2007. OKTÓBER 23., KEDD

23-10-2007

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2007. OKTÓBER 23., KEDD ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR Alelnök

1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor nyitják meg) Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Szeretnék visszatérni a tegnap délután meghozott döntésre. Azonban, meg kell jegyeznem, hogy sem az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja, sem az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja, sem pedig a többi képviselőcsoport nem kapott tájékoztatást arról, hogy ezúttal Oroszországról szeretnénk határozatot elfogadni, még akkor is, ha ezt az elnökök konferenciája több ízben elutasította. Természetesen tudomásul kell vennünk a döntést. Azonban szeretném itt megjegyezni – és tájékoztatnunk kell az ezt kérő képviselőcsoportokat, elsősorban a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportját és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportját –, hogy azt kérjük, ne most foganatosítsák ezt a döntést, hanem inkább a Parlament következő ülésén. Csupán ezt szeretném itt megjegyezni. Formálisan, természetesen, tartanunk kell magunkat a szabályokhoz. Azonban el akarjuk itt mondani a Zöldek és a Liberálisok becsületességéből adódóan, hogy azt kérjük, a határozatot ne ezen a héten, hanem a következő plenáris alkalmával érvényesítsék. Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja mindenképpen szavazni fog róla, és úgy vélem, az EPP is hasonló gondolatot forgat a fejében. Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Gyakorlatilag teljes mértékben támogatom Swoboda urat. Mivel nem szóltak róla, így nem is készültünk ezen a héten semmit erre a határozatra. A PSE képviselőcsoporthoz hasonlóan a mi képviselőcsoportunk sem tudott erről, így arra kérjük, hogy a szavazást halasszuk a következő ülésre. Elnök. − Köszönöm. Tudomásul vettük kívánságukat. Kellő módon továbbítjuk a többi képviselőcsoportnak, és meglátjuk, miként lehet megoldani a dolgot.

2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. Írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 4. A megállapodások szövegeinek Tanács általi előterjesztése: lásd a jegyzőkönyvet 5. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet 6. Az adózási politika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Sahra Wagenknecht jelentése (A6-0391/2007) a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a következő témában: az adózási politika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához (2007/2097(INI)). Sahra Wagenknecht (GUE/NGL), előadó. – (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! A kérdés, miszerint a tagállamok adópolitikája valóban segíti-e a növekedést, a foglalkoztatást és az innovációt, sajnos egyetlen szóval megválaszolható: nem! A növekedést egyszerűen nem lendíti előre az, hogy mellőzzük az nagyon nyereséges konglomerátumok adókulcsának szabadesését egy egész Európára kiterjedő dömping-versenyben és cserében egyre erőteljesebben pénzt követelnénk az átlagos kenyérkeresőktől, a munkanélküliektől ás a nyugdíjasoktól, mint fogyasztóktól.

1

2

HU


A növekedést nem segíti elő az, ha a foglalkoztatásból származó jövedelem olyan adókulcs alá esik, ami többszöröse annak, amit a tőkejövedelemre vetnek ki, mivel ezáltal a különbséget még jobban elmélyítik. A foglalkoztatást nem segítik elő olyankor, amikor a kis befektetési cégeket aránytalanul nagyobb mértékben adóztatják, mint azokat, akik spekulatív módon kontárkodnak a részvényekkel, kötvényekkel és pénzügyi derivatívákkal. Az innovációt egyértelműen nem segíti elő mindaddig, amíg a multinacionális nagyvállalatok kreatív mérlegekkel számláikon biztos helyre tudják rejteni a kutatási és fejlesztési alapok jó részét, miközben azok, akiknek valóban szólna ez a támogatás, sorsukra vannak hagyva. Dióhéjban összefoglalva: az EU-ban semmi esetre sem támogatják a szociálisan kiegyensúlyozott perspektívát és fejlesztést, hanem jóformán leállítják azt, miközben azokat, akiket felvet a pénz, egyre több és több adókedvezménnyel támogatják, és még jobban felhizlalják. Azoknak, akiknek pedig egyébként is kevés adatott, most még mélyebbre nyúlhatnak a zsebükbe. Ez a típusú adópolitika gazdaságpolitikai szempontból végzetes, a növekedési politika szempontjából célszerűtlen, a szociálpolitika szemszögéből nézve pedig katasztrofális. Tisztában vagyok azzal, hogy a nemzeti adórendszerek struktúrája papíron természetesen még mindig a tagállamok szuverenitása alá esik, de a valóság némiképp mást mutat. A teljes EU-ra kiterjedő koordináció hiánya gyakorlatilag azt jelenti – még a közvetlen adózási szektorban is –, hogy a nemzeti adórendszerek többé már egyre kevésbé a politikán alapulnak, ezzel szemben az adóverseny jéghideg rendszere alakítja és formálja azokat. Ez a rendszer egy egyszerű nevezőt mondhat magáénak: minél változékonyabb a szorzótényező, annál nagyobb lehetősége van erőszakkal élni nemzeti fiskális szolgáltatásokkal szemben, és természetesen annál több az összesöpört adókedvezmény is. Amennyiben a kormány bevételei nem apadnak és fogynak ki teljes mértékben ebben a folyamatban, akkor azon az ágazatok, melyek egyáltalán vagy csak nehézségek árán tudják elkerülni az adóztatást, még keményebb adózás alá esnek, szinte ellensúlyozásként. Így tehát az adók elmozdulnak – a vállalati nyereségtől a magánjövedelemhez, majd a beruházási bevételtől a munkabérhez, ami még kevésbé mobil, és a magasan fizetett bérektől a kevésbé jól fizetett munkavállalókig terjed a skála, mely utóbbiak ennek megfelelően kevésbé mobilok, illetve általában a jövedelem és a vagyon felől a fogyasztásig. A tényt, miszerint ez a folyamat érvényben van – és ez már évek, évtizedek óta így van – nagyon egyszerűen bizonyíthatjuk az EU adóbevételeit és adókulcsait érintő adatokkal. Nem csupán a törvény szerinti adókulcsok estek több, mint 10 százalékponttal az utóbbi évtizedben az EU-ban, hanem a vállalati nyereségeket terhelő tényleges adókulcsok is. Minden e témában íródott tanulmány megerősíti ezt a tényt. A legmagasabb adókulcsokat jóformán mindenütt csökkentették az EU tagállamaiban. A magánbefektetésekből származó jövedelem egyre több és több tagországban kerül előtérbe a foglalkoztatásból származó jövedelemmel szemben, a kettős adórendszerre történő átállás következtében. A fogyasztási adó egyre tovább emelkedik – egyrészt az úgynevezett ‘ökoadók’ miatt, melyek elég gyakran egyáltalán nem rendelkeznek ökológiai irányító hatással még alternatívák hiánya esetén sem, de őszintén szólva megnyirbálják a büdzséket, másrészt pedig annak okán, hogy az általános forgalmi adók folyamatosan emelkednek, és egyre több országban a megengedett felső tartomány végéhez közelítenek. Az ilyen dolgok nem véletlenszerűek. Ez az ellenőrzés nélküli adóverseny közvetlen hatása egy egységes nemzetközi piacon. Ebből arra kellene következtetnünk, hogy a társasági adók felfelé mutató tendenciái az EU-n belül nagyban túlszárnyalják a teljes OECD-n belül tapasztalhatókat. Ez azt jelenti, hogy itt az adókulcsok egyértelműen jobban csökkentek, mint az OECD egészében. Ez arra is egyértelműen rámutat, hogy a globalizáció gyakorolta számos nyomás, mely miatt sokan és boldogan panaszkodnak, itt nem lépett érvénybe. Ellenben vannak az EU-n belül belsőleg kiváltott nyomások, és ezek így egyben olyan nyomások is, melyeken előrelátó módon nagyon könnyedén úrrá lehetne lenni, amennyiben szeretnénk. Eredeti jelentésem nagyon helyes módon nem csupán egy közös, konszolidált adóalapra szólított fel, amit természetesen támogat, hanem a vállalati nyereségek EU-szerte alkalmazandó minimum adókulcsára is, amit a továbbiakban már egyetlen ország sem haladhat meg. Csak az ilyen típusú minimum adókulcs adja meg valóban annak a lehetőségét, hogy út közben valahol megállítsuk a társasági adók emelkedését. Jelentésemben felszólaltam egy erősebb EU-szerte alkalmazandó adóztatás mellett a tőke és a pénzügyi tranzakció tekintetében, ami kimondja, hogy kifejezetten az alsó- és középosztály esetében tehermentesítsük a munkavégzésből származó jövedelmet, és végezetül, hogy fordítsuk meg azt a végzetes tendenciát, mely szerint a közvetlen adókról egyre nagyobb mértékben áttérünk a közvetett adókra, és újból ösztönözzük az ezzel ellentétes tendenciákat.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Ezeknek a követeléseknek sajnos csak egy része maradt meg a Gazdasági és Monetáris Bizottság szavazását követően. Helyettük jelentésem dicshimnuszban tör ki az adóversenyről, teljesen figyelmen kívül hagyva ezen valószínűleg egészséges adóversenynek az EU büdzséinak bevételi oldalára gyakorolt végzetes következményeit, és így azt a helyzetet, melyben európaiak milliói találják magukat. A jelentésben végrehajtott ilyen jellegű módosítások sajnos nagyon egyértelműen megmutatják azoknak az érdekeit, akik valóban közel vannak Gazdasági és Monetáris Bizottság és főként a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportja és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja tagjai többségének a szívéhez, mivel nagyon egyértelmű, ki is nyer az EU-ban uralkodó adórendszerekből. Most újból előterjesztettük legfontosabb kérésünket a plenárisban módosításként. Amennyiben ott sem kapnak többséget, képviselőcsoportom a jelentés ellen fog szavazni. Valóban lehetőség lenne az EU-ban egy olyan másik adópolitikára, mely minimalizálná a társadalmi ellentéteket, ahelyett, hogy folyamatosan megerősítené azokat – amint azt a jelen adópolitika teszi –, és erre sürgősen szükség lenne. Ez azonban azt is maga után vonná, hogy az Európai Bizottságban és az egyes tagállamokban uralkodó politika valóban megfontolja az európaiak többségének érdekeit a vezérelv alapján, ahelyett, hogy azt tenné, amit eddig, azaz, hogy mint végrehajtók, a társadalom elitjének érdekeit tartják szem előtt. Egyszerűen még nagyobb parlamenti és parlamenten kívüli nyomást idézne elő. Továbbra is éppen ez ellen a nyomás ellen kell küzdenünk, hogy végül a társadalmilag tűrhetelen kapcsolatok kimondhatatlan dagályossága– ami a legtöbb jelentésre jellemző, és most erre, az adózásról szóló jelentésre is – többé ne nyerhesse meg a többséget ebben a Házban sem. László Kovács, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Nagyon örülök, hogy meg tudom Önnel vitatni az adózási politika hozzájárulását a lisszaboni stratégiához. Az Európai Uniónak egyik elsődleges prioritása, versenyképességének javítása szociális modelljének megőrzése mellett. Az adópolitika komoly szerepet játszik a növekedési és foglalkoztatási célok elérésében. Üdvözlöm jelentésének lényegi üzenetét, ami a Bizottság adó terén tett kezdeményezéseinek egyik támogatója. Főleg a következőkre irányít megnövelt erőfeszítéseket: a közös konszolidált társasági adóalap (KKTA), a saját állam adózási kísérleti rendszereére vonatkozó javaslat, a tagállamok adórendszereinek jobb koordinációjára irányuló stratégia, főként a kimeneti adózás és a határon átnyúló veszteségenyhítés terén, a közös transzferár fórum munkája, az adócsalás legyőzésére irányuló stratégia, az ÁFA-csomag, a munkaintenzív szolgáltatásokra és a környezetvédelmi adókra nehezedő, csökkentett adómérték. Ezen akták mindegyike kiemelt fontosságot élvez. Ezek jelentik a Bizottság adópolitikai megközelítésének magvát, és ezek közül számosat megvitattak az Európai Parlament különféle bizottságaiban. Egyértelmű, hogy az európai vállalatok megérdemelnek egy olyan társasági adórendszert, melyet az európai határon átnyúló tevékenységeik mértékének megfelelően saját tényleges és potenciális gazdasági integrációjuk mértékéhez igazítottak. Ez a jövőbeni versenyképesség egyik kulcsa. Az is alapvető fontossággal bír, hogy egyéb közvetlen adózási akadályok kapcsán is megoldás szülessen, mégpedig összehangolással és nem csupán költséges pereskedés útján. Egyetlen olyan terület van, ahol nem tudom követni Önt. Ez a Wagenknecht-jelentés 17. bekezdése jelenlegi állapotában, amelyben kérik a jövedéki adók minimális mértékének megszüntetését és a hatályos közösségi jogszabályok felváltását e területen egy magatartási kódexszel. Ezeket az elemeket már megvitattuk ebben a Házban akkor, amikor az alkohol megadóztatásának javaslatával foglalkoztunk, és – minden tiszteletem az Öné, de – azt kell mondanom, hogy a Bizottság meggondolta magát. Általában véve a jövedéki adókról szóló közösségi törvényi szabályozás fontos szerepet játszik annak érdekében, hogy csökkentse a belső piaci torzulást, megvédje a közegészségügyet és a fogyasztói mintákat környezetvédelmi szempontból fenntartható viselkedés felé terelje. A Bizottság határozottan hisz abban, hogy minimum kulcsokra van szükség a belső piac megfelelő működéséhez, melyet úgy lehet elérni, hogy biztonsági hálót garantálunk a tagállamok számára, ami biztosítja, hogy valamennyi tagállam valóban alkalmazza a jövedéki adókat, és azt hogy a kulcsok valóban megfelelőek. Remélem, hogy az előterjesztett módosítás, mely a 17. bekezdést kívánja megváltoztatni, támogatásra talál a képviselők többségénél. Három üzenettel szeretnék zárni. Először: mindannyian tudják, hogy szolgálataim nagyon keményen dolgoznak, hogy előterjesszék a KKTA-val kapcsolatos javaslatot, amit a 2008-as nyári szünetet követően áll szándékomban bemutatni Önöknek. Másodszor: az ÁFA kapcsán a Bizottság teljes mértékben támogatja a Portugál Elnökség azon erőfeszítéseit, hogy megállapodás szülessen az ÁFA-csomagról és hogy lényeges előrelépések történjenek az ÁFA-kulcsokról folytatandó szélesebb körű vita érdekében még az év vége előtt.

3

4

HU


Azon is dolgozhatunk, hogy biztosítsuk a javaslat elfogadását egyes új tagállamokban a csökkentett HÉA-mértékre vonatkozó eltérések meghosszabbítását illetően. Továbbá folytatni fogjuk az ÁFA-csalás legyőzésére irányuló komoly erőfeszítéseinket, és hamarosan előállunk egy javaslattal a pénzügyi szolgáltatások ÁFÁ-ja kapcsán, ami a szektornak több törvényi bizonyosságot és modernizált szabályokat fog biztosítani. Harmadszor: továbbra is elkötelezzük magunkat egy olyan rendszer mellett, melyben él a jövedéki adók minimum kulcsa annak érdekében, hogy csökkentsük a torzulást és előmozdítsuk a tisztességes versenyt a belső piacon, hozzájárulván a közegészségügy és a környezet védelméhez. Piia-Noora Kauppi, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Ebben a Házban időnként nem igazán látunk politikai különbséget a csoportok között, de ebben a kérdésben nagyon szembetűnő a különbség; nem is mondhatnék jobban ellent az előadónak az általa imént említett pontok némelyikében. Tiszteletben tartom a jelentés kapcsán elvégzett munkáját, de ebben a kérdésben teljes mértékben ellentétes állásponton vagyok annak kapcsán, mit is kellene tennie a Bizottságnak. Először is: a jelentés a lisszaboni stratégiáról szól, és arról, hogy mit tegyünk annak érdekében, hogy helyreállítsuk Európa világszintű versenyképességét. Tényleg ez az egyetlen módja annak, hogy garantáljuk Európa jólétét, valamint polgáraink jólétét. Ez adózás nélkül lehetetlen. Ebben a tekintetben az adózás alapvető fontosságú szerepet játszik; versenyképességet hoz Európába. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Európában az összességében vett adószintek még mindig meghaladják az OECD átlagát. Annak érdekében, hogy alacsonyabb adózási szintet érjünk el Európában, olyan környezetet kell létrehoznunk, mely elősegíti a befektetéseket. Több befektetésre, nagyobb növekedésre, valamint több és virágzóbb üzletekre van szükségünk Európában. Az egészséges adóverseny ebből a szempontból üdvös szereppel bír. Ez egy gazdaságos, piaci alapokon nyugvó ellenőrző mechanizmus az erőszakos politikai döntésekkel szemben. Amennyiben gyümölcsöző adóversennyel rendelkezünk Európában, a kormányok nem tudnak akadályokat gördíteni az egységes piac útjába. És ez az, amit akarunk: egy valódi egységes piac adó-akadályok nélkül. Másrészt viszont nincs bizonyíték arra, hogy a gyümölcsöző adóverseny tönkreteszi az adóalapokat. A teljes adóból származó bevétel feltűnően stabil maradt, köszönhetően a megnövekedett gazdasági aktivitásnak. Mindazonáltal az, hogy 27 különböző adórendszer létezik, problémákat is felvet, elsősorban az európai kisés középvállalkozások esetében, melyek ehhez a növekedéshez nagyon fontosan. A 2004-es EK adóvizsgálat értelmében a szabályok betartása a kis- és középvállalkozásoknál értékesítésük körülbelül 2,6%-ába és a kifizetett adók 31%-ába került. Így az összes adó egyharmada a teljesítésre megy el. A kis cégek esetében az adózás teljesítésének magas összege komoly akadályt jelent; ezért kell minden tőlünk telhetőt megtennünk a határon átnyúló veszteségenyhítésre, az egyszerűsített vámeljárásokra, az egyablakos HÉA-rendszerekre, a saját állam adózási kísérleti projektjeire való felhívás érdekében stb. Mindent támogatunk, amit a Bizottság e tekintetben tett. Végezetül: az ipar jól irányított és egyszerű adórendszert szeretne látni. Meg kell oldanunk a transzferár, az EU-ra kiterjedő veszteségenyhítés és a kettős adóztatás elkerülésének problémáit, és csökkentenünk kell megfelelési költségeinket. Üdvözöljük ezt a javaslatot a közös konszolidált társasági adóalapról (KKTA), valamint azt, hogy a Bizottság állhatatos és felhozza számunkra a KKTA-javaslatot, mivel a veszteségenyhítés csak egy időszakos dolog. Végül konszolidált társasági adóalapra lesz szükségünk. Katerina Batzeli, a PSE képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Wagenknecht asszony kezdeményezte azt, hogy készítsünk egy jelentést, mely azon politikai bátorság bizonyítéka, ami az adózási politika újraelosztó és társadalmi dimenziójára hívja fel a figyelmet. Ez a dokumentum az egyik legfontosabb bizonyíték, mely rámutat arra, hogy az adópolitikáról szóló vita egész Európára kiterjedhet. A lisszaboni célok betartására vonatkozó kötelezettség, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályai, az adóbevétel kezelésére és újraelosztására irányuló követelmény, hogy az megfeleljen a kohéziós és foglalkoztatási céloknak, valamint a belső piac kiteljesítése – (mindezek) elég bizonyítékul szolgálnak egy politikai célkitűzéshez. A tagállamok adópolitikái többé már nem alapulhatnak kizárólag nemzeti kritériumokon: szükségessé válik az adózásról szóló párbeszéd ahhoz, hogy nagyobb legyen az adókoordináció szerte Európában. Tekintettel egy ilyen párbeszédre, ami lehetővé tette valamennyi politikai csoport árnyékelőadója közti lényeges együttműködést, a következő alapvető kérdésekre összpontosítottunk. Elsőként az adóverseny kérdésében: úgy véljük, hogy a célnak nem az adóverseny gátlásának kellene lennie, mivel ez egyet jelentene bizonyos tagállamok politikáinak elítélésével. Az adópolitikai kérdések közös szabályainak hiánya miatt az

23-10-2007

23-10-2007

HU


adóverseny problémákat okoz az alacsony adókulcsokkal kapcsolatos ajánlásai és ellentétes ajánlásai kapcsán. Ugyanez a helyzet a belső piac többi ágazatával is, azonban az adóverseny biztosítani tudja a versenyképességet és javítani tudja a nemzeti gazdaságok, illetve Európa egészének termelékenységét, amennyiben a káros verseny növekedését megfékező szabályok diadalmaskodnak. A második pont, amire koncentráltunk, a közvetlen és a közvetett adózás viszonyáról szólt. A tagállamokban az utóbbi időben tapasztalható a közvetett adózás emelésére irányuló tendencia, a legtöbb esetben fiskális deficitjeik fedezése érdekében. Ez azonban teher a fogyasztók számára, és a piac felügyelet nélkül marad. Ezen jelentés célja, hogy olyan biztonsági intézkedéseket találjon, melyek a közvetlen és a közvetett adók kiegyensúlyozott kombinációját segítik elő. Támogatjuk az ÁFA-rendszer és a speciális fogyasztási adók átvizsgálását. Ennek nem szabad azt jelentenie, hogy egy olyan magatartási kódex helyettesíti, ami nem kötelező érvényű valamennyi tagállamra. Biztos úr! Tisztában vagyunk a Bizottság erőfeszítéseivel és az ECOFIN problémáival. Mindazonáltal nekünk, az Európai Parlament képviselőinek mindenek előtt szorosan együtt kell működnünk a nemzeti parlamentekkel, hogy megvitassuk ezt a fontos fiskális politikát. Margarita Starkevičiūtė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Szeretném továbbá kihangsúlyozni ezen jelentést, mint egy olyan stratégiai irányvonal fontosságát, melyet az Európai Unió gazdaságainak reformjai kapcsán követnünk kell. Sajnálatos módon a portugál képviselők nincsenek velünk a mai napon, amikor ezt a nagyon fontos kérdést vitatjuk meg. Melyek is jelentésünk lényegi pontjai? Az a lényeg, hogy a gazdasági környezetben történő változások tekintetében alapos vizsgálatra kell sort kerítenünk nem csupán gyáraink és vállalataink, hanem fiskális politikánk eszközei kapcsán is. Amikor a lisszaboni stratégiát említjük, akkor általában költségpolitikáról beszélünk; ritkán gondolunk az adópolitikára. Anélkül, hogy megfelelő figyelmet fordítanánk az adópolitikára, nem lennénk képesek elérni a lisszaboni célokat. Milyen kérdéseket kell megfontolni? Mindenekelőtt át kell gondolni az adóterhek termelő és a fogyasztó közti megosztásának módját. Továbbá nem mellőzhetjük azt a tényt sem , hogy az embereknek egy további csoportja is létezik van – azoké, akik tőkebevételből élnek. Ez kockázati tőkeként ismeretes. Miként is osztjuk szét az adóterheket? Ez az új gazdasági környezet által jelentett egyik kihívás. Egy másik fontos kérdés a következő: hogyan bátorítsuk a strukturális reformokat? Strukturális reformokat nem lehet végrehajtani anélkül, hogy új vállalkozásokat indítanánk el, mivel az emberek nem tudják otthagyni meglévő munkájukat új munkahelyekért, ami pedig társadalmi elégedetlenségre adhat okot. Új vállalkozásokat csak kedvező adózási feltételekkel lehet létrehozni. Ez dokumentumunk egyik lényegi pontja. A következő kérdést kell megfontolni: az adópolitika milyen szintű koordinációja szükséges a tagállamok között? Támogatjuk a versenyképes adókat, és nem támogatjuk a minimum kulcsok bevezetésének ötletét. Ennek oka, hogy minden egyes ország saját specifikus gazdasági struktúrával és nemzeti költségpolitikával rendelkezik. Az adópolitikának összhangban kell lennie a költségpolitikával, de kétségtelenül támogatjuk az adóalap-politika összehangolását, és e kérdésben a Bizottság mellett állunk. Heide Rühle, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Határozottan egyetértek Kauppi asszonnyal. Az Európai Parlamentben a képviselőcsoportok közti véleménykülönbség az adópolitika témájában egyre inkább kikristályosodik. Ennek a vitának sokkal komolyabb figyelmet kell szentelnünk az elkövetkező hónapokban. Köszönetet szeretnék mondani az előadónak és az árnyékelőadónak azért a komoly munkáért, melyet azért végeztek, hogy jó eredménnyel záruljon ez a jelentés. Jó eredménnyel – de nem a mi számunkra. Képviselőcsoportként nem tudjuk elfogadni ezt a jelentést annak végső formájában. Van néhány pozitív vonása, így például ecseteli és követeli a társasági adók adóalapjának konszolidációja irányába tett fontos lépést. Ez egy jelentős kezdőlépés. Azonban emellett hasonlóan egyértelműen ki kell nyilatkoztatni a minimum adókulcsok összehangolását, mivel máskülönben ellenőrizetlen adóversenyhez vezet, különösen ezen a területen. Továbbá a 17. cikkben is problémákkal szembesültünk. Itt sajnos egyértelműen kijelentette a bizottság, hogy a fogyasztási adó minimum adókulcsa ellen van. Sajnos ez is összhangban van a mostani hetek szavazataival, és ezt nagyon sajnáljuk. Itt a képviselőcsoportot támogatjuk. Úgy véljük, hogy az európai fogyasztási adó tekintetében összhangra kell jutnunk, és ha valamit, akkor ezt az összhangot erősítenünk kell, mert máskülönben akadálytalan lesz az adóverseny a fogyasztási adó terén.

5

6

HU


Úgy gondoljuk továbbá., hogy ez egy olyan probléma, melyről igencsak keveset beszéltek a klímaváltozás ás az öko-politika témái kapcsán. Ezen a ponton én is az előadóéval ellentétes véleményemnek szeretnék hangot adni. Azt hiszem, hogy az öko-adók fontos eszközül szolgálnak a klímaváltozás ezen kihívásainak megválaszolásához. E tekintetben sokkal több tennivalónk akad. Jómagam azonban úgy vélem, hogy itt helytelen az a megközelítés, miszerint a nukleáris energiára vagy „tiszta” energiaformákra kellene összpontosítanunk. Fontos, hogy tisztán az energia-megtakarításra és az energiahatékonyságra fókuszáljunk. Ezek a fontos kérdések. Ha az épületek felújítása és a közlekedés területén jelentkező kihívások kérdését tekintjük, akkor úgy tűnik, hogy valóban meg tudunk felelni a kiotói energia-megtakarítási célkitűzéseknek, amennyiben e téren sokkal többet teszünk. Az adópolitika jelentős segítséget jelenthet a nagyobb energia-megtakarítás és a nagyobb energiahatékonyság elérésében, valamint abban, hogy valóban megfeleljünk a klímaváltozás jelentette kihívásoknak. Sajnos ez a jelentés ezt az álláspontot nem tükrözi. Következésképpen, amint azt már bejelentettem, nem szavazunk a jelentés mellett. Esko Seppänen, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, biztos úr, képviselőcsoportunk támogatja Wagenknecht asszonynak az ezzel az üggyel kapcsolatos nézeteit, habár ezek nem egyeznek a bizottság többségi véleményével. Az Európai Unió nem lesz a világ vezető tudás- és technológiaalapú gazdasága 2010-ben. Azonban nem a folyamatosan a nagyvállalatokat előnyben részesítő módon megreformált adórendszerek az okai annak, hogy a lisszaboni stratégia szerinti célkitűzés nem megvalósítható. A nagyvállalatok transzferárképzést alkalmaznak, tőkéjüket pedig kihelyezik, hogy elkerülhessék az adófizetést. Ebben az adóparadicsomok és az EU tagállamainak offshore pénzügyi központjai segítik ezeket, melyek egyaránt szégyenfoltot jelentenek az EU erkölcsi arculatán. A Bizottság az előadó szerint nem veszi figyelembe közleményében az adózás által a jövedelemelosztásra gyakorolt hatásokat. Az egyes tagállamok által alkalmazott átalányadórendszer a nagy jövedelműeket részesíti előnyben, ezzel szemben a sávos adózás biztosíthatja a szociális egyenlőséget. A lisszaboni stratégiát nem lehet olyan erősen tisztességtelen módon végrehajtani, amivel egyidejűleg eltűnik a jóléti társadalom gazdasági alapja. Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Az áll itt, hogy ez egy hozzászólás, de sokkal inkább nevezném receptnek; a még több adózás összehangolásának receptjének, ami – és néhol idézni fogok – a jelentésből: ‘27 különböző adórendszer’ ‘akadály’; ‘a tagállamok koordinációja’ fiskális politika’; ‘arra szólítja fel a tagállamokat, hogy... biztosítsanak nagyobb pártatlanságot az adóteher elosztásában’; ‘támogatja’ a Bizottságot abban, hogy kapcsolatba hozza ‘a fiskális politikát ... a környezetvédelmi célokkal’; ‘emelje az üzemanyagadót’; ‘létrehozzon egy pán-európai ... társasági adóalapot’. Röviden: visszatér a ’70-es évek bukott politikáihoz. Mindenesetre még a britek sem tudják kiigazítani a teljes országot. Észak nem ugyanaz, mint a dél, Wales és Skócia különböznek délkelettől – és ez Gordon Brown 10 éves pénzügyminiszteri szerepe alatt volt. Minden bizonnyal hallgattak rá; végül is ez történt Lisszabonban a múlt héten, amikor Ön miniszterelnökként hagyta, hogy megtartsák a vörös vonalakat, nemde? Ugye igen? A jelentésben később a ‘közvetlen adózás’ ‘EU-szerte történő koordinációját’ említik. Az Egyesült Királyságban mi úgy gondoltuk, hogy megígérték számunkra, hogy összehangolt adókra, elsősorban a jövedelemadó tekintetében sosem kerül sor. Most itt áll a jelentésben. Ez kicsit a reformszerződéshez hasonlatos. Gordon Brown mindig azt mondja, hogy ez nem alkotmány, pedig valamennyi EU-s vezető az ellenkezőjét állítja: Valéry Giscard d’Estaing, José Luis Rodriguez Zapatero, Angela Merkel; még a saját elnökünk elnöke is ezt mondta ebben az ülésteremben kicsivel ezelőtt. Így tehát miért nem veszik rá Gordon Brownt arra, hogy igazat mondjon a briteknek? Hangolja össze azt az üzenetet! Ilyen harmonizációban benne lennék. De ezt nem merik megtenni a britekkel, mivel amint az egyszerű, kendőzetlen igazságot meghallják, a lábukkal szavaznak, amivel kilépnek az EU-ból és magukkal viszik saját adózóik 18 milliárd eurós EU-hozzájárulását. Akkor hát milyen áron hangoljuk össze az adókat? Petre Popeangă, az ITS képviselőcsoport nevében. – (RO) Nem kérdőjelezhető meg, milyen fontos megvizsgálni azt a hozzájárulást, amit az adózási politika hozhat a lisszaboni stratégia alakulásában. Ezen okból kifolyólag, de nem kizárólagos jelleggel, a ma vizsgált dokumentum, pontosabban a Wagenknecht-jelentés azon célja, hogy értékelje a lisszaboni stratégia célok eléréséhez alkalmazott politikák hozzájárulását, is üdvösnek

23-10-2007

23-10-2007

HU


mondható. Ez nem lehetne másként, mivel a lisszaboni stratégia nagyvonalú célkitűzéseket javasol, így például gazdasági növekedés előmozdítását és politikák kidolgozását, melyek lehetővé teszik majd az európai vállalkozások számára, hogy több és jobb munkahelyet hozzanak létre. Mindazonáltal a jelentést egy közelmúltban csatlakozott ország állampolgáraként olvasva meglepődtem azon a benyomáson, miszerint az Unióban csak fejlett gazdaságú, vagy inkább egyelően fejlett gazdaságú országok találhatók, ami nem igaz. A javasolt intézkedések némelyikénél nagyon valószínű, hogy nem lesznek kedvező hatással a kevésbé fejlett gazdaságokra, figyelembe véve azt, hogy az egységes versenypiac általános törvényei az erős gazdaságokat részesítik előnyben a gyengébbekkel szemben. Idő hiányában nem görgetem tovább ezt a témát, de úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a jelentés célkitűzései kedvező hatással legyenek mind a 27, nem pedig a szövegben említett 25 országra, szükség van azok gazdaságinak összehasonlító átvizsgálására, majd arra, hogy az eredmények függvényében olyan lépéseket fogadjunk el, melyek egyenlő feltételeket teremtenek a projekt által javasolt hatások hasznosításához. Eoin Ryan, a UEN képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A mai napon tárgyalt jelentés újfent jól példázza azon tagállamok szüntelen támadását, melyek alacsony és sikeres társasági adórendszerek mellett működnek. Nem fogadom el, hogy az alacsony társasági adó tisztességtelen adóversenyhez vezet. Úgy vélem, hogy a versenyképesség biztosítása egy teljes mértékben működő egységes piac adópolitikai keverékének alapvető alkotórésze. Hol van a Bizottság bizonyítéka, mellyel alátámaszthatja, hogy a KKTA nem fogja gátolni az EU versenyképességét? Hol a bizonyíték, amely azt állítja, hogy ez hasznára válik az EU versenyképességének? Miért van az, hogy az alacsony adóval, alacsony munkanélküliséggel és magas növekedéssel bíró országokat támadja a Bizottság? Ezt egyszerűen nem értem. Teljes mértékben nevetséges dolog a Bizottságtól azt mondani, hogy egy adóalap megállapítása végül nem fog meghatározni egy adókulcsot, mivel pontosan ez az, amit a nagyobb tagállamok már állítanak. Ez nem áll ki semmiféle ellenőrzést. Írország vagy más tagállamok nem fogják elfogadni a nagy tagállamok azon próbálkozásait, hogy rábólintsanak a KKTA virágmintás csomagolópapírjába díszesen beburkolt adóharmonizációra. A dolog lényege az, hogy nem áll jogában Írországnak, sem bármely tagállamnak, hogy szerepet játsszon egy másik tagállam adókulcsának megállapításában. Európa egységét az adópolitikák különbözősége nem veszélyezteti; inkább a rossz adópolitikák veszélyeztetik az EU versenyképességét. Szentül hiszek abban, hogy az EU-t leginkább az adóverseny támogatása, nem pedig az adóharmonizációt szolgálja. Hogyan lehetséges az, hogy egy olyan ország, mint Írország és más tagállamok, melyek radikálisan megváltoztatták adópolitikájukat és sikeres gazdasággá váltak, most támadásnak vannak kitéve? Biztos Úr! Mitől vonzó egy olyan ország, mint Írország, ha behozzák ezt a rendszert és végül az adóharmonizációt is? Mivel pontosan ez az, amiről szó van és csak így fog emelkedni az adó. A Bizottságon belül egyesek már említették, hogy olyan adórendszert szeretnének látni, ami többé-kevésbé annak az átlaga, amilyen jelenleg, ami körülbelül 20% alsó része. Milyen lenne a vonzereje Írországnak vagy egyéb periférikus országoknak? Nem lenne vonzerő, csak magas munkanélküliség hosszú... (Az elnök félbeszakítja a beszélőt) Gay Mitchell (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! A mai napon a Parlament napirendjén található jelentés helyesen állítja azt, hogy az adóverseny az EU-t egy dinamikus vállalati környezet révén gazdasági haszonhoz juttatja szerte az EU-ban és ez így lesz a továbbiakban is. A KKTA ugyanilyen könnyedén egy kevésbé versenyképes EU-hoz is vezethet, és véleményem szerint nem szabadna támogatni. Az EU-nak reagálnia kell a folyamatosan változó világgazdaságra. A modern versenygazdaságoknak rugalmasnak kell lenniük, hogy megfeleljenek az új termékek és szolgáltatások változó követelményeinek. A KKTA ezt a rugalmasságot számos okból kifolyólag alá fogja ásni. Egy, a teljes EU-ra érvényes társasági adóalap rugalmatlan, és akadályozza az egyes országok arra vonatkozó képességét, hogy meghatározzák saját törvényes fiskális stratégiájukat, mely sajátos körülményeiken alapul. A KKTA támogatói azt bizonygatják, hogy minden egyes tagállam meg fogja tartani a nemzeti adókulcs meghatározására vonatkozó autonómiáját – vajon ez tényleg így lesz? A KKTA nem a thin end of the wedge? Amennyiben a KKTA opcionális, akkor az egyszerűen növeli a vállalatok számára elérhető kulcsok számát, és a rendszert még összetettebbé teszi. A belföldi adótörvény bizonyosságot ajánl az üzleteknek. Egy olyan rendszer, amit számos tagállamban alkalmaznak, különbségekhez vezethet a rendelkezések értelmezése terén, ami bizonytalanságot jelent a vállalatok számára.

7

8

HU


A számomra fennmaradó időben csupán néhány címszót tudok megemlíteni. Először: az adózás az egyes tagállamok nemzeti szuverenitásába tartozik. A közkiadások és az ilyen kiadások finanszírozásának megválasztásának joga a nemzeti demokratikus folyamat alapvető funkciója. Meg kell védeni az adópolitika rugalmasságát, ami jutalmazza a vállalkozásokat, valamint munkahelyeket és növekedést hoz létre a gazdaságban. Egy egységes alap megszüntetné a rugalmasságot. Nincs olyan bizonyíték, ami azt sugallná, hogy egy közös, konszolidált társasági adóalap érinteni fogja az olyan kérdéseket, mint a versenyképesség, a compliance costs for companies, transzferár és így tovább. Nem egyszerűsítené az EU adókérdéseit, mivel a javaslatban szereplő úgynevezett ‘opcionális rendszer’ csak egy további réteget adna a meglévőkhöz – amint azt az imént mondtam. A adóalap harmonizációja nyomást jelentene a nemzeti adókulcsokra. Az ilyen harmonizáció csupán növelné az EU-n kívüli vállalati telephelyek vonzerejét. A káros adóversenyt megcélzó, vállalati adózásról szóló magatartási kódex. Az EU tagállamainak különböző adókulcsai nem károsak. Szeretném megkérdezni a Biztos Urat, hogy amikor ezeket a javaslatokat, amint mondja, a jövő évben előterjeszti, tartsa ezt észben. Az olyan tagállamok, mint például Írország, már ... (Az elnök félbeszakítja a beszélőt) Pervenche Berès (PSE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani előadónknak munkája minőségéért, valamint azért az erőfeszítéséért, hogy elkészített egy szöveget, amivel sajnálatos módon úgy tűnik, nem egészen elégedett. Az adózás egyértelműen alapvető alkotórésze egy valódi belső piacnak, amennyiben azt akarják, hogy a piac több legyen egyszerű szabadkereskedelmi területnél, ahol az adó és a szociális dömping minden formája engedélyezett. A belső piac kiteljesítéséhez tehát szükség van az adózással kapcsolatos bizonyos szabályok összehangolására, és elsőként egy közös konszolidált társasági adóalap létrehozását teszi szükségessé. A mai napon elénk tárt jelentés erre nyit ajtót, aminek örülök. Látom, hogy számos képviselőtársam nagyon aktívan ezen terv ellenében lép fel az általuk „tisztességes” versenynek nevezett elv nevében. Én személy szerint úgy vélem, hogy a szabad, torzításmentes verseny – és nem támogatom ezt a fajta versenyt őrülten – a szabályok tekintetében bizonyos mértékű átláthatóságot követel meg. Meglepve tapasztalom, hogy azok az országok, akik jelentős támogatásokban részesültek az Európai Uniótól a szolidaritás nevében, most ellenzik ezt a lépést, ami a szolidaritás, a verseny és az átláthatóság szempontjából fontos előre mutató lépés lenne. Az adózás egyben egy olyan erőteljes eszköz is, melyet az EU-nak alkalmaznia kell, amennyiben meg szeretné valósítani kiválasztott stratégiáit, ugyanis nincs olyan sok eszköze. Pozitív hatással lehet a legtisztább energiákra, vagy hogy elérhessük … (Az elnök félbeszakítja a beszélőt) Olle Schmidt (ALDE). - (SV) Tisztelt elnök úr! Ez egy olyan jelentés, amit komolyan befolyásolt a PPE-DE és az ALDE között kötött kompromisszum. Úgy vélem, hogy ez egy túlnyomórészt kiegyensúlyozott jelentés. Leszögezi a tagállamok adópolitikával kapcsolatos kötelezettségét, bár számos olyan adó van, ami nyerne a nagyobb EU-harmonizációból. Az előadó eredeti javaslatában alapos összehangolás szerepelt, mely nagy hangsúlyt fektetett a magasabb szintű újraelosztásra. Ez nem vezethet Európa növekedéséhez vagy új munkahelyek teremtéséhez. Globalizált világunkban nem magasabb adókra van Európának szüksége. Ehelyett úgy vélem, hogy azoknak, akik magas adózással rendelkező országokban élünk, egyéb modellek után kellene néznünk, olyanok után, mint egy egységesebb adó. Általánosságban csökkenteni kellene a munkára kivetett adókat, míg a káros fogyasztással kapcsolatosak esetében növelést kellene kieszközölni. Például specifikus környezetvédelmi adókat kellene bevezetni, továbbá ésszerű jövedéki adót, például az alkohol és a dohány kapcsán, amint azt a biztos úr is említette. E kérdésben nagyobb összhangban kell fellépnie az EU-nak. Ez egy politikai szempontból érzékeny kérdés – már hallottuk itt, és én is tisztában vagyok vele –, de véleményem szerint nem kevésbé szükségszerű. Amennyiben meg akarjuk oldani a nagyobb, éghajlat és energia jelentette kihívásokat, melyekkel szembesülünk, akkor felelőtlen dolog lenne részünkről, ha elutasítanánk a fiskális eszközök ellenőrzését. Magas környezetvédelmi és energiaadókkal lehetőség van nagy növekedés elérésére és azzal egyidőben a teljes adóterhek csökkentésére. A kételkedők megnézhetik otthonom, Svédország jobbközép kormányának politikáját – ha megengedik, hogy egy kissé patrióta legyek a vita végén.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Átvéve a szót egy olyan vitán, mely az adózási politikának a lisszaboni stratégia végrehajtására gyakorolt hatását tárgyalja, szeretném felhívni figyelmüket arra a tényre, hogy a Wagenknecht asszony jelentésében található, a tagállamok adórendszereire vonatkozó javaslatok némelyike nem fog pozitív hatást gyakorolni az EU-országok gazdasági növekedésére, illetve foglalkoztatására. Először is, az, ha félretesszük az adóversenyt és a társasági adó területén született megoldások standardizálását, akkor pont szembehelyezkedünk az EU-s tagállamok szuverén adózásának elvével. Másodszor, ha úgy csökkentjük a társasági adót, hogy közben eltöröljük a kapcsolódó adókedvezményeket, akkor nem csak egyszerűen nem csökken a költségvetés ezen adónemből származó jövedelme, hanem jelentősen növekszik. Ezt támasztja alá országom, Lengyelország helyzete is, ahol jelentősen csökkent a társasági adó, az abból származó bevétel mégis minden évben emelkedik. Harmadszor és egyben végezetül, ebben a helyzetben kockázatos lépésnek tartom a jelentés harmonizációra és adórendszerekre vonatkozó javaslatait, beleértve a közvetlen adózást is, melyek semmi esetre sem segítenek a lisszaboni stratégia végrehajtásában. Zsolt László Becsey (PPE-DE). - (HU) Köszönöm, elnök úr! Miről beszélünk? Az egyik lényeges kérdés az az, hogy az a külső adóverseny, amit az Európai Unión kívülről kapunk, azzal föl tudjuk venni a versenyt, a versenyképesség szempontjából, és nem szabad Európai Unión belüli bűnbakokat keresni, ahogy több kollégám is elmondta, elhagyja az egész Uniót a tőke. Mire mondunk az adózáspolitikában igent? Igent mondunk arra, hogy új munkaerőt lehessen teremteni, tehát az élőmunka segítése, igent arra, hogy a kis- és középvállalkozásokat segítsük, hiszen ezek segítenek az embereket helyben maradni, a családokat erősíteni, és szintén munkahelyet teremteni, és igent mondok arra a szociálpolitikai területen, amelyik a demográfiai kihívást segíti az Európai Unióban. Mire mondunk nemet? A nemet arra mondunk, hogy az antiinflációs politika és a versenykihívásokra való megfelelő válaszadás helyett egészségügyi és környezetvédelmi vagy szociálpolitikai szempontokból túladóztassuk magunkat. A másik, hogy tudomásul kell vennünk, hogy kibővültünk, nagyon heterogén az Európai Unió, mindenkitől elvárjuk azt, hogy az önálló fiskális politikájával fegyelmet tartson az államháztartásában, ugyanakkor az eszközöket minimalizálni akarjuk. Ha konvergencia a fő célunk, akkor például a közvetett adózásnál, például a jövedékadónál, nemcsak azokat kell kényszeríteni arra, hogy a konvergenciát elérjék, akik a minimumszint körül vannak, hanem azokat, akik jóval magasabb adóztatású országok is, hogy valamire eljussunk, ezért is javasoltuk több esetben azt, hogy a jelenlegi, csak a minimumadózásra törekvő gondolkozást egy valamiféle "magatartási kódex" és egy sávba való terelés váltsa föl. A közös tőke vagy a közös adóalappal kapcsolatban el szeretném mondani azt, hogy az nagyon nagy gond lenne, hogy ha ez oda vezetne, hogy büntetnénk versenyképes országokat, minimális szint bevezetésére kerülne sor, és én még abban is félelmem van, hogy a közös adóalap létrehozásánál mi fog történni a tőkemozgásban? Nem fog-e a leányvállalati nyereség például az új tagállamokból állandóan visszakönyvelődni helyi befektetés helyett az anyavállalat nyereségébe? És nagyon fontos a csalás elleni küzdelem, én ebben sok sikert kívánok a Bizottságnak. Jó úton jár, hiszen a fehérítés és a bűnözés elleni föllépés a legfontosabb. Köszönöm szépen elnök úr. Dariusz Rosati (PSE). - (PL) Tisztelt elnök úr! A lisszaboni stratégia legfontosabb célja a nemzeti gazdaságok versenyképességének növelése. Egy magasszintű versenyképesség lehetővé teszi a gazdasági növekedés felgyorsítását és új munkahelyek létrehozását, valamint lehetőséget biztosít fontos társadalmi célú finanszírozásokra is. Sajnálatos módon az EU-s tagállamok jelenlegi adórendszere nem támogatja a lisszaboni stratégia megvalósítását. Túl nagy teher nehezedik a foglalkoztatási törvényre és a gazdasági tevékenységekre, az adókulcsok túlzottan differenciáltak, a szabályozások pedig túl összetettek. Ezzel egyidőben az adórendszereket túl sok funkció és feladat terheli – gazdasági, fiskális, szociális és környezetvédelmi. Ahhoz, hogy az adók a versenyképességet segítsék elő, mindenekelőtt a munkát, a gazdasági tevékenységek fejlesztését és az innovációt kellene ösztönözniük. E célból az adókat, főleg a közvetlen adókat mérsékelt szintben kellene meghatározni, elkerülve a kulcsok szükségtelen megkülönböztetését és a túlzott progressziót. Mivel a közvetlen adók erősebb, negatív hatást fejtenek ki a termelésre és a foglalkoztatásra, a költségvetési bevétel tervezésekor jobban ki kellene használnunk a közvetett adókat. Tisztelt elnök úr! A vitával kapcsolatban azon aggodalmamnak szeretnék hangot adni, miszerint túl sok az ideológia és a politika, és túl kevés a valódi gazdasági tudás. Erre a legjobb példát az itt alkalmazott fogalmak, így például az adódömping vagy a szociális dömping hozzák. Nincs objektív szabvány az adózásra, és így lehetetlen az alacsony társasági adót alkalmazó országokat adódömpinggel vádolni.

9

10

HU


Konrad Szymański (UEN). - (PL) Hölgyeim és uraim! Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak ahhoz a jelentős és lényegében sikeres lépéshez, mellyel megtette az eredeti szöveggel kapcsolatos szükséges módosításokat az eredeti cél szerint. Eredetileg nem csupán azt javasolták nekünk, hogy az Európai Unió vegyen részt a társasági adó elveinek megalkotásában, hanem azt is, hogy ezeket az adókat a világban tapasztalható tendenciával szemben emeljük meg. Jó dolog, hogy ezt elkerültük. Hasonló okokból kritikus szemmel kellene néznünk a szövegben megnyilvánuló, az adóalap összehangolására vonatkozó támogatást. Egy közösségi adóalap az adóverseny arculcsapását jelenti az EU-ban, annak minden kapcsolódó negatív következményével együtt. Bevezetése korlátozná a tagállamok azon erőfeszítéseit, hogy optimalizáják a társasági adózást a lisszaboni célok érdekében. Ez politikai szempontból megterhelné az EU-t, melynek saját jól felfogott érdekében tartózkodnia kellene attól, hogy megpróbálja befolyásolni az adórendszerek alakulását Európában. László Kovács, A Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Jelen vita nagyon érdekes, és a hozzászólások többsége bátorító. Önhöz hasonlóan én is meg vagyok győződve arról, hogy a belső piac adókorlátainak lebontására irányuló erőfeszítéseinket érdemes fenntartani. Kifejezetten hálás vagyok a KKTA igen fontos projektjét érintő támogatásáért, és várom közelgő saját kezdeményezésű jelentését a közös alapról. Ami az egyes kritikus megjegyzéseket illeti, szándékomban áll személyes levelet küldeni azoknak a tisztelt képviselőknek, akik ellenvetésüknek adtak hangot, amit értékelek. Méltányos lenne írásban válaszolni számukra, mivel nem szeretném túl sok idejüket elvenni. Örülök, hogy legtöbben osztják azon véleményemet, miszerint az adópolitika nagy szerepet játszik az EU számos politikai céljának megvalósításában, elsősorban a növekedésben, a foglalkoztatásban, a versenyképességben és a fenntarthatóságban. Köszönöm figyelmüket és támogatásukat. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap deli 12 órakor kerül sor. Hölgyeim és uraim! Sokaknak szeretnék köszönetet mondani azért, hogy tartották magukat a megadott időkeretekhez, és mindenkinek köszönöm a– reményeim szerinti – megértését, ami lehetőséget adott arra, hogy öt perccel korábban zárjuk a vitát. Így mindenkit meg tudtunk hallgatni, szemben azzal, ami más fontos vita vagy szavazás alkalmával történik, amikor nem vagyunk képesek meghallgatni, amit kollégáink meg szeretnének osztani velünk. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Gábor Harangozó (PSE), írásban. – Valamennyiünknek egyet kellene értenünk abban, hogy 27 nemzeti adórendszer megléte komolyan akadályozza egységes piacunk minden előnyének kihasználását. Továbbá a teljes EU-ban érvényben lévő adózási és vámszabályozással minden bizonnyal valódi lehetőség nyílna arra, hogy új erőre kapjon a lisszaboni stratégia végrehajtása, mivel ezek az Uniót vonzóbbá tennék a befektetések és a munka számára. A versenyképesebb piacok szélesítése és mélyítése terén minden lehetséges eszközt alkalmaznunk kellene, beleértve a befektetőbarátibb fiskális és vámpolitikát, annak érdekében, hogy fellendítsük a foglalkoztatást, a K&F befektetéseket és a környezetbarát technológiák fejlesztését. Ebből a szempontból örömmel fogadjuk a Wagenknecht asszony által kidolgozott saját kezdeményezésű jelentést, mely egy olyan nélkülözhetetlen fiskális keret létrehozását tűzte ki célul, mely bátorítja a kockázatos és innovatív beruházásokat annak érdekében, hogy elérjük a növekedési és foglalkoztatási célokat. Az adórendszerek teljes Unióra kiterjedő egyszerűsítésének és harmonizációjának előnyei nyilvánvalóak, mivel nem csupán a lisszaboni célkitűzéseket segítik elérni – a befektetéseknek adott nagyobb adótámogatásokon keresztül – , de emellett, az egységes piac beteljesedését gátló fennálló akadályok megszüntetésével segítenek az EU piaci integrációjának elérésében. (Az ülést 09.55-kor felfüggesztik, majd 10.10-kor újra megnyitják.)

23-10-2007

23-10-2007

HU


ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök

7. Az állam- és kormányfők informális találkozójának eredményei (Lisszabon, 2007. október 18-19.) (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság állásfoglalása az állam- és kormányfők lisszaboni informális találkozójának eredményéről. Hadd üdvözöljem sok szeretettel az Európai Tanács alelnökét és Portugália miniszterelnökét, José Sócratest. Nagyon sok szeretettel üdvözöljük az Európai Parlamentben ezen a reggelen! Hasonló szeretettel köszöntöm természetesen az Európai Bizottság elnökét, José Manuel Durão Barrosót is, és köszönetet mondok az európai csúcstalálkozón végzett munkájáért. Hölgyeim és uraim! A vita megkezdése előtt – és egyáltalán nem szeretnék előre ugrani – szívből szeretnék köszönetet mondani a portugál elnökségnek hatalmas munkájáért, és azért a sikerért, amit csütörtök éjjel hajnali 1 óra körül ért el, amikor elfogadta a Az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Unió működéséről szóló szerződést. Ez nagy eredmény az Európai Unió számára, és hatalmas eredmény valamennyiünk számára. Az Európai Parlament nevében hozzá szeretném tenni, hogy az Európai Parlament nélkül nem lennénk ott, ahol ma vagyunk. Hatalmas eredmény valamennyiünk számára azért is, mivel a Szerződés elsődleges fontosságú volt az Európai Parlament számára, és a mai napig is az, ha előre akarunk törni, és győztesek szeretnénk lenni ebben a Szerződésben. Ezekkel a portugál elnökségnek és a Bizottságnak kifejezett gratulációkkal – és látom, Wallström biztos asszony is itt van, aki a Bizottság elnöke mellett ugyancsak jelentős munkát végzett – nagy örömömre szolgál, hogy szívélyesen köszönthetem José Sócratest, az Európai Tanács elnökét az Európai Parlamentben! José Sócrates, A Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Tisztelt elnök úr! A Bizottság elnöke, Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy szavaimat elsőként egy barátom emlékének szenteljem. Fausto Correia képviselő úr emlékének, aki néhány nappal ezelőtt hunyt el. Fiatalon halt meg. Halála természetesen hatalmas veszteség nem csupán az Európai Parlamentnek, hanem a Portugál Szocialista Párt számára is. Fausto Correia egy kiváló politikai és emberi értékekkel rendelkező személy volt. Mindannyiuknak lehetőségük nyílt arra, hogy megismerjék. Intelligens politikus volt, nyitott és mindig kiállt a nemes európai eszmék mellett. Azonban itt különösen emberi értékeit szeretném kihangsúlyozni, mint a nagylelkűségét, a bajtársiasságát és a toleranciáját. Valójában emberi értékeink azok, amik értelmet adnak politikai életünknek. Távozása személyes veszteségként érint engem; elvesztettem egy régi barátot, akivel életem számos pillanatát osztottam meg, és nagyon fog hiányozni. Hölgyeim és uraim! Amikor három hónappal ezelőtt a ezen plenáris elé bocsátottam a portugál elnökség programját, akkor nagyon határozottan kijelentettem, hogy mi is lesz a portugál elnökség legfontosabb kihívása, fő prioritása: hogy megfogalmazzon egy megállapodást az új Szerződésről és meg is kösse azt, véget vetve annak az intézményi vita jelentette hat éves patthelyzetnek, melyben az Európai Unió állt. Így tehát a mai napon nagy megelégedésemre szolgál, hogy a ház számára bemutathatom azt a megállapodást, melyet október 18-án ért el a kormányközi konferencia. Ez a megállapodás volt az új Lisszaboni Szerződés alapja. A Szerződés aláírására december 13-án kerül sor abban a városban, melynek a nevét viseli. A portugál elnökség azzal a feladattal kezdte, hogy átalakította a német elnökségtől megörökölt megbízatást – ami, amint azt már korábban említettem, példamutatóan egyértelmű és precíz volt –, de azért, hogy ezt a megbízatást egy új Szerződéssé formálja át. Ez volt a küldetésünk. Az elért megállapodás megerősíti azt, hogy az elnökség elején meghatározott módszer és időzítés helyes volt. Szükség volt arra – amint azt már említettem itt az elnökség kezdetekor –, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a júniusi tanácsi megbeszélésből, hogy megpróbálkozzunk azzal, hogy ne decemberben kerüljön sor a Szerződés befejezésére, amint azt egyesek javasolták, hanem októberben, a nem hivatalos tanácsi megbeszélésen - és igazunk volt.

11

12

HU


Az az igazság, hogy az Európai Unió történelmében mi tartottuk a legnagyobb Kormányközi Konferenciát egy szerződés felülvizsgálata kérdésében. Július 23-án kezdtünk, és október 18-án be is fejeztük. Amikor megírjuk ezen Szerződés történelmét, akkor jobban meg fogjuk érteni ennek a politikai döntésnek a fontosságát, továbbá annak a jelentősségét, hogy nem hagytunk az év végére egy olyan feladatot, amit korábban is be tudtunk fejezni. Európának gyors megállapodásra volt szüksége, és ez az, amit megkapott. Európának szüksége volt a bizalom jelére, és ez az, amit megkapott. Európának a jövő felé kellett fordulnia, és ez az, amit megtett. Gyorsan dolgoztunk együtt valamennyi tagállammal, melyek kivétel nélkül konstruktív lelkülettel és azzal a szándékkal álltak a feladathoz, hogy felülkerekednek a fennmaradó nehézségeken. Ez lehetővé tette számunkra, hogy a Szerződés teljes szövegét bemutassuk október 3-án, és sokkal közelebb kerüljünk céljainkhoz. A lisszaboni csúcstalálkozóra korlátozott számú, bár egyértelműen politikailag érzékeny kérdés maradt. E tekintetben az volt a stratégiánk, hogy a csúcstalálkozó legelső napján megpróbáljunk megállapodásra jutni. Ez nem csupán lehetségesnek, hanem nagyon kívánatosnak tűnt számunkra, mivel erőteljes jelet küldene Európának. Azt a jelet, hogy az EU képes gyors döntések meghozatalára, még olyan döntésekére is, melyeket mindenki nehéznek tart. Továbbá az is nagyon fontos volt, hogy a nem hivatalos tanácsi ülés első napján meg tudjuk oldani ezeket az intézményi kérdéseket, és hogy a második napon, közvetlenül a döntést követően megvitassuk a globalizációt és azt, hogy Európának miként kellene kezelnie a globális kérdéseket. Így tehát Lisszabonban lehetőség nyílt megállapodás elérésére a következő kérdésekben, lehetővé téve számunkra, hogy véglegesítsük a Szerződéssel kapcsolatos megállapodást: Elsőként a Ioannina Komperomisszumban, és a megállapodásban két szinten született megoldás: – nyilatkozat a Tanács minősített többségi döntéshozatali rendszerével kapcsolatban, ami tisztázza az aktuális Ioannina biztonsági mechanizmust; – továbbá egy jegyzőkönyv, mely meghatározza, hogy az Európai Tanácsban ezt a konszenzusra irányuló mechanizmust hogyan lehet módosítani vagy visszavonni. Amint azt korábban már megemlíthettem, a Ioannina-kérdés, mivel ahogy azt láttam módosított formában a legutóbbi tanácsi ülésen, amit azt kívánja, hogy ez kötelező törvény legyen, de ne kerüljön be a Szerződésbe. Az általunk elfogadott megoldás miszerint legyen egy nyilatkozat és a jegyzőkönyv, ami garantálja, hogy a Ioanninával kapcsolatos döntés csak konszenzussal módosítható, olyan megoldásnak tűnt számunkra, ami legjobban megfelel a legutóbbi megállapodás szellemiségének. Így garanciákat biztosítottunk a Ioannina Kompromisszum kapcsán anélkül, hogy aláástuk volna a minősített többségű döntéshozatal folyamatának integritását. Szükség volt továbbá arra is, hogy megoldjuk a Bíróság főügyészei számával kapcsolatos politikai kérdést. Megállapodás született egy nyilatkozuatban, melynek értelmében a Tanács elfogadna minden olyan kérést a Bíróságtól, ami a főügyészek számát hárommal (nyolc helyett tizenegy) meg szeretné emelni. Ebben az esetben Lengyelországnak állandó főügyésze lenne, és többé nem venne részt a rotációs rendszerben, míg a meglévő rotációs rendszerben öt főügyész váltakozna a jelenlegi három helyett. Ami az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének kinevezését illeti, nyilatkozatot kell hoznunk arra vonatkozóan, hogy az Európai Parlamentnek részt kell vennie a kinevezési eljárásban, az első szakaszban is, 2009 januárjától, megfelelő kapcsolattartó személyeken keresztül. A konferencia jóváhagyott továbbá egy nyilatkozatot az Unió és a tagállamok közti hatáskörök elhatárolásáról, amint azt a Szerződések kimondják. Végezetül, az Európai Parlament összetételének kérdése. Amint azt tudják, az Európai Unióról szóló szerződés 9a cikke módosításra került, és azt mondja ki, hogy a képviselők száma nem haladhatja meg a hétszázötvenet plusz az elnököt, azaz 751-et, fenntartva a degresszív arányosságot. Ehhez a módosításhoz két nyilatkozatot csatoltak: – az egyik azt mondja ki, hogy az Európai Parlamentben a plusz helyet Olaszország kapja meg; – a másik garantálja, hogy az Európai Tanács politikai beleegyezését adja az Európai Parlamentnek a Parlament saját javaslatán alapuló összetételéhez.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Így tehát a Tanács elfogadta a Parlament részéről előterjesztett kritériumokat, és haladt az általa elfogadhatónak tartott kiigazítás irányába azzal a céllal, hogy a jelen kereteket a 2009-2014-es időszak során kiigazítsa. Az említett kérdéseken kívül a portugál elnökség számára aggályos pontokat is beépítették a Szerződésbe, azok a szabályok és kivételi záradékok, melyek a megbízásban szerepeltek, természetesen tiszteltben tartva azon tagállamok álláspontját, akik meg akarták ezeket szerezni, de mindig gondolva arra, hogy elkerüljék a Közösség döntéshozatali folyamatának és általában véve a Szerződés következetességének becsmérlését. Így tehát van egy új Szerződésünk. Ez egy új és jó Szerződés. Egy Szerződés, ami megoldja a múlt válságát, és Európát olyan pozícióba teszi, hogy szemét a jövőre szegezze. Egy olyan Szerződés, ami jelentős pozitívumokkal rendelkezik, melyek közül néhányra – ha lehet - szeretném felhívni a figyelmet. – Ez a Szerződés módosítás nélkül elfogadja az Európai Parlament törvényhozásban elfoglalt szerepének kiszélesítését, valamint a költségvetési folyamattal kapcsolatos újítást, így javítja az Unió demokratikus legitimitását; – Ez a Szerződés javítja a döntéshozatali folyamatot, különösen azzal, hogy kiszélesíti a minősített többségű szavazást a szabadság, a biztonság és az igazságosság területére is; – Újfent a szabadság, a biztonság és az igazságosság témája kapcsán, ez a Szerződés gonddal vigyázza a hatékonyabb bevándorlási és menedékjogi politikák kidolgozásának szükséges jogi alapjait, valamint a rendőri és bírói együttműködést a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, ami növeli polgáraink biztonságát; – Ez a Szerződés egyértelműen felsorolja azokat a területeket, ahol a tagállamok átadták hatáskörüket az EU-nak; – Ez a Szerződés megerősíti a nemzeti parlamentek felügyeleti szerepkörét. Azonban a Szerződésben tartalmazott valamennyi pozitívum fölött áll egy kérdés, amire kifejezetten fel kívánom hívni a figyelmet: ez a Szerződés kifejezetten jogerőssé teszi az Európai Unió Alapjogi Chartáját, amint azt az Európai Unió három intézménye december 12-én nyilvánosan be is jelent. Ott van továbbá még az EU csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez és az a tény, hogy megoldást találtak az európai polgárság jogi kereteinek kérdésére, amint azt a parlamenti képviselők megkövetelték. Ami a külkapcsolatokat illeti, a Szerződés által megalkotott új intézményi keretek – azaz az Európai Bizottságban a külügyi főképviselő alelnöki pozíciójának hozzáadása – tükrözik Európai külpolitikai ambícióit, amik lehetővé teszik Európa számára, hogy nemzetközi szinten prominensebb szerepet játsszon, és megadja az eszközöket ahhoz, hogy hatékonyan együttműködhessen partnereinkkel. Tisztelt hölgyeim és uraim! A tárgyalások kemények és sokat követelőek voltak, de Európa sikerrel járt. Európa sikerrel járt, és elérte azt a lényegi célt, hogy legyen egy Szerződése, ami megerősíti az európai értékeket és megerősíti Európát, mint globális szereplőt, valamint hatékonyabb intézményi feltételeket léptet érvénybe, hogy Európa valóban eljátszhassa a neki rendelt szerepet. Így tehát Európa erről a csúcstalálkozóról erősebben tér vissza. Erősebben ahhoz, hogy szembenézzen a globális kérdésekkel. Erősebben ahhoz, hogy megfeleljen a világban betöltött szerepének. Erősebben, mivel a magabiztosságáról küldött jelet gazdaságunknak és az európai polgároknak. The Lisszaboni Szerződés most azt bizonyítja, hogy Európa készen áll, bizalommal telt és magabiztos. A Lisszaboni Szerződés újfent felkészítette Európát az új időszakra. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Európai Parlamentnek és elnökének, Hans-Gert Pötteringnek és a kormányközi konferencián részt vett képviselőknek – Elmar Broknak (PPE-DE), Enrique Barón-Crespónak (PSE) és Andrew Duffnak (ALDE). A portugál elnökség nevében szeretnék köszönetet mondani a munkánkban nyújtott kiváló együttműködésükért, konstruktív javaslataikért, de főként állandó elkötelezettségükért afelé, hogy Európa megegyezésre jusson, és hogy ez a megegyezés gyorsan szülessen meg. (Hangos helyeslés) Szeretnék továbbá köszönetet mondani az Európai Bizottságnak, főként a Bizottság elnökének, akinek nagyon sokat köszönhetett az elnökség a hónapok során abban nyújtott értékes segítségéért, hogy a tárgyalások sikerrel záruljanak. Nagyon köszönöm, elnök úr.

13

14

HU


(Taps) Azonban ki kell fejeznem hálámat a Tanács Főtitkárságának, főként Jogi Szolgálatának és főtitkárának, Jean-Claude Pirisnek is. Az elnökség nevében szeretném megköszönni kemény munkájukat, tudásukat és elszántságukat. Igazán csodás munkát végeztek. Szeretnék továbbá köszönetet mondani minden képviselőnek, aki különböző szinteken részt vett a kormányközi konferencián. Az elnökség nem fogja elfelejteni az együttműködés szellemiségét, és azt az elkötelezettséget és nyitottságot, amit mindenki a legjobb megoldás keresése során mutatott. Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy nagyon személyes köszönettel is éljek. Szeretnék köszönetet mondani a mellettem helyet foglaló külügyminiszternek, Luís Amadónak, az államtitkárnak, Lobo Antunesnek és valamennyi portugál diplomatának, akik a tőlük telhető legtöbbet tették ebben az időszakban azért, hogy biztosítsák, kétség kívül úgy emlékeznek erre, mint az EU elnökség egyik legnagyobb vívmányára. Hölgyeim és uraim! Azzal, hogy elértük a Lisszaboni Szerződés véglegesítésének célját, az állam- és kormányfők a második nap délelőttjét arra tudták szánni, hogy megvitassák a lisszaboni terv külső dimenzióit és azt, hogy Európának reagálnia kell globalizáció jelentette kihívásokra. Kiváló vita volt, amihez az Európai Parlament elnöke is érdemben hozzájárult. Továbbá egy jövőbe tekintő vita volt. Az Európai Bizottság elnöke fontos hozzájárulást tett a vitához a következő közleménnyel ‘Európa érdeke: sikeresen helyt állni a globalizáció korában’. Ezt a dokumentumot nagyra értékelték az állam- és kormányfők. A vitában szereplő főbb pontok érintették a pénzügyi piacokat a közelmúlt izgalmainak fényében, valamint a klímaváltozást a Bali Konferencia kapcsán. A vitából levonható különféle következtetések közül egyre szeretném felhívni a figyelmet: arra a péntek délelőtti vitán elhangzott elképzelésre, miszerint Európa most kész– és bizonyos területeken akár köteles is – arra, hogy vezesse a globalizációs falyamatot; legyen az a piacok kölcsönös megnyitása, a környezetvédelmi, társadalmi, pénzügyi és szellemi tulajdonnal kapcsolatos normák javítása, vagy a nemzetközi partnereinkkel meglévő együttműködés megerősítése. Hölgyeim és uraim! Engedjenek meg mégegy dolgot, mielőtt befejezném. Igaz, hogy október 18. egy megállapodással zárult a Lisszaboni Szerződésről, azonban az a nap egy másik fontos megállapodással kezdődött, amiről szeretnék pár szót szólni: ez az európai szociális partnerek között a munkaerőpiac új kihívásai kapcsán kötött megállapodás. Ez ugyancsak fontos megállapodás volt. Ezen keresztül a szociális partnerek jó példával járnak elöl a konstruktív kötelezettségvállalás, a felelősség és a szociális dialógus terén. Az azzal kapcsolatos figyelem jó példájával, hogy szükség van a dialógusra és szükség van a reformra egy globalizált és folyton változó világban. Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy egy személyes megjegyzéssel fejezzem be. A politikai életben ritka az a lehetőség, hogy egy kritikus pillanatban országunkat és Európét is szolgáljuk. Megtiszteltetésnek érzem, hogy lehetőségem nyílt erre. Szívből jövő köszönetet szeretnék mondani Önöknek azért a támogatásért, mait ebben a Házban minden egyes padból kaptam. Azonban még nincs vége a munkánknak. Sok még a tennivalónk. Részemről szeretném biztosítani Önöket arról, hogy az elnökség továbbra is azzal az elkötelezettséggel, energiával és hittel fog dolgozni, amivel megkezdte a munkát, és együtt fogunk dolgozni egy erősebb Európáért és egy boldogabb világért. (Hangos helyeslés) Elnök. − Tisztelt hivatalban lévő elnök úr! Nagyon köszönöm jelentését és munkáját. Hölgyeim és uraim! Hallottak az Európai Parlament összetételről, és a hivatalban lévő elnök jelentése nem tárgyalta az Európai Parlament elnökének szavazati jogait. Így tehát újból hangsúlyozom, hogy ez az Európai Tanács kapcsán sem történt meg. Az Európai Parlament elnöke természetesen kihasználja jogait, amennyiben egyetért azzal. Senki sem veheti el ezt a lehetőséget tőle, így az Európai Tanács sem. Ezt kérem jegyzőkönyvbe venni. Most meg szeretném kérni az Európai Bizottság elnökét, José Manuel Durão Barrosót, hogy legyen olyan szíves, és vegye át a szót! José Manuel Barroso, A Bizottág elnöke. − (PT) Tisztelt elnök úr! A Tanács hivatalban lévő elnöke! Hölgyeim és uraim! A lisszaboni csúcstalálkozó a szolidaritásban egyesült Európa csúcstalálkozója volt. Az EU az

23-10-2007

23-10-2007

HU


intézményi kérdések megvitatásának és az ezen viták okozta nézeteltéréseknek hat évéből emelkedett elő. Megállapodásra jutottunk a Lisszaboni Szerződés témájában. Mindenekelőtt szeretnék őszinte köszönetet mondani a portugál elnökség munkájáért, főleg José Sócrates.miniszterelnök úr céltudatos vezetéséért. Ezt a gratulációt szeretném kiterjeszteni egész csapatára, akik tudásának és odaadásának szinte naponta szemtanúja voltam. Ugyancsak helyénvaló elismerni a német elnökség figyelemre méltó munkáját is, főleg Angela Merkel kancellár asszonyét, akinek sikerült meghatározni egy megbízás, egy egyértelmű és precíz megbízás, ami a kormányközi konferencia alapjául szolgált. Azonban igaz, hogy a portugál elnökség határozottsága és alkalmassága nélkül most azt a tényt ünnepelnénk, hogy a megbízást Szerződéssé alakítottuk át. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy különleges jelentősége van annak, hogy a Szerződést december 13-án írták alá Lisszabonban a Jeronimo-kolostorban, pontosan ott, ahol Portugália Európai Közösséghez történő Csatlakozási Szerződését is aláírták. Húsz évvel azután, hogy Portugália az Európai Közösséghez csatlakozott, úgy tűnik, hogy Portugáliának mindenért fizetnie kell Európának, amit kap, azért cserébe, hogy segített Európának kijutni ebből a patthelyzetből. Miniszterelnök úr! Portugáliának minden oka megvan arra, hogy büszke legyen munkájára, a portugál elnökség azon munkájára, mellyel befejezte a lisszaboni szerződést. Engedjék meg, hogy tiszteletem fejezzem ki az Európai Parlament felé az KKK során tett állásfoglalásáért. Ezen folyamat során az Európai Parlament erős politikai akaratot mutatott abba az irányba, hogy megoldja az intézményi kérdést, lévén, hogy eltökélt szándéka az európai demokrácia megerősítése. Külön elismeréssel tartozom Pöttering Elnök úr, valamint az Európai Parlament delegációjának–Brok úr, Barón Crespo úr és Duff úr – szerepéért, és köszönöm nekik azt a konstruktív kapcsolatot, amit a Bizottsággal kiépítettek. Ez valóban példaértékű együttműködés volt, és úgy vélem, mindketten hozzájárultunk az új Szerződés ügyében, egészen pontosan az állampolgárság kérdésében tett nagyon fontos előrelépéseknek. A Lisszaboni Szerződés a kibővített Unió első Szerződése. Ez az első alkalom az európai integráció történetében, hogy olyan államok, melyeket egy totalitárius függöny valaha kettészakított közösen tárgyaltak és megállapodásra jutottak egy közös Európai Szerződésben. Illő, hogy valamennyien megemlékezzünk a mai napon a Berlini Nyilatkozat fontosságáról, mely nem csupán a Római Szerződés 50. évfordulóját ünnepelte, hanem a szabad és újra egyesült Európa megjelenését is. Engedjék meg, hogy a mai napon felidézzek néhány olyan jóslatot, melyet az utóbbi két év során hallottunk. 2005-ben a két elutasító népszavazást követően egyesektől azt hallhattuk, hogy a 25-ök vagy 27-ek Európai Uniója sosem fog megállapodni egy Szerződésben, legyen annak bármi is a tartalma. Voltak, akik azt mondták, hogy túl sok különféle nemzeti érdek van ahhoz, hogy az Unió konszenzusra jusson. 2007-ben a kritikusok azt mondták, hogy a tagállamok sosem fognak megállapodni egy megbízásban. Ezt követően azt állították, hogy a júniusi Európai Tanács megbízását sosem fogják tiszteletben tartani. Múlt héten útban Lisszabon felé még mindig hallottam kritikusokat, akik azt mondták, hogy nagyon nehéz, sőt, akár lehetetlen lenne megállapodást elérni, és hogy a delegációk vasárnap reggelig foglalták le szállodai szobáikat – talán abban a reményben, hogy kihasználják Lisszabon és Portugália nagyon kellemes időjárását. A tény az, hogy a 27 tagállam konszenzusra jutott, tiszteletben tartotta a megbízást és megállapodott egy Szerződésben – és mindezt egyetlen csütörtök éjjel során, vacsora után. Lisszabon sikere azt mondja számunkra, hogy az Európai Unió valóban kitartóbb annál, amilyennek látszik, komoly képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy felálljon a hanyatlásokat követően. Büszkén állítom, hogy ma az Európai Unió él és teljesít. A Bizottság örül az KKK eredményeinek. A Bizottság által támasztott két nem tárgyalható feltételt teljes mértékben tiszteletben tartották. Másrészt a Lisszaboni Szerződés egyértelműen nyert a jelenlegi status quo-ból. Mindig azt mondtam, hogy a Bizottság nem fogadhat el a Nizzai Szerződésnél kevésbé ambíciózus megoldást. Valójában olyan nagy előrelépést akartunk, amekkorát csak lehetett. Másrészt keményen harcoltunk azért, hogy a Bizottság kompetenciája érintetlen maradjon és a közösségi módszert az Európai Unió központjában tartsuk. Legyünk őszinték; voltak olyan próbálkozások, melyek csökkenteni és gyengíteni akarták a Bizottság kompetenciáját. Engedjék meg, hogy egyértelműen fogalmazzak: erős Európai Intézmények nélkül nincs európai integráció, és hiszem, hogy ez a szerződés megerősíti majd

15

16

HU


az Európai Intézményeket és nem gyengíti azokat, mivel ha azt akarják, hogy az Európai Unió több kapacitással rendelkezzen a tettek terén, erős, hatékony, demokratikus és felelősségre vonható Európai Intézményekre van szükségük. A Lisszaboni Szerződés meg fogja erősíteni az Európai Unió demokratikus jellegét. Először is köszönet az Európai Parlamentnek az általa tett erőfeszítésekért; most már pontos meghatározást nyert, mi is az európai polgárság. Másodszor: a reformszerződés törvényi erőt ad az Európai Unió Alapjogi Chartájának, ami Jogi Uniónk egyensúlyt biztosító rendszerének központi része lesz. Pöttering Elnök úrral és Socrates Miniszterelnök úrral együtt hirdetjük ki a Chartát az Európai Parlamentben a reformszerződés aláírása előtt. Így a Charta ünnepélyes méltóságát megfelelően el fogják ismerni itt, Strasbourgban. Harmadszor: az Európai Parlamentnek nagyobb szerepe lesz az Unió törvényhozási folyamatában. A megreformált Szerződés által bevezetett negyedik demokratikus előrelépés a nemzeti parlamentek jogaihoz kapcsolódik, amely meg fogja erősíteni a felelősségre vonhatóság és a szubszidiaritás alapelveit. Azonban az Unió demokratikus jellegének központi vonása továbbra is az Európai Parlament marad. Strassburgban tartózkodva az egyik legélvezetesebb dolog számomra az, hogy számos politikai vezetőt és politikai figurát hallgathatok a világ minden tájáról, amint megosztják a plenárissal a demokráciára való igényüket, valamint a szabadságba és egyéni jogokba vetett erős hitüket. Valójában ez az Európai Parlament egyik küldetése – a szabadság hangjainak Háza legyen a világban. Ez egy olyan dolog, amire minden európainak büszkének kellene lennie. Amikor ezeket a hangokat hallják, azt is felismerik, mit értünk el Európában, mivel egykor nálunk is voltak olyan emberek Európa nagyvárosaiban, akik ugyanezekért a demokratikus jogokért meneteltek. Nagyon büszkének kellene lennünk arra, hogy egy olyan kontinensen élünk, köszönhetően az Európai Uniónak, ahol élhetünk alapvető jogainkkal, és mindannyian ezt fogjuk mondani, amikor elfogadjuk a reformszerződést és az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Az Európai Unió számos kihívással néz szembe; mind belsőkkel, mind pedig külsőkkel. Polgáraink eredményeket akarnak. A Lisszaboni Szerződés új fejezetet nyit a teljesítésre irányuló képességeink terén és megerősíti a tettekhez szükséges kapacitásunkat. A Szerződés elsősorban az igazságszolgáltatás és a belügyek terén vezet be alapvető előrelépéseket. A reformszerződés a külügyekben is megerősíti az Európai Unió kohézióját. Én személy szerint ezen Szerződés egyik legfontosabb újítását tartom a legfontosabbnak, ami egész pontosan az Európai Unió külpolitikai főképviselőjének létrehozása, aki ezzel egyidőben a Bizottság Alelnöke is lesz. Nagy lehetőség az Európai Unió számára, hogy koherens és egységes módon léphet fel a világban. Belső prosperitásunk, szabadságunk és biztonságunk függ az Európai Unió azon képességén, hogy ellentmondást nem tűrően lépjen fel világszinten. A reformszerződéssel Európának meg lesznek a feltételei és eszközei arra, hogy alakítsa a globalizációt, ne pedig elrejtőzzön azelől. Nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget. Tudom, hogy néhány elkötelezett európai nem örül a mentességek számának. A Bizottság és jómagam minden bizonnyal jobb szerettük volna elkerülni ezeket a mentességeket és specifikus egyezségeket. Azonban a különbözőség az Európai Unió egyik lényegi jellegzetessége és időnként politikai és intézményi kompromisszumokat kíván. Jobban örülnék, ha specifikus országok esetében specifikus mentességek lennének, ahelyett, hogy arra legyünk kényszerítve, hogy a Szerződésünk és Európánk összességében vett törekvéseinek szintje alacsonyabb. A lényeg az, hogy különbözőségünk ellenére egységesek maradunk az alapvető célkitűzések, az alapvető értékek és az alapelvek tekintetében. Sok feladat vár ránk: gazdasági reform, növekedés és munkahelyek, a szociális kohézió megerősítése, összpontosítás az innovációra, javaslataink az energia és a klímaváltozás terén, valamint a méltányosságot, szabadságot és biztonságot megcélzó programunk. Továbbra is bizonyítanunk kell, hogy nem veszünk részt intézményi köldöknézegetésbe, és meg kell mutatnunk, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, melyekkel valóban szembesül Európa. Nagyszerű jelzés érkezett szociális partnereinktől is pont a csúcstalálkozónk kezdetén, amikor a szociális partnerek európai szinten megállapodtak az európai munkaerőpiac elemzésében, és általánosságban üdvözölték a rugalmas biztonsági elképzelését. Ez rámutatott arra, hogy a szociális partnerek is dolgozni kívánnak velünk ezen a globalizáció felé mutató proaktív attitűdön.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Ami Lisszabont illeti, a csúcstalálkozó második napján is előrelépést könyvelhettünk el. Megvitattuk az Európai Unió 21. századi nagy kérdését, ami nem más, mint az európai érdekek támogatása a globalizáció korában. Megbeszélésünk természetes kiegészítést jelentett a reformszerződés befejezéséhez. Az üzenet egyértelmű volt: az Intézményekkel folytatott tárgyalások befejeztét követően hagyjuk hátunk mögött a megbeszéléseket és foglalkozzunk azokkal a tényleges kérdésekkel, melyek leginkább nyugtalanítják polgárainkat, azokkal a kérdésekkel, ahol polgáraink konkrét eredményeket várnak tőlünk. Nagyon pozitív vitára került sor. A Bizottság által előterjesztett dokumentum, mely az európai érdek koncepcióján alapult, teljes elfogadásban részesült, és az a döntés született, hogy dolgozni kell a globalizációról szóló nyilatkozaton az Európai Tanács decemberi ülésére, hogy rámutassunk arra, hogy a globalizáció kérdésének kezelése napjainkban az Európai Unió munkájának többségében jelen van. Az Állam- és Kormányfők üdvözölték az ötödik szabadság elvét: ez a kutatók és gondolatok áramlásának szabadsága, mely a globalizációra adott válaszunk egyik sarokköve. Ez kiemelten fontos, mivel részt veszünk a Galileóval kapcsolatos kritikus vitákban és arra készülünk, hogy megvalósítjuk az Európai Technológiai Intézetet (ETI). Őszintén üdvözlöm a vita lelkületét. Egyértelmű volt, hogy most meg kell erősítenünk a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia külső dimenzióját. Egyértelmű volt, hogy a tagállamok további, oktatást, innovációt, kutatást és technológiát érintő elkötelezettsége nélkül nem juthatunk sikerre. Úgy vélem, ugyancsak helyesen mondhatjuk, hogy valamennyi tagállam felismerte az európai szintű megközelítés szükségességét és azt, hogy több tettre van szükségünk európai szinten, amennyiben valóban sikert akarunk elérni a globalizáció korában. Ez a Bizottság mindvégig amellett érvelt, hogy fontos az intézményi reform, de emellett eredményeket is kell produkálnunk. Ahogy azt a Bizottság 2005-ben és 2006-ban mondta, a ikerpályás megközelítés jelenti a kiutat az intézményi holtpontról. Lisszabonban elértük a stratégiai célkitűzést: megállapodtunk egy reformszerződésben. Most alapvető fontosságú, hogy egy másik célkitűzést is elérjünk, ami a Lisszaboni Szerződés ratifikálása a 2009-es európai választások előtt. Hiszem, hogy Európában valóban van egy új politikai önbizalom. A legutóbbi felmérések 1994 óta a legmagasabb támogatottságot mutatják az Európai Unió kapcsán. A politikai klíma megfelel a továbblépéshez. Az KKK és a Tanács informális lisszaboni ülése rávilágított arra, hogy amikor az Európai Intézmények és a tagállamok együttműködnek, akkor képesek vagyunk megoldani azt, ami a legösszetettebb és legnagyobb kihívást jelentő problémának tűnik. Azt kívánom, hogy Lisszabon lelkülete, ami konszenzust hozott számunkra az Európai Unióról szóló szerződés kapcsán, ösztönözze az Európai Uniót a következő évben egy sikeres ratifikációs folyamat felé. Szükségünk van rá egy olyan erős Európai Unióhoz, mely eredményeket mutat fel a polgárok számára. Elnök. − Nagyon köszönöm, elnök úr! A Bizottság elnöke. Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! A Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, Hölgyeim és uraim! Szeretnék hangot adni saját és képviselőcsoportom nagy elégedettségnek. Elégedettségnek a múlt csütörtökön Lisszabonban elért eredménnyel és elégedettségnek azzal az úttal, amit Angela Merkel kijelölt, és amin Sócrates úr továbbra is haladni fog. Felszerelve magát a működéséhez szükséges intézményi eszközökkel, Európa végül is megszerzi az eszközöket hogy megfeleljen a XXI. század legfőbb kihívásainak. Ez volt a kívánságunk. Ez okból mi támogattuk ezt a szöveget mivel annak elkészítése kezdetétől, noha mint tudják legtöbbünk jobb szeretne egy ambiciózusabb szöveget. Ez a szerződés kritikát vált ki itt és ott. Én személy szerint üdvözlöm a Liszaboni megállapodást, mert az az új európai dinamizmus kezdetét jelenti. Egyszerűsített szerződés, reform vagy reformált szerződés, megváltoztatott vagy a változtatás állapotában lévő szerződés, a név nem sokat számít. Ami számít az nem a csomagolás maga, hanem hogy mi van a csomagolásban. Ezt a szerződést Liszabonban december 13-án fogják hivatalosan aláírni. Ez egy kiváló időpont. A 13-as szám mindig szerencsét hozott nekem. Nézzék a születésem időpontját; 13-án születtem, így ez nagyszerű. De ezt a tagállamoknak ratifikálniuk kell a 2009-es választások előtt. Néhányan már tudatták, hogy a folyamat a liszaboni áláírás utáni napon megindul, és én nagyon örvendek ennek.

