ELFOGADOTT SZÖVEGEK. Egyesülve a sokféleségben október 25. keddi ülés EURÓPAI PARLAMENT

2011 - 2012

EURÓPAI PARLAMENT

ELFOGADOTT SZÖVEGEK 2011. október 25. keddi ülés

P7_TA-PROV(2011)10-21

HU

IDEIGLENES VÁLTOZAT

Egyesülve a sokféleségben

PE 473.472

HU

TARTALOM A PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK

P7_TA-PROV(2011)0445 5/2011. sz. költségvetés-módosítási tervezet – IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos és X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (A7-0346/2011 - Elıadó: Helga Trüpel) Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetérıl szóló tanácsi álláspontról, IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos és X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (13991/2011 – C7-0244/2011 – 2011/2131(BUD))...................................................... 1 P7_TA-PROV(2011)0446 2009. évi mentesítés: Európai Rendırakadémia (A7-0330/2011 - Elıadó: Georgios Stavrakakis) 1. Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Rendırakadémia 2009es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésrıl (C70241/2010 – 2010/2181(DEC))..................................................................................................... 4 2. Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Rendırakadémia 2009es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (C7-0241/2010 – 2010/2181(DEC)).......................................................................................................................... 6 P7_TA-PROV(2011)0447 2009. évi mentesítés: Európai Gyógyszerügynökség (A7-0329/2011 - Elıadó: Georgios Stavrakakis) 1. Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésrıl (C7-0233/2010 – 2010/2173(DEC)) ........................................................................................... 15 2. Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (C7-0233/2010 – 2010/2173(DEC))........................................................................................................................ 17 P7_TA-PROV(2011)0448 A gépjármővek és pótkocsijaik gumiabroncsai ***I (A7-0349/2011 - Elıadó: Antonio López-Istúriz White) Az Európai Parlament 2011. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a gépjármővek és pótkocsijaik gumiabroncsairól és azok felszerelésérıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2011)0120 – C7-0071/2011 – 2011/0053(COD)) ....................................................................................................................... 25 P7_TA-PROV(2011)0449 Alternatív vitarendezés polgári, kereskedelmi és családi ügyekben (A7-0343/2011 - Elıadó: Diana Wallis)

PE 473.472\ I

HU

Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a polgári, kereskedelmi és családi ügyekben folyó alternatív vitarendezésrıl (2011/2117(INI)) ....................................................... 2 P7_TA-PROV(2011)0450 2009. évi mentesítés: Tanács (A7-0328/2011 - Elıadó: Crescenzio Rivellini) 1. Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésrıl, II. szakasz – Tanács (C7-0213/2010 – 2010/2144(DEC))............................................................... 13 2. Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésrıl szóló határozata szerves részét képezı megjegyzésekkel, II. szakasz – Tanács (C70213/2010 – 2010/2144(DEC))................................................................................................... 15 P7_TA-PROV(2011)0451 A 2000/25/EK irányelvnek a kibocsátási szakaszok keskeny nyomtávú traktorokra való alkalmazásának tekintetében történı módosítása ***I (A7-0282/2011 - Elıadó: Salvatore Tatarella) Az Európai Parlament 2011. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a 2000/25/EK irányelvnek a kibocsátási szakaszok keskeny nyomtávú traktorokra való alkalmazásának tekintetében történı módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0001 – C7-0018/2011 – 2011/0002(COD)) ......................................... 20 P7_TA-PROV(2011)0452 A rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motorokra vonatkozó rendelkezések ***I (A7-0080/2011 - Elıadó: Sirpa Pietikäinen) Az Európai Parlament 2011. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a 97/68/EK irányelvnek a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motorokra vonatkozó rendelkezések tekintetében történı módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2010)0362 – C7-0171/2010 – 2010/0195(COD)).......... 24 P7_TA-PROV(2011)0453 A fogyatékossággal élı személyek mobilitása és befogadása (A7-0263/2011 - Elıadó: Ádám Kósa) Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a fogyatékossággal élı személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti idıszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról (2010/2272(INI)).......................................................... 33 P7_TA-PROV(2011)0454 A közbeszerzés modernizálása (A7-0326/2011 - Elıadó: Heide Rühle) Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a közbeszerzési politika modernizálásáról (2011/2048(INI)) ............................................................................................ 55 P7_TA-PROV(2011)0455 A munkavállalók mobilitásának elımozdítása (A7-0258/2011 - Elıadó: Traian Ungureanu) Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a munkavállalók Európai Unión belüli mobilitásának elımozdításáról (2010/2273(INI))............................................................. 68

II /PE 473.472

HU

P7_TA-PROV(2011)0456 A szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamata (A7-0324/2011 - Elıadó: Małgorzata Handzlik) Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról (2011/2085(INI)) ................................................................................... 83 P7_TA-PROV(2011)0457 Globális gazdasági kormányzás (A7-0323/2011 - Elıadó: Gunnar Hökmark) Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a globális gazdasági kormányzásról (2011/2011(INI)) ................................................................................................ 90 P7_TA-PROV(2011)0458 Az egyedülálló anyák helyzete (A7-0317/2011 - Elıadó: Barbara Matera) Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az egyedülálló anyák helyzetérıl (2011/2049(INI))....................................................................................................................... 101 P7_TA-PROV(2011)0459 Szervezett bőnözés az Európai Unióban (A7-0333/2011 - Elıadó: Sonia Alfano) Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a szervezett bőnözésrıl az Európai Unióban (2010/2309(INI)) ........................................................................................................ 110 P7_TA-PROV(2011)0460 Magas szintő fórum a segélyek hatékonyságáról (A7-0313/2011 - Elıadó: Cristian Dan Preda) Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintő fórumról (2011/2145(INI)) .................................................................. 129

PE 473.472\ III

HU

P7_TA-PROV(2011)0445 5/2011. sz. költségvetés-módosítási tervezet – IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos és X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetérıl szóló tanácsi álláspontról, IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos és X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (13991/2011 – C7-0244/2011 – 2011/2131(BUD)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre és különösen annak 314. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerzıdésre és különösen annak 106a. cikkére,

–

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletrıl szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre1 és különösen annak 37. és 38. cikkére,

–

tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére, amelyet 2010. december 15-én fogadtak el véglegesen2,

–

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemrıl és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességérıl szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra3,

–

tekintettel a Bizottság által 2011. június 22-én benyújtott, az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetére (COM(2011)0374),

–

tekintettel az 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetre vonatkozó, 2011. szeptember 12-én megállapított tanácsi álláspontra (13991/2011 – C7-0244/2011),

–

tekintettel eljárási szabályzata 75b. cikkére,

–

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0346/2011),

A.

mivel a 2011. évi általános költségvetésre vonatkozó 5/2011. számú költségvetésmódosítási tervezet két intézmény, nevezetesen az európai adatvédelmi biztos titkársága és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létszámtervének módosítását érinti,

B.

mivel az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását 2010-ben a költségvetési semlegesség, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvei vezérelték, teljes mértékben figyelembe véve ugyanakkor a gazdasági válság államháztartásokra gyakorolt hatásait és a költségvetési szigor szükségességét,

1

HL L 248., 2002.9.16., 1. o. HL L 64., 2010.3.12. 3 HL C 139., 2006.6.14., 1. o. 2

PE 473.472\ 1

HU

C.

mivel a kezdetektıl fogva egyértelmő volt, hogy a szolgálatot fokozatosan építik majd fel, és hogy az erıforrásokat az intézmény létrehozásának ütemében és mindenkori felvevıképességének megfelelıen kell rendelkezésre bocsátani,

D.

mivel a Tanács 2011. szeptember 12-i álláspontjában megerısítette a Bizottság kérését,

1.

tudomásul veszi az 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetrıl szóló tanácsi álláspontot;

2.

úgy határoz, hogy az alábbiak szerint módosítja az 5/2011. számú költségvetésmódosítási tervezetrıl szóló tanácsi álláspontot;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Parlament módosításával együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

2 /PE 473.472

HU

Módosítás 1 IX. SZAKASZ: Európai adatvédelmi biztos MELLÉKLET - SZEMÉLYZET

Tisztségcsoport és besorolási fokozat

2011

2011

A Tanács álláspontja (= 5/2011. sz. költségvetés-módosítási tervezet)

A Parlament módosítása

Állandó álláshelyek

Ideiglenes álláshelyek

Állandó álláshelyek

Ideiglenes álláshelyek

AD 16 AD 15

+1

-1

AD 14

-1

+1

AD 11

3

3

AD 10

1

1

AD 9

5

5

AD 8

7

7

AD 7

3

3

AD 6

5

5

AD 5

1

1

26

26

AST 9

1

1

AST 8

1

1

AST 7

1

1

AST 6

1

1

AST 5

3

3

AST 4

2

2

AST 3

3

3

AST 2

3

3

AST összesen

15

15

Mindösszesen

41

41

AD 13 AD 12

AD összesen AST 11 AST 10

AST 1

- INDOKOLÁS A kinevezés nem jelentett a költségvetési rendelet szerint elıírt „kivételes körülményt” az európai adatvédelmi biztos titkársága esetében. Ezért a Tanács álláspontját az európai adatvédelmi biztos titkársága 2011-es létszámtervének visszaállításával módosítjuk.

PE 473.472\ 3

HU

P7_TA-PROV(2011)0446 2009. évi mentesítés: Európai Rendırakadémia 1. Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Rendırakadémia 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésrıl (C70241/2010 – 2010/2181(DEC)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Rendırakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–

tekintettel az Európai Rendırakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló számvevıszéki jelentésre, az Akadémia válaszaival1 együtt,

–

tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására (05892/2011 – C7-0052/2011),

–

tekintettel a 2011. május 10-i, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésrıl szóló határozatot elhalasztó határozatára2, valamint az Európai Rendırakadémia igazgatójának válaszaira,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 276. cikkére, valamint az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 319. cikkére,

–

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletrıl szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre3 és különösen annak 185. cikkére,

–

tekintettel az Európai Rendırakadémia (CEPOL) létrehozásáról szóló, 2005. szeptember 20-i 2005/681/IB tanácsi határozatra4 és különösen annak 16. cikkére,

–

tekintettel az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletrıl szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre5 és különösen annak 94. cikkére,

–

tekintettel a 2011. június 30-i C(2011)4680 bizottsági határozatra, amelyben a Bizottság elfogadja az Európai Rendırakadémiának a 2343/2002/EK, Euratom rendelettıl való eltérésre vonatkozó kérelmét,

–

tekintettel az Európai Rendırakadémia 2010. július 12-i jelentésére a magánkiadások visszatérítésérıl (10/0257/KA),

–

tekintettel az Európai Rendırakadémia által megrendelt külsı ellenırzésre a magánkiadások visszatérítése vonatkozásában (szerzıdésszám: CEPOL/2010/001),

1

HL C 338., 2010.12.14., 137. o. HL L 250., 2011.9.27., 260. o. 3 HL L 248., 2002.9.16., 1. o. 4 HL L 256., 2005.10.1., 63. o. 5 HL L 357., 2002.12.31., 72. o. 2

4 /PE 473.472

HU

–

tekintettel az Európai Rendırakadémia ötéves külsı értékelésérıl szóló végleges jelentésre (szerzıdésszám: CEPOL/CT/2010/002),

–

tekintettel a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Fıigazgatósága 2009. évi tevékenységérıl szóló jelentésre,

–

tekintettel az Európai Rendırakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról szóló, negyedik elırehaladási jelentésére,

–

tekintettel a Számvevıszék jelentésére az Európai Rendırakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról,

–

tekintettel a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) 2011. július 4-i feljegyzésére (Ares (2011) 722479) az Európai Rendırakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról szóló, harmadik elırehaladási jelentésrıl,

–

tekintettel az Európai Rendırakadémia jelentésére és mellékleteire az Európai Parlament „2009. évi mentesítés: Európai Rendırakadémia” címő állásfoglalásának végrehajtásáról,

–

tekintettel az Európai Rendırakadémia jelentésére és mellékleteire közbeszerzési kézikönyvének alkalmazásáról a 2010. július 1. és 2011. július 1. közötti idıszakban,

–

tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–

tekintettel a Költségvetési Ellenırzı Bizottság második jelentésére (A7-0330/2011),

1.

mentesítést ad az Európai Rendırakadémia igazgatója számára az Akadémia 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetése végrehajtására vonatkozóan;

2.

megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képezı állásfoglalást az Európai Rendırakadémia igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevıszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételükrıl (L sorozat).

PE 473.472\ 5

HU

2. Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Rendırakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (C7-0241/2010 – 2010/2181(DEC)) Az Európai Parlament, –


–


–


–


–


–


–


–


–


–


–


–

tekintettel az Európai Rendırakadémia ötéves külsı értékelésérıl szóló végleges jelentésre (szerzıdésszám: CEPOL/CT/2010/002),

–

tekintettel a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Fıigazgatósága 2009. évi

1


6 /PE 473.472

HU

tevékenységérıl szóló jelentésre, –


–


–


–


–


–


–


1.

jóváhagyja az Európai Rendırakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Rendırakadémia igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevıszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételérıl (L sorozat).

PE 473.472\ 7

HU

3. Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az Európai Rendırakadémia 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésrıl szóló határozat szerves részét képezı megjegyzésekkel (C7-0241/2010 – 2010/2181(DEC)) Az Európai Parlament, –


–


–


–


–


–


–


–


–


–


–


–

tekintettel az Európai Rendırakadémia ötéves külsı értékelésérıl szóló végleges

1


8 /PE 473.472

HU

jelentésre (szerzıdésszám: CEPOL/CT/2010/002), –

tekintettel a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Fıigazgatósága 2009. évi tevékenységérıl szóló jelentésre,

–


–


–


–


–


–


–


A.

mivel az Akadémiát 2001-ben hozták létre, és 2006. január 1-jén kezdıdı hatállyal a költségvetési rendelet 185. cikke értelmében közösségi szervvé alakították, amelyre az ügynökségekre vonatkozó költségvetési keretrendelet alkalmazandó,

B.

mivel az Akadémia 2006-os és 2007-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolóiról szóló jelentésében a Számvevıszék az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek jogszerőségét és szabályszerőségét illetıen fenntartásokat fogalmazott meg amiatt, hogy a közbeszerzési eljárások nem feleltek meg a költségvetési rendelet elıírásainak,

C.

mivel az Akadémia 2008-as pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében a Számvevıszék figyelemfelhívó megjegyzéssel egészítette ki a véleményét, mindazonáltal anélkül, hogy fenntartásokat fogalmazott volna meg a beszámoló megbízhatóságával kapcsolatban, míg az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek jogszerőségét és szabályszerőségét illetıen véleményében fenntartásokat fogalmazott meg,

D.

mivel 2010. október 7-i határozatában1 a Parlament elutasította az Európai Rendırakadémia igazgatója mentesítését az Akadémia 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan,

E.

mivel a Számvevıszék az Akadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében szereplı véleményében fenntartásokat fogalmazott meg az ügyletek jogszerőségét és szabályszerőségét illetıen,

1

HL L 320., 2010.12.7., 11. o. PE 473.472\ 9

HU

F.

mivel fent említett, 2011. május 10-i határozatában a Parlament úgy határozott, hogy elhalasztja a határozatot az Európai Rendırakadémia igazgatója számára az Akadémia 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan adott mentesítésrıl,

G.

mivel az Akadémia 2010–2014 közötti többéves cselekvési tervérıl szóló jelentésében a Számvevıszék megállapította, hogy az Akadémia a többéves cselekvési tervében foglaltaknak megfelelıen tevékenykedik,

H.

mivel a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) az Akadémia igazgatója számára készített 2011. július 4-i feljegyzésében megállapította, hogy bár az Akadémia többéves cselekvési tervének végrehajtása tekintetében elért eredményekrıl szóló jelentés megmarad az általánosságok szintjén, egyértelmően áttekinti a terv különbözı pontjainak helyzetét, ezért megfelelı alapul szolgál a különféle érdekeltek tájékoztatásához,

I.

mivel 2011. június 30-i C(2011)4680 határozatában a Bizottság engedélyezte, hogy az Akadémia eltérjen a 2343/2002/EK, Euratom rendelet 74b. cikkében foglalt rendelkezésektıl,

Általános értékelés 1. tudomásul veszi az Akadémia új vezetése és irányítói által, a 2009. évi költségvetés végrehajtásában tapasztalt súlyos szabálytalanságokat követıen a Parlament által kért intézkedésekre adott válaszként a hiányosságok orvoslására tett lépéseket; különösen az alábbi, a Parlament kérésének megfelelıen, idıben megtett lépéseket üdvözli: a)

az Akadémia költségvetési szabályzatának felülvizsgálata, amelynek során eltérést alkalmaztak az oktatási szakértık kiválasztására vonatkozó pályázatokból való kizárások vonatkozásában annak érdekében, hogy a nemzeti rendırképzı intézmények szakértıit lehessen alkalmazni, biztosítva a költséghatékonyságot és ezen intézmények képviseletét az Akadémia hálózatában;

b)

a Számvevıszék és a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) által adott igazolás arra, hogy az Akadémia 2010–2014 közötti többéves cselekvési terve áttekinti a terv különbözı pontjainak helyzetét, és hogy az Akadémia célkitőzéseinek megfelelıen tevékenykedik;

c)

az Akadémia közbeszerzési kézikönyvének a 2010. július 1. és 2011. július 1. közötti idıszakban történt alkalmazásáról szóló jelentés;

d)

az Akadémia igazgatótanácsának arra vonatkozó döntése, hogy szavazati jogot biztosít a Bizottság számára;

2.

érdeklıdve várja a Bizottság 2012-ben tartandó beszámolóját az Akadémia új jogi keretérıl, amely magában foglalja a Bizottság fent említett szavazati jogát az igazgatótanács eljárásai során;

3.

hangsúlyozza, hogy a következı mentesítési eljárások során a mentesítésért felelıs hatóság folytatni fogja a vállalt intézkedések végrehajtási szintjének alapos ellenırzését;

10 /PE 473.472

HU

4.

megjegyzi, hogy az Akadémia ötéves külsı értékelésérıl szóló végleges jelentés szerint folyamatban van az Akadémia áthelyezése; ezért felhívja a Számvevıszéket, hogy – 2012 folyamán – készítsen különjelentést, amely ismerteti az Akadémia és az Europol feladatainak összevonásából eredı költségeket és elınyöket pénzügyi és operatív szempontokból;

Az Akadémia által a hiányosságok orvoslására tett egyedi lépések Közbeszerzési eljárások 5.

tudomásul veszi, hogy az Akadémia végül létrehozta és alkalmazta belsı használatra szánt közbeszerzési kézikönyvét, amint azt a Parlament a 2008-as és 2009-es mentesítésében kérte; tudomásul veszi, hogy a kézikönyvet az Akadémia 2010. június 8-án elfogadta, és az 2010. július 1-jén hatályba lépett, és hogy közbeszerzési koordinátor kinevezésére került sor;

6.

üdvözli az Akadémia elsı jelentését közbeszerzési kézikönyvének a 2010. július 1. és 2011. július 1. közötti idıszakban történt alkalmazásáról; ugyanakkor várja a közbeszerzési kézikönyv Akadémia általi alkalmazásáról szóló számvevıszéki értékelést;

7.

tanulmányozta az Akadémia 2010. július 1. és 2011. július 1. közötti idıszakra vonatkozó statisztikai jelentését; üdvözli, hogy a dokumentum teljes körő tájékoztatást nyújt a Parlament számára a közbeszerzési eljárásokról; tudomásul veszi, hogy e jelentés és a közbeszerzési kézikönyv alkalmazásáról szóló jelentés szerint az Akadémia folyamatosan nyomon követte és ellenırizte az Akadémia által alkalmazott eljárásokat;

A képzésekre fordított kiadásokra vonatkozó szabályok 8.

tudomásul veszi, hogy az Akadémia 2011. április 28-án benyújtott a Bizottságnak egy kérelmet költségvetési szabályzatának módosítására egy új (74c.) cikk bevezetésével, amely eltérést tartalmaz a 2343/2002/EK, Euratom rendelettıl az oktatási szakértık kiválasztására vonatkozó pályázatokból való kizárások vonatkozásában annak érdekében, hogy nemzeti rendırképzı intézmények szakértıit lehessen alkalmazni;

9.

üdvözli a Bizottság erre vonatkozó, 2011. június 30-i C(2011)4680 határozatát, amelyben engedélyezi a fenti eltérést;

10. úgy véli, hogy az Akadémiának közvetlen hozzáférést kell biztosítania részletes költségvetéséhez, amelynek tartalmaznia kell a szerzıdések és a közbeszerzési döntések listáját is; továbbá úgy véli, hogy ezt a listát az Akadémiának, költségvetési szabályzata rendelkezéseinek megfelelıen, közzé kell tennie weboldalán, kivéve azon szerzıdések részleteit, amelyek nyilvánosságra hozatala biztonsági kockázatot jelenthet; Elıirányzatok átvitele 11.

tudomásul veszi, hogy az Akadémia jelenlegi költségvetési gazdálkodása részeként létrehozott egy szervezeti kockázati nyilvántartást, hogy csökkentse az alulköltekezés PE 473.472\ 11

HU

veszélyét; emlékezteti azonban az Akadémiát a költségvetés végrehajtása megtervezésének és ellenırzésének fontosságára az elıirányzatok átvitelének minimalizálása érdekében; felhívja továbbá a Számvevıszéket és a Belsı Ellenırzési Szolgálatot (IAS), hogy biztosítsák a Parlamentet arról, hogy az Akadémia tényleges javulást ért el e kérdésben, és jelezzék, hogy minden tervezési és ellenırzési eszköz megfelelıen rendelkezésre áll; Könyvviteli hibák 12. tudomásul veszi, hogy a 2009. évi elızetes beszámolóval kapcsolatban tapasztalható jelentıs késedelmek és hibák ellenére az Akadémia biztosította a Parlamentet, hogy 2010 óta fokozta a pénzügyi fegyelmet és erısítette belsı ellenırzését; érdeklıdve várja a Számvevıszék jelentését az Akadémia 2010-es éves beszámolójáról annak megállapítása érdekében, hogy az Akadémia megbízhatósági nyilatkozata megalapozott-e vagy sem; 13.

üdvözli az Akadémia igazgatótanácsának 2011. márciusi döntését, miszerint a korábbi belsı ellenırzési szabályok helyébe a Bizottság nemrégiben kidolgozott 16 belsı ellenırzési szabályát lépteti;

14.

úgy véli, hogy ez a 16 új szabály nagyobb segítséget nyújt az Akadémia igazgatója számára nemcsak az ellenırzések terén, hanem annak nyomon követését illetıen is, hogy ezek az ellenırzések megfelelıen történnek-e;

15.

felhívja ezért az Akadémiát, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet e 16 belsı ellenırzési szabály végrehajtásáról;

Humánerıforrás-gazdálkodás 16.

tudomásul veszi, hogy az Akadémia megszüntetett egy szerzıdést, amelyet a Számvevıszék „illegálisnak” talált; megjegyzi, hogy e szerzıdés 2011. szeptember 15én szőnt meg ténylegesen, és hogy már közzétették az álláshirdetést; felhívja az Akadémiát, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelıs hatóságot ezen egyedi ügy fejleményeirıl;

17. tudomásul veszi, hogy az Akadémia megfelelınek találta az Akadémia munkaerı-felvételi kézikönyvének végrehajtását, amely összhangba hozza az eljárásokat az Európai Unió tisztviselıinek személyzeti szabályzatával1; felhívja a Számvevıszéket, hogy gyızıdjön meg a Parlament számára a kézikönyv végrehajtási szintjérıl; Magánkiadások finanszírozására felhasznált elıirányzatok 18. tudomásul veszi, hogy egy utólagos ellenırzés külsı számviteli ellenırzése nyomán a jelenlegi igazgató visszafizetési eljárást kezdeményezett annak érdekében, hogy a korábbi igazgató térítsen vissza 2014,94 eurót, amelybıl eddig csak 43,45 eurót térült vissza; sajnálja a visszafizetett összegnek az Akadémia költségvetésében az elızı igazgató irányítása alatt bekövetkezett pénzügyi veszteséghez képest csekély mértékét; tudomásul veszi, hogy a végsı fizetési felhívást 2011-ben adták ki, és hogy következı 1

HL L 56., 1968.3.4., 1. o.

12 /PE 473.472

HU

lépésként eljárást fognak indítani egy angol bíróság elıtt a 2007-bıl származó tartozás jogosságának megállapítása érdekében, és amennyiben megfelelı ítélet születik, végrehajtók fogják megkísérelni a visszafizetetlen tartozás behajtását; felhívja a jelenlegi igazgatót, hogy folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelıs hatóságot az e téren bekövetkezı fejleményekrıl; Az Akadémia 2010–2014 közötti többéves cselekvési terve 19.

megjegyzi, hogy a jelenlegi igazgató és vezetıi csapata által biztosított nagyobb átláthatóság az Akadémia elıtt álló kihívások jobb megértéséhez vezetett és ösztönözte a szükséges változásokat; üdvözli ennek kapcsán az Akadémia alábbiakra irányuló politikáját: –

havi hírlevél és rendszeres elırehaladási jelentések készítése az igazgatótanácsnak, annak érdekében, hogy pontos elemzéssel szolgáljon számára az Akadémia tevékenységérıl;

–

a többéves cselekvési tervének végrehajtása tekintetében elért eredményekrıl szóló jelentéseinek rendszeres frissítése;

–

a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) által a költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezései alapján készített éves jelentések megküldése a Parlament számára;

20.

üdvözli, hogy a Számvevıszék a Parlament kérésére közzétett egy jelentést az Akadémia 2010–2014 közötti többéves cselekvési tervének végrehajtásáról; tudomásul veszi a Számvevıszék jelentésének azon megállapítását, hogy az Akadémia többéves cselekvési tervének végrehajtása a tervek szerint történik; üdvözli, hogy az Akadémia bizonyította, hogy teljes mértékben végrehajtotta többéves cselekvési terve 1. (irányítás), 4. (pénzügyi rendszerének ellenırzése), 5. (pénzügyi környezet), 6. (az igazgatótanácsra vonatkozó átláthatóság), 8. (stratégiai terv) és 9. pontját (többéves munkaerı-felvételi terv); a többéves cselekvési terv 12. pontja (közbeszerzések ellenırzési környezete) és a többi célkitőzés megvalósítás alatt van, vagy végrehajtása tervbe van véve;

21.

felhívja az Akadémiát, hogy rendszeresen konzultáljon a Parlamenttel és továbbra is folyamatosan tájékoztassa azt a többéves cselekvési terv végrehajtásáról szóló elırehaladási jelentésekben;

22.

üdvözli továbbá a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) feljegyzését az Akadémia többéves cselekvési tervének végrehajtásáról szóló 3. elırehaladási jelentésrıl; tudomásul veszi a feljegyzés azon megállapítását, hogy a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) szerint az Akadémia megfelelıen eleget tesz a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) észrevételeinek és ajánlásainak, és bár az Akadémia elırehaladási jelentése megmarad az általánosságok szintjén, egyértelmően áttekinti a terv különbözı pontjainak helyzetét, ezért megfelelı alapul szolgál a különféle érdekeltek tájékoztatásához, beleértve a Parlament Költségvetési Ellenırzı Bizottságát is;

Szerkezeti hiányosságok 23.

hangsúlyozza, hogy az Akadémia vezetési költségei tevékenységeihez képest magasak; PE 473.472\ 13

HU

üdvözli ezért az Akadémia igazgatási kiadásainak csökkentésére irányuló intézkedéseit, amelyeket az igazgatótanács a 2011 júniusában tartott 25. ülésén fogadott el, eldöntve, hogy 2012-re valamennyi igazgatótanácsi bizottságot felszámolnak és minden igazgatótanácsi munkacsoportot alaposan megvizsgálnak;

o 24.

1

o

a mentesítésrıl szóló határozatot kísérı horizontális jellegő egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményérıl, pénzgazdálkodásáról és ellenırzésérıl szóló, 2011. május 10-i állásfoglalására1.

HL L 250., 2011.9.27., 269. o.

14 /PE 473.472

HU

o

P7_TA-PROV(2011)0447 2009. évi mentesítés: Európai Gyógyszerügynökség 1. Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésrıl (C70233/2010 – 2010/2173(DEC)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–

tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló számvevıszéki jelentésre, az Ügynökség válaszaival1 együtt,

–

tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására (05892/2011 – C7–0052/2011),

–

tekintettel a 2011. május 10-i, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésrıl szóló határozatot elhalasztó határozatára2, valamint az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezetı igazgatójának válaszaira,

–


–


–

tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre4 és különösen annak 68. cikkére,

–


–

tekintettel az Ügynökség igazgatótanácsa elnökének az Európai Parlament Költségvetési Ellenırzı Bizottsága elnökéhez írt 2011. június 17-i levelére (EMA/441533/2011),

–

tekintettel az Ügynökségnek a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésrıl szóló fenti határozatot kísérı 2011. május 10-i parlamenti állásfoglalásra adott válaszaira6,

–

tekintettel a Bizottság Belsı Ellenırzési Szolgálatának (IAS) az Ügynökségrıl szóló

1

HL C 338., 2010.12.14., 28. o. HL L 250., 2011.9.27, 173. o. 3 HL L 248., 2002.9.16, 1. o. 4 HL L 136., 2004.4.30., 1. o. 5 HL L 357., 2002.12.31, 72. o. 6 HL L 250., 2011.9.27., 182. o. 2

PE 473.472\ 15

HU

2009., 2008. és 2007. évi éves belsı ellenırzési jelentéseire, –

tekintettel a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) által az Ügynökségnél 2009-ben, 2008ban és 2006-ban végzett ellenırzésekrıl szóló végleges nyomon követési jelentésre,

–


–


1.

mentesítést ad az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezetı igazgatója számára az Ügynökség 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetése végrehajtására vonatkozóan;

2.


3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képezı állásfoglalást az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezetı igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevıszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételükrıl (L sorozat).

16 /PE 473.472

HU

2. Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (C7-0233/2010 – 2010/2173(DEC)) Az Európai Parlament, –


–


–


–


–


–


–


–


–


–


–

tekintettel a Bizottság Belsı Ellenırzési Szolgálatának (IAS) az Ügynökségrıl szóló 2009., 2008. és 2007. évi éves belsı ellenırzési jelentéseire,

–


1

HL C 338., 2010.12.14., 28. o. HL L 250., 2011.9.27, 173. o. 3 HL L 248., 2002.9.16, 1. o. 4 HL L 136., 2004.4.30., 1. o. 5 HL L 357., 2002.12.31, 72. o. 6 HL L 250., 2011.9.27., 182. o. 2

PE 473.472\ 17

HU

–


–


1.

jóváhagyja az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezetı igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevıszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételérıl (L sorozat).

18 /PE 473.472

HU

3. Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésrıl szóló határozat szerves részét képezı megjegyzésekkel (C7-0233/2010 – 2010/2173(DEC)) Az Európai Parlament, –


–


–


–


–


–


–


–


–


–


–

tekintettel a Bizottság Belsı Ellenırzési Szolgálatának (IAS) az Ügynökségrıl szóló 2009., 2008. és 2007. évi éves belsı ellenırzési jelentéseire,

1

HL C 338., 2010.12.14., 28. o. HL L 250., 2011.9.27., 173. o. 3 HL L 248., 2002.9.16., 1. o. 4 HL L 136., 2004.4.30., 1. o. 5 HL L 357., 2002.12.31., 72. o. 6 HL L 250., 2011.9.27., 182. o. 2

PE 473.472\ 19

HU

–


–


–


A.

mivel az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében a Számvevıszék véleményében fenntartásokat fogalmazott meg az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerőségét és szabályszerőségét illetıen,

B.

mivel a fent hivatkozott 2011. május 10-i határozatában a Parlament úgy határozott, hogy elhalasztja az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezetı igazgatója számára az Ügynökség 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadására vonatkozó határozatát,

C.

mivel az Ügynökség 2009-es költségvetése 194 000 000 euró volt, ami a 2008-as pénzügyi évhez képest 6,28%-os növekedést jelent,

D.

mivel az Ügynökség költségvetésének finanszírozása egyrészt az Unió költségvetésébıl történik – ami a 2009-es teljes bevétel 18,52%-át teszi ki –, másrészt nagyobb részben a gyógyszeripari vállalatok által olyan szolgáltatásokért fizetett díjakból származik, amelyek adott esetben egynél több pénzügyi évre terjedhetnek ki, és mivel ennek következtében az Unió általános hozzájárulása 2008 és 2009 között 9,2%-kal csökkent;

E.

mivel a mentesítésért felelıs hatóság a Parlament fent hivatkozott 2011. május 10-i állásfoglalását követıen válaszokat kapott az Ügynökségtıl,

F.

mivel a Parlamentnek adott válaszaiban az Ügynökség aktuális tájékoztatást nyújtott a mentesítésért felelıs hatóságnak a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) által megfogalmazott ajánlások végrehajtásának szintjérıl, és kijelentette, hogy –

a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) emberierıforrás-gazdálkodással kapcsolatos 2009-es ellenırzései nyomán megfogalmazott egyik „nagyon fontos” ajánlást végrehajtották, míg két másik végrehajtása folyamatban van,

–

az emberi használatra szánt gyógyszerekre vonatkozó tudományos értékelés biztosítását támogató, Ügynökségen belüli adminisztratív kiválasztási eljárásokkal kapcsolatos, a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) által végzett 2008as ellenırzések nyomán megfogalmazott „kritikus” és egy „nagyon fontos” ajánlás (személyzeti összeférhetetlenség kezelésével kapcsolatban, illetve konkrét iránymutatások) besorolása „nagyon fontos”-ra, illetve „fontos”-ra változott, ugyanakkor három „nagyon fontos” ajánlást mostanra megvalósítottak,

–

a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) által a belsı ellenırzési szabványok (ICS) végrehajtásával kapcsolatos 2005-ös ellenırzés nyomán tett két „nagyon fontos” ajánlás közül az egyik mostanra megvalósult,

Általános értékelés 20 /PE 473.472

HU

1.

elismeri az Ügynökség igazgatótanácsának elnöke által 2011. június 17-én írt levél kézhezvételét, amely szerint az Ügynökség intézkedéseket foganatosított a 2009-es hiányosságok kiküszöbölése érdekében; tudomásul veszi ezenkívül a Parlament fent említett 2011. május 10-i állásfoglalására adott válaszként az Ügynökségtıl kapott dokumentumokat és mellékleteket; tudomásul veszi továbbá, hogy megkapta a Parlament Költségvetési Ellenırzı Bizottságának 2011. július 13-i ülésén az Ügynökség 2009. évi mentesítésérıl folytatott vita során felmerült kérdések nyomán az Ügynökség megbízott vezérigazgatójától érkezett, 2011. augusztus 10-i keltezéső levelet; sajnálja azonban, hogy nem adtak meg minden kért információt;

2.

megjegyzi azonban, hogy az Ügynökségnek a továbbiakban is háromhavonta tájékoztatnia kellene a mentesítésért felelı hatóságot a hatóság által kért intézkedések eredményeirıl;

3.

hangsúlyozza, hogy a mentesítésért felelıs hatóság a következı mentesítési eljárások során folytatja az Ügynökség – a Számvevıszék és a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) jelentésében feltárt – komoly hiányosságainak orvosolására tett intézkedések végrehajtási szintjének alapos ellenırzését; elvárja ezért, hogy az Ügynökség a továbbiakban is tájékoztassa a mentesítésért felelı hatóságot a meghozott intézkedésekrıl és azok eredményeirıl, és hogy nyújtsa be a kért dokumentumokat, különös tekintettel az alábbiakra: a)

azon cselekvési terv igazgatótanács általi elfogadásának folyamata, amely egyedi intézkedéseket és végrehajtási ütemtervet tartalmaz a beszerzési eljárások hiányosságainak kiküszöbölése érdekében,

b)

a személyzet és a szakértık összeférhetetlenségének megállapítására és kezelésére vonatkozó meglévı eljárások tényleges alkalmazásának részletes ellenırzése;

c)

a Belsı Ellenırzési szolgálat (IAS) jelentéseinek benyújtása a költségvetési rendeletnek megfelelıen;

Konkrét észrevételek Közbeszerzési eljárások 4.

tudomásul veszi a beszerzési folyamatban ismételten felmerülı hibák megelızését vagy idıben történı felismerését szolgáló ellenırzési rendszerrel kapcsolatos tájékoztatást; elvárja, hogy megkapja a többéves közbeszerzési tervet; ennek megfelelıen emlékezteti az Ügynökséget arra, hogy a továbbiakban is folytassa beszerzési rendszere minıségének javítását, és szigorúan tartsa be a vonatkozó közbeszerzési szabályokat, továbbá orvosolja a Számvevıszék által feltárt hiányosságokat;

5.

tudomásul veszi a beszerzési eljárások javításával kapcsolatos cselekvési terv kidolgozására irányuló intézkedések megkezdését; sürgeti az Ügynökséget, hogy haladéktalanul fogadjon el cselekvési tervet a beszerzési eljárásban fennálló hiányosságok kiküszöbölésére, különös tekintettel a közbeszerzési szerzıdések odaítélési eljárásaiban elkövetett hibákra, és ennek érdekében alkalmazzon szigorúbb technikai és eljárási ellenırzéseket, és errıl tájékoztassa a mentesítésért felelıs PE 473.472\ 21

HU

hatóságot; 6.

emlékeztet rá, hogy 2009-es éves jelentésében a Számvevıszék megállapította, hogy az Ügynökség nem hajtott végre elég ellenırzést annak érdekében, hogy csökkentse azon hibák kockázatát, amelyek nagyszabású informatikai keretszerzıdések beszerzésével kapcsolatos számos eljárásban elıfordulnak; emlékeztet továbbá arra is, hogy a pénzügyi ellenırzés olyan hibákat tárt fel, amelyek hatással voltak e mőveletek szabályszerőségére, amelynek alapján a Számvevıszék véleményében fenntartásokat fogalmazott meg az ügynökségi elszámolás alapjául szolgáló ügyletek jogszerőségét és szabályszerőségét illetıen;

Átvitt elıirányzatok 7.

rámutat arra, hogy az Ügynökségrıl szóló 2009-es éves jelentésében a Számvevıszék 19 500 000 euró (az Ügynökség 2009-es elıirányzatainak 38%-a) átvitelérıl számolt be, és arról, hogy ebbıl az átvitelbıl körülbelül 14 800 000 euró az év végéig még meg nem valósult tevékenységeknek (vagy adott esetben több mint egy pénzügyi évre kiterjedı szolgáltatásokért be nem érkezett javaknak) felel meg; ezért emlékezteti az Ügynökséget arra, hogy tegyen lépéseket e tekintetben, és várja a Számvevıszék ezzel kapcsolatos igazolását;

Díjakból származó bevétel 8.

tudomásul veszi az Ügynökség tájékoztatását, amelynek értelmében a visszafizettetési felszólítások hosszas késedelmének orvoslása érdekében az Ügynökség 2011. január 1jével az SAP-tól integrált vállalatirányítási rendszert (ERP) vezetett be; megjegyzi, hogy az Ügynökség ezen új rendszer segítségével a jelenlegi mőködési rendszereibıl (pl. SIAMED) egy kezelıfelületen keresztül közvetlenül viszi be az adatokat az SAP pénzügyi modulba;

Devizaárfolyam-szerzıdések 9.

tudomásul veszi, hogy az Ügynökség elkötelezett az árfolyameltérésekbıl fakadó kockázatok csökkentése iránt, és hogy 2010. június 11-ével felülvizsgálta pénztárkezelési politikáját, és ennek keretében belsı tanácsadó bizottságot hozott létre, amely a számvitelért felelıs tisztviselınek ad tanácsokat a fedezeti stratégiákkal kapcsolatban; a fedezetet a becsült szükségletek 50%-ára korlátozta; valamint biztosította, hogy az elérhetı piaci árfolyamok megegyezzenek a költségvetési árfolyamokkal, vagy meghaladják azokat;

Összeférhetetlenség kezelése 10.

tudomásul veszi az Ügynökség válaszait a magatartási kódex betartásáról, amelynek keretében meghatározza az igazgatótanácsi és bizottsági tagokra, a szakértıkre és az Ügynökség alkalmazottaira vonatkozó, függetlenségrıl és bizalmasságról szóló elveket és iránymutatásokat; ennek megfelelıen elvárja, hogy az Ügynökség a projektcsapatok vezetıinek termékekhez való beosztása elıtt alaposan mérje fel, hogy a személyzet tagjai által jelzett érdekeltségek befolyásolhatják-e pártatlanságukat és függetlenségüket; elvárja az összeférhetetlenségrıl szóló ügynökségi dokumentumok

22 /PE 473.472

HU

frissítését; 11.

tudomásul veszi, hogy az Ügynökség arra törekszik, hogy alkalmazza a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) 2010-es nyomon követési ellenırzése nyomán tett ajánlást kockázatalapú megközelítés alkalmazásával és azzal, hogy az ellenırzéseket az érdekeltséget bejelentı személyzetre összpontosítja; sürgeti az Ügynökséget, hogy 2011 vége elıtt tájékoztassa a mentesítésért felelıs hatóságot a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) ezen ajánlásának alkalmazására vonatkozó ütemezésrıl és tervrıl;

12.

elfogadja azonban az Ügynökség válaszát, amelyben kijelenti, hogy nem köteles vagyonnyilatkozatot kérni a gyógyszertermékek értékeléséért felelıs szakértıktıl, vagy az ilyen nyilatkozatokat figyelemmel kísérni, mivel ez a tagállamok illetékes hatóságainak feladata (a 2004/27/EK irányelvvel1 módosított 2001/83/EK irányelv2 126b. cikke); felhívja ezért a Bizottságot, hogy figyelmeztesse az érintett tagállami hatóságokat az ezzel kapcsolatos kötelezettségeikre;

13.

hangsúlyozza, hogy nemcsak hogy az Ügynökség jó hírét befolyásolhatják azok az esetek, amelyekben az értékeléseket lehetséges összeférhetetlenség miatt kifogás éri, hanem az összeférhetetlenségek miatt nem biztosítható az európai polgárok egészségének optimális védelme sem;

14.

megjegyzi, hogy 2011. július 1-tıl mőködik az új elektronikus érdekeltségi nyilatkozattételi adatlap, amelynek kitöltésére minden szakértıt felkértek, továbbá hogy 2011. szeptember 30-tól a szakértıi adatbázisban szereplı valamennyi szakértı elektronikus érdekeltségi nyilatkozattételi adatlapját elérhetıvé tették az Ügynökség honlapján; megjegyzi továbbá, hogy az Ügynökség és a valamennyi illetékes nemzeti hatóság által aláírt, az Ügynökség részére nyújtott szolgáltatások illetékes nemzeti hatóságok általi értékelése tudományos színvonalának és függetlenségének ellenırzésérıl szóló egyetértési nyilatkozat 2011. július 4-én hatályba lépett;

15.

sürgeti az Ügynökséget, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelıs hatóságot az összeférhetetlenség kezelése tekintetében a magatartási kódex tényleges betartásával kapcsolatos kérdésekben tett lépésekrıl;

16.

ragaszkodik ahhoz, és erre figyelmezteti is az Ügynökséget, hogy a vonatkozó ellenırzési jelentésekben említett intézkedéseket – beleértve a 2010. évre vonatkozót is – maradéktalanul végre kell hajtani a következı mentesítési eljárás megkezdéséig;

Emberierıforrás-gazdálkodás 17.

1 2

tudomásul veszi az Ügynökség válaszát, amelyben kijelenti, hogy kijavította a szerzıdéses alkalmazottak kiválasztása esetében a Belsı Ellenırzési Szolgálat (IAS) által feltárt hiányosságokat, és hogy a munkakörökkel kapcsolatban átdolgozott utasításokat és sablonokat vezettek be, a személyzet pedig célzott képzésben részesült; ezért felhívja az Ügynökséget, hogy folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelıs hatóságot ezen intézkedések végrehajtási szintjérıl; várja a Számvevıszék 2010. évi jelentését, hogy megállapítsa, hogy az Ügynökség visszaigazolása megalapozott-e;

HL L 136., 2004.4.30., 34. o. Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexérıl (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.). PE 473.472\ 23

HU

° °

18.

1

ezzel összefüggésben a mentesítésrıl szóló határozatot kísérı horizontális jellegő egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményérıl, pénzgazdálkodásáról és ellenırzésérıl szóló, 2011. május 10-i állásfoglalására1.

HL L 250., 2011.9.27., 269. o.

24 /PE 473.472

HU

°

P7_TA-PROV(2011)0448 A gépjármővek és pótkocsijaik gumiabroncsai ***I Az Európai Parlament 2011. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a gépjármővek és pótkocsijaik gumiabroncsairól és azok felszerelésérıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2011)0120 – C7-0071/2011 – 2011/0053(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0120),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0071/2011),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. június 15-i véleményére1,

–

tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszerérıl szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra2,

–

tekintettel eljárási szabályzata 86. és 55. cikkére,

–

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0349/2011),

A.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévı szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerő egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.

elfogadja elsı olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

1 2

HL C 248., 2011.8.25., 153. o. HL C 102., 1996.4.4., 2. o. PE 473.472\ 25

HU

P7_TC1-COD(2011)0053 Az Európai Parlament álláspontja, amely elsı olvasatban 2011. október 25-én került elfogadásra a gépjármővek és pótkocsijaik gumiabroncsairól és azok felszerelésérıl szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (kodifikált szöveg) (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre, és különösen annak 114. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a javaslat nemzeti parlamenteknek való megküldését követıen, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére1, rendes jogalkotási eljárás keretében2, mivel: (1)

A gépjármővek és pótkocsijaik gumiabroncsairól és azok felszerelésérıl szóló, 1992. március 31-i 92/23/EGK tanácsi irányelvet3 több alkalommal jelentısen módosították4. Az áttekinthetıség és érthetıség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell.

(2)

A 92/23/EGK irányelv egyike a gépjármővek és pótkocsijaik, valamint az ilyen jármővek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló mőszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv)5 szerinti EK-típusjóváhagyási rendszerre vonatkozó egyedi irányelveknek, és mőszaki elıírásokat állapít meg amelyeknek a gépjármőveknek és a pótkocsijaiknak meg kell felelniük, többek között gumiabroncsokra is vonatkozóan. Ezek a mőszaki elıírások a tagállamok jogszabályainak közelítésére vonatkoznak annak érdekében, hogy a 2007/46/EK irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási eljárást alkalmazni lehessen minden gépjármő- és pótkocsi-típus esetében. Következésképpen a 2007/46/EK irányelv által meghatározott, a gépjármővekre és pótkocsijaikra, valamint az ilyen jármővek rendszereire, alkatrészeire és önálló mőszaki egységeire vonatkozó rendelkezések ezen irányelvre is alkalmazandók.

1 2 3 4 5

HL C 248., 2011.8.25. 153. o. Az Európai Parlament 2011. október 25-i álláspontja. HL L 129., 1992.5.14., 95. o. Lásd a VII. melléklet A. részét. HL L 263., 2007.10.9., 1. o.

26 /PE 473.472

HU

(3)

A gumiabroncsokra vonatkozó szabályozásnak nemcsak azok tulajdonságairól kell közös követelményeket megállapítania, hanem a jármővek és pótkocsijaik gumiabroncsainak felszerelési módjáról is.

(4)

Kívánatos figyelembe venni azokat a mőszaki követelményeket, amelyeket az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága a módosított 30. rendeletben (a gépjármővek és pótkocsijaik gumiabroncsainak jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések)1, az 54. rendeletben (a teherjármővek és pótkocsijuk gumiabroncsainak jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések)2, a módosított 64. rendeletben (az átmenetileg használható pótkerékkel/gumiabronccsal felszerelt jármővek jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések)3 valamint a módosított 117. rendeletben (a gumiabroncsok gördülési zaj és nedves tapadás tekintetében történı jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések)4 fogadott el, s amelyeket mellékeltek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a kerekes jármővekre és az azokba szerelhetı, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes mőszaki elıírások elfogadásáról, valamint az ezen elıírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeirıl szóló megállapodáshoz (felülvizsgált 1958. évi megállapodás)5 .

(5)

Ez az irányelv nem érinti a VII. melléklet B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történı átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidıkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

(1)

ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következı meghatározásokat kell alkalmazni : a)

„gumiabroncs”: az az új légabroncs, beleértve a szögekhez való lyukakkal ellátott téli gumiabroncsot, akár eredeti felszerelés vagy pótfelszerelés formájában, amelyet olyan jármővekre való felszerelésre szántak, amelyekre a 2007/46/EK irányelvet kell alkalmazni. Ez a meghatározás nem vonatkozik a szögekkel ellátott téli gumiabroncsra;

b)

„jármő”: az összes olyan jármő, amelyre a 2007/46/EK irányelv alkalmazandó,;

c)

„gyártó”: a jármővek vagy gumiabroncsok kereskedelmi nevének vagy jelének tulajdonosát jelenti.

1 2 3 4 5

Az Európai Gazdasági Bizottság dokumentuma E/ECE/324 (E3/ECE/TRANS/505) REV 1 – ADD 29, 1975.04.01. és annak 01, 02 módosításai és kiegészítései. Az Európai Gazdasági Bizottság dokumentuma E/ECE/324 (E/ECE/TRANS/505) REV 1 – ADD 53 és kiegészítései. Az Európai Gazdasági Bizottság dokumentuma E/ECE/324 (E/ECE/TRANS/505) REV 1 – ADD 63 és kiegészítései. Az Európai Gazdasági Bizottság dokumentuma E/ECE/324 (E/ECE/TRANS/505) REV 2 – ADD 116 és annak 01 módosítása és kiegészítései. A 97/836/EK tanácsi határozat (HL L 346., 1997.12.17., 78. o.) I. mellékleteként tették közzé. PE 473.472\ 27

HU

2. cikk (1)

Az V. mellékletben meghatározott követelményeket az 1980. október 1-jén vagy azt követıen elıször használatba vett gépjármővekre szerelendı gumiabroncsokra kell alkalmazni.

(2)

Az V. mellékletben meghatározott követelményeket nem kell alkalmazni: a)

azokra a gumiabroncsokra, amelyek sebességhatára kevesebb, mint 80 km/h;

b)

azokra a gumiabroncsokra, amelyek névleges keréktárcsa-átmérıje nem haladja meg a 254 mm-t (vagy 10-es kód), illetve 635 mm vagy több (25-ös kód);

c)

T típusú ideiglenesen használt tartalék gumiabroncsokra a II. melléklet 2.3.6. pontjában meghatározottak szerint;

d)

a csak az elsı ízben 1980. október 1-je elıtt nyilvántartásba vett gépjármővekre történı felszerelésre szánt gumiabroncsokra.

3. cikk (1)

A tagállamok az I. mellékletben megállapított feltételek szerint EK-típusjóváhagyást adnak minden olyan gumiabroncsnak, amely megfelel a II. melléklet követelményeinek és ezeket az I. mellékletben meghatározott jóváhagyási számmal látják el.

(2)

A tagállamok az I. mellékletben megállapított feltételek szerint EK-típusjóváhagyást adnak minden olyan gumiabroncsnak, amely megfelel az V. melléklet követelményeinek és ezeket az I. mellékletben meghatározott jóváhagyási számmal látják el.

(3)

A tagállamok a III. mellékletben megállapított feltételek szerint a gumiabroncsra vonatkozóan EK-típusjóváhagyást adnak minden jármőnek, amennyiben a gumiabroncsok (megfelelı esetben beleértve a tartalék gumiabroncsokat is) megfelelnek a II. melléklet követelményeinek, valamint a IV. mellékletben a jármővekre vonatkozóan megállapított követelményeknek és minden ilyen jármővet a III. mellékletben meghatározott jóváhagyási számmal látnak el.

4. cikk A tagállam típusjóváhagyási hatósága az alkatrészre (gumiabroncs) vagy jármőre vonatkozó EK-típusjóváhagyás megadásától vagy visszautasításától számított egy hónapon belül elküldi a szóban forgó bizonyítvány – amelynek mintáját a I. és III. melléklet függeléke tartalmazza – másolatát a többi tagállamnak, valamint azok kérésére elküldi a jóváhagyott gumiabroncstípus vizsgálati jelentését is. 5. cikk Egy tagállam sem tilthatja meg, illetve nem korlátozhatja az EK-típusjóváhagyás jelet viselı gumiabroncs forgalomba hozatalát. 28 /PE 473.472

HU

6. cikk Egy tagállam a gumiabroncsok alapján nem utasíthatja vissza az EK-típusjóváhagyás vagy a nemzeti típusjóváhagyás megadását egy jármőre, amennyiben a gumiabroncsok EKtípusjóváhagyás jellel vannak ellátva, a felszerelésük pedig a IV. mellékletben megállapított követelményeknek megfelelıen történt. 7. cikk Egy tagállam sem tilthatja meg a gumiabroncsok alapján egy jármő használatát, amennyiben e gumiabroncsok EK-típusjóváhagyás jellel vannak ellátva, a felszerelésük pedig a IV. mellékletben megállapított követelményeknek megfelelıen történt. 8. cikk (1)

Amennyiben egy tagállam megalapozott indokolás alapján úgy találja, hogy egy gumiabroncstípus vagy jármőtípus veszélyes annak ellenére, hogy megfelel ezen irányelv követelményeinek, a saját területén átmenetileg megtilthatja ennek a terméknek a forgalmazását, illetve különleges feltételeket határozhat meg a forgalmazására. Döntésérıl és annak okairól haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot.

(2)

A Bizottság hat héten belül konzultál az érintett tagállamokkal, majd ezt követıen haladéktalanul közli a véleményét és meghozza a megfelelı intézkedéseket.

(3)

Ha a Bizottság véleménye szerint ezen irányelv technikai kiigazítása szükséges, a kiigazításokat a 11. cikkben megállapított eljárásnak megfelelıen fogadják el. Ebben az esetben az a tagállam, amely védıintézkedéseket fogadott el, a kiigazítások hatálybalépéséig fenntarthatja azokat. 9. cikk

(1)

Az a tagállam, amely kiadta az alkatrészre (gumiabroncs) vagy jármőre vonatkozó EKtípusjóváhagyást , adott esetben meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy szükség esetén a jóváhagyó hatóságokkal együttmőködve ellenırizze, hogy a gyártás megfelel-e a jóváhagyott típusnak. E célból a tagállam bármikor ellenırizheti, hogy a gumiabroncsok vagy a jármővek megfelelnek-e ezen irányelv követelményeinek. Ez az ellenırzés a helyszíni ellenırzésekre korlátozódik.

(2)

Amennyiben az (1) bekezdésben említett tagállam megállapítja, hogy ugyanazzal az EK-típusjóváhagyási jellel rendelkezı gumiabroncsok vagy jármővek nem felelnek meg a jóváhagyott típusnak, meghozza a szükséges intézkedéseket a jóváhagyottal megegyezı kivitelő gyártás biztosítására. Amennyiben gumiabroncsok vagy jármővek rendszeresen nem felelnek meg a jóváhagyott típusnak, akkor az intézkedésekkel vissza is lehet vonni az EK-típusjóváhagyást . A hatóságok hasonlóan intézkednek, amennyiben más tagállam jóváhagyó hatósága a követelmények betartásának hiányáról értesíti ıket.

(3)

A tagállamok jóváhagyó hatóságai az I. és III. melléklet függelékében megadott nyomtatvány segítségével egy hónapon belül értesítik egymást az EK-típusjóváhagyás visszavonásáról és annak okairól. PE 473.472\ 29

HU

10. cikk Minden olyan határozatnak, amelyet ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezések alapján hoztak arról, hogy visszautasítják vagy visszavonják a gumiabroncsra vonatkozó EKtípusjóváhagyást vagy a gumiabroncsok felszerelésére vonatkozóan egy jármő EKtípusjóváhagyását , beleértve a forgalomba hozatal vagy a használat megtiltását is, részletesen ismertetnie kell az indokokat. Minden ilyen határozatról értesítést kap az érintett fél, akit egyidejőleg tájékoztatnak a tagállamokban a hatályos nemzeti jog értelmében rendelkezésére álló jogorvoslatokról, valamint arról a határidırıl, ameddig ezekkel a jogorvoslatokkal élhet. 11. cikk Azokat a módosításokat, amelyek az I–VI. mellékletek követelményeinek a mőszaki fejlıdéshez történı hozzáigazításához szükségesek, a 2007/46/EK irányelv 40. cikke (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelıen fogadják el. 12. cikk (1)

A tagállamok : a) nem utasíthatják vissza a valamely jármőtípusra vagy gumiabroncstípusra vonatkozó EK-típusjóváhagyás vagy nemzeti jóváhagyás megadását, illetve b)

nem utasíthatják vissza jármővek nyilvántartásba vételét, illetve nem tilthatják meg azok értékesítését vagy forgalomba helyezését, illetve gumiabroncsok eladását vagy forgalomba helyezését vagy használatát

olyan okok miatt, amelyek a gumiabroncsokra vagy azok új jármővekre szerelésére vonatkoznak, amennyiben a jármővek vagy a gumiabroncsok megfelelnek az ezen irányelvben megállapított követelményeknek. (2)

A tagállamok nem adhatnak EK-típusjóváhagyást és a nemzeti típusjóváhagyás megadását visszautasítják olyan gumiabroncstípusokra vonatkozóan, amelyek ezen irányelv hatálya alá tartoznak és nem felelnek meg ezen irányelv követelményeinek.

(3)

A tagállamok gumiabroncsaikkal vagy azok felszerelésével kapcsolatos okok miatt nem adhatnak EK-típusjóváhagyást és a nemzeti típusjóváhagyás megadását visszautasítják olyan jármőtípusokra vonatkozóan, amelyek nem felelnek meg ezen irányelv követelményeinek.

(4)

A tagállamok:

(5)

a)

az új jármőveket a 2007/46/EK70/156/EGK irányelv rendelkezéseivel összhangban kísérı megfelelıségi igazolásokat az említett irányelv 26. cikke (1) bekezdése alkalmazásában nem tekintik érvényesnek, amennyiben ezen irányelv követelményeinek nem felelnek meg; és

b)

visszautasítják a nyilvántartásba vételét, illetve megtiltják az értékesítését vagy forgalomba helyezését minden olyan új jármőnek, amely nem felel meg az ezen irányelv követelményeinek.

Ezen irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni a 2007/46/EK irányelv 28. cikke alkalmazásában az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi gumiabroncsra, kivéve

30 /PE 473.472

HU

a C1e osztályba tartozó gumiabroncsokra, amelyekre 2011. október 1-jétıl kell ezeket alkalmazni.

13. cikk A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a fıbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 14. cikk A VII. melléklet A. részében említett jogszabályokkal módosított 92/23/EGK irányelv hatályát veszti, a VII. melléklet B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történı átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidıkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. A hatályon kívül helyezett irányelvre történı hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni, és a VIII. mellékletben szereplı megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni. 15. cikk Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı huszadik napon lép hatályba. 16. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt […]

az Európai Parlament részérıl az elnök

a Tanács részérıl az elnök

PE 473.472\ 31

HU

• I. MELLÉKLET

Adott típusú gumiabroncs EK-típusjóváhagyására vonatkozó adatközlı lap

2. függelék

EK-típusbizonyítvány (gumiabroncsok)

3. függelék

Adott típusú gumiabroncs EK-típusjóváhagyására vonatkozó adatközlı lap a gumiabroncs/út zajkibocsátásról

4. függelék

EK-típusbizonyítvány (gumiabroncs/út zajkibocsátás) A gumiabroncsokra vonatkozó követelmények

1. függelék

Magyarázó ábra

2. függelék

A Tteherbírási indexekre vonatkozó (LI) jelzések és a hozzájuk tartozó legnagyobb szállítható tömeg (KG)

3. függelék

A gumiabroncs jelöléseinek elhelyezése

4. függelék

A nyomásindex és a nyomás mértékegysége közötti összefüggés

5. függelék

Az egyes méretmegjelöléső gumiabroncsok méretellenırzı keréktárcsája, külsı átmérıje és profilszélessége

6. függelék

A gumiabroncsok méretének mérési módszere

7. függelék

Terhelés- és sebességvizsgálati eljárás

8. függelék

A teherbírási index változása a sebesség függvényében; a teherjármővek gumiabroncsai; radiál és diagonál

III. MELLÉKLET

A jármővek EK -típusjóváhagyására a gumiabroncsok felszerelésével kapcsolatban vonatkozó igazgatási rendelkezések

1. függelék

Adatközlı lap (jármő)

2. függelék

EK-típusbizonyítvány (jármő)

IV. MELLÉKLET

A jármővekre a gumiabroncsok felszerelésével kapcsolatban vonatkozó követelmények

A gumiabroncsokra vonatkozó mőszaki követelmények hasonlóak az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UN/ECE) 30. és 54. rendeletében meghatározottakhoz.

32 /PE 473.472

HU

A gumiabroncsok EK-típusjóváhagyására vonatkozó igazgatási rendelkezések

1. függelék

II. MELLÉKLET55

55

A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

V. MELLÉKLET

Gumiabroncs/út zajkibocsátás

1. függelék

Teszteljárás a gumiabroncs/út zajszintek szabadfutású módszeréhez

2. függelék

Tesztjelentés

VI. MELLÉKLET

A teszt helyszínének meghatározása

VII. MELLÉKLET

A hatályon kívül helyezett irányelv és egymást követı módosításainak jegyzéke / A nemzeti jogba való átültetésre és alkalmazásra elıírt határidık

VIII. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat _____________

PE 473.472\ 33

HU

•

I. MELLÉKLET

A GUMIABRONCSOK EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁRA VONATKOZÓ IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

1.1.1.1. 1. ADOTT GUMIABRONCSTÍPUSRA VONATKOZÓ EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM 1.1.

Az adott gumiabroncstípusra vonatkozó EK-típusjóváhagyási kérelmet a 2007/46/EK irányelv 7. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelıen a gumiabroncs gyártója nyújtja be.

1.1.1

A II. mellékletnek megfelelıen benyújtott EK-típusjóváhagyási kérelmet az 1. függelékben meghatározott adatközlı lapoknak megfelelıen elkészített, a gumiabroncs típusára vonatkozó hárompéldányos leírással együtt kell benyújtani.

1.1.1.1. A kérelmet a gumiabroncs futófelületének mintázatát ábrázoló vázlatrajzzal vagy arról készült jellemzı fényképpel, valamint a mérıtárcsára felszerelt, felfújt gumiabroncs-köpenyt ábrázoló, a jóváhagyásra benyújtott gumiabroncstípus megfelelı méreteit (lásd a II. melléklet 6.1.1. és 6.1.2. pontját) feltüntetı vázlatrajzzal együtt kell benyújtani (mindegyikbıl három példány szükséges). 1.1.1.2. A kérelmet a kijelölt mőszaki szolgálat által a tesztrıl készített jegyzıkönyvvel, vagy a jóváhagyó hatóság által meghatározandó számú mintadarabbal együtt kell benyújtani. 1.1.2.

Az V. mellékletnek megfelelın benyújtott EK-típusjóváhagyási kérelmet az 3. függelékben meghatározott adatközlı lapnak megfelelıen elkészített, a gumiabroncs típusára vonatkozó hárompéldányos leírással együtt kell benyújtani.

1.1.2.1. A kérelmet a gumiabroncs futófelületének jellegzetes mintázatát ábrázoló vázlatrajzzal, rajzzal vagy fényképpel együtt kell benyújtani (mindegyikbıl három példány szükséges). 1.1.2.2. A kérelmet továbbá a kijelölt mőszaki szolgálat által a tesztrıl készített jegyzıkönyvvel vagy a jóváhagyó hatóság által meghatározandó számú mintadarabbal együtt kell benyújtani. 1.2.

A gyártó kérheti az EK-típusjóváhagyás kiterjesztését

1.2.1.

oly módon, hogy az a II. mellékletnek megfelelı EK-típusjóváhagyások esetében a módosított gumiabroncstípusokra is kiterjedjen, és/vagy

1.2.2.

oly módon, hogy az az V. mellékletnek megfelelı EK-típusjóváhagyások esetében a további gumiabroncs-méret megjelölésekre, és/vagy módosított márkanevekre, vagy a gyártó kereskedelmi leírására és/vagy a futófelület mintázatára is kiterjedjen.

34 /PE 473.472

HU

1.3.

A jóváhagyást végzı hatóság a gumiabroncsgyártók laboratóriumait jóváhagyott vizsgálólaboratóriumokként ismerheti el a 2007/46/EK irányelv 41. cikke értelmében.

1.1.1.2. 2. 2.1.

FELIRATOZÁSOK

Az EK-típusjóváhagyásra benyújtott adott gumiabroncstípus mintadarabjain fel kell tüntetni a kérelmezı jól látható és letörölhetetlen védjegyét vagy nevét, valamint megfelelı helyet kell hagyni az e melléklet 4. szakaszában elıírt EKtípusjóváhagyási jel feltüntetésére.

1.1.1.3. 3.

EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

3.1.

A 2007/46/EK irányelv 8., 9. és 10. cikkének megfelelı EK-típusjóváhagyást meg kell adni, továbbá az EK-típusjóváhagyási számot ki kell adni minden, a jelen melléklet 1.1.1. pontjával összhangban benyújtott gumiabroncstípus estében, amely megfelel a II. melléklet követelményeinek.

3.1.1.

A II. mellékletnek megfelelı gumiabroncs esetében a jóváhagyásról, vagy a jóváhagyás kiterjesztésérıl, vagy elutasításáról, vagy visszavonásáról, illetve a gyártás végleges megszüntetésérıl szóló értesítést a tagállamokkal a 2007/46/EK irányelv 8. cikke (7) és (8) bekezdésével összhangban közölni kell.

3.1.2.

A 2007/46/EK irányelv 8., 9. és 10. cikkének megfelelı EK-típusjóváhagyást meg kell adni, továbbá az EK-típusjóváhagyási számot ki kell adni minden, a jelen melléklet 1.1.2. pontjával összhangban benyújtott gumiabroncstípus estében, amely megfelel az V. melléklet követelményeinek.

3.2.1.

Az V. mellékletnek megfelelı gumiabroncs esetében a jóváhagyásról, vagy a jóváhagyás kiterjesztésérıl, vagy elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve a gyártás végleges megszüntetésérıl szóló értesítést a tagállamokkal a 2007/46/EK irányelv 8. cikke (7) és (8) bekezdésével összhangban közölni kell.

3.3.

Minden, a típusjóváhagyást megkapott gumiabroncstípust EK-típusjóváhagyási számmal kell ellátni. Ugyanaz a tagállam nem adhatja ugyanazt a számot más gumiabroncstípusnak. Különösen a II. mellékletnek megfelelıen kiadott jóváhagyási számoknak és az V. melléklet alapján kiadott EK-típusjóváhagyási számoknak kell különbözınek lenniük.

1.1.1.4. 4.

EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI JELÖLÉS

4.1.

Minden olyan gumiabroncson, amely ezen irányelvnek megfelelıen EKtípusjóváhagyással rendelkezı gumiabroncstípusnak felel meg, fel kell tüntetni a megfelelı EK-típusjóváhagyási jelet.

4.2.

Az EK-típusjóváhagyási jel egy téglalapból áll, amely egy kis „e” betőt tartalmaz, amelyet a 2007/46/EK irányelv VII. melléklete szerint a típusjóváhagyást kiadó PE 473.472\ 35

HU

tagállam megkülönböztetı jele követ. Az EK-típusjóváhagyási szám a gumiabroncshoz kiadott bizonyítványon feltüntetett EK-típusjóváhagyási számból áll, amelyet két számjegy követ: „00” a haszongépjármővekhez használt gumiabroncsok, és „02” a személygépkocsikhoz használt gumiabroncsok esetében. 4.2.1.

Az EK-típusjóváhagyási jelet alkotó téglalap hossza legalább 12 mm, magassága legalább 8 mm. A betők és számok magassága legalább 4 mm.

4.3.

Az EK-típusjóváhagyási jeleket és számokat, és bármely további, a II. melléklet 3. szakaszában elıírt jelet – ez utóbbi a II. melléklet elıírásainak megfelelıen kiadott típusjóváhagyásra vonatkozik – az említett szakaszban elıírt módon kell feltüntetni.

4.4.

Az V. mellékletnek megfelelıen kiadott jóváhagyási számokat egy „s” bető követi, amely a „sound (hang)” szó rövidítése.

4.5.

Az EK-típusjóváhagyási jel mintája az alábbi:

A fent megadott EK-típusjóváhagyási jelet viselı gumiabroncs tehergépjármővekhez használt gumiabroncs (00), amely megfelel az EK-elıírásoknak (e), amelyre az EK-típusjóváhagyási jelet Írországban adták ki (24), a II. mellékletnek megfelelıen 479-es szám szerint, és Olaszországban (3), az V. mellékletnek megfelelıen 687-es szám szerint. Megjegyzés: a „479” és „687” számok (EK-típusjóváhagyási számok), valamint a „24” és „3” számok (az EK- típus jóváhagyást megadó tagállamok betőjelei és számai) csak tájékoztató jellegőek. A jóváhagyási számokat a téglalaphoz közel kell elhelyezni, akár fölé, alá, jobbra vagy balra. A jóváhagyási szám jegyeinek az „e” bető azonos oldalán kell lenniük és egy irányba kell mutatniuk. 1.1.1.5. 5. 5.1.

Ha a II. mellékletnek megfelelı vagy az V. mellékletnek megfelelı EKtípusjóváhagyást kapott gumiabroncsot módosítanak, akkor a 2007/46/EK irányelv 13.-16. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni.

5.2.

Ha a II. mellékletnek megfelelıen típusjóváhagyást kapott gumiabroncs futófelületének mintázatát módosítják, akkor a II. mellékletben elıírt teszteket nem szükséges megismételni.

36 /PE 473.472

HU

GUMIABRONCSTÍPUSOK MÓDOSÍTÁSA

5.3.

Ha az V. mellékletnek megfelelıen típusjóváhagyást kapott gumiabroncs egy sorozatát gumiabroncsméret-megjelöléssel vagy védjegyekkel látják el, a típusjóváhagyó hatóság határozza meg az újratesztelés követelményeit.

5.4.

Ha az V. mellékletnek megfelelıen típusjóváhagyással rendelkezı gumiabroncs egy sorozata futófelületének mintázatát módosítják, akkor egy reprezentatív mintacsoportot újra kell tesztelni, kivéve ha a típusjóváhagyó hatóság meg van gyızıdve, hogy a módosítás nem befolyásolja a gumiabroncs/út zajkibocsátást.

1.1.1.6. 6.

GYÁRTÁSMEGFELELİSÉG

6.1.

A gyártásmegfelelıség biztosítására vonatkozó általános szabályokat a 2007/46/EK irányelv 12. cikkében megállapított rendelkezésekkel összhangban kell elfogadni.

6.2.

Különösen az V. melléklet 1. függeléke szerinti, a termelés megfelelıségének ellenırzése érdekében elvégzett ellenırzések során, ha a tesztelt gumiabroncs zajszintje legfeljebb 1 db(A)-val haladja meg az V. melléklet 4.2. pontjában meghatározott határértékeket, akkor a termelést úgy kell tekinteni, hogy az megfelel az t V. melléklet 4. szakaszában meghatározott követelményeknek. _____________

PE 473.472\ 37

HU

1. függelék ADOTT TÍPUSÚ GUMIABRONCS EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁRA VONATKOZÓ …SZ. ADATKÖZLİ LAP

__________

38 /PE 473.472

HU

•

2. függelék

EK-TÍPUSBIZONYÍTVÁNY (gumiabroncsok) MINTA (legnagyobb méret: A4 [210 mm × 297 mm])

Közlemény a gumiabroncsokról szóló […]92/23/EGK irányelvvel kapcsolatban a jármőtípusok: –

az EK -típusjóváhagyásáról(1)

–

az EK -típusjóváhagyásának kiterjesztésérıl(1)

–

az EK-típusjóváhagyásának visszautasításáról(1)

–

az EK-típusjóváhagyás visszavonásáról(1)

PE 473.472\ 39

HU

1 2

40 /PE 473.472

HU

_____________

PE 473.472\ 41

HU

3. függelék ADOTT TÍPUSÚ GUMIABRONCS EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁRA VONATKOZÓ… SZ. ADATKÖZLİ LAP A GUMIABRONCS/ÚT ZAJKIBOCSÁTÁSRÓL

2.5.

A futófelület-mintázatok megjelöléseinek listája: (adja meg az egyes védjegyek, vagy márkanevek vagy kereskedelmi leírások vonatkozásában a gumiabroncs-megjelölések jegyzékét a […] irányelv II. melléklete 2.17. pontja szerint, megfelelı esetben kiegészítve azt a C1 osztályú gumiabroncsok esetében a »Reinforced«, vagy »Extra load« megjelöléssel.) ______________

42 /PE 473.472

HU

•

4. függelék

EK-TÍPUSBIZONYÍTVÁNY (gumiabroncs/út zajkibocsátása) MINTA (legnagyobb méret: A4 [210 mm × 297 mm])

Adott gumiabroncstípusra, tekintettel a […] irányelvnek a gumiabroncs/út zajkibocsátásról szóló V. mellékletére.

PE 473.472\ 43

HU

______________

44 /PE 473.472

HU

•

II. MELLÉKLET

A GUMIABRONCSOKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1.1.1.7. 1.

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1.1.8. 2.

EZEN IRÁNYELV ALKALMAZÁSÁBAN:

2.1.

„gumiabroncstípus”: a gumiabroncsok kategóriája, amely nem tér el olyan lényeges szempontokban, mint például:

2.1.1.

a gyártó neve vagy védjegye;

2.1.2.

a gumiabroncs méretmegjelölése;

2.1.3.

a felhasználás besorolása: –

szokásos: szokásos közúti használatú gumiabroncs,

–

különleges: különleges használatú gumiabroncs, például a vegyes használatú (mind terepen, mind közúton használt) és a korlátozott sebesség mellett használható gumiabroncs,

–

téli gumiabroncs,

–

átmenetileg használható pótkerék;

2.1.4.

szerkezet (diagonál, diagonál szövetvázas merevített, radiál);

2.1.5.

sebesség szerinti besorolás;

2.1.6.

teherbírási index;

2.1.7.

a gumiabroncs keresztmetszete;

2.2

„téli gumiabroncs”: olyan gumiabroncs, amelyen a futófelület mintázatát és szerkezetét elsısorban arra tervezték, hogy a szokásos gumiabroncsnál jobb tapadást biztosítson sárban és friss vagy olvadó hóban. A téli gumiabroncs futófelületének mintázata általában hornyokból (bordából) és/vagy a szokásos gumiabroncshoz képest nagyobb közökkel elhelyezett tömör blokkokból áll;

2.3

a „gumiabroncs szerkezete”: a gumiabroncs szövetvázának mőszaki jellemzıit jelenti. Elsısorban a következı szerkezeteket kell megkülönböztetni:

2.3.1.

„diagonál”: olyan gumiabroncs-szerkezet, amelyben a fonalbetét kordfonalai a köpenyperemig terjednek, a futófelület koronavonalával pedig 90°-nál kisebb, váltószögeket zárnak be; PE 473.472\ 45

HU

2.3.2.

„diagonál szövetvázas merevített gumiabroncs”: olyan diagonál gumiabroncsszerkezet, amelyben a szövetvázat egy öv veszi körül, amely a szövetváz anyagának közelében váltószögekben elhelyezett, kinyújthatatlan, kettı vagy több kordanyagrétegbıl áll;

2.3.3.

„radiál”: olyan gumiabroncs-szerkezet, amelyben a fonalréteg kordfonalai a köpenyperemig terjednek, a futófelület koronavonalával pedig 90°-os szöget zárnak be, ahol a szövetvázat egy kinyújthatatlan, az abroncson körben futó acélbetét biztosítja;

2.3.4.

„megerısített gumiabroncs”: olyan gumiabroncs-szerkezet, amelynek szövetváza ellenállóbb az igénybevétellel szemben, mint az annak megfelelı standard gumiabroncsé;

2.3.5.

„átmenetileg használható pótkerék”: eltér azoktól a gumiabroncsoktól, amelyeket a szokásos vezetési körülményekhez szerelnek fel a jármővekre; ezt a gumiabroncsot viszont csak korlátozott vezetési feltételek mellett, átmeneti használatra tervezték;

2.3.6.

„T-típusú átmenetileg használható pótkerék”: a standard vagy megerısített gumiabroncsok belsı nyomásánál magasabb nyomás melletti használatra tervezett, átmenetileg használható pótkereket jelenti;

2.4

„köpenyperem”: a gumiabroncsnak az a része, amely olyan alakú és szerkezető, hogy ráilleszkedik a keréktárcsára és megtartja azon a gumiabroncsot56;

2.5.

„kord (fonál)”: a gumiabroncsban a fonalbetét szövetét alkotó szálakat jelenti57;

2.6.

„fonalbetét”: a gumibevonatú párhuzamos kordok rétege58;

2.7.

