtunk bemenni, mert szertartás volt. Vetettünk még egy pillantást a várra, lefényképeztünk még pár érdekes házat, háttérben a magas hegyekkel és megkerestük motorunkat. Füssen-ben tett rövid látogatásunk kellemes színfoltja volt a mai napnak.
111
Jó fél óra alatt visszaértünk a kempingbe. Motorunk nagyon jól jött. Meg is állapítottuk, hogy most már nemcsak a lakott területet jelző táblákat kell figyelni, hanem lassan a 70 kilométereseket is. Hat órára értünk a lakóautóhoz. Első dolgunk volt lezuhanyozni, utána melegítettük meg az elmúlt napok maradékait. Vacsora után megittuk a májusi pezsgőt. Másik apropója a mai pezsgőzésnek, hogy nyilvántartásom szerint a mai lesz az ezredik éjszakánk a lakóautóban. A szám pontosságát illetően lehetnek viták, hiszen amikor átkompoztunk Norvégiába, illetve Írországba a fedélzeten töltöttük az éjszakát, tavalyelőtt a franciaországi árvíz éjszakáján nem igazán aludtunk, tavaly pedig Marokkóban egyszer a sivatagban éjszakáztunk. Azért minden esetre tiszteletet parancsoló a szám… Rottenbuch, 2012. június 3, vasárnap, 25. nap Éjjel későig írtam a naplót és reggel nem nagyon akaródzott a felkelés. Nem is volt igazi programunk mára. Két lehetőség kínálkozott. Vagy teszünk egy kisebb motoros túrát a déli irányban, vagy egy gyalogos kirándulást a környéken. Éjjel már nem esett, de azért éppen akkor, amikor kilenckor nekikezdtünk a reggeli készítésének leesett pár csepp. Természetesen megint csúnya felhők voltak mindenfelé és ezért a reggelit az előtető alatt kezdtük el. Nem értünk a végére, amikor felerősödött a szél és eleredt az eső. Az előtetőt csúnyán csapkodta, mi félve, hogy baj lesz, gyorsan becuccoltunk és a tetőt behúztuk. Az utolsó falatokat már a kocsiban ettük meg. A bizonytalan időben jött az alternatív program: kimostunk egy adagot, az elmúlt napokban összegyűlt dolgokat. Amíg a gépek dolgoztak, mi olvastunk. Mire a szárítás is lefutott közel jártunk az egy órához és az idő kicsit megemberelte magát. A motoros túra lehetőségét elvetettük, de egy kisebb sétára még vállalkoztunk. Előtte viszont, kihasználva a jó időt, felszereltük a motort.
112
Két óra lett, mire könnyű ruhában útra készek lettünk. A kemping tulajdonosától kapott térképen kinéztünk egy kisebb körutat a közeli dombokon. Először a kemping mellett kapaszkodtunk fel egy kisebb emelkedőn. Innen láttuk, hogy a kempinghez tartozik egy kisebb fürdő tó is. Ez nem medence, de valószínűleg mesterségesen alakították ki. Természetes partjai és medre van, partján különböző játékok és a fürdőzéshez szükséges eszközök. Tovább menve csaknem végig a parasztgazdaságok között vezető aszfaltúton mentünk. Mint kiderült, kialakítottak itt egy un. tejutat. Ez egy tanösvény szerű valami. Talán tíz állomáson adnak rövid tájékoztatást a tejgazdálkodás különböző aspektusairól. Minden úgy van szerkesztve, hogy gyerekek is értsék. Egyes helyeken kérdéseket tesznek fel, máshol játékok állnak rendelkezésre. Érint egy sajtkészítő üzemet is. Mi sajnos sem pénztárcát, sem igazolványokat nem hoztunk magunkkal, így nem is mentünk be. Az út maga nagyon könnyű, babakocsival is járható. Ezen a bizonytalan időjárású vasárnap koradélutánon elég sokan járták körbe az utat. A séta kellemes volt a mezők és legelők között, a nap csak időnként sütött és különösen a séta vége felé tartani lehetett az esőtől is. Végül négy órára értünk vissza. Később még jobban besűrűsödtek a felhők és valószínűleg nem fogjuk megúszni szárazon. Kihasználva a jó lehetőségeket este ismét sütöttünk. A maradék krumplink mellé cukkini, hagyma és virsli került a grillre. Amikor neki kezdtünk a sütésnek, már esett az eső. Mivel a kocsi vége felöli oldalról csapott, fel kellett tegyük az előtető oldallapját. Ez már Norvégiára elkészült, csak azóta nem sokszor használtuk. Fel is fedeztünk egy konstrukciós hibát, javítása az első adandó alkalommal meg fog történni. Még sehol sem jártunk a sütésben, amikor nagyon rázendített. Nem is emlékszem, hogy kaptunk-e valaha ekkora esőt, amikor az előtető alatt kellett, hogy legyünk. Az előtető felállításakor nem számoltam komoly esőre, arról volt szó, hogy csak azért húzzuk ki, hogy megszáradjon, ezért nem figyeltem az oldalirányú lejtésre. A sütés közben sem arra koncentráltam, hogy mi van az előtetővel. A vége az lett, hogy a sok összegyűlt víz alatt elkezdett összerogyni. Zsóka szerencsére még időben elkapta és több vödörnyi vizet öntöttünk ki belőle. A sütést rendben befejeztük és még mindig zuhogó esőben el is fogyasztottunk mindent. Amikor végeztünk, kezdett el csendesedni és a mosogatást és zuhanyozást már különösebb gond nélkül tudtuk lebonyolítani. Holnap tovább megyünk. Rottenbuch-ban megnéztünk mindent, sőt többet is, mint amit terveztünk. A hely kellemes volt. Úgy határoztunk, visszahozzuk a programba München-t. Este még Rózsit fel kell készíteni a változásra. Még
113
lehasználom a maradék fél órámat az Interneten. Leginkább egy e-mailt tervezek küldeni a kicsiknek. Olchin, 2012. június 4, hétfő, 26. nap Este nyolckor ismét elkezdett esni és meg sem állt reggel tízig. Mi azért fél kilenc körül elkezdtük a napot. Az, hogy bent ettünk, az természetes. Az úti előkészületeket is esőben végeztük el. Hiába használtunk esernyőt, csak eláztunk egy kicsit. Mire indulásra készek voltunk elállt, és nem is esett egész úton. A legutóbbi tervekkel szemben München felé vettük az irányt. Ez nem volt Rózsiba betáplálva, reggel a készüléken programoztam be. Nem igazán nyerte meg a tetszésünket az az útvonal, amit kiválasztott. Ezért egész nap folyton felülbíráltuk a javaslatait. Ezzel nem is lett volna baj, csak az, hogy az utolsó 20 kilométeren hallgattunk rá és mindenféle bonyolult utakon hozott ide. Mára egy nagybevásárlás is volt a programban. Wilheim-ben az első utunkba került Aldi-ba bementünk. Elég lehangoló volt. Sokan is voltak, de az egész olyan rendezetlen benyomást keltett. Ilyen tapasztalatunk volt már Franciaországban is. Az osztrák, szlovén és magyar üzletek közelébe sem jönnek. Nem is vettünk mást, mint amire mindenképpen szükségünk volt, sőt a paradicsomjuk nem is tetszett, így azt máshol kell beszerezzük. Kártyánkat itt sem fogadták el. Próbáltunk még keresni egy Lidl-t, de olyan nem toppant elénk. Egy órára értünk a kempinghez. Kiderült, hogy háromig nincs nyitva a recepció. Körbesétáltunk, mindent kitanulmányoztunk. Egy elég kellemes hely, sok állandóval, de azok nagy része nincs kint. Túrázó alig tucatnyi van, németek és természetesen pár holland. Egy kisebb tó partján vagyunk, ahogy néztük vize elég tiszta és szoktak benne fürödni is. Ez mostanság az időjárás miatt nem téma. Az autópálya itt van szinte közvetlenül a kemping mellett, eléggé behallatszik. Az S-Bahn megállója kb. 4 kilométer, úgy, hogy motorra lesz szükségünk. Fél kettőkor megjelent a tulaj és kijelölt nekünk egy parcellát, azzal, hogy három után elintézzük az adminisztrációt. Letáboroztunk, elég szűk a parcella, de nekünk éppen elég, a szomszédosokon egyelőre nincs senki. Gyorsan leszedtük a motort. Háromkor elintéztük a regisztrálást. ADAC kedvezménnyel 21 euró az ár, de benne van a villany méretlenül, és adtak 10, illetve 50 centeseket a mosogatóhoz és a zuhanyozáshoz. Kaptam néhány tájékoztatót az S-Bahn jegyek áráról. Húsz percenként közlekedik. Kihasználva a villany lehetőséget és, hogy korán van még, megszavaztunk egy milánói spagettit. Ez jó lesz még holnapra is. Utána valószínűleg megcsináljuk még a ma vett padlizsánt is.
