Gyergyószentmiklós, 2013. augusztus 8, csütörtök, 85. nap Valamivel a szokásos időpont után keltünk és kilenckor hajtottunk ki szállásadónk udvaráról. Óvatosan felkapaszkodtunk az országútig, és indultunk Csíkszereda felé. Elhagytuk Tusnád-ot, egy semmi kis falut. A szűk völgy hamar kiszélesedett és napégette mezőgazdasági területen autóztunk. Átmentünk pár elég lepusztultnak látszó településen és megérkeztünk Csíkszereda-ba. Itt hamar kiderült, hogy nem programoztam be azt a panziót, melynek kertjében szállást reméltünk. Bekeveredtünk a belvárosba, útelzárások is rontották esélyünket. Kisé rémálom számba menő kóválygást adtunk elő, míg feltűnt egy Csíksomlyó-t mutató útjelző tábla. A kegyhelyet terveztük meglátogatni, de motorral. Úgy határoztunk, odamegyünk kocsival, csak lesz elegendő parkoló, és letudjuk ezt a célpontot. Csíksomlyó egybeépült Csíkszeredával. A templom az út mellett áll. Tulajdonképpen a ferences rend kolostorának temploma. Nagyobb, mint a szokásos templomok, de azon kívül semmi különlegesség. Az egész kegyhely alapjában eltér az általunk korábban meglátogatott Lourdes-tól és Fatima-tól. Ott függetlenül a naptártól állandó az üzem. Itt csendes most a környék, a pünkösdi búcsúkor volt nagyüzem. Itt a kegyhely fő ereklyéje a templom oltára mögötti Mária szobor.
A Mária szoborhoz felvezető lépcső fordulójában hálaadó táblák vannak.
300
Most csak talán tucatnyi autó, magyarok, románok és egy szlovák állt a parkolóban. Mint megtudtuk, búcsúkor a szomszédos Kissomlyó oldalában lévő füves területen tartják a szertarásokat. A templom meglátogatása után kicsit körbejártunk a környéken. Itt minden épület valamilyen kapcsolatban van az egyházzal. Számos alapítványi szervezet és rend tart itt fent szeretet otthont, kollégiumot és hasonlókat. Van itt még egy másik, kis kolostortemplom is.
A környéken számtalan kereszt, oltár, kálvária, kápolna mellett különböző emlékoszlopok, napóra és egyebek vannak elszórva. Ezek közül a legfontosabb egy ivókút, ahonnan kocsi számra viszik el a számunkra ihatatlannak látszó sötét sárga ásványvizet. Ami viszont meglepő, hogy mennyire gondozatlan a terület. Vállig érő gaz és szemét mindenfelé, a táblák elgörbültek, rozsdásodnak. Talán tíz hete múlt pünkösd, de látszik, hogy akkorra sem volt rendbe téve semmi. A más kegyhelyeken szerzett tapasztalatok alapján kicsit mást vártunk, azért megállapítottuk, hogy ez valahogy emberibb, mint azok. Kicsit olyan magyaros, erősen érezhető romániai beütéssel.
301
Visszaültünk a kocsiba. Elhatároztuk, teszünk még egy kísérletet a panzió megkeresésére. Teljesen vissza kellett menjünk, - csak most szerencsére nem a belvároson keresztül, - oda, ahol beérkeztünk Csíkszeredára. Így sem volt könnyű megtalálni, háromszor is kellett útbaigazítást kérjünk, végül egy postás adta meg a végső információt. A panziót végül megtaláltuk, ott mentünk el mellette, amikor megérkeztünk, sajnos éjszakázásról szó sem lehetett, még a behajtáshoz sem volt elég hely. Úgy határoztunk, feladjuk és megyünk következő úti célunkra, Gyergyószentmiklós-ra. Sajnos ez azt is jelentette, hogy Csíkszereda-t kihagyjuk, a városban autózva láttunk pár szép részletet, de nem hiszem, hogy kihagyhatatlan lenne a város. Székelyudvarhely-et Szováta-ról is meg tudjuk látogatni. Amit sajnálunk, hogy ki kell hagyjuk a Gyimeseket. Ismét poros mezőgazdasági településeken vezetett utunk, majd elérve Marosfő-t átléptük a vízválasztót és az Olt után a Maros területére értünk. a település kimondottan jó benyomást keltett. Gyergyószentmiklós-hoz közeledve ismét szebb lett a táj. A városon áthajtva a Békás szoros felé találtuk meg kis kempingünket. A zsebkendőnyi területen van egy kis ház, melyben szobákat adnak ki. A tulajdonos egy kis faházban lakik és nagyon szépen rendben tartja a területet. Egyelőre egyedül vagyunk. Tíz eurót kérnek villannyal. Letáborozás után leszedtük a motort, holnap azzal megyünk a Gyilkos tóhoz és a Békás szorosba. Lehet, hogy meglátogatjuk az ezeréves határt is, ha nem is Gyimesbükkön, ahol szokták, hanem a békási területen. Később előkészítettünk egy sütést, a környezet kiválóan alkalmas, reméljük az áram is elég lesz. Gyergyószentmiklós, 2013. augusztus 9, péntek, 86. nap Reggel csak nyolc órakor keltünk. A mai napra a Gyilkos tó és a Békás szoros meglátogatása volt a program, három további opcióval. Az egyik, hogy a Békás szoroson túlmegyünk és megnézzük az ezeréves határt, a másik, hogy felmászunk egy hegytetőre, és onnan, felülről nézzük meg a szorost, a harmadik, hogy visszafelé bemegyünk Gyergyószentmiklós-ra. Csak 11-kor indultunk, mert elbeszélgettük az időt. Zsóka háziasszonyunkkal, élvezve, hogy tud rajtam kívül másokkal is beszélgetni, én pedig azzal a fiatal svájci párral, akik tegnap este érkeztek ősréginek tűnő, ománi rendszámú motorokon. Kérdeztek pár javaslatot további erdélyi útjukhoz, és magyarországi átutazásukhoz. Mint megtudtam fél évet voltak Omán-ban, ott vették újonnan az Indiában, helyi piacra gyártott járműveket. Iránon, Törökországon és Bulgárián keresztül hat hét alatt hét ezer kilométert jöttek idáig. Még gyenge két hetet szánnak az útra Svájcig.
302
Jó húsz kilométer volt a Gyilkos tóig az út. Változó minőségű aszfalton haladtunk először fel a Pongrác-tetőre, ami tulajdonképpen egy hágó, majd lefelé a tóig. A Gyilkos, vagy román nevén Vörös tó egy érdekes képződmény. 1837-ben a nagy esőzések következtében hatalmas sziklaomlás volt, mely elzárta a Békás patak útját és keletkezett egy tó. A víz kémiai összetétele miatt a tóban maradt fák nem korhadtak el, hanem konzerválódtak, és 175 év után is csonkjaik, több száz, kinyúlik a tó vizéből. Ez különlegessé teszi a tavat. Letettük a robogót az első parkolóban és lementünk a tó partjára. Kicsit elszomorító volt, hogy a magasan lévő úttól egy lépcsőt sem voltak képesek építeni, és a sok szemét megint…
303
Elindultunk a tó körüli jó egy órás körútra az óramutató járásával egyező irányban. Kellemes úton sétáltunk egészen az utolsó pár száz méterig. Itt először egy sziklafalat kikerülendő fel kellett kapaszkodjunk 30-40 méter magasra, majd leereszkedjünk a kivezető patak partjára. Híd hiányában elég nehéz volt átkelni a parkoló oldalára.
Ez a rész a turisztikai központ. Itt lehet csónakot bérelni, itt vannak az elmaradhatatlan ajándéktárgy árusok, büfék, éttermek és hasonlók. Nagyon sokan voltak és sok kocsi állt a parkolókban, köztük sok magyar, de más nemzetiségű alig.
Végig jártuk az ajándéktárgyasokat. Két célunk volt, egyrészt Erdély matricát venni a lakóautóra és a motorra, másrészt ötletet gyűjteni hazaviendő ajándékokhoz. Előbbivel teljes a sikertelenség, vagy Románia, vagy csak Székelyföld matrica kapható, de nekünk ilyenek már vannak. Utóbbinál jött pár ötlet, de szállítási gondok miatt nem tudtuk realizálni. Felültünk a motorra és indultunk tovább. Először átmentünk a Gyilkos tóhoz tartozó településen, mely egy jellegzetes üdülőhely, szállodákkal, nyaralókkal. Nemsokára elértük a helyet, ahol le lehetett térni, ahhoz, hogy fentről is megnézzük a szorost. Egyelőre passzoltuk, nyitva hagyva a lehetőséget a visszaútra.