„szövetváz”: a gumiabroncsnak a futófelülettıl és az oldalfaltól eltérı része, amely felfújt állapotban a terhet hordozza59;

2.8.

„futófelület”: a gumiabroncsnak az a része, amely a talajjal érintkezésbe kerül60;

2.9.

„oldalfal”: a futófelület kivételével a gumiabroncsnak az a része, amely oldalról látható akkor, amikor a gumiabroncsot felszerelték a keréktárcsára61;

2.10.

„alsó oldalfal”: a gumiabroncs legnagyobb profilszélességének vonala alatti terület, amely oldalról látható, amikor a gumiabroncsot felszerelték a keréktárcsára62;

2.11.

„futófelületi hornyok”: a futófelület mintázatában a szomszédos bordák vagy blokkok közötti távolságok63;

56 57 58 59 60 61 62

Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben.

46 /PE 473.472

HU

2.12.

„profilszélesség”: a felfújt gumiabroncs oldalfalainak külsı pontjai között egyenes vonalban mért távolság, nem beleszámolva a jelölésekbıl, a díszítésbıl, illetve a védıpántokból vagy a bordákból adódó kiemelkedéseket64;

2.13.

„teljes szélesség”: a felfújt gumiabroncs oldalfalainak külsı pontjai között egyenes vonalban mért távolság, beleértve a jelölésbıl, a díszítésbıl, a védıpántokból és a bordákból adódó kiemelkedéseket is65;

2.14.

„profilmagasság”: a gumiabroncs külsı átmérıje és a névleges tárcsaátmérı közötti különbség felével egyenlı távolság66;

2.15.

„keresztmetszeti viszonyszám, Ra”: a mm-ben kifejezett névleges profilmagasság osztva a mm-ben kifejezett névleges profilszélességgel, majd ez a szám szorozva százzal;

2.16.

„külsı átmérı”: a felfújt új gumiabroncs teljes átmérıje67;

2.17.

„a gumiabroncs méretmegjelölése”:

2.17.1. az a jelölés, amely a következıket adja meg: 2.17.1.1. a névleges profilszélességet. Ezt a szélességet mm-ben kell kifejezni azoknak a gumiabroncsoknak a kivételével, amelyek méretmegjelölése az 5. függelék táblázatainak elsı oszlopában van megadva; 2.17.1.2. a keresztmetszeti viszonyszámot azoknak a gumiabroncsoknak a kivételével, amelyek méretmegjelölése az 5. függelék táblázatainak elsı oszlopában van megadva; 2.17.1.3. egy egyezményes „d” számot (a „d” jelzés), amely a névleges tárcsaátmérıre vonatkozik, s vagy hüvelykben (100 alatti szám – lásd a táblázatot), vagy mm-ben (100 feletti számok) – de csak az egyik mértékegységben – van megadva. Az összes értéket a következı táblázat mutatja: Névleges tárcsaátmérı (a „d” jelzés)

63 64 65 66 67

Hüvelykben kifejezve (kód)

Egyenértéke mm-ben (lásd a 6.1.2.1. pontot)

10

254

11

279

Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. PE 473.472\ 47

HU

12

305

13

330

14

356

15

381

16

406

17

432

18

457

19

483

20

508

21

533

22

559

24

610

25

635

14,5

368

16,5

419

17,5

445

19,5

495

20,5

521

22,5

572

24,5

622

2.17.1.4. a névleges profilszélesség elıtti „T” betőt a T-típusú, átmenetileg használható pótkerekek esetében; 2.18.

„névleges tárcsaátmérı (d)”: annak a keréktárcsának az átmérıje, amelyre a gumiabroncs felszerelését tervezték68;

2.19.

„keréktárcsa”: a gumiabroncsot és a tömlıt vagy a tömlı nélküli gumiabroncsot tartó alkatrész, amelyre a köpenyperemeket ráillesztik69;

68

Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben.

48 /PE 473.472

HU

2.20.

„elméleti keréktárcsa”: az a képzeletbeli keréktárcsa, amelynek szélessége egyenlı lenne a gumiabroncs névleges profilszélességének x-szeresével; az „x” értéket a gumiabroncs gyártójának kell megadnia;

2.21.

„méretellenırzı keréktárcsa”: az a keréktárcsa, amelyre a nagysága megmérésének érdekében fel kell szerelni gumiabroncsot;

2.22.

„próbakeréktárcsa”: az a keréktárcsa, amelyre a próba végrehajtása miatt fel kell szerelni a gumiabroncsot;

2.23.

„mállás”: amikor gumidarabok válnak le a futófelületrıl;

2.24.

„kordfonal leválasztása”: amikor a kordfonalakat leválasztják a gumibevonatról;

2.25.

„fonalbetét szétválasztása”: a szomszédos fonalbetétek szétválasztása;

2.26.

„futófelület leválasztása”: amikor a futófelület lehúzzák a szövetvázról;

2.27.

„futófelületi kopásjelzık”: a futófelületi hornyokon belül lévı kiemelkedı részek, amelyeket arra terveztek, hogy láthatóan jelezzék a futófelület kopását;

2.28.

„teherbírási index”: az az egy vagy két szám, amely azt a terhelést jelzi, amelyet a gumiabroncs egyes, illetve egyes és dupla elrendezésében a hozzátartozó sebesség szerinti besorolásának megfelelı sebesség mellett és a gyártó által megadott, a használatot szabályozó követelményeknek megfelelı mőködtetetés során elbír. Ezeknek az indexeknek a jegyzékét, valamint az azoknak megfelelı tömeget a II. melléklet 2. függeléke tartalmazza;

2.28.1. a személygépkocsik gumiabroncsain csak egy teherbírási indexet kell feltüntetni; 2.28.2. teherjármővek gumiabroncsain egy vagy két teherbírási index lehet, amelyek közül az elsı az egyes elrendezésre, a második pedig, ha van ilyen, a dupla (iker) elrendezésre vonatkozik; ebben az esetben a két indexet egy perjel (/) választja el egymástól; 2.28.3. valamely gumiabroncsnak vagy egy, vagy két teherbírásiindex-készlete lehet, attól függıen, hogy alkalmazzák-e a 6.2.5. pont rendelkezéseit; 2.29.

„sebesség szerinti besorolás”: a sebesség szerinti besorolás jelzésében kifejezve, ahogy az a 2.29.3. pontban foglalt táblázatban látható;

2.29.1. a személygépkocsik gumiabroncsain az a legnagyobb sebesség, amelynek a gumiabroncs még megfelel; 2.29.2. a teherjármővek gumiabroncsain az a sebesség, amely mellett a gumiabroncs hordozni tudja a teherbírási indexnek megfelelı tömeget; 2.29.3. a sebesség szerinti besorolást a következı táblázat mutatja: 69

Lásd a magyarázó ábrát az 1. függelékben. PE 473.472\ 49

HU

Sebesség szerinti besorolásra vonatkozó jelzés

A jelzésnek megfelelı sebesség (km/h)

F

80

G

90

J

100

K

110

L

120

M

130

N

140

P

150

Q

160

R

170

S

180

T

190

U

200

H

210

V

240

2.29.4. a 240 km/h-nál nagyobb legnagyobb sebességre alkalmas gumiabroncsok azonosítása a gumiabroncs méretmegjelölésén belül, „Z” betőkóddal történik; 2.29.5. a gumiabroncstípus a sebesség szerinti besorolás vagy egy, vagy két jelzését tartalmazhatja, attól függıen, hogy a 6.2.5. pont rendelkezései alkalmazandók-e; 2.30.

a „táblázat: A teherbírás változása a sebesség függvényében”: a II. melléklet 8. függelékében lévı táblázat, amely a teherbírási indexek és a névleges sebesség szerinti besorolás jelzései függvényében mutatja azt a terhelésváltozást, amelynek a gumiabroncs ellen tud állni a sebesség szerinti besorolás jelzésének megfelelı sebességtıl eltérı sebesség mellett;

2.30.1. a 6.2.5. pont rendelkezései alkalmazásakor a terhelésváltozást nem kell megadni a személygépkocsik gumiabroncsain és a teherjármővek gumiabroncsain a kiegészítı teherbírási indexekhez és sebesség szerinti besorolás jelzéseihez; 2.31.

„az abroncs legnagyobb teherbírása”: az a legnagyobb tömeg, amelynek hordozására a gumiabroncsot méretezték:

50 /PE 473.472

HU

2.31.1. a 210 km/h-nál kisebb legnagyobb sebességő személygépkocsi gumiabroncsain az abroncs legnagyobb teherbírása nem haladhatja meg a gumiabroncs teherbírási indexéhez tartozó értéket; 2.31.2. a 210–240 km/h legnagyobb sebességő személygépkocsi gumiabroncsainak (a sebesség szerint „V” jelzéssel besorolt gumiabroncsok) legnagyobb teherbírása nem haladhatja meg a gumiabroncs teherbírási indexéhez tartozó értékeknek a következı táblázatban megadott százalékát, amely annak a jármőnek a sebessége alapján határozható meg, amelyre a gumiabroncsot felszerelték; Legnagyobb sebesség (km/h)

Terhelés (%)

215

98,5

220

97

225

95,5

230

94

235

92,5

240

91

a köztes értékek esetében az abroncs legnagyobb teherbírásának lineáris interpolációját lehet alkalmazni; 2.31.3. 240 km/h-t meghaladó sebesség („Z gumiabroncsok”) esetén az abroncs legnagyobb teherbírása nem haladhatja meg a gumiabroncs gyártója által megadott, annak a jármőnek a legnagyobb sebességéhez tartozó értéket, amelyre a gumiabroncsot felszerelték; 2.31.4. a teherjármővek abroncsainak legnagyobb teherbírása sem az egyes, sem a dupla elrendezés esetén nem haladhatja meg a gumiabroncs teherbírási indexéhez tartozó értéknek a „Teherbírás változása a sebesség függvényében” táblázatban (lásd a 2.30. pont) megadott százalékát, amelyet a gumiabroncs sebesség szerinti besorolása jelzésének és annak a jármőnek a sebessége segítségével határoznak meg, amelyre a gumiabroncsot felszerelték. A kiegészítı teherbírási index és a sebesség szerinti besorolásra vonatkozó jelzések alkalmazásakor ezeket is figyelembe kell venni a gumiabroncs legnagyobb teherbírásának meghatározása érdekében; 2.32.

„személygépkocsi gumiabroncs”: elsısorban, de nem kizárólag, a személygépkocsikra (M1 besorolású gépjármővek) és a pótkocsijukra (01 és 02) tervezett gumiabroncs.;

2.33.

„teherjármő gumiabroncs”: elsısorban, de nem kizárólag, a személygépkocsiktól (M2, M3, N besorolású gépjármővek) és a pótkocsijuktól (03 és 04) eltérı jármővekre tervezett gumiabroncs; PE 473.472\ 51

HU

2.34.

„gumiabroncs talajnyomása (F/Ac)”: az az átlagos terhelés, amit a gumiabroncs az érintkezı felületén keresztül átvisz az út felületére; ezt az értéket a kerék tengelyére statikus állapotban ható függıleges erı (F) és a gumiabroncs érintkezési felületének (Ac) arányával fejezik ki, amit a tervezett felhasználáshoz javasolt hideg abroncsnyomás mellett, felfújt gumiabronccsal mérnek. A gumiabroncs talajnyomásának mértékegysége kN/m2;

2.35.

„a gumiabroncs érintkezési felülete (Ac)”: a gumiabroncs érintkezési felületének tényleges kerületén belüli sík felület nagysága m2-ben kifejezve;

2.36.

„a gumiabroncs érintkezési felületének tényleges kerülete”: a gumiabroncs és a talaj között az összes érintkezési pontot magában foglaló legkisebb területet körülíró konvex poligon görbe;

2.37.

„hideg abroncsnyomás”: a gumiabroncs belsı nyomása, amikor a gumiabroncs környezeti hımérsékleten van, viszont nem foglalja magában a gumiabroncs használata következtében létrejött nyomásnövekedést. A mértékegysége bar vagy kPa.

1.1.1.9. 3.

JELÖLÉSI KÖVETELMÉNYEK

3.1.

A gumiabroncsokon a következı jelöléseket kell elhelyezni:

3.1.1.

a gyártó nevét és védjegyét;

3.1.2.

a gumiabroncs méretmegjelölését a 2.17. pontnak megfelelıen;

3.1.3.

a szerkezet megjelölését a következıképpen:

3.1.3.1. a diagonál gumiabroncsokon vagy nincs jelölés, vagy a „D” betővel jelzik; 3.1.3.2. a radiál gumiabroncsokon a névleges tárcsaátmérı jelzése elıtt elhelyezve az „R” bető vagy tetszés szerint a „RADIAL” szó; 3.1.3.3. a diagonál szövetvázas merevített gumiabroncson a névleges tárcsaátmérı elıtt elhelyezve a „B” bető, továbbá a „BIAS-BELTED” szöveg; 3.1.4.

a gumiabroncs sebesség szerinti besorolásának megjelölését a 2.29. pont szerinti jelzések segítségével; 240 km/h-nál nagyobb sebességre alkalmas gumiabroncsokon a gumiabroncs sebesség szerinti besorolását a szerkezet jelzése (lásd a 3.1.3. pont) elıtt elhelyezett „Z” kóddal kell megadni;

3.1.5.

téli gumiabroncson az „M + S” (vagy az „M.S.” vagy „M & S”) jelzést;

3.1.6.

a 2.28. pontban meghatározott teherbírási indexet;

3.1.6.1. 240 km/h-nál nagyobb sebességre alkalmas gumiabroncsokon viszont elhagyható a teherbírási index jelzése; 3.1.7.

a „TUBELESS” szót, ha a gumiabroncsot belsı tömlı nélküli használatra tervezték;

52 /PE 473.472

HU

3.1.8.

a „REINFORCED” szót, ha a gumiabroncs megerısített gumiabroncs;

3.1.9.

a gyártás idıpontját egy három számjegybıl álló számcsoporttal, amelyek közül az elsı kettı mutatja a gyártás hetét, az utolsó pedig a gyártás évét;

3.1.10. teherjármővek újrafutózható gumiabroncsain legalább 20 mm-es átmérıvel az „ jelzést vagy a „REGROOVABLE” szót, amelyet mindkét oldalfalra felvisznek;

”

3.1.11. teherjármővek gumiabroncsain a „PSI”-index segítségével (lásd a 4. függeléket) a terhelés/sebesség próbáknál alkalmazott abroncsnyomás jelzését a 7. függelék B. része szerint; 3.1.12. a kiegészítı teherbírási indexet/indexeket és a sebesség szerinti besorolásra vonatkozó jelzést, amikor a 6.2.5. pont rendelkezései alkalmazandók. 3.2.

A 3. függelék mutatja a gumiabroncs jelöléseinek elrendezését.

3.3.

A gumiabroncson fel kell tüntetni az EK-típusjóváhagyás jelet, amelynek mintája az I. melléklet 4.5. pontjában van megadva.

1.1.1.10. A JELÖLÉSEK ELHELYEZÉSE 3.4.

A 3.1. és 3.3. pontban említett jelöléseket jól láthatóan és olvashatóan kell felvinni mindkét oldalfalra és az alsó oldalfalnak legalább az egyik oldalára a következıképpen:

3.4.1.

a szimmetrikus gumiabroncsokon a 3.1.9., 3.1.11. és 3.3. pontban említett jelzések kivételével (amelyeket csak az egyik oldalon lehet elhelyezni) a 3.4. pontban említett összes jelzést mindkét oldalfalon fel kell tüntetni;

3.4.2.

aszimmetrikus gumiabroncsokon az összes jelzést legalább a külsı oldalfalon fel kell tüntetni.

4. 5. 6.

6.1.

A gumiabroncs méretével kapcsolatos követelmények

6.1.1

A gumiabroncs profilszélessége

6.1.1.1. A 6.1.1.2. pontban elıírtak kivételével a profilszélességet a következı képlettel számítják ki: S = S1 + K (A–A1), ahol: PE 473.472\ 53

HU

S

=

a „profilszélesség” mm-ben70 kifejezve, a méretellenırzı keréktárcsán mérve;

S1

=

a „névleges profilszélesség” mm-ben, úgy ahogyan a gumiabroncs oldalfalán az elıírásnak megfelelı gumiabroncs méretmegjelölésen látható;

A

=

a méretellenırzı keréktárcsa szélessége (mm-ben kifejezve), ahogyan ezt a gyártó a leíró megjegyzésben megadta (lásd az I. melléklet 1. függelékének 6.11. pontját);

A1

=

az elméleti keréktárcsa szélessége (mm-ben kifejezve); A1 egyenlı S1 szorozva az x-tényezıvel, amelyet a gumiabroncs gyártója ad meg (lásd az I. melléklet 1. függelékének 6.15. pontját); K pedig 0,4.

6.1.1.2. Azonban azoknál a gumiabroncstípusoknál, amelyek méretmegjelölését az 5A. vagy 5B. függelék táblázatainak elsı oszlopa adja meg, a méretellenırzı keréktárcsa szélessége (A) és a profilszélesség (S) az e táblázatokban a gumiabroncs méretmegjelölése mellett megadott értéknek felel meg. 6.1.2.

A gumiabroncs külsı átmérıje

6.1.2.1. A 6.1.2.2. pont rendelkezései kivételével a gumiabroncs külsı átmérıjét a következı képlet segítségével kell kiszámítani: D = d + 0,02 H, ahol: D a külsı átmérı mm-ben kifejezve, — — d a 2.17.1.3. pontban meghatározott egyezményes szám mm-ben kifejezve, — H a névleges profilmagasság mm-ben, amely egyenlı S1 x 0,01 Ra-val; ahol: — Ra egyenlı a keresztmetszeti viszonyszámmal, és a 3. pont követelményeinek megfelelıen mindegyiket feltüntetik a gumiabroncs oldalfalán elhelyezett gumiabroncs méretmegjelölésén. 6.1.2.2. Azoknál a gumiabroncstípusoknál, amelyek méretmegjelölését az 5. függelék táblázatainak elsı oszlopa adja meg, a külsı átmérı egyenlı az e táblázatokban a gumiabroncs-méretmegjelölés mellett megadott értékkel. 6.1.3.

A gumiabroncs méretének mérési módszere A gumiabroncsok tényleges méreteit a 6. függelékben elıírtak szerint mérik.

70

A hüvelyk mm-re való átszámítása során a váltószám: 25,4.

54 /PE 473.472

HU

6.1.4.

A gumiabroncs profilszélessége: a tőréshatár meghatározása

6.1.4.1. A gumiabroncs teljes szélessége kisebb lehet, mint a 6.1.1. pont alapján meghatározott, illetve az 5. függelékben megadott profilszélesség. 6.1.4.2. Azonban a következıknél nagyobb mértékben nem haladhatja meg a fenti értéket: 6.1.4.2.1. diagonál gumiabroncsok: a személygépkocsik gumiabroncsainál 6 %-kal, a teherjármővek gumiabroncsainál 8 %-kal, 6.1.4.2.2.

radiál gumiabroncsok: 4 %-kal; és

6.1.4.2.3. ezen felül, amennyiben a gumiabroncsnak különleges védıpántja van, a fenti tőréshatárral megnövekedett érték 8 mm-rel túlléphetı. 6.1.4.2.4. Azonban a kettıs (iker) elrendezésre tervezett, 305 mm-t meghaladó profilszélességő gumiabroncsok névleges értékét nem szabad 2 %-nál többel (radiál gumiabroncs), illetve 4 %-nál többel (diagonál gumiabroncs) meghaladni. 6.1.5.

A gumiabroncs külsı átmérıje: a tőréshatár meghatározása gumiabroncs külsı átmérıje nem térhet el a következı képletbıl kapott Dmin és Dmax értéktıl: Dmin

=

d + (2H × a)

Dmax

=

d + (2H × b)

6.1.5.1. az 5. függelékben felsorolt méretek esetében: H = 0,5 (D – d) – (lásd a 6.1.2.2. pontot). 6.1.5.2. az 5. függelékben nem felsorolt egyéb méretek esetében: „H” és „d” a 6.1.2.1. pontban meghatározott értékeknek felel meg. 6.1.5.3. az „a”, illetve „b” együtthatók, megfelelıen: 6.1.5.3.1.

az „a” együttható = 0,97;

6.1.5.3.2. a „b” együttható szokásos, különleges vagy téli gumiabroncs, illetve az átmenetileg használható pótkerék esetében A felhasználás besorolása

Szokásos Különleges

Személygépkocsik gumiabroncsai

Teherjármővek gumiabroncsai

Radiál

Diagonál

Radiál

Diagonál

1,04

1,08

1,04

1,07

–

–

1,06

1,09 PE 473.472\ 55

HU

Téli

1,04

1,08

1,04

1,07

Átmenetileg használható

1,04

1,08

–

–

6.1.5.4. A téli gumiabroncsok esetében a 6.1.5 pontnak megfelelıen meghatározott külsı átmérı (Dmax) 1 %-kal túlléphetı.

6.2.

A terhelés-/sebességvizsgálat követelményei

6.2.1.

A gumiabroncson el kell végezni a 7. függelékben leírt eljárásnak megfelelıen végrehajtott terhelés-/sebességvizsgálatot.

6.2.2.

A gumiabroncs megfelelt a vizsgálaton, amennyiben a megfelelı terhelés/sebességvizsgálat végrehajtása után a futófelülete és a fonalbetét nem vált le, a kordfonalak nem váltak szét és nem törtek meg, valamint nem tapasztalható mállás.

6.2.3.

A terhelés-/sebességvizsgálat után hat órával a gumiabroncs külsı átmérıjének elváltozása nem haladhatja meg a vizsgálat elıtt mért külsı átmérı 3,5 %-át.

6.2.4.

Amennyiben kérelmet nyújtanak be a teherjármőhöz használt gumiabroncs EKtípus jóváhagyására vonatkozóan, akkor a 8. függelék táblázatában látható, a sebesség függvényében megadott terhelésváltozás alkalmazandó, és nem kell végrehajtani a 6.2.1. pontban elıírt terhelés-/sebességvizsgálatot a névleges értékektıl eltérı terhelési és sebességre vonatkozó értékekkel kapcsolatban.

6.2.5.

Amennyiben a kérelmet (lásd az I. melléklet 1. függelékének 6.13. pontját) a teherjármő olyan típusú gumiabroncsának EK-típus jóváhagyása iránt nyújtják be, amelynek a 8. függelék táblázatában a sebesség függvényében megadott terhelésváltozáson kívül egyéb terhelés-/sebességkombinációja is van, a 6.2.1. pontban elıírt terhelés-/sebességvizsgálatot a további terhelés/sebességkombinációval is végre kell hajtani egy másik, ugyanolyan típusú gumiabroncson.

6.2.6.

Amennyiben a gumiabroncsgyártó egész gumiabroncs-szériát gyárt, nem kell végrehajtani terhelés-/sebességvizsgálatot a széria minden egyes gumiabroncstípusán. A legrosszabb kiválasztása a jóváhagyó hatóság döntése alapján történik.

6.3.

A futófelület kopásjelzıi

6.3.1.

A személygépkocsik gumiabroncsainak futófelületén legalább hat keresztirányú kopásjelzı sornak kell lennie úgy, hogy a sorok megközelítıleg egyenlı távolságban legyenek egymástól, továbbá a futófelület középsı zónája széles hornyaiban legyenek elhelyezve, amelyek a futófelület szélességének megközelítıleg háromnegyedét foglalják el. A futófelület kopásjelzıinek olyan kialakításúnak kell lenniük, hogy ne lehessen összekeverni ıket a futófelület bordái vagy blokkjai között lévı gumitüskékkel.

56 /PE 473.472

HU

6.3.2.

Azokon a gumiabroncsokon azonban, amelyeket 12’ vagy ennél kisebb névleges átmérıjő keréktárcsára lehet felszerelni, elegendı négy kopásjelzı sor is.

6.3.3.

A futófelület kopásjelzıi láthatóan jelzik, ha a futófelület hornyainak mélysége + 0,6/– 0 mm tőréshatár mellett 1,6 mm-re csökken. ______________

PE 473.472\ 57

HU

•

1. függelék

MAGYARÁZÓ ÁBRA (Lásd a II. melléklet 2. szakaszát és 6.1 pontját)

____________

58 /PE 473.472

HU

•

2. függelék

A TEHERBÍRÁSI INDEXRE VONATKOZÓ (LI) JELZÉSEK ÉS a hozzájuk tartozó LEGNAGYOBB SZÁLLÍTHATÓ TÖMEG (KG) JEGYZÉKE (lásd a II. melléklet 2.28. pontját) LI

Maximum

LI

Maximum

LI

Maximum

LI

Maximum

0

45

51

195

101

825

151

3 450

1

46,2

52

200

102

850

152

3 550

2

47,5

53

206

103

875

153

3 650

3

48,7

54

212

104

900

154

3 750

4

50

55

218

105

925

155

3 875

5

51,5

56

224

106

950

156

4 000

6

53

57

230

107

975

157

4125

7

54,5

58

236

108

1 000

158

4250

8

56

59

240

109

1 030

159

4 375

9

58

60

250

110

1 060

160

4 500

10

60

61

257

111

1 090

161

4 625

11

61,5

62

265

112

1 120

162

4 750

12

63

63

272

113

1 150

163

4 875

13

65

64

280

114

1 180

164

5 000

14

67

65

290

115

1 215

165

5 150

15

69

66

300

116

1 250

166

5 300

16

71

67

307

117

1 285

167

5 450

17

73

68

315

118

1 320

168

5 600

18

75

69

325

119

1 360

169

5 800

19

77,5

70

335

120

1 400

170

6 000

20

80

71

345

121

1 450

171

6 150

PE 473.472\ 59

HU

21

82,5

22

85

23

72

355

122

1 500

172

6 300

87,5

73

365

123

1 550

173

6 500

24

90

74

375

124

1 600

174

6 700

25

92,5

75

387

125

1 650

175

6 900

26

95

76

400

126

1 700

176

7 100

27

97,5

77

412

127

1 750

177

7 300

28

100

78

425

128

1 800

178

7 500

29

103

79

437

129

1 850

179

7 750

30

106

80

450

130

1 900

180

8 000

31

109

81

462

131

1 950

181

8 250

32

112

82

475

132

2 000

182

8 500

33

115

83

487

133

2 060

183

8 750

34

118

84

500

134

2 120

184

9 000

35

121

85

515

135

2 180

185

9 250

36

125

86

530

136

2 240

186

9 500

37

128

87

545

137

2 300

187

9 750

38

132

88

560

138

2 360

188

10 000

39

136

89

580

139

2 430

189

10 300

40

140

90

600

140

2 500

190

10 600

41

145

91

615

141

2 575

191

10 900

42

150

92

630

142

2 650

192

11 200

43

155

93

650

143

2 725

193

11 500

44

160

94

670

144

2 800

194

11 800

45

165

95

690

145

2 900

195

12 150

46

170

96

710

146

3 000

196

12 500

60 /PE 473.472

HU

47

175

97

730

147

3 075

197

12 850

48

180

98

750

148

3 150

198

13 200

49

185

99

775

149

3 250

199

13 600

50

190

100

800

150

3 350

200

14 000

____________

PE 473.472\ 61

HU

•

3. függelék

A GUMIABRONCS JELÖLÉSEINEK ELHELYEZÉSE (lásd a II. melléklet 3.2. pontját)

1.1.1.11. RÉSZ: A SZEMÉLYGÉPKOCSIK GUMIABRONCSAI Példa azokra a jelölésekre, amelyeket az ezen irányelvrıl szóló értesítés után forgalomba hozott gumiabroncstípusokon fel kell tüntetni

Ezek a jelölések a következı gumiabroncsot írják le: –

a névleges profilszélesség 185,

–

a keresztmetszeti viszonyszám 70,

–

radiál szerkezető (R),

–

a névleges tárcsaátmérı 14,

–

a névleges teherbírása 580 kg, amely a 2. függelék 89. teherbírási indexének felel meg,

–

a sebesség szerinti besorolása T (legnagyobb sebesség 190 km/h),

–

belsı tömlı nélkül szerelhetı fel („tubeless”),

–

téli gumi,

–

1993 huszonötödik hetében gyártották.

A gumiabroncs megjelölését alkotó jelölések elhelyezése és sorrendje a következı: a)

A méretmegjelölést, amely magában foglalja a profilszélességet, a keresztmetszeti viszonyszámot, a szerkezet jelzését (ahol van) és a névleges tárcsaátmérıt, a következıképpen kell csoportosítani: 185/70 R 14;

b)

A terhelési indexet és a sebesség szerinti besorolásra vonatkozó jelzést a méretmegjelölés mellett kell elhelyezni. Ezek a méretmegjelölés elıtt vagy mögött, illetve fölötte vagy alatta is elhelyezhetık;

c)

A „tubeless”, „reinforced” méretmegjelöléstıl.

62 /PE 473.472

HU

és

„M+S”

jelzések

távolabb

is

lehetnek

a

1.1.1.12. B. RÉSZ: A TEHERJÁRMŐVEK GUMIABRONCSAI

Ezek a jelölések azt a gumiabroncsot írják le: –

amelynek a névleges profilszélessége 250,

–

a keresztmetszeti viszonyszáma 70,

–

radiális szerkezető (R),

–

a névleges tárcsaátmérıje 508 mm, amelyhez a 20. jelzés tartozik,

–

a teherbíró képessége 3 250 kg egyes elrendezésnél, iker (kettıs) elrendezésnél pedig 2 900 kg, amely a 2. függelék 149., illetve 145. teherbírási indexének felel meg,

–

a névleges sebesség szerinti besorolása J (referenciasebesség 100 km/h),

–

ezenkívül L sebesség szerinti besorolásúként (referenciasebesség 120 km/h) is használható egyes elrendezésnél 3 000 kg, iker (kettıs) elrendezésnél pedig 2 725 kg teherbírással, amely a 2. függelék 146., illetve 143. teherbírási indexének felel meg,

–

amely belsı tömlı nélkül szerelhetı fel („tubeless”),

–

amely téli gumiabroncs, PE 473.472\ 63

HU

–

amelyet 1991 huszonötödik hetében gyártottak, és

–

amelyet a terhelés/sebesség tartóssági vizsgálat során 620 kPa-ra kell felfújni, amelynek a PSI-jelzése 90.

A gumiabroncs megjelölését alkotó jelölések elhelyezése és sorrendje a következı: a)

A méretmegjelölés, amely magában foglalja a profilszélességet, a szerkezet jelzését (ahol van) és a névleges tárcsaátmérıt, a következıképpen kell csoportosítani: 250/70 R 20;

b)

A terhelési indexet és sebesség szerinti besorolás jelzését a méretmegjelölés mellett kell elhelyezni. Ezek a méretmegjelölés elıtt vagy mögött, illetve fölötte vagy alatta is elhelyezhetık;

c)

a „tubeless”, „M+S” és „regroovable” jelzések távolabb is lehetnek a méretmegjelöléstıl;

d)

a II. melléklet 6.2.5. pontjának alkalmazásakor a további teherbírási indexeket és a sebesség szerinti besorolás jelzéseit a gumiabroncs oldalfalán a névleges teherbírási index és a sebesség szerinti besorolásra vonatkozó jelzések közelében lévı kör belsejében kell elhelyezni. ____________

64 /PE 473.472

HU

•

4. függelék

A NYOMÁSINDEX ÉS A NYOMÁS MÉRTÉKEGYSÉGE KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS (lásd a II. melléklet 7. függeléke B. részének 1.3. pontját) Nyomásindex

bar

kPa

20

1,4

140

25

1,7

170

30

2,1

210

35

2,4

240

40

2,8

280

45

3,1

310

50

3,4

340

55

3,8

380

60

4,2

420

65

4,5

450

70

4,8

480

75

5,2

520

80

5,5

550

85

5,9

590

90

6,2

620

95

6,6

660

100

6,9

690

105

7,2

720

110

7,6

760

115

7,9

790

120

8,3

830

125

8,6

860 PE 473.472\ 65

HU

130

9,0

900

135

9,3

930

140

9,7

970

145

10,0

1 000

150

10,3

1 030

______________

66 /PE 473.472

HU

•

5. függelék

AZ EGYES MÉRETMEGJELÖLÉSŐ GUMIABRONCSOK MÉRETELLENİRZİ KERÉKTÁRCSÁJA, KÜLSİ ÁTMÉRİJE ÉS PROFILSZÉLESSÉGE (lásd a II. melléklet 6.1.1.2. és 6.1.2.2. pontját)

1.1.1.13. RÉSZ: A SZEMÉLYGÉPKOCSIK GUMIABRONCSAI 1.1.1.14. 1. TÁBLÁZAT Diagonál gumiabroncsok A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)

Külsı átmérı (1) (mm-ben)

Profilszélesség (1) (mm-ben)

4,80-10

3,5

490

128

5,20-10

3,5

508

132

5,20-12

3,5

558

132

5,60-13

4

600

145

5,90-13

4

616

150

6,40-13

4,5

642

163

5,20-14

3,5

612

132

5,60-14

4

626

145

5,90-14

4

642

150

6,40-14

4,5

666

163

5,60-15

4

650

145

5,90-15

4

668

150

6,40-15

4,5

692

163

6,70-15

4,5

710

170

7,10-15

5

724

180

7,60-15

5,5

742

193

A gumiabroncs méretmegjelölése Kisnyomású gumiabroncsok

PE 473.472\ 67

HU

8,20-15

6

760

213

5,50-12

4

552

142

6,00-12

4,5

574

156

7,00-13

5

644

178

7,00-14

5

668

178

7,50-14

5,5

688

190

8,00-14

6

702

203

4,5

650

156

155-13/6,15-13

4,5

582

157

165-13/6,45-13

4,5

600

167

175-13/6,95-13

5

610

178

155-14/6,15-14

4,5

608

157

165-14/6,45-14

4,5

626

167

175-14/6,95-14

5

638

178

185-14/7,35-14

5,5

654

188

195-14/7,75-14

5,5

670

198

5,9-10

4,5

483

148

6,5-13

4,5

586

166

6,9-13

4,5

600

172

7,3-13

5

614

184

Kis keresztmetszető szériák

6,00-15 L Nagyon kis keresztmetszető szériák (2)

Rendkívül kis keresztmetszet

(1) (2)

Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját. A következı méretmegjelölések elfogadottak: 185-14/7,35-14 vagy 185-14 vagy 7,35-14 vagy 7,35-14/185-14.

68 /PE 473.472

HU

1.1.1.15. 2. TÁBLÁZAT Radiál gumiabroncsok A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



5,60 R 13

4

606

145

5,90 R 13

4,5

626

155

6,40 R 13

4,5

640

170

7,00 R 13

5

644

178

7,25 R 13

5

654

184

5,90 R 14

4,5

654

155

5,60 R 15

4

656

145

6,40 R 15

4,5

690

170

6,70 R 15

5

710

180

140 R 12

4

538

138

150 R 12

4

554

150

150 R 13

4

580

149

160 R 13

4,5

596

158

170 R 13

5

608

173

150 R 14

4

606

149

180 R 15

5

676

174

A gumiabroncs méretmegjelölése

(1)

Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját.

1.1.1.16.

PE 473.472\ 69

HU

1.1.1.17. 3. TÁBLÁZAT Milliméteres széria – radiál A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



125 R 10

3,5

459

127

145 R 10

4

492

147

125 R 12

3,5

510

178

135 R 12

4

522

184

145 R 12

4

542

155 R 12

4,5

550

155

125 R 13

3,5

536

127

135 R 13

4

548

137

145 R 13

4

566

147

155 R 13

4,5

578

157

165 R 13

4,5

596

167

175 R 13

5

608

178

185 R 13

5,5

624

188

125 R 14

3,5

562

127

135 R 14

4

574

137

145 R 14

4

590

147

155 R 14

4,5

604

157

165 R 14

4,5

622

167

175 R 14

5

634

178

185 R 14

5,5

650

188

195 R 14

5,5

666

198

A gumiabroncs méretmegjelölése (2)

70 /PE 473.472

HU

205 R 14

6

686

208

215 R 14

6

700

218

225 R 14

6,5

714

228

125 R 15

3,5

588

127

135 R 15

4

600

137

145 R 15

4

616

147

155 R 15

4,5

630

157

165 R 15

4,5

646

167

175 R 15

5

660

178

185 R 15

5,5

674

188

195 R 15

5,5

690

198

205 R 15

6

710

208

215 R 15

6

724

218

225 R 15

6,5

738

228

235 R 15

6,5

752

238

175 R 16

5

686

178

185 R 16

5,5

698

188

205 R 16

6

736

208

1

() (2) 10″ 15″

Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját. Egyes gumiabroncsok tárcsaátmérıjét mm-ben is ki lehet fejezni: = 255 12″ = 305 13″ = 330 = 380 16″ = 405 (például: 125 R 225).

14″ =

355

1.1.1.18.

PE 473.472\ 71

HU

1.1.1.19. 4. TÁBLÁZAT 70-es széria – radiál (*) A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



145/70 R 10

3,5

462

139

155/70 R 10

3,5

474

146

165/70 R 10

4,5

494

165

145/70 R 12

4

512

144

155/70 R 12

4

524

151

165/70 R 12

4,5

544

165

175/70 R 12

5

552

176

145/70 R 13

4

538

144

155/70 R 13

4

550

151

165/70 R 13

4,5

568

165

175/70 R 13

4,5

580

176

185/70 R 13

5

598

186

195/70 R 13

5,5

608

197

205/70 R 13

5,5

625

204

145/70 R 14

4

564

144

155/70 R 14

4

576

151

165/70 R 14

4,5

592

165

175/70 R 14

5

606

176

185/70 R 14

5

624

186

195/70 R 14

5,5

636

197

205/70 R 14

5,5

652

206


72 /PE 473.472

HU

215/70 R 14

6

665

217

225/70 R 14

6

677

225

235/70 R 14

6,5

694

239

245/70 R 14

6,5

705

243

145/70 R 15

4

590

144

155/70 R 15

4

602

151

165/70 R 15

4,5

618

165

175/70 R 15

5

632

176

185/70 R 15

5

648

186

195/70 R 15

5,5

656

197

205/70 R 15

5,5

669

202

215/70 R 15

6

682

213

225/70 R 15

6

696

220

235/70 R 15

6,5

712

234

245/70 R 15

6,5

720

239

*

() (1)

Néhány meglévı gumiabroncsra alkalmazandó adatok. Új típusjóváhagyás esetén a II. melléklet 6.1.1.1. és 6.1.2.1. pontjának megfelelıen kiszámított méretek alkalmazandók. Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját.

1.1.1.20.

PE 473.472\ 73

HU

1.1.1.21. 5. TÁBLÁZAT 60-as széria, radiál (*) A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



165/60 R 12

5

504

167

165/60 R 13

5

530

167

175/60 R 13

5,5

536

178

185/60 R 13

5,5

548

188

195/60 R 13

6

566

198

205/60 R 13

6

578

208

215/60 R 13

6

594

218

225/60 R 13

6,5

602

230

235/60 R 13

6,5

614

235

165/60 R 14

5

554

167

175/60 R 14

5,5

562

178

185/60 R 14

5,5

574

188

195/60 R 14

6

590

198

205/60 R 14

6

604

208

215/60 R 14

6

610

215

225/60 R 14

6

620

220

235/60 R 14

6,5

630

231

245/60 R 14

6,5

642

237

265/60 R 14

7

670

260

185/60 R 15

5,5

600

188

195/60 R 15

6

616

198


74 /PE 473.472

HU

205/60 R 15

6

630

208

215/60 R 15

6

638

216

225/60 R 15

6,5

652

230

235/60 R 15

6,5

664

236

255/60 R 15

7

688

255

205/60 R 16

6

654

208

215/60 R 16

6

662

215

225/60 R 16

6

672

226

235/60 R 16

6,5

684

232

(*) (1)

Néhány meglévı gumiabroncsra alkalmazandó adatok. Új típusjóváhagyás esetén a II. melléklet 6.1.1.1. és 6.1.2.1. pontjának megfelelıen kiszámított méretek alkalmazandók. Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját.

1.1.1.22. 6. TÁBLÁZAT Nagy teherbírású gumiabroncsok – radiál A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



27 × 8,50 R 14

7

674

218

30 × 9,50 R 15

7,5

750

240

31 × 10,50 R 15

8,5

775

268

31 × 11,50 R 15

9

775

290

32 × 11,50 R 15

9

801

290

33 × 12,50 R 15

10

826

318


1

()


PE 473.472\ 75

HU

1.1.1.23. B. RÉSZ: A TEHERJÁRMŐVEK GUMIABRONCSAI 1.1.1.24. 1. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai NORMÁL PROFILMÉRETŐ RADIÁL GUMIABRONCSOK 5°-OS KÚPOS VAGY LAPOS ÁGYAZÁSÚ KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)

Külsı átmérı (mm-ben)

Profilszélesség (mm-ben)

6,50 R 20

5,00

860

181

7,00 R 16

5,50

784

198

7,00 R 18

5,50

842

198

7,00 R 20

5,50

892

198

7,50 R 16 és/vagy A16 vagy 1-16

6,00

802

210

7,50 R 17 és/vagy A17 vagy 1-17

6,00

852

210

7,50 R 20 és/vagy A20 vagy 1-20

6,00

928

210

8,25 R 16 és/vagy B16 vagy 2-16

6,50

860

230

8,25 R 17 és/vagy B17 vagy 2-17

6,50

886

230

8,25 R 20 és/vagy B20 vagy 2-20

6,50

962

230

9,00 R 16 és/vagy C16 vagy 3-16

6,50

912

246

9,00 R 20 és/vagy C20 vagy 3-20

7,00

1 018

258

10,00 R 20 és/vagy D20 vagy 4-20

7,50

1 052

275

10,00 R 22 és/vagy D22 vagy 4-22

7,50

1 102

275

11,00 R 16

6,50

980

279

11,00 R 20 és/vagy E20 vagy 5-20

8,00

1 082

286

11,00 R 22 és/vagy E22 vagy 5-22

8,00

1 132

286

11,00 R 24 és/vagy E24 vagy 5-24

8,00

1 182

286

12,00 R 20 és/vagy F20 vagy 6-20

8,50

1 122

313


76 /PE 473.472

HU

12,00 R 22

8,50

1 174

313

12,00 R 24 és/vagy F24 vagy 6-24

8,50

1 226

313

13,00 R 20

9,00

1 176

336

14,00 R 20 és/vagy G20 vagy 7-20

10,00

1 238

370

14,00 R 22

10,00

1 290

370

14,00 R 24

10,00

1 340

370


1.1.1.25. 2. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai NORMÁL PROFILMÉRETŐ DIAGONÁL GUMIABRONCSOK 5°-OS KÚPOS VAGY LAPOS ÁGYAZÁSÚ KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



7,00-16

5,50

774

198

7,00-20

5,50

898

198

7,50-16 és/vagy A16 vagy 1-16

6,00

806

210

7,50-17 és/vagy A17 vagy 1-17

6,00

852

210

7,50-20 és/vagy A20 vagy 1-20

6,00

928

213

8,25-16 és/vagy B16 vagy 2-16

6,50

860

234

8,25-17 és/vagy B17 vagy 2-17

6,50

895

234

8,25-20 és/vagy B20 vagy 2-20

6,50

970

234

9,00-16

6,50

900

252

9,00-20 és/vagy C20 vagy 3-20

7,00

1 012

256

9,00-24 és/vagy C24 vagy 3-24

7,00

1 114

256


PE 473.472\ 77

HU

10,00-20 és/vagy D20 vagy 4-20

7,50

1 050

275

10,00-22 és/vagy D22 vagy 4-22

7,50

1 102

275

11,00-20 és/vagy E20 vagy 5-20

8,00

1 080

291

11,00-22 és/vagy E22 vagy 5-22

8,00

1 130

291

11,00-24 és/vagy E24 vagy 5-24

8,00

1 180

291

12,00-18

8,50

1 070

312

12,00-20 és/vagy F20 vagy 6-20

8,50

1 120

312

12,00-22 és/vagy F22 vagy 6-22

8,50

1 172

312

12,00-24 és/vagy F24 vagy 6-24

8,50

1 220

312

13,00-20

9,00

1 170

342

14,00-20 és/vagy G20 vagy 7-20

10,00

1 238

375

14,00-22 és/vagy G22 vagy 7-22

10,00

1 290

375

14,00-24 és/vagy G24 vagy 7-24

10,00

1 340

375

15,00-20

11,25

1 295

412

16,00-20

13,00

1 370

446

Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját. 1.1.1.26. 3. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai NORMÁL PROFILMÉRETŐ RADIÁL GUMIABRONCSOK 15°-OS KÚPOS (MÉLYÁGYAZÁSÚ) KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



8 R 17,5

6,00

784

208

8,5 R 17,5

6,00

802

215

9 R 17,5

6,75

820

230

9,5 R 17,5

6,75

842

240

10 R 17,5

7,50

858

254


78 /PE 473.472

HU

11 R 17,5

8,25

900

279

7 R 19,5

5,25

800

185

8 R 19,5

6,00

856

208

8 R 22,5

6,00

936

208

9 R 19,5

6,75

894

230

9 R 22,5

6,75

970

230

9,5 R 19,5

6,75

916

240

10 R 19,5

7,50

936

254

10 R 22,5

7,50

1020

254

11 R 19,5

8,25

970

279

11 R 22,5

8,25

1 050

279

11 R 24,5

8,25

1 100

279

12 R 19,5

9,00

1 008

300

12 R 22,5

9,00

1 084

300

13 R 22,5

9,75

1 124

320

1.1.1.27. 4. TÁBLÁZAT NORMÁL PROFILMÉRETŐ DIAGONÁL GUMIABRONCSOK 15°-OS KÚPOS (MÉLYÁGYAZÁSÚ) KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



8-19,5

6,00

856

208

9-19,5

6,75

894

230

9-22,5

6,75

970

230

10-22,5

7,50

1 020

254

11-22,5

8,25

1 054

279

11-24,5

8,25

1 100

279

A gumiabroncs méret megjelölése

PE 473.472\ 79

HU

12-22,5

9,00

1 084

300

Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját. 1.1.1.28. 5. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai SZÉLESÍTETT RADIÁL GUMIABRONCSOK 15°-OS KÚPOS (MÉLYÁGYAZÁSÚ) KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



14 R 19,5

10,50

962

349

15 R 19,5

11,75

998

387

15 R 22,5

11,75

1 074

387

16,5 R 19,5

13,00

1 046

425

16,5 R 22,5

13,00

1 122

425

18 R 19,5

14,00

1 082

457

18 R 22,5

14,00

1 158

457

19,5 R 19,5

15,00

1 134

495

21 R 22,5

16,50

1 246

540


1.1.1.29.

80 /PE 473.472

HU

1.1.1.30. 6. TÁBLÁZAT SZÉLESÍTETT DIAGONÁL GUMIABRONCSOK 15°-OS, KÚPOS KERÉKTÁRCSÁKRA (MÉLYÁGYAZÁSÚ) FELSZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



15 -19,5

11,75

1 004

387

15 -22,5

11,75

1 080

387

16,5 -19.5

13,00

1 052

425

16,5 -22.5

13,00

1 128

425

18 -19,5

14,00

1 080

457

18 -22,5

14,00

1 156

457

19,5 -19,5

15,00

1 138

495

21-22,5

16,50

1 246

540


Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját. 1.1.1.31. 7. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai RADIÁL „80”-AS SZÉRIA, 5°-OS KÚPOS VAGY LAPOS ÁGYAZÁSÚ KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



12/80 R 20

8,50

1 008

305

13/80 R 20

9,00

1 048

326

14/80 R 20

10,00

1 090

350

14/80 R 24

10,00

1 192

350

14,75/80 R 20

10,00

1 124

370

15,5/80 R 20

10,00

1 158

384


PE 473.472\ 81

HU

1.1.1.32. 8. TÁBLÁZAT RADIÁL „70”-ES SZÉRIA, 15°-OS KÚPOS (MÉLYÁGYAZÁSÚ) KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



9/70 R 22,5

6,75

892

229

10/70 R 22,5

7,50

928

254

11/70 R 22,5

8,25

962

279

12/70 R 22,5

9,00

999

305

13/70 R 22,5

9,75

1033

330

A gumiabroncs méret megjelölés

1.1.1.33. 9. TÁBLÁZAT RADIÁL „80”-AS SZÉRIA, 15°-OS KÚPOS (MÉLYÁGYAZÁSÚ) KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A gumiabroncs méretmegjelölése

12/80 R 22,5

A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



9,00

1 046

305


82 /PE 473.472

HU

1.1.1.34. 10. TÁBLÁZAT Teherszállítójármő-gumiabroncsok A KÖNNYŐ TEHERJÁRMŐVEK RADIÁL GUMIABRONCSAI 16” ÉS NAGYOBB ÁTMÉRİJŐ KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



6,00 R 16 C

4,50

728

170

6,00 R 18 C

4,00

782

165

6,50 R 16 C

4,50

742

176

6,50 R 17 C

4,50

772

176

6,50 R 17 LC

4,50

726

166

6,50 R 20 C

5,00

860

181

7,00 R 16 C

5,50

778

198

7,50 R 16 C

6,00

802

210

7,50 R 17 C

6,00

852

210


1.1.1.35. 11. TÁBLÁZAT A KÖNNYŐ TEHERJÁRMŐVEK DIAGONÁL GUMIABRONCSAI 16” ÉS NAGYOBB ÁTMÉRİJŐ KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



6,00-16 C

4,50

730

170

6,00-18 C

4,00

786

165

6,00-20 C

5,00

842

172

6,50-20 C

4,50

748

176

650-17 LC

4,50

726

166

6,50-20 C

5,00

870

181


PE 473.472\ 83

HU

7,00-16 C

5,50

778

198

7,00-18 C

5,50

848

198

7,00-20 C

5,50

898

198

7,50-16 C

6,00

806

210

7,50-17 C

6,00

852

210

8,25-16 C

6,50

860

234

8,90-16 C

6,50

885

250

9,00-16 C

6,50

900

252


12. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai A KÖNNYŐ TEHERJÁRMŐVEK RADIÁL GUMIABRONCSAI 5°-OS KÚPOS KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE Tárcsaátmérı 12”–15” (MÉLYÁGYAZÁSÚ) A gumiabroncs méretmegjelölése




„Kisnyomású gumiabroncsok”

5,60 R 12 C

4,00

570

150

6,40 R 13 C

5,00

648

172

6,70 R 13 C

5,00

660

180

6,70 R 14 C

5,00

688

180

6,70 R 15 C

5,00

712

180

7,00 R 15 C

5,50

744

195

„Kis keresztmetszető” szériák

84 /PE 473.472

HU

6,50 R 14 C

5,00

640

170

7,00 R 14 C

5,00

650

180

7,50 R 14 C

5,50

686

195

A KÖNNYŐ TEHERJÁRMŐVEK GUMIABRONCSAI, 15°-OS KÚPOS (MÉLYÁGYAZÁSÚ) KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



7 R 17,5 C

5,25

752

185

8 R 17,5 C

6,00

784

208


Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját. 1.1.1.36. 13. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai A KÖNNYŐ TEHERJÁRMŐVEK DIAGONÁL GUMIABRONCSAI 15°-OS KÚPOS (MÉLYÁGYAZÁSÚ) KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE Tárcsaátmérı 12”–15” A gumiabroncs méretmegjelölése




„Kisnyomású gumiabroncsok”

5,20-12 C

3,50

560

136

5,60-12 C

4,00

572

148

5,60-13 C

4,00

598

148

5,90-13 C

4,50

616

158

5,90-14 C

4,50

642

158

5,90-15 C

4,50

668

158

6,40-13 C

5,00

640

172

6,40-14 C

5,00

666

172

6,40-15 C

5,00

692

172 PE 473.472\ 85

HU

6,40-16 C

4,50

748

172

6,70-13 C

5,00

662

180

6,70-14 C

5,00

688

180

6,70-15 C

5,00

714

180

„Kis keresztmetszető” széria

5,50-12 C

4,00

552

142

6,00-12 C

4,50

574

158

6,00-14 C

4,50

626

158

6,50-14 C

5,00

650

172

6,50-15 C

5,00

676

172

7,00-14 C

5,00

668

182

7,50-14 C

5,50

692

192

„Nagy térfogatú abroncsok”

7,00-15 C

5,50

752

198

7,50-15 C

6,00

780

210

„Milliméteres” széria

125-12 C

3,50

514

127

165-15 C

4,50

652

167

185-14 C

5,50

654

188

195-14 C

5,50

670

198

245-16 C

7,00

798

248

17-15 C vagy

5,00

678

178

17-380 C

5,00

678

178

17-400 C

19 × 400 mm

702

186

19-400 C

19 × 400 mm

736

200

21-400 C

19 × 400 mm

772

216

86 /PE 473.472

HU

Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját. 1.1.1.37. 14. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai A KÖNNYŐ TEHERJÁRMŐVEK RADIÁL GUMIABRONCSAI 5°-OS KÚPOS (MÉLYÁGYAZÁSÚ) KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE „Milliméteres” széria A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



125 R 12 C

3,50

510

127

125 R 13 C

3,50

536

127

125 R 14 C

3,00

562

127

125 R 15 C

3,50

588

127

135 R 12 C

4,00

522

137

135 R 13 C

4,00

548

137

135 R 14 C

4,00

574

137

135 R 15 C

4,00

600

137

145 R 10 C

4,00

492

147

145 R 12 C

4,00

542

147

145 R 13 C

4,00

566

147

145 R 14 C

4,00

590

147

145 R 15 C

4,00

616

147

155 R 12 C

4,50

550

157

155 R 13 C

4,50

578

157

155 R 14 C

4,50

604

157

155 R 15 C

4,50

630

157

155 R 16 C

4,50

656

157


PE 473.472\ 87

HU

165 R 13 C

4,50

596

167

165 R 14 C

4,50

622

167

165 R 15 C

4,50

646

167

165 R 16 C

4,50

672

167

175 R 13 C

5,00

608

178

175 R 14 C

5,00

634

178

175 R 15 C

5,00

660

178

175 R 16 C

5,00

684

178

185 R 13 C

5,50

624

188

185 R 14 C

5,50

650

188

185 R 15 C

5,50

674

188

185 R 16 C

5,50

700

188

195 R 14 C

5,50

666

198

195 R 15 C

5,50

690

198

195 R 16 C

5,50

716

198

205 R 14 C

6,00

686

208

205 R 15 C

6,00

710

208

205 R 16 C

6,00

736

208

215 R 14 C

6,00

700

218

215 R 15 C

6,00

724

218

215 R 16 C

6,00

750

218

225 R 14 C

6,50

714

228

225 R 15 C

6,50

738

228

225 R 16 C

6,50

764

228

235 R 14 C

6,50

728

238

235 R 15 C

6,50

752

238

88 /PE 473.472

HU

235 R 16 C

6,50

778

238

17 R 15 C vagy

5,00

678

178

17 R 380 C

5,00

678

178

17 R 400 C

19 × 400 mm

698

186

19 R 400 C

19 × 400 mm

728

200

Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját. 1.1.1.38. 15. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai SZÉLESÍTETT DIAGONÁL GUMIABRONCSOK A TÖBBRENDELTETÉSŐ, KÖZÚTI, TEREPJÁRÓ ÉS MEZİGAZDASÁGI TEHERGÉPKOCSIKHOZ A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



10,5-18 MPT

9

905

270

10,5-20 MPT

9

955

270

12,5-18 MPT

11

990

325

12,5-20 MPT

11

1 040

325

14,5-20 MPT

11

1 095

355

14,5-24 MPT

11

1 195

355

7,50-18 MPT

5,50

885

208


1.1.1.39. 16. TÁBLÁZAT SZÉLESÍTETT RADIÁL GUMIABRONCSOK A TÖBBRENDELTETÉSŐ, KÖZÚTI, TEREPJÁRÓ ÉS MEZİGAZDASÁGI TEHERGÉPKOCSIKHOZ A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



10,5 R 20 MPT

9

955

276

12,5 R 20 MPT

11

1 040

330

14,5 R 20 MPT

11

1 095

362


PE 473.472\ 89

HU

14,5 R 24 MPT

11

1 195

362

Tőréshatár: lásd a II. melléklet 6.1.4. és 6.1.5. pontját. 1.1.1.40. 17. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai RADIÁL „SZABADON GÖRDÜLİ” (FREE-ROLLING) GUMIABRONCSOK KÖZÚTI HASZNÁLATRA A gumiabroncs méretmegjelölése




5,00 R 8

3,00

467

132

6,00 R 9

4,00

540

160

7,00 R 12

5,00

672

192

7,50 R 15

6,00

772

212

8,25 R 15

6,50

836

234

10,00 R 15

7,50

918

275

1.1.1.41. 18. TÁBLÁZAT DIAGONÁL „SZABADON GÖRDÜLİ” (FREE-ROLLING) GUMIABRONCSOK KÖZÚTI HASZNÁLATRA A gumiabroncs méretmegjelölése




6,00-9

4,00

540

160

7,00-12

5,00

672

192

7,00-15

5,00

746

192

7,50-15

6,00

772

212

8,25-15

6,50

836

234

10,00-15

7,50

918

275

200-15

6,50

730

205

90 /PE 473.472

HU

1.1.1.42. 19. TÁBLÁZAT DIAGONÁL „75”-ÖS SZÉRIA, 15°-OS KÚPOS KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A gumiabroncs méretmegjelölése




7,25/75-16,5 vagy 7,25-16,5

5,25

695

182

8,00/75-16,5 vagy 8,00-16,5

6,00

724

203

8,75/75-16,5 vagy 8,75-16,5

6,75

752

224

9,50/75-16,5 vagy 9,50-16,5

7,50

781

245


1.1.1.43. 20. TÁBLÁZAT A teherjármővek gumiabroncsai DIAGONÁL DIAGONÁL ÉS RADIÁL GUMIABRONCSOK LAPOS ÁGYAZÁSÚ VAGY OSZTOTT KERÉKTÁRCSÁRA SZERELVE A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



3,00-4

2,10

255

81

4,00-4

2,50

312

107

4,00-8

2,50

414

107

5,00-8

3,00

467

132

6,50-10

5,00

588

177

7,00-9

5,00

562

174


PE 473.472\ 91

HU

7,50-10

5,50

645

207

8,25-10

6,50

698

240

10,50-13

6,00

889

275

10,50-16

6,00

965

275

11,00-16

6,00

952

272

14,00-16

10,00

1 139

375

15 × 4,5-2

3,25

385

122

16 × 6-8

4,33

425

152

18 × 7-8 (1)

4,33

462

173

21 × 4

2,32

565

113

21 × 8-9

6,00

535

200

23 × 9-10

6,50

595

225

22 × 4.5

3,11

595

132

23 × 5

3,75

635

155

25 × 6

3,75

680

170

27 × 6

4,33

758

188

27 × 10-12

8,00

690

255

28 × 6

3,75

760

170

28 × 9-15

7,00

707

216

(8,15-15)

7,00

707

216

29 × 7

5,00

809

211

29 × 8

6,00

809

243

9,00-15

6,00

840

249

2,50-15

7,50

735

250

3,00-15

8,00

840

300

1

()

Jelölhetı 18 x 7-tel is.

92 /PE 473.472

HU

1.1.1.44. RADIÁL A méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)



6,50 R 10

5,00

588

177

7,00 R 15

5,50

746

197

7,50 R 10

5,50

645

207

15 × 4,5 R 8

3,25

385

122

16 × 6 R 8

4,33

425

152

18 × 7 R 8

4,33

462

173

560 × 165 R 11

5,00

560

175

680 × 180 R 15

5,00

680

189



1.1.1.45. 21. TÁBLÁZAT Gumiabroncsok szokásos közúti tehergépkocsikhoz, autóbuszokhoz, pótkocsikhoz és többrendeltetéső utasszállító jármővekhez 5°-OS MÉLYÁGYAZÁSÚ VAGY RÉSZBEN MÉLYÁGYAZÁSÚ KERÉKTÁRCSÁRA SZERELT DIAGONÁL ÉS RADIÁL GUMIABRONCSOK A gumiabroncs méretmegjelölése Diagonál

Radiál

Külsı átmérı


Profilszélesség (mm-ben) (1)

Közúti futófelület (mm-ben) (2)

Téli abroncs (mm-ben) (2)

6,00-16 LT

6,00 R 16 LT

4,50

173

732

743

6,50-16 LT

6,50 R 16 LT

4,50

182

755

767

6,70-15 LT

6,70 R 15 LT

5,00

191

722

733

PE 473.472\ 93

HU

7,00-13 LT

7,00 R 13 LT

5,00

187

647

658

7,00-14 LT

7,00 R 14 LT

5,00

187

670

681

7,00-15 LT

7,00 R 15 LT

5,50

202

752

763

7,00-16 LT

7,00 R 16 LT

5,50

202

778

788

7,10-15 LT

7,10 R 15 LT

5,00

199

738

749

7,50-15 LT

7,50 R 15 LT

6,00

220

782

794

7,50-16 LT

7,50 R 16 LT

6,00

220

808

819

8,25-16 LT

8,25 R 16 LT

6,50

241

859

869

9,00-16 LT

9,00 R 16 LT

6,50

257

890

903

D78-14 LT

DR 78-14 LT

5,00

192

661

672

E78-14 LT

ER 78-14 LT

5,50

199

667

678

C78-15 LT

CR 78-15 LT

5,00

187

672

683

G78-15 LT

GR 78-15 LT

6,00

212

711

722

H78-15 LT

HR 78-15 LT

6,00

222

727

739

L78-15 LT

LR 78-15 LT

6,50

236

749

760

F78-16 LT

FR 78-16 LT

5,50

202

721

732

H78-16 LT

HR 78-16 LT

6,00

222

753

764

L78-16 LT

LR 78-16 LT

6,50

236

775

786

1

() (2)

A gumiabroncs teljes szélessége 8 %-kal meghaladhatja a profilszélesség fent megadott értékeit. A tőréshatár a külsı átmérı és a névleges tárcsaátmérı fent megadott értékei közötti különbség + 8 %-a.

1.1.1.46. 22. TÁBLÁZAT Gumiabroncsok szokásos közúti használatú tehergépkocsikhoz, autóbuszokhoz, pótkocsikhoz és többcélú utasszállító jármővekhez 15°-OS MÉLYÁGYAZÁSÚ KERÁKTÁRCSÁRA SZERELT DIAGONÁL ÉS RADIÁL GUMIABRONCSOK

1.1.1.47. 22.1 TÁBLÁZAT A gumiabroncs méretmegjelölése 94 /PE 473.472

HU

A méretellenırzı

Profilszélesség

Külsı átmérı

1

keréktárcsa szélessége (hüvelykben)

(mm-ben) (1)



185

677

–

6,00

203

707

–

–

7,00

241

711

–

7-17,5 LT

7 R 17,5 LT

5,25

189

758

769

8-17,5 LT

8 R 17,5 LT

5,25

199

788

799

Diagonál

Radiál

7-14,5 LT

–

6,00

8-14,5 LT

–

9-14,5 LT

() (2)


1.1.1.48.

PE 473.472\ 95

HU

1.1.1.49. 22.2 TÁBLÁZAT A gumiabroncs méretmegjelölése

Külsı átmérı

Méretellenırzı keréktárcsa szélessége (hüvelykben)

Profil-szélesség (mm-ben) (1)



203

720

730

6,75

222

748

759

9,50 R 16,5 LT

6,75

241

776

787

10-16,5 LT

10 R 16,5 LT

8,25

264

762

773

10-17,5 LT

10 R 17,5 LT

8,25

264

787

798

12-16,5 LT

12 R 16,5 LT

9,75

307

818

831

30 × 9,5016,5 LT

30 × 9,50 R 16,5 LT

7,50

240

750

761

31 × 10,5016,5 LT

31 × 10,50 R 16,5 LT

8,25

266

775

787

33 × 10,5016,5 LT

33 × 12,50 R 16,5 LT

9,75

315

826

838

37 × 10,5016,5 LT

37 × 14,50 R 16,5 LT

11,25

365

928

939

Diagonál

Radiál

8,00-16,5 LT

8,00 R 16,5 LT

6,00

8,75-16,5 LT

8,75 R 16,5 LT

9,50-16,5 LT

(1) (2)


1.1.1.50. 23. TÁBLÁZAT Gumiabroncsok szokásos közúti tehergépkocsikhoz, autóbuszokhoz és pótkocsikhoz 15°-OS MÉLYÁGYAZÁSÚ KERÉKTÁRCSÁRA SZERELT DIAGONÁL ÉS RADIÁL GUMIABRONCSOK A gumiabroncs méretmegjelölése Diagonál

Radiál


Külsı átmérı Profil-szélesség (mm-ben) (1)


Terep futófelület (mm-ben) (2)


–

894

Normál keresztmetszető gumiabroncsok

7-22,5

7 R 22,5

96 /PE 473.472

HU

5,25

178

878

8-19,5

8 R 19,5

6,00

203

859

–

876

8-22,.5

8 R 22,5

6,00

203

935

–

952

9-22,5

9 R 22,5

6,75

229

974

982

992

10-22,5

10 R 22,5

7,50

254

1 019

1 031

1 038

11-22,5

11 R 22,5

8,25

279

1 054

1 067

1 037

11-24,5

11 R 24,5

8,25

279

1 104

1 118

1 123

12-22,5

12 R 22,5

9,00

300

1 085

1 099

1 104

12-24,5

12 R 24,5

9,00

300

1 135

1 150

1 155

12,.522,5

12,5 R 22,5

9,00

302

1 085

1 099

1 104

12,522,5

12,5 R 24,5

9,00

302

1 135

1 150

1 155

Szélesített gumiabroncsok

14-17,5

14 R 17,5

10,50

349

907

–

921

15-19,5

15 R 19,5

11,75

389

1 005

–

1 019

15-22,5

15 R 22,5

11,75

389

1 082

–

1 095

16,519,5

16,5 R 19,5

13,00

425

1 052

–

1 068

16,522,5

16,5 R 22,5

13,00

425

1 128

–

1 144

18-19,5

18 R 19,5

14,00

457

1 080

–

1 096

18-22,5

18 R 22,5

14,00

457

1 158

–

1 172

19,519,5

19,5 R 22,5

15,00

495

1 138

–

1 156

(1) (2)


PE 473.472\ 97

HU

1.1.1.51. 24. TÁBLÁZAT Gumiabroncsok szokásos közúti teherjármővekhez, autóbuszokhoz, pótkocsikhoz 5°-OS MÉLYÁGYAZÁSÚ KERÉKTÁRCSÁRA FELSZERELT DIAGONÁL ÉS RADIÁL GUMIABRONCSOK A gumiabroncs méretmegjelölése



8R14LT

7,00

–

Diagonál

–

Radiál

9-15LT 10-15LT

10R15LT


Terep futófelület (mmben) (2)

Téli abroncs (mmben) (2)

216

667

–

–

8,00

254

744

755

–

8,00

264

773

783

–

10-16LT

–

8,00

264

798

809

–

11-14LT

–

8,00

279

752

763

–

8,00

279

777

788

–

11-15LT

11R15LT

11-16LT

–

8,00

279

803

813

–

12-15LT

–

10,00

318

823

834

–

9R15LT

8,00

254

744

755

752

24×7,5013LT

24×7,50R13L T

6,00

191

597

609

604

27×8,5014LT

27×8,5014LT

7,00

218

674

685

680

28×8,5015LT

28×8,5015LT

7,00

218

699

711

705

29×9,5015LT

29×9,5015LT

7,50

240

724

736

731

30×9,5015LT

30×9,5015LT

7,50

240

750

761

756

31×10,50 -15LT

31×10,5015LT

8,50

268

775

787

781

–

98 /PE 473.472

HU

Külsı átmérı

31×11,50 -15LT

31×11,5015LT

9,00

290

775

787

781

32×11,50 -15LT

32×11,5015LT

9,00

290

801

812

807

33×12,50 -15LT

33×12,5015LT

10,00

318

826

838

832

35×12,50 -15LT

35×12,5015LT

10,00

318

877

888

883

37×12,50 -15LT

37×12,5015LT

10,00

318

928

939

934

31×13,50 -15LT

31×13,5015LT

11,00

345

775

787

781

37×14,50 -15LT

37×14,5015LT

12,00

372

928

939

934

31×15,50 -15LT

31×15,5015LT

12,00

390

775

787

781

(1) (2)


1.1.1.52. 25. TÁBLÁZAT Gumiabroncsok szokásos közúti tehergépkocsikhoz, autóbuszokhoz, pótkocsikhoz TÖBBRÉSZES KERÉKTÁRCSÁRA SZERELT DIAGONÁL ÉS RADIÁL GUMIABRONCSOK A gumiabroncs méretmegjelölése Diagonál

Radiál

A méretellenırzı keréktárcsa szélesség (hüvelykben)

Profil-szélesség (mm-ben)(1)

Külsı átmérı Közúti futófelület (mm-ben) (2)

Terep futófelület (mm-ben) (2)


6,50-20

6,50R20

5,00

184

878

–

1049

7,00-15TR

7,00R15TR

5,50

199

777

–

962

7,00-17

7,00R17

5,50

199

828

–

843

7,00-18

7,00R18

5,50

199

853

–

868

7,00-20

7,00R20

5,50

199

904

–

919

PE 473.472\ 99

HU

7,50-15TR

7,50R15TR

6,00

215

808

–

825

7,50-17

7,50R17

6,00

215

859

–

876

7,50-18

7,50R18

6,00

215

884

–

981

7,50-20

7,50R20

6,00

215

935

–

952

8,25-15TR

8,25R15TR

6,50

236

847

855

865

8,25-17

8,25R17

6,50

236

898

906

915

8,25-20

8,25R20

6,50

236

974

982

992

9,00-15TR

9,00R15TR

7,00

259

891

904

911

9,00-20

9,00R20

7,00

259

1 019

1 031

1 038

10,00-15TR

10,00R15TR

7,50

278

927

940

946

10,00-20

10,00R20

7,50

278

1 054

1 067

1 073

10,00-22

10,50R22

7,50

278

1 104

1 118

1 123

11,00-15TR

11,00R15TR

8,00

293

958

972

977

11,00-20

11,00R20

8,00

293

1 085

1 099

1 104

11,00-22

11,00R22

8,00

293

1 135

1 150

1 155

11,00-24

11,00R24

8,00

293

1 186

1 201

1 206

11,50-20

11,50R20

8,00

296

1 085

1 099

1 104

11,50-22

11,50R22

8,00

296

1 135

1 150

1 155

12,50-20

12,00R20

8,50

315

1 125

–

1 146

12,50-24

12,00R24

8,50

315

1 226

–

1 247

1

() (2)


100 /PE 473.472

HU

1.1.1.53. 26. TÁBLÁZAT Gumiabroncsok közúti, sebességkorlátozás alá esı tehergépkocsikhoz és pótkocsikhoz TÖBBRÉSZES KERÉKTÁRCSÁRA SZERELT DIAGONÁL ÉS RADIÁL GUMIABRONCSOK A gumiabroncs méretmegjelölése Diagonál

Radiál

Külsı átmérı





13,00-20

13,00R20

9,00

340

1 177

1 200

14,00-20

14,00R20

10,00

375

1 241

1 266

14,00-24

14,00R24

10,00

375

1 343

1 368

(1) (2)


1.1.1.54. 27. TÁBLÁZAT Gumiabroncsok közúti lakókocsikhoz DIAGONÁL A gumiabroncs méretmegjelölése



Külsı átmérı (mm-ben) (2)

15°-os mélyágyazású keréktárcsára szerelt gumiabroncsok

7-14,5 MH

6,00

185

677

8-14,5 MH

6,00

203

707

9-14,5 MH

7,00

241

711

PE 473.472\ 101

HU

15°-os mélyágyazású és részben mélyágyazású keréktárcsára szerelt gumiabroncsok

7,00-15 MH 1

() (2)

5,50

202

752


1.1.1.55. 28. TÁBLÁZAT A bányászatban és fakitermelésben idıszakosan használt közúti gumiabroncsok DIAGONÁL



Külsı átmérı Profilszélesség (mm-ben) (1)

A meghajtott kerék futófelülete (mm-ben) (2)

Különleges futófelület (mm-ben) (2)


7,00-20 ML

5,50

199

919

–

7,50-20 ML

6,00

215

952

–

8,25-20 ML

6,50

236

992

–

9,00-20 ML

7,00

259

1 038

1 063

10,00-20 ML

7,50

278

1 073

1 099

10,00-22 ML

7,50

278

1 123

1 150

10,00-20 ML

7,50

278

1 174

1 200

11,00-20 ML

8,00

293

1 104

1 131

11,00-22 ML

8,00

293

1 155

1 182

11,00-24 ML

8,00

293

1 206

1 233

12,00-20 ML

8,50

315

1 146

1 173

12,00-24 ML

8,50

315

1 247

1 275

13,00-20 ML

9,00

340

1 200

–

13,00-24 ML

9,00

340

1 302

–

14,00-20 ML

10,00

375

1 266

–

102 /PE 473.472

HU

14,00-24 ML

10,00

375

1 368

–

Kúpos peremüléső keréktárcsára szerelt gumiabroncsok

11,00-25 ML

8,50

298

1 206

1 233

12,00-21 ML

8,50

315

1 146

1 175

12,00-25 ML

8,50

315

1 247

1 275

13,00-25 ML

10,00

351

1 302

–

14,00-21 ML

10,00

375

1 266

–

14,00-25 ML

10,00

375

1 368

–


9-22,5 ML

6,75

229

992

–

10-22,5 ML

7,50

254

1 038

–

11-22,5 ML

8,25

279

1 073

–

11-24,5 ML

8,25

279

1 123

–

12-22,5 ML

9,00

300

1 104

–


14-17,5 ML

10,50

349

921

–

15-19,5 ML

11,75

389

1 019

–

15-22,5 ML

11,75

389

1 095

–

16,5-19,5 ML

13,00

425

1 068

–

16,5-22,5 ML

13,00

425

1 144

–

18-19,5 ML

14,00

457

1 096

–

18-22,5 ML

14,00

457

1 172

–

19,5-19,5 ML

15,00

495

1 156

–

23-23,5 ML

17,00

584

1 320

–

1

() (2)

A gumiabroncs teljes szélessége 8 %-kal meghaladhatja a profilszélesség fent megadott értékeit. A tőréshatár a külsı átmérı és a névleges tárcsaátmérı fent megadott értékei közötti különbség + 6 %-a. ______________ PE 473.472\ 103

HU

•

6. függelék

GUMIABRONCS MÉRETÉNEK MÉRÉSI MÓDSZERE (lásd a II. melléklet 6.1.3. pontját)

1.1.1.56. A. RÉSZ: A SZEMÉLYGÉPKOCSIK GUMIABRONCSAI 1.1.

A gumiabroncsot az I. melléklet 1. függelékének 6.11. pontja alapján szerelik fel a gyártó által meghatározott méretellenırzı keréktárcsára.

1.2.

Ezután beállítják a gumiabroncs nyomását a következıképpen:

1.2.1.

a standard merevített szövetvázas diagonál gumiabroncsokban 1,7 bar nyomásra;

1.2.2.

a diagonál gumiabroncsok esetén a következı táblázatban látható nyomásra (bar): A fonalbetét névleges értéke

L, M, N

P, Q, R, S

T, U, H, V

4

1,7

2,0

–

6

2,1

2,4

2,6

8

2,5

2,8

3,0

1.2.3.

a standard radiál gumiabroncsokban 1,8 bar nyomásra;

1.2.4.

a megerısített gumiabroncsokban 2,3 bar nyomásra; és

1.2.5.

a T-típusú, átmenetileg használható pótkerekekben 4,2 bar nyomásra.

2.

A keréktárcsára szerelt gumiabroncsot a II. melléklet 6.2.3. pontjában említett kivétellel legalább 24 órán át szobahımérsékleten tartják.

3.

A nyomást újra beállítják az 1.2. pontban elıírt értékre.

4.

Tolómérıvel megmérik a teljes szélességet hat, egymástól egyenlı távolságra lévı pontban, s figyelembe veszik a védıbordák vagy védıpántok vastagságát is. Az így kapott legnagyobb mért értéket tekintik a teljes szélességnek.

5.

A külsı átmérıt úgy határozzák meg, hogy a mért legnagyobb kerületet elosztják πvel (3,1416).

104 /PE 473.472

HU

Sebesség szerinti besorolás

1.1.1.57. B. RÉSZ: A TEHERJÁRMŐVEK GUMIABRONCSAI 1.

A gumiabroncsot az I. melléklet 1. függelékének 6.11. pontja alapján szerelik fel a gyártó által meghatározott méretellenırzı keréktárcsára és az I. melléklet 1. függelékének 6.12. pontja alapján felfújják a gyártó által meghatározott nyomásra.

2.

A keréktárcsára szerelt gumiabroncsot legalább 24 órán át a laboratórium környezeti hımérsékletén tartják.

3.

A nyomást újra beállítják az 1. pontban elıírt értékre.

4.

Tolómérıvel megmérik a teljes szélességet hat, egymástól egyenlı távolságra lévı pontban, s figyelembe veszik a védıbordák vagy védıpántok vastagságát is. Az így kapott legnagyobb mért értéket tekintik a teljes szélességnek.

