2008. JÚNIUS 17., KEDD

17-06-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

1

2008. JÚNIUS 17., KEDD ELNÖKÖL: MAURO ÚR Alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 9.05-kor nyitják meg.) 2. Határozat sürgősségi eljárásról Elnök. − Mindenekelőtt szavazásra kerül sor a sürgősségi eljárásra irányuló kérelemről, melynek tárgya az Európai Közösség és a Mauritániai Iszlám Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulások 2008. augusztus 1-jétől 2012. július 31-ig terjedő időszakra történő megállapításáról szóló jegyzőkönyv elfogadására vonatkozó tanácsi rendelet-javaslat (COM(2008)0243 – C6-0199/2008 – 2008/0093(CNS)). Morillon úré a szó, aki ismerteti a Halászati Bizottság véleményét. Philippe Morillon (ALDE). – (FR) Elnök úr, ez a kérelem – a Házban néhányan biztos emlékeznek rá, Elnök úr, Tanácsi hivatalvezető úr – ahhoz kapcsolódik, hogy a múlt év végén újra kellett tárgyalnunk a Mauritániai Iszlám Köztársasággal kötendő partnerségi megállapodásnak a végrehajtásával kapcsolatos gyakorlati intézkedéseket. Ehhez az újratárgyaláshoz a fejlesztésért és humanitárius segélynyújtásért felelős biztos, Louis Michel, és Borg biztos úr szoros együttműködésére volt szükség, amit szeretnék elismerni. Együttműködésük eredményeképpen létrejött egy vegyes bizottság, amely a Mauritániai Iszlám Köztársasággal egyetértésben, kidolgozott egy immár mindkét fél, vagyis az Európai Unió és a Mauritániai Iszlám Köztársaság megelégedésére szolgáló megállapodást. Innentől kezdve már csak fizetni kell tudni az augusztus 1-jétől a Mauritániai Köztársaságot megillető járandóságot. Az összes képviselőcsoporttal egyetértésben azt kérdezzük a Bizottságtól, hogy szavazhatnánk-e erről a jelentésről a jelen ülés helyett a júliusi ülésen. Erre csupán azért lenne szükség, hogy kijelölt előadónk, Fraga Estévez asszony június 25-én, szerdán délután megismertethesse velünk a jelentés pontos részleteit, majd arról június 26-án délelőtt szavazhassunk, s ezután tűzhessük napirendre a következő júliusi plenáris ülésszakon. Véleményem szerint ez mindhárom partner és természetesen a Mauritániai Köztársaság számára is kielégítő megoldás volna. (a Parlament elutasítja a sürgősségi eljárásra irányuló kérelmet)

(1)

3. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet

(1)

További részletek: lásd a jegyzőkönyvet.

2

HU


4. Közös normák és eljárások az illegálisan tartózkodó harmadik országokbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozóan (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Weber úr jelentése (A6-0339/2007), amelyet az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készített a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérése kapcsán a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2005)0391 – C6-0266/2005 – 2005/0167(COD)). Dragutin Mate, a Tanács hivatalvezetője. − (SL) Tulajdonképpen nagyon örülök, hogy ma itt vagyunk, és a visszatérési irányelvről beszélünk, hiszen lényegében ez az első olyan irányelv, amelyet a migráció területén sikerült közösen – a Parlament és a Tanács részvételével – létrehoznunk. Korábban nem volt még efféle tapasztalatunk, és azt kell mondjam, hogy különösen nagy erőfeszítéseket tett mindkét fél, mind a Tanács, mind a Parlament, különösen pedig Weber úr, annak érdekében, hogy elérjünk oda, ahol ma tartunk. Sok időbe tellett, míg összehangoltuk a Tanácsban az álláspontjainkat. Több mint két évre volt szükségünk ahhoz, hogy koordináljunk bizonyos alapelveket, amelyek alapján elkezdhettük a háromoldalú politikai párbeszédet. Erre végül is a múlt év végén került sor, s a párbeszéd az idén tovább folytatódott; a tárgyalások során pedig úgy jártunk el – és ebben Weber előadó úr is támogatott bennünket, amiért szeretnék is neki köszönetet mondani –, hogy a tagállamok többségének véleménye alapján megpróbáltuk harmonizálni a szövegeket, és csak ezután próbáltuk elérni, hogy az összehangolt szövegekhez megszerezzük a Tanács minősített többségű támogatását. Bizonyos kérdések különösen bonyolultnak bizonyultak, vagyis inkább nehéz volt hozzájuk a többséget biztosítani. Különösen nagy jelentőséggel bíró terület például úgy a Parlament, mint természetesen a Tanács számára, hogy milyen hosszú legyen az az időszak, amíg őrizetben tartjuk vagy mozgásukban korlátozzuk az Európai Unió területére illegálisan lépő személyeket. Világosan ki kell mondanunk: csupán 10 országban kevesebb ez az idő 6 hónapnál. A 27 tagállamból csupán 10 országban rövidebb ez az idő 6 hónapnál, így az összes többi tagállamnak hozzá kell igazítania jogszabályait az általunk ebben az irányelvben javasolt hat hónapos időszakhoz, ami jelentős előrelépést jelent a lehetőségeinkhez képest, csakúgy, mint általában a személyek mozgásának korlátozása terén. Azt is el kell mondani, hogy ennek érdekében kivételes fejlődési és szabványosítási folyamat zajlott le, és ezentúl minden országnak ez alapján kell majd működnie. Eddig minden ország a saját jogszabályai szerint működött, ám nagyon remélem, hogy ma itt a Parlamentben megfelelő konszenzusra jutunk ahhoz, hogy első olvasatban megtárgyaljuk és szavazzunk a kérdésről. Gyakorlati szempontból a tárgyalások legnehezebb része a személyek számára történő jogi segítségnyújtás kérdése volt. Mi a Tanácsban, küszködve és nagy nehézséggel, de mindvégig igyekeztünk figyelembe venni és elfogadni a Parlament érveit és álláspontját a tanácskozások során, egészen a legutolsó napig: ezek a tárgyalások gyakorlatilag a Miniszterek Tanácsának ülését megelőző napig tartottak. A Miniszterek Tanácsában meg tudtuk győzni a minisztereket, hogy fogadják el a Parlament által kívánt szabályozást, még akkor is, ha az jelentős többletmunkával és anyagi ráfordítással jár, amelyet az egyes tagállamoknak kell biztosítaniuk. Ennek kapcsán kiemelendő: tudatában kell lennünk az

17-06-2008

17-06-2008

HU


illegális bevándorlás sokféleségének – mást jelent a Földközi-tenger térségében, ahol e kérdés napi probléma, különösen nyáron, és mást azokban az országokban, amelyek messze esnek a migrációs útvonalaktól, és ahol ennélfogva egészen másképp kezelhető a migráció kérdése. El kell mondanom, hogy természetesen nagyon örülök, hogy olyan kompromisszumokat találtunk, amelyek javítani fognak a bevándorlók helyzetén, hogy a bevándorlók legsérülékenyebb csoportjaira fókuszáltunk – a családokra és a gyermekekre –, és hogy jelentősen több joggal ruházzuk fel őket, mint sok más jelenlegi nemzeti jogszabály, amit én rendkívül komoly haladásnak és rendkívül jelentős eredménynek tartok. Ezt a haladást a viták során a Parlament tárgyalóival együtt értünk el. Mindazonáltal meg kell említenem néhány egyéb dolgot is. El kell mondanom, hogy a Tanács által elért konszenzus nagy nehézségek árán született meg. A tárgyalások, amelyekben más miniszterekkel egyetemben jómagam is a legutolsó napig részt vettem, rendkívül nehezek és fáradságosak voltak, míg végül kialakult a Tanácsban az az szilárd és egyöntetű vélemény, hogy a Tanács számára elfogadható szöveg született. A Tanács a szöveg bármiféle átdolgozása vagy módosítása esetén vissza fogja vonni hozzájárulását, ami természetesen azt jelentené, hogy az irányelv első olvasatban nem kerülne elfogadásra. Mik lennének ennek a következményei? Az, hogy nem lennének közös szabályaink, hogy nem javítanánk egy olyan helyzeten, amelyen mindannyian javítani szeretnénk, és hogy ezen irányelv elfogadásának folyamata jelentősen elhúzódna. Optimista becslések szerint is feltételezhető, hogy még legalább három évig nem tudnánk kidolgozni egy visszatérési irányelvet, amivel természetesen tovább súlyosbítanánk mindazok helyzetét, akik ügyein most jelentősen javíthatunk. Mindazonáltal, nem ez lenne az irányelv el nem fogadásának egyetlen következménye. További következmény lenne, hogy kihatna más irányelvekre is, amelyeket az együttdöntési eljárás keretében fogadunk el, és amelyekre nézve az ebben a folyamatban alkalmazott tárgyalási módszerek jó példával szolgálhatnának, és így jelentős mértékben hozzájárulhatnának elsősorban a zöld kártyáról és az Európai Unióba érkező munkavállalók egyéb jogairól szóló irányelvekkel kapcsolatos munka előrelendítéséhez. Úgy vélem, a megfelelő ösvényt sikerült kijelölnünk, és ezen a módon jól tudunk majd működni. Végezetül, a konstruktív és gyümölcsöző együttműködésre visszagondolva szeretném megköszönni Weber előadó úr mellettl minden közreműködőnek, akik a politikai tárgyalások folyamán mindvégig jelen voltak, ahogy természetesen a Bizottság alelnökének és tisztviselőinek is, hogy annyiszor a segítségünkre voltak a kompromisszumos megoldások megtalálásában. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök úr, én pedig Dragutin Mate-nek, a Tanács hivatalban lévő elnökének szeretnék köszönetet mondani. Először is szeretném elmondani, hogy ez a dosszié az élő bizonyítéka annak, hogy az együttdöntési eljárás működik, még az összetett és bonyolult dokumentumok esetében is. Az Európai Bizottság integrált megközelítést javasol a migrációval kapcsolatban, amely következetesen megköveteli a legális bevándorlási csatornák konszolidálását, a bevándorlók helyi integrációját, valamint egy hatékony és nagylelkű menedékjogi rendszer létrehozását. Nyilvánvaló, hogy ha elfogadjuk ezt a harmadik országokbeli állampolgároknak az Európai Unióba való belépésének feltételeiről szóló szabályozást, olyan szabályokat is kell alkotnunk, amelyek azokra vonatkoznak, akik eleve vagy idővel nem felelnek meg a feltételeknek.

3

4

HU


Ha ezt nem tesszük, migrációs politikánk legitimitását veszti. Fel kell ismernünk, hogy ördögi kör alakulhat ki. Ha semmit sem teszünk az illegális bevándorlás ellen, azzal azoknak az életét nehezítjük meg, akik ki vannak téve a veszélynek, hogy lelkiismeretlen munkaadók kihasználják őket, továbbá a legális bevándorlók integrációját is megnehezítjük. Ezért úgy vélem, a Mate úr által említett egyensúly megteremtésével meg kell törnünk ezt az ördögi kört. Az irányelv bevezeti a közösségi jogba az Emberi jogokról szóló európai egyezmény vonatkozó intézkedéseit. Elfogadása lehetővé teszi számunkra, hogy alkalmazzuk az acquis-nak való megfelelés ellenőrzésére szolgáló közösségi ellenőrzési mechanizmusokat. Legyen szó akár az önkéntes visszatérők számára biztosított prioritásról, az illegálisan itt tartózkodó és visszatoloncolással fenyegetett személyek jogairól, e feltételek megtartásáról, a gyermekek érdekeinek védelméről, a visszatérítés keretében a családi élet tiszteletben tartásáról vagy a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartásáról, az irányelv mindegyik vonatkozásában csökkenti a szürke területek számát. Lehetővé teszi továbbá, hogy még hatékonyabban küzdjünk a gyermekek kizsákmányolása ellen, amely fenyegeti a harmadik országok illegálisan itt tartózkodó állampolgárait. Az irányelv azt a kötelezettséget rója a tagállamokra, hogy vagy döntsenek úgy, hogy hazatelepítik a harmadik országbeli állampolgárokat, vagy adják meg számukra a jogot az országban maradásra. Ez az eljárás azt jelentené, hogy minden érintett jogbiztonsága javulna. Az irányelv további előnye, hogy lehetőséget ad a Bizottságnak az irányelv alkalmazásának ellenőrzésére, és biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság és én magam, mint a dossziéért felelős személy, gondoskodni fogunk a migárnsok jogaira vonatkozó alapvető elvek tiszteletben tartásáról. Különös figyelemmel fogjuk vizsgálni bizonyos, az őrizettel, a visszautazás tilalmával és a jogi segítségnyújtással kapcsolatos intézkedések hatását. Ahogy azt Mate úr elmondta, az irányelv minden tagállamot arra fog kötelezni, hogy szenteljen különös figyelmet a gyermekek jogainak. Ezen szabályok alkalmazásának összhangban kell lennie az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel, valamint az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével. A Bizottság ezt ellenőrizni fogja, különösen annak biztosítása érdekében, hogy e sebezhető emberek speciális helyzete mindig megfelelő módon figyelembe legyen véve. Elnök úr, hölgyeim és uraim, hadd fejezzem ki külön köszönetemet Weber úrnak, az őt segítő kollégáknak és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak azért a rendkívül fontos munkáért, amelyet annak érdekében végeztek, hogy létrejöhessen ez az irányelv, amely véleményem szerint hatékony ellenőrzést biztosít majd, miközben az emberi jogokra is megfelelő tekintettel van. A Bizottság szándéka, hogy bevezesse a visszatérési politikára vonatkozó egységes európai keretet, amely amellett, hogy hatékony, tiszteletben tartja a jogokat, és demokratikusan ellenőrizhető. Ha megengedik, végezetül visszautalnék arra a három nyilatkozatra, amely a társ-jogalkotókkal megegyezésben kialkudott kompromisszumot alkotja, ahogyan azt az Önök előadója, Weber úr leírta a megegyezéses módosítások mellékletében. Manfred Weber, előadó. − (DE) Elnök úr, tanácsi hivatalvezető úr, alelnök úr, az illegálisan tartózkodó harmadik országokbeli állampolgárok visszatéréséről szóló irányelvet immár két és fél éve tárgyaljuk. Mielőtt rátérnék a gyakorlati dolgokra, hadd fejezzem ki

17-06-2008

17-06-2008

HU


köszönetemet. Ez egy nagyon összetett és érzékeny téma volt, amellyel kapcsolatban sok európai lakos heves érzelmeket táplál, ráadásul új eljárást, az együttdöntési eljárást használtuk – így hát köszönöm Önöknek a munkát. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságon belül a nagy többség támogatta az alapos, megvalósítható javaslatra vonatkozó indítványainkat. Mi, a Parlament, képesek vagyunk konszenzus megteremtésére. Köszönöm, hogy ilyen becsülettel dolgoztak velünk, és szintén szeretnék köszönetet mondani a Tanács szlovén elnökségének: az elmúlt két és fél év egyetlen olyan elnöksége volt, amely valóban lendületet adott ennek a vitának. De hogy a lényegre térjek: most nem a menedékjogról van szó, ahogyan azt sokan hangoztatják. A menedékjogi irányelv egy egészen más jogalkotási kérdés. Most azokról az emberekről beszélünk, akik jelen pillanatban illegálisan tartózkodnak Európában – és több millió ember tartózkodik illegálisan Európában, mi pedig most az ő illegális státuszukon szeretnénk változtatni. Véget kell vetnünk az Európai Unióban manapság e téren létező rabszolgaságnak. Ez a legalizáció útján lehetséges, azaz úgy, hogy szabályos tartózkodási engedélyt adunk ki, vagy úgy, hogy visszaküldjük az érintettet a saját hazájába. Ma és itt a teremben azokat szeretném megszólítani, akik még mindig szkeptikusak, és akik még mindig kérdéseket tesznek fel. Értek bennünket vádak azzal kapcsolatban, hogy a visszaküldéssel kapcsolatos döntés előtti őrizet lehetséges időtartamát hat hónapban határoztuk meg, amely további 12 hónappal meghosszabbítható. Van, aki erre azt mondja, hogy bizonyos országokban ez az idő csupán 30 vagy 40 nap. A miniszterek tanácsa arra vállalkozott, hogy olyan irányelvet alkot, amely nem engedi, hogy tovább romoljon a jelenlegi helyzet; más szóval, amely fejlett szabványokat ír elő. Miért nem veszi észre senki, hogy az Európai Unió 9 tagállamában jelenleg korlátlan idejű lehet az őrizet időtartama? Nos, most az ezekben az államokban uralkodó helyzeten javítunk. Miért nem veszi észre senki, hogy egy egész fejezetet, egy egész cikket szenteltünk kifejezetten a gyermekek és a családok kérdésének, hogy minimális követelményeket határozzunk meg e téren? Ez különösen az egyedülálló gyermekek érdekeit szolgálja, akik leginkább rá vannak szorulva a segítségünkre. Ezzel kapcsolatban minimális szabvány-előírásokat határoztunk meg. Miért nem érti senki garantálni kell a gyermekek egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférését? Miért nem érti senki a visszaküldéssel kapcsolatos döntés előtti őrizet időtartamának legfontosabb üzenetét, hogy azt szeretnénk, ez a lehető legrövidebb legyen, és hogy csak akkor lehessen fogva tartani egy személyt, ha a kitoloncolása jogilag lehetséges? Ez azt jelentené, hogy a hatóságok kifárasztása – amely jelenleg létező gyakorlat – a jövőben tiltva lenne az Európai Unióban. Miért nem ismeri fel senki, hogy van jogsegélyünk, hogy a nem kormányzati szervezeteknek is van beleszólásuk, és hogy lehet élni a tiltakozás jogával? Ez az irányelv óriási előrelépést jelent. Csökkentettük azon országok számát, ahová az embereket ki lehet toloncolni. Az Európai Parlament érvényre juttatta az önkéntes távozás elvét, így ami ma még nem létezik minden egyes tagállamban, a jövőben közös elv lesz. Olvastam az újságokban, hogy az Európa Tanács is kritikával élt. Az Európa Tanács kitoloncolási iránymutatásának minden elve benne foglaltatik ebben az irányelvben, ennél fogva a jövőben hatályba fog lépni tehát miért kritizálja az Európa Tanács saját iránymutatását? Jelentős előrelépést teszünk ezzel az irányelvvel, beleértve az öt évre kiterjedő újbóli belépési tilalom ügyét is. Kérem Önöket, gondoljanak csak vissza. A Bizottság javasolta, hogy mondjuk ki az ötéves újbóli belépési tilalom elvét. Mi azonban elértük ennek az előírásnak a törlését. Mi, mint az Európai Parlament, biztosítani tudtuk, hogy jobb szabályozás lépjen életbe.

5

6

HU


Ma is rengeteg kritika fog elhangzani. Számos képviselőtársunk fogja felszólalásában leírni, hogy milyen szörnyűek a gyűjtőközpontok, milyen rossz körülmények uralkodnak ezekben a központokban, és hogy milyen embertelen módon zajlik ma a kitoloncolás az Európai Unióban. Immár két és fél éve vitatkozunk minderről, és köszönöm Önöknek, hogy megosztják velünk álláspontjukat, de őszintén szólva azt kell mondanom: ha ez ellen az irányelv ellen szavaznak, azzal e hármas párbeszéd ellen voksolnak, és abban gátolják az Európai Uniót, hogy fejlődést érjen el az emberi jogok érintett szegmensében. Ezért azt szeretném kérni, mutassuk meg, hogy képesek vagyunk cselekedni. Különösen annak fényében, hogy Írország állampolgárai elutasították Európa további bővítését; ezzel a dossziéval kezünkben a lehetőség, hogy ezen a nagyon fontos területen most először megmutassuk – hála az együtt döntési eljárásnak –, hogy képesek vagyunk cselekedni, és hogy erős, humanitárius Európát szeretnénk. (Taps) Agustín Díaz de Mera García Consuegra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, először is, szeretném legőszintébb elismerésemet kifejezni kollégám, Weber úr számára. Ez az irányelvre vonatkozó javaslat erőteljes és határozott lépés a közös bevándorlási politika felé, amelyre olyannyira szükségünk van. Ez az irányelv kulcsfontosságú jogi eszköz a bevándorlók alapvető jogainak biztosítása szempontjából, és előfeltétele annak, hogy előrelépjünk a legális bevándorlás szabályozása terén. A javaslat priorizálja és megteremti a tagállamok területén illegálisan tartózkodó bevándorlók önkéntes visszatérésének lehetőségét, vagyis biztosítja az ahhoz szükséges forrásokat, hogy megfelelő módon hazatérhessenek a hazájukba, anélkül, hogy ez számukra bármiféle kiadással járna. A kitoloncolás lehetősége csak végső megoldásként merül föl, és minden esetben az alapvető jogok szigorú tiszteletben tartása mellett történhet. A bevándorlóknak nyújtott jogi és nyelvi segítség, valamint annak a lehetősége, hogy egy e célból létrehozott bírói vagy közigazgatási szerv előtt fellebbezhessenek a visszaküldési határozat ellen, ez azt példázza, hogy miként igyekszik a javaslat a kitoloncolásokat az önkéntes visszatérés javára korlátozni. Az őrizet maximális időtartamának meghatározása lényegi része az irányelvnek. Nehezen érthető, hogyan létezhetnek ma még olyan helyek az Európai Unióban, ahol korlátlan ideig őrizetben tarthatják a bevándorlókat, ugyanakkor pedig az irányelvet egyetlen tagállam sem használhatja saját bevándorlási törvényei szigorítására, különösen az őrizet időtartamának tekintetében. Megjegyzem továbbá, a javaslat a visszatérés és a menekültügy közötti határt egyértelműen megszabja. Világos jogi garanciákat vezet be az őrizettel kapcsolatban. Az új 15a cikk több jogot és jobb körülményeket biztosítanak a kiskorúak és családjuk részére, és végül, az irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy a Bíróságnak is legyen illetékessége ezen a területen. Mindezen okokból kifolyólag, Elnök úr – és ismét szeretnék elismeréssel adózni az előadó, a Tanács és a Bizottság munkájának –, kérném támogatásukat az irányelvhez. Martine Roure, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, ma az európai bevándorlási politika egyik aspektusáról folytatunk vitát, és máris szeretnénk tenni egy megállapítást: ott tartunk, hogy egy magába zárkózott Európát készülünk létrehozni, annak ellenére, hogy az illegális bevándorlás leküzdése érdekében inkább olyan intézkedéseket kellene hoznunk, amelyek azt tennék lehetővé, hogy a migránsok legálisan érkezhessenek hozzánk.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Az én képviselőcsoportom nem fogadja el az elnökség és az előadó által nagy nehezen kialakított kompromisszumot; nem mintha elleneznénk a közös európai visszatérési politikát, hanem azért, mert úgy érezzük, hogy az eredmény az alapvető jogok szempontjából egyáltalán nem megfelelő. Mindig is azt mondtuk, hogy támogatnánk egy visszatérési irányelvet, hiszen túl sok rémségnek voltunk szemtanúi az internálótáborokban tett látogatásaink során. Nem akarunk azonban mindenáron irányelvet. Hallottam emlegetni, hogy egyesek szerint ez az irányelv lehetővé tenné bizonyos emberek számára, hogy előbújjanak a föld alól. Ez azonban súlyos félreértés, hiszen ez az irányelv csupán a visszatérés megszervezésére vonatkozó szabályokat fekteti le, ám semmilyen körülmények között nem ad jogot a maradásra. Az előadó úgy véli, ez egy kiegyensúlyozott kompromisszum, mivel számos jogot adományoz. A szövegben tárgyalt jogok azonban, mint a kiskorúak oktatáshoz való hozzáférésének a joga, vagy a jogsegélyhez való hozzáférés joga, valójában nem kötelezően biztosítandók. Mi több, az irányelv az őrizet tekintetében sem hoz majd különösebb javulást. Így például, az őrizet időtartamának 18 hónapban való meghatározása az Unió 27 tagállama közül kilencben javulásnak tűnik. E kilenc tagállam közül azonban három – az Egyesült Királyság, Írország és Dánia – nem is érintett, mivel nem vesz részt ebben az irányelvben. Csak kis javulás történik majd az olyan országok esetében, mint Málta, ahol az őrizetben lévők többsége menedékkérő, akikre nem vonatkozik ez az irányelv. Görögországban főként olyanok vannak őrizetben, akiket aközben kaptak el, hogy megpróbálták illegálisan átlépni az Unió egy külső határát. Ezek az emberek szintén nem tartoznak az irányelv hatálya alá. Ez az oka annak, hogy az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja benyújtott néhány, a szöveg humán dimenziójának megteremtésére irányuló módosító javaslatot. Az illegális bevándorlás elleni harc terén ez az Európai Parlament első együttdöntési eljárása, és épp ezért kötelességünk, nekünk, képviselőknek, hogy egy olyan világos jogszabályért szálljunk síkra, amely nincs kitéve a tagállamok különböző értelmezéseinek, vagy a Bíróság ítéleteinek. És ezért szeretném felhívni az Európai Parlamentet, hogy vesse be minden rendelkezésére álló jogalkotói hatalmát, hogy olyan jogszabályt fogadjunk el, amely javítani fogja az őrizetben lévők helyzetét. Ez a kötelességünk nekünk, európai parlamenti képviselőknek. Ez még nem ment fel bennünket az alól, hogy elgondolkodjunk egy szélesebb körű, még filozófiaibb kérdésről: hogy a Föld vajon minden emberi lényé-e? Vagy néhányak valóban arra ítéltettek, hogy szegénységben éljenek? Nem gondolják, hogy ez a valódi kérdés? Jeanine Hennis-Plasschaert, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, a Tanáccsal folytatott tárgyalások hosszúak, intenzívek, bonyolultak és kimerítőek voltak. A legtöbb tagállam kiinduló pontja a következő volt: „Hogyan szabaduljunk meg ettől az irányelvtől? Hiszen mi nem akarunk közös európai szabályokat az illegálisan tartózkodó harmadik országokbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozólag.” Világos volt, hogy a Tanács és a Parlament nagyon különbözően képzelte el, milyen is lenne az a szigorú visszatérési irányelv, amely ugyanakkor megfelelő biztosítékokat is tartalmaz. A Parlamentnek minden egyes szóért, minden vesszőért meg kellett harcolnia. Mára mindenki számára, és különösen a PSE képviselőcsoport számára is kristálytisztán látszania kell, hogy a kompromisszumcsomag ott léptet életbe szabályokat, ahol eddig nem is léteztek. A kedvezőbb körülményeket biztosító tagállamok megtarthatják saját szabályaikat, vagy bevezethetik ezeket, ha úgy kívánják. Erről az irányelv átültetésekor a

7

8

HU


nemzeti parlamenteknek kell majd gondoskodniuk. Egy olyan politikai nyilatkozatot is sikerült kiadatnunk a Tanáccsal, mely szerint ez az irányelv nem lesz, és nem lehet ürügy arra, hogy csökkentsük a már meglévő követelmények szintjét. 10 másik menedékjogi és migrációs irányelvvel kapcsolatos tapasztalataink szerint az attól való félelem, hogy a tagállamok hajlamosak lesznek arra használni az említett irányelvek átültetését, hogy még elnyomóbbá tegyék saját nemzeti jogszabályaikat, alaptalan. Az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésére jelenleg semmilyen európai uniós jogszabály nem vonatkozik. Ennek a csomagnak az elfogadásával elérhetővé válnak a közösségi felügyeleti mechanizmusok. A jogsértési eljárások, az Európai Bíróság illetékessége, a Bizottság jelentései, az EP által végrehajtott ellenőrzés: mindez elérhetővé válik. Háromévnyi vita megmutatta, hogy nincs több terünk a manőverezésre, és nyilvánvalóvá vált, hogy második olvasatra sem történnek majd további javítások. Igen, be kell vallani, ez nem szerencsés, de igaz. A Tanács elkezdené előterjeszteni a „nem lehet”-javaslatok hosszú listáját, és Pandora szelencéje végképp kitárulna. Világos, hogy a legtöbb tagállamban jelenleg uralkodó politikai hangulat sincs a segítségünkre. Így hát hogyan vezessünk be közös minimális követelményeket ott, ahol jelenleg semmi sem létezik? Hogyan győződjünk meg arról, hogy a közösségi felügyeleti mechanizmusok elérhetőek lesznek? Hogyan győződjünk meg arról, hogy az Európa Tanács iránymutatásai minden tagállamra nézve jogilag kötelező erejűek lesznek? Jelen pillanatban az alapvető kérdés a következő: akarjuk-e ezt az irányelvet vagy sem? Akarunk-e olyan irányelvet, amely ugyan nem tökéletes, de kétségtelenül a megfelelő irányban tett első lépés, vagy egyáltalán nem akarunk irányelvet, mivel úgy véljük, hogy a jelenlegi helyzet kielégítő? Még most is számos tagállam megkönnyebbülne, ha az irányelv a Parlament hibájából kútba esne. Milyen ironikus hát, hogy azok a parlamenti képviselők, akik megpróbálják széttörni a kompromisszumcsomagot, valójában azokat a tagállamokat támogatják, amelyek semmilyen közös európai biztosítékokat sem szeretnének látni a visszatérés kérdésében! A kompromisszumcsomagra úgy kellene tekintenünk, mint egy rendkívül szerény, ám annál fontosabb első lépésre. A visszatérési politikát nem tekinthetjük csupán önmagában; azt a migráció – beleértve a legális migrációt és a menedékkérést is – teljes csomagjának elengedhetetlen részeként kell szemlélnünk. Így tehát, véleményem szerint, közel háromévnyi vita és egyeztetés után itt az ideje, hogy felvállaljuk a felelősségünket. (Taps) Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, hogy ilyen tisztességgel és nyíltsággal foglalkozott ezzel a kérdéssel. És szeretnék köszönetet mondani kollégáinknak is, hogy mindenki a tőle telhető legtöbbet tette azért, hogy közös nevezőre jussunk, felismerve annak szükségességét, hogy az embereket egyénként kell kezelni a visszatérés folyamata során, valamint azt, hogy megfelelő eljárásokra és törvényekre van szükség. A Tanáccsal folytatott megbeszélések egyértelműen megmutatták, milyen hiányosságok tapasztalhatók jelenleg néhány tagállamban saját állampolgáraikkal kapcsolatban, különösen a jogsegély kérdésében – ami pedig lényeges az emberek igazságszolgáltatáshoz való

17-06-2008

17-06-2008

HU


hozzáférése és a hatalommal szembeni védelme szempontjából–, valamint ott, ahol nincsenek olyan hatékony rendszerek, amelyek megfelelő módon képviselnék az egyedülálló gyermekek és fiatalok érdekeit. Ez okozott bizonyos problémákat a Tanáccsal folytatott megbeszélések során. Sajnálom, hogy ilyen hosszan elhúzódó tárgyalások után képviselőcsoportom nem tudja elfogadni a kialakult álláspontot, mert bár elméletileg nem ellenezzük egy ilyen irányelv létrejöttét, ez az irányelv bizonyosan nem üti meg azt a mércét, amelyet a kezdetekkor felállítottunk. Hogy miért nem? Mert úgy látjuk, csak konzervál számos olyan problémát, amellyel saját országainkban már jó ideje küzdünk. Az egyik kérdés az őrizet időtartama. Míg az irányelvre vonatkozó javaslat korlátozza az őrizet időtartamát, nagyon jól tudjuk, hogyan hat a hosszú őrizet az őrizetben lévő egyének és gyermekek lelki egészségére. Mi magunk is láttuk, és kutatások is tanúskodnak róla. Azt is láttuk, milyen körülmények között tartják ezeket az embereket. Bár a javasolt irányelv világossá teszi, hogy az internáló központoknak nem börtönöknek kell lenniük, számunkra mégsem mindig világos, mi a különbség ezen központok és a börtönök között. Vannak még kérdéseink a belépési tilalommal kapcsolatban is, amelyről a 9. cikk úgy rendelkezik, hogy ez lesz az általános szabály mindenkire nézve, aki nem önkéntesen tér vissza hazájába. Az aláíró tagállamoknak tehát válaszolniuk kell majd az afféle kérdésekre, mint amit egyik választóm, Serwa Nouri Yousef, tesz fel, akinek menekültstátusza van, 8 hónapos terhes, és akinek a férjét visszatoloncolták Irakba, ahol viszont eltűnt. Ezen irányelv értelmében a férfinak még az ismételt belépési tilalommal is szembe kellene néznie. Mi történik hát a családi élettel, a humanitárius védelemre vonatkozó ígéretek dacára? A 3. cikk (c) bekezdésével kapcsolatban is vannak kérdéseink. Ez arról szól, hogy hová térhetnek vissza személyek, és úgy véljük, hogy ha az „egyéb intézkedések” olyan jelképes kézfogásokat foglalnak magukban, mint amilyeneket Berlusconi úrtól és Kaddafitól láthattunk a múltban, akkor ez elfogadhatatlan, tekintve, hogy az efféle megegyezések a nyilvános írásbeli megállapodások keretén kívül születnek. Andrzej Tomasz Zapałowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a problémát, amelyet ma megvitatunk, igen nagy mértékben az EU tagállamai generálták. Ha megnézzük az itt képviselt politikai pártok képviselőinek felszólalásait, kiderül, hogy a múltban ezek a csoportok olyan jogszabályokat követeltek, amelyek lehetővé teszik az Európán kívülről érkezők belépésére vonatkozó szabályozás liberalizálását. Ma is gyakran hallunk hangokat e Házban, amelyek olyan jogi szabályozást szeretnének, amely szétveri a hagyományos családokat, illetve Európa keresztény hagyományait. Nincs más dolgunk, mint várni néhány évet, és tömegek fogják követelni, fel fognak minket szólítani, hogy mentsük meg kontinensünk identitását, mert kiveszőben van mindaz, ami egykor példává tette Európát az egész világ szemében. Az indítvány arra vonatkozó javaslata, miszerint új hivatalokat kellene felállítani a visszatérési ügyek kezelésére, nem előremutató lépés. Ezeket a feladatokat a már működő intézmények keretein belül kell végrehajtani, amely intézmények bővítése egyébkéént már korábban megtörtént. Giusto Catania, az GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ez az irányelv szégyen, és sérti Európa jogi kultúráját. Teljességgel elfogadhatatlan, és azzal fenyeget, hogy eltörli a befogadás évezredes kultúráját, az európai identitás mélyre lenyúló gyökereit, amelyek a vendégszeretet gyakorlatából sarjadtak ki. Ez az irányelv csak újabb

9

10

HU


emlékművet állít az Európa Erődnek, olyan reakciós utópia megtestesülése, amelynek célja, hogy gátat szabjon a nők és férfiak szabad mozgásának. A mobilitáshoz való jogot nem lehet azáltal korlátozni, hogy szögesdrót mögé, vagy méltatlan internáló központokba zárjuk a nőket s a férfiakat. Mate úr, 18 hónapról van szó – ez az őrizet maximális időtartama – nem hat hónap, ahogy Ön mondja. 18 hónap őrizet, anélkül, hogy bármilyen bűnt elkövettek volna! Szeretném felidézni Agostino Marchetto, az Olasz Püspöki Konferencia keretén belül működő Migránsok Tanácsa érsekének szavait, aki azt mondta, hogy senkit sem tarthatnak őrizetben merő adminisztratív szabálytalanságok miatt, és hogy senkit sem szabad embertelen és megalázó internáló központokban fogva tartani – olyanokban, mint amilyeneket e Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának tagjai is felkerestek. Ez az irányelv továbbá embertelen is, mivel arról intézkedik, hogy egy tranzitországba küldjék vissza az embereket. Líbia valószínűleg tömeges kitoloncolási célpont lesz. Az irányelv ezenkívül rendelkezik az egyedülálló kiskorúak kitoloncolásáról és kiutasításáról, bevezeti az ismételt belépési tilalmat, amivel szisztematikusan megsérti a menedékhez való jogot, és nem kötelező jogsegélyt biztosít. Ilyen ez az irányelv valójában. Mi több, az irányelvet a kormányoknak kell alkalmazniuk. Mi itt, ebben a teremben a Tanács kénye-kedve szerint tettünk, amely azt mondta: „eszi, nem eszi, nem kap mást”, s még fenyegetőzött is, nehogy felmerüljön akár a lehetősége is a bevándorlásról való vita bármilyen folytatásának. Az Európai Parlament pedig megadóan alávetette magát ennek a döntésnek. Én most az Európai Parlament méltóságára apellálok. Ez nem együttdöntés. Ez csupán a Tanács döntéséhez való hozzájárulás. Az igazság az, hogy a kormányok azonnal aktiválni szeretnék a Visszatérési Alap által elkülönített 700 millió eurós összeget. Erről szól ez az irányelv valójában. Ehelyett a társadalomra kellene figyelnünk, azokra, akik nincsenek jelen a Parlamentben, a harmadik országok államfőire, az Amnesty Internationalre, az egyházakra, az Európai Püspöki Konferenciára, a szakszervezetekre és az Európa Tanácsra: ők mindannyian azt mondják, ne fogadjuk el ezt az irányelvet. Még az ENSZ menekültügyi főbiztosa – akivel az Amszterdami Szerződés értelmében az Európai Bizottságnak egyeztetnie kell minden menedékjoggal és bevándorlással kapcsolatos kérdésben – is azt mondja, hogy ne fogadjuk el ezt az irányelvet. Az ehhez hasonló elnyomó politikák jelentik az Európai Unió legnagyobb tragédiájának, a tengeren történt haláleseteknek a valódi okát. Tegnap 150-en haltak meg, míg az elmúlt 10 évben 12 ezren vesztek oda ugyanígy. Az Európai Unió elfogadhatatlan bűnözéssel mocskolja be magát, és ez az irányelv további bűnrészességet jelent ezekben a gyilkosságokban, amelyek temetővé változtatták a Földközi-tengert. Alighanem az lenne helyes, ha tisztelettel adózván ezen mártírok emlékének, nem fogadnánk el ezt az irányelvet. Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Ha minden ajtót zárva találunk, még mindig nyitva lehet előttünk a hátsó ablak. Évente több ezer ember próbál bejutni az Európai Unióba, amely egyre magasabb és magasabb falakat épít a territóriuma köré. Ám a próbálkozások egyre kétségbeesettebbek, a média pedig rendre arról számol be, hányan fizettek ezért az életükkel. A mai vita azokról szól, akik sikerrel bejutottak ugyan, ám akiket mi most ki akarunk dobni. Számos emberi jogi szervezet kritizálja ezt az irányelvre vonatkozó javaslatot,

17-06-2008

17-06-2008

HU


többek közt a Caritas és az Amnesty International. Oda kell figyelnünk a figyelmeztetéseikre, mivel a tervezett irányelv emberi jogokat sért. Semmilyen európai hozzáadott érték nem jön létre, amikor úgy határozunk, hogy olyan személyeket, akik semmilyen bűncselekményt nem követtek el, akár 18 hónapig is őrizetben lehet tartani. Az őrizet hosszabb időtartama nem fog odavezetni, hogy többen fognak visszatérni a hazájukba. Az őrizet csupán egy embertelen és drága megoldás egy igen összetett problémára. Az EU-ba való ismételt belépés akár öt évre vonatkozó tilalmának következménye az illegális bevándorlás további növekedése lesz. Kétségbeesett emberek kényszerülnek majd arra, hogy embercsempészekhez forduljanak, mi pedig egyre többet olvashatunk majd a menekültekkel megesett szerencsétlenségekről, amelyek, ugyanakkor, egyre nagyobb gyűlöletet keltenek majd a nyugati világ általunk képviselt része iránt. Az emberi jogi szervezetek figyelmeztettek bennünket. Most rajtunk a sor, hogy a sarkunkra álljunk, és megvédjük az emberi jogokat – mégpedig nemzeti szinten! Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, az Európába illegálisan bevándorlók milliói által jelentett veszedelem elleni határozott fellépés hiányából adódó helyzet komolysága világossá vált a politikailag korrekt baloldali véleményformálóknak a visszatérési irányelvre adott hisztérikus reakcióiból. Sajnálom, de ez nem egy visszatérési irányelv. Ez még kötelezi is a tagállamokat, hogy ingyenes jogsegélyt biztosítsanak az illegális bevándorlóknak, hogy megtámadhassák a saját kiutasításukra vonatkozó döntést. Ráadásul legalább hét tagállam kényszerül lerövidíteni az őrizet maximális időtartamát. Mi több, az irányelv többé-kevésbé ugyanarra a szintre helyezi a két lehetséges megoldást, a kiutasítást és a legalizálást, mintha ez csupán egy semleges választás kérdése lenne, noha a különböző tagállamokban az elmúlt évek során alkalmazott tömeges legalizálás jelentős vonzó tényezőként működött, és szintén komoly terhet rótt a többi európai országra. Összefoglalva azt mondhatom: bárcsak egy valódi visszatérési irányelv feküdne előttünk, amely egyszer és mindenkorra véget vethetne az illegális bevándorlók szempontjából vonzó tényezőknek! – ám ez sajnos nem az. Sőt, én még arról sem vagyok meggyőződve, hogy ez az irányelv a jó irányba tett első lépés lenne. Simon Busuttil (PPE-DE). – (MT) Először is szeretnék gratulálni kollégámnak, Weber úrnak, ahhoz a hasznos munkához, amelyet e jogszabály megalkotása és a kompromisszum elérése érdekében nyújtott. Elnök úr, a múlt heti írországi népszavazás eredménye azt mutatja, hogy az emberek attól félnek, hogy az Európai Unió nem törődik eléggé aggodalmaikkal, és ha vetünk egy pillantást a jelenleg zajló közvélemény-kutatásokra, például az Eurobarometer felméréseire, azt láthatjuk, hogy a bevándorlás kérdése az uniós polgárok egyik legnagyobb aggodalma. Az Európai Unió polgárai többet várnak Európától, nem kevesebbet, de a válaszok, amelyeket eddig adtunk számukra, nem bizonyultak elég jónak. Ezért aztán az Európai Uniót senki sem fogja komolyan venni a bevándorlás kérdésében, ha nem mutatja meg, hogy képes világos és hatékony válaszokat adni. Mi is ennek az irányelvnek a kiindulópontja? Az, hogy mindenkire vonatkozik, aki illegálisan tartózkodik az Unió területén. Az illegális tartózkodásra pedig csak egyféleképpen lehet felelni: visszatérésre bírni az illetőt oda, ahonnan jött. Ez a célja ennek a jogszabálynak, és mindazok, akik ellene szavaznak, azt mondják, és azt az üzenetet küldik a külvilág felé, hogy az illegalitás maradhat, és mi elfogadjuk. Márpedig ez nem elfogadható, és nem is lenne szabad annak lennie.

11

12

HU


Azok számára, akiket visszatérésre kell bírnunk, ez a kompromisszum egy sor különböző feltételt szab meg az őrizet, a bánásmód, a kényszer alkalmazása, az egészségügyi szolgáltatások és egyéb tényezők vonatkozásában. Ami előttünk fekszik, az egy kompromisszum. Nem tökéletes, de jó kompromisszum, alkalmas arra, hogy előrelépjünk. Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk fogadni a kompromisszumos javaslatot. Claudio Fava (PSE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, hadd címezzem mondandómat a Tanácsnak, mivel nem a mi irányelvünket, vagy a Bizottság javaslatát vitatjuk ma meg, hanem azt, amely azután született, hogy a Tanács megfosztotta az eredetit minden jelentésétől. Ez az irányelv azt az általános irányt tükrözi, amelyet a bevándorlásról szóló Európában zajló vita mutat. A tény, hogy a Tanács egyhangúlag elfogadta, nemhogy csökkenti, de felerősíti a benne foglalt üzenetet. Ez az üzenet pedig nem másról szól, mint a bizalmatlanság elvén épült Európáról. A kérdés nem az, hogy ajánlatos-e bevezetni egy irányelvet, amely létrehoz egy közös, összekapcsolt rendszert. A kérdés az, hogy ez az irányelv mit fektet le. Egy nappal azután, hogy 150 illegális bevándorló fulladt a Földközi-tengerbe, azt kérik tőlünk, mondjuk azt a túlélőknek, hogy holnaptól kezdve azok, akik hozzájuk hasonlóan már országaink területén tartózkodnak, olyan rendelkezéssel találják majd szemben magukat, amely akár 18 hónapnyi internálást határoz meg számukra. Jóváhagyunk egy olyan pusztító hatású jogi elvet, amely megteremti annak a lehetőségét, hogy 18 hónapig megfoszthassanak embereket szabadságuktól egy adminisztratív intézkedéssel, anélkül, hogy bármilyen bűncselekményt elkövettek volna. Azt, amit saját országunkban sosem tolerálnánk, ha egy európai polgárra nézve alkalmaznák, most megengedjük és támogatjuk az illegális bevándorlókra vonatkozóan. A 18 módosítás, amely visszahozza az irányelvbee a politikai kultúra elemeit, és amelyeket a mi képviselőcsoportunk nyújtott be, arra irányuló kísérlet, hogy jogi értelemben véve visszaállítsuk egy intézkedés méltóságát, amelyről úgy véljük, hogy megalázó lenne, nem csak az Európai Unióra, hanem annak tagállamaira nézve is. Amennyiben ezeket a módosításokat elutasítják, sokan fognak az irányelv ellen szavazni – velem együtt, Elnök úr. Nem hinném, hogy széleskörű konszenzus született, Weber úr. Nincs konszenzus az országainknak adandó, az irányelv legjelentősebb pontjaira vonatkozó mérlegelési és ítélkezési lehetőségekkel kapcsolatban. A Parlament nem elvont szabályok őre. Ez egy olyan Parlament, amelyet a szerződések azzal a kötelezettséggel ruháznak fel, hogy védelmezzen bizonyos elveket, mégpedig a jogrenddel és a politikai kultúrával kapcsolatos elveket. A Tanács most azt kéri tőlünk, hogy a gyors előrehaladás érdekében tagadjuk meg ezeket az elveket. Mi úgy véljük, hogy ezen a ponton alapvető hibát követne el. Itt most önök nem azt kérik tőlünk, hogy gyorsan haladjunk előre, hanem azt, hogy rossz irányba mozduljunk: ami rossz a bevándorlóknak, rossz Európának és rossz a tagállamoknak; ez pedig olyan felelősség, amelyben nem kívánunk osztozni Önökkel. Gérard Deprez (ALDE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, nyilvánvaló, hogy ma egy meglehetősen kényes témát vitatunk meg – amelyben megosztott a Parlament is –, s amely ezzel együtt érzelmeket kavaró, ha nem tragikus kérdés, mivel alapvető következményekkel bír azok életkörülményeire, sőt életére nézve, akik – akár illegálisan – szeretnének belépni Európába, egy olyan jövő reményében, amelyet saját országuk nem tud számukra biztosítani.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Nem ismétlem meg, amit mások már elmondtak, de szeretném felhívni a figyelmet négy fontos pontra. Az elsőt kollégámnak és barátomnak, Giusto Cataniának címezném. Igazságtalanság, Giusto, Európa Erődről beszélni, mintha Európa senkit nem engedne be a territóriumára, és mintha érzéketlen lenne a több millió ember szegénységével kapcsolatban. Hivatalos adatok szerint jelenleg évente 1,5-2 millió bevándorló érkezik legálisan az Európai Unióba, akár legalizálás, akár család-újraegyesítés révén, vagy a politikai menekültjogi státusz megadásának köszönhetően. Ami azt jelenti, hogy ha ez ilyen arányban folytatódik az elkövetkezendő 30 évben is – ami ellen semmi kifogásom –, akkor 45-60 millió fő fog legálisan bevándorolni az Európai Unióba. Másodszor, ez az irányelv a hibái ellenére – és elismerem, hogy vannak hibái –, nem egy rendelet. Sőt, valójában ez egy keretirányelv, amely hagy teret a tagállamok saját megfontolásainak – eltekintve a benne rögzített minimális követelményektől, amelyeket be kell tartani –, és minden tagállam számára biztosítja a lehetőséget, hogy olyan jogszabályt alkosson, amely megfelel az adott ország demokratikus többsége által hozott döntésnek. Az irányelv azt is kimondja, hogy a Bizottságnak háromévenként jelentést kell készítenie a Parlament számára, és hogy a Bizottság módosító javaslatokkal élhet. Olvassák el az irányelvet! Harmadszor, és most néhány szocialista barátomhoz szólnék, abba kell hagynunk a súlyos hazugságok terjesztését. Az irányelv nem szabályként fogalmazza meg az őrizetet. Az irányelv 14. cikke speciális esetekben lehetőséget biztosít az őrizetbe vételre, ugyanakkor rendkívül szigorú jogi kontroll alá is vonja ezeket az eseteket. Csak olvassák el a 14. cikk 2. bekezdését. Azt állítani, hogy az őrizetbe helyezés szabály, és hogy kötelező a tagállamokra nézve, egyszerűen nem igaz. Nem kellene felkavarniuk a közvéleményt. Van elég valódi problémánk, anélkül, hogy olyan problémákat is felemlegetnénk, amelyek nem is léteznek. Negyedik, és egyben utolsó megjegyzésem, Elnök úr, egy Weber úrnak és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) – Európai Demokraták képviselőcsoportjának szóló üzenet. Minden hiányosság ellenére – s elismerem, hogy vannak ilyenek –, az irányelv mellett fogok voksolni. Mindazonáltal, szeretném megkérni a PPE-DE képviselőcsoportot, hogy ne próbáljon eljárásjogi manőverekkel rendezni lényegében politikai ügyeket, mivel ez megoszthatja a Parlamentet. Bárhogy döntsön is ma délelőtt a Parlament, véleményem szerint azt tiszteletben kell tartani. Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, van itt valami, ami komolyan foglalkoztat engem. Miért döntött úgy Weber úr, az előadó, hogy az Európai Parlament jogait feledve és minden tőle telhetőt megtéve arra rávegyen bennünket, hogy első olvasatra fogadjuk el a Tanács közös álláspontját – ráadásul alapjában véve elfogadhatatlan álláspontját –, noha csak nagy nehézségek árán tudjuk amúgy meggyőzni a polgárokat arról, milyen sokat ér az Európai Parlament kibővített jogköre? Ezt meg kell magyaráznia nekem, Weber úr. Nagyon remélem, hogy holnap mindannyian megfelelünk majd az európai polgárok elvárásainak, és megmutatjuk, hogy ügyelünk az emberi jogok és az Európai Unió értékeinek védelmére. Hogy miért? Azt hiszem, nem fogadhatjuk el, hogy egyedülálló kiskorúakat fogva tartsanak, vagy olyan országokba küldjenek vissza, ahol se családjuk, se ismerőseik, se jogi képviselőjük nincs. Ez minden körülmények között a gyermekek érdekei tiszteletben tartásának az totális megsértése. Azt sem hiszem, hogy engednünk kellene, hogy migránsokat akár 18 hónapon át fogva tartsanak, kitéve őket az ezáltal okozott traumának

13

14

HU


és károknak, noha valójában semmilyen bűncselekményt nem követtek el. Ez a szabadság aránytalan megvonása, amely az Európai Bíróság esetjogában is szerepel. Azt sem fogadhatjuk el, hogy a migránsokat az ismételt belépési megállapodások szeszélyeit követve olyan országokba fordítsák vissza, ahol senkit sem ismernek, és ahol, Weber úr és Deprez úr, semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésünkre, hogy biztosítsuk fizikai és pszichológiai biztonságukat. Nem tudjuk garantálni a visszatoloncolás tilalmának elvét, még akkor sem, ha ez külön kiemelve szerepel az Önök szövegében. Ennélfogva felszólítom a képviselőtársakat, hogy holnap utasítsák el ezt az irányelvet, amely nem más, mint a tagállamok elnyomó és rövidlátó politikájának megtestesülése. Európának másféle célokra van szüksége a nemzetközi bevándorlás területén. Roberta Angelilli (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, biztossá tenni a kiutasításokat, és elejét venni az illegalitásnak és a kizsákmányolásnak: véleményem szerint röviden ez a célja a „visszafordítási” irányelvnek. Ennélfogva szeretnék gratulálni az előadónak nagyszerű munkájához, amely lefektette a Tanáccsal közösen elért kompromisszum alapjait. A szöveg kiegyensúlyozott, s néhány alapvető követelményen nyugszik: végre megteremt számunkra egy közös bevándorlás-politikai vezérelvet. Hosszú ideje beszélünk már róla – túl hosszú ideje. Az irányelv közös szabályokat biztosít számunkra, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a nagyon is pozitív erőforrást jelentő legális bevándorlók jogainak teljes védelméhez, feltéve, hogy kérlelhetetlen módon fellépünk az illegális bevándorlás ellen. Van néhány meghatározó pont, amelyre szeretném felhívni a figyelmet: először is, az önkéntes visszatérést támogatják; rövidebb határidőt határoznak meg arra az esetre, ha fennáll a szökés veszélye, vagy ha az egyén veszélyt jelent, és mindenekelőtt, végre rögzíti a fogvatartó központokban való tartózkodás időtartamát, ahol minden szükséges ellenőrzés megtörténik. Ez nem jelentéktelen eredmény. Szeretnék rámutatni, hogy egészen eddig – ahogy azt már számos képviselő társam is elmondta – minden tagállam szabadon dönthetett afelől, hogy korlátozza-e a fogvatartás időtartamát. Érdemes külön figyelmet szentelni az emberi jogoknak, különösen a kiszolgáltatott egyének, legfőképpen a gyermekek jogainak, tekintettel a gyermekek érdekére. Ez egy forradalmi elem, amely megfelelőképpen figyelembe veszi, hogy mi történik a fogvatartási központokban. Végül pedig, az egész EU területére érvényes ismételt belépési tilalomról: én olyan általános, tisztességes és átlátható szabálynak tartom ezt, amely részét képezheti egy stratégiának – vagy egy integrációs paktumnak, ahogy az EU következő hivatalban lévő elnöke nevezte –, amelynek értelmében az EU külső határain ellenőrző pontok kerülhetnek felállításra. Ezek segítségével olyan új menedékügyi politika alakulhatna ki, amely újabb lendületet adna a diplomáciai együttműködésnek, ám ugyanakkor és mindenekelőtt a harmadik országokkal való fejlesztéspolitikai együttműködésnek is. Végezetül, a legális bevándorlók integrációjának európai szabályozásával kapcsolatban elmondanám, hogy Európának felelősséget kell vállalnia, ellentmondást nem tűrőnek és hitelesnek kell lennie, azaz a jogok és a jogrend Európájává kell válnia. Kötelességünk elfogadni ezt a szöveget, amelyet természetesen lehetne még tovább javítgatni. Mindenen lehet javítani. A tagállamok ezt egyébként még megtehetik, de három évvel a hátunk mögött szörnyű lenne további hónapokra vagy évekre megakasztani a folyamatot, hogy

17-06-2008

17-06-2008

HU


megszülethessen egy következő, végtelenül gyenge kompromisszum, amelyet aztán hátrafelé tett lépésként értékelnénk. Míg mi pompás világunkban élünk, amely mellesleg számtalan kompromisszumra épül, nagyon sokan vannak, akiket kizsákmányolnak, és akik kegyetlen és embertelen halált halnak – mint ahogy az tegnap is történt Olaszországban. A sok szó helyett, kérem, vállaljunk inkább több felelősséget! Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). - (SV) Elnök úr, hölgyeim és uraim, pénteken lesz a menekültek világnapja, amikor a menekültek helyzete a világ minden táján a figyelem középpontjába kerül. Weber úr jelentésének támogatása rossz irányba mutató, cinikus lépés lenne, a GUE/NGL képviselőcsoport ezért a jelentés ellen fog szavazni. Mi ellenezzük az Európa Erőd felépítését. A Weber úr jelentésében szereplő indítványok következménye az, hogy ez EU nemcsak még magasabb falakat épít a menekültek ellen, de be is zárja annak kapuit, és aztán eldobja a kapuk kulcsait. Az emberi jogok aláaknázása helyett az EU tagállamainak a menekültekről szóló egyezmény értelmében vissza kellene állítaniuk a menekültek jogait, hogy biztosítsák az Európába jutás jogi lehetőségeit, valamint az emberi jogok legalább elemi tiszteletben tartását. Sem harmadik országok állampolgárai, sem a tagállamok állampolgárai nem lehetnek a személyes szabadságok megsértésének áldozatai, és nem lenne szabad, hogy közigazgatási szabálysértések miatt szabadságvesztésre ítéljék őket. Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, ez a javaslat sokkal bonyolultabbá tenné a tagállamok számára, hogy kiutasítsák az illegális bevándorlókat és visszaküldjék őket a saját hazáikba. Milyen mértékben fogja ez érinteni az Egyesült Királyságot, és különösen az én választókerületemet, Londont? Londonra már így is aránytalanul nagy terhet rónak a legális és illegális bevándorlók és menedékkérők. Azt állítják, hogy Nagy-Britannia úgy döntött, nem száll be a közösségi jog ezen területébe, következésképp ez nem is érint bennünket – de így van ez? Egy illegális bevándorló, amint megkapja a tartózkodási engedélyt egy tagállamban, máris átutazhat akármelyik másik tagállamba. Csak akkor lehet tőle megtagadni az országba való belépést, ha veszélyt jelent a biztonságra, a közegészségügyre vagy a közrendre. És kérdezem én, ez Egyesült Királyságban ki juttatja ezt érvényre? A brit bevándorlási és menedékjogi rendszert a totális káosz jellemzi. Ha Nagy-Britannia valóban kimarad ebből a jogszabályból, akkor az európai illegális bevándorlók talán nem sétálhatnak be a főbejáraton – ez a javaslat azonban a kezükbe adja a hátsó ajtó kulcsát. Aztán persze ott van a lisszaboni szerződés és az Alapvető jogok európai chartájának kérdése. Felhasználható-e az emberi jogi szabályozás e javaslat részeinek Nagy-Britanniában való elfogadtatására? Ki tudja? Ez ügyben nem is a brit kormány, a brit Parlament, vagy a brit bíróságok, hanem az Európai Bíróság fog dönteni. Roberto Fiore (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megragadni az alkalmat, hogy tiltakozzam Barrot alelnök úr tegnapi, egyáltalán nem bölcs és megmagyarázhatatlan szavai ellen, amelyek annak kapcsán hangzottak el, hogy az illegális bevándorlást a bűncselekményeket súlyosbító tényezőként is lehet értékelni, ahogy azt az olasz kormány javasolta. Nem hiszem, hogy ennek van bármilyen törvényes alapja, és az is biztos, hogy a köz részéről sem részesülne kedvező fogadtatásban. A Weber-jelentéssel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy véleményem szerint az illegális bevándorlást ipso facto úgy kell kezelnünk, mint egy olyan helyzetet, amelyben fennáll a bevándorlók szökésének lehetősége. Elég nyilvánvaló, hogy egy bevándorló, aki

15

16

HU


illegálisan lépett be egy országba, hajlamos lesz megszökni. Azt is el szeretném még mondani, hogy lényeges, hogy a Bizottság és a Parlament a végső értékelés során megfontolja annak lehetőségét, hogy azokat az országokat, ahonnan ezek a bevándorlók érkeznek – így Olaszország esetében Líbiát – fizetésre kötelezze. Nekik kellene állniuk azokat az óriási kiadásokat, amelyet a bevándorlás jelenleg ránk ró. Urszula Gacek (PPE-DE). - Elnök úr, Weber úr igazán megérdemli a gratulációt és a köszönetet, hiszen komoly munkát végzett ebben az összetett, heves érzelmeket kiváltó és érzékeny témában. A visszaküldési irányelv célja az, hogy alapvető közös követelményrendszert hozzon létre az illegális bevándorlók kezelésére. Ezzel kapcsolatban külön figyelmet kaptak az emberi jogi szempontok. Teljes mértékben tudatában vagyunk, hogy sok illegális bevándorló valójában kettős áldozat. Először is, becsapják őket saját hazájukban, ahol gyakran egész életük alatt összegyűjtött vagyonukért, vagy akár még annál is többért vásárolják meg az Európai Unióba vezető utat. Ott azonban a bőség helyett modern kori rabszolgaságban találják magukat. Ha az Európai Unió területén elfogják őket, gyakran börtönbe kerülnek, és amíg ez az irányelv hatályba nem lép, előfordulhat, hogy ügyük rendezéséig hosszú ideig őrizetben maradnak. Az irányelv értelmében az önkéntes visszatérési szándék támogatásra fog jogosítani, a fogvatartás pedig csak akkor lesz lehetséges, ha egyértelműen fennáll az illegális bevándorló szökésének veszélye, illetve egyéb indokolt esetben. Meghatározásra kerül a fogvatartás maximális időtartama, megerősödik a jogi védelem – különösen a kiszolgáltatott csoportok esetében – és a nem kormányzati szervek hozzáférhetnek a sokat kritizált fogvatartási központokhoz, amelyek így alaposabb vizsgálatok tárgyai lehetnek, valamint további szolgáltatások és támogatások állnak majd maguk a fogva tartottak rendelkezésére is. Volna egy javaslatom azon kollégáim számára, akik az irányelv ellen szólaltak ma föl: e héten, a szavazás után ahelyett, hogy a kiürülő tanácsteremben felállva megindokolják döntésüket, talán vehetnék a fáradságot, és azt a több államban jogi védelem nélkül álló, határozatlan ideig fogva tartott, jogsegélyhez hozzá nem férő bevándorlóknak közvetlenül is elmagyarázhatnák. Talán elmondhatnák nekik, hogy ezen irányelv ellen szavaztak, mert szem előtt tartották az érdekeiket. Stavros Lambrinidis (PSE). – (EL) Elnök asszony, mélyen lesújt, hogy a Miniszterek Tanácsa három éven át alkudozott a különböző intézkedésekről, és ezzel akadályozta az előrehaladást. Az említett intézkedések az alapvető jogok, s ezen belül az illegális bevándorlók alapvető jogainak védelmére vonatkoznak, amelyeket elvitathatatlannak kellene tekinteni. Valami tehát nagyon nincs rendben néhány európai kormánnyal. Európában feltétlen és abszolút előírásnak kellene lennie, hogy senkit sem tarthatnak fogva 18 hónapon át, különösen akkor, ha ennek nem az az oka, hogy valamit csinált, vagy nem csinált, hanem az, hogy a származása szerinti ország hatóságai az ő hibáján kívül megtagadják a kitoloncolási eljárásban való együttműködést. Feltétlen elvárásnak kellene lennie, hogy amikor egy szerencsétlen embertársunkra börtönbüntetést szabnak ki, azaz a büntetések közül a legsúlyosabbat mérik rá, mindenféle kivétel és joghézag nélkül legyen garantált hozzáférése jogsegélyhez, és ahhoz, hogy bebörtönzéséről bíró döntsön. Feltétlen elvnek kellene lennie, hogy egyedülálló kiskorúakat ne toloncoljanak ki harmadik országokba. S ha végül kiderül, nem térhetnek vissza biztonságban saját hazájukban, úgy

17-06-2008

17-06-2008

HU


tartsuk magunknál ezeket a gyerekeket, és védjük meg őket itt, Európában. Az európai szolidaritásnak is épp ilyen magától értetődőnek kellene lennie. Azoknak az országoknak, különösen a délieknek, amelyeknek a bevándorlók legnagyobb tömegével kell szembenézniük, jelentős anyagi támogatás járna a többi országtól, hogy valóban képesek legyenek biztosítani a fent említett emberi jogokat. A Bizottság által tétován megígért esetleges jövőbeni támogatás nem elég. Az előadó és parlamenti munkatársai komoly erőfeszítései ellenére azonban ezeken a maguktól értetődő követelményeken kívül semmi sem képezte alku tárgyát a Tanácsban. A végeredmény bizonyos mértékig nyilvánvalóan üdvözlendő, legalábbis azon országokra nézve, amelyek jelenleg semmiféle védelmet nem nyújtanak. Más kulcsfontosságú kérdésekben azonban ugyanezek az országok a „legkisebb közös nevezőn” alapuló kompromisszumot kényszerítettek a többiekre. Ez több szempontból is rendkívül problémás és félreérthető, mivel végrehajtásuk a kormányok belátására van bízva, ők pedig Deprez úr, már bizonyságot tettek saját érzéketlenségükről. Ez egy olyan harmonizáció tehát, amely végül mégsem kerül harmóniába az európai elvekkel és értékekkel, és nem alkalmazkodik hozzájuk. ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY Alelnök Alexander Alvaro (ALDE). – (DE) Elnök asszony, én is köszönetet mondok az előadónak, Weber úrnak, bár lehet, hogy ő inkább nem venne tudomást rólam, és különösen kolléganőmről, Hennis-Plasschaert asszonyról, aki más előadókkal egyetemben azért küzdött az elmúlt három évben, hogy ez a bonyolult folyamat a háborgó tengerről végre nyugodtabb vizekre érjen. Ezen a ponton csak annyit szeretnék mondani, hogy ártalmasnak és méltatlannak találom, hogy vannak, akik a Földközi-tengeren történő halálesetek tragédiáját összekapcsolják ezzel az irányelvvel, mivel a valóságban a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ezt nem szabad hagynunk! Ez az irányelv jogbiztonságot teremt azoknak az embereknek, akik számára ez jelenleg nem létezik. Sok minden javulni fog azoknak az embereknek az életében, akik jelenleg embertelen körülmények közt élnek, akik nem tudják, mikor küldik őket vissza saját hazájukba, és akik nem részesülnek jogsegélyben. Az irányelv mind a 27 tagállam számára minimális követelményeket ír elő, és a tagállamok harmada esetében, ahol eddig semmilyen követelmény nem volt, már ez is jobb, mint a jelenlegi helyzet. Ez tehát az első lépés a közös menekültpolitika felé, amelyre égetően szükségünk van, valamint az emberi méltóság Európa-szerte megvalósuló tiszteletben tartása felé. Azt hiszem, hogy mindenkinek, aki szeretne velünk előre haladni, komolyan kell vennie felelősségét, és a jelentés mellett kell voksolnia. Pierre Jonckheer (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony, az előző felszólaló szavaira visszautalva, én a magam részéről ragaszkodnék a harmonizáció régi európai elképzeléséhez, amely a javulást célozta: vagyis, a felfelé igazodáshoz. Éppen ezért kíváncsi vagyok, hogy e nehéz helyzetben lévő emberek esetében miért kerül elutasításra a legnagyobb védelmet nyújtó szabályozáshoz való igazodás. Véleményem szerint hangsúlyozni kell, hogy a Tanács nyilatkozatai jogilag nem kötelező érvényűek, és ha olyan biztosak vagyunk a lefelé történő igazodás kockázatosságában, akkor be kell építenünk egy jogi mechanizmust magába az irányelv szövegébe. Továbbá úgy vélem, hogy a jogsegély

17

18

HU


szempontjából nehéz körülmények közé került országok – különösen anyagi – megsegítése céljából szükség lenne egy Európai Szolidaritási Alapra, amelyet ezért létre kellene hozni. Lenne továbbá még egy hozzáfűznivalóm az eljárással kapcsolatban. Barrot úr, elég nyakatekert ez az együttdöntési eljárás. Én csak egy vagyok a 780 európai parlamenti képviselő közül. Ez a mai az egyetlen alkalom arra, hogy felszólaljak, és hogy módosító indítványokkal éljek, és ha nem akarjuk, hogy a fogvatartás legyen a norma és az alaphelyzet, akkor, Deprez úr, olvassa csak el a 82. és 95. módosítást, amelyek rögzítik, hogy mit is jelent a szökés veszélye. Olvassa el és szavazza meg a 79. és 98. módosításokat, amelyek azokat a körülményeket sorolják fel, amelyek esetén az egyedülálló kiskorúakat kiutasíthatják az Európai Unió területéről. A benyújtott módosító indítványok célja a szöveg javítása, és úgy vélem, hogy a Parlamentet nem lehet egy olyan, jóformán hozzájárulási eljárással szembesíteni, amely gyakorlatilag most is történik. Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az európai bevándorlási politika alapvető hiányossága, hogy egyetlen kiindulópontja az emberi jogok védelmének eszméje, holott szintén fontos volna gondolnunk a népek jogainak, szabadságának, biztonságának védelmére, s arra, hogy jogaikat ne tiporják el. Jótékonykodni kívánó módosító indítványaival a baloldal az illegális bevándorlókra vonatkozó visszatérési politikát radírozná ki. Ami az Európai Ombudsman intézményétől jön, az pedig tiszta demagógia. Ombudsmant akarunk létrehozni az illegális bevándorlók számára is? Egy komoly politika visszaszorítaná a globalizáció céljait, így azt, hogy gyökerestül kiszakítsa az embereket saját területükről, mert vagy áruknak, vagy rabszolgáknak, vagy új fogyasztóknak tekinti őket. Mi ezt ellenezzük. Ha a Földközi-tenger térsége tömegsírrá lett, akkor az erkölcsi felelősség azokat terheli, akik megnyitották a kapukat az illegális csónakok előtt. Mi mindig is élesen kritizáltuk ezt a nagymértékű emberkereskedelmet, a lampedusai táborba is ellátogatva. Ez szégyen. Ha elfogadjuk a baloldal ezen módosításait, a bevándorlók hazatelepülésére vonatkozó közös európai politikának úgy fog leáldozni, hogy még el sem kezdődött. Athanasios Pafilis (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, ez az irányelvjavaslat elfogadhatatlan, és cinikus módon elrejti az EU és politikája valódi embertelenségét. Szerencsétlen bevándorlók, köztük kiskorú gyermekek 18 hónapos fogvatartásáról akarnak jogszabályt alkotni, akik olyan koncentrációs táborokban élnek, amelyek életkörülményei szégyent hoznak az emberi civilizációra. Ezen kívül megtiltanák, hogy a következő öt évben belépjenek az EU területére, még akkor is, ha azt legálisan tennék. Az önkéntes visszatérés önmagában kész vicc, hiszen az nem más, mint kényszer. Azt mondják a bevándorlóknak, hogy vagy önként távoznak, vagy börtönbe mennek, ahonnan 18 hónap után ugyancsak kitoloncolják őket. Bűnözőként kezelik saját politikájuk áldozatait. Lebombázzák Afganisztánt, aztán panaszkodnak, hogy jönnek a menekültek. Kifosztják a harmadik világ országait, majd panaszkodnak a gazdasági migránsokra, akik egyre vastagabbá teszik a kapitalisták pénztárcáját. Ezekkel az új intézkedésekkel többek között a rabszolga-kereskedők és az emberkereskedő-hálózatok profitját fogják növelni, hiszen minél szigorúbb a szabályozás, ők annál drágábban fognak dolgozni. Ezáltal tehát csak rontanak a bevándorlók és a többi munkavállaló helyzetén, akik továbbra is arra kényszerülnek majd, hogy mindenféle

17-06-2008

17-06-2008

HU


jogvédelem nélkül dolgozzanak az új, kényszerítő rendelkezések árnyékában, amelyek alappillére a kitoloncolással való fenyegetés. Biztosak lehetnek benne, hogy sem a munkavállalók, sem a harmadik országokbeli, sem az európai állampolgárok nem fogják elfogadni ezeket az intézkedéseket. Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Elnök asszony, Barrot alelnök úr, hölgyeim és uraim, szükségünk van közös európai politikára ezen a téren, vagy sem? Általában erre mindenki azt mondja, igen. Hogyan közelítsük meg ezt a kérdést? A Ház nagy többsége úgy véli, hogy szabályoznunk kell a legális bevándorlást, és küzdenünk kell az illegális bevándorlás ellen. Ahogy azt már Barrot biztos úr is elmondta, a visszatérési politika elemi részét képezi e stratégiának. Van egy irányelvünk, amely tartalmazza a minimális követelményeket. Akarunk-e ennél többet? Akarunk-e ezeknél magasabb követelményeket? Biztos vagyok benne, hogy mindannyian szeretnénk magasabb követelményeket, csakhogy szembe találtuk magunkat a Tanács hajlíthatatlanságával; így felmerül a következő politikai kérdés: mi a jobb, ha elfogadjuk ezeket a minimális követelményeket, vagy ha nem lesz semmilyen követelmény? Az én válaszom erre az, hogy szerintem jobb, ha elfogadjuk ezeket a minimális követelményeket, és ezúton szeretnék gratulálni kollégámnak, Weber úrnak az általa végzett munkához, és az általa lefolytatott tárgyalásokhoz. Hadd említsek meg két konkrét példát: az ismételt belépési tilalmat, amely 5 éves időtartamra vonatkozna. Biztos vannak, akik más időkorlátot részesítenének előnyben, de jelenleg vannak olyan tagállamok, ahol semmilyen megkötés nincs – ilyenek például Ausztria, Dánia, vagy Franciaország. Ami az őrizet kérdését illeti: kilenc tagországban nincs megszabva az őrizet maximális időtartama. Csupán 6 tagországban rövidebb ez az idő az irányelvben megállapítottnál. Ezek egyike Portugália, az én hazám, ahol ez az időtartam csupán két hónap, és már be is jelentette, hogy ehhez a továbbiakban is ragaszkodni fog. Más szóval, nem áll szándékában arra használni ezt az irányelvet, hogy lazítson a szabályozáson. Végezetül, Elnök asszony, szeretném újfent kiemelni, mit mondott Barrot biztos úr a gyermekekről. Ezen a területen különösen gondosan kell eljárnunk, és biztosítanunk kell, hogy az irányelvet emberséges módon alkalmazzák. Javier Moreno Sánchez (PSE). – (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez az irányelv egy lépés előre a közös bevándorlási politika felé. Fontos lépés, amelyet mostantól kezdve további lépéseknek kell követniük egy átfogó, európai megközelítés keretében. Jogszabályi és pénzügyi eszközöket kell létrehoznunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy mindenekelőtt megnyissuk kapuinkat a legális bevándorlók előtt, és segítsük őket a társadalmainkba való beilleszkedésben. Ugyanilyen módon kell véget vetnünk az illegális bevándorlásnak és az illegális munkavállalásnak, és kell elősegítenünk a maffiaként működő embercsempész-hálózatok felszámolását. Mindez azonban csak a kiindulási és a tranzitországokkal való szoros együttműködés révén érhető el. Ennélfogva tehát arra bíztatjuk a Bizottságot, hogy használja ki kezdeményezési jogát, a Tanácstól pedig azt kérjük, hogy amilyen hamar csak lehet, fogadjon el minden függőben lévő irányelvet, mivel általános intézkedéscsomag híján nem fogják érteni a polgárok ezt az irányelvet. Ezen irányelv célja, hogy összehozzon 27

19

20

HU


különféle jogszabályt, és ezáltal biztosítsa a visszatérési eljárások sikerességét csakúgy, mint a bevándorlók méltóságát és alapvető jogaik tiszteletben tartását. A szocialista képviselőcsoport módosító indítványaival szeretné az irányelvet összhangba hozni a legfejlettebb és legnagyobb védelmet biztosító jogszabályokkal. Mi, spanyol szocialisták különösen nagy hangsúlyt fektetünk a kiskorúak védelmére és a róluk való gondoskodásra, és indítványozzuk, hogy hozzáférhessenek az oktatáshoz, és hogy speciális fogadóközpontokban helyezzék el őket. Továbbá támogatni kívánjuk az önkéntes visszatérést is, és szeretnénk javítani az eljárás jogi garanciáit. Hölgyeim és uraim, végezetül szeretném üdvözölni az előadó, Weber úr javaslatának elutasítását, aki oly módon próbálta leegyszerűsíteni az eljárást, amely gyengítette volna az együttdöntési eljárás erejét, valamint a Parlament hitelét. Olyan időket élünk, amikor erős Parlamentre van szükségünk, amely mer felelősséget vállalni. Sarah Ludford (ALDE). - Elnök asszony, én nem habozok megszavazni ezt az irányelvet; nem azért, mert ideális, hanem azért, mert néhány tagállamban emeli a követelményeket. És valóban, az irányelv értékének egy részét fonák módon éppen az adja, hogy az Egyesült Királyság kivonja magát alóla. Nem akarja az irányelv szigorúbb szabályainak korlátai közé szorítani magát, nem utolsósorban az őrizet időkorlátai és az ottani körülményekre vonatkozó szabályok közé; Ilyen szabály például a bevándorló fogva tartottak elválasztása az elítélt bűnözőktől, ami jelenleg nem mindig történik meg az Egyesült Királyságban, vagy az, hogy a kényszerítő intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, és tiszteletben kell tartaniuk az egyének alapvető jogait és méltóságát, amelyek mind értékes elemei ennek a szövegnek. Rengeteg valótlan információ terjedt el, és sajnálom, hogy valaki helytelenül tájékoztatta Bolívia elnökét, akinek az írása tegnap jelent meg a The Guardian brit napilapban. A 18 hónap nem az őrizet általános ideje. Az irányelv azt mondja, az őrizet ne tartson tovább hat hónapnál, kivéve azokat az eseteket, ahol a kiutasítási eljárás a tagállamok minden erőfeszítése ellenére, nagy valószínűséggel tovább tart, mégpedig az érintett személy együttműködésének hiánya vagy harmadik országból beszerzendő dokumentumok késedelme miatt. Úgy vélem, hogy a gyermekek érdekeit, a családi életet, az egészségi állapotot, a visszatoloncolás tilalmának elvét és más, az egyedülálló kiskorúakra vonatkozó speciális rendelkezéseket figyelembe vevő intézkedések különösen értékesek, és a kitoloncolással fenyegetett bevándorlók segítségére lesznek. Rendkívül fontosak az őrizet okára, a fellebbezésre és a bírósági felülvizsgálatra vonatkozó előírások. S bár az előírások szigorítása céljából támogatni szándékozom ezt a nem tökéletes, ám szükséges irányelvet, hangsúlyoznom kell, hogy mindez a teljes képnek csupán egy szelete. Tisztességes menekültbefogadási rendszerre és a legális bevándorlókra vonatkozó megfelelő politikára is szükségünk van. Willy Meyer Pleite (GUE/NGL). – (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, szégyen, abszolút szégyen, hogy több mint 8 millió embert próbálunk meg kitoloncolni a közigazgatási eljárásban történő fogvatartás örve alatt. Ha ez a döntés megszületik, ahogy erre sajnos megvan az esély, az a védelmező Európa végét jelentené. Közülünk, európaiak közül is sokan szenvedtek az közigazgatási eljárásban

17-06-2008

17-06-2008

HU


történő fogvatartástól a diktatúrák idején, és most ez a koncepció érvényesülhet 8 millió ember kitoloncolási ügyében. Ezáltal a nem támogató Európa fog megerősödni. Ugyanazok a tagállamok próbálják most újraéleszteni ezt a koncepciót, akik ebben a pénzügyi évben első ízben már csökkentették a nemzetközi együttműködésre szánt támogatásokat. Nem fogjuk tudni elérni a millenniumi célkitűzéseket, és ez lesz a mi hozzájárulásunk, a vén Európa, a szolidáris értékeket valló vén Európa hozzájárulása az éhínséghez és az élelmiszerválsághoz. 8 millió ember kitoloncolása, minden garancia nélkül: szégyen! Én hiszek Európa mozgósításában, és erre szólítom föl mindazokat a polgárokat, akik elutasítják az efféle jogszabályokat. Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). - (RO) Tisztelt kollégák, az Európai Bizottság adatai szerint 2006-ban mintegy 8 millió illegális bevándorló tartózkodott az Európai Unióban. Az Unió nem veheti továbbra is semmibe ezt a problémát. Megoldást kell találnunk; nem játszhatunk ezeknek az embereknek az életével, de az is biztos, hogy a helyzet magától nem fog megoldódni. A Bizottság által a közelmúltban javasolt, az illegális bevándorlás ellenőrzésére szolgáló eszközöknek sem lehet addig kedvező hatása, amíg az illegális bevándorlók problémája fennáll. Olyan Európában élünk, amelynek eltöröltük a belső határait – ezért is van szükségünk erre az irányelvre, hogy megtehessük az első lépést az illegális bevándorlók hazatelepítésére vonatkozó közös politika felé. Vannak olyan nem kormányzati szervezetek, amelyek úgy vélik, hogy az Európai Unió egyre elnyomóbb intézkedéseket fogad el a bevándorlás kérdésében, és amelyek a „szégyen irányelvének” nevezik a visszaküldési irányelvet. Megértem ezen nem kormányzati szervezeteknek az iratokkal nem rendelkező emberek védelmét illető aggodalmát, ugyanakkor arra ösztönözném őket, hogy vizsgálják a helyzetet realista nézőpontból. Milyen megoldások létezhetnek az illegális bevándorlók számára, akik Máltán, a Kanári-szigeteken, Görögországon, Olaszországon, vagy újabban az Unió külső keleti határain át lépnek be, és próbálnak meg letelepedni az Európai Unió területén? Fennáll a veszély, hogy ezek a bevándorlók a fekete munkaerőpiac, a csempészet, vagy akár terrorista radikalizálódás áldozataivá válnak. Ez valódi fenyegetést jelent, és éppen ezért olyan fontos, hogy szabályozzuk a helyzetüket: vagy azáltal, hogy hazatelepítjük őket, vagy azáltal, hogy menedékjogot vagy letelepedési engedélyt biztosítunk számukra. A Tanáccsal folytatott tárgyalások olyan megoldásokra vezettek, amelyek fenntartás nélkül elfogadhatók, különösen az olyan érzékeny területeken, mint a kiszolgáltatott emberek és az egyedülálló kiskorúak védelme, vagy a hazatelepítés szabályozása, egyrészt a származási országokba, másrészt azokba az országokba, amelyekkel az Európai Unió kétoldalú megállapodást kötött erre vonatkozólag. Úgy vélem, hogy az előadó és a Tanács által tett erőfeszítések elismerésre méltóak, az irányelvet pedig a bemutatott formában, első olvasatban el kell fogadni. Wolfgang Kreissl-Dörfler (PSE). – (DE) Elnök asszony, félreteszem a jegyzeteimet. Sok minden mást is szerettem volna mondani, de rá kell mutatnom, hogy biztosan nem értünk még el mindent, amit lehet. Én magam is több, vagy jobb szabályozást reméltem. Két tűz közé kerültem: egyrészt a legjobbat akarom, másrészt tudom, hogy itt, uniós szinten, olyan minimális követelményekről kell dönteni, amelyek azokban az országokban is alkalmazandók, amelyeknek semmilyen szabályozásuk sincs. Mindannyiunknak vetnünk

21

22

HU


kell egy pillantást a saját országunk dolgaira, hogy mi történik ott, milyen követelményeink vannak. Valóban olyan nagyszerű minden? Mi, mint az Európai Parlament csak minimális követelményeket határozhatunk meg. A tény, hogy a Tanács egyáltalán képes volt bármilyen megállapodásra jutni, már-már a csodával határos, mert négy-öt tagállam – köztük az én hazám szövetségi belügyminisztere – nem akart semmilyen szabályozást, és kijelentette, hogy elégedett a saját országában jelenleg fennálló helyzettel. Most a nemzeti parlamentekre és a nemzeti kormányokra vár a feladat, hogy ennél valami jobbat alkossanak. Senki sem fogja útjukat állni, hogy jobb megoldásokat találjanak – hol van az megírva? Diákkoromban megtanultam, hogy „ha fellapozzuk a törvénytárat, könnyebben megtaláljuk a törvényt”. Deprez úrnak igaza van: ha végigolvassuk az összes cikket, világosabbá válik, mi az, amit elérhetünk általuk. Nem mintha ezzel rábukkannánk a bölcsek kövére. Azt senki sem találta még meg – sőt! Én azonban azt szeretném, ha ez a kompromisszum alapként szolgálhatna ahhoz, hogy az Európai Unió még jobban teljesíthessen a jövőben. Nagy szerep jut azoknak a kollégáimnak is, akik a Bundestag, vagyis a német Parlament alsóházának padsoraiban ülnek, csakúgy, mint a német szövetségi államoknak, mivel országunkban 18 hónap a kiutasítási határozatra várók fogvatartásának időtartama. Az ismételt belépési tilalom is sokkal hosszabb időre szól nálunk, és számos szövetségi tagállamban születtek elfogadhatatlan döntések. Ezt már kimondani is szégyenletes – így nem tehetek mást, mint figyelmeztetni arra, hogy nem ez az előrevezető út. Folyton csak ellenezni – jóságos ég, ez még sosem segített azokon, akiknek ezen a területen kell dolgozniuk, sem azokon, akik ott ragadnak azokban az országokban, amelyekben semmilyen iránymutatás nincs érvényben. Marco Cappato (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az előadó, Weber úr, csodálkozott, miért nem látja a Parlament az irányelvre vonatkozó javaslatban megfogalmazott pozitív intézkedések némelyikét. Az előadó azonban úgy beszélt hozzánk, mintha a Parlament már a záró szavazásra készülne, az utolsó olvasattal, azzal, hogy most kötelessége végleg eldönteni, hogy elfogadja vagy elutasítja a javaslatot. Pedig nem ez a helyzet. Nehezen érthető tehát, hogy az előrelépésekre törekvő javaslatok ellenére – amelyek széles körű támogatást élveznek a Házban, mind a jobb-, mind a baloldalon, például a kiskorúaknak nyújtandó további garanciák, a harmadik tranzitországok és az ismételt belépési tilalom kérdésében –, miért nem ragadjuk meg ezt a lehetőséget. Azt mondják, azért, mert a Tanács már döntött, és a kormányok is döntöttek. Ez – ahogy Jonckheer úr is mondta – a társjogalkotói hatáskörünkről való lemondás; ami pedig azt jelenti – bár minden tiszteletem az elmúlt három év tárgyalásai alatt végzett munkáé –, hogy azon kapjuk magunkat, hogy nem élünk azzal a hatalmunkkal, hogy javítsunk ezen az irányelven. Az európai kormányoknak pontosan azért van szükségük erre a Parlamentre, hogy Európa ne a félelem hazájává és a bevándorlás elleni még hatékonyabb intézkedések térségévé váljon, hanem a bevándorlás, az integráció helyszínévé. Patrick Gaubert (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, számos szervezet és politikai párt abszurd ideológiai kampányt folytat ez ellen a szöveg ellen, amelyet politikai céljaik érdekében használnak fel és értelmeznek félre. Ezzel az irányelvvel biztosítékot szolgáltatunk a kiszolgáltatott helyzetben lévő embereknek arra, hogy a visszatérésük jogaik és méltóságuk teljes tiszteletben tartásával történjék. A

17-06-2008

17-06-2008

HU


menedékjogot ez nem érinti, Catania úr. Az a benyomásom, hogy ön ezt még nem értette meg. Nem fogjuk hagyni, hogy állampolgáraink azt higgyék, képviselőik egy olyan szövegért felelősek, amelyet helytelenül a „szégyen irányelvének” tituláltak. Nem kell szégyenkeznünk egy olyan szöveg miatt, amely új biztosítékokat vezet be. A valódi szégyen azoké, akik vakok és nem látják, vagy nem akarják látni az irányelv által lehetővé tett fejlődést. Bele akarjuk-e foglalni az önkéntes visszatérés elvét? Meg akarjuk-e engedni a tagállamoknak, hogy továbbra is korlátlan ideig tartsanak őrizetben embereket? Akarunk-e indoklással ellátott döntéseket? Akarjuk-e, hogy a jogi hatóságok ellenőrizzék az őrizet körülményeit? Akarunk-e ingyenes jogsegélyt, és a nem kormányzati szervezetek segítségét? Akarjuk-e, hogy tartalmazza az irányelv a család egységére, a gyermekek érdekére és az orvosi segítségnyújtásra vonatkozó elveket? Minden szövegen lehet javítani, de ez az irányelv fejlődést jelent a ma uralkodó állapotokhoz képest, amelyek értelmében ma minden tagállam azt tesz, amit akar, akkor is, ha az olykor elfogadhatatlan – nem így van-e ez, Roure asszony és Hennis-Plasschaert asszony? Hölgyeim és uraim, felszólítom önöket, hogy voksoljanak a kompromisszum mellett, és ne engedjük egyesek politikai játékait érvényesülni – ne feledjék, milyen kérdésekben hoz ez a szöveg konkrét előrelépéseket. Inger Segelström (PSE). - (SV) Elnök asszony, hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok Manfred Webernek és mindazoknak, akik lehetővé tették ezt a vitát, amelyet az illegális bevándorlók visszatérésére vonatkozó közös szabályozás irányába tett első lépésről folytathatunk. A korábbi bizottsági és plenáris üléseken folytatott vitákkal összevetve, úgy vélem, hogy bizonyos lényegi kérdésekben nem a megfelelő irányba haladnak a dolgok, hanem egy kevésbé humánus Európai Unió felé. Először is: 18 hónapig bezárva tartani embereket nem elfogadható. Ebbe emberek beleőrülnek, akik pedig egyébként nem gonosztevők vagy bűnözők, hanem emberi lények, akik a szegénységtől távol jobb életet szeretnének maguknak és családjuknak. Másodszor: ha a Tanács és az előadó nem hisz az önkéntes visszatérésben, gyerekeket szakítanak ki az iskolákból és az óvodákból, figyelmeztetés nélkül kilakoltatják őket szálláshelyeikről, és ezzel talán több kárt okozunk, különösen a gyermekek esetében, mint amennyit a határozatra való várakozásból eredő stressz okozott volna. Harmadszor: miután januárban elfogadtuk a gyermekek jogairól szóló stratégiát, a Parlament nem léphet most egyet hátra, bezáratva a gyermekeket is, sem nem bánhat velük a javasolt módon. Ez egy életre kárt tehet a gyermekekben, ebben pedig én nem fogok közreműködni. Negyedszer: öt év túl hosszú idő arra, hogy ne térhessenek vissza az emberek, ha azt okkal tennék. Még a legjobb helyeken sem lehet egy kalap alá venni az embereket; minden esetet egyedileg kell elbírálni, saját érdeme szerint kell megítélni és megvizsgálni, mint például a nők és gyermekek helyzetét az emberkereskedelemmel kapcsolatban. Az emberi jogokat felügyelő szervezetek közül sok hangot adott véleményüknek és aggályaiknak: úgy vélik, hogy a kompromisszum nem megfelelő, az emberségesség nem szerepel elég hangsúlyosan. A szocialista képviselőcsoport módosító indítványai elismerést érdemelnek. Köszönöm, Elnök asszony. Panayiotis Demetriou (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, fel kell tennünk egy kérdést: problémát jelent-e ma az EU-ban az illegális bevándorlás, vagy sem? A válasz pedig nem lehet más, mint hogy igen, mégpedig komoly problémát. Azt is meg kell kérdeznünk, hogy

23

24

HU


ezt a problémát európai szinten kell-e kezelnünk, vagy továbbra is maradjon az egyes tagállamok hatáskörében. A válasz a második kérdésre az, hogy a problémát az Európai Uniónak kell kezelnie. Ezzel kapcsolatban már kifejtettük az álláspontunkat. Alkalmaztunk-e eddig átfogó, általános uniós politikát e probléma kezelésére? Erre sajnos nem a válasz. Csupán részleteiben igyekszünk kezelni a problémát, és a vita, amelyet ma folytatunk, szintén csak a felszínét érinti az illegális bevándorlás óriási problémájának. Mindazonáltal, egyszerre csak egy lépést tehetünk előre. Egy másik kérdés, amelyet szintén fel kell ma tennünk, ha egyszer erről a kompromisszumról beszélünk, hogy tökéletes kompromisszum-e ez, amely a Parlament és a Tanács között létrejött? A válasz: nem. Ez az, amit akartunk? Biztos, hogy nem! Olyan kompromisszum ez, amelyet a rendelkezésünkre álló idő alatt azzal a megelégedéssel zárhattunk le, hogy jutottunk is valahová? A válasz megint csak: nem. A Parlament már két és fél éve egyeztetett a Tanáccsal ebben az ügyben. Gratulálok Weber úrnak az általa végzett munkához, és az elért eredményhez, ám ez az eredmény nem olyan, amivel teljesen elégedett lennék. Mindegy, a kérdés az, vajon javul-e a helyzet. És a válasz erre az, hogy igen. Ez pedig felveti a következő kérdést: sikerül-e végre valamennyi javulást eszközölnünk az idő előrehaladtával, ahelyett, hogy változatlanul hagynánk a jelen helyzetet? A válaszom igen, párbeszédet folytatunk, és ez csak jó lehet. Engem „a Föld minden emberé” gondolata megfogott. Megfog az a nézőpont, amely szerint nem viselkedhetünk méltánytalanul ezekkel az emberekkel szemben. A valósággal azonban szembe kell néznünk. Szervezett társadalmakban élünk, és jöjjön, aminek jönnie kell, meg kell védenünk az emberi jogokat, ám ugyanakkor meg kell védenünk a szervezett társadalmak és szervezett államok érdekeit és jogait is. Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök asszony, emberek milliói tartózkodnak illegálisan Európában, és mi engedjük ezt, mivel olcsó munkaerőt jelentenek, nem lesznek jogosultak nyugdíjra és egészségügyi ellátásra, és nem tudják saját maguk bíróságon érvényesíteni a jogaikat. Kétség sem fér hozzá, hogy minden egyes embernek, függetlenül a jogi státuszától joga van az emberi méltósághoz és az emberséges bánásmódhoz. Ezért fogadom örömmel az Európai Bizottság javaslatát, amely célja az e kérdést érintő elvek harmonizációja. Afelől sincs kétségem, hogy mi itt a Parlamentben mindannyian átlátszó és világos közösségi elveket és eljárásokat szeretnénk látni a visszaküldéssel, kiutasítással és az illegális bevándorlókra vonatkozó belépési tilalommal kapcsolatban. Elég régóta várunk már rájuk. A Parlament már két évet töltött a megoldások kidolgozásával. És ne felejtsük el, hogy még két évet kell majd várnunk, hogy hatályba lépjen ez az irányelv, tekintve hogy ennyi idő alatt kell a tagállamoknak végrehajtaniuk. Bár ami engem illet, vannak fenntartásaim az irányelvvel kapcsolatban – fenntartásaink vannak például a bevándorlók őrizetének maximális időtartamával kapcsolatban, a gondviselő nélküli gyermekekkel és az Európai Unióba való ismételt belépési tilalommal kapcsolatban – ám szeretném megkérdezni, hogy tovább kelljen-e várniuk az illegális bevándorlóknak a harmonizált bevándorlási politikára, azon belül is a minimális követelményekre. Tanúi legyenek-e egy olyan vitának, amely azt demonstrálja, hogy Európa képtelen egyességre jutni ebben a kérdésben? Szerintem nem. Stefano Zappalà (PPE-DE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, sok más képviselőtársammal egyetemben, akik ma délelőtt részt vettek, és most is részt vesznek a tisztelt Ház vitájában, első kézből tapasztalhattam meg ezt a jelenséget a parlamenti ülésszak elején, azáltal, hogy ellátogattam Európa több pontjára, számos előzetes fogadóközpontba.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Tudom, hogy ez egy összetett jelenség, és hogy számos oldala van. Saját kultúránkból, személyiségünkből és politikai álláspontunktól függően mindannyian más-más nézőpontból tekintünk a kérdésre. Azt azonban mindannyiunknak számításba kell vennünk – és véleményem szerint ez abszolút lényeges –, hogy nem csupán néhány bevándorlóról beszélünk, mint 100 évvel ezelőtt. Nem egy kis, elszigetelt jelenségről van szó, hanem embertömegek bevándorlásáról. Milliónyi és milliónyi emberről beszélünk, akik különböző okokból kifolyólag indulnak útnak – nagyon kevesen kérnek menedéket, nagyon kevesen jönnek politikai okokból, ám annál többen keresnek jobb élet- és munkakörülményeket. Bár az idő nagy zsarnok, nem mulaszthatom el megköszönni Weber úr munkáját, csakúgy, mint Deprez úr, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelenlegi elnökének, valamint a korábbi elnök, Cavada úrnak a munkáját, és szintén szeretnék köszönetet mondani minden olyan képviselőtársamnak, akikkel együtt sok időt szenteltünk ennek a kérdésnek. Én a magam részéről azt vallom, hogy az a törvény, amin lehet javítani, még mindig jobb, mint az, amelyik nem létezik. Meggyőződésem, hogy Európa helyesen teszi, ha végül és mindenekelőtt odafigyel erre a komoly jelenségre, amelynek tanúi vagyunk; helyesen teszi, ha gondoskodik saját polgárairól. Frieda Brepoels (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretnék külön köszönetet mondani előadónknak rendkívül nehéz munkájáért és e különösen fontos dossziéval kapcsolatban tanúsított állhatatosságáért. A vita vége felé roppant nehéz bármilyen új szempontot felvetni, de nagyon egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondták, hogy ez az irányelv még kezdeti, bár életbevágóan fontos lépés egy szélesebb körű bevándorlási politika felé. Mindannyian ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal nézünk szembe, és nyilvánvaló, hogy állampolgáraink csak akkor fogják elfogadni és megérteni a legális bevándorlást, ha a politikusok világossá teszik, hogy az illegális bevándorlás semmilyen körülmények közt nem elfogadható. Láttuk, hogy tagállamaink egyharmadában még mindig nem szabályozzák e területet, így minden olyan szabályozás, amit itt elfogadunk, ezekben az országokban fejlődést jelent az illegális bevándorlók védelme szempontjából. Az irányelv ellenzőinek csupán annyit szeretnék mondani, hogy a már most is megfelelő védelmet biztosító országokban valóban nem lesz, vagy kismértékű változás lesz, ráadásul a Tanács határozottan megerősített bennünket afelől, hogy az irányelv ürügyén nem fognak visszavenni a védelem mértékéből azokban az országokban, ahol az túlmutat az irányelv által előírtakon. Végül azt is le kell szögeznünk, hogy a tagállamoknak módjukban áll az irányelvnél szigorúbb szabályozást alkalmazni. Ami az irányelv végrehajtását és nyomon követését illeti, nagyon fontosnak tartom, hogy ez ne csak a Bizottság, hanem a nemzeti parlamentek felelőssége is legyen, arról nem is beszélve, hogy a kiutasításokat hatékonyan kell végrehajtani. Végezetül, Elnök asszony, remélem, hogy a tisztelt Ház többsége túlnéz a politikai dogmákon és manővereken, és kész hozzájárulni egy realista, határozott, világos és emberi megoldáshoz, nem csak az Európai Unió érdekében, hanem sokkal inkább az illegális bevándorlók érdekében. Manolis Mavrommatis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, először is hadd gratuláljak kollégámnak, Weber úrnak kiváló munkájához és annak eredményeihez, valamint Carlotti asszonynak konstruktív közreműködéséhez, amelyet a Fejlesztési Bizottságnak nyújtott.