304
A szoros minket az Aude völgyére emlékeztetett, csak itt sokkal kevesebb, és piszkosabb víz van a patakban, melyet itt-ott mesterséges gátakkal lassítanak. Túl ezen, sokkal több látogató volt a szorosban, a kocsik mindenfelé megálltak akadályozva a forgalmat, és még több helyen több tucat ajándéktárgyat kínáló bódé is szegélyezte az utat. Lassan ereszkedtünk lefelé a völgyben, nagyon kellett vigyázni a sok gyalogos és kocsi mellett a rossz út miatt is. Többször megálltunk megcsodálni és lefényképezni a völgyet. Amikor elénk toppant egy 9 %-os lejtőt jelző tábla, letettük a motort. Nem vállaltuk be a visszaút miatt. Gyalog lesétáltunk szinte a szoros kijáratáig. Végül a 9 %-os rész elég rövid volt, talán be lehetett volna vállalni. Így viszont automatikusan elmaradt az ezeréves határ meglátogatása.
Közben tucatnyi árusnál sikertelenül próbálkoztam a matricával, elhatároztam, feladom.
305
és
Gyalogos sétánkról visszaérve a motorhoz, leültünk kicsit pihenni és elfogyasztani a velünk lévő szőlőt. Közben motoroztak el mellettünk a svájci fiatalok és dudálással üdvözöltek. Felülve a motorra elindultunk visszafelé. Eddigre még többen lettek a szorosban, autók akadtak el, buszok próbáltak átvergődni a tömegen. Elég zűrzavaros volt a helyzet. Kis motorunk jól bírta az emelkedőket, csak a kátyúkkal szenvedtünk. 306
A gyilkos tónál is nőtt a tömeg. Gondoljuk a következő napokban a hétvége miatt még rosszabb lesz a helyzet. Felkapaszkodtunk a Pongrác tetőre és most megálltunk. Körbenéztünk kicsit, jellegzetes magashegyi táj terült elénk. Itt is volt négy árus, de csak helyi élelmiszer féléket kínáltak. Vettünk is egy üveg áfonyalikőrt. Nézegetve a kínálatot az egyik helyen megakadt a szemem a régen keresett matricán. Vettünk is mindjárt kettőt, és ezzel lezártnak tekintjük a kérdést.
A parkolóban még elbeszélgettünk pár magyarral a tapasztalatokról és a kirándulási lehetőségekről, és indultunk vissza. A változó minőségű út lefelé sem volt egy nagy élvezet. Négy óra után értünk a kemping magasságába. Egy Gyergyószentmiklós-i városnézéshez már nem éreztünk erőt, így behajtottunk. Közvetlenül utánunk érkezett az a magyar McLouise, amely tegnap is mögöttünk jött, mielőtt ide betértünk. Akkor ők tovább mentek, és mint megtudtuk, a Gyilkos tó közelében egy minden komfortot nélkülöző táborhelyen éjszakáztak. Mint a beszélgetésből kiderült, ők is egy hasonló kört tesznek meg, csak fordított irányban. Kicseréltünk pár tapasztalatot. Nagy örömmel hallottam, hogy olvassák írásaimat az Interneten, bár korábban nem találkoztunk, ismertek minket. A beszélgetés során derült ki, hogy a férfi utánam végezte a Puskást, szintén a postán dolgozott, sőt édesapja hosszú évekig kollegám volt. Erre mondtuk, hogy kicsi a világ. A sok beszélgetéssel eltelt az idő, mire a vacsora (a saját maradék székelykáposztánk és a háziasszonyunktól kapott töltöttkáposzta) és a zuhanyozás után neki kezdtem a naplónak közel járt a nyolc órához az idő.
307
Holnap tovább megyünk, lehet, hogy megállunk Gyergyószentmiklós-on. Célunk Szováta. Kicsit tartunk tőle, hogy a kempingben nem lesz hely. Valamennyire felkészültünk alternatív megoldásokkal is. Szováta, 2013. augusztus 10, szombat, 87. nap Éjjel megint kicsit hűvösebb volt, de nyitott ablakok mellett még mindig kellemes. Fél nyolckor keltünk. Reggelizés közben búcsúztak el a magyar lakóautó utasai. Mi fél tíz előtt hajtottunk ki a kempingből. Gyergyószentmiklós-ig szinte lépésben haladtunk a rossz út miatt. Beérve a településre az örmény templom mellett kerestünk parkolóhelyet. Ez jószerivel Gyergyószentmiklós egyetlen jelentősebb műemléke. A templomot magas kőkerítés veszi körül, nem mondható erődtemplomnak, de védelmi célja is volt. A kerítésen lévő kapu zárva volt, az arra járóktól tudtuk meg, hogy hol találjuk a gondnokot. Házát szép faragott cégér díszítette. Éppen el kezdtünk beszélgetni vele, hogy hogyan lehetne kinyitni a templomot, amikor befutott egy előre megbeszélt csoport Szombathelyről. Csatlakoztunk hozzájuk.
A külső fal és a templom közötti talán húsz méter széles terület füvesítve van. Néhány síron kívül egy kis kápolna áll itt. A fal belső oldalán is síremlékek vannak. A néhány bástyaszerű építmény kis kápolnákat rejt.
308
A gondnok elég hadarva és érthetetlenül mondta mondókáját. Az azért kiderült, hogy a XVIII. század első felében épült a templom és a század végére fejeződtek be a belső munkák. Azóta nem sokat változott. Ennek megfelelően egy kimondottan jó állapotban lévő barokk templombelsőt láthattunk.
Elhagyva a templomot beültünk a lakóautóba és áthajtottunk Gyergyószentmiklóson. Tényleg nem láttunk figyelemre méltó dolgot. Tovább autózva Szováta felé, először átmentünk pár nagy, jellegtelen mezőgazdasági településen, majd jött egy hegylánc. A hágó közel 1300 méteren volt. Előtte és utána szép hegyi településeken vezetett utunk. Már máshol is megfigyeltük, milyen éles a kontraszt az egymástól akár csak tucatnyi kilométerre lévő síkvidéki és hegyi települések rendezettsége, állapota, hangulata között, ez utóbbiak javára. Leereszkedtünk ismét 5-600 méterre, átmentünk Parajd-on és rövidesen megérkeztünk Szováta-ra. Kempingünk az üdülőtelep előtt, közvetlenül a főúton, az egyik magánház kertjében van. Valamivel dél előtt értünk ide, és volt még hely bőven. Kellemes hely, az itteni viszonyok között kimondottan jó infrastruktúrával, csak a parcellák kicsit kicsik. A villannyal együtt 62 leies ár megfelel az ilyen helyeken szokásosnak. Letáborozás után a kocsi körül tettünk-vettünk. Bekevertem egy, valószínűleg az utolsó adag müzlit, leszereltem a motort, elővettem pár dolgot a napi készlet feltöltésére. Zsóka is hasonló dolgokkal foglalta el magát, többek között készített egy krumpli salátát. Később kimentem internetezni. Már ideje volt, utoljára Brassó-ban néztem meg a bankot és a leveleimet. Utóbbiak között semmi érdekes, előbbinél csak az a tény, hogy az euró tartósan 300 forint felett jár jócskán. Az időjárás előre jelzést is megnéztem, éjszakától kezdődően jó másfél napra esőt ígér, holnap délutánra 80 %-os valószínűséggel. Ha ez igaz, holnap esőnapunk lesz. Talán ránk is fér egy kis kényszerpihenő és felfrissülés. A hazai hírek is már a rossz időről szóltak. Négy órára összeszedtük magunkat, hogy bemenjünk megnézni Szováta-t. Jó két kilométer motorozással értük el a Medve tavat.
309
Szováta és környéke a gazdag só előfordulásokról híres. Az 1800-as évek második felében meteorológiai, hidrológiai és geológiai tényezők hatására egy földalatti só barlang beszakadt, és a felszínen keletkezett a Medve tó. Nevét alakjáról, - mely egy kiterített medvebőrre emlékeztet, - kapta. Vize erősen sós és gyógyhatású. Erre alapozva épült ki Szováta fürdő. A korábbi elegáns fürdőhely erősen lepusztult, felújítása, - nem kis részben a Danubius Hotels beruházásainak köszönhetően, - az elmúlt években kezdődött. Mára a külföldi vendégek, - ideértve a magyarokat is, - szinte teljesen eltűntek. Ennek ellenére kimondottan zsúfolt volt a tó és környéke. A terület természetvédelem alatt áll, erős vaskerítés veszi körül, korlátozzák a fürdést, naponta kétszer három órára és a tó egyik felére. A környéken van még pár kisebb tó, ezek között több szintén sós.
Mi körbe sétáltuk a tavat és letértünk a kisebbekhez is. Jól kiépített, kövezett sétaút vezet a tó körül. Több fából ácsolt pihenőhely is található az út mellett. Az első kis tó csak alig sós, ebben, bár vize nagyon koszosnak látszott, többen fürödtek, - ez szabad strand, - partján és a közeli erdőben sokan strandoltak, meg kell mondani méltatlan körülmények között. A következő helyen három kis sós tó volt egymás mellett. Ez is szabad strand és az emberek előszeretettel kenték be magukat a sós iszappal. Itt sem volt semmilyen infrastruktúra és a dolog inkább dagonyázásnak hatott, mint
310
fürdésnek. Ennek ellenére nagyon sokan fürödtek és a parton sem volt szabad hely egyetlen törülközőnek sem.
