ELFOGADOTT SZÖVEGEK. Egyesülve a sokféleségben március 24. keddi ülés EURÓPAI PARLAMENT

2009 - 2010

EURÓPAI PARLAMENT

ELFOGADOTT SZÖVEGEK 2009. március 24. keddi ülés

P6_TA-PROV(2009)03-24

HU

IDEIGLENES VÁLTOZAT

Egyesülve a sokféleségben

PE 422.706

HU

TARTALOM A PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK

P6_TA-PROV(2009)0146 Az Európai Közösség és Nepál közötti, a légi közlekedés bizonyos kérdéseirıl szóló megállapodás * (A6-0071/2009 - Elıadó: Paolo Costa) Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és Nepál kormánya közötti, a légi közlekedés bizonyos kérdéseirıl szóló megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0041 – C6-0041/2009 – 2008/0017(CNS)).............................................................. 1 P6_TA-PROV(2009)0147 Kerekes mezıgazdasági vagy erdészeti traktorok (kodifikált változat)***I (A6-0130/2009 - Elıadó: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a kerekes mezıgazdasági vagy erdészeti traktorok egyes alkatrészeirıl és jellemzıirıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált változat) (COM(2008)0690 – C6-0414/2008 – 2008/0213(COD)) ............................................................. 2 P6_TA-PROV(2009)0148 A vámmentességek közösségi rendszere * (A6-0129/2009 - Elıadó: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg) Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2008)0842 – C6-0019/2009 – 2008/0235(CNS)) .............................. 3 P6_TA-PROV(2009)0149 Az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyőjtés * (A6-0119/2009 - Elıadó: Sirpa Pietikäinen) Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyőjtésrıl szóló, 1998. november 23-i 2533/98/EK szóló tanácsi rendelet módosítására irányuló rendeletre vonatkozó ajánlásról (13411/2008 – C60351/2008 – 2008/0807(CNS))..................................................................................................... 4 P6_TA-PROV(2009)0150 Az EU prioritásai az ENSZ Közgyőlésének 64. ülésszakára (A6-0132/2009 - Elıadó: Alexander Graf Lambsdorff) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása az Európai Unió prioritásairól az ENSZ Közgyőlése 64. ülésszakára vonatkozóan a Tanácshoz intézett európai parlamenti ajánlásra irányuló javaslatról (2009/2000(INI))............................................................................ 9

PE 422.706\ I

HU

P6_TA-PROV(2009)0151 Egy évvel Lisszabon után: az EU-Afrika partnerség mőködése (A6-0079/2009 - Elıadó: Maria Martens) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása egy évvel Lisszabon után: az EU– Afrika partnerség mőködése (2008/2318(INI)) .......................................................................... 17 P6_TA-PROV(2009)0152 Az MFC-szerzıdések (A6-0085/2009 - Elıadó: Alain Hutchinson) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása az MFC-szerzıdésekrıl (2008/2128(INI))......................................................................................................................... 28 P6_TA-PROV(2009)0153 Mővészeti tanulmányok az Európai Unióban (A6-0093/2009 - Elıadó: Maria Badia i Cutchet) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a mővészeti tanulmányokról az Európai Unióban (2008/2226(INI)) ............................................................................................ 38 P6_TA-PROV(2009)0154 A polgárokkal folytatott aktív párbeszéd Európáról (A6-0107/2009 - Elıadó: Gyula Hegyi) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a polgárokkal Európáról folytatott aktív párbeszédrıl (2008/2224(INI)) .......................................................................................... 43 P6_TA-PROV(2009)0155 Az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyőlés 2008-as munkálatai (A6-0081/2009 - Elıadó: Thierry Cornillet) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlés 2008-as munkálatairól (2008/2303(INI)).................................................................. 52 P6_TA-PROV(2009)0156 A regionális politika bevált gyakorlatai és a strukturális alapok felhasználásának akadályai (A6-0095/2009 - Elıadó: Constanze Angela Krehl) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a regionális politika terén alkalmazott bevált gyakorlatokról és a strukturális alapok felhasználásának akadályairól (2008/2061(INI))......................................................................................................................... 59 P6_TA-PROV(2009)0157 A kohéziós politika vidékfejlesztési intézkedéseket kiegészítı jellege és vidékfejlesztési intézkedésekkel történı összehangolása (A6-0042/2009 - Elıadó: Wojciech Roszkowski) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a kohéziós politika és a vidékfejlesztési politika egymást kiegészítı jellegérıl és koordinálásáról (2008/2100(INI)).... 70 P6_TA-PROV(2009)0158 Kozmetikai termékek (átdolgozás) ***I (A6-0484/2008 - Elıadó: Dagmar Roth-Behrendt) Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a kozmetikai termékekrıl szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0049 – C6-0053/2008 – 2008/0035(COD)) ...................................... 78

II /PE 422.706

HU

P6_TA-PROV(2009)0159 A biocid termékek forgalomba hozatala ***I (A6-0076/2009 - Elıadó: Daciana Octavia Sârbu) Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK irányelvnek egyes határidık meghosszabbítása tekintetében történı módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0618 – C6-0346/2008 – 2008/0188(COD)) ....................................... 124 P6_TA-PROV(2009)0160 A dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adók szerkezete és adókulcsai * (A6-0121/2009 - Elıadó: Becsey Zsolt László) Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adók szerkezete és adókulcsai tekintetében a 92/79/EGK, a 92/80/EGK és a 95/59/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0459 – C6-0311/2008 – 2008/0150(CNS)).......................... 132 P6_TA-PROV(2009)0161 A nıi nemi szervi csonkítás elleni küzdelem az EU-ban (A6-0054/2009 - Elıadó: Cristiana Muscardini) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a nıi nemi szervi csonkítás elleni küzdelemrıl az EU-ban (2008/2071(INI))................................................................................ 141 P6_TA-PROV(2009)0162 Többnyelvőség: európai tıke és közös elkötelezettség (A6-0092/2009 - Elıadó: Vasco Graça Moura) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása: Többnyelvőség: európai tıke és közös elkötelezettség (2008/2225(INI)).................................................................................... 151 P6_TA-PROV(2009)0163 A területi kohéziót és a kohéziós politika jövıbeli reformját érintı vita állásáról szóló zöld könyv (A6-0083/2009 - Elıadó: Lambert van Nistelrooij) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a területi kohéziót és a kohéziós politika jövıbeli reformját érintı vita állásáról szóló zöld könyvrıl (2008/2174(INI)) ........... 158 P6_TA-PROV(2009)0164 A kohéziós politika városi dimenziója (A6-0031/2009 - Elıadó: Oldřich Vlasák) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása az új programidıszak kohéziós politikájának városi dimenziójáról (2008/2130(INI)) ............................................................... 169 P6_TA-PROV(2009)0165 A strukturális alapokra vonatkozó rendelet végrehajtása (2007–2013) (A6-0108/2009 - Elıadó: Miroslav Mikolášik) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a strukturális alapokról szóló rendelet végrehatásáról (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei (2008/2183(INI)) ......................................... 177 P6_TA-PROV(2009)0166 Európai kezdeményezés a mikrohitel fejlesztésére a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében (A6-0041/2009 - Elıadó: Zsolt László Becsey ) PE 422.706\ III

HU

Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében a mikrohitel fejlesztésére irányuló európai kezdeményezésrıl (2008/2122(INI))............................................................. 185

IV /PE 422.706

HU

P6_TA-PROV(2009)0146 Az Európai Közösség és Nepál közötti, a légi közlekedés bizonyos kérdéseirıl szóló megállapodás * Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és Nepál kormánya közötti, a légi közlekedés bizonyos kérdéseirıl szóló megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0041 – C6-0041/2009 – 2008/0017(CNS))

(Konzultációs eljárás) Az Európai Parlament, –

tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2008)0041),

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 80. cikkének (2) bekezdésére és 300. cikke (2) bekezdése elsı albekezdésének elsı mondatára,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 300. cikke (3) bekezdésének elsı albekezdésére, amelynek megfelelıen a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6–0041/2009),

–

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, 83. cikke (7) bekezdésére és 43. cikke (1) bekezdésére,

–

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6–0071/2009),

1.

jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Nepál kormányának.

PE 422.706\ 1

HU

P6_TA-PROV(2009)0147 Kerekes mezıgazdasági vagy erdészeti traktorok (kodifikált változat)***I Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a kerekes mezıgazdasági vagy erdészeti traktorok egyes alkatrészeirıl és jellemzıirıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált változat) (COM(2008)0690 – C6-0414/2008 – 2008/0213(COD))

(Együttdöntési eljárás – kodifikáció) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0690),

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0414/2008),

–

tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszerérıl szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra1,

–

tekintettel eljárási szabályzat 80. és 51. cikkére,

–

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0130/2009),

A.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévı szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerő egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelıen kiigazított formában;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

1

HL C 102., 1996.4.4., 2.o.

2 /PE 422.706

HU

P6_TA-PROV(2009)0148 A vámmentességek közösségi rendszere * Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2008)0842 – C6-0019/2009 – 2008/0235(CNS))

(Konzultációs eljárás – kodifikáció) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0842),

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 26., 37. és 308. cikkére, amelyeknek megfelelıen a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0019/2009),

–

tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszerérıl szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra1,

–

tekintettel eljárási szabályzata 80. és 51. cikkére,

–

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0129/2009),

A.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévı szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerő egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelıen kiigazított formában;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

1

HL C 102., 1996.4.4., 2.o. PE 422.706\ 3

HU

P6_TA-PROV(2009)0149 Az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyőjtés * Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Központi Bank által végzett statisztikai adatgyőjtésrıl szóló, 1998. november 23-i 2533/98/EK szóló tanácsi rendelet módosítására irányuló rendeletre vonatkozó ajánlásról (13411/2008 – C6-0351/2008 – 2008/0807(CNS))

(Konzultációs eljárás) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Központi Bank a Tanácshoz intézett ajánlására (13411/2008)1,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 107. cikkének (6) bekezdésére, amelynek megfelelıen a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0351/2008),

–

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0119/2009),

1.

jóváhagyja az Európai Központi Bank ajánlását, annak módosított formájában;

2.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtıl el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja az Európai Központi Bank ajánlását;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és az Európai Központi Banknak.

Módosítás 1 Rendeletre irányuló ajánlás – módosító jogszabály 7 a preambulumbekezdés (új) Az Európai Központi Bank által javasolt szöveg

Módosítás (7a) Az átláthatóság növelése érdekében a pénzügyi ágazati intézményektıl a KBER által összegyőjtött statisztikai adatokat nyilvánosan hozzáférhetıvé kell tenni, ugyanakkor biztosítani kell az adatok

1

HL C 251., 2008.10.3., 1. o.

4 /PE 422.706

HU

magas szintő védelmét.

Módosítás 2 Rendeletre irányuló ajánlás – módosító jogszabály 7 b preambulumbekezdés (új) Az Európai Központi Bank által javasolt szöveg

Módosítás (7b) Az európai statisztika fejlesztése, elıállítása és terjesztése tekintetében figyelembe kell venni a legjobb gyakorlatokat és a vonatkozó nemzetközi ajánlásokat.

Módosítás 3 Rendeletre irányuló ajánlás – módosító jogszabály 8 preambulumbekezdés Az Európai Központi Bank által javasolt szöveg

Módosítás

(8) Fontos továbbá a KBER és az Európai Statisztika Rendszer (ESR) közötti szoros együttmőködés biztosítása, nevezetesen a bizalmas adatok két rendszer közötti, statisztikai célú kicserélésének támogatása a Szerzıdés 285. cikke és az Alapokmány 5. cikke tükrében.

(8) Fontos továbbá a statisztikai adatok győjtésével kapcsolatos párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a KBER és az Európai Statisztika Rendszer (ESR) közötti szoros együttmőködés biztosítása, nevezetesen a bizalmas adatok két rendszer közötti, statisztikai célú kicserélésének támogatása a Szerzıdés 285. cikke és az Alapokmány 5. cikke tükrében.

Módosítás 4 Rendeletre irányuló ajánlás – módosító jogszabály 1 cikk – 2 a pont (új) 2533/98/EK rendelet - 2a. cikk (új) Az Európai Központi Bank által javasolt szöveg

Módosítás 2a. A szöveg az alábbi cikkel egészül ki: „2a. cikk PE 422.706\ 5

HU

Az adatszolgáltatási teher mérséklése, a párhuzamos munkavégzés elkerülése és az európai statisztikák elıállításához szükséges koherens megközelítés biztosítása céljából a KBER és az ESR szorosan együttmőködik a 3. cikkben megállapított statisztikai elvek betartása mellett.”

Módosítás 5 Rendeletre irányuló ajánlás – módosító jogszabály 1 cikk – 4 pont – g pont 2533/98/EK rendelet - 8 cikk – 11-13 bekezdés Az Európai Központi Bank által javasolt szöveg g) A szöveg a következı (11)–(13) bekezdéssel egészül ki: „(11) Az e rendelet hatálya alá nem tartozó bizalmas statisztikai információk kicserélésére vonatkozó nemzeti rendelkezések sérelme nélkül sor kerülhet a bizalmas statisztikai információknak az azokat összegyőjtı KBER-tag és valamely ESR-hatóság közötti kicserélésére, amennyiben ez a továbbítás szükséges az európai statisztikák eredményes fejlesztéséhez, elkészítéséhez vagy terjesztéséhez, illetve azok minıségének javításához, az ESR és a KBER hatáskörén belül. Az elsı továbbítást követı minden továbbításhoz az információt összegyőjtı KBER-tag kifejezett hozzájárulása szükséges. (12) Ha valamely ESR-hatóság és egy KBER-tag között sor kerül bizalmas adatok kicserélésére, ezeket az adatokat kizárólag statisztikai célokra lehet használni, és azok kizárólag a munkakörük szerint statisztikai tevékenységet végzı alkalmazottak számára lehetnek hozzáférhetıek. (13) A …/…/EK rendelet 19. cikkében említett védintézkedések valamennyi olyan bizalmas adatra vonatkoznak, amelyeket valamely ESR-hatóság és KBER-tag között a fenti (11) és (12) bekezdésnek, 6 /PE 422.706

HU

Módosítás törölve

valamint a …/…/EK rendelet 20. cikke (1a) bekezdésének megfelelıen továbbítottak. Az EKB éves titoktartási jelentést tesz közzé a statisztikai adatok bizalmas jellegének garantálására elfogadott intézkedésekrıl.”; Módosítás 6 Rendeletre irányuló ajánlás – módosító jogszabály 1 cikk – 4 a pont (új) 2533/98/EK rendelet - 8 a cikk (új) Az Európai Központi Bank által javasolt szöveg

Módosítás 4a. A szöveg az alábbi cikkel egészül ki: „8a. cikk Együttmőködés az ESR és a KBER között (1) Az e rendelet hatálya alá nem tartozó bizalmas statisztikai információk kicserélésére vonatkozó nemzeti rendelkezések sérelme nélkül sor kerülhet a bizalmas statisztikai információknak az azokat összegyőjtı KBER-tag és valamely ESR-hatóság közötti kicserélésére, amennyiben ez a továbbítás szükséges az európai statisztikák – ideértve az euróövezetre vonatkozó statisztikákat is – eredményes fejlesztéséhez, elkészítéséhez vagy terjesztéséhez, illetve azok minıségének javításához, az ESR és a KBER hatáskörén belül. Az elsı továbbítást követı minden továbbításhoz az információt összegyőjtı KBER-tag kifejezett hozzájárulása szükséges. (2) Ha valamely ESR-hatóság és egy KBER-tag között sor kerül bizalmas adatok kicserélésére, ezeket az adatokat kizárólag statisztikai célokra lehet használni, és azok kizárólag a munkakörük szerint statisztikai tevékenységet végzı alkalmazottak számára lehetnek hozzáférhetıek. (3) Az [európai statisztikákról] szóló …/…/EK rendelet* 20. cikkében említett védelmi szabályok és intézkedések PE 422.706\ 7

HU

valamennyi olyan bizalmas adatra vonatkoznak, amelyeket valamely ESRhatóság és KBER-tag között e cikk (1) és (2) bekezdésének, valamint a …/…/EK rendelet** 21. cikke (2) bekezdésének megfelelıen továbbítottak. Az EKB éves jelentést tesz közzé a statisztikai adatok bizalmas jellegének garantálására elfogadott intézkedésekrıl.”. * HL: kérjük illessze be a rendelet számát, dátumát és hivatkozását. ** HL: kérjük illessze be a rendelet számát.

8 /PE 422.706

HU

P6_TA-PROV(2009)0150 Az EU prioritásai az ENSZ Közgyőlésének 64. ülésszakára Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása az Európai Unió prioritásairól az ENSZ Közgyőlése 64. ülésszakára vonatkozóan a Tanácshoz intézett európai parlamenti ajánlásra irányuló javaslatról (2009/2000(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel az Alexander Graf által az ALDE képviselıcsoportja nevében a Tanácshoz intézett, ajánlásra irányuló javaslatra az Európai Unió prioritásairól az Egyesült Nemzetek Közgyőlésének 64. ülésszakára vonatkozóan (B6-0034/2009),

–

tekintettel az Európai Parlamentnek a Tanácshoz intézett, 2008. július 9-i ajánlására az Európai Unió prioritásairól az Egyesült Nemzetek Közgyőlésének 63. ülésszakára vonatkozóan1,

–

tekintettel az Egyesült Nemzetek 63. Közgyőlésére vonatkozó, a Tanács által 2008. június 16-án elfogadott uniós prioritásokra (9978/08),

–

tekintettel az Egyesült Nemzetek 63. Közgyőlésére (UNGA), különösen következı határozataira: „Az Egyesült Nemzetek és az Interparlamentáris Unió”2, „A nukleáris fegyverek használatának tilalmáról szóló egyezmény”3, „Az Átfogó Atomcsendszerzıdés”4, „A bakteriológiai (biológiai) és toxin-fegyverek kifejlesztésének, gyártásának és raktározásának megtiltásáról és e fegyverek megsemmisítésérıl szóló egyezmény”5, „A halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratórium”6, „Az emberi jogok és alapvetı szabadságjogok védelme a terrorizmus elleni fellépés során”7, „Az emberi jogok helyzete a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban”8, „Az emberi jogok helyzete az Iráni Iszlám Köztársaságban”9, „A fejlesztés finanszírozásáról szóló dohai nyilatkozat: a monterreyi konszenzus végrehajtásának felülvizsgálatára irányuló, a fejlesztésfinanszírozásról szóló nemzetközi nyomon követési konferencia eredményeirıl szóló dokumentum”10, „Az emberi jogok helyzete Mianmarban”11, „Fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységek”12, „A Politikai Ügyek Osztályának megerısítése”13, „A 2008–2009-es kétéves idıszakra vonatkozó

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0339. A/RES/63/24. A/RES/63/75. A/RES/63/87. A/RES/63/88. A/RES/63/168. A/RES/63/185. A/RES/63/190. A/RES/63/191. A/RES/63/239. A/RES/63/245. A/RES/63/260. A/RES/63/261. PE 422.706\ 9

HU

programköltségvetés”1, és „A 2010–2011-es kétéves idıszakra vonatkozóan javasolt programköltségvetés áttekintése”2, –

tekintettel „az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának fejlıdése, beleértve az EU szerepét” címő, 2009. január 14-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a konfliktus utáni helyzetekben a béke megszilárdulásának és az állam építésének kilátásairól szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására4,

–

tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére és 90. cikkére,

–

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A60132/2009),

A.

mivel az ENSZ-tagállamokat négy év elteltével emlékeztetni kellene az Egyesült Nemzetek 2005. évi csúcstalálkozójának eredményeirıl szóló, 2005. szeptember 16-án New Yorkban elfogadott dokumentumban kitőzött nagyra törı célok elérésére tett kötelezettségvállalásukra,

B.

mivel csak egy globális, hatékony és befogadó többoldalú rendszer képes kezelni a nemzetek, a társadalmak és a polgárok elıtt álló sokrétő és összefonódó kihívásokat és fenyegetéseket, például a békét és a stabilitást, az emberek biztonságát fenyegetı veszélyeket, a szegénység, az éghajlatváltozás és az energiabiztonság kihívásait, valamint a globális gazdasági és pénzügyi válság következtében elıálló problémákat,

C.

mivel az ENSZ Közgyőlés 63. ülésszaka fontos határozatokat hozott a reformprogrammal kapcsolatos számos kérdésrıl, többek között a humánerıforrásgazdálkodás, az igazságszolgáltatás javítása, a Politikai Ügyek Osztályának részleges megerısítése, valamint a Biztonsági Tanács reformjával kapcsolatos kormányközi tárgyalások elindítása terén,

D.

mivel a Harmadik Bizottság javaslatára az ENSZ Közgyőlés egy sor fontos határozatot fogadott el számos emberi jogi, szociális és humanitárius kérdéssel kapcsolatban, beleértve három országokkal kapcsolatos határozatot, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának fakultatív jegyzıkönyvét,

E.

mivel a „Delivering as One” („Lépjünk fel egyként!”) kezdeményezésnek és a két segítı partner munkájának köszönhetıen a gyakorlatban érzékelhetı elırehaladás következett be az ENSZ szervezeti koherenciájával kapcsolatos egész rendszerre kiterjedı reformok némelyikének folytatása terén; mivel az Egyesült Nemzetek Közgyőlésének 63. ülésszaka által kijelölt területeken meg kell szilárdítani az elért eredményeket és további elırelépést kell elérni,

F.

mivel az olyan szervek, mint például az ENSZ Biztonsági Tanácsa és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC) reformjának meghiúsulása azzal a következménnyel járhat, hogy informális csoportosulások, például a G8-ak vagy a

1 2 3 4

A/RES/63/264 A-C. A/RES/63/266. Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0021. Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0639.

10 /PE 422.706

HU

G20-ak kísérletet tennének arra, hogy helyettesítsék a globális intézményi hátteret, G.

mivel az Európai Uniónak elı kell mozdítania a szilárd meggyızıdése szerinti egyetemes értékeket, és egyúttal erıfeszítéseket kell tennie az álláspontok polarizálódásának elkerülése érdekében,

H.

mivel, másrészt, az Egyesült Nemzetek Fıtitkársága és az EU-intézmények közötti együttmőködés soha nem volt ilyen szoros, és tükrözi a két szervezet közös értékeit, céljait és érdekeit,

I.

mivel tovább kell erısíteni az ENSZ operatív képességét a béke és a biztonsági intézkedések terén, és tekintettel az EU és az ENSZ együttmőködésének jelentıségére a békefenntartás tekintetében, ami az általános béke és biztonság egyik sarokkövét alkotja,

J.

mivel az ENSZ békefenntartók közötti halálos áldozatok száma egyre növekszik, és mivel minden lehetséges intézkedést meg kell tenni a békefenntartók védelme érdekében,

K.

mivel az EU és az USA stratégiai partnerek, és közös érdekük, hogy együtt nézzenek szembe az új globális viszonyokból fakadó új fenyegetésekkel és kihívásokkal, a nemzetközi jog alapján és a sokoldalú intézmények, különösen az ENSZ közremőködésével; mivel az Amerikai Egyesült Államok által az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez delegált új állandó képviselı, Susan Rice, nyilatkozata az ENSZ-ben való konstruktív részvételre irányuló, megújult kötelezettségvállalásra utal,

L.

mivel az Európai Unió 2008. szeptember 19-én, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tett nyilatkozatában jelezte, hogy a durbani nyilatkozat felülvizsgálatáról szóló konferencia záródokumentumának következı négy eleme elfogadhatatlan (az ún. EU-s határvonalak): (1) a világ egyetlen régiójának kiválasztása; (2) a 2001-es durbani nyilatkozat újbóli megnyitása a „vallás becsmérlése” megtiltásának beillesztésével, amelynek célja a szólásszabadság korlátozása és az iszlám istenkáromlás-ellenes törvényeinek részét képezı cenzúra bevezetése; (3) az áldozatok prioritási listájának felállítása; és (4) a párbeszéd politikai jellegővé tétele, illetve polarizálása,

M.

mivel az egyre mélyülı globális recesszió miatt a fejlıdı országok évtizedekre visszaeshetnek a fejlıdésben az árupiaci árak csökkenése, a befektetések alábbhagyása, a pénzügyi bizonytalanság és a pénzátutalások mérséklıdése következtében, és mivel a segélyezésre irányuló EU-kötelezettségvállalás értéke évente közel 12 milliárd dollárral fog csökkenni, mivel az a tagállamok GDP-jének százalékában van kifejezve,

1.

a következı ajánlásokat intézi a Tanácshoz:

Az EU ENSZ-en belüli képviselete a)

az Egyesült Nemzetek rendszerén belül valódi közvetítıként lépjen fel a tagállamok különbözı csoportjainak érdekei és értékei között annak érdekében, hogy elımozdítsa az ENSZ három, egymással szorosan összefüggı pillére – azaz a béke és biztonság, a gazdasági és társadalmi fejlıdés, valamint az emberi jogok – tekintetében a kölcsönös megértést és nagyobb kohéziót;

PE 422.706\ 11

HU

b)

a Bizottsággal közösen biztosítsa, hogy a többoldalú menetrenddel kapcsolatos kérdéseket rendszeresen tárgyalják azon kétoldalú párbeszédek során, amelyeket az EU és az EU-tagállamok tartanak más országokkal és regionális csoportokkal;

c)

az új amerikai közigazgatással közösen vesse alá tüzetes tanulmányozásnak, hogyan lehet mindkét fél együttmőködését megerısíteni, támogatva az ENSZ-en belüli közös prioritásaikat;

Béke és biztonság d)

mozdítsa elı a fıtitkár, Ban Ki-moon, által a védelmi felelısség elvének végrehajtásával kapcsolatban kezdeményezett vitát, hogy az ENSZ rendszerének ezen alapja tekintetében megerısített konszenzus és gyakorlatiasabb megközelítés jöjjön létre, ugyanakkor megakadályozzák a hatályának szőkítésére irányuló törekvéseket;

e)

biztosítsa, hogy a védelmi felelısség megelızı jellegét megfelelıen kihangsúlyozzák a fent említett vita során, valamint hogy kellı figyelmet fordítsanak arra, hogy a rászoruló és instabil országok segítséget kapjanak az e felelısség vállalásához szükséges kapacitás kiépítéséhez, különösen összpontosítva a regionális szereplıkre, akik ingatag helyzetekben a párbeszéd leghatékonyabb résztvevıi;

f)

biztosítsa, hogy a védelmi felelısség elvét alkalmazzák olyan válsághelyzetekben, ahol az érintett állam nem képes megvédeni polgárait a népirtással, a háborús bőncselekményekkel, etnikai tisztogatásokkal és az emberiség ellen elkövetett bőncselekményekkel szemben;

g)

bátorítsa az Afrikai Uniót válságkezelıi kapacitásainak továbbfejlesztésére, és hívja fel mind az EU, mind az ENSZ részérıl fellépı szereplıket, hogy támogassák ezeket az erıfeszítéseket, és mélyítsék el az együttmőködést az Afrikai Unióval az afrikai béke és a biztonság helyreállítása terén;

h)

ösztönözze az EU tagállamait a szükséges erıfeszítések megtételére annak érdekében, hogy a nemzetközi terrorizmusról szóló globális egyezmény megkötésére irányuló tárgyalások mihamarabb lezárulhassanak;

Emberi jogok i)

az ENSZ Közgyőlésén megvitatott és elfogadott valamennyi határozatban egyértelmően támogassa a nemzetközi humanitárius jog elveit, és egyhangúlag ítélje el annak mindennemő megsértését, különösen az ENSZ-hez tartozó és más humanitárius munkavállalók biztonsága tekintetében;

j)

vegye fel a kapcsolatot más regionális csoportokkal annak érdekében, hogy mozdítsák elı a szexuális irányultságról és a nemi identitásról szóló, EU által támogatott és 66 ENSZ-tagállam által jóváhagyott nyilatkozatban foglalt elvek fokozottabb ismertségét és megértését;

k)

szólítsa fel az ENSZ Fıtitkárát, hogy az ENSZ Közgyőlés 65. ülésszakán számoljon be arról, hogy a tagállamok hogyan tartják be a fiatalkorúak halálbüntetésének tilalmát, és jelentésébe foglalja bele a jelenleg halálra ítélt, valamint az elmúlt 5 évben kivégzett fiatalkorú elkövetık számára vonatkozó tájékoztatást;

12 /PE 422.706

HU

l)

az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011. évi felülvizsgálata elıtt kezdeményezzen vitát, amelynek kiemelt témája a Harmadik Bizottság – az ENSZ Közgyőlés egyetemes tagsággal rendelkezı kormányközi szerve – és a korlátozott összetételő, gyakorlatiasabb mandátummal bíró Emberi Jogi Tanács közötti kiegészítı jelleg;

m)

kéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra részvételüket a durbani nyilatkozat és cselekvési program végrehajtásának felülvizsgálatáról szóló, 2009 áprilisában Genfben sorra kerülı konferencián, amennyiben a konferenciáig megtartott sorozatos tárgyalások megerısítik, hogy a záródokumentum 2009. február 20-i tervezetében szereplı négy kiemelt határvonal mindegyikét áthágták;

n)

elsısorban hatékony jelentéstételi eljárás bevezetése és az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlatával összhangban független bírósági felülvizsgálat létrehozása révén mozdítsa elı és támogassa az annak biztosítására irányuló erıfeszítéseket, hogy az Egyesült Nemzetek terrorizmussal kapcsolatos szankciórendszerét átlátható és igazságos eljárások szabályozzák;

o)

ösztönözze a Biztonsági Tanácsot és annak Terrorizmus Elleni Bizottságát, hogy mőködjenek együtt az ENSZ illetékes emberi jogi szerveivel annak érdekében, hogy folyamatosan ellenırizzék az emberi jogokra és a menekültekre vonatkozó, valamint a humanitárius nemzetközi jog szerinti kötelezettségek teljesítését;

p)

ragaszkodjon ahhoz, hogy az ENSZ tagországai ratifikálják a Nemzetközi Büntetıbíróság Római Statútumát, kezdve a Biztonsági Tanácsot alkotó országokkal, és az NBB 2009. évi felülvizsgálati konferenciájára tekintettel tevékenyen támogassa azokat az erıfeszítéseket, amelyek célja megállapodásra jutni az agresszió bőntettének eddig még nem rendezett fogalommeghatározásáról, valamint azokról a feltételekrıl, amelyek szerint a Bíróság a Római Statútum 5. cikke (2) bekezdésében meghatározott joghatóságát gyakorolhatja;

Az ENSZ reformja q)

támogassa a „Delivering as One” („Lépjünk fel egyként!”) reform végrehajtása terén országos szinten elért elırehaladás, valamint az ENSZ-ügynökségek és -programok irányító szervei által alkalmazott – a gyakorlatban a szorosabb együttmőködést és koordinációt eddig akadályozó – különbözı eljárási gyakorlatok közötti egységesség megvalósítására irányuló jelenlegi folyamatot;

r)

fejlessze az európai uniós – többek között az adományozók közötti – koordinációt az ENSZ-ügynökségekkel, -alapokkal és -programokkal való kapcsolatok terén irányítótestületi és országos szinten, többek között az ENSZ által irányított, több adományozót magában foglaló alapokban való részvétel révén, valamint az ENSZügynökségekre és -programokra is terjessze ki az ENSZ Titkárságával folytatott, már jól mőködı párbeszédet;

Környezetvédelem s)

ösztönözzön vitát az ENSZ éghajlatváltozásról szóló keretegyezményének részes feleinek közelgı 2009. decemberi koppenhágai konferenciájával (COP15) kapcsolatban annak érdekében, hogy a 2012 utáni idıszakra vonatkozó, új nemzetközi éghajlat-változási megállapodás elfogadása tekintetében konszenzus és támogató erı PE 422.706\ 13

HU

jöjjön létre; ezzel összefüggésben győjtsön támogatást a fejlıdı országoknak szóló pénzügyi és technológiai csomaghoz annak érdekében, hogy elısegítse egy új, kötelezı erejő megállapodás általuk történı jóváhagyását; t)

támogassa, hogy a következı ENSZ Közgyőlése fogadjon el egy koherensebb struktúrát a globális környezetvédelmi irányítás vonatkozásában, ahogy azt a miniszteri szintő, globális környezetvédelmi fórum javasolta, egy olyan irányítási rendszert, amely alkalmas az elıttünk álló hatalmas kihívásokkal való szembenézésre;

Globális kormányzás u)

vállaljon vezetı szerepet a globális kormányzásról, többek között a gazdasági és pénzügyi irányításról szóló jelenlegi vitában a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank mandátumainak megerısítése és gyakorlataik fejlesztése, ugyanakkor az ECOSOC megújítása céljából;

v)

használja fel az ENSZ Közgyőlés eljárási szabályzata alapján a Biztonsági Tanács reformjáról a közeljövıben folytatandó kormányközi tárgyalásokat arra, hogy azokra a kérdésekre helyezze a hangsúlyt, amelyekben nincs nézetkülönbség, és kézzelfogható elırehaladást érjen el a Tanács más ENSZ-szervekhez viszonyított hatáskörének tisztázása, a Tanács képviseleti jellegének és legitimitásának javítása érdekében új állandó és nem állandó tagok – esetleg ideiglenes alapon – történı felvétele, valamint a Biztonsági Tanács munkamódszereinek felülvizsgálata területén;

w)