25

26

HU


A Földközi-tenger országai nagyobb mértékben szembesülnek az illegális bevándorlás problémáival, mint mások, akiknek a határai kevésbé vannak ennek kitéve. Így például, az én hazámba, Görögországba a tavalyi évben 112 000 illegális bevándorló érkezett, és 58 000 kiutasítási határozatot adtak ki. Ezek rekordszámok az Európai Unión belül, amelynek ezért közös stratégiát kell alkotnia e probléma kezelésére. A bevándorlók integrációját célzó intézkedések mellett az illegális bevándorlókat is tisztességes körülmények között kell kiutasítani. Az Európai Uniónak olyan kiutasítási politikát kell biztosítania, amely a szolidaritás elvén alapul, és amely közös felelősséget vállal a fejlődő országokkal. Helyeslem és támogatom az irányelvben szereplő végrehajtási mentességet, amely a családi kapcsolatokat, a gyermekek érdekét, valamint a bevándorlók egészségügyi állapotát veszi alapul. A gyermekek érdekeit a megfelelő szociális szolgálatok vagy ügyvéd segítségével kell védeni. Végezetül, a Fejlesztési Bizottságnak a kiskorúak fogvatartása ellen benyújtott fellebbezését elfogadták, és bizonyára minden képviselőtársam is el fogja fogadni. Ioannis Varvitsiotis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, ahogy Mavrommatis úr is mondta, Görögországba tavaly 112 000 illegális bevándorló érkezett. A legtöbbjük azonban nem akart ott maradni, hanem tovább szeretett volna menni más európai országokba. Ez is azt mutatja, hogy a bevándorlás európai probléma; mindannyiunkat egyaránt érint, ezért közösen kell foglalkoznunk vele. Ezért támogatja Görögország a közös bevándorlási politikát. Bizonyos, hogy Weber úr ajánlásai nem oldják meg a probléma egészét, de mindenképpen előrelépést jelentenek, így hát tiszta szívből gratulálok neki. Ha az irányelvben felvázolt politikát követjük, biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb jobb helyzetben találjuk majd magunkat, mint amilyenben most vagyunk. Senki sem fogadja el a bevándorlókkal szembeni embertelen bánásmódot, vagy emberi jogaik megsértését. Görögország egyetlen fenntartása a tagállamok azon kötelezettségére vonatkozott, miszerint ingyenes jogsegélyt kell biztosítaniuk. Hogy miért? Nos, ennek két oka van: először is, ez hatalmas költséget jelent, amely Görögország számára megfizethetetlen; másodszor, a jogsegélyben van egy tisztességtelen elem: ha az illegális bevándorlók számára ingyenes jogsegélyt biztosítunk, miért nem biztosítjuk ugyanezt a szegény, legális bevándorlóknak is, vagy saját országunk szegény állampolgárainak is? Úgy vélem, a szóban forgó cikk kiegészítésével megoldottuk ezt a kérdést, így Görögországnak immár nincs több fenntartása. Így mi feltétlenül támogatni fogjuk a javaslatot és az ajánlást. Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a tárgyalások során, melyek célja az volt, hogy már az első olvasatban megegyezés szülessen, számos, a Parlament munkája során megszületett előremutató elem eltűnt. A kompromisszum szövege jelen állapotában elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, hogy felnőttként kezeljük a kiskorúakat, hogy oktatás nélkül hagyjuk őket, s hogy megengedjük, hogy a hozzátartozóiktól távol eső országokba toloncolják ki őket. Elfogadhatatlan, hogy közös szabályainkat és eljárásainkat a legalacsonyabb szintű európai követelményekhez igazítsuk, s hogy lehúzzuk ezt az irányelvet; elfogadhatatlan, hogy ilyen sok kiskaput hagyjunk nyitva, komolyan kockáztatva ezzel az emberi jogok megsértését, a méltatlanul hosszú ideig tartó őrizetet, és azt, hogy sokan maradnak ebben a helyzetben jogi segítség nélkül.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Hogy fogadhat el ilyen szörnyűséget a felvilágosult Európa? Hogyan válhat ennyi reménység után rémálommá Victor Hugo-nak az Európai Egyesült Államokról szőtt elképzelését valóra váltók álma? Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Az EU-ban illegálisan tartózkodó bevándorlókhoz kapcsolódó problémák átlátható, világos és igazságos szabályokat követelnek. Figyelembe véve a téma aktualitását – jelenleg körülbelül 8 millió illegális bevándorló él az Európai Unióban – és a téma bonyolultságát, azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy közös jogi kereteket hozzunk létre. Az irányelv világossá teszi, hogy az illegális bevándorlóknak el kell hagyniuk Európát. Mindazonáltal foglalkoznunk kell azzal, hogy ez milyen körülmények közt történjen, és biztosítanunk kell az emberi jogok, különösen a személyes szabadsághoz való jog teljes tiszteletben tartását. Mivel ebben a helyzetben a gyermekek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, külön üdvözlöm, hogy a gyermekek legjobb érdekére vonatkozó jogi alapelv szerepel az irányelv szövegében. Az illegális bevándorlás problémáját nem korlátozhatjuk kizárólag a kényszerrel elért visszatérés gyakorlatára és az ismételt visszatérés tilalmára. Előbb-utóbb szélesebb politikai dimenzióban kell gondolkodnunk, és így korlátozni az Európai Unióba irányuló illegális bevándorlás ösztönzőit. Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök asszony, Evo Morales írt nekünk a bevándorlásra vonatkozó irányelvről, pontosabban arra a fajtájára, amelyet Franciországban „papírok nélkülinek”, sans-papiers-nak nevezenek. S ha egy latin-amerikai államfő ír Európának, az nem egy idegen levél, az olyan, mintha egy unokatestvér küldte volna. Nyilvánvaló, hogy jogszabályokkal bíró államok vagyunk, amely szabályokat tiszteletben kell tartani; máskülönben megbomlik a rend, amit végül mindenki megszenved. Mindazonáltal, hiszen Peruból Chilébe, Nicaraguából Costa Ricába és Mozambikból Dél-Afrikába is van bevándorlás, a bevándorlás globális jelenség, amelynek globális okai vannak. A globalizálódott gazdasági piacon a bevándorlás a kapitalista logika végső állomása, ahol, ha valakinek nincs semmije, akkor csak magát adhatja el. Szükségessé válhat egy szedett-vedett kontinentális európai jogrendszer a globális bevándorlás hatásainak kivédésére, de a bevándorlás kérdésével végső soron globális szinten kell foglalkozni, csakúgy mint az élelmiszerekkel, a járványokkal és az alapvető oktatással is, hiszen máris globális méreteket öltött. Ez hívják úgy, hogy a globális társ-tulajdon közös területeinek „szabályozása”. Petru Filip (PPE-DE). - (RO) A tagállamokban alkalmazandó azonos követelmények és eljárások léte követelményeket támaszt az egész európai igazgatási rendszer elé, mégpedig nem csak a harmadik országokbeli bevándorlók visszatérésével kapcsolatban. E kétségkívül kurrens érdeklődésre számot tartó és hasznos jelentés megalkotása lehetőséged ad számomra, hogy ismét felvessem, milyen fontos lenne a közösség számára kibocsátott dokumentumok szempontjából, hogy minden tagállam közigazgatásában kölcsönösen átjárható rendszerek kerüljenek bevezetésére. Továbbra is a dokumentumok kibocsátására szolgáló, minden országban egységesen működő kölcsönösen átjárható rendszerek biztosítják a legígéretesebb lehetőséget a túlszabályozásból eredő kockázatok csökkentésére, és gyakorlati formulát kínálnak a Közösség polgárainak státuszából következő jogokkal való élés garantálására.

27

28

HU


Elismervén e jelentés minőségét, szeretném hangsúlyozni, hogy hatása csak akkor lesz maximális, ha újragondoljuk végrehajtásának gyakorlati körülményeit, az adminisztrációs eljárások és szolgálatok integrált elektronikus rendszerének lehetőségére vonatkozó alapvető tanulmányokra alapozva. Talán még nem túl késő elgondolkodni egy európai elektronikus személyazonossági rendszer felállításán. Nicolae Vlad Popa (PPE-DE). - (RO) A Weber jelentésnek köszönhetően, amely egy kiegyensúlyozott jelentés, a visszatérési irányelv lesz az első olyan jogalkotási kezdeményezés a bevándorlás kérdésének területén, amelyet az Európai Parlament és a Tanács együttdöntési eljárása keretében sikerrel elfogadtak. Nagyon örülök, hogy az Európai Bizottság támogatása mellett mindkét intézmény felvállalta és felelősséggel teljesítette kötelezettségeit, ezáltal hivatkozási alapot teremtve a jövőbeni ügyek számára. A visszatérési politikát a migráció és menedékjog területére vonatkozó teljes és egységes közösségi politika elemi és szükséges részének kell tekinteni. Az illegális bevándorlásra vonatkozó hatékonyabb szabályok pedig lehetővé teszik, hogy a legális migráció terén liberálisabb szabályokat alkalmazzunk. Úgy vélem, hogy jelenleg világos, átlátható és méltányos szabályok születtek a hatékony visszatérési politika biztosítása érdekében, amely szükséges része a migrációs politikának, úgy ahogy az a hágai programban foglalt megegyezés szerint folytatandó lesz. Ewa Klamt (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, évek óta szorgalmazzuk egy olyan általános terv kidolgozását, amely a migráció minden aspektusát figyelembe veszi, és aminek a visszatérési irányelv nyilvánvalóan részét képezi. Az Európai Unióba irányuló legális bevándorlást csak úgy lehet ésszerűen szabályozni, ha nem szállásoljuk el továbbra is az illegális bevándorlók millióit, egyenértékűvé téve ezáltal az illegális bevándorlást a legálissal. Amikor Roure asszony azt említi, hogy az illegális bevándorlóknak joguk van elmenekülni a szegénység elől, emlékeztetnem kell rá, hogy csupán Afrikában 922 millió ember él, akik többsége szegénységben tengődik, Indiában pedig további 1,1 milliárd, akik közül szintén sokan szeretnének itt élni velünk, Európában. Nem ez a helyes módja a dolgok szabályozásának. Ezért hát támogassuk ezt a visszatérési irányelvet, hogy utat nyisson számunkra ahhoz, hogy végre igazán jó szabályozás születhessen a legális bevándorlásról, és így valóban segíthessünk az embereken. Dragutin Mate, a Tanács hivatalvezetője. − (SL) Természetesen szeretnék valamit hozzátenni ahhoz, amit én is szorosan nyomon követtem, és amit Önök is említettek hozzászólásaikban. Először is le kell szögeznünk, hogy ma itt egy visszatérési irányelvről beszélünk, valamint az illegális bevándorlásról, és nem a menekültügyről vagy a menedékkérési eljárásokról. E két dolog között pedig óriási a különbség. A menekültügyre vonatkozó irányelv 2003 óta hatályban van, és működik. Ma szeretnénk egy lépést tenni előre. Nagyon fontos lépés ez számunkra, és politikai nyilatkozatában, amelyet az utolsó előtti oldalon olvashatnak, a Tanács elfogadott egy kötelezettségvállalást, amelynek értelmében azok a személyek, akik teljesítik az őrizet követelményeit – bár nem mindenkire egyformán vonatkozólag – legfeljebb hat hónapig tarthatók fogva. Kivételes esetekben, ahol erről külön rendelkeznek, ez az idő további 12 hónappal meghosszabbítható. Ez tehát nem egy automatikusan 18 hónapra hosszabbodó fogvatartást jelent, mint ahogy azt ma több ízben is hallottuk. Ez nem igaz.

17-06-2008

17-06-2008

HU


A Tanács politikai nyilatkozatában továbbá világosan elkötelezte magát, idézem: „A Tanács kijelenti, hogy ez az irányelv nem lehet ürügy arra, hogy az érintett személyekre nézve kedvezőtlenebb intézkedéseket fogadjanak el.” Ez azt jelenti, hogy egyetlen országban sem; hat ilyen ország van – beszéltem erről mind a hat érintett miniszterrel. A Tanáccsal folytatott tárgyalások során mind a hat miniszter kitartott amellett, hogy ez az idő kevesebb marad, mint 6 hónap. Sajnos azonban a tagállamok többségében ennél sokkal hosszabb időtartam van meghatározva, sőt, van néhány tagállam, ahol fennáll annak az elméleti és gyakorlati lehetősége, hogy akár korlátlan ideig őrizetben tartsák az illegális bevándorlókat. Ez az, ahol fejlődést szeretnénk. Sőt, életbevágóan fontos, hogy előrelépjünk. És itt külön szeretném megemlíteni a gyermekek különösen kiszolgáltatott csoportját. Arra ösztönözném a Parlamentet, hogy olvassa el ismét az 5. cikket, valamint a 15a cikket. Ezekben világosan szerepel, hogy a gyermekek számára nem lehet rosszabb körülményeket biztosítani, és garantálni kell számukra az oktatáshoz, illetve az óvodához való hozzáférést. Ennek biztosítása érdekében pedig speciális intézményekben kell őket elszállásolni. Az erre vonatkozó előírások rendkívül szigorúak. Ezen a ponton is kemény tárgyalások zajlottak, semmiképp sem voltak egyszerűek. Nem tudom, hogy minden tagállam el tudja-e képzelni, de íme egy példa a tárgyalásokról: egyetlen cikket, a 14. cikket négy órán át vitattuk meg; négy órán át, gyakorlatilag szóról szóra. A tagállamok megértették, hogy ezt a kérdést európai uniós szinten kell megoldanunk. S hogy Önök miről döntenek ma? Arról, hogy tagállami szinten kezeljük-e ezt a kérdést, ahogy eddig, vagy uniós szinten. Az egyik képviselőtársuk nagyon sokatmondóan kijelentette, hogy az illegális bevándorlás probléma. Nem kérdés, hogy az-e. Az. Rendbe kell tennünk ezt a területet, mégpedig a lehető legcivilizáltabb módon. Tehát meg kell tennünk az első lépést. Tudom, hogy sokak látják úgy, hogy nem jó kompromisszum született, de tisztában kell lennünk vele, hogy ez a kompromisszum a tagállamok szemében is az elfogadhatóság határán van. Tudniuk kell, hogy számos tagállam nem szeretne erre a területre vonatkozó közös politikát. Sok tagállam örömmel venné, ha a saját maga módján szabályozhatná ezt a kérdést, otthon, a saját szabályaival, az Európai Parlament hozzájárulása és az európai intézmények felügyelete nélkül. A helyzet pedig rosszabb annál, mint amire ma javaslatot teszünk. Ezért szeretném megismételni, hogy ez egy igen fontos, döntő jelentőségű előrelépés. Miről születik itt ma döntés? Nem az előttünk lévő cikkek pontos szövegéről, vagy a tárgyalások sikeréről, amelyet Weber úr és a Tanács részéről jómagam folytattunk a Bizottsággal és a biztosokkal. Az integrációs politikák kohéziójáról döntünk. Ha ma eljutunk addig a pontig, hogy nemet mondjunk erre az illegális bevándorlásról szóló irányelvre, képzelhetik, milyen nehéz lesz továbblépni a legális bevándorlással kapcsolatos közös döntéshozatal felé. Meg kell tennünk ezt az első lépést, és ha nem ma tesszük meg, akkor nagyon messzire tolódhat ki az irányelv elfogadása, nagyon messzire és jövője beláthatatlan lesz. Felelősségem teljes tudatában kijelenthetem ma Önöknek, hogy ha nem fogadjuk el ezt az irányelvet első olvasatban, számos tagállam vissza fog térni eredeti álláspontjához, amely rendkívül merev és rendkívül szilárd volt. És akkor, természetesen, jelentős időnek kell majd eltelnie,

29

30

HU


hogy ismét itt ülhessünk, és arról határozhassunk, hogy elfogadunk-e valamilyen közös álláspontot. Előbb vagy utóbb valamilyen kompromisszumot kell elfogadnunk. Radikális álláspontot nem fogunk tudni elfogadni. Ez a demokrácia egyik sarokköve. Nem arról van szó, hogy valaki szava győzedelmeskedik; és természetesen tisztelem minden nem kormányzati szervezet és más egyéb intézmény véleményét, akik megosztották azt velünk, és akik harcolnak azért, hogy jobbítsunk a helyzeten. Helyes, hogy harcolnak ezért, de tisztában kell lennünk vele, hogy a végső számvetésnél mindannyian, mi, a Tanácsban, és Önök a Parlamentben, a választóinknak tartozunk felelősséggel, és tudjuk, milyen nehézségek merülhetnek föl ezen a területen. Ahogy ezt már ezen záróbeszéden során is többször elmondtam, ez az irányelv az első lépés, egy nagyon is fontos lépés, amelyet együtt kell megtennünk az illegális bevándorlók jogainak kiterjesztése felé vezető ösvényen, és általában véve a migrációs politika létrehozása felé vezető úton. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Elnök asszony, én magam arra szorítkozom, hogy néhány további információt fűzzek hozzá a vitához. Először is, a visszatérési irányelv, amennyiben megszületik, nem egymagában fog megszületni. Egy olyan intézkedéssorozat részét fogja képezni, amely a koordinált bevándorlási politika elképzelésén alapszik. Következésképpen, ahogy azt több képviselő is említette, lesznek még a legális bevándorlásra, a menekültügyi eljárások megerősítésére, valamint a menekültek befogadására vonatkozó jogszabályok is. Szintén lesz, sőt, már van is, olyan koordinált politika, amely azokkal a harmadik országokkal való együttműködésben született, ahonnan a bevándorlók érkeznek. Nekem személyes meggyőződésem, hogy akkor fogjuk sikerrel megtalálni e koordinált bevándorlási politika útját-módját, ha számos harmadik országgal létesítünk partnerséget. Ez volt az első dolog, amelyet szerettem volna elmondani. Másodszor, szeretném emlékeztetni Önöket, hogy az irányelv értéke abban rejlik – és ez igazán lényeges −, hogy jogi kereteket biztosítson számunkra a közösségi mechanizmusok alkalmazásához, vagyis hogy ellenőrizhessük az acquis tiszteletben tartását, nevezetesen jogsértési eljárások, az Európai Bíróság illetékessége és jogértelmezése, Bizottsági jelentések, valamint az Európai Parlament által gyakorolt ellenőrzés révén. Ha létezik ilyen irányelv, ez azzal az előnnyel jár, hogy újabb csatornákat nyit meg a még hatékonyabb bírósági kontroll számára. A harmadik pont, amelyet érdemes átgondolnia a Parlamentnek, hogy mozdított előre dolgokat, különösen a gyermekeket érintő cikkekkel kapcsolatban. Ezen új cikkek, vagyis a 8a és a 15a cikk szellemisége azt tükrözi, hogy gyermekeket nem lenne szabad őrizetben tartani. Amennyiben erre mégis sor kerülne, az irányelv hozzáadott értéke abban rejlik, hogy arra kötelezi azokat a tagállamokat, amelyek mégis így döntöttek, hogy eközben tartsák tiszteletben a 15a cikkben lefektetett minimális biztosítékokat, amelyet Ön is említett, Mate úr. A negyedik pont, amit szeretnék megemlíteni, hogy pénzügyi források is rendelkezésünkre állnak, amelyeket ki kellene használni. Van egy körülbelül 700 millió eurós visszatérési alapunk, amely valószínűleg elegendő ahhoz, hogy jogsegélyt és egészségügyi ellátást nyújtsunk, és megoldjuk az egyes származási országokba történő újbóli beilleszkedés során felmerülő problémákat.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Az ötödik hozzáfűznivalómat Deprez úrtól kölcsönzöm, aki említette, hogy a Bizottságnak három éven belül jelentést kell írnia. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem csak ez a jelentés ró ránk kötelezettséget, hanem minden, ami e szöveg mögött felsejlik: a vágy, hogy bírói felülvizsgálat tárgyát képező eljárások léphessenek életbe az Európai Unióban, eljárások, amelyek próbálják egyensúlyba hozni a törvényesség szükségességét (amely nélkül nem tudjuk elfogadtatni a közvéleménnyel a legális bevándorlást) az emberi jogokról szóló európai egyezmény elvei tiszteletben tartásának szükségességével. Biztosíthatom Önöket, hogy amennyiben ezt az irányelvet elfogadják, én személy szerint részt fogok venni a végrehajtásában, és gondoskodom róla, hogy nehogy szem elől tévesszük ezt a szellemiséget. Manfred Weber, előadó. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani Önöknek a tartalmas vitáért. Tekintettel arra, milyen mély érzelmeket mozgat meg a téma, lenyűgöző, hogy ilyen objektív módon tudtuk ezt lefolytatni. Meg kell, hogy mondjam, ha belegondolok, milyen sokféle témát érintettünk a mai nap folyamán, büszkeséggel tölt el, hogy e Parlament képviselője lehetek. Volt azonban egy kisiklás: Catania úr mindannyiunkat azzal vádolt, hogy felelősek vagyunk a Földközi-tenger tömegsírrá válásában. El kell utasítanom ezt a stratégiát, miszerint azáltal próbál politikai befolyást szerezni, hogy népszerű érzelmekre és félelmekre apellál. Mi, akik ma itt vagyunk, megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk ezeken az embereken. Az irányelv tartalmáról nem szeretnék többet beszélni, hiszen azt már alaposan megvitattuk. Szeretnék viszont szólni néhány szót magáról a folyamatról. Az Állampolgári Jogi, Belés Igazságügyi Bizottság elnöke nagy bölcsességgel szólalt fel. Azt tanácsolta az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) – Európai Demokraták képviselőcsoportjának, hogy különösen ebben a folyamatban ügyeljenek az intézményi normák figyelembe vételére. Visszavontuk módosító indítványainkat. Szerettük volna, ha szavaznánk a módosításokról, de ez ügyben is megtettük a magunkét - pedig több száz módosítást dolgoztunk ki a Belügyi Bizottságban, amelyek mellé sikerült jelentős többséget állítanunk. Ez azt is jelentette, hogy minden képviselő, akit érdekelt e téma, részt vehetett a folyamatban. A nem kormányzati szervekről is szeretnék ejteni egy-két szót. Megértem, hogy nem elégedettek. Ha környezetvédelmi kérdésekről vitázunk, a Greenpeace sem elégedett soha azzal az eredménnyel, amire jutunk. Egy nem kormányzati szervezet feladata az, hogy mindig és egyre nagyobb mértékben nyomást gyakoroljon ránk, de már ma is előrelátható, mi fog történni: ha ma elfogadjuk ezt az irányelvet, holnap ugyanazok a nem kormányzati szervezetek, amelyek ma még tiltakoznak ellene, az irányelvben biztosított jogi lehetőségeket kihasználva eljárásokat fognak indítani az Európai Bíróságnál. Az is megjósolható, hogy a baloldali képviselőtársak, akik ma ez ellen az irányelv ellen érveltek, holnap azt kérik majd a Bizottságtól, vagy Barrot biztos úrtól, hogy hajtsa végre azt, amit ma elfogadtunk. Megpróbálnak majd előnyöket biztosítani az emberek számára az itt lefektetett jogi keretet kiaknázva. Ezért azt mondom: nem ideális a helyzet, de óriási lépést teszünk előre. S még egy utolsó gondolat: sajnos Roure asszony és Fava úr, mindketten szocialista képviselők, nincsenek ma jelen. Házon kívül vannak, televízió-interjúkat adnak, és megpróbálják képviselni az álláspontjukat. Így nem hallották, mit mondott Mate úr: nevezetesen, hogy vagy megtesszük ezt az egy lépést előre – még egyszer, nagy köszönet a Tanács szlovén elnökségének –, vagy évekig nem lesz semmiféle fejlődés. Továbbra is azt mondogatjuk majd, hogy meghatározó előrelépésre lenne szükség, de nem fogunk

31

32

HU


elérni semmit. Így aztán a holnap nem az lesz a kérdés, hogy ideális-e ez az irányelv, vagy sem. A kérdés egészen egyszerűen az, hogy előreviszi-e az Európai Uniót? Holnap már határozott igennel felelhetünk majd erre a kérdésre. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap délelőtt 11.30-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Louis Grech (PSE), írásban. – Az illegális bevándorlók visszatéréséről szóló irányelvjavaslat üdvözlendő azért, amiért igyekszik közös kritériumokat megállapítani, és helyes lépést jelent a megfelelő irányban. Mindazonáltal, hiányosságai vannak a menekültek és az emberi jogok biztosítékainak területén, és nem keres megoldást az olyan speciális szükségletekre és problémákra, amelyekkel például a Máltához hasonló tagállamok szembesülnek: ezeket ugyanis méretükhöz, lakosaik számához és forrásaikhoz képest aránytalanul nagymértékben érinti a bevándorlás kérdése. Szeretném még egyszer hangsúlyozni és megismételni, hogy ez a kérdés olyan közös európai politikát érdemel, amely olyan alapvető kérdéseket is érint, mint például a) a minden tagállam közötti közös teherviselési politika, b) a Dublin II irányelv felülvizsgálata, c) az elégséges pénzügyi támogatás, kérdése d) megvalósíthatósági vizsgálat a származási és tranzitországokban kialakítandó munkaügyi és egyéb központokról, e) egy realista visszatérési politika kialakítása, f) az időszerű integrációs politika végrehajtása, valamint g) a szervezett bűnözés (többek közt az emberkereskedelem), az idegengyűlölet és a rasszizmus elleni harc. Egy olyan ügynökség felállításának, amely kifejezetten a legális és illegális bevándorlás kérdéseivel foglalkozna, jelentős szerepe lehetne ezen kérdések átfogó és egységes kezelésében. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Elnök asszony, az előttünk lévő jogszabályjavaslat első kihívása abban áll, hogy ez az első kísérletünk arra, hogy Közösség-szerte érvényes normákat alkossunk a bevándorlási politikával kapcsolatban. Óriási feladat lesz egy olyan politika kialakítása, amely a Közösség egészére vonatkozik majd. A bevándorlási politika, ha más nem is, olyan téma, amely heves érzelmeket kelt az alapvető és az emberi jogok vonatkozásában. Egyetértek azokkal, akik félreérthetetlen formában kijelentették, hogy az alapvető és emberi jogok terén van néhány gyenge pont a kompromisszumra irányuló javaslat szövegében. Nekünk, jogalkotóknak, a teljes képet kell szemlélnünk: a status quo fenntartása szóba sem jöhet. Először is, itt a fogvatartás kérdése. Néhány tagállamban ennek maximális idejét nem rögzíti jogszabály. Sőt, gyakran még a fogvatartás feltételei sincsenek megfelelő módon szabályozva. Másodszor, számos tagállamban él korlátlan időre szóló ismételt belépési tilalom. Ezekből az okokból kifolyólag számos tagállam jobban örülne, ha ez a kompromisszumjavaslat, sőt, az egész jogalkotási kezdeményezés elbukna a parlamenti szavazáson. Életbevágóan fontos, hogy ezen irányelv értelmében a visszatérési folyamat a közösségi ellenőrző mechanizmusok látómezejébe kerül. Így garantálni tudunk bizonyos minimális normákat, amelyek minden tagállamban egyaránt kötelezőek lesznek.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Hálás vagyok az előadónak, Weber úrnak, aki sikeresen tárgyalt, és lényeges javításokat eszközölt a Tanács álláspontjához képest, amely eredményeképpen biztosítottá váltak humanitárius kötelezettségeink. Különösen lényegesek azok a változtatások, amelyek a gyermekek, a családok és a kisebbségek védelme érdekében történtek. Roselyne Lefrançois (PSE), írásban. – (FR) A holnap szavazásra bocsátott szöveg egyértelműen visszalépést jelent, nemcsak a Bizottság kezdeti javaslatához képest, de mindenekelőtt az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban végzett munkához képest, amely bizottságnak én magam is tagja vagyok. Mi, szocialisták támogatjuk az illegálisan itt tartózkodó külföldi állampolgárok visszatérésére vonatkozó minimális szabályozás bevezetését, mert támogatjuk az illegális bevándorlás felelősségteljes és emberséges megközelítését, és elismerjük, hogy néhány uniós tagállam elfogadhatatlan eljárásmódot folytat ezen a téren az alapvető jogok tiszteletben tartása szempontjából. Kénytelenek vagyunk ugyanakkor rámutatni, hogy a konzervatívok és a liberálisok többsége által támogatott kompromisszum semmilyen előrelépést nem jelent ezen a téren. Nem vonatkozik ugyanis sem a menedékkérőkre, sem azokra az emberekre, akiket a határokon fognak el. Ráadásul túl sok mérlegelési lehetőséget hagy a tagállamoknak az olyan lényeges kérdésekkel kapcsolatban, mint például a kiskorúak jogai és az őrizet időtartama. Ennek eredménye, hogy például az őrizet időtartama akár 18 hónapig is kitolható. Ahogy számos képviselőtársam, én is elutasítom, hogy támogassam annak lehetőségét, hogy ilyen hosszú időre bezárjanak embereket, akik egyetlen bűne, hogy jobb életet akartak keresni Európában. Ezért tehát, ha a szocialista képviselőcsoport módosításait elutasítja az Európai Parlament, én a lelkiismeretem szerint fogok szavazni, mégpedig e szöveg ellen. Vincent Peillon (PSE), írásban. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, holnap egy olyan szövegről kell szavaznunk, amit a tagállamok és konzervatívabb képviselőtársaink kompromisszumként emlegetnek. De ne hagyjuk becsapni magunkat: ez a szöveg nem kompromisszum, hanem megalkuvás. Mit kér a Tanács és az előadó ebben a visszatérési irányelvben, ha nem azt, hogy támogassuk: a tagállamoknak legyen lehetőségük 18 hónapra bezárni, majd még további öt évre kitiltani az Európai Unió területéről valakit, aki ugyan illegálisan érkezett, ám semmilyen más bűnt nem követett el? A Parlamentnek végre kezében a hatalom, hogy együttdöntési eljárásban döntsön a bevándorlásról. Ebből kifolyólag nem csak hogy jogunk, de kötelességünk is latba vetni erőnket a Tanács ellenében. Ne pazaroljuk hát el ezt a lehetőséget: ha jelenlegi formájában elfogadjuk ezt az irányelvet, azzal lehetővé tesszük a Tanács számára, hogy visszafordítsa mindazt a fejlődést, amit az emberi jogokkal kapcsolatban a területen az elmúlt három év során elértünk. Ezért remélem, hogy elutasítjuk ezt a szöveget, amely valódi karikatúrája annak, hogyan zárkózunk be önmagunkba, és felejtjük el értékeinket – ami óriási veszélyt jelent számunkra. Igazi európai bevándorlási politikára van szükségünk, nem olyanra, amely az Európa Erőd csalóka védelmén nyugszik.

33

34

HU


Gabriele Zimmer (GUE/NGL), írásban. – (DE) Az Európai Parlament jobboldali többsége utat nyit a tömeges kiutasításoknak. Annak a nyolc millió embernek, akinek nincs érvényes tartózkodási engedélye, és akik közül sokan már évek óta élnek az Európai Unió valamely tagállamában, most szembe kell néznie a fogvatartás lehetőségével és a kitoloncolással. A belügyminiszterek ugyanis szerették volna „megtisztítani a terepet”, mielőtt egységes módon szabályoznák az Európai Unióba irányuló legális bevándorlást. A Német Szövetségi Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Peter Altmaier, töredelmesen bevallotta egy televízió-interjúban, hogy Németország szerencséjére a jövőben könnyebben megválhat azoktól az emberektől, akiktől szeretne megszabadulni. A Tanács és Weber úr, az Európai Parlament, ezen belül a Bajor Keresztény-szocialista Unió képviselője által megalkotott kompromisszum szerint lehetőség nyílik akár 18 hónapnyi fogvatartásra is, gyermekeket választhatnak el a családjuktól, és a kiutasítottakat akár öt évre is eltilthatják az Európai Unióba való ismételt belépéstől. Az Európai Egyesült Baloldal – Északi Zöld Baloldal, amely egy baloldali képviselőcsoport, tiltakozik ez ellen az embertelen gyakorlat ellen. Ez az irányelv katasztrofális következményekkel jár az Európai Unió azon erőfeszítéseire, hogy az emberi jogokért nemzetközi kampányt folytató szervezetként szerezzen nevet a maga számára. A képviselőkhöz címzett közös megkeresésében Afrika és Latin-Amerika 44 régiója kérte, hogy utasítsuk el e jogszabálytervezetet. Evo Morales, Bolívia elnöke nyomatékos és megindító levelében arra is emlékeztette a tisztelt képviselőket, hogy az európai menekültek is más kontinenseken találtak menedéket a szegénység és az elnyomás elől, s leltek barátokra az elmúlt két évszázad során. 5. A közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetése(vita) Elnök. – A következő napirendi pont Casa úr a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében készített jelentése (A6-0231/2008) a közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén, a Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésének megfelelően történő bevezetéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0249 – C6-0198/2008 – 2008/0092(CNS)). Hölgyeim és uraim, hadd gratuláljak Szlovákiának és szlovák képviselőtársainknak országuk és az euróövezet e sikeréhez. Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök asszony, a Bizottság nevében először is szeretnék köszönetet mondani a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak és előadónknak, Casa úrnak azért a kiváló munkáért, amelyet a közös valuta bevezetésére vonatkozó konvergenciakritériumok Szlovákia általi teljesítésének értékelése terén végeztek. Szlovákia belépésével az euróövezet immár tizenhat tagból fog állni, és közülük négy az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott országok csoportjából kerül ki. A közös valuta 1999. évi bevezetése óta ez lesz az euróövezet ötödik bővítése. Ez világosan bizonyítja, hogy az euróövezet nyitva áll minden olyan tagállam előtt, amely teljesíti a Szerződésben előírt feltételeket. Szlovákia belépése az euróövezetbe felteszi a koronát a szlovák gazdaság által az elmúlt évtizedben tanúsított, figyelemre méltó előrehaladásra. Az ország számára lehetővé fogja tenni, hogy részesüljön a Gazdasági és Monetáris Unió által kínált, a Bizottság által a GMU 10 évéről tavaly májusban elfogadott jelentésben tárgyalt jelentős előnyökből.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Ez a jelentés azt is megmutatja, hogy az euró előnyeinek teljes körű kihasználásához hatékony és eredményes makrogazdasági politikát kell követni az ország versenyképességének megőrzése érdekében, miután az árfolyamot visszavonhatatlanul rögzítik. Ebbe beletartozik a fiskális fegyelem, a felelős bérpolitika és a strukturális reformok, különösen a munkaerőpiac működését illetően. Ha az ország nem kötelezi el magát egyértelműen e mellett, fennáll a veszélye, hogy az infláció valós, komoly problémává válik. Ez a pont kiemelten szerepel Casa úr jelentésében is, amivel a Bizottság teljes mértékben egyetért. A Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsának június 3-i ülésén jóváhagyták a Bizottság jelentését a konvergenciakritériumok Szlovákia általi teljesítéséről. Az Európai Tanács csütörtöki és pénteki brüsszeli ülésének – miután megkapta a Parlament véleményét –meg kell erősítenie politikai támogatását a közös valuta szlovákiai bevezetésének kérdésében, amelyet aztán a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa júliusban fog hitelesíteni. A Bizottság jövő héten javaslatot tesz a szlovák korona és az euro közötti végleges árfolyamra, amelyet a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa szintén júliusban fog jóváhagyni. E tekintetben szeretném megköszönni a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak és Casa úrnak a hónapokkal ezelőtt megkezdett munkát, amely lehetővé tette a Parlamentnek, hogy a kritériumoknak az érintett tagállam általi teljesítéséről szóló alapos értékelés elkészítésére a három intézmény számára kiszabott szoros határidőn belül véleményt tudjon adni, és hogy elegendő idő maradjon az euró 2009. január 1-i bevezetéséhez szükséges gyakorlati intézkedések végrehajtásához. ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR alelnök David Casa, előadó. − (MT) Fontos pillanat előtt állunk, hiszen ismét az euróövezet bővítéséről tárgyalunk itt a Parlamentben, mégpedig egy volt kommunista országgal, amely, hazámhoz, Máltához hasonlóan 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz – egy olyan országgal, amelynek át kellett alakítania gazdaságát ahhoz, hogy a Szerződésben megállapított kritériumokat teljesíteni tudja. Ez nem volt könnyű feladat. Hónapok óta tárgyalunk a Bizottsággal, az Európai Központi Bankkal, a szlovák kormánnyal, valamint a szlovák civil társadalom egészével annak érdekében, hogy a folyamat valóban segítse Szlovákiát a Szerződésben megállapított összes kritérium teljesítéséhez. Miután a Bizottság kiadta a jelentését, mi, azaz a Parlament, végigmentünk egy tárgyalásos-konzultációs folyamaton, amely valóban nagyon fontos mozzanat volt, még számomra is, mivel megláthattam, mint mond a Bizottság, és mit az Európai Központi Bank vagy a szlovák kormány – de azt is megtudhattuk magától a szlovák néptől, hogy ők hogyan látják ezt a történelmi lépést, amit – ha Isten is úgy akarja – jövő januárban meg fognak tenni. Amint a biztos úr előttem már elmondta, Szlovákiának nagy a felelőssége most, mivel országok egész sora áll mögötte, amelyek többsége Szlovákiához hasonlóan maga mögött hagyta a kommunizmus korszakát, és most szeretne belépni ebbe az Európai Unió számára oly fontos területre. Ezért az az ország, amelyről ma beszélünk, felelős azért, hogy fenntartsa a helyzetet a konvergencia területén, és különösen az inflációs ráta tekintetében, amely oly sok vita tárgya volt, még az én jelentésemben is. A ma elénk tárt statisztikákból kitűnik,

35

36

HU


hogy problémáink vannak az egész térségben, és nem vehetjük külön egyedül Szlovákiát, mert az inflációs rátáról általában van szó, amely pedig az Európai Unió országai közül valójában 21 országban emelkedett. Ezért nemcsak azt kell biztosítanunk, hogy Szlovákia stabil inflációs rátát tartson fenn, hanem azt is meg kell néznünk, hogy az inflációs rátát hogyan lehetne minél jobban csökkenteni a már az euróövezethez tartozó országok mindegyikében. Ismerjük a jelenleg előttünk álló problémákat, így az olajkérdést, ami kedvezőtlenül érint minket, ezért mérlegelnünk kell, hogy ezt a nagyon fontos kérdést hogyan fogjuk megoldani. Mint mondtam, a Parlament első alkalommal látogatott Szlovákiába, és ennek kapcsán azt kérném, hogy a Parlamentből utazzon küldöttség minden olyan országba, amelyik be fog lépni az euróövezetbe, mert ez lehetőséget ad arra, hogy többet megtudjunk arról, valójában hogyan működik a gazdaság az adott országban. Ami a Bizottságot illeti, kissé csalódott vagyok az újraértékelés miatt, amelyet a konvergenciajelentés hivatalos közzététele után végzett. Nem hiszem, hogy a Parlamentet úgy kellene kezelni, ahogy a Bizottság kezelte, mivel legalább konzultálnia kellett volna velünk. Megértem, hogy az újraértékelést a spekuláció veszélye miatt nem lehet sokkal előbb kiadni, de a Parlament megkívánja, hogy amikor hasonló intézkedésekre kerül sor a konvergencia-jelentés összeállítása után, konzultáljanak velünk, azaz a Parlamenttel, még ha ez a döntés utolsó pillanataiban is történik. Befejezésül szeretném megköszönni mindazoknak, akik segítettek e jelentés elkészítésében, köztük az összes képviselőcsoport árnyékelőadóinak, koordinátoromnak és a bizottsági elnököknek, akik mindig nagyon készségesen együttműködtek a jelentés ügyében. Végezetül köszönöm a szlovák népnek, és sok sikert kívánok nekik az előttük álló történelmi lépéshez. E fontos lépés mellett kell szavaznunk, nemcsak az ő érdekükben, de az Európai Unió egészének érdekében is. Alexander Radwan, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Az elmúlt pár napban támadt néhány kiegészítő gondolatom Szlovákia euróövezethez való csatlakozásával kapcsolatban. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja a jelentés mellett fog szavazni. A korona és euro átváltási árfolyamát érintő eseményekre gondolva újfent releváns módosításokat és kompromisszumjavaslatokat nyújtottunk be, mivel az árfolyam, amely meghaladta a 15%-os megengedhető ingadozást, a Parlamentben is vitához vezetett. Csak annyit tehetünk, hogy felkérjük a Bizottságot – és nemcsak felkérjük, de valójában ragaszkodunk is hozzá –, hogy segítsen be ezen a ponton, hogy a közös valuta bevezetésére vonatkozó, a Szerződésben már megállapított kritériumokat a jövőben konkretizálják. Amióta az Európai Parlament képviselője lettem, mindig jelen voltam, valahányszor egy újabb ország bevezette a közös valutát. Minden alkalommal új érvekkel kerültünk szembe, köztük azzal, hogy „végül is a többi állam is meg tudta oldani így”, és ennek úgy tűnik, soha nincs vége. Fontosnak tartom, hogy az euróövezethez való csatlakozásban ne a nemzeti dicsőséget lássuk, hanem inkább azt a célt, hogy a kritériumokat objektívebbé tegyük, ami a csatlakozó államnak is kedvez. A korona több mint 17%-os felértékelése gazdaságilag bizonyosan indokolt. Más kérdés, hogy helyes volt-e a felértékelés időzítését kombinálni az euróövezetbe való belépéssel. Ezért minden lehetséges lépést meg kell tennünk annak érdekében, hogy segítsük az eurót

17-06-2008

17-06-2008

HU


és a gazdaság egészét, és nem szabad rövidlátó politikai megfontolásokra szorítkoznunk, sem európai, sem nemzeti szempontból. Hadd tegyek említést röviden arról, ami csütörtökön történt. Úgy vélem, nem helyes, hogy az Európai Parlament ezt ismételten figyelmen kívül hagyja, és erről holnap nagy vitát fogunk folytatni. Ma fogunk szavazni arról, hogy Szlovákia csatlakozzon-e az euróövezethez, az ECOFIN pedig júliusban szavaz ugyanerről. Csütörtökön tanúi lehettünk annak, hogy az euróövezet egyik tagja azt nyilatkozta, nem ilyen Európai Uniót akar. Az ön hazájának magas rangú képviselői ezek után ugyanebben a szellemben nyilatkoztak, biztos úr. Az euró önmagában soha nem volt végcél. Az euró mindig csak egy mérföldkő volt az Európai Unió továbbfejlődése felé vezető úton. Most – bár a Tanács sajnálatos módon nincs jelen – mindenki ugyanazt kérdezi: merre vigyen tovább Európa útja? Mi a következő konkrét lépés? Néhányan Európa lényegéről beszélnek, mások az alternatívákról, megint mások szerint abba kellene hagyni a bővítést, néhányan viszont úgy tesznek, mintha semmi sem változna. Ezért ismét próbát teszünk az euróval, sőt, ezután is tovább fogunk próbálkozni. Amikor azonban meghozzuk ezeket a döntéseket, szem előtt kell tartanunk az Európai Unióban uralkodó politikai realitásokat, és ezért a mai szavazáskor nagyon vegyes érzéseim lesznek azzal kapcsolatban, hogy tényleg helyes-e a szavazást – az európai realitást – egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Dariusz Rosati, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, először is szeretném megköszönni Casa úrnak, hogy ilyen kiváló jelentést készített. Jelezni szeretném, hogy a PSE képviselőcsoport támogatni fogja ezt a jelentést. Azt is szeretném nyomatékosítani, hogy most először egy közép-európai ország, az egykori szovjet tömb egyik posztkommunista országának az euróövezetbe való belépésével foglalkozunk. Szerintem ez nemcsak szimbolikus jelentőségű esemény, de az európai integráció felé vezető úton is fontos lépés. Siker a monetáris unió számára, mivel egy dinamikus, versenyképes, az államadósság terhétől megszabadított gazdaság csatlakozik hozzá, ami bizonyosan megerősíti az euróövezetet. Ugyanakkor Szlovákia számára is siker, hiszen eleget tudott tenni a tagság valamennyi követelményének, így részesülhet a közös valuta előnyeiből. Ez a siker ma különösen fontos és szükséges, mivel az írországi népszavazás kudarca megrendítette az európai integrációba vetett hitet. Szlovákia csatlakozása az euróövezethez azt mutatja, hogy az európai integráció elmélyítésének folyamata nem áll meg, és úgy vélem, még a legnagyobb euroszkeptikusok sem lesznek olyan helyzetben, hogy vissza tudják tartani. Az, hogy Szlovákia beléphet a közös valutát használó államok klubjába, megerősíti, hogy a következetes gazdasági és strukturális reformok kifizetődnek és pozitív eredményeket hoznak, ha bevezetik őket. Szlovákia ma az egyik leggyorsabban fejlődő állam az Európai Unióban. Špidla biztos már beszélt erről. A sikerek egyik forrása valójában a reformokban keresendő, és ezen a ponton köszönet és elismerés illeti egyrészről Mikuláš Dzurinda kormányát, amely bevezette ezeket a nehéz reformokat, másrészről Robert Fico jelenlegi kormányát, amely folytatja a végrehajtásukat. Az euro szlovákiai bevezetése egyúttal nagy kihívást is jelent. A szlovák kormánynak különösen arról kell gondoskodni, hogy a közös valutára való átállás szervezetten menjen

37

38

HU


végbe, hogy ne vezessen áremelkedéshez, és így a szlovák lakosság részéről a jövőben is fennmaradjon az új valuta támogatottsága. Miközben gratulálok szlovák képviselőtársaimnak ehhez a sikerhez, lengyel európai parlamenti képviselőként annak a reményünknek is szeretnék hangot adni, hogy hamarosan hazám is csatlakozik ehhez a klubhoz. Wolf Klinz, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Szlovákia valóban bámulatos dolgokat ért el, mindössze néhány év alatt. Ki gondolta volna, hogy az új tagállamok közül Szlovákia az elsők között tud majd csatlakozni az euróövezethez? A kemény munkának azonban még nincs vége – ami azt illeti, még éppen csak elkezdődött. A Bizottság és az Európai Központi Bank értékeléséből és elemzéséből kitűnt, hogy egyelőre nyitva maradt a kérdés, hogy az inflációt hosszú távon a szükséges szinten tudják-e tartani. Sőt, ezzel a problémával Szlovákia is tisztában van. Máskülönben ennek a páratlan lépésnek, hogy az ország pénznemét, a koronát több mint 17%-kal felértékelték, hogy igazodjon az euróhoz, nem lenne értelme. Csak azt kérem Szlovákiától, hogy ne okozzon olyan csalódást, mint Szlovénia, ahol az euróövezetbe való belépéssel egyidőben szinte rögtön elburjánzott az infláció. A korona átértékelésének lépése mutatja, hogy Önök komolyan veszik az infláció kezelését. Igaz, hogy az importált infláció, különösen az energiaipari termékek esetében, ilyen módon valamelyest felügyelet alatt tartható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az intézkedések más területeken már nem lesznek nagyon fontosak; mindig azok maradnak. Amint Špidla biztos már említette, a megszorító fiskális politika, a továbbra is a termelékenység növelésére, és nem a foglalkoztatottak kívánságaira figyelő béremelések és a foglalkoztatási piac mozgósítása mind része ennek. Tudjuk, hogy a körülmények Szlovákia különböző régióit tekintve nagyon változatosak. Néhány régióban átlagon felüli a munkanélküliség, míg más régiókban szakképzett munkaerőből van hiány. Radwan úrnak teljes mértékben igaza van. Az euróövezethez való csatlakozás nemcsak gazdasági lépés, hanem politikai is. Annak idején ezt szánták a sokkal szélesebb körű integrációhoz vezető szakasz nyitányának. Remélem, hogy Szlovákia – a mérsékelt, helyes, szerkezeti szemléletű politikák révén – hozzá tud járulni ahhoz, hogy belépését sikerként könyvelhessük el a folyamat végső egyenlegének megvonásakor. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az UEN képviselőcsoport nevében történő felszólalásommal a következő kérdésekre szeretném felhívni a figyelmet ebben a vitában. Az Európai Bizottság ismét emlékeztetett minket arra, hogy az euróövezetbe való belépés előtt valamennyi maastrichti kritériumnak meg kell felelni, utalva az új tagállamokra. Mindeközben hallgatott arról a tényről, hogy az euró bevezetésekor a régi tagállamok közül sokan nem feleltek meg ezeknek a kritériumoknak. Másodszor, a Stabilitási és Növekedési Paktumban történt változások ellenére, amelyek az olyan országoknak kedveznek, mint Németország és Franciaország, nem változott a Bizottság által jellemzően tanúsított, elnéző álláspont a maastrichti kritériumoknak a legnagyobb államok általi betartását illetően. A Bizottság a múltban a jelentős költségvetési hiányokat, és különösen a GDP 60%-át meghaladó államadósságot is tolerálta, és úgy tűnik, hogy ezeket a mai napig tolerálja. 2006-ban a tizenöt államban az államadósság átlagosan a GDP 63%-a volt, és az euróövezet országainak a fele 60%-ot meghaladó államadóssággal rendelkezett. Ebben a helyzetben a Szlovákia által elért eredmények – a 2,2%-os hiány, illetve a mindössze 29%-os államadósság és a 2,2%-os infláció – különösen figyelemre méltóak.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Szlovákia belépése az euróövezetbe fontos tapasztalat lesz az új tagállamok számára. Mindegyikben viszonylag alacsony az egy főre jutó GDP, nagyok a jövedelmi különbségek a lakosság egyes rétegei között, a gazdagság teljesítménye alacsony, illetve összességében viszonylag alacsonyak az árak. Az euro szlovákiai bevezetésének következményei, különösen... (Az Elnök megvonja a szót a felszólalótól) Hanne Dahl, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, Szlovákia taggá kíván válni az euróövezetben, és ezért nem is kárhoztatom, de szeretném megragadni a lehetőséget, hogy higgadtságra intsek. Végső soron azt is mondhatnánk, hogy az euró számára most következik az első próbatétel. Különféle okokból áremelkedéseket tapasztalunk, nemcsak Európában, de szerte a világon. Az infláció emelkedik, és inflációs várakozások keletkeznek. Az eurónak mint valutának ezen a próbatételen eddig még nem kellett átesnie. Az Európai Központi Bank 2%-os maximális inflációs ráta alapján működik. E plafon betartatására nincs más módja, mint a kamatemelés, hogy az infláció csökkentésére törekedve csökkentse az aktivitás szintjét. Ha ezt teszi, joggal félhetünk a recessziótól. A Stabilitási és Növekedési Paktum kizárólag azt helyezi középpontba, hogy az államháztartási hiány garantáltan ne haladja meg a GDP 3%-át. A gazdasági ösztönzés ilyenfajta korlátozása okot ad arra, hogy Európában további recessziótól féljünk. Szlovákia helyében én mindenesetre tartózkodnék attól, hogy a saját valutámat felváltsam az euróval mindaddig, amíg ez utóbbi nem esett át az első próbán, egy gazdasági válságon. Sergej Kozlík (NI). - (SK) Elnök úr, hölgyeim és uraim, biztos úr, a történelemből rengeteget tanulhatunk. Az 1990-es években az euróövezet akkori tagjainak többsége nem tudott eleget tenni a konvergenciakritériumoknak. Ezen országok többségében problémát jelentett a túlzott hiány, az államháztartás és az infláció. Az 1997-es referenciaév során Németországnak nehézségei voltak az államadósságra vonatkozó kritérium teljesítésével, és ennek folytán még az olyan országokkal szemben is elnézőek voltak, mint Belgium vagy Olaszország, amelyek jelentős mértékben túllépték a kritériumok szerinti értékeket. A születőben lévő euróövezet néhány országa még úgynevezett „kreatív könyveléshez” is folyamodott, azaz olyan eljárásokhoz, amelyek a gazdasági eredményeiket a valósnál jobb színben tüntették fel. Végül – bár voltak megingások – az euróövezet legtöbb tagja megoldotta ezeket a problémákat, illetve az erős közös valuta, az euró védőszárnyai alatt folytatta ezek megoldását. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ezek az országok nem tettek eleget valamennyi, hiányra vonatkozó kritériumnak. Ezért mindazoknak, akik ujjal mutogatnak az euróövezethez csatlakozni kívánó országokra, ügyelniük kellene arra, hogy ne ők vessék az első követ. A Szlovák Köztársaság nemcsak teljesítette a konvergenciakritériumokat – jóval előbb teljesítette őket. A szlovákiai paraméterek alakulását régóta figyelték, és az teljes mértékben átlátható volt. Az Európai Központi Bank által kifejezett, a jövőbeni inflációtól való félelem az euróövezet valamennyi tagjára vonatkozhatna, mivel az európai gazdaság fejlődése nem légüres térben zajlik. Ennek bizonyítéka a jelenlegi globális árrobbanás. Következésképpen üdvözlöm az Európai Bizottság és az Európai Parlament pozitív álláspontját – amint az előadó, Casa úr jelentéséből kitűnik – a közös valuta 2009. január 1-jén történő szlovákiai bevezetésével kapcsolatban. Ez az álláspont nemcsak technikai, de komoly politikai gesztus is, amely jelzi az euróövezethez csatlakozni kívánó többi országnak, hogy erőfeszítéseik kézzelfogható eredményt hozhatnak.

39

40

HU


Ján Hudacký (PPE-DE). - (SK) Azzal kezdeném, hogy köszönetet mondok az előadónak, David Casa úrnak ezért a kitűnő, kiegyensúlyozott jelentésért, valamint az egyéni módosítások értékelésében tanúsított pragmatikus hozzáállásáért. Szlovákia csatlakozása az euróövezethez nem a véletlen műve. Természetes csúcspontja a szlovák kormány hatalmas erőfeszítéseinek, amelyek – különösen 1998 és 2006 között – a pénzügyek, az adózás és a szociális ügyek területein végrehajtott radikális gazdasági reformokkal megteremtették a szilárd gazdasági alapokat. Ezek a reformok a közvetlen külföldi tőkebefektetésekkel együtt Szlovákia számára lehetővé tették az állandó, magas szintű gazdasági növekedést. A cél érdekében tett folyamatos erőfeszítések, valamint a szlovák kormány és a nemzeti bank felelős magatartása lehetővé tette az euróövezethez való csatlakozáshoz szükséges maastrichti kritériumok mindegyikének teljesítését, olyan mellékhatások nélkül, mint a rejtett infláció vagy a szlovák valuta, a korona mesterséges megerősítése. A Gazdasági és Monetáris Bizottság néhány tagja már hangot adott e kritériumok hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos aggályainak, különösen az alacsony inflációs rátát illetően. Meggyőződésem azonban, hogy Szlovákiának minden eszköze megvan ahhoz, hogy hosszú távon is meg tudjon felelni ezeknek a kritériumoknak, amennyiben legalább a szabványos fiskális politika érvényesülni tud, és további szerkezeti reformokat végeznek. Az energia- és élelmiszerárak terén zajló fejlemények globális problémát jelentenek, és ez nem is fog változni. Bizonyosan nem Szlovákia lesz az az ország, amelyik túllépi az egyezményes kereteket. Végezetül szeretnék külön gratulálni Szlovákia népének, akik elfogadták ezeket az alapvető, radikális reformokat, és ezért a pozitív eredmény elérése kapcsán a legnagyobb dicséretre érdemesek. Pervenche Berès (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, úgy vélem, hogy előadónknak, Casa úrnak köszönhetően kiegyensúlyozott jelentést kaptunk, melynek alapján üdvözöljük az előttünk álló politikai döntést: Szlovákia belépését az euróövezetbe. A visegrádi országok közül Szlovákia lép be elsőként, és szerintem ennek politikai szempontból óriási jelentősége van, amit hangsúlyoznunk kell. A szlovákok számára ez egy kaland végét, egyszersmind egy új kaland kezdetét jelenti. Véget ér a felkészülés és a maastrichti kritériumok teljesítésére való törekvés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy amikor egy ország csatlakozik az euróhoz, sokszor még épp előtte áll a neheze. Szlovákia esetében láthatjuk, hogy az infláció ellenőrzése és az egyensúly megőrzése szempontjából, illetve a társadalmi kohézió és a reformok végrehajtása szempontjából még mindig sok a tennivaló. Ennek érdekében úgy vélem, hasznosak lesznek a most tárgyalt mechanizmusok, melyek révén a Gazdasági és Monetáris Unió a jövőben jobban tudja támogatni a tagállamokat és jobban együtt tud működni velük a monetáris politikájukat érintő kérdésekben. Nem fogjuk megváltoztatni a sokat tárgyalt maastrichti kritériumokat. Senki nem kérte a módosításukat, mégis szükség van az értelmezésükre, arra, hogy a megváltozott keretek között értelmezzük őket. A Gazdasági és Monetáris Unió immár 10 éves, és tudjuk, mi az, ami a gazdaságpolitika, a monetáris politika és ezek külső képviselete közötti egyensúlyt tekintve még mindig nem működik jól. Szlovákia ehhez a Gazdasági és Monetáris Unióhoz csatlakozik most; a helyzet nem ugyanaz, mint tíz évvel ezelőtt volt, és ezt figyelembe kell vennünk.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Olle Schmidt (ALDE). - (SV) Ki gondolta volna, amikor Vladimir Mečiar állt Szlovákia élén, hogy az országa nemcsak az EU-nak lesz tagja, de mintegy tíz évvel később az eurót is bevezeti? Valóban szlovák csodával van dolgunk. Az előadó felhívta a figyelmet az euróval járó előnyökre, de az esetleges kockázatokra és problémákra is. Jó, hogy Szlovákia átvette az EKB álláspontját az euro bevezetésével járó fokozott infláció kockázatát illetően, és szerintem ezért a korona átértékelésére – a konzultációk után – szükség is volt. Ez egyszerre mutatja, a jövőre nézve, az eurózóna tagjaként folytatandó helyes gazdaságpolitika iránti hajlandóságot és bizalmat. Elnök úr, remélem, hogy a közeljövőben saját hazám is felismeri az uniós együttműködésben való, teljes körű részvétel fontosságát, gazdasági és politikai szempontból egyaránt. Bár a népszavazások manapság nem túl népszerűek, reménykedem benne, hogy a 2010–2011 közötti időszakban népszavazást tudunk majd tartani, amely megszavazza az euró svédországi bevezetését. A pénzügyi válság megmutatja, mit jelent egy erős európai valuta és egy valódi központi bank az EU növekedésének és gazdaságának védelme szempontjából. A szigorú belépési kritériumok fenntartásával és az eurózóna tagjaivá váló országok számára elérhető konstruktív segítségnyújtással az EU gazdasága még erősebb lesz. Zsolt László Becsey (PPE-DE). - (HU) Köszönöm a szót! Nagy pillanathoz érkeztünk, hiszen most dönthet a Parlament és később jogi értelemben a Tanács arról, hogy az első volt KGST és varsói szerződéses állam beléphet a közös valutaövezetbe. Gratulálok Casa jelentéstevőnek a nagyszerű és kiemelkedő munkához! Örömmel fog el, hogy Szlovákia teljesítette mindazokat a feltételeket, melyeket számszerűen állított a szerződés a belépés feltételéül. Ez egy tízéves munka eredménye. Fontosnak tartom, hogy valóban csak arról nyilvánítsunk véleményt, hogy ezeket a feltételeket a jelentkező ország teljesítette-e, hiszen máskülönben diszkriminálunk tagállamok között aszerint, hogy korábban vagy csak ezután lépnek be. Ezért nem egzaktan definiált fenntarthatósági kritériumok – elsősorban az infláció vagy az adósság terén – vagy a reálkonvergencia nem lehetnek számszerű és külön vizsgálat tárgyai a jelentésben, hiszen minden eurózóna-tagállamnak egyformán meg kell adni a tagság első pillanatától a bizalmat, hogy a fenntarthatósággal élni fog. Pláne, ha kicsi és csökkenő adóssága van más klubtársakhoz képest. Ez a bővítés további menetében lényeges kérdés. Nagy a szlovák kormány felelőssége. Az árfolyam befagyasztásától, vagyis júliustól kezdve bizonyítania kell, hogy nemcsak saját belépése érdekli, hanem a régió többi országáért is felelősséget visel, és ennek fényében minden rendelkezésre álló eszközzel féken, vagyis a referenciahatáron belül tartja az inflációt, igazolva azt, hogy nem párosul felelőtlenséggel több kollégánk és az EKB azon alapos és jogos félelme, hogy a hihetetlenül nagy méretű árfolyamközép-eltolás után nem tudja Pozsony, vagy nem akarja fékezni az importár és a felzárkózásból eredő drágulási nyomást. Másrészt nem itt, hanem külön kell rendezni a bővítéssel kapcsolatos rendezetlen kérdéseket, úgymint: hogy idejében nyújtsák be a kérelmet a jelentkező tagállamok, hogy mit értünk a bizottsági véleményalkotás és a döntés közötti időszak fegyelmén, hogy mi a reálkonvergencia fogalma, vagy meddig reális az árfolyamstabilitás teljesítése felértékelés esetén. De ezt nem most, szelektíven és diszkriminatívan kell rendezni, ezért tartózkodni fogok attól, hogy ezeket a kérdéseket most megszavazzam. Köszönöm, elnök úr, a szót.

41

42

HU


Monika Beňová (PSE). - (SK) Az elmúlt években a Szlovák Köztársaság sok nehéz reformon ment keresztül, a jelenlegi kormány pedig sikeresen kompenzálta a társadalom szegényebb rétegeit, akiket ezek érintettek. Mivel a kormány felelősen és öntudatosan állt hozzá nemcsak a reformok tekintetében végzett kompenzáció kérdéséhez, hanem a kötelező kritériumok teljesítésének és az euro 2009. január 1-jei bevezetésében kicsúcsosodó, zökkenőmentes gazdasági átmenet biztosításának feladatához is, Szlovákia ma a legsikeresebb gazdaságok egyike (nemcsak az Unión belül), és a foglalkoztatási ráta növelésében is sikerrel jártunk. Mindezen tények azt jelzik, hogy a folyamatosan fenntartható infláció új kritériuma sem fog megoldhatatlan problémát jelenteni Szlovákia számára a jövőben. A Szlovák Köztársaság kormánya őszintén kívánja, hogy az euró 2009. január 1-jei bevezetése ne legyen súlyos hatással a társadalom szegényebb rétegeire. Ebből kifolyólag a kormány máris lépéseket tesz e csoportok védelme érdekében, és igyekszik kialakítani számukra egy kényelmes keretet az új valutára való felkészülés, majd pedig használatának időszakára. A szlovák kormány hamarosan megvitatja például az alapvető élelmiszerek némelyikére bevezetni kívánt ármoratórium lehetőségét. Hasonló lépés a szlovák kormány arra irányuló kísérlete, hogy össztársadalmi konszenzust érjen el az euróra való átállás kérdésében. A kormány ebbe a programba bevonta a regionális és helyi kormányzatokat, a szakmai köröket és a civil társadalmat, valamint az egyházakat. Hölgyeim és uraim, befejezésül hadd mondjam el, hogy az alaptalan, gyakran populista bírálatok helyett az együttműködés és a kölcsönös tisztelet az egyetlen sikeres, előremutató út az Unió számára, minden tekintetben. Ivo Strejček (PPE-DE). - Elnök úr, meglehetősen furcsa nap ez nekünk. Egykor ugyanabban az országban, Csehszlovákiában éltünk, most, a mai napon pedig mi, csehek, sok szerencsét kívánhatunk a szlovákoknak az euróhoz való csatlakozáshoz. Szlovákia pár héttel ezelőtt zöld utat kapott az euróövezethez való csatlakozásra. A szlovák kormány és a szlovák központi bank kellőképpen tisztában van azzal, hogy a kulcsfontosságú kritériumok teljesítése – nem rövid távon, hanem közép- és hosszú távon – embert próbáló feladat lesz. A szlovák gazdaság az Európai Monetáris Unió többi országához való felzárkózás folyamatában jár. Ez az árakra és az inflációra gyakorolt nyomáshoz vezethet, és biztos vagyok benne, hogy a szlovákok ezzel meg tudnak majd birkózni. De most nem erről akarok beszélni. Ma valami másra szeretném helyezni a hangsúlyt, valamire, amit személy szerint a szlovák sikertörténetnek, az euróhoz vezető útnak neveznék. Az, hogy Szlovákia valóban csatlakozni fog az euróövezethez, szilárd alapokon és a szlovák gazdaság figyelemre méltó eredményein nyugszik. Úgy tisztességes, ha kihangsúlyozzuk azt is, hogy ebben milyen pozitív szerepet játszott a felkészült miniszterelnök, Mikuláš Dzurinda vezetésével kormányzó korábbi közép-jobb koalíciós szlovák kormány. Az összes fontos szerkezeti reform végrehajtásával a szlovák gazdaság eleget tett valamennyi fontos feltételnek: az államadósság csökkentésének és az infláció felügyelet alatt tartásának; e reformok szerzője pedig Dzurinda úr kormánya és kabinetje volt. Minden jót kívánok a szlovákoknak az euróövezetben.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Vladimír Maňka (PSE). - (SK) Az elmúlt hat év folyamán a szlovák gazdaság átlagosan évi 6,5%-ot meghaladó mértékben növekedett. A tavalyi növekedés a 10%-ot is túllépte. Bármelyik mutatót tekintjük, Szlovákia messze eleget tesz a kritériumoknak. A szlovák hatóságok tisztában vannak a helyzettel, ami a szlovák gazdaság nominális és reálkonvergenciáját és ennek a gazdaság és az infláció jövőbeni alakulására gyakorolt potenciális hatását illeti. Véleményük szerint Szlovákia konszolidációja összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal. A jóváhagyott hároméves költségvetésnek megfelelően az elsődleges fiskális cél a 0,8%-os hiány elérése 2010-ig, ami a fiskális cél teljesítését jelentené. Az elfogadott adatoknak megfelelően a cél a költségvetés egyensúlyának elérése 2011-re. Ez 1,3%-os költségvetési többletet jelent a második pillért nem számítva. A szlovák kormány intézkedéseket fogadott el, hogy ellenőrzés alatt tartsa az inflációt. Júniusban jóváhagyott egy korszerűsítési programot, amely a munkaerőpiac szerkezeti reformjait, az államháztartás konszolidációját és az oktatás, a tudomány és a kutatás támogatását tartalmazza. Hadd hangsúlyozzam, hogy az üzleti közösség, a vállalkozók, a munkáltatók, a szakszervezetek, a nyugdíjasok, a szlovák városok és falvak, valamint a bankok mind támogatják az euró szlovákiai bevezetését. A kormány szociális partnerei nyilatkozatot írtak alá, amelyben vállalták, hogy a bérek növekedését összhangban tartják a termelékenység növekedésével. Ez jelentősen hozzá fog járulni az infláció fenntarthatóságához Szlovákiában. Szeretném megköszönni az előadónak és az árnyékelőadóknak a korrekt, számokon, tényeken és elemzéseken alapuló hozzáállást. A szlovák tisztviselők és a szlovák nép hozzá kívánnak járulni az európai gazdaság fejlődéséhez, és ezáltal az euró stabilitásához és megbízhatóságához is. Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) Mivel az euró az akadályok megszüntetésének és az európaiak összefogásának fontos szimbóluma, az euró szlovákiai bevezetése újabb történelmi lépés az európai integráció folyamatában. Az euró szlovákiai bevezetésére tett előkészületek már az előtt megkezdődtek, hogy a Szlovák Köztársaság csatlakozott az Európai Unióhoz. Az előző, Mikuláš Dzurinda vezette szlovák kormány még 2003-ban jóváhagyta az euró bevezetésére irányuló stratégiát. Fontos reformokat hajtott végre, amelyeknek köszönhetően Szlovákia gazdasági és politikai értelemben egyaránt sikeres ország lett. Mivel Szlovéniában az euró bevezetése óta emelkedett az infláció, az infláció fenntarthatósága és az államháztartási hiány kérdése Szlovákiában is aggodalomra ad okot. Nem értek egyet azonban néhány képviselőtársam véleményével, miszerint további kritériumokra lenne szükség Szlovákia gazdasági stabilitásának megfigyeléséhez. Szlovákia eleget tesz valamennyi maastrichti kritériumnak, amelyek az euro bevezetésének feltételei. Már késő vitát nyitni arról, hogy határozzunk meg külön maastrichti kritériumokat a gyorsan növekvő gazdaságok számára. Ehelyett szeretném megemlíteni a központi paritás megváltoztatásának okát, amit a német képviselők negatív jelenségként állítottak be. A központi paritás eltolása két alkalommal az ország gazdasági fejlődését tükrözte, amelynek a hátterében többnyire a termelékenység növekedése állt. Felhívom a Szlovák Köztársaság kormányát, hogy erősítse meg a polgároknak szóló kampányt, különösen a kiszolgáltatott csoportoknak nyújtott felvilágosítást. Úgy vélem, az árak kétszeres feltüntetését nemcsak az euróövezetbe való belépés előtt hat hónappal

43

44

HU


kellene kötelezővé tenni, hanem az euró bevezetése után még legalább egy évig. Ez segítene a fogyasztóknak megszokni az euróban számított árakat. Meggyőződésem, hogy egy jó, versenyképes üzleti környezet a fogyasztók számára több választási lehetőséget jelent, ami az emelkedő árakkal szemben a legjobb orvosság. Szerintem Szlovákia okulni fog más országok tapasztalataiból is, amelyek már bevezették az eurót. Befejezésül szeretnék gratulálni munkatársamnak, David Casa úrnak Szlovákia euróövezethez való csatlakozásához nyújtott támogatásáért. Úgy vélem, a neve be fog kerülni a Szlovák Köztársaság történelmébe. Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, 10 évvel a megszületése után az euró vitathatatlan siker, és mára a polgárok részéről az európai projektbe vetett bizalom egyik pillére lett. Ezért üdvözlöm az euróövezet bővítését. A más államokra vonatkozó döntésekkel megegyező alapon immár Szlovákiára is ki fog terjedni. Amikor azonban az euró 10. születésnapjáról beszélünk, ki kell térnünk az időközben levont tanulságokra is, ami a folyamat fenntarthatóságát és a közös valutához kapcsolódó, a reálkonvergenciára gyakorolt hatásokat illeti. Talán van némi terünk a csatlakozási kritériumok javítására, és a folyamat fenntarthatóságával és szilárdságával is kellene foglalkozni a régi és az új tagok szempontjából. Szlovákia esetében a korona 17%-os felértékelése ugyan tervezetten, a Szerződés szerinti kritériumokkal összhangban történt, mégis elgondolkodtató. Mint mondtam, ezekről a kérdésekről érdemes lenne komoly vitát folytatni, amelyben az Európai Parlamentnek aktívan közre kell működnie, a Szocialista Képviselőcsoport pedig azt szeretné, ha az euro nemcsak a pénzügyi stabilitáshoz járulna hozzá. Arra is kell szolgálnia, hogy fellendítse az Unió reálkonvergenciáját, a foglalkoztatást és az előrehaladást. Javasoljuk, hogy ezt a megbeszélést a GMU tizedik évfordulójára rendezendő (EMU@10) vita során, azaz az euro tíz évének megünneplésekor nagyobb mélységekben folytassuk. Addig viszont csak gratulálni szeretnék az előadónak és az árnyékelőadóknak, elismerni és méltatni Szlovákia, a kormánya és a szociális partnerek rendkívüli erőfeszítéseit, valamint az eddig elért sikereiket. Remélem, hogy a közös valuta projektben való részvételük ugyanilyen sikeres lesz, és ehhez a legjobbakat kívánom nekik. Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr, jó, hogy Szlovákiának lehetősége nyílik az euróövezethez való csatlakozásra. Csak abba gondoljanak bele, mi lett volna itt Európában az elmúlt évben az euró nélkül. Az egyes államok valutái célponttá váltak volna, mint Soros idejében. Amint azonban Olaszország példája mutatja, az euróhoz való biztos kötődés olykor nem is olyan jó dolog. Ha lehetne tanácsot adni Szlovákiának – amelynek természetesen magának kell dönteni végül –, megemlíteném egy opt-out záradék lehetőségét, különösen amiatt, ami most európai szinten történik. Fennáll a veszély, hogy az EU-csúcs nem hallja majd meg az idők szavát, és úgy megy tovább, mintha mi sem történt volna. A polgárok és az európai elit között olyan mértékben nő a távolság, hogy az már az európai projekt egészét sodorja veszélybe, miközben mindenkinek inkább a valódi demokráciára kellene törekednie. Milan Gaľa (PPE-DE). - (SK) Szeretném megköszönni az előadónak, David Casa úrnak a jelentés elkészítésében végzett munkát. Az elmúlt évtizedben, különösen a Mikuláš Dzurinda vezette kormány évei alatt a posztkommunista Szlovákia komoly

17-06-2008

17-06-2008

HU


társadalmi-gazdasági reformokat hajtott végre, amelyek gazdasága számára lehetővé tették a maastrichti kritériumok teljesítését. Az euro szlovákiai bevezetése változásokat fog előidézni. A polgárokat fel kell készíteni a változásokra, és meg kell győzni őket arról, hogy az euróövezethez való csatlakozás előnyös lesz nekik. Ki kell alakítani a bizalmat az új valuta iránt, és elegendő tájékoztatást kell nyújtani. Sok szlovák vállalkozás önként vállalta az euróra való átállásra vonatkozó, úgynevezett üzleti etikai kódex betartását. Elfogadták, hogy az ügyfeleiknek, a partnereiknek és a lakosságnak elegendő információt fognak nyújtani, egyúttal elkötelezték magukat amellett, hogy a személyes pénzügyi nyereség érdekében semmilyen módon nem élnek vissza az átváltással. Úgy vélem, ezek a lépések hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy bízzunk a közös európai projektben. Hiszek abban, hogy az Európai Parlament ma meg fogja szavazni az európai valuta Szlovákia általi bevezetését. Miloš Koterec (PSE). - (SK) Az új valuta fordulópontot jelent a társadalom és polgárai számára. Mint minden változásnak, ennek a kimenetelével kapcsolatban is akadnak aggályok. Ismerve a szlovákiai helyzetet, biztos vagyok benne, hogy minden jóra fog fordulni, és 2009-ben minden aggályunk néhány hónap alatt eloszlik. A bizalom részemről két fő elemen alapul. Először is, köztudott, hogy Szlovákia teljes mértékben eleget tett a makrogazdasági kritériumoknak, ami bizonyítja, hogy Szlovákia formálisan készen áll az euro bevezetésére. Szlovákia a kritériumok fenntarthatóságát is biztosítani fogja. Sőt, a kormány, a parlament, a szociális partnerek és a társadalom egésze komoly terveket készít az átváltással járó esetleges gyakorlati problémák megoldására. A kettős árazást mindenhol be fogják vezetni, és elkészült a rendszeres megfigyelési mechanizmus is annak érdekében, hogy az euróra való átállással ne lehessen visszaélni. Számos más intézkedés is érvényben van, hogy tájékoztassák a polgárokat és segítsék az eligazodást az euró használatában felmerülő mindennapi nehézségek között. Úgy vélem, a következő évtől Szlovákia az euróövezet példásan stabil tagja lesz, az Európai Unió problémamentes mintadiákja. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Szeretnék gratulálni a Bizottságnak, hogy jövő év január 1-jével zöld utat adott Szlovákia euróövezethez való csatlakozásához. Az euró szlovákiai bevezetése nagyszerű példa lesz a többi állam számára, és arra fogja ösztönözni őket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és fogadjanak el további intézkedéseket a konvergenciakritériumok elérése érdekében. Szlovákia olyan pillanatban fog csatlakozni az euróövezethez, amikor az EU és az egész világ nagyon nehéz gazdasági helyzetben van, és emelkedő üzemanyagárakkal, növekvő inflációval küzd. Ezért minden olyan országnak, amely be kíván lépni az euróövezetbe, vagy esetleg már tagja, tanulnia kellene Szlovákia példájából. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy most, amikor Szlovákia az euróövezet 16. tagja lesz, elengedhetetlenül biztosítanunk kell, hogy az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa számára hatékony döntéshozatali eljárás lépjen életbe. Sajnos a rotációs rendszerről még nem született meg a végső döntés. Szeretnék rámutatni annak fontosságára, hogy a rotációs rendszer bevezetését ne halasszuk el addig, amíg az igazgatótanács tagjainak száma eléri a 18-at, és biztosítsuk a mielőbbi végrehajtást, tekintettel egyrészt azokra az előkészületekre, amelyeket Szlovákiának az euróövezethez való csatlakozás érdekében véghez kell vinnie, másrészt ez utóbbi további bővítésére.