A kis tavakhoz kisétálva az út mellett megjelentek a felszínen a só sziklák. A kősó általában a mélyben található és bányászati módszerekkel termelik ki. A környéken számos ilyen bánya van Parajd-on, Marosújvár-on és még sok helyen. Itt a felszínhez közeli az előfordulás, ezért is tudott kialakulni a Medve tó és a környék sós tavai. A legutóbb, alig negyven éve a legnagyobb kis tó, a Mogyorósi tó jött létre. Ez kevésbé sós, mint a Medve tó, és hasonlóan ahhoz ezen is fizetős strand működik. 311
Mire végeztünk a körbejárással, jócskán elmúlt öt óra. A „strandokról” kezdtek haza menni a napozástól elfáradt emberek. Mindenfelé úszógumikat és strandcuccokat cipelő, hiányos öltözetű emberek ténferegtek. Azért még maradtak bőven a víz mellett. Őket csak a záróra hat órakor fogja az utakra kihozni. Elképzelni is rossz, mi lesz akkor…
312
A tó körüli séta elszörnyesztő élménye után szántunk pár percet a településre is. A főutcán tettünk meg párszáz métert oda-vissza, hogy képet kapjunk Szováta hangulatáról. Láttunk sok nagyon szépen felújított, vagy a hagyományos stílusban épített új házat. Ezek mind szállodák, vagy
313
apartman házak. Nagyon hangulatos a fából épült ortodox templom is, mely be volt zárva. Visszatértünk motorunkhoz és indultunk a kempingbe. Elhatároztuk, hogy a holnapi várható esőnapra tekintettel beszerzünk kenyeret, bár egy napra még van. Ezért megálltunk egy Penny market-nél. Fél hat után érkeztünk a lakóautóhoz. Első dolgunk volt lezuhanyozni, mielőtt a kemping elég népes lakossága ráindulna a témára. Utána megettük hideg vacsoránkat. Közben el kezdett cseperegni az eső. Gyorsan kieresztettük a napfénytetőt. Alatta írtam meg a naplót, és most, tíz óra után valamivel, amikor az utolsó sorokat pötyögöm, erős dörgés-villámlás közepette, ha nem is erősen, de folyamatosan esik. Holnap mindenképpen maradunk. Ha lehet, csinálunk egy motoros túrát. Szováta, 2013. augusztus 11, vasárnap, 88. nap Mint számítottunk rá, a mai nap esőnap lett. Este tíz óra körül elállt az enyhe csöpögés és egész éjjel nem esett már. A hőmérséklet nem volt számottevően alacsonyabb, mint a korábbi éjszakákon. Fél kilenckor keltünk és borult idő, de több mint húsz fok fogadott. A felhők nem igazán ígértek esőt, de nem mertünk nekikészülni egy kirándulásnak. A délelőttöt inkább a további program pontosításával töltöttük. Nagy nehezen sikerült kideríteni, hogy Marosvásárhely-en a kemping nem működik, ez megnehezíti a további tervezést. Jobb híján olvasással töltöttük az időt, már jó régen volt, hogy utoljára sor került erre. Azután három órakor beigazolódott félelmünk, elég váratlanul komoly eső csapott le a kempingre. Jó fél órát tartott a heves zivatar mennydörgéssel, villámlással. A napfénytető alá is beesett, ezért a kocsiba kellett behúzódjunk. Utána is még sokáig esett, de már gyengén. Korán megsütöttük húspogácsáinkat, megvacsoráztunk zuhanyoztunk. Este olvasás, vagy römizés lesz a program.
és
le
is
A továbbiakra két változat van, mely erősen függ a holnapi időjárástól: vagy holnap motorral elmegyünk Paraid, Korond, Farkaslaka és Székelyudvarhely meglátogatására. Ekkor holnapután Marosvásárhely-i városnézést követően megyünk Segesvár-ra, vagy holnap lakóautóból látogatjuk meg a környékbeli településeket és este Segesvár-on térünk nyugovóra. Ez utóbbi esetben, valamikor később érintjük Marosvásárhely-et. Szováta, 2013. augusztus 12, hétfő, 89. nap
314
Este hamar behúzódtunk a kocsiba, mert kint minden vizes volt. Végül olvasás lett a program. Éjjel már nem esett, de hűvös sem volt. A sok csukott ablak mellett éppen kellemes volt az éjszaka. Reggel csak nyolckor keltünk. Borús idő fogadott és nem igazán lehetett eldönteni, lesz-e eső, vagy nem. Mi a szokásos menetrend szerint megreggeliztünk. Ezt követően úgy döntöttünk, hogy a motoros kirándulást választjuk. Az esőelleni cuccokat beraktuk a motorba és tíz óra előtt útrakészek voltunk. Indulás előtt hangulatos kempingünkről még készítettem pár képet.
Első állomásunk Parajd volt, ahol az egyetlen látnivaló a sóbánya. Ezt a bányát évszázadok óta művelik. A régi fejtések során kialakult termeket ma terápiás kezelésre használják, de látogatók is lemehetnek. A bányába normál buszok viszik le az embereket, de az utolsó szakaszon talán száz lépcsőn, gyalog kell lemenni. Ekkor 120 méterrel vagyunk a felszín alatt. A dolog nagyon érdekes. Nincs vezetés, vagy valamilyen elkülönítés a kezelésre lent járók számára, ez utóbbiak csak sokkal olcsóbban mehetnek be egy legalább ötnapos bérlettel. A lent tartózkodás idejét sem korlátozzák. Az emberek becsődülnek a hatalmas terembe, mely alapjában véve több egymásba nyíló terem, és ott addig maradnak, ameddig tetszik.
315
A terápia azon alapszik, hogy intenzív légzést végez a paciens, és ezzel többet szív be a sós levegőből, ezért gondoskodnak a mozgási lehetőségekről. Pingpongasztalok, hinták állnak mindenki rendelkezésére, sokan tollaslabda felszerelést visznek le magukkal. A gyerekek számára a szokásos játszótéri felszereléseken túl, külön díjazásért ugráló vár, kalandpark, különböző mászó szerkezetek is vannak lent.
Mivel hosszabb időt és többször kell lent tölteni, más elfoglaltságokat is biztosítanak. A falak mentén asztalok és padok állnak, melyekhez letelepedhetnek a vendégek, többen számítógépen dolgoznak, - valószínűleg van WIFI, - mások olvasnak, - van lent egy könyvárus is, - vagy csak beszélgetnek, esetleg a magukkal hozott, vagy lent vásárolt kaját és üdítőket fogyasztják. Van itt egy ökomenikus kápolna, - melyben éppen misét tartottak,
316
- egy kis múzeum, mely a bánya és a sóbányászat történetét mutatja be négy nyelven, egy kis mozi, egy étterem és borozó is. Egy szóval egy teljes a földalatti világ.
A templom előtti részen sóból faragott figurákkal betlehemet építettek. Nem lennénk a Székelyföldön, ha a földalatti világban nem lenne székely kapu. Kettőt is láttunk belőlük. Az egyik egy vágatot zárt el, a másik egy só téglákból épült kerítésen volt.
Az egész földalatti világot sötétszürke kősófalak határolták. A gyér megvilágításban minden félhomályban volt. (Ez nagyon megnehezítette a fényképezést, a vakú csak a közeli képeknél segített, állvány és megtámasztási lehetőség nélkül a vakú nélküli felvételek bemozdultak.) A padlót fényesre csiszolta az évtizedek során a sok láb. A termek ennek ellenére igen tekintélyesek, az ember kicsit úgy érzi magát, mint egy templomban.
317
Egy folyosó végén lévő kilátóablakból le lehet pillantani a bánya egy korábbi vágatára, melyben még ott vannak a kitermelt só tömbök. Mi nem éreztük különlegesnek a lenti levegőt. Inkább porosnak, és a sok ember miatt már 11 órakor elhasz-náltnak hatott. A tömeg ellenére nagyon érdekes volt ez a látogatás. Kicsit csalódottak voltunk, mert só szobrok alig voltak, azok sem különösebben figyelemreméltóak. Egy órát maradtunk lent, és ez elegendő volt arra, hogy mindent megnézzünk. Kiérve a felszínre, egyik üzletben a sok közül vettünk egy üveg fürdősót a lányunknak, és egy képeslapot a kicsiknek. Eddigre eléggé felmelegedett az idő, de a felhők is kezdtek sűrűsödni. Mi dacolva ezzel felszálltunk a motorra és indultunk tovább Korond-ra a fazekasokról híres közeli településre. A falu határában szép kompozíció fogadja az érkezőt. Utána viszont marad a csalódás. Azt vártuk, hogy hatalmas választékkal kerámiákat kínáló üzletek sokasága fogad és esetleg itt-ott bepillanthatunk a készítés titkaiba is. Ezzel szemben az út mellett csak a máshol is megszokott kínálattal ajándéktárgy árusok sokaságát láttuk. Egyedül a falu elején utalt egy tábla fazekas műhelyre és közel a másik végéhez láttunk egy nagy üzletet egy hatalmas székely kapu két oldalán és mögött.