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak továbbra is az a hosszú távú célja, hogy külön helyet kapjon a Biztonsági Tanácsban;

Atomsorompó és leszerelés x)

segítsen megteremteni az atomsorompó-szerzıdés részes feleinek a szerzıdés felülvizsgálatáról szóló 2010. évi konferenciája sikerének feltételeit, többek között az atomfegyverekre vonatkozó javasolt mintaegyezmény támogatása és népszerősítése révén; érjen el konszenzust a hasadóanyagok alkalmazásáról szóló tervezett szerzıdés tekintetében; törekedjen arra, hogy a leszerelésrıl szóló konferencia fogadjon el tartalmas munkaprogramot e szerv mőködıképessé tétele érdekében; több- és kétoldalú szinten is mőködjön együtt az ENSZ-tagállamokkal az átfogó atomcsend-szerzıdés megerısítésének újraindítása érdekében; és végül ösztönözzön további erıfeszítéseket a fegyverkereskedelmi szerzıdés megkötésére irányuló tárgyalások megindítása érdekében;

Igazgatási reform y)

teljes mértékben használja ki az ENSZ-en belüli pénzügyi tıkeáttételi hatást annak biztosítása érdekében, hogy a 2010–2011-es idıszakra vonatkozó költségvetés megfelelıbben kezelje a szervezet sürgetı operatív szükségleteit, valamint hogy az ENSZ fıtitkára nagyobb mérlegelési jogkörrel rendelkezzen a humán erıforrásoknak az említett szükségletekkel összhangban és az ENSZ illetékes szervei, különösen a Biztonsági Tanács és a Közgyőlés által hozott, mőködést érintı határozatok figyelembevételével történı elosztása terén;

z)

az Egyesült Nemzetek költségeinek elosztásához használt hozzájárulási mértékek

14 /PE 422.706

HU

felülvizsgálatáról szóló tárgyalások összefüggésében hozzon létre egyértelmő kapcsolatot a különbözı ENSZ-szerveken belüli megfelelıbb képviselet és a pénzügyi teher igazságosabb elosztása között; aa)

dolgozzon ki szorosabban koordinált európai uniós személyzeti politikát az ENSZ-en belül a munkaerı-felvételi eljárások átláthatóságának és hatékonyságának javítása érdekében, valamint azért, hogy a munkaerı-felvételi feltételek továbbra is elég vonzóak legyenek az uniós polgárok számára;

Millenniumi fejlesztési célok (MFC) ab)

játsszon világviszonylatban vezetı szerepet az MFC-kkel kapcsolatos fogadalmak teljesítésére irányuló nemzetközi erıfeszítések ösztönzése terén, tekintettel arra, hogy egyre világosabban látszik, milyen mérhetetlenül messze áll a világ az MFC-kkel kapcsolatban tett ígéretei megtartásától;

ac)

támogassa az MFC-k megvalósításának hiányosságaival foglalkozó munkacsoportnak a segélyekkel, a kereskedelemmel, az adósságenyhítéssel és az alapvetı gyógyszerekhez és technológiákhoz való hozzáféréssel kapcsolatos globális kötelezettségvállalások nyomon követésére irányuló kezdeményezését;

ad)

szólítson fel a világot sújtó pénzügyi és gazdasági válsággal és annak a fejlıdésre gyakorolt hatásával foglalkozó magas szintő ENSZ-konferencia megszervezésére, amelyrıl a fejlesztésfinanszírozásról 2008-ban tartott dohai konferencián megegyezés született;

ae)

folytasson vitát a Business Call to Action elnevezéső kezdeményezésrıl és a millenniumi fejlesztési célok finanszírozására és támogatására irányuló kötelezettségvállalásokról, beleértve azt, hogy miként lehetne ezt a vállalati szektor elszámoltathatóságának növelésével párosítani;

af)

mindezen kezdeményezéseken túl álljon ki a támogatások hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatban megfogalmazott elvek és az accrai cselekvési program támogatása mellett a segélyek minıségének és célba juttatásának javítása érdekében;

ag)

használja ki az ENSZ Közgyőlés 64. ülésszakát arra, hogy jelentést készítsen a millenniumi fejlesztési célokról szóló uniós cselekvési programban kitőzött célok elérése terén elért eredményekrıl;

ah)

továbbá felkéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az MFC-kre vonatkozó szerzıdések végrehajtása terén tett elırehaladásról, és hogy ösztönözze a többi adományozót, hogy támogatásuk nagy részét hosszú lejáratra, kiszámítható módon költségvetési támogatásként nyújtsák;

Záró ajánlások ai)

sürgesse az EU-tagállamokat, hogy tartsák be a tényleges multilateralizmus iránti kötelezettségvállalásukat valamennyi ENSZ-egyezmény és -szerzıdés szisztematikus és gyors megerısítésének biztosítása révén;

aj)

támogassa az ENSZ Közgyőlés által hozott, „Az Egyesült Nemzetek és az PE 422.706\ 15

HU

Interparlamentáris Unió” címő, fent említett határozatba foglalt azon döntést, hogy az ENSZ Közgyőlés 65. ülésszakának ideiglenes programjába illesszenek be egy külön napirendi pontot az Egyesült Nemzetek Szervezete, a nemzeti parlamentek és az Interparlamentáris Unió közötti együttmőködésrıl azzal a feltétellel, hogy a napirendi pont címe magában foglalja a „regionális parlamenti közgyőlésekre” való hivatkozást is, és mozdítson elı vitát arról, hogy a parlamenti képviselık, nemzeti parlamentek és regionális parlamenti közgyőlések miként játszhatnának aktívabb szerepet az ENSZben; o o 2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, valamint tájékoztatás céljából a Bizottságnak.

16 /PE 422.706

HU

o

P6_TA-PROV(2009)0151 Egy évvel Lisszabon után: az EU-Afrika partnerség mőködése Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása egy évvel Lisszabon után: az EU– Afrika partnerség mőködése (2008/2318(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel az Afrika–EU közös stratégiára (a továbbiakban: a közös stratégia) és az Afrika–EU stratégiai partnerség végrehajtására irányuló elsı cselekvési tervre (2008– 2010), amelyet 2007. december 8-án és 9-én Lisszabonban tartott találkozójuk alkalmával az EU és az afrikai országok állam- és kormányfıi fogadtak el,

–

tekintettel a Bizottság „Egy évvel Lisszabon után: az Afrika–EU-partnerség mőködése” címő közleményére (COM(2008)0617),

–

tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa ülésének 2008. november 10-i „Egy évvel Lisszabon után: az Afrika–EU-partnerség mőködése” címő következtetéseire,

–

tekintettel az Afrika–EU közös stratégia és annak elsı cselekvési terve (2008–2010) végrehajtása terén elért eredményekrıl szóló közös jelentésre, amelyet az Afrika–EU miniszteri trojka 2008. november 21-én Addisz-Abebában (Etiópia) elfogadott,

–

tekintettel a Pánafrikai Parlamentnek az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelıs ad hoc bizottsága és az Európai Parlamentnek a Pánafrikai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelıs ad hoc küldöttsége által az Afrikai Unió (AU) és az EU hivatalban lévı elnöksége, az Európai Bizottság és az AU Bizottság számára írt 2008. december 17-i feljegyzésre, amelyben a Pánafrikai Parlamentnek és az Európai Parlamentnek a közös stratégia végrehajtásában és ellenırzésében betöltött szerepérıl van szó,

–

tekintettel az EU–Afrika-kapcsolatok aktuális állásáról szóló 2007. október 25-i állásfoglalására1,

–

tekintettel az Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i állásfoglalására2,

–

tekintettel az egyrészrıl az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának (AKCS) tagjai, másrészrıl az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodás3 (Cotonoui Megállapodás) módosításáról szóló, 2005. június 25-én Luxembourgban aláírt megállapodásra4,

–

tekintettel a fejlesztési együttmőködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló

1

HL C 263. E, 2008.10.16., 633. o. HL C 280. E, 2006.11.18., 475. o. 3 HL L 317., 2000.12.15., 3. o. 4 HL L 209., 2005.8.11., 27. o. 2

PE 422.706\ 17

HU

2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre1, –

tekintettel az EK-Szerzıdés 177–181. cikkeire,

–

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére

–

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0079/2009),

A.

mivel a szegénység felszámolásának továbbra is a közös stratégia egyik legalapvetıbb célját kell képeznie,

B.

mivel Afrika lakosságának fele még mindig szegénységben él, és mivel Afrika az egyetlen kontinens, amelyik nem tesz elırelépéseket a millenniumi fejlesztési célok (MFC-k) elérésében, különösen a szegénység csökkentése, a gyermekhalandóság, az anyák egészsége, valamint a HIV/AIDS és a malária elleni küzdelem tekintetében,

C.

mivel a közös stratégia célja, hogy a „fejlesztésen túl”, „Afrikán túl” és az „intézményeken túl” terjedjen és így a korábbinál szélesebb körben lefedje az afrikai és globális kérdéseket, mint az energia, az éghajlatváltozás és a biztonság, valamint bevonja a nem intézményi szereplık szélesebb rétegét,

D.

mivel a tavalyi évben elkészült a közös stratégia intézményi felépítményének és innovatív munkavégzési módszereinek java, de a gyakorlatban csak csekély tényleges elırehaladást sikerült elérni,

E.

mivel annak ellenére, hogy a közös stratégia kifejezett elismerést tartalmaz, amelynek értelmében a Pánafrikai Parlament és az Európai Parlament alapvetı szerepe az elırehaladás felülvizsgálata és a partnerség politikai iránymutatásának meghatározása, a parlamentek eddig még nem tudtak részt venni semmilyen szervezett vagy tartalmas formában a közös stratégia kialakításában, átalakításában és nyomon követésében,

F.

mivel fıleg afrikai részrıl a civil társadalom és a helyi hatóságok még alig vettek részt a közös stratégia végrehajtásában,

G.

mivel a közös stratégia végrehajtásához csak nagyon kevés új finanszírozás vált hozzáférhetıvé, és a finanszírozás érintett forrásai már a közös stratégia elfogadása elıtt teljes mértékben át voltak irányítva,

H.

mivel az Európai Fejlesztési Alap (EFA) EU költségvetésébe való, a Parlament által ismételten szorgalmazott beépítése lehetıvé tenné a fejlesztési kiadások politikai következetességének és parlamentáris felügyeletének javítását,

I.

mivel Afrika részesedése a globális kereskedelembıl csökken, és Afrika így kikerül a globalizáció nyújtotta lehetıségek körébıl,

J.

mivel a tıke kimenekítése, különösen pedig az illegális tıkekimenekítés miatt az afrikai gazdaságok minden évben többmilliárd euró összegő vérveszteséget szenvednek el, az „agyelszívás” pedig megfosztja a kontinenst intellektuális kapacitásainak javától, amely alapvetı lenne jövıbeni fejlıdéséhez,

1

HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

18 /PE 422.706

HU

K.

mivel az elmúlt évtized során Afrikában az élelmiszer-elıállítás és élelmiszerbiztonság elvesztette politikai prioritását és beruházások híján volt, aminek katasztrofális következményei lehetnek, ahogy arra a legutóbbi élelmiszerár-válság is rávilágított,

L.

mivel Afrika alulreprezentált a nemzetközi szervezetekben és multilaterális fórumokon, amelyek a kontinens jövıjét érintı ügyek közül sokról döntenek,

M.

mivel a régóta fennálló EU–Afrika-kapcsolat új jelentıséget nyer a nem hagyományos adományozók felbukkanásával, akiknek az Afrikára vonatkozó napirendjei és prioritásai új kockázatokat és kihívásokat hordoznak,

N.

mivel fontos szinergiákra törekedni és az átfedéseket elkerülni a közös stratégia intézményei és a meglévı kapcsolatok, mint a Cotonoui Megállapodás, az euromediterrán stratégia és a Dél-Afrika–EU stratégiai partnerség felépítményei között,

O.

mivel a Cotonoui Megállapodás 2009. évi felülvizsgálata törekedni fog az AKCSországok AU-hoz főzıdı jövıbeni kapcsolatának tisztázására,

P.

mivel a tudatosság a közös stratégia célkitőzéseit és fellépéseit illetıen kétségbeejtıen alacsony, és mivel – fıleg Afrikában – az általános tudatosság az Afrika–EU stratégiai partnerségrıl és a partnerséghez való ragaszkodás közvetlenül függ attól, mennyire képes a közös stratégia azonnali és érzékelhetı eredményeket szolgáltatni az afrikai nép életszínvonalának javítására,

Q.

mivel a partnerségnek figyelembe kellene vennie, hogy noha az „egyenlı felek közötti partnerség” azt jelenti, hogy az EU és az AU egyenlık a vitában és a politika meghatározásában való részvétel szempontjából, mégis foglalkozni kell azzal a kérlelhetetlen ténnyel is, hogy a két kontinens és intézményeik még mindig messze nem egyenlık az intézményi fejlettség, a döntési kapacitás és az erıforrások szempontjából,

Az EU–Afrika-felépítmény létrehozása 1.

üdvözli, hogy egy évvel a közös stratégia elfogadását követıen a végrehajtásához szükséges intézményi felépítmény fıbb elemei létrejöttek és mőködésbe léptek a megvalósítandó célokat és határidıket tartalmazó cselekvési terv alapján, és hogy némi elırelépés történt a közös stratégia végrehajtása és tematikus partnerségei terén; sajnálkozik ugyanakkor amiatt, hogy a végrehajtás elsı évének végére egyes partnerségek még mindig a munkavégzési módszerek meghatározásának folyamatánál tartanak, és még nem állapítottak meg megvalósítandó célokat, határidıket és költségvetési felosztásokat;

2.

üdvözli, hogy az EU és az AU a közös Afrika–EU-stratégia aláírását követı elsı évben gyakrabban ült össze, mint azelıtt valaha;

3.

felhívja az EU és az AU bizottságait, valamint az EU és AU tagállamait, hogy prioritásként kezelve teljesítsék ki ezt az intézményi felépítményt, fejlesztve annak parlamenti, civil társadalmi és helyi hatósági elemeit, amelyeknek elırevinniük és támogatniuk kell a folyamatot, nyitottá és demokratikusan legitimmé téve azt, illetve gazdát találva számára;

PE 422.706\ 19

HU

4.

üdvözli az uniós végrehajtási csapatok érdekelt tagállamok részvételével történı létrehozását, nemcsak azért, mert a közös stratégia finanszírozása jelentıs mértékben a tagállami hozzájárulásoktól függ, hanem azért is, mert a tagállamok közvetlen bevonása hozzá fog járulni a cselekvési tervben meghatározott intézkedések fokozott tudatosságához, folytonosságához és fenntarthatóságához;

5.

sürgeti a közös stratégia intézményeit, hogy teljes mértékben összpontosítsanak a szükséges megvalósítandó célokra, tekintve, hogy az elsı cselekvési terv csak kevesebb, mint három évet fed le (2008–2010);

A parlamentek szerepe 6.

megismétli az EU és az AU bizottságaihoz intézett azon kérését, hogy tegyenek aktív lépéseket annak érdekében, hogy az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament részt vegyen a közös stratégia végrehajtásában, nyomon követésében és annak politikai iránymutatása meghatározásában, összhangban a közös stratégia intézményi felépítményének fı elemeivel;

7.

hangsúlyozza az Európai Parlament és az afrikai parlamentek parlamentközi szerveinek – különösen az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlés és az Euromed Közös Parlamenti Közgyőlés – szerepét a béke és biztonság, a felelısségteljes kormányzás és a demokrácia elımozdításában, valamint abban, hogy hatékony platformmá váljanak az együttmőködés és a közös érdekő ügyek kezelése terén;

8.

tudomásul veszi, hogy a 11. Afrika–EU miniszteri trojka ülése jóváhagyta az Afrika– EU közös stratégia és elsı cselekvési terve végrehajtása terén elért eredményekrıl szóló elsı éves jelentést, amelyhez a Bizottság fent említett közleménye képezi az EU hozzájárulását;

9.

sajnálja azonban, hogy a jelentés az Európai Parlamenttel és a Pánafrikai Parlamenttel való konzultáció, illetve hivatalos közremőködésük nélkül készült;

10.

azt javasolja, hogy a Pánafrikai Parlament és az Európai Parlament módszeresen vegyenek részt és szólaljanak fel az EU–Afrika-csúcstalálkozókon, hogy ismertessék parlamentjeiknek a cselekvési terv végrehajtására vonatkozó következtetéseit és a közös stratégia jövıbeni irányaira vonatkozó javaslatait;

11.

kéri, hogy közvetlenül a tavaszi miniszteri trojka elıtt a miniszteri trojka tagjai tartsanak eszmecserét az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament illetékes szerveinek képviselıivel, amelynek során a parlamentek elıterjeszthetik javaslataikat és ajánlásaikat a legújabb éves közös jelentéssel kapcsolatosan; javasolja, hogy a parlamentek javaslataival és ajánlásaival kapcsolatos parlamenti megbeszélést vegyék fel a miniszteri trojka ülésének napirendjére; reméli, hogy a rákövetkezı éves közös jelentés, amelyet a legközelebbi ıszi miniszteri trojkán fognak elfogadni, kitér arra, hogy mennyiben vették figyelembe ezeket javaslatokat és ajánlásokat; kéri, hogy a parlamenti képviselık találkozzanak a trojka minisztereivel a miniszteri trojka ıszi ülésének keretében;

12.

úgy véli, hogy a Pánafrikai Parlamentnek és Európai Parlamentnek megfelelı szinten részt kellene venniük mind a közös szakértıi csoportokban, mind az AU–EU munkacsoportban;

20 /PE 422.706

HU

13.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a 9. EFA keretében egy 55 millió eurós támogatási programot hozott létre az AU-intézmények kapacitásának megerısítésére; ismételten hangsúlyozza, hogy e költségvetési tétel egy részét a Pánafrikai Parlament adminisztratív és mőködési kapacitásának megerısítésére kell elkülöníteni, és felhívja a Bizottságot, hogy a Pánafrikai Parlamenttel szorosan konzultálva és az Európai Parlamenttel együttmőködésben készítse el az e költségvetések felhasználására vonatkozó cselekvési terveket;

14.

ajánlja, hogy a költségvetés Pánafrikai Parlament részére elkülönített részét közvetlenül a Pánafrikai Parlament kezelje, miután felépítette az ehhez szükséges adminisztratív kapacitást és teljesítette az EK pénzügyi rendeletében1 (különösen annak 56. cikkében) meghatározott követelményeket annak lehetıvé tétele érdekében, hogy a Bizottság közvetett, centralizált igazgatással hajtsa végre a költségvetést;

15.

felkéri az EU- és AU-bizottságokat, hogy egyszerősítsék az eljárásokat a közvetlen és hatékony parlamentközi párbeszédek biztosítása érdekében, hogy elkerüljék az elfogadhatatlan késlekedést, kellıképpen figyelembe véve a bizottságok eljárási sajátosságait;

16.

ismételten szorgalmazza az EFA költségvetésbe való beillesztését, és eközben arra kéri a Bizottságot, hogy a költségvetési folyamat minden szakaszában folyamatosan tájékoztassa az Európai Parlamentet és a Pánafrikai Parlamentet;

A civil társadalom és a nem állami szereplık 17.

úgy véli, annak érdekében, hogy a közös stratégia valóban széles körő és emberközpontú partnerséggé váljon, abba hatékonyan be kell vonni a civil társadalmat és a helyi hatóságokat, és meg kell könnyíteni ezek hatékony részvételét végrehajtó szerveinek munkájában;

18.

sajnálkozik amiatt, hogy a cselekvési tervben ugyan az áll, hogy az egyes EU–Afrikapartnerségek nyitottak egy sor intézkedésre, mégis túlnyomórészt állami intézkedéseket említenek; hangsúlyozza, hogy tovább kell mélyíteni és pontosítani a parlamentek és nem állami szereplık – mint például civil társadalmi szervezetek, helyi hatóságok és egyéb nem állami szereplık – folyamathoz való hozzájárulásait és abban való részvételét;

19.

üdvözli az AU Gazdasági, Szociális és Kulturális Tanácsát (ECOSOCC) mint az afrikai kormányok és a civil társadalom közötti partnerség felépítésének közegét; aggódik azonban, amiért az afrikai civil társadalom csak alacsony szinten vesz részt a közös stratégia végrehajtásában, és különösen afrikai részrıl azonnali erıfeszítésekre szólít fel – szoros együttmőködésben az érdekelt felekkel – az Afrikát képviselı nem állami szereplık azonosítására, feltérképezésére és hatékony bevonására irányuló eljárások kialakítása érdekében;

20.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelı kapacitásépítı eszközöket az afrikai civil társadalmi szervezetek számára, amelyek kifejezetten a közös stratégia végrehajtásában való szerepvállalási képességük növelésére irányulnak;

1

Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletrıl szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 2002.9.16., 1. o.) PE 422.706\ 21

HU

Partnerségek 21.

megjegyzi, hogy a közös stratégiának olyan kérdésekkel is kell foglalkoznia, amelyek – bár hivatalosan más intézményi felépítményhez tartoznak – jelentıs hatással vannak Afrika jövıjére és nagyban alakítják a két földrész kapcsolatát, mint a gazdasági partnerségi megállapodások (EPA-k) és az EPA-k regionális csoportosulásai és Afrika más, meglévı regionális csoportosulásai (többek között a regionális gazdasági közösségek) közötti kapcsolatok, a Cotonoui Megállapodás második felülvizsgálata, az euro-mediterrán stratégia, a Dél-Afrika–EU stratégiai partnerség, Afrika kapcsolata új globális szereplıkkel, például Kínával és Braziliával;

22.

úgy véli, hogy fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlıdésre csak olyan országokban kerülhet sor, amelyek szavatolják a békét, a demokráciát és az emberi jogokat;

23.

felkéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és az afrikai felet, hogy biztosítsa a koherenciát ezen új stratégia és olyan más európai politikák között, amelyek hátrányosan érinthetik az EU és Afrika közötti új stratégiai partnerség elımozdítását, különös tekintettel a kereskedelmi, környezetvédelmi, migrációs és agrárpolitikára; hangsúlyozza, hogy az EU és Afrika közötti politikai párbeszédnek ki kell terjednie ezekre a kérdésekre;

24.

hangsúlyozza, hogy a szegénység elleni hatékony küzdelem érdekében – amelynek továbbra is a közös stratégia középpontjában kell állnia – az EU–Afrika stratégiai partnerségnek támogató szerepet kell játszania a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlıdés ösztönzésében, a külföldi befektetések bátorításában, a méltányos nemzetközi kereskedelem elımozdításában, és hozzá kell járulnia olyan körülmények kialakításához, amelyek mellett az afrikai országok fokozatosan megtalálják helyüket a világgazdaságban;

Béke és biztonság 25.

üdvözli a békére és biztonságra vonatkozó partnerség elırehaladását; tudomásul veszi az Afrikában és máshol meglévı válsághelyzetekrıl az AU és az EU között folytatott politikai párbeszédet; hangsúlyozza, hogy ezeknek a párbeszédeknek a békével és biztonsággal kapcsolatos kérdések széles skáláját kell felölelniük, a konfliktusmegelızéstıl és konfliktusmegoldástól egészen a konfliktus utáni újjáépítésig és béketeremtésig, beleértve a védelmezés felelısségére vonatkozó elv végrehajtásáról folytatott mélyreható párbeszédeket is;

26.

felhív, hogy a béke és a biztonság afrikai struktúrájának végrehajtása elsırendő célkitőzésként szerepeljen; újra hangsúlyozza, hogy az EFA nem megfelelı finanszírozási forrása az afrikai békefenntartási mechanizmus jövıbeli feltöltésének; azon a véleményen van, hogy az EFA kiadásainak összhangban kell állniuk a Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (OECD/DAC) által a hivatalos fejlesztési támogatásra meghatározott kritériumokkal; megismétli felhívását az afrikai békefenntartási mechanizmus finanszírozásának végleges megoldását illetıen;

27.

üdvözli a kiemelkedı személyiségekbıl álló AU–ENSZ-bizottság Ban Ki-Moon ENSZ-fıtitkár általi, 2008. szeptemberi létrehozását, amelynek célja annak

22 /PE 422.706

HU

meghatározása, hogy a nemzetközi közösség milyen módon támogathatja az ENSZmandátum keretében létrehozott AU békefenntartási mőveleteket; Kormányzás és emberi jogok 28.

rámutat, hogy a kormányzás fogalma nemcsak a korrupció elleni harcot foglalja magában, hanem tükrözi azt is, milyen jól mőködik egy társadalom a rend és a törvények fenntartásával, az emberi jogok tiszteletben tartásával és aktív elımozdításával, a korrupció elleni küzdelemmel, a jólét kialakításával, átlátható és igazságos elosztásával, valamint az alapvetı egészségügyi és szociális szolgáltatások biztosításával; hangsúlyozza, hogy a külsı szereplıknek nem kizárólag kívülrıl felállított kritériumok alapján kell értékelniük a kormányzást, hanem kölcsönösen megállapított és megosztott értékek és szabályok szerint;

29.

hangsúlyozza a fenntartható demokrácia fontosságát, amely magában foglalja a felelısségteljes kormányzást és a demokratikus választásokat, amelyekhez hozzá kell tartoznia a parlamentáris kapacitásépítés, a civil társadalom és a helyi hatóságok politikai párbeszédbe való bevonása támogatásának;

30.

hangsúlyozza, hogy a kormányzást mindkét oldalon javítani kell: ez nemcsak Afrikában prioritás, hanem európai részrıl is, aminek javítania kell a kormányzást és az elszámoltathatóságot a segélyekre vonatkozó elkötelezettségek és az adományozók jobb összehangolása tekintetében, abból a célból, hogy jobban figyelembe vegyék a segélyek szempontjából úgymond „árva” országokat; hangsúlyozza, hogy ezen a téren fontos szerep juthat a nemzeti és kontinentális parlamenteknek, a nem állami szereplıknek és a helyi hatóságoknak;

31.

felszólít arra, hogy nagyobb mértékben támogassák a már létezı afrikai kezdeményezéseket, mint például az afrikai szakértıi értékelési mechanizmust (APRM) – amely az afrikai országok eddigi legkomolyabb erıfeszítése a kormányzás javítás érdekében a kontinensen –, valamint az AU által elindított különbözı eszközöket, amelyeknek köszönhetıen az afrikaiak jobban magukénak fogják érezni a folyamatot;

32.

súlyos aggályának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság által az egyes AKCS-országok tekintetében kidolgozott „kormányzási profilokat”, amelyek a 10. EFA keretében biztosított további 2700 millió EUR forrás vonatkozásában vezérelni fogják a fejlesztési támogatás programozását, bármiféle részvételi elem nélkül készítették el; megállapítja, hogy a kedvezményezett országok további forrásokra való jogosultságát olyan kritériumok alapján bírálták el, amelyek közül mindössze egy kapcsolódik közvetlenül a millenniumi fejlesztési célokhoz; kétségbeesésének ad hangot amiatt, hogy az Európai Bizottság „profiljai” az APRM-folyamat kiüresítésének kockázatát hordozzák; felkéri az Európai Bizottságot, hogy konzultáljon az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, és tájékoztassa ıket e finanszírozás nyomon követésérıl és végrehajtásáról, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ezeket kormányzati kezdeményezésekhez rendelik, az AU kormányzati programjának és az APRMfolyamatnak a támogatására;

33.

felhív, hogy a kormányzással és az emberi jogokkal kapcsolatos partnerség keretében folytatott párbeszédek foglalkozzanak az emberi jogok megsértésének büntetlenségével, és hogy ebben az összefüggésben vegyék figyelembe a nemzeti és PE 422.706\ 23

HU

nemzetközi törvénykezés legjobb gyakorlatait, többek között a Sierra Leonéban és Ruandában felállított nemzetközi büntetıbíróság munkáját; Kereskedelem, gazdasági fejlıdés és regionális integráció 34.

úgy véli, a kereskedelemmel és a regionális integrációval kapcsolatos partnerséget illetıen, hogy megfelelı körülmények között a növekvı kereskedelem lényeges hajtóeleme a gazdasági növekedésnek, feltéve, hogy a kereskedelmi politikák összhangban vannak a fejlesztési célkitőzésekkel; ezért üdvözli e partnerség céljait, azaz az afrikai regionális integráció támogatását és a kontinens kereskedelmi kapacitásainak erısítését;

35.

reméli, hogy gyorsan lezárul a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) dohai fejlesztési fordulója, de kitart amellett, hogy ennek alapvetıen „fejlesztési fordulónak” kell lennie, amely az afrikai nemzetek világgazdaságba való beilleszkedését segíti, hatékonyan csökkenti a kereskedelmet torzító mezıgazdasági támogatásokat, és eltörli a mezıgazdasági exporttámogatásokat;

36.