114
Olchin, 2012. június 5, kedd, 27. nap Amíg főtt a vacsora kaptunk egy kiadós esőt. Megint a kocsi vége felöl csapott, de most időnk sem volt feltenni az oldallapot az előtetőre. Mire megvacsoráztunk el is állt és a padlizsánt már majd hogy nem napsütésben sütöttük meg. Utána még arra is volt idő, hogy az oldallapon elhatározott módosítást végrehajtsuk. Kilencig kint is tudtunk maradni. Ekkor a hideg zavart be. Éjjel a várakozásnál hidegebb volt, kilenc fok alá süllyedt a hőmérséklet. Reggel csak nehezen akart felmelegedni. Amikor nyolckor felkeltünk, még nem volt tíz fok sem. Bár hajnalban láttunk pár kék foltot az égen, reggelre egységesen szürke volt körben, és minden pillanatban várható volt az eső. A hideg volt az elsődleges ok, hogy nem is kísérleteztünk a kinti reggelivel. Mivel mára egy Müncheni városnézés volt betervezve, és ehhez egy motorozás is tartozik az S-Bahn-ig, nagyon nehezen készülődtünk. Végül tíz órakor útra készek voltunk. Jól felöltöztünk, és még a kesztyűt is elővettem. Ekkor volt vagy 13 fok. Eredetileg nem a legközelebbi állomásra terveztünk elmotorozni, hanem kettővel beljebb. Ez kb. 5 km többletmotorozást jelentett volna, és ennek fejében lehetőség kínálkozott, hogy csak belvárosi napijegyet vegyünk. Végül, bár Rózsi térképén kitanulmányoztuk a dolgot, elkevertünk és mégis csak a helyi állomásnál kötöttünk ki. Nem is bántuk igazán, a reggeli hidegben a jó négy kilométer is elég volt a motoron, és a bizonytalan időben még este is jól jöhet, hogy kevesebb a motorozni való. Az állomáson tegnapi tanulmányaink alapján, ha nehezen is, de közölni tudtuk a jegykiadó automatával, mit is akarunk, és mire lebonyolítottuk a műveletet, már sietnünk is kellett a peronra, mert jött a vonat. Itt 20 percenként van járat a belváros felé. Gyenge fél órát vonatoztunk a város főteréig, a Marienplatz-ig. Kiérve a föld alól, nagyon sok embert láttunk a téren. A pár perc múlva kezdődő 11 órás harangjátékot várták. A teret uralja a városháza neogótikus épülete. Tőle balra a régi városháza épülete hívja fel magára a figyelmet.
115
Első dolgunk volt, hogy a városháza épületében lévő turistainformációs irodát felkeressük és legfőbb munkaeszközünk a várostérkép mellett információt szerezzünk a közlekedési napijeggyel összekapcsolt City Tour Card-ról. Ezek birtokában megcsodáltuk a harangjátékot, a tér közepén álló oszlop tetején az aranyozott Mária szobrot és a homlokzat mélyedésében mozgó alakokat, majd betértünk a városháza udvarába. A városháza miatt a tér hangulata erősen emlékeztetett Brüsszel főterére.
116
Elhagyva a városházát, mely igen csak magasra állította a mércét, elkezdtünk bóklászni a belvárosban. Utunk a Rezidenz-hez, a bajor királyok palotájához vezetett. Ez egy hatalmas épületegyüttes, sajnos elég sok helyen fel van állványozva és csak a homlokzatot mímelő molinók látszanak. Itt van egy múzeum és a kincstárat is lehet látogatni. Ez lesz holnapi programunk fő tétele. A Residenz előtti Max-Joseph téren áll az állami operaház épülete.
Ezen a részen München már kisvárosias képet mutat. Sehol sem lehet tetten érni Párizs, London, Madrid vagy Milano hangulatát. Betértünk a Residenz egyik udvarába és a múzeum előterébe, hogy tájékozódjunk a lehetőségekről.
117
Elhagyva a palota együttest a Feldherrnhalle előtti térre értünk ki. Itt egy háromívű panteon alatt nagy hadvezérek szobrai állnak. Sajnos nem tudtuk megnézni, mert a téren nagyban folytak a délutáni ugrógála előkészületei, mely olimpiai kvalifikációs verseny lesz. A sok sátor között felállítottak egy nekifutót és egyik végén a rúdugrók, a másik oldalán távolugrók részére egy ugróhelyet. A téren áll München egyik temploma, a Theatinerkirche.
legjelentősebb
Belseje gazdagon díszített, de nem volt zavaró, mert az oltárkép és az ébenfa szószék kivételével minden tört fehér. Az Odeonplatz felé sétáltunk tovább és két szép palota ragadta meg a figyelmünket.
Itt gondoltunk egyet és felültünk a földalattira, mely kivitt minket az olimpiai parkba. A korábbi olimpiák helyszíneit szeretjük felkeresni. Így tettünk Lillehammer-ban és Barcelona-ban is. Ez most különleges élmény volt, mert az olimpiai park a város központjától nem messze ma is egy élő közösségi tér. 118
A létesítményeket ma is használják, látszatra a müncheniek kedvelt helye. Kicsit olyan, mint nálunk a Városliget, csak sokkal nagyobb. Az uszodában tevékeny élet folyt, a kis csarnokot rendezvények céljára használják, a nagycsarnokban éppen felújítási munkák folytak. A stadion, mint tudjuk, a közelmúltig a Bayern München focicsapatának otthona volt. A létesítményeket kiegészítette a TV torony, a park szimbóluma, és utólag építettek ide egy jégcsarnokot is. A létesítmények között állt az olimpiai láng fáklyája.
119
A fáklyával szemben egy téren rozsdamentes acéllapokba gravírozva emléket állítottak valamennyi bajnoknak. Megtaláltunk hat magyar nevet is. Az egész park egy mesterséges tó partján van, mely nem tudjuk volt-e helyszíne annak idején valamelyik sportágnak. A parkot délről egy domb határolja. Ezt egy tábla szerint a II. világháború után a lebombázott épületek törmelékéből mesterségesen építették. Tetejéről jó kilátás nyílik az olimpiai létesítményekre. Innen lehet a legjobban látni azt, ami már a sétánk során is feltűnt. Az egész együttes egy egységes építészeti elgondolás szerint lett kialakítva. A létesítmények mindegyike nagyrészt a talajszint alá került, általában csak a tetők emelkednek ki.