45

46

HU


Simon Busuttil (PPE-DE). – (MT) Szeretnék gratulálni kollégámnak, Casa úrnak, akiről tudom, hogy rengeteg munkát fektetett e jelentés elkészítésébe, és sok sikert kívánok neki. Szlovákiának is gratulálok, hiszen most fogja bevezetni az eurót. Olyan országból származom, ahol az euró bevezetésére az idén került sor, és mindenkit biztosíthatok arról, hogy a kezdeti nehézségek és az euróövezetbe való belépés érdekében az országtól megkívánt áldozatok ellenére ez a tény minden ilyen ország számára az elégedettség és a büszkeség forrása. Azt szeretném mondani, hogy ebben a vitában kezd világossá válni, hogy lehetséges a „kétsebességes” Európa is. Ezt azért mondom, mert a múlt héten Írországban népszavazás volt. Az eredményt mindnyájan ismerjük. Úgy vélem, fontos megmutatni, hogy Európa más sebességgel is haladhat előre, és ugyancsak fontos, hogy elkezdjük mérlegelni az európai integráció jövőbeni fejlődésének e lehetőségét. Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Litvánia olyan ország, amely a csatlakozási megállapodásában kötelezettséget vállalt az euro bevezetésére. Minden egyes alkalommal – azaz a mi időszakunk alatt eddig négyszer –, amikor arról döntünk, hogy az egyik vagy másik országnak engedélyezzük-e az euro bevezetését, mindig megpróbáljuk megszigorítani a maastrichti kritériumokat vagy másképp magyarázni őket. Ez azt sugallja, hogy még mindig kétségeink vannak a kritériumok alkalmazásával kapcsolatban. A kezdet kezdetén mi, Litvánia képviselőiként más országok képviselőivel együtt azt javasoltuk, hogy ezeket a kérdéseket a Parlament és a Tanács nevében és szintjén kezeljük. Ezeket a javaslatokat azonban minden alkalommal elvetették. Ahelyett, hogy leültünk volna megtárgyalni az euróövezet sikeres bővítését hátráltató apróságokat és technikai részleteket, inkább azzal szórakozunk, hogy minden ország esetében külön hozzuk meg ezt a többé-kevésbé esetleges döntést. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy teljesen világos, hogy szigorú fiskális politikát kell bevezetnünk, és semmiképpen nem változtathatjuk meg… (Az Elnök megvonja a szót a felszólalótól) Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, az európai egyesítési projektben történő késések, amelyek az új Szerződés ratifikálását kísérik, valószínűleg abból a tényből erednek, hogy az európaiak számára a közös belső piac által megteremtett prosperitást máris biztosra vesszük. Kár, hogy a most 40. évfordulóját ünneplő vámunió sikerét nem dicsértük elég hangosan. A közös valuta sikereinek és eredményeinek 10 éve ugyancsak okot ad az ünneplésre. Azáltal, hogy a kormányokat a költségvetési fegyelem betartására kényszeríti, az euróövezet bámulatosan stabil makrogazdaságot teremtett, amely a globalizáció ellenére ellenáll minden megrázkódtatásnak. A Parlament cseh képviselőjeként szeretnék gratulálni Szlovákiának az euróövezethez való csatlakozásához. A siker oroszlánrésze Dzurinda úrnak és az öt évvel ezelőtt végrehajtott reformjainak köszönhető. A baloldal most az ő sikerüket ünnepelheti, mivel amikor kormányra lépett, nemzeti érdekként fogadta el az euróövezetben való tagságot. Remélhetőleg ez jó lecke lesz a cseh euroszkeptikusoknak, és egy napon majd a szlovákok is gratulálhatnak nekünk. Kár, hogy erre még legalább öt évig kell várnunk, ha nem tovább. Werner Langen (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Szlovákiában komoly gazdasági fellendülés ment végbe, mi pedig ezután az igen ellentmondásos vita után arról fogunk szavazni, hogy csatlakozhasson-e az euróövezethez.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Casa úrnak, amiért a jelentésében figyelembe vette a felmerült kifogásokat. A reformfolyamat és az erre adott válaszok nem érnek véget azzal, ha egy ország csatlakozik az euróövezethez, sőt, inkább ekkor kezdődnek az igazi kihívások. Az infláció Szlovákiában most problémát jelent, és ezután is probléma lesz. Nem volt véletlen az eddigi két felértékelés – legutóbb 17,65%-kal –, és előre megmondhatom, hogy az átváltási árfolyam végleges rögzítése előtt a szlovák koronát még egyszer fel fogják értékelni. Ezért mindnyájunknak tennie kell a dolgát, hogy biztosítsuk a reálkonvergenciát. Remélem, hogy a Tanács és a pénzügyminiszterek komolyan veszik majd a Parlament aggályait, a Bizottság pedig a jövőben nyílt vitát fog folytatni e folyamat keretében. Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim, Szlovákia számára most lehetővé válik az euróövezethez való csatlakozás. Ez a Szlovák Köztársaság társadalmi és gazdasági eredményei miatt lehetséges. Az eredmények hitelessége Szlovákia egymást követő kormányainak és a kérdés melletti szilárd elkötelezettségüknek is köszönhető. Úgy vélem, a szlovák vezetés általában véve megmutatta, hogy a szükséges változásokra hajlandó és képes is reagálni. Ez a lehetőség az európai uniós politikák következetességének és az európai projekt elindításának is folyománya, mivel Szlovákia elfogadta és betartotta az összes szükséges kritériumot. Ez a tény megnyitotta az utat az euro bevezetése előtt, és azóta nem is merült fel semmilyen kétség. Véleményem szerint ez nagyon fontos szempont. Az euróövezet kibővítése még egy országgal, Szlovákiával, bizonyosan az európai integráció elmélyítéséhez fog vezetni. Nemcsak a Szlovák Köztársaság, az Európai Unió egésze is jól fog járni ezzel a mélyebb integrációval, amikor ez a sikeres, gyorsa fejlődő gazdaság csatlakozik az övezethez. A vitában szó esett az inflációs félelmekről. Ezek a félelmek bizonyos értelemben természetesen jogosak. Másrészről viszont ugyanilyen erős érvek bizonyítják, hogy a szlovák kormány következetesen reagál, és a kormányoknak semmi esetre sem érdeke az infláció gerjesztése. Az infláció veszélye természetesen fennáll, és erre valamennyi dokumentumban és vitában felhívtuk a szlovák kormány figyelmét. A szlovák valuta átértékelését illetően azt kell mondanom, hogy ez mindig a megengedett határokon belül történt, a folyamatban minden kormány, minden ország számára engedélyezett rugalmasság keretein belül, amelyek azt szolgálják, hogy az országok a lehető legjobban tudjanak reagálni az euró bevezetésének történelmi pillanatára. Ez nem mindennapi helyzet, nem mindennapi kérdés. Valóban rendkívüli pillanatról van szó, és a tagállamoknak muszáj valamennyi teret hagynunk a manőverezésre. Bár a valuta értékének végleges rögzítése nagyon komoly cél és feladat, és rendkívüli művelet lesz, nem most először történik ilyen. Az euróövezetet bővítettük már korábban is, és ezt az összetett szakértői műveletet számos alkalommal végrehajtottuk, meglehetős sikerrel. Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy gratuláljak Szlovákiának ehhez a nagyszerű lépéshez és ehhez az óriási sikerhez. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egyértelműen az egymást követő szlovák kormányok munkájának, valamint a szlovák nép egyetértésének és akaratának az eredménye. David Casa, előadó. − (MT) Valamennyi képviselőtársamnak szeretném megköszönni ezt a vitát. Egyetértek azzal, hogy itt a Parlamentben teljes konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy Szlovákia készen áll az euróövezethez való csatlakozásra. Sor került néhány olyan módosításra, amelynek eredményeként több képviselőcsoport beleegyezését is sikerült még biztosítani.

47

48

HU


Felszólalóként történelmi pillanat előtt állunk – állok, hogy pontos legyek. Mint azt már sok képviselőtársunk is elmondta, van egy olyan klubunk, amely nemcsak a legnagyobb és legfejlettebb országokat fogadja be, hanem bárkit szívesen fogad, aki felkészült és hajlandó átvenni az Európai Unió szabályait. Mára ezért lett egy olyan térségünk, amelynek mindenki tagja lehet, aki eleget tesz a Szerződésben megállapított kritériumok mindegyikének. Amint arra képviselőtársaim már rámutattak, Szlovákiának ez kétségtelenül nem volt könnyű, és az ország nem lesz könnyű helyzetben az elkövetkező hónapokban sem. Befejezésül még egyszer köszönöm mindazoknak, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy eljussunk erre a pontra, és őszintén remélem, hogy a szlovák nép építeni tud majd az eddig elért sikerekre. Remélem, hogy az elkövetkező hónapok és évek folyamán azt a sikert, amelyet most az országuk számos ágazatban elért, azok az emberek is magukénak mondhatják majd, akik oly keményen dolgoztak annak érdekében, hogy eljussanak erre a fontos szintre. Elnök. − A vitát lezárom. Most a szavazásra kerül sor. ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök 6. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet * * * Nigel Farage (IND/DEM). - Elnök úr, az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése ügyében kértem szót. A demokratikus akarat múlt heti írországi történelmi – és sokak szerint – örömteli megnyilvánulására reagálva ön tegnap az elnöki székből úgy nyilatkozott, hogy „továbbra is célunk, hogy a Lisszaboni Szerződés a jövő évi választások előtt hatályba lépjen. Amennyiben egyetértenek ezzel, elszántan védeni fogom ezeket az elveket a hét végi tanácsi ülésen”. (Taps más képviselőcsoportok tagjai részéről) Ön tőlünk kért felhatalmazást. Azt javasolnám a Háznak, hogy az Elnökök Értekezletétől kapott egyszerű megbízás ne legyen elég ehhez, és – a 103. cikk alapján, amely egyértelműen kimondja, hogy: „a Parlament (…) meghatározza, hogy a vitát állásfoglalással zárja-e le” – a Barroso elnökkel való vitánkat holnap szavazással zárjuk le, hogy kiderüljön, megadjuk-e önnek a felhatalmazást, és hogy lássuk, ennek az úgynevezett demokratikus Háznak a tagjai fel vannak-e készülve arra, hogy tiszteletben tartsák az írországi eredményt, és megtudjuk, hogy a „nem” tényleg „nemet” jelent-e. (Taps az IND/DEM képviselőcsoport tagjainak részéről) Elnök. − Farage úr, megadtam Önnek a szót, mivel kérte, de meg kell mondanom, hogy a kérése túl későn érkezett. Az Elnökök Értekezlete dönt arról, hogy készül-e állásfoglalás. Az ügyet a plenáris ülésen újból fel lehet vetni, bár ezt korábban kellett volna megtenni. Most már túl késő, úgyhogy bizonyosan nem lesz állásfoglalás. Ez a helyzet az eljárási szabályzatnak megfelelően, mi pedig betartjuk a szabályokat. Hangerővel nem tudja pótolni az érveket.

17-06-2008

17-06-2008

HU


7. Szavazások órája Elnök. − Most továbblépünk a szavazáshoz. (Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet) 7.1. Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (A6-0245/2008, Angelika Niebler) (szavazás) – A szavazás előtt: Angelika Niebler, előadó. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az ENISA megbízatásának meghosszabbításáról készülünk szavazni. Csak hogy emlékeztessem Önöket, az ENISA az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség, amelyet a Tanáccsal együtt öt éve hoztunk létre. Az ENISA megbízatása a rotációnak megfelelően jövő év közepén lejár. Jelentésem a megbízatás meghosszabbítását javasolja három évvel, 2012-ig, ami a Tanács határozatához is illeszkedik. Az ENISA célja, hogy hozzájáruljon az internet biztonságához. Az internetes bűnözés növekedését tekintve azonban ez a rendelkezésre álló személyzettel és a kapott korlátozott finanszírozással nem lehetséges, így a következő három évben, amire meghosszabbítottuk a megbízatást, át kell gondolnunk, hogy az ENISA-nak a jövőben milyen feladatokat kellene magára vállalnia, és milyen szerepet játszhat, és aztán ehhez gondoskodnunk kell a megfelelő személyzetről és finanszírozásról. Önöktől azt szeretném kérni, hogy sürgősen hagyják jóvá ismét ezt a hároméves hosszabbítást, ezt követően pedig, hacsak tehetik, vegyenek részt az ügynökség jövőjéről szóló vitában. 7.2. A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok világító és fényjelző berendezéseinek beépítése (kodifikált szöveg) (A6-0233/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 7.3. A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok világító és fényjelző berendezéseinek alkatrész-típusjóváhagyása (kodifikált szöveg) (A6-0235/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 7.4. A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok borulás hatása elleni védőszerkezetei (statikus vizsgálatok) (kodifikált változat) (A6-0234/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 7.5. Részvénytársaságok egyesülése (kodifikált változat) (A6-0236/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 7.6. A számítógépes programok jogi védelme (kodifikált szöveg) (A6-0237/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 7.7. A belvízi hajókra vonatkozó hajóbizonyítványok kölcsönös elismerése (kodifikált szöveg) (A6-0238/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás)

49

50

HU


7.8. A Szerződés 48. cikkének második albekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok (kodifikált szöveg) (A6-0239/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 7.9. A Közösségen belüli kereskedelemben alkalmazható állat-egészségügyi ellenőrzések (kodifikált szöveg) (A6-0243/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 7.10. A vegetatív szőlő-szaporítóanyagok forgalmazása (kodifikált szöveg) (A6-0242/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 7.11. Az ipari végfelhasználók által fizetendő gáz- és villamosenergia-árak átláthatóságának javítását célzó közösségi eljárás (átdolgozott szöveg) (A6-0217/2008, József Szájer) (szavazás) 7.12. Az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikáinak benyújtása (átdolgozott szöveg) (A6-0218/2008, József Szájer) (szavazás) 7.13. Az Atlanti-óceán északnyugati részén halászatot folytató tagállamok fogási és tevékenységi statisztikája (átdolgozott szöveg) (A6-0219/2008, József Szájer) (szavazás) 7.14. Az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikája (átdolgozott szöveg) (A6-0214/2008, József Szájer) (szavazás) 7.15. A textiltermékek elnevezése (átdolgozás) (A6-0215/2008, József Szájer) (szavazás) 7.16. Bulgáriának és Romániának a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló 1990. július 23-i egyezményhez való csatlakozása (A6-0194/2008, Mariela Velichkova Baeva) (szavazás) 7.17. A bűnügyi nyilvántartásokból származó információk cseréje a tagállamok között (A6-0207/2008, Agustín Díaz de Mera García Consuegra) (szavazás) 7.18. Az euró pénzhamisítás elleni védelme (A6-0230/2008, Agustín Díaz de Mera García Consuegra) (szavazás) 7.19. A Bíróság eljárási szabályzatának a felülvizsgálati eljárásra alkalmazandó nyelvhasználati szabályok tekintetében történő módosítása (A6-0211/2008, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) (szavazás) 7.20. A hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálata (A6-0162/2008, Caroline Jackson) (szavazás) – A szavazás előtt: Godfrey Bloom (IND/DEM). - Elnök úr, a 9. cikk ügyében kértem szót, konkrétan az I. melléklet 1. cikkével kapcsolatban. Próbáltam szólásra jelentkezni a tegnap esti vitában,

17-06-2008

17-06-2008

HU


de attól tartok, hiába. A Házban csak három vagy négy ember volt. Az előadó, Jackson asszony pénzt kapott egy újrafeldolgozó vagy hulladékártalmatlanító vállalattól, amiről nem nyilatkozott, amíg a bizottság aktív előadója volt. Ezt elég gyanúsnak találom, még e Ház mércéi szerint is, ezért nem hiszem, hogy ő lett volna a megfelelő személy e jelentés előadójának tisztjére. Elnök. − Bloom úr, nem tudok nyilatkozni az ön által említett körülményekről. Amikor azonban ilyesmit mond, nagyon súlyos kérdést érint, és tisztában kell lennie az észrevételének fontosságával. Caroline Jackson, előadó . − Elnök úr, erről tegnap este részletes nyilatkozatot tettem. Bloom úr talán nem hallhatta, mivel kollégája, Batten úr igyekezett magára vonni a Ház figyelmét a népszavazás kérdésével, és a beszédem elején folyamatosan beszélt. Az említett kérdésben részletes nyilatkozatot tettem. A részletes nyilatkozat megtalálható a képviselők érdekeltségeiről szóló nyilvántartásban. Hivatkoztam erre a Környezetvédelmi Bizottságban folytatott viták során. A Shanks nyrt. vállalat környezetvédelmi tanácsadó testületének tagja vagyok az Egyesült Királyságban, és az elmúlt három évben tagja is voltam. A környezetvédelmi tanácsadó testület tagjai között megtalálható a Zöld Szövetség egyik képviselője és az EU tudományos tanácsadó bizottságai egyikének elnöke is. A környezetvédelmi tanácsadó testület kizárólag a környezetvédelmi ellenőrzések teljesítésével foglalkozik a vállalat telephelyein, az EU jogszabályok szerint. Ezt egyáltalán nem titkolom, soha nem is titkoltam. Úgy vélem, hogy a testületben szerzett tapasztalatok segítségével sikerült olyan ésszerű jelentést összeállítanom, amely a hulladékkezelésnek egyik fajtáját sem részesíti előnyben a többihez képest. Remélem, kollégáim is támogatni fognak, amikor azt mondom, hogy ezt mindig nyíltan vállaltam, és törekedtem egy kiegyensúlyozott, a Parlamentben előforduló szempontok mindegyikét számba vevő jelentés összeállítására. (Hangos taps) Elnök. − Jackson asszony, sok éve ismerem Önt személyesen, és semmilyen kétségem nincs a személyes integritását illetően. Ráadásul a nyilatkozatának szövege megtekinthető, mivel megfelelően be lett jegyezve a képviselők pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilvántartásba. Monica Frassoni (Verts/ALE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, semmilyen módon nem kívánom kommentálni a Jackson asszony által az imént elmondottakat. Úgy vélem azonban – és a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja is mindig erre szólított fel –, hogy jobban kellene szabályoznunk az összeférhetetlenség kérdését, tekintve, hogy ennek a Parlamentnek mint társjogalkotónak a jövőben, de már ma is egyre inkább átláthatónak és korrektnek kell lennie: azaz nemcsak átláthatónak, de korrektnek is, így például a képviselői összeférhetetlenség kérdésében. – A szavazás után: Daniel Hannan (NI). - Elnök úr, nem tetszik, hogyan zajlik e szavazások némelyike. A francia, holland és ír népszavazásra adott reagálásaink fényében nem javasolhatnám, hogy egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül a szavazásokat, és folytassuk, ahogy nekünk tetszik? Elnök. − Hannan úr, amikor felszólal, annak összhangban kell lennie az eljárási szabályzatunkkal. Az így módosított álláspontot elfogadottnak nyilvánítom.

51

52

HU


John Bowis (PPE-DE). - Elnök úr, sajnálom, hogy a vége felé félbe kell szakítanom a szavazást, de azt hiszem, hiba történt. A szavazás folyamán ellenőrzést végeztünk, és azt hiszem, minden képviselőcsoport egyetért abban, hogy a 27. módosítást tévesen jelentették be elfogadottként. A 27. módosítást biztosan nem fogadtuk el. Hálás lennék, ha vissza tudna térni ehhez, és gondoskodna az elutasításáról. Arról van szó, hogy akkor nem lépett tovább a következő módosításra. Elnök. − A 27. módosítást elfogadtuk; a 92. módosítást ezért érvénytelenítettük. Még egyszer ellenőrizni fogjuk, de itt így határoztunk. Mindazonáltal szavazhatunk még egyszer a 27. módosításról, erre van lehetőség. Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, csak azt szeretném mondani, hogy esetleg ellenőrizhetjük, hogy megismételhet-e egy már megtörtént szavazást azt követően, hogy bejelentette az eredményt. Nekünk úgy tűnik, hogy a Parlament eljárási szabályzata alapján erre nincs mód. Elnök. − Cohn-Bendit úr, mindenki követhet el hibát, és ha túl gyorsan továbbléptem, vagy helytelen dolgot állítottam, vállalom érte a felelősséget. Természetesen sajnálom, de ne csináljunk nagy ügyet belőle. Meg fogjuk vizsgálni. Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök úr, ha jól értjük, egy már lezajlott szavazás elektronikus ellenőrzéséről van szó. Ilyen értelemben a szándék világos volt. Paul Marie Coûteaux (IND/DEM). – (FR) Elnök úr, úgy vélem, túl gyorsan halad. Ugyanúgy, ahogy más napokon is, a Jackson-jelentés módosításakor is csak azt mondta, hogy: „mellette”, „tartózkodik” és „elfogadva”. Más szóval, kizárta az ellenszavazat lehetőségét. Elnök úr, tudom, mennyire kedveli Jackson asszonyt, és hogy az itt folyó dolgoknak nem sok közül van a demokráciához, de akárhogy is, kérem, tartsa tiszteletben a vonatkozó normákat! (Taps) Elnök. − Coûteaux úr, mindenki követhet el hibát, még az Ön képviselőcsoportjában is. Ha elfogadja, hogy ez még Önökre is igaz, akkor egy szinten vagyunk. A jövőben igyekszem lassabban intézkedni, hogy jól lássák, mikor nem győznek. Rendben van így? Bernard Lehideux (ALDE). – (FR) Elnök úr, elnézését kérem, de kétségkívül valamilyen titkos csoportnak estem áldozatul. A szavazógépem csak igennel hagy szavazni, nemmel nem. Ez legalábbis gyanús. (Taps) Elnök. − Köszönöm szépen, Lehideux úr. Örülök, hogy ezért nem engem tart felelősnek. Guido Sacconi (PSE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, csak azt akartam mondani, hogy azzal, hogy esélyt adtak arra, hogy újból szavazzunk a 27. módosításról, lehetővé tették egy igazságtalanság helyesbítését, mivel ily módon szavazhattunk a 92. módosításra, amely hatályát vesztette volna, ha a 27. módosítást tényleg elfogadják. Ezért nekem úgy tűnik, hogy rendkívül bölcs és demokratikus döntés született. 7.21. A vízre vonatkozó környezetminőségi normák (A6-0192/2008, Anne Laperrouze) (szavazás)

17-06-2008

17-06-2008

HU


7.22. A tengerészek képzésének minimumszintjéről (átdolgozott szöveg) (A6-0178/2008, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou) (szavazás) 7.23. Az állati eredetű élelmiszerekben előforduló farmakológiai hatóanyagok maradékanyag-határértékeinek meghatározása (A6-0190/2008, Avril Doyle) (szavazás) − A szavazás előtt: Avril Doyle, előadó . − Elnök úr, erre a jogszabályra nagy szükség van, mivel a maradékanyagok ellenőrzéséről szóló jelenlegi jogszabály az engedélyezett állatgyógyászati készítmények elérhetőségének súlyos visszaeséséhez vezetett, ami hátrányosan hat a közés az állategészségre, illetve -jólétre. Szeretném szorgalmazni, hogy az elnökség, különösen a most hivatalát átvevő francia miniszter kezelje kiemelten ezt az ügyet, hogy segítsen megoldani az elérhetőségben kialakult válságot, különösen a ritkább felhasználású termékek és az úgynevezett kevésbé jelentős fajok esetében, amelyekbe beletartoznak a juhok, a lovak, a méhek, a halak és még jó néhány olyan állat, amely országaink közül sokban egyáltalán nem számít jelentéktelennek. Az állatgyógyászati készítmények elérhetőségével foglalkozó munkacsoport eredményei alapján azonban az állatgyógyászati készítményekről szóló irányelvet is sürgősen felül kell vizsgálni. Ez a jogszabály csak egy gyorssegély a nagy szükség idején. Miközben üdvözlöm ezt a jogszabályt, szorgalmazom, hogy a hivatalba lépő francia elnökség kezelje fontosságának megfelelően. 7.24. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai éve (A6-0173/2008, Marie Panayotopoulos-Cassiotou) (szavazás) − A szavazás előtt: Marie Panayotopoulos-Cassiotou, előadó. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Tanáccsal és a Bizottsággal megállapodásra jutottunk a 37. és az 52. módosítást illetően. A kompromisszum külön említést tesz a kis nem kormányzati szervezetek finanszírozásáról, illetve az NGO-k finanszírozásának maximális szintjéről. A Bizottság és a Tanács megállapodtak egy nyilatkozat csatolásáról az első olvasatra történt megállapodás esetére, és szeretném felkérni a biztos urat, akit nem látok itt a körünkben, de tegnap este a vita folyamán ő tette a nyilatkozatot; ő mutatta be a megállapodás mellett foglalt nyilatkozatot... Nem tudom, van-e itt bárki, aki a Bizottság nevében be szeretné mutatni ezt a nyilatkozatot. Képviselőtársaimat mindenesetre arra szeretném kérni, hogy amennyiben egyetértenek ezzel a nyilatkozattal, szavazzanak a jelentés mellett, hogy tovább haladhassunk az első olvasatban történő szavazással. 7.25. A közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetése (A6-0231/2008, David Casa) (szavazás) 7.26. A kohéziós politika hatása a sebezhető közösségek és csoportok integrációjára (A6-0212/2008, Gábor Harangozó) (szavazás)

53

54

HU


7.27. A fejlesztést célzó politika koherenciája és egyes biológiai természeti erőforrások EU általi kiaknázásának hatása a fejlesztésre Nyugat-Afrikában (A6-0137/2008, Frithjof Schmidt) (szavazás) − A szavazás előtt: Carmen Fraga Estévez, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja a 168. cikknek megfelelően kérte a jelentés visszautalását a bizottsághoz. A képviselőcsoportunk által benyújtott 1. módosítás elfogadásáról a politikai csoportokkal elért kompromisszum után a PPE-DE képviselőcsoport visszavonja a bizottsághoz való visszautalásra irányuló kérését. 8. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások - Jelentés: Caroline Jackson (A6-0162/2008) Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a hulladékról szóló új irányelv arra szolgál, hogy alapot adjon az újrahasznosítás iránt egyetemesen elkötelezett európai társadalom megteremtéséhez. A tagállamok számára is meg kíván határozni néhány nagyon nagyra törő célt. De nem lehet, hogy a magunk számára kitűzni kívánt célok túl ambiciózusak, és vajon a tagállamok, különösen az új tagállamok meg tudnak majd felelni a szigorú követelményeknek? Érdemes rámutatni, hogy a régi tagállamoknak messze több idejük volt arra, hogy hulladékkezelési rendszereiket hozzáigazítsák a szigorúbb követelményekhez, az újak viszont kénytelenek sokkal gyorsabban bevezetni a jogi mechanizmusokat és kiépíteni a szükséges infrastruktúrát. A hulladékról szóló új irányelvre irányuló javaslat több európai országban is sok ellentmondásos kérdést vet fel. Ennek fényében szerintem nem kellene meglepődnünk azon, hogy a Tanácsban is ilyen nehéz volt kompromisszumra jutni. A tegnapi vita folyamán sok európai parlamenti képviselő nyilatkozta azt, hogy nincs megelégedve az irányelvről szóló kompromisszummal. Én viszont attól tartok, hogy a még szigorúbb követelmények bevezetése problémákat okozhatna a jogszabály végrehajtásában. A hulladékról szóló új irányelv döntő lépésre fogja kényszeríteni azokat az országokat, amelyek eddig elhanyagolták a települési hulladék kezelését. Ezek az országok kénytelenek lesznek olyan jogi és gazdasági mechanizmusokat bevezetni, amelyek hatása inkább serkenti, semmint megterheli a gazdaságot. Az új irányelvnek ösztönzőleg kell hatnia a munkahelyteremtés új módjainak kidolgozására. Ezért szavaztam a jelentés mellett. ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR alelnök − Jelentés: Caroline Jackson (A6-0162/2008) Gyula Hegyi (PSE). (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! A most elfogadott hulladék-irányelv kompromisszumokat tartalmaz, ezért több oldalról is támadható. Megértem azokat a környezettudatos polgárokat, akik petíciók sorával kértek engem is a jogszabály elutasítására. Meg kell ugyanakkor mondanom, hogy számos egyéni módosító indítványom beépült a szövegbe, és ezek a zöld szervezetekkel együttműködve progresszív szellemben születtek meg. A legfontosabb érdeme az irányelvnek a hulladék-hierarchia

17-06-2008

17-06-2008

HU


elfogadása. Első helyen áll a megelőzés, aztán jönnek az újrahasznosítás különböző formái, és a végén áll a lerakás, amit lehetőség szerint mellőzni, de legalábbis csökkenteni kell. Én alapvetően a hierarchia elfogadása miatt szavaztam meg az irányelvet. Reméljük, hogy a jövőben javíthatunk a jogszabályon. Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) A fogyasztói társadalom óriási mennyiségben termeli a hulladékot, ami komolyan megkeseríti az emberek életét, különösen az európai nagyvárosokban. Bár az újrafeldolgozás és a származékos termékek használata az elmúlt években növekedett, még mindig túl sok a hulladék az EU hulladéklerakóiban. A jóváhagyott kompromisszumos csomag ugyan nem tökéletes, úgy vélem, az irányelv szövege az európaiak eljövendő generációi számára ambiciózus politikai eszköz lesz a hulladékgazdálkodás területén, ezért támogattam Caroline Jackson előadó jelentését. A tagállamoknak az irányelvvel összhangban javítaniuk kell majd a hulladékgazdálkodásukat. Örvendetesnek találom azt a tényt, hogy az irányelv a veszélyes hulladékok és olajak ártalmatlanításával kapcsolatos kérdésekre is kiterjed. Úgy vélem, a tagállamok az elfogadott szöveghez igazodva eleget fognak tenni valamennyi nagyratörő célnak, különösen annak a célkitűzésnek, hogy 2015-re hozzanak létre külön hulladékgyűjtő rendszereket a papír-, a fém-, a műanyag-, az üveg-, a textil- és más, biológiailag lebomló hulladékok, valamint az olaj és a veszélyes hulladékok számára. Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, a mai napon támogattam a hulladékról szóló keretirányelv felülvizsgálatát. Erre az volt az egyik okom, hogy az irányelv elfogadása után a Cseh Köztársaság képes lesz megtiltani a hulladék behozatalát, bár ez ellent fog mondani a nemzeti tervnek. A Parlament beavatkozásának köszönhetően az átdolgozott szöveg az újrafeldolgozás terén is tartalmaz új célokat. A dél-európai országok szerint ezek túl ambiciózusak, ezzel szemben a skandinávok, csakúgy mint a csehek, úgy vélik, hogy nem mennek elég messzire. Üdvözlöm az elért kompromisszumot. A különböző országoknak a kiindulópontjuk nem egyforma, ez az irányelv viszont egyfajta közös kezdet. Ma fejenként 3,5 tonna hulladék termelődik, és a dél-európai országokban a hulladék akár 90%-a is a hulladéklerakókba kerülhet. A hulladékkezelés ötlépcsős hierarchiája most először került be az európai jogszabályba: az első a megelőzés, azután az újrafelhasználás, utána az újrafeldolgozás, és csak ez után következik az elégetés mint az energiatermelés egy formája. A hulladéklerakók az utolsó megoldást jelentik a maradék hulladék számára. Nagyra értékelem Jackson asszony munkáját. Neki köszönhetően sikerült elérni ezt az Európa számára előnyös kompromisszumot. Jan Březina (PPE-DE). - (CS) Én is üdvözlöm az irányelv elfogadását. Valószínűleg kevesen lesznek megelégedve a háztartási hulladékok legalább 50%-ának és az ipari hulladék 70%-ának újrafeldolgozására vonatkozó céllal. Egyesek szerint nem elég ambiciózus, mások szerint viszont irreális. A Cseh Köztársaság valószínűleg visszalépésként fogja értékelni, de az a fontos, hogy az irányelv nem akadályozza meg az országokat abban, hogy szigorúbb, több kötelezettséggel járó nemzeti jogszabályokat fogadjanak el, ami szerintem ebben az esetben nagyon is kívánatos. A Cseh Köztársaság szempontjából nézve a települési hulladékégetők hulladékhasznosító létesítményekké való átminősítését megengedő rendelkezést teljes mértékben elégtelennek találom. Ez a szomszédos országokból származó, tömeges hulladékbehozatalt jelenthet, mivel a hulladék hasznosítás céljára történő behozatala az Unióban meg van engedve. Nehezen tudom elképzelni, milyen hatékony ellenőrző mechanizmussal tudnánk eldönteni, hogy a behozott hulladékot tényleg felhasználták-e, vagy csak elégették. Következésképpen azoknak az országoknak,

55

56

HU


amelyek nem akarnak egész Európa hulladékégetőivé válni, minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy ez a rendelkezés kikerüljön az irányelvből. David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, azért kértem szót, hogy megmagyarázzam Caroline Jackson jelentése ügyében leadott szavazatomat, de előtte még szeretném leróni tiszteletemet konzervatív párti kollégám, Caroline Jackson és e kiváló jelentés elkészítése érdekében végzett munkája előtt. A hulladék ártalmatlanításáról való gondoskodás abszolút létfontosságú minden európai ország számára, nem utolsósorban az én hazám számára, és úgy vélem, ez egy örömteli kompromisszum. Azon ritka pillanatok egyike, amikor Európa közösen tud így fellépni. Nem sok ilyen akad, és talán Írország lakossága éppen erről nyilvánított véleményt a nemrég lezajlott népszavazáson meghozott döntésével. Ez azonban egy jó jelentés. Remélem, arra fogja ösztönözni a brit kormányt, hogy vállaljon vezető szerepet ezekben az ügyekben. Ez bizonyosan meg fog történni, ha – remélhetőleg két éven belül – Nagy-Britanniában konzervatív kormány lép hatalomra. Vezetőnk, Cameron úr teljesen egyértelművé tette, hogy a zöld kérdések kiemelt jelentőséget fognak kapni, ezért ez a mai szavazás jó példával fog elöl járni, ahogyan az is jó példa lenne, ahogyan az Európai Parlament konzervatív képviselői szavaztak. − Jelentés: Anne Laperrouze (A6-0192/2008) Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Nagy örömmel szavaztam meg a vizekre vonatkozó környezetminőségi normákról szóló jogszabályt, egyben szeretném megköszönni mind a 610 képviselőtársamnak, akik igen szavazatukkal támogatták a jogszabály megszületését. Sikerült ismét egy jó, előremutató direktívát alkotnunk, egy javaslatot, amely újra tartalmazza a határon átnyúló vizek esetében a közös tagállamok közötti szabályozás és felelősség alapelvét, egy javaslatot, amely az emisszióról az imisszióra helyezi át a hangsúlyt, azaz az ipari érdekek helyett a folyó élővilágának érdekeit helyezi előtérbe. Egy jogszabályt, ami 33 anyagra, főleg rovarirtó szerekre, vegyi, ipari anyagokra, nehézfémekre vezet be szigorú határértékeket. Most a Tanácson a sor, támogatják-e a jogszabályt, elősegítik-e folyónk tisztaságát, folyóink tisztaságát? A kormányokon, hogy megszüntetik-e a Rába és hasonló helyzetben lévő európai folyók túlszennyezését? Köszönöm szépen. − Jelentés: Avril Doyle (A6-0190/2008) Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Az emberi egészég és a fogyasztók biztonságának védelme alapvető érdek az állati eredetű élelmiszerekben előforduló gyógyszeripari hatóanyagok maradékanyag-határértékeinek meghatározásának kérdésében. A tenyésztett állatokban az állatgyógyászati készítmények nyomán olyan maradékanyagok maradhatnak, amelyek máris kezdenek hátrányos hatással lenni az emberek és az állatok egészségére. Üdvözlöm kollégám, Doyle asszony jelentését, ezért a jelentés mellett szavaztam ma. A farmakológiai hatóanyagok maradékanyagainak ellenőrzésében következetesebb hozzáállásra van szükség, és kulcsfontosságú a bennük rejlő kockázat elemzése. Úgy vélem, a maradékanyagok maximális határértékeinek meghatározására vonatkozó jogi keretet meg kell változtatni, az ugyanis módosításra és egységesítésre szorul. Egyetértek az előadó azon álláspontjával, miszerint így biztosíthatjuk, hogy az állatgyógyászati készítményeket helyesen használják és hozzáférhetőbbek legyenek, gondoskodhatunk az állati eredetű

17-06-2008

17-06-2008

HU


élelmiszerek kereskedelmének megfelelő működéséről, és mindenekelőtt megvalósíthatjuk a közegészség optimális védelmét. − Jelentés: Marie Panayotopoulos-Cassiotou (A6-0173/2008) Neena Gill (PSE). - Elnök úr, azért szavaztam a jelentés mellett, mert miután 18 évet dolgoztam a szegénység és a társadalmi kirekesztettség ellen, határozottan támogatom a 2010-es év ezen ügy európai évévé való kijelölését. Teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy Európában jelenleg 78 millióan élnek a szegénység veszélyének kitéve. Megdöbbentő, hogy sok tagállamban mind a mai napig vannak olyan gyermekek és időskorúak, akik nem jutnak élelmiszerhez vagy fűtött lakáshoz. A friss adatok azt mutatják, hogy a gazdag és a szegény családok közötti szakadék néhány országban egyre nő, az európai gazdasági fejlődés hasznának egyenlőtlen elosztása miatt. Remélem, hogy a Bizottság ebben az évben azokra a régiókra helyezi a hangsúlyt, ahol a szegénység és a társadalmi kirekesztettség problémája a legégetőbb. Az Egyesült Királyságban például a Channel 4 nemrégiben készített riportműsora arra hívta fel a figyelmet, hogy az általam képviselt West Midlands régió országos viszonylatban nézve alulról a második helyen áll mind a szegénység magas szintjét, mind az életszínvonalat tekintve. Ezért miközben üdvözlöm ezt a kezdeményezést, mivel felhívja a figyelmet a szegénység és a társadalmi kirekesztettség ügyére, csalódott is vagyok, amiért nem kínál semmilyen világos megoldást arra nézve, hogy a tagállamok milyen irányba haladjanak tovább. Úgy gondolom, hogy ha ezt az évet nem használjuk egyfajta platformként az előrelépéshez, megint csak beszélünk és beszélünk, és eközben elmulasztjuk a lehetőséget arra, hogy ténylegesen tegyünk is valamit ebben a nagyon fontos kérdésben. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, rendkívül fontos jelentést fogadtunk el a szegénység és a kirekesztettség elleni küzdelem problémáiról. Ez a dokumentum jó példája az Európai Unió szociális érzékenységének és az európai szociális modell megteremtésének, amelyet a nagyobb gazdasági növekedést és a működőképes piacgazdaságot ösztönző intézkedésekkel párhuzamosan próbálunk felépíteni. Fontos, hogy részletesen foglalkozzunk a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelemmel a gyermekek, az idősek és a fogyatékkal élők, tehát azok körében, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy elkerüljék ezt a helyzetet. Szem előtt kell tartanunk, hogy a természeti csapások által sújtott területeken nő a szegénység, de olyan helyzet következtében is emelkedik, amelyeknek most lehetünk tanúi, konkrétan az élelmiszer- és energiaárak jelentős növekedése következtében. Ebben a helyzetben kiegészítő intézkedésekre van szükség, hogy korlátozzuk e negatív tényezőknek a legszegényebb társadalmi és foglalkozási csoportok jövedelmi helyzetére gyakorolt hatását. David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, támogattam ezt a jelentést, mivel természetesen mindnyájan támogatjuk a jó dolgokat. Egyikünk sem akarja, hogy a szegénység nőjön, vagy hogy a társadalmi kirekesztettség fokozódjon. A szép szavak tehát már megvannak, és ebben a tekintetben némileg csatlakoznom kell a Ház másik oldalához tartozó képviselőtársam véleményéhez. Kérdés, hogy mit teszünk az ügy érdekében, ez viszont a tagállamok nemzeti kormányai felé intézett kérdés is. Saját hazám esetében a brit kormányon múlik, tesz-e valamit ez ügyben, de máshol is a kormányokon múlik, hiszen a helyzet, a gazdasági körülmények és a társadalmi körülmények az Európai Unió területén mindenhol másképp érvényesülnek.

57

58

HU


Ma Nagy-Britanniában, de talán más országokban is a valódi recesszió veszélyével, a valódi szegénységgel és a valódi társadalmi kirekesztettség növekedésével kell szembenéznünk, így most a brit kormányon és az Európai Unió valamennyi tagállamának kormányán a sor, hogy ezt felismerje, és ennek megfelelően cselekedjen. − Jelentés: David Casa (A6-0231/2008) Zita Pleštinská (PPE-DE). (SK) Szeretném megragadni ezt az alkalmat – amely számomra és hazám, Szlovákia számára is oly nagy jelentőséggel bír –, hogy köszönetet mondjak mindazoknak a képviselőknek, akik Szlovákia euróövezethez való csatlakozása mellett szavaztak. Örülök, hogy a szlovák képviselőknek együtt sikerült meggyőznie az Európai Parlamentet arról – és ebben képviselőtársunk, David Casa úr kiegyensúlyozott jelentése is segített –, hogy Szlovákia is a sikeres „e” klubba tartozik. Most már Szlovákián áll, és különösen a Szlovák Köztársaság kormányán, hogy folytassa a szigorú makrogazdasági lépéseket és továbbvigye a megszorító fiskális politikát, hogy így a jövőben is képes legyen megfelelni a maastrichti kritériumoknak. Szlovákia csatlakozása az euróövezethez egyben jelzés a többi tagállam felé, hogy folytassák a reformokat és teljesítsék a maastrichti kritériumokat. A mai felszólalási lehetőséget arra szeretném használni, hogy köszönetet mondjak a szlovák polgároknak, akik 1989-ben életük kockáztatásával is közreműködtek a vasfüggöny lerombolásában, és akik megértették a reformok fontosságát, bár ez nem volt mindig könnyű. Nekik köszönhetjük, hogy a szlovák nép ma egy erős Szlovákiát építhet egy erős Európában. Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, őszintén gratulálok Szlovákiának az euróövezethez való csatlakozásához. Emellett szeretném kifejezni hálánkat az előadónknak, Casa úrnak is, akinek itt, a Parlamentben kellett foglalkoznia a szlovák valuta átértékelésének indoklására vonatkozó érvekkel és hasonlókkal. A vita bebizonyította, hogy sok egyéb követelmény indokolt, amely érintheti a közös valuta hosszú távú fenntarthatóságát. Bár ezek ma nem képeznek akadályt Szlovákia csatlakozása előtt, kihívást jelentenek a szabályok módosításáról szóló megállapodás szempontjából. Nem értek egyet azokkal, akik a mai vita folyamán elutasították a maastrichti kritériumok jövőbeni megváltoztatásának lehetőségét. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani a Dzurinda úr vezette kormánynak, amely öt évvel ezelőtt elindította a szükséges reformokat Szlovákiában. Nélkülük Szlovákia ma nem ünnepelhetné gazdasági és politikai sikerét. A szlovákok utat mutatnak a Cseh Köztársaságnak. David Sumberg (PPE-DE). - Elnök úr, szeretném megmagyarázni a Háznak, miért tartózkodtam e konkrét állásfoglalás ügyében. Nem azért tartózkodtam, mert a közös valuta pártján vagyok, ami az én hazámat illeti; valójában teljességgel ellene vagyok. Katasztrófa lenne a brit politikai rendszer és a brit gazdaság számára, ha bevezetnénk a közös valutát. Azért tartózkodtam, mert hiszek benne, hogy ez a kérdés kizárólag a szlovák kormányra tartozik. Ha úgy döntenek, hogy országuknak érdekében áll belépni a közös valuta övezetébe, ez az ő nemzeti joguk, és ők ennek megfelelően hozták meg döntésüket. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések mutatják meg, hogyan kellene Európának továbbhaladnia. Úgy kellene haladnia, hogy az országok eldöntik, mi az érdekük, ezért az sem helyes, ami az elmúlt órákban zajlott ebben a Házban, Írország lakosságának szidása

17-06-2008

17-06-2008

HU


terén. Írország népe saját nemzeti érdekét követve döntött így. A döntés az övék, és a demokratikus döntésüket tiszteletben kell tartani. Winston Churchill azt mondta: „Bízzunk a népben”. Pontosan ezt kell tennünk. (Taps) Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, először is hadd csatlakozzak a Sumberg úr által elmondottakhoz. Csak megköszönni tudom az ír népnek, hogy ismét esélyt adott a demokráciának az Európai Unióban. Azért kértem szót, mert én is tartózkodtam: a pártom álláspontja értelmében nem szavazunk ilyen ügyekre, tekintve, hogy nem érintenek minket. Maga a jelentés azonban érdekelt. A 6. bekezdése azt javasolja, hogy „a szlovák kormány állítson fel egyes alapvető cikkek árát heti rendszerességgel ellenőrző központot annak érdekében, hogy felvehesse a harcot az áremelkedésekkel kapcsolatos hamis benyomások ellen”. Nos, mi az Egyesült Királyságban szoktuk mérni az inflációt, és az inflációs rátánk a feltételezések szerint 3,3%-ra emelkedett, amint azt ma reggel bejelentették. Ha viszont megkérdezzük az utca emberét mondjuk Daventry-ben vagy Long Buckby-ban, azt fogja mondani, hogy a benzin ára ennél sokkal többel emelkedett, hogy az élelmiszerek ára sokkal többel emelkedett, a helyi adójuk is sokkal többel emelkedett. Ami a statisztikák minőségét illetően legalábbis elgondolkodtató. A 8. és a 9. bekezdésben más problémák vannak, de ezek mind remekül megindokolják, miért olyan jó, hogy Nagy-Britannia nincs benne ebben a klubban. Az országnak mindazonáltal minden jót kívánok. − Jelentés: Gábor Harangozó (A6-0212/2008) Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, tartózkodtam a szavazástól Harangozó úr jelentése ügyében. Az Európai Unió kohéziós politikájának egyik céljaként támogatnia kellene a szolidaritás és az integráció eszközeit. A kiszolgáltatott csoportoknak és közösségeknek támogatásban kellene részesülniük a kirekesztettség és az egyenlőtlenség elleni küzdelemben. Ezt azonban nem szabadna a városi területek fejlesztése ellen szóló érvnek tekinteni, mivel az egyik dolog nem zárja ki a másikat. Fontos a területi megközelítés, de ez nem érvényteleníti a kohéziós politika hatékonyságának jelentőségét. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a ma elfogadott Harangozó-jelentés rendkívül fontos problémát vet fel: a kohéziós politika hatását a leginkább veszélyeztetett társadalmak és csoportok integrációjára. A jelentés félreérthetetlenül hangsúlyozza a kohéziós politika folytatásának szükségességét a kevésbé fejlett, elhanyagolt területeken, ahol a gazdálkodás nehéz körülmények között zajlik, az infrastruktúra pedig elavult vagy gyenge. Külön támogatást kell biztosítani az olyan régióknak és területeknek, ahol a fejlődés történelmileg elmaradt, ahol a helyi lakosság kevésbé van felkészülve arra, hogy a piacgazdaság súlyos kihívásai közepette helyt álljon. A fejlettségi szintben régión belül is nagyon nagy különbségek vannak. Ezért szükség van arra, hogy tényszerű képet kapjunk régióink fejlettségi helyzetéről, és ezt vegyük alapul, amikor megküzdünk az egyes régiókon belüli problematikus térségek problémáival. Már most megmondhatjuk, hogy ez a hegyvidékeket és a vidéki térségek jelentős részét érinti. Fenntartható fejlesztési folyamatot

59

60

HU


kell összeállítanunk, hogy a kevésbé fejlett vagy visszamaradott enklávék ne maradjanak le, illetve ne alakuljanak ki ilyenek. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Elnök úr, én szintén tartózkodtam e jelentés ügyében. Két-három dolgot szeretnék elmondani indoklásul. Először is, nehezen tudom elhinni, hogy amikor az alapító atyák a szabadság és a szabad mozgás szellemében lerakták az Európai Unió alapjait, gondolták volna, hogy az ebben a jelentésben bemutatott részletes politika meg fog jelenni az évek folyamán. Másodszor, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt európai szinten kellene intézni – országos szinten talán lehetne, de a legbiztosabb a lehető leginkább helyi szinten történő kezelése lenne. Végül pedig azt szeretném mondani, hogy a Leicester városában található választókerületem példát ad arra, hogy a helyi fellépés hogyan működhet e téren. Leicester az Egyesült Királyságon belül az egyik leginkább sokszínű város, aminek különféle okai vannak – számtalan nemzetiségből élnek itt gazdagok és szegények egyaránt –, ennek ellenére Leicester az egyéni és helyi fellépésnek köszönhetően az egyik legkoherensebb stratégiával rendelkezik az itt emlegetett kiszolgáltatott közösségek és csoportok kohéziója és integrációja terén. Ez mindnyájunk számára jó példa arra, hogy a helyi intézkedés a legjobb, ezért találom aggályosnak, amikor az EU szintjén beszélünk erről. Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök úr, észrevételeim rímelnek az előttem szólóéra. A megjegyzéseim a szegénységről és társadalmi kirekesztettségről szóló Panayotopoulos-Cassiotou jelentésre is vonatkoznak. Ha együttesen tekintjük ezt a két jelentést, világosan kitűnik belőlük az európai politikusok gondolatmenete, miszerint minden problémára Európa a megoldás. Azokat, akiket tényleg aggasztanak a kiszolgáltatott közösségek problémái, arra biztatnám, hogy inkább vegyék szemügyre a helyi jellegű, közösségi irányítású megoldásokat, ne a távoli eurokraták vagy a hasonlóképpen távoli európai parlamenti képviselők javaslataival foglalkozzanak. Nézzék meg például a londoni székhelyű Centre for Social Justice kiváló munkáját az én választókerületemben, Iain Duncan-Smith és nagyszerű csapata vezetésével, akik szövetséget hoznak létre a szegénység és a társadalmi kirekesztettség megoldására törekvő helyi közösségi szervezetekből: olyan szervezetekből, mint a Croydon Caribbean Credit Union vagy a London Boxing Academy, amelyek utat találnak a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjaihoz is. Bár a jelentésben tárgyalt kérdések egytől egyig komoly problémák, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a megoldásokat gyakran az otthonhoz közelebb találjuk meg; emiatt tartózkodtam a Harangozó-jelentésről szóló szavazáson. − Jelentés: Frithjof Schmidt (A6-0137/2008) Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, a fenntartható fejlődés politikájának esélye sincs a sikerre, ha nem a globális dimenzióból indul ki. Az ENSZ millenniumi nyilatkozata felszólíthatja az összes államot a fejlesztéspolitika koherenciájának biztosítására, de a fejlett országok nem sok gyakorlati lépést tesznek e tekintetben. Ebben rejlik az Európai Unió vállalkozásának ellentmondásossága, amikor szorgalmazza az európai fejlesztési politikák hatásának felmérését. Ez tovább erősíti annak a ténynek a jelentőségét, hogy a halászati

17-06-2008

17-06-2008

HU


politikánkat újabb korlátozásokkal bővítjük a fejlődő országok javára. Ugyanitt szeretném megemlíteni a nyugat-afrikai fakivágásokat is, ahol az erdőknek mindössze 5%-ával gazdálkodnak fenntarthatóan. Természetesen fontos, hogy a Bizottság pénzügyileg támogassa az afrikai nemzeti stratégiai terveket, de a trópusi erdők fosztogatását azzal is megakadályozhatnánk, ha megtiltanánk a fa európai behozatalát, ha nem rendelkezik egyértelmű ökocímkével. Úgy vélem, a Bizottság hamarosan ilyen javaslatokat fog benyújtani, mi pedig ebben a Házban a Tanáccsal együtt el fogjuk fogadni őket, anélkül hogy kifogásokat keresnénk. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások − Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0233/2008) Toomas Savi (ALDE), írásban . − Támogattam Lidia Joanna Geringer de Oedenberg jelentéseit, és üdvözlöm azt az elgondolást, hogy amikor az Európai Unió nagyszabású politikai döntés előtt áll, nem szabad túl mélyen elmerülünk a technikai részletekben. Bár kíváncsian meghallgatnám, amint a Ház képviselői nagy hévvel vitatják a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok világító és fényjelző berendezéseinek politikai jelentőségét, teljes mértékben támogatom a gyorsított munkamódszert az ilyen ügyekről szóló szövegek hivatalos kodifikálása során. Most, amikor az EU újfent zsákutcába került, jobb, ha teljes erőnkkel arra koncentrálunk, hogy módot találjunk a Lisszaboni Szerződés megmentésére. − Jelentések: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0233/2008 - A6-0235/2008) Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavazok, mivel az ilyenfajta részletes szabályozással nem kellene politikai szinten foglalkozni. Szükségtelen az olyan jogszabályok kodifikálása, amelyeket valójában vissza kellene vonni a műszaki bizottságok által összeállított műszaki szabványok révén történő szabályozás elkészültével. − Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0234/2008) Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A jelentés ellen szavazok, mivel az ilyenfajta részletes műszaki szabályozással nem ezen a szinten kell foglalkozni. Műszaki bizottságoknak kellene foglalkozni vele, műszaki szabványok révén (nem kell kodifikálni egy olyan jogszabályt, amelyet vissza kellene vonni a műszaki szabványok javára). − Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0237/2008) Mieczysław Edmund Janowski (UEN), írásban. − (PL) Geringer de Oedenberg asszony számítógépes programok jogi védelméről szóló jelentése mellett szavaztam, mivel úgy érzem, hogy ha egyszer ilyen jelentős szerepet játszanak a modern társadalom működésében, garantálnunk kell számukra a megfelelő jogi védelmet, azaz ugyanúgy el kell ismernünk a vonatkozó szerzői jogokat, mint az irodalmi vagy művészeti alkotások esetében a berni egyezményben. A védelemnek csak a megfelelő formában megjelenő számítógépes programokra kellene vonatkoznia. Azok a konkrét fogalmak és elvek, amelyeken egy informatikai program egyes elemei alapulnak, nem eshetnek ilyen védelem alá. A matematikai eljárásokra, a programnyelvekre és algoritmusokra természetesen nem vonatkozhat ilyen védelem. Ezt a védelmet valamennyi természetes és jogi személy számára lehetővé kell tenni, a szerzői jogról szóló nemzeti jogszabályoknak megfelelően. Ki kell mondani, hogy amennyiben egy programot az alkalmazottak munkaköri kötelességeik

61

62

HU


keretében írtak, a programból eredő tulajdonjogokra a munkáltatónak vagy az ügyfélnek van-e joga (kivéve, ha erről egy szerződésben másként állapodnak meg). − Jelentés: Mariela Velichkova Baeva (A6-0194/2008) Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban . − (RO) Románia a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló 1990. július 23-i egyezményhez való csatlakozásáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel szükségesnek tartom az adófizetőkre nehezedő fiskális terhek enyhítését. Nagyon fontos, hogy Románia és Bulgária minél előbb csatlakozzon a választottbírósági egyezményhez, és így csatlakozzon a többi tagállamhoz, ahol az egyezmény már hatályban van. Az ebből a rendszerből való kimaradásuk jelenleg komoly költségekkel jár a gazdaság számára, és akadályt jelent az európai közöspiac működése számára. A Románia és Bulgária EU-csatlakozásáról szóló szerződés szerint a Bizottságtól kapott ajánlás alapján, a Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanácsnak kell meghatároznia az egyezmény hatálybalépésének időpontját. Szeretném jelezni, hogy aggályosnak találom a választottbírósági egyezmény 2007. január 1-jével kezdődő, visszamenőleges hatállyal történő végrehajtását, ezért támogatom azt a javaslatot, hogy a hatálybalépés napja legyen a határozatnak az EU Hivatalos Lapjában való kihirdetése napját követő nap. − Jelentés: Agustín Díaz de Mera García Consuegra (A6-0207/2008) Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Az Európai Parlament a svéd Mérsékeltekhez tartozó képviselői ma Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE-DE, ES) jelentése (A6-0207/2008) mellett szavaztak a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról. Amikor a bűnözés átnyúlik a határokon, az ellene hozott intézkedéseknek is igazodni kell ehhez. Ezért támogatjuk a kerethatározatot és a fokozott együttműködést, hogy a tagállamok között egyszerűsítsük és hatékonyabbá tegyük az ítéletekre vonatkozó információcserét. Ugyanakkor határozottan kifogásoljuk a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre és hasonlókra utaló személyes adatok feldolgozásáról szóló cikket. Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Ez a javaslat a bűnügyi nyilvántartásokból származó információk tagállamok közötti cseréjéről és annak megszervezéséről az igazságügyi hatóságok között zajló kommunikációt hivatott javítani. Fontos biztosítani, hogy a bűnügyi nyilvántartásból kivonatok közérthetőek legyenek, és az ezekben szereplő információt megfelelően használják fel. Ezért támogatom Díaz de Mera kollégám kiváló jelentését, valamint a javasolt módosításokat, konkrétan az adatvédelmet illetően. Alapvető fontosságú, hogy az adatvédelmi elvek általános készletét alkalmazzuk, amelyekre tekintettel kell lenni az adatok összegyűjtésekor, feldolgozásakor és átadásakor egyaránt. Emellett az adatvédelmi hatóságokat rendszeresen tájékoztatni kell a személyes adatok e kerethatározat alapján történő cseréjéről.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Fontos továbbá, hogy a rendszer hatékonyan működjön, és így a bűnözés, különösen a szexuális bűncselekmények megelőzése és az ellenük folytatott harc hasznos eszközévé válhasson. A gyermekek nagyobb védelme érdekében például alapvető, hogy az iskolák hozzáférhessenek a személyzetükről vagy potenciális munkatársaikról szóló információkhoz, arra az esetre, ha gyermekekkel szemben elkövetett bűncselekmények miatt már szerepelnének a bűnügyi nyilvántartásban. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Felháborító, hogy egy veszélyes bűnöző pusztán a bűnügyi nyilvántartásról szóló információ hiánya mögé bújva elkerülheti az igazságszolgáltatást, vagy akár újabb bűncselekményeket is elkövethet más tagállamokban. A Fourniret-ügy lesújtó, fájdalmas példája ennek. A jelen körülmények között örvendetes fejleménynek tűnik a teljes, bármikor hozzáférhető, a más államokban kiadott ítéleteket is tartalmazó bűnügyi nyilvántartások elkészítésének lehetővé tétele. Ez a dicséretre méltó kezdeményezés azonban nemcsak a pedofilok, gyilkosok és fegyveres rablók ellen irányul. A „büntetőítéletből eredő eltiltások” szavak egyszerű szerepeltetésével a hatókörbe a bizonyos nézetek miatt történő nemzetközi üldöztetés is bekerült. Nagyon is jól tudjuk, ki ennek a célpontja, ebben az Európának nevezett őrületben, amikor az ellenőrizetlen bevándorlást tárt kapukkal fogadó Európa folyamatos bűnbánatot gyakorol azért, ami volt, ami ma és ami lehetne: az identitásukhoz ragaszkodó, népükre, nemzetükre és történelmükre büszke hazafiak, akik hangosan is ki merik nyilvánítani ezek megvédésére irányuló szándékukat. Ezért tartózkodtunk, attól tartva, hogy a bűnözés jogszerű visszaszorítása mellett ez a szöveg azt is lehetővé fogja tenni, hogy az Unió egészére kiterjesszük azokat a törvényeket, amelyek lerombolják a szabadságot és oly sok kárt okoznak országaink demokratikus életében. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az egyik tagállam polgárának bűnügyi nyilvántartásából kivont információk másik tagállamnak való átadását az érintett felek között létrejött (kétoldalú) együttműködés alapján kell lebonyolítani. Ez a kezdeményezés arra törekszik, hogy javítsa a kommunikációt az igazságügyi hatóságok között, és biztosítsa a bűnügyi nyilvántartásokkal kapcsolatos információkra vonatkozó, tagállamok közötti kérelmek „pontos, hiánytalan és kimerítő teljesítését”. Nem értünk egyet viszont a jogszabályok harmonizálásával és a közös eljárások elfogadásával, konkrétan a tagállam azon kötelezettségével, hogy továbbítsa az „állampolgáraival szemben hozott ítéleteivel kapcsolatos valamennyi információt”, vagy azzal a kötelezettséggel, hogy „megőrizze és frissítse a kapott információkat”, illetve az eljárások harmonizálásával – annál is inkább, mert az adatok védelméről szóló világos garanciák hiányában ez a javaslat szerintünk még inkább megkérdőjelezhetővé válik. Elismerjük a bűnügyi nyilvántartásokról szóló információ különböző tagállamok közötti kölcsönös átadását lehetővé tevő mechanizmusok szükségességét, ugyanakkor ennek eseti alapon, az említett államok közötti együttműködés keretében kell történnie. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Díaz de Mera García Consuegra bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjéről szóló jelentése mellett szavaztam. Az EU-ban tapasztalt fokozódó mobilitásra való tekintettel fontos, hogy a tagállamok képesek legyenek folyamatosan tájékoztatni egymást a területükön élő uniós

63

64

HU


polgárok bűnügyi múltjáról. Biztosítékokat kell azonban alkalmazni, ezért üdvözlöm a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a párt- vagy szakszervezeti tagságra, valamint az egészségi állapotra vagy a szexuális életre vonatkozó személyes adatok feldolgozására javasolt általános tilalmat. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A nyitott határokkal rendelkező Európai Unióban szükség van a hatóságok közötti hatékony együttműködésre, hogy az elvárható mértékben lépést tudjanak tartani a bűnözés elleni harccal. Úgy tűnik, érdemes lenne létrehozni egy olyan európai internetes portált, ahol a polgárok és a vállalkozások a büntetőeljárások vonatkozásában tájékozódhatnának a jogaikról. A bűnügyi nyilvántartások határokon átívelő cseréjét leegyszerűsítő elektronikus nyilvántartás létrehozását csak akkor üdvözölhetjük, ha elegendő adatvédelmi követelményt tartalmaz. A gyakorlatban sok függ majd az olyan cselekmények kezelésétől, amelyek az egyik országban büntethetőek, a másikban nem. Véleményem szerint ezekkel a kérdésekkel a korai szakaszokban nem foglalkoztunk megfelelően, ezért tartózkodtam a szavazástól. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én Díaz de Mera úr jelentése mellett szavaztam. Létfontosságú az igazságügyi hatóságok közötti kommunikáció javítása és a bűnügyi nyilvántartásokból származó információkra vonatkozó, tagállamok közötti kérelmek pontos, hiánytalan és kimerítő teljesítése. A nyitott határok nemcsak a becsületes polgároknak biztosítanak a szabad mozgást, de a bűnözőknek is, akik gyakran azáltal menekülnek meg az igazságszolgáltatás hálójából, hogy másik államban keresnek menedéket, ahol aztán újabb bűncselekményeket követnek el. Az elégtelen információcsere folytán azonban sem az újbóli bűnelkövetés lehetősége, sem az általuk jelentett valós veszély nincs megfelelően figyelembe véve. Amint arról az újságokból nap mint nap értesülhetünk, különösen a szexuális bűncselekmények elkövetői és más rendkívül veszélyes egyének járnak jól a hatékony információcserére szolgáló rendszer hiányával, és ők használják ki az EU jelenlegi hatáskörére vonatkozó korlátozásokat. Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) Az Európai Parlament módosításai javítottak a jogszabályon, ugyanakkor én nem akarok a végrehajtására szavazni. Ezért tartózkodtam a szavazáskor. − Jelentés: Agustín Díaz de Mera García Consuegra (A6-0230/2008) Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Ez a rendelet az euro pénzhamisítással szembeni védelmének magas szintjét igyekszik biztosítani, az euróbankjegyek és euróérmék hitelességének és forgalomba hozhatóságának ellenőrzése révén történő védelméhez szükséges intézkedések megállapításával. A legfrissebb statisztikák szerint 2007-ben nagyjából 561 000 hamis bankjegyet és 211 100 hamis érmét vontak ki a forgalomból. Most, hogy az Európai Központi Bank és a Bizottság megállapította a hamis bankjegyek és érmék felderítésére irányuló eljárások végleges formáját, elengedhetetlenné vált a 2001-es rendelet módosítása, mivel a készpénz nyilvános kezelésével és újraforgalmazásával foglalkozó intézmények rendelkeznek az ezen ellenőrzések elvégzéséhez szükséges eszközökkel.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Ugyancsak üdvözlöm azt a hitelintézetekre és más érintett intézményekre vonatkozó egyértelmű kötelezettséget, hogy ellenőrizzék az általuk elfogadott bankjegyek és érmék hitelességét az ismételt forgalomba hozatal előtt. Ugyanakkor ehhez szükség esetén át kell alakítaniuk belső eljárásrendjüket, és fejleszteniük kell berendezéseiket. Az is fontos, hogy az euró hitelességét az euróövezethez nem tartozó tagállamok is garantálják, amikor az euró ügyleti valutaként kerül forgalomba, bár az ellenőrző módszereket nem lehet ugyanúgy alkalmazni, ami ezért azt jelenti, hogy külön ellenőrzési eljárásokat kell megállapítani. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Kelet-Európából folyamatosan özönlenek be a kiváló minőségű hamis bankjegyek. Az Európai Unió végső soron már pusztán a jellegénél fogva is nagyon vonzó a pénzhamisítók számára, mivel az emberek nem nagyon ismerik az új pénzeket, és még a pénzautomaták sem ellenállóak a csalással szemben. Az euró csalással szembeni védelmének javítása örvendetes fejlemény, ezért szavaztam én magam is a Diaz de Mera jelentés mellett. Hiába dolgozunk folyamatosan az euró biztonságosabbá tételén, ha semmire nem megyünk vele, mert az emberek még mindig nagyon keveset tudnak a biztonsági jellemzőiről. Az Európai Központi Banknak és a tagállamoknak ezért fokozott erőfeszítéseket kell tenniük az oktatás terén. Emellett arról is gondoskodnunk kell, hogy a professzionális pénzhamisítókat gyorsan el lehessen fogni bárhol az EU-ban. A határok megszüntetésével egyidőben a rendőrséget érintő megszorítások ugyanakkor az ellenkező hatást érik el, és nemcsak ezen a területen. − Jelentés: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (A6-0211/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ennek a Bíróság kérelmén alapuló tanácsi határozattervezetnek a célja a felülvizsgálati eljárás keretében alkalmazandó nyelvekre vonatkozó rendelkezés beiktatása a Bíróság eljárási szabályzatába, a Bíróság alapokmánya 64. cikkének megfelelően. Az Elsőfokú Bíróság határozataira vonatkozóan a Bíróság által lefolytatandó felülvizsgálati eljárásról az EK-Szerződés 225. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint az Euratom-Szerződés 140a. cikkének (2) és (3) bekezdése rendelkezik, amennyiben az Elsőfokú Bíróság valamely bírói testület határozata elleni fellebbezésről hoz ítéletet. A Bíróság alapokmánya a felülvizsgálat lehetőségét arra az esetre irányozza elő, amikor az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartoznak. E lehetőséggel mindeddig nem éltek, ugyanakkor a Bíróság úgy ítélte meg, hogy eljárási szabályzatát módosítania kell annak érdekében, hogy a nyelvhasználati szabályokat ezen új felülvizsgálati eljárás során alkalmazni tudja. A tervezet arról rendelkezik, hogy az eljárás nyelve az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálat tárgyát képező határozatának nyelve, ami szerintünk helyénvaló. − Jelentés: Caroline Jackson (A6-0162/2008) Jan Andersson, Anna Hedh, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. − (SV) Úgy döntöttünk, teljes mértékben támogatjuk az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa között kidolgozott kompromisszumot. A kompromisszum azt jelenti, hogy kötelező újrafeldolgozási célkitűzéseket határozunk meg, ami rendkívül pozitív elmozdulás. Viszont szívesebben láttunk volna pontosabb definíciót a melléktermékekre, illetve még magasabb újrafeldolgozási célokat.

65

66

HU


Liam Aylward (UEN), írásban . − A hulladékpolitika mindig arra szolgál, hogy minimálisra csökkentse a hulladéknak az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt negatív hatásait. Létfontosságú, hogy a hulladéktermelést leválasszuk gazdaságainkról. Évi 1,3 milliárd tonna hulladékot állítunk elő, és ebből mintegy 40 millió tonna veszélyes hulladék. Ez az uniós jogszabály arra törekszik, hogy elindítson minket az újrafeldolgozó társadalommá válás felé vezető úton. A Parlament ragaszkodott a hulladék újrafelhasználására és újrafeldolgozására vonatkozó célokhoz. Ezek nagyra törő célkitűzések. A tagállamoknak 2020-ig 50%-kal kell növelniük a háztartási hulladék újrafeldolgozását és újrahasznosítását. Csökkentenünk kell a hulladéklerakókba és -égetőkbe kerülő hulladék mennyiségét. A hierarchia-rendszer, azaz a fontossági sorrend megléte arra kényszeríti a jogalkotókat, hogy a hulladék megelőzésére és kezelésére irányuló politikában a megelőzést tegyék első helyre, ezt követheti az újrafelhasználás, majd az újrafeldolgozás, és legvégül a hasznosítás az ártalmatlanítás. Hasznosításnak csak az energiahatékonyság magas fokán történő elégetés minősül. Össze kell fognunk a polgárokkal, a termelőkkel és a fogyasztókkal a hulladék csökkentése, újrafelhasználása és újrafeldolgozása céljából. A maximális hatás érdekében a közösségi és a helyi önkormányzati újrafeldolgozó létesítményeket célszerűen, elérhetően kell elhelyezni. Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Elnök úr, egyetértek az előadóval abban, hogy néhány államban, és különösen ott, ahol a lerakáson alapuló eljárás meghaladása még éppen csak elkezdődött, meghatározóvá válhat az energia kinyerése a hulladékból, és ez visszatarthat a más folyamatokba, például az újrafeldolgozásba vagy újrafelhasználásba való befektetéstől. Lengyelország az EU országai közül a legalacsonyabb arányban dolgozza fel újra a hulladékot, mindössze 4%-ban. Kis-Lengyelországban a hulladék 7%-át dolgozzák fel újra. Mindeközben vannak tervek olyan égetők építésére, amelyek évi 250 000 tonna hulladékot tudnának kezelni, ami több egy város által termelt mennyiségnél is. Ahhoz, hogy egy hulladékégető hatékony legyen, megfelelően fel kell tölteni. Az Európai Bizottság által finanszírozott projekt ezért a hulladék szelektált gyűjtésének szándékát is meg fogja bénítani, és minden éghetőnek fog minősülni. Becslések szerint Lengyelországba rendszeresen több tízezer tonna illegálisan importált települési hulladék, fólia, törmelék, használt gumiabroncs és akkumulátor érkezik. A nyugati határunk egy meghatározott déli szakaszán ez év januárja óta 16, összesen 40 tonna hulladékot tartalmazó szállítmányt állítottak le. A határ közelében néhány önkormányzatnak 30%-kal meg kellett növelnie a költségvetését, hogy eltakarítsa az illegális lerakókat. Szeretném, ha minél előbb konkrét lépések történnének e gyakorlatok leállítása érdekében. A hulladékválogatási vagy hasznosítási módszerek véget nem érő szabályozása mindaddig semmit nem ér, amíg a cégeknek olcsóbb megoldás, ha a hulladékot inkább egy szomszédos ország földjeire ürítik. Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kompromisszumos javaslata a hulladékkezelésről komoly pálfordulás a hulladékszektor óriási, rejtett pénzügyi érdekeltségei javára.

17-06-2008

17-06-2008

HU


A javasolt irányelv nem járul hozzá a hulladék mennyiségének átfogó csökkentéséhez. Céljai és eszközei szándékosan homályosak. Az ipari hulladéknak mentességet ad, és kizárólag a települési hulladék bizonyos típusaira szorítkozik, a költséghatékonyság és a verseny érdekében, a környezet és az emberi egészség helyett. Az általános visszavonulás egyik példája a hierarchikus struktúra aláaknázása, amelynek értelmében az újrafeldolgozás előbbre való az energetikai hasznosításnál. A másik példa, amikor az összetett hulladék energiatermelésre szolgáló elégetését energetikai hasznosításnak tekintjük, a már meghatározott esetektől, amilyen például a biogáz előállítása, eltérő esetekben is. A levegőbe kibocsátott, a talajt és a talajvizeket szennyező, a tápanyagokat érintő mérgező és egyéb veszélyes anyagok közvetlen hatással vannak a hulladékgazdálkodásban dolgozó alkalmazottak és a lakosság egészének az egészségére. Amire igazán szükség van, az a szemét mennyiségének csökkentése, előre megtervezett kezelése és megfelelően megszervezett elszállítása. Kormányzati, regionális és helyi szinten egyaránt felelősséget kell vállalni a mérgező és egyéb veszélyes anyagok (dioxinok stb.) szelektálásáért és különválasztásáért, és az újrafeldolgozásnak a lehető legnagyobb mértékűnek kell lennie. Az összetett hulladékot nem szabad elégetni. A hulladéklerakókat környezetvédelmi szempontból helyre kell állítani, és megoldani az ezekből származó maradékok biztonságos végső ártalmatlanítását. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Jackson asszony második olvasatra vonatkozó ajánlása mellett szavaztam a hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálatáról, mivel úgy vélem, ez a javaslat hozzá fog segíteni a hulladékgazdálkodás környezeti és társadalmi-gazdasági hatásainak csökkentéséhez, szem előtt tartva, hogy az Európai Unió egész területén a keletkező hulladékmennyiség csökkentését, megelőzését, újrafelhasználását és újrafeldolgozását kell előnyben részesíteni. Azért szavaztam a 82. módosítás mellett, mert támogatom a hulladék újrafeldolgozására vonatkozó, ambiciózusabb célokat valamennyi tagállam számára, hogy ezek révén biztosítsuk a hatékony európai hulladék keletkezésének megakadályozását célzó politikát. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A második olvasatban az Európai Parlament ragaszkodik ahhoz, hogy a Tanács fogadja el a már első olvasatra is elfogadott módosításokat. A fő módosítások az újrafeldolgozásra és a hulladék keletkezésének megakadályozására vonatkozó célok bevezetését és főszabályként az ötlépcsős hulladékhierarchia létrehozását jelentették. A Tanács kivett a célokra tett minden hivatkozást, de az előadó módosított formában helyreállította a Parlament módosításait. Az előadó véleménye szerint helytelen lenne elszalasztani az arra kínálkozó alkalmat, hogy az irányelv többet nyújtson, mint fogalommeghatározások sorát. Fontos, hogy valós kapcsolat legyen az irányelv és az újrafeldolgozással és a megelőzéssel kapcsolatban a hulladékról szóló tematikus stratégiában meghatározott törekvések között. Az irányelv egyik fontos célja, hogy világosan különbséget tegyen a hulladék „hasznosítása” és „ártalmatlanítása” között, mivel a Bíróság ítéletei ezt a kérdést kétségessé tették. Mindenesetre hiszünk abban, hogy a keletkező hulladék csökkentését, újrafeldolgozását és hasznosítását kell prioritásnak tekinteni. Ha azonban az összetett hulladék égetését

67

68

HU


hasznosítási módszernek ítéljük, és ezáltal jövedelmező üzletággá tesszük, az legalábbis kétes elgondolás. Ha ez a helyzet, az lesz a kérdés, ki fogja csökkenteni a hulladék keletkezését, és növelni az újrafeldolgozást és a hasznosítást? Ambroise Guellec (PPE-DE), írásban. – (FR) Az OECD számadatai alapján mától 2020-ig 45%-kal több hulladékot fogunk termelni, mint 1995-ben. Ezért az Európai Uniónak sürgősen meg kell határoznia egy új hulladékgazdálkodási stratégiát, amely lehetővé teszi, hogy a hulladék valamennyi típusában ne csak csökkentésre váró szennyezésforrást lássunk, hanem potenciálisan kiaknázható erőforrást is. A mai plenáris ülésen elfogadott kompromisszum hozzá fog járulni ahhoz, hogy a hangsúlyt a megelőzésre és az újrafeldolgozásra helyezzük, azzal a céllal, hogy a mostantól 2012-ig keletkező hulladék mennyiségét befagyasszuk, és 2020-ig eleget tegyünk a háztartási hulladék 50%-ában és az építési és bontási hulladék 70%-ában megállapított újrafeldolgozási céloknak, emellett 2015-ig kötelezővé tegyük a szelektív hulladékgyűjtési rendszereket, legalább a papír, a fém, a műanyag és az üveg számára. Végezetül – főként a szelektív gyűjtés és a nyomonkövethetőség révén – szigorúbban szabályozzuk a veszélyes hulladékokat. Meg kell szervezni a fáradt olaj szelektív gyűjtését, valamint a hulladék végső megsemmisítésére irányuló, illetve az energetikai hasznosítás révén újrafeldolgozó hulladékégetési műveletek közötti különbségtételt is. Ezért egy energiahatékonysági képlet alkalmazása révén csak a leginkább energiahatékony települési hulladékégetők minősülhetnek újrafeldolgozó létesítményeknek. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − A hulladékokról szóló keretirányelv második olvasata nem más, mint egy elszalasztott lehetőség. Az EU-nak határozott célokat kellene kitűznie a hulladék keletkezésének csökkentésére, nem pedig a távoli jövőbe helyezett időpontokra vonatkozó, nem kötelező törekvéseket kellene megfogalmaznia. Képviselőcsoportom módosításai megerősítették volna a javasolt jogszabályt, ezért némileg sajnálatosnak találjuk, hogy nem sikerült őket elfogadtatni. Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban . − (CS) Az előrelátó politikusok a világ szinte minden országában már évek óta figyelik a hulladék keletkezésének lavinaszerű növekedését. Erre a katasztrofális tendenciára az egyik megoldás az egyes anyagok újrafeldolgozásának magas százalékát előíró jogszabály. Sajnálatos módon még a hulladék válogatása mellett is egyre nő az olyan anyagok mennyisége, amelyek együttesen „vegyes hulladéknak” minősülnek. Üdvözlöm Jackson asszony az irányú törekvését, hogy jelentésében korrekt, működő megoldást találjon. Bár a módosításokban előterjesztett javaslatok némelyike érdekes, és ezeket támogatni fogjuk, nem tudom elfogadni, hogy a hulladékégetést a fenntartható energiaforrásokéval egyenrangú, energetikai célú felhasználásnak tekintjük. Következésképpen, bár a jelentésnek vannak pozitív vonatkozásai, nem tudunk mellette szavazni sem én, sem a GUE/NGL képviselőcsoport többsége. Nem támogathatjuk a települési hulladék-égetők olyan átsorolását, amely egyenlővé tenné őket az ökológiailag tiszta energiaforrásokkal. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök úr, több okom is volt rá, hogy támogassam a Jackson kollégám által tárgyalások révén elért kompromisszumot, és szeretném megköszönni neki a kiváló munkát. Jó okunk van arra, hogy elégedettek legyünk ezzel az eredménnyel, mert egyre több hulladék végzi a hulladéklerakókban. Sajnálatos tény ez manapság, amikor Európa tudatában van az erőforrásokra és a nyersanyagokra

17-06-2008

17-06-2008

HU


vonatkozó politika fontosságának. Európai átlagban a háztartási hulladéknak csak kevesebb, mint egyharmada kerül újrafeldolgozásra vagy komposztálásra. Körülbelül a felét lerakják, és csaknem az egyötödét elégetik. Néhány tagállamban a háztartási hulladék akár 90%-a a hulladéklerakókban végzi. Számszerű célokra van szükségünk a hulladék újrafeldolgozásában, ezzel egyidőben a hulladék keletkezésének megelőzésére helyezve a hangsúlyt. Mindazonáltal szeretnék rámutatni, hogy az energiafelhasználási módjainkon drasztikusan változtatnunk kell. Legfőbb ideje, hogy újra cseréljük azt az elhibázott logikát, ami azt diktálja, hogy a hulladék felhasználását nem lehet fejleszteni, mert még több hulladék lesz a vége. Mivel ez a fajta logika a gyakorlatban csak a hulladéklerakók számának növekedéséhez vezetett, ezzel máris megmutatta gyengeségét. Ezért el kell ismernem, hogy támogattam a Tanács hulladékhierarchiára vonatkozó elgondolását, és kiálltam a vezérlő elve mellett. Ez rugalmasabb, a körülményeket figyelembe vevő hulladékpolitikát szült volna. Ez a vezérlő elv volt az a megközelítés, amelyet a saját módosításomban is átvettem, és köszönöm Jackson asszonynak, hogy az egész folyamat során több módon is támogatott. Ezért hálás vagyok Jackson asszonynak, aki valamivel ésszerűbbnek mutatkozott annál, mint ahogyan a végeredményből leszűrhető. Felismerte, hogy a hulladékkezelő üzemek csak részben adnak választ az EU energiahiányára, és szükségét érezte annak, hogy kimondja, néhány tagállamban az energetikai célú felhasználás az újrafeldolgozást fenyegető veszélynek tekinthető. David Martin (PSE), írásban . − Üdvözlöm Caroline Jackson jelentését a hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálatáról. Ahhoz, hogy kellőképpen hozzájáruljunk az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinkhez, az EU-nak meg kell újítania a keletkező hulladék csökkentése és újrafeldolgozása mellett tett kötelezettségvállalását. Ebben komoly előrehaladást érnénk el a háztartási hulladék 50%-ában és az építési és bontási hulladék 70%-ában megállapított kötelező újrafeldolgozási és újrafelhasználási célok bevezetésével 2020-ig. Szavazatom ezt a véleményt tükrözi. Rovana Plumb (PSE), írásban . − (RO) Az irányelv felülvizsgálatának célja egy homogén, koherens, a hulladékkeletkezés megelőzéséről és az újrafeldolgozásról szóló stratégia célkitűzéseihez kapcsolódó jogszabályi keret megteremtése, hogy Európa a hulladékforrások felhasználásának nagyobb hatékonysága révén újrafeldolgozó társadalommá váljon. A következő fontos célokat határozták meg: • Egy ötlépcsős hulladékgazdálkodási hierarchia: megelőzés, újrafelhasználás, újrafeldolgozás, energetikai hasznosítás és ártalmatlanítás (a tárolást is beleértve); • A hulladék keletkezésének megelőzésére szolgáló intézkedések/tervek; • A települési hulladékra, valamint az építési és bontási hulladékra vonatkozó kötelező újrafeldolgozási célok; • A gyártók fokozott felelőssége azzal kapcsolatban, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot a termékek újrafelhasználásának és újrafeldolgozásának lehetőségeiről. A fent említett célkitűzések elérése érdekében a tagállamok által meghozandó intézkedéseknek ösztönözniük kell a korszerűsítést és az új egységek létrehozását a hulladék újrafeldolgozására, az újrafelhasználásra való előkészítésre, azaz a „zöld iparra”.