úgy véli, hogy az EU-nak segítenie kellene az afrikai államokat annak biztosításában, hogy mezıgazdaságuk önellátó legyen, és elı kellene mozdítania az alapvetı szolgáltatásokat és a veszélyeztetett helyi iparágakat;

37.

hangsúlyozza, hogy az afrikai államokkal aláírt végsı KPM-ek elsısorban és leginkább a fejlıdés eszközei kell, hogy legyenek, amelyek figyelembe veszik a kedvezményezettek eltérı kapacitását és fejlettségi szintjét;

38.

kiemeli, hogy az KPM-eknek elımozdítaniuk, nem pedig aláásniuk kell az afrikai regionális integrációt; támogatja az AU arra irányuló erıfeszítéseit, hogy megerısítse a regionális gazdasági közösségeket a földrész regionális integrációjának alapvetı építıköveként;

39.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok tiszteletben tartják kötelezettségvállalásukat, miszerint 2010-ig évente legalább 2000 millió eurót utalnak át a „segély a kereskedelemért” keretében, amelynek legnagyobb részese Afrika kell, hogy legyen; szorgalmazza a „segély a kereskedelemért” forrásai részesedésének kellı idıben történı meghatározását és biztosítását; hangsúlyozza, hogy ezeknek a forrásoknak pótlólagos forrásokat kell képezniük, és nem lehetnek az EFA-források puszta átcímkézései;

40.

felhívja a partnerséget, hogy kezelje a „segély a kereskedelemért” fellépéshez kapcsolódó célkitőzéseket szélesebb körően, ideértve az infrastruktúrák fejlesztését, a vállalkozásfejlesztés és a jobb szabályozás elımozdítását, amely egyszerőbb és felhasználóbarát származási szabályokat foglal magában;

41.

felhívja a partnerséget arra is, hogy foglalkozzon olyan gazdasági aspektusokkal, amelyek nem szükségszerően kapcsolódnak a kereskedelemhez, de jelentıs hatással bírnak Afrika gazdaságára, például olyan lépések megtételének fontossága, amelyek a tiltott tıkemenekülés felszámolására, illetve az adóparadicsomok nemzetközi szabályozásának elımozdítására irányulnak;

42.

szorgalmazza, hogy a közös stratégia ismerje el és támogassa a migránsok és

24 /PE 422.706

HU

diaszpórák által a származási országaik fejlıdésében betöltött szerepét, megkönnyítve az ezen országban eszközölt befektetéseiket, és csökkentve az átutalások költségét; Kulcsfontosságú fejlesztési kérdések 43.

hangsúlyozza az MFC-kkel kapcsolatos partnerséget illetıen, hogy még több és jobb segélyezéssel is nehéz lesz ezeket a célkitőzéseket elérni, ezért sürgeti az EUtagállamokat, hogy tartsák fenn kötelezettségvállalásukat, amelyet nemrég a fejlesztések finanszírozásáról szóló dohai konferencián és a támogatáshatékonyságról szóló magas szintő accrai fórumon megismételtek, különösen segítségnyújtásuk mértéke, a politikai koherencia, a tulajdonjog, az átláthatóság és az adományozók közötti munkamegosztás tekintetében;

44.

megjegyzi, hogy az alapvetı egészségügyi szolgáltatások, valamint az alap- és középfokú oktatás biztosítása kulcsfontosságú az MFC-k elérése szempontjából; ebbıl következıen ösztönzi az afrikai országokat, hogy kezeljék ezeket a területeket a szegénység visszaszorítására irányuló stratégiájuk egyik fı prioritásaként; felhívja a partnerséget e fejlıdés elımozdítására, figyelemmel az Európai Bizottság kötelezettségvállalására, miszerint a Közösség segélyezési költségvetésének legalább 20%-át ezekre a szektorokra fordítja; felhívja a Bizottságot, hogy terjessze ki ezt a kötelezettségvállalást az EFA-ra; emlékeztet arra, hogy minden ez irányú erıfeszítésnek ki kell terjednie a fogyatékkal élıkre; ezzel összefüggésben üdvözli a közös szakértıi csoport elsı ülésének eredményeit, és felhívja az érdekelt feleket annak biztosítására, hogy az elıttünk álló évben elırehaladást érjenek el;

45.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy sürgısen hozzon intézkedést kötelezettségvállalásai teljesítése érdekében az egészségügy területén az Európai Számvevıszék 2009. januári, „Az egészségügyi ellátást finanszírozó közösségi fejlesztési támogatások a szubszaharai Afrika országaiban” címő jelentésének következtetéseit és ajánlásait illetıen; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy növeljék az Európai Bizottság részérıl a szubszaharai Afrika egészségügyi szektorának nyújtott támogatást az EFA tizedik félidıs felülvizsgálata alatt, támogatva ezzel az egészségügyi millenniumi fejlesztési célok iránti elkötelezettségét;

46.

arra biztatja az EU és az AU tagállamait, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentıséget az afrikai élelmiszer-biztonságnak és élelmiszer-szuverenitásnak, és támogassák az afrikai mezıgazdaság termelékenységének és versenyképességének növelését célzó intézkedéseket, különösen a helyi piacokra történı élelmiszer-termelést és a városok körüli „zöld övezetek” elımozdítását;

47.

felhívja a tagállamokat, hogy a közös stratégián belül és azon túl vitáikban foglalkozzanak a természeti erıforrások kiaknázásából származó vagyon méltányos elosztásának kérdésével; kitart amellett, hogy a természeti erıforrásokból származó nemzeti jövedelmeket kiemelt célként méltányosabban a lakosság alapvetı szükségleteinek kielégítésére kell fordítani, különösen az egészségügy, az oktatás, a természeti erıforrások megırzése és a környezet területén, segítve ezzel a millenniumi fejlesztési célok elérését;

48.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Afrika közelmúltbeli rekordmértékő növekedését a globális gazdasági lassulás megfordíthatja, és hangsúlyozza, hogy a kontinens évtizedekkel visszaeshet a zuhanó termékárak, alacsonyabb mértékő befektetési PE 422.706\ 25

HU

áramlások, a pénzügyi instabilitás és a hazautalások csökkenı mennyisége miatt; A stratégiához kapcsolódó más aspektusok 49.

emlékeztet az éghajlatváltozás vonatkozásában, hogy elsısorban a fejlett országok felelısek az éghajlatváltozásért, míg annak negatív hatásai leginkább a fejlıdı országokat sújtják; hangsúlyozza ezért, hogy új támogatásokra van szükség, elkerülendı azt, hogy az afrikai országoknak aránytalanul magas árat kelljen fizetniük a hatásokhoz való alkalmazkodásért és azok mérsékléséért; támogatja továbbá az éghajlatváltozásra vonatkozó közös EU–Afrika-nyilatkozatot, amelyet 2008 decemberében, az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményében részes felek poznani konferenciáján terjesztettek elı;

50.

a migrációval és a foglalkoztatással kapcsolatos partnerség keretében tisztességes és megvalósítható megoldást szorgalmaz az agyelszívás problémájának megoldására, amely különösen az egészségügyi ágazatban a képzett munkaerık nagy számától foszt meg számos afrikai nemzetet;

51.

szorgalmazza, hogy az új uniós „kék kártya” rendszere gátolja meg a szakképzett munkavállalók elszívását a fejlıdı országokból azokban az ágazatokban, amelyekben ezek az országok munkaerıhiánnyal küzdenek, különösen az egészségügy és az oktatás területén;

52.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy használja fel az EU–Afrika-partnerséget arra, hogy segítsen az afrikai országoknak a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggı kérdéseirıl szóló egyezményrıl (TRIPS) és a közegészségügyrıl szóló dohai nyilatkozatban meghatározott rugalmasságok alkalmazásában annak érdekében, hogy könnyebben hozzá lehessen férni Afrikában a megfizethetı alapvetı gyógyszerekhez;

53.

mindkét felet arra ösztönzi a tudományos és technológiai partnerséget illetıen, hogy a technológiai fejlesztés és technológiaátadás felgyorsításával – különös tekintettel a távközlésre és az internetre – törekedjenek a digitális megosztottság áthidalására;

54.

elvárja, hogy a közös stratégia tegyen konkrét lépéseket az afrikai nık, gyermekek és fogyatékkal élık lehetıségeinek javítása érdekében, mivel ezek a csoportok a fejlıdı országokban különösen súlyos nehézségekkel néznek szemben;

55.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a közös stratégia túllépjen Afrikán és hogy az EU és Afrika között nagyobb együttmőködéshez vezessen a nemzetközi szervezeteken belül, a kereskedelemmel, emberi jogokkal vagy éghajlatváltozással foglalkozó többoldalú tárgyalások keretében, az EU-nak és Afrikának a nemzetközi intézmények, mint például a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világkereskedelmi Szervezet demokratikusabbá és reprezentatívabbá tételén kell dolgoznia, biztosítva azt, hogy Afrika végre méretének és státuszának megilletı befolyással rendelkezzen;

56.

ismételten felhívja az uniós intézményeket, hogy hozzanak létre egyedi pénzügyi eszközt a közös stratégia végrehajtásához, amely az összes meglévı finanszírozási forrást világos, kiszámítható és programozható módon központosítja; megkérdıjelezi, hogy a közös stratégia milyen mértékben lesz képes fennkölt törekvéseinek elérésére és valódi értéktöbblet felkínálására további új finanszírozás vagy akár a meglévı források átprogramozása nélkül;

26 /PE 422.706

HU

57.

felhívja az uniós és az afrikai kormányokat, hogy hatékonyabban és módszeresebben közvetítsék a közös stratégia intézkedéseit és eredményeit az emberek felé, és törekedjenek a médiavisszhang növelésére;

Távlatok 58.

a 2007. december 8–9-i lisszaboni EU–Afrika-csúcstalálkozó tapasztalatait követıen várakozással tekint az Európai Parlamentnek és a Pánafrikai Parlamentnek, valamint a civil társadalmi szervezeteknek és a helyi hatóságoknak a 2010-ben tartandó harmadik Afrika–EU-csúcstalálkozó elıkészítésében való jelentıségteljes közremőködésére és a csúcstalálkozón való aktív részvételére;

59.

felhívja az EU és az AU Bizottságát és elnökségeit, hogy egyezzenek meg a fent körvonalazott javaslatokban, amelyek célja a parlamentáris részvétel növelése a közös stratégia végrehajtásában és nyomon követésében;

60.

biztosítani kívánja, hogy az Európai Parlament minden szerve között létrejöjjön a közös stratégia végrehajtásának és nyomon követésének támogatásához szükséges koordináció és szinergia; megismétli ennek kapcsán azon szándékát, hogy a Pánafrikai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelıs ad hoc küldöttsége teljes jogú parlamentközi küldöttséggé alakuljon; o o

61.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az EU Gazdasági és Szociális Bizottságának, az Afrikai Unió Gazdasági, Szociális és Kulturális Tanácsának, az Afrikai Unió Bizottságának, az Afrikai Unió Végrehajtó Tanácsának, a Pánafrikai Parlamentnek, az AKCS Miniszterek Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlésnek.

PE 422.706\ 27

HU

P6_TA-PROV(2009)0152 Az MFC-szerzıdések Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása az MFC-szerzıdésekrıl (2008/2128(INI))

Az Európai Parlament, −

tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 18-i millenniumi nyilatkozatára, amelyben a nemzetközi közösség vállalta a millenniumi fejlesztési célok (MFC) teljesítését annak érdekében, hogy 2015-ig a világon a szegények száma a felére csökkenjen, és amely nyilatkozatot az ENSZ több konferenciáján is megerısített, például a fejlesztés finanszírozásáról szóló Monterrey-i Konferencián,

−

tekintettel az Európai Tanács 2002. március 15-16-i barcelonai ülésén a tagállamok által vállalt kötelezettségekre,

−

tekintettel a "Millenniumi fejlesztési célok felé félúton" címő 2007. június 20-i állásfoglalására1,

−

tekintettel a Tanács, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésezı képviselıi, az Európai Parlament és a Bizottság által 2005. december 20-án az Európai Unió fejlesztési politikájáról aláírt, „Az európai konszenzus” címő együttes nyilatkozatra2,

−

tekintettel a Bizottság 2005. évi „MFC-csomagjára”,

−

tekintettel a Bizottság „A millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében tett elırelépések felgyorsítása - A fejlesztés finanszírozása és a támogatás hatékonysága” címő közleményére (COM(2005)0133),

−

tekintettel a Bizottság „Európa megtartja ígéreteit a fejlesztés-finanszírozás terén” címő éves jelentésére (COM(2007)0164),

−

tekintettel a Bizottság „EU-segély: Többet, gyorsabban, eredményesebben” címő közleményére (COM(2006)0087),

−

tekintettel 2008. szeptember 23-i állásfoglalására a 2002-es fejlesztési finanszírozásról szóló Monterrey-i Konferencia nyomon követésérıl3,

−

tekintettel a monterrey-i konszenzus végrehajtásának felülvizsgálata érdekében a fejlesztési finanszírozásról szóló nemzetközi konferencia (Doha, Qatar, 2008.

1 2 3

HL C 146. E, 2008.6.12., 232. o. HL C 46., 2006.2.24., 1. o. Ezen a napon elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0420.

28 /PE 422.706

HU

november 29. - december 2.) eredményeire és záróokmányára1, −

tekintettel a fejlesztési támogatás hatékonyságáról szóló Párizsi Nyilatkozatról szóló 2008. május 22-i állásfoglalására2,

−

tekintettel „Az MFC-szerzıdés: hosszabb távú és kiszámíthatóbb költségvetési támogatásra irányuló megközelítés” címő, 2007. június 19-i bizottsági dokumentumra,

−

tekintettel az új, Afrika-EU stratégiai partnerségre,

−

tekintettel az Európai Unió és Afrika közötti kapcsolatok állapotáról szóló, 2007. október 25-i állásfoglalására3,

−

tekintettel a támogatás hatékonyságáról szóló 2005. március 2-i Párizsi Nyilatkozatra, valamint az e nyilatkozat nyomon követésérıl 2008. szeptember 2. és 4. között megrendezett accrai magas szintő fórum következtetéseire,

−

tekintettel 2006. április 6-i állásfoglalására4 a támogatás hatékonyságáról és a korrupcióról a fejlıdı országokban,

−

tekintettel az MFC-krıl szóló 2008. szeptember 25-i magas szintő ENSZ-találkozó elıkészületeinek keretében elfogadott, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására5 a gyermekágyi halálról,

−

tekintettel a „The Aid Delivery Methods. Guidelines of the Programming, Design & Management of General Budget Support” címő bizottsági dokumentumra6,

−

tekintettel a 2000. június 23-i Cotonou-i Megállapodás rendelkezéseire, és különösen a 2005-ben felülvizsgált 58. cikkére, amely felsorolja a finanszírozásra jogosult intézményeket,

−

tekintettel az OECD „A támogatás összehangolása a hatékonyság növelése céljából” címő dokumentumában7 foglalt, a költségvetési támogatásra vonatkozó bevált gyakorlatokra irányuló tanácsaira,

−

tekintettel a Számvevıszék 2/2005. számú, az EFA-ból az AKCS-országoknak nyújtott költségvetési támogatásokról, illetve a közpénzkezelési reform területének a Bizottság általi kezelésérıl szóló, a Bizottság válaszaival kísért különjelentésére8,

−

tekintettel a Számvevıszék „Az egészségügyi ellátást finanszírozó közösségi fejlesztési támogatások a szubszaharai Afrika országaiban” címő, a Bizottság válaszaival kísért, 10/2008. számú különjelentésére,

1 2 3 4 5 6 7 8

A/Conf.212/L.1/Rev1., 2008. december 9. Ezen a napon elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0237. HL C 263. E, 2008.10.16., 633. o. HL C 293. E, 2006.12.2., 316. o. Ezen a napon elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0406. Kiadta a Bizottság, AIDCO - DEV – RELEX, angol nyelven, 2007. január. DAC referencia dokumentum, 2. kötet, 2006. HL C 249., 2005.10.7., 1. o. PE 422.706\ 29

HU

−

tekintettel „Az általános költségvetési támogatás értékelése – Összefoglaló jelentés” címő 2006. májusban megjelent jelentésre1,

−

tekintettel a millenniumi fejlesztési célokkal összefüggı, fejlesztésre szánt új pénzügyi eszközökrıl szóló 2006. február 13-i állásfoglalására2,

–

tekintettel a fogyatékkal élık jogairól szóló, 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre, amelyet az Európai közösség és tagállamai is aláírtak,

−

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

−

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0085/2009),

A.

mivel az Európai Unió 2000-ben csatlakozott a millenniumi fejlesztési nyilatkozathoz, és így a nemzetközi közösséggel együtt vállalta, hogy 2015-re a felére csökkenti a rendkívül nagy szegénységet a világban, erıfeszítéseit a nyolc MFC-re összpontosítva,

B.

mivel az újabb becslések szerint még mindig 1,4 milliárd ember él az 1,25 dolláros szegénységi küszöb alatt, ami a fejlıdı világ népességének közel egynegyedét teszi ki,

C

mivel a Bizottság 2007-ben új kötelezettségeket vállalt, és az Unió tagállamai jelentısen hozzájárultak az e célkitőzések megvalósítása során bekövetkezett késedelem áthidalásához,

D.

mivel az egészségügyi ellátáshoz és az alapvetı szolgáltatásokhoz való hozzájutás hiánya több millió ember halálát okozza, és fenntartja a szegénység körforgását, miközben az ezen ellátásokhoz és az alapszintő oktatáshoz való hozzájutás emberi jog, melynek tiszteletben tartását és megvalósulását a kormányoknak kell biztosítani,

E.

mivel az MFC-szerzıdésekben lehetıség van többek között egy olyan eszköz létrehozására, amely a világszintő élelmiszerválságnak a fejlıdı országokban, és elsısorban az agrárszektorban jelentkezı kihívásaira kíván választ adni,

F.

mivel a mindezidáig tett számos erıfeszítés ellenére a legtöbb fejlıdı ország nem rendelkezik megfelelı forrásokkal az egészségügy és az oktatás terén elıttük álló kihívások leküzdéséhez, és mivel ennélfogva a külsı támogatás feltétlenül szükségesnek bizonyul,

G.

mivel az Európai Parlamentet kérték, hogy adja meg az Európai Fejlesztési Alapra (EFA) vonatkozó mentesítést,

H.

mivel a Bizottság jelentıs mértékben növelni kívánja a költségvetési támogatás felhasználását a tizedik EFA keretében, támogatása hatékonyságának javítása, valamint a kitőzött célok elérése érdekében,

I.

mivel a fejlıdı országokban az oktatók és az egészségügyi dolgozók munkakörülményei jelenleg nyomorúságosak, mivel közel kétmillió oktatóra, és több mint négymillió egészségügyi dolgozóra van szükség az MFC-k eléréséhez, továbbá az

1 2

IDD and Associates, 2006. május. HL C 290. E, 2006.11.29., 396. o.

30 /PE 422.706

HU

MFC-szerzıdések keretében nyújtott költségvetési támogatás megfelelı szintje lehetıvé tenné az ilyen dolgozók alkalmazását és képzését, J.

mivel az egészségügyi dolgozók és az oktatók körében a folyamatos munkaerıhiányt súlyosbította a gazdag országok által szervezett agyelszívás,

K.

mivel az Unió tovább kívánja növelni kiadásait a költségvetési támogatások terén, mindenekelıtt az egészségügyre és az oktatásra fordított ágazati költségvetési támogatások jelentıs mértékő növelésével, különösen az afrikai országokban,

L.

mivel az MFC-szerzıdések konkrét elérendı célokat tőznek ki az MFC-k tekintetében az egészségügy és az alapszintő oktatás terén, de egy MFC-szerzıdés más prioritást élvezı ágazatokat is megcélozhat,

M.

mivel a Parlament fejlesztési támogatásra vonatkozó hivatalos álláspontja szerint, amint azt az új, a millenniumi fejlesztési célokkal összefüggı, fejlesztésre szánt pénzügyi eszközökrıl szóló 2006. február 13-i állásfoglalásában1 kifejezte, „a mennyiség növelésének együtt kell járnia a minıség javulásával, vagyis a segélyek hatékonyságát növelni kell a "3 K" - koordináció, komplementaritás és koherencia által, valamint a segélyek tranzakciós költségeinek csökkentése, a segélymechanizmus kiszámíthatóságának és fenntarthatóságának javítása, a segélyek kiosztási sebességének növelése, a segélyek további felszabadítása, a nem fenntartható adóssági terhekkel kapcsolatos megoldások kifejlesztése, a jó kormányzás elımozdítása, a korrupció elleni harc és a segélyek befogadóinak fogadási kapacitása növelése által”,

N.

mivel a tervezhetı és hosszú távú támogatás áramlása közvetlenül és hatékonyan hozzájárulhat a millenniumi fejlesztési célokban meghatározott, a szegénység leküzdésére irányuló stratégiák konkrét megvalósításához,

O.

mivel annak ellenére, hogy az Unió tagállamai kötelezettséget vállaltak Monterrey-ben (2002), Gleneagles-ben (2005), Párizsban (2005), továbbá Accrában (2008) a fejlesztési támogatások mennyiségének és minıségének növelésére, sok uniós tagállam még mindig nem ad meg minden vállalt támogatást, és amikor megadják, akkor annak egy része nem megfelelı,

P.

mivel úgy tőnik, hogy az esetek 30%-ában a Bizottság által nyújtott költségvetési támogatás szétosztása a Bizottság nehézkes igazgatási eljárásai miatt késik,

Q.

mivel a költségvetési támogatás nem elırelátható, ami elsısorban abból ered, hogy az odaítélés legtöbb feltétele éves jellegő, és mivel a tervezhetıség hiánya esetenként arra kényszeríti a kedvezményezett országokat, hogy már azelıtt elköltsék a támogatást, hogy azt ténylegesen megkapták volna, anélkül, hogy biztosan tudnák, hogy azt megkapják-e,

R.

mivel az európai fejlesztési támogatás tervezhetıségének hiánya azon kedvezményezett országokat is érinti, amelyekben bizonyos fokú jogbiztonság és stabil szabályozási környezet van jelen,

S.

mivel a Bizottság az elsıszámú, fejlesztési támogatást nyújtó multilaterális

1

HL C 290. E, 2006.11.29., 396. o., (6) bekezdés. PE 422.706\ 31

HU

adományozó intézmény, mivel a költségvetési támogatást nyújtó adományozók között élen jár, és mivel egyre többször folyamodik ilyen típusú támogatáshoz, amely az elmúlt években nyújtott támogatások egyötödét teszi ki, T.

mivel bár a költségvetési támogatás már olyan eszköz, amely lehetıvé teszi az uniós támogatás javítását, elınyére válna, ha tervezhetıbb volna, és hosszabb távra ítélnék oda,

U.

mivel a Bizottság által jelenleg nyújtott költségvetési támogatást három éves idıszakra, egyes ügynökségekkel egy évre programozzák,

V.

mivel az MFC-szerzıdésre irányuló javaslatnak nincsen költségvetési vonzata, és mivel az MFC-szerzıdés nem egy új eszköz, hanem a meglévı eszközök megvalósításának egy módja,

W.

mivel az MFC-szerzıdésekrıl szóló bizottsági dokumentum jogállása a jelenlegi állapot szerint nem egyértelmő,

X.

mivel a Bizottság jelenlegi megítélése szerint elérkezett az idı, hogy megvalósuljon az MFC tekintetében a kézzel fogható eredményekhez kötıdı szerzıdés koncepciója, az egyes támogatók hagyományos feltételeinek éves ellenırzése helyett,

Y.

mivel a szerzıdés fogalma nagyobb kiszámíthatóságot nyújtó pénzügyi kötelezettséggel jár a támogató ország részérıl, amelyért cserébe a kedvezményezett ország fokozottabban betartja az elérendı konkrét célok terén vállalt kötelezettségeit,

Z.

mivel a Bizottság tervbe vette az MFC-szerzıdések 6 éves idıszakra, vagyis a tizedik EFA végéig szóló elsı sorozatát,

AA.

mivel a Bizottság azon javaslata, hogy 6 évre szóló szerzıdéseket kössenek, túlmutat a többi, támogatást nyújtó világszintő szervezet jelenlegi tendenciáján,

AB.

mivel a Bizottság felhívást intézett a tagállamokhoz az MFC-szerzıdések közös finanszírozására az EFA-ba önkéntes alapon befizetett kiegészítı hozzájárulások révén,

AC.

mivel a Cotonou-i Megállapodásban megállapított feltételek alapján kidolgozott általános költségvetési támogatás eszköze szerinti MFC-szerzıdések nem igényelnek semmilyen változtatást a folyamatban lévı programokra vonatkozó döntések és az általános költségvetési támogatás végrehajtásának eltérı szabályai tekintetében, mivel az MFC-szerzıdések nem járnak új pénzügyi eszköz létrehozásával, és ezért továbbra is a Cotonou-i Megállapodás költségvetési támogatásra vonatkozó rendelkezésein alapulnak, és mivel az MFC szerzıdések továbbra is összeegyeztethetık az általános költségvetési támogatás tekintetében nemrégen végleges formába öntött belsı iránymutatásokkal,

AD.

mivel az MFC-szerzıdésre való alkalmassági feltételek között szerepel a Cotonou-i Megállapodás emberi jogokról, demokratikus elvekrıl és jogállamról szóló 9. cikkének tiszteletben tartása,

AE.

mivel a hatékony költségvetési támogatás segítségével várhatóan finanszírozni lehet

32 /PE 422.706

HU

majd az egészségügyi és oktatási ágazatokban a jobb minıségő közszolgáltatásokhoz való hozzáférés javítására irányuló saját stratégiákat és konkrét programokat, AF.

mivel a Bizottság nem tartotta be azt a vállalt kötelezettségét, hogy módszeresen bevonja a parlamenti képviselıket és a civil szervezetek képviselıit a fejlıdı országok kormányaival folytatott párbeszédbe, és mivel széles körben vallott álláspont, hogy a hatékonyság érdekében a fejlesztést teljes egészében a fejlıdı országok kormányainak, valamint parlamentjeinek és civil szervezeteinek kellene kézben tartaniuk,

AG.

mivel a Bizottság feltételei szerint azok az országok jogosultak támogatásra, amelyek makrogazdasági és költségvetés-irányítási szinten kielégítı eredményeket mutattak fel a költségvetési támogatás megvalósítása terén, és mivel a Bizottság e tekintetben különbözik a többi költségvetési támogatást nyújtó szervezettıl, például az IMF-tıl és a Világbanktól, amelyek számos olyan feltételhez kötik támogatásukat, amelyek ellentétben állnak a kedvezményezett ország általi kisajátítás elvével,

AH.

mivel számos olyan ország, amelynek sürgısen nagyobb és hatékonyabb támogatásra van szüksége az MFC-k felé vezetı fejlıdés felgyorsításához, nem tesz eleget a Bizottság által az MFC-szerzıdés megkötéséhez jelenleg meghatározott feltételeknek,

AI.

mivel az MFC-szerzıdések jelenlegi formájukban csupán az AKCS-országokat célozzák meg,

AJ.

mivel a Bizottság által nyújtott költségvetési támogatásból nagymértékben hiányzik az átláthatóság, és a szegény országok tulajdonlása, valamint mivel a finanszírozási megállapodásokat csak ritkán hozzák nyilvánosságra,

AK.

mivel a fejlesztési támogatás alapelve az, hogy azoknak kell támogatást nyújtani, akiknek arra a legnagyobb szükségük van, és ott, ahol a leghatékonyabb módon használható fel,

AL.

mivel például Burkina Faso esetében senki nem tudott a helyszínen az MFCszerzıdésre vonatkozó, Burkina Faso és a Bizottság között folyamatban lévı tárgyalásokról, és mivel jelenleg semmilyen információ nem áll rendelkezésre erre vonatkozóan a Bizottság Burkina Fasó-i küldöttségének honlapján,

AM.

mivel a fejlesztésre irányuló európai konszenzus keretében az Unió vállalta az eredményeken és a teljesítménymutatók használatán alapuló megközelítés elfogadását,

AN.

mivel a Bizottságnak továbbra is a férfiak és a nık közötti egyenlıség és a nık jogainak elımozdítása terén elért eredményekhez kell kötnie a kedvezményezett országoknak nyújtott költségvetési támogatását,

AO.

mivel a költségvetési támogatásokról a Bizottság már kötött megállapodást Burkina Fasóval (2005-2008), Etiópiával (2003-2006), Ghánával (2007-2009), Kenyával (2004-2006), Madagaszkárral (2005-2007), Malawival (2006-2008), Malival (20032007), Mozambikkal (2006-2008), Tanzániával (2006-2008), Ugandával (2005-2007) és Zambiával (2007-2008),

AP.

mivel világszerte mintegy 650 millió a fogyatékkal élık száma, és mivel 80%-uk a fejlıdı országokban él, és egyötödük rendkívüli szegénységben él; mivel ık alkotják a PE 422.706\ 33

HU

kirekesztettek és szegények egyik legnagyobb csoportját, többszörös megkülönböztetés áldozatai, és ritkán jutnak hozzá az oktatáshoz és az alapvetı egészségügyi ellátáshoz, AQ.

mivel a nemekkel kapcsolatos kötelezettségek keretében, és különösen a fent említett, fogyatékkal élık jogairól szóló ENSZ-egyezmény 32. cikke értelmében az egyezményt aláíró felek fejlesztési együttmőködéseik keretében kötelesek figyelembe venni a fogyatékosság kérdését,

AR.

mivel az MFC-k nem érhetık el 2015-re a fogyatékkal élık bevonásának és részvételének kellı mértékő figyelembe vétele nélkül,

AS.

mivel 2008. november 22-én jelentést adtak ki az EU-Afrika Partnerség megvalósításáról, és különösen mivel e jelentés 37. bekezdése rámutat arra, hogy nagy mértékben hiányoznak a fogyatékkal élıket segítı fellépések az MFC-k elérését célzó erıfeszítésekbıl,

Millenniumi célok – Fejlesztési együttmőködés 1.

ismételten kijelenti, hogy a fejlesztési támogatásnak a szükségleteken és a teljesítményen kellene alapulnia, és a fejlesztési támogatásra irányuló politikát a kedvezményezett országokkal partnerségben kellene kialakítani;

2.

ismételten kijelenti, hogy a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez a támogató országoknak be kell tartaniuk valamennyi kötelezettségüket, és javítaniuk kell az általuk nyújtott támogatás minıségét;

3.

hangsúlyozza, hogy új mechanizmusok kialakítására van szükség a támogatás kiszámíthatóbbá tétele és volatilitásának csökkentése érdekében;

4

emlékeztet rá, hogy az Abudzsai Nyilatkozat célkitőzése a nemzeti költségvetésbıl az egészségügyre szánt részt 15%-ban, az oktatásra irányuló világmérető kampány pedig a nemzeti költségvetésbıl az oktatásra szánt részt 20%-ban állapította meg;

Prioritást élvezı ágazatok 5.

kéri a Bizottságot, hogy az egészségügyi és az oktatási ágazatokban támogatását továbbra is kösse az ezen ágazatokban, különösen az egészségügyi alapellátásban és az alapfokú oktatásban elért eredményekhez; kéri továbbá, hogy pontosítsa, milyen fontosságot tulajdonít az ezen ágazatokban regisztrált teljesítményeknek a mutatók átfogóbb skálájához képest, és hogyan kívánja értékelni az e területeken elért eredményeket;

A támogatás hatékonysága – Stabilitás és elıreláthatóság 6.

kéri a Bizottságot, hogy MFC-szerzıdések bevezetése révén, illetve az e szerzıdésekbıl eredı elvek több országra való kiterjesztésével és az ágazati költségvetési támogatással javítsa a költségvetési támogatás elıreláthatóságát;

7.

emlékezteti a Bizottságot arra, hogy jelentısen csökkenteni kell a túlságosan nehézkes adminisztratív eljárásaiból eredı, fölöslegesen hosszú határidıket;

34 /PE 422.706

HU

8.

kéri a fejlıdı országok kormányait, hogy növeljék 15%-ra a nemzeti költségvetésbıl az egészségügyre fordított kiadásaikat az Abudzsai Nyilatkozat ajánlásainak megfelelıen, és növeljék 20%-ra a nemzeti költségvetésbıl az oktatásra fordított kiadásaikat, amint azt a világmérető oktatási kampány megköveteli;

Költségvetési támogatás 9.

kéri a Bizottságot, hogy költségvetési támogatás formájában biztosítsa a kiadások magasabb szintjét, és hogy a költségvetési támogatás jelentıs emelése elsısorban az AKCS-országok szociális szektorára, valamint a többi régióban az ágazati költségvetési támogatás növelésére irányuljon;

MFC-szerzıdések 10.

érdeklıdéssel nyugtázza, hogy a Bizottság MFC-szerzıdésekre irányuló javaslata a támogatható országok számára egy minimális garantált támogatási szintet (a teljes kötelezettségvállalás 70%-a) biztosít;

11.

ugyanakkor csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy az MFC-szerzıdésekrıl szóló dokumentum nem határoz meg semmilyen ütemtervet e szerzıdések teljesítésére, melyeket fıként a tizedik EFA hatéves futamidejére terveztek, és ezért kéri a Bizottságot, hogy készítsen pontos ütemtervet;

12.

megjegyzi, hogy az MFC-szerzıdés fı célja a támogatás hatékonyságának javítása, és az MFC-k megvalósítása irányába mutató fejlıdés felgyorsítása azon országokban, amelyeknek erre a legnagyobb szükségük van;

13.

kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el egy közleményt, amelyben hivatalos formát ad az MFC-szerzıdésre irányuló kezdeményezésnek, ez utóbbit kiterjesztve azokra a nem AKCS-országokra is, amelyek eleget tesznek a támogathatósági feltételeknek;

Parlamentek és civil társadalom – Részvétel – Átláthatóság 14.

kéri a Bizottságot és a kedvezményezett országokat, hogy biztosítsák parlamentjeiknek és civil társadalmuknak, ideértve a fogyatékkal élık szervezeteit is, a költségvetési támogatásról folytatott párbeszéd valamennyi szakaszába való bevonását, ideértve az MFC-szerzıdésekben lefektetett program kidolgozását, végrehajtását és értékelését;

15.

hangsúlyozza, hogy ahelyett, hogy a kedvezményezetteknek szigorú feltételeket szabnak, az adományozóknak inkább a kedvezményezett országokban a jó kormányzás, a demokrácia és a stabilitás elısegítésén kellene fáradozniuk, az ezen országokkal folytatott partnerségben megállapított átlátható feltételek segítségével;

16.

megítélése szerint az átláthatóság érdekében a támogatás változó részének elosztására vonatkozó feltételeknek az eredményeken kellene alapulniuk, amennyiben ez az adományozókat és a kedvezményezetteket az elköltött pénz tényleges hatásának elemzésére ösztönzi, és növeli a közforrások felhasználásának átláthatóságát;

17.

kéri a Bizottságot, hogy idıszakosan vizsgálja felül e programok eredményeit, és ossza meg ezeket az eredményeket a Parlamenttel;

18.

javasolja, hogy a Bizottság munkálkodjon az adományozók és a kedvezményezettek PE 422.706\ 35

HU

közötti párbeszéd fokozásán, mindenekelıtt a tényleges szükségletek, valamint azon területek meghatározása végett, ahol a támogatás szükségesnek bizonyul; 19.

kéri, hogy az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyőlése játsszon aktívabb szerepet a prioritások meghatározásában, az MFC-szerzıdésekre irányuló tárgyalásokban, valamint a folyamat összes többi szakaszában;

Kiválasztási feltételek – Kreativitás és rugalmasság 20.

kéri a Bizottságot, hogy költségvetési támogatását kösse a jó kormányzás és az átláthatóság, valamint az emberi jogok, különösen a legszegényebbek és marginális helyzetőek, úgymint a fogyatékkal élık, a kisebbségek, a nık és a gyermekek jogainak védelme és tiszteletben tartása terén elért eredményekhez, és ırködjön afelett, hogy a költségvetési támogatást ne az MFC-szerzıdésben meghatározottaktól eltérı ágazatokra költsék;

21.

ismételten megerısíti, hogy a nemzeti indikatív programokat az érintett országok parlamentjeivel, a Közös Parlamenti Közgyőléssel és a civil társadalommal együttmőködve kellene létrehozni;

22.

megjegyzi, hogy az MFC-szerzıdésekre irányuló javaslat nem említi, melyek lesznek az e szerzıdések által elsı körben megcélzott országok; valamint megjegyzi, hogy az MFC-szerzıdések jelenlegi formájukban csupán az AKCS-országokat célozzák meg;

23.

sajnálja, hogy az Unió fejlıdı országoknak szánt költségvetési támogatásra irányuló politikája egyre inkább az IMF által az uniós támogatás elnyeréshez megszabott feltételeknek van alárendelve; megítélése szerint egyébként e feltételek kikötése nem áll összhangban a kedvezményezett országok politikájával, ami az utóbbiak részvételére irányuló elvet illeti;

24.

hangsúlyozza, hogy más költségvetési támogatási megközelítések kidolgozása szükséges azon országok számára, amelyek nem jogosultak MFC-szerzıdésekre, különös tekintettel a sebezhetı helyzetben lévı országokra; és hangsúlyozza, hogy a legsebezhetıbb helyzető országok nyilvánvalóan képtelenek teljesíteni a jelenlegi alkalmassági feltételeket;

25.

javasolja, hogy az MFC-szerzıdések álljanak a fejlesztési együttmőködési eszköz által lefedett országok rendelkezésére is;

26.

kéri a Bizottságot, hogy világosan fejtse ki, hogyan tervezi a javasolt MFCszerzıdéseknek a támogatáselosztás más eszközeivel történı kombinálását;

27.

figyelmeztet az MFC-szerzıdések válogatás nélküli és túlzott mértékő alkalmazásának veszélyére, melyeket a támogatás szétosztásának egyetlen ténylegesen hatékony eszközeként tekinthetnek, ezért arra buzdítja a Bizottságot, hogy az egyes helyzeteknek leginkább megfelelı támogatáselosztási mechanizmusokat válassza;

28.

kéri a Bizottságot, hogy fokozza a kedvezményezett országok parlamentjeinek bevonását a költségvetési folyamatokba, növelje a kedvezményezett országok civil társadalmainak és parlamentjeinek részvételi képességét a nemzeti politikák kidolgozásában, több pénzügyi támogatást nyújtva részükre, és ragaszkodva e

36 /PE 422.706

HU

részvételhez a kedvezményezett országokkal folytatott politikai párbeszéd során, valamint azokra a közfinanszírozási mutatókra összpontosítva, amelyek célja a kormányok állampolgárokkal szembeni felelısségének fokozása; Értékelés - Teljesítménymutatók 29.

kéri a Bizottságot, hogy a partnerországokkal együttmőködve az egyes MFCszerzıdésekre irányuló javaslatokhoz társítson megfelelı teljesítménymutatókat az adott szerzıdések végrehajtása terén elért eredmények értékelése céljából, e mutatóknak pedig a fogyatékkal élı felnıttek és gyermekek bevonását is mérniük kell;

A nemek közötti egyenlıség dimenziója 30.

felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy továbbra is mindenképpen a nemek egyenlıségének és a nık jogainak elımozdítása terén elért eredményekhez kell kötnie a kedvezményezett országoknak nyújtott költségvetési támogatását, és kéri, hogy az MFC-szerzıdésekben erısítsék meg az e kérdéskörre vonatkozó teljesítménymutatókat, és azokat terjesszék ki más területekre is, például a nık és a fogyatékkal élık jogaira; kéri továbbá, hogy erısítse meg a költségvetési támogatásokhoz kapcsolódó, a nemek közötti egyenlıségre vonatkozó teljesítménymutatókat, kiterjesztve azokat más területekre is, például a fogyatékos személyek jogaira és a nık jogaira, különös tekintettel valamennyi nı szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos információhoz, valamint általános ellátáshoz való hozzáférésének elımozdítására, a családtervezési módszerekhez való jobb hozzáférésre és e módszerek fokozottabb használatára, illetve az oktatás és a nık emancipációjának folyamatos elımozdítására, valamint a megkülönböztetés ellen a nemek közötti egyenlıség érdekében folytatott küzdelemre; o o

31.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az AKCS Tanácsnak, valamint a tagállamok és az AKCS-országok kormányainak és parlamentjeinek.