5.

A külsı átmérıt úgy határozzák meg, hogy a legnagyobb mért kerületet elosztják πvel (3,1416). _____________

PE 473.472\ 105

HU

•

7. függelék

TERHELÉS- ÉS SEBESSÉGVIZSGÁLATI ELJÁRÁS71 (lásd a II. melléklet 6.2. pontját)

1.1.1.58. A. RÉSZ: A SZEMÉLYGÉPKOCSIK GUMIABRONCSAI 1.1.1.59. 1.

A GUMIABRONCS ELİKÉSZÍTÉSE

1.1.

Felszerelnek egy új gumiabroncsot az I. melléklet 1. függeléke 6.11. pontja alapján a gyártó által elıírt méretellenırzı keréktárcsára.

1.2.

A gumiabroncsot felfújják az alábbi táblázatban megadott megfelelı nyomásra: Próbanyomás (bar) Diagonál gumiabroncsok

Sebesség szerint besorolás

A fonalbetét névleges értéke

Radiál gumiabroncsok

Diagonál szövetvázas merevített gumiabroncsok

Standard

Megerısített

Standard

4

6

8

L, M, N

2,3

2,7

3,0

2,4

–

–

P, Q, R, S

2,6

3,0

3,3

2,6

3,0

2,6

T, U, H

2,8

3,2

3,5

2,8

3,2

2,8

V

3,0

3,4

3,7

3,0

–

–

T-típusú, átmenetileg használható pótkerék: 4,2 bar.

1.3.

A gyártó megfelelı indokolással kérheti az 1.2. pontban megadott abroncsnyomástól eltérı abroncsnyomás alkalmazását. Ebben az esetben a gumiabroncsot erre a nyomásra fújják fel (lásd az I. melléklet 1. függelékének 6.14. pontját).

1.4.

A keréktárcsára szerelt gumiabroncsot legalább 3 órán át a vizsgálati helyiség hımérsékletén tartják.

1.5.

A gumiabroncs nyomását újra beállítják az 1.2. vagy 1.3. pontban elıírt értékre.

71

A 240 km/óránál nagyobb legnagyobb sebességre tervezett jármővekre való személygépkocsi gumiabroncsok (Z besorolású gumiabroncsok) esetében, amíg nem születik megállapodás az egységes vizsgálati eljárásokról, a gumiabroncs gyártójának a mőszaki szolgálat számára kielégítı módon bizonyítania kell, hogy vizsgálati eljárásai és eredményei elfogadhatók.

106 /PE 473.472

HU

1.1.1.60. 2.

A VIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSA

2.1.

A keréktárcsára szerelt gumiabroncsot felszerelik a próbatengelyre, és a próbapadon egy 1,70 m ± 1% vagy 2 m ± 1% átmérıjő simított henger külsı felületéhez nyomják.

2.2.

A próbatengelyt a következı értékek 80%-ának megfelelı értékkel terhelik:

2.2.1.

az L–H sebességjelzéssel ellátott gumiabroncsok teherbírási indexének megfelelı legnagyobb teherbírás;

2.2.2.

a 240 km/h legnagyobb sebességhez tartozó legnagyobb teherbírás a „V” sebességjelzéssel ellátott gumiabroncsok esetében (lásd a II. melléklet 2.31.1. pontját).

2.3.

A vizsgálat alatt a gumiabroncsnyomást nem szabad módosítani, a próbaterhelést pedig állandó értéken kell tartani.

2.4.

A vizsgálat során 20°C és 30° közötti hımérsékletet kell fenntartani a próbahelyiségben, illetve ennél magasabb hımérsékletet, amennyiben a gyártó ebbe beleegyezik.

2.5.

A vizsgálatot megszakítás nélkül, a következı részleteknek megfelelıen hajtják végre:

2.5.1.

nulláról a kezdeti vizsgálati sebességre való gyorsításhoz szükséges idı: 10 perc;

2.5.2.

a kezdeti vizsgálati sebesség: a gumiabroncstípusra elıírt legnagyobb sebességet 40 km/h-val csökkentik az 1,70 m ± 1% átmérıjő simított henger esetében, illetve 30 km/h-val a 2 m ± 1% átmérıjő simított henger esetében;

2.5.3.

a sebességet fokozatosan, mindig 10 km/h-val növelik;

2.5.4.

a vizsgálat idıtartama minden sebességfokozatban 10 perc, kivéve az utolsó szakaszt;

2.5.5.

a vizsgálat idıtartama az utolsó sebességfokozatban 20 perc;

2.5.6.

A legnagyobb vizsgálati sebesség a gumiabroncstípusra elıírt legnagyobb sebesség, amelyet a 1,70 m ± 1% átmérıjő simított henger esetében 10 km/h-val csökkentenek, illetve amely a 2 m ± 1% átmérıjő simított henger esetében egyenlı az elıírt legnagyobb sebességgel.

1.1.1.61. 3.

EGYENÉRTÉKŐ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

Amennyiben a 2. pontban leírt módszertıl eltérı módszert alkalmaznak, be kell bizonyítani, hogy az egyenértékő a fent említett módszerekkel.

PE 473.472\ 107

HU

1.1.1.62. B. RÉSZ: A TEHERJÁRMŐVEK GUMIABRONCSAI72 1.1.1.63. 1. 1.1.

Az új gumiabroncsot az I. melléklet 1. függelékének 6.11. pontja alapján felszerelik a gyártó által meghatározott próbakeréktárcsára.

1.2.

A tömlıvel felszerelt gumiabroncsok vizsgálatakor új tömlıt vagy szeleppel és csapószeleppel (amelyik szükséges) felszerelt belsı tömlıt kell használni.

1.3.

Az I. melléklet 1. függelékének 6.14. pontja alapján a gumiabroncsot felfújják a gyártó által meghatározott nyomásindexnek megfelelı nyomásra.

1.4.

A keréktárcsára szerelt gumiabroncsot legalább három órán át a vizsgálati helyiség hımérsékletén tartják.

1.5.

A gumiabroncs nyomását újra beállítják az 1.3. pontban elıírt értékre.

1.1.1.64. 2.

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

2.1.

A keréktárcsára szerelt gumiabroncsot felszerelik a próbatengelyre, és a próbapadon egy 1,70 m ± 1% átmérıjő, gépi meghajtású simított henger külsı felületéhez nyomják, amely legalább olyan széles, mint a gumiabroncs futófelülete.

2.2.

A próbatengelyt a gumiabroncs oldalfalán feltüntetett teherbírási indexhez rendelt, a 2. függelékben megadott terhelés százalékában kifejezett sorozatos próbaterhelésnek vetik alá az alábbi táblázatban bemutatott terhelés- és sebességvizsgálati programnak megfelelıen. Amennyiben a gumiabroncson mind az egyes, mind az ikerelrendezésre fel van tüntetve a teherbírási index, akkor az egyes elrendezéshez tartozó referenciaterhelést kell alapul venni a próbaterheléshez.

2.3.

A vizsgálat során nem szabad módosítani a gumiabroncsnyomást, a próbaterhelést pedig állandó értéken kell tartani a vizsgálat mind a három szakaszában.

2.4.

A vizsgálat során a 20°C és 30° közötti hımérsékletet kell fenntartani a vizsgálóhelyiségben, illetve ennél magasabb hımérsékletet, amennyiben a gyártó beleegyezik.

2.5.

A terhelés- és sebességvizsgálati programot megszakítás nélkül kell végrehajtani.

72

150 km/óránál nagyobb legnagyobb sebességre tervezett jármővekre való teherjármő gumiabroncsok (Z besorolású gumiabroncsok) esetében, amíg nem születik megállapodás az egységes vizsgálati eljárásról, a gumiabroncs gyártójának a mőszaki szolgálat számára kielégítıen bizonyítania kell, hogy vizsgálati eljárása és annak eredményei elfogadhatók.

108 /PE 473.472

HU

A GUMIABRONCS ELİKÉSZÍTÉSE

1.1.1.65. 3.

EGYENÉRTÉKŐ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

Amennyiben a 2. pontban leírt módszertıl eltérı módszert alkalmaznak, akkor be kell bizonyítani, hogy az egyenértékő a fent említett módszerrel.

PE 473.472\ 109

HU

TERHELÉS- ÉS SEBESSÉGVIZSGÁLATI PROGRAM

Teherbírási index

122 vagy több

121 vagy kevesebb

(1)

A gumiabroncs sebesség szerinti besorolásánakjel zése

A próbadob sebessége (ford./perc) (1) Radiál gumiabronc s

Diagonál gumiabroncs

F

100

100

G

125

100

J

150

125

K

175

150

L

200

–

M

225

–

F

100

100

G

125

125

J

150

150

K

175

175

L

200

175

7 óra

16 óra

24 óra

66%

84%

101%

70%

88%

106%

4 óra

6 óra

M

250

200

75%

97%

114%

N

275

–

75%

97%

114%

P

300

–

75%

97%

114%

A „különleges használatú” gumiabroncsokat (lásd a II. melléklet 2.1.3. pontját) a velük egyenértékő normál gumiabroncsokra a fenti táblázatban megadott próbadobsebesség 85%-ának megfelelı sebességgel kell vizsgálni. ______________

110 /PE 473.472

HU

A kerékre gyakorolt terhelés a terhelés indexnek megfelelı terhelés százalékában

•

8. függelék

A TEHERBÍRÁSI INDEX VÁLTOZÁSA A SEBESSÉG FÜGGVÉNYÉBEN A teherjármővek gumiabroncsai RADIÁL ÉS DIAGONÁL (lásd a II. melléklet 2.30., 2.31. és 6.2.4. pontját) Teherbírás változása (%) Az összes teherbírási index

Teherbírási index (1) ≥ 122

Teherbírási index (1) ≤ 121

A sebesség szerinti besorolás jelzése



Sebesség (km/h)

F

G

J

K

L

M

L

M

N

P (2)

0

+15 0

+150

+150

+150

+150

+150

+110

+110

+110

+110

5

+11 0

+110

+110

+110

+110

+110

+ 90

+ 90

+ 90

+ 90

10

+ 80

+ 80

+ 80

+ 80

+ 80

+ 80

+ 75

+ 75

+ 75

+ 75

15

+ 65

+ 65

+ 65

+ 65

+ 65

+ 65

+ 60

+ 60

+ 60

+ 60

20

+ 50

+ 50

+ 50

+ 50

+ 50

+ 50

+ 50

+ 50

+ 50

+ 50

25

+ 35

+ 35

+ 35

+ 35

+ 35

+ 35

+ 42

+ 42

+ 42

+ 42

30

+ 25

+ 25

+ 25

+ 25

+ 25

+ 25

+ 35

+ 35

+ 35

+ 35

35

+ 19

+ 19

+ 19

+ 19

+ 19

+ 19

+ 29

+ 29

+ 29

+ 29

40

+ 15

+ 15

+ 15

+ 15

+ 15

+ 15

+ 25

+ 25

+ 25

+ 25

45

+ 13

+ 13

+ 13

+ 13

+ 13

+ 13

+ 22

+ 22

+ 22

+ 22

50

+ 12

+ 12

+ 12

+ 12

+ 12

+ 12

+ 20

+ 20

+ 20

+ 20

55

+ 11

+ 11

+ 11

+ 11

+ 11

+ 11

+17,5

+17,5

+17,5

+17,5

60

+ 10

+ 10

+ 10

+ 10

+ 10

+ 10

+15,0

+15,0

+15,0

+15,0

65

+7,5

+8,5

+8,5

+8,5

+8,5

+8,5

+13,5

+13,5

+13,5

+13,5

70

+5,0

+7,0

+7,0

+7,0

+7,0

+7,0

+12,5

+12,5

+12,5

+12,5

PE 473.472\ 111

HU

1

75

+2,5

+5,5

+5,5

+5,5

+5,5

+5,5

+11,0

+11,0

+11,0

+11,0

80

0

+4,0

+4,0

+4,0

+4,0

+4,0

+10,0

+10,0

+10,0

+10,0

85

–3

+2,0

+3,0

+3,0

+3,0

+3,0

+8,5

+8,5

+8,5

+8,5

90

–6

0

+2,0

+2,0

+2,0

+2,0

+7,5

+7,5

+7,5

+7,5

95

–10

-2,5

+1,0

+1,0

+1,0

+1,0

+6,5

+6,5

+6,5

+6,5

100

–15

–5

0

0

0

0

+5,0

+5,0

+5,0

5,0

105

–8

–2

0

0

0

+3,75

+3,75

+3,75

+3,75

110

–13

–4

0

0

0

+2,5

+2,5

+2,5

+2,5

115

–7

–3

0

0

+1,25

+1,25

+1,25

+1,25

120

–12

–7

0

0

0

0

0

0

125

0

-2,5

0

0

0

130

0

–5

0

0

0

135

-7,5

-2,5

0

0

140

–10

–5

0

0

145

-7,5

-2,5

0

150

–10

–5

0

155

-7,5

-2,5

160

–10

–5

() (2)

A teherbírási indexek az egyes elrendezésre vonatkoznak (lásd a II. melléklet 2.28.2. pontját). 160 km/h fölött nem engedélyezett a terhelésváltoztatás. Ha a sebesség szerinti besorolás jelzése Q vagy a fölötti, akkor a sebesség szerinti besorolás jelzésének megfelelı sebesség (lásd a II. melléklet 2.29.3. pontját) jelenti a gumiabroncsra érvényes megengedett legnagyobb sebességet. ____________

112 /PE 473.472

HU

•

III. MELLÉKLET

A JÁRMŐVEK EK- TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁRA A GUMIABRONCSOK FELSZERELÉSÉVEL KAPCSOLATBAN VONATKOZÓ IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

1.1.1.66. 1.

A JÁRMŐTÍPUSOK EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELME

1.1.

A jármőtípusok gumiabronccsal kapcsolatos EK-típusjóváhagyási kérelmét a jármő gyártójának vagy a meghatalmazott képviselıjének kell benyújtania.

1.2.

A kérelemhez három példányban mellékelni kell a jármőtípus és gumiabroncsai leírását, amely tartalmazza a gumiabroncs méretmegjelölését, a sebesség szerinti besorolását és teherbírási indexét, beleértve az 1. függelékben megadott tájékoztató dokumentum szerint felszerelhetı, átmenetileg használható pótkereket is.

1.3.

A jóváhagyandó jármőtípus mintapéldányát be kell mutatni a jóváhagyási vizsgálat végrehajtásáért felelıs mőszaki szolgálatnak.

1.4.

A jármő gyártója vagy annak képviselıje kérheti a jármő EK-típusjóváhagyásának kiterjesztését annak érdekében, hogy az tartalmazza az egyéb méretmegjelöléső, sebesség szerinti besorolású vagy más teherbírási indexszel ellátott gumiabroncsokat, valamint más átmenetileg használható pótkerek(ek)et is.

1.1.1.67. 2.

A JÁRMŐ EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA

2.1.

Az 1. szakasznak megfelelıen benyújtott kérelem alapján az ezen irányelv követelményeit kielégítı jármőtípusok EK-típusjóváhagyást kapnak, és egy EKtípusjóváhagyási számmal látják el ıket.

2.2.

A jármőtípus ezen irányelv alapján történı jóváhagyásáról, a jóváhagyás kiterjesztésérıl vagy a visszautasításáról szóló értesítést a 2. függelékben bemutatott mintának megfelelı őrlapon közlik a tagállamokkal.

2.3.

Minden jóváhagyott jármőtípushoz kiadnak egy jóváhagyási számot. Ugyanaz a tagállam nem adhatja ki ugyanazt a számot egy másik jármőtípusra.

1.1.1.68. 3.

A JÁRMŐTÍPUS MÓDOSÍTÁSA

3.1.

A jármőtípusok minden módosításáról értesíteni kell azt a hatóságot, amely jóváhagyta azokat. A típusjóváhagyó hatóság ekkor:

3.1.1.

úgy ítélheti meg, hogy a módosításoknak valószínőleg nincs jelentıs hátrányos hatása, a jármő pedig továbbra is minden esetben megfelel a követelményeknek; vagy

3.1.2.

visszautasíthatja a módosítás jóváhagyását. PE 473.472\ 113

HU

3.2.

A jóváhagyás megerısítését vagy visszautasítását a változtatások meghatározásával együtt a 2.2. pontban megállapított eljárás keretében közlik a tagállamokkal.

1.1.1.69. 4.

A GYÁRTÁSMEGFELELİSÉG

4.1.

Minden olyan jármővet, amelyre ez az irányelv alkalmazandó, úgy kell gyártani, hogy megfeleljen az ezen irányelv követelményeinek.

4.2.

A 4.1. pont követelményei betartásának ellenırzése érdekében ellenırizni kell a gyártást.

4.3.

A jóváhagyás tulajdonosának különösen azt kell biztosítania, hogy megfelelı eljárásokkal ellenırizzék, hogy a jármő tulajdonságai összeegyeztethetık-e az ezen irányelv keretében megállapítottak szerint felszerelt gumiabroncsok tulajdonságaival.

4.4.

A típusjóváhagyást kiadó hatóság bármikor ellenırizheti az egyes termelıegységekre alkalmazandó, a megfelelı gyártást ellenırzı módszereket.

4.4.1.

A vizsgálatok jegyzıkönyveit és a termelés ellenırzésérıl készült feljegyzéseket az ellenırzések során át kell adni az ellenırnek.

4.5.

A vizsgálatoknak a jóváhagyó hatóság által engedélyezett szokásos gyakorisága évente egy vizsgálat. Amennyiben e vizsgálat során negatív eredményt jegyeznek fel, a jóváhagyó hatóságnak biztosítania kell minden szükséges intézkedés megtételét, amely lehetıvé teszi, hogy a gyártás a lehetı leggyorsabban újra megfeleljen a jóváhagyott gyártásnak.

1.1.1.70. 5.

VÉGLEGESEN LEÁLLÍTOTT GYÁRTÁS

Amennyiben a típusjóváhagyás tulajdonosa teljesen megszünteti egy ezen irányelvnek megfelelıen jóváhagyott jármőtípus gyártását, akkor értesítenie kell azt a hatóságot, amely kiadta a jóváhagyást. Az erre vonatkozó értesítés átvételekor a hatóságnak tájékoztatnia kell errıl a többi jóváhagyó hatóságot úgy, hogy elküldi azoknak a jóváhagyási nyomtatvány egy példányát, amelyet a végén az aláírt és dátumozott, nagybetőkkel írt „GYÁRTÁS LEÁLLÍTVA” megjegyzéssel látnak el. _____________

114 /PE 473.472

HU

•

1. függelék

…SZ. ADATKÖZLİ LAP (jármő) A GUMIABRONCSOK FELSZERELÉSE TEKINTETÉBEN A JÁRMŐTÍPUSOK EKTÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁVAL KAPCSOLATOS 2007/46/EK EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI IRÁNYELV I. MELLÉKLETÉNEK MEGFELELİEN ([...] Irányelv)

_____________ PE 473.472\ 115

HU

•

2. függelék MINTA

(legnagyobb méret: A4 [210 x 297 mm]) EK-TÍPUSBIZONYÍTVÁNY (jármő)

Közlemény a gumiabroncsokról szóló […]92/23/EGK irányelvvel kapcsolatban a jármőtípusok:

116 /PE 473.472

HU

- EK -típusjóváhagyásáról(1) -EK -típusjóváhagyás kiterjesztésérıl(1) 1)

(1)

-EK -típusjóváhagyás visszautasításáról(1)

(1)

PE 473.472\ 117

HU

1.2.9. Mellékelve: Az EK-típus jóváhagyást kiadó hatósághoz benyújtott EK- típus-jóváhagyási dokumentációban szereplı iratok jegyzéke, amelyek kérés alapján beszerezhetık.

118 /PE 473.472

HU

•

IV. MELLÉKLET

A JÁRMŐVEKRE A GUMIABRONCSOK FELSZERELÉSÉVEL KAPCSOLATBAN VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1.1.1.71. 1.


1.1.1.72. 2.

EZEN IRÁNYELV ALKALMAZÁSÁBAN:

2.1.

„jármő jóváhagyása”: a jármőtípus jóváhagyása a gumiabroncsai tekintetében, beleértve az átmenetileg használható pótkerekeket is;

2.2.

„jármőtípus”: azok a jármővek, amelyek legalább a jármőtípusok változatai tekintetében jelentısen nem térnek el egymástól az olyan lényeges szempontokban, amelyek hatással vannak a gumiabroncs méretmegjelölésére, a sebesség szerinti besorolásra vonatkozó jelzésekre vagy a teherbírási indexre;

2.3.

„kerék”: a kerékabroncsból és keréktárcsából álló komplett kerék;

2.4.

„átmenetileg használható pótkerék”: a jármőtípuson lévı normál kerekektıl eltérı kerék;

2.5.

„egység”: egy kerék és a rá felszerelt gumiabroncs;

2.6.

„normál egység”: olyan egység, amelyet fel lehet szerelni a normál használatú jármővekre;

2.7.

„pótegység”: olyan egység, amelyet arra terveztek, hogy a normál egység helyett szereljék fel, ha az meghibásodik. A „pótegység” a következık egyike lehet:

2.7.0.

„normál pótegység”: amely a jármőtípus normál egységének felel meg;

2.7.1.

„átmenetileg használható pótegység”: amely a fı jellemzıi (például a gumiabroncs méretmegjelölése, a funkcionális méretek, a használati feltételek vagy a szerkezet) tekintetében eltér a jármőtípus normál egységeitıl. Ezt az egységet korlátozott feltételek mellett, ideiglenes használatra tervezték. Az átmenetileg használható pótegységek a következı kategóriákba sorolhatók be:

2.7.1.1. 1. kategória a normál egység kerekének megfelelı kerékbıl és a normál gumiabroncstól eltérı fı jellemzıkkel (például méret, szerkezet) rendelkezı gumiabroncsból álló egység; 2.7.1.2. 2. kategória olyan kerékbıl és gumiabroncsból álló egység, amelynek fı jellemzıi eltérnek a normál egység jellemzıitıl, és az átmeneti használathoz elıírt nyomásra felfújt gumiabronccsal a jármőben kell szállítani; PE 473.472\ 119

HU

2.7.1.3. 3. kategória normál kerékbıl és olyan gumiabroncsból álló egység, amelynek fı jellemzıi eltérnek a normál gumiabroncs jellemzıitıl, és összehajtott, nem felfújt gumiabronccsal a jármőben kell szállítani; 2.7.1.4. 4. kategória olyan kerékbıl és gumiabroncsból álló egység, amelynek fı jellemzıi eltérnek a normál egységtıl, és összehajtott, nem felfújt gumiabronccsal a jármőben kell szállítani; 2.8.

„legnagyobb tömeg”: a jármő gyártója által megadott, a jármő használata során a mőszakilag megengedhetı legnagyobb érték;

2.9.

„legnagyobb tengelyterhelés”: a jármő gyártója által megadott, mőszakilag megengedhetı vertikális erıhatás, amely a szóban forgó tengely gumiabroncsainak érintkezı felületei és a talaj között lép fel, és amelyet az adott tengely által megtartott jármőtömeg fejt ki. A tengelyterhelések összege nagyobb lehet, mint a jármő legnagyobb tömege;

2.10.

„funkcionális méretek”: a kerekek és/vagy a gumiabroncsok méretmegjelölésébıl (például átmérı, szélesség, keresztmetszeti viszonyszám) és az egység jármőre szerelésébıl (például a kerekek kiegyensúlyozása) származó méretek.

2.11.

„tervezett legnagyobb sebesség”: a jármőtípusra vonatkozóan jóváhagyott legnagyobb sebesség, figyelembe véve a sorozatgyártás során a jóváhagyott típusnak megfelelı gyártás ellenırzéséhez megengedett tőréshatárt.

1.1.1.73. 3. A JÁRMŐVEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK A GUMIABRONCSOK FELSZERELÉSE TEKINTETÉBEN 3.1

Általános

3.1.1.

A 3.7.4. pont rendelkezéseire is figyelemmel minden jármőre szerelt gumiabroncsot, megfelelı esetben beleértve a pótkerekeket is, el kell látni az I. melléklet 4. szakaszában meghatározott EK-típusjóváhagyási jellel (jelekkel), vagy a 30., illetve 54. UN/ECE rendeleteknek való megfelelést jelölı típus-jóváhagyási jellel. Az UN/ECE típus-jóváhagyási jelek csak a II. mellékletnek megfelelıen kibocsátott EKtípusjóváhagyási jelekkel egyenértékőek.

3.2.

A gumiabroncs felszerelése

3.2.1.

A jármőre felszerelt gumiabroncsoknak, az átmenetileg használható pótkerekek kivételével, azonos szerkezetőnek kell lenniük (lásd a II. melléklet 2.3. pontját).

3.2.2.

Az ugyanarra a tengelyre felszerelt gumiabroncsoknak azonos típusúnak kell lenniük (lásd a II. melléklet 2.1. pontját).

120 /PE 473.472

HU

3.2.3.

Annak a térnek, amelyben a kerék forog, elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a megengedhetı legnagyobb mérető gumiabroncs felszerelése esetén a kerék – a jármő gyártója által elıírt felfüggesztési és kormányzási korlátozásokon belül – akadálytalanul mozoghasson.

3.3.

Teherbírás

3.3.1.

A 3.7. pont rendelkezéseire is figyelemmel a jármőre felszerelt gumiabroncsok (lásd a II. melléklet 2.31. pontját) – a pótkereket is beleértve (ha van ilyen) – legnagyobb teherbírása:

3.3.1.1. egyes elrendezéső, azonos típusú gumiabroncsokkal felszerelt jármő esetében: legalább a legjobban terhelt tengely legnagyobb tengelyterhelésének (lásd a 2.9. pontot) a fele, ahogy azt a jármő gyártója megadta; 3.3.1.2. egyes elrendezéső, egynél több típusú gumiabronccsal felszerelt jármő esetében: legalább az adott tengely tekintetében a jármő gyártója által megadott legnagyobb tengelyterhelés (lásd a 2.9. pontot) fele; 3.3.1.3. kettıs (iker) elrendezéső személygépkocsi gumiabroncsokkal felszerelt jármő esetében: legalább az adott tengely tekintetében a jármő gyártója által megadott legnagyobb tengelyterhelés 0,27-szerese, 3.3.1.4. kettıs (iker) elrendezéső teherjármő gumiabroncsokkal felszerelt tengelyek esetében: legalább az adott tengely tekintetében a jármő gyártója által megadott legnagyobb tengelyterhelés 0,25-szöröse, figyelembe véve a kettıs elrendezéshez megadott teherbírási indexet.

3.4.

Sebesség szerinti besorolás

3.4.1.

A szokásos körülmények között a jármővekre felszerelt gumiabroncsokat el kell látni a sebesség szerinti besorolás jelzésével (lásd a II. melléklet 2.29. pontját), amely megfelel a jármő tervezett legnagyobb sebességének (amelyet a jármő gyártója ad meg), vagy az ahhoz tartozó terhelésváltozásnak a sebesség függvényében (lásd a II. melléklet 2.30. pontját).

3.4.2.

A fenti elıírást nem kell alkalmazni:

3.4.2.1. az átmenetileg használható pótegységek esetében, amelyekre a 3.8. pont alkalmazandó; 3.4.2.2. az általában szokásos gumiabronccsal és esetenként téli gumiabronccsal felszerelt jármővek esetében. Ebben az esetben azonban a téli gumiabroncs sebesség szerinti besorolása jelzésének meg kell felelnie vagy a jármő tervezett legnagyobb sebességénél (amelyet a jármő gyártója ad meg) nagyobb, vagy legalább a 160 km/h-s sebességnek (vagy mindkettınek).

PE 473.472\ 121

HU

Ha ennek ellenére a jármővek tervezett legnagyobb sebessége (amelyet a jármő gyártója ad meg) nagyobb, mint a téli gumiabroncs sebesség szerinti besorolása jelzésének megfelelı sebesség, akkor a jármő belsejében, a vezetı számára jól látható helyen el kell helyezni egy a legnagyobb sebességre figyelmeztetı feliratot, amely megadja azt a legnagyobb sebességet, amelyet a téli gumiabroncs elbír.

3.5.

Pótkerék

3.5.1.

Amennyiben a jármővet pótkerékkel látják el, a pótkerék gumiabroncsának:

3.5.1.1. azonos típusúnak kell gumiabroncsokkal; vagy

lennie

a

jármőre

felszerelt

vagy

jóváhagyott

3.5.1.2. olyan típusú átmenetileg használható pótkeréknek kell lennie, amelyet a jármő bármelyik részén fel lehet szerelni. Az M1-es besorolású jármővek kivételével azonban semmilyen más jármő nem szerelhetı fel átmenetileg használható pótkerékkel. 3.5.2.

Az átmenetileg használható pótegységgel felszerelt jármőveket kiegészítı információkkal kell ellátni, amelyeket a jármővön az átmenetileg használható pótegységen vagy a pótegység közelében, illetve a vezetı kézikönyvében mindig jól láthatóan kell elhelyezni. A jelzésnek legalább a következı információkat tartalmaznia kell:

3.5.2.1. utasítást arra vonatkozóan, hogy az átmenetileg használható pótkerék felszerelése után óvatosan kell vezetni és hogy a lehetı legkorábban fel kell szerelni egy normál egységet; 3.5.2.2. tájékoztatást arról, hogy a jármővet nem szabad üzemeltetni, ha egyidejőleg több átmenetileg használható pótegységgel van felszerelve; 3.5.2.3. az átmenetileg használható pótegység gumiabroncsára a jármő gyártója által megadott abroncsnyomás egyértelmő jelzését; 3.5.2.4. 3-as vagy 4-es kategóriájú átmenetileg használható pótegységekkel felszerelt jármővek esetében a gumiabroncs felfújási módját a 3.6. pontban említett készülékkel arra a nyomásra, amelyet az átmeneti használathoz elıírtak;

3.6.

Az átmenetileg használható pótegység felfújó készüléke:

3.6.1.

amennyiben a jármővet egy 3-as vagy 4-es kategóriájú átmenetileg használható pótegységgel szerelték fel, gondoskodni kell arról, hogy a jármővön legyen egy olyan készülék, amellyel legfeljebb 5 perc alatt fel lehet fújni a gumiabroncsot az átmeneti használathoz elıírt nyomásra.

3.7.

Különleges esetek

3.7.1.

A 01-es és 02-es besorolású pótkocsik esetében, amelyek üzemi sebességét legfeljebb 100 km/h-ra korlátozták és amelyeket egyes elrendezéső személygépkocsi gumiabroncsokkal szereltek fel, a gumiabroncsok legnagyobb teherbírásának meg

122 /PE 473.472

HU

kell felelnie legalább a legjobban terhelt tengelyhez tartozó legnagyobb tömeg – amelyet a pótkocsi gyártója ad meg – 0,45-szörösének. Kettıs (iker) elrendezéső gumiabroncsok esetében ez a tényezı 0,24. 3.7.2.

A teherjármő gumiabroncsokkal felszerelt egyes különleges jármővek esetében nem kell alkalmazni a „Teherbírás változása a sebesség függvényében” címő táblázatot (lásd a 2.30. pontot és a II. melléklet 8. függelékét). Ezekben az esetekben a gumiabroncs legnagyobb teherbírását a legnagyobb tengelyterhelés (lásd ennek a mellékletnek a 3.3.1.2. és 3.3.1.4. pontját) figyelembevételével úgy állapítják meg, hogy a teherbírási indexnek megfelelı terhelést egy olyan együtthatóval szorozzák meg, amely a jármő típusát és felhasználását veszi alapul, nem pedig a jármő tervezett legnagyobb sebességét. Ebben az esetben ennek a mellékletnek a 3.4.1. pontját nem kell alkalmazni. A megfelelı együtthatók a következık:

3.7.2.1. 1,10 az M3-as besorolású jármővek esetében, amikor a jármő álló utasokat szállít, az üzemi sebesség pedig nem haladja meg a 60 km/h-t. Üzemeltetési okokból azonban a tagállamok engedélyezhetik az üzemi sebesség 80 km/h-ra való emelését; 3.7.2.2. 1,15 az M3-as besorolású jármővek esetében, ha azokat csak városi útvonalakra és gyakori megállásokra tervezték; 3.7.2.3. 1,10 olyan N besorolású közüzemi jármővek esetében, amelyeket kis sebesség mellett rövid távolságra használnak a városokban és külvárosokban, ilyenek például az utcaseprı gépek vagy szemétgyőjtı tehergépkocsik. 3.7.3.

Ha egy M1-es besorolású gépjármő pótkocsit vontat, a vonószerkezetnél fellépı többletterhelés, legfeljebb 15 %-kal, meghaladhatja a gumiabroncs legnagyobb teherbírását, amennyiben az üzemi sebességet legfeljebb 100 km/h-ra korlátozták, az abroncsnyomást pedig legalább 0,2 bar nyomással megnövelték.

3.7.4.

A személygépkocsik gumiabroncsaitól és a teherjármővek gumiabroncsaitól eltérı gumiabroncsokkal (például mezıgazdasági gumiabroncsok, ipari felhasználású tehergépkocsik gumiabroncsai, motorkerékpárok gumiabroncsai) felszerelt jármő esetében a különleges felhasználási körülmények miatt nem kell alkalmazni a II. melléklet követelményeit, amennyiben a típusjóváhagyó hatóság meggyızıdött arról, hogy a felszerelt gumiabroncs megfelel a jármő üzemi feltételeinek.

3.8.

Az átmenetileg használható pótegységekre vonatkozó elıírások

3.8.1.

Az átmenetileg használható pótkerekek sebesség szerinti besorolása legalább 120 km/h (a sebesség szerinti besorolás jelzése L).

3.8.2.

Amennyiben az átmeneti használat céljából felszerelik a jármőre, a pótkerék kifelé nézı felületének olyan megkülönböztetı színőnek vagy mintázatúnak kell lennie, amely egyértelmően eltér a normál egységek színétıl. Ha az átmenetileg használható pótegységre porsapkát lehet felszerelni, akkor az nem takarhatja el a megkülönböztetı színt vagy mintát.

PE 473.472\ 123

HU

3.8.3.

A legnagyobb sebességre figyelmeztetı jelzést állandó jelleggel, a következı ábrának megfelelıen kell elhelyezni a kerék külsı felületén, jól látható helyen:

______________

124 /PE 473.472

HU

•

V. MELLÉKLET

GUMIABRONCS/ÚT ZAJKIBOCSÁTÁS

1.1.1.74. 1.

HATÁLY

Ezt a melléklet a gumiabroncsok mint alkatrészek EK-típusjóváhagyására kell alkalmazni, a gumiabroncs/út zajkibocsátások tekintetében.

1.1.1.75. 2.


Ennek a mellékletnek az alkalmazásában a II. melléklet meghatározásait kell alkalmazni, kivéve a 2.1. pontban szereplı meghatározást, amely a következıképpen módosul: 2.1.

„Gumiabroncstípus:” az e mellékletnek megfelelı típusjóváhagyással kapcsolatban (gumiabroncs/út zajkibocsátás) a gumiabroncsok méretmegjelölésének jegyzéke (lásd a II. melléklet 2.17. pontját), márkanevek és kereskedelmi leírások jegyzéke által meghatározott gumiabroncs-sorozatok, amelyek nem különböznek az alábbi alapvetı tulajdonságokban: –

a gyártó neve,

–

a gumiabroncs besorolása (lásd ennek a mellékletnek a 2.4. pontját),

–

a gumiabroncs szerkezete (lásd a II. melléklet 2.1.4. pontját),

–

használati kategória (lásd a II. melléklet 2.1.3. pontját),

–

C1 osztályú abroncsokra nézve. Megerısített vagy Extra teherbírású,

–

a futófelület mintázata (lásd az I. melléklet 3. függeléke szerinti A4-es adatközlı lap 2.3. pontját).

Megjegyzés: A gumiabroncs futófelülete mintázata és szerkezete kis mértékő megváltoztatásának a gumiabroncs/út-zajkibocsátásra gyakorolt hatását a termelés megfelelıségének ellenırzése során állapítják meg.

Ezen kívül a következı meghatározásokat szintén alkalmazni kell: 2.2.

„Márkanév vagy kereskedelmi leírás”: a gumiabroncsnak a gumiabroncs gyártója által meghatározott azonosítása. A márkanév megegyezhet a gyártóval és a kereskedelmi leírás megegyezhet a védjeggyel. PE 473.472\ 125

HU

2.3.

„Gumiabroncs/út zajkibocsátás”: a mozgásban lévı gumiabroncsok és az út felületének érintkezése során keletkezı zaj.

2.4.

Ennek a mellékletnek az alkalmazásában a következı osztályozást kell alkalmazni: C1 osztály

személygépkocsik gumiabroncsai (lásd a II. melléklet 2.32. pontját)

C2 osztály

tehergépjármővek gumiabroncsai (lásd a II. melléklet 2.33. pontját), amelyek teherbírási indexe egyes felállásban ≤ 121 és sebességkategóriájának jele ≥ „N” (lásd a II. melléklet 2.29.3 pontját)

C3 osztály

tehergépjármővek gumiabroncsai (lásd a II. melléklet 2.33. pontját), amelyek teherbírási indexe egyes felállásban ≤ 121 és sebességkategóriájának jele ≤ „M” (lásd a II. melléklet 2.29.3 pontját), vagy az olyan tehergépjármővek gumiabroncsai (lásd a II. melléklet 2.33. pontját), amelyek teherbírási indexe egyes felállásban ≥ 122.

1.1.1.76. 3.

JELÖLÉSI KÖVETELMÉNYEK

3.1.

Az I. melléklet 4. pontjában és a II. melléklet 3. pontjában megadott egyéb jelzési követelmények mellett a gumiabroncs a következı jelöléseket viseli:

3.1.1.

a gyártó neve vagy védjegye; a márkanév, a kereskedelmi leírás vagy védjegy.

1.1.1.77. 4. 4.1.

GUMIABRONCS/ÚT ZAJKIBOCSÁTÁSI KÖVETELMÉNYEK

Általános követelmények Ugyanazzal a méretmegjelöléssel és futófelület mintázattal rendelkezı, a gumiabroncs-sorozatra nézve reprezentatív négy gumiabroncsból álló készletet gumiabroncs/út zajkibocsátási szint tesztnek vetnek alá, az 1. függelékben meghatározottak szerint.

4.2.

Az 1. függelék 4.5. pontjával összhangban meghatározott zajszintek nem haladják meg a következı határértékeket:

4.2.1.

C1 osztályú gumiabroncsok, tekintettel a tesztelt gumiabroncs keresztmetszetének szélességére (lásd II. melléklet, 2.17.1.1. pont):

névleges

Határértékek dB(A)-ban Gumiabroncs osztály 126 /PE 473.472

HU

Névleges keresztmetszet szélessége (mmben)

A

B (1)

C (1) (2)

C1a

≤ 145

72 (*)

71 (*)

70

C1b

> 145 ≤ 165

73 (*)

72 (*)

71

C1c

> 165 ≤ 185

74 (*)

73 (*)

72

C1d

> 185 ≤ 215

75 (**)

74 (**)

74

C1e

> 215

76 (***)

75 (***)

75

(*)

Az A oszlopban szereplı határértékeket 2007. június 30-ig kell alkalmazni;A B oszlopban szereplı határértékeket 2007. július 1-jétıl kell alkalmazni.

(**)


(***)


(1)

Csak jelzésértékő adatok. A végleges adatok az ezen irányelvnek a 2001/43/EK irányelv 3. cikke (2) bekezdésében elıírt jelentést követı módosításától függenek.

(2)

A C oszlop határértékei az ezen irányelvnek a 2001/43/EK irányelv 3. cikke (2) bekezdésében elıírt jelentést követı módosításából fognak eredni.

4.2.1.1. A megerısített (vagy extra teherbírású) gumiabroncsokra nézve (lásd a II. melléklet 3.1.8. pontját) a 4.2.1. pont határértékeit 1 dB(A)-val növelni kell. 4.2.1.2. A „különleges” használati kategóriába tartozó gumiabroncsokra nézve (lásd a II. melléklet 2.1.3. pontját) a 4.2.1. szerinti határértékeit 2 dB(A)-val növelni kell. 4.2.2.

C2 osztályba tartozó gumiabroncsok, tekintettel a gumiabroncs-sorozat használati kategóriájára (lásd II. melléklet, 2.1.3. pont): Használati kategória

4.2.3.

dB(A)-ban kifejezett határérték

Normál

75

Téli

77

Különleges

78

C3 osztályba tartozó gumiabroncsok, tekintettel a gumiabroncs-sorozat használati kategóriájára (lásd II. melléklet, 2.1.3. pont): Használati kategória

dB(A)-ban kifejezett határérték

Normál

76

Téli

78

Különleges

79 PE 473.472\ 127

HU

_____________

128 /PE 473.472

HU

•

1. függelék

TESZTELJÁRÁS A GUMIABRONCS/ÚT ZAJSZINTEK SZABADFUTÁSÚ MÓDSZERÉHEZ

1.1.1.78. 0.

BEVEZETÉS

A bemutatott módszer a mérési eszközök, mérési feltételek és a mérési módszer leírását tartalmazza a meghatározott útfelületen nagy sebességgel guruló tesztjármőre illesztett gumiabroncsok zajszintjének megállapítása érdekében. A legmagasabb hangnyomásszintet a tesztjármő szabadfutású szakaszában nyílt terepen, távolban elhelyezett mikrofonokkal kell rögzíteni; a referenciasebesség végsı eredményét lineáris regresszióanalízissel nyerik. Az ilyen teszteredmények nem vonatkoztathatók a motor révén történı gyorsulás és a fékezést követı lassulás során mért gumiabroncs zajszintekre.

1.1.1.79. 1. 1.1.

MÉRÉSI ESZKÖZÖK

Akusztikai mérések A hangszintmérı vagy az ezzel egyenértékő mérırendszer a gyártó által javasolt szélárnyékoló eszközzel együtt legalább az IEC 60651 második kiadásával összhangban álló 1. típusú eszközökre vonatkozó követelményeknek felel meg. A méréseket az A frekvenciasúlyozás és az F idısúlyozás alkalmazásával kell végezni. Az A súlyozású hangszint periodikus megfigyelését is magában foglaló rendszerek alkalmazásakor a leolvasást legfeljebb 30 milliszekundumos idıszakonként kell elvégezni.

1.1.1.

Kalibrálás Minden mérési szakasz kezdetén és végén a teljes mérırendszer ellenırzését hangkalibráló berendezés segítségével kell elvégezni, amely megfelel az IEC 942:1988 szerinti, legalább 1. osztályba tartozó pontosságú hangkalibráló berendezések követelményeinek. A két egymást követı ellenırzés leolvasott értékei közötti eltérés további kiigazítások nélkül legfeljebb 0,5 dB lehet. Ennek az értéknek a túllépése esetén a legutolsó kielégítı ellenırzést követı mérések eredményeit figyelmen kívül kell hagyni.

1.1.2.

Megfelelés a követelményeknek Azt, hogy a hangkalibráló berendezés megfelel-e az IEC 60942:1988 követelményeinek, évente egyszer igazolja, és azt, hogy a mőszerrendszer megfelel-e az IEC 60651:1979/A1:1993 második kiadása követelményeinek, legalább kétévente igazolja a megfelelı szabványokkal kapcsolatos kalibráció elvégzésére felhatalmazott laboratórium. PE 473.472\ 129

HU

1.1.3.

A mikrofon elhelyezése A mikrofont (vagy mikrofonokat) a CC' referencia nyomvonaltól (1. ábra) 7,5 m ± 0, 05 m távolságra és a talaj felett 1,2 m ± 0, 02 m távolságra kell elhelyezni. Legnagyobb érzékenységő tengelye vízszintes és a jármő nyomvonalára (CC' vonal) merıleges kell hogy legyen.

1.2.

A sebességre vonatkozó mérések A jármő sebességét ± 1 km/h vagy ennél pontosabb eszközökkel kell mérni, amikor a jármő eleje eléri a PP' vonalat (1. ábra).

1.3.

A hımérséklet mérése A levegı és a tesztfelület hımérsékletének mérése kötelezı. A hımérı eszközök pontossága ± 1 °C-on belül kell, hogy legyen.

1.3.1.

A levegı hımérséklete A hımérséklet-érzékelıt takarásmentes környezetben, a mikrofonhoz közel úgy kell elhelyezni, hogy ki legyen téve a légmozgásnak, de a közvetlen napsugárzástól védve legyen. Az utóbbi árnyékoló ellenzıvel vagy más hasonló eszközzel érhetı el. Az érzékelıt a tesztfelület fölött 1,2 m ± 0, 1 m magasságban kell elhelyezni, a tesztfelület hıkisugárzásának az alacsony légáramlatokra gyakorolt hatása minimalizálása érdekében.

1.3.2.

A tesztfelület hımérséklete A hımérséklet-érzékelıt úgy kell elhelyezni, hogy a mért hımérséklet reprezentatív módon mutassa a keréknyom hımérsékletét, és ne legyen hatással a hang mérésére. Érintkezésen alapuló hımérséklet-érzékelı használata esetén hıvezetı anyagot kell elhelyezni a felület és az érzékelı között a megfelelı hıérintkezés biztosítása érdekében. Sugárzáson alapuló hımérı (pirométer) használata esetén a magasságot úgy kell megválasztani, hogy az biztosítsa legalább 0,1 m átmérıjő mérési terület lefedését.

1.4.

A szél mérése A berendezésnek ± 1 m/s tőréssel kell alkalmasnak lennie a szélsebesség mérésére. A szelet a mikrofon magasságában kell mérni. A szél irányát, hivatkozva a jármő haladási irányára, rögzíteni kell.

1.1.1.80. 2. 2.1.

A MÉRÉS KÖRÜLMÉNYEI

A teszt helyszíne A teszt helyszínének a központi szakaszból és az azt körülvevı alapvetıen lapos tesztterületbıl kell állnia. A mérési szakasz vízszintes; a tesztfelület minden mérés

130 /PE 473.472

HU

során száraz és tiszta kell, hogy legyen. A tesztfelület a mérést megelızıen vagy annak során mesterségesen nem hőthetı. A teszt útvonalát úgy kell meghatározni, hogy a hangforrás és a mikrofon közötti szabad hangtér feltételei 1 dB(A) értéken belül teljesüljenek. A feltételeket teljesítettnek kell tekinteni, ha a mérési szakasz középpontjától számított 50 méteren belül nincsenek nagy hangvisszaverı tárgyak, úgymint kerítések, sziklák, hidak vagy épületek. A tesztútvonal felületének és a teszthelyszín méreteinek összhangban kell állniuk ennek a mellékletnek a 2. függelékével. A legalább 10 méteres sugarú központi rész porhótól, magas főtıl, laza talajtól, salaktól és hasonló anyagoktól mentes. Nem lehet olyan akadály, amely a mikrofon környezetében befolyásolhatja a hangteret, és senki nem áll a hangforrás és a mikrofon között. A méréseket végzı kezelı és a méréseken részt vevı megfigyelıknek úgy kell elhelyezkedniük, hogy ne befolyásolják a mérıeszközök leolvasását.

2.2.

Idıjárási feltételek Mérések nem végezhetık rossz légköri körülmények között. Biztosítani kell, hogy az eredményeket széllökések ne befolyásolják. A teszt nem végezhetı, ha a mikrofon magasságában mért szélsebesség meghaladja az 5 m/s-ot. Mérések nem végezhetık, ha a levegı hımérséklete 5 °C alatt vagy 40 °C fölött van, vagy ha a tesztfelület hımérséklete 5 °C alatt vagy 50 °C fölött van.

2.3.

Környezeti zajok A háttérzajok szintje (bármilyen szélhangot is beleértve) legalább 10 dB(A) értékkel kevesebb, mint a mért gumiabroncsút hangkibocsátás. A mikrofonra megfelelı szélárnyékoló eszköz szerelhetı, ha figyelembe veszik a mikrofon érzékenységére és irányhatású tulajdonságaira gyakorolt hatását. Minden mérést, amelyet olyan kiugró hang befolyásol, amely úgy tőnik, hogy a gumiabroncsok általános hangszintjének tulajdonságaihoz nem kapcsolódik, figyelmen kívül kell hagyni.

2.4.

A tesztjármőre vonatkozó követelmények

2.4.1.

Általános követelmények A tesztjármő pontosan két tengelyre felszerelt, négyszer egy darab gumiabronccsal rendelkezı gépjármő.

2.4.2.

A jármő terhelése A jármő a lenti 2.5.2. pontban meghatározott teszt-gumiabroncsterhelésnek megfelelıen terhelhetı.

PE 473.472\ 131

HU

2.4.3.

Tengelytávolság A teszt-gumiabroncsokat viselı két tengely közötti távolság a C1 osztály 3,50 m-nél kevesebb, a C2 és C3 osztály esetében 5 m-nél kevesebb.

2.4.4.

A jármő által a hangszint mérésére gyakorolt hatás minimalizálására szolgáló intézkedések Annak biztosítására, hogy a gumiabroncs zajt a jármő felépítése ne befolyásolja jelentısen, a következı követelmények és ajánlások irányadóak. Követelmények: a)

Sárfogó gumikat, vagy más, a sár felfogására alkalmas kiegészítı eszközt nem lehet felszerelni

b)

A gumiabroncsok és a keréktárcsák közvetlen közelében tilos olyan elemek hozzáadása vagy eltávolítása, amelyek a kibocsátott zajt lefoghatják.

c)

A kerékbeállítás (összetartás, dılés és csaphátradılés) teljes mértékben a jármő gyártójának ajánlásaival összhangban történik.

d)

Járulékos hangelnyelı anyagok elhelyezése a kerékburkolatban vagy az alváz alatt tilos.

e)

A felfüggesztés olyan feltételekkel történik, hogy a jármő tesztelıírásokkal összhangban történı megterhelése nem eredményezi a hasmagasság rendellenes csökkenését. Amennyiben elérhetı, a karosszéria szintjét szabályozó rendszereket úgy kell kiigazítani, hogy a hasmagasság a teszt során a terhelés nélküli állapotra vonatkozó normál érték legyen.

Ajánlások a mellékzörejek elkerülése érdekében: a)

Ajánlott a jármő azon alkatrészeinek eltávolítása vagy módosítása, amelyek hozzájárulnak a jármő háttérzajához. A tesztjelentésben minden eltávolítást vagy módosítást rögzíteni kell.

b)

A tesztelés során ellenırizni kell, hogy a fékek esetleg nincsenek teljesen kiengedve, ami fékzajt eredményez.

c)

Meg kell gyızıdni arról, hogy az elektromos hőtıventillátorok nem mőködnek.

d)

A jármő ablakai és tetıablaka a teszt során zárva vannak.

2.5.

Gumiabroncsok

2.5.1.

Általános követelmények A tesztjármőre négy ugyanolyan, azonos típusú és sorozatú gumiabroncsot kell szerelni. A 121-nél nagyobb terhelési kapacitásindexszel rendelkezı és kettıs felhelyezési javaslattal el nem látott abroncsok esetében az ilyen, azonos típusú és

132 /PE 473.472

HU

sorozatú abroncsokból kettıt a tesztjármő hátsó tengelyére kell felszerelni; az elsı tengelyre a tengelyterhelésnek megfelelı mérető és minimális mélységig lekoptatott gumikat kell szerelni annak érdekében, hogy a megfelelı szintő biztonság megırzése mellett minimálisra csökkentsék a gumiabroncs/út érintkezési zaj hatását. A téli gumiabroncsok, amelyeket bizonyos tagállamokban a súrlódás növelése érdekében szegekkel láthatnak el, e felszerelés nélkül tesztelendık. A vonatkozó különleges illesztési elıírásokkal ellátott gumiabroncsokat ezekkel az elıírásokkal összhangban (például forgási irány) kell tesztelni. A gumiabroncsok a bejáratás elıtt teljes futómintázat-mélységgel rendelkeznek. A gumiabroncsok a gumiabroncs gyártója által engedélyezett keréktárcsán tesztelendık. 2.5.2.

A gumiabroncs terhelése A tesztjármőn levı gumiabroncsokra egyenként helyezett Qt tesztteher a Qr referenciateher 50-90 %-át teszi ki, de a Qt,avr átlagos tesztteher a Qr referenciateher 75 ± 5 %-a. A Qr referenciateher minden gumiabroncstípusra nézve a gumiabroncs teherbírási indexéhez kapcsolódó legnagyobb tömegnek felel meg. Amennyiben a teherbírási index két, dılt vonallal (/) elválasztott számból áll, az elsı számra kell hivatkozni.

2.5.3.

A felfújt gumiabroncs nyomása A tesztjármőre szerelt minden gumiabroncs Pt tesztnyomással rendelkezik, amely nem nagyobb a Pr referencianyomásnál, és a következı tartományon belül marad:

ahol Pr az oldalfalon feltüntetett nyomásindexnek megfelelı nyomás. A C1 osztály esetében a referencianyomás Pr = 250 kPa a „standard” gumiabroncsokra és 290 kPa a „megerısített” abroncsokra, a legkisebb tesztnyomás Pt = 150 kPa. 2.5.4.

A tesztelést megelızı elıkészületek A tesztelést megelızıen a gumiabroncsokat be kell járatni az öntési folyamat eredményeként létrejött összetett csomók vagy a futómintázat egyéb jellemzıinek eltávolítása érdekében. Ehhez normális esetben 100 km szabályos közúti használatban megtett út szükséges. A tesztjármőre szerelt gumiabroncsok ugyanabba az irányba forognak, mint a bejáratás alatt. A tesztelést megelızıen a gumiabroncsokat tesztkörülmények szerinti használattal kell bemelegíteni. PE 473.472\ 133

HU

1.1.1.81. 3. 3.1.

A TESZTELÉS MÓDJA

Általános feltételek A jármővet minden mérés során egyenes vonalban kell keresztülvezetni a mérési szakaszon (AA' – BB'), oly módon, hogy a jármő hosszanti irányú középsíkja a CC' vonalhoz a lehetı legközelebb legyen. Amikorra a tesztjármő elülsı része elérte az AA' vonalat, addigra a jármővezetınek a sebességváltót üres fokozatba kell tennie és a motort le kell állítania. Ha a mérés során a tesztjármő rendellenes zajt (pl. ventilátor, önindítás) bocsát ki, a tesztet meg kell ismételni.

3.2.

A mérések jellege és száma Az A súlyozású decibelekben (dB(A)) kifejezett legnagyobb hangszintet az elsı tizedesjegyig kell mérni, amikor a jármő az AA' és BB' vonal (1. ábra – a jármő elülsı része AA' az vonalon, a jármő hátsó része a BB' vonalon) között szabadfutási szakaszban van. Ez az érték képezi a mérés eredményét. A tesztjármő minden oldalán legalább négy mérést kell végezni a 4.1. pontban meghatározott referenciasebességnél alacsonyabb tesztsebesség mellett, és legalább négy mérést kell végezni a referenciasebességnél nagyobb tesztsebesség mellett. Ezek a sebességek megközelítıleg kiegyenlítetten helyezkednek el a 3.3. pontban meghatározott sebességtartományon belül.

3.3.

Tesztsebességek A tesztjármő sebessége a következı tartományon belül van: i.

70 km/h és 90 km/h között a C1 és C2 osztályú gumiabroncsok esetében;

ii.

60 km/h és 80 km/h között a C3 osztályú abroncsokra nézve.

1.1.1.82. 4.

AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE

A mérés érvénytelen, ha nem szokványos eltérést rögzítenek a legmagasabb érték és a többi érték között.

4.1.

A teszteredmény meghatározása A végleges eredmény meghatározására használt Vref referenciasebesség a következı: i.

80 km/h a C1 és C2 osztályú gumiabroncsokra nézve;

ii.

70 km/h a C3 osztályú gumiabroncsokra nézve.

134 /PE 473.472

HU

4.2.

A zajmérések regresszióanalízise A (hımérséklettel nem korrigált) LR gumiabroncs–út zajszintet regresszióanalízissel kell meghatározni dB(A)-ban, a következıknek megfelelıen:

ahol: az Li zajszintek dB(A)-ban mért átlaga:

n a mérések száma (n ≥ 16) a vi sebességek logaritmusainak átlaga

Továbbá

a a regressziós vonal meredeksége dB(A)-ban:

4.3.

Hımérséklet korrekció A C1 osztályú és C2 osztályú gumiabroncsokra vonatkozóan a végleges eredményt hımérsékletkorrekció alkalmazásával a θref tesztfelületi referenciahımérsékletre kell normalizálni, a következıknek megfelelıen:ahol θ

PE 473.472\ 135

HU

a tesztfelület mért hımérséklete, θref = 20°C,

A C1 osztályú gumiabroncsok esetében a K együttható –0,03 dB(A)/°C, ha θ > θref és K –0,06 dB(A)/ °C ha θ < θref. A C2 osztályú gumiabroncsok esetében a K együttható –0,02 db(A)/°C. Ha a tesztfelület mért hımérséklete nem legfeljebb 5 °C-kal változik az adott gumiabroncs-sorozat zajszintjének meghatározásához szükséges valamennyi mérés során, akkor a hımérséklet-korrekciót csak az utolsó rögzített gumiabroncsút zajszint esetében lehet elvégezni a fentiek szerint, felhasználva a mért hımérséklet-korrekciót csak az utolsó jegyzıkönyvezett gumiút zajszint esetében lehet elvégezni a fentiek szerint, a mért hımérsékleti értékek számtani középértékét alkalmazva. Egyéb esetben valamennyi mért Li zajszintet korrigálni kell, a zaj rögzítése idején mért hımérsékleti értékeket alkalmazva. A C3 osztályú gumiabroncsok estében nincs hımérséklet-korrekció. 4.4.

A mérımőszerek pontatlanságának figyelembevétele érdekében a 4.3. pont szerinti eredményeket 1 db(A)-val csökkenteni kell.

4.5.

A végleges eredményt, a hımérséklettel korrigált, db(A)-ban megadott LR(θref) gumiabroncsút-zajszintet a legközelebbi egész értékre kell lefelé kerekíteni.

136 /PE 473.472

HU

1. ábra: A mikrofonok elhelyezése a mérés során

___________

PE 473.472\ 137

HU

•

2. függelék

TESZTJELENTÉS

A tesztjelentésnek az alábbi információkat kell tartalmaznia: a)

idıjárási viszonyok, beleértve a levegı és a tesztfelület hımérsékletét minden teszt során;

b)

az arra irányuló ellenırzésének az ideje és módja, hogy a tesztfelület megfelel-e az ISO 10844:1994 szabványnak;

c)

tesztelési keréktárcsa-szélesség;

d)

a gumiabroncs adatai: gyártó, márkanév, kereskedelmi név, méret, terhelési mutató, referencianyomás;

e)

a tesztjármő leírása, tengelytávolság;

f)

Qt típus tesztterhelés N-ban, valamint az egyes gumiabroncsokra vonatkozó Qr referenciaterhelés százalékában megadva, Qt,avr átlagos tesztterhelés N-ban, valamint a Qr referenciaterhelés százalékában megadva;

g)

hideg felfújt nyomás kPa-ban minden tesztelt gumiabroncsra;

h)

tesztsebességek a PP' vonal átlépésekor;

i)

a legnagyobb A-súlyozású zajszintek az egyes tesztekre és az egyes mikrofonokra megadva;

j)

LR teszteredmény: A-súlyozású zajszint decibelben megadva a referenciasebesség mellett, hımérsékletkorrekció után (megfelelı esetben), a legközelebbi egész értékre lefelé kerekítve;

k)

regressziós vonal meredeksége. ______________

138 /PE 473.472

HU

•

VI. MELLÉKLET

A TESZT HELYSZÍNÉNEK MEGHATÁROZÁSA

1.1.1.83. 1.

BEVEZETÉS

Ez a melléklet határozza meg a tesztpálya fizikai jellemzıire és fekvésére vonatkozó követelményeket. Ezek a különleges szabványon73 alapuló meghatározások írják le a szükséges fizikai jellemzıket, valamint e jellemzık tesztelésének módszereit.

1.1.1.84. 2.

A FELÜLET JELLEMZİIRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

A felület akkor tekinthetı e szabvány szerint megfelelınek, ha annak szerkezetét és kavicstartalmát, vagy hangelnyelési együtthatóját megmérték, és úgy találták, hogy megfelelnek a lenti 2.1-2.4. pontoknak, továbbá ha a külsı kialakításra vonatkozó követelményeknek (3.2. pont) is megfelel.

2.1.

Reziduális hézagtartalom A tesztút burkolatának reziduális hézagtartalma (VC) nem haladhatja meg a 8 %-ot. A mérési eljárásra vonatkozóan lásd a 4.1. pontot.

2.2.

Hangelnyelési együttható Ha a felület nem felel meg a reziduális hézagtartalomra vonatkozó követelményeknek, a felület csak akkor elfogadható, ha annak hangelnyelési együtthatója α ≤ 0,10. A mérési eljárásra vonatkozóan lásd a 4.2. pontot. A 2.1. és 2.2. pontok követelményei akkor is teljesülnek, ha csak a hangelnyelést mérték meg, és az α£0,10. Megjegyzés: A legfontosabb jellemzı a hangelnyelés, bár a reziduális hézagtartalom mérése elterjedtebb az útépítık körében. A hangelnyelés mérésére azonban csak akkor van szükség, ha a felület nem felel meg a hézagokra vonatkozó követelményeknek. Ennek indoka, hogy a reziduális hézagtartalom mind a mérés, mind a fontosság szempontjából viszonylag nagy bizonytalanságot mutat, ezért egyes felületeket tévesen utasítanak vissza, ha azokat csak a hézagtartalom alapján vizsgálják.

2.3.

Szerkezetmélység A volumetrikus módszerrel (lásd az alábbi 4.3. pontot) mért szerkezetmélységnek (TD) az alábbinak kell lennie: TD ≥ 0,4 mm

73

ISO 10844:1994 Ha az ISO más tesztfelületet határoz meg, a jövıben a referenciaszabvány ennek megfelelıen módosul. PE 473.472\ 139

HU

2.4.

A felület homogenitása Minden gyakorlati erıfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a felület a tesztterületen a lehetı leghomogénebb legyen. Ez vonatkozik a szerkezetre és a hézagtartalomra, de arra is figyelemmel kell lenni, hogy ha a gördülési folyamat egyes helyeken hatékonyabb gördülést mutat, mint másutt, akkor annak szerkezete eltérı lehet, és bukkanókat okozó egyenetlenségek is elıfordulhatnak.

2.5.

A teszt ideje Annak ellenırzése érdekében, hogy a felület továbbra is megfelel-e a szerkezetre és a hézagtartalomra, vagy a hangelnyelésre vonatkozóan az e mellékletben meghatározott követelményeknek, a felület idıszakos tesztelését az alábbi idıközönként kell elvégezni:

a)

a reziduális hézagtartalomra (VC) vagy a hangelnyelésre (α) vonatkozóan: amikor a felület új; ha a felület újkorában megfelel a követelményeknek, akkor nincs szükség további idıszakos tesztelésre. Ha újkorában nem felel meg a követelményeknek, késıbb még megfelelhet, mivel az útburkolatok az idıvel tömörebbé és kompaktabbá válnak.

b)

A szerkezetmélységre (TD) vonatkozóan: ha a felület új; a zajteszt megkezdésekor (NB: a lerakást követı négy hétnél nem korábban); ezt követıen tizenkét havonta.

1.1.1.85. 3. 3.1.

A TESZTFELÜLET KIALAKÍTÁSA

Terület A tesztpálya kialakítása során alapkövetelményként fontos biztosítani, hogy a jármővek által bejárt, a tesztsávon áthaladó területet a megfelelı tesztanyag borítsa, megfelelı szegélyrészt hagyva a biztonságos és megfelelı vezetéshez. Ehhez az szükséges, hogy a pálya szélessége legalább 3 méter legyen, és a pálya hossza az AA és BB vonalakon mindkét végén legalább 10 méterrel nyúljon túl. Az 1. ábra egy megfelelı teszthelyszín tervét mutatja be, feltüntetve a géppel lerakott és géppel tömörített legkisebb területet, amelyet a meghatározott tesztanyag borít. Az V. melléklet 1. függeléke 3.2. pontjának megfelelıen a méréseket a jármő mindkét oldalán el kell végezni. Ez megoldható két mikrofon elhelyezésével (a pálya mindkét oldalán egy) és egy irányba haladva, vagy egy mikrofonnal mérve a pálya egyik oldalán, de a jármővel két irányba haladva. Ha ez utóbbi módszert alkalmazzák, arra az oldalra nem vonatkoznak a felületre vonatkozó követelmények, ahol nincs mikrofon.

140 /PE 473.472

HU

1. ábra A tesztfelület területére vonatkozó minimális követelmények A beárnyékolt terület a „Tesztterület”

3.2.

A felület kialakítása és elıkészítése

3.2.1.

A kialakításra vonatkozó alapvetı követelmények A tesztfelületnek négy kialakítási követelménynek kell megfelelnie:

3.2.1.1. Tömör aszfaltbetonból készülnie. 3.2.1.2. A legnagyobb szemcseméret 8 mm (tőréshatár: 6,3 mm-tıl 10 mm-ig). 3.2.1.3. A kopóréteg vastagsága ≥ 30 mm. 3.2.1.4. A kötıanyagnak teljesen sík eloszlású nem módosított bitumennek kell lennie. 3.2.2.

A kialakításra vonatkozó iránymutatás Az útburkolat építıjének szóló iránymutatásként a 2. ábra bemutatja a kívánt jellemzıket kialakító adalékanyag szemcseméret-eloszlási görbéjét. Az 1. táblázat PE 473.472\ 141

HU

ezen kívül iránymutatást ad a kívánt szerkezet és tartósság eléréséhez. A szemcseméret-eloszlási görbe a következı képletnek felel meg: P (átesett %) = 100(d/dmax)½ ahol: d

= a szita négyszögő lyukmérete, mm-ben

Dmax

=

8 mm az átlaggörbe esetében

=

10 mm az alsó toleranciagörbe esetében

=

6,3 mm a felsı toleranciagörbe esetében 2. ábra:

Az aszfaltkeverékben levı adalékanyag szemcseméret-eloszlási görbéje, tőréshatárokkal

A fentieken kívül az alábbiak ajánlottak: a)

A homokfrakció (0,063 mm < szita lyukmérete < 2 mm) legfeljebb 55 % természetes homokot és legalább 45 % zúzott homokot tartalmaz.

b)

Az alap és a mélyalap megfelelı stabilitást és egyenletességet biztosít, a legjobb útépítési gyakorlatnak megfelelıen.

c)

A szemcséket össze kell zúzni (100 %-osan) és azoknak a zúzást jól tőrı anyagból kell lenniük.

d)

A keverékben használt szemcséket meg kell mosni.

142 /PE 473.472

HU

e)

A felületre nem szabad további zúzalékot felvinni.

f)

A kötıanyag PEN értékben kifejezett keménysége 40-60, 60-80, vagy akár 80-100, az ország klimatikus adottságaitól függıen. A szabály az, hogy a lehetı legkeményebb kötıanyagot kell használni, feltéve hogy az a bevett gyakorlatnak megfelel.

g)

A keverék hımérsékletét a hengerelés elıtt úgy kell megválasztani, hogy a következı hengereléssel elérhetı legyen a megfelelı hézagtartalom. A 2.1-2.4. pont követelményeinek való megfelelés valószínőségének növelése érdekében a tömörséget nem csak a keverési hımérséklet megfelelı kiválasztásával, de a megfelelı számú áthaladással és a megfelelı tömörítı munkagép megválasztásával kell vizsgálni. 1. táblázat A kialakításra vonatkozó iránymutatások Célértékek Tőréshatárok

A keverék teljes tömege alapján

A kötıanyag tömege alapján

47,6 %

50,5 %

±5

A homok tömege 0,063 < SM < 2 mm

38 %

40,2 %

±5

Kitöltı anyag tömege SM <0,063

8,8 %

9,3 %

±2

A kötıanyag tömege (bitumen)

5,8 %

N. A.

± 0,5

Legnagyobb szemcseméret

8 mm

A kövek tömege, a szita lyukmérete (SM) > 2 mm

A kötıanyag keménysége

(lásd a 3.2.2. alpontját)

Kıanyaghalmaz csiszolódási értéke (PSV)

> 50

Tömörség, a Marshall-tömörséghez viszonyítva

98 %

1.1.1.86. 4. 4.1.

6,3-10 pont

f)

TESZTMÓDSZER

A reziduális hézagtartalom mérése Ennek a mérésnek az alkalmazásában a pályáról magmintát kell venni legalább négy különbözı helyen, amelyek egyenlıen oszlanak el a tesztterületen az AA és BB vonalak között (lásd 1. ábra). A nyomvonalon a homogenitás hiányának, valamint az egyenetlenségnek az elkerülése érdekében a magmintákat nem a nyomvonalon, PE 473.472\ 143

HU

hanem azok közelében kell venni. (Legalább) két magmintát kell venni a nyomvonal közelében, és (legalább) egy magmintát kell venni a nyomvonalak és az egyes mikrofonok helye között, körülbelül félúton. Ha felmerül a gyanú, hogy a homogenitás követelményei nem teljesülnek (ld. a 2.4. pontot), a tesztterületen több helyrıl kell magmintákat venni. A reziduális hézagtartalmat minden egyes magminta esetében meg kell határozni, majd ki kell számítani az összes magminta átlagértékét és összehasonlítani a 2.1. pont követelményével. Egy magmintának sem lehet továbbá 10 %-nál nagyobb hézagértéke. A tesztfelület építıjének figyelmét fel kell hívni arra a problémára, amely akkor merülhet fel, ha a tesztterületet csövekkel vagy elektromos vezetékekkel melegítik, és a magmintát errıl a területrıl kell venni. Ezeket a berendezéseket gondosan kell megtervezni, tekintettel a jövıbeli magminta-fúróhelyekre. Ajánlatos néhány, körülbelül 200 mm x 300 mm-es mérető helyet hagyni, ahol nincsenek vezetékek/csövek, vagy ahol az utóbbiak elég mélyen helyezkednek el ahhoz, hogy ne károsodjanak a felszíni rétegbıl vett magminták által.

4.2

Hangelnyelési együttható A hangelnyelési együtthatót (normál elıfordulás) az impedancia csı módszerrel kell mérni az ISO 10534-1:(1996)-ben, „Akusztika – A hangelnyelési együttható és az impedancia meghatározása a csı módszerrel” részben meghatározott eljárás alkalmazásával. A tesztelendı minták tekintetében ugyanazokat a követelményeket kell követni, mint amelyek a reziduális hézagtartalomra vonatkoznak (ld. 4.1. pont). A hangelnyelést a 400 Hz és 800 Hz közötti tartományban, valamint a 800 Hz és 1 600 Hz közötti tartományban kell mérni (legalább a harmadoktávsávok középfrekvenciáján), és a legmagasabb értékeket mindkét frekvenciatartományra nézve meg kell határozni. Ezt követıen ezeket az értékeket minden tesztelt magmintára vonatkozóan átlagolni kell, ami a végeredményt adja.

4.3.

A makroszerkezet volumetrikus mérése Ennek a szabványnak az alkalmazásában a szerkezetmélység mérését legalább 10, a nyomvonal tesztsávján egyenlıen elosztott helyen kell elvégezni, és az átlagértéket kell kiválasztani a meghatározott minimum szerkezetmélységgel történı összehasonlításhoz. Lásd a 10844:1994 ISO szabványt az eljárás leírásához.

1.1.1.87. 5. 5.1.

IDİBELI STABILITÁS ÉS KARBANTARTÁS

A kor hatása Minden egyéb felülethez hasonlóan várható, hogy a tesztfelületen gumiabroncsút-zajszint kissé nıhet a megépítést követı elsı 6-12 hónapban.

144 /PE 473.472

HU

mért

A felület az elıírt tulajdonságait legkorábban négy héttel az építést követıen éri el. A kor hatása általában kisebb a teherautók által kibocsátott zajra, mint az autók által kibocsátottra nézve. Az idıbeli stabilitást fıként a felületen haladó jármővek általi csiszolás és tömörítés határozza meg. Ezt a 2.5. pontban meghatározottak szerint idıszakonként ellenırizni kell.

5.2.

A felület karbantartása Az olyan laza törmeléket vagy port, amely jelentısen csökkentheti az effektív szerkezetmélységet, el kell távolítani a felületrıl. Azokban az országokban, ahol van téli évszak, néha sót használnak jégtelenítésre. A só ideiglenesen vagy akár tartósan úgy változtathatja meg a felületet, hogy a zajt növeli és ezért nem javasolt.

5.3.

A tesztterület újraburkolása Ha szükség van a tesztpálya újraburkolására, általában nem szükséges többet újraburkolni a tesztsávnál, amelyen a jármővek haladnak (az 1. ábrán 3 méteres szélességő), feltéve hogy a sávon kívüli tesztterület a reziduális hézagtartalom, illetve a hangelnyelés követelményeinek a méréskor megfelelt.

1.1.1.88. 6. 6.1.

A TESZTFELÜLET ÉS AZ AZON ELVÉGZETT TESZTEK DOKUMENTÁLÁSA

A tesztfelület dokumentálása Az alábbi adatokat kell megadni a tesztfelületet leíró dokumentumban:

6.1.1.

A tesztpálya helye.

6.1.2.

A kötıanyag típusa, a kötıanyag keménysége, az adalékanyag típusa, a beton maximális elméleti sőrősége (GRD), a kopóréteg vastagsága és a tesztpályából nyert magmintákból meghatározott szemcseméret-eloszlás görbe.

6.1.3.

A tömörítés módszere (pl. az úthenger típusa, a hengertömeg, áthaladások száma).

6.1.4.

A keverék hımérséklete, a környezı levegı hımérséklete és a szél sebessége az útburkolat lerakásakor.

6.1.5.

Az útburkolat lerakásának ideje és a vállalkozó megnevezése.

6.1.6.

Valamennyi, de legalábbis a legutóbbi teszt eredménye, beleértve:

6.1.6.1. minden magminta reziduális hézagtartalmát; 6.1.6.2. a tesztterületen található helyeket, ahonnan a magmintákat a hézagmérések céljából vették;

PE 473.472\ 145

HU

6.1.6.3. minden magminta hangelnyelési együtthatóját (amennyiben mérték). Minden magmintára és frekvenciatartományra nézve meg kell határozni az eredményeket, valamint az összesített átlagot; 6.1.6.4. a tesztterületen található helyeket, ahonnan a magmintákat az elnyelés mérése céljából vették; 6.1.6.5. a szerkezetmélységet, beleértve a tesztek számát és a szórást; 6.1.6.6. a tesztekért felelıs intézményt a 6.1.6.1. és a 6.1.6.2. pontok szerint, valamint a használt berendezések típusát; 6.1.6.7. a teszt(ek) idıpontját, valamint annak idıpontját, hogy mikor vették a magmintákat a tesztpályáról.

6.2.

A felületen végzett jármőzaj-tesztek dokumentálása A jármőzaj-teszt(ek)et leíró dokumentumban nyilatkozni kell arról, hogy ennek a szabványnak valamennyi követelményét teljesítették-e. Utalni kell a 6.1. pontnak megfelelı, az ezt igazoló eredményeket leíró dokumentumra. _____________

146 /PE 473.472

HU

VII. MELLÉKLET A. rész A hatályon kívül helyezett irányelv és egymást követı módosításainak jegyzéke (lásd a 14. cikket)

A Tanács 92/23/EGK irányelve (HL L 129., 1992.5.14., 95. o.) (HL L 241., 1994.8.29., 193. o.) Az 1994-es csatlakozási okmány I. mellékletének XI.C.I.23.pontja Az Európai Parlament és a Tanács (HL L 211., 2001.8.4., 25. o.) 2001/43/EK irányelve A Bizottság 2005/11/EK irányelve (HL L 46., 2005.2.17., 42. o.) B. rész A nemzeti jogba való átültetésre és alkalmazásra elıírt határidık (lásd a 14. cikket)

Irányelv 92/23/EGK 2001/43/EK 2005/11/EK

Az átültetés határideje 1992. június 30. 2002. augusztus 3. 2005. december 31.

Az alkalmazás kezdınapja 1993. január 1. 2003. február 4. 2006. január 1.