A csónakázó tó partján a mai hűvös délutánon is pezsgett az élet. Többen csónakkal szelték a vizet, mások csak sétáltak, vagy a környező dombokra 120
másztak fel. A legnépszerűbbek azok a kb. két méter átmérőjű átlátszó műanyag gömbök voltak, melyekben egy-egy gyerek a víz tetején próbált megállni.
Az olimpiai park szerves része München emblematikus gyárának, a BMW-nek telephelye. A különleges kialakítású irodaépület és a csupa üveg kiállítási pavilon, mely a BMW Welt (BMW világa) és a BMW múzeum otthona a park közvetlen közelében van. Előbbi szabadon látogatható, mi is betértünk egy rövid sétára.
Mielőtt elhagytuk a parkot, egy ajándékboltban megkíséreltünk Bayern München mezeket venni a fiuknak. Nem volt, de az elárusító hölgy nagyon kedvesen javasolta, hogy próbáljunk meg érdeklődni a Marienplatzon az információs irodában. Visszatértünk a földalatti állomására, ahol meglepően sokan várakoztak. A szerelvény érkezését a tábla azonnalra jelezte, de nem jött. Később a táblán észrevettük a figyelmeztetést, hogy valamilyen technikai hiba miatt gond van a menetrend tartásával. Végül megérkezett egy szerelvény, melybe mindenki beszállt és még mindig nem volt zsúfolt. Az állomáson várakozott még vagy öt percet és utána indult csak el. Egy közbenső állomáson leszállítottak, mondván, hogy a szerelvény fordul vissza. A másik vágányon viszont bent állt egy azonos vonalszakaszon közlekedő, de más viszonylatú szerelvény. Arra felszálltunk és talán kicsit több mint negyed óra késedelemmel megérkeztünk célunkhoz. Nagyon tanulságos volt, milyen fegyelmezetten kezelték mind az utasok, mind a közlekedési vállalat emberei a helyzetet, Nem volt semmi 121
rohangálás, tülekedés, morgolódás, Mindenki várt nyugodtan, viszont nagyon hamar valamilyen megoldás adódott a továbbjutáshoz. Az irodában egy férfihez mentem, gondolva, hogy ő tájékozottabb foci ügyekben. Azonnal mondta is, hogy egy közeli mellékutcában van a Bayern München centruma. Ha nem is könnyen, de megtaláltuk az utcát. Ott volt pár emléktárgy üzlet, köztük egy focis relikviákra szakosodott, és egy, a München 1860 tárgyait árusító. Bayern-es üzletet nem találtunk. A focis üzletben voltak mezek, de gyerek méretben csak német válogatott. Ez most az EB napjaiban keresettebb, mint a Bajnokok Ligája döntőt nem rég elvesztett Bayern München-é. Meg is vettük mindkét fiúnak. Kaptunk a lakóautóra német matricát is. A boltot keresve azért a környezetről sem feledkeztünk el. A bolt utcája, az Orlandostrasse maga is egy hangulatos hely.
Megszerezve a megrendelt mezeket elsétáltunk még az Isartor-hoz.
Itt betértünk egy négyszintes sportáruházba azzal a szándékkal, hogy Zsókának vegyünk egy komolyabb túracipőt és esetleg könnyű bélelt jackyket. A pince szinten voltak a vízi sport eszközök. Ott láttuk annak az összeszerelhető kajaknak a modernebb, de a régitől alapjaiban nem eltérő 122
változatát, melyet öcsém még jó 45 évvel ezelőtt hozott az NDK-ból és számos emlékezetes vízitúrán szolgált, míg végelgyengülésben kimúlt. Akkoriban 5200 forint volt otthon az ára, az NDK-ban lényegesen kevesebb. Ma közel 3900 eurós árcédulát láttunk rajta. A túracipők árai is hasonlóak voltak, jellegzetesen 150 euró. Ezután a jacky-t meg sem néztük. Eddigre elfáradtunk és bár kicsit felmelegedett, az egész napos fagyoskodás is megviselt. Felszálltunk az S-Bahn-ra, - azonnal jött, -, de nem jöttünk végig, hanem leszálltunk egy ígéretesnek tűnő bevásárlóközpontnál. Néhány érdektelen bolt mellett csak egy DM és egy Lidl volt. Ez utóbbiba betértünk és megvettük azokat a dolgokat, melyeket tegnap nem kaptunk meg. Siettünk a vásárlással, - csak a Telekom közeli épületét és tornyát kaptuk le sebtében, - és a 20 perc múlva érkező következő vonatot éppen elkaptuk. A vonaton határoztuk el, hogy este csak hideget, sajtot, angolszalonnát és salátát eszünk, természetesen vörösborral. Ehhez kenyeret kellett vegyünk még. Amikor Olchin-ban leszálltunk a vonatról betértünk a faluba egy bagett-ért és gyorsan visszamotoroztunk a kempingbe. A napsütés ellenére kicsit fáztunk a robogón. Öt óra után érkeztünk meg. Gyorsan megvacsoráztunk és lezuhanyoztunk, a mosogatást passzoltuk, reggelre van elég tányérunk, evőeszközünk. Sokáig nem lehetett kint maradni, ma a hideg volt az, ami bezavart a kocsiba korán. Olchin, 2012. június 6, szerda, 28. nap Éjjel még egy kicsit hidegebb volt, mint előző nap és a reggel is hasonlóan alakult, csak kicsit hamarabb keltünk útra. Most simán megtaláltuk a Lochhausen felé vezető utat, csak a pályaudvar belövése sikeredett harmadszorra. Letettük a járgányt, a jegyváltó automatával rutinosan közöltük egy egynapos City Tour Card-ra vonatkozó igényünket, a fizetés is simán lebonyolódott. Éppen végeztünk, amikor megjött a vonat. A főpályaudvarig mentünk, mert ott szálltunk át a 17-es villamosra Nymphenburg felé. Alig értünk ki a föld alól jött is a villamos és 11-re a kastély jegyirodájában voltunk. Előtte még, ahogy a kastély felé mentünk megcsodáltuk az igencsak terjedelmes épületegyüttest.
123
Nymphenburg a bajor királyok nyári rezidenciája volt az 1600-as évektől. Ide költözött ki az udvartartás. A múlt napokban meglátogatott Hohenschwangau-i kastély csak amolyan nyaraló volt. Ott egy kellemes hangulatú, kevésbé kötött formájú kastélyt láttunk, Nymphenburg-ban viszont egy komplett udvartartás elhelyezésére alkalmas kastéllyal van dolgunk. A négyemeletes központi épület mellett szimmetrikusan helyezkednek el a melléképületek. Az egész nagyon lenyűgöző. Ha emlékeim nem csalnak, a Versailles-i kastély sincs ekkora. A bejárat felöli oldalon tágas tér van előtte. A legszélső épületszárnyaktól félkörívben tíz, vagy tizenkét hasonló kétemeletes villa veszi körül, mely az udvar hivatalnokainak elhelyezésére szolgált. A tér parkosítva van, sok nyílt vízfelület van ezen az oldalon is. A jegypénztárnál ért a csalódás, City Tour Card-unkra ugyanaz a kedvezmény jár, mint korunkra, viszont csak egyik vehető igénybe. A kastélyból csak a központi épület első emeletét mutatják be. Lehet fényképezni bent is. A legszebb a középen lévő, az egész épületet mélységében elfoglaló, két emelet belmagasságú terem. Gazdag a díszítése, elsősorban a freskók érdemelnek figyelmet. Ettől balra a király, jobbra a királyné termei találhatóak. Ez utóbbiak közül több le van zárva, mert a hozzátartozó homlokzattal együtt renoválják.