69

70

HU


Azért szavaztam a hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálata mellett, mert mindezeknek az intézkedéseknek hozzá kell járulniuk az új munkahelyek teremtéséhez, a biztonságosabb és fenntarthatóbb hulladékgazdálkodáshoz, a nemzeti erőforrások ésszerű felhasználásához és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz (a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe nem tartozó ágazatok fejlesztése). Bogusław Sonik (PPE-DE), írásban. − (PL) Támogatom Jackson asszony jelentését, mivel a hulladékokról szóló új irányelv az „újrafeldolgozó társadalom” megteremtéséhez kíván alapul szolgálni. Európa nagyon nagyra törő célokat tűz maga elé. Ezek azonban túl ambiciózusak; vajon a tagállamok, különösen az új tagállamok eleget tudnak-e tenni a szigorú követelményeknek? Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az új tagállamoknak már így is nehézséget okoz a települési hulladék kezelésére vonatkozó közösségi szabványok betartása. Érdemes rámutatni, hogy a „régi” tagállamoknak sokkal több idejük volt arra, hogy hulladékgazdálkodási rendszerüket a szigorúbb követelményekhez igazítsák, míg az újak kénytelenek sokkal gyorsabban bevezetni a jogi mechanizmusokat és kiépíteni a szükséges infrastruktúrát. Az új irányelvre vonatkozó javaslat sok országban jelentős ellentmondásokhoz vezet, mivel végrehajtásának komoly következményei lesznek a gazdaság szempontjából. Ennek fényében szerintem nem kellene meglepődnünk azon, hogy a Tanácsban is ilyen nehéz volt kompromisszumra jutni. A tegnapi vita folyamán sok európai parlamenti képviselő nyilatkozta azt, hogy nincs megelégedve az irányelvről szóló kompromisszummal. Én viszont attól tartok, hogy a még szigorúbb követelmények bevezetése problémákat okozhatna a jogszabály végrehajtásában. A hulladékról szóló új irányelv döntő lépésre fogja kényszeríteni azokat az országokat, amelyek eddig elhanyagolták a települési hulladék kezelését. Ezek az országok kénytelenek lesznek olyan jogi és gazdasági mechanizmusokat bevezetni, amelyek hatása inkább serkenti, semmint megterheli a gazdaságot. Az új irányelv várhatóan ösztönzőleg fog hatni a munkahelyteremtés új módjainak kidolgozására. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja támogatott mintegy 30 kompromisszumos módosítást, ugyanakkor messzebbre menő módosításokat is benyújtott, arra törekedve, hogy szigorítsa a szöveget a veszélyes hulladékok, a biohulladékok, a „hulladékstátusz megszűnése”, valamint a melléktermékek és azon hulladékok tekintetében, amelyek megszűnnek hulladéknak lenni. Mindenekelőtt kötelező célokat akartunk, hogy csökkentsük a keletkező hulladék összmennyiségét és az újrafeldolgozásra és újrafelhasználásra helyezzük a hangsúlyt. Ellenezzük azt az állítást, miszerint a háztartási hulladék égetők működtetése egy energiahatékonysági képlet alapján hasznosításnak tekinthető. A végül elfogadott szöveg nem állapít meg jogilag kötelező célokat sem a hulladék csökkentésére nézve. A hulladékkeletkezés megelőzésének módjairól szóló tanulmány finanszírozására vonatkozó javaslat pedig e tekintetben teljesen alkalmatlan. Lehet, hogy az újrafeldolgozásra és az újrafelhasználásra vonatkozó célokat 50%-ban és 70%-ban állapítottuk meg, és lehet, hogy a tagállamoktól megköveteljük a jogalkotási intézkedések meghozatalát, de a célok önmagukban nem jogilag kötelezők. Ezt a lehetőséget vitathatatlanul elszalasztottuk. Az én választókerületemben ez a felülvizsgált irányelv azt a veszélyt rejtheti magában, hogy néhányan esetleg a „gyengébb” európai szabványokba kapaszkodva próbálják majd elhalogatni a máris folyamatban lévő erőfeszítéseket. Flandria

17-06-2008

17-06-2008

HU


például világbajnok e téren; abszolút az élen járunk. Ez a felülvizsgált keretirányelv viszont nem ad valós ösztönzést arra, hogy még jobbak legyünk. Ez szégyen. Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. – (NL) Elnök úr, Belgium évek óta élen jár a hulladékpolitikában, így én személy szerint jobban szerettem volna egy ennél ambiciózusabb szöveget. Mindazonáltal úgy hiszem, hogy a megállapodás, amelyet Jackson asszonynak sikerült megkötnie a szlovén elnökséggel, jól mutatja kitűnő tárgyalóképességét és kompromisszumkészségét. Most először egy európai hulladékhierarchiát vezetünk be. Emellett jelentős előrelépés történik a háztartási hulladék keletkezésének megelőzése, újrafeldolgozása és szelektív gyűjtése terén is. Egy esetleges harmadik olvasat és a meglévő megállapodás újbóli kockáztatása szerintem túl veszélyes. Mivel most az a legfontosabb, hogy az irányelvet tényleg benyújtsuk, én a megállapodás mellett szavaztam. − Jelentés: Anne Laperrouze (A6-0192/2008) Konstantinos Droutsas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A folyókat, tavakat és a talajvizet kezeletlen mérgező anyagokkal korlátlanul szennyező nagyvállalkozásokat és iparágakat nem lehet felelősségre vonni. Olyan jogszabályokkal nem lehet megfékezni őket, amelyek lényegében megengedik a vállalatoknak a szennyezést, és csak jelentéktelen bírságok megfizetését írják elő – ha és amennyiben a jogsértést egyáltalán felfedezik –, miközben a közegészség és a környezet károsítása mellett hatalmas nyereséget termelnek. Az EU és a kormányok tudatában vannak ennek, de továbbra is mélyen hallgatnak a kérdésben. A nagyobb nyereség reményében kockára teszik a munkavállalók életét, a „versenyképesség” látszatát keltve, de eközben az adózáson keresztül velük finanszíroztatják a szennyezés elleni intézkedéseket. Az Asopos folyó régiójában talajvizek ellenőrizetlen ipari tevékenységből származó hatvegyértékű krómmal történt szennyezése felhívja a figyelmet a jogszabály komoly hiányosságaira: a jogszabály csak a krómtartalom felső határértékének meghatározására szorítkozik, és nem rendelkezik az ilyen, bizonyítottan veszélyes karcinogénekről. Még ha az EU javasolt intézkedései korlátozzák is a veszélyes anyagok szintjét, megbénítja őket a hatékony ellenőrzések és a szennyezéstől visszariasztó intézkedések hiánya, amelyek érintenék az iparágak nyereségét. Csak a munkások küzdelme a plutokrácia nyeresége ellen képes megvédeni az élethez és az egészséghez való, elidegeníthetetlen jogot. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Laperrouze asszonynak a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról szóló, második olvasatra való ajánlása mellett szavaztam, mivel a felszíni vizek jó vegyi állapota az Európai Unióban az emberi egészég és a környezet védelmének alapvető feltétele. Ez az irányelv kedvező hatással jár, mivel meghatározza bizonyos, az egészségre ártalmas szennyezőanyagok vízben való koncentrációjának határértékeit, és tisztázza a tagállamok további kötelezettségeit a határokon átnyúló szennyezés terén. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az elfogadott módosítások valamelyest javítottak a Tanács javaslatán. Az irányelv indokolása a vízpolitika területén a közösségi fellépés keretének megállapításáról szóló irányelv egyik követelményéből ered, és tartalmaz olyan aspektusokat, amelyekkel nem értünk egyet. Ilyen például a „szennyező fizet” elv, amely esetenként csak arra szolgál, hogy védje mindazokat, akiknek elég pénzük van ahhoz,

71

72

HU


hogy megfizessék a szennyezést. Csak fizetniük kell, és létrehozhatják a helyreállító iparágakat, hogy tovább folytathassák jövedelmező tevékenységüket, annak a szennyezésnek az árán, amelynek előidézésére időközben már engedélyt kaptak, esetleg folyókat, erdőket stb is elpusztítva ennek során. Úgy véljük, a szennyezés megelőzése terén elengedhetetlenül fontos a cselekvés. Tudjuk ugyanakkor, hogy a keretirányelv 16. cikke a Bizottság számára különböző javaslattételi kötelezettségeket sorol fel, melyek közé tartoznak a víznek a vízi környezetre nézve, illetve azon keresztül jelentős veszélyt jelentő bizonyos szennyező anyagok vagy szennyező anyagcsoportok által történő szennyezése elleni speciális intézkedések, az elsőbbségi anyagok és ezek közül az elsőbbségi veszélyt jelentő anyagok listájának összeállítása, valamint a felszíni vizekben, az üledékekben és a biótában található elsőbbségi anyagok koncentrációira alkalmazandó minőségi előírások rögzítése. Azt is tudjuk, hogy a Tanácsnak nem sikerült megfelelnie az Európai Parlament elvárásainak, a meghatározott elsőbbségi anyagok elsőbbségi veszélyes anyagokká való átsorolását, illetve más fontos területeken. Tartózkodásunkat ez a kudarc indokolja. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Szavazatommal támogattam ezt a szöveget, amely meghatározza az elsőbbségi anyagokra és bizonyos más szennyező anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásokat, hogy ezáltal biztosítsa a vízi környezet magas szintű védelmét. Összesen 33, folyókban, tavakban és part menti vizekben előforduló szennyező anyag (zömében növényvédő szerek és nehézfémek) tartozik majd a környezetminőségi előírások alá. Ezek az anyagok nemcsak az ökoszisztémák túlélését fenyegetik, hanem – az táplálékláncon keresztül – az emberi egészséget is veszélyeztetik. A most megszavazott kompromisszum lehetővé fogja tenni a tagállamoknak az „előrelépést”, hogy 2018-ra meg tudjanak felelni ezeknek az előírásoknak. Az új anyagok „elsőbbségi” vagy „veszélyes” anyagként való besorolásáról a Bizottságnak minél előbb meg kell hoznia döntését. A szennyezés forrásához közel hosszabb időre lesz szükség a környezetminőségi előírásoknak való megfeleléshez. Ezekben a „keveredési zónákban” a szennyező anyagok koncentrációi meghaladhatják a rögzített határértékeket. Fel kell szerelkeznünk a szükséges biztosítékokkal, hogy a tagállamoknak a legjobb vízminőséget javító technológiák álljanak a rendelkezésére a „keveredési zónák” megállapításakor. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Ha a vízről, folyékony kincsünkről van szó, a jövő szempontjából létfontosságú megőriznünk a minőségét, és fáradhatatlanul törekednünk a védelmére. Ha a gyakorlatban az derül ki, hogy az új tagállamokban alacsonyabb szintű a vízminőség, és problémák merülnek fel az unión kívüli államokkal kapcsolatban, nekünk kell fokozni az erőfeszítéseinket itt a Parlamentben, hogy megoldást találjunk, többek között az illegális hulladéklerakás és szennyvízkezelés megszüntetésére. Mivel a mezőgazdaságban az intenzív trágyázás sok vizet igényelhet, ennek arra kellene ösztönöznie, hogy a mezőgazdaságot támogató intézkedéseket úgy alakítsuk át, hogy a hagyományos, környezetbarát termesztési módszerek, például a biogazdálkodási módszerek nagyobb támogatásban részesüljenek. Úgy vélem, ez a jelentés a vízminőség jobb ellenőrzéséhez fog vezetni, ezért szavaztam mellette.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Rovana Plumb (PSE), írásban . − (RO) Az irányelvjavaslat fő elemei a következők: - az elsőbbségi anyagokra és az elsőbbségi veszélyes anyagokra vonatkozó vízminőségi előírások (EQS) megállapítása; - a keveredési zónák fogalmának bevezetése – amelyek területén az EQS-eket meg lehet haladni; - nyilvántartás készítése az elsőbbségi anyagok és az elsőbbségi veszélyes anyagok kibocsátásáról, bevezetéséről és veszteségéről, ami elősegíti annak nyomon követését, hogy a vízügyi keretirányelv célkitűzései hogyan valósulnak meg a megfelelő szennyezési pontokon, valamint annak értékelését, hogy a „szennyező fizet” elv végrehajtása milyen hatást ér el; - a határokon átnyúló szennyezésre vonatkozó rendelkezések bevezetése. Ezek kizárják a tagállamok egyedüli felelősségét az EQS meghaladásáért, amennyiben bebizonyítja, hogy a túllépés határon átnyúló szennyezésből eredt, viszont megkövetelik a közös intézkedések meghozatalát. A környezetminőségi előírásokra szavaztam a vízügyi politika terén, mivel a „határon átnyúló szennyezésre” vonatkozó rendelkezések bevezetését örvendetesnek találom, különösen Románia esetében, figyelembe véve, hogy több, az EU-ban tagsággal nem rendelkező országgal is határosak vagyunk, amelyek nem kötelesek megfelelni a közösségi szinten bevezetett előírásoknak. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én Laperrouze asszony jelentése mellett szavaztam. Meg kell erősítenünk a vízvédelemre irányuló európai stratégiát és fellépést. Úgy vélem, konkrét intézkedésekre van szükség, hogy leküzdjük a vízi környezetre veszélyt jelentő szennyező anyagok vagy szennyező anyag csoportok által történő vízszennyezést. Ez a javaslat magas szintű védelmet kíván biztosítani az ilyen elsőbbségi anyagok (és néhány más szennyező anyag) által a vízi környezetre jelentett kockázatokkal szemben, és ezért megállapít néhány környezetminőségi előírást. Üdvözlöm az előírásokra és a biológiai fajokra vonatkozó különféle intézkedéseket. Egyúttal gratulálok az előadónak a – sok szempontból nagyon is technikai, illetve összetett – kérdés kezelésében tanúsított hozzáállásához. − Jelentés: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (A6-0178/2008) Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − A Kratsa-Tsagaropoulou jelentés mellett szavaztam, és különösen üdvözlöm az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek adott kiegészítő szerepet. Az EMSA megalakulása egybeesett több súlyos tengeri incidenssel, és fontos szerepet tölt be az ilyenek jövőbeni előfordulásának minimálisra csökkentésében. Helyénvaló, hogy az EMSA érdekei a tengerészek megfelelő képzésének biztosítására is kiterjedjenek. Fernand Le Rachinel (NI), írásban. – (FR) Az Erika és a Prestige közelmúltban történt katasztrófájának fényében az emberi mulasztás a tengerbiztonság súlyos aspektusaként tűnt fel. A személyzet jó képzése ezért alapvető fontosságú. E tekintetben két, szerintem alapvető szempontot szeretnék felvetni. Az első az európai megközelítés hátterében álló puszta logika: annak elutasítása, hogy a tagállamokból származó tengerészek felvételét bármilyen módon elősegítsük. Sőt, ahelyett, hogy közösségi preferenciát tanúsítanánk, mint minden gazdasági és szociális területen,

73

74

HU


még ösztönözzük is a Közösségen kívülről származó tengerészek felvételét. Ez a szándékosan nemzetellenes hozzáállás csak tovább fokozza a szakképzett tengerészek jelenlegi hiányát az EU-ban, illetve az érdeklődés hiányát e nehéz, veszélyes szakma iránt. Mindez pedig az alulképzett, olcsó ázsiai munkaerő javát szolgálja. Másodszor, a lehető legnagyobb mértékben meg kell védenünk magunkat, ami a képzés minőségét, a felügyeletét és a bizonyítványok kiadását illeti. A képesítések minimum, nem közösségi technikai szabványokon alapuló kölcsönös elismerése helyett fel kell ismernünk a meglévő képesítéseink valódi értékét, és meg kell mentenünk a tengerészeti szakmákat, a tengerbiztonság és a munkahelyek nemzeti szintű védelme jegyében. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) A tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentés mellett szavazok (COM(2007)0610 – C6-0348/2007 – 2007/0219(COD)). A tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló rendelkezéseinek Kratsa-Tsagaropoulou asszony jelentésében felvetett finomítása helyénvalónak és megfelelőnek tűnik, mivel lehetővé fogja tenni az irányelv rendelkezéseinek teljesebb körű betartását, amely irányelv a tengerészek ismeretei és készségei szintjének javítására, valamint a nagyobb biztonsági és a tengeri szennyezések elleni garanciák biztosítására törekszik. − Jelentés: Avril Doyle (A6-0190/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mivel az emberi fogyasztásra szánt állatok terápiás kezelésére és jólétére használt állatgyógyászati termékek az ilyen termékek maradékanyagainak keletkezéséhez vezethetnek az élelmiszertermelő állatoknál, el kell végezni az összes, állatgyógyászati termékekben megtalálható farmakológiai hatóanyag maradékanyagaira vonatkozó biztonsági határértékek kockázatértékelését. A 2377/90/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági javaslat a meglévő jogszabály alkalmazásának nehézségeit igyekszik kiküszöbölni. Alternatív módokat ajánl a magas szintű fogyasztóvédelem érdekében, amelyhez az állatgyógyászati készítmények európai piaci folyamatos elérhetősége és fejlesztése, valamint az állati eredetű élelmiszerek Közösségen belüli és azon kívüli kereskedelmének zökkenőmentes működése társul. Az előadó arra is felhívja a figyelmet, hogy mivel a végső cél az emberi egészség védelme, egységesebb megközelítésre van szükség az Európai Unióban előállított vagy oda behozott termékekben esetlegesen előforduló farmakológiai hatóanyagok maradékanyagainak ellenőrzése és az erre vonatkozó kockázatelemzés terén. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Az állati eredetű élelmiszerekben előforduló farmakológiai hatóanyagokkal foglalkozó rendeletek javasolt egyszerűsítése örvendetes fejlemény, ennek megfelelően támogattam Doyle asszony jelentését. − Jelentés: Marie Panayotopoulos-Cassiotou (A6-0173/2008) Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) Az EU tagállamaitól elvárjuk, hogy folyamatosan dolgozzanak a szegénység leküzdése érdekében. A döntéshozóknak és az állami és magánhivataloknak egyaránt fel kell vállalniuk a felelősségüket, és fel kell lépniük a foglalkoztatási, üzleti vállalkozási és oktatási lehetőségek javítása, a társadalmi kirekesztettség megelőzése és a szegénység leküzdése érdekében.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Másrészről nem gondoljuk, hogy az EU feladata lenne a közvetlenül a lakosságnak szóló tájékoztató és PR-kampányok lebonyolítása. Az európai évre kijelölt 17 millió eurónak jobb helye lenne a társadalom szegény tagjainak a kezében. Titus Corlăţean (PSE), írásban . − (RO) A szavazáskor támogattam a 2010. év mint a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai évének jelöléséről szóló határozatjavaslatot. A határozatjavaslatban említett kiemelt fellépések mellett a szegénység elleni hatékony küzdelem érdekében mindenképpen szükségesnek tartjuk egy garantált minimum jövedelem bevezetését az EU valamennyi tagállamában. Abban az országban, ahonnan származom, Romániában a jobboldali kormány hatalomra kerülése után 3 évvel a román alkalmazottak 40%-a a szegénységi küszöb alatt él, mivel nem tudják megfizetni a minimális fogyasztói kosár költségeit és a téli hónapok számláit. Amióta a jobboldali kormány 2005-ben bevezette az egykulcsos adórendszert, a társadalom szélsőségesen polarizálódott, a szegénység pedig nőtt. 2007-ben a román alkalmazottaknak mindössze 5%-a keresett többet, mint 2000 RON, azaz hozzávetőlegesen 500 euro. Románia esetében meg kell szüntetni az egykulcsos adót, és helyette be kell vezetni a progresszív adót, az újrabefektetett tőkére vonatkozó adómentességgel együtt. Ezáltal csökkenne a társadalom polarizálódása, méltányos adózást érnénk el, és az alacsony jövedelműeknek kisebb adót kellene fizetniük, mint a magas és nagyon magas jövedelemmel rendelkezőknek. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Bár tudjuk, hogy nem elég egy évet a szegénység elleni küzdelemnek szentelni ahhoz, hogy biztosítsuk a megfelelő intézkedések meghozatalát, a jelentés mellett szavaztunk, hogy legalább kísérletet tegyünk a kérdés ismertségének növelésére. Szeretnénk ugyanakkor figyelmeztetni az események súlyára, illetve az olyan intézkedések következményeire, amelyek változatlanul a fő állami szektorok és szolgáltatások liberalizációját és privatizációját, a munkaerőpiac deregulációját, a bizonytalan és rosszul fizetett munkavégzést és az alapvető cikkek áremelkedését ösztönzik, aminek segítségével egyes gazdasági és pénzügyi csoportok soha nem látott nyereségre tesznek szert, a szegénység növekedésének árán. Emiatt – miközben jóváhagyásunkat adjuk a jelentéshez – ragaszkodunk a lisszaboni stratégia és a stabilitási paktum neoliberális politikáinak leállításához, és alternatív politikát követelünk, amely garantálná a gyermekek, a nők, a munkavállalók és családjuk társadalmi integrációját. Olyan intézkedésekre van szükségünk, amelyek értékelik a munkát, növelik a foglalkoztatást, mindenki számára biztosítják a közszolgáltatásokat, a rendes lakhatást, a mindenkire kiterjedő és egyetemes szociális biztonságot, olyan agrárpolitikára, amely fellendíti a termelést és a földeken dolgozók jövedelmét és rendes jövedelmet garantál a halászoknak. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Mindegyik „európai év” egy ürügy az EU-nak arra, hogy irdatlan összegeket költsön a saját propagandájára, valamilyen, médiaérdeklődésre méltónak vélt témában. Ezért a 2010. évet a szegénység elleni küzdelemnek kell szentelni. Vajon ez az év a globalizáció elleni küzdelemről is fog szólni, ami a munkanélküliséget okozza? Vajon ez az év a bevándorlás elleni küzdelemről is fog szólni, ami lejjebb kényszeríti a munkabéreket

75

76

HU


Európában? Vajon ez az év arról is fog szólni, hogy felhagyunk végre az európai középosztályt szegénységbe taszító gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és fiskális politikákkal? Egyáltalán mennyire lesz „európai”, ha megpróbál lavírozni a globális szegénység elleni küzdelem és a nem közösségi migránsok elkerülhetetlen előnyben részesítése között, akiket a világ legkiszolgáltatottabb csoportjai közé sorolunk? Botrány, hogy Európában egyre nő a tartós szegénység. Ez több odafigyelést érdemel, mint az eurokrácia népszerűsítéséről szóló európai év. Megérdemli, hogy az Önök által meghozott határozatokban egytől egyig központi szerepet kapjon. Sajnálatos módon a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gondosan elkészített nyilatkozatoktól függetlenül ez nem fordul elő. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) 2000. márciusban az Európai Tanács felkérte a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy 2010-ig „döntő hatást gyakoroljanak a szegénység felszámolására”. Ez a nyílt koordinációs módszer révén valósulna meg, amely önmagában pozitív, mivel decentralizált szemléletet alkalmaz. A szegénység elleni fellépés rendkívül sürgető. Ezt a munkát azonban minden lényeges szempontból a tagállamoknak kell elvégezniük, együttműködésben a széles körű demokratikus legitimitással rendelkező nemzetközi szervezetekkel, amilyen például az ENSZ. A Bizottság javaslatáról több ponton is negatív véleményünk alakult ki, de az Európai Parlament jelentéséről is, amely többek között kiemeli a strukturális támogatás hasznosságát, illetve annak szükségességét, hogy az EU támogassa a rendkívül távoli régiókat. Ugyancsak kritikusan viszonyulunk a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai évéhez, ehhez a tudatosító évhez, amely a szóban forgó jelentés központi témája. Voltak már ilyenfajta nemzetközi évek és kampányok. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, érdemes-e 17 millió eurót elkölteni egy ilyen uniós évre, és milyen konkrét hozzáadott értékei vannak. Meggyőződésünk, hogy ezeknek a pénzügyi erőforrásoknak több haszna lenne a tagállamok nemzeti költségvetésében, ahol valóban hozzá tudnának járulni a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni sürgős fellépéshez. A fenti érvek alapján mi a jelentés ellen szavaztunk. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Reménykedjük, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem 2010-es európai éve szerte az EU-ban valódi előrehaladáshoz fog vezetni az egyenlőtlenségek leküzdése terén. A jelentés helyesen jegyzi meg, hogy ezen a téren a sikeres munkához európai, nemzeti, regionális és helyi szintű együttműködésre van szükség. Saját hazámban, Skóciában még mindig eléggé szégyenletes szintet ér el a szegénység, különösen ha figyelembe vesszük az ország mérhetetlen vagyonát. Szerencsére most olyan kormányunk van, amely elkötelezetten dolgozik az egymást követő unionista vezetésektől örökölt társadalmi kirekesztettség leküzdése érdekében. A skót kormány kötelezettségvállalása teljes mértékben összhangban van a Panayotopoulos-Cassiotou jelentésben vázolt elvekkel, amelyet ezért boldogan támogattam. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök úr, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló javaslat mellett vagyok. Képviselőtársam, Panayotopoulos-Cassiotou asszony a jelentésében hozzátett néhány – szerintem – alapvető elemet a Bizottság egyébként kitűnő szövegtervezetéhez.

17-06-2008

17-06-2008

HU


A jelentés mindenekelőtt joggal emlékeztet minket a szegénységhez és társadalmi kirekesztettséghez vezető struktúrák összetettségére és kibővíti a veszélyeztetett csoportok definícióját. Másodsorban, jól teszi, hogy nagyobb figyelmet szentel a szociális biztonság mellett a jobb foglalkoztatási szintek fontosságának is, és ugyancsak hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szegénység és a kirekesztettség elleni küzdelem jegyében a munkát kifizetődővé kell tenni. Harmadsorban, Panayotopoulos-Cassiotou asszony jelentése felismeri az egész életen át tartó tanulás fontosságát, és hangsúlyozza, hogy mindenkinek egyenlő esélyeket kell adni készségei fejlesztéséhez, a munkaerő-piaci változásokra reagálva. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem kérdését sürgősen új megvilágításba kell helyeznünk. Örömmel vettem észre, hogy az európai évre elkülönített 17 millió eurós előirányzat eddig a legmagasabb összeg, amit valaha európai év kapott. Ez is bizonyítja a kérdés politikai jelentőségét. Carl Lang (NI), írásban. – (FR) Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a 2010. év legyen a „szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai éve”. Az európai évek történetének legmagasabb költségvetésével induló projekt politikai mellékjelentései túlságosan is nyilvánvalóak. Ez a „küzdelem” éve pusztán csak arra fog szolgálni, hogy kicsit javítsunk a lisszaboni stratégiájának teljes kudarcát megélő Európai Unióról kialakult képen. Bár a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem kiemelten kezelendő és támogatni kell, mindezen jámbor remények ellenére Európa semmit nem fog elérni azon a téren, hogy javítsa a szegénységi küszöb alatt élő 78 millió lakosának életét. Ezért fogok a jelentés ellen szavazni, mivel az egyetlen elismert politikai célja, hogy cinkostársa legyen az euroglobalisták propagandájának. Az írek „nem” szavazatát követően eljött az ideje, hogy az ultra-európaiak arroganciáját a jelenlegi európai integráció objektív értékelése váltsa fel. Ezt az abszurd helyzetet sürgősen meg kell reformálni, ha együttműködő, nem pedig behódoló Európát akarunk. A nemzetek Európájának megvalósítására törekszünk, amely erősíti a közösségi védelmet és az európaiak iránti preferenciát. José Ribeiro e Castro (PPE-DE), írásban. − (PT) A munkanélküliség és az alapvető cikkek és üzemanyagok árának emelkedése miatti aggodalmak az egész kontinensen komoly okot adnak arra, hogy szembenézzünk a szegénység és a társadalmi kirekesztettség problémájával, amely nagyjából a lakosság 16%-át érinti. Az elvégzett munkához szeretnék gratulálni az előadónak, aki a Családügyi és Gyermekvédelmi frakcióközi munkacsoport elnöke (én ugyanennek az alelnöke vagyok). Átérzem a megpróbáltatásoknak leginkább kitett személyek iránti aggodalmát, akik ezeket a legnagyobb nehézségek árán tudják leküzdeni. Szeretném támogatni az ajánlását, miszerint a legkülső régiók, a szigetes régiók és az ipari hanyatlás által sújtott régiók nehéz körülményeit mindig figyelembe kell venni. A Európai Bizottság javaslata reményt ad arra, hogy ezt a jelenséget kollektíven, állami és magán, egyéni és közösségi szinten nagyobb mértékben tudatosíthatjuk, és elnyerhetjük az Unió és a tagállamok kötelezettségvállalását a megoldások keresésére, amelyek sarokköve a minden embert természettől fogva megillető, elidegeníthetetlen méltóság kell hogy legyen. A lisszaboni stratégia a társadalmi kohézió megerősítése és a foglalkoztatásra fordított befektetés révén próbálta megerősíteni Európa globális versenyképességét. Bár a siker

77

78

HU


elmaradt, én azért remélem, hogy a 2010. év segít majd ráébreszteni az európaiakat a nagyobb fokú társadalmi kohézió szükségességére. A jelentés mellett szavaztam. Catherine Stihler (PSE), írásban . − 2010 lesz a szegénység és a kirekesztettség elleni küzdelem európai éve. Remélem, hogy a gyermekszegénység ügyét az EU egész területén kiemelten fogják kezelni, és a tagállamok konkrét intézkedéseket hoznak a gyermekszegénység megszüntetése érdekében. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Mindnyájan tisztában vagyunk a szegénység és a társadalmi kirekesztettség problémájának jelentőségével? Tudatában vagyunk annak, hogy 2006-ban az EU-25 polgárainak 16%-a (78 millió ember) élt a szegénységi küszöb alatt? Támogatom a 2010. év kinevezését a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai évének. Erkölcsi kötelességünk, hogy erősítsük a társadalmi tudatosságot ez ügyben. Az európai évnek az lenne a célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a szegénység és a társadalmi kirekesztettség létezésére Európában, és közvetítse azt az üzenetet, hogy ezek rombolják a társadalmi és a gazdasági fejlődést. Erősítenie kellene a kollektív felelősség jelentőségét, amely nemcsak a döntéshozókra, de a köz- és a magánszféra résztvevőire is kiterjed. A mi faladatunk, hogy 2010-ig stabil gazdasági növekedést érjünk el, több, jobb munkahellyel és nagyobb fokú társadalmi kohézióval. Panayotopoulos-Cassiotou asszony jelentése mellett szavazok. − Jelentés: David Casa (A6-0231/2008) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Európai Parlament úgy határozott, hogy támogatja a Bizottság és a Tanács álláspontját Szlovákia azon kívánságát illetően, hogy 2009. január 1-jével bevezesse a közös valutát, noha van néhány aggálya a Bizottság és az EKB konvergenciajelentései közötti ellentmondásokkal kapcsolatban, ami az infláció fenntarthatóságát illeti. Az is érdekes, hogy a jelentés aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, amit úgy fogalmaz meg, hogy „az euro alacsony támogatottsága a szlovák állampolgárok körében”. Ráadásul ahelyett, hogy ennek az alacsony támogatottságnak az okaival próbálna foglalkozni, felhívja a szlovák hatóságokat, hogy fokozzák „a közös fizetőeszköz előnyeit” elmagyarázó közismereti kampányt, ugyanakkor még arra is figyelmezteti őket, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést az átváltási időszakban az árnövekedések elkerülése érdekében. Ismét csak szégyenletesnek tartjuk, hogy nem tudjuk, mit gondol a szlovák polgárok többsége mindezekről az eseményekről, különösen az euróövezethez való csatlakozásukról. Ezért tartózkodunk. A portugáliai következmények közismertek, és határozottan ellenkezésre késztetnek minket. Glyn Ford (PSE), írásban . − Támogatni fogom a közös valuta Szlovákia általi, jövő év január 1-jével történő bevezetéséről szóló jelentést. Az euro bevezetése óta globális sikertörténet volt, és hamarosan olyan globális tartalékvaluta lett belőle, amely még a dollár monopóliumával is fel tudta venni a versenyt. Minden bizonyíték amellett szól, hogy továbbra is csak erősödni fog. Az euro szilárd támogatójaként azt kívánom, bárcsak a hazám, Anglia is a csatlakozás szélén állna. Nehezen tudtam elképzelni, hogy a közös

17-06-2008

17-06-2008

HU


valuta bevezetésekor még uniós tagsággal sem rendelkező országok is az Egyesült Királyság előtt fogják bevezetni az eurót. Félő, hogy végül lemaradunk, mint az Unió valamiféle csatolt része. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Szlovákia az egykori kommunista tömb első olyan országa, amely be kíván lépni az euróövezetbe, 2009. január 1-jétől. A dinamikus szlovák gazdaság eleget tesz a Maastrichti Szerződésben megfogalmazott konvergenciakritériumoknak. A monetáris unióhoz való csatlakozás révén Szlovákia számos, a közös valuta által kínált előnyből fog részesedni, és ez bizonyosan tovább fogja ösztönözni a gazdaságot. Tény, hogy kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy Szlovákia fenn tudja-e majd tartani az alacsony inflációs rátát vagy a költségvetési hiányt. Amint azonban az előadó beszédében helyesen észrevételezte, az emelkedő infláció problémája nemcsak a szlovákokat érinti, hanem az egész Európai Uniót, az euróövezetet is beleértve. A már a monetáris unióhoz tartozó többi államhoz hasonlóan Szlovákiának is olyan makrogazdasági politikát kell folytatnia, amely biztosítja a konvergenciakritériumok fenntartását. Biztos, hogy Szlovákia tapasztalatai a közös valuta bevezetése terén kiváló leckét fognak jelenteni Lengyelországnak. Gondosan oda kell figyelnünk déli szomszédunkra. Amint az előadó rámutatott, az euro bevezetése a szlovák polgárok körében nem örvend nagy támogatottságnak. Remélem, hogy Szlovákia euróövezethez való csatlakozását meg fogja előzni egy olyan tájékoztató kampány, amelynek sikerül meggyőzni és mindenekelőtt megfelelően felkészíteni a szlovákokat a közös valutára való átváltásra. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Az euro szlovákiai bevezetéséről szóló Casa-jelentés mellett szavaztam. Szlovákia, ez az alig ötmillió lakosú ország mindössze 15 éve független. E rövid idő alatt Szlovákia politikai és gazdasági szempontból egyaránt komoly fejlődésen ment keresztül, és mára készen áll arra, hogy csatlakozzon az euróövezethez. A szlovák tapasztalatok meghazudtolják az olyan állításokat, hogy Skócia túl kicsi ahhoz, hogy az EU-n belül sikeres, független nemzet lehessen. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) A közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetéséről szóló Casa-jelentés mellett szavaztam, amely az Európai Parlament a Bizottság, az EKB és a Tanács pozitív ajánlásai hatására kialakult támogató álláspontját tartalmazta. Szlovákia valójában hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy megfeleljen a maastrichti és konvergenciakritériumoknak. A kommunista rezsim bukása óta a szlovák gazdaság figyelemre méltó növekedésen ment keresztül, így Szlovákia az euróövezetbe való belépéssel elnyeri méltó jutalmát azért, amiért végre tudott hajtani egy szigorú reform-menetrendet. Az árindex-változással kapcsolatban az Európai Parlament aggályainak adott hangot a szlovákiai infláció közép- és hosszú távú fenntarthatóságát illetően, amint azt az EKB legutóbbi konvergenciajelentése is kiemelte. Úgy véljük azonban, hogy a szlovák kormány az euróövezetbe való belépés után is megteheti az infláció felerősödésének elkerüléséhez szükséges intézkedéseket. Ne feledjük, hogy az euróövezet 2009-re szóló inflációs előrejelzései jócskán fölötte vannak az EKB 2%-os céljának. Ezért nem lenne tisztességes, ha Szlovákiát azért büntetnénk, mert nehezen vagy nem képes teljesíteni eg olyan kritériumot, amelynek 2009-ben még az euróövezet tagjai sem fognak megfelelni.

79

80

HU


Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Április végén a szlovákok 53%-a még mindig az euró bevezetése ellen volt. Komolyan kellene vennünk a félelmeiket: ezek közé tartozik a szuverenitás feladása az Európai Központi Bank javára, illetve az áremelkedések veszélye. Az euróövezetbe való későbbi belépés az érintett országoknak lehetőséget ad arra, hogy a szükséges reformokat kényelmesebb tempóban hajtsák végre, az embereknek pedig több időt hagy az alkalmazkodásra. Ha az olyan országok, mint az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország megtarthatják függetlenségüket a valutapolitika szempontjából, ezt a jogot más országoknak is meg kell adni. Minden esetben a szuverenitás birtokosának – a népnek – kell döntenie. Ezt a döntést a továbbiakban tiszteletben kell tartani, és nem szabad újból elkezdeni a manipulációt, ahogyan az alkotmánnyal történt, amelyet most megint tárgyalunk. Véleményem szerint itt nem vettük kellőképpen figyelembe az emberek akaratát, ezért tartózkodtam. Gabriele Stauner (PPE-DE), írásban. − (DE) Tartózkodtam a szavazástól a közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetéséről, mert kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy Szlovákia valutapolitikája mentes-e a manipulációktól. Ráadásul az Európai Unió jövőjével kapcsolatos jelenlegi bizonytalanság, amelyet az ír népszavazás eredménye váltott ki, úgy vélem, hogy jobb lenne először elemezni az okokat, és nem úgy folytatni tovább a valutapolitikai integráció folyamatát, mintha mi sem történt volna. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Casa úr a közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetéséről szóló jelentése mellett adom le szavazatomat. Az előadó nagyon jó és megalapozott jelentést nyújtott be. Nem lehet tagadni, hogy az euróövezet megteremtése fontos siker az európai integráció elmélyítése felé vezető úton. Ezért szükség van e térség további bővítésére, és örvendetes, hogy hamarosan egy újabb ország csatlakozik ehhez a körhöz. Azt is szeretném megemlíteni, hogy az euróövezet minden bővítésekor gondoskodnunk kell arról, hogy az európai projektnek meglegyen a társadalmi támogatottsága, valamint hogy ezek a bővítések a közös európai gazdaságpolitika megerősítése felé mutassanak. − Jelentés: Gábor Harangozó (A6-0212/2008) Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Elnök úr, egyetértek az előadóval abban, hogy az egyes régiókon belül jelentős egyenlőtlenségek fordulnak elő, és hogy az uniós pénzek felosztásához alapul szolgáló elemzésekben ezt a problémát figyelembe kell venni. Ez az új tagállamokban jól látható. Lengyelországban például a legnagyobb társadalmon belüli törésvonal oka az egyre mélyülő vagyoni szakadék. Ma már a lakosság 12%-a él rendkívüli szegénységben. A legnagyobb különbségek még mindig a városok és a vidék összehasonlításában vannak. Bár a GDP-t tekintve a Kis-Lengyelország-régió az országban a negyedik helyen áll, a munkanélküliség itt nagy probléma, és főként a vidéki lakosságot sújtja. A vele szomszédos Świętokrzyskie tartományban a vidéki lakosok teszik ki a munkanélküliek 55,5%-át (akiknek 88%-a segélyre sem jogosult munkanélküli). Az ilyen helyzetek meghosszabbítása azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek egyre fogy az esélye a jelenlegi parlamenti ülés során oly széles körben tárgyalt „társadalmi kirekesztettség” leküzdésére.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban. − (SV) A svéd Mérsékeltel európai parlamenti képviselői ma Harangozó Gábor (PSE, HU) saját kezdeményezésű jelentése (A6-0212/2008) ellen szavazott, amely a kohéziós politika által a kiszolgáltatott közösségek és csoportok integrációjára gyakorolt hatásról szól. Nem gondoljuk, hogy a kohéziót meg lehetne erősíteni azzal, ha újabb kiszolgáltatott csoportokat határozunk meg a társadalmon belül, vagy további statisztikai kategóriákat hozunk létre. Épp ellenkezőleg, az elosztási politika kialakítása szerintünk nemzeti felelősség. Ráadásul az Európai Parlamentnek ebben a szakaszban nem kellene a támogatás 2013-on túli meghosszabbítására felhívnia, mivel ez figyelmen kívül hagyná a politika eredményeit. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Sajnálom, hogy nem fogadták el a plenáris ülésen benyújtott és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által elfogadott véleményemben szereplő javaslatokat, különösen a KAP átdolgozásának szükségességéről, hogy visszafordítsuk a korábbi reformok célkitűzéseit. Ezek tehetők felelőssé a kis és közepes gazdálkodók jövedelmének kieséséért, a földön gazdálkodók helyett a távollevő birtokosok kedvezményezéséért és a mezőgazdasági tevékenységgel való felhagyásokért, mivel csak a nagy földtulajdonosoknak kedveznek. Ugyancsak sajnálom, hogy nem kapott kellő hangsúlyt a minőségi közszolgáltatások fenntartása a vidéki területeken (beleértve a hegyvidéki területeket és a legkülső régiókat), melynek az elszigetelődés megakadályozása, a mezőgazdasági termelők és családjaik számára az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a közlekedéshez és a kommunikációhoz, illetve a kultúrához és a tisztes élethez való általános hozzáférés biztosítása lett volna. Végezetül amiatt is csalódott vagyok, hogy a végső állásfoglalásban nem szerepel a mezőgazdasági termelők egyesületeinek, termelőszövetkezeteinek, borászati termelőszövetkezeteinek és kézműves vagy egyéb helyi intézményeinek nyújtott támogatás fokozásának szükségessége, amelynek célja a termékek piaci értékesítésének, a helyi piacok megteremtésének, valamint a termelők és a fogyasztók közötti szorosabb kapcsolat kialakításának elősegítése lett volna. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Hogyan kívánja a parlamenti többség a kiszolgáltatott közösségek és csoportok integrációját elősegíteni a kohéziós politika révén, amikor: - eltitkolja azt a tényt, hogy vannak olyan országok, amelyek a Stabilitási Paktum és az euró kapcsán engedélyezett „nominális konvergencia” leple alatt gazdaságilag eltérnek az EU-tól? - nem hajlandó kihangsúlyozni azt a tényt, hogy a regionális politika a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdításának nélkülözhetetlen eszköze, amelynek kiemelt célja a regionális egyenlőtlenségek csökkentése, a reálkonvergencia előmozdítása, a növekedés és foglalkoztatás ösztönzése – ami pedig egyben az újraelosztás és a kompenzáció eszköze is az elmaradott régiók számára a belső piac, a Gazdasági és Monetáris Unió és a nemzetközi kereskedelem liberalizálása következtében jelentkező költségekért? - nem hajlandó nyomatékosítani a kevésbé fejlett régiók, a tartós strukturális hátrányokkal küzdő területek, a legkülső régiók és az ipari szerkezetváltás, a delokalizáció vagy a vállalatok felszámolása által érintett területek támogatásának szükségességét, a gazdasági és társadalmi

81

82

HU


kohézió, illetve a kiszolgáltatott közösségek és csoportok társadalmi befogadásának megerősítése érdekében? vagy amikor: - nem hajlandó kihangsúlyozni a közszolgáltatások életbevágó fontosságát a gazdasági és társadalmi kohézió szempontjából, illetve kijelenteni, hogy közelségük elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek a szolgáltatások az egész népesség számára elérhetőek és hozzáférhetőek legyenek? Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − A Harangozó-jelentésben szerepel néhány fontos megállapítás a társadalmi kohézióról. A jelentés helyesen emeli ki, hogy a társadalmi kirekesztettség és az elszegényedés a városi és a vidéki területeken egyaránt előfordul. Ugyancsak megemlíti a regionális és helyi hatóságok, valamint a gazdasági és szociális partnerek és az érintett NGO-k felelősségét a társadalmi kirekesztettség elleni stratégiák kidolgozásában. A Ház azonban nem fogadta el a képviselőcsoportom által beterjesztett, a szociális agendával kapcsolatos, a polgárok minimum jövedelemhez és az oktatáshoz és képzéshez való hozzáféréshez való jogára vonatkozó módosítást. Ezért tartózkodtam a végső szavazástól. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A kohéziós politika az EU költségvetésében kiemelt helyen szereplő prioritás – az EU költségvetését tekintve a harmadik. A szolidaritás elvén alapul, és arra szolgál, hogy enyhítse a tagállamok és 268 régiójuk közötti gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket. Ezek az egyenlőtlenségek azonban minden erőfeszítés ellenére fennmaradtak. Egyre szaporodnak az arra utaló jelek, hogy a legkevésbé fejlett régiók még mindig nehezen tudnak kitörni a szegénység ördögi köréből. Konkrétabban szólva, meglepő a kiszolgáltatott csoportok számának növekedése a régiókban történt befektetések ellenére. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztettség, a szegregáció között gyors lehet az átmenet. Egyre inkább kiderül, hogy ez a kérdés magában a területi fejlődésben gyökerezik. Ezért megfelelő információra van szükségünk, hogy megoldjuk a kirekesztettség különböző szintjeinek hátterében felsejlő problémákat – a tartós munkanélküliség például gyakran hosszan tartó inaktivitáshoz vezet, ami csökkenti az érintettek arra való képességét, hogy leküzdjék társadalmi kirekesztettségüket és gazdasági nehézségeiket. Úgy vélem, feltétlenül és sürgősen meg kell vizsgálni, hogyan hat egymásra a területi fejlődés és a kirekesztettség jelensége, hogy a meglévő pénzügyi eszközök hatékonyabb felhasználásával eleget tudjunk tenni a fenntartható fejlődés céljának, és megszüntessük a még mindig fennálló egyenlőtlenségeket. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) A kohéziós politika által a kiszolgáltatott közösségek és csoportok integrációjára gyakorolt hatásról szóló jelentés mellett szavazok, melyet Harangozó úr készített. Egyetértek azzal, hogy olyan szemléletet kell bevezetni, amely figyelembe veszi a mikroregionális szintet, és a régiókon belüli egyenlőtlenségekre és a legkiszolgáltatottabb területekre helyezi a hangsúlyt. A régiókon belüli egyenlőtlenségek néhány esetben fontosabbak, mint a régiók közöttiek. Ha ez a felfogás nem érvényesül, az a regionális törésvonalak mélyülését eredményezheti, és a kirekesztett területeken tovább romolhat a helyzet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az európai regionális politika célkitűzése és alapelve, hogy az Európai Unióban csökkentsük az egyes területek közötti fejlettségbeli

17-06-2008

17-06-2008

HU


különbségeket, ám a politikai eszközök a területi kirekesztettség jelenségét még mindig nem veszik kellőképpen figyelembe. Az új tagállamokban a társadalmi szegregáció leküzdésében és az esélyegyenlőség biztosításában mutatkozó hiányosságok leggyakrabban a vidéki területeken fordulnak elő, miközben a régiókban indított gazdasági és társadalmi kezdeményezések jellemzően a dinamikus célterületekre irányulnak – főként a városi központokra. − Jelentés: Frithjof Schmidt (A6-0137/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Kétség nem fér hozzá, hogy ez a saját kezdeményezésű európai parlamenti jelentés nagymértékben releváns és aktuális, ám annak ellenére, hogy kérdéseket vet fel a fa- és a hal-gazdálkodás, valamint a kereskedelem témakörében, nem kérdőjelezi meg az EU és ezen országok közötti kereskedelmi kapcsolatok alapvetését. Ez különösen jól láthatóvá válik, amikor ismételten megemlíti a „még nem véglegesített és aláírás előtt álló nyugat-afrikai országokkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodást (EPA)”. Az állásfoglalás „ismételten arra figyelmezteti a Bizottságot, hogy az EPA-k végső céljának megfelelően járjon el, amely az AKCS-országok regionális integrációjának előmozdítása és gazdasági helyzetük megerősítése. Ezzel összefüggésben különösen hangsúlyozza a nyugat-afrikai országok helyzetét, amelyeknek zsákbamacskát próbálunk eladni. Ráadásul más fontos dolgok mellett – miközben felhívja a figyelmet arra, hogy nem állnak rendelkezésre „elégséges eszközök a halászhajók tevékenységeinek felügyeletéhez és ellenőrzéséhez” – „ellenőrző és felügyelő szolgálatok létrehozását” ajánlja, „ellenőrzési központok felállítása, ellenőrök képzése, valamint őrnaszádok és légi eszközök beszerzése révén”. Ennek oka, hogy „ezek az országok nem rendelkeznek a feladat ellátáshoz szükséges műszaki és emberi erőforrással”, és ezért olyan intézkedéseket ajánl, amelyeknek – ha folytatódnak – teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk ezen országok szuverenitását és annak gyakorlását a kizárólagos gazdasági övezeteik tekintetében. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Üdvözlöm a Schmidt-jelentés iránti általános bizalmat. Az EU politikái jelentős hatással vannak a nyugat-afrikai gazdaságokra, környezetre és társadalmakra, ezért a nyugat-afrikai nemzetekkel kapcsolatos tetteinkért mindenképpen vállalnunk kell a felelősséget. Helytelenítem viszont a Parlament döntését az 1. módosítás elfogadásáról, és ezzel a halászati ágazat túlkapacitásának elkerülésére vonatkozó utalás eltávolításáról. Teljesen nyilvánvaló, hogy a túlzott kapacitást a halászat minden típusában kerülni kell, ezért megdöbbentő, hogy a Parlament mégis úgy szavazott, hogy megnyugtassa bizonyos tagállamok politikusait. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. − (FI) Elnök úr, Schmidt úr jelentése a fejlesztési politikák koherenciájáról tökéletesen rámutat az EU fejlesztési és együttműködési politikájának egyik nagy, általános hibájára: ez a politika nem kellőképpen koherens, és sok esetben nem terjed ki minden szükséges ágazatra. A jelentés azt vizsgálja, hogy milyen hatással van Nyugat-Afrikára a biológiai természeti erőforrások uniós kiaknázása. A régióban a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) számára a faanyag és a hal a legfontosabb természeti erőforrás, és ezek kivitelének több mint 80%-a az Európai Unióba áramlik. Bár mindkét ágazatban születtek a fenntartható fejlődés elveire épülő megállapodások, ezek nem elég átfogóak. Egyértelmű jelek utalnak arra, hogy sok halfajt túlhalásznak, a szabályozás és az ellenőrzés hiánya

83

84

HU


pedig oda vezetett, hogy az erdőket illegálisan, nem fenntartható módon vágják ki. A régió ebből eredő elszegényedése közvetlen kapcsolatba hozható a nagyarányú migrációval is. Schmidt úr jelentése mellett szavaztam, és úgy vélem, hogy az ebben sürgetett koherens politika jelentős hatást érhetne el Nyugat-Afrikában, tekintve, hogy az EU a régió fő termékeinek legnagyobb vásárlója a régióban. Érdemes emlékezni azonban arra is, hogy a kereskedelempolitika önmagában még nem válasz. Szorosan össze kell kapcsolódnia a fejlesztési együttműködéssel, hogy a régió érintett országai olyan politikai és társadalmi-gazdasági feltételeket élvezhessenek, amelyek révén a biológiai természeti erőforrásaikban rejlő teljes lehetőséget saját maguk tudják kiaknázni. A másik alapvető tényező e téren az, hogy a fejlesztési politikák koherenciája csak akkor tud megfelelően érvényesülni, ha ezeket a legmagasabb politikai szinten kezdik végrehajtani. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban. − (PL) Amire a Nyugat-Afrikáról szóló uniós politikában szükség van, az a régiókra vonatkozó fejlesztési politika és a térségre vonatkozó halászati politika, valamint a faanyagforrások kitermelésének szintje közötti harmonizáció, amely a térség erdősítésének és az éghajlatváltozásra gyakorolt hatások kérdésében is jelentőséggel bír. Az EU afrikai államokra vonatkozó halászati politikáját meg kell erősíteni és tovább kell bővíteni. Mivel a nyugat-afrikai tengerek kihasználtsága az egyik legmagasabb, néhány halfajt pedig túlhalásznak, az Európai Uniónak segítenie kell a tengert felügyelő speciális programok kidolgozásában és bevezetésébaan. Ezen a téren rendkívül fontos az ismeretek és tapasztalatok megosztása, ez különösen a vízi erőforrások tudományos vizsgálataira igaz. Az EU-nak és a nyugat-afrikai államoknak az illegális halászat korlátozását és a halállomány túlhalászásának tilalmát kell prioritásként kezeénie. Ne feledkezzünk meg arról, hogy sokan kifejezetten a halászatból tartják el magukat. A kisebb fogás nagyobb szegénységet és az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos problémákat hoz a világnak ebben a régiójában. Az erdészeti erőforrások helytelen kiaknázása éghajlatváltozást idéz elő. Lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy ezeket az államokat felkészítsük az éghajlatváltozás elleni fellépésre. Tudnunk kell, hogy a régió nehéz pénzügyi helyzete az oka, hogy ezek a folyamatok érvényesülnek, és nem más történik. Ezért segítenünk kell őket a fejlődés feltételeinek megteremtésében, ami új termelési lehetőségeket nyitna meg, és új tevékenységi formákat teremtene, ezzel emelve az életszínvonalat. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Érdeklődéssel olvastam Schmidt úr jelentését a fejlesztési politikák célkitűzéseinek koherenciájáról és az egyes biológiai természeti erőforrások EU általi kiaknázásának a nyugat-afrikai fejlődésre gyakorolt hatásáról, és a jelentés mellett szavazok. Az EU intézményei és a tagállamok által 2005. decemberében közösen elfogadott „európai konszenzus a fejlesztési politikáról” közös célkitűzésként nevezi meg a fejlesztést célzó politikák koherenciáját. A faanyag és a hal Nyugat-Afrika gazdasági és társadalmi fejlődésének meghatározó termékei közé tartoznak. Mivel ezeknek a termékeknek az EU a fő célállomása, az EU fontos szerepet játszhat a régió további fejlődésében ezeken a területeken. Elégedetten nyugtázom, hogy hét nyugat-afrikai ország halászati megállapodást írt alá az Európai Unióval az új partnerségi megállapodások szabályai szerint, amelyek a közösségi

17-06-2008

17-06-2008

HU


flotta érdekvédelmének kezdeti célkitűzése mellett ma már olyan rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyek a harmadik országtól elvárják a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítására alkalmas programok létrehozását. 9. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 13.15-kor felfüggesztik és 15.00-kor folytatják.) ELNÖKÖL: BIELAN ÚR alelnök 10. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 11. A villamos energia belső piaca – A villamos energia országhatárokon keresztül történő szállítására szolgáló hálózathoz való hozzáférés feltételei – A nemzeti energiapiaci szabályozó hatóságok együttműködését elősegítő ügynökség – Az energiafogyasztók jogainak európai chartája felé (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a következők közös vitája: – Morgan asszony jelentése (A6-0191/2008) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/54/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0528 – C6-0316/2007 – 2007/0195(COD)); – Vidal-Quadras úr jelentése (A6-0228/2008) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló 1228/2003/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0531 – C6-0320/2007 – 2007/0198(COD)); – Chichester úr jelentése (A6-0226/2008) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0530 – C6-0318/2007 – 2007/0197(COD)); és – De Vits asszony jelentése (A6-0202/2008) a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé című közleményről (2008/2006(INI)). Janez Lenarčič, a Tanács hivatalvezetője. − (SL) A Tanács szlovén elnöksége idején az energiaügyi kérdések előkelő helyen szerepeltek a napirenden. Az ellátás megbízhatósága, az energiapiacok működése és a fenntartható környezetgazdálkodás olyan kérdések, amelyek az Európai Unió és polgárai számára stratégiai jelentőséggel bírnak. Az is egyre inkább világossá válik, hogy az energia olyan terület, ahol új ismereteket és új szolgáltatásokat kell kínálni, ha azt akarjuk, hogy az európai gazdaság versenyképes maradjon a világban. Több mint egy évvel ezelőtt a kormányok és a tagállamok képviselői elkötelezték magukat a fenntartható célok és a hatékony energiapiacok megerősítése mellett. Az Európai Parlament szintén támogatta az akkor kitűzött célokat, és javaslatokat fogalmazott meg, amelyeket a Tanács nagy érdeklődéssel tanulmányozott.

85

86

HU


A földgáz és a villamosenergia piacairól szóló harmadik csomag nagyon fontos jogalkotási dosszié volt a szlovén elnökség számára. Fő célja, a csomag fő célja az energiapiacok liberalizációjának folytatása, valamint a piacok hatékonyságának és átláthatóságának javítása. A Bizottság javaslatával összhangban a dosszié tanulmányozásakor a Tanács mind az öt jogalkotási javaslatot egy teljes csomagként kezelte, ezért – amikor logikusnak tűnt – ugyanolyan a megoldásokhoz folyamodott a villamos energia és a földgáz piacairól szóló dokumentumokkal kapcsolatban. Az Energiaügyi Tanács június 6-i ülésén a szlovén elnökség átfogó támogatást alkudott ki az öt jogalkotási javaslatból álló csomag fő elemei számára. Az átfogó megegyezés legfontosabb eleme természetesen az energiaipari vállalkozások szerkezetére vonatkozó ún. harmadik lehetőség. Ugyanakkor a Bizottságtól érkező két eredeti javaslatot is elfogadtuk. Ezek a javaslatok vagy a teljes tulajdoni szétválasztást, vagy egy független rendszerüzemeltetőt határoznak meg. A tagállamok a harmadik lehetőséget is elfogadták, amely elegendőnek minősíti el a szállítási rendszer független üzemeltető általi felügyeletét. Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam e megállapodás fontosabb és talán egyúttal érzékenyebb pontjait, amelyekkel itt a tisztelt Házban Önök is foglalkozni fognak. A távvezeték-hálózat független üzemeltetőjének lehetőségével olyan országok élhetnek, ahol az új irányelv hatálybalépésekor a távvezeték-hálózat egy vertikálisan integrált vállalkozás alá tartozik. Ez a földgáz és a villamos energia ágazatára egyaránt alkalmazható. Ez a lehetőség megengedi a vállalkozásoknak az távvezeték-hálózat tulajdonviszonyának fenntartását, azzal a feltétellel, hogy egy független üzemeltető kezeli azt. A szállítási rendszer és a rendszerüzemeltető szervezetétre nézve a vertikálisan integrált vállalkozások esetében követelmények széles körét állapították meg, amelyek rendelkeznek a rendszerüzemeltető függetlenségéről, a kiegyensúlyozott és fair működésről, a szükséges beruházások garantálásáról, valamint magának a vertikálisan integrált vállalkozásnak az érdekvédelméről is. Ez biztosítani fogja a következőket: 1. az üzemeltető, a vezetők és a felügyelő hatóságok függetlenségét, 2. az összeférhetetlenség elkerülését, 3. a hálózathoz való tisztességes és megkülönböztetésmentes hozzáférést, 4. a beruházások tisztességes ösztönzését, a nemzetközi kapcsolódási pontokat érintő befektetésekett is beleértve, 5. független hozzáférést az átviteli hálózat üzemeltetőinek munkájához szükséges eszközökhöz és forrásokhoz, ami végső soron további hatáskört fog biztosítani a nemzeti szabályozók számára a távvezeték-hálózat független üzemeltetőivel szemben. A Tanácsban elért megállapodás másik eleme a harmadik országok Európai Unión belüli befektetéseivel kapcsolatos. A Tanács úgy véli, hogy a szövegnek a hálózatokat ellenőrző harmadik országokra vonatkozó részeiben el kell kerülni a protekcionista felhangokat. Ugyanakkor garanciák kellenek arra, hogy a harmadik országokból származó vállalatok ugyanazokat a szabályokat fogják betartani, mint az Európai Unión belüli vállalkozások. Itt ugyanakkor figyelembe kell vennünk a harmadik országok és vállalkozásaik érdekeit is, akik szeretnének jó partneri kapcsolatokat kialakítani a tagállamokban működő vállalkozásokkal. Emellett át kell tekintenünk számos, már megkezdett energiaügyi beruházást – erre már mindként oldalról történtek kezdeményezések.

17-06-2008

17-06-2008

HU


A másik nagyon fontos terület a beruházások és a hálózatfejlesztés megtervezése, különösen az Európai Unió tízéves hálózatfejlesztési tervének kialakítása. Ez biztosítja a következetes és hatékony módszereket, különösen a távvezeték-hálózat üzemeltetőinek az esetében, mível egy nyílt és átlátható konzultációs folyamatot vázol fel – de ugyanez vonatkozik az összes főbb szereplőkre és az ügynökségre is. Ez utóbbival, az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökséggel kapcsolatban az elnökség azon az állásponton van, hogy sikerült létrehoznunk egy valóban független, hatékonyan irányított ügynökséget. Feladatait tekintve a nemzetközi és regionális együttműködés területén van a súlypont, és külön foglalkozni fog a határokon átnyúló kapcsolódási pontok kérdésével. A megállapodás egyéb fontos elemei az állami tulajdonnal, a határokon átnyúló ügyek kezelésével, a fokozott regionális együttműködéssel, a piac üzemeltetésével, a fogyasztóvédelemmel és azokkal az iránymutatásokkal kapcsolatosak, amelyeket a komitológiai eljárásokban a Bizottság által elnökölt bizottságoknak el kell fogadniuk. Remélem, hogy ebben a néhány pontban sikerült rövid áttekintést adnom Önöknek a Tanácsban elért konszenzusról. Meggyőződésem, hogy a kompromisszumos szöveg a következő elnökségi trió és a tisztelt Házzal való együttműködés számára is jó alapot kínál. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja . − Elnök úr, mindenekelőtt szeretnék gratulálni valamennyi előadónak – Morgan asszonynak, Chichester úrnak, Vidal-Quadras úrnak és De Vits asszonynak – a kiváló jelentéseikhez, csakúgy mint az árnyékelőadóknak és az érintett bizottságok összes tagjának. Nagyon rövid határidőkkel kellett dolgozniuj, a csomag pedig összetett, komoly kihívást jelent. Nagyra értékeltem az elmúlt néhány hónapban elvégzett munkát és az Európai Parlament képviselőinek nagyon intenzív részvételét. Hadd hívjam fel ismét a figyelmet az előttünk álló fő kihívásokra. Tudom, hogy ezek a Házat különösen érdeklik. Ezzel az átfogó csomaggal a Bizottság egyetlen célt tart szem előtt: az Európai Unió polgárainak érdekeit. Természetesen a piaci nyitás nem fogja megállítani az olajárak emelkedését. Azonban éppen a magas árak idején van szükségünk arra, hogy energiapiacainkon biztosítsuk a valóban hatékony versenyt, és ezzel garantáljuk, hogy ezek az árak a lehető legkorlátozottabb mértékben hatnak polgárainkra. Egyes európai polgárok már most is részesül a választási lehetőségből és a nagyobb versenyből eredő előnyökből, ami az árak lehető legalacsonyabb szinten tartásában és a növekvő szolgáltatási és biztonsági színvonalban mutatkozik meg. Európa rengeteg polgára számára azonban a valóban versenyképes piacok kialakításának folyamata még messze nem fejeződött be, és nincsenek abban a helyzetben, hogy valóban szolgáltatót választhassanak. Nemcsak a jobb árakról és a választási lehetőségek gyarapodásáról van szó. Az ellátás biztonságának garantálásához az elkövetkező pár évtizedben nagyarányú beruházásokra van szükség az új hálózatok terén. Ha változatlanul hagyjuk a jelenlegi helyzetet, ezek a beruházások nem fognak szükséges mértékben megtörténni. Ráadásul a működőképes belső piac az EU éghajlatváltozással kapcsolatos erőfeszítéseinek egyik fő eleme. A villamosenergia és a gáz versenyképes piacai nélkül a

87

88

HU


17-06-2008

kibocsátáskereskedelmi rendszer soha nem fog rendesen működni, és a megújuló energiával kapcsolatos céljaink egyszerűen kudarcra lesznek ítélve. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a jelenlegi jogalkotási és szabályozási keret számtalan fogyatékosságának kijavításához jogalkotási reformokra van szükség. Az Európai Parlament már a 2007. július 10-i Vidal-Quadras jelentésben rámutatott, hogy határozottan kiáll az ambíciózus energiapolitika mellett. Most hadd térjek rá nagyobb részletességgel a jelentések néhány kérdésére. A jelentések természetesen nagyon alaposak, ezért én most csak néhány elemre fogok koncentrálni. A javasolt módosítások közül sokat a Bizottság is tud támogatni. Üdvözöltük a fogyasztói jogok megerősítéséről szóló módosítások többségét Morgan asszony jelentésében, és ezek párhuzamba állíthatók a De Vits asszony jelentésében kifejezett szándékkal. A hálózatüzemeltetők erősebb regionális együttműködésére helyezett hangsúly ugyancsak üdvözlendő. Több módosítást is hasznosnak találtunk abból a szempontból, hogy tisztázza vagy kiegészíti a Bizottság javaslatát, különösen a hálózatüzemeltető szerepét, a nemzeti szabályozók hatásköreit és a valóban működő és biztonságos belső energetikai piacot illetően. A Bizottság számos kérdésben szintén támogatja a bizottság átfogó célját, noha esetleg fenntartásai vannak a javaslatok pontos megfogalmazásával kapcsolatban. Szeretném ismét kihangsúlyozni, hogy a kiszolgáltatott ügyfelek védelme és az energiaszegénység elleni küzdelem alapvető fontosságú a piaci nyitás végrehajtásához, és ezeket mindenképpen erősíteni kell. A Bizottság gondosan meg fogja vizsgálni a megfogalmazást, hogy tiszteletben tartsa a szubszidiaritás elvét. Az árszabályozásnak a megfelelő befektetési jelzéseket és a piaci belépést sem szabad megakadályoznia. Továbblépve, ami De Vits asszony fogyasztói chartáról szóló jelentését illeti, a jelentést és a javasolt módosítások többségét nagyon is relevánsnak találtam. Az elgondolások közül Morgan asszony jelentése sokat átvett, és a Bizottság ezek közül sokkal egyet is tud érteni, nem utolsósorban a fogyasztók jobb, gyorsabb tájékoztatásának szükségességével. Mint tudják, a Bizottság hamarosan javasolni fog a tagállamoknak egy energiafogyasztói ellenőrző listát, ami arra szolgál, hogy segítsen összegyűjteni és megadni a fogyasztóknak az energiapiacaikról szóló megfelelő információkat. Azzal is egyetértek, hogy a folyamatban lévő jogalkotási eljárásba be kell venni a lehetséges fogyasztói jogokat, és hogy a charta célja, hogy jobban kommunikálja, és ezáltal a fogyasztókkal jobban megismertesse az energiafogyasztók jogait. Nehéz munka lesz valamennyi közszolgáltatói kötelezettséget harmonizálni az EU szintjén. A Bizottság azonban figyelemmel fogja kísérni az irányelvek helyes végrehajtását, különösen annak érdekében, hogy biztosítsa a fogyasztók kiszolgáltatott csoportjainak országos szintű meghatározását, és hogy a nemzeti támogatási rendszerek átlátható, hatékony formában jöjjenek létre, illetve működjenek. Emellett a Polgárok Energiaügyi Fóruma lesz a mozgatórugója kiskereskedelmi piacok megteremtésének az EU-ban, egyidejűleg kiszolgáltatott fogyasztók védelméről. Az energiafogyasztók jogairól konferenciát követően a Bizottság konzultációs folyamatot indított el, érintett félre kiterjed.

a versenyképes gondoskodva a szóló május 6-i amely az összes

17-06-2008

HU


Az energiahatékonyság és a megújuló erőforrások népszerűsítése kérdésében a Bizottság teljes mértékben osztja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság aggályait, de úgy véljük, a belső piaci irányelv nem a legjobb alkalom a kérdés megvitatására. Úgy gondoljuk, a bizottság célkitűzéseit a jelenleg tárgyalás alatt álló, megújuló energiaforrásokról szóló új irányelvvel összefüggésben lehetne képviselni. A piaci koncentráció elleni küzdelemmel kapcsolatban egyetértünk a bizottság véleményével, miszerint ez alapvető fontosságú, de úgy véljük, a Bizottság javaslata már biztosítja a jogot és a megfelelő hatáskört a szabályozóknak a piac helyes működéséhez szükséges intézkedések meghozatalához. Két fontos területen viszont nem értünk teljesen egyet a bizottság következtetéseivel: a komitológia szerepében és az Ügynökség szerepével kapcsolatos kérdések némelyikében. Ami a komitológia szerepét illeti, az eljárás általános megszüntetése az új, nagyon részletes piaci kódexek gyors és hatékony kidolgozásának egész folyamatát értelmetlenné tenné. Ezekre nagy szükség lesz ahhoz, hogy éveken, és ne évtizedeken belül tudjunk továbblépni a valóban integrált energiapiacok felé. A legfontosabb kérdés az, hogy az Ügynökség felügyelete alatt elfogadott műszaki kódexeket valamennyi hálózatüzemeltető számára jogilag kötelezővé tudjuk-e tenni. Ehhez az kell, hogy a Bizottság a komitológiai eljárás révén gyorsan és hatékonyan el tudja fogadni ezeket, máskülönben belátható időn belül nem lehetnének kötelező érvényűek. Általánosságban fogalmazva, iránymutatásokra van szükség, pontosan azért, hogy erős Ügynökségünk legyen, összhangban a Chichester úr és Vidal-Quadras úr jelentésében képviselt állásponttal. Ha az iránymutatások nem határozzák meg hatásköreit, az Ügynökség egyszerűen nem lesz képes kötelező érvényű egyedi, célzott határozatokat hozni a piaci szereplőkről. Amennyiben ezeket az alapvető elemeket megőrizzük, a bizottság aggályait figyelembe véve a Bizottság talán elfogadhatná a komitológiai eljárások némelyikének elhagyását, amelyek szerintünk kevésbé szükségesek. Ami az Ügynökséget illeti, a Bizottság jelentős hatáskörökkel rendelkező Ügynökséget kíván létrehozni. A Bizottság el tudja fogadni az olyan módosításokat, amelyek általános feladatokat ruháznak az Ügynökségre, és az érintettekkel való nyílt, átlátható konzultációt is biztosítják. Az EK-Szerződés meghaladására azonban nincs mód. A bizottság által az Ügynökség döntéshozatali hatásköreivel kapcsolatban javasolt módosítások közül több nem egyeztethető össze a Meroni-ítéletben megállapított elvvel. Ez különösen az Ügynökségre ruházott mérlegelési jogkör mértékével kapcsolatos. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy erős, hatékony Ügynökségre van szükség, és úgy vélem, ez megvalósítható a Bizottság által javasolt megközelítéssel, miszerint az Ügynökség lényeges mérlegelési jogokat tartalmazó kódexeket dolgoz ki, amelyek elfogadása aztán komitológiai eljárás révén történik. Mielőtt befejezném, mindenképpen foglalkoznom kell még a hálózatüzemeltetés hatékony különválasztásával a termeléstől és az ellátástól. A jelenlegi szabályok azt jelentik, hogy a hálózatüzemeltetők közül sokan komolyan képesek diszkriminálni az új piaci szereplőkkel szemben. Ez különösen a hálózatba való befektetéseket és új kapacitások kiépítését képes megbénítani.

89

90

HU


A kitűzött cél tehát egy olyan módszer megtalálása, amely teljes mértékben megszünteti a vertikálisan integrált hálózatüzemeltetők eredendő összeférhetetlenségét, ugyanakkor megfelelő ösztönzőket biztosít számukra a hálózatba való befektetéshez és a hálózat megkülönböztetéstől mentes kezeléséhez. A Tanács az Energiaügyi Tanács június 6-i ülésén nagy vonalakban megállapodott a csomag valamennyi alapvető részéről. A cél az Önök szavazását követően az lesz, hogy ez év végére el tudjuk érni a csomag második olvasatban történő elfogadását. Ha a folyamat késedelmet szenved, fennáll a veszélye, hogy a csomagot nem tudjuk elfogadni a 2009-es választások előtt. Számítok a Parlamentre és a most kezdődő francia elnökségre, hogy az elkövetkező hónapokat teljes mértékben ki fogják használni egy átfogó megállapodás elérésére. Hadd hangsúlyozzam, hogy a június 6-i Energiaügyi Tanács alkalmával a Bizottság hivatalosan fenntartotta a csomaggal kapcsolatos álláspontját, azaz hogy figyelembe vegye az Önök holnapi szavazatát. Tisztelt képviselők, kezdettől fogva érdemben közreműködtek ebben a folyamatban. Remélem, hogy az elkövetkező hónapokban tovább dolgozhatunk együtt ezeken a javaslatokon, az európai energiafogyasztók érdekében. Eluned Morgan, előadó . − Elnök úr, remélem, ha a Parlament holnap elfogadja a villamos energiáról szóló jelentést, ez Európa-szerte jelezni fogja a villamosenergia-ipari vállalatoknak, hogy újra a fogyasztók kezébe akarjuk adni az irányítást. Mielőtt rátérnénk az irányelv legellentmondásosabb aspektusára, szeretnék elidőzni egy kicsit néhány olyan területen, ahol egyelőre sikerült konszenzusra jutni a Parlamenten belül. Az Európai Unióban nyilván senki nem tudta nem észrevenni az energiaárak drasztikus emelkedését az elmúlt hónapokban. Az egész Európai Unióról elmondhatjuk, hogy sok polgára csak nagy nehézségek árán tudta kifizetni az energiaszámláit, ezért úgy véljük, az „energiaszegénységet” határozottan szerepeltetni kell az uniós napirenden. Hiszen a kibocsátáskereskedelmi rendszer és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célok is európai lépétkűek, és ezek kihatnak az energiaárakra. Tiszteletben tartottuk a szubszidiaritást, biztos úr, amikor azt kértük a tagállamoktól, hogy adjanak saját meghatározást az energiaszegénységre, és készítsenek cselekvési tervet a probléma kezelésére. Ha tehát a Tanács meg akar egyezni erről a csomagról, meg kell érteniük, hogy Parlament részéről ez az egyik központi követelmény. Az energia terén a fogyasztóknak máris sok joga van, de ezeket nem érvényesítik. Ezért azt kértük a nemzeti szabályozó hatóságoktól, hogy a fogyasztók védelmének biztosítása érdekében használjanak ösztönzőket és szankciókat. További jogokat is felsoroltunk a fogyasztók számára, amilyen például a megfizethető ár az alacsony jövedelmű családok részére, a szolgáltatóváltás könnyebb ügymenete, a fogyasztók erősebb képviselete, különösen panaszügyekben, valamint a vidéki és a távoli területeken élőkkel szembeni méltányos bánásmód. Hiszünk abban, hogy tíz éven belül elterjednek az okosmérők, amelyek fel fogják lendíteni az energiahatékonyságot, a vállalatok pedig kreatívabban fognak eljárni a számlázásban, és nem jutalmazzák tovább a sokat fogyasztókat, ami a mostani gyakorlat. A megújuló energiaforrásoknak elsőbbségi hozzáférést kell biztosítani a hálózatba való bejutáshoz, hogy elérhessük a 20%-os célt.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Meg kell értenünk, hogy amikor szállítási rendszerekről beszélünk, monopóliumokról van szó, ezért itt nyilvánvalóan nagyon szigorú szabályozásra van szükség. Szeretnénk, ha sokkal jobb lenne az együttműködés a nemzeti szabályozó hatóságok és a versenyhatóságok között. Ezáltal eljuthatnánk egy olyan pontra, hogy nem lenne igaz az EU országainak majdnem felére, hogy a piac 70%-át egy vállalat uralja. Most következik a jelentés legellentmondásosabb része – a szétválasztás kérdése. Az világos, hogy a jelenlegi rendszer nem működik. Fennáll a gyanú, hogy talán nem mindenki jár el tisztességesen. Elsőbbségi hozzáférést adnak a saját vállalataiknak, akadályokat gördítenek mások útjába, hogy visszaszorítsák a versenyt. Előadóként ezért gondolom úgy, hogy az energiaellátás teljes leválasztása a szállítással foglalkozó vállalatoktól azaz a teljes tulajdonjogi szétválasztás – ahogyan kezdetben a Bizottság javasolta – lenne az egyetlen választási lehetőség a villamosenergia-ipari vállalatok számára. Csak így tudjuk megszüntetni az összeférhetetlenséget. Építhetünk akárhány kínai nagy falat, semmi nem fogja a piaci verseny bátorítására ösztönözni a vállalatokat, ha saját szállítási vállalattal is rendelkeznek. Egyenlő feltételek kellenek: könnyebb hozzáférést kell biztosítanunk úgy a megújuló energiaforrásoknak, mint a KKV-knak, de valószínűleg arra van a legnagyobb szükségünk, hogy stabil szabályozási keret jöjjön létre az ezermilliárdot érő befektetés érdekében, amire az EU piacán szükség van. Ha most elmaszatoljuk ezt a kérdést, akkor nem adunk egyértelmű jelzést ezeknek a befektetőknek, mígnem egyszer Európában ki nem alszanak a fények. Ez a kérdés nem múlik el magától, ha pedig a fények kialszanak, abba kormányok bukhatnak bele. Nézzük, ki áll ellen? Németország, Franciaország, Ausztria, Luxemburg, Görögország és Bulgária: ezek az országok azt hiszik, hogy a kínai falak megerősítése elég lesz. Néhányan azt is gyanítják, hogy a nemzeti zászlóshajó-vállalatokat próbálják védeni, akik boldogan befektetnek más piacokon, de nem szívesen engednek be másokat a saját piacaikra. Nem szabad azonban túlzottan reklámoznunk a modellt, nem valószínű, hogy az árakat bármelyik modell csökkenteni tudná. Tudjuk, hogy a Tanács informális megállapodásra jutott a kérdésről. Az emlegetett kínai falak megerősítését javasolták. Sokan közülünk azonban úgy érzik, hogy az európai fogyasztók számára ez nem lesz elég, és azt javasoltuk, hogy ragaszkodjunk mereven az álláspontunkhoz. Szeretnék köszönetet mondani különösen az árnyékelőadóknak és mindenkinek, aki részt vett a csomag kapcsán folyó munkában, mindenekelőtt azért, hogy ebben a nagyon összetett ügyben együttműködést tanúsítottak. Alejo Vidal-Quadras, előadó. − (ES) Elnök úr, az energia számos okból még mindig az Európai Unió egyik Achilles-sarka, de főként amiatt, hogy néhány kormányzati vagy üzleti elitcsoport nem hajlandó felismerni, hogy a közös energiapolitikához integrált belső piac kell, amely nyitott a versenyre, ahol a fogyasztók szabadon választhatnak szolgáltatót, és ahol az energia nagyobb akadályok nélkül áramlik Stockholmtól Athénig és Lisszabontól Bécsig. Ahhoz hogy ezt a – még mindig nagyon távoli – célt elérjük, sok kérdést kell megtárgyálnunk, és sok akadályt kell elbontanunk. A rendeletről szóló, a bizottságban majdnem egyhangúlag elfogadott jelentésben, amelynek az előadója voltam, kiemeltük a tagállamok közötti rendszerösszekötők bővítésének és a

91

92

HU


műszaki szabályok európai szintű harmonizálásának szükségességét, a szabályozó ügynökségnek biztosítandó nagyobb hatáskör és a rendszerüzemeltetők felelősségei jobb felosztásának fontosságát, hogy ez utóbbiak felvállalják a hálózati kódexek összeállítását és az érdekelt felekkel való konzultációt ennek során. Sőt, saját maguk számára is javasolhatnak kódexeket, amennyiben ezek nem mondanak ellent a keret-iránymutatásnak. Ezek a javaslatok abból a Parlament részéről már kifejezett kívánságból erednek, hogy a nemzeti szabályozók számára jöjjön létre egy európai koordinációs szerv, amely az európai hatályú ügyekben jogosult a döntéshozatalra, elkerülve a nemzeti szinten meghozott döntésekkel való átfedést, és hogy a rendszerüzemeltetők számára hozzanak létre egy európai hálózatot, amely kidolgozza az európai piac rugalmasságának biztosításához szükséges technikai szabályokat. E tekintetben az én jelentésem teljes mértékben összhangban van a Chichester- és a Paparizov-jelentéssel. A villamos energia belső piacának megvalósítása érdekében harmonizált szabályokat és rendeleteket kell megállapítanunk, biztosítanunk kell, hogy minden piaci szereplő ugyanazokat a szabályokat alkalmazza, ösztönöznünk kell a rendszerek összekapcsolását, és független, a beruházások garantálásához kellő hatáskörrel bíró szabályozókkal kell rendelkeznünk. Jó barátom, Morgan asszony jelentése nagyjából megadja a helyes választ ezekre a problémákra. A tulajdonjogi szétválasztás kérdése sok, gyakran meglehetősen heves vitára adott okot közöttünk. Ennek ellenére még mindig barátok vagyunk, ami azt mutatja, hogy Európának van jövője. Azt hiszem, olyan kérdésről beszélünk, amelyben a nemzeti érdek meghatározó szerepet játszik, különböző piaci modellek kerülnek szembe egymással, és vannak olyan kialakult helyzetek, amelyeket figyelembe kell vennünk. Az előrehaladásban azonban pontosan ezek az egyenlőtlenségek akadályoznak meg minket, és nem hiszem, hogy erre a különféle modellek à la carte listájának összeállítása lenne a megoldás. A tulajdonjogi szétválasztás nem csodaszer, hanem szükséges feltétel, noha önmagában bizonyosan nem elegendő az integrált egységes piac megvalósításához. Morgan asszony elgondolásainak némelyike vitathatóbb, például az energiaszegénység kezelésére szánt szociális díjszabás, mivel ezzel a piaci beavatkozást kockáztatnánk. A Tanács több mint egy héttel ezelőtt általános megállapodásra jutott a csomagról. Mi még a nyár előtt elkészülünk az első olvasattal. Befejezésül azonban szeretném tolmácsolni a Tanács képviselője, drága és tisztelt barátunk, Lenarčič úr felé a Parlament kívánságát, hogy a második olvasatra próbáljunk az Európai Unió egésze számára kielégítő megállapodást elérni. A parlamenti időszak lassan véget ér, a „kell vagy nem kell” hozzáállás viszont nem lenne helyes, mert – ezt a Tanács soros elnökének mondom – a Parlament nagyon rosszul reagál arra, ha nem tartják tiszteletben, illetve ha túl nagy nyomás nehezedik rá. Nem ez a megfelelő időpont arra, hogy táborokra szakadjunk aszerint, hogy a kemény vagy a „puhább” vonalat, esetleg kizárólag a nemzeti érdeket képviseljük. Most az átgondolt, kiegyensúlyozott és a szó legjobb értelmében vett európai hozzáállásnak van itt az ideje. Giles Chichester, előadó . − Elnök úr, mindenekelőtt szeretném elismerni közvetlen elődöm és egyúttal a társelőadó, Brunetta úr jelentős hozzájárulását a munkához, bár neki a hazájában betöltendő hivatal miatt el kellett hagynia a Házat. Szeretnék köszönetet

17-06-2008

17-06-2008

HU


mondani a társelőadóknak az általuk tanúsított konstruktív, együttműködő hozzáállásért, amely lehetővé tette, hogy átfogó konszenzust érjünk el. Érdekes kihívás megtalálni a helyes egyensúlyt a két pólus között, tehát hogy magukra hagyjuk-e a nemzeti szabályozó hatóságokat, hadd tegyék a dolgukat, vagy, épp ellenkezőleg, létrehozunk egy uniós szabályozó szervet. Ahhoz, hogy a piacok jól működjenek, a szabályozói szerep abszolút létfontosságú. Európai szinten ez az ügynökség látná el a nemzeti szabályozó hatóságok által végzett szabályozói feladatokat, és ez utóbbihoz együttműködési keretet biztosítana számukra, továbbá szabályozóként felügyelné az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti együttműködést, amihez az Ügynökség önálló döntéshozatali hatáskört és általános tanácsadói szerepet kapna. Az Ügynökség a Bizottsággal szemben tanácsadói szerepet töltene be a piacszabályozási kérdésekben, ez pedig fontos funkció. A rendeletről szóló vita folyamán egyre inkább meggyőződhettünk arról, hogy a Bizottságnak az Ügynökségre vonatkozó javaslatain túllépve nagyobb függetlenséggel és több döntéshozatali hatáskörrel rendelkező ügynökséget kell létrehozni. Ha azt akarjuk, hogy az Ügynökség hatékonyan hozzájáruljon az Európai Unió integrált versenyképes energiapiacának kialakulásához, az Ügynökségnek tágabb hatáskört kell adnunk, függetlenítve a Bizottságtól, hogy kezelni tudja a határokon átívelő kapcsolatokban rejlő kihívását, és hatékony együttműködést valósítson meg az átviteli és szállítási rendszerüzemeltetők, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok között. Ezért új döntéshozatali hatásköröket javasoltunk az Ügynökség számára, különösen a műszaki kódexek kidolgozása terén, amit kollégáim az előbb említettek, valamint az átviteli és szállítási rendszerüzemeltetők beruházási tervei terén, továbbá nagyobb szabályozói és pénzügyi függetlenséget javasoltunk. A nagyobb hatáskör és függetlenség azonban nagyobb elszámoltathatósággal járna együtt, különösen a Parlament felé, de az érdekeltek felé is. Ezért azt javasoltuk, hogy növeljük az Ügynökség konzultációs kötelezettségét, átláthatósági kötelezettségét és a Parlament felé való elszámoltathatóságát. Hangsúlyoznom kell, hogy törekedtünk a csomag többi részével való koherencia és következetesség biztosítására a jelentésben és a rendeletben egyaránt. Tudatában voltunk a Meroni-ítélet által felvetett kérdéseknek, mindazonáltal úgy véltük, a javaslataink indokoltak. A struktúra javasolt változtatásai arra szolgálnak, hogy biztosítsák a leghatékonyabb egyensúlyt egyrészről a szabályozói függetlenség igénye, másrészről a megfelelő politikai ellenőrzés között. Számomra, számunkra a fő elv az volt, hogy az Ügynökség függetlensége kulcsfontosságú, nemcsak a hatékonyság, de a hitelesség miatt is. Ezért erősebb szerepet javasolunk a szabályozói tanácsnak, a gyors döntéshozatalt biztosító határidőt és nagyobb pénzügyi függetlenséget az Ügynökség számára. Az európai energiapiac jövőjéhez és a harmadik energiaügyi csomag végrehajtását követő fejlődéséhez az Ügynökségnek fontos szerepet kell betöltenie, ezért az Ügynökség hatáskörét és függetlenségét a Bizottság által javasolt szint fölé kell emelni. Mia De Vits, előadó. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, a Morgan-jelentést együtt kell megítélni az én jelentésemmel az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartájáról. Az energiaágazat strukturális szétválasztására ma nagyobb szükség van, mint valaha, de ezt önmagában nem tekinthetjük célnak. A kérdés továbbra is az: jó lesz ez a fogyasztónak? Ez nem magától értetődő. Ebben az összefüggésben megjegyzem, hogy

93

94

HU


hazámban, Belgiumban a fogyasztók energiaszámlái 2008-ban átlagosan 300 euróval lesznek magasabbak, mint 2007-ben voltak. Elismerem, hogy ezért nagyrészt az emelkedő olajárak felelnek – de nem kizárólag. Kuneva biztos asszony számadatai például azt mutatják, hogy a piaci nyitás óta szolgáltatót váltó britek 20–32%-ának most rosszabb a helyzete, mint korábban. Ezért alapvető, hogy a fogyasztók ismerjék a jogaikat az energiaágazattal szemben. Jelenleg egyáltalán nem ez a helyzet. Nincs átfogó tájékoztatás ezekről a jogokról, ezért van szükség egy határozott, világos, közérthető dokumentumra, amely számba veszi a meglévő jogokat: egy chartára. Morgan asszony már beszélt arról, mit kellene tartalmaznia. Szeretnék hozzáadni még néhány elemet. A fogyasztóknak szolgáltatót kell tudni váltani – ez természetes. Ingyenesen és egy hónapon belül – ez is természetes. Ez azonban azt jelenti, hogy össze kell tudniuk hasonlítani az ajánlatokat, ezért fontos, hogy a szerződések és a számlák szabványos formában készüljenek. Az összehasonlításhoz a fogyasztóknak át kell tudniuk tekinteni a jelenlegi energiafogyasztásukat és legalább évi négy alkalommal értesülniük kell az aktuális fogyasztásról. Morgan asszony erről is beszélt – és támogatom ezeket az elgondolásokat, olyannyira, hogy az én jelentésemben is szerepelnek –: az okosmérő, az energiaszegénység kezelése és az ennek érdekében készítendő nemzeti energiaügyi cselekvési tervek komoly lépést jelentenek a helyes irányba. Ami a szociális díjszabást illeti, azt szeretném mondani Vidal-Quadras úrnak, hogy szerintünk ezek alkalmazásának lehetségesnek kell lennie, és a tagállamok számára hatékony eszközt kell kínálnia. Mindössze ennyit mondanánk a szociális díjszabással kapcsolatban, Vidal-Quadras úr. Ilyenformán furcsának találnám, ha ezt nem lehetne támogatni.. Emellett fontos lenne, hogy legyenek olyan fizikai kapcsolattartási pontok, ahonnan be lehet szerezni az információt. Végül is a digitális szakadék napjainkban még hihetetlenül valóságos. Befejezésül szeretnék rátérni arra, ami talán a legfontosabb. Úgy gondoljuk, ha a fogyasztók tudatában akarnak lenni a jogaiknak, tehát jól informáltak akarnak lenni, a szerződéskötéskor el kell küldeni nekik a jogaikat világosan, közérthető formában összefoglaló charta egy példányát. Ezt kéri a képviselőcsoportunk, se többet, se kevesebbet: hogy a meglévő jogokról készüljön egy összeállítás, és a fogyasztók ehhez jussanak hozzá egy olvasható dokumentum formájában. Ezért nem tudom megérteni a Bizottság, Piebalgs biztos úr, illetve a többi képviselőcsoport álláspontját. Néhány hónappal ezelőtt a Bizottság bejelentett egy chartát; mostanra, pár hónappal később már csak egyszerű, tájékoztató jellegű ellenőrző lista lett belőle. Szükségesnek látjuk a továbblépést. Emiatt a többi képviselőcsoporthoz fordulok, hogy támogassák az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportja által benyújtott módosítást. Nem akarjuk felfedezni a spanyolviaszt; pusztán annyit kérünk, hogy a fogyasztókat tájékoztassák a meglévő jogaikról, a szerződéskötéskor elküldött példány formájában. Ha ma a legsúlyosabb problémát a világos információ, vagy még inkább annak hiánya jelenti – ahogy az Európai Bizottság megjegyezte –, úgy vélem, a mi javaslatunk erre megoldást kínál. Ján Hudacký, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója . − (SK) Az energiaügyi helyzet Európában és a világban egyaránt arra kényszerít minket, hogy új, hatékony megoldásokat keressünk a biztonságos ellátás ésszerű árakon történő biztosítására a tagállamokban, akárcsák az energiapiacok további liberalizációjára, a piac nagyobb átláthatóságára és a megkülönböztetésmentességre.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Üdvözlöm az Európai Bizottság erőfeszítéseit, amelyeket a haladás érdekében tett, a világos szabályokhoz és az energiapiacokon belül az érintett felek közötti viszonyokhoz szükséges tér kialakítására. Ennek egyrészről a jobb versenykörnyezet megteremtéséhez kellene vezetnie, másrészről egy olyan hatékony szabályozási mechanizmust kellene létrehoznia, amely alkalmas a válsághelyzetek megelőzésére. A szándék és a valóság azonban két különböző dolog. Bár már sok vitában és kompromisszumjavaslatban foglalkoztunk vele, az energiaügyi csomag még mindig számos kérdést és bizonytalanságot vet fel. Nagyon jól tudjuk, hogy a legnagyobb akadály a Bizottság javaslata a termelés és az átvitel tulajdonjogi szétválasztásáról, amely a vertikálisan integrált vállalatokat érintené. Tényleg ez lenne a leghatékonyabb modell a nagyobb verseny, a kevesebb megkülönböztetés, az alacsonyabb árak és a nagyobb beruházások biztosítására? A felsorolt előnyök megerősítésére hivatott számos elemzéssel szemben van jó néhány ellenérv is, amelyek objektív módon vonják kétségbe ezeket az előnyöket. A véleményem meglehetősen egyszerű, de a hátterében a tulajdonjogi szétválasztás támogatóival és ellenzőivel folytatott tárgyalások állnak. Azoknak a tagállamoknak, ahol más modell van érvényben, mindenképpen választási lehetőséget kell kapniuk. Közülük nyolcan az úgynevezett harmadik utat javasolták, amelyet a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadójaként a tulajdonjogi szétválasztás modelljének alternatívájaként javasoltam. Mi több, a fent említett bizottság már el is fogadta ezt a javaslatot. Mielőtt végső következtetésekre jutnánk, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy mindegyik javasolt modell működőképes, folyamatos energiaellátást biztosít, átlátható és megkülönböztetéstől mentes, valamint hogy az átláthatósága és a megkülönböztetésmentessége hatékonyabb szabályozással elérhető-e, vagy sem. Azt is világosan meg kell állapítanunk, hogy a javasolt megoldás a magántulajdonhoz való jog megsértését jelenti-e. Ezzel összefüggésben úgy vélem, a 40 képviselő által benyújtott, kompromisszumos 166. módosítás, amely lehetővé teszi az úgynevezett harmadik út alkalmazását, az adott körülmények között optimális megoldást jelent, és jelentős számú tagállam követeléseit tartja tiszteletben. Mariela Velichkova Baeva, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója . − (BG) A villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló 1228 rendelet módosítására vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat célja a közösségi energiapiac létrehozásának befejezése. A Gazdasági Bizottság véleménye kiemeli a versenyképes környezet javítását, az új piaci szereplők hálózati hozzáférése előtt álló, még meglévő akadályok leküzdését és a beruházás ösztönzését, ami a nemzetgazdaságok és az egyéni szereplők számára kritikus fontosságú. A regionális együttműködés és a hálózatüzemeltetők közötti párbeszéd hozzásegít ahhoz, hogy az erőforrásokat a rendszerösszekötők és az ellátás diverzifikálása felé tereljék. Az én hazám, Bulgária esetében az Európai Unió egyik határa lévén ez lehetőséget biztosít az európai villamosenergia-hálózatba történő aktív integrációra. Az energia területét a kereslet, a kínálat és a környezeti hatások irányítják. Minden döntésben figyelembe kell venni az energiaágazatból eredő lendületet és ennek stratégiai fontosságát a modern gazdaságok fejlődése szempontjából.

