Charny sur Meuse, augusztus 2, csütörtök, 85. nap

Charny sur Meuse, 2012. augusztus 2, csütörtök, 85. nap Ma nem siettük el a kelést, fél kilenc után kezdtem a reggelit készíteni. A napsütéses, már-már meleg időben a kocsi előtt reggeliztünk. Az összekészülés ugyanannyi feladatot adott, mint kempingben, így fél 11 kor, jó emlékekkel fordultunk ki a camper-port-ból. Felülbíráltuk Rózsi tervét és nem a közeli hídon mentünk át a Moselle túlpartjára. Nem vállaltuk be a terelést a keskeny utcákban. A kerülő ugyan volt vagy négy kilométer, de Pont a Mousson határában találtunk egy Aldi-t. Ugyan azzal a céllal tértünk be, hogy bevásárló listánkról pár tételt beszerzünk, végül abból semmi sem lett. Vettünk viszont olyan ételtartó dobozokat, melyek télen és nyáron egyaránt használatban vannak, és szinte fogyóeszköznek számítanak. Vettünk két paplant is, ugyan a gyerekeknek szántuk, de kiderült arra alkalmatlanok, viszont jó szolgálatot tehetnek a lakóautóban, olyan időszakban, mint a mostani, amikor a paplan már sok, a frottír lepedő viszont kevés. Ma éjjel ki is próbáljuk. A jó 60 kilométeres út eseménytelen volt Verdun-ig. Döntően mezőgazdasági területen jártunk, több elég rendezetlen településen vezetett át utunk. Verdun előtt betértünk az előre kijelölt Lidl-be, ahol teljesítettük a heti nagybevásárlást. Innen utunk a kempingbe vezetett. Ugyan reggel Zsóka talált tíz kilométernyire a településtől egy ígéretes camper-port-ot, úgy határoztunk előbb megnézzük a kempinget. A katalógusokból láttuk, hogy ez egy puccos hely medencével, csúszdával és hasonlókkal. A kempingben volt hely bőven, de amikor jeleztük, hogy villanyt nem kérünk, kijelöltek talán tíz lehetséges parcellát, melyek nagy része foglalt volt, és egyik sem elég nagy egy ekkora kocsinak. Már az első benyomások sem voltak jók, a recepciós fiúka is lekezelően bánt velünk. Villannyal 22.50-et, villany nélkül 18.10-et kértek. Úgy határoztunk, megyünk tovább a camper-port-ba. Negyed óra alatt odaértünk. Útközben láttunk egy két csillagos önkormányzati kempinget jelző táblát. A camper-port egy parasztudvarból kialakított fogadó udvarában van. Már gyanús volt, hogy egyetlen lakóautó sem állt bent. A szálloda kimondottan jól néz ki, de az udvar rendezetlen. Egy enyhén illuminált állapotban lévő kétes tisztaságú férfi fogadott és mondta, minden van. Mint kiderült a személyzeti WC-t és zuhanyozót lehetett volna használni, a villanycsatlakozás is kicsit kétes volt. Az árra azt mondta, adunk amannyit akarunk. Én nem szeretem ezt, ilyenkor mindig többet kell adni, mint a tényleges érték. Abban maradtunk, hogy jobb, mint a Verdun-i kemping, de nézzük meg az önkormányzatit is. Visszajöttünk, talán négy kilométert és egy továbbit tettünk meg a letérés után. Ez a falu határában egy kis tó körül, egy patak partján, hatalmas területen fekszik. Valaha talán a közösségi legelő lehetett. Három

364

vizesblokkja van, kicsit nagyon lehordottak, de már voltunk rosszabban is. A terület füves és mindenki tágasan van. A kitett tábla szerint 10 euró lesz éjszakánként, a recepciós öregúr szerint csak 9.50. Nem egy nagy szám a hely, de ezzel a tóval van egy különleges hangulata. Úgy határoztunk, maradunk, két napot jeleztünk előre. A tó mellett, három nagy jegenyefa alatt álltunk le. Ahogy belaktuk a táborhelyet, egyre inkább tetszik. Szétpakolás után a tegnapi naplót folytattam, Zsóka pedig a jó körülmények örömére egy sütéshez kezdte el készíteni a dolgokat. Hatkor kezdtük a sütést és nyolc óra is elmúlt, mire lezuhanyoztunk és elpakoltunk. Utána a kocsi előtt fejeztem be a tegnapi naplót, archiváltam le a 7. fejezetet és írtam meg a mai napot. Tíz óra is elmúlt, mire mindennel végeztem és talán egy kicsit még ücsöröghetünk. Szerencsére, előzetes félelmeinkkel ellentétben, eddig szúnyogok nem jelentkeztek, délután a legyek sűrűsége volt kicsit nagyobb, mint azt Franciaországban megszoktuk. Charny sur Meuse, 2012. augusztus 3, péntek, 86. nap Már este láttuk, hogy ez az éjszaka nem lesz olyan meleg. Ezért az új paplanok kipróbálását elnapoltuk. Jól tettük, mert 13 fok alá süllyedt a hőmérséklet hajnalban. Szép napsütésre ébredtünk, a tó nyugodt volt és a kemping hangulata jól kijött. Ezek a vízparti kempingek, legyen szó Velencéről, vagy a múlt napokban meglátogatott Pont a Mousson-i camper-port-ról, vagy erről a helyről, a napfényes, szélcsendes reggeleken a leghangulatosabbak. Fél kilenckor kezdtük a napot. Talán a szokásosnál is kényelmesebben reggeliztünk és kezdtünk el összekészülni, hogy motorral meglátogassuk Verdun-t. 11 után indultunk el. A kemping mögött átkeltünk a Meuse és egy csatorna hídján, majd a D964-es főúton értük el a belvárost. Már itt látszott, hogy utak vannak lezárva, mert ma hetivásár volt a városban. A motort végül a St.Sauveur templom mellett tettük le. Elindultunk a közeli hídon az Augustins csatorna túlpartjára, ahol a fedett vásárcsarnok és körülötte a piacosok voltak. Úgy reméltük, ez a város közepe. Hamar rájöttünk, hogy tévedtünk és elindultunk a táblák alapján a városháza felé. Egy másik hídon visszatértünk a Meuse déli partjára. Ezen a szakaszon van a

365

kikötő, számos hajó vesztegelt a rakpart mellett. Közülük több étteremként, vagy sétahajóként működik, de egyik másikban laknak. A többi a vizet járók éppen parkoló járművei.

A folyó északi partjára szép kilátás nyílt, jól látszott a színház épülete. A városházát végül megtaláltuk egy szűk utcában, de ez sem bizonyult a város közepének. Azért az udvaron szép palotát láthattunk. Közben visszakeveredtünk a motorhoz, és szomorúan állapítottuk meg, hogy a kempingben szerzett, elég gyenge és holland nyelvű térképünket a lakóautóban hagytuk.

Nem maradt más hátra, meg kellett keresni a turista irodát. Gondoltuk, az, ha már nincs a bejárt helyeken, biztos az ezer éves Notre Dame katedrális környékén lesz. Ehhez ismét le kellett keresztezni a folyót és felmászni egy elég meredek dombra. Megérte. Bár az irodát nem találtuk meg, egy nagyon szép templomot és kolostort, mellettük az egykori püspöki palotával, azt igen. A templom legnagyobb nevezetessége, az oltár feletti baldachin, sajnos nem volt élvezhető, teljesen beállványozták. Viszont a csodálatos színes

366

üvegablakok, melyből nagyon sok van mindenfelé, és az altemplom teljes pompájában tárult elénk.

A templom egyik érdekessége, hogy a főbejárat nem az oltárral szemben van. Ott egy mellékkápolna felette az orgonával található. E mellett van a két nagykapu. Az egyik oldalajtón lehet kijutni a folyó felöli oldalon lévő kerengőbe. Ezen kívül van a kolostor épülete, melyben ma is folyhat valamilyen egyházi munka, oda nem engedik be a látogatókat. A kolostor mellett ki lehet menni egy kilátóteraszra, ahonnan jó kilátás nyílik a Meuse két partján alattunk elterülő városra. A templommal és kolostorral egybeépült a XVIII. századból való korábbi püspöki palota. A XIX. században és az I. világháború során komoly károkat szenvedett. Ez ma a Világbéke Központnak ad otthont, benne kiállítások látogathatóak.

367

Bár Verdun majd minden nevezetességét már felkerestük, mégsem adtuk fel a turista iroda megtalálását. A katedrálistól tábla jelezte az irányt. Jó sokat kellett menni, több útbaigazító táblát is találtunk. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint hajdan az úttörő akadályversenyeken. Végül a XIV. század óta a város hivatalos bejáratánál, a Porte Chaussee-nél kötöttünk ki. Itt átkelve a folyón elmentünk a háborús emlékmű előtt és megérkeztünk az irodához.

Itt egy kicsit katonás stílusú leánykától megkaptam a már meglévő gyenge térkép angol változatát, egy részletesebb térképet, információkat a környékről, a nevezetesebb csatamezőkről, esetleges kirándulási lehetőségekről (az is csak egy séta az egykori csatamezőn). Itt Verdun-ben és a környéken minden az I. világháborús eseményekről szól. A térképek mutatják az egykori frontvonalakat, minden turisztikai brosúra valamilyen, a világháborús csatákkal összefüggő dolgot ajánl. Már tegnap idefelé autózva elhajtottunk két katonai temető mellett. Hatalmas területen hosszú sorokban egyforma keresztek, középen egy zászló, annak

368

függvényében, milyen katonák nyugszanak a területen. Minden nagyon szépen rendben tartva. Ilyen temető több tucatnyi van a környéken. Csak az itteni harcokban mintegy félmillióan vesztették életüket, durván felében franciák, felében németek. A németek számára kulcskérdés volt Verdun elfoglalása. Bár az északi oldalon eljutottak majdnem Párizsig, és délen is tovább, mint Verdun vonala, a várost nem sikerült elfoglalniuk. A Verdun-nél folyó csaták megállították a németek előrenyomulását. Kicsit olyan volt a szerepe, mint a II. világháborúban Sztálingrádé. A turista irodától a folyó keleti partján mentünk dél felé, hogy eljussunk a motorhoz és felkeressük Verdun fő nevezetességét, a földalatti citadellát. A túlparton láttuk a Győzelmi emlékművet. Előtte a folyóban hatalmas szökőkút van.

A motorhoz érve a jelzőtáblákat követve indultunk el a folyó keleti partján. Később derült csak ki, hogy azt a hidat, amelyen át kellett volna, hajtsunk építési munkák miatt lezárták. A másik, belvárosi híd a vásár miatt volt lezárva. Végül el kellett motorozzunk a háborús emlékműig, majd ott átkelve még északabbra tudtunk csak az egész hegyet megkerülve, talán tíz kilométeres kerülővel eljutni célunkig. Út közben érintettük a Porte Saint Paul-t, a XIX. századból való városkaput, mely az egyetlen, ami túlélte az I. világháborús bombázásokat. A földalatti citadella egy nagyon érdekes és különleges létesítmény. Még 1623-ban kezdték elépíteni francia uralom alatt. Verdun szerepe már akkor jelentős volt a közeli német veszélyeztetés miatt. Az elvesztett francia-porosz háború, 1871 után a vár frontvonali helyőrség lett, csak pár kilométerre a határtól. Ebben az időben ásták ki a földalatti folyosókat 16 méternyi szikla alá raktárak és barakkok céljára egy esetleges újabb konfliktusra számítva.