_____________

PE 473.472\ 147

HU

VIII. MELLÉKLET 1.1.1.89. MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT A 92/23/EGK irányelv 1. cikk, bevezetı mondat 1. cikk, elsı francia bekezdés 1. cikk, második francia bekezdés 1. cikk, harmadik francia bekezdés 1a. cikk 2. cikk 3. cikk 4. cikk 5. cikk 6. cikk 7. cikk 8. cikk 9. cikk 10. cikk 10a. cikk 11. cikk, (1) bekezdés 11. cikk, (2) bekezdés 12. cikk I–VI. melléklet -

Ez az irányelv 1. cikk, bevezetı mondat 1. cikk, a) pont 1. cikk, b) pont 1. cikk, c) pont 2. cikk 3. cikk 4. cikk 5. cikk 6. cikk 7. cikk 8. cikk 9. cikk 10. cikk 11. cikk 12. cikk 13. cikk 14. cikk 15. cikk 16. cikk I–VI. melléklet VII. melléklet VIII. melléklet _____________

PE 473.472\ 1

HU

P7_TA-PROV(2011)0449 Alternatív vitarendezés polgári, kereskedelmi és családi ügyekben Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a polgári, kereskedelmi és családi ügyekben folyó alternatív vitarendezésrıl (2011/2117(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 3. cikkének (2) bekezdésére, valamint az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 67. cikkére és 81. cikke (2) bekezdésének g) pontjára,

–

tekintettel a Bizottság „Az alternatív vitarendezési eljárásnak a kereskedelmi ügyletekhez és gyakorlatokhoz kapcsolódó uniós jogviták megoldási eszközeként történı használatáról” címő, 2011. január 18-i konzultációs dokumentumára és a „Beérkezett válaszok összefoglalása” címő, 2011. áprilisi dokumentumra,

–

tekintettel a Bizottság „Alternatív vitarendezés a pénzügyi szolgáltatások területén” címő, 2008. december 11-i konzultációs dokumentumára és „Az alternatív vitarendezés a pénzügyi szolgáltatások területén címő nyilvános konzultációra beérkezett válaszok összefoglalása” címő, 2009. szeptember 14-i dokumentumra,

–

tekintettel a polgári és kereskedelmi jog vitás ügyeinek más úton történı rendezésérıl szóló, 2002. április 19-i zöld könyvre (COM(2002) 196),

–

tekintettel a fogyasztói jogviták peren kívüli rendezéséért felelıs szervekre alkalmazandó elvekrıl szóló, 1998. március 30-i bizottsági ajánlásra1, valamint a fogyasztói jogviták megegyezésen alapuló megoldásában részt vevı bírósági eljáráson kívüli testületekre vonatkozó elvekrıl szóló 2001. április 4-i ajánlásra2.

–

tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez „Együtt egy újfajta növekedésért” címő, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–

tekintettel a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezésével foglalkozó nemzeti szervek egész Közösségre kiterjedı hálózatáról szóló, 2000. május 25-i tanácsi ajánlásra3 és a 2001. október 16-án elindított, bíróságon kívüli európai vitarendezési hálózatra (EEJ-hálózatra),

–

tekintettel az Európai Gazdasági Térségben a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó, határokon átnyúló panaszok bíróságon kívüli rendezésével foglalkozó hálózatról szóló, 1998. március 30-i egyetértési nyilatkozatra és a FIN-NET-re,

–

tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat

1

HL L 115., 1998.4.17., 31. o. HL L 109., 2001.4.19., 56. o. 3 HL L 155., 2000.6.6., 1. o. 2

létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozatra1, –

tekintettel a közvetítık 2004-ben bevezetett európai magatartási kódexére (a továbbiakban: Magatartás kódex),

–

tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelve2,

–

tekintettel a római (Olaszország) Alternatív Vitarendezési Központ „Az alternatív vitarendezés hiányának költsége – a Közösségen belüli kereskedelmi jogviták tényleges költségeinek felmérése és kimutatása” címő, 2010. június 9-i tanulmányára,

–

tekintettel az alternatív vitarendezésrıl szóló Európai Vállalkozási Tesztpanel (European Business Test Panel – EBTP) 2010. december 17. és 2011. január 17. közötti idıszakot lefedı eredményeire,

–

tekintettel a polgári és kereskedelmi jog vitás ügyeinek más úton történı rendezésérıl szóló bizottsági zöld könyvvel kapcsolatos 2003. március 12-i állásfoglalására3,

–

tekintettel az Equitable Life biztosítótársaság válságával foglalkozó vizsgálóbizottság jelentésén alapuló, 2007. június 19-i ajánlására4,

–

tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” címő, Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett bizottsági közleményrıl szóló, 2009. november 25-i állásfoglalására5,

–

tekintettel az egységes piacon belüli irányításról és partnerségrıl szóló, 2011. április 6i állásfoglalására6,

–

tekintettel a közvetítésrıl szóló irányelv tagállamok általi végrehajtásáról, a közvetítésre gyakorolt hatásáról és a bíróságok hozzáállásáról szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására7,

–

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0343/2011),

A.

mivel az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alapvetı jog,

B.

mivel a Szerzıdésekben meghatározott, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek meg kell felelnie a polgárok és a vállalkozások szükségleteinek, például egyszerőbb és egyértelmőbb eljárások létrehozásával, és egyidejőleg az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés erısítésével,

1

HL L 174., 2001.6.27., 25. o. HL L 136., 2008.5.24., 3. o. 3 HL C 61. E, 2004.3.10., 256. o. 4 HL C 146. E, 2008.12.6., 110. o. 5 HL C 285. E., 2010.10.21., 12. o. 6 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0144. 7 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0361. 2

PE 473.472\ 3

HU

C.

mivel a bírósági eljárások és a vitarendezés alternatív módozatai szorosan összefüggı célokat követnek, amelyek nevezetesen a vitában álló felek közötti jogbéke gyors visszaállítása, az alanyi jog megfelelı védelme és a felek közötti konfliktus megoldása,

D.

mivel az alternatív vitarendezés – amelynek segítségével a felek elkerülhetik a hagyományos igazságszolgáltatási eljárásokat – képes a pereskedés gyors és költséghatékony alternatívájává válni,

E.

mivel az alternatív vitarendezés olyan mechanizmus, amely úgy éri el a jogviták bíróságon kívüli rendezését, hogy egy harmadik fél (közvetítı vagy választott bíró) beavatkozásán keresztül segít a fogyasztóknak és a kereskedıknek a viták megoldásában,

F.

mivel az államok nagy részében a közhatóságok – többek között a szabályozó hatóságok és a közvetítık – fontos szerepet játszanak a konfliktusok rendezésének ösztönzésében,

G.

mivel a polgárok belsı piacba és a határokon átnyúló jogviták esetén a jogok érvényesíthetıségébe vetett bizalmának erısítése hozzájárulhat az uniós gazdaság élénkítéséhez,

H.

mivel az uniós polgárok Európa-szerte kismértékő és homályos ismeretekkel rendelkeznek az alternatív vitarendezési rendszerekrıl, és csak kis százalékuk tudja, hogyan lehet igénybe venni az alternatív vitarendezési szervek szolgálatait;

I.

mivel fontos, hogy jobb tájékoztatást nyújtsanak az alternatív vitarendezési mechanizmusok létérıl, és többet tegyenek a fogyasztók és a szakemberek arra való bátorítása terén, hogy e mechanizmusokat a bírósági eljárások alternatívájaként használják annak érdekében, hogy elkerülhetı legyen a konfrontációs megközelítés, és mindenki számára elınyös helyzet alakuljon ki;

J.

mivel kiegyensúlyozott megközelítésre kell törekedni, amelynek figyelembe kell vennie egyrészt az alternatív vitarendezési rendszerek rugalmasságát, másrészt a fogyasztóvédelem és méltányos eljárások biztosításának szükségességét,

K.

mivel a Parlament több ízben szorgalmazta az alternatív vitarendezés fejlesztésére irányuló további erıfeszítéseket, mivel az egységes piacon belüli irányításról és partnerségrıl szóló, 2011. április 6-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy 2011 végéig terjesszen elı jogalkotási javaslatot az uniós alternatív vitarendezési mechanizmusok használatáról,

L.

mivel a Bizottság az alternatív vitarendezésrıl szóló jogalkotási javaslatot stratégiai kezdeményezésként emelte be 2011-es munkaprogramjába, illetve a javaslat az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló 2011. április 13-i közleményében egyike annak a meghatározott tizenkét mozgatórugónak, amelyek a növekedés ösztönzését és a bizalom erısítését szolgálják,

M.

mivel a 2008/52/EK irányelv végrehajtási határideje 2011. május 21-én lejárt,

Az alternatív vitarendezés horizontális megközelítése

1.

üdvözli az alternatív vitarendezésrıl a közelmúltban folytatott bizottsági konzultációt, amely – átfogó címe ellenére – kizárólag a fogyasztói ügyletekkel foglalkozott;

2.

meggyızıdése azonban, hogy az alternatív vitarendezés az ágazatokon átnyúló, „igazságszolgáltatás a növekedésért” program részét alkotja; álláspontja szerint az alternatív vitarendezés bármely megközelítésének túl kell mutatnia a fogyasztói jogvitákon, és ki kell terjednie a vállalkozások közötti (business-to-business – B2B) polgári és kereskedelmi ügyletekre, – tartozzanak ezek akár a köz-, akár a magánszférába –, a családjogi jogvitákra, a becsületsértési ügyekre és egyéb közérdekő vagy különbözı jogállású felek között fennálló jogvitákra;

3.

üdvözli, hogy a 2008/52/EK irányelv harmonizálta a közvetítés néhány normáját; hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezés valamennyi területén közös feltételeket kell meghatározni és eljárási garanciákat kell érvényesíteni; szükségét érzi, hogy az 1998-as és 2001-es bizottsági ajánlások és a magatartási kódex újragondolásra kerüljenek;

4.

megítélése szerint – noha az önszabályozás továbbra is fontos – olyan minimumszabályokat meghatározó jogszabályi rendelkezésre van szükség, amelyre az alternatív vitarendezési rendszerek alapulhatnak, s mindez annak érdekében, hogy az alternatív vitarendezés a tagállamok jogrendjén belül keretet nyerjen, amint azt a 2008/52/EK irányelv példája is mutatja; hangsúlyozza, hogy bármely ilyen keret létrehozatala esetén óvakodni kell, hogy az ne akadályozza az alternatív vitarendezés terén a sokszínőséget, hiszen nem létezik olyan „szabványos” megoldás, amelynek segítségével megoldhatóak lennének a jog különbözı területein jelentkezı különbözı problémák;

5.

hangsúlyozza, hogy világosabb különbségtételre van szükség a sokféle mechanizmus és eljárás (köztük az olyan közhatóságok, mint a közvetítık tevékenysége) között, amelyeket gyakran mind az alternatív vitarendezés általános fogalmához sorolnak; úgy véli, hogy jóllehet sok hasonlóság fedezhetı fel az alternatív vitarendezési rendszerekben általában fellelhetı tárgyalási és a konfliktusmegoldást támogató technikák között, az alternatív vitarendezés rendszere és felépítése tagállamonként nagyban különbözik;

6.

úgy véli, hogy az uniós szinten elfogadott jogszabályi intézkedések elısegítenék az alternatív vitarendezés alkalmazását, és arra ösztönöznék a természetes és jogi személyeket, hogy gyakrabban vegyék igénybe ezt az eljárást, különösen határokon átnyúló jogviták rendezésére, mivel az ilyen típusú jogviták megoldására irányuló bírósági eljárások bonyolultabbak, költségesebbek és hosszabb ideig tartanak;

7.

ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy 2011 végéig terjesszen elı jogalkotási javaslatot az Európai Unióban a fogyasztói ügyekkel kapcsolatos jogviták alternatív rendezési módjainak alkalmazásáról, és hangsúlyozza, hogy fontos e javaslat gyors elfogadása;

Az alternatív vitarendezés közös normái 8.

meggyızıdése, hogy az alternatív vitarendezési normák körébe kell a következıknek tartozniuk: az alternatív vitarendezés vállalása / erre vonatkozó megállapodás; függetlenség, átláthatóság, hatékonyság, méltányosság, pártatlanság és titkosság; az PE 473.472\ 5

HU

elévülési idıre gyakorolt hatások; az alternatív vitarendezés során létrejött megállapodások végrehajthatósága; a harmadik felek képesítése; 9.

véleménye szerint az alternatív vitarendezéssel foglalkozó szerveket független értékelıknek kell rendszeresen értékelniük és ellenırizniük;

10.

az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés sértetlensége érdekében elutasítja, hogy az alternatív vitarendezést uniós szinten kötelezıvé tegyék, ugyanakkor javasolja, hogy a felek számára legyen kötelezı erejő az igénybevétel rendszere, hogy meg lehessen vizsgálni az alternatív vitarendezés lehetıségeit;

11.

felhívja a figyelmet az Olaszországban használatos „paritásos békéltetésre” mint olyan lehetséges bevált gyakorlatra, amely a vállalat és a fogyasztói szervezetek között létrejött jegyzıkönyvön alapszik, amelyben a vállalat elızetesen vállalja, hogy alternatív vitarendezést vesz igénybe valamennyi, a jegyzıkönyv hatálya alá tartozó jogvita esetében;

12.

hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezési záradékok nem gátolhatják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, különösen a gyengébb fél számára, amely bizonyos körülmények között kkv is lehet, és ezért úgy véli, hogy az alternatív vitarendezési határozatok akkor legyenek kötelezı erejőek, ha az érintett felek errıl kifejezetten megegyeztek;

13.

álláspontja szerint az alternatív vitarendezés körében általánosan érvényesülnie kell a harmadik személy függetlenségét érintı vagy összeférhetetlenséget keletkeztetı körülmények közzétételére és az összes fél érdekeinek azonos mértékő képviseletére vonatkozó kötelezettségnek;

14.

kéri, hogy az érintett felek – és adott esetben a harmadik felek – részére is írják elı a magatartási kódexben szereplı, az alternatív vitarendezés körébe tartozó információkra vonatkozó titoktartási kötelezettséget; fontolóra veszi továbbá, adott esetben, messzebbre mutató intézkedések megtételét is, mint például szakmai elıjog létrehozását a 2008/52/EK irányelv 7. cikkében elıírttal párhuzamosan;

15.

megállapítja azonban, hogy jóllehet fontos a személyes adatok titkosságának megırzése, az alternatív vitarendezési eljárásnak bizonyos fokig átláthatónak is kell lennie annak érdekében, hogy a tagállamok és az alternatív vitarendezéssel foglalkozó szervek számba vehessék és továbbadhassák a bevált gyakorlatokat, és hogy a független szabályozó hatóságoknak panasz esetén lehetıségük legyen az eljárás vizsgálatára;

16.

meggyızıdése, hogy nem csak a közvetítésnek, hanem az alternatív vitarendezésnek általában is hatással kell lennie az elévülési idıre (a 2008/52/EK irányelv 8. cikke); elismeri azt a kockázatot, amelyet az alternatív vitarendezés számos formája hordoz, és a bírósági eljárások visszaélésszerő elhúzódásának kockázatát; megjegyzi, hogy az európai szerzıdési jogról szóló megvalósíthatósági tanulmány1 elıírja az elévülés idıtartamának felfüggesztését választottbírósági és közvetítési eljárások esetében, és az

1

http://ec.europa.eu/justice/policies/consumer/docs/explanatory_note_results_feasibility_study_05_ 2011_en.pdf.

alternatív vitarendezési eljárásban bizonyos körülmények között; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az e témában folyó munkát; 17.

meggyızıdése, hogy elengedhetetlen az alternatív vitarendezéssel létrejövı megállapodás gyors és nem költséges végrehajtásának biztosítása, beleértve a határokon átnyúló végrehajtást is; ennek érdekében jogalkotási intézkedések meghozatalát szorgalmazza;

18.

emlékeztet arra, hogy a semleges harmadik személyeknek szóló szakképzés elengedhetetlen; felhívja a Bizottságot, hogy győjtsön adatokat a szükséges képzés típusáról és nagyságrendjérıl, és nyújtson támogatást az ágazatoknak képzési és minıségellenırzési rendszerek kidolgozásában;

Alternatív vitarendezés különbözı területeken 19.

támogatja a Bizottság azon szándékát, miszerint ösztönözni kívánja az elérhetı, gyors, hatékony és alacsony költségő alternatív vitarendezési módok alkalmazását, amelyeknek köszönhetıen jó minıségő és a bizalmon alapuló kereskedelmi, gazdasági, társadalmi és szomszédsági kapcsolatok alakíthatók ki és tarthatók fenn, és amelyek a jelenlegi bírósági gyakorlathoz képest mindkét fél számára minden szempontból elınyös helyzetben hozzájárulnak a fogyasztók magas szintő védelméhez;

20.

hangsúlyozza, hogy ugyan jelenleg Európában számos alternatív vitarendezési mechanizmus mőködik eredményesen, alkalmazásuk egyik fı akadálya az, hogy ezeket a rendszereket EU-szerte földrajzi és ágazati értelemben nem egységesen fejlesztették ki; ezért sürgeti az alternatív vitarendezési módokkal való földrajzi lefedettség terén jelenleg tapasztalható hiányosságok gyors felszámolását Európában, sajnálja, hogy továbbra is jelentıs ágazati hiányosságok állnak fenn a legtöbb tagállamban, miközben elı kell mozdítani az ágazati lefedettség javítását, bevonva az ágazat mőködési mechanizmusait ismerı szereplıket; ösztönzi a tagállamokat, hogy az alternatív vitarendezési eljárás kezdeményezésével kapcsolatos tájékoztatásnyújtás céljából mérlegeljék az egységes kapcsolattartó pontok bevezetését az egyes ágazatok tekintetében;

21.

emlékeztet arra, hogy az alternatív vitarendezés különösen fontos a kkv-k számára; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy vizsgálja meg az alternatív vitarendezés és az európai szerzıdési jog eszközei közötti szinergiákat; üdvözölné egyben a mintaszerzıdések alternatív vitarendezési záradékaira vonatkozó iránymutatást is;

22.

elismeri a FIN-NET és az ECC-Net hálózat eredményeit, de meggyızıdése, hogy van még tennivaló a felek tájékoztatásának és a finanszírozás javítása terén, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa, erısítse és javítsa az ezen a területen az ezekhez hasonló, már mőködı szervek képességeit, amelyek már bizonyították eredményességüket és jelentıségüket;

23.

nagy lehetıségeket lát az internetes alternatív vitarendezésben, különösen a kis értékő követelések esetében; megjegyzi, hogy léteznek hagyományos interneten keresztül történı vitarendezési eljárások is más eljárások mellett, amelyek célja a jogviták megelızése vagy rendezésük támogatása; hangsúlyozza, hogy amennyiben a hagyományos vitarendezési eljárás az interneten keresztül zajlik, az eljárási normák PE 473.472\ 7

HU

nem gyengülhetnek, és meg kell oldani az olyan kérdéseket is, mint a döntések végrehajtása; külön elınyt lát az internetes bizalmijegy-rendszerekben; felhívja a figyelmet az UNCITRAL internetes vitarendezéssel foglalkozó munkacsoportjának1 B2B, valamint vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) ügyletekkel foglalkozó munkájára; 24.

úgy véli, hogy idı- és költségmegtakarítást fog eredményezni a vitarendezés egyfajta „hierarchiája”, amely elsı lépésként egy belsı panaszkezelı rendszerbıl, második lépésként alternatív vitarendezésbıl és csak végsı megoldásként a pereskedésbıl áll; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az ágazatokat az ilyen rendszerek elımozdításában;

25.

hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezés egyes típusai jelentıs szerepet tölthetnek be a családjogi vitákban, mert segíthetnek elkerülni a lelki sérüléseket és újraindítani a felek közötti párbeszédet, ebbıl kifolyólag pedig segítenek biztosítani különösen a gyermekek védelmét; lehetıséget lát – rugalmassági szempontból – a határokon átnyúló alternatív vitarendezésben, rámutat egyben a szülıjük által jogellenesen külföldre vitt gyermekek ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítı munkájára;

26.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a belsı piacon a jóvátétel megfelelı érvényesítéséhez szükség van mind az alternatív vitarendezési módok egyszerő igénybevételére, mind pedig a kollektív keresetek hatékony rendszerére, amelyek kiegészítik és nem kölcsönösen kizárják egymást;

27.

lehetıséget lát az alternatív vitarendezésben a kollektív jogorvoslatról folyó vita keretében is, mivel az alternatív vitarendezés hatékony eszköz annak elkerülésére, hogy bíróság elıtt indítsanak eljárást a viták eldöntésére;

28.

szükségesnek tekinti az uniós szintő alternatív vitarendezést a sajtószabadság és a személyiségi jogok terén, tekintve, hogy becsületsértés és különösen a személyiségi jogok megsértése esetén a bírósági eljárások költségei egyes tagállamokban anyagi csıdöt idézhetnek elı, illetve hogy az alternatív vitarendezés hozzájárulhat a fennálló helyzeten javításához;

Az alternatív vitarendezés mint mechanizmus a fogyasztói viták rendezésére 29.

hangsúlyozza, az európai fogyasztók számára biztosítani kell az alternatív vitarendezési módokhoz való hozzáférést, különösen az Unión belül gyorsan növekvı online piacokon a nemzeti és a határokon átnyúló jogviták esetében is; megjegyzi, hogy az alternatív vitarendezési rendszerek alkalmazása magasabb szintő védelmet biztosít a fogyasztói jogok szempontjából, és erısíti a fogyasztók piacba, vállalkozásokba és a fogyasztói jogokat védı intézményekbe vetett bizalmát azzal, hogy vonzóbbá teszi e rendszereket, valamint ösztönzi a határokon átnyúló kereskedelmet és növeli valamennyi szereplı jólétét az uniós piacon;

30.

fogyasztóvédelmi ügyekben az egész EU-ban mőködı hatékony, peren kívüli vitarendezési rendszert szorgalmaz;

1

http://www.uncitral.org/uncitral/commission/working_groups/3Online_Dispute_Resolution.html.

31.

32.

javasolja, hogy az európai fogyasztóknak szánt uniós alternatív vitarendezés alkalmazásáról szóló jövıbeli bizottsági jogalkotási javaslat tartalmazza az Európában létrehozott alternatív vitarendezési rendszerekre irányadó következı elveket:

–

függetlenség, pártatlanság és titkosság: a közvetítık kijelölésénél el kell kerülni az esetleges összeférhetetlenség kialakulását; a döntés pártatlanságának biztosítékául a fogyasztói szervezeteket és a vállalatok képviseleti szerveit képviselı személyek közös részvételének elve jó alapul szolgálhat;

–

szakértelem: a megbízott szakembereknek rendelkezniük kell a feladat ellátásához szükséges szakmai képességgel, képesítéssel és gyakorlattal, valamint pártatlannak, függetlennek és kompetensnek kell lenniük;

–

hatékonyság és gyorsaság: a közvetítıknek elégséges eszközökkel (megfelelı humán, tárgyi és pénzügyi erıforrásokkal) kell rendelkezniük, és szoros határidıket kell tartaniuk a panasz benyújtása és a döntés meghozatala között;

–

méltányosság a fogyasztók és a szakemberek között a tájékoztatás, a tervezés és az eljárás terén, valamint kétirányú eszmecsere, vagyis mindkét félnek lehetıséget kell biztosítani arra, hogy ismertesse álláspontját, megismerje a másik fél által elıterjesztett álláspontot és tényeket;

–

finanszírozás: az alternatív vitarendezési módok költségével kapcsolatos problémát rendezni kell, hogy ez a lehetıség vonzó legyen az érintett felek számára; ezt szem elıtt tartva, ha az ügyet megnyerik, a rendszernek ingyenesnek vagy nagyon méltányos árúnak kell lennie;

–

a választás szabadsága és peren kívüli jelleg: az alternatív vitarendezési módoknak választható jellegőnek kell lenniük, a felek szabad választásán kell alapulniuk az egész folyamat során, mindig meghagyva számukra a lehetıséget a köztük fennálló vita bíróság elıtt történı rendezésére; ugyanakkor biztosítani kell, hogy valódi erıfeszítéseket fejtsenek ki a sikeres közvetítésre; semmiképpen sem jelenthetik a bírósági eljárás kezdeményezését megelızı elsı kötelezı lépést, és az ebbıl következı döntések csak akkor lehetnek kötelezı erejőek, ha a feleket arról elızetesen tájékoztatták, és a felek azt kifejezetten elfogadták; a felek egy ilyen döntés ellenére is fordulhatnak bírósághoz;

–

arányosság az eljárásokban, a határozatokban és a költségekben, hogy ezek hatása ne legyen jelentısebb a vita tárgyánál és tartalmánál; a keletkezı költségeknek a felmerült kárral arányosaknak kell lenniük;

–

átláthatóság: az általános információk rendelkezésre bocsátásán túl (eljárás típusai, kereset benyújtásának szabályai, döntéshozatali szabályok stb.) minden közvetítıként eljáró személy számára kötelezıvé kell tenni az éves jelentés közzétételét;

felszólítja a Bizottságot, hogy a több államot érintı fogyasztói jogviták tekintetében írjon elı koordinációt a nemzeti és a vállalkozások által irányított alternatív vitarendezési rendszerekhez való hozzáférés és azok összehangolásának elısegítése érdekében;

PE 473.472\ 9

HU

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló e-kereskedelemmel kapcsolatos fogyasztói jogvitákkal összefüggésben tegyen lépéseket egy többnyelvő platform gyors bevezetésére, amely lehetıvé teszi a fogyasztók számára, hogy jogvitáikat teljes mértékben az interneten keresztül rendezzék, szem elıtt tartva, hogy e platformnak meg kell felelnie a minıségi normáknak és a tagállamokban már meglévı alternatív vitarendezési rendszereken kell alapulnia;

34.

úgy véli, hogy a fogyasztók tájékoztatása a hatóságok, a tájékoztató és tanácsadó hálózatok, a szabályozók és a fogyasztói csoportok közös felelıssége, és azt javasolja, hogy a maga szintjén mindegyik folytasson figyelemfelkeltı kampányokat és kísérleti projekteket ebben a tárgyban;

35.

bírálja a Bizottság alternatív vitarendezéssel kapcsolatos jelenlegi adatbázisának bonyolultságát; javasolja a Bizottságnak többnyelvő európai alternatív vitarendezési internetes portál létrehozását a meglévı adatbázisok és hálózatok alapján, ahol minden fogyasztó felteheti kérdéseit és tájékozódhat az alternatív vitarendezés módjáról, annak hatásairól, valamint jogairól és kötelezettségeirıl; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók érdekében hangsúlyt kell helyezni elsısorban az internetes portál felhasználóbarát jellegére és érthetıségére;

36.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztók számára lehetıséget kell biztosítani arra, hogy az alternatív vitarendezéssel kapcsolatban minden interneten elérhetı információt megkapjanak könnyen elérhetı, felhasználóbarát online fordítógépek használatával saját nyelvükre megfelelıen lefordítva;

37.

hangsúlyozza, hogy fontos a fogyasztók figyelmét felhívni arra, hogy létezik alternatív vitarendezés, továbbá hogy ez még a fogyasztói jogvita megkezdése elıtt milyen elınyökkel jár; ragaszkodik ahhoz, hogy szükség van e tekintetben a vállalkozások és vállalkozói szervezetek felelısségérzetének megerısítésére; úgy véli, hogy a vállalkozásoknak és a vállalkozói szövetségeknek kötelességük tájékoztatni a fogyasztókat az elérhetı alternatív vitarendezési mechanizmusokról; javasolja, hogy ez a „felsıbb” információ az alternatív vitarendezés lehetıségére való utalás formájában kerüljön bele a szakmabeliek által összeállított szerzıdésekhez kapcsolódó minden dokumentációba, és mellékelve szerepeljenek elérhetıségek és az adott alternatív vitarendezési rendszerek igénybevételére vonatkozó eljárások is; ez a követelmény azonban nem járhat többletköltséggel és -bürokráciával;

38.

javasolja, hogy – a vállalkozások esetleges ösztönzése céljából – hozzanak létre a fogyasztói jogviták terén végzett közvetítéshez főzıdı minıségi védjegyet, amely a legjobb gyakorlatokat elismerı iránymutatásokhoz kapcsolódik, hogy a fogyasztók gyorsan meg meghatározhassák azokat a vállalkozásokat, amelyek az alternatív vitarendezési rendszerek mellett döntöttek; úgy véli, hogy elıször e javaslat költséghaszon elemzését kell végezni; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell a védjegy megfelelı használatát és érvényre juttatását.

A következı lépések 39.

megállapítja, hogy javításra szorul a jogokra és érvényesítésükre vonatkozó általános tájékoztatás, valamint az alternatív vitarendezési rendszerekre (többek között létezésükre, lefolytatásukra és helyükre) vonatkozó részletes tájékoztatás; úgy véli, hogy a tájékoztatási programoknak hangsúlyozniuk kell, hogy milyen elınyökkel jár

az alternatív vitarendezés melletti döntés, például hogy ezek az eljárások gyorsabbak, mint a bírósági eljárások, költségeik alacsonyabbak és eredményesebbek; úgy véli, hogy ezeknek a programoknak kifejezetten a polgárok és a kkv-k javát kell szolgálniuk; meggyızıdése, hogy az alternatív vitarendezés a legeredményesebben a polgárokhoz közeli hálózatok keretében és a tagállamokkal közös munka alapján nyújtható; 40.

ugyanakkor felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul gondoskodjon a már meglévı jogalkotási eszközök, mint például a kis értékő követelések európai eljárásának bevezetésérıl szóló 861/2007/EK rendelet, a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelv, valamint a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK rendelet jobb megismertetésérıl a fogyasztók és a vállalkozások körében; javasolja, hogy e célból vonják be a nemzeti hatóságokat, a bíróságokat, az ügyvédi és kereskedelmi kamarákat, a fogyasztóvédelmi központokat, a jogvédelmi biztosítókat és más illetékes szervezeteket egy átfogó tájékoztató kampányba; pénzügyi támogatást kér az ilyen jellegő európai és nemzeti szintő kampányok számára;

41.

megállapítja, hogy a kis értékő követelésekkel foglalkozó bíróságokat az egyes tagállamokban továbbra is elhanyagolható mértékben veszik igénybe, és hogy többet kell tenni a jogbiztonság, a nyelvi akadályok és az eljárások átláthatósága terén; felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós alternatív vitarendezés fogyasztóvédelmi ügyekben való alkalmazásáról szóló jogalkotási javaslatának megfogalmazásakor fordítson különös figyelmet ezen jogi személyekre;

42.

megállapítja, hogy mivel az alternatív vitarendezés legfıbb célja a felek közötti békés megegyezés, a jogvita nagyobb valószínőséggel rendezıdik valamennyi fél számára elınyös módon, és hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezés során talált megoldásokat általában be is tartják; ezért úgy véli, hogy az e kérdésekre vonatkozó naprakész statisztikákat az alternatív vitarendezésrıl szóló közérdekő tájékoztatással egy idıben közzé kell tenni;

43.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttmőködve folytasson tájékoztató kampányokat, amelyek ezen intézmény igénybevételébıl származó elınyökrıl a fogyasztók és a vállalkozások oktatására és tájékoztatására irányulnak;

44.

úgy véli, hogy ezeket az alternatív vitarendezés lehetıségeirıl szóló tájékoztató kampányokat a kereskedelmi kamarákkal, a fogyasztói csoportokkal és a versenyhatóságokkal közösen kell rendezni a kampányok összehangolt és hatékony lebonyolítása érdekében;

45.

úgy véli, hogy a vállalkozások tájékoztatása a hatóságok és a képviseleti szervezetek közös felelıssége, és azt ajánlja, hogy a maga szintjén mindegyik folytasson figyelemfelkeltı kampányokat és kísérleti projekteket ebben a tárgyban;

46.

elismeri, hogy az alternatív vitarendezési rendszerek alkalmazásának egyik fı akadálya az, hogy a vállalkozások vonakodnak részt venni az ilyen mechanizmusokban; javasolja, hogy a kereskedelmi kamarák, valamint a nemzeti és uniós szintő ernyıszervezetek és egyéb szakmai szervek kötelesek legyenek tájékoztatni a vállalkozásokat az alternatív vitarendezési módok létezésérıl, ezek használatának PE 473.472\ 11

HU

potenciális elınyeirıl, különösen a bírósági peres eljárások száma minimálisra csökkentésének lehetısége, vagy akár a vállalkozás jó híre terén, továbbá arról, hogy – a választott bírósági határozattal vagy bírósági ítélettel ellentétben – az alternatív vitarendezési rendszerek lehetıséget biztosítanak a felek közötti bizalmon alapuló kereskedelmi kapcsolatok helyreállítására; 47.

felhívja a Bizottságot, hogy az összegyőjtött adatok és a jobb szabályozásra vonatkozó szabályokat tiszteletben tartó mélyreható hatásvizsgálat alapján vegye fontolóra az alternatív vitarendezésre vonatkozó, az összes ágazatra érvényes minimumszabályok megállapításának lehetıségét, a meglévı rendszerek fejlesztése és a tagállamok és a rendszer hatálya alá tartozó ágazatok nyújtotta finanszírozás növelésének ösztönzése mellett, szem elıtt tartva, hogy az alternatív vitarendezés – miközben a feleknek alacsony költségő alternatívát kínál – nem válhat „olcsó igazságszolgáltatássá”; o o

48.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

P7_TA-PROV(2011)0450 2009. évi mentesítés: Tanács 1. Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésrıl, II. szakasz – Tanács (C7-0213/2010 – 2010/2144(DEC)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére1,

–

tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára (SEC(2010)0963 – C7-0213/2010)2,

–

tekintettel a Tanácsnak a 2009-ben elvégzett belsı ellenırzésekrıl a mentesítésért felelıs hatóság számára készített éves jelentésére,

–

tekintettel a Számvevıszék éves jelentésére a 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtásáról, az intézmények válaszaival3 együtt,

–

tekintettel a Számvevıszéknek az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerőségét és szabályszerőségét igazoló, az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 287. cikke szerinti nyilatkozatára4,

–

tekintettel a 2011. május 10-i , a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésrıl szóló határozatot elhalasztó határozatára5, valamint az azt kísérı állásfoglalásra,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 272. cikkének (10) bekezdésére, 274., 275. és 276. cikkére, és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletrıl szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre6 és különösen annak 50., 86., 145., 146. és 147. cikkére,

–

tekintettel a Tanács fıtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitikai fıképviselınek a tanácsi tagok küldöttei utazási költségeinek megtérítésére vonatkozó 190/2003. sz. határozatára7,

–

tekintettel a költségvetési fegyelemrıl és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességérıl szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006.

1

HL L 69., 2009.3.13. HL C 308., 2010.11.12., 1. o. 3 HL C 303., 2010.11.9., 1. o. 4 HL C 308., 2010.11.12., 129. o. 5 HL L 250., 2011.9.27., 23. o. 6 HL L 248., 2002.9.16., 1. o. 7 A Tanács 2002. július 22-i eljárási szabályzatához (HL L 230., 2002.8.28., 7. o.) kapcsolódó határozat. 2

PE 473.472\ 13

HU

május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra1, –


–

tekintettel a Költségvetési Ellenırzı Bizottság második jelentésére (A7–0328/2011),

1.

megtagadja a mentesítést a Tanács fıtitkárától a Tanács 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetése végrehajtására vonatkozóan;

2.


3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képezı állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevıszéknek, az európai ombudsmannak és az európai adatvédelmi biztosnak, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételükrıl (L sorozat).

1

HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

2. Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésrıl szóló határozata szerves részét képezı megjegyzésekkel, II. szakasz – Tanács (C70213/2010 – 2010/2144(DEC)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére1,

–

tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára (SEC(2010)0963 – C7-0213/2010)2,

–

tekintettel a Tanácsnak a 2009-ben elvégzett belsı ellenırzésekrıl a mentesítésért felelıs hatóság számára készített éves jelentésére,

–

tekintettel a Számvevıszék éves jelentésére a 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtásáról, az intézmények válaszaival3 együtt,

–

tekintettel a Számvevıszéknek az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerőségét és szabályszerőségét igazoló, az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 287. cikke szerinti nyilatkozatára4,

–

tekintettel a 2011. május 10-i, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésrıl szóló határozatot elhalasztó határozatára5, valamint az azt kísérı állásfoglalásra,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 272. cikkének (10) bekezdésére, 274., 275. és 276. cikkére, és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés (EUMSZ) 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletrıl szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre6 (költségvetési rendelet) és különösen annak 50., 86., 145., 146. és 147. cikkére,

–

tekintettel a Tanács fıtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitikai fıképviselınek a tanácsi tagok küldöttei utazási költségeinek megtérítésére vonatkozó 190/2003. sz. határozatára7,

–

tekintettel a költségvetési fegyelemrıl és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességérıl szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra8,

1

HL L 69., 2009.3.13. HL C 308., 2010.11.12., 1. o. 3 HL C 303., 2010.11.9., 1. o. 4 HL C 308., 2010.11.12., 129. o. 5 HL L 250., 2011.9.27., 23. o. 6 HL L 248., 2002.9.16., 1. o. 7 A Tanács 2002. július 22-i eljárási szabályzatához (HL L 230., 2002.8.28., 7. o.) kapcsolódó határozat. 8 HL C 139., 2006.6.14., 1. o. 2

PE 473.472\ 15

HU

–


–

tekintettel a Költségvetési Ellenırzı Bizottság második jelentésére (A7–0328/2011),

A.

mivel „a polgároknak jogukban áll tudni, hogy mire költik az általuk befizetett adókat, és hogyan élnek a politikai szervek a rájuk ruházott hatalommal”1,

B.

mivel a Tanács igazgatásának az uniós alapok végrehajtása tekintetében demokratikusan elszámoltathatónak kell lennie az uniós polgárok irányában,

C.

mivel az uniós jogszabályok alkalmazásának átláthatóságát is javítani kell, és az európai polgároknak joguk van ahhoz, hogy e tekintetben is jobb tájékoztatást kapjanak, a Parlament üdvözli a Tanáccsal létrejött megállapodást a megfelelési táblázatok tárgyában,

D.

mivel az uniós intézmények közül a Parlament az egyetlen közvetlenül választott testület, és a Parlament felelıs az Európai Unió általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásáért,

Függı kérdések 1.

sajnálatának ad hangot a 2007 és 2009 közötti mentesítési eljárások során tapasztalt nehézségek miatt, emellett megerısíti a korábbi mentesítési állásfoglalásaiban a vonatkozó pénzügyi évekkel kapcsolatban kifejtett álláspontját;

2.

nyugtázza, hogy 2011. február 28-án kézhez kapta a Tanács 2009-re vonatkozó mentesítésének eljárásához kapcsolódó dokumentumokat (a 2009-es végleges pénzügyi kimutatásokat és elszámolásokat, a pénzügyi tevékenységekrıl szóló jelentést, valamint a 2009-es belsı ellenırzések összefoglalóját) tartalmazó, a Tanács fıtitkára által jegyzett levelet, és üdvözli ezt a lépést mint a Tanács igazgatási költségvetésére vonatkozó demokratikus elszámoltathatóság biztosításának irányába tett konstruktív intézkedést;

3.

üdvözli, hogy a Tanács benyújtotta a fent említett dokumentumokat a Parlamentnek, és hogy a Tanács soros elnöksége részt vett a plenáris ülésen a 2009. évre vonatkozó mentesítésrıl tartott vitán; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a mentesítést elhalasztották, mivel a Parlament számos, korábban felmerült függı kérdésre nem kapott választ a Tanács 2009-re vonatkozó mentesítésével kapcsolatban, nevezetesen:

1

a)

a Tanács igazgatása nem fogadott el egyetlen arra irányuló meghívást sem, hogy találkozzon a Parlament mentesítési eljárásért felelıs bizottságával, és megvitassa a Tanács 2009. évi költségvetésének végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket, következésképpen a Parlament még megerısítésre vár arra vonatkozóan, hogy a Tanács fıtitkára hajlandó személyesen megjelenni a mentesítési eljárásért felelıs bizottság valamely ülésén és megválaszolni a bizottság tagjainak kérdéseit;

b)

a Parlament nem kapta meg a Tanács igazgatásától a 2011. május 10-i állásfoglalásában kért információkat és dokumentumokat;

Az európai átláthatósági kezdeményezés.

A Parlament joga a mentesítés megadására 4.

tudomásul veszi a Tanács soros elnökségének az Európai Parlament elnökéhez írt 2011. június 2-i levelét, amelyben a Tanács úgy ítéli meg, hogy „a Parlament 2011. május 10-i szavazásának eredményeként az EUMSZ 319. cikkének megfelelıen az uniós jogszabályokkal összhangban megtörtént valamennyi 2009-es uniós elszámolás, így a tanácsi elszámolás mentesítése is”;

5.

hangsúlyozza, hogy a Parlament jogosult a mentesítés megadására az EUMSZ 316., 317. és 319. cikkének együttes olvasata értelmében, amely cikkeket a szövegösszefüggésük és céljuk szerint kell értelmezni, nevezetesen hogy az Európai Unió teljes költségvetésének végrehajtása kivétel nélkül parlamenti ellenırzés és vizsgálat tárgyát képezze, és hogy a mentesítés autonóm módon történjék nemcsak a Bizottság által végrehajtott költségvetési szakasz tekintetében, hanem a költségvetési rendelet 1. cikke szerinti egyéb intézmények által végrehajtott költségvetési szakaszok tekintetében is;

6.

úgy véli, hogy az EUMSZ 319. cikke és a költségvetési rendelet 50. cikke elıírja az egyéb intézmények számára, hogy a költségvetés végrehajtása során ugyanazokat a szabályokat és feltételeket tartsák tiszteletben, mint a Bizottság; következésképpen úgy véli, hogy az egyes költségvetések végrehajtásáért az egyes érintett intézmények viselnek felelısséget, nem pedig egyedül a Bizottság;

7.

hangsúlyozza, hogy az elszámolások autonóm lezárására vonatkozó különbözı lehetséges jogi értelmezések ellenére a Parlament véleménye szerint az intézmény vizsgált évben folytatott pénzgazdálkodását politikai szempontból minden tekintetben értékelni kell, fenntartva a jelenlegi intézményi egyensúlyt, amelynek megfelelıen a Parlament felelıs a demokratikus elszámoltathatóság uniós polgárok irányában történı biztosításáért;

8.

úgy véli, hogy a fent említett jogi megfontolások, valamint az egyes intézményekre, illetve szervekre vonatkozó külön-külön mentesítési határozatok elfogadásának bevett gyakorlata is alátámasztja ezt az értelmezést, emellett a mentesítési határozatokat gyakorlati okokból, az uniós intézkedések megszakadásának és zavarainak elkerülése érdekében külön-külön kell elfogadni;

9.

úgy véli, hogy a költségvetési rendelet 147. cikkének és az EUMSZ 265. cikkének megfelelı értelmezése alapján a Parlament mentesítésrıl szóló határozatát kísérı megjegyzések szerinti megfelelı lépések elmulasztása esetén a Parlamentnek jogában áll mulasztás miatt keresetet benyújtani;

A Parlament és a Tanács eltérı szerepe a mentesítési eljárás során 10.

megjegyzi, hogy a Tanács soros elnökségének a Költségvetési Ellenırzı Bizottság 2011. június 21-i ülésén tett nyilatkozata szerint a COREPER által 2011. március 2-án elfogadott egyetértési megállapodás a Parlament és a Tanács közötti kapcsolatok alapjául szolgál a költségvetéseikre vonatkozó mentesítést illetıen; továbbá megjegyzi, hogy ez a megállapodás teljes kölcsönösséget ír elı a Parlament és a Tanács között a dokumentumok benyújtására és a kérdések megválaszolására vonatkozóan, valamint rendelkezik arról, hogy évente kétoldalú találkozót kell rendezni a Tanács, valamint a Parlament mentesítési eljárásért felelıs bizottsága képviselıi, illetve a két intézmény PE 473.472\ 17

HU

fıtitkárai között; 11.

teljes mértékben tiszteletben tartja a Tanács ajánló hatóságként betöltött, az EUMSZ 319. cikkében említett szerepét az éves mentesítési eljárás során; ugyanakkor nem értene egyet a Tanáccsal, amennyiben az a mentesítés megadása tekintetében saját helyzetét a Parlamentével azonosnak tekintené;

12.

ismételten hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a Parlament és a Tanács eltérı szerepével kapcsolatos különbségtételt a mentesítési eljárásban, valamint hogy a Tanács igazgatásának (Fıtitkárságának) a többi uniós intézmény igazgatásához – így a Parlament igazgatásához is – hasonlóan számvevıszéki ellenırzés alá kell tartoznia, és az EUMSZ szerinti mentesítési eljárás révén teljes mértékben elszámoltathatónak kell lennie az uniós polgárok felé a költségvetés végrehajtásáért;

13.

megjegyzi, hogy a Számvevıszék ezen intézmények ellenırzését a bizottsági ellenırzésektıl függetlenül végzi, és hangsúlyozza, hogy az elszámoltathatósági lánc végsı elemének a Parlament által adott mentesítésen keresztüli demokratikus kontrollnak kell lennie;

14.

emlékezteti a Számvevıszéket a Parlament azon javaslatára, hogy a Bíróságnál, az európai ombudsmannál és az európai adatvédelmi biztosnál a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó számvevıszéki éves jelentésre való elıkészületek során végzett vizsgálatokhoz hasonlóan végezze el a Tanácsnál mőködı felügyeleti és ellenırzési rendszerek mélyreható vizsgálatát;

A Tanács mentesítésének fı elemei 15.

1

emlékeztet arra, hogy a Tanács kiadásait éppen úgy meg kellene vizsgálni, mint a többi intézményéit, és a vizsgálat alapvetı elemeinek a következıknek kell lenniük: a)

a Tanács, valamint a mentesítési eljárásért felelıs parlamenti bizottság képviselıi közötti hivatalos találkozó, esetlegesen zárt ülés keretében, a bizottsági tagok kérdéseinek megválaszolása érdekében; ezen az ülésen részt kell vennie a Tanács fıtitkárának, a mentesítési eljárásért felelıs bizottság elnökségének, az elıadónak és a képviselıcsoportok képviselıinek (koordinátorok és/vagy árnyékelıadók);

b)

a Tanács 2008. évre vonatkozó mentesítési eljárásával kapcsolatos 2010. június 16-i európai parlamenti állásfoglalásban1 felvázoltaknak megfelelıen a mentesítésnek az összes intézmény által benyújtott alábbi írásos dokumentumokon kell alapulnia: –

a költségvetésük végrehajtására vonatkozó elszámolások a megelızı pénzügyi évbıl,

–

pénzügyi nyilatkozat az eszközeikrıl és kötelezettségeikrıl,

–

éves tevékenységi jelentés a költségvetésükrıl és a pénzügyi irányításról,

HL L 252., 2010.9.25., 22. o.

–

a belsı ellenır éves jelentése.

PE 473.472\ 19

HU

P7_TA-PROV(2011)0451 A 2000/25/EK irányelvnek a kibocsátási szakaszok keskeny nyomtávú traktorokra való alkalmazásának tekintetében történı módosítása ***I Az Európai Parlament 2011. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a 2000/25/EK irányelvnek a kibocsátási szakaszok keskeny nyomtávú traktorokra való alkalmazásának tekintetében történı módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0001 – C7-0018/2011 – 2011/0002(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: elsı olvasat) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0001),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0018/2011),

–


–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. március 16-i véleményére1,

–

tekintettel a Tanács képviselıjének 2011. szeptember 21-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–


–

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0282/2011),

1.


2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.


1

HL C 132., 2011.5.3., 53. o.

P7_TC1-COD(2011)0002 Az Európai Parlament álláspontja amely elsı olvasatban 2011. október 25-én került elfogadásra a 2000/25/EK irányelvnek a kibocsátási szakaszok keskeny nyomtávú traktorokra való alkalmazásának tekintetében történı módosításáról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre és különösen annak 114. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követıen, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére1, rendes jogalkotási eljárás keretében2, mivel: (1)

A mezıgazdasági vagy erdészeti traktorok hajtására szánt motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezıanyag-kibocsátása elleni intézkedésrıl szóló, 2000. május 22-i 2000/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv3 az emberi egészség és a környezet fokozottabb védelme érdekében szabályozza a mezıgazdasági és erdészeti traktorokba épített motorok kipufogógáz-kibocsátását. A 2000/25/EK irányelv úgy rendelkezett, hogy a kompressziós gyújtású motorok többségének típusjóváhagyásakor 2010-ben alkalmazandó kibocsátási határértékeket, amelyeket III. A. szakaszként említett, a szigorúbb III. B. szakasz határértékei váltják fel, amelyek fokozatosan, a forgalomba hozatal tekintetében 2011. január 1-jétıl, a típusjóváhagyás tekintetében pedig 2010. január 1-jétıl lépnek hatályba. A III. B. szakasznál szigorúbb kibocsátási határértékeket elıíró IV. szakasz fokozatosan, az említett motorok típusjóváhagyása tekintetében 2013. január 1-jétıl, a forgalomba hozatal tekintetében pedig 2014. január 1-jétıl lép hatályba.

(2)

A nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belsı égéső motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezıanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésrıl szóló 97/68/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. április 21-i 2004/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv4 2. cikkének b) bekezdése elıírja, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a rendelkezésre álló technológiákat, ideértve a költség-haszon összefüggést is, a IIIB. és a IV. szakasz határértékeinek megerısítése, az egyes berendezés- vagy motortípusok tekintetében további rugalmasság, mentesség vagy késıbbi bevezetési idıpontok esetleges szükségességének kiértékelése, valamint az idıszakos alkalmazásokban használt nem

1 2 3 4

HL C 132., 2011.5.3., 53. o. Az Európai Parlament 2011. október 25-i álláspontja. HL L 173., 2000.7.12., 1. o. HL L 146., 2004.4.30., 1. o. PE 473.472\ 21

HU

közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe épített motorok figyelembevétele céljából. A 2000/25/EK irányelv 4. cikkének (8) bekezdése továbbá felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezést tartalmaz a T2, a T4.1 és C2 kategóriájú traktorok sajátosságainak figyelembevétele érdekében. (3)

A 97/68/EK irányelv számos mőszaki tanulmány tárgyát képezte. E 2007-ben, 2009ben és 2010-ben végzett mőszaki tanulmányok eredményeképpen és a Bizottság által végzett hatásvizsgálattal alátámasztva megállapítást nyert, hogy a T2, T4.1 és C2 kategóriájú traktorok tekintetében mőszakilag kivitelezhetetlen a IIIB. és a IV. szakaszra vonatkozó követelményeknek az irányelvben elıírt határidıkre való teljesítése.

(4)

Annak érdekében, hogy az uniós jogszabályok ne írjanak elı olyan mőszaki követelményeket, amelyeket egyelıre nem lehet teljesíteni, valamint azért, hogy a T2, T4.1 és C2 kategóriájú traktorok típusjóváhagyása, forgalomba hozatala vagy forgalomba helyezése továbbra is lehetséges legyen, hároméves átmeneti idıszakot kell megállapítani, amely alatt a T2, T4.1 és C2 kategóriájú traktorok továbbra is típusjóváhagyásban részesíthetık és forgalomba hozhatók, illetve forgalomba helyezhetık.

(5)

A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a IV. szakasznak megfelelı technológiához szükséges mőszaki megoldások kifejlesztése terén történt haladásról.

(6)

A 2000/25/EK irányelvet ezért ennek megfelelıen módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk A 2000/25/EK irányelv módosításai A 2000/25/EK irányelv 4. cikke a következı bekezdéssel egészül ki: „(9) Ettıl eltérıen az L–R kategóriájú motorokkal felszerelt, a 2003/37/EK irányelv II. melléklete A. fejezete A.1. pontjának második franciabekezdésében, B. fejezete 1. függeléke I. részének 1.1 pontjában, valamint A. fejezete A.2. pontjában meghatározott T2, T4.1 és C2 kategóriájú traktorok tekintetében a (2) bekezdés d) és e) pontjában, valamint a (3) bekezdésben meghatározott idıpontok eltolódnak három évvel késıbbre. Az említett idıpontokig továbbra is az ezen irányelv III. A. szakaszára vonatkozó követelményeket kell alkalmazni.”.

2. cikk Kompatibilis technológiai lehetıségek rendelkezésre állása A Bizottság 2014. december 31-ig megvizsgálja a IV. szakasz követelményeinek teljesítésére alkalmas, illetve a T2, T4.1 és C2 kategóriák szükségleteivel kompatibilis, rendelkezésre álló technológiai lehetıségeket, és adott esetben javaslatokat nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére.

3. cikk Átültetés A tagállamok legkésıbb ...-ig* elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Ezen intézkedések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

(1)

▌ Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell főzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2)

A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a fıbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı huszadik napon lép hatályba. 5. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt …,

az Európai Parlament részérıl az elnök

*

a Tanács részérıl az elnök

HL: ezen irányelv hatálybalépését követıen 12 hónappal! PE 473.472\ 23

HU

P7_TA-PROV(2011)0452 A rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motorokra vonatkozó rendelkezések ***I Az Európai Parlament 2011. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a 97/68/EK irányelvnek a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motorokra vonatkozó rendelkezések tekintetében történı módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2010)0362 – C7-0171/2010 – 2010/0195(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: elsı olvasat) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0362),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0171/2010),

–


–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. szeptember 16-i véleményére1,

–

tekintettel a Tanács képviselıjének 2011. június 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–


–

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A70080/2011),

1.


2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.


1

HL C 48., 2011.2.15., 134. o.

P7_TC1-COD(2010)0195 Az Európai Parlament álláspontja amely elsı olvasatban 2011. október 25-én került elfogadásra a 97/68/EK irányelvnek a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motorokra vonatkozó rendelkezések tekintetében történı módosításáról szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre és különösen annak 114. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére1, rendes jogalkotási eljárás keretében2, mivel: (1)

A nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belsı égéső motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezıanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérıl szóló, 1997. december 16-i 97/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv3 a nem közúti mozgó gépekbe épített motorok kipufogógáz-kibocsátásáról és légszennyezı anyagok kibocsátási határértékeirıl szól, és hozzájárul az emberi egészség és a környezet védelméhez. A 97/68/EK irányelv elıírta, hogy a kompressziós gyújtású motorok többségének típusjóváhagyására alkalmazandó jelenlegi, III A szakasz szerinti kibocsátási határértékeket a III B szakasz szerinti szigorúbb határértékek fogják felváltani. A határértékeket az említett motorok típusjóváhagyásánál 2010. január 1-jétıl, forgalomba hozatalánál pedig 2011. január 1-jétıl kell alkalmazni.

(2)

A 97/68/EK irányelv felülvizsgálatát jelenleg készíti elı a Bizottság a 97/68/EK irányelvet módosító, 2004. április 21-i 2004/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv4 2. cikkében meghatározott követelményeknek megfelelıen. Annak biztosítása érdekében, hogy a felülvizsgált irányelv összhangban álljon a levegıminıségre vonatkozó uniós követelményekkel, valamint figyelembe véve a rendelkezésre álló tapasztalatokat, tudományos ismereteket és technológiákat, a Bizottságnak a 97/68/EK irányelv soron következı felülvizsgálatakor – a hatásvizsgálattól függıen – a következı intézkedéseket kellene megfontolnia: –

1 2 3 4

új kibocsátási szakasz – az V. szakasz – létrehozása, amelynek – amennyiben mőszakilag megvalósítható – a nehézgépjármővek Euro VI szabványának követelményein kell alapulnia;

HL C 48., 2011.2.15., 134. o. Az Európai Parlament 2011. október 25-i álláspontja. HL L 59., 1998.2.27., 1. o. HL L 146., 2004.4.30., 1. o. PE 473.472\ 25

HU

–

a részecskekibocsátás mennyiségének csökkentésére vonatkozóan új követelmények – konkrétan részecskeszám-határérték – bevezetése – amennyiben mőszakilag megvalósítható – a kompressziós gyújtású motorok minden kategóriájára az ultrafinom részecskék mennyiségének hathatós csökkentése érdekében;

–

átfogó megközelítés alkalmazása az utólag felszerelhetı kibocsátásszabályozó eszközökre vonatkozó harmonizált követelményekkel kapcsolatos, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága védnöksége alatt jelenleg folyó tárgyalások alapján a kibocsátáscsökkentési rendelkezések és a nem közúti mozgó gépek meglévı flottája utókezelı rendszerekkel való utólagos felszerelésének elımozdítására; e megközelítésnek támogatnia kell a tagállamoknak a levegıminıség javítására és a munkavállalók védelmének fokozására tett erıfeszítéseit;

–

a nem közúti mozgó gépek és a jármővek különösen a tekintetben való, rendszeres ellenırzésére szolgáló módszer bevezetése, hogy kibocsátási jellemzıik ténylegesen megfelelnek-e a nyilvántartásba vételkor megadott értékeknek;

–

a III A szakasz vasúti motorkocsikra és mozdonyokra vonatkozó követelményeinek nem megfelelı cseremotorok engedélyezésének lehetısége bizonyos feltételek mellett;

–

a vasútra vonatkozó egyedi kibocsátási szabványok idevágó nemzetközi szabványokkal való harmonizálásának lehetısége a meghatározott kibocsátási határértékeknek megfelelı, megfizethetı motorok elérhetıségének biztosítása érdekében.

(3)

A III B szakaszba történı átmenet technológiai lépésváltást jelent, ami a motorok áttervezése és a fejlett technikai megoldások kidolgozása miatt jelentıs megvalósítási költségekkel jár. Azonban sem a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválság, sem pedig a gazdasági konjunktúra által okozott fluktuáció nem vezethet a környezetvédelmi elıírások enyhüléséhez. A 97/68/EK irányelv ezen felülvizsgálata ezért kivételesnek tekintendı. Ezen túlmenıen, a környezetkímélı technológiákba történı beruházások fontosak a jövıbeli növekedés, a munkahelyteremtés és az egészségvédelem elımozdítása szempontjából.

(4)

A 97/68/EK irányelv rendelkezik egy rugalmas végrehajtási eljárásról, amely lehetıvé teszi a berendezésgyártóknak, hogy két kibocsátási szakasz közötti idıszakban korlátozott számban olyan motorokat szerezzenek be, amelyek nem felelnek meg az említett idıszakban alkalmazandó kibocsátási határértékeknek, azonban az érvényben lévıt közvetlenül megelızı szakasz követelményeivel összhangban jóváhagyták ıket.

(5)

A 2004/26/EK irányelv 2. cikkének b) pontja rendelkezik az esetleges további rugalmassági eljárások szükségességének értékelésérıl.

(6)

A III B szakaszban célszerő a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott –nem vasúti motorkocsi, mozdony vagy belvízi hajó meghajtására használt – motorok számát valamennyi motorkategóriában a berendezésgyártó által az adott kategóriába tartozó motorral ellátott berendezésekbıl forgalomba hozott éves mennyiség 20%-áról 37,5%-

ára növelni. Ennek alternatívájaként fel kell kínálni a gyártóknak azt a lehetıséget, hogy a rugalmas végrehajtási eljárás keretében meghatározott számú motort hozzanak forgalomba. E meghatározott számot is felül kell vizsgálni, és az nem lépheti túl a 97/68/EK irányelv XIII. mellékletének 1.2.2. szakaszában meghatározott határértékeket. (7)

A rugalmas végrehajtási eljárásra alkalmazandó szabályokat célszerő kiigazítani oly módon, hogy az eljárás alkalmazása a mozdonyok meghajtására használt motorokra szigorúan meghatározott ideig terjedjen ki.

(8)

A levegıminıség javítása az Unió egyik legfontosabb célja, melynek megvalósítására szolgál a környezeti levegı minıségérıl, valamint a Tiszta levegıt Európáért elnevezéső programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1. A kibocsátásoknak a forrásnál való csökkentése elengedhetetlen e cél teljesítéséhez, beleértve a nem közúti mozgó gépek ágazata kibocsátásának csökkentését is.

(9)

Az ezen irányelv hatálya alá esı gépeket üzemeltetı vállalatoknak támogatásban kellene részesülniük európai pénzügyi programok, illetve a tagállamok által indított, idevágó programok keretében. E támogatási programoknak a legmagasabb kibocsátási szabványok korai bevezetésének elınyben részesítését kell célozniuk.

(10)

A 97/68/EK irányelv a cseremotorok tekintetében mentességrıl rendelkezik, ez azonban nem érvényes a vasúti motorkocsikra és a mozdonyokra. A súly és a méret tekintetében felmerülı kötöttségekre figyelemmel ugyanakkor részleges mentesség elıírása szükséges a vasúti motorkocsik és a mozdonyok cseremotorjai esetében is.

(11)

Az ezen irányelvben meghatározott intézkedések a gyártó ágazatban tapasztalt átmeneti nehézségeket tükröznek, nem vezetnek végleges kiigazításhoz, így ezen intézkedések alkalmazását a III B szakasz idejére vagy – ahol késıbbi szakasz nincs – hároméves idıtartamra kell korlátozni.

(12)

Figyelembe véve az Egyesült Királyság vasúti hálózatának különleges infrastruktúráját, ahol másfajta szerkesztési szelvényt használnak, és ennélfogva a súllyal és a mérettel kapcsolatos kötöttségek merülnek fel, aminek következtében az új kibocsátási határidıkhöz való alkalmazkodáshoz hosszabb idıre van szükség, célszerő nagyobb rugalmasságot biztosítani a mozdonyok meghajtására használt motorok e speciális piacán.

(13)

A 97/68/EK irányelvet ezért ennek megfelelıen módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1 cikk A 97/68/EK irányelv módosításai A 97/68/EK irányelv a következıképpen módosul:

1

HL L 152., 2008.6.11., 1. o. PE 473.472\ 27

HU

1.

A 4. cikk (6) bekezdése helyébe a következı szöveg lép: „6.

2.

A nem vasúti motorkocsik és belvízi hajók meghajtására használt kompressziós gyújtású motorokat az (1)-(5) bekezdésben említetteken kívül a XIII. mellékletben említett eljárással összhangban, rugalmas végrehajtási eljárással is forgalomba lehet hozni.”.

A 10. cikk a következıképpen módosul:

a)

az (1a) bekezdés második albekezdését el kell hagyni;

b)

a szöveg a következı bekezdésekkel egészül ki: „(1b) A 9. cikk (3g), (3i) és (4a) bekezdésétıl eltérve a tagállamok a vasúti motorkocsik és mozdonyok hajtására használt következı motorok forgalomba hozatalát engedélyezhetik: a)

a III A szakasz szerinti határértékeknek megfelelı cseremotorok, amennyiben azok vasúti motorkocsik és mozdonyok hajtására használt olyan motorok helyettesítésére szolgálnak, amelyek i. nem teljesítik a III A szakasz szerinti szabványt; vagy ii. teljesítik a III A szakasz szerinti szabványt, de nem teljesítik a III B szakasz szerinti szabványt;

b)

a III A szakasz szerinti határértékeknek meg nem felelı cseremotorok, amennyiben azok vezérlés nélküli, önálló mozgásra képtelen vasúti motorkocsikban használt motorok helyettesítésére szolgálnak, feltéve, hogy a kérdéses cseremotor legalább azoknak a szabványoknak megfelel, mint az ugyanilyen típusú, meglévı vasúti motorkocsikban használt motorok;

E bekezdés értelmében csak abban az esetben adható engedély, ha a tagállam jóváhagyó hatósága meggyızıdött arról, hogy az adott vasúti motorkocsi vagy mozdony vonatkozásában alkalmazandó legújabb kibocsátási szint követelményeinek megfelelı cseremotor használata jelentıs technikai nehézségekkel fog járni. (1c) Az (1a) és (1b) bekezdés hatálya alá esı motorokhoz hozzátőzik a „CSEREMOTOR” megnevezést tartalmazó, a vonatkozó eltérésre egyértelmően utaló címkét. (1d) A Bizottság értékeli az (1b) bekezdés környezeti hatásait, és az annak való megfelelés tekintetében felmerülı lehetséges technikai nehézségeket. A Bizottság ezen értékelésre tekintettel 2016. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1b) bekezdés felülvizsgálatáról, amelyhez szükség esetén – az említett bekezdés alkalmazásának befejezı idıpontját feltüntetı – jogalkotási javaslatot csatol.”; c)

a (7) bekezdés helyébe a következı szöveg lép:

„(7) A tagállamok engedélyezik az I. melléklet 1. pontja A.i., A.ii. és A.v. alpontjában meghatározott motoroknak a XIII. melléklet rendelkezései szerinti rugalmas végrehajtási eljárással történı forgalomba hozatalát.”. ▌ 3.

A XIII. melléklet ezen irányelv mellékletének megfelelıen módosul. 2 cikk Átültetés a nemzeti jogba A tagállamok legkésıbb ...*-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Ezen rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

1.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell főzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. 2.

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a fıbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 3 cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı huszadik napon lép hatályba. 4 cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt

az Európai Parlament részérıl

a Tanács részérıl

az elnök

az elnök

*

HL: kérjük illessze be a dátumot: az irányelv kihirdetésétıl számított tizenkét hónap PE 473.472\ 29

HU

MELLÉKLET

A XIII. melléklet 1. pontjának helyébe a következı szöveg lép: „1.

AZ EREDETIBERENDEZÉS-GYÁRTÓ (OEM) INTÉZKEDÉSEI 1.1. A III B szakasz kivételével az az eredetiberendezés-gyártó (OEM), amelyik igénybe kívánja venni a rugalmas végrehajtási eljárást – a vasúti motorkocsik és mozdonyok meghajtására szolgáló motorok esetét kivéve –, engedélyt kér valamely jóváhagyó hatóságtól a saját motorgyártói számára, hogy az OEM általi kizárólagos használatra motorokat hozhassanak forgalomba. Az éppen alkalmazandó kibocsátási határértékeknek meg nem felelı, de az elızı kibocsátásihatárérték-szakaszban jóváhagyott motorok száma nem haladhatja meg az 1.1.1. és 1.1.2. pontban meghatározott határértékeket. 1.1.1. A rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motorok száma egyetlen motorkategóriában sem haladhatja meg az eredetiberendezés-gyártó által az adott kategóriába tartozó motorral felszerelt berendezésekbıl forgalomba hozott (az Unió piacán a legutóbbi öt évben történt értékesítés átlagaként számolt) éves mennyiség 20%-át. Ha az eredetiberendezés-gyártó öt évnél rövidebb ideje forgalmaz berendezéseket az Unió piacán, akkor az átlagot azon idıtartam alapján kell kiszámolni, amióta az eredetiberendezés-gyártó e piacon berendezéseket forgalmaz. 1.1.2. Az 1.1.1. pont választható alternatívájaként – a vasúti motorkocsik és mozdonyok meghajtására használt motorok kivételével – az eredetiberendezés-gyártó engedélyt kérhet a saját motorgyártói számára, hogy meghatározott számú motort forgalomba hozhassanak az eredetiberendezés-gyártó általi kizárólagos használatra. Az egyes motorkategóriákban a motorok száma nem haladhatja meg az alábbi határértékeket: Motorkategória P (kW) 19 ≤ P < 37 37 ≤ P < 75 75 ≤ P < 130 130 ≤ P ≤ 560

Motorok száma 200 150 100 50

1.2. A III B szakaszban, de legfeljebb az annak kezdetétıl számított három évig – a vasúti motorkocsik és mozdonyok meghajtására használt motorok kivételével – az az eredetiberendezés-gyártó, amelyik igénybe kívánja venni a rugalmas végrehajtási eljárást, engedélyt kér valamely jóváhagyó hatóságtól a saját motorgyártói számára, hogy az eredetiberendezés-gyártó általi kizárólagos használatra szánt motorokat hozhassanak forgalomba. Az éppen alkalmazandó kibocsátási határértékeknek meg nem felelı, de az elızı kibocsátásihatárérték-

szakaszban jóváhagyott motorok mennyisége nem haladhatja meg az 1.1.1. és 1.1.2. pontban említett határértékeket. 1.2.1. A rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motorok száma egyetlen motorkategóriában sem haladhatja meg az eredetiberendezés-gyártó által az adott kategóriába tartozó motorral felszerelt berendezésekbıl forgalomba hozott (az Unió piacán a legutóbbi öt évben történt értékesítés átlagaként számolt) éves mennyiség 37,5%-át. Ha az eredetiberendezés-gyártó öt évnél rövidebb ideje forgalmaz berendezéseket az Unió piacán, akkor az átlagot azon idıtartam alapján kell kiszámolni, amióta az eredetiberendezés-gyártó e piacon berendezéseket forgalmaz. 1.2.2. Az 1.2.1. pont választható alternatívájaként az eredetiberendezés-gyártó engedélyt kérhet a saját motorgyártói számára, hogy meghatározott számú motort hozhassanak forgalomba az eredetiberendezés-gyártó általi kizárólagos használatra. Az egyes motorkategóriákban a motorok száma nem haladhatja meg az alábbi határértékeket:

1.4.

Motorkategó ria P (kW)

Motorok száma

37 ≤ P < 56

200

56 ≤ P < 75

175

75 ≤ P < 130

250

130 ≤ P ≤ 560

125

A mozdonyok meghajtására használt motorok tekintetében a III B szakaszban, de legfeljebb a szakasz kezdetétıl számított három évig az eredetiberendezésgyártó a saját kizárólagos használatára szolgáló legfeljebb 16 forgalomba hozatalára kérhet engedélyt saját motorgyártói számára. Az eredetiberendezésgyártó saját motorgyártói számára legfeljebb 10 további, 1800 kW-nál nagyobb névleges teljesítményő, kizárólag az Egyesült Királyságon belüli használatra szánt mozdonyokba beépítendı motor forgalomba hozatalára is engedélyt kérhet. A mozdonyok csak akkor teljesítik ezt a követelményt, ha az Egyesült Királyság hálózatán történı üzemelésre vonatkozó biztonsági tanúsítvánnyal rendelkeznek vagy teljesítik az e tanúsítványra vonatkozó követelményeket.

Ilyen engedély csak akkor adható, ha a III B szakasz kibocsátási határértékeit mőszaki okból nem lehet teljesíteni. 1.5.

A jóváhagyó hatósághoz intézett kérelemben az eredetiberendezés-gyártó feltünteti a következı információkat: (a)

a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motort tartalmazó nem közúti mozgó gépek és berendezések minden egyes darabján PE 473.472\ 31

HU

feltüntetendı címke mintája. A címke a következı szöveget tartalmazza: „A … (a megfelelı teljesítménysávhoz tartozó összes gép száma) GÉP KÖZÜL A … (gépsorozat) SZÁMÚ, … MOTORSZÁMÚ GÉP, 97/68/EK IRÁNYELV SZERINTI TÍPUSJÓVÁHAGYÁS SZÁMA: (b)

a motoron elhelyezendı, a 2.2. pontban említett szövegő kiegészítı címke mintája.

1.6.

Az eredetiberendezés-gyártó a rugalmas végrehajtási eljáráshoz kapcsolódóan minden olyan szükséges információt megad a jóváhagyó hatóságnak, amelyet a jóváhagyó hatóság a határozathoz szükségesnek ítél.

1.7.

Az eredetiberendezés-gyártó bármely tagállami jóváhagyó hatóság rendelkezésére bocsát minden olyan információt, amelyet a jóváhagyó hatóság annak igazolása érdekében kér, hogy minden olyan motor, amelyrıl azt állítják, hogy rugalmas végrehajtási eljárással hozták forgalomba, vagy amelyet ennek megfelelıen címkéztek, valóban megfelel az állításnak vagy a címkézésnek.”

P7_TA-PROV(2011)0453 A fogyatékossággal élı személyek mobilitása és befogadása Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a fogyatékossággal élı személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti idıszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról (2010/2272(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok európai egyezményére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–

tekintettel a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UN CRPD), és annak a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZegyezménynek az Európai Közösség által történı megkötésérıl szóló 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat1 szerinti 2011. január 21-i hatálybalépésére az Unióban,

–

tekintettel a munkavállalók alapvetı szociális jogainak közösségi chartájára2,

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 2., 10., 19. és 168. cikkére,

–

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlı bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre3,

–

tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyızıdésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó 2009. április 2-i állásfoglalására4,

–

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” címő, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–

tekintettel a fogyatékossággal élı emberek parkolási kártyájáról szóló, 1998. június 4-i 98/376/EK tanácsi ajánlásra5,

–

tekintettel az „Európai digitális menetrend ” címő, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

–

tekintettel „A fogyatékossággal élı emberek számára akadálymentes Európa felé” címő, 2000. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2000)0284),

–

tekintettel az „eEurópa 2002: A nyilvános honlapok és tartalmuk elérhetısége” címő,

1 2

3 4 5

HL L 23., 2010.1.27., 35. o. HL C 364., 2000.12.18., 1. o. HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

HL C 137E., 2010.5.27., 68. o. HL L 167., 1998.6.12., 25. o. PE 473.472\ 33

HU

2001. szeptember 25-i bizottsági közleményre (COM(2001)0529), –

tekintettel a funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozására, melyet az Egészségügyi Világszervezet 2001. május 22-én fogadott el (az Egészségügyi Világtanács 54.21. számú állásfoglalása),

–

tekintettel az „Esélyegyenlıség a fogyatékossággal élı embereknek: európai cselekvési terv” címő, 2003. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2003)0650),

–

tekintettel „A fogyatékossággal élı emberek jogainak és méltóságának érvényesítését és védelmét szolgáló, jogilag kötelezı erejő ENSZ-eszköz létrehozása felé” címő, 2003. január 24-i bizottsági közleményre (COM(2003)0016),

–

tekintettel a „Zöld könyv: a demográfiai változások kihívása és a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” címő, 2005. március 16-i bizottsági közleményre (COM(2005)0094),

–

tekintettel „A fogyatékkal élık helyzete az Európai Unióban: a 2008–2009-es európai cselekvési terv” címő, 2007. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2007)0738),

–

tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” címő 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM (2010)0758),

–

tekintettel az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” címő, 2010. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0636),

–

tekintettel a 2006. december 13-án elfogadott, a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez kapcsolódó fakultatív jegyzıkönyvre („fakultatív jegyzıkönyv”),

–

tekintettel „A munkaerı-piaci beilleszkedés elımozdítása – A válságból való kilábalás és a 2010 utáni lisszaboni menetrendre való felkészülés” címő, 2009. november 30-i tanácsi következtetésekre,

–

tekintettel Urzula Weber-Król 1454/2010. számú petíciójára,

–

tekintettel a légi jármőveken utazó fogyatékkal élı, illetve csökkent mozgásképességő személyek jogairól szóló, 2006. július 5-i 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mőködésérıl és hatásairól szóló bizottsági jelentésre (COM(2011)0166),

–

tekintettel az Európai Bíróság 2006. július 11-i ítéletére (C-13/05. sz. ügy: 2000/78/EK irányelv – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazandó egyenlı bánásmód – A fogyatékosság fogalma),

–

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra1,

1

HL L 308., 2010.11.24., 46. o.