95

96

HU


Alain Lipietz, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Gazdasági és Monetáris Bizottság Párizsba ment, hogy megvizsgálja mindezeket az irányelveket. Szakszervezetekkel és villamosenergia átviteli és szállítási rendszerek üzemeltetőivel is találkoztunk. Mindenki a Bizottság által javasoltnál erősebb ügynökségért kampányolt. Ismerjük a Bíróság joggyakorlatát, és teljes mértékben tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a Bizottság azért javasolta, hogy ne változtassunk a Szerződésen, hogy elkerülje a bonyodalmakat. A Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményében ezért azt ajánlja, hogy erősítsünk meg mindent, ami az ellenőrzéssel, az ajánlásokkal és a halasztó hatállyal kapcsolatos, viszont nem javasolja, hogy az ügynökség olyan igazgatási szerepet kapjon, amibe akár a bírságok kiszabása is belefér. Ilyen igazgatási és rendfenntartási hatásköre csak a Bizottságnak van. Úgy vélem, ebben a tekintetben figyelembe vehetjük a Szerződések jelenlegi állapotát és a piaci szabályozás iránti igényt. András Gyürk, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság fogalmazója. − (HU) Köszönöm a szót, elnök úr! Biztos úr! Tisztelt képviselőtársaim! A növekvő árak és az átláthatatlan szabályozás következtében az elmúlt években érzékelhetően nőtt az elégedetlenség az energiafogyasztók körében. Éppen ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy az Európai Parlament rövidesen áldását adja az árampiac hatékonyabb működését elősegítő törvénycsomagra. Meggyőződésem, hogy az árak megugrása és az egyre erősebb fogyasztói kiszolgáltatottság jelentős mértékben a piac elégtelen működésének köszönhető. Sok tagállamban ma még a fogyasztók versenyeznek a szolgáltatókért, és nem pedig fordítva. Magyarországon például a liberalizáció ma magasabb árakat és romló szolgáltatási színvonalat jelent, köszönhetően a kormányzat hibájából felemás módon megvalósuló piacnyitásnak. Ennek a helyzetnek vethet véget a ma tárgyalt jelentéscsomag elfogadása. Az új szabályozással végre valódi verseny jöhet létre az energiapiacon, és lehetővé válhat, hogy most már valóban a szolgáltatók versengjenek a fogyasztókért. Az energia-csomag a fentiek mellett kedvezőbb feltételeket teremthet azon befektetéseknek, amelyek elengedhetetlenek Európa energiaellátásának jövője szempontjából. Előmozdítja az energiahatékonyság ügyét, és meggyőződésem szerint megkönnyíti a megújuló energiák elterjedését is. Üdvözlendő az is, hogy a javaslatok megerősítik a számos esetben be nem tartott fogyasztóvédelmi rendelkezéseket. Ez már csak azért is kiemelten fontos, mivel az energiaárak elszabadulása a szegénység egyik legjelentősebb előidézőjévé vált. Úgy vélem, hogy az energiapolitikai törekvéseket minden esetben a fogyasztói elégedettség tükrében kell vizsgálnunk. Most fontos lépést teszünk a hatékonyabb szabályozás irányába. A javaslatcsomag úgy biztosítja a verseny élénkülését, hogy közben javítja az ellátás biztonságát is. Elfogadása reményeink szerint lehetővé teszi, hogy az európai fogyasztóknak a jövőben ne kelljen az elégtelen szabályozás miatt megfizethetetlen árakkal szembesülniük. Köszönöm szépen, elnök úr! Gabriela Creţu, Rap avis IMCO . − (RO) Kedves kollégák, az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség kiinduló projektje a Parlament számára két lehetőséget hagyott: elutasítani egy haszontalan intézményt vagy létrehozni egy hasznosabbat. A Parlament a második lehetőséget választotta, nem a Meroni-záradék ellenére, hanem a Szerződés rendelkezéseinek határain belül. A bizottságokban elfogadott, általában egy irányba mutató módosítások jelentősen megváltoztatták a kezdeti kiváltságokat.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Következésképpen ebben a pillanatban azt várjuk, hogy az Ügynökség tevékenységével megerősíti a nemzeti szabályozók szerepét, és támogatja a működésüket, a valódi belső piac feltételeként lehetővé teszi az európai hálózatok műszaki harmonizálását, és a tagállamok közötti kölcsönös energiaellátást, figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit és gondosan nyomon követi az energiapiac fejleményeit. Arra számítunk, hogy az Ügynökség a közös energiapolitika hasznos eszköze lesz. Nem számítunk arra, hogy e kiváltságok biztosítása csökkentené az Európai Bizottság lehetőségeit a Parlamenthez képest az energiapolitika teljesítésében, vagy hogy műszaki jellegű döntések lépnének a politikaiak helyébe. Végső célunk továbbra is az elegendő energia biztosítása, mindenki számára elérhető árakon. Leopold Józef Rutowicz, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. − (PL) Elnök úr, az elfogadott energiaügyi csomagból eredő előnyök elnyerése nagymértékben függ majd a politikai határozatoktól. Csak Franciaország vezetői tudták nagyrészt függetleníteni az energiát és a gazdaságot a gáz- és olajbehozataltól. A többi ország vezetőinek nem volt elég fantáziája. A gáz- és olajárak előre nem látott, nagyarányú emelkedése arra kényszerít minket, hogy döntsük el, mekkora teret hagyunk az atomenergia és más források fejlesztésének. Hogyan használjuk ki a hálózatot a válság elhárítása érdekében? A villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférésről és a villamos energia belső piacára vonatkozó közös alapelvekről szóló rendeletjavaslatoknak elő kell mozdítaniuk a régi Európa és az új országok hálózatainak teljes körű szinkronizálását. Ez nagyobb biztonságot hoz az energiaellátásban, és a növekvő verseny révén némileg korlátozhatja az energiaárakat. A most létrehozott Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségnek a piac más szereplőivel együtt biztosítania kell a piac rendes működését. Az Ügynökség hatáskörét meg kell növelni, hogy megfeleljen a piac igényeinek. Támogatom a versenyt és az energiatermelés kibővítését ösztönző szabályozást. Gunnar Hökmark, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Morgan asszonynak a jelentés ügyében végzett remek munkájához. Csak egy dolgot szeretnék mondani a mai nap, korábban részben elhangzott felszólalására válaszul: ne hagyja, hogy a tagállamok kibújjanak az energiaszegénység megoldására és a polgáraik jólétének biztosítására vonatkozó felelősség alól; ne hagyja, hogy bármelyik kormány lemondjon erről a felelősségről. Mindezek mellett szeretném kihangsúlyozni azt, ami szerintem ebben a vitában a legalapvetőbb kérdés, mégpedig hogy: elég jók-e az európai energiapiacok? Elég jól működnek-e? Elég jók-e a jogszabályok a fogyasztók jóléte, az alacsony árak, az ipar és a versenyképesség, illetve az összes energiaforrás, nem utolsósorban a megújulók kihasználására való lehetőségek terén? Szerintem bátran kimondhatjuk, hogy ezekre a kérdésekre „nem” a válasz, ha meg akarunk felelni az éghajlatváltozás kihívásainak, csökkenteni akarjuk az energiafüggőséget és össze akarjuk kapcsolni egymással az európai energiapiacokat. Ezért van szükségünk reformokra, és ezért fontos, hogy egyenlő feltételeket teremtsünk, az új piaci szereplők előtt is nyissunk, biztosítva a nyílt és tisztességes versenyt. A tulajdonjogi szétválasztásról szóló vitát is ebből a szempontból kell vizsgálnunk. Úgy

97

98

HU


vélem, a Tanács felelős azért, hogy a tagjai között kompromisszumot alakítson ki. A Parlament ugyancsak felelős azért, hogy megpróbáljon hozzájárulni a lehető legjobb megoldáshoz, és közös felelősségünk is van. Azt kérem a jelenlegi és a most következő elnökségtől, hogy vegyék komolyan ezt a kérdést. A mai energiapiacok nem elég jók. Közös felelősségünk, hogy a lehető legjobb megoldást érjük el, és ezért remélem, hogy meghallgatják a Parlamentet, mi pedig meghallgatjuk őnöket. Reino Paasilinna, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadóknak és mindenki másnak, de különösen Morgan asszonynak, aki az egész ügyet végigkövette – ez nem volt könnyű feladat. Többek között azt javasoljuk, hogy a fogyasztóknak legyen joguk kártérítéshez, amennyiben egy megállapodásban rögzített szolgáltatást nem teljesítenek és problémák vannak a minőséggel. A fogyasztóknak rendelkezniük kell a gyors szolgáltatóváltás és a termék energiával kapcsolatos – például a környezetre gyakorolt hatásokat érintő – háttér-információihoz való hozzáférés jogával. Képviselőcsoportom és a bizottság túlnyomó része egyaránt támogatta a Bizottságot a tulajdonjogi szétválasztás kérdésében. Ki kell alakítani egy szétválasztási rendszert az energiatermelők számára, ezáltal a rendszerüzemeltetők függetlenné válnak az energiahálózatok tulajdonosaitól. Másképpen fogalmazva, nem bízunk a „nagy” modellben. A szavazáson csekély különbséggel elvetették a javaslatot. Bizonyos országokban működik a verseny, és a fogyasztók számára könnyű a választás. Máshol azonban ez gyakorlatilag még mindig lehetetlen. Az országok többsége megnyitotta piacait, néhányan továbbra is a több évtizedes protekcionista politikát folytatják, miközben felvásárolják mások piacait. Több országban a gyakorlatban lehetetlen, hogy új energiavállalatok tisztességes piaci versenyt folytassanak. Szeretnénk tenni valamit ezen a téren. Ez a versenyhelyzet torzulásához, alacsony beruházási szinthez és ésszerűtlen fogyasztói árak kialakulásához vezetett. Az Európai Unióban az energia mintegy 77%-át fosszilis tüzelőanyagokból állítják elő. A jelenlegi pazarló energiafelhasználási módok alkalmazása a végéhez közeledik, mivel a fosszilis tartalékok szűkösek és egyre inkább csökkennek, miközben egyre kevesebben gyakorolnak ellenőrzést felettük. Csak egy életképes és sikeres piacon lehetséges hatékony kibocsátáskereskedelmi rendszert, kibocsátásmentes energiaforrásokon alapuló ipart, valamint egy olyan Európai Uniót kialakítani, amely energetikai szempontból önellátó. A múlt hét pénteken Luxembourgban elért megállapodás valami olyasmi lehet, ami közelít ahhoz, amit a Parlament szeretne, bár néhány további jellemvonással kiegészítve. Például fokozni kell a fogyasztóvédelmet. Ezt szeretné a Parlament. Az előttünk lévő javaslatban a Bizottság még mindig túl nagy hatáskörrel rendelkezik. A komitológiai eljárás nem válhat a jogalkotás alapelvévé, ugyanis egész egyszerűen nem alapelv. Az új irányelvek végrehajtásával kapcsolatban a szankciókra vonatkozóan külön szabályokra van szükség. Az Unió jogsértési eljárása hatástalan, túl lassú és túl politikai jellegű. Az a célunk, hogy a francia elnökség alatt megállapodásra jussunk, és remélem, hogy a következő elnökség sikeresen teljesíti feladatait, és így ezt a témát még az év vége előtt kifejthetjük.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Šarūnas Birutis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Szeretnék gratulálni az előadónak, Morgan asszonynak, és hálámat szeretném kifejezni árnyékelőadó-társaimnak a konstruktív együttműködésért. Ez a dokumentum jelentős lépés egy egységes és versenyképes európai uniós energiapiac létrehozása felé. Meg kell tennünk ezt a lépést, mivel ez elengedhetetlen feltétel a piaci verseny és a fogyasztók érdekeinek garantálásához. Véleményem szerint a módosított megállapodás túlnyomórészt összhangban van a legtöbb tagállam energiapolitikájának stratégiai céljaival, azaz egy hatékony, integrált európai uniós belső piac létrehozásával. Csupán néhány dologra szeretnék rámutatni. Először is az irányelvvel összefüggésben arra, hogy az energiabiztonság kérdése továbbra is rendkívül fontos. Az „energiaszigetek” – például Litvánia és más balti államok, valamint bizonyos egyéb régiók számítanak ennek – megszüntetésére irányuló energiaprojektek tekintetében alapvető fontosságú a politikai akarat, valamint a közös finanszírozáson alapuló általános európai uniós politika. Elengedhetetlen, hogy az átviteli és szállítási rendszerek üzemeltetői közötti, egy integrált európai piac kialakítása céljából történő együttműködés elképzelésből valósággá váljon, és ne csak beszéljünk róla. Ezért szeretném felkérni képviselőtársaimat, hogy támogassák a 168. módosítást. Ez elősegítené, hogy döntést hozzunk az összekapcsolás kérdésében. Másodszor, kétségtelen, hogy a harmadik országbeli szereplőkkel való kapcsolatokban a kölcsönösség elvének továbbra is alapvető elvárásnak kell maradnia. Harmadszor, egy európai ügynökség létrehozása jelentős mértékben elősegítené a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködést és a belső piac egyesítését. Az ügynökség számára kellő döntéshozatali hatáskört kell biztosítani. Negyedszer, a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének fontosságát aligha lehet túlbecsülni. Kijelölésüket átláthatóan és nyíltan kell végrehajtani, tevékenységüket pedig nem befolyásolhatják politikusok vagy a végrehajtó hatalom. Össze kell hangolni az összes tagállami szabályozó intézmény megbízását. Így fokozatosan kialakulna a közös energiapiac és a közös energiapolitika, ami biztosítaná az ellátás biztonságát, valamint az összes fogyasztó számára még éppen elfogadható árat. Minél előbb történik ez meg, annál jobb. Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, szeretnék csatlakozni képviselőtársaimhoz, akik köszönetüket fejezték ki az árnyékelőadók között a javaslatcsomaggal kapcsolatban kialakult rendkívül hasznos együttműködésért, és elsőként szeretnék reagálni egy olyan vádra, amely jelentős szerepet játszott az energiacsomagról, főleg a termelési és átviteli hálózatok szétválasztásáról folytatott német vitában. Bennünket európaiakat állandóan azzal vádolnak, hogy meg akarjuk nehezíteni a nagy és sikeres vállalatok életét. Én egyáltalán nem fedeztem fel ilyen negatív szándékot a bizottságokban folytatott viták során. Véleményem szerint itt a célok olyan meggyőző felsorolásáról van szó, amelyet Brüsszel nem terjeszthet elő elég gyakran. Tisztességes energiaárakat szeretnénk elérni, különösen a villamos energia tekintetében. Átlátható árképzést, tisztességes piaci feltételeket szeretnénk – többek között az új és a kisebb termelők tekintetében. Ezenkívül jobb feltételeket szeretnénk teremteni a decentralizációhoz, ami fontos előfeltétele az átviteli hálózatoknak a megújuló energiaforrásokat és a hatékonyságot ténylegesen tekintetbe vevő újjászervezésének. Továbbá nagyon lényeges számunkra, hogy véget vessünk a pazarlásnak, amely a meglévő hálózati struktúrákban mindenhol

99

100

HU


tapasztalható. Ha ez nem tekinthető az energiacsomagra vonatkozó célok meggyőző felsorolásának, igazán nem tudom, hogyan lehetne még javítani rajta. Több képviselőtársam, aki nem ért egyet az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság többségi határozatával, azt mondja, hogy ha működik és a politika nem avatkozik bele, a piac saját maga meg tudja valósítani ezeket a célokat. Eddig azonban az úgynevezett európai energiapiac a lehető legmagasabbra felnyomta az árakat, amelyek még mindig emelkednek. Bizonyos országokban egyáltalán nem átlátható az árképzés. Az energiapiacon folytatódik az összefonódás, az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos célokat pedig vagy nem megfelelően, vagy legjobb esetben közepes színvonalon teljesítik. A termelési és az átviteli hálózatok szétválasztása jelentős lépést jelent abban a tekintetben, hogy közelebb jussunk az energiapolitikánkkal kapcsolatos pozitív célok eléréséhez. Ha figyelembe vesszük a múlt hétvégi ír szavazás eredményét, az sem kívánatos, hogy a német–francia politikai kartell a Parlament javaslatai és a Bizottság által eredetileg előterjesztett javaslatok ellen mesterkedjen, mivel ez egy klasszikus alku lenne. A németek és a franciák, Angela Merkel és Nicolas Sarkozy jelenleg a hazai vállalatokat támogatják. Mi azt szeretnénk, hogy a fogyasztók érdekeit vegyük figyelembe, és azt a kérdést, hogy energiaágazatunkat vajon valóban fenntarthatóvá tudjuk-e tenni. A polgárok többsége ma nem a vállalatokat, hanem a fogyasztóvédelmet és a korrektséget képviselő Európát választaná. Köszönöm a figyelmet. Romano Maria La Russa, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által elfogadott kiváló javaslatok ellenére, amely bizottság nagyon örvendetesnek tartotta a Morgan-jelentésben előterjesztett álláspontot – és én is szeretnék gratulálni az előadónak az általa végzett kiváló munkához –, sajnos meg kell mondanom, hogy az utóbbi időben olyan álláspontok fogalmazódtak meg, amelyek véleményem szerint a bizottság által elért nagyszerű eredmények megváltoztatására irányulnak. A Tanács következtetéseire utalok, amelyek kevés teret hagynak a versenyképes és versenyen alapuló energiapiac létrehozását szorgalmazó megközelítés kialakítására. A Tanács az ITO-modellt javasolja, amely valójában nagyon hasonlít a harmadik úthoz, illetve opcióhoz. Nekem úgy tűnik, hogy ez az álláspont egyáltalán nincs összhangban a bizottság által végzett munkával, amely jelentős többséggel hagyta jóvá a teljes tulajdonjogi szétválasztást, és határozottan ellenzi az alternatív rendszerek létrehozását, nem is beszélve az ügynökség ebben a verzióban játszott csekély szerepéről. Ezért kíváncsi vagyok, mire jó egy ügynökség létrehozása, ha feltehetően pusztán tanácsadói szerepet tölt be? Ha megpróbálnánk megszüntetni a jogszabályi keretek jelenlegi sokféleségét, a Tanács szerint csak súlyosbítanánk a helyzetet, és még nagyobb torzulást idéznénk elő. Ezért remélem, hogy a Parlament öntudatosan fog élni szavazati jogával, és ragaszkodni fog a Morgan asszony által meghatározott irányvonalhoz. ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY alelnök Miloslav Ransdorf, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (CS) Azt szeretném elmondani, hogy Piebalgs biztos úr keze meg van kötve, és alapvetően a hivatalnokok áldozatává vált, akik arra kényszerítenek bennünket, hogy sebtében, kellő megfontolás nélkül intézkedjünk. Ezenkívül az is igaz, hogy a rendelkezésünkre álló adatok nem megbízhatóak. A

17-06-2008

17-06-2008

HU


rendelkezésünkre bocsátott adatok a 2003/2004-es évből származnak, miközben az energiapiacok teljes körű liberalizációjára valójában csak 2007 júniusában került sor, továbbá a régi és új tagállamok közötti különbségekkel kapcsolatos, gyakorlati információk értékelését még nem végezték el. Azt is el kell mondani, hogy az első két energiacsomagból származó gyakorlati információk értékelését szintén nem végezték még el. Úgy gondolom, hogy ezen a bírálaton felül, amely a tagállamok energiabiztonságával kapcsolatos kockázatok alábecsülésére is érvényes – azon kockázatok alábecsülésére, amelyek azért ilyen nagyok, mert hihetetlen pénzösszeg zúdult a piacra bármiféle biztonsági mechanizmus nélkül, amely biztosítaná, hogy a pénz nem kerül rossz kezekbe – bizonyos pozitív megoldásokat is fel kell mutatni. Úgy gondolom, hogy az Ügynökségnek rendelkeznie kellene azon szakértelemmel, amely képessé tenné az áramszünetek megakadályozására, valamint hogy a Bizottságnak hatáskörrel kellene rendelkeznie ahhoz, hogy ármoratóriumot vezessen be abban az esetben, ha az energiaárak éves átlagban több mint 30%-kal nőnek minden tagállamban. Ha az átlagos növekedés a tagállamokban eléri a 30%-ot, Piebalgs biztos úrnak és kollégáinak ármoratóriumot kellene tudniuk elrendelni, ahogy azt jelenleg az Európai Unió bizonyos polgárainak, konkrétan a halászoknak és a fuvarozóknak a tapasztalatai bizonyítják. Úgy vélem, hogy ez az intézkedés kedvező fogadtatásra találna az EU-tagállamokban, és növelné a Közösség tekintélyét. John Whittaker, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony, ezek a jelentések az összeegyeztethetetlen célkitűzések szokásos kívánságlistáját tartalmazzák: az energiaellátás biztonsága, hatékony energiapiac, a CO2-kibocsátás csökkentése, valamennyi országra vonatkozó, összehangolt szabályok és olcsó energia a nyugdíjasoknak. Nos, ha egyesek számára olcsó energiát akarunk biztosítani, ezt másokkal kell megfizettetni. Talán azt gondoljuk, hogy támogatókra találunk, ha arra kényszerítjük a kormányokat, hogy szubvencionált energiaellátást biztosítsanak azok számára, akiket az úgynevezett „energiaszegénység” érint. Tényleg nincs olyan tevékenységi terület, ahol az EU rábízná a nemzeti kormányokra, hogy azt tegyék, ami szerintük a legjobb a polgáraik számára? Az egyik dolog, amit ezeknek a jelentéseknek ki kellene emelniük, de nem teszik, hogy ostoba célkitűzések vonatkoznak a szén-dioxidra és a megújuló energiára. Az olajár magas, és ez valószínűleg továbbra is így lesz, sőt a fogyasztók számára még magasabbak lesznek az energiaköltségek a megújuló energiaforrások támogatása miatt. Ironikus, hogy éppen a tartósan magas olajárak szükségesek a CO2-kibocsátás csökkentéséhez. A magas árak csökkentik a fogyasztást, és sokkal hatékonyabban ösztönzik az alternatív források fejlesztést, mint bármennyi célkitűzés vagy irányelv. Ki tudja? Végül arra juthatunk, hogy a szélenergia használható. A dolgok végén pedig nagyon nehéz lesz majd 27 tagállamban szétválasztásra vonatkozó és összehangolt szabályokat előírni, függetlenül attól, hogy ez milyen előnyökkel járhat. Az országok igazán ostobák lennének, ha az energiaellátás tekintetében túlságosan a szomszédaikra támaszkodnának. Ha áramszünet van, ha a kórházakban nincs energiaellátás, a nemzeti érdekek kerekednek felül a javasolt európai uniós szabályozó hatóság rendeleteitől függetlenül. Jelenleg így áll a helyzet. Jana Bobošíková (NI). - (CS) Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a tagállamok továbbra is saját hatáskörükben szabadon határozhassák meg az energiatermelő és -átviteli hálózatok közötti tulajdonviszonyokat. A nemzeti szabályozó hatóságok jogaiból és kötelességeiből következő függetlenség megerősítését is örvendetesnek tartom. A

101

102

HU


transzeurópai hálózatokhoz való hozzáférés tekintetében jó megoldásnak tartom a nyílt (explicit) aukciókat. Természetesen az aukciókból származó bevételeket a díjszabásokba kell befektetni. Azzal is egyetértek, hogy az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségének az „egy ország egy szavazat” elve alapján kell működnie. Ugyanakkor, hölgyeim és uraim, meg kell mondanom, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy a tulajdonjogi szétválasztás, az aukció vagy egy újabb ügynökség létrehozása a legjobb módszer a hatékonyabb villamosenergia-piacok megvalósítására. Jelenleg az energiaárak és az energiafogyasztás növekedésének rideg valóságát látjuk, és ez véleményem szerint több erőmű építését és főleg az átviteli hálózatok jelentős megerősítését teszi szükségessé. Ezenkívül támogatni és ösztönözni kell a nukleáris lehetőség kihasználását, amely tiszta és biztonságos energiaforrás. Ne féljünk az atomenergiától! Nickolay Mladenov (PPE-DE). - Elnök asszony, úgy gondolom, hogy a Tisztelt Ház, valamint a Tanács és Bizottság igen határozottan hisz abban, hogy az európai energiaágazat terén egyértelműen meg kell határozni a fogyasztói jogokat, és azokkal kapcsolatban megfelelő védelmet kell biztosítani. Egyikünk sem kételkedik abban, hogy mechanizmusoknak kell pótolniuk a rendszereinkben Európai Unió-szerte jelenleg tapasztalható hiányosságokat. Abban is mindannyian egyetértünk, hogy szükségünk van egy olyan eszközre, amely tisztázza és megerősíti az európai és a nemzeti jogszabályokban meglévő, energiával kapcsolatos fogyasztói jogokat. Egyetértünk azzal, hogy ennek az eszköznek egy szélesebb körű kommunikációs stratégia részét kell képeznie, amelynek a Bizottság tézisei is fontos részét alkotják. De Vits asszony jelentése – és szeretném elmondani, hogy az ő és az árnyékelőadók munkája dicséretet érdemel – jelentősen előreviszi ezt a vitát. Választ ad az európai polgárok által feltett több fontos kérdésre, és most ezek közül néhánnyal szeretnék röviden foglalkozni. Az európai polgárok azért szeretnének fizetni, amit fogyasztanak, és szeretnék tudni, miért fizetnek. A jelentés maga mindenekelőtt igen határozottan állítja, hogy átlátható árakra van szükség, és hangsúlyozza, hogy az áraknak kizárólag a fogyasztáson kell alapulniuk, hogy a számlákat az Európai Unióban meglévő legjobb gyakorlatok alapján kell kidolgozni, hogy az áraknak összehasonlíthatónak kell lenniük, és hogy díjtétel-szimulátorokat kell létrehozni, hogy a fogyasztók láthassák, melyik vállalat kínál jobb lehetőséget. A fogyasztók szeretnének választási lehetőséggel rendelkezni, és védelmet szeretnének kapni az ellátásból való kizárástól való félelemmel szemben, ez az oka annak, hogy a jelentés külön hangsúlyt helyez erre a kérdésre. Kimondja, hogy biztosítékokat kell nyújtani a fogyasztók ellátásból való kizárásának megakadályozására, valamint hogy ezt kizárólag utolsó megoldásként kellene alkalmazni a tagállamokban. Végezetül a jelentés foglalkozik a kiszolgáltatott fogyasztókkal. Teljesen egyetértek Gunnar Hökmarkkal, aki a témával kapcsolatban korábban azt mondta, hogy ne hagyjuk, hogy a tagállamok kibújjanak a felelősség alól. A tagállamok feladata, hogy védelmet biztosítsanak a kiszolgáltatott fogyasztók számára: ezért fizetjük az adókat. Hölgyeim és uraim, arra kérem Önöket, hogy holnap szavazzanak a jelentés mellett, mégpedig annak a plenáris ülésre benyújtott formájában. Anne Laperrouze (ALDE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, felszólalásomban a tulajdonjogi szétválasztás kérdésére helyezem a hangsúlyt annak

17-06-2008

17-06-2008

HU


ellenére, hogy úgy gondolom, hogy nem ez a legfontosabb téma. Valójában úgy gondolom, hogy máris túl sok időt pazaroltunk erre a kérdésre. Nem az a kérdés, hogy szétválasszuk vagy ne válasszuk szét a tulajdonjogokat. Egy hálózat irányításához iparági szakértelem szükséges. A villamos energia nem tárolható; a hálózat frekvenciáját és feszültségét a piaci igényeknek megfelelően kell fenntartani. A Bizottság a tulajdonjogi szétválasztás miatt még mindig a spekulatív vagy politikai rendszerüzemeltetés kockázataival áll szemben. Véleményem szerint a tulajdonjog, az iparági irányítás és a hálózatbiztonság kérdését nem vizsgálták meg kellőképpen. Ettől a kérdéstől eltekintve a belső piac működésével kapcsolatban az egyik legfontosabb szereplőcsoport, azaz a szabályozó hatóságok szerepét sikerült kihangsúlyozni. Tényleges hatalmat kell kapniuk, hogy gyakorolhassák jogaikat és teljesíthessék kötelességeiket. Az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség révén a szabályozó hatóságoknak döntő fontosságú szerepe lesz, ha a határokon átnyúló kérdésekre és a műszaki szabályzatoknak a hálózatok hatékonyabb és biztonságosabb működésének biztosításához szükséges harmonizációjára kerül sor. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport három módosítást terjesztett elő: az első azt kívánja hangsúlyozni, hogy a belső piac működésének a magánés ipari fogyasztók érdekein kell alapulnia. Ez nyilvánvaló, ám mégis érdemes elismételni. A második módosítás a hosszú távú szerződésekkel kapcsolatos, amelyeknek meg kell felelniük bizonyos elveknek. Ezeket a szerződéseket nem szabad versenyt akadályozó elemnek tekinteni, hanem stabilizáló tényezőként kell felfognunk. Hangsúlyozni kell, hogy ezt az ipari fogyasztók kérték. Végül a harmadik módosítás egy vita elindítására szolgál. Ez a Bizottságot érintő probléma, amelyet az összes olyan piaci szereplővel konzultálva kell megoldania, akik esetleg az európai átviteli rendszer üzemeltetőjévé szeretnének válni. Ez valószínűleg hosszadalmas, de érdekes kérdés, amellyel érdemes foglalkozni. A villamos energia belső piacának jövője egy európai villamosenergia-átviteli hálózattal biztosítható. Claude Turmes (Verts/ALE). - Elnök asszony, ez a piac nem piac, hanem rablás: egy olyan piac, amely az európai fogyasztóknak évente mintegy 70 milliárd euróba kerül, amely összeg 10 vagy 12 nagy európai energia oligopóliumnál tűnik fel nem megérdemelt nyereségként. Teljesen érthető, hogy ezek a vállalatok azt szeretnék, hogy ez továbbra is így menjen. Hogyan tarthatják meg ezt a meg nem érdemelt nyereséget? Először is, meg kell akadályozni a tulajdonjogi szétválasztást. Sajnálom, de Franciaország és Németország nem kis, elhanyagolható EU-tagállamok. Ha ők nem hajtják végre a tulajdonjogi szétválasztást, soha nem alakul ki valóban integrált hálózat, és soha nem fog megoldódni a villamosenergia-termelés, a kereskedelem és a hálózaton keresztüli verseny előmozdítása közötti ellentmondás. A második probléma az – és jelenleg ezt tapasztaljuk –, hogy sokan megpróbálnak kibújni a szabályozó hatóságok és a kartelleket ellenőrző hatóságok rendszabályai alól. Ezért akarnak regionális piacokat létrehozni. Ha azonban nincs egy erős európai uniós ügynökségünk, ezek a regionális piacok szabályozási szempontból senki földjévé válnak: az E.ON, az RWE és az EDF túl nagyok egy regionális piachoz – Franciaországhoz, Németországhoz és a Benelux országokhoz. Következésképpen egy erős európai uniós ügynökség, valamint a szabályozó hatóságok és a kartelleket ellenőrző hatóságok közötti megfelelőbb érintkezési pontok nélkül továbbra is folytatódni fog ez 70 milliárd eurós rablás.

103

104

HU


Eugenijus Maldeikis (UEN). – (LT) Azzal szeretném kezdeni a mondanivalómat, hogy köszönetet mondok az előadóknak a kiegyensúlyozott munkájukért és a kitűnő együttműködésért. Meglehetősen nehéz kihívással kellett szembenézniük, mivel a Bizottság a dokumentummal, a dokumentumcsomaggal kapcsolatban nagyon összetett, új megközelítést indítványozott. Az európai villamosenergia-piac (az évtizedek során kialakult modell) a vertikálisan integrált hazai vállalatokon alapult, amelyek saját piacaikon, azokat védve működtek. Véleményem szerint három fő irány és három fontos elképzelés létezik. Az egyik a központosítási folyamat európai mértékű fejlesztése, a nemzeti korlátozásoknak a tevékenységek szétválasztására vonatkozó elv végrehajtása révén történő megszüntetése. Második elvnek a központosítási folyamatnak egy európai ügynökség létrehozásával történő erősítését tekintem, aminek a nemzeti szabályozó hatóságokkal való hatékonyabb koordináció a célja, ami nagyon jó, és legtöbbünk támogatja is ezt. A harmadik elv, amelyet nem fejtettek ki pontosan, és szerintem továbbra is elég homályos, és számos kérdést vet fel, az európai átviteli hálózatokkal kapcsolatos, harmadik fél által történő befektetésektől való elzárkózás, ami esetleg … A Bizottság nem tudott egyértelmű válaszokat adni a jövőre vonatkozó elképzeléseivel, valamint azzal kapcsolatban, hogy milyen politikai, pénzügyi és gazdasági kockázatok várhatók, továbbá hogy ezen elv végrehajtásának következményei hogyan befolyásolhatják az energiapolitikát, illetve az EU általános politikáját. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni: az említett piaci ösztönzők és a tevékenységek szétválasztására vonatkozó elv nem elég erőteljesek ahhoz, hogy megváltoztassák az energiapiacon megszokott monopóliumok jellegét, mivel még mindig maradnak elkülönült és regionális piacok; ezért ilyen körülmények között széles körű politikai egyetértést kell elérni … (Az elnök megvonja a szót a felszólalótól) Esko Seppänen (GUE/NGL). - (FI) Elnök asszony, biztos úr, az Európai Unió energiapiaci liberalizációjának és harmonizációjának legbiztosabb végeredménye a villamosenergia-árak emelkedése. Ez a villamos energiával kapcsolatos árképzési mechanizmus következménye, ahogy azt Turmes úr is kimutatta. A piaci árat az általános energiatőzsde határozza meg. Ott a villamos energia árát a legköltségesebb termék legmagasabb termelési költsége határozza meg. Amikor az energiatermelés legköltségesebb formája a szénalapú előállítás, az energiatőzsde a hidroelektromos és az atomenergia előállítói számára nyereséget biztosító eszköz. Ugyanezen vállalatok az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréből is hasznot fognak húzni. A tőzsdén a kibocsátási jogokat azon villamos energia árához is hozzákapcsolják, amelynek termeléséhez nincs azokra szükség. Tanulnunk kell az Amerikai Egyesült Államok tapasztalataiból. A „Public Citizen” nem kormányzati szervezet számításai szerint 14 olyan államban, ahol a villamos energia ára nem szabályozott, 52%-kal magasabbak az árak, mint abban a 36 államban, ahol van szabályozás. Morgan asszony jelentése figyelmen kívül hagyta a villamos energiával kapcsolatos árképzési mechanizmus problémáját. Nils Lundgren (IND/DEM). - (SV) A villamosenergia-piac az összes ipari országban többé-kevésbé monopolizált volt. A gazdasági kutatások kimutatták, hogy a nemzetgazdaságok készenlétben állnak arra, hogy hatalmas nyereségre tegyenek szert a

17-06-2008

17-06-2008

HU


villamosenergia-piaci verseny bevezetése révén, de ez esetben fontos megszüntetni a vertikális integrációs struktúrákat. A villamosenergia-termelők nem kezelhetik a fogyasztóknak történő villamosenergia-elosztást is; a villamosenergia-ágazatban szükség van a tevékenységek szétválasztására. Kevés EU-ország hajt végre ilyen reformokat. Közéjük tartoznak a skandináv országok, az Egyesült Királyság, Hollandia és Spanyolország. Nem volt szükségük az EU-intézményekre. Ezek az országok saját nyilvánvaló érdekeik miatt hajtják végre ezt a reformot. Jelentős az ellenállás több nagyobb országban, például Franciaországban és Németországban, amelyek jobban érdekeltek egy EU-államban, mint a szabad belső piac által biztosított fellendülésben. Az EU-nak komoly indokai vannak arra, hogy gyors tempót diktáljon. Minden európai szempontjából növekedni fog a hatékonyság és a fellendülés, ha a villamosenergia-ágazaton belüli verseny a hatalmas európai uniós piac egészére kiterjed. Politikai nyomást kell gyakorolni azokra a tagállamokra, amelyek nem akarják a versenyt. Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök asszony, akár tetszik, akár nem, Írország szavazott. Most tiszteletben kell tartani a döntésüket. Európa az évszázad lehetőségét kapta meg, ami alatt azt értem, hogy Európának végre demokratikusnak és hatékonynak kell lennie. Az energiapiacra vetítve ez azt jelenti, hogy ne fogjuk vissza. Vadásszuk le a nagy tigriseket, az RWE-ket, az EDF-eket – csapjunk bele a dolgok közepébe, ahol a probléma rejlik, válasszuk szét és alkalmazzuk a szubszidiaritást. Ez nem lehetetlen, csak álomszerű, és semmi köze nem lenne az EU eddigi, lobbiérdekektől és azok hatalmi központjaitól vezérelt működéséhez. Másrészről viszont, ha semmit nem változtatunk ezen a téren, ha nem vesszük figyelembe az írországi szavazást és nem mondjuk ki, hogy a Reformszerződésnek vége, akkor elszáll az évszázad lehetősége a demokratikus Európa és a tisztességes energiapiac megteremtésére, és marad helyette egy olyan világ, ahol a bal- és jobboldali szélsőségesek diktálnak. Herbert Reul (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, abban mindnyájan egyetértettünk, hogy a jelentés a jobb árakról, a verseny fokozása érdekében az átviteli hálózatokra és a határokon átnyúló csatlakozásokra fordított nagyobb beruházásokról és egy olyan piacról szólt, amelyet nem egy vagy néhány vállalat tart az ellenőrzése alatt. Amikor aztán összesítjük a tényeket, azt látjuk, hogy a Bizottság által megadottak egyáltalán nem állnak össze. Nincsenek bizonyítékok, a tények nem igazolják, hogy a tulajdonjogi szétválasztás jobb árakhoz és nagyobb beruházásokhoz vezetne. Ez nem igaz – vagy meg tudják nekem mondani, miért magasabbak az árak az Egyesült Királyságban? Spanyolországban több a beruházás? Kisebb vagy nagyobb ott a verseny, mint más országokban? A tények egyértelműen azt mutatják, hogy nincs minden esetre alkalmas megoldás. Ésszerű lenne ezért olyan kompromisszumot keresni, amelynek értelmében az ezt az elérendő célt más úton elérni kívánó tagállamok szabadon megválaszthatják a célhoz vezető utat. Ez áll a hátterében annak, hogy próbálunk harmadik lehetőséget, harmadik utat keresni. Mellesleg mi az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban az elmúlt néhány hónapban érdekes módon elértünk némi előrehaladást ez ügyben. Vannak más bizottságok, amelyek a tulajdonjogi szétválasztás ellen szavaztak. A mi bizottságunkban új kompromisszum jött lére a gázról, ezt Laperrouze asszony és Vidal-Quadras úr dolgozta ki. A Tanácson belül ugyancsak létrejött egy új kompromisszum. Most mégis komolyan azt gondoljuk, hogy holnap ismét szavazunk a villamos energiáról, és visszaállítjuk a hónapokkal ezelőtti állapotot. Ezt azonban meghaladtuk; nem ez lesz majd az eredménye.

105

106

HU


Ha egy parlament azt akarja, hogy komolyan vegyék, nyitottnak kell lennie az új körülményekre és változásokra. Keresztülhajszoltak minket az egész folyamaton, engem folyamatosan sürgettek, hogy dolgozzak gyorsan, még mindig megpróbálhatunk olyan okos megoldásokat találni, amelyek a Parlament határozata felé mutatnak. Ezért arra bátorítom Önöket, hogy lépjenek túl a pártok szabta határokon, és szavazzanak az itt bemutatott javaslatokra, hogy megtaláljuk a kompromisszumot, valahogy úgy, ahogy a gázról szavazva mi és a Tanács tettük. Edit Herczog (PSE). - (HU) Elnök asszony! Biztos úr! Hatalmas lépést tettünk meg egy év alatt, mert hatalmas lépést jelenthet az egész Unió számára egy közös energia-politika. Egy olyan energiapolitika, amely egyszerre szolgálja az Unió tagállamainak stratégiai érdekeit, az európai lakosok jogait és védelmét, az európai gazdaság versenyképességét és növekedését, valamint környezetünk megóvását. Egy olyan piacintegrációt vetít előre az öt javaslat, amelyben az energiaipari vállalatok működésének átalakításán az energiatermelési, -átviteli, -elosztási feladatok szétválasztásán és átláthatóbbá tételén túl az energiafogyasztók alapvető jogai és őket megillető védelem is minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kap. A piaci verseny tisztaságát, a határon átívelő energiakereskedelem serkentését, a fogyasztói igények minőségi kielégítését a jelenleginél nagyobb hatáskörrel felruházott, ipartól és kormányoktól független hatóságnak kell majd felügyelniük egy európai koordináció keretében. Ezért mozdult határozottan az európai törvényhozás az Európai Energia-szabályozási és Együttműködési Ügynökség létrehozásának irányába. A Brunetta képviselőtársam készítette jelentéstervezet, melyet később Chichester képviselő úr vett át, ezt a célt szolgálja. Örülök, hogy szocialista társjelentéstevőként velük dolgozhattam. Jelentős sikernek tekintem ezt a közösen megalkotott törvényjavaslatot, amely egy komoly, függetlenséggel rendelkező, erős, európai ügynökség létrehozásával elősegíti mind a tagállami szabályozó hatóság együttműködését, mind a legfőbb cél, a regionális piacok kialakulását és a hálózatok fejlesztését. Ragaszkodtunk szocialistaként az erős és független hatóság létrehozásához, hiszen tudnunk kell, hogy egy liberalizált európai piacon mindenki ott akar vásárolni, ahol legolcsóbb, és mindenki ott akar eladni, ahol a legdrágább. Ezért igazán szükség lesz egy olyan szabályozó hatóságra, amely fellép a lehetséges piaci torzulások ellen. A magyar érdek és az összes többi kisebb tagállam érdeke pontosan ez: egy erős hatóság létrehozása, amely biztosítja a hatóság függetlenségét, és együttműködését, a piac átláthatóbbá tételét és a fejlesztési beruházások megvalósulását. Elnök úr! Mindenkit emlékeztetek, az európai energiaellátás nem ideológiai kérdés. A világ örökre megváltozott. Földrészek kapcsolódnak be az energiaversenybe, és mondjuk ki bátran: senkit nem lehet elzárni az elektromosságtól vagy a motorizációtól. Az energiapolitika célja Európa ellátásbiztonsága és versenyképessége. Ennek ellenére mégis azzal szeretném zárni, hogy a szocialisták úgy gondolják, hogy a fogyasztót kell az európai energiapolitika központi elemeként kezelni. Nagyon sajnáljuk, hogy konzervatív képviselőtársaink nem támogatják a fogyasztói charta kötelezővé tételét. Köszönöm a figyelmüket. Wolf Klinz (ALDE). – (DE) Elnök asszony, az elmúlt néhány percben sok szó esett az iparról. Örülök, hogy De Vits asszony a jelentésében nagyon közvetlenül foglalkozik az energiafogyasztók jogaival. Létfontosságú, hogy biztosítsuk, hogy a fogyasztók tisztában legyenek a jogaikkal, és hogy ezek tiszteletben tartásában is biztosak lehessenek. Én azonban De Vits asszonytól eltérően nem hiszem, hogy teljesen új törvényekre lenne szükségünk – európai szinten biztosan nem. Inkább arról van szó, hogy a meglévő jogszabályokat helyesen, megfelelően be kell iktatni a nemzeti jogba. Ezért erős felügyeleti

17-06-2008

17-06-2008

HU


hatóságok kellenek, amelyek gondoskodnak erről, és biztosítanunk kell a megfelelő átláthatóságot, hogy a fogyasztók valóban megismerjék a jogaikat. A charta hasznos kiegészítője lehet ennek, nem úgy értve, hogy kötelező jogi dokumentummá válik, hanem egyszerűen abban az értelemben, hogy az energiával kapcsolatos fogyasztóvédelmi jogszabályok összefoglalása révén hivatkozási pontot kínál a politikának és a gazdaságnak. Mindnyájan tudjuk – hiszen magától értetődik –, hogy a polgáraink csak akkor tudnak értelmes szerepet betölteni a társadalomban és a gazdaságban, ha hozzáférnek a megfelelő energiaszolgáltatáshoz. E tekintetben bizonyosan fontos biztosítanunk, hogy mindenki, még a szegények és a legszegényebbek is megkapják, amihez joguk van. Nem hiszem azonban, hogy Brüsszelnek kellene rendelkeznie a szociális díjszabásokról. Ezt a tagállamokra és a tagállamok iparára kell hagynunk. Máskülönben pusztán csak egy újraelosztási mechanizmust fogunk bevezetni. A legjobb forgatókönyv az lenne, ha a szegények védelmét összekapcsolnánk az éghajlat-változási céljaink eléréséhez szükséges hatékonysági intézkedésekkel. E téren nagyon hasznosak lehetnek az intelligens megoldások, például a digitális számlálók. Semmi kifogásom nincs az ellen, hogy az ipart ezek tíz éven belüli bevezetésére ösztönözzük. A fogyasztók ezáltal pontosan fogják tudni, mennyi energiát használnak, így tudnak vele tervezni és takarékoskodni. Alyn Smith (Verts/ALE). - Elnök asszony, az előző felszólalókhoz hasonlóan én is csak gratulálni tudok az előadóinknak. Úgy vélem, a Parlament ma jó munkát végzett az európai fogyasztók érdekében, de most különösen egy kérdéssel és egy módosítással szeretnék foglalkozni. Ez a Morgan-jelentés 161. módosítása, amely szorgalmazza a megújuló energiaforrások üzemeltetőinek jobb integrációját az energiahálózatba. Remélem, hogy ez a módosítás a holnapi szavazáskor sikeres lesz. A Bizottság részéről határozottabb fellépésre szólítok fel az olyan esetekben, amikor a nemzeti hatóságok inkább a problémához járulnak hozzá, mint a megoldáshoz. Példának okáért ott van az Egyesült Királyságban az Ofgem, a mi nemzeti hatóságunk, amely helyszíntől függő árképzési mechanizmust alkalmaz az Egyesült Királyság hálózatához való csatlakozásra, és ezzel valójában megkülönböztetéssel él a hazámban, Skóciában működő, megújuló forrásokat használó üzemeltetőkkel szemben. Szeretném, ha az európai koordináció nagyobb mértékű lenne, és fel lehetne lépni az egyes tagállami üzemeltetőkkel szemben, amennyiben fokozzák a problémát. Úgy vélem, a mai nap jó kezdet ebben az irányban, ezért reménykedve várom a folytatást. Konrad Szymański (UEN). – (PL) Gratulálok a kontinensünk előtt fekvő legfontosabb fogyasztói és politikai problémákkal foglalkozó jelentésekhez. Az elosztás leválasztása a termeléstől és a kereskedelemtől az energetika területén az egyéni és az ipari ügyfelek számára egyaránt kritikus jelentőségű. Ahol a szétválasztást bevezetik, az energiaárak visszaesnek vagy legalább lassabban emelkednek. Azokban az országokban, ahol a szétválasztást már végrehajtották, a háztartási használókra vonatkozó energiaárak átlagos emelkedése 1998–2006 között 3% volt. Ahol ez nem történt meg, ott az energiaárak 28%-kal nőttek. Az ipari ügyfelek piacán hasonló tendenciák figyelhetők meg. Az energia azonban manapság az ellátás biztonságáról, más szóval a politikáról is szól. Az orosz állami monopólium 16 uniós országban rendelkezik egyre növekvő beruházásokkal. Németországban, Franciaországban és Olaszországban a Gazprom már az egyéni ügyfelekhez is hozzáfér. Ez elegendő ok arra, hogy a kölcsönösség elvét gyakoroljuk a harmadik országokkal való kereskedelmi kapcsolatokban. Máskülönben védtelenek leszünk, és a saját biztonságunkkal fogunk megfizetni.

107

108

HU


Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, a javaslatok közös témája az energiapiac szempontjából a magánvállalkozásoknak kedvező szerkezetváltás, miközben az állami energiaellátók pozíciója meggyengül, noha a mögöttes költségeket továbbra is nekik kell viselniük. Az én hazámban, ahol az energiapiac a közjó érdekében az állami szállítók ellenőrzése alatt áll, bármilyen ilyen intézkedés nagyon hátrányos következményekkel járna. Az EU azt kéri, hogy a piramis alapját bízzuk a tőkés vállalkozásokra, hogy más áruk árát meg lehessen határozni. Ez azért van, mert az energia nagymértékben meghatározza a termelési folyamat költségét, amit haszonnal hárítanak tovább a fogyasztókra. Az egyre növekvő energiaigény és a folyamatosan emelkedő olajárak idején magántulajdonú energiaóriások prédájára hagyni az energiapiacot katasztrofális következményekkel járna, és valószínűleg kartellek alakulnának. A verseny által történő árszabályozás elmélete puszta mítosz: a gyakorlatban a gazdaság számos ágazatában vezetett már hatalommal rendelkező monopóliumok kialakulásához, a piacot és a fogyasztókat sújtó, pusztító hatásokkal. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, a kőolaj rekordmagasságú árait tekintve bizonyos, hogy az európai energiafüggetlenség ügye elsőszámú prioritássá vált! Az EU-nak csökkentenie kell az Öböl államaitól való jelenlegi függőségét. Oroszországon kívül más országokkal is javítani kell a kapcsolatainkat –anélkül hogy túlzottan függetlenednénk. Azt is végig kell gondolnunk, hosszú távon hogyan viszonyuljunk Iránhoz. Ha egy tanulmány arra a következtetésre jut, hogy túlzottan hittünk a közép-ázsiai diktátorok homályos ígéreteiben és a Nabucco csővezeték projekttel kapcsolatban a kőolajkészletekről szóló, meg nem erősített jelentésekben, akkor kénytelenek leszünk konstruktív kapcsolatokat kialakítani Iránnal, amely a világ második legnagyobb kőolajtartalékaival rendelkezik. Nem szabad elfelejteni, hogy az Öböl-államok egyre növekvő nyereségét – ami a gyorsan emelkedő kőolajáraknak köszönhető – az iszlám fundamentalizmus népszerűsítésére is használják szerte a világon. Ez szerintem még egy ok arra, hogy nekünk itt az EU-ban miért kell többet befektetnünk az alternatív energiaellátásba. Jerzy Buzek (PPE-DE). – Elnök asszony, gratulálok a biztos úrnak és az előadóknak is a kiváló jelentésekhez és az európai energiapiac egyesítésére szolgáló irányelvek kialakítása során végzett jó munkájukhoz – ez a munka talán sikeres lesz majd. Hosszú távú beruházások, a szubszidiaritás elve, piaci hozzáférés, a határokon áthaladó forgalom szabályozása – e szabályozások fontos célkitűzései ezeket a kérdéseket mind érintik. Ne feledkezzünk meg arról, hogy azért mégiscsak a fogyasztó az első – és ezek a szabályozások mind e gondolat körül forognak: hogyan áll a fogyasztóvédelem, a felhasználók érdeke és az energia ügye az Európai Unióban. Azt is tartsuk szem előtt, hogy a szabályozásaink nem fognak megoldást kínálni minden problémára, például az olajárak emelkedésére, és a CO2-kibocsátási költségek bevezetésével összefüggő energiaár-emelkedést sem fogják megelőzni, viszont jelentősen leegyszerűsítik és támogatják az energiahasználók érdekében tett intézkedéseinket. Mondjuk ki bátran, hogy igen, tudjuk, a Morgan asszony jelentésében javasolt megoldás valószínűleg még nem a végleges. Ez még csak egy nagyon jó alap, amiből kiindulva tárgyalhatunk a Tanáccsal a végleges megoldás kérdéséről. Ez a végleges megoldás a villamos energiát illetően némileg el fog távolodni a második csomagban szereplő megoldásoktól, máskülönben a harmadik csomag (opció) bevezetésének nem lenne értelme. A gázra vonatkozó megoldásoknak természetesen hasonlítaniuk kell a villamos energiára

17-06-2008

17-06-2008

HU


vonatkozókhoz, de nyilvánvalóan nem kell megegyezniük. Mára már világosan kiderült, hogy a tulajdonjogi szétválasztás az energiapiacon sokkal nagyobb mértékű és szélesebb körű lesz, mint a gáz esetében. Ezt el kell fogadnunk és tiszteletben kell tartanunk. Egy további kérdés szintén nagyon fontos – a külső partnerek piaci hozzáférése, a harmadik országokból származó felek piaci hozzáférése. Ezért ez is kulcsfontosságú kérdésnek számít: célja, hogy ne adjunk előjogokat az Európai Unión kívülről érkező befektetőknek. Befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy az eddigi tárgyalásaink közül ez az egyik legnehezebb, mégis nagyon nagy rendben, minden fél tiszteletben tartásával zajlott. Evelyne Gebhardt (PSE). – (DE) Elnök asszony, örülök, hogy a De Vits jelentés esetében egy nagyon jó jelentés van most előttünk, és különösen örülök annak, hogy képviselőtársaink mindnyájan egy véleményen vannak a szolidaritást, az átláthatóságot és a fogyasztóvédelmet illetően. Ez igazán nagyszerű. Egy dolgot azonban el kell mondanom: szerintem a Ház jobboldala egyszerre cinikus és hiteltelen. Nehéz hinni nekik, mert nem pártolják a fogyasztók jogairól szóló, kötelező erejű chartát – ami a fogyasztók számára rendkívül fontos lenne, ha meg akarják tudni, milyen jogaik vannak. Cinikusnak pedig azért találom őket, mert itt a Házban mindenki egy emberként felzárkózott azon elgondolás mögé, hogy a légi utasok legyenek tisztában ezekkel a jogokkal, miközben a légi utasok nem éppen a társadalom legszegényebb rétegeiből kerülnek ki. A legszegényebbeknek viszont, akiknek tényleg tudniuk kellene a jogaikat, ugyanez nem adatik meg. Ezért komolyan kérem Önöket, gondolják meg újra. Kérem, gondoskodjanak róla, hogy ezt a chartát kötelezővé tegyük. Patrizia Toia (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez a csomag döntő pillanatban érkezett a Parlamenthez, a társadalmunk jövőjét fenyegető nagy energetikai kihívás pillanatában. A nyersolajárak fenntarthatatlan és megállíthatatlan emelkedése, a bioüzemanyagok használatának negatív hatásai az élelmiszerek elérhetőségére és a fejlődő országok hatalmas energiaigénye egyaránt arra hívja fel a figyelmünket, hogy az Európai Unió fellépése most már nem csak hogy szükségszerű, de egyenesen elkerülhetetlen. Mindenekelőtt egy olyan jogszabályi keretre van szükségünk, amely végre megteremti a villamos energia és a gáz európai piacát, egy olyan piacot, amely kiegyensúlyozott módon képes az önszabályozásra, amely mögött nemzeti és európai szabályozó ügynökségek állnak, amely garantálja a versenyképességet, a nyitottságot, az átláthatóságot és a hatékonyságot a fogyasztók számára is, amely a nagyvállalkozásoknak lehetővé teszi, hogy erősek maradjanak, ugyanakkor megengedi az új szereplők belépését és növekedését, amely előre halad ahelyett, hogy visszafelé fejlődne. Erre gondolva reménykedünk, hogy a villamos energia esetében a tulajdonjogi szétválasztás nem jelent majd visszalépést, azaz a hálózat szétválasztása terén sok országban már meglévő jó gyakorlatokhoz mérve nem gyengébb megoldás születik. Olyan piacra van szükségünk, amely a befektetők és az üzemeltetők számára bizonyosságot, a fogyasztók – akár vállalkozások, akár magánszemélyek – számára valódi lehetőségeket kínál. Befejezésül, elnök asszony, azt szeretném mondani, hogy őszintén a fogyasztók mellé kell állnunk, bizonyosságot, garanciákat és méltányos árakat kínálva nekik. Roberts Zīle (UEN). – (LV) Először is szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak és képviselőtársaim többségének a villamos energia piacához való, valóban liberalizált

109

110

HU


hozzáférés megteremtéséért, amely az energiahatékonysági intézkedésekkel együtt a jövőben valóban lehetővé fogja tenni számunkra az árak csökkentését. Két kérdés – a tulajdonjogi szétválasztás és az átvitel – a jövőben is általános minta marad a valóban decentralizált termelés és a megújuló erőforrásokból előállított villamos energiához hozzáférést biztosító hálózatok biztonsága szempontjából. Van még egy álmom, amelynek teljesülését szívesen látnám ebben a csomagban: hogy végül létrejön az egyesített európai villamosenergia-hálózat, és a balti államok is ott lesznek ennek a villamos energia ellátó-hálózati partnerségnek a tagjai között – de ennek útjában egyelőre számtalan akadály áll úgy az Európai Unión belül, mint azon kívül. Köszönöm a szót. Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, szerintem itt, Európában, ahol napról napra nő az infláció, és nagyrészt az energiaköltségek növekedése folytán egyre magasabbra szöknek az árak, nyilvánvaló kötelességünk, hogy beszéljünk a fogyasztói jogok európai chartájáról, ezért én jóváhagyom a jelentést, egyúttal megköszönöm mind a képviselőtársamnak, mind pedig természetesen a Bizottságnak. Helyénvaló hangsúlyozni, hogy az energiaellátás a gazdasági és a társadalmi életben való részvétel egyik létfontosságú előfeltétele. Mindazonáltal a hatályos jogszabály egy dolog, de gyakran a polgárok jogait ennek ellenére nem tartják tiszteletben az árak, a díjszabások vagy éppen azok átláthatósága, illetve a díjszabások összehasonlítását gyakran megakadályozó, megkülönböztető szabályok. Ezért csak remélni merem, hogy az EU és a tagállamok közös fellépése – a szubszidiaritás elvét mindenkor tiszteletben tartva, ahogyan De Vits asszony kitűnő jelentése szintén hangsúlyozza – döntő fontosságúnak bizonyul. A harmadik csomag elfogadása véleményem szerint szintén arra fog szolgálni, hogy jobb védelmet nyújtson a fogyasztóknak, valamint a kis és közepes méretű üzleti felhasználóknak. Nikolaos Vakalis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az a helyzet. hogy a harmadik energiaügyi csomag megosztotta a képviselőcsoportokat, különösen a tulajdonjogi szétválasztás kérdésében. Ez a véleménykülönbség nyilvánvalóan nem ideológiai alapú, hanem a különböző tagállamok eltérő belpolitikai helyzetéből és kiindulópontjából ered; azt tükrözi, ahogyan a tagállamok álláspontjai a Tanácsban is megoszlottak. A hazai struktúrákat pedig tiszteletben kell tartanunk, ha el kívánjuk kerülni a társadalmi felfordulásokat. Én személy szerint teljes mértékben helyeslem a tulajdonjogi szétválasztás gondolatát, de kellőképpen tisztában vagyok azzal, hogy a szétválasztást az én hazámban ebben a pillanatban semmilyen körülmények között nem lehetne véghezvinni. Kell egy átmeneti időszak, hogy minden érintett fél tudjon igazodni az új körülményekhez. A Tanács hosszú, kimerítő tárgyalások után jutott végül megegyezésre a „harmadik út” kérdésében. Ezért azt gondolom, hogy ebben a nehéz kérdésben kötelesek vagyunk támogatni a megegyezést, bizonyos pontokon esetleg javítva rajta a tapasztalatok fényében. Hölgyeim és uraim, fontos, hogy mindnyájan büszkén fejezhessük be az egyeztetést. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha nem tesszük kockára bizonyos tagállamok létfontosságú érdekeit. Nem engedhetünk a függetlenség és a hatékonyság alapelvéből, amelyeket az energia átviteli rendszer üzemeltetők és energiaszabályozók tevékenységére nézve irányadónak kell tekintenünk.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Elnök asszony, szeretnék gratulálni mindegyik előadónak a remek munkájukhoz, és szeretném kifejezni a támogatásomat különösen Morgan asszony álláspontja iránt, egyrészről a termelési és szállítási tevékenységek, másrészről a hálózat tulajdonjoga és üzemeltetése közötti, teljes tulajdonjogi szétválasztás kérdésében. A vertikálisan integrált nagyvállalatok nyilvánvalóan megnehezítik az új versenytársak belépését a piacra, ami különösen igaz a megújuló energiaforrások fejlesztésére és bevezetésére. Mindezek folytán messzebb kerülünk a versenyképesség és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából magunk elé tűzött európai céloktól. Ezért szeretném felkérni a szétválasztást ellenző kisebbséget, hogy a rövid távú, változékony nemzeti érdekeket félretéve tegyen lépéseket annak érdekében, hogy csatlakozhasson az energiaellátás szempontjából erős és biztonságos Európa építéséhez. Befejezésül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy miközben a megújuló energiaforrások hálózati becsatornázása a célkitűzéseink eléréséhez elengedhetetlen, a villamosenergiai szektorban a rendszerösszekötő kapacitás fejlesztése sem kevésbé fontos, különösen energiapiacunk legelszigeteltebb országai számára. Szeretném megköszönni az előadónak is, hogy figyelembe vette ezt a kérdést. Adina-Ioana Vălean (ALDE). - Elnök asszony, az európai energiapiac mai állapotában véleményem szerint továbbra is egy régi, nemzeti vagy regionális monopóliumok uralma alatt lévő piaci struktúrát tükröz, annak ellenére, hogy a liberalizáció az európai fogyasztók számára nyilvánvaló előnyökkel járt az árak, a költségcsökkentés és a hatékonyság terén. Ezzel azt akarom mondani, hogy a gáz- és villamosenergia-piacok liberalizációja még mindig folyamatban van. A kelet-európai országokban például még további haladást kell elérnünk, hogy véget vessünk az állami tulajdonú villamosenergia-termelés dominanciájának, és liberalizáljuk azt, ahogyan az elosztás ágazatában már megtettük. Azokat a lépéseket is örvendetesnek találom, amelyeket a tulajdonjogi szétválasztás terén tettünk, mivel erre az intézkedésre is szükség van az energiapiacok liberalizációjának befejezéséhez. A liberalizáció mellett Európának az LPG és LNG (cseppfolyósított propángáz/cseppfolyósított földgáz) terminálok és technológiák fejlesztését is támogatnia kell. Ösztönöznünk kell az LPG és LNG világpiacának létrejöttét, hogy enyhítsük Európa egyetlen földgázforrástól való függőségét. Az energiaellátás diverzifikálását és biztonságát most ugyanolyan fontosnak kell tekintenünk, mint a liberalizációt. Romana Jordan Cizelj (PPE-DE). - (SL) Először is gratulálni szeretnék az előadóknak és az árnyékelőadóknak kiváló munkájukhoz. Európa egy évtizeddel ezelőtt fogott hozzá a villamosenergia- és gázpiac liberalizációjához, és csak most vagyunk a legközelebb az igazi, régóta vágyott eredményekhez. A javasolt intézkedések a fogyasztót helyezik a középpontba, aki a jól működő belső energiapiacon saját megítélése alapján válogathat majd a szolgáltatók közül, és választhatja ki a szerinte legjobbat. Az intézkedésektől azt is várom, hogy a nyílt és átlátható belső piac a kis gazdasági társaságok számára is lehetővé tegye majd a hozzáférést, és ezáltal növelje a versenyképességet, javítsa az erőművekbe és az átviteli hálózatokba való befektetés feltételeit, valamint növelje az ellátás biztonságát és mozdítsa elő a fenntartható fejlődést.

111

112

HU


A jól működő belső piac legfőbb előfeltétele az, hogy legyenek az összes piaci szereplőre érvényes egyforma és világos szabályok. Az egyes tagállamokban létező eltérő modellek egészen bizonyosan nem segítenek hozzá a kitűzött cél eléréséhez. Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat, hogy gratuláljak a szlovén elnökségnek. Az elnökség ugyanis teljes mértékben az egyeztetésre és a kompromisszum-keresésre összpontosított, és a tagállamok erős nemzeti érdekei ellenére megállapodást hozott tető alá a Tanácsban. A kompromisszumhoz vezető út az Európai Parlamentben sem könnyű. Erőteljes ugyanis a nyomás, a tagállamok részéről is. Bízom abban, hogy a Parlament megerősíti majd az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban általunk kialakított kompromisszumot. A Tanács és a Parlament álláspontjának különbözőségei dacára bízom abban, hogy a Parlament által javasolt kompromisszum jó alapot képez a további tárgyalásokhoz és az európai intézmények közötti egyeztetéshez. Végezetül hadd fejezzem ki reményemet, hogy a harmadik liberalizációs csomag célkitűzéseinek megvalósítása során a francia elnökség a lehető legtöbb erőfeszítést fog befektetni az egyeztetési munkába, és a különérdekek teljes mértékű háttérbe szorításával kompromisszumra fog törekedni. Abban is bízom, hogy a Bizottság részéről hasonló elkötelezettséget tapasztalunk majd a közös megoldások időben történő megtalálása iránt. Ebben az összefüggésben hálás vagyok Piebalgs biztos úrnak, aki már az elején leszögezte, hogy ez év végéig közös megállapodásra kell jutnunk. (Taps). Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök Asszony, ami különösen meglep ebben a vitában, az az, hogy jóllehet egyes képviselőtársaink részletekbe menően elő akarják írni, hogy a versenynek miként kell megvalósulnia – és ennek több lehetséges módja is van –, nem hajlandóak nagyobb átláthatóságról, az energiatakarékosságra irányuló több kezdeményezésről, az energiafogyasztók panasztételi lehetőségeiről, avagy az energiaszegénység elleni küzdelemről beszélni. Pedig úgy gondolom, a Morgan-jelentésben és természetesen a De Vits-jelentésben is éppen ezek a legfontosabb pontok. Holnap az európai polgárok felé épp ezt a jelzést kell küldenünk: le kell szögeznünk, hogy az embereket nem szabad teljes erővel sújtaniuk az áremelkedéseknek, hanem a megtakarított energia mennyiségének növelése, és különösen a más energiaszolgáltatók választásának lehetőségét szolgáló fokozottabb átláthatóság révén kell lennie lehetőségnek e negatív hatások elkerülésére. Úgy gondolom, alapvetően fontos, hogy a polgárok megkapják a választás szabadságát, és azt a lehetőséget is, hogy a jogsértések esetén panaszt tehessenek. Nagyon hálás vagyok Morgan asszonynak a jelentés ezen részéért. Françoise Grossetête (PPE-DE). – (FR) Elnök asszony, ma délután elhallgatva képviselőtársaimat, kicsit meg vagyok lepve, ugyanis mindannyian egyetértünk abban, hogy szükség van a nagy európai energiapiacra, ugyanakkor úgy vélem, hogy elsősorban az energiahatékonyságon kell dolgoznunk annak érdekében, hogy a fogyasztók számlája a lehető legkevésbé legyen borsos. Az elérendő cél tekintetében egyetértünk tehát, a mikénttel kapcsolatban viszont már nem. Nem hallottam, hogy sok szó vagy említés esett volna a június 6-án a Tanács által kialakított megállapodásról, amely nem teszi kötelezővé a tulajdon, a termelés és az elosztás szétválasztását. Márpedig ha a tulajdon szétválasztása és az egységes piac energiaár-csökkenéssel járt volna, erről tudnánk. Spanyolországban nem ez a helyzet, nem

17-06-2008

17-06-2008

HU


ez a helyzet Nagy-Britanniában sem, és a Bizottság sosem volt képes bebizonyítani, hogy ez be fog következni. Ezért hagyjunk fel egyes gazdasági társaságok démonizálásával, amely társaságoknak éppenhogy megvan a szakmai hozzáértésük, és amelyek bebizonyították a hatékonyságukat. Amikor a hálózatok összekapcsolására törekszünk, amikor azt akarjuk, hogy működjön a szolidaritás, kétségkívül jobb, ha a tagállamok szabadon választhatnak több modell közül. Vessünk véget annak a csőlátásnak, mely elutasítja a harmadik utas megoldást, és egy állítólagos francia-német kartell vádját hangoztatja. Tudjuk, hogy a piac egyedül nem megoldás a monopóliumok problémájára, amely monopóliumok egyébiránt mindenütt léteznek. A tagállamok egy lépést tettek egy elfogadható csomag felé, amelyet apránként javítani lehet. Ha ezt nem fogadjuk el, ez azzal a veszéllyel jár, hogy egyáltalán nem lesz semmilyen szövegünk, noha honfitársaink ezt várják tőlünk. És főként nem szeretnék ebben a Házban az egyik oldalon jófiúkat, a másikon rosszaknak kinevezetteket látni, azokat, akik mégis meg akarnak egyezni a Tanáccsal. Angelika Niebler (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim, azt hiszem, az európai belső piacon uralkodó helyzet kapcsán mindannyian ugyanúgy érzünk. Még nem alakult ki az európai belső piac; nemzeti piacok vannak, monopóliumok, vagy a nemzeti piacokat uraló kis csoportok. A helyzet jelenleg az, hogy az energiaárak folyamatosan nőnek, és az importált energiától függünk. Mindannyian ugyanúgy látjuk a helyzetet, és a céllal is egyetértünk. Számos képviselő szólt már erről. Fokozottabb versenyt, csökkenő árakat és az átviteli hálózatokba tett több befektetést akarunk. Azt kívánjuk, hogy a rendszerek kapcsolódási pontjait a határokon át történő átvitel lehetővé tétele érdekében szélesítsék ki. Nem akarjuk, hogy a piac csak kisszámú nagyszolgáltató köré csoportosuljon. A nagy kérdés az, hogy mindezt miként akarjuk megvalósítani, és itt érkezünk el a válaszúthoz. Sok képviselő, ideértve a ma felszólalók közül is néhányat, úgy hiszi, hogy az egyetemes gyógymód a tulajdonjogi szétválasztás. Állítom, hogy ha csak ezen az úton indulunk el, akkor nem látjuk az összképet. Nem erre az útra kell rálépni! Hadd utaljak egyes országokra, Grossetête asszony szintén említette az ezen országokat jellemző helyzetet. Spanyolországban két társaság, az Endesa és az Iberdrola termeli a villamos energia 48,3%-át, illetve 28%-át. Svédországban a Vattenfall uralja a piacot, a megtermelt villamos energia majdnem 48%-ával, míg Olaszországban a piac az ENEL körül összpontosul, mely 43,9%-os piaci részesedéssel bír. Senki se mondja nekem, hogy a tulajdonjogi szétválasztással elérhetjük célunkat, ami a piaci egyeduralom megtörése és a verseny megteremtése. Ezért arra szeretném kérni összes képviselőtársamat, hogy holnap támogassák a 165. és 168. módosítást ahelyett, hogy az éremnek csak az egyik oldalát látnák. Ami a Morgan-jelentés összes többi pontját illeti, ezeket nagyon kielégítőnek találom. Gratulálok Morgan asszonynak, aki nagy energiáról és elkötelezettségről tett tanúbizonyságot. Ugyanakkor ebben a konkrét kérdésben az gondolom, alternatívát is kínálnunk kellene azon országok számára, melyek másképpen valósították meg a szétválasztást. Azon országoktól, ahol a termelő és átviteli rendszerek 100%-át még mindig az állam birtokolja – például Svédország ilyen –, nem kellene megkövetelni a változtatást. Ugyanakkor senki sem állíthatja, hogy holnap olyan csomagot fogadunk el, mely egyenlő versenyfeltételeket tartalmaz. Ez önáltatás lenne.

113

114

HU


Norbert Glante (PSE). – (DE) Elnök asszony, elnézését kérem késői érkezésemért. Az épületben sokat kell gyalogolni, és a liftek néha csigalassúsággal járnak. A ma terítéken lévő téma, melyről holnap szavazni fogunk, nem feltétlenül jobb- vagy baloldal kérdése – jóllehet ilyesfajta vitákra is sor kerül e Házban –, hanem inkább arról szól, hogy célunkat milyen eszközökkel érhetjük el. A cél tekintetében egyetértés van köztünk, Niebler asszony épp az előbb emelte ki ezt: erősebb versenyt akarunk az európai piacon, átláthatóbb árakat és könnyebben érthető árképzést. A célokhoz vezető eszközök azonban nagyban különböznek. Én azok közé tartozom, akik abból indulnak ki, hogy egy harmadik út megtalálásának lehetősége is eszköz lehet. E javaslatokat beépítettük, és több ízben kiemeltük, hogy ez nem csak a harmadik utas megoldást jelenti, amely az eredeti tanácsi javaslat előzménye, hanem további szabályozási elemeket is bevezettünk, mert a Tanácstól származó harmadik utas megoldás számunkra nem volt elegendő. Ebből a szemszögből nézve újra fel kellene vetnünk ezt a megoldást, magunkba kellene néznünk, és alternatívaként a második és a harmadik utat is meg kellene engednünk. Ami még ennél is lényegesebb, az az, hogy mi itt Európában egyforma szabályozást valósítsunk meg, a tagállami szabályozó hatóságok pedig az itt hozott döntések végrehajtásához egymást támogató hatásköröket és függetlenséget kapjanak, mert végső soron a felelősség helyben rájuk hárul. Az elmúlt hetek két megvilágító erejű példával szolgáltak arra, hogy mit jelent a Bizottságnak a kartellek és a verseny feletti ellenőrzés gyakorlásának feladata – az ütemterv bőven ad lehetőséget gondolkodási szünetre is. Ha viszont egy gazdasági társaság megszegi a trösztellenes jogszabályokat, büntetést érdemel, semmi mást. Ebben a tekintetben semmiféle engedményre nem vagyok hajlandó. Mindazonáltal meg kellene vitatnunk, hogy a tulajdonjogi szétválasztás valóban az az eszköz-e, mellyel magunkat és a szabályozó szerveket fel akarjuk vértezni, avagy nagyobb rugalmasságot kellene megengednünk. Remélem, hogy a holnapi szavazás eredménye meg fog engedni valamilyen kompromisszumot. Máskülönben tényleg együtt kell majd dolgoznunk a Tanáccsal a kompromisszum kialakítása érdekében. Nagyon köszönöm, és még egyszer elnézést a késésért. Ieke van den Burg (PSE). – (NL) Elnök asszony, az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának holland delegációja nevében a legőszintébb gratulációmat szeretném tolmácsolni az előadónak, Morgan asszonynak kiválóan elkészített véleményéhez. Mi a szétválasztás mellett törünk lándzsát. A szétválasztás gyakorlata ugyanis Hollandiában már egyértelműen jó eredményeket hozott, ideértve a gáz- és villamosenergia-ágazat befektetési mutatóit, valamint jól működő piacát is. Véleményem szerint ezt európai szinten is nagyon fontos lenne megvalósítani. Ebben a tekintetben meg szeretném említeni, hogy Kroes asszony, a versenyjogi biztos, kivette részét ebből az eredményből, ideértve azt is, ahogy jelenleg az RWE-vel és az E.ON.-nal szemben eljár. Ezért úgy gondolom, hogy ez egy jelentős fejlemény. A másik vetület az energiaszegénység, és ezért tartjuk igen kiválónak ezt a parlamenti jelentést, és reméljük, hogy át is fog menni. Arlene McCarthy (PSE). Elnök asszony, egy példát szeretnék említeni azzal kapcsolatban, hogy az Energiafogyasztók jogainak európai chartája milyen területen hozhat valódi változást. Egy kis manchesteri városi szervezet kérte a segítségemet az

17-06-2008

17-06-2008

HU


energiaszolgáltatója elleni panasz megoldásához. A szolgáltató ugyanis öt éven át mindig leolvasta a mérőórát, számlát azonban elfelejtett küldeni. 2008 márciusában a csoport egy 7 540,37 fontra rúgó ötéves villanyszámlát kapott, mely adósságba taszította. Annak a biztosítása, hogy a fogyasztók tisztában legyenek a jogaikkal – jelen esetben a rendszeres számlázás egyszerű jogával – alapvető fontosságú ahhoz, hogy a fogyasztók szabályozhassák saját energiafogyasztásukat. Akkor, amikor Európa minden országában valamennyi fogyasztó égbeszökő energiaszámlákkal kénytelen szembenézni, a fogyasztókat számlájuk kézbentartásához, az energia-felhasználás és –költségek lefaragásához, és ezzel egyidejűleg a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez vezető utakról szóló információval és az ehhez szükséges eszközökkel kell ellátnunk. Arra bíztatnám a Bizottságot, hogy a szabályozó hatóságokkal, a tagállamokkal és a vállalatokkal együttműködve határozottan vigye előre a jogi charta ügyét e jogok tevékeny előmozdítása és népszerűsítése érdekében, és felszólítom a Bizottságot, hogy hagyjon fel a felhígított céllista elképzelésével, amely nem tisztességes eljárás a mai bonyolult energia-kihívásokkal és árakkal szembenézni kénytelen fogyasztókkal szemben. Ha lehet légiutas-jogi chartánk, miért ne lehetne energiafogyasztói chartánk is? Biztos úr, erre nézve szeretném kérni az Ön válaszát. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a párizsi székhelyű Európai Energiaügynökség határozott véleménye az, hogy 2012-ben energiahiány lesz. Ezért létfontosságú, hogy sürgősen figyelmet fordítsunk ösztönzők kialakítására, valamint az átviteli hálózatokba és a termelésbe való jelentősebb befektetésekre. A jelenlegi villamos energia-irányelv a jóváhagyási időszakok lerövidítésére is megfelelő ösztönzőt kínál annak érdekében, hogy 2012-ben ne boruljunk sötétségbe. A nemzeti szabályozó hatóságokat is fontos megerősíteni annak érdekében, hogy ennek megfelelően a szomszédos országokban nyomatékosan érvényesíthessük saját iparunk érdekeit. Az is jó volna, ha lenne atomenergia-ügyi szabályozó ügynökségünk, amely a francia modellnek megfelelően a biztonságról és védelemről hivatalos nyilatkozatokat tehetne közzé. A héten a Tanácsban erről is kellene tárgyalni. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Gratulálok Morgan előadó-asszonynak. Az Unió energiaellátásának biztonsága hatalmas befektetéseket igényel, és a befektetőknek a középtávú és hosszú távú befektetéseket ösztönző, előrelátható környezetre van szükségük. Az éghajlatváltozás összefüggésében az Unió arra törekszik, hogy 2020-ra energiaszükségletének legalább 20%-a megújuló forrásokból származzon. Az energiaszállító hálózathoz való hozzáférés alapvető jelentőségű. Az elmúlt években gyorsan nőttek az energiaárak, és az európai polgárok az európai intézményektől választ várnak problémáikra. Az energiához való hozzáférés és az energia rendelkezésre állása a gazdasági és a társadalmi élet számára alapvető jelentőséggel bír. Az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség felállítása az energiafogyasztók érdekeinek jobb védelmét fogja szolgálni. Meglátásom szerint a Chichester-jelentés 18. módosítása a Tanács hatáskörébe tartozik. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Szeretnék gratulálni a Bizottságnak a valódi uniós belső energiapiac létrehozását célzó dokumentum-csomaghoz, valamint Morgan asszonynak is, jelentésében a piaci helyzet szakértői értékelésével egyidejűleg a lehetséges megoldásokat is felvázolta előttünk.