369

Magától értetődő volt, hogy az I. világháború kitörésekor a francia hadsereg logisztikai bázisa lett. Volt, hogy 150 ezer embernek nyújtott védelmet. Itt adták át a háború legintenzívebb időszakában a városnak a különböző külföldi országok adományozta kitüntetéseket, és választották ki a háború végeztével az ismeretlen katonát. Ma a földalatti folyosók egy viszonylag kis részében bemutatják az akkori életet a citadellában. Maga a bemutatás is nagyon érdekes. 9 személyes elektromos autókba ültetik a látogatókat, mindenki kap a választott nyelvnek megfelelő audioguid-ot. A kocsik teljesen automatikusak, a nyomokból ítélve milliméter pontosan vannak programozva. Francia szokásoknak megfelelően egy audio-vizuális show-nak lehetünk nézői. Az egyes járatokban vetített jelenetek, máshol életképek mutatják be a kiállítás mondandóját és mindenhez hanghatások szolgálnak háttérként. A túra végén megnézhetünk egy kisebb múzeumot és tiszteleghetünk az ismeretlen katona előtt. Kiérve a földalatti citadellából, felültünk a motorra és indultunk vissza a kempingbe. Most nem kellett az egész várost megkerülni, de azért ismét érintenünk kellett a fontosabb helyeket. Most a „Plaids” torony mellett is elmentünk, ahol egykoron a város malma állt. Elég nehezen keveredtünk ki a városból, de előtte még megálltunk egy Match-nál megvenni a holnap reggeli kenyeret. Miután rátaláltunk a helyes útra, hamar visszaértünk a lakóautóhoz. Távollétünk alatt egészen betelt a kemping. Sok állandó kijött, de hétvégézők is érkeztek szép számmal. Azonnal hozzákezdtem a nap leadminisztrálásához, a képek áttöltéséhez és megszerkesztéséhez, majd napló megírásához. Korán vacsoráztunk, ma nem sokat kellett a főzéssel foglalkozni. Zuhanyozást és mosogatást követően már hét óra után végeztünk mindennel. Szépen süt a nap és elég meleg is van. Szép este elé nézünk. Charny sur Meuse, 2012. augusztus 4, szombat, 87. nap Sokáig kint maradtunk römizni. Tíz óra után már kezdett levizesedni és hűvös is lett. Éjjel csak valamivel volt melegebb, mint előző nap.

370

Reggel kisé felhős, de esőt nem ígérő napra ébredtünk. A kelést nem siettük el, csak kilenc után kezdtük a napot. Elsőnek lefényképeztem a kempinget közepén a tóval.

Reggeli után összekészültünk egy kiránduláshoz. Célunk a környék egyetlen nevezetessége, az I. világháborús csatamezők meglátogatása. Motorunkkal 11-kor hagytuk el a kempinget. Megálltunk a közeli Bras sur Meuse pékségénél, hogy nyitvatartási idejét megtudjuk. A Verdun felé vezető útról kellett letérni, hogy pár kilométer múlva a dombok között elérjük a területet. Errefelé minden a csatára emlékeztet. Amerre néz az ember bunkermaradványok, emlékhelyek, katonasírok, lövészárkok maradványai. A csatamezőt nem rendezték közel száz éve, a hepe-hupás terület őrzi az egykori bombatölcséreket. Nem tudjuk, akkor milyen volt a növényzet, ma nagyrészt erdős, 2030 centis törzsű fák állnak mindenhol.

371

Első állomásunk az emlékmű volt. Ez ma, a mellette lévő hatalmas temetővel együtt, részben felújítás alatt áll. Közelében külön emlékműve van a környék felszabadításában jelentős szerepet kapott Észak-Afrikai Regimentnek. Innen elmotoroztunk a Fort de Doaumont-hoz. A franciák 1870-től, amikor elvesztették Elzászt és Lotaringia nagy részét, számoltak egy német invázióval. Ezért Verdun közelében az 1910-es évekre kiépítettek egy negyven erődből álló védelmi vonalat. Ennek legnagyobb létesítménye a Douaumont erőd. Ez a vonal az I. világháborúban alapjául szolgált a francia védelmi erőfeszítéseknek. Ezen létesítményekben biztosították a csapatok pihentetését és ellátását. Az ötszögletű sánc mögött egy téglalap alakú kétszintes földalatti létesítmény található. Egy része látogatható. Vannak vezetések is, de alapvetően audióguide-dal oldják meg a tájékoztatást. Legnagyobb meglepetésünkre, ha audio-guid csatorna nem is, de volt nyomtatott magyar nyelvű ismertető, és nem is rossz. Néhány korabeli vaságyon és egy lövegtornyon kívül semmilyen berendezési tárgy nincs a folyosókon. Azért látni az egyes funkciók nyomait. Az egész létesítmény erősen vizesedik, az alsó szinten egyik-másik helység mennyezetéről araszos vékony cseppkövek lógnak, és még a folyosók padlóján is kezdődő cseppkőnyomok láthatóak. A látogatás érdekes volt, de kicsit nyomasztó.

A belső rész bejárása után felmentünk a tetőre. Ez egy bombatölcsérekkel szabdalt terület, melyet minden felé ösvények kereszteznek és beton tömbökből kiemelkedő páncélozott megfigyelő nyílások és lövegtornyok 372

tarkítanak. A korábbi sánc is csak nyomokban fedezhető fel, a növényzet teljesen benőtte. Figyelmeztető táblák jelzik, hogy még ma is katonai terület és esetenként gyakorlatoznak erre. Még egy erőd, a Fort de Vaux meglátogatását terveztük. Visszaindultunk az emlékműhöz és onnan tovább a táblák útmutatását követve. Érintettük a környéken elpusztult tucatnyi település egyikét, Fleury-t. Kicsit morbid a helyzet, egy bombatölcsérekkel tarkított erdős terület előtt és mögött szabályos lakott területet jelzőtáblák vannak kihelyezve. A fák között kis kápolna, az út mellett emlékmű jelzi az egykori települést. Nem sokkal később az emlékmúzeumnál voltunk. Ez egy hatalmas parkoló közepén álló épület. Előtte a korból származó ágyúk és más hadi felszerelések. Nem mentünk be, eddigre már elegünk volt a sok nyomasztó élményből. Ezen okból a második erőd meglátogatását is lapoztuk. Nekünk kicsit tömény volt ez az egész. Bár nem vagyunk személyesen érintve a dologban, ez a nosztalgikus katasztrófaturizmus nem igazán a mi műfajunk. Sokan nem így gondolkodnak, franciák és külföldiek szép számmal járták a helyeket. Mi úgy éreztük, ha már erre járunk, mindenképpen meg kellett látogatni Verdunt. A múzeum parkolójából indultunk vissza a kempingbe. A pékségnél megálltunk beszerezni két reggelire a kenyeret. Két órára a kocsinál voltunk. Kicsit pihiztünk, foglalkoztunk a következő hetek programjával, megírtam a naplót és korán fogunk enni. Délutánra-estére szabad program a terv és lehet, hogy holnap is ez lesz. Csak hétfőn megyünk tovább, mert a következő helyen sokat tervezünk maradni, és nincs a közelben beszerzési lehetőség, mindennel fel kell, szerelkezzünk. Charny sur Meuse, 2012. augusztus 54, vasárnap, 88. nap Éjjel, ha nem is sokat, de esett. Azért reggel szép, de felhős időre ébredtünk. Nem siettük el a felkelést. Én ugyan már nyolc óra után kiültem a kocsi elé olvasni, Zsóka csak kilenc után ébredezett. Ekkor kezdtem el készíteni a reggelit. Mára nem volt programunk, pihenős, karbantartós napot tartottunk. Ami a legfontosabb, a 13. hét közepén, az olimpia félidejében végre bekapcsoltuk a magyar TV-t. Nem volt egyszerű, a tetőn lévő antennát egy fa takarása miatt nem lehetett használni, a kicsivel kísérleteztem, Nagyon nehezen állt össze. Ennek fő oka az volt, hogy a magyar transzpondert tavaly óta áthelyezték. Sok szenvedés után végül minden összeállt és nagy

373

örömmel nyugtáztuk, hogy az M1 is vehető. A négy közszolgálati csatornából hármon olimpiai közvetítés ment. Rendeztünk egy pakolást is, amiket vettünk az elmúlt napokban, vagy már nem lesz rá szükségünk, eltettük mélyre. Ezen kívül kábelkötőkkel megerősítettem a motor leesni szándékozó egyik műanyag karosszéria elemét. Az az igazság, hogy ezeket az elemeket mindenféle karmok és fülek rögzítik, és ezek az évek során letörtek, kikoptak és az elemek is deformálódtak. Már tavaly is kellett éljek ezzel a nagyon egyszerű és hatékony, de nem túl elegáns megoldással. Miután végeztem, felszereltük a motort. Közben még egy kisebb eső is bezavart. Mindezzel délután kettőig elment az idő. Utána olvastunk, de többnyire az olimpiai közvetítéseket néztük. Korán megmelegítettük a vacsorát és lezuhanyoztunk. Olyan felemás idő volt, hol sütött a nap, hol befelhősödött és hűvös lett. Holnap tovább megyünk, Chalons en Champagne a tervezett megálló, ahol egy CampingCheque-es kempingben hosszabb időt tervezünk tölteni. Chalons en Champagne, 2012. augusztus 6, hétfő, 89. nap Este hétkor hatalmas eső tört a kempingre, két órát tartott és megszakadt a műholdvétel. Éjjel már nem nagyon esett, de reggel azért még erősen felhős volt az ég. Nyolc órakor kezdtük a napot a műholdvevő összeszedésével. A reggelit nem vállaltuk a kocsi előtt, bent ettünk. Tíz órakor már útra készen mentünk a portára fizetni. Ma közel kilencven kilométer várt ránk. Eleinte Rózsival hadakoztunk, mert kis utakon akart vezetni minket. Azért, ha nehezen is, de megértette szándékunkat. Szinte egész úton mezőgazdasági területen autóztunk. Sok érdekeset nem láttunk, már Verdun-tól feltűnt, hogy egyre több ház érdekes vörös tégla díszítéssel épült. Ilyen volt Verdun-ban a békefenntartók laktanyája és a környező településeken sok lakóház és középület. Egyetlen érdekes épület, a közeli l’Epine temploma volt. El is határoztuk, hogy elmegyünk megnézni valamelyik nap. Körülbelül félúton tartottuk meg nagybevásárlásunkat. Nagyon sok mindent kellett vegyünk, hiszen akár tíz napot is maradunk ezen a helyen. Kaptunk olyan szárítókat, melyek eredendően fürdőkádra, vagy radiátorra valók, de a lakóautó ablakába is kitehetőek. Van még a lakókocsis időből két ilyen szárítónk, de mára nagyon lepusztultak. Ezek nagyon elegánsak, csak jóval kisebbek elődeiknél.