PE 422.706\ 37

HU

P6_TA-PROV(2009)0153 Mővészeti tanulmányok az Európai Unióban Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a mővészeti tanulmányokról az Európai Unióban (2008/2226(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel az EK-Szerzıdés 149. és 151. cikkére,

–

tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/92/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra1,

–

tekintettel a kreativitás és innováció európai évérıl (2009) szóló, 2008. december 16-i 1350/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra2,

–

tekintettel a kulturális és kreatív iparágaknak a lisszaboni célkitőzések megvalósításához való hozzájárulásáról szóló 2007. május 23–24-i és 2008. május 21– 22-i tanácsi következtetésekre,

–

tekintettel a Tanács és a Bizottság 2008. évi közös idıközi jelentése az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról – „Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében”3,

–

tekintettel a mővészek társadalmi megítélésérıl szóló 2007. június 7-i állásfoglalására4,

–

tekintettel az európai kulturális programról a globalizálódó világban tárgyú 2008. április 10-i állásfoglalására5,

–

tekintettel a kulturális iparágakról Európában tárgyú 2008. április 10-i állásfoglalására6,

–

tekintettel a kulturális kifejezések sokszínőségének védelmérıl és elımozdításáról szóló 2005. október 20-i UNESCO-egyezményben foglalt ajánlásokra;

–

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0093/2009),

A.

mivel az „egyesülve a sokféleségben” jelmondatának megfelelıen szükséges, hogy az Európai Unió megismerje közös történelmét, és ezt az európai mővészet által teheti, lényegébıl eredı egyetemességének köszönhetıen;

1 2 3 4 5 6

HL L 394., 2006.12.30., 10. o. HL L 348., 2008.12.24., 115. o. HL C 86., 2008.4.5., 1. o. HL C 125. E, 2008.5.22., 223. o. Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0124. Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0123.

38 /PE 422.706

HU

B.

mivel az iskoláknak ismét a kultúrához való hozzáférés demokratizálásának fı helyévé kellene válniuk;

C.

mivel a mővészeti és a kulturális oktatás és a részüket képezı, képeken alapuló oktatás a tagállamok oktatási rendszerének jelentıs eleme;

D.

mivel a mővészeti és kulturális oktatás a gyermekek és a fiatalok oktatásának lényeges eleme azáltal, hogy hozzájárul a szabad akarat, az érzékenység és a mások iránti nyitottság fejlesztéséhez; mivel ez kulcsfontosságú kérdés az egyenlı esélyeket illetıen és a kultúrához való hozzáférés tényleges demokratizálásának elıfeltétele;

E.

mivel annak érdekében, hogy megfeleljen a kultúrához való hozzáférés demokratizálását jelentı kihívásnak, szükséges a mővészi tudatosság fokozása minden szinten és minden korban, a csoportos és amatır mővészeti tevékenységek jelentıségének felismerése és a mővészeti oktatáshoz való hozzáférés támogatása;

F.

mivel sajnálatos módon a tagállamok túl gyakran gazdasági követelmények miatt kényszerítve érzik magukat arra, hogy átfogó oktatási politikájukban csökkentsék a mővészeteknek biztosított teret;

G.

mivel a mővészetek területén a mővészeti oktatás képezi a szakmai képzés alapját, fejleszti a kreativitást és elısegíti e téren a testi és a szellemi fejlıdést, hozzájárul az oktatás, a kultúra és a mővészetek közötti szorosabb és gyümölcsözıbb kapcsolatok kialakulásához;

H.

mivel a mővészeti és formatervezési iskolák és oktatási központok segítik az Európai Unióról a világban kialakult képet megerısítı filozófiák kialakítását, új mővészeti stílusok és mozgalmak létrehozását és különbözı kulturális világok feltárulását;

I.

mivel a képzés rendkívül fontos a mővészeti és kreatív ágazatok szakembereinek sikeressége szempontjából;

J.

mivel egy pálya befutása vagy egy szakma gyakorlása céljából folytatott mővészeti tanulmányokhoz, a tehetségen kívül, elengedhetetlen, hogy a tanulók rendelkezzenek egy, kizárólag a rendszeres, multidiszciplináris képzés útján megszerezhetı, szilárd kulturális alappal; mivel ez az általa képviselt általános kultúrának, kutatási módszereknek, a vállalkozói készségeknek és az üzleti ismereteknek, valamint a kortárs mővészetek szempontjából jelentıs tevékenységekben való jártasságnak megfelelı mértékben megkönnyíti a munkaerı-piaci beilleszkedést;

K.

mivel az Európai Unióban tevékenykedı kreatív, kulturális és mővészeti társaságok és iparágak által képviselt gazdasági és munkahelyteremtı potenciál nagymértékben befolyásolja a mővészeti ágazat fejlıdését;

L.

mivel a technológiai forradalom következtében megnıtt mind az országokon belüli, mind az országok közötti verseny, és mivel ennek következtében a szellemi kapacitás és a kreativitás kimagasló helyet foglalnak el a lisszaboni stratégia keretében;

M.

mivel a társadalmainkban végbemenı gyors és állandó változások nagyobb munkaerıpiaci alkalmazkodóképességet, rugalmasságot, kreativitást, innovációt és kommunikációt igényelnek az egyének részérıl; mivel a tagállamok oktatási és képzési PE 422.706\ 39

HU

rendszereinek – a fent említett „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram céljaival is összhangban – elı kell mozdítaniuk az említett képességeket; N.

mivel figyelembe kell venni, hogy a tagállamokban mőködı mővészetoktatási modellek jelentıs eltéréseket mutatnak;

O.

mivel a globalizáció és a polgárok nagyobb mobilitása, valamint az Európai Unió egymást követı bıvítései következtében a kultúra és a kulturális sokszínőség oktatása az identitás megırzésének, valamint a kultúrák és a vallások közötti megértés elımozdításának fontos tényezıjévé vált; mivel a kultúrák közötti párbeszéd évének a kultúra iránti érzékenység felkeltésére és a kultúra elımozdítására irányuló céljait meg kell ırizni 2008 után is,

1.

úgy véli, hogy a mővészeti oktatásnak jelen kell lennie az iskolai oktatás valamennyi szintjén, a kultúrához való hozzáférés demokratizálódásának elımozdítása érdekében;

2.

hangsúlyozza a folytatódó képzés fontosságát az iskolai tananyagban és a szakképzésben, illetve az egész életen át tartó tanulási programokban egyaránt, a kreativitás egész életen át tartó tanulás folyamatának részeként minden korban történı elısegítésére és fejlesztésére;

3.

emlékeztet arra, hogy a mővészeti és a kulturális oktatás egyik célja a polgári oktatáshoz való hozzájárulás, melynek egyik szerepe a gondolkodásra való képességünk fokozása és a személyes fejlıdéshez intellektuális, érzelmi és fizikai értelemben történı hozzájárulás;

4.

a 2009-es kreativitás és innováció európai éve keretében elismeri a mővészetek szerepét a társadalmi és gazdasági innovációhoz való jelentıs hozzájárulás terén;

5.

felhívja a Tanács és a tagállamok figyelmét az európai kultúra és sokszínősége által integrációs tényezıként betöltött szerepére és az európai szintő mővészeti és kulturális oktatás jelentıségére, a regionális kulturális értékek hagyományırzését is beleértve;

6.

hangsúlyozza, hogy napról-napra nı azoknak a mővészeti tanulmányokat folytató diákoknak a száma, akik a sajátjuktól eltérı tagállamban szeretnének tanulni, és ezért a mővészeti oktatásra vonatkozó politikáik európai uniós szintő összehangolására, a legjobb gyakorlatok egymás közötti megosztására, és az ágazaton belül mind a diákok, mind a tanárok mobilitásának fokozására buzdítja a tagállamokat;

7.

javasolja a mővészeti szektorban a szakemberek mobilitásának elısegítését a képesítések elismerésére irányított nagyobb figyelem révén; ezt a képzı intézményeknek az európai képesítési keretrendszerhez való csatlakozásának ösztönzésével kell elérni, hogy az ágazaton belül a kompetenciák és képesítések európai szinten összehasonlíthatóak legyenek;

8.

sürgeti a Bizottságot ezzel összefüggésben, hogy mőködjön együtt a tagállamokkal a mővészeti és a kreatív tevékenységek iránt elkötelezett európaiak mobilitási keretrendszerének létrehozása érdekében, különös tekintettel a fiatal mővészek és a mővészeti tanulmányokat folytató diákok mobilitására;

9.

úgy véli – annak egyidejő elismerése mellett, hogy ez a tagállamokra tartozó kérdés –,

40 /PE 422.706

HU

hogy felmerül a mővészeti oktatással kapcsolatos politikáknak az EU szintjén történı összehangolásának szükségessége, különösen az alábbiak tekintetében:

10.

−

a különbözı „közönségek” felé irányuló mővészeti oktatások jellegének, tartalmának és idıtartamának leírása,

−

a mővészeti oktatás, a kreativitás és az innováció közötti kapcsolat,

−

a mővészeti oktatásra vonatkozó politikák hatékonysága társadalmi–gazdasági hatásuk szemszögébıl,

−

egyensúly teremtése az elméleti tanulmányok és a gyakorlati bevezetés között, a mővészeti oktatás nem absztrakt jellegének biztosítása céljából,

−

a mővészeti oktatás módszereinek és stratégiáinak alkalmazása és fejlesztése az információs társadalom követelményeinek megfelelıen,

−

hagyományos szakoktatók mellett az új médiák szakoktatóinak és „mővészmérnökeinek” képzése;

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy −

ismerjék el annak fontosságát, hogy a lisszaboni stratégiának megfelelıen a mővészeti oktatás és a kreativitás elısegítése a tudáson alapuló gazdasági környezetben valósuljon meg,

−

határozzák meg a mővészeti oktatásnak, mint jelentıs pedagógiai eszköznek a szerepét a kultúra értékelésében a globalizált és multikulturális világban,

−

hozzanak létre közös stratégiákat a mővészeti oktatási politikák elımozdítása és e tárgykörre szakosodott tanárok képzése vonatkozásában,

−

ismerjék el a mővészek fontos szerepét a társadalomban és azt, hogy meg kell határozni azokat az egyedi készségeket, amelyekkel az oktatási folyamatban részt vevı mővészeti oktatásnak kell rendelkeznie,

−

bátorítsák – a kulturális koordináció nyílt módszere keretében nemrégen létrehozott oktatási és kulturális munkacsoportban – a nemzeti képviselıket a szaktanárok képzésének és a mővészetek szerepének megvitatására különbözı oktatási összefüggésekben (formális, informális és nem formális) és minden oktatási szinten (a bölcsıdei oktatástól a felsıbb szintő mővészeti oktatásban zajló szakmai képzésig és azon túl),

−

bátorítsák a kulturális ipar nyílt koordináció módszerével foglalkozó munkacsoportjaiban a nemzeti képviselıket a szakmai képzésnek, illetve a mővészek, vezetık, tanárok, facilitátorok és a kulturális ágazat más szakemberei folyamatos szakmai fejlesztésének központi témaként történı megvitatására,

−

kérjék fel a civil társadalom megfelelı érdekeltjeit e területen meglévı tudásuk és szakértelmük megosztására, tekintettel a nyílt koordinációban zajló folyamatra; PE 422.706\ 41

HU

−

javítsák a mővészeti ágazatban dolgozó szakemberek szakmai képzésének elérhetıségét a felsıfokú mővészeti oktatásnak a Bolognai Nyilatkozatban felvázolt mindhárom szinten (egyetemi alapdiploma, mesterképzés és doktori képzés) való elismerése által, ezáltal elımozdítva a mővészek EU-n belüli mobilitását,

–

hozzanak különleges intézkedéseket a többéves kulturális program összefüggésében a mővészeti oktatás elımozdítására,

−

ismerjék el a csoportos és az amatır mővészeti tevékenységek jelentıségét,

11.

ragaszkodik ahhoz, hogy a mővészettörténeti oktatásnak képezzék részét a mővészekkel való találkozások és a kulturális helyek meglátogatásai, a diákokban a kíváncsiság felébresztése és reakció kiváltása céljából;

12.

hangsúlyozza, hogy a mővészeti dimenziónak az iskolai tantervekbe történı felvételekor fontos a kommunikációs és az információs technológiák és az internet által biztosított eszközök megfelelı, az oktatás új, a modern idıknek megfelelı csatornáiként történı alkalmazása;

13.

hangsúlyozza e tekintetben az ilyen vállalkozások jelentıs hozzájárulását, úgy mint az Europeana, az európai digitális könyvtár szerepét;

14.

javasolja egy mővészeti és kulturális oktatással foglalkozó európai portál közös kifejlesztését, valamint a mővészeti oktatás beillesztését a tagállamok iskolai tanterveibe a nemzetközileg különösen nagyra értékelt európai kulturális modell fejlesztése és támogatása érdekében;

15.

kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a mővészeti oktatásnak az iskolai tantervekbe történı beillesztésének eredményeit; javasolja különösen a Bizottságnak, hogy mozdítsa elı a szükséges tanulmányok elvégzését annak érdekében, hogy megbízható információ álljon rendelkezésre az említett oktatásnak az Európai Unióban tanulók képzettségi és készségekkel kapcsolatos szintjére gyakorolt hatásáról;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

42 /PE 422.706

HU

P6_TA-PROV(2009)0154 A polgárokkal folytatott aktív párbeszéd Európáról Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a polgárokkal Európáról folytatott aktív párbeszédrıl (2008/2224(INI))

Az Európai Parlament, −

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” címő, 2008. október 22-én aláírt közös nyilatkozatára,

−

tekintettel a Bizottság „Vitassuk meg Európát! – a D-terv (demokrácia, párbeszéd és vita) tapasztalatainak továbbvitelérıl” címő 2008. április 2-i közleményére (COM(2008)0158),

−

tekintettel a Bizottság „Európáról szóló kommunikáció az audiovizuális médián keresztül ” címő 2008. április 24-i közleményére (SEC(2008)0506),

−

tekintettel a Bizottság az „Európáról szóló internetes kommunikáció – A polgárok bevonása ” címő 2007. december 21-i közleményére(SEC(2007)1742),

−

tekintettel a Bizottság „Javaslat intézményközi megállapodásra – Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” címő 2007. október 3-i közleményére (COM(2007)0569),

−

tekintettel a 2007–2013-as idıszakra az aktív európai polgárságot támogató az „Európa a polgárokért” címő program létrehozásáról szóló 2006. december 12-i 1904/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra1,

−

tekintettel a Bizottság „Fehér könyv az európai kommunikációs politikáról” címő 2006. február 1-i közleményére (COM(2006)0035),

−

tekintettel a Bizottság 2005. október 13-i, a „Bizottság hozzájárulása az elméleti útkeresési szakasz munkájához, és azon túl: D-terv a Demokrácia, Dialógus és Diszkusszió érdekében” címő közleményére (COM(2005)0494),

−

tekintettel az európai kommunikációs politikáról szóló fehér könyvre vonatkozó 2006. november 16-i állásfoglalására2

−

tekintettel az Európai Unió információs és kommunikációs stratégiájának végrehajtásáról szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására3,

−

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

1 2 3

HL L 378., 2006.12.27., 32. o. HL C 314. E, 2006.12.21., 369. o. HL C 92. E, 2006.4.20., 403. o. PE 422.706\ 43

HU

−

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére, illetve az Alkotmányügyi Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A6-0107/2009),

A.

mivel a demokratikus és átlátható Európai Unió a polgárok és az intézmények – mint az Európai Parlament – közötti fokozott párbeszéd, valamint az Európáról folytatott európai, nemzeti és helyi szintő, folyamatos vita során alakul ki,

B.

mivel az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerzıdés tervezetének Franciaország és Hollandia általi elutasítását követıen az ír nép 53,4%-a ellenezte népszavazáson a Lisszaboni Szerzıdés ratifikálását, és mivel az Európai Unió politikáit és a szerzıdéseket kevésbé értı emberek nagyobb valószínőséggel ellenzik azokat,

C.

mivel az Eurobarometer 69 felmérésbıl az derült ki, hogy az uniós polgárok 52%-a jó dolognak tartja országa európai uniós tagságát, ennek ellenkezıjét pedig mindössze 14% gondolja,

D.

mivel az Európai Uniónak, a politikáinak és a mőködésének, valamint a szerzıdések által biztosított jogoknak az ismerete alapozza meg az európai polgárok európai intézményekbe vetett bizalmának helyreállítását,

E.

mivel 2004-ben elsı alkalommal külön kommunikációs stratégiáért felelıs biztost jelöltek ki, ugyanakkor akkor még nem fogadtak el kommunikációs politikát, mert arra a szerzıdések nem tartalmaznak megfelelı jogalapot,

Közvélemény 1.

emlékeztet arra, hogy a közvélemény-kutatások alapján minél kevésbé iskolázott és jómódú egy uniós polgár, annál valószínőbb, hogy ellenzi az európai integrációt, ez pedig azt jelzi, hogy minden korábbi erıfeszítés ellenére, az európai eszme elsısorban az európai társadalom mővelt, tehetıs rétegéhez jut el; az uniós projekt elveinek és értékeinek megvalósítása szempontjából elengedhetetlennek tekinti az Európai Unió és polgárai közötti aktív párbeszédet, de elismeri, hogy a kommunikáció eleddig nem volt nagyon sikeres;

2.

sajnálja, hogy a Bizottság erıfeszítései és jó ötletei ellenére az uniós polgárok európai ügyekben való tájékozottságának, valamint érdeklıdésének növelése terén elért sikerek igen korlátozottak voltak, amelyet sajnálatos módon az ír népszavazás is bizonyított;

3.

hangsúlyozza a célzott tartalmú, összetartó kommunikációs kapcsolatok létrehozásának fontosságát az EU és a jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezı régiók és az EU és bizonyos társadalmi csoportok között egyaránt;

4.

megállapítja, hogy legújabb felmérések szerint az európaiak nagy többsége támogatja, hogy az Európai Unió külpolitikai kérdésekben egységességet mutasson; kiemeli, hogy az uniós polgárok kérésére egy ilyen értelmő nyilatkozatot foglaltak bele a „D-terv” polgárok által megvalósított hat projektjének 2007. december 9-én tartott záró konferenciáján résztvevık nyílt levelébe/ajánlásába; kiemeli, hogy a nyílt levélben ismertetett 27 ajánlásban többek között azt kérik az Uniótól, hogy hatékonyabban

44 /PE 422.706

HU

lépjen fel a szociálpolitika és a társadalmi kohézió terén, különösen a bérkülönbségek felszámolása, a nık és férfiak közti egyenlıség elımozdítása, továbbá általánosabban véve a gyakran elhanyagolt egyenjogúsági kérdésekre való különös odafigyelés érdekében; véleménye szerint ezért azt is fontos megnézni, hogy a tettek mit közölnek és fontos továbbá összehasonlítani, hogy ez mennyiben tér el attól az üzenettıl, amelyet az EU a polgárok felé közvetíteni kíván; 5.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló legutóbbi népszavazások alkalmával a nık többsége nemmel szavazott: 56% Franciaországban (az Eurobarométer 171. sz. gyorsjelentése), 63% Hollandiában (id. 172. sz.) és 56% Írországban (id. 245. sz.); mivel e nemleges szavazatok oka többek között az, hogy az európai intézmények nem vettek részt jelentısebb mértékben a közvetlenül a nıket érintı, a férfiak és nık közötti tartós egyenlıtlenségek által megkívánt olyan politikákban, mint például amelyek a szakmai- és magánélet összeegyeztetésével vagy az eltartott személyek gondozásával foglalkoznak;

Alkotmányos és intézményközi aspektusok 6.

hangsúlyozza, hogy be kell fejezni a Lisszaboni Szerzıdés ratifikálási folyamatát, ami még inkább növelné az EU átláthatóságát és még inkább bevonná a polgárokat a döntéshozatali folyamatokba; e tekintetben emlékeztet azokra az új lehetıségekre, amelyeket a Lisszaboni Szerzıdés biztosítana a részvételi demokrácia terén, különös tekintettel a polgári kezdeményezésre;

7.

hangsúlyozza, hogy az összes uniós intézmény és tagállam összehangolt erıfeszítéseire és közös fellépésére van szükség az uniós polgárokkal az európai ügyekrıl folytatott kommunikációhoz; örömmel fogadja és tudomásul veszi a fent említett 2008. október 22-i közös nyilatkozatot, amely az uniós kommunikáció javítása érdekében világos célokat tőz ki az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok elé; úgy véli, hogy mindez nagyobb ívő is lehetne, mivel a Parlament intézményközi megállapodást sürgetett az intézmények közötti kommunikációs politikáról.

8.

úgy véli, hogy az uniós intézményeknek további párbeszédeket kell kezdeményezniük Európáról, és azonnal gyakorlatba kell ültetniük a fent említett közös nyilatkozatban, a Bizottság 2006. február 1-i közleményében és a Bizottság 2007. október 3-i munkadokumentumában leszögezett elveket;

9.

osztja a Bizottság nézetét, mely szerint a részvételi demokrácia hasznos módon kiegészítheti a képviseleti demokráciát; hangsúlyozza azonban, hogy a részvételi demokrácia nem csupán a polgárok meghallgatását jelenti, hanem azt is, hogy valódi lehetıséget kapjanak az európai politika befolyásolására; rámutat, hogy e célok elérése érdekében az intézményeknek sokkal nyitottabbakká kell válniuk, és a megfelelı megközelítéseket kell alkalmazniuk ahhoz, hogy lehetıvé tegyék a polgárok és szervezeteik számára a hatékony részvételt az uniós ügyekrıl folytatott vita minden szakaszában; megjegyzi továbbá, hogy az intézmények által létrehozott dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést a lehetı legszélesebb körben kell megadni, mivel ez nélkülözhetetlen a befolyás érvényesítéséhez;

10.

hangsúlyozza a konzultációs folyamat jelentıségét és értékét, mivel hatékony eszközként szolgál a polgárok azáltal történı felhatalmazására, hogy így közvetlenül hozzájárulhatnak az uniós szintő politikai folyamathoz; felszólítja a Bizottságot, hogy PE 422.706\ 45

HU

tegyen további lépéseket a jövıbeli uniós konzultációkkal kapcsolatos tudatosság felkeltésére a médián, valamint más megfelelı nemzeti, regionális és helyi szintő fórumokon keresztül, hogy szélesítse azon érdekelt felek körét, akiknek véleményét az uniós jogszabályokról folytatott konzultációk során meghallgatják, és szélesebb körben hozza nyilvánosságra az uniós politikákról és kezdeményezésekrıl szóló internetes konzultációkat, biztosítandó, hogy minden érintett, különösen a kis- és középvállalkozások és helyi civil szervezetek részt vehessenek a vitában; hangsúlyozza a civil társadalom képviselıinek, például a – transznacionális szinttıl a helyi szintig – fogyasztók és szakemberek különbözı szintő hálózatainak fontosságát, amelyek platformot kínálnak az EU politikáiról folytatott tájékozott eszmecseréhez, hozzájárulva ezzel az uniós jogszabályok minıségének javításához; elismeri a jogszabályok végrehajtása és érvényesítése során felmerülı problémákat, és ösztönzi a fogyasztókat és a vállalkozásokat jogaik gyakorlására és arra, hogy beszámoljanak az uniós intézményeknek a létezı problémákról; 11.

úgy véli, hogy az EU intézményeinek és a tagállamoknak össze kell hangolniuk kommunikációs erıfeszítéseiket, és partnerségre kell lépniük a civil társadalommal a lehetséges szinergiák kiaknázása érdekében; hangsúlyozza, hogy az intézmények között koordinációra van szükség, és a Bizottság és a Parlament televíziós csatornái között is összeköttetést kell teremteni; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az együttmőködést és az összehangoltságot a tagállamokban található képviseletei és a Parlament tájékoztatási irodái között; felszólítja a Bizottságot és a Parlament tagállami képviseleteit, hogy javítsák az együttmőködést a polgárokkal folytatandó konzultáció, az EU-val kapcsolatos információk, ismeretek és elképzelések megosztása során, valamint biztosítsanak lehetıséget a szavazók részére, hogy találkozhassanak a különbözı országokban megválasztott európai parlamenti képviselıkkel és uniós tisztviselıkkel;

12.

üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a Parlament és az európai politikai pártok szerepét, és felismeri, hogy át kell hidalni a nemzeti és európai politika közötti szakadékot, különösen az európai választási kampányok idején;

13.

felhívja a három legfıbb intézményt a parlamenti viták kiegészítéseként közös nyílt viták megrendezésére, amelyek során a fogyasztókra és mindennapjaikra vonatkozó témák kerülhetnek napirendre, ezáltal erısítve a fogyasztók belsı piacba és fogyasztóvédelembe vetett bizalmát; hangsúlyozza, hogy az európai parlamenti csoportosulások teljes mértékben betöltik a polgárok tájékoztatására irányuló, a politika világa és a civil társadalom közötti kapcsolat tényleges eszközeként meglévı szerepüket;

14.

megelégedéssel nyugtázza, hogy a Bizottság a Parlament által elıterjesztett ötletek közül számosat figyelembe vett, például a mind európai, mind nemzeti szintő polgári fórum, a civil szervezetek számára biztosítandó fontosabb szerep vagy az új média innovatívabb felhasználásának ötletét;

Helyi szintő kommunikáció 15.

felhívja a Bizottságot, hogy terjessze ki a párbeszédet minden szintre azáltal, hogy üzenetét a különféle célcsoportoknak megfelelıen igazítja ki, ez utóbbiak társadalmi hátterétıl függıen; ezért javasolja az Európai Unió és polgárai közötti párbeszéd fellendítését ugyanazon információnak az egyéni csoportok igényeihez igazított,

46 /PE 422.706

HU

mindenki számára történı nyújtása révén, valamint a tájékozott polgárokkal folytatott vita, illetve ez utóbbiak egymást közti vitájának elımozdítása révén; úgy véli, hogy az EU intézményeinek magukévá kell tenniük a D-terv égisze alatt szervezett helyi vitákon levont következtetéseket, és új jogalkotási döntések meghozásakor figyelembe kell venniük a polgároknak az Unióval szembeni elvárásait; 16.

felszólítja a tagállamokat, hogy indítsanak hatékony EU kommunikációs kampányokat minden, azaz országos, regionális és helyi szinten; felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze az ilyen kampányok során legjobban bevált gyakorlatokat, és javasolja egy állandó, az EU-intézmények és a polgárok közötti interaktív kommunikációs rendszer létrehozását gyakori, helyi és regionális szintő európai uniós kommunikációs kampányokkal, a regionális média segítségével és a civil társadalom, a nem kormányzati szervek, a kereskedelmi kamarák, a szakszervezetek és a szakmai szervezetek aktív részvételével;

17.

hangsúlyozza, hogy az EU kohéziós politikája az európai integráció és a társadalmi szolidaritás alapja; ezért úgy véli, hogy a polgárokat tájékoztatni kell az EU-politikák terén tett erıfeszítésekrıl és e politikák mindennapi életre gyakorolt hatásairól, kiemelve az EU szerepét e téren és a közös európai projekt elınyeit; azt kívánja, hogy a helyi hatóságok jobban teljesítsék az Európai Uniótól érkezı támogatásokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségeiket; azt is hangsúlyozza, hogy a megválasztott helyi és regionális képviselık kötelezettségvállalása lényeges a tájékoztatás biztosítása és a képzés fejlesztése számára; e tekintetben üdvözli a megválasztott helyi és regionális képviselık Erasmusának létrehozását;

18.

hangsúlyozza, hogy a partnereknek a strukturális alapokról szóló általános rendelet (2007–2013) 11. cikke értelmében a mőködési programok elıkészítésébe és végrehajtásába történı bevonása jelentısen hozzájárul az EU kohéziós politikájának népszerősítéséhez és a polgárokhoz való közeledésének; hangsúlyozza, hogy ezen partnereknek egyedülálló lehetıségük van arra, hogy elsı kézbıl ismerjék meg a polgárokat elsıdlegesen foglalkoztató témákat; felszólítja tehát a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a partnerség elve mind nemzeti, regionális és helyi szinten helyes kerül végrehajtásra; kiemeli annak jelentıségét, hogy a nemzeti és regionális hatóságok kihasználják az Európai Szociális Alap nyújtotta pénzügyi lehetıségeket, annak érdekében, hogy fejlesszék e partnerek képességeit, különös tekintettel a képzésre; megállapítja, hogy a strukturális alapok jelentıs szerepet játszottak a határokon átnyúló együttmőködés elısegítésében a közösségi projekteken és programokon keresztül, ami ösztönözte az aktív polgárság és a részvételi demokrácia fejlıdését; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az ilyen projekteket és programokat, valamint mőködjön azokkal partnerségben;

19.

hangsúlyozza – a közelgı európai választások tekintetében – a polgárok, különösen a fiatal polgárok, azaz az elsı szavazók helyi és regionális szintő tájékoztatásának szükségességét; hangsúlyozza – általánosabb összefüggésben – az EP-képviselıknek a megválasztott helyi és regionális képviselıkkel együttmőködésben történı bevonását a régióik polgáraival folytatott konzultációs folyamatba, mivel ık jelentik a közvéleményt az EU-ban; támogatja a Régiók Bizottsága erıfeszítéseit a regionális szintő konzultáció megerısítése és a regionális hálózatok és a kulcsfontosságú helyi és regionális szereplık e folyamatba történı bevonása tekintetében, a helyi szintő vita elımozdítása érdekében, figyelembe véve a véleményüket és az érdekeiket; PE 422.706\ 47

HU

20.

hangsúlyozza, hogy az európai parlamenti képviselıknek közelebbrıl részt kell venniük az Európai Unió polgáraival való párbeszédben, és hogy meg kell változtatni a Parlament munkaszervezését annak érdekében, hogy a képviselıknek a polgárokkal való párbeszédre a lehetı legközelebbi, helyi szinten nyíljék lehetıségük; azt kívánja, hogy a politikai pártok kampányaival párhuzamosan az európai képviselıket is vonják be szorosan az európai választási kampányba;

21.

kéri a Bizottságot, hogy indítson helyi, kisebb mérető kommunikációs kampányokat a helyi szereplık bevonásával, támogassa azokat a tevékenységeket, amelyek a polgárokat tájékozottabbá teszik a bevándorlók származási országával kapcsolatban, és a bevándorlókat is lássa el több információval az uniós állampolgárként ıket megilletı jogokról és kötelezettségekrıl, ami e kommunikációs célok elérésének leghatékonyabb és legértelmesebb módja, valamint hogy folytassa a kultúrák közötti párbeszéd 2008-as évének keretében tett erıfeszítéseit;

Oktatás, média és IKT, aktív polgárság 22.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai politika és történelem tantárgyait bevezessék valamennyi tagállam iskolai tantervébe az európai értékek erısítése érdekében, valamint hogy az egyetemi programokon belül létrehozzák az európai tanulmányok szakot; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsanak pénzügyi támogatást ezen projektek népszerősítéshez; felszólítja a tagállamokat, hogy szorgalmazzanak egy olyan iskolai tanfolyamot az európai integráció történetérıl és az Unió mőködésérıl, amely megteremtené a közös európai ismeretek alapját;

23.

hangsúlyozza az állampolgári ismeretek átadásának az aktív polgárság hajtóerejeként betöltött különleges szerepét; megjegyzi, hogy támogatni kell az állampolgári ismeretek átadásának olyan aktív modelljét, amely biztosítja a fiatalok számára annak lehetıségét, hogy közvetlenül vegyenek részt a közéletben politikai képviselıikkel nemzeti szinten, helyi szinten és európai szinten is, civil szervezetek képviselıivel és polgári kezdeményezésekkel; azt javasolja, hogy a Bizottság támogasson olyan kísérleti projekteket, amelyek elımozdítják az állampolgári ismeretek átadásának ilyen modelljét a tagállamokban.

