Világosság 2013 tavasz–nyár
Recepciótörténet
Dénes Iván Zoltán
Értelmezések
I. Bibó István születésének századik évfordulóját nem a – tapasztalható – politikai kisajátítási kísérletek, megbélyegzések vagy eljelentéktelenítések, hanem a sokféle és sokszínű – jórészt szakmai és helyi szervezésen alapuló – értelmiségi megemlékezések jellemezték. Tudomásom szerint a leányfalusi Faluház, az Asztali Beszélgetések Alapítvány, a Bibó István Szakkollégium, a Bibó István Közéleti Társaság, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, a Magyar Írószövetség, a Bibó István Szellemi Műhely, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Szegedi Tudományegyetem és Berettyóújfalu önkormányzata rendezett tudományos emlékülést a centenárium alkalmából. A Forrás, a Korunk, a Confessio, a Credo, az Élet és Irodalom, a Holmi, a 2000, a Kortárs, a Magyar Szemle és a Nagyvilág különböző műfajú írásokkal – egy verssel, négy forrásközléssel, egy interjúval és számos tanulmánnyal emlékezett meg a századik évfordulóról.1 A Kommentár előbb a Bibórevízió műfajába tartozó írást, majd egy tárgyszerű tanulmányt közölt.2 Nem kevés egyéni és kollektív erőfeszítés eredményeként egy kis rózsadombi park immár Bibó István nevét viseli.3 A Duna-parti Bibó-szobor számos megemlékezés helyszíne volt, s az Óbudai temetőben az évenkénti májusi megemlékezőkön kívül mások is megkoszorúzták Bibó István sírját. A centenáriumi ünnepségek túlnyomó többsége arról győzött meg, hogy Bibó István politikai recepciója független az elmúlt két évtized tudományos recepciójától. A legtöbb közíró ugyanis, aki a centenárium alkalmából Bibó István szerepéről, jelentőségéről és életművéről elmélkedett, vagy nem ismeri, vagy ha ismeri, nem használja a tudományos munkák eredményeit. Holott a politikai recepció komoly, igényes és mindenféle hagiográfiától távol álló feldolgozása már két évtizede rendelkezésre áll. Ezért érdemes a tudományos recepció (legfontosabbnak ítélt) adatait közreadni és tanulságait összefoglalni.
II. 1979 és 1991 között Bibó István recepciója mindenekelőtt életművének, szerepének és szemléletének politikai értelmezéseit és átértelmezéseit jelentette. Az utóbbi két
Ifj. Bibó 2011a; Balog 2011a; Bibó 2011a; Bibó 2011b; Ifj. Bibó 2011b; Sárközi 2011; Gyáni 2011a; Szálinger 2011; Dénes 2011a; Demeter 2011; Bakk 2011; Illyés 2011; Molnár 2011; K ántor 2011; Csepregi 2011a; Csepregi 2011b; Dénes 2011b; K enedi 2011; Perecz 2011; Dénes 2011c; Snopek 2011; Doležal 2011; Salamon 2011; Gróh 2011; A lbert 2011; Kodolányi 2011. 2 L ánczi 2011; Papp 2011. 3 http://www.hirado.hu/Hirek/2011/10/26/17/Mar_van_Bibo_Istvan_park_Budapesten_aspx 1
9
Dénes Iván Zoltán Értelmezések
évtizedben viszont megszülettek a tudományos igényű filológiai és eszmetörténeti feltáró, elemző és értelmező művek. A Bibó-recepció első két évtizedének fő állomásait a Bibó-felejtést követő felfedezés, a Kádár rendszerrel szembeforduló – a Bibó-emlékkönyvben megtestesülő – Bibó-reneszánsz, a berni négykötetes Összegyűjtött munkái, az Emlékkönyv és a berni kiadás együttes eredményeként megjelent budapesti háromkötetes Válogatott tanulmányok, majd annak negyedik kötete alkották.4 1992-ben megjelent az első komoly (posztumusz) angol nyelvű Bibó-tanulmány.5 1993-ban, 1999-ben, 2001-ben és 2012-ben négy kötetben napvilágot látott a Bibó-filológia tematikus megalapozása és értelmezése.6 1999 és 2011 között hat alapvető monográfia készült el és jelent meg.7 2011-2012-ben pedig sikerült publikálni az eddigi legteljesebb életműkiadást.8 A feldolgozások közül elsőként az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című esszé előzményeinek, hátterének, kontextusának és az Alkat-diskurzust dekonstruáló és lezáró funkciójának filológiai és eszmetörténeti feldolgozása született meg 1999-ben, amelynek újraértelmezett, átdolgozott változata 2011. őszén jelent meg.9 A következő Balog Iván tematikus monográfiája volt a Zsidókérdés-tanulmányról a hisztériaelemzések kontextusában.10 Ezzel egy időben jelent meg Kovács Gábor – az életművet és az életrajzot feldolgozó – nagymonográfiája.11 A három monográfiát negyedikként követte Tóth-Matolcsi László – az após és a vő, Ravasz László és Bibó István szellemi kapcsolatát tematikus párhuzamba állító – könyve, a téma első komoly feldolgozása.12 Balog Iván újabb monográfiája, politikai recepció-feldolgozása tavalyelőtt jelent meg.13 Az első nemzetközi összehasonlító nemzetkarakterológia-monográfia, Trencsényi Balázs műve – amelyben Bibó Istvánnak kitüntetett hely jutott – 2011ben látott napvilágot.14 Időközben magyarul is hozzáférhető lett Guglielmo Ferrero genfi triászából két kötet.15 Megjelent jó néhány hasznos forrásválogatás és fontos tematikus feldolgozás.16 Számos Bibó-fordítás készült el és került kiadásra, ám egyik sem vált a nemzetközi tudományos diskurzus részévé, kánonképző tényezővé.17 A rendszerváltást megelőző és megalapozó Bibó-kultusz viszont nem volt tartható a rendszerváltás után. Bibó István joggal vált az 1956-os forradalom, a magyar füg-
R éz (szerk.) 1991; K emény–Sárközi 1981–1984; H uszár (vál.) 1986; H uszár –Ifj. Bibó 1990. B erki 1992, 253-278. Lásd még: Kovács 1999; D énes 2008b; D énes 2010. 6 D énes (szerk.) 1993; D énes (szerk.) 1999; D énes (szerk.) 2001; D énes (szerk.) 2012. 7 D énes 1999; Balog 2004a; Kovács 2004; Tóth -M atolcsi 2005; Balog 2010a; Trencsényi 2011a; D énes 2011d. 8 BIM 1–12. 9 D énes 1999; D énes 2011d. 10 Balog 2004a. 11 Kovács 2004. 12 Tóth -M atolcsi 2005. 13 Balog 2010a. 14 Trencsényi 2011a. 15 Ferrero 2000; Ferrero 2002. 16 H. Soós 1991; H uszár 1995. Vö. L ányi 1998, 2007; H anák 2012; K enedi (összeáll, bev, jegyz.) 1996; K ende (vál, bev.) 1997; Szilágyi (vál, s. a. r, jegyz.) 2000; Széchenyi (szerk.) 2004; H uszár 1991; 2012, Kovács 2001; 2008, 2010; Perecz 2001; 2008, Csepregi 2003; Z sidai 2008a; Széchenyi 2009; K ereszturi 2011. 17 M ég leginkább a két kiadást megért francia Bibó-kötet került be az ottani köztudatba: Balog 2010a, 44–46, 145. 4
5
10
Világosság 2013 tavasz–nyár
Recepciótörténet
getlenség, demokrácia és szabadság, a Kádár-rendszer elutasítása hiteles jelképévé. Ám nem lehetett az új rendszer, a kapitalista demokrácia szimbóluma.18 Az Emlékkönyv, s a berni, majd a budapesti Bibó-kiadások után a tudományos recepció a Bibó István Szellemi Műhely megszerveződésével (amely az 1992-es szegedi Bibókonferencia mint előzmény után 1996-ban alakult meg) vált módszeressé, a Tanulmányok Bibó István életművéről köteteinek szellemi vállalkozásaival kapott formát, s az Eszmetörténeti Könyvtár megindításával, monográfiáinak és tanulmányköteteinek szervezésével, vitáival és megjelenésével fejlődött tovább. Az EK megindulása (2004) óta a sorozatban tizenhét kötet jelent meg.19 A Műhely rendszeres havi vitái és félévenkénti-évenkénti hazai és nemzetközi konferenciái kínálnak fórumot és nyújtanak szocializációs mintát az egyenrangú eszmecseréhez. Az ugyanis hangsúlyozottan és tudatosan autonóm, önszerveződő kezdeményezés. Nem állami intézmény, nem része a hivatalos oktatási és kutatási intézményrendszernek, nem kötődik egyik politikai-szellemi klientúrához sem, hanem azokkal szemben példázza a független tér és szellemi tevékenység szükségességét és eredményességét. A függetlenségnek persze nagy ára van. A Műhely a Magyar Tudományos Akadémia reprezentatív helyiségeinek használatát egy napra, egyetlen alkalommal kapta meg, Bibó István születésének századik évfordulója alkalmából 2011. szeptember 29-én, amikor ott tudományos konferenciát rendezhetett. Fél év múlva megjelentette az életmű számos kérdésének értelmezését.20 A Centenáriumi sorozatban tizenkét kötetben közreadta Bibó István munkáit: alapműveket, kevésbé ismert írásokat, számos publikálatlan szöveget, iratot és levelet. Ez a több mint 5000 oldalas sorozat még nem kritikai kiadás, de nagy lépés afelé.21