115

116

HU


Örülök, hogy a figyelmet felhívták az ún. „energiaszigetek” létezésére. Litvánia villamosenergia- és tulajdonképpen gázellátás tekintetében is egy ilyen „sziget” része. Az ignalinai atomerőmű 2009-es bezárása után az ország helyzete kiszámíthatatlanná válik, energiaellátása ugyanis egyedül Oroszországtól függ majd. Éppen ezért a közös uniós energiaátviteli rendszerbe való bekapcsolódása létszükséglet. A tulajdonosi szerkezetátalakítás javasolt megvalósítása, amely a rendszerüzemeltetők függetlensége szavatolásának egyedüli módja, valamint a harmadik országok kizárása az átviteli rendszerek és az átviteli rendszerüzemeltetők fölötti ellenőrzésből, a fogyasztói érdekek elsőbbsége – csak ezek révén garantálhatjuk az Európai Unió energiabiztonságát és az uniós polgárok jólétét. Vladimír Remek (GUE/NGL). - (CS) Hölgyeim és uraim, a képviselőtársam, Chichester úr által összeállított jelentés árnyékelőadójaként az egyike voltam azoknak, akik támogatták a javaslatot, hogy az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségben lefolytatandó szavazások esetén maradjon változatlan a Bizottság eredeti terve, amely országonként egy szavazatot irányozott elő. Az úgynevezett „súlyozott” szavazási eljárás megvalósítása esetén ugyanis a nagyobb tagállamok a kisebbek rovására előnyt szereznének. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság többsége támogatta a korrektebb elvet, és úgy gondolom, a plenáris szavazáson ugyanez fog történni. A nemzeti energiapiaci szabályozó hatóságok többsége is egy olyan ügynökség elindítása mellett foglalt állást, amely egy újabb bürokratikus, jogkörök nélküli vitaklubnál több lenne. Márpedig az egyes országokra egyenlőtlen feltételek alkalmazása alapjaiban rombolná le a tiszteletet ébresztő és jól működő ügynökség megteremtését célzó erőfeszítéseket. A különböző nemzeti energiapiacok eltérő körülmények között jöttek létre, és még nem kapcsolódtak össze hathatósan. Az ügynökség segíthetne a valódi összekapcsolódás megvalósításában. Jim Allister (NI). - Elnök asszony, erőteljesen támogatom a termelés és a szállítás szétválasztását, ugyanakkor hozzátenném, hogy ennek alaposnak kell lennie, és megkérdőjelezem, hogy bármelyik ágazat könnyen elviselne bármilyen állami tulajdonhányadot. Ezt részben a saját választókerületemben, Észak-Írországban tapasztaltak alapján mondom, ahol nemrégiben az Ír-szigeten egységes villamos energia-piaci korszakba léptünk, amitől mindenki sokat várt az árstabilitás terén. A tapasztalat azonban egészen mást mutat. Néhány héttel ezelőtt ellátogattam választókörzetem egyik legnagyobb fogyasztójához. Három évvel ezelőtt az Egyesült Királyság-beli átlagárnál épp csak hajszálnyival többet fizettek. Ma pedig, az egységes ír villamosenergia-piacon 76%-kal fizetnek többet az Egyesült Királyság-beli átlagárnál. A szétválasztás semmiféle előnnyel nem járt, és ennek a legfőbb oka véleményem szerint az, hogy az egységes piac anélkül jött létre, hogy az ESB állami monopóliumának kérdését megfelelően kezelték volna. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, dióhéjban annyit mondanék, hogy az elmúlt években határozott visszaesés volt megfigyelhető a villamosenergia-piaci befektetések, és különösen a határkeresztező hálózati összeköttetésekbe történő befektetések terén. Ezért új jogszabály-csomagra van szükség, és Piebalgs biztos úr ugyanúgy tudja, ahogy képviselőtársaim is, milyen fontosnak tartom az egyenlő versenyfeltételek biztosítását. Következésképp a tulajdonlási szerkezet szétválasztása a legjobb döntés. Az Energiaügyi Tanács szerencsére észrevette, hogy jelenleg nincsenek meg az egyenlő verseny feltételei.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Ezért indokolt, hogy az elkövetkező évekre tilalmat vezessenek be a horizontális, nem szétválasztott vállalkozások által végzett felvásárlásokra, mert nem engedhetjük, hogy nem szétválasztott szervezetek kimazsolázzák a kisebb, életképes vállalkozásokat. Ez lehetőséget teremt olyan holland szervezetek és termelők számára, mint a Nuon és az Essent, hogy az európai piaccal is számolni kezdjenek. Az elkövetkezendő időszakra levegőhöz juttatja őket. Ebből a szempontból teljes szívvel támogatom a most megvitatott Morgan-jelentésben javasolt tulajdonjogi szétválasztást. Neena Gill (PSE). - Elnök asszony, gratulálok az előadónak az általa elvégzett kiváló munkához, és támogatom azt az álláspontját, hogy a fogyasztókkal szemben tisztességesebben kell eljárni. Morgan asszony helyesen mutatott rá, hogy ezt a legjobban a tulajdonjogi szétválasztáson keresztül lehet megvalósítani, ami azt jelenti, hogy korlátoznunk kell a nagy gazdasági társaságok hatalomkoncentrációját, és könnyebb piaci hozzáférést kell lehetővé tennünk a kis- és középvállalkozások számára. A villamosenergia- és gázpiac jobb szabályozása életbevágóan fontos a tisztességes verseny és az alacsonyabb fogyasztói árak biztosításához, és felettébb aggaszt, hogy az elszabaduló energiaárak miatt az európaiakat, és különösen a leginkább védelemre szoruló csoportot, az időskorúakat, egyre inkább az energiaszegénység réme fenyegeti. Az energiabiztonság jelenlegi körülményei között feltétlenül jól működő európai gáz- és villamosenergia-piacra van szükségünk. A közelmúltban problémákat tapasztaltunk az energiaellátás terén, és ez a jelentés – nagyon helyesen – igyekszik ezek közül néhányat megoldani. Számos, a 159. módosítást támogató levelet kaptam a választókerületemből, amely módosítás megtiltaná a tagállamoknak a megtermelt kilowattonkénti több mint 350 g szén-dioxidot kibocsátó új erőművek építésének engedélyezését. Joel Hasse Ferreira (PSE). – (PT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a határokon átnyúló villamosenergia-piac regionális integrációját nem csak a ma terítéken lévő téma fényében, hanem az egységes európai villamosenergia-piac megteremtésének összefüggésében is kell vizsgálni. Az európai keret által összefogott energia-kérdések általában véve is átfogóbb és előretekintőbb megközelítést érdemelnek. Ez indokolja az Európai Parlament STOA (tudományos és technológiai alternatívák értékelésével foglalkozó) egységében elindított kezdeményezést, mely arra irányul, hogy 2030-at bázisévnek tekintve az elkövetkezendő évtizedekre állítsunk fel energia-forgatókönyveket. A Parlament és még egyes parlamenti képviselőcsoportok is megosztottak az energiaátviteli hálózatok és az energetikai társaságok tulajdonjogi szétválasztásának kérdésében. Ez ugyanakkor időnként inkább az egyes országok helyzetétől, mintsem politikai és stratégiai preferenciák következménye. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, álláspontom a kérdésben teljesen egyértelmű. Én személyesen a villamosenergia-hálózatokat/összeköttetéseket üzemeltető társaságok, valamint a hálózatokat kezelő társaság vagy szerv világos szétválasztása mellett foglalok állást. Úgy gondolom ugyanis, hogy a fogyasztók számára ez a legkedvezőbb megoldás, hiszen ez szavatolhatja a valódi villamosenergia-piac kialakulását, aminek európai parlamenti képviselőkként és európai polgárokként egyik célkitűzésünknek kell lennie.

117

118

HU


Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) Az európai villamosenergia- és gázfogyasztóknak joga van az egyenlő szolgáltatáshoz, vagyis ahhoz, hogy meghatározott minőségű ellátásban részesüljenek, mégpedig megfizethető, átlátható, valamint könnyen és egyértelműen összehasonlítható áron. Üdvözlöm, hogy az energiafogyasztók jogainak chartájára irányuló javaslatról szóló, De Vits asszony képviselőtársam által készített jelentés is bekerült a harmadik energiacsomagról szóló vitaanyagba. Az energiafogyasztók jogait különböző európai uniós dokumentumokban rögzítették ugyan, ám ezek gyakran nem kerültek át a nemzeti jogszabályokba. Üdvözlöm az előadónak a fogyasztói jogok átláthatóbbá tételét célzó erőfeszítését. A fogyasztóknak szabadon kell tudni dönteniük, és lehetőséget kell kapniuk arra, hogy térítésmentesen váltsanak szolgáltatót. Érthetővé kell tenni a számukra, hogy miért fizetnek. Szeretném megköszönni az előadónak, hogy jelentésébe beépítette az általam javasolt módosításokat, amelyekben felhívtam a tagállamokat arra, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást a tanácsadói szolgáltatásokat biztosító fogyasztói szervezeteknek . A fogyasztói szervezetek rengeteget dolgoznak az energiafogyasztók, és különösen a védelemre szoruló fogyasztók érdekében. Anni Podimata (PSE). – (EL) Elnök asszony, először is engedtessék meg, hogy kifejezzem támogatásomat az előadó, Morgan asszony kijelentése mellett, mely szerint a leginkább védelemre szoruló fogyasztókat különösen a növekvő tüzelőanyag-árakkal szemben meg kell védeni. Egyetértek azzal is, hogy küzdeni kell az energiaszegénység ellen, és határozott támogatásban kell részesíteni a megújuló energiaforrásokba történő befektetéseket. Ami azonban az egységes belső energiapiac megteremtésének fő kérdését illeti, e cél elérése nem csak a részletes tervezésen és az egységes stratégia megvalósításán múlik, hanem azon is, hogy mennyire ismerjük meg az egyes szereplők egyedi jellemzőit. A teljes tulajdonjogi szétválasztás a hálózat fejlesztésébe való befektetéseknek nem feltétlen, lényeges előfeltétele. Előfordulhat, hogy a korszerűsítésben tapasztalt elmaradások az átgondolatlan energiapolitika következményei, amely az energia forgalmazását elsősorban a profitot növelő, nem pedig a rendszer fejlesztésére forrásokat biztosító tevékenységnek tekinti. Janez Lenarčič, a Tanács hivatalvezetője. − (SL) Engedjenek meg először egy általános megjegyzést. A helyzet az, hogy a Tanácsban nagyon határozottan egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a belső energiapiaci helyzet se nem jó, se nem kielégítő. Éppen ezért hosszú éveket töltöttünk azzal, hogy megállapodást próbáltunk elérni egy valódi belső gáz- és villamosenergia-piac látrehozásáról, hogy e piac minden szereplője számára tényleges versenyt és egyenlő feltételeket teremtsünk. Miként már említettem, június 6-án a Tanácsban nagy jelentőségű előrelépés történt. Ma több felszólaló, közöttük Morgan asszony és sokan mások is, kiemelték, hogy a valódi belső gáz- és villamosenergia-piac kialakításának leghatékonyabb módja a teljes tulajdonjogi szétválasztás. A Bizottság is osztja ezt a nézetet, és a tagállamok többsége is ezen az állásponton van. Ugyanakkor a megállapodás elérése érdekében kompromisszumra volt szükség. A kompromisszumot nem volt könnyű kialakítani, de végül sikerült. A kompromisszum lényege az, hogy három választási lehetőség áll rendelkezésre, és az elnökség úgy ítéli meg, hogy e választási lehetőségeknek a tervbe vett szabályoknak megfelelő alkalmazása olyan helyzethez vezethet, melyben a tényleges verseny kialakulását

17-06-2008

17-06-2008

HU


követően valamennyi a gáz- és villamosenergiai belső piac minden szereplője egyenlő feltételekkel szállhat ringbe. Engedjék meg, hogy további megjegyzéseket is tegyek. Több alkalommal felmerült a szegénység, vagy pontosabban az energiaszegénység kérdése. Ez rendkívül fontos téma, különösen olyan körülmények között, amikor az energiaárak az égbe szöknek. Ugyanakkor az a helyzet, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban ez az egyes tagállamok felelőssége és kötelessége, és ahogy ezt Hökmark úr és mások is hangsúlyozták, a tagállamok tartoznak felelősséggel azért, hogy a szegények számára biztosítsák az energiához való hozzáférést. A fogyasztóvédelem kérdése is több alkalommal felmerült, sőt számos felszólalás foglalkozott ezzel. Hadd húzzam alá, hogy az elnökség által készített szöveg, illetve az elnökségi kompromisszum, nagyon jelentős fogyasztóvédelmi rendelkezéseket tartalmaz. Ez azt írja elő, hogy a fogyasztókat megfelelően tájékoztatni kell az energiafogyasztásukról, az ebből eredő költségekről, és ezt a tájékoztatást megfelelő gyakorisággal kell megkapniuk ahhoz, hogy fizetési kötelezettségeiknek megfelelhessenek. Ezen túlmenően természetesen az a lehetőség is fennáll, hogy bármikor szolgáltatót válthassanak, valamint gyors és rendszeres tájékoztatást kapjanak a szolgáltatók által megállapított árakról. Több felszólaló, köztük Turmes úr is, kitért az ügynökség jogköreinek kérdésére. Az ügynökség nem a papírtigris szerepét fogja játszani. Az ügynökségnek különösen a két vagy több tagállamot érintő ügyekben lehetősége lesz kötelező erejű határozatokat hozni, ami jelentős újítás. Több felszólaló, köztük Biruti és Zile urak, valamint mások is, felvetették a kis és elszigetelt rendszerek problémáját. Szeretném kiemelni, hogy a tanácsi megállapodás ezen országok és piacok esetében az elszigeteltség problémájának megoldódásáig mentességeket vagy kivételeket irányoz elő. Rröviden a megújuló erőforrásokról is szólnék. A mi csomagunk, a tanácsi csomag, a megújuló források felhasználásával termelt energia számára elsőbbségi hálózati hozzáférést biztosít. Felszólalásomat hadd fejezzem be a következő gondolatokkal. Szeretném üdvözölni azt, hogy Vidal-Quadras úr határozottan felszólította a Parlamentet és a Tanácsot, hogy második olvasatban jussanak egyezségre. A Tanácsnak is ez a kívánsága. Az elnökség egyetért azzal, hogy a június 6-án kialakított megállapodás megteremtette a lehetőséget arra, hogy egy ilyen egyezség ez év végéig tető alá kerüljön. Ez különösen fontos azon törekvésünk fényében, hogy 2009-ben a lehető leghamarabb megállapodást érjünk el az éghajlat- és energiacsomag kérdésében. E vita meggyőzött arról, hogy a Tanács és a Parlament álláspontja nem is áll olyan messze egymástól. Szeretném köszönetemet kifejezni az előadóknak és mindenkinek, aki részt vett a vitában. Úgy vélem, e vita rendkívül hasznos lesz a Tanács további munkája, valamint közös megállapodásunk kitűzött határidőn belüli elérése szempontjából. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja . − Elnök asszony, a mai vita homlokterében nagyrészt a háztartások álltak, holott a Bizottság javaslata túlmutat a háztartásokon, és a nagyfogyasztókról is kifejezetten szól. Annak teljes elismerése mellett, hogy a védelemre szoruló fogyasztókat is kezelni kell, mi egy jól működő piacot igyekszünk létrehozni. Nem lehet a végtelenségig mindent szubvencionálni, ugyanis ez azt jelenti, hogy valakitől elveszek azért, hogy másnak odaadjam; tudom, hogy lesznek védelemre szoruló fogyasztók, akiknek különleges figyelmet kell szentelnünk, de mi alapvetően a más területeket jellemző

119

120

HU


értékeinken és ott megszerzett tapasztalatainkon alapuló, jól működő, összekapcsolt európai piacot próbálunk meg kialakítani. Az energiapiac fejlődése csak a közelmúltban indult meg, és bizonyos időnek el kell telnie, mire teljesen kialakul, ám véleményem szerint a mai vita valóban azt mutatja, hogy a Bizottság javaslata az összes főbb területtel megfelelően foglalkozik. Némi kétely is megfogalmazódott azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e a változtatásra Én úgy gondolom, hogy igen, hiszen nem csak a Bizottság éves jelentései, hanem a versenyszektorban végzett felmérések is ezt mutatják. A Vidal-Quadras-féle parlamenti jelentés azt állapítja meg, hogy változtatnunk kell, és javaslatokra van szükség. Nemrégiben a versenyjogi szabályokban is bekövetkeztek bizonyos konkrét változások. A nehézség abban rejlik, hogy ha versenyellenes magatartást fedezünk fel, akkor ez mindig utólag történik: bírságolunk ugyan, de a fogyasztó már megfizette az árát. Ezért szerkezeti változtatásokra van szükség, és úgy vélem, hogy benyújtott javaslataink ezt szolgálják. Van néhány kérdés, ahol meglátásom szerint túllépünk a szigorú értelemben vett energiapiaci javaslaton. Kezdjük az ügynökséggel. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy egy független ügynökség létrehozása kulcsfontosságú. A problémám az, hogy ott van az esetjog is, amely ennek határokat szab, mégis, a Bizottság a jogi határokon belül a lehető legerősebbé akkor válik, ha van egy ügynökségünk. A komitológiáról szólva: megértem a komitológiával kapcsolatos parlamenti aggályokat, de ez az eljárás áll a rendelkezésünkre, és ha eredményesek akarunk lenni, ezt az eljárást kell alkalmaznunk. A jogsértési eljárás kapcsán pedig Paasilinna úr jelentette ki, hogy ez az eljárás áll a rendelkezésünkre, és mivel más eljárás nincs, ehhez kell folyamodnunk. Elhangzott egy kérdés a fogyasztói jogokról. Ott van ugyan a szubszidiaritás, a légiközlekedés azonban leginkább határokon átnyúló kérdés. Úgy vélem, hogy az energiacharta szorosabb kapcsolatban van a szubszidiaritással. Jó példával jártunk elöl, de valóban be kell vonnunk az európai jogalkotást? Ezzel kapcsolatban némi kételyeim vannak. Nem feltétlenül ellenzem, de van egy határ aközött, ahol szükség van európai jogszabályokra, és aközött, ahol ezen a területen a nemzeti szabályozás kezdődik. Legalábbis azt hiszem, ezek a fő kérdések, és a Parlament bizonyosan meg fogja találni a megfelelő megközelítést. Végezetül hadd köszönjem meg még egyszer Morgan asszonynak, De Vits asszonynak, Giles Chichesternek és Alejo Vidal-Quadras-nak kitűnő jelentésüket. Úgy gondolom, a vita során nyilvánvalóvá vált, hogy sok belső vita előzte meg a mait, és várakozással tekintek a holnapi szavazás elé, mivel a Vidal-Quadras-jelentés előkészítette számunkra a talajt a javaslathoz. Tudom, hogy a Tanácsnak és a Parlamentnek tovább kell dolgozniuk a kiegyensúlyozott megoldás kialakítása érdekében. Erre mindkét fél készen áll. Sok múlik a holnapi szavazáson, hogy a Parlamentben merre billen a mérleg nyelve, de világosan érzékelem, hogy megvan a politikai akarat a megállapodásra, ebben a parlamenti ciklusban biztosan elfogadtatjuk majd a fogyasztók javát szolgáló javaslatot, és meglátásom szerint ez nagyszerű eredmény. A Bizottság álláspontja a parlamenti módosításokkal kapcsolatban Morgan-jelentés (A6-0191/2008)

17-06-2008

17-06-2008

HU


A Bizottság a következő módosításokat el tudja fogadni: 1., 2., 4., 5., 6., 8., 12., 14., 15., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 25., 26., 29., 30., 33., 34., 35., 36., 40., 44., 46., 48., 50., 54., 56., 57., 58., 61., 65., 70., 71., 73., 74., 77., 83., 84., 88., 89., 92., 93., 94., 97., 99., 101., 102., 105., 106., 107., 108., 111.,112., 113., 114., 118., 119., 120., 122., 123., 124., 126., 128., 129., 130., 131., 132., 133., 134., 135., 136., 137., 146., 147., 148., 149., 150., 151. és 152. A Bizottság a következő módosításokat részben tudja elfogadni: 10., 11., 16., 24., 38., 39., 41., 42., 43., 45., 47., 55., 59., 60., 66., 68., 72., 79., 80., 82., 85., 86., 87., 95., 98., 100., 109., 110., 115., 117., 121., 125., 127., 138., 153., 155., 165., 166. és 167. A Bizottság a következő módosításokat nem tudja elfogadni: 3., 7., 9., 13., 27., 28., 31., 32., 37., 49., 51., 52., 53., 62., 63., 64., 67., 69., 75., 76., 78., 81., 90., 91., 96., 103., 104., 116., 139., 140., 141., 142., 143., 144., 145., 154., 156., 157., 158., 159., 160., 161., 162., 163., 164., 168., 169., 170., 171. és 176. Vidal-Quadras-jelentés (A6-0228/2008) A Bizottság a következő módosításokat el tudja fogadni: 1., 2., 3., 4., 5., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 21., 22. és 29. A Bizottság a következő módosításokat részben tudja elfogadni: 6., 14., 15., 16., 17., 18., 20., 24., 25., 28., 31. és 32. A Bizottság a következő módosításokat nem tudja elfogadni: 13., 19., 23., 26., 27., 30. és 33. Chichester-jelentés (A6-0226/2008) A Bizottság a következő módosításokat el tudja fogadni: 1., 6., 9., 10., 12., 16., 45., 48., 49., 53., 54., 64. (a (3) bekezdés tekintetében)., 64. ((4) bekezdés)., 66., 72. és 75. A Bizottság a következő módosításokat részben tudja elfogadni: 3., 4., 5., 7., 11., 13., 14., 15., 19 (1a) bekezdés)., 19 (1da) bekezdés)., 19 (1df) bekezdés)., 19 (1de) bekezdés)., 19 (1df) bekezdés)., 19 (1dh) bekezdés)., 23., 24., 26., 27., 28., 31., 32., 33., 35., 39., 40., 41., 42., 43., 44., 47., 51., 57., 58., 59., 61., 64 (1. bekezdés)., 68., 70., 74. és 76. A Bizottság a következő módosításokat nem tudja elfogadni: 8., 17., 18., 19 (1c) bekezdés)., 19 (1d) bekezdés)., 19 (1dc) bekezdés)., 19 (1dd) bekezdés)., 19(1dg) bekezdés)., 20., 21., 22., 25., 29., 30., 34., 36., 37., 38., 46., 50., 52., 55., 56., 60., 62., 63., 64 (2) bekezdés)., 64 (5) bekezdés)., 64 (7) bekezdés)., 64(8) bekezdés)., 65., 67., 69., 71. és 73. Eluned Morgan, előadó . − Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez az érdekfeszítő vitához. Szeretnék röviden reagálni arra, amit Hökmark úr mondott az ellátás biztonságát, a fenntarthatóságot és a versenyképességet biztosító lehető legjobb rendszer kialakításáról. Le kell szögeznem, hogy a Tanács által előterjesztett álláspont túl messzire megy. A Tanácsban kialakított informális megállapodás csalódást okozott számomra, mert túlságosan is engedett a kisebbség akaratának. Természetesen megértem, hogy ideje, helye van a kompromisszumnak, és szükség is van rá, de mégis úgy gondolom, hogy túl messzire mentek.

121

122

HU


Csalódtam a Bizottságban is, mert nem védi határozottabban a saját álláspontját – ne felejtsék el, hogy mi most az önök álláspontját védjük. Csak emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy önök visszavonulót fújtak, mi pedig nem – mi az önök álláspontját védjük. A jelenlegi javaslat nem kielégítő. Itt vannak a nagy ipari energiafogyasztók, amelyek magánbeszélgetésekben a szétválasztásra kérnek bennünket, de amikor elmagyarázzuk nekik, hogy meg fogjuk próbálni, és felkérjük őket, hogy erre nyilvánosan is kérjenek fel bennünket, kijelentik, hogy nem tehetik, mert védelemre szorulnak! Ami annyit tesz, hogy a fogyasztó nem ura a helyzetnek, a piacot nem ő ellenőrzi, és ez probléma. Azt hiszem, hogy félreértés van a védelemre szoruló fogyasztók számára kialakítandó különleges díjtételek ügyében. Én kiállok a védelemre szoruló fogyasztók számára kialakítandó külön díjtételek mellett. Ám nem az EU-t kérjük erre, hanem a tagállamokat, amelyeket arra kérünk, hogy vegyék komolyan ezt a kérdést. Mi, szocialisták, különösen odafigyelünk választóink véleményére: azok érdekében, akik azt mondják, hogy a magas árak húsbavágóak, és most tényleg szenvednek ezektől; azt kívánjuk, hogy a tagállamok tűzzék napirendre az energiaszegénység kérdését, ugyanis jelenleg még napirenden sincs. Az energiaszegénységet egyelőre még csak egy európai ország határozta meg. A tagállamok tűzzék napirendre ezt a kérdést, mert egyelőre még nincsen rajta! Alejo Vidal-Quadras, előadó. − (ES) Legelőször hadd köszönjem meg a jelentések összeállítása során különösen Morgan asszonnyal, Chichester úrral és valamennyi árnyékelőadóval kialakult kitűnő együttműködést, valamint azt a csodálatos hangulatot, amelyben együtt dolgoztunk. Majd meglátják, hölgyeim és uraim, hogy ez arról szól, tudjuk-e, mit akarunk, és vajon mindannyian ugyanazt akarjuk-e, mert napnál világosabb, hogy a tulajdonjogi szétválasztás nem valamiféle gyógyír, amely minden bajt orvosol, és minden problémánkat megoldja. Ezt senki sem állította. Az átviteli rendszer és a termelés tulajdonjogi szétválasztása szükséges előfeltétel, ami elősegíti, megkönnyíti és lehetővé teszi a piac rendes működését, az unión kívüli szereplők belépését a piacra, és a befektetések biztosítását, de természetesen nem old meg minden problémát. Ki állította, hogy megoldaná őket? Senki. Hazámban például, ahol megvalósult a tulajdonjogi szétválasztás, sok probléma van. A szabályozó ügynökség nem eléggé független. Árdeficit keletkezett, mivel léteznek a szabott árak, amelyek torzítják a piacot. Energiasziget vagyunk, amelynek több összeköttetésre van szüksége. Vajon azt jelenti-e ez, hogy a tulajdonjogi szétválasztás minden ilyen problémát megold? Nem, mivel ezek a problémák másból adódnak, amiknek semmi közük a tulajdonjogi szétválasztáshoz. Ha a politikai és nemzeti érdekektől elvonatkoztatva logikusan gondolkodunk, ez azonnal szembetűnik. Következésképpen, tanácsi hivatalvezető úr, nem beszélhetek a Parlament nevében, mert csak egy vagyok a 785 európai parlamenti képviselő közül, de az ebben a Házban eltöltött 9 év után be tudok számolni a benyomásaimról, és egy dolgot bizton állíthatok: megvan az akarat a megállapodás elérésére, megvan az akarat a tárgyalásra, megvan a jó szándék, tanácsi hivatalvezető úr, de kérem, tudatosítsa a Tanácsban, hogy e jó szándéknak kölcsönösnek kell lennie. Ha ez kölcsönös, miként ez a gázpiac esetében megmutatkozott, akkor olyan formulákat alakíthatunk ki, melyekkel elérhetjük a célkitűzésünket. Giles Chichester, előadó . − Elnök asszony, lebilincselő vitának voltunk tanúi, a Ház a megszokott bal/jobb vagy észak/dél ellentétektől eltérően oszlott meg, és különösen brit

17-06-2008

17-06-2008

HU


konzervatívként kíváncsian figyeltem, hogy egyes tagállamokból származó képviselőtársaim miként tekerednek ki szinte, csűrik-csavarják a dolgokat abbéli kétségbeesett igyekezetükben, hogy elkerüljék a változtatást. Sosem hittem volna, hogy német képviselőtársaim sokkal konzervatívabbak lesznek (kis „k”-val, mint a „kevéssé akarja a változást” kifejezésben), mint jómagam. Amikor először tettem be a lábam ebbe a Házba, határozottan a privatizáció mellett törtem lándzsát –Allister úr nemrég szólt erről –, vagyis amellett emeltem szót, hogy e vállalkozásokat vegyük ki az állami tulajdon köréből, és tegyük lehetővé a magánvállalkozások számára, hogy az állami monopóliumoknál hatékonyabban működtessék őket. Elismerem, hogy Európában ez riasztó gondola, de elképzelhető, hogy a legvégső irány, mely felé el kellene mozdulnunk, a tulajdonjogi szétválasztásnál tovább megy, egészen a privatizációig. Hadd szögezzem le: én személyesen meg vagyok győződve az energiaszegénység kezelésének fontosságáról: úgy gondolom, hogy az árszabás átfogó reformja egyike a lehetséges megoldásoknak. Rendkívül különös, hogy az energia határárát a kiinduló árnál alacsonyabban meghatároznánk meg, s ezáltal a fogyasztást ösztönöznénk akkor, amikor nyilvánvalóan olyan korszakban élünk, amely az energiamegtakarítás és a hatékony energiafelhasználás ösztönzését igényli, akárcsak a többlefogyasztás költségének emelését. Elképzelhető, hogy a piaci erők elvégzik helyettünk a munkát: hazámban a kőolaj-árak hatására változóban vannak a fogyasztói szokások, és azt veszem észre – és örülök, hogy német képviselőtársaimat emlékeztethetem erre –, hogy az E.ON a végfelhasználókat ellátó szolgáltatásának szétválasztására irányuló döntésével jelezte: megértette a piaci erők előnyeit. Lehet, hogy a jövőben egy negyedik csomagra is szükségünk lesz, de gratulálok Morgan asszonynak az eddigi eredményekhez. Tartsanak ki: holnap nagy többségre számítunk, mivel a nem szétválasztott piacok fogyasztói végül felfigyelnek a többi, szétválasztott piacra, és ugyanezt fogják követelni, mondván: „Mi is ezt akarjuk.”. Mia De Vits, előadó. – (NL) Elnök asszony, örülök, hogy a mai felszólalók nemcsak a tulajdonjogi szétválasztásról, hanem a fogyasztói jogokról is szóltak. A csütörtöki szavazás előtt csak annyit kérnék, hogy támogassanak három módosítást, melyek a fogyasztói jogok további javítását, valamint a fogyasztóknak a fogyasztásukról való rendszeres tájékoztatását célozzák. Nem hiszem, hogy túl nagy kérés lenne, hogy ez évente négyszer történjék meg. Aztán ott van az intelligens mérőórák gondolata, valamint elterjesztésük kötelező határideje, amely az irányelv hatálybalépésétől számított 10 év lesz. Végezetül az energiaszegénység kezelését célzó nemzeti cselekvési tervekkel összefüggésben csak annyit mondanék Vidal-Quadras úrnak, hogy a kedvezményes tarifákat a tagállamoknak csak mint lehetséges eszközt említjük. Három, a fogyasztói jogok javítására irányuló módosításról van szó, melyekhez támogatást kérünk. Befejezésül, Elnök asszony, meg kell vallanom, hogy a biztos úr válasza csalódást okozott, mivel a szubszidiaritás nevében a fogyasztói jogok területét a tagállamokra hagyja. Válaszom erre az, hogy európai energiapiac felé haladunk, így holnap a brit polgárok egy német szolgáltatóval találhatják magukat szemben. Meglátásom szerint az európai energiapiac azt is jelenti, hogy képesnek kell lennünk arra is, hogy a fogyasztóknak európai választ adjunk. Elnök. − A vitát berekesztem.

123

124

HU


A Morgan-, Vidal-Quadras- és Chichester-jelentésről szóló szavazásra holnap kerül sor. A De Vits-jelentésről szóló szavazásra 2008. június 19-én, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségről szóló „Chichester”-jelentés kapcsán támogatom az ügynökség létrehozását és nagyobb hatáskörökkel való felruházását. Ami az ezen intézmény székhelyének Brüsszelben történő elhelyezéséről szóló módosítást illeti, mindenekelőtt szeretném a jogi szolgálat véleményét kérni arról, hogy e tárgyban van-e hatáskörünk, azaz az Európai Parlamentnek van-e hatásköre erről határozni – ugyanis az az érzésem, hogy ez a téma a Tanács hatáskörébe tartozik. Ami Brüsszel városát illeti, meg kell vallanom, hogy magával a várossal semmi bajom…sőt még szeretem is. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a múlt heti ír szavazás kimenetele új, rendkívül fontos politikai jelzést küldött felénk, többek között arra nézve, hogy a polgárok milyen véleménnyel vannak a brüsszeli bürokratákról és arról, ahogy a döntések a brüsszeli „zárt” körben születnek. Minden európai polgárnak azt kell éreznie, hogy része az európai döntéshozatali folyamatnak, és közel van ahhoz. Fontos, hogy minden európai polgár úgy érezze, hogy képviselik őket, az intézmények székhelyét ezért szerte az Unióban kell kijelölni. Hozzuk az intézményeket közelebb a polgárokhoz, a polgárokat pedig vonjuk be az európai vitába! Ha mindent Brüsszelben vonunk össze, veszélybe sodorjuk az európai építést. Ezért határozottan ellenzem azt az elgondolást, hogy ennek az új intézménynek a székhelye Brüsszelben legyen. Desislav Chukolov (NI), írásban. – (BG) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a világ számos országában létezik az „energiamaffia” fogalma. Ez egy sok mindenre ráhúzható kifejezés, amelyet általában akkor használunk, ha zavaros energiaügyi dolgokra utalunk. Ugyanakkor más országoktól eltérően a bolgár energiamaffia mostanában olyan világos jelzéseket ad, melyek arra utalnak, hogy már a politikába is készül befurakodni, és ezt nem tisztességes és átlátható választások útján, hanem szokásos módszerével, megvesztegetés révén éri el. A nemrég megalakult Vezető Párt hazámban rendkívül agresszív módon lép be a politika küzdőtérre, és időnként durvaság és könyörtelenség tekintetében a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért párt stílusához közelít. Mindkét párt vásárolja a szavazatokat, de míg az MJSZ kizárólag Törökország érdekében lép fel, a Vezető Párt és ennek vezetője, Hristo Kovachki, csupán a saját érdekében munkálkodik. Az elmúlt napokban hazámban lezajlott választások során egyes polgárok postai úton olyan értesítést kaptak, miszerint közüzemi számláik összege mérséklődhet, feltéve, ha e pártra szavaznak. Elnök úr, kérem, vesse latba minden befolyását a bolgár politikusoknál annak érdekében, nehogy a 2009-es választások után olyan helyzet álljon elő, amelyben ne adj’Isten ilyen tisztességtelen és visszataszító módon megválasztott európai parlamenti képviselők bukkannának föl ebben a Házban.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Glyn Ford (PSE), írásban. – Teljes mértékben támogatom képviselőtársam jelentését, és ha alkalmam adódott volna, személyesen tettem volna ezt meg. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ez azt jelentené, hogy nem építhetünk új széntüzelésű erőműveket. Miközben gyorsan közeledik a bányász-sztrájk 25. évfordulója, a szénipar megint egy forradalom élharcosává vált. E forradalom a Doncaster melletti Hatfield szénlelőhelyén fejlesztés alatt lévő tisztaszén, valamint szén-dioxid-leválasztási és –tárolási (CCS) technológiákra épül. A CCS-technológiák azt jelentenék, hogy egy erőmű CO2 kibocsátásának 90%-a leválasztásra, majd pedig geológiai tárolás céljára elszállításra kerülne. Ez a technológia forradalmasíthatja az Egyesült Királyság energia igényeinek kielégítési módját. Azon túlmenően, hogy a bőségesen rendelkezésre álló természeti erőforrás kihasználása milyen előnyökkel járna, a születőben lévő tisztaszén-ügynökségen belül teremtett munkahelyek új életet lehelnének azokba a bányásztelepülésekbe, amelyek negyed évszázada gazdasági és társadalmi hanyatlásban vannak. Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. – (PL) Nagy örömmel fogadom el az Energiafogyasztók jogainak európai chartájára vonatkozó parlamenti állásfoglalást, és különösen azt a javaslatot, hogy a fogyasztó a tényleges energiafogyasztását fizesse. Remélem, hogy ez azzal az eredménnyel fog járni, hogy minden egyes gázfogyasztó számláját kWh-ban, és nem köbméterben állítják ki, mint például Lengyelországban. Az elfogyasztott gáztérfogat helyetti energiaérték-alapú számlázás a fogyasztók határozott helyeslésével találkozna, akik – okkal vagy ok nélkül – arra gyanakszanak, hogy „levegőért” fizetnek. Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Egyetértek a biztossal abban, hogy ha abban állapodunk meg, hogy továbbra is fenntartjuk a jelenlegi status quo-t, és a nemzeti érdekeket védjük ahelyett, hogy jobban kiállnánk a közös európai érdekek és értékek mellett, nos, akkor az EU képtelen lesz szembenézni a ránk leselkedő fenyegető kihívásokkal. Az Európai Uniónak ezért van szüksége valódi reformra. Én határozottan a nemzeti szabályozó hatóság, egy hatékony ügynökség mellett emelek szót, amelynek elegendő jogköre lenne a közös villamosenergia-piac tisztességes működésének felügyeletére. Mindemellett alapvető mondanivalóm a következő: minthogy az EU a szabad verseny alapelveire épül, nem csak elméletben, hanem a való életben is kötelességünk szavatolni azt, hogy a fogyasztók minden egyes tagállamban szabadon és akadálymentesen választhassanak különböző villamosenergia-termelők és -szolgáltatók között, és eldönthessék, melyik számukra a legkedvezőbb ajánlat. A tagállamok számára tehát az igazi kihívás a fogyasztói érdekek és a nagyvállalati érdekek közötti választás. Ha tétovázunk, és nem az egyént, a fogyasztót helyezzük tevékenységünk középpontjába, ez logikusan olyan eseményekhez vezet, mint a negatív kimenetelű ír népszavazás, és csak növeli polgárainknak az Európai Unió iránti közönyét. A reform kulcsfeltétele a teljes tulajdonjogi szétválasztás. Nincs járható „harmadik út”. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök asszony, az események alakulásának fényében az EU energia-prioritásai – a környezetvédelem, a biztonság és a piacnyitás – továbbra is fontosak maradtak, de fontossági sorrendjüket újra kell értékelni.

125

126

HU


Az energiahordozók magasba szökő árai, az ezekkel együtt járó társadalmi feszültségek és gondok, tetézve a Gazprom offenzívájával – mindez gyors reagálást követel, és előtérbe tolja az olcsó ellátás biztonságát. Mindeközben a környezetvédelem és az általános felmelegedés elleni küzdelem nagyra törő célkitűzései hosszabb távúak, és olyan kihívásokkal járnak, melyek csökkenthetik az európai gazdaság versenyképességét, és fokozhatják a társadalmi feszültségeket. Lehet, hogy vannak, akik sajnálják, hogy ebben a 27 országból álló körben nincs eltökéltség a közös és versenyképes energiapiac megteremtése iránt. Több országban, melyekre egyébként az európai integráció élenjáróiként tekintenek, a monopóliumok megtörése ellenállásba ütközik. A külső kőolaj- és gázszállítókkal való kapcsolatokban is szolidaritás-hiány tapasztalható. Az olyan kétoldalú tárgyalások, mint amelyekbe az Európai Unió nyugati és keleti szélén a Gazprommal bocsátkoztak, gyengítik alkupozíciónkat. Ezek a tárgyalások megkönnyítik azoknak az országoknak az energiakártyával való megzsarolását, melyek a múltban egy monopolhelyzetben lévő szolgáltatónak voltak kiszolgáltatva. Az eltérő nemzeti érdekek éreztetik hatásukat az egységes energiapiac kiépítésében. Az Európai Uniónak be kell bizonyítania, hogy a különbségek ellenére képes lesz megfelelő kompromisszumok kialakítására. Az energiánál fontosabb terület nincs, és e területen be kell bizonyítanunk, hogy a megosztottságon felülemelkedve és azon túllépve képesek vagyunk egységet kovácsolni. Bogusław Rogalski (UEN), írásban. – (PL) Elnök asszony, a megfizethető árú energiához való hozzáférés a társadalmi integráció, valamint a tudáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés felgyorsításának egyik összetevője. Az energiaellátásnak jelentős kihatása van a polgároknak a társadalmi és gazdasági életben való részvételére. Sajnos gyakran előfordul, hogy akkor, amikor az energiához való hozzáférésről van szó, a fogyasztóknak – különösen a magánszemélyeknek, valamint a kis- és középvállalkozásoknak – korlátozottak a tényleges érdekérvényesítő eszközeik. A rendelkezésre álló adatok szerint a tagállamok nem teljesítették megfelelően a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok számára hozzáférhető célzott közszolgáltatások biztosítása terén rájuk háruló feladatokat. Az Energiafogyasztók jogainak európai chartája arra törekszik, hogy megoldjon néhány, a területen tapasztalható problémát. A chartának a tagállamok közötti együttműködésen kell alapulnia, a szubszidiaritás elvének teljes alkalmazása mellett, miközben azt sem szabad elfelejteni, hogy a fogyasztóvédelem területén bizonyos eljárások a különböző tagállamokban különböző eredményekhez vezethetnek. Az energiaszolgáltatóknak és a hálózatüzemeltetőknek kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy működésük során tiszteletben tartják a környezetet, és a radioaktív hulladék mennyiségét a lehető legkevesebbre csökkentik. A megújuló energiaforrások felhasználását, valamint a fogyasztók számára az energiaforrás tudatos megválasztására vonatkozó jog szavatolását szintén elsőbbséget élvező kérdéssé kell tenni. A szolgáltatóváltáshoz kapcsolódó formalitásokat is korlátozni kell; a fogyasztókat meg kell védeni a tisztességtelen értékesítői viselkedéstől, és fogyasztói szervezeteket kell létrehozni. De mindenekelőtt megoldást kell találni az energiaszegénység problémájára azért, hogy az élet számos fontos területén való részvétel minden polgár számára lehetővé váljék.

17-06-2008

17-06-2008

HU


ELNÖKÖL: Diana WALLIS Alelnök 12. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések) Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája. (B6-0161/2008). A Bizottsághoz a következő kérdéseket intézték. Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). (CS) A következő kérdést szeretném intézni a Bizottsághoz: milyen mértékben kötelező… (Az elnök megvonja a szót a felszólalótól.) Elnök. − Sajnálom, de a kérdések itt vannak kinyomtatva. A szabály szerint sajnos nem tehet fel spontán kérdést. Első rész Elnök. − A Lambert van Nistelrooij által feltett 25-ös számú kérdés (H-0379/08) Tárgy: Mobil hívásvégződtetési díj Április 4-én a belga bíróság (2007/AR/3394 sz. ügy) felfüggesztette a belga országos postaés távközlési szabályozó hatóság (IBPT) egyik, a mobil hívásvégződtetési díj meghatározásáról szóló határozatát. Az egyik fő érv az volt, hogy a mobil hívásvégződtetési díj meghatározásánál a nagy mobilszolgáltatók méretgazdaságossági szempontjait is figyelembe kell venni. A Bizottság iránymutatónak tekinti-e a belga bíróság érveit a mobil hívásvégződtetési díjakról a közeljövőben megjelenő közleményében? A Bizottság osztja-e azt az álláspontot, hogy azoknak távközlési társaságoknak, melyek ma jórészt felelősek a mobiltelefonos szolgáltatások piacán kialakult versenyért – a „kihívóknak” –, a közleményben elegendő időt kellene megszabni ahhoz, hogy az esetleges új szabályozáshoz igazodhassanak? Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − A tisztelt képviselő által feltett kérdés a Brüsszeli Fellebbviteli Bíróságnak a belgiumi mobil hívásvégződtetési díjakról szóló, a 2007. december 18-i IBPT szabályozási határozat felfüggesztését kimondó, 2008. április 4-i határozatára vonatkozik. A szabályozói határozatról a keret-irányelv 7. cikkének értelmében a Bizottság előzetesen értesítést kapott, és azt értékelte. A Bizottság tud a fellebbviteli bíróságnak erről a határozatáról, és a nemzeti szabályozó hatóság, az IBPT, arról is tájékoztatta, hogy e megsemmisítést követően országos vitát indított egy olyan határozat-tervezetről, amely ugyanolyan aszimmetrikus módon határozná meg a mobil hívásvégződtetési díjtételeket, mint előző, 2006. augusztus 11-i szabályozói határozatában. A közösségi konzultációs mechanizmus (a „7. cikk szerinti eljárás”) kapcsán a Bizottság számos alkalommal kifejtette azt a nézetét, miszerint a hívásvégződtetési díjtételeket a keletkező költség szintjére kell leszállítani, mégpedig azért, hogy a különböző szolgáltatók között egyenlő versenyfeltételek alakuljanak ki, hogy a szolgáltatókat ösztönözzük a hatékonyságra, és a fogyasztók számára előnyösebb feltételek alakuljanak ki, ideértve az alacsonyabb árakat is. A Bizottság elismerte, hogy a szolgáltatóknak a keletkezett költség szintjének eléréséhez átállási időszakra van szükségük. Mindemellett a magasabb

127

128

HU


hívásvégződtetési díjtételek fenntartása nem lenne indokolt egy megfelelően hosszú időszak után, melynek folyamán a szolgáltatók alkalmazkodhatnak a piaci feltételekhez, és hatékonnyá tehetik működésüket, hacsak nincsenek olyan objektív költség-különbségek, melyekre az érintett szolgáltatók nincsenek hatással. A Bizottság nem téveszti szem elől azt, hogy a hívásvégződtetési díjtételek szabályozásának eltérő megközelítései akadályozhatják a belső piac megszilárdítását, valamint a határokon átnyúló versenyből és szolgáltatásokból származó előnyök a fogyasztók számára érezhető jelentkezését. A Bizottság ezért kiemelt feladatként kezeli, hogy a hívásvégződtetési piacok szabályozásában a szolgáltatóknak és a nemzeti szabályozó hatóságoknak iránymutatást, valamint nagyobb jogbiztonságot nyújtson. Ezért a Bizottság jelenleg a mobil és a vezetékes hívásvégződtetési díjak közös szabályozásáról szóló ajánláson dolgozik, melynek célja a nagyobb átláthatóság és következetesség elérése ezen a jelentős, ugyanakkor nagyon összetett területen, amo a fogyasztók számára a megfizethető árak, valamint az innovatív szolgáltatások hatékony fejlesztése területén a lehető legelőnyösebb megoldást biztosítaná. Ez az ajánlás a nemzeti bíróságok számára is iránymutatásként működhet. A belső piac megszilárdulását az is akadályozhatja, ha a különböző tagállamok bíróságainak határozatai olyan helyzethez vezetnek, melyben a bíróságok eltérően értelmezik azt, hogy hasonló versenyproblémákat miként kell kezelni. A Bizottság mindenesetre – többek között a hívásvégződtetési piacok terén – szorosan figyeli az összes olyan bírósági határozatot és ítéletet, mint például azt a fellebbviteli bírósági határozatot, melyre a tisztelt képviselő kérdésében utal. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, köszönetemet szeretném kifejezni a biztos asszonynak a válaszáért, melyben nagyon jól elemezte a helyzetet. Reagálásképpen a következőt kérdezem: Ön hol látja az említett különbségeket a tagállamok között? A belgiumi ítélet láthatóan azt jelzi, hogy a nagy szolgáltatók és a piacra újonnan belépők között még mindig nincsenek meg ténylegesen az egyenlő versenyfeltételek. Ez az átmeneti időszak meghosszabbításához is vezethet? Azt jelentené-e ez, hogy Európa-szerte több időt kínálnának az említett alkalmazkodáshoz? Most mindenesetre azt látjuk, hogy ezen a piacon a kis szolgáltatók az áldozatok. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − A Bizottság legelejétől fogva elismerte, hogy – miként első felszólalásomban is leszögeztem – a szolgáltatóknak átmeneti időszakra van szükségük ahhoz, hogy elérhessék a megfelelő költséghatékonysági szintet. Az ideiglenes aszimmetriákat azonban ésszerű határidőn belül fokozatosan meg kell szüntetni. A magasabb hívásvégződtetési díjtételek fenntartása nem lenne indokolt egy megfelelően hosszú időszak után, melynek folyamán a szolgáltatók alkalmazkodhatnak a piaci feltételekhez, és hatékonyabbá tehetik a működésüket, hacsak – miként már előzőleg is mondottam – nincsenek olyan objektív költség-különbségek, melyekre az érintett szolgáltatók nincsenek hatással. A költséghatékony vagy költségalapú szintet meghaladó árak engedélyezése csökkenti az ösztönzőket, amelyek szolgáltatókat innovációra és az árak minimizálására sarkallják. Ráadásul ez végül olyan helyzetet eredményezhetne, amelyben a fogyasztók magasabb árakat fizetnének annál, mint amilyeneket a költségalapú szimmetrikus hívásvégződtetési díjak esetében. Ennélfogva a hívásvégződtetési díjakat a lehető leghamarabb költséghatékony szintre kell leszorítani anélkül – és ezt is leszögeztem az előbb –, hogy ez a társaságok vagy a fogyasztók helyzetét hátrányosan érintené.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Elnök. − A Katerina Batzeli által feltett 26. kérdés (H-0386/08) Tárgy: Válságmenedzselési politika a magas piaci árak kezelésére A kőolajárak emelkedése, napjaink élelmiszer-válsága, valamint a tisztességtelen haszonszerzés és a nem hatékony ellenőrzések következtében kialakult magas piaci árak továbbra is kedvezőtlen hatással vannak az inflációra és a háztartások jövedelmére. Ez a kritikus helyzet összehangolt európai választ kíván. A Bizottság miként és milyen intézkedésekkel szándékozik kezelni a jelenlegi válságot, amely káros hatással van a nemzeti gazdaságok fejlődésére, csökkenti a háztartások jövedelmét, és ezáltal a közvéleményt arra készteti, hogy megkérdőjelezze az eurónak a kőolaj árképzésére gyakorolt hatását? Az Európai Unió milyen intézkedéseket szándékozik foganatosítani annak érdekében, hogy feltartóztassa az árucikkekből való tisztességtelen haszonszerzés nemzetközi hullámát? Közösségi és nemzeti szinten létrehoz-e válságmenedzselési mechanizmust? A nemzeti hatóságokat miként és milyen intézkedésekkel fogja segíteni a tisztességtelen haszonszerzés kezelésében, amely elsősorban bizonyos gazdasági társaságok gazdasági erőfölénye miatt következik be? A Bizottság prioritásai között szerepel-e bizonyos alapvető élelmiszerek fogyasztói árának maximalizálása? Elfogadható-e, hogy mostanában egyes kormányok az állami bevételeket közvetett adók emelésével kísérlik meg növelni? Helyes lenne-e európai szinten csökkenteni az egyes alapvető élelmiszerekre és árucikkekre kivetett ÁFÁ-t és közvetett adókat? A Leopold Józef Rutowicz által feltett 27. kérdés (H-0399/08) Tárgy: Áremelkedések az Európai Unióban A bioüzemanyagok és az élelmiszerek iránti kereslet növekedése az oka többek között annak, hogy ezeknek az alapvető árucikkeknek az ára jelentősen megemelkedett, és ez a kisjövedelmű európai polgárokat különösen keményen sújtja. Ezzel egyidejűleg azok a korlátozások, melyek egy sor árucikk termelésére vonatkoznak, nem adnak lehetőséget a versenyre, amely pedig letörné az áremelkedéseket. Milyen intézkedések történtek az uniós piacon az élelmiszer-áremelkedések visszaszorítására? Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Minthogy a két kérdés, ahogy az Elnök ezt helyesen megjegyezte, többé-kevésbé összefügg egymással, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy mindkét kérdésre egyszerre válaszoljak. Ha az eurozónát nézzük, az 1970-es és ’80-as évek 8-10%-os inflációja a ’90-es években 3%-ra mérséklődött, és az Európai Monetáris Unió első évtizedében valamivel a 2%-os átlag fölött mozgott. 2007 harmadik negyedévétől azonban az energia és az élelmiszerek területén bekövetkezett világméretű árrobbanások nem csak az Európai Unión belül, hanem az egész világon mindenhol az inflációs nyomás megnövekedéséhez vezettek. Az erős euró a múltban bizonyos mértékig mérsékelte a növekvő vagy emelkedő üzemanyag- és kőolajárak hatását. Ma azonban azzal kell szembesülnünk, hogy a múlt év augusztusi 1,9%-ról 2008 áprilisára az inflációs ráta valóban 3,6%-ra szökött fel.

129

130

HU


A Bizottság a közelmúltban bekövetkezett élelmiszer-árnövekedésről „Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése: Irányvonalak az uniós fellépés számára“ című közleményében fogalmazta meg álláspontját. Egy sor más tényező mellett a magasabb kőolaj-árak az Európai Unión belül egyrészt a mezőgazdaságban felhasznált eszközök magasabb ára, másrészt a logisztikai költségek miatt az agrárpiaci árak emelkedését eredményezték. Jóllehet a mezőgazdasági áruk iránti keresletet a bioüzemanyagok piaca is befolyásolja, a Bizottság által végzett összes elemzés azt mutatja, hogy az élelmiszerek árának világméretű emelkedése mögött különböző okok húzódnak meg. Strukturális és átmeneti tényezőkből egyaránt erednek, és az Európai Unió jelenlegi bioüzemanyag termelése vajmi kevés hatással van az élelmiszerek jelenlegi világpiaci árára, ugyanis a rendelkezésünkre álló legutóbbi becslések szerint az Európai Unión belül a termőföldnek csak mintegy 1%-át hasznosítják bioüzemanyag-előállításra. Ugyanakkor az is világos, hogy a mezőgazdasági árak közelmúltbeli növekedése csak részben magyarázza a kiskereskedői szinten tapasztalható élelmiszerár-emelkedést, így aztán néha jelentős eltérés van a mezőgazdasági üzem nagybani eladási ára, valamint a szupermarketekben vagy a boltokban látható fogyasztói ár között. Mivel a jelenlegi válságnak sok különböző vetülete van, a Bizottság által javasolt válasz is ugyanilyen átfogó, és szándéka szerint a magasba szökő élelmiszeráraknak mind a rövidtávú következményeit, mind a hosszútávú okait kezeli. A mezőgazdasági ágazatban tapasztalható árnyomás enyhítésére a közös agrárpolitikán (CAP) belül a piaci orientáció javítására és a termelés fellendítésére már újabb ösztönzőket alakítottunk ki: e termelési évben a kötelező területpihentetést nullára csökkentettük, valamint 2008. áprilisi hatállyal megemeltük a tejkvótákat, azaz tényleg nagyon gyorsan reagáltunk. Ezen túlmenően az Európai Unió úgy döntött, hogy a folyó gazdasági évre a legtöbb gabonafélére felfüggeszti a behozatali vámokat. E kérdésekkel a közös agrárpolitika állapotfelméréséről szóló közelgő tárgyalások során nyilvánvalóan tovább fogunk foglalkozni. Annak érdekében, hogy különösen a legrászorultabb uniós polgárok igényeivel foglalkozni tudjunk, tervbe vettük a rendszer korszerűsítését és aktualizálását. Ebben az ügyben még ez év folyamán javaslatot fogunk benyújtani. Úgy gondolom, az is fontos, hogy továbbra is ösztönözzük és előmozdítsuk a mezőgazdasági ágazat – nemcsak európai, hanem világméretű – fenntartható termelésnövekedését célzó mezőgazdasági kutatásokba történő befektetéseket. Az agrárpiaci árképzést illetően a Bizottság elkötelezett aziránt, hogy nyomon kövesse a mezőgazdasági árukkal a pénz- és értékpapírpiacokon spekuláló befektetők tevékenységét, valamint az ármozgásokra gyakorolt hatásukat. Az piaci erőfölény kérdésével kapcsolatban: minden piaci erőfölénnyel való visszaélés a Szerződés 82. cikkének vagy az ezzel egyenértékű nemzeti szabályoknak a hatálya alá esik. A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok éberen őrködnek az Európai Unió versenyjogának bármiféle megsértése fölött. A Bizottság különös gondot fordít annak szavatolására, hogy a közösségi koncentráció a fogyasztók és a különböző vállalkozások rovására ne gátolja jelentősen a tényleges versenyt. Ebben az összefüggésben a Bizottság a kiskereskedői ágazatnak az egységes piaci

17-06-2008

17-06-2008

HU


felülvizsgálat keretében felállított nyomon követésével párhuzamosan az élelmiszer-ellátási lánc működését is meg fogja vizsgálni. A Szerződés értelmében a tagállamok és a Közösség által foganatosítandó intézkedéseket a belső piac és a határokon átnyúló verseny elveivel összhangban fogják meghozni. Egyelőre nincs tervbe véve bizonyos alapvető élelmiszerek legmagasabb fogyasztói árának meghatározása. A Bizottság tud arról, hogy egyes kormányok a közbevételeket a közvetett adók emelésével igyekeznek növelni. A Bizottság osztja továbbá a pénzügyminiszterek által kifejtett nézetet, miszerint a szükséges kiigazításokat megkerülő, torzító hatású fiskális és egyéb politikai intézkedéseket el kell kerülni. Végezetül a Bizottság úgy véli, hogy adott esetben indokoltak lehetnek azok a rövidtávú, célzott intézkedések, amelyek a magasabb energiaáraknak a lakosság szegényebb rétegeire gyakorolt hatását hivatottak enyhíteni. Ezeknek az intézkedéseknek természetesen nem lehet torzító hatásuk, sem nem hátráltathatják a szükséges szerkezeti kiigazításokat. Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy az általános adó- vagy HÉA-csökkentés természetéből adódóan nem a lakosság szegényebb rétegeit célozza. A Bizottság fellépését nem csupán Unión belüli érvényesülő hatások motiválják. Úgy gondolom, valamennyiünknek kötelessége egyenlő versenyfeltételeket biztosítani akkor is, amikor a fejlődő országokról beszélünk; a Bizottság eddig több mint 300 millió eurót mozgósított humanitárius élelmiszersegélyek céljára, és jelenleg, a két héttel ezelőtt lezajlott FAO-csúcs (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) következtetéseivel összhangban, tevékenyen munkálkodunk a nemzetközi szintű összehangolt válasz előmozdítása érdekében. Ezért úgy gondolom, hogy megfelelően reagáltunk azokra a kihívásokra, melyekkel az új helyzet következtében mindannyiunknak szembe kell néznünk. Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Elnök asszony, mindenekelőtt köszönetemet fejezem ki a biztos asszonynak a kérdésemre adott kimerítő válaszáért. Mégis hadd világítsak rá két kérdésre, melyekkel a Bizottságnak inkább azonnal, mintsem középtávon foglalkoznia kellene. Az első az árak, és különösen az élelmiszerárak kézben tartása, miként azt Ön nagyon helyesen mondotta. Nem annyira a legmagasabb fogyasztói ár, mint inkább a termelési költségek és a gazdasági társaságok által realizált haszonkulcs meghatározásáról van szó, feltéve, hogy ez a korlát nem jelent akadályt a belső piacon vagy a behozatal tekintetében. A második megjegyzésem pedig arra vonatkozik, hogy míg a területpihentetés kérdése és a tejkvóták növelése üdvözlendő intézkedés, véleményem szerint az emelkedő olajárak mellett a növényvédő szerek előállítási költségének megemelése nem biztos, hogy kifizetődő intézkedés lesz. Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Felszólalásom elején hadd köszönjem meg a biztos asszonynak a tárgyról adott kimerítő válaszát. Van néhány probléma, amelyet érdekesnek találok. Az első a cukortermelés kvótáival való kereskedelem. A cukorkereskedelem köztudottan korlátozza különböző országokban bizonyos termelési kapacitások kihasználását, és az aggályok e területen egy meghatározott magatartást kényszerítenek ki. Ha a cukortermelés korlátokba ütközik, a verseny automatikusan eltűnik.

131

132

HU


A másik kérdés az, hogy egy sor olyan alapélelmezési cikkre – például a banánra – vetnek ki bizonyos vámokat, amelyekből a legszegényebbeknek származik előnye, Ezeket a vámtételeket meg kell vizsgálni. A banán ugyanis végeredményben a gyermekek tápláléka, a szegény családok gyermekeiéi. A nem szeszes italoknak minősülő alapvető élelmezési cikkekre kivetett illetékeket szintén vizsgálat tárgyává kell tenni. Egyetértek azzal, hogy a piacot felügyelni és ellenőrizni kell, ugyanúgy, ahogy a piaci árakat is ellenőrizni kell, de a Bizottság vajon felhasznál-e importárukat arra a célra, hogy csökkentse bizonyos, olcsóbb árucikkekből származó árucikkek árát a nemzeti piacon, amelynek (…). (Az elnök megvonja a szót a felszólalótól.) Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Batzeli asszony, úgy gondolom, fontos, hogy legyen egy működő ellenőrző rendszerünk, amelynek révén elérhetjük, hogy az árak ne nőjenek az égig, és a nemzeti versenyhatóságoknak pontosan az a feladata, hogy szemmel tartsák ezt a kérdést. Elárulom, hogy a Bizottságon belül is vitát folytattunk a versenyjogi biztossal, és nagyon is tudatában vagyunk ezeknek a problémáknak. Rutowicz úrnak: nem tudom, hogy Ön a cukorreformra utal-e, amelynek során elhatároztuk, hogy az Európai Unión belül 6 millió tonnával csökkentjük a cukortermelést, és megtaláltuk a lehetőséget arra, hogy a cukortermeléssel önkéntesen felhagyó gazdáknak nagyon korrekt kompenzációs csomagot kínáljunk fel. Ez a döntés azonban néhány évvel ezelőtt született. Az importtermékek áráról: igen, ez valóban a behozatali vámoktól függ, és a WTO dohai fejlesztéspolitikai fordulójának keretében ezekben a napokban éppen erről folynak a tárgyalások, vagyis arról, hogy megállapodásra juthatunk-e a vámtételek általános csökkentéséről. Végezetül a gyümölcsfogyasztás előnyeiről: nem mondok ellent Önnek, és a következő ülésen, mely itt, Strasbourg-ban lesz, éppen ezért fogunk előterjeszteni egy, az iskoláskorú gyermekek számára kidolgozott gyümölcs- és zöldségkoncepciót, ami – meggyőződésem szerint – felettébb üdvös módon járul majd hozzá a kisgyermekek helyes szokásainak kialakításához. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Kérdésem a jövedéki adóra vonatkozik. Az alkoholra kivetett jövedéki adóról szóló viták során olyan javaslatok hangzottak el, hogy a jövedéki adó legyen nulla kulcsos. Mi a véleménye az üzemanyagokra kivetett jövedéki adóról, hiszen a jelenlegi helyzet semmilyen hasonló ideiglenes megoldásra nem enged következtetni? Az élelmiszer- és más ágazatokban fenyegető áremelkedés elkerülése érdekében lehetne-e csökkenteni az üzemanyagokra kivetett jövedéki adót, még ha ideiglenesen is? Andreas Mölzer (NI). – (DE) Biztos asszony, a növekvő élelmiszerárak uniós nagyságrendű jelenséget jelentenek, és különösen súlyosan érintik az alacsony jövedelmű családokat és az alacsony bérből- és fizetésből élőket, majdhogynem anyagi romlásba döntve őket. A leginkább nélkülöző társadalmi csoportoknak szánt tervezett európai élelmiszersegély-program milyen mértékben fog előrelépést jelenti annak érdekében, hogy az élelmiszerárak említett növekedésétől, sőt: az éhínségtől fenyegetett emberek gyorssegélyben részesüljenek? Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Először is, a HÉA-csökkentést nem tartom lehetséges megoldásnak. Ma az olajárak hordónként 136-137 USD körül mozognak; ha netalán csökkentenénk a HÉÁ-t, mi lenne a következő kérés, ha a kőolaj ára hordónként 160 USD közelébe kúszna – csökkentsük tovább?

17-06-2008

17-06-2008

HU


A megoldás keresése során sokkal előrelátóbbnak kell lennünk, és ezért vág ide, hogy ösztönöztük az olajfüggőség csökkentését célzó befektetéseket. Ez lehetséges a mezőgazdasági ágazatban, és jelenleg a halászati ágazat esetében is erről folytatunk megbeszéléseket, hiszen a halászati ágazat még jobban függ a kőolaj árától. Következésképpen az új technológiákba való befektetés az egyszerű HÉA-csökkentésnél sokkal előrelátóbb megoldás. A másik felvetett kérdésre válaszul: még ez évben az Európai Unió legrászorultabb társadalmi csoportjait megcélzó javaslatot fogunk előterjeszteni. Van már létező rendszerünk, de fennmaradása a többletkészletektől – a mezőgazdasági termékek intervenciós készleteitől – függ, márpedig az intervenciós készletek kimerültek. Ezért jogalapra van szükségünk egy új rendszer kialakításához, és remélem, hogy a tisztelt képviselők elégedettek lesznek, amikor meglátják, hogy a rendszer gazdasági alapjának fenntartására, sőt, erősítésére, milyen megoldást mérlegelünk. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy rendes megoldást kell találnuk. Jim Allister (NI). - Biztos asszony, a 27. kérdésre adott válasza során Ön kijelentette, hogy az európai uniós termőföldeknek csak 1%-át hasznosítják bioüzemanyag termelésére. Tekintettel arra, hogy milyen sok gabonafélét hozunk be a tengerentúlról, talán relevánsabb lenne tudni, hogy Észak-Amerikában mennyi ez a százalék, ott ugyanis növekszik ez az arány, és így sokan arra a következtetésre jutunk, hogy a bioüzemanyagok ténylegesen felgyorsítják az állati takarmányok árának emelkedését. Tehát felvilágosítana bennünket erről? Másodsorban ebben a vonatkozásban egy másik gyorsító tényező az, hogy a Bizottság továbbra is halogató és vonakodó hozzáállást tanúsít a GMO-változatok jóváhagyása kapcsán, melyek sokkal olcsóbbak lennének. Tájékoztatna bennünket arról, hogy jelenleg hol áll ez az ügy, és milyen előrelépés történt? Közelebb kerültünk-e az ellátást biztosító kulcsterületek tekintetében az összehangolt jóváhagyásokhoz? Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Biztos asszony, szeretném megkérdezni, hogy a Bizottság tervezi-e a gyermekruházatra kivetett HÉA csökkentésének megvizsgálni, ami megkönnyítené a nagycsaládosokra nehezedő adóterheket, de nem a jómódú családokét. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Mindenekelőtt úgy gondolom, hogy amikor az Európai Unión belül a bioüzemanyagok kerülnek terítékre, ne mutogassunk arra, hogy az EU milyen módon kezeli ezt a kérdést. Mégpedig azért, mert ha a bioetanolt és a biodízelt bűnbaknak kiáltjuk ki, olyan helyzet állhat elő, hogy senki sem akar majd befektetni. Ekkor teljesen lemaradnánk, és a bioetanol- és biodízel-importtól fogunk függni, ugyanis ha ezeket az üzemanyagokat nem termeljük meg, nem leszünk képesek 2020-ra elérni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20%-os csökkentését előíró célkitűzését. Ezért megoldást kell találnunk, márpedig ma az egyetlen megoldást az első generációs bioüzemanyagok jelentik. Ugyanakkor – és azt hiszem, ebben egyetértünk – a lehető legnagyobb mértékben ösztönöznünk kell a mezőgazdasági ágazatban keletkező és jelenleg másra nem használt hulladékból, híg trágyából, szalmából és egyéb anyagokból – például faforgácsból – termelt, második, sőt harmadik generációs bioüzemanyagok kutatását és fejlesztését. Ez a jövő, de a fejlesztésben részt kell vállalnunk, ezért az első generációra mint ugródeszkára szükségünk van.

133

134

HU


A GMO-król: tudom, hogy e Házban eltérő nézeteket vallanak, de nyilvánvaló, hogy olyan helyzetre van szükségünk, amelyben állataink, a hústermelés számára megfizethető áron tudjuk behozni a takarmányt. Máskülönben – és ez egyébként többek között a GMO-gabonaféléket, elsősorban a kukoricát is jelenti – ha nem találunk megoldást, meglátják, hogy Európában zuhanni fog a hústermelés. És ekkor Brazíliából leszünk kénytelenek húst behozni – olyan húst vagy állatokat, melyeket az Önök által vagy a fogyasztók által nem kedvelt GMO-kkal etettek, de amelyeket a hátsó ajtón visszacsempészve önök mégiscsak elfogyasztanak majd. És úgy gondolom, ezzel tényleg becsapnánk a fogyasztókat. Ezért saját jóváhagyási rendszert kell kialakítanunk, és úgy gondolom, hogy jelenleg előrelépés történik annak érdekében, hogy visszavegyük a még nem jóváhagyott kérelmeket, és minőségromlás nélkül felgyorsítsuk az EFSA-n belüli eljárást. Végül, Elnök asszony, hadd valljam be kerek-perec, hogy nem vagyok a gyermekruházatra kivetett HÉA szakértője, ezért rossz válasz helyett azt javasolnám, inkább foglalják írásba ezt a kérdést. Második rész Elnök. − A Ioannis Gklavakis által feltett 28. kérdés (H-0381/08) Tárgy: Haltenyésztési stratégia Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének előrejelzése szerint minden jel arra mutat, hogy a haltermékek fogyasztása 2030-ra 50%-kal megnő; a kereslet nagy részét a haltenyésztés fogja kielégíteni, ami azt jelenti, hogy a kibocsátás mintegy 40 millió tonnával megugrik. Tekintettel arra, hogy a halállomány folyamatosan csökken, a hal- és kagylókereslet pedig világméretekben nő, a haltenyésztés fokozódó jelentőségre tesz szert. Ennek a fényében a haltenyésztéssel kapcsolatos uniós stratégia bizottsági felülvizsgálata tartalmaz-e a haltenyésztési ágazat vonatkozásában a tengeri tervezéssel kapcsolatos iránymutatásokat? A Bizottság milyen intézkedéseket szándékozik hozni annak érdekében, hogy a közösségi termékek versenyképesebbé váljanak harmadik országok termékeihez viszonyítva, ahol a termelési előírások kevésbé szigorúak? Az említett ágazat fejlesztése érdekében a Bizottság tervez-e egyéb reformintézkedéseket? Joe Borg, a Bizottság tagja . − Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a Gklavakis képviselő úrnak azért, hogy kérdésében kiemeli az akvakultúra fontosságát, és nagyon örülök, hogy a témáról kifejthetem a Bizottság véleményét. Miként Ön helyesen rámutatott, és miként ezt az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete is kiemelte, az akvakultúra-ágazat a világon egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, és – főként a csökkenő vadon élő halállomány miatt – kulcsszerepet játszik a tengeri eredetű élelmiszerek iránti növekvő kereslet, valamint a haltermékek kínálata közötti szakadék áthidalásában. A Bizottság jelenleg az uniós akvakultúra fenntartható fejlődését célzó stratégiáról szóló közleményt készít elő, amelyet 2008 végéig véglegesítenie kell. A stratégia az akvakultúra fenntartható növekedéséhez legkedvezőbb környezet megteremtését tűzi ki célul, amely egyrészt az Európai Unió polgárai számára biztosítja a tengeri eredetű élelmiszerek megfelelő kínálatát, másrészt szavatolja a szigorú környezetvédelmi és közegészségügyi szabványok betartását.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Az akvakultúra területhez jutását ugyanis fejlődésének egyik alapvető akadályaként azonosították, és a tengeri területhasználat tervezése e kérdés kezelésében fontos szerepet játszhat. A közeljövőben elkészülő akvakultúra-stratégia ki fog terjedni erre a kérdésre. Az alacsonyabb előálltási szabványokkal rendelkező harmadik országok kérdését olyan piacdifferenciálási konstrukciókkal lehetne megoldani, mint a tanúsítási rendszer. A stratégia kidolgozása során e kérdést megfontolás tárgyává tesszük. Még általánosabban: a versenyképesség és az innováció a stratégia központi témáit fogják képezni. Ioannis Gklavakis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, hadd fejezzem ki köszönetemet a biztosnak a válaszáért. Hadd szóljak még valamiről. Miként Ön is kiemelte, Biztos úr, a fogyasztók egyre inkább a tengeri eredetű élelmiszerek – a hal, a kagylófélék és hasonlók – felé fordulnak. Az elmúlt években ezenfelül a biotermékek népszerűsége is rohamosan nőtt a fogyasztók körében. Tapasztaljuk, hogy az ágazatban dolgozók közül sokan fordulnak az ökológiai haltenyésztés felé, amely nem csak egészségesebb élelmiszerrel látja el a fogyasztókat, hanem környezetbarátabb is, és ez nagyon fontos szempont. Az Európai Bizottság tervez-e az ökológiai haltenyésztést előmozdító, erősítő és támogató intézkedéseket, és ha igen, el tudná-e mondani, milyen intézkedésekről lehet szó, és miként lehetne ezt az általunk támogatandónak tartott igen fontos ügyet előmozdítani? Joe Borg, a Bizottság tagja . − A növekvő keresletre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban el kell mondani, hogy az akvakultúra-termékek, a tengeri eredetű élelmiszerek és a tenyésztett halak fogyasztása kétségtelenül növekszik, exponenciálisan nő, ami határozottan üdvözlendő, hiszen köztudomású, hogy a különböző közösségi vizek és a világ más tengereinek halállományai túlhalászottak. Odajutottunk, hogy rövid- és középtávon elképzelhetetlen a fogási tömeg növelése, ezért a növekvő keresletet tenyésztett hal forgalmazásával kell fedezni. Mindemellett – miként ezt válaszomban is jeleztem – különleges szempontok miatt ez már önmagában is problémát okozhat, és problémát okozhat a halhús-kínálat tekintetében is, mivel a halhús legnagyobbrészt a rosszabb minőségű ipari halfogáson alapul, amely halállományokat szintén jelentős mértékben lehalásszák. Az ökológiai akvakultúrát illetően: mi magunk is ösztönözzük ennek a fejlesztését. A nyilvános konzultációs eljárás azt mutatta, hogy a biológiai termelési módot tovább kell fejleszteni, és várakozással tekintünk afelé, hogy a közleményben, valamint a később előterjesztendő csomagban milyen úton-módon lehetne biztosítani az ökológiai akvakultúra külön említését; miként járulhatunk hozzá az ökológiai akvakultúra további előmozdításához, és milyen, az ökocímkézési konstrukciókhoz hasonló intézkedéseket lehet foganatosítani annak érdekében, hogy a fogyasztók rájöjjenek: érdemes biotermékeket fogyasztani. Reméljük, hogy ezáltal tovább segíthetjük e fontos termelési ágazat fejlődését. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, Biztos úr, a beszéde végén közvetetten említette az ökocímkézést. A kérdés, amelyet közvetetten én is fel akartam tenni, az, hogy van-e bármi garancia arra, hogy nem csak a hal eredete, hanem előállítási módja és az előállításának a leírása is átlátható lesz a fogyasztók számára, és így a fogyasztók megtudhatják, hogy a hal honnan származik, és hol tenyésztették. Itt nem annyira arról

135

136

HU


van szó, hogy a folyamatnak vannak-e ökológiai érdemei vagy sem, hanem inkább magáról a származásról. Van-e erre vonatkozóan következetes szabályozás? Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Biztos úr, ugyanebben a témában rögtön a következőkkel szeretném kiegészíteni az előttem szólót: nemrég több osztrák fogyasztóvédelmi szervezet megkeresett azzal, hogy – különösen az Európai Unióba behozott, így Ausztriába is bekerülő kagylók tekintetében – a jelek szerint gazdasági okokból megnőtt az antibiotikumokkal és más nemkívánatos gyógyszerekkel való kezelés mértéke, talán azért, mert így könnyebb tenyészteni őket. Ezek az anyagok azután az élelmiszerláncon keresztül az emberi szervezetbe jutnak. A Bizottság hoz-e olyan intézkedéseket, amelyek a jövőben ennek a gyakorlatnak a korlátozását vagy megakadályozását célozzák? Joe Borg, a Bizottság tagja . − A haláru eredetének kérdésével kapcsolatban két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Először is a vadon kifogott halak kapcsán, melyek gyakran kötnek ki a feldolgozó láncban – ezeket a halakat legtöbbször harmadik országokban fogják ki, de gyakran saját halászaink is fognak ilyeneket – most épp egy olyan rendelet elfogadásának folyamatában vagyunk, mely az illegális halászati tevékenység visszaszorítását célozza. Ez már önmagában is jelentősen meg fogja szilárdítani rendszerünket, aminek eredményeképp az illegálisan kifogott hal sem eredeti, sem feldolgozott állapotában nem kerülhet majd be a közösségi piacra. Ez a dolog egyik oldala. Az akvakultúrával kapcsolatban pedig vizsgáljuk, hogy milyen úton-módon lehetne biztosítani azt, hogy a Közösségbe behozott tenyésztett halból készült termékek megfeleljenek az egészségügyi szabványoknak és követelményeknek, és így a fogyasztók bizonyosak lehessenek afelől, hogy az általuk fogyasztott termékek megfelelnek a saját termékeinkre alkalmazott egészségvédelmi szinteknek. Ezt jelenleg is vizsgálja az Egészségés Fogyasztóügyi Főigazgatóság, és van tanúsítási rendszer is, amely annak igazolására szolgál, hogy a Közösség piacára behozott termékek megfelelnek az egészségügyi szabványok előírásainak. Egy ezzel összefüggő kérdéssel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy – miként előzőleg is mondottam –tanulmányozzuk az akvakultúrából származó termékek ökocímkézésének lehetőségét. Kezdetben csak a vadon kifogott halak ökocímkézésén gondolkodtunk, mert a paraméterek különbözőek. Itt az ökocímkézés fő célja annak szavatolása, hogy a halállományt fenntartható módon halásszák le, ezért ha a piacon megjelenő haltermékek túlhalászott halállományokból származnak, semmilyen ökocímkézésben nem részesülhetnek. Az akvakultúrából származó haltermékek ökocímkézése esetében a paraméterek eltérőek, ezért itt más szempontokra kell alapozni, például arra, hogy a halakat a környezeti, humánés állategészségügyi szabványoknak megfelelő körülmények között tenyésztették. Megvizsgáljuk a paramétereket, és később nyilván javaslatokkal állunk majd a Parlament elé, melyek célja ebben a tekintetben önkéntes ökocímkézési rendszerek minimumkritériumainak bevezetése vagy bevezetésének megkönnyítése, illetve az ezen rendszerek működését szabályozó minimumkritériumok meghatározása lesz. Elnök. − A Brian Crowley által feltett 29. kérdés (H-0416/08) Tárgy: Biztonsági tonnatartalom iránti kérelem 2006. június 13-án az Elsőfokú Bíróság 20 ír biztonsági tonnatartalom iránti kereset ügyében kedvező ítéletet hozott, amely 20 biztonsági tonnatartalom iránti keresetekre

17-06-2008

17-06-2008

HU


nézve megsemmisíti a 2003. április 4-i 2003/245/EK bizottsági határozatot (2) . A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság olyan kritériumokat használt, melyekről a szabályok nem rendelkeznek (azaz a hajóknak legalább 5 évesnek kell lenniük ahhoz, hogy biztonsági tonnatartalmat kérvényezhessenek), valamint hogy a Bizottság hatásköri túllépést követett el. A 97/413/EK (3) tanácsi határozat által előírtaknak megfelelően (lásd a 4. cikk (2) bekezdését) az összes biztonsági tonnatartalom iránti kérelmet 2001. december 31. előtt benyújtották a Bizottsághoz. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy akkor, amikor e személyek esetében a Bizottság megtagadta a biztonsági tonnatartalmat, a Bizottság e cikket nem megfelelően alkalmazta. A Bizottság kifejtené, hogy e határozatot miért nem fellebbezték meg, és a pernyertes felperesek majdnem két év eltelte után miért várnak még mindig választ a Bizottságtól arra, hogy a Bizottság miként szándékozik betartani a Bíróság döntését? Joe Borg, a Bizottság tagja . − Szeretnék köszönetet mondani Crowley úrnak a kérdéséért, amely lehetőséget nyújt számomra, hogy felvessem a biztonság erősítése érdekében a halászhajók űrtartalmának növelésére irányuló ír keresetről szóló 2006. június 13-i elsőfokú bírósági ítéletet követő intézkedések kérdését. A Bizottság úgy döntött, hogy nem fellebbez az Elsőfokú Bíróság 2006. június 13-i ítélete ellen. A Bíróság megállapította, hogy a 2003. április 4-i bizottsági határozatban valamennyi idetartozó ügyet nem megfelelően értékelték. Az ítéletet követően a Bizottság úgy határozott, hogy teljesebb elemzésen alapuló, és az összes kérdéses ügyben világosabb következtetéseket felmutató új határozatokat fogad el. A felperesek valóban még mindig várnak az új bizottsági határozatokra. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a bizottsági szolgálatok felhívták Írországot, hogy az összes tonnatartalom-növelési kérelem esetében küldjön be újabb konkrét szakmai információkat. Az ismételt felszólítások ellenére Írország csak néhány kérelem esetében tette meg ezt. Az új értékelést a mindenre kiterjedő ír válasz hiánya hátráltatta. A Bizottság jelenleg véglegesíti mindegyik kérelem új és alapos értékelését, és a tervek szerint az eredményekről ez év júliusában tájékoztatja Írországot. Brian Crowley (UEN). - Köszönöm a biztos válaszát. Ugyanakkor némi kétely maradt bennem abban a tekintetben, hogy a biztonsági tonnatartalomra vonatkozó döntés a biztonsági tonnatartalom automatikus megadásából fog-e kiindulni, mégpedig azért, mert a Bizottság eredetileg hibás határozatot hozott, vagy pedig új kérvényeket kell majd beadni. Ezért van némi vita arról, hogy az információnyújtásra megtörténik-e vagy sem. A Bizottság esetleg tud-e felvilágosítást nyújtani arról, hogy azon kérelmezők új kérelmeit, akik már korábban is beadtak ilyet, és akiknek a Bíróság határozatában igazat adott, milyen valószínűséggel fogják kedvezően elbírálni? Joe Borg, a Bizottság tagja . − Az Elsőfokú Bíróság határozata nem azt állapította meg, hogy a felpereseknek érdemben igazuk van, hanem azt, hogy a Bizottság olyan határozatot hozott, amely valamennyi idetartozó ügy nem megfelelő értékelésén alapult. Tekintettel arra, hogy az általunk hozott döntés nem eléggé szilárd alapokon nyugodott, felkértük (2)

HL L 90., .2003.4.8., 48.o.

(3)

HL L 175., 1997.7.3., 27.o.

137

138

HU


Írországot, hogy szolgáltasson újabb információkat annak érdekében, hogy döntésünket szilárdabb alapokra helyezhessük. Minthogy az első határozat valamennyi üzembentartót egységesen kezelte, az egyes üzembentartókra vonatkozóan egyedi információkat kértünk be. A közeljövőben meghozandó határozatunk minden egyes üzembentartóra egyénileg vonatkozik majd. Amennyiben az egyes szolgáltatók vonatkozásában újabb információnyújtásra nem került sor, nem tartom valószínűnek, hogy a Bizottság álláspontja változna a jövőben. Ahol van újabb információ, ott ezt mérlegelni fogjuk, és amennyiben a mérlegelés során azt látjuk, hogy érdemes támogatni, akkor támogatni fogjuk. Amennyiben viszont úgy látjuk, hogy a kiegészítő információk dacára a kérelem nem érdemes támogatásra, döntésünk mindennek ellenére elutasító lesz. Elnök. − A Seán Ó Neachtain által feltett 30. kérdés (H-0420/08) Tárgy: Az észak-amerikai behozatal hatása az ír kagylóhalászokra Az ír kagylóhalászokra jelenleg negatív hatást gyakorol az Egyesült Államokból és Kanadából behozott, a gyenge dollár miatt olcsó importáru. A kagylók ára gyorsuló ütemben zuhan lefelé. A Bizottság mit tervez e halászok megsegítésére, akik Írország tengerparti gazdaságában kiemelkedően fontos szerepet játszanak? Joe Borg, a Bizottság tagja . − Tisztában vagyok azzal, hogy a közelmúltban bizonyos hal- és kagylótermékek piaci árai Írországban és a Közösségben máshol is jelentősen csökkentek. Tudomásom szerint e kérdés elsősorban a homár árával van összefüggésben, amelynek első eladáskori ára Írországban rendes esetben 15 euro/kilogrammnál magasabb, de jelenleg 10 euro/kilogrammra zuhant vissza. A homár esetében a kereskedelmi számadatok azt mutatják, hogy 2006-ban és 2007-ben az előző hat évhez viszonyítva a behozatal növekvő tendenciát mutatott. A Kanadából származó összes közösségi behozatal a 2000-2005-ös bázisidőszakhoz képest 2006-ban 12%-kal, 2007-ben pedig 7%-kal nőtt; az Egyesült Államokból származó import ugyanezen bázisidőszakhoz viszonyítva 2006-ban 27%-kal, 2007-ben pedig 26%-kal bővült. Ezzel együtt az Egyesült Államokból vagy Kanadából nagyon kevés közvetlen behozatal irányul Írországba; az említett két exportőr 2006-ban 2,5 tonnát, illetve 118 tonnát exportált. Ez persze nem azt jelenti, hogy az észak-amerikai homár más tagállamokon keresztül ne került volna be Írországba. Az elmúlt három év során az euróban kifejezett ár nem csökkent. Az USA esetében a 2005-2007-es időszakban az átlag importár 12,45 EUR/kg volt, sőt 2008 első negyedében ez az ár valamivel 13,6 EUR/kg fölé kúszott. A kanadai homár közösségi importja esetében az elmúlt három év folyamán az ár valamivel nőtt, és a 2005-2007-es időszakban átlag 12,12 EUR/kg-ot tett ki, 2008 első negyedében pedig az ár az erős kanadai dollár miatt 12,48 EUR/kg-ra kúszott fel. A fent elmondottak alapján nem úgy tűnik, mintha a homár árának jelenlegi zuhanórepülése szoros összefüggésben lenne az észak-amerikai importtal. Az áresésnek minden valószínűség szerint az egyes tagállamokban az elmúlt hetekben lezajlott tüntetések nyomán előállott piaci bizonytalanság az oka.