24.

javasolja, hogy az Erasmus, Leonardo da Vinci, Grundtvig és Comenius programokat hatékonyabban és szélesebb körő kommunikáció révén népszerősítsék, és úgy szervezzék meg, hogy ezek minél több polgár részvételét ösztönözzék, a kevésbé jómódú polgárok is könnyebben és nagyobb számban részt vehessenek és megkönnyítsék az EU-n belüli mobilitásukat; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a programok különösen a fiatalok körében nagyon népszerőek, és jelentıs mértékben hozzájárulnak az európai integráció sikeréhez;

25.

üdvözli a Bizottság fent említett 2007. december 21-i közleményét, amely világos célkitőzésekkel próbálja elérni, hogy az „Europa” internetes oldal szolgálatközpontú 2.0-ás weblappá váljék; sürgeti a Bizottságot, hogy már 2009-re fejezze be az új honlap teljes kiépítését; úgy véli, hogy az új internetes oldalnak fórumot kell biztosítania a polgárok számára, hogy megosszák véleményüket, és részt vegyenek az internetes közvélemény-kutatásokban, amelyeken valamennyi civil szervezet, közintézmény és magánszemély megoszthatja az Unió kommunikációs projektjei kapcsán szerzett tapasztalatait; felszólítja a Bizottságot, hogy győjtse össze és ezen a honlapon tegye közzé a D-terv keretében finanszírozott tevékenységek

48 /PE 422.706

HU

kedvezményezettjeinek tapasztalatait; 26.

örömmel fogadja az EU Tube ötletét, minthogy 1,7 millió nézıjével ez egy egyedi eszköz az internetezıknek az uniós politikákról való tájékoztatására; azt is kéri a Bizottságtól, hogy dolgozzon ki iránymutatást a hatékony internetes kampányokra vonatkozóan, és ezt ossza meg a többi uniós intézménnyel is;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy a szélesebb körő közönség elérése érdekében az Európában mőholdak útján rendelkezésre álló audiovizuális anyagot jobban használja ki azáltal, hogy kapcsolatokat épít ki helyi tévécsatornákkal és közösségi sajtószervekkel, amelyek érdekeltek az ilyen sajtóanyagok sugárzásában;

28.

úgy véli, hogy a „Europe Direct” hálózat nagyon fontos eszköz a polgárok kérdéseinek levélben vagy ingyenesen hívható telefonvonalon történı megválaszolására, és ezt az eszközt még inkább népszerősíteni kell;

29.

úgy véli, hogy a fogyasztóvédelem és a belsı piaci politika területei kiemelkedı fontosságúak Európa polgárok és vállalkozások felé történı kommunikálásában; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák erıfeszítéseiket a belsı piac által nemzeti, regionális és helyi szinten nyújtott elınyök kommunikálásában; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a legújabb elektronikus technológiai eszközök felhasználásával segítsék elı és fokozzák a fogyasztók, a vállalkozások és az intézmények közötti hatékony párbeszédre vonatkozó kommunikációt és tájékoztatást, és járuljanak hozzá ez elektronikus kereskedelem fejlesztéséhez;

30.

felkéri a Bizottságot, hogy fokozza koordinációs erıfeszítéseit a fogyasztóknak jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozó oktatása és tájékoztatása terén a területre fordított pénzügyi és humánerıforrások növelésével; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék az európai fogyasztóvédelmi központok hálózata számára elıirányzott pénzügyi és humánerıforrásokat a figyelemfelkeltı tevékenységek és az uniós fogyasztóvédelmi jog alkalmazásának biztosítása érdekében; és sürgeti a tagállamokat, hogy a globális pénzügyi válság és a fogyasztók növekvı eladósodottságának fényében tegyenek erıfeszítéseket a fogyasztók pénzügyi ismereteinek bıvítésére különös tekintettel jogaikra és kötelezettségeikre, valamint a megtakarításokkal és hitelekkel kapcsolatos jogorvoslati lehetıségeikre;

31.

felszólítja a tagállamokat, hogy rendeljenek több emberi és pénzügyi erıforrást a SOLVIT hálózatához, amely lehetıvé teszi a közösségi jogszabályok nem megfelelı alkalmazásából vagy alkalmazásának hiányából eredı problémák ingyenes megoldását; felkéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az egységes piacról nyújtott tájékoztatással és tanácsadással foglalkozó különbözı szolgáltatások racionalizálását; támogatja ezért az egységes piac kérdéseivel foglalkozó segítségnyújtási szolgálatokkal kapcsolatos integrált megközelítésnek a Bizottság „Egységes piac a 21. századi Európa számára” címő 2007. november 20-i közleményében (COM(2007)0724) foglalt koncepciót egy egységes hozzáféréső weboldal létrehozásával; tudomásul veszi a Bizottságnak az igazgatási teher csökkentésére és a jobb szabályozásra irányuló erıfeszítéseit; különösen az Európában a foglalkoztatás jelentıs forrásait jelentı kis- és középvállalkozások támogatása érdekében javítások megtételére szólít fel.

32.

megállapítja, hogy az önkéntesség európai éve ideális alkalom lenne az EU PE 422.706\ 49

HU

intézményei számára, hogy kapcsolatba lépjenek a polgárokkal; rámutat, hogy EUszerte több mint 100 millió önkéntes van; felszólítja a Bizottságot, hogy egy erre irányuló, megfelelı jogalkotási javaslat lehetı leghamarabbi benyújtásával készítse elı a talajt arra, hogy 2011-et az önkéntesség európai évének nyilvánítsák; 33.

hangsúlyozza, hogy fontos meghallgatni a polgároknak Európáról mint globális szereplırıl alkotott véleményét, különös figyelmet fordítva arra, hogy e kérdésben az Európai Parlament egyre kiemelkedıbb szerepet tölt be; ezért arra buzdít, hogy az európai parlamenti képviselık és a Tanács tagjai vegyenek részt a Bizottság tagjainak a D-terv keretében tett látogatásaiban, mivel ık fontos szerepet játszanak abban, hogy a különbözı tagállamokban a nemzeti parlamentek, a civil társadalom, a vállalkozások és a szakszervezetek vezetıi, valamint a regionális és a helyi hatóságok bekapcsolódjanak a vitákba;

34.

örömét fejezi ki amiatt, hogy a nagyvilág egyre nagyobb érdeklıdést mutat az európai projekt iránt, és hogy az EU és polgárai is egyre inkább tudatára ébrednek azoknak az elınyöknek, amelyek a nemzetek feletti tapasztalatok más országokkal és régiókkal, különösen az EU szomszédaival való megosztásával jár; ezért kéri a Bizottságot, hogy harmadik országokban létrehozott delegációikon keresztül teremtsék meg annak a módját, ahogyan ezen országok polgárait elérhetik és tájékoztathatják az Európai Unióban rejlı lehetıségekrıl, pl. a médián és a kultúra egyéb formáin, az oktatáson, a nyelvoktatási és mobilitási vagy olyan csereprogramokon keresztül, mint az Erasmus Mundus;

35.

megjegyzi, hogy annak fényében, hogy a harmadik országok állampolgárainak száma nı az EU-ban, illetve különös tekintettel a multikulturális társadalmak létrejöttére – amelyhez ık is hozzájárultak –, nagyobb erıfeszítéseket kellene tenni az Unióba bevándorlók integrációjának biztosítása érdekében azáltal, hogy pontosabban tájékoztatják ıket arról, hogy az uniós polgárság mivel jár, például a kormányzati (helyi, regionális és nemzeti) és nem kormányzati (például munkaadók, civil társadalom, bevándorlók egyesületei, a média és a bevándorlókat támogató nem kormányzati szervezetek) szereplık különbözı szintjei közötti partnerségek megerısítésével; úgy véli, hogy a sikeres integráció elı fogja mozdítani a tolerancián, a párbeszéden és az egyenlıségen alapuló multikulturális európai tudat továbbfejlıdését;

36.

felkéri a Bizottságot, hogy támogassa az olyan programokat és kampányokat (mint a „Világ nıi szemmel”), amelyek úgy ösztönzik a nık társadalmi, politikai és kulturális tevékenységét, hogy közben tekintettel vannak a nık által a generációk közötti párbeszédben, a társadalom fennmaradásában és jólétében betöltött szerepre; felhív ezért a fiatal lányok és nık megfelelıbb tájékoztatására az európai polgár fogalmára és az ehhez kapcsolódó jogokra vonatkozóan, különösen a szociálisan és földrajzilag elszigetelt területeken; kiemeli, hogy e tájékoztató kampányok célja a politikai életben és a döntéshozatalban a nık magasabb arányú részvétele; kiemeli, hogy ahhoz, hogy a nık ugyanolyan feltételekkel férhessenek hozzá a párbeszédben való részvételt elısegítı eszközökhöz, támogatni kell a nemek közötti digitális szakadék megszüntetésére irányuló intézkedéseket; elismerését fejezi ki a Bizottságnak a képviseletei által a D-terv keretében társfinanszírozott projektek kiválasztásáért, amelyek számos nıi szervezetet és számos nıket érintı projektet foglalnak magukba; hangsúlyozza, hogy a polgárok – mind a nık, mind pedig a férfiak – részvételét

50 /PE 422.706

HU

támogatni kell az olyan területeken, mint a nemi alapú erıszak vagy az emberkereskedelem, amely problémák megoldásába elengedhetetlen a társadalom bevonása; elismeri a nık probléma- és konfliktus megoldó adottságait, és sürgeti a Bizottságot, hogy növelje a nık részvételét a családi élettel, a gyermekfelügyelettel, az oktatással stb. foglalkozó munkacsoportokban; o o 37.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Közösségek Bíróságnak, a Számvevıszéknek, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

PE 422.706\ 51

HU

P6_TA-PROV(2009)0155 Az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyőlés 2008-as munkálatai Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyőlés 2008-as munkálatairól (2008/2303(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS), valamint az Európai Közösség és tagállamai által 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra1 (Cotonoui Megállapodás),

–

tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyőlés (KPK) 2003. április 3-án elfogadott2 és legutóbb 2008. november 28-án Port Moresbyben (Pápua–Új-Guinea) módosított3 szabályzatára,

–

tekintettel a fejlesztési együttmőködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 2006. december 18-i, 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre4,

–

tekintettel a KPK által a fejlesztést elısegítı gazdasági partnerségi megállapodásokról (GPM) szóló, 2007. november 22-én elfogadott Kigali (Ruanda) Nyilatkozatra5,

–

tekintettel a KPK által a pénzügyi és élelmezési világválságról 2008. november 28-án Port Moresbyben elfogadott nyilatkozatra,

−

tekintettel a KPK által 2008-ben elfogadott állásfoglalásokra:

1 2 3 4 5 6 7 8

•

a strukturális alkalmazkodási programok társadalmi és környezeti következményeirıl6,

•

az európai regionális integráció folyamatának az AKCS-országokkal kapcsolatos tanulságairól7,

•

az AKCS-országokban az élelmezésbiztonsági kérdésekrıl, valamint az AKCS– EU együttmőködés szerepérıl8,

HL L 317., 2000.12.15., 3. o. HL C 231., 2003.9.26., 68. o. AKCS-EU/100.291/08/végl. HL L 378., 2006.12.27., 41. o. HL C 58., 2008.3.1., 44. o. HL C 271., 2008.10.25., 20. o. HL C 271., 2008.10.25., 27. o. HL C 271., 2008.10.25., 32. o.

52 /PE 422.706

HU

•

a kenyai helyzetrıl1,

•

a civilek védelmérıl az ENSZ és a regionális szervezetek békefenntartó mőveletei keretében2,

•

a támogatás hatékonyságáról és a közpénzekbıl történı fejlesztéstámogatás meghatározásáról3,

•

a gyermekmunka társadalmi következményeirıl és a gyermekmunka elleni küzdelem stratégiáiról4,

•

a Mauritániában kialakult helyzetrıl5,

•

a Zimbabwéban kialakult helyzetrıl6,

–

tekintettel a KPK által 2008. április 29-én elfogadott Windhoeki (Namíbia) Közleményre7,

–

tekintettel a KPK által 2008. december 1-jén elfogadott Port Vilai (Vanuatu) Közleményre8,

–

tekintettel a KPK Elnöksége által az EU francia elnökségérıl 2008. november 25-én elfogadott nyilatkozatra9,

–

tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos 2007. december 18-i európai konszenzusra10,

–

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0081/2009),

A.

mivel egyes régiókkal, illetve AKCS-országokkal 2008-ban gazdasági partnerségi megállapodást írtak alá, valamint a KPK-n belül 2008. márciusban Ljubljanában (Szlovénia) és 2008. novemberben Port Moresbyben megvitatták a gazdasági partnerségi megállapodásokról folyó tárgyalások elırehaladását,

B.

mivel elfogadták a fent említett 1905/2006/EK rendeletet, amely az AKCSországokban is alkalmazandó tematikus programokat, valamint a cukorra vonatkozó jegyzıkönyvet aláíró AKCS-országok számára kísérı intézkedésekre irányuló

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

HL C 271., 2008.10.25., 37. o. AKCS-EU/100.291/08/végl. AKCS-EU/100.300/08/végl. AKCS-EU/100.247/08/végl. AKCS-EU/100.440/08/végl. AKCS-EU/100.439/08/végl. KPK 100.288. KPK 100.452. KPK 100.448. A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésezı képviselıi, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozat „a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus” (HL C 25., 2008.1.30., 1. o.). PE 422.706\ 53

HU

programot irányoz elı, C.

mivel a fejlesztésért és a humanitárius segélyekért felelıs biztos a KPK 2007. júniusban Wiesbadenben tartott ülésén kötelezettséget vállalt arra, hogy az AKCSországokkal kapcsolatos nemzeti és regionális stratégiai dokumentumokat (2008-2013 közötti idıszak) a parlamentek demokratikus vizsgálatára bocsátják, és üdvözölve e kötelezettségvállalás teljesítését,

D.

mivel a Cotonoui Megállapodás 2010-re tervezett újabb felülvizsgálata jelentıs alkalom a KPK regionális dimenziójának továbbfejlesztésére és az AKCS-régiók szintjén a parlamenti ellenırzés fejlesztésére, sıt a KPK intézményi szerepének és tevékenységeinek erısítésére is,

E.

mivel 2008-ban a KPK két regionális ülése Namíbiában és Vanuatun jelentıs sikerekkel zárult, és a fent említett Windhoeki, valamint a Port Vilai Közlemény elfogadását eredményezte,

F.

mivel a zimbabwei helyzet a 2008. júliusban megtartott választások ellenére 2008 folyamán tovább romlott, ugyanakkor üdvözölve azt, hogy a KPK Port Moresbyben tartott 16. ülésén megállapodás született egy Zimbabwéról szóló állásfoglalás elfogadásáról,

G.

mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) a konfliktus továbbra is fennáll és az emberi jogokat sorozatosan és súlyosan megsértik, és tekintettel a hatékony humanitárius segítség és a nemzetközi közösség fokozott elkötelezettségének szükségességére,

H.

figyelembe véve a Pánafrikai Parlament (PAP) munkáját, valamint az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament közötti kapcsolatok hivatalossá tételét, továbbá az Európai Parlament elnöke által 2008. október 28-án a PAP tizedik ülésén tartott beszédben megfogalmazott, a következı parlamenti ciklusra szólóan parlamentközi küldöttség felállítására irányuló szándékot,

I.

mivel a KPK Port Moresbyben tartott 16. ülésére és a fejlesztési támogatások finanszírozásáról szóló dohai nemzetközi konferenciára csaknem egy idıben került sor, és ez sajnálatos módon választás elé állított számos európai parlamenti képviselıt,

J.

mivel az EU (2008. január és június közötti) szlovén elnöksége és Pápua–Új-Guinea kormánya kiválóan segítette a KPK Ljubljanában és Port Moresbyben tartott fentebb említett üléseit,

K.

mivel a KPK Elnöksége 2008-ban tanulmányutakat szervezett az alábbi helyszíneken:

1.

–

Seychelles-szigetek,

−

Suriname, Saint Vincent és Sainte Lucie,

üdvözli, hogy a KPK 2008-ban továbbra is keretet biztosított az Európai Unió és az AKCS-országok közötti gazdasági partnerségi megállapodások tárgyalásáról szóló nyílt, demokratikus és elmélyített párbeszédhez,

54 /PE 422.706

HU

2.

hangsúlyozza a KPK által a tárgyalások több elemével kapcsolatban megfogalmazott mind a formát, mind pedig a tartalmat illetı aggodalmakat; emlékeztet arra, hogy a vita folytatódik a Cariforum („Caribbean Forum of States”, karibi országok fóruma) országaival kötött gazdasági partnerségi megállapodás és más régiók bizonyos országaival kötött ideiglenes megállapodások elfogadását követıen is;

3.

üdvözli az új kereskedelmi biztos által a Bizottság elnökének nyilatkozataival összhangban több AKCS-ország és régió azon kérésére adott pozitív válaszát, hogy a vitás kérdéseket újra vizsgálják meg;

4.

hangsúlyozza a parlamenti ellenırzés szükségességét mind a tárgyalások, mind pedig a GPM-ok végrehajtásának ideje alatt; sajnálja, hogy a KPK szerepére fenyegetést jelent egy új testület, nevezetesen a parlamenti bizottság tervezett felállítása a gazdasági partnerségi megállapodások keretében anélkül, hogy világos lenne e testület és a KPK közötti kapcsolat; kéri a parlamenti bizottságot, hogy a KPK részeként mőködve akadályozza meg a költséges és bonyolult ülések számának növekedését, kihasználva a KPK regionális ülésrendszerét, valamint kéri, hogy aknázza ki a KPK tapasztalatát, és segítse elı az összes GPM-régió közötti szinergiát; hangsúlyozza, hogy kívánatos lenne e bizottság rugalmas mőködése, és hasznos lenne, ha képes lenne a GPM-ok bizottságon belüli vizsgálatába bevont európai parlamenti képviselık szakértelmét mind a kereskedelmi, mind pedig a fejlesztési területeken befogadni;

5.

különösen hangsúlyozza az AKCS-országok parlamentjeinek, a nem állami szereplıknek és a helyi hatóságoknak az alapvetı fontosságú szerepét a GPM-ok nyomon követésében és kezelésében, valamint kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa e felek bevonását a döntéshozatali folyamatba, amihez az AKCS-országok és az Unió által elfogadott, részvételi megközelítésen alapuló, egyértelmő tárgyalási menetrend szükséges;

6.

hangsúlyozza, hogy a KPK-t nyugtalanítják a jelenlegi pénzügyi válság következményei, és üdvözli a globális pénzügyi és élelmiszer-válságról a KPK által Port Moresbyben elfogadott fenti nyilatkozatot; felkéri a KPK-t, hogy rendszeresen vitassa meg e kérdéseket;

7.

megelégedéssel nyugtázza, hogy a KPK Kigaliban tartott ülésén a fejlesztésért és a humanitárius segélyekért felelıs biztos kötelezettséget vállalt arra, hogy az AKCS– országokkal kapcsolatos nemzeti és regionális stratégiai dokumentumokat (2008–2013 közötti idıszak) a parlamentek demokratikus vizsgálatára bocsátják, és üdvözli, hogy néhány AKCS-ország parlamentje már belefogott e dokumentumok elemzésébe,

8.

ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy a parlamenteket szorosan be kell vonni a demokratikus folyamatba és a nemzeti fejlesztési stratégiákba; hangsúlyozza, hogy szerepük alapvetıen fontos a fejlesztési politikák megvalósításában, nyomon követésében és ellenırzésében;

9.

kéri az AKCS-országok parlamentjeit, hogy követeljék meg kormányaiktól és a Bizottságtól az Unió és saját országaik közötti együttmőködésre (2008-2013 közötti idıszak) vonatkozó nemzeti és regionális stratégiai dokumentumok elıkészítési és végrehajtási folyamatába való bevonásukat;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy az AKCS-országok parlamentjei számára biztosítsa az PE 422.706\ 55

HU

összes rendelkezésre álló információt és nyújtson segítséget e demokratikus ellenırzési munkában, elsısorban a képességek fejlesztésével; 11.

támogatja az Európai Fejlesztési Alap (EFA) uniós költségvetésbe való integrálását a fejlesztési együttmőködési politika koherenciájának, átláthatóságának és hatékonyságának fokozása, valamint demokratikus ellenırzésének biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az EFA uniós költségvetésbe történı integrálása megfelelı választ jelent az egymást követı EFA-k végrehajtási és ratifikálási nehézségeire is;

12.

kéri a parlamenteket, hogy gyakoroljanak széleskörő parlamenti ellenırzést az EFA felett; hangsúlyozza, hogy a KPK különleges helyet foglal el e vitában, és kéri a KPK, valamint az AKCS-országok parlamentjeinek aktív részvételét, különösen a Cotonoui Megállapodás 2010-re tervezett felülvizsgálata során; kitart amellett, hogy a KPK-t be kell vonni e felülvizsgálat teljes tárgyalási folyamatába;

13.

megelégedéssel nyugtázza, hogy a KPK egyre inkább parlamenti, vagyis politikai jelleget ölt, azt, hogy fokozódik a képviselık elkötelezettsége és egyre magasabb a viták színvonala, ami döntıen hozzájárul az AKCS-EU partnerséghez;

14.

megítélése szerint a KPK fentebb említett, a kenyai és a zimbabwei helyzetrıl szóló állásfoglalásai fontos példák e megerısített párbeszédre;

15.

kéri a KPK-t, hogy továbbra is vizsgálja a szudáni, valamint különösen a darfúri helyzetet elsısorban úgy, hogy értékeli az Unió és az AKCS-országok álláspontját a Nemzetközi Büntetıbíróság elfogatóparancsai tekintetében;

16.

kéri a KPK-t, hogy továbbra is vizsgálja a szomáliai helyzetet, amely a szomáliaiak életét veszélyezteti, a régió biztonságát fenyegeti és a bőnözés, a szélsıségek és a kalóztevékenységek egyre gyakoribb elıfordulása miatt globális instabilitás forrása;

17.

kéri a KPK-t, hogy folytassa a vitát a Zimbabwéban kialakult aggasztó helyzetrıl, ahol a 2008. júliusban megtartott választások nem vezettek a demokrácia helyreállításához, és ahol a gazdasági helyzet valódi fenyegetést jelent több millió polgár egészségére és életére, valamint az egész régió stabilitására nézve;

18.

kéri, hogy a KPK továbbra is támogassa a nemzetközi közösség figyelmének felhívására irányuló erıfeszítéseket a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részét sújtó konfliktus kapcsán, mozdítsa elı a válság tárgyalások útján való politikai megoldását, és támogasson minden olyan fellépést, amely egy tárgyalások útján történı rendezés keretében felmerülhet;

19.

kéri a KPK-t, hogy folytassa és mélyítse el a párbeszédet a Pánafrikai Parlamenttel és a regionális szervezetek parlamentjeivel, mivel a regionális integráció fontos az AKCSországok békéje és fejlıdése szempontjából;

20.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KPK-val nem konzultáltak kellı mértékben a közös EU-Afrika stratégia kidolgozása során, és azt reméli, hogy a KPK aktív részvételt vállalhat a stratégia végrehajtásában;

21.

üdvözli, hogy 2008-tól sor került a regionális ülésekre, amelyeket a Cotonoui

56 /PE 422.706

HU

Megállapodás és a KPK szabályzata is elıír; megítélése szerint ezek az ülések a regionális kérdésekrıl szóló valódi eszmecserére adnak lehetıséget, ideértve a konfliktusok megelızését és kezelését is, az európai politikák pedig elısegítik a regionális kohézió megerısödését; hangsúlyozza, hogy ezeket az üléseket a gazdasági együttmőködési megállapodások tárgyalása, megkötése és végrehajtása szempontjából igen alkalmas idıpontban rendezik meg, és prioritást kell kapniuk; gratulál a szervezıknek a Namíbiában és Vanuatun megrendezett két igen sikeres ülésen végzett munkához, és támogatja a következı ülések 2009-ben a karibi térségben és NyugatAfrikában történı megrendezését; 22.

ösztönzi a KPK-t, hogy erısítse meg politikai bizottsága szerepét, hogy az a konfliktusok megelızésének és megoldásának valódi fórumává váljon az AKCS-EU partnerség keretében, valamint szorgalmazza, hogy e célból tegye általánossá az egyes országok válsághelyzeteirıl szóló vitákat; üdvözli az AKCS-országokban a polgári lakosság békefenntartó mőveletek keretében történı védelme terén elvégzett munkát és a kormányzás fejlesztésére irányuló szándékot;

23.

továbbá üdvözli a KPK politikai bizottsága által 2008. márciusban Ljubljanában elfogadott jelentését az európai regionális integrációs folyamat AKCS-országokra vonatkozó tapasztalatairól, amely hangsúlyozza az integráció kulcsfontosságú elınyeit, ideértve a békét és a biztonságot, a fegyveres konfliktusokba torkolló potenciális konfliktusok megelızését, a gazdasági fellendülést, a jólétet, a demokráciát és az emberi jogok tiszteletben tartását;

24

megelégedéssel nyugtázza a KPK gazdasági fejlesztéssel, pénzügyekkel és kereskedelemmel foglalkozó bizottsága által kifejezett, az AKCS-régiókkal kapcsolatos regionális stratégiai dokumentumok elemzésére irányuló szándékot;

25.

hangsúlyozza a KPK szociális és környezetvédelmi bizottságának szerepét a gyermekmunka területén, valamint az AKCS-országokban élı fiatalok szociális helyzetének elemzésére irányuló szándékát;

26.

üdvözli továbbá a szociális és környezetvédelmi bizottság Ljubljanában elfogadott jelentését a strukturális kiigazító programok szociális és környezeti hatásairól, amely amellett foglal állást, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) támogatásait gazdaságpolitikai feltételekhez kötı gyakorlat katasztrofális társadalmi és környezeti hatással van az AKCS-országokra, és azt országspecifikus, a szegénység visszaszorítására összpontosító támogatási politikával kellene felváltani;

27.

kéri a KPK-t hogy, követelje meg a Cotonoui Megállapodás 2009-ben kezdıdı felülvizsgálatának folyamatába való széleskörő bevonását annak érdekében, hogy biztosított legyen a KPK fokozottabb szerepe és tevékenysége a jövıben;

28.

megelégedéssel nyugtázza a növekvı számú nem állami szereplı KPK ülésein való részvételét, amely a pénzügyi és élelmezési világválságról 2008. novemberben Port Moresbyben elfogadott fent említett nyilatkozathoz vezetı vita során, valamint a gazdasági és szociális partnerek által a KPK 2008. márciusban tartott ljubljanai ülésén benyújtott gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló jelentésben is megmutatkozott,

29.

az az óhaja, hogy a KPK tevékenységeirıl szóló éves jelentésen túl az AKCS-országok PE 422.706\ 57

HU

titkársága és az Európai Parlament közösen gondolja át a KPK mőködési feltételeit, különös tekintettel a testületenkénti szavazásra, a képviselıkkel szembeni egyenlı bánásmódra, valamint a választásokat vizsgáló és megfigyelı közös küldöttségekre; 30.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS Tanácsának, a KPK Elnökségének, valamint Szlovénia és Pápua–Új-Guinea kormányának és parlamentjének.