–

tekintettel a siketek jelnyelveirıl szóló, 1988. június 17-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a nıkrıl és a fogyatékosságról szóló, 1989. május 26-i állásfoglalására2,

–

tekintettel az értelmi fogyatékossággal élık jogairól szóló, 1992. szeptember 16-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a fogyatékossággal élı emberek emberi jogairól szóló, 1995. december 14-i állásfoglalására4,

–

tekintettel az autizmussal élı emberek jogairól szóló, 1996. május 9-i állásfoglalására5,

–

tekintettel a „Parkolási kártya fogyatékossággal élı emberek számára – A fogyatékossággal élık jogai” címő, 1996. december 13-i állásfoglalására6,

–

tekintettel a fogyatékossággal élı emberek esélyegyenlıségérıl szóló, 1997. április 11i állásfoglalására7,

–

tekintettel „A fogyatékossággal élı emberek jogainak és méltóságának érvényesítését és védelmét szolgáló, jogilag kötelezı erejő ENSZ-eszköz létrehozása” címő, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményrıl szóló, 2003. június 23-i állásfoglalására8,

–

tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek elımozdítása” címő, 2011. január 12-i bizottsági közleményre (COM(2011)0011), és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz csatolt tervezetére,

–

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2011. május 19-i 2011/308/EU tanácsi határozatra9,

–

tekintettel 2011. március 8-i állásfoglalására az egészségügyi egyenlıtlenségek csökkentésérıl az EU-ban10,

–

tekintettel az európai szociális partnerek által 2010. március 25-én megkötött, a társadalmi befogadásnak kedvezı munkaerıpiacokról szóló keretszerzıdésre,

–

tekintettel a Tanács következtetéseire a közös értékekrıl és elvekrıl az európai uniós egészségügyi rendszerekben (2006/C146/01),

–

tekintettel „A méltányosság és az egészség szerepe a politikák mindegyikében: szolidaritás az egészségügyben” címő, 2010. június 8-i tanácsi következtetésekre,

1

HL C 187., 1988.7.18., 236. o. HL C 158., 1989.6.26., 383. o. 3 HL C 284., 1992.11.2., 49. o. 4 HL L 17., 1996.1.22., 196. o. 5 HL C 152., 1996.5.27., 87. o. 6 HL C 20., 1997.1.20., 386. o. 7 HL C 132., 1997.4.28., 313. o. 8 HL C 76 E., 2004.3.25., 231. o. 9 HL L 138., 2011.5.26., 56. o. 10 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0081. 2

PE 473.472\ 35

HU

–

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A7–0263/2011),

A.

mivel teljes jogú polgárként a (mind a fizikai, mind pedig a pszichoszociális) fogyatékossággal élı emberek jogai egyenlık a fogyatékossággal nem élı állampolgárokéival, méltóságuk megkérdıjelezhetetlen, és egyenlı bánásmódra, önálló életre és a társadalomban való teljes értékő részvételre jogosultak,

B.

mivel több mint 80 millió ember, az Európai Unió lakosságának közel 16%-a fogyatékossággal él, beleértve a mentális egészségügyi problémákkal küzdıket – különös tekintettel az autizmusra –, és munkanélküliségi rátájuk legalább kétszer olyan magas, mint a fogyatékossággal nem rendelkezı embereké; mivel a fogyatékossággal élı személyek kiszolgáltatott társadalmi csoportot alkotnak, amelyen belül a szegénységi ráta 70%-kal magasabb az átlagnál; mivel a fogyatékossággal élı személyek foglalkoztatottsági aránya csupán mintegy 45%, miközben a minıségi munkahelyek anyagi függetlenséget biztosítanak és elısegítik a személyes kibontakozást; mivel a munkanélküliség fokozza a szegénység és a társadalmi kirekesztıdés veszélyét, mivel a lakosság legalább negyede szenved élete során mentális egészségügyi problémáktól, és mivel ez 10%-uknál krónikus mentális egészségügyi problémákat okozhat, hangsúlyozva, hogy aktív és célzott politikákra van szükség e tartós helyzet orvoslására; mivel a szegénység fokozott kockázata abból adódik, hogy a fogyatékossággal élı emberek gyakran korlátozottan férnek hozzá nemcsak a foglalkoztatáshoz és a képzéshez, hanem az egészségügyi ellátáshoz és a megfelelı kezeléshez is,

C.

mivel a válság a leginkább peremre szorult társadalmi csoportokat sújtja a legjobban és mivel a fogyatékossággal élı emberek az egyik olyan csoport, amelyet az európai pénzügyi válság hatása a leginkább érint,

D.

mivel az érintett polgárok gyakorta hívják fel a Petíciós Bizottság figyelmét a fogyatékossággal élı emberekkel szembeni azonos bánásmód jelenlegi elvének megvalósítását jellemzı hiányosságokra,

E.

mivel a magas szintő támogatásra szoruló, fogyatékossággal élı emberek vannak leginkább kirekesztve a társadalomból és mivel általánosságban a fogyatékossággal élı nık a legkiszolgáltatottabbak és leggyakrabban ık szorulnak a társadalom peremére, illetve tapasztalnak megkülönböztetést, valamint az oktatásban, foglalkoztatásban és társadalmi életben való részvételbıl való kirekesztést,

F.

mivel az intelligens (innováción és kutatáson alapuló), fenntartható és inkluzív európai növekedés kialakítását célzó Európa 2020 stratégia sikerének nélkülözhetetlen feltétele a fogyatékossággal élı emberek mobilitását és beilleszkedését érintı strukturális fejlesztés,

G.

mivel az említett szám jelentısen emelkedni fog annak következtében, hogy a 75 éven felüli népesség több mint egyharmada él képességeit valamilyen mértékben korlátozó fogyatékossággal, és több mint 20%-uk képességei jelentısen korlátozottak, és emiatt a következı években a korfa elkerülhetetlenül meg fog változni,

H.

mivel az Európai Unió hivatalosan ratifikálta a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és azt mind a 27 uniós tagállam aláírta, 17 pedig ratifikálta,

I.

mivel az Európai Unió hatásköre a fogyatékosság alapján történı megkülönböztetéssel szembeni védelem terén jelenleg csak a foglalkoztatásra, a munkavégzésre és a szakmai képzésre terjed ki (2000/78/EK), és mivel a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény vegyes megállapodás, minek alapján az uniós intézményeknek és a tagállamoknak is vannak kötelezettségeik a végrehajtás tekintetében, és az e jelentésben szereplı javaslatokat és megközelítéseket figyelembe kell venni és mérlegelni kell az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra irányuló következı bizottsági javaslatban,

J.

mivel a fogyatékossággal élı emberekkel foglalkozó politikák gyakran tagállami hatáskörbe tartoznak, ezért a nemzeti hagyományokat, örökségeket és társadalmi szokásokat, a gazdasági fejlettséget, valamint a családoknak és szervezeteknek a fogyatékossággal élı emberek önállósága felé vezetı úton és a társadalomba való beilleszkedése terén való támogatásban betöltött rendkívül fontos szerepét veszik alapul,

K.

mivel a fogyatékosság olyan alakulóban lévı koncepció, amely a károsodással élı személyek és azon hozzáállásbeli és környezeti akadályok közötti kölcsönhatás eredménye, amelyek akadályozzák az említett személyeknek a társadalomban másokkal egyenlı, teljes értékő és tényleges, azonos méltóságon alapuló részvételét,

L.

mivel szoros kapcsolat van a mobilitás, a fogyatékosság és a társadalmi befogadás között, különös tekintettel a kommunikáció szabadságára és az ahhoz való hozzáférésre (beleértve a Braille-írást, a jelnyelveket és más alternatív kommunikációs formákat is), a mozgás szabadságára az élet valamennyi területén, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, mivel ösztönözni kell a társadalomban való teljes értékő részvételt az élet valamennyi területén, szem elıtt tartva a közösségi politikák jelentıségét az információs és kommunikációs technológiák, valamint az otthoni lakókörnyezetben megvalósuló, robotikán alapuló életvitel segítésének folyamatos fejlesztése és az online kommunikációs megoldások terén, illetve hogy a teljes akadálymentesítés irányába történı elmozdulás érdekében az egységes piacon kompatibilis szabványokat kell létrehozni és meg kell könnyíteni elterjedésüket,

M.

mivel az információhoz és a kultúrához való hozzáférés (az Alapjogi Charta 11. cikke), amint az a fogyatékossággal élı emberek kulturális infrastruktúrához és kulturális tevékenységekhez való hozzáférésérıl szóló, 2003. május 6-i tanácsi állásfoglalásban szerepel, alapvetı szerepet játszik az emberek – beleértve a fogyatékossággal élı embereket is –intellektuális fejlıdésében és ezért közvetlenül befolyásolja foglalkoztatási lehetıségeiket,

N.

mivel a fogyatékossággal élı embereknek joguk van az önálló életet lehetıvé tevı, közösségi alapú szolgáltatásokhoz, a személyes segítségnyújtáshoz, a anyagi és szociális függetlenséghez és a társadalomban, valamint a munkaerıpiacon való teljes körő részvételhez; mivel ha a támogató tevékenységekért díjazás járna, azok a GDP közel 50%-át tennék ki (a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás mérésével foglalkozó bizottság, 2010. április 21.), PE 473.472\ 37

HU

O.

mivel a mindenki számára kínált szolgáltatásokhoz és javakhoz való hozzáférést korlátozó tényezık jelentıs akadályt képeznek a fogyatékossággal élı emberek számára,

P.

mivel egyes tagállamokban és ágazatokban a fogyatékossággal élı emberek egész életük során megkülönböztetésnek vannak kitéve, különösen az oktatás és a képzés idıszaka alatt, ami a fogyatékossággal élı gyermekek és tanulók korai felismerésének hiányának és a közbelépés elmaradásának tudható be, és ez korlátozza késıbbi foglalkoztatási lehetıségeiket,

Q.

mivel a 16–19 éves korosztályban az oktatásból kimaradók aránya a fogyatékossággal élı diákok esetében 37%, a részleges fogyatékossággal élı tanulók esetében pedig 25%, míg a fogyatékosság nélkül élı diákoknál ez az arány 17%,

R.

mivel a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló, az Európai Unió által 2010 decemberében ratifikált ENSZ-egyezmény 24. cikke tiltja az oktatási rendszerbıl fogyatékosság alapján történı kizárást, és mivel a hátrányosan megkülönböztetı magatartások elleni küzdelemnek, egy integráló társadalom építésének és a mindenkinek megfelelı oktatás biztosításának legeredményesebb eszköze a befogadó oktatás,

S.

mivel a fogyatékossággal élı nıket gyakran kettıs diszkrimináció sújtja, és mivel a nemek esélyegyenlıségének minden releváns fogyatékosságügyi szakpolitikában megvalósuló általános érvényesítése fontos eszköz a kormányok kezében e helyzet orvoslására,

T.

mivel a gazdasági válság a foglalkoztatás terén általános kihívást jelent, különösen a fogyatékossággal élı emberek vonatkozásában, és a munkanélküliségi ráta növekedése lényegesen magasabb a valamiféle fogyatékossággal élı emberek között és egyre nagyobb a félelem a tekintetben, hogy a fogyatékossági ellátásokat felhasználhatják a munkaerı-kínálat befolyásolására,

U.

mivel a fogyatékossággal élı emberek családtagjai képzettársítások révén megkülönböztetést szenvednek el, a családtámogató intézkedések viszont pozitív hatással lesznek a fogyatékossággal élık jogainak teljes körő és egyenlı érvényesítésére,

V.

mivel 2007-ben 1 364 984 aláírást tartalmazó petíciót nyújtottak be a Bizottsághoz, kérve a fogyatékossággal élı emberek fokozottabb védelmét az Európai Unió valamennyi politikájában, és mivel a Bizottság azóta sem vette kellı mértékben figyelembe e jogos kezdeményezést,

Célkitőzések 1.

hangsúlyozza, hogy a valamilyen fogyatékossággal élı népesség bevonása nélkül semmiképp sem teljesíthetı az Európai Unió Európa 2020 stratégiájának azon célkitőzése, hogy 2020-ra 75%-ra emeljék a 20 és 64 éves életkor közötti népesség foglalkoztatási rátáját;

2.

hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élı emberekre fordított pénzügyi kiadások és gazdasági befektetések hosszú távon megtérülı beruházások mindannyiunk jólétébe és

egy fenntartható társadalomba, amelyben az emberek hosszabb ideig élnek és jobb körülmények között, hatékonyabban dolgoznak; ennek kapcsán kiemeli, hogy az államháztartási megszorító intézkedések közül nem lehet elfogadni azokat, amelyek célja a fogyatékossággal élı személyeknek nyújtott szolgáltatások, illetve társadalmi befogadásukat elısegítı projektek költségvetésének indokolatlan csökkentése, hiszen ez a fogyatékossággal élı emberek bizonyos alapvetı és elidegeníthetetlen jogai biztosításának megszőnését eredményeznék; ezzel szemben úgy véli, hogy határozottan növelni kell a befektetéseket ezen a téren; emlékeztet, hogy az Európai Unióban minden egészségügyi szolgáltatásnak az egyetemesség, a minıségi ellátáshoz való hozzáférés, a méltányosság és a szolidaritás alapvetı értékein kell alapulnia; 3.

megjegyzi, hogy a pénzügyi válság során, amelybıl most már látszanak a kilábalás jelei, az európai társadalmak alapvetıen szolidárisak maradtak; teljes mértékben elismeri és hangsúlyozza, hogy személyre szabott intézkedésekre van szükség a fogyatékossággal élı személyek számára, akik különféle szintő és fajtájú fogyatékosságaik szerint még intenzívebb támogatásra szorulnak az emberi jogok és a méltóság, valamint a megkülönböztetés veszélye alapján, amelyeket gyakran nem tartanak tiszteletben, ezért európai tudatosságnövelı kampányok révén ösztönözni és erısíteni kell azokat; rámutat, hogy a fogyatékossággal élı emberek szükségleteit ezért egyedi igényeik alapján kell figyelembe venni, hogy az oktatás, a képzés és a szakmai élet minden szakasza során megfelelı megoldásokat találjanak;

4.

hangsúlyozza az új 2010–2020-as európai fogyatékosságügyi stratégia (EFS) célkitőzéseinek jelentıségét, és a fellépések megbízható adatok alapján történı, részletesebb kidolgozására szólít fel valamennyi kormányzati szinten; úgy véli, hogy figyelembe kell venni a „semmit a fogyatékossággal élı emberekrıl a fogyatékossággal élı emberek nélkül” alapelvet, ami azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élı embereket minden ıket érintı fellépésbe és döntésbe be kell vonni;

5.

sajnálja, hogy a fogyatékossággal élıkkel kapcsolatos európai stratégiáról szóló bizottsági közlemény nem tartalmaz átfogó nemi dimenziót vagy a nemhez kötött fogyatékosságügyi szakpolitikákra vonatkozó külön fejezetet annak ellenére, hogy a fogyatékossággal élõ nõk gyakran hátrányosabb helyzetben vannak, mint a fogyatékossággal élõ férfiak, és gyakrabban esnek a szegénység és a társadalmi kirekesztés áldozatául; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2010–2020ra szóló európai fogyatékosságügyi stratégiában mindvégig vegyék figyelembe a nemi szempontokat;

6.

hangsúlyozza, hogy az EFS bizottsági és tagállami programokon és stratégiákon belüli, a szubszidiaritás elvén alapuló végrehajtásának koordinálására, ellenırzésére és értékelésére szolgáló, hatékonyabb mechanizmusok biztosítása céljából a fogyatékosság vonatkozásában új, hatékony megközelítésre van szükség, egy Európai Fogyatékosságügyi Bizottság létrehozásával kezdve, amely rendszeresen ülésezik és aktívan bevonja az Európai Parlamentet, és amelyben részt vesznek a fogyatékossággal élı emberek képviseleti szervei, továbbá a nemzeti munkacsoportok;

7.

emlékeztet, hogy a fenntartható társadalom, melyben az emberek hosszabb ideig élnek jobb egészségben azt is jelenti, hogy a fogyatékossággal élı emberek életminıségének javítása és a társadalmi kirekesztés elkerülése érdekében javítani kell a városi és PE 473.472\ 39

HU

közösségi terek tervezését, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, beleértve az új információs és kommunikációs technológiákhoz való egyenlı hozzáférést is;

Polgári és emberi jogok 8.

felszólít az Európai Unió Alapjogi Chartájának teljes körő tiszteletben tartására, valamint a mindenki számára történı tervezés („Design for all”) és az egyetemes tervezés („Universal Design”) elveinek támogatására; elismeri a fogyatékossággal élı emberek társadalomba való teljes körő beilleszkedésének megerısítését célzó jogi szabályozások terén az ENSZ és az Európai Unió által tett erıfeszítéseket, azonban úgy véli, hogy ennél többre lenne szükség;

9.

különösen hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élı gyermekek esetében is biztosítani kell a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben megfogalmazott jogok – a játékhoz, az oktatáshoz, a saját közössége kulturális és mővészeti életben való részvételhez, a személyes igényei által megkívánt orvosi ellátáshoz, a tájékoztatás és az eszmék szabad kereséséhez és megismeréséhez való jog – maradéktalan tiszteletben tartását; különösen kiemeli, hogy a fenti egyezmény 23. cikke elismeri, hogy a fogyatékossággal élı gyermeknek „emberi méltóságát biztosító, önfenntartását elımozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételt lehetıvé tevı, teljes és tisztes életet kell élnie”, és kéri, hogy „a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, rehabilitációs szolgáltatásokban, a munkára való felkészítésben és szabadidı-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák a legteljesebb társadalmi integrációját és személyisége lehetı legteljesebb kibontakozását kulturális és szellemi területen egyaránt”;

10.

felszólít arra, hogy ténylegesen érvényesítsék a fogyatékosságügyet az EU 2020 stratégiában és annak kiemelt kezdeményezéseiben, köztük az innovatív Unióban, amelybıl hiányzik a fogyatékosságra való hivatkozás;

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy sok fogyatékossággal élı ember továbbra is megkülönböztetésnek van kitéve a törvény és az igazságszolgáltatás elıtti egyenlıség terén, és felhívja a tagállamokat, hogy javítsák ki és orvosolják e hiányosságokat, beleértve a fogyatékossággal élı emberek igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférését, az igazságszolgáltatásban dolgozók – köztük a rendırségi és büntetésvégrehajtási személyzet – megfelelı képzését, továbbá – összhangban a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 29. cikkével – hangsúlyozza a politikai és közéletben való egyenlı részvétel garantálásának és biztosításának fontosságát, ideértve a szavazáshoz való jogot, a passzív választójogot, valamint a hivatalviselés jogát, hiszen az ezzel foglalkozó nem kormányzati szervezetek és választási szakértık becslései szerint a fogyatékossággal élı embereknek csak kis része tud részt venni a választásokon;

12.

véleménye szerint az áruk és szolgáltatások – beleértve az azokra vonatkozó releváns és hozzáférhetı információkat is – megszerzésének megfelelı (online) vásárlási megoldásokat, valamint az áruknak és szolgáltatásoknak hosszú távon akadálymentesen hozzáférhetıeknek kell lenniük; felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyatékossággal élı emberek által használt termékeket európai és nemzetközi szabványok szerint is jóvá kell hagyatni; felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 29. cikkében

foglaltaknak megfelelıen tegyen további megfelelı lépéseket az egyetemesen megtervezett áruk és szolgáltatások fejlesztésének, valamint az azokhoz való hozzáférésnek az elımozdítására, beleértve a legjobb gyakorlatok cseréjét is; 13.

rámutat, hogy a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre figyelemmel készült számos tanulmány feltárta, hogy a fogyatékossággal élı nıket kétszeres megkülönböztetés éri: nemi szempontból és fogyatékossággal élıként; mivel gyakorlatilag egyáltalán nem léteznek ezen a téren mechanizmusok, kéri a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élı nık szociális védelmi rendszereiben hozzon speciális rendelkezéseket;

14.

hangsúlyozza, hogy az értelmi fogyatékossággal és értelmi sérüléssel élı emberek különösen ki vannak téve a visszaélések és erıszak veszélyének; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy fejlett ellenırzı mechanizmust, amely a bentlakásos intézetekben élık emberi jogai és szabadságjogai tiszteletben tartásának biztosítása céljából az áldozatok számára szociális szolgáltatásokat és jogi védelmet nyújt, különös tekintettel a fogyatékossággal élı nıkre és gyermekekre; felszólítja a Nemek Közötti Egyenlıség Európai Intézetét, hogy végezzen vizsgálatokat a fogyatékossággal élı lányok és nık helyzetérıl az erıszak összefüggésében; hangsúlyozza a nık kétszeres megkülönböztetésével szembeni, illetve a teljes jog- és esélyegyenlıséget elımozdító intézkedések és fellépések szükségességét; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat olyan aktív és hatékony lépések meghozatalára, amelyek támogatják és elımozdítják az átmenetet a bentlakásos intézeti gondozásról a közösségi alapú gondozásra, hatékonyan felhasználva az uniós támogatási lehetıségeket, például a Progress programot olyan intézkedésekre, amelyek fokozzák az intézetekben fogyatékossággal élı emberek helyzetével kapcsolatos tudatosságot; felszólítja a tagállamokat, hogy garantáljanak elsıbbségi hozzáférést a szociális lakhatáshoz, az otthoni lakókörnyezet átalakítására szolgáló támogatáshoz, a nemi erıszakkal kapcsolatos esetekben nyújtott otthoni segítséghez és közszolgáltatásokhoz az erıszak áldozatául esett, fogyatékossággal élı nık számára;

15.

hangsúlyozza, hogy a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy fordítsanak lényegesen több figyelmet a fogyatékosság társadalmi vetületére; úgy véli, hogy a polgári jogok egyén általi gyakorolhatóságának szükséges elıfeltétele a támogatott döntéshozatali mechanizmusra vonatkozó jogi háttér esetleges létrehozása; felszólítja a tagállamokat, hogy amennyire csak lehetséges, ösztönözzék az olyan támogatási formákat, mint a személyes segítés és a önálló életvitelt támogató más szolgáltatások, hogy általánosságban kiváltsák az intézeti gondozást más támogatási formák javára; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza alaposan e jelenségeket és fokozza a rájuk vonatkozó társadalmi tudatosságot; rámutat az önkéntes munka – mint a fogyatékossággal élı embereknek nyújtott nélkülözhetetlen támogatás – szerepére, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák és fejlesszék tovább az önkéntes munkára irányuló kezdeményezéseket és támogatási programokat;

16.

hangsúlyozza a nyilvános információkhoz való egyenlı hozzáférés garantálásának és biztosításának fontosságát, különös tekintettel a természeti és ember által okozott katasztrófák állam általi kezelésére, összhangban a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 21. cikkével;

17.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a PE 473.472\ 41

HU

természeti és emberi mulasztásból fakadó katasztrófákra való felkészülés érdekében, különös tekintettel a fogyatékossággal élı emberek megfelelı és hasznos tájékoztatására, többek között a hasznos és jó nemzetközi példák bemutatása révén; 18.

hangsúlyozza, hogy mind nemzeti, mind pedig európai szinten intézkedésre van szükség az intézeti gondozásról a helyi közösségi gondozásra való áttérésnek a strukturális alapok olyan intézkedésekkel kísért felhasználása révén történı elımozdítására, amelyek fokozzák az intézetekben fogyatékossággal élı emberek helyzetével kapcsolatos tudatosságot;

Az adatgyőjtés és az érintettekkel történı konzultáció jelentısége 19.

hangsúlyozza, hogy jelenleg a tagállamokban nem vagy csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre átfogó, nemi szempontú bontás szerinti adatok a fogyatékosságügyi kérdésekrıl és a fogyatékossággal élı emberekkel kapcsolatos szolgáltatásokról, beleértve a bentlakásos intézmények és lakóotthonok mennyiségére és minıségére vonatkozó specifikus mutatókat és információkat is, valamint hogy az Eurostatnak több nemi alapú éves adatot kellene nyújtania a fogyatékossággal élı emberekrıl és gondozóikról;

20.

csalódottságának ad hangot az átláthatóság hiánya és a fogyatékossággal élı emberek korlátozott bevonása miatt az adatgyőjtésbe és a konzultációba, és úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell a fogyatékossággal élı emberek konzultációs eljárásokban való részvételét, amelyeknek a nem kormányzati szervek tapasztalatai alapján teljes mértékben hozzáférhetıknek kell lenniük és amelyeket úgy kell kialakítani, hogy lehetıvé váljon a tényleges véleménynyilvánítás, és hogy hatékony tájékoztató kampányok kísérjék azokat; hangsúlyozza, hogy csupán 336 válasz érkezett a civil társadalomtól a Bizottság központi konzultációs honlapján 2009-ben folytatott bizottsági konzultáció során, ami azt mutatja, hogy a tájékoztató kampányok nem érték el a célcsoportokat, és hogy az online eszköz nem volt hozzáférhetı a képernyı-olvasókat használó vak emberek számára; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy valamennyi szinten és minden végrehajtási eljárásba vonják be a fogyatékossággal élı embereket és szervezeteiket (amint azt a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 33. cikke elıírja);

21.

felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti és közösségi szinten egyaránt meghatározott célkitőzések teljesítése érdekében erısítse az ellenırzési folyamatokat és fokozza a tagállamok közötti együttmőködést és a bevált gyakorlatok cseréjét, különös tekintettel az egymással összehasonlítható nemi alapú adatok és fejlıdési mutatók győjtésére; hangsúlyozza, hogy a méréseknek a fogyatékossággal élı emberek igényein és nem csak orvosi szempontokon kell alapulniuk, és társadalmi, foglalkoztatási és környezeti kérdéseket is magukban kell foglalniuk; ugyanakkor kiemeli, hogy a rendszerrel visszaélık és a fogyatékosságot színlelık elleni küzdelem terén fontos az erıfeszítések összehangolása;

22.

emlékeztet, hogy a fogyatékossággal élı emberek szolgáltatások és a közpénzen alapuló támogatás céljából történı nyilvántartásba vétele nem eredményezheti emberi jogaik és magánéletük megsértését vagy megbélyegzésüket;

Demográfiai változások és akadálymentes környezet

23.

hangsúlyozza, hogy a demográfiai változás azt is eredményezi, hogy nıni fog a fogyatékossággal élı idıs emberek száma, mivel a hosszabb élet miatt több embert fog érinteni a fogyatékosság kialakulása, ezért egyre nagyobb szükség lesz olyan szolgáltatások és megoldások kifejlesztésére és megtervezésére, amelyek egyaránt hasznosak a bármilyen korú fogyatékossággal élı emberek és a fogyatékossággal vagy anélkül élı idısek számára;

24.

ösztönzi a két társadalmi csoport közötti szövetségeket a tagállamokban a foglalkoztatásra és a társadalmi fejlıdésre alapozott innovatív növekedéshez való hozzájárulás, valamint az idısödı társadalomból és a demográfiai változásból eredı új igények teljesítése érdekében;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy erısítse meg a tagállami szankciókat és ösztönzıket az 1083/2006/EK rendelet 16. cikkének végrehajtása, valamint jogilag kötelezı erejő követelményeinek tiszteletben tartása céljából; felhívja a Bizottságot, hogy erısítse meg a jövıbeli 2014–2020-as kohéziós politikában a megkülönböztetés elleni és a hozzáférést biztosító rendelkezéseket, és hogy kövesse nyomon és értékelje az európai finanszírozási programok helyes végrehajtását és az európai alapok felhasználását;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elı az európai strukturális alapok – fıként az Európai Regionális Fejlesztési Alap – felhasználását azzal a céllal, hogy az európai pénzeszközök alkalmazásával javuljon az áruk és szolgáltatások, valamint az épített környezet hozzáférhetısége;

A személyek szabad mozgása és akadálymentes szolgáltatások 27.

elismeri, hogy a mozgás szabadsága alapvetı jog az Európai Unióban; hangsúlyozza, hogy az pozitívan befolyásolja a fogyatékossággal élı emberek életminıségét és részvételét a társadalomban és a munkaerıpiacon, valamint családtagjaik társadalmi részvételét, különös tekintettel az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférésre, valamint a fogyatékosságot okozó krónikus betegségben szenvedıkre fordított nagyobb figyelemre annak érdekében, hogy az egész Európai Unióban csökkenjenek az egészségügyi egyenlıtlenségek;

28.

rámutat arra, hogy a területén belül élı polgárai számára egyenlıséget és szabad mozgást elımozdító Európában a fogyatékossággal élı személyek jogai tagállamonként eltérıek;

29.

hangsúlyozza, hogy a hozzáférhetı közlekedés lehetıvé teszi a fogyatékossággal élı emberek számára, hogy könnyebben vegyenek részt a munkaerıpiacon, ekként pedig elısegíti a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet;

30.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e technológiákhoz való gyorsabb hozzáférés útjában álló akadályok megszüntetésére irányuló, árak csökkentését is tartalmazó különféle stratégiák révén növeljék a szolgáltatások elérhetıségét, beleértve az Európa 2020 stratégia célkitőzéseinek elérése érdekében tervezett legfontosabb kezdeményezéseket is;

31.

emlékeztet, hogy a mobilitás az európai foglalkoztatási stratégia központi kérdése, és hogy az Európai Unióban továbbra is igen jelentıs akadályok gátolják a fogyatékossággal élı emberek méltó és függetlenségüket biztosító életvitelét, PE 473.472\ 43

HU

különösen a szolgáltatások és támogatások hordozhatóságát, a szükséges létesítmények hozzáférhetıségét és a személyes segítséget illetıen; 32.

hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élı személyek a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítésérıl szóló irányelv (2011/24/EU) szerint határokon átnyúló egészségügyi ellátásra jogosultak, és számukra lehetıvé kell tenni az egészségügyi ellátáshoz való egyenlı hozzáférést minden más uniós tagállamban, kiváltképpen amikor erısen speciális szakgondozásra van szükségük;

33.

felszólít a fogyatékossággal élı emberek jogállásának jobb és kölcsönös elismerésére minden tagállamban; felszólítja a tagállamokat, hogy cseréljék ki a bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy EU-szerte közelítsék a fogyatékossági fokozat(ok) értékelésére szolgáló nemzeti rendszereket a fogyatékossággal élı emberek jobb mobilitásának biztosítása érdekében;

34.

kiemeli, hogy ösztönözni kell a tagállamokat, hogy társadalombiztosítási rendszerükben és nyugdíjazáskor ismerjék el a fogyatékossággal élı emberek gondozásában – leggyakrabban nık által – vállalt részvételt és ingyen végzett munkát; hangsúlyozza, hogy kitüntetett figyelmet kell fordítani ezekre a nıkre;

35.

elismeri a fogyatékossággal élı személyek parkolási kártyájáról szóló, 1998. június 4-i 98/376/EK tanácsi ajánlás jelentıségét, amely kimondja, hogy e kártyának egységes formát kell öltenie és azt valamennyi tagállamnak el kell ismernie annak érdekében, hogy megkönnyítse birtokosaik gépjármőhasználatát, továbbá megjegyzi, hogy az egységes európai utasjogi charta, valamint a vezetıi engedélyek és a tagállamok közötti mobilitás elısegítéséhez esetlegesen szükséges más engedélyek vagy dokumentumok megszerzésével és megújításával kapcsolatos fogyatékossági kritériumok európai meghatározása rendkívül fontos a fogyatékossággal élı emberek társadalmi beilleszkedése szempontjából valamennyi uniós tagállamban; megjegyzi, hogy a vak és siket ember számára biztosított ingyenes, innovatív kommunikációs formák, mint amilyenek a hozzáférhetı információs szolgáltatások, különös tekintettel az online szolgáltatásokra is alapvetı jelentıségőek e jogok teljes körő élvezéséhez; ezek magukban foglalják a kognitív és értelmi fogyatékosságokkal rendelkezı emberek számára készült „könnyen értelmezhetı” változatokat is; a fogyatékossággal élı emberek szabad mozgása elıtti akadályok csökkentésére szólít fel egy európai mobilitási kártya bevezetése révén, ami a fogyatékossági igazolványok, ellátások és jogosultságok tagállamok közötti kölcsönös elismerésére alapul a nyílt koordinációs módszer használata révén is, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élı személyek könnyebben tanulhassanak, dolgozhassanak és utazhassanak; egy fogyatékossággal élı embereket megcélzó, informatívabb honlap létrehozására szólít fel, amely kifejti jogaikat és további specifikus tájékoztatást nyújt az utazással kapcsolatban;

36.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élı személyek nagyobb mértékő munkavállalását elısegítı intézkedések részeként tegyék meg a munka- és lakóhelyek akadálymentesítésének elımozdításához szükséges lépéseket;

37.

hangsúlyozza, hogy nem alakulhatnak ki innovatív és tudásalapú gazdaságok a fogyatékossággal élı emberek számára hozzáférhetı, kötelezı jogszabályokkal bevezetett tartalmak és formák nélkül; ilyenek például a vak emberek számára hozzáférhetı honlapok, valamint feliratos tartalmak a hallássérültek számára – ideértve a tömegkommunikációs szolgáltatásokat –, valamint a jelnyelvet használók számára

online szolgáltatások, okostelefon-alkalmazások és a tömegtájékoztatási eszközökön elérhetı érintıképernyıs és hangos támogatások; 38.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan kettıs megközelítést, amelyben a kötelezı jogszabályokat és szabványokat a hozzáférhetıség eléréséhez szükséges kiegészítı eszköznek tekintik; hangsúlyozza, hogy a jogszabályoknak olyan keretet kell létrehozniuk, amely – az információs és kommunikációs technológiai ágazatban végbemenı gyors fejlıdésekre tekintettel – fenntartható; megjegyzi, hogy a szabványoknak pedig olyan fejlıdıképes eszközöknek kell lenniük, amelyek biztosítani tudják a jogszabályok végrehajtását;

39.

tisztában van az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlı hozzáférés hiányosságaival, ideértve az egészséget és az egészségügyi ellátást érintı információk elérhetıségét is, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel azon ajánlások kidolgozását, amelyek támogatják az egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint az egészséget és az egészségügyi ellátást érintı információkhoz való egyenlı hozzáférést;

40.

hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élı embereknek a társadalmi élet valamennyi területébe való aktív bevonásához erıfeszítéseket kell tenni arra, hogy az értelmi fogyatékossággal élık számára kommunikációs megoldásokat (pl. könnyen érthetı honlapokat), az összetett kommunikációs igénnyel rendelkezık számára pedig alternatív és augmentatív kommunikációt biztosítsanak;

41.

felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével ösztönözzék a fogyatékossággal élı emberek integrációját és társadalomban való elfogadását azzal, hogy javítják számukra a sporthoz, szabadidıs és kulturális létesítményekhez és tevékenységekhez való hozzáférést, beleértve a látássérült személyek által elérhetı kulturális anyagok támogatását és tagállamok közötti cseréjét, összhangban a fogyatékkal élık kulturális infrastruktúrához és kulturális tevékenységekhez való hozzáférésérıl szóló, 2003. május 6-i tanácsi állásfoglalással1;

42.

felszólítja a tagállamokat, hogy orvosolják a hozzáférhetıséggel kapcsolatos jogszabályokban rejlı hiányosságokat, különösen a tömegközlekedés, az utasok jogaira – beleértve a mobilitást elısegítı eszközökben bekövetkezett károsodással, és az elektronikus információs és kommunikációs rendszerekkel kapcsolatos jogokat – vonatkozó jogszabályok, valamint a mindenki által igénybe vehetı épített környezetre és a közszolgáltatásokra vonatkozó szabályok tekintetében;

Esélyegyenlıség 43.

úgy véli, hogy az esélyegyenlıség nem értelmezhetı az eltérı szükségletekkel rendelkezı emberek számára azonos feltételeket és körülményeket, ezért úgy véli, hogy a különbözı fogyatékosságokkal élı embereknek hozzáféréssel kell rendelkezniük az ahhoz szükséges eszközökhöz, amelyek lehetıvé teszik számukra, hogy a valódi esélyegyenlıséget megvalósító árukat és szolgáltatásokat vásároljanak;

44.

leszögezi, hogy a fogyatékossággal élı emberek számára garantálni kell az egyetemes, hatékony és megkülönböztetésmentes hozzáférést a szociális védelemhez, a szociális juttatásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz, valamint a lakosság

1

HL C 134, 2003.6.7., 7. o. PE 473.472\ 45

HU

rendelkezésére álló árukkal és szolgáltatásokkal való ellátáshoz, beleértve a lakhatást, a távközlést és elektronikus kommunikációt, a tájékoztatást – többek között a hozzáférhetı formátumban nyújtott tájékoztatást – a pénzügyi szolgáltatásokat, a kultúrát és szórakozást, a mindenki által is látogatható épületeket, a közlekedési módokat és más köztereket és létesítményeket; 45.

kiemeli, hogy a munka világába való beilleszkedés és az anyagi önállóság rendkívül fontos tényezı a fogyatékossággal élı személyek társadalmi integrációja szempontjából;

46.

leszögezi, hogy a termékek, áruk és szolgáltatások, beleértve azok módosított változatait is, nem lehetnek megkülönböztetıek, tehát nem kerülhetnek többe a fogyatékossággal élı emberek számára;

47.

fenntartja, hogy a kkv-k rendkívül fontos szerepet játszanak a fogyatékossággal élı emberek munka világához történı hozzáférésében, hogy megfelelı munkakörnyezetet teremthetnek az egyéni és szakmai lehetıségeik kihasználásához; hangsúlyozza, hogy a kkv-kat ezért nem csak a védett személyek foglalkoztatásával kapcsolatos könnyítést jelentı és támogatási intézkedésekkel kapcsolatos átfogó információval kell ellátni, hanem minden olyan technológiákkal és képzésekkel kapcsolatos információval is, amely hozzájárul ahhoz, hogy a fogyatékossággal élı emberek önálló és aktív szakmai életet éljenek;

48.

hangsúlyozza a fogyatékossággal élı emberek általános munkaerıpiacon történı foglalkoztatásának kivételes jelentıségét, elismeri, hogy nagy szükség van a foglalkoztatás rugalmasabb jogi formáira, különös tekintettel a munkavállalók és munkaadók közötti kapcsolatok modern formáira, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamok kormányait olyan jogszabályi és pénzügyi intézkedések elfogadására, amelyek hatékonyan támogatják a fogyatékossággal élı személyek foglalkoztatását;

49.

kéri, hogy a tagállamok oly módon javítsák és alakítsák aktív foglalkoztatáspolitikáikat, hogy azok a fogyatékossággal élı emberek munkaerı-piaci belépését és tartós munkaerı-piaci jelenlétét egyaránt lehetıvé tegyék; javasolja a fogyatékosság típusának megfelelı szükségletekhez igazodó kezdeményezések bevezetését, ideértve a munkaterveket és az elhelyezkedési tanácsadást is attól a pillanattól kezdve, hogy az azokat igénybe venni kívánó személyek az e célra létrehozott szolgáltatásokra regisztrálják magukat;

50.

hangsúlyozza, hogy a védett mőhelyek, illetıleg az integrált munkahelyek – ugyan nem egyenértékően a nyílt munkaerıpiacon való részvétellel, de – értékes megoldást jelentenek a különféle fogyatékossággal és életszakaszban élı emberek segítésére és támogatására, ideértve a nyílt munkaerıpiacra való átlépés során az ésszerő alkalmazkodás biztosítását, és úgy véli, hogy az ésszerő alkalmazkodás indokolatlan megtagadását (a 2000/78/EK irányelv 5. cikke) pedig – a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 2. cikkével összhangban – a megkülönböztetés egyik formájának kell tekinteni; megjegyzi, hogy a védett mőhelyeket és kvótákat fel lehet használni a nyílt munkaerıpiacra történı átlépéshez, külön létesítmények létrehozásához a fogyatékossággal élık számára, és a szükségleteik kielégítésére kiképzett személyzet biztosításához; hangsúlyozza, hogy a nagy vállalkozásoknál üdvözlendı a fogyatékossággal élı emberek képviselıinek megléte, akik szót emelhetnek érdekükben, és hogy fokozni kell az együttmőködést az

érintett helyi nem kormányzati szervezetek és a kkv-k között; hangsúlyozza, hogy szükség esetén támogatni kell a személyi asszisztenseket, mivel ez jelentısen javítaná a fogyatékossággal élı emberek esélyeit arra, hogy megvessék lábukat a munkaerıpiacon; 51.

hangsúlyozza az átlépési programok fontosságát, amelyek elıször is munkalehetıségeket kínálnak – a védett mőhelyekkel kezdve, majd a nyílt munkaerıpiacra való fokozatos átlépéssel –, másodszor pedig amelyek az Európa 2020 stratégia végrehajtása során megteremtik a szakmai rehabilitációból a foglalkozatás egyéb formáiba való átlépés rugalmas keretét;

52.

felszólítja a tagállamokat, hogy szilárdítsák meg és javítsák az azzal a céllal elfogadott aktív foglalkoztatáspolitikáikat, hogy integrálják a fogyatékossággal élı embereket a munkaerıpiacra, valamint hogy fokozzák a felelıs nemzeti szervezetek hatékonyságát;

53.

megjegyzi, hogy a tagállamoknak prioritásként meg kell egyezniük és a lehetı leghamarabb el kell fogadniuk egy tanácsi irányelvre irányuló javaslatot a személyek közötti, vallásra vagy meggyızıdésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról (COM(2008)0426); felszólítja a Bizottságot, hogy a megállapodás gyors elérése érdekében továbbra is támogassa a Tanácson belüli technikai nehézségek leküzdését; megjegyzi, hogy a megkülönböztetés elleni politika kulcsfontosságú szerepet játszik a fogyatékossággal élı emberek társadalmi befogadásának és foglalkoztatásának elımozdításában;

54.

felszólít az európai közbeszerzési jogszabályok annak érdekében történı felülvizsgálatára, hogy a hozzáférhetıségi kritériumok kötelezıvé váljanak a fogyatékossággal élı emberek számára a társadalmi befogadás, az innováció és a hozzáférhetıség elımozdítását célzó kiválasztási kritériumok érvényesítése tekintetében;

55.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti eltérések dacára a legtöbb társadalombiztosítási rendszer nem eléggé rugalmas ahhoz, hogy egyes személyek úgy részesüljenek ellátásokban, hogy közben megmaradhassanak a munkaerıpiacon; felhív e rendszerek proaktívabbá tételét célzó, olyan módon történı felülvizsgálatára, hogy az ellátásokban részesülık vagy a részleges fogyatékossággal élı emberek a munkaerıpiacon maradhassanak;

56.

emlékeztet arra, hogy az európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló közleményben maga a Bizottság fejezi ki aggályát azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unióban milyen csekély mértékben hozzáférhetı a feliratozás és a hangalámondás a televízióban; hangsúlyozza különösen azt, hogy az Európai Parlament támogatásával a siket és nagyothalló emberek szervezetei jó néhány évig folytattak páneurópai kampányt a televízióban a feliratozás szélesebb körő hozzáférhetıségének biztosítására vonatkozóan; felszólít a tagállamok 2007/65/EK irányelv szerinti azon kötelezettségének körültekintıbb végrehajtására, hogy ösztönözzék a mősorszolgáltatókat arra, hogy a hallás- vagy látáskárosult emberek számára biztosítsák a médiaszolgáltatások nagyobb hozzáférhetıségét; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson egyedi finanszírozási lehetıségeket a közszolgálati mősorszolgáltatóknak annak érdekében, hogy támogassa feliratozási és hangalámondási keretszolgáltatások mősoraikba történı bevezetését; PE 473.472\ 47

HU

Befektetés a fogyatékossággal élı emberekbe 57.

megállapítja, hogy a fogyatékossággal élı emberek foglalkoztatási szintje Európaszerte drámaian alacsony és egyúttal emlékezteti az európai intézményeket, hogy helyzetük javítása nélkül nem érhetık el az EU 2020 stratégiai célkitőzései; a társadalomnak ezért meg kell barátkoznia a fogyatékossággal és el kell fogadnia azt, beleértve az óvodákat és iskolákat is;

58.

megjegyzi, hogy a jelenlegi oktatási és képzési rendszerek nem elegendıek ahhoz, hogy egyedi oktatási támogatást nyújtó további közpolitikák nélkül csökkentsék a fogyatékossággal élı emberek magas lemorzsolódási rátáját, hiszen az Európa 2020 célkitőzéseihez kapcsolódó szám kevesebb mint 10%-ra történı csökkentést irányoz elı, továbbá hangsúlyozza, hogy ez jelentıs szociális és foglalkoztatásbeli hátrányokat, következésképpen pedig szegénységet eredményez a fogyatékossággal élı emberek körében, különösen a jelenlegi gazdasági válságban; hangsúlyozza, hogy tekintettel a fogyatékossággal élı személyek magas lemorzsolódási rátájára és a Tanács 2010. május 11-i következtetéseire az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról, befektetéseket és a fogyatékossággal élı emberek igényeihez, sajátosságaihoz és képességeihez szabott tényleges (többek között alternatív) oktatási és (szakmai) képzési programok elısegítését kell ösztönözni, és megjegyzi, hogy ehhez megfelelı számú, képzett és motivált munkaerıre, illetve határozott és kívánatos programokra, valamint az ilyen programok rendelkezésre állására van szükség valamennyi szakoktatási, szakképzési és felsıoktatási intézményben, beleértve a tanrenden kívüli programokat is a fogyatékossággal élı emberek részére a fogyatékossággal élı gyermekekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem, valamint annak érdekében, hogy a modern és nyílt munkaerıpiac számára megfelelı képesítést szerezhessenek; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyék lehetıvé a fogyatékossággal élı emberek számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a meglévı mobilitási és oktatási programokkal kapcsolatos információkhoz, és egyenlı hozzáférésük legyen az egész életen át tartó tanulási programokhoz; megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikkében foglaltak teljesítése érdekében érvényesíteni kell a megkülönböztetés elleni fellépést az EU 2020 stratégiában és annak kiemelt kezdeményezéseiben;

59.

leszögezi, hogy a befogadó jellegő oktatást kell a középpontba állítani, különösen a gyakorlati tapasztalatok elismerésén keresztül; ezért arra hangsúlyt kell fektetni az európai oktatási és képzési együttmőködés keretstratégiájában és az Európa 2020 stratégia új készségek és munkahelyek kiemelt kezdeményezésében; megjegyzi továbbá, hogy új és megfelelı iránymutatásokra és az információs technológia megfelelı használatára van szükség az iskolákban és otthonokban a személyes és testreszabott segítségnyújtás érdekében;

60.

hangsúlyozza, hogy minden gyermek – köztük a fogyatékossággal élık – számára biztosítani kell minden intézményben az oktatás valamennyi ágazatához és szintjéhez való egyetemes hozzáféréshez való jogot; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy intenzívebben tájékoztassák a fogyatékossággal élı gyermekek családját a korai felismerés és fejlesztés biztosítása, és az igényeiknek megfelelı lehetséges megoldások kidolgozása érdekében; kiemeli az állami segítségnyújtás fontosságát a fogyatékossággal élı személyek családjának szempontjából, az anyagi támogatás, a segítségnyújtás (gyermekgondozási szolgálatok révén is), az egészségügyi és

pszichológiai támogatás és a tapasztalatok megosztása, valamint rugalmasabb munkaidı biztosítása formájában a fogyatékossággal élı gyermekek szülei (vagy egyik szülıje) számára; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy hozzanak létre speciális és hozzáférhetı ügyintézési helyeket, ahol felvilágosítást és adminisztratív jellegő tanácsokat lehet kérni; felhívja a tagállamokat, hogy célzott tájékoztatási és képzési intézkedések révén és a betegképviseleti szervezetek döntéshozatali és ellenırzési folyamatokba történı bevonásán keresztül támogassák a fogyatékossággal élık családjait és a nemzeti egészségügyi rendszerekben dolgozó szakembereket; 61.

hangsúlyozza, hogy a munkáltatóknak lehetıvé kell tenniük, hogy a fogyatékossággal élı emberek – megfelelı képesítéssel – elhelyezkedhessenek és elıre léphessenek, valamint képzésekkel kell támogatniuk ıket;

62.

kiemeli, hogy támogatni kell a munkához kapcsolódó integrált képzési projekteket, melyek konkrét és azonnali gyakorlati átlépést jelentenek a fogyatékossággal élı fiatalok számára az oktatásból a munka világába;

63.

kiemeli, hogy a fogyatékossággal élı fiatalok esetében foglalkozni kell az iskolarendszeren kívüli képzéssel és oktatással is, például a társadalmi kapcsolatok és a tömegmédia területén (melynek esetében még szigorúbb akadálymentesítési követelményeket kell bevezetni, beleértve a feliratozással és hangalámondással kapcsolatos követelményeket), továbbá a sport, a szabadidıs és a szabadtéri tevékenységek terén, figyelembe véve az adott gyermek vagy fiatal egyedi szükségleteit; kiemeli, hogy ezek nem csupán minden ember egészséges fejlıdéséhez nélkülözhetetlen eszközök, hanem az ENSZ által elismert elidegeníthetetlen jogok is;

64.

hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás a fogyatékossággal élı emberek alkalmazkodása és folyamatos foglalkoztatása támogatásának és fokozásának létfontosságú módja, és hogy ez különösen azok számára releváns, akik fogyatékosságukat foglalkoztatásuk ideje alatt szerzik, különösen pedig azok számára, akik emellett fogyatékossághoz vezetı betegségben is szenvednek;

65.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák, illetve vezessenek be hatékonyabb és egymásra épülı rehabilitációs szolgáltatásokat az egészségügy, az oktatás, a képzés, a foglalkoztatás, az önálló életvitelt támogató eszközök, a közlekedés stb. terén; ezeknek nemcsak ellenırzöttnek és személyre szabottnak kell lenniük, hanem egyúttal segíteniük kell a hosszú távú költségvetési és fejlesztési tervezést is;

66.

meggyızıdése, hogy a fogyatékossággal élı személyek szervezeteinek megfelelı finanszírozást kell nyújtani; hangsúlyozza, hogy e szervezetek közismert pénzügyi nehézségei miatt a társfinanszírozási ráta nem lehet kevesebb, mint az általuk benyújtott projektek értékének 10%-a;

Életmód 67.

hangsúlyozza, hogy a vállalatok önkéntes társadalmi felelısségvállalása is fontos ösztönzı lehet a fogyatékossággal élı emberek helyzetének javítsa terén; a fogyatékossággal élı embereket foglalkoztató vállalkozások és magánszemélyek esetében a szerzıdéstípusok szerint eltérı támogatások és kiegészítések bevezetésére szólít fel, különös tekintettel az uniós alapokra és programokra; a jó gyakorlatok PE 473.472\ 49

HU

támogatására és alkalmazására szólítja fel a szerepvállalókat és érintetteket e területen, különös tekintettel a fogyatékossággal élı gyermekeket nevelı nıkre; 68.

leszögezi, hogy elı kell írni az európai és tagállami intézmények tisztviselıinek arra vonatkozó képzését, hogy miként fogadják és tájékoztassák a fogyatékossággal élı embereket, és hogy konkrét lépésekkel kell támogatni a nyilvános jogi dokumentumokhoz és eljárásokhoz való hozzáférést; felhívja az uniós intézményeket, hogy mutassanak példát a fogyatékossággal élı emberek foglalkoztatása tekintetében, és a tagállamokat is e stratégia követésére sürgeti;

69.

hangsúlyozza, hogy mivel az önálló vállalkozásból adódó rugalmasság révén sok esetben legyızhetık a munkavégzés helyén található korlátok és akadályok, az önfoglalkoztatás fejlesztésére és támogatására vonatkozó szakpolitikák lehetıvé teszik a fogyatékossággal élı személyek részvételét a munkaerıpiacon és a gazdasági tevékenységben; kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelıbb és tényleges támogatást az e társadalmi csoportot célzó önálló vállalkozási politikáknak;

70.

felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyabban ismertesse a hozzáférhetıség elınyeit, és érvényesítse a mindenki számára akadálymentes környezet megteremtésével kapcsolatos költségeket és kiadásokat, különös tekintettel az idısödı társadalomra;

71.

támogatja, hogy vezessenek be speciális szabadságot annak érdekében, hogy a szülık foglalkozhassanak fogyatékossággal élı gyermekeikkel; sürgeti továbbá, hogy a fogyatékossággal élı gyermekek szüleinek elkötelezettségét és munkáját ismerjék el a szakmai tapasztalat hitelesítésével, valamint az öregségi nyugdíjjogosultság személyre szabott megállapításával;

72.

hangsúlyozza, hogy az akadálymentes hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a komplex rehabilitációs szolgáltatásokhoz nem szünteti meg az egészségi hanyatlást teljes mértékben, különösen egy idısödı társadalomban, ezért a fenntartható társadalom kialakításában, ahol az egészségnek egyre nagyobb értéket kell tulajdonítani a prevenciótól a rehabilitációig, a mindennapi tevékenységek és a fogyasztói szokások terén mindenki felelısséggel bír;

Küzdelem a szegénység ellen 73.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelı pénzügyi támogatást a fogyatékossággal élıket képviselı uniós ernyıszervezeteknek, valamint az egyes sérültcsoportokat felölelı, más európai szervezeteknek annak érdekében, hogy lehetıvé váljon teljes körő részvételük a politikák kialakításában és az európai fogyatékosságügyi stratégia és a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZegyezmény szerinti kötelezettségvállalásokat kialakító jogszabályok végrehajtásában, továbbá a fogyatékossággal élı emberekel kapcsolatos kérdésekre irányuló egyéb döntéshozatali mechanizmusokban;

74.

sajnálja, hogy a fogyatékossággal élı személyeknek mindennapi életükben külön kiadásokat – fogyatékosságuk miatt rövid távon felmerülı többletköltségeket – kell vállalniuk, ami jelentıs hatással van életminıségükre;

75.

felszólítja a Bizottságot, hogy – a szegénység mérséklésére irányuló célok tükrében – bontsa le a szegénységgel kapcsolatos számadatokat annak érdekében, hogy ki

lehessen számítani azt, hogy hány fogyatékossággal élı ember él szegénységben, mindezt annak érdekében, hogy az EU 2020 stratégia keretében a fogyatékossággal élı emberek körében a szegénység mérséklésére irányuló, összehasonlítható célokat lehessen elérni; 76.

rámutat, hogy e szegénység felszámolása vagy jelentıs mértékő mérséklése több fogyatékossággal élı személy munkavállalását eredményezné, ami miatt növekednének a befizetett adókból az államkincstárba befolyó nettó befizetések és csökkenne a rendkívüli szegénység miatt ellátásra szorulók száma;

77.

leszögezi, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, valamint az új európai szegénység és társadalmi kirekesztés elleni platform által a szegénység csökkentéséhez adott ösztönzés nem mőködhet a fogyatékossággal élı emberek elıször az oktatás, majd késıbb a munkaerıpiac területén történı integrálása és a rokkantsági és fogyatékossággal kapcsolatos nyugdíjrendszerben alkalmazott jövedelempolitikák módosítása nélkül, összhangban a 2009. november 30-i EPSCO ülésen elfogadott tanácsi következtetések 12. pontjával; tekintettel arra, hogy e folyamat megbélyegzéshez is vezethet;

78.

elismeri, hogy a korai felismerés és segítség a fogyatékossággal élı gyermekek esetében megkérdıjelezhetetlenül fontos és alapvetı, illetve egyben hosszú távú befektetésként kell erre tekinteni egy idısödı társadalomban; megállapítja, hogy a fogyatékossággal élı emberek családjai még inkább ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, és rájuk különös figyelmet kell fordítani;

79.

felszólítja a tagállamokat, hogy a gazdasági válságra válaszlépésként bevezetett szigorú politikákban kerüljék a fogyatékossággal élık szociális védelmének indokolatlan csökkentését, mivel biztosítani kell számukra az elfogadható életszínvonalat mint elidegeníthetetlen jogot;

80.

megállapítja, hogy a fogyatékossággal élı emberek jelentısen ki vannak téve a társadalmi kirekesztés és a szegénység kockázatának, és hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élı emberek szegénységi aránya 70%-kal magasabb, mint a fogyatékosság nélkül élı embereké; hangsúlyozza, hogy a súlyos vagy többszörös fogyatékossággal élı emberek és a fogyatékossággal élı gyermekeket egyedül nevelı szülık vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák jogaikat és tegyenek lépéseket életminıségük javítására, többek között mindennapi életet érintı kérdésekkel kapcsolatos gyakorlati tájékoztatás nyújtásával, beleértve a családi életre hatást gyakorló képességfejlesztı folyamatokkal és szolgáltatásokkal való megismertetésüket is;

81.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák a ritka betegségekkel kapcsolatos eddigi erıfeszítéseiket és errıl rendszeresen számoljanak be, illetve nyújtsanak valós segítséget a szülık, valamint a lakóhelyhez legközelebb esı szakemberek közötti kapcsolatok kialakításában; úgy véli, hogy ezt figyelembe kell venni és értékelni kell az INSERM nevő testület által végzett munka során; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elı a ritka betegségek speciális formáinak diagnosztizálását és kezelését végzı akkreditált központok európai hálózatának létrehozását annak érdekében, hogy össze lehessen hangolni és ellenırizni lehessen tevékenységüket és a betegek számára nyújtott elınyeiket; PE 473.472\ 51

HU

A Parlament továbbra is társadalmilag fenntartható és az emberi jogokat alapul vevı megközelítés követését kéri 82.

megerısíti, hogy az uniós Chartában szereplı új jogok alapján a Bizottság esélyegyenlıség-felfogása helyes: a megkülönböztetésellenesség megerısítése, az aktív integrációs politikák támogatása, valamint a fogyatékosságra vonatkozó tudatosítás – beleértve a mindenki számára történı tervezés („Design for all”) és az egyetemes tervezés („Universal Design”) elveit –, valamint az ésszerő körülmények jelentıségének hangsúlyozása;

83.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mielıbb ratifikálják és hajtsák végre a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt és fakultatív jegyzıkönyvét és üdvözli a Bizottságnak az egyezmény fakultatív jegyzıkönyvéhez való csatlakozásra irányuló kezdeményezését;

84.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy intézményközi megállapodás megkötését az Európai Parlamenttel, és hogy készüljön egy éven belül konkrét ajánlás az Európai Parlament bevonására a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásának ellenırzésébe;

85.

felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el a fakultatív jegyzıkönyv EU általi megkötésérıl szóló határozatra irányuló bizottsági javaslatot, hangsúlyozva, hogy az e jegyzıkönyv által létrehozott mechanizmus, az Európai Parlament bevonásával a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény EU általi végrehajtását eredményezheti;

86.

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel szoros együttmőködésben és az európai fogyatékosságügyi stratégia szerinti fellépések listájával összhangban dolgozzon ki konkrét, megfelelı és részletesebb intézkedéseket és ellenırzı mechanizmusokat a kormányzat minden szintjén az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtása vonatkozásában;

87.

felhívja a tagállamokat, hogy az orvosi szempontok mellett, az egyenlı esélyek és az aktív életvitel elımozdítása érdekében a lehetı legnagyobb mértékben támogassák az önállóbb életvitelhez szükséges megfelelı intézkedéseket és eszközöket a fogyatékossággal élı emberek és családjaik számára;

88.

hangsúlyozza, hogy segíteni kell mindazokat, akik munkaképesek és továbbra is a dolgozni kívánnak, még akkor is, ha valamely funkcionális képességüket elveszítették; felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elı a befogadás kultúráját, és segítsék a részleges munkaképességgel rendelkezık munkaerı-piaci integrációját;

89.

felhívja a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégiának és a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelıen az európai fogyatékosságügyi stratégia idıintervallumában és keretében (ismét) vizsgálják felül a fogyatékosságüggyel kapcsolatos fellépéseiket és nemzeti programjaikat vagy stratégiáikat;

90.

felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra irányuló jogalkotási javaslatot, amint azt az európai fogyatékosságügyi stratégiában bejelentette, és hangsúlyozza a fogyatékossággal élı

emberek számára az áruk és szolgáltatások hozzáférhetıségének javítására irányuló, uniós szintő, szilárd és kötelezı erejő intézkedések szükségességét, egy egyértelmő útitervvel együtt; 91.

kéri a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával fogadjanak el a gondozáshoz – beleértve a testi és az értelmi fogyatékossággal élı embereknek szánt minıségi egészségügyi és rehabilitációs szolgáltatásokat is – való egyenlı hozzáférést támogató szociális intézkedéseket;

92.

rámutat az olyan új terápiás módszerek területén végzett kutatások jelentıségére, amelyek tovább segítik a fogyatékossággal élı személyek társadalomba történı integrálódását; rámutat, hogy e tekintetben a dráma- és az állatterápia például eredményesnek bizonyul a szocializáció és a személyközi kommunikáció elısegítésében;

93.

sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon a látássérültek üzleti ügyleteinek megkönnyítéséhez szükséges intézkedéseket;

94.

felhívja a Bizottságot, hogy a közbeszerzések reformjának tervezett felülvizsgálata keretében fektessen nagyobb hangsúlyt a fogyatékosságüggyel kapcsolatos kérdésekre;

95.

felhívja a Bizottságot, hogy a nyugdíjakról szóló zöld könyv közzétételét követı vitával összhangban fogalmazzon meg egy több területet átfogó fogyatékossági politikára irányuló ajánlást a 2011 második felében kiadandó, következı fehér könyvében;

96.

felszólítja a Bizottságot annak értékelésére, hogy az európai strukturális alapokkal – különösen a Vidékfejlesztési Alappal – összefüggésben megtett további intézkedések segítik-e a fogyatékossággal élı embereket abban, hogy vidéken élı, aktív európai polgárrá váljanak;

97.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a közlekedési szolgáltatások igénybevételekor, különös tekintettel a repülıre felvihetı egészségügyi eszközök, segédeszközök és tartozékok kérdésében megfontoltan és az emberi méltóságot tiszteletben tartó, valamint az utazás célját szolgáló és az alapvetı jogokat és méltóságot is garantáló, személyes átvizsgálást biztosító szabályozás kialakítására érdekében tegyen meg mindent, valamint a meglévı biztonsági követelmények egyértelmő és egységes értelmezését is érjék el annak érdekében, hogy ne lehessen kellı indok nélkül és aránytalan mértékben megtagadni a fogyatékossággal élı emberek utazását csupán a szolgáltató kényelmi indokaira hivatkozva;

98.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen fokozottabb erıfeszítéseket a navigációs alapú, személyre szabott szolgáltatások elérése érdekében a vakok és súlyos látássérültek érdekében és errıl rendszeresen, évente számoljon be konkrét továbblépést jelentı javaslatokkal együtt, a dinamikus technológiai fejlıdésre figyelemmel, illetve az „Úton egy versenyképes és erıforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” címő fehér könyvben foglalt, a háztól-házig tartó folyamatos, multimodális közlekedés biztosítása érdekében;

99.

felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a fogyatékossággal élı emberek számára szóló egészségügyi szolgáltatások nyújtását, mint például a szolgáltatásokhoz PE 473.472\ 53

HU

való fizikai hozzáférhetıséggel kapcsolatos intézkedések körét, a képzés és az egészségügyi személyzet, a tudatosítás, a hozzáférhetı formátumban nyújtott információk és a személyre szabott tanácsadási szolgáltatások kérdését, beleértve a különbözı nyelvekre való fordítást is, valamint a fogyatékossággal élı emberek szükségleteihez igazított egészségügyi szolgáltatásokat; 100.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élı emberek sportjának és rekreációjának támogatásakor ne tegyenek megkülönböztetéseket a fogyatékosság mibenléte szerint és bátorítja a Tanácsot, hogy folytassa erıfeszítéseit, emlékeztetve arra, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága már 1986-ban ígéretet tett a fogyatékossággal élı emberek sportjának támogatására;

101.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot a szerzıi jogok kapcsán a fogyatékossággal élı emberek hozzáférésének megerısítésére, beleértve a szerzıi jog körébe esı jó példák intenzívebb cseréjét, és az optimális együttmőködési formák kialakításának támogatását, valamint megfelelı, egységes és kötelezı követelmények biztosítását a szolgáltatóknál a fogyatékossággal elı emberek esetében, különös tekintettel a látássérültekre;

102.

megerısíti, hogy összhangban a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZegyezmény szellemiségével, a tisztességtelen piaci magatartásokról szóló 2005/29/EK irányelv – különös tekintettel a megtévesztı mulasztások rendelkezésére – a fogyatékossággal élı emberek esetében is releváns;

103.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Parlament gyakorlatát, illetve tapasztalatait alapul véve tegyen intézkedéseket a siket személyek infokommunikációs akadálymentesítése érdekében, összhangban az EP 1988-as és 1998-as határozataival, és errıl évente számoljon be az érintett EP képviselı(k)nek;

104.

felhívja a Bizottságot, hogy a látássérült személyek érdekében készíttessen tanulmányt, amely az ipari és háztartási termékek digitális kijelzıinek (interfészeinek) tulajdonságait és az azok alternatív, a vak emberek számára teljes értékő információs megoldásait elemzi és egyúttal konkrét szabályozási javaslatokat is megfogalmaz;

105.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a jelnyelvet ismerjék el hivatalos nyelvként a tagállamokban; megjegyzi, hogy a tagállamoknak ezért a 2010. november 19-i brüsszeli nyilatkozatnak megfelelıen lépéseket kell tenniük az elismerés lehetısége érdekében;

106.

felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi kapcsolatokban és a fejlesztési támogatások kezelése során fordítson figyelmet a fogyatékossággal élı emberek érdekeinek a figyelembe vételére is, összhangban az ENSZ millenniumi fejlesztési céljaival; o o

107.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

P7_TA-PROV(2011)0454 A közbeszerzés modernizálása Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a közbeszerzési politika modernizálásáról (2011/2048(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a közbeszerzési eljárások odaítélési eljárásairól szóló 2004/18/EK és 2004/17/EK irányelvekre1, valamint a közbeszerzési szerzıdések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárásokról szóló 2007/66/EK irányelvre2,

–

tekintettel a fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történı megkötésérıl szóló 2010/48/EK tanácsi határozatra3, amely 2011. január 22-én lépett hatályba, és amely a közbeszerzési irányelvekre „az egyezmény hatálya alá tartozó kérdésekkel kapcsolatos közösségi jogi aktusokként” utal,

–

tekintettel a közbeszerzésekrıl szóló, 1994. április 15-i WTO-megállapodásra,

–

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak a fogyatékkal élı személyek beilleszkedésérıl szóló 26. cikkére,

–

tekintettel az állami megrendelések uniós és harmadik országbeli piacaihoz való egyenlı hozzáférésrıl szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására4,

–

tekintettel az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0015),

–

tekintettel az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztésérıl szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0571),

–

tekintettel a vállalkozásokat és a növekedést szolgáló egységes piacról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására5,

–

tekintettel az „Új fejlemények a közbeszerzésekben” címő, 2010. május 18-i állásfoglalására6,

–

tekintettel „A kereskedelmi hasznosítást megelızı beszerzés: az innováció serkentése a fenntartható, minıségi európai közszolgáltatások érdekében” címő, 2009. február 3-i állásfoglalására7,

1

HL L 134., 2004.4.30. HL L 335., 2007.12.20., 31. o. 3 HL L 23., 2010.1.27., 35. o. 4 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0233. 5 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0146. 6 HL C 161. E, 2011.5.31., 38. o. 7 HL C 67. E, 2010.3.18., 10. o. 2

PE 473.472\ 55

HU

–

tekintettel a Bizottság „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” címő közleményére (COM(2010)0543),

–

tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé. A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért: 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” címő bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–

tekintettel Mario Monti professzor „Az egységes piac új stratégiája” címő, 2010. május 9-i jelentésére,

–

tekintettel a Bizottság SEC(2010)1214. számú munkadokumentumára,

–

tekintettel a kkv-k európai uniós közbeszerzési piacokhoz való hozzáférésének értékelésérıl szóló jelentésre1,

–

tekintettel a környezetvédelmi szemlélető közbeszerzésrıl szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0400),

–

tekintettel a „Gondolkozz elıbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” címő bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

–

tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” címő bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

–

tekintettel a Régiók Bizottságának „Az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról. Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” címő zöld könyvre vonatkozó, 2011. május 11–12-i véleményére,

–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról. Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” címő zöld könyvre vonatkozó, 2011. július 13-i véleményére,

–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztésérıl” címő zöld könyvre vonatkozó, 2011. július 13-i véleményére,

–


–

tekintettel a Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenırzı Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményeire (A7-0326/2011),

A.

mivel a megfelelıen mőködı uniós közbeszerzési piac a növekedés kulcsfontosságú hajtóereje és az egységes piac sarokköve, és mivel emellett alapvetı szerepet tölt be a verseny és az innováció serkentése, valamint a környezeti és a társadalmi szabályozás egyre-másra felmerülı kihívásaira adott válasz, továbbá a munka minıségével, és ezen belül a megfelelı bérezéssel, az egyenlıséggel, a társadalmi kohézióval és a

1

http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/businessenvironment/files/smes_access_to_public_procurement_final_report_2010_en.pdf

befogadással kapcsolatos kérdéseknek való oly módon történı megfelelés szempontjából, hogy az a polgárok számára a lehetı legnagyobb hasznot biztosítsa; B.

az uniós közbeszerzési szabályok jelentısen hozzájárultak az átláthatóság és az egyenlı bánásmód erısödéséhez, a korrupció elleni küzdelemhez és a beszerzési eljárás professzionalizálódásához;

C.

mivel a jelenlegi gazdasági körülmények miatt a vállalatok által viselt költségek lehetı legnagyobb csökkentése mellett eddig sosem látott mértékben kell optimalizálni a közkiadások hatékonyságát, és mivel a közbeszerzési piac jobb mőködése elısegítheti e két célkitőzés megvalósítását;

1.

üdvözli a közbeszerzési irányelvek a Lisszaboni Szerzıdés rendelkezéseinek és az Európai Bíróság joggyakorlatának megfelelıen, továbbá az állami támogatásra vonatkozó felülvizsgált szabályokkal összhangban történı felülvizsgálatának kiinduló pontjaként szolgáló bizottsági zöld könyvet és a széleskörő konzultációs folyamatot;

2.

rámutat, hogy noha az uniós közbeszerzési irányelvek 2004. évi felülvizsgálata a közbeszerzések egységes piacán hasznos továbbfejlıdéshez vezetett, a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv nemzeti jogba történı átültetését követıen néhány évvel értékelni kell, hogy a gyakorlatban felszínre került hiányosságok kiküszöböléséhez szükség lesz-e az irányelvek optimalizálására és pontosítására; kiemeli, hogy sok érdekelt fél a közbeszerzési szabályokat rendkívül összetettnek tartja, és úgy véli, hogy azok költséges és megterhelı bürokratikus megfelelési eljárásokat vonnak maguk után; helyteleníti a szabályok nemzeti jogba való nem megfelelı átültetésének gyakori elıfordulását és a képzésre vonatkozó intézkedések elégtelen voltát; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a szabályok jelentıs egyszerősítésére és egységesítésére, egyidejőleg tovább pontosítva azokat, ha erre szükség van; hangsúlyozza továbbá, hogy az információs és kommunikációs technológia fokozott alkalmazása révén alapvetıen csökkenteni kell a bürokráciát és a költségeket, valamint hogy az e-közbeszerzésre és az e-kereskedelemre vonatkozó különbözı uniós kezdeményezéseket ennek megfelelıen össze kell hangolni a közbeszerzési szabályok reformjával;

3.

kéri az irányelvekben annak határozott kijelentését, hogy az irányelvek nem gátolnak meg egyetlen országot sem az ILO 94. sz. egyezményének betartásában; kéri a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamot ösztönözze az egyezmény betartására; hangsúlyozza, hogy a környezettudatos közbeszerzés hatékony mőködése érdekében világos és egyértelmő uniós szabályokra van szükség, melyek pontosan meghatározzák a tagállami törvényhozás és végrehajtás kereteit;

Elsı feladat: a jogi egyértelmőség fokozása 4.

kéri az irányelvek hatályának pontosítását; rámutat, hogy a közbeszerzés fı célja az áruk, a munkavégzés és a szolgáltatások hatóságok általi beszerzése a polgárok szükségleteinek kielégítése és a közpénzek eredményes felhasználásának biztosítása érdekében; rámutat, hogy egy eljárás akkor tekinthetı közbeszerzésnek, ha abból az ajánlatkérınek közvetlen elınye származik;

5.

felszólít az irányelvekben foglalt fogalommeghatározások – például a „közjogi PE 473.472\ 57

HU

intézmény” meghatározásának – pontosítására az Európai Bíróság joggyakorlatának megfelelıen és az uniós közbeszerzési szabályok alkalmazási körének korlátozása nélkül; 6.

emlékeztet a közbeszerzéseket érintı új fejleményekrıl szóló 2010. májusi állásfoglalására, amely tudomásul veszi az Európai Bíróság joggyakorlatát, és úgy tekinti, hogy a közszférán belüli együttmőködés nem tartozik a közbeszerzési jogszabályok hatálya alá a következı feltételek teljesülése esetén: a partnerség célja egy minden érintett hatóság számára kötelezı közszolgáltatási feladat ellátása; a tevékenységet kizárólag az érintett hatóságok látják el, pl. magántıke bevonása nélkül; és a tevékenységet lényegében az érintett hatóságok nevében végzik; felhívja a figyelmet arra, hogy a közszférában mőködı szervezetek közötti feladatátruházás a tagállamok államigazgatási szerveinek hatáskörébe tartozik, és arra nem kell a közbeszerzésre vonatkozó szabályokat alkalmazni; úgy véli, hogy az említett pontosításokat a közbeszerzési irányelvekben kodifikálni kell;

7.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási koncessziók nem tartoznak az európai közbeszerzési szabályok hatálya alá; emlékeztet arra, hogy a szolgáltatási koncessziók esetében megfelelıen figyelembe kell venni mind az eljárások összetettségét, mind pedig a joghagyományok és a joggyakorlat tekintetében a tagállamok között fennálló jelentıs különbségeket; úgy véli, hogy a „szolgáltatási koncessziók” fogalmának meghatározásáról és az e koncessziókat szabályozó jogi keret létrehozásáról folytatott vitában elırelépés történt a közbeszerzésekrıl szóló 2004. évi irányelvek elfogadása, valamint az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata nyomán; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási koncessziókra vonatkozó jogalkotási aktusra irányuló javaslat csak a belsı piac esetleges torzulásainak megszüntetése érdekében lehet indokolt; ilyen torzulásokat azonban egyelıre nem azonosítottak, és ezért a szolgáltatási koncessziókról szóló jogi aktus mindaddig szükségtelen, amíg nem a belsı piac mőködésének valamely konkrét kiigazítására irányul;

8.

hangsúlyozza, hogy az A. és B. szolgáltatási kategóriákba történı jelenlegi besorolást meg kell tartani, amennyiben a B. szolgáltatásokra vonatkozó „enyhébb” rendelkezéseket a fıleg helyileg vagy regionálisan nyújtott szolgáltatási jellemzıik indokolják; kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan eszközöket, amelyek megkönnyítik a helyi és regionális önkormányzatok számára annak eldöntését, hogy az egyes közbeszerzési pályázatokra milyen besorolási kategória tartozik;

9.

ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a személyes szociális szolgáltatások esetében gyakran nem megfelelı a közbeszerzési jog alkalmazása ahhoz, hogy a szolgáltatások igénybevevıi szempontjából optimális eredményt érjenek el; az azon az elven alapuló kipróbált és bevált tagállami gyakorlatok uniós szintő jogi elismerését szorgalmazza, hogy – amennyiben az egyenlı bánásmód, az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség általános elvei megvalósulnak – a jogszabályban korábban megállapított feltételeket teljesítı minden ajánlattevı jogi formájától függetlenül jogosulttá válhasson a szolgáltatásnyújtásra;

10.

kiemeli, hogy kerülni kell az új szabályok bevezetését az uniós küszöbértékek alatti közbeszerzési piacok tekintetében, mivel az veszélyeztetheti a nemzeti szinten kialakult jogbiztonságot;

11.

felkéri a Bizottságot arra, hogy a jogorvoslati eljárásokról szóló irányelvet hozza

összhangba a mostani felülvizsgálat nyomán létrejövı, új közbeszerzési keretrendszerrel, és ezt a munkát a következetesség biztosítása céljából a fı jogalkotási javaslattal párhuzamosan végezze; 12.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság feladata ellenırizni, hogy a tagállamok megfelelıen átültetik-e az uniós irányelveket;

Második feladat: a közbeszerzés teljes potenciáljának kibontakoztatása – a legjobb ár-érték arány 13.

azon a véleményen van, hogy a közbeszerzés teljes potenciáljának kibontakoztatása érdekében a legalacsonyabb árra vonatkozó feltételt már nem kell meghatározónak tekinteni a szerzıdések odaítélésekor, és hogy helyette általánosságban az áruk, szolgáltatások vagy munkavégzés teljes életciklusköltségét is figyelembe vevı, a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi elınyök tekintetében gazdaságilag legelınyösebb ajánlatot kell figyelembe venni; hangsúlyozza, hogy ez nem zárná ki a legalacsonyabb ár döntı kritériumként történı alkalmazását a magas fokon szabványosított áruk vagy szolgáltatások esetében; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttmőködésben alakítson ki módszertant az életciklusköltségek tág és önkéntes alapon történı kiszámítására; hangsúlyozza, hogy a „legnagyobb gazdasági haszon” kritériumának elıtérbe helyezése ösztönözné az innovációt és a jobb minıségre és értékre való törekvést, így az Európa 2020 stratégia követelményeinek való megfelelést; hangsúlyozza, hogy ez különösen fontos a fogyasztók egészségére hatást gyakorló termékek közbeszerzése terén, ahol a minıség és az elıállítási módszer fontos szerepet tölt be, amint az az élelmiszer-ágazat esetében is érvényes; hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési szabályoknak kellıen rugalmasaknak kell lenniük annak biztosításához, hogy például a kórházakban, idısgondozásban, iskolákban és óvodákban a passzív fogyasztók azonos eséllyel férjenek hozzá egészséges és a pénzért értéket nyújtó élelmiszerhez, és ne csak az elérhetı legolcsóbb lehetıséghez;

14.

elismeri, hogy a hatékonyan alkalmazott közbeszerzés a minıségi munkahelyek, bérek és munkakörülmények, az egyenlıség, a készségfejlesztés, valamint a képzés elımozdításának valódi motorja lehet, támogatva a környezetvédelmi politikát és ösztönözve a kutatást és innovációt; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kormányokat és ajánlatkérıket a fenntartható közbeszerzés alkalmazásának növelésére, amely támogatja és elımozdítja a minıségi foglalkoztatást, és jó minıségő szolgáltatásokat és termékeket nyújt Európában; felkéri a Bizottságot annak elemzésére, hogy a közbeszerzés miként járul hozzá az EU tágabb céljainak eléréséhez, továbbá annak felvázolására, hogy mi a teendı e célkitőzések jövıbeni javítása érdekében;

15.

emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelızı közbeszerzés egy nem kellı mértékben hasznosított eszköz, ami fellendíthetné az innovációt a közbeszerzésben, és jelentısen hozzájárulhatna a vezetı piacok azonosításához és megszilárdításához, illetve a kkv-k közbeszerzéshez való hozzáférésének javításához; úgy véli továbbá, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelızı közbeszerzés javasolt kockázat- és elınymegosztási modellje (szellemi tulajdonjogok) egyaránt szükségessé teszi a jogi pontosítást és egyszerősítést annak érdekében, hogy a közbeszerzés gyakorló szakemberei ezt az eszközt rendszeresen és eredményesen igénybe vehessék; PE 473.472\ 59

HU

ezért felhívja a Bizottságot, hogy az átfogó felülvizsgálat részeként tegyen javaslatot a vonatkozó közbeszerzési vagy állami támogatási szabályok annak érdekében történı kiigazítására, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelızı közbeszerzés gyakorlatát fel lehessen élénkíteni; 16.

megállapítja, hogy az elıírások fontosak a közbeszerzésben, mivel segíthetnek a közbeszerzıknek céljaik eredményes és átlátható elérésében; e tekintetben felszólít egy – elsısorban környezeti és szociális kritériumokra vonatkozó – szabványokat tartalmazó, rendszeres idıközönként frissített adatbázis létrehozására, amelyet a hatóságok számára elérhetıvé kell tenni, biztosítva ezzel, hogy megfelelı útmutatás és világos szabályrendszer segítse ıket az ajánlattételi felhívások elkészítésekor, és könnyen ellenırizni tudják a vonatkozó szabványoknak való megfelelést;

17.

felhív a megkülönböztetésmentes és nyílt szabványok közbeszerzésben való nagyobb fokú igénybevételére, támogatva az egyszerősítési és innovációs célkitőzéseket, különösen a hozzáférhetıség, az IKT és a környezetvédelem terén;

18.

hangsúlyozza, hogy egy termék vagy szolgáltatás fenntartható elıállítása jogosan tekinthetı a termék olyan jellemzıjének, amelyet kritériumként lehet figyelembe venni a nem fenntartható módon elıállított termékekkel vagy szolgáltatásokkal való összehasonlítás során annak érdekében, hogy az ajánlatkérık átlátható módon ellenırzésük alatt tarthassák az általuk odaítélt szerzıdések környezeti és társadalmi hatásait anélkül, hogy eközben gyengülne a szerzıdés tárgyához való szükségszerő kapcsolódás; rámutat arra, hogy az elıállítási folyamatra vonatkozó követelmények mőszaki leírásokba való belefoglalásának alkalmazási körét indokolt esetben és arányos módon valamennyi szerzıdéstípus esetében pontosítani kell; utal a Wienstrom-ügyre, amely klasszikus példa arra, hogy miként és miért lehet az elıállítási jellemzıket mőszaki leírásként kategorizálni;

19.

hangsúlyozza, hogy a beszerzési eljárás valamennyi szakaszába (azaz a képességvizsgálatba, a mőszaki specifikációkba, a szerzıdésteljesítési kikötésekbe) történı beépítés lehetıvé tételén keresztül erısíteni kell a közbeszerzés fenntarthatósági vetületét;

20.

rámutat arra, hogy a termékek, tevékenységek és szolgáltatások környezeti és éghajlati hatásával kapcsolatos fokozott tudatosságot tudomásul véve a beszerzı hatóságoknak a „gazdaságilag legelınyösebb ajánlat” értékelésébe és az életciklusköltség kiszámításába be kell számítaniuk a környezeti költségeket;

21.

megállapítja, hogy az irányelvek szövegének további pontosítására lenne szükség a fogyatékossággal élık számára való hozzáférhetıség javítása tekintetében;

22.