17-06-2008

17-06-2008

HU


A font sterlingnek az euróhoz viszonyított gyengülése miatt az is elképzelhető, hogy az ír termelőknek a hagyományos szárazföldi piacokon az Egyesült Királyságból származó homárimporttal kell versenyezniük. A homár árának zuhanása esetén a közös piacszervezés keretében nincsenek intézkedések a termelők kompenzálására. A homártermelők azonban piaci helyzetük erősítésére létrehozhatnának termelői szervezeteket. Az Európai Halászati Alap pénzügyileg támogatja az ilyen szervezetek létrehozását, valamint a termékek minőségének javítását célzó tervek végrehajtását. A közép- és hosszú távú további fellépést tekintve a halászati termékek – mint például a homár – kereskedelmének fellendítését célzó kollektív fellépéshez az Európai Halászati Alap segélyt nyújthat, ami hozzájárulhat a keresletnöveléshez és a jobb árak kialakításához. Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Elnök asszony, köszönöm a biztos úrnak a választ, és még egy kérdést szeretnék feltenni. Miként ön is tudja, biztos úr, a halászati ágazat a közelmúltban bekövetkezett olajár-robbanás következtében drámai módon átalakult. Kérdésem a következő: a Bizottság szándékozik-e javaslatot benyújtani a tengerparti területek halászainak, például a homár-halászoknak és a fent említett halászoknak a megsegítésére, akiket sújt a kagylók és rákfélék árának csökkenése? Joe Borg, a Bizottság tagja . − Az olajár-robbanással és az olajár-emelkedés halászokra gyakorolt hatásával összefüggő probléma nagyon egyedi és különleges – szinte azt mondanám, egyedülálló – akkor, amikor a halászati üzemekről van szó. Ez azért van így, mert több tényező adódik össze, melyek együttes hatása a halászokra nagyon negatív. Egyrészt a gázolaj bekerülési költsége egy halász összjövedelmének akár 50-60%-ára is rúghat. Ez különösen a nagy távolságokat bejáró vállalkozókra vonatkozik, hiszen nekik hatalmas utakra kell vállalkozniuk, valamint egyes halászati tevékenységekre is, mint például a merevítőrudas vonóhálót használó hajókra, melyek sok gázolajat fogyasztanak. Másrészt a halászok bizonyos piaci megkötöttségek miatt a növekvő költségeket nem háríthatják át a haltermékek forgalmazásában részt vevő más szereplőkre. Ez lényegében azt jelenti, hogy a megnövekedett költségeket tulajdonképpen maga a halász viseli. Ehhez járul még az is, hogy a fenntartható halászat visszaállítása érdekében különféle intézkedéseket vezettünk be, minek következtében a halászok nem próbálhatják meg a teljesítménynövelést több fogással elérni, hiszen ha többet fognának ki, ez további nyomást jelentene a halállományra, és ez a gyakorlat hosszú távon a teljesítmény ellenében hatna. A halászok ezért ezzel a hatalmas problémával szembesülnek. A mai helyzet a következő: a testület elé egy tájékoztató feljegyzést terjesztettem, melyben arról van szó, hogy mi hogyan képzeljük az előrelépést, nagyon rövid távon miként léphetnénk a halászokkal együtt egy olyan útra, ahol az egész ágazat szerkezeti átalakításához és a különböző halászok egyedi problémáinak kezeléséhez segítséget tudnánk nyújtani nekik. A tájékoztatóban egy sor olyan egyedi intézkedést vázoltunk fel, melyekre javaslatot tehetünk. A tagállamok saját halászaikkal együtt eldönthetik, hogy az egyes halászok tényleges helyzetének függvényében az intézkedések közül melyek lennének a legmegfelelőbbek. Hogy ez a homárhalászok számára is rendelkezésre állhatna-e, és ha igen, milyen mértékben, azt meg kell vizsgálni.

139

140

HU


A biztosok kollégiuma ugyanakkor felhatalmazott, hogy e témában előrébb lépjek. A részletekről – annak az alapjairól, amit nagyon hamarosan javasolni fogunk – a jövő hét csütörtökén Luxemburgban fogok beszámolni a Tanácsnak. Ezután visszamegyek a testülethez, és beszámolok az Európai Halászati Alap szabályzatában eszközlendő változtatások részleteiről és más, jelenleg tanulmányozás alatt lévő intézkedésekről, például a de minimis-szel kapcsolatos lehetőségről. Majd – remélhetőleg már júliusban – a Bizottság által elfogadott javaslatokkal visszamegyek a Tanácshoz annak érdekében, hogy a szükséges intézkedések – attól függően, hogy a Tanács és a Parlament milyen gyorsan hajlandóak lépni – remélhetőleg néhány hónapon belül elfogadásra kerüljenek. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, a mezőgazdaság kérdése meglehetősen jelentős szerepet kapott az ír „nem”-kampányban. A halászati üzemekkel kapcsolatos imént tárgyalt problémák is szerepet játszottak-e a „nem”-kampányban? Ha igen, ennek enyhítésére a Bizottság tett-e kísérletet valamilyen népszerűsítési kampányra? Joe Borg, a Bizottság tagja . − Meglátásom szerint a halászati üzemek igenis szerepet kaptak a „nem”-szavazatban, s főként azért gondolom így, mert ha az egyes ír megyék eredményeit tekintjük, ezek különösen a nyugati tengerparti területeken voltak negatívak, ott, ahol az ír halászati üzemek többsége található. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fenntartható halászat visszaállítására irányuló közösségi intézkedések hátrányosan érintik a halászokat és megélhetésüket. Az olajár pedig határozottan nem a helyzet javítása irányában hatott. E problémát egy ideje különböző módokon próbáljuk kezelni, ideértve azt is, hogy megkíséreljük hangsúlyozni az Európai Halászati Alap felhasználási lehetőségeit a jelenlegi helyzet nagyobb tudatosítára. Én magam is voltam párszor Írországban, és személyesen beszéltem a halászokkal. Regionális tanácsadó testületeket alakítottunk. Az Írország körüli területeken konkrétan ott van az északnyugati vizek regionális tanácsadó testülete, valamint az északi-tengeri regionális tanácsadó testület, amelyeknek tanácskozásain maguk a halászok is részt vesznek, és ezek eredményeként születnek majd meg a decemberben általunk meghozandó döntések. Mindennek ellenére és az összes erőfeszítés dacára az az érzésem, hogy a népszavazás során az ír halászok alapvetően és jelentős arányban „nem”-mel szavaztak. Elnök. − A Marie Panayotopoulos-Cassiotou által feltett 31. kérdés (H-0347/08) Tárgy: A környezetvédelem vállalkozásokon keresztül történő előmozdítása A Bizottság hogyan mozdítja elő a környezetvédelmi dimenzió beépítését a kis- és középvállalkozásokat (KKV-kat) célzó szakpolitikákba, és miként segíti elő a KKV-k alkalmazkodását az új európai környezetvédelmi szabályok előírásaihoz? A KKV-k milyen játékteret kapnak ahhoz, hogy az új környezetvédelmi politika által kínált lehetőségeket tevékenységeik bővítésére kiaknázhassák? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, az európai gazdasági társaságok 99%-át a KKV-k teszik ki. Ezért részvételük nélkül a környezetvédelmi politika nyilvánvalóan nem lehet hatékony. A KKV-k a környezetvédelmi szabályoknak való megfeleléskor, valamint a magasabb környezetvédelmi teljesítmény előnyeinek kiaknázásakor nagyobb nehézségekkel találják magukat szemben. Sok esetben nincsenek meg a környezetvédelmi problémák, kockázatok

17-06-2008

17-06-2008

HU


és hatások kezeléséhez szükséges információik, szakértelmük, emberi vagy pénzügyi erőforrásaik. A Bizottság éppen ebből az okból kifolyólag állította össze a KKV-kat a környezetvédelmi szabályoknak való megfelelésben segítő programját. Azon komplex problémák kezelésére, melyekkel a KKV-knek meg kell birkózniuk, a környezeti megfelelési támogatási program (ECAP) többoldalú cselekvési tervet nyújt: Először is a szabályozás és a végrehajtás javítása és egyszerűsítésére. A cél az adminisztrációs teher megkönnyítése és pénzeszközök folyósítása annak érdekében, hogy a KKV-k jobban tudjanak összpontosítani a környezetvédelmi szabályoknak való megfelelésre. Másodsorban kevésbé költséges és a KKV-k igényeihez jobban alkalmazkodó környezetgazdálkodási rendszerekhez – ez azért történik, hogy a környezetvédelmi vonatkozású témákat gazdaságosan be lehessen építeni a fő gazdasági tevékenységekbe. Harmadsorban pedig a fenntartható termelés érdekében a hatóságok vagy üzleti támogató hálózatok által tett kezdeményezések előmozdítását szolgáló, célzott pénzügyi segítség nyújtásában segít a cselekvési terv. A cselekvési terv egyéb intézkedéseket is tartalmaz. A Bizottság célja az, hogy ezeket ne csak a KKV-k a termelési szabályozásnak való megfelelésének biztosítására használja, hanem arra is, hogy hozzásegítse őket a jobb környezetvédelmi teljesítmény – például az energiamegtakarítás és a jobb erőforráshatékonyság – pénzügyi előnyeinek kiaknázásához is. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, hadd mondjak köszönetet a biztos úrnak a válaszért. Ez a programnyilatkozat jó előjel a cselekvési tervre nézve, amely konkrét eredményekkel kecsegtet. Egy kérdés azonban még mindig fennmarad: a közhivatalokra milyen kötelezettség hárul a KKV-k környezetbarát infrastruktúrákkal való ellátása tekintetében, és ezt milyen mértékben vették bele a tervükbe? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, a fellépésre számos lehetséges mód kínálkozik, és ezeket a tagállamoknak kell megvalósítaniuk. Az egyik például az, hogy a vállalati szintű know-how hiányát pótólandó, a KKV-ket segítő helyi szakértői környezetvédelmi bizottságok alakuljanak. Egy ilyen lépést a tagállamok segíthetnek elő. Egy másik lehetőség a kommunikáció javítása és hatákonyabb célba juttatása a konkrét információhiányok áthidalására. Aztán az általunk javasolt különböző típusú szabályozásokban ott vannak a KKV-kat célzó különrendelkezések. Az egyik példa a széndioxid-kereskedelmi rendszer reformjára irányuló, általunk javaslat szakaszában lévő új szabályozás: ebben – az adott szabályozás meghatározása szerint – a KKV-ra különrendelkezéseket javasolunk annak érdekében, hogy a kereskedelmi rendszerbe történő bevonásukkal – ott, ahol ilyen lehetőség létezik egy adott tagállamban – ne háruljon rájuk teher. Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr, önök joggal szögezték le, hogy a KKV-k az európai gazdaság gerincét képezik. Az európai KKV-knak azonban, mint tudjuk, globális versennyel kell szembenézniük. A KKV-k érzékenyek a világ különféle tájain működő és környezeti dömpinget megvalósító más KKV-k részéről fennálló versenyre. Egyetértene-e a nemzetközi környezetvédelmi egyezmény vonatjára potyautasként felugró országokból származó behozatalokra kivetendő zöldadó gondolatával? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, olyan témáról van szó, amely alapvetően nem csak a KKV-kat, hanem az ilyenfajta versennyel szembenézni kényszerülő valamennyi vállalkozást érinti. Itt nem csupán környezetvédelmi témák merülnek fel,

141

142

HU


hanem – miként arról a közelmúltban bőven folyt vita – az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével összefüggésben az európai vállalkozásokra kötelezően kirótt megszorítások és az ebből következő terhek kérdése is. Nemrégiben számos vita folyt erről, különféle nézetek láttak napvilágot, és kollégám, Mandelson biztos úr, kifejezetten hangot adott a Bizottság e témára vonatkozó véleményének. Elnök. − A Georgios Papastamkos által feltett 32. kérdés (H-0349/08) Tárgy: Nemzetközi környezetvédelmi tanácskozások Mi az oka annak, hogy a Kiotó-utáni időszakban nincsenek az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi tanácskozások, és a globális környezetvédelmi kormányzat miért csak részlegesen hatékony? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, a kérdés lehetőséget nyújt számomra ahhoz, hogy pontosan megvilágítsam, hol is tartunk a tárgyalásokban. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) munkája, a 2007. novemberi jelentések, valamint a világ vezetőinek azon felismerése, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében sürgősen közös fellépésre van szükség, a múlt év decemberében Balin megkötött megállapodáshoz vezetett. Az EU vezető szerepet játszott az éghajlatváltozás kezelését szolgáló 2012 utáni fellépés kereteire irányuló tárgyalások megindításáról szóló megállapodás létrejöttében. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének Részes Felei megegyeztek a bali menetrendről. Ez meghatározza a tárgyalások témáit, amelyek négy kulcskérdés körül csoportosulnak majd: az éghajlatváltozás visszaszorítása; az alkalmazkodás kérdése, tekintve, hogy az éghajlatváltozás kisebb vagy nagyobb mértékben már bekövetkezett, és 2050-re elkerülhetetlen lesz; az alkalmazkodás és a CO2 –kibocsátás csökkentésének technológiája, valamint az ezekhez kapcsolódó finanszírozási kérdések. A Részes Felek abban is megállapodtak, hogy a Felek tervezett koppenhágai konferenciájára tekintettel a tárgyalásoknak 2009 végére be kell fejeződniük. Így elegendő idő marad a jövőbeli éghajlatváltozási egyezmény ratifikálási folyamatára, amelyet ily módon 2012 végéig – amikor a Kiotói Jegyzőkönyv első szakasza lejár – ratifikálni lehet. A Balin elért megállapodás teljes mértékben figyelembe vette az IPCC-jelentés következtetéseit. Ezenfelül elismeri, hogy a veszélyes világméretű hőmérsékletemelkedés megelőzése érdekében az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának drasztikus visszaszorítására lesz szükség az egész világon. A jelentés szerint a hőmérséklet emelkedése 2050-ben nem haladhatja meg a 2°C-ot. A munka már megkezdődött, ez évre négy tárgyalási ülésszakot terveztünk, és a Részes Felek poznani konferenciájának előkészítéseként ebből kettőre már sor is került. A Felek idei konferenciája a helyzet értékelése szempontjából különösen fontos lesz. A tényleges tárgyalások a jövő évben ezen értékelés alapján indulhatnak majd meg. A tárgyalási folyamat különösen nehéz lesz, ha meggondoljuk, hogy nem csak a megtárgyalandó kérdések bonyolultak, hanem a téma sürgető voltából fakadóan az ütemterv is feszített. Múlt péntekig a valamennyi Részes Fél által kiküldött szakértők Bonnban tanácskoztak a napirenden szereplő összes kérdésről. Jóllehet korlátozott előrelépés történt, ez hozzá fog járulni a Részes Felek Koppenhágai Konferenciája sikeres kimeneteléhez.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Önök azt is tudják, hogy a G8-ak keretén, valamint az Egyesült Államok által elindított vezető gazdaságok kezdeményezésén (az ún. vezető gazdaságok folyamatán) belül jelenleg is folynak megbeszélések. Az EU ebben tevékeny szerepet vállal annak érdekében, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéről szóló tárgyalásokra kedvező befolyást gyakoroljon. Az EU ezzel egyidejűleg világos üzenetet is küld arról, hogy a fejlett országok továbbra is példát kívánnak mutatni. A fejlett országok történelmi felelősségükkel, valamint a közös, de differenciált felelősség és az eltérő képességek elvével összhangban további kibocsátáskorlátozásra kötelezik magukat. Az éghajlatváltozásról szóló 2012. utáni átfogó és ambiciózus megállapodás elérése a globális környezetvédelmi irányítás szempontjából kétségtelenül az egyik legnagyobb kihívás. De nem nulláról indulunk. Meg kell említenem, hogy néhány nappal ezelőtt a francia környezetvédelmi és a fenntartható fejlődésért felelős miniszter a bolygónk jövőjéről szóló megállapodás legnagyobb lehetőségeként szólt a koppenhágai konferenciáról. Fel kell használnunk a már rendelkezésünkre álló mechanizmusokat, nevezetesen az ENSZ keretegyezményét és a kapcsolódó Kiotói Jegyzőkönyvet. Az utóbbi értelmében olyan naprakész végrehajtási módszerek kerültek kidolgozásra, mint a két rugalmas mechanizmusból álló tiszta fejlesztési mechanizmus, és az IPCC tudományos szakértői véleményezési rendszerét is tovább fejlesztették. Még egyszer ismétlem, a tárgyalások nehezek lesznek, de ha megvan a szükséges politikai akarat, és mindenki belátja a sürgető helyzet megoldásának szükségességét, képesek leszünk megállapodni Koppenhágában. A józan ész követeli, hogy megállapodjunk Koppenhágában. Az EU által jelenleg folytatott munka, az európai közvélemény felénk irányuló támogatása, a probléma világszerte növekvő tudatosulása, az Európai Parlament részéről megnyilvánuló támogatás és az EU tárgyalási erejének fokozását célzó, általunk javasolt intézkedés-csomagról szóló, év végére tervezett megállapodás perspektívája – mindez képessé tesz bennünket arra, hogy Koppenhágában megállapodást érjünk el az éghajlatváltozás hatékony kezelése érdekében. Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, köszönöm Dimas biztos úr alapos, részletes válaszát. Az Egyesült Államok és Kína együtt fog-e működni? Az éghajlatváltozás olyan helyzetet tükröz, amelyben „az okok az egyik helyen jelentkeznek, a következmények pedig valahol másutt”. Ezért felmerül a kérdés, hogy az EU milyen álláspontot foglal majd el abban a szerencsétlen esetben, ha a Kiotó-utáni időszakra vonatkozó nemzetközi szabályozó megállapodás értelmében nagy környezeti adóssággal bíró országok nem lennének hajlandóak együttműködni. Az elsődleges költség nyilvánvaló. A másodlagos költség – és itt a Verheugen úr által készített értékelésekre utalok – abban nyilvánulna meg, hogy az európai vállalkozások hajlamosak lennének elnéző környezetvédelmi kerettel rendelkező országokba áthelyezni a tevékenységüket. Egyetért-e ezzel az értékeléssel? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, először is le kell szögeznem, hogy nemcsak Verheugen úr, hanem én is nagyon tartok a szénátszivárogtatástól, éspedig egy nagyon egyszerű okból: ha ugyanis a vállalkozások az EU-ból a CO2 –kibocsátás tekintetében korlátozásokkal nem rendelkező országokba helyezik át tevékenységüket, a kitűzött és általam is kívánt környezetvédelmi eredményt nem fogjuk tudni felmutatni. Az energiaigényes vállalkozások problémája mindenekelőtt környezetvédelmi jellegű, következésképp nem szabad olyan versenyproblémát teremtenünk a számukra, amely

143

144

HU


tevékenységük áthelyezésére kényszerítené őket. Ezért minden erőfeszítésünket egy nemzetközi megállapodás tető alá hozására kell összpontosítanunk, mert a megoldás ebben rejlik. Egy nemzetközi megállapodás kulcselemét az képezné, hogy mi történjen az energiaigényes vállalkozásokkal. Ha egy ilyen megállapodás nem jön létre – és nem hihetem, hogy a nemzetközi közösség ilyen esztelen lépésre ragadtatná magát –, a javasolt szabályozásban megvan az összes rendelkezés a széndioxid-kibocsátáskereskedelmi rendszer megreformálására annak érdekében, hogy a nemzetközi versenynek kitett cégek visszaszerezzék versenyképességüket. Következésképp anélkül, hogy a WTO-elvekkel, vagy az ENSZ által deklarált, az éghajlatváltozással kapcsolatos közös, de differenciált erőfeszítés elvével ellentétes intézkedésekhez folyamodnánk, képesek leszünk biztosítani a szükséges garanciákat ahhoz, hogy ne legyen szénátszivárogtatás, és a vállalkozások ilyenfajta elvándorlása ne következzék be. Ugyanakkor, ismétlem, cselekvési tervünknek egy megállapodás tető alá hozására kell irányulnia. Úgy hiszem, hogy összefoghatunk az Egyesült Államokkal, különösen a jövőre hatalomra kerülő várva-várt új adminisztrációval, tekintettel arra, hogy mindkét elnökjelölt teljes mértékben elkötelezte magát a széndioxid-kereskedelmi rendszer bevezetése és 2050-ig a kibocsátások 80%-kal történő visszaszorítása mellett, valamint amellett, hogy az EU-val együttműködve határozottan fellépnek az üvegházhatás ellen. Hiszem, hogy együtt – és olyan országokkal együttműködve, mint Kína – képesek leszünk meggyőzni azokat, akik ebben az ügyben esetlegesen más nézeteket vallanak. Miként ön is mondotta, Kína teljesen átlátja, hogy az üvegházhatás milyen problémákat okoz saját lakosságának, és beleegyezett abba, hogy saját részéről is erőfeszítéseket tesz, melyek nem lesznek ugyan azonosak a fejlett országokéival, ám az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása növekedési ütemének csökkentését célozzák. Ha mindannyian összefogunk, 2009 végén Koppenhágában megállapodásra juthatunk. Hiszek ebben a megállapodásban, és hiszem, hogy mi itt mindannyian (és az Európai Parlament hatalmas szerepet játszott ebben) az Önök folyamatos támogatásával tető alá hozzuk ezt a megállapodást. Elnök. − A 34. kérdést visszavonták, a 33., valamint a 35-44. kérdésre pedig írásos válasz érkezik. Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, tudomásom szerint minden biztosnak 20 percnyi idő jár. Mértem felszólalásaik idejét, és Dimas úr kollégáival egyetemben a felét sem használta ki ennek az időnek. Ezért kérem, hogy a 33. kérdésre az általunk elfogadott eljárásnak megfelelően válaszoljanak. Úgy vélem, magának a biztosnak sincs ez ellen kifogása. Elnök. − Mi itt mérjük az időt, és a biztos 18.32-kor kezdte a felszólalását. Ennélfogva sajnos kimerítettük a 20 percünket, és fair módon kell eljárni azon képviselőtársainkkal, akik Barrot biztoshoz intéztek kérdést. Sajnálom, de ez a helyzet. Állandóan az egyensúly megtalálásán fáradozunk, és ma így kell eljárnunk.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Elnök. − Az Armando França által feltett 45. kérdés (H-0344/08) Tárgy: FRONTEX Az Európai Unió külső határainak igazgatása és a tagállamok közötti operatív együttműködés a FRONTEX tevékenységének részeként létfontosságú az EU biztonsága szempontjából, és bizonyos helyzetek bekövetkeztét is megelőzheti. Az ügynökségnek hatékonynak kell lennie, és konkrét eredményeket kell felmutatnia. 2008-ban milyen kísérleti projekteket és képzéseket terveznek? A RABIT-tel kapcsolatban valamelyik tagállam kérvényezte-e gyorsreagálású csoport bevetését? A RABIT-csoportoknak megvan-e a saját felszerelésük a határellenőrzéshez és a határfelügyelethez? Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, szeretnék França úrnak válaszolni. A FRONTEX ügynökség 2008-as munkaprogramja az operatív együttműködés és a kutatás terén több kísérleti projektet és képzést tartalmaz. Tekintve, hogy a külső határok ellenőrzésére vonatkozó kérdés a FRONTEX hatásköreit illeti, a Bizottság részletes választ szerzett be az ügynökségtől, melyet csatolunk. Ami a képzést illeti, a FRONTEX-nek 2008-ban három célkitűzése van. Az első a közös képzési terv megvalósítása Európai Unió-szerte; a második az operatív igényeknek megfelelő egyedi képzések nyújtása; végül európai hálózat kialakítása a határőrök képzésére. 2008-ra a FRONTEX a külső határokon mintegy 13 kísérleti projekt lebonyolítását tervezi: négy kísérleti projektet a szárazföldi határokon, hármat a tengeri határokon, hármat a légi határokon, és hármat a visszatérési műveletek összefüggésében. E projektek lehetővé teszik, hogy kipróbáljuk a közös műveletek során alkalmazott munkamódszereket, a visszatérési műveletek esetében pedig teszteljük a harmadik országokkal fennálló kapcsolatokat, valamint az útiokmányok beszerzését. A RABIT – a gyorsreagálású határvédelmi csoportok – tárgyában válaszom az, França úr, hogy ezidáig még egyetlen tagállam sem kérte gyorsreagálású határvédelmi csapat bevetését. Február 13-i közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a FRONTEX szabályzatának 8. cikkével összhangban egy gyorsreagálású határvédelmi csapat bevetését technikai segítségnyújtás kísérheti. Következésképp a Bizottság azt ajánlotta az ügynökségnek, hogy az saját felszerelés beszerzésével vagy lízingelésével tegye ezt a rendelkezést működőképesebbé, valamint azt az ajánlást tette, hogy az ügynökség használhassa a műszaki felszerelések központi leltárában felsorolt felszereléseket. Végezetül szeretném leszögezni, hogy a FRONTEX-szel egy láthatólag működőképes eszköz birtokába kerültünk. Meg fogjuk vizsgálni, hogy a FRONTEX működését, valamint igény esetén az általa végrehajtott műveleteket miképp lehetne még jobbá tenni. Armando França (PSE). – (PT) Köszönöm Barrot biztos úrnak nem csak a választ, hanem a részletes információkat is. Két pontról szeretnék felvilágosítást kérni a biztostól. A harmadik országokkal folytatott együttműködés nyilvánvalóan igen fontos, és a mi számunkra is elsőrendű jelentőséggel bír, és tudom, hogy a Bizottság tervezi kísérleti projektek kidolgozását. Észak-Afrikával kapcsolatban szeretnénk tudni, hogy a biztos által említett kísérleti projekttípusokból valamelyik vonatkozik-e észak-afrikai országra? Ezen túlmenően azt is nagyra értékelném,

145

146

HU


ha a biztos részletesen tájékoztatna bennünket az európai határőrizeti rendszer, az EUROSUR kialakításának jelenlegi állásáról, amellyel kapcsolatban elhangzott, hogy ez a FRONTEX fontos és szükséges kiegészítője. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) França úr, ahhoz, hogy a FRONTEX harmadik országban technikai segítségnyújtást végezzen, az ügynökség szabályzatát ilyen értelemben ki kell igazítani. Erre jelenleg nincs jogalap. Azonban azt hiszem, hogy jogos a kérdés, hiszen felkéréseket fogunk kapni olyan harmadik országoktól, melyekkel együtt dolgozunk. Ön bizonyos földközi-tengeri országokra célzott; úgy gondolom, hogy a FRONTEX-et felkérik majd, hogy nyújtson olyan szakmai segítséget, amilyet tud, de itt még nem tartunk. Ami a többit illeti, miként Ön is tudja, a határőrizet tekintetében ott van a teljes fejlesztés alatt álló Schengeni Információs Rendszer (SIS), amely reméljük, hogy 2009 őszére működőképes lesz. Ezenfelül továbbra is tanulmányozzuk, hogy más tekintetben miként javíthatnánk a határőrizetet. Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Minthogy a FRONTEX székhelye Lengyelországban van, és én lengyel vagyok, a FRONTEX-hez való viszonyulásom meglehetősen személyes. Jelenleg sok kósza hír kering a FRONTEX-ről, melyek szerint az ügynökség időnként működik, időnként meg nem. Hozzátenném még azt is, hogy ez a legnagyobb költségvetéssel bíró ügynökség. Röviden kifejtené, kérem, hogy a FRONTEX működik-e és megfelel-e az elvárásoknak, vagy pedig sok teendője van-e még működési módja javítása terén? Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Azt hiszem, elmondhatom, hogy a FRONTEX kezdeti lépései megfelelőeknek tűnnek, jóllehet el kell ismerni, hogy az ügynökség az általa koordinált műveletekhez szükséges technikai felszerelés vonatkozásában a tagállamoktól függ. Való igaz, hogy ez gyakran nagyon költséges felszereléseket jelent, melyeket az ügynökség a szűkös költségvetéséből nem tud beszerezni. Egy helikopter beszerzése például a FRONTEX egész éves működési költségvetésébe, azaz 40-50 millió euróba kerülne. A FRONTEX ezért a legtöbb tagállammal technikai megállapodásokat kötött a számára rendelkezésre bocsátott felszerelések használatáról. A Bizottság értékelő jelentésében azt ajánlotta, hogy a FRONTEX legalább egyes kisebb felszerelési tételek esetében legyen képes saját felszerelésének megvásárlására vagy lízingelésére. Jelenleg ez minden, amit mondhatunk. Köszönöm, hogy emlékeztetett valamennyiünket arra, hogy a FRONTEX székhelye Varsóban van, és hogy ott igen motivált alkalmazottakkal dolgozik. Szeretném megköszönni Önnek, hogy kapcsolatot teremtett a FRONTEX-szel. Úgy gondolom, hogy a FRONTEX jelenleg folyó munkájának fényében az értékelések elkészültével láthatjuk majd, hogy működését miként javíthatnánk. Elnök. − Mivel a 46. kérdés szerzője nincs jelen, ez a kérdés elévült. Elnök. − A Gay Mitchell által feltett 47. kérdés (H-0369/08) Tárgy: Terrorizmusellenes intézkedések és a magánélethez való alapvető jog Aggályok merülnek fel abban a vonatkozásban, hogy az EU egyes – különösen az adatmegőrzéssel összefüggő – terrorizmusellenes politikái nincsenek egyensúlyban az uniós polgárok magánélethez való alapvető jogával. A Bizottság kifejtené-e, hogy miként

17-06-2008

17-06-2008

HU


igyekszik megfelelő egyensúlyt kialakítani az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló intézkedések között? Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, az Európai Unió és tagállamai által foganatosított minden terrorizmusellenes intézkedésnek nyilvánvalóan figyelembe kell vennie az alapvető jogokat. Az olyan terrorizmusellenes eszközök vagy politikák, melyek nem tartják tiszteletben az alapvető jogokat, nagyon gyakran maguknak a terroristáknak a kezére játszanak. Az adatmegőrzési irányelv azt követeli meg a tagállamoktól, hogy az elektronikus kommunikációs szolgáltatókat és a nyilvános elektronikus hírközlő hálózati szolgáltatókat kötelezze arra, hogy legalább 6 hónapig és legfeljebb 2 évig őrizzék meg a hírközlésre vonatkozó adatokat. Az irányelv jelentős garanciákat tartalmaz az adatok jogosulatlan felhasználása ellen. Az irányelv kimondja, hogy a hívások tartalmának megőrzése az irányelv hatályán kívül esik. Ezen túlmenően megállapítja, hogy a megőrzött adatokhoz való hozzáférésről minden egyes tagállam belső jogszabályainak kell rendelkezniük, ezeknek a rendelkezéseknek összhangban kell lenniük az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel, és természetesen be kell tartaniuk az arányosság és a szükségesség elvét. Ez azt jelenti, hogy az irányelv értelmében megőrzött adatokat egy tagállam hatóságai nem használhatják fel egy személy magánéletébe való beavatkozásra, kivéve akkor, ha ezt súlyos bűncselekmény felderítése és büntetőeljárás megindítása indokolja. Az irányelv kimondja, hogy a megőrzött adatokhoz csak az illetékes nemzeti hatóságok férhetnek hozzá. Ez magától értetődően azt jelenti, hogy a megőrzött adatokat gazdasági társaságok vagy magánszemélyek nem használhatják fel. Az, hogy a megőrzött adatokhoz való hozzáférés korlátozott, megint csak azt jelenti, hogy az adatok a polgárok feletti felügyeletre nem használhatók fel. Ezenfelül az irányelv értelmében megőrzött adatokra természetesen a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről szóló 95/46/EK irányelv, valamint az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv is alkalmazandó. Összegzésképpen: az adatmegőrzési irányelv alapvető fontosságú a rendőrségi munka hatékonyabbá tétele, valamint a terroristák megfigyelése, felderítése és felkutatása szempontjából, miközben szavatolja az egyének magánélethez való jogának tiszteletben tartását és a személyes adatok védelmét. A Bizottság ellenőrizni és felügyelni fogja, hogy a tagállamok az alapvető jogokkal összhangban hajtják-e végre és alkalmazzák az irányelvet. Gay Mitchell (PPE-DE). - Köszönöm a biztos úr válaszát. Biztos úr bizonyára tud arról, hogy a brit árnyék-belügyminiszter, az európai ügyek volt minisztere, David Davis, a múlt héten lemondott parlamenti tagságáról az ellen tiltakozva, hogy az állam beavatkozik az egyén magánéletébe. Bárhogyan értékeljük is a lemondását, osztozom azokban az aggodalmakban, melyeknek David Davis így adott hangot. Az állam sosem terjesztené egy parlament vagy az Európai Parlament elé egyetlen intézkedésben azokat a szélsőséges dolgokat, amiket az állam vagy az Európai Unió most meg akar lépni, így aztán fokozatosan csepegteti ezeket. Azt akarom, hogy minden terrorista megkapja megérdemelt büntetését. Olyan országban nőttem fel, amelyben a terroristák 30 évig romboltak, ugyanakkor mindig is jogállamban éltünk, ahol a jog védte a polgárok magánéletét. Szeretném megtudni öntől,

147

148

HU


Biztos úr, milyen lépéseket kezdeményez annak szavatolására, hogy az egyéneknek a magánélet védelméhez való joga ne sérüljön, és nyugodtan végezhessék a dolgukat. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, el kell mondanom, hogy az adamegőrzési irányelvvel kapcsolatosan 15 tagállam jelentette be a Bizottságnak az átültetésre szolgáló jogi eszközeit, és a Bizottság bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt jogsértési eljárást indított mindazon tagállamok ellen, melyek 2007. november végéig nem értesítették a Bizottságot a megfelelő intézkedésekről. Az Ön kérdésére válaszolva: a Bizottság szakértői csoportot állított fel, melynek feladata segíteni a Bizottságot az irányelv hatékonyságának és az Ön által kívánt egyensúlynak az elemzésében. A Bizottság 2010 szeptemberében jelentést fog előterjeszteni, melyben megvizsgálja, hogy az irányelv mennyiben járult hozzá a súlyos bűncselekmények felkutatásához, felderítéséhez és az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonásához. A Bizottság evégett természetesen megvizsgál majd minden, a tagállamok által vagy az irányelv megfelelő cikke értelmében felállított munkacsoport által hozzá eljuttatott észrevételt. Megerősíthetem Önöknek, hogy valóban ügyelnünk kell arra, hogy mindez az adatmegőrzési irányelvekkel és az adatvédelmi irányelvvel összhangban történjék. Úgy gondolom tehát, hogy ha az adatvédelem időnként sérül, azonnal le fogjuk vonni a megfelelő következtetéseket. Meggyőződésem, hogy valóban igyekeztünk megfelelni a terrorizmus elleni küzdelem követelményeinek, és megpróbáltuk ezeket összeegyeztetni az alapvető jogok védelmével. Mindenesetre most erre kell összpontosítanom, és biztosíthatom Önt, Mitchell úr, hogy erre nagyon oda fogok figyelni. Armando França (PSE). – (PT) Köztudomású, hogy itt az alapvető jogok, az alapvető jogok betartása, és a biztonság összeütközhet egymással. Ugyanakkor azt hiszem, hogy olyan terület ez, ahol az együttműködésre felettébb nagy szükség van. Szeretném megkérdezni a biztostól, hogy az irányelv végrehajtásában az adatmegőrzés tekintetében milyen szintű együttműködés van a nemzeti adatvédelmi hatóságok között? Mindegyik tagállamban van nemzeti szakhatóság, és úgy hiszem, hogy a megfelelő szervek közötti együttműködés beindítása és ösztönzése a Bizottság feladata. Mit tud erről mondani nekünk, biztos úr? Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Elnök asszony, önnek igaza van: ügyelnünk kell az adatvédelem betartására. Az európai adatvédelmi biztosnak egyébként velünk együtt feladata ennek a felügyelete. Önnek igaza van, együttműködésre van szükség: ott van a 29. cikk alapján létrehozott és a különböző tagállamok hatóságait tömörítő munkacsoport, amely pontosan az adatvédelem betartásának javításán dolgozik, amelyre Mitchell úr is felhívta a figyelmemet. Úgy gondolom, hogy az együttműködés egyre jobb. E munkacsoportot azért hívják „a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport”-nak, mert az irányelv 29. cikke úgy rendelkezik, hogy az egyes tagállamok adatvédelemmel megbízott valamennyi független hatóságának össze kell ülnie. Meglátásom szerint ez egy jó eszköz, melyet használni kell. Ennyit tudok mondani Önnek.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Elnök. − A Claude Moraes általfeltett 48. kérdés (H-0380/08) Tárgy: Az európai elfogatóparancs Az európai elfogatóparancsot (EEP) ma már széles körben alkalmazzák az Európai Unióban a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított bűnözők elfogására és átadására, és kulcsszerepet játszik a terrorizmus elleni küzdelemben, valamint a súlyos bűncselekménnyel vádolt személyek bíróság elé állításában. Ugyanakkor – legalábbis kezdetben – időnként úgy tűnt, hogy ezt az eszközt bizonyos fokú jogi bizonytalanság lengi körül. A brit felsőház egy korábbi jelentése arra figyelmeztetett, hogy amíg ez a bizonytalanság nem szűnik meg, az EEP nem biztos, hogy teljes mértékben hatékonyan működhet a tagállamok között. A Bizottság kifejtené-e, hogy a kezdeti problémákat mennyire sikeresen küzdötték le, és az EEP jelenleg mennyire hatékonyan működik? A Bizottság milyen témákat tekint még mindig problematikusnak – ha vannak egyáltalán ilyenek –, és miként szándékozik megoldani őket? Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Köszönöm Moraes úrnak, hogy felvetette ezt a fontos kérdést. Az európai elfogatóparancs valóban jelentős eredményeket könyvelhet el. Az újítás lényege a bírósági határozatok kölcsönös elismerésében rejlik, és 32 súlyos bűncselekmény esetében most már nincs szükség a kettős büntethetőségre. Az eljárások ettől felgyorsultak. A hosszú kiadatási eljáráshoz viszonyítva, amely általában egy évnél hosszabb ideig tart, az európai elfogatóparancsnak köszönhetően az átadási eljárás csak átlag 43 napot vesz igénybe, ugyanis minden közvetlenül a bíróságok között zajlik. A tagállamok széles körben alkalmazzák az új eljárást. 2006-ban 6 752 európai elfogatóparancs kiadására került sor. Az európai elfogatóparancs alapján összesen 2 042 személyt vettek őrizetbe, és 1 892 személyt adtak át ténylegesen. Az európai elfogatóparancs értelmében átadott személyeknek több mint egyötöde a végrehajtó tagállam állampolgára volt. Ha tekintetbe vesszük, hogy 2006-ban ugyanannyi európai elfogatóparancs kiadására került sor, mint amennyi eljárás 10 év alatt volt, ez az európai elfogatóparancs egyértelmű sikerét bizonyítja. Egyes tagállamok kezdeti alkotmányos problémái megoldódtak. Mindemellett el kell ismernünk, Moraes úr, hogy a hazai állampolgárok átadását illetően néha a régi kiadatási gyakorlat kerekedett felül, ami az egyes tagállamok és egyes büntetőjogi rendszerek régi bizalmatlanságának reziduális továbbélését sugallja – ám úgy gondoljuk, hogy ez a bizalmatlanság el fog tűnni, és a rendszer optimálisan működhet majd. A kerethatározat tagállami szabályozásokba való átültetésének elemzése alapján a Bizottság 2005-ben és 2007-ben jelentést készített az európai elfogatóparancs működéséről. Ebből az derült ki, hogy a tagállamokban bizonyos kiigazítások történtek. Jelenleg egy sor szakértői értékelés van folyamatban, melyekben a Bizottság megfigyelőként vesz részt. Ez az értékelési folyamat 2009 elején ér véget, a Bizottság az értékelések alapján ekkor fog újabb jelentést benyújtani az Európai Unióban meglévő különféle gyakorlatokról, hibákról, valamint megvizsgált kérdésekről az európai elfogatóparancs működésének további javítása céljából, amely mindazonáltal, úgy vélem, a kölcsönös elismerés elvének egyik nagy sikereként könyvelhető el.

149

150

HU


Claude Moraes (PSE). - A biztos úrnak igaza van abban, hogy az EEP az a fajta intézkedés, melyet az Európai Unió polgárai a bel- és igazságügyi portfóliótól várnak. Ideje már kimászni a hosszan elnyúló kiadatási eljárásokból. Megkérhetem-e azonban arra, hogy személyes ügyének tekintse, és személyesen nézzen utána annak, hogy bizonyos tagállamok hogyan ültették át a kerethatározatot? (A Bizottság kritikát fogalmazott meg ebben a tekintetben.) Megkérhetem-e arra, hogy személyesen nézzen utána annak, hogy egyes tagállamok még mindig ragaszkodnak a régi eljárásokhoz, ezért az EEP nem olyan hatékony, amilyen lehetne? Voltak ugyan nagyon jelentős sikerek, de sajnos ezeket lerontotta a bel- és igazságügyi terület jövője szempontjából rendkívül fontos irányelv megfelelő átültetésének és végrehajtásának hiánya. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Moraes úr, először is szeretném emlékeztetni önt arra, hogy a jelenlegi Szerződések értelmében a Bizottságnak nincs jogköre egy tagállam ellen jogsértési eljárást indítani abban az esetben, ha – adott esetben – az ellenőrző és értékelő eljárások során a kerethatározat nem megfelelő végrehajtására derülne fény. Ettől függetlenül biztosíthatom önt arról, hogy nagyon oda fogok figyelni az európai elfogatóparancs végrehajtására. Az igazságügyi fórum, amelyet rendszeressé kívánunk tenni, alkalmat nyújt számunkra ahhoz, hogy az Unió valamennyi tagállama bírói és ügyészi karának képviselőit közös munkálkodásra hozzuk össze, és ezt a lehetőséget az európai elfogatóparancs helyes használatának további előmozdítására fogjuk kiaknázni. Köszönöm, hogy feltette ezt a kérdést, és biztosíthatom önt arról, hogy valóban mindent el fogunk követni az ügy érdekében. Hozzátenném még, hogy az Eurojust megerősítése szintén lehetővé fogja tenni számunkra az európai elfogatóparancs jobb kihasználását. Armando França (PSE). – (PT) Elnök asszony, biztos úr, 17 évet töltöttem el ügyvédként bíróságokon, következésképp nagyon jól ismerem az európai igazságszolgáltatás helyzetét, melyet nagy általánosságban lassúság, rendkívüli lassúság jellemez. Mindannyiunk érdeke, hogy ez megszűnjék. Az európai elfogatóparancs nagyon jelentős – tulajdonképpen a legjelentősebb – eszköz. Rendkívül fontos ezért, hogy a tagállamok megértsék, milyen fontos eszközről is van szó, és ennek megfelelően járjanak el. Tudjuk, hogy a Bizottságnak nincs szankcionálási jogköre, de lendületbe hozhatja és ösztönözheti a dolgokat. Jóllehet teljes mértékben támogatom a kollégám által elmondottakat, azért mégis van itt egy másik nagy jelentőségű szempont, biztos úr, amely valószínűleg az ön kezében van, mégpedig a rendőri és az igazságszolgáltatási szervek közötti együttműködés fokozása. Alapvetően fontos, hogy elősegítsük a tagállamok rendőri és igazságszolgáltatási szervei, valamint a Bizottság és az európai intézmények közötti együttműködést. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Önnek tökéletesen igaza van – az európai elfogatóparancsnak sikertörténetnek kell lennie, mert ez azt jelenti, hogy belépünk a kölcsönös elismerés rendszerébe, ami annyit tesz, hogy ettől a pillanattól fogva a különböző igazságszolgáltatási hatóságok a bizalom légkörében kezdenek el ténylegesen együtt dolgozni. Az európai elfogatóparancs helyes használatának – amely jelentősen felgyorsította és leegyszerűsítette az eljárásokat – valóban ezért kell a sokkal gyorsabb és gyakorlatában nyilván sokkal egyszerűbb, az Ön által hőn óhajtott új igazságszolgáltatás példájává válnia.

17-06-2008

17-06-2008


HU

Ennyit mondhatok önnek. Valóban nagyon oda fogunk figyelni az európai elfogatóparancs alkalmazására, amely véleményem szerint a természetesen még sok javításra szoruló rendőri és igazságügyi együttműködés keretében jelenleg rendelkezésünkre álló legjobb eszköz. Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). Elnök. − A kérdések óráját ezennel berekesztem. (Az ülést 19.20-kor felfüggesztik, majd 21.00-kor újra megnyitják) ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT ÚR Elnökhelyettes 13. A Parlament összetétele : lásd a jegyzőkönyvet 14. Baromfihús importja (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság a baromfihús importjáról szóló nyilatkozata. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja . − Elnök úr, a biztosok kollégiumának május 28-i ülésén részletes megbeszélést folytattam ebben a témában kollégáimmal az AMT anyagok használatának engedélyezéséről vágott baromfi felületének megtisztítására szolgáló fertőtlenítő eljárás során. Mint az Önök előtt is ismert, a Tanács és a Parlament 2004-ben a higiéniáról szóló rendeletekben jóváhagyta azt a lehetőséget, hogy a felületi szennyeződéseket ivóvízen kívül más anyaggal is el lehet távolítani. A vonatkozó jogszabályok azzal a feltétellel hagyják jóvá egy anyag bármilyen húsféle szennyezés-mentesítésére való felhasználását, hogy a bizottsági döntéselőkészítő eljárás során pozitív, bizonyítékokon alapuló határozat születik, megállapítva, hogy az adott anyag alkalmazása nem jelent kockázatot az egészségre illetve a környezetre. Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket arra, hogy volt egy régi keletű kérés az USA részéről arra vonatkozóan, hogy hagyjuk jóvá négy AMT anyag alkalmazását vágott baromfi szennyeződésmentesítésére. A kérés alapján különböző tudományos szakvéleményeket kértünk be, amelyek egészségügyi, környezeti és baktériumokkal szembeni ellenállás szempontjából felmérték a négy AMT anyag alkalmazásával járó kockázatokat. A különböző tudományos szakvélemények megállapításai alapján úgy döntöttünk, hogy javaslatot nyújtunk be. A tudományos szakvélemények lehetővé teszik számunkra, hogy eljárjunk az engedélyezés ügyében, de nem bármi áron. A tudományos szakvélemények értelmében ki kell alakítani egy sor kockázatkezelési feltételt. A döntő tényező a javasolt szöveg esetén számomra teljesen egyértelmű: nem számít, milyen kereskedelmi partnerről van szó, nem engedhetjük meg, hogy bármiféle nemzetközi kötelezettségvállalás aláássa az EU élelmiszerbiztonságra és a fogyasztók egészségére vonatkozó alapelveit. Ebből következik az igény, miszerint biztosítani kell, hogy ezeknek az anyagoknak a bárminemű felhasználása ne mentesíthessen a közösségi jogszabályokban meghatározott higiéniai feltételek teljesítésének kötelezettsége alól az élelmiszerlánc egészére vonatkozóan, valamint hogy ezen anyagok alkalmazása nem helyettesíti a korábbi termelési fázisok megfelelő higiéniai viszonyait. Az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság)

151

152

HU


véleményében jelezte is, hogy az AMT az Európai Unióban már bevezetett higiéniai gyakorlatok hasznos kiegészítőjének tekinthető. Ez az oka, hogy szigorú, de arányos feltételeket írtam elő. Ezek mellett a feltételek mellett biztosíthatjuk, hogy a javaslat közegészségügyi és biztonsági szempontból védhető legyen. Az általunk javasolt feltételek a következők. Először is, egyszerre csak egy hatóanyag alkalmazható. Az anyagnak való kitettség időtartamát illetve az anyag koncentrációját meghatározzuk. A vágott baromfit ivóvízzel le kell öblíteni. Az anyag használatát követően nem maradhat anyagmaradék a végterméken. Az öblítés hatékonyságát az anyagmaradék kizárása érdekében ellenőrizni kell. Ezeknek a feltételeknek az előírásával biztosítjuk, hogy az AMT anyagokat nem a rossz higiénés viszonyok ellensúlyozására alkalmazzák, valamint hogy nem lesz visszamaradt anyag a végtermékben. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy az AMT alkalmazása csak a baktériumok számát csökkenti, és nem helyettesíti a megfelelő higiénés gyakorlatot, amely alapkövetelmény, és ugyanúgy vonatkozik harmadik országokra, mint Európára, az állatállománytól kezdve a vágott baromfi feldolgozásáig. Holisztikus megközelítést alkalmazunk a szalmonella csökkentésével kapcsolatban, amely a termelési lánc valamennyi fázisára kiterjed, azaz a takarmányra, a gazdaságokra és a vágóhidakra egyaránt. A javaslat foglalkozik emellett a megfelelő címkézéssel is. A fogyasztóknak joga van a tájékoztatáshoz, csakúgy, mint egyéb jóváhagyott anyagok, például adalékanyagok esetén. Ezért két alternatív megjelölést javasolunk. Megfelelő környezetkezelési intézkedések a kifolyó szennyvíz minőségi szabványairól, a Környezetvédelmi Főigazgatóság javaslatának megfelelőn. Ebbe beletartoznak a vágóhidak szennyvizének összegyűjtésére és kezelésére vonatkozó feltételek. Végül, de nem utolsó sorban a javaslat szerint az engedélykérelem benyújtásától számított két éven belül felülvizsgálatra kerülne sor, így további adatokat gyűjthetnénk az élelmiszer üzletág üzemeltetőitől az anyagok alkalmazására vonatkozóan, hogy foglalkozhassunk a baktériumokkal szembeni ellenállást érintő tudományos kérdésekkel. Ez a felülvizsgálat a bizonyítás terhét a Bizottság tudományos testületei helyett az élelmiszeripari vállalkozásokra helyezi. Ennek ellenére, amikor a javaslatot június 2-án benyújtották az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottsághoz, 26 tagállam adott hangot negatív véleménynek, egy pedig tartózkodott. A Bizottság a javaslatot most a Miniszterek Tanácsának továbbítja döntéshozatalra. Felmerül a kérdés, hogy a Bizottság miért nem állt el ettől a javaslattól azok után, hogy az EU-n belül azt ellenezték. Először is azért nem, mert a jogi keretszabályozás előre rendelkezik az ilyen anyagok jóváhagyásának lehetőségéről. Másodszor, mert kérvényezték a jóváhagyását, ezt pedig, többek között a nemzetközi kötelezettségeinkre való tekintettel, nem lehetett válasz nélkül hagyni. És végezetül, mivel rendelkezésünkre állnak olyan tudományos szakvéleménynek, amelyek azt mutatták, hogy foglalkozhatunk a javaslattal, amennyiben azt egy sor szigorú követelménnyel megtámogatjuk, amint azt mi meg is tettük. A Bizottságon volt tehát a sor, hogy teljesítse intézményi kötelezettségét, és javaslatot tegyen. A következő lépés már a döntéshozatali folyamat része. Ennek megfelelően teljes mértékben tudatában vagyok az önök határozott álláspontjának. Most a Tanácson lesz a sor, hogy véleményt nyilvánítson a szövegről. Amint azt önök is tudják, ha a tagállamok minősített

17-06-2008

17-06-2008

HU


többsége ellenzi a javaslatot, akkor az nem kerül elfogadásra, tehát a végeredményt a francia elnökség alatt fogjuk megtudni. Robert Sturdy, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, a Biztos úr azt mondta, hogy ez a vegyi anyag, a klór nem veszélyes. Ha tényleg ez a helyzet, akkor miért tilos a csirkéken való használata az Európai Unióban? Másodszor: Biztos úr, Ön azt mondta, hogy kötelezettségeink vannak az Egyesült Államokkal szemben. Részt veszünk a WTO tanácskozásokon, és részei vagyunk a WTO-nak, de – javítson ki, ha tévednék – nincsen érvényben tilalom az Egyesült Államokból érkező csirkehúsra, amennyiben az megfelel az EU szabványoknak. Mi a csudáért fogadunk el jogszabályokat az európai Unióban, amikor valójában csak az időnket pazaroljuk? Éppen most fogadtunk el egy jelentést egy vízbiztonsági irányelvről. Számos vegyi anyagot kivettünk a szövegből, és erre most itt vagyunk, és visszahozzuk a klórt. Ön, nagyon helyesen, említette, hogy volt egy szavazás június 2-án, ahol 26-1 arányban a [javaslat] ellen szavaztak. Az egyetlen tartózkodó az Egyesült Királyság volt. Bizonyára emlékszik arra, hogy az Egyesült Királyságot a szupermarketek pénzsóvársága irányítja, és azt gondolom, hogy az Egyesült Királyság azért tartózkodott, mert a szupermarketek nyomást gyakoroltak rá az olcsó élelmiszer érdekében. Úgy vélem, hogy ennek ténylegesen káros hatása van. Ön azt állítja, hogy nem marad majd visszamaradt anyag a termékeken. Tegye a szívére a kezét, biztos úr, és mondja meg, teljes meggyőződéssel tudja-e állítani, hogy képesek lesznek ezt ellenőrizni, mert a múltban voltak problémáink az EU-ba érkező termékekkel. Én voltam felelős az Európai Unióba érkező és az Európai Unióban található élelmiszerekben lévő vegyi anyagokról készült jelentésekért, és komoly problémákat okoz számunkra ezek ellenőrzése. Úgy vélem, hogy ön komoly kockázatnak teszi ki magát, és ez nem csak a közegészségügyet érinti. Ez nem kereskedelmi kérdés – ez a közegészségügyről, és az emberek termékekbe vetett bizalmáról szól. Semmit sem akarunk kevésbé, mint hogy az emberek elveszítsék a bizalmukat az Európai Unióban és az általunk előállított élelmiszerekben. Anne Ferreira, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani azoknak a tagállamoknak, akik közreműködtek ennek az állásfoglalás tervezetnek az elkészítésében. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt valamennyi politikai csoport támogatja. Miért ez a nagy egyetértés? Kétségtelenül azért, mert kifejezi elégedetlenségünket a Bizottság hozzáállásával és megközelítésével szemben, amely a demokrácia tagadásán alapszik, amint ezzel az Európai Parlamentnek már hetek óta szembesülnie kell a dossziéval kapcsolatban. Egészen megdöbbentő a Bizottság eltökéltsége, hogy figyelmen kívül hagyja az európai parlamenti képviselők és a szakértők a klórral fertőtlenített csirkék importálásának kérdésében alkotott véleményét. Igen, Verheugen urat bízták meg azzal, hogy tárgyaljon amerikai kollégájával a régióink közötti kereskedelem előmozdításáról, de feláldozhatja-e ennek érdekében az európai egészségügyi szabványokat? Hogyan adhatta a Bizottság az áldását egy ilyenfajta projektre úgy, hogy csupán kötelező címkézést és a rendelkezések 2 éven belüli felülvizsgálatát, stb. javasolja? Meg tudja-e magyarázni a Bizottság, hogy miért nem alkalmaz elővigyázatos megközelítést azok után, hogy elismeri: nem rendelkezik megfelelő információkkal ezekről az anyagokról? Az is furcsa, hogy nincsen hivatkozás az amerikai Center for Disease Control and Prevention (CDC) következtetéseire, mivel

153

154

HU


néhány héttel ezelőtt közzétett felméréseiben megállapította, hogy megszaporodott a szalmonella, listeria és más baktériumok okozta szennyezettség és fertőzés. Miért kellene importálnunk egy olyan módszert, amely még nem bizonyított? Egy másik fontos pont, amiről nem szabad elfeledkeznünk az, hogy az európai élelmiszerbiztonsági jogszabályok bevezetését hosszú évek munkája előzte meg, együttműködésben az iparág szakértőivel, akik egyetértettek abban, hogy az európai polgárok elvárásainak teljesítése megéri a befektetést. Ez az egész élelmiszerláncot átfogó megközelítés a legjobb módszer a kórokozók szintjének csökkentésére. Emellett döntöttünk, önök pedig valóban úgy gondolják, hogy felépíthetünk egy bizalmi kapcsolatot, egy erős és megbízható társulást úgy, hogy nem erősítjük meg saját alapelveinket és értékeinket amerikai partnereinkkel szemben? Még egy kérdésem van: az importált termékekre ugyanazok a szabályok vonatkoznának-e, mint az európai baromfira? Végezetül azzal fejezném be, hogy rámutatok: ez a döntés annál is inkább érthetetlen, mivel az Európai Bizottság úgy döntött, hogy szembeszáll a WTO-val a szervezet Vitarendezési Testületének a hormonkezelt marhahússal kapcsolatban hozott döntésének ügyében. Úgy látom, hogy óriási a zavarodottság és félreértés a fogyasztók körében, akik szembetalálják magukat ezzel a két, homlokegyenest eltérő állásponttal. Ez ugyanis valóban megkérdőjelezi az Európai Bizottság által az élelmiszer egészség és biztonság kérdésében korábban választott politikai irányvonalat. Az Európai Tanács hamarosan kiadja a véleményét a Bizottság javaslatával kapcsolatban. Kérjük a Tanácsot, hogy vegye figyelembe a Parlament és az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság álláspontját: helyezzék az egészséget a kereskedelem elé. Bart Staes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, csak csatlakozni tudok Sturdy úr és Ferreira asszony szavaihoz. Nem is értem, hogy a Bizottság miért ragaszkodott ahhoz, hogy ezeket a javaslatokat május 28-án előterjessze. Hatalmas lehetett rajtuk a nyomás az Egyesült Államok részéről. Ez a nyomás gazdasági jellegű. Az Egyesült Államok piacokat veszít itt az Európai Unióban – talán még az új, 2004-ben csatlakozott tagállamokban is. Mit szűrtem le az elvégzett kutatásokból? Azt szűrtem le, hogy az Egyesült Államok megközelítése az antibakteriális hatóanyagok használatának a kérdésében nem igazán eredményes. A szalmonella- vagy éppen campylobacter-szennyeződések száma nem csökkent. A mi megközelítésünk ugyanakkor igen hatékony. A mi ’farmtól a villáig’ megközelítésünk az összes fázist lefedi, a gazdaságtól kezdve a fogyasztók asztaláig. A 2000. évi bizottsági Fehér Könyv óta szigorú élelmiszer-törvényeket fogadtunk el. Nem szeretném azt látni, hogy ezt most aláássák. És ezt a gazdák sem szeretnék, mivel ők befektettek ebbe a megközelítésbe. Nem akarnak tisztességtelen versenyt a világ más részén lévő versenytársak részéről. Ráadásul nincsenek egyedül, mivel őket támogatják a fogyasztók és a környezetvédelmi mozgalmak is. Kérném tehát a Biztos urat, hogy gondolja végig újra a dolgot, és vonja vissza ezt a javaslatot, mivel azt nem támogatják sem a Tanácsban, sem ebben a Parlamentben. Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az Unió a Nemzetek Európájáért képviselőcsoport nevében teljes mértékben támogatom a benyújtott állásfoglalás-tervezetet. Kiállok a állásfoglalás-tervezetben foglalt javaslatok teljes tartalma mellett. Ez a dokumentum nagyon fontos kérdést vet fel. A mezőgazdaság, vagy akár a

17-06-2008

17-06-2008

HU


nemzetközi kereskedelem helyzetéről folytatott vitáink során számtalanszor hangsúlyoztuk, hogy tiszteletben kell tartani azt az alapelvet, miszerint a követelményeknek azonosaknak kell lenniük az Európai Unió termelői és azon szereplők számára, amelyek termékeiket az európai piacokra exportálják. Ezt az alapelvet rendszerint nem tartják be, és különösen a mezőgazdasági termelés területén nem tartják be. Határozottan meg kell követelnünk ennek az alapelvnek az érvényesítését. Nem tarthatunk fenn tovább egy olyan eljárást, amelynek keretében megkövetelünk bizonyos szabványokat az Európai Unió termelőitől, a termékeiket az európai piacokra exportálóktól pedig másféle szabványokat követelünk meg. A baromfiipar számos európai országban igen nehéz helyzetben van. Az én hazám, Lengyelország is ezek közé tartozik. Módom volt személyesen részt venni sok olyan megbeszélésen, amelyet a tárgyról folytattak. A baromfi-szektor szervezetei rámutattak, hogy a versenyfeltételek nem egyenlőek, és az európai piac tisztességtelen versenynek van kitéve a világ más országai részéről. Örömömre szolgál, hogy ez a kezdeményezés elindult, mert pontosan ez az az irány, amely hozzájárul az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez, és ez az, amit az elemi méltányosság megkíván. Ennélfogva támogatom a határozat tervezetet. Konstantinos Droutsas, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, az Egyesült Államokból származó csirkeimport tilalmának megszüntetésével az Európai Bizottság ismét megmutatja, hogy az élelmiszermultik érdekeit az emberek és a munkavállalók egészsége elé helyezi. Az Egyesült Államok évtizedek óta erőlteti a hormonkezelt hús importját. Most ugyanezt teszi a csirkéivel. A tilalmat az elmúlt években az alapozta meg, hogy a klór és a csirkék lemosása veszélyt jelent. A tudományos közösség azon a véleményen van, hogy a klórozott csirkék veszélyeztetik a fogyasztók és a vágóhidakon dolgozók egészségét, továbbá veszélyes, rákkeltő maradványokat tartalmazó hulladék anyag keletkezik. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államokban használt anyagok nem szűntek meg rákkeltők lenni, ahogyan a tudományos közösség sem változtatta meg a véleményét. A kérdés az, hogy akkor mi késztette a Bizottságot arra, hogy engedjen az Egyesült Államok és a multinacionális vállalatok nyomásának, és mit kap cserébe azért, hogy megváltoztatta az álláspontját? Az élelmiszertermelő lánc egyre inkább az élelmiszermultik hálójába kerül. Alig néhány nap telt el azóta, hogy kirobbant az ásványi olajokkal kevert napraforgóolaj körüli botrány, és kiderült, hogy a törvények lehetővé teszik, hogy ugyanazokban a tartálykocsikban szállítsanak olajat, amiben korábban az egészségre veszélyes folyadékokat, és most az Európai Bizottság szemrebbenés nélkül bejelenti, hogy eltörli a klórozott csirkékre vonatkozó tilalmat. Egyik élelmiszerbotrány követi a másikat. Az EU az ellenőrzés felelősségét áthárítja azokra, akiket ellenőrizni kellene, a tagállamok kormányaihoz hasonlóan lemond saját felelősségéről, és a felelősséget a fogyasztókra hárítja arra hivatkozva, hogy amennyiben a termékeket felcímkézik, úgy a fogyasztónak megvan a választási lehetősége. A munkavállalók alaposan megvizsgált, egészséges élelmiszert várnak el megfizethető áron. A munkavállalók, azok szervezetei és a tudományos közösség ellenkezése a tiltás feloldásával szemben arra kötelezi a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a döntését. A fogyasztásra szánt klórozott csirkékre kivetett tilalmat továbbra is fenn kell tartani.

155

156

HU


Daniel Caspary (PPE-DE). (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a transzatlanti kereskedelem jelenlegi értéke körülbelül évi 600 milliárd euró. A Bizottság most azt javasolja, hogy nyissuk meg a piacot a klóros oldatban fertőtlenített baromfi előtt. Határozottan állíthatom: rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a Bizottságnak nem sikerült kezdeményeznie – és elérnie –, hogy végre bejussunk az Egyesült Államok piacára a mi klórozatlan baromfinkkal. Szeretném azonban elmondani, hogy alapvetően támogatom a Bizottság javaslatát, mert a tudományos szakértők jelentései meggyőzőek. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság nagyon meggyőző szakértői jelentést adott át, és további szakértői jelentésekre nincs is szükség. Sem itt, sem az Atlanti-óceán túlsó partján nem szeretné senki, ha az élelmiszerek miatt veszélybe kerülne az emberek egészsége, de ha valóban felmerülnének kétségek az Egyesült Államokban használt anyagokkal kapcsolatban, akkor, kérdem én, miért engedélyezik ezeket az anyagokat itt, az Európai Unióban, mint állati takarmányhoz, ivóvízhez és más élelmiszerekhez adandó adalékanyagot? Tudom, hogy sok EU tagállam milyen fontosnak tartja az élelmiszer minőség és élelmiszer biztonság kérdését, és ez kívánatos is. Mi lenne például Franciaországból a coq au vin nélkül? Ez a Franciaországból exportált, és az egész világon ismert termék ugyancsak átesik az amerikai módszer szerinti klóros kezelésen, mielőtt az Egyesült Államokba exportálnák. Úgy tűnik, hogy ez a módszer annyira jó, hogy felhasználhatónak tartják az Európából származó minőségi termékek exportjánál. Meglátásom szerint így ez egy meglehetősen tisztességtelen vita. A Bizottság egyértelmű javaslatokat tett az európai fogyasztók biztonságának garantálására. Úgy gondolom, hogy különösen a címkézésnek kell egyértelműnek és jól láthatónak lennie, hogy a fogyasztók tényleg tudják, mit vásárolnak, de azt is tudom, hogy a vásárlók úgyis az európai baromfit fogják választani. Mindenkit megkérek azonban, hogy a továbbiakban ne takarózzanak állítólagos környezetvédelmi vagy egészségügyi érvekkel, és mondják ki világosan, miről is van szó. Ezt kívánja a tisztesség, és a tisztesség a politikában elengedhetetlen, különösen, amikor arról van szó, hogy egy kérdésről a barátainkkal tárgyalunk, amilyen az Egyesült Államok is. Francisco Assis (PSE). – (PT) Megértem, hogy szükség van az Egyesült Államokhoz fűződő kereskedelmi kapcsolataink javítására, és ebből a szempontból szeretnék gratulálni a Bizottságnak ahhoz a munkához, amit ezen a területen végzett. Vannak azonban nem átléphető „piros vonalak”, és ezek közé tartozik az európai termelők és fogyasztók jogos érdekeinek a védelme is. Úgy vélem, hogy ebben a konkrét esetben olyan helyzettel állunk szemben, ahol ezeket a határvonalakat egyértelműen megsértik. Itt két különböző, az egészség és a környezet védelmével kapcsolatos koncepcióról beszélünk, talán azt is mondhatom, hogy két egymással ellentétes koncepcióról. Európai szempontból van egy alapvető prioritás, a biztonság szavatolása a teljes élelmiszer lánc mentén. Amerikai szempontból az elképzelés az, hogy ezzel a kérdéssel csak a folyamat utolsó fázisaiban kell foglalkozni. Nem adhatjuk fel a meggyőződésünket, szokásainkat illetve szabványainkat ezen a téren, és nem csupán arra kell törekednünk, hogy ezeket Európán belül tiszteletben tartsák, hanem meg kell próbálnunk ezeket a nemzetközi színtérre is kivetíteni. Az Európai Unió igen

17-06-2008

17-06-2008

HU


ingatag talajra téved, amikor szabványait nemzetközi szinten is érvényesíteni kívánja, ha lemond arról, hogy gondoskodjon azok Európán belüli védelméről. Ennek megfelelően véleményem szerint feltétlenül ki kell emelni azt az igényt, hogy ezen a területen határozottan kifejezzük ellenállásunkat a Bizottság javaslatával szemben. Olyan kritikus kérdések forognak kockán, amelyek összefüggésben állnak a környezetvédelemmel, közegészségüggyel és az európai fogyasztók alapvető jogaival. Kapcsolódnak ugyanakkor az európai termelőkhöz is, mivel az európai termelőkkel betartatják ezeket a szabványokat, és az elmúlt néhány évben jelentős befektetésekre volt szükségük ahhoz, hogy ezeknek a követelményeknek eleget tudjanak tenni. Most pedig hirtelen ott találnák magukat teljesen védtelenül egy ilyen szintű versennyel szemben. Ezért, valamint az egészséges és tisztességes verseny nevében is, véleményünk szerint az Európai Uniónak kiemelten kell foglalkoznia az európai termelők védelmével. Ennek megfelelően, és anélkül, hogy megkérdőjeleznénk azokat az erőfeszítéseket, amelyek az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatok javítását célozzák (amelyek létfontosságúak az Európai Unió számára), úgy vélem, hogy ez a javaslat rossz, és természetesen szeretném kinyilvánítani, hogy támogatom az állásfoglalásra vonatkozó indítványt. Frédérique Ries (ALDE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, a döntés, miszerint szinte mindenkivel szemben eltörlik a klórral kezelt csirke Európai Unióba történő importjára vonatkozó tilalmat, iskolapéldája annak, hogy a Bizottságnak, amelynek az európai állampolgárok magasabb rendű közérdekeit kellene védenie, mit nem lehet és nem szabad tennie. Más élelmiszeripari ágazatokhoz hasonlóan a baromfitenyésztő gazdák, és különösen a csirketenyésztők is hatalmas erőfeszítéseket tettek az elmúlt évtizedekben. Jelentős összegeket fektettek be annak érdekében, hogy megfeleljenek a szabványoknak, és nem kevesebb, mint 70 rendelet, irányelv és egyéb európai határozat vonatkozik rájuk. Az ágazatnak emellett, mint tudjuk, komoly versennyel kell szembenéznie Európában, de Brazília és az USA részéről úgyszintén. Kell-e emlékeztetnem önöket, hiszen eddig még senki sem említette, a madárinfluenza európai kitörésére – ez alig három évvel ezelőtt volt –, amikor a baromfihús fogyasztás több mint 20%-kal visszaesett? Miért kellene most ezt az ágazatot kitennünk egy olyan versenyt torzító hatásnak, amit az amerikai farmerek jelentenek, akikre semmilyen módon nem vonatkoznak ugyanezek az egészségügyi és biztonsági korlátok? Ennek a rövid áttekintésnek az a célja, hogy kiemelje a kérdéskör lényegét. Meglehet, hogy ez a kérdés nem környezetvédelmi vagy egészségügyi jellegű, vagy legalábbis hallottam ilyen állítást egyes emberektől. Ennek ellenére szeretném, ha világosabban látnánk ebben a ügyben, és további vizsgálatokra kerülne sor. Biztos úr, elutasításunk alapvetően ipari és kulturális döntés, és végső soron politikai is. Kulturális döntés, mert az európaiaknak joguk van megválasztani a saját élelmiszer-filozófiájukat, és mint tudjuk, nagyon kötődnek a hagyományaikhoz és a különbözőséghez, amint arra Michel Barnier, a francia mezőgazdasági miniszter nemrégiben emlékeztetett bennünket. Másodszor, ez egy ipari döntés. Már említettem az európai termelési módszereket, törvényeket és magas színvonalat. A jó kereskedelmi ügylet egyik ismérve, hogy tisztességes.

157

158

HU


A Bizottság nem győzhet meg bennünket arról, hogy 300 000 tonna klórral kezelt csirke importja mindenféle kompenzáció nélkül jó hír lenne az európai baromfi ipar számára. Végezetül, ez politikai döntés is. Most rátérek a kérdés kritikus pontjára, mivel ez mindenekelőtt bizalom kérdése: tekintettel a jelenlegi közhangulatra, valóban megengedheti-e magának a Bizottság, hogy semmibe vegye – és ezzel be is fejezem, elnök úr –, a Tanács, a Parlament, és a területen dolgozók, valamint saját tagállamai jó részének a véleményét? Azt hiszem, hogy a kérdésben már benne van a válasz is. Carl Schlyter (Verts/ALE). - (SV) Köszönöm, Elnök úr. Az EFSA-nak az a feladata, hogy meghatározza, hogy egy adott dolog veszélyes-e. A Bizottságnak és a Parlamentnek az a feladata, hogy meghatározza, vajon egy adott dolog összhangban áll-e a közrend alapelveivel, mint például a jó állattenyésztés, tartózkodás a fogyasztók megtévesztésétől, valamint az elővigyázatosság elvének megfelelő minőségi környezet fenntartása. Ennélfogva ez a javaslat erkölcstelen és rossz, és nemkívánatos módszert tartalmaz a csirkék kezelésére. Ráadásul az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság szinte egyhangúan a módszer ellen foglalt állást. Szeretném tovább árnyalni a képet: a csalók már régóta használnak klórt a csirkéknél, hogy a hús rózsaszínűbbnek és frissebbnek tűnjön. A csalókat fogjuk előnyben részesíteni azok helyett a gazdák helyett, akik milliókat ruháztak be, például az én hazámban, hogy javítsanak a helyzeten? Egy pár címkézési szabály nem oldja meg a kérdést, különösen nem az olyan helyeken, mint például az éttermek. Alakuljon ez most győzelemmé, vonják vissza a javaslatot, és lépjenek tovább azon az alapon, hogy egyetértés van a Parlamentben és egyetértés van a Tanácsban, és mondják meg az Egyesült Államoknak: nem, mi nem fogadjuk el az önök módszereit. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr, biztos úr, három dolgot szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amikor szólásra emelkedem az EU piacára történő baromfi-behozatallal kapcsolatos vitában. Először is, az Európai Unióban előállított mezőgazdasági termékeknek igen szigorú környezeti, közegészségügyi és egészségügyi követelményeknek kell megfelelniük, és ezeknek a követelményeknek a teljesítése jelentősen megnöveli az előállítási költségeket, ezáltal az európai mezőgazdasági termékek ár tekintetében kevésbé versenyképesek a világ piacain. Másodszor, tekintettel erre a helyzetre, az Európai Bizottságnak a szabályozás módosítására vonatkozó javaslatai, amelyek lehetővé tennék a klórozott baromfihús importját az Egyesült Államokból, tökéletesen elfogadhatatlan javaslatnak tűnnek, különösen az európai fogyasztók számára. Harmadszor és utoljára pedig ki kell emelnünk, hogy az Európai Bizottság tárgyban tett javaslata feltehetően egyfajta különleges gesztus az Unió részéről, amellyel kellemes tárgyalási légkört és szívélyesebb kapcsolatokat szeretne biztosítani az Európai Unió és az Egyesült Államok között júniusban esedékes csúcstalálkozó előtt. Támogatom a szívélyesebb kapcsolatokat, de jobb lenne, ha ezt nem az EU állampolgárok egészsége árán érnénk el. Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, az EU tagállamainak szakértői szinte egyhangúan kiálltak a Bizottság azon javaslata ellen, miszerint el kellene törölni a klórral kezelt baromfi importjának tilalmát.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Ez az import még a Bizottság által javasolt feltételek mellett is ellentétes az európai polgárok biztonságos, jó minőségű, magas tápértékű termékek iránti tartós igényével. Az európai baromfitenyésztő ágazat hatalmas összegeket ruházott be, összhangban az Unió szigorú keretszabályozásával, amely a teljes élelmiszerláncot érinti, a termeléstől a disztribúcióig. Teljesen függetlenül minden egyéb szemponttól, az európai baromfitenyésztő ágazat versenyképességének kérdése kerül nagyító alá, és tudjuk, hogy a Bizottság javaslata annak megnyilvánulása, hogy az USA érdekei támogatást élveznek a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság tagjaként alapvetően támogatom a kereskedelmi partnereinkkel fennálló nézeteltérések elsimítását. Semmilyen körülmények között nem fogadhatok el azonban olyan megoldásokat, amelyek veszélyeztetik a polgárok egészségét, és negatív hatással vannak az európai élelmiszer modellre. Ez egyaránt vonatkozik a most tárgyalt esetre, valamint az euro-atlanti vitára, amely a WTO előtt folyamatban van a genetikailag módosított organizmusok importjáról. Az EU-nak be kell tartania az élelmiszer-minőségre, a higiéniára és a biztonságra vonatkozó szigorú szabályokat. Ellenezzük ezeknek a szabályoknak bármiféle enyhítését. Amire szükségünk van, az a nemzetközi szabványok és termelési módszerek szigorítása. Felkérjük tehát a Tanácsot, hogy tartsa fenn a klórral kezelt baromfi importjának tilalmát. Rosa Miguélez Ramos (PSE). – (ES) Elnök úr, biztos úr, az európai baromfitenyésztés más állattenyésztési ágazatokhoz hasonlóan nehéz időszakon megy keresztül. Ebben az összefüggésben különösen meglepő, hogy a Bizottság ilyen sietve arra kéri Európát, hogy engedje be területére a klóros termékekkel kezelt baromfihúst; úgy tűnik, hogy ez a kérés csak és kizárólag azt célozza, hogy kielégítse az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi igényeit és törekvéseit. Nem kell emlékeztetnem önöket arra, hogy Európában a baromfi ágazat nem kap semmiféle közvetlen támogatást a KAP-tól, annak ellenére sem, hogy 1997 óta termelőink számára tilos azoknak az anyagoknak a használata, amelyeket a Bizottság most engedélyezni akar, ráadásul őket alapos ellenőrzésnek vetik alá a termelési ciklus minden fázisában, hogy megelőzzék a baktériumok kifejlődését, és megfeleljenek a Közösség magas higiéniai színvonalának. Harmadik országok termelői vonatkozásában azonban a Bizottság úgy gondolja, hogy a klóros lemosás önmagában hatásosabb, és véleményem szerint ez azt jelenti, hogy a termelőink által tett erőfeszítések teljes mértékben hiábavalók, illetve azok voltak. Bocsássák meg, amit mondok, de nem lehetünk ennyire ostobák, ők pedig ennyire okosak. Véleményem szerint el kell utasítanunk a Bizottság kérését. Esther de Lange (PPE-DE). – (NL) Elnök úr, rengeteg mindent hallottunk már eddig ennek a vitának a során, és természetesen nem szeretném mindezt elismételni, de azt hiszem, hogy két alapvető dolog forog itt kockán. Az első a tisztességes verseny – az azonos feltételek kérdése – az európai termelők és harmadik országok termelői között. Az európai baromfi ágazat az európai szabályozást követve sokmillió eurót fektetett abba, hogy a szalmonellát és más szennyezőanyagokat a teljes termelési lánc minden eleménél féken tudják tartani. Az olyan termékek engedélyezése, amelyek nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek, veszélyezteti ezt a tisztességes versenyt, amely kereskedelmi politikánk egyik alappillére kellene, hogy

159

160

HU


legyen. Ahogy a szólás mondja: Ami jó az egyiknek, jó a másiknak is. Ha nemrégiben megköveteltük a Brazíliából származó hús esetén, akkor meg kell követelnünk az Egyesült Államokból származó csirkénél is. A második az elővigyázatosság elve. Végül is a szóban forgó technika egészségre és környezetre gyakorolt hatásáról szóló jelentések még mindig elég kétséget hagynak maguk után. A Bizottságnak az a javaslata, hogy ezt két évre engedélyezni kellene, majd felülvizsgálat következne az új adatok alapján, természetesen szöges ellentétben áll az elővigyázatosság elvével. Az első az, hogy tisztán lássunk a biztonság kérdésében, és ez után következhet a vita, nem pedig fordítva. Az Egyesült Államokból származó klórral kezelt baromfi felcímkézésének ötlete is elfogadhatatlan, mivel megmarad a különbség az itteni és ottani gazdák között, ráadásul a feldolgozott termékek valószínűleg elkerülnék ezt a címkézést. Ezek közé a feldolgozott termékek közé tartoznak a jelentős mennyiséget kitevő csirkefalatok és alsó combok, amelyet ma este fognak elfogyasztani a TV előtt ülve a holland, román, francia és olasz futballszurkolók. Azzal szeretném tehát befejezni, hogy felkérem a Bizottságot: továbbra is álljon ki e két alapvető európai elv mellett – az azonos feltételek és az elővigyázatosság elve mellett –, annak érdekében, hogy tiszteletben tartsa az igazgatási bizottság és a Ház nagy többségének a kívánságát azzal, hogy visszavonja ezt a szerencsétlen javaslatot. Esther Herranz García (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, biztos úr, az Európai Bizottság most engedélyezni akarja az amerikai, fehérítővel kezelt csirke behozatalát, és ráadásul azt szeretné, ha mi ezt zokszó nélkül elfogadnánk, hogy ezzel javítsa az Egyesült Államokhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatainkat. Az a felületesség, amit az Európai Bizottság ebben az ügyben tanúsít, éles ellentétben áll azzal a komolysággal, amellyel újabb és újabb szövegeket gyárt az élelmiszerbiztonságrólezek időnként olyan sok megszorítást rónak a közösségi termelőkre, hogy nem is éri meg számukra tovább működni. A Bizottság elveszíti hitelességét a fogyasztók és a nagyközönség szemében ezzel a fajta javaslattal, és nem hiszem, hogy engednünk kellene a tagállamok nyomásának, az Egyesült Államok kereskedelmi nyomásának, még akkor sem, ha ezt az Európai Bizottság kéri tőlünk. 2008. januárjában egy tanulmány, amely az amerikai Consumer Report magazinban jelent meg, kimutatta, hogy az Egyesült Államokban 2003-hoz képest 70%-kal nőtt a zoonózis előfordulása a baktériumellenes eljárással kezelt csirkékben. Ugyancsak nőtt a fertőzött emberek antibiotikumokkal szembeni rezisztenciája. Ugyanebben az időszakban az Európai Unióban csökkent a zoonózis előfordulása a csirkékben úgy, hogy nem használták az amerikai módszert. Az Európai Unió végzi a dolgát, mert a termelési láncnak már az elejétől kezdve ellenőrzés alatt tartja a zoonózist, és mert alkalmazza a ’jobb a megelőzés, mint a gyógyítás’ alapelvet, amelyet kérlelhetetlenül be is tart, bár ez meglehetősen magas költségeket ró az Európai Unióban a termelőkre és az iparágra. A zoonózis elleni küzdelem során 2003-ban bevezettek egy nagyon szigorú szabályozást, amelynek elindítása rengeteg időt vett igénybe, és amely fokozza az állatról emberre átterjedő betegségek ellenőrzését.