17

18

HU


Az Európai Unió állam- vagy kormányfőinek csak annyit mondanék, hogy fontos a szerződés szempontjából, hogy egy olyan európai projekt alapja legyen, amely polgárainak igazi tagságán nyugszik. Az EU intézményeknek és tagállamoknak meg kell próbálniuk, hogy elérjék ezt megfelelő magyarázatokkal, további magyarázatokkal és még több magyarázattal. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy anyagot kell adnunk a szerződés előkészületeihez, amely befolyásolja az Unió demokratikus életét. A polgárok kezdeményezése és a nemzeti parlamentek részvétele azt jelenti, hogy információt kell biztosítani az Alapvető Emberi Jogok Kartájának tartalmáról, amely megőrzi az európai polgárok alapvető jogait. Azonban ez azt is jelenti, hogy pontosabb információt kell biztosítani a polgárainknak arról, hogy kik a választott képviselőik ebben a parlamentben – 751 lesz 2009-ben - , és azok mit tesznek. Ez azt jelenti, hogy meg kell magyarázni mennyire minősített a többségi szavazás, milyen lesz az a szabály, amely lehetővé teszi Európa számára, hogy cselekedjék olyan új területeken, mint a jogi és politikai együttműködés, környezetvédelem, közgazdasági irányelvek és a bevándorlás. Ez azt is jelenti, hogy meg kell magyarázni a partnereinknek a nemzetközi szinten, hogy az Unió Külügyekért és Biztonságpolitikáért felelős Főmegbízottja, aki egyben az Európai Bizottság alelnöke is lesz 2009 január elsejétől, lesz az elsődleges kapcsolat a Tanács elnökével együtt, akiket két és fél évre fognak megválasztani és akik elő fogják mozdítani az összetartozás és az egyetértést az Európai Unióban, és az végre egyértelműen fog megnyilatkozni. Ha a Liszaboni Szerződés megígéri, hogy az Európai Unió demokratikusabb lesz, átlátszóbb lesz, hatékonyabb lesz és képesebb lesz egyetlen politikai entitásként cselekedni a nemzetközi porondon. És ez az, amit a polgárainak mindenek előtt meg kell magyarázni. Hála ennek a szerződésnek, Európa végre képes lesz a vitától a cselekvésig mozdulni. Képes lesz arra, hogy megkezdje a messzire nyúló és szükséges reformokat a bűnöző és terrorista fenyegetés hatékony visszaszorítására. És arra is képes lesz, hogy megerősítse szerepét, mint világhatalom a klimatikus változás elleni küzdelemben. Hölgyeim és uraim, amikor ilyen fontos kihívásokkal foglalkozunk nemzetközi partnereinkkel, nem engedhetjük már meg magunknak, hogy improduktív viszályokat engedjünk felszínre törni. Az utazás, amely megkezdődött Berlinben, megállt Lisszabonban és megy tovább Ljubljanába és Párizsba, tartja a helyes irányt, mert végre elhelyezi a következetes európai politika alapjait; olyan politikai irányelveket, amelyek elsődlegesen polgáraink védelmét, jólétét és gyarapodását célozzák, akik még többet követelnek Európától mint lengyel barátaink, akik tömegesen mentek szavazni, megmutatták nekünk. Értük és az összes többiért, feleljünk meg az elvárásaiknak. Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök Úr! Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy bevezetőben kifejezzem köszönetemet Sócrates és Amado uraknak. Nehéz dolguk volt, nagyon nehéz dolguk. Az Európai Parlament Szocialista Csoportja nevében szeretném kinyilvánítani nekik, hogy egészen kiválóan teljesítették a feladatukat. Gratulálok, miniszterelnök úr! (Taps) Európa hatalmas kihívásokkal áll szemben – nemcsak mától kezdve, de más sok év óta. Évek óta állandóan ugyanazokról a problémákról vitázunk. A hasadék gazdag és szegény között egyre nagyobb és nagyobb – az Európai Unióban és az egész világon, a kontinensünk és más kontinensek között. Szociális igazságot idehaza, szociális igazságot az egész világon ez az egyike az EU fő kihívásainak. Az ENSZ tagállamai és a sziget államok éveken át segítségért könyörögtek az ENSZ-ben. Néhányan közülük tudják, hogy ha a klímaváltozás úgy folytatódik mint jelenleg és a tengerek szintje emelkedik, nem fognak létezni a belátható jövőben. A klímaváltozás nem egy elméleti dolog, hanem gyakorlati, amely azonnali akciókat sürget az Európai Unió részéről. Kihívásokkal állunk szemben. Önök nagyon helyesen üdvözöltek egyet ezek közül a kihívások közül az elnökségük alatt: az afrikai kontinens kihívását. Mint szupergazdag európaiak, nem nézhetjük tétlenül amint ez a kontinens haldoklik, akár a polgárháborúk, akár az AIDS miatt. A portugál elnökség jól tette, hogy Afrikára koncentrált. Mi, mint európaiak, mint államok és mint a parlament, vagyunk és lettünk felkérve, hogy szembe nézzünk ezzel a problémával és cselekedjünk. Hölgyeim és uraim, nem csak néhány évre, de nagyon hosszú időre. 2001 óta azonban az Európai Unió elsődlegesen nem ezekkel a kihívásokkal foglalkozott, hanem alkotmányos kérdésekkel. Ez túl sokáig tartott! Jó, hogy már ennek vége van, hogy az alkotmányozó keretmunka végre a helyén van, így aztán a politikai kihívásokat a gyökerüknél ragadhatjuk meg. A múlt hétvége nagy sikere volt, hogy végre képesek vagyunk arra koncentrálni, amit politikailag tenni kell és amit az emberek elvárnak tőlünk.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Ezért Elnök Úr, hölgyeim és uraim, a múlt héten néhány bátorító jelet kaptunk. A csúcstalálkozó a szociális partnerekkel egy lépés a helyes irányban. A tőke és a munka képes kell legyen beszéljen egyik a másikhoz ismét az egyenlő elbánás elve szerint. Számunkra, szocialisták számára ez az egyik eleme ennek az új tervezett alkotmánynak – de nem így kell ezt nevezni, és azt kell mondanom, hogy ez messze lemaradt az alkotmány mögött, – hogy szociális igazság kerül a gyakorlatba itt Európában, nagyvonalúbb meghatározással az Európai Parlament egy részén. Semmit sem lehet tenni a minősített többség szabályának értelmében nélkülünk szocialisták nélkül, a baloldal nélkül Európában. Ezért azt mondanám, hogy ez a szerződés segíteni fog az európai törvényhozásnak, hogy szociálisan érzékenyebb legyen, azokon a célkitűzéseken nyugodva, amelyekkel önök egyetértettek a szociális partnerekkel ezen a csúcstalálkozón. A jövendő többségi döntésekkel, ez végre megadja nekünk a lehetőséget – az agrárpolitikában is, egyébként – hogy nekilássunk a reformoknak, amelyekre nagyon régóta emlékeztettünk mindenkit. Ezek a reformok azért is szükségesek, mert bárki, aki hitelesnek akar tűnni a világkereskedelmi megbeszélésen – a Doha megbeszélésen – és Balin, annak bizonyos pontokra azt kell mondania: igen, az EU politika reformjára van szükségünk a támogatásokat illetően. Ez, szintén lehetséges lesz ezzel a szerződéssel. Kihívásokkal kell szembesülnünk. Az Egyesült Államok elnöke a harmadik világháborúról beszél és mi arról beszélünk, hogy vajon az Európai Parlament elnökének legyen vagy ne legyen szavazati joga! Ez az a fajta aránytalanság, amelynek véget kell vetnünk Európában. A szerződés tervezet ezeket is képes lesz megszüntetni. Úgy hiszem, ezzel a szerződéssel nagy lépést tettünk előre. Európa egyre demokratikusabbá válik, Európa egyre átlátszóbbá válik és az intézmények egyre hatékonyabbak lesznek. Nekünk az Európai Parlament szocialista csoportjának el kell ismernünk, hogy nem értünk el mindent, amit szerettünk volna, és azoknak, akik most hahotáznak ismét, hogy ez most tényleg az alkotmány – valamelyik angol újságban olvastam, hogy néhányan a tagtársaink közül azt bizonygatták, hogy ez lényegében az alkotmány – azt kell mondanom sajnálatosan, hogy sem az alkotmányt, sem ezt a szerződést nem olvasták. Ez a szerződés messze az alkotmány mögött helyezkedik. Azonban, ez nyilvánvalóan több, mint a Nizzai! Ezért nem mindig sikerült abban az irányban előre lépni, amelybe szerettünk volna. Néha több időre van szükség. Egy dolgot mondhatunk azonban, ami most az asztalon van az alkalmasabb a demokratikus politika, a szociálpolitika értelmében valamint az intézményeket illetően arra, hogy képessé és alkalmassá tegyen minket a hatékonyabb szembenézésre a világszerte megnyilvánuló szociális kihívásokkal. Az Európai Unió szocialista csoportja képes arra, hogy jóváhagyja ezt a szerződést, mint ahogyan a csoportom valamennyi küldöttsége is, és ez a tegnapi vita eredménye. (Taps) Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Illő dolog, hogy a reformszerződés aláírására abban a városban kerüljön sor, melyet Caesar egykor ‘Felicitas Julia’-nak hívott, mivel többéves támadással, ostrommal, sőt, még az utolsó pillanatban történt fortéllyal sem tudta bevenni. Véresen és megsebezve jelent meg, többé-kevésbé egészségesen, követendő példaként egy demokratikusabb és átláthatóbb Európai Unióhoz. Tehát Felicitas, Jose. Kapcsolódjék hát neved, mint Caesaré is, örökké azokhoz a történelmi változásokhoz, melyeket Lisszabonban véghezvittél– változásokhoz, mint például az együttdöntés szabványosítása, a Tanács vétóival kapcsolatos zsarnokság megszüntetése, az energia, az igazságszolgáltatás és belügyek demokratikus górcső alá tétele: ezen változások Uniónknak megadják az a képességet, mellyel szembe tud nézni a globalizáció kihívásaival. (Nevetés) Sajnálatos, hogy a Szerződés nem könnyen emészthető, de – miután a 27 tagállam köztisztviselőinek golyóstollai feltrancsírozzák – mit várnának? Híres költőjük, Fernando Pessoa írta valahol: ‘Egyetlen intelligens ötlet sem tud általános elfogadásnak örvendeni, hacsak nem keveredik bele egy kis ostobaság’. Nos, ebben az esetben a bűnös a nemzeti érdek volt, amely gyengítette vagy megfejthetetlenné tette azokat a politikákat és gyakorlatokat, melyek valamennyien a mi érdekünket szolgálják. Az a nemzeti lóvásár, amibe néha bonyolódtak, olyan volt, mint egy bohózatba hajló komédia: annak eldöntése, miszerint az osztrák egyetemek további öt évig megszeghetik a törvényt, miközben a rendőr a másik irányba néz, vagy két osztály létrehozása az európai polgárok számára: azok, akik rendelkeznek az alapvető jogokkal és azok, akik nem. Vagy azt javasolni, hogy az Európai Parlament Elnökének le kellene mondania a szavazati jogáról, vagy akár azt, hogy a Tanácsnak jogában áll meghatároznia a Parlament Eljárási szabályzat. De a valódi tragédia a következő: egyetlen nemzeti vezetőt sem láttunk hazatérni, kitűzve a zászlót Európának. Ehelyett kárognak az mentességekről és a korlátozásokról, valamint a kizárásokról, melyek elcsúfítják a ma elénk kerülő szöveget.

19

20

HU


Fiúk! Ti hogyan remélhetitek azt, hogy meggyőzitek az embereket, ha magatok is oly kétkedőnek tűntök? Ha a törekvés hiánya, mely egy minimalista szerződés velejárója tükröződik lelkesedéstek hiányában? Nézzék! Jogukban áll úgy cselekedniük, ahogy választanak, de az ugyancsak az Önök felelőssége. Az egyetlen dolog, melyet ennek a Parlamentnek meg kell bánnia a sok siker közepette a folyamat. Az átláthatóság és a demokrácia kódja, melyek az alkotmányos konventet motiválták, jóval kívánatosabb volt, mint a titokzatoskodó csúcstalálkozók és a hátsó ügyletek a csütörtök reggel rövidke óráiban. Az ilyen fontosságú kérdéseket nem szabad ilyen kamikáze módon eldönteni. (Taps) Mindazonáltal mégegyszer: gratulálok. Félig telt pohárral mondok köszöntőt: kétszeres hurrá a Lisszaboni Szerződésnek. Reménykedjünk abban, hogy haladása gyorsan előrevisz bennünket és a cinizmust megújult hitté alakítja. (Taps) Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Tisztelt elnök úr! Gratuláció illeti az Unió vezetőit azért, hogy megállapodást értek el az új EU-s Szerződés kapcsán. EU-szinten az EU-intézményeken belül könnyebb lesz döntéseket hozni. Pontosan ez az, amit az új Szerződés fog tenni. Az EU jól működuik akkor, amikor a Parlament, a Bizottság és a Tanács mindannyian új lelkülettel működnek együtt. , az UEN képviselőcsoport nevében. –Tisztelt elnök úr! Bár mások mondhatják, hogy ami a lisszaboni csúcstalálkozón történt az sokkoló, nekem az a szilárd meggyőződésem, hogy a megválasztott képviselőknek, akik az Európai Unió tagállamai polgári kormányainak jogukban áll megvédeniük azt, amit ezen az Unión belül polgáraik jogainak tekintenek. Úgy vélem, hogy amikor rátekintünk az ezen lisszaboni csúcstalálkozó adta példára, láthatjuk a pozitívumait: láthatunk előre tett lépéseket, és ami a legfontosabb, az Európai Unió fejlődéséhez egy új övezet, egy új terület bekapcsolódásának lehetőségét, elsősorban azokkal a területekkel, ahol jelenleg az együttdöntés uralkodik a környezetvédelemmel, globalizációval, kutatással és oktatással kapcsolatos ügyekben, és annak szükségessége, hogy az Európai Intézmények megválaszolják a világ egyre gyorsabb ütemben történő változásait. Vannak azonban nehézségek is – és néhány kolléga utalt is ezekre – az igazságszolgáltatás és a belügyek területén például, ahol Írországnak specifikus részvételi és távolmaradási lehetőséget kellett keresnie bizonyos területek tekintetében. Ez nem jelenti azt, hogy ellene lennénk a több együttműködésnek és koordinációnak. Valójában a Europolban és a Eurojustban betöltött szerepünk a kábítószer-csempészettel kapcsolatos feladatokban és a határokon átívelő bűnözés megoldásában a legjelentősebb. Nyolc másik országgal dolgozunk együtt a Tengerészeti Szervezet Elemző Központjában, hogy legyőzzük a kokaincsempészetet. Azonban úgy vélem, amikor a demokráciáról és ezen Szerződés ratifikálásáról esik szó, akkor az egyetlen és legfontosabb kérdés az, hogy a ratifikációs folyamat egy újabb lépés afelé, hogy tájékoztassuk az embereket és az európai nyilvánosságot arról, mit is tudunk tenni. Sajnos csak egyetlen országban – az én országomban, Írországban – kerül sor népszavazásra. Megkérném kollégáimat, hogy amikor Európa jövőbeli fejlesztéséről beszélünk, ne kövessük el ugyanazt a hibát, mint Prodi Elnök úr, amikor ő volt a Bizottság elnöke és azt mondta, hogy ez csupán az első lépés egy újabb szerződés és újabb szerződések felé, melyek változást idéznek elő, mivel a népszavazáson szavazó emberek felteszik a kérdést: mi értelme szavazni erről a szerződésről, ha valamikor később egy másikról kell szavaznunk? Engedjék meg nekünk ott, ahol demokratikusan kell kapcsolatba lépnünk az emberekkel, hogy pontosan megmondjuk nekik, mi is van ebben a Szerződésben, és ami a legfontosabb, legyen ez egy üdvözlet a kis és közepes méretű országoknak arról, hogy mit lehet elérni az érdekek és jogok védelmével. Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök Úr, Hölgyeim és uraim! A Zöldek/Európai Szabad Szövetség mindig is azon a véleményen volt, hogy nagy szükség van egy Európai Alkotmányra, egy olyan tömör, erőteljes szövegre, amely kifejezi az európai demokráciát és az európai népek kohézióját. Támogattuk az Alkotmányos Szerződést – még akkor is, ha messze nem tökéletes –, ma pedig bízunk abban, hogy ez a zavaros dolog, amit egyszerűsített szerződésnek nem hívhatunk, mert őszintén szólva az, amit ma ismertettek velünk, az egy vicc – azért aláírásra kerül, Crowley úr, hogy továbbléphessünk.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Nem csatlakozhatunk ennek az eredménynek a dicsőítéséhez, mert az csupán visszalépés az Alkotmányos Szerződéshez képest. Szerencsére, Sócrates miniszterelnök úr, a kormányközi konferencia rövid volt. Nem tudom, hogy ha tovább tartott volna, akkor a Tanács és annak jogi és diplomáciai szolgálata milyen más világosan érhető mesterművel örvendeztetett volna meg minket. Ezért is mondom, hogy még szerencse, hogy a konferencia rövid volt. Most csupán az számít, hogy, elítéljük azokat, akik felelősek ezért az általunk áldatlannak tartott helyzetért: először is az Európai Konvenció és annak elnöke, aki szisztematikusan visszautasította, hogy időben napirendre vegye a Szerződés módosításai megvétózása dogmájának eltörlését, és aki ma ennek az árát fizeti munkájának szisztematikus ellehetetlenítése és a feledésbe merülés révén. Sócrates miniszterelnök urat is beleértve itt senki sem emlékezett a Konvenció munkájára; az Európa-párti szószólók, akik azt akarták, hogy ne kerüljön sor a népszavazásokra, és akik ma itt állnak úgy, hogy kevesebb a demokrácia, több a nacionalizmus és na4gyobb a zűrzavar. A brit kormány és a brit média a maga összes pragmatizmusával és megbízhatóságával a valóságban szégyenteljesen beadta derekát Murdoch bulvárlapjainak, és – miután segédkezet nyújtottak ahhoz, hogy az Alapvető Jogok Chartája és az Alkotmányos Szerződés sokkal, de sokkal rosszabb legyen, mint lehetett volna – ma meg tudta győzni a közvéleményt arról, hogy a kevesebb jog, védelem, átláthatóság és demokrácia hatalmas győzelemnek számít. Ez a Parlament és a Bizottság, amely úgy döntött, hogy két éven keresztül hallgatásba burkolózik egészen addig, amíg Merkel kancellár asszony csodával határos módon kezdeményezést nem tett, az Európai Tanács és a kormányok, amelyek eldöntötték, hogy a szerződés reformfolyamatából kizárják a közvéleményt és a nemzeti parlamenteket, és azzal, hogy belekeverednek és zűrzavart okoznak, mentik, ami menthető. Tisztelt elnök Úr! Elkezdődtek a ratifikációk – ez egy olyan folyamat, amelynek során a Zöldek nem fognak hazudni a közvéleménynek. Ennek a szövegnek vannak pozitív elemei, de tele van csapdákkal és több zavar is van a gépezetben. Úgy fogunk dolgozni, hogy az új Szerződés ratifikációja és alkalmazása ne hagyja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a ténylegesen szabad, nyitott és demokratikus Európához vezető útnak még nincs vége, ez csupán egy lépcsőfok, és annak se túl dicső. Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök Úr, a Tanács tisztelt soros Elnöke, valamint a Bizottság elnöke! De Gaulle tábornok mondta Valéry Giscard d'Estaingről: ‘Az ő számára a gondot az emberek jelentik’. Ez az állítás vonatkozna ma az Európai Tanácsra is. A csúcstalálkozón 27 tagállam bizonyította be, hogy jó lókupec. Érdemes megemlíteni a makacs tagállamoknak nyújtott Prévert-féle engedménylistát. Ez az ára annak, hogy rávegyünk mindenkit a beleegyezésre, az EU alapító atyáinak leszármazottaitól kezdve a legmegrögzöttebb euroszkeptikusokig. Végül pedig csupán két-három dolog tűnik érinthetetlennek, és az Európai Tanácsban senki nem gondolt arra, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzányúljon. Ilyen kérdés például az a korlátozó keret, amelybe az Európai Unió gazdasági és szociális politikáinak bele kell illeszkedniük: egy nyitott piacgazdaság, ahol szabad a verseny, továbbá az Európai Központi Bank által nyújtott hitelek kérdése, a Stabilitási Paktum orientációi, a tőke szabad mozgásának szigorú tiszteletben tartása, minden, a befektetők által a kereskedelem útjában álló akadály fokozatos eltörlése, továbbá az azokban az intézményekben megtestesült legfontosabb erők koncentrációja, amelyek nem elérhetők az állampolgárok, a nemzeti parlamentek és még maguk a kormányok számára sem, különösen a kisebb országokban, ezen kívül az Európai Unió külpolitikájának katonai aspektusai által feltételezett dimenziók. Ezek az angolul ‘vörös vonalaknak’ nevezett, határok, amelyeket az EU irányító körei szerint nem szabad átlépni. A probléma az, hogy pontosan ezek azok a kérdések, amelyeknél az embereknek kérdéseik és kritikáik vannak, és az, hogy ezekre a kérdésekre továbbra sincs válasz, és hogy a kritikákat sorozatosan figyelmen kívül hagyják, táplálja az Európai Unióban tapasztalható bizalmi válságot. Ha az Európai Tanács tagjai október 18-án kitárták volna a tárgyalóterem ablakait, személyesen is átérezhették volna ezt az eltávolodást, amint az Portugáliában az elmúlt 20 év legnagyobb tüntetésén a lisszaboni utcákon is tapasztalható volt, és úgy vélem, hogy sem Sócrates úr, sem Barroso úr ebben nem fog ellentmondani nekem. Az Európai Unió számára az alapvető kihívás – amint azt a lisszaboni csúcstalálkozóról készült bizottsági közleményében olvashattuk -, az az, hogyan magyarázza el a polgároknak, mit is képvisel az Európai Unió az európaiak számára. Vagyis a Bizottság mindig csak magyaráz, de sosem vesz semmit figyelembe. Mindig kommunikál, de sosem tart nyílt vitákat, és még kevésbé népszavazásokat. Igen, az Európai Tanács számára a problémát az emberek jelentik, az emberek nélkül azonban nem lenne jövője a nagy európai ambíciónak. Ez a kérdés nyilvánvalóan megérdemelné, hogy egyszer majd nyíltan beszéljünk róla. Én legalábbis erre kérem Önöket.

21

22

HU


Nigel Farage, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök Úr! Nem ez az első alkalom, hogy a Bizottság elnöke és az államfők a Lisszabon ősi városában tartott csúcstalálkozót követően eljönnek a Parlamentbe, és kijelentik, hogy ez az egész fantasztikus siker, és jól példázza, milyen sikeres az Európai Unió. Igen, Barroso úr, Ön nyilván emlékszik rá, ugye? Hát igen, a lisszaboni célkitűzések - hét évvel ezelőtt is itt voltam, és akkor azt mondták, hogy a hétvégi lisszaboni találkozó miatt technológiailag a világ legfejlettebb gazdaságává fogunk válni - teljes lesz a foglalkoztatottság, és magasak lesznek a növekedési ráták. Nos, mint azt tudjuk, azóta eltelt a megadott időtartam 75%-a, a dolog pedig hamvába holt. Én az Ön helyében nem lennék túl elégedett a múlt heti lisszaboni csúcstalálkozóval, egyrészt azért, mert most az egyszer a nemzeti parlamenteknek lesz beleszólásuk. Ez természetesen szokatlan, mert általában a nemzeti parlamenteknek már nincs sok tennivalójuk, mivel az EU intézmények átvették a hatáskörüket. Mindazonáltal a nemzeti parlamenteknek lesz beleszólásuk, és komoly az esélye annak, hogy Írországon kívül máshol is lesznek népszavazások. Természetesen ez az, amit Önök nagyon nem akarnak, jól mondom? Önök mostanra úgy megutálták a demokráciát, hogy populizmusnak hívják. Önök a francia és holland népszavazást lenézték, és a nemleges választ nem fogadták el. Önök euronacionalisták, veszélyes emberek, akik semmi áron nem állnak meg. A lisszaboni csúcstalálkozó valójában egy hatalmas csalás volt, kísérlet arra hogy az európai nemzetekre ráerőltessenek egy alkotmányt úgy, hogy átkeresztelik és újracsomagolják, pedig a benne lévő javaslatok tulajdonképpen semmit sem változtak. Teljes mértékben szégyenletes, hogy Önök ilyenre vetemednek, de remélem, és hiszek benne, hogy a Westminster, minden parlamentek atyja egyszer végre elvégzi a munkáját, és a britek népszavazást tartanak. Eleget hallottunk Európa politikai osztályairól. Legfőbb ideje, hogy Nagy-Britanniában és számos más európai országban meghalljuk, az emberek mit akarnak mondani. Az emberek támogatása nélkül nem lehet ezt a projektet erőltetni. Hagyjuk, hadd mondják el az emberek, mit is akarnak. Jean-Marie Le Pen, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök Úr, Hölgyeim és uraim! Két és fél évvel azután, hogy a franciák és a hollandok elutasították az Európai Alkotmányt, október 19-én Lisszabonban az Európai Tanács elfogadta az egyszerűsített reformszerződést, amely nem a legalkalmasabb név erre a dokumentumra, mivel inkább bonyolultabb, semmint egyszerűbb, és csupán csekély mértékben ‘reformálja meg’ az elutasított Alkotmányt. Röviden szólva, megpróbálnak port hinteni a szemünkbe, és meggyőzni minket arról, hogy ennek a szövegnek és az előzőnek semmi köze nincs egymáshoz, nehogy népszavazás útján kelljen szembeszállniuk Európa lakosaival. Úgy tűnik, Ön azt mondja, hogy ez túl fontos kérdés ahhoz, hogy az emberekre bízzuk. Nos, mi pont ennek ellenkezőjét gondoljuk: amennyiben ez a szöveg az Európai Alkotmánynak csupán egy újraszerkesztett változata, minden országban rendezzünk népszavazást a ratifikálásáról, és kezdjük az egészet Franciaországgal és Hollandiával. Csak egy népszavazás vethet véget annak, amit egy másik népszavazáson már eldöntöttek. Ma anélkül, hogy pártpolitikát próbálnék belevinni a dologba, jelentős petíciót nyújtok be hazámban, hogy megpróbáljam rávenni a francia elnököt, aki az európai mini szerződést kezdeményezte, hogy gondolja meg magát, és mégis javasolja a népszavazást. Népeink jövőjéről és szuverenitásáról, függetlenségéről, identitásáról és szabadságáról van szó. Nem tudunk például megbízni egy főképviselőt azzal, hogy külföldön képviseljen bennünket, csakúgy, mint ahogy nem szívesen látnánk az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsában elfoglalt helyünket az Európai Unió jogi személyisége nevében megkérdőjelezni. Vagy például hagyni, hogy a bírósági és törvényhozási korpuszt a luxemburgi bírák ízekre szedjék. A demokráciát ilyen fokon semmibe vevők a történelem szempontjából a felelősség nehéz terhét cipelnék a vállukon. Irena Belohorská (NI). - (SK) Az állam- és kormányfők múlt heti találkozóján olyan Szerződéssel kapcsolatban született megállapodás, amely segítségével az európai intézmények alkalmazkodni tudnak az új helyzethez, és amely javít a meglévő Szerződéseken. Mivel az Európai Unió jelenlegi struktúrája nagyon különbözik attól, amilyen 1957-ben volt, új európai dokumentumot kell elfogadnunk; egyértelmű új szabályokra van szükség. Én maximálisan támogatom ezt a folyamatot. Ahhoz, hogy hiteles legyen, az Európai Uniónak garantálnia kell polgárai számára az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. Ezeket az értékeket a preambulum és a Szerződés cikkei többször is említik, az Unió pedig pont az olyan értékeken alapul, mint pl. az emberi méltóság, szabadság, demokrácia és egyenlőség tiszteletben tartása. Nagyon sajnálom, hogy bár az új Szerződés 3. cikkében szigorú fellépésre szólítunk fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének emberi jogokat védő kartájának alapelveivel összhangban, az Európai

23-10-2007

23-10-2007

HU


Unió Alapjogi Chartáját viszont kihagyjuk a Szerződésből. Szándékosan általánosítok, mert nem szeretnék ujjal mutogatni az egyes tagállamokra, amelyek nem hajlandóak véleményt nyilvánítani ebben a fontos kérdésben. Az Alapjogi Charta nem szerepel a Szerződésben, és ezt sajnálom. A Karta nem éppen azokat az emberi jogokat támogatja, amelyek minden tagállam alkotmányában szerepelnek? Hiszek abban, hogy ennek a Parlamentnek a képviselői jelenleg nagyon fontos szerepet töltenek be a Szerződés megreformálásának folyamatában; megvédik az európai emberek véleményét, és katalizátorként kell működniük olyan területeken való konszenzus kapcsán, mint pl. az emberi jogok. Gratulálok Önöknek, Sócrates úr és Barroso úr. Elmar Brok, az Európai Parlament kormányközi konferenciáján részt vett képviselője. − (DE) Tisztelt elnök Úr, soros Elnök Úr, a Bizottság elnöke, Hölgyeim és uraim! A német elnökségnek sikerült felvázolni egy megbízást, a portugál elnökségnek pedig sikerült ezt elfogadtatnia és végrehajtania. Ezt hadd köszönjem meg. Az elmúlt napok számos kisebb kérdésről folytatott megbeszélése miatt elfeledkeztünk arról, hogy ez a Szerződés áttörés a demokráciában és abban, hogy mennyit tudunk tenni, mert az együttdöntési eljárásból jogalkotás szempontjából az Európai Parlament jelenleg 95%-ban veszi ki a részét, mert a kötelező és nem kötelező költség közötti megkülönböztetésnek vége, teljes jogok állnak rendelkezésre a költségvetési és a mezőgazdasági szektorban, az Európai Parlamentnek van mondanivalója a nem EU tagországok szerződéseivel és ratifikációival kapcsolatban, az Európai Parlament megválasztja a Bizottság Elnökét, és az Európai Parlament nélkül a Bizottság és a főképviselők nem lépnek hivatalba. A helyzet az, hogy a demokráciát, és azt, hogy mennyit tudunk tenni, a harmadik pillér eltávolításával sikerült létrehozni, és a Bizottság számára az együttdöntés kibővítésére hozott új döntéshozatali módszerek segítségével többet tudunk tenni. Az együttdöntés és a minősített többségi döntéshozatal most jogi szempontból a szabály. Ez a dolgok megfordítása, ami nagyon fontos. Az Alapjogi Charta és a jogi személyiség megvannak, továbbá az Egyesült Királyság vörös vonalait teljes mértékben megőrizték, mert ezeken a területeken a jogi és belső politikában megvan a kimaradási klauzula lehetősége. Tisztáznunk kell továbbá különböző kérdéseket: a 24. cikkhez kapcsolódó ügyeket. Küzdenünk kell azért, hogy biztosítsuk, hogy az egyik Szerződéstől a másikba való átmenetet a Tanács ne használja rosszul a pozíciók, mint pl. a főképviselő kijelölésével kapcsolatban. Csupán azt mondhatjuk, hogy az Európai Parlamentnek 751 tagja van, és ebben a szövegben nem találtam olyan pozíciót, amelynél a szavazati jogban különbség lenne. Ki kell jelentenem továbbá, hogy tényleg biztosítanunk kell, hogy ez a szöveg végrehajtásra kerüljön, hogy valóra váltjuk az Alkotmányt úgy, ahogyan értelmezzük ezt a Szerződést. Elnök Úr, hadd tegyek egy észrevételt: először 1994-ben neveztek ki ennek a Háznak a nevében – és ezt szeretném a Háznak ezúton megköszönni – a Westendorp Csoporthoz. Így most ez volt a negyedik kormányközi konferencia, amelyen részt vettem. Amikor elkezdtük, a Parlamentnek nem volt mondanivalója. Hadd köszönjem meg Guigou asszonynak, Tsatsos úrnak, Hänsch és Méndez De Vigo uraknak, valamint a kormányközi konferencián részt vett két képviselőtársamnak az elmúlt 13 év során tanúsított csodálatos együttműködést. Elnök. − Én is elismerésemnek szeretnék hangot adni ennek a munkának a folytatásáért, melynek célja a Parlament hatáskörének kiterjesztése. Enrique Barón Crespo, az Európai Parlament kormányközi konferenciáján részt vett képviselő. – (PT) Gratulálok; az Elnök Úr méltó a vezetéknevére, mert szenvedélyesen és ésszerűen dolgozik a csúcstalálkozó sikeréért. Enrique Barón Crespo, az Európai Parlament kormányközi konferenciáján részt vett képviselő – (ES) Tisztelt soros Elnök Úr, tisztelt Bizottsági Elnök Úr, Hölgyeim és uraim! Tanúsíthatom, mint a kormányközi konferencia végének egyik résztvevője, hogy az Elnök Úr és a három képviselő úr szerintem első alkalommal vehetett részt a konferencián, és elmondhatom továbbá, hogy a portugál elnökség hallgatott az Európai Parlamentre: először is azáltal, hogy visszaállította az állampolgárságot, amely szeptember közepéig lehetetlennek tűnt, másrészt pedig azáltal, hogy megfelelően járt el az Alapjogi Chartájával, amely szintén lehetetlen dolognak tűnt, valamint elismerte a többségi szavazás jelentős kiterjesztését. Nem csak az Európai Parlament profitált ebből, hanem egész Európa, és mi ehhez hozzájárultunk. A soros elnök úgy kezdte a beszédét, hogy megemlítette Ioanninát. Felszólítom őt, hogy magyarázza el Európai lakosainak az Ionninai Nyilatkozatról szóló jegyzőkönyvet, és ami engem leginkább meglepett, az az, hogy

23

24

HU


a kormányok nem küzdöttek elég keményen a Tanácsban azért, hogy leállítsák a luxemburgi kompromisszum beépítését a Szerződésbe, ami az utóbbi tönkretételét jelentené. Többé-kevésbé ugyanaz vonatkozik – és most a Bizottság Elnökéhez szólok – a kül- és biztonságpolitika főképviselőjére. Ezzel kapcsolatban nagyon keményen kell küzdeni, mert a Parlament megvédi jogait azért, hogy gondoskodjon arról, hogy legyen intelligens megoldás, amikor a Szerződés életbe lép (én személy szerint remélem, hogy ez lesz a helyzet), feltéve, hogy lesz számos nagyon érdekes pozíció, és természetesen demokratikusan kívánjuk nyomon kísérni ezt a folyamatot. Végül pedig, elnök Úr, Sócrates Miniszterelnök Úr azt mondta, hogy a Lisszaboni Szerződés megszületett. Még gyerekcipőben jár, de remélem, decemberben mindenki aláírja majd azt, hogy a növekedését akarja, és főleg hogy mindenki közös lojalitással és szolidaritással tevékenykedjen azon, hogy a Lisszaboni Szerződés valósággá váljon. Elnök. − Nagyon köszönöm, Barón Crespo úr, hogy elismerte, csakúgy, mint előzőleg annyi mást. Andrew Duff, az Európai Parlament kormányközi konferenciáján részt vett képviselője. − Tisztelt elnök úr! A Szerződés 26 ország számára minden bizonnyal hatalmas lépés az európai egység felé és természetesen fontosságban vetekszik a Maastrichti Szerződéssel. A Szerződésből természetesen hiányzik kései, megsiratott elődjének egyszerűsége, de megtartotta az összes lényegi reformot. Külföldön és az Európai Unión belül az emberek hamarosan egy hatékonyabb, hatásosabb és demokratikusabb Uniót fognak látni. Azonban ez egyetlen országban sincs így. Úgy tűnik, a briteket még mindig megfélemlíti az EU sikere, és az KKK-n arra törekedtek, hogy csökkentsék az alapvető jogok, szabadságok, biztonság és igazságosság területére vonatkozó közösségi politikák, illetve a közös külbiztonsági és védelmi politika hatáskörét és erejét. Nem egyértelmű, hogy miért gondolják, hogy egy ilyen együtt nem működési stratégia a britek érdekét szolgálja. Farage úr és a Konzervatív Párt sem adnak vonzóbb vagy alternatív megoldást. Azt kívánom, és abban bízom, hogy ez a furcsa, sajátos brit politika olyan rövid életű lesz, amennyire csak lehetséges. Elnök. − Nagyon köszönöm, Duff Úr, feladataival kapcsolatos jelentős kötelezettségvállalását. Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) A Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, Hölgyeim és uraim! A múlt hétvégén elért fontos eredmény megünneplésének legjobb módja – köszönhetően a német elnökség során kieszközölt megbízásnak és a portugál elnökség hatékony elkötelezettségének, melyről különösképp elismerően szeretnék nyilatkozni -, ha hatékonyan alkalmazzuk az új intézményi eszközöket és jobb eredményeket érünk el. Mostanában többször mondják az európai polgároknak, elég helyesen, hogy új intézményi keretekre van szükségünk ahhoz, hogy Nizza Európáját a bővítés Európájához illesszük. Most ideje bizonyítani, hogy az újjászervezett Európa képes (be)teljesíteni ezen új küldetését. Ötven évvel a Római Szerződés aláírását követően már többé nem a háború vagy a bánat szűnni nem akaró fellegei fenyegetik Európát. Az új kihívást a globális világgal történő szembesülés jelenti, ahol egyre több ember fogyaszt és termel, ahol eltűnnek a határok, és egyetlen európai ország sem valódi világszintű szereplő. Szembe kell néznünk a globalizáció és a technológiai forradalom jelentette fenyegetéssel, és be kell bizonyítanunk, hogy Európa, az új Szerződéssel megerősítve, képes új ösvények felfedezésére és új jólét megalkotására. Ez egyúttal lehetőség is arra, hogy új megoldásokat gondoljunk ki az új problémákra. Hat, tizenkettő vagy tizenöt taggal könnyebb volt szorosabb kapcsolatokat elősegíteni a polgárok és a közösségi struktúrák között, de ma ez jelenti a legkeményebb kihívást. Ahogy az EU nő, a hatalom központja egyre jobban eltávolodik a polgároktól. Ez a mellékhatás látható, többek között, abban, hogy a Tanácsban vége szakadt a rotációs elnökségekenek, vagy hogy feladják a tagállamonkénti egy biztos elvét. Számot kell vetnünk ezzel a mellékhatással, és a Parlamentnek e tekintetben döntő szerepe van, nagyobb átláthatóságot és kevesebb bürokráciát biztosítson, több legyen a fejlesztés és kevesebb a szükségtelen törvényhozás, nagyobb legyen az együttműködés a nemzeti parlamentekkel és csökkenjen a polgárokhoz képesti távolság, nagyobb legyen az összetartozás és csökkenjen az egyenlőtlenség. A belső szervezeteinkkel kapcsolatos kétségektől megszabadulva legyünk a bátorság szimbóluma, és válalljuk magunkra a modern élet kihívásait. A mai napon az egyesülésre irányuló képességünket kellene ünnepelnünk. Edite Estrela (PSE). – (PT) Tisztelt elnök úr! A Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, Hölgyeim és uraim! Elégedettség, boldogság, siker, győzelem – ezek olyan szavak, melyeket a mai napon a nem hivalatos lisszaboni tanácsi ülés kapcsán használtunk, mégpedig helyesen. Valóban, az új Szerződésről szóló megállapodást október 18-án, éjfél előtt jelentették be. Történelmi pillanat volt.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Elsőként az elért eredmények miatt, de azért is, mert olyan gyorsan történt. Kicsivel több, mint 12 havi intenzív munka és tárgyalás után, a csúcstalálkozó első napján lehetőség nyílt a vágyott konszenzus elérésére. Sőt mi több, ugyanazon a napon egy megállapodást írtak alá az Európai Unió szociális partnerei, a munkaadók és a szakszervezetek arról, hogy modernizálják a munkaerő-piacot, ami fontos lépés a lisszaboni stratégia új szakasza számára. Gratuláció illeti a portugál elnökséget. Igazolt hozzáértésével elérte legfőbb célját: új Szerződést adott Európának, ami hatalmas győzelem. Európa hatévi zsákutcából került ki, és most arra koncentrálhat, ami valóban fontos a polgároknak, mivel, amint azt Jean Monnet említette, nem állhatunk meg olyankor, amikor körülöttünk az egész világ mozgásban van, és amikor olyan sebességgel fordul, hogy nem veszi figyelembe egy lassú Európa válaszait. A Szerződés aláírására december 13-án kerül sor, amit a ratifikálás eljárása követ, melynek gyorsnak és problémamentesnek kellene lennie. Portugálként el szeretném mondani, mennyire örülük, hiszen, és hadd említsem meg újból, Lisszabon neve eltörölhetetlenül összekapcsolódik Európa integrációjának egyik döntő pillanatával. Köszönöm Sócrates Miniszterelenök Úr! Köszönet illeti Önt Portugália és egyész Európa nevében eltökéltségéért és elkötelezettségéért. Európa kikerült a patthelyzetből. Nagyon köszönöm, Miniszterelmök Úr! Karin Riis-Jørgensen (ALDE). – (DA) Tisztelt elnök úr! Szerencsére jól végződött a lisszaboni csúcstalálkozó. A német elnökség kiváló előkészítő munkát végzett, amit a portugál elnökség professzionálisan fejezett be. Sajnos rá kell mutatnom arra, hogy újfent szerepet játszottak a nemzeti érdekek is. Ez határozottan nem illik az európai együttműködéshez. Most különös erővel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a tartalmat vitassuk meg a folyamat helyett. Azonban sajnos szomorú tendenciákat tapasztaltunk, melyekből arra lehet következtetni, hogy inkább a folyamatot vitassuk meg, mintsem a tartalmat. Azonban, ha végül is meg kell vitatnunk a folyamatot, akkor egyértelműen ki szeretném jelenteni, hogy nincs szükségünk szavazásokra a Szerződés ratifikálásához. A népszavazások egyszerűen nem jelentenek megoldást. Hagy tegye a képviseleti demokrácia a feladatát! Ez nem azért van, mert félek a nemleges szavazattól – közel sem! Inkább azért, mert teljes mértékben helytelen elválasztani az EU-kérdéseket a nemzeti parlamenti választásoktól. Az EU a nemzeti politika része, és az is marad. A népszavazások arra használják, hogy ne zúduljon golyózápor a hivatalban levő kormányra. Lehetővé teszik a többi politikai pártnak, hogy ne EU-politikájuk alapján ítéljék meg őket. Azonban természetesen minden politikai pártot értékelni fognak EU-politikájuk kapcsán, és ez akkor fog megtörténni, amikor az országos választásokkor urnához járulunk. Azonban két követelményt ró ki: azt a kívánalmat, hogy mi, választók, lehetővé tegyük, hogy az EU-politika döntő erejű legyen nemzeti politikuasink kiválasztásában, valamint az a kívánalom, hogy elkerüljük az Európai Közösség felelősségét. Így remélhetőleg sikeresek lesznek azok az erőfeszítések, melyek szerint a tartalomnak és nem a folyamatnak kell elsődleges fontoságot tulajdonítani. Konrad Szymański (UEN). - (PL) A Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, Nagyon örülök annak, hogy a Szerződés reformfolyamata a végéhez közelít. Ez nem azt jelenti, hogy az integrációval kapcsolatban a meggyőződésemben javasolt változások teljesen megvalósulhatnak – időnként nagyon távol vagyok ettől. Inkább azért örülök, mert az utóbbi lidőben túl sok időt és politikai energiát szánunk az intézményekre. Meg vagyok győződve arról, hogy az EU sikere nem az intézményi rendszer vagy a hatalom mechanikájának eredménye. Ez a siker a politikai akarat és egy közös jövőkép eredménye. Remélem, hogy amint befejeződik a ratifikálás, semmi sem állíthat meg bennünket attól, hogy belefogjunk az eredmények Európájába, attól, hogy aktívabb hatással legyünk a szomszédos országokra, és végül attól, hogy megvitassuk az EU-bővítést és nyerjünk verseny, befektetések és növekedés tekintetében. Az utóbbi hét év során említettek ellenére az intézményi változások nem jelentenek sem teljes, sem pedig kielégítő választ ezekre a problémákra. Johannes Voggenhuber (Verts/ALE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Európa számos felkeléséből, parasztháborújából és forradalmából valamennyien ismerjük annak a szökevénynek a romantikus történetét, aki egy szekérderék trágyában rejtőzött el, úgy vitték át a határon, majd megmenekült Richelieu rendőrkopói és a király testőrei elől. Ha a végén szerencsével jár, akkor sem a kinézete, sem pedig az illata nem túl kellemes, de amint megmosdik, akkor elmondhatjuk: életben van! Az Alkotmány hasonlóan haladt. A kormányok szövevényes, olvashatatlan és érthetetlen, mentességekkel, záradékokkal, lábjegyzetekkel, határozatokkal, jegyzőkönyvekkel tarkított szövegbe temették, és az Alkotmányt ezen trágyadomb takarásának korlátai közé helyezték. Ennek egyszerűen az a tragédiája, hogy

25

26

HU


ebben az alkotmányanyagban nem a király testőrei, hanem a polgárok fürkésző pillantásai elől keresett menedéket. Beleástam a szövegek ezen szövevényes tengerébe. Igen, valóban megtaláltam az Alkotmány minden olyan eredményét, melyeken magam is több, mint 10 évig dolgoztam, és igencsak szerencsés lehetek. Ez a helyzet azonban nagyon nyugtalanít. Ráadásul természetesen, ami nagyon egyszerűen a helyzet az ilyen kalandokkal, bárki bármikor segített a szökevényen, leszakította a kincs egy részét. Így tehát én is megtaláltam néhány kormány kézjelét ebben a trágyadombban. Az egyik biztosított magának egy másik mentességet, és így lecsípett egy részt az Európai Unió Alapjogi Chartájából, egy részt a Parlament jogaiból, egy részt az adatvédelemből, stb. A kincs hibásan érkezik, de el lehet mondani, hogy megérkezik. Nyertünk egy darabot Európából, megmentettük Európa jövőjének egy részét, de nem a polgárainkkal, hanem nélkülük, nem a parlamentjeinkkel, hanem nélkülük, ami pedig komoly veszélyt jelent. Nyertünk egy darabot Európából, de nem oldottuk meg az európai polgárok közt jelentkező bizalmi válság kérdését. Így tehát hatalmas kihívás vár a Házra, hogy visszanyerje az európai polgárok bizalmát. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! Sajnáljuk, hogy a lisszaboni csúcstalálkozó végigvitte a francia és a holland népszavazások által korábban elutasított, úgynevezett Európai Alkotmány tartalmának a lényegét, párhuzamosan megpróbálva kikerülni a szükséges demokratikus vitát és nyilvános konzultációt a npszavazások eszközével. Eltekintve attól, hogy komolyan sérti a demokrácia és a szuverén akarat kifejeződését, szemlélteti az állampolgárok szavazataitól való félelmet egy olyan Szerződés témájában, ami minőségi ugrást jelent a neoliberalizmus, a föderalizmus és a militizmus fejlődésében, egyre jobban pusztítva a dolgozók és a szegények gazdasági és társadalmi eredményeit. A küzdelem azonban folytatódni fog, amint azt több, mint 200 000 ember kinyilvánította ugyancsak október 18-án a CGPT által támogatott lenyűgöző lisszaboni demonstráción. Ez volt az utóbbi 20 év legnagyobb ilyen megmozdulása, és a Tanács és a Bizottság elnöke, mindketten portugálok, ezt jelképesen figyelmen kívül hagyják. Ez is beleíródik ezen Szerződés történelmébe. Vladimír Železný (IND/DEM). - (CS) Tisztelt elnök úr! Az Alkotmány bukása után úgy tűnt, hogy a demokratikus döntéshozatal elve újból fölül kerekedett az EU-n belül, legalábbis egy időre. Rosszul gondoltuk. Ugyanez az Alkotmány nagyon gyorsan visszakerült az asztalra, csak egy másik címmel. Szerzői még azzal sem terhelték magukat, hogy elrejtsék azt a tényt, hogy ez az eredeti Alkotmány egy kissé módosított formában, ami arra irányul, hogy mellőzze az emberek népszavazásban kinyilvánított demokratikus akaratát. A Szerződés, mely megerősíti az EU nem választott hivatalnokainak szerepét, ezáltal megerősítve a demokrácia deficitjét, egyebek mellett 105 törvényhozói és nem törvényhozói hatáskört hoz létre az EU-ban. 68 esetben a nemzeti vétójogot többségi döntéshozatallal helyettesíti. Felbomlasztja a külpolitika terén a nemzeti hatásköröket. Az EU döntséhozatalát a nagy tagállamoknak, különösképp Németországnak adja a kis országok kárára. Egy egyszerű összehasonlítás megmutatja, hogy szinte teljes mértékben megegyezik az európai szövetségi államot elképzelő Alkotmánnyal, melyet a franciák elutasítottak, a hollandok pedig eltemettek. Elképesztő az az arcátlanság, ahogy egy pókerjátékos érzelemmentes arcával és most egy új orwelli címmel visszakerült az asztalra. Egy új fajta utópisztikus nacionalzmus győzedelmeskedett Lisszabonban: pán-európai és EU-nacionalizmus; valódi nemzeti, kulturális és történelmi lapok nélküli nacionalizmus, mely csupán Brüsszel hosszú irodai folyosóiban gyökerezik. A Berlaymont-patriotizmus győztesnek nyilvánította magát. Azok közülünk, akik olyan országokat képviselnek, melyek közel fél évszázadig a kommunista totalitárius rendszer alatt éltek, nehezen lepődnek meg bármin is. Hozzá vagyunk szokva a hatalom arcátlanságához és az emberek akaratának semmibevevéséhez. Azonban még a KGST-ben sem tapasztaltunk soha olyan kétségtelen félrevezetést, mint ahogy az EU ma megtéveszti a tagállamok lakosait. A KGST-ben a hasonló próbálkozásokat legalább párt politbürók alá rejtették, azonban az már a múlté. A polgárok maguk akarnak dönteni arról, hogy szuverén jogaikat átadják-e egy demokratikus vagy történelmi keretekkel nem rendelkező európai szuperállamnak. Éppen ezért akarjuk, hogy népszavazásra kerüljön a sor. Luca Romagnoli (ITS). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Az általam elutasított reformszerződés értelmében vannak győztesek és vannak vesztesek. Megoldották Lengyelország és Olaszország foglalásait a Parlament helyeinek új felosztása kapcsán, eltekintve Lengyelország egy további fontos győzelmétől: megszerezte a mentességet az Európai Unió Alapjogi Chartája alól, rendelkezni fog egy bírósági főügyészt

23-10-2007

23-10-2007

HU


és kihasználja a Ioannina-mechanizmus adta előnyöket. Még Ausztria is aratott egy győzelmet azzal, hogy megengedték számára, hogy korlátozza a külföldi diákok bejutását az ország egyetemeire. Romano Prodi, még mielőtt belépett volna a megbeszélésre, bejelentette, hogy harcolni fog, nehogy elveszítse Olaszország egyenlőségét. Végül oda jutott, hogy elveszítette az egyenlőséget Franciaországgal, viszont visszaállította azt az Egyesült Királysággal, azzal az ígérettel büszkélkedve, hogy 2014 után újból megfontolják a helyek felosztását az állampolgárság alapján. Azonban ezt már a brüsszeli utolsó plenárison is elértük. Amit a hanyag Prodi-kormány elfogadott, az nem volt más, mint néhány morzsa az asztalról, melynek eredményeképpen három millió olasz állapolgárságú európait kevésbé európainak tekintenek, mint azokat a pakisztániakat, indiaiakat vagy kenyaiakat, akiknek az a szerencse adatott, hogy az Egyesült Királyságban dolgozhatnak és élhetnek, vagy mint azokat a Franciaországban élő kameruniakat, akik, bár nem közösségi polgárok, beszámíttatnak a helyek felosztásánál. Ennél nem is várhattunk volna semmivel sem jobbat az olasz korménytól, melyet egy faragatlan kommunista bal és egy csaló, képmutató balközép támogat. Amint azt láthatják, egyéb okaink is vannak arra, hogy ne tekintsük ezeket a szerződéseket a sajátunknak, és reméljük, hogy hamarosan a nevetséges Prodi-kormány De profundis-át ünnepelhetjük. Jana Bobošíková (NI). - (CS) Hölgyeim és uraim! A Lisszaboni Szerződés részletes áttanulmányozását követően egyértelművé válik, hogy az államfők alapvető módosításokkal élnek az EU-dokumentumok kapcsán. A reformszerződés szó szerint újraírja az EU-szerződéseket és az Európai Közösségek alapító szerződéseit. Szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a változások nem csupán az egyes államok EU-folyamatokkal kapcsolatos befolyását érintik, hanem magukat azon alapelveket is, melyek alapján 50 évvel az EU létrejött. A reformszerződés a szabad verseny elvét a Szerződés törzsszövegéből áthelyezi a Szerződéshez csatolandó jegyzőkönyvekbe. Úgy vélem, ez minden demokratikus gondolkodású polgár számára figyelmeztető jel. Hölgyeim és Utraim! Amennyiben az EU-projekt hiteles, akkor a reformszerződést népszavazásra kell bocsátani a tagállamokban. A politikusoknak félre kell tenniük arroganciájukat és kényelmi helyezetüket. El kell magyarázniuk a Lisszabonban hozott döntéseket állapolgáraiknak, és meg kell őket nyerniük azok számára. Máskülönben az állampolgárok és a pollitikai elit közti szakadék tovább fog nőni. Ez nem csupán a jólétet fogja veszélyeztetni, hanem az EU egészének demokratikus deficitjét is el fogja mélyíteni. Timothy Kirkhope (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Hálás vagyok a miniszterelnök úrnak ma reggeli kijelentéséért, és bár tudomásul veszem a kormányfők döntéseit, a britek és a Brit Konzervatív Párt továbbra is aggodalommal tekint az Alkotmányra és az ahhoz nagyon hasonló reformszerződésre. A brit miniszterelnök azt mondta, hogy a reformszerződés nem az Alkotmány. Vezetőtársai ezzel nem értettek egyet. Azt mondta nekünk, hogy Nagy-Britannia úgynevezett „vörös vonalai” megerősítést nyertek. A legtöbb brithez hasonlóan én valóban nem értem miniszterenökünket és nem hiszek neki ebben a kérdésben. Ez a dolog a bizalomról szól. Miniszterelnökünk ígéretett tett arra, hogy népszavazásra kerül sor – ez egy két évvel ezelőtti választási ígéret. Így tehát a Szerződéssel kapcsolatos népszavazás nem csupán politikailag szükségszerű, hanem erkölcsileg is elengedhetetlen. Az ír miniszterelnök a hétvégén a következőt mondta a lehetséges népszavazásról: „Miért is ne hagyjuk, hogy az embereknek legyen beleszólásuk? Úgy gondolom, eléggé nyugtalanító azt látni, hogy oly sok ország megszökik azelől, hogy lehetőséget adjon polgárainak”. Gordon Brown néhány nappal ezelőtt azt mondta, hogy ez a Szerződés az EU intézményi reformjának végét jelzi a következő évtizedre. Azonban az utóbbi 15 év során négy olyan szerződésünk volt, ami a refommal foglalkozott, és kétlem, hogy ellen lehetne állni annak a késztetésnek, hogy további intézményi módosításokra kerüljön sor. Az úgynevezett ‘kilincszáradék’ például lehetőséget adna arra, hogy további nemzeti vétójogokat töröljenek el. Másrészt az Európával kapcsolatos konzervatív elképzelés három kulcsterületre összpontosít; ezek a globális versenyképesség, a globális klímaváltozás és a globális szegénység. Gratulálok Barroso elnök úrnak, különösen azért az eltökéltségéért, hogy legyen szó bármilyen eseményről, ezeket a célokat kívánja elérni. Ezek azonban politikai akarattal kezelhetők,így nincs szükség erre a szerződésre. Emlékeztetnünk kellene magunkat arra, mit is mondott ki a Laekeni Nyilatkozat. Azt mondta, hogy az Uniónak demokratikusabbnak, átláthatóbbnak és hatékonyabbnak kellene lennie, azonban felszólított arra is, hogy a polgárokat kapcsoljuk be jobban a

27

28

HU


folyamatokba, ne csupán a döntéseinket közöljük velük. Ma a következő a kérdés: megfelel a Szerződés Laekennek? Laeken helyes kérdéseket vetett fel. Mi vajon helyesen válaszoltunk? Poul Nyrup Rasmussen (PSE). - Tisztelt elnök úr! A következőt szeretném mondani a Tanács hivatalban lévő elnökének: milyen csodás csúcstalálkozó. Sosem kételkedtem abban, hogy megcsinálják, de egy dolog nem kételkedni, egy másik pedig megcsinálni; és Ön megcsinálta. Gratulálok. Nem tudom, hogy a kollégák tisztában vannak-e azzal, hogy ez egy történelmi mérföldkő. Az első nap kaptunk egy új szerződést a való világról. Tudom, hogy a maximalisták szerint ez nem éppen a legszebb szerződésünk, de a való világ nem egyenlő a legszebb világgal. Így tehát, amire szükség van, az egy hatékony szerződés, egy egyértelmű értékekkel bíró szerződés – és ezt megkapták. A második napon, barátaim, iránymutatást kaptunk – az első napon egy szerződést, a másodikon iránymutatást –, ami azzal foglalkozik, hogy az emberek mit várnak tőlünk: egy való világot. Önök a második napon azt mondták, hogy egy olyan Európát szeretnénk, ami a globalizációt emberségesebbé és inklúzívabbá teszi, és ami társadalmilag koherens értékeinken alapul. Azt mondták, hogy a lisszaboni folyamat nem csupán keveseknek szól, hanem iránymutatás az Európai Unió külső feladatai irányultsága kapcsán is, ami azt mondja ki, hogy nem csupán arról van szó, hogy a világ legerősebb gazdasági hatalma legyünk, hanem arról is, hogy megérti, a világ csak akkor lesz összetartóbb, ha a szociális piacgazdaságra alapszik. Erre akartam rávilágítani az Önök számára a mai napon. Szeretnék köszönetet mondani az elnökségnek, még pedig nem csupán az első napért, hanem a másodikért is, mivel a második nap következtetése az volt, hogy az Európai Unió nem a piaci társadalomról szól. Szociális piacgazdaságokról szól, ami azt jelenti, hogy mi vagyunk a szociális kérdések gazdasági versenyképességgel történő egyesítésének előfutárai. Szép munka, hivatalban lévő elnök úr – és barátom, ha szabad ezt mondanom – mivel ezzel harmadik és egyben utolsó üzenetemhez érek. Tartsuk decemberben a portugál elnökség utolsó csúcstalálkozóját: nem csupán ott, ahol a portugál elnökség formálisan alá fogja írni a Szerződést, hanem ott is, ahol megerősítjük, hogy jól halad a lisszaboni folyamat. Tehát menjünk. Haladjunk. Ez az, amit az emberek elvárnak tőlünk. Marielle De Sarnez (ALDE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Az Európai Uniónak új szerződése lesz. Természetesen, vannak fájó pontok, melyeknek hangot lehet adni: arról, hogy a szöveg elhagyja az Európai Unió szimbólumait; arról, hogy egyes országok mentességeket nyertek el, különösen a Charta alól; és végezetül a Szerződés összetettségéről; ennek kapcsán egy összevont szövegért emelem fel a szavam, hogy az európai polgárok is kiismerhessék magukat benne. Ez jó dolog lenne. Ennek ellenére ez a Szerződés biztosítja számunkra azokat az eszközöket, melyekkel új életre lehet kelteni Európát – amennyiben akarjuk. Ezzel a szöveggel az Európai Unió visszaszerzi azokat az eszközöket, melyek az integrációja folytatásához, valamint közös politikáinak szélesítéséhez és elmélyítéséhez szükségesek. Európa előrelépést tehet az energia, a klímaváltozás, a bevándorlási politika, a terrorizmus elleni küzdelem, a gazdasági koordináció, a kül- és védelmi politika, valamint a fejlesztési politika kapcsán. Ez egyszerűen a politikai akarat kérdése lesz. Senki sem élhet majd azzal a kifogással, hogy hiányoznak az intézményi eszközök. Most mindenkinek szembe kell néznie felelősségeivel, és ezzel intézményeinken kívül különösen a tagállamokra gondolok. Ez jó hír Európa számára, és remélem, polgárai számára is. Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). - (PL) Tisztelt elnök úr! A Házban folyó mostani viták során Lengyelország borús jóslatai és alaptalan kritikája ellenére, főleg az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportjának vezetője részéről, a lisszaboni csúcstalálkozó diplomatikus kompromisszumként végződött. Mind az EU, mind pedig a lengyel hatóságok érzékelték a megállapodás lehetőségét. Az EU-oldal azzal mutatta ki Lengyelország fontosságával és lehetőségeivel szembeni megbecsülését, hogy növelte a főügyészek számát a Bíróságon, valamint azzal, hogy fenntartják a Ioannina Kompromisszumot. Reménykednünk kell abban, hogy a csúcson elért kompromisszum csak bevezetés az európaiakkal folytatott párbeszédhez. Az EU reformszerződés tervezete a végén túl fontos dokumentum ahhoz, hogy kicsempésszék a politikai tárgyalók titkosságán keresztül. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezen szerződés előző változata két tagállam népszavazásán vérzett el. Megtagadni annak a lehetőségét, hogy az emberek újfent véleményt mondjanak az EU jövőjéről nem csupán az EU egyik alapelvánek megszegésével jelentene egyet, hanem egyértelmű bizonyítékként szolgálna arra is, hogy a kormány tagjai félik saját választóik véleményét. Hadd engedjék meg a népnek a demokrácia diktátorai maguk, hogy hangot adjanak az EU jövőjével kapcsolatos véleményüknek.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Ian Hudghton (Verts/ALE). - Tisztelt elnök úr Skóciát képviselem. Pártom, az SNP, alkotja az új kormányt Skóciában, és úgy vélem, konstruktívabbnak fog bizonyulni az Európai Unió irányában, mint az Egyesült Királyság kormányai. Elfogadom, hogy szükség van a Szerződések reformjára és arra, hogy nyitottabb, demokratikusabb, hatékonyabb és jobban felelősségre vonható kormányzás jöjjön létre. Elviekben támogatom a QVM bővítését és az Európai Parlamenttel történő együttdöntést, de az a különbözőség, amire Barroso úr igen helyesen utalt mindig a nemzeti érdekek támogatását fogja jelenteni. Nem szabadna elveszítenünk a kapcsolatot helyi közösségeinkkel azáltal, hogy átgázolunk érdekeiken, vagy úgy tűnik, mintha azt tennénk. Skóciában valódi félelem él annak kapcsán, hogy a közös halászati politikának egy, a szerződéseken belüli kizárólagos kompetenciaként történő elsáncolása megakadályozhatja a halgazdálkodás abszolút teljes reformját, ami szerintem szükséges. Sajnálatos, de nem meglepő módon az Egyesült Királyság kormánya nem hozta fel ezt a kérdést a csúcstalálkozón. Még egyszer: az Egyesült Királyság egy kormánya mellőzte Skócia kulcsfontosságú érdekeit. Koenraad Dillen (ITS). – (NL) Tisztelt elnök úr! Az Alkotmány halott. Éljen soká az Alkotmány! Hát miként lehetne jellemezni a lisszaboni eseményeket? Valamennyien egyetértünk abban, hogy ez a reformszerződés a franciák és hollandok által elutasított Alkotmány merő klónja; olyan, amint azt Valéry Giscard d’Estaing mondta, ami az eredetinél még kevésbé olvasmányos. Mindent egybevetve, azt mondják nekünk, hogy a népszavazásokat minden áron el kell kerülni. Van azonban egy lényeges különbség 2005-höz képest. Ezúttal a franciák, a hollandok és egyéb európai nemzetek nem kapnak lehetőséget véleményük kinyilvánítására. A demokrácia ezen lekicsinylésére hoz példát Wallström biztos asszony közleménye, aki mindig azt mondja, hogy át kell hidalni az Európa és a polgárok között húzódó szakadékot. Arra sürgeti a nemzeti parlamenteket, hogy amint lehet, ratifikálják ezt a szöveget. Mégis, a demokráciával szembeni valódi tisztelet megkívánja, hogy valamennyi EU-tagállam polgárai kifejezhessék a Szerződéssel, egy olyan szöveggel kapcsolatos véleményüket, ami számos szempontból aláássa a nemzetállamok szuverenitását, még annál is jobban, mint jelenleg tapasztalható. A felelőseknek nem szabadna panaszkodniuk, ha a polgárok ezen félelme újfent a hivatalos Európa ellen fordul a következő európai választások során. Hans-Peter Martin (NI). - (DE) Tisztelt elnök úr! Uraim! A jelen pillanatban biztos nem veszik ezt olyan könnyedén! Azokban az országokban, ahol ígéretet tettek a népszavazásokra, például az Egyesült Királyságban és nálunk, Ausztriában, úgy festik le a Szerződést, mint egy jelentéktelen részletkérdést, valaminek a kibővítését. Más országokban, így például Németországban, a Közösség és a történelmi áttörés teljes újjászervezéséről van szó. Mi itt az igazság? Azt hiszem, ezúttal emlékeztetnünk kellene magunkat Nyugat-Németország volt elnökének, Roman Herzognak szavaira és egyértelmű kijelentéseire, aki végülis a Konvent elnöke volt, aki Európai Unió Alapjogi Chartájának megszövegezéséért felelt, és aki azt mondta, hogy az EU-alkotmány alámossa a demokráciát. Ez most módosított formában szerepel a reformszerződésben. Ha nem akarják, hogy szétmálljon, ha nem akarják, hogy elfojtsák a demokráciát, akkor kérem, legalább annyira tűrjék el a politikai tisztességet, hogy engedélyezik a népszavazásokat, ahogyan az a múltban is volt – a legutóbbi EU-s alkotmányos szerződésnél – akár Spanyolországban és Luxemburgban is. Marianne Thyssen (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök úr! A Bizottság elnöke, a Tanács hivatalban lévő elnöke, Hölgyeim és uraim! Megtekintve a reformszerződés olyan területeken történő változásait, mint a migráció, a mezőgazdaság, a rendőrség és az igazságszolgáltatás, és az olyan kérdésekkel kapcsolatos döntések, mint a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője , az Európai Unió Alapjogi Chartája, az euró-övezet és a szociális piacgazdaság – amikor elsőként célul tűzik ki – és az energiával kapcsolatos kormányközi szolidaritás, nyilvánvaló számomra, hogy a Szerződés a konvent és a júniusi csúcstalálkozó eredményeire épít, és több befolyást és jóval több demokráciát ad nekünk, mint a politikai intézmények. Az Unió mostantól jobban el lesz látva ahhoz, hogy választ adjon azokra a kérdésekre, melyeket az emberek elvárnak tőle, mind belsőleg, mind pedig külsőleg. Ami az utóbbi szempontot illeti, szeretnék gratulálni a Tanács elnökségének a napirend meghatározásához. Hivatalban lévő elnök úr! Azáltal, hogy lehetővé teszi, hogy csúcstalálkozójuk ne csupán a Szerződésről döntsön, hanem véleménycserére is sor kerüljön generációnk problémájáról – a globalizációról –, fontos

29

30

HU


jelet küldött útjára. Mindent összevéve nem az intézmények – az intézményi köldöknézegetés –, hanem politikáik fontosak. Ez arra késztet, hogy kérdést intézzek a Bizottság elnökéhez. Úgy gondolja, hogy lehetőség van valóban bátor politizálásra a mostantól a Szerződés végső ratifikálásig tartó időszakban, vagy a ratifikálás miatt attól tartanak, hogy nem tudják megsérteni az embereket és „körültekintő” dolgokra kell kényszeríteni magukat? Más szavakkal: folytatódhat a specifikus projektek Európája 2008-ban? Végezetül további két rövid kérdés a Tanácshoz. Hivatalban lévő elnök úr, felkérte az állam- és kormányfőket személyes politikai kötelezettségvállalásra, hogy sikeresen befejezzék a ratifikálást az egyes országokban? Nagyon remélem, hogy igen. Másodszor, mikor jelenik meg egy egybehangolt szöveg ezekből a szerződésekből? Végül is, egy olyan szerződés, ami tartalmazza az átláthatóság és az egyszerűsítés célkitűzéseit minden bizonnyal olvasható, már csak az emberek iránti tiszteletből is. Köszönöm, elnök úr! És előre is köszönöm a hivatalban lévő elnöknek és a Bizottság elnökének, hogy válaszolnak kérdéseimre. Jo Leinen (PSE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Van lisszaboni stratégiánk, és reményeink szerint lesz Lisszaboni Szerződésünk is, és mindkettő előbbre fogja vinni Európát. Ez a Parlament, főként a Alkotmányügyi Bizottság hét éve egy új európai szerződésért küzd és dolgozik. Kétségtelen, hogy nincs meg az Alkotmány, de azt elmondhatjuk, hogy ez a reformszerződés minden tekintetben fejlődést jelent. Nincs egyetlen olyan elem sem, amiben Nizzához képest elmaradtunk volna. Minden előre halad, és közelebb hoz bennünket a 27-ek Uniójához. Ezt a kinti polgárokkal is meg kell osztanunk. Az új Szerződés győztesei az európaiak. Különféle közvetlen és közvetett módokon lehet részt venni az európai politikában, és olyan helyzetben vagyunk, hogy gyorsabban és hatékonyabban oldhatjuk meg az említett komoly problémákat. Ugyancsak győztesek a polgári kamarák Európában, a nemzeti parlamentek és ez az európai polgári kamara, ez a Parlament. Így tehát nem pusztul a demokrácia – amint azt az imént említették, és ami teljes képtelenség –, hanem a pont az európai demokrácia beteljesítése az, amit ezzel a Szerződéssel elérhetünk. Ez már a negyedik megállapodás. Remélem, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor a tagállamoknak emiatt össze kell ülniük. Most minden erőnket a ratifikálásra kell fordítani. Remélem, egyetlen ország sem mond nemet. Talán ez az utolsó esély erre a Szerződésre. Minden nem elszigetelődéshez, ha nem az adott ország önnön kizárásához vezet. Reméljük, hogy nem ez lesz a helyzet. Minden erőnek a ratifikálásra kell összpontosulnia, hogy 2009-re meglegyen ez a Szerződés. ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR Alelnök Lapo Pistelli (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Volt egy nagyon szellemes és cinikus jelmondat a milánói metró falán, ami eképp hangzott: „a jövő már nem az, ami egykor volt”, egy kissé olyan, mint az időjárás vagy az élelem. Olyan időkben élünk, amikor a fiatalabb generációk már nincsenek meggyőződve arról, hogy a jövő jobb lesz, amint azt szüleik egykor gondolták. Valójában gyakran hallhatjuk, amikor az emberek azt mondják: ”Európa már nem az, ami egykor volt”. Egy szuverenista, nacionalista, Európa-ellenes gondolkodásmód van megjelenőben és kialakulóban kontinensünkön. Hallottunk erre vonatkozó példákat a mai délelőtt ebben a Házban. Úgy vélem, hogy fontos a lisszaboni eredmény, de talán inkább az a gyorsaság, amivel meghozták, ami pozitív jelet küld a közvélemény felé, semmint a tartalma, mivel még mindig túl sok mentesség és záradék van, és még mindig túlzottan összetett. Azonban a Parlamentnek, a Bizottságnak és a Tanácsnak további 18 hónapja van arra, hogy helyreállítsa a közvéleményt ezen válságidőszakot követően. Mindnyájan, legalábbis többségünk e Házban úgy gondolja, hogy Európa megoldást jelent a globalizáció jelentette aggodalmakra, nem pedig annak oka keresendő benne, illetve, hogy erősebbek vagyunk, amennyiben együtt kezeljük a bevándorlás, a klímaváltozás, az innováció és a kutatás kérdését. Ez az, amit itt a legtöbb képviselő gondol. Van 18 hónapunk arra, hogy meggyőzzünk 500 millió Európában lakó polgárt erről még az európai választásokig. Mario Borghezio (UEN). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! A lisszaboni csúcstalálkozó egyetlen eredményt mondhat magáénak: az európai polgárok eltávolítása az Európai Uniótól, miközben több teret kapnak a lobbisták és a technokrata erők. Az az elképzelés, amiért küzdünk – az emberek és a régiók Európája

23-10-2007

23-10-2007

HU


– egyre távolodik. Parlamentjeinkben is hol vannak a korzikaiak, Valle d’Aosta lakosai, a baszkok, hol vannak a bretagne-i szeparatisták, az elzásziak? Ami a helyek megosztását illeti, gyalázatos, hogy országunk, melyet felháborodott vezetője, Prodi úr képvisel kudarcot vall Franciaországgal szemben. Azonban ez sem volt elég az illékony Prodi úrnak, aki Lisszabonban olyan volt, mint Alice Csodaországban: teljesen elveszett és félretájékoztatott. Prodi úrnak köszönhetően Olaszország ki lett rekesztve a nyilatkozatból, abból a közös nyilatkozatból, mellyel Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság helyesen arra kérte Európát, hogy tegyen lépéseket abba az irányba, hogy elkerülje az amerikai hitelpiaci válságból eredő pénzügyi zűrzavar megismétlődését. A sajtónak a globális pénzügyi válság kapcsán tett nyilatkozatok értelmében Prodi úr azt mondta, hogy nem érti Európa kölcsönadással kapcsolatos álláspontját. A Goldman Sachs volt tanácsadója és a Bizottság volt elnöke lehet, hogy időnként úgy lép fel, mint egy multinacionális bank volt szakértője, de nem áll szándékában aggódni azon olasz családok miatt – beleértve az északiakat is - gyakorolt pillanatnyi következmények miatt, akiket a költségek terhelnek, és akik nem tudnak megélni... (Az elnök félbeszakítja a beszélőt) Íñigo Méndez de Vigo (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök úr! A Tanács hivatalban lévő elnöke, a Bizottság elnöke, Képviselőcsoportom szóvivője, Daul úr azt mondta, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja elégedett, mivel kikerültünk a patthelyzetből, azonban nem örülünk. Ennek oka a kormányok közti nem túl Európa-barát légkörben keresendő, ami ellentétben áll a Barroso elnök úr által említett, az európaiak akaratát érintő közvéleménykutatásokkal, valamint abban, hogy a Lisszaboni Szerződés végül számos méretre gyártott elemet tartalmaz a kormányok számára, melyek egyre többet és többet akarnak maguknak, Európának pedig egyre kevesebbet. A Tanács hivatalban lévő elnöke három kérdésre utalt, melyekre rá szeretnék világítani – és szeretnék gratulálni Önnek az elért megállapodáshoz, mivel ki szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint a megállapodás fontos ahhoz, hogy kijussunk a patthelyzetből. Elsőként: úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ebben a Házban hivatalosan is kihirdessük az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Ez nem történt meg Nizzában, titokban került rá sor. Most végezzük el hivatalosan, mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája, akár a mentességekkel, akár azok nélkül, az európaiak DNS-e. Másodszor: tisztelt elnök úr! Aggaszt az Európai Parlament helyeinek megosztása, mivel az, amit elfogadtak, ellenkezik egy, a Szerződésben foglalt elvvel, mégpedig a degresszív arányossággal. El fog kerülni a Parlamenthez? Majd meglátjuk, mit teszünk, azonban Ön nagyon is tisztában van azzal, hogy amit elfogadtak, az nem nyújt degresszív arányosságot. Végezetül: a főképviselő. Azt hiszem, hogy jó megállapodásra jutottak, azonban úgy vélem, hogy a Tanács elnöke, a Főképviselő és a Bizottság elnöke egy olyan csomagot alkotnak, amit meg kell majd vitatnunk a Parlamentben. Összegzésül, elnök úr, azt hiszem, hogy Paul Valéry, egy nagyszerű költő, és így talán nagyszerű európai volt azt írta, hogy egy vers sosem készül el, csupán mellőzés tárgya lesz. Európa építése sosem fejeződik be. Ebben az esetben a konszenzus érdekében mellőztük az Alkotmányos Szerződés némely előnyét, itt leszünk, hogy tovább harcoljunk értük. Továbbá támogatni fogjuk azokat a preambulum mondatában is, amit – ironikusan – megmentettünk a lángok közül: egy egyre szorosabb egység az európaiak között. Ez a célunk, elnök úr. Jan Marinus Wiersma (PSE). – (NL) Tisztelt elnök úr! Hollandia ugyancsak osztozott a megkönnyebbülés érzésében szombat délelőtt az elért megállapodás kapcsán, és ezért – úgy vélem - a Tanács hivatalban lévő elnökét illeti a köszönet. Az új Szerződés lehetővé teszi a haladást az Európai Unió számára. Az Unió határozottabb és demokratikusabb lesz. Újra lábra állt az Európai Unió. Most már teljes mértékben lényegi feladataira koncentrálhat, egy olyan programmal térhet vissza a munkába, mely a szociális Európa további fejlesztésétől a jobban koordinált külpolitikáig terjed. Ez egyben annak is a legjobb módja, hogy Európát közelebb hozzuk polgáraihoz. Országom, Hollandia számos megbeszélésnek volt már tanúja a most elfogadott Szerződés természete és annak az ország részéről népszavazáson elutasított Alkotmányhoz képesti különbségei kapcsán. Az eredmény az volt, hogy olyanok a különbségek, hogy nincs szükség egy második népszavazásra. Az új Szerződésből hiányzik az eredeti Alkotmány alkotmányos jellege, így nekünk sincs szükségünk újabb népszavazásra. Így ez csupán egy normális parlamenti ratifikálási kérdés lesz.

31

32

HU


A döntésben elfogadott reformok teljeskörű támogatásunkat élvezik, mivel jelentős előrelépést tesznek – főként az Európai Parlament jogait illetően – anélkül, hogy alapjában véve módosítanák a tagállamok és az európai intézmények közti egyensúlyt. Egy nagyobb Uniónak eltérő, kiterjedtebb szabályokra van szüksége. Remélhetően most valamennyi tagállam ösztönzi majd a ratifikálást, hogy 2009-ben valamennyien az új szabályokkal indulhassunk, hogy így előrelendíthessük az Unió lényegi szerepét minden olyan területen, ahol polgárainknak elvárásaik vannak velünk szemben. ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök Bronisław Geremek (ALDE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy a saját magam is hozzájárulok a portugál elnökség irányába kifejezett mélységes hálához. Jelentős siker született. Az Európai Uniónak kiutat kellett találnia a legyőzöttség és a sikertelenség érzéséből; politikai dimenzióra volt szüksége, és köszönhetően a portugál elnökségnek, már rendelkezik vele. Azt is kiemelten fontosnak tartom, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája részét képezi ezeknek a megbeszéléseknek, és szeretném itt hozzátenni, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája Európa iránytűje, eszköze. El sem tudom képzelni, hogy miként akarhat egy ország az Európai Unió tagja lenni, ha azzal egyidőben elhatárolódik annak erkölcsi, filozófiai és politikai alapjaitól. Kollégám, Duff úr kritikus szavakkal illette a brit kormány álláspontját, amely mentességet követelt. Én jobb helyzetben vagyok. A lengyel kormány, mely mentességet követelt, a lengyelek döntése alapján kikerült a hatalomból. Szeretném kifejezni azon mélyről jövő reményemet, hogy az országomban történt politikai rendszerváltozást követően, illetve a lengyel szolidaritási hagyomány iránti hűségből Lengyelország teljes mértékben be fogj tartani az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Lengyelország teljesen elfogadja az Európai Unió Alapjogi Chartáját, mindenféle mentesség nélkül. Alain Lamassoure (PPE-DE). - (FR) Tisztelt elnök úr! Mint a többségi francia párt, az UMP szóvivője, gartulálok a portugál elnökségnek, és örülök, hogy megállapodás született a Szerződés szövegét illetően. Ez olyan szabályokat ad a kibővített Európának, mellyel az hatékonyan és demokratikusan működhet. Mint az Európai Parlament új összetétele témájának társelőadója annak is örülök, hogy a Tanács elfogadta a Parlament részéről október 11-én megszavazott határozati indítványt. Így tehát a Tanács jóváhagyta a dagresszív arányossághoz csatolt meghatározást, ennek az elvnek számosítását, azt, hogy a Eurostat adatokat használják a számításba vett népességek értékelésénél, valamint azt a kívánságot, hogy 2009-et követően találjunk egy stabilabb rendszert. A Tanács magállapodása több, mint egy 100%-os megállapodás; ez 101%-os, mivel a Tanács minden magyarázat nélkül ad egy helyet Olaszországnak. Ennek kapcsán két megjegyzésem lenne. Az első megjegyzésem az, hogy Ön azt mondta, elnök úr, hogy a Parlament valamennyi képviselője megtartja szavazati jogát – még az elnök és a 73. olasz is – bizonyos sajtókban állandóan terjesztett híresztelések ellenére. Második megjegyzésem az, hogy az Olaszországnak adott 73. hely ellenkezik a Szerződésben leírt degresszív arányosság elvével, melyet a Parlament javasolt és a Tanács elfogadott. Így tehát meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a 9. cikk alkalmazására vonatkozó döntés vitathatatlan, még az Európai Bíróság előtt, és ez okból az előadók javasolni fognak egy módosított tervezetet a Parlamentnek, mely figyelembe veszi az Európai Tanács kívánságait. Elnök. − Igazán köszönöm Önnek is a helyek megosztásáról szóló jelentést, csakúgy, mint Severin úrnak. Nagyszerű munkát végeztek, és a folyamat 99%-ában Önökkel voltunk. Bernard Poignant (PSE). – (FR) Tisztelt elnök úr! „Semmi sem lehetséges emberek, semmi sem tartós intézmények nélkül”. Ezt mondta ‘Jean Monnet, és ez nagyon jó illik mostani helyzetünkre is. Akkor tehát tökéletes a Szerződés? Természetesen nem az! Jean Monnet erre is tud válasszal szolgálni. A Római Szerződés kapcsán azt írta, hogy nem teszi fel magának a kérdést, hogy lehetett-e volna jobb a Szerződés, mivel az megfelelt az akkoriban maximálisan elérhetőknek és a kor tudásának. 1957-2007. megkockáztatjuk, hogy újból elinduljunk? Nem, természetesen nem. Nem lesz harmadik szerződés. Egy válság elég volt. Kettő túl sok. Jean Monnet újra válaszol: „Mindig úgy gondoltam, hogy Európa válságokon keresztül jön létre, és ezekre a válságokra adott megoldások összessége lesz.” A Szerződés pedig ez.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Azonban természetesen nem mindenki ért egyet, mivel brit barátaink ragaszkodnak a mentességhez. Egy félszigeten élek, így értem a szigeti mentalitást. Azonban Jean Monnet ezt 1951-ben tapasztalta szénnel és acéllal. Nem voltak érdekeltek, felajánlották nekik, majd csatlakoztak. Emlékezzenek Tony Blairre. Aláírta a Maastrichti Szerződés Szociális Jegyzőkönyvét. Biztosan találunk egy brit kollégát, aki ezen napok egyikén aláírja az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Legyünk türelmesek, és emlékezzünk arra a kínai diplomatára, aki egyszer azt mondta, hogy nagyra tartja Európa építésének bölcs lassúságát. Rajta. Természetesen azzal szeretném befejezni, hogy gartulálok a portugál elnökségnek, és mivel francia képviselő vagyok, büszke vagyok portugál elnökünkre, valamint azokra a körülményekre, melyek azt jelentik, hogy most kettőt kapunk egy áráért! Hartmut Nassauer (PPE-DE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Az Európai Unió egy csapásra kiszabadult alkotmányos patthelyzetéből. Az új Európai Unió tettrekészebb lesz, demokratikuabb és átláthatóbb, és olyan helyzetben lesz, hogy feladatait sikereseben tudja majd ellátni otthon és világszerte egyaránt. Ez jó, és e tekintetben gratulálok a portugál elnökségnek. Ha büszkén említem, hogy a német tanácsi elnökség már ott volt a lisszaboni út kezdetekor is, akkor remélem, nem bánják, hiszen német vagyok. Nem sikerült még minden porblémát megoldani. A 751. hely mandátumával és az elnök szavazati jogával kapcsolatos abszurd epizód ezt egyértelművé tették. Egyáltalán nem kérdéses, hogy a Tanács nem jogosult egy megválasztott képviselő szavazati jogának megszüntetésére, tekintet nélkül annak álláspontjára. Hálás vagyok azért, hogy a Kormányközi Konferencián mind az elnök, mind pedig a parlamenti képviselők ezt gyorsan és érthetően kinyilvánították. Van itt azonban egy probléma. Ez a Parlament összetételét érinti, ami 2014-ig továbbra is tisztázatlan marad. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben benne lesz egy olyan rendszer megtalálása, ami objektív kritériumok szerint határozza meg és irányítja a Parlament összetételét, függetlenül a politikai szeszélyektől. Nem lehet igaz, hogy a Tanács hatékonyan elosztja a Parlamenti helyeket, mintha hűbérúr lenne. Erre 2014-ig törekednünk kellene. Talán nem ismertek fel mostanáig egy fontos előnyt: a szubszidiaritás elvének megerősítését. Ez egy nagyon fontos lépés a nemzeti parlamentek bevonásába, hogy a szubsziditaritást illetően felelősek legyenek az európai törvényhozásért. A szubszidiaritás és annak igénye megerősíti a Közösséget, nem pedig gyengíti azt, bizottsági elnök úr. A jövőben erre is törekednünk kell. Egyszeren csak azt kérhetem a nemzeti parlamentektől, hogy alaposan használják ki ezeket a lehetőségeket! (Taps) Richard Corbett (PSE). - Tisztelt elnök úr! Én is üdvözlöm ezt a magállapodást, ami néhány furcsasága ellenére, amilyen az Olaszországnak adott plusz hely, jó csomag, ami ratifikálást érdemel, és az Európai Unió jobb működését hozza magával, miközben javítja annak demokratikus felelősségre vonhatóságát is. Engedjék meg, hogy a fennmaradó egy percben a második szempontot fejtsem ki kissé részletesebben. Kirkhope úr épp az imént kérdezte meg, hogy válaszoltunk-e a laekenben feltett kérdésre azzal kapcsolatban, hogy az EU-t demokratikusabban felelősségre vonhatóbbá és polgáraihoz közelibbé tegyük. Azt mondanám, hogy természetesen elindultunk ebbe az irányba. Ne feledkezzünk meg egy dologról: Amint a Szerződés hatályba lép, egyetlen európai törvényi szabályozást sem lehet úgy elfogadni, hogy először előtte minden egyes nemzeti parlament meg nem vizsgálná azt, másodszor, az ugyanazon nemzeti parlamentek felé elszámolással tartozó miniszterekből álló Miniszterek Tanácsa jóváhagyása nélkül, majd harmadszor, ezen Európai Parlament jóváhagyása nélkül, melynek tagjait a polgárok közvetlenül választják azért, hogy európai kérdésekkel foglalkozzanak európai szinten. Ez a felelősségre vonhatósági szint egyetlen nemzetközi struktúrában sem létezik. Nézzük meg a Kereskedelmi Világszervezet. Nézzük meg az IMF-et. Nézzük meg a Világbankot. Nézzük meg az OECD-t. Amit csak el tudnak képzelni, a nemzetállam szintje fölött semmi sem rendelkezik ilyen szintű demokratikus felelősségre vonhatósággal. Azoknak, akik valóban aggódnak a nemzetközi struktúrákban levő demokratikus felelősségre vonhatóság miatt, azokra a szervezetekre és intézményekre kellene összpontosítaniuk. Büszkének kellene lennünk arra, amit demokratikus Európai Uniónkban elérünk. Bogdan Klich (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Valóban van egy új Szerződésünk, és ez már önmagában okot ad az elégedettségre. Van azonban valami, ami ennél is fontosabb – az, hogy ez a Szerződés jó. Ez egy jó szerződés, mivel válaszol azokra a kihívásokra, melyekkel Európa jelenleg szembesül.