úgy véli, hogy az alvállalkozásra vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket szigorítani kell, mivel a sokszintő alvállalkozások problémát okozhatnak a kollektív szerzıdések, a munkafeltételek, valamint az egészségügyi és a biztonsági elıírások betartása terén; ezért támogatja, hogy az állami hatóságokat tájékoztassák a szerzıdés megkötése elıtt az alvállalkozók igénybevételével összefüggı valamennyi részletrıl; kéri a Bizottságot, hogy az irányelvek esetleges felülvizsgálatát szem elıtt tartva térképezze fel, hogy – például a felelısségi hierarchiára vonatkozóan – van-e szükség további szabályozásra az alvállalkozások kiadása tekintetében, különösen azért, hogy az alvállalkozóként mőködı kkv-k ne legyenek kénytelenek rosszabb feltételek mellett

elvégezni munkájukat, mint a fıvállalkozó; 23.

elismeri azt a szerepet, amelyet az EU játszhat az állami és a magánszektor közötti sikeres együttmőködés (ppp-k) kialakításának megkönnyítésében azáltal, hogy elımozdítja a tisztességes versenyt, valamint a szociális és foglalkoztatási politikával kapcsolatos legjobb gyakorlatoknak a tagállamok közötti megosztását; rámutat azonban, hogy jelentıs különbség van az egyes tagállamok jogszabályi és eljárási követelményei között; ezért felkéri a Bizottságot, hogy pontosabban határozza meg az állami és a magánszektor közötti együttmőködés fogalmát, különösen a közös kockázatvállalás és a gazdasági kötelezettségek teljesítése vonatkozásában;

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje újra, és szükség esetén emelje meg az árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerzıdésekre vonatkozó küszöbértékeket annak érdekében, annak érdekében, hogy – többek között – elısegítsék a nonprofit és szociális gazdaságban tevékenykedı gazdasági szereplık, továbbá a kkv-k közbeszerzéshez való hozzáférését; kéri, hogy igen gondosan vegyék figyelembe a kormányzati beszerzésekrıl szóló WTO-egyezmény jogilag kötelezı érvényő elıírásait; ezen túlmenıen ugyancsak figyelembe kell venni, hogy a küszöbértékek emelése Európában a közbeszerzésekhez való hozzáférésre vonatkozó kérdésekrıl folyó, már egyébként is nehéz tárgyalásokra tekintettel nagyon könnyen további nehézségekhez vezethet az uniós kereskedelempolitika számára;

25.

hangsúlyozza, hogy az uniós közbeszerzési szabályok „mit vásároljunk” kérdéskörre való bármiféle kiterjesztése a jelenlegi rendszer jelentıs változását eredményezi, amit alaposan értékelni kell; kétségét fejezi ki, hogy mindez hozzájárulna az egyszerősítéshez és ésszerősítéshez, és attól tart, hogy ez sokkal inkább még összetettebb szabályokat és számos kivételt eredményezne, amit nehéz lenne a gyakorlatban alkalmazni – a közbeszerzési irányelvek eljárási útmutatók (a beszerzés módjáról), amelyeket nem kell kiegészíteni a beszerzendı termékek körére vonatkozó rendelkezésekkel;

Harmadik feladat: a szabályok egyszerősítése és a rugalmasabb eljárások lehetıvé tétele 26.

rámutat arra, hogy az irányelveket gyakran túlságosan részletesnek tekintik, valamint egyre inkább technikai jellegővé és összetetté váltak, és ezzel párhuzamosan jelentısen megnıtt az ezen szabályoknak való meg nem felelés jogi kockázata az ajánlatkérık és a beszállítók számára egyaránt; megjegyzi, hogy a kihívásoktól való félelem kockázatkerülı magatartáshoz vezet, ami visszaszorítja az innovációt és a fenntartható fejlıdést, és azt eredményezi, hogy túlságosan gyakran választják a legalacsonyabb árú ajánlatot a legjobb ár-érték arányú helyett; nagyobb tárgyalási és kommunikációs mozgásteret kér, amelyhez az átláthatóságot biztosító és a visszaélést és megkülönböztetést megelızı intézkedéseknek kell társulniuk; sürgeti, hogy a piaci konzultációt lehetséges elsı lépésként kifejezetten engedjék meg;

27.

megállapítja, hogy a közbeszerzési politikának világos, átlátható és rugalmas eljárások alkalmazásán keresztül elsısorban a pénzeszközök tagállamok általi hatékony felhasználását kell biztosítania, és a közbeszerzés szempontjából optimális eredményeket kell elérnie, és lehetıvé kell tennie, hogy az európai vállalkozások az egész Európai Unióban azonos feltételek mellett szállhassanak versenybe; PE 473.472\ 61

HU

28.

támogatja az európai közbeszerzési jog felülvizsgálatánál az egyértelmő, egyszerő és rugalmas szabályokat, amelyek kevésbé részletesek és emellett egyszerőbb, gyorsabb, költséghatékonyabb, a kkv-k számára hozzáférhetıbb és a beruházásokat jobban elımozdító közbeszerzési eljárásokat hoznak létre, ezért viszont jobban kellene az átláthatóság, egyenlı bánásmód és a megkülönböztetésmentesség általános elveire támaszkodniuk; megítélése szerint a közbeszerzési szabályok egyszerősítése lehetıvé tenné a hibakockázat csökkentését, és lehetıvé tenneé, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a kisebb ajánlatkérık szükségleteire;

29.

támogatja annak értékelését, hogy az egész Unióra kiterjedı elızetes hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás használata a hatályos irányelvekben elıírt körön túl is megengedhetı lehet-e az ajánlatkérık és a gazdasági szereplık megfelelıbb kommunikációja, valamint a kínálat és kereslet eredményes összehangolása érdekében; úgy véli, hogy a tárgyalásos eljárás bármiféle további kiterjesztése esetére a visszaélésekkel szemben további óvintézkedéseket kell bevezetni, például az ajánlatkérı azon kötelezettségét, hogy a magánszférabeli beszerzésekhez hasonlóan az eljárás lebonyolítására az eljárás megindításakor legalább – minden ajánlattevı esetében alkalmazandó – minimumfeltételeket állapítson meg, valamint határozzanak meg követelményeket az írásos dokumentációra vonatkozóan;

30.

felhívja a Bizottságot a beszállítók minısítése (különösen a keretmegállapodások, a dinamikus beszerzési rendszerek és a minısítési rendszerek közüzemi beszerzık általi használata) jelenlegi felfogásának felülvizsgálatára, mivel minden új minısítési felfogás csökkenti a költségeket és az idıigényt, egyaránt vonzó az ajánlatkérık és a gazdasági szereplık számára, és a lehetı legjobb eredményt hozza;

31.

megerısíti az alternatív ajánlatok (vagy változatok) módszeres benyújtásához való ragaszkodását, mivel ezek alapvetı fontosságúak az innovatív megoldások elısegítése és terjesztése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a teljesítménykövetelményeket és funkcionális követelményeket is tartalmazó leírások és a változatok kifejezett engedélyezése lehetıséget ad az ajánlattevıknek arra, hogy innovatív megoldásokat javasoljanak, különösen az olyan rendkívül innovatív ágazatokban, mint például az ikt; kéri továbbá, hogy minden jogalkotási és nem jogalkotási utat vegyenek igénybe annak érdekében, hogy a közbeszerzések nagyobb mértékben járuljanak hozzá az innováció elımozdításához Európában;

32.

felkéri a Bizottságot, hogy a közbeszerzési szabályozási keretbe illesszen be magyarázatokat, különösen a szerzıdés teljesítési szakaszát (pl. egy hatályos szerzıdés „lényeges módosítását”, a vállalkozóval kapcsolatos változásokat és a szerzıdések felmondását) illetıen;

33.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ajánlattevıknek csak korlátozott lehetıségük van az ajánlati hiányosságok pótlására; ezért felkéri a Bizottságot annak kidolgozására, hogy mely hiányosságokat pótolhassák az ajánlattevık, milyen további kiigazításra legyen lehetıség, és hogyan lehet garantálni az átláthatóságot és az egyenlı bánásmódot;

34.

rámutat arra, hogy lehetıvé kell tenni az ajánlatkérık számára, hogy hivatalos értékelı jelentés alapján kihasználhassák a más ajánlattevıvel kapcsolatos korábbi tapasztalatokat; a kizárások határidejének megadását ajánlja, aminek garantálnia kell az átláthatóságot és az objektivitást; rámutat annak szükségességére, hogy jogalkotói pontosítással egészüljön ki a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv, amely szerint egy

korábbi közbeszerzési eljárásban szakmai kötelezettségszegésben vétkesnek talált ajánlattevı visszanyerheti megbízhatóságát annak érdemi bizonyításával, hogy hathatós „öntisztító” eljáráson esett át; véleménye szerint egy ilyen pontosítás elımozdítaná a korrupcióellenes mechanizmusokat a korrupt gyakorlatok legyızésének felgyorsítására szolgáló ösztönzık alátámasztásával, és súlyos jogbizonytalanságokat szüntetne meg; 35.

sajnálja, hogy a zöld könyv elmulasztja megemlíteni a közbeszerzést érintı hiányosságokat, tapasztalathiányt és ismereteket, valamint a közbeszerzési stratégiák alkalmatlanságát; hangsúlyozza a szakmai felkészültség elısegítésének és az objektivitás garantálásának jelentıségét az ajánlatkérık és a piaci szereplık részérıl egyaránt, mindenekelıtt a nekik szóló képzési programok fejlesztésének támogatásával; ajánlja kiválósági központok felállítását a meglévı nemzeti keretek között, valamint az információk és bevált gyakorlatok tagállamok közötti kicserélésének elımozdítását; ösztönzi továbbá az ernyıszervezeteket – nemzeti és uniós szinten egyaránt – a közös felelısség felvállalására a vonatkozó információk elérhetıvé tételében és a tagjaik közötti információcsere elısegítésében egész Európában; hangsúlyozza az átlátható és érthetı kézikönyvek jelentıségét mind az ajánlatkérık, mind az ajánlattevık szempontjából; sajnálatosnak tartja, hogy a 2005ben, illetve 2010-ben közzétett „Zöld közbeszerzés! A környezetvédelmi szemlélető közbeszerzés kézikönyve” és „Társadalmi szemlélető beszerzés – Útmutató a társadalmi szempontok figyelembevételére a közbeszerzésben” címő dokumentumok e tekintetben nem igazán hazsnosak;

36.

megállapítja, hogy csupán a szerzıdések 1,4%-át ítélik oda a más tagállamokból származó vállalatoknak; hangsúlyozza, hogy az ajánlattevık és ajánlatkérık szakmai hozzáértésének javítása és jobb képzésük EU-szerte hozzájárulna a verseny erısödéséhez és a közbeszerzési belsı piac elınyeinek jobb kiaknázásához;

Negyedik feladat: a hozzáférés javítása a kkv-k számára 37.

hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy a kkv-k – amelyek az európai gazdaság hajtóerejét alkotják – a foglalkoztatás fenntartása és a fenntartható fejlıdés, az innováció és a növekedés érdekében megfelelı hozzáféréssel rendelkezzenek a közbeszerzésekhez; hangsúlyozza, hogy az eljárások és az adminisztratív követelmények egyszerősítése, kkv-barát stratégiák létrehozása és a kkv-k közbeszerzési szerzıdésekhez való hozzáférését támogató bevált gyakorlatok európai kódexének alkalmazása elı fogja segíteni a kkv-k hozzáférését, és lehetıvé fogja tenni számukra az egyenlıbb és tisztességesebb alapon nyugvó részvételt; meggyızıdése, hogy a közbeszerzéshez valamennyi gazdasági szereplı számára egyszerősített, egyenlı és méltányos hozzáférés biztosítása az adófizetık pénzének megfelelıbb felhasználását eredményezi; rámutat arra, hogy a kkv-k általában nem rendelkeznek jelentıs és szakosodott igazgatási kapacitásokkal, és ezért alapvetı fontosságú a rájuk hárított igazgatási terhek minimalizálása;

38.

rámutat arra, hogy a pénzügyi helyzetre vonatkozó kiválasztási kritériumoknak – például a vállalkozástól elvárt árbevételnek – arányban kell állniuk az adott szerzıdés jellegével; figyelmezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rugalmas és felhasználóbarát eszközök elfogadásakor ne teremtsenek új akadályokat a kkv-k számára, és elsısorban vegyék azok érdekeit figyelembe; kéri a Bizottságot, hogy a PE 473.472\ 63

HU

közbeszerzési eljárásokhoz való hozzáférés és ezek átláthatóságának javítása érdekében – elısorban a kisebb ajánlatkérık és pályázók javát szolgálva – korszerősítse a Tenders Electronic Daily (TED) honlapját, használhatóbbá, vonzóbbá és felhasználóbarátabbá téve azt, különös figyelemmel a keresési kritériumokra és az egyes közbeszerzési pályázatok fordításban megjelenı tartalmi összefoglalóinak minıségére és részletességére; ajánlja, hogy a TED-be építsenek be egy olyan figyelmeztetı rendszert is, amely a felhasználókat értesíti az ıket érdeklı új közbeszerzési pályázatok megjelenésérıl; 39.

felkéri a Bizottságot, hogy fokozottan hívja fel a figyelmet a szerzıdések tételekre bontásának fontosságára, és vegye fontolóra az „alkalmaz vagy indokol” alapelv végrehajtását, amelynek értelmében például az olyan ügyekre vonatkozó szabályokat, mint a tételekre bontás, be kell tartani, vagy ennek elmulasztását indokolni kell;

40.

rámutat, hogy az ajánlatkérıknek nagyobb mértékben kellene igénybe venniük a közbeszerzési szerzıdések tételekre osztásának lehetıségét, ami kvalitatív és kvantitatív értelemben is nagyobb esélyt adna a kkv-knak a közbeszerzésben való részvételre, és a versenyt is fokozná; ösztönzi a kkv-kat a közös közbeszerzésnek és a szerzıdések összevonásának a versenyszabályok tiszteletben tartása melletti igénybevételére, amely megoldások lehetıvé tennék számukra a méretgazdaságosság elérését logisztikai és szállítási területen; rugalmasságra ösztönzi a hatóságokat e modern és önkéntes szervezıdési formák vizsgálatakor; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza a kkv-k és a kisvállalkozások idıszakos vagy tartós csoportba tömörülésének valamennyi ösztönzési lehetıségét, amelynek köszönhetıen nem alvállalkozói minıségben vehetnek részt nem tételekre bontott közbeszerzésekben; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben vizsgálja meg különösen a szerzıdések tételekre nem osztott és a kkv-k közbeszerzésben való részvételéhez túlságosan nagy részeinek kkv-knak – gyakran a fıvállalkozót megilletınél kedvezıtlenebb feltételek mellett – történı alvállalkozásba adása jelenlegi gyakorlatát;

41.

javasolja, hogy adott esetben lehetıség legyen az önbevallásra, továbbá hogy az eredeti dokumentumokat kizárólag a szőkített listán szereplı jelölteknek vagy a sikeres ajánlattevınek kelljen benyújtani, ugyanakkor el kell kerülni a helytelen bevallások miatti esetleges késedelmeket és piactorzulásokat; felkéri a Bizottságot egy – valamennyi tagállamban elfogadott – „elektronikus közbeszerzési útlevél” lehetıségének támogatására, amely bizonyítaná, hogy az adott piaci szereplı megfelel a közbeszerzésekre vonatkozó uniós követelményeknek; hangsúlyozza, hogy egy európai elıminısítı rendszer hasznos eszköz lehet, amennyiben nem bonyolítják túl, olcsó és a kkv-k számára könnyen elérhetı lesz;

Ötödik feladat: megbízható eljárások biztosítása és a tisztességtelen elınyök elkerülése 42.

1

felhívja a Bizottságot, hogy a közbeszerzések kapcsán megvalósuló korrupció leküzdése érdekében vezessen be hatékonyabb, a tisztességtelen ajánlattevık kizárására vonatkozó, a tagállamok közötti információcserét is magukban foglaló beszámolási gyakorlatokat; felhívja a Bizottságot, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyőlésének 1729(2010) számú állásfoglalása1 nyomán alkosson egyértelmő szabályokat a közérdekő bejelentéseket tevık védelmére, az uniós forrásokból

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyőlésének 1729(2010) számú állásfoglalása a közérdekő bejelentést tevık védelmérıl; 2010. április 29-én elfogadott szöveg.

finanszírozott szerzıdések átláthatóságának fokozására, továbbá mind az intézmények, mind a széles nyilvánosság tekintetében indítson felvilágosító programokat; 43.

megállapítja, hogy egyes tagállamok a közbeszerzés során már olyan hatékony kiválasztási eljárásokat alkalmaznak, amelyek szavatolják azt átláthatóságot és adófizetık pénzének megfelelı felhasználását; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tagállamok e téren meglévı bevált gyakorlatait, és jelölje ki az uniós közbeszerzések számára a leghatékonyabb alapelveket;

44.

rámutat, hogy a korrupció és részrehajlás elleni küzdelem az irányelvek egyik célkitőzése; hangsúlyozza, hogy a tagállamok e téren eltérı kihívásokkal szembesülnek, és egy kidolgozottabb európai szemlélet azt a kockázatot hordozza, hogy nem csak aláássa a szabályok ésszerősítését és egyszerősítését célzó törekvéseket, de további bürokráciát is teremt; rámutat, hogy az átláthatóság és a verseny elve a korrupció elleni küzdelemben kulcsfontosságú; kéri az „öntisztító” intézkedések közös megközelítését a piactorzulások megelızése és annak érdekében, hogy a gazdasági szereplık és az ajánlatkérık számára egyaránt garantálják a jogbiztonságot;

45.

úgy véli, hogy mivel a közbeszerzési szerzıdések közpénzeket érintenek, azoknak átláthatónak és a nyilvános ellenırzésre nyitottnak kell lenniük; pontosításra kéri a Bizottságot annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és más hatóságok jogbiztonsággal rendelkezzenek, és tájékoztatni tudják polgáraikat szerzıdéses kötelezettségeikrıl;

46.

felhívja a Bizottságot a kirívóan alacsony ajánlatokkal kapcsolatos problémák értékelésére és a megfelelı megoldásokra való javaslattételre; ajánlja az ajánlatkérık számára a többi ajánlattevı kirívóan alacsony ajánlatokkal kapcsolatos korai és elegendı tájékoztatását annak érdekében, hogy lehetıvé váljon számukra a felülvizsgálati eljárás indokoltságának értékelése; nagyobb összhangot kér az EU közös külkereskedelmi politikája és a kirívóan alacsony ajánlatokat elfogadó tagállamok gyakorlata között;

Hatodik feladat: az e-közbeszerzés használatának kiterjesztése 47.

üdvözli az e-közbeszerzés használatának kiterjesztésérıl szóló bizottsági zöld könyvet; rámutat, hogy az e-közbeszerzési cselekvési terv nem érte el célját, és valamennyi kormányzati szinten – az EU-t is beleértve – nagyobb politikai vezetıi szerepvállalás szükséges az e-közbeszerzésre való áttérés fenntartására és felgyorsítására; szeretné, ha megvalósulna, hogy a tagállami kormányok által az online közigazgatásról tartott 2005-ös manchesteri miniszteri konferencián vállalt kötelezettséggel összhangban a közbeszerzési tevékenységek legalább 50%-át mind az uniós intézmények, mind a tagállamok részérıl elektronikusan bonyolítják le;

48.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak egyedülálló szerepe van abban, hogy elırelépés történjen a szabványosítási és infrastrukturális kérdések tekintetében – az elektronikus aláírások és idıbélyegek esetében például biztonsági okból megállapodásos formátumra van szükség; kéri a Bizottságot a szóban forgó közös szabványok kidolgozására; hangsúlyozza, hogy az ajánlattevık azonosítása tekintetében túlzott terhet jelentı mőszaki követelmények elıírása a gazdasági szereplık számára akadályt jelenthet; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az elektronikus aláírás szabványosított PE 473.472\ 65

HU

rendszere kialakításának szükségességét; felhívja a tagállamokat, hogy a hitelesítésszolgáltatók által kibocsátott hitelesítések tekintetében tegyék lehetıvé egy – az ellenırzésük alatt mőködı – érvényesítı szolgáltatás létrejöttét; 49.

hangsúlyozza, hogy a különbözı rendszerek átjárhatóságának biztosítására és az eladótól való függés elkerülésére be kell tartani a nyílt szabványokat és a technológiasemlegességet; felkéri a Bizottságot a tagállamokban már mőködı különbözı e-közbeszerzési platformok valós átjárhatóságának biztosítására, felhasználva az olyan uniós kezdeményezések eredményeit, mint a PEPPOL és az eCERTIS;

50.

rámutat, hogy az e-közbeszerzés használatának elterjesztésére és egyszerősítésére vonatkozó jogalkotási javaslatokat be kell építeni a fı közbeszerzési irányelvek felülvizsgálatába, és azoknak összhangban kell állniuk a hatállyal és az általános közbeszerzési szabályokkal, például a küszöbértékhez kapcsolódó kötelezettségekkel;

51.

hangsúlyozza, hogy az e-közbeszerzés fellendítheti a teljes közbeszerzési folyamat egyszerősítését és olyan vívmányokat vezet be, amelyek jelentıs költség- és idımegtakarítást eredményeznek a vállalkozásoknak és a hatóságoknak egyaránt, és fokozzák az átláthatóságot és az elérhetıséget; rámutat, hogy különösen az elektronikus közbeszerzés új távlatokat nyit a közbeszerzésekkel kapcsolatos adminisztráció korszerősítése terén; megismétli azt a tényt, hogy az e-közbeszerzésnek a hagyományos közbeszerzési eljárásnál olcsóbbnak, célirányosabbnak és átláthatóbbnak kell lennie; meggyızıdése azonban, hogy még mindig van tennivaló, és többet is kell tenni a megbízható, összehasonlítható és objektív adatokhoz és statisztikai információkhoz való hozzáférés terén; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy ösztönözzék az e-közbeszerzés határokon átnyúló alkalmazását;

52.

rámutat, hogy a jogalkotás nem az egyetlen mód a változások elımozdítására; felkéri ezért a Bizottságot, hogy kutassa fel a tapasztalatcsere, a bevált gyakorlatok megosztása, és a tudástranszfer határokon átnyúló, helyi és regionális szereplık közötti megosztásának új módozatait; rámutat, hogy nagy szükség van a kapacitások és az eközbeszerzéssel foglalkozó személyzet tudásának további építésére, valamint a kkv-k és a nagyvállalatok egyenlı versenyfeltételeinek biztosítása érdekében a nemzeti és/vagy uniós ösztönzıkön keresztül a kkv-k tudás- és kapacitásépítésben történı támogatására; üdvözli a határokon átnyúló közbeszerzések elımozdítására hivatott új „európai összekapcsolódási eszközt”, amely lehetıvé teszi a digitális egységes piac fejlıdését;

53.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2011–2015-ös e-kormányzati cselekvési tervében bejelentette az epractice.eu olyan platformmá történı fejlesztését, amely eredményes eszköz a tagállamok és az e-közbeszerzési szakemberek számára a tapasztalat- és információcseréhez, és határozottan támogatja a hatály helyi és regionális szakemberekre történı kiterjesztését; o o

54.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak,

valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

PE 473.472\ 67

HU

P7_TA-PROV(2011)0455 A munkavállalók mobilitásának elımozdítása Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a munkavállalók Európai Unión belüli mobilitásának elımozdításáról (2010/2273(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 21., 45. és 47. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15., 21., 29., 34., és 45. cikkére,

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 151. cikkére,

–

tekintettel a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1612/68/EGK tanácsi rendeletre,1

–

tekintettel a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerzıdés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségérıl szóló 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelvre,2

–

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvetı munkaügyi normáira,

–

tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,3

–

tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történı szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,4 a 2004/38/EK irányelv alkalmazásáról szóló 2008-as jelentésre (COM(2008)0840), valamint a 2004/38/EK irányelvrıl szóló 2007. novemberi és 2009. áprilisi tanácsi állásfoglalásokra,

–

tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történı szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatást (COM(2009)313) nyomon követı bizottsági dokumentumra,

–

tekintettel a Jogi Bizottság által kért és az Európai Polgári Akciószolgálat (ECAS) által készített, „Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történı szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv alkalmazására vonatkozó összehasonlító vizsgálat” címő idıközijelentés-tervezetre,

–

tekintettel a 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló bizottsági közleményre, valamint azon szándékára, hogy egyszerősített útmutatókat tegyen közzé az EU polgárai számára és az internetet a legjobban kihasználja,

1 2

HL L 257., 1968.10.19., 2. o.

HL L 288., 1991.10.18., 32. o. 3 HL L 200., 2004.6.7., 1. o. 4 HL L 158., 2004.04.30., 77. o.

–

tekintettel a szakmai képesítések elismerésérıl szóló 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,1

–

tekintettel a „Mobilitás - eszköz a több és jobb munkahely érdekében: Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007-2010)” címő, 2007. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2007)0773),

–

tekintettel „A munkavállalók szabad mozgásának hatása az EU-bıvítés összefüggésében” címő, 2008. november 18-i bizottsági közleményre (COM(2008)0765),

–

tekintettel az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek - A munkaerı-piaci és a képzettségi igények elırejelzése és összehangolása” címő, 2008. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2008)0868),

–

tekintettel „A munkavállalók szabad mozgásának megerısítése: jogok és jelentısebb fejlemények” címő, 2010. július 13-i bizottsági közleményre (COM(2010)0373),

–

tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – Együtt egy újfajta növekedésért” címő, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206), amely a munkavállalók mobilitását mint az egyik kulcsintézkedést tartalmazza,

–

tekintettel az Európa 2020 stratégiára, és különösen az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” és a „Mozgásban az ifjúság ” kiemelt kezdeményezésekre,

–

tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács „A személyek szabad mozgása: a szabad mozgáshoz való joggal kapcsolatos visszaélések, illetve e jog nem megfelelı alkalmazása” címő, 2008. november 27-i következtetéseire,

–

tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács „A munkaerı szakmai és földrajzi mobilitása és a munkavállalók szabad mozgása az Európai Unióban” címő, 2009. március 9-i következtetéseire,

–

tekintettel az európai polgársággal kapcsolatos problémákról és lehetıségekrıl szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására,2

–

tekintettel az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési tervrıl (2007–2010) szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására,3

–

tekintettel „A mobilitás meglévı korlátainak meghatározása a belsı munkaerıpiacon” címő európai gazdasági és szociális bizottsági véleményre,4

–


–

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nıjogi és Esélyegyenlıségi

1

HL L 255., 2005.9.30., 22. o. HL C 137. E, 2010.5.27., 14. o. 3 HL C 45. E, 2010.2.23., 23. o. 4 HL C 228, 2009.9.22., 14. o. 2

PE 473.472\ 69

HU

Bizottság véleményeire (A6-0258/2011), A.

mivel más tagállamban élni és dolgozni – etnikai származástól függetlenül – az alapvetı szabadságok egyike az Unióban, és az uniós polgárság kulcsfontosságú eleme, melyet a szerzıdések is elismernek, ugyanakkor a statisztikák szerint még mindig nagyon kevesen élnek ezzel a joggal, annak ellenére, hogy konkrét kezdeményezések születtek a munkavállalói mobilitás elımozdítására,

B.

mivel az uniós munkavállalók mobilitását az egész Európai Unióban elı kell mozdítani, ahol munkahelyhiány mutatkozik,

C.

mivel az uniós munkavállalók nehézségekkel és kihívásokkal kerülhetnek szembe, amikor munkahelyet keresnek a fogadó tagállamban,

D.

mivel az Unió valamely más országában élni és dolgozni az alapvetı szabadságok egyike az Unióban, az uniós polgárság alapvetı eleme, amelyet a szerzıdések is elismernek, ugyanakkor a statisztikák szerint és a munkavállalói mobilitás elımozdítására irányuló konkrét kezdeményezések ellenére még mindig nagyon kevesen élnek ezzel a joggal,

E.

mivel a jelenlegi munkavállaló mobilitás mértéke nem elegendı ahhoz, hogy fokozza a munkaerıpiacok hatékonyságát az Európai Unióban; mivel az uniós polgárok mindössze 2,3%-a él az állampolgársága szerinti államtól eltérı tagállamban, ugyanakkor 17% kíván élni a szabad mozgás lehetıségével a jövıben, és 48% fontolná meg, hogy elbocsátások esetén más államban vagy régióban keressen munkát,

F.

mivel a munkavállalók szabad mozgása pozitív társadalmi-gazdasági példát jelent az EU és a tagállamok számára egyaránt, ugyanis mérföldkı az EU integrációja, gazdasági fejlıdése, társadalmi kohéziója, az egyének szakmai elırelépése, valamint az elıítéletek, a rasszizmus és az idegengyőlölet elleni küzdelem szempontjából, továbbá ellensúlyozhatja a gazdasági válság kedvezıtlen hatásait, és jobb felkészülést biztosít a globális változás kihívásaira azáltal, hogy a civil társadalommal együtt az összes érdekelt felet döntéshozói szinten vonja be a párbeszédbe,

G.

mivel a munkavállalók mobilitásának elımozdítása pozitív módon járul hozzá az Európa 2020 stratégiában megállapított foglalkoztatási célkitőzések eléréséhez; felhívja a Bizottságot, hogy a munkaerı-piaci mobilitást szerepeltesse a kiemelt kezdeményezések között, illetve a tagállamokat, hogy a nemzeti stratégiáik és reformprogramjaik kialakításakor vegyék figyelembe a munkaerı-piaci és földrajzi mobilitási szempontokat,

H.

mivel a munkaügyi jogszabályok alacsony fokú rugalmassága gátolja a munkaerı mobilitását Európában,

I.

mivel a Bizottság 2008. november 18-i közleménye szerint a 2004-ben és 2007-ben az EU-hoz csatlakozott országokból származó mobilis munkavállalók pozitív hatást gyakoroltak az ilyen munkavállalókat befogadó tagállamok gazdaságára,

J.

mivel a társadalmaink közelmúltbeli fejlıdése – különösen az ipari változás, a globalizáció, az új munkavégzési módozatok, a demográfiai változás és a közlekedési eszközök fejlıdése miatt – nagyobb mértékő mobilitást tesz szükségessé a

munkavállalók körében, K.

mivel nem érkeztek visszajelzések negatív hatásokról azon tagállamokból, amelyek nem alkalmazták a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott tagállamokból származó munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos átmeneti intézkedéseket, ennek ellenére számos tagállam úgy határozott, hogy a munkaerı-piacaikon a román és a bolgár állampolgárokkal szemben továbbra is korlátozásokat alkalmaz,

L.

mivel a munkavállalók szabad mozgásának elımozdítására irányuló uniós jogi aktusok és programok ellenére számos tényezı akadályoztatja ezen alapvetı szabadság teljes körő érvényesítését (pl. szociális, nyelvi, kulturális, jogi és közigazgatási akadályok, a migráns munkavállalók igényeinek nem megfelelı, gyenge visszatérési politika, a mobilitási tapasztalat elismerésének hiánya, a házastársak és partnerek munkavállalásának terén felmerülı nehézségek, a diplomák és szakmai képesítések elismerésének hosszadalmas folyamata),

M.

mivel a gazdasági válság idején a munkavállalók szakmai és földrajzi mobilitása segítheti a munkanélküliség csökkentését, azáltal, hogy a munkaerı-kínálatot a kereslethez igazítja, és így hozzájárul a munkahely-teremtési lehetıségekhez, a gazdaság, a társadalom és a demográfia szerkezeti változásokhoz való hozzáigazításához, valamint a gazdasági növekedésnek és az EU versenyképességének elımozdításához; ennek fényében úgy véli, hogy a szakmai képesítések elismerésének jelenlegi eljárásai nagy akadályt jelentenek a munkavállalói mobilitás terén az Európai Unióban,

N.

mivel e korlátok és korlátozások sértik a munkavállalók egyik alapvetı jogát, nehezítik az európai gazdaságok talpra állását, és az elérni kívánt hatással éppen ellentétes hatásúak lehetnek, például fokozhatják az illegális munkavállalást, a feketegazdaság kiszélesedését és a munkavállalók kizsákmányolását,

O.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében tilos a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés,

P.

mivel a jelenlegi gazdasági válság negatívan hatott a mobilitásra és leginkább az ideiglenes alkalmazottakat és a részmunkaidıben dolgozókat sújtotta, és mivel az egyik legkitettebb csoportot a nık képezik,

Q.

mivel a munkavállalók EU-n belüli mobilitása tekintetében nagy egyenlıtlenségek figyelhetık meg a nemek között (új munka vagy munkahelyváltás miatt a férfiak [44%] sokkal gyakrabban mozognak, mint a nık [27%]1); mivel a mobilitást nemek szerint lebontott adatok alapján hatékonyabban kell nyomon követni;

1.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság közleménye (COM(2008)0840) szerint a tagállamok ismétlıdı jogsértéseket követnek el a 2004/38/EK irányelv megvalósítása során, ami hatással van a munkavállalók szabad mozgására, és ebbıl adódóan számos egyéni panasz és petíció, és több, mint 40 parlamenti kérdés született, melynek eredményeképpen a Bizottság öt jogsértési eljárást indított az irányelv helytelen alkalmazása miatt;

1

Az Eurofound tanulmánya: Mobilitás Európában – hogyan tovább? PE 473.472\ 71

HU

2.

üdvözli a COM(2010)0373-as számú bizottsági közleményt, amely bemutatja és elmagyarázza a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos jelenlegi helyzetet, sajnálja ugyanakkor, hogy a közlemény nem tér ki konkrét intézkedésekre vagy a mobilitás problémáira adandó konkrét megoldásokra;

3.

üdvözli a Bizottság által indított kezdeményezéseket, amilyen például a „WO.M.EN – mobilitásfokozó mechanizmus”, és felkéri a nık munkaerı-piaci mobilitásának fokozását célzó projektek hatókörének bıvítésére és javítására;

4.

felszólítja a Bizottságot, hogy a munkavállalók szabad mozgása elıtt álló jelenlegi összes jogi, közigazgatási és gyakorlati akadály legyızésére irányuló hosszú távú, átfogó, multidiszciplináris mobilitási stratégia kidolgozásával járuljon hozzá a munkavállalói mobilitás további elımozdításához; kéri, hogy folytassanak a munkaerıpiac követelményeire és a gazdasági trendekre összpontosító következetes, hatékony és átlátható politikát;

5.

felkéri a Bizottságot, hogy a migráns munkavállalók jogaira, valamint a mobilitásban az általános fejlıdés, illetve az EU és tagállamai gazdaságai tekintetében rejlı elınyökre vonatkozó egyszerősített tájékoztatásra irányuló stratégiák kidolgozása és elımozdítása révén támogassa a munkaerı-mobilitást; az uniós jogszabályok hatékony végrehajtása szempontjából kulcsfontosságú a munkavállalók, családtagjaik és az érintettek figyelmének felhívása a munkaerı szabad mozgásával kapcsolatos jogokra, lehetıségekre és eszközökre;

6

kiemeli, hogy a mobilitás hatékony fejlesztésének alapvetı feltétele a tagállamok közötti szolidaritás és egyetértés tényleges megerısítése a jogszerő migráció egyértelmő jogszabályi keretének meghatározása révén;

7.

kéri a tagállamokat, hogy számolják fel a munkavállalók mobilitásának akadályait azáltal, hogy a házastársukat vagy partnerüket egy másik tagállamba követı személyek számára (akik többsége nı) megfelelı szolgáltatásokat nyújtanak, így például az új szociokulturális környezetükbe való beilleszkedésüket elısegítı képzéseket, mint például nyelvtanfolyamokat és szakképzéseket;

8.

megállapítja azonban, hogy a mobilitásnak továbbra is önkéntesnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy a fokozott mobilitás „agyelszíváshoz” és a fiatalok elszívásához vezetı kedvezıtlen mellékhatásait, valamint az egyik vagy mindkét szülı külföldi munkavégzése esetén a családi kohézióra és gyermekekre nehezedı kedvezıtlen hatásokat uniós szinten kellene jobban enyhíteni;

9.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre együttmőködési mechanizmusokat, amelyek célja, hogy megakadályozzák a családokat – és különösen a gyermekeket – érı súlyos hatásokat, amelyeket a szülıktıl való elszakadás és a közöttük lévı távolság okoz;

Közigazgatási egyszerősítés és jogi szempontok 10.

a szerzıdések és a jelenlegi szabályozások rendelkezéseire tekintettel emlékezteti a tagállamokat, hogy egyszerősíteniük kell a munkavállalók szabad mozgásának gyakorlására vonatkozó közigazgatási eljárásaikat, abból a célból, hogy biztosítva legyen e jog optimális érvényesítése, és elkerülhetıvé váljanak az alkalmazását

korlátozó indokolatlan, szükségtelen és terhes közigazgatási eljárások; 11.

sürgeti a Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságok közötti szinergiák kialakítása érdekében támogassa a közigazgatási gyakorlatok egyszerősítését és a közigazgatási együttmőködést;

12.

ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékonyabb kommunikációs csatornákat a migráns munkavállalók és a hozzájuk kapcsolódó kormányzati szolgálatok között, hogy a munkavállalók teljes körő hozzáférésük legyen a jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatos információkhoz;

13.

hangsúlyozza, hogy a „munkavállalói jogok” jobban érvényesíthetık, ha az adott uniós migráns munkavállaló jogszerően fizetett tevékenységet végez a fogadó tagállamban;

14.

hangsúlyozza, hogy a gyermekek vagy idısek gondozásával járó munka céljából külföldre költözı nıket – mint például a gyermekfelügyeletet ellátó személy, au-pair, dada vagy ápoló – gyakran magánszemélyek, azaz családok vagy családtagok alkalmazzák, így végül szerzıdés nélkül vagy illegálisan kénytelenek dolgozni, és ezért nem rendelkeznek a szociális biztonsághoz, az egészségügyi ellátáshoz stb. kapcsolódó jogosultságokkal és ellátásokkal;

15.

aggódik a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó jelenlegi irányelvek gyenge átültetése és végrehajtása miatt, különös tekintettel a harmadik országból származó családtagoknak a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004/38/EK irányelvre, és az azzal összeegyeztethetetlen, fáradságos közigazgatási eljárásokra és további tartózkodási okmányok elıírására (munkavállalási engedély, kielégítı lakhatási körülményeket igazoló dokumentum);

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy a 2004/38/EK irányelv végrehajtásának folyamatos és átfogó ellenırzésén keresztül teljes körően érvényesítse a szerzıdésekbıl eredı elıjogait, beleértve szükség szerint azon jogát is, hogy jogsértési eljárást indít a szabályozásokat be nem tartó tagállamok ellen;

17.

kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a munkaerıpiacukhoz való hozzáférésre vonatkozó átmeneti idıszakot szabályozó azon elıírásaikat, amelyek hosszú távon negatív hatással lehetnek az Európai Unió Szerzıdéseiben foglalt alapvetı olyan értékekre és jogokra, mint például a mozgás szabadsága, a megkülönböztetésmentesség, a szolidaritás és az egyenlı jogok; ezért üdvözli egyes tagállamok nemrégiben hozott azon döntését, hogy teljesen megnyitják munkaerıpiacukat a 2004-ben csatlakozott tagállamok némelyike számára, és sajnálatát fejezi ki az egyéb tagállamokban nemrégiben elıterjesztett olyan jogalkotási javaslatok miatt, amelyek célja a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott tagállamokból származó munkavállalók jogainak aláásása; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, vajon az ilyen politikák sértik-e az uniós jogot;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy erısítse meg a szakmai képesítések elismerésének a 2005/36/EK irányelvben meghatározott hatályos jogi keretét;

19.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a munkavállalók Közösségen belüli

PE 473.472\ 73

HU

szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EK tanácsi rendeletet1 annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az Európai Parlament ezen állásfoglalásban megfogalmazott javaslatait; 20.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok alkalmazzák a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismerésérıl és végrehajtásáról szóló „Brüsszel I” rendeletet (44/2001/EK tanácsi rendelet); hangsúlyozza a „Brüsszel I” rendelet fontosságát a munkavállalók kizsákmányolásáért kiszabott szankciók és pénzbírságok tekintetében;

21.

annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokban mindenféle megkülönböztetés – ideértve a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést is – nélkül hajtsák végre a 2004/38/EK irányelvet; emlékezteti a Bizottságot a szabad mozgás – szexuális irányultságtól függetlenül – valamennyi uniós polgár és családja számára történı biztosítására vonatkozó korábbi felhívásokra;

Kapcsolat a többi szakpolitikával 22.

megjegyzi, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát nem lehet az egyéb uniós jogoktól és alapelvektıl elszigetelve kezelni, és hogy az európai szociális modellnek, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye által biztosított, az Európai Unió Alapjogi Chartájában is kifejezett jogoknak a tiszteletben tartása lehetıséget nyújt a tisztességes munkára, megfelelı munkakörülményekre – ideértve a munkahelyi védelmet és biztonságot is –, társadalombiztosítási jogosultságokra, egyenlı bánásmódra, a családi élet és a munka világa összeegyeztetésére, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságának biztosítására; hangsúlyozza, hogy a helyi, regionális és európai választásokon történı szavazáshoz való jog e jogok alapvetı eleme, és jobb végrehajtásra szólít fel; megállapítja, hogy a származási tagállamok nemzeti választásain történı szavazáshoz való jog elveszhet, ezért úgy gondolja, hogy mérlegelni kell a fenti kérdést;

23.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen eredménytáblát, amely a szabad mozgáshoz való jogukkal élni kívánó uniós munkavállalók elıtt álló akadályokat és ezek tagállami kezelését ismerteti, annak felmérése érdekében, hogy az ilyen akadályokkal alaposan és hatékonyan foglalkoznak-e;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy mélyrehatóan értékelje a tagállamokban a munkaerıpiacok tekintetében fennálló jelenlegi gazdasági helyzetet; felhívja a tagállamokat, hogy jobban integrálják a migrációs politikákat a munkaerı tekintetében, a munkaerı hiányainak kezelése érdekében és a belföldi termelés elımozdítása céljával;

25.

gratulál a Bizottságnak a munkavállalói mobilitás Európa 2020 stratégiával történı összekötéséhez, és álláspontja szerint ez az EU-n belül kulcsfontosságú a jólét megalapozott és fenntartható munkahelyteremtés révén megvalósuló fellendítéséhez;

26.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munkavállalókkal szembeni egyenlı bánásmód, valamint a munkaügyi jogok megfelelı védelme az érintett tagállamban hatályos nemzeti szabályok és kollektív szerzıdések szerint valósuljon meg; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlıség tekintetében az Európai Unióban a bér- és szociális

1

HL L 257., 1968.10.19., 2. o.

dömping megelızése érdekében mindenütt érvényesülnie kell az „azonos helyen egyenlı munkáért egyenlı bért” alapelvnek; hangsúlyozza, hogy a jogok csak akkor válnak mindenki elınyére, ha azokat megfelelıen végrehajtják és betartatják; e célból felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szabad mozgást soha ne használják az egyenlı bánásmód megsértésére, valamint szociális dömpinghelyzetek kialakítására; 27.

úgy véli, hogy az uniós és a tagállami szabályozást szorosabban koordinálni kell a munkavállalók szabad mozgásának érvényesítése és kihasználása elıtt álló bármilyen akadály kialakulásának megelızése érdekében;

28.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szubszidiaritást figyelembe véve garantálják a megkülönböztetésmentességrıl szóló, meglevı jogszabályok helyes végrehajtását, tegyenek gyakorlati intézkedéseket az egyenlı bánásmód elvének az utazó munkavállalók tekintetében történı betartatására, és küzdjenek az elıítéletek, a rasszizmus és az idegengyőlölet ellen;

29.

sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erısítse meg a migráns munkavállalók EU-ban való közvetlen és közvetett megkülönböztetése, kizsákmányolása és hiányos nyelvtudásuk következtében a jogaik megsértése elleni küzdelemre, valamint a fogadó tagállamban a foglalkoztatásukra alkalmazandó jogszabályokra irányuló uniós politikákat;

30.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a munkaerıpiac ellenırzéséért felelıs hatóságaik fordítsanak fokozott figyelmet az utazó munkavállalók jogainak védelmére, különösen a munkajogra vonatkozó oktatás javításával és a tájékozottság fokozásával;

31.

úgy véli, hogy a szociális biztonság, az ellátó rendszer és az adók területén a tagállamok által hozandó jogszabályi változásokat elızetesen meg kell vizsgálni a munkavállalók szabad mozgására gyakorolt következmények szempontjából; ezért felszólít egy, a határokkal kapcsolatos hatásvizsgálat elvégzésére irányuló kötelezettség bevezetésére, amely vizsgálat részletes információkkal szolgál a szabad mozgás elıtti akadályokról;

32.

kiemeli, hogy a határokon átnyúló fokozott mobilitás a szociális partnerek tevékeny részvételét is igényli annak érdekében, hogy az érintett munkavállalók, különösen az átmenetileg külföldön dolgozók számára megfelelı és hatékony tájékoztatást, támogatást és védelmet nyújtsanak szociális és munkaügyi jogaik terén;

33.

úgy véli, hogy a munkavállalók szabad mozgását érintı valamennyi szakpolitika hatékony végrehajtása érdekében a fellépéseket össze kell hangolni, különös tekintettel az olyan területekre, mint a belsı piac megvalósítása, a társadalombiztosítási rendszerek összehangolása, kiegészítı nyugdíjjogosultságok, a munkavállalók védelme, a határokon átnyúló egészségügyi ellátás, oktatás és szakképzés, (például a kettıs adózás megelızését célzó) adóintézkedések és a megkülönböztetés elleni fellépés;

34.

hangsúlyozza, hogy a munkaerı-piaci korlátozások akadályozzák a belsı piac mőködését, valamint a gazdasági válság rávilágít a szabad munkaerı-áramlás elımozdításának szükségességére;

PE 473.472\ 75

HU

35.

megismétli, hogy az EU belsı piacának területén az ellentmondások elkerülése érdekében, illetve a foglalkoztatás céljából a tagállamoknak elınyben kell részesíteniük az uniós polgárokat, illetve a harmadik országbeli állampolgárok magas szintő képzettséget igénylı munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeirıl szóló, 2009. május 25-i 2009/50/EK tanácsi irányelv1 értelmében elınyben részesíthetik a magas szintő képzettséget igénylı munkát keresı, harmadik országbeli állampolgárokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elutasítsák az uniós kékkártya iránti kérelmeket azokban a munkaerı-piaci ágazatokban, amelyekhez átmeneti rendelkezések alapján más tagállamok munkavállalói számára korlátozott a hozzáférés;

36.

az európai és a nemzeti intézmények között nagyobb mértékő koordinációra szólít fel a polgárok jobb tájékoztatása és segítése, valamint annak nyomon követése érdekében, hogy a munkavállalói mobilitás végrehajtásának felgyorsítása érdekében hogyan ültetik át a gyakorlatba a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát, és az egyének hogyan élnek azzal;

37.

véleménye szerint a megfelelı társadalombiztosítási rendszerek nagyban elısegítik a munkavállalók földrajzi és foglalkoztatási mobilitását, a mobilis munkavállalók társadalmi befogadásával és a visszatérı munkavállalók társadalmi reintegrációjával pedig foglalkoznia kell a munkavállalói mobilitással kapcsolatos politikának; hangsúlyozza, hogy ebbıl a célból elengedhetetlen a már megszerzett jogosultságok elismerése, valamint az egyes tagállamok rendszerei közötti különbségek jobb megértése, ezért ösztönözni kell azokat;

38.

felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék az utazó munkavállalók körében tapasztalható színlelt önfoglalkoztatás kérdését; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell e munkavállalók jogokhoz és védelemhez való hozzáférését;

39.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek az uniós munkavállalókkal szembeni idegengyőlölet ellen az integráció és a tájékoztatás eszközeinek biztosításával, valamint a megértés, a kulturális sokféleség és a tisztelet elımozdításával az utazó munkavállalókat befogadó tagállamokban;

40.

hangsúlyozza, hogy a munkavállalók szabad mozgásának hatékony végrehajtásához az európai és a nemzeti hatóságok összehangolt fellépésére van szükség, az e joghoz közvetetten kapcsolódó olyan kérdésekre vonatkozó közigazgatási eljárások elımozdítása és egyszerősítése érdekében, mint például a jármővek forgalmi engedélyének átírása, az egészségügyi dokumentációkhoz való hozzáférés biztosítása, a mindenkori egészségügyi szakemberek kompetenciáit bemutató átfogó adatbázis rendelkezésre bocsátása, a kettıs adózás elkerülése, világos szabályok az orvosi költségek visszatérítésére vonatkozóan, stb.;

41.

úgy véli, hogy a bevándorló munkavállalók szociális jogainak hordozhatósága elengedhetetlen a szerzett jogok tényleges gyakorlásának biztosításához;

42.

úgy véli, hogy a kkv-k megindíthatják a gazdasági fellendülést és fejlıdést, mivel a munkahelyteremtés elsıdleges forrásai; ezért ismételten hangsúlyozza, hogy az EUnak el kell köteleznie magát a kkv-k – különösen foglalkoztatási politikákon és

1

HL L 155., 2009.6.18, 17. o.

szakképzési programokon keresztül történı – támogatása és fejlesztése mellett (pl. a Progress mikrofinanszírozási eszköz révén); 43.

felkéri a határ menti régiókat, hogy mérlegeljék határon átnyúló munkavállalói mobilitás elımozdítását szolgáló megállapodások megkötését, hogy e régiók kölcsönös (jótékony hatású) elınyökre tegyenek szert;

A szabad mozgást támogató intézkedések 44.

felszólítja a tagállamokat a 2007-ben csatlakozott tagállamok vonatkozásában a munkavállalók szabad mozgását akadályozó meglévı átmeneti korlátozások felszámolására; úgy véli, hogy ezek az akadályok kettıs mércét alkalmaznak, az elérni kívánt hatással éppen ellentétes hatásúak, és uniós polgárokkal szembeni megkülönböztetésnek minısülnek, és kéri a preferencia záradék tényleges érvényesítését az egész Unióban;

45.

úgy véli, hogy az Európai Unióban a munkaerı mobilitása alapvetı fontosságú a gazdasági fellendülés, valamint az Európa 2020 stratégia célkitőzéseinek megvalósítása szempontjából; következésképpen felkéri a román és bolgár állampolgárokkal szemben munkaerı-piaci korlátozásokat alkalmazó tagállamokat, hogy 2011 végéig töröljék el ezeket, a csatlakozási szerzıdés szerinti ütemtervnek megfelelıen;

46.

szorosabb és hatékonyabb együttmőködést kér az illetékes nemzeti hatóságok között, amikor ellenırzik a munkaszerzıdések nemzeti és uniós jognak való megfelelıségét; rámutat arra, hogy jogsértések esetében biztosítani kell a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtást és információcserét; kéri a Bizottságot, hogy ellenırizze ezt a folyamatot;

47.

felhívja a hatóságokat és valamennyi érdekelt felet, hogy tegyenek meg minden tılük telhetıt annak érdekében, hogy a munkavállalók körében növeljék a jogaikkal és a munkavállalói viszonyukat, valamint munka- és életkörülményeiket szabályozó különbözı eszközökkel (munkajog, kollektív szerzıdések, magatartási kódexek, szociális biztonsági rendelkezések) kapcsolatos tudatosság szintjét;

48.

sajnálatát fejezi ki a munkaügyi ellenırzések Unió-szerte tapasztalható csökkenése miatt; hangsúlyozza, hogy a hatékony ellenırzések az egyenlı bánásmód és az egyenlı feltételek biztosításának elengedhetetlen elemét képezik; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a munkaügyi ellenırzést és biztosítsanak elegendı forrást a munkaügyi ellenırzésekhez; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a munkaügyi ellenırzések terén az együttmőködést és koordinációt;

49.

úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az utazó uniós munkavállalók gyermekei nemzetiségük vagy állampolgárságuk tekintetében ne szembesüljenek nehézségekkel szüleik munkavállalási döntése miatt, valamint az utazó munkavállalók gyermekeinek sajátos szükségleteit kellıen meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a hatékony politikai válaszokat.

50.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak javítaniuk kell a szüleik által hátrahagyott gyermekek helyzetén, és elı kell segíteniük normális fejlıdésüket, az oktatás kínálta lehetıségek igénybevételét és a megfelelı társadalmi életet; PE 473.472\ 77

HU

51.

aggodalmának ad hangot a kényszermunka EU-ban észlelhetı növekvı mennyisége miatt, amely néhány területen szorosan kapcsolódik a szervezett bőnözéshez; hangsúlyozza, hogy a kényszermunkát az EUROPOL és az EUROJUST tevékenységeiben kiemelt fontosságúként kell kezelni; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a kényszermunka ellenırzését, üldözését és szankcionálását célzó közös erıfeszítéseiket, és gondoskodjanak róla, hogy ezekre büntetıjogi szankciók vonatkozzanak; hangsúlyozza, hogy a kényszermunka áldozatainak védelmét biztosító intézkedésekre van szükség;

52.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg és tegye közzé a munkavállalói mobilitás társadalmi-gazdasági és földrajzi kohézió tekintetében a fogadó államra, az anyaországra és az EU-ra gyakorolt kedvezı és kedvezıtlen hatásait, kiemelve az alábbi következményeket: gazdasági veszteségek; a be nem jelentett munkavégzés és a visszaélésekre alkalmat adó munkakörülmények elıfordulásának megnövekedése átmeneti intézkedések megléte esetén a tisztázatlan jogi helyzetbıl fakadóan; a jogokkal kapcsolatos tudatosság hiánya az EU polgárai körében; valamint a 2004-es és a 2007-es bıvítési hullámmal érkezı uniós munkavállalók integrálását célzó eszközök tagállamok általi késedelmes megvalósításának következményei; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az összes jelenlegi tagállam vagy jövıbeni tagjelölt ország tekintetében kerüljék el olyan átmeneti intézkedések meghozatalát, amelyek korlátozzák a munkavállalók szabad mozgását, és káros hatással vannak az uniós munkaerıpiacok versenyképességére;

53.

sürgeti a Bizottságot, hogy a témához kapcsolódó összes kijelölt program felhasználásával folytassa a fiatalok földrajzi mobilitásának a tanulmányi mobilitási programok útján megvalósuló elımozdítását célzó kezdeményezéseit;

54.

üdvözli a Bizottság arra irányuló tervét, hogy 2020-ig terjedıen ágazatok, foglalkozások, képzettségi szintek és országok szerinti lebontásban rendszeresen ellenırzi a hosszú távú kínálatot és keresletet az európai munkaerıpiacokon, és határozottan azt javasolja, hogy hangolják össze a foglalkoztatási és oktatási politikákat a tagállamok között, annak érdekében, hogy teljesíteni tudják az Európa 2020 stratégia munkahelyteremtéssel kapcsolatos célkitőzéseit, és elkerüljék a szabad mozgás gyakorlását esetlegesen gátló közvetett akadályok jövıbeni kialakulását, például a más uniós tagállamokban szerzett diplomák elismerésének megtagadását; a tervnek világosan azonosítania kell az EU-ban rövid, közép- és hosszú távon jelentkezı munkaerıhiányt;

55.

megfelelı intézkedések kidolgozására és végrehajtására szólít fel annak érdekében, hogy megszüntessék a különösen a kelet- és dél-európai munkavállalókkal szemben fennálló hátrányos megkülönböztetéseket és negatív sztereotípiákat, és ösztönözzék a szabad mozgáshoz való jogukkal élı munkavállalók integrációját a fogadó ország társadalmába;

56.

felszólítja a hatóságokat valamennyi szinten, hogy biztosítsák a politika támogatását, és különösen a munkakezdık körében hívják fel a figyelmet a mobilitás lehetıségeire és elınyeire, továbbá kiemeli a Bizottság koordinációban betöltött szerepét;

57.

úgy véli, hogy a tagállamoknak általános kritériumokat kellene megállapítaniuk az oklevelek és képesítések elismerésére, és elı kellene mozdítaniuk azok alkalmazását, mivel ez gyakran nehézségeket okoz a származásuktól eltérı tagállamban munkát

keresı személyek számára; 58.

sajnálatát fejezi ki azon tagállami politikákkal kapcsolatban, amelyek más uniós polgárokat tevékenyen ösztönöznek az adott tagállam elhagyására; annak ellenırzésére kéri a Bizottságot, hogy az ilyen politikák sértik-e a szabad mozgás jogát;

Foglalkoztatási szolgálatok és a munkavállalók tájékoztatása 59.

elismeri és hangsúlyozza az állami foglalkoztatási szolgálatok, és különösen az EURES-rendszer és hálózat abban a tekintetben betöltött jelentıségét, hogy szerte az EU-ban, és különösen a határ menti régiókban elımozdítják a munkavállalói mobilitást azáltal, hogy tájékoztatást nyújtanak megüresedett álláshelyekrıl, bevándorlással, illetve migrációval és határ menti munkavállalással kapcsolatos jogokról és kötelezettségekrıl, oktatási és szakképzési lehetıségekrıl és munka-és életkörülményekrıl; hangsúlyozza a határ menti társulások keretében a szociális partnerek különleges szerepet töltenek be a munkavállalói tanácsadás terén; hangsúlyozza, hogy az EURES továbbra is maradjon a tisztességes mobilitás támogatásának eszköze, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is bocsássa rendelkezésre a pénzügyi eszközöket a szociális partnerek határ menti régiókban végzett munkájának támogatásához;

60.

felszólít az EURES intézményi kapacitásainak fejlesztésére, és a munkavállalók és a családjaik mobilitásának elısegítését szolgáló egyablakos eszköz EURES keretében történı megerısítésére;

61.

aggodalmának ad hangot az EURES-tanácsadóknak nyújtott támogatások csökkenése miatt, és olyan hosszú távú stratégia melletti kötelezettségvállalásra szólít fel, amely lehetıvé teszi, hogy az EURES és személyzete hatékonyan lássa el a feladatait, és megállapítja, hogy ez kizárólag a finanszírozás növelése esetén lehetséges;

62.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg mindazokat a szükséges lépéseket, amelyek eredményeképpen az EURES és az illetékes nemzeti közszolgálatok közötti együttmőködés még hatékonyabbá és eredményesebbé válik;

63.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttmőködve népszerősítsék az EURES-t a polgárok körében, azáltal, hogy állami munkaközvetítı szolgálatokon keresztül ellátják ıket az EURES kihasználására vonatkozó megfelelı dokumentációval és tanácsokkal, valamint a felsıoktatás keretein belül a mobilitást ösztönzı találkozókat szerveznek;

64.

úgy véli, hogy tovább kell javítani az uniós munkavállalóknak a munkavállalói mobilitás elınyeirıl, valamint az abból eredı jogokról és kötelezettségekrıl nyújtott tájékoztatást; kéri a Bizottságot, hogy fellépését hangolja össze a nemzeti hatóságokkal, és alakítson ki összeköttetéseket az EURES és a SOLVIT online problémamegoldó hálózat között a mobilitási jogukkal élı polgároknak nyújtott szolgáltatás minıségének javítása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy létesítsenek többnyelvő tanácsadó irodákat az EU migráns munkavállalói számára, különösen olyan helyeken, ahol sok migráns munkavállalót foglalkoztatnak;

65.

hangsúlyozza, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikák elımozdításakor az EU-ban PE 473.472\ 79

HU

rendelkezésre álló tanulmányi és képzési programokkal kapcsolatos tájékoztatást kiemelt fontosságúként kell kezelni; 66.

sürgeti a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerzıdés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségérıl szóló, 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelv (az úgynevezett „tájékoztatásról szóló irányelv”)1 végrehajtásának megerısítését azon minimális tájékoztatással kapcsolatban, amelyet a munkavállalóknak a munkáltatójuktól kell kapniuk a munkaviszonyukat illetıen, beleértve a fogadó országban a foglalkoztatási helyzetüket érintı összes vonatkozó rendelkezést;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttmőködve mozdítsa elı a szociális partnerek aktív bevonását, a migráns munkavállalók jogai gyakorlati érvényesítésének és megerısítésének biztosítása érdekében;

68.

hangsúlyozza az EURES hálózaton belül a munkavállalók és a munkáltatók együttmőködésének szükségességét;

69.

a nemzeti és regionális hatóságok között intenzívebb párbeszéd és koordináció folytatására szólít fel, mivel közelségük és a polgárok igényeinek ismerete miatt sok polgár számára rendszerint ezek jelentik az elsı információforrást, és kéri a szociális partnerek nagyobb mértékő bevonását;

70.

felszólítja a tagállamokat, hogy kísérjék szorosabban figyelemmel a munkaközvetítı ügynökségek tevékenységét annak biztosítása érdekében, hogy ne sértsék meg az utazó munkavállalók jogait, illetve ne érje ıket csalódás az elvárásaik tekintetében, ami hátráltathatná a munkavállalók szabad mozgását és szociális biztonságát;

71.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel a más tagállamból érkezı munkavállalók számára munkát kínáló ügynökségek és szervezetek helyzetét, és tárják fel az esetlegesen illegális vagy feketemunkát, illetve fiktív munkát kínáló ügynökségeket/szervezeteket;

72.

hangsúlyozza, hogy a szabad mozgás megvalósításához a mindenkori fogadó országban a munkáltatókat kötelezni kell arra, hogy tájékoztassák a külföldi munkavállalókat a munkavállalói jogokról; ezenkívül a tagállamokban többnyelvő tanácsadó irodákat kell létrehozni a migráns munkavállalók számára;

73.

felhívja a Bizottságot, hogy indítson párbeszédet az ezen irányelv hatálya alá tartozó munkavállalókra gyakorolt adózási hatásokról, hogy jobb tájékoztatást és lehetséges megoldásokat nyújtson azokkal a kulcsfontosságú kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a munkavállalói mobilitás terén akadályozó vagy visszatartó hatásúak lehetnek;

Készség- és tudáshalmozás a jobb versenyképesség céljából 74.

Európa versenyképességének biztosításához és növeléséhez elıtérbe kell helyezni a

1 HL L 288., 1991.10.18., 32. o.

formális és informális oktatásba, a szakképzésbe, a munkatapasztalatok cseréjébe, valamint a munkavállalói mobilitással kapcsolatos eljárások felgyorsítását célzó összehangolt fellépésekbe való befektetést; 75.

álláspontja szerint az aktív munkaerı-piaci politikákat – és különösen a szakképzést és az élethosszig tartó tanulást – meg kell erısíteni, mivel hozzájárulhatnak a munkavállalói mobilitás növeléséhez, a strukturális munkanélküliség idején megkönnyítik az átállásokat, és lehetıvé teszik a munkavállalók számára, hogy alkalmazkodjanak a munkaerı-piaci változásokhoz;

76.

gratulál a Bizottságnak a „Mozgásban az ifjúság ” kiemelt kezdeményezéshez és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” elindításához, és különösen üdvözli „Az elsı EURES-állásod” kísérleti projektet, valamint az európai készségútlevél bevezetésére irányuló javasolt fellépést;

77.

üdvözli a fiatalok képzését a más országokban való munkavégzéshez és élethez szükséges készségek terén; álláspontja szerint az embereknek joguk van olyan országban élni és dolgozni, amelyet ık választanak;

78.

úgy véli, hogy a sajátos nemzeti, regionális vagy helyi piaci elvárásoknak megfelelı készségek és tudás elımozdítja a munkavállalói mobilitást, és kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki a készségek iránti keresletre vonatkozó menetrendet, és végezze el a jövıbeni munkahelyek közép- és hosszú távú értékelését, összeegyeztetve a készségekkel kapcsolatos kínálatot és keresletet, valamint fogalmazzon meg közép- és hosszú távú kilátásokat az egyes szakmákat érintı munkaerı-hiánnyal kapcsolatban, amely a népesség demográfiai változásai és a lakosság elöregedése nyomán jelentkezhet;

79.

úgy véli, hogy a munkavállalói mobilitás kétirányú folyamat; egyrészt az oktatás valamennyi típusa révén készségek és ismeretek összegyőjtéséhez vezet az új állás keresésekor versennyel szembesülı aktív népesség felkészítése érdekében, másrészt pedig az utazó munkavállalók fejleszthetik készségeiket és ismereteiket a munkavállalói mobilitás révén, mivel az új helyen több gyakorlati tapasztalatra és ismeretre tesznek szert;

80.

megítélése szerint a mobilitást különösen a szakképzésben kell támogatni, mivel ezen a területen továbbra is jelentıs hiányosságok léteznek; hangsúlyozza olyan programok, mint például a Leonardo jelentıségét, és felszólítja a tagállamokat és a szakképzésben részt vevı vállalatokat, hogy jobban használják fel ezeket a programokat, illetve könnyítsék meg a programok felhasználását;

81.

reméli, hogy az utazó munkavállalók által a mobilitásuk során megszerzett új ismereteket érvényesíteni tudják, annak érdekében, hogy a megnövekedett egyéni készségeiket elismerjék, és a tartós szakmai beilleszkedésük esélye megnıjön;

82.

véleménye szerint nem csak a fiatal munkavállalókra kell összpontosítani, hanem a különbözı munkavállalói csoportok szabad mozgását támogató és ösztönzı, a csoportok konkrét jellemzıire (életkor, nem, készségek, kiszolgáltatott helyzetben vagy kisebbségben lévı csoporthoz tartozás) és igényeire alapuló, célzott stratégiákra van szükség, hogy a mobilitás a munkavállalók minden csoportja számára lehetségessé válhasson; PE 473.472\ 81

HU

83.

felszólítja a tagállamokat, hogy az egész életen át tartó tanulással és a szakképzéssel kapcsolatos stratégiáikat igazítsák a munkaerı-piaci fejleményekhez, és biztosítsanak átváltható készségeket, melyek a földrajzi kiterjedés és a tudás szempontjából nagyobb területet fednek le, hogy a készségek megfelelıen igazodjanak a munkaerı-piaci kínálathoz;

84.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a diplomák egyszerősített kölcsönös elismerése révén mőködjenek együtt annak érdekében, hogy a középiskolai és az egyetemi tantervek, valamint az oktatási rendszerek összehasonlíthatóbbak legyenek az EU-ban, többek között az iskolai végzettségek (elengedhetetlen) kölcsönös elismerésének elımozdítása céljából; kiemeli azonban, hogy ez nem egyenlı a szabályozott szakmák képesítéseinek elismerésével, noha általában véve támogatja az e szakmákhoz való hozzáférés liberálisabbá tételét; ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy egyre több határokon átívelı együttmőködés tapasztalható a fıiskolák és az egyetemek között, és felszólítja a tagállamokat, hogy támogassa ezt a tendenciát;

85.

bátorítja a tagállamokat, hogy munkavállalóik és munkáltatóik részvételének ösztönzésével fokozzák a kis- és középvállalkozások közremőködését az élethosszig tartó tanulásban, különös hangsúlyt fektetve a nyelvek és az új technológiák munkaerı-piaci igényekhez illeszkedı elsajátítására, mivel az európai munkaerı legnagyobb részét a kis- és középvállalkozások foglalkoztatják, és azok ily módon még versenyképesebbé válnak, emellett ez a mobilitást is erısíti annak érdekében, hogy számos tagállamban megoldják azt a problémát, hogy az üres állásokat nem sikerül betölteni;

86.

véleménye szerint nagyobb szinergiát kell teremteni a diákok, a szakképzésben részt vevık és a gyakornokok szabad mozgásának ösztönzésére, valamint a kifejezetten a munkavállalók szabad mozgásának elımozdítására irányuló programok között;

87.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a Bizottság és a szociális partnerek támogatásával hozzanak létre a nyelvtanulás elısegítésére és a fogadóállam kulturális hagyományainak oktatására szolgáló struktúrákat a migráns munkavállalók családjai számára, mivel ezek a tényezık továbbra is akadályozzák az európai polgárok mobilitását;

88.

úgy véli, hogy a nem megfelelı nyelvtudás (különösen felnıttek esetében) továbbra is jelentıs mértékben akadályozza a munkavállalói mobilitást, és a be nem jelentett munkavégzés elıfordulásának gyakoribbá válásához vezethet; felkéri a tagállamokat az idegen nyelvek oktatásának aktívabb támogatására és kiépítésére az iskolák valamennyi típusában, a Bizottságot pedig arra, hogy folytassa az e téren tett erıfeszítéseit; o o

89.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

P7_TA-PROV(2011)0456 A szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamata Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról (2011/2085(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 3. cikkére,

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 9., 49. és 56. cikkére,

–

tekintettel az „Úton a szolgáltatások jobban mőködı egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve” címő bizottsági közleményre (COM(2011)0020) és az ezt kísérı, a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról szóló bizottsági munkadokumentumra (SEC(2011)0102),

–

tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez” címő bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–

tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” címő bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–

tekintettel „A szolgáltatások jobban mőködı egységes piaca – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamata” címő, 2011. március 10-i tanácsi következtetésekre,

–

tekintettel a belsı piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre1,

–

tekintettel a szakmai képesítések elismerésérıl szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre2,

–

tekintettel az egységes piacon belüli irányításról és partnerségrıl szóló, 2011. április 6i állásfoglalására3,

–

tekintettel a 2006/123/EK szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló 2011. február 15-i állásfoglalására4,

–


–

tekintettel a Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0324/2011),

1

HL L 376., 2006.12.27., 36. o. HL L 255., 2005.9.30., 22. o. 3 Elfogadott szöveg, P7_TA(2011)0144 4 Elfogadott szöveg, P7_TA(2011)0051 2

PE 473.472\ 83

HU

A.

mivel a szolgáltatások az Európai Unión belüli kereskedelemnek még mindig csak körülbelül egyötödét képviselik, míg az EU bruttó hazai termékének és foglalkoztatásának több mint kétharmadát teszik ki;

B.

mivel a szolgáltatási irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek az EU bruttó hazai terméke és munkahelyei 40%-át teszik ki, azonban ezek a tevékenységek képezik az EU gazdasági növekedésének és munkahelyteremtésének legfontosabb és még kiaknázatlan potenciálját; mivel a szolgáltatások kereskedelme elıtt még mindig sok akadály van a belsı piacon;

C.

mivel a szolgáltatások képezik a tagállamok gazdaságának motorját a munkahelyek, a növekedés és az innováció megteremtése révén, és mivel ezért a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság tükrében, valamint a talpra állás feltételeként még fontosabb a jól mőködı és integrált szolgáltatási belsı piac;

D.

mivel a szolgáltatási irányelv az Európai Unió növekedésének mozgatórugója, és mivel teljes körő és korrekt végrehajtása az Európa 2020 stratégia és az egységes piaci intézkedéscsomag keretébe tartozik;

E.

mivel a szolgáltatási irányelv idıszerő és helyes átültetése ugyan kihívást jelentett a tagállamok államigazgatása számára, szükséges és erıteljes alapul szolgál a tagállamok közötti igazgatási együttmőködés továbbfejlesztéséhez is;

F.

mivel az ellenırzési eljárás keretében közel 34 000 követelményt jelentettek be az Európai Bizottsághoz;

Bevezetés 1.

üdvözli a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról szóló bizottsági közleményt és elismeri a Bizottság és mindenek felett a tagállamok nemzeti államigazgatása – köztük a helyi és regionális közigazgatás – által elvégzett jelentıs mennyiségő munkát;

2.

megerısíti, hogy a szolgáltatások mőködı egységes piaca elıfeltétele a növekedés, a megfelelı foglalkoztatás és az innováció megteremtésének Európában, valamint annak, hogy Európa megtartsa azt a versenyszerepet, amelyet a világban betölt;

3.

megállapítja, hogy nincs kihasználva a szolgáltatások közös piacának teljes körő potenciálja, mert – elsısorban a tagállamokban meglévı piaci korlátozások miatt – a kkv-knak csupán egy kisebb hányada nyújt határokon átnyúló szolgáltatásokat;

4.

úgy véli, hogy a szolgáltatások egységes piacának megteremtéséhez a szolgáltatási irányelv teljes és mindenre kiterjedı végrehajtása valamennyi tagállamban és a teljes mértékben mőködıképes egyablakos ügyintézési pontok felállítása az elsıdleges prioritás;

5.

ennélfogva kéri, hogy fontolják meg azt, hogy a helyi nyelv mellett angolul is nyújtsanak információkat a más tagállamokból származó szolgáltatóknak és fogyasztóknak, valamint azt, hogy az elektronikus aláírást a szolgáltatók és a fogyasztók is használhatnák-e;

6.

hangsúlyozza, hogy az irányelv végrehajtását követıen a kölcsönös értékelés lehetıvé tette a belsı szolgáltatási piac felmérését, különösen a 9., 15. és 16. cikk elıírásaival összefüggésben;

A kölcsönös értékelési folyamat tapasztalatai 7.

tudomásul veszi a szolgáltatási irányelv 39. cikkének homályosságát a kölcsönös értékelési folyamat pontos céljainak meghatározásában; rámutat, hogy az érdekeltek között különbözı elképzelések és várakozások léteztek annak céljait és eredményeit illetıen;

8.

rámutat, hogy a kölcsönös értékelést a szolgáltatási irányelv rendelkezéseinek átültetésére vonatkozó határidı után szervezték meg; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási irányelv végrehajtását nem szabad összekeverni a kölcsönös értékeléssel;

9.

sajnálja, hogy egyes tagállamok késedelmesen hajtják végre a szolgáltatási irányelvet, és úgy véli, hogy ez kihatott a kölcsönös értékelés folyamatára;

10.

úgy véli, hogy miközben kihívást jelentett a kölcsönös értékelési folyamat idızítése, segített megırizni a lendületet az irányelv végrehajtását követıen;

11.

úgy véli, hogy a kölcsönös értékelési folyamat hasznos eszköznek bizonyult, mivel lehetıvé tette az Európai Bizottság és a tagállamok számára az egyes tagállamokban még fennálló akadályok és a helyzet jobb megértését; megjegyzi, hogy a folyamat lehetıvé tette a tagállamok számára, hogy visszajelzést kapjanak politikai döntéseikrıl, és megkönnyítette a legjobb szabályozási gyakorlatok elımozdítását, továbbá megnövelte a végrehajtási eredmények átláthatóságát;

12.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kezdeményezzenek párbeszédet arról, hogy mely akadályok engedhetık meg és melyek nem;

13.