17-06-2008

17-06-2008

HU


A szabályozás bevezetésének eredményeképpen csökkent ezeknek a betegségeknek az előfordulása. Az európai termelőknek és általában az európai iparnak be kell tartaniuk ezeket a szabályokat, mert ellenkező esetben büntetésre számíthatnak. Miért nem folytatjuk azzal, hogy szigorúan ellenőrizzük az USA termelőit? Françoise Grossetête (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, a klórral kezelt csirkék ügye jól szemlélteti azt a megosztottságot, amely sajnos fennáll az Európai Bizottság és azok között a polgárok között, akik elvárják, hogy megbízhassanak Európában. Ez csapást jelent az élelmiszer-politikánkra, amelyet magas szintű fogyasztóvédelem jellemez. Teljesen hiányzik a megértés. Tisztességtelen versenyt jelent a gazdáink számára, akik hatalmas erőfeszítéseket tettek a termelés javítása érdekében, valamint vágóhídjaink számára, amelyeknek szigorú szabályokat kell követniük. Mindez pénzbe kerül, így ez a verseny tisztességtelen. Lehetővé teszi, hogy olcsó csirkét hozzanak be az Európai Unióba, ami sajnos a leghátrányosabb helyzetben lévő embereket fogja érinteni, akik a diszkont szupermarketekben vásárolnak, és megtaláljuk majd ezt a klórral kezelt csirkét a feldolgozott termékekben, a vendéglátóipar tálcáin és az iskolai étkezdékben. Mindegyik elfogadhatatlan. Elképzelhetetlen, hogy ezt még engedélyezzük is. Kérem, ne mondják nekünk, hogy a címkézés majd megoldja ezt a problémát, mert sajnos a feldolgozott termékek címkéje nem nyújt semmiféle információt. Az elmúlt időszak élelmiszerekkel kapcsolatos riadalmainak fényében tehát szükség van arra, hogy a polgárok meg tudjanak bízni az élelmiszer láncban. Következésképpen kategorikusan nemet kell mondanunk a klórral kezelt csirke importjára. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, még áprilisban küldtem egy írásbeli kérdést a biztos úrnak, amelyben határozottan tiltakoztam az Egyesült Államokból származó, vegyi úton szennyezésmentesített csirke tervezett beengedése ellen az EU piacára. A javaslat szerencsére ellenállást váltott ki a tagállamokból. Biztos úr, gazdáink és feldolgozóink teljesítik azokat a szabványokat, amelyeket a világon a legszigorúbbak között tartanak számon. Törődnek a környezettel, az állatok jóllétével és a biodiverzitás fenntartásával. Alkalmazkodásuk ezekhez a szabványokhoz növeli a költségeiket és gyengíti a versenyhelyzetüket. Ezért aztán meglep a Bizottság javaslata. Az amerikai csirketenyésztési módszer nem felel meg ezeknek a szabványoknak. Az európai fogyasztók nem akarnak ilyen élelmiszert látni a tányérjukon. Ha törődünk EU-s fogyasztóink biztonságával, akkor nem engedhetjük meg a gyenge minőségű élelmiszerek importját. Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, ha elfogadjuk az amerikai csirkék klórozását, akkor hogyan utasíthatjuk el a jövőben az egyéb termékek, például más húsfélék – marha vagy sertés – klóros kezelése iránti igényeket, legyen az akár importált vagy az EU-n belül előállított termék? Mi lesz a tojással, sajttal, zöldségekkel és gyümölcsökkel? Mindazok a feltételek, amelyekről a Biztos úr beszélt, pontosan ugyanúgy érvényesek lennének mindazokra a termékekre, amelyeket az imént említettem. Mi a helyzet az egyéb antibakteriális anyagok alkalmazásával? Lehet, hogy az amerikaiak később azt fogják kérni, hogy penicillint vagy más antibakteriális anyagot használhassanak az általunk importált csirkéknél. Akárhogy is, még ha a külső vizsgálatok azt is mutatják, hogy nincsenek mikrobák a csirke felületén, a csirke belsejében esetleg rengeteg mikroba lehet, és nem fogjuk tudni kimutatni

161

162

HU


őket, mert a külső felület tévesen azt mutatja, hogy a csirke mentes a szalmonellától illetve egyéb mikrobáktól. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja . − Elnök úr, először is szeretném már az elején leszögezni, hogy méltányolom a tisztelt képviselők véleményét, és szeretném elismételni, hogy komolyan vettük ezt a döntést. Kimerítő megbeszéléseket folytattunk a testületben. Másodszor, szeretném még egyszer világossá tenni, hogy nem tekintünk el a higiéniai előírásainktól. Amint azt, úgy hiszem, már említettem, az EFSA arra a következtetésre jutott, hogy ez az AMT anyagokkal végzett fertőtlenítés csak akkor engedélyezhető, ha a higiéniára vonatkozó rendeleteket betartják, bárki legyen is a csirke termelője. Tehát a gazdaságok szintjén alkalmazott megelőző intézkedésekkel együtt a vágóhídakon a levágásra szánt állatok tisztaságát biztosító, a HACCP elvein alapuló higiéniai intézkedéseket és ellenőrző eljárásokat, mindezeket alkalmazni kell. Elárulom önöknek, hogy amikor az amerikaiak meghallották mindezeket a feltételeket, nemtetszésüknek adtak hangot, de elmondtuk nekik, hogy ezeket a feltételeket semmiképpen nem lehet visszavonni. A második dolog, amit tisztázni szeretnék az, hogy a javasolt intézkedések nemcsak az amerikai csirkékre vonatkoznának, hanem a mi termelőink számára is engedélyezzük őket, tehát nem teszünk különbséget a külföldi termelők és a saját termelőink között. Mint már említettem, ez a döntés most már a Tanács kezében van, és a Mezőgazdasági Tanácsnál szerzett tapasztalatom alapján nem tűnik túl valószínűnek, hogy pozitív választ kapunk. Elnök. − Egy állásfoglalásra vonatkozó indítványt kaptam (4) , amelyet a házszabály 103. cikkének (2) bekezdése szerint terjesztettek elő. A vitát berekesztem. A szavazásra 2008. június 19-én, csütörtökön kerül sor. 15. A gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelme (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Francesco Ferrari jelentése a Közlekedési és Turisztikai Bizottság nevében, a gyalogosok és és más veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatról (COM(2007)0560 – C6-0331/2007 – 2007/0201(COD)) (A6-0081/2008). Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (HU) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság statisztikái szerint évente több, mint 8000 ember veszti életét az Európai Unió útjain és 300 000 szenved sérüléseket. Ez egy tűrhetetlen helyzet, az elmúlt években éppen ezért keményen dolgoztunk azért, hogy nagyobb biztonságot garantáljunk az utakon. Néhány évvel ezelőtt az Európai Parlament elfogadott egy javaslatot a gyalogosok védelméről szóló irányelvre vonatkozóan, mely 2003-ban került elfogadásra. Ez az első olyan szabályozások egyike volt a világon, mely kiemelten a gyalogosok védelmét helyezte előtérbe. A jogszabály szerint a gyártók kötelesek biztosítani, hogy az új járművek kevésbé legyenek veszélyesek a gyalogosok számára, és ezt megfelelő tesztekkel is alá kell

(4)

Lásd a jegyzőkönyvet.

17-06-2008

17-06-2008

HU


támasztaniuk. Azóta, nem utolsósorban az Európai Parlament nyomásának köszönhetően, szabályozás született, amely előírja az elülső védelmi rendszerek alkalmazását a járműveken az úthasználókat érő veszélyek ellensúlyozása céljából. A meglévő jogi rendelkezések a gyalogosok védelmére vonatkozóan elismerik, hogy bizonyos esetekben meglehetősen nehéz az előírt kötelezettségek teljesítése.A Bizottság magára vállalta annak vizsgálatát, vajon milyen mértékben lehetséges ezen biztonsági követelmények teljesítése, illetve milyenek az új, aktív biztonsági rendszerek használata által kínált kilátások. A Bizottság megrendelt egy tanulmányt, melynek eredményeivel önök is tisztában vannak, a tanulmány megerősíti azt a feltételezést, miszerint valóban nem minden követelménynek lehet eleget tenni, illetve az aktív biztonsági rendszerek igenis a gyalogosok védelmének fejlesztését szolgálják. Ezen információ birtokában a Bizottság az önök előtt fekvő javaslatot készítette el passzív biztonsági rendszerek és fékrásegítő rendszerek (BAS) kombinációjáról, melynek beszerelése kötelező lesz. Ez egy még magasabb biztonsági szint elérését teszi lehetővé.A Bizottság becslései szerint jelen javaslat megközelítőleg évente 1000-rel kevesebb halálos közúti balesetet eredményez majd közútjainkon. A Bizottság természetesen folytatja hasonló szabályozás végrehajtására irányuló erőfeszítéseit nemzetközi szinten akkor is, miután a javaslat elfogadásra kerül. Kérem, engedjék meg, hogy megemlítsem a javaslat néhány sarokkövét: a Bizottság által javasolt rendelet olyan passzív biztonsági előírásokat tartalmaz, melyek valóban teljesíthetők, illetve kötelezővé teszi a járművek számára aktív biztonsági rendszerek használatát, amilyen például a Brake Assist néven ismert fékrásegítés. A gyalogosvédelemhez kapcsolódó előírások ezen kívül a szabadidőterepjárókra (SUV) is vonatkoznak majd. Ez a kombináció jelentős mértékben javítja majd a veszélyeztetett úthasználók biztonságát.A rendelet összesíti azon teszteket, melyek szükségesek a járművek és a elülső védelmi rendszerek számára a gyalogosok megfelelő védelméhez. A tesztekben előírt követelmények a rendeletben mint végrehajtandó intézkedések szerepelnek. A javaslat szerves részét képezi az aktív védelmi rendszerek használata, melyek a Bizottság meglátása szerint jelentős biztonsági többletértéket hordoznak mind már ma, mind pedig a jövőben, illetve a javaslat tartalmazza azon súlykorlátozások megszüntetését is az utasjárművekre és könnyűsúlyú kereskedelmi járművekre vontakozóan, melyekre a rendelet szintén vonatkozik majd.Ezennel szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak előadójuknak, Ferrari úrnak, akinek köszönhetően közös megegyezés született a javaslat felülvizsgálatát és elfogadását illetően. Ez tette lehetővé, hogy konszenzust érjünk el a javaslatot illetően. Ferrari úr jelentése támogatja a Bizottság által tett javaslatot, amiért különösen hálás vagyok, és az általa javasolt változtatások segítik bizonyos szempontok további tisztázását. Ferrari úr, az ön javaslata értelmében a passzív biztonsági rendszerek használatának és fejleszésének, illetve az új aktív biztonsági rendszerek potenciális használatának további megfigyelésének és ellenőrzésének folytatása ajánlott lesz, és amennyiben szükséges, változtatásokat kell majd javasolni a már létező jogi előírásokhoz képest. A Bizottság szívesen megteszi ezt. Az egyéb változtatásokra azért van szükség, hogy egyrészt a rendeletben előírt követelmények minél hamarabb érvényesüljenek a megfelelő járművek esetében, másrészt pedig legyen elég ideje a gyártóknak a gyártási folyamatban szükséges változtatásokat eszközölni. Számos európai gyártó számára az új rendelkezések olyan jelentős változásokat jelentenek, melyek érintik a járművek tervezését, a gyártási folyamatban szükségessé téve akár komoly változtatásokat is .Nagy örömömre szolgál megosztani önökkel, hogy a Bizottság a Ferrari úr jelentésében javasolt változtatások mindegyikét elfogadhatónak találja. Ami az útbiztonság javítására vonatkozó rendeleteket és a rendeletben előírt elvégzendő tesztek bevezetésének idejét illeti, a Bizottság biztosan kijelentheti, hogy a javaslat első olvasatban elfogadható.

163

164

HU


Francesco Ferrari, előadó. − (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, elérkeztünk a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló rendelet végső fázisához. A rendelet célja, hogy megváltoztassa azokat a biztonsági előírásokat, amelyek a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók motoros járművel történő ütközés esetén keletkezett sérüléseire vonatkoznak.A rendelet által lefedett terület figyelemre méltó, mivel két korábbi irányelvet is magában foglal, az egyik 2003-ban, a másik 2005-ben született. Az első irányelv azokat a biztonsági előírásokat tartalmazta, amelyek a gépkocsikra vonatkoztak, és két szakaszban történő megvalósítást javasolt. Az első szakaszt 2005-ben inditották el, majd kiderült, hogy a második szakaszban előírt követelmények nem voltak technikai szempontból megvalósíthatóak minden jármű esetében. A második irányelv a elülső védelmi rendszerek járműveken való használatához kapcsolódik és különböző védelmi szinteket határoz meg veszélyeztetett úthasználók számára az ilyen rendszerekkel felszerelt járművekkel történő ütközés esetén. Az egyik legérzékenyebb pontként szeretném megemlíteni az ABS-t, a fékrásegítő rendszert: ez az a rendszer, mely lehetővé teszi az utakon bekövetkezett halálesetek 35%-kal való csökkentését.A legnagyobb győzelem valószínűleg az az elem volt, amely szerint a jogi aktus a rendelet hatályba lépésétől számított 24 hónapon belül minden autótípusra alkalmazhatóvá vált, a kompakt autóktól kezdve az SUV-kig, illetve nagyméretű járművekig, amelyek nagyobb tömegüknek köszönhetően a leggyakrabban okoznak fizikai kárt a polgárokban. Először nehéz dolgunk volt, mivel az autóiparnak időre van szüksége mind ipari, mind pedig pszichológiai okok miatt bizonyos intézkedések foganatosítására. Mindenesetre én nagyon boldog vagyok, hogy minden érintett fél megértette a probléma fontosságát és érzékeny voltát, és nagyra értékelem a rendszer gyakorlati működtetése érdekében tett erőfeszítéseket.A rendelet második dimenziója a elülső védelmi rendszerekre vonatkozik. Ez a rendelet egyébként tartalmazza a 2005-ös irányelvet, az autók, melyekre „bull bar“-t szerelnek fel, nem kapják meg a megfelelő hozzájárulást, amennyiben az elülső védelmi rendszerek részére előírt biztonsági követelmények szempontjait irányadónak elfogadva nem nyújtják ugyanazt a biztonsági szintet, mint ami az elülső védelmi rendszerek nélküli járművek részére meghatározott. Elismerem, hogy bár rengeteg esetben sikert értünk el, mégis sok probléma van még, mely megoldásra szorul, a kutatás további eredményeket fog felmutatni a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelmében tett biztonsági lépések erősítésének kérdésében. Azt is szükségesnek éreztem, hogy nyitva hagyjak egy ajtót a jelenlegi szöveg továbbfejlesztése számára. Ebben az esetben az ütközés-elkerülő rendszerekre gondolok. Jelenleg nem léteznek a piacon hatékony gyalogosvédelmi biztonsági rendszerek, néhány éven belül azonban ezek kifejlesztése is megtörténhet. Ezért határozza meg a szöveg, hogy amennyiben jelen rendelet hatályba lépésétől számított öt évben, ahogy ezt a biztos úr is említette, az iparág kifejleszt olyan passzív biztonsági rendszereket, melyek garantálják a gyalogosok biztonságát, a Bizottságnak a technikai fejlődést figyelembe véve újra kellene szövegeznie a rendeletet a Parlament és a Tanács számára.A biztonság kérdése rendkívül fontos az európai emberek számára, magam is igyekeztem határozott üzenetet küldeni az Európai Unió állampolgárai számára. A téma érzékenysége késztetett engem arra, hogy biztosítsam a rendelet első olvasatban történő elfogadtatását, és elkerüljünk egy második olvasatot a Tanács részéről. Ennek ugyanis egyetlen következménye lett volna, ez pedig a rendelet hatályba lépésének jelentős kitolódása. Véleményemet osztották a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban dolgozó kollégáim is. Az összes előterjesztett módosítás elsősorban azért született, hogy védelmet nyújtson a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók számára. Ezért remélem, hogy a rendelet az első jele lesz az Európai Parlament részéről egy egyre szigorúbb megközelítésnek az Európa útjain alkalmazott biztonsági

17-06-2008

17-06-2008

HU


szabályozások kérdésében, bizonyítva ezzel, hogy Európa egységes és érzékeny az állampolgárait érintő problémák, illetve az állampolgárok aggályai iránt. Petr Duchoň, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a gyalogosok védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet csökkenteni kívánja a gyalogosok és járművek között történő ütközések következményeit. Véleményem szerint a rendelet túl messzire megy. Követelményeket fogalmaz meg a motoros járművek gyártására és működésére vonatkozóan, az elülső védelmi rendszereket is beleértve. A gyártók felé támasztott követelmények a fizika törvényeinek és az emberi test felépítéséből következő adottságok határait súrolják, ám a rendelet értelmes kompromisszumot ajánl a jármű utasai és a gyalogosok védelme között, nem is beszélve a motoros járművekre vonatkozó egyéb gyártási paraméterekről. Ez azonban az autógyártókat hatalmas nyomás alá helyezi. Emlékeznünk kell, hogy a rendeletben meghatározott követelményekhez való alkalmazkodás olyan magas árakat eredményez majd a gyártók számára, mely értelemszerűen az autók árán is érződni fog. Negatív hatással lesz továbbá a járműtömegre, a járművek aerodinamikai tulajdonságaira és ebből következően az üzemanyag-fogyasztásra, illetve ipso facto a környezetre is. Másrészt azonban valóban csökkenteni fogja a gyalogosok és motoros járművek közötti ütközések következményeit.Az olyan intelligens rendszerek bemutatása, melyek megakadályozzák az ütközéseket, és minimalizálják azok következményeit, döntő fontossággal bír a gyalogosvédelem fejlesztése szempontjából. Az utak infrastruktúrájának fejlesztése és, ahol lehetséges, a gyalogosok elválasztása a közúti közlekedéstől szintén hatákony megoldási lehetőségnek bizonyulnak. Helyes azon feltételezésünk, miszerint az erre a célre fordított pénz hatékonyabb eszköz, mint az autókra vonatkozó szigorított előírások alkalmazása. Saïd El Khadraoui, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, biztos úr, először is azzal kell kezdenem, hogy képviselőcsoportom nevében megköszönöm az előadónak kiváló és konstruktív együttműködését velünk, így a kollégámmal, Ayala Sender asszonnyal is, aki ma este nem tud velünk lenni. Különösen szeretném megköszönni, hogy a Bizottságot és a Tanácsot rávette az együttműködésre, biztosítva, hogy első olvasatban csatolhassuk a Parlament által javasolt módosításokat, és így továbbfejlesszük a dokumentumot. Ez egy fontos dosszié, amely technikai jellege miatt talán nem kerül újságok címoldalára, de segíti megakadályozni megannyi emberi élet elvesztését és az ezekből következő családi tragédiákat. Tavaly 43 000 ember vesztette életét Európa útjain és, ahogy ezt biztos úr is említette, 8 000 közülük gyalogos és más veszélyeztetett úthasználó volt.Mint ismeretes, ennek megakadályozása számos intézkedés együttes alkalmazását igényli. Szükség van a járművezetők viselkedésének megváltoztatására – ezt nem is kell külön mondani – , de az is bizonyított tény, hogy a technikai innováció és számos szabály is fontos szerepet játszik a súlyos balesetek megelőzésében. A jármű formatervezése hatalmas különbséget jelenthet egy baleset esetén: a lökhárító, a jármű elülső részének kivitelezése, a motorháztető és így tovább. Jelen rendelet értelmében a tervezőmérnököknek szigorúbb szabványokat kell majd követniük, és különböző ütközési teszteken kell majd bizonyítaniuk ezek betartását. A javaslat legfőbb innovatív eleme, hogy az anyagok kiválasztása és az ezt meghatározó szabályok mellett hangsúlyt fektet az aktív biztonságra is, nevezetesen kötelezővé teszi fékrásegítő rendszerek használatát jövő évtől vagy csaknem a jövő évtől kezdődően. Ez egy másik fontos innovatív elem.Csoportunk meggyőződése szerint egy másik kulcsfontosságú elem, hogy a rendelet előírásai kisteherautókra is vonatkozzanak, hogy ebben a kategóriában is fokozatosan bevezetésre kerüljenek. Véleményünk szerint ezért a rendelet egy jó kompromisszum, amivel nyerünk. Egyelőre nem vagyunk az út végén,

165

166

HU


több szabályt várunk még az elkövetkező években, amelyek az emberi biztonságot szolgálják. De ezek a majdan megszülető szabályok is számíthatnak a mi támogatásunkra. Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök Úr, a kiváló jelentésért dicséret illeti az előadót. Ahogy mások már említették, az EU útjain minden évben sok ezer gyalogos és kerékpáros hal meg vagy szenved sérülést. Európai parlamenti képviselőkként célunk az így járók számának lehető legnagyobb arányú csökkentése. Ennek egyik lehetséges módja a gépjárművek technikai jellemzőinek megváltoztatása. Ezek közül néhány, így az elülső védelmi és a fékrásegítő rendszerek, szerepelnek a jelentésben, ám az egyik legfontosabb életet mentő műszaki jellemző nem fordul elő – ez pedig a sebességkorlátozó berendezés. Ez a rendszer a gépkocsi végsebességét az adott országban megengedett legnagyobb sebességre korlátozza. Ez a határérték a legtöbb uniós tagállamban 100 km/h az autópályákon és 50 km/h lakott területen. Viszonylag egyszerű és olcsó elektronikus műszerek segítségével nem is lenne bonyolult dolog a gépjárműveket felszerelni egy olyan eszközzel, amely garantálná, hogy sem az autópályán, sem lakott területen ne lehessen túllépni a megengedett sebességet. Ez a sebességkorlátozás feltételezhetően egyharmaddal csökkentené a halálos balesetet szenvedő kerékpárosok és gyalogosok számát. A sebességkorlátozó eszköz a gépjárművek gyorsulását is képes ellenőrizni, ennek révén pedig még több életet lehetne megmenteni. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mennyiben szükséges, és vajon bölcs dolog-e, hogy gépjárműveink nulláról 100 km/h sebességre akár öt vagy hat másodperc alatt is fel tudnak gyosulni, ahogy azt is, hogy fontos és legális-e, hogy gépjárműveink 200 km/h feletti sebességre is képesek, ha egyszer a megengedett legnagyobb sebesség mindössze 100 km/h. Megértem, hogy Ferrari családnevű előadónk aligha tud egyetérteni velem a gépkocsik sebességkorlátozásának kérdésében, de a helyzet mégis az, hogy a sebesség rengeteg úthasználót öl meg. Ezért nekünk, jogalkotóként, fel kell tennünk a kérdést: mi a legfontosabb: a feltűnő, gyors gépkocsik és a sebességőrült vezetők, vagy több ezer emberi élet megmentése? Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, úgy vélem, hogy Ferrari úr ebben a tekintetben egyáltalán nem bizonyult rossz választásnak. Tapasztalataim szerint konstruktívan együtt lehetett működni vele, és ennek során nem keltett olyan benyomást, mintha az autóipar érdekeit képviselte volna. Természetesen jobban örültünk volna olyan jelentésnek, amely még tovább megy a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók gépkocsikkal szembeni védelmezésében, és az ideális forgatókönyv szerint sokkal több gépkocsihasználó térne át a tömegközlekedésre és a kerékpározásra. Ám mivel ez a cél a távoli jövőbe vész, elégedettek lehetünk, hogy a gépkocsik műszaki felszereltségének kérdésében előre tudtunk lépni. Ahogy sokan említették már, örvendetes, hogy a jogszabály ki fog terjedni a nehezebb gépjárművekre is, és így az autók műszaki felszereltségére vonatkozó szigorúbb követelményrendszer ellensúlyozhatja a gépkocsik egyre növekvő méretét. Az előadót a fékrásegítő rendszerek (BAS) haladéktalan alapfelszereléssé történő átminősítésének szorgalmazásáért is dicséret illeti, hiszen ezek a vezetőknek segítenek a gyors megállásban. Szintén üdvözlendő, hogy a gépkocsik elülső védelmi rendszereivel szembeni követelmények is megfogalmazódnak, annak érdekében, hogy a törékeny élő

17-06-2008

17-06-2008

HU


emberi testtel való ütközés során a szerencsétlenül járt személy a lehető legkisebb sérüléseket szenvedje. Ennek azonban csak akkor lesz jelentősége, ha 40 km/h alá lassítunk. Az erre vonatkozó követelményeknek szigorúbbaknak kellett volna lenniük, akárcsak az átállási idő meghatározásának. Hiszen máris találhatók a piacon olyan termékek, amelyek komoly védelemnövekményt biztosítanak a gyalogosok számára a vezető és az utasok biztonságának kockáztatása nélkül. Nem az előadó hibája, hogy csak ilyen lassan sikerült haladást elérni. Sok jel mutat arra, hogy az autóipar, mindenekelőtt a többi európaihoz képest manapság szélsőségesen reakciósnak számító német gyártók, újfent lobbitevékenységbe kezdett. Nagy szomorúságra lenne ok, ha emiatt olyan javaslat született volna, amely elmarad kívánságainktól, azaz hogy kevesebb haláleset és sérülés történjen az utakon. Miért hisszük el egycsapásra az autóiparnak, hogy, amint mondják és ahogy már ismerős lehet, nem áll rendelkezésre megfelelő szintű technológia. Már hogyne állna rendelkezésre! Reménykedem abban, hogy képviselőtársaim legalább most a 25. módosítás mellett szavaznak. Seán Ó Neachtain, az UEN képviselőcsoport nevében . – (GA) Elnök úr, a médiában naponta hallhatunk közlekedési balesetekről. Autóbalesetek, gépkocsik által az utakon elütött gyalogosok – valójában minden eset egy-egy tragédia, mígnem az év végén a halálesetekből statisztika lesz. A mi felelősségünk, a tagállamoké és az Unióé, hogy javítsunk ezeken a statisztikákon és védelmezzük polgárainkat az ilyen tragédiákkal szemben. Az utakon bekövetkező haláleseteket meg lehet előzni, és gratulálni szeretnék Ferrari úrnak a kiváló jelentéshez, egyben pedig elismerni a Tanács, a Parlament és a Bizottság között a kérdésben kialakult együttműködést. A javaslat címe a veszélyeztetett úthasználókat említi, és azokat, akiknek a legtöbb szenvedés jut. Mindenekelőtt a gyalogosokról van szó, akik gyakran gépjárműbalesetek vétlen sérültjei, ám a végén ők fizetik a legmagasabb árat. Hazámban, Írországban, nemrégiben kimutatták, hogy egy időskorú személy nagyobb valószínűséggel fog úton történő balesetben meghalni, mint a 65 év alattiak. Természetesen Írország nem kivételes állam. Európa útjain évente több, mint 8 000 ember hal meg balesetben. Az elmúlt években születtek javaslatok a veszélyeztetettek védelmére, és bár a helyzet javult, érdemes kimondani, hogy tragikus eredményre vezet, amikor a politikai döntéshozók kibújnak felelősségük alól. Már említettem a jelentés elkészülése során kialakult rendkívül termékeny együttműködést az európai intézmények között. Ahhoz, hogy ez az együttműködés tovább virágozzon, a tagállamoknak össze kell fogniuk, és a nemzeti hivataloknak meg kell szólítaniuk az úthasználókat. A felelősség a miénk, hiszen a jogalkotók mi vagyunk, és ezért együtt kell fellépnünk, ha el kívánjuk érni célunkat. Erik Meijer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, immár huzamosabb ideje zajlik a gépkocsik állandó terjedése. A kis- és nagyvárosokban, a gyalogosok, gyermekek, a játék, a fák, a parkok és kertek, vagy éppen a nem védett villamossínek régi birodalmát 1950 és 1980 között az autók igényei szerint alakították át. Még a vidéki utakat is kiszélesítették, vagy akár széles autópályák épültek melléjük. A tömegközlekedés ugyanakkor drágábbá vált, a járatok száma és sűrűsége pedig csökkent. Még a metróhálózatok építése sem szolgálta mindig a tömegközlekedés céljait (több teret és gyorsabb közlekedést kínálni sok-sok utasnak) – ehelyett inkább azért épültek, hogy az alagútjaik felett haladó utakon több hely jusson a gépkocsiknak.

167

168

HU


A munkahely elhelyezkedése és az alternativ közlekedési módok hiánya sokakat arra ítél, hogy gépkocsival közlekedjenek. Ez sok teret foglal el, és sok energiát követel, rontja a levegő minőségét, és szükségtelen zajt okoz. Mindenekelőtt azonban veszélyt jelent a gyalogosokra és a kerékpárosokra, akik az amúgy is szűkös közterületeken kénytelenek a gépkocsikkal osztozni. Amikor a Parlamentben a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelmét szolgáló intézkedésekről beszélünk, legtöbbször nem a gépkocsik alternatíváiról gondolkodunk, hanem arról, sajnos, hogy hogyan tervezzék ezeket, hogy ütközés esetén mérsékeljük a következményeket. Vitáink évek óta fényszórókkal, fékrendszerekkel és gépjárművek potenciálisan sérülést okozó elülső szegmensének kialakításáról szólnak. Az Európai Bizottság most a tagállamoktól a hazai jogba foglalt fokozott biztonsági intézkedések végrehajtását elváró 2003-as és 2005-ös direktívák lecserélését ajánlja, és olyan rendeletre készül, amelynek segítségével közvetlenül szabályozná a területet. A rendelet, mint jogi forma, arra kínál lehetőséget, hogy rövid idő alatt a legtöbb biztonságot nyújtsa és egységes elvárásrendszert hozzon létre az autóipari vállalkozások számára, de vannak hátrányai is. A tagállamokban zajló demokratikus vita például még inkább háttérbe szorul. A rendelet ráadásul 2014 előtt nem lépne hatályba, és a második fázis területén visszalépést jelentene a létező irányelv előírásaihoz képest. Támogatom az előadó, Ferrari úr törekvését, hogy minél gyorsabban bevezetésre kerüljenek a biztonsági intézkedések. A képviselőcsoportom támogatja ezt a szerény előrelépést, hiszen a kicsi is valami, de a valódi biztonság megteremtéséhez ennél többre van szükség. A gépkocsik számának további emelkedésének megállítása, sőt, ha lehet, számuk csökkentése tenné a legtöbbet a biztonságért. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, Ferrari úr jelentése a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelmét célozza. Örülük annak, hogy Ferrari úrnak sikerült első olvasatban megegyeznie a Tanáccsal. Meg szeretném köszönni neki a munkáját, és gratulálok az alapos jelentéshez. Szeretnék ugyanakkor néhány megjegyzést is tenni. Mindenekelőtt leszögezném, hogy a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelme hozzám közel álló téma. Amint tudják, hazámban, Hollandiában, a veszélyeztetett úthasználók jelentős részét teszik ki az összes úthasználónak, és arányuk különösen magas a munkába és iskolába járók között. A rekreációs célú gyaloglás és kerékpározás szintén egyre gyakoribb. Ezek a gyalogosok és kerékpárosok nagyon értékesek a társadalmunk számára. Ez azért van így, mivel a gyaloglás és a kerékpározás kivételesen környezetbarát közlekedési módok, és mindkettő jó hatással van a polgárok egészségére, feltéve, hogy a levegő minősége jó. Az európai kis- és nagyvárosokban megtett autóutak közül sok öt kilométernél is rövidebb. Ezért fontos arról meggyőznünk a polgárokat, hogy tiszta és egészséges közlekedési módot válasszanak, amellyel – hiszen ők veszélyeztetett úthasználók – megfelelő védelem is párosul. A helyzet ugyanis az, hogy – bár éppen most dícsértem a gyalogosok és kerékpárosok nagy számra miatt – egyre több polgár nem meri már gyermekeit gyalog vagy kerékpáron útba indítani az iskolába, mert a rövid távolság ellenére is félnek a balesetektől. A kompromisszumban szereplő intézkedések ugyanakkor segíteni fognak a balesetek gyakoriságának visszaszorításában, ahogy a balesetek során elszenvedett sérüléseket is enyhíteni fogják. Ezért üdvözlöm a kompromisszumot. De azt is remélem, hogy mindettől

17-06-2008

17-06-2008

HU


függetlenül a polgárok egyre gyakrabban választják majd a kerékpározást vagy a sétát a gépkocsi helyett a lakhelyük környékén történő közlekedésben. Másfelől nem foglalhatjuk el azt az álláspontot, hogy az utak kockázatát teljes mértékben fel akarjuk számolni – hiszen minden kockázatot nem lehet kontrollálni. Szintén nagyon fontos a vezetőkben tudatosítani saját felelősségüket. Minden, a területen tett intézkedés ellenére ki kell hangsúlyozni, hogy elsősorban az úthasználók maradnak felelősek saját biztonságukért, ahogy az úton közlekedő társaik biztonságáért is. Végezetül ejtenék néhány szót a ténylegesen előterjesztett jogszabálytervezetről. Üdvözlendőnek tartom, hogy formáját tekintve rendelet, és nem irányelv lesz majd. Ez ugyanis világossá teszi, hogy ezt a fontos jogszabályt hogyan kell alkalmazni, és így a tagállamok között nem alakulnak ki újra különbségek a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelmének kérdésében. Az is megelégedésre ad okot, hogy a javaslat nagyobb figyelmet szentel az aktív biztonsági rendszereknek, mint a 2003-as és 2005-ös irányelvek tették. Az aktív rendszerek, mint amilyen például a fékrásegítés, előnyösebbek a passzív biztonsági rendszereknél, mivel a balesetek számos kedvezőtlen hatását is mérséklik, legyen szó akár forgalmi akadályról, dugóról és nem anyagi kárról, olyan területeken, ahol a passzív biztonsági rendszerek hatásai nem mutatkoznak meg. Utolsó megjegyzésként még hozzáfűzném, hogy a rendeletet két eljárási vonatkozása miatt is üdvözlöm.Támogatom a határidő előbbre történő hozatalát, hogy gyorsabban végbemehessen a típus-jóváhagyás. A gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók kérdésében ugyanis nem veszíthetünk még több időt. Ehhez kapcsolódóan üdvözlöm, hogy a 11. cikk módosításaira együttdöntési eljárás keretében kerül sor. Nem lenne kívánatos, hogy lényegi módosítások komitológiai eljárás keretein belül történjenek meg. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök Úr, az emberek nem rendelkeznek gyűrődési zónákkal. Az események pedig nagyon gyorsan követhetik egymást, és komoly sérülésekhez vezethetnek, ahogy nemrégiben a francia-olasz focimérkőzésen is tapasztalhattuk, amikor Franck Ribéry jól láthatóan eltörte a lábát. Mivel az embereknek nincsenek gyűrödési zónáik, a kevesebb fémmel mozgó úthasználókat védenünk kell a sok fémmel mozgóktól. A gépjárműveket úgy kell felszerelni, hogy a gyalogosnak legalább esélye legyen. Az előttünk fekvő szöveg passzív és aktív biztonsági rendszerek kombinációját írja elő. Nagyon helyesen, sőt, ezek állandó korszerűsítését is megköveteljük. Emellett pedig a gyártók megfelelő határidőket kapnak, hogy korlátozott időn belül minden célunkat elérhessük. Egy dologról ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk, még akkor sem, ha nem központi része a rendeletnek. De mindenképpen kapcsolódik hozzá – és nem másról van szó, mint a pszichológiáról. Nem szabad hagynunk, hogy a vezetők és a gyalogosok nagyobb biztonságban érezzék magukat, mint amilyenben vannak. Ezért érvelnék amellett, hogy más területeken kiegészítő intézkedések szülessenek. Átfogó és teljes csomagra van szükség, és mind az európai, mind a nemzeti jogszabályalkotóknak célszerű lenne arra törekedniük, hogy a biztonság érzése utóbb ne váljon nagyobb kockázattá, mint amennyi biztonságnövekmény valóban keletkezett. Még egy utolsó megjegyzés: másokhoz hasonlóan magam is szeretném megköszönni Ferrari úr, az előadó kiváló munkáját. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban alapos megbeszélés után megállapodtunk a javaslatokról – sőt, most úgy tűnik, nemcsak mi, hanem a Tanács is. Ez teljes egészében Ferrari úr érdeme, legalábbis ami a tanácsi

169

170

HU


kompromisszumot illeti. Már első olvasatban konszenzus jött létre – ez pedig jó jel. Nagyon köszönöm Önnek! Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) 2007-ben hozzávetőleg 43 000 ember halt meg az unió területén, 1.7 millió pedig megsérült közúti balesetben. Azaz minden évben egy európai kisváros eltűnik Európából, míg a balesetek által a gazdaságnak okozott kár 200 milliárd eurót tesz ki, tehát a közösségi GDP 2%-át. Évente 8 000 gyalogos és kerékpáros hal meg közúti balesetben. Másik 300 000 ember pedig – gyalogos és kerékpáros – megsérül valamilyen közúti balesetben, szintén évente. Ezért arra kérem önöket, hogy cselekedjünk a közúti forgalomban részt vevő veszélyeztetett közlekedők védelme érdekében. Európának be kell fektetnie az autóiparban folyó kutatásokba, új anyagok fejlesztésébe és olyan biztonságosabb gépjárművek megtervezésébe, amelyek fel vannak szerelve elülső védelmi és ütközés-megelőző rendszerekkel. A fékrásegítő rendszerek bevezetése, valamint más aktív biztonsági technológiák hozzájárulnak a veszélyeztetett úthasználók védelmének fejlődéséhez. Európának ugyanakkor úthálózatát is fejlesztenie kell. Ennek a rendeletnek jelentős hatása lesz, mivel hatályba lépése után hat évvel az olyan N1 kategóriájú gépjárművek regisztrációja, eladása vagy üzembe helyezése egyaránt meg lesz tiltva, amelyek nem teljesítik a gyalogosok védelmére vonatkozó technikai követelményeket. Úgy vélem, hogy ez a rendelet a tagállamok saját jóváhagyási rendszereitől függ majd. Felhívnám a figyelmet a gyalogosok és kerékpárosok oktatásának jelentőségére is. Ismerniük és követniük kell a közlekedési szabályokat, tiszteletben kell tartaniuk a felfestett jeleket, és a kerékpárosok számára a védőfelszerelés használata is kötelező. Paweł Bartłomiej Piskorski (ALDE). – (PL) Elnök Úr, biztos asszony, mindenekelőtt megköszönném Ferrari úrnak a jelentést, és gratulálok hozzá. A jelentést oly mértékben a megegyezés keresése határozza meg, hogy az Európai Parlament méltán büszke lehet rá. Olyan dolgokról beszélünk most, ami az embereknek valóban könnyebbé teszi az életét. Statisztikákról is beszélünk. De mennyire megbízhatatlanok a statisztikák! Nemcsak arról az ezernél is többb emberről van szó, aki évente meghal, ilyen vagy olyan balesetben. De arról a több tízezer emberről is, akik a gyalogosokat és a kerékpárosokat érintő balesetek különböző fajtáiban megsérülnek. Rendeleteinkkel láthatóan csak kis lépéseket teszünk előre, és nem feledhetjük, hogy a jelentés sem nem oldja meg, sem nem teszi elfogadhatóvá az általában vett problémát. Világosan látszik, hogy különböző eszközöket kell találnunk, például olyanokat, amelyek az autópálya-kódexhez kapcsolódnak, vagy olyanokat, amelyek az utazási sebességet érintik. De kellenek eszközök arra is, hogy az utak sávjait olyan biztonságossá tegyük, amennyire lehetséges. Ugyanakkor hangsúlyozom, Ferrari úr jelentése nemcsak a helyes irányba tart, de maga is nagyon komoly eredmény, amit bemutathatunk a tagállamainkban, amit bemutathatunk a szavazóinknak, mint konkrét kérdést, amellyel az Európai Parlament is foglalkozik, amelynek eredményeképpen valóban javulás mutatkozik, és amely az emberek javát szolgálja. Természetesen megértem azokat az érveket, sőt, részben egyet is értek velük, amelyek az ipart terhelő kötelező előírásokat emlegetik, ám ne felejtsük el, hogy a mi uniónk hatalmas terület, ahol szükség van bizonyos szabványokra – szabványokra, amelyeket a piac mérete ellensúlyoz, hiszen ez utóbbi nyitott és hatalmas. Végezetül azt szeretném kiemelni, hogy a gyalogosok és kerékpárosok védelme nemcsak városi területeken fontos. Sok országban, így Lengyelországban, a kérdés érinti a vidéket

17-06-2008

17-06-2008

HU


is, ahol nap mint nap számtalan személy közlekedik az autópályák tőszomszédságában. Ferrari úr jelentése ebből a szempontból is kiváló, és a hosszú úton megtett újabb lépésekről tanúskodik. Dieter-Lebrecht Koch (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a mobilitás minden egyén alapvető joga. Egy társadalom gazdasági, kulturális, társadalmi és ökológiai dinamizmusa egyaránt feltételezi meglétét. Ám csak akkor tud áldássá válni, ha minimalizálja az utakat használók életét és egészségét fenyegető tényezőket is. A gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók jobb védelme mit sem vesztett aktualitásából az elmúlt évtized során. A forgalom sűrűsége érezhetően nőtt, ám mind a balesetek száma, mind a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók által elszenvedett frontális balesetek által okozott sérülések súlyossága csökkent, beleértve mind az elülső védelmi rendszerrel ellátott és anélküli járművekkel való ütközést is. Ezek a csökkenések ugyanakkor elmaradtak a kívánt mértéktől. Melegen üdvözlöm a rendeletet, amely fokozza a gépjármű-gyártók erőfeszítéseit a gyalogosok védelme érdekében fejlesztett passzív védelmi rendszerek területén, és külön öröm, hogy ez immár aktív elemek bevonásával történik. A fékrásegítő rendszerek egyszerre segítenek energiagazdaságossági, környezetvédelmi és biztonsági célok megközelítésében. A jelenleg elérhető fékrásegítő rendszerek a balesetek megelőzésében komoly előrelépést jelentenek majd. További technikai fejlesztésük, illetve információ- és kommunikációtechnológiai eszközökkel való összekapcsolásuk további fejlődés lehetőségét rejti. Úgy tűnik, az “intelligens autó” kéznyújtásnyira van tőlünk. Ám ne feledjük: annyi hasznos biztonsági fejlesztést kívánhatunk meg, amennyit csak akarunk, ám ha János bácsi és Mari néni nem tudja megvásárolni az új és biztonságos gépjárművet, akkor semmit, de semmit nem értünk el. Gépjárműveink átlagéletkora már így is 10 év felett van. Különösen a fiatalok számára bizonyulnak az új és biztonságos gépjárművek elérhetetlennek. Csak nem az lenne a helyzet, hogy épp ezt akarjuk? Zita Gurmai (PSE). (HU) Tisztelt Elnök úr! Biztos úr! Kedves kollegák! Felelős döntéshozóként tisztában kell lennünk azzal, hogy minden intézkedésnek van a célzott területen kívüli vagy akár azzal ellentétes hatása is. A környezetvédelem érdekében népszerűsítjük a kerékpározást és a tömegközlekedést, de gondolunk-e közben magunkra, emberekre? A gyalogosok és a biciklisták ki vannak szolgáltatva és gyakran veszélyeztetve is a gépjárművek által. Európában évente 8000 veszélyeztetett úthasználó hal meg, és 300 000-en sérülnek meg. Köszönöm hát Ferrari képviselőtársam munkáját. Jelentése a bizottsági kezdeményezés határozott megerősítése irányába mutat. Meggyőződésem, hogy a rendeletben szereplő, az aktív biztonság erősítésére irányuló intézkedéscsomag bevezetését előkészítő intervallum csökkentése hozzájárul a közlekedési balesetek mérséklésére irányuló erőfeszítésekhez. A hatékony ütközéselkerülő rendszer megalkotása pedig tovább segítené a gyalogosok védelmét. Egyetértek Koch képviselő úrral, hogy ennek persze megfelelően olcsónak, elérhetőnek kell lennie. A folyamatosan fejlesztett, aktív biztonsági technológiák mellett a gyártóknak továbbra is figyelmet kell fordítaniuk a passzív biztonsági elemek fejlesztésére, hiszen mindkettőre szükség van a célok eléréséhez. Fontosnak ítélem, hogy a változó műszaki lehetőségek alkalmazása folyamatosan felülvizsgálható legyen a műszaki változások függvényében. Köszönöm szépen. Bilyana Ilieva Raeva (ALDE). - (BG) Elnök úr, biztos úr, kollégák, üdvözlöm az európai intézmények törekvését az országúti balesetek és sérülések csökkentésére.

171

172

HU


A halálos áldozatok és sérültek száma nagy horderejű humanitárius, egészségügyi, pénzügyi és demográfiai ügy, és az ezzel a tragédiával járó költségek különböző negatív következményei kihatnak az élet minőségére, a fenntartható fejlődésre és végül, de nem utolsósorban, a globális felmelegedésre. Ezért veszem a bátorságot, hogy arra bátorítsam önöket, hogy még szigorúbb intézkedéseket és jogszabályokat kezdeményezzenek a meglévő szabványok alkalmazási körének kiterjesztése, valamint a legjobb európai gyakorlatok átültetése érdekében, hogy azok minden tagállamra nézve kötelezőek legyenek. Európaszerte szabványosított megközelítést javasolok a felügyelet, az ellenőrzés, és a szankciók területén, valamint mindenek felett egy olyan célzott politikát, amely a tagállamokat arra ösztönözné, hogy szorítsák vissza a balesetek arányát olyan mértékben, hogy az ne lépje túl jelentékenyen az EU-s átlagot. Biztos vagyok benne, hogy a jövőre nézve az úthasználatra vonatkozó közös politikánk javítani fogja az országúti ellenőrzés és felügyelet minőségét. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) A statisztikák szerint minden évben legalább 8 000 gyalogos és biciklista veszti életét és 300 000 sérül meg országutainkon. Ezek a riasztó számadatok jelzik, hogy mennyire fontos lesz egy hatékonyabb és szigorúbb jogszabály végrehajtása annak érdekében, hogy a gyalogosokat és más úthasználókat érintő halálesetek és sérülések számát csökkenjen. Támogatom az előadó által megfogalmazott követelményt, amely szerint az új szabályozás végrehajtására szabott ütemtervnek rövidebbnek kell lennie annál, mint amit a Bizottság javasol. Találunk például egy megközelítőleg 33 hónapos időkeretet a személygépkocsik BAS-szel (fékrásegítéssel) való felszerelésére, noha a végrehajtási folyamat meglehetősen egyszerű. Azzal a nézettel is egyetértek, hogy fontos a biztonság területén a technikai lehetőségek folyamatos nyomonkövetése annak érdekében, hogy a gyalogosok, és különösképpen a kerékpárosok biztonságát tovább növeljük. Végül, de nem utolsósorban meggyőződésem, hogy a városközpontokban a forgalomkorlátozás, valamint a tömegközlekedés és a biciklik használata fontos közvetett lehetőség, hogy mindannyian hozzá tudjunk járulni a gyalogosok biztonságához útjainkon. Bart Staes (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, lehet, hogy ez egy nagyon is technikai ügy, de ugyanakkor nagyon jelentős is. Ez valóban a térképre helyezi az Európai Uniót. Világossá teszi, hogy az EU tényleg fontos. Nagy örömmel fogadom az elülső védelmi rendszerek tárgyában született 2005-ös, valamint a gyalogosok és más veszélyeztetett úthasználók védelméről szóló 2003-as irányelvek egyetlen jogszabályban történő egyesítését. Ebben az értelemben nem értem az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoporttól Meijer úr megjegyzését. Meg kell mondanom, hogy azért kívántam hozzászólni ehhez a vitához, mert a téma nagyon közel áll a szívemhez: 2003-ban én fogalmaztam meg a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményét a 2003-as irányelvvel kapcsolatban, amelynek előadója Vermeer úr volt. Nagy örömömre szolgál a jelentés, valamint Ferrari úr javaslatai. Különösen elismerésre méltónak gondolom az aktív rendszerek közötti választást, az ABS-rendszer kiemelését. Támogatom El Khadraoui úr megjegyzését is, amely szerint mindezeknek a kisteherautókra is ki kell terjednie. Lássunk tisztán: ez a jogszabály azt fogja jelenteni, hogy hamarosan biztosítani tudjuk az európai családokat érő tragédiák számának érdemi csökkenését.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is, csak hogy tisztázzuk, sajnálatos módon több mint 8000 ember hal meg évente az útjainkon. A 8000-es szám a legveszélyeztetettebb csoportot, a gyalogosokat és a biciklistákat érő országúti halálesetekre vonatkozik. Továbbá ez az adat a 2004-es évre, és az EU-25-re nézve irányadó. Vagyis a valóságos szám ennél magasabb. Másodszor, egyetértek azokkal, akik azt állítják, hogy ennél sokkal többet lehetne tenni a legveszélyeztetettebb csoport védelme érdekében a forgalomirányítás, az országúti biztonság, az országúti infrastruktúra valamint a közlekedési szabályok terén hozott intézkedésekkel. A Bizottság ezzel teljes mértékben egyetért, és támogatását fejezi ki. Ugyanakkor ezen a pontoon a járművek által kínált technikai lehetőségekről beszélünk. Harmadszor, ezért a magas szintű ‘CARS 21’ csoportban (Versenyképes gépjárműipari szabályozás a 21. századra), amely az európai autógyártó-ipar jövőjéről tanácskozott, valamint ajánlásokat fogadott el, teljes egyetértés mutatkozott azzal kapcsolatban, hogy hosszútávon az európai autógyártó ipar csak akkor lehet sikeres, ha nemcsak a világon a legjobb és legtisztább személygépkocsikat ajánlja technikai értelemben, hanem egyben a legbiztonságosabbakat is. Ezért azok az intézkedések, amelyekről ma döntünk, az európai gépjármű előállítók támogatását is élvezi. Végül, egyetértek azokkal, akik szerint ez még nem a végső szó az ügyben. Közelről kell figyelnünk a műszaki lehetőségeket. A magam részéről már láttam a jövő technológiáját fejlődés közben, valamint alkalmam nyílt néhány járművét ki is próbálni. Ezek az új technikai lehetőségek, mint például az automatikus távolságellenőrzés és az automatikus akadályészlelés már most hozzáférhető néhány prémium kategóriás jármű esetében. Ugyanakkor ezek az emberek többsége számára nem elérhetőek. Azt azonban már most láthatjuk, hogy hová vezet mindez, és hogy néhány even belül már tudni fogunk beszélni a következő lépésekről. Köszönöm a széleskörű támogatást, amit a Bizottság javaslata élvezett Házban Úgy hiszem, valóban nagyon hasznos és nagy jelentőséggel bíró hozzájárulást teszünk az európai országúti biztonsághoz. ELNÖKÖL: BIELAN ÚR Alelnök Francesco Ferrari, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt a hozzászólóknak köszönném meg munkájukat, részben mivel úgy vélem, hogy ezt a feladatot közösen hajtottuk végre, és részben mivel ezzel bizonyítjuk, hogy a Parlament és különösen a Bizottság képesek voltak együtt előállni egy javaslattal, amely véleményem szerint napjainkban elég jelentős és súlyos. Ez akkor is így van, ha a valódi probléma – válaszolva az első hozzászólónak – nem a gépkocsik súlyának növekedése, amelyet több fejlesztés is befolyásol. Ezek eredményeként valójában a gépkocsik évek óta inkább veszítenek súlyukból, amely legalább részben a technológia, a tudomány és a kutatás által elért eredmények következménye. Úgy gondolom, a legfontosabb adat az, hogy a halálos balesetek 80%-a kis- és nagyvárosokban történik, azaz 35, 40 vagy 50 km/h sebesség mellett. Tehát a probléma nemcsak az autópályán száguldó gépjárművek kapcsán merül fel, sőt, a valódi probléma éppen az, hogy annyi veszélyeztetett személy valóban kis- és nagyvárosokban hal meg, 40 km/h sebességnél bekövetkezett balesetekben. Ez azt jelenti, hogy olyan technológiát, olyan rendszert kell kifejleszteni, amely lehetővé teszi, hogy a baleset során okozott kárt,

173

174

HU


sérülést minimalizáljuk. A második dimenzió ezért olyan fontos, és nagyon köszönöm a biztos úrnak és a Bizottságnak, hogy politikai akaratukat latba vetve igyekeztek egy ilyen rendszert létrehozni ezzel a rendelettel. A másik alapvető kérdésre rátérve: csak találgatom, mennyi költséget ró a 300.000 baleset a biztosítókra, a kórházakra és az egyes tagállamok központi egészségbiztosítóira? Mennyibe kerülnek? Ezért aztán itt is igaz az összefüggés: ha kevesebb a baleset, kevesebb a hiányt felhalmozó rendszer – mindenekelőtt a kórházakra és társadalombiztosításra kell gondolni. További tényező a kérdésben, hogy amennyiben valakinek a teste 70-80%-ban megsérül, úgy nyugdíjat kap, stb. Úgy vélem, az Európai Parlament és különösen a Bizottság ezért különösen indokoltnak tartja ezt a rendeletet, mivel minden tagállamban kötelező érvényű lesz, és kiemelt figyelmet fordít a megfelelő technológiák azonosítására. Erre a célra a rendelet egy ötéves időszakot határoz meg, amelyet követően a Tanács mérlegelheti, hogy történt-e technológiai előrelépés, és eldöntheti, hogy szükség van-e a rendszer megváltoztatására. Ezért köszönetet mondok minden hozzászólónak, akárcsak az elnök úrnak, és meggyőződésem szerint a szavazás holnap az Európai Parlament, valamint különösen azoknak a teljesítményét fogja elismerni, akik az elmúlt időszakban ezen a területen működtek. Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra szerdán, 2008. június18-án kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) John Attard-Montalto (PSE), írásban. – A gyalogosokat a legteljesebb védelem illeti meg. A gyalogosokat is érintő balesetek száma egyre emelkedik. Ezért több tényező is felelős lehet, melyek közül a legsúlyosabb a felelőtlen vagy ittas vezetés. A halálos balesetet okozó vezetőknek viselni kell tetteikért a felelősséget. Hazámban, úgy vélem, három fő tényező felelős a sajnálatos gyalogos-balesetekért. Először is, számos vezető illegális úton szerzett jogosítványt. Amikor erre fény derült, a kormány válasza nem volt elég határozott. A második tényező a máltai és gozoi utak burkolatának állapota, amelyek közül sok csapnivaló. Még az iker-fővárosban, Vallettában és Victoriában sem volt képes a kormány tisztességes útburkolatokat biztosítani. Ez pedig szégyen. A harmadik tényező a máltai bíróságok enyhe ítéletei, amelyeket halálos baleseteket okozó vezetők ügyeiben hoznak. Itt az ideje, hogy a bírók börtönbe dugják azokat a vezetőket, akik egy harmadik fél halálát okozták felelőtlen vagy ittas vezetésükkel – a számos európai országban elképzelhetetlen felfüggesztett büntetések helyett. 16. Egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazítása (első rész) - Egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal

17-06-2008

17-06-2008

HU


módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazítása (harmadik részt) – (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a következő jelentések együttes tárgyalása - a Szájer úr által a Jogi Ügyek Bizottsága nevében készített jelentés (A6-0088/2008) a parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatról, amelynek témája a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá eső jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazítása (első rész) (COM(2007)0741 – C6-0432/2007 – 2007/0262(COD)); valamint - a Szájer úr által a Jogi Ügyek Bizottsága nevében készített jelentés (A6-0086/2008) a parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatról, amelynek témája a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá eső jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazítása (harmadik rész) (COM(2007)0822 – C6-0474/2007 – 2007/0282 (COD)). Margot Wallström, a Bizottság alelnöke.− Elnök úr, a komitológiai dossziénak két fő jellemzője van. Egyfelől rendkívül technikai, és alighanem bármilyen átlagos polgár nehezen értené meg. Másfelől nagyon fontos is, hiszen arra vonatkozik, hogy a Parlament milyen módon ellenőrzi a jogszabályok végrehajtását. A komitológiai határozatok 2006-os reformja bevezette az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás fogalmát, amely a Parlamentnek vétójogot biztosít olyan általános intézkedések esetében, amelyek együttdöntési eljárással elfogadott jogszabályokat módosítanak. 2006 végére már 26, különösen sürgetőnek ítélt jogszabály és az új eljárás előírásai közötti harmonizáció történt meg, és ez a Parlamentnek jelentősebb szerepet biztosít – örömmel nyugtázom, hogy mai ittlétünk oka az, hogy újabb előrelépést üdvözölhetünk. 2007 novembere és 2008 februárja között a Bizottság több, mint 220 jogszabály harmonizációját javasolta elvégezni az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás vonatkozásában. Az érintett anyagok parlamenti és tanácsi áttekintését megkönnyítendő, a javaslatokat “gyűjtőszámlákon” fogtuk össze. Négy ilyen csoportot alakítottunk ki. A Bizottság nagy örömmel nyugtázza, hogy az első és a harmadik gyűjtőszámlán szereplő javaslatok elfogadása első olvasatban is lehetségesnek mutatkozik, és helyes és tisztességes kompromisszumos megoldások születtek a három intézmény között. Külön köszönetet szeretnék mondani az előadónak, továbbá a nagyon keményen és nagyon gyorsan dolgozó parlamenti bizottságoknak. A Bizottság a következő nyilatkozatot kívánja tenni. A 2005/36/EK irányelv felülvizsgálata során, ahogy az irányelv 60. cikke megszabja, a Bizottság különös figyelmet szentel értékelésében delegált hatáskörei az irányelv 61., derogációs cikke hatálya alatt történő gyakorlásának. A Bizottság határozottan támogatja a kérdésben haladást elérni kívánók politikai szándékát, így a Parlament akaratát, hogy az előrelépések a lehető leggyorsabban megtörténjenek. A Tanács részéről szintén az elkötelezettség határozott kinyilvánítását várjuk. A kérdést fel fogom vetni a francia elnökségnek, és bízom abban, hogy a dosszié kérdéseihez aktívan

175

176

HU


fog viszonyulni. Mindkét intézménnyel szorosan együtt fogunk működni a jövőben is, hogy megegyezés szülessen a fennmaradó két gyűjtőszámlán található javaslatokról. József Szájer, előadó. − (HU) Elnök úr! Tisztelt Elnök asszony! Azzal kezdeném, amivel a Bizottság alelnöke kezdte, vagyis hogy valóban kétoldalú dologról van szó. Egyrészt nagyon technikai jellegű kérdésről – de hozzáteszem a technikai problémáknak, és az ezzel kapcsolatos feladatoknak a megoldása a mi dolgunk, nekünk kell ezeket érteni –, a polgárok számára viszont új lehetőség, hiszen a szabadon választott, közvetlenül választott képviselőin keresztül tulajdonképpen az új eljárással, az új ellenőrzési eljárással először adódik tényleges lehetőségük arra, hogy az Európai Bizottságnak a végrehajtási rendelkezéseit, normatív rendelkezéseit ellenőrzés alá helyezzék. Önök is sokat hallottak olyan történetekről, amelyek leginkább az euroszkeptikusoknak a körében terjednek arról, hogy az Európai Bizottság és az európai bürokrácia rengeteg apró, részletes dolgot kíván szabályozni. A tojás méretétől, a paprika színétől kezdve a legkülönbözőbb horror-történeteket hallhatjuk. Nos, nem tudjuk, hogy ezek mennyire igazak persze. Mindenesetre a brüsszeli bürokráciával kapcsolatos mítoszok máig is tovább élnek. Ennek a mítosznak a továbbélésének az egyik oka az, hogy az Európai Parlament nem rendelkezett ezidáig valóban hathatós ellenőrzési jogosítványokkal a Bizottság által kiadott, a Bizottsághoz delegált aktusok normatív aktusok tekintetében. Ez a mostani folyamat, amelyet a holnapi két szavazással zárunk le – legalábbis részben, – ez lehetővé teszi a Parlament számára ezt az ellenőrzést, innentől fogva politikai ellenőrzés alá kerülnek ezek a normatív aktusok, és hogy a szokásosan megfogalmazott demokrácia deficitnek a kérdésében fogalmazzunk, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy jelentős lépés. Egyébként szerződés-módosítás nélkül egy jelentős lépés a demokrácia deficitnek a felszámolása tekintetében. Én mindig is azon voltam, és a Parlament is, hiszen 2006-ban született meg az a megállapodás az Európai Bizottság és a Parlament között, amely ennek a mostani változásnak az alapját szolgálja. Én mindig is amellett voltam, hogy nem kell várnunk a Lisszaboni Szerződésre annak érdekében, hogy a Parlamentnek ezt a jogosítványát kiterjesszük. Nem kell megvárnunk, hiszen a két intézmény közötti megállapodás, majd a beterjesztett javaslat orvosolja jelentős részben ezeket a problémákat. Ráadásul ma talán senki nem fogja tudni megmondani, hogy a Lisszaboni Szerződés valójában mikor fog életbe lépni. A Parlamentnek ezekre a jogosítványokra szükség van. És talán egy intés saját magunkhoz, parlamenti képviselőkhöz, hiszen ez egy óriási feladat: ezt a Tanács a komitológiai bizottságokon keresztül hosszú évek óta látja el. A Parlament számára ez egy teljesen új feladat, és rengeteg munkát kell végeznünk annak érdekében, hogy valóban ezt az új, megnyíló jogosítványunkat gyakorolni tudjuk. És nem csak arról van szó, hogy gyakorolhatjuk ezeket a jogosítványokat, mint Parlament, hanem mostantól fogva ez kötelező is számunkra, hiszen az állampolgárok rajtunk, mint választott képviselőkön számon kérhetik azt, hogy milyen módon végeztük ezeket az ügyeket. Én nagyon köszönöm a Bizottságnak, hogy beterjesztette ezeket a javaslatokat, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az úgynevezett "harmadik listán" szereplő, mintegy harminc, mintegy negyvenhat dosszié közül még csak tizenkettőt nyújtottak be, és szeretnénk kérni, hogy a lehető legrövidebb időn belül a maradék, mintegy harmincnégy dossziét nyújtsa be annak érdekében, hogy ezeket megtárgyalhassuk. Sikerrel zártuk le a tárgyalásokat a Tanáccsal az egyes és hármas csomag tekintetében.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Én nagyon bízom benne, és a Tanács elkötelezettséget vállalat arra, hogy ezt a folyamatot folytatja, és lehetőleg ennek az évnek a végéig meg tudjuk oldani, be tudjuk fejezni ezt a folyamatot. Ehhez természetesen minden intézménynek a további együttműködésre van szüksége. Ez azért is fontos, mert ebben az esetben mind a Bizottság, mind pedig a Tanács fontos alkotmányos jogosítványokról mond le a Parlament javára, tehát azt is mondhatnám, hogy tiszteletre méltó, és köszönjük, hogy ezeket a jogokat megadta, de meggyőződésem, hogy ezt az Európai Unió demokráciájának a túlzott bürokratikus eljárások felszámolása érdekében egy jobban működő, transzparensebb, demokratikusabb Unió érdekében tette. Köszönöm az intézményeknek az együttműködését, és köszönöm a minden bizottságnak azt a gyors eljárást, amelynek keretében a Parlament ezt az ügyet megoldotta, legalábbis az első és a harmadik csomag tekintetében. Köszönöm a figyelmet. Oldřich Vlasák, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (CS) Elnök úr, Wallström biztos asszony, hölgyeim és uraim, az európai jogszabályok végrehajtásában az Európai Bizottság kulcsfontosságú, nem helyettesíthető szerepet játszik. Feladata az európai jogszabályok közösségi szinten történő végrehajtása, valamint annak biztosítása, hogy az adott jogszabályt az egyes tagállamokban betartsák. A komitológia az ennek a folyamatnak az irányításában rendelkezésünkre álló legfontosabb eszközök közé tartozik. A komitológia tehát igazolható, és a jogszabályalkotási, illetve a politikai döntéshozatali folyamatban pótolhatatlan funkciója van. Létrejöttét a közösségi rendeletek gyakran technikai jellegű megváltoztatásának és módosításának gyakorlati szükségessége idézte elő, annak érdekében, hogy a valóságban előforduló, konkrét helyzetekhez igazítsa ezeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a létező rendszer ideális lenne. A komitológia keretszerkezetének vizsgálata során mindenekelőtt arra kell ügyelnünk, hogy a Bizottság, a Tanács és/vagy a tagállamok, valamint az Európai Parlament szerepe egyensúlyban legyen. Az Európai Parlament súlya és az európai jogszabályok elfogadásában játszott szerepe nem helyettesíthető mással. Ám arra is emlékeznünk kell, hogy a jogi aktusok végrehajtásának ellenőrzését az idő, egyes technikai természetű feltételek és a tudás is korlátozza. Véleményem szerint a Parlament túlságosan nagy szerepet próbál vinni a folyamatban, és ezzel csak a bürokráciát duzzasztja, és magát a folyamatot is veszélybe sodorja. Ezzel épp ellentétes célt kellene követnünk: a bürokrácia mérséklését. Több száz komitológiai bizottság, több ezer ülés és végrehajtandó jogszabály aligha járulhat hozzá a komitológia átláthatóságához. Véleményem szerint a komitológia rendszerében több szabványosított rutinelemnek kellene szerepelnie. Kétség sem férhet ahhoz, hogy az egész folyamatot áramvonalasítani és egyszerűsíteni kell. Hölgyeim és uraim, a komitológiát, akárcsak a lisszaboni szerződést, a polgárok nem tudják megérteni. A komitológiáról folytatott vitánk szempontjából ezért az ír “nem”-et figyelmeztetésnek kell vennünk. Manuel Medina Ortega, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, ma este a Parlament valami újba kezd bele. Úgy vélem, látható, hogy minden felszólaló, kezdve a biztos asszonnyal, kiemelte a komitológia némileg nehézkes jellegét. Ennek bizonyítéka az is, hogy ma este senki sem követi vitánkat, aki a közvéleményt képviselné, és ha választóimnak meg kellene magyaráznom, hogy mit is csinálok itt ma éjjel tizenegykor, bizony nehezemre esne. A felszólalók már kitértek erre a nehézségre, és én úgy vélem, hogy mivel célunk az uniós intézmények vonzóbbá tétele, ki kell gondolnunk valamilyen módját annak, hogy elmagyarázzuk a polgároknak, hogy miről is beszélünk éppen.

177

178

HU


Az általunk mérlegelt intézkedéscsomag persze meglehetősen széles. Ahogy a biztos asszony már említette, négy gyűjtőszámlát hoztunk létre. Most csak az elsővel és a harmadikkal foglalkozunk, és cikkről cikkre haladva újra meg újra a végrehajtással kapcsolatos problémákba ütközünk. Amint az előadók és más felszólalók is rámutattak, ezt szükséges megtennünk, de az is világos, hogy el kellene magyaráznunk ezt a munkát. Talán megéri megemlíteni néhány témakört. A 76/160/EGK tanácsi irányelv például a fürdővíz minőségére vonatkozik, míg a 91/271/EK tanácsi irányelv a városi szennyvíz kezelését szabályozza. Az elfogadandó eljárás gyakorlati következményekkel bír majd a polgárokra nézve, ám ettől még marad a kérdés: hogyan tudassuk ezt velük? Úgy vélem, hogy Szájer úr jó munkát végzett, mi pedig a Parlamentben megpróbáltunk felelősen eljárni, és a jövőben ugyanígy fogunk cselekedni. Az egyetlen kérdés, ami megmarad majd, és amivel még foglalkoznunk kell, a polgárok itt végzett munkánkról való tájékoztatása lesz, és ez nem lesz könnyű. Azt hiszem, hogy ez a kihívás, és míg folytatjuk eddig elvégzett és ma este még kiegészülő munkánkat a jövőben is, ezt a második feladatot majd szintén el kell végeznünk – hogy például a parlamenti viták ne legyenek majd annyire lehangolóan elhagyatottak, mint a ma esti. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök úr, az Európai Parlament részvétele a komitológiai eljárásokban szükségessé vált jogalkotói kompetenciáinak bővülése következtében, különösen a Szerződés 251. cikkében meghatározott együttdöntési eljárás miatt. Ezt az irányt követi a 2006. július 17-én elfogadott tanácsi határozat és az 5a cikk is, amely egy új eljárást megalkotva a Parlament és a Tanács együttes döntése alá utalta egyes meghatározott végrehajtói jogkörökről tett javaslatokat. Az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás általános jellegű intézkedések esetén fog aktiválódni, amelyek egy együttdöntéssel elfogadott alapvető aktus nem központi jelentőségű elemeinek módosítását jelentik. A tanácsi döntés forradalmi hatással van a jogszabályalkotási folyamat menetére, mivel a Parlamentnek megadja a jogot, hogy megvétózza a Bizottság végrehajtó jogkörökre vonatkozó javaslatait. Ennek eredményeként lehetővé válik a javaslat módosítása, vagy a jogalkotási folyamat újbóli megindítása. Különös jelentőséggel bír, hogy a harmonizációs csomagokat a lehető leggyorsabban elfogadjuk, mivel így lehetővé válik az új eljárás azonnali alkalmazása a már létező közösségi vívmányok területén. Ezért arra szólítok fel mindenkit, hogy a most következő szavazáson tegyük magunkévá a Bizottság javaslatát, amely egy sor jogi eszközt fog össze. Ezek az új eljárással és az illetékes parlamenti bizottságok által készített módosítások területén végzendő harmonizációra vonatkoznak. Emellett arra is felhívnám a figyelmet, hogy a komitológia most zajló reformjának sikeréhez az fog döntő módon hozzájárulni, hogy a Parlament az előtte mintegy felbukkant lehetőséget miként igyekszik kiaknázni. A végrehajtó jogkörökre vonatkozó bizottsági javaslatok elutasításához szükséges abszolút többség, akárcsak az iratok az EU 23 hivatalos nyelvére történő lefordítása által okozott időveszteség a folyamat során mind olyan tényező, amely az eljárás menetét hátráltathatja. Azt se feledjük, hogy a Parlament fokozott nyomásnak lehet majd kitéve olyan csoportok részéről, amelyek érdekeltek a végrehajtó jogkörök végérvényes megszabásában. További kihívást jelent majd, általános és szervezeti okok miatt egyaránt, a jövőben a Parlament elé kerülő rendkívüli mennyiségű a végrehajtás során alkalmazott jogi eszköz mérlegelése. József Szájer, előadó. − (HU) Elnök úr! Tisztelt ház! Tisztelt Alelnök asszony! Tulajdonképpen nekem nem nagyon maradt más hátra, mint megköszönjem a kollégáimnak

17-06-2008

17-06-2008

HU


a Jogi Bizottságból, illetőleg a többi bizottságból is azt a szoros együttműködést, illetőleg minden olyan munkatárssal, aki ebben a nagyon bonyolult, nehéz kérdésben segítségemre volt. Én nagyon örülök neki, hogy megállapodást sikerült elérni ebben a kérdésben a Tanáccsal, és remélhetőleg első olvasatban ezt a folyamatot le tudjuk zárni. És szeretném a reményemet kifejezni abban is, hogy ez a folyamat ugyanebben az ütemben és tempóban folytatódik a második és a negyedik csomag – a negyedik omnibusz csomag egy kicsit talán nehezebb és rázósabb –, de már ezzel kapcsolatban is megkezdődtek a tárgyalások, és nagyon bízom benne, jó esély van arra, hogy ennek az évnek az évéig, illetőleg még annál előbb is ezt a folyamatot le tudjuk zárni, és hivatalosan meg is indulhat ez a folyamat. A Lisszaboni Szerződés egyébként a delegált aktusoknak a keretében önmagában is bevezeti ezt a rendszert, de az nem lett volna helyes, hogyha két évet elvesztegetünk a komitológiai eljárás nélkül. Meggyőződésem, hogy a Parlamentnek is szüksége van erre a tanulási folyamatra, arra, hogy beletanuljon ezekre a dolgokra. Az egyik hozzászóló említette, hogy fontos, hogy a lényeges és a lényegtelen kérdéseket mi magunk meg tudjuk különböztetni, valóban a törvényhozóknak az a dolguk, hogy a lényeges kérdésekre tudjanak koncentrálni, ezért kell delegálni bizonyos jogköröket a végrehajtó hatalom számára, Bizottság számára, de fönn kell tartanunk ezen végrehajtási aktusok fölötti ellenőrzésnek a lehetőségét és jogát. Az észrevételeket, amelyek elhangzottak, beépítettük a javaslatra. Köszönöm szépen a figyelmet, és sok sikert kívánok magunknak is, a Bizottságnak is és a Tanácsnak is a maradék feladatoknak az ellátásához, hiszen ez most hatvanvalahány jogszabály, még a nagy többség hátravan, és remélhetőleg ezt az év második felében meg kell oldani. Köszönöm szépen a figyelmet. Köszönöm szépen a meghallgatást. Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra szerdán, 2008. június18-án kerül sor. 17. Egyes halászati termékek Kanári-szigetekre irányuló behozatalára vonatkozó autonóm közösségi vámkontingensek (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Galeote úr jelentése a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében (A6-0213/2008) az egyes halászati termékek Kanári-szigetekre irányuló behozatalára vonatkozó autonóm közösségi vámkontingensek ügyvitelének megnyitása és szabályozása tárgyában megalkotandó tanácsi rendeletre irányuló javaslatról. (COM(2008)0129 – C6-0153/2008 – 2008/0054(CNS)). Joe Borg, a Bizottság tagja . − Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Gerardo Galeote úrnak ezért a jelentésért, amelyet teljes mértékben támogatni tudok, valamint azért, hogy ebben az ügyben a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel járt el. Mindemellett örömmel tölt el az is, hogy ezt a javaslatot a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság ilyen határozottan támogatja. A Kanári-szigetek az Európai Unió ún. legkülső régióinak egyike, amely földrajzilag és gazdaságilag is elszigetelt. Az Európai Unió már régen felismerte annak a szükségességét, hogy csökkentse, eltörölje vagy ideiglenesen felfüggessze a vámtarifákat annak érdekében, hogy a nyersanyag-ellátás elősegítésével ösztönözze a termelést ezeken a területeken. 1991 óta az Európai Unió számos, a Kanári-szigetekre importált termék tekintetében részben vagy teljes egészében felfüggesztette a vámtarifákat. A halászati termékek esetében az ilyen jellegű intézkedések kizárólag a helyi piacon fogyasztásra szánt termékekhez felhasználható nyersanyagokra vonatkoztak.

179

180

HU


A Bizottság által jelenleg javasolt csökkentett kontingensű importkvóták a 2002 március 25-i 704/2002 (EK) számú tanácsi rendeletben lefektetett hasonló intézkedéseket követik, amelyek a 2002 január 1-től 2006. december 31-ig terjedő időszakot fedték le. A Kanári-szigetek gazdaságát támogatandó, a vámkontingensekre úgy kell tekinteni, hogy azok az EK Szerződés 299. cikke alapján hozott egyéb intékedéseket egészítik ki, különösen a legkülső régiókból származó egyes halászati termékek forgalmazása során felmerült kiegészítő költségek kompenzálására létrehozott rendszert, amely a 2007 május 21-i 791/2007 (EK) számú tanácsi rendelettel került végrehajtásra. Annak érdekében hogy a tervezett intézkedések összhangba kerüljenek az utóbbi rendszerrel, a Bizottság azt javasolja, hogy a vámkontingensek hét évre szóljanak, lefedve ezzel a 2007-2013 közötti időszakot. Ez két évvel több, mint amit az előző rendelet lehetővé tesz, és ennek a folytonosság biztosítása érdekében visszamenőleges hatállyal, 2007 január 1-től kell hatályba lépnie. Rátérve a jelentésre, szeretnék néhány megjegyzést fűzni a javasolt módosításokhoz. A Bizottság szerint három módosítás vonatkozik a jogellenes, be nem jelentett, és szabályozatlan (ún. IUU-) halászattal szembeni küzdelemre. Ebben a viszonylatban szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság a közelmúltban javaslatot tett egy átfogó rendszer létrehozására, amelynek célja annak megakadályozása, hogy az IUU-típusú halászati tevékenységből származó termékek bejussanak a közösségi piacra – és ez egy olyan javaslat volt, amelyet a Parlament is nagy többséggel támogatott. A Bizottság álláspontja szerint nem a javasolt vámkontingensekre vonatkozó szabályozásba kell belefoglalni az IUU-halászat elleni küzdelmet célzó intézkedéseket. Ennélfogva a módosítások nem fogadhatóak el. A darabonkénti megközelítés helyett a Bizottság azon a véleményen van, hogy a jogellenesen zsákmányolt termékek ügyével a horizontális eszközök keretein belül kell kell foglalkozni, amelyek minden, a közös piacra importált termékre kiterjednek, azaz a Kanári-szigetekre is. Még egyszer szeretném Galeote úrnak megköszönni a jelentést, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság figyelmét, amit erre a rendkívül fontos ügyre fordított. Gerardo Galeote, előadó . − (ES) Elnök úr, a Kanári-szigetek kivételes földrajzi elhelyezkedése egyes, a hazai fogyasztás számára nélkülözhetetlen halászati termékek szempontjából többletköltségeket eredményez a régió ezen szektorában, valamint, ahogy a biztos úr az imént említette, 1991 óta az Európai Unió próbálta kompenzálni ezt a természeti hátrányt többek között a vámok ideiglenes felfüggesztésével a szóban forgó, harmadik államokból származó importtermékekre nézve. Ez a javaslat annak a biztosítását célozza, hogy a 2002-es rendeletben meghatározott, jelenleg hatályos intézkedések a 2007-2013 közötti időszakra is kiterjedjenek. Az említett rendelet a 2002-2006 közötti időszakra autonóm vámkontingensek sorát hozta létre egyes halászati termékeknek a Kanári-szigetekre történő behozatalára nézve. Szeretném kiemelni, hogy a vámok felfüggesztése kizárólag a hazai piacra szánt termékek viszonylatában kerül alkalmazásra, valamint szeretném azt is megjegyezni, hogy a javaslatot a Tanács szinte egyhangúlag, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság pedig óriási többséggel fogadta el. A Zöldek/ Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja által benyújtott négy módosítást nem tudjuk támogatni, mivel keverednek benne a jogellenes halászat és a jelenlegi rendelet tartalmának fogalmai, amelynek a gyakorlati működése bizonyította, hogy a Las Palmas-i vámügyi hatóság által felállított ellenőrzési szűrők megfelelően működnek.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Ezt a spanyol kormány által az Európai Bizottságnak küldött jelentés is jóváhagyta, amely az általam képviselttől különböző politikai ösztönzést jelent. Az Európai Bizottság elfogadta ezt a jelentést, megerősítette és nagyrészt bele is foglalta a javaslatába. A jelen bizottsági javaslat különösképpen a már meglévő védelmi és ellenőrzési intézkedéseket hagyja jóvá a kereskedelmi torzulások elkerülése érdekében. Összefoglalva, a megfelelő csalás-ellenes intézkedések végrehajtása folyamatban van, és ezek a korábban említett vámügyi szűrőkkel együtt megfelelő, a közösségi intézmények ellenőrzése alatt álló eszközrendszert képeznek a közösségi kontingensek megfelelő működése és ellenőrzésére nézve, amelyeknek, ahogy az már bebizonyosodott, nincsen köze a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászathoz. Befejezésül, Elnök úr, a Kanári-szigetekre megállapított kontingensek alkalmazási körébe eső halászati termékek jogszerű, bejelentett és megfelelően szabályozott halászati tevékenység eredményei, és ezért azt kérem, hogy támogassák a Bizottság javaslatát, és utasítsák el a benyújtott módosításokat. Fernando Fernández Martín, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoportja támogatólag fog szavazni Galeote úr jelentésének elfogadásának ügyében az egyes halászati termékek Kanári-szigetekre irányuló behozatala tárgyában. Ahogy a biztos úr is kifejtette, a szabályozás egy olyan eszköz folytonossá tételét célozza, amely már több éve – 1991 óta - hatályban volt, viszont 2006-ban hatályát vesztette, vagyis egy a mai napig fennálló szabályozási hézagot kíván betölteni. Jogi és költségvetési szempontból ez a szabályozás indokoltnak tekinthető. Politikai és gazdasági szempontból is igazolható annak érdekében, hogy egy a Kanári-szigetek számára alapvető fontosságú tevékenység fennmaradhasson. A korábban ‘Kanári-szigetek és Nyugat-Szahara’ néven ismert halászterületeink elvesztése óta, ahogy ez az eset is mutatja, arra kényszerültünk, hogy hazai fogyasztásra termékeket hozzunk be. Azóta a szigeteken egy jelentős, halászati termékeket előállító ipar tevékenysége veszett el. Néhány szigeten ez a tevékenység létfontosságú volt annak megakadályozása érdekében, hogy ezek a szigetek pusztán a turizmustól függjenek. Demagóg érvekkel és hamis vádakkal a Zöldek/ Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja módosításokat nyújtott be a szabályozás ellen. A Kanári-szigetek regionális parlamentjében nincsenek zöld tagok; a Kanári-szigetek 88 tanácsában nincsenek zöld tanácstagok; a Las Palmas-i városi tanács 29 tagja között szintén nincsenek zöld tanácstagok; a zöldek alig vannak jelen néhány tanácsban a Kanári-szigeteken, ahol viszont mindig a Néppárttal vannak koalícióban. Azt hiszem, jó lenne, ha a zöldek nagyobb politikai jelenléttel rendelkeznének a Kanári-szigetek intézményeiben, ugyanakkor ilyen kezdeményezésekkel, amelyek tele vannak demagóg kijelentésekkel és hamis vádakkal, higgyék el, legszívesebben azt mondanám a módosításokat benyújtó tagnak, hogy rossz irányba indultak el, és így csak még kevesebb politikai és társadalmi támogatásban lesz részük a Kanári-szigeteken. Manuel Medina Ortega, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja részéről támogatom Galeote úr jelentését, csak úgy mint Borg biztos úr megjegyzéseit és a Fernández Martín úrtól kapott tájékoztatást.

181

182

HU


Úgy vélem, hogy a szabályozásra teljes mértékben szükség van, mivel a Kanári-szigetek egy 2 millió lakossal rendelkező régió, amely turisták millióit vonzza, és ahogy Fernández Martín úr is kifejtette, elveszítve a nyugat-szaharai halászati területeket, a Kanári szigetek megélhetése, valamint a turisztikai ipara támogatása a halbehozataltól függ. Azt feltételezni ebben a pillanatban, hogy a Kanári-szigetek vámigazgatásában, amely a spanyol állam és az Európai Unió szigorú szabályainak van alávetve, egy speciális kontingens-rendszer alatt belépő áruk el lesznek térítve, súlyos vádat jelent a spanyol állam működő intézményeire nézve, valamint azt is megmutatja, hogy a módosító javaslatokat benyújtók nagyon keveset tudnak a Kanári-szigetek valódi helyzetéről. Meg kéne előbb látogatniuk a Kanári-szigeteket, hogy lássák, hogyan működnek a kikötők, mielőtt elhamarkodottan módosító javaslatokat terjesztenének be. Azt hiszem, hogy Borg úr részéről hangzott el, hogy az eljárás, pontosabban a halászati termékek belépési és kilépési eljárásainak figyelemmel kísérése a Bizottság feladata, és most pontosan ez is történik. Ha bármilyen anomáliára fény derül, annak megfelelő intézkedést kell hozni. Ugyanakkor nem szabad elfogadnunk az olyan típusú módosítást, amely az Európai Unió által nyújtott koncessziók felszámolásához vezetne, annak érdekében, hogy a régiónkban, ebben a kicsi és szerény régióban a maga 7500 km2 nagyságú alapterületével és 2 millió lakosával, továbbra is fenn tudjunk maradni. A módosítások elfogadása esetén azok benyújtói sikerrel járnának abban, hogy a Kanári-szigetek állampolgárai számára megemeljék az árakat és a turisztikai ipar fenntartásának egyébként sem könnyű feladatát tovább nehezítsék. Ezért remélem, hogy ahogy ez a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban is történt, az Európai Parlament plenáris ülése túlnyomó többséggel fogja elfogadni Galeote úr elénk tárt javaslatát. Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy megjegyezzem, az Európai Unióban azok a nehézségek, amelyekkel a legkülső régióknak szembe kell nézniük, általában nincsenek benne a köztudatban. Jelenleg az emisszió-kereskedelem témájáról is tárgyalunk. Az Európai Unió központi régiói számára általánosságban elfogadható intézkedések az Unió legkülső régióira nézve katasztrofális következményekkel járhatnak. Olyan csekély méretű, 4 millió főnyi összlakossággal bíró, a Csendes-óceán, az Atlanti-óceán valamint a Karib-tenger szigeteit magukba foglaló területekről beszélünk, amelyek nehéz helyzetbe kerülnek, amennyiben nem alkalmaznak különleges intézkedéseket rájuk nézve. Mindezen okoknál fogva meg kell kérnem arra a módosító javaslatokat benyújtó képviselőtársaimat, hogy mielőtt így cselekednének, derítsék fel a valódi helyzetet, és próbálják megérteni azokat a problémákat, amelyekkel ezek a legkülső régiók küzdenek. Bart Staes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, felfigyeltem Borg biztos úr azon kijelentésére, amely szerint a jogellenesen zsákmányolt halra is kiterjedő csalásokat horizontális intézkedésekkel kell kezelni. Azoknak a spanyol képviselőtársaknak, akik különösen szemfüles, és alkalmanként akár agresszív módon is azt állították, hogy hazugság, amit mondok, azt szeretném mondani, hogy valójában csak homokba dugják a fejüket. Nem akárhonnan szerzem az információimat. Ezeket az információkat parlamenti kérdésekre adott válaszokból, egy képviselőtárs kérdésére a biztos által adott válaszból szemeztem ki.

17-06-2008

17-06-2008

HU


Ezeknek a spanyol képviselőknek azt mondanám, hogy a Bizottság Spanyolországnak indoklással ellátott véleményt küldött arról, hogy az ország kikötőiben meghatározott típusú csalások történnek. Ez Las Palmasra is vonatkozik. A Bizottság maga közölte velem, hogy a felügyelők számát kettőről hétre emelték, amit még mindig nem találnak elegendőnek. A forrásaimtól tudom, hogy az ellenőrzéseket csak munkanapokon, reggel 8 és délután 3 óra között végzik. Szeretném ezt az ügyet tovább vizsgálni, és további parlamenti indítványokat fogok tenni annak érdekében, hogy kiderüljön, hogyan halad a csalás elleni küzdelem Európaszerte, és különösképpen Spanyolországban. Joe Borg, a Bizottság tagja . − Elnök úr, a vitából tisztán kitűnik, hogy közös a célunk, mind a Kanári-szigetek legkülső régiójának a javasolt intézkedésen keresztül történő támogatása kérdésében, mind az IUU-halászat elleni küzdelem iránti elkötelezettségünket illetően. Megismétlem, amit az imént elmondtam, vagyis hogy elötelezettek vagyunk az IUU-típusú halászat elleni küzdelem mellett, valamint hogy átfogó szabályozást javasoltunk, amely reményeink szerint a június 24-i tanácsi ülésen elfogadásra is kerül. Ezért úgy hisszük, az IUU leküzdésének horizontálisnak kell maradnia, valamint, ebből következik, hogy a szabályozáshoz módosításokat benyújtani nem a megfelelő útja az előrejutásnak. Staes úr megjegyzésére reagálva azt szeretném mondani, hogy a jogsértési eljárás, amely ebben az esetben a 2002/2184 számú jogsértési eljárást jelenti, még mindig folyamatban van. A különböző vizsgálatok eredményeként kapott információ azt jelzi, hogy történt előrelépés, bár a Bizottság folytatja a helyzet kiértékelését, és, konkrétabban, döntést fog hozni arról, hogy szükség van-e egy végső vizsgálatra ahhoz, hogy az eljárást le lehessen zárni. Ezzel azt szeretném mondani, hogy vagy az eljárás befejeződik azzal, hogy Spanyolország eleget tesz a követelményeknek, vagy pedig az Európai Bíróság előtt folytatjuk az eljárást annak érdekében, hogy az egész kérdésre nézve döntés szülessen. Gerardo Galeote, előadó. − (ES) Elnök úr, a késői órára tekintettel nagyon tömör leszek, de különösképpen azért, mert először is, az Európai Bizottság, amely úgy gondolom, nem került gyanúba, döntő szerepet játszott a regionális és nemzeti hatóságok által felállított ellenőrzési mechanizmusok jóváhagyásában, valamint valóban, éppen az általa előterjesztett javaslatról vitázunk; másodszor, mert 27-ből 27 tagállam erre nézve támogatását fejezte ki, és harmadszor, mert a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság gyakorlatilag egyhangúlag fogadta el a javaslatot. Staes úr hozzáállása engem arra az anyára emlékeztet, aki elment megnézni a fiát a sorkatonai szolgálat leszerelési dísszemléjén, majd azt mondta a mögötte állónak: “Nézze, milyen jól csinálja a fiam, ő az egyetlen, aki rendesen menetel, mindenki más kiesett a ritmusból”. Arra kérném a módosítást benyújtókat, hogy gondolják át ezt még egyszer. Lehetséges-e, hogy ebben az esetben ők lennének azok, akik tévednek, nem pedig az emberiség fennmaradó része? Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra 2008. június 18-án, szerdán kerül sor. 18. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

183

184

HU

19. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.15-kor berekesztik.)


17-06-2008

2008. JÚNIUS 17., KEDD

Recommend Documents