33

34

HU


Továbbá teljesíti azokat a célokat is, melyeket kötelezőként határoztunk meg hat évvel ezelőtt a Laekeni Nyilatkozatban. Ezen céloknak megfelelően a Szerződés megszervezi és egyszerűsíti az Unióban mind az intézményi keretrendszert, mind pedig a jogrendszert. Demokratizálja az Európai Uniót, egyebek mellett azáltal, hogy megerősíti Parlamentünk törvényhozói szerepét. Az Uniót közelebb hozza polgáraihoz, és ennek egyik útja az, hogy a polgárok kezdemélnyezésein keresztül teszi. A kérdés az, hogy az Unió a Szerződés eredményeképpen nagyobb jelentőséggel fog-e bírni a világban és hatékonyabban fog-e fellépni? Ez azonban nem csak a Szerződés által bevezetett vagy módosított intézményektől függ, hanem elsősorban a tagállamok vezetőinek politikai akaratától. Amennyiben hiányzik ez az akarat, valamennyi intézményi reform semmibe veszik. Annak érdekében, hogy a Szerződés ne maradjon haldokló örvény, haldokló dokumentum, egy politikai akarattal bíró közösségért könyörgök az aláíráskor és a ratifikálást követően. Adrian Severin (PSE). - Tisztelt elnök úr! A reformszerződés szövege, melyben a lisszaboni csúcstalálkozón állapodtunk meg egyértelmű előrelépés, előremutató lépés Európa integrációjának történelmében – ezt Európa egyesítésének szeretném hívni. Így elégedettséggel kellene üdvözölni. Mindazonáltal bármilyen fontos lépés is, nem az utolsó. Rövid távon alapvető fontosságú azt látnunk, hogy a Szerződést mind a 27 tagállam ratifikálja. Mostanra mindenki számára egyértelműnek kellene lennie, hogy nem volt B terv és nincs C terv. A ratifikálást követően folytatnunk kell közép- és hosszú távon a szükséges reformokat és politikákat mindaddig, amíg el nem érünk egy teljes összhangot Európa történelme és földrajza között az európai transznacionális demokrácia keretein belül. A megkönnyebbülés jelen pillanatában az is alapvető fontosságú, hogy megszabaduljunk minden demokratikus szenteskedéstől és demagógiától, és beismerjük, hogy ebben az összetett világban a politikai vezetés professzionális szakértelmet kíván meg – jobban, mint valaha - , ami nem lehet népszavazások tárgya. Meg kell kérnünk az embereket, hogy igennel vagy nemmel döntsenek az elvekről és az alapokról, ne pedig bonyolult szakkifejezésekkel és komplikált kompromisszumokkal. Egyébként be kell tartanunk a nem kötelező megbízás elvét. Másrészt azt is be kell ismernünk, hogy a ma ünnepelt előrelépés ára az átláthatóság és az őszinteség volt. Az emberek és köztünk, politikai vezetők közt tátongó szakadék Lisszabon után is ugyanolyan nagy marad, amilyen volt. Addig bontatlanul kell hagynunk a pezsgőket, amíg ezt a szakadékot át ne hidaltuk. Jan Zahradil (PPE-DE). - (CS) Tisztelt elnök úr! Mint a Az Európai Unió jövőjéről szóló konvent korábbi tagja, mint az egyetlen olyan nemzeti parlamenti képviselő, aki részt vett a tárgyalásokban, és már a kezdetektől meggyőzősésesen ellenzi az Alkotmányt, örömmel mondhatom, hogy Lisszabonban győzedelmeskedett a józan ész, legalábbis bizonyos fokig. Az Európai Alkotmány elképzelése már a kezdetektől hibás volt. Boldog vagyok, hogy elálltunk tőle, és boldog vagyok, hogy országom egyike volt azoknak ,akik ehhez hozzájárultak. Az EU nem egy állam, és sosem lesz az, így nem lehet alkotmányunk. Kormányközi szerződésen kell alapulnia, és ennélfogva a tagállamok, a nemzetállamok továbbra is az európai integráció folyamatának sarokkövei maradnak. Ami a tartalmat illeti, valamennyiünknek tetszettek bizonyos szempontjai, míg mások nem. Másrészről, én személy szerint örülök a nemzeti parlamentek és a nemzeti közigazgatási szervek szerepének megerősítésének az úgynevezett rugalmassági záradékon keresztül. Ami viszont nem tetszik,. Az a nemzeti vétójog csökkentése. Azonban, mivel realista vagyok, tisztában vagyok azzal, hogy elértük lehetőségeink korlátait. Mindazonáltal fontosnak tartom azt a tényt, hogy ez az első alkalom az EU történelmében, hogy egy, a játékasztal mellett kidolgozott mesterséges elképzelést bizonyos szinten át kellett dolgozni, miután a valóság próbája alá vetettük. Ebből abban bízom, hogy az EU a jövőben is azt fogja kinyilvánítani, hogy el tud szakadni bizonyos elképzeléseitől, melyek alkalmatlannak bizonyultak, amilyen szerintem például az 50 éves elavult föderalista modell. Ezek alapján abban bízom, hogy az EU el fog tudni mozdulni egy valódi, rugalmas, decentralizált kormányközi szervezet irányába, mely képes megfelelni a 21. század kihívásainak. Tisztelt elnök úr! Bízom azonban abban, hogy a Parlament nem enged annak a kísértésnek, hogy újjáélessze a már halott alkotmányos elképzelést, mivel az csupán azt illusztrálná, hogy egy elefántcsonttorony. Andrzej Jan Szejna (PSE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Nem gondoltam, hogy a múlt hét ilyen sikeresen zárulhat. A lisszaboni csúcstalálkozón először az új reformszerződést fogadtuk el, ami hatalmas siker, és szívből gartulálok José Sócrates miniszterelnök úrnak és Barroso elnök úrnak, is természetesen mindnyájunknak.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Mindennemű megvétózási szándék, vagy a végső formájával kapcsolatos csatározás nélkül átment. Véleményem szerint ez azt jelenti, hogy az Európai Unió kiemelkedett intézményi válságából. Másodszor, jó hírek érkeznek országomból, ahol tagadhatatlan sikert jelent, hogy az utóbbi napokban eltávolították az Európa-ellenes és szélsőjobb kormányt. A lengyelek álláspontja megerősíti azt, amit már számos alkalommal említettünk – a lengyelek többsége támogatja az eruópai integrációt, a lengyelek azt akarják, hogy Lengyelország partnere legyen az Európai Uniónak, nem pedig ellensége. Az ilyen események tagadhatatlanul optimizmust hintenek el közös európai projektünk jövőjét illetően. Úgy vélem, hogy Európai Unió már megfelelt a jövő jelentette kihívásoknak, és, amint azt Sócrates úr helyesen észrevette, az Európai Unió most erősebb és nemzetközileg összetartóbb struktúra, valamint határozottan erősebb partner a nemzetközi globális kapcsolatok során folytatott tárgyalásokban. A Tanács hivatalban lévő elnöke és a közös kül- és biztonságpolitikáért felelős főképviselő pozíciói hatalmas fegyvert jelentenek, melyek, amennyiben helyesen alkalmazzák azokat, megerősíthetik az Európai Unióról alkotott képet. Ezen megállapodás egyik legfontosabb eredménye továbbá az, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája törvényileg kötelező jelleget kapott. Remélem, hogy az új lengyel kormány visszavonja azt a döntését, miszerint kizárja a lengyel állampolgárokat a Charta Szolidaritás című IV. fejezetének rendelkezéseiből. Ez a fejezet olyan munkavállalói és szakszervezeti jogokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, melyek különösen fontosak a lengyelek és az európai baloldal számára. Tunne Kelam (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni a portugál elnökségnek a körülményekhez képesti kiváló eredényeihez. Van azonban egy dolog, amiről nem szabad megfeledkeznünk: a Az Európai Unió jövőjéről szóló konvent alapvető elképzelését továbbra is meg kell valósítani, azaz azt, hogy áthidaljuk az intézmények és az európai polgárok közt tátongó szakadékot. Most már rendelkezünk azokkal az eszközökkel, melyeket közös európai politikánkban alkalmazhatunk. Politikai akaratra és eltökéltségre van szükségünk. Most minden a megvalósításra összpontosul, és két olyan alapelv van, melyre jelen Lisszaboni Szerződés megvalósítását alapoznunk kell: elsőként a szubszidiaritás. Az EU képességeinek meghatározása egyértelműen bátorító eredmény, melyhez a nemzeti parlamentek megnövekedett szerepe és felelőssége kapcsolódik, mivel polgárainknak észre kellene venniük, hogy az Európai Közösség hatékonan kezeli a Közösség problémáit, és közben tartózkodik attól, hogy ott, ahol szükségtelen, beavatkozzon életükbe. A második alapelv a szolidaritást illeti, ami az Európai Közösség alapvető értéke. Ha egyetértünk a degresszív arányosságba az Európai Parlament jövőjének alakítását illetően, akkor az egyértelműen a szolidaritás kifejezése, és ezért hálás vagyok. A szolidaritás másik fontos tesztje az energiabiztonsággal kapcsolatos közös külpolitika létrehozása lesz, amint az az Európai Parlament a múlt hónapban javasolta, beleértve egy különleges energiáért felelős főképviselőt, aki a külügyi főképviselő alatt teljesítene szolgálatot. Végül idézném a szolidaritás helyes meghatározását, melyet Barroso elnök úr mondott orosz kollégájának tavaly májusban Samarában, miszerint az EU szerinti szolidaritás értelmében Lengyelország és Észtország ugyanolyan fontosak, mint Németország vagy Portugália. Jerzy Buzek (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök úr! A lisszaboni csúcstalálkozót követően az Európai Szerződés megvitatása lezártnak tekinthető, mivel már csak egy végső célunk van – ratifikálni a Szerződést, amilyen gyorsan és hatékonyan csak lehet. Itt a Parlamentnek is van szerepe: kérem, ne feledjék, hogy a Szerződés értelmében nagyobb fontossággal bírunk, mint korábban. Három pont vár megfontolásra: a közös kül- és biztonságpolitikáért felelős főképviselő szerepének és feladatainak jellemzése, valamint megválasztásának kérdése, ami az Európai Tanáccsal történő közös döntés lesz 2009. január 1-től. Ezt a közös döntést számos területen elő kell készítenünk, elsősorban a biztonság és az igazságszolgáltatás területén. Harmadszor, politikai vitát kell tartanunk, hogy véglegesítsük azon elveket, melyek alapján az Európai Tanács elnöke el fog járni, különös tekintettel az Európai Parlamenthez fűződő viszonyára. Mégis, a legfontosabb dolog a retifikálás, és ez nagy mértékben rajtunk, az Európai Parlament képviselőin múlik. Minden országban különbözőképpen fog történni. Meg kell találnunk a módját, hogy meggyőzzük polgárainkat, ez nem csak az Unió sikere, nem csak a politikusoké, hanem mindenekelőtt az övék. Ez a legfontosabb feladatunk – a ratifikálás. Köszönöm, és gratulálok. José Sócrates, A Tanács hivatalban lévő elnöke. − (PT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani a csúcstalálkozó és a Lisszaboni Szerződés kapcsán folytatott kiváló vitáért.

35

36

HU


Elsőként, mondhatunk, amit akarunk erről az új Szerződésről, de egy dolgot senki sem tagadhat, mégpedig azt, hogy Európa a Szerződés eredményeképpen erősebb. Ez a Szerződés megerősíti az európai értékeket, azokat a jó értékeket, melyek mindig is az európai integrációs projekt alapjául szolgáltak. Ez a Szerződés fellendíti az erurópai gazdaságot, és olyan körülményket teremt Európának, mellyel az jobban be tudja tölteni szerepét a világban. Amint azt többen megjegyezték, ez egy olyan Szerződés, ami az európai intézményeket és Európa politikai alkalmazásait demokratikusabbá teszi. Ez a Szerződés hatékonyabb döntéshozatallal ruházza fel a 27-ek Európai Unióját. Akik szeretik a demokráciát, azok azt is szeretik, ha a demokráciát olyan módszerként tartják tiszteletben, hogy az hatékony döntéshozatalt tesz lehetővé, és mindazok, akik követik Európa politikai életét megértik, hogy Európának hatékonyabb döntéshozatalra van szüksége. Végezetül azt szeretném mondani, hogy bárki, akinek kétsége lenne a Szerződés és Európa képességei felől, kérem, ébredjen rá a valóságra; a világ már meghozta a Szerződéseel kapcsolatos konklúzióját. Európa erősebb lett, jobban meg tud felelni a globális kihívásoknak, jobban meg tud feleni a stratégiai kihívásoknak, és Lisszabon óta a világ azzal a reménnyel néz Európára, hogy az újra magára vállalja a világban betöltött szerepét. Nem; ez a Szerződés előrelépést jelent számunkra. Mások már említették ezt Európáról: nem, semmi kétség, ébresztő, erősebbek vagyunk. Európa magabiztosabb a Lisszaboni Szerződés óta, és Európa most olyan helyetben van, hogy a jövőre vetheti szemét; védekezésből támadásba mehet át. Graham Watson volt olyan kedves, és említette Pessoát beszédében. Nagyon meg szeretném köszönni neki ezt a személyes kedvességet, mivel Pessoa nagy költőink egyike, és újfent szeretnék tőle idézni: egyszer a „jövő nosztalgiájáról” beszélt. Európaiként én is nosztalgikus vagyok a jövővel kapcsolatban, és nosztalgikus vagyok azzal az időszakkal kapcsolatban, amikor Európa a jövőt vitatta meg, megmutatva a vezetői képességeit, és nosztalgiával tekintek azokra a napokra, és úgy vélem, ez a Szerződés megadja azokat a feltételeket, melyekkel Európa képes lesz erre. Ha megengedi, elnök úr, két dolgot szeretnék tisztázni: az egyik a Parlament elnökével kapcsolatos, meg kell mondani a képviselőknek, hogy senkinek sem jutott eszébe, hogy a Tanács az javasolhatja, hogy a Parlament elnöke elveszítheti szavazati jogát. Az elnöknek természetesen megmarad ez a joga; nem tudom, hogy merült fel ez a hibás elképzelés, de a Tanács abban döntött, hogy ennek a Parlamentnek 751 tagja lesz (750 plusz az elnök). A következőkben pedig azt szeretném mondani, hogy a Ioannina Kompromisszum megoldásra került, ahogy azt én mindig is mondtam. A Ioanninának törvényileg kötelezőnek kell lennie, de nem szabad bele kerülnie a Szerződésbe, és az általunk javasolt határozat és jegyzőkönyv jelentette megoldás teljesen megfelel a nekünk adott utasításnak. Én is ki szeretném fejezni hálámat az előző elnökségnek, amint azt mindig is tettem, és továbbra is tenni fogom. Jelen Szerződés teljes folyamatában két döntő pillanat volt. Az elsőre tavaly októberben került sor, amikor Angela Merkel úgy döntött, hogy a Szerződés lesz elnöksége, majd a következő elnökségek legfontosabb kérdése. Ez a lépés politikai bátorságtot igényelt, és politikai kockázat volt. Akkor senki sem gondolta, hogy van esély a sikerre. Ezt döntő pillanatnak tartom, mivel Európának vissza kellett térnie a politikához, csakúgy, mint a bátorsághoz és a politikai kockázathoz. A másik döntő pillanat, amint azt korábban már említettem, az volt, amikor úgy döntöttünk, megragadjuk az alkalmat az utolsó tanácsi ülésen, hogy még októberben megállapodásra jussunk, ahelyett, hogy decemberre hagynánk. Végezetül, elnök úr, azzal szeretném befejezni, hogy elmondom, természetesen sok ember, sok olyan európai, aki sosem hitt Európában, olyan elégedetlen most ezzel a Szerződéssel, mint bármilyen szerződéssel lett volna. Azonban vannak talán olyanok, akik másmilyen szerződést szeretnének, és velük érdemes párbeszédet folytatni, hogy elmondjuk nekik, ezen a ponton vagy az az alternatíva, hogy ezt a Szerződést választjuk, vagy az, hogy megmaradunk az intézményi válság időszakában. Úgy vélem, hogy azok, akik felismerik, hogy egy politikusnak a reaslitással kell törődnie, semmint a képzelettel, támogatni fogják a Lisszabonban meghozott döntést. Ami a ratifikálást illeti, szeretném egyértelművé tenni, hogy ez az egyes országok dolga. Azonban demokrataként nem tudom elfogadni azokat, akik ehhez országos népszavaásért kiáltanak, megpróbálva csökkenteni a képvieleti demokráciát, kihívást intézve a parlamenti ratifikálás legitimitásának. (Taps) Demokrata vagyok és Európa demokratikus, és mint demokraták, minden ország a legjobb módon szabadon dönthet a ratifikálásról.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Végezetül, tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim; igen, nagyon büszke vagyok; igen, nagyon elélgedett vagyok; igen, nagyon megtisztelve érzem magam azért, hogy sokakkal együtt részese lehetek annak a történelmi és döntő pillanatnak, amikor a Lisszaboni Szerződés megszületett, mivel ez azt jelenti, hogy Európa haladni fog. (Hangos helyeslés) Elnök. − Hivatalban lévő elnök úr! Én is szeretnék néhány őszinte köszönő szót szólni, főleg Luís Amado, to Manuel Lobo Antunes külügyminiszternek, valamint Mendonça e Moura nagykövet úrnak és a Jean-Claude Pires koordinációja alatt lévő Jogi Szolgálatnak. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. − Tisztelt elnök úr! Thyssen asszony egy sajátos kérdést vetett fel: érhetünk-e el haladást most és a végső ratifikálás között? Amint azt említettem, az európai polgárok felé felmutatott eredményekkel segíthetünk abban, hogy a ratifikálást elősegítő helyes politikai környezetet hozzunk létre. Hiba lenne csökkenteni teljesítményünket, és a Bizottság központi kettős stratégiájával ellentétes lenne, ami kimondja, hogy egyszerre kellene megoldanunk a politikai intézményi kérdéseket és konkrét eredmélnyeket felmutatnunk polgáraink számára. Épp ellenkezőleg, ennek a Bizottságnak, és biztos vagyok benne, hogy ennek a Parlamentnek is aktívnak kellene lennie abban – és együtt még aktívabbak lehetnénk –, hogy elősegítünk egy európai polgári tervezetet. A második kérdés a kommunikációt és a demokráciát illeti. A szerződéssel kapcsolatos kommunikáció és annak magyarázata a közvélemény felé elsődleges fontosságú nemzeti hatóságaink felelőssége szempontjából. Azonban az az európai intézmények feladata. Egyetértek azzal, amit Queiró úr említett az Európai Parlament ebben a kérdésben játszott szerepénk fontosságáról. Mi a Bizottságban készek vagyunk arra, hogy elfogadjuk felelősségünket szoros együttműködésben a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel. Egyetértek azokkal a pontokkal, melyet Kelam és Nassauer urak említettek a szubszidiaritás kapcsán. Nagyon fontos felhívni a figyelmet ezen Szerződés hozzáadott értékére a demokrácia szempontjából. Európát demokratikusabbá és felelősségre vonhatóbbá teszi, valamint nagyobb hangsúlyt fektet a szubszidiaritásra. A szubszidiaritás Európa és az európai intézmények megerősítésének egy módja, mivel azáltal, hogy szoros együttműködésben dolgoznak a polgárokkal, több legitimitást kapnak, és jobb döntéseket hozhatnak. Úgy vélem továbbá, hogy kommunikációnkban helyes, amint arra Corbett úr rávilágított, hogy elmagyarázzuk az új demokratikus dimenziót. Mi, itt az Euirópai Unióban büszkék vagyunk arra, hogy ezt a fajta demokratikus rendszert mondhatjuk magunkénak. Mindig javíthatunk rajta, azonban nincs még egy olyan hely a világban, ahol olyan demokratikus részvétel lenne nemzetközi szinten, mint az Európai Unióban. A kommunikáció terén azt is egyértelművé kellene tennünk, hogy megerősített kapacitásunk a polgárokért tevékenykedjen az őket érintő területeken, így például a klímaváltozás, az energia és a migráció kapcsán. Ezek konkrétan érintik polgáriankat, és mi foglalkozunk ezekkel az aggodalmakkal. Kommunikációs szempontból arra is rá kell világítanunk, hogy nagyobb lehetőségünk van fellépnünk a nemzetközi színtéren is. Végezetül, ki szeretnék emelni egy pontot, amit Poignant úr világossá tett, és köszönöm, hogy felhívta a figyelmet Jean Monnet fontosságára. Igaz, hogy ez nem tökéletese Szerződés, azonban néha azt mondják az emberek, hogy feladjuk alapító atyáink értékeit és elkötelezettségét. Ez nem igaz. Azt tesszük, amit Jean Monnet és egyebek is mondtak, ami ezen projekt pas à pas – lépésről lépésre – történő építése, és ezt oly módon kell tennünk, hogy elismerjük, hogy el kell köteleznünk magunkat polgáraink irányába, konkrét feladatokat kell teljesítenünk és konkrét eredményeket kell felmutatnunk. A lisszaboni csúcs, azzal, hogy a Szerződésre és az intézményekre összpontosított, és a második napon megmutatva a globalizáció és annak az útját, hogy együtt miként erősíthetjük meg képességeinket a globalizáció jelentette kihívások megválaszolásához, valóban meghatározta a jövő Európájának irányvonalát. Így tehát hatalmas siker, és a portugál elnökségnek, a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek, illetve a Bizottságnak ezt a tényt valóban ünnepelnie kellene, és megújult bizalommal kellene a jövőbe tekintenie. (Taps) Elnök. − Nagyon köszönöm, bizottsági elnök úr. Ez a vita rámutatott arra, hogy hihetünk európai kontinensünk jövőjében. Még jobban el kell köteleznünk magunkat az érte folyó munka mellett. Nagyon köszönöm.

37

38

HU


A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Első szavaimmal gratulálni szeretnék a tagállamok vezetőinek a Lisszabonban meghozott történelmi jelentőségű megállapodáshoz, ami többévi intézményi bizonytalanságnak vet véget. Üdvözlöm a francia elnök, Nicolas Sarkozy szüntelen vakmerő munkáját, bökcsességét és pragmatizmusát, és Angela Merkel kiváló német elnökségét, mely 2007 első felében útjára bocsátotta az intézményi napirendet. Szeretném ezen gratulációk között megemlíteni Valéry Giscard d’Estaing elnök úr kiváló és hatalmas munkáját. Ez a megállapodás a régi szöveg legfontosabb politikai előnyeire talált rá: egy stabil elnökség az Euirópai Unió részére, egy, az európai diplomáciáért felelős személy, valamint egy új szavazási rendszer, ami kiszélesíti a minősített többségi szavazást, miközben megerősítette az Európai Parlament erejét. Sajnálom, hogy elhagyták az Európai Unió jelképeit (a zászló, a himnusz és a jelmondat). Ez a Szerződés figyelembe veszi a régi Szerződést elutasító franciák és hollandok üzeneteit is azzal, hogy nem tartja meg az alkotmányi jelleget, ami az eredeti szövegnek sajátja volt, és az Európai Unió szerződéseiben nem az európai közpolitikák gyűjteménye valósul meg, melyek inkább az európai demokrácia jelenlegi működésének részei. Alexandra Dobolyi (PSE), írásban. – (HU) Nagy lépésnek tartom, hogy a Lisszabonban jelenlévő politikusok felelősségük tudatában, történelmi sérelmeiket félretéve megállapodásra jutottak egy hat éve húzódó Szerződésről, amely meghatározza majd Európa arculatát, és kijelöli annak hatékony működési kereteit. Fontos, hogy az idén december 13-án aláírásra kerülő dokumentum tagállami ratifikációs folyamata is zökkenőmentesen menjen végbe. Lényeges, hogy az Európai Parlament továbbra is támogatásáról biztosítsa a reformszerződést, és itt hívjuk fel ismételten a tagállamokat a ratifikációs folyamat fontosságára! Magyarország mindig is támogatatásáról biztosította az alkotmányos folyamatot és bízott abban, hogy a tagállamok előbb-utóbb megtalálják a közös hangot, és sikeresen tudják továbbvinni az európai integráció folyamatát. Az Európai Parlament Külügyi Bizottságának tagjaként fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az elfogadott dokumentum sikeresen járulhat hozzá egy hatékonyabb és a világ diplomáciai színpadán hatékonyabb európai uniós külpolitikához. De nemcsak a külpolitika terén hoz várhatóan változást a reformszerződés, hanem számos más, az Unió hatékonyságát meghatározó kérdésben, így lehetőség nyílik, hogy a 2009-ben felálló új Európai Parlament és Európai Bizottság már hatékonyabb, átláthatóbb és demokratikusabb alapokon tudja működését megkezdeni. A közös siker elsősorban az együttes cselekvés politikai szándékán múlott, most örüljünk a megállapodásnak, de annak érdekében, hogy a folyamat sikeres legyen, nem lehet megállni, a közös munkát folytatni kell, hogy a ratifikációs folyamat sikeresen végbemenjen. Jules Maaten (ALDE), írásban. – (NL) A reformszerződéssel kapcsolatos megállapodás érdekében túl sok ajándékot osztottak ki Lisszabonban zárt ajtók mögött: Olaszország egy plusz helyet kapott az Európai Parlamentben, Bulgária a cirill ‘evro’-t, Lengyelország az elkövetkező években folytathatja a döntéshozatali folyamat blokkolását, és Ausztria kizárhatja a német diákokat egyetemeiről. Ez egy középkori lóvásár, és szembefordul azon etőfeszítéseinkkel, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítsunk az Unióban. Minazonáltal örülhetünk, hogy végre valahára, évek vitáit követően megállapodásra jutottunk; pont, mivel ez Szerződés javulást jelent a jelen helyzethez képest. Nem a legelegánsabb megállapodás, de nagyobb demokráciát biztosít Európa számára. Több befolyást ad az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek, lehetővé teszi az európai polgárok számára, hogy nagyobb közvetlen befolyást gyakoroljanak a politikára. A koppenhágai kritériumok szigorú alkalmazása szükségszerű, és végezetül a „narancskártya” bevezetése jelentette nagyobb demokratikus elszámoltathatóság, ami megadja a nemzeti parlamenteknek azt a lehetőséget, hogy a szubszidiaritás alapján megtámadják az európai törvényhozást. Witold Tomczak (IND/DEM), írásban. – (PL) A reformszerződéssel kapcsolatban ugyanaz az igazság, mint az Európai Alkotmánnyal. Ezek a nemzetközi szervezetet, azaz az Európai Közösséget, valamint a tagok közti egységet, azaz az Európai Uniót kontinentális szuperállammá szeretnék változtatni. Kieszközlik ezen szuperállam elismerését is (csatlakozás az 1950-es Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, melyhez csak államok csatlakozhatnak). Új utat nyitnak egy egységes európai törvény létrehozásához a tagállamok bevonása nélkül (az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Európai Bíróság magyarázatán keresztül). Hosszú ideig sorolhatnánk hasonló jelentőségű példákat.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Tekintettel a helyzetre, az új szuperállamban összeütközésbe kerülünk az európaiak jogainak garantálásával, mivel mindezidáig a tagállamok voltak azok, akik ezeket a garanciákat alkották polgáraik számára. Ezt a problémát a reformszerződés szinte egyáltalán nem érinti. Hiszen a népek jogai nem jelentenek egyebet, mint az emberi jogok közösségi szintre hozását, a szuperállam létrehozására irányuló projekt miatt emberi jogi válsággal nézünk szembe Európában. Így tehát el kell utasítanunk a reformszerződést, és hozzá kell látnunk egy olyan rendszer alapjainka lerakásához, ami garantálja a népek jogait az európai integráció feltételei szerint. Ha ezt nem tesszük meg, akkor Európát a totalitarizmus újabb kirobbanása fenyegeti. ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR Alelnök

8. Napirend Elnök. − Hölgyeim és uraim! A politikai képviselőcsoportok megállapodásával és a eljárási szabályzatunknak megfelelően a következő napirendi módosításokat javaslom a jelen ülés-re. Először azt javaslom, hogy a határozati indítványok megszavazását, melyet azért terjesztettek elő, hogy zárjuk le az EU-Oroszország csúcstalálkozóval kapcsolatos vitát tegyük át Brüsszelbe a következő ülés-re. Graham Watson az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Felszólalok és rendreutasítást kérek az eljárási szabélyzat 166. cikke értelmében, és hivatkozva a 45, 77, 89, 113 155. cikkekre. Tegnap azt a döntést hoztuk, hogy ezen a héten határozatra kerül sor az EU-Oroszország csúcstalálkozóval kapcsolatban, és képviselőcsoportom úgy véli, hogy ehhez ragaszkodnunk kellene. Ismerem azt a szándékot, ami megpróbálja visszafogni ezt a döntést, de remélem, hogy a Ház ésszerűen kikerüli a politika ezen szűklátókörű megközelítését. (Taps) Elnök. − Egyéb megjegyzés? Hannes Swoboda a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Ez most a képviselőtársakat is érinti. Nem tájékoztattak bennünket erről a kérvényről; valószínűleg valamilyen kommunikációs probléma léphetett fel tegnap. Sem az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja, sem az én képviselőcsoportom nem hallott erről a kérelemről. Ez az oka annak is, hogy miért érezzük aránylag lenézettnek magunkat, és miért tartózkodtunk a szavazástól. Mindketten – azaz képviselőtársam, Daul úr és jómagam – indítványoztuk a mai reggelen azt a javaslatot, hogy gondosan készítsék el ezt a határozatot. Tudomásul vesszük a határozatra vonatkozó igényt, és azzal a feltétellel fogadjuk el, hogy gondosan elkészítik a javaslatot. A csúcstalálkozót követően hozzáférhetővé kell tennünk minden információt a javaslat elhalasztásától a csúcstalálkozó utánig. Daniel Cohn-Bendit a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Nem tudom, hogy a nagy csoportokon belül milyen erős a kommunikáció. Mindig mondtuk, hogy határozatot akarunk – erről tájékoztatást kaptak a Főtitkárok. Azt mondtuk, hogy ha ezellen emelik fel a hangjukat, akkor mi is így teszünk a hétfő reggeli szavazáson, mivel jogunkban áll. Mindig ezt mondtuk, és ha erről nem tájékozódtak, az nem a mi problémánk, hanem az Önöké. Ami a tartalmat illeti: egy új, szélsőségek elleni törvényt fogadtak el például Oroszországban az utóbbi hetekben, ami egyértelműen korlátozza a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságot. Így tehát azt akarjuk, hogy a csúcstalálkozó előtt kerüljön sor a határozat elfogadására, hogy az EU-nak lehetősége nyíljon arra, hogy véleményt nyilvánítson a helyzetről Oroszországban ezen a határozaton keresztül. Még mindig meg tudunk fogalmazni egy határozatot az eredmények alapján a csúcstalálkozó után, de ennek a Parlamentnek, mely politikai akar lenni, ugyancsak el kellene fogadnia a többség véleménynyilvánítási politikai szabadságát a csúcstalálkozó előtt, hogy megmutassuk az orosz kontinensnek, mit gondolunk a szabadságról és a demokráciáról itt, ebben az Európai Parlamentben. (Taps) Martin Schulz (PSE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Természetesen valamennyien értjük ezt. Cohn-Bendit úr precízen kijelentette, mit is gondolunk valamennyien. Azonban ebben a Házban van eljárási szabályzat, nem

39

40

HU


csupán azért, mert gyötörni szeretnénk az embereket, hanem mivel a nagy, 200 tag fölötti képviselőcsoportok ugyancsak küzdenek problémákkal, melyek talán kevésbé vannak jelen Önöknél, Cohn-Bendit úr, egy kisebb csoportban, mégpedig az, hogy együtt kell tudnunk tanácskozni. Ha összeadjuk az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja és az én képviselőcsoportom képviselőit, akkor jóval 450 képviselő van ebben a Házban, akiknek egy kevés időre van szükségük a konzultációra. Így tehát a következő javaslatot tenném : azt, amit itt Cohn-Bendit úr mondott, hogy közöljük az orosz oldallal, hogy ezt a törvény tisztességtelennek tartjuk, és hogy vissza kellene vonni, a Bizottság és a Tanács innen kezdve folytathatja. Ez természetesen a teljes Európai Unió akaratának kinyilvánítása, ami ezen a megbeszélésen keresztül nyilvánvaló lett. Egy határozatot azonban, ami 60-70 elemet tartalmaz, meg kellene vitatni, hiszen csak úgy fog működni. Így tehát vitát szeretnénk, határozati tervezetet, majd szavazást a következő ülésen. Ez gyakorlatilag tisztességes kompromisszum. Kérem, fogadják el! Elnök. − Hölgyeim és uraim! Eljárási szabályzatunk szerint helyes az az álláspont, amit Watson úr említett, és jól meg van alapozva az eljárási szabályzatban. Evidens azonban, hogy véleménykülönbség van ebben a kérdésben. Az eljárási szabályzattal összhangban az egyetlen lehetséges módon fogjuk megoldani ezt a kérdést, ami azon alapul, hogy a Parlament szuverén. Így tehát két szavazásra kerül sor: az első szavazás arról szól, hogy akarnak-e szavazni erről a kérdésről. Ha ezen szavazásnak negatív az eredménye, akkor változatlanul hagyjuk a napirendet, és nem lesz módosítás. Ha úgy döntenek, hogy szavazni akarnak, akkor szavazni fogunk a kérdésről, azaz, hogy elhalasztásra kerüljön-e a határozati indítvánnyal kapcsolatos szavazás. Így tehát szavazásra bocsátom a kérdést, hogy a Parlament szeretne-e szavazni erről a kérdésről. (A Parlament úgy döntött, hogy szavaz a kérdésről) Következésképpen most szavazásra bocsátom azt a javaslatot, amit felterjesztettem Önöknek, miszerint, az EU-Oroszország Csúcstalálkozóról szóló határozati indítvánnyal kapcsolatos szavazást tegyük át a következő, brüsszeli ülésre. Azok, akik mellette szavaznak, amellett szavaznak, hogy tegyük át a szavazást a következő ülése, és azok, akik ellene szavaznak, amellett szavaznak, hogy tartsuk meg a napirendet jelenlegi formájában. (A Parlament elfogadta a javaslatot) Másodszor, azt javaslom, hogy a következő két jelentés, ami jelenleg vitaként szerepel csütörtökön 15 és 16 óra között, közvetlenül szavazás tárgya legyen csütörtökön déli 12 órakor: –Margie Sudre jelentése a Halászati Bizottság nevében, az Európai Közösség és a Madagaszkári Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatról (COM(2007)0428 – C6-0064/2007 – 2007/0006(CNS)), és –Emanuel Jardim Fernandes jelentése a Halászati Bizottság jelentése, az Európai Közösség és a Mozambiki Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatról (COM(2007)0472 – C6-0284/2007 – 2007/0170(CNS)). Ha nincsenek hozzáfűzések, akkor ezeket a szavazásokat közvetlenül beemeljük a csütörtöki szavazások órájába, déli 12 órakor. Christopher Beazley (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Felszólalok és rendreutasítást kérek,ugyanazon a jogalaop, mint Watson úr. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy nagyon fontos vitánk volt a demokrácia növekedéséről az EU-ban. Ez a taktika, ami látszólag sikeres volt, azt demonstrálja, hogy a demokráciát, még ebben a Parlamentben is tovább kell bővíteni. Elmondhatom – mint egy nagy képviselőcsoport, a PPE-DE képviselőcsoport tagja, melyre büszke vagyok – hogy a a határozat meg nem tartását más képviselőcsoportoknak tulajdonították. Eztán kiderítettem, hogy ez a két nagy képviselőcsoport közti megállapodás volt. Elég egyértelmű, hogy ez az eljárás nem kielégítő. Elfogadom a döntést. Az lenne a gyakorlati javaslatom, elnök úr, hogy biztosítsuk, hogy az EU-Oroszország Csúcstalálkozó vitájának teljes, szó szerinti beszámolóját mutassa be a Tanács hivatalban lévő elnöke és a Bizotság elnöke Putyin elnöknek a csúcson – ne utána. (Taps)

23-10-2007

23-10-2007

HU


Margie Sudre (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Ami a halászatról szóló jelentések bejegyzését illeti, nem tudom, hogy tolmácsolási hiba volt-e, de Ön azt mondta, hogy az vitával együtt kerül sor, és rajta van a csütörtök délelőtti napirenden. Vita nélkül kerül rá sor. Így azt gondolom, hogy tolmácsolási hiba volt. Elnök. − Hölgyeim és uraim! Azt javasoljuk, hogy ezek közvetlenük a szavazások órájába kerüljenek be csütörtökön déli 12 órára. Jelenleg a vita alat találhatók csütörtökön 15 és 16 óra között. Így azt javasoljuk, hogy vita nélkül kerüljenek szavazásra csütörtökön déli 12 órakor. (A Parlament elfogadta a javaslatot)

9. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazás. (Az eredményeket és a szavazások egyéb részleteit lássák a Jegyzőkönyvben)

9.1. Az EK és Chile közötti társulási megállapodáshoz csatolt, a Bulgária és Románia Európai Unióhoz való csatlakozására figyelemmel készült jegyzőkönyv elfogadása (szavazás) - Javaslat: Helmuth Markov (A6-0361-2007)

9.2. Tudományos és technológiai együttműködés az EK és Svájc között (szavazás) - Jelentés: Angelika Niebler (A6-0377/2007)

9.3. Közösségi növényfajta-oltalom (szavazás) - Jelentés: Neil Parish (A6-0373-2007)

9.4. Az atomenergia területén való polgári jogi felelősségről szóló 1960. július 29-i Párizsi Egyezmény módosításáról szóló 2004. február 12-i jegyzőkönyv Szlovénia általi ratifikálása (szavazás) - Javaslat: Giuseppe Gargani (A6-0369-2007)

9.5. Az ENSZ-EGB Espoo-i Egyezménye első és második módosításának jóváhagyása (szavazás) - Jelentés: Miroslav Ouzký (A6-0395-2007)

9.6. Bulgária és Románis csatlakozása az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1996. július 26-i egyezményéhez és az ehhez csatolt különböző jegyzőkönyvekhez (szavazás) - Jelentés: Jean-Marie Cavada (A6-0360-2007)

9.7. A Schengeni Információs Rendszer (SIS) környezetét szolgáló kommunikációs infrastruktúra (határozat) (szavazás) - Jelentés: Carlos Coelho (A6-0357-2007) - A szavazás előtt:

41

42

HU


Carlos Coelho (PPE-DE), előadó. – (PT) Tisztelt elnök úr! Mivel kezd későre járni, csak három rövid megjegyzés: először: a Parlament bánja a SIS II-vel kapcsolatos késlekedést; másodszor: a Parlament sürgető helyzettel szembesül, mivel ha nem döntünk most, akkor a tagállamoknak lehet, hogy helyre kell állítaniuk belső határaikat, ami elfogadhatatlan; harmadszor: a Parlament előnyben részesíti a SISNET-tel történő megállapodás technikai megoldását, és a megállapodás s-Testával történő alternatív megoldását pénzügyileg károsnak tekinti, azonban sajnos mindkettőt az asztalon kell tartanunk, hogy megelőzzük a határok emelését, amit senki sem akar.

9.8. Az Európai Parlament és a Tanács határozata az európai globalizációs alkalmazkodási alap mobilizálásáról (szavazás) - Jelentés: Reimer Böge (A6-0378/2007)

9.9. Keretirányterv a növényvédőszerek fenntartható felhasználásáról (szavazás) - Jelentés: Christa Klaß (A6-0347-2007) - A szavazás előtt: Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Felszólalok és rendreutasítást kérek eljárási szabályzatunk 166. szabálya alapján, hogy segítségül hívjam a 37(1) szabályt. A 37(1) szabály a dokumentumokhoz történő hozzáférést és a Parlamentnek nyújtott tájékoztatást érinti. Előkészülve ezen növényvédő szerekről szóló szavazásra ebben a Házban sokakat, ha nem mindenkit, e-mailekkel bombáztak, arra kérve minket, hogy szavazzunk olyan módosításokra, melyek tovább mennek, mint azt a Bizottság szeretné tőlünk. Ezek az e-mailek a Pesticide Watch nevű szervezettől érkeztek, melynek tagszervezetei hatalmas támogatásokat kaptak az Európai Bizottságtól – valójában az elsősorban környezetvédelmi és a Life+ programban aktív civil szervezetek Közösségi cselekvési tervéhez kapcsolódó költségvetési sor szerinti utóbbi két évben elköltött 11,7 millió eurójának egy részét. A 37. cikk (1) bekezdése értelmében, kérhetem a Bizottság és az említett NGO-k közötti különféle eszmecseréket, akik ezen ügyek mindegyike kapcsán lobbiznak nálunk? Ez a fizetési lobbi természetesen a képviselők részéről kapott e-mailek számának emelkedéséhez vezetett, de természetesen helytelen, ha egy bizottsági főigazgatóság hatalmas összegeket használ fel az adófizetők pénzéből, és visszaél a civil szervezetek szerepével, hogy próbára tegye és megváltoztassa a parlamenti képviselők véleményét és a bizottsági főigazgatóságot irányítsa ebben a kérdésben. (Hangos taps a jobb oldalon) Elnök. − Heaton-Harris Úr! Most az Ön megjegyzése következik.

9.10. Növényvédő szerek forgalomba hozatala (szavazás) - Jelentés: Hiltrud Breyer (A6-0359/2007) - A 243. módosítással kapcsolatos szavazást követően: Graham Booth (IND/DEM). -Tisztelt elnök úr! Ami az ügyrendi javaslatot illeti, ez egy teljes fiaskó, és mindenképpen a teljesen elektronikus szavazásért kell folyamodnunk. Ez rohadt nevetséges! (Taps) Elnök. − Booth Úr! Ez nem fiaskó. Vannak hibák, melyek statisztikailag normálisak egy ilyen hosszúságú szavazásban. Ami nevetséges, az az önéhez hasonló közbevetés. (Taps) - A törvényi határozatról szóló szavazás előtt: Edward McMillan-Scott (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Az ügyrendi javaslat kapcsán nem szeretném elnyújtani a dolgokat, és túl udvarias, hogy kimondja, azonban van egy szabály, ami lehetővé teszi az Elnöknek,

23-10-2007

23-10-2007

HU


hogy szavazást tartson, amikor egy ilyen hosszúságú szavazás előtt áll – harminc különböző szavazás nyolc oldalon – hogy a Ház elé terjessze azt, hogy a jelentést visszaküldjék a bizottsághoz, hogy ott megvizsgálják, majd újra bemutassák. Azt hiszem, ezt a szabályt gyakrabban kellene alkalmazni. (Taps) Hannes Swoboda a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Nagyon jó munkát végzett,és kiérdemelt egy jó ebédet, csakúgy, mint mi. Holnapra kellene halasztanunk a szavazást. Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! 14 óra van, és abba kellene hagynunk a szavazást. Sajnálom, igazán sajnálom, hogy egy ilyen jelentés eljuthat a plenárishoz. Azt javaslom, hogy a következő alkalommal többet dolgozzanak rajta a bizottságban, és a jövőben a Parlament reformjának tervezésében ezeket a szabályokat vizsgálják felül. Nem dolgozhatunk így tovább. (Taps) Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). - (FR) Tisztelt elnök úr! Azt hiszem, hogy nagyon helyes, amit képviselőtársam mondott, azonban el kellett volna ismernie, hogy az ő képviselőcsoportja volt az, amelyik nem volt figyelemmel a munkára a bizottságban, és valamennyi módosítást beterjesztette itt a mai napon. (Taps) Roberto Musacchio (GUE/NGL). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Ebben a kérdésben Cohn-Bendit úr szerint a Bizottság nagyon egyértelmű többséggel döntött, mégis, a Ház a döntés ellen dolgozott oly módon, ami a szervezett ellenállással határos. Ez a helyzetben lakozó igazság. Így tehát ez nem eljárási, hanem politikai hozzáálláshoz kapcsolódó kérdés. Elnök. − Hölgyeim és uraim! Két szerencsétlen körülmény együttese állt fenn. Először: nagyon hosszú előzetes vitánk volt, ami késleltette a szavazások óráját, és másodszor: a mai napon történik az egyik leghosszabb szavazás ezen az ülésszakon. Így tehát ezen a ponton félbe fogjuk szakítani a szavazást, és köszönöm együttműködésüket.

10. A szavazáshoz fűzött indoklások - Jelentés: Miroslav Ouzký (A6-0395/2007) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Jelen Egyezményt – melynek célja, hogy kidolgozza a Felek kötelezettségeit, hogy felmérjék bizonyos tevékenységek környezeti hatásait a tervezés korai szakaszában, és az Államok vállára teszi az értesítés és a konzultáció általános kötelezettségét minden olyan jelentős projektben, ami valószínűleg komoly környezeti hatással lehet keresztül a határokon – a Közösség és tagállamai 1991. február 26-án írták alá, és a Közösség 1997. június 27-én fogadta el. A Paralment jóváhagyott néhány módosítást, nevezetesen egyet az Egyezmény 1(X) cikkében szereplő ‘nyilvánosság’ kifejezés definíciójának kibővítéséről, hogy tisztázzuk, hogy a nyilvánosság, mely az Egyezmény értelmében részt vehet eljárásokban, magában foglalja a civil társadalmat, és főként a civil szervezeteket, és egyet, ami megnyitja az Egyezményt a nem ECE-tagok előtt csatlakozásra a felek találkozójának jóváhagyását követően, ami támogatásunkra érdemes. Az egyéb módosítások kevésbé tűnnek fontosnak számunkra. Alapvetően nem hiszem, hogy bármilyen problémát vetnének fel. Így tehát egyetértünk az előadóval, és a jelentés mellett szavazunk. Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) A rövid jelentés számos komoly hiányosságot tartalmaz, ami lebecsüli a kérdés fontosságát. A környezetvédelmet irányító törvényi szabályozások kompromisszumot jelentenek annak szükségessége közt, hogy meg kell védeni, illetve a nagy cégek azon igényei között, hogy bármi is legyen, maximalizálják rendkívüli profitjukat. A profitba történő belefeledkezés az EU multinacionális cégeinek versenyképességét valamennyi prioritás fölé emeli. Ennek a következők a jelei: i. a Kiotói Jegyzőkönyv, amiben kiemelkedő a szennyezőanyagok kereskedelme;

43

44

HU


ii. a teljes törvényi keretrendszer, ami a GMOk alkalmazását és terjesztését segíti elő; iii. a fogyasztási cikkekben a vegyi anyagok megengedhető szintjének felügyeletéről szóló törvénykezés. Ezen törvényi szabályozás befejezése 40 évet vett igénybe, bár természetesen számos kivétel van benne 1967-től (67/458/EGK irányelv) 2007-ig, amikor hatályba lépett a REACH szabályozás; iv. még mindig komolyan hibás törvényi szabályozás a radioaktív hulladék integrált kezeléséről; v. a bioüzemanyagok torzító hasznosítása az élelmiszergabonák rovására. A multinacionális cégeknek azonban szabad környezet-ellenesen cselekednie. Összességében csak némi büntetésről van szó, ami a környezet károsításából származó plusz profitnak csupán nagyon kis hányadát képviseli. Ez bizonyítja azt a közmondást, miszerint a pénz beszél, a kutya ugat. Úgy gondoljuk, hogy ezek fontos hiányosságok. Ami hiányzik, az egy rövid, de nagyon jelentős és hasznos utalás ezekre a kérdésekre. - Jelentés: Cavada (A6-0360/2007) Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Az Európai Közösség pénzügyi érdekeltségeiről szóló egyezmény és annak jegyzőkönyve a csatlakozási okmány I. mellékletében szereplő bel- és igazságügyi területen meglévő egyezmények és jegyzőkönyvek listáján szerepel. Ezt az Egyezményt és jegyzőkönyveit 1996-ban fogadták el azzal a céllal, hogy közös alapot teremtenek az EK pénzügyi érdekeltségeinek büntetőjogi védelmére, ami 2002-ben lépett hatályba azt követően, hogy 15 tagállam ratifikálta. Annak érdekében, hogy elkerüljük az időpazarlást és a vesződséges tárgyalások jelentette erőfeszítéseket, (a 27 tagállam által) az egyes egyezményekhez tartozó egyedi csatlakozási jegyzőkönyvek megkötése és ratifikálása, Románia és Bulgária csatlakozási okmánya egyszerűsített rendszert vezetett be a tagállamok által kötött egyezményekhez és jegyzékönyvekhez való csatlakozásra, az az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikke vagy az EK-Szerződés 293. cikke alapján. Így tehét támogatom ezt a tanácsi határozatra felszólító javaslatot, amely egyszerűsíti a Romániával és Bulgáriával kapcsolatos Egyezmény hatálybalépési dátumának megállapítását. - Jelentés: Coelho (A6-0357/2007) Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE), írásban. – (LT) Két dokumentumcsomagról szeretnék beszélni – a Schengen-i informatikai rendszer infrastruktúrájának kifejlesztéséről és annak megvalósításáról, valamint kezeléséről szóló bizottsági javaslatról és tanácsi döntésről. Mindkét határozat mellett szavaztam, és nagyon fontos EU-s törvényi dokumentumnak tartom ezeket. Szégyen, hogy a SIS II elindítása állandóan elhalasztódik. Nagyon le vagyunk maradva azon tervhez képest, mely szerint lényeges fontosságú, hogy kiutat találjunk a helyzetből, ami lehetővé tenné a SIS 1+ hálózat használatát 2008. november 13. után, azaz azt, hogy kiterjesszük a SISNET hálózat által nyújtott szolgáltatásokat, és hogy egy tartalék-megoldást hozzunk létre az s-TESTA hálózattal. Most már egyértelmű, hogy a SIS II megvalósítására nyújtott humán- és pénzügyi erőforrások három, párhuzamosan fejlesztett projekt között lesznek megosztva: a SIS II, a SISone4all és a kommunikációs infrasturktúra beszerelése, üzemeltetése és irányítása. Ennek negatív hatása lesz a SIS II végrehajtására. Ezért nagyon fontos a SIS 1+ és így a SISone4all finanszírozásáról szóló döntés: ezt minden résztvevő fél finanszírozza vagy például a SISNET az EU-költségvetésből kap támogatást? Az EU és a tagállamok forrásainak helyes megosztása nagy jelentőséggel bír EU-ban. Azonban tekintettel a projekt EU biztonságával kapcsolatos fontosságára egyértelmű, hogy a SIS II a legnagyobb prioritás. Pénzalapokat kell biztosítanunk az EU biztonságának és a kommunikációs infrastruktúra fejlesztésére. - Jelentés: Böge (A6-0378/2007) Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. − (RO) Csak létrehozása után egy évvel, 2006-ban igényelték az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot. Üdvözlöm az alap mobilizálásáról szóló szavazást, ami azon szándék első megnyilvánulását jelzi, hogy támogassuk a globalizációval szembesülő európai polgárokat.

23-10-2007

23-10-2007

HU


A globalizáció egy olyan jelenség, ami számos esélyt és lehetőséget ajánl, azonban a következményeihez történő kiigazítási nehézségeket is generálja. Ennélfogva nagyon fontos az Európai Unió számára, hogy ne csupán az ilyen kihívások megválaszolására legyen képes, hanem arra is, hogy azokat a szükséges pénzügyi eszközök gyors mobilizálásával hatékonyan megközelítse. Az európai polgárok biztonsága és jövőbe vetett bizalma jelenti lépéseink és kezdeményezéseink alapját. Nagyon örülök annak, hogy ilyen irányú kezdeményezést köszönthetek a munka és a munka biztonságának területén, valamint azt az igényt, hogy ez a terület is megfontolás tárgyát képezi, csakúgy, mint az alapok jövőbeni mobilizálása. Végül remélem, hogy amennyiben szükséges, minden tagállam nyerni fog az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap mobilizálásából, melynek kevésbé pozitív hatásai mindnyájunkat érintenek, beleértve az új tagállamokat is. Ez az egyetlen módja annak, hogy valóban fenntartható fejlődést építsünk ki az EU teljes területén. Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap eddigi legeleső mobilizálása mellett szavaztam. Az Alap a PSE képviselőcsoport sikeres kampányát követően jött létre, hogy enyhítse a globalizáció európai dolgozókra gyakorolt hatását. Jelen esetben az alapot arra használjuk, hogy segítsen körülbelül 900 dolgozót, akiket a gépkocsiiparból bocsátottak el Franciaországban. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) 2007 márciusában Franciaország az EGF mobilizálását kérte 1 345 Renault SA-nál és 1 057 Peugeot SA-nál dolgozó alkalmazottak és szállítóik elbocsátása kapcsán. Az alap költségvetési megszorításai (500 millió euró évente), korlátozó alkalmassági kritériuma és az érintett dolgozók száma miatt a közösségi hozzájárulás mértéke 3 816 280 euró volt. Azaz láhatjuk, hogy ez 1 902 eurót jelent minden egyes elbocsátott Renault-dolgozónak és 1 190 eurót minden elbocsátott Peugeot-dolgozónak. Az Európai Bizottság becslése szerint 35 000 és 50 000 között van azon dolgozók száma, akik juttatást kaphatnának az alaptól, de az EU adatai azt jelzik, hogy az ‘átszervezés’ miatt elbocsátott dolgozók száma jóval meghaladja a félmilliót. A helyzet sokkal súlyosabb, mivel az elbocsátott dolgozók többségét az EU-n ‘belüli’ ‘átszervezésekkel’ okolják, és így nem felelnek meg az alap alkalmassági kritériumainak. Valójában arra van szükség, hogy véget vessünk a liberalizáció politikájának és a profit maximalizálásának, ami ezen áttelepítések és ‘átszervezések’ oka, és intézkedéseket tegyünk a munkahelyek megőrzése érdekében. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap 2006-ban lett életre hívva az alkotmányról szóló népszavazás franciaországi bukásának jelentős befolyása mellett. Már a kezdet kezdetén az volt a benyomás, hogy ez egy olyan kompenzációs formula, ami inkább a munkahelyek új tagállamokba történő ‘áthelyezésének’ egyre nagyobb problémájához kapcsolódik, semmint a globalizációhoz. Mint ilyen, az Alap az Európai Unió bővítésével kapcsolatos félelmekre adott válasz, ami lényegében megerősíti azokat és megakadályozva Európa régi és új tagállamainak 2004-es egyesítéséből származó előnyeit. Nem meglepő, hogy Franciaországból indítunk egy kérvénnyel a Peugeot és Renault beszállítóknál tapasztalt nehézségek kapcsán, egy 3,8 millió eurós összegért. A kérelem megfelelően megalapozott, és az Európai Parlament Költségvetési Bizottságának teljes támogatását élvezi. Remélem, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap nem egy tipikus bérleti jellegű megoldás lesz, azaz az EU-támogatás könnyű megszerzési módja olyan cégeknek, amelyek nehézségekre számítanak, és nem olyan kritériumok alapján kerül kiosztásra , melyek nem igazán precízek. Túl sok európai vállalat néz szembe az átszervezés nehézségével - a versenyképesség nevében a globális gazdaságban – ahhoz, hogy egy évi 500 millió eurós plafonnal rendelkező Alap minden igényt ki tudja elégíteni. David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, ami parlamenti támogatást nyújt az eddigi első finanszírozások kiosztásához az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból, mely a PSE határozott támogatása mellett jött létre, hogy segítsen enyhíteni a globalizáció dolgozókra gyakorolt hatásait. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az új Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználására és a francia kormány igényének megválaszolására vonatkozó döntés egy olyan lehetőség, amit figyelmesen kell felügyelnünk, hogy ellenőrizzük, a támogatás valóban a kívánt eredményeket hozza.

45

46

HU


Az alapítás napján tartott vita alalpján felmerült az alapnak az a célja, hogy intézményi szolidaritási reformként szolgáljon a globalizációs váratlan és negatív következményei kapcsán. Nyilvánvalóan a piac szabad korrekciója mindig jobb megoldás lesz, mint az állami vagy egy azzal egyenértékű beavatkozás. Mindenesetre létezik ez az alap az Európai Unió és azon megoldások összefüggésében, amit a tagállamok többsége a társadalmi válságok megoldására elfogadott, így a kihívást az jelenti, hogy elsőként biztosítsuk, hogy mobilizálásának eredményei megfelelnek a várakozásoknak, és másodszor, hogy egy ilyen típusú beavatkozás nem küld rossz jeleket a piacnak, így önkéntelenül nem olyan megoldásokat ösztönöz, melyek végül még nagyobb kárt okoznának. Mivel azt gondolom és remélem, hogy nem ez lesz a helyzet, a jelentés mellett szavaztam. - Jelentés: Klaß (A6-0347/2007) Christa Klaß (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni képviselőtársaimnak a szavazás eredményét. Ez a növényvédőszerek fenntartható alkalmazásáról szóló jelentés eredményein alapul. A felső szinteket itt leszavaztuk. Azonban a felhasználók és az értékesítők képzésére és tájékoztatására összpontosítottunk. A fenntarthatóságot csak a növényvédő szerek szakértő és gyakorlott kezelése biztosíthatja. Itt természetesen a legújabb technológiák és a legnaprakészebb ismeretek alkalmazására kerül sor. Támogatjuk az integrált növényvédelem. A Bizottság arra szólít el, hogy az integrált növényvédelem 2014-ig a teljes mezőgazdaságra kötelező legyen. Ehhez általános normákra van szükségünk. Nem szoríthatjuk az integrált növényvédelmet fix kritériumokba, különösen Európa-szerte nem. Az integrált növényvédelmet mindig rugalmasan kell fejleszteni. Szüksége van a jó műszaki gyakorlat ösztönzésére és hajtóerőre is– amit fenn kell tartani. Így tehát ezt újból meg kell vitatnunk a második olvasat előtt. Még mindig lehetőségünk lesz arra, a Tanáccsal és a Bizottsággal együtt, hogy jó végeredményt érjünk el, hogy az Európai Unió folytathassa a növényvédelem tényleges megvalósítását. Caroline Lucas (Verts/ALE). - Tisztelt elnök úr! Nagyon kiábrándultnak érzem magam azért, hogy a Parlament a mai napon nem tett többet a növényvédő szerekről szóló csomag kapcsán. Számos radikálisabb és prograsszívebb kérdésben jóval többet tehettünk volna. Azonban a terület, melyre összpontosítani szeretnék, az az állandó lakosok kérdése. Őket különösen sebezhető csoportnak kell tekintenünk, egy saját jogán veszélyeztetett csoportnak, és a mai napon ebbe irányba tettünk egy kis lépést, mégpedig a Parlamentben az imént történt szavazás során. Azok, akik olyan iskolák közelében élnek, ahol a közeli szántóföldeket permetezik, és azok, akik ezen permetezett szántóföldek közelében élnek vagy dolgoznak, sokkal inkább ki vannak téve a növényvédő szereknek hatásainak. Hosszú távon ki vannak téve olyan növényvédő-kotyvalékok keverékének, melyeket egész évben, gyakran évtizedekig permeteznek szét környezetükben. Mostanáig semmiféle védelem nem irányult a lakosokra, mint specifikusan veszélyeztetett csoportra. Ez egy komoly és súlyos közegészségügyi kérdés, mivel a gazdák nem tudják kontrollálni a növényvédő szereket. Számos tanulmány rámutatott arra, hogy a levegőbe kerülő növényvédő szerek akár mérföldekre is eljuthatnak. Bárcsak tovább juthattunk volna valamennyi légi permetezésre vonatkozó tiltásunk kapcsán. Az évtizedek során számos jelentés született a vidéki területek akut és krónikus megbetegedéseiről. Parlamentünk sokkal többet tehetett volna a mai napon ezzel a szavazással azért, hogy megóvja az embereket a ráktól, a leukémiától, a non-Hodgkin lymphomától és egy sor egész más betegségtől. Valóban csalódott vagyok azért, hogy nem ragadtuk meg azt a lehetőséget, melyet a Környezetvédelmi Bizottság felkínált. Ezen pozitív intézkedések közül sajnos annyit sokat buktattak meg más képviselőcsoportok. Azonban remélem, hogy a mai napon az emberek figyelnek a Parlamentre, és nyomást gyakorolnak képviselőikre, hogy amikor eljön a második olvasat ideje, megpróbálhassunk többet tenni az emberek egészségéért. Elvárják tőlünk, hogy jobbat tegyünk. Jobban kellett volna végeznünk, és sajnálom, hogy a többi képviselőcsoport nem támogatott minket a mai napon. Péter Olajos (PPE-DE). - (HU) Mint az MDF képviselője, szavazatommal támogattam mind a két jogszabálytervezetet, amely a szigorúbb és ellenőrzöttebb növényvédő szer felhasználást irányozza elő. Úgy gondolom, ezek a jogszabályok mérföldkövek lesznek egy biztonságosabb és egészségesebb élelmiszer-előállítás felé vezető úton. Ki kell vonni az egészségre veszélyes anyagokat és összességében kevesebb rovarirtó szert kell használnunk. Magyarországon például 15-ször kevesebb vegyszert használunk, mint mondjuk Hollandiában, mégis a

23-10-2007

23-10-2007

HU


magyar kukoricáktól roskadoztak - míg voltak -, az Unió intervenciós raktárai. Tehát lehet és kell abba az irányba haladnunk, ahol fenntartható szerhasználattal megtermelt gyümölcsök, zöldségek és egyéb élelmiszerek találhatók. Azok a tagországok, akik pedig szigorúbb jogszabályokat szeretnének alkalmazni, azok előtt ez a lehetőség nyitva kell, hogy maradjon. Köszönöm. Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Biztos úr! Én is neheztelek arra, hogy veszélynek teszik ki az emberi egészséget, például a légi permetezésen keresztül, és hogy a növényvédő szerek használata fokozatosan növekszik a növényvédelemmel szembeni egyre nagyobb rezisztencia miatt. Nem kétséges, hogy meg kell reformálnunk a biztonságos növényvédő szerek használatára vonatkozó szabályokat Európában. Sajnálom azonban, hogy itt a Parlamentben a Zöldeken és a baloldali képviselőkön keresztül elsőbbséget kaptak azok a populista javaslatok, melyek értelmében teljes mértékben vagy helyi szinten be kellene tiltani a növényvédő szerek használatát. Ezt meggondolatlan lépésnek tartom. Itt a növények orvoslásáról beszélünk, és ezeknek betiltása egyet jelentene a gyógyszerek betiltásával az emberi orvoslásban. Természetesen mindkettő mérgező, ha nem megfelelően alkalmazzák: így tehát arra kell fordítanunk erőfeszítéseinket, hogy normákat vezessünk be és széles körben elterjesszük az információt, semmint, hogy tudományosan megalapozatlan, összevissza és túlzottan bürokratikus intézkedéseket fogadjunk el. Hölgyeim és uraim! A józan ész alapján nem támogattam a mai napon a csomagban található javaslataik többségét. Ennélfogva nem hiszem, hogy a Klaß-jelentés, amint azt jóváhagyták, nagyon sikeres lenne. Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Tisztelt elnök úr! Azt szeretném mondani, hogy Klaß asszony jelentése mellett szavaztam, és ennek az volt az egyik oka, hogy ez a jelentés utal az Európai Bizottság részéről előterjeszett javaslatok megszorítására. Külön említi a nemzeti cselekvési terveket a növényvédő szerek alkalmazásának gyakoriságával kapcsolatos 5 éven belüli 25%-os csökkentés, és 10 éven belüli felére történő – 50%-os – csökkentés kapcsán. Nagyon fontos, hogy az Európai Parlament keményebb legyen ebben a kérdésben, és az Európai Bizottságnál zöldebb megközelítést alkalmazzon. Szeretném határozottan kiemelni, hogy döntésemet befolyásolta az a tény, hogy a szavazásra bocsátott jelentésben volt egy bejelentés, miszerint minden tagállam ütközőzónákat fog felállítani azt megelőzendő, hogy a növényvédő szerek bejussanak a vízgyűjtő területekre és az ivóvízbe. Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) Mint a vízminőségről szóló vélemény előadója, úgy látom, hogy a növényvédő szerek benne foglaltattak a környezet fokozatos romlásában, főként a felszíni és parti vizekébe. Az idő során fennmaradnak, nagy távolságokra eljuthatnak, és hosszútávú szennyezést jelenthetnek, aminek nehéz meghatározni a helyét a vízelvezetések, a talajban és a levegőben történő közvetlen veszteségek, a növények eső miatti kimosása és hasonlók tényezők következtében. Általánosabb értelemben a növényvédő szerek jelenlegi használata a mezőgazdaságban káros következményekkel járhat egészségünkre. A Bizottság törvényjavaslatait a növényvédő szerek használatáról és az engedélyeztetési eljárásokról, valamint azok forgalomba hozataláról már nagyon vártuk. Azonban alkalmatlannak tartom a célkitűzéseket, és éppen ezért a Parlament plenárisán hasztalan támogattam a Környezetvédelmi Bizottság részéről elfogadott álláspontot, amely azt kéri, hogy az EU egy 5 éven belüli 25%-os, és egy 10 éven belüli 50%-os csökkentést tűzzön ki a növényvédő szerek használatában. Ezen felül 10 méteres ütközőzónát jelöljön meg a termőföldek és a vízfolyások között. Különösen sajnálom, hogy ez az első olvasat, és hogy a szöveg valószínűleg tovább fog hígulni. Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Klaß asszony jelentése mellett szavaztam, amely egy olyan európai parlamenti és tanácsi irányelvet javasol, ami létrehozná a közösségi fellépés kereteit, hogy elérhető legyen a növényvédő szerek fenntartható alkalmazása. A növényvédő termékek használatának csökkentésére sarkall, és magas biztonsági normákhoz járul hozzá az emberek, az állatok és a környezet számára. Azonban alapvető fontosságúnak tartom a légi permetezés lehetőségének fenntartását olyan helyzetekben, ahol nincs járható alternatíva, vagy ahol a földi alkalmazás nagyobb kockázattal jár. Bár a Natura 2000 területeken a növényvédő szerek lehetséges betiltása mellett lehet, hogy arra is lehetőség nyílhatna, hogy használatukat korlátozzuk vagy kockázatukat minimálisra csökkentsük, ami specifikus kockázatfelmérést kívánna. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A 6. Környezetvédelmi Akcióprogram elfogadásakor elismerték, hogy csökkenteni kell a növényvédelmi termékek emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatását, kihangsúlyozva annak szükségességét, hogy a növényvédő szerek fenntarthatóbb alkalmazását kellene elérni, és kiemelve azt a kettős megközelítést, ami megában foglalja a megfelelő jogi keretek teljes implementációját

47

48

HU


és helyes felülvizsgálatát, valamint egy, a növényvéső szerek fenntartható alkalmazásáról szóló tematikus stratégia kidolgozását. Most az előadó a bizottsági javaslat címét félrevezetőnek tartja. A javaslat célja, hogy szabályozza a növényvédő szerek bizonyos csoportjait, mégpedig a növényvédelmi termékek formájában megjelenő növényvédő szereket. Eszerint a ‘növényvédő szer’ kifejezés helyett ‘növényvédelmi termék’ kifejezést kellene alkalmazni az Irányelv teljes szövegében. Az Irányelv célja, hogy csökkentse a növényvédelmi termékek használatához kapcsolódó, illetve a környezetre és az emberi egészségre vonatkozó kockázatot. Azonban mindezeket észben tartva a kidolgozott intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, és nem szabad megfeledkezni arról, hogy elsősorban tagállami kérdésnek kell tekinteni a környezetvédelmi termékek használatához kapcsolódó kockázat csökkentésének segítését, mégpedig nemzeti cselekvési terveken keresztül. Ez az egyetlen módja annak, hogy számításba lehessen venni helyi szinten a különböző feltételeket és helyzeteket. Robert Goebbels (PSE), írásban. – (FR) Szisztematikusan a teljes növényvédelmi csomag ellen szavaztam, hogy jelezzem az aktával szembeni ellenállásomat, ami még nem állt készen a plenáris ülésre. Egy törvényhozó szempontjából teljesen méltatlan 700 képviselőt 300 – 400 módosítással szembesíteni, hogy azokat 3 vagy 4 részletben szavazzák meg. Így akár lottóhúzást is szervezhetnénk. Dicséretesnek tűnik, hogy a törvényhozó a növényvédelmi szerekkel történő visszaélést le akarja küzdeni. Azonban a rossz törvényhozásban gyökerezik egy olyan rendszer megszervezése, mely olyan bürokratikus, hogy nem hatékony. Mindenesetre, ha etetni akarjuk a Föld folyamatosan gyarapodó lakosságát, akkor azt nem tehetjük meg a növényvédő termékek nélkül. Toine Manders (ALDE), írásban. – (NL) A mai napon az Európai Parlament elutasította, hogy csatlakozzon a fundamentalista környezetvédők keresztülvihetetlen szabályaira vonatkozó követeléseihez a növényvédő szerek fenntartható használatának témájában. A vita elsődleges tárgya a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság azon javaslata volt, hogy tiltsák be a növényvédő szereket a víztömegek 10 méteres körzetében. Ennek katasztrofális következményei lennének a közterületek és az olyan pihenőhelyek kezelői számára, mint például a golfpályák, olyan országokban, mint például Hollandia, ahol a földfelszín nagy részét víz borítja. A szavazás eredménye egy kompromisszum a környezetvédelem, a hatóságok és a vállalkozók számára keresztülvihető szabályok között. Kollektív felelősségünk van a kockázatok kizárása kapcsán, és valóban igaz az, hogy a növényvédő szerek használata esetében ‘minél kevesebb, annál jobb, azonban a szabályoknak valószerűbbnek és kivitelezhetőknek kell lenniük. Amennyiben vannak alternatívák, akkor azokat használni kell, de az csak vágyálom, hogy törvényileg betiltsuk valamennyi növényvédő szer használatát, és az a gondolat, hogy ennek nem lennének következményei a gazdaságra és a társadalomra. David Martin (PSE), írásban. − Én a jelentés módosított változata mellett szavaztam, ami ésszerű kompromisszumot eredményezett a közbiztonság növényvédő szerek csökkentett használatán keresztüli megőrzése és a termőföldön alapuló ágazatok terméshozam növelésével kapcsolatos képessége közt. A megközelítés lelkét jelentő óvatossági elvet határozottan támogatom. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) A mai ebédidőben az Európai Parlament teljes mértékben átadott egy olyan üzenetet, amely megválaszolja polgárok aggodalmait; a mezőgazdaságot támogatandó kevésbé függ a növényvédő szerektől, fenntartható, és figyelembe veszi a gazdák és más felhasználók egészségét. Előrelépést jelent az egészségvédelmi rész, ami teljesen hiányzott az 1991. évi szabályozásból, és most egyértelműen megerősítésre került a helyettesítési elv elismerésén keresztül (a REACH esetében célja nem, vagy kevésbé kémiai alternatívák használatának bátorítása), azzal, hogy elsőbbséget kapott a legsebezhetőbb lakosságok védelme, és a légi permetezés elviekben történő betiltása. Alapvető fontosságú volt, hogy bezárjunk egy jogi kiskaput, ami a szakemberek és a magánszemélyek alkalmazási időszakára vonatkozik. Ezt ezzel a keretirányelvvel el fogjuk érni, ami figyelembe fogja venni a kertészkedés új szokásait és módszereit: a növényvédő szerek már az otthonainkba és a kertjeinkbe is bejutottak! Azonban valóban sajnálatos a Klaß-jelentésben a Bizottság új megközelítésének– amit integrált növényvédelemként ismerünk – elutasítása, ami azt tartalmazza, hogy megengedi minden rendelkezésre álló mezőgazdasági technológia alkalmazását, de közben elsőbbséget ad a környezetbarát technológiáknak.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Ragaszkodom a fegyvereimhez: az integrált termelés a józan ész szerint vonatkozik a 21. század mezőgazdaságára. Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) Fontos az a tervezett Irányelv, mely keretet ad a közösségi ellépésnek, hogy el lehessen érni a növényvédő szerek fenntartható használatát, mivel bizonyos növényvédő szerek még mindig ijesztő mennyiségben találhatók meg a talajban, a levegőben és a vízben a meglévő keretszabályozások ellenére. A meglévő szabályozásokon túli bizonyíték a szántóföldi növényekben is aggodalomra ad okot, és politikai kezdeményezést igényel. Itt létfontosságúak a növényvédő szerekhez kapcsolódó kockázatok és függőségek csökkentésére vonatkozó konkrét terveket tartalmazó nemzeti cselekvési tervek. Igen sajnálatos, hogy a plenárison nem vittük tovább azt a célt tartalmazó módosítást, mely szerint 2013-ig 50%-kal kellene csökkenteni az aggasztó toxikus és roppant toxiku anyagokat, illetve, hogy a növényvédő szerek használatát az elkövetkező 10 évben 20%-kal kellene csökkenteni. Ez még a jelen helyzetben is fontos politikai jelzés lett volna. Bogusław Sonik (PPE-DE), írásban. − (PL) A növényvédelmi termékek fenntartható használatának kulcsa a kockázat racionális korlátozása. Ezt a célt azzal kellene elérnünk, hogy hatályba léptetjük a növényvédő szerek fenntartható alkalmazásáról szóló Irányelv elveit. Minden ország köteles lesz elkészítenie a saját tervét az Irányelvben meghatározott iránymutatást követve. Minden országnak így kellene tennie, kellően figyelembe véve a helyi tényezőket és mindennemű különbséget. Az lényegi különbség köztünk a mezőgazdasági hasznosítás szintje. Az új EU-tagállamok közti országoknak gyakran hatalmas veszteséget kell kárpótolniuk, főleg a termelt élelmiszerek minőségét és egészségi állapotát illetően. Ezekben az országokban a növényvédő szerek alkalmazásának csökkentése a használat jelen szintje mellett visszafelé fog elsülni, felénk, azaz a fogyasztók felé. Különbözünk a táj szempontjából is. Lengyelországban a hatalmas erdőségeket csak úgy lehet megóvni a kártevőktől, ha légi kezelést alkalmaznak. A mi felelősségünk a természetes környezettel szemben, hogy megóvjuk az erdőket, miközben a Parlamentnek az a feladata, hogy meghatározza azon termékek biztonságos használatának alapelveit, melyek megvédik a természetes környezetet. Az Irányelvnek sok mondanivalója van a gazdák képzéséről, mely a növényvédő szerek fenntartható alkalmazásának megvalósítása szempontjából a legfontosabb lenne. Parlamenti feladat az oktatás támogatása és olyan feltételek létrehozása, melyekkel ez minden gazdához eljut. Az Irányelvben foglaltaknak el kellene érniük mind a tagállamokat, mind pedig a gazdákat, ahelyett, hogy elkedvetlenítené azokat. Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban. − (DE) A jelentés ellen szavazok, mivel többé nincs egyértelmű határvonal a különféle módosítások között, amit fontosnak tartok. A növényvédelem az emberek és a növények egészségét szolgálja, és nem egy olyan figyelmeztetés a politikának, aminek nincs tudományos alapja. - Jelentés: Breyer (A6-0359/2007) Michl Ebner (PPE-DE). - (DE) Tisztelt elnök úr! Úgy vélem, a közegészségre és a fogyasztóvédelemre kellene törekednünk, és ezen vélemények irányában teljeskörű támogatásomat fel is szeretném ajánlani. Egyszerűen nincs értelme a gyakorlatosságot mellőző megoldásokat bevezetni, és olyan helyzeteket létrehozni, ahol az élelmiszerelőállítás már nem lehetséges a jóváhagyott alapokkal. Ezen okból meg vagyok győződve arról, hogy a Breyer-jelentést nem tarthatjuk meg jelen formájában, és hogy azt ebből a szempotnból módosítanunk kellene. Ellene szavaztam, és úgy vélem, illetve boldog vagyok, hogy egy sokkal értelmesebb és gyakorlatiasabb megoldást találtak a Klaß-jelentésben, és azokban a cselekvési tervekben is, melyeknek én voltam az előadója a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban. Ezen okból kifolyólag remélem, hogy mi is javítani tudjuk a Breyer-jelentést a második olvasaton, mivel ezt kell tennünk. Carl Schlyter (Verts/ALE). - (SV) A mai napon vegyes üzenetet küldtünk ki. Azt hiszem, a mai nap legbizarrabb része Heaton-Harris úr támadása volt, amiben azt állította, hogy önkéntes csoportok próbálják befolyásolni a Parlamentet. Az a nagy dolog történt, hogy gyengült a Parlament pozíciója az iparág által fizetett lobbisták kiterjedt lobbija következtében, melynek inkább az áll az érdekében, hogy minél több növényvédő szert adjon el, mintsem, hogy megóvná a közegészségüget és a fogyasztókat. Szerencsére nem jártunk teljes sikerrel. Még mindig megvan a növényvédőszer-útlevél, ami a fogyasztóknak jelentős lehetőséget biztosít arra, hogy kereskedőiket megkérve megnézzék, mi is megy le a torkukon. Ez a védelem fontos, és a Tanáccsal folytatott tárgyalások során harcolnunk kell érte. Azonban a Parlament nem védi meg úgy a

49

50

HU


lakosait, ahogy azt a Környezetvédelmi Bizottság akarta. Rosszabb védelmük és rosszabb információjuk van annál, mint amit a bizottság akart. Ezt a többi olvasatkor helyesbíteni kell. Véleményem szerint nem folytathatjuk a legveszélyesebb vegyi anyagok jóváhagyását a jelen szinten. A Parlament most elkerülte az összes növényvédő szerre kiterjedő általános csökkentési célt, ami sajnálatos. Azonban azt szeretném mondani, hogy mi a Zöld képviselőcsoportban most egy olyan jelentést vittünk keresztül, ami lényegében jó tárgyalásokhoz használható a Tanáccsal, de ott a név egy kicsit butácska. Éppen úgy, ahogy az alkotmányt reformszerződésnek hívják, meglepő, hogy a Parlament a növényvédő szereket növényvédő termékeknek nevezi. Ha minden növényvédő terméket érint, akkor a törvényi szabályozásba könnyedén bevehetjük a kerítéseket is, mivel védelmet jelentenek az őztehénnel szemben. Ez rámutat arra, hogy a növényvédő termék milyen abszurd név. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Breyer asszony jelentése mellett szavaztam, mely egy európai parlamenti és tanácsi szabályozást javasol a növényvédelmi termékek forgalomba hozataláról, mivel az segít abban, hogy magas biztonsági normákat biztosítsunk az embereknek, állatoknak és a természetnek oly módon, hogy szigorú, de egyszerűsített eljárásokat vezetünk be, illetve célszerűsítsük a forrásokat. Az elfogadott jelentés hű a szubszidiaritás elvéhez, így a tagállamok figyelembe vehetik a specifikus nemzeti körülményeket, főként a növényegészségügyi és klimatikus feltételeket, illetve megfelelő kockázatcsökkentő intézkedések elfogadáséra kerülhet sor. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ennek a javaslatnak összhangban kellene lennie a 6. Környezetvédelmi Akcióprogram mögött húzódó okokkal abból a célból, hogy a kilátásba helyezett és visszamenőleges stratégiák jelenlegi ismereteinek alkalmazásával fel lehessen mérni az emberekre és a környezetre gyakorolt kockázatot és veszélyt, és összhangot lehessen teremteni egyéb politikákkal. Így , a a növényvéső szerek fenntartható alkalmazásáról szóló tematikus stratégiával ugyancsak összhangban, a Szabályozásnak az emberi és a környezeti egészség magasfokú védelmét kell garantálnia, elsőbbséget adva az elővigyázatossági elvnek, azonban az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, és figyelembe kell venniük a szubszidiaritás elvét. Az egyéb politikákhoz fűződő viszonyokat egyértelműbben ki kellene domborítani. Például a szabályozásnak nem szabadna szembe helyezkednie a Víz Keretirányelv (2000/60/EK) és leányirányelvei céljaival és minőségi normáival. Ezt rendszeres ellenőrzéssel biztosítani kell. Minden tagállamnak meg kell tartania azt a lehetőséget, hogy túlmegy a közösségi normán alapvető védelmi vagy döntéshozatali standardjait illetően a termékengedélyezésben, annak érdekében, hogy nemzeti növényvédő szerekkel kapcsolatos cselekvési terveket, egészségi programok vagy környezetvédelmi intézkedések terén megállapított célkitűzéseket hajtsanak végre, egyedi nemzeti feltételek alapján. David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, és örülök, hogy a növényvédő szerek fenntartható alkalmazását ötvözi a hatékony egészség- és környezetvédelemmel. Luca Romagnoli (ITS), írásban. − (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Annak ellenére, hogy összességében a Breyer-jelentés mellett szavaztam, célszerűnek tartom néhány olyan módosítás támogatását, melyek az eredeti előterjesztést helyesbítik. Alapvető fontosságú, hogy megtörjük a hatalmas multinacionális cégek monopóliumát az adatmegosztás és –hozzáférés területén, valamint, hogy az ágazatot megnyissuk a nagyobb és tisztességesebb verseny irányába. Másrészt ezt az ágazatot földrajzi és környezeti különbségek is érintik, melyeknek megfelelő figyelmet kell szentelni. Nagyobb rugalmasságra van szükség az anyagok kölcsönös elismerése és összehasonlító értékelése terén. Valójában jelenleg a kis- és középvállalatok, melyek főleg koformulánsokatt állítanak elő, nem kapnak mozgásteret, pontosan a hatalmas ipari csoportok rendkívüli befolyása miatt – és nem csak az adatkezeléshez, hanem azok cseréjéhez sem. Az európai törvényhozásnak feltétlenül figyelembe kell vennie és támogatnia kell kívánalmaikat, hogy megelőzzük lassú, de feltartóztathatatlan eltűnésüket a piacról. Tokia Saïfi (PPE-DE), írásban. – (FR) A növényvédő szerek, melyek régen a parazitákkal szemben védték a növényeket, jelentősen megváltoztatták a mezőgazdaságot. Mindazonáltal ma azt látjuk, hogy ezen növényvédő szerek mezőgazdasági és nem mezőgazdasági környezetben történő jelentős használata káros hatást gyakorol a környezetre (a víz, a levegő, a talaj, stb. szennyezése) és az egészségre is (egyes ráktípusok kialakulása, termékenységi problémák).

23-10-2007

23-10-2007

HU


Ezt szem előtt tartva az EU úgy döntött, hogy módosítja törvényi szabályozását, bátorítva a növényvédő szerek használatának csökkentését. Főleg a Breyer-jelentés keretein belül, mely a növényvédő termékek forgalomba hozataláról és a növényvédő szerek fenntartható alkalmazásáról szól. Amellett szavaztam, hogy szigorú kritériumokat szabjunk meg valamennyi toxikus anyag (neurotoxikus, bioakkumulatív, karcinogén, stb.) tekintetében. Hasonló módon, Franciaország nemzeti növényvédőszertervével és a REACH-csel való konzisztencia okán, ugyancsak támogattam a különösen aggasztó növényvédő szerek alkalmazásának 50%-os csökkentését 2013-ig, és a legkárosabb anyagok helyettesítését biztonságosabb anyagokkal (beleértve a nem kémiai jellegű termékeket). Végezetül, egybehangzóan a Franciaországban a környezetről tartott nemzeti vita szellemével, a növényvédő szerek adója mellett szavaztam, hogy a kezelőtermékek használatának csökkentésére bátorítsuk gazdáinkat. Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) Tegnap nem tudtam felhasználni felszólalási időmet. Ugyanakkor került sor a Klímaváltozási Bizottságban a Hassi-jelentéssel kapcsolatos szavazásra, ami az Európai Parlament álláspontjának alapjául szolgál az ENSZ Klímaváltozási Konferenciájára. Az Európai Unió növényvédő szerek használatára vonatkozó új politikája fontos lépés a job egészség- és környezetvédelem irányába. A mai szavazás eredményében különösen fontos, hogy a Parlament egyértelműen szembefordult a Bizottság által javasolt háromzónás modellel. A javasolt rendszer félrevezető, és nagyban ellentmond a növényvédő szerek fenntartható alkalmazásának célkitűzésével. Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban. − (DE) A jelentés ellen szavazok, mivel nem egy szigorúan tudományos kritérium szerint állították össze, és mivel a zónamodellt – legyen az bármilyen változatban – értelmetlennek tartom. Csak egységes engedélyezésnek van értelme a közös gazdasági területen. Jelentős javulásban reménykedek a második olvasatra. - Jelentések: Klaß (A6-0347/2007) és Breyer (A6-0359/2007) Liam Aylward and Brian Crowley (UEN), írásban. − Nem kétséges, hogy a növényvédő szerek csökkentését szorgalmazó jelen törvényi szabályozás ellenére hatalmas mennyiségben található növényvédő szer a levegőben, a vízben és az élelmiszerkészletben, befolyásolva egészségünket és környezetünket. Ma azonban, bár kollégáim és jómagam is egyértelműen a növényvédő szerek mindennapi életünkben történő csökkentése mellett szavaztunk, fontos felismernünk a gazdák és gyömölcstermesztők igényeinek gyakorlati realitását, főként az emelkedő élelmiszerárak jelen helyzetében. Nem tudunk elméletben törvényt alkotni! Egy gyakorlati és kiegyensúlyozott megközelítés mellett döntöttem, és azon szélsőséges módosítások ellen szavaztam, melyek csökkentenék élelmiszerkészletünket, a gazdálkodást rendkívül nehézzé és gyakorlatiatlanná tennék. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a gazdák természetükből adódóan környezetvédők! A növényvédő szerek betiltása helyett a tagállamok a képzésre és a tájákoztató kampányokra fognak koncentrálni, valamint a legjobb gyakorlatra és az integrált növényvédelem, mely nekünk, mint polgároknak, fogyasztóknak és gazdáknak a javunkra válik. Amellett szavaztam, hogy realisztikus célokat tűzzünk ki a tagállamok számára, miközben el kell ismerni a 27 tagállam különböző természetét. Ami az alkalmazást illeti, a kockázatnak kell jelentenie a központi tényezőt, figyelembe véve a veszélyt és a kitettséget. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Ami a növényvédő termékek forgalomba hozataláról és a növényvédő szerek fenntartható alkalmazásáról szóló jelentéseket illeti, politikai csoportom nagyon felelős irányvonalát követtem. A CMR1 osztályba sorolt termékeket, melyekről tudományosan bizonyították, hogy károsak az emberek és az állatok egészségére, a továbbiakban nem szabad engedélyezni. Az a kötelezettség, melynek értelmében minden szomszédot értesíteni kellene permetezés előtt csak tömeghisztériát keltene, nem beszélve arról a tényről, hogy hatalmas mennyiségű ellentétes hatású bürokráciát hozna magával, ami a CMR1 termékek piacról történő eltűntetésével egyébként is elavulttá fog válni. Úgy vélem, hogy a szubszidiaritás elvét kellene alkalmazni a nem kezelendő ütközőzónák tekintetében, hogy megelőzzük a plusz korlátozások alkalmazását a mezőgazdasági termelés kapcsán. Ellenzem az engedélyezett termékekre kivetendő speciális adó létrehozását, mivel ez a mezőgazdasági termelés költségének szükségtelen emelkedéséhez vezetne.