124
A két oldal felépítése szimmetrikus, előszobák, utána a hálószoba, majd nappali és dolgozószoba. A királyi szárny egyik helységében kapott helyet az a 36 festmény, melyeket ugyanaz a festő készített I.Lajos megrendelésére különböző társadalmi pozíciójú fiatal hölgyekről és a Szépség Galériájaként ismert. Ezek eredetileg a belvárosi Residenz-ben voltak, csak a II. világháború elől menekítették ki és kaptak később végső elhelyezést itt. A nem túlzottan hosszú, de érdekes kastélylátogatás után kimentünk a parkba. A kastély mögötti területen terjedelmes francia típusú kert van sok vízfelülettel. Ezen túl hatalmas erdőterület tartozik a kastélyhoz, mindez München területén belül.
Ebben az erdős részben van még négy kisebb pavilon, mindegyikük más-más karakterű kis palotácska. Mi végig jártuk mindet, nagyon érdekes volt. Az északi részen, a kastélytól messzebb található a Pagodenburg. Nevét a kínai motívumokról és díszítéstechnikákról kapta. Ez egy egészen kis alapterületű, egy emeletes épület. Földszintjén egyetlen helység van, ezt
125
holland és kínai mintázatú csempe burkolat uralja. Emeleten egy apró nappali és egy kis pihenőhelység kapott helyet.
A pavilonokat rejtő erdőkben és a franciakert határán murvázott sétautak vannak. Ezek szabadon látogathatóak és látszatra kedvelt pihenőhelye a münchenieknek. Sokakat láttunk sétálni, vagy futni az utakon. A második pavilon, a Magdalenenklause is az északi oldalon van, de közelebb a kastélyhoz. Ez egy érdekes, borongós hangulatú földszintes épület. Ha jól értettem, eredendően romosnak tervezték. Ez külsejéről mindenképpen elmondható, de belseje, - mely egy kápolnát és egy kisebb apartmant rejt, - is nagyon komor. A kápolna egy barlang utánzata, az apartman pedig sötét faburkolatot kapott, falain szürke nyomatokkal.
126
A harmadik pavilon, mely az Amalienburg nevet viseli és a déli oldalon a kastély közelében van,
egy nagyon díszes, rokokó stílusú földszintes épület Egy nagyobb tükörteremből és két oldalán pár kiszolgáló helységből áll. Az egyik oldalon egy holland és kínai motívumokat megjelenítő csempeburkolatú konyha és tálalóhelység, a másik oldalon egy pihenőszoba, és a hozzá tartozó helységek vannak.
A déli oldalon, távolabb a kastélytól van a Badenburg. Ez is egy szintes és csak pár helységből áll. Középen itt is egy tágas fogadóhelység kapott helyet. Egyik oldalán egy kínai motívumokkal díszített kisebb apartman, másik oldalán egy fűthető medencéjű fürdő található. A márványstukkó borítású kerengő alatt négy méter mélyen van a medence.
127
Badenburg-gal szemben, a tó túlsó partján, oszlopokon álló kupola alatt egy emlékmű látható.
Az egész parkban, nemcsak a rendezett kertekben, hanem az erdős részen is nagyon sok vízfelület van, mely különös hangulatot ad a területnek. Az apró tavakat csatornák kötik össze, mindenfelé hidakon vezetnek át az utak. Sok vadkacsa és hattyú van a területen. Badenburg-tól visszatértünk a kastélyhoz, a déli szárnyépületben van a kocsi múzeum és egy kiállítás a Nymphehburg-i porcelánokból. Előbbi egy korábbi istállóépület földszintjét foglalja el, utóbbi ezen épület emeleti részén kapott helyet.
128
A kocsi múzeumban számos királyi jármű, - köztük meglepően sok szán, került kiállításra. Mellettük díszes lószerszámokat, lovas relikviákat, szobrokat és festményeket mutatnak be.
Ezzel, - a botanikus kert kivételével, - amit lehet, mindent megnéztünk. Három órát töltöttünk a kastélyban és parkjában. Visszatértünk a villamoshoz és jól esett leülni, amíg bezötyögött velünk a belvárosba. A Karlsplatz-on szálltunk le és gyalog indultunk el mai másik célpontunk, a Residenz felé. München belvárosának bevásárló utcáján, a Neuhauser Strasse-n mentünk a dómig. Közben betértünk pár üzletbe, de inkább csak az érdeklődés okán, semmit sem vettünk.
129
Elhaladtunk a Bürgersaalkirche mellett és egyre közeledtünk a dóm hatalmas épülete felé. Az errefelé annyira divatos hagymakupolás tornyai közül az egyik fel van állványozva. Magát a dómot szűk utcák veszik körül, nincs is rendes rálátás az épületre. Mivel mára még egy nagyon komoly program várt ránk, nem mentünk be. Talán holnap felkeressük, és jobban megismerkedünk vele. A dóm mellett elhaladva kiértünk egy térre, ahol építkezés folyik és egyik oldalát a városháza hátsó homlokzata zárja le. Innen a tegnap már bejárt úton jutottunk el a Residenz múzeumhoz.
Fél ötkor értünk a bajor királyok palotájához. Ez egy több évszázad alatt, részletekben felépült hatalmas épületegyüttes. A méretes épületszárnyak féltucatnyi udvart vesznek körül és egy szép park is tartozik hozzá. Az udvarok nagy része és a park szabadon látogatható. Ötszáz éves története alatt több tűzvész is részlegesen elpusztította és a II. világháborúban komoly károkat szenvedett. Felújítása nem mindenhol az eredeti állapotoknak megfelelően történt. Több helyen egészen modern a belső kialakítás. Mivel csak korlátozottan volt időnk, a színház meglátogatásától eltekintettünk. City Tour kártyánk itt sem tudott többlet kedvezményt nyújtani, teljesen felesleges volt megvenni. A múzeum és a kincstár ötkor zár és fél ötkor engedik be az utolsó látogatókat. A ruhatáros hölgy javaslatára a kisebb kincstárral kezdtük. Kaptunk audió guide-ot. Magyar nyelvű nem volt. A kincstárban még használtuk, de a sietség miatt nem volt időnk végighallgatni a hosszú szövegeket. Mint bevezetőben mondta, csak a kincstárról ötórai szöveg volt rögzítve. A palotába már nem is vittük magunkkal. A kincstár a palota korábbi konyha traktusában kapott elhelyezést. A tárgyak itt múzeumszerűen vannak kiállítva, és nem, ahogy eredetileg voltak.
130
Tíz teremben tematikusan és nem eredeti tulajdonosuk, vagy koruk alapján helyezték el a kincseket. Külön terme volt a királyi, külön az egyházi daraboknak, megint külön voltak a drágaés féldrágakövekből, hegyi kristályból, vagy borostyánból készültek és az egzotikus eredetű darabok. Ez a gyűjtemény a bécsi és drezdai után a harmadik legjelentősebb a német nyelvterületen. Sok szép darabot láttunk. Találomra fényképeztünk le párat, és nem is mindig a legérdekesebbeket, vagy legcsillogóbbakat. A sötét termekben csak a megfelelően világított vitrinekben lévő tárgyaknál volt esély a sikerre. Ezeknél sem jött mindenhol vissza az eredeti szépség.