374

Rózsi minden gond nélkül elhozott a kempingbe. Egy órakor érkeztünk meg. Bár itt nagyon sok parcella volt üres, bejelentkezésünkkor, előzetes foglalásokra hivatkozva, csak egyetlen egyet ajánlottak fel. Szerencsére megfelelt. A parcella apró köves, a cövekeket nem is tudtuk rendesen beverni. A kemping rendezett, sokkal tisztább, mint ahol előzőleg voltunk, de hangulata a közelében sincs. Ez egy nagy kemping. Estére betelt, valószínűleg átmenőkkel. Sok a holland és az angol. Van ingyenes WIFI, és szerencsénkre a mi parcellánkon még vehető a recepción lévő bázisállomás jele. Hosszabb tartózkodásra készülve pakoltunk szét, állítottunk be TV vételt (most a tetőn lévő antennával), szereltünk le motort, rögzítettünk le előtetőt. Délután az Interneten jártam. Letöltöttem a bankot, két hónapra visszamenőleg a kivonatokat is, megnéztem a mail-eket és, ami a legfontosabb, az időjárást. A következő napokra esőt nem jelez, és csak 2025 fokot csúcsban. Ez kedvező a kirándulásokhoz. Zsóka közben főzött egy nagy fazék paprikás krumplit. Vacsora és zuhanyozás után megpróbáltam a Skype-ot. Sikerült Tamást elérnem, de a kicsik nem voltak otthon, Annamáriát is sikerült elérni. Még megpróbálunk más hívásokat is. Az otthoniak mondták, hogy szenvednek a melegtől, Tamásék múlt héten egyetlen felhőt sem láttak Toscana-ban, mi meg itt fázunk a 21 fokban és lessük az eget, mikor kezd esni. Chalons en Champagne, 2012. augusztus 7, kedd, 90. nap Éjjel hűvös volt és reggel borult időre ébredtünk. Fél kilenc körül keltünk és reggeli után elhatároztuk, hogy a következő egy hónapot tervezzük meg. Voltak elképzelések, ezeket jártuk körbe és próbáltuk Rózsi térképén megtervezni az utakat. Még nem egészen tiszta minden, de látszik, hogy - szeptember 7.-ére haza kell érjünk, - augusztus 19.-től Belgiumba megyünk, és onnan Düsseldorf-ba, - Düsseldorf után Luxemburgban töltünk pár napot a Petit Swiss-ben, - onnan három szakaszban térünk haza. Három óráig elvacakoltunk a katalógusok és térképek böngészésével, az adatok kihalászásával az adatbázisokból, és az egész összehozásával, sok alternatíva figyelembevételével. Még a napokban pontosítunk dolgokat, utána véglegesítjük az elképzeléseket. De ha minden úgy alakul, mint ezen az úton korábban, még sok változtatás lesz. Az időjárás kimondottan alkalmas volt ehhez a munkához. Végig borús volt és kimondottan hűvös. Városnézéshez talán alkalmas lett volna, de motorozni nem. És mindig figyelni kellett volna az eget…

375

Délután elkészítettük a tegnap vásárolt padlizsánt és salátát a vacsorához. Valószínűleg korán fogunk vacsorázni, és ha csak nem változik az idő, hamar be kell, húzódjunk a kocsiba. Chalons en Champagne, 2012. augusztus 8, szerda, 91. nap Éjjel mondhatni nagyon hideg volt, majdnem 10 fokig lement a hőmérséklet. Idén első alkalommal, hajnalban még a gyapjútakarót is elővettem. Fél kilenckor keltünk, kimentem a bagetért és elkészítettem a reggelit. Elfogyasztása után összekészültünk egy motoros városnézéshez. Tíz óra után indultunk az alig három kilométeres útra. A belváros felé haladva már láttunk pár ígéretes részletet. A motort a Notre Dame en Vaux templom mellett tettük le. Ezen a helyen már a IX. század óta áll egy kolostor. A mai épület a XII. és XV. század között épült. A hely fontos találkozópontja a Santiago de Compostella felé igyekvő zarándokoknak. Ennek a templomnak a megnézésével kezdtük sétánkat. Először a templom melletti kolostorkertbe tértünk be. Már itt lehetett tetten érni, hogy ez a templom elég rossz állapotban van kívülről. Bent viszont nagyon szép a gótikus belső és a színes

üvegablakok.

376

Utunkat átkelve egy csatornán a főtér, a Place du Marechal Foch felé folytattuk. Ezen a téren van a városháza kicsit monumentális, de hangulattalan épülete.

A sétálóutcán, a Rue de la Marne-n indultunk tovább. Chalons-ban ismét megjelentek a favázas épületek, de ezek nem olyan látványosak, mint az Elzászban látottak. Egy ilyenben van a turista információs iroda. Ugyanúgy nagy számban jelen vannak az idefelé vezető úton már látott téglaberakásos díszítésű épületek. Az irodában beszereztünk pár brosúrát és térképet, valamint egy vasúti menetrendet. Erre azért van szükség, mert lehet, hogy Reims-et vonattal keressük fel. Ennek eldöntéséhez még a pályaudvaron is körülnézünk. Az irodában megtudtuk, hogy a város egyik legfontosabb turistaprogramja, - egy körút hajóval a csatornákon, - csak délután kettőkor indul. Ekkor 11 óra volt, és nem vállaltuk, hogy addig a városban maradunk, ezért nem vettünk elővételben jegyet.

Utunk következő állomása a Saint Etienne katedrális volt. Előtte egy mellékutcában láttuk a régi postapalota tekintélyes épületét. Ezek után meglepő volt, hogy a katedrálissal szemben egy új, tiszta üveg postaépület áll. 377

A jelenlegi templom sokadik elődjét 1120-ban kezdték építeni. Egy utcai tabló szerint a századok során jó pár alakja volt. Egy időben két karcsú magas tornya volt, később csak egy, eleinte karcsú majd robosztusabb, ma nincs is igazán jellegzetes tornya. Maga az épület is sok átépítésen esett át. Mai alakját a XIX. században nyerte el. A két világháborút viszonylag jól átvészelte. 1980 óta egy nagy felújítási programot hajtottak végre, hivatalosan 2009-ben adták át újra, de még ma is láttunk felállványozott részeket.

Ez a templom is egy jellegzetes francia templom. Nagyon nagy a belmagasság és boltíves a mennyezet kialakítása. A sok szép színes üvegablak szinte természetes, a magunk részéről nem tudjuk megunni. Itt is sok a faragott fa burkolat és berendezési tárgy. Már sokadik alkalommal tűnt fel, hogy nem padok vannak, hanem széksorok. Ez kicsit rendezetlennek és szegényesnek hat. Egyedi érdekesség, hogy vagy húsz régi képcsöves TV készülék áll mindenfelé kommersz műanyag állványokon. Ezek groteszknek hatnak a művészi kialakítású ablakok és faburkolatok között.

378

A templom érdekessége az oltár feletti baldachin. Ez sokkal kisebb, mint amit Metzben láthattunk volna, ha nincs felállványozva. A templom előtt van a háborús emlékmű, mellette egy téglaberakásos épület a katedrálishoz tartozó iskolának ad otthont.

A főutca nyomvonalát követve elértük a Marne csatornáját. Egy körforgalom közepén római oszlopok maradványai láthatóak. A csatornán van itt egy zsilip, mely nagy forgalmat bonyolít le. Errefelé is sok a turistahajó. Láttunk egy teherhajót beállni a kamrába, alig fért be, pár centi maradt csak oldalt és elől-hátul.

379

Tovább sétálva elértük a Marne-t. Elnézve a medret teljesen érthető, hogy csatornát építettek mellette a hajóforgalom számára. Sok a zubogó és kisseb bukógát. Hajózásról szó sem lehet. Átkelve a folyót és a mellette haladó vasúti pályát átívelő hídon elértük az állomást. Ez a környék már nem sok érdekeset tartogat. A pályaudvar elég nagy, Chalon en Champagne nemcsak TGV állomás, de vasúti csomópont is. Begyűjtöttünk további menetrendeket és próbavásárlással az automatánál megtudtuk a jegyárakat Reims-be és Epernay-ba. Elég húzósak. Majd kiértékeljük a helyzetet és annak eredménye alapján határozzuk meg a két település felkeresésének módját. Visszatérve a zsilipig, letértünk a csatorna partjára. Itt van a turistakikötő. Szolgáltatásai hasonlóak a Pont a Musson-ban megtapasztaltakhoz, csak mintha az árak magasabbak lennének. Tovább sétálva betértünk a Grand Jard-ba, a város legnagyobb parkjába. Ez valaha árterület lehetett, érzékelhetően mélyebben fekszik, mint a környező utcák. A területet szabályos alakzatban elhelyezkedő töltéseken sétányok osztják fel. Az egyes szegmenseknek különböző funkciója van. Az egyik játszótér, a másikban focipálya van, a harmadikban csak fű és a helyiek kifekhetnek, vagy pick-nickezhetnek. Most, az olimpia idején, az egyik területen felállítottak egy nagy kivetítőt és ott lehet az eseményeket követni a napozóágyakról, vagy a fűben ülve. A park közepén egy szép, XVIII: század végéről származó kovácsoltvas zenepavilon áll.

A parkot a délkeleti sarkánál hagytuk el. Itt áll egy újabb csatorna partján a cirkusz. Az 1800-as évek legvégén épült a 2000 férőhelyes épület magánvállalkozásban, később a város kezébe került, Jelenleg a Francia Cirkuszművészeti Intézet működik benne és néha még tartanak előadásokat. Nemrég újították fel. Kicsit a spanyol városok arénáira emlékeztet.

380

A cirkusz környékén láttunk pár érdekes, modern, hangulatos lakóházat.

A cirkusztól az egykori városi kastély, ma a mi megyéinkéhez hasonló méretű és funkciójú kerület prefekturájának otthont adó palota felé vettük az irányt. Elsőnek egy csatorna felett a kerten keresztül pillantottuk meg. Később megkerülve az épületet a Rue Carnot felöli főbejáratot is megnéztük. Az utat itt sajnos építik, a gépek nem javítják a látványt. A palotát eredetileg Lotaringia Franciaországhoz csatolásakor a királyi helytartó székhelyének építették.

A környéken sok épület szolgálja a kerület közigazgatását. Ezek a kerületek, láttuk már máshol is, elég nagy adminisztrációval dolgozhatnak.

381

Ilyen az egykori Sainte Maria kolostor fenti képeken látható épületében működő „Conseil General”. A Rue Carnot-on értük el a diadalívet formázó Sainte Croix kaput. A tágas téren egy kastélyszerű épület áll. Rendeltetésére nem derült fény. Feltehetően szálloda lehetett valaha. Most körülötte nem fedeztük fel életnek semmilyen jelét.

A teret nyugati irányban hagytuk el. Egy kevésbé érdekes részen jártunk. Azért itt is megakadt a szemünk pár érdekes házon. A látszatra nem régi épületeken felfedezhetőek a hagyományos elemek. Előszeretettel alkalmazzák a téglaberakást díszítésnek, sőt néha még favázas részleteket is láttunk. A cirkusz közelébe érve északra fordultunk és a csatorna nyomvonalát követve eljutottunk az 1602-ből származó Chateau du Marche-hoz. Ez ebből az irányból emlékeztet a Loire melletti

382

vízparti kastélyokra. Másik, a Place de la Liberation felé néző homlokzata egyszerű városi házakra emlékeztet. A csatorna, - a Nau,- a Chateau-tól észak felé, egészen a turista irodáig egy hosszabb szakaszon be van fedve. Felette a Rue Lochet halad. Ezen van a tér szomszédságában egymással szemben a zsinagóga és az evangélikus templom.