58 /PE 422.706

HU

P6_TA-PROV(2009)0156 A regionális politika bevált gyakorlatai és a strukturális alapok felhasználásának akadályai Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a regionális politika terén alkalmazott bevált gyakorlatokról és a strukturális alapok felhasználásának akadályairól (2008/2061(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel az URBAN elnevezéső kezdeményezés részeként folyó UBACT programra, amely 200-nál is több európai uniós város bevonásával ösztönzi és fejleszti a helyes gyakorlatokat, valamint a tapasztalatcserét,

–

tekintettel a nemzeti és regionális szintő kormányzásról és partnerségrıl, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról szóló, 2008. október 21-i állásfoglalására1,

–

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre2,

–

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló, 2006. július 5-i 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre3,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 158. és 159. cikkére,

–

tekintettel az Európai Tanács 2000. március 23-i és 24-i lisszaboni ülésének elnökségi következtetéseire,

–

tekintettel az „Ötödik helyzetjelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról – Növekedésben a régiók, növekedésben Európa” címő 2008. június 19-i bizottsági közleményére (COM(2008)0371),

–

tekintettel a „Zöld könyv a területi kohézióról: Elınyt kovácsolni a területi sokféleségbıl” címő 2008. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2008)0616),

–

tekintettel a „Régiók a gazdasági változásért” címő, 2006. november 8-i bizottsági közleményre (COM(2006)0675),

–

tekintettel a Strukturális és Kohéziós Politikák Tematikus Osztály „A helyes gyakorlatok a regionális politika területén és a strukturális alapok felhasználásának akadályai” címő tanulmányára,

–

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottsága által szervezett 2008. július 17-i

1 2 3

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0492. HL L 239., 2006.9.1., 248. o. HL L 210., 2006.7.31., 1. o. PE 422.706\ 59

HU

nyilvános meghallgatásra –

tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6-0095/2009),

A.

mivel a kohéziós politika a legjelentısebb politikai területek közé tartozik az Európai Unióban – nem csupán a költségvetését illetıen, hanem mindenekelıtt amiatt is, mert a kohéziós politika az európai integráció egyik fontos pillére, valamint a fejlesztési hiányok és aránytalanságok csökkentésével és az uniós polgárok életének javításával az Európai Unió társadalmi, gazdasági és területi kohéziója és az összesen 268 régió fejlıdése tekintetében fennálló jelentısége miatt is,

B.

mivel az Európai Unió régiói nagyon hasonló kihívásokkal néznek szembe, azok hatásai azonban régióról régióra jelentıs mértékben változnak, tekintve jellegükbıl (például a szigeti vagy hegyvidéki régiók esetén) és népességükbıl adódó sajátosságaikat, ilyen kihívásokat jelent: a globalizáció és az ahhoz kapcsolódó felgyorsult gazdasági szerkezetátalakítás, a kereskedelmi kapcsolatok megnyitása, a technológiai forradalom következményei, az éghajlatváltozás, a tudásalapú gazdaság fejlıdése, a demográfiai változás, az elnéptelenedés és a bevándorlás növekedése,

C.

mivel a legjobb eredményeket – mint a tudásbázis növelését és a verseny élénkítését – gyakran az állami szektor, az üzleti vállalkozások, az oktatási ágazat és a helyi érdekel felek közötti együttmőködése révén megvalósuló projektek segítségével érik el,

D.

mivel a kohéziós politika nem képes minden eszközét felhasználni a kihívások leküzdése érdekében, miközben a támogatások lehetséges kérelmezıi olyan jelentıs akadályokkal szembesülnek az Európai Unió strukturális forrásainak felhasználását illetıen, mint például: −

a túlzott bürokrácia,

−

a túlságosan kiterjedt és nehezen érthetı szabályozási keret, amelyek bizonyos esetben csak az interneten érhetıek el, kizárva ezzel számos lehetséges kedvezményezettet az e forrásokhoz való hozzáférésbıl,

−

egyes tagállamok gyakran változtatják a jogosultsági feltételeket és az elıírt dokumentációt,

−

az átláthatatlan döntéshozatali folyamatok és a társfinanszírozási rendszerek, valamint a késedelmes fizetések,

−

a tagállamok lassú és nehézkes központilag irányított igazgatása, valamint a szabályok olyan módon történı alkalmazása, hogy az fokozza a már meglévı bürokráciát és hiányos információszolgáltatást eredményez,

−

a nem megfelelı decentralizált igazgatási kapacitás és a tagállamokban a regionális igazgatás egymástól eltérı modelljei, amelyek megakadályozzák az összehasonlítható adatok elıállítását és a bevált gyakorlatok cseréjét,

60 /PE 422.706

HU

−

a régiók közötti koordináció érdekében történı intézkedések elégtelen volta,

−

a nemzeti, regionális és helyi hatóságok között mőködı együttmőködési rendszer hiánya,

E.

mivel a kohéziós politika területén tapasztalható számos hiányosság ezekre a fennálló akadályokra vezethetı vissza,

F.

mivel a strukturális politika végrehajtásának késedelmei részben az eljárások túlzott merevségének tudhatóak be, ebbıl következıen meg kell fontolni e szabályok egyszerősítését és a felelısség és a hatáskörök egyértelmő megosztását az EU, a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok között,

1.

hangsúlyozza, hogy bár figyelembe kell venni a bevált gyakorlatoknak a szélesebb nyilvánosság körében történı terjesztését a hatékonyabb kommunikáció és a kedvezıbb költség-hasznon arány vonatkozásában, az ilyen gyakorlati megoldásoknak az EU regionális politikájába való beépítésére irányuló kísérleteknek elsısorban az irányító hatóságokra kellene irányulniuk, a közös problémák megoldásainak rendelkezésre bocsátásával és a hatékonyabb és célzottabb beavatkozások kiválasztásával iránymutatást adva számukra a strukturális forrásokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok kialakításában annak érdekében, hogy az információ- és tapasztalatcsere hozzájáruljon a projektek minıségének jelentıs javulásához,

2.

rámutat a strukturális alap projektjeinek és programjainak végrehajtását szabályozó eljárások egyszerősítésének szükségességére, különösen az irányítási és ellenırzési rendszerek vonatkozásában; ezért üdvözli e tekintetben a jelenlegi pénzügyi válságra válaszlépésként a Strukturális Alapok csomagjára vonatkozó szabályozás egyszerősítését célzó felülvizsgálatot; érdeklıdéssel várja ezen területen az elkövetkezı néhány hónapban bejelentendı bizottsági javaslatokat;

Az akadályok elhárítása 3.

felszólítja a Bizottságot, hogy az említett akadályok elhárítása céljából tegye meg többek között az alábbiakat: −

hozzon létre hosszú távra egy értékelési skálát az Európai Unió strukturális alapjaiból társfinanszírozott projektek tekintetében,

−

az innovatív projekteket ne az egyéb projektekre vonatkozó értékelési skála alapján értékelje, hanem dolgozzon ki olyan egyedi – azaz az innovatív projektekre szabott – értékelési skálát, amely lényegét tekintve magasabb hibaszázalékot tesz lehetıvé,

−

a jelenlegi tízrıl évrıl csökkentse három évre a projektdokumentumok – a Bizottság általi ellenırzés céljából történı – megırzésére vonatkozó maximális idıtartamot,

−

dolgozzon ki sajátos politikai intézkedéseket és új minıségi mutatókat a sajátos földrajzi jellemezıkkel rendelkezı – mint például hegyvidéki, gyéren lakott, legkülsı, határ menti és szigeti – régiók számára, továbbá az Európai Unió PE 422.706\ 61

HU

területi kohéziójának elımozdítása céljából ennek megfelelıen alakítsa át a politikai beavatkozások területi léptékét, −

egyszerősítse az ellenırzési rendszert és törekedjen egy egységes ellenırzési rendszer bevezetésére,

−

alakítson ki szabványokat a közbeszerzési szerzıdések terén az egyszerősítés és a harmonizáció céljából,

−

a tagállamokkal együttesen koordinálja a költségek elszámolhatóságára vonatkozó szabályokat,

−

a kedvezményezettek számára nagyobb mértékben biztosítsa az elılegfizetést,

−

javítsa a kohéziós politika, valamint a KAP II. keretein belül (mezıgazdasági területek fejlesztése) megvalósított és társfinanszírozott intézkedések koordinációját;

−

tegye a technikai támogatási programokat rugalmasabbá,

−

vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek elısegítik a hálózati együttmőködést elı és megkönnyítik a csoportos projektirányítást,

−

könnyítsen a projektek által generált adminisztratív terheken és azokat igazítsa a projekt méretéhez,

−

egyszerősítse, pontosítsa és gyorsítsa fel a projektgyakorlatokat, tegye azokat továbbá nagyobb mértékben eredményorientálttá,

−

aktívan ösztönözze a tagállamokat arra, hogy hozzanak létre a nemzeti, regionális és helyi szintek között mőködı, hatékony együttmőködési és felelısségmegosztási rendszert,

−

az ügyintézési idı csökkentése érdekében a nemzeti kormányokkal való szorosabb együttmőködés révén könnyítse meg a forrásokhoz való hozzáférést,

−

készítsen menetrendet az akadályok lebontása érdekében megtenni tervezett aktív lépésekrıl és a pénzeszközök hozzáférhetıségének javításáról;

4.

azt javasolja ezen túlmenıen, hogy a Bizottság menjen még tovább, és fejlesszen ki összehangolt, általánosan hozzáférhetı megközelítést a bevált gyakorlatok régiók közötti cseréjére vonatkozóan azzal a céllal, hogy lehetıvé tegye a kohéziós politikában érintett felek számára, hogy felhasználhassák mások tapasztalatait;

5.

kifejezetten rámutat arra, hogy a bevált gyakorlatok azonosítása nem jelenthet újabb adminisztratív terhet a pályázok és a projektek támogatói számára;

6.

kéri, hogy a strukturális alapok terén a bürokrácia szintjét tartsák a minimumon, és a tagállamok ne emeljék azt feleslegesen egyéni feltételek bevezetésével;

7.

hangsúlyozza, hogy támogatja azt gyakorlatot, amelynek célja, hogy minden tagállam

62 /PE 422.706

HU

évente készítsen nemzeti megbízhatósági nyilatkozatot a megosztott igazgatáshoz tartozó közösségi alapok tekintetében, és kéri e gyakorlat általánossá tételét; A bevált gyakorlatok meghatározásának általános és egyedi kritériumai 8.

méltányolja a „Régiók a gazdasági változásért” kezdeményezés keretében rögzített megközelítést, miszerint egyrészt a bevált gyakorlatokat évente a „REGIO STARS” kitüntetéssel értékeljék és megismertessék a nyilvánossággal, másrészt pedig önálló honlapot hozzanak létre a bevált gyakorlatoknak; felhívja a figyelmet arra, hogy egy internetes oldal önmagában korlátozott hatékonyságú;

9.

kifogásolja a Bizottság által a bevált gyakorlatok meghatározásához használt objektív alapok átláthatóságának hiányát;

10.

tekintettel a „bevált gyakorlatok”, valamint a gyakran párhuzamosan használt „helyes gyakorlatok” vagy „sikertörténetek” kifejezések sokrétő alkalmazására, felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy világos és a kohéziós politikára szabott kritériumlistát, amelynek segítségével a bevált gyakorlatok megkülönböztethetık az egyéb projektektıl;

11.

javasolja a Bizottságnak, hogy a bevált gyakorlatok azonosításakor vegye figyelembe az alábbiakat: −

a projekt minısége,

−

a partnerség elvének garantálása,

−

az adott intézkedés fenntarthatósága,

−

az esélyegyenlıséghez általában, valamint a férfiak és nık esélyegyenlıségéhez való pozitív hozzájárulás,

−

a projekt innovatív jellege,

−

az EU ágazati és területi politikái közötti integrált szemlélet,

−

a források felhasználásának hatékonysága,

−

a projekt idıtartama annak végrehajtásáig,

−

a projekt idıben történı és terv szerinti szigorú végrehajtása,

−

jelentıs ösztönzı erı a régió vagy az EU egésze számára,

−

foglalkoztatásra gyakorolt hatás,

−

a kis- és középvállalkozások számára biztosított lehetıségek,

−

a régiók közötti kapcsolatépítés és területi együttmőködés megkönnyítése,

PE 422.706\ 63

HU

−

a projekt átültethetısége, azaz az Európai Unió más régióiban való megvalósíthatósága,

−

az Európai Unió politikáinak keretein belül hozzáadott értéket képviselı tevékenységek,

−

a projekt pozitív hatásai a polgárokra, a régiókra és a tagállamokra, valamint a társadalom egészére nézve;

12.

hangsúlyozza, hogy a súrlódások, a nem kívánt hatások és a szubjektív ítéletek elkerülése érdekében a bevált gyakorlatok meghatározásához javasolt kritériumoknak egyértelmően mérhetınek és megbízhatónak kell lenniük, mivel ezek az ezen kritériumokon alapuló teljes projektértékelési eljárást alááshatják; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy határozza meg ezeket a kritériumokat és alkalmazásuk módját;

13.

több uniós régió számos projektjének elemzése alapján további tényezıket javasol a bevált gyakorlatok minısítésére a kohéziós politika azon területein, amelyek mind az egyes régiók, mind pedig az egész EU továbbfejlesztése szempontjából különösen jelentısek, és amelyek végrehajtás több fajta szemlélet jellemez;

14.

javasolja, hogy a „kutatás és fejlesztés/innováció” területén a következı tényezıket vegyék figyelembe:

15.

−

minıségi szempontból jelentıs beruházás a tudomány és a kutatás területén,

−

a gazdaság, a tudomány és a kutatóintézetek közötti kapcsolat, különös hangsúlyt fektetve a kkv-k megerısítésére, nem utolsósorban a területi fejlesztés kiegyenlítésének eszközeként,

−

a tudományos intézmények és a kutatóintézetek közötti kapcsolat,

−

jövıorientált technológiák tovább- és/vagy kifejlesztése és/vagy azok gyakorlati alkalmazása,

−

a hagyományos ágazatokban új technológiák hasznosítása;

−

az üzleti életben való alkalmazás

−

megoldások az EU kulcságazataiban, mint például a környezetvédelem és az energia;

javasolja, hogy a „környezetvédelem, éghajlatvédelem, fenntartható energiapolitika” területén a következı tényezıket vegyék figyelembe: −

a különösen veszélyeztetett területek sajátosságait figyelembe vevı védıintézkedések (szenzibilitás), különös tekintettel a vizekre,

−

a szőkös nyersanyagok védelme és hatékony felhasználása,

−

a nyersanyagok felelısségteljesebb felhasználása,

64 /PE 422.706

HU

16.

17.

−

az energiaszegénységet kezelı intézkedések,

−

az energiahatékonyság jelentıs mértékő növelése,

−

az energiafogyasztás jelentıs mértékő csökkentése,

−

a megújuló energiaforrások arányának növelése,

−

a széndioxid-kibocsátás csökkentését célzó intézkedések,

−

szőkös vagy veszélyeztetett nyersanyagok megırzésére irányuló módszerek és/vagy eljárások;

javasolja, hogy a „minıségi munkahelyek teremtése” területén a következı tényezıket vegyék figyelembe: −

munkakörülmények javítása,

−

a kiváló minıségő munkahelyek számának növelése,

−

jövıorientált, fenntartható munkahelyek teremtése,

−

mindkét nem számára egyenlı munkaerı-piaci hozzáférés biztosítása,

−

termelékenység növelése,

−

versenyképesség növelése,

−

„helytıl független” munkahelyek teremtése – például az e-gazdaság területén,

−

a munkaerı nagyobb fokú szakosodását célzó intézkedések,

−

korszerő információs és kommunikációs eszközök alkalmazása;

−

a családi élet és a munka összeegyeztetése,

−

intézkedések a társadalom legsérülékenyebb csoportjai számára (például a fiatalok, a nık, a fogyatékkal élık, a bevándorlók, a hosszabb távon munkanélküliek, a 45 év feletti személyek és formális oktatásban nem részesült emberek),

−

a közlekedési, hírközlési, oktatási és egészségügyi szolgáltatások jobb hozzáférhetısége és rendelkezésre állása;

javasolja, hogy az „egész életen át tartó tanulás” területén a következı tényezıket vegyék figyelembe: −

az oktatási körülmények minıségének javítása és az oktatási kínálat mennyiségi növelése, különös tekintettel a lakosság különösen hátrányos vagy veszélyeztetett csoportjainak lehetıségeire (például a fiatalok, a nık, a

PE 422.706\ 65

HU

fogyatékkal élık, a bevándorlók, a hosszabb távon munkanélküliek, a 45 év feletti személyek, az iskolázatlan személyek),

18.

−

az oktatás, képzés és a munkavégzés szoros összefonódása,

−

a képzés területén a követelményeknek minıségileg és mennyiségileg megfelelı projektek

−

korszerő technológiák és eljárások bevezetése és alkalmazása

−

a képzési hajlandóság megteremtése és megırzése

−

a továbbképzéseken való részvétel növelése

−

élethosszig tartó nyelvi képzés;

javasolja, hogy az „integrált településfejlesztés” területén a következı tényezıket vegyék figyelembe: −

a tömegközlekedésre, a gyalogos-, kerékpáros- és autóforgalomra vonatkozó hosszú távú integrált politika, figyelemmel a különféle közlekedési módozatok közötti hatékony integrációra, mind a közösségi, mind az egyéni közlekedés tekintetében,

−

hatékony forgalomirányítás,

−

a városok környezetbarát fejlesztésének támogatása;

−

a vállalkozói beruházások növelése, a foglalkoztatás élénkítése és megırzése – különös hangsúlyt fektetve a fiatalok foglalkoztatására és a vállalkozásokra –, valamint a társadalmi élet elımozdítása,

−

az olyan szomszédos területek helyreállítása és integrálása, amelyek hanyatlóban vannak vagy ahol az ipari tevékenységet megszőntették;

−

az életminıség javítása a városi területeken; például a közszolgáltatások elérhetısége és rendelkezésre állása,

−

zöldterületek és pihenıövezetek kialakítása, valamint hatékonyabb víz és energiafelhasználás – különösen az lakásépítési ágazatban,

−

létesítmények fogyatékkal élık számára,

−

olyan tevékenységek népszerősítése, amelyek célja a népesség – különösen a fiatalok – saját városukhoz kötése,

−

a lakókörnyezet figyelembe vétele: a városi, külvárosi és a közel falusi környezeté;

−

a túlzott mértékő területhasználat csökkentése a parlagon hagyott területek átalakítása és a városok terjeszkedésének elkerülése,

66 /PE 422.706

HU

19.

20.

21.

−

a csökkent mobilitású személyek számára a városi lét és közlekedés kényelmének jobb hozzáférhetısége,

−

a városi és vidéki területek közötti párbeszéd fokozása;

−

integrált megközelítés alkalmazása;

a „demográfiai fejlıdés” területén a következı tényezıket javasolja: −

a szolgáltatásokhoz való általános hozzáférés,

−

a szakképzett munkaerıre kifejtett nagyobb vonzerıt célzó célzó intézkedések,

−

a legsérülékenyebb csoportok bevonásának fokozása jobb oktatás és képzés által,

−

a rugalmas munkaidıre vonatkozó intézkedések,

−

a dolgozó szülık életének a családi élet és a munka összeegyeztetése révén történı megkönnyítését célzó intézkedések,

−

a migránsok zökkenımentes beilleszkedését elısegítı intézkedések,

−

a fogyatékkal élık és nyugdíjasok különös igényei,

−

a népesség szintjének fenntartásához való hozzájárulás (az elnéptelenedı területeken),

a „határokon átnyúló együttmőködés” területén a következı tényezıket javasolja: −

a határokon átnyúló kapcsolatok erısítése (minıségi és mennyiségi szempontból)

−

tartós hálózatok, illetve hosszú távú együttmőködések létrehozása,

−

a különbözı rendszerek és eljárások összehangolása

−

új partnerek bevonása

−

pénzügyi függetlenség megteremtése

−

tartós, határokon átnyúló tudásátvitel- és csere

−

a lehetıségek közös kiaknázása a partnerrégiókban

−

infrastrukturális kapcsolatok a partnerrégiók között;

javasolja, hogy a „köz- és magánszféra közötti partnerségek” területén a következı tényezıket vegyék figyelembe: −

a projekt megvalósításának minıségi javítása a hatékonyság és a jövedelmezıség szempontjából,

PE 422.706\ 67

HU

−

a projekt megvalósításának gyorsítása

−

átlátható kockázatelosztási mechanizmus,

−

jobb projektirányítás,

−

a helyi és regionális hatóságok és a köz- és magánszféra közötti partnerségek érdekelt feleinek fokozott részvétele,

−

a közigazgatási szervekre és vállalkozásokra vonatkozó, egyértelmő és átlátható magatartási szabályok;

22.

kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a legjobb gyakorlatok elımozdításának szükségességét a pénzügyi csomagok terén, nevezetesen a köz- és a magánszféra partnerségére vonatkozó, valamint az Európai Befektetési Bank és az Európai Befektetési Alap támogatását élvezı csomagokat illetıen;

23.

tudatában van annak, hogy egy projekt tekintetében rendkívül nehéz minden fenti kritériumot együttesen teljesíteni; ezért kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza ezeket a kritériumokat, készítsen róluk prioritási sorrendet tartalmazó listát, és határozza meg azokat, amelyek fokozott prioritással rendelkeznek, annak érdekében, hogy megkönnyítse a jelentısebb projektek bevált gyakorlatok közé történı való kiválasztását, hangsúlyozza, hogy a bevált gyakorlatokra vonatkozóan közösen megállapított kritériumokat nyílt és átlátható módon kell felhasználni, ami lehetıvé fogja tenni a bevált gyakorlatok hatékonyabb irányítását, jóváhagyását és összehasonlítását, és megelızi a hasonló fogalmakkal való összetévesztést;

24.

tekintettel a „bevált gyakorlatok” a „helyes gyakorlatok” és a „sikertörténetek” kifejezések jövıbeni alkalmazására, felszólítja a Bizottságot, hogy e tényezık alapján az említett elnevezéseknek megfelelıen egyértelmő és átlátható osztályozást, illetve besorolást dolgozzon ki a projektek minısítésére;

A bevált gyakorlatok cseréje 25.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a régiók hálózatán keresztül szervezze meg és hangolja össze a bevált gyakorlatok cseréjét, és hozzon létre egy olyan nyilvános weboldalt, amely ennek érdekében az EU összes nyelvén tartalmazza a legfontosabb információkat;

26.

javasolja a Bizottságnak, hogy ebbıl a célból a jelenlegi igazgatási rendszer keretében a Regionális Politikai Fıigazgatóságon belül hozzon létre egy megfelelı irodát, amelynek feladata, hogy a régiók hálózatával együttmőködve megszervezze a bevált gyakorlatok értékelését, összegyőjtését és cseréjét, valamint, hogy állandó kapcsolattartóként a keresleti és a kínálati oldalnak egyaránt a rendelkezésére álljon a bevált gyakorlatok kohéziós politika területén történı hosszú távú, folyamatos, megbízható és sikeres cseréje érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a helyes gyakorlatok e kultúráját minden igazgatóságán belül terjessze;

27.

e keretek között javasolja, hogy az értékelı mechanizmusok tanulmányozzák és vegyék figyelembe mindazokat a kipróbált és megbízható módszereket, amelyeket már alkalmaztak; úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a regionális hatóságok és a

68 /PE 422.706

HU

különleges ügynökségek hálózatával való együttmőködésre, ugyanis ezek a kulcsforrásai az értékelendı bevált gyakorlatoknak; 28.

rámutat arra, hogy míg az Európai Unió a finanszírozást és a helyes gyakorlatokat biztosítja, a nemzeti, regionális és helyi tisztségviselık feladata ezek hasznosítása; ezzel összefüggésben üdvözli a helyi és regionális választott képviselıknek szóló Erasmus programot;

29.

javasolja, hogy a Bizottság a tagállamok és a régiók közötti bevált gyakorlatok cseréje érdekében alkalmazza a Régiók Bizottságának rendelkezésre álló eszközeit, különösen a lisszaboni folyamatot nyomon követı platformot, valamint a szubszidiaritásfigyelı hálózatot, abból a célból, hogy azonosítsák és együttesen határozzák meg a célkitőzéseket, ezt követıen pedig tervezzék meg a fellépéseket, végezetül pedig kezdjék meg a kohéziós politika eredményeinek összehasonlító kiértékelését; o o

30.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

PE 422.706\ 69

HU

P6_TA-PROV(2009)0157 A kohéziós politika vidékfejlesztési intézkedéseket kiegészítı jellege és vidékfejlesztési intézkedésekkel történı összehangolása Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a kohéziós politika és a vidékfejlesztési politika egymást kiegészítı jellegérıl és koordinálásáról (2008/2100(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel az EK-Szerzıdés 158. és 159. cikkére,

–

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre1, különösen annak 9. cikkére,

–

tekintettel az Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendeletre2,

–

tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra3,

–

tekintettel a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007– 2013 közötti programozási idıszak) szóló, 2006. február 20-i 2006/144/EK tanácsi határozatra4,

–

tekintettel az Európai Unió területfejlesztési menetrendjére és a végrehajtására irányuló elsı cselekvési programra,

–

tekintettel a területi kohézióról szóló, 2008. október 6-i Zöld könyv a területi kohézióról – elınyt kovácsolni a területi sokféleségbıl (COM(2008)0616),

–

tekintettel az Európai Területi Tervezési Hálózat (ESPON) „Területi fejlıdések – területi forgatókönyvek Európában” címő tanulmányára,

–

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A6-0042/2009),

A.

mivel a vidéki terület fogalmát a Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet határozta meg, és e meghatározás olyan sajátosságokat foglal magában, mint az alacsony népsőrőség és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya, és mivel ezt a fogalommeghatározást a Bizottság e térségek fejlesztési céljainak azonosításához és

1 2 3 4

HL L 210., 2006.07.31., 25. o. HL L 277., 2005.10.21., 1. o. HL L 291., 2006.10.21., 11. o. HL L 55., 2006.2.25., 20. o.

70 /PE 422.706

HU

körvonalazásához alkalmazza; B.

mivel ez egyes tagállamok vidéki területei között jelentıs eltérések figyelhetık meg, és mivel, míg néhány régióban és tagállamban a vidéki területek demográfiai és gazdasági növekedésnek indultak, addig számos más területrıl az ott élık városi területekre költöznek vagy átképzéseken vesznek részt, ami súlyos gondokat okoz a vidéki területek számára;

C.

mivel a vidéki területek az EU területének 80%-át teszik ki;

D.

mivel a velük határos városi területekéhez hasonló gazdasági struktúrával jellemezhetı, köztes vidéki területek szükségletei különböznek a túlnyomóan vidéki területekétıl, a peremterültekétıl vagy az elszigetelt térségekétıl;

E.

mivel az Unió egyik célja, hogy ösztönözze a gazdasági és társadalmi haladást és a magas szintő foglalkoztatottságot, valamint kiegyensúlyozott és fenntartható fejlıdést valósítson meg;

F.

mivel az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziója megerısíthetı a gazdasági fejlıdés, a vidéki, illetve városi övezetekben található munkalehetıségek elımozdítása és a közszolgáltatásokhoz való egyenlı hozzáférés biztosítása révén;

G.

mivel a strukturális politika 2007 és 2013 közötti idıszakra elıirányzott reformja megváltoztatta az alapok szerkezetét és az e politika keretei közötti támogatások elosztási elveit, továbbá a közös agrárpolitikához kapcsolt (KAP) és a kohéziós politikáról leválasztott, új Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) létrehozásához vezetett;

H.

mivel a LEADER programok a múltban már megmutatták, hogy a vidékfejlesztés sikeresen elısegíthetı a regionális politika eszközeivel;

I.

mivel az EMVA sikere szempontjából alapvetı fontosságú az EMVA, illetve a strukturális alapok által társfinanszírozott tevékenységek kölcsönös kiegészítı jellegének biztosítása, és következésképpen a különbözı alapokból, nevezetesen az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), a Kohéziós Alapból és az Európai Szociális Alapból (ESZA) származó támogatásokat megfelelıen össze kell hangolni és biztosítani kell egymást kiegészítı jellegüket;

J.

mivel az EMVA létrehozása, a vidékfejlesztési finanszírozás kohéziós politikáról történı leválasztása és a regionális fejlesztés szélesebb perspektívája nem jelentheti bizonyos (például környezetvédelmi, közlekedési vagy oktatási) célkitőzések megduplázását vagy teljes elhagyását;

K.

mivel a támogatások Európai Mezıgazdasági Garanciaalap (EMGA) és EMVA közötti folyamatos átcsoportosítása tervezési bizonytalansághoz vezet mind a mezıgazdasági termelık, mind a vidékfejlesztési projektek támogatói számára;

L.

mivel a költségvetési korlátozások miatt fennáll a kockázata annak, hogy az ERFA keretében rendelkezésre álló támogatások nagyrészt a jelentısebb városi központokban vagy a legdinamikusabb régiókban kerülnek felhasználásra a gazdasági versenyképesség megerısítésére, miközben az EMVA forrásai elsısorban a továbbra is PE 422.706\ 71

HU

a vidéki területek motorja szerepét betöltı mezıgazdaság versenyképességének javítását, valamint a nem mezıgazdasági tevékenységek, illetve a vidéki kkv-k fejlesztésének támogatását célozzák, aminek eredményeképpen szorosabb együttmőködésre van szükség annak biztosításához, hogy ezekbıl egy terület se maradjon ki; M.

mivel a kkv-k, különösen a mikrovállalkozások és a kézmőves vállalkozások kulcsszerepet játszanak a vidéki társadalmi és gazdasági aktivitás megırzésében és a stabilitás biztosításában;

N.

mivel a vidékfejlesztési politika célkitőzései nem szükségszerően ellentétesek a lisszaboni célokkal, feltéve, hogy ez a fejlesztés a relatív versenyképességi mechanizmuson (jobb költséghatékonyság) alapul, különösen a helyi élelmiszerfeldolgozás, valamint a kkv-k, illetve olyan infrastruktúrák és szolgáltatások fejlesztése terén, mint amilyen az idegenforgalom, az oktatás és a környezetvédelem;

O.

mivel a mezıgazdasági politika és a vidékfejlesztési politika közötti természetes és egymást kiegészítı kapcsolatot el kell ismerni,

1.

úgy ítéli meg, hogy a vidéki és városi területek megkülönböztetésére alkalmazott hagyományos kritériumok (alacsonyabb népsőrőség, urbanizáció foka) nem mindig nyújtanak „teljes képet”; ezért úgy véli, hogy meg kell fontolni további feltételek bevonását, és felkéri a Bizottságot, hogy készítsen e területre vonatkozó elemzést és tegyen konkrét javaslatokat;

2.

úgy véli, hogy tekintettel a tagállamok vidéki területei közötti jelentıs különbségekre, és mivel e térségek az Európai Unió területének csaknem 80%-át teszik ki, szükség van az e területek fenntartható fejlıdését célzó, megfelelı és integrált megközelítés elfogadására és végrehajtására a meglévı egyenlıtlenségek csökkentése és a vidéki és városi területek gazdasági dinamikájának elımozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a kapcsolódó tevékenységek számára megfelelı finanszírozást kel biztosítani;

3.

e tekintetben emlékeztet arra, hogy elvben az Unió egészében – ideértve a vidéki és távoli területeket is – azonos fejlesztési lehetıségeket kell biztosítani a leginkább hátrányos helyzető területek további területalapú elkülönülésének megakadályozására;

4.

hangsúlyozza, hogy a vidéki területek nagy részén a fejlesztési lehetıségeket a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségei, a munkahelyek hiánya és az életkorpiramis korlátozzák, különösen a fiatalok és a nık számára;

5.

rámutat arra, hogy egyes területeken a mezıgazdasági termelés bizonyos formáinak nincs alternatívája, ezért azokat környezetvédelmi és regionális politikai okokból mindenáron fenn kell tartani, különösen az elsivatagosodás által veszélyeztetett távoli és hegyvidéki területeken;

6.

emlékeztet arra, hogy a 2001. június 15–16-án ülésezı göteborgi Európai Tanács kiterjesztette a lisszaboni célkitőzéseket a fenntarthatóság és a kohézió fogalmára is, és hogy a vidékfejlesztési politika célja a fenntartható kisüzemi mezıgazdaság, a nem mezıgazdasági vidéki tevékenységek megırzése, a helyi fejlesztési potenciál érvényesítése, a környezetvédelem, a kiegyensúlyozott regionális tervezés, valamint a kis- és középvállalatok fejlesztése;

72 /PE 422.706

HU

7.

meggyızıdése, hogy tekintettel a hosszú távú és fenntartható vidékfejlesztési stratégiára, a vidékfejlesztési politika megfelelı végrehajtásához figyelembe kell venni a régiók természeti erıforrásait és egyéb sajátosságait – köztük vidéki örökség védelmét, továbbfejlesztését és kezelését –, valamint a városi területekkel való kapcsolatok és együttmőködések fejlesztését;

8.

hangsúlyozza továbbá az alternatív gazdasági tevékenységő térségek és az e térségekbıl származó, a lakosság szakmai tevékenységeinek sokszínőségét elısegítı lehetıségek felmérésének fontosságát;

9.

úgy véli, hogy a vidékkel kapcsolatban a jövıben felmerülı kérdések olyan kiegyensúlyozott fejlesztési politikát tesznek szükségessé, amely az összes társadalmi és gazdasági szereplıre kiterjed, a termelı és szolgáltató kis- és mikrovállalkozásokat is beleértve az integrált helyi fejlesztésben játszott szerepük okán;

10.

úgy véli, hogy az új tagállamok esetében a vidékfejlesztési politikának a mezıgazdaság hatékonyságának növelésére, valamint a vidék és a városok közötti gazdasági fejlettségi szakadék felszámolására kell irányulnia, többek között a nem gazdálkodási jellegő tevékenységek támogatásával; ez a célkitőzés a strukturális alapok felhasználásával is elérhetı;

11.

üdvözli a 2003 novemberében Salzburgban rendezett második európai vidékfejlesztési konferencián meghirdetett törekvéseket, de sajnálja, hogy a közös agrárpolitika (KAP) második pillére szerinti finanszírozás legutóbbi pénzügyi tervben szereplı, jelentıs mértékő csökkentése nyomán felmerül a finanszírozás hatástalanságának és a gazdálkodók és a vidéki lakosok közötti megosztottságnak a kockázata;

12.

rámutat arra, hogy koherens, hosszú távú vidékfejlesztési stratégiára van szükség a rendelkezésre álló források leghatékonyabb és leghatásosabb felhasználása érdekében;

13.

kéri a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy a Bizottsággal folytatott együttmőködésük, illetve az illetékes hatóságokkal és a civil társadalmat képviselı szervezetekkel kialakított partnerség keretében nemzeti és regionális szinten dolgozzanak ki átlátható, hosszú távú és fenntartható vidékfejlesztési stratégiát, a vidékfejlesztést érintı prioritások és célkitőzések egyértelmő meghatározása, és a különbözı forrásokból igénybe vehetı támogatások keretében nyújtott segélyek felhasználásának, koordinációjának és kiegészítı jellegének biztosítása érdekében;

14.

felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy biztosítsák a kkv-kat, mikrovállalkozásokat és a kézmőves vállalkozásokat képviselı szervezetek közvetlen részvételét abból a célból, hogy prioritásaik meghatározhatóak legyenek a vállalkozások szükségleteinek és várakozásainak való lehetı legjobb megfelelés érdekében;

15.

elismeri, hogy a vidékfejlesztési politika kiemelten fontos szerepet játszik a vidéki területek sajátos problémáinak azonosításában és kezelésében, valamint úgy ítéli meg, hogy az KAP második pillére keretében létrehozott EMVA célja egy olyan rugalmas, stratégiai, tematikus és integrált megközelítés kialakítása, amely választ ad az EU vidéki területein felmerülı különbözı helyzetekre és problémákra, továbbá a finanszírozási eljárások egyszerősítése és az e területeket célzó támogatások biztosítása; PE 422.706\ 73

HU

16.

emlékeztet arra, hogy a tagállamokat felszólították, hogy a jelenlegi programozási idıszakra két stratégiai dokumentumot készítsenek el: a vidékfejlesztési nemzeti stratégiai tervet (EMVA) és a regionális politikával kapcsolatos nemzeti stratégiai referenciakeretet (strukturális alapok); emlékeztet arra, hogy a tagállamokat felkérték a szinergiák kiaknázására és a különbözı alapok közötti operatív koordinációs mechanizmusok létrehozására; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor, hogy ebben a folyamatban a hangsúlyt fıként a különbözı alapok és programok elhatárolására helyezték az együtthatások megteremtése helyett;

17.