51

52


HU

Természetesen ellenzem azt is, hogy betiltsák a környezetvédelmi termékek helikopterről történő szórását. Elfogadhatatlan ennek a módszernek a betiltása, ugyanis bizonyos régiókban, például ott, ahol hegyoldalban találhatók a szőlők, ez az egyetlen lehetséges megoldás. Örülök, hogy figyelembe vették azon módosításaimat, melyek a növényvédelmi termékek elfogadhatatlan hatásaival foglalkoznak, melyek - egyebek mellett – negatív hatással lehetnek bizonyos fajok, így például a méhek viselkedésére, sőt, akár ezen fajok kipusztulásához is vezethetnek. Robert Navarro (PSE), írásban. – (FR) A Klaß- és Breyer-jelentések mellett szavaztam, melyek a növényvéddő szerek alkalmazásáról szólnak, mivel fejlődést mutatnak a növényvédelmi termékek egészségre és környezetre gyakorolt hatásának komolyabb megfontolása szellemében. Különösképp üdvözlöm azon szocialista javaslat elfogadását, hogy tiltsuk be a növényvédő szerek használatát a lakossági és érzékeny területeken. Annak is örülök, hogy elfogadták javaslatunkat a nem kémiai technológiák szisztamatikus támogatásáról. Sajnálom azonban, hogy az európai jobboldal ellenezte az ezen termékek használkatának csökkentésére kitűzött célok bevezetését. Számos példa mutat rá, hogy lehetséges a csökkentés, és anélkül lehetne bevezetni egy fokozatos csökkentést, hogy az az ipart vagy munkahelyeket veszélyeztetne. Még egyszer: a jog előnyt kapott a profittal szemben… Azonban a kis lépések is számítanak, és ezek a jelentések helyes irányba tett lépést jelentenek, még pedig a holnap fenntartható mezőgazdasága és gyermekeink egészségesebb környezete irányába.

11. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 14.25-kor felfüggesztik, majd 15.05-kor folytatják) ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök

12. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 13. 2008. évi költségvetés: III. Szakasz, Bizottság – 2008-as költségvetés: I, II, IV, V, VI, VII, VIII, IX. szakasz (vita) Elnök. − A következő napirendi pont közös vita a következőn – Virrankoski úr jelentése (A6-0397/2007) a Költségvetési Bizottság nevében, az Európai Unió 2008. évi általános költségvetésének tervezete, III. szakaszáról – Bizottság (C6-0287/2007 – 2007/2019(BUD)) és – Itälä úr jelentése (A6-0394/2007) a Költségvetési Bizottság nevében, az Európai Unió 2008. évi általános költségvetésének tervezete I, II, IV, V, VI, VII, VIII és IX. szakaszairól (C6-0288/2007 – 2007/2019(BUD)). Elnök. − Mielőtt átadnám a szót Grybauskaitė biztos asszonynak, szeretném kifejezni afeletti megdöbbenésemet, hogy egyéb biztosok, akiket megkértünk, hogy legyenek jelen, nem jöttek el. Ennek számos oka lehet: állítólag meghívóink kissé késve mentek ki. Ez lehet a helyzet, amit ellenőrizni fogom. Szeretném azonban emlékeztetni a Bizottságot, hogy az intézményközi magállapodás alapján jelen kell lennie azon hét során, amikor az Európai Parlament ülésezik. Le fogom ellenőrizni az ügyet, és biztosra veszem, hogy a Bizottság, csakúgy, mint mi, a Parlament tiszteletben fogja tartani az intézményközi megállapodás iránti elkötelezettségünket. Így tehát arra kérném a jelen lévő biztos asszonyt, Grybauskaitė biztost, hogy ezt közölje a Bizottsággal. Ezt már mellékesen említettem az Elnökök értekezletén. Nem szeretnék azonban egyoldalúan vádaskodni, de le fogom ellenőrizni a kérdést. Ville Itälä (PPE-DE), előadó. – (FI) Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani a Költségvetési Bizottság elnökének és a Bizottság tagjainak és koordinátorainak azért, hogy lehetővé tették számunkra, hogy egy kiváló megállapodást érjünk el nagyon kellemes légkörben. A Parlament főtitkára ugyancsak nagyon

23-10-2007

23-10-2007

HU


nyitott és együttműködő volt a költségvetés összeállításakor. Jó kezdet a közigazgatás és a Költségvetési Bizottság közti jövőbeli együttműködéshez. Mindenekelőtt azt akarom mondani, hogy ez a rendszer, melyben két szervezet dönt a költségvetésről – a Elnökség és a Költségvetési Bizottság – a jövőben már nem tartható. Nem helyes az a megközelítés, hogy a Elnökség kidolgoz különféle új ötleteket és projekteket. A Költségvetési Bizottság vagy egy fajta gumibélyegző, ami jóváhagyja az alapokat, vagy rosszfiú illetve rosszlány, aki kihúzza azokat. Itt is ez volt a helyzet, amikor komoly új növeléseket javasolt a csoport eknöke, ami meghaladta volna azt a híres 20%-os plafont, amiben közösen megállapodtunk. Remélem, hogy az emberek hallgatni fognak a bizottsági elnök ezzel kapcsolatos iránymutatásaira, mivel jó elképzelése van arról, miként haladhatna ez a folyamat a helyes úton, hogy konkrét és megfelelő eredményeket érjen el. Ezeket a kérdéseket nem lehet két helyen eldönteni. Sokkal jobb, ha csak egy helyen dőlnek el. Amikor a Parlament költségvetése összeállításra került, akkor a közigazgatás és az Elnökség helyes kezdeményezést mutatott azzal, hogy azt javasolta, hogy a 20%-os plafon alatt maradás legyen az alapelv. Később a csoport elnöke kiegészítéseket tett az intézkedési szabályokhoz. Az egyik az volt, hogy minden képviselői asszisztens havi ezer euróval többet kapjon, ami összességében 10 000 000 eurót jelent, és volt számos egyéb emelés is, melyek valójában olyan helyzetbe juttattak, hogy a plusz kiadásokat bizonyos mértékig csökkenteni kellett. Ez természetesen sosem könnyű, de el kell mondani, hogy nem tettünk semmiféle valódi megtakarítást vagy csökkentést; helyette megpróbáltunk ragaszkodni a költségvetési elvhez amikor új emelésekre került sor, hogy a költségvetés ne emelkedjen túl magasra. Ez magától értetődően fontos, mivel az adófizetők pénzét költjük. El kellene gondolkodnunk azon, hogy milyen projektekbe kellene belefognunk, és melyek elfogadhatók az adófizetők szempontjából. Mindenekelőtt arra az alepvető munkára kell összpontosítanunk, amire megválasztottak bennünket. Ez egy törvényhozói testület, és nem szabadna olyan projekteket megvalósítanunk, melyek kívül esnek a tényleges törvényhozói munka keretein. Azonban engedjék meg, hogy elmondjam, hogy örülök annak a közös kompormisszumnak, mely lehetővé tesz a Parlamentnek egy épphogy 4% alatti emelést. Ez indokolt, és minden esetben számos olyan projektet tartalmaz, amit itt más képviselők támogatnak. Említeni fogok néhányat ezen projektek közül. Elsőként ott van az információs politika, amely borzasztóan fontos. Ehhez további kilenc millió euró adódott hozzá tartaléknak, hogy az új internetes TV-re költsék, amikor jóváhagyják a prototípust. Ennek az internetes TV-nek, mint műszaki információs csatornának az ötlete elfogadható gondolat, azonban nem szabadna a most javasolt módon megvalósítani. A politikai csoportok és a képviselők nem fognak részt venni az érintett testület felügyeletében, illetve a kapcsolódó mindennapi munkában. A közigazgatás nem rendelkezik ugyanazzal a politikai becsületességgel, amivel a politikai csoportok és a képviselők, illetve, amit az emberek látni akarnak. Nagyon nehezen tartom elfogadhatónak azt az elképzelést, amit a bal oldal javasolt, hogy a politikát ki kell venni az államigazgatásból, és hogy a Parlamenttel kapcsolatos információ csak annak közigazgatásán keresztül érkezhet, tagjain, illetve politikai csoportjain keresztül nem. Elképzelhetetlen, hogy megengedjük, hogy az információs politika kizárólag a közigazgatáson keresztül érkezzen, és az információs gépezeten kívül hagyjon bennünket, akiket demokratikus úton választottak ide. Egy másik, témához kapcsolódó elképzelés a helyi médiát érintette, amiről a plenáris épp az ünnepek előtt döntött. Arról szólt, hogy a képviselőknek valamivel több pénzt kellene kapniuk azon célból, hogy meghívják a helyi média képviselőit, hogy megfigyelhessék, mi történik a Parlamentben, és interjút készíthessenek velük. A Költségvetési Bizottság ellene szavazott. Nem értem ezt a nyilvánvaló rosszindulatot a kis helyi médiával szemben a baloldal részéről, mivel ez lehetővé tenné teszi számunkra, hogy amennyire csak lehet, az átlagemberek közelébe kerüljünk. Most azonban mi, itt a Költségvetési Bizottságban túlnyomórészt ezen pénz ellen szavaztunk, és mi, képviselők nem költhetünk több pénzt a helyi média meghívására. Harmadszor az információs irodákat szeretném említeni. Minden tagállam rendelkezik saját információs irodával, ami jó dolog, de miért a legdrágább épületeket veszik meg a legdrágább területeken? Miért nem vehetünk valamivel olcsóbb épületeket kicsit kijjebb a városból, és költjük a megfelelő finanszírozást emberi erőforrásra? Több emberre van szükségünk a munkahelyek, az oktatási intézmények és iskolák meglátogatására, hogy elmondjuk az embereknek, mit csinál a Parlament és miért. Az az emberek befolyásolásának legjobb módja, ha odamegyünk hozzájuk, nem pedig az, ha drága épületeket vásárolunk. Ezt a pénzt jobban is el lehet költeni.

53

54

HU


Ami az épületekkel kapcsolatos politikát általában véve illeti, remélem, hogy minden intézmény össze tud állítani egy közös szervezetet, hogy megfontolják, mikor és hol építsenek, mikor és hol vásároljanak ingatlant, hogy ne hozzunk anélkül döntést, hogy tudnánk, mit tesznek mások, és így ne emeljük mesterségesen az ingatlanok árát. Csak megjegyzést szerettem volna fűzni azon határozati javaslathoz, hogy csökkentsük a strasbourgi ülések számát. Ez egy véget nem érő vita lehet, azonban addig kell folytatni, amíg nem történik valami. Példát kell mutatnunk a kibocsátások csökkentésében is. Nem herdálhatunk el 200 millió eurónyi adófizetői összeget évente. Meg kell mutatnunk a nyilvánosságnak, hogy az EU bővült és változott, és ehhez nekünk is változnunk kell. Nem találkoztam egyetlen jó magyarázattal sem azzal kapcsolatban, hogy miért kell folytatni ezt a veszekedést. Emiatt remélem, hogy szavazást tartunk ebben a témában, hogy a Parlament tárgyalhasson a Tanáccsal, és hogy az oly szükséges változás bekövetkezhessen. Újból szeretnék köszönetet mondani a koordinátoroknak és a Költségvetési Bizottság tagjainak a kompromisszumért, és remélem, megmarad a csütörtöki szavazásban, és hogy az érintett számadatok a közös megállapodás szerinti formában maradnak. Kyösti Virrankoski (ALDE), előadó. – (FI) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Az Európai Unió 2008. évi költségvetése a második ebben a programozási időszakban. A jelenlegi pénzügyi keretek elfogadásakor különös figyelmet kapott a versenyképesség, valamint a növekedést és foglalkoztatást elősegítő kohézió megerősítése. A Bizottság előzetes költségvetési tervezete 129,2 milliárd euró volt a kötelezettségvállalási előirányzatokra és 121milliárd euró kifizetési előirányzatokra. A Tanács költségvetési tervezetében a kötelezettségvállalási előirányzatokat 128,4 milliárd euróra, a kifizetési előirányzatokatt pedig 119,4 milliárd euróra csökkentette, ami 10,3 milliárd euróval alacsonyabb már egy egyébként is nagyon szoros pénzügyi keretnél. TA Tanács költségvetési tervezete egyéb kérdéseket is kiemelt. Az 1. tétel alatt (fenntartható növekedés és foglalkoztatás) a kifizetési előirányzatokat összesen 1 046 millió euróval csökkentették, bár a költségvetési politika feltétel nélküli prioritása volt. Idén őssze a Parlament ugyancsak megkapta a Bizottság módosítását, ami további 262 millió eurót javasolt külső tevékenységekre. A Bizottság továbbá javasolta a pénzügyi keret felülvizsgálatát is, hogy megfelelő alapokat lehessen félretenni a Galileo globális helymeghatározó rendszer és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet számára a 2008-2013-as időszakra. A javaslat megfelelt a Parlament június 20-án elfogadott határozatának és az ETI törvényi szabályozásról szóló első olvasatnak. Ezen kritériumok alapján a Költségvetési Bizottság összeálltotta saját javaslatát, mely jelenleg megbeszélés tárgya. Kulcselemei a következők: A költségvetés feltétel nélküli prioritása az 1. tétel (fenntartható növekedés és foglalkoztatás). A kötelezettségvállalási előirányzatokat megemelték, főként a lisszaboni stratégia szerinti kutatás és képzés terén, illetve a transzeurópai hálózatok esetében. Az 1a tétel ugyancsak a Galileo navigációs rendszer finanszírozására vonatkozik. Amikor összeállították a többéves költségvetési keretet, akkor figyelmeztetett a Parlament, hogy a Galileo alulfinanszírozott. Most 2,4 milliárd eurós deficittel rendelkezik, mivel a magánszektor nem hajlandó részt venni a projektben, amint az az Amerikai Egyesült Államokban is történt. Mivel a projekt politikai és gazdasági szempontból is fontos Európának, a Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy folytatódjék, és hogy az EU-költségvetésből finanszírozzuk. Jelen költségvetési eljárás során kell meghozni az ezzel kapcsolatos döntést. Ezen okból kifolyólag a költségvetési tervezetben a Galileo és kapcsolódó ETI-költségei kívül helyezkednek el a költségvetés hatáskörén egy ‘műholdcsere’ javaslat formájában. Elfogadásának feltétele, hogy elfogadásra kerüljön a többéves pénzügyi keretet módosító bizottsági javaslat. Ha ez nem történik meg, akkor a Galileo projekt kudarcot vall, és az ETI-finanszírozás is nehéz helyzetbe kerül. Értelmetlen folytatni a Galileo finanszírozását, amennyiben a Tanács nem akar végig kiállni mellette. A strukturális alapok és a kohéziós alapok ráfordításai, melyek az 1b tétel alatt találhatók, jelentős megerősítésben részesültek, mivel az alapok szerinti ki nem fizetett kötelezettségek – a RAL-ok – ijesztően magasak, meghaladják a 95 milliárd eurót. A Parlament és a Tanács még a nyáron közös nyilatkozatot tett a Bizottság funkcionális programok elfogadásában mutatott lassúságáról. Jelenleg a Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap alá tartozó

23-10-2007

23-10-2007

HU


programok 63%-át nem hagyták jóvá, csakúgy, mint a Európai Szociális Alap programjainak 83%-át és a vidékfejlesztési programok 75%-át, bár az első programév a vége felé közeledik. Ezen adminisztráció lassúsága komolyan veszélyezteti az EU strukturális és kohéziós politikáját, és főként az új tagállamok újjáépítését, mivel a jelenlegi pénzügyi keret egy jelentős európai újjáépítési projekt, nagyobb, mint a második világháborút követő Marshall-terv. Ebben a költségvetési tervezetben azonban csak 22,1 milliárd és 5,3 milliárd euró lett félretéve strukturális célokra és vidékfejlesztésre az új tagállamok számára. Ennek megfelelően a Költségvetési Bizottság azt javasolja, hogy a Bizottság megfelelő adminisztrációs költségének egy része kerüljön tartalékba, hogy úgy és akkor lehessen felszabadítani, amikor a programok jóváhagyása megtörténik, mivel ezt a folyamatot fel kell gyorsítani. Egy másik eléggé problémás terület a 4. tételhez (az EU, mint globális partner) kapcsolódik. Az előzetes költségvetési tervezet egyértelműen alkalmatlan volt, melynek okán a Bizottság módosításában 120 millió eurót javasolt Koszovónak és 142 millió eurót Palesztinának. A Tanács ugyancsak 260 millió eurós emelést javasolt ugyanezen a régióknak. A Költségvetési Bizottság elfogadta a Bizottság megközelítését, de további 10 millió eurót adott Koszovónak és Palesztinának is. A Parlament saját prioritásainak védelme érdekében a Bizottság megszövegezett egy ‘csillagos’ módosítást is. Ez beleegyezik egy 40 millió eurós csökkentésbe, amit máskülönben a közös külés biztonságpolitikában kellett volna megtenni, mivel a Tanács által javasolt emelés egyértelműen az ő érdekterületük, és veszélyeztetné a Parlament prioritásait. A megcsillagozott javaslat továbbá emeléseket foglal magában, melyeket a Külügyi Bizottság követelt Palesztina és Koszovó számára, összességében 40 millió euró értékben, plusz egy további kisebb, 6 millió eurós kiigazítást a világegészségügyi alap és néhány egyéb tétel számára. Ezt a módosítást akkor lehet elfogadni, ha a Tanács egyetért a rugalmassági eszköz alkalmazásával. Ami a decentralizált ügynökségeket illeti, elmondhatom, hogy a Bizottság visszaállította a Tanács 32 millió eurós csökkentését és a személyzeti csökkentéseket. Úgy gondoltuk, hogy az együttműködés aránylag jól működött. A legjelentősebb változás a határellenőrzési ügynökséghez, a Frontexhez kapcsolódott, ahol a költségvetésben beállított összeg 30 millió euróval emelkedett. A határellenőrzés területén történő együttműködés és annak megerősítése a Parlament egyik legfontosabb prioritása. Jelen költségvetés témája az ‘eredmény-költségvetés’. Célja, hogy elősegítse mind a tevékenység alapú költségvetési tervezést, mind pedig a tevékenység alapú irányítást. E célból 49 millió euró került tartalékba a Bizottság általános adminisztratív költségeiből, hogy azt úgy és akkor szabadítsák fel, amikor a Bizottság olyan tanulmányokra és jelentésekre tesz javaslatot, a Parlament kérésének megfelelően, melyek a tevékenység alapú irányításról, az alkalmazotti állomány felelősségre vonhatóságának tisztázásáról és a személyzeti állomány számának jövőbeli alakulásáról szólnak. Ez kapcsolódik a Parlament egyeztető tárgyalásán elfogadott, végrehajtó ügynökségekről szóló nyilatkozatához is. Kimondja, hogy minden új javaslatnak költség-haszon elemzést kell tartalmaznia összehasonlítva azzal a helyzettel, ahol az intézkedések a Bizottság felelősségi körébe tartoznak. Továbbá egyértelműen meg kell határozni a felelősségre vonhatósági és felelősségi vonalakat az ügynökség és a Bizottság tekintetében, és meg kell magyarázni, hogy a Bizottság hogyan vállal felelősséget az ügynökség munkájáért és az alapok használatáért. Ismerünk riasztó példákat a ‘Technikai Segítségnyújtási Irodák’ történelméből. Az előttünk levő költségvetési tervezet végösszege 129 680 milliárd euró, ami 623 millió euró a többéves pénzügyi keret értelmében. A kifizetési előirányzatok 124 194 euró, ami a tagállmok GNI-ja 0,99%-ának felel meg. A pénzügyi keret szerinti 5 300 millió eurós adat és így a Költségvetési Bizottság is hatalmas fegyelmezettséget mutatott ezen, az Európai Parlament számára megfontolásra benyújtott javaslat összeállításában. A költségvetési tervezet erős konszenzus és kiváló együttműködés szellemében készült. Szeretnék köszönetet mondani a Költségvetési Bizottság elnökének, Reimer Böge úrnak kiváló vezetéséért, valamint valamennyi politikai csoport koordinátorainak és árnyékelőadóinak. Jelentős rugalmasságot és együttműködőkészséget mutattak. Szeretnék továbbá köszönetet mondani a Bizottságnak és Grybauskaite biztos asszonynak pozitív hozzáállásukért, valamint a portugál elnökségnek, mely a háromoldalú tárgyalások és az egyeztetések során konstruktív hozzáállást és tiszteletet mutatott. Végezetül szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet és hálámat a Költségvetési Bizottság titkársága és a saját és más politikai csoportokban a költségvetésért felelős adminisztrátorok felé a hatalmas elvégzett munkáért. Most benyújtom megfontolásra a 2008. évi költségvetést a plenáris számára.

55

56

HU


Richard James Ashworth, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy azzal kezdjem, hogy köszönetet mondok Virrankoski úrnak kiváló jelentéséért és az azzal kapcsolatos hatalmas munkájáért. Helyesen állította, hogy a 2008-as év a második év egy hétéves pénzügyi távlatban. Úgy vélem, hogy ez a költségvetés a helyes irányba halad azzal, hogy értéket ajánl a pénzért és hogy idén a kifizetési előirányzatokat a GNI 0,99%-ában szabja meg; lehetősége van arra, hogy sokkal jobb megvalósítást érjen el a következő években. Azonban ezen célok elérése érdekében felkérem elsősorban a Tanácsot, hogy vegye tudomásul a Parlament elképzeléseit, és álljon készen arra, hogy tovább vitassa ezen kérdések némelyikét; ezen a ponton négy kérdést említek. Elsőként a Galileót és az Európai Technológiai Intézet (ETI): A Parlament jóváhagyását adta ezekhez a tervekhez, azonban továbbra is a költségvetési fegyelem bizonyítékára van szükségünk az egyéb intézményektől, és itt három dolgot említek. Először: hiányos bizonyítékát látom a költségbeli túllépésekkel és a projektek késői teljesítésével kapcsolatos fedezetnek. Másodszor: hiányos bizonyítékát látom az ezen lényegi elemekkel kapcsolatos elszámoltathatóság és felelősség nagyon egyértelmű körvonalainak, főként a projektekkel kapcsolatos munkaszerződések odaítélése terén. Végezetül úgy vélem, hogy a Bizottságnak sokkal többet kellene tennie azért, hogy megossza a Galileo-projekttel kapcsolatos elképzeléseit, főleg a projekt kidolgozát követő szakaszában és a folyamatban levő helyzetben. Másodszor, a 4. tétel tekintetében már tudjuk, hogy a Palesztina és Koszovó finanszírozására irányuló igény jelentősen meg fogja növelni ezen tétel alsó küszöbét. Ezt részben a KKBP finanszírozásának csökkentésével lehet elérni. Azonban ez minden bizonnyal problémákat fog okozni a kövezkező években, és úgy vélem, hogy valamivel a Parlament első olvasatát követően megbeszéléseket kell folytatnunk a Tanáccsal és a Bizottsággal, hogy lássuk, miként is kezelhetjük ezt a helyzetet. Harmadszor: felszólítom a Tanácsot, hogy támogassa a parlament azon erőfeszítéseit, melyek arra irányulnak, hogy kötelezzük a Bizottságot átvilágítási gyakorlatának teljesítésére és arra, hogy nagyobb hatékonyságot érjen el az alkalmazotti állomány szintjeiben. Ez magában foglalja a decentralizált és külső ügynökségeket, ahol attól tartok, nagyobb fokú elszámolási kötelezettségre lenne szükség. Végezetül: nagyon fontos mind a Tanács, mind pedig a Bizottság számára, hogy nagyobb sürgősséget tulajdonítsanak egy pozitív déclaration d’assurance elérésének a Számvevőszéktől. Véleményem szerint jelenlegi haladási sebességük elfogadhatatlanul lassú, és ennek következtében a Ház hitelessége komolyan romlik. Így tehát felszólítom – különösen – a Tanácsot, hogy sokkal nagyobb sürgősséget tulajdonítson ezen helyzet kezelésének. Catherine Guy-Quint, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a teljes költségvetési csapatnak elvégzett munkájukért, főként pedig a két előadónak, Virrankoski és Itälä uraknak. Ez a költségvetési eljárás megerősíti a többéves finanszírozási keret szűkösségét. A kifizetések összege, mely kevesebb, mint 130 milliárd euró, vagy a GDP 0,99%-a, nagyon szegényes, és nem tudja támogatni az európai politika fejlesztéséhez fűzött reményeket. A Költségvetési Bizottságban végzett csapatmunka azt jelenti, hogy fenntarthatók a politikai csoportok költségvetési prioritásai, azonban a pénzügyi keret meggátolja az európai polgároknak megígért növekedési politika újjáéledését. Bizottságunk különös gondot fordított valamennyi parlamenti bizottság választására, azonban a kísérleti projektek elburjánzása bizonyítékul szolgál a pénzügyi keret szűkmarkú természetéből adódó frusztrációra. Ismétlem: meg kellett küzdenünk a Tanács drasztikus csökkentéseivel, és örülök az elért kompromisszumnak. A Bizottságnak azonban helyesen kell megvalósítania ezt a költségvetést. Többé nem nyugszunk bele abba, hogy ezt a költségvetési tervezetet megvalósítási kudarcokon és a költségvetésbe beállított összegek tagállamoknak történő visszautalásán keresztül denaturálják. Először: a 2008. évi költségvetésben nem fogadjuk el a kohéziós alapok falhasználásának kudarcát. A Szocialista Pártbanban visszaállítottuk a Tanács szörnyű csökkentéseit, melyek olyan programokra voltak hatással, mint a Kultúra 2007, a Média 2007 és a Fiatalok Lendületben. Nem szükséges emlékeztetnem Önöket ezen tételek fontosságára, mivel az új Szerződés az európaiak elé lesz terjesztve. Felkérem a Tanácsot, hogy gondolkodjon el ezen; például adja meg a kutatásnak vagy a Frontexnek a működésükhöz szükséges forrásokat, és fejlessze az információs vonalakat, megfelelve az európai polgárokat jelenleg foglalkoztató kérdéseknek. További költségvetésbe elágazott összegeket is javaslunk bizonyos új projektek számára, hogy javítsuk a menekültek elhelyezésével kapcsolatos kapacitást, vagy a civil szervezetek számára a diszkrimináció

23-10-2007

23-10-2007

HU


leküzdése érdekében. Az európai költségvetésnek mindenképpen folytatnia kell azok támogatását, akik az európai társadalmat kínzó megpróbáltatásokkal veszik fel a harcot. Az EU külkapcsolatait illetően 40 millióval csökkentjük a KKBP kiadását, mivel tiszteletben kell tartanunk kötelezettségeinket és az EU kötelezettségeit: hogy megőrizzük a sürgősségi tartalék, segítsünk a leghátrányosabb helyetű országoknak, támogssuk az AIDS leküzdésére irányuló világalapot, az egészségügyi világalapot és fenntartsuk a fejlesztési segélyt. Koszovó és Palesztina tekintetében mobilizálni kell a rugalmassági eszközt, hogy 87 millió eurót biztosítsunk. Továbbra is sajnálatos, hogy a 4. tétel szisztematikusan alulfinanszírozott. A világban nő a szegénység, költségvetésünk pedig apad. Ami az Európai Bizottságot illeti, elismerem, hogy a 40 millió eurós tartalék kemény, de ez tükrözi az ABM végrehajtásának hatékonyságával kapcsolatos kételyeinket. Engedjék meg, hogy említsek néhány példát: elsőként a kohéziós alapok elköltésének kudarca, képtelenség arra, hogy végrehajtsák az olyan nagyra tartott kísérleti projekteket, mint az Erasmus-jellegű gyakornoki program, az átláthatóság hiánya a kutatócégek kiválasztásában, az új hivatalnokok kiválasztási versenyének gyenge végrehajtása. A lista hosszú, és a Parlament azt kéri, hogy győzzék meg az európai végrehajtás jóindulatáról. Végül a legfontosabb, a csillagos módosítás, mely azt kéri, hogy a Galileo és az ETI a pénzügyi távlat plafonja fölötti mértékben részesüljön támogatásban. Ez szükségessé, sőt, kötelezővé teszi a pénzügyi távlat mini-felülvizsgálatát. A Parlament nem tudja elfogadni Galileo veszélyeztetését, ami komoly kihívás technológiai, gazdasági és politikai szempontból, és alapvető fontosságú stratégiai eszköz a politikai hatalmak és az EU függetlensége számára. Ennek ellenére meg vagyok győződve Merkel asszony üléstermünkben elhangzott megjegyzéseinek értékéről. Merkel kancellár asszony június 29-én egy afrikai közmondással zárta elnökségét: ‘Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül, de ha messzire akarsz haladni, akkor menjetek együtt.’ Anne E. Jensen, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlament elnökének azért, hogy személyesen elnököl ezen az ülésen és ezeken a vitákon, valamint azért, hogy nem éjfélkor kerül erre sor. Ennek nagyon örülök. Biztos asszony! Nem kétséges, hogy a 2008. évi költségvetési eljárások elég komoly kihívást fognak jelenteni. Azonban a Parlamentben összetartunk, és eléggé meg vagyok győződve arról, hogy amikor csütörtökön szavazni fogunk, a stratégia, a Költségvetési Bizottság és a Virrankoski úr által a bizottsági költségvetéshez kiválasztott véleményelőadó széles körű támogatásban fog részesülni. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportját támogatja a Bizottság kiváló javaslatait a Galileo műholdas felügyeleti rendszer finanszírozásával kapcsolatban. Támogatjuk, hogy a mezőgazdasági tervek többletösszegeit erre a projektre használják el, ahelyett, hogy visszaadnák a tagállamoknak. Nem lenne ésszerű csökkenteni a kutatásra és közlekedésre adott finanszírozást azért, hogy pénzt találjunk a Galileo számára, amint azt az EU pénzügyminiszterei javasolták. Amennyiben az EU tagállamai egyetértenek azzal, hogy legyen Galileo, akkor finanszírozást is kell biztosítaniuk hozzá, anélkül, hogy azt egyéb célokra használnák. Amint azt már Virrankoski úr említette, korábban már felhívtuk a figyelmet arra, hogy a Galileo nem kapott elegendő pénzt; így tehát az a helyzet, amivel most szembesülünk, nem hat meglepetésként. A másik jelentős vitatható kérdés a Tanács aggodalmait illetően a külügyi politikának juttatott finanszírozás. Valamennyien nagyon aggódunk amiatt, hogy avjon elegendő pénzt juttatnak-e Koszovónak és Palesztinának. Szeretnék köszönetet mondani Virrankoski úrnak a kompromisszumra irányuló jelentős erőfeszítéseiért, amely széles körű támogatást élvez. Ami az ügynökségket illeti, elégedettek vagyunk azzal, hogy a Frontex, a határfelügyelő ügynökség több finanszírozást kap, és reméljük, hogy megoldást lehet találni arra is, hogy amint lehet, meginduljon az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) az LRIT adatközponttal együtt, melynek megalapítására 2008. végéig kerül sor. Az egyéb intézmények előadója, Itälä úr egyrészt kivitelezhető, másrészt nagyon nehéz feladattal nézett szembe. A nehéz feladat a parlamenti költségvetés volt, ahol sajnos nem volt lehetőség arra, hogy a költségeket levigyük az idei év szintje plusz az infláció alá. Ennek ellenére azonban lehetőség nyílt arra, hogy a költségeket 20%-os plafon alatt tartsuk. Az ALDE képviselőcsoport támogatta az előadó és a Elnökség közti eredeti kompromisszumot, az viszont sajnálatos, hogy a nagyobb csoportok elnökei közti gyenge összhang azt jelenti, hogy a kompromisszumot át kellett dolgozni. Nem szabadna, hogy erre újból sor kerüljön; jobban is meg tudjuk oldani. Azonban nem büntetem Itälä urat. Jelentős segítséget jelentett, és szeretnék köszönetet mondani neki azért, hogy ésszerű megoldást talált a Régiók Bizottsága számára, ami a Tanács nagyon súlyos csökkentéseinek tárgyát képezte.

57

58

HU


Wiesław Stefan Kuc, a UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Az UEN képviselőcsoport nevében szeretnék hangot adni őszinte hálámnak az előadók, Virrankoski és Itälä urak és a Költségvetési Bizottság valamennyi tagja felé a költségvetés összeállításával kapcsolatban tett erőfeszítéseikért és kiváló együttműködésükért. Nagyon köszönöm. A jelenlegi költségvetési távlat második költségvetése jelentősen különbözik elődjeitől az érintett összegek tekintetében? Ahogy máskor is, folytattuk a korábbi évek kiadásainak finanszírozását, és a költségvetésnek csak részeit tudjuk módosítani. Ilyen jelentős elemek a Európai Innovációs és Technológiai Intézet és a Galileo-projekt finanszírozása. Nő Palesztina és Koszovó finanszírozása is. Jelentős változások találhatók továbbá a közös mezőgazdasági politika és a szakmai ügynökségek finanszírozásában. Nagy hibát követünk el azzal, hogy pontatlanul csatoljuk az összegeket a későbbi kiadásokhoz? Lehetséges ezt egy évvel korábban megvalósítani? Megpróbáljuk, de mindig van lehetőségünk a költségvetés kiigazítására, és ez nagyon fontos. Talán a jövőben több tételt kellene készítenünk, mivel az jelentős rugalmasságot kölcsönöz a költségvetésnek. Végezetül újból szeretnék őszinte köszönetet mondani Virrankoski úrnak. Annak ellenére, hogy összetett feladatról van szó, nagy öröm volt együtt dolgozni vele. Helga Trüpel, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Azzal szeretném kezdeni, hogy kimondom, általános problémánk van a meglévő pénzügyi távlattal, mivel a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja szempontjából a 2013-ig meglévő költségvetés nem igazán felel meg azoknak a komoly kihívásoknak, melyekkel Európa és a 27 tagállam jelenleg szembesül. Szeretném kimondani, hogy a Tanácsban az európai szellemiség hiányát látom, amikor a költségvetésről és a finanszírozásról esik szó. Azt hiszem, hogy -amint azt már a lisszaboni stratégiában is kimondtuk - igazi korszerű támadásra van szükségünk Európáért, ha valóban ki szeretnénk építeni egy utat a tudásalapú társadalom irányába. Sajnos ettől jóval el vagyunk maradva. Úgy vélem továbbá, hogy még több kutatást és fejlesztést kell tennünk, csakúgy, mint az élethosszig tartó tanulásért, amennyiben azt akarjuk, hogy Európa polgárai megfelelően beilleszkedjenek, és hogy megadjuk nekik azokat a készségeket, melyekkel meg tudnak küzdeni a globalizációval. Létre kell hoznunk továbbá – és minden közvéleménykutatás azt mutatja, hogy az európai polgárok ezt elvárják tőlünk – egy felelős külpolitikát. Ha azonban többet szeretnénk beruházni a krízisprevencióba és a felelős fellépésbe a világ legproblémásabb helyein, akkor megfelelő forrásokra van szükségünk, melyekkel jelenleg nem rendelkezünk megfelelő szinten. A klímaváltozási politikával kapcsolatban úgy vélem, hogy meg kell mutatnunk a világnak, hogy a jól felfogott klímaváltozási politika és a szelektív növekedés kéz a kézben járnak. Európának itt hatalmas lépést kell tennie előre, mivel csak egyéb kontinensek és olyan nagy országok, mint például Kína, India vagy az Egyesült Államok meggyőzésével tudjuk összeállítani a klímaváltozási politikát és új munkahelyeket létrehozni, melyekkel polgáraink szívét is meg tudjuk nyerni. Másrészt úgy gondolom, hogy természetesen tudunk takarékoskodni például az európai költségvetésen, a mezőgazdasági exporttámogatásokon, csakúgy, mint a dohánytermesztésen és az itteni, strasburgi megbeszéléseink költségein. Láthatjuk, hogy a költségvetés nem elégséges az olyan nagy, ambíciózus tudományos projektjeink számára, mint például a Galileo, a műholdas navigációs rendszer. Számos korábbi felszólaló említette már ezt. Ha úgy gondoljuk azonban, hogy ez politikailag korrekt, akkor a Tanácsnak itt kell felráznia magát, máskülönben elveszítjük a kapcsolatot az Egyesült Államokkal, valamint Kínával és Indiával. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel kapcsolatban ha valóban azt akarjuk mutatni, hogy Európa egy olyan kontinens, mely valóban értékeli a tudást és tudásalapú társadalom akar lenni, akkor itt a Tanácsnak is többet kell tennie. Itt egy közös európai akaratra van szükség, ha támogatni akarjuk Európát. Befejezésként szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak, akik együttműködtek ebben a költségvetésben. Ez csak egy kompromisszum, de jó kompromisszum, legalábbis a Parlament szemszögéből, olyan, amit védenünk kell. Esko Seppänen, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FI) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Valószínűleg minden csoportban a vélemények széles tárháza van jelen. Egyesek örülnek a Tanács szigorú költségvetési politikájának, míg a többi képviselő úgy érzi, hogy az korlátot jelent minden jó és szép elérésében. Tény,

23-10-2007

23-10-2007

HU


hogy a Tanács javaslata a költségvetési végösszegre meglepően alacsony az összesített nemzeti jövedelemhez képest, és hogy a Parlament javaslata kivételesen alacsony költségvetési kiadást képvisel. Csoportunk nem örül annak, ahogy a költségvetési tervezet fokozza az Unió katonai profilját. Az Unió katonai jellegűvé tétele egyike azoknak az okoknak, amiért képviselőcsoportunk nem tudja támogatni a múlt héten megbeszélt új alkotmányi javaslatot. Az alkotmánynak, hasonlóan a következő évi költségvetési tervezethet semmi köze nincs az Unió szociális dimenziójának megerősítéséhez. Hozzászoktunk ahhoz az elképzeléshez, hogy a Bizottság sosem támogatja teljesen az EU-költségvetést, és a tagállamok hozzá vannak szokva ahhoz az ötlethez, hogy minden évben saját forrásaik, mivel ismertek, visszakerülnek hozzájuk. Ez az idei és a jövő évi strukturális és kohéziós alapokhoz tartozó elhalasztott programok miatti RAL-ok miatt jár. Az előadó, Virrankoski úr jó okkal felgyorsítja ezen programok jóváhagyási eljárását. Képviselőcsoportunknak az a véleménye, hogy helyes az intézményközi megállapodások módosítása, tekintettel a Galileo és az Európai Technológiai Intézet új kiadására. Nincs elég pénz a költségvetési keretben; helyette a tagságnak kell új pénzt hoznia az Uniónak ezekhez. Ebben a Házban a Parlament Elnöksége nem olyan fegyelmezett költségvetési céljaiban, mint a Költségvetési Bizottság. Mindig megpróbálja elkölteni az EU adminisztratív költségeinek 20%-át, még akkor is, ha nincs hova indokoltan elkölteni az összeget. Az ilyen projektekbe beletartozik Pöttering úr emlékműve, egy, az EU rövid történelmének szentelt múzeum, vagy az, hogy a Parlament parkolójából fürdőhelyet alakítanak ki. Ezzel egyidőben a Szociáldemokraták, a Liberálisok és a Zöldek a Költségvetési Bizottságban az Europarties párttámogatási alapjainak gyenge felügyelete mellett szavaztak, és most a Parlament költségvetéséből finanszírozott Euro-foundations-ra. Nem volt olyan kitétel, mely kimondta volna, hogy az alapok felhasználását az EU költségvetési ellenőrzésének legjobb gyakorlata szerint kellene felügyelni. Honfitársaim, Virrankoski és Ville Itälä urak előadói szerepükben megpróbáltak kiegyensúlyozott eredményt elérni. Nils Lundgren, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönöm, elnök úr! A tisztelt képviselők, Virrankoski és Itälä urak nagyon kompetensen foglalkoztak a költségvetési kérdésekkel. Nagyon tisztelem munkájukat a megállapított megbízás keretében. Azonban ez a probléma: kénytelenek az adott megbízás keretében dolgozni. Az EU költségvetési tervezési folyamata igencsak idejétmúlt, és így figyelmet sem érdemel. Mindig a következő az alapelv: pénz jön be, így miért is ne fektessük be? Ez egy 50 éves szervezet, melynek ebből az okból kifolyólag a zéró költségvetésre kellene összpontosítania. Fel kell tennünk a következő kérdést: ha ma kezdenénk (és nem 50 évvel ezelőtt), akkor mibe fektetnénk költségvetési forrásainkat? Befektetnénk abba, hogy létrehozzunk egy gazdasági és Szociális Bizottságot vagy a Régiók Bizottságát? Befektetnénk közel a felét a védővámos mezőgazdasági politikába, olyan termékek PR-jára és marketingjére, amiket máskülönben nem lehetne eladni? Befektetnénk a dohánytermesztés támogatásába, hogy olyan dohányt termeljünk, amit normál módon nem lehet eladni, olyankor, amikor mindent egybevetve tiltjuk a dohányzást az EU-ban? Befektetnénk strukturális alapokba, melyek a teljes költségvetés szinte teljes fennmaradó részét kiteszik, ezáltal eldöntve, hogy az országok központilag az EU-költségvetésből kaphatnak pénzt, amennyiben egyfajta regionális politikához kapcsolódik? A válasz – és meg vagyok győződve arról, hogy itt az épületben mindenki (ami nem túl sok) ezt mondaná – az, hogy nem, nem tennénk. Így tehát az a kérdés: hogyan közelíthetjük meg a témát? Nos, nem tehetjük meg, ha nem vagyunk felkészülve arra, hogy a kezdetektől áttekintjük az alapvető költségvetési kérdéseket, majd arra, hogy onnan kezdünk el dolgozni. Így tehát teljesen rossz helyen vagyunk. Ha levezetünk egy normál gazdasági elemzést és megfontoljuk, hogy mit kellene tenni a Brüsszelen keresztül elkölött költségvetési eszközökkel EU-szinten, akkor az a tagállamok által máskülönben nem befektetett pénz kiutalása például az alapkutatás számára. A gazdasági elméletből valamennyien tudjuk, hogy az alapkutatás teljesen alulfinanszírozott a piacon. Itt mindig vannak ingyenélők. Úgy gondolják, hogy valaki más fog fizetni az alapkutatás költségeiért, és amikor minden be van fejezve, akkor elérhető valamennyiünk számára. Nagyon sok terület van, és nagyon kis összegeket fordítanak erre. Beszélünk róla, de nem teszünk semmit. A legtöbb esetben oda megy a pénz, amiről 30-50 éve döntöttek. Ez felháborító. Nekünk is van egy EU-nk, amely épületeket vesz szerte Európában, gondolván, hogy olcsóbb. Ez felelőtlen cselekedet; kockázatos üzletbe fogni az adófizetők pénzéből. Ennek nem szabadna folytatódnia. Megbeszélést kell kezdeményeznünk arról, hogy mit kellene az EU-nak a befolyt pénzekkel kezdenie. Amit helyesen teszünk, az a teljes anyagi eszközöknek talán 10-15%-át teszi ki. A többi ostoba dolgokra megy el és különféle PR-tevékenységre, így például a globalizációhoz történő alkalmazkodásra. Az egymással jó intézményi megoldások megtalálásában versengő különálló államok hozták létre Európát és sikerét. Ezt tartsuk meg. Nagyon köszönöm.

59

60

HU


Hans-Peter Martin (NI). - (DE) Tisztelt elnök úr! Bárki, aki benne volt a Költségvetési Bizottságban tudni fogja, hogy milyen nehéz dolog is ősszel elengedni nagyon sok pénzt. Általában beteszik a tartalék információs szolgáltatások tétel alá. Van természetesen egy arra irányuló próbálkozás, hogy aktívak legyünk, és így tegyünk is valamit. Itt kifejezetten Önhöz szólnék, elnök úr. Létrejött a LUX filmdíj. Azok voltak a feltételek, hogy a filmeket ezév október 18-ig megnézik, és csak azok a képviselők szavazhatnak ezen költségvetési tétel kezdeménezéséről, akik valamennyi filmet megnézték. Épp az imént néztem meg a listát. Még egy tucatnyi képviselő sincs, akik döntést hoznak arról, hogy melyik Bábel-tornyot kinek adják. Arra kérném Önt, elnök úr, hogy legyen olyan tisztességes, és ne vezessen minket félre holnap, hanem mondja meg, hogy hány képviselő vett legitimen részt ebben a szavazásban. Kérem, bizonyosodjék meg arról, hogy a jegyzőkönyvet nem hamisítják meg az utolsó pillanatban, mivel a filmek megnézésének határideje október 18. volt. Ez aránylag kis probléma a költségvetési skálán, elnök úr, ami oly sok egyéb területre terjedet át. Itt folyamatosan kidobjuk a pénzt az ablakon anélkül, hogy meggondolkodnánk. Hiába van túl sok pénzünk, még az olyan jó ötletek, mint amilyen a filmdíj is, elutasításra kerülnek. De kérem legalább holnap legyen tisztességes, elnök úr! Elnök. − Ezek a megjegyzések válaszra sem méltók. Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. – (LT) Azzal szeretném kezdeni, hogy elmondom, nagy öröm a mai napon Önökhöz szólni, a fontos szavazás előtt és éppen az első olvasat után. Szeretnék köszönetet mondani az elnöknek, Böge úrnak, a főelőadónak, Virrankoski úrnak, valamint a politikai csoportok koordinátorainak sikeres, összehangolt és pozitív munkájukért, mely arra irányult, hogy kompromisszumot érjenek el a Költségvetési Bizottságban az első olvasatkor. A Bizottság által javasolt valamennyi sort helyreállították – sok köszönet ezért. Gyakorlatilag valamennyi PDB sor létrehozása kapcsán szeretném kifejezni köszönetemet a Parlamentnek. Ezt most angolul is megismétlem az esetleges pontatlan tolmácsolás esetére, mivel ez a legfontosabb része beszédemnek. Ezzel egyidőben azt is el szeretném mondani, hogy nem számít, mennyire vagyunk elégedettek, és mennyire kielégítő együttműködésünk, továbbra is van néhány megjegyzésünk, és, még mindig ezt mondva, a legtöbb esetben, a Parlament tartalékol. Ez egy olyan dolog, amit a tavalyi évben már említettünk, és a Bizottság akkor tudta kezelni. Megpróbálunk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy biztosítsuk, hogy a Bizottság minden feltételnek megfeleljen, biztosítva az Önök számára szükséges valamennyi információt, hogy még a második olvasat előtt fel tudják szabadítani a tartalékokat. A kíséleti projektekre külön ki szeretnék térni, ahol ebben az évben a Parlament magához ragadta a kezdeményezért, és gyakorlatilag kibővített számú új kísérleti projektet és előkészítő lépést használt, melyeket Önök javasoltak. Úgy mint általában, minden egyes esetet figyelmesen átnézünk, és véleményünket november elején terjesztjük elő az úgynevezett ‘végrehajthatósági levél’-en keresztül, ami időben, még jóval az egyeztetés és a második olvasat előtt fog megérkezni. Ami a végrehajtó ügynökségeket illeti, melyek nagyon nagyok, rávilágítva idei költségvetési tervezési eljárásunkra, szeretném kihangsúlyozni a júliusi egyeztetés során közöttünk létrehozott konstruktív keretet és az ügynökségek általános munkáját. Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek, főként Haug asszonynak együttműködéséért, különösképp a végrehajtó ügynökségek munkarendje felülvizsgálatának véglegesítése során melyben a minap egyeztünk meg. A Bizottság minden tőle telhetőt megtesz, hogy a két költségvetési hatóság közti tisztességes közvetítő legyen, és meg fogja próbálni a legjobb és a valamennyiünk között legkiegyensúlyozottabb eredmény elérését, hogy megtaláljuk a költségvetést, főként azt tudva és észben tartva, hogy még mindig hatalmas megoldandó problémáink vannak, így például a Galileo és az ETI, ami döntés előtt áll a Tanács határozatától függő javaslatunk alapján. Elégedettek vagyunk azzal, ahogy a Parlament ezt a kérdést a javaslatban és az első olvasatban kezelte. Így remélem, hogy valamennyien – mindhárman – sikeresen és idejében be tudjuk fejezni a költségvetési tervezés folyamatát. Michael Gahler (PPE-DE), a Külügyi Bizottság véleményének előadója – (DE) Tisztelt elnök úr! A 4. tétel pénzügyi plafonja 7,002 milliárd euró a többéves pénzügyi keret szerint. A Tanács megemelte a Bizottság 2008. évi előzetes 6,672 milliárd eurós költségvetési tervezetét 6,89 milliárdra, elsősorban azáltal, hogy plusz összegeket

23-10-2007

23-10-2007

HU


adott Palesztinának és Koszovónak. A Parlament korai szakaszban mutatott rá arra, hogy ezek az alapok nem lehetnek elégségesek, mivel nem vették számításba az egyébként előre látható kihívásokat. Most azt halljuk a Tanácstól, hogy sokkal magasabb összegekre van szükség, főként a biztonságpolitika területén. Sajnos még mindig nem vagyunk tisztában semmiféle konkrét javaslattal. Nekünk azonban megállapodásra kell jutnunk a Tanáccsal a CFSP kapcsán. Így tehát nyíltan és tisztességesen tárgyaljunk az aktuális 2008-as igényeinkről. Ha jóváhagyunk mintegy 250 millió eurót évente a CFSP-re 2007-től 2013-ig, akkor a finanszírozási hiány máris nyilvánvaló. A biztonsági politikával kapcsolatos költségeink majdnem az időkereteknek megfelelően folynak. Egy másik fontos téma Palesztina. 2007-ben az előirányzottnál jóval magasabb, 400 millió eurós összeget költünk. A következő évben is több pénzre lesz szükségünk, mint amit a Bizottság és a Tanács eddig előirányzott. Azonban nem várhatjuk el a Parlamenttől, hogy alacsonyabb összegeket illesszen a költségvetésbe, és hogy következésképpen megdézsmáljon egyéb politikákat az év során, csak azért, mert nem volt komoly tervezés. Nincsen tisztánlátás a Koszovóval és a 2008-as költségvetési igényekkel kapcsolatos feladatok precíz kiosztásával kapcsolatban sem. Tudom, hogy először a pontos megbízásra kell itt várnunk. Összegezve, szeretnék rámutatni arra a politikai párbeszédre, amit hamarosan meg kell kezdenünk. Az Európai Parlament ezért a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során harcol, és azért, hogy leláncolják az intézményközi magállapodásban. Ez lenne a helyes fórum a főbb fejlemények konstruktív kezelésére, jó időben és a kölcsönös bizalom alapján. Ez lenne a helyes kontextus az új pénzügyi eszközök felülvizsgálatának előkészítéséhez. Ralf Walter (PSE), a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója – (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! A Fejlesztési Bizottság erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy prioritásait a költségvetésben előirányzott kiadásokkal határozza meg. Tudjuk, hogy a fejlesztési segély, így a bolygó legszegényebbjeinek adott segély sem olyan dolog, ami hirtelen döntéssel történik, és az eredmények a semmiből tűnnek elő, de vannak itt folyamatok, és ezeken folyamatosan dolgoznunk kell. Hangsúlyoztuk, hogy le akarjuk győzni a szegénységet. Ez azt jelenti, hogy az embereknek oktatást kell biztosítanunk, és arról is gondoskodnunk kell, hogy egészségesek legyenek, hogy fejlődni tudjanak saját környezetükön, saját országukon belül. A múltban hatalmas összegeket fektettünk a malária, a tuberkolózis és az AIDS leküzdésére, és segíteni akarunk ezeknek az országoknak valóban fejlődni olyan intézkedéseken keresztül, mint például a kézi lőfegyverek, a taposóaknák és az ABC fegyverek betiltása, konfliktusmegelőző hálózat és a fejlődő országok közti határokon átívelő együttműködés létrehozásával. Azonban itt nem annak kellene lennie a helyzetnek – és ez a két kérésem a Tanácshoz és a Bizottsághoz –, hogy a Tanács – egyszerűen azért, mert új téma jelenik meg a napirendjén – gyorsan azt mondja: most elkezdünk mindent átszervezni. Segítenünk kell Koszovón, segítenünk kell Palesztinán, és ezzel teljes mértékben egyetértünk. Ezt meg kell tennünk, de nem úgy, hogy pénzt veszünk el a leges-legszegényebbektől és azt hisszük, hogy találhatunk valamilyen folyamatosságot ezen a rendezőpályaudvaron, vagy hogy az emberek kívül esetleg azt érzik, hogy a legeslegszegényebbek megsegítésén dolgozunk igazán intenzíven. Új pénzeknek kell itt rendelkezésre állnia, és tudom, hogy itt adófizetőink pénzéről beszélünk, de ezt nyíltan meg kell nekik mondani. Ha megtesszük, sikeresek is leszünk. A második pont a Bizottságnak szól. Pontosan tudják, mik a prioritásaink a szegénység leküzdésében. Éppen az imént utaltam ezekre: az egészségügyi ellátás és az alapvető oktatás biztosítása, hogy az emberek meg tudjanak keresni maguknak valamit otthon. Nagyon sok pénzt tartalékoltunk, és nem szabad ezt a pénzt addig felszabadítani, amíg egyértelművé nem teszik, hogy elfogadták a Parlament prioritásait. Nem a mikromenedzsment az, amit be szeretnénk vezetni, de elvégeztünk egy politikai értékelést, amivel egyetértettek. Ehhez ragaszkodnunk kell, és meg kell valósítanunk, hogy mint a külpolitika egyéb eseteiben is valósággá váljon, és ennélfogva kihasználjuk költségvetési jogainkat és lehetőségeinket, hogy megfelelő nyomást gyakoroljunk Önökre.

61

62

HU


ELNÖKÖL: DOS SANTOS ÚR Alelnök Peter Šťastný (PPE-DE), a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója – Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Virrankoski és Itälä uraknak a ragyogó, mégis hálátlan munkáért. Úgy gondolom, nem csupán a Parlament, mint a költségvetést felügyelő intézmény szerepét kell kihangsúlyozni, hanem minden egyes olyan bizottság szerepét is, melyeknek közvetlen hatásköre alá tartoznak a költségvetési szempontok. Úgy vélem, nagyon üdvös, hogy az egyes főigazgatóságok beszámolnak az egyes bizottságoknak az adott évben várható kiadásaikról. Szabályozási szintnek és átláthatóságnak kell lennie. Bár a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nem rendelkezik együttdöntéssel a kereskedelmi kérdésekben – mégis –, úgy vélem, nagyon jó gyakorlat alakult ki, melyben őszinte és nyílt megbeszélést folytatunk a kereskedelmi főigazgatósággal költségvetési kérdésekben, és amiért bizonyos kiadásokra szükség van. Ami a költségvetési sorokat illeti, szeretném kihangsúlyozni annak a szükségességét, hogy megtartsuk mind a kereskedelmi segélyt, mind pedig a WTO parlamenti dimenzióját, mint a kereskedelmi költségvetés fontos szempontjait. Népszerűsítenünk kell az európai termékeket a harmadik országokban. Szakértőkre van szükségünk, akik segítenek vállalatainknak belépni a külföldi piacokra, de azzal egyidőben segítenünk kell a fejlődő országoknak is, hogy exportáljanak az EU-ba. Kereskedelem nélkül nincs hosszútávú fenntartható fejlődés. A WTO-t mostanában kritika érte az átláthatóság hiánya miatt. A világkereskedelmi tárgyalások parlamentáris dimenziója fontos kezdeményezés, amit továbbra is támogatnunk kellene, mivel javítja a párbeszédet, nagyobb legitimitást ad, és nagyobb felügyeletet tesz lehetővé. Végső megjegyzésként arra ösztönzöm a Bitottságot, hogy bizonyosodjon meg arról, hogy a Parlament időben tájékozódik minden mikrofinanciális támogatáshoz kapcsolódó projektről, hogy helyes vitát lehessen tartani a megfelelő bizottságokban, és hogy mi, mint intézmény tisztában legyünk az EU-s pénzeket költő kedvezményezett országokkal. Salvador Garriga Polledo (PPE-DE), a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója – (ES) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! A Költségvetési Ellenőrző Bizottság a 2008. évi költségvetésről szóló véleményét két alapvető pontra összpontosította: Az első az új intézményközi magállapodás 44. bekezdésének betartása, ami a megbízhatósági nyilatkozatra és az éves hitelesítésre vonatkozik, amit minden tagállamnak be kell küldenie. Ebben a módosításban kiállunk a 2004. és 2005. évi mentesítés következtetései és ajánlásai mellett, amit a tagállamok kisebbik része már alkalmaz, de úgy véljük, többnek kellene így tennie. Tudjuk, hogy az Európai Bizottság nem tudja értékelni, hogy a tagállamok milyen mértékben feleltek meg február 15-ig ennek a követelménynek. Azonban, és talán annak érdekében, hogy arra bátorítsuk az Európai Bizottságot, hogy bármilyen időpazarlás nélkül folytassa ezt az értékelést, bevezettünk egy tartalékot a Bizottság személyzeti költségeiben. Biztosak vagyunk abban, hogy a Bizottságnak legalább annyira érdekében áll annak biztosítása, hogy a tagállamok teljes mértékben betartják a közös irányítás terén a 44. bekezdést, mint a Parlamentnek. Így tehát biztos vagyok abban, hogy a tartalék kapcsán valóban magállapodásra jutunk. A második pont az átláthatóság. Úgy gondoljuk, hogy minél részletesebb a költségvetési kiadás, annál egyszerűbb lesz a megfelelő költségvetési hatóságnak ellenőrizni annak megvalósítását. Így tehát új költségvetési sorok létrehozását kértük azon kiadások terén, melyek nagyon kényesek a parlament számára, így például az ügynökségek, a vidékfejlesztés és egyéb kategóriák, mint például a külső fellépés, azzal a céllal, ismétlem, hogy nagyon egyértelmű kötelezettség szülessen a Parlament és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről, aminek hozzá kellene járulnia a maximális átláthatósághoz, amit a közvélemény elvár tőlünk. Cristobal Montoro Romero (PPE-DE), a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (ES) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Előadó urak! A Gazdasági és Monetáris Bizottság előterjesztett egy véleményt, amit egyhangúlan elfogadtak – egyetlen ellenszavazat sem volt –, melyben elsőként ünnepeltük a a gazdasági növekedés és foglalkoztatás javuló versenyképességét megcélzó költségvetési összegek emelését, és főként azon összegekét, melyeknek célja a növekedést és foglalkoztatást szolgáló kohézió elérése az Európai Unióban. Azon kérdések kapcsán, melyekért a Bizottság felelős, azaz a gazdasági és monetáris ügyek, a vállalkozások, verseny, adó- és vámközösség területe, az adócsalás és az általános csalás elleni küzdelem az európai

23-10-2007

23-10-2007

HU


statisztikákban, és főként a statisztikákról szóló fejezetben, természetesen üdvözöljük a költségvetési emeléseket, de persze találtunk hiányosságokat is. Több pénzt szerettünk volna, több pénzt a gazdasági növekedésre, más szavakkal több pénzt a polgárok jólétére, hogy egyértelműbb támogatást biztosítsunk a monetáris uniós programoknak, hogy egyértelműbb támogatást biztosítsunk a kis- és középvállalkozásoknak, mint a munkahelyteremtés forrásainak. Természetesen valamennyiünket a mértékletesség elvének kell vezetnie – ennek kell az első helyen állnia, és ezt nálam többet senki sem állítja. Azonban ez és Uniókban a költségvetés jelen hiányai ellentétes pólusokat képviselnek. Úgy véljük, hogy az Európai Uniónak valóban élesebb költségvetést kellene alkotnia a gazdasági növekedés stimulálását illetően, ami foglalkoztatást fog teremteni, és e célból abszolút fontos szétosztani olyan forrásokat, melyek valamennyi EU-s országhoz tartoznak. Gabriele Stauner (PPE-DE), a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében különösképp üdvözlöm azt a tényt, hogy a Bizottság most hajlandó a költségvetés 44,2%-át, azaz 57 milliárd eurót a növekedésre és a foglalkoztatásra fordítani. A megfelelő költségvetési tételekben a 2,3 milliárd eurós emelés 2008-ra hatékonyan támogatja a lisszaboni stratégiát. Különösen három, a szociális ágazatban található kísérleti projektre szeretném felhívni a figyelmet, még akkor is, ha a Költségvetési Bizottság nem hagyta jóvá erre a finanszírozást egy esetben, és jelentősen csökkentette azokat egy másodikban. Az egészségügyben történő foglalkoztatás helyzetéről szóló projekt is különösképp közel áll a szívemhez, melyet valamelyest csökkentett a Költségvetési Bizottság, mivel ott jelentős problémák vannak az EU 2004-es és 2007-es bővítése óta. Így tehát kísérleti projektre van szükség, amint azt kigoldoltuk. Ez különösképp vonatkozik a szociális szolgáltatások esetleges szabályozásaira. Ugyanez vonatkozik egyéb javasolt projektekre is, mégpedig a migránsok társadalmi beilleszkedésére. Így tehát kérem, támogassák az újból beszúrt módosításokat. Újból szeretném népszerűsíteni a dublini alapítvány családi projektjét, melyet 400 000 euróval szeretnénk támogatni, de amit a Költségvetési Bizottság teljes mértékben elutasított. A családbarát munkahelyek, a lakáshelyzet javulása a családok számára és a folyamatos családtámogatás ugyancsak elsődleges cél számunkra Európában. Így tehát ezen témák kezelését bele kellene illeszteni a dublini alapítvány munkaprogramjába, és természetesen rendelkezésre kell bocsátani a szükséges anyagi eszközöket. Jutta Haug (PSE), a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság visszaállította a Tanács részéről ágazatában csökkentett számadatokat a Bizottság előzetes költségvetési tervezetében meghatározott szintre. Ez 10,3%-os költségvetési növekedést jelent a környezetvédelmi szektor számára a 2007-es költségvetési évhez képest. Úgy véljük, ez ugyancsak teljesen helyénvaló a környezetvédelmi szektor legfontosabb eszközei számára is. Az EMEA, az EEA, az EFSA és az ECDC – ezek ügynökségeink neveinek rövidítései, melyeknek munkájával teljesen elégedettek vagyunk – ugyancsak visszakapták a pénzüket. A Life+ kapcsán megállapodás született, kezdődik a munka és új egészségügyi cselekvési terv lép 2008 januárjától a régi helyére. Ez eddig rendben is volna – valamennyi! Természetesen készen kell állnunk arra, hogy az év végén, vagy 2009 elején értékeljünk. A HELP program azonban aggodalomra ad okot. Tudjuk, milyen káros a dohányzás. Azonban azt is akarjuk, hogy az európai nyilvánosság hallja és megértse ezt az üzenetet. 2008 az utolsó olyan költségvetési év, amelyben pénzt kapunk erre a dohányzás-ellenes kampányra a dohányalapból. Kérjük a Bizottságot, hogy gyorsan gondolja át, honnan jöhetne pénz erre a kampányra a következő években. Angelika Niebler (PPE-DE), az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Először engdjék meg, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében köszönetet mondjak az előadónak és képviselőtársainknak a Költségvetési Bizottság-ban folyamatos konstruktív és hatékony együttműködésükért. Az Ipari Bizottságban számunkra különösen két, egymáshoz szorosan kapcsolódó kérdés központi. Ezek egyrészt – amint azt a mai napon már említették – a Galileót érintik, másrészt az Európai Innovációs és Technológiai Intézet projektet. Mindkét kezdeményezés olyan alapvető projekteket foglal magában, melyek az innovációs és ipari politika szempontjából létfontosságúak, és teljes körű támogatást érdemelnek.

63

64

HU


Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet fontos hozzájárulást fog jelenteni a technológia tudománytól az iparhoz és a vállakozásokhoz történő transzferében. Itt még mindig igénybeli elmaradások vannak Európában. A finanszírozás azonban kérdéseket vet fel. Az Ipari Bizottság nagyon egyértelműen amellett érvel, hogy a finanszírozás ne egyéb progresszív programok kárára történjen. Így tehát nem kellene pénz vennünk el a 7. Kutatási Keretprogram, az élethosszig tartó tanulás programjától vagy a transzeurópai hálózatok programtól azért, hogy finanszírozzuk az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet. Nem, mi itt az Ipari Bizottság-ban azért könyörgünk, hogy a finanszírozást csoportosítsák át az adminisztratív költségvetésből az ETI javára. Szerencsére a Költségvetési Bizottság ilyenformán elvállalta, hogy ezt megteszi Továbbá az Ipari Bizottság még a saját költségvetési során felüli egyértelmű finanszírozást is kér. Jóval problémásabb a Galileo. Talán megengedik, hogy egyszerűen rámutassak a következőre az ipari politika szempontjából: úgy vélem, egyetértünk abban, hogy szükségünk van a Galióra, és hogy azt finanszírozni is kell. A Galileóval kapcsolatos legutóbbi határozat a Parlamentben született, és közösségi finanszírozás mellett érvelt, amint azt a Bizottság is javasolta. Azzal, hogy ezt mondtuk, véleményem szerint alapvető fontosságú, hogy a projekt végül folytatódjon. A projektet nem kell újraindítani, hanem a résztvevő ipari vállalkozások jelentős erőfeszítéseire támaszkodhat. Ezt is számításba kellene venni a közelgő tárgyalások során. A Galileóval kapcsolatban minden egyebet kollégámnak, Böge úrnak adok át, aki itteni kollégáival együtt a Költségvetési Bizottságról szóló tárgyalások folytatásáért is felelős lesz. Luisa Fernanda Rudi Ubeda (PPE-DE), a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója . – (ES) Tisztelt elnök úr! Először azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok a Költségvetési Bizottság tagjainak azért a támogatásért, amit a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által előterjesztett módosításoknak adtak, melyeket a bizottság gyakorlatilag egyhangúan elfogadott. Elsőként a 12. költségvetési tétel, a ‘Belső piac’ kapcsán csak azt szeretném mondani, hogy a bizottság módosításainkon keresztül azt akarta elérni, hogy visszaszerezze azokat az összegeket a PDB-ben, amiket a Bizottság előirányzott, és amit a tanácsi dokumentum később csökkentett. Szeretném említeni, vagy inkább szeretném emlékeztetni Önöket annak a fontosságára, mellyel minden, a belső piachoz kapcsolódó dolog bír az Európai Unióban. Úgy vélem, ez egyértelmű. Ez egyike minden későbbi, köré épült fejlesztés fő alapjainak. Bizonyos években, így például tavaly és jövőre, 2008-ban, mikor fontos törvényi szabályozás kerül elfogadásra, például a Szolgáltatási Irányelv, és vannak tervek annak folytatására is, hogy a tökéletes belső piac törvényi szabályozása felé mozduljunk el, megértjük, hogy szükség van a PDB-ben előirányzott összegek visszaszerzésére. Ugyanez az érv vonatkozhat a 14. tételre, a ‘Vámunióra’, ami utal továbbá az Unió külső határainak tökéletesítésére, ami cserébe lehetővé teszi számunkra, hogy biztosítsuk, belső piacunk helyesen működjön. Végezetül, a 17. tétel tekintetében, ami a fogyasztóvédelemre vonatkozik, és azt a bizottságot érinti, melyben én vagyok a vélemény előadója, azt szeretném mondani, hogy a Költségvetési Bizottság támogatásával visszaszereztük a PDB-ben a SOLVIT Programra szánt összegeket. A fogyasztási politikáknak és a fogyasztóvédelemnek különböző fejlődési szintjei vannak a különböző EU-országokban. Számos esetben ellentmondások vannak, amiket fel kell oldani jogi vonatkozással nem bíró, peren kívüli eszközök segítségével. A SOLVIT jó eszköznek bizonyult erre. Végezetül, és itt befejezem, elnök úr, szeretnék külön köszönetet mondani a Költségvetési Bizottságnak azért, hogy támogatott egy kísérleti projektet, ami 1 millió eurós támogatást kapott, ami lehetővé teszi, hogy a következő évben egy tanulmányra kerüljön sor, felügyelve és összevetve a különböző tagállamok fogyasztópolitikai intézkedéseit. Wojciech Roszkowski (UEN), a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (PL) Tisztelt elnök úr! A Regionális Fejlesztési Bizottság véleményében különös figyelmet szentelt a XIII. fejezettel, azaz a ‘Regionális politika’ tétellel kapcsolatos költségvetési soroknak. Kértük, hogy tartsuk meg, vagy ha szükséges, állítsuk helyre valamennyi költségvetési sort az előzetes költségvetési tervezetből. A Költségvetési Bizottság megfelelt igényeinknek, és még a Regionális Fejlesztési Alaphoz kapcsolódó 130616. sorban is 900 millió eurós emelést kért a kifizetésekben. A Költségvetési Bizottság osztotta továbbá aggodalmunkat a pénz kohéziós területen ki nem utalt részének egyéb projektek plusz finanszírozásaként történő felhasználása kapcsán, amilyen például az Európai Technológiai Intézet, a Tanács határozata alapján, mely megfelel a kohézió elvének, emellett pedig az Európai Parlament előjogait is kimeríti. Összegezve: ez

23-10-2007

23-10-2007

HU


nem álmaink költségvetése, nem egy olyan költségvetés, ami örömmel tölt el bennünket, de a Regionális Fejlesztési Bizottság támogatja a Költségvetési Bizottság által javasolt költségvetési tervezetet. Nagyon köszönöm. Jan Mulder (ALDE), a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (NL) Tisztelt elnök úr! A következő szertartásra minden évben sor kerül a mezőgazdasági költségvetés kapcsán: a Bizottság elfogadja a költségvetési tervezetet, majd a Tanács számos sort csökkent mindenféle indoklás nélkül, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság a Költségvetési Bizottság támogatásával helyreállítja ezeket a sorokat, és eztán megbeszéléseket kezdünk a Bizottság módosítása alapján, hogy precíz költségvetést fogadjunk el a következő évre. Az, hogy miért kell a Tanácsnak állandóan csökkentéseket eszközölnie, rejtély számomra, mivel már az Amszterdami Szerződés óta tartunk megbeszéléseket a bizottsági módosítások alapján, mivel az biztosítja számunkra a rendelkezésre álló legaktuálisabb számadatokat. Azt hiszem, jobban tennénk, ha így folytatnánk. A Mezőgazdasági Bizottság növelte a sorok számát: az iskolai gyümölcsét, az iskolatejét, és így tovább, mivel valamennyien tudatosságot akarunk a jó táplálkozás kapcsán, mégpedig a gyermekkortól. Nagyra értékeljük az eredetileg a Költségvetési Bizottság részéről elfogadott kísérleti projekteket és előkészítő eljárásokat. Emanuel Jardim Fernandes (PSE), a Halászati Bizottság véleményének előadója. – (PT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! A Halászati Bizottság saját hatáskörén belül számos módosítási javaslatot nyújtott be a Költségvetési Bizottság-nak megfontolásra, melyeknek többségét jól fogadták, és melyek elsősorban az európai hajózási politika megerősítésére vonatkoznak előkészítő fellépésekben a lehetőségek óceánjának fenntartható fejlesztése iránt, melyet Európa óceánjai és tengerei képviselnek, több forrás a halászterületek ellenőrzésére, hogy biztosítani lehessen a tengerek és óceánok fenntarthatóságát, hogy össze lehessen gyűjteni a fenntartható halászati politika fejlesztéséhez elengedhetetlen információkat, a közösségi Halászati Ellenőrzési Ügynökség megfelelő működése és hatékonysága érdekében, emellett pedig a legkülső régióknál a jelenlegi olyan programok eredményességének garantálására, melyek elengedhetetlenek az említett régiókat folyamatosan és egyedi szinten érintő akadályok minimalizálásához. Virrankoski úr és az én jelentésem egyértelmű jele a halászati politika megerősítésének, még valamennyi, a pénzügyi tervhez kapcsolódó megszorítással együtt is; így arra ösztönzöm képviselőtársaimat, hogy adjanak azoknak szilárd támogatást, és a Tanácsot, hogy vegye figyelembe az általunk benyújtott javaslatokat, csakúgy, mint a Parlament javaslatait. Helga Trüpel (Verts/ALE), a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. – (DE) Tisztelt elnök úr! Itt a Kulturális Bizottság képviseletében beszélek, mely nem csupán a kultúráért felelős, hanem az oktatásért, a fiatalokért, a médiáért és a sportért is. Költségvetésünk nagyon limitált, ha összevetjük azzal, milyennek kellene lennie. Úgy vélem, hogy ha jobban megnézzük, milyen sikeres az ERASMUS-program, melynek segítségével Európában az egyetemi hallgatók különböző országokban tanulhatnak, barátokat szerezhetnek Európa más részeiben, és azt később megbeszélhetik barátaikkal és ismerőseikkel, akkor egyértelmű, hogy jelentős mértékben hozzájárul Európában a kölcsönös megértéshez. Úgy vélem, hogy többet kellene tennünk a kommunikációért, főként most, hogy az állam- vagy kormányfők egyetértettek a reformszerződésben. A ‘helyi szint’ ötlete, azaz, hogy a saját környezetükben dolgozzunk együtt az emberekkel, hogy elnyerjük támogatásukat az európai jövő számára, döntő fontosságú. Örülök, hogy legalább két kísérleti projekt lehetséges volt: Megalakult a EuroGlobe, egy, a Shakespeare korából származóhoz hasonló mobil színház, hogy bejárja az európai fővárosokat, hogy valóban bevonja a polgárokat, valamint egy kulturális projekt is a művészek mobilitásának témájában, hogy lehetővé tegye a fiatal európai művészeknek, hogy összejöjjenek, együtt dolgozzanak és alakítsák Európa jövőjét. Gérard Deprez (ALDE), az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója . – (FR) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Dührkop asszony nevében állok itt, aki nem lehet ma jelen. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság három fő prioritást határozott meg a 2008-as költségvetés számára. Ezen prioritások közül az első a Frontex ügynökség számára rendelkezésre álló operatív források megerősítésére vonatkozik, mely, mint tudják, az EU külső határaival kapcsolatos együttműködés koordinálásáért felelős. Ennek a célnak eleget tettek: amennyiben a Parlament az élünkre áll, a Frontex 30 millió euró további működési előirányzatot fog kapni, ami a 2007. évi juttatásnak több, mint a kétszerese.

65

66

HU


A második prioritás az európai területre történő belépést kontrolláló számítógépes rendszerek kezelésének átláthatóságára vonatkozik. Így tehát költségvetési összegeket tartalékoltak a Schengen-i SIS I és SIS II rendszerekre és a vízuminformációs rendszerre, mely röviden VIS néven ismert. Ezek az összegek nem lesznek felszabadítva addig, amíg nincsenek megfelelő jogi alapjaink ott, ahol szükséges, és információnk a pályázati felhívásokról és szerződésekről, bármi legyen is a helyzet. Végezetül, Bizottságunk harmadik prioritása az Európai Visszatéryítési Alaphoz kapcsolódik. Ehhez valamennyi költségvetési összeg tartalékba került, és csak akkor lesz felszabadítva, ha a Tanács és a Bizottság elfogadja az illegálisan tartózkodó harmadik országból származó polgárok visszaküldési eljárásáról és közös normáiról szóló irányelvet. A Tanácsnak tudnia kellene, hogy ha nincs irányelv, nincs lóvé. Ez ennyire egyszerű. Rihards Pīks (PPE-DE), az Alkotmányügyi Bizottság véleményének előadója . – (LV) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Nagyon örülök, hogy végre, a lisszaboni csúcstalálkozót követően haladhatunk a reformszerződés aláírása, ratifikálása és megvalósítása felé. Valamennyien értjük, hogy ez az új Szerződés szükséges Európa fejlődéséhez és konszolidációjához. Ezen okból kifolyólag, mint a az Alkotmányügyi Bizottság véleményének előadója, meglepődtem azon, hogy a 3b téma, mely az európai polgárságra vonatkozik, volt az egyetlen, ahol a 2007-es költségvetéshez képest jelentős kiadáscsökkentést terveztek. Olyankor, amikor az Európai Unió intézményi szerkezete változik, forrásokra van szükség az európai polgárokkal folytatott kommunikációra. Az EU-s polgárokat tájékoztatni kell a leendő változásokról, továbbá biztosítani kell együttműködésüket és támogatásukat. Így tehát hálás vagyok az Alkotmányügyi Bizottság politikai csoportomhoz tartozó tagjaninak és főként az előadóknak és a Költségvetési Bizottság tagjainak különböző költségvetési tételekre vonatkozó javaslataim támogatásáért, hogy növeljük az ezen programhoz kapcsolódó kiadásokat. Remélem, hogy a Parlament ugyancsak támogatni fogja a költségvetési módosításokat, és azt, hogy ezeket a forrásokat megfelelően használják fel az Európai Unió megerősítésére. Köszönöm. Christa Prets (PSE), a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Tisztelt elnök úr! Fontos, hogy a költségvetést nemi szempontból semlegesen kezeljük, ahogyan azt nőpolitikai szempontból kellene, ahogy azt tennünk kell. A nemi szempont itt nagy fontosságú, és a ‘nemi alapú költségvetés’ nem lehet egyszerűen egy üres kifejezés, hanem azt a gyakorlatban is meg kell valósítani. Nagyon fontos a DAPHNE-program kiegészítése. Sajnos módosításunk nem járt sikerrel, és most, a Plenárison újra felhozzuk. Mi, szociáldemokraták támogatjuk a módosítást és a DAPHNE finanszírozásának emelését, mivel ez egy aránylag kicsi, de nagyon fontos program, mely a házasságon belüli erőszak leküzdésére irányul. Aztán az is fontos, hogy megfelelő finanszírozást juttassunk a Nemek közötti Egyenlőség Európai Intézetének, hogy biztosítsuk annak sikeres elindítását. Ugyancsak fontos, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai éve kiadásait egyformán osszák meg a nemek között. Nagyon sok nő van, főként migránsok, akiknek alapvető szerepet kellene adni a kultúrák közötti párbeszédben. Luciana Sbarbati (ALDE), a Petíciós Bizottság véleményének előadója . – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Én is szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, Virrankoski és Itälä uraknak nagyszerű munkájukért. Úgy vélem, hogy a költségvetésnek kellene jelentenie minden egyes közintézmény számára az alapvető politikai tettet, de valamennyi magánjellegű entitás számára ugyancsak, mivel illusztrálja azokat a politikai döntéseket, melyekre a közpénzeket fogják költeni. Három alapvető elem van: elsőször is a szigor; másodszor a bátorság, hogy hatékony és hatásos politikai választások szülessenek; harmadszor pedig a kiadások ellenőrzése. Nyilvánvalóan, amint azt Virrankoski úr említette, mindezekhez szilárd és elszánt politikára van szükség, amely megragadja a revíziós eljárásokat is, amit teljes mértékben támogatok. Most, ami a Petíciós Bizottság kérdését illeti, úgy értettük, hogy azt kellene javasolnunk a Költségvetési Bizottságnak, hogy az ombudsman költségvetésében javasolt 4,69%-os emelés tisztességes és helyénvaló volt, részben, mivel az ombusman most kulcsfontosságú politikai figura az Eirópai Unió demokráciájában és átláthatóságában, valamint az erős irányításban, amit éberen kell vigyáznia. László Surján (PPE-DE). - (HU) Tisztelt elnök úr! Tisztelt biztos asszony! A 2008. évi költségvetés legjelentősebb tétele a kohéziós politika. Elmaradt régiók gyakorlatilag minden tagállamban vannak, így hát ebben az ügyben mindannyian érdekeltek vagyunk. Ráadásul a fölzárkóztatás azoknak is érdeke, akik nem haszonélvezői, hanem éppen finanszírozói ennek a folyamatnak. Éppen ezért elfogadhatatlan számunkra minden olyan gondolat, amely a kohéziós politika jelentős, mintegy félmilliárdos visszavágását javasolná a kifizetések terén. Úgy látom, hogy a Parlament bízik abban, hogy az új tagállamok képesek lesznek fölzárkózni

23-10-2007

23-10-2007

HU


és elkölteni mindazokat a támogatásokat, amelyekre lehetőség nyílik. Ezt egyébként mindannyiunknak saját hazánkban is szorgalmazni kell. De nem csak ez a tétel, amelyben vitánk van, és lesz még a Tanáccsal, hanem azt is bizton állíthatjuk, hogy jól, azaz nagy felelősséggel bántunk az európai polgárok pénzével. A 2008. évi költségvetés ugyanis jóval a pénzügyi kerettervben rögzített keretek alatt maradt. Éppen ezért sajnálatos, hogy még mindig késhegyig menő viták vannak a Galileo program költségvetéséről vagy az Európai Technológiai Intézetről. Mindkettő javára válna az Unió fejlődésének, miért kell hát akadályozni megvalósulásukat? Megköszönve az Európai Bizottság és a jelentéstevők munkáját, kérem, hogy a Parlament támogassa a Költségvetési Bizottság módosító javaslatait, és adjon ezzel komoly támogatást a második olvasat előtti tárgyalásokhoz. Végül, elnök úr, engedje meg, hogy hazám nemzeti ünnepe alkalmával köszöntsem a Parlament jelenlévő tagjait. 1956 magyar forradalmáról van szó. Köszönöm a figyelmet. Jutta Haug (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos Asszony! Hölgyeim és uraim! A Tanács ebben az évben azt csinálta, amit mindig is szokott: megengedte az állami tisztviselőknek a Pénzügyminisztériumban, hogy összeállítsanak egy olyan költségvetést, ami figyelembe veszi a Tanács fő célkitűzését, ami a ‘szorítsuk le a számokat’ és ami még fontosabb, ‘szorítsuk le a kifizetéseket’. Nincs semmi köze a politikai terveknek ahhoz, hogy mi itt az Európai Unióban mit akarunk megvalósítani – egyáltalán semi köze! A Tanács sok formátumában még mindig azzal a szokással él, hogy vasárnaponként tanít, és a tartalmat másokra, azaz a Parlamentre hagyja, hogy az dolgozzon valójában a hét fennmaradó részeben. Nem számít, hogy külpolitikai kérdésről van-e szó, vagy a Koszovónak vagy Palesztinának adott támogatásról,vagy a növekedési és foglalkoztatási versenyképességgel kapcsolatos politikák végrehajtásáról, ami nagyon fontos. Sőt, mi több, gyakorlatilag életbevágó Európa túléléséhez. A Parlament előrelátó volt és rámutatott, még 18 hónappal ezelőtt a pénzügyi távlatról szóló tárgyalások során arra, hogy a közeljövőben problémák lesznek pont ezeknek a terveknek a finaszírozásával. azonban üzenetünk süket fülekre lelt, és most a Tanácsnak kell helyreállítania, ahogy halad előre. A vártnál korábban szembesülünk egy olyan helyzettel, ahol közpénzeket kell biztosítanunk arra, hogy megmentsük a Galileo-projektet, mivel összeomlott a vállalkozói kezdeményezés álma. Az Európai Parlament aránylag gyorsan meg tudott állapodni abban, hogy a Galileo-projekt elejét európai pénzből finanszírozza a ‘közösségi módszer’ alkalmazásával. Minden mást sarlatánságnak tartunk, és nem akarunk részt venni benne. Készen állunk arra, hogy a Galileónak 2,4 milliárd eurót adjunk 2008-tól 2013-ig az eredetileg tervezett 1 milliárd mellett. Azonban, mivel a szükséges tőke nem áll rendelkezésre az 1a. tétel alatt, és nem fog csak úgy ölünkbe hullani az égből, készen állunk arra, hogy más költségvetési kategóriáktól vegyük el, 2007-ben és 2008-ban a 2. tételtől, amivel 2,2 milliárd lesz az összeg, majd 220 milliót az 5. tétel alól. Természetesen ez sok pénzt jelent a 2. tételből, de ez lehetséges anélkül, hogy a gazdákat megfosztanánk anyagi eszközeiktől. Magasak a mezőgazdasági termékek árai a világpiacon, így csökkenteni lehet a támogatásokat. A tranzakciót, melynek alapjait elkészítettük a Költségvetési Bizottságban az első olvasat során, ‘kis módosításnak’ hívják. Pfuj! A Tanács a legkisebb módosítást is úgy kerüli, mint a pestist, de ez a Tanács baja. Mindenesetre készen állunk arra, hogy elkészítsük a Galileo, az európai technológiai innováció zászlóshajójának előfeltételeit. A tény, miszerint ezen kisebb módosításnak részeként fel vagyunk készülve arra, hogy pénzeszközöket tegyünk elérhetővé az Európai Technológiai Intézet számára, az számunkra csak mellékes fontosságú a szükséges összeg mennyisége, azaz kis volta miatt: 2,9 millió euró 2008-tól 2013-ig. Elvárjuk a Tanácstól, hogy elinduljon és a Parlamenthez jöjjön, és a mi irányunkba mozduljon el. Tisztelt elnök úr! Engedjen meg egy további megjegyzést! Mi valóban elvártuk, hogy a miniszterelnök, vagy legalább is egy államtitkár részt vesz ezen vita első olvasatán a portugál tanácsi elnökségből, hogy üdvözölhessük jelenlétét. Nem Ön ellen szól ez, Mourato úr, de még saját Parlamentünk portugál alelnöke sem jelent helyettesítést ebben az esetben. Gérard Deprez (ALDE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Mint az ALDE képviselőcsoport szóvivője, szeretném kifejezni azon munkával kapcsolatos nagyrabecsülésemet, melyet képviselőtársaink, az előadó, Virrankoski úr végeztek. Különösen neki szeretném elmondani, hogy teljes mértékben támogatjuk azt a stratégiát, amit a Galileo kapcsán a Költségvetési Bizottsággal kötött megállapodásban kidolgozott.