318
Ez Józsa János mester termékeit kínálta. A nagyon ízlésesen berendezett üzlet a korondi kerámiák minden változatát és színválasztékát kínálta az összes megszokott formában. Az árak sem voltak elrémisztőnek mondhatóak. Nagyon tetszett, amit láttunk, de semmi sem érte el azt a küszöböt, hogy meg is vegyük. Két dolog nehezítette a helyzetet, egyrészt nem találtunk gyakorlati alkalmazást a látott kerámiáknak, másrészt a szállításuk is gondot okozott volna a motoron. Vele szemben egy garázsüzlet a tömegtermékeket kínálta. Tulajdonosa elmondta, hogy a hétvégén nagy fazekas találkozó volt a faluban. Erről az eső miatt lemaradtunk… Ismét motorra szálltunk és tovább indultunk Farkaslaka felé. Ehhez fel kellett kapaszkodjunk egy 834 méter magas hágóra, a Kalandos tetőre. Kis motorunk némi kínlódás árán szépen felvitt. Kellemes, enyhén kanyargós utunk sűrű erdőben vezetett. Ismét feltűnt, hogy mennyivel kulturáltabbak a hegyi területek. Farkaslaka a hegy túloldalán, enyhén lejtős oldalban fekszik. Legfőbb nevezetessége, hogy itt született, gyermekkorát itt töltötte, és itt nyugszik Tamási Áron.
319
A főút a falu mellett halad el. A templom körüli sírkertnél van egy parkoló, - megint tele ajándéktárgyakat kínáló standokkal. Itt tettük le a motort. Besétáltunk a templomkertbe, itt áll egy emlékmű, mögötte a sír, kissé oldalt egy Trianon emlékoszlop. Mindenfelé nemzeti színű szalagok, koszorúk. Betértünk a templomba. Itt csak egy vasrács mögül vethettünk pillantást a belső részekre. Lesétáltunk a faluba, annak reményében, hogy megnézzük Tamási Áron szülőházát, mely ma emlékház. Egy idő után feladtuk és visszatértünk a motorhoz.
A faluról nagyon jó benyomásokat szereztünk. Egy kimondottan modern település, régi házat szinte nem is láttunk. Bár sok utcája nincs még aszfaltozva, az egész rendezett és tiszta képet mutatott. Érthető okokból nagyon sok székely kaput, vagy csak faragott ajtót, kaput láttunk. A dátumok szerint mind az elmúlt negyven évben készült.
320
Székelyudvarhely-ig már csak jó tíz kilométer volt előttünk. A jó úton közepes forgalomban kellemes volt a motorozás. Csak a városba beérve romlott az út, de az már csak az utolsó pár kilométer volt. Útikönyvünk Székelyudvarhely-t a legmagyarabb erdélyi városnak nevezi. Ezen túl nem sokat mond róla. Ezért nem voltak túlzott elvárásaink. Egyenesen a város központjába, a Városháza térre hajtottunk, és ott tettük le a motort. A teret a névadó palota uralja. Később udvarába is bepillantottunk.
A városháza mellett a tér két rövidebbik oldalán két templom, lentebb a római katolikus, fentebb a református, áll. A környéken nagyon sok szobor, többségük a székelység és a város kiemelkedő alakjait, Orbán Balázst, Márton Áront, Benedek Eleket, és természetesen Tamási Áront ábrázolja. A városházával szemben áll a korábbi református kollégium, ma a Sapientia Egyetem épülete. Mellette is oktatási célokat szolgáló épületek, mint a Benedek Elek tanítóképző és a korábbi katolikus, ma Tamási Áron gimnázium, a legjelentősebbek. Ez utóbbi a hegyoldalban áll és éppen felújítják.
321
Felsétáltunk a város fölé emelkedő Szent Miklós hegyre, melyen az azonos nevű templom áll. Belseje, melyet ismét csak vasrács mögül élvezhettünk, barokk és késő klasszicista megoldásokat vonultat fel. A templom mellett áll az esperesi lak és plébánia. A másik oldalon, jobb felé, a korábban már említett Tamási Áron gimnázium épülete áll, mely megítélésünk szerint a város egyik meghatározó épülete.
Visszasétáltunk a főtérre. A délkeleti oldalán lévő néhány kisebb, lakóépületet is szépen felújították, és most egy kedves kisváros képét mutatják. Elmentünk az információs irodába, ahol sok újat nem tudtak mondani, adtak két teljesen használhatatlan térképet. Még egy nevezetesség van a belváros körzetében, ez pedig a Székely Támadt vár romjai. A várfalak alsó része megvan, a terület közepén több mint 120 éve egy iskolaépület áll. A falakból belülről nem látszik semmi, kívül pedig ráépült a város. Így ezt a kitérőt teljesen feleslegesen tettük meg.
322
Eddigre három óra lett és ránk még várt egy közel ötven kilométeres út, vissza a kempingbe. A főtéren lévő zöldségesnél vettünk két cukkinit ma estére kiegészíteni a tegnapi maradékot, majd felültünk a motorra és indultunk vissza. Robogónk szépen fogyasztotta a kilométereket, csak a hágóhoz vezető 7 %os emelkedő okozott kisebb gondot. Négy órakor fordultunk be a kemping kapuján. Visszaérkezés után a szokásos feladatokat végeztük el. Amíg a motor hűlt, kimentem internetezni, nem tudtam mindent elintézni, mert megszakadt az összeköttetés. Este kisebb sütés volt, kiegészítendő a tegnapi maradékot. Utána kellemes időben kezdtem hozzá a naplónak. Közben elküldtem születésnapi jókívánságainkat. A családban és a baráti körben ma többen is érintettek ez ügyben. A Peti gyereket fel is hívtuk, ma öt éves, sajnos a vonal hamar megszakadt. Holnap tovább megyünk, útközben megnézzük Marosvásárhely-t, majd Segesvár a cél. Ott 2-3 napot tervezünk maradni. Segesvár, 2013. augusztus 13, kedd, 90. nap Éjjel 13 fok alá ment a hőmérséklet. Ennek ellenére nem csuktuk be az ablakokat. Úgy látszik megszoktuk már, hogy hűvösebb van a kocsiban. Hétkor keltem, elsőnek megírtam a levelezőlapot a gyerekeknek, majd hozzákezdtem a reggeli készítéséhez. Összekészülést követően kilenc után nem sokkal hagytuk el a kempinget. Rózsit újra kellett okosítani, mert korábban belé egy közvetlen Segesvár-i utat programoztam. Elsőnek nagyon vékony sárga utakon akart elvinni Marosvásárhely-re, de második újratervezés alkalmával beletörődött, hogy a főúton szeretnénk menni. Utunk eseménymentes volt. Megint nagy síkvidéki települések és hegyi szerpentinek váltották egymást. Elmentünk egy elhagyott hőerőmű mellett. Átkeltünk a 440 méter magas Vatmani hágón. Beérve Marosvásárhelyre elkezdtünk parkolóhelyet keresni. Találtunk is egy nagyon jót a főúton, csak azt nem tudtuk mennyire vagyunk a belvárostól, és lesz-e később jobb. Mint kiderült, ez a hely úgy 1-1.5 kilométerre volt a főtértől, és odafelé menet nem láttunk jobb parkolási lehetőséget.
323
Városnéző sétánk érdemi részét a Piata Victoriei-n kezdtük. Az első épület, melyet érdemesnek láttunk a megörökítésre, még az 1918 december 1. bulváron áll, az Adóhatóság modern épülete. A téren van Marosvásárhely nevezetességeinek nagy része. Délről a görög katolikus katedrális határolja. Mellette egy szép palota, majd a városháza épülete következik. E mellett áll a színes Zsolnay cserép tetejű tornyos megyeháza, majd a város legnevezetesebb épülete, a Kultúrpalota.
Ez utóbbi kettő a XX. század első éveiben épült. Mindkettő nagyon lenyűgöző. A Kultúrpalotába be is lehet menni, de fényképezni nem. Csodálatos belső kialakítások tárulnak a látogatók szeme elé. Van egy nagy és egy kis hangversenyterem, egy exkluzív tükörterem és számos kisebb helység kiállítások számára. Az egész épület az I. világháború előtti magyar időket jeleníti meg. Ma is eredeti formájában van meg minden.
324
A mellette álló megyeháza, mely korábban az újvárosháza volt, sajnos nem látogatható. Külsőleg talán nem olyan gazdagon díszített, de egyszerű vonalaival és színes tetőcserepeivel szintén nagyon szép. Előtte a már máshol is látott Romulusz és Rémusz szobor áll. A két épület között a szűk utcában egy piros zománccserép tetejű épület áll.
325
A Kultúrpalota emeleti ablakából szépen látszik a régi városháza háttérben a görög katolikus templommal és a megyeháza színes teteje. Elhagyva a Kultúrpalotát, betértünk az információs irodába. Itt kaptunk egy elég jó várostérképet. Utunkat Piata Trandafirilor-on folytattuk. Ez már elég vegyes képet mutatott. Számos szép és felújított régebbi palota mellett sok kétes értékű épület az elmúlt fél évszázadból és kissé lehordott ház korábbról szegélyezi. Itt áll a Ferences templom tornya, hogy a templom hol van, nem tudni.