A térről utunkat kelet felé folytattuk. Érintettük a Place de la Republique-t és megnéztük az öntöttvas elemekkel díszített vásárcsarnokot. Háromnegyed kettő lévén a csarnok már be volt zárva.

Mivel sikerült eltölteni az időt két óráig, úgy határoztunk megnézzük a csónakos túra lehetőségét. Visszatérve a turista irodához, kiderült, hogy az első járat betelt, további egy órát nem terveztünk várni, ezért elhatároztuk, hogy kihagyjuk. 383

Chalon en Champagne kellemes meglepetés volt. Nem vártunk semmit, útikönyvünk meg sem említi, -. viszont egy rendezett, pár figyelemre méltó dolgot felmutató, jó hangulatú várost ismerhettünk meg. Elindultunk a motorhoz. Közben betértünk a városháza közelében lévő bevásárlóközpontba. A történelmi környezetben, a foghíjak felhasználásával hatalmas egyszintes modern létesítményt építettek. A Simply szupermarketban vettünk pár dolgot, amit két napja nem kaptunk meg, és elsétáltunk a járgányhoz. Felülve a motorra indultunk a kempingbe. Közben letértünk egy nagy kereskedelmi zónába, ahol többek között egy Carefour is van. Be nem mentünk, csak a terepet derítettük fel. Ez valószínűleg az utolsó lehetőségünk, hogy bevásároljuk azokat a dolgokat, amiket haza akarunk vinni. A kempingbe visszaérve átöltöztünk és neki kezdtem a nap leadminisztrálásához és a képek megszerkesztéséhez. Később bekapcsoltuk a TV-t és mentek az olimpiai közvetítések. Este sütöttünk is egyet és hamar elment az idő. A napló csak jóval 11 óra utánra készült el. Chalons en Champagne, 2012. augusztus 9, csütörtök, 92. nap Éjjel több fokkal melegebb volt, mint az előzőn. A szokásos időben keltünk és kényelmesen megreggeliztünk. Utána az olimpiai közvetítéseket néztük. Valamivel elmúlt dél, amikor felhős időben elindultunk motorral a három napja látott templom meglátogatására. Előzetesen a térképen kinéztük az útvonalat. Egyszerű, el kell menni a diadalívhez, ott jobbra fordulni és kész. A gyakorlatban kicsit másként alakult a dolog. A belváros felé haladva láttunk egy errefelé gyakran előforduló, „minden irány” táblát és bízva egy rövidítésben, követtük. Sajnos, amikor újabb elágazások jöttek, a nekünk szükséges irányt soha sem jelezték, így vaktában követtünk irányokat. Az eredmény egy tíz kilométeres kerülő. Epine egy kis falú nem egész tíz kilométerre Chalons-tól. Egyetlen érdekessége az 1914 óta bazilika rangot viselő templom. Ez is fontos állomása a Szent Jakab zarándokútnak. 1200 körül állt már itt egy kápolna, ezt a templomot 1406-ban kezdték el építeni. Stílusa kicsit extravagáns. Két tornya, mint azt máshol is láthatjuk Franciaországban, nem egyforma. A főhajó mellett nincsenek mellékhajók, az oltárteret viszont körbeveszi egy folyosó, melyről hét viszonylag nagyméretű mellékkápolna is nyílik.

384

Mielőtt betértünk a templomba, körbenéztünk az előtte lévő téren. Egy szálloda egyemeletes épülete és a közösségi épület érdemelt figyelmet. Ez utóbbi jobb épületszárnyában az iskola, a baloldaliban a polgármesteri hivatal, középen pedig a közösségi célokat szolgáló helységek vannak.

A templom belseje csodálatos. Érdekesség, hogy a baloldali oldalajtó mellett a templomon belül egy vödrös kút áll. Az oltártér meglepően nagy. Mélységében kb. a tér felét foglalja el, csak a mögötte lévő oldalkápolnákkal sokkal nagyobbnak tűnik.

385

Ezt a templomot is nagyon sok szép kisebb és nagyobb színes üvegablak díszíti mindenhol. Ezek napsütésben érdekes megvilágítást kölcsönöznek a különböző tereknek. Nagyon szép a bejárat feletti csipkés rózsaablak, melyet szintén színes üvegbetétek tesznek még szebbé. Az első oltár előtt baloldalon áll egy Mária szobor. Ez egy XIV. századi alkotás másolata, ez lehet a templom fő ereklyéje, minden prospektus kiemeli. Nagyon tetszett, amit láttunk, érdemes volt motorozni érte harminc kilométert. Kilépve a templomból, körbejártuk azt. Az oltár felőli oldalról nézve néha teljesen formátlan alakzatot mutat.

Talán jó fél órát töltöttünk Epine-ben. Közben a felhők elkezdtek sűrűsödni, és jobbnak láttuk visszasietni a kempingbe. Alig másfél órát voltunk távol. Visszaérkezésünk után megint néztük az olimpiai közvetítéseket, de azért a nap leadminisztrálására és a napló megírására is szántunk időt. Most öt óra

386

körül jár az idő. Nemsokára megvacsorázunk, utána még pontosítjuk a további hetek programját. Azt eldöntöttük, hogy Reims-t és Epernay-t nem innen, hanem Epernay-ból látogatjuk meg. Valószínűleg hétfőn megyünk át. Chalons en Champagne, 2012. augusztus 10, péntek, 93. nap Éjjel megint kicsit hűvösebb volt. A felkelést nem siettük el, mára nem volt igazi programunk. Azért 11 után elindultunk, hogy megnézzük a város két bevásárlóközpontját azzal a céllal, hogy az ajándékba hazaviendő dolgokat, elsősorban a játékokat, megvegyük. A távolabbi, észak-nyugaton lévőnél kezdtük. Itt nem találtunk játékáruházat, csak az E’Leclerc-be tértünk be. Vettünk a kicsiknek nyakba akasztható kis táskákat, néhány kajafélét, - köztük két adag halat, - és apróságokat. A halak miatt vissza kellett jöjjünk a kempingbe, de azonnal indultunk a közelebbi bevásárlóközpontba. Itt először bementünk a Carrefour-ba. Itt ugyan kaptunk két játékot, de még nem az, amire gondoltunk. Viszont kaptunk kagylót, amit már régen kerestünk. Ez azt jelenti, hogy változik a mai menü. Bár körbemotoroztuk az egész területet, játékáruházat itt sem találtunk. Csak egy Aldi-t. Ide azért betértünk. Vettünk otthonra egy konyhai mérleget és némi nasikát, amiből már eléggé kifogytunk. Végül a mai bevásárló nap nem igazán sikerült. Holnap valószínűleg újból nekiszaladunk a városnak. A kagyló elkészítése és elfogyasztása után megint az olimpiát néztük. Közben lezuhanyoztunk és a napló is elkészült. Chalons en Champagne, 2012. augusztus 11, szombat, 94. nap Ma hasonló napunk volt, mint tegnap. Dél körül indultunk egy újabb bevásárlóközpontba, változatosság kedvéért észak-keletre. Itt sem találtunk játékboltot, csak egy Intermarche-t. Azért vettünk egy autópályát a kicsinek. Visszaúton betértünk egy Leader Price-ba és egy Lidl-be. Ez utóbbiba azzal a céllal, hogy a csak ma akciós kedvenc borunkból bespájzoljunk. Az ugyan már elfogyott, de azért vettünk pár dolgot, elsősorban már otthonra. Visszatértünk a kempingbe, hogy letegyük a vásárolt dolgokat. A recepciós kislánytól megkérdeztem, hogy hol találunk játékboltot. Elmondta, hogy a közeli bevásárlóközpontban, csak annak egy távolabbi, külön részén. Elindultunk becserkészni ezt az üzletet. Nem volt könnyű. Elsőre felkeveredtünk a dél felé menő autóútra. Erre tévedtünk rá két napja is. Nehéz

387

volt visszafordulni. A kereskedelmi zónát megtaláltuk, csak a játékáruházat nem. Elsőre bementünk egy játszóházba. Itt egy angolul nem beszélő kislány kézzel-lábbal megmutatta, hogy merre keressük. Meg is találtuk nemsokára. Jó egy órát bóklásztunk az üzletben. Az eredmény egy gitár a kicsinek, egy Märklin az Áronnak és egy fazekas készlet a Kicsilánynak. A kempingbe szállítása a három nagy doboznak külön bravúr volt. A múltkor vett nagy szatyorba alig fértek be, és Zsókának szép feladat volt a nagy szatyrot tartani, amíg motoroztunk. Szerencsére nem volt nagy a távolság és csaknem tévelygés nélkül visszataláltunk a kempingbe. Ekkor négy óra felé járt az idő. A délutánt egy nokedli előállításával töltöttük a még otthonról húrcibált marhapörkölthöz. Valószínűleg korán végzünk mindennel és a jó időt nézve remény van arra, hogy kellemes estét tudunk csinálni. Chalons en Champagne, 2012. augusztus 12, vasárnap, 95. nap Este sokáig kint maradtunk römizni. Éjjel kellemes idő volt és reggel is napsütésre ébredtünk. Nem siettük el a kelést, majdnem fél kilenc volt, amikor kimentem a bagetért. Reggeli után bekapcsoltuk a számítógépet és beszélnünk. Meggratuláltuk a kicsit, ma négy éves.

sikerült

mindenkivel

Utána Zsóka mosott pár darabot kézzel, majd kitakarított. Közben Rózsival tudattam a feladatokat egészen hazáig, megnéztem a leveleket és letöltöttem pár dolgot, köztük Áron Märklin-jének utasítását. Később felszereltem a motort és elpakoltam a friss szerzeményeket, már amelyik befért a ládákba, megtaláltam a végső helyét az új ablakszárítóknak. Zsóka ezalatt megfőzött egy adag milanói szószt és sütött palacsintát a vacsorához. Kimentem fizetni. Kellemes meglepetés volt, hogy csak öt csekket kértek a hét éjszakára. Egész nap ment a TV, ez az olimpia utolsó napja. Korán vacsoráztunk és nem sokkal hat óra után mindennel kész lettünk. Még összepakolunk pár dolgot, hogy reggel hamarabb tudjunk indulni. Epernay, 2012. augusztus 13, hétfő, 96. nap Zsóka este nagyon hamar elpilledt és már kilenc óra előtt lefeküdt. Én, még amíg láttam lámpa nélkül, kint olvastam, utána, úgy fél tíz körül, lefeküdtem, és az ágyban folytattam. Reggel nyolc óra előtt valamivel keltem, kimentem a kenyérért és elkészítettem a reggelit. Utána összepakoltunk és tíz óra előtt elhagytuk a kempinget. Miután átkeltünk a városon csendes mezőgazdasági területen vezetett utunk. Hiányoltuk a szőlőültetvényeket, mert elvégre Champagne megyében jártunk.