67

68

HU


Európának szüksége van a Galileóra. Azt akarjuk, hogy a Galileo finanszírozása közösségi finanszírozás legyen, és azt akarjuk, hogy a költségvetésbe beállított összegeket úgy garantálják, hogy annak ne legyen negatív hatása más prioritásokra. Szeretnék azért is köszönetet mondani előadónknak, hogy a kísérleti projektek listájában megtartott néhány olyat, ami mellett különösen elköteleztük magunkat, főként a gyors vészjelző rendszert a gyermekek elrablása vagy az eltűnése esetére. Szeretnék egy szót szólni Itälä úr jelentéséről, aki sajnos nincs jelen a Házban. Nagyra tartom azt a kezdeményezést, hogy emeljük meg azon elérhető forrásokat, melyek a regionális médiát szolgálják, hogy nyilvánosságra lehessen hozni a közösségi eseményeket a polgárok körében. Úgy vélem, hogy a regionális és a helyi médiának sokkal nagyobb hatása lehet, mint bizonyos központosított, bürokratikusabb kezdeményezéseknek. Azonban el kell mondanom, hogy van egy olyan kezdeményezés Itälä úr jelentésében, ami egyáltalán nem tetszik. Ez a havi 1 000 eurós emelés minden egyes képviselő titkári kiadásaiban. Nem tetszik ez a kezdeményezés, ami két politikai csoport, véletlenül a két legnagyobb, közti megállapodás terméke, és ami véletlenül pont egy évvel az európai választások előtt kerül terítékre. Úgy vélem, ez egy leplezett támogatás számos képviselőtársunk újraválasztásához, és ezen rendelkezés ellen fogok szavazni . Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Azért vettem át a szót a 2008. évi költségvetésről szóló vita során, hogy a következő kérdésekről szóljak. Elsőként: bár közel 129 milliárd euróval ezen költségvetés kiadása a legmagasabb az Unió történetében, a kiadás mértéke a 27 tagállam bruttó nemzeti jövedelméhez képest a valaha volt legalacsonyabb, és az Európai Parlament Költségvetési Bizottságának kiigazításait követően a bruttó nemzeti jövedelemnek épp csak 0,99%-a megy kötelezettségvállalási előirányzatokra, amit szeretnék kihangsúlyozni. Másodszor: a pénzügyi terv 2007-2013-as időszaka során a kötelezettségvállalási előirányzatok plafonját 2008-ra a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének 1,08%-ában határozták meg, így itt jelentős ellentmondást látunk aközött, amit két évvel ezelőtt akartunk finanszírozni és aközött, amit az Európai Unió most akar finanszírozni. Nem lehet több Európánk kevesebb pénzért. Ezt a véleményt újból és újból elmondjuk ebben a Házban, és a mai napon is emlékeztetni kelll erre magunkat. Harmadszor: támogatnunk kell az Európai Parlament Költségvetési Bizottságának döntéseit, hogy jelentően emeljük a Galileo-program, az Európai Technológiai Intézet és az Európai Unió bizonyos külső tevékenységeinek finanszírozását. Negyedszer: nyomást kell gyakorolnunk az Európai Bizottságra, hogy fogadja el a tagállamok által előterjesztett progrmokat a regionális fejlesztés és a vidéki területek fejlesztése érdekében, amint lehet. Több, mint 20 milliárd euró kerül kiosztásra az új tagállamok számára, kifejezetten 2008-ban. Így tehát jó dolog lenne, ha ezeket az alapokat minél hatékonyabban lehetne kihasználni. Végül ötödször: érdemes megjegyezni a globalizációhoz történő alkalmazkodás alapjának ösztönzését, ami lehetővé fogja tenni az ezen folyamat negatív következményeit tapasztaló vállalatok számára, hogy az átmeneti támogatás előnyeit élvezzék és biztosítsák az EU-s munkahelyeket. Gérard Onesta (Verts/ALE). - (FR) Tisztelt elnök úr! Megjegyzéseinkben kollégánk, Itälä úr jelentésére fogok összpontosítani, aki jó munkát végzett. Tudjuk, hogy mindig nehéz intézményeink költségvetéséről dönteni. Egy dolgot sajnálok igazán: van valami nagyon különleges a 2008. évi költségvetésben. Ez a legutolsó olyan költségvetés, melyben sok pénzt gyűjthetünk együtt befektetésre, különösen a Parlament ingatlanpolitikájában. 32 munkahelyünk van, ha számításba veszik valamennyi irodájukat a különféle fővárosokban. Brüsszelen és Strasbourgon kívül csak hat olyan hely van a tulajdonunkban a különböző országokban, ahol dolgozunk. Tudjuk, hogy létezik akvizíciós politika, melynek betartására a Számvevőszék rendszeresen felkér bennünket, de nem hajthatjuk végre, mivel Itälä úr – és értem azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy jelet küldünk ki azzal, ha azt mondjuk, hogy nem költjük el az összes pénzt, mert a 20%-os plafon alatt akarunk maradni – meggátolja a Parlamentet abban, hogy pénzt helyezzen ebbe, és egy ingatlan portfóliót hozzon össze. Azonban 2008 vagy soha, ugyanis 2009-ben amint azt Önök is tudják, mi fogunk fizetni a tagállamoknak, és többé nem fogjuk tudni megtenni.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Ettől a visszakozástól függetlenül el kell ismernem, hogy Itälä úr nagyon jó munkát végzett, és különösen azt, hogy ez az egyik legzöldebb költségvetés, amit valaha láttam, mivel számos rendelkezést tartalmaz, elsősorban a széndioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozókat, széndioxid-hatásunk ellensúlyozását, azt a kívánságot, hogy olyan gépkocsiparkunk legyen, mely hibrid autókat tartalmaz. Az is kérés, hogy csökkentsük a megbeszélések számát videókonferenciák alkalmazásával, sőt, azon hivatalnokok utazásainak csökkentésével is, akiknek nem kell szükségszerűen követniük minket oda, ahol szükség van rájuk. Így tehát összegezve, több pénznek kellene rendelkezésünkre állnia a 2008-as, választás előtti évben a befektetésekre és lépésekre, de általában véve ez még mindig jó jelentés a számomra fontosnak tartott politikákra gyakorolt hatása miatt. Éppen ezért fogunk a jelentés mellett szavazni, elnök úr. Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) Abban a két percben, melyben fel kell szólalnom, még egyszer szeretnék rámutatni arra, hogy a költségvetési tervezés történelme ismétli önmagát. Az Európai Bizottság bemutatja a javasolt közösségi költségvetést, ezúttal 2008-ra, a Tanács jelentős csökkentéseket javasol a Bizottság javaslatára, és a Parlament olyan javaslattal áll elő, hogy csökkentsük a bizottági és tanácsi tervekben található csökkentéseket. Minden normálisnak tűnne, ha nem az lenne, hogy a 2008-as költségvetés valamennyi javaslata a 2007-2013-as pénzügyi terv alatt van. Amint az már a korábbi, 2000-2006-os pénzügyi kerettel megtörtént, a jelenlegi pénzügyi terv számára biztosított költségvetési plafont nem tartják be, mivel a közösségi költségvetés 2007-ben 1,6 milliárd euróval kevesebb volt kötelezettségvállalási előirányzatokban és több, mint 8 milliárd euróval kevesebb volt kifizetési előirányzatokban, anélkül, hogy figyelembe vennénk a tényleges megvalósítást. Egyértelmű, hogy a 2007-2013-as pénzügyi terv összegei véleményünk szerint már önmagukban elégtelenek arra, hogy valódi gazdasági és társadalmi kohéziót segítsenek elő a 27 országra kibővített Európai Unióban. Alapjában véve a 2008-as közösségi költségvetéssel kapcsolatos valamenni javaslat ellentében áll a gazdag országok követelményeivel, melyek a közösségi GNI körülbelül 1%-ában határozták meg a költségvetési plafont, azáltal csökkentve ezen költségvetésből kivett részét, és minimalizáva újraelosztó szerepét. A Parlament javaslata olyan szempontokat fed le, melyek javítják a Tanács részéről benyújtott tevezetet, így például a kohéziós politikával kapcsolatos költségvetési összeg emelése, amint azt javasoltuk, bár ki kellene hangsúlyoznunk, hogy tényleges megvalósítását nagy mértékben aláássa az, hogy meg kell felelni a lisszaboni stratégia neoliberális programjában található céloknak, melyket határozottan elutasítunk. Azonban még a Parlament javaslata is több, mint 5 milliárd eurós csökkentést tartalmaz a kifizetési előirányzatokban azzal kapcsolatban, amiben 2008 kapcsán megállapodtunk a többéves pénzügyi keretben. Mivel ez a tárgyalási folyamat egy szakasza, reméljük, hogy ellentétben azzal, ami a múltban történt, a Parlament legalább megpróbálja biztosítani, hogy a pénzügyi tervben 2008-ra lefektetett minimális összegekhez a lehető legszorosabban ragaszkodjunk. Jean-Claude Martinez (ITS). - Tisztelt elnök úr! Költségvetési viták esetére van egy jól ismert törvény, amit a három ‘L’-nek nevezünk, mivel a költségvetési vitákban megtalálható a litániák elmormolása, úgy, mint a vallási liturgiában, ami végül gazdasági letargiát okoz. Ezt áthatjuk a 2008-as költségvetés esetében is. Elsőként vegyük a litániákat. Virrankoski úr elmormolja ezeket a litániákat úgy, mint Elles úr tette azt 2006-ban, és képviselőtársunk, Garriga Polledo úr 2005-ben. Mindenekelőtt a költségvetési összegek csökkentésének litániáját: a költségvetési tervezetben a Miniszterek Tanácsa csökkenti a költségvetési összegeket az előzetes költségvetési tervezetben. Mulder úr elmagyarázta nekünk, hogy ez elég normális például a mezőgazdaság esetében. Az Európai Paralment azonban azt javasolja, hogy állítsuk helyre a költségvetési összegeket. A litániai egy olyan költségvetésé is, mely állandóan a többéves pénzügyi keret plafonjai alatt van. A többéves pénzügyi keret már nagyon híján van a szükséges költségvetési összegeknek, és a költségvetés még inkább. Ez a malthusianizmus lépcsőzetesen egymást elindító folyamata. Ez egyben a politikai prioritások litániája is: évről évre említésre kerül a szegénység elleni küzdelem, az oktatás, a képzés, a mezőgazdasági multifunkcionalitás és a 7. Kutatási Keretprogram, és itt jön be a liturgia. A liturgia esősorban a költségvetési nómenklatúra és az azt alátámasztó ideológia. A nómenklatúra a költségvetés tevékenységenkénti megjelenítése, a költségvetés tevékenységenkénti előkészítése. Gyakorlatilag a kiadás tételekre, politikai területekre van szabdalva, melyek megfelelnek a főigazgatóságoknak. A költségvetés olyan, mint egy hatalmas szalámi, egyfajta fűszerüzleti raktárkészlet, a porbléma az – az előadó szerint –, hogy a költségvetés tevékenységekre történő szétosztása zavart kelt a többéves pénzügyi keretben, ami tágabb kategóriákra van felosztva. Az egyiknek öt kategóriája van: versenyképesség, a természetes erőforrások megőrzése, szabadság, az EU, mint globális partner, adminisztráció, míg a másiknak körülbelül harminc politikai tevékenysége van, és nehéz megfeleltetést találni ezen kategóriák között.

69

70

HU


Mindez a költségvetési ideológia nevében történik, a teljesítmény, a versenyképesség, a hatékonyság és az eredmények ideológiája nevében, és ez a ködös eszközök zűrzavarát, mutatókat, teljesítménymutatókat és tevékenységi táblákat eredményez. Ez a költségvetési ideológia valami újként, a költségvetési hírszerzés előőrseként van bemutatva, pedig valójában elég régi, 1947-re vezethető vissza. Az amerikai Hoover Bizottság volt az, amely először beszélt a teljesítmény, a költéség/haszon, a hatékonyság, a célok és az eredmények fogalmáról. Ez adta az Egyesült Államoknak a tervezési-programozási-költségvetési rendszert a ’60-as években Johnson elnöksége alatt, és Carter elnök alatt a BBZ-t vagy más néven a nullbázisú költségvetést – a kölségvetési teljesítmény ideológiáját, ami később átterjedt Új-Zélandra, az Egyesült Királyságra, majd 2001-ben a pénzügyi törvényekre kivetett organikus törvényével Franciaországra és 2006-ban Mexikóra is. Az ember talán értheti ebből, hogy az európai költségvetésből miért hiányzik az átláthatóság és valójában a hatékonyság is. Az Európai Parlamentben nincs 100 ember, aki tevékenységenként meg tudja érteni az európai költségvetést a maga után vont következményekkel együtt: ez az Európai Unió gazdasági letargiája. Mivel nincs Galileo, ha nincs Lyon-Turin kapcsolat, akkor nincs Genova-Barcelona kapcsolat sem, ha a fővárosokat nem kötik össze nagy sebességű vonatok, ha a költségvetés nem olyan, amilyennek lennie kellene, ha a 27-ek Európai Uniójának a kölségvetése megegyezik a spanyol költségvetéssel, ha az európai költségvetés huszada az Amerikai Egyesült Államokénak, akkor az pontosan ezen malthusiánus ideológia miatt van. Talán ideje rájönnünk arra, hogy a rendes kölségvetés mellett rendkívüli költségvetésre is szükségünk van, hogy egy jelentős európai kölcsönnel finanszírozzuk a kölcsönöket, ami lehetővé teszi a befektetést. Sergej Kozlík (NI). - (SK) Ha osztályoznunk kellene az EU központilag finanszírozott tevékenységeibe vetett bizalmat az EU GNI-részesedésében kifejezett költségvetési kiadása szerint, akkor a bizalom görbéje egy hulló levélre emlékeztetne. Ez valóban riasztó. A kifizetési előirányzatok az EU GNI részesedésében kifejezve évek óta fokozatosan estek, körülbelül 1%-ra. A 2008-as költségvetési tervezetben 0,95%-ra estek. Hasonló tendencia figyelhető meg nem csupán a költségvetési források, hanem a kifizetési előirányzatok tekintetében is a többéves pénzügyi keret fizetési plafonjával kapcsolatban. Különösen a felhasználatlan kifizetési előirányzatokban javasolt 10 milliárd euró tűnik jelentős eltérésnek a hosszútávú pénzügyi keret céljaihoz viszonyítva. Én is megdöbbentem azon, hogy a Tanács több, mint 1 milliárd eurós csökkentést javasolt az európai versenyképesség és kohézió javítását megcélzó programok esetében. Így tehát osztom azt a véleményt, miszerint a kifizetési előirányzatok elégtelenek azon politikai kihívások fényében, melyekkel az EU szembesül. Éppen ezért támogatom azt a javaslatot, hogy emeljük meg a kifizetési előirányzatokat az EU GNI 0,99%-ára. Ingeborg Gräßle (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! A mai napon két fontos, a bizottsági költségvetésben található tartalékról szeretnék szólni: az egyik az épületekkel kapcsolatos politikára, a másik a személyi állományra vonatkozik. Az utóbbi kapcsán elmondható, hogy az átvilágítási jelentés megmutatta számunkra, hogy a Bizottság majdnem 11 000 főt alkalmaz az adminisztratív támogatás és a koordináció terén – az adminisztrációt segítve. Ha ehhez hozzáadjuk a fordítókat és az irodafenntartókat, akkor ez az a terület, mely a személyzeti állomány területén a legnagyobb növekedést mutatta, mivel ez további 5 700 főt jelent. Tekintettel arra, hogy időről időre említjük a ‘szabályozás javítását’, azonnal el kell kezdenünk ‘jobb szervezetet követelni’. Ehhez több információra van szükségünk, és erre szolgál a tartalék. A Parlament részéről a Bizottságnak adott munka egy része az ún. Benchmarking volt, összevetni az alkalmazotti állapotokat a nemzetközi szervezetekével. A Bizottság nem engedi meg számunkra, hogy megnézzük ezt az összehasonlítást, mondván, hogy abba egyezett bele, hogy megtartja ezen szervezetek anonimitását. Ez igazán mulatságos! Itt csak akkor tudunk haladást elérni, ha a Parlament megkapja a kért információt – megfelelő inormációt, nem töredékeket. Az átvilágítás egyszeri, első bepillantást enged a Bizottság személyzeti struktúrájába, amiért hálásak vagyunk, de nincs következtetés, és a bizottság nem készített cselekvési tervet. Határozottan azt kell kérjem, hogy mutassák be a cselekvési tervet. Nincsen következtetés a brüsszeli épületekkel kapcsolatos politika vonatkozásában sem. A júliusi, épületi igényekről szóló bizottsági közlemény nem veszi figyelembe e személyzeti átvilágítás eredményeit, bár mindkettőért ugyanaz a biztos felelős. Nem Ön az a biztos, ami kiábrándító, és nem folytatódhat. A Parlament részéről tartalékolt összegek arra kényszerítik a Bizottságot, hogy kapcsolja össze ezt a két dokumentumot. A Bizottságnak végül munkához kell látnia ebben a kérdésben, és jól kell végeznie ezt a munkát, mivel – véleményem szerint – az alkalmazotti átvilágítás megkapott eredményeit még nem lehet bemutatni szavazóinknak.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Vladimír Maňka (PSE). - (SK) Kezdésként köszönetet szeretnék mondani mindkét előadónak. Köszönöm Itälä úrnak a több, mint nyolc hónapos együttműködést az Európai Unió 2008. pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetének kérdésében. Az utóbbi négy évben az intézmények költségvetése majdnem 18%-kal emelkedett, főként a bővítés eredményeképpen. A jövőben ez a költségvetés nem fog ilyen mértékben nőni. Ha hatékonyabbá szeretnénk tenni az intézményeket, akkor javítanunk kell a köztük levő együttműködést. Boldog vagyok, hogy nem váltak valóra az ilyen együttműködéshez kapcsolódó kockázatokkal kapcsolatos félelmek. Egyrészt megpróbáljuk biztosítani, hogy minden olyan feladat teljesül, melynek teljesítését a polgárok az intézményektől elvárják. Másrészt megpróbáljuk biztosítani az alapok hatékony alkalmazását. Amikor megállapítjuk az Európai Parlament költségvetését, akkor az a legfontosabb dolog számunkra, hogy mind most, mind pedig a jövőben legfőbb szerepünkre és prioritásunkra összpontosítsunk: a törvéynhozási folyamat javítására. Az ehhez nem kapcsolódó kérdéseket a tényleges minimumra kell csökkenteni a költségvetésben. Jó úton haladunk ennek elérésében. Hölgyeim és uraim! Márciusban azt mondtuk, hogy a rendelkezésükre álló forrásokról és anyagokról jobb tájékoztatásra van szükségük, hogy felelősen és hatékonyan dolgozhassanak. Így tehát egy tudáskezelési rendszer létrehozására szólítunk fel, ami lehetőséget nyújt a képviselőknek arra, hogy hatékonyan, valamennyi dokumentumot alkalmazva dolgozhassanak. Hölgyeim és uraim! Bizonyítani akarják a szavazóknak, hogy pénzeszközeiket felelősen kezelik. Azonban néha nem férünk hozzá a dokumentumokhoz még a leghétköznapibb nyelveken sem. Vannak rendkívüli bizottsági ülések, amelyekhez új forrásokra van szükség. Ezen a területen javítani kell a rugalmasságot. Az épületekkel kapcsolatos kiadások az intézményi költségvetések hatalmas részét teszik ki: így tehát ezt a jövőben komolyan szemmel kell tartanunk. A múltban voltak olyan esetek, amikor az európai intézmények a piaci érték fölött vettek vagy béreltek ingatlanokat. A jövőben komolyabb figyelmet akarunk fordítani a vásárlás, bérlés és felújítás valamennyi aspektusára. Célunk a költségek csökkentése és a rugalmasság biztosítása. El akarjuk kerülni a kartelleket és a monopóliumokat. Következő prioritásunk az, hogy jobb tájékoztatást nyújtsunk az Európai Unió polgárainak. Így tehát úgy döntöttünk, hogy megerősítjük ezt a területet a regionális és a helyi média segítségével. Hölgyeim és uraim! Folytatni akarjuk azt a tevékenységek, melyen belül az intézmények működését hatékonyabbá tesszük. A tevékenységeikről kapott jelentéseknek informatívnak kell lenniük. Ezeknek a jelentéseknek egyértelműen jelezniük kellene, hogy elérték-e a kitűzött célokat vagy sem. Üdvözlöm az intézmények által használt azon módszert, hogy a költségvetést az inflációs együtthatók segítségével készítik el, valamint annak alapján, hogy valójában mire is van szükség. Végezetül szeretnék köszönetet mondani az előadónak, mivel számos nehéz vita árán sikerült jó kompromisszumra jutnunk, ami az európai adófizetők pénzének jobb felhasználását fogja eredményezni. Nathalie Griesbeck (ALDE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Hatalmas feladat másfél percben elmondani, hogy mit gondolunk a 2008. évi költségvetési tervezetről, de először szeretném megragadni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak előadóinknak, Virrankoski és Itälä uraknak, akikkel nagy nehézségek árán navigálunk keresztül azokon a döntéseken, melyeket a Költségvetési Bizottság a mai napon javasol. Természetesen a 2007-2013-as többéves pénzügyi keret gazdasági megszorításokra kényszerít bennünket, ami sajnos nem teszi lehetővé, hogy olyan szilárdan, és mindenekelőtt olyan gyorsan törekedjünk az Európa számára kitűzött céljaink elérésére, melyeknek a célkitűzései jelentik véleményem szerint az egyetlen módot arra, hogy megmentsük Európa régióit, mivel ezek megadhatják polgártársainknak azt a kényelmes életstílust, amire egy globális környezetben vágynak, ami átalakult, és folyamatosan változik és fejlődik. Így tehát arra kérem a Parlamentet, hogy támogassa bizottságunk kezdeményezéseit, főként a többéves pénzügyi keret negyedévi újratárgyalása és a saját források új mechanizmusának meghatározása reményében. A költségvetés témájában, mivel csak kis idő áll rendelkezésemre, csak egyetlen témát szeretnék említeni. Mint a Költségvetési Bizottság strukturális alapjainak állandó előadója, úgy döntöttem, hogy megkérdezem az Európai Bizottság tagjait, mi az oka annak, hogy ezen alapok adminisztratív költségeinek 30%-át tartalékba helyezik. Az a tanulmány, amit a közelmúltban nyújtottunk be Virrankoski úrral a Strukturális Alapok megvalósításának témájában, rávilágít arra, hogy milyen jelentős időt vesz el a Bizottságtól, hogy elfogadja a nemzeti kereteket és operatív programokat, így most rekord mennyiségű háromévi hátralékos kötelezettségről beszélhetünk; azáltal, hogy ilyen határozott álláspontot képviselünk a tartalélok kapcsán szerettük volna meghúzni a vészharangot. A regionális politikák, csakúgy, mint a kutatás és innováció támogatása elsődleges fontosságúak gazdaságunk jövője, és így a munka és az euróapiak életminősége

71

72

HU


szempontjából is. Gyorsan akarjuk megtenni a dolgokat, de egyben jól is, ami magyarázatul szolgál a költségvetési összegek magas szintjére, mellyel kapcsolatban a Tanács támogatását kérjük. Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Tisztelt elnök úr! A költségvetésnek egy említésre méltó szempontja van, és az a közös mezőgazdasági politika számára félretett pénz. Az úgynevezett KAP számos reformon ment keresztül az elmúlt 15 évben: a Mac Sharry reformon, az Agenda 2000-en és a kifizetések függetlenítése a termeléstől. Egy pontot szeretnék tisztázni: lehet, hogy a tagállamok kormányai egyáltalán nem értenek egyet a KAP alapján az európai gazdáknak adott kifizetések módosításával 2007 és 2013 között. Sőt, országomban, Írországban szilárd pénzügyi rendelkezéseket fektettek le a gazdák számára a mezőgazdasági politika értelmében, hogy azokat kövessék 207 és 2013 között. Tudjuk, hogy a mezőgazdasági politika egy állapotfelmérés tárgya lesz, azonban általános felülvizsgálatra nem kerül sor. És az ellenőrzés nem fog kiterjedni azokra a pénzügyi rendelkezésekre, melyeket az EU vezetői hoztak az ír és európai gazdák számára 2013-ig. Remélem, hogy ezt megértik, és semmi sem marad ki; és hogy nem lesznek torzításra irányuló próbálkozások, mivel létfontosságú a gazdák számára szerte Európában, hogy minden rendben legyen. Margrete Auken (Verts/ALE). - (DA) Tisztelt elnök úr! Képviselőcsoportunk természetesen a módosító javaslat mellett szavaz, hogy több pénzt juttassunk Palesztinának. Azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra a tényre, hogy mind a Tanácsnak, mind pedig a Bizottságnak biztosítania kell, hogy nem kerülünk olyan helyzetbe, ahol egy feneketlen kútba szórjuk a pénzt. Ez a helyzet a jelenleg kiadott legtöbb segéllyel, és ez ellentétben áll az EU segélyekkel kapcsolatos elveinek, mely szerint a kedvezményezettnek képesnek kell lennie fenntartható gazdaság kiépítésére. Ez azonban lehetetlen, mivel Izrael megfojtja a palesztin társadalmat és gazdaságot, és nem csak Gázában. A Fejlesztési Bizottság küldöttsége szemtanúja volt ennek, amikor szeptemberben meglátogatta Ciszjordániát és Gázát. Az EU pénze vég nélkül folyik Izraelbe, mindennemű elszámoltatás nélkül. Figyelembe vettünk egy Washingtonban zajló párbeszédet, melyben a Fehér Ház egyik közel-keleti szakértőjét az EU szerepéről kérdezték. Azt válaszolta: ‘Az EU? Mi adjuk az utasításokat, az EU fizet!’ Ez igaz is! Folyamatosan fizetünk, és Izraelt egyszerűen hagyják, hogy mindent tönkretegyen, amit felépítettünk. A Bizottságnak és a Tanácsnak most követelésekkel kell fordulnia Izrael felé. Gáza blokádját meg kell szüntetni, hogy lehetőség nyíljon a javak és az emberek ki-be áramlására. Gáza most gyakorlatilag egy hatalmas szabadtéri börtön. Ugyancsak meg kell szüntetni Ciszjordánia határait. Ezt nem csak a mi küldöttségünk mondja; a Világbanktól és a saját ECHO-nktól érkező üzenet ugyanilyen egyértelmű volt. Ha nincs remény a javulásra, vagy nincs fény az alagút végén, akkor rossz célra használjuk az EU-s polgárok adóbefizetéseit, és ezt azonnal abba kell hagyni! Adamos Adamou (GUE/NGL). - (EL) Tisztelt elnök úr! Az EU költségvetése az elsődleges módja a politikai prioritások elérésének. Úgy tűnik, költségvetési politikájának három célja van: az üzleti versenyképesség, a terrorizmus-ellenesség és beavatkozás a harmadik országok dolgaiba. A kiadásokat ezen három cél elérésére használják, de a tömegek érdekei és aggodalmai ettől teljesen eltérnek. Azok jövőbeli munkahelyükhöz, jövedelmükhöz, nyugdíjukhoz és az állami iskolákhoz és az egyetemi oktatáshoz kapcsolódnak. Tegyük fel magunknak a kérdést a költségvetés által megállapított politikai prioritásokról: ezek valóban javítják a polgárok életét? Az EU, mint globális szereplő tisztességesen betartja kötelezettségeit? Mintegy 741 millió euró elosztása arra, hogy támogassa a szabadságot, a biztonságot igazságosságot javítja az európai polgárok életét ? A Bizottság legújabb konzultációs dokumentuma a költségvetés reformjáról azt mondja, hogy most és elsősorban a jövőben a költségvetésnek erősítenie kellene a versenyt a nyersanyagokért és a piacokért, áthelyezve a gazdasági hatalom és a hatalmas új piacok liberalizálásának egyensúlyát, ami új lehetőségeket ad át európaiaknak. Azonban ez pontosan az, ami téves útra vezeti az európaiakat. Kezdésként ahelyett, hogy a tagállami költségvetések a szociális igazságosságot szolgálnák, fokozzák a piac irányításával kapcsolatos küzdelmet, az eszközöktől függetlenül. Másodszor ez felizgatja a harmadik országok közvéleményét Európa ellen. Janusz Lewandowski (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Még mindig az új pénzügyi terv kezdetén vagyunk, így óvatosak vagyunk a 2008-as kiadások összeállításával. Ezzel egyidőben ez a negyedik éves költségvetés ebben a parlamenti ciklusban, és így jelentős tapasztalatra tettünk szert a költségvetési tervezési folyamat

23-10-2007

23-10-2007

HU


terén, és a Parlament, a Bizottság és a Tanács specifikus játékszabályai kapcsán. Ez a legvalószínűbb oka annak, hogy miért szavaztak meg simán rekodszámú módosítást a Költségvetési Bizottságban Böge úr hatékony vezetése alatt a konszenzus szellemében, ami természetesen elő fogja segíteni a csütörtöki tömbszavazást, és természetesen nagyobb tárgyalási erővel fog felvértezni bennünket a 2008-as költségvetési tervezet alakításában. A 2008-as prioritásokat újra és újra megnevezzük, és a Galileo Program finanszírozása újból és újból problémaként jelenik meg. Így tehát örömmel mondom el, hogy a balti-tenger régiója elsőként lett figyelembe véve ebben a költségvetésben, nem nyilatkozat útján, hanem pénzügyileg, azaz valóban. Ez talán azért van, mert mind a biztos asszony, mind pedig a két előadó és a Költségvetési Bizottság elnöke is ennek a régiónak a lakosa. Jó, hogy az Európai Unió globális kötelezettségeket is vállal, azonban minél nagyobb az Európai Unió, annál jobban nő a felelőssége a saját kontinensünk kapcsán, beleértve a Balti-tenger, azaz az Európai Unió belső tengerének – mivel már az - régióját is, és mindenki tudja, milyen rossz állapotban is van. Tekintettel erre, jó, hogy kísérleti projektek és előkészítő intézkedések formájában találtunk olyan pénzügyi eszközt, ami növeli a regionális fejelsztésre, a navigáció biztonságára, a határátlépési eljárás egyszerűsítésére és mindenekelőtt a környezetvédelemre adott finanszírozást. Remélem, hogy ezek a prioritások kiállnak maguk mellett az Európai Bizottság kíméletlen tükrében, költségvetési stratégiánk egészével egyetemben. ELNÖKÖL: BIELAN ÚR Alelnök Louis Grech (PSE). - (MT) Tisztelt elnök úr! Azzal kezdem, hogy elmondom, egyetértek azzal, amit Itälä úr mondott a költségvetési eljárás kapcsán, és azzal, hogy senki sem készült fel arra, hogy ‘gumibélyegző’ legyen. Így tehát azt javaslom, hogy ezt a kérdést olyan gyorsan beszéljük meg, amennyire csak lehet, hogy hatékonyan megvitassuk az úgy tűnik, hogy létező nehézségeket és különbségeket. Egy másik szinten üdvözöljük a 30 millió eurós emelést a Frontex költségvetésében. Reális módon javulásra számítunk az ügynökség struktúrájában, jobb koordinációra és pontosabban meghatározott működésre. A Parlament egyértelműen és konkrétan jelezte, hogy most már a Frontexen és a tagállamokon áll, hogy megszűntessék az eredménytelenséget, a be nem tartott ígéreteket és az utóbbi évben elszenvedett késlekedést. Egy másik kérdés, amire ki szeretnék térni azokra a jelentésekre és tanumányokra vonatkozik, melyeket különböző intézményeken belül készítettek, vagy rendeltek el, beleértve a Bizottságot is. Közös adatbázisra van szükség a jelentések és tanulmányok számára annak érdekében, hogy elkerüljük a dupla munkát, csökkentsük a pazarlást és ezzel egyidőben könnyebben hozzáférhetővé tegyük az információkat. Továbbá kellene lennie egy éves jelentésnek, ami felsorolja ezeket a jelentéseket és tanulmányokat, azt, hogy ki nyerte el a szerződéseket, mennyibe kerültek, és lehetőség szerint, hogy mire használták fel azokat. Meg kellene vizsgálnunk a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága jelentéseinek befolyását és hozzáadott értékét, főként azon jelentések fényében, melyek vagy túl szakmaiak, vagy a Bizottság vagy a Parlament már elkészítette azokat. Ami az ingatlanvásárlás kérdését illeti, szeretném emlékeztetni Önöket, hogy 2006-ban abban állapodtunk meg, hogy újból megvizsgáljuk az intézmények által használt épületek vásárlásának és bérlésének kérdését, beleértve az információs irodákat is. Az a benyomásom, hogy az évek során az intézmények különböző okokból olyan árakon vásároltak és béreltek épületeket, melyek meghaladták a piaci árakat. Anélkül, hogy megkérdőjelezném az épületek vásárlására vonatkozó politika érdemeit, továbbra is van értelme annak, hogy intézményi módon megvizsgáljuk, hogyan lehetne javítani az ingatlanok vásárlásával és bérlésével kapcsolatos feltételeket, hogy hogyan lehetne az irodákat a piaci árakhoz közelebb hozni, és így elkerülve a kartellek vagy monopóliumok helyzetét. Végül szeretnék gratulálni a finn párosnak hasznos munkájukhoz, és ahhoz, ahogy a tárgyalások lezajlottak. István Szent-Iványi (ALDE). - (HU) Tisztelt elnök úr! Először is gratulálni szeretnék Virrankoski raportőrnek, aki kiváló munkát végzett. Másodszor megjegyzem, hogy az Európai Unió globális szereplő szeretne lenni, ehhez képest nevetséges az, hogy a külpolitikára kevesebb pénzt kíván költeni, mint az adminisztratív kiadásokra. Másodszor elfogadhatatlan, hogy a prioritásnak tekintett bővítési fejezet kiadásai nominálisan is csökkennek a 2007-es kiadásokhoz képest, és harmadszor pedig elfogadhatatlan, hogy a külügyi kiadások kisebb mértékben nőnek - csak mint 1,5%-kal -, mint az általános kiadások, amelyek 2%-kal növekednek. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió nem biztosít elégséges forrást az elhatározott feladatok teljesítésére, és nem biztosít elégséges forrást a külpolitikai prioritások teljesítésére. Nincs megfelelő pénzügyi alap a koszovói

73

74

HU


misszióra, sem a palesztin nép segélyezésére, félő, hogy jövőre ismét többször módosítani kell a költségvetést, mert erre nem biztosít alapot a költségvetés. Évek óta visszatérő probléma, hogy a szomszédságpolitika keleti és déli dimenziója között egyensúlytalanság van. Háromszor annyi pénzt kaptak egy főre vetítve a déli országok, mint a keleti országok, és ez elfogadhatatlan. És végezetül pedig fontosnak tartom, hogy az Európai Parlament és a Tanács együttműködése a CFSP fejezet tekintetében megoldódjon. Egyenlőre nincs előzetes egyeztetés, politikai párbeszéd, addig pedig helyeslem, hogy tartalékba helyeztünk 40 millió eurót a CFSP javára. Köszönöm szépen. Konrad Szymański (UEN). - (PL) Hölgyeim és uraim! Az egyik dolog, amivel kapcsolatban a mai napon döntést kell hoznunk az Európai Technológiai Intézet pénzügyi támogatása első részletének kiutalása. Ez egy különösen fontos és nagyon várt döntés Wrocław számára, mely reménykedik abban, hogy oda fog kerülni az intézmény. Nagyon rossz, hogy nem sikerült létrehoznunk ezt az intézményt még a költségvetési perspektíváról szóló tárgyalások vége előtt; nagyon hátráltatja az indulást. Ma lehetőségünk van arra, hogy behozzuk a lemaradást, és mintegy 3 millió eurót küldjünk az intézmény felállításához és elindításához. 2010-2011 során teljes finanszírozását csak a költségvetési perspektíva felülvizsgálatán keresztül lehet biztosítani. Biztosíthatom Önöket, hogy ez a pénz jó befektetés lesz. Ennek bizonyítékául szolgál az a felkészültség és lelkesedés az also-sziléziai önkormányzatok, hatóságok, üzletemberek és a tudományos világ részéről, amivel belevetik magukat a projektbe. Így tehát arra kérem Önöket, hogy fogadják el a módosításokat. Satu Hassi (Verts/ALE). - (FI) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Nagyon köszönöm az előadók, Itälä és Virrankoski urak kiváló munkáját. Boldog vagyok, hogy a Költségvetési Bizottság elfogadta a Balti-tenger védelmével kapcsolatos két kísérleti projektet. Remélem, hogy a plenáris is támogatni fogja ezeket. Ideje nagyobb figyelmet fordítanunk a Balti-tengerre. A 2004-es bővítés óta az EU belső tengere, de ezzel egyidőben egyike a világ legbetegebb és legszennyezettebb tengereinek, ami szégyen az EU-ra nézve. Ezen kísérleti projektek egyike azzal foglalkozik, hogy csökkentse azon veszélyes hulladék mennyiségét, ami a Balti-tengerbe kerül, és megszűntesse a tenger mély medencéiben az oxigénhiányt. A másik a hajózásból származó kén-dioxid kibocsátásának csökkentésével foglalkozik az emisszió-kereskedelmen keresztül. Ha ez a kísérlet jó eredményekkel jár, akkor a kén-dioxid emisszió-kereskedelme járható út lehet a kén-dioxid kibocsátás csökkentésére az EU valamennyi tengerének területén, ami a jövőben megtisztítaná a mindnyájunk által belélegzett levegőt szerte Európában. Így remélem, hogy a plenáris támogatni fogja ezeket a kezdeményezéseket. James Elles (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadóknak, amint azt már mások is tették. Azonban megjegyzéseimben ahelyett, hogy a Martinez úr által használt három ‘L’-lel élnék, ami ha jól emlékszem, litánia, liturgia és letargia volt, én inkább három ‘K’-t használnék, melyek a ‘kivitelezés’, a ‘kezdeményezés és a ‘képzelet. Elsőként szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, főként Virrankosk úrnak azért, hogy bevett néhány bekezdést a költségvetés ellenőrzéséről. Borzasztóan fontos, hogy gondolkodjunk az értéket a pénzért kérdésen. Még akkor is, ha pont ez a kifejezés nem jelenik meg a határozatban, nem kétséges, hogy mindenki szíve szerint úgy véli, igazolnunk kell tudni szakbizottságainkkal együtt, a ténylegesen elköltött összegeket, és nem csupán a jelen időszakban, figyelemmel azonban emellett a nemzeti irányítási nyilatkozatokra is, amit úgy tűnik, sok tagállam még mindig vonakodik összeállítani. Másodszor szeretnék köszönetet mondani mind az előadóknak, mind pedig a biztosnak e tekintetben azért, hogy saját 2007. évi költségvetésemben foganatosíttatták ezeket a benne foglalt kísérleti projekteket és előkészítő projekteket. Jópár ilyen van, és jó, hogy van egy fajta folyamatosság, ahogy haladunk 2008 felé, főként a kísérleti információs hálózatok kapcsán, de az EU-val, Kínával és Indiával folytatott projektek kapcsán is. Ezzel elérkeztem utolsó pontomhoz, ami a képzelethez kapcsolódik. Einstein azt mondt, hogy a képzelet fontosabb, mint a tudás. Láttuk ebben a vitában, hogy számos kolléga – Mantovani úr, Guy-Quint asszony és mások – és jómagam is mindig helytelenítjük azt a tényt, hogy túl kevés pénz van a négyes kategóriában, a külső lépések kapcsán. Tökéletesen tudjuk, hogy túl kevés van, így e helyet egy külön kéréssel élek, ahogy a költségvetési vizsgálat felé tekintünk, mégpedig, hogy talán valóban használnunk kellene egy kissé képzeletünket, hogy lássuk, a jövőben hogyan szólítják fel az Európai Uniót arra, hogy feleljen meg a jövő globális kihívásaiknak és játssza el szerepét a globális gazdaság globális segítségében és működésében,majd

23-10-2007

23-10-2007

HU


bizonyosodjék meg arról, hogy vannak olyan eszközeink, melyekkel meg tudjuk valósítani azt, amit politikaként meg szeretnénk tenni. Joan Calabuig Rull (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Egy olyan költségvetéssel, ami az Unió GDP-jének 0,99%-át képviseli, nem lehet szilárd politikai pozíciónk. Az 1a kategória tekintetében, ami a növekedési és foglalkoztatási versenyképesség, rá kell mutatni arra, hogy ez az első alkalom, hogy az ezen politikákkal kapcsolatos adatok az előzetes költségvetési tervezet többségét képviselik. Azonban a Tanács számadatai megvágták ezeket a kategóriákat a lisszaboni stratégia kapcsán, aminek az Unió politikáinak alapját kellene jelentenie. Szeretném említeni a Galileo és az Európai Technológiai Intézet finanszírozását, melyek prioritást élvező projektek versenyképességünk és hitelességünk tekintetében. A 2007-2013-as pénzügyi terv nem felel meg ahhoz, hogy finanszírozza az ilyen startégiai fontosságú projekteket. Egy másik pont a Frontex ügynökséghez kapcsolódik, ami alapvető fontossűágú szeepet játszik mind humanitárius, mind pedig plitikai szempontból. Az Európai Tanács júniusban újra kihangsúlyozta anak szükségességét, hogy megerősítsük a Frontexet, hogy jvítsuk az Uniónak külső határai kezelésére irányuló kapacitását. Ez továbbá egyike azon prioritásoknak, melyeknek a Parlament többször hangot adott. Ennek bizonyítéka a javasolt 30 millió euro emelés a kötelezettségvállalási előirányzatokban az öügynökség működési költségei számára, ami 127%-os emelkedést jelent a előzetes költségvetési tervezetben. A 4. kategóriának adott juttatás nyilvánvalóan elégtelen ahhoz, hogy elérjük célkitűzéseinket é teljesítsük a globális szereplőként tett ígéreteinket, főként, amint azt már említették, a koszovói és palesztiniai fellépés kapcsán. Végezetül azt szeretném mondani, hogy az Unió 2008-as zaragozai EXPO-n történő részvételének megerősítése – Víz és Fenntartható Fejlődés – helyes döntés és jó lehetőség arra, hogy az európai politikákat közelebb hozzuk az európai polgárokhoz, amit meg kell tennünk. Samuli Pohjamo (ALDE). - (FI) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Én I azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok Kyösti Virrankoski előadó úrnak a költségvetés kiváló előkészítéséhez. Meghallgatta a különböző érintett feleket, és megfelelően figyelembe vette a Regionális Fejlesztési Bizottság javaslatait is. Itälä előadó úr ugyancsak kiváló munkát végzett. Fontos, hogy a rgionális fejlesztésre beállított költségvetési összegek továbbra is megfelelő szinten maradjanak. Ezzel egyidőben meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a regionális politikai gyakorlatok és az adminisztráció egyszerűsített és tisztázott mind az Unióban, mind pedig a tagállmokban, hogy a refógionális fejlestéssel kapcsolatos valamennyi összeget minél hatékonyabban és bölcsebben lehessen felhasználni a tagéllamokban, hogy csökkenteni lehessen a regionális különbségeket és meg lehessen valósítani a lisszaboni stratégiát. A bürokrácia, az Unió mumusa zavarja a rragojnális politika megvalósítását is. Már majdnam vége az új programozási időszaknak, és a legtöbb program jóváhagyása még várat magára. Ez, amint az előadó is említett, komoly probléma. Mivel a Bizottság és a tagállamok piszmognak, a projektek lassan indulnak el és a programozási időszak első éve egy problémás hiányév lesz. A Bizottságnak a fenn maradó programokat késedelem nélkül jóvá kellene hagynia, hogy a költségvetésben tartalékolt összegeket hatékonyan és gyümölcsözően lehessen elköleni, és hogy az új programok megfelelően elinduljanak. Simon Busuttil (PPE-DE). - (MT) Köszönöm, elnök úr, és köszönöm Önöknek is, Virrankoski úr és Itälä úr! Ezzel a költségvetéssel a Pralament meg fogja kétszerezni a Frontex ügynökség költségvetését, majdnak 70 millió euróra. Ez az intézkedés magáért beszél, mivel az a prioritás, amit a Parlament a Frontexnek ad, most már mindenki számára nyilvánvaló. A 30 millió eurós emelés, amit a Frontex operatív költségvetése kap azt szolgálja, hogy az növelje azon területeket megcélzó küldetéseit, melyeket legjobban súlyt a migránsok beáramlása. Ezzel egyidőben, tisztelt elnök úr, 30%-os tartalékot tettünk a Frontex adminisztratív büdzséjébe, mivel azt akarjuk, hogy hatékonyabb legyen az ügynökség munkája. Három feltétele van ezen tartalék elmozdításának: elsőként azt akarjuk, hogy a Frontex igazgatója rendszeres kapcsolatot építsen ki velünk, hogy megerősödjön a Parlament üghynökslgre vonatkozó vizsgálata. Másodszor részletes tájékoztatást akarunk a Frontex jövő évi munkaprogramjáról, és mivel Frattini biztos, az Európai Bizottság alelnöke maga jelentette be, hogy a jövő évtől a Frontex’ küldetése a földközi-tengeri régióban állandó lesz, most azt várjuk, hogy az ügynökség jóval többet kapjon, mint az a 10 millió euró, amit eredetileg mostanáig tervezett a tengeri határokkal kapcsolatos küldetésekre. Hramadszor akarunk egy aktualizást és realisztiku listát azokróla

75

76

HU


forrásokról, hajókról, repülőgépekről és helikopterekről, amiket a tagállamok készek a Frontex-missziók rendelkezésére bocsátani. Nem akarunk kitalált listákat, amilyenekkel ebben az évben találkoztunk, ahol a tagállamok látszólag beleegyeztek abba, hogy a Frontexnek 21 repülőgépet, 27 helikoptert és 117 hajót adnak, de a gyakorlatban, amikor a küldetést végre kellett hajtani, a tagállamok minden szégyenérzet nélkül megfeleldkeztek saját ígéreteikről. Így azt várjuk el, hogy a Frontex to megfelelő terv szerint dolgozzon, amire alapozni lehet, mielőtt még eltávolítanánk a tartalékot. Köszönöm. Göran Färm (PSE). - (SV) Tisztelt elnök úr! Előadók! Hölgyeim és uraim! Sokan gondolkodnak arról, hogy a Parlament miért vizsgálja felül a hosszú távú költségvetést. Valóban nem tudunk megfelelni az olyan új igényeknek, mint a Galileo, az Európai Technológiai Intézet, az ETI, az EU koszovói és plesztinai munkája, és egyszerre költségvetési csökkentéssel is élni? Az a probléma, hogy a költségvetési plafon a teljes költségvetésre vonatkozik, de természetesen vonatkozik minden egyes költségvetési kategóriára. Annak érdekében, hogy elkerüljük, hogy például a Galileo csökkentést eredményez egyéb programokban, egy általunk kisebb felülvizsgálatnak nevezett intézkedést kérünk. Azonban ne feledjék, hogy ez az átfogó plafonok keretein belül van. Jobban szeretnénk, ha a mezőgazdasági költségvetés többlete lenne megvágva; ez az, ami fontos. Ami Palesztinát és az EU koszovói munkájának költségét illeti, szeretnénk használni a ‘rugalmassági eszközt’. Máskülönben Afrikától vagy Latin-Amerikától kellene pénz vennünk el, ami ésszerűtlen volna. Az EU rideg költségvetési modllje változtatásra szorul. Azonban szeretném tisztázni, nem akarok kilépni az átfogó keretek közül, csak nagyobb rugalmasságot szeretnék elérni a kereten belül, hogy teljesítsük az új szükségleteket. Máskülönben a jövőben hogyan fogjuk kezelni például azt, maire a klíma- és energiapolitikának van szüksége? Ezek mellett még két dolgot szeretnék említeni. Elsőként: a Szerződésről folytatott vita azt muttja, hogy milyen fontosak a megemelt források és a hosszú távú perspektíva az EU kommunikációval, párbeszéddel é demokratikus fejlődéssel kapcsolatos erőfeszítéseiben. Eztán megpróbáltam néhány kiigazítást tenni a kvóták Költségvetési Bizottság részéről ezen a területen tett elosztása kapcsán. Remélem, hogy most már valamennyien egyetértünk egy agresszívebb befektetésben. Másodszor: említeni szeretném azt a kísérleti projektet, amit magma kezdeményeztem. A kulturális és vallási intézmények és emlékművek rekonstrukciójához kapcsolódik a konfliktus-érintette területeken. A javaslat mindenekelőtt a Balkánt érinti, de hoszzú távon az ott szerzett tapasztalatot más olyan területeken is fel lehetne használni, ahol elpusztították a múzeumokat, és lerombolták a templomokat és mecseteket, ami konfliktusra adhat alapot, de ennek megszüntetésében segíthet az EU. Ilyen területek lehetnek például Palesztina, Agfganisztán, Irak és talán Tibet. Ezen a területen kérem a képviselők megértését és támogatását. Köszönöm. Hannu Takkula (ALDE). - (FI) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az előadóknak, Virrankoski és Itälä uraknak. Mindkettőjüket ismerem, és azt is tudom, hogy támogatják a nyíltságot és átláthatóságot, és fontosnak tartják, hogy az EU gazdasága szilárd alapokra épüljön, amint az helyes. Jó szigorúan féken tartani a kiadásokat és elismerni a józan ész igényeit. Röviden néhány kérdésre szeretném összpontosítani a figyelmet; az első a kutatás és az innováció. Bár tudom, hogy ez lényegébenm a tagállamok kezében van, ezzel együtt az Európai Uniónak emlékeznie kell saját vállalásaira, például a lisszaboni stratégiára, és ahhoz kell tartania magát, hogy költségvetési pénzt adhassunk a kutatásra és az innovációra, új hozzáadott értéket hozva létre Európa számára. Örülök, hogy a Balti-tengr hangsúlyos szerepet kapott. Úgy vélem, hogy ez nagyban az előadóknak köszönhető. Jó reálisan látni, hogy milyen helyzetben is van a Balti-tenger, és ez a két kísérleti projekt jó kiindulópont. Igaz, hogy jóval többre van szükségünk, de ez jó kezdet. Harmadszor, a költségvetés megtervezésekor fontos emlékezni a fenntartható fejlődés alapelvére és az Unió értékeire. Így kell cselekedni például akkor, amikor pénzt küldünk a harmadik orszáőgokba, és részt veszünk különféle projektekben, így például a Palesztin Autonóm Terület. Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a forrásokat megfelelően használjuk, és hogy nem eredményeznek olyan munkét, ami ellentétben áll a demokráciával, az emberi jogokkal és a szólásszabadsággal, azaz az Unió értékeivel. Ahogy a pénzt elköltjük és az Unió értékeinek összhangban kell lenniük. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). - (RO) Ezév elején azt terveztük, hogy a Tanáccsal együtt egy pragmatikus és hatékony, eredményekre összpontosító költségvetést tárgyalunk meg, mely eléri az Európai Unióban szükséges politikákat. A Költségvetési Bizottságban módosításainkkal számos csökkentést végeztünk a programokban, melyek valódi hozzáadott érték nélkül költik az adófizetők pénzét. A mezőgazdasági csökkentések, melyek összege 553.000.000 euró, pontosan az összes csökkentés 77%-a rávilágít a Tanács egy másik egyértelmű tervére,

23-10-2007

23-10-2007

HU


ami az, hogy fokozatosan eltöröljük ezt a politikát, amin az új tagállamok gazdaságának teljes struktúrája függ. Örülök, hogy a Költségvetési Bizottságban sikerült visszaállítanunk a mezőgazdaságnak szánt finanszírozás szintjét. Remélem, hogy az operatív programokat és a vidékfejlesztési programot mihamarabb jóváhagyja az Európai Bizottság. Ezen szempontokon túl a költségvetésnek az Európai Unió ifjúsági politikájában játszott fontoságáról szeretnék beszélni. Az általunk javasolt költségvetés 9%-os emelést tartalmaz az élethosszig tartó tanuláshioz kapcsolódó programoknak, amivel a teljes összeg 900.000.000 eurót tesz ki. Ezek a programok hozzájárulnakm ahhoz, hogy mindennél jobban elősegítsék az európai elképzelést. A fiatalok 90%-a az Európai Uniót azzal azonosítja, hogy Európában bárhol lehet utazni, tanulni és dolgozni. Sokkal többet kell tennünk ezen fiatalok száműára. Az egyik probléma, amivel meg kell küzdeniük, az európai ösztöndíjak kis száma, főként, ami az Erasmus programot illeti. A jelen költségvetésben megemeltük a kifizetéseket 100.000.000 euróval az Európai Unió roman és bulgár bővítése miatt. Mindazonáltal meg kell bizonyosodnunk arról, hogy ennek a pénznek nagyobb része jut el minden diákhoz. Nem kell, hogy az Erasmus plusz bevétel legyen a fiatal diákok számára, ezzel szemben viszont lényegi támogatásnak kellene lennie az alacsony pénzügyi lehetőségekkel bírók számára. Végül, de nem utolsó sorban, szeretném emlékeztetni a Bizottságot a júliusi háromoldalú megbeszélés során tett vállalására, mégpedig arra, hogy megfelelő számú munkahelyet biztost az új tagállamok számára. Jelenleg nagyon kevés roman és bulgár dolgozik vezető beosztásban, és ezzel szemben sokan dolgoznak ideiglenes szerződéssel. Az Európai Unió Személyzeti Felvételi HIvatalának nyújtott plusz támogatásokat arra kellene hatékonyan költeni, hogy az új tagállamokból is mihamarabb állandó alkalmazotti állományt foglalkoztassanak. Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). - (BG) Kihívást jelent egy bulgár képviselő számár, aki az egyik legújabb EU-tagállamból érkezett, hogy teljes jogú tagként vegyen részt a 200. évi költségvetés elfogadásában. Ez az Európai Unió bővítési politikájának köszönhető, továbbá annak költségvetési politikáján keresztül nyújtott támogatásának. Támogatom a jelentést, és gartulálok az előadóknak és a koordinátoroknak ahhoz a megállapodáshoz, amit a költségvetés és annak módosításai kapcsán elértek. A 2008. évi költségvetés a Fenntartható növekedés részben még a legújabb EU-tagállamoknak is lehetővé teszi, hogy elérjék a tagságuk kapcsán kitűzött célokat. A strukturális alapok keretein belüli operatív programok biztosítják a magas minőséget és a humánerőforrások képzését, a versenképességet, az infrastruktúra fejlesztését, a közlekedés és a környezetvédelem adminisztratív kapacitásának megerősítését, és így tovább. Sajnos a rendelkezésre álló források a szükségesnél kevesebbek. Szeretném kifejezni, hogy én is támogatom a strukturális alapoknak és a szociális és kohéziós alapoknak adott juttatások stratégiai emelését, mive ez lehetőséget ad számukra arra, hogy bővítsék operatív programjaikat és képességeiket. Ugyancsak támogatom a 30 százalékos tartalékot az adminisztratív kiadások sorában, mivel úgy vélem, így lehet biztosítani a kiadások hatékonyságát és a költségkontrollt. A 2008. évi költségvetési tervezet figyelmet fordít az EU-hoz csatlakozott régiókra is. A fekete-tengeri régióra, azaz Bulgária és Románai, melyek ugyancsak határosak az Európai Unióval. Az EU és a nemzeti kormányok politikájának célja, hogy olyan területté alakítsák a régiót, ahol biztosnág, stabilitás és jószomszédi viszony uralkodik. A régiónak fejlesztenie kell az infrastruktúrát, több beruházásra és megfelelő intézkedésekre van szükség a környezetvédelem kapcsán a magas fokú iparosítá miatt, és azért, mert transzferzónává alakul az energiaágazatban a nyersanyagok számára. Az Európai Uniónak finanszírozásával és politikájával garantálnia kellene a környezetvédelmi biztonságot és az energiaellátás stabilitását Európa számára. A fekete-tengeri nyomon követési és keretprogram, mely a Fekete-tenger fejlesztéséhez készült egy kísérleti projekt,és biztos vagyok, hogy az Európai Parlament ezt támogatni fogja; ez egy helyes lépés a fekete-tengeri region fejlesztése irányába, és abba az irányba, hogy a region polgárai integrálódjanak az EU tagsági politikájába. Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Az EU-költségvetésnak Európa hétköznapi polgárainak jólétére gyakorolt hatásáról szeretnék szólni, akik közül néhánan követik mai vitánkat. Nagyon gyakran halljuk, hogy az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb gazdaságává kell válnia, és a költségvetés ezt elő is tudja segíteni. Azonban azt át kellene strukturálni ahhoz, hogy még hatékonyabb legyen, és támogassa a tudományos kutatást és innovációt. Sajnos valójában úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság még csak egy olyan definícióval sem rendelkezik, hogy mit is jelent a tudományos kutatás. A különféle projekteknek különféle költségei vannak arra, hogy azokat a kutatási és innovációs programnak megfelelően finanszírozzák.

77

78

HU


Folyamatosan Európáról beszélünk, és a világra gyakorolt befolyásáról. A 27-ek erős, újonnan bővített Erópai Uniója képes arra, hogy világszintű változásokat hozzon. A költségvetés jelentős finanszírozást tesz lehetővé a harmadik országoknak szánt segélyekre. Azonban, a Számvevőszék által végzett felmérések értelmében, az alapokat gyakran nem megfelelően használják fel. Ennek az az oka, hogy a legöbb ország, melynek segélyünket adjuk, nem demokratikus kormány irényítáa alatt van. Megtiporják az emberi jogokat, és a segélyprojektek egy maroknyi ember gazdagodását szolgálják ahelyett, hogy az átlagemberek jólétét növelnék. Így tehát arra sürgetem Önöket, hölgyeim és uraim, hogy biztosítsák, ragaszkodunk a dokumentumainkban megfogalmazott feltételekhez, főként ahhoz, hogy a segélyprogramokat a demokrácia és az emberi jogok elősegítése mellett kell megvalósítani. Rolf Berend (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Szeretném az egész költségvetési csoportnak megköszönni nagyszerű munkáját. Engedjék meg, hogy a vidékfejlesztési bizottság szemszögéből néhány megjegyzést tegyek. Becslése alapján a Bizottság kiértékelte a finanszírozási igényeket és az intézményközi megállapodás küszöbértékeivel összhangban, valamint a pénzügyi kilátások figyelembevételével számba vette a jelen időszakra vonatkozó alkalmazási lehetőségeket. Ennek tükrében elkötelezett a 2008-as Strukturáis Alap 0,9%-os és a kifizetések 3,2%-os emelésében, míg a Kohéziós Alap 14,4%-os és a kifizetések 36%-os emelésében. Mivel a Bizottság az egyetlen intézmény, amelynek korlátlan hozzáférése van a szükséges információhoz a teljes finanszírozási követelményeket illetően, bizottságunk a Bizottság indítványának megfelelően azonnal és egyhangúlag kijavította a Tanács által összeállított költségvetési tervezet indokolatlan módosításait. A módosításokon felül egyszerűsítettük az adminisztrációt és hatékonyabbá tettük az alapok felhasználását, főleg a lisszaboni és a göteborgi célok ellenében. Elsősorban a kis- és középvállalkozások és a hagyományos kisvállalkozási tevékenységek különleges helyzetére összpontosítottunk, mint például a kutatás fejlesztésre. Nem utolsósorban fontosnak ítéltük a Jeremie és Jessica kezdeményezések megemlítését, csak hogy a regionális politika két fontos pontját kiemeljük. Támogatjuk továbbá a Bizottságot abban, hogy szembenézzünk Európa jövőbeni demográfiai kihívásaival, különös tekintettel arra, hogy több térségben, sőt tagországban a csökkenő születésszám miatt egyre nagyobb gondot okoz a társadalom elöregedése. A családi értékeket támogatni kell, például a fiatal nőket segíteni kell a karrierjük és a családvezetés közti egyensúly felállításában. Előretekintő politika ez, amelynek a regionális politika elemeiben is meg kell mutatkoznia. Thijs Berman (PSE). – (NL) Tisztelt elnök úr! Olyan Európát akarunk, amelynek a szolidaritás az alapja. A mai kor igényeinek megfelelő költségvetésre van szükség, olyanra, amely követi a tudásalapú gazdaság igényeit, ugyanakkor szolidáris. Az Európai Parlament szocialista frakciójának kezdeményezése szerint nagyobb pénzügyi segítséget kell nyújtani Koszovónak és Palesztinának. Ez alapvető, ugyanakkor nem olyan egyszerű. Vannak más területek is, ahol Európának szolidárisnak kell lennie. Támogatást kell nyújtanunk a Globális Egészségügyi Alapnak és kezdeményezésem értelmében meg kell erősítenünk a szegény országok szexuális egészségét és jogait, például az anyák születéskori halálozásának és az abortuszok számának csökkentését. Mindez a nők emancipációját támogatja, ugyanakkor segíti a szegény országok fejlődését. A szolidaritás akkor is fontos szerepet kap, amikor az EU költségvetésének átszervezése kerül sorra. A legjobb módja ennek, ha a mezőgazdasági kiadásokat csökkentjük, amely könnyen megvalósítható a magas árak miatt. Európának új technológiákba kell fektetnie és a Galileo is rávilágított arra, hogy van lehetőség másik költségvetésre. Boldogulunk alacsonyabb mezőgazdasági támogatással is, miközben a Galileo a munkahelyteremtés és az innováció eszköze. Christofer Fjellner (PPE-DE). - (SV) Köszönöm elnök úr. Nekünk parlamenti képviselőknek egyik legfontosabb feladatunk az évenkénti költségvetés elfogadása. Azon kevés alkalmak egyike, amikor egyértelmű jelét kell adnunk annak, hogy mi itt a Parlamentben milyen Uniót képzelünk el. Általánosságban véve úgy gondolom, jó dolog, hogy egyre több kamarai képviselőtársam ismeri fel az uniós alapok visszatartásának fontosságát, de még sok a tennivaló. Úgy gondolom nagyon fontos, hogy megfelelő prioritási sorrendet állítsunk fel a költségvetésben, azonban a költségvetési pénz elköltésének ellenőrzése éppen olyan fontos, mint a helyes célok sorrendjének felállítása. Ha ma megtesszük, úgy gondolom sok területen az figyelhető

23-10-2007

23-10-2007

HU


meg, hogy a pénzek egy része több kárt okoz, mint hasznot. Sőt, az intézményeknek ki kell fejleszteniük az EU könyvelési rendszerét annak érdekében, hogy könnyen lehessen a finanszírozást és azok céljait lekövetni, így látható a folyamat kezdetén és végén, jól került-e felhasználásra a pénz. Átláthatóság kérdése az egész. Személy szerint azt remélném, hogy a 2008-as költségvetés olyan EU-t képviseljen amely prioritásokat állít fel, egy EU-t, amely a legfontosabb feladataira összpontosít – a termékek, szolgáltatások, személyek és tőke szabad áramlására. Sajnos az idei költségvetés-tervezet kívánnivalót hagy maga után e tekintetben. Pár példát említenék: támogatás selyemhernyó-tenyésztésre, méhészetre, gyapottermelésre, energianövények termesztésére, fügére, kenderre, dióra, olajfaültetvényekre, rizstermesztésre és dohánytermesztésre. Exporttámogatás gabonára, cukorra és borászati termékekre. Ezek a tételek több, mint 1 858 436 000 eurót tesznek ki. Leszámítva, hogy ezek a költségvetési tételek meggyőződésem szerint az európai adófizetők pénzének pocsékolása, több kárt okoznak, mint hasznot. Unión kívüli embereket érintenek. Az egyik legkiemelkedőbb példa az EU mezőgazdasági exporttámogatása, amelynek keretében az EU támogatja saját mezőgazdaságát s így dömpingáron dömpingárut zúdít a szegény országokra. E gyakorlat a szegény országok természetes versenyképességét romba dönti s így komolyan akadályozza őket a jólét felé vezető úton. Tennünk kell valamit ez ellen, de nem 2013-ban, hanem jövőre. Köszönöm. Katerina Batzeli (PSE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék gratulálni a költségvetési bizottság elnökének, az előadónak és az árnyékelőadónak, akik olyan költségvetést állítottak össze, amely világos politikai célokat és a meghatározott 0,98%-os GDP-t képviseli. Hadd térjek ki két pontra, amelyek mind a tagországok, mind a kamara számára fontosak lehetnek. Az Európai Parlament határozatában a 24. paragrafusban hangsúlyozza a Strukturális Alap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap nemzeti operációs terveinek lehető leghamarabbi bizottsági elfogadását. A jó időzítés különösen fontos, főleg a legutóbbi dél-európai természeti katasztrófák után. Itt főleg a görögországi károkra gondolok, amelyeknek a helyreállítására szükséges forrásokat mihamarabb elérhetővé kell tenni. Második pontban a gabonaárakkal kapcsolatos válságot emelném ki, ami felbolygatta a gabonapiacokat és növelte a mezőgazdasági bevételeket. Mindez a közösségi költségvetésben megtakarításokra ad lehetőséget. Hadd hangsúlyozzam azonban, hogy ezeket a megtakarításokat semmi esetre sem szabad más politikákra fordítani; a KAP keretein belül kell maradniuk és például válsághelyzetek esetén kellene felhasználni. Reimer Böge (PPE-DE), a Költségvetési Bizottság elnöke. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! A költségvetési bizottság az első olvasat alkalmával 129,6 milliárd eurós kötelezettséget és 124,2 milliárd eurós kifizetést javasol, szigorú felügyelettel minden megállapodásunkat és kötelezettségeinket illetően, a többéves programokat, a pénzügyi kilátásokat tekintetbe véve. S ha ide sorolhatom, jóval az ezzel a többéves tervvel kapcsolatos megállapodott határértékek alatt, a költségvetési fegyelem elvét alkalmazva, ugyanakkor a Tanács ajánlását figyelembe véve a Galileot és a kül- és biztonságpolitika fenntarthatóságát illetően. Szeretném őszintén megköszönni az előadóknak, Itälä és Virrankoski úrnak, hogy a személyzettel és a koordinátorokkal együtt kiváló munkát végzett az első olvasat elkészítésében. Elsőként a Parlament költségvetése. A Költségvetési Bizottság és a Plenáris szavazásai között van egy egyeztetési folyamat ezen Ház Elnökségével egyezteve, az adminisztráció szoros bevonásával. Ennek a folyamatnak a részeként számos ellentétes álláspontot okosan és kielégítően fel tudtunk oldani. Azonban szeretném hozzátanni, hogy az Elnökségek és egy adminisztrációnak hajlandónak kell lennie arrra is, hogy szembenézzen a Költségvetési Bizottság kérdéseivel és kritikájával a feladatunk részeként. A minden évben megvitatott konfliktus egy részét meg lehetett oldani azzal, hogy egy két vagy háromhetes határidőt határozunk meg a parlamenti költségvetésről szóló adminisztratív javaslat előterjesztése és az Elnökség döntése között, hogy lehetőséget nyújtsunk a képviselőcsoportoknak arra, hogy a folyamat kezedtétől közelről követhesesék az eseményeket, semmint csak a folyamat végén. Biztos úr, október 17-ei levelében ugyanúgy vázolta fel a költségvetés bevezetését, mint szeptember végén. Bemutatta, hol működik jól, hol ütközik nehézségekbe, mely programokat indítottak túl későn és mely esetekben avatkozott bele túlságosan a részletekbe a Bizottság a tagállamokat illetően. A jelentésből azonban kiderül, hogy az alkalmazás javult a májusi jelentés óta. Ha a Bizottság hiteles kíván maradni, nem hivatkozhat 2008-ban késői alkalmazásra és egyéb nehézségekre annak igazolásául, hogy a kifizetések későn történnek meg. Ma elmondhatjuk, hogy az ügynökségeket érintő intézményközi megállapodásnak – amely a német elnökséggel kezdődött és a portugállal végződött – és Jutta Haug állandó előadó kivételes munkájának

79

80

HU


köszönhetően a legutóbbi, ügynökségekkel kapcsolatos fejlemények arra mutatnak, hogy a jövőben költség-haszon elemzés elkészítése nélkül nem kerülnek új ügynökségek felállításra, amíg nem igazolják, hogy értéket teremtenek. Így tehát folytatni kell, hogy a magatartási kódexet elfogadják a végrehajtó ügynökségekre is. Ezen a ponton, biztos úr, szeretném hangsúlyozni, hogy idén nagyon körültekintően jártunk el a Bizottság adminisztrációs költségvetését illetően, de nem feltételnül kell ennek a gyakorlatnak minden évben meglennie. Továbbra is napirenden marad azonban a hivatali pozíciók értékelése, átvizsgálása, fejlesztése – szigorúan és átláthatóan, de nem túlzóan. Elnök úr, a Galileoval kapcsolatban álláspontunk egyértelmű. Amikor délelőtt a reformszerződésről beszéltünk és kinyilvánítottuk támogatásunkat, a jövőben azt közösségi módszernek kell neveznünk. Ha a tagállamok azt hiszik, hogy bármilyen zagyvaság támogatására hagyatkozhatnak vagy más, közösségen kívüli támogatásra, akkor elmondható, hogy az európai fejlemények tükrében egyszerűen abszurd és semmi értelme. Második pont a közös kül- és biztonságpolitika finanszírozása. A Parlament nélkül már rég csődbe ment volna, hiszen 90 millió euróról van szó, az állam- és kormányfők 2005 decemberi döntése értelmében. Ha azt hallom, hogy jóval túl kell ezen mennünk, ideértve Palesztinát és Koszovót, akkor erre megoldást kell találnunk. Természetesen a rugalmassági eszközről is beszélnünk kell a szavazás alapján. Mindez a Parlament érdekeinek további elismerését is jelenti, ahogy ezt hangsúlyozottan – és helyesen – a fejlesztési bizottság kérte. Az elnökségnek fel kell ismernie, hogy a Galileo valamint a közös kül- és biztonságpolitika kivételével mindent maga eldönthet a Parlament. Emiatt sürgős ajánlásom: a Tanácsnak elegendő mandátumra van szüksége, hogy mindkét ügyet kellőképpen tudjuk támogatni – remélhetőleg nem csak 2008-ban. Az ajtó nyitva áll minden tárgyalásra, a Tanácstól azonban egyértelmű jelét várjuk annak, hogy ebben a két kérdésben lépéseket tesz. Bárhogy legyen is, parlamenti szempontból lesz 2008-as költségvetés. (Taps) Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2007. október 25-én, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Neena Gill (PSE), írásban. – Be kell mutatnunk az európai adófizetőnek, hogy az EU költségvetése pénzért cserébe értéket teremt és alapos pénzügyi menedzsmentje van. A Parlament havi strasbourgi ingázása ennek teljesen ellentmond, különös tekintettel az éghajlatváltozásra. Üdvözlöm az Itälä-jelentésben lévő kommentárokat a szállítási eszközök környezetbarát használatával kapcsolatban, ugyanakkor ezek alig kezelik megfelelő súllyal a problémát. Sürgősen és úttörő módon, példamutatóan kell fellépnünk. A Virranovski-jelentéssel kapcsolatban elmondanám, hogy csalódott vagyok a legszegényebb – például ázsiai – területek szegénységellenes küzdelmére fordítandó alapok mérete miatt. Ha az EU, mint globális hatalom ad a hitelességre, a pénzt oda kell irányítania, ahol éhes szájak vannak. Üdvözlöm az afganisztáni és palesztinai támogatást. Azonban úgy vélem, hogy az afgán ügynél szorosabb együttműködésre van szükség a szomszédos országokkal, így Indiával és Pakisztánnal, a hosszú távú siker érdekében. Továbbá sajnálattal tölt el a javaslat a közös kül- és biztonságpolitika büdzsé-csökkentésével kapcsolatban, gondolok itt elsősorban Koszovóra. Nem lenne szabad késlekednünk vagy alulfinanszíroznunk. S végül, támogatom a Lisszaboni stratégia munkahelyteremtő és képzést elősegítő célkitűzéseit. Ezek a kezdeményezések valóban értéket fognak teremteni és hozni az EU-tól azokhoz az emberekhez, akiket Angliában a West Midlands régióban képviselek. (Az ülést ideiglenesen felfüggesztik) ELNÖKÖL: DIANA WALLIS Alelnök

14. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

23-10-2007

23-10-2007

HU


15. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések) Elnök. − A következő napirendi pont a Kérdések órája (B6-0318/07). A mai napon, és azt hiszem, ezzel néhány kollégám is tisztában van, egy kis kísérletet akartunk megpróbálni, hogy a Kérdések órája valamivel barátságosabb és interaktívabb legyen. Így tehát felkérem a Ház valamennyi képviselőjét, hogy jöjjön előre az első sorba, hogy kicsit barátságosabban lehessünk egymás és a Bizottság között. Kérem, jöjjenek az elsőhelyekre, ahelyett, hogy hátul üljenének! Látom, néhányan félénkek. Jöjjenek, mókás lesz tenni egy kísérletet! A következő kéréseket a Bizottsághoz intézték. Első rész 41. kérdés Manuel Medina Ortega úr részéről (H-0679/07) Téma: Gyermekrablás Számos gyermekrablási és eltűnési eset fényében, milyen intézkedéseket javasol a Bizottság a tagállamok ilyen típusú tettek megelőzésére és büntetésére vonatkozó eszközeinek koordinálására szerte az Európai Unióban? Franco Frattini, A Bizottság alelnöke. − A Bizottság teljes mértékben egyetért a kiskorúak eltűnése és elrablása elleni harc fontosságával. A gyermekek jogainak hangsúlyozása, amint azt Önök is nagyon jól tudják, személyes prioritásaim egyikét képezi. Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban tett első lépése az volt, hogy 2001-ben támogatott egy európai szervezetekből álló hálózatot, az Eltűnt és Szexuálisan Kihasznált Gyerekekért Alakult Európai Föderáció létrehozását, amit most Eltűnt Európai Gyerekek névvel illetnek. Mostanáig 15 tagállam 21 szervezete csatlakozott hozzá. Eztán, közösségi programunk, a Daphne Program pénzügyi támogatásával számos központot hoztak létre vagy alakítottak át 2001 és 2005 között a Child Focus támogatásával. Az utóbbi tíz év során számos tagállam hozott létre sürgősségi telefonvonalakat a keresése felgyorsítására és az elveszett gyerekek családjainak megsegítésére. Az elveszett gyerekek és a gyermekrablások esetei gyorsan válhatnak, és váltak is, határokon átívelő jelenséggé. Így tehát azt javasoljuk, hogy egyetlen telefonszám legyen az elveszett gyerekekkel kapcsolatos sürgősségi hívásokra. E célból megvalósításra kerül a 2007. február 15-i döntés, mely a ‘116’-tal kezdődő nemzeti számok megtartásáról szól, hogy a szociális értéket képviselő harmonizált szolgáltatásoknak összehangolt számai legyenek. Ez minden tagállam számára fontos döntés, főként az elveszett gyerekek bejelentésére vonatkozó forródrót 116000-os számával kapcsolatban. Tudják, hogy egy 116-os számhoz kapcsolódó szolgáltatás elindítása továbbra is a tagállamok felelősségi körében marad. Közülük sajnos azt kell mondanom, hogy három tagállam még nem reagált. 17 tagállam hozott jogi intézkedéseket. 12 tagállamban vannak felhívások jelentkezők számára a sürgősségi telefonszámok kezelésére, és eddig csak négy tagállam választott szolgáltatót: Belgium, Dánia, Görögország és Portugália. Így tehát egyáltalán nem vagyok elégedett a 2007 februárjában született döntés megvalósításának állásával. Ezen sürgősségi telefonszámok mellett szükség van az elveszett gyerekek megtalálását segítő mechanizmusokra is. Számos rendszer már létezik, és inspirációul szolgálhatnak egy teljes Európára kiterjedő fellépéshez. Ismerjük az amerikai rendszert, az ún. ‘Amber riadó, a francia ‘Alerte enlèvement’ és a görög ‘Amber Alert Hellas’ rendszert, ami már működésben van. Támogatjuk a tagállamokat abban, hogy hasonló mechanizmusokat vezessenek be nemzeti szinten. Amennyiben minden tagállam elfogad ilyen mechanizmusokat és megvannak az összekapcsolási sémák, akkor lehetséges és könnyebb lesz a határokon átívelő esetek megoldása. E célból irányelveket terveztünk, melyek leírják az egész Európára kiterjedő gyermek-riasztási mechanizmusra vonatkozó ötletünket. A kérdés megvitatására először 2007. október 1-jén került sor a Bel- és Igazságügyi Tanács nem hivatalos megbeszélésén. Végezetül támogatjuk a gyermekrablási esetek képanyagát tartalmazó nemzetközi adatbázis létrehozását, ami egy új eszköz lesz arra, hogy segítsen meghatározni az áldozatokat és a bűnözőket. A megvalósíthatósági tanulmányt és a megvalósítási szakaszt az AGIS-program finanszírozza, és 2005 szeptembere óta ezt az

81

82

HU


Interpol által használt adatbázist főleg a G8 kormányok és magáncégek finanszírozzák. Mostanáig ez az adatbázis lehetővé tette számos bűnöző megtalálását és letartóztatását Európán belül és kívül egyaránt, legutóbb egy ismert pedofilét Thaiföldön, valamint az áldozatok megmentését. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Nagyon köszönöm, hogy lehetővé tette, hogy szemtől szembe legyünk a biztos úrral, akinek hasonló ügyekben már számos kérdést feltettem. Elszomorító az eltűnt gyerekek kérdése. Például egyedül az én szigetemen, a Kanári-szigeteken, az utóbbi években három gyermek tűnt el nyomtalanul, ami azt jelenti, hogy még pedofil-hálózatokban sem jelentek meg. Teljesen eltűnnek, ami felveti bennünk a kérdést, hogy ezeket a gyerekeket nem használják-e bizonyos célokra, így például szervkereskedelemre, és vajon nem működnek-e nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező mafia-szervezetek az Európai Unión belül. Ez azt juttatja eszembe, hogy ehhez az ügyhöz olyan kezdeményezés lenne szükség, ami valamivel ambiciózusabb, mint amit a Bizottság eddig vállalt. Tudom, hogy a biztos úr mindig ambiciózus volt, de felkérem, hogy legyen ambiciózus ezen a területen is, mivel ez fájdalmas kérdés a szülőknek és a társadalomnak általában, mivel a gyerekek jelentik számunkra a legbecsesebb kincset. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr! Medina úr! Teljesen egyetértek követeléseivel és elmondhatom, mennyire elégedetlenül láttam, hogy még amikor a kezdeményezéseket elfogadtuk, a tagállamok akkor sem valósították meg azokat. Azt az elképzelést, hogy egyetlen telefonszám legyen Európában a sürgős hívásokra minden tagállamnak szeptember végéig határozottan végre kellett volna hajtania. Most már október vége van, és csak négy tagállamnak van működő rendszere; a többi 17 elfogadta a kezdeményezéseket, de még késlekednek. A másik javaslat, amit meg akarunk valósítani, azt a szorosabb együttműködést szogálja, hogy felügyelje az általában ‘szexturimusnak’ nevezett jelenséget. Sajnos sok európai polgár csak látszólag utazik turistaként a világ más részeibe, céljuk, hogy a pedofília rettenetes bűnét kövessék el, és ezen a területen egyetértek azzal, hogy fokozni kell a nemzetközi együttműködést. Egyetértek Önnel abban – és sajnos bizonyítékunk is van rá–, hogy az eltűnt gyerekekeket gyakran szervkereskedelemhez használják. Sajnos ez nem csak az én régiómra vonatkozik, hanem az Európai Unióhoz nagyon közeli régiókra is, így például a Balkánra, Kelet-Európára és a Fekete-tenger térségére. Sajnos a szervkereskedelem valóság, nem beszélve a távol-keleti és dél-kelet-ázsiai felnőttek és gyerekek szervkereskedelmének felfedéséről. Nyilvánvalóan, bár ez egy olyan terület, amit a nemzeti kormányok mostanáig nem voltak hajlandók átadni az EU-nak, az Európai Unió hamarosan sokkal hatékonyabban kezelheti, részben az új intézményi szerződéssel kapcsolatos megállapodás elfogadásának eredményeként. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök asszony! Megkérdezhetem a biztos urat, hogy biztos-e az, hogy a gyermekszületést minden tagállamban igazolják? Nyilvántartásba veszik az EU határait átlépő gyerekeket, hogy lehetséges eltűnésüket vagy szerveik felhasználását tudomásra hozhassák? Franco Frattini, A Bizottság alelnöke. − (FR) Igen, igaza van. Felfedeztük olyan gyerekek eseteit, akiket még nem vettek nyilvántartásba a határátlépésnél, és éppen ezért tulajdonítok nagy fontosságot az azonosításnak. Az azonosítás a származási helynek nyújtott segítséget jelenti, vagy az EU-n belül – bár nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet – vagy különösen a szomszédos és partnerországokban, ahol időnként hiányzik a nyilvántartásokkal kapcsolatos szabályozás, és ahol azok a gyerekek, akiket még nem, vagy egyáltalán nem vettek nyilvántartásba, különösen nyugtalanító kérdést jelentettek számunkra. Pontosan ezért döntöttünk úgy, hogy segítsünk a stratégiai projekteknek abban, hogy támogassák és erősítsék a partner- és szomszédos országok polgári nyilvántartásának képességeit, részben európai finanszírozási programokon keresztül. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Példáikban kifejezetten említették, hogy négy tagállam hozott létre sürgősségi telefonvonalakat. Vannak egyéb kérdések is – emlékszem akkoriból a cunamival kapcsolatos helyzetre – melyekben azokat, akik erre a területre jöttek, például, hogy kielégítsék pedofíliára való késztetésüket, védte az adatvédelem, és rokonaik és a hatóságok nem voltak tisztában azzal, hogy ki is volt itt valójában érintve. Nem lenne itt az ideje, hogy abbahagyjuk a kertelést és elkezdjük megnevezni ezeket a tagállamokat? A ‘Megnevezés és megszégyenítés’ megfelelő módszer lenne arra, hogy arra ösztönözzük ezeket a tagállamokat, amit tenniük kellene, hogy végül jobb viselkedést mutassanak.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Franco Frattini, A Bizottság alelnöke. − Már említettem, hogy egyáltalán nem vagyok elégedett a megvalósítás szintjével, mivel mostanáig csak négy tagállam hajtotta végre ezt a döntést. Ezt a döntést most valamennyi tagállamnak véghez kell vinnie. Az a tény, hogy mindezidáig csak négy tagállam hajtotta végre a 2007 februárjában egyhangúlag meghozott döntést azt mutatja, hogy még sokkal többet kell tennünk. Ami az adatok titkossága vagy az adatok bizalmasságának védelme és a pedofília elleni harc közti helyes egyensúlyt illeti, akkor amikor pedofilokról, bűncselekményekről és gyermekrablásról beszélünk, akkor személyes véleményem szerint az áldozatok – a gyerekek – oldalán állok, nem pedig a bűnözőkén. Így, amennyiben minden garanciát elfogadtak, mindenekelőtt az áldozatokat és szüleiket kellene támogatnunk, nem pedig a feltételezett gonosztevőket. Elnök. − Emlékeztethetném esetleg a képcviselőket arra, mit is mondtam a Kérdések órája elején? Egy kísérletre kerítünk sort, aminél felkérjük valamennyi képviselőt, hogy a Ház első részében foglaljon helyet, hogy kicsit intimebbé, barátságosabbá tehessük ezt a dolgot, és talán több legyen a véleménycsere. Így még akkor, ha normális esetben hátul ülénének, felkérjük Önöket, hogy jöjjenek előre! A következő kérdés a chikungunya nevű trópusi vírussal foglalkozik Európában. Nem tudom, hogy helyesen ejtettem-e. Elnök. − 42. kérdés Milan Gala úr részéről (H-0738/07) Téma: A chikungunya trópusi virus Európában Az olasz hatóságok az európai korai előrejelző rendszer használatával tájékoztatták a többi EU-s tagállamot egy trópusi lázas járványról, amit a chikungunya nevű virus okozott Emilia-Romagna tartományban. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ arra figyelmeztet, hogy a klimatikus viszonyok kedvezőek ezen betegséghordozók folyamatos jelenlétéhez a következő néhány hónapban, főkénta mediterrán országokban, és hogy magas annak a kockázata, hogy a virus a többi olyan európai országra is átterjed, ahol a klimatikus viszonyok kedveznek túlélésének. Egy olyan időszakban, amikor komolyan változnak a klimatikus feltételek és magas szintű a mobilitás, akkor készít a Bizottság valamilyen forgatókönyvet arról, hogy miként lehet megküzdeni egy esetleges nagyobb méretű trópusi lázas járvánnyal? Markos Kyprianou, A Bizottság tagja. − Valójában problémáim voltak azzal, hogy magamnak kimondjam. Már a legelején azt reméltem, hogy gyökerestől kiirtják, mielőtt még megtanulom, hogyan ejtsem ki, de sajnos kitartó, így most meg kell vitatnunk ezt a kérdést. Mindenekelőtt tegnap, az egyperces beszédek alatt lehetőségem nyílt arra, hogy meghallgassam a tisztelt képviselő úr hozzászólását a téma kapcsán, és osztom aggodalmait. Az ember elmondhatja, hogy aránylag alacsony számú fertőzésünk van – Olaszországban például körülbelül 250, szemben a több, mint 150 000-rel, melyek néhány évvel ezelőtt Réunion szigetén voltak. Azonban ami aggasztó, az a tendencia. Tulajdonképpen az növeli az aggodalmunkat, hogy most egy trópusi vírus terjed Európában, kombinálva a klímaváltozással, ami természetesen segít a betegséghordozó terjedésében és túlélésében, és ezzel egyidőben az egyre növekvő mobilitás, ami lehetővé teszi a vírus behozatalát a trópusokról bejövő emberek mozgásán keresztül. Nagyon fontos volt számunkra, hogy azonnali lépéseket tegyünk. Az olasz hatóságok a kezdetektől helyesen, gyorsan és hatékonyan reagáltak, így most elmondhatjuk, hogy a helyzet jóval alacsonyabb szinten van, bár még mindig vannak folyamatban lévő eseteink. A Bizottság először különféle intézkedéseket hozott, használva a meglévő eszközöket vagy azokat a helyzetnek megfelelően alakítva. Mindenekelőtt megbizonyosodtunk arról, hogy műszaki támogatást nyújtunk a Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központon keresztül, újra bizonyítva, hogy milyen bölcs döntés volt az Európai Unió részéről egy ilyen központ létrehozása. Most ezzel az új fenyegetéssel, újfajta kihívásal kell megküzdenünk. Elfogadtuk törvényi szabályozásunkat, és az elsőbbséget élvező betegségek listájába bele foglaltuk a kórokozók által okozott megbetegedéseket is. Ezzel egyidőben arra kértük a tagállamokat – és ez törvényi kötelezettség számukra – hogy értesítsék a Bizottságot és a tagállamokat a korai előrejelző válaszrendszeren keresztül. Nagyon fontos, hogy amint lehet, észlelni tudjuk az eseteket, hogy megelőzzük a betegség terjedését. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), az esetek meghatározása mellett standard működési eljárásokat is kidolgozott, és ezeket rendszeresen frissíti. Nagyon fontos, hogy felújítottuk és megerősítettük laboratóriumi kapacitásainkat annak érdekében, hogy észleljük és azonosítsuk a chikungunya vírust. Ezt az ‘Importált’ Vírusos Megbetegedések Diagnosztikájának Európai Hálózatán keresztül tettük,