III. Bibó István életművének recepciója változatos képet mutat a teljes elutasítástól és a hárítástól a szellemi inspiráción keresztül a tárgyszerű viszonyulásig. A hárítás, elutasítás alapvető állítása az, hogy Bibó István nem számolt a korabeli és a mindenkori hatalmi realitásokkal és az általuk meghatározott lehetőségekkel. A realitásokkal számot nem vető moralista volt, aki kívülről és felülről viszonyult a valósághoz, olyan értelmiségi, aki a vágyait összetévesztette a valósággal, majd értelmiségi mítosz tárgya lett.22 A Bibó-revízió műfaja és irodalma éppúgy jogosult, mint bármilyen más megközelítés, de eddig életérzések és önigazolások kivetítését foglalja magában. Politikai stigmatizáció, külsődleges bírálat, filológiailag megalapozatlan, elfogult kritika, indoktrinációs interpretáció, félreértelmezett motívum-magyarázat (az úri osztály öngyűlöletének megszemélyesítője), szaktudósi szerepből ítélkező felületes, önigazoló leckéztetés, szakmailag komolytalan, megalapozatlan, egyértelműen hatalompolitikai megbélyegzés alkotják a Bibó-revízió általam ismert darabjait. 23 alog 2010a, 10–12. B http://www.bibomuhely.hu 20 Dénes (szerk.) 2012. 21 BIM 1–12. 22 A Bibó István halála utáni legelső és a legutóbbi - szakmailag komolytalan, hatalompolitikai jellegű – stigmatizáló értelmezés nagyon hasonlít egymásra: E. Fehér 1979; L ánczi 2011. 23 E. Fehér 1979; Hanák 1994; Németh G. 1998; 2000; Tőkéczki 1999, 256–266; Ungváry 2000; Gerő 2001; Gerő 2004; L ánczi 2011. Tőkéczki László értelmezéséhez vö. Tóth -Matolcsi 2005; Gerő Andráséhoz Gergely 1999, 65-76; Balog 2010a; Gyáni 2011b, 88–97; Lánczi Andráséhoz pedig Papp 2011; Papp 2012. 18
19
11
Dénes Iván Zoltán Értelmezések
A revízió műfajába sorolható írásoktól eltérően a recepció más darabjaiban kellő komolyságú és felkészültségű értelmezéseket találunk. Bibó István írásai Szabad Györgyre, Szabó Miklósra és Juhász Gyulára láthatóan nagy hatást gyakoroltak.24 Kovács András a kádári kiegyezés hazugságát és a kiegyezést igazoló történelmi szakirodalom kurzus-jellegét mutatta be.25 Bibó István inspirálta Kis Jánost, amelyre morálfilozófiai tanulmányaiban és politikai elemzéseiben többször is visszatért.26 Kiegyezéskritikájának komoly történész megközelítését Oltványi Ambrus visszafogott kritikája, Gergely András tárgyszerű értelmezése, Balog Iván recepció-monográfiája és vonatkozó tanulmánya és Gyáni Gábor 2011-es egyik tanulmánya képviselték.27 Az 1948-as nagy triász darabjai közül A magyarságtudomány problémáját és a nemzeti alkatról folytatott diskurzust Trencsényi Balázs, a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után-t és Bibó István politikai recepcióját Balog Iván dolgozta fel.28 Az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem tartalmát, jelentésrétegeit és kontextusát jómagam tártam fel, elemeztem és értelmeztem.29
IV. Balog Iván a Politikai hisztériák Közép- és Kelet-Európában. Bibó István fasizmusról, nacionalizmusról, antiszemitizmusról című Bibó-monográfiájában arra vállalkozott, hogy feltárja Bibó István politikai hisztéria-értelmezését, politikai pszichológiáját, társadalmi terapeuta szerepét, munkásságának aktualitását. Egyúttal azt is vállalta, hogy elkülöníti egymástól a hisztéria-elemzések és a terapeuta-szerep érvényes és túlhaladott vonásait. Ezzel a szellemi művelettel, amely az oeuvre egészére kiterjedt, megteremtette annak a feltételeit, hogy Bibó Zsidókérdés-tanulmányának szemléleti és módszertani újdonságát viszonyítani lehessen az életmű egészéhez. Rekonstruálta Bibó jogfilozófus mestere, Horváth Barna szinoptikus módszerét, az egymással közvetlenül összeegyeztethetetlen tények és értékek szétválasztását, majd együtt-szemlélését. Tematikus tagolásban mutatta be Horváth Barna és Bibó István legitimitás-felfogásának – a politikai hisztéria pozitív ellenpontját, a politikai egyensúlyt megalapozó és alkotó – alapfogalmait. Ezt Horváth és Bibó életművének alapos és értő ismeretében, a szellemi hatások (Guglielmo Ferrero, Hajnal István és Mannheim Károly) és párhuzamok teljes tudatában, a rájuk vonatkozó kommentárok kritikai feldolgozásával s az elméleti kérdések irodalmának birtokában tette. Sorra vette Bibó István politikai pszichológiájának alapfogalmait, a hisztéria folyamatát, annak feltételeit és szakaszait, a hamis helyzetet, a politikai skizofréniát és az ördögi körforgást, majd összevetette Bibó különböző írásainak a hisztériára vonatkozó gondolatmeneteit Horváth Barna és Guglielmo Ferrero műveivel és egymással. Ezután közelebb lépett tárgyához, áttért az időrendi tárgyalásra, és végigvezette olvasóit Az európai egyensúlyról és békéről című – Bibó életében kiadatlan – alapvető kézirat témáin, kérdésfeltevésein és válaszain. Balog Iván rekonstrukciói segítségével
Szabad 1967; Szabad 1986; Szabó 1989; Szabó 2000; J uhász 1983; J uhász 1988. Kovács 1991 (1979), 118–139. 26 K is 1996; 2004; 2011. 27 O ltványi 1991; G ergely 1999; Balog 2010a, 84–101; Balog 2011b; Gyáni 2011a; Gyáni 2011b. 28 Trencsényi 2007; Trencsényi 2011a; Trencsényi 2011b; Balog 2004a; Balog 2010a; Balog 2010b. 29 D énes 1999; D énes 2011. 24
25
12
Világosság 2013 tavasz–nyár
Recepciótörténet
kibontakoznak Bibó István 1943/44-ben kifejtett első és legkidolgozottabb hisztériaelemzései, mindenekelőtt – igen termékeny – nácizmus-értelmezése.30 Ezt követően Bibó István 1944 és 1948 közötti – magyar politikai és történeti – zsákutca- és hisztéria-elemzéseinek rekonstrukcióját olvashatjuk. Azt, amelynek kitekintéseként a Szerző összevetette egymással A békeszerződés és a magyar demokráciát és a Német Szövetségi Köztársaságban lefolytatott vitát a német fasizmusról és a németek azért viselt felelősségéről.31 Ehhez pedig hozzákapcsolta Bibó István 1956/57-es írásainak helyzetelemzéseit. A monográfia leghosszabb, hetven oldalas részében a Zsidókérdés-tanulmány – Bibó intencióinak megfelelő, a megszületés körülményei helyett a tartalmi szempontot követő – újratagolását s az abban foglaltak gondolati rekonstrukcióját találjuk. A Szerző a rekonstruált tételeket szembesítette a téma szűkebb és tágabb, Bibó írására, illetve az antiszemitizmusra vonatkozó irodalmával, valamint a kollektív emlékezet korabeli és jelenlegi feldolgozatlanságaival.32 Minderről gondolatgazdag, érzékeny és szuverén gondolatmeneteket olvashatunk. Olyanokat, amelyek a téma személyes, lélektani és interdiszciplináris, tudományos feldolgozására egyaránt és egyszerre vonatkoznak.