úgy véli, hogy a kölcsönös értékelési folyamat kulcsfontosságú volt a mind a nemzeti szintő, mind pedig a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás terén még mindig fennálló bizonyos kétértelmő helyzetek – például a szakmai képesítések kölcsönös elismerésének és a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók tekintetében elıírt biztosítási kötelezettségek – tisztázásához; hangsúlyozza, hogy ez végsı soron segített felmérni, hogy az egyes tagállamokban elfogadott végrehajtási intézkedéseket a szolgáltatási irányelv szellemében teljesítik-e;

14.

rámutat, hogy a klaszterekben folytatott megbeszélések a kölcsönös értékelés központi elemei; üdvözli a megbeszéléseket meghatározó együttmőködési szellemet és kölcsönös bizalmat;

15.

úgy véli, hogy a kölcsönös értékelési ciklus hozzájárult az államigazgatások közötti „európai szellem” létrejöttéhez, és lehetıvé tette, hogy a tagállamok államigazgatási szervei jobban megismerjék egymást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kölcsönös értékelés során megszerzett ismeret és tapasztalat megmaradjon és felhasználják a szolgáltatások egységes piacának továbbfejlesztésére;

16.

tudomásul veszi, hogy az érdekeltek részvétele a kölcsönös értékelési folyamatban korlátozott volt; megerısíti, hogy bizonyos mértékő titoktartás fontos feltétel volt a PE 473.472\ 85

HU

tagállamok közötti kölcsönös bizalom megteremtésében; ettıl függetlenül sajnálatosnak tartja, hogy az érdekeltek nem kaptak rendszeresen visszajelzést a folyamatról; 17.

tisztában van a kölcsönös értékelés államigazgatási költségeivel, különösen azokban a tagállamokban, ahol a regionális szintő államigazgatás volt a folyamat résztvevıje;

Eredmények és nyomon követés a belsı szolgáltatási piac mőködésének továbbfejlesztése érdekében 18.

úgy véli, hogy a szolgáltatási irányelv keretében végzett kölcsönös értékelési folyamat fontos eszköze a szolgáltatások belsı piaca mőködésének javítására irányuló további kezdeményezések meghatározásának; üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság a végrehajtási és a kölcsönös értékelési fázisban megszerzett lendületre támaszkodva intézkedések sorozatára tesz javaslatot;

19.

sürgeti a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a folyamatról és a szolgáltatási irányelv végrehajtásával kapcsolatban a tagállamokkal folytatott párbeszéd eredményeirıl; felhívja a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, alkalmazzon további végrehajtási intézkedéseket;

20.

várakozással tekint a szolgáltatási irányelv végrehajtásának és a szolgáltatási piac mőködésére gyakorolt hatásának bejelentett gazdasági értékelése elé; reméli, hogy ez az értékelés lehetıvé teszi az irányelv által a gazdasági tevékenységre gyakorolt valós hatás és foglalkoztatást érintı következmények mérését, felszólítja a Bizottságot, hogy az értékelés során biztosítsa a lehetı legmagasabb fokú átláthatóságot, és felkéri a Bizottságot, hogy nyújtsa be megállapításait a Parlamentnek, amint azok rendelkezésre állnak;

21.

üdvözli a belsı piaci teljesítményellenırzési kezdeményezést és reméli, hogy ez jelentıs mértékben javítani fogja az EU különbözı jogszabályai alkalmazásának és kölcsönhatásának gyakorlati megértését; úgy véli, hogy teljesítményellenırzést az egységes piacot használók szempontjainak figyelembe vételével kell elvégezni;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan vonja be az Európai Parlamentet a teljesítményellenırzés elvégzésébe;

23.

kéri, hogy a hárítsák el a fennmaradó szabályozási akadályokat, így például a tevékenységek korlátozására, a biztosítási kötelezettségre, a szervezeti formára és a tıkerészesedésre vonatkozó követelményeket; felhívja a Bizottságot, hogy erıfeszítéseit azokra az indokolatlan vagy aránytalan követelményekre összpontosítsa, amelyeket az egységes piac zökkenımentes mőködésének biztosításához fel kell számolni;

24.

sajnálja, hogy nem tettek hamarabb intézkedéseket azokon a területeken, ahol már régóta ismertek a problémák;

25.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság nem szolgált kritériumokkal a megcélzott intézkedésekkel kapcsolatos különös követelménytípusok kiválasztására vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye egyértelmővé annak okait, hogy a szolgáltatási irányelv 15. cikkében említett követelménytípusokat – például a

munkavállalók maximális számát, a rögzített minimum- vagy maximumdíjakat – miért tartották kevésbé fontosnak, mint a közleményben felsorolt más követelménytípusokat; 26.

felhívja a Bizottságot, hogy győjtse össze és ismertesse azokat az adatokat, amelyek számszerősítik a különféle még meglévı követelményeket, amelyek – megszüntetésük esetén – javítanák a szolgáltatások egységes piacának mőködését; felszólítja a Bizottságot, hogy részesítse elınyben azokat a célzott intézkedéseket, amelyek azon követelmények megszüntetésére irányulnak, amelyek a szolgáltatási irányelv 1. cikkének maradéktalanul megfelelve a lehetı legmagasabb szintő hozzáadott értéket biztosítanák a szolgáltatások egységes piacának mőködéséhez; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy intézkedését azokra a szektorokra és szakmákra összpontosítsa, amelyekben nagy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás növekedési potenciálja;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is fokozza az egyes tagállamokkal a tekintetben folytatott együttmőködést, hogy a szolgáltatási irányelvet valamennyi tagállamban helyesen és teljes egészében ültessék át és hajtsák végre;

28.

úgy véli, hogy még mindig sok nemzeti akadály létezik, amelyek különösen lassítják a vállalkozások között nyújtott szolgáltatások növekedését; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az új és a még meglévı követelmények nem megkülönböztetı jellegőek, de szükségesek és arányosak; felszólítja a Bizottságot, hogy aktívabban mőködjön együtt a tagállamokkal a szolgáltatási irányelv 15. cikkének végrehajtásával kapcsolatos megfelelı nemzeti jogalkotási intézkedések szoros nyomon követése és az azokra vonatkozó megfelelı értesítés biztosítása érdekében;

29.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosabban mőködjenek együtt a szolgáltatási irányelv 16. cikke szerinti, a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó pont megfelelı alkalmazásának biztosításával kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el az EU-ban a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtása jelenlegi állapotának, köztük az ebben az ágazatban elért mérsékelt növekedésre magyarázatot adó okoknak az átfogó értékelését, valamint a szolgáltatási irányelv 16. cikke rendelkezéseinek tagállamok általi végrehajtásával kapcsolatos részletes áttekintést;

30.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szolgáltatási tevékenységek tekintetében központi jelentıséggel bíró különbözı jogszabályok végrehajtásának egységességét;

31.

sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a szolgáltatási irányelv azon rendelkezéseinek teljes körő és megfelelı végrehajtását, amelyek nem szerepeltek a kölcsönös értékelési eljárásban, mint amilyenek az egyablakos ügyintézési pontok, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a vonatkozó rendelkezések szigorú érvényesítését;

32.

felkéri a Bizottságot, hogy fordítson nagy figyelmet a tagállamokban mőködı egyablakos ügyintézési pontok rendszeresen ellenırzésére és értékelésére, amelyek kulcsszerepet játszanak a szükséges információnak a szolgáltatókhoz naprakész és felhasználóbarát módon történı eljuttatásával;

33.

kiemeli az alternatív vitarendezı és problémamegoldó mechanizmusok, mint például a SOLVIT fontos szerepét annak biztosításában, hogy a szolgáltatók, különösen a kkv-k teljes mértékben élni tudjanak az egységes piaccal kapcsolatos jogaikkal; üdvözli a Bizottság bejelentését, mely szerint ez utóbbi felméri ezen eszközök hatékonyságát, és PE 473.472\ 87

HU

jelentést készít a további konkrét kezdeményezések iránti igényrıl; 34.

osztja a Bizottság véleményét, hogy a szolgáltatás nyújtóinak, és a szolgáltatás igénybe vevıinek is segítséget kell nyújtani jogaik érvényesítéséhez, és javasolja, hogy olyan meglévı eszközökre építsen, mint a SOLVIT;

A kölcsönös értékelési folyamat, mint eszköz 35.

megismétli a kölcsönös értékelés alkalmazása iránti támogatását más gazdaságpolitikai területeken, ahol helyénvaló; úgy véli, hogy a kölcsönös értékelés innovatívnak és hasznosnak bizonyult és az egységes piac mőködését javító eszközként lehet rá tekinteni;

36.

ennélfogva azt javasolja, hogy vegyenek fontolóra egy rugalmas kölcsönös értékelést, és adott esetben az egységesebb jogszabályok, a tagállamok között a jobb kapcsolatok és a kölcsönös megértés megteremtése, valamint a „túlszabályozás” megelızése céljából vezessék be azt a horizontális irányelvek hatálya alá tartozó politikai területek kölcsönös értékelése tekintetében, amely irányelvek alapján a tagállamok jelentıs mozgásteret tartottak meg;

37.

ajánlja a kölcsönös értékelés rugalmas eszközként, eseti alapon történı alkalmazását; javasolja, hogy az eszközt olyan horizontális jellegő irányelvek esetében ajánlják felvételre célirányosan, amelyek átültetése számos intézkedést igényel és széles mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamok számára; javasolja továbbá a kölcsönös értékelés célzott alkalmazását, amikor csak az irányelv kulcsfontosságú rendelkezései tartoznak az eljárás hatálya alá;

38.

felszólítja azonban a Bizottságot, hogy még az elıtt határozza meg egyértelmően a kölcsönös értékelés céljait és elérendı eredményeit, mielıtt javaslatot tenne más irányelvek kölcsönös értékelésére, annak biztosítása érdekében, hogy a folyamat ne rójon felesleges terheket az értékelı hatóságokra;

39.

úgy véli, hogy a klaszterekkel kapcsolatos megbeszélések legyenek továbbra is a kölcsönös értékelési folyamat központi elemei; úgy véli, hogy megfelelı szakirányú, de korlátozott számú szakértınek a klaszterekkel kapcsolatos megbeszélésekben való részvétele megteremti a hatékonyság és az eredményesség feltételeit; úgy véli, hogy a kölcsönös értékelést a legjobb gyakorlat és a politikák kidolgozásával kapcsolatos tapasztalatok tagállamok közötti átadási folyamataként kell továbbfejleszteni, valamint hogy a Bizottság szerepét egyértelmőbbé lehetne tenni az útmutatást és a folyamat irányítását tekintve, különösen a klaszterekkel kapcsolatos e megbeszélések során; azon a véleményen van, hogy a klaszterek összetételének mindenkor tükröznie kell a tagállamok elvárásait és az egységes piacra várhatóan gyakorolt hatást;

40.

kéri a Bizottságot, hogy valamennyi érdekelt tájékoztatása érdekében, az Európai Parlamentnek a tagállamok közötti tárgyalások tartalmáról és elırehaladásáról való tájékoztatása révén és a kölcsönös értékelés különbözı fázisaiban rendszeres jelentések benyújtásával növelje az átláthatóságot; felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a klaszter és plenáris értekezletek fı következtetéseit;

41.

rámutat, hogy a korrelációs táblázatok és a kölcsönös értékelés eltérı célokat szolgálnak, és ezért azokat önálló, nem felcserélhetı politikai eszköznek kell tekinteni,

és hogy az uniós jogszabályok átültetése tekintetében elengedhetetlenek a megfelelési táblázatok; o o 42.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok országgyőléseinek.

PE 473.472\ 89

HU

P7_TA-PROV(2011)0457 Globális gazdasági kormányzás Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a globális gazdasági kormányzásról (2011/2011(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a G20-ak londoni, pittsburghi, torontói és seouli csúcstalálkozóinak következtetéseire és megállapodásaira,

–

tekintettel a Palais-Royal Kezdeményezés „A monetáris rendszer reformja: együttmőködı megközelítés a huszonegyedik századért” címő, 2011. február 8-án közzétett jelentésére,

–

tekintettel „Az Unió gazdasági irányításának és stabilitási keretének javítása, különösen az euróövezetben” címő, 2010. október 20-i állásfoglalására1,

–

tekintettel „Az EU mint globális szereplı: az Unió szerepe a többoldalú szervezetekben” címő 2011. május 11-i állásfoglalására2,

–

tekintettel a Transzatlanti Jogalkotói Párbeszéd és a Transzatlanti Üzleti Párbeszéd folyamatosan végzett, vonatkozó munkájára,

–


–

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0323/2011),

A.

mivel a világgazdaság fejlıdése az elmúlt évtizedekben többnyire fokozott növekedéssel járt és növelte a jólétet, mely, bár eloszlása egyenetlen volt, mégis emberek millióit emelte ki a szegénységbıl; ugyanakkor a még mindig szegénységben és kétségbeesésben élık száma továbbra is elfogadhatatlanul magas; mivel csökkenteni kell az országok közti és az egyes országokon belüli társadalmi és gazdasági egyenlıtlenségeket; mivel Európa szegénység ellen vívott küzdelmét az EU 2020 stratégia egyik fı prioritásává kell tenni;

B.

mivel az Egyesült Államok és Európa még most is a nagy világgazdasági válság óta tapasztalt legsúlyosabb nemzetközi gazdasági visszaesés legrosszabb következményeivel küzd;

C.

mivel az elmúlt évtizedekben a világgazdaság fejlıdését fenntarthatatlan egyensúlyhiányok hátráltatták;

D.

mivel a hatékony világgazdasági irányítás lehetıvé tenné a kedvezıtlen hatások minimalizálását és a globalizáció veszélyes következményeinek – így az egyenlıtlenségek fokozódásának és a környezet pusztításának – orvoslását;

1 2

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0377. Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0229.

E.

mivel a világkereskedelem és a gazdasági növekedés szempontjából fontos új, jelentıs szereplık, köztük elsıként Kína és India megjelenése a világgazdaságban jelentıs következményekkel járt, és alapvetıen megváltoztatta a gazdasági környezetet, szükségessé téve a kereskedelmi reformokat és a valuták konvertibilitását;

F.

mivel a jelenlegi egyensúlyhiányokat a deficittel küzdı országokban még mindig elsısorban a versenyképesség és a magán- és állami megtakarítások hiánya, a többlettel rendelkezı országokban pedig a kereslet hiányával párosuló nagy mértékő megtakarítás okozza, és mivel ezen egyensúlyhiányok jelentısebbek és tekintettel a globalizáció magas fokára és a tıkeáramlás mértékére új kihívásokat jelentenek a globális irányítás számára, továbbá próbára teszik a meglévı intézményi szabályozások struktúráit;

G.

mivel a világgazdaság egyensúlyának helyreállításához általánosságban az alábbi két tényezı egyidejő megvalósulása szükséges: a növekedést fokozó megnövelt versenyképesség és széles körő reformok a deficittel küzdı országokban, valamint a piacok megnyitása és a szilárd monetáris politika a többlettel rendelkezı országokban;

H.

mivel a GMU mőködésének elsı évtizede megmutatta, hogy a felelısségteljes költségvetési politika a globális pénzügyi és gazdasági megrázkódtatások következményei minimalizálásának egyik elıfeltétele;

I.

mivel számos, a világgazdaság irányítása érdekében létrehozott nemzetközi szervezet létezik, köztük az IMF, a Világbank, a WTO, az UNCTAD és az IFC, mellettük pedig a G7 és a G20 kormányközi fórumok, amelyek közül az IMF és a G20-ak csoportja a leghatékonyabb, bár még korántsem tökéletes szervezet;

J.

mivel a globális piacokhoz globális szabályok szükségesek;

K.

mivel néhány, többlettel rendelkezı országban az uralkodó monetáris szabályozások a valutatartalékok, különösen az USA dollár jelentıs felhalmozásához vezettek, ennek következtében a deficittel küzdı országokban megnıtt a tıkekínálat és csökkentek a kamatlábak, elısegítve az eszközárakban a buborék kialakulását, amely központi szerepet játszott a legutóbbi pénzügyi válságban;

L.

mivel a világgazdasági válság, amely a pénzügyi szektorban kezdıdött, mostanra a világ néhány vezetı gazdasági szereplıje, köztük az USA, Japán és az EU nagyfokú eladósodottsághoz vezetett;

M.

mivel a G20-ak az erıs, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés keretérıl szóló pittsburghi zárónyilatkozatukban megállapodtak abban, hogy a válságra adott válaszként sürgısen új, többoldalú megközelítésre van szükség;

N.

mivel világszerte felismerték azt a szerepet, amelyet a pénzügyi ágazat néhány szektora játszott – gyengeséget mutatva a pénzügyi szabályozás terén és elmélyítve az államadósság-válságot – a pénzügyi világválság elıidézésében, és általános a vélekedés, hogy fokozni kell a pénzügyi ágazat felelısségvállalását és átláthatóságát, beleértve azt is, hogy a pénzügyi ágazatnak megfelelı mértékben viselnie kell a válság okozta költségek terheit;

O.

mivel a folyó fizetési mérlegek sokat emlegetett egyensúlyhiánya a hazai gazdaságok PE 473.472\ 91

HU

mögöttes strukturális egyenlıtlenségeinek következményei; P.

mivel a globális pénzügyi rendszer összehangolt és hatékony szabályozásának és felügyeletének hiánya a pénzügyi ágazat gyengeségét eredményezte, ami tovább fokozta a világgazdaság sérülékenységét;

Q.

mivel üdvözli a legmagasabb globális szintő, nem hivatalos politikai tárgyalások fórumaként számon tartott G20-ak megnövekedett szerepét és jelentıségét; mivel a G20-ak intézményként nem rendelkeznek jogalappal, állandó titkársággal és irányító struktúrájuk gyenge, különösen az egyéb nemzetközi intézményekéhez (IMF, WTO) képest;

R.

mivel a jelenlegi nemzetközi monetáris rendszer több ország számára lehetıvé tette, hogy kompetitív leértékelési stratégiákat alkalmazzon, amelyek a befolyásos piaci érdekeltek által a devizapiacokon végrehajtott, növekvı számú spekulatív tranzakcióval együtt nagyban hozzájárultak a túlzott árfolyam-ingadozáshoz, és jelentıs kockázatot teremtettek a devizapiacok és a nemzetközi kereskedelem számára;

S.

mivel az EU-t nem tekintik befolyásos szereplınek a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer átalakításában, mivel nem lép fel egységesen, és külsı képviselete nemzetközi gazdasági téren széttöredezett;

T.

mivel alapvetıen fontos annak biztosítása, hogy a gazdasági és pénzügyi rendszerek ne tegyenek kárt a reálgazdaságban;

U.

mivel a G20-ak ajánlásainak megfelelıen az IMF a globális pénzügyi rendszerek tekintetében nagyobb felülvizsgálati és felügyeleti hatáskört kapott, pénzügyi forrásait megnövelték, és jelenleg zajlik irányítási struktúrájának átfogó reformja;

V.

mivel az elmúlt évtizedekben a pénzpiacok fejlıdése azt eredményezte, hogy ma már globális szinten, informatika intenzív folyamatok és hálózatok révén mőködnek, és az adatok standardizálása ezzel nem tudott lépést tartani, megnehezítve a piaci – sıt gyakran a vállalaton belüli – adatösszesítést, -elemzést és az adatokkal kapcsolatos mőveleteket, illetve csökkentette a pénzügyi tranzakciók átláthatóságát;

Politikai ajánlások a globális gazdaságirányítás kezelésére 1.

hangsúlyozza, hogy a globális egyensúlyhiányok, különösen ha túlzott mértékőek, potenciális veszélyt jelentenek a vezetı gazdaságok pénzügyi és makrogazdasági stabilitására, és más gazdaságokra is hatással lehetnek; ezt tekintetbe véve megjegyzi, hogy a strukturális összehangolatlanságból, valamint a hazai gazdaságon belüli versenyképesség hiányából adódó egyenlıtlenségeket mind a többlettel rendelkezı, mind a deficittel küzdı országokban kezelni kell, mivel az ilyen egyenlıtlenségek szintén alapvetı problémák forrásai lehetnek;

2.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és gazdasági válság bebizonyította, hogy a globális egyensúlyhiányból adódó tıkebeáramlást felelıs monetáris politikának és erıs pénzügyi szabályozásnak és felügyeletnek kell kísérnie;

3.

elismeri, hogy a döntéshozóknak a világon mindenütt további erıfeszítéseket kell tenniük a globális gazdaságirányítás reformjával kapcsolatos megoldások kidolgozása

céljából a világgazdaság kiegyensúlyozásának és az újabb visszaesés elkerülésének elısegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a globális irányításra vonatkozó reformnak biztosítania kell, hogy a piacok megfelelı mőködésük érdekében átfogó intézményi keretbe ágyazódjanak; úgy véli továbbá, hogy a globális gazdaságirányítás egyik elsıdleges céljaként a hosszú távú befektetést elısegítı környezet kidolgozását kell kitőzni; 4.

hangsúlyozza a felelısségteljes monetáris politikák fontosságát; szorgalmazza, hogy a legjelentısebb gazdaságok központi bankjai vegyék figyelembe a hagyományos vagy nem hagyományos intézkedések végrehajtásának lehetséges negatív külsı hatásait, például a pénzeszköz-buborékokat, a carry trade dinamikát és a más országokban kialakuló pénzügyi destabilizációt;

5.

tudatában van annak, hogy elsısorban az alapot biztosító gazdaság erejébe vetett bizalom, valamint pénzpiacainak beágyazottsága, átláthatósága, összetettsége és stabilitása határozza meg, hogy a harmadik országok központi bankjai mely devizákat tartalékolják; e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden olyan valutának, amely az IMF különleges lehívási jogai körébe akar tartozni teljes mértékben konvertibilisnek kell lennie, és elismeri, hogy az IMF SDR-kosarának összetételét úgy kell meghatározni, hogy az tükrözze a valutáknak a világ kereskedelmi és pénzügyi rendszereiben meglévı relatív súlyát;

6.

kijelenti, hogy az árfolyamoknak tükrözniük kell az alapvetı piaci tényezıket a nyitottság és a rugalmasság fokozása és a gazdaság alkalmazkodásának megkönnyítése érdekében, és ezért az árfolyamokat nem kezelhetik vagy manipulálhatják a nemzeti monetáris hatóságok;

7.

szorgalmazza, hogy az IMF tagjai csatlakozzanak az alapító okirathoz, különösen az árfolyam manipulálásától való tartózkodásra vonatkozó kötelezettség vállalásához, valamint a GATT- és WTO-megállapodások megfelelı rendelkezéseihez;

8.

szorgalmazza, hogy gondolják újra át a különleges lehívási jogok (SDR) használatát, amelyek adott esetben a dollár mint a világ tartalékvalutája helyébe léphetnek, és hozzájárulhatnak a globális pénzügyi rendszer stabilizálásához; kéri az IMF-et, hogy vizsgálja meg a különleges lehívási jogok (SDR) további rendelkezésre bocsátását és tágabb alkalmazását, különösen a többoldalú árfolyamrendszer megerısítése érdekében;

9.

támogatja a G20-ak arra irányuló erıfeszítését és kötelezettségvállalásait, hogy megfelelıen ütemezett, növekedésbarát pénzügyi konszolidációs terveket hajtsanak végre középtávon, miközben az egyes országok körülményeinek megfelelı mértékben támogatják a hazai keresletet, megfelelı monetáris politikát folytatnak, fokozzák az árfolyam-rugalmasságot, hogy jobban tükrözıdjenek az alapvetı gazdasági tényezık, és szerkezeti reformokat hajtanak végre a munkahelyteremtés elımozdítása és a globális egyensúly visszaállításának elısegítése érdekében;

10.

megjegyzi azonban, hogy a G20-ak szintjén a globális egyensúlyhiányok javításának kilátásai egyelıre korlátozottnak tőnnek;

11.

sürgeti a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO), hogy vállaljon tevékeny szerepet az eltérı szabályozási rendszerek miatt a pénzügyi szolgáltatások terén jelentkezı PE 473.472\ 93

HU

lehetséges kereskedelmi torzulások kimutatásában és kezelésében; 12.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, nagyrészt a WTO szabályain alapuló, és azokkal szoros kapcsolatban álló olyan átfogó mechanizmust, amely az ENSZ Alapokmányában foglaltaknak megfelelıen megakadályozná, hogy a kereskedelmet a nemzetközileg elismert demokratikus értékekkel ellentétes módon külpolitikai eszközként alkalmazzák;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács következı EU–USA találkozóján vesse fel a származékos árupiaci eszközök felügyeletére vonatkozó kölcsönös együttmőködés témáját az átláthatóságra és a piaci visszaélésre vonatkozó meglévı rendeletnek megfelelıen;

14.

felhívja az EU-t, hogy hajtsa végre a G8-ak és a G20-ak csúcstalálkozóin kiadott nyilatkozatokat, különös tekintettel a fosszilis tüzelıanyagok és a mezıgazdaság támogatására – figyelembe véve az OECD erre a területre vonatkozó iránymutatásait – valamint az élelmiszerárak ingadozására és az árupiacokra;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül kereskedelmi stratégiáját a dél–dél kereskedelem és a világ egyéb részein a régiók közötti kereskedelem megerısítése céljából, számos kis gazdaság sérülékenységének csökkentése, valamint jövıbeli megerısödött gazdasági partnerek létrejöttének elımozdítása érdekében;

16.

támogatja a G20-ak erıs, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedést szolgáló keretrendszerének végrehajtására vonatkozó cselekvési terv ütemezésének kidolgozását;

17.

üdvözli a közös globális kihívásokról szóló további vitával és együttmőködéssel kapcsolatos valamennyi kezdeményezést, de megjegyzi, hogy sok jelenlegi fórum, többek között a G20-ak, döntéshozatali folyamata vagy döntései végrehajtása és felügyelete tekintetében nem rendelkezik jogalappal vagy a nemzetközi szervezetek sajátosságaival, és így gyenge irányító struktúra marad;

18.

megjegyzi, hogy a döntéshozatal terén a konszenzusra törekvı módszer, amely a legtöbb globális együttmőködési testületet jellemzi, nem kedvez a bátor döntéseknek, és gyakran homályos nem kötelezı erejő megállapodásokhoz vezet; sürgeti, hogy a globális fórum vegyen példát az EU-ról, amely már nem hagyatkozik kizárólag az egyhangú döntéshozatalra;

19.

úgy véli, hogy a G20-ak által vállalt kötelezettségeknek konkrétabbnak kell lenniük, és az elırehaladást egy független, alapszabállyal és titkársággal rendelkezı, formálisabb és tágabb körre kiterjedı szervnek, például az IMF-nek kell nyomon követnie;

20.

üdvözli az egyensúlyhiányok mutatókkal történı mérésére vonatkozó intézkedéseket, amelyekben a G20-ak pénzügyminiszterei 2011. február 19-i párizsi csúcstalálkozójukon megállapodtak; kiemeli, hogy e mutatóknak ki kell terjedniük a belsı egyenlıtlenségekre, például az államadósságra és az államháztartási hiányra, a magánszféra megtakarításaira és adósságaira, valamint a kereskedelembıl és a beruházásokból, továbbá az átutalásokból eredı külsı egyensúlyhiányokra;

21.

felszólítja a G20-akat, hogy a G20-as keretre és a fent említett mutatókra alapozva

rendszeresen tartsanak kölcsönös értékelési folyamatot olyan politikai választási lehetıségek felvetése érdekében, amelyek erıs, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedést biztosítanak; 22.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szereplık globális szinten mőködnek, és úgy véli, hogy mostantól a pénzügyi szabályozások közötti koordinációs szakadékokat orvosolni kell annak érdekében, hogy egyes pénzügyi szereplık ne élhessenek vissza a szabályozási arbitrázzsal;

A nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer és intézményei reformja 23.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak vezetı szerepet kell játszania a globális gazdasági reformban, amelynek célja a nemzetközi intézmények legitimitásának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése, továbbá hogy az Európai Uniónak még a jelenleginél is fokozottabb mértékben egységesen kell fellépnie a nemzetközi gazdasági ügyekben;

24.

felszólít az uniós képviselet megteremtésére az IMF-ben, valamint a Világbankban; kéri az IMF demokratikusabbá tételét, ami azzal jár, hogy ügyvezetı igazgatóját nyílt választással és érdemei alapján nevezik ki, és jelentıs mértékben növelik a fejlıdı és az átalakulóban lévı országok szavazati jogát;

25.

kitart amellett, hogy a globális gazdaságirányításnak megfelelı reagáló képességgel, rugalmassággal és pragmatizmussal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a körülményektıl függıen és összhangban a szubszidiaritás elvével meg lehessen állapítani, melyek a legcélravezetıbb intézkedések;

26.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak vezetı szerepet kell játszania a globális gazdasági reformban, amelynek célja a nemzetközi intézmények és a nem hivatalos fórumok legitimitásának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése;

27.

megjegyzi, hogy ezek az intézmények és fórumok, különösen a G20-ak globális szinten híján vannak a megfelelı parlamenti legitimációnak, ezért felszólítja ıket, hogy döntéshozatali folyamatukba vonják be a parlamenteket; helyteleníti néhány partner demokratikus hiányosságait;

28.

felhívja a figyelmet azokra a problémákra, amelyek felmerülhetnek, ha a különbözı nem hivatalos fórumok és nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézmények által követett politikák nincsenek összehangolva; kitart amellett, hogy a globális intézményi koordinációt elısegítı intézkedések az IMF-en keresztül kerüljenek elfogadásra;

29.

felhívja a figyelmet, hogy a monetáris politika, a nemzetközi kereskedelem, a fenntartható államháztartás, valamint az alapvetı gazdasági tényezıkön alapuló rugalmas valuták tekintetében szükséges a globális megértés és a közös megközelítés; úgy véli, hogy a globális gazdaságot a nyílt piacnak kell jellemeznie valamennyi résztvevı kölcsönös javát szolgálva; hangsúlyozza, hogy a magas szintő szociális és környezetvédelmi elıírások nélkülözhetetlenek és minden tekintetben fejleszteni kell ıket; hangsúlyozza, hogy az IMF-nek és a WTO-nak kell a folyamat középpontjában állnia;

30.

sürgeti, hogy a WTO-tagok csatlakozzanak többoldalú kereskedelmi PE 473.472\ 95

HU

megállapodásokhoz, és tárgyaljanak további nemzetközi kereskedelmi fordulókról, amelyek célja a nemzetközi kereskedelmet akadályozó tényezık jelentıs csökkentése, egyúttal minden ágazatban az egyenlı feltételek biztosítása, és így a gazdasági növekedéshez és a fejlıdéshez való hozzájárulás; 31.

úgy véli, hogy az EU-nak határozott érdeke az ILO megerısítése és a WTO munkájában, valamint az általános preferenciarendszerhez kapcsolódó fenntarthatósági fejezetek ellenırzésében való részvételének ösztönzése annak érdekében, hogy a fejlıdı országok számára nagyobb haszonnal járjon a kereskedelem, és valamennyi munkavállaló számára tisztességes munkakörülményeket és béreket lehessen biztosítani;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy fogalmazza újra az EU kereskedelmi és befektetési stratégiáját oly módon, hogy a BRIC-országokat (Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát) saját érdekekkel rendelkezı jövıbeli fı kereskedelmi partnerekként vonja be a fenntartható szociális és ökológiai fejlıdés összefonódó érdekeinek közös globális rendszerébe;

33.

azon a véleményen van, hogy a multilaterális fejlesztési bankoknak hatékonyabban kellene további forrásokat biztosítaniuk a speciális helyi igények kielégítése, a hosszú távú befektetések támogatása és a helyi gazdaságok megerısítése érdekében;

34.

azt javasolja, hogy az IMF legyen erıs és független, rendelkezzen elegendı eszközzel és forrással, hogy nagyobb figyelmet tudjon fordítni az országokon átnyúló összefonódásokra nemcsak a többoldalú felügyelet megerısítése révén, hanem úgy is, hogy a rendszerszinten jelentıs gazdaságokra összpontosít, és a tartós és jelentıs mértékő egyenlıtlenségek vizsgálatát szolgáló mutatókat dolgoz ki; kéri, hogy az IMF intervenciós mandátumát terjesszék ki a tıkeszámlákból adódó kockázatokra is;

35.

üdvözli a költségvetési irányítás és az információcsere terén az OECD és a G20-ak által elért eredményeket, de kéri, hogy erısítsék meg az OECD jogalapját az együttmőködést elutasító joghatósági területeket felsoroló feketelista összeállítására a költségvetési átláthatóság, valamint a csalás és az adóelkerülés elleni küzdelem javítása érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy 2011 végére tegyen javaslatot a határokon átnyúlóan mőködı vállalatokra vonatkozó nagyszabású, országonkénti jelentéstételi szabványokra, amelynek célja az átláthatóság növelése és a szükséges adatok adóhatóságok általi hozzáférhetıségének fokozása;

36.

hangsúlyozza azon nemzetközi kezdeményezések fontosságát, amelyek a számviteli és ellenırzési normák területét érintik;

37.

felszólítja a G20-ak vezetıit, hogy minden további nélkül zárják le a vitát a pénzügyi tranzakciókra kivetett globális adó minimális közös elemeirıl;

38.

a G20-akat más szervezetek jelentısége ellenére a globális konzultáció kulcsfontosságú fórumának tekinti, de megjegyzi, hogy globális intézményként számos hiányosság jellemzi, többek között a kisebb nemzetek képviseletének hiánya, az átláthatóság és a demokratikus elszámoltathatóság, valamint azon jogalap hiánya, amelynek megfelelıen határozatai jogilag kötelezı erıvel bírnának;

39.

bátorítja az IMF-et és a G20-akat, hogy keressék az alacsony államháztartási hiányt és

fegyelmezett állami kiadásokat felmutató globális gazdaságok közremőködését és tanácsát, valamint ezeknek megfelelıen járjanak el; 40.

hangsúlyozza, hogy az euróövezetet a globális monetáris intézkedésekrıl szóló viták keretében egyetlen egységnek kell tekinteni egységes valutája és árfolyam-politikája következtében;

41.

szorgalmazza, hogy az EU és tagállamai keressék a megoldásokat a G-formációk és az ENSZ rendszere közötti koordináció további javítása tekintetében;

42.

kéri a központi bankok nemzetközi testületének felállítását, amely elsısorban az EU, Japán, az Egyesült Királyság és az USA központi bankjaiból állna, és megbízatása arra szólna, hogy hangolja össze a monetáris politikát, ellenırizze a pénzügyi felügyeletet, valamint globális valutatartalékként terjessze ki és segítse elı a különleges lehívási jogokat;

43.

javasolja, hogy az IMF-et politikailag erısítsék az IMF ügyvezetı igazgatótanácsában képviselt országok vezetıinek éves csúcstalálkozóival; ennek tükrében arra is bátorítja az IMF-tagállamokat, hogy az ügyvezetı igazgatótanácsba a legmagasabb rangú kormányzati képviselıket nevezzék ki annak érdekében, hogy az igazgatótanács a globális gazdaságirányítással kapcsolatos viták és döntések fórumaként vezetı szerepet játszhasson;

44.

úgy véli, hogy növelni kell a nemzetközi tıkeáramlások átláthatóságát, különösen úgy, hogy véget vetnek a banktitoknak;

A pénzügyi szektor globális irányítása 45.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi felügyeletek közötti együttmőködés hiánya megkönnyítette a pénzügyi válság terjedését és súlyosbította hatásait; e tekintetben felszólítja az Unió felügyeleti hatóságait, hogy játsszanak vezetı szerepet a nemzetközi együttmőködés kialakításában és a pénzügyi szabályozás legjobb gyakorlatainak megállapításában; hangsúlyozza azt is, hogy elınyös lenne az USA és az EU között egy közös pénzügyi szabályozási keret irányába mutató konvergencia;

46.

megjegyzi, hogy olyan reformokat kell globálisan végrehajtani, amelyek javítják a pénzintézetek átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

47.

hangsúlyozza, hogy noha a világ pénzügyi központjaiban elfogadtak olyan jogszabályokat, amelyek célja a pénzügyi szektor bizonyos területei szabályozásának javítása, a bank- és az árnyékbankrendszer szabályainak és gyakorlatainak további reformjaira van szükség;

48.

hangsúlyozza, hogy egyértelmő mandátumot kell adni az európai felügyeleti testületeknek arra, hogy szorosan mőködjenek együtt nem uniós vagy nemzetközi felekkel, ahogy azt az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) teszi a Pénzügyi Stabilitási Testülettel (FSB);

49.

hangsúlyozza, hogy a koherens és egységes megközelítés részeként össze kell kötni a mikro- és a makroprudenciális felügyeletet;

PE 473.472\ 97

HU

50.

megjegyzi, hogy az USA és az EU együtt a globális kereskedelem majdnem 40%-át és a globális GDP-nek majdnem 50%-át biztosítja, és fokozott makroprudenciális párbeszédet javasol, amelynek középpontjában az atlanti párbeszéd, a Basel III csomag alapos és kiegyensúlyozott végrehajtása és a felügyelet hatókörének a nem banki pénzügyi intézményekre történı kiterjesztésérıl szóló további eszmecsere áll; felszólít a pénzügyi szektor szabályozása reformjának lendületben tartására annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyek hatékonyan támogassák a stabilitást és a növekedést a globális reálgazdaságban

51.

tiszteli a G20-ak, a WTO, a Basel III és más multinacionális testületek megközelítését, miközben elismeri a túlszabályozás és a szabályozási verseny potenciális veszélyeit;

52.

üdvözli központi bankok elnökei globális gazdasági találkozója – mint a központi bankok közötti együttmőködés szervezését szolgáló referenciacsoport – létrehozatalát a Nemzetközi Fizetések Bankja égisze alatt;

53.

aggódik a széttagoltság kockázata miatt, amely a globális pénzügyi szereplık tevékenységeit befolyásoló szabályozások sokféleségébıl adódik; ezért felszólít a különbözı szektorokban bevezetett mechanizmusok közötti fokozottabb integrációra;

54.

elismeri az EBB szerepét a növekedés hosszú távú befektetések révén megvalósuló támogatásában;

55.

hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni a megfelelı kritériumokat a rendszerszinten fontos pénzintézetek azonosítására a „fizetésképtelenséghez túl nagy vagy másokkal túlzottan összefonódott” intézmények elkerülése érdekében, és azért, hogy további tartalékok és tıkekövetelmények, valamint trösztellenes jogszabályok révén csökkentsék a rendszerszerő kockázatot;

56.

felszólítja a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket a rendszerszinten fontos intézmények lakossági banki tevékenységeinek korlátozása érdekében, továbbá írja elı számukra az önálló alapon történı tıkésítést;

57.

sürgeti a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot, hogy a kockázattal súlyozott eszközök kiszámításához dolgozzon ki egy egységes modellen alapuló megközelítést annak érdekében, hogy megfelelıen lehessen értékelni a banki kitettségeket és össze lehessen vetni ıket a hitel- és a piaci kockázatokkal;

58.

javasolja, hogy az IMF égisze alatt alakítsanak ki egy megfelelı nemzetközi infrastruktúrát, amely a hatóságok és éppúgy az ipar számára alapvetı, standardizált pénzügyi adatok egyedülálló forrását biztosítja, lehetıvé téve a nemzetközi prudenciális feladatok elvégzését, valamint a biztonságosabb és hatékonyabb ipari folyamatokat is;

A nemzetközi monetáris rendszer újjászervezése Az EU szerepe és az elıtte álló kihívások 59.

hangsúlyozza a globális együttmőködést és koordinációt szolgáló, erısebb gazdaságirányítási keret kedvezı hatását az EU-ban és az euróövezetben;

60.

megjegyzi, hogy rendkívül fontos az európai egységes piac erısítése és elmélyítése nemcsak mint belsı cél, hanem a világ más kereskedelmi tömbjei számára követendı példaként is;

61.

hangsúlyozza, hogy az uniós politikáknak mind mezıgazdasági, mind pénzügyi területeken segíteniük kell az élelmiszer-ellátást és az élelmiszerárakat sújtó globális megrázkódtatások elkerülését;

62.

hangsúlyozza a szilárdabb, az EU-ban és az euróövezetben a globális együttmőködést és koordinációt szolgáló Stabilitási és Növekedési Paktumot erısítı gazdaságirányítási keret kedvezı hatásait;

63.

kijelenti, hogy az EU-nak hatékonyabb és átláthatóbb, a Lisszaboni Szerzıdés megfelelı rendelkezéseivel összhangban álló belsı döntéshozatalon alapuló hathatósabb külsı képviselet révén tevékeny szerepet kell játszania a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer átalakításában;

64.

üdvözli a négy új európai pénzügyi szabályozó testület, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság és az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság, továbbá az Európai Rendszerkockázati Testület létrejöttét, és kívánja, hogy erısödjenek meg és váljanak hatékonnyá;

65.

úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi szinten elérendı egyenlı feltételek támogatásának szükségessége nem akadályozhatja meg sem az EU-t, sem más regionális tömböket abban, hogy megerısítsék a regionális megállapodásokat abból a célból, hogy teljes mértékben alkalmazzák a WTO és más nemzetközi normák biztosította rugalmasságot az alapvetı makrogazdasági tényezık egyensúlyának visszaállítása és a jólét növelése érdekében;

66.

felszólítja az EU-t, hogy összpontosítson energiafüggısége csökkentésére annak érdekében, hogy vissza lehessen szorítani az importált inflációt, és vissza lehessen állítani a kereskedelmi egyensúlyt az olajtermelı országokkal;

67.

hangsúlyozza, hogy a minısített piaci hozzáférésre vonatkozó uniós keret támogathatná az olyan globális közjavak elıállítását, mint például az éghajlat védelme és a millenniumi fejlesztési célok elérése;

68.

felszólítja a Bizottságot, nyújtson be arra vonatkozó javaslatot, hogy koherenciájának javítása érdekében milyen módon javítható az EU belsı döntéshozatali eljárása a gazdasági és pénzügyek területén való külsı képviseletre vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az uniós képviselet demokratikusan elszámoltatható legyen az Európai Parlament, a tagállamok és a nemzeti parlamentek felé;

69.

szorgalmazza, hogy a G20-ak vagy a WTO vizsgálja meg az importtermékekre és szolgáltatásokra kivethetı szén-dioxid-adóval kapcsolatos megállapodás lehetıségét

70.

emlékeztet, hogy a Lisszaboni Szerzıdés 138. cikke értelmében az euróövezetnek egységes külsı képviselettel kell rendelkeznie; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be erre irányuló javaslatot;

71.

hangsúlyozza, hogy a globális gazdaságban való teljes részvétel döntı jelentıségő PE 473.472\ 99

HU

Európa számára ahhoz, hogy minden lehetıségét kiaknázza, egyúttal a legjobb lehetıség arra, hogy ezt egy egységként tegye; 72.

felhívja az EU-t, hogy kereskedelmi szakpolitikáiban a Lisszaboni Szerzıdéssel, belsı menetrendjével, valamint a millenniumi fejlesztési célokkal összhangban minden esetben támogassa a tisztességes kereskedelmet, a demokráciát, az emberi jogokat, a tisztességes munkakörülményeket és a fenntartható fejlıdést; o o

73.

o


P7_TA-PROV(2011)0458 Az egyedülálló anyák helyzete Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az egyedülálló anyák helyzetérıl (2011/2049(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 14. cikkének (3) bekezdésére, 23., 24. és 33. cikkére,

–

tekintettel a nıkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésérıl szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–

tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 5. cikkére,

–

tekintettel az Európa Tanács (felülvizsgált) Európai Szociális Chartájának 7., 8., 16., 17., 27. és 30. cikkére,

–

tekintettel a „Növekvı egyensúly a munka és a magánélet között: a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” címő, 2008. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0635),

–

tekintettel „A nık és férfiak közötti egyenlıségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” címő, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményére (COM(2010)0491),

–

tekintettel „A barcelonai célkitőzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerek tekintetében” címő, 2008. október 3-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0638),

–

tekintettel „A nık és férfiak közötti esélyegyenlıség – 2010” címő bizottsági jelentésre (COM(2009)0694),

–

tekintettel a munkaerıpiacról kiszorultak aktív befogadásának elısegítésérıl szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásra,

–

tekintettel a 2011–2020-as idıszakra vonatkozó, a férfiak és nık közötti egyenlıségrıl szóló európai paktumra,

–

tekintettel a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjára,

–

tekintettel az Eurofound „Második európai életminıség-felmérés: Családi élet és munka” címő, 2010. március 24-i jelentésére,

–

tekintettel „A nık és a szegénység az Európai Unióban” címő, 2005. október 13-i állásfoglalására1,

1

HL C 233. E, 2006.9.28., 130. o. PE 473.472\ 101

HU

–

tekintettel a nemek közötti megkülönböztetésmentességrıl és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjairól szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására2,

–

tekintettel a nık és férfiak közötti egyenlıségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékelésérıl és a jövıre vonatkozó ajánlásokról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására3,

–

tekintettel „a megfelelı, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” címő zöld könyvrıl szóló, 2011. február 16-i állásfoglalására4,

–

tekintettel „A nık és a férfiak közötti egyenlıségrıl az Európai Unióban – 2010” címő, 2011. március 8-i állásfoglalására5,

–

tekintettel „A nıket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” címő, 2011. március 8-i állásfoglalására6,

–

tekintettel a 2010. október 20-i elsı olvasatbeli állásfoglalására a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönzı intézkedések bevezetésérıl szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról7,

–

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–

tekintettel a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság jelentésére (A7-0317/2011),

Általános helyzet A.

mivel a nık munkaerı-piaci beilleszkedésével és nagyobb gazdasági önállóságával járó társadalmi és kulturális változások miatt kevesebb a kétszülıs család, illetve a kizárólag házasság keretében vállalt anyaság, továbbá a gyermeküket egyedül nevelı anyák egyre meghatározóbb csoportként vannak jelen minden fejlett és iparosodott országban; illetve tekintettel arra, hogy egyre több nı dönt szabad akaratából az egyedülállóként vállalt anyaság mellett;

B.

mivel aránytalanul nagy figyelem irányul a tizenéves anyaságra, amit az egyedül történı gyermekneveléshez vezetı útnak tekintenek, pontatlan képet festve arról, hogy valójában kik az egyedülálló szülık; mivel a káros és pontatlan sztereotípiák lerombolják az egyedülálló szülık és gyermekeik önbizalmát és önbecsülését;

C.

mivel az egyszülıs családok nem alkotnak egységes csoportot, és családi, pénzügyi és

1

HL C 67. E, 2000.3.18., 31. o. HL C 236. E, 2011.8.12., 79. o. 3 HL C 236. E, 2011.8.12., 87. o. 4 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0058 6 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0085. 6 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0086. 7 Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0373. 2

szociális helyzetük egymástól jelentısen eltér; D.

mivel azonban az egyedülálló anyák egyes kategóriáit életkörülményeik kiszolgáltatottá teszik, ami gyermekeikre nézve is következményekkel járhat;

E.

mivel az egyedülálló anyák – akár válás vagy különköltözés miatt kerültek ilyen helyzetbe, akár amiatt, hogy soha nem kötöttek házasságot – egyre meghatározóbb csoportként vannak jelen minden fejlett és iparosodott országban, és ezért a politikák kiigazításával alkalmazkodni kell ehhez az új helyzethez;

F.

mivel a tagállamok felelıssége, hogy méltányos feltételeket biztosítsanak az egyedülálló anyák és gyermekeik számára;

G.

mivel sok tagállamban a közpolitikákat még mindig nem igazították hozzá a különbözı családmodellekhez és helyzetekhez, és az egyedülálló szülık társadalmilag és gazdaságilag gyakran még mindig hátrányos helyzetben vannak,

H.

mivel számos társadalomban a leányanyaság választása nem okoz hátrányos megkülönböztetést vagy megbélyegzést, mint azokban a társadalmakban, ahol különbözı okoknál fogva patriarchális rendszerek érvényesülnek;

I.

mivel Európában az egyedülálló szülık nagy többsége nı; mivel 2001-ben az egyedülálló szülık átlagosan 85%-át 25–64 év közötti anyák tették ki, ami azt jelenti, hogy a teljes nıi népesség 5%-a egyedülálló anya, és egyes tagállamokban az egyedülálló anyák a teljes nıi népesség 6–7,5%-át teszik ki (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia), míg máshol ez az arány a 9%-ot is eléri (Észtország, Lettország),

J.

mivel az egyedülálló anyák helyzetének felfogása és az esetükben követett politikák Európa-szerte régiónként változnak, földrajzi értelemben vett egyenlıtlenséget hozva létre: az északi területeken a jóléti rendszerek a meghatározóbbak, a déli államokban az ún. tágabb család segítsége a jellemzı, míg a keleti tagállamokban az elıbbi két rendszer elegyét alkalmazzák;

K.

mivel a különbözı közpolitikáktól és családi állapotuktól függıen (elvált, külön élı, hajadon vagy özvegy) az egyedülálló anyák eltérı helyzetben vannak és országonként különbözı típusú juttatásokban részesülnek, beleértve saját maguk és gyermekeik egészségügyi ellátását is,

L.

mivel az egyedülálló anyák gyakran félbeszakítják tanulmányaikat és szakismereteik megszerzését, mivel kevés idejüket és korlátozott forrásaikat gyermekeik nevelésére fordítják, tehát a társadalmi kirekesztés és a szegénység kockázatával is szembesülnek;

M.

mivel nık szexuális és reprodukciós jogaira vonatkozó oktatás és tájékoztatás – különösen a fiatalok körében – alapvetı fontosságú a nem kívánt terhességek megelızése érdekében;

N.

mivel azok a nık, akik erıszakos cselekedet következtében vesztették el partnerüket – ideértve a nemi alapú erıszakot, a terrorizmust és a szervezett bőnözést is –, sokkal kiszolgáltatottabbak a társadalomtól való elszigetelıdésnek, ezért külön figyelmet igényelnek, hogy ösztönözzék a társadalomba való visszailleszkedésüket és PE 473.472\ 103

HU

iránymutatást kapjanak szülıi szerepüknek a gyermek javát leginkább szolgáló folytatására; O.

mivel európai szinten az illetékes hatóságok az e kategóriákat támogató intézkedéseket és programokat vezetnek be;

P.

mivel számos tényezı befolyásolja a gyermekek fejlıdését az egyszülıs családokban, továbbá mivel az egyedülálló szülı által nevelt gyermekek többsége jó nevelésben részesül, és mivel a gyermekek fejlıdését befolyásoló tényezık jóval összetettebbek, mint a családtípus;

Q.

mivel a családpolitikai döntéseknek kiemelten kell kezelniük a gyermek szükségleteit és legfıbb érdekeit, valamint biztosítaniuk kell, hogy a gyermekek jól fejlıdhessenek;

Az egyedülálló anyák foglalkoztatása R.

mivel az egyedülálló anyák 69%-a van jelen a munkaerıpiacon, és mivel 2001-ben az egyedülálló anyáknak átlagosan 18%-a dolgozott részmunkaidıben;

S.

mivel ezeket a részmunkaidıs megoldásokat és az alulfoglalkoztatottságot az egyedülálló anyák sokszor nem önként vállalják, hanem a családi kötelezettségek kényszere miatt;

T.

mivel az anyák – különösen az egyedülálló anyák – foglalkoztatási rátája a jó gyermekgondozási szolgáltatásoknak betudhatóan javul, azonban ezt össze kell kapcsolni más kiegészítı intézkedésekkel is, ideértve a megfelelı szülési szabadságot és a rugalmas foglalkoztatást, ami ösztönzi a nagyobb fokú részvételt és hozzájárul az anya és a gyermek jólétéhez;

U.

mivel a gyermeket nevelı férfiak jellemzıen többet dolgoznak, mint a gyermektelenek, viszont a nıkre ennek az ellenkezıje igaz; mivel a nemek közötti bérszakadék – amely átlagosan 18 % az EU-ban – növekszik, amikor a nık anyákká válnak, és ez nyugdíjas korban is folytatódik;

A szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata V.

mivel az egyszülıs háztartások jobban ki vannak téve a szegénység és a szegénység újratermelıdése kockázatának, mint a kétszülıs háztartások; mivel a 2006-ban rendelkezésre állt legfrissebb adatok szerint a 25 tagú EU-ban az egyszülıs háztartások 32%-át fenyegette a szegénység kockázata, míg a gyermeket nevelı párok esetében ez az arány 12% volt,

W.

mivel a nık nagyobb hányada szembesül pénzügyi bizonytalansággal és a szegénységgel, mint a férfiak, aminek munkaerı-piaci helyzetük az oka, ideértve a munkanélküliség magasabb arányát, az alacsonyabb béreket és a részmunkaidıs vagy alacsonyabb színvonalú munkákat, ami különösen az önálló jövedelemmel nem rendelkezı, egyedülálló anyákat érintı helyzet;

X.

mivel az egyszülıs családból származó gyermekek körében (19 %) nagyobb a szegénység kockázata, mint a teljes lakosságban, és a gyermekgondozás biztosítása hozzájárul a szegénység – többek között a gyermekszegénység – csökkentéséhez,

valamint a társadalmi integráció növekedéséhez;

A családi élet és a munka összeegyeztetése Y.

mivel a munka világába való beilleszkedés és a karrierépítés lehetısége a 25–40 éves kor közötti idıszakban a legnagyobb, amikor a gyermekek még kicsik, és több idıt és foglalkozást igényelnek a szülıktıl; mivel kevés a magas színvonalú, megfizethetı gyermekgondozási intézmény, és mivel a bölcsıdék és az iskolák nyitvatartási ideje és a munkaidı gyakran nem egyeztethetı össze, ami sokszor a legnagyobb akadálya és korlátja a családi és szakmai élet összekapcsolásának;

Z.

mivel az egyedülálló szülıknek kétszer annyi nehézséggel kell megküzdeniük, mint a kétszülıs családoknak, mivel egyedül rájuk hárulnak a napi gondozási feladatok;

AA.

mivel a jó minıségő és megfizethetı gyermekgondozási szolgáltatások biztosítása rendkívül fontos szerepet tölt be az egyedülálló anyák és gyermekeik számára, különösen a gyermekek 2 éves koráig; emlékeztet arra, hogy a hivatalos gyermekgondozási lehetıségek igénybevétele 2 éves korig a dániai 73% és a csehországi vagy lengyelországi mindössze 2% között ingadozik, és hogy csak néhány olyan uniós tagállam van (Dánia, Hollandia, Svédország, Belgium, Spanyolország, Portugália és az Egyesült Királyság), amelyik már teljesítette a barcelonai célokat (gyermekgondozás biztosítása a 3 év alatti gyermekek 33%-a számára);

AB.

mivel minden nınek – az egyedülálló anyákat is beleértve – törekednie kell a munka világába való beilleszkedésre, mivel ez a kiszolgáltatott helyzetbıl és a szegénységbıl kivezetı egyetlen út; mivel a közigazgatási szerveknek mindent meg kell tenniük e cél elérése érdekében;

Általános helyzet 1.

felhív, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az egyedülálló anyák helyzetére; ösztönzi a tagállamokat, hogy igazítsák ki közpolitikáikat – beleértve az oktatáspolitikát, a gondozási ellátást, az egészségpolitikát, a foglalkoztatáspolitikát, a szociális biztonsági rendszereket és a lakhatási politikát – annak érdekében, hogy támogassák az egyszülıs családok szükségleteit és körülményeit, különös tekintettel az egyedülálló anyák valódi helyzetére;

2.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egyedülálló anyák ügyét felkaroló szervezetek és informális hálózatok tevékenységét, különösen azokban az országokban, ahol az egyszülıs családok csak kevés támogatásban részesülnek vagy nem nyújtanak számukra külön támogatást; ez a támogatás nem helyettesítheti a jóléti állam által az egyedülálló anyák védelme során nyújtott támogatást a tagállamokban, mivel – figyelembe véve a tagállamok földrajzi és kulturális különbségeit az egyedülálló anyák állami támogatása terén – nincs olyan modell, amely minden esetre alkalmazható lehet; felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy dolgozzanak ki a rászorulók számára támogatási programokat;

3.

ösztönzi az egyedülálló anyákat segítı tevékenységeket; úgy véli, hogy ezen erıfeszítéseknek azt kell célul tőzniük, hogy növeljék az egyedülálló anyák önállóságát és függetlenségét, csökkentsék a passzivitás és elszigeteltség érzését, javítsák a társadalmi boldogulás lehetıségét, fejlesszék nevelési képességeiket, valamint PE 473.472\ 105

HU

biztosítsanak jobb hozzáférést számukra a munkavállalási jogokkal és lehetıségekkel kapcsolatos információkhoz; 4

a nemek egyenlıségére jobban összpontosító stratégiákra szólít fel, amelyek képesek jobban tudatosítani a nem és a szegénység kapcsolatát, és biztosítják a befektetést olyan projektekbe, amelyek felvállalják az egyszülıs családok szükségleteit;

5.

felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az egyedülálló anyákat támogató szövetségeket, hogy szervezzenek tanfolyamokat azzal a céllal, hogy elısegítsék az egyedülálló anyák elhelyezkedését és növeljék önbecsülésüket; e tekintetben felkéri a tagállamokat, hogy támogassák az átmeneti szállást nyújtó „befogadó otthonok” létrehozását, ahol az egyedülálló anyák tájékoztatásban és képzésben részesülhetnek; ösztönzi a tagállamok illetékes hatóságait, hogy dolgozzanak ki az egyedülálló anyák munkaerı-piaci beilleszkedését segítı külön képzési programokat, valamint hogy mőködjenek együtt az ezzel foglalkozó szövetségekkel;

6.

ösztönzi a kifejezetten az egyedülálló anyáknak szóló nyilvános online és személyes chatfórumok, blogok és telefonos segélyvonalak létrehozását annak érdekében, hogy ezzel csökkentsék elszigeteltségüket, illetve hogy szükségeleteik alapján tanácsot és tájékoztatást tudjanak kérni vagy adni, a bevált gyakorlatokat meg tudják osztani, valamint olyan telefonos segélyvonalak vagy zöld számok létrehozását, amelyek segítségével könnyebben vehetik fel a kapcsolatot a helyi szociális szolgálatokkal;

7.

sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan közös politikákat, amelyek a legjobb európai gyakorlatok cseréjén alapulnak;

8.

ösztönzi olyan támogatási mechanizmusok, többek között tanfolyamok létrehozását, amelyek keretében támogatják az egyedülálló anyákat, tanácsot adnak nekik, hogy miként tudnak egyedülálló szülıként a legjobban boldogulni a gyermeknevelés nehéz feladatával, miközben a gyermek számára kiegyensúlyozott életritmust biztosítanak;

9.

felszólítja a tagállamokat és illetékes hatóságaikat, hogy ösztönözzék szülıképzı tanfolyamok létrehozását, amelyek keretében felkészítik és megtanítják az egyedülálló, fiatal, pénzügyi forrásokkal nem rendelkezı szülıket arra, hogyan tudnak eredményesebben megbirkózni a gyermeknevelés feladatával;

10.

felszólítja a tagállamokat, hogy erısítsék meg a nemzeti esélyegyenlıségi szervek szerepét az egyedülálló anyákkal szemben a munkahelyen alkalmazott megkülönböztetı gyakorlatok terén;

11.

ajánlja a tagállamoknak, hogy biztosítsanak lakhatási támogatást és ideiglenes lakhatási megoldásokat különösen azon egyedülálló anyák számára, akiknek koruk miatt már ki kell lépniük a nevelıszülıknél való elhelyezésbıl;

12.

sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe, hogy az egyedülálló anyák helyzete az egyes uniós tagállamokban eltérı, és hogy nyújtsanak külön támogatást a legkiszolgáltatottabb csoportokhoz tartozó egyedülálló anyáknak;

Az egyedülálló anyák foglalkoztatása 13.

hangsúlyozza, hogy – a tagállamok és az Európai Szociális Alap finanszírozása révén –

elı kell segíteni az egyedülálló (férjezetlen, megözvegyült vagy elvált) anyák képzésekben, szakképzésben való részvételét és külön ösztöndíjakhoz való hozzáférését, valamint külön kiemeli, hogy a fiatal terhes nıket fontos arra ösztönözni, hogy ne szakítsák félbe tanulmányaikat, hiszen ez lehetıvé teszi majd számukra, hogy képesítést szerezzenek, és megsokszorozná annak esélyét, hogy tisztességes munkakörülményeik legyenek, jól fizetett állást kapjanak és pénzügyileg függetlenné váljanak, ami a szegénység elkerülésének egyedüli garanciája lenne; 14.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy amikor a következı többéves pénzügyi keretre vonatkozóan kialakítja az olyan programok keretrendszerét, mint a Progress és az Equal, vegyen fontolóra olyan figyelemfelkeltı programokat, amelyek bizonyos gazdaságilag sérülékeny társadalmi csoportok, mint például az egyedülálló anyák jobb részvételére irányulnak, és ösztönzik bevonásukat,

15.

ösztönzi a tagállamokat, hogy gondosan elemezzék az egyedülálló anyák alulfoglalkoztatottságának jelenségét, és tegyenek megfelelı lépéseket e probléma kezelése érdekében;

16.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a megfelelı, magas színvonalú, megfizethetı, és a teljes munkaidıs foglalkozatással összeegyeztethetı gyermekfelügyelet és más eltartott személyek gondozását ellátó szolgáltatások rendelkezésre állását, a hozzáférés tekintetében elsıbbséget biztosítva az egyedülálló anyáknak, illetve nagyban elı kell segíteni az egyedülálló anyák képzésekben való részvételét és munkahelykeresését, továbbá munkahelyük megtartását; támogatja a rugalmas nyitvatartású vállalati gyermekgondozási létesítmények létrehozását; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyermekgondozási létesítményekhez való hozzáférést annak érdekében, hogy biztosítsák a feltételeket 3 éves korig a gyermekek 50%-ának, 3 és 6 éves kor között pedig 100%-ának gondozásához;

17.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak több olyan ellátást kell bevezetniük, amelyek célja az anyák foglalkoztatásának növelése, mivel ez a leghatékonyabb módja, hogy javítsák az egyedülálló anyák jövedelmi helyzetét, és ezzel csökkentsék az elszegényedésük és társadalmi kirekesztésük esélyét;

18.

kiemeli az egyedülálló anyák felvételének ösztönzésére és indokolatlan elbocsátásának elkerülésére irányuló munkaügyi politikák végrehajtásának fontosságát;

19.

ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak adócsökkentést és egyéb pénzügyi ösztönzıket az olyan vállalatoknak, amelyek egyedülálló szülıket foglalkoztatnak, és/vagy a munkavállalók számára helyben biztosított gyermekgondozási létesítményeket hoznak létre, mőködtetnek és biztosítanak;

A szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata 20.

ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg az egyszülıs családok támogatásával kapcsolatos bevált gyakorlataikat, különösen a pénzügyi válság összefüggésében, amely súlyosbítja az egyedülálló szülık helyzetét;

21.

felkéri a tagállamokat, hogy – a Nemek Közötti Egyenlıség Európai Intézetével közösen – vizsgálják meg az egyedülálló anyák sajátos szükségleteit, győjtsék össze és elemezzék az adatokat, mérlegeljék konkrét intézkedések meghozatalát e kérdések PE 473.472\ 107

HU

kezelése érdekében és osszák meg bevált gyakorlataikat e kérdések kezelésének javítása céljából; 22.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket és hozzanak intézkedéseket annak megelızésére, hogy az egyedülálló anyák állandóan ki legyenek téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának;

23.

felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak lakhatási támogatást és a bérlakások várólistáin elsıbbséget az egyedülálló anyáknak;

24.

arra kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyetemes támogatást minden gyermeknek, és ezáltal egyenlı bánásmódot és magas életszínvonalat garantáljanak számukra szüleik családi állapotától vagy a családi körülményeiktıl függetlenül, hogy a szegénység ne öröklıdjön tovább a gyermekekre;

25.

felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az egyedülálló anyákkal és gyermekeikkel szembeni megkülönböztetés felszámolására, ezért üdvözli az olyan programok bevezetését, amelyek állami támogatást és ösztöndíjat nyújtanak az egyedülálló szülık gyermekeinek;

26.

olyan politikák bevezetésére ösztönzi a tagállamokat, amelyek célja, hogy nemzeti jogukkal összhangban pénzügyi támogatást nyújtsanak az egyszülıs családoknak egyszülıs ellátás, az egyszülıs háztartásoknak nyújtott adójóváírások vagy az egyedülálló szülık számára biztosított egyéb adókedvezmények, valamint képzési támogatások formájában;

27.

kéri a tagállamokat, biztosítsák, hogy a gyermek felügyeletéért nem felelıs szülık által fizetett ellátások (gyerektartás) kifizetése rendszeresen megtörténjen;

28.

ösztönzi a tagállamokat, hogy nyugdíjrendszereik reformja során vegyék figyelembe a nemi tényezıt, különösen az egyedülálló anyák helyzetét;

A családi élet és a munka összeegyeztetése 29.

hangsúlyozza, hogy mind a tagállamoknak, mind az állami- és magánszervezeteknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a munka és a családi élet közötti egyensúlyra olyan fokozottan családbarát munkakörülmények bevezetésével, mint például a rugalmas munkaidı és a távmunka, valamint a gyermekgondozási létesítmények, bölcsıdék stb. fejlesztése révén;

30.

hangsúlyozza, hogy az egyedülálló anyák esetében a munka és a családi élet közötti egyensúly elısegítése érdekében szükség van az apák fokozottabb közremőködésére; e tekintetben megjegyzi, hogy egyes tagállamokban szinte egyáltalán nem létezik a közös gondozás;

31.

kéri, hogy az esélyegyenlıség jegyében az egyedülálló anyák javára kezdeményezett összes intézkedés és tevékenység legyen elérhetı az egyedülálló apák számára is;

32.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jóléti juttatások és rendszerek összehasonlítása érdekében győjtsék össze az e jelenséggel kapcsolatos összehasonlítható, uniós szintő adatokat, a különbözı uralkodó tendenciákat is

figyelembe véve; 33.

úgy véli, hogy az idejét és képességeit gyermekek gondozására és nevelésére vagy idıs emberek gondozására áldozó személyt a társadalomnak el kell ismernie, és ez a célkitőzés úgy érhetı el, ha számára a társadalombiztosítási és nyugdíjjuttatások terén megfelelı jogokat biztosítanak; o o

34.

o


PE 473.472\ 109

HU

P7_TA-PROV(2011)0459 Szervezett bőnözés az Európai Unióban Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a szervezett bőnözésrıl az Európai Unióban (2010/2309(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 3. cikkére, az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 67. cikkére, 4. fejezetére (82–86. cikk) és 5. fejezetére (87–89. cikk), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–

tekintettel a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségével kapcsolatos stockholmi programra1, „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” címő bizottsági közleményre (COM(2010)0171), valamint „Az EU belsı biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” címő bizottsági közleményre (COM(2010)0673),

–

tekintettel az IB Tanácsnak a szervezett és súlyos nemzetközi bőnözésre vonatkozó európai uniós szakpolitikai ciklus meghatározásáról és végrehajtásáról szóló 2010. november 8–9-i következtetéseire,

–

tekintettel a szervezett bőnözés elleni küzdelemrıl szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi kerethatározatra2,

–

tekintettel a nemzetközi szervezett bőnözés elleni, az ENSZ Közgyőlése által 2000. november 15-én elfogadott ENSZ-egyezményre (55/25. sz. állásfoglalás) és annak jegyzıkönyveire, kifejezetten az emberkereskedelemrıl, és különösen a nık és gyermekek kereskedelmérıl szóló, a migránsok szárazföldön, tengeren és légi úton való csempészete elleni küzdelemrıl szóló, és a lıfegyverek, részeik és alkatrészeik, valamint lıszereik tiltott elıállítása és kereskedelme elleni jegyzıkönyveire,

–

tekintettel a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelı határozatoknak az Európai Unióban történı végrehajtásáról szóló, 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi kerethatározatra, a bőncselekménybıl származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló, 2005 február 24-i 2005/212/IB tanácsi kerethatározatra3 és a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelı határozatokra történı alkalmazásáról szóló, 2006. október 6-i 2006/783/IB tanácsi kerethatározatra,

–

tekintettel a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bőncselekménybıl származó jövedelmek és a bőncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttmőködésrıl szóló, 2007. december 6-i 2007/845/IB

1

HL C 115., 2010.5.4., 1. o. HL L 300., 2008.11.11., 42. o. 3 HL L 68., 2005.3.15., 49. o. 2

tanácsi határozatra1, és tekintettel az említett határozat 8. cikkén alapuló COM(2011)0176 bizottsági jelentésre, –

tekintettel a Tanács vagyonelkobzásról és a vagyonvisszaszerzésrıl szóló (7769/3/10) következtetéseire,

–

tekintettel az Európa Tanácsnak a pénzmosásról, a bőncselekményekbıl származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló, 198. sz. egyezményére,

–

tekintettel az Európai Bizottság megbízására készíttetett „A bőncselekményekbıl származó vagyon azonosítása, nyomon követhetısége, befagyasztása és elkobzása terén hozott tagállami fellépések hatékonyságának értékelése” címő tanulmányra” (2009),

–

tekintettel az Európai Parlamentnek „Az EU szerepe a nemzetközi szervezett bőnözés elleni küzdelemben” címő tanulmányára2,

–

tekintettel az európai szervezett bőnözésre vonatkozó fenyegetésértékelési jelentésre3 (OCTA), amelyet minden évben az Europol készít, különösen pedig a 2011. évire,

–

tekintettel az Europolnak, az Eurojustnak és a Frontexnek a belsı biztonság Európai Unióbeli helyzetérıl szóló közös jelentésére (2010),

–

tekintettel a Kábítószer és Kábítószer-függıség Európai Megfigyelıközpontjának az európai kábítószer-probléma helyzetérıl szóló éves jelentéseire,

–

tekintettel az olasz Maffiaellenes Nemzeti Igazgatóság éves jelentéseire; tekintettel a Bundeskriminalantnak (BKA, német szövetségi bőnügyi nyomozóügynökség) a ‘Ndrangheta németországi jelenlétérıl szóló jelentéseire és különösen a legutóbbi, 2009-es „A San Luca-i klán németországi tevékenységének elemzése” címő jelentésére,

–

tekintettel az Europol által 2008-ban készített ROCTA-jelentésre (az orosz szervezett bőnözés általi fenyegetettség értékelése),

–

tekintettel az Europol tevékenységérıl szóló általános jelentésre (2009),

–

tekintettel az Európai Parlamentnek az „Az Európai Unió rendırségi és igazságügyi együttmőködés terén illetékes szervei közötti koordináció javítása: lépések az Európai Ügyészség felé” címő tanulmányára,

–

tekintettel az Európai Unió tagállamainak bőnüldözı hatóságai közötti, információ és bőnüldözési operatív információ cseréjének leegyszerősítésérıl szóló 2006/960/IB tanácsi kerethatározatra,

–

tekintettel az Eurojust megerısítésérıl és a bőnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló 2002/187/IB határozat

1

HL L 332., 2007.12.18., 103. o. PE 410.678 3 http://www.europol.europa.eu/index.asp?page=publications&language= 2

PE 473.472\ 111

HU

módosításáról szóló, 2008. december 16-i 2009/426/IB tanácsi határozatra1, –

tekintettel az Eurojust éves tevékenységi jelentéseire (2002–2010)2,

–

tekintettel az Európai Igazságügyi Hálózatról szóló, 2008. december 16-i 2008/976/IB tanácsi határozatra3,

–

tekintettel az Eurojustnak és az Európai Igazságügyi Hálózatnak a szervezett bőnözés és a terrorizmus ellen az Európai Unióban folytatott küzdelemben játszott szerepérıl szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek intézett bizottsági közleményre (COM(2007)0644),

–

tekintettel az Európai Rendırségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló 2009/371/IB tanácsi határozatra4,

–

tekintettel a büntetıügyekben folytatott rendırségi és igazságügyi együttmőködés keretében feldolgozott személyes adatok védelmérıl szóló 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra5,

–

tekintettel az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bőnügyi jogsegélyrıl szóló, 2000. május 29-i egyezményre6, a Tanácsnak az ahhoz csatolt jegyzıkönyv meghatározásáról szóló, 2011. október 16-i jogi aktusára, valamint a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttmőködésrıl szóló, 1997. december 18-i II. Nápolyi Egyezményre7,

–

tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatra8 és az azt módosító késıbbi jogi aktusokra,

–

tekintettel a 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat 34. cikke alapján az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló bizottsági jelentésekre (COM(2005)0063 és COM(2006)0008),

–

tekintettel a Bizottság által 2007. július 11-én közzétett, az európai elfogatóparancs alkalmazásáról szóló jelentésre, és a Tanács Fıtitkárságának „Az európai elfogatóparancs gyakorlati mőködésére vonatkozó mennyiségi információkkal kapcsolatos kérdıívre adott válaszok – 2007” címő tájékoztatójára9,

–

tekintettel a Tanácshoz intézett, az európai elfogatóparancs értékelésérıl szóló ajánlására10,

1

HL L 138., 2009.6.4., 14. o. http://www.eurojust.europa.eu/press_annual.htm 3 HL L 348., 2008.12.24., 130. o. 4 HL L 121., 2009.5.15., 37. o. 5 HL L 350., 2008.12.30., 60. o. 6 HL C 197., 2000.7.12., 3. o. 7 HL C 24., 1998.1.23., 1. o. 8 HL L 190., 2002.7.18., 1. o. 9 10330/08 10 HL C 291. E, 2006.11.30., 244. o. 2

–

tekintettel a közös nyomozócsoportokról szóló, 2002. június 13-i 2002/465/IB tanácsi kerethatározatra1, valamint a közös nyomozócsoportokról szóló, 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat jogi átvételérıl szóló bizottsági jelentésre (COM(2004)0858),

–

tekintettel az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az uniós és nemzeti szintő közös nyomozócsoportokról szóló 2009-ben készült európai parlamenti tanulmányra2,

–

tekintettel az emberkereskedelem megelızésérıl, és az ellene folytatott küzdelemrıl, az áldozatok védelmérıl, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre3,

–

tekintettel a Pénzügyi Akció Munkacsoport (PAM) pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos 40 ajánlására,

–

tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelızésérıl szóló 2005/60/EK irányelvre4,

–

tekintettel a Közösség területére belépı, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenırzésérıl szóló 1889/2005/EK rendeletre5,

–

tekintettel a pénzátutalásokat kísérı megbízói adatokról szóló 1781/2006/EK rendeletre6,

–

tekintettel a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemrıl szóló 2003/568/IB tanácsi kerethatározatra7, valamint a Bizottságnak a 2003/568/IB tanácsi kerethatározat 9. cikke alapján a Tanácshoz intézett jelentésére (COM(2007)0328),

–

tekintettel az ENSZ korrupcióellenes egyezményére (ún. „Merida egyezmény”),

–

tekintettel az Európa Tanácsnak a korrupcióról szóló büntetıjogi és polgári jogi egyezményeire; tekintettel az Európai Közösségek tisztviselıit, illetve az Európai Unió tagállamainak tisztviselıit érintı korrupció elleni küzdelemrıl szóló egyezményre, valamint a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemrıl szóló OECD-egyezményre,

–

tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerzıdések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK módosított európai parlamenti és tanácsi irányelvre8,

–

tekintettel az Európai Parlament „Pénzügyi intézmények és a Strukturális Alapok végrehajtása Dél-Olaszországban” címő tanulmányára (2009),

–

tekintettel az EU 2005–2012 közötti idıszakra vonatkozó kábítószer-ellenes

1

HL L 162., 2002.6.20., 1. o. PE 410.671 3 HL L 101., 2011.4.15., 1. o. 4 HL L 309., 2005.11.25., 15. o. 5 HL L 309., 2005.11.25., 9. o. 6 HL L 345., 2006.12.8., 1. o. 7 HL L 192., 2003.7.31., 54. o. 8 HL L 134., 2004.4.30., 114. o. 2

PE 473.472\ 113

HU

stratégiájára és az EU 2009–2012 közötti idıszakra szóló, a kábítószer elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervére, –

tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bőnügyi Hivatalának (UNODC) a kábítószerekrıl szóló 2010-es átfogó jelentésére,

–

tekintettel a Kábítószer és a Kábítószer-függıség Európai Megfigyelıközpontjának az európai kábítószer-probléma helyzetérıl szóló 2010-es éves jelentésére,

–

tekintettel a Bizottság által megrendelt és a demokrácia tanulmányozásával foglalkozó központ által készített, „A szervezett bőnözés és a korrupció közötti kapcsolatok vizsgálata” címő tanulmányra (2010),

–

tekintettel a vadon élı állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemrıl szóló 338/97/EK tanácsi rendeletre1 és az Európai Bizottságnak az e rendelet végrehajtását segítı intézkedésekrıl szóló, 2007. június 13-i ajánlására,

–

tekintettel a TransCrime Európai Bizottság által finanszírozott, „Tanulmány a befolyással üzérkedésrıl: a szervezett bőnözés leküzdéséhez szükséges eszköz” címő 2008-as dokumentumra,

–

tekintettel a Tanácsnak a hamisítás és a szerzıi jogi kalózkodás elleni küzdelemre irányuló átfogó európai tervrıl szóló, 2008. szeptember 25-i állásfoglalására és a megerısített vámügyi együttmőködési stratégiáról szóló, 2009. október 23-i állásfoglalására,

–

tekintettel a környezet büntetıjog általi védelmérıl szóló, 2008. november 19-i 2008/0099/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre2,

–

tekintettel az Európai Parlamentnek a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós erıfeszítésekrıl szóló, 2010. februári írásbeli nyilatkozatára,

–

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A szervezett bőnözésbıl származó jövedelmek – Annak biztosítása, hogy a bőnelkövetés ne legyen kifizetıdı tevékenység” címő, 2008. november 20-i közleményére (COM(2008) 0766),

–


–

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság véleményére (A6 0333/2011),

A.

mivel az Európai Unió elsıdleges célkitőzése a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, belsı határok nélküli térség megteremtése, ahol megvalósul a bőnözés megelızése és leküzdése (az EUMSZ 3. cikke) és a biztonság magas szintjének biztosítása a bőncselekmények megelızésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel, valamint a rendıri, az igazságügyi és az egyéb, hatáskörrel rendelkezı hatóságok koordinációjára és együttmőködésére irányuló intézkedésekkel, továbbá a büntetıügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése és –

1 2

HL L 61., 1997.3.3., 1. o. HL L 328., 2008.12.6., 28. o.

amennyiben szükséges – a büntetı jogszabályok közelítése révén (EUMSZ 67. cikk), B.

mivel a szervezett bőnözés jelentıs társadalmi költséggel jár, lévén hogy sérti az emberi jogokat, nyomást gyakorol a demokratikus szabályokra, egyéb területektıl elvonja és elpazarolja a (pénzügyi, munkaerı- stb.) forrásokat, rontja a közös belsı piacot, károsítja a legálisan mőködı vállalatokat és gazdaságot, elınyben részesíti a korrupciót, valamint szennyezi és rombolja a környezetet,

C.

mivel nyugtalanító jogi, nyomozati és újságírói bizonyítékok tanúsítják, hogy néhány tagállamban hogyan épül be a szervezett bőnözés tevékenysége mélyen és szilárdan a politika, a közigazgatás és a törvényes gazdaság világába; mivel feltételezhetı, hogy az efféle beépülés – amely tovább erısíti a szervezett bőnözést – továbbterjed az Európai Unió többi részére is,

D.

mivel a szervezett bőnözés célja a gazdasági profit realizálása, és erre is alapul, így e jelenség megelızését és felszámolását célzó hatékony fellépésnek a bőncselekményekbıl származó vagyon azonosítására, lefoglalására, befagyasztására és elkobzására kell összpontosítania; mivel a jelenlegi európai uniós szintő keretszabályozás elégtelennek tőnik a komoly végrehajtási intézkedések garantálásához és mivel olyan szabályozásra van szükség, amely lehetıvé teszi, például az úgynevezett kibıvített elkobzást és a közvetítı személyek és szervezetek nevére bejegyzett tulajdonok elleni fellépést; továbbá, mivel az elkobzott javak társadalmi célú újrafelhasználása kedvezı megközelítést kölcsönöz a bőnüldözési stratégiáknak, mivel az elkobzott javak így már nem csupán egy bőnszervezettıl elvont forrást, hanem kétszeresen konstruktív tényezıt jelentenek, hozzájárulva egyrészt a szervezett bőnözés megelızéséhez, másrészt a gazdasági és társadalmi fejlıdést elısegítéséhez,

E.

mivel a bőnszervezetek tevékenységüket számos és egyre nagyobb területre összpontosítják, mint például a nemzetközi kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem és a kizsákmányolás, a pénzügyi bőncselekmények, a nemzetközi fegyverkereskedelem, a hamisítás, a számítástechnikai bőnözés, a környezeti bőncselekmények, az állami pénzeszközök hőtlen kezelése, a csalások vagy a zsarolás területére, és mivel e tevékenység nagyrészt transznacionális és páneurópai jellegő; mivel az ilyen bőnözıi tevékenységekbıl származó bevételek jó részét tisztára mossák,

F.

mivel az illegális bevándorló nık és lányok az uniós állampolgárságú nıknél és lányoknál jobban ki vannak szolgáltatva a szervezett bőnözésnek, például a prostitúciónak és az emberkereskedelemnek,

G.

mivel – bár nem áll rendelkezésre átfogó tanulmány – az Európában mőködı maffiaszerő bőnszervezetek ügyleteinek mennyisége igen jelentıs, különösen azoké az olasz szervezeteké, amelyeknek – ahogyan azt számos tanulmány (többek között az Eurispes tanulmánya) bizonyítja, valamint ahogy az Eurojust, az Europol és a Frontex 2010-es közös jelentése is megerısíti – óvatos becslések szerint legalább közel 135 milliárd eurós bevételük lehet, ami több, mint hat uniós tagállam bruttó hazai terméke együttvéve, ebbıl a szempontból emblematikus a ‘Ndrangheta, az EU országaiban és a világon mőködı legradikálisabb maffiaszervezet esete, amelynek az éves nyeresége legalább kb. 44 milliárd euró körül mozog,

H.

mivel az Európai Uniót érintı szervezett fenyegetés átlépi az Unió határait, ezért azt PE 473.472\ 115

HU

szem elıtt tartva kell szembeszállni vele, hogy átfogó, nemzetközi megközelítésre, tehát harmadik országokkal és olyan nemzetközi szervezetekkel való szoros együttmőködésre van szükség, mint például az Interpol vagy az UNODC, I.

mivel a korrupció a zsarolás alapvetı eszköze és a szervezett bőnözés jutalma a közpénzek elvonásáért és a helyi politikába, a közigazgatásba és a magánszektorba való beszivárgásért,

J.

mivel a pénzmosás az egyik legalattomosabb szennyezési módszer a törvényes és a törvénytelen határán, egy olyan átjáró, amely nélkül a bőncselekménnyel szerzett vásárlóerı csupán lehetıség marad, amely az illegális körön belül ugyan felhasználható, de valódi gazdasági hatalommá nem konvertálható; mivel a nemzetközi együttmőködés a pénzmosás elleni hatékony fellépés alapvetı eleme,

K.

mivel a kábítószerek nemzetközi kereskedelme a szervezett bőnözés és a maffiák nyereségének legfontosabb forrása, mivel ez teremti meg gazdasági és társadalmi sikerük alapfeltételeit; mivel az Európai Unió egyrészt a kábítószer-kereskedelem (heroin, kokain és kannabisz) egyik legfıbb felvevıpiaca, másrészt gyártó is (különösen a szintetikus kábítószerek terén); mivel ebben a kereskedelemben számos, de jól azonosítható Európán kívüli – fıként latin-amerikai, nyugat-afrikai és ázsiai – ország is részt vesz elıállító vagy tranzitországként,

L.

mivel a befolyással üzérkedés és az uzsorázás két olyan módszer, amely révén a szervezett bőnözés beszivárog a törvényes gazdaságba, meghatározó módon torzítva a szabadpiac bármilyen formáját és elfojtva a polgárok, a munkaadók, a munkavállalók és a szakemberek jogait; továbbá mivel ahogyan azt a TransCrime 2008-as, az Európai Bizottság által finanszírozott „Tanulmány a befolyással üzérkedésrıl: a szervezett bőnözés leküzdéséhez szükséges eszköz” címő dokumentuma bemutatta, ez a jelenség az EU tagállamainak legalább a felében aggasztó méreteket ölt, ugyanakkor a másik felében is jelentıs mértékben jelen van; mivel korreláció van a befolyással üzérkedés elterjedtsége, valamint a területnek és saját gazdasági-vállalkozói és politikai tevékenységének a szervezett bőnözés általi ellenırzése között; mivel a befolyással üzérkedés elleni hatékony fellépésnek elsısorban a következık révén kell megvalósulnia: az áldozatok ösztönzése arra, hogy feljelentést tegyenek – ezáltal is láthatóbbá téve ezt a jelenséget –, valamint az intézmények fokozott jelenléte az érintett területen,

Bevezetés 1.