388

Epernay-hoz közeledve kicsit dombos lett a vidék, és megjelentek a hiányolt ültetvények. Beérve a városba azonnal elmentünk két neves pezsgőpince mellett. Átkeltünk a Marne-n, de csak azért, hogy a Lidl-ben bevásároljunk. Nem volt sok tétel a listánkon, hiszen hosszabb tartózkodásra készültünk Chalons en Champagne-ban és három nap múlva tovább megyünk. Azért beszereztünk egy rendesebb mennyiséget borból, ami talán hazáig is elég lehet, vettünk pár dolgot már otthonra és kaptunk a kicsiknek jobb fajta tollas ütőket. A szupermarketból egyenesen a kempingbe jöttünk. 11 óra után valamivel érkeztünk meg. Ez egy városi önkormányzati kemping, nem jobb és nem rosszabb az átlagnál. Mivel az első napokra villanyt nem kértünk, csak korlátozott választékban álltak rendelkezésünkre parcellák. Azért egy elég jót sikerült kifognunk. Tekintettel arra, hogy szerda ünnepnap lesz, csütörtök reggelig tervezünk maradni. Az időjárás előrejelzés szerint szerdán eső várható, azt, ha kell, itt fogjuk kibekkelni. Minden esetre úgy készülünk, hogy ma Epernay-t, holnap Reims-et megnézzük. Letáborozás után levettük a motort és összekészültünk egy motoros városnézéshez. Egy órakor indultunk. Első utunk a pályaudvarra vezetett. Kiderült, hogy az egyetlen értelmes időben induló vonat 9.51-kor megy, és ha élünk a Pont a Moussonban felfedezett nyugdíjas kedvezménnyel, csak 6.60 euróba kerül fejenként a retúrjegy. Innen a Place de la Republique-ra mentünk. Ez a város központi tere. Közepén egy II. világháborús emlékművel. Innen indul az Avenue de Champagne, az a főút, mely mellett a pezsgőpincészetek nagy része áll. Rögtön a tér mellett a Moet & Chandon, a pezsgőt feltaláló Dom Perignon nevét viselő márka készítője. Ezzel szemben áll a turista információs irodának helyet adó épület.

A turista iroda mögött egy park közepén áll a városháza épülete. Ez korábban egy pezsgő gyáros palotája volt. Hátsó homlokzata előtt egy háborús emlékmű áll. A parkot szépen gondozzák, benne szökőkutak, díszes pavilonok állnak.

389

Közintézményről lévén szó, be lehet menni az épületbe. Mi éltünk is a lehetőséggel és az előcsarnokba bementünk. Ezt egy szobor, mely korábban szökőkút is volt, teszi ünnepélyessé. Az egész épület központi részének a csarnok felett két emelet magasan lévő színes üveg tetőablak adja a fényt. Innen indul jobb oldalon a lépcsőház. A lépcsővel szemben az előcsarnokból nyíló, ma házasságkötő teremnek használt, korábban valószínűleg szalonként funkcionált helységbe, és a mellette lévő ma tanácsterem célját szolgáló korábbi bálterembe be is lehetett kukkantani.

390

A városházát elhagyva a Place Mendes France-ra értünk. Itt áll a színház és a Notre Dame templom.

Ide természetesen betértünk. Ez is egy hatalmas templom, jellegzetessége, hogy az oltár a főhajó közepén van és a padsorok, melyek az itteni szokásoknak megfelelően széksorok, mindkét irányból a templom közepe felé néznek. Van a főhajó végében is egy oltár, de ez olyan, mintha mellékkápolna lenne. Itt is vannak szép színes üvegablakok, de ezek sokkal kisebbek, mint a közeli napokban látottak. Van ugyan két mellékhajó, de mellékkápolna csak egy, a keresztelőkápolna. Ebben az egyszerű keresztelő kút mellett egy szépen faragott fa szekrényszerűség áll.

391

Elhagyva a templomot elkezdtünk kicsit találomra bóklászni a településen. Első figyelemreméltónak talált épület egy Lyceum volt a templom szomszédságában. Szemben vele egy reneszánsz kori épület áll. Kapuja kicsit kilóg a környező házak sorából.

Eljutottunk a Place Hugues Plomb-ra, mely a város egyik főtere. Közepén szökőkút áll. Egyik sarkában található a Portail St.Martin, mely az 1500-as években épült. A francia nyelvű leírásból nem tudtuk kihámozni, hogy egy lerombolt templom kapuja volt-e, vagy a városfal egyik kapuja. Valószínűleg az előbbi. Mögötte kis téren egy márvány szökőkút, mely nem működik és az

392

idei kertészeti kiállítás első három helyezett kompozíciója, már kissé hervadozó állapotban. A téren áll még egy palota, melyet ma igazságszolgáltatási célokra használnak és a posta épülete, melyet inkább palotának kellene nevezni. Mint jó két évtizedig gyakorló postai alkalmazott mindig elcsodálkozom ezeken a nagy és szép kivitelű épületeken.

A Rue St.Thibault-on folytattuk sétánkat. Ez a város egyik sétálóutcája, több elegáns üzletet láttunk. Erről nyílik a Place Bernard Stasi, amely nevét az ezredforduló előtt kisebb megszakítással harminc évig regnáló polgármesterről kapta. A tér egy teljesen modern, egységes képet mutató épületegyüttes. Tovább menve dél felé elértük a vásárcsarnok lapos épületét. Mellette egy Nouveu Art stílusú épület hívta fel magára a figyelmet. A tér sarkáról végignézve az Avenue Paul Chandonon a St.PierreSt.Paul templom épülete hívogatja a várost járó turistát. Becsülete-sen elkutyagoltunk odá-ig, de a templom nem mutatott semmi érdeke393

set sem. Mögötte térképünk egy parkot jelzett, de csak petanqu pályák és rendezetlen terület várt. Nem kis csalódással indultunk vissza a Place de la Republique felé, ahol motorunk várt. Alapjában véve érdektelen környéken jártunk, csak néha villant fel egy-egy szebb épület, kisebb palota. Motorunkra felülve az Avenue de Champagne-on indultunk el kelet felé. Ez az út nagyon érdekes. Jobb oldalon egymást érik a pezsgőpincészetek. Egyikmásik palotának is megfelelne, mások szerényebbek. Az út túloldalán viszont szebbnél szebb paloták állnak. Korábban a pezsgő gyárosok palotái lehettek, ma különböző intézményeknek adnak otthont. Epernay-ban talán kéttucatnyi pincészet van. Ezek közül néhány látogatható. A város alatt a mészkőbe 250 kilométernyi alagutat vájtak, melyekben érlelik, kezelik a pezsgőt. Mi elsőnek a város szélén álló Mercier pincészettel próbálkoztunk. Ők kezdték el a pincészetük bemutatását és mára egész show-t csináltak belőle audio-guide-val és hasonlókkal. Régi épület helyett egy ultramodern látogatóközpontban fogadják a vendégeket. A bejárat előtt régi pezsgőszállító kocsi áll, a fogadócsarnokban a híres nagy hordójuk, melyet valaha 24 ökör vontatott. Nagyon sokan voltak és az egész nem volt megnyerő és kifordultunk.

A közeli De Castellane-nál folytattuk. Emellett a gyár mellet, már amikor megérkeztünk délelőtt

eljöttünk. Hatvan méteres tornya és szép régi épülete már akkor felhívta magára a figyelmet.

394

Itt alig voltak. Megvettük a jegyet és jó fél órát kellett várjunk a csoport indulásáig. Addig a fogadótérben néztünk körül, - a sarokban érdekes zenegép állt, - majd a gyár múzeumát néztük meg és felmásztunk a toronyba. A múzeumban a pezsgőkészítés és a kapcsolódó területek, - szőlőpréselés, borkészítés, palackozás, hordókészítés, címkenyomtatás, stb. - tárgyait mutatják be nagyon színvonalasan.

A toronyba, - mely valaha a gyár víztornya volt és mára Epernay egyik jelképe lett, - egy keskeny

csigalépcső több mint kétszáz foka vezet fel. A felső ablakokból látni a gyár épületeit és az egész várost, a Marne-t.

395

Visszatérve a fogadóterembe lassan indult csoportunk. Ekkor derült ki, hogy mindössze mi ketten vártunk az angol nyelvű vezetésre. Egy nagyon helyes kislány, akiről a beszélgetés során kiderült, hogy belorusz, vezetett végig. A fél órás út nagyon kellemes volt. Ő mondta a mondókáját, de bármikor közbe lehetett kérdezni és az egész egy beszélgetés formájában zajlott. Már voltunk párszor hasonló helyzetben és mindig különös színt adott az élménynek az ilyen kiscsoportos látogatás. Végig vitt az egész gyártási folyamaton, többször bemutatta a régi, illetve hagyományos technológiát is. A gyár augusztusban szabadságolások és karbantartás miatt nem működik, - a pezsgők természetesen érlelődnek, - így a gépsorok álltak. Elmondta, hogy 8 millió palack van a pincékben és évente 2 milliót bocsájtanak ki, négy-ötödében hazai piacra. A legegyszerűbb pezsgő is legalább három évet tölt a járatokban. Nagyon érdekes volt a látogatás és ezzel a szinte személyre szóló vezetéssel különösen jó hangulata volt. A séta végén megkínáltak egy-egy pohárral a legegyszerűbb, egyébként palackonként közel húsz euróba kerülő pezsgőjükkel. Nagyon örültünk, hogy végül ezt a pincészetet választottuk. Ha már erre jártunk egy ilyen látogatást mindenképpen be kellett állítani a programba. Ahogy kijöttünk a pincészetből, ültünk a motorra és jöttünk vissza a kempingbe. Öt órára értünk a lakóautóhoz. Gyorsan lezuhanyoztunk és megettük hideg vacsoránkat. Utána Zsóka összekészült a holnapi kiránduláshoz, én pedig neki kezdtem a napló pötyögésének. Késő este lett mire végeztünk. Holnap korán lesz kelés, mert kilenc után nem sokkal indulnunk kell a pályaudvarra. Epernay, 2012. augusztus 14, kedd, 97. nap Reggel korán keltünk. Ez fél nyolc előtti időpontot jelentett. Kint még nagyon hűvös volt és minden le volt vizesedve. De nemcsak ezért ettünk bent, hanem az időtakarékosság miatt is. 9.51-kor indult a vonatunk és előtte még jegyet is kellett, vegyünk. 9 után valamivel indultunk a kempingből.

396

A pályaudvaron nem vacakoltunk a jegy automatával, hanem a pénztárnál vettük meg a jegyet. Itt ért a csalódás: kiderült, hogy ahhoz a 3.30 eurós jegyhez, melyet tegnap kinéztünk magunknak valamilyen spéci kártya kell. Nekünk 4.90-be került egy út fejenként. Még a jegyvásárlás után is maradt jó 20 percünk a vonat indulásáig. Egy nagyon kulturált három kocsiból álló csuklós motorvonaton utaztunk. Megérkezésünk után le is fényképeztem a szerelvényt a TGV társaságában. Fél 11 előtt már kint voltunk a pályaudvar előtt és indultunk a közeli turista információs irodába. Itt felvettük a nélkülözhetetlen térképeket és brosúrákat és indultunk Reims fő nevezetessége, a katedrális felé. A sétálóutcán mentünk. Ez most ébredezett, sok áruszállító teherautóból töltötték fel a kávéházak és éttermek raktárait. Nem igazán lehetett élvezni az utca hangulatát. Azért két kereszteződésben lévő szökőkutat meg tudtuk nézni.