V. Kovács Gábor Az európai egyensúlytól a kölcsönös szolgáltatások társadalmáig. Bibó István, a politikai gondolkodó című monográfiájában Bibó István szellemi életrajzát és életművét egymásra vonatkoztatva dolgozta fel. Bemutatta a – Bibó István politikai gondolkodásának kialakulásában szerepet játszó – szellemi hatásokat és élményeket. Rekonstruálta, elemezte és értelmezte azokat a politikaelméleti kérdéseket, amelyek Bibó Istvánt foglalkoztatták, azokat, amelyekre megoldást keresett, és azokat, amelyek megoldását kidolgozta. A tíz fejezetre tagolt életrajzi, hatástörténeti és elméleti-tematikai kifejtés után következő két fejezet egyikében a szerző újragondolta Bibó István liberalizmushoz, szocializmushoz, kereszténységhez és népi mozgalomhoz fűződő viszonyát, a monográfia utolsó fejezetében, annak epilógusában pedig demokrácia-felfogásának árnyalt meghatározását adta.33 Monográfiájának első fejezetében megrajzolta Bibó István (1910/20-as évekbeli) családi szocializációját, az apai ág alföldi református kisnemesi értelmiségi és az anyai ág katolikus értelmiségi hátterét, amatőr filozófus édesapjának és tolsztojánus édesanyjának hatását, valamint nevelődésének családon kívüli színtereit, a kísérletező pedagógia egyik budapesti műhelyének, az Új Iskolának a szerepét és a szegedi Piarista Gimnázium légkörét. Rekonstruálta és elemezte kéziratban fennmaradt történelmi tárgyú önképzőköri dolgozatát, újságban megjelent, a reformáció jelentőségéről tartott emlékbeszédét és vitás európai területi kérdésekről papírra vetett nemzetközi jogi kéziratát. A második fejezetben a Szerző a szegedi Ferenc József Tudományegyetem jogbölcselet tanárának, Horváth Barnának Bibó Istvánra – közvetlenül a harmincas évek első felében, közvetve az életpálya egészére – gyakorolt szellemi hatását rekonstruálta, és e hatás recepcióját értelmezte. Horváth Barna Jogszociológiájában tény és érték, természet és norma, jogesemény és jogi norma együttszemlélésével, szinop ö. BIM 2. 29–311. V Vö. BIM 5. 135–189. 32 Vö. Balog 2010b. 33 Vö. Kovács 2001; Kovács 2008; Kovács 2010. Lásd még: Papp 2011; Kovács Dávid 2011, 213–228; Gyáni 2011a; Trencsényi 2011a, 450–465; Trencsényi 2011b; Csepregi 2003; Csepregi 2011a; 2011b; Bognár 2012, 53–142. 30 31
13
Dénes Iván Zoltán Értelmezések
szisával termékeny problémaértelmező módszert dolgozott ki, amelyet Bibó István jogelméleti írásaiban alkalmazott és továbbfejlesztett.34 Ugyancsak hatott rá Horváth parancsuralommal szembeállított joguralom-interpretációja, képviseleti és közvetlen demokrácia-felfogása, eljárás-fogalma, természetjog-értelmezése, szociálpszichológiai megközelítése. Horváth Barna közvetítette számára az angol politikai filozófia klasszikus és modern szerzőinek műveit és az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalom hagyományát. Kettejük szellemi és baráti kapcsolata Horváth emigrálása után is megmaradt. A harmadik fejezetből két egyetemi kollégájának és barátjának harmincas évekbeli levelezését, (harmincas-negyvenes évekbeli) műveit, szemléletük és személyiségük hatását ismerhetjük meg. Egyikük, Erdei Ferenc paraszti polgárosodás-koncepciója, az alföldi tanyás mezővárosokról kialakított képe és ezeken alapuló agrárurbanizációs programja alkotta Bibó István közigazgatási reformtervei kiindulópontját. A paraszti állapot, az úr-szolga viszony interiorizálása, a jobbágyi állapot elviselő passzivitása, mindezek tarthatatlansága és az ezekkel szembeni lázadás szükségességének tudata pedig mindennemű paraszt- és népromantika elvetésének, ugyanakkor az emberi méltóság mindenkit megillető igényének, az emberi méltóság forradalmának fontos indítéka lett.35 Másikuk, Reitzer Béla széles körű szociológiai olvasottsága révén Bibó István nyugat-európai társadalomtudományi tájékozódását serkentette. Zsidó barátjának sorsa – az, hogy állampolgári jogaitól megfosztották, munkaszolgálatosként Ukrajnába hurcolták, és ott meggyilkolták – bizonyosan hozzájárult Bibó István 1938 és 1948 között a zsidókérdésről és az antiszemitizmusról kialakított értelmezésének változásához. A negyedik fejezetben a szerző Németh László 1930-as évekbeli szellemi hatását rekonstruálta és vetette össze Bibó István értelmezéseivel. Ismertette Bibó Némethhez fűződő szellemi viszonyának alakulását, bemutatta és értelmezte Németh László történelemfelfogását, politika-képét és a kultúrát megújító elitről alkotott nézeteit. Számba vette Európa- és Kelet-Európa-értelmezését, a magyar szellemi elit kontraszelekciójára vonatkozó nézeteit és kiegyezés-kritikáját.36 Mindezt nemcsak hatástörténeti összefüggésben értelmezte, hanem szembesítette azokat Bibó István nézeteivel, és világossá tette kettőjük szemléleti különbségeit is. Az ötödik fejezet a politikai legitimitás értelmezése köré szerveződött. Megismerhetjük belőle – a harmincas évek második felétől Bibóra genfi előadásain és híres trilógiáján (Kaland. Bonaparte Itáliában 1796–1797; Újjáépítés. Talleyrand Bécsben 1814–1815; Hatalom. A városállam láthatatlan szellemei) keresztül meghatározó hatást gyakorló – Guglielmo Ferrero politikai legitimitás-felfogását, az újkori európai történelemről, mindenekelőtt a francia forradalomról, Napóleonról és a bizonytalan politikai helyzetek konszolidálásáról alkotott nézeteit s a politikai elit ebben játszott szerepéről formált véleményét. A Szerző szembesítette Ferrero nézeteit Bibó István legitimitás-felfogásával.37 Az ugyanis Ferrero értelmezésén alapult és döntő szerepet játszott abban, ahogy a legitim politikai helyzetek kialakítására vonatkozó diagnózisait és terápiáit megfogalmazta.