83

84

HU


amit a közegészségügyi program alatt finanszírozunk. Ugyanezen programon keresztül olyan tagállamokkal közös tevékenységeket is finanszírozunk, melyek tovább erősítik a sürgős közegészségügyi helyzetekre való felkészültségünket. A plenárison lehetőségünk nyílt megvitatni egy általános készültséggel kapcsolatos kommunikációs és cselekvési tervet, melyet 2005-ben fogadtak el. A rendszer működik, és természetesen használhatjuk, és használják is, azonban természetesen úgy alakítjuk, hogy az egészségügyi veszély ezen formájával is meg tudjunk küzdeni. A nyilvánosság tájékoztatása nagyon fontos, és ezt ugyancsak meg tudjuk tenni az ECDC-n keresztül, mind az éritintett területek, mind pedig az utazók kapcsán. A chikungunya láz esetében megvannak a gyors észlelésre vonatkozó technikai útmutatást tartalmazó dokumentumok, melyek a hatékony járványtani felügyelet sarokkövét képezik. Az ECDC elkészített továbbá egy óriási, technikai útmutatást tartalmazó dokumentumcsomagot: tájékoztatás az egészségügyi dolgozóknak; a chikungunya láz eseteinek leírásai; és az esetek meghatározásának folyamatábrái. Ezek rendelkezésre állnak, és a megfelelő hatóságok jelenleg arra használják ezeket, hogy nemzeti szinten elősegítsék velük a döntéshozatali folyamatokat. Azonnal foglalkozunk továbbá a vér biztonságának kérdésével is, ami ugyancsak fontos tényező, együttműködve az illetékes nemzeti hatóságokkal. Azonban ha a helyzet folytatódik, akkor szolgálataim készen állnak arra, hogy új donorhalasztási szabályt fogadjanak el erre a betegségre is. Az új közösségi program és egyéb eszközök ugyancsak támogatni fogják a kutatást számos kórokozó által okozott betegség eseteinek kezelésével, és hasonlóképpen az is szükséges, hogy maguknak a rovaroknak a kérdésével is foglalkozzunk, és természetesen a globális változással is, olyan projekteken keresztül, mint az Eden, ami a változó európai környezetben megjelenő betegségekkel foglalkozik. Mindez jól mutatja, hogy a klímaváltozás azonnali hatást gyakorol egészségünkre. Ezzel párhuzamosan meg szeretném említeni, hogy az állategészségügy terén is problémákkal küzdünk, ami a klímaváltozás miatt alakult ki. Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy a jövő évben közleményt fogad el, ami a klímaváltozás ezen szempontjával is foglalkozik. Milan Gaľa (PPE-DE). - (SK) Biztos úr! Köszönöm szakértő válaszát, és gratulálok az olasz hatóságoknak helyes lépésükhöz. Ha a teljes kérdést nézzük, akkor kissé furcsának találom, hogy még nincs vakcina a chikungunya vírus ellen, bár egyes adatok szerint 1 millióra tehető azoknak a száma, akik ezzel a vírussal Afrikában megfertőződtek. Ezt bizonyos mértékben megértem akkor, amikor a madárinfluenzáról van szó, mivel abban az esetben az átadható vírust még nem izolálták, így nem tudunk oltóanyagot készíteni. Azonban ebben az esetben úgy tűnik, hogy egy olyan vírussal van dolgunk, amit szerológiai és egyéb módszerekkel meg lehet határozni, és így már ki lehetne ellene fejleszteni egy szérumot vagy vakcinát. Amennyiben esetleg terjedne a vírus, akkor egy ilyen szérum vagy vakcina hathatós kezelést jelentene a chikungunya vírussal szemben, és talán egy még veszélyesebb fertőzés, a dengue-láz ellen is. Markos Kyprianou, a Bizottság tagja. − Mindenekelőtt fontos a dengue-láz említése, mivel ugyanaz a rovar átviheti a dengue-megbetegedést a friss húsba is, így ez is aggodalomra ad okot. Éppen ezért készítünk egy jelentést a rovar-terjesztette betegségekről, ugyanis a klímaváltozás segít azok terjedésében, amint azt korábban már említettem, de egyben – mivel enyhék a telek – azon rovarok túlélésében is, melyek aztán terjesztik a megbetegedést. Igaza van; nincs oltóanyag, ami szégyen. A tény az, hogy folyamatban van a kutatás, de azt kell mondanom, hogy ezen a ponton elég messze vagyunk attól, hogy bármilyen eredményt is felmutathassunk. Természetesen ez egy olyan kérdés, amit a WTO-nál is fel fogunk vetni, és különféle eszközök és intézkedések segítségével megpróbáljuk bátorítani az említett vakcinák kifejlesztését. Ha lehet, személyes véleményemet is szeretném hozzáfűzni, amit a tagállamoknak a madárinfluenza első megjelenése óta hangoztatok: nem csupán szolidaritási felelősség az, hogy a fejlődő, a harmadik országoknak segítünk megküzdeni az egészségügyi fenyegetettséggel, hanem egyfajta önvédelem is, és fel kell ismernünk, hogy nem tarthatjuk magunkat immunisnak és védettnek kényelmes kis Európai Uniónkban. Mert nem vagyunk azok! Így tehát az Európai Uniónak nagyon fontos foglalkoznia az egészségügyi fenyegetésekkel szerte a világon, és azt prioritásaink egyikeként kell nyilvántartanunk. A Bizottság mai napon elfogadott egészségügyi stratégiáját meg fogják küldeni a Parlamentnek, hogy Önökkel is megvitassák. Ez az Európai Unió egészségpolitikájának nagyon fontos globális aspektusát tartalmazza, és

23-10-2007

23-10-2007

HU


optimista vagyok abból a szempontból, hogy változtathatunk, és javíthatunk a helyzeten ezen új megközelítés segítségével. Elnök. − 43. kérdés Paulo Casaca úr részéről (H-0752/07) Téma: Humanitárius csapás Irakban A szíriai határ lezárásával megszűnt az egyetlen megmaradt menekülési útvonal többezer iraki menekült számára, beleértve hatalmas családokat, így nagy számú gyereket is. Az etnikai tisztogatás mellett – amit gyakran az iraki hatóságok aktív bevonásával bátorítanak – most már van egy súlyos kolera-járvány is, ami közvetlenül kapcsolódik az ország elnyomó részében uralkodó borzasztó egészségügyi viszonyokhoz. A Bizottság Irak humanitárius válságára adott válasza teljes mértékben jelentéktelen, és közvetlenül összeütközik az európai értékekkel. Hogyan tervezi a Bizottság az Irakon belül vagy kívül menekülő iraki népesség támogatását? Mik a Bizottság tervei az olyan határmenti országok támogatására, mint Jordánia, melyeknek aránytalanul kell viselniük ezen helyzet következményeit? Neelie Kroes, A Bizottság tagja. − A Bizottság teljesen tisztában van az Irakon belüli és a szomszédos országokban felmerülő humanitárius szükségletek mértékéről. A Bizottság ezen válságra adott válasza kettős. Egyrészt az Irakból és a szomszédos országokból menekültek támogatása érdekében a Bizottság azonnal válaszolt a 2007 májusában elfogadott pénzügyi döntéssel, melynek értelmében 6,2 millió eurós humanitárius segélyt nyújt, hogy a menekültek legsürgetőbb igényeit kielégíthessék. A segély mértékét 2007 végéig 7 millió euróra fogják emelni. A Bizottság egyeztetett a szír és a jordán kormánnyal, melyeknek országai a menekültkrízis legnagyobb terhét viselik, hogy támogató programokat dolgozhasson ki. Ezek a kormányok egyértelműen jelezték, hogy nem támogatják azon külső humanitárius segélyprogramokat, melyeket nemzetközi szervezeteken és civil szervezeteken keresztül hajtanak végre. Azt várják a nemzetközi közösségtől, hogy nemzeti rendszereiket támogassák, elsősorban az oktatást és az egészségügyet, ugyanis ezek a rendszerek ugyancsak javára válnak az iraki menekülteknek. Következtetésképpen a Bizottság összesen 37,7 millió euró értékben határozott meg gyors hatású projekteket, és ezekkel kapcsolatban folyamatban van a Bizottság tagállamokkal folytatott egyeztetése. Ezen lépések mindegyike a Bizottságnak a menekültek legsürgetőbb szükségleteire adott azonnali válaszát jelenti. A Bizottság elismeri, hogy csak részben enyhíti a hatalmas szenvedést és a szomszédos országok intézményeire és szociális hálójára nehezedő nyomást, és éppen ezért jelenleg tovább dolgozik a válaszstratégia kidolgozásán, hogy ahhoz megfelelő finanszírozást csatoljon. Másodszor, ami az Irakon belüli helyzetet illeti, a Bizottság eddig 4 millió euróval támogatta a Nemzetközi Vöröskeresztet, és jelenleg további szilárd és Irakban bevethető, elfogadható partnereket keres, hogy növelje támogatását. Bebizonyosodott, hogy bár jelentősek a humanitárius szükségletek, jelentős akadályok is felmerülnek a humanitárius segély szállítása kapcsán. Ezek olyan súlyos biztonsági ügyek és megközelítéssel kapcsolatos problémák, melyek megakadályozzák, hogy a Bizottság és egyéb adományozók valóban a szükségleteknek megfelelő segélyt osszanak szét. Hiány van olyan humanitárius partnerekben, akik tevékenykedni tudnak Irakban, és olyan programokat tudnak végrehajtani az országon belül, melyek megfelelően kezelik a legsebezhetőbb emberek igényeit. Végezetül a Bizottság szeretne emlékeztetni arra, hogy 123 millió eurós hozzájárulásával ő a legfőbb pénzügyi támogatója Irak nemzetközi újjáépítési alapjának. Ez egyébként az ezidáig tett teljes hozzájárulások 46 %-át teszi ki. 2003 óta a Bizottság több, mint 800 millió eurót adott Iraknak. Paulo Casaca (PSE). – (PT) Tisztelt elnök asszony! Biztos asszony! Nagyon köszönöm a kérdés tisztázását, de hadd emlékeztessem, hogy bár az iraki menekültek száma Egyiptomban a becslések szerint már elérte a 200 000-et; az Európai Bizottság semmit sem ajánl Egyiptomnak. Az Ammani Egyetem a minap készített egy tanulmányt, melynek számításai szerint Jordániában a menekültek száma meghaladja az egymilliót – tényleg katasztrofális makroökonómiai hatás; az Európai Bizottság nem tesz lépéseket ennek orvoslása

85

86

HU


érdekében. Még Izrael is elég jelentős egészségügyi segélyprogramot állított össze az iraki gyerekek számára. Ami Szíriát illeti, nem vagyok részese a Bizottság Szíriával folytatott tárgyalásainak, de gyakran beszélek a szíriai hatóságokkal: a tény az, hogy már talán 2 millióval több lakosuk van. Elnök asszony! Engedje meg, hogy a mai napon emlékeztessem erre Önöket, ma, éppen most, Rabiahban, a Szíria és Irak közt húzódó határon hatalmas humanitárius katasztrófa van kialakulóban: irakiak ezrei gyűltek itt össze, akik arról hallottak híreszteléseket, hogy a határokat meg fogják nyitni, és most nem tudnak belépni. A helyzet valóban tragikus, és nem mellőzhetjük tovább, ami ott folyik. Elnök. − Úgy gondolom, osztozunk ezen az aggodalmon, de a szabályok csak fél percet engedélyeznek kiegészítő kérdésekre. Neelie Kroes, A Bizottság tagja. − Már említettem, hogy a kormányok, főként a szíriai kormány, melyre a tisztelt képviselő is utalt, egyértelműen jelezték, hogy nem támogatnak olyan külső segélyprogramokat, melyeket nemzetközi szervezeteken vagy civil szervezeteken keresztül hajtanak végre. Így tehát a segély összege tükrözi a szír és jordán hatóságok azzal kapcsolatos vonakodását, hogy nemzetközi, nem állami szereplőknek, így például az ENSZ-nek vagy civil szervezeteknek lehetőséget adjanak arra, hogy beavatkozzanak országuk dolgaiba. Segítségünket csak olyan szervezeteken kereszül nyújthatjuk, melyeket elfogadnak a helyi hatóságok, és melyek megfelelő operatív kapacitással rendelkeznek. Ez természetes korlátot szab annak, amit megtehetünk. Azonban kapacitásépítési programokon dolgozunk, és azon hogy közvetlen párbeszédet folytathassunk a jordán és szír hatóságokkal, hogy ezekben az országokban megerősíthessük végrehajtási kapacitásunkat. Megjegyzendő, ha elmondhatom, hogy úgy tűnik, az iraki kormány maga is vonakodik szomszédai megsegítésében. Az iraki kormány újból kijelentette, hogy 25 millió dollárt fog adni az iraki menekültek támogatására. Azonban, bár a kötelezettségvállalások tavaly májusban megtörténtek a Sharm el-Sheikh-i konferencián, és megerősítették az iraki, szír és jordán hivatalnokok közti kapcsolatot, úgy tűnik, mintha Irak együttműködése nem lenne elégséges. Így tehát arra kell kérnünk az iraki kormányt, hogy legalább saját polgárai számára vállalja fel pénzügyi kötelezettségeit. Komoly aggodalomra ad okot a humanitárius válságokat kezelő ENSZ-ügynökségek közti koordináció hiánya. Az együttműködés helyett heves versenyt vettünk észre – és szörnyű ezt mondani – az ENSZ humanitárius ügynökségei közt. Reméljük, hogy az új humanitárius koordinátor kinevezése javítani fog abban, hogy ENSZ-partnereink jobban kezeljék a válságot. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Törökország, az EU tagjelölt állama mostanában indított katonai fellépést az iraki kurdok ellen Irakban. Mi erről a véleményünk? Milyen hatással lehet ez az iraki helyzetre? Lehet szükség bármilyen segélyre? És mi a Bizottság véleménye a török fellépésről? Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Nem könnyű kérdés. A Bizottság a terrorcselekményeket minden körülmény mellett bűnösnek és megbocsáthatatlannak tartja. Ezzel azt mondom, hogy sajnálunk minden szenvedést, amit ezek a lépések okoztak. Törökország folyamatosan határátlépő terrortámadásokkal néz szembe a PKK részéről, mely, amint azt Önök is tudják, egyike az EU listáján szereplő terrorszervezeteknek. A Bizottság megérti Törokország azon igényét, hogy meg kívánja védeni polgárait, de továbbra is arra ösztönözzük Törökországot és Irakot, hogy a megfelelő hatóságok közti egyeztetés útján és a nemzetközi törvények betartása mellett kezeljék a problémát. Ebből a szempontból a terrorizmus elleni harc témájában Törökország és Irak közti bilaterális megállapodás szívesen látott lépés. Az EU és Törökország újból és újból megismétli, hogy továbbra is elkötelezettek maradnak Irak függetlensége, szuverenitása, egysége és területi integritása mellett. Arra számítunk, hogy Törökoszág továbbra is konstruktív szerepet játszik abban, hogy ezeket a célokat elérjük, és támogatja a regionális együttműködést. Azonban vegyük számításba a török közvélemény jelentette nyomást is, ugyanis az emberek azzal szembesülnek, hogy szinte minden héten katonákat és civileket gyilkolnak meg az ország dél-keleti részén. The A kormánynak meg kell mutatnia, hogy képes és hajlandó hatékonyabb lépéseket tenni. Amint azt számos tagállamunk tudja, nagyon nehéz hatékonyan kezelni a terrortámadásokat. A török hatóságok érthető módon megpróbálják megnyerni az amerikai, iraki és iraki kurd hatóságokat erőfesztéseikhez. Ez az egyetlen lehetséges mód. A Parlamentben elfogadott határozatot és egy hiteles beavatkozási fenyegetés kidolgozását lehetne ezen stratégia részének tekinteni.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Elnök. − Néhány képviselő már elfogadta felkérésemet, de megkérem azokat, akik nem, hogy nyugodtan jöjjenek előre a Ház elejébe. Megpróbáljuk ezt a dolgot kényelmesebbé és interaktívabbá tenni, így nyugodtan jöjjenek legelőre, és akkor pont szemébe nézhetünk a biztos úrnak. Biztos vagyok abban, hogy örülni fog neki! Második rész Elnök. − 44. kérdés Marie Panayotopoulos-Cassiotou részéről (H-0681/07) Téma: Sezrződéses alkalmazottak ontract staff in posts meeting established and permanent needs in the EU institutions and services Az 1999/70/EK(1) rendelet értelmében a tagállamok nem engedhetik meg a határozott idejű munkaviszonyról szóló szerződésekkel történő visszaélést azért, hogy megfeleljenek a fennálló és állandó igényeknek. Maguk az EU-intézmények és a szolgálatok milyen mértékben tartják tiszteletben a fenti elvet, és az EU-intézményekben és szolgálatoknál a szerződéses alkalmazottak milyen százaléka foglal el olyan beosztást, mely megfelel a fennálló és állandó igényeknek? Siim Kallas, A Bizottság alelnöke. − Felhívom a tisztelt képviselők figyelmét arra, hogy a lent adott részletes válasz csak a Bizottságra vonatkozik, mely természetesen a legnagyobb munkaadó az európai intézmények között. A határozott idejű munkaviszonyról szóló keretmegállapodással kapcsolatos 1999/70/EK irányelv egyik fő célja, hogy olyan keretet teremtsen, mely megakadályozza az egymást követő határozott idejű munkaszerződésekből vagy kapcsolatokból eredő visszaéléseket. A visszaélések elkerülése érdekében az 5(1) pont arra kötelezi a tagállamokat, hogy ott, ahol nincsenek tényleges jogi intézkedések a visszaélések megakadályozására, ott vezessenek be egyet vagy többet a következő intézkedések közül, hogy megelőzzék az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződésekből származó visszaélést: (a) az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okok; (b) az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartama; (c) az ilyen szerződések vagy jogviszonyok megújításának száma. Az Európai Intézményekben dolgozók alkalmazására vonatkozó szabályok a személyzeti szabályzatban vannak lefektetve, amit a tanácsi elfogadás előtt megvitattak az alkalmazotti képviselettel. Így az Európai Intézményeket törvény kötelezi arra, hogy betartsák a személyzeti szabályzat rendelkezéseit. A személyzeti szabályzat az Európai Intézmények számára három fő alkalmazotti típus felvételét teszi lehetővé: állandó hivatalnokok, határozott idejű státuszú munkatársak és szerződéses alkalmazottak. A határozott idejű státuszú munkatársak és az állandó hivatalnokok az intézményi felépítésben szereplő pozícióval rendelkeznek. Az állandó hivatalnok és a határozott idejű státuszú munkatársak részéről gyakorolható felelősségi szintnek nincs határa. A szerződéses alkalmazottak helyzete ettől eltérő. Ők nem rendelkeznek az intézményi felépítésben szereplő pozícióval, és egy állandó hivatalnok vagy egy határozott idejű státuszú munkatárs felügyelete alatt kell dolgozniuk. A szerződéses alkalmazottaknak két különböző kategóriája van. Az egyik kategóriát azért hozták létre, hogy nem alapvető feladatokat végezzenek el, illetve olyanokat, amiket nem kell feltétlenül hivatalnoknak végeznie. Az ilyen szerződéses alkalmazottak kaphatnak állandó szerződést hogy feladatukat állandó természetűnek lehessen tekinteni. Az 1999/70/EK irányelv szellemiségét követik az ilyen alkalmazottaknál, mivel először az első szerződés határozott időre szól, ezt meghosszabbítják egy újabb határozott időre, majd a harmadik szerződés határozatlan időre szól. Bizonyos esetekben a állandó szerződés felajánlására közvetlenül a felvételkor is lehetőség nyílik.

(1)

OJ L 175, 10.7.1999, p. 43.

87

88

HU


Jelenleg körülbelül 2 300 ilyen szerződéses alkalmazotts dolgozik a Bizottságnál szerte a világon, főként delegációkban, képviseleteken és adminisztrációs irodákban. A szerződéses alkalmazottak második kategóriájára azért van szükség, hogy a meglévő pozíciók által el nem látott átmeneti vagy szakfeladatokat elvégezzék, és hogy helyettesítsék az ideiglenesen hiányzó személyzetet, például ha gyesen, gyeden vagy szülői szabadságon van. Az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések maximális időtartamának három évre történő korlátozásával, legyen szó bármely intézményről, a személyzeti szabályzat ténylegesen hatályba lépteti az 5(1)(b) pontot. Az ilyen szerződéses alkalmazottak a teljes alkalmazotti állomány körülbelül 15%-át teszik ki. Nyilvánvaló, hogy az állandó hivatalnokok jelentik a Bizottság alkalmazotti állományának sarokkövét. A szerződéses alkalmazottak jelentős segítséget jelentenek ideiglenesen a Bizottság hivatalnokainak munkájában. Jelenleg körülbelül 3 200 ilyen szerződéses alkalmazott dolgozik a Bizottságban különböző helyeken. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). - (EL) Elnök asszony! Köszönöm a biztos úr válaszát. Megkérdezhetem tőle, hogy vajon a szerződéses alkalmazottak, vagy régi nevükön kisegítő személyzet esetében a korábbi munkában töltött évek szolgálati időnek számítanak-e? Ha igen, akkor a korábbi munkában eltöltött idejük többet számít a munkáért folytatott versenyért, mint más jelentkezők képzettsége, akik a versenyben sikeresek voltak, de mégsem vették fel őket? Siim Kallas, A Bizottság alelnöke. − Természetesen a szerződéses alkalmazottak munkáltatóhoz fűződő kapcsolata a munkaszerződésen alapul, aminek ezzel egyidőben meg kell felelnie az ezeken a törvénynek és ezen helyek munkaerőpiacának, így nincs rangidősségen alapuló rendszer, úgy mint az állandó hivatalnokok esetében. Így tehát ez egy olyan szerződés, ami a munkaerőpiac feltételein alapul, és számos jó szerződéses alkalmazottaet sikerült felvennünk. Paul Rübig (PPE-DE). - (DE) Biztos úr! Biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy az Európai Unió dolgozói állományának biztosítása a jövőben nagy kihívást fog jelenteni számunkra. Így tehát nagyon fontos a Parlamentnek, hogy nem csak az alkalmazottak és a munkaerőfelvételi irodák számát mondják meg nekünk – mivel azt hiszem, ezeket az alkalmazottakat nevezte ön teljes munkaidejűeknek –, hanem azt is, hogy pontosan milyen összeget terveznek az egyes kategóriákhoz, és hogyan fogják őket megosztani az országok között. Megosztaná velünk ezeket a statisztikákat? Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Ön az alkalmazotti állomány tagállamonkénti lebontását kéri. Ez megtalálható statisztikáinkban. Valamennyi adat rendelkezésre áll, így kérem, keresse meg az embereinket, és ők meg fogják mondani a részletes adatokat. Elnök. − 45. kérdés Johan Van Hecke részéről (H-0718/07) Téma: Az egyre nagyobb számú EU-hivatalnok nyugdíjköltségekre gyakorolt hatása Az utóbbi hét évben a Bizottságban jelentősen, mintegy 16%-kal, majdnem 20 000 hivatalnokra nőtt az állandó alkalmazottak száma. Az idei év kezdetén Bulgária és Románia csatlakozását követően több, mint 700 hivatalnokot vettünk fel azzal a feladattal, hogy erősítsék meg a belső piacot. Egyértelmű, hogy a növekvő számú EU-hivatalnokok hatással vannak a költségvetésre, és mindenekelőtt a nyugdíjköltségekben várható ijesztő növekedésre. 2008-ban a nyugdíjköltségek nyilvánvalóan több, mint 10%-kal emelkedtek, természetesen az európai adófizetők kárára. Hogy látja a Bizottság a bizottsági hivatalnokok számának növekedését a közeljövőben? Gondolkodtak már a hivatalnokok számának egy fajta befagyasztásában? Tisztában van a Bizottság a pénzügyi következményekkel, mindenekelőtt ami a nyugdíjköltségeket illeti? Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − A nyugdíjjogok és a nyugdíjrendszer természetesen a legösszetettebb dolgok közé tartoznak egész Európában. Mindenekelőtt azt kellene említeni, hogy a 2007. évi költségvetés 23 198 pozíciót biztosít a Bizottság számára. Ez a kérdés két alkérdést foglal magában: az egyik a Bizottság munkaerőfelvétellel kapcsolatos azon lépésére vonatkozik, hogy csökkentsék a növekvő számú EU-hivatalnok költségvetésre gyakorolt hatását, a másik pedig a növekvő számú EU-hivatalnok hatása a nyugdíjköltségekre. Az első alkérdés kapcsán arra kell emlékeznünk, hogy 2004-ben bevezették a személyzeti szabályzat reformját, többek között azért, hogy megnyirbálják az intézményi személyi állományhoz kapcsolódó költségvetési kiadásokat. Új karrier- és előléptetési struktúra, valamint a szerződéses alkalmazottak új alkalmazotti kategóriája került bevezetésre azzal az elképzeléssel, hogy pozitív hatást gyakoroljanak a költségvetésre. Másrészt a tisztelt képviselő úr lehet, hogy tudja, hogy a 2007. évi költségvetési tervezés során az Európai

23-10-2007

23-10-2007

HU


Parlament arra kérte a Bizottságot, hogy végezzen el egy fontos átvilágítást, mely félidős értékelést ad alkalmazotti szükségleteiről, valamint egy részletes jelentést a Bizottság kisegítő és koordináló funkciót betöltő alkalmazotti állományáról. Az Európai Parlament arról is tájékozódni akart, hogy mik a Bizottság szándékai az alkalmazotti átcsoportosítás tekintetében, hogy foglalkozzanak a költségvetési fegyelemről és a helyes pénzügyi irányításról szóló új intézményközi megállapodással és különösen azokkal a célkitűzésekkel, melyeket a Parlament a tárgyalások során támogatott. Az Európai Parlament kérésére elvégzett, a Bizottság humánerőforrásait érintő átvilágítás eredményeképpen a Bizottság a 2002-ben és 2005-ben megfogalmazott további alkalmazotti állományra vonatkozó igényét kizárólag a bővítéssel kapcsolatos feladatok terén erősíti meg: 890 új alkalmazott 2008-ra, mely a következőképpen oszlik meg: 640 új alkalmazott az EU-10 bővítéshe és 250 pozíciós az EU-2 bővítéshez. 2009-re megerősítette az EU-2 bővítéshez szükséges 250 fős utolsó hullámot. A Bizottság hozzájárul ahhoz a döntéshez, hogy állandó alkalmazotti létszámot tartson fenn, amennyiben a bővítéssel kapcsolatos dolgozók integrálása megtörténik, és nincs szükség új pozíciókra a 2009-2013-as időszakra. A Bizottság elkötelezi magát amellett, hogy a kulcsfontosságú politikai területeken az új alkalmazotti szükségleteknek kizárólag az osztályokon belüli és azok közti átcsoportosításon keresztül felel meg. A Bizottság elkötelezi magát amellett, hogy az általa szolgált polgároknak a lehető legnagyobb értéket nyújtja a pénzért javuló eredményességen keresztül, magas minőségű szolgáltatásokkal. A Bizottság ezen vállalásait már a gyakorlatban is megmutatta. A 2000-2007-es időszak során azt mutatják az adatok, hogy a létesítményi szervezetben szereplő pozíciók számának növekedése a Bizottságban alacsonyabb, mint a többi intézményben. Ami a második alkérdést illeti, megjegyzendő, hogy a 2004-2008-as időszak bővítés miatti munkaerőfelvételének csak 30 éven belül lesz hatása a nyugdíjköltségekre, ami azt jelenti, hogy a közeljövőben a bővítés nem fog hatni azokra. Minazonáltal a Bizottság kifejezetten figyelni fog a következő években a nyugdíjköltségek növekedésére. A költségvetésben a nyugdíjköltségek várhatóan 10%-kal fognak emelkedni 2008-ban. Ennek oka a különleges körülményekben keresendő. A 2008-as átlagosnál magasabb emelkedés a 2006-os és 2007-es átlagosnál alacsonyabb növekedés normális hatása. Sor kerül azon szerződéses alkalmazottak távozásának első körére, akiknek a fizetését egy másik rendszerbe kell sorolni, és éves szinten várhatóan 3%-kal fognak emelkedni a fizetések és a nyugdíjak. Még ezzel a kivétellel együtt is úgy számoljuk, hogy a nyugdíjak növekedési rátája a 2007-2013-as időszakra összeegyeztethető lesz a 2007-2013-as pénzügyi keret tekintetében számításba vett átlagos 8,5%-os költségnövekedéssel. Ami a jelen munkaerő-felvételi hullám hosszútávú pénzügyi hatásait illeti, a hatást akkor tanulmányozták, amikor a személyzeti szabályzat reformja készült. Intézkedéseket tettek, hogy csökkentsék a nyugdíjköltségeket, és a személyzeti szabályzat megkívánja, hogy az alkalmazottak részéről fizetett nyugdíjhozzájárulás mértékét, ami jelenleg 10,25%, minden évben aktualizálják, hogy az megfeleljen a szükséges teljes hozzájárulás egyharmadának, hogy garantálja a közösségi nyugdíjrendszerek hosszú távú egyensúlyát. Johan Van Hecke (ALDE). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Egy 13 000 lakosú belga település önkormányzati tanácsosa vagyok. A felügyelőhatóság nem fogadja el ezen kis önkormányzatok költségvetését, hacsak be nem nyújtjuk az alkalmazotti szükségletek tervezetét részletes költségvetéssel kiegészítve. Egy éveken keresztül tartó 16%-os növekedést a hivatalnokok számában, olyat, mint az EU-ban, sosem hagynának jóvá, és a nyugdíjköltségek egy éven belüli 10%-os emelkedését sem. A biztos úr a bővítésre mutat, de a bővítés ellenére a képviselők száma csökkent. Kérdésem a következő: nem gondolja biztos úr, hogy legfőbb ideje megfontolni az alkalmazotti létszám befagyasztását a további lehetséges bővítés helyett? Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Azonban, amint már említettem, a bővítés után lesz befagyasztva az alkalmazotti létszám, így az önkormányzattal történő összevetés nem azonos helyzetről szól. Van egy nagy politikai projektünk – az Európai Unió bővítése – és új hivatalnokokat veszünk fel. Ennek ugyanaz a modellje, mint az összes korábbi bővítésnek. Elég sikeresen vettünk fel embereket az új tagállamokból, és ezt be fogjuk fagyasztani. Ezt követően a teljes alkalmazotti létszámot be fogjuk fagyasztani. Justas Vincas Paleckis (PSE). - Biztos úr! Brüsszelben azt mondják, hogy ha az ember átmegy valamennyi teszten és vizsgán, és hivatalnokként felveszik az Európai Unióba, akkor nyugdíjig mindenképpen csendes élete lesz. Így az Európai Intézményekben dolgozók minőségéről szeretnék kérdezni. Talán a Bizottságnak vannak tervei arra nézve, miként nehezíthetné meg a nem túl szorgalmasok életét, hogy legyen hitelesítés, és egyértelmű kölönbség legyen azok között, akik a tőlük telhető legjobbat teszik, és akiknek túl csendes és könnyű az élete.

89

90

HU


Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Örömmel megadom Önnek a karrierépítési rendszer minden részletét, ami – meg kell, hogy mondjam - egyike a legösszetettebbeknek a világon, és ami folyamatos vita tárgyát képezi. Minden egyes hivatalnokot évente értékelnek. Van egy előléptetési rendszer, amely figyelembe veszi ezt az értékelést, és bizonyos pontszámot ajánl, ami, következésképpen, az előléptetés alapjául szolgál. Ez a rendszer elég részletes és kidolgozott. Igaza van abban is, hogy az alkalmazottak minőségéről kérdez. Ami az általános nyílt versenyt, vagy a ‘concours’-t illeti, körülbelül 42 komoly jelentkező van – egyéb jelentkezőket ne említsünk – minden egyes meghirdetett pozícióra. Minden évben ez a helyzet, így mindig komoly beáramlás történik valóban jó és tapasztalt emberekből, és a felvételi tesztek nagyon összetettek. Azt kell, hogy mondjam, hogy nem olyan könnyű az élet a Bizottságon belül, és nem olyan nyugodt és csendes, a nyugdíjkorhatárig. Azonban ugyancsak helyesen állította, hogy a legtöbb hivatalnok valóban nagyon hosszú ideig dolgozik a Bizottságban, és ezt a Bizottság előnyeként lehet értelmezni. Ingeborg Gräßle (PPE-DE). – (DE) A mai napon többször említette az alkalmazotti állomány átvilágítási gyakorlatát. A személyzeti átvilágítás egyik eredménye az volt, hogy a bizottsági alkalmazottak 32%-ának az a feladata, hogy az adminisztráció adminisztrációja legyen, azaz, hogy adminisztratív támogatást és koordinációt nyújtson. Ez 11 000 ember! Kérdés: mikor fognak következtetéseket levonni ezekből a számokból? Mikor fognak cselekvési tervet készíteni az alkalmazotti létszám csökkentésére? Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Ezt nagyon komolyan vesszük, és minden bizonnyal lesznek javaslatok. Épp most beszéljük meg ezeket a kérdéseket. Mindenekelőtt azt is meg kell gondolni, hogy ezen adminisztratív és ellenőrző funkciók mindegyike egy fajta következménye is a Bizottság fejlődésének, ahol a vezetői funkciókat sokkal fontosabb funkcióként értékelik vagy tartják számon. Hasonlóképpen erősítették kiegészítő rendszereiket supportive systems. Jelen pillanatban azt vitatjuk meg, hogyan tovább, és minden bizonnyal elkészülünk egy megfelelő projekttel még azelőtt, hogy újra felszólítanának pozícióink csökkentésére. Mostanában vitatunk meg minden ilyen többletmunkát és párhuzamos funkciót, és a bizottságon belül természetesen eltérő vélemények vannak erről. Nem túl nagy meglepetés, hogy bizonyos horizontális szolgálatok racionalizáltabb szolgáltatásokat akarnak, míg mások a meglévő rendszerek mellett érvelnek. Így vitatkozunk, de biztosíthatom Önöket, hogy lesz egy világos következő lépés az átvilágítási gyakorlatban. Elnök. − 46. kérdés Esko Seppänen részéről (H-0726/07) Téma: Bizottság és szakszervezetek Az a szokás a Bizottságban a bizottsági munkavállalói szakszervezetek hivatalnokainál, hogy az EU-alapokból kapnak fizetést? Ha igen, hány hivatalnoknak fizetnek fizetést? Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Sajnálom, hogy nem válaszolhatok azonnal finnül, de további megbeszélésekre majd finnül keríthetünk sort. Kicsit tartok tőle, hogy nem a helyes terminológiát használom, aminek az Európai Unióban olyan pontosnak kell lennie. A Tanácshoz hasonlóan a Bizottság megállapodást kötött munkavállalói szakszervezeteivel arról, hogy bizonyos mértékű humánerőforrást a rendelkezésükre bocsát. A Bizottság esetében, a 2001-es erőforrás-megállapodás és az éves erőforrás.jegyzőkönyvek alapján, 12 úgynevezett kirendelt pozíciók garantáltak a szakszervezeteknek állandó jelleggel a Bizottság összesen több, mint 23 000 pozíciójából. Az ilyen, szakszervezeteknek képviseletük alapján adott kirendelések 1989 óta engedélyezettek. Továbbá agy nagyon korlátozott számú pozíciót biztosítanak még rugalmas alapon, különösen azért, hogy a választásokat követően a többség változásáról számot adjanak. Így tehát az az alkalmazott, aki a szakszervezethez kerül, továbbra is bizottsági alkalmazottként kap fizetést az EU-költségvetésből. Továbbá a szakszervezetek is kapnak egy költségvetést, ami lehetővé teszi számukra, hogy kilenc szerződéses alkalmazottat vegyenek fel a II. funkciócsoportba (titkárok). Esko Seppänen (GUE/NGL). - (FI) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Ha jól emlékszem, szakszervezeti vezető volt országában, és a szakszervezeti tevékenység minden bizonnyal a háttere miatt érdekli. Nem kaptam pontos választ arra a kérdésemre, hogy jelenleg ezen szakszervezeti dolgozók közül hány dolgozik összesen a Bizottságnak valamennyi képviselt szakszervezetben?

23-10-2007

23-10-2007

HU


Ezzel a témával kapcsolatban van egy további kérdésem. Az a hír járja, hogy a Bizottság fizetést adna alkalmazottjainak sztrájk alatt. A szakszervezetek sikeresen tárgyaltak meg egy megoldást, ahol ha sztrájkolnak, annak során fizetést kapnak? Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − (FI) Én tulajdonképpen a helyzettel kapcsolatos saját tudásom alapján tudom megválaszolni a kérdést. 12 kirendelt szakértő van a Bizottság szakszervezetében. Van további 19 pozíció a munkavállalói bizottságokban, melyek természetesen külön testületek. Ezek összesen kilenc titkárt alkalmaznak. Amit a sztrájkkal kapcsolatban mondott, az részben igaz. Igaz, hogy a Bizottság beleegyezett egy megtárgyalt megoldásba, hogy a hivatalnokok sztrájkja során lehet, hogy megkapják fizetésük egy részét, de rendszerint nem az egészet. Számomra fontos kérdés, hogy a sztrájkolók megkapják fele fizetésüket. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Biztos úr! Érdekelne, hogy mennyibe kerülnek ezek a funkcionáriusok. Mennyibe kerül ez évente? Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − A szakszervezeti költségvetés évente körülbelül 500 000 euró, amit a bizottsági költségvetésből fizetünk ki. Elnök. − Emlékeztetném újból azokat a képviselőket, akik időközben kapcsolódtak be, hogy ma egy kísérlettel próbálkozunk, és arra kérném Önöket, hogy jöjjenek az ülésterem első soraiba. Kérem, ne legyeenek félénkek, jöjjenek, és töltsék meg az első sorokat, mintsem, hogy hátul üljenek, hogy valóban közelebb kerüljünk! 49. kérdés Bart Staes részéről (H-0685/07) Téma: A versenyszabályok alapján a cégekre kivetett büntetésből befolyó teljes bevétel s Meg tudná adni a Bizottság azon büntetések végösszegét, melyet a vállalatokra az európai versenyszabályok alapján a jelen ciklus kezdete óta kivetett, és azt, hogy vajon történtek-e intézkedések, illetve folytak-e megbeszélések a Bizottságon belül ezen összeg kiegészítő EU-s projektekkel kapcsolatos tartalékolásáról – mínusz a költségvetésbe bekerült érintett összegek - , ahelyett, hogy a plusz bevételt a tagállamoknak utalnánk át? Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − A jelen terminus kezdetétől 2007 szeptemberének végéig a Bizottság 21 olyan döntést fogadott el, miszerint büntetést szabtak ki a trösztellenes szabályt megsértő vállalatokra. Ezen időszak alatt a kiszabott büntetések teljes összege valamivel 5,2 milliárd euró fölött van, aminek 95%-át a kartellek résztvevőire szabták ki. Azonban észben kellene tartani, hogy az ilyen büntetések az európai költségvetés részét képezik, amint véglegessé válnak: azaz, ha az a vállakozás, melyre a büntetést kiszabták nem nyújt be fellebbezést, illetve ha az európai bíróságok minden lehetséges fellebbezést elutasítottak. Mivel a vállalatok gyakran vonják kétségbe a bizottsági döntések útján kiszabott döntések valódiságát, a fent említett összegek jelentős része – hogy úgy mondjam - nem végleges. A büntetésekből származó bevételek kiegészítő tevékenységekre történő esetleges felhasználását, amit a tisztelt képviselő említett, megakadályozzás a törvényi megszorítások. Az ilyen felhasználás ellentétben állna az egyetemesség költségvetési alapelvével, mely a jelen Pénzügyi Szabályzat 17-20. cikkében megtalálható. Ezen elv értelmében a teljes bevétel a teljes kiadást fedezi, anélkül, hogy bármilyen különösebb kapcsolat lenne az adott bevételi tétel és kiadási tétel között. A trösztellenes büntetések alapvető célja, amint az a büntetésmegállapítási módszerek 2006-os irányelveinek preambulumában is szerepel, az, hogy biztosítsa az elrettentést, azaz más szavakkal, hogy elijessze a vállalatokat az illegális viselkedéstől. Reménykedünk benne, hogy időben a visszaélések szintje és így a kiszabott büntetések száma és mértéke csökkenni fog, ahogy nő a törvények betartásának szintje és még mindig megfelelően végezzük a dolgunkat. Bart Staes (Verts/ALE). – (NL) Köszönöm, biztos úr, ezt a nagyon érdekes információt. Szeretném tudni, hogy jól értettem-e: a költségvetési rendelet szerint végül, a pénz nagy része ténylegesen a tagállamokhoz kerül vissza – igaz? Másodszor, Ön azt mondja, hogy a pénz – csak, amikor végleges – ugyancsak az

91

92

HU


EU-költségvetéshez tartozik. Meg tudja mondani nekünk, hogy körülbelül mennyit lehet a hatalmas, 5 milliárd eurós összegből valóban ‘véglegesnek’ tekinteni? Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − (NL) A kérdés első felére a válasz egy határozott igen: visszakerül a tagállamokhoz. Ez azt jelenti, hogy egy tagállam európai költségvetéshez történő hozzájárulását úgy állapítják meg, mintha alacsonyabb lenne. A következő kérdése az volt, hogy mikor, mekkora rész lesz végleges, és ezt nagyon nehéz megmondani. Minden egyes évben a körülményektől függ, hogy vajon az érintett felek értelmesek-e és elállnak-e a fellebbezéstől, vagy inkább a meglehetősen hosszabb út mellett döntenek, és megpróbálnak egy kis csökkentést elérni. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Biztos úr! Említette a büntetésként kiszabott összegeket. Ezeknek a büntetéseknek az a szándéka, hogy megváltoztassák azon vállalatok viselkedését, melyekre kiszabták őket. Mik a tapasztalatai e tekintetben? Tekintettel az alkalomra, emlékszem, hogy amikor biztosként megkezdte a feladatát, a Regionális Fejlesztési Bizottságban lehetőséget adott számunkra arra, hogy megvitassuk Önnel a de minimis szabályt. Akkor nagyon gyorsan reagált, amiért nagyon hálásak vagyunk. A vállalatok is olyan gyorsan reagálnak, mint ahogy Ön tette akkor? Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Reméljük, hogy ez tény, de nem vagyok 100%-ig biztos benne, és egészen biztosan nem annyira, hogy nyílt és őszinte legyek Önökkel. Számításba kellene vennünk, hogy nem csak a büntetés mértéke, hanem a hírnév is remélhetően megváltoztatja a vállalatok hozzáállását. Érdekesnek találom, hogy most az engem megkereső szervezetek vezérigazgatói közül elég sokan említik, hogy tisztában vannak azzal, hogy ez reálpolitika a Bizottság részéről, és hogy azok, akik nem viselkednek és megszegik a szabályokat és előírásokat, hatalmas büntetéssel kell, hogy szembesüljenek. Amint azt új büntetési szintünkből tudják, ami többé valóban nem aprópénz. Azzal, hogy ezt mondják, a kezdeményezést a saját szervezeteikbe is elviszik, hogy ott is szembesítsék vele a saját embereiket, és ezzel ennek valóban nem szabadna többé megtörténnie vállalataikban. Szebesítik őket; ha nem teszik meg a szükséges intézkedéseket, és azt mondják, hogy ha valami rohadt, akkor azt a vezetésnek kell említeni, és hogy a tény az, hogy később mindenféle csomag nélkül ki lesznek rúgva. Azt is említi, hogy a hírnéven esett folt a büntetéssel együtt nagyon fontos része azon hozzáállásuknak, és erőfeszítéseiknek, mely a vállalatok megtisztítsára irányul. Mostanában néhányan említették közülük, hogy szerettek a Financial Times címoldalán lenni, de nem a mi büntetéseink miatt. Ez valóban fontos lépés előre. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Ezen a nyáron Németország bejelentette az élelmiszerárak emelésével kapcsolatos terveit. Ezzel egyidőben a litván termelők egyértelművé tették, hogy az élelmiszerárakat idén ősszel kívánják növelni, anélkül, hog bármilyen objektív indokot említettek volna. El tud képzelni olyan kartellmegállapodást, ami nemzetközi élelmiszertermelőket érint? Az élelmiszerárak egyidejűleg emelkednek valamennyi országban, anélkül, hogy bármilyen növekedés lenne a nyersanyagok árában. Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik felvették a harcot a kartellek ellen. A nemzeti versenyhivatalok is ezt tették, és tudom, hogy mind a 27 tagállam versenyhivatala részt vesz ebben a küzdelemben, velünk együtt. Ezt az európai versenyhálózaton belül beszéljük meg. Azzal is tisztában vagyok, hogy valóban van egy egyvonalas politika ebben az esetben, így példája kifejezetten belföldi kérdés, így azzal a nemzeti versenyhatóságnak kellene foglalkoznia. Így sok ok húzódhat meg az élelmiszerárak emelkedése mögött. Nem szükségszerű, hogy kartell legyen, bár sosem lehet biztos abban, hogy nem az. Így tehát azt tanácsolom, képviselő úr, hogy ragadja magához a kezdeményezést, és keresse meg ezügyben a nemzeti versenyhatóságot. Elnök. − 50. kérdés Lambert van Nistelrooij részéről (H-0690/07) Téma: Suez és Gaz de France összeolvadása Szeptember 30-án bejelentették, hogy a francia energiacég, a Suez és az állami vállalat, a Gaz de France igazgatósága úgy döntött, hogy folytatják a tervezett összeolvadást. Ez a Gazprom, az Electricité de France és az EON után a negyedik legnagyobb enregiavállalatot hozná létre. A Bizottság már elrendelte, hogy az egyesült vállalat számos céget privatizáljon Belgiumban és Franciaországban.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Úgy véli a Bizottság, hogy ezek az egyesülési tervek még mindig egybecsengnek a jelen alapelvekkel, melyeket az Európai Unió energiapiacának liberalizációja kapcsán támogat? Mit ígért az új egyesült vállalat és a francia állam, milyen mértékben viszi végbe azon főbb hálózatok tulajdonjogának eladását, amire a Bizottság felszólított? Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − A Bizottság 2006 novemberében hagyta jóvá a Gaz de France (GDF) és a Suez csoport egyesülését a felek kötelezettségvállalása esetében, ami arra engedte következtetni a Bizottságot, hogy az összeolvadás nem fogja jelentősen akadályozni a versenyt. Az összeolvadásban résztvevő felek kötelezettségei magukban foglalják, elsősorban a Suez Distrigasban, a belga gáz inkumbensben levő részvényeinek eladását, mely, amint azt Önök is tudják, ugyancsak belépett a francia piacra, a GDF-ben, egy alternatív belga gáz- és áramszolgáltatóban levő részvényeinek eladását, valamint minden olyan törvény szerinti vagy tényleges irányítás feladását , amit a Suez gyakorol a belga gázszállító hálózat, a Fluxys felett. Bár a GDF Sueznek lehetősége van arra, hogy továbbra is a Fluxys tulajdonoa legyen, specifikus megkötések garantálni fogják, hogy az utóbbit függetlenül irányítják, és ez az eredmény teljes mértékben megfelel a Bizottág azon, főként a 2007 szeptemberi javaslatcsomagban foglalt politikai céljainak, melyek az európai energiapiacok liberalizációjára vonatkoznak. A Bizottság összeolvadással kapcsolatos döntése biztosítja, hogy a feleknek folytatniuk kell a tulajdonuktól történő elhatárolódást, beleértve a Fluxysban meglévő részesedésüktől és egyéb elkötelezettségüktől történő részleges elhatárolódást, beleértve azokat, melyek a Fluxys irányításához kapcsolódnak, mégpedig bizonyos elhatárolódási időszakon belül. A feleknek teljes mértékben be kell tartaniuk vállalásaikat annak érdekében, hogy törvényesen hajtsák végre az összeolvadást. Időközben a feleknek tiszteletben kell tartaniuk bizonyos kötelezettségeket, melyeket a Bizottság a felügyelők segítségével fog ellenőrizni. Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Szerencsére hollandul szólhatok. A biztos úr tisztában van a Parlament nemzeti bajnokokkal kapcsolatos érdekeltségével: az egyenlő játéktér. Két rövid kiegészítő kérdésem van. Az itt a helyzet, hogy most már a gyártócég és a hálózati cég közti kereszt-támogatás már a múlté? És a második: jól hallottam, hogy azt mondta, hogy a jelen javaslat teljes mértékben összecseng azzal az új csomaggal, amit Ön és Piebalgs biztos bemutatott? Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − (NL) A válasz mindkét kérdésre igen. Az 51. kérdés tévedés, mivel a szerzője hiányzott. Elnök. − 52. kérdés Anne Van Lancker részéről (H-0755/07) Téma: A Volvo Cars Ghent-nek adott támogatás / EU-szabályok az állami támogatásról 2007. szeptember 12-én a Bizottság bejelentett egy vizsgálatot az EU állami támogatási szabályainak megfelőségére vonatkozóan egy tervezett, 6,02 millió EUR támogatás ügyében, melyet a flamand régió adna a Volvo Cars Ghent számára általános és egyedi képzési költségek tekintetében; a támogatás összege a vállalat teljes képzési számlájának 20% -a. A Bizottság azt állítja, hogy meg akar bizonyosodni arról, hogy a segélyt nem csak arra használják, hogy olyan képzési költségeket támogassanak, ami a vállalatnál egyébként is felmerülne. A Bizottság szándéka a (EK) 68/2001. sz. határozat(2).nagyon korlátozó értelmén alapul. Tisztázni tudja a Bizottság, hogy miként kívánja az állami segéllyel kapcsolatos EU-szabályt alkalmazni ebben az esetben? A Bizottság milyen tényeket vesz alapul, amikor azt állítja, hogy a segély törvénytelen versenyelőnyt ad, és így összeegyeztethetetlen az EU állami támogatással kapcsolatos szabályával? Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − A Bizottság elemezni fogja a ghenti Volvo gépkocsik számára tervezett támogatást közvetlenül az EK Szerződés alapján, mivel a dolog meghaladja azt az 1 millió eurós plafont, amit a képzési segélyről szóló szabályozás a specifikus csoportmentességről lefektetett. A Szerződés 87. cikke azért nyújtja ezt a segélyt, hogy elősegítse bizonyos gazdasági tevékenységek fejlődését, és ami indokolatlanul nem torzítja el a versenyt, amit összeegyeztethetőnek lehet tartani a közös piaccal. Képzési segély akkor engedélyezhető, amikor ösztönzést ad olyan tevékenységekre, melyek növelik a képzett munkaerő számát az Európai Unióban, és melyekbe máskülönben nem fognának bele. Ez a helyzet ott, ahol (2)

OJ L 10, 13.1.2001, p. 20.

93

94

HU


a képzés túlmegy azon, amit az érintett ágazat rendesen tenne; például azért, mert több dolgozót képeznek, vagy mivel a képzés szélesebb körű. Ez volt a helyzet például a mostani Fiat-ügyben. Másrészt, nem lehet segélyt engedélyezni olyan képzéshez, amely eszközül szolgál az érintett vállalat jó működéséhez és amely így a segély nélkül is megvalósulna. Például amikor egy gépkocsi-összeszerelő üzem egy új modellt szeretne megalkotni, akkor a dolgozókat ki kell képezni az alkalmazásra váró új technikákról és új munkamódszerekről. Az ilyen típusú képzés támogatása egyszerűen felmenti a vállalatot egy olyan kiadás alól, amit normális esetben viselne. Eszerint a Bizottság a közelmúltban részben betiltotta a segélyt számos összeszerelő üzem esetében, és biztosan ismerik a belgiumi General Motors és a Ford Genk esetét. A Volvo Cars Ghent kapcsán javasolt nyolc intézkedés egy új gyártói platform bevezetéséhez kapcsolódik. A Bizottság ezen a ponton nem tudja kizárni, hogy a szóban forgó képzésre mindenképpen sor kerülne-e és így nem járulna-e a képzett dolgozó számának emeléséhez az EU-ban. Így a Bizottság úgy döntött, hogy formális vizsgálatot indít, kötelezettség nélkül az esettel kapcsolatos végső döntésre. Több időre van szükségünk ahhoz, hogy rájöjjünk, miről is van szó. A belga hatóságok, a kedvezményezett, valamint a harmadik felek is lehetőséget kapnak arra, hogy észrevétellel éljenek és információt nyújtsanak be még a végső döntés megszületése előtt. Anne Van Lancker (PSE). – (NL) Köszönöm válaszát, biztos úr. Egyébként pedig gratulálok a Microsoft elleni győzelméhez. Továbblépve arra, amit mondani akartam, ha úgy van, ahogy gondolom, a kérdéssel még mindig foglalkoznak. Jól gondolom, hogy a képzésre szánt állami támogatással kapcsolatos szabályok új értelmezése jelentős teret enged majd a képzési tanfolyamamok társadalmi jelentőségének, ezáltal biztosítva, hogy ha a képzés a dolgozóknak több lehetőséget ad a globális munkaerőpiacon, akkor ez a képzési segély nem tekintendő komoly beavatkozásnak a versenybe? Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − (NL) Köszönöm kedves szavait. Jól áll a dolga, amikor azt mondja, hogy nagyon elővigyázatosnak kell lennünk akkor, amikor végrehajtjuk az állami segéllyel kapcsolatos iránymutatás felülvizsgálatát, mivel így valóban lehetséges lenne engedélyezni, hogy ez a képzés hozzájáruljon az európai munkavállalók körének bővítéséhez. E célból azonban tényekre van szükség,– ami ebben az esetben azt jelenti, hogy visszanyúltunk az érdekelt felekhez, hogy több információt szerezzünk tőlük. Elnök. − 53. kérdés Georgios Papastamkos részéről (H-0682/07) Téma: Kereskedelem és klímaváltozás Az EU – nagyon helyesen – a klímaváltozás kezelésének politikai intézkedése elején van. Azonban erőfeszítései önmagában nyilvánvalóan elégtelenek. Nem kellene lenéznünk az európai vállalatok versenyhátrányát és az áthelyezésnek, valamint a munkahely elvesztésének veszélyét. Mandelson biztos úr egy olyan megközelítés mellett döntött, mely a ‘tiszta’ kereskedelem ösztönzésének biztosításán alapul. A Bizottság megfontolja annak a lehetőségét is, hogy kereskedelem-védő intézkedéseket alkalmaz például olyan partnerekkel szemben, akik kudarot vallottak a Kiotói Jegyzőkönyv megvalósításában? Milyen kezdeményezésekkel akar élni azért, hogy foglalkozzon a környezetvédelmi dömping problémájával, valamint azért, hogy biztosítsa a reciprocitást az EU és kereskedelmi partnerei között a környezetvédelmi normák tekintetében, bilaterális, regionális és multilaterális szinteken? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − A Klímaváltozás egyike korunk legnagyobb kihívásainak; ezt nemigen kell itt újból kifejtenünk. Ez mindenekelőtt nem kereskedelmi kérdés, d vannak olyan területek, ahol a kereskedelem segíthet. Éppen azért akarja a Bizottséág azt, hogy a dohai forduló liberalizálja a környezetvédelmi termékeket és szolgáltatásokat, és adjon teret a szabadkereskedelmi megállapodások új generációjának, hogy segítse a fenntartható kereskedelem előmozdítását. A Bizottság célja, hogy egy ambiciózus és átfogó 2012 utáni klíma-kerettervet tárgyaljon meg. Ha sikerrel emelünk be minden nagyobb szereplőt, akkor az azt jelenti, hogy már megtettünk valamennyi utat - a tőlünk telhető legtöbbet - afelé, hogy azonos feltételeket nyújtsunk az EU iparának. Ez egyben azt is jelenti, hogy elkerüljük a szénátszivárogtatást – a szennyezés elmozdítását egyik helyről a másikra –, ami egyébként lehet, hogy a megállapodás elérésének kudarcából ered. Célunk, hogy minden fő szennyezőt arányosan bevegyünk, és ne riasszuk el a partnereket Balin a tárgyalóasztaltól, és később sem, azáltal, hogy ezen a ponton kereskedelmi intézkedéseket készítsünk az importokhoz. Inkább a potyautas-kérdést kellene érintenünk ott és akkor, amikor ténylegesen felmerül. Egy jól kidolgozott kereskedelmi politika segíthet a világnak abban, hogy megküzdjön a klímaváltozással, azáltal, hogy olyan vagyont generál, ami a szükséges enyhítő és adaptációs intézkedések kifizetéséhez kell.

23-10-2007

23-10-2007

HU


A kereskedelmi beruházások, mind az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékekbe mind pedig szolgáltatásokba, szakértelmet és klímabarát technológiát hothatnak szerte a globális gazdaságba, segítve a klímaváltozással történő foglalkozást globális szinten, illetve a leg költséghatékonyabb módon. Ennek eltékozlása rossz szolgálatot tenne a klímaváltozási politikának. Nem szabadna megfeledkezni arról, hogy a klímaváltozási politikával kapcsolatos megközelítésünk segít abban, hogy az európai ipar előtérbe kerüljön akkor, amikor alacsony szén-dioxid-kibocsátású környezetvédelmi technológiáról van szó. Ennek eredményeként az EU jelentős hosszútávú versenyképesség kialakítása jelentette első kezdeményezői előnnyel rendelkezik. A Stern-jelentés egyértelművé tette, hogy a klímaváltozás legyőzésének van gazdasági értelme is a számos térsadalmi haszon mellett, mivel a kapcsolódó költségek alacsonyabbak, mint a fellépés hiányának költségei. A kereskedelmi politika támogathatja a klímaváltozási célokat azáltal, hogy minimalizálja ezeket a költségeket, és létrehozza a szükslges finanszírozás nagy részét, valamint arra ösztönzi a szabályozási kereteket, hogy támogassák a alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékekhez, szolgáltatásokhoz és technológiához kapcsolódó beruházásokat és kereskedelmet. Georgios Papastamkos (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök asszony! Mandelson biztos úr úgy tűnik,. valóban betartja a kérdésekhez kapcsolódó időkorlátot. Nemigen szorítja magát formalisztikus válaszokra. Biztos úr! A mai napon elfogadtuk az új kereteket a növényvédelmi termékek piacra dobásához. Ezen keret hatályba lépésének következményei lesznek a mezőgazdasági termékek primér termesztésére és tágabb értelemben az európai élelmiszeriparra. Meg tudja erősíteni számunkra, hogy az importált termékek tényleges ellenőrzések tárgyát képezik, hogy lássuk, vajon megfelelnek-e a hazai termelésre kivetett szigorú feltételeknek? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Valóban megnézzük ezen szempontok mindegyikét. Azonban az eredetileg említett álláspontot szeretném hangsúlyozni: szeretnénk biztosítani a tőlünk telhető legjobb, legnagyobb horderejű, leginkluzívabb megállapodást a 2012 utáni időszakra. Ehhez arra van szükség, hogy sokat győzködjük kereskedelmi partnereinket, a feltörekvő gazdaságokat, azokat, akiket szükséges arra ösztönöznünk, hogy vegyenek részt és csatlakozzanak a 2012 utáni megállapodáshoz, melyre mindannyiunk szerint nagy szükség van, és melynek meg kell, hogy legyen a maximális földrajzi hatóköre. Azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy milyen taktikával tudjuk – legvalószínűbben – meggyőzni a feltörekvő gazdaságokat arról, hogy írják alá azt a megállapodást, amit támogatni szeretnénk. Az a véleményünk, hogy nem csupán korai lenne, de egyben ellentétes hatású is, ha pálcát vagy fenyegetést kezdenénk használni, vagy egy olyan forgatókönyvet készítenénk, melyben azok, akiket esetleg rálehetne venni a visszahúzódásra, valahogy kereskedelmi intézkedésekkel vagy másként büntetnék azért, mert a potyautas kategóriájába estek. Ha eljön az idő, hogy reflektáljunk az ilyen intézkedésekre, akkor azt csak jelentős gondolkodás és konzultáció után közelítenénk meg, és temészetesen minden olyan intézkedést, amit akár csak megfontolnánk, annak, - és ezt hangsúlyoznom kell – meg kell állapítani WTO-kompatibilitását. Az Európai Uniónál nem merül fel egy olyan intézkedés elősegítése vagy elfogadása, ami nem felel meg egyértelműen vagy határozottan a WTO-nak. Daniel Caspary (PPE-DE). – (DE) Biztos úr! Egy újabb kérdést szeretnék feltenni. Kollégámnak, Papastamkos úrnak teljesen igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy gondolkodnunk kell annak megelőzésén, hogy az európai vállalatok hátrányos helyzetbe kerüljenek, ha más országok nem vesznek részt bármiben, ami a kiotói rendszer után következik. Három lehetőség van: először, az Európai Unió lehetne az egyetlen, aki elrendeli a folytatást. Ez természetesen pénzügyi megterhelést jelentene a vállalatok számára, számunkra pedig hátrányt. A második lehetséges forgatókönyv az, hogy ha más országok nem vesznek részt, akkor mi sem veszünk részt, bár akkor nem lennénk képesek megfelelni a magunk számára kitűzött klímaváltozási céloknak. A harmadik lehetőség akkor, ha mások nem csatlakoznak ehhez a ‘Kiotó plusz’ vagy Kiotó utáni rendszerhez, az lenne számunkra, hogy meghozzuk a megfelelő szankciókat. Pontosan milyenek lehetnek ezek a szankciók? El tudnak képzelni specifikus szankciókat? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Még bizonyos távolságra vagyunk attól, hogy meg kelljen fontolnunk, mi történne akkor, ha azok a tárgyalások, melyekhez közelítünk és melyek még el sem kezdődtek, kudarcot

95

96

HU


vallanának. Távol vagyunk attól, hogy megfontoljuk annak a vonatkozásait vagy következményeit, ha bizonyos népek elutasítják az aláírást, és azt, hogy megfelelő kötelezettségeket vállaljanak. Így az, hogy ma éjjel a szankciókról folytassunk megbeszélést, amint mondtam, nem csupán idő előtti, hanem elég valószínű, hogy épp a kívánt hatással ellentétes. Az a helyzet, hogy megbeszélések folynak a Bizottságon belül a Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) felülvizsgálata és az ezen rendszer alá tartozó, főként energiaintenzív iparok pozíciójának vizsgálata terén. Az utóbbit teljesen számításba vesszük egy fejlett ETS megtervezésére irányuló közös erőfeszítéseinkben, és ezen iparok pozcióját okvetlenül megfontoljuk a tárgyalt nemzetközi megállapodás, és az európai iparok, főként az energiaintenzív iparok vonatkozásainak kontextusában, ha nem hozzuk létre azokat az azonos feltételeket, melyeket a tárgyalásokon keresztül keresünk. Elnök. − 54. kérdés Daniel Caspary részéről (H-0695/07) Téma: A kereskedelemvédelmi eszközök jövőjének megvitatása 2007. május 22-én a Global Europe-ról szóló szavazás során az Európai Parlament nyilvánvalóvá tette azon szándékát, hogy fenntartja a jelenlegi kereskedelemvédelmi eszközök, és elutasít azok alkalmazásával kapcsolatban bármilyen enyhítést. A Bizottság hogyan akarja ezt figyelembe venni a kereskedelemvédelmi eszközök jövőjével kapcsolatos munkájában? Hogyan leghet feloldani a Mandelson biztos részéről a kereskedelemvédelmi eszközök jövőjéről tett kijelentések és az Európai Parlament véleménye közti ellentmondást? Bizonyíték van arra, hogy a módosított adminisztratív gyakorlat számos eljárásban a dömping ellenes intézkedések korlátozottabb alkalmazásához vezetett. Főként a 'közösségi érdeket' értelmezik egyre inkább az importőrök és a fogyasztók előnyére és a közösségi ipar hátrányára. El tudja mondani a Bizottság, hogy milyen indoklás van az alkalmazás ilyen módosítására? Tud a Bizottság bármilyen tájékoztatást adni arról, hogy miért nem fogadtak el dömpingellenes eseteket 2007 első felében? 55. kérdés Laima Liucija Andrikiene részéről (H-0770/07) Téma: Az EU kereskedelemvédelmi eszközei A Bizottság hogyan értékeli az Európai Kereskedelmi Politikáról szóló Zöld Könyvről folytatott konzultáció eredményeit? Mi lesz a Bizottság végső javaslata figyelembe véve azt a tényt, hogy úgy tűnik, a z érdekeltek többsége nem támogatja ezen politika további liberalizációját? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − A Bizottság nagyra értékeli a Parlament the kereskedelemvédelmi eszközök (TDI) felülvizsgálata irányába mutatott érdeklődését, és újból hangsúlyozza a Parlament a jelen felülvizsgálat kontextusában alkotott véleményének fontosságát. Nagyon várja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentését; reméli, hamarosan elkészül. A maga részéről a Bizottság véglegesíti a konzultációs folyamatra adott válaszát. Valójában a Bizottság egy előzetes megbeszélést, egy tájékozódó vitát folytatott ebben a témában a mai találkozó előtt. A követlező hetekben kell elkészíteni a Tanácsnak adandó javaslatokat. A Bizottságnak az a szándéka, hogy a Parlamentet továbbra is szorosan bevonja, és tájékoztatja erről. A Bizottság természetesen gondosan megvizsgált minden, a Zöld Könyvre adott reakciót, melyekből többszáz volt. Az most a cél, hogy tájékoztassák a tagállamokat és a Parlamentet a kapott fő reakciókról és javaslatokról, és ezeket nyilvánosságra is fogják hozni. Ezeket a Bizottság újból megvitatja, mielőtt a javaslatok a Tanács elé kerülnek ,remélhetőleg November utolsó felében. A legtöbb érdekelt konzultált és benyújtotta véleményét, osztva a Bizottság azon véleményét, miszerint a kereskedelemvédelmi eszközök továbbra is alapvető fontosságúak maradnak a globalizált világgazdaságban, ahol hinyoznak a multilaterálisan megállapított versenyszabályok. Továbbá az érdekeltek többsége nem látja szükségét a kereskedelemvédelmi eszközök rendszerének komoly kivizsgálásának. A Bizottság sem. Azonban van egy olyan kívánság is, hogy ezek a szabélyok egyértelműbbek legyenek, valamint, hogy legyen nagyobb átláthatóság, és hatékonyabban alkalmazzák az eszközöket. Az az állítás, miszerint a Bizottság módosította a közösségi érdek érékelésére irányuló megközelítését bizonyos aktuális esetekben, egyszerűen nem igaz. Mindeneyges esetet a saját technikai szempontjai alapján

23-10-2007

23-10-2007

HU


vizsgálnak meg. Egyes esetek atipikus kérdéseket vetnek fel, de ezeket a közösségi törvényi szabályozással összhangban és a törvényi szabályozás által megengedett kis diszkréción belül oldják meg a tagállamokkal folytatott alapos megbeszélést követően. Végül, helyes, hogy nem indítottal el új dömpingellenes vizsgálatokat 2007 első felében. Azonban rá kell mutatni arra, hogy a dömpingellenes vizsgálatokat az ipar ösztönzi, és nem mi kezdeményezzük azokat. Más szóval, ezeket a közösségi iparból érkező panaszokon alapulva kezdeményezik. 2007 első hat hónapjában egyetlen olyan panaszt sem nyújtottak be, melyek megfeleltek a törvény kötelezettségeinek. Nem szokatlan, hogy a meghívások száma évről ever változik, olyan tényektől függve, mint például az üzlet életciklusa, a harmadik országok túlzott kapacitása és a kereskedelem elterelése a kereskedelemvédelmi intézkedések eredményeképpen a bilág egyéb piacain. A kezdeményezések száma ugyancsak ingadozott az utóbbi években. 2003-ban például a Bizottság összesen csak nyolc vizsgálatot kezdeményezett, melek közülaz elsőt ezév májusának végén kezdeményezték. 2007 első fele egy 2006 végi kivételesen magas aktivitású időszakot követ. Végezetül szeretném felhívni a figyelmüket arra a tényre, hogy 2007 szeptemberében két dömpingellenes vizsgéálatot kezdeményeztek a Kínából érkező importokkal szemben: az egyiket a citromsav, a másikat a monoszódium glutamát kapcsán. Daniel Caspary (PPE-DE). – (DE) Biztos úr! Nagyon köszönöm magyarzázatait! Az átláthatóság nagyon fontos szerepet játszik ebben a folyamatban. Mikor fogjuk megkapni a Zöld Könyves vizsgálat értékelését? Vagy nincs még vizsgálat, mely esetben értékelés nélkül adták volna ki a könyvet – feltétlezem, van – , mely esetben legfőbb ideje, hogy bemutassák a nyilvánosságnak és a Parlamentnek. Másodszor, szeretném tudni, hogy úgy gondolják-e, hogy tényleg tartható, hogy alapvető dolgokat az új alapelvek alapszabályzása nélkül döntenek el Harmadszor, miért vn az, hogy wgyformán kívánják kezelni a ‘piac-‘ és ‘nem piac-‘ gazdaságokat? Negyedszer, még mindig a közösségi termelésről szólva, hol látják az EU-n kívüli termelé küszöbét? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − A Bizottság elvégezte a Zöld Könyvre adott válaszok előzetes felmérését, és az adta az alapot mai témánk megvitatásának irányultságáhot. Ez egy még szigorút értékelés útját kövezi ki, ami a Bizottság azon javaslatának megfontolásához és megállapodásához kapcsolódik, amit az a tagállamoknk a felülvizsgálat alapján be kíván nyújtani. Biztosíthatom a tisztelt képviselőt arról, hogy a válaszokkal kapcsolatos tájékoztatás – úgy vélem, már – felkerült a Kereskedelmi Főigazgatóság weboldalára, de ki is fogjuk adni, ami remélem, a Zöld Könyvre adott válaszainknak könnyen elérhető változata vagy bemutatása lesz annak érdekében, hogy elég időz biztosítson a válaszokra való reagáláshoz még azelőtt, hogy a Bizottság javaslatainkat benyújtaná. Úgy tűnik, a tisztelt képviselő már most izgatottá vált a Bizottság olyan javaslatán, amit még nem is nyújtottak ba, vagy amiben a Bizottság még nem állapodott meg, így azt feltételezem, hogy kissé előreugrott azokban az feltételezésekben, melyeket úgy látszik, meghoz. Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE). – (LT) A kérdés, amit fel szeretnék tenni, természetesen az általam képviselt ország, Litvánia gyárosaival folytatott találkozókon és megbeszéléseken alapul. Gyakorlatilag újból elmondhtom, amit kollégám mondott: sokat aggódnak a kereskedelmi politik liberalizálása miatt, és sok a kritika is. Kérdésem a következő: ha ugyanez marad a helyzet, mi lesz Bizottság reakciója? Várhatóan millyen intézkedéseket tesz a Bizottság? Hajlandó lesz meghallgatni, amit a vállalati képviselők mondani akarnak, vagy úgy gondolnák, hogy egyéb érvek fontosabbak ? Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Nem vagyok egészen bizto abban, hog mit ért a tisztelt képviselő a ‘,kereskedelmi politika liberalizálása’ alatt. A definíció szerint kereskedelemről csak akkor beszélhetünk, amikor a piacok nyitottak és a kereskedelmi folyamatokat liberalizálják gyakorlatilag. Kereskedelemre nem kerül sor zárt határok mögött, vagy ott, ahol a gazdaságok erődökké válnak, így természetesen a Bizottság támogatni kívánj a kereskedelem liberalizálását. A Global Europe kereskedelempolitikai vizsgálat és stratégia, melyet a Bizottság és a tagállamok évekkel ezelőtt terjesztettek be és határoztak el, nagyon egyértelműen kimondja az Európai Unió érdekét, ami az, hogy nyitott piacokat tartsanak fenn otthon, hogy elősegítsék a multilaterális és bilaterális tárgyalások alkalmazását, hogy kinyissák a piacokat a külföldön és hogy hatékony kereskedelemvédelmi intézkedéseket

97

98

HU


alkalmazzanak, hogy kezeljék a tisztességtelen kereskedelmet vagy a tisztességtelen versenyt. Ez jelenti stratégiánk három lábát; és valamennyi egyaránt fontos. Ezen háromlábú állvány harmadik lábának felülvizsgálatára a világgazdaságban és az európaban történő drámai változásokat követően kerül sor, mivel a kereskedelemvédelmi intézkedéseink legutóbbi felülvizsgálatára több, mint 10 évvel ezelőtt került sor. Felelősek vagyunk azért, hogy intézkedéseink olyan jól működjenek, ahogy csak lehet, és hogy konszenzust, támogatást és szolidaritát rendeljenek el a tagállamok között. Amikor ez gyengül, akkor a kereskedelemvédelmi intézkedések alkalmazása nem lesz olyan egyszerű és annyira lehetséges. A felülvizsgálat azon erőfeszítésen belül történik, hogy újjáépítsük és megerősítsük ezt a konszenzust, támogtást és szolidaritást tagállamaink között. Elnök. − Biztos úr! Annak érdekében, hogy még egy további kérdésünk lehessen, egybeveszem a következő két kiegészítő kérdést, és arra kérem, hogy együttesen foglalkozzon velük. Georgios Papastamkos (PPE-DE). - (EL) Elnök asszony! A kollégám, Caspary úr részéről feltett kérdések mellett engedj meg, hogy saját kérdésemet is feltegyem arról, hogy mikor lesz számunkra elérhető a Zöld Könyv kédőívének értékelése. Biztos úr! Az európai dömpingellenes és támogatásellenes intézkedések az EU teljes importja értékének kevesebb, mint 0,45%-át képviselik. Mivel indokolják akkor azt, hogy a Bizottság a kereskedelemvédelmi politika unilaterális felülvizsgálatát sürgeti? Milyen irányba hajlik a Bizottság? Afelé, hogy politizálja az eljárást vagy megelőzi az embereket, hogy jóvátételt keressenek a tisztességtelen gyakolatokkal szemben? Elisa Ferreira (PSE). – (PT) Elnök asszony! Biztos úr! A válaszokkal kapcsolatbn szeretnék feltenni egy kédést. A Parlament nem ismeri fel annak szükségesságét, hogy felülvizsgálja a kereskedelemvédelmi eszközöket; a nyilvános konzultáció ugyanerre az eredményre jutott. A biztos úr nem magyarázta el a Parlamentnek javaslatának álláspontját, és főként azt, hogy kavaslatai és véleménye milyen mértékben változtt a közmeghallhatás és a Parlament véleménye alapján. Ez a kérdés lényege, mivl nem értjük azt, hogy megmarad azon eszközök felülvizsgálatának kérdése, amelyekről mindnki úgy gondolja, hogy hasznosak és jól működnek. Ez az tehát, amit meg kellene értenünk. Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Nem igazán tudom, tisztelt képviselőtársam, hogy milyen irányváltásra utal; nincs szó semmilyen irányváltásról, és amint azt világosan elmondtam Önöknek, sem a vizsgálatra reagáló érintettek, sem a Bizottság nem gondolja, hogy alapvető átalakításra vagy reformra van szükség. Így nem igazán vagyok biztos abban, mit is ért a képviselőasszony irányváltás alatt. Amennyiben nincs szükség vizsgálatra, szerintem az általunk készített Zöld Könyvre a beérkezett 500-nál jóval kevesebb válasz érkezett volna. Egy olyan Zöld Könyv, amelyre ötszáznál több válasz érkezik, nyilvánvalóan azt jelzi, hogy az embereket érdekli a lezajlott vizsgálat. Az első kérdésre pedig a válaszom az, hogy addig nem tudom a Parlament elé tárni az értékelést, amíg el nem készül. A Bizottság még nem készítette el az értékelést; még nem döntötte el, mit is válaszol. Ma plenáris vitára került sor, és a Bizottság akkor teszi közzé a véleményét, amikor beterjeszti a javaslatait a tagállamok felé, ugyanakkor, november második felében, ami már nincs is olyan sokára, a Parlament tudomására hozza azokat. Ami pedig a politikai színtérre vitelt illeti, az ezeknél a kérdéseknél szinte elkerülhetetlen. Akkor, amikor az európai ipar jelenleg különböző véleményeket és egymással versenyző érdekeket képvisel, és őszintén szólva nagyon eltérő, egymással rivalizáló vélemények jelennek meg azzal kapcsolatban, hogy akarják-e egyáltalán, hogy elfogadásra kerüljenek a kereskedelmet védő intézkedések, ezt a tagállamok álláspontjának is tükröznie kell. Ha ehelyett a tagállamok inkább úgy döntenek, hogy hitelt adnak a Bizottság szolgálatai objektív és szigorú elemzésének, és elfogadják az általunk javasolt következtetéseket és intézkedéseket; ha csak erre készen állnának, akkor nem merülne fel a politikai színtérre vitel. A tagállamokra azonban ugyanaz a lobbizás és a gyártók, kiskereskedők, kereskedők, importőrök és fogyasztók egymással versenyző érdekei vonatkoznak, mint ránk. Ha az emberek különböző véleményen vannak, ezeket a véleményeket széles körben, politikai szempontból meg kell beszélni, politikai eljárás útján, és pont ez történik. Elnök − Az idő hiányában megválaszolatlan kérdések írásos választ kapnak (lásd a Mellékletet). Elnézést azoktól, akiknek várniuk kellett. Ezzel vége a Kérdések órájának. (Az ülést 19.35-kor felfüggesztik, majd 21.00 órakor folytatják)

23-10-2007

23-10-2007

HU


ELNÖKÖL: BIELAN ÚR Alelnök

16. Az élelmiszerek árának emelkedése, fogyasztóvédelem (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a következőkről folytatott vita - szóbeli kérdés a Bizottságnak (O-0065/2007 – B6-0321/2007) az élelmiszerárak emelkedésével és a fogyasztóvedelemmel kapcsolatban Joseph Daul, Lutz Goepel és Neil Parish, részéről a PPE-DE képviselőcsoport nevében, - szóbeli kérdés a Bizottságnak (O-0067/2007 – B6-0377/2007) az élelmiszerárak emelkedésével és a fogyasztóvedelemmel kapcsolatban Luis Manuel Capoulas Santos részéről a PSE képviselőcsoport nevében, és - szóbeli kérdés a Bizottságnak (O-0069/2007 – B6-0378/2007) az élelmiszerárak emelkedésével és a fogyasztóvedelemmel kapcsolatban Sergio Berlato, Janusz Wojciechowski, Gintaras Didžiokas és Liam Aylward részéről az UEN képviselőcsoport nevében. Neil Parish (PPE-DE), szerző. – Tisztelt elnök úr! Nagy örömöt jelent számomra, hogy ma este Önhöz szólhatok. Az élelmiszerbiztonság komoly kérdéssé vált. Huszonöt éven keresztül bőségesen elegendő élelmiszer állt rendelkezésre Európában. Sőt, számos olyan határozatot hoztunk a mezőgazdaságban, a közös mezőgazdasági politikával kapcsolatban, hogy korlátozzuk a termelést, hogy az árszintet fenntartsuk, és csökkentsük az exporttámogatások felhasználását, és a termést a világpiacra exportálhassuk. Most azonban teljesen megváltozott a helyzet: a gabonaárak idén háromszorosára nőttek; az állattenyésztés hatalmas problémával küzd amiatt, hogy a takarmány ára 50-60%-kal nőtt, és ez komolyan aggaszt minket. Daul és Goepel úrral együtt terjesztettük be ezt a kérdést, és nagy örömünkre szolgál, hogy Fischer Boel biztos urat ma körünkben köszönthetjük, mert úgy érezzük, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnunk ahhoz, hogy további takarmányt szerezzünk az Európai Unió számára. Szembe kell néznünk a valósággal, hogy vannak olyan takarmányok, amelyek genetikailag módosított kukoricából és szójából készülnek, amelyek, mivel nem engedélyezettek, jelenleg nem kerülhetnének be az Európai Unió területére. Úgy gondolom, hogy meg kell vizsgálnunk ezt a kérdést, és meg kell oldanunk, hogy engedélyezzük ezeket a termékeket. Amennyiben ezek a termékek biztonságosak, engedélyeznünk kell az importjukat, hogy legyen mivel megetetnünk a haszonállatokat, különösen a sertéseket, valamint a hús- és tejmarhát, mert iparunknak nagyon versenyképesnek kell lennie. Meg kell vizsgálnunk a szupermarketek kérdését is, mert – ne felejtsük el – nem csak az aggaszt minket, hogy mennyit kap a terméséért a gazda, hanem az is, hogy a fogyasztónak mennyit kell fizetnie. Azt tapasztaljuk, hogy a szupermarketek azt mondják, hogy azért nő jelentősen például a kenyér ára, mert ennyivel többe kerül nekik a gabona, holott egy kiló kenyérben csupán 10% a gabona. Ezért nyomást kell gyakorolnunk a szupermarketekre, hogy a fogyasztók a megfelelő árat fizessék. Nagyon jó, hogy az európai mezőgazdaság ennek köszönhetően erős helyzetben van ahhoz, hogy szembenézzen a bátor új világgal, mert szükségünk van az élelmiszertermelésre, a gazdákra és a vidékre, és mindez nagyon jól működik. Most azonban egyensúlyba kell, hogy kerüljön a gabonatermesztés és az állattenyésztés, ezért is terjesztettük be ezt a kérdést. Nagy örömmel hallgatnánk meg erről Fischer Boel biztos úr véleményét. Luis Manuel Capoulas Santos (PSE), szerző. – (PT) Tisztelt elnök úr és biztos úr! Nagy örömömre szolgál, hogy újra itt láthatom Önöket a Parlamentben. Amint azt Önök is tudják, pár hónappal ezelőtt meglepődtünk azon, hogy mennyire megváltozott néhány mezőgazdasági termék piaci helyzete, amit nemrég még elképzelhetetlennek tartottunk; hatalmas nyomás nehezedik az ellátásra, amelynek következményeit tapasztaljuk. Ez komoly zavart okozott az állattenyésztésben, amelynek előrelátható következménye a fogyasztói árak növekedése, és ne feledkezzünk meg a FAO figyelmeztetéséről sem, hogy ennek a helyzetnek milyen hatása lehet az élelmiszerekre világszerte. Ne felejtsük el továbbá, hogy míg Európában a háztartások bevételeik 10-20%-át költik élelmiszerre, vannak olyan társadalmak, ahol ez a bevételek 90%-át vagy még annál is

99

100

HU


többet emészt fel, és nem nehéz elképzelni, mit jelentene egy áremelkedés ennek a rengeteg embernek, akik már most is nagy szegénységben élnek. Ezért tennünk kell valamit, mégpedig azonnal; és igen nagy örömöt jelent számomra, hogy a Bizottság gyors – és helyes - lépéseket tett azáltal, hogy enyhítő intézkedéseket foganatosított, például 2008-ban nullára csökkentette az ugaroltatást. Szégyenteljes azonban, hogy ennél nem tettünk többet. További intézkedéseket is tehetnénk anélkül, hogy ez újabb költséget jelentene a Közösség költségvetése számára, mint például engedélyezhetnénk egyes állattenyésztők számára az őket megillető támogatások előre történő kifizetését, hiszen őket nem csak az emelkedő árak sújtják, hanem az állataikat érintő betegségekkel, pl. a ‘kéknyelvvel’ is meg kell küzdeniük. Úgy gondolom, hogy most ennél kicsit többet is tehetnénk. Először is folytatni kell a helyzet értékelését és tanulmányozását, hogy gyorsan meghatározhassuk azokat az intézkedéseket, amelyekkel rövid távon, azonnal meg lehet tenni. Természetesen bízunk a biztos úrban és a Bizottságban, hogy foglalkoznak az aggályainkkal. Sergio Berlato (UEN), szerző. – (IT) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Tisztelt hölgyeim és uraim! Európa-szerte mindenhol nőtt az élelmiszerek ára. A piaci felmérések szerint az európai fogyasztók étkezési szokásai radikális változáson mennek át - rákényszerülnek arra, hogy a csillagászati árak miatt más minőségű és típusú élelmiszereket vásároljanak. Az élelmiszerárak egyrészt azért nőnek, mert túl sok szereplő vesz részt abban a folyamatban, amíg a termékek eljutnak a termelőtől a fogyasztóig, másrészt pedig a legnagyobb szupermarketláncok által alkalmazott aránytalanul magas árrés. Egy dolog biztos: az áremelésért nem okolhatjuk a gazdákat, akiket leginkább sújt ez az aggasztó helyzet. Tisztelt elnök úr és biztos úr! Úgy gondoljuk, hogy még soha ekkora szükség nem volt az európai mezőgazdasági modell védelmére, hogy az egyes országok mezőgazdasági piacát meg lehessen védeni a nemzetközi áringadozásoktól, és megszilárdítsuk a termelési modellek és a területhasználat védelmét, ami annyira jellemzi az európai mezőgazdaságot. Üdvözöljük a Tanács közelmúltban hozott határozatát, mely szerint ratifikálja azt a javaslatot, hogy a 2008-as évben az ugaroltatás nullára csökkenjen. Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy megnyugodjunk a gabonakészletek aggasztó helyzete és a gabona egyre növekvő világpiaci ára miatt. Együtt kell dolgoznunk a különböző közös piaci szervezetekkel, és jól ki kell használni ezeket a mechanizmusokat a piac egyensúlyának visszaállítása érdekében, amelynek következtében legalább az egységes piacon csökkennének az élelmiszerárak. Nemrégiben felkértük a Bizottságot, hogy javasolja a tejkvóták azonnali legalább 2-3%-os emelését, hogy ezáltal stabilizálja ennek az alapvető élelmiszernek az árát. Olyan nehéz gazdasági helyzetben, mint a mostani is, az Európai Unió és a tagállamok felelőssége, hogy segítsenek a fogyasztóknak fenntartani az élelmiszerekre vonatkozóan a vásárlóerejüket, miközben megvédik a gazdák bevételhez fűződő jogait is. Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Emlékszem egy régi japán káromkodásra: „élj meg furcsa időket” s úgy gondolom, most ilyen kort élünk. Az elmúlt 6-8 hónapban láthattuk, hogy a mezőgazdasági nyersanyagárak elszabadultak, amint ezt már az előttem szólók is említették, de el kell mondanom azt is, hogy történelmi mélypontról indult. Fontos, hogy mindannyian észben tartsuk ezt. Az áremelkedés a fogyasztói árakra is hatással lesz, de kisebb mértékben. Ha a kenyér – mint fontos árucikk – példáját veszem, s ez német példa lesz, elmondható, hogy ha a német áruházakban és boltokban kapható kenyér árából indulunk ki, annak mindössze 4%-a kapcsolódik a búza árához. Ami a tejipart illeti, már említettük, hogy több intézkedést jó előre megjósoltunk. A tejkvótát 11 tagállamban 2006. április 1-én és 2007. április 1-én 0,5%-kal emelték. 2006. április 1-án 8 új tagállam kapta meg ezt a restrukturált tartalékot 2-5%-os mértékben tagállami kvótájukhoz mérten. 2008. április 1-én – jövőre – további 0,5%-kal bővül a kvóta 11 tagállamban. Sőt, minden piaci támogatás nagymértékben csökkent és jelenleg egyáltalán nincs export-visszatérítés és rendelkezésre állási támogatás - nulla mindkét esetben. A piaci kilátásról szóló jelentést idén elfogadja a Bizottság, ami további kiindulópontot szolgáltat számunkra annak megvitatásánál, hogy szükséges-e a tejkvóta további emelése. Sőt mi több, alkalmam volt jelezni a tejkvóta 2015. március 31-i lejártát, amelynek értelmében mostantól 2015-ig fokozatosan el kell törölni a kvótarendszert. A korábban említett lehetőségek egyike, hogy az előttünk álló időszak során fokozatosan bővítjük a kvótarendszert, erről majd az állapotfelmérés idején is folytathatunk vitát a jövő évben.