A katedrális felé haladva láttuk Reims különleges villamosát. Első ránézésre egy normál villamos, a nyomtávja talán kicsit szélesebb is, mint a nálunk használatos. Viszont nincs áramszedője. Helyette középen van egy áramvezető sin. Ez önmagában még nem lenne különleges, ehhez hasonló megoldást használnak a metróknál, csak ott ez a sin el van különítve a közönségtől. Itt viszont a nyílt utcán mindenki szabadon hozzáférhet, gyalogosok járnak rajta, kocsik keresztezik. Ezt valószínűleg úgy érik el, hogy a szerelvény magának kapcsolja be a táplálást. Ehhez 8-10 méterenként szigetelt sin darabok vannak az

397

áramvezető szálban. Ezzel elérhető, hogy mindig csak a szerelvény alatti pályaszakasz legyen feszültség alatt. A katedrálishoz közeledve elmentünk a színház és az igazságügyi palota mellett.

A Reims-i katedrális fontos szerepet játszott a francia történelemben. 816 és 1825 között 34 királyt koronáztak itt. A templom maga nagyon impozáns, de nekünk kevésbé tetszett, mint pár, az elmúlt hetekben meglátogatott társa.

398

A templom története során többször leégett. Mind a két világháborúban súlyos károkat szenvedett. Van néhány érdekessége. Ilyen a baloldali kereszthajóban elhelyezett világóra és a sokféle ablak.

Az oltár mögötti kápolnához Marc Chagall tervei alapján készültek az ablakok. A mellette lévő kápolnákban egy kortárs német művész alkotásai vannak. Sok az eredeti, bibliai képe-ket feldolgozó üveg, de vannak pusztán geometrikus mintázatúak is. Megint más részeken fekete-fehér kompozíciók vannak az ablaknyílásokban. Az egyik mellékkápolna előtt gyertyát gyújtottunk, ebben az időszakban sok szerettünkre van okunk emlékezni. Elhagyva a katedrálist, a mellette álló Tau palotát kerestük fel. Korábban ez volt a Reims-i érsek palotája és itt szállásolták el a koronázásra érkező királyt

399

és más fontos résztvevőket. A palotában ma múzeum működik, anyagára nem voltunk kíváncsiak. Az épület maga meglepően jelentéktelen, előcsarnokába belépve sem mutat semmi érdekeset. Azért a palota udvaráról vetettünk még egy pillantást a katedrálisra, majd felkerestük a központi turista információs irodát. Ez a katedrális mellett egy nagyon régi és az első födémig lerombolt épületben van egy szuterénszerű részen. Nagyon hangulatosra csinálták meg. Itt tulajdonképpen azt akartuk megtudni, hogy lehetséges következő célpontunk, Charleville-Mezieres megérdemli-e a látogatást. A kapott anyagok meggyőztek.

Elsétálva a katedrális előtt, sarkánál látnunk kellett minden homokkő épület nagy gondját, az eróziót. Hiába újítják fel az egyik részt, mindig van olyan terület, ahol jelentős pusztulás figyelhető meg. Ezért azután olyan a helyzet, mint a pesti országháznál: valamelyik részük mindig fel van állványozva, és ennek ellenére soha sem tökéletesek.

Úgy határoztunk, hogy megnézzük a város harmadik világörökségi listán lévő épületét, a St. Remy bazilikát is. Ez jó másfél kilométernyire van délre a katedrálistól. Útba ejtettük a könyvtár épületét, mely a közelben van. Innen jó kilátás nyílt a katedrális hátsó részére és a Tau palota vele egybeépült, a bankett teremnek otthont adó szárnyára.

400

Utunk elég érdektelen, mondhatni lehangoló részen vezetett. Voltak ugyan felvillanások, például az egyetem épületei, de még ezek is elég lepusztult állapotban vannak. Egyik-másik kapualjba, vagy sikátorba benézve szinte féltünk. Az utcák piszkosak és elég rosszarcú alakokat lehetett látni mindenfelé. Csak az egyik kis térre bepillantva láttunk pár szép palotát és egy szobrot, de beazonosítani nem tudtuk. Elmentünk a város római kori kapujának maradványa mellett, mely ma csak egy kőfaragvány egy semmitmondó és kortalan épület oldalán.

Elhaladtunk a St.Maurice templom mellett is. Nem volt nyitva, de homlokzatán látszott, hogy nem lehet valami jó állapotban, láttunk a homlokzaton kitörött és ideiglenesen bedeszkázott színes üvegablakokat és a homokkő eróziója is mindenfelé tetten érhető. Az előtte lévő kis téren áll az egykori jezsuita kollégium. Eddig ez egy múzeumnak adott otthont, a kitett tábla szerint végleg bezárt. Bepillantva az udvarba lehangoló kép fogadott. A téren éppen pakoltak egy élelmiszerpiac árusai, az egész környék olyan álmos, lepusztult hangulatot árasztott, amihez Franciaországban nem vagyunk hozzászokva Az egész városrész inkább Dél-Olaszországot idézi.

401

Elérve a St.Remy bazilikához, meg kellett állapítsuk, hogy a kolostor és a benne lévő múzeum csak kettőkor nyit. Ekkor fél egy körül járt az idő. A bazilika maga a főhomlokzat felöl a környék álmos hangulatát mutatta, nem javított az összbenyomáson, hogy a homlokzat három nagy színes üvegablakát fólia takarta. Körbesétálva már-már azt hittük, hogy hiába gyalogoltunk olyan sokat. Csak a kereszthajó végén lévő ajtót találtuk nyitva. A templom maga nagyon kellemes meglepetés volt, sokkal jobban tetszett, mint a katedrális. Ez lehet, hogy azért is van, mert a holnapi koncertre éppen próbáltak és szólt az orgona, melyet három fanfáros egészített ki.

A templomból kijőve leültünk pár percre a parkban egy padra, hogy elfogyasszuk a magunkkal hozott almát. Megnéztük a menetrendet. Két lehetőségünk volt. Vagy 14.03-kor, vagy 15.53 indul vonat. Előbbit még sietve elérhetjük, utóbbihoz még jó két órát kell, bóklásszunk. Ugyan volt még egy hely, Eisenhower tábornok II. világháborús főhadiszállása, ahol aláírták az európai fegyverletételt, amit megnézhettünk, de az egész nap mindenfelé látható felhők kezdtek besűrűsödni és esőt ígérni, Úgy gondoltuk, ne kockáztassuk a megázást a motoron és elindultunk a pályaudvar felé. Visszafelé a Boulevard-on jöttünk, remélve, hogy az nem olyan ingerszegény. Láttuk a Taittinger pezsgő pincészetet és bekukkantottunk az udvarra. Semmilyen élet jelét sem tapasztaltuk, éppen déli szünetet tartottak.

402

A Boulevard ugyanolyan semmitmondó volt, mint az egész környék. Közeledve a belvároshoz betértünk a katedrális felé. Lekereszteztük a Place Royale-t és érintettük a Place du Forumot. Ez egy hangulatos tér, sok kávéház, étterem asztalai kint vannak. A tér végében a Musee le Vergeur érdekes épülete áll. Nem tudtunk jobban körülnézni, sürgetett az idő.

Innen a városháza terén közelítettük meg a pályaudvart.

keresztülvágva

Reims alapjában véve egy csalódás volt. A katedrális, a Tau palota és különösen a St.Remy bazilika szép, de nem több, mint amit más helyeken is lehet látni. A város maga viszont kimondottan rossz benyomást keltett. Lehet, hogy nem jó helyeken jártunk, vagy már nagyon telítődtünk ezekkel a városokkal, de nem sikerült felfedeznünk számos olyan dolgot, ami egy 200 ezres nagyvárostól elvárható. Pár perccel a vonat indulása előtt érkeztünk a pályaudvarra. Szerencsére jegyvásárlással nem kellett foglalkozni és vonatunk az első vágányról indult, így aluljárózás sem várt ránk. Ez a szerelvény egyetlen kocsiból állt és nem is állt meg sehol. Elég sokan voltak rajta és az ülőhelyeket elfoglalók általában

403

táskáikkal a szomszédos helyeket is elfoglalták. Mi a peronon találtunk két egymás melletti lehajtható ülést. Jó húsz perc volt az út. Kiérve Epernay-ban a pályaudvarról enyhe szemerkélés kezdődött. Felültünk a motorra és indultunk a kempingbe. Ugyan kenyérvásárlás is szerepelt a feladatok között, de nem láttunk pékséget, vagy szupermarketet az út mellett. Nem akartuk a megázást kockáztatni pékség keresésével, ezért dolgunk végezetlenül jöttünk vissza. Mire leállunk a lakóautó mellett, egy nem túl erős zápor kezdődött. Ezt már az előtető alatt vészeltük át. Később, még mindig csepegő esőben kimotoroztam kenyérért. Elég sokat keresgéltem pékséget, végül a belvárosban találtam, és nagyobb távolságot tettem meg, mint ami a pályaudvarig és vissza. Egy gyors és korai zuhanyozás után Zsóka kifőzött egy adag spagettit a már kész szószhoz. Koraeste még neki kezdtem a napló megírásának, de csak a feléig jutottam, nem volt ihletem és inkább abbahagytam. Helyette kiültünk a kocsi elé römizni és a pezsgő városában elszopogattuk, nem kis késéssel, a júliusi pezsgőnket. Epernay, 2012. augusztus 15, szerda, 98. nap Reggel fél nyolckor felkeltem, hogy a naplót befejezzem. Éppen a végére jártam, amikor Zsóka elkezdett ébredezni. Miután felolvastam neki a művet, elkezdtem készíteni a reggelit. Nem siettük el a dolgot, mert nem igazán volt programunk mára és az idő is kicsit bizonytalan volt. Ezért először megnéztem, hogy a tolató kamera nem gyógyult-e meg és kicsit a légrugónak is utána néztem. Újabban nem tetszik a kocsi állása, mintha a légrugó nem dolgozna. Előbbi továbbra sem mutat életjelet, utóbbinál viszont mindent rendben találtam, csak a kiemelése látszik kisebbnek, mint korábban. Erre oda kell figyelni, és ha kell, tenni valamit. Utána olvasgattunk egy kicsit, én a jó két hete szerzett kempinges katalógust kezdtem tanulmányozni. Nagyon értékes darab, kár, hogy francia nyelvű. Érdekesnek látszó kis írások vannak minden technikai megoldás mellett. Fél kettő körül elkezdtünk összekészülni egy kisebb motoros túrához a környéken. Az idő ugyan nem javult, de úgy gondoltuk, bátraké a szerencse. A célpont Hautviller, a Marne túloldalán, a dombon lévő település, mely kolostoráról nevezetes, ahol Pierre Perignon atya, aki a kolostor pincészetéért volt felelős, az 1700-as években kialakította a mai pezsgőkészítés technológiájának alapjait. Ilyen formán a pezsgő szülőfalujának tekinthető. A kemping mellett elvezető úton jó két kilométerre elértük Cumieres-t, aki maga is neves pezsgőfalú. Innen szőlőültetvények között meredek út vezet Hautvillers-be. Minden parcellán kilométerkövekre emlékeztető köveken tüntetik fel, hogy melyik pezsgőmárka számára termelik. Kis motorunk elég nehezen küzdötte fel magát a dombra.