Vö. Z sidai 2008b. Vö. D énes 2008a. 175–211; D énes 2011d. 123–136; Bognár 2012. 53–142. 36 Vö. D énes 1999; D énes 2011d. 37 Vö. BIM 2. 29–344. 34 35
14
Világosság 2013 tavasz–nyár
Recepciótörténet
A hatodik fejezetben Kovács Gábor Bibó István első politikai szerepvállalását, a Márciusi Front (1937/38-as) megalakulásában játszott szerepét mutatta be. Értelmezte Bibó Erdei mellett vállalt tanácsadói szerepét s a Márciusi Frontnak azt a programváltozatát, amelyet Bibó és Reitzer dolgozott ki, de amelyet a mozgalom meghatározó egyéniségei elvetettek: Bibó elhatárolódását az első zsidótörvénnyel szembefordulóktól és a zsidókérdésről kialakított 1938-as (kulturális antiszemita, Szabó Dezső ihlette és Németh László vonatkozó nézeteivel párhuzamos, etnoprotekcionista) állásfoglalását. Mindezt igen árnyaltan, korabeli kontextusba helyezve rekonstruálta és értelmezte. A hetedik fejezet Az európai egyensúlyról és békéről. A békecsinálók könyve címmel írt és kéziratban maradt nagy mű megszületésének előzményeivel, körülményeivel, a műhöz vezető szellemi úttal és magával a művel foglalkozott, annak eszmetörténeti értékével és Bibó István későbbi reflexióival. A nyolcadik fejezet Bibó István 1944/45 és 1948 közötti politikai publicisztikai tevékenységét mutatta be és értelmezte. Áttekintette életrajzának főbb adatait, feltárta a „kölcsönös szolgáltatások társadalmának” elgondolását kidolgozó Hajnal István szellemi hatását, és meghatározta e hatás szakaszait. Értelmezte Bibó István 1944/45 telén írt Ferrero-kivonatait, majd rekonstruálta, elemezte, viszonyította és interpretálta 1945 és 1947 közötti politikai elemzéseit. Az újraolvasott politikai publicisztikai írásokat két síkon dolgozta fel: szembesítette azok tételeit, mindenekelőtt a határolt és tervezett forradalom fogalmát a korabeli állásfoglalásokkal, valamint a napjainkban született interpretációkkal. Emellett feltárta Bibó István politikai helyzetelemzéseinek mozgatórugóit. A kilencedik fejezetből megismerhetjük Bibó István 1953 és 1956 között papírra vetett politikaelméleti gondolatmenetét, annak szemléleti újdonságát, életének ötvenes évekbeli kereteit és eseményeit, a forradalom alatti és utáni írásainak fő jellegzetességeit, harmadikutas szocializmus-koncepcióját, forradalom alatt és után vállalt politikai szerepét, börtönéveit. A tizedik fejezet a börtönből szabadult gondolkodó életrajzát, 1960/70-es években írt nagy műve, A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai és Az európai egyensúlyról és békéről folytonos és különböző elemeinek, Bibó István nemzet-, önrendelkezés- és nacionalizmus-értelmezésének a rekonstrukcióját és értelmezését tartalmazza.38 Ennek során a Szerző gondosan számba vette a hatástörténeti összefüggéseket, majd a párhuzamokat és a különbségeket az angol nyelvű nacionalizmus-irodalom értelmezéseivel. Maga is értelmezte az értelmezéseket, viszonyított és viszonyult azokhoz az értelmezésekhez, amelyek Bibó nemzetfelfogására vonatkoztathatóak. Ezzel Kovács Gábor Bibó István nacionalizmus-értelmezését nemzetközi kontextusba emelte. A tizenegyedik fejezetben az életrajzi áttekintés után az Uchrónia. Az európai társadalomfejlődés értelme és az 1978/79-es töredékek rekonstrukcióját és értelmezését találjuk. Itt olvashatjuk Bibó István liberalizmushoz és szocializmushoz való viszonyának árnyalt bemutatását. Ezt két külön egység követi. Az egyikben Kovács Gábor Bibó István kereszténység-felfogásának társadalom-koncepciójára gyakorolt hatását vizsgálta. Kimutatta, hogy Bibó István politikai gondolkodásában nem volt sem protestáns, sem katolikus, hanem – ebben a vonatkozásban – mindkettő vívmányainak szintézisére törekedett.39 A másikban pedig Bibó István népi mozgalomról alkotott (különböző korokból szárma38 39
ö. BIM 2. 29–311; BIM 6. 17–429. V Vö. Csepregi 2003; Csepregi 2011a; Csepregi 2011b.
15
Dénes Iván Zoltán Értelmezések
zó) véleményeinek és a népi mozgalomról formált urbánus ellenségképeknek a gondos és higgadt számbavétele után arra vállalkozott, hogy a magyar népi mozgalmat elhelyezze a modern politikai eszmetörténetben, s hogy meghatározza Bibó István viszonyát a népi mozgalomhoz.40 A tizenkettedik fejezetben, a disszertáció epilógusában a szerző Bibó István demokrácia-felfogását rekonstruálta és értelmezte. Kovács Gábor különböző feladatokra vállalkozott: szellemi életrajz megírására, a szellemi hatások és az életmű összehasonlítására. Arra, hogy felderítse, hogy a szellemi hatások milyen módosulásokkal épültek be Bibó István életművébe. Továbbá arra, hogy az életmű kulcsfontosságú elméleti kérdéseit újraértelmezze, s ebből a szempontból olvassa újra Bibó oeuvre-jét. Arra is vállalkozott, hogy beemelje az életművet napjaink hazai és nemzetközi társadalomtudományi és közéleti diskurzusaiba.41 A feladatok különböző műfajú önálló műveket feltételeztek. Az eltérő feladatokat úgy kellett a Szerzőnek megoldania, hogy egységes szerkezetű műbe foglalja bele, annak a részeivé alakítsa át őket. Ezt a nehéz feladványt a Szerző sikerrel oldotta meg. Kovács Gábor nagymonográfiája nem a Magyarországon meghonosodott – az életművet nem elemző – életrajz, hanem az életmű-elemzés és a szellemi életrajz, az életmű monografikus, problématörténeti és időrendi feldolgozása.
VI. Balog Iván Bibó István recepciója. Politikai átértelmezések című monográfiája előszavában megírta, hogy mi késztette könyve megírására. Nevezetesen a Bibó-divatot felváltó csömör, értetlenség és vádaskodás, saját Bibó-monográfiájának visszhangtalansága és az, hogy Elek István Bibót olyan harmadik út képviselőjeként méltatta, amely az antiszemiták és a zsidók között húzódik. Mindezek együttesen ösztökélték arra, hogy feldolgozza a politikai recepciót. Balog Iván először arra kereste a választ, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon miért nincs, miért nem lehet hiteles Bibó-kultusz. Úgy látta, hogy Bibó István a kényszerűségből korlátozott pluralizmus, a náci totalitarizmust követő és a bolsevik totalitarizmus elkerülésére irányuló predemokratikus átmenet teoretikusa volt, aki az 1945–1947 közötti és az 1956–1957-es politikai polarizálódás és a diktatúra berendezkedése helyett a politikai szereplők közötti közvetítésre vállalkozott. Nem rajta múlt, hogy nem volt hozzá partnere a hivatalos politika világában. Ő ugyanis a születési és a vagyoni kiváltságrendszerrel szemben álló szocialista és a hagyományos és modern (így a hatékonyság nevében végrehajtott) hatalomkoncentrációkkal szemben ellensúlyt kereső demokrata politikai gondolkodó volt. 1956-os forradalmár, aki később sem kötött alkut a Kádár-rendszerrel. Mindezek miatt joggal vált a rendszer elutasítása, a magyar függetlenség és demokrácia hiteles jelképévé. Ám az államszocialista rendszer helyébe lépett demokratikus kapitalista rendszernek nem lehetett szimbóluma, hiszen a teljes spektrumú pluralizmus, a kompetitív gazdaság és politika, az előző rendszerrel kötött megegyezés és a nagy tulajdont visszaállító kapitalizmus egyaránt ellentmond ennek. Mindez együtt pedig kizárta azt, hogy ő lehessen a harmadik magyar köztársaság jelképe. Balog Iván kötetünkbeli politikai recepció-tanulmányából azt is láthatjuk, hogy a hatékony40 41
16
Vö. BIM 5, 7; Kovács 2011. Vö. Kovács 2001; Kovács 2008; Kovács 2010; Kovács 2011.