23-10-2007

23-10-2007

HU


A gabonaszektorban különféle okok játszottak közre az áremelkedést illetően. A félreértések elkerülése végett szeretném kiemelni, hogy nem a bioüzemanyag okozta az árak emelkedését. Ma Európában a gabona kevesebb, mint 2%-át fordítjuk etanolgyártásra, az okok elég szerteágazóak: kedvezőtlen időjárás Ausztráliában, szárazság Dél-Európában, áradások Észak-Európában, növekvő kínai és indiai kereslet, kevés export Ukrajnából és Oroszországból. Emellett erőteljes hólabda-hatás érvényesült, mivel az Egyesült Államokban komoly figyelmet fordítanak az etanolra, ami hozzájárult a kukorica áremelkedéséhez. A Bizottság, mint említettük, reagált: a területpihentetés nullára csökken a következő szezonban, mivel most ősszel és jövőre tavasszal vetnek. Az állapotfelmérés idején folytatott vita során megtárgyaljuk majd, fennmaradjon-e a későbbiekben is a zéró területpihentetés. Számításaink szerint a zéró területpihentetés időjárástól függően 10 és 12-15 millió tonnányi gabonát érint majd. Emellett beterjesztek a biztosok testületének egy Tanácshoz intézett javaslatot egy javaslatot annak érdekében, hogy a gabonaimport kötelezettségek felfüggesztésre kerüljenek erre a piaci évre. Úgy gondolom, hogy ezek a kezdeményezések enyhítenek az állattenyésztés gondjain és a fogyasztói árakon. A sertéságazatot több gond sújtja. A feldolgozóknál sok a hús, tehát a bemeneti és a kimeneti oldal nincs egyensúlyban, ezért az irányítóbizottság úgy döntött múlt csütörtökön, hogy bevezeti a magántárolás lehetőségét, amivel reményeim szerint enyhíteni lehet a sertéságazat gondjain. Van más lehetőség is, de véleményem szerint az egyensúly helyrehozása a legfontosabb, mert ha csak gördítjük magunk előtt a problémát, semmit nem nyerünk. Úgy gondolom tehát, hogy megtettük a lépéseket és már volt alkalmam megköszönni a Parlamentnek a gyors reakciót, amelynek köszönhetően a lehető leggyorsabb választ tudtuk adni a gazdálkodóknak a zéró területpihentetést illetően. A végén még szeretnék visszatérni a GMO-k (génmódosított termékek) témakörére, most látom már lejárt az időm. Mairead McGuinness, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, nagy örömömre szolgált volna, ha most hallhattam volna a biztos asszony érveit a GMO-kkal kapcsolatban, de itt leszek a vita teljes ideje alatt. Ki kell mondanunk, ahogy már nem egyszer kimondták a Kamarában is, immár szomorú igazság, hogy a viszonylag olcsó élelmiszerek kora lejárt s ezt sem a Bizottságban, sem máshol nem látták előre. A biztos asszony felsorolt néhány okot, amiért most nincs keresleti-kínálati egyensúly, s én egyetértek vele: időjárás, éghajlatváltozás, keresletnövekedés a fejlődő országokban, és igen, a bioüzemanyagoknak világszintű a hatása, ezt ő is elismerte. Ne feledjük azonban, hogy az ön elődje, Fischler úr mit mondott a KAP 2003 reformja során. A gazdáknak jobb piaci árakat ígért. Talán most érezzük az akkori reformok hatásait és most megkérdőjelezzük azokat a hatásokat az emelkedő fogyasztói árak miatt. Voltak pozitív fejlemények a gabonát és a tejet illetőlen, de nincs meg ugyanez az állattenyésztés, nevezetesen a marha-, a juh-, a csirke- és a sertéstenyésztők esetében, amiről a Bizottság is nyilatkozott. Kérdéseket teszünk fel a piaci kilengésekkel kapcsolatban, s hogy valóban jó-e nekünk a kereslet-kínálat volatilitása. Egy nagy élelmiszer-feldolgozó cég úgy nyilatkozott, hogy a bevásárlóközpontok fogyasztóit nem érdeklik az élelmiszer-feldolgozás gazdasági vonatkozásai, de már felfigyeltek bizonyos dolgokra, ami jó jel. Azonban a szupermarketek hatalmának felügyeletére lenne szükség s meg kellene vizsgálni, hogy tovább hárítják-e az áremelkedéseket az élelmiszer-feldolgozókra, vagy sem. Ennek megtételére buzdítanám a Bizottságot – talán leginkább a versenypolitikai biztost. A múltban ezt visszautasították. Ami a génmódosított termékeket (GMO) illeti, nagyon komoly a kérdés. Egyik probléma, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok jóváhagyási módszerei különböznek, s ezt át kell gondolnunk. A biztosi válaszra várok, mielőtt bővebben kifejteném álláspontomat. S végül, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fejlődő világrészekben uralkodó bizonytalanságot, főleg a gabonára gondolok, hiszen azokban az országokban is jelentősen drágul majd az élelmiszer, amelyek nem engedhetik meg maguknak, hogy többet fizessenek érte. Itt, ebben a Házban is el kell ismernünk ezt, és jövőbeni politikáink kialakításánál figyelembe kell venni. Bernadette Bourzai, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Október 16-án, kedden a Világélelmezési Nap alkalmával a FAO az alultápláltság tényére kívánta felhívni a figyelmet, amely a világon jelenleg 854 millió embert érint. Az alkalom során hangsúlyt kaptak az emelkedő mezőgazdasági nyersanyagárak, s ennek hatásai a világ fejlődő országaira – képviselőtársaim erről hosszasan beszéltek – és azokra a szegény országokra, amelyek gabonát vásárolnak. Mi a fejlett részén a világnak háztartási költségvetésünk 10-20%-át költjük élelmiszerre, míg a legkevésbé fejlett országokban ez az arány

101

102

HU


60-80%, ezért 20%-os élelmiszerár-emelés számukra drasztikus. A helyzetet még az is rontja, hogy sok ország nagyban függ az importtól, így őket érzékenyen érinti az árfolyamváltozás, az éghajlatváltozás és a szállítási költségek emelkedése. Biztos asszony, részben már válaszolt, de remélem lesznek más intézkedések is. Milyen lépéseket kívánnak tenni rövid- és középtávon a KAP állapotfelmérés érdekében, hogy megoldják ezt a súlyos helyzetet az északi félteke fogyasztóinak s ugyanúgy a déliek nehéz helyzetét, hogy visszaálljon a globális élelmiszer-egyensúly? Niels Busk, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, biztos asszony! Nagyon fontos, hogy figyelemmel kísérjük a mezőgazdasági alapanyagok piaci áremelkedésével kapcsolatos folyamatokat. Ugyanakkor azokon a területeken, ahol még ez a folyamat nem érezteti hatását, például a sertéságazatban, az áremelkedések miatt drága lesz a tél, ami az élelmiszerárakat illeti. Ismerjük a mögöttes okokat: gyenge őszi hozam, üres kukoricatárolók stb. – nem szeretnék ezzel kapcsolatban további részletekbe bocsátkozni. Úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzet ugyanakkor alkalmat is ad a vitákra. Először is, ne aggodalmaskodjunk az áremelkedések miatt. Túl sokáig volt úgy, hogy egy liter tej olcsóbb volt, mint egy liter kóla vagy egy liter víz. Teljesen értelmetlen nem elfogadni, hogy az ételnek annyiba kell kerülnie, amennyit valójában ér, hiszen sokáig tart, míg valamiből étel lesz és sok munka áll az adott termék mögött, különösen igaz ez a tejágazatra. Az is világos, hogy itt az alkalom az európai termelés növelésére. Megvan rá a piaci igény. A Bizottság kezdeményezése helyénvaló a területpihentetés eltörlését illetően és emellett megvan a lehetőség a termelés gyors növelésére, főleg a tejágazatban. Folytatnunk kell a KAP 2003 óta tartó reformját, tovább kell csökkentenünk a támogatást és komolyan meg kellene fontolnunk, hogy bizonyos esetekben mezőgazdasági helyett vidékfejlesztési támogatást nyújtsunk. Most itt a lehetőség, hogy dinamikus mezőgazdasági termelés-növekedést indítsunk útjára, amelynek értelmében még több szabadságot adhatunk gazdáinknak a kereslet növekedésének kiaknázásában. Természetesen, ahogy ez már hagyomány, külön figyelmet fordítunk azokra, akik hegyekben vagy kevésbé termékeny területeken végeznek mezőgazdasági tevékenységet, ennyi kell! De ne féljünk az áremelkedéstől, inkább értsük meg és nagyon is használjuk ki a jelenlegi helyzetet! Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az Európai Unióban az utóbbi időben jelentős mértékű élelmiszerár-emelkedést tapasztalhattunk, főleg az új tagállamokban. Lengyelországban például az elmúlt két évben 15%-kal emelkedett a kenyér ára, az alma ára 83%-kal, a burgonyáé 33%-kal, míg a tej ára majdnem megkétszereződött. Ugyanez a folyamat megy végbe a régi tagállamokban is: Olaszországban és Írországban. Az újak közül Litvániában majdnem megduplázódott a gabona, a tej, a gyümölcs és a zöldség ára. Ugyanakkor az EU politikája a mezőgazdasági termékek korlátozásán alapul és ennek a politikának a hátrányai egyre inkább éreztetik hatásukat a fogyasztói igényekre. A KAP összes úgynevezett reformja az Európai Unió termelésének korlátozásáról szól. A cukor piaci reformja az Unió cukortermelésének csökkentése 18 millió tonnáról 12-re. A borpiaci reform ugyanúgy csak korlátozás. Más reformok is az uniós termelés csökkentését célozzák meg. Ugyanakkor nagyon fontos jelet kaptunk. A fogyasztók élelmiszerigénye nő Európában, ami arra késztet bennünket, hogy a KAP céljait igazoljuk. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, valóban jó-e a termeléskorlátozás, a kvótarendszer, elsősorban fogyasztói szemszögből, hiszen jórészt róluk szól az egész. Arról van szó, hogy Európa annyi élelmet szolgáltasson polgárainak, amennyit azok kérnek. Több jel mutat arra, hogy az eddigi agrárpolitikát át kell gondolnunk. Nagyon köszönöm. Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Biztos asszony! Elfajult a vita. Eddig csökkenő árakról, lehető legalacsonyabb árakról meg minden idők legalacsonyabb árairól beszéltünk. Akik azt fájlalják, hogy – végre valahára – felmennek az árak, most intézkedésekért kiáltanak, hogy tartsuk azokat vissza. Inkább örüljünk annak, hogy – köszönhetően önöknek is – a piac jól működik. Elődeiknek köszönhetően és az Európai Parlament követeléseinek köszönhetően arra a sokmilliárd euróra, amely intervencióra és árstabilizálásra ment – s amellyel letörtük a világpiaci árakat és bajba sodortuk a harmadik világbeli országokat – most nincs szükség. Most végre nincs ilyen helyzet, egyre közelebb vagyunk a valódi piaci körülményekhez és olyan helyzetbe jutunk, amely súlyosbodik, ha kukoricából bioüzemanyag készül.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Több más ok van, miért olyan nagy ma a piaci kereslet. A piac válaszol, az árak felmennek, mi meg itt az Európai Parlamentben, gazdáink képviselőjeként azt kérjük, hogy szorítsuk ismét vissza az árakat. Soha nem vettem még részt ekkora képtelenségben az elmúlt 20-25 évnyi parlamenti munkám során! Ezért is tapsoltam Busk úrnak. Örülnünk kellene ennek a helyzetnek. Természetesen emellett ügyelnünk kell azokra, akik nem tudnak rendes áron élelmet venni. Fel kell lépnünk az igazságtalan bérek és a szociális rendszerek rossz irányítása ellen, bármely országról is legyen szó, de nem tehetjük meg, hogy annak a sokszázezer gazdának a kárán adunk élelmet az éhes szájaknak, akik az elmúlt években felhagytak a termeléssel. Ez nem helyénvaló! Nagyon örülök, hogy egyáltalán van ma itt alkalmunk erről vitázni, mert végre emelkednek a piaci árak. Vincenzo Aita, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom fontos ma erről vitáznunk, bár részben amiatt, amit a biztos asszony mondott, még nem látjuk a teljes képet. Szeretném a biztos asszonyt emlékeztetni, hogy néhány hónappal ezelőtt moratóriumot kértünk a zöldségés gyümölcspiac közös szervezésének módosítására vonatkozó vitákat illetően annak érdekében, hogy picit időt nyerjünk és reflektálhassunk arra, ami történt – s ami jelenleg a bornál történik – annak a pár szempontnak alapján, amelyet most kiemelnék. Először: olyan betakarításról beszélünk, amely éghajlati okok miatt gyengén sikerült, de arról nem esik szó, hogy ugyanezzel a bajjal még éveken át szembesülnünk kell, hiszen az éghajlatváltozás folyamatosan zajlik Európában és az egész világban! Ez az egyik tény! Másodszor: 1950-hez képest, amikor még 2,5 milliárdnyian voltunk és mindenkire fél hektár jutott, 2020-ra (ENSZ adatok szerint) 7,5 milliárdnyian leszünk fejenként 0,2 hektárnyi művelhető területtel. Értem Baringdorf úr álláspontját, amikor azt mondja, hogy ez fundamentális probléma, de nem hiszem, hogy az az áremelkedés, amely most ezúttal történik, a termelők javára válik. Ha megnézzük a termelési költség és a fogyasztói ár közötti különbséget, láthatjuk, hogy mind a termelők, mind a fogyasztók a nagyon hosszú közvetítői csatornáért fizetnek sokat. Azonban ez részben éppen a Parlamentben hozott intézkedések miatt van így, ezért úgy vélem, a biztos asszonynak jól át kell tanulmányoznia azokat az intézkedéseket, amelyeket mi fogunk javasolni. Természetesen nagyon fontos volt, hogy az ugaroltatott területeket újra termelésbe vonjuk, bár az külön mélyreható vita tárgyát képezné, hogy az összesből mennyire van szükség. Amikor az Európai Közösséget létrehozták, a döntéseket az európai lakosság élelemigényének alapján hozták meg. Ma is ezt a politikát kellene alkalmaznunk. Nem hagyhatjuk tovább, hogy földeket pihentessék a függetlenítés politika alatt, mert ez termelési veszteséghez vezet és kérdéseinket értelmetlenné teszi. Olyan mélyreható vitára kell felkészülnünk, amelynek keretén belül át kell gondolnunk, hogy vajon megfelelő választ adtak-e az elmúlt évek politikái fogyasztóknak és termelőknek, vagy csak bajt okoztak mindkét oldalnak. Jim Allister (NI). - Elnök úr! Az intenzív ágazat pozíciójára kívánok most összpontosítani. Nem szeretném most azzal tölteni az időt, hogy sok termelő keserves helyzetéről beszéljek az ágazatban, inkább azt kívánom kiemelni, amit véleményem szerint a Bizottságnak tennie kellene a segítségnyújtás érdekében. Először is, szerintem a biztos asszonynak fel kellene ismernie, hogy a puha intézkedések, mint a piaci támogatás, nem lesznek elegendőek. Másodszor, szembe kellene néznie, sokkal inkább, mint eleddig, a gabonaellátás hosszútávú piaci hatásaival és annak az árhatásával, amely az Egyesült Államok hirtelen átváltása okoz a bioüzemanyag-termelésre. Céljaik, amelyek nagyon nagyratörőek, felszívják azt a behozatali mennyiséget, amelyre szükségünk van. Harmadszor, mivel a vetőmagkészletekkel kapcsolatban intervencióra riasztóan alacsony áron kerül sor, és a felhasználás aránya teljesen nincs rendben, sürgős intézkedés kell az említett egyensúly kezelésére. Negyedszer, javaslom, hogy a biztos asszony sokkal provokatívabb legyen a GM helyettesítők gyorsabb jóváhagyásáért vívott harcban. Tisztelettel, biztos asszony, a mezőgazdaság érdekében hasonló eréllyel kell fellépnie, mint Kyprianou és Dimas biztosok a GM jóváhagyása ellen. S végezetül, ötödször, a piacon állást kell foglalni intenzív ágazatunkat illetően, az export-visszatérítést azonnal ki kellene terjesztenie a húsra és sonkára. Nem hiszem, hogy ezen a téren a magántárolás hosszútávon megoldást nyújt.

103

104

HU


Struan Stevenson (PPE-DE). - Elnök úr! Először is szeretném Graefe zu Baringdorf urat afelől biztosítani, hogy örülök az árak emelkedésének, feltéve, hogy abból gazdáink húznak hasznot és nem az üzletláncok. Eddig úgy volt, hogy az a néhány üzlethálózat, amely Európa kiskereskedelmi piacán uralkodó szerepet tölt be, gazdáink és termelőink kárára könyvelhetett el nyereséget. Skóciai választókerületemben túl sokáig kaptak a tejtermelők 0,17 fontot a tej literjéért, ami egyébként a termelési költség alatt van, miközben a szupermarketek polcain 0,50 font egy liter tej. Emiatt sok gazda a választókerületemben felhagyott a termeléssel. Az az ár, amelyet a termelők a gabonáért kapnak, eddig 10%-kal emelkedett, míg a szupermarketek polcain a gabonaalapú termékek ára 40%-kal ment fel. Ismétlem, a bevásárlóközpontok arra használják fel az árkilengéseket, hogy még több nyereségre tegyenek szert. Ez arcátlanság és teljesen egyetértek Parish úrral, aki szerint fel kell kérni a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a bevásárlóközpontok árképzését annak érdekében, hogy mind a termelők, mind a fogyasztók számára biztosítható legyen a méltányos ár. María Isabel Salinas García (PSE). – (ES) Elnök úr! Világos, hogy a fogyasztók által közvetlenül tapasztalt áremelkedés több tényező együttes hatása, de beszédemben kitérek majd a Stevenson úr által említettekre is. Úgy vélem, hogy a közvetítők és nagy kiskereskedelmi áruházláncok szerepe aggodalomra ad okot. Sokszor spekulatív eseményekre reagálnak, ezért a végtermékek áremelkedése sokszor nagyobb, ahogy erről már szó volt, százalékos arányban, mint a nyersanyagárak %-os emelkedése. A termelők számára is aggasztó a helyzet, akik a hatalmas vásárlóerőt képviselő üzletláncokkal néznek farkasszemet és kénytelenek áraikat csökkenteni úgy, hogy a nyersanyag és az üzemenyag áremelkedését nem érvényesíthetik termékeik értékesítésekor. Ezért gondolom úgy – s ebben támogatom az előttem szólót –, hogy fontos lenne a Bizottság részéről, – hogy megragadom az alkalmat megköszönjem a biztos asszonynak a jelenlétet – hogy cselekedjen és tegyen lépéseket: vizsgálatot kell indítani és a megfelelő eszközöket alkalmazni annak érdekében, hogy véget vessünk ennek a gyakorlatnak, amely méltánytalan és sok esetben gyalázatos. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). - (PL) Elnök úr! Sokan az előttem szólók közül üdvözölték az élelem áremelkedését, de meg kell vizsgálnunk, hogy ez az áremelkedés eljut-e a gazdáig. Komoly kétségeim vannak efelől. Sok kis gazdaság fejezi be működését manapság, a Bizottság és az Európai Unió politikájának megfelelően. Felmerül az a kérdés is, vajon gazdáink milyen nyersanyaggal dolgoznak. A marhahús Brazíliából érkezik, a cukor Dél-Amerikából, gyanús csirke Ázsiából, olcsó élelemmel elöntve a piacokat, ami „csökkenti” az árakat, de gyakorlatilag korlátozza az európai termelést. A kérdés tehát ez: meddig kell fejet hajtanunk az ipari lobbi előtt? Miért nem lehet, hogy európai gazdákat támogassunk ismét, éppen olyan időszakban, amikor rés nyílt a piacon és megvan a lehetőség a termelés bővítésére, a tej vagy a keményítő kvótaemelésére például, amelyre folyamatosan megvan az igény Lengyelországban és más kelet-európai országban. Diamanto Manolakou (GUE/NGL). - (EL) Elnök úr, a kenyér, a tej, a burgonya és más élelem áremelkedése, amely sok esetben tízszer nagyobb, mint az infláció, nagyon akut probléma, elsősorban az alacsony bevétellel rendelkezők körében, akik a pénzt jórészt élelemre költik. Ez a probléma nem a semmiből bukkant elő. Tudjuk jól, hogy az élelmiszerágazatot néhány vállalat irányítja, akik a termelők és a fogyasztók kárán hatalmas nyereségre tesznek szert. A fogyasztói árak többszörösen meghaladják a termelői árakat a sok közvetítő és a piaci monopólium miatt. Ezért nő egyre a világpiaci kereslet az élelemért és a takarmányért. A gabonát és a repcemagolajat bioüzemanyag gyártására használják fel, de nem környezetvédelmi okokból, hanem az olajipari óriáscégek profitszerzése érdekében. Az árak lezuhantak, a gabonatermelés támogatását célzó EU intervenciót eltörölték, emellett kötelező területpihentetésre is sor került a KAP miatt. Fenti tényezők együttesen, rossz időjárással karöltve természetes, hogy borzalmas hatást váltanak ki. Az EU tartalékai és termelése drasztikusan lecsökkent. A kereskedelem és az ipar alaposan ki is használta a helyzetet, a gazdák és a fogyasztók kárára. Ezért nőttek az élelmiszer- és takarmányárak. Az emelkedés rontotta a munkások helyzetét, növelte az alultápláltak arányát és csődbe vitte az állattenyésztéssel foglalkozó kis- és középvállalkozásokat. A görög állattenyésztők kétségbe vannak esve: lépéseket tesznek, hogy állami támogatást szerezzenek és túléljék a nehéz időszakot.

23-10-2007

23-10-2007

HU


A Miniszterek Tanácsának szeptember 26-ai döntése a kötelező területpihentetésről, felfüggeszti az import gabonával kapcsolatos kötelezettségeket és más lépéseket foganatosít, ami – s erre már ön is utalt biztos asszony – enyhíti némileg a bajt, de meg nem oldja. A döntés félmegoldásokat javasol, amelyek természetüknél fogva nem elegendőek. Alapvető változásokat eredményező döntésekre van szükség a termelés fokozására, az árakat ellenőrizni kell, a kartellek és a spekuláció ellen pedig erélyesen fel kell lépni. Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Örömmel tölt el, hogy alkalmunk van erre a vitára a biztos asszonnyal. Az árucikkek ára nő, ezért az emberek egyre több figyelmet szentelnek a mezőgazdaságnak. A helyzet adott, egyrészről – ahogy a biztos asszony és néhány felszólaló is elmondta már – nő a kereslet a harmadik világbeli országokban, másrészről terméskiesés van a hagyományos mezőgazdasági országokban, például Ausztráliában és Új-Zélandon. Ezért alapvető, hogy mozgósítsuk minden erőforrásunkat Európában. Láttam például romániai utam során, hogy a megművelhető területnek legalább egyharmada parlagon hever és ez a múltban is így volt. Jelentékeny erőtartalékaink vannak még az egyes tagországokban. Az első lépés mindenképpen az lenne, hogy nem hagynánk a földet parlagon heverni. Mint már elhangzott, gazdaként teljes szívemből hiszem, hogy az elsődleges szempontnak az egészséges élelem termelésének kell lennie, a második legfontosabb a takarmány, a harmadik pedig az energiahordozók termelése kell legyen. Nem hiszem, hogy az utóbbi idők enyhe áremelkedése olyan árkiigazítást eredményez, amely gazdáink számára ellensúlyozná az elmúlt évtizedekben elszenvedett veszteségeket. Többen kiemelték, hogy a nyersanyagárak 10%-kal emelkedtek, miközben egyes esetekben 40-50%-os az árnövekedés a kiskereskedelemben. Például a vaj esetében s úgy gondolom, ez nem méltányos. Nekünk gazdáknak egyik reakciónk az lehetne, ha termelőszövetkezetekbe tömörülnénk és termelői szerződéseket kötnénk, megragadva így a kiskereskedelmi monopolhelyzet okozta probléma üstökét. Csaba Sándor Tabajdi (PSE). - (HU) A mostani vita is pontosan megmutatja, hogy mennyire különbözőek az itteni vélemények. Én Stevenson úrral értek egyet, ugyanis ez az áremelkedés csak nagyon kis mértékben jelent jövedelememelkedést a termelők számára, ezt döntően a kereskedelem, az áruházláncok, a spekulánsok viszik el. Másik ilyen probléma, hogy a gabonatermelők nagyot nyernek ezen az ügyleten, az állattenyésztők pedig rengeteget veszítenek. Tehát nem lehet ezt: különböző szektorok vannak, amelyek a közös agrárpolitikának édesgyermekei és mostohagyermekei, a mostohagyermekek még mostohábbak az áremelkedés következtében, és a gazdagok még gazdagabbak. Én egyetértek Graefe úrral is, hogy jó, hogy emelkednek az árak, de kinek emelkedik ez az ár? Ezek az ellentmondások tovább nőnek és sajnos, sajnos a közös agrárpolitika torzulásai ezeket a torzulásokat még tovább mélyítik, még tovább fokozzák. Ezért kell a közös agrárpolitikát alapvetően újragondolni, mert minden egyes közbelépés csak kozmetikázás. Addig, amíg az állattenyésztők, a szőlő-bor, a zöldség-gyümölcs, a sertés-baromfi mostohagyermek, addig nem lesz normális közös agrárpolitika. Köszönöm. Esther Herranz García (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, amint azt már említettem a múlt havi, kötelező területpihentetés felfüggesztéséről szóló parlamenti vita során, amely szintén éjszakai ülés volt, a mezőgazdasági árak növekedésének olyan mélyreható vitákat kellene gerjesztenie, amelyek a KAP jelenlegi irányával kapcsolatosak. Hamarosan asztalon lesz az Európai Bizottság KAP állapotfelméréssel kapcsolatos közlése, de attól tartok, hogy a közlésben a közösségi végrehajtó szerv nem lesz olyan bátor, hogy beismerje, a piaci liberalizációnak ára van, s ezt az árat a gazdák és a fogyasztók most fizetik meg. Sok parlamenti képviselő mindig is a piaci beavatkozás eszközei ellen foglalt állást és tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy az európai fogyasztók fejében negatív kép alakuljon ki a KAP-pal kapcsolatban. Amint azt már elmondtam a legutóbbi plenáris ülés alkalmával, szeretném tudni, hogyan magyarázzuk meg a polgároknak, hogy alig van eszközünk az Európai Unióban a mezőgazdasági áremelkedések fékentartására. Érdemes volna továbbá arról is megkérdezni az Európai Bizottságot, hogy becslésük szerint mennyit kell az európai polgároknak az áremelkedésért fizetni s ezt az árat össze kell hasonlítani a KAP szabályozása után fennálló árral. Arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy a polgárok a következő években végül nyerni fognak-e azon, hogy a piacok felszabadultak és a közvetlen támogatások drasztikusan lecsökkentek, amitől az európai gazdák szenvednek, vagy sem.

105

106

HU


Bemutatok önöknek egy statisztikát, amely véleményem szerint nagyon fontos: a KAP létrejötte előtt, 1961-ben, kétszer olyan magasak voltak a takarmánykészítéshez szükséges nyersanyagárak, mint 20 évvel később. A KAP elfogadható áron garantálta a nyersanyagellátást, ugyanakkor az európai fogyasztók is sokat nyertek az alapvető árucikkek méltányos árképzése révén. Olyan országban, mint az én hazám, Spanyolország, olyan alapvető árucikkeknek emelkedik az ára, mint a tej. Úgy vélem, hogy az európai kormányok gazdasági és pénzügyminisztereinek jobban kellene aggódnia azok miatt a negatív következmények miatt, amelyeket az áremelkedésből adódó infláció okoz majd országaikban. Rosa Miguélez Ramos (PSE). – (ES) Elnök úr! Biztos asszony! Aki ma este itt van, mind tisztában van a gabona és a nyersanyagok áremelkedésének okaival. Emellett azonban válaszaiban finoman említést tett egyéb okokról is. Novemberben előadja majd a KAP állapotfelméréssel kapcsolatos előterjesztését és most elő szeretném Ön elé terjeszteni elgondolásaimat és azt mondom, remélem, hogy ebben a állapotfelmérésben kielemzi majd, vajon a KAP megfelelő válaszokat ad-e a világpiaci kihívásokra, különösen azért, mert meggyőződésem szerint az európai termelés csökkenése elsősorban azért következett be, mert a közösségi szakértők híján voltak az előrelátásnak. Át kell vizsgálnunk a szélsőségesen leapadt készletekre vonatkozó politikákat. A Közösség intervenciós tárolóinak a szerepe az lenne, hogy védőhálóként biztosítsák az ellátást olyan időszakokban, mint a mostani, de nincs kínálat és a közösségi tározók üresek. Biztos asszony! Komoly aggodalommal töltenek el az európai állattenyésztést sújtó következmények, amelyek a takarmányárak emelkedéséből adódnak. Nagyon negatívak a hatások, főleg a kis- és közepes méretű gazdaságokra nézve. James Nicholson (PPE-DE). - Elnök úr, nagyon időszerű ez a vita. Mindnyájan tudjuk, hogy a gabonaárak az egekbe szöktek, az okok is ismertek. Biztos asszony, tény, hogy rá vagyunk utalva a gabonaimportra és az Európai Unión kívűlről származó helyettesítőkre, leginkább az Egyesült Államokból származó árura. Ennek tükrében aggodalommal tölt el, hogy milyen lassú az új gabonafajták jóváhagyása. Tudom, hogy ez nem feltétlenül a Bizottság hibája. A nemzeti kormányok hibája, mert ők élhetnek ellenvetéssel. Önnek kell döntenie és remélem minél hamarabb megteszi. Arra biztatnám, hogy a már elbírálási folyamatban levő fajták esetében gyorsítsák meg a döntési eljárást. Ha az árak nőnek, a költségek óhatatlanul a vevőre hárulnak. Ezt senki nem szeretné, de ezen a ponton szembe kell néznünk a szupermarketek hatalmával. Graefe zu Baringdorf urat lassan 19 éve ismerem – amióta ebben a Parlamentben vagyok. El kell mondjam, hogy néha beletalál, ám néha mellétrafál: ebben az esetben melléfogott. Nem vagyok az áremelkedések ellen, ha azt a termelő is, a feldolgozó is és a vevő is érzékeli. Nem csak ezt a kérdést, hanem a génmódosított gabona témáját is meg kell tárgyalnunk. Az Európai Unióba élelmet hozunk be, amelyet az üzletekben megvásárolnak és közben fogalmunk sincs, hogyan termelték. Nincs meg az importáruk nyomonkövetése. Akárhogyan is termeszthették azt az árut. Ezzel szembesülnünk kell. Rengeteg hús érkezik Brazíliából, csak hogy egy országot emeljek ki az említettek közül, ahol szinte biztosan génmódosított búzát használnak takarmányként. Hogyan is állapíthatnánk meg a különbséget? Catherine Neris (PSE). – (FR) Elnök úr! Biztos asszony! Hölgyeim és uraim! Szeretnék a szerzőknek gratulálni ehhez a határozathoz és biztosítani őket támogatásomról. A gabonaárak emelkedése és az ebből származó élelmiszerár-emelkedés jól tükrözi Európa függőségét a mezőgazdasági világpiac ingadozásaitól. A helyzet elfogadása annak elfogadása, hogy a fogyasztók a piacok korrekciós időszakában kiigazítási változókká válnak. A helyzet elfogadása azt is jelenti, hogy tagadjuk a szupermarketek befolyását, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy 40 éven keresztül csökkentek a termelői árak, s közben maradtak vagy emelkedtek a fogyasztó árak. A növekvő árrést arra lehetett volna, vagy kellett volna felhasználnia a szupermarketeknek, hogy tompítsák a mezőgazdasági nyersanyagár-emelkedés hatásait olyan válsághelyzetekben, mint a mostani. Világos, hogy nem ez történik. A nagy üzletláncok továbbra is visszaélnek hatalmi helyzetükkel, a Bizottságnak pedig sürgősen tárgyalnia kellene a kérdést annak érdekében, hogy ne váljanak az európai fogyasztók ennek az igazságtalan és veszélyes rendszernek a túszává.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Igyekszem néhány felmerült kérdésre válaszolni. Először is, egyetértek mindazokkal, akik szerint jó látni és elégedettségre ad okot, hogy a piac működik, csakúgy, mint az általunk foganatosított reformok. Ez a cél lebegett a szemünk előtt, amikor a mezőgazdaság reformját véghezvittük és most megnyílt a gazdák számára a lehetőség, hogy maguk tegyenek válaszlépéseket a piaci változásokra és – a gazda szemszögéből nézve – pontosan ezt akarjuk elérni. Fontos észrevennünk, hogy az áremelkedés nem európai, hanem világpiaci jelenség, éppen ezért olyan nehéz ellene megfelelően intézkedni. Szeretnék válaszolni az export-visszatérítés bevezetésének ötletére. Úgy gondolom, hogy éppen a rossz jeleket küldené az ágazat felé, azaz folytatódna a termelés és csak kitolná a fájdalmat addig a pontig, amíg áremelkedést tapasztalunk – itt elsősorban a sertéshúságazatra gondolok. Árprés addig lesz, amíg a kereslethez mérten túltermelés van. Az árak aláhullnak, mint ősszel a levél; tudjuk előre, a ciklus része, hogy ősszel mindig nyomott a sertéshús ára. Hadd térjek ki a bioüzemanyagra, amely a Bizottság által 2007. január 10-én bejelentett kötelező célszámok értelmében 2020-ra a teljes közlekedési üzemanyagszektor 10%-át adja majd. Soha nem nem állt szándékunkban, hogy ez kizárólag európai termelésből származzon: importra lesz szükségünk. Fontos azonban, hogy már az első nemzedékkel kezdjük, így ösztönözve kutatóintézeteinket arra, hogy megleljék azt az aranyat érő megoldást, amelynek köszönhetően nem csak gabonából, hanem szalmából, faforgácsból és vágóhidak melléktermékeiből állítsák elő a bioüzemanyagok második nemzedékét. Van tehát potenciál és becslésünk szerint 2020-ra 20-30%-nyi jön majd a bioüzemanyagok második nemzedékéből, sőt ettől jobbat is el tudunk érni, ha jobban ösztönözzük a kutatási beruházásokat. Ami a GMO-kat illeti, teljes mértékben biztosíthatom önöket arról, hogy a Bizottság tisztában van a nem összehangolt engedélyezések okozta gondokkal. Tetten érhetők a következmények a Mezőgazdasági Bizottság legutóbb közzétett – interneten is elérhető – jelentésében, amely három forgatókönyvet vázol. A Bizottság jelenleg azon dolgozik, hogy a legjobb módját találja meg a probléma megoldásának anélkül, hogy kompromisszumot kelljen kötni a kockázatmendzsment emberi és környezetvédelmi szempontjait illetően. Komoly fejlődést értünk el a folyamatidők csökkentése terén – azt az időszakot illetően, amely a génmódosított fajták engedélyeztetéséhez szükséges. Példaként kiemelném az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság elkötelezettségét, amelynek értelmében hat hétre rövidíti a teljesség ellenőrzését, míg korábban jóval hosszabb volt ez az időszak. Arra is számítok, hogy a tagországok még erőteljesebben fogják támogatni a Bizottságot az engedélyeztetési eljárás idejének csökkentésében. Lépéseket tettünk ebbe az irányba, hogy erősíthessük a tagországok támogatását az engedélyeztetési eljárásban. Eltökélt vagyok jól működő intézkedések foganatosítása iránt, hogy biztosítani lehessen a takarmányozáshoz köthető kereskedelmi tevékenységek zökkenőmentességét, amelyek egyébként negatívan érintenék gazdáinkat. Ugyanakkor elkötelezett vagyok amellett is, hogy a legmagasabb fokú élelmiszerbiztonsági előírások jussanak érvényre, ha új génmódosított élelmiszerek piacra jutásáról van szó és természetesen kereskedelmi partnereinknek tisztában kell lenniük minden olyan szabályozással, amelyet az Európai Unióban alkalmazunk. Mindössze két napja, hogy hazatértem Argentínából és Brazíliából. Egyértelműen közölték velem, hogy képesek lesznek GMO-mentes termékek leszállítására, elsősorban szójára és kukoricára, de azokat a génmódosított termékekre is, amelyeket Európában engedélyeztek. Azt is elmondták, hogy tudatában kell annak lennünk, hogy így drágább lesz. Ha készek vagyunk magasabb árat fizetni, leszállítják, de észben kell tartanunk, hogy más vevőik is vannak, és itt Kínát emelték ki, mint nagy vevőjüket. Biztos vagyok abban, hogy visszatérünk még a témára. S abban is biztos vagyok, hogy még azelőtt, hogy túl késő lenne. Elnök. − Hat határozati tervezetet kaptam(3), melyeket az eljárási szabályzat 108(5) cikke alapján nyújtottak be. A vitát lezárom. A szavazásra 2007. október 25-én, csütörtökön kerül sor.

(3)

See minutes

107

108

HU


17. Zöld könyv: A dohányfüstmentes Európáért, uniós szintű politikai lehetőségek (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Florenz úr jelentése [2007/2105(INI)] (A6-0336/2007) a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről a következő Zöld könyv témájában ‘A dohányfüstmentes Európáért: uniós szintű politikai lehetőségek’. Karl-Heinz Florenz (PPE-DE), előadó. – (DE) Elnök úr! Biztos úr! Örömmel tölt el, hogy az Európai Unió ismét megvitatja a cigarettafogyasztás témáját. Csak az én hazámban naponta 350-en halnak meg a cigarettázás következtében, tehát nagyon is helyénvaló, hogy európai szinten foglalkozzunk a kérdéssel. Örülök, hogy a Bizottság európai kezdeményezést indított útjára, amelynek célja a cigarettázás tilalma éttermekben, kávézókban és közintézményekben. Úgy vélem, ez a helyes megközelítés. Arról lehet vitatkozni, hogy európai szintű törvényalkotás vagy tagországi szabályozás szükséges-e, amely majd az európai keretek részévé válik. Azok, akik még mindig úgy gondolják, hogy minderre nincs szükség, emlékezzenek arra, hogy a levegő minőségéről szóló irányelv keretében, amelyet néhány hete fogadtunk el, arról vitatkoztunk, hogy a levegőt illetően 20 vagy 25 ppm mennyiségű finomszemcse-tartalmat fogadunk-e el. Biztos asszony, ez a szám egy átlagos kocsmában 540 gramm, sőt éjfél után az „Aviateur”-ben, a környék népszerű kocsmájában 1730 gramm, úgyhogy jól érzékelhető, milyen nagyok a különbségek és mennyire szükséges erről beszélnünk. Másik fontos szempont, amellyel jómagam régóta foglalkozom, az adalékanyagok kérdése. Még most is 600 különféle adalékanyag adható a cigarettához, közülük 70-80 „fekete listán” van. Erősen mérgezőek és rákkeltőek, károsítják a fiatalok termékenységét és függőségbe ránthatják őket. Ezeket az anyagokat nagyon alapos vizsgálat alá kell vetni, amelynek költségét természetesen a gyártónak kell állnia. Kyprianou biztos véleménye, ami szerint az utolsó fillért is az ipar számára szükséges tesztekre kellene költeni, szánalomra méltó. A költségek kérdését a Bizottsággal együtt tisztázni kell. Hiszem, hogy még sok patogén adalékanyagra bukkanunk a dohánytermékekben. Mindenesetre a cigaretta ezt leszámítva is veszélyes. Számomra másik fontos pont, hogy hosszútávon rávehetjük a gyártókat arra, hogy a dohány okozta kiadásainkból ők is vegyék ki a részüket. Több területen sikeresen alkalmazzuk a gyártói felelősség elvét: ha az ember az autójával a kocsi meghibásodása miatt az árokba hajt, az autógyártónak fizetnie kell. Biztos úr, szeretném látni, hogy a dohánytermékeknél erőfeszítéseket tesz a költség-visszatérítés elvének bevezetésére, hiszen ha belegondolunk, egyedül az én hazámban 50 milliárd eurót költünk arra, hogy a dohányosok ismét talpra álljanak. Miért kell olyannak is fizetnie ezért, aki soha életében nem gyújtott rá? Nagy igazságtalanság ez, ezért örömmel látnám, ha a Kamarának ez a fele, amely társadalmi felelősséget érez, keményen dolgozna a témán. A költségeket oda kell irányítani, ahova tartoznak – azokhoz, akik felelősek érte, a gyártókhoz. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ők is tovább fogják hárítani a költségeket, de hát így mennek a dolgok egy szociális piacgazdaságban. Évente több ezren halnak meg a dohányzás miatt Európában. Ezért megfelelő és szigorú szabályozást kell alkalmaznunk. Markos Kyprianou, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is szeretnék gratulálni és köszönetet mondani az előadónak, Florenz úrnak. Azt hiszem, ő is és más jelen levő kolléga is emlékszik első meghallgatásomra az Európai Parlamentben, amelyen egyébként ő elnökölt, amikor is nagyon komolyan elköteleztem magamat: füstmentes Európát szeretnék látni. Hiszem, hogy lassan-fokozatosan haladunk a cél felé. Szeretném Florenz úrnak megköszönni munkáját és elkötelezettségét az ügy iránt. S ha némi személyeset is megenged, elnök úr, szeretnék ezúton Florenz úrnak boldog születésnapot kívánni. Tudom, hogy tegnap volt a születésnapja. Nem fogom elárulni, hány éves, mivel nem szeretném, ha intézményeink között feszültség lenne, mindenesetre kívánok neki hosszú boldog munkaéveket. Szeretném elmondani, hogy az Európai Unióban a füstmentes környezet kialakítását illetően jó úton vagyunk és sokat fejlődtünk a három évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva, amikor – ha jól emlékszem – csak Írországban és a rendelkezéseket éppen akkor bevezető Olaszországban biztosították a füstmentes környezetet. Ma már sokkal több országban vannak érvényben ezek az átfogó intézkedések, igaz néhol vannak kivételek, erre mindjárt rá is térek. Mindenesetre úgy hiszem, hogy a Bizottság, a tagországok és legfőképpen a Parlament közreműködésével közös erőfeszítésre van szükség. El kell mondanom, hogy a Parlament munkája a Dohány

23-10-2007

23-10-2007

HU


Irányelv megalkotásában létfontosságú volt és szeretném a mai jelentést mint a füstmentes környezet politikájának támogató kiadványát elővezetni. Továbbá nagy örömmel el tölt el, hogy a jelentés nagyon pozitívan és építő módon viszonyul a Bizottság Zöld Könyvéhez, különös tekintettel a Bizottság azon álláspontjának támogatásához, amely szerint csak a teljes tilalom biztosíthat megfelelő védelmet a polgárok és a munkavállalók egészségének. Őszintének kell lennünk. Először is, az átfogó tilalom megóv a passzív dohányzástól, elbátortalanítja az embereket, elsősorban a fiatalokat, ha dohányozni kezdenének és sokakat ösztönöz a leszokásra. Az egyes üzemeltetők, elsősorban a szórakoztatóipar üzemeltetői körében új szolgáltatási szintet hoz létre, hiszen a hatékonyság érdekében elkülönített terméket, hitelesített, negatív légnyomást, külön szellőzőrendszert kell kiépíteni – ez további költségeket jelent, amelyeket nem minden üzemeltető bír felvállalni. Sokkal jobb színvonalú szolgáltatást eredményez és könnyebb az előírások betartatása, ha azok mindenkire vonatkoznak. Európai és máshonnan származó adatok bizonyítják, hogy ahol bevezették a tiltó rendelkezéseket, nem érte negatív hatás a vendéglátóipart. Sőt néhány esetben megnőttek a bevételek. Számomra az eredmény a fontos, hiszen azt kívánjuk elérni. A folyamat, amely során elérjük céljainkat, nem annyira fontos számomra, legyen az európai, nemzeti vagy regionális szabályozás adott esetben, feladatunk, hogy elérjük a célunkat. Készen állok arra és hajlandó vagyok elfogadni a „lépésről lépésre” megközelítést, feltéve hogy a végén, de nem túl sokára, megvalósul a cél, azaz az átfogó tilalom bevezetése. Hol tartunk most? Erről szeretnék most beszélni. Korlátlan tilalom van érvényben Írországban és az Egyesült Királyságban – az Egyesült Királyság teljes területén. Svédországban, Olaszországban, Máltán, Litvániában, Észtországban és Finnországban meglehetősen alapos dohányzást tiltó rendelkezéseket vezettek be még akkor is, ha kivételek vannak külön lezárt szobákat illetően, ahogy azt már korábban elmondtam, külön szellőzőrendszerrel. A vendéglátóhelyeket illetően néhány kivétel engedélyezett Belgiumban, Spanyolországban és Hollandiában, de a szabályok ugyanazok. Ausztriában és Németországban is vannak előrelépések, ott a jelenlegi szabályozásokat szigorító kezdeményezések vannak folyamatban. Mint tudják, a Zöld Könyv immár rendelkezésre áll. A Tanácsban konzultációt és vitát folytattunk a témában és most az Európai Unió hozzájárulásával és mindezt figyelembe véve annak az eldöntése következik, hogy mi legyen a következő lépés Európai szinten. Elköteleztük magunkat a nemzetközi szintű kötelezettségeket meghatározó Dohányzás Elleni Nemzetközi Keretegyezmény mellett is – mindezeket a tényezőket figyelembe vesszük a következő lépések meghatározásánál. Még egy pontot szeretnék kiemelni, amelyről a jelentésben is szó esik, a Dohánytermékek Irányelvét, amely hiszem, hogy nagyon fontos kérdés. Elkészül majd az év folyamán egy második jelentés is, amely az irányelv végrehajtásáról fog szólni, kielemzi a végrehajtás állapotát és kiemeli azokat a területeket, ahol a jövőben módosításokra lesz szükség. Az első jelentést fogja életre hívni, azt fogja górcső alá venni. Sok olyan dolog, amely a mai jelentésben benne van, a miénkben is benne lesz, például a dohány összetételének szabályozása, címkézési előírások, valamint a termékek és gyártók felelőssége. Két pontot szeretnék megemlíteni. Egyik a képi figyelmeztetések kérdése. Mint tudják, fényképes adatbázist hoztunk létre, amelyet erre a célra használhatunk fel, de el kell ismernem, nagy csalódást okoz, hogy csak kevés tagállam használta ezt ki. Igazán sajnálom. Most átfutok a jegyzeteimen, csak Belgium vezette be a képi figyelmeztetést. Románia jövőre, utána az Egyesült Királyság valamikor a jövő év folyamán. A finn és a lett kormány is elkötelezte magát, hogy a közeljövőben bevezetik, ez több felhívás és ösztönzés után történt meg. Több olyan ország van az Unión kívül, például Svájc és Új-Zéland, amelyek licenc-megállapodásokat kötöttek velünk, amelynek keretében használhatják képeinket és javaslatainkat, tehát számomra az európai uniós helyzet nagy csalódás, ezért nagyon komolyan fontolgatjuk, hogy a jelenlegi irányelvet módosítjuk és kötelezően előírjuk a tagállamoknak a képi figyelmeztetések bevezetését. Nagyon érdekesnek találom azt a parlamenti indítványt, amely szerint a doboz mindkét oldalán jelenjen meg képi figyelmeztetés. Ezt mindenképpen megfontoljuk. S végül, mindenhol alkalmazzák már a dohányreklám tilalmát. Voltak gondok egyes tagállamokkal. Sikerült azonban a gondokat megoldani, némelyiket jogi úton, másokat meggyőzéssel, de ma már mindenhol egyformán érvényben van a tilalom. Egy érdekes fejlemény, amelyet kiemelnék, az a kezdeményezés, amelynek keretében nem EU-s tagországokat igyekszünk meggyőzni arról, hogy ne engedélyezzék a dohányiparnak a Formula 1-es versenyek támogatását.

109

110

HU


Mint tudják, területeinken kívül nincsenek jogi eszközeink, de mivel az eseményt egész Európában közvetítik, minden európai polgár láthatja a hirdetéseket, amelyek a fiatalokra is hatással vannak, s így a reklámok aláaknázzák az európai jogi szabályozást és politikákat. Ezért vettem fel a kapcsolatot a magánszektorral és azokkal az országokkal – még három ilyen állam van –, ahol még engedélyezett a dohányreklám a versenyeken. Remélem hamarosan érünk el eredményeket, addig is harcolok az ügyért. Szeretném ismét megköszönni az előadónak és a Parlament képviselőinek, hogy ilyen elkötelezettek az ügy mellett. Számomra, s ezt már az első napon elmondtam, nagyon rossz érzés, hogy az Európai Unióban a magas iskolázottság és életszínvonal ellenére emberek olyan betegségben halnak meg, amely megelőzhető. Több, mint 600 ezer ember hal meg dohányzáshoz köthető betegségekben. Hiszem, hogy az életmód-váltást kell ösztönöznünk. Marianne Thyssen, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Éppen 20 évvel ezelőtt a belga egészségügyi miniszter irodájának jogtanácsosaként alkalmam volt azokat a szabályozásokat előkészíteni, amelyek az első, közintézményekre vonatkozó dohánytilalmi rendelet kialakulásához vezettek az akkori Európai Közösségben. Hölgyeim és uraim! Az az érzésem, hogy a holnap szavazásra bocsátandó határozattal úttörő szerepet vállalunk magunkra ezen a téren is. A Zöld Könyv kezdeményezése és Florenz úr kiváló jelentése kétségkívül kijelölte számunkra az utat. Aki elolvassa a határozatot, csak egyféle következtetésre juthat: az Európai Parlament a dohányzás ellen, a zéró-tolerancia politikája mellett teszi le a voksot. A káros adalékanyagok azonnali betiltása szükséges, hiszen ez a termékfelelősség alkalmazása a gyártók részéről – ezek kiragadott példák, amelyek önmagukért beszélnek. A közintézményekben, járműveken, zárt munkaterületen – ideértve az étkeztető és italmérő helyeket is – alkalmazandó teljes tilalomért szintén kiállunk. Képviselőcsoportom álláspontja azonban, hogy egyes tagországokban a nemrégiben elfogadott rendelkezések miatt több ágazatban nagy beruházási vonzata van a változásoknak – s még nem írták le –, amelyet szintén figyelembe kell venni. Szemmel tartva az említetteket, továbbra is következetesen és habozás nélkül harcolnunk kell azért, hogy a teljes tilalom legyen érvényben ezeken a helyszíneken is. A zászló nekünk áll. Ha hihetünk az Eurobarometernek és egyéb felméréseknek, polgáraink teljes mértékben támogatnak. Ha még bárki is kételkedne az intervenció szükségességében, annak szeretném elmondani, hogy hétfő délutántól kezdve, amíg itt vagyunk Strasbourgban, 480 európai hal meg a passzív dohányzás miatt. Hölgyeim és uraim! Fel kell lépnünk ez ellen. Képviselőcsoportom is hajlandó teljes erővel fellépni és támogatni minden dohányzásellenes mozgalmat. Glenis Willmott, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség megvizsgált minden elérhető bizonyítékot a passzív dohányzással és a rákkal kapcsolatban. A nemzetközi tudósokból álló független kutatócsoportot a WHO hívta össze 12 országból. Megállapították, hogy a passzív dohányzás rákkeltő és a passzív dohányzásra való kitettség a nemdohányzók körében – ijesztő szám – 25-30%-kal növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát. Kétségtelen, hogy az embereknek munkahelyükön és zárt nyilvános terekben is joguk van arra, hogy mások füstjétől védve legyenek. Emlékezzünk rá, a népesség többsége nem dohányzik. A probléma kezelésének legjobb módja, hogy tagállami szinten átfogó szabályozást hozzanak létre, amely célul tűzi ki a munkahelyek és zárt közösségi terek füsttilalmát. Ezért nem értek egyet Florenz úr 3. módosításával a korlátozott kivételeket illetően. Minden kivételt minimum szintre kell szorítani. A 2. módosítással sem értek egyet, amely eltörli a Keretirányelv módosítási javaslatát a munkahelyi biztonságról és egészségről, amelynek értelmében minden munkáltató köteles füstmentes munkahelyi légkört biztosítani. Azokat a javaslatokat is elutasítom, amelyek szerint kivételt élveznének az ételeket fel nem szolgáló kocsmák és bárok. Az Egyesült Királyságban például az elmaradott részeken a kocsmák fele nem szolgál fel ételt, míg a gazdag kerületekben a negyedük. Úgy gondolom továbbá, hogy alapvető az emberek tudatosságának erősítése a dohányzás veszélyeit illetően. A nagyobb és hatásosabb képek alkalmazása ide tartozik, ezért nem támogathatom a 6. módosítást, amely a 16. paragrafust törölné, mely paragrafus éppen ezeket a képeket taglalja.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Azt hiszem mindnyájan egyetértünk abban, hogy cselekednünk kell a fiatalok megóvása érdekében. Minél fiatalabban kezdi valaki a dohányzást, annál nehezebb neki később leszoknia. Ezért kérem fel önöket a 4. módosítás támogatására, amely a fiatal dohányosok számának 50%-os csökkentését tűzte ki célul 2025-ig, valamint Florenz úr 1. módosításának elutasítására, amely ezt a paragrafust hivatott eltörölni. A dohányzás borzalmas egészségügyi problémákhoz vezet dohányosok és nem dohányosok esetében egyaránt és tudom, hogy néhány kollégám alternatívaként a snüsszt támogatja. Nem támogathatok olyan intézkedéseket, amelyek a snüssz elterjedéséhez vezethetnek, mivel ennek a dohányterméknek is megvan a maga egészségügyi kockázata, ideértve a szájrákot. Nem látom értelmét annak, hogy másik káros anyaggal váltsuk ki az előzőt. S végül, ha komolyan gondoljuk polgáraink egészségének javítását, minden tagállamot arra kell buzdítanunk, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket a füstmentes Európáért. Javasolnám, hogy kezdetnek nagyszerű lenne a füsttilalom érvényre juttatása saját parlamenti épületeinkben. Jules Maaten, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a bizottsági Zöld Könyv és Florenz úr jelentésének időzítése kiváló. Nagyon időszerű volt már, hogy az Európai Unió visszatérjen a dohánykérdésre, túl sokáig övezte csend a témát. A Florenz jelentés helyesen összpontosít a fiatalok dohányzására és a passzív dohányzás káros hatásaira, többek között munkahelyeken, középületekben, étkező- és italmérő helyeken. Ami a fiatalokat illeti, kutatások szerint a dohányosok 90%-a 18. életévénél korábban kezd dohányozni. Örömmel fogadom a Florenz jelentés nagyra törő célját, amely szerint jelentősen csökkenteni kell a dohányzást ebben a korcsoportban. Végül is, a fiatalokra jobban lehet hatni, ráadásul a káros hatások sokkal erőteljesebben jelentkeznek ebben a korcsoportban. Remélem, hogy a tagállamok – amelyek természetesen úgy gondolják, hogy ők is mindent meg tudnak tenni az ügyért és nekünk semmi esetre sem kell a folyamatokba túlságosan beavatkozni – reagálnak a Ház felhívására és elkötelezik magukat amellett, hogy 2025-ig megfelezik a károsítás mértékét a fiatalok között s egymással egyetértésben megteszik a megfelelő lépéseket. Ami a passzív dohányzást és az általános füsttilalmat illeti, az alapvető liberális elv szerint az egyén személyes szabadsága ott végződik, ahol a másiké kezdődik – mi illusztrálhatná jobban ezt az elvet, mint a nem kívánt passzív dohányzás? A passzív dohányzás károsítja a közegészséget és költségekkel terheli meg az európai gazdaságot. Évente több, mint 79 ezer ember hal meg a passzív dohányzás következében az EU tagországaiban és bizonyítható, hogy a munkahelyi passzív dohányzás miatt hétezren haltak meg 2002-ben az Unióban, míg az otthoni passzív dohányzás miatt halt meg a maradék 72 ezer. Természetesen bőségesen áll rendelkezésre tapasztalat a füsttilalommal kapcsolatban Írországból, Skóciából, Olaszországból és az összes tapasztalat pozitív. Ezeknek az országoknak a beszámolói – amelyekben a kezdeti szkeptikusok véleménye is helyett kapott – végül szintén pozitív. Kecsegtető tehát a füsttilalom európai szintű bevezetése. Legutóbb a Környezetvédelmi, Népegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságában a Ház leszavazta az európai füsttilalmat, meghagyván az intézkedés lehetőségét a tagállamoknak. Úgy vélem ez a helyes döntés, hiszen egy ilyen ellentmondásos kérdésben jobb, ha az emberekhez legközelebb eső szinten – jelen esetben nemzeti és regionális szinten – születik meg a döntés. Ezért a legtöbb, amit jelenleg elérhetünk, hogy azok az országok, amelyek már bevezették a füsttilalmat, szabad akaratukból aláírnak egy európai kartát, hogy még világosabban kinyilvánítsák álláspontjukat a fogyasztóknak. Ami egészen kiváló – és ebben a tekintetben dicséret illeti a biztos urat a Zöld Könyvért –, hogy a vitát elősegítették az utóbbi fejlemények. A téma minden tagországban napirenden van. Elnök úr, szeretném elmondani zárógondolataimat a dohánytermékek irányelvével kapcsolatban. A Florenz jelentés is az irányelv áttekintését szorgalmazza. Támogatok minden olyan felvetést a jelentésben, amely a képi figyelmeztetésekkel kapcsolatos. Tragikus, hogy ilyen kevés tagállam használta ki ezt a lehetőséget, személy szerint én ennek jogi előírását támogatnám. Sőt, ezeket a figyelmeztetéseket más módon is lehetne használni, például tájékoztató kiadványokon, amelyeken a dohányzás abbahagyásának kanadai tapasztalatairól lenne szó. Ezek a tapasztalatok pozitívak és szerintem mint ötlet kiváló. Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, bár megkésve, de szeretnék Florenz úrnak boldog születésnapot kívánni.

111

112

HU


Tudjuk, hogy a dohányzás öl. Minden évben 650000 embernek okozza halálát és további 79 ezren halnak meg a passzív dohányzás által. Örömmel tölt el bennünket, hogy a Környezetvédelmi, Népegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság ekkora energiával és elkötelezettséggel végzi a munkáját és világos, határozott indítványokat készített. A polgárok többsége mögöttünk áll. Közel 70%-uk nem dohányzik, a legtöbb dohányos le akarja tenni a cigarettát és az Eurobarometer felmérése egyértelműen mutatja, hogy a megkérdezettek 86%-a beszüntetné a munkahelyi dohányzást, 84%-uk betiltaná a beltéri dohányzást és 77%-uk egyáltalán nem szeretne éttermi dohányzást. Emiatt komoly figyelemmel kísérjük az előadó által előterjesztett módosításokat, mivel a 3. módosítás erősen felhígítaná a bizottságunk jelentésében foglaltakat. Olyan tilalmat vezetne be, amelyben lehetőség nyílna a kivételekre és tudjuk jól, mi szokott történni a kivételekkel – hamar szabállyá válnak. Németországban például azt tapasztaltuk, hogy a brüsszeli ajánlásoknak és az európai szintű vitának köszönhetően javult a helyzet. Fatális hiba lenne az EU részéről a folyamat felfüggesztése a fogyasztókat illetően az egészségvédelem terén, illetve ha mindezt nem tudjuk keresztülvinni. Ezért bízom abban, hogy holnap elutasítjuk a 3. módosítást és bátran kiállunk az európai egészség védelméért, hogy létrejöhessen az egész Európára kiterjedő füstmentes övezet. Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönöm. Csak az EU-ban 650 ezren halnak meg a dohányzás miatt és 80 ezren a passzív dohányzás miatt. E szomorú statisztikai adatok azt sugallják, hogy mindent be kell vetnünk a dohányzás ellen vívott harc során. Karl-Heinz Florenz számos jó indítványt terjesztett be, például a jelenlegi jogi szabályozás szigorítását, elrettentő feliratok elhelyezését a csomagokra, intézkedéseket a fiatalok megóvása érdekében, segítségnyújtást a leszokni vágyóknak és általában támogatás nyújtását a tagállamoknak a dohányzás ellen vívott harcban. Ez jó dolog. Ellenzem azonban, hogy több hatalmat irányítsunk át az EU-nak a népegészségügy területén, különösen akkor, amikor maguk a tagállamok is jó munkát végeznek. A kocsmák füsttilalma jó példa erre. Legalább 10 uniós országban van érvényben valamilyen, éttermekre és kocsmákra vonatkozó füstkorlátozás. Írországban kezdődött 2004-ben, utána haladt tovább Svédországba, Olaszországba, Finnországba, Máltára, Belgiumba stb. Többen haladnak ezen az úton. Megszakítsuk ezt a ragyogóan terjedő példamutatást egy központi EU-szabályozással? Nem hiszem, inkább hagyni kell, hogy tovább terjedjen a jó példa. Szeretném megjegyezni, hogy jelentésében Florenz úr azt írja, fel kívánja szólítani a tagállamokat korlátlan füsttilalom bevezetésére. Ez nagyszerű s ha jól értelmezem, nincs szükség arra, hogy céljainkat egy vargabetűvel az Európai Bizottságon keresztül érvényesítsük, ahol még mindig fennáll annak a kockázata, hogy a dohányipar lobbistái keresztbetesznek. S végül, nincs meg a veszélye annak, hogy amit adunk az egyik kezünkkel, azt elvesszük a másikkal? Arra biztatjuk az embereket, hogy hagyjanak fel a dohányzással, ugyanakkor az EU továbbra is támogatja a dohánytermelést több mint évi 1 milliárd euróval. 1000 millió euró minden évben. Nyilvánvaló, hogy ezt a támogatást el kell törölni. Minél hamarabb! Koenraad Dillen, az ITS képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Nem fogok megismételni dolgokat – négy perc beszédidő túl értékes – azt leszámítva, hogy, mint a legtöbb hozzászóló, üdvözlöm a határozati indítvány átfogó voltát. A felvilágosító programokat és a preventív intézkedéseket, melyek azt célozzák, hogy az elkövetkező években csökkenjen a fiatal dohányosok száma, csak üdvözölni lehet. A dohány okozta halálesetekkel veszi fel a harcot, valamint egyéb területeken a közúti és az alkohol okozta balesetekkel is. Eddig a pontig csatlakozom a konszenzushoz. Ugyanakkor azonban ésszerűnek kell maradnunk. Ahogy nem állítjuk le a közlekedést a végzetes balesetek és a mérgező kipufogógázok kibocsátása miatt, vagy tiltjuk be a bort és a sört a májcirózis miatt, amiben néhány politikus szenved, a dohánnyal kapcsolatban is hagynunk kell, hogy a józanész kerekedjen felül, és minden áron kerülnünk kell a képmutatást. Gondolok például a zöld halál apostolaira a saját hazámban, akik kiállnak a dohány ellen, viszont néhány éve legalizálták a könnyű drogokat. Ezek marginális hozzászólást jelentenek ehhez a határozathoz, hölgyeim és uraim. Elvi szinten továbbra is ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ezen a területen nincs szükség a nemzetek felett álló határozatra. Európának tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét egy s mindenkorra, ha ki akar békülni polgáraival. Például évekkel ezelőtt egy európai direktíva kimondta, hogy a dohányárúkat feliratokkal kell ellátni – ami rendben is van, de azután a bürokrácia hírtelen felütötte a fejét. A feliratnak a doboz 30%-át be kell fednie; 35%-át, ha kétnyelvű. A szöveget fekete betűkkel kell kiírni, minimum 3 mm, maximum 4 mm széles fekete keretben, Helvetica betűtípussal, és így tovább. Európa mindent meg akar határozni, és senki nem érti, hogy honnan ered a közvélemény ezt követő ingerültsége.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Másodszor, hölgyeim és uraim, ott van a dohánytermesztőknek adott támogatás jelentette képmutatás, ami még a tavalyi évben is 900 millió eurót tett ki éves szinten. Ez most 300 millió euróra csökkent, de ez még mindig többszöröse annak az összegnek, melyet arra a felvilágosításra különítünk el, mely azt célozza, hogy a fiatalok hagyjanak fel a dohányzással. Párhuzamot vonhatunk nemzetállamainkkal is: Brüsszelben egy doboz cigaretta jelenleg 4,30 euró, melyből 3,30 euró jövedéki adóként a belga államhoz vándorol, mely néhány milliót elkölt dohányzás ellenes felvilágosító programokra. Az egy év alatt euró milliárdokat kitevő jövedéki adó szolgálhat a tüdőrák elleni küzdelem költségeinek finanszírozására. Bocsássák meg a cinizmusomat. Mit fogunk hát tenni? Szüntessük meg az európai termelőknek nyújtott támogatásokat, és hozzuk őket hátrányos helyzetbe azáltal, hogy a dohánytermékeket külföldről importáljuk? Ezeket a kérdéseket is meg kell válaszolni, ha az ember a fellengzős érzelgősség hibájába esik; máskülönben félrevezeti a polgárokat. Sajnos én nem tudom a választ ezekre a kérdésekre. Végezetül, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy elkerüljük a túlzásokat, mivel az időnként alkalmazott didaktikus nyelvhasználat elég taszít. Sőt megborzongtat. Egy füstmentes Európa. Micsoda remek szavak! Micsoda puritanizmus! A bűnösöket meg kell büntetni. Óvakodjunk a lakosság 30%-ának túlzott stigmatizálásától, akik dohányoznak. Tartózkodjunk attól, hogy dohányzás-ellenes prófétákká váljunk, ahogy a francia Szociális Miniszter egyszer kérte tőlem. Tartózkodjunk attól, hogy az amerikai állapotok között találjuk magunkat. Kaliforniában vannak páran, akik 2009-től az emberek saját otthonaiban is be akarják tiltani a dohányzást. Képzeljék el! Különítményekkel és besúgókkal? Kötelező dohány-detektorral minden otthonban? Ez az a példa, amit követni akarunk? Az ő nyomaikban fogunk járni? Be fogjuk tiltani Simenon olvasását azon az alapon, hogy Maigret felügyelő a pipájával rossz példa a fiatalok számára? Maradjunk ésszerűek. Számos európai országban – például Olaszországban, Franciaországban, a skandináv országokban és a saját országomban is – a dohányzást már régen száműzték az üzletekből és az éttermekből; és ez is jó dolog. Nem volt ehhez szükség Európára. Éljen a szabadság, azt mondom. Adjunk azoknak az étteremvezetőknek egy kis szobát, akik azt szeretnék az olyan ügyfelek számár biztosítani, akik időnként szívesen elszívnának egy jó szivart kávéjuk vagy pousse-café-juk után. Ki tudja, talán a kávé is be lesz tiltva és száműzve lesz a jövő Európájából, hiszen a koffein szintén addiktív. Talán az volna a legjobb, ha a Bizottság kenyéren és vízen tartaná az embereket. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). - (FI) Tisztelt elnök úr! A dohányosokon túl, akik ki vannak téve a dohányzás okozta kockázatoknak, további milliókat érint a kérdés Európában. Egy olyan Európa megteremtése, mely mentes a dohányfüsttől, valamint a passzív dohányzás megelőzése az Unió környezetvédelmi és közegészségügyi politikájának két fontos feladata. A tagállamok szintén elkötelezték magukat ezen célok elérésére nemzetközi törvények által, mivel, Olaszország és a Cseh Köztársaság kivételével az Unió minden tagállama elismerte a polgárok dohányfüst-mentességhez való alapvető jogát, ami a WHO keretmegállapodásában is szerepel. Ezt a jogot hatékonyan kell védeni. A Bizottság által bemutatott lehetőségek közül a status quo-hoz való ragaszkodás nem életképes opció. Az önkéntes intézkedéseknek nem sikerül megvédeni az embereket a dohányfüsttől. Én is szeretném megköszönni a előadónak, hogy támogatja a kötelező jogorvoslatot, mint a probléma legyőzésének leghatékonyabb módját. Különösen két csoportot kell megvédenünk: gyermekeket és fiatalokat, valamint a munkavállalókat. Nem tudunk azonban bármilyen szabályozást elfogadni. Az ésszerűség határain belül kell maradnunk, ahogy azt az EU-n belüli lehetőségeink diktálják. Az EU teljes területén bevezetett tiltás, mely a 18 éven aluliak számára nem engedélyezné a dohánytermékek értékesítését teljesen különbözik attól, hogy korlátozzuk a dohányzást a magán-gépjárművekben kiskorúak jelenlétében. Ezekben az esetben inkább a szülők lelkiismeretére és belátására hagyatkoznék. Ne hagyják, hogy gyermekeik halálos levegőt lélegezzenek be. A törvényhozóknak óvatosan kellene tervezniük olyan törvények betartatását, amit gyakorlatilag lehetetlen ellenőrizni. Rá kell mutatni továbbá a prevenciós munka és a különböző kampányok fontosságára is. A dolgozók védelme érdekében azonban az átfogó dohányzási tilalom bevezetése létfontosságú az összes tagállamban. Fel szeretném továbbá vetni a gyártók felelősségének kérdését is. A dohánytermékekről szóló irányelvet ki kell egészíteni úgy, hogy tartalmazza a felelősségét is amikor a dohányzással kapcsolatos egészségügyi költségek finanszírozására kerül sor. A dohányzás nem csak a dohányosokat érinti, hiszen a nem dohányzó többség fizeti ki azt a többszáz-milliárd eurót, ami a társadalmat a dohányzás miatt terheli. A bűntudatkeltés

113

114

HU


senkinek sem segít, ráadásul rossz politika is, de a tényeket ki kell mondani. A dohányzás túl sokba kerül: életekbe. Gyula Hegyi (PSE). - Elnök úr, ahogy már elhangzott, minden évben 65.000 ember hal meg Európában dohányzással kapcsolatos betegségekben. A passzív dohányzás áldozatainak száma szintén tragikusan magas – mintegy 80 000 európai polgár hal meg évente más emberek káros szokása miatt. Ezért volna üdvözlendő a dohányzás teljes betiltása a munkahelyeken és egyéb közterületeken. A dohányzás ellen folytatott hosszú küzdelmünk nem sikertelen. Tíz vagy húsz évvel ezelőtt a dohányzás természetes volt az emberek számára szinte mindenhol: étkezés közben, néhány országban még a buszokon is. Most már szinte agressziónak számít meggyújtani egy cigarettát társadalmi eseményeken. A dohányzásellenes kampány sikere azt mutatja a számunkra, hogy a multinacionális vállalatok, mint a dohányipari vállalatok is, nem legyőzhetetlenek. Ha a környezettel és az egészséggel kapcsolatos tiszta céljaink vannak és meg tudjuk mozdítani a társadalmat, a civil szervezeteket és a politikusokat – nem megfeledkezve a jó jogászokról –, akkor lépésről lépésre el tudjuk érni a céljainkat. Ez a jelentés jó lépés a jó irányba. Meg kell természetesen említeni, hogy a dohányzás, és nem a dohányosok ellen harcolunk. Marios Matsakis (ALDE). - Tisztelt elnök úr! A határozati indítvány kiegyensúlyozott, precíz és átfogó, és a jelentéstevő, Florenz úr megérdemli őszinte gratulációnkat a munkájáért. Az egyetlen kritikám a határozattal kapcsolatban, hogy túl későn jött. A támogató tudományos bizonyítékok és a dokumentumban található politikai opciók vitathatatlan szükségessége mindenki számára már évek óta világosak. Sajnos biztos, hogy a késlekedés abban, hogy jelentős lépést tegyünk a dohányfüst-mentes Európa felé EU polgárok százezrei szükségtelen halálát fogja okozni. Kit terhel a felelősség az emberéletek ilyen nagy számú feláldozásáért? A legfontosabb bűnösök közül csak kettőt említek, hogy megszégyenüljenek, még akkor is, ha nem eléggé hatékonyan. Először a dohányipart. Euró milliókat költenek hazugságokon és félretájékoztatáson alapuló kampányokra. Manipulálják a médiát, a politikusokat és még a tudósokat is annak érdekében, hogy időt nyerjenek, és teszik mindezt pusztán és egyszerűen anyagi haszonszerzés céljából, miközben teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy életek ezreit kockáztatják. Másodszor az EU tagállamok kormányzatait és néhány politikai pártját. Meghajoltak a dohánybárók hatalma és befolyása előtt és továbbra is tartózkodtak a hatékony intézkedésektől annak érdekében, hogy az állampolgáraikat megvédelmezzék a dohányzás mételyétől. Még a becsületes intézkedéseket, mint a dohányáruk adóinak növelését és a nikotinfüggők ingyenes kezelésének széles körben való hozzáférhetővé tételét is akadályozzák. Támogatom a határozat nagy többséggel való elfogadását és bíztatom Önöket, hogy ne feledkezzenek meg azok szégyenletes viselkedéséről, akik tudatosan okozták olyan sok ember dohányzással összefüggő halálát. ELNÖKÖL: MAURO ÚR alelnök Carl Schlyter (Verts/ALE). - (SV) Karl-Heinz, gratulálok 60. születésnapja alkalmából. Örömmel látom, hogy ugyanannyira tele van élettel, mint a fiatal Karl-Heinz. A legszebb ajándék, amit a PPE-DE Képviselőcsoport Karl-Heinznek adhat az lenne, ha lehetővé tenné, hogy visszavonhassa a bemutatott jelentésének gyenge részeit. Azt gondolom, fontos kitérni a jelentésben az adalékanyagokra. Már régóta kérjük, hogy kerüljön sor törvényalkotásra. Az ártalmas adalékoknak el kell tűnniük, és szégyen, hogy milyen szegényes a tájékoztatás. Ennélfogva gyors javaslatot várunk a Bizottságtól arra, hogy hogyan szabaduljunk meg ezektől a rettenetes adalékanyagoktól, amik még károsabbá teszik a cigarettákat. Mindannyiunknak természetes joga, hogy elkerülje a füstöt a munkahelyeken, ahogy a gyermekeknek is természetes joguk, hogy elkerüljék a füstöt a játszótereken. A parlament nagyon helyesen teszi, hogy felszólít6ja a tagállamokat, hogy foglalkozzanak ezzel a problémával. Ha a gyerekeket a födémnyíláshoz viszik az itteni éttermen kívül, akkor még másfél óra múlva is érződik rajtuk a dohányfüst. Meg szeretnék említeni egy olyan aspektust, ami a vita során felmerült. Minden hiteles dohánypolitika magában foglalja az összes támogatás fokozatos megvonását, és gondoskodnunk kell arról, hogy a vállalataink ne lehetetlenítsék el a munkánkat azáltal, hogy heves marketing-tevékenységet folytatnak a fejlődő országokban. Köszönöm.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Bogusław Sonik (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök úr! A statisztikák szerint a népesség mintegy 30%-a továbbra is napi szinten nyúl cigarettához. Feltétel nélkül egyetértek azzal, hogy a nemdohányzókat meg kell védeni a nikotinfüst belélegzésének káros következményeitől. Nem tudok azonban egyetérteni a határozatban javasolt jakobinus módszerekkel. Nem hozhatunk létre olyan elnyomó politikát, mely korlátozza a dohányosokat a szabadságjogaik gyakorlásában. Véleményem szerint a hangsúlyt a széleskörű közoktatásra kell helyezni és a fogyasztói árakat az adók növelésével szabályozni, mivel a tudományos tanulmányok szerint ez hatékony fegyver a dohányfüggőség elleni harcban. Az a pont, amely a dohányzás betiltását javasolja a munkahelyeken, vitathatatlan. Azt gondolom azonban, hogy egy záradékkal ki kell azt egészíteni, mely garantálja, hogy minden entitásnak gondoskodnia kell egy helyiségről, ahol a dohányosok mások károsítása nélkül dohányozhatnak. A jelen légkörben ez a hely nem lehet az egészség támogatásának csupán egy mesterséges vagy céltalan manifesztációja; hatékony fellépésnek kell lennie. A rendelkezésemre álló időben szeretnék egy másik problémát is érinteni, mely a számos kormányzat által folytatott nikotin-ellenes politikából ered, nevezetesen a hamisított dohánytermékek csempészetében bekövetkezett növekedést, melyek legfőbb vonzereje abban rejlik, hogy olcsóbbak, mint az eredeti termékek. Jelenleg ez a csempészek legjövedelmezőbb bevételi forrása. Kérem, tartsák észben, hogy ezeket a termékeket a mi üzleteinkben, a mi polgárainknak árulják. Azok, akik vállalták ezen termékek árusítását, nem fognak habozni azt eladni azoknak, akik a korhatár alatt vannak. Ennélfogva amikor a nikotinellenes politikát kialakítjuk, meg kell vizsgálnunk a problémát számos szempontból, hogy meggyőződhessünk arról, hogy az általunk teremtett jogi realitás hatékony segítséget képes nyújtani a nikotin-termékek használatával kapcsolatos problémák megoldásában. Karin Scheele (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónknak. A számomra elsődleges kérdés a dolgozók védelme. Csatlakozom az összes képviselőhöz, aki azt akarja, hogy a tagállamok gyorsan válaszoljanak, és ezzel a határozattal éppen ezt csináljuk. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ez működött néhány tagállamban, de nem az enyémben. Amikor a dolgozók védelméről beszélünk, az a kérdés, hogy „milyen lépéseket tehet az Európai Bizottság annak érdekében, hogy első- és másodosztályú állampolgárokat teremtsen”? Hogyan reagáltak a tagállamok eddig a vitára? A dolgozók európai szintű védelme mellett vannak, az olyan akciók és intézkedések mellett, melyek megtiltják a dohányzást az éttermekben, kávézókban és kocsmákban? Legtöbben a saját helyzetünk alapján közelítjük meg ezt a kérdést, és elfelejtjük, hogy a dolgozókra kellene gondolnunk, akiknek ezen körülmények között kell dolgozniuk. Holger Krahmer (ALDE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Nem csak a nem-dohányzók védelmével, de egyéb ügyekkel kapcsolatban is úgy gondolom, hogy nem szabadna az EU hatáskörét a szélsőségekig kiterjeszteni. Miről beszélünk itt valójában? A lényeg nyilvánvalóan az, hogy vitát kezdeményezzünk egy lehetséges füstmentes Európáról, és nem azért, hogy keresztes hadjáratot indítsunk azok ellen, akik egy Európában legális terméket használnak. A hozzászólások egy része a vitában, és számos módosítás inkább vallásháborúnak látszik, mint annak a vitának, ami szerintem helyénvaló volna. Hasonlóképpen, a jelentés azt állította, hogy ennek a politikának olyan környezetet kell teremtenie, melyben a dohányzás nem tekintendő normálisnak. Nem gondolom, hogy a politikusok feladata, hogy megtanítsák az embereket, hogy hogyan viselkedjenek, vagy megmondják az embereknek, hogy mit kéne gondolniuk. Szem előtt kellene tartani bizonyos dolgokat, amikor felmerül a kérdés, hogy mit kell az EU-nak szabályoznia, és mit nem. Az egyes tagállamok adórendszerét strukturáló szabályozások nem tartoznak a mi kompetenciánkba, ahogy a dohányzás széleskörű tiltása sem. Egyszerűen szólva a tagállamok nem adtak erre felhatalmazást. Noha van egy trend Európában, ami a nem-dohányzás irányába vezet, véleményem szerint ennek a trendnek a kihasználása annak érdekében, hogy túlzott szabályozást fogadjunk el, valamint a közvélemény jóváhagyásának meglovaglása rossz forma. Itt szinte kizárólag tiltásokról beszélünk. A tiltások általában csak erősítik a vonzerejét bárminek, ami tiltva van, különösen a fiatalok között, amely csoportért különösen aggódunk. Ehelyett a dohánytermékek fogyasztásának káros következményeivel kapcsolatos felvilágosításra kellene fókuszálni az energiánkat és pénzünket, minden csoportot a lehető legszemélyreszólóbban tájékoztatva. Ez az egyetlen módja, hogy rávegyük az embereket, hogy hosszú távon bölcs döntést hozzanak.