úgy véli, hogy a vidékfejlesztési politika hatékonysága csak akkor biztosítható, ha a kettıs finanszírozás és a hiányosságok elkerülése érdekében az EMVA értelmében végrehajtott intézkedések és a vidékfejlesztési politika kiegészítik egymás és összehangoltan mőködnek; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a jelenlegi programozási idıszakban az egyes tagállamokban nem megfelelı e fellépések koordinációja; ezért felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a kohéziós politika és a KAP által társfinanszírozott intézkedések megtervezésének és végrehajtásának hatékonyabb koordinációját biztosító reformokra; felismeri, hogy a KAP és az uniós strukturális alapok 2013 utáni reformja lehetıséget biztosít a vidékfejlesztés, illetve a mezıgazdasági és kohéziós politika közötti kapcsolat újraértékelésére;

18.

tudomásul veszi, hogy a vidékfejlesztési politika elsıdleges célja, hogy megtartsa a vidék lakosságát és biztosítsa számukra a megfelelı életszínvonalat;

19.

úgy véli, hogy nagyon alaposan ellenırizni kell a vidékfejlesztésnek és a kohéziós politikának az EMVA létrehozásával megvalósuló szétválasztására irányuló megközelítést a vidéki területek fejlıdésére gyakorolt valódi hatások kiértékelése érdekében; megjegyzi, hogy az új rendszert 2007-ben vezették be, ezért még túl korai lenne e közösségi politika jövıjével kapcsolatban bármilyen következtetést levonni;

20.

hangsúlyozza, hogy a vidékfejlesztési politika prioritásai közé tartozik olyan intézkedések kidolgozása, amelyek nem eredményezik a vidéki lakosság mezıgazdaságtól való elfordulását, illetve amelyek elısegíti többek között a versenyképes gazdaságok támogatását, a biotermékek, valamint kiváló minıségő hagyományos élelmiszerek és italok elıállítását;

21.

érdeklıdéssel veszi tudomásul, hogy a KAP második pillérének (vidékfejlesztési politika) 3. és 4. tengelye (LEADER) – amely az EMVA-hoz kapcsolódó összkiadások 15%-át képezi – olyan nem mezıgazdasági tevékenységekre vonatkoznak, amelyek fıként a vidéki gazdaságok diverzifikációjára összpontosítanak; úgy véli, hogy figyelembe véve az e tengelyek keretében finanszírozott intervenciók jellegét – amelyek hasonlóságot mutatnak a strukturális alapok által finanszírozott egyes tevékenységekkel – fennáll a politikák átfedésének kockázata;

22.

mindazonáltal hangsúlyozza annak szükségességét, hogy elsısorban a mezıgazdaságban dolgozó lakosság kilátásait vegyék figyelembe, és a vidékfejlesztési politika támogatási intézkedéseinek továbbra is fıként rájuk kellene irányulniuk;

23.

hangsúlyozza a fiatal mezıgazdasági termelık − fejlesztési és egyéb tevékenységekre (pl vidéki turizmus) irányuló ösztönzık biztosításával való − támogatásának fontosságát annak érdekében, hogy földjeiken maradjanak, még akkor is, ha nem kizárólag mezıgazdasági termeléssel foglalkoznak, valamint a vidéki kkv-k

74 /PE 422.706

HU

megerısítését; 24.

úgy ítéli meg, hogy a vidékfejlesztési politika legfontosabb célkitőzései csak e politika megfelelı, a vidéki övezetek esetében kitőzött prioritásokkal összhangban felhasznált finanszírozása révén valósíthatók meg, és hogy a moduláció keretében győjtött pénzeszközöket mindig vissza kellene juttatni az aktív mezıgazdasági termelı közösségeknek;

25.

úgy véli, hogy a strukturális politika és a vidékfejlesztési intézkedések koordinációja lehetıvé teszi a nagyobb hozzáadott európai értékkel bíró projektek megvalósítását; ebben – például infrastrukturális vagy környezetvédelmi intézkedések révén – a vidéki övezetek hosszú távú fejlesztésének lehetıségét látja;

26.

kéri a Bizottságot, hogy közöljön pontos adatokat és elırejelzéseket az EMVA és a strukturális alapok vidéki területeken történı felhasználásáról, és vizsgálja meg, hogy a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása tekintetében az EMVA és a strukturális alapok milyen szinergiákat hozhatnak létre;

27.

felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy a regionális politikai programok hozzájárulhatnak-e ahhoz, hogy mezıgazdasági termelık biztos jövedelemhez jussanak például környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi tevékenységek folytatása révén;

28.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika szempontjából a legfıbb problémát a fenntartható fejlıdés, az egy fıre esı jövedelem szintje, a megközelíthetıség, a közjavakhoz és közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a vidék elnéptelenedése jelenti, és ezek javításának leghatékonyabb eszköze – más intézkedések mellett – a vidéki közösségek gazdasági tevékenységeihez nyújtott támogatás;

29.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós politikákban rendszeresen vegyék figyelembe a vidéket, és nyújtsanak megfelelı támogatást a humántıke fejlesztését célzó projekteknek, különösen a vidéki mezıgazdasági és nem mezıgazdasági vállalkozóknak nyújtott képzési lehetıségek révén, kiemelt hangsúlyt helyezve a fiatal nıkre, a foglalkoztatás és a munkahelyteremtés elımozdítása céljával;

30.

hangsúlyozza, hogy a természeti és mezıgazdasági tájkép megırzése, az ökoturizmus, a megújuló energia elıállítása és felhasználása, illetve a helyi kezdeményezések, mint a helyi élelmiszer-minıségi beszerzési rendszerek és a helyi termelıi piacok tekintetében a vidéki területek fejlesztése nagyobb figyelmet és támogatást igényel;

31.

hangsúlyozza, hogy a kkv-k fontos szerepet játszanak a vidékfejlesztésben, és jelentısen elısegítik a regionális és helyi szintő konvergenciát; kéri a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy a hangsúlyt helyezzék a versenyképesség megerısítésére azáltal, hogy más termelıágazatokat is támogatnak, valamint a vidéki területeken ösztönözzék a vállalkozó kedvet, többek között az adminisztratív, jogi és tervezési akadályok elhárítása, a megfelelı informatikai infrastruktúra biztosítása, illetve az új vállalkozói tevékenységek elindításának fokozott ösztönzése révén, valamint e területek gazdasági diverzifikációjának elımozdítása során nyújtsanak nagyobb támogatást a nem mezıgazdasági tevékenységek számára; PE 422.706\ 75

HU

32.

újból felhívja a Tanács, a Bizottság, a tagállamok és a helyi hatóságok figyelmét a több milliónyi vidéki kisvállalkozás megjósolt eltőnésébıl eredı hatalmas problémára, amely jelentıs hatást fog gyakorolni a foglalkoztatásra és ebbıl kifolyólag a vidéki területek stabilitására; szorgalmazza, hogy a gazdasági és szociális partnerekkel szoros együttmőködésben minden szinten hozzák meg az összes szükséges intézkedést;

33.

elismeri, hogy a vidékfejlesztési politika végrehajtásával kapcsolatos nehézségek az ágazati politikák és a területi kohéziós politika, valamint ezek gazdasági és szociális dimenziói közötti kölcsönhatásokból, továbbá a feladatelosztási és a tagállamok szakpolitikáinak összehangolását célzó rendszerek sokféleségébıl erednek, e tekintetben újólag hangsúlyozza, hogy szinergiákat kell létrehozni az EMVA és a strukturális és kohéziós alapok kötött, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy segítse a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat abban, hogy megfelelıen megértsék e pénzügyi eszközök által kínált lehetıségeket; felkéri a tagállamokat az irányító hatóságok közötti párbeszéd biztosítására annak érdekében, hogy a különbözı forrásokból származó támogatások között szinergiák jöhessenek létre és javuljon a hatékonyság;

34.

úgy ítéli meg, hogy a vidékfejlesztés finanszírozásának reformja elıtt a Bizottságnak részletesen értékelni kellene a vidéki területekre hatást gyakorló valamennyi ágazati politikát, különösen a KAP-ot és a regionális politikát a kohéziós politika keretében, valamint meg kellene határozni a vidékfejlesztési politika egészére vonatkozó helyes gyakorlatokat;

35.

felkéri a Tanácsot, hogy nem hivatalos találkozóra hívja össze a mezıgazdasági és vidékfejlesztési minisztereket, hogy megvitassák a kohéziós politika és a vidékfejlesztési intézkedések összehangolásának legjobb eszközeit, illetve, hogy erre az ülésre hívja meg az EU tanácsadó testületeit (a Régiók Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot), valamint a regionális és helyi hatóságok képviselıit is;

36.

kéri, hogy a Bizottság a KAP állapotfelmérésének részeként 2011-ig hozzon létre magas szintő munkacsoportot, amely javaslatokat tesz a vidéki gazdaság és a vidéki területeken élık jövıjének biztosítására 2013 után;

37.

felszólítja a Bizottságot, hogy a vidéki területek fejlesztési igényeinek leginkább megfelelı tevékenységekre vonatkozó prioritások meghatározása céljából minden szinten vezesse be vagy erısítse meg a hiteles kormányzást vagy a partneri együttmőködéseket az összes szereplı bevonásával, beleértve a kkv-kat és a mikrovállalkozásokat, valamint a gazdasági és társadalmi partnereket;

38.

megjegyzi, hogy a vidékfejlesztési folyamatot össze kell hangolni az elıvárosi övezetek érdekeivel, valamint szorosan a városfejlesztés elımozdításával együtt kell koordinálni, hangsúlyozza továbbá, hogy a vidék- és városfejlesztési politikák közötti szinergiák se nem elégségesek, se nem hatékonyak;

39.

elismeri a vidéki közösségben rejlı lehetıséget, hogy a környezetbarát tevékenységekbe való bekapcsolódásukon, illetve az alternatív energiaforrások, mint a bioüzemanyagok fejlesztésén keresztül pozitívan járuljanak hozzá a környezetvédelemhez, különös tekintettel a KAP felülvizsgálatához kapcsolódó vidékfejlesztési politikában felvázolt négy új kihívásra, mint a biodiverzitás és a

76 /PE 422.706

HU

megújuló energiaforrások; 40.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

PE 422.706\ 77

HU

P6_TA-PROV(2009)0158 Kozmetikai termékek (átdolgozás) ***I Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a kozmetikai termékekrıl szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0049 – C6-0053/2008 – 2008/0035(COD)) (Együttdöntési eljárás: átdolgozás) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0049),

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0053/2008),

–

tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra1,

–

tekintettel az eljárási szabályzata 80a. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak küldött 2008. november 21-i levélre,

–

tekintettel eljárási szabályzat 80a. és 51. cikkére,

–

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6–0484/2008),

A.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévı szövegek változatlanul hagyott rendelkezéseinek tekintetében a javaslat ezek érdemi módosítás nélküli egyszerő egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak alábbi, módosított formájában, és annak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport javaslatai alapján módosított formájában;

2.

tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

1

HL C 77., 2002.3.28., 1. o.

78 /PE 422.706

HU

P6_TC1-COD(2008)0035 Az Európai Parlament álláspontja amely elsı olvasatban 2009. március 24-én került elfogadásra a kozmetikai termékekrıl szóló .../2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerzıdésre és különösen annak 95. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára║, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére1, ▌ a Szerzıdés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelıen2, mivel (1)

A kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérıl szóló, 1976. július 27-i 76/768/EGK tanácsi irányelv3 több esetben jelentıs módosításokon ment keresztül. Miután azon további módosítások váltak szükségessé, e konkrét esetben az átláthatóság biztosítása érdekében egyetlen egységes szöveggé kell átdolgozni.

(2)

E rendelet célja az eljárások egyszerősítése, a terminológia egységesítése, egyben az adminisztratív terhek és kétértelmőségek csökkentése. Ezenfelül ▌az emberi egészség magas szintő védelmének biztosítása szándékával megerısíti a kozmetikumokra vonatkozó szabályozási keret bizonyos elemeit, így pl. a belsı piaci felügyeletet.

(3)

A rendelet ▌jelenti a megfelelı jogi eszközt, mivel világos és részletes szabályokat ír elı, amely nem ad teret az egymástól eltérı tagállami átültetéseknek. Egyúttal a jogi követelmények közösségi szintő végrehajtását is biztosítja a rendelet.

║ (4)

Ez a rendelet átfogóan harmonizálja a közösségi szabályokat a kozmetikai termékek belsı piacának létrehozása, s egyben az emberi egészség magas szintő védelmének biztosítása érdekében.

(5)

A környezetvédelmi problémákat, amelyeket a kozmetikai termékekben használt anyagok felvethetnek, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékelésérıl, engedélyezésérıl és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet4 alkalmazásával vizsgálják, ami lehetıvé teszi a környezeti biztonság minden ágazatra kiterjedıen történı értékelését.

(6)

Ez a rendelet kizárólag kozmetikai termékekre vonatkozik, és nem vonatkozik gyógyszeripari termékekre, orvostechnikai eszközökre és biocid termékekre. Az

1 2 3

4

HL C 27., 2009. 2.3., 34. o. Az Európai Parlament 2009. március ...-i álláspontja HL L 262., 1976.9.27., 169. o. ║ HL L 396., 2006.12.30., 1 o. Helyesbített változat: HL L 136., 2007.5.29., 3. o. PE 422.706\ 79

HU

elhatárolás különösen a kozmetikai termékek részletes fogalommeghatározásából adódik, amely leírja a kozmetikai termékek alkalmazási körét, valamint felhasználási céljait. (7)

Egy termék kozmetikai termékekhez történı besorolásának vizsgálatát eseti alapon, a termék valamennyi tulajdonságát figyelembe véve kell végezni. A jellemzı kozmetikai termékek közé sorolandók a bırrel érintkezı krémek, emulziók, folyadékok, zselék és olajok, arcmaszkok, bırszínezı termékek (folyadékok, paszták, porok), arcpúderek, zuhanyozás utáni hintıporok, higiéniai hintıporok, toilette-szappanok, dezodoráló szappanok, parfümök, illatosított vizek és kölnivizek, fürdéshez és tusoláshoz használt készítmények (sók, habok, olajok, zselék stb.), szırtelenítıszerek, dezodorok és izzadásgátlók, hajszínezık, hajhullámosító, hajkiegyenesítı és hajrögzítı készítmények, hajformázó termékek, hajtisztító termékek (folyadékok, porok, samponok), hajkondicionáló termékek (folyadékok, krémek, olajok), fodrászati kellékek (folyadékok, lakkok, brillantinok), borotválkozáshoz való termékek (krémek, habok, szeszek stb.), make-up és make-up eltávolító termékek, az ajkakon használható termékek, fog- és szájápolási termékek, körömápoló termékek és körömlakkok, a külsı használatra szánt intimhigiéniai termékek, napozáshoz használt termékek, mesterséges bırbarnító termékek, bırvilágosító termékek, ránctalanító termékek.

║ (8)

A Bizottságnak meg kell határoznia, hogy a kozmetikai termékek mely kategóriáira alkalmazandó ez a rendelet.

(9)

A kozmetikai termékeknek biztonságosaknak kell lenniük, amennyiben azokat rendeltetésszerően vagy elvárható feltételek mellett használják. Az elıny-kockázat alapú érvelés különösen nem lehet indoka az emberi egészség veszélyeztetésének.

(10)

A kozmetikai termékek kiszerelése, különösen alakja, illata, színe, külsı megjelenése, csomagolása, címkéje, mennyisége vagy mérete élelmiszerekkel való összetéveszthetıség révén nem veszélyeztetheti a fogyasztók egészségét és biztonságát, összhangban a másnak látszó, és ezáltal a fogyasztók egészségét vagy biztonságát veszélyeztetı termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérıl szóló, 1987. június 25-i 87/357/EGK tanácsi irányelvvel1.

(11)

A felelısségi körök világos felosztása érdekében minden kozmetikai terméket egy, a Közösség területén belül mőködı felelıs személy hatáskörébe kell utalni. ▌

(12)

A termék nyomon követhetıségének biztosítása a teljes értékesítési láncban segít egyszerőbbé és hatékonyabbá tenni a piacfelügyeletet. Egy hatékony nyomon követési rendszer megkönnyíti a piacfelügyeleti hatóságok számára a gazdasági szereplık nyomon követésének feladatát.

(13)

Meg kell határozni, hogy milyen feltételek mellett minısül egy adott forgalmazó felelıs személynek.

(14)

A nagykereskedelemben részt vevı minden jogi és természetes személy, valamint a közvetlenül a fogyasztóknak árusító kiskereskedık esetében a forgalmazó a felelıs

1

HL L 192., 1987.7.11., 49. o.

80 /PE 422.706

HU

személy. A forgalmazó kötelezettségeinek ezért e szereplık által végzett tevékenység megfelelı szerepéhez és feladatához kell igazodniuk. (15)

Az európai kozmetikai ágazat a hamisítás által érintett ipari tevékenységek egyike, amely egyre nagyobb veszélyt jelenthet az emberi egészségre. A tagállamoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a horizontális közösségi jogszabályok, valamint a kozmetikai termékek körében elıforduló hamis termékekkel kapcsolatos intézkedések – például az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetıen sértı áruk elleni vámhatósági intézkedésekrıl és az ilyen jogokat ténylegesen sértı áruk ellen hozandó intézkedésekrıl szóló, 2003. július 22-i 2003/1383/EK tanácsi rendelet1, illetve a szellemi tulajdonjogok érvényesítésérıl szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv2 – végrehajtására. A piacon belüli ellenırzések hatásos eszköznek számítanak az e rendelet követelményeinek nem megfelelı termékek azonosítása céljára.

(16)

A forgalomba hozott kozmetikai termékek biztonságosságának biztosítása érdekében azokat a helyes gyártási eljárásnak megfelelıen kell elıállítani.

(17)

A hatékony piacfelügyelet céljából a termékinformációs dokumentációt egy, a Közösség területén meghatározott címen a termékdokumentáció helye szerinti tagállam illetékes hatósága számára könnyen hozzáférhetıvé kell tenni.

(18)

A kozmetikai termékek biztonságosságának értékelésére elvégzett nem klinikai biztonsági tanulmányok eredményeinek meg kell felelniük a közösségi jogszabályoknak, hogy azok összehasonlíthatóak és jó minıségőek legyenek.

(19)

Tisztázni kell, hogy milyen információkat kell rendelkezésre bocsátani az illetékes hatóságok számára. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell minden szükséges adatot az azonosításra, a minıségre, az emberi egészség biztonságára és a kozmetikai terméktıl elvárt hatásokra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a termékdokumentáció tartalmazza a kozmetikai termékrıl kiállított biztonsági jelentést, amely a biztonsági értékelés elvégzését tanúsítja.

(20)

Az anyagokra vonatkozó korlátozások egységes alkalmazásának és ellenırzésének biztosítása érdekében a mintavételt és a vizsgálatot megismételhetı és szabványosított módon kell elvégezni.

(21)

Az e rendeletben meghatározott „keverék” kifejezésnek a korábban a közösségi jogalkotásban alkalmazott „készítmény” kifejezésével azonos jelentéssel kell bírnia.

(22)

A hatékony piacfelügyelet érdekében az illetékes hatóságokat tájékoztatni kell a forgalomba hozott kozmetikai termékkel kapcsolatos bizonyos információkról.

(23)

Annak érdekében, hogy nehézségek fellépése esetén biztosítható legyen a gyors és megfelelı orvosi kezelés, a termék összetételérıl továbbítani kell a szükséges információt a méregellenırzı központoknak vagy az ezekhez hasonló intézményeknek, amennyiben a tagállamok e célból létrehoztak ilyen központokat.

1 2

HL L 196., 2003.8.2., 7. o. HL L 157., 2004.4.30., 45. o. PE 422.706\ 81

HU

(24)

Annak érdekében, hogy mindez a lehetı legkisebb adminisztratív teherrel járjon, mindkét értesítést központilag kell továbbítani a Közösség részére egy elektronikus interfész útján.

(25)

Az új elektronikus interfész irányába történı zökkenımentes átmenet biztosítása érdekében a gazdasági szereplık számára lehetıvé kell tenni, hogy az e rendelet értelmében megkövetelt információkról a rendelet hatálybalépése elıtt tájékoztatást adhassanak.

║ (26)

A termék biztonságosságával kapcsolatban a gyártót és az importırt terhelı felelısségre vonatkozó alapelvet ki kell egészíteni a II. és a III. mellékletben az egyes anyagokra vonatkozó korlátozásokkal. Ezenfelül a színezıanyagként, tartósítószerként és UV-szőrıként alkalmazandó anyagokat használatuk engedélyezése érdekében fel kell tüntetni a IV., V. és a VI. mellékletben.

(27)

Az egyértelmőség biztosítása érdekében tisztázni kell, hogy a IV. mellékletben szereplı, engedélyezett színezıanyagok jegyzéke kizárólag azon anyagokat foglalja magában, amelyek színezı hatásukat fényelnyelés vagy fényvisszaverés útján fejtik ki, nem pedig fotolumineszcencia, interferencia vagy kémiai reakció útján.

(28)

A biztonságossággal kapcsolatban felmerülı problémák kezelése érdekében a IV. mellékletbe, amely jelenleg a bırszínezı anyagokra korlátozódik, fel kell venni a hajszínezıket is, amint a fogyasztóbiztonsági tudományos bizottság (SCCS) befejezte ezen anyagok kockázatértékelését. E célból a Bizottságnak lehetısége van arra, hogy komitológiai eljárással e melléklet hatálya alá vegye a hajszínezıket is.

(29)

A nanoanyagok kozmetikai termékekben való használata fokozódhat a technológia fejlıdésével. A magas szintő fogyasztóvédelem, az áruk szabad mozgása és a gyártók számára a jogbiztonság biztosítása érdekében a nanoanyagok tekintetében nemzetközi szinten egységes meghatározást kell kidolgozni. A Közösségnek arra kell törekednie, hogy a meghatározásról megállapodás szülessen a megfelelı nemzetközi fórumokon. Amennyiben létrejön a megállapodás, a nanoanyagok e rendeletben alkalmazott meghatározását annak megfelelıen módosítani kell.

(30)

Jelenleg nem kielégítıek a nanoanyagok kockázataival kapcsolatban rendelkezésre álló információk. Biztonságosságuk jobb felmérése érdekében az SCCS-nek iránymutatást kellene adnia az illetékes szervekkel együttmőködésben a nanoanyagok sajátos tulajdonságait figyelembe vevı vizsgálati módszerekre vonatkozóan.

(31)

A tudományos fejlıdés fényében a Bizottságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia a nanoanyagokra vonatkozó rendelkezéseket.

(32)

Tekintettel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézésérıl és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet1 alapján 1A., 1B. és 2. kategóriába tartozó karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezınek minısített anyagok (CMR) veszélyes

1

HL L 353., 2008.12.31., 1. o.

82 /PE 422.706

HU

tulajdonságaira, tiltani kell azoknak a kozmetikai termékekben való felhasználását. Mivel azonban egy anyag veszélyes tulajdonsága nem feltétlenül jelent minden esetben kockázati forrást, lehetıvé kell tenni a 2. kategóriába tartozó CMR-anyagok használatát, amennyiben azokat az SCCS expozíció és koncentráció tekintetében a kozmetikai termékekben való felhasználás szempontjából biztonságosnak találta, és azokat a Bizottság e rendelet mellékleteiben szabályozza. Az 1A. és 1B. kategóriába tartozó CMR-anyagok tekintetében fenn kell tartani annak a lehetıségét, hogy kivételes esetben, ha ezen anyagok – többek között mivel természetes módon elıfordulnak élelmiszerekben – megfelelnek az élelmiszer-biztonsági követelményeknek, és nincs olyan anyag, amely vonatkozásukban megfelelı alternatívát jelentene, ezen anyagok kozmetikai termékekben való felhasználása is engedélyezett legyen, amennyiben azokat az SCCS biztonságosnak találta. Ez a lehetıség az 1272/2008/EK rendelet szerint 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezı anyagnak történı minısítést követı legkésıbb 15 hónapon belül érvényes. Az ilyen anyagokat folyamatosan felül kell vizsgálnia az SCCS-nek. (33)

Az anyagok biztonsági értékelésének, különösen az 1A. és az 1B. kategóriába tartozó CMR-anyagok tekintetében, figyelembe kell vennie az összes forrásból származó, ilyen anyagoknak való teljes expozíciót. Ugyanakkor a biztonsági értékeléseket végzık számára alapvetı fontosságú a harmonizált megközelítés a teljes expozícióra vonatkozó ilyen becslések kidolgozása és használata tekintetében. Következésképpen a Bizottságnak, az SCCS-sel, az Európai Gyógyszerügynökséggel (ECHA) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal (EMSA) szoros együttmőködésben sürgısen felülvizsgálatot kell tartania és iránymutatásokat kell kidolgoznia az ezen anyagoknak való teljes expozícióra vonatkozó becslések elkészítése és felhasználása tekintetében.

(34)

Az SCCS-nek az 1A. és az 1B. kategóriába tartozó CMR-anyagok kozmetikai termékekben történı felhasználására vonatkozó értékelésnek figyelembe kell vennie az érzékeny társadalmi csoportok – különösen a három éves kor alatti gyermekek, az idısek, a terhes és a szoptató nık, valamint a fokozott immunreakciókat mutató emberek – ezen anyagoknak való kitettségét.

(35)

Az SCCS-nek adott esetben véleményt kell adnia a nanoanyagok kozmetikai termékekben történı felhasználásának biztonságosságáról. E véleményeknek a felelıs személy által rendelkezésre bocsátott teljes körő információn kell alapulniuk.

(36)

A Bizottságnak és a tagállamoknak az emberi egészség védelmével kapcsolatos fellépését az elıvigyázatossági elvre kell alapozni.

(37)

A termékbiztonság biztosítása érdekében a tiltott anyagok nyomokban való jelenléte csak akkor elfogadható, ha azt helyes gyártási eljárások mellett sem lehet technológiailag elkerülni, valamint a termék ezzel együtt is biztonságos.

(38)

A Szerzıdéshez csatolt, az állatok védelmérıl és kíméletérıl szóló jegyzıkönyv elıírja, hogy a Közösségnek és a tagállamoknak a közösségi politikák végrehajtása során – különösen a belsı piac tekintetében – teljes mértékben figyelembe kell venniük az állatok jólétével kapcsolatos követelményeket.

PE 422.706\ 83

HU

(39)

A kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált állatok védelmére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítésérıl szóló, 1986. november 24-i 86/609/EGK tanácsi irányelv1 közös szabályokat állapított meg az állatoknak a Közösségben kísérleti célokra való felhasználására vonatkozóan, és meghatározta azon feltételeket, amelyek közt az ilyen kísérleteket a tagállamok területén végezni kell. Különösen a fenti irányelv 7. cikke követeli meg, hogy az állatkísérleteket alternatív módszerekkel kell helyettesíteni, amennyiben ilyen módszerek rendelkezésre állnak és tudományos szempontból kielégítık.

(40)

A kozmetikai termékek és összetevıik biztonságossága olyan alternatív módszerek alkalmazásával is biztosítható, amelyek nem szükségszerően alkalmazhatók a kémiai összetevık minden felhasználási lehetıségére. Ezért az ilyen módszereknek a teljes kozmetikai iparban való felhasználását elı kell mozdítani, és biztosítani kell azok közösségi szintő alkalmazását, amennyiben e módszerek a fogyasztók számára megegyezı szintő védelmet kínálnak.

(41)

A kozmetikai késztermékek biztonságossága már az összetevık biztonságosságáról szerzett ismeretek alapján biztosítható. A kozmetikai késztermékekkel kapcsolatos állatkísérleteket tiltó rendelkezéseket ezért biztosítani kell. Bizottsági iránymutatásokkal lehetne megkönnyíteni mindkét vizsgálati módszer és a rendelkezésre álló vonatkozó adatok értékelési eljárásainak, beleértve az interpoláción és a bizonyítékok mérlegelésén alapuló megközelítéseknek – különösen a kis- és középvállalkozások által történı – alkalmazását, amelyek nem használnak fel állatokat a kozmetikai késztermékek biztonságosságának vizsgálatára.

(42)

Fokozatosan lehetıvé fog válni a kozmetikai termékekben felhasznált összetevık biztonságosságának biztosítása a közösségi szinten elismert – állatok felhasználását mellızı – alternatív módszerek, vagy az Alternatív Módszerek Validálásával Foglalkozó Európai Központ (ECVAM) által – megfelelıen figyelembe véve a validálás fejlıdését a Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezeten (OECD) belül – tudományosan validáltként jóváhagyott módszerek felhasználásával. Az elismert alternatív módszereknek a kozmetikai termékek területén történı alkalmazhatóságával kapcsolatosan az SCCS-vel folytatott konzultációt követıen a Bizottságnak haladéktalanul közzé kell tennie az ilyen összetevıkre alkalmazhatóként elismert, validált vagy jóváhagyott módszereket. Az állatvédelem lehetı legmagasabb szintjének elérése érdekében határidıt kell kitőzni a végleges tilalom bevezetésére.

(43)

A Bizottság kidolgozta az azon határidıkre vonatkozó ütemterveit, amelyek olyan kozmetikai termékek forgalomba hozatalának tilalmára vonatkoznak, amelyek végsı összetételét, összetevıit vagy összetevıinek kombinációit állatokon vizsgálták, valamint amelyek az állatkísérletekkel végzett tesztelések 2009. március 11-ig történı betiltására vonatkoznak. Azonban tekintettel az ismételt adagolással végzett toxicitás, a reproduktív toxicitás és a toxikokinetika vizsgálatára, helyénvaló, hogy a fenti módszerekkel vizsgált kozmetikai termékek forgalomba hozatalára vonatkozó tilalmon határideje 2013. március 11. legyen. Az éves jelentések alapján a Bizottságot fel kell hatalmazni az ütemtervnek a fent említett maximális határidıkön belüli átdolgozására.

(44)

Az erıforrások jobb közösségi szintő összehangolása hozzá fog járulni az alternatív módszerek kifejlesztéséhez szükséges tudományos ismeretek gyarapításához. E célból

1

HL L 358., 1986.12.18., 1. o.

84 /PE 422.706

HU

elengedhetetlen, hogy a Közösség folytassa és fokozza erıfeszítéseit és megtegye a kutatás és az állatok felhasználását mellızı alternatív módszerek kifejlesztésének elımozdításához szükséges intézkedéseket, különösen a kutatási keretprogramokon belül. (45)

A Közösségben kifejlesztett alternatív módszerek elismerését ösztönözni kell a harmadik országokban. E célkitőzés elérése érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell tenniük valamennyi megfelelı lépést az ilyen módszerek OECD általi elfogadásának megkönnyítésére. A Bizottságnak ezenkívül az Európai Közösség együttmőködési megállapodásainak keretén belül törekednie kell arra, hogy a Közösségben alternatív módszerek felhasználásával végzett biztonságossági vizsgálatok eredményeinek elismerést szerezzen annak biztosítása érdekében, hogy ne akadályozzák az olyan kozmetikai termékek kivitelét, amelyek esetében ilyen módszereket használtak, valamint annak megelızése vagy elkerülése érdekében, hogy a harmadik országok megköveteljék az ilyen vizsgálatoknak állatok felhasználásával történı megismétlését.

(46)

Átláthatóságra van szükség a kozmetikai termékekben felhasznált összetevık vonatkozásában. Ez az átláthatóság úgy érhetı el, hogy a termék csomagolásán feltüntetik a kozmetikai termékben felhasznált összetevıket. Ahol gyakorlati okokból nem lehetséges az alkotórészek feltüntetése a ║csomagoláson, ezeket az adatokat úgy kell mellékelni, hogy a fogyasztó hozzájuthasson ezen információhoz.

(47)

Az összetevık közhasználatú neveinek glosszáriumát az egységes címkézés és a kozmetikai termékek azonosításának megkönnyítése érdekében a Bizottság állítja össze. E glosszáriumnak nem célja a kozmetikai termékekben használt anyagok kimerítı felsorolását tartalmazó lista összeállítása.