Világosság 2013 tavasz–nyár
Recepciótörténet
ság jegyében minél inkább felszámolják a harmadik magyar köztársaság jogállami örökségét, annál időszerűbbek lesznek Bibó István hatalomkoncentrációkkal szembeni felismerései.42 Tegyük hozzá: Bibó István önmagát számos alkalommal, így 1978-ban is a magyar népi mozgalommal azonosította. Úgy, hogy egyúttal hitet tett egy olyan szabadságelvű radikális mozgalom mellett, amely „egyszerre foglalta magában a teljes társadalmi felszabadulás követelményét és a szabadságjogok teljességének és intézményszerű teljességének a követelményét, egy olyan szintézist, amelyet azóta is hiába próbálnak megtalálni a világot szétszabdaló ellentétes világnézetek, amelyek mind a szabadság központi ideológiájából vezetik le magukat anélkül, hogy ezt a kielégítő szintézist létre tudnák hozni.”43 Az, amely a félelemben fogant, a vágyak, a lehetőségek és a valóság közötti megkülönböztetést, s így a problémamegoldást megbénító politikai hisztéria ellenszere. Az Elméleti és metodológiai előfeltevésekből kiderül, hogy Balog Iván tematikus, problémaközpontú recepció-feldolgozást tűzött ki maga elé célul az extenzív filológiai megközelítés, a Bibó-képek teljes számbavétele s a vonatkozó toposzok köré szerveződő diskurzus-elemzés helyett. Ehhez a beszédaktus-elmélet, az emlékezetpolitikai megközelítés és a recepcióesztétikai (az értelmező közösségek, az ismétlődő beszédhelyzetek és a forgatókönyvek irányába kitágított értelmű) elváráshorizont egymással kombinált módszereit és szerkezeti tagolását választotta. Balog Iván megrajzolta a rendszerváltás előtti, késő Kádár-kori recepció politikai kontextusait. Azt, hogy a magyar demokratikus ellenzék – mindenekelőtt a Társadalmi szerződésben – Bibó 1957-es Emlékiratát a lengyel Szolidaritástól átvett autonóm ellentársadalom építésének programjához kapcsolta. A félellenzéki olvasatok Erdei Ferenc „kettős társadalom”-értelmezéséhez és Szűcs Jenő Vázlat Európa három történeti régiójáról című nagyhatású esszéjéhez kötődtek. Ezekhez az értelmezők két olyan toposzt társítottak, amelyek egészen mást jelentettek Bibó életművében és a félellenzéki olvasatokban. A „zsákutca” félellenzéki értelmezésben a „geopolitikai meghatározottságot”, a szovjet katonai jelenlét determináló erejét jelentette, a mozgástér beszűkültségére utalt, mindenekelőtt Sándor Iván interpretációjában. Holott Bibó értelmezésében a hangsúly azon volt, hogy nincsenek száz százalékosan meghatározott helyzetek, hanem cseppfolyós és kevésbé cseppfolyós szituációk. Az adott közösség a cseppfolyós helyzetek egyikében vagy másikában maga lavírozta/lavírozza bele magát olyan helyzetbe, amely az önkorrekciót, a problémamegoldást kizárta/kizárja, és nem eleve és kizárólagosan külső viszonyok határozták/határozzák azt meg. Mi sem állt ugyanis tőle távolabb, mint a fatalizmus, vagy az önfelmentés bármilyen fajtája. A „szabadság kis körei” félellenzéki toposza viszont a predemokratikus kezdeményezéseket szembeállította és kijátszotta a Bibó István által nélkülözhetetlennek tartott demokratikus szabadságintézményekkel. Az első nyilvánosság hivatalos Bibó-recepciója, a háromkötetes Válogatott tanulmányok, amely az Emlékkönyv és a berni négykötetes hatására Huszár Tibor – az Emlékkönyv ideológiai lektora, a hivatalos Bibó-recepció gazdája – felügyelete alatt született meg. Ez a recepció szelektív és redukált jellegű volt. Kizárta Bibó István forradalom alatti és utáni szerepét és írásait, és a koalíciós időszak politikai publicisz42 43
alog 2012; BIM 1., 2. B BIM 5. 176.
17
Dénes Iván Zoltán Értelmezések
tikájára szűkített. Hozadéka, hogy sokak számára hozzáférhetővé tette Az európai társadalomfejlődés értelmét, a koalíciós időszak esszéit, valamint az 1945 előtti írásokat. Ára, hogy a tabusított 1956-ot kizárta és megbélyegezte. A teljes életmű csak a tabu megtörése után került be a teljes nyilvánosságba. Akkor, amikor maga a hivatalos nyilvánosság megszűnt. Balog Iván – monográfiájában éppúgy, mint a Bibó 100. Recepciók, értelmezések, alkalmazási típusok című kötetbeli tanulmányában – a politikai recepció négy típusát különböztette meg egymástól: a rehabilitációt, a leleplezést, a naivitást és a közvetítést. Az 1989. májusi szegedi konferencia Bibó Istvánt rehabilitálta. Balog Iván a konferencia jegyzőkönyve alapján sorra vette a Pozsgay Imre hatalmi igényeit legitimáló vagy kétségbe vonó felszólalók előadásainak szövegeit, amelyek Bibó rehabilitálását egyrészt hatalmi igénybejelentésekkel, másrészt azzal társították, hogy válaszoljanak arra, hogy mi lépjen az állampárti rendszer helyébe: demokratikus szocializmus vagy nyugati parlamenti demokrácia. Pozsgay Imre jelenlétével, Bíró Zoltán előadásának címével és témájával harmadik út, saját út, demokratikus szocializmus mellett voksolt. Juhász Pál és Szabó Miklós viszont a nyugati modell átvételében látta annak biztosítékát, hogy Magyarország a fejlett, civilizált nemzetek sorába léphessen, és ne süllyedjen le a harmadik világ országai közé. A leleplezés a politikai hazugságok egyéni és közösségi gondolkodásba épülésének példáit vette sorra. A szerző az Emlékkönyv olyan írásait (Kovács András, Haraszti Miklós, Szilágyi Sándor, Varga Domokos, Bence György – Kis János, Radnóti Sándor, Konrád György, Kenedi János, Erdélyi Ágnes, Vezér Erzsébet, Márványi Judit, Gáli József, Granasztói György) mutatta be és értelmezte, amelyek a kiegyezés és a zsidókérdés kapcsán a politikai hazugságok, elfojtások egyéni és közösségi belsővé tételével, annak következményeivel néztek szembe. A naivitás vádja Bibó Istvánnal szemben régi vád volt. Már Lukács György is azt vetette Bibó István szemére A magyar demokrácia válsága vitájakor. Szabó Zoltán viszont pozitív értelmezést állított a naivitás-váddal szemben: megátalkodott jóhiszeműségnek nevezte Bibó beállítottságát. A vád a Bibó-revízió, a kultusszal szemben kritikus, deheroizáló műfaj művelőinek alaptétele. Minthogy Balog Iván nem hagiográfiát írt, egyáltalán nem vonta kétségbe sem a bírálat lehetőségét, sem létjogosultságát, ám szembesítette a Bibó-revízió tételeit Bibó nézeteivel, mindenekelőtt a kiegyezés-kritika kontextusával.44 Balog Iván kimutatta, hogy a politikai recepcióban a közvetítés, a mediáció, a politikai pszichoterapeuta szerep és szemlélet is megtalálható. Az, ha valaki közvetítésre, mediációra vállalkozik, nem hiba, hanem erény. Ám az már nem kívánatos, figyelmeztet, ha mindez programszerűvé válik, mert öntudatlan paternalizmussal társul. A mediációt viszont az újmódi hatalomkoncentráció egyre időszerűbbé teszi. Balog Iván az első recepciótörténeti monográfia megírásával úttörő munkát végzett. A távolságtartás érdekében vizsgálódásából ki kellett zárnia a tudományos recepció feldolgozását. Amennyiben nem így tett volna, újra és újra a Bibó István Szellemi Műhely tevékenységébe, s ennek során saját magába ütközött volna, azt kellett volna minősítenie. Saját igényei, elméletileg és módszertanilag átgondolt és megalapozott értelmezése során a különböző olvasatokat nem egyszerűen fel- és besorolta, leltárba vette, hanem a belső rekonstrukció, a kritikai elemzés és az értelmezés műfa44
18
Balog 2010b, 112–131; Balog 2011b, 98–107; Gyáni 2011b.