404

Már Hautvillers határában egy kilátóhelyet találtunk. Innen jól látszott a Marne és Epernay.

Tovább motorozva beértünk a faluba. Az jól látszik, hogy gazdag településen járunk, a házak szépen rendben tartottak. Motorunkat a turista információs irodánál tettük le. Elkértük térképünket és indultunk a kolostor felé. Útközben elmentünk a polgármesteri hivatal előtt.

Itt minden a pezsgőről szól. Számos kis pincészet cégtáblájával találkozhatunk.

A városka házain mintegy 140 vasból készült cégér lóg a legkülönbözőbb szakmák művelőit hirdetve. Az ötletes utcanév táblákat is megcsodáltuk.

405

A kolostor nem volt nyitva. Megpróbáltunk több irányból is bejáratot keresni, sikertelenül. Mint később megtudtuk, soha sem lehetett látogatni. A Moet & Chandon pezsgőgyár tulajdona és ma is pezsgőt készítenek itt, gondolom Dom Perignon márkájukat. Még az utca túloldalán lévő, a kolostor nevét viselő étterem is zárva volt nyári szabadság miatt. A templomba viszont be lehet menni. Itt nyugszik az oltár előtt egy korábbi apát társaságában Dom Perignon. A templom nagyon szép. Itt nincsenek különleges színes üvegablakok, viszont minden faragott fából készült, az oltár melletti burkolatok, a szószék, a kórus padjai, az orgona körüli díszítések. És mind eredetinek látszik. Kívülről is megpróbáltam lefényképezni a templomot, de sehonnan sincs olyan rálátás, hogy fel lehetne venni. Egyébként teljesen egyszerű, sima vonalakat mutató épület egy nagyon kicsi toronnyal.

406

A templomot elhagyva sétáltunk kicsit a településen. A sok pezsgőpincészet mellett láttunk számos szép házat. Errefelé szinte kizárólagos a téglaberakással díszített épület. A városka egyébként elég álmos volt, ezen az ünnepi koradélutánon alig néhány turista rótta az utcákat. egyedül a kávéház környékén volt nyoma némi életnek.

Visszatérve motorunkhoz elmentünk a település másik oldalán lévő kilátóponthoz. Nagyon meredek utcákon kapaszkodtunk felfelé, motorunk küzdött is eleget. Itt meglepően sokan voltak, három-négy kocsi is állt a kis parkolóban. Ez a kilátó még szebben van kialakítva, viszont a panoráma nem olyan szép, mint a másik helyről. Felültünk motorunkra és ugyanazon az úton jöttünk vissza a kempingbe. Most a lejtőn voltak gondjaink a sok fékezéssel. Fél négyre értünk a lakóautóhoz. Éppen idejében. Mire fizettem a recepción, átöltöztünk és a motort felszereltük, elkezdett esni. Nem túlzottan erősen, de eléggé ahhoz, hogy motoron, vagy városnézés közben jól elázhattunk volna. Megint korán megfőztük és elfogyasztottuk a vacsorát, és hét órára mindennel, beleértve a naplót is, kész lettünk. Közben a szél is fel-feléledt, de kellemes meleg van. Azért az előtető alatt reméljük, kint tudunk maradni sokáig. Charleville-Mezieres, 2012. augusztus 16, csütörtök, 99. nap Éjjel 14 fokig lement a hőmérséklet és még nyolc órakor, amikor keltünk, sem érte el a 16 fokot. A hűvös reggel ellenére kint reggeliztünk. Kényelmes összekészülés után pont tíz órakor hagytuk el a kempinget.

407

Reims felé indultunk. Még mielőtt elhagytuk Epernay-t egy Leclerc árúház kútjánál 41 nap után megtankoltunk. Sajnos literenként 8 centtel drágábban, mint a Rajna völgyében legutóbb. Reims-t a belső gyűrűjén kerültük el és jutottunk el az A34-es autóútra. A mai 110 kilométer nagyobb részét ezen tettük meg. Szinte végig nyugodt mezőgazdasági területen vezetett utunk. Eleinte a szőlőültetvények domináltak, később szántók. Csak az utolsó 20 kilométeren jelentek meg kisebb dombok, az Ardennek előhegyei. Az autóutat elhagyva szinte azonnal Rózsi leirányított egy lakótelepre, ahol a kijelölt Lidl-nek kellett volna lennie. Az áruház területén vadonatúj lakóház állt, még be sem fejezték. Nem volt mit tenni, mentünk tovább és nemsokára bejutottunk Charleville-Mezeires belvárosába. Bár a forgalom miatt túlzottan nem figyelhettünk a környezetre, már ekkor látszott, hogy érdemes volt ezt a várost is felvenni a programba. A kemping a város északi részén, a Meuse partján van egy kisebb hegy lábánál. Nagyon szép hely, a parcellák kimondottan nagyok, és a fű állapota, még így szezon vége felé is, kifogástalan. Egy régebbi kisebb vizesblokk mellett két tágas vadonat új is van. A WIFI ingyenes, de csak a recepció környékén van térerő. Mindezért villannyal kicsit többet, mint 19.50 eurót kérnek. Úgy határoztunk egy éjszakára maradunk és még ma délután meglátogatjuk a várost. Közben stratégiát dolgoztunk ki az elmaradt bevásárlás pótlására. Az eredmény: ma csak kenyeret veszünk a reggelihez, a többi dologra nincs feltétlen szükségünk, és holnap tartjuk meg a nagybevásárlást, de úgy, hogy akár Düsseldorf utánig legyen mindenünk. Mire letáboroztunk és átvedlettünk turistába fél kettő lett. Mivel a kemping mellett egy gyaloghíd vezet át a Meuse-n, nem volt értelme levenni a motort, sőt még a bicikliket sem elővenni. A gyaloghídról rá lehet látni a kempingre és ezen a partszakaszon vesztegelnek a folyót járó turistahajók is.

408

A híd túloldala már szinte a belváros. Charleville-Mezieres tulajdonképpen két település. A Meuse itt egy kettős S kanyart tesz. Az északi ívben van a kemping, a középsőben Charleville, a déliben Mezieres. Előbbi 400 éves, utóbbi jóval régebbre vezeti vissza történelmét. Az egészet, mint a $ jel függőleges vonala keresztezi le a gyalogos híd, majd ennek folytatásában egy főút. Mi ezen mentünk végig. Átérve Charleville-be a régi, XVII. századból való malom mellett mentünk el. Ez ma múzeum, a város leghíresebb szülöttének, Arthur Rimbaud költőnek állít emléket. Közelében a rakparton áll az a ház, ahol a költő édesanyjával élt. Ebben is audiovizuális eszközökkel mutatják be a költő utazásait. Az épület előtt a rakparton rozsdamentes acélból székek állnak, ülőfelületükön egy-egy idézet Rimbaud-tól és róla valaki mástól.

A függőhíd folytatásában a Rue du Moulin-en értük el a főteret, a Place Ducale-t. Ez egy érdekes és hangulatos téglalap alakú tér. Három oldalról első ránézésre egyforma téglaberakásos sárga lábas házak szegélyezik. Csak jobban megnézve derül ki, hogy mindegyik valamennyit különbözik a többitől. Sajnos többön látszik az idő múlása, bár egy éppen fel van állványozva. A nyugati oldalon egy tornyos épület zárja le a teret. Korábban valószínűleg a városháza lehetett, de az most Mezieres-ben van. A tér közepén szökőkút áll, mindenfelé az éttermek és kávéházak asztalai állnak napernyők alatt. Sokan ücsörögnek a csak úgy kint lévő székeken és padokon. A kicsiknek egy körhinta jár a kedvében.

409

A Rue Republique- mentünk tovább déli irányban. Benéztünk pár hangulatos

mellékutcába, sőt tettünk egy kitérőt a Place Churchillre, ahol a Nemzetközi Marionett Intézet

410

épülete áll. Itt van egy 10 méter magas bábú, mely óránként ad elő valamilyen show-t. Mi nem megfelelő időben jártunk itt. Az Intézet mellett múzeum is működik, de a déli órán be volt zárva. Az udvarról azért lehetett egy pillantást vetni a Place Ducale egyik épületének hátsó oldalára. Elértünk egy nagyobb útkeresztezéshez, ahol pár figyelemreméltó palota társaságában a városalapító Charles de Gonzague szobra áll.

A Cours A.Briand-on mentünk a két városrészt elválasztó vasútvonal felé. Itt inkább emeletes sorházakat láttunk, többségük valószínűleg a XIX. század végéről származik. Azért néhány szép villaház is megbújik az utat szegélyező fák mögött. A vasúti aluljárót elhagyva átkeltünk a Meuse hídján. A nyugodt folyópart fölé magasodik a Mezieres-i bazilika. Ezt a hidat is, mint a város többi hídját az EU országok zászlói díszítik. Köztük megtaláltuk a magyar zászlót is.

411

Tovább menve értük el a városrész főterét, a Place de l’Hotel de Ville-t. Ennek keleti oldalát a városháza épülete foglalja el. Vele szemben egy hasonló méretű palota áll.

A térről nyugat felé indultunk, hogy felkeressük az egykor királyi menyegzőnek is helyt adó, a XVI. század elejétől csaknem száz évig épült Notre-Dame d’Esperance bazilikát. A gótikus stílusú templomot többször, köztük mindkét világháborúban komoly károk érték. Bár az épületet eredeti tervek szerint állították helyre, színes üvegablakait, szám szerint 66-ot, több mint 1000 négyzetméternyit, egy kortárs művész, Rene Dürrbach alkotta újra 1954-79 között absztrakt stílusban.

412

Amit itt láttunk az egy másik megközelítése a háborús károk megszüntetésének, mint amit Reims-ben alkalmaztak. Ott az ablakok teljesen eklektikus képet mutatnak az eredetiektől Chagall művéig. Itt egy teljesen egységes, bár kicsit meghökkentő az eredmény. A templomnak érdekes hangulata van, melyet nemcsak a régi épület és a modern ablakok összhatása okoz, hanem az is, hogy nagyon emberközpontúan van berendezve. A kicsiknek külön sarok van egy oldalbenyílóban, beszélgetésekre alkalmas helyek vannak kialakítva. Ugyanakkor a berendezés teljesen egyszerű. A templomot elhagyva kisétáltunk a XIII. századból való közeli várfalakhoz. Két nagy saroktorony élte túl a századok viharait. Előttük a várárokban ma is van víz. A várfalaktól a déli oldalon indultunk vissza a városházához. Elmentünk az I. világháborús emlékmű mellett és városháza oldala mellett egy csatorna vonalát követtük.

413

Ezen láttunk egy régi, de látszatra ma is működő erőművet.