326
A tér mögött leszanált területen épült fel a modern Nemzeti Színház, ennek terét megnyitották a Piata Trandafirilor felé. Itt látni számos, többnyire kereskedelmi célú modern épületet. A teret az ortodox székesegyház zárja. E mellett áll a katolikus templom. Ezekbe nem mentünk be.
Innen a várba mentünk. Ez hatalmas csalódás volt. A várfalakat és bástyákat többnyire rekonstruálták, de belül a református vártemplomon kívül alig van valami ép. Az egész építési terület. Egy düledező házban Leonardo da Vinci szerkezeteinek és anatómiai tanulmányainak másolatai vannak kiállítva.
327
Úgy döntöttünk, rövid városnézésnek Marosvásárhely-ből ennyi elég és elindultunk a kocsihoz. Most egy rövidebb úton, egy dombon vágtunk át és érintettük a korábbi református kollégiumot, mely ma a Bólyai líceumnak ad otthont. Előtte a kis téren áll a Bolyaiak szobra. A téren még egy szép zománcozott cseréptetejű lakóházat is láttunk. Kicsit tovább menve elhaladtunk a Bólyai emlékmúzeum és a Teleki Téka épülete mellett is.
Erdélyben van egy nagyon rossz szokás. Mindenhol és mindent légvezetéken visznek. A legszebb belvárosi részeket is ronda kábelek sokasága csúfítja el. Súlyosbítják azzal, hogy teljesen érthetet-len okokból mindenfelé felcsavart kábeleket is kint hagynak. Ez nehezíti a fényképezést. Marosvásárhely-ből ennyi idő alatt ebben a melegben túl sokat nem lehet látni. Eredetileg többet szántunk rá, de kemping híján nem tehettük. Amit láttunk, várakozásainkat felülmúlta. Itt sokkal kevesebbet rombolt le Ceausescu szisztematizálási programja. Ennek megfelelően sokkal több kis, szegényes régi épület maradt meg, melyeket hősiesen próbálnak felújítani. A 328
Kultúrpalota teljesen egyedi valami a felső kategóriában, Pár másik középület is méltó hozzá. A váron még nagyon sok munka van hátra, ha egyszer elkészül, értékes darabja lehet a városnak. Örülünk, hogy a kempingtelenség nem tántorított el a város felkeresésétől, és rászántuk ezt a rövid kitérőt. Visszaérve a kocsihoz, azt rendben megtaláltuk. Kicsit könnyítettünk ruházatunkon és összekészültünk induláshoz. Könnyen meg tudtunk fordulni és mintegy 25 kilométert visszamenve, folytattuk utunkat Segesvár felé. Visszafelé is átkeltünk a kis hágón. Utunk az elmúlt napokban megszokott vidéken haladt. Egyetlen izgalom volt, tankolnunk kellett. MOL-nál és ÖMVnél áraik miatt elvből nem tankolunk. Az út mellett található kisebb kutak nem fogadnak el bankkártyát, és nekünk már nincs egy tankolásra való leiünk, és amúgy is a készpénz nagyon drága az ATM költség miatt. Közben az üzemanyagszint riasztó lámpa már régen égett. Végül Segesvár határában egy kútnál sikerült megtankolnunk. Pár cent híján száz euró, 72 és fél liter ment a tankba. Letudva ezt a stratégiai feladatot, - utoljára két hete Dévá-nál tankoltunk, indultunk a kinézett kempingbe. Ezt némi bonyodalom árán találtuk meg. Nem is igazán kemping, talán komfortosabb camper-port-nak lehetne nevezni, a városi strand egy korábban talán parkolásra használt területe. Az infrastruktúra, - értsd alatta a WC és a zuhany, - a strandé, cserébe automatikusan jár a strandbelépő és csak 50 lei éjszakánként villannyal. Kicsit vitatkoztunk a hely elfogadhatóságát illetően. Ezt tehettük azért, mert van egy másik kemping is a város közelében. Végül maradtunk. Letáborozás után leszedtük a motort. Azonnal ki is mentem a közeli Penny marketbe venni pár dolgot. Utána Zsóka főzött krumplit a több mint három hónapja Tamás születésnapi bulijából maradt brassói aprópecsenye alaphoz. Vacsora közben néztük, ahogy kempingünk betelik, tényleg camper-port-os sűrűség lett mire besötétedett. Holnap megnézzük Segesvár-t. Utána, ha lesz erőnk és kedvünk, pár erődtemplomot is meglátogatunk a környéken. Segesvár, 2013. augusztus 14, szerda, 91. nap Fél nyolckor keltünk és reggeli után összekészültünk egy motoros kiránduláshoz. Amíg készülődtünk a kempingből kifelé manőverező egyik olasz lakóautó első kerekével ráhajtott a napfénytetőnk lábának rögzítésére lecövekelt tartóra. Össze is törte a rögzítő elemet. Nagyon dühös lettem, kiabáltam egy sort a digóval, de azon túl, hogy szabadkozott, ő sem tehetett már mást. Mint később megnéztem, a működés és a biztonság szempontjából fontos részek nem sérültek, így szerencsére a szerkezetet még lehet használni, talán egy ragasztás is elég lesz, vagy venni kell egy új elemet. A dühöngés után mi is útra kelhettünk, de előtte egy üres ásványvizes üveget kötöttem a szerkezetre, nehogy más is ráhajtson újra.
329
Mai első programunk a Segesvár-i vár meglátogatása volt. A várhegy tetején áll egy, a reformáció óta evangélikus templom, mellette a korábbi egyházi, ma világi iskola. A lakó negyed a hegy, egy alacsonyabban lévő, kevésbé meredek részén van. Az egészet veszi körbe a várfal, mely még mindig mintegy ötven méterrel magasabban van, mint a környezete. Mi egy oldalsó bejárat alatti parkolóban álltunk meg, ez volt közelebb a kempinghez. A várfalig egy erdei ösvényen, melyre lépcsőt építettek, kapaszkodtunk fel. A kapu mögött a lakónegyed utcáira jutottunk.
Azonnal feltűnt, hogy ez a vár más, mint a többi. Itt lakóépületek vannak, melyekben ma is laknak. Természetesen sok épületben panziók, éttermek, ajándékboltok működnek, de elsősorban ez egy lakóövezet.
330
A nagy kavicsokkal kirakott utcákon lesétáltunk a főtérre, a Piata Cetatii-re. Ezen egyetlen középület sem áll, de itt van a nevezetes szarvasos ház. Innen már látszik a vár legfontosabb nevezetessége, az óratorony, mely egyben a főbejárat is. Ez egy zománcozott cseréppel burkolt tetejű kaputorony. Az óra mellett a hét napjain más-más figura jelenik meg.
A toronyba felmentünk. Az öt szint mindegyikén kiállítások mutatják be a környék egykori életét. Vannak bútorok, gyógyszertári felszerelések és sok minden más. Itt találkoztam egy gót betűs feliraton először a nap folyamán a Kraus névvel, egy „s”-sel.
331
A toronyban nem volt szabad fényképezni, csak külön engedély vásárlása esetén. Ezzel már más helyeken is találkoztunk Erdélyben. Az általában nem túl drága, jellemzően 5-15 leies belépő mellé, ennek 2-3-szorosáért lehet a fényképezéshez, a videózáshoz még drágábban, engedélyt kapni. Természetesen az erkélyről lehetett fényképezni, amit meg is tettünk. Szépen látszott a vár magasabban fekvő része, különösen a vártemplom, de a vár alatti területek is. Miután a szűk és nagyon nyikorgós falépcsőn leereszkedtünk a toronyból, kimentünk a kapun kívülre, hogy onnan is vessünk egy pillantást a toronyra és mellette a németnyelvű gimnázium diákszállójára. Innen észak felé folytattuk sétánkat. Elsőnek a kolostortemplomot érintettük, ebbe nem mentünk be. Nem messze tőle áll a várnegyed egyetlen középülete, a korábbi megyeháza, mely ma a városi közigazgatásnak ad otthont.
332
Tovább sétálva értük el a katolikus templomot. Ez a XIX. század legvégén épült. mellette van a Segesváron született Apor Vilmos szobra. A templommal szemben egy szépen felújított zöldre festett ház áll. Oldalán német nyelvű emléktábla hirdeti, hogy ez volt a XVII. században Georgius Krauss (most már két „s”-el) lakóháza, aki Erdély korabeli történetének krónikása volt. A házban jelenleg működő éttermet „Krauss ház”-nak nevezik.
Kipillantottunk még a templom mögötti sarokbástyára és a keskeny utcákon visszasétáltunk a főtérre. Itt elmentünk az autók rendelkezésére álló egyetlen kapu mellett. Célunk a hegy tetején lévő vártemplom volt. Ehhez a lakórész széléről a XVII. században fából épített 172 fokos fedett Diák-lépcső vezet. Ezt használják a mai diákok is. A lépcső tetején balkéz felől áll a líceum épülete, szemben pedig a vártemplom.