Világosság 2013 tavasz–nyár
Recepciótörténet
jában feldolgozta, egyúttal feltárta kontextusukat. A különböző értelmezéseket egyrészt saját kontextusukhoz viszonyította, másrészt Bibó István oeuvre-jéhez. Ennek során felhasználta korábbi Bibó-monográfiájának tanulságait és a tudományos recepció eredményeit.
VII. Az elmúlt két évtizedben visszaszorult a rendszerváltást megelőző Bibó-reneszánsz, -divat, -kultusz és a politikai átértelmezések sora. Ebben a húsz évben viszont kibontakozott és módszeressé vált Bibó István életművének tudományos recepciója. Annak ellenére, hogy a tudományos recepció – terjesztési okokból és az elmélyült, tárgyszerű megközelítések helyett a ráolvasásoknak kedvező divatáramlatok miatt – a publicisztikára és a közbeszédre egyáltalán nem, vagy alig gyakorolt hatást. Ennek ellenére a tudományos recepció művelését, úgy hiszem, érdemes folytatni és eredményeit hozzáférhetővé tenni. Eddigi eredményeinek a megismerése, megemésztése és megvitatása olyan politikai kultúrát és intézményrendszert feltételez, amely a pozitív teljesítményeket és mintákat ösztökéli és értékeli, nem pedig akadályozza és zárványvilágba száműzi. Tegyük fel, hogy legyen.
Irodalom A lbert Gábor 2011. Bibó István az idő sodrában. Nagyvilág, 2011/11, 866–873. http://www.nagyvilag. hu/2011.november Bakk Miklós 2011. Nemzet és történelem. Bibó István és a perennialista nemzetfelfogás. Korunk, 2011/7. 24–28. Balog Iván 2004a. Politikai hisztériák Közép- és Kelet-Európában. Bibó István fasizmusról, nacionalizmusról, antiszemitizmusról. Eszmetörténeti Könyvtár 2. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Balog Iván 2004b. Az Egyetemi előadások helye és szerepe Bibó István életművében. In Dénes Iván Zoltán (szerk.): Bibó István egyetemi előadásai. 1942–1949. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. 279–288. Balog Iván 2010a. Bibó István recepciója. Politikai átértelmezések. Eszmetörténeti Könyvtár 12. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Balog Iván 2010b. Bibó és a zsidókérdés. In Bibó István: A zsidókérdésről. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. 259–281. Balog Iván 2011a. „Békecsinálók könyve”. (Fasizmus és antiszemitizmus – mint hisztéria). Forrás, 2011/6. 56–66. Balog Iván 2011b. Bibó a dualizmusról. In Pénzes Ferenc – Rácz Sándor – Tóth-Matolcsi László (szerk.): A szabadság felelőssége. Írások a 65 éves Dénes Iván Zoltán tiszteletére. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó/Debrecen University Press. Balog Iván 2012. Politikai recepció. In Dénes Iván Zoltán (szerk.): Bibó 100. Recepciók, értelmezések, alkalmazási kísérletek. Eszmetörténeti Könyvtár 17. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Berki Róbert 2004 (1992). The Realism of Moralism. The Political Philosophy of István Bibó. History of Political Thought, 1992/3. 513–534. Magyar fordítása: A moralizmus realizmusa. Bibó István politikai filozófiája. Csepregi András fordítása. In Dénes Iván Zoltán (szerk.): Bibó István egyetemi előadásai 1942–1949. S. a. r, szöveggondozás: Balog Iván–Tóth László Dávid (Tóth-Matolcsi László). Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó (Libri rationis rei publicae 1.) Bibó István 1986. Válogatott tanulmányok. 1–3. köt. Szerk.: Huszár Tibor. Vál.: Vida István, Nagy J. Endre, jegyz., közr. Ifj. Bibó István. Budapest: Magvető Kiadó.
19
Dénes Iván Zoltán Értelmezések Bibó István 2011a. Levelezése Bierbauer (Borbíró) Virgilnével és családjával. I–II. Holmi, 2011/8. 939–973; 2011/9. 1129–1144. Bibó István 2011b. Lektori jelentéseiből. Holmi, 2011/8. 974–1002. BIM 1. 2011. Bibó István munkái. Az államhatalmak elválasztása. Utószó: Karácsony András. Centenáriumi sorozat 1. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 2. 2011. Bibó István munkái. Politikai hisztériák. Utószó: Dénes Iván Zoltán. Centenáriumi sorozat 2. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 3. 2011. Bibó István munkái. A magyar demokrácia válsága. Utószó: Perecz László. Centenáriumi sorozat 3. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 4. 2011. Bibó István munkái. 1956. Szerk. és utószó: Ifj. Bibó István. Centenáriumi sorozat 4. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 5. 2011. Bibó István munkái. A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. Utószó: Dénes Iván Zoltán. Centenáriumi sorozat 5. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 6. 2011. Bibó István munkái. A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai. Önrendelkezés, nagyhatalmi egyetértés, politikai döntőbíráskodás. Utószó: Kardos Gábor. Centenáriumi sorozat 6. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 7. 2011. Bibó István munkái. Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. Centenáriumi sorozat 7. Utószó: Dénes Iván Zoltán. Centenáriumi sorozat. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 8. 2012. Bibó István munkái. Zsidókérdés. Utószó: Balog Iván. Centenáriumi sorozat 8. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 9. 2012. Bibó István munkái. Az európai politikai fejlődés értelme. Utószó: Kovács Gábor. Centenáriumi sorozat 9. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 10. 2012. Bibó István munkái. A jogfilozófiától a politikáig. Utószó: Balog Iván. Centenáriumi sorozat 10. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 11. 2012. Bibó István munkái. A demokratikus közösségi értékelés és magatartás mintái. Utószó: Dénes Iván Zoltán. Centenáriumi sorozat 11. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. BIM 12. 2012. Bibó István munkái. Visszaemlékezések. Utószó: Hanák Gábor. Centenáriumi sorozat 12. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Bognár Bulcsu 2012. A népies irányzat a két háború között. Erdei Ferenc és a harmadik út képviselői. Budapest: Loisir Kiadó. Csepregi András 2003. Two Ways of Freedom. Christianity and Democracy in the Thought of István Bibó and Dietrich Bonhoeffer. Budapest: Acta Theologica Lutherana Budapestinensia. Csepregi András 2011a. A keresztény erőszakmentességtől a szabadságjogok európai rendszeréig. A száz éve született Bibó István politikai filozófiájának keresztény gyökereiről. Confessio, 2011/3. 