üdvözli a stockholmi programban, a vonatkozó cselekvési tervben és a belsı biztonsági stratégiában a szervezett bőnözés visszaszorítása érdekében javasolt intézkedéseket, és szeretné, hogy a következı elnökségi trió idején a szervezett bőnözés elleni fellépés helyet kapjon a politikai prioritások között, és kézzelfogható eredményeket érjenek el ezen a téren;

2.

meggyızıdése, hogy a szervezett bőnözés – függetlenül attól, hogy a maffiaszerő-e vagy sem – az egyik legfıbb fenyegetés az EU belsı biztonságára és polgárai szabadságára nézve; úgy véli, hogy – bár fennáll a veszélye, hogy a bőnszervezetek egyre gyakrabban mőködnek együtt a terrorista szervezetekkel – a szervezett bőnözést a terrorizmustól elkülönítve kell kezelni, és felszólít a témával kapcsolatos konkrét, horizontális uniós stratégia kidolgozására, amely jogalkotási és operatív

intézkedéseket, a források elosztását és egy szigorú végrehajtási menetrendet is magában foglal; támogatja a Tanácsnak a szervezett bőnözéssel kapcsolatos uniós szakpolitikai ciklusról szóló 2010. november 8–9-i következtetéseit, és felkéri a Tanácsot a határozat felülvizsgálatára, és arra, hogy rendelkezzen az Európai Parlamentnek a prioritások megnevezésére, a stratégiai célkitőzések megvitatására, valamint a szakpolitikai ciklus eredményeinek értékelésébe való bevonásáról; 3.

támogatja a tagállamok szervezett bőnözés elleni küzdelemre irányuló intézkedéseit, és bátorítja a tagállamokat igazságügyi hatóságaik és rendıri erıik legjobb jelenlegi tapasztalatok alapján történı megerısítésére többek között a tevékenységeik támogatását célzó jogszabályok és eszközök összehasonlítása révén, továbbá ösztönzi ıket arra, hogy e célra megfelelı emberi és anyagi erıforrásokat bocsássanak rendelkezésre; felkéri a tagállamokat, hogy proaktív nyomozati megközelítést alkalmazzanak, hogy dolgozzanak ki nemzeti terveket a szervezett bőnözés elleni fellépésre, és hogy biztosítsák a fellépések központi összehangolását erre szolgáló, megfelelı struktúrák segítségével, a néhány tagállamban már összegyőjtött legjobb tapasztalatokból kiindulva; kéri a COSI-t, hogy szervezzen évenkénti találkozót, legalább a tagállamok, a Bizottság, a Tanács, az Európai Parlament, az Europol és az Eurojust részvételével, amelyen ismertetni lehet a szervezett bőnözés elleni küzdelem terén uniós és nemzetközi szinten elért eredményeket és az ezzel kapcsolatos jövıbeli stratégiákat;

4.

hangsúlyozza, hogy a szervezett bőnözés felszámolására irányuló intézkedéseknek teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az alapvetı jogokat és arányosnak kell lenniük a kitőzött célokkal, és hogy az Alapjogi Charta 52. cikkével összhangban szükségszerőnek tartja e célokat egy demokratikus társadalomban, az emberi jogok európai egyezményében, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és a tagállamok közös alkotmányos elveiben rögzített egyéni szabadságjogok indokolatlan korlátozása nélkül;

5.

tekintettel arra, hogy az EUMSZ 222. cikke jogi kötelezettségként elıírja az Európai Unió és a tagállamok számára a szolidaritási záradék végrehajtását, és súlyos aggodalmának ad hangot a szervezett bőnözés arra irányuló kísérletei miatt, hogy beférkızzön a különbözı szintő politikai és kormányzati körökbe, valamint a gazdasági és pénzügyi életbe; kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a bőncselekmények megakadályozására irányuló fellépésüket összpontosítsák a bőncselekményekbıl származó vagyonra, többek között arra, amelyet gyakran összekötık, azok támogatói, politikai intézmények és lobbicsoportok hálózata segítségével elrejtenek; kiemeli, hogy a szervezett bőnözés elleni fellépésnek ki kell terjednie az úgynevezett „fehérgalléros” bőnözésre;

Az EU jogalkotási keretének javítása 6.

tekintettel a nemzetközi bőnszervezetek nagyfokú aktivitására, valamint a szervezett bőnözés fokozódó kiterjedtségére és kifinomultságára, kéri a tagállamokat, javítsák az együttmőködést és a koordinációt, és közelítsék jogszabályaikat, különösen közös és egységes eljárások és bőncselekmény-kategóriák kialakítása révén, alapul véve a szervezett bőnözés visszaszorítása területén legfejlettebb jogrendszerek bevált gyakorlatait; felszólítja a tagállamokat a szervezett bőnözés elleni küzdelemhez közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó valamennyi uniós és nemzetközi eszköz idıben történı és tényleges ratifikációjára és/vagy átültetésére; PE 473.472\ 117

HU

7.

tekintettel arra, hogy a szervezett bőnözésrıl szóló 2008/841/IB kerethatározat alig befolyásolta a tagállamok jogrendszerét, és nem idézett elı látványos javulást a nemzeti jogszabályokban vagy a szervezett bőnözés elleni fellépés terén folytatott operatív együttmőködésben, kéri a Bizottságot, hogy 2012 végéig nyújtson be irányelvre irányuló javaslatot, amely pontosabban határozza meg a szervezett bőnözés fogalmát és jobban elkülöníti a jelenség alapvetı jellemzıit, különös hangsúlyt helyezve a szervezet alapfogalmára, és figyelembe véve a szervezett bőnözés újabb formáit; kéri, hogy a bőnszervezethez tartozás bőncselekményével kapcsolatosan – a nemzeti jogrendszerek eltérı és sajátos jellemzıinek megfelelı figyelembevételével – vegyék fontolóra a jelenlegi kettıs – vagyis mind a tagságot, mind az összeesküvést büntetendıként számon tartó – megközelítés eltörlését és a tagállamokban kiszabható maximális büntetéstıl függetlenül bőnszervezetben való részvételnek minısíthetı jellemzı bőncselekmények körének azonosítását; kéri továbbá, hogy szigorúbban vizsgálják meg a bőnszervezeteknek bármilyen formában nyújtott támogatás bőncselekménnyé nyilvánításának kérdését;

8.

kéri a Bizottságot, hogy – a 2011. évi munkaprogramjában elıírtaknak megfelelıen – a lehetı leghamarabb nyújtson be keretjavaslatot a bőncselekményekbıl származó jövedelmek lefoglalására és elkobzására irányuló eljárásokról szóló irányelvre, és ezért – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok európai egyezményében rögzített alapvetı jogok tiszteletben tartására irányuló kötelezettségre – kéri az Európai Bizottságot, hogy –

dolgozzon ki jogszabályokat az olyan eszközök hatékony használatát illetıen, mint a kiterjesztett elkobzás és a bírósági ítélet nélkül történı elkobzás;

–

dolgozzon ki jogszabályokat a súlyos bőncselekmények (beleértve a szervezett bőnözéssel kapcsolatos bőncselekményeket is) miatt elítélt személy esetében – a birtokában lévı javak eredetét illetıen – alkalmazandó könnyített bizonyítási eljárás vonatkozásában;

–

szorgalmazza olyan eszközök nemzeti jogrendbe való bevezetését, amelyek – az adott esettıl függıen a büntetıjog, a polgári jog vagy az adójog területén – könnyített bizonyítási eljárást tesznek lehetıvé a szervezett bőnözéssel kapcsolatos bőncselekménnyel vádolt személyek által birtokolt javak eredetét illetıen;

–

illesszen be javaslatába olyan szabályokat, amelyek lehetıvé teszik a bőncselekménybıl származó, harmadik személynek átruházott javak lefoglalását és utólagos elkobzását; kéri továbbá, hogy ilyen esetekben minısítsék bőncselekménynek az összekötıi tevékenységet, amelynek célja a megelızı vagyonvédelmi intézkedések alkalmazásának elkerülése, valamint az orgazdasággal, pénzmosással és illegális eredető pénzek felhasználásával kapcsolatos bőncselekmények elkövetésének elısegítése; ezért kéri a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslatában pontosítsa, hogy az ENSZ palermói egyezményében szereplı és a 2008/841/EK kerethatározat által átvett „bőncselekménybıl származó vagyon” fogalmának jelentése kiterjedtebb, mint a haszoné; felkéri továbbá a tagállamokat, hogy e fogalmat haladéktalanul ültessék át jogrendszerükbe, lehetıvé téve, hogy a szervezett bőnözés keretében

elkövetett bármely bőncselekménnyel közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatba hozható jövedelmet le lehessen foglalni és el lehessen kobozni; 9.

kéri a Bizottságot, hogy fogadja el a bőncselekményekbıl származó jövedelmek szociális célokra – többek között tanúvédelemre – való újrafelhasználásáról szóló uniós jogszabály kidolgozásának sürgıs szükségességét és mozdítsa elı e jogszabályt, hogy a bőnszervezetekhez és társaikhoz tartozó vagyont vissza lehessen forgatni a törvényes, tisztességes, átlátható és etikus gazdasági körforgásba;

10.

támogatja, hogy a tagállamok szorosabban mőködjenek együtt a lefoglalással és elkobzással kapcsolatos határozatok elismerése és megfelelı végrehajtása érdekében; úgy véli, hogy a vagyon-visszaszerzési hivatalok nagyon fontos szerepet játszanak a szervezett bőnözés elleni küzdelemben és mielıbb biztosítani kell számukra a szükséges forrásokat, szakértelmet és hatásköröket; elfogadja az Európai Bizottság által végzett elemzés eredményét a mőködı vagyon-visszaszerzési hivatalokkal kapcsolatban tapasztalt nehézségek vonatkozásában; kéri a Bizottságot, hogy erısítse meg a vagyon-visszaszerzési hivatalok szerepét és hatáskörét, valamint tegye lehetıvé számukra az információhoz való gyorsabb és egységes hozzáférést, tiszteletben tartva az EU-ban elismert alapvetı jogokat és adatvédelmi normákat;

11.

kéri a Bizottságot, hogy 2013 végéig készítsen tanulmányt az uniós tagállamokban a szervezett bőnözés elleni fellépés területén alkalmazott nyomozási gyakorlatok vonatkozásában, különös tekintettel az olyan eszközök alkalmazására, mint a telefonlehallgatás, megfigyelés, házkutatás, késleltetett letartóztatás, késleltetett elkobzás, fedett nyomozás, illetve az ellenırzött és felügyelt szállítás; kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 87. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban 2014 végéig nyújtson be irányelvre irányuló javaslatot a szervezett bőnözés elleni fellépésre irányuló nyomozási technikák vonatkozásában;

12.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szervezett bőnözés elsıdleges és másodlagos áldozatai, a tanúk, az informátorok és azok családtagjai megfelelı védelemben részesüljenek; e tekintetben üdvözli a Bizottságnak a bőncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok létrehozásáról szóló irányelvre irányuló javaslatát, de kéri, hogy az uniós jogszabály a tanúkra, az informátorokra és azok családtagjaira is terjedjen ki; kéri, hogy a különbözı áldozatokat egyenlı módon kezeljék (különösen a szervezett bőnözés és a terrorizmus áldozatait, valamint a szolgálatteljesítés közben áldozatul esetteket), és hogy a bírósági tanúk, informátorok és családtagjaik védelme az igazságügyi eljáráson túlra is kiterjedjen; hangsúlyozza, hogy a szervezett bőnözésnek áldozatul esı kiskorúak különleges figyelmet, bánásmódot, védelmet, segítséget és tanácsadást igényelnek; felkéri az Európai Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmő iránymutatásokat a tanúk, informátorok és családtagjaik vonatkozásában, transznacionális európai jogállást hozva létre számukra és kiterjesztve a részükre adott esetben biztosított tagállami védelmet, amennyiben az informátor vagy a tanú származási állama ezt kéri; európai alap létrehozását javasolja a szervezett bőnözés áldozatai és a tanúk védelmére és támogatására, mely többek között a tagállamok által elismert nem kormányzati maffiaellenes és zsarolásellenes szervezetek munkáját támogatná; üdvözli a szervezett bőnözéshez kapcsolódó esetekben a tanúk és informátorok védelmének megerısítésére irányuló, egyes tagállamokban elfogadott jogalkotási intézkedéseket (melyek lehetıvé PE 473.472\ 119

HU

teszik például a „telefonkonferencia keretében történı kihallgatást”); 13.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elı az áldozatok családtagjait tömörítı egyesületek szerepét, az ilyen egyesületek és az intézmények közötti párbeszédet, valamint az áldozatok családtagjait tömörítı egyesületek uniós fórumának létrehozását;

A maffiaszerően beépült szervezett bőnözés elleni küzdelem az EU-ban 14.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen irányelvre irányuló javaslatot a maffiákkal vagy egyéb bőnözıi körökkel való összefonódás valamennyi tagállamban való büntethetıvé tételére annak érdekében, hogy büntetni lehessen az olyan bőnszervezeteket, amelyek puszta meglétükbıl is profitálni tudnak azáltal, hogy akár erıszak vagy fenyegetés nélkül is félelmet tudnak kelteni abból a célból, hogy bőncselekményeket kövessenek el, befolyást gyakoroljanak a gazdasági, közigazgatási ágazat és állami szolgáltatások feletti irányítási rendszerre, valamint a választási rendszerre;

15.

az a szándéka, hogy legkésıbb három hónappal ezen állásfoglalás elfogadását követıen a nemzetközi szinten mőködı bőnszervezetek – többek között maffiák – elterjedésével foglalkozó különbizottságot hozzanak létre, aminek egyik célja a jelenség mértékének, illetve negatív szociális és gazdasági hatásának vizsgálata az EUban, ideértve a közpénzek bőnszervezetek és maffiák általi jogellenes felhasználásával és e szervezetek kormányzatba való beépülésével, valamint a törvényes gazdaságba és pénzügyi rendszerekbe való beférkızésével kapcsolatos kérdések vizsgálatát; a bizottság másik célja olyan jogszabályok kialakítása, amelyekkel kezelni lehet ezt az EU-ra és polgáraira leselkedı érzékelhetı és elismert fenyegetést; kéri ezért az Elnökök Értekezletét, hogy eljárási szabályzatának 148. cikke értelmében tegyen javaslatot;

16.

kéri a Bizottságot, hogy az Europollal és az Eurojusttal együttmőködve 2013 júniusáig folytasson le vizsgálatot a nemzetközi szervezett bőnözés negatív európai unióbeli hatásainak felmérése céljából; felkéri az Europolt, hogy 2012-ig készítsen tematikus OCTA-jelentést a maffia jellegő bőnszervezetek jelenléte miatt az EU-ban fennálló fenyegetésrıl;

17.

kiemeli, hogy az Europol 2011-ben kiadott, az európai szervezett bőnözésre vonatkozó fenyegetésértékelési jelentése (OCTA-jelentés) szerint a bőnszervezetek valódi alkalmazkodóképességrıl tesznek tanúbizonyságot és gyorsan találnak és aknáznak ki új illegális piacokat; következésképpen úgy véli, hogy nem csak a szervezett bőnözés hagyományos területei ellen kell küzdeni, hanem különleges figyelmet kell szentelni a szervezett bőnözés új formáinak is;

A szervezett bőnözés elleni küzdelemben különbözı módon részt vevı európai intézmények mőködésének javítása és a más nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatok megerısítése 18.

felkéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul ültessék át nemzeti jogrendjükbe és hajtsák végre az Eurojust megerısítésérıl szóló 2009/426/IB határozatot, és teljesítsék a benne foglalt valamennyi ajánlást; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az Eurojusthoz tartozó nemzeti szervük haladéktalanul értesüljön minden olyan bőncselekményrıl, amelyben legalább két tagállam érintett és alapos okkal lehet

feltételezni valamely bőnszervezet részvételét is; fontosnak tartja az Eurojust megerısítését a nemzetközi szervezett bőnözés elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében, utalva annak kezdeményezési, különösen vizsgálatindítási hatáskörére és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 85. cikke értelmében rá ruházott hatáskörökre; felkéri az uniós intézményeket, hogy használják fel politikai súlyukat a nemzetközi fórumokon annak érdekében, hogy újból áttekintsék az EU által – például az Eurojust keretében szerzett – egyes tapasztalatok nemzetközi szintő cseréjének és esetlegesen az uniós szinten eddig megszerzett know-how rendelkezésre bocsátásának lehetıségét; 19.

kéri a Bizottságot, hogy a lehetı leghamarabb készítsen hatásvizsgálatot az Európai Ügyészség hozzáadott értékérıl, figyelembe véve hatáskörének az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 86. cikkének (4) bekezdése értelmében a nemzetközi szervezett bőnözés keretében elkövetett súlyos korrupciós és egyéb bőncselekmények elleni küzdelemre történı kiterjesztésének lehetıségét, tekintetbe véve az alapvetı jogokra és különösen a védelemhez való jogra gyakorolt hatást, valamint az eljárási és anyagi büntetıjogi normák és a büntetıjogi szabályok elızetes összehangolásának szükségességét; kéri a Bizottságot, hogy kezdjen konzultációkat valamennyi érdekelt féllel, többek között az Alapjogi Ügynökséggel, az európai adatvédelmi biztossal, az Európa Tanáccsal, az Európai Parlamenttel, a nemzeti parlamentekkel és a civil társadalommal az Európai Ügyészség esetleges létrehozásának következményeirıl;

20.

támogatja a 2009-ben az Europol fejlesztésével kapcsolatban felvázolt ötéves stratégiát; felkéri az Europolt, hogy növelje az Európai Parlamenttel való találkozások számát, valamint erısítse meg a vele fenntartott kapcsolatokat a kérdéses stratégia terén tett elırehaladás, valamint az esetleges problémák rendszeres megvitatása érdekében; kéri az Europolt, hogy hatékonyabban lépjen fel a szervezett és a maffia jellegő bőnözéssel szemben a szervezetén belüli, külön e célra létrehozott egység felállítása és megerısítése, valamint az e célra juttatott források hatékonyabb felhasználása révén; felkéri az Europolt, hogy szorosabban mőködjön együtt az Interpollal – különösen az információcsere terén – a szervezett bőnözés elleni nemzetközi szintő fellépés érdekében; felkéri az Europolt, hogy építsen ki szorosabb kapcsolatot és kössön stratégiai és operatív megállapodásokat a harmadik országok hatáskörrel rendelkezı hatóságaival;

21.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy javítsák a nemzeti rendırségek közötti gyakorlati együttmőködést a formális akadályok lehetı legnagyobb mértékő felszámolásával;

22.

megismétli a tagállami rendıri és igazságügyi hatóságok közötti, a bőnszervezetekkel kapcsolatos adatok cseréje és a nyomozások összehangolása érdekében történı hatékonyabb gyakorlati együttmőködés fontosságát; kéri a Bizottságot és az Eurojustot, hogy e célból hozzák létre a nemzeti kapcsolattartási pontok hatékonyabb hálózatát; továbbá kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentéseket a rendıri és igazságügyi hatóságok közötti fokozott együttmőködés révén a szervezett bőnözés terén elért elırehaladásról;

23.

elismeri, hogy az Europol, az Eurojust és az OLAF között létrejött jegyzıkönyvek és kétoldalú kapcsolatok ellenére még bıven van mit javítani a közöttük zajló együttmőködés területén; kéri ezért az Europolt, az Eurojustot, az OLAF-ot és az PE 473.472\ 121

HU

emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozó európai koordinátort, hogy tegyenek kézzelfogható közös erıfeszítéseket az együttmőködési megállapodások értékelésére és állandó frissítésére, illetve azok végrehajtására, különös figyelmet szentelve az ügyösszefoglalók, az ügyekhez kapcsolódó információk, stratégiai információk és adatok cseréjére; úgy véli, hogy az Europol, az Eurojust és az OLAF közötti teljes körő együttmőködés feltétele a világos hatáskörmegosztás, elkerülve ezáltal a különbözı szervezetek hatáskörei közötti átfedéseket; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az uniós és tagállami bőnüldözı szervek hatékonyságának felmérése érdekében;

A büntetıügyek kölcsönös elismerésére vonatkozó elv fejlesztése, valamint az igazságügyi és rendırségi együttmőködés javítása az EU-ban és harmadik országokkal 24.

tudatában van annak, hogy az igazságügyi együttmőködés elıtt álló gyakorlati akadályokon való felülkerekedés érdekében nagy figyelmet kell szentelni az igazságügyi és politikai hatóságok körében az információterjesztésnek és a felvilágosításnak, és felkéri a tagállamokat, hogy tekintsék politikai prioritásnak az igazságügyi és rendıri továbbképzéseket; kéri ugyanakkor a Bizottságot, hogy a tagállamok tevékenységének támogatása érdekében mozgósítsa a megfelelı, többek között pénzügyi erıforrásokat;

25.

elismeri, hogy az igazságügyi együttmőködés – beleértve a tagállamok közötti együttmőködést – a nemzetközi szervezett bőnözés elleni harcnak és a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség kialakításának egyik pillére, és felkéri a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben kötelezettségvállalásaikat, és haladéktalanul ültessék át az igazságügyi együttmőködést szolgáló, uniós szinten meglévı valamennyi eszközt, különösen a kölcsönös bőnügyi jogsegélyrıl szóló 2000. évi egyezményt és annak 2001. évi jegyzıkönyvét, valamint a közös nyomozócsoportokról szóló kerethatározatot; tudatában van annak, hogy az igazságügyi együttmőködés elıtt álló gyakorlati akadályokon való felülkerekedés érdekében nagy figyelmet kell szentelni az igazságügyi és politikai hatóságok, valamint a védıügyvédek körében az információterjesztésnek és a felvilágosításnak, és felkéri a tagállamokat, hogy tekintsék politikai prioritásnak az igazságügyi és rendıri továbbképzéseket, valamint a védelemhez való jogot; kéri ugyanakkor a Bizottságot, hogy a tagállamok tevékenységének támogatása érdekében biztosítsa a megfelelı, többek között pénzügyi erıforrásokat;

26.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák erıfeszítéseiket az európai elfogatóparancs hatékony végrehajtása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg annak lehetıségét, hogy az alapvetı jogokkal kapcsolatos uniós követelményeknek való megfelelés, valamint az utólagos kölcsönös elismerési eszközök jellemzıen szervezett bőnözéssel kapcsolatos bőncselekmények – ideértve a maffiaszerő szervezıdést – esetében történı alkalmazása terén győjtött tapasztalatok fényében átfogalmazza a kerethatározat 4. cikkében említett lehetséges okokat, melyek fennállása esetén megtagadható az európai elfogatóparancs végrehajtása; felkéri a tagállamok igazságszolgáltatási hatóságait, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az Interpol is értesüljön valamennyi általuk kibocsátott elfogatóparancsról;

27.

elismeri, hogy a közös nyomozócsoportok rendkívül fontos szerepet játszanak a

határokon átnyúló szervezett bőnözés elleni küzdelemben, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szóban forgó kerethatározat nemzeti jogba való nem megfelelı átültetése és a néhány nemzeti igazságszolgáltatási hatóság részérıl tapasztalható csökönyösség nem teszi lehetıvé a közös nyomozócsoportok teljes mértékő kihasználását; felkéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy adjanak új lendületet a közös nyomozócsoportok munkájának azáltal, hogy az 2002/465/IB kerethatározatot valamennyi tagállammal teljes körően végrehajtatják, valamint biztosítják a megfelelı pénzügyi támogatást; hangsúlyozza, hogy a közös nyomozócsoportok által elért eredményeket lehet uniós szinten (például az elkobzott vagyontárgyak értékén keresztül) és nemzeti szinten (például a csoport egyes tagjainak eredményei alapján) is értékelni, és felkéri a Bizottságot, hogy az Eurojusttal és az Europollal együttmőködve találjon megoldást a kérdésre; 28.

kiemeli, hogy a határok nem jelentenek akadályt a szervezett bőnözés számára; ezért úgy véli, hogy a szervezett bőnözés elleni európai küzdelem keretszabályozásának ki kell terjednie a jelenség külsı dimenziójára; megjegyzi, hogy e célból még hangsúlyosabban be kell vonni az Európai Külügyi Szolgálatot és a Közös Helyzetelemzı Központot (SitCen); felkéri a Bizottságot, hogy tegye egyre hatékonyabbá és rendszeresen frissítse a harmadik országokkal kötött, a szervezett bőnözés elleni küzdelemre irányuló igazságügyi és nyomozati együttmőködésrıl szóló megállapodásokat; kéri továbbá, hogy e megállapodások kidolgozása során megfelelı módon vegyék figyelembe azokat a konkrét veszélyeket, melyeket az egyes országokban folytatott szervezett bőnözés jelent az Unió belsı és külsı biztonságára nézve; felkéri az Europolt, hogy nagyobb gyakorisággal és részletességgel készítsen elemzést azon Európán kívüli bőnszervezetekrıl, amelyek tevékenységének közvetlen vagy közvetett hatása van az Európai Unióra; alapvetı fontosságúnak tekinti az Unió és a nemzetközi szervezetek balkáni régióban folytatott erıfeszítéseinek továbbvitelét és megerısítését, különösen a szervezett bőnözés elleni küzdelem vonatkozásában; felszólítja a Bizottságot, hogy az Europollal együttmőködve dolgozzon ki egy, az Interpollal közösen megvalósítandó tervet a nyugat-afrikai régió részvételével megvalósuló, a rendırségi és igazságügyi információk cseréjét szolgáló regionális rendszer létrehozásának és végrehajtásának támogatására, és mindeközben bocsássa a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége rendelkezésére a szükséges know-how-t és a forrásokat a képzés és az ellenırzés vonatkozásában is;

A szervezett bőnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos egyéb ajánlások 29.

hangsúlyozza, hogy fontos a törvényesség kultúrájának elımozdítása, valamint az állampolgárok és általában a közvélemény nagyobb fokú tájékoztatása és ismereteik növelése; kiemeli e tekintetben a mindenféle külsı befolyásoktól mentes szabad sajtó alapvetı szerepét, mivel az megvizsgálja és közzéteszi a szervezett bőnözésnek az egyes érdekcsoportokhoz főzıdı kapcsolatait; úgy véli, hogy az ilyen tevékenységek folytatását biztosítani kell az emberi méltósághoz, a becsülethez és a magánélethez való alapvetı jogok kellı tiszteletben tartása mellett; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elı konkrét cselekvési terveket a jogszerőség kultúrájának kialakítása érdekében, vállalva többek között a kimondottan e célt szolgáló költségvetési tételek létrehozását;

30.

hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak a gyermekkereskedelem vonatkozásában holisztikus megközelítést kell alkalmazniuk, PE 473.472\ 123

HU

amely összefogja a gyermekkereskedelem áldozatává vált, illetve általa veszélyeztetett gyermekek jogainak védelmét célzó, több ágazatra kiterjedı fellépéseket; kitart amellett, hogy a tagállamoknak aktívan részt kell venniük az illegális örökbefogadás elleni küzdelemben, és ki kell alakítaniuk egy, az átláthatóságot, valamint az elhagyott és az örökbe fogadott gyermekek fejlıdésének hatékony nyomon követését biztosító keretet; 31.

hangsúlyozza a közszféra átláthatóságának a szervezett bőnözés elleni küzdelemben játszott rendkívül fontos szerepét, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a szükséges szabályok meghatározása érdekében, és biztosítsa, hogy mind az illetékes intézmények, mind a polgárok és a sajtó nyomon tudják követni és ellenırizni tudják az uniós alapok szétosztását és felhasználását; kéri, hogy ezeket az információkat azonnal tegyék közzé megfelelı, géppel olvasható, összehasonlítható, nyilvános adatformátumú internetes oldalon, az Unió legalább egyik munkanyelvén annak érdekében, hogy ezek az információk könnyen hozzáférhetık, újrafelhasználhatók és feldolgozhatók legyenek a civil társadalom számára; kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el hasonló intézkedéseket a közpénzekkel kapcsolatos tranzakciók átláthatóvá tétele érdekében, különleges figyelmet fordítva a helyi hatóságokra, amelyek jobban ki vannak téve a szervezett bőnözés beépülésének, figyelembe véve a szervezett bőnözés elleni fellépések alapvetıen titkos jellegét;

32.

az emberi jogok és az alapvetı szabadságok teljes körő tiszteletben tartása mellett kéri a szervezett bőnözéshez kapcsolódó bőncselekményekre vonatkozó megfelelı szankciórendszer és fogva tartási rendelkezések kialakítását egyrészt a bőncselekmények elkövetésének megelızése, másrészt annak megakadályozása érdekében, hogy a bebörtönzés ideje alatt folytatni lehessen a bőnszervezetek irányítását vagy segíteni lehessen azokat újabb bőntettek elkövetésére irányuló céljaikban;

A szervezett bőnözés konkrét tevékenységi területeihez kapcsolódó ellenintézkedések 33.

meggyızıdése, hogy a szervezett bőnözés és a korrupció eredendıen összekapcsolódik, és kiemelt hangsúllyal megismétli a 02/10. számú írásbeli nyilatkozat elfogadásakor bejelentett kérését arra vonatkozóan, hogy alakítsanak ki a 27 tagállam korrupció elleni politikáit felmérı és figyelemmel kísérı objektív és mérhetı mechanizmust, valamint hogy az uniós intézmények fogalmazzanak meg átfogó korrupcióellenes politikát; hangsúlyozza, hogy a korrupció elleni harc proaktív megközelítésére van szükség, és felszólítja a Bizottságot, hogy fektessen hangsúlyt mind a közszféra, mind pedig a magánszféra területén tapasztalható korrupció elleni intézkedésekre; ezenkívül elsıdleges fontosságúnak tartja, hogy – különösen az Európai Beruházási Bank, valamint az Európai Külügyi Szolgálat keretében létrehozandó új intézmények részvételével – dolgozzanak ki hatékony intézkedéseket a korrupció elleni harcra a szomszédságpolitikában, az elıcsatlakozás területén és a fejlesztési segélyalapok felhasználásában; felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a megtett intézkedésekrıl és az elért eredményekrıl, valamint vezessen be hatékony nyomon követési módszereket ezekkel kapcsolatban;

34.

felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul erısítsék meg a nemzetközi korrupcióellenes eszközöket, különösen az Egyesült Nemzetek korrupció elleni küzdelemrıl szóló egyezményét és az Európai Tanács korrupcióról szóló büntetıjogi

és polgárjogi egyezményeit (1999); 35.

vállalkozik arra, hogy szabályokat dolgoz ki annak biztosítására, hogy azok, akiket bőnszervezetben való tagság miatt vagy ilyen szervezetekhez jellemzıen kapcsolódó bőncselekmény (például emberkereskedelem, nemzetközi kábítószer-kereskedelem, pénzmosás, csalás, korrupció vagy zsarolás) miatt jogerısen elítéltek, ne indulhassanak az európai parlamenti választásokon; felszólítja a tagállamokat, hogy fektessenek le hasonló szabályokat a nemzeti és helyi választásokkal kapcsolatban;

36.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy adjon ki egyértelmő irányelveket és terjesszen elı megfelelı jogszabálytervezeteket a szervezett bőnözéshez és a maffiához kötıdı vállalkozások közbeszerzési pályázatokon, valamint a közbeszerzések kezelésében való részvételének megakadályozása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az építési beruházásra, a szolgáltatásnyújtásra és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerzıdésekkel kapcsolatos pénzmozgások nyomon követhetıségét, valamint értékeljék a szerzıdések közigazgatási szerv általi odaítélésére irányuló közigazgatási kiválasztási eljárások akadályozásának szankcionálására irányuló szabályok bevezetését; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2004/18/EK irányelv 45. cikkét teljes körően és helyesen alkalmazzák, elvi szinten is kizárva az „öntisztító mechanizmusok” lehetıségét, egyértelmővé téve, hogy mind a jogi, mind pedig a természetes személyek elítélése kizárást von maga után, és biztosítva, hogy ez a kizárási ok ne csak a kiszabott büntetés idejére szóljon, hanem végleges vagy kellı hosszúságú idıszakra szóló legyen; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat azon személyek közbeszerzési eljárásokból való kizárására, akik vizsgálat vagy folyamatban lévı büntetıeljárás alatt állnak, vagy alkalmazzon különleges óvintézkedéseket velük szemben; kéri a kizáráshoz vezetı bőncselekmények körének kiterjesztését valamennyi olyan bőncselekményre, amelyet jellegzetesen szervezett bőnözés keretében követnek el, és olyan intézkedések meghozatalát, amelyek célja a vonatkozó jogszabályok összekötık és támogatók igénybevételével történı kijátszásának megakadályozása; felszólítja a tagállamokat, hogy határozzanak meg hasonló jogszabályokat a közbeszerzés, a koncesszió, az engedély és az állami támogatás bármely formáját illetıen, még akkor is, ha ezek nem tartoznak az uniós szabályozás hatálya alá; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelı jogszabályokat és operatív eszközöket a tagállamok közötti, valamint a tagállamok, uniós intézmények és ügynökségek közötti információcseréhez és a közpénzek hőtlen kezelésének megelızésére szolgáló „feketelisták” kidolgozásához;

37.

üdvözli az emberkereskedelem megelızésérıl és az ellene folytatott küzdelemrıl szóló 2011/36/EU irányelv elfogadását, mivel az emberkereskedelem prostitúció révén történı kizsákmányolás, a kényszermunka, a szerveltávolítás és rabszolgasorba kényszerítés formájában gyakran kapcsolódik a szervezett bőnözés tevékenységéhez; hangsúlyozza az említett irányelv gyors és hatékony végrehajtásának rendkívüli jelentıségét;

38.

sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy kellıen vegyék figyelembe, hogy a szervezett bőnözés továbbra is támogatja saját tevékenységeit és érdekei érvényesülését a kábítószer-kereskedelem révén is, megpróbálva kiterjeszteni az illegális kábítószer-kereskedelem globális piacát új piacok felé, illetve új anyagokra;

PE 473.472\ 125

HU

39.

felkéri az Európai Beruházási Bankot, valamint a tagállamok valamennyi európai fejlesztéssel foglalkozó pénzügyi intézményét, hogy erısítsék meg az offshore pénzügyi központokkal és az együttmőködést elutasító joghatóságokkal kapcsolatos politikáikat azáltal, hogy az OECD fekete és szürke listája alapján összeállítják a szigorúbban ellenırizendı joghatóságok jegyzékét és konkrét átvilágítást végeznek valamennyi ország esetében, ahol szükséges, valamint minden esetben megtiltják a magas kockázatúnak tartott joghatóságok pénzügyi közvetítıinek támogatását, illetve konkrét tevékenységek pénzügyi támogatásának alapvetı elıfeltételeként megkövetelik azon bejegyzett társaságok székhelyének áthelyezését, amelyek együttmőködést elutasító joghatóságok területén és offshore pénzügyi központokban találhatók; felkéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a Pénzügyi Akció Munkacsoport mind a negyven ajánlása helyes végrehajtásának biztosítása érdekében járjak el tevékenyen, és valamennyi intézmény esetében fogadjanak el olyan konkrét politikákat, amelyek – többek között – megerısített átvilágítást írnak elı, különösen a politikai közszereplık esetében;

40.

hangsúlyozza, hogy a szervezett bőnözés a kommunikációs és információs technológiákat illegális célokra – személyiazonosság-lopásra, kiberbőnözésre, csalásra, tiltott fogadásokra, valamint sportesemények manipulálására – használja; e tekintetben kívánatosnak tartja egy egységes uniós jogalkotási keret kidolgozását; felszólítja az uniós intézményeket, hogy vonjanak be minél több nemzetközi partnert a számítógépes bőnözésrıl szóló egyezmény (2001) aláírásába és ratifikálásába, hangsúlyozza azt a tendenciát, hogy a bőnszervezetek egyre inkább a pénzmosással vagy a pénzügyi bőncselekményekkel kapcsolatos lehetıségeket helyezik a középpontba, aminek következtében egyre szélesebb körben alakulnak ki interneten alapuló bőncselekmények;

41.

felszólítja az európai intézményeket, hogy uniós és nemzetközi szinten közvetítsenek egyértelmő üzenetet a pénzügyi piacokat kihasználó valamennyi pénzmosási forma megfékezése céljából, különösen a következı módokon: tıkeellenırzésre irányuló intézkedések kilátásba helyezésével, ahogy nemrégiben maga a Nemzetközi Valutaalap is javasolta; a pénzügyi piacok kiterjedtsége rövid távú tranzakciókban való csökkentésének ösztönzése által; a közpénzek, mindenekelıtt pedig a magánszektor fejlesztését támogató közpénzek felhasználásnak átláthatóbbá tételével, valamint az adóparadicsomok ellen való hatékony hadjárat indításával, minden multinacionális gazdasági szereplıre vonatkozó, országonkénti bontásban elkészített pénzügyi beszámolók benyújtására irányuló kötelezettség bevezetése révén; az adókkal kapcsolatos információcserére vonatkozó többoldalú egyezmény elımozdításával, és egyidejőleg az „adóparadicsom” meghatározásának és ezen, banktitkot fenntartó joghatóságok listájának felülvizsgálatával; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmő irányelveket a pénz nyomon követhetıségét illetıen, hogy könnyebben lehessen azonosítani a jogellenes tevékenységekbıl származó pénzek tisztára mosásával kapcsolatos bőncselekményeket; felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzmosás elleni irányelv naprakésszé tételére irányuló jogalkotási javaslatának céljából a lehetı legnagyobb mértékben tegye általánossá a bőncselekménybıl származó jövedelem tisztára mosásának büntethetıségét, és hozzon létre jogalapot az e területtel összefüggı nyomozati hatáskörök lehetı legtágabb körére vonatkozóan; e tekintetben kéri, hogy valamennyi tagállam számára tegyék kötelezıvé az úgynevezett „elkövetık által végzett pénzmosásnak”, vagyis a pénzmosás azon formájának büntetendıvé tételét, amelyet ugyanaz a személy végez, aki az adott pénzösszeget

jogellenesen szerezte meg; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy javaslatában alaposan vizsgálja meg a pénzmosás büntethetıvé tételének lehetıségét azokban az esetekben, amikor az elkövetınek vélelmeznie kellett volna, hogy a vagyon bőncselekménybıl származott; 42.

felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel a környezet büntetıjog általi védelmérıl szóló uniós irányelv tagállamok általi átültetését, hogy biztosítsa annak gyorsaságát és hatékonyságát; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki innovatív eszközöket a szervezett bőnözéssel összefüggésbe hozható környezeti bőncselekmények elkövetıinek perbe fogására, például az Olaszországban 2011-tıl kezdve súlyos társadalmi hatású bőnügynek számító (és ezért a körzeti maffiaellenenes igazgatóság hatáskörébe utalt) „szervezett illegális hulladékkereskedelem” bőncselekményével kapcsolatos pozitív olaszországi tapasztalatoknak az Unióra való kiterjesztésére irányuló javaslat benyújtása révén; kéri a veszélyeztetett vadon élı állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét ellenırzı hivatalok tevékenységének és európai szintő együttmőködésének megerısítését a védett és veszélyeztetett állat- és növényfajok illegális kereskedelme vonatkozásában;

43.

kéri a tagállamokat, hogy használjanak proaktív megközelítést a zsarolással kapcsolatos esetek nyomozása során, például a feljelentık számára kínált ösztönzık és vállalati tevékenységük folytatását elısegítı pénzügyi támogatások révén, valamint vessenek be hírszerzési eszközöket is a nyomozás során; alapvetı fontosságúnak tartja a civil társadalom szerepének megerısítését, illetve az igazságszolgáltatással és a rendıri erıkkel való együttmőködését, és úgy véli, hogy ezt ösztönözni kell; felhívja a tagállamokat, hogy bátorítsák egyetértési megállapodások aláírását a nyilvánosság, valamint azon kereskedık és vállalkozók között, akik befolyással való üzérkedés ügyében tesznek feljelentést, hogy az ezzel együtt járó nehézségek ellenére lehetıvé váljon munkájuk folytatása; felkéri a Bizottságot, hogy a szervezett bőnözésbıl származó jövedelmek elkobzásával kapcsolatos irányelvre irányuló javaslatába illessze bele a 2005/212/IB kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt intézkedéseknek a zsarolás bőncselekményére való kiterjesztését;

44.

felkéri a Bizottságot, hogy a hamisítás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi keretbe illesszen be a szervezett bőnözés szerepérıl szóló konkrét rendelkezéseket; támogatja a megerısített vámügyi együttmőködési stratégiáról szóló, 2009. október 23-i tanácsi állásfoglalásban szereplı határozatokat, különös tekintettel az együttmőködés új formáinak, illetve új nyomozási technikáknak a kidolgozására, a vámhatóságok, a rendırség és egyéb illetékes hatóságok közötti együttmőködésre épülı intézményi megközelítés elfogadására, valamint a határokon átnyúló szervezett bőnözés elleni küzdelmet és a tiltott áruknak az Európai Unió egészében való lefoglalását célzó hatékony megközelítés elérése érdekében a már meglévı együttmőködési folyamatok tökéletesítésére; úgy véli, hogy ezekre a szempontokra a lehetı legnagyobb hangsúlyt kell fektetni a vámügyi együttmőködésre vonatkozó ötödik cselekvési terv elfogadása és végrehajtása során; o o

45.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a PE 473.472\ 127

HU

nemzeti parlamenteknek, az Europolnak, az Eurojustnak, az Európai Beruházási Banknak, az Interpolnak és az ENSZ Kábítószer- és Bőnügyi Hivatalának.

P7_TA-PROV(2011)0460 Magas szintő fórum a segélyek hatékonyságáról Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintő fórumról (2011/2145(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

–

tekintettel az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” címő 2005-ös nyilatkozatra1,

–

tekintettel az Európai Uniónak a fejlesztési politikában megvalósítandó komplementaritásra és munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexére2,

–

tekintettel a fokozottabb és jobb együttmőködésrıl: „A 2006. évi uniós támogatások hatékonyságára vonatkozó csomagról” szóló, 2006. szeptember 28-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a támogatáshatékonyságról szóló, 2005. évi párizsi nyilatkozat nyomon követésérıl4 szóló, 2008. május 22-i állásfoglalására,

–

tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa és a Külügyi Tanács 2009. november 17-i, a segélyhatékonysági mőködési keretrıl szóló következtetéseire5,

–

tekintettel a Külügyek Tanácsa (fejlesztési miniszterek) 2010. június 14-i következtetéseire a nemzetközi munkamegosztásról, amely a dokumentum bizonyos elemeinek helyébe lép, vagy azokat kiegészíti6,

–

tekintettel a Külügyek Tanácsa (fejlesztési miniszterek) 2010. december 9-i következtetéseire a kölcsönös elszámoltathatóságról és az átláthatóságról: az EU segélyhatékonysági mőködési keretének negyedik fejezete7,

–

tekintettel az Európai Unió Tanácsa Fıtitkársága 2011. január 11-i, a segélyhatékonysági mőködési keretrıl szóló dokumentumának egységes szerkezetbe foglalt szövegérıl8,

–

tekintettel 2011-ben Dél-Koreában, Busanban megtartandó, a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintő fórummal kapcsolatos, a 21. AKCS–EU közös parlamenti közgyőlésen elfogadott budapesti nyilatkozatra,

1

HL C 46., 2006.2.24., 1. o. 9558/07. számú tanácsi következtetések, 2007.5.15. 3 HL C 306E, 2006.12.15, 373. o. 4 HL C 279E, 2009.11.19., 100. o. 5 15912/09. sz. dokumentum 6 11081/10. sz. dokumentum. 7 17769/10. sz. dokumentum. 8 18239/10. sz. dokumentum. 2

PE 473.472\ 129

HU

–

tekintettel a béke megszilárdításáról és az állam megerısítésérıl szóló, 2010. április 10-én Diliben elfogadott nyilatkozatra,

–

tekintettel a 2010. március 26-án, Bogotában elfogadott nyilatkozatra az accrai cselekvési menetrend elveinek a dél–dél együttmőködésben történı érvényesítésérıl,

–

tekintettel a fejlesztés hatékonyságára vonatkozó afrikai napirendrıl szóló, 2010. november 4–5-i, „A hatékony fejlesztés kitőzése célként” címő tuniszi konszenzusra,

–

tekintettel az OECD Fejlesztéstámogatási Bizottsága „Segélyhatékonyság: helyzetjelentés a párizsi nyilatkozat teljesítésérıl” címő, 2009. júniusi jelentésére,

–

tekintettel az Európai Bizottság „Aid Effectiveness Agenda: Benefits of a European Approach” (Segélyhatékonysági program: Az európai megközelítés elınyei) címő, 2009. októberi jelentésére,1,

–

tekintettel a nemek fejlıdésben betöltött egyenlı szerepérıl szóló, 2010–2015 közötti idıszakra vonatkozó uniós cselekvési tervrıl szóló bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC (2010) 265) és a Tanács millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó, 2010. június 14-i következtetéseire, amelyben a fent említett uniós cselekvési tervet megerısítették,

–

tekintettel az Európai Bizottság "Joint Multi-annual Programming" címő, 2011. márciusi zárójelentésére2,

–

tekintettel az Európai Bizottság „Az uniós fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságának javítása - hozzájárulás a hivatalos fejlesztési segélyek uniós felülvizsgálati folyamatához” címő, 2011. áprilisi Közleményére (COM(2011)0218),

–

tekintettel az Európai Bizottság által 2010 márciusában elindított, „Strukturált párbeszéd: hatékony partnerség a fejlıdés érdekében” címő kezdeményezésre, melynek célja, hogy meghatározza azokat a gyakorlati eszközöket, amelyek segítségével a civil társadalom és a helyi hatóságok szervezetei hatékonyabban bevonhatók az európai együttmőködésbe,

–

tekintettel a 2011 májusában közzétett párizsi nyilatkozat (2. szakasz) értékelésérıl szóló végsı jelentésre,

–

tekintettel a helyi önkormányzatokról és a fejlesztési együttmőködésrıl szóló, 2007. március 15-i állásfoglalására3,

–


–

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0313/2011),

A.

mivel a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintő fórumnak meg kell határoznia a hatékonyabb fejlesztési segítségnyújtás jövıbeni kötelezettségvállalásait, és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a 2015-ben, illetve azután esedékes millenniumi

1

2008/170204 sz. projekt – 1. változat. 2010/250763 sz. projekt – 1. változat. 3 HL C 301 E, 2007.12.13., 249. o. 2

fejlesztési célok eléréséig létrejöjjön egy új nemzetközi segélyezési rendszer, B.

mivel a párizsi nyilatkozat elvei elsısorban a segítségnyújtás mechanizmusait helyezik elıtérbe, nem pedig a sikeres fejlesztéspolitika kialakítását; mivel a segélyhatékonysággal foglalkozó accrai cselekvési menetrendet több tényezı is hátráltatta, nevezetesen a pénzügyi válság, a hivatalos fejlesztési segélyek (ODA) kifizetési összegének csökkentése, bizonyos – rövid távon több eredményt elváró – támogatók megváltozott politikája, valamint olyan új, állami és magántámogatók érkezése, amelyek nem tartoznak a Fejlesztési Támogatási Bizottsághoz, és amelyek szempontjait nem a konszenzuális együttmőködési szabályok határozzák meg,

C.

mivel a teljes ODA egy növekvı része olyan felemelkedıben lévı országokból származik, amelyek nem tagjai az OECD-nek,

D.

mivel a nemrégiben készült felügyeleti és értékelési tanulmányok kimutatták, hogy a párizsi nyilatkozatban és az accrai cselekvési menetrendben szereplı kötelezettségvállalások megvalósításában a kedvezményezett országok aktívabbak voltak, mint a donor országok,

E.

mivel a korábbi magas szintő értekezleteknek nem sikerült a szükséges politikai nyomást kifejteniük, illetve egy jogilag kötelezı erejő keretet létrehozniuk, és így a párizsi nyilatkozat végrehajtása nem járt a segélyezés szétaprózottságának várt csökkenésével, és továbbra is túl sok olyan mővelet van, például a feltételrendszer tekintetében, amely nem teljesen átlátható,

F.

mivel az átláthatóság és a felelısségre vonhatóság a segélyezés hatékonyságának alapvetı feltétele nemcsak a donorok és a kedvezményezett kormányok között, hanem az állam és a társadalom között is; mivel a donorok és a partnerországok az accrai cselekvési menetrend keretében megállapodtak arról, hogy kellı idıben részletes információkat tesznek közzé az aktuális és a jövıbeni várható segélyekrıl annak érdekében, hogy a fejlıdı országok pontosabb költségvetéseket és elszámolásokat készíthessenek; hasonlóképpen, mivel továbbra is elsıdleges fontossággal bír a donor országok számára, hogy támogassák a parlament intézményének megerısítését, valamint a helyi hatóságok és a civil társadalmi szervezetek részvételét abban, hogy a fejlesztéspolitikát határozottan integrálják a demokratikus folyamatba,

G.

mivel az Európai Unió és tagállamai a világszerte folyósított ODA több mint feléhez járulnak hozzá, következésképpen fontos szerepet játszanak a segélyhatékonysági programokban,

H.

mivel, tekintettel a közelgı negyedik fórumra, fontos emlékeztetni a donor országok azon vállalására, amely szerint 2015-ig bruttó nemzeti termékük/bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át a fejlesztési segélyezésre fordítják, a fejlıdı országokkal kapcsolatos valamennyi szakpolitikájukba és gyakorlatukba pedig egy, a nemekkel kapcsolatos szilárd elemet is beépítenek, továbbá fontos az ODA pontosabb meghatározása és az accrai cselekvési menetrend ma is érvényes elveinek tiszteletben tartása; mivel túl kell lépni a hivatalos fejlesztési segélyen, és fejlesztési partnerségeket kell kialakítani egy olyan fejlesztési jövıkép támogatása érdekében, amelynek felelısei és hajtóerejei maguk az országok,

I.

mivel a fejlesztési segélyezés helyzete folyamatos változásban van, és az új donorok PE 473.472\ 131

HU

színre lépésének jobban kellene tükrözıdnie a segélyhatékonysági mechanizmusokban, J.

mivel a fejlesztésfinanszírozás minden formájának – többek között az olyan innovatív finanszírozási mechanizmusoknak, mint a pénzügyi tranzakciókra kivetendı adónak vagy az egészségügy és oktatásügy finanszírozására irányuló globális alapoknak – integrálnia és alkalmaznia kell a párizsi nyilatkozat elveit,

K.

mivel a fejlesztésre vonatkozó afrikai napirend kidolgozásáról szóló tuniszi konszenzus azt kéri, hogy a figyelem ezentúl ne kizárólag a segélyhatékonyságra összpontosuljon, hanem szélesebb körben a fejlesztés hatékonyságára vonatkozó napirendre; mivel a fejlesztés hatékonysága szempontjából Afrika számára a legfontosabb hat tényezıként a következıket azonosították: mőködıképes államok kiépítése, a demokratikus elszámoltathatóság kialakítása, a dél–dél irányú együttmőködés elımozdítása, a regionális szinten megvalósuló gondolkodás és cselekvés, új fejlesztési partnerek elfogadása, valamint a segélyektıl való függıség elhagyása,

1.

hangsúlyozza, hogy a negyedik magas szintő fórumon az Európai Uniónak ambiciózusan kell fellépnie, amely jelentékenyen hozzájárulhat a segélyhatékonyság terén tett vállalások elmélyítéséhez és teljes körő végrehajtásához; reményét fejezi ki, hogy az Európai Unió magas szinten képviselteti magát Busanban, tekintettel arra, hogy a segélyhatékonyságnak igen fontos szerepe van az életminıség javításában és a szegénység visszaszorításában a kedvezményezett országokban, valamint a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában;

2.

emlékeztet arra, hogy a segélyhatékonysági menetrend teljesítésének egyik alapvetı feltétele a demokratikus felelısségvállalás elvének teljes körő elfogadása, ami azt jelenti, hogy a fejlesztési stratégiát az ország határozza meg, és az valamennyi nemzeti érdekelt fél kötelezettségvállalását tükrözi;

3.

megállapítja, hogy a fejlıdı országok kormányai nem biztosították a hatékony felelısségvállaláshoz szükséges mozgásteret parlamentjük és civil társadalmuk számára; sürgeti az EU-t, hogy erısítse meg a párizsi és accrai kötelezettségvállalásokat a fejlesztési politikák, a tervezés és az intézkedések iránti demokratikus felelısségvállalás elımozdításával, az összes fejlesztésben érdekelt fél teljes körő bevonása és a velük szembeni elszámoltathatóság révén;

4.

azon a véleményen van, hogy a negyedik magas szintő fórum akkor lesz sikeres, ha a segélyhatékonyság érdekében komoly vállalásokat fogalmaz meg: világos és mérhetı célokat jelöl ki, és pontos menetrendet ír elı a megvalósításra; a párizsi nyilatkozat és az accrai cselekvési menetrend végrehajtási deficitjének tudatában hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kialakuljon egy alulról felfelé építkezı megközelítést követı, fejlesztés iránti „felelısségvállalás”, szőnjön meg a támogatások széttöredezettsége, valamint erıteljes, hatékony és független nyomon követési végrehajtási mechanizmusok jöjjenek létre, amelyekbe mind nemzeti, mind nemzetközi szinten bevonják a parlamenteket és a civil társadalmat; az a véleménye, ahhoz hogy a segélyek hatékonyan mőködjenek, azokat a fejlesztési célok elérése irányába tett konkrét hozzájárulásuk alapján kell mérlegelni és értékelni, nem pedig csak a ráfordítások alapján;

5.

emlékeztet arra, hogy a hatékony segélyezéshez az is hozzátartozik, hogy lehetıvé

teszik a szegény országok számára a belföldi bevételek mozgósítását; ennek megfelelıen ismét arra sürgeti az EU-t, hogy tegye legfontosabb prioritásává az adóparadicsomok és az adócsalás elleni küzdelmet, mindeközben elımozdítva a fejlesztésfinanszírozás alternatív forrásait, például egy pénzügyi tranzakciókra kivetendı adó bevezetése révén; hasonlóképpen sürgeti az EU-t, hogy biztosítson fokozott támogatást a fejlıdı országok számára az adóreformok terén nyújtott segítséghez, azzal a céllal, hogy támogassák a hatékony, eredményes, igazságos és fenntartható adórendszereket, aminek a szegénység és a segélyektıl való függıség csökkenéséhez kell vezetnie; 6.

felhívja a donor országok és a kedvezményezett országok figyelmét, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket a párizsi nyilatkozat és az accrai cselekvési menetrend vállalásainak betartására, amelyek megvalósulását csak a politikai akarat és a bürokrácia, valamint a magas tranzakciós költségek gátolják, például a segélyek függetlenítésével és kiszámíthatóságával, valamint a feltételrendszerrel és az átláthatósággal összefüggésben; és különösen hangsúlyozza annak szükségességét, hogy átültessék a gyakorlatba azt az accrai kötelezettségvállalást, miszerint a kormányok közötti kétoldalú együttmőködésben a donorok elsı választási lehetıségként az országok rendszereit veszik igénybe, és hogy kezeljék a segélyek áramlásának kiszámíthatatlanságát; egyúttal arra sürgeti a donor országokat, hogy részesítsék elınyben a helyi és regionális beszerzést;

7.

emlékeztet arra, hogy a segély olyan eszköz, amely a szegénység és a segélyektıl való függıség csökkentése érdekében serkenti az inkluzív és fenntartható növekedést, fokozza a munkahelyteremtést és figyelembe veszi az egyes országok sajátosságait, egyúttal biztosítja a segélyhatékonyság javítását azokban az országokban, amelyeknek erre a legnagyobb szükségük van; azt is megállapítja, hogy a segélyt átmeneti intézkedésnek, nem pedig hosszú távú megoldásnak kell tekinteni, amelynek célja az önfenntartó növekedés elısegítése a fejlıdı országokban, ;

8

hangsúlyozza, hogy ezt a növekedést akadályozzák a donorok helyi gazdaságot figyelmen kívül hagyó beszerzési gyakorlatai; ezért sürgeti a donorokat, hogy részesítsék elınyben a helyi és regionális beszerzést, erısítve a helyi gazdasági kapacitásokat;

9.

rámutat arra, hogy a fejlesztési segély önmagában nem elegendı a szegénység felszámolásához, és annak inkább a szegénység okaira, nem pedig a tüneteire kellene irányulnia; hangsúlyozza, hogy hatékonyabb segélyezésre van szükség egy olyan fejlesztési folyamat részeként, amely a kedvezményezett országokban erıs és környezetbarát gazdaságokat kíván létrehozni, ahol az alapvetı szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés mindenki számára biztosított, és ahol végül csökkenthetı a segélyektıl való függıség; ezzel összefüggésben hangsúlyozza egy olyan környezet megteremtésének fontosságát, amely a kedvezményezett országokban ösztönzi a tisztességes munka megteremtését, a vállalkozói kedvet és az innovációt; arra biztatja a donorokat, hogy elsısorban a helyi gazdasági kapacitásokkal éljenek és aktívan törekedjenek azok megerısítésére;

10.

felszólít a segélyek országok közötti elosztásának hatékonyabb nemzetközi összehangolására a segélyek „kedvencei” („aid darlings”) és a „mellızött” országok problémájának megoldása érdekében; hangsúlyozza, hogy a segély hatásának PE 473.472\ 133

HU

növelésére, valamint a több eredmény/jobb ár-érték arány elérésére irányuló cél nem vezethet olyan kockázatkerülı fejlesztési politikához, amely csak a „könnyő országokra” összpontosít; kitart amellett, hogy az uniós fejlesztési segély elosztásakor továbbra is a szegénység felszámolását és a szükségleteket kell a legfontosabb szempontként figyelembe venni; 11.

hangsúlyozza a segélyhatékonyság differenciált megközelítésének fontosságát, amely figyelembe veszi a támogatásban részesülı országok (legkevésbé fejlett, sérülékeny és közepes jövedelmő országok) fejlettségi szintjét és sajátos igényeit; kiemeli, hogy tekintettel a sérülékeny államok magas számára, valamint arra, hogy ık állnak legtávolabb a millenniumi fejlesztési célok (MDG-k) megvalósításától és a hiány 75%áért felelısek, fontos, hogy ez a probléma külön figyelmet kapjon;

12.

hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságok és a civil társadalmi szervezetek bevonása a fejlesztési politikákba elengedhetetlen az MDG-k eléréséhez és a felelısségteljes kormányzás biztosításához; aggodalommal állapítja meg, hogy annak ellenére, hogy Accrában „teljes értékő fejlesztési szereplıknek” ismerték el ıket, sok civil társadalmi szervezet mégis olyan politikákkal és gyakorlatokkal szembesül, amelyek aláássák fejlesztési szereplıként betöltött szerepüket; tágabb értelemben véve felszólítja a donorokat és a partnerországokat, hogy biztosítsanak nagyobb teret a parlamentek, a helyi hatóságok és a civil társadalom részvételének, valamint tegyék átláthatóbbá a nemzeti rendszerek alkalmazását;

13.

rámutat arra, hogy a pénzügyi támogatás önmagában nem elegendı a fenntartható fejlıdés biztosításához, a helyi önkormányzatoknak és a hazai magánszférának pedig fontos szerepet kell vállalniuk a millenniumi fejlesztési célokhoz kapcsolódó projektek megvalósításában; hangsúlyozza a magánvállalkozások, mint kkv-k szerepét a javak megteremtésében, valamint az állam felelısségét a stabilitás és a jogállamiság garantálásában; e tekintetben hangsúlyozza a felelısségteljes kormányzás fontosságát a kedvezményezett országokban;

14.

hangsúlyozza, hogy a jó kormányzás mutatóit, amelyek közül néhány erısen vitatott, szintén megbeszélés tárgyává kell tenni, tekintettel arra, hogy azok igen hasznosak annak megítélésében, hogy a segélyek demokratikus tulajdonba vételéhez szükséges részvételi szempontok milyen szintőek;

15.

felszólítja a partnerországok kormányait, hogy tartsák tiszteletben és fokozzák a (politikai, közigazgatási és adóügyi) decentralizációra irányuló erıfeszítéseket, és – a komplementaritás és a szakstratégiák támogatása, továbbá a helyi önrendelkezés tiszteletben tartása mellett – erısítsék a helyi és nemzeti fejlesztési tervek közötti koordinációt;

16.

felszólítja a donor országokat, hogy jobban hangolják össze tevékenységüket, valamint egyszerősítsék eljárásaikat, és főzzék szorosabbra a magán donorokkal folytatott együttmőködést;

17.

sürgeti, hogy ösztönözzék és mozdítsák elı a dél–dél irányú és a háromoldalú együttmőködést olyan támogatási formákként, amelyek elısegítik a minıség és a hatékonyság, a tudáscsere és a kapacitásépítés javítását;

18.

emlékeztet arra, hogy minden kormányt – a donorokat és a kedvezményezetteket

egyaránt – kötik az emberi jogi kötelezettségek; hangsúlyozza, hogy ezen kötelezettségvállalások és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerinti felelısségre vonhatóság központi szerepet játszanak a fejlesztés hatékonyságának elérésében; ennek megfelelıen sürgeti az EU-t, hogy Busanban vállalja, hogy kötelezı erejő intézkedéseket vezet be annak biztosítására, hogy a segélyezésben tiszteletben tartják az emberi jogi megállapodásokat; 19.

hangsúlyozza, hogy fontos megtalálni az egyensúlyt az egyes politikai és adóügyi feltételek teljesülése és a teljesítménymutatók elıtérbe helyezése között, hogy a szigorú politikai és teljesítmény-követelmények ne tántorítsák el a partnerországok kormányait attól, hogy végrehajtsák saját politikáikat vagy akár új, kockázatosabb megközelítéseket próbáljanak ki, a donorok követelményeinek követését részesítve elınyben;

20.

üdvözli a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó európai uniós magatartási kódex elfogadását, és hangsúlyozza, hogy annak elveit a politikai akarat hiánya miatt eddig nem alkalmazták teljes körően, ami megakadályozza az európai segélyek optimális felhasználását, valamint azt, hogy az Európai Unió a munkamegosztás tárgyában – a negyedik fórum összefüggésében – vezetı szerepet töltsön be;

21.

felszólítja az Európai Uniót, hogy a munkamegosztásra vonatkozó gyorsított („Fast Track”) kezdeményezést – nevezetesen az ágazatok szerinti felosztás végrehajtását – átszervezéssel és közös tervezéssel gyorsítsa fel, valamint segítse elı a nemzeti rendszerek alkalmazását, kitüntetve ezzel a párizsi nyilatkozat keretében vállalt azon kötelezettséget, amely az egyes országok felelısségvállalásán alapuló – költségvetési támogatások révén megvalósuló – segélyezési módok elınyben részesítésére vonatkozik;

22.

üdvözli a Bizottságnak a költségvetési támogatásról szóló zöld könyvben felvázolt kezdeményezését, amely elsısorban a kedvezményezett országok helyi szintő fejlıdésének elımozdítására irányul, és kéri a költségvetési támogatásra való jogosultság kritériumainak szigorítását annak érdekében, hogy elkerüljék a megállapodott megközelítésektıl való eltávolodást és az ilyen jellegő támogatás rendeltetésellenes felhasználását, kellıképpen figyelembe véve olyan tényezıket, mint az országok korrupciós mutatói;

23.

hangsúlyozza a nemzeti parlamenteknek az új segélyezési rendszerben betöltött kiemelkedı szerepét, és emlékeztet arra, hogy segítséget kell nyújtani számukra jogalkotói képességük megerısítése és a szükséges változások elımozdítása érdekében, hogy képesek legyenek a fejlesztéssel kapcsolatos valamennyi kiadás vizsgálatára;

24.

kéri, hogy a nemzeti parlamentek az országos stratégiai dokumentumok és az éves költségvetés elfogadása során a donorokkal folytatott politikai párbeszéd elıtt konzultáljanak a civil társadalommal és a helyi hatóságokkal, hogy minden hatalmukkal hozzájáruljanak a demokratikus ellenırzéshez;

25.

emlékeztet e célból az Európai Unió Tanácsa segélyhatékonyságra vonatkozó

PE 473.472\ 135

HU

mőködési keretében foglalt kötelezettségvállalásra1, amelynek célja, hogy lehetıvé tegye, hogy az Unió donorai által nyújtott pénzügyi támogatások a partnerországok demokratikus ellenırzési folyamatainak tárgyát képezzék; 26.

felhívja a figyelmet a legfıbb állami költségvetési ellenırzési intézmények abban betöltött fontos szerepére, hogy segítséget nyújtanak a nemzeti parlamenteknek a fejlesztéshez kapcsolódó kiadások felülvizsgálatára irányuló tevékenységükben és elımozdítják a segélyhatékonyságot;

27.

emlékeztet arra a veszélyre, hogy a segélyhatékonyság merı technikai kérdéssé válhat; hangsúlyozza, hogy a hangsúlyt még inkább azokra a mutatókra kell helyezni, amelyek a segélyek fejlıdésre gyakorolt hatásával kapcsolatosak, illetve arra a módra, ahogyan a segély ténylegesen hozzájárul a szegénység felszámolásához, a nemek közötti egyenlıség elımozdításához és az egyenlıtlenségek csökkentéséhez és a vagyonteremtéshez; azon a véleményen van, hogy az állami és a magánszféra fejlesztésben tevékenykedı szereplıinek még szorosabb társulása, illetve a tapasztalatok visszacsatolása és becsatornázása a párizsi nyilatkozatban és az accrai cselekvési menetrendben vállalt kötelezettségek végrehajtásába hozzájárulhatnak a segélyhatékonysági program tökéletesítéséhez;

28.

felszólítja az Uniót, hogy vizsgálja felül a munkamegosztással kapcsolatos politikáit, hogy ne maradjanak figyelmen kívül az olyan átfogó kérdések, mint az emberi jogok, a társadalmi befogadás, a nık és férfiak közötti egyenlıség, a polgárság vagy a klímaváltozás;

29.

hangsúlyozza, hogy a segély átláthatósága elengedhetetlen a felelısségvállalás és a segély hatékonyságának biztosítása érdekében; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a segélyezés átláthatóságával kapcsolatban nagyra törı álláspontot képviseljenek oly módon, hogy elımozdítják e területen a globális szabványok kialakítását szorgalmazó mechanizmusokat nemzetközi szinten, amilyen például a nemzetközi segélyek átláthatóságára irányuló kezdeményezés (IATI); felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy csatlakozzanak az IATIhez és hajtsák végre a kezdeményezést;

30.

hangsúlyozza, hogy fontos egyértelmően felmérni a magánszféra fokozott bevonásával járó lehetséges kockázatokat, és ezért világos kritériumokat kell meghatározni a magánszférabeli projektek támogatására vonatkozóan, erıteljes hatásvizsgálati mechanizmusok mellett, amelyeket annak biztosítása érdekében kell kidolgozni, hogy a magánszférabeli befektetések a megállapodott nemzetközi fejlesztési célokkal összhangban fenntarthatóak legyenek, valamint ne vezessenek a feltételhez kötött segélyekhez való visszatéréshez;

31.

úgy véli, hogy a fejlesztési politikák kidolgozása során prioritásként kell kezelni a nemek közötti egyenlıséget, ezért kéri, hogy azt teljes körően integrálják a segélyhatékonysági menetrendbe, valamint hogy a nıjogi szervezetek valamennyi fejlesztési folyamatban részt vehessenek;

32.

hangsúlyozza, hogy a negyedik magas szintő fórumnak egy befogadóbb globális

1

Az Európai Unió Tanácsának Fıtitkársága, egységes szerkezetbe foglalt szöveg, 18239/10.

fejlesztési partnerség alapjait is le kell fektetnie, mégpedig az újonnan megjelenı donorok szorosabb bevonása révén – különös tekintettel azon országokra, amelyek megközelítését nem a a segélyhatékonyságra vonatkozó globális szabályok irányítják; felszólítja az EU-t, hogy e tekintetben vállaljon vezetı szerepet azt biztosítandó, hogy az ilyen országokból származó segélyek összhangban állnak a hivatalos fejlesztési segélyre vonatkozóan megállapodott nemzetközi elvekkel; azon a véleményen van, hogy ez nem vezethet a segélyhatékonyság és az annak alapjául szolgáló elvek gyengüléséhez; 33.

azon a véleményen van, hogy az Európai Parlamentnek, tekintettel demokratikus ellenırzı szerepére, továbbra is részt kell vállalnia a segélyhatékonyságról szóló program folyamatban lévı újrafogalmazásában, és ennek részeként megfelelı képviselettel kell részt vennie a Busanban megtartandó ülésen;

34.

felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is fordítsanak figyelmet a segélyezés minıségére, és olyan nemzetközi menetrendet mozdítsanak elı, amely a fejlesztésre összpontosít;

35.


PE 473.472\ 137

HU

ELFOGADOTT SZÖVEGEK. Egyesülve a sokféleségben október 25. keddi ülés EURÓPAI PARLAMENT

Recommend Documents