A templomba bementünk, fényképezni itt sem lehetett szabadon. Az evangélikus hagyományoknak megfelelően egy egyszerű, szinte dísztelen gótikus templom. A környéken lévő erődtemplomokból idehozott oltárok
333
egészítik ki a szépen faragott bútorzatot. A karzat homlokfalán az egyik oldalon négy fatábla az 1666-os számot formázza. Ezek mindegyikén a hentes céh egy-egy mesterének neve és szerszámai szerepelnek. A harmadikon gót betűkkel két hatalmas kés társaságában Martel Krauß neve szerepel. A régi írásnak megfelelően a dupla „s” helyén az un. scharfes „sz”szel. A templomot elhagyva tettünk egy rövid sétát a mellette lévő evangélikus temetőben. Az alig tíz perc alatt két családi sírboltot is láttunk, melyen a XIX. században élt Krauss-ok nevei szerepeltek. Látszatra valamikor 1850 táján kophatott le a második „s”. Érdekes volt látni, hogy ilyen nagy szerepet játszott a város életében a Krauss-család. Bár bizonyítottan apám családja 1700-as évek legelejétől a nem egészen száz kilométerre lévő Fogaras-on élt, lehet, hogy ez a család egy korábban szétvált ága. A temetőt elhagyva még betértünk a régi iskolaépületben berendezett kiállítást megnézni. Olyan padokat láthattunk, melyekben magunk is tanultunk jó hatvan éve. Számos német (gót és latin betűs) és román nyelvű tankönyv, sok korabeli szemléltető eszközt láthattunk. De a kifüggesztett térkép már a feldarabolt Jugoszláviát, Csehszlovákiát és Szovjetuniót, és az egyesített Németországot mutatta. Lesétáltunk a hegyről, elhagytuk a várat és visszatértünk motorunkhoz. Bár útikönyvünk nagyon dicsérte a Segesvár-i várat, nem csalódtunk. Nagyon érdekes látogatást tettünk, megérte ezt a helyet is felvenni a programba, nélküle nem lett volna teljes az erdélyi túra. Ekkor még csak alig múlt dél. Túl korai lett volna visszamenni sivár kempingünkbe. Úgy határoztunk felkeresünk egy, a világörökségi listán szereplő erődtemplomot kb. húsz kilométernyire Brassó felé, Szászkézd-en. Kis motorunkkal szépen eljutottunk a főút mellet lévő templomhoz, csak egyetlen baj volt, ez nem egy erődtemplom. Valaha lehet, hogy volt egy fal körülötte, de annak már nyoma sincs, nem is beszélve arról a különleges hangulatról, melyet Prázsmár-on leltünk. A templom maga nagyon szép, szépen rendben van tartva. A jellegzetes szász településen láttunk pár valaha szép lakóházat, a szomszédos hegy
334
tetején egy várromot, és a templom mellett egy, a Segesvár-i óratoronnyal versengeni akaró tornyot, de erre igencsak ráférne egy komoly felújítás.
A templom melletti információs irodában próbáltunk információkat szerezni a környék erődtemplomairól. Látszatra több tucat van. Ezekre utaló jelzőtáblákkal lépten-nyomon találkoztunk, csak azt nem tudni melyik mennyire van felújítva, hogyan látogatható és mennyire erődített. Mivel nagyon csalódottak voltunk, és Prázsmár mellett szerettünk volna egy másik ilyen templomot látni, úgy döntöttünk elmotorozunk a mintegy 25 kilométerre lévő Szászfehéregyháza-ba. Az itteni templom is rajta van a világörökségi listán. Az út jó kétharmada a főúton vezetett egészen Szászbuda-ig. Útközben megint láttunk erődtemplomokhoz mutató jelzőtáblákat. Alig, hogy letértünk az útról, Szászbuda belterületén is jeleztek egyet. Letértünk, de sajnos a helyet bezárva találtuk, és semmilyen utalás sem volt arra, hogyan lehet bejutni. Volt viszont két tábla. Az egyik egy EU projekt táblája. A
335
románnyelvű szövegből az derült ki, hogy egy 22 millió leies felújítási projekt véghatárideje idén októberben lesz. Csak azt nem tudni, hogy ez a közel 2 milliárd forint, csak erre a létesítményre, vagy többre vonatkozik. A másikból megtudtuk, hogy ezek az erődtemplomok három kategóriába vannak sorolva. Talán féltucatnyi rajta van a világörökségi listán, jó két tucatnyi valamilyen EU listán szerepel (talán ezekre vonatkozik a 22 millió lei), míg a többség helyi védelmet élvez. Minden esetre dolgunk végezetlenül indultunk tovább. A következő jó hat kilométer maga volt a rémálom. Először átmentünk Szászbuda település felső részén. Ez egy cigánytelep. Mindenfelé sárral durván tapasztott házak, jó esetben valamilyen rikító színre festve. Körülöttük a cigánytelepek megszokott képe. Már itt az út pár tucat méterenként keresztben át volt vágva és az aszfaltot nem javították ki, a kocsik hatalmas döccenőket okozva kiverték a visszatöltött murvát. Elhagyva a falut az út gyakran akár több száz méteren is kiváló volt, de teljesen érthetetlen okokból az aszfaltburkolat sok helyen egyszerűen szétporladt és az útalapon kellett közlekedni. Ilyenkor hatalmas kátyúk között kényszerültünk manőverezni akár 20-30 méteren is. Elérve a falu határát, megszűnt az aszfaltburkolat és egy olyan útban folytatódott, melytől nyolc éve el vagyunk tiltva. Ennek ellenére nagyon óvatosan folytattuk utunkat egészen addig, amíg le kellett kanyarodnunk egy meredeken emelkedő nagy kövekkel kirakott útra. Itt tettük le a járgányt és gyalog folytattuk utunkat. A fő gond az volt, hogy közben az eddigi pára egy egységes szürke borultságba ment át és távolról dörgés hallatszott. Azt mondtuk, ha már idáig eljöttünk, megnézzük a templomot, azután lesz, ami lesz. Talán száz métert kellett mennünk a köves úton, a mikor elértük a templom kerítésén lévő ajtót. Az út mellett tucatnyi árus kínált helyi kézműves termékeket. Nem mertünk időt szakítani megnézésükre. A templomkertben még fel kellett mászni egy kisebb dombra, és elénk tárult egy igazi erődített templom. Ez sokkal kisebb, mint a Prázsmár-i, a filozófiája is eltér. Talán öt-hat torony között húzódnak a falak, ezek mellett egy fedett folyosó van, mely a tornyokon túl szolgálhatott az ide behúzódók tartózkodására, illetve az értékek elhelyezésére. Szó sincs egyedileg zárható cellákról. Az egész sokkal egyszerűbb kivitelű, ahogy a templom maga is.
336
Az egyik torony látogatható, benne kiállítást rendeztek be a környéken összegyűjtött eszközökből, bútorokból. A falak melletti fedett részeken is sok ilyen tárgyat halmoztak fel, csak úgy rendezetlenül.
Ez a hely nagyon érdekes volt, és szívesen eltöltöttünk volna több időt is megismerésével, csak az idő eléggé előrehaladt, már három óra múlt, és a dörgés egyre csak erősödött és aligha lehetett hinni, hogy szárazon megússzuk a jó egy órás utat vissza Segesvár-ra.