A kincstár után a palotán mentünk végig. Itt nagyon sok termet bemutatnak. Ezek különböző királyok és választófejedelmek és feleségeik használatában voltak és több önálló lakrészt alkotnak, más-más stílusban dekorálva. Ezeket a részeket különböző összekötő részeken fűzték fel és ezek gyakran nem lettek korhűen restaurálva, esetleg pár képet, vagy műtárgyat állítottak ki. A palota igényes meglátogatására több napra lenne szükség. Így zárás előtt nem sokkal, egy Nymphenburg-i kirándulás után, csak végigrohanni lehetett. Olyan gazdag a kínálat, hogy esély sem volt minden befogadására. A körút a Barlang udvar megtekintésével kezdődött. Innen egy hatalmas hosszú csarnokba jutottunk, ahol több száz római kori szobrot állítottak ki. A 131
terem falait freskók díszítik, a két végén lévő „kilátó teraszok” márvány burkolatot kaptak. Ez a terem a palota egyik legértékesebb része.
Innen az egykori vártemplom karzatára jutottunk. Ez a II. világháborúban megsemmisült, csak nyers falait építették újjá, de a padozat és az egész környezet modern kialakítást kapott. Jelenleg hangversenyeket tartanak benne. A palota többi termén szinte csak átrohantunk. Azt érzékeltük, hogy
132
sok szép dolgot látunk, de igazán rendszerezni nem lehetett. Azért minden stílusból megpróbáltam egy-egy termet lefényképezni, pusztán emlékeztetőül. Így is sok kisebb-nagyobb, kevésbé jelentős terem kimaradt.
Utunk átvezetett a palota kápolnájának karzatán is. A karzat melletti folyosóról egy másik kis kápolna nyílt, melynek plafonja kék és arany, oltára fekete díszítést kapott.
Nem is emlékszünk rá, mikor jártunk ennyire gazdag palotában, és mikor mutattak meg ilyen sokat. Legutoljára a földszinten, egy gazdagon díszített barokk stílusú fogadó teremben és a hozzátartozó tükörteremben jártunk.
133
Az utolsó termeket járva az ablakokon kinézve már láttuk, hogy el kezdett esni az eső. Mire kijöttünk az épületből elcsendesedett, elég volt a jacky-t felvenni, ernyőre nem volt szükség. A tócsákat kerülgetve elmentünk a Marienplatz-ra, ahol mielőtt lementünk volna az aluljáróba, megvettük egy árus utolsó 70 deka spárgáját. A vonat megint szinte azonnal jött. Amikor Lochhausen-nél leszálltunk, az eső rázendített rendesen. A perontető védelmében öltöztünk fel, majd lementünk a motorhoz. Gyorsan betoltam a vágány alatti aluljáróba. Itt védett helyen tudtunk bepakolni és összekészülni. Bár eddigre csaknem elállt, számítva mindenre, az esőnadrágot is felvettük. Enyhe csepegésben indultunk neki közel tíz kilométeres utunknak. Simán kijutottunk a főútra, csak ezen nem emlékeztünk, hol kell letérjünk. Az első sikertelen kísérlet után abban maradtunk, hogy megyünk a főúton. Itt ugyan sokkal nagyobb a forgalom és sok a lámpa, de biztosan célt tudunk érni. Útközben el is állt az eső és hat óra környékén gond nélkül megérkeztünk a kempingbe. Gyors lezuhanyozás, majd megmelegítettük a vacsorát és elfogyasztása után elkezdtem ledokumentálni a napot. Közben haditanácsot tartottunk. Megállapítottuk, hogy van itt még legalább egy napra néznivaló, időnk és ütemtervünk is megenged még egy napot és a Residenz egy kedves teremőr hölgye azt mondta, hogy holnap lesz a közeli napok legszebb időjárása a környéken. Mindezek alapján megszavaztunk egy újabb napot München-nek. Olchin, 2012. június 7, csütörtök, 29. nap Éjjel érzékelhetően melegebb volt, ez kint úgy 12 fokot jelentett, ami bent, a sokéves gyakorlatnak megfelelően hárommal több volt. Már az eső sem esett,
134
de reggelre minden levizesedett. Azért nem szabad elfelejteni, hogy egy kis tó partján vagyunk. Én már hétkor felkeltem, hogy a naplóban összeszedett lemaradásomat csökkentsem. Nyolcig dolgoztam, ekkor kezdtem elkészíteni a reggelit. Ugyan körben megint felhős volt, de azért a jobb időben természetesen kint reggeliztünk. Háromnegyed tízkor indultunk a lakóautótól és a tegnapi útvonalon egyenesen a Lochhausen-i vasútmegállóba mentünk. Útközben feltűnt, hogy milyen kevés autóval találkoztunk és az üzletek is be vannak zárva. A vonatnál is sokkal kevesebb bicikli parkolt. Megvettük jegyünket és éppen lemaradtunk a tegnapi vonatról. A peronon megkérdeztünk egy hölgyet és kiderült ünnepnap van, valamilyen vallási ünnep. Ez minket csak a kenyérbeszerzés miatt izgat. Ugyan hazafelé az útba eső Aldi-ban, vagy Lidlben más dolgokat is terveztünk beszerezni, de azok ráérnek. A húsz perc múlva érkező vonattal az Isartor állomásig mentünk, mert innen tudtunk a 18-as villamossal eljutni München harmadik és egyben legnagyobb parkjába az Englischer Garten-ba. Ennek nevezetessége egy pagoda, mely körül szokták októberben a sörfesztivál fő rendezvényeit tartani. Ez a park megint egy erdő, melyet rétek szakítanak meg és sétautak, kerékpár utak, lovas ösvények szelnek át keresztbe-kasul. A víz itt is jelen van, az Isar-ból eresztenek vizet a számos csatornába, melyeken kis hidakon lehet átjutni. A müncheniek ezen az ünnepi napon jól kihasználták a javuló időt, sokan járták az utakat gyalogosan futva, vagy kerékpáron. Érdekes színfolt volt az a tucatnyi fiatal, fiúk és lányok vegyesen, akik a beeresztő zsilipen átbukó víz keltette hullámot lovagolták meg szörfdeszkáikon. Egyik- másik nagyon ügyes volt.
135
A parkban számos kisebb épület, pavilon, palotácska is található. A parkot a délnyugati sarkán hagytuk el, hogy a Residenz kertjét és udvarait látogassuk meg. A Prinzregenten Strasse-t a Fr.-J. Strauss Ring-nél kereszteztük le és itt egy kisebb palota hívta fel magára a figyelmet. Tovább menve a Staatskanzlei hatalmas épülete mellett haladtunk el.
Betértünk a Residenz kertjébe. A szépen gondozott franciakert közepén kis pavilon áll. Benne, mint oly sok helyen ma a városban, utcai zenészek szórakoztatták a járókelőket. A háttérben már feltűntek a Theatiner Kirche tornyai.
136
Átsétálva a kerten betértünk a Residenz udvaraiba. Ezeket tegnap láttuk a termek és folyosók ablakaiból. Elsőnek a palota kert felöli, északi homlokzatát örökítettük meg. Később a belső udvarokban jártunk. Ezek ma csendesek voltak, csak az egyik sarkában lévő sörkert mutatta az élet jeleit.
Elhagyva a palotát a Feldherrnhalle-t néztük meg. Ma már nyoma sem volt a tegnapelőtti ugrógálának, az ünneplő város egy hangulatos tere nézett ránk közepén egy magas fa zászlórúddal, rajta a bajor nemzeti zászlóval.