115

116

HU


Anja Weisgerber (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! A dohányzás következményeivel kapcsolatos statisztikák önmagukért beszélnek. Florenz úrnak igaza van abban, hogy nem szabad is belefáradnunk abba, hogy elismételjük, hogy az aktív dohányzás miatti 650.000 és a passzív dohányzás miatti 80.000 halott 50 millió euróba kerül az egészségügyi rendszerünknek évente. Nem szabadna, hogy ránk, parlamenti képviselőkre legyen szükség ahhoz, hogy a nem-dohányzók hatékony védelméről vitatkozzunk. Ennélfogva a vita nem az „időjárásról” szól, hanem arról, hogy „miként” lehet arra hatással lenni. Európában számos különböző modell van a nem-dohányzók hatékony védelmére. Néhány ország, mint Svédország és Írország szigorú tilalmat vezetett be a dohányzásra az éttermekben, kávézókban és kocsmákban, valamint a középületekben, míg más országok csak szűkebb kivételekről rendelkeztek. Tisztelnünk kell ezeket a különböző modelleket. Elvi szinten ennél fogva azt gondolom, hogy a nem-dohányzók védelme a tagállamok feladata. Az előadó azt javasolja, hogy Európa avatkozzon be abban az esetben, ha a tagállamok nem tudnak gondoskodni a nem-dohányzók hatékony védelméről a munkahelyeken. Azonban ott, ahol megsértik ezeket a szabályokat, támogatom, hogy az EU ragaszkodjon a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos hatáskörének kereteihez. Támogatom továbbá a meglévő szabályok elismerését a tagállamokban. A működő és létező szabályokat a nem-dohányzók védelme területén meg kell őrizni. Azokat a tagállamokat, akik a jó úton járnak, meg kell jutalmazni, el kell ismernünk az erőfeszítéseiket. Minden egyes esetben figyelembe kell vennünk a nemzeti különbségeket és a regionális sajátosságokat, és el kell azokat fogadnunk. Biztosítanunk kell azonban továbbra is a különleges védelmet a gyermekek és fiatalkorúak, valamint a nem-dohányzók számára. Nem akarjuk gyengíteni a nem-dohányzók védelmét. Ez magas szintű egészségvédelmet fog jelenteni, míg ragaszkodik a szubszidiaritás elvéhez is, valamint tiszteletben tartja a tagállamok érdekeit és a köztük lévő regionális különbségeket is. Catherine Stihler (PSE). - Tisztelt elnök úr! Melegen üdvözlöm Florenz úr jelentését. Erősen támogatom a dohányzás betiltását a köztereken a közegészség védelmében, és annak érdekében, hogy kivédjük a passzív dohányzás veszélyeit. Nagy örömömre szolgált, amikor Skócia arra vezette az Egyesült Királyságot, hogy bevezessen a dohányzás betiltását 2006 márciusában, és örülök, hogy a tiltás már él Angliában, Walesben és Észak-Írországban is. Mivel a skót tiltás már egy ideje hatályban van, vannak bizonyítékaink annak egészségügyi hatásairól. A legutóbbi adatok Skóciából azt mutatják, hogy a dohányzás betiltása óta 20%-kal csökkent a szívinfarktus miatt felvett betegek száma a kórházakban. Folytatjuk továbbá a figyelemfelkeltést a dohányzással kapcsolatos egészségügyi kockázatokkal kapcsolatban. Ennek okán 2007. november 14-én benyújtok egy írott nyilatkozatot az Európai Parlamentben, mely fokozott kutatást és több forrást sürget a krónikus obstruktív tüdőbetegséggel (COPD) kapcsolatban. A COPD egy megszokott és költséges tüdőbetegség, melynek kifejlett állapota a krónikus légzési elégtelenség. Ez egy rosszul felismert, rosszul diagnosztizált és rosszul kezelt betegség, mellyel az egészségügyi szolgáltatók és a közvélemény is keveset foglalkozik. A COPD elszaporodása még fontosabbá teszi, hogy az EU átfogó dohányzásmentességi politikát fogadjon el, valamint Florenz úr jelentését. Christofer Fjellner (PPE-DE). - (SV) Nagyon köszönöm. Azzal szeretném kezdeni, hogy elmondom: alapvetően szkeptikus vagyok azzal a gondolattal kapcsolatban, hogy az EU tiltsa be a dohányzást a közterületeken Európa-szerte. Még azoknak is, akik a dohányzás ilyen betiltása mellett vannak, látni kell annak problémáit, ha ezt EU-s szinten akarják megvalósítani. Végső soron, az ilyen döntések ellentmondásosak. Ha a polgárok azt látják, hogy azok Brüsszelből jönnek, az hozza a döntést, aki közvetlenül nem érintett, az, azt gondolom, hogy növelni fogja az ellenállást. Vannak azonban olyan dolgok, amiket megtehetünk itt az EU-ban annak érdekében, hogy csökkentsük a dohányfüst okozta károsodásokat Európa-szerte. Megszüntethetjük például az EU érthetetlen, svéd snüsszre kivetett tilalmát. Egy eszelős konokságával ragadom meg az alkalmat, hogy rávilágítsak a svéd tapasztalatra. Nálunk a legkisebb a dohányosok aránya Európában, nálunk a legkisebb a dohányzás okozta megbetegedések aránya Európában, de tudják mit? Ezek ellenére mi durván ugyanannyi dohányt fogyasztunk, mint Európa többi része, de snüsszt használunk cigaretta helyett. Az a helyzet, hogy ha Európa többi része is snüsszel

23-10-2007

23-10-2007

HU


helyettesítené a cigarettát olyan mértékben, mint mi Svédországban, az 200.000 európait mentene meg a tüdőráktól évente. Ennek okán úgy vélem, hogy erkölcstelen csukva tartani a szemünket. Sajnos a Bizottság indoklása ennek pontosan az ellenkezőjének tűnik. Ma a Bizottság úgy határozott, hogy az Åland-szigeteknek mintegy 20 millió koronás bírságot kell fizetniük, mert nem tartatták be elégséges hatékonysággal a snüsszre vonatkozó tilalmat. Ez annak ellenére történet, hogy az Åland-szigeteken a snüssz hagyományos termék, mely a cigarettát helyettesíti és életeket ment. Továbbá, a Bizottság ezt teszi és vannak idegei ahhoz, hogy azt állítsa, ez jót jelent, és az Ålanderiek egészségével való törődésre utal. Én azonban beszéltem az utóbbiakkal, akik ezt udvariasan visszautasítják. Ennélfogva az a Bizottság lelkiismeretét terheli, ha az Åland-szigeteken nő a dohányzás. Tudom azonban, hogy vannak még itt olyan képviselők, akik szkeptikusak, és nem igazán hiszik el, hogy ez annyira egyszerű lehet, hogy a statisztikák nem annyira világosak, mint mondom. Azt kérem, hogy találkozzunk félúton, legalább egyetlen pontnál, és szavazzanak igennel Jules Maaten úr javaslatára, mely a snüssz egészségre gyakorolt hatásának felmérésére vonatkozik. Legyenek előttünk tények, melyek a további tárgyalások tudományos alapjait jelenthetik. Meggyőződésem, hogy ez lesz az első lépés annak irányában, hogy megszüntessük az EU védhetetlen tiltását a snüsszel kapcsolatban. Köszönöm, elnök úr. Markos Kyprianou, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretném megköszönni a képviselőknek a nagyon érdekes vitát. Jó volt hallani a különböző álláspontokat. Azt kell mondanom, hogy nagyon boldog vagyok amiatt, hogy a többség támogatja a dohányzással kapcsolatos tiltásokat és az egyéb intézkedéseket, melyek a dohányzás visszaszorításával kapcsolatosak. Először is nem szabad elfelejtenünk, hogy a legfontosabb célunk a fiatalok védelme. Ne felejtsük el, hogy mindig megjelennek új ötletek. A legújabb divat testsúly-szabályozó eljárásként reklámozni a dohányzást a fiatal lányok körében. Minden módot felhasználnak, hogy népszerűsítsék a dohányzást, úgyhogy ötletes és minden részletre kiterjedő válaszokat kell adnunk. Úgy látom, hogy néhány képviselő vonakodik attól, hogy a Bizottság vagy a Közösség lépéseket tegyen. Azt mondják, meg kellene várnunk, hogy a tagállamok végezzék el a dolgot. Ahogy mondtam, jelenleg vizsgáljuk és tanulmányozzuk, hogy mi legyen a következő lépés európai szinten. Azt kell azonban mondanom, hogy noha a trend nagyon bíztató – az utóbbi néhány év során hatalmas növekedés volt tapasztalható az országok által bevezetett nagyon átfogó korlátozó intézkedések számában –, minél tovább késlekedünk az intézkedésekkel, annál több ember hal meg. Ezt nem szabad elfelejtenünk. Ez egy nagyon fontos faktor. Ott van továbbá a szubszidiaritás kérdése; a szubszidiaritás azonban nem jelent cselekvést. A 152. cikkely sem jelenti azt, hogy hátra kell dőlnünk és nézni, ahogy az emberek meghalnak. Azt jelenti, hogy ha szükséges, akkro kiegészítéssel, támogatással, bátorítással, és akár törvényi szabályozással is kell élnünk. A jogi alapunk megvan – véleményünk van a kérdésről. Ez tehát politikai döntés, és nem jogi döntés kérdése. Ez az, amin dolgozni fogunk. Ahogy a kezdetektől fogva mondom, ami fontos a számunkra az az, hogy miként tudjuk a legjobb eredményt elérni, és nem az, hogy milyen jogi eszközt veszünk ehhez igénybe. Ne feledjék, hogy a csupán két vagy három napja elfogadott új Szerződés specifikusan említi az Európai Unió részvételét a dohány-kérdésben. Ezt szintén észben kell tartani. A Bizottság Zöld Könyve leginkább a füstmentes környezettel foglalkozik és a vita leginkább erre a területre összpontosult. Az azonban csak egy intézkedés. Nekünk intézkedések sorozatát kell megtennünk annak érdekében, hogy elérjük a célunkat. Szükség van a dohányzás betiltására, amire pár perc múlva visszatérek; a hirdetések betiltására, amit már megtettünk, figyelmeztetésekre és figyelmeztető ábrákra, amiket már érintettünk, valamint felvilágosító kampányokra. Igaz az, hogy ez egy életstílussal kapcsolatos választás, és az emberek meg fogják hozni a döntésüket. Nekünk azonban segítenünk kell abban, hogy döntéseket valós adatok alapján hozzák meg, és valamilyen módon ellensúlyoznunk kell a dohányipar agresszív marketing-technikáit, melyre euró-milliárdokat költ. Képesnek kell lennünk arra, hogy tanácsot adjunk az embereknek és megmagyarázzuk a problémákat, és hogy arra ösztönözzük őket, hogy ne dohányozzanak, illetve hogy szokjanak le a dohányzásról. Ez nagyon fontos terület. A dohányzás tiltásával kapcsolatos kivételek kapcsán: ezek is jobbak, mintha egyáltalán nem tiltunk. Ezt elfogadom. Azonban ezzel nem leszünk olyan hatékonyak, mintha egy átfogó dohányzási tilalmat vezetnénk be, nem csupán a passzív dohányosok védelmében, ahogy már említettem, hanem azért is, hogy arra

117

118

HU


ösztönözzük a dohányosokat, hogy hagyják abba a dohányzást, a nemdohányzókat pedig arra, hogy nehogy rászokjanak a dohányzásra. Ezt nem szabad tönkretennünk. Nem meglepő, hogy a dohányosok nagy része is támogatja a dohányzási tilalmak bevezetését, hiszen ők akkor akarnak dohányozni, amikor úgy döntenek, nem akarják viszont mindenki más füstjét belélegezni. Ez nem egy teoretikus megbeszélés. Tudom, hogy néhány évvel ezelőtt voltak aggodalmak és, mivel ez egy új vita, az aggodalmak újra hangot kapnak. Most már vannak azonban tapasztalataink, tudjuk, hogy ez működik, és tudjuk, hogy ez nem ahhoz vezet, hogy máshol fognak dohányozni. Most a dohányosok és a dohányzással kapcsolatos problémák számának csökkentése folyik, ugyanakkor láthatjuk, hogy ez nem volt hatással a gazdaság bizonyos ágazataira, ahol ez aggodalmat okozott. Így tehát meríthetünk ezekből a tapasztalatokból, és elmagyarázhatjuk azoknak a tagállamoknak – és a parlament képviselőinek – akik nem bíznak az előnyökben, és abban, hogy ezek milyen hatékonyak lehetnek. Az összetevőkkel és adalékanyagokkal kapcsolatban: dolgozunk a kérdésen. A parlament álláspontját nagyon komolyan figyelembe vesszük. Florenz úr az utóbbi években állandóan ezzel nyaggatott. Haladunk vele, de rengeteg munkát igényel, mivel az irányelv, ahogy eredetileg elfogadták, nem volt működőképes. Így most megpróbáljuk racionalizálni a tájékoztatást, és a kapcsolódó kockázatok becslésével fogjuk folytatni. Ami az illegális és tiltott kereskedelmet illeti, a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény kontextusában dolgozunk, jelenleg a kereskedelem kontrollja protokollján. Az Európai Unió nagyon aktív ebben a tekintetben, és a jövőben is az lesz. Újra hangsúlyozni akarom, hogy nem a dohányosok ellen cselekszünk, és egyetértek azokkal, akik ezt kimondták. Ellenkezőleg, a dohányosok is haszonélvezői lesznek ezen intézkedések mindegyikének. Tudom, hogy a ‘snüssz nagyon érzékeny kérdés a tagállamok számára. El kell azonban mondanom, hogy Hollandia esete teljesen különböző, mivel ez a tagállam nem kért derogációt, míg Svédország igen. Ugyanakkor azonban – és örülnék egy kimerítőbb vitának ezzel kapcsolatban – a snüssz nem egy biztonságos alternatíva. Ez ugyanolyan veszélyes, a rák különböző fajtáit okozza és egyéb betegségeket. Nagyon hamar, jövő nyár elején minden bizonyíték rendelkezésünkre fog állni. Történetesen svéd szakértőket idézek. Ez tehát nem az Európai Unió fennmaradó részének kérdése, mely előítéletet mutatva nem használja. Svéd szakértőket idézek, akik rengeteg bizonyítékot tártak elém ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy a snüssz nem okoz tüdőrákot, hiszen nem lélegzik be, de vannak hatásai és okoz problémákat. Ugyanakkor nincs arra bizonyíték, hogy hatékony lehet, mint dohány- és dohányzáskorlátozó eszköz. Ennek okán nagyon vonakodó vagyok ezen a területen, és őszintén kétlem, hogy van bármilyen tudományos bizonyíték, ami ezt alátámasztaná. El kell azonban mondanom, hogy hatalmas erőfeszítéseket látok a dohányipar részéről a snüssz népszerűsítésére, mivel a dohányellenes politikák kapcsán fenyegetve érzik magukat. Óvatosnak kell lennünk ezzel kapcsolatban, mert ez további problémákhoz vezethet, és ez agresszív kereskedelmi módon bővíthető és támogatható. Vonakodnék megváltoztatni az mai Európai Unió status quo-ját, és itt van az Európai Bíróság döntése, hogy támogatást adjon e tekintetben. Végezetül szeretnék minden képviselőnek köszönetet mondani újra ezért a rendkívül érdekes vitáért. Tudomásul vettem, hogy kik támogatják és kik ellenzik a Bizottság politikáit. Nagyon fontos a számunkra, hogy meghallgassuk mindannyiuk véleményét. A közeljövőben – jövőre - egy jóval alaposabb megbeszélést szeretnék tartani Önökkel egy, a mai megbeszélésen alapuló specifikus bizottsági javaslat kapcsán. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra szerdán, deli 12 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Zita Gurmai (PSE), írásban. – (HU) A dohányzás jelentős népegészségügyi probléma, amely évente több százezer áldozatot, köztük nemdohányzót, követel. Mivel a probléma globális méretű, komplex fellépést, tagállami elkötelezettséget és hatékony, az eddiginél még szigorúbb jogi szabályozást igényel. Ezt az európai polgárok egészségének védelme megköveteli. Nyilvánvaló, hogy a fő cél, egy dohányfüst-mentes Európa eléréséhez hosszú út, hatalmas erőfeszítés és elkötelezettség szükséges, ezért lépésről-lépésre szükséges haladnunk. Követendő példa több tagállam hatékony és bevált intézkedése a passzív dohányzás elleni védelem érdekében, a következő egyik lépés az,

23-10-2007

23-10-2007

HU


hogy két éven belül vezessenek be teljes körű dohányzási tilalmat minden zárt munkahelyen, beleértve a vendéglátóipart, az összes középületet és közlekedési eszközt az Európai Unió teljes területén. A dohányzás elleni küzdelem sikerének szükséges, fontos alapja a megfelelő tanulmányokon, legjobb tapasztalatokon alapuló, átfogó közösségi dohányzás-ellenőrzési és dohányzásról való leszoktatásra irányuló stratégia. Ebben kiemelt szerepet kell játszani a hatékony jogi szabályozási lépések megtervezésének, a megelőzésnek és a felvilágosításnak egyaránt. Marianne Mikko (PSE), írásban. – (ET) Hölgyeim és Uraim, a dohányzás minden évben 650.000 európai idő előtti halálához vezet. Egyikük sem azért dönt úgy, hogy elkezd dohányozni, mert meg akarja ölni magát. A dohányosok függők, egy kitartó, több évtizedes propaganda rabszolgái. Csak a kemény PR magyarázhatja azt a tényt, hogy míg az európaiak 86%-a úgy gondolja, hogy a munkahelyeknek füstmentesnek kell lenniük, csak 61%-uk szerint kellene ugyanennek igaznak lennie a bárokra és éttermekre. Hölgyeim és Uraim, a pincéreknek és a bárok személyzetének is joga van az élethez és az egészség védelméhez! Minden évben 80 000 ember hal meg a passzív dohányzás következtében. Akaratuktól függetlenül egy 250 rákkeltő anyagot és toxint tartalmazó keveréket lélegeztek be. Az olyan létesítményekben dolgozó pincérek, ahol a dohányzás megengedett, 50%-kal nagyobb valószínűséggel betegszenek meg tüdőrákban, mint azok, akik füstmentes létesítményekben dolgoznak. Ebben semmi sem újdonság. Még az Európai Unió lakosainak 30%-a dohányzik. A szabad piacgazdaság nem szüntette meg azt az egészségtelen szokást, mely százezrek halálát okozza, és milliárdokba kerül az adófizetőknek. Nyilvánvaló, hogy a törvényhozóknak cselekedniük kell. Egyetértek a jelentéssel abban, hogy csak a 100%-osan füstmentes környezet lehet olyan környezet, mely megfelel a mai kor egészségügyi elvárásainak. A tiltás mellett azonban olyan intézkedéseket is tennünk kell, melyek segítenek a dohányosoknak megszabadulni a függőségüktől. Elég csak ránéznünk azokra az összegekre, amiket a dohányipar a reklámra költ, hogy megértsük, milyen hatalmas kihívással nézünk is szembe. A félmegoldások már nem elfogadhatóak. Ideje komolyan cselekedni.

18. A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS) módosító jegyzőkönyv (vita) Elnök. − A követlező napirendi pont Gianluca Susta, javaslata a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS) módosító jegyzőkönyv (08934/2006 – C6-0359/2006 – 2006/0060(AVC)) (A6-0403/2007) Gianluca Susta (ALDE), előadó. – (IT) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a parlamenti Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport titkárságának támogatásukért. Továbbá szeretném megköszönni az árnyékelőadóknak, csakúgy, mint Van Hecke úrnak, aki előttem a dokumentációval foglalkozott, a nagyszerűen végzett munkát, és azt, hogy sikeresen fenntartották az intézményünk egységét a munka egész folyamata alatt. Véleményem szerint a Parlament ülésezésének legnagyobb eredménye az volt, hogy a gyógyszerekhez való hozzájutást elősegítette a fejletlen és a kevésbé fejlett országokban, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Az egészséghez való jog, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elérhető áron alapvető jogok, és minden polgár számára biztosítani kell. Sajnos nagyon jól tudjuk, hogy nem mindig ez a helyzet: túl gyakran történik, hogy a gyógyszeripar által megkövetelt ár túl magas, ennek eredményeképp azok az országok, ahol a leginkább szükség van ezekre, nehéz helyzetben vannak. Ezért, mint azt több alkalommal elmondtam már a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban és a plenáris ülésen is, a Parlament nem tudja vakon elfogadni a TRIPS-megállapodást módosító jegyzőkönyvet, mintha az valami egyetemes csodaszer volna, majd pedig az ügyet elintézettnek tekinteni. A Parlament többet akart tenni, legalábbis az Európai Unión belül, mert az Európai Unió többet tehet és kötelessége is, hogy tegyen. Még annak a sajnálatos nyári eseménynek, a Thaifölddel váltott levelezésnek fényében is, még akkor is, ha részben megoldódott a probléma, az Európai Parlament, amely mindig is támogatta a a TRIPS-megállapodás

119

120

HU


kínálta rugalmasságok alkalmazását, nem tudta beleegyezését adni a jegyzőkönyv megerősítéséhez anélkül, hogy valódi és hatékony biztosítékot kapna a Bizottságtól és a Tanácstól. Azt gondolom, illik hangsúlyozni, hogy a Bizottsággal és a Tanáccsal való szoros együttműködés hónapjaiban, kétségtelenül fontos eredményt értünk el az Európai Unió számára azáltal, hogy egy alapvetően technikai dokumentációt helyeztünk az európai politika programja fölé. Úgy gondolom, a végeredmény nemcsak ezért tekinthető sikernek, hanem mindenek előtt azért, mert rendkívül érzékeny területeken tettünk előrelépést, olyanokon mint a TRIPS-megállapodások értelmében megengedett rugalmasságok használatának támogatása, ami által elősegíthetjük, hogy az alapvető gyógyszerekhez elérhető áron lehessen hozzájutni a nemzeti egészségügyi programok keretén belül. Különösen támogatom a – hétfőn elhangzott – tanácsi nyilatkozatban foglalt határozott utalást a TRIPS-megállapodás 3. cikkére. A csoportom számára ez garanciát és biztosítékot jelent arra, hogy a tagállamok képesek lesznek az eszköz alkalmazására anélkül, hogy kényszerpályára kerülnének, és könnyebb lesz a gyógyszerekhez való hozzájutás azokban az országokban, ahol a leginkább szükség van rájuk. Másodszor: örömömre szolgálnak a TRIPS-plus keretében elért eredmények, nevezetesen a TRIPS-megállapodásban előírtaknál szigorúbb rendelkezések. A Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodtak abban, hogy a fejlődő országokkal folytatott jövőbeni kétoldalú vagy regionális megállapodások alkalmával nem tárgyalnak olyan rendelkezésekről, amelyek kedvezőtlen következményekkel járhatnak az egészségügyre és a gyógyszerekhez való hozzájutásra nézve. Ennek ellenére, bár elismerem a portugál elnökség erőfeszítéseit, szeretném megkérdezni, lehet-e további javításokat végezni a nyilatkozat szövegén, különösen a szegény fejlődő országokra utaló szakaszon. Ez a kifejezés zavart kelthet, minthogy ma már csak mint fejlődő vagy kevésbé fejlett országokként utalunk rájuk. Új kategória beillesztése megbonyolítaná a helyzetet. Mindenek előtt fontos hangsúlyozni, hogy minden fejlődő országnak, még az olyanoknak is, mint Brazília, India stb. ezentúl képesnek kell lennie a jelenlegi rendszert használni anélkül, hogy hátráltató rendelkezések bevezetését kockáztatnák meg a jövőben. Végül, de nem utolsósorban lényegesnek tartom kiemelni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a kutatási és technológiai fejlődésnek a déli országokba történő átültetéséért mindmáig tettek. Az ALDE képviselőcsoport kész hozzájárulni, mivel úgy véli, egy nemleges válasz negatív jelzés volna a leginkább rászoruló országok számára, és felelőtlenség volna az Európai Unió részéről, tekintve, hogy nem valószínű, hogy a WTO-tárgyalásokat újra megnyitják. Mindazonáltal ez nem változtat a tényen, hogy továbbra is vannak fenntartásaink a WTO által tanulmányozott és jóváhagyott működés hatékonyságával szemben. Ezért mondandóm végén szeretném megerősíteni, hogy az EU nem fog itt megállni. A Parlament minden tőle telhetőt megtesz majd, hogy biztosítsa, hogy az utóbbi hónapokban adott garanciákért a gyakorlatban jótáll. Mindezekért kérjük Mandelson biztos urat, aki levélben már megerősítette, hogy nem szándékozik tárgyalni a TRIPS-pus rendelkezésekről, hogy törölje a karibi országokkal való gazdasági partnerségi megállapodás tervezetéből a kérelmet arra vonatkozóan, hogy a szabadalmi együttműködési szerződésben, a szabadalmi jogi szerződésben és a TRIPS-plus rendelkezéseire egyértelműen hasonlító, a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv szellemi tulajdonjogi rendelkezéseiben foglalt kötelezettségeket elfogadják és betartsák. Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagy örömömre szolgál, hogy sikerült olyan megoldást találnunk, amely a szegény fejlődő országok gyógyszerhez való hozzáférésével kapcsolatos lényeges kérdést illetően mindenki számára kielégítő. Az utóbbi hónapokban folyó vitánk gyümölcsöző volt, és szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek a véleménycserék élénkségéért és minőségéért. A Bizottság mindig fogékony volt a Parlament részéről kifejezett aggodalmak iránt, és valójában a legtöbbször osztotta is azokat. Ezért lett a Bizottság a vezetője a TRIPS-ről és a gyógyszerekhez való hozzájutásról szóló vitának a WTO-ban. A vitában lehetőséget láttam a Bizottság számára arra, hogy néhány kérdésben tisztázza álláspontját. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a gyógyszerekhez való hozzájutás problémájának a TRIPS-megállapodás módosítása az egyik megoldása a sok közül. Világos, hogy egyéb intézkedések is szükségesek, főként az egészségügyi rendszerek és az infrastruktúra javításához, különösen a szegény, fejletlen országokban.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Egyes tagok attól tartanak, hogy a mechanizmus nem fog működni. Természetesen ezt még korai volna kijelenteni. A mentesség megvalósításáról szóló rendeletünkben, a Parlamenttel egyetértünk abban, hogy a hatályba lépése után három évvel értékeljük, és így is fogunk tenni. Támogatjuk továbbá a kormányközi munkacsoportnak a WHO-val végzett munkáját, amely a gyógyszerekhez való hozzájutást javító új intézkedések vizsgálatát végzi.. A Bizottság újra kijelenthette, hogy ragaszkodik a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozathoz, és hogy támogatja a benne foglalt rugalmasságokat. Az előbbiekhez hasonlóan, ez a vita lehetővé teszi számomra, hogy eloszlassam a félreértéseket afelől, hogy mi is a Bizottság feladata az AKCS-országokkal kötött gazdasági partnerségi megállapodásokban. Engedjék meg, hogy megerősítsem, hogy azokban a megállapodásokban és az egyéb jövőbeni kétoldalú és regionális szegény, fejlődő országokkal kötött megállapodásokban a Bizottság nem kér, és nem fog olyan rendelkezéseket kérni, amelyek kihathatnak a gyógyszerekhez való hozzájutásra vagy aláaknázhatják a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozatban foglalt TRIPS rugalmasságokat. Ennek az őszinte és közvetlen vitának köszönhetően a Parlament jelenleg abban a helyzetben van, hogy hozzájárul a Bizottság javaslatához. Az Európai Közösség tehát csatlakozni fog azokhoz a WTO-tagokhoz, akik már elfogadták a TRIPS-megállapodást. A beleegyezés által az EK továbbviheti vezető szerepét a WTO-ban a gyógyszerekhez való hozzájutás kérdésében. Befejezésként szeretném hangsúlyozni, hogy a gyógyszerekhez való hozzájutás továbbra is prioritás a Bizottság számára, és a jövőben is konstruktív szellemben szeretném folytatni a munkát a Parlamenttel erről a problémáról. Michel Rocard (PSE), a Jogi Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, sajnálom, hogy a Tanács ma este nem vesz részt a vitánkban, mivel ez a legfontosabb találkozónk. Euforikus a légkör, egyetértés uralkodik köztünk, és holnap szavazni fogunk – úgy vélem, elsöprő többséggel – a TRIPS-megállapodás módosításának jóváhagyása mellett, amelynek feladata, hogy biztosítsa a gyógyszerekhez való könnyebb hozzájutást azokban az országokban, amelyek nem elég fejlettek, és nincs gyógyszeriparuk, amely lehetővé tenné a hozzájutást. A fenti kérdésről való hosszú vita alatt a Parlament valamelyest kétkedőbb volt a rendszer hatékonyságát illetően, mint a Bizottság. Úgy gondolom – és itt szeretném megköszönni a Tanácsnak, hogy ez egyszer jobban hallgatott a Parlamentre, mint a Bizottságra –, hogy ez vezetett a hétfőn szétosztott nyilatkozathoz, amelynek köszönhetően elfogadtuk, hogy egy közöttünk létrejött megállapodás lehetővé teszi számunkra, hogy megtegyük ezt a kis lépést előre. Javulás ez, de olyan javulás, amelynek az elégtelenségével tisztában vagyunk, és amelynek hatékonysága felől vannak kétségeink. Ezeket a kétségeket kell megszüntetnünk a szigorúság által, amellyel a tagállamok és a Tanács alkalmazza a javaslatokat. Örömömre szolgálnak mindazonáltal a Mandelson úr által mondottak, aki egy szakértői csoportot jelentett be, hogy egyéb intézkedések után kutassanak, és ezeknek az értékelését vizsgálják, és úgy vélem, majd újra megvitatjuk ezeket a problémákat, ha már látjuk, hogy a hatékonyság megfelel-e a várakozásainknak. Mindenesetre megelégedésemre szolgál, hogy a szükséges állapotról pozitív a következtetés, még ha az nem is tekint elég messzire. Georgios Papastamkos, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, mint az Európai Néppárt előadója, szeretném megköszönni Sousa előadó úrnak és a többi tagtársamnak a termékeny együttműködést, melyben részünk volt, mert ez tette lehetővé, hogy felülkerekedjünk a politikai csoportok közt fennálló bizonyos nehézségeken, és egységes álláspontot tartsunk fenn ebben a fontos kérdésben. Az Európai Parlament számára nincs előírva, hogy kizárólag a felelősségi körébe tartozó dologgal foglalkozhat, ahogyan az a Szerződésben le van fektetve; nem korlátozódik csupán arra, hogy egyszerűen beleegyezését adja. A júliusi állásfoglalásban a politikai pártok határain túllépő egységes akarat kinyilvánítása politikai győzelmet szült. A Bizottság és a Tanács teljesítette kötelezettségvállalásait. Ezek nagy részükben egybeesnek az Európai Parlament terveivel. Azt mondhatnánk, ez volt az intézményi együttműködés főpróbája, melyben az új szerepet az Európai Parlament fogja játszani, amint a reformszerződést elfogadták. A módosításnak az Unió által való elfogadását ilyen módon valódi kötelezettségvállalások támogatták, amelyek biztosítják, hogy a folyamat sikeresen működik. A kötelezettségvállalások azonban sokkal tovább mennek: iránymutatást határoznak meg a fejlődő országok közegészségügyének kérdéséhez való integrált megközelítéshez. A TRIPS-megállapodás módosításának az Unió általi elfogadása pozitív és reményteli

121

122

HU


üzenet a fejlődő országok felé. Reméljük, ez majd más WTO-tagok aktív együttműködését is maga után vonja. Kader Arif, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, a legutóbbi, júliusi, a gyógyszerekhez való hozzájutásról szóló tanácskozásunkon hozzászólásomat azzal fejeztem be, hogy felkértem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen világos és hivatalos kötelezettségvállalásokat, amelyek biztosítanák Európa aktív részvételét az új megoldások keresésében, és kívánságát fejezné ki arra nézvést, hogy a mindenki számára elérhető árú gyógyszerekhez való hozzáférésért való harcban az élen járjon. Nem elégedhetünk meg olyan vitával, amelyben nem történtek konkrét kötelezettségvállalások, és a három intézmény között zajló több hónapnyi eszmecsere után ma megjegyzem, hogy bizonyos javaslatok, amelyeket igazán akartunk, most valóra válnak. Először is engedjék meg, hogy megdicsérjem a parlamenti munkát, amely a számadási kötelezettség és a nyíltság miatti állandó aggodalomban folyt. A parlamenti szavazás három egymást követő elnapolását a globális közegészségügy melletti kötelezettségvállalás motiválta. Ez megmutatta számunkra, hogy a ‘szolidaritás’ szónak még mindig van jelentése az európai politikákban. Ezért szeretném először is megköszönni Susta előadó úrnak meggyőző erejét és kitartását, és a politikai csoportok összes többi árnyékelőadójának, akik az együttműködésnek ezekben a hónapjaiban, hogy az erőfeszítések és a közös meggyőződés a pártpolitikák fölé emelkedett, hogy megmutassa, milyen munkára képes a Parlament. Ezért remélem, hogy a Tanács és a Bizottság meg tudja majd mutatni, hogy tiszteletben tartják az utóbbi néhány hónapban folyó különböző tanácskozásokon vállalt, írott formában elfogadott kötelezettségeket. Ezek a kötelezettségvállalások a következők: a tagországok minden kikötést szabadon használhatnak, amely engedélyezi a generikus gyógyszertermékek előállítását és exportálását fejlődő, és nemcsak szegény, fejlődő országokba; ezek a fejlődő országok minden, a dohai nyilatkozatban megfogalmazott rugalmasságot használhatnak annak érdekében, hogy népességüket a szükséges alapvető gyógyszerekkel lássák el; az Európai Unió a kereskedelmi megállapodásokról folyó tárgyalások folyamán nem tárgyal közegészségüggyel kapcsolatos rendelkezésekről – és a Biztos úr nyilatkozatát is megjegyzem; és végül az EU finanszírozni fogja a kutatás és a gyártáskapacitás fejlesztésére irányuló terveket a fejlődő országokban. Ezek pozitív lépések, és tőkét akarunk belőlük kovácsolni, mindazonáltal azt szeretném mondani, hogy nem minden, a Parlament által feltett kérdés és jogos aggodalom kapta meg szükségképpen a kívánt választ a többi intézménytől. Folytatódik harcunk azért, hogy a világon mindenki hozzájusson a gyógyszerekhez. Ezért ügyeljük továbbra is különösen éberen a tanáccsal és a Bizottsággal együttes kötelezettségvállalások alkalmazását, és ugyanakkor továbbra is megköveteljük az elkövetkező hónapokban, hogy aggodalmainkra gyorsan érkezzen megfelelő válasz. Úgy emlékszem, az első a Parlamenttel szemben vállalt kötelességek közül az volt, hogy a holnap elfogadásra kerülő mechanizmust értékeljék. Nem tűntek el a kétségek ez ügyben, és ezért meg kell őket fogalmazni. Amennyiben nem ez volna a helyzet, az érintett fejlődő országokkal szemben vállalt kötelezettségekkel egyetemben, az EU-nak le kellene vonnia a megfelelő következtetéseket, hogy előhozakodhasson egy valóban használható, fenntartható megoldással. Ezért örömömre szolgálnak a tanácsi és bizottsági kötelezettségvállalások, és ezért felkérem a csoportomat, hogy holnap a megerősítés mellett szavazzon, még akkor is, ha a hosszú hetek alatt tapasztalt munkából anélkül, hogy a végére értem volna, arra jutottam, hogy az együttesen megkötött megállapodás még csak a kezdet. Johan Van Hecke, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) A WTO 2003. augusztus 30-i határozatát, amely a TRIPS-megállapodástól való átmeneti eltérést állapít meg, egy új, 2005. december 6-i határozat átalakította állandó eltéréssé. Susta úr beszámolójában számos igen találó megjegyzést tesz a kényszerengedélyezés használhatóságáról. Igen sok elemet ismerek fel benne, amely a 2005-ös beszámolómban is szerepelt, amely az átmeneti eltérés európai rendeletté alakításáról szólt. Teljes mértékben támogatom a Tanács és a Bizottság ajánlásait, melyeket Susta úr a hozzájárulással kapcsol össze. A létrehozott mechanizmus valóban nem teljes megoldása az elégtelen gyógyszerellátás problémájának a szegény országokban. Az EU-nak segítenie kell a fejlődő országoknak, hogy hosszú távú megoldást találjanak, amely által elérhető áron jutnak hozzá a legszükségesebb gyógyszerekhez, és elő kell segítenie a befektetéseket helyi gyártóüzemek. A technológia, a kutatás átültetése és a technológiai segítségnyújtás természetesen elengedhetetlen.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Ebből a szempontból szeretnék utalni a legutóbbi beszámolókra, amelyek szerint a generikus gyógyszertermékek piaci részesedése újra zuhanóban van, amelynek oka a beszámolók alapján az, hogy a gyógyszeripai társaságok maguk állítanak elő olcsón olyan gyógyszereket, amelyeknek szabadalomvédelme lejárt. A szegény országok számára ez lehetőséget kínál fel, mivel a WTO határozatával megegyezően, a kényszerengedélyezés megoldást kínál az olyan gyógyszerek esetében, amelyeket még mindig szabadalomvédelem alatt állnak. Amennyiben nem szeretnénk emberek millióit, akik még mindig nem tudnak hozzájutni a legalapvetőbb gyógyszerekhez, többre – sokkal többre – lesz szükség, mint egy olyan mechanizmusra, amelynek használhatósága kétséges, és az is marad Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, 14 évvel ezelőtt történt, hogy a lengyel parlamentben a szellemi tulajdonjog kérdéséről szóló vitában részt vettem, mint egy különleges albizottság elnöke. Ma abban a megtiszteltetésben van részem, hogy ugyanezt tehetem az Európai Parlamentben. Az előttem szólókhoz hasonlóan szeretném hangsúlyozni az utóbbi hónapokban tett jelentős előrelépést, és szeretném kiemelni, hogy ahogyan mi látja, az Európai Parlament igen sokat tett az Európai Bizottság által javasoltak érdekében. Meggyőződésem, hogy az általunk javasolandó kompromisszum elő fogja segíteni a gyógyszeripar termékekhez való hozzájutás javulását a harmadik világ országaiban, minthogy ez főleg minket érint. Carl Schlyter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, amennyiben jól értettem, a Tanács a szavazás előtt fogja felolvasni a nyilatkozatot, máskülönben nem volna kötelező kötelezettségvállalás. Ezért szeretném megkérni a szegény szó elhagyására a fejlődő országok előtt. Tökéletesen oda nem illő és értelmetlen az előzetes megállapodásokban. Vannak fejlődő országok és vannak a legkevésbé fejlett országok, és a Parlament azt akarja, hogy mindkét országcsoport részesüljön ezeknek a mechanizmusoknak a hasznából. Világos, hogy itt mind ugyanazt a nyelvet beszéljük. Erről gondolkodtam az ön beszéde alatt, Mandelson úr: ön azt mondta, az AKCS-országoknak nincs mitől tartaniuk, de aztán azt is mondta, hogy az AKCS-országok szegény fejlődő országok. Remélem, nem szorítkozunk rájuk a vitánk alatt és az önök thaiföldi levele nem áll meg itt, hanem tökéletesen világos, hogy azoknak a fejlődő országoknak is, amelyek nincsenek a legszegényebbek között, képeseknek kell lenniük védeni a közegészségügyet annak érdekében, hogy hatékonyan tudjon fejlődni, és meg kel nekik adnunk minden segítséget és támogatást, amit csak tudunk. Remélem, egyetértünk ebben. Umberto Guidoni, GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Parlamentet felkérték, hogy véleményét fejezze ki arról, hogy a WTO-megállapodásoknak a szellemi tulajdonjog kérdésében való módosítását – a ‘TRIPS-megállapodásokat’ – véglegessé tehető-e, mivel ez gyors megoldást jelentene a fejlődő országnak a gyógyszerekhez való hozzájutási problémájára. Tekintve, hogy ezidáig a módosításról nem bizonyosodott be valódi hatékonysága, az Európai Parlament számára fontos, hogy megragadja a TRIPS-módosítás megerősítése nyújtotta alkalmat, hogy olyan magasabb fokú garanciát biztosítson, amelyben az EU-nak a gyógyszerekhez való hozzájutási politikája átfogóbb, következetesebb és hatékonyabb lesz. A TRIPS-megállapodás, amint azt a Tanács felismerte, a gyógyszerekhez való hozzájutás és a közegészségügy problémájának csak egy részmegoldását képviselte; ezért fontos, hogy a Tanácsnak, ahogyan azt a Parlament több alkalommal hangsúlyozta, ki kell jelentenie támogatását mindazon országok iránta, amelyek ki akarják használni a TRIPS-megállapodások által felkínált rugalmasságok előnyeit, hogy képesek legyenek alapvető gyógyszerekről gondoskodni elérhető áron. Az Európai Uniónak többet kell tennie, hogy megfékezze az egészségügyi válságot a világ legszegényebb országaiban, főként azáltal, hogy biztosítja ezeket az országokat arról, hogy el tudják látni saját szükségleteiket anélkül, hogy kétoldalú vagy regionális megállapodásokkal, a TRIPS-plus megállapodásokkal és olyan, a gyógyszeripari termékekre vonatkozó rendelkezésekkel terhelnék őket, amelyek esetleg negatív hatással lehetnek az egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez való hozzájutásra. Továbbá azt gondoljuk, hogy a Bizottság és a Tanács feladata a WTO-kezdeményezések támogatása, hogy a TRIPS-szabályokat kevésbé bonyolulttá tegyék, és különösen, hogy a termékek hozzáférhetőségét maximálják. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a félidőben vagyunk, de úgy tűnik az ezredfordulós célkitűzések közül a legrosszabbul a tbc, a HIV és a malária elleni küzdelemben teljesítettünk. Az Egészségügyi

123

124

HU


Világszervezet statisztikái azt mutatják, hogy 2005-ben több mint másfél millió ember halt meg tbc-ben, amelynek a II. világháború előtt volt magas a halálozási aránya. Nap mint nap 27 ezer ember hal meg az alapvető gyógyszerek hiánya miatt. Az egészség a jólléttől és a gazdasági fejlődéstől elválaszthatatlan feltétel, és úgy gondolom, erkölcsi kötelességünk, hogy e tekintetben segítsük a kevésbé fejlett országokat. Egy pozitív lépés ez irányba a TRIPS-megállapodás módosításának támogatása, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a gyógyszerekhez való hozzájutás. Nem tökéletes megoldás, de nem kockáztathatunk, ha milliók életét védjük vele. Van benne kockázat. Először is, a generikus gyógyszertermék előállításához és annak a szükséget szenvedő országokba történő exportjához az engedély megszerzése számos olyan feltételekhez kötött, amelyek elriaszthatják az embereket egy ilyen vállalkozástól. Másodszor, az ilyen típusú gyógyszerek gyártása kedvező körülményeket teremthetnek a visszaélésre mind a haszonélvezők, mind az exportálók számára, tetejébe a szegény országok infrastruktúrája annyira gyenge, hogy lehetetlen a gyártás elkezdése. Ebből kifolyólag némi extra, többszintű pénzügyi segély szükséges. Számomra úgy tűnik, a legfontosabb dolog az olyan pénzügyi segély, amely helyi gyártóközpontok felépítésére, technológiaátadásra és fejlesztési és innovációs befektetésre irányul. Kötelesek vagyunk társadalmi szolidaritást mutatni ezekkel az országokkal, de nekünk kell megtalálnunk az utat, amely a legközelebb visz ahhoz, hogy növeljük az adott segély hatékonyságát, miközben saját piacunkat is védjük. Végül, Biztos úr, azt szeretném mondani, hogy a Bizottság előtt – és Ön előtt is, mint a különleges bizottság elnöke előtt – óriási terület van, amely az új ötleteket várja. Erika Mann (PSE). – (DE) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, amiről ma este tanácskozunk, és amiről holnap szavazunk, egy kicsi ám fontos építőeleme az intézmények, a Bizottság, a Tanács és a Parlament közötti együttműködésnek. Ebben az eljárásban a Parlament mindössze a választás jogával rendelkezik, egyetért vagy elutasítja a javaslatot. Az a mód, ahogyan Susta előadó úr, és az árnyékelőadók – és itt szeretnék külön köszönetet mondani Kader Arifnak a csoportomból – ezt a lehetőséget kezelték, jelentősen növelte a Parlament előre meghatározott cselekvési lehetőségeit. Mindazonáltal a Biztos úrnak is szeretném megköszönni, hogy határozottan rámutatott arra, hogy ez a megállapodás, ez a jegyzőkönyv, amelyről holnap szavazunk, és amelyet a tagországok megerősíthetnek, mindössze egy építőeleme – egy fontos darab, de csak építőelem – , és hogy sokkal több lépést kell tennünk ahhoz, hogy a gyógyszeripari ágazatban gyártókapacitással nem rendelkező fejlődő országok számára valódi esélyt adjunk, amilyenre szükségük van ahhoz, hogy polgáraikat ellássák az alapvető gyógyszerekkel. Ez a lépés segíteni fog nekünk az együttműködésben, különösen akkor, amikor a Parlament sok más szakpolitikai területen, például a kereskedelem területén is további jóváhagyási jogot nyer majd. Őszintén köszönöm továbbá a Tanácsnak és a Bizottságnak és minden tagnak, akik valóban lehetővé tették, hgy elérjük ezt a rugalmasságot. Francisco Assis (PSE). - (PT) Biztos úr, hölgyeim és uraim, mivel a tárgyalt kérdés etikai fontossággal bír, a vita, amelyben részt veszünk, nagy politikai jelentőségű. A szellemi tulajdon megvédése és a kevésbé fejlett országok népessége egészségügyének és jóllétének elősegítése közötti ellentét olyan érdekellentétből fakad, amely csak értékszembesítéssel oldható meg. Egymás mellé helyezve e kettőt, az ellentét világos. Az egyik oldalon van az intellektuális tulajdonjog védelmének egy bizonyos vitatható modellje, amely az innovációra való ösztönzés és a tudományos ismereteknek az ebből eredő kiterjesztésének érvén alapul, míg a másik oldalon szegény sorsú emberi lények állnak, akik elégtelen forrással rendelkező országokban élnek, és akiket nem lehet szenvedésre és meghalásra ítélni gazdasági okok miatt, miközben nekünk megvan hozzá a tudásunk, hogy megmentsük az életüket. Az összehasonlításból világossá válik, melyik oldal képviseli az alapvető értékeket. Ennek fényében, számos alkalommal, számos helyen már megtettek bizonyos lépéseket, hogy a szellemi tulajdonjog védelmi rendszerét rugalmasabbá tegyék, hogy elősegítsék mindenki számára a gyógyszerekhez való hozzájutás. Mindazonáltal az derül ki, hogy az előmenetel egyelőre nem elégséges. A szóban forgó mechanizmus csupán könnyítő eszköze ennek a lesújtó problémának.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Tovább kell mennünk. A Parlament ebbe az irányba fordult, amikor döntően hozzájárult ahhoz, hogy az EU a saját alapját képező értékek mellett foglaljon állást. Az immár megtalált megoldás mutatja ezt az aggodalmát, és ezért szeretném elismerésemet kifejezni a Tanács elnöksége felé azokért az erőfeszítésekért, amelyeket a nyilatkozatokon és kötelezettségvállalásokon keresztül egy olyan álláspont megszerzéséért tett, amelyben Európa a legjobb színben tűnik fel: olyan politikai közösség, amely mindig a kétségbevonhatatlan emberi értékek mellé áll. Elnök − A vitát lezárom. A szavazásra szerdán, déli 12 órakor kerül sor.

19. Az élethosszig tartó tanulást tanúsító bizonyítványok (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Mario Mantovani véleménye (A6-0245/2007) a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében, az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról (COM(2006)0479 – C6-0294/2006 – 2006/0163(COD)) Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretném megköszönni Mantovani úrnak, és szeretnék a Bizottság nevében is köszönetet mondani neki és a felelős bizottságoknak az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről (EQF) folyó tárgyalásokon tanúsított proaktív elkötelezettségükért és támogató hozzáállásukért. Ez az ajánlás az EU leglényegesebb értékeiről szól: mobilitás, országok közötti együttműködés, fellendülés és az egyének segítése. Azért javasoljuk az EQF-et, mert Önök, az Európai Parlament és a tagországok felkértek minket rá, hogy találjunk meg a lehetőségét a mobilitás serkentésének és az egész életen át tartó tanulásnak, amelyek nélkül nem tudnánk elérni a lisszaboni célkitűzéseket. Az EQF-et a "Oktatás és képzés 2010" munkaprogramon belül fejlesztették ki, amely a lisszaboni menetrend oktatási dimenziója. Az EQF célja felülkerekedni azokon a még meglévő akadályokon, amelyekkel az európai dolgozók és tanulók szembetalálják magukat, amikor munkát akarnak változtatni vagy egy másik országba kívánnak költözni munka vagy tanulás miatt. Az európai polgárok túl gyakran találkoznak nehézségekkel, amikor más európai országban kívánják felhasználni képesítésüket. Még saját országukban is elzáródhat előttük a tanulási út a nemzeti oktatási rendszerük különböző részeinek eltérő mértékű integrációja miatt. Az EQF összekapcsolja egymással, mint egy fordító eszköz, az országok különböző nemzeti képesítési rendszereit. Ily módon a különböző országok képesítéseit olvashatóbbá teszi, ezáltal lehetővé teszi az egyének számára, hogy másik országba költözzenek, ha máshol akarnak dolgozni vagy tanulni. Nemzeti szinten – ezen a szinten már működik is a keretrendszer – előmozdítja a nemzeti képesítési keretrendszer fejlődését. A képesítési keretrendszerek az egész életen át tartó tanulást támogatják például azáltal, hogy megkönnyítik az emberek számára a különböző oktatási és képzési intézmények közötti mozgást, például a szakképzésből a felsőoktatásba. El kell ismernem, hogy az EQF egy összetett technikai eszköz. Főként szakértők és az oktatási hatóságok fogják használni, bár az EU polgárai részesülnek előnyeiből. A mai napon annak a közös törekvésnek az eredményét vitatjuk, amely a Bizottság, az országok, társadalmi partnerek, oktatási és képzési egyesületek és további érdekeltek között jött létre. Az EQF jórészt megegyezésre épült, és szándékaink szerint az érdekelt személyeket magunkkal visszük a folyamaton keresztül. Az EQF azt javasolja, hogy 2010-re az országok létesítsenek összeköttetést a képesítési rendszereik és az EQF között, és biztosítsák, hogy 2012-re az egyes nemzeti képesítések hivatkozzanak a megfelelő EQF-szintre. Az időpontokat a Tanács és a Parlament javasolta. Örömmel értettünk egyet egy, a Parlament által javasolt, a minőségbiztosításról szóló új ajánlat közzétételében, amelyről az gondoljuk, alátámasztja az alapelv fontosságát. Egyetértünk továbbá a Parlament azon javaslatával, hogy a rendszer tartalmazzon hivatkozást a kreditrendszerekre, ez ismeri fel a képesítési keretrendszerek alkotóelemeinek gyors fejlődését és alkalmazását.

125

126

HU


Úgy véljük, a Parlament és a Tanács valóban tökéletesített a szövegen. A Parlamenttel, a Tanáccsal és Bizottsággal folytatott tárgyalásokban elfogadott megközelítés mutatja az EQF mögött húzódó Európán átívelő konszenzust. Van tehát az EQF mögött egyfajta lendület; az országok túlnyomó többsége elismeri az EQF mobilitást és az egész életen át tartó tanulást elősegítő képességét. A túlnyomó többség jelenleg az EQF-hez kapcsolt saját nemzeti képesítési keretrendszerét fejleszti, ezért a javaslatnak már jelentős a hatása Európa oktatási és képzési rendszereire. Remélem, egyet tudnak velem érteni a javaslat első olvasatának támogatását illetően, így azt hivatalosan elfogadhatja a Tanács az elkövetkező hetekben. Mario Mantovani (PPE-DE), előadó. – (IT) Elnök Úr! Biztos Úr! Hölgyeim és uraim! Úgy hiszem, a mai este egy lényeges projekt kezdete, amire Európa, a tagállamok, a régiók és az Európai Unió városai már régóta vártak; a célra, melynek eléréséért az oktatás, a foglalkoztatás, a kereskedelem és a gazdaság területeinek különböző érintettjei évekig dolgoztak, és amit a társadalom egésze akar. Holnap az Európai Képesítési Keretrendszer jóváhagyásával egy jobb holnap alapjait fektetjük le, közös referenciapontot adva a jövő generációinak kulturális, oktatási és szakképzési kötelezettségükhöz, képzésükhöz és természetesen foglalkoztatásukhoz. Összhangban a Lisszaboni Stratégiával az Európai Képesítési Keretrendszer egy közvetlen csatornát képvisel, hogy fejlessze a kapcsolatokat az iskolák, egyetemek és a munkahelyek között, valamint a hivatalos, a félhivatalos és a nem hivatalos élethosszig tartó tanulás között úgy, hogy mind nemzeti, mind pedig ágazati szinten biztosítja az átláthatóságot a képesítések és bizonyítványok elismerése területén, és mindig az európai keretrendszeren belül. És végül erősíteni fogja a tagállamok együttműködését a különböző rendszerek összehasonlításának érzékeny területén. Ez a visszatérő téma, mely – a Lisszaboni Stratégiával összhangban – a megfelelő felelősség vállalásához vezetett bennünket azzal a választással, melyről biztosan állíthatom, hogy a növekedést, a fejlődést és a versenyképességet hirdeti egy olyan Európában, mely köteles a társadalmi kohéziót egyik célkitűzésének elismerni. Ez egy hosszú múltra visszatekintő projekt, mely a bolognai folyamatból, a kreditek, mint egyenértékű egységek felhalmozásának és átvitelének rendszeréből indult, és a szakképzési rendszerben a barcelonai csúcson jelent meg újra. 2004-ben Bergenben fejlesztették tovább, majd 2005-ben a Tanács, mely a jelenlegi keretrendszer elfogadásának szükségességét hajtogatta. Ez egy történelmi utazás, mely világosan mutatja az európai döntéshozók ambícióit arra vonatkozólag, hogy egy új eszközt hozzanak létre, mely sokak által forradalminak tekinthető, de nélkülözhetetlen az európai integráció számára, amiért már oly sok éve dolgozunk. Elnök Úr, Hölgyeim és uraim! Meggyőződésem, hogy ez a keretrendszer nemcsak elősegíti a határokon átívelő mobilitást, hanem az EU belső mobilitásának fő mozgatórugója is lesz – ha általánosságban a diákokra, munkavállalókra, kutatókra és önkéntesekre gondolunk, valamint mindazokra, akiknek szabadon kell mozogniuk Európában anélkül, hogy pánikot vagy felesleges aggodalmat okoznak. Emlékezniük kell a lengyel vízvezeték-szerelő történetére, ami megijesztette Franciaországot: ez volt az egyik legfőbb oka annak, hogy a franciák az Európai Alkotmány ellen szavaztak a népszavazáskor. Nos, a szöveg, ami most előttünk van, az eredménye a több hónapos munkának, a szoros együttműködésnek a Tanács képviselőivel a portugál elnökség alatt, mely azonnal látta ezen ambiciózus projekt jelentőségét. A Bizottság, Figel biztos úr személyében végig nagy figyelemmel kísérte a folyamatot, és e partnerség szellemének köszönhetően sikerült továbbfejleszteni a szöveget azáltal, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság szívéhez közeli kulcskoncepciókat illesztettünk be. Rendkívül hálás vagyok ezért a kollégáimnak, a háttérelőadóknak, mint Castex asszonynak, Kusstatscher úrnak, a liberálisoknak, valamint Mann úrnak és Kasoulides úrnak, illetve mindazoknak, akik közreműködtek ebben. Nagylelkű részvételüknek és elkötelezettségüknek köszönhetően sikerült belefoglalnunk a következő fogalmakat: társadalmi integráció, a munkaerőpiac követelményei; személyes fejlődés a különböző képzési utak mentén; diszkriminációmentesség a hátrányos helyzetű emberek számára is; egyenlő lehetőségek, a szubszidiaritás elvének tisztelete és a tagországokon belüli koordinációs pontok létrehozása.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Arról is megbizonyosodtunk, hogy az ajánlás nem kötelező, habár természeténél fogva jogalkotó marad. Nyilvánvalóan ez nem valamilyen gyengeségből eredt, hanem sokkal inkább a felelősségtudatból és a realizmusból fakadt, hogy elősegítse és hirdesse ezen eszköz használatát azokban az országokban, melyeknek több időre van szüksége. Röviden tehát kétség sincs afelől, hogy ez továbbfejleszthető, de az életben mi nem az? Meggyőződésem azonban, hogy egy olyan szöveg van előttünk, melynek lelke és lelkiismerete van. Úgy hiszem, az Európai Parlament feladata az, hogy az állampolgárok valódi érdekeinek megfelelően alkosson törvényt. Nos, ez az, amit itt csinálunk. A szöveg jóváhagyása első olvasatra a bizonyítéka ennek, mely részben köszönhető Gala úrnak a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságnak, és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak, melyek mind pozitív hozzájárulást tanúsítottak. Pilar del Castillo Vera (PPE-DE), az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök Úr! Biztos Úr! Először is gratulálni szeretnék az előadónak, mivel valóban egy olyan kérdéssel foglalkozott, mely jóval tovább mutat, mint amennyire képzeltük. A globalizált világban Európát és a különböző EU-s országokat valóban a humánerőforrásuk képzettsége fogja meghatározni. Ha egy pillérben kellene összefoglalnunk, mi az, ami lehetővé teszi Európa és az Európát alkotó összes ország számára, hogy versenyképesek legyenek ebben a globális világban, az a humánerőforrás, az európai állampolgárok képzettsége. Ezt szem előtt tartva rendkívül lényeges, hogy az egész életen át tartó oktatást és képzést a munkaerőpiac igényeihez kell alakítani, és ezeknek folyamatosan válaszolniuk kell az igényekre. Ha nem ez a helyzet, akkor lehetetlen lesz ezt teljesíteni. Ugyancsak a következő paradoxonba fogunk ütközni: az emberek idősödnek, de ezek az idős emberek egyre fiatalosabbá és potenciálisan aktívabbá válnak, ám ennek ellenére forrásaik nem kielégítőek, hogy termelékennyé váljanak, és adjanak a társadalomnak, valamint hogy megtalálják a helyüket a munka világában. Ezt szem előtt tartva az első szempont, hogy alapvető fontosságúnak kell lennie az elsősorban technológiai dimenzión alapuló élethosszig tartó képzésnek, mely hozzáadott értéket képvisel. Egy másik szempont is van azonban, mely Európa jövőjéért aggódik, és ez integrálja a humánerőforrást egy versenyképes belső piacba, amihez olyan képzettségekre van szükség, melyeket minden tagállam elismer. Ez fogja lehetővé tenni a különböző országok állampolgárainak, hogy a mindenki által elismert képzettségek alapján versenyezzenek egymással. Következésképp, mivel egy ilyen versenyképes világban ez szükséges az egyén fejlődéséhez, és mivel a belső piac fejlődéséhez is szükséges, ez az a kérdés, melynek sokkal nagyobb a jelentősége, mint amit adtak neki talán azzal, hogy a nap végén ilyen későn vitatjuk meg. Elnök − Köszönöm del Castillo asszony, noha mindig az esti viták a legérdekesebbek. Milan Gaľa, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. – (SK) Először is szeretném megköszönni Mantovani úrnak, az előadónak az Európai Képesítési Keretrendszerről szóló jelentéshez fűződő munkáját. 2006 tavasza óta vitázunk erről a kérdésről az Európai Parlamentben. Mint az tudják, az Európai Képesítési Keretrendszerre vonatkozó határozott megbízatás szerves része a Lisszaboni Stratégiának. Egy fordítógépként fog szolgálni a különböző képesítési rendszerek és szintek között, és ennek megvalósítása nagyobb átláthatóságot, összehasonlíthatóságot és hordozhatóságot fog eredményezni az egyes tagállamok állampolgárainak képesítését illetően. Mindemellett az Európai Képesítési Keretrendszer segíteni fogja a nemzetközi ágazati szervezeteket, hogy továbbfejlesszék a kapcsolatokat az ágazati képesítési rendszerük és a nemzetközi képesítési rendszerek között, ezzel elősegítve a munkavállalók és tanulók mobilitásának növelését. A szubszidiaritás elvével összefüggésben támogatásom fejezem ki, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer a tagállamokat tekintve nem kötelező, és hogy a nemzeti képesítési rendszereket a nemzeti törvényhozásnak és gyakorlatnak megfelelően alakították ki. Egész Európát tekintve az Európai Képesítési Keretrendszer azonban egy hatékony eszköze lesz a képesítések elismerésének és összehasonlíthatóságának. De csak akkor, ha az egész életen át tartó tanulás rendszereinek részeként következetesen végrehajtják az EU-tagállamokban. Mióta az EKKR közvetlenül kapcsolódik ahhoz a módhoz, ahogyan az állampolgárok érvényesülnek a munkaerőpiacon, és hatással van a szakképzés minőségére, azóta a versenyképesség-növelés fontos eszközének is tekinthető. Thomas Mann, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök Úr! Az Európai Képesítési Keretrendszer a szakképzés EU-s szintű emancipációjának kezdőjele, mivel lehetővé fogja tenni, hogy a szakképesítéseket

127

128

HU


egész Európában elismerjék, mint ahogy a tudományos képzettségeket. Ez időt igényel és hajlandóságot az együttműködésre, irányításra és az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatására. Azok az emberek, akik csak azt védik, amit tudnak, és tartanak az új tapasztalatoktól, ne lepődjenek meg, ha azt látják, hogy nem mobilak. Tisztább képre van szükségünk. A nemzeti szakképesítéseknek összehasonlíthatóknak kell lenniük, azonban ez nem jelenti, hogy szabványosítani kell őket. Ezt már múlt évben kértem az EKKR saját kezdeményezésű jelentésében, melyet én készítettem a Parlamentnek. Sok minden történt azóta. Csillapodott a tagállamok – beleértve az országom is – azon félelme, hogy elveszítik hatásköreiket. Az egész életen át tartó tanulás és az EKKR voltak a fő mérföldkövei a Tanács német elnökségének, melyet sikeresnek tekintettünk. Most teljes gőzzel csináljuk a nemzeti képesítési keretrendszert, mely nem teljesen egyszerű, mivel Németország szövetségi szerkezetű és minden tartomány autonómiával rendelkezik. Szeretném megköszönni a PPE-DE képviselőcsoport nevében Mario Mantovani úrnak a kitartását, hogy foglalkozott a Bizottsággal és a Tanáccsal, valamint, hogy mindenkit folyamatosan informált a képviselőcsoportokban, akik figyelemmel kísérték az EKKR-t. Igazán remélem, hogy holnap első olvasatra el fogják fogadni a jelentést. Mostantól, ahogy egyre elmélyülünk a részletekben, több megbeszélésre van szükség az oktatók, a tanárok és a szakképző intézmények között. Ezt épp tegnap tapasztaltam a szakiskolai tanárokkal tartott találkozón Heese-ben. Ha a képesítéseket rangsoroljuk, akkor a német mesterképzés vagy a szakbizonyítvány például a nyolc szintből legalább a harmadik-negyedikhez tartozik. Mások egyáltalán nem ismerik ezt a képesítést. A német kettős rendszer erőssége nem nyilvánvaló az emberek számára, hacsak nem maguk tapasztalták azt. Az európai oktatási és tanulási műhelyünkben, mely a szubszidiaritás elvén alapszik, az oktatásban és a szakképzésben jelentősen meg fogják erősíteni a foglalkoztatás és a szakképzési politika dimenzióit. Együtt el kell, és el fogjuk érni a célt: egyesítjük a minőségi előírásokat, az EKKR-t a bizonyítványokban és diplomákban 2010-ig. Françoise Castex, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök Úr! Szeretném megköszönni és gratulálok az előadónak a kiváló konzultációjáért az Európai Képesítési Keretrendszer ajánlásával kapcsolatban. Ugyancsak szeretném megköszönni a Bizottságnak és a Tanácsnak, hogy figyeltek, és hogy mindenki számára elérhetőek voltak. Az EKKR-ben létezik egy eszközünk, mely az európai állampolgárok mobilitását szolgálja, akár a szakképzési utak részeként, akár a szakmai mobilitás részeként. Az emberek szabad áramlását, mely a Szerződésekben le van írva, még mindig akadályozza, hogy az embereknek nehézségei vannak a kibocsátó országukban szerzett képesítések elismertetésével egész Európában. Ezek a képesítések, melyeket az egyes tagállamok saját eljárásaik és rendszereik alapján ítéltek oda, minden tagállam saját szuverenitása alá tartozik, és azt az EKKR tiszteletben tartja. A képesítéseket azonban egyre inkább az azt odaítélő országon kívül kell használni, melyet bátorítani szeretnénk annak az értéknek a tiszteletéből, melyet a diploma vagy bármely más képesítés a birtokosának nyújt. Ezért szükségünk van egy eszközre, hogy összehasonlítsuk, és elsősorban átalakítsuk az egyik tagállam képesítését a másikéra. Ez egy különösen lényeges és érzékeny kérdés a szakképesítések területén. Ez az oka annak, amiért a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság olyannyira ragaszkodik az szakképesítések egyesítéséhez az EKKR-ben. Ez megtörtént, és boldogok vagyunk. A munkavállalók és a cégek egyre mobilabbak az európai munkapiacon. A munkavállalóknak és a munkaadóknak azonban ezért minden tagállamban garanciára van szükségük azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyek a munkavállaló képességeit és értékét mérik, azaz a szakmai képesítésüket, függetlenül attól, hogy hogyan szerezték azokat. Biztos Úr! Szeretnék azonban egy másik pontot hangsúlyozni. Jelenleg az EKKR egy szép, de üres héj. Hogy megfelelően létezzen, az egyes tagállamokban megszerzett diplomákat, képesítéseket és bizonyítványokat hitelesíteni és regisztrálni kell az Európai Képesítési Keretrendszer referfenciái alapján. Ez minden tagállam számára rengeteg munkát fog jelenteni, valamint hatalmas energiát és különleges szakértelmet igényel. Az Európai Bizottság támogatása alapvető fontosságú lesz, ugyanúgy, mint az európai ügynökségeké – elsősorban az Európai Szakképzés-fejlesztési Központra (CEDEFOP) gondolok. A társadalmi partnerek részvétele ugyancsak alapvető lesz minden szinten. A tagállamoknak be kell őket vonnia, ugyanúgy, mint az ajánló államokat, valamint közösségi szinten az ágazati párbeszédbizottságokat is be kell vonni.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Végül, hogy az EKKR teljes és hatékony legyen, az is szükséges a gazdasági partnerek, a szakmai ágazatok számára, hogy megértsék és magukévá tegyék azt. Ez nemcsak azért van, mert ők ítélik oda a képesítéseket, melyet bele kellene foglalni az EKKR-be, hanem mert a cégeknek szükségük van viszonyítási pontokra a toborzáshoz és, hogy osztályozhassák az állásaikat. Az EKKR-nek miharabb közös referenciakeretté kell válnia, és egy megfelelő határidőről álmodom, amikorra az EKKR lesz a referenciakeret mindenhol, még a kollektív szerződésekben is. Ona Juknevičienė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Először is meg kell dicsérnem Mantovani urat e rendkívül jelentős dokumentum elkészítéséért. E dokumentum alapvető célja, hogy megtalálja a különböző képesítések meghatározásának és összehasonlításának módját a munkaerőpiacon és az oktatási rendszerben. Kétségtelen, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) jótékony hatással lesz az EU munkaerőpiacának hatékonyságára és flexibilitására. Még ennél is fontosabb, hogy az EKKR segíteni fog a bevándorlókkal és az EU állampolgáraival szembeni megkülönböztetés csökkentésében a munkahelyeken. Sajnos a litvánoknak és más EU-s országok állampolgárainak képesítésük használatakor nehézségei támadnak más tagállamokban. Gyakran nem ismerik el képesítésüket a munkaadók vagy az intézmények. Az emberek megkülönböztetve érzik magukat, mivel nincsenek egyenlő lehetőségeik, hogy versenyezzenek a munkaerőpiacon. Gyakran olyan állásokat kell elfogadniuk, melyek kevesebbet fizetnek, és amelyekhez túlképzettek. Egy találkozón a Londonban élő és dolgozó litvánokkal felhívták a figyelmem számos panaszra, mely a munkahelyi megkülönböztetéssel és az olyan munka megszerzésének nehézségeivel volt kapcsolatos, melyre képesítést szereztek. Ezáltal „másodosztályú” állampolgároknak érzik magukat, pedig a képesítésük és képességeik gyakran magasabbak, mint azon országok állampolgáraié, akik ugyanazt a munkát végzik. Nem kapják meg azt a munkát, amit akarnak vagy a megfelelő fizetést csupán azért, mert a képesítéseiket nem ismerik el. Sajnálatos, hogy sem a Bizottság, sem mi, a képviselők nem voltunk képesek megoldani ezt a problémát 22 év alatt. Összefoglalva tehát ez a dokumentum nagy jelentőséggel bír a legtöbb ember számára. 1985-ben a Tanács elhatározta, hogy bevezet egy rendszert, hogy összeillessze a különböző országok szakképesítéseit. Ez még nem hozott semmi eredményt. Sajnos, ismét nem sietünk, és nem javasoljuk, hogy 2012 előtt bevezessük ezt. Ráadásul ez a tagállamok belátására van bízva. Szégyen, hogy ilyen eredménytelenek vagyunk. A tapasztalatainkból kellene tanulnunk. Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök Úr! Az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozása egy olyan dolog, mely a ma és a jövő Európája számára nagy jelentőséggel bír. Az, hogy az egyén teljesít-e a magánéletében és a társadalomban, tulajdonképp attól függ, hogy hogyan készült fel az életre és a munkára. A történelmi és jelenkori meghatározók kiváltották annak a szükségét, hogy különös tekintettel legyünk az 50 és afölötti emberekre, valamint a gazdasági nehézségekkel küzdő családokból származó fiatalokra, különösen az új tagállamokban. Nem mindegyikük tud, vagy nem mindegyiküknek kellene külföldre menni munkát keresni. Megfelelő feltételeket kell kialakítani az embereknek, hogy a saját környezetükben fejlődhessenek, ott, ahol élnek. A nemzeti képesítési keretrendszernek egy olyan eszköznek kellene lennie, mely a képesítések osztályozását szolgálja a tanulás egyedi, elérhető szintjei számára lefektetett kritériumoknak megfelelően. Az Európai Uniónak mind jogilag, mind pedig gazdaságilag támogatnia kellene a tagállamok erőfeszítéseit. Az Uniónak nemcsak a szabad mozgás lehetőségét kell kínálnia az állampolgároknak, hanem a foglakozással kapcsolatos képesítéseik elismerését is. Sepp Kusstatscher, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Először is megköszönöm Mario Mantovani úrnak, hogy e kérdésben a mellette ülők nyomdokaiba lépett. Előttünk van az eredmény, mely a tagállamokban oktatási hatóságokat igényel, hogy ezt a közös keretrendszert fordítóeszközként és referenciapontként használhassák. Sok lehetőség van még a nagyobb nyomás gyakorlására, hogy nagyobb átláthatóságot, jobb összehasonlíthatóságot érjünk el, és ezáltal megteremtsük a különböző képesítések egyenlőségét és elismerését az EU-ban. Különösen örülök annak, hogy a szakképzést külön megemlítik az általános oktatás mellett, és annak, hogy azonos státusszal rendelkezik. Valamint annak is örülök, hogy nemcsak a hivatalos diplomákat fogják a

129

130

HU


normákhoz mérni, hanem a nem hivatalos szakképesítéseket is, melyeket az emberek a munkahelyükön vagy otthon szereztek. Gyakran használtak trükköket, hogy megnehezítsék a munkaerőpiacra lépést. Az oktatási hatóságok, a szakképző testületek és a szakmai hatóságok nem ritkán próbálnak ellenállni a kívülről érkező versenytársaknak azáltal, hogy vonakodnak elismerni a máshol szerzett felsőoktatási és szakképzési képesítéseket formai okokra hivatkozva. 2010-ben ez már a múlt lesz. Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ugye jól hangzik az „élethosszig tartó tanulás elősegítése”, valamint, hogy az EU őszintén dolgozik az emberek javáért és a foglalkoztatásért? Csakhogy ma reggel Barroso úr azt mondta, hogy nem szereti a mendtességeket, de támogatja a kompromisszumokat a sokszínűség tiszteletben tartása érdekében. Ezek szép szavak, de itt van nekünk még egy újabb próbálkozás, hogy ledózeroljuk a csodás sokszínűséget egy közös, harmonizált, jellegtelen képpé. És most elmondhatjuk, hogy az oktatáson van a sor. Az oktatás azonban nem tartozik az EU hatásköre alá! Ezek csak a Szerződés 149. és 150. cikke alapján hozott javaslatok keretébe tartoznak. Tehát ez egy próbálkozás arra, hogy egy kiskapun hatáskört csempésszenek be. Ha az EU hatáskört szeretne szerezni az oktatás felett, tegye azt őszintén, menjen végig a hagyományos csatornákon, és alkalmazza az átláthatóságot, melyről oly sokat hallunk. A bergeni keretrendszer modelljét követve, az EUROPASS diplomák és bizonyítványok létrehozása kiegészítve a kreditek átvitelének rendszerével harmonizált EKKR-szintet igényel. Ez az EU-javaslat a képesítések ágazati és regionális szinten, és ugyanúgy nemzeti szinten történő kibocsátásával majdnem teljes lefedettséget fog biztosítani a képesítések terén. A bizonyítványok kibocsátásával és a képesítések odaítélésével az EU biztosítani fogja az egyetemek és a nemzeti kormányok megkerülését. Az Egyesült Királyság kormánya támogatja a képesítések harmonizációját. Erre úgy készül, hogy a Titkos Tanács által felügyeli az egyetemeket, készen arra, hogy átadja azokat az EU-nak. Amit az egyetemek gondolnak erről, az lényegtelennek tűnik. A HMG valódi pozíciója e tervezet ellenvetésével vált világossá. Nem akarja, hogy EU-logó legyen a képesítési dokumentumokon. Ez azért van, mert nem akarja, hogy az emberek megtudják, az oktatást átadták az EU-nak. Kérem, mondják meg, hogy a kormányom miért képviseli ezt az álláspontot? Miért támogat egy EU-projektet, és miért akarja ezt elhallgatni az emberek elől? Vajon más nemzetek kormányai is ezt teszik? Nem lennék meglepve, ha igen, mivel ők is el akarják hallgatni az emberek elől, hogy az egyetemeiket ily módon használják. Kikövetkeztethették, hogy nem szeretem ezt a projektet, de ez nem a brit egyetemek és kollégák nemzeti büszkesége miatt van. Nem. Ez azért van, mert tanárként értékelem az oktatást, és elismerem, hogy az európai országok olyan egyetemekkel rendelkeznek, melyekre méltán büszkék – a tanulás nagyszerű központjai, melyeknek növendékei évszázadokon keresztül hozzájárultak a művészetek, az irodalom és a tudományok fejlődéséhez, mindenhol gazdagítva az emberek életét. Elismerem azt is, hogy a civilizáció e lendülete azért jött létre, mert a tanulás e színterei külön és függetlenül alakultak ki úgy, hogy mindegyik kifejlesztette a maga külön sajátosságát és identitását Hát nem különös egy olyan világban, ahol a személyiséget féltékenyen óvják és a személyazonossággal való visszaélés bűnnek számít, hogy néhány ember meggondolatlanul arra törekszik, hogy lerombolja az intézmények egyedülálló identitását, mely azzá teszi őket, amik, megtagadva másoktól az oktatást, amit ott szereztek? Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). - (EL) Elnök Úr! Nem tudtunk volna ma az Európai Képesítési Keretrendszer kialakításáról szóló javaslatról vitázni, ha nem lett volna tagtársunk, Mantovani úr, aki hasznát vette az ezen a területen dolgozó, vagy a Tanáccsal, illetve a Bizottsággal együttműködő volt képviselők tapasztalatát. Ennek köszönhető, hogy ma a nyolc képesítési szint felállításával foglalkozunk, mely magába foglalja az általános oktatást, a felnőttképzést, a szakképzést és a felsőoktatás három szintjét. Válaszolva képviselőtársamnak, aki korábban szólalt fel, hangsúlyozzuk, hogy a Szerződés 149. és 150. cikke adja a megfelelő jogi alapot a javasolt ajánlásoknak, egyszerűen azért, mert figyelembe veszik az egész életen át tartó tanulást. Semmilyen körülmény között nem fogadjuk el, hogy az oktatásnak az EU felelősségi körébe kellene tartoznia: a nemzeti felelősség területe marad. Az EKKR-ben a képesítések összehasonlítása

23-10-2007

23-10-2007

HU


azonban figyelmen kívül hagyja az oktatási módszereket és az oktatási létesítmények típusait. Ezért csak egy ilyen jellegű összehasonlítás utalhat a tudásra, a megértőképességre, valamint a tudás és a képességek gyakorlati alkalmazására. Görögország és számos más állam különösen ragaszkodik az EKKR választható mivoltához. Hivatalosan is kifejezték, hogy a képesítések rangsorának elősegítése nem jelenti a nemzeti oktatási rendszer átalakítását vagy a tanulmányi bizonyítványok elismerését. Emellett a nem hivatalos és félhivatalos oktatás bizonyítványának automatikus kiadása nem lehetséges a megszerzés változatossága és egyéni körülményei miatt, csak egy puszta hivatkozás. Azt is észben kell tartanunk, hogy ugyanaz az ember különböző szinteken számos képesítéssel rendelkezhet. Joel Hasse Ferreira (PSE). – (PT) Elnök Úr! Biztos Úr! Hölgyeim és uraim! Az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszere egy meghatározó dokumentum, mely lehetővé teszi a képesítések nemzeti és ágazati referenciakeretének összehasonlítását európai szinten. Alapvető fontosságú a megszerzett képesítések igazolása, hogy a hivatalos oktatáson kívül, különösen a munka világában szerzett előmenetelt integrálni lehessen a hivatalos rendszerekben elért szakmai fejlődésbe. Ezáltal az egész EU-ban hozzájárul a nagyobb demokráciához az egyének szakmai karrierjének kezelése területén. Ez az irányelv – ahogy azt mellesleg a Parlament által javasolt és elfogadott módosítások egyike is hangsúlyozza – támogatja ezen képesítések jóváhagyását a Tanács következtetéseinek megfelelően, melyeket a nem hivatalos és félhivatalos tanulás azonosításának és jóváhagyásának közös európai alapelveiről tett. Elnök Úr! Ez lehetővé tenné számunkra, hogy előremozduljunk az egységes európai jogi keretrendszer felé, melynek célja a következetesség kialakítása a garanciák csorbítása nélkül, melyek már néhány esetben léteznek. Hölgyeim és uraim! Az irányelvre vonatkozó javaslat, melyről vitázunk, meghatározó eszköze lehet a nagyobb rugalmasság kialakításának a munkaerőpiacon azáltal, hogy a munkavállalók érdekeinek jobb védelmét és a minőségi szolgáltatások biztosításának jobb lehetőségét kínálja. Ezen a ponton csak örömmel fogadhatom a portugál elnökség oktatás területén tett erőfeszítéseit, hogy azt biztosan és viszonylag gyorsan mozdítsa afelé, hogy a Parlament első olvasatra elfogadja. Világos, hogy e körülmények között az előadó, Mantovani úr, és a háttérelőadók, elsősorban Castex asszony munkáját is ki kell emelnünk. Hogy még hatékonyabbak lehessünk, hogy több előnyt szerezzünk a szakmai és tudományos mobilitásból Európa területén, még hatékonyabban kell dolgoznunk az Európai Képesítési Keretrendszer végrehajtásán és az európai kreditrendszerhez kapcsolásán. Ez a jelentés jelentősen segíti ezt az irányt. Ezáltal az irányelv javaslata figyelembe veszi a számos nemzeti rendszer gazdag sokszínűségét. Ez egy olyan irányelv, mely a lehetőségek egyelőségét hirdeti a tudásalapú társadalomban, melyben élünk, és célja a számos tagállam munkaerőpiacának jobb integrálása. Következésképp ez pozitív választ érdemel tőlünk. Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök Úr! A különböző körülmények között, különböző rendszerekben és országokban megszerzett képesítések átláthatósága és összehasonlíthatósága egyszerűbbé teszi mind a munkavállalók és a munkaadók tudásszintjének értékelését, így elősegíti a mobilitást a munkaerőpiacon. Ez vonatkozik a szabályozott szakmákra – orvosokra, nővérekre és egyéb orvosi szakmákra, ahol a képesítéseket kölcsönösen elismerik az EU-országok – és más szakmákra is. A Képesítési Keretrendszer bevezetése elő fogja segíteni a jobb társadalmi kohézió kialakulását. Különbözőképp kell azonban kezelni a művészeti oktatási intézményeket és hivatásokat, ahol a képességet és a tehetséget nem szabad szabályokkal korlátozni vagy átlagossá tenni, és ahol a tanár szerepe nincs meghatározva, inkább csak vezeti a diákot. Gratulálok az előadónak. Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök Úr! Úgy hiszem, ez egy rendkívül jó vita volt, mely egy nagyon fontos projekt elindítását jelzi. Véleményem szerint ez időszerű, szükséges, és − ahogy mások is kiemelték − kiindulópontja a ma és a jövő generációinak. Ez alapvető a közös piac működéséhez, alapvető Európa társadalmi fejlődéséhez, és alapvető az európai állampolgárok képességei számára is, hogy megbirkózzanak a gazdaság és munkaerőpiac gyors változásával. Ez egy útlevél az egyéni előrehaladáshoz és ugyanúgy a társadalmi integrációhoz is. Ez egy rendkívül építő és harmonikus vita volt – véleményem szerint eltekintve egy honfitárs közbeszólásától, aki túlzott állításaival és egy jókora adag ideológiai elfogultsággal teljesen tévesen mutatta be, ami itt elképzeltünk és javasoltunk.

131

132

HU


Ez egy ajánlás, és ez pontosan az – ez önkéntes. Az EKKR nem ad képesítéseket: az az országoktól, egyetemektől és más intézményektől függ továbbra is, mely autonóm marad. A képesítéseken lesz egy EKKR-referenciaszint, például négyes szint, de a nemzeti szint is rajta lesz a képesítéseken. Tehát örülök, hogy láthatom ezt az egyetértést – egy embert leszámítva – az EKKR jogalkotási javaslat mögött ebben a Parlamentben és a Tanácsban. Örülök, hogy ez a parlamenti egyetértés nemzeti szinten látható, ahol a nemzeti képesítési keretrendszer felállítása mögött komoly szándék húzódik. Elnök. − A vitát lezárom. A vita végén először is szeretném megköszönni a tolmácsoknak, hogy itt maradtak, pedig nem volt kötelező számukra. A vita szerdán délután 12 órakor lesz. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) Az európai referenciakeret csökkenteni fogja egy olyan rendszer összetettségét, mely 27 kétoldalú kapcsolattal rendelkezik a tudományos és szakmai oktatásban szerzett képesítések elismerése területén. A bolognai folyamat, mely létre kívánja hozni 2010-re az európai oktatási térséget, ezért ki van egészítve egy eszközzel, mely minden, az Unió tagállamaiban megszerezhető képesítést elismer. Habár tíz európai uniós állampolgárból kilenc hiszi, hogy az egész életen át tartó tanulás fontos a karrier fejlődése szempontjából, a pénzügyi források hiánya miatt a jelenlegi gazdaság nem kapja meg a számára megfelelő képzést. A legutóbbi Eurobarométer felmérés azt mutatja, hogy a válaszadók mindössze 58%-a képes számítógépet használni, és csak egyharmaduk állítja magáról, hogy internethasználó. Mindemellett az állampolgárok több mint 60%-a nem képes idegen nyelvet használni a munkája során. A nemzeti költségvetések az egész életen át tartó tanulásra fordított része országonként váltakozik: az északi országokban az oktatásra fordított 40%-tól az új tagországok kevesebb mint 10%-ig. Így az olyan kezdeményezéseket, mint a Grundtvig vagy az Erasmus a fiatal vállalkozók számára, ki kellene terjeszteni és a támogatásokat meg kellene duplázni. Ez kiegészíthetné az elégtelen nemzeti pénzügyi támogatásokat. Mindemellett az európai referenciakeretet valós európai képesítéseket létrehozó programokkal kellene kiegészíteni, melyeket az egész Európai Unió területén elismernek. Rumiana Jeleva (PPE-DE), írásban. – (BG) Szükséges hangsúlyozni, hogy a nem hivatalos oktatási szektor alulfejlett, meglehetősen ismeretlen és gyakran el van szigetelve a hivatalostól. Az Európai Képesítési Keretrendszer egy kulcsfontosságú eszköz az eltérések legyőzésére, és eszköze a szakképzési orientációs és információs rendszer újraértékelésének és újraszervezésének. Az EKKR fejlődése meg fogja könnyíteni az munkaerő mobilitását a 31 résztvevő országban, és elő fogja segíteni az új EU-tagállamok ágazati és ipari szervezeteinek bevonását az Európai Szociális Alap forrásainak felhasználásába. Ezeket a forrásokat új képzések megszerzésére, illetve a meglévők továbbfejlesztésére osztják ki. A legújabb tagállamok, mint például Bulgária, fontosnak tartják, hogy lehetőségük legyen a jó gyakorlatok cseréjére és a közösségi kísérleti programok végrehajtására. Az Európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) fejlesztésének és végrehajtásának célja az oktatási eredmények felhalmozásának, átvitelének és elismerésének megkönnyítése, függetlenül attól, hogy hol és hogyan számolták ki. Ez nagy jelentőséggel bír a Bulgáriára és Romániára vonatkozó átmeneti időszakra. A kreditrendszer támogatni fogja a szabad áramlást és a munkerőpiacra való belépés kibővítését a Közösségben élő legtöbb munkaerő számára, és emellett biztosítani fogja az összehasonlítás megbízható alapját. Hiszem, hogy az EKKR további lendületet ad majd e folyamat fejlődéséhez. Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) A polgárok tudásának, készségeinek és képességeinek elismerése elengedhetetlen az EU versenyképességéhez és társadalmi kohéziójához, valamint az egyes polgárok mobilitásához. Mind nemzeti, mind közösségi szinten elő kell mozdítani és javítani az életen át tartó tanulásban való részvételt és az ahhoz való hozzáférést mindenki számára, beleértve a hátrányos helyzetűeket is. A hivatalosan soha el nem ismert szakképzettségüket Európában nem hivatalos úton megszerző fiatalokat, felnőtteket, bevándorlókat és fizikai dolgozókat ösztönözni kell a tanulási programokban való részvételre, elkerülve ezzel e csoportok szociális és munkaerő-piaci kirekesztését.

23-10-2007

23-10-2007

HU


Mindebben egy olyan közös viszonyítási keretrendszer létrehozása játszik fontos szerepet, amely megfeleltetési eszközként szolgál majd a különböző képesítési rendszerek és szintjeik között a közoktatásban, a felsőoktatásban, illetve a szakképzésben is. Ez a különböző tagállamokban növelni fogja a polgárok képesítéseinek átláthatóságát, összehasonlíthatóságát és hordozhatóságát. A keretrendszer feladata hogy integrálja és összehangolja a nemzeti képesítési rendszereket, biztosítsa a megkülönböztetés-mentességet, növelje a munkaerőpiac és a civil társadalom felé a képesítések hozzáférhetőségét, egymásráépülését. Az oktatásban meglévő szegregáció megszüntetéséért támogatom tájékoztatási intézkedések, valamint szociális párbeszédek megkezdését. Fontosnak tartom továbbá a munkavállalói csoportok által megszerzett informális tanulás elismerését annak érdekében, hogy megkönnyítsük számukra a munkahely-változtatást. Az Európai Unió a globalizáció kihívásaira felkészült tudásalapú társadalommá kell, hogy váljon. Egy ilyen társadalomban a polgároknak minden tagállamban alkalmazkodniuk kell a versenyképesség által vezérelt munkaerőpiac igényeihez, ezért a tanulás alapkövetelmény lesz valamennyi korcsoport számára. James Nicholson (PPE-DE), írásban. – Az egész életen át tartó tanulásért az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) egy jó példa arra, hogy az Európai Unió azt teszi, amit tennie kell a nemzeti határokon átnyúló mobilitás elősegítésének érdekében. Az elkövetkező években legtöbbünk képviselni fogja saját tagállamának állampolgárait, akik megkülönböztetve érzik magukat, mikor kihasználják a szabad mozgásban rejlő lehetőségeket az EU területén, és ténylegesen egy másik országba költöznek. Ezt a megkülönböztetést azért érzik, mivel a képesítéseiket nem megfelelően ismerik el újonnan választott hazájukban. Az EKKR, a nemzeti hatóságok számára fordítóeszközként működve, kétségkívül segíteni fogja választópolgárainkat, hogy túllépjenek ezen az értelmetlen megkülönböztetésen. Az EKKR annak a tagországnak is az előnyére fog válni, ahová az egyén költözik, mivel biztosítani fogja az egyén képesítésének pontos felbecslését.

20. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 21. Az ülés berekesztése (Az ülést 00:05-kor berekesztik)

133

2007. OKTÓBER 23., KEDD

Recommend Documents