23–28., http://www.bibomuhely.hu/tanulmanyok Csepregi András 2011b. Bibó István Krisztus-képe politikai filozófiájának összefüggésében. Credo, 2011/1. 14–21; 2011/2. 24–34. Csepregi András 2011c. „…szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel.” In Pénzes Ferenc – Rácz Sándor – Tóth-Matolcsi László (szerk.): A szabadság felelőssége. Írások a 65 éves Dénes Iván Zoltán tiszteletére. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó/Debrecen University Press. 74–87. Debreczeni József (vál., előszó) 2011. Bibó-breviárium. Szemelvények Bibó István műveiből. Budapest: Alexandra – Bibó István Közéleti Társaság. Demeter M. Attila 2011. A szuverén nép romantikája. Bibó István a nacionalizmusról és a francia forradalomról. Korunk, 2011/7. 14–23. Dénes Iván Zoltán 1999. Eltorzult magyar alkat. Bibó István vitája Németh Lászlóval és Szekfű Gyulával. Budapest: Osiris. Dénes Iván Zoltán 2001. Európai mintakövetés – nemzeti öncélúság. Értékvilág és identitáskeresés a 19–20. századi Magyarországon. Budapest: Új Mandátum. Dénes Iván Zoltán 2008a. Szabadság-közösség. Programok és értelmezések. Eszmetörténeti Könyvtár 9. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Dénes Iván Zoltán 2008b. Personal Liberty and Political Freedom. Four Interpretations. European Journal of Political Theory, 2008/1. 81–98. Dénes Iván Zoltán 2010. Liberty versus Common Good. European Review, 18. S89–S98. Dénes Iván Zoltán 2011a. Hisztériák és gyógymódok. Száz éve született Bibó István. Élet és Irodalom, http://www.es.hu/denes_ivan_zoltan;hiszteriak_es_gyogymodok;2011-08-03.html
20
Világosság 2013 tavasz–nyár
Recepciótörténet
Dénes Iván Zoltán 2011b. Bibó István tudományos recepciója. Korunk, 2011/7. 6–13., http://www. korunk.hu Dénes Iván Zoltán 2011c. Újjáépítés és alapítás. 2000, 2011/9. 22–36. Dénes Iván Zoltán 2011d. Az „illúzió” realitása. Kollektív identitásprogramok. Eszmetörténeti Könyvtár 16. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Dénes Iván Zoltán (szerk.) 1993. A hatalom humanizálása. Tanulmányok Bibó István életművéről. Pécs: Tanulmány. Dénes Iván Zoltán (szerk.) 1999. A szabadság kis körei. Tanulmányok Bibó István életművéről. Budapest: Osiris. Dénes Iván Zoltán (szerk.) 2001. Megtalálni a szabadság rendjét. Tanulmányok Bibó István életművéről. Budapest: Új Mandátum. Dénes Iván Zoltán (szerk.) 2012. Bibó 100. Recepciók, értelmezések, alkalmazási kísérletek. Arguentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Doležal, Bohumil 2011. Az európai kultúra alapértékeinek megfogalmazása Bibó István írásaiban. Kortárs Online, 12.http://www.kortarsonline.hu/2011/12/az-europai-kultura-alapertekei E. Fehér Pál 1979. A Bibó-probléma. Kritika, 1979/9. 25–27. Ferrero, Guglielmo 2000. Kaland. Bonaparte Itáliában 1796–1797. Ford.: Bibó Judit. Budapest: Osiris. Ferrero, Guglielmo 2002. Újjáépítés. Talleyrand Bécsben 1814–1815. Ford.: Bibó Judit. Budapest: Osiris. Gergely András 1999. Bibó István a kiegyezésről és a dualizmus rendszeréről. In Dénes Iván Zoltán (szerk.): A szabadság kis körei. Tanulmányok Bibó István életművéről. Budapest: Osiris. Gerő András 2001. A fogalmak foglya. Bibó István a XIX. század második felének magyar történelméről. Beszélő, 2001/10 94–104. Gerő András 2004. Képzelt történelem. Fejezetek a magyar szimbolikus politika XIX–XX. századi történetéből. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó – Polgart. Gróh Gáspár 2011. Bibó-tanulás? Magyar Szemle, 2011/9–10., http://www.magyarszemle.hu/cikk/ Bibo_tanulas Gyáni Gábor 2011a. Az asszimilációkritika Bibó István gondolkodásában. Holmi, 2011/8. 1022– 1035. Gyáni Gábor 2011b. Bibó István kiegyezés-kritikája. In Pénzes Ferenc – Rácz Sándor – Tóth-Matolcsi László (szerk.): A szabadság felelőssége. Írások a 65 éves Dénes Iván Zoltán tiszteletére. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó/Debrecen University Press. H. Soós Mária s. a. r. 1991. Levelezés köz- és magánügyben 1931–1944. Címzett vagy feladó Erdei Ferenc. Budapest: Magvető Kiadó. Hanák Péter 1994. Alkat és történelem (Egy Bibó-tanulmány továbbgondolása). Világosság, 1994/5–6. 3–37. Huszár Tibor 1991. Párhuzamok és kereszteződések. Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. Budapest – Makó: ELTE Szociológiai Intézete – Makói József Attila Múzeum. Huszár Tibor 1995. Bibó István 1911–1979. Életút dokumentumokban. Válogatta és szerkesztette Litván György–S. Varga Katalin. Budapest: 1956-os Intézet – Osiris Kiadó – Századvég. Huszár Tibor (szerk.) 1986. Bibó István: Válogatott tanulmányok. 1–3. köt. Vál. Vida István, Nagy J. Endre, szerk., jegyz., közr. Ifj. Bibó István. Budapest: Magvető Kiadó. Huszár Tibor – Ifj. Bibó István (szerk. és vál.) 1990. Bibó István: Válogatott tanulmányok. 4. köt. 1935– 1979. Budapest: Magvető Könyvkiadó. Ifj. Bibó István 2011a. „Az is csinál valamit, aki valami komolyat ír.” Beszélgetés ifj. Bibó Istvánnal – az interjút készítette Ménesi Gábor. Forrás, 2011/6. 42–55. Ifj. Bibó István 2011b. Bibó István magyar önértelmezése és önkritikája. Holmi, 2011/8. 1018–1021. Ilyés Szilárd-Zoltán 2011. Forradalom és katarzis. Korunk, 2011/7. 29–34. Juhász Gyula 1983. Uralkodó eszmék Magyarországon, 1939–1944. Budapest: Kossuth Kiadó. Juhász Gyula 1988. Magyarország külpolitikája 1919–1945. Budapest: Kossuth Kiadó. K ántor Lajos 2011. Nemeslevél. Korunk, 2011/7. 53–57. Kemény István –Sárközi Mátyás s. a. r. 1981–1984. Bibó István összegyűjtött munkái. 1–4. Bern: Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. Kende Péter (vál., bev.) 1997. Bibó nyugatról – éltében, holtában. Külhoni magyarok írásai Bibó Istvánról. Basel – Budapest: Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem.