Elhagyva a Residenz falait, az egyik mellékutcából még vetettünk egy pillantást az díszes homlokzatra és indultunk mai harmadik célpontunk, a dóm felé. Közben a Kardinal Faulhaber Strasse-n láttunk pár szép palotát.
137
…
A dómhoz érve bementünk. Egy mondhatni modern templombelsőt találtunk. Nyoma sincs az elmúlt napokban felkeresett számunkra túldíszített térnek. Talán a világháború nyomait nem tudták maradéktalanul eltüntetni. Viszont örömmel üdvözöltük, hogy idén először láthattunk színes üvegablakokat. A dóm méretei impozánsak. Széles, háromhajós épület magas boltívekkel. A templomban van egy 7-800 éve uralkodott király fekete, oldalt nyitott szarkofágja. A templom előtt érdekes szökőkút. Durván vágott nagy szürke kőtömbökből alakítottak ki egy medencét. A víz oldalt, a tömbök közül csordogál a medence aljára, ahol gombaszerű fém fúvókák is vannak. Sajnos a templom
138
rekonstrukciója miatt az egész környék építési terület, a kút nem tud érvényesülni.
Mára még egy tervünk volt, a Deutsches Museum meglátogatása. Ehhez a Karlsplatzra kellett eljussunk, ahonnan a 16-os villamos visz a múzeum szigetére. Tegnaphoz hasonlóan a Neuhauser Strasse-n mentünk, csak most az üzletek mind be voltak zárva és szinte senki sem járt az utcán. Azért köszönhetően Zsóka szemfülességének találtunk egy nyitva tartó kenyerest és teljesítettük legfontosabb feladatunkat. Közben a tartományi statisztikai hivatal épülete előtt egy szép oszlopot és két szép épületet is felfedeztünk.
A villamos azonnal jött és pár perces utazással megérkeztünk a múzeumhoz. Az épület első ránézésre egy nagy csalódás, egy jellegtelen hosszú valami az
139
Isar partján. Beérve az udvarra, ahol a bejárati csarnok van, a kép kicsit javul. Ugyan eléggé el voltunk fáradva már, - és ebben az elmúlt két nap is benne van, - és már fél kettő volt, azért úgy határoztunk, bemegyünk. Mint kiderült ez egy technikai múzeum. Talán kéttucatnyi szakterület mutat be tematikus kiállításokon. Az autóipar és a vasúti közlekedés nem ennek a múzeumnak a témája. Van itt bányászati, hajózási, repülési, energetikai, gyógyszeripari, távközlési, mikroelektronikai, számítástechnikai, nyomdaipari és még lehetne sorolni hányféle kiállítás. Egyik érdekesebb a másiknál. Természetesen az ott töltött másfél óra alatt csak néhányon tudtunk végig szaladni, de az is nagy élmény volt. Láttuk metszetben az első német tengeralattjárót, az U1-et, a két napja emlegetett régi NDK-ból való kajakunk egy korábbi példányát és nagyon sok mindent. A logarlécek között az én otthon lévő példányaimnál tíz évvel fiatalabbak voltak kiállítva. De szakmai életem korai éveinek számos napi használatban volt eszközeit is felfedezhettem a vitrinekben. Szakterülettől függően 15-40 évvel ezelőttig használt eszközök és technikák kerültek bemutatásra. De természetesen a megújuló energiákat bemutató rész naprakész volt. Nagyon sokáig lehetett volna nézelődni. Nekem, aki alapjában a technika minden területe iránt érdeklődöm, talán több hét sem lett volna elég. Viszont a végére annyira kimerültünk, hogy már alig bírtunk felmászni az emeletekre. Ezért három órakor úgy határoztunk Münchennek vége és egy villamos megállónyit elvánszorogtunk az S-Bahn Isartor-i megállójához. A vonatra megint nem kellett várjunk. Gyorsan elértünk Lochhausen-ba. Ott felültünk a motorra és a kertek alatt negyed óra sem kellett, hogy eljussunk a kempingbe. Ekkor nem sokkal múlt négy óra. Úgy érezzük jól kihasználtuk az elmúlt napokat. Amit Münchenben érdemes megnézni azt nagyjából láttuk. Vegyes tapasztalatokat szereztünk, kicsit mást kaptunk, mint vártuk. Ami pozitív, az az, hogy nem egy szürke robosztus városban jártunk, kellemes meglepetés a sok és nagy kiterjedésű park. Láttunk számos hangulatos épületet és nagyon gazdag múzeumokban jártunk. Viszont hiányoltuk azt a nagyvárosi hangulatot, melyre München gazdasági potenciálja alapján méltán számíthattunk. Összegezve nagyon örülünk, hogy rászántuk magunkat erre a látogatásra. A kemping eléggé megtelt. Nem is annyira a túrázók, mint inkább az állandók népessége nőtt meg. Még meleg volt a motor, amikor feltettük a tartóra. Közben Zsóka megfőzte tegnapi szerzeményünket otthonról hozott tejszínes paradicsommártással és spagettivel.
140
Hat órára az egész nap tartó jó idő kezdett elromlani, a napsütést megint szürke felhők váltották fel. Mire a vacsorát elfogyasztottuk, fizettem és a mosogatás is lezajlott komolyan fenyegetett az eső. A holnapi indulás jegyében be is szedtünk mindent, a szárítókötéltől az előtető lábainak rögzítésiig. Töltöttem némi vizet a tartályba és elhatároztuk, hogy a bútort is lekötöm. Zsóka még kiült olvasni, amíg én a naplót készítettem. Fél tízkor egy kisebb zápor késztetett teljes bepakolásra, tudva azt, hogy errefelé ilyenkor pár perc szünet után jön a java. Most sem volt másként, villámlás-dörgés kíséretében kaptunk egy kiadós adagot. Megint számíthatunk rá, hogy egész éjjel esni fog. Csak most legalább 18 fok van. Kressbronn, 2012. június 8, péntek, 30. nap Esett is egész éjjel, sőt reggel is. Amikor nyolckor elkezdtem mozgolódni, még javában kopogott a kocsi tetején. A rövid szüneteket használtuk ki arra, hogy a külső tennivalókat elvégezzük. Háromnegyed tízre útrakészek voltunk és elhagytuk a kempinget. Az eső eddigre elállt. Ekkor ért a meglepetés, hogy Rózsi nem a tegnap MapSourceval tervezett úton, (röviden rá a 8-as autópályára, erről Stuttgart alatt áttérni a 81-esre, melyről Bad Dürrheim előtt pár kilométerre letérni, 300 km, négy óra), hanem egy 40 kilométerrel és kb. fél órával rövidebben ( felhajtani a B471-esre, majd a 96-os autópályán a Bodensee-ig és onnan kis utakon tovább) kezdett el navigálni. Gyorsan kiálltunk és tanulmányoztuk a helyzetet. Az új javaslat adta az ötletet, hogy vegyük vissza a programba a Bodensee-t, mely, ha nem is az eredeti, de egy későbbi tervezetben szerepelt. Úgy határoztunk a tó keleti oldalán korábban kinézett, egy kemping parkolójában lévő camper-port-ot adjuk meg célállomásnak, és majd meglátjuk… Az eset mindenképpen figyelmeztet: a számítógépen futó MapSource és Rózsi saját szoftvere nem ugyanazon algoritmust használja. Valószínűleg Rózsié a frissebb, a MapSource-t két, vagy három éve már nem frissítik. Helyette egy BaseMap nevű ingyenes programot ajánl a Garmin. Ezt indulás előtt feltelepítettem a notebookra, de még nem használtam. Ha egyszer lesz időm, végzek majd összehasonlító tervezéseket, és ha kell, átállok a BaseMap-re. Az új útvonalon szépen haladtunk, és amikor elértük az autópályát Zsóka vette át a kormányt. El is kezdett esni azonnal. Hol jobban, hol kevésbé mind a jó száz kilométeren élvezhette a minket leelőző kamionok által felvert vizet. Az autópályáról való letérés előtt pár kilométerrel visszavettem a vezetést, az eső el is állt eddigre. A kempinget és ezen belül a camper-port-ot könnyen megtaláltuk. Fél egy volt és talán öt kocsi állt a 11 helyen. Bejelentkeztünk, nagyon jó megoldásnak