337
Gyorsan visszamentünk a motorhoz, összekaptuk magunkat és indultunk vissza kalandos utunkon. Örömmel nyugtáztuk, amikor egy-egy kritikus szakaszt teljesítettük. Felérve a főútra kicsit megnyugodtunk, de még mindig majd negyven kilométer volt előttünk. Igyekeztem jól meghúzni a kis motort. Elég nagy volt a forgalom és errefelé szeretnek a kocsik motorokat szűken előzni. Versenyfutásunk az esővel végül sikeres volt. Beérve Segesvár-ra meg kellett tankoljunk, már alig volt benzinünk. Fél ötre értünk a lakóautóhoz. A kempingben gyorsan átöltöztünk, felszereltük a motort és kimentem fizetni, majd a strand büféjének egyik asztalához internetezni. Megnéztem a bankot és a levelezést, semmi érdekes. Az időjárás előrejelzés ma éjszakára és holnapra esőt jelez, utána várhatóan végig jó időnk lesz. Megmelegítettük vacsoránkat. Vacsora után lezuhanyoztunk. Bár nem volt még túlzottan késő, csak a könyvelést és a képek áttöltését, megszerkesztését csináltam meg. A napló megírásához túlzottan fáradtnak éreztem magam. Közben a kis kemping megint megtelt, Kicsit még ücsörögtünk a kocsi előtt, de hamar visszavonultunk. A magam részéről még olvasni sem volt kedvem. Balázstelek, 2013. augusztus 15, csütörtök, 92. nap Reggel hatkor megjött a beígért eső, de csak egy órára, és nem is volt túlzottan erős. Végül fél nyolckor keltünk. Ma kicsit vontatottabban mentek a dolgok, és majd tíz óra lett, mire elhagytuk a kempinget. Ma csak a Meggyes után lévő holland tulajdonú kempingig megyünk. Az időjárás előjelzéshez igazodva, amolyan pihenőnap félét tervezünk. Azután holnap meglátogatjuk Meggyest és esetleg egy-két erődtemplomot a környéken. Nem mentünk csak a közeli Penny market-ig, ahol reményeink szerint az utolsó nagyobb bevásárlást ejtettük meg. Valószínűleg fog még kelleni kenyéren kívül ásványvíz, esetleg joghurt, saláta, vagy krumpli, de nagy dolgok már nem. Mielőtt tovább indultunk, a borús időben vetettünk még egy utolsó pillantást a várhegy tetején álló vártemplomra. Rákanyarodtunk a Meggyes felé vezető útra. Ezt végig építik. Sok helyen már elkészült az aszfaltozás, de felfestés még nincs. Az átmeneteknél nagy
338
zökkenők voltak, és ahol még nem volt kész, kátyús volt a burkolat. Több helyen váltakozó irányú forgalom volt. Nem volt egy nagy élvezet autózni. A táj egyébként a megszokott dimbes-dombos. Meggyest elhagyva átkeltünk egy kisebb hágón és megérkeztünk Balázstelek-re. A kemping, ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, egy parasztház hátsó kertjében van. A terület nem túl nagy, egyetlen sátor állt bent, azt is a nap folyamán lebontották. Van itt még pár kiadó szoba és egészen kicsi faház is. Összesen 2 WC és 2 zuhanyozó, egyetlen mosogató hideg-meleg vízzel áll a vendégek rendelkezésére. Egy kis úszómedence teszi teljessé a felszerelést. Van ingyenes internet is. Az egész szépen rendben van tartva, de kicsit szegényes. Két éjszakára jó lesz. Villany nélkül 13.5, villannyal 16 eurót kérnek éjszakánként, ami kicsit sok. De mit lehet tenni, hetedhét határban ez az egyetlen kemping. Első éjszakára nem kértünk villanyt. Dél körül érkeztünk meg. Letáborozás után hozzákezdtem a tegnapi napló megírásának, és ez jócskán belenyúlt a délutánba. Közben Zsóka kitakarított és kifőzte a spagettit a kész gombamártáshoz. Megvacsoráztunk. Ma korán megírtam a naplót, sőt Rózsi adatait is áttöltöttem és megszerkesztettem és mire hat órakor kész lettem vele, már dörgött az ég és teljesen beborult. Este olvasás lesz, vagy hosszú hetek óta először römizés. Balázstelek, 2013. augusztus 16, péntek, 93. nap Este hétkor leszakadt az ég. Hatalmas esőt kaptunk, még a napfénytető alatt sem lehetett megmaradni. Behúzódtunk a kocsiba és olvastunk. Amikor elállt egy kicsit, visszahúztam a napfénytetőt. Éjjel már csak egyszer kezdett el esni, de gyengén és hamar abba is hagyta. Nyolc óra körül keltünk, zárt, egységesen szürke ég fogadott, bármikor számítani lehetett rá, hogy elkezd esni. Azért kint reggeliztünk és utána halogattuk a döntést. Három lehetőségünk volt. Vagy dacolva azzal, amit látunk, elindulunk motorral Meggyes-re, és majd ott meglátjuk, lesz-e tovább, vagy szégyenszemre használat nélkül visszaszereljük a motort és továbbállunk, vagy csinálunk egy esőnapot. Hogy segítsem a döntést, kiszaladtam megnézni az interneten az időjárás előrejelzést. Az délután kettőig jelzett esőveszélyt, utána felszakadozó felhőzetet. Végül győzött a bátorság és összekészültünk a motorozáshoz. A sok huza-vonával fél 11 lett, mire útra keltünk felszerelkezve minden eső elleni holminkkal, ami elég szerény védelmet tud adni. Gyenge tíz kilométer volt az út át a kis hágón, melyen tegnap érkeztünk. Elég hűvös volt a járgányon, jól esett a hosszú ujjú pulóveren a bélelt szél-jacky. A városba érkezve a szakaszosan megmaradt városfalon lévő első, északi kapunál tettük le a járgányt és gyalog indultunk neki a belvárosnak.
339
Az óváros egy kevésbé jelentős részén érkeztünk meg. Már itt is látszott, hogy az óváros, ha nincs is tökéletesen felújítva, az igyekezet megvan, és az erőfeszítéseknek vannak is látható eredményei. Több jellegzetes szász polgárház szegélyezte az utca két oldalát.
Utcánk, a Joh Honterus utca az óváros szívében lévő erődített templom felé vitt. Végén egy líceum épülete áll, mely a város egyik neves szülöttének, Stephan Ludwig Roth-nak nevét viseli. A templom különlegessége, hogy a várfalon belül egy második várfal védi. Ennek a belső várfalnak néhány épület, köztük egy iskola is része. Természetesen újabb tornyok biztosították a védelmi feladatokat.
A belső vár és a templom szabadon látogatható. A templom egyik nevezetessége, hogy tornya alig észrevehetően ferde. Belseje, - bár
340
evangélikus templomról van szó, - meglepően gazdagon díszített. Oldalfalain régi freskó maradványok, a falakon mindenfelé keleti szőnyegek láthatóak. Szép a szárnyas oltár.
Elhagyva a belső várat elindultunk az I.Ferdinánd királyról elnevezett főtér felé. Erre is láttunk szép házakat, bár a felújító kezekre errefelé is szükség lenne. Magát a főteret viszont szépen felújított házak szegélyezik. Közepén rendezett park várja a pihenni vágyókat. Meggyes óvárosa jellemzően egyemeletes épületekből áll. Mindenhol felfedezhetőek a szász településekre jellemző épületek. A nagy és fedett, de legalább boltíves kapubehajtók, mellettük földszintes ház esetén 4-6, emeletes ház esetén kevesebb ablak.
341
Eddigre sétáltunk annyit, hogy levonhassunk pár következtetést. Látszatra Meggyes-t elkerülte az elmúlt évtizedek szanálási hulláma. A városban és környékén alig láttunk panelházakat, de lehet, hogy csak jó irányból érkeztünk meg. Összehasonlítva a hasonló méretű és szerepű Fogaras-sal szembetűnő a különbség Meggyes javára. A turista információs irodát keresve elsétáltunk St.L.Roth utcán egy modern épületekkel körülvett térre. Egyikük a Central szálloda, másikjuk a városháza. Ennek oldalában van az információs iroda, csak be van zárva.
A téren álló áruházba benéztünk. Elég lehangoló kép fogadott, elsősorban azért, ahogy az árukat prezentálták. Nekem egyből 57 év előtti emlékeim jöttek elő, Nagyváradon volt ilyen érzésem, amikor beléptem az egykori áruházba A Petőfi Sándor utcán, mely lehetne a régi Óbudán, vagy Kőszeg belvárosában is, sétáltunk vissza a főtérre, majd túl azon a városfal 342
keleti oldalán lévő toronyhoz. Itt tetten érhettük, hogy, ha nem is valami nagy erőkkel, de dolgoznak a várfal renoválásán. Feltűnt, hogy a városban nem láttunk ortodox templomot, biztos a külső területeken van. Meggyes-en egyébként alig láttunk turistát. Az utcán magyar, vagy német szót alig hallani, a régi feliratok még gyakran kétnyelvűek (román és német), de az újak már csak román nyelvűek. Magyar vonatkozású dolgot, az egyetlen Petőfi Sándor utca kivételével, nem is láttunk. A keleti oldalon lévő toronytól visszafordultunk és ismét átvágtunk a belvároson. Újabb utcákban jártunk, de ismét csak a korábban látott, és nekünk nagyon tetsző kép tárult elénk. A nyugati oldalon, a városfalon kívüli részen van a piac. Ide betértünk. Legfontosabb feladatunk kenyér beszerzése volt a holnapi reggelihez. Ezt egy kedves szász kislánynál meg is tettük. A zöldségesek kínálata gazdag volt, de a választék elég szűkös, gyümölcs nem is volt a standokon. Később láttuk, hogy itt szakosodva vannak az árusok. Szőlőt egy egészen más helyen, a vásárcsarnok előtti téren kaptunk, míg dinnyéért át kellett menni az utca túloldalára. Új szerzeményeinkkel ismét átvágtunk az óvároson és megkerestük motorunkat. Meggyes határozottan tetszett. Az erődtemplom vitathatatlanul a legnagyobb durranás a városban, de az egész hangulata kellemes meglepetés volt. Sokkal jobban tetszett, mint számos jobbnevű város, amit meglátogattunk az elmúlt hetekben. Csak a kapualjakba itt sem szabad benézni!!! Ekkor fél kettő körül járt az idő, az esőveszély az elmúlt órákban látszatra nem csökkent. Két lehetőségünk volt. Vagy elmotorozunk nyugati irányban 10-15 kilométert és megnézünk még egy-két erődtemplomot, ha nyitva vannak, vagy örülünk, hogy nem áztunk meg és visszatérünk a kempingbe.