21
Dénes Iván Zoltán Értelmezések Kenedi János (összeáll., bev., jegyz.) 1996. A fogoly Bibó István vallomásai az 1956-os forradalomról. Budapest: 1956-os Intézet. Kenedi János 2011. Bibó 100. Temetése, emlékkönyve és hangja a demokratikus ellenzék repülőegyetemén. Élet és Irodalom, 2011/8, http://www.es.hu/kenedi_ janos;bibo_100;2011-08-10.html Kereszturi József 2010. Bibó István, a könyvtáros. Pécs: Pro Pannonia Kiadói Alapítvány. Kis János 1996. Egy régi kérdés időszerűsége. Holmi, 1996. 642–664, 820–828. Kis János 2004. A politika mint erkölcsi probléma. Budapest: Irodalom Kft. Kis János 2011. Alkotmányozás – mi végre? III. A normaszöveg kérdőjelei. Élet és Irodalom, 2011/ április 8. 3–5. Kodolányi Gyula 2011. Currents of a Secret Life. István Bibó and Bernard Crick. Hungarian Review, http://www.hungarianreview.com/article/currents_of_a_secret_life Kovács András 1991 (1979). Két kiegyezés. In Réz Pál (szerk.) Bibó-emlékkönyv. 2. köt. Bern – Budapest: Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem – Századvég Kiadó. 118–139. Kovács Dávid 2011. Szabó Dezső és Szekfű Gyula magyarságszemléletének párhuzamai az 1920-as években. In Ujváry Gábor (szerk.): A negyedik nemzedék és ami utána következik. Szekfű Gyula és a magyar történetírás a 20. század első felében. Budapest: Ráció Kiadó. 213–228. Kovács Gábor 1999. Can Power Be Humanized? The Notions of Elite and Legitimation in István Bibó’s Political Philosophy. Studies in East European Thought 51. 307–327. Kovács Gábor 2001. A megátalkodott jóhiszeműség esélyei. Eszmetörténeti tanulmányok. Budapest: Liget Műhely Alapítvány. Kovács Gábor 2004. Az európai egyensúlytól a kölcsönös szolgáltatások társadalmáig. Bibó István, a politikai gondolkodó. Eszmetörténeti Könyvtár 3. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Kovács Gábor 2008. Az utolsó kísértés – változatok a hatalomra. Politikai eszmetörténeti tanulmányok. Budapest: Liget Műhely Alapítvány. Kovács Gábor 2010. Frankensteintől a zöldekig – a gép és kritikusai. Eszmetörténeti tanulmányok. Budapest: Liget Műhely Alapítvány. Kovács Gábor 2011. A politikai eszmetörténet próteusza: a populizmus. In Pénzes Ferenc – Rácz Sándor – Tóth-Matolcsi László (szerk.): A szabadság felelőssége. Írások a 65 éves Dénes Iván Zoltán tiszteletére. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó/Debrecen University Press. 259–275. L ánczi András 2011. Már csak egy értelmiségi legenda menthet meg minket? A száz éve született Bibó Istvánról. Kommentár, 4. http://kommentar.info.hu/iras/2011_4/mar_csak_egy_ertelmisegi-mi... L ányi Kamilla 1998. A bibói életpálya: egy magyar sors. Bibó István (1911–1979). Életút dokumentumokban. (Könyvbírálat). BUKSZ Budapesti Könyvszemle, 1998/3. 247–261. L ányi Kamilla 2007. Piacok, globalizáció, harmadik út. Lányi Kamilla válogatott tanulmányai. Budapest: KOPINT-DATORG Infokommunikációs ZRt. Molnár Gusztáv 2011. Egy „új” Bibó-tanulmány elé. Korunk, 2011/7. 37–40. Németh G. Béla 1998. Írók, művek, emberek. Budapest: Krónika Nova Kiadó. 144–165. Németh G. Béla 2000. Hét folyóirat 1945–1950. Debrecen: Csokonai. Oltványi Ambrus 1991 (1980). Alternatívák és értékpluralizmus Bibó István gondolatvilágában. In Réz Pál (szerk.): Bibó-emlékkönyv. 1. köt. Bern – Budapest: Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem – Századvég Kiadó. 66–82. Papp István 2011. Az „ismeretlen” Bibó István. A népi mozgalom ideológusa. Kommentár, 6. http:// kommentar.info.hu/iras/2011_6/az_ismeretlen_bibo_istvan Perecz László 2001. Szép rendbe foglalva. Budapest: Ister. Perecz László 2008. Nemzet, filozófia, „nemzeti filozófia”. Eszmetörténeti Könyvtár 7. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Perecz László 2011. Társadalomlélektan, pró és kontra. A Bibó–Lukács vitáról. Élet és Irodalom, 2011/3, http://www.es.hu/perecz_laszlo;tarsadalom-lelektan_pro_es_kontra;2012-01-18.html Réz Pál (szerk.) 1991 (1980). Bibó-emlékkönyv. Bern – Budapest: Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem – Századvég Kiadó. Salamon Konrád 2011. Népi mozgalom – harmadik út. Kortárs Online, 12. http://www.kortarsonline. hu/2011/12/nepi-mozgalom---harmadik-ut Sárközi Mátyás 2011. Bibó István és Sárközi Márta barátsága. Holmi, 2011/8. 1018–1022. Snopek, Jerzy 2011. Bibó aktualitása. Kortárs Online 12, http://www.kortarsonline.hu/2011/12/biboaktualitasa/2498 Szabad György 1967. Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860–61. Budapest: Akadémiai Kiadó.
22
Világosság 2013 tavasz–nyár
Recepciótörténet
Szabad György 1986. Történelmi úttévesztésünk értelmezője. Kortárs, 1986/11. 147–152. Szabó Miklós 1989. Politikai kultúra Magyarországon, 1896–1986. Válogatott tanulmányok. Budapest: Medvetánc – Atlantisz. Szabó Miklós 2000. Nincs harmadik út. Gondolatok a magyar polgárosodás útvesztőiről. Beszélő, 2000/1. 53–58. Szabó Zoltán 2011. Nyugati vártán. Esszék és publicisztikai írások. Szabó Zoltán összegyűjtött munkái. S. a. r. szerk.: András Sándor. Budapest: Osiris Kiadó – Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. Szálinger Balázs 2011. Bibó (vers). Korunk, 2011/7. 3–5. Széchenyi Ágnes 2009. Lélegzetvétel. Válasz 1946–1949. Budapest: Argumentum Kiadó. Széchenyi Ágnes (szerk.) 2004. Menedékház. Sárközi Márta emlékkönyv. Budapest: Magvető Kiadó. Szilágyi Sándor (vál., s. a. r., bev., jegyz.) 2000. Bibó István. Magyar Panteon 11. Budapest: Új Mandátum. Tőkéczki László 1999. Történelem, eszmék, politika. Budapest: Kairosz Kiadó. 256–266. Tóth -Matolcsi László 2005. Műhely a lehetetlenséghez. Kapcsolódási pontok Bibó István és Ravasz László életművében. Eszmetörténeti Könyvtár 4. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Trencsényi Balázs 2007. Politikai nyelvek. Eszmetörténeti tanulmányok. Eszmetörténeti Könyvtár 6. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Trencsényi Balázs 2011a. A nép lelke. Nemzetkarakterológiai viták Kelet-Európában. Eszmetörténeti Könyvtár 14. Budapest: Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely. Trencsényi Balázs 2011b. Antaiosz kalandjai Kelet-Európában. Agrárpopulista diskurzusok a két világháború között. In Pénzes Ferenc – Rácz Sándor – Tóth-Matolcsi László (szerk.): A szabadság felelőssége. Írások a 65 éves Dénes Iván Zoltán tiszteletére. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó/ Debrecen University Press. 206–228. Trencsényi Balázs 2011c. The Politics of National Character: A Study in Interwar East European Thought. Oxford: Routledge. Ujváry Gábor (szerk.) 2011. A negyedik nemzedék és ami utána következik. Szekfű Gyula és a magyar történetírás a 20. század első felében. Budapest: Ráció Kiadó. Ungváry Krisztián 2000. Gyötrő illúziók. Bibó és 1945 eseményei. Beszélő, 2000/1. 40–48. Zsidai Ágnes 2008a. Jogbölcseleti torzó. Bibó István jogelméletének rekonstrukciója. Bibliotheca Iuridica 33. Budapest: Szent István Társulat. Zsidai Ágnes 2008b. A tiszta jogszociológia. Horváth Barna szinoptikus jogbölcselete. Bibliotheca Iuridica 39. Budapest: Szent István Társulat.
23
Forrás: Bibó István és társai. Tárgyalási jegyőkönyv és ítélet. ÁBTL 3.1.5. 150003/6.