141
tűnik. Ugyan a parkolóhelyek elég szűkek, talán három méter szélesek sincsenek, és nagy pocsolyák mindenfelé, de ha kérünk, van villany (kWóként 70 cent) és szabadon használhatjuk a kemping zuhanyzóját, WC-jét és mosogatóját. Mindezért kérnek 12 eurót éjszakánként és legfeljebb három éjszakát maradhatunk. Villanyt nem kértünk és elhelyezkedtünk. Azonnal rázendített egy újabb adag. Tanakodtunk, mit főzzünk és végül a székelykáposzta nyert. Közben azt is megnéztük, mit tehetünk itt. Innen két irányba is kirándulhatunk, keletnek Lindau, nyugatra Fridrikshafen lehet a cél és vannak más lehetőségek is. Minden természetesen motorral. De nem ma, mert amíg tanakodtunk, főztünk és kajáltunk ismét csak több hullámban esett. A nagyon korai zuhanyozást, - még öt óra sem volt, - a rövid szünetekben sikerült megoldanunk. Két- három nap múlva ismét kedvezményes lesz számos kemping a környéken, lehet, hogy átmegyünk egy másik helyre és további napokat töltünk a Bodeni tó mellett. Minden elsősorban az időjárástól függ. Este olvasás és/vagy játék, esetleg programtervezés lesz és valószínűleg korán nyugovóra térünk. Kressbronn, 2012. június 9, szombat, 31. nap Estére betelt a parkoló, 15 kocsit számoltunk meg reggel. Egész este esett, de éjjel már csak ritkán. Hideg nem volt, de zárt felhőtakaró fogadott, amikor fél kilenckor felkeltünk. Reggeli után motorral, vagy biciklivel nem mertünk nekivágni, gyalog indultunk el a környéken. Elsőnek a közeli jacht kikötőbe mentünk. Nagyon sok és nagy hajó vesztegelt a kikötőstégek mellett. Volt egy nagy vitorlás áruház is. Bementünk körülnézni. Ismét megállapítottuk, hogy a lakóautózás egy drága hobby, de vitorlázás többszörösébe kerül. Gyönyörű és jó minőségű dolgokat láttunk, de számunkra megfizethetetlen árakon.
142
Amíg a kikötőben bóklásztunk elrepült felettünk egy léghajó. A közeli Fridrichshafen a léghajózás bölcsője, Zeppelin itt alkotta meg szerkezeteit, és ma is őrzik ezt a hagyományt. Múzeuma is van a témának a településen. Innen egy sétaúton elindultunk keresni egy szupermarketet, hogy kenyeret vegyünk. Átmentünk az Argen folyó hídján. Itt jó száz éve áll egy kábelhíd, melyet ma már csak gyalogosok és kerékpárosok használnak. Végül a szomszédos Langenargenban találtunk egy számunkra eddig ismeretlen, Norma nevű, a Lidl-hez és az Aldi-hoz hasonló boltot. Itt a kenyéren és paradicsomon kívül megvettünk pár dolgot a következőleg esedékes nagybevásárlás tételeiből is. Visszafelé a kempingbe elmentünk a kikötő mellett.
ismét
Visszaérve a kocsihoz letettük a dolgokat és a javuló időben elhatároztuk, hogy bringával bemegyünk Lindau-ba. Fél kettőkor indultunk neki a 15 kilométeres útnak. Eleinte jó minőségű kerékpárutakon mentünk vízszintes terepen. Később a terep dimbesdombos lett és települések útjain vezetett a tóparttól távolabb. Különösebb látnivalókat nem fedeztünk fel, elvétve egy-egy szép régi ház érdemelte meg, hogy komolyabban ránézzünk. Beérve Lindau-ba a kerékpárút lement a tó partjára. Innen vethettünk először pillantást a vízre. Azonnal feltűnt, hogy a kisebb öblökben milyen sok uszadék fa gyűlt össze. Nem nyújtott kellemes látványt.
143
A tó partján kerekezve láttunk pár szép parti épületet, köztük egy cölöpökön álló fürdőházat. Az út lekeresztezte a vasutat és ráfordult a szigetre. Lindau történelmi városa, mely ma is a belváros, egy szigeten helyezkedik el. Ez az a rész, amiért nemcsak a kempingből átkerekezni volt érdemes, hanem eljönni a Bódeni tóhoz. A városrész központja a kikötő. Itt tettük le a bringákat. Ma valamilyen fesztivál volt itt. Sátor alatt zenekar játszott és a parton vitorlás hajók voltak kiállítva. Meglepően sok magyar kocsit láttunk. Ennek oka, hogy az egyik kiállított hajó magyar volt. A kikötőben jelentős hajóforgalom zajlik. A kis medencéhez mérve hatalmas hajók mennek ki-be nagyon ügyesen manőverezve. A Bódeni tóról készült legtöbb kép ezt a kikötőt mutatja a jellegzetes világítótoronnyal az egyik, egy oszlop tetején ülő oroszlán szoborral a másik oldalon. A kikötőt körülvevő házak maguk is figyelemreméltóak. Közülük is kiemelkedik a közvetlenül a vízparton álló torony. Kimentünk a baloldali mólóra, egészen az oroszlán szoborig, és onnan néztünk vissza a kikötőre.
144
A mólón túl keleti irányban egy másik mólóval fürdőt alakítottak ki. A mai elég bizonytalan időjárásban csak nagyon kevesen merészkedtek ki a stégre. A háttérben baloldalon, a pályaudvaron álló szerelvények láthatóak, jobboldalon, pár sporthajó horgonyoz. A sporthajók nagy része külön kikötőben vesztegel. Elhagyva a kikötőt a környező utcákban folytattuk sétánkat. Itt nagyon kellemes meglepetések értek. Különböző korból származó épületek nagyon hangulatos összképet alakítottak ki. Valahogy mindig van valami, ami megérdemli az arra járók figyelmét. Térkép hiányában csak találomra jártuk az utcákat. Rátévedtünk Lindau főutcájára. Itt mielőtt belemerültünk volna a látnivalókba, vettünk egy aranyos képeslapot a Kicsilánynak névnapjára. Az utca mindkét oldalán számos szép épület hívja fel magára a figyelmet. A legfigyelemreméltóbb azonban az utca közepén kialakított kis téren álló gazdagon díszített épület. Ennek homlokzata sajnos fel van állványozva, túlsó homlokzatát később kaptuk lencsevégre.
145
Kiérve a főutca nyugati végéhez egy érdekes toronyépület hívta fel magára a figyelmet. A hozzá tartozó épületben galéria működik. Mellette kis kápolna áll. Ez ma valamilyen háborús emlékhely, már nem funkcionál templomként. Utunkat kelet felé folytattuk és bekukkantva egy kis térre hangulatos épületet és előtte egy kutat láttunk.