343
Ez utóbbi mellett döntöttünk, figyelembe véve, hogy délutánra volt pár tennivalónk a kocsi körül. Kis motorunkkal szépen felkapaszkodtunk a hágóra, majd leereszkedtünk a túloldalon. Visszaérve a kocsihoz átöltözés után elkészítettük a tegnap vett padlizsánt, melyből jut hazaérkezésünk utánra is. Felszereltük a motort, Zsóka előkészült az esti sütéshez. Felmentem az internetre, letöltöttem a bankot, megnéztem a leveleimet. Hosszan beszéltem Zelena Ferivel Skypeon. A UPC-t megkértem, hogy jövő péntekre kapcsolják vissza a TV-t, telefont és internetet. Ez már egyértelműen a hazatérésre utaló feladat. A jól sikerült sütés után mire mindennel elkészültünk este lett. Amíg a naplót írtam, Zsóka olvasott egy kicsit. Holnap tovább megyünk, a cél megint egy bizonytalan kemping a Torockó-i vár mellett. Onnan tervezzük Tordát és a hasadékot meglátogatni. Torockó, 2013. augusztus 17, szombat, 94. nap Éjjel csillagos volt az ég, de nem volt hideg. Reggel kicsit hét óra után keltünk és a szokásos kényelmes reggelit követően ugyanannyival kilenc óra után keltünk útra. A mai nap a rossz utakról szólt. A Marosvásárhely-Kolozsvár főút eléréséig csak Dicsőszentmárton belterületén alig pár kilométert mentünk jó úton. Ez azt jelenti, hogy általában maximum 40-nel, de néhol csak 30-cal tudtunk haladni, ha nem akartuk kockáztatni, hogy a kocsi szétrázódik. Nem voltunk népszerűek az úton mögöttünk haladók szemében. Itt az a gyakorlat, hogy ilyen utakon is nyomják rendesen. Az öreg kocsik ennek megfelelően néznek ki. A táj egyébként a megszokott dimbes-dombos vidék egy-két kisebb szerpentinnel. A 35 kilométer főút és az utána következő 12 kilométer autópálya volt a mai nap jutalma. Az autópályáról egy olyan bonyolult és nagykiterjedésű csomópontban tértünk le, melyben Rózsi nélkül kizárt, hogy kiismertük volna magunkat. A leágazás után töredezett betonúton haladtunk, ami talán még a kátyúknál is rosszabb. A 17 kilométer nagyon megviselte idegeinket, különös tekintettel arra, hogy tudtuk, ezen az úton még vissza is kell, jöjjünk. Letérve a bekötőútra, a dolog látszatra jobb lett. Az aszfalt burkolat elég egyenletes volt, csak a teljesen váratlanul jelentkező lavór méretű és mélységű kátyúk borzolták az idegeinket. Nem volt túlzottan biztonságos a közepes forgalomban szlalomozni a gödrök között. Amikor elértük Fehér megyét, az út megjavult. Eddigre bekerültünk ismét a hegyek közé és egy szűk völgyben jöttünk felfelé, néhol még sziklafalak között is autóztunk. Ezt már határozottan élveztük. Holnap erre tervezünk motorozni, talán tudunk pár képet csinálni.
344
Az internetes adatbázisban fellelt kempinget meg is találtuk, láttuk a fák között a nagyon rendezett területen álló apró faházakat. Egy 180 fokos kanyarral lehetett volna ráhajtani a meredek bekötőútra. Ezt nem vállaltuk be, úgy döntöttünk, megpróbálunk valahol kiállni, és gyalog visszamegyünk megtudni mi a helyzet. Találtunk pár száz méterre egy olyan nagy kiállót, ahová az útra merőlegesen be tudtunk állni, számolva arra, hogy esetleg tovább kell mennünk. Visszamentem a kempinghez. Kiderült, hogy lakóautót, vagy lakókocsit csak egyet tudnak fogadni, és az már bent állt, a parkolóba pedig egy nagy buszt vártak, egyébként sátrasokat szívesen fogadnak. Amikor azt merészeltem mondani, hogy ez nem egy kemping, meg voltak sértődve. Azért azt mondták, próbáljam meg a szomszédos vendégháznál, nekik nagy területük van. A vendégház tulajdonosa, egy mi korunkbeli hölgy szívesen fogadott, választhattam helyet a hatalmas területen, még villanyt is kaphattunk és használhattuk a vendégház zuhanyát és WC-jét. És mindezért 4, azaz négy eurót kér éjszakánként. Gyorsan visszamentem, beültünk a kocsiba és behajtottunk a vendégház udvarába. Letáborozás közben beszélgettünk háziasszonyunkkal. Mondta, hogy hűvösvölgyi illetőségű budapesti lakos, 1993-ban kezdték el építeni a
házat, és most már 17 éve működik. A nyári hónapokat itt tölti, télen lezárja a házat, nincs is fűtés beszerelve, és otthon rendezi az unokáit. A ház több mint 345
50 férőhelyes. A területen van még négy, itt szokásos apró faház. A terület nagyon szépen van tartva, nem is tudom, hogyan képes kezelni az egészet. Mire lecuccoltunk, az eddig is felhős, fülledt idő kezdett nagyon is esőre hajlani, így szóba se jöhetett, hogy elinduljunk valamerre. Zsóka ötlete volt, hogy főzzük meg a zöldbabgulyást, annak úgy is hűlnie kell. Két órára le is szakadt az ég. Zuhogott rendesen egy jó fél órát, utána csendesedett, majd három körül el is állt. Eddigre a zöldbabgulyás is elkészült minden tartozékával. Úgy határoztunk elindulunk a közeli Torockó meglátogatására. A környék meghatározó hegyének, a Székelykő-nek megmászásához már késő volt, a túra legalább két óra és 550 méter szint van benne. Fél négy körül ültünk motorra. pár perc alatt felértünk a településre és letettük a motort a falu főterén lévő parkolóban. A település legnevezetesebb látnivalója az unitárius erődtemplom. Ezt ma nem lehetett meglátogatni, mert a lelkész távol volt. A település egyetlen emeletes háza, egy panel mellett, a polgármesteri hivatal és a múzeum kisé lehangoló épülete.
Az egész település hangulatát meghatározza a mögötte húzódó Székelykö vonulata. Ritka Erdélyben, és különösen ezen a magasságon, egy kopár hegyvonulat. A szomszédos hegyeket itt is erdő borítja.
346
A település jellegzetes házairól nevezetes. Valamikor a XIX. század második felében volt itt egy tűzvész, melyben minden faház leégett. A helyükre kőházakat építettek.
Az egymásra nagyon hasonlító házak jellegzetes hangulatot adnak a településnek. Az ablakkereteknek érdekes és változatos díszítése van. A házak alatt pince van, mely az utca felöl közelíthető meg. Ilyet Hollókőn láttunk. Ezekben több helyen ma étterem, büfé működik, melyekhez asztalokat tettek ki a pince elé. Egyikben mintha kápolnát láttunk volna.
Itt is számos ajándéktárgyakat kínáló üzlet van. Egyik eladójával elbeszélgettünk. Elmondta, hogy hogyan van megoldva a termékek nagyüzemi gyártása. Például a torockói mintázatú tányéroknak csak a festése
347
történik itt, készítésük minden más fázisa Korond-on folyik. A szőtt szőnyegek Farkaslaka-n készülnek, és így tovább. Ezért van az, hogy mindenhol ugyanazok a holmik kaphatóak, és az árak alapjában véve nevetségesen alacsonyak.
Bár a település lakossága, egy ismertető tábla szerint, 90 %-ban magyar ajkú unitárius, a főtér nagy részét elfoglalva a közelmúltban építhettek egy ortodox templomot, melyhez elég nagy kert is tartozik. Torockó nagyon kedves és érdekes település, de nagyjából ennyi figyelmet érdemelt. Felültünk a motorra és tovább mentünk a szomszédos Torockószentgyörgyre. Végig motorozva a településen, itt végképp nem láttunk semmi figyelemreméltót. A házak között néha elővillant a Torockói vár romja, de a párás levegőben, csak a sziluettje látszott. Ehhez fel lehetett volna sétálni, de már elég késő volt, és féltünk, hogy a délutáni eső miatt csúszós az út. A romok minket amúgy sem hoznak különösebben lázba. Visszafordultunk és pár perc alatt visszaértünk lakóautónkhoz. Később a vendégházba sokan jöttek, ezért gyorsan elmentünk zuhanyozni. Alkalmi kempingünkbe is érkeztek újabb vendégek. Mint megtudtuk, őket is félrevezette a szomszédos bungaló-park neve.
348
A keskeny völgyben a délutáni eső után nagyon párás este következett. Hűvösebb is van, mint azt az elmúlt hetekben megszoktuk. Azért a kocsi előtt készült a napló. Éjszakára több ablakot kell, becsukjunk. Holnap motorra szállunk és a Torda-i hasadékot és a sóbányát tervezzük felkeresni.
349