Itt működik az Ardennek megye prefektúrája egy szép palotában

A prefektúra előtt elhaladva kiértünk a Meusen átívelő hídhoz. Azon átmenve elindultunk vissza a kempingbe. Megállapítottuk, hogy ezt az utat bármelyik nagyváros nyugodtan bevállalhatná. Ugyanazt az utat követtük, mint idefelé. Közben elmúlt délután három óra és a Place Ducale és a sétálóutca benépesedett. A gyalogos híd előtt egy pékségnél megvettük a reggeli kenyeret és rövidesen a lakóautónál voltunk.

414

Charleville-Mezieres-t útikönyvünk meg sem említi. Nem is igazán tudjuk, miért is került képbe, amikor az útitervet készítettük. Nagyon örülünk, hogy idetévedtünk. Ez is egyike azoknak a helyeknek, melyekre véletlenül keveredünk el és végül kellemes emlékeket hagynak maguk után. Szerencsére minden évben van pár ilyen. A kempingbe érve korábbi elhatározásunknak megfelelően elindítottunk egy adag mosást. Itt kedvezőek a körülmények, van szárítógép, olcsó a géphasználat (2+2 euró egy menet), ki lehet húzni kötelet és az idő is megfelelő. Amíg a gépek dolgoztak, Zsóka élve a villany adta lehetőséggel megfőzte az utolsó lencselevest holnapholnaputánra. Én közben leadminisztráltam a napot és megszerkesztettem a képeket. Később kimentem Internetezni. Letöltöttem a bankokat (az elmúlt napok elég zűrösek voltak e-tekintetben), megnéztem a maileket és az időjárást, és megrendeltem a telefon, TV és Internet visszakapcsolását 7.-ére. Ez visszavonhatatlanul jelzi, hogy közeleg idei utunk vége. Vacsorára maradékok voltak, melyeket apránként kaptunk be, amikor volt rá időnk. A napló így is csak nagyon későn készült el. Holnap megyünk tovább, utolsó franciaországi megállónkra, Sedan-ba. Sedan, 2012. augusztus 17, péntek, 100. nap Nyolc órakor keltünk verőfényes napsütésre. A reggeli elfogyasztása és összepakolás után tíz órakor már a város utcáin kanyarogtunk. Rózsi hamar elvezetett az autóútra és az alig több, mint 25 kilométer nagy részét ezen tettük meg. Beérve Sedan-ba a Lidl is megkerült. Ugyan balra kanyarodási tilalmak miatt kicsit kalandos volt a becserkészése, gond nélkül megtaláltuk. Ez egy jól felszerelt üzlet, gyakorlatilag mindent megkaptunk, amire szükségünk volt. Innen a kempingbe sem volt gond eljutni. Ez a hely egy kétcsillagos önkormányzati kemping. Egy nagy füves rétet kerítettek el a Meuse partján, építettek rajta pár utat, néhány villanycsatlakozó dobozt és három kis vizesblokkot. Ezek, különösen az egyik, kissé avitos. Mindezért kérnek villannyal kicsit többet, mint 9 eurót, villany nélkül még hatot sem. Ilyen árak mellett még a mi szigorú költségvetésünkbe is befér, hogy villanyt vegyünk. Itt két éjszakáért kevesebbet fizettünk, mint az előző helyen egyetlenért. Mire letáboroztunk valamivel elmúlt dél. Ekkor nem volt értelme bemenni a városba, hiszen ilyen helyeken kettőig ebédszünetet tartanak általában. A kocsi előtt hűsöltünk a nagy fák árnyékában. Zsóka a ma beszerzett dolgokat

415

pakolta el, én pedig a tegnap letöltött banki adatokat dolgoztam fel. Ez itt Franciaországban néha nem is olyan egyszerű. Vannak kártyás vásárlások, melyeknél nem zárolnak, csak pár nap múlva leemelik a pénzt. Másoknál ugyan zárolnak, de nem a zárolt pénz terhére számolnak el (ilyenkor a kéthetes zárolási időszak után felszabadul az összeg). Megint másoknál ugyan zárolnak, de a két hét alatt nem számolnak el, így az összeg előbb felszabadul, majd később leemelik. Mindezt 40-50 tételnél nyomon követni nem is olyan egyszerű. Azért valahogy a végére minden a helyére szokott kerülni. Fél kettő után indultunk neki a tízperces sétára lévő városnak. Még indulás előtt a kempingből lefényképeztem azt a 19 lyukú hidat, melyet később a város 1830-as állapotát rögzítő maketten már láttunk. Az első benyomások nem voltak túlzottan jók. Egy álmos kisváros, minden stílus és hangulat nélkül. Van itt toronyház, és földszintes utca az elmúlt kétszáz év összes stílusjegyeit viselő épületekkel. Ugyan láttunk felvillanásokat, de egyik sem dobogtatta meg igazán a szívünket. Sok épület vár dolgos munkáskezekre és euró tízezrekre, hogy felébredhessen Csipkerózsika álmából. Az első jelentősebb épület, amely mellett elmentünk, a zsinagóga. Ez is az enyészet útjára lépett. Kis kertjében, de még a lépcsők repedéseiben is térdig ér a gaz. Egyszerű térképünk segítségével a város legjelentősebb nevezetessége, a vár felé vettük utunkat.

416

Ez állítólag Európa legnagyobb fennmaradt középkori vára. Szomszédságában van a turista információs iroda. Hagyományainkat követve ide tértünk be elsőnek. Egy nagyon kedves és szolgálatkész, de francián kívül más nyelvet nem beszélő hölggyel igyekeztünk megértetni magunkat, kevés sikerrel. Azért kaptunk pár térképet és információs anyagot, egyik-másik német, vagy angol nyelvű. A mérsékelten eredményes kitérő után bementünk a várba. Itt kaptunk egy négy oldalas angol nyelvű ismertetőt, mely a nyilakkal jelzett látogatóúton feltüntetett számok alapján ad ismertetőt a dolgokról. Becsületesen bejártuk a látogatható részek minden zugát. Érdekes volt a látogatás, a lehetőségekhez képest igyekeznek szépen karbantartani az épületeket és életképek segítségével bemutatni a középkori életet a falak között. A belsővár egyik épületét nemrég újították fel, berendezése még nem készült el. Egy másikban szálloda működik, és itt van a helyi rendőrség egyik állomása is.

A vár bástyáiról jó kilátás nyílik a településre és környékére. Egyetlen figyelemreméltó épület a St.Charles templom.

417

418

A vár helységeiben kevés kiállítást rendeztek be. Egyik teremben a település 1830-as állapotát bemutató makett látható. A várat elég sokan látogatják. Tényleg ritkán látni ebből a korból való épületet ilyen jó állapotban. A várudvart először az északi kapun keresztül hagytuk el, hogy onnan is pillantást vethessünk a várra. Visszatérve a várudvarra a belváros felé vezető kapun hagytuk el azt. Ezek a kapuk magas, keskeny átjárók a falakon, melyeket, - gondoljuk, jól lehetett védeni.

419

A vár északnyugati bástyája mellett az egykori várárokban ma borsos belépti díj fejében középkori jelmezekbe öltözött lovas és gyalogos katonák tartanak bemutatókat a nagyérdeműnek. A vár mellett áll a hercegi palota, eléggé lehangoló állapotban, a rajta lévő tábla szerint éppen eladósorban van. Az előtte lévő téren egy korábbi ivókút áll, háttérben a várral.

Elhagyva a várat sétáltunk még egy keveset a belvárosban. Betértünk a St.Charles templomba is, de az teljesen semmitmondó. Van két szép színes üvegablaka, de az elmúlt hetekben látottak után ez már nem dobogtatja meg a szívünket. Az utcákon és tereken se láttunk semmi említésre méltót. Kísérletet tettünk még a College Turenne-vel, de az sem több, mint egy kisé patinás épületben működő iskola. A Place d’Alsace-Lorraine tudna felmutatni pár érdekességet, de ott mostanság vidámpark működik, és ez teljesen elrontja a látványt. Egyedül a tér sarkán álló templom érdemelte ki, hogy lefényképezzük. Nem láttuk értelmét tovább mászkálni a melegben, ezért elindultunk vissza a kempingbe. Egyedül egy képeslap megvételére szántunk még pár percet. A vár miatt érdemes volt eljönni Sedan-ba. A többi nem fog az emlékezetes helyek sorába kerülni. Fél ötre értünk vissza a kempingbe. A kocsi ekkor már tűző napon állt, de előtte a saját árnyéka miatt kellemes volt a klíma.

420

Megmelegítettük a tegnap főzött lencselevest, lezuhanyoztunk, és amíg Zsóka mosogatott. Elkezdtem áttölteni és megszerkeszteni a mai képeket, majd utána megírni a naplót. Lement már a nap, mire végeztem. A vízparton kezd hűvös lenni, de valószínűleg sokáig kint tudunk maradni. Sedan, 2012. augusztus 18, szombat, 101. nap Este 11-ig römiztünk a kocsi előtt. Éjjelre a nagy tetőablakot is nyitva hagytuk, így éppen megfelelő volt a hőmérséklet. Reggel én már 8-kor felkeltem és kiültem a napra olvasni. Amikor Zsóka felébredt, elkezdtem készíteni a reggelit. Elfogyasztása után, fél 11-kor bementünk a városba, ahol ma vásár volt. A vásár hagyományosan azon a téren van, ahol most a vidámpark működik. A standokat a környező utcákban és a vidámpark gépei között állították fel. Ez a vásár eléggé a gagyi cuccokról szól. Egyetlen dolog keltette fel az érdeklődésünket, egy vékony pulóver nekem, de nem volt a megfelelő méretben. Azért vettünk zöld és kék körömlakkot, mert az indulásunk előtt felújított römi köveken ez a két szín nem sikerült a legjobbra, a zöld túl világos lett és lámpafénynél nem tér el eléggé az alaptól, a kék meg túl sötét és összekeverhető a feketével. Ha már ott jártunk a piacon vettünk lilahagymát, mert ez kedvenc szupermarketjeinkben csak ritkán kapható, és megvettük a kenyeret holnap és holnapután reggelre. Délre értünk vissza a kempingbe. Még terveztük, hogy felkeressük azt az Aldi-t, amelyet idefelé az autóból láttunk. Tudva, hogy dél körül be lehet zárva, vártunk két óráig. Az időt olvasással töltöttük. A tűző napon elindultunk az Aldi-t keresni. Ahol emlékeztünk rá, nem volt, viszont elénk toppant egy játékbolt. Bementünk és fél óra múlva két hatalmas szatyorral távoztunk, bennük mind három csemetének egy-egy játék és még egy közös is. Az út túloldalán egy nagy Leclerc áruházat láttunk. Ide mentünk be beszerezni azokat a dolgokat, melyek elsősorban a reggelikhez kellenek, most már valószínűleg egészen hazáig. A nagy szatyrokat cipelve négy órára voltunk ismét a kempingben. Itt leraktuk szerzeményeinket és neki kezdtem a nap lekönyvelésének és a napló megírásának. Nemsokára megmelegítjük a vacsorát. Addig még learchiválom a napló nyolcadik fejezetét. Ezzel befejeztük idei barangolásunkat Franciaországban. Holnap átmegyünk Belgiumba. Ott egy hetet maradunk, talán lesz lehetőségünk kirándulni egy kicsit, ha nem pihenni fogunk. Utána elmegyünk végre Düsseldorf-ba megnézni a Karavánszalont és még egy hét Luxemburgban és vége…

421