146
Ez utóbbi nincs még 25 éves sem és mesefigurákat ábrázol.
Tovább járva az utcákat, nagyon sok szép épületet láttunk. Egy nagy téren két templom is található, balkézről egy evangélikus, jobb kézről egy katolikus. Előbbibe bementünk, de az evangélikus hagyományoknak megfelelően nagyon visszafogott.
Ezen a téren áll egy nagyon cizelláltan festett korábbi lakóház, mely ma a múzeumnak ad otthont. Előtte a téren egy szökőkút, közepén, oszlop tetején egy Neptun szoborral.
Kisétáltunk a sziget keleti partjára. Itt rövid szakaszon szép sétány, mögötte paloták, ma gondoljuk szállodák. Innen jól lehet látni a közeli Bergenz-et, mely már Ausztriához tartozik, és tovább a svájci partot.
147
A parton sétálva a kikötő felé tűnt fel az a kimondottan modern épület, egy szálloda, mely azért jól illeszkedik a környezetébe. Tovább sétálva a biciklik felé egy térre pillantottunk be, ahol a szépen kifestett épület hátsó homlokzata előtt egy újabb szökőkutat láthattunk.
Elérve a biciklikhez, úgy határoztunk megnézzük milyen lehetőség van esetleg vonattal visszatérni a kempingbe. A reggeli és a mostani gyaloglás és a 15 kilométer idefelé eleget kivett belőlünk ahhoz, hogy egy újabb 15 kilométer már ne essen jól. A pályaudvaron kiderült, hogy nem egész tíz perc múlva indul egy kerékpárokat is szállító vonat Fridrichshafen felé. Megvettem a jegyeket, kettőnknek 6.80, a bringáknak 10 euró, és felszálltunk a vonatra. Húsz percet jött és az ötödik megállónál kellett leszálljunk. A vasútállomástól volt még három kilométer kerekeznivaló, de ez már nem okozott gondot. Valamivel negyed hat után érkeztünk a lakóautóhoz. Itt első dolgom volt eltenni a bringákat, közben Zsóka megmelegítette a vacsorát. Elfogyasztása közben megállapodtunk, hogy még egy napot maradunk itt. Reggel levesszük a motort (reméljük, a mellettünk álló német kocsi korán elmegy, ha nem hátrébb kell álljunk, amíg legurítjuk a járgányt), és elmegyünk Meersburg-ba és esetleg Fridrichshafen-ba. Csak hétfőn reggel állunk tovább a tó túlsó partjára egy ACSI kedvezményt nyújtó kempingbe. Vacsora után zuhanyozás, utána, bár az idő egész jó, be kellet húzódjunk a kocsiba. Ma egészen emberi időben, úgy tíz óra felé fogunk lefeküdni. 148
Markelfingen, 2012. június 10, vasárnap, 32. nap Este már nem esett és reménykedtünk, hogy teljesíteni tudjuk elképzelésünket. Azután éjfélkor elkezdett esni. És esett kettőkor, és esett négykor, csak fél ötkor hagyta abba. Már megint reménykedtünk. De hiába, mert fél hétkor megint rákezdett. És esett még fél tízkor is, amikor azért felkeltünk. Ismét új stratégiát kellett kidolgozzunk. Úgy határoztunk, nem dekkolunk a kemping éjszakai parkolójában, még ha nagyon kifogástalan is minden szempontból, hanem tovább megyünk a tó túlsó oldalára, ahol Konstanz előtt mától ACSI kedvezményes egy kemping, és talán onnan bemenve Konstanzba átkompozunk Meersburg-ot meglátogatni. Minden esetre azt megállapítottuk, hogy ezen az úton két biztos dolog van: esik az eső és folyton változtatjuk a programot. Nem volt sok összepakolni valónk, így háromnegyed 12-kor el is indulhattunk. Eddigre elállt az eső. Előtte figyeltük, hogy, mint patkányok a süllyedő hajóról, hogy húznak ki egymás után a lakókocsik és lakóautók a kempingből. Szinte csak az állandók maradtak. Az utakon is nagy volt a forgalom, kisebb dugók is kialakultak, de nem volt igazán zavaró. Kellemes, de nem túlzottan különleges helyeken autóztunk, néha a tó közvetlen közelében. Rózsi eredeti tervénél talán húsz perccel tartott tovább a jó egyórás út. Az új kemping kicsit csalódás. Majdnem tele van és az egész olyan rendezetlen benyomást kelt. Mint kiderült, itt is csak 4 kWó-t adnak az ACSI árban, e felett 65 cent kWó-nként. Zell am See után ez már kezdett zavarni. Letáborozás után megnéztem a katalógusban és szomorúan kellett megállapítsam, hogy nemcsak az árakat emelték, de a teljesítmény keretet is lecsökkentették. Sőt mindenféle extra költséget is hagynak felszámolni és a 6 A sem olyan fix már, mint korábban. Így nemcsak gázról kell csináljunk mindent, de valószínűleg lesz vagy 18-19 euró a napi költség. WIFI-jük is van, egy napra 5, egy hétre 10 euró. Ez kicsit durva, de valószínűleg kénytelen leszek egyik nap venni. Beszélni kellene Annamáriával, a kicsiket is jó lenne felhívni, a maileket is meg kellene nézni már, és a bankot sem láttam már egy jó hete. Miután a felkínált 6-8 hely közül az egyiket kiválasztottuk, gyorsan letáboroztunk. Leszedtük a motort, itt megmozdulni sem lehet nélküle. (Csak az a veszély, hogy napi 1.50 eurót felszámítanak érte.) Kihasználva, hogy közben a nap is kisütött minden ablakot kinyitottunk és az ágyneműt is lassan tíz napja először kitettük a napra, hogy szellőzzön és száradjon. Zsóka gyorsan kitakarított. Ezekben az esős napokban sokkal több koszt hordunk be a kocsiba. Többször lépünk be papuccsal elkerülendő, hogy megázzanak kint, és a tetejében ilyenkor sokkal több fűdarab és egyebek ragadnak rájuk.
149
Holnap mindenképpen kell egy kisebb nagybevásárlást csináljunk, pár alapvető dologból, - mint joghurt, kenyér - kifogy a készlet. Vacsorára ma maradék, illetve nekem pacal pörkölt volt. Vacsora után aktiváltam az Internet jegyemet és mindenkivel sikerült Skypeon beszélnünk. Még Annamáriát is elértük Brazíliában. Csak a kicsikkel nem tudtunk beszélni, mert mire felvették a telefont, már a fürdőkádban voltak. Talán holnap reggel iskolába indulás előtt sikerül elkapnunk őket. Az időjárás semmi jót nem ígér. Holnap délután van esély némi jó időre, azután kedd teljes özönvíz, 40 mm esőt is valószínűsítenek. Szerda valamivel jobb, és csütörtöktől várható javulás. A mailjeimet is megnéztem, semmi érdekes. A bankban viszont azon túl, hogy 306-308 forinton is elszámoltak tételeket, egy érdekes dolgot fedeztem fel. Minden német ügyletet egy ezrelékkel magasabb euró értékkel számoltak el, mint az üzletben kapott bizonylaton van. Írtam is gyorsan egy mailt az OTP-nek, melyben megkérdeztem, hogy ez így rendben van-e. Mire mindennel végeztem tíz óra lett és az eső ismét esett. Később még a napló harmadik fejezetét is learchiválom, Rózsiból már letöltöttem és feldolgoztam az elmúlt két hét adatait.
150