(48)

A fogyasztók tájékoztatása érdekében a kozmetikai termékeknek pontos és könnyen érthetı jelölést kell hordozniuk a felhasználhatóságukra vonatkozóan. Mivel a fogyasztóknak tájékoztatást kell kapniuk arról, hogy a termék meddig tölti be eredeti rendeltetését és marad biztonságos, fontos tudni a minıségmegırzési idıt, azaz azt az idıpontot, ameddig a termék felhasználható. Ha a minıségmegırzés ideje több mint 30 hónap, a fogyasztót tájékoztatni kell arról, hogy felbontás után mennyi ideig lehet terméket használni anélkül, hogy bármilyen ártalmat okozna a fogyasztónak. Ez a követelmény azonban nem érvényes, ha a felbontás utáni felhasználhatóság idıtartama nem releváns, azaz az egyszer használatos termékek, a nem romló termékek vagy a nem felbontható termékek esetében.

(49)

Az SCCS számos anyagot valószínősíthetıen allergiás reakciót kiváltóként azonosított és a jövıben korlátozni kell ezek használatát és/vagy feltételeket kell szabni a felhasználásukra vonatkozóan. A fogyasztók megfelelı tájékoztatásának biztosítása érdekében meg kell követelni az ilyen anyagok jelenlétének feltüntetését az összetevık felsorolásában, és fel kell hívni a fogyasztók figyelmét ezen összetevık jelenlétére. Ezen információnak javítania kell a kontaktallergia felismerését az ilyen fogyasztók körében, és lehetıvé kell tennie számukra az allergiát kiváltó kozmetikai termékek használatának elkerülését. A valószínősíthetıen a népesség jelentıs része esetében allergiát okozó anyagokra vonatkozóan más korlátozó intézkedéseket, például betiltást vagy a koncentráció korlátozását kell fontolóra venni.

PE 422.706\ 85

HU

(50)

Egy adott kozmetikai termék biztonsági értékelése során figyelembe kell tudni venni az egyéb releváns területeken végzett kockázatértékelések eredményeit. Az ilyen adatok felhasználását megfelelıen alá kell támasztani és igazolni kell.

(51)

Biztosítani kell a fogyasztók védelmét a kozmetikai termékek hatékonyságáról és egyéb jellemzıirıl való megtévesztı tájékoztatással szemben. Különösen a belsı piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 alkalmazandó. Ezenkívül a Bizottságnak a tagállamokkal együttmőködésben közös kritériumokat kell meghatároznia a kozmetikai termékekkel kapcsolatos speciális tájékoztatókra vonatkozóan.

(52)

Lehetıvé kell tenni, hogy a kozmetikai terméken jelezhetı legyen, hogy a fejlesztésükkel kapcsolatban nem végeztek vizsgálatokat állatok felhasználásával. A Bizottság a tagállamokkal együttmőködve iránymutatásokat dolgozott ki annak biztosítása érdekében, hogy az említett tájékoztatók használata során közös kritériumokat alkalmazzanak, hogy a tájékoztatók értelmezése egységes legyen, és különösen hogy az ilyen tájékoztatók ne tévesszék meg a fogyasztókat. Az ilyen iránymutatások kidolgozása során a Bizottság figyelembe vette az „állatkísérleteket mellızı” gyártók zömét kitevı kis- és középvállalkozások és a megfelelı nem kormányzati szervezetek véleményét, valamint a fogyasztók igényét arra, hogy – az állatkísérletek ismérve alapján – képesek legyenek gyakorlati megkülönböztetést tenni a termékek között.

(53)

A címkén szereplı információkon kívül a fogyasztók tudatos termékválasztásának elısegítése érdekében lehetıvé kell tenni azt is, hogy a termékkel kapcsolatban információért fordulhassanak a felelıs személyhez.

║ (54)

Hatékony piacfelügyeletre van szükség az e rendeletben foglalt elıírások betartásának biztosítása érdekében. Ennek érdekében a súlyos nemkívánatos hatásokat jelenteni kell, és az illetékes hatóságoknak lehetıséget kell biztosítani arra, hogy a felelıs személytıl megkérjék azon kozmetikai termékek listáját, amelyek tartalmazzák azon anyagokat, amelyek biztonságosságával kapcsolatban súlyos kétségek merültek fel.

(55)

Ez a rendelet nem sérti a tagállamok azon lehetıségét, hogy a közösségi jog tiszteletben tartásával szabályozzák az egészségügyi szakemberek vagy fogyasztók által a súlyos nemkívánatos hatásokról a tagállamok illetékes hatóságainak nyújtott tájékoztatást.

(56)

Ez a rendelet nem sérti a tagállamok azon lehetıségét, hogy a közösségi jog tiszteletben tartásával szabályozzák kozmetikai termékekkel foglalkozó vállalkozások gazdasági szereplık által történı létrehozását.

(57)

E rendelet megsértése esetén a termékek kivonását vagy visszahívását világos és hatékony eljárással kell megvalósítani. Ezen eljárásnak lehetıség szerint a nem biztonságos termékek tekintetében már meglévı közösségi szabályokra kell épülnie.

1

HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

86 /PE 422.706

HU

(58)

Azon termékekre, melyek jóllehet megfelelnek az e rendeletben elıírt rendelkezéseknek, mégis veszélyesek lehetnek az emberi egészségre, védintézkedési eljárást kell bevezetni.

(59)

A Bizottságnak iránymutatásokat kell adnia a súlyos kockázat fogalmának egységes értelmezésére és alkalmazására vonatkozóan e rendelet következetes végrehajtásának elımozdítása érdekében.

(60)

A helyes igazgatási gyakorlat elveinek való megfelelés érdekében az illetékes hatóság piacfelügyelet keretében hozott döntéseit kellıképpen meg kell indokolni.

(61)

A hatékony belsı piaci felügyelet biztosítására magas fokú igazgatási együttmőködésre van szükség a végrehajtási hatóságok között. Mindez különösen vonatkozik a más tagállamban található termékinformációs dokumentáció elfogadásában biztosított kölcsönös segítségnyújtásra.

║ (62)

A Bizottság munkáját az SCCS, egy független kockázatértékelı szervezet segíti.

(63)

Az ezen rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak1 megfelelıen kell elfogadni.

(64)

A Bizottságot mindenekelıtt fel kell hatalmazni arra, hogy e rendelet mellékleteit hozzáigazítsa a mőszaki fejlıdéshez. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak, és e rendelet nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, így ezeket az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(65)

Amennyiben a rendkívüli sürgısségre tekintettel, az ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidık nem tarthatók be, a Bizottság számára lehetıséget kell biztosítani az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (6) bekezdésében meghatározott sürgısségi eljárás alkalmazására a CMR-anyagokkal, nanoanyagokkal és az emberi egészséget érintı potenciális veszélyekkel kapcsolatos bizonyos intézkedések elfogadása érdekében.

(66)

A tagállamoknak rendelkezéseket kell megállapítaniuk az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókról, és biztosítaniuk kell ezek végrehajtását. Ezeknek a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejőeknek kell lenniük.

(67)

A gazdaság szereplıinek, valamint a tagállamoknak és a Bizottságnak elegendı idıre van szüksége az e rendeletben bevezetetett változások átvételére. Ezért ehhez elegendı hosszúságú átmeneti idıszakot kell biztosítani. Ugyanakkor a zökkenımentes átmenet érdekében a gazdaság szereplık számára lehetıvé kell tenni, hogy ezen átmeneti idıszak lejárta elıtt forgalomba hozhassanak olyan kozmetikai termékeket, amelyek megfelelnek e rendeletnek.

1

HL L 184., 1999.7.17., 23. o. ║ PE 422.706\ 87

HU

(68)

A kozmetikai termékek biztonságának és a piacfelügyeletnek a megerısítése érdekében az e rendelet hatálybalépését követıen forgalomba hozott kozmetikai termékeknek meg kell felelniük az abban foglalt, a biztonsági értékelésre, a termékinformációs dokumentációra és az értesítésre vonatkozó kötelezettségeknek, akkor is, ha a 76/768/EGK irányelv értelmében már eleget tettek hasonló kötelezettségeknek.

(69)

A 76/768/EGK irányelv hatályát veszti. Problémák esetén megfelelı orvosi kezelés garantálása, valamint piacfelügyelet biztosítása érdekében a 76/768/EGK irányelv 7. cikkének (3) bekezdése és 7a. cikkének (4) bekezdése alapján a kozmetikai termékekkel kapcsolatban beérkezett információkat az illetékes hatóságoknak meg kell ırizniük egy bizonyos idıtartamig, illetve a felelıs személy által ırzött információnak is rendelkezésre kell állnia ugyanennyi ideig.

(70)

Ez a rendelet nem érinti a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történı átültetésére vonatkozó határidıkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

(71)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a belsı piac megvalósítását és az emberi egészség magas szintő védelmét annak biztosítása révén, hogy a kozmetikai termékek megfeleljenek az elıírásoknak – a tagállamok nem tudják kielégítıen megvalósítani és ezért az az intézkedés terjedelme miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerzıdés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelıen intézkedéseket fogadhat el. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelıen ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. fejezet Hatály, fogalommeghatározások 1. cikk Hatály és célkitőzés Ez a rendelet meghatározza a forgalomba hozott kozmetikai termékre vonatkozó szabályokat, ezzel biztosítva a belsı piac mőködését és az emberi egészség magas szintő védelmét. 2. cikk Fogalommeghatározások (1)

E rendelet alkalmazásában a következı fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: a)

88 /PE 422.706

HU

„kozmetikai termék” minden olyan anyag vagy keverék, amely azt a célt szolgálja, hogy az emberi test különbözı külsı részeivel (hámréteg, haj és testszırzet, körmök, ajkak és külsı nemi szervek) vagy a fogakkal és a szájüreg nyálkahártyájával érintkezésbe kerüljön, kizárólag vagy elsısorban azok tisztítása, illatosítása, kinézetük megváltoztatása, védelme vagy megfelelı állapotban tartása céljából, vagy a testszag megszüntetése érdekében.

1

b)

„anyag”: olyan természetes állapotban elıforduló vagy gyártási folyamatból származó kémiai elem és vegyületei, amely az anyag stabilitásának megırzéséhez szükséges adalékanyagot és az alkalmazott folyamatból származó szennyezı anyagot is tartalmazhat, de nem tartalmaz olyan oldószert, amely az anyag stabilitásának befolyásolása vagy összetételének megváltoztatása nélkül elkülöníthetı;

c)

„keverék”: kettı vagy több anyagot tartalmazó keverék vagy oldat;

d)

„gyártó”: természetes vagy jogi személy, aki saját nevével vagy védjegyével ellátott kozmetikai terméket ▌gyárt, illetve ilyen terméket terveztet vagy gyártat, valamint az adott kozmetikai terméket értékesíti;

e)

„forgalmazó”: az a természetes vagy jogi személy az ellátási láncban – kivéve a gyártót és az importırt –, aki a közösségi piacon hozzáférhetıvé teszi a terméket;

f)

„végfelhasználó”: a kozmetikai terméket használó fogyasztó vagy szakember;

g)

„piaci hozzáférhetıség biztosítása”: egy termék forgalmazás, fogyasztás vagy felhasználás céljából kereskedelmi tevékenység keretében megvalósuló terjesztése a közösségi piacon ▌fizetés ellenében, vagy térítésmentesen;

h)

„forgalomba hozatal”: a termék elsı alkalommal történı hozzáférhetıvé tétele a közösségi piacon;

i)

„importır”: harmadik országból származó terméket a közösségi piacon forgalmazó, a Közösség területén letelepedett természetes vagy jogi személy;

j)

„harmonizált szabvány”: a mőszaki szabványok és szabályok terén történı információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 I. mellékletében meghatározott európai szabványügyi testületek egyike által a Bizottság kérése alapján az említett irányelv 6. cikkével összhangban elfogadott szabvány.

k)

„nanoanyag”: olyan oldhatatlan vagy biológiailag perzisztens, mesterségesen elıállított anyag, amelynek egy vagy több külsı dimenziója vagy belsı szerkezete 1–100 nm.

l)

„tartósítószerek”: kizárólag vagy elsısorban a kozmetikai termékekben lévı mikroorganizmusok kifejlıdésének megakadályozására szánt anyagok;

m)

„színezıanyagok”: kizárólag vagy elsısorban a kozmetikai termékeknek, illetve a test egészének vagy egyes részeinek színezésére szánt fényelnyelı vagy fényvisszaverı képességgel rendelkezı anyagok; ezenkívül az oxidáló hajfestékek prekurzorai is színezıanyagoknak tekintendık;

HL L 24., 1998.7.21., 37. o. ║ PE 422.706\ 89

HU

n)

„UV-szőrık”: kizárólag vagy elsısorban a bır bizonyos UV-sugárzásokkal szembeni védelmére szánt, az UV-sugárzást elnyelı, visszaverı vagy szétszóró anyagok;

o)

„nemkívánatos hatás”: a kozmetikai termék rendeltetésszerő vagy elvárható használatából adódó, az emberi egészségre káros hatás;

p)

„súlyos nemkívánatos hatás”: olyan nemkívánatos hatás, mely idıszakos vagy állandó funkcionális korlátozáshoz, munkaképtelenséghez, kórházi kezeléshez, veleszületett rendellenességekhez, közvetlen életveszélyhez vagy halálhoz vezet;

q)

„kivonás”: a kozmetikai termék ellátási láncban való piaci hozzáférhetıségének megakadályozására irányuló intézkedések;

r)

„visszahívás”: a végfelhasználó számára már hozzáférhetıvé tett kozmetikai termék visszaszolgáltatására irányuló intézkedések.

s)

„alapvetı leírás”: olyan leírás, amely felsorolja az összetevık kategóriáját vagy rendeltetését, valamint azok maximális koncentrációját a kozmetikai termékben, vagy pedig a mennyiségre és minıségre vonatkozó releváns információkat ad abban az esetben, ha a kozmetikai termék nem rendelkezik vagy csak részben rendelkezik ilyen leírással. A Bizottság iránymutatásokat ad az alapvetı leírás elkészítésének elısegítése érdekében, és azokat rendszeresen kiigazítja a technikai és tudományos fejlıdésnek megfelelıen.

(2)

Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a lenyelés, belégzés, befecskendezés vagy beültetés útján az emberi testbe kerülı anyagok vagy keverékek nem tartoznak a kozmetikai termékek körébe.

(3)

Tekintettel a nanoanyagokra vonatkozóan különbözı szervek által közzétett különféle meghatározásokra, valamint a nanotechnológiák terén tapasztalható folyamatos technikai és tudományos fejlıdésre, a Bizottság az (1) bekezdés k) pontját módosítja és hozzáigazítja a technikai és tudományos fejlıdéshez, valamint a késıbbiekben nemzetközi szinten elfogadásra kerülı definíciókhoz. Az e rendelet nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedést a 32. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. II. fejezet Biztonság, felelısség, szabad mozgás 3. cikk Biztonság

A piacon hozzáférhetı kozmetikai termékeknek biztonságosnak kell lenniük az emberi egészségre, amennyiben rendeltetésszerően vagy elvárható felhasználási körülmények között használják, figyelembe véve elsısorban a következıket: a)

kiszerelés a 87/357/EGK irányelvvel összhangban;

90 /PE 422.706

HU

b)

címkézés;

c)

a használatra és a használaton kívül helyezésre vonatkozó utasítás;

d)

egyéb megjegyzés vagy információ, amelyet a 4. cikkben meghatározott személy ad.

A ▌figyelmeztetések feltüntetése azonban ▌nem mentesíti a 2. és 4. cikkben meghatározott személyeket az ezen rendeletben elıírt egyéb követelmények alól. 4. cikk Felelıs személy (1)

Csak olyan kozmetikai termék hozható forgalomba, melynek vonatkozásában a Közösségben egy jogi vagy természetes személyt felelıs személynek jelöltek ki.

(2)

A forgalomba hozott kozmetikai termékek esetében a felelıs személy biztosítja az e rendeletben meghatározott, vonatkozó kötelezettségek betartását ▌.

(3)

A Közösségben elıállított és a kivitelt követıen a Közösség területére újból be nem hozott kozmetikai termék esetében a Közösségben letelepedett gyártó a felelıs személy. A gyártó írásbeli meghatalmazással kinevezhet egy a Közösség területén letelepedett felelıs személyt, akinek ezt írásban kell elfogadnia.

(4)

Ugyanakkor a Közösség területén kívül letelepedett gyártó a Közösségben elıállított, és a kivitelt követıen a Közösség területére újból be nem hozott kozmetikai termék esetében írásbeli meghatalmazással jelöli ki a Közösség területén letelepedett felelıs személyt, akinek ezt írásban kell elfogadnia.

(5)

Importált kozmetikai termék esetében valamennyi importır az általa forgalomba hozott termékért felelıs személy is egyben. Az importır írásbeli meghatalmazással kinevezhet egy a Közösség területén letelepedett felelıs személyt, akinek ezt írásban kell elfogadnia.

▌ (6)

A forgalmazó a felelıs személy, ha saját nevében vagy védjegyével hoz egy terméket forgalomba, vagy egy már forgalomban lévı terméket úgy módosít, hogy az kihathat a termék vonatkozó követelményeknek való megfelelésére. A már forgalomban lévı kozmetikai termékekre vonatkozó tájékoztatás lefordítása nem minısül a termék olyan jellegő módosításának, ami kihathat a termék ezen rendelet szerinti, vonatkozó követelményeknek való megfelelésére. 5. cikk A felelıs személy kötelezettségei

PE 422.706\ 91

HU

(1)

A felelıs személy biztosítja a 3. (biztonság), 8. (helyes gyártási eljárás), 10. (biztonsági értékelés), 11. (termékinformációs dokumentáció), 12. (mintavétel és elemzés), 13. (értesítés), 14. (a mellékletekben felsorolt anyagokra vonatkozó korlátozások), 15. (CMR), 16. (nanoanyagok), 17. (részecskék), 18. (állatkísérletek) cikknek, a 19. cikk (1), (2) és (5) bekezdésének (címkézés), a 20. (tájékoztatók), 21. (közérdekő információk), 23. (komoly nemkívánatos hatásokról való tájékoztatás) és 24. cikknek (anyagokkal kapcsolatos információ) való megfelelést.

(2)

Ha a felelıs személy úgy véli vagy oka van úgy vélni, hogy a forgalomba hozott termék megsérti ezt a rendeletet, azonnal meghozza a szükséges korrekciós intézkedéseket, annak érdekében, hogy a termék megfeleljen a rendeletnek vagy adott esetben kivonja a terméket a piacról. Továbbá, ha a termék kockázatot jelent, a felelıs személy azonnal értesíti errıl a forgalomba hozatal szerinti tagállam és a termékinformációs dokumentumhoz való szabad hozzáférés szerinti tagállam illetékes nemzeti hatóságait, különösen részletezve a rendelet megsértésének körülményeit és a meghozott korrekciós intézkedéseket.

(3)

A felelıs személyek az illetékes hatóságok felkérésére együttmőködnek velük a piacon hozzáférhetıvé tett termékek által képviselt kockázatok kiküszöbölése érdekében tett intézkedésekben. A felelıs személyek valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérelmére átadják a hatóságnak a termék konkrét jellemzıi megfelelıségének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt e hatóság számára könnyen érthetı nyelven. 6. cikk A forgalmazók kötelezettségei

(1)

Tevékenységükkel összefüggésben a termék forgalomba hozatalakor a forgalmazók kellı gondossággal járnak el az alkalmazandó követelményekkel kapcsolatban.

(2)

Egy termék forgalomba hozatala elıtt a forgalmazók az alábbiakat ellenırzik:

(3)

-

rajta vannak-e a terméken a 19. cikk (1) bekezdésének a), e) és g) pontjában, valamint a 19. cikk (3) és (4) bekezdésében elıírt címkézési információk;

-

teljesülnek-e a 19. cikk (5) bekezdésében elıírt nyelvi követelmények;

-

ha ez az adat releváns, nem járt-e le a 19. cikk (1) bekezdése szerinti minimális minıségmegırzési idı.

Amennyiben a forgalmazó úgy véli, vagy oka van azt hinni, hogy -

egy termék nem felel meg e rendelet követelményeinek, nem hozzák addig forgalomba a terméket, amíg az meg nem felel a vonatkozó követelményeknek;

-

egy általuk forgalomba hozott termék nem felel meg a rendeletnek, megteszik a termék megfelelıségének biztosításához szükséges kiigazító intézkedéseket, illetve visszahívják vagy kivonják a terméket a forgalomból.

92 /PE 422.706

HU

Továbbá ha a termék kockázatokkal jár, a forgalmazók errıl tájékoztatják a felelıs személyt és annak a tagállamnak az illetékes nemzeti hatóságait, amelynek piacán hozzáférhetıvé tették a terméket, és megadják különösen az elıírások megsértésének részleteit és a meghozott korrekciós intézkedéseket. (4)

A forgalmazók biztosítják, hogy mindaddig, amíg egy termékért felelnek, a tárolási vagy szállítási feltételek nem veszélyeztetik az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelıségét.

(5)

A forgalmazók az illetékes hatóságok felkérésére együttmőködnek velük a piacon hozzáférhetıvé tett termékek által képviselt kockázatok elkerülése érdekében tett intézkedésekben. A forgalmazók egy illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére átadják a termék (2) bekezdésben felsorolt követelményeknek való megfelelıségének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt e hatóság számára könnyen érthetı nyelven. 7. cikk Azonosítás az ellátási láncon belül

Az illetékes hatóságok kérésére: -

a felelıs személyeknek be kell tudniuk azonosítani azokat a forgalmazókat, akiknek a kozmetikai termékeket szállítják;

-

a forgalmazónak be kell tudnia azonosítani azt a felelıs személyt, akitıl a kozmetikai termékeket kapta, és azokat a forgalmazókat, akiknek a kozmetikai termékeket szállította.

Ennek a kötelezettségnek a kozmetikai terméktétel forgalmazó rendelkezésére bocsátásának idıpontjától számítva 3 évig kell tudni megfelelni. 8. cikk Helyes gyártási eljárás (1)

A kozmetikai termékeket az 1. cikkben foglalt célkitőzések biztosítása érdekében a helyes gyártási eljárásnak megfelelıen kell elıállítani.

(2)

Helyes gyártási eljárásnak tekintendı egy eljárás, amennyiben megfelel a vonatkozó harmonizált szabványoknak, melyek referenciáit az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették. 9. cikk Szabad mozgás

A tagállamok az ezen rendelet által megállapított követelményekkel kapcsolatos okokra hivatkozva nem utasíthatják el, tilthatják vagy korlátozhatják olyan kozmetikai termékek piaci hozzáférhetıségét, amelyek megfelelnek az ezen rendeletben elıírt követelményeknek. III. fejezet PE 422.706\ 93

HU

Biztonsági értékelés, termékinformációs dokumentáció, értesítés 10. cikk Biztonsági értékelés (1)

Annak megerısítése érdekében, hogy egy kozmetikai termék megfelel a 3. cikknek, a felelıs személy a kozmetikai termék forgalomba hozatalát megelızıen a vonatkozó adatok alapján biztosítja, hogy a kozmetikai terméket biztonsági értékelésnek vetették alá, és az I. melléklettel összhangban a kozmetikai termékrıl biztonsági jelentést állítottak ki. A felelıs személy biztosítja, hogy: a)

a biztonsági értékelés során figyelembe veszik azt, hogy a kérdéses kozmetikai terméket milyen célra szánják, valamint a várt rendszeres expozíciót a végsı összetétel egyes összetevıire;

b)

az értékelési eljárás során megfelelı, a bizonyítékok mérlegelésén alapuló megközelítést alkalmaznak a valamennyi létezı forrásból származó adat felülvizsgálatára;

c)

a kozmetikai termékrıl kiállított biztonsági jelentést a termék forgalomba hozatalát követıen szerzett további releváns információk fényében aktualizálják.

Az elsı albekezdés is alkalmazandó azokra a kozmetikai termékekre, amelyekrıl a 76/768/EGK irányelv értelmében értesítés történt. A Bizottság, az összes érdekelt féllel szorosan együttmőködve megfelelı iránymutatásokat fogad el annak érdekében, hogy a vállalkozások, különösen a kisés középvállalkozások, meg tudjanak felelni az I. mellékletben megállapított követelményeknek. Az iránymutatásokat a 32. cikk (2) bekezdésében foglalt bizottsági szabályozási eljárással kell elfogadni. (2)

A kozmetikai termék biztonsági értékelését végzı személy az I. melléklet B. részének értelmében felsıfokú oklevéllel ▌ vagy felsıoktatási intézményben szerzett más képesítéssel rendelkezik, ▌ gyógyszerészeti, orvostudományi vagy ezek rokontudományai terén végzett tanulmányt folytatott, vagy a tagállamok által ezzel egyenértékőnek elismert képzésben vett részt.

(3)

A biztonsági értékelésben az (1) bekezdéssel összhangban és 1988. június 30. után a kozmetikai termék biztonsági értékelése céljából nem klinikai biztonsági tanulmányoknak meg kell felelniük a tanulmány elvégzésekor érvényben lévı, a helyes laboratóriumi gyakorlat alapelveirıl szóló közösségi jogszabályoknak vagy a Bizottság, illetve az Európai Gyógyszerügynökség által ezekkel egyenértékőnek tekintett nemzetközi szabványoknak. 11. cikk Termékinformációs dokumentáció

94 /PE 422.706

HU

(1)

Egy kozmetikai termék forgalomba hozatalakor a felelıs személy vezeti a felelısségi körébe utalt kozmetikai termékrıl kiállított termékinformációs dokumentációt. A termékinformációs dokumentációt az utolsó kozmetikai terméktétel forgalomba hozatalának idıpontjától számítva 10 évig kell megırizni.

(2)

A termékinformációs dokumentáción a következı információkat és adatokat kell feltüntetni és szükség szerint frissíteni:

(3)

a)

a kozmetikai termék leírása, amely lehetıvé teszi a termékinformációs dokumentáció és a kozmetikai termék egyértelmő megfeleltethetıségét;

b)

a 10. cikk (1) bekezdésében meghatározott, a kozmetikai termékrıl kiállított biztonsági jelentés;

c)

a gyártási módszer leírása, valamint egy nyilatkozat a 8. cikkben elıírt helyes gyártási eljárásnak való megfelelésrıl;

d)

ahol azt a termék jellege vagy a hatás indokolja, a kozmetikai terméktıl várt hatás igazolása;

e)

a kozmetikai termék vagy összetevıi kifejlesztésére vagy biztonságosságának értékelésére vonatkozó, a gyártó, meghatalmazottai vagy szállítói által végzett állatkísérletekre vonatkozó adatok, beleértve a harmadik államok jogszabályi követelményeinek betartása céljából végzett bármilyen állatkísérletet.

A felelıs személy a címkén feltüntetett saját címén elektronikus vagy egyéb úton könnyen hozzáférhetıvé teszi a termékinformációt azon tagállam illetékes hatósága számára, amelyben a dokumentum tárolása megvalósul. A termékinformációs dokumentáción szereplı információnak ▌a tagállam illetékes hatóságai által könnyen érthetı nyelven kell rendelkezésre állnia.

(4)

Az (1)–(3) bekezdés követelményei is alkalmazandók azokra a kozmetikai termékekre, amelyekrıl a 76/768/EGK irányelv értelmében értesítés érkezett. 12. cikk Mintavétel és ellenırzés

(1)

A kozmetikai termékek mintavételét és ellenırzését megbízható és megismételhetı eljárással kell végezni.

(2)

Alkalmazandó közösségi jogszabály hiányában feltételezni kell a megbízhatóságot és a megismételhetıséget, amennyiben az alkalmazott eljárás megfelel a vonatkozó harmonizált szabványoknak, melyek referenciáit az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették. 13. cikk Értesítés

PE 422.706\ 95

HU

(1)

A felelıs személy a kozmetikai termék forgalomba hozatalát megelızıen elektronikus úton a Bizottság rendelkezésére bocsátja a következı információkat: a)

a kozmetikai termék kategóriája és ▌neve, vagy nevei, melyek lehetıvé teszik egyértelmő azonosítását;

b)

a termékinformációs dokumentáció könnyő hozzáférhetıségét biztosító felelıs személy neve és címe;

c)

import esetén a származási ország;

d)

a kozmetikai termék forgalomba hozatala szerinti tagállam;

e)

azon természetes személy adatai, akivel szükség esetén fel lehet venni a kapcsolatot;

f)

nanoanyagok formájában jelenlévı anyagok és: i.

azok azonosítása, ide értve kémiai elnevezésüket (IUPAC) és egyéb leírásokat a II–VI. melléklet preambuluma (2) bekezdésének megfelelıen;

ii.

az ésszerően elıre látható expozíciós körülmények;

g)

az 1272/2008/EK rendelet VI. melléklete szerinti 1A vagy 1B kategóriába tartozó karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezınek minısített anyagok neve és CAS- vagy EC-száma;

h)

az alapvetı leírás, káros mellékhatások jelentkezése esetén lehetıvé téve a gyors és szakszerő orvosi ellátást.

Az elsı albekezdés is alkalmazandó azokra a kozmetikai termékekre, amelyekrıl a 76/768/EGK irányelv értelmében értesítés érkezett. (2)

Egy termék forgalomba hozatalakor a felelıs személy értesítést küld az eredeti címkézésrıl, és ahol viszonylag kivehetı, fényképet mellékel a megfelelı csomagolásról.

(3)

A 40. cikk (2) bekezdésében említett idıponttól kezdve az a forgalmazó, aki egy tagállamban egy másik tagállamban már forgalmazott kozmetikai terméket hoz forgalomba és saját kezdeményezésére lefordítja a termék címkézésének bármely elemét, hogy megfeleljen a nemzeti jogszabályoknak, elektronikus formában az alábbi információkat köteles eljuttatni a Bizottságnak: a)

a kozmetikai termék kategóriája, neve a küldı tagállamban, neve a forgalomba hozatal tagállamában, ami lehetıvé teszi egyértelmő azonosítását;

b)

a forgalomba hozatal tagállamának neve;

c)

a termékinformációs dokumentáció könnyő hozzáférhetıségét biztosító felelıs személy neve és címe;

96 /PE 422.706

HU

d) (4)

saját neve és címe.

Amennyiben egy kozmetikai terméket a 40. cikk (2) bekezdésében említett idıponttól kezdıdıen nem forgalmaznak, az a forgalmazó, aki ezt az idıpontot követıen egy tagállamban bevezeti az adott terméket, a következı információkat köteles közölni a felelıs személlyel: a)

a kozmetikai termék kategóriája, neve a küldı tagállamban, neve a forgalomba hozatal tagállamában, ami lehetıvé teszi egyértelmő azonosítását;

b)

a forgalomba hozatal tagállamának neve;

c)

saját neve és címe.

E közlemény alapján a felelıs személy elektronikus úton eljuttatja a Bizottságnak az e cikk (1) bekezdésében említett információkat, amennyiben a kozmetikai termék forgalomba hozatalának tagállamában nem történt meg a 76/768/EGK irányelv 7. cikke (3) bekezdésének és 7a. cikke (4) bekezdésének megfelelı értesítés. 5.

A Bizottság az (1) bekezdés a)−g) pontjaiban és a (3) bekezdésben meghatározott információkat elektronikus úton haladéktalanul valamennyi illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja. Ezen információkat kizárólag piacfelügyeleti, piacelemzési, értékelési és fogyasztói tájékoztatási célokra használhatják az illetékes hatóságok a 25., 26. és 27. cikk értelmében.

6.

A Bizottság az (1) és a (3) bekezdésben ▌meghatározott információkat elektronikus úton haladéktalanul továbbítja a méregközpontoknak vagy a tagállamok által e célból felállított hasonló szervezeteknek. Ezen információkat kizárólag az orvosi ellátás céljából használhatják ezek a szervezetek.

7.

Az (1), (3) és (4) bekezdésben megadott információk bárminemő változása esetén a felelıs személy és a forgalmazó késedelem nélkül aktualizálja azokat.

(8)

A Bizottság újabb követelmények hozzáadásával módosíthatja az (1)–(7) bekezdést, figyelembe véve a technológiai és tudományos fejlıdést és a piacfelügyelethez kapcsolódó egyedi szükségleteket. Az e rendelet nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedések elfogadása a 32. cikk (3) bekezdésében meghatározott, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás szerint történik. IV. fejezet Egyes anyagokra vonatkozó korlátozások 14. cikk A mellékletekben felsorolt anyagokra vonatkozó korlátozások PE 422.706\ 97

HU

(1)

A 3. cikk sérelme nélkül a kozmetikai termékek nem tartalmazhatják a következı anyagokat: a)

Tiltott anyagok -

b)

Korlátozottan felhasználható anyagok -

c)

d)

e)

(2)

nem a III. mellékletben megállapított korlátozásokkal összhangban használt, korlátozottan felhasználható anyagok;

Színezıanyagok i.

a (2) bekezdésben meghatározott hajszínezık kivételével a IV. mellékletben felsoroltaktól eltérı színezékek és az ott felsoroltak, melyeket azonban nem az említett mellékletben meghatározott feltételekkel összhangban használnak;

ii.

a b), d), e) és i) pontok kivételével azok a IV. mellékletben felsorolt anyagok, amelyeket nem színezékként való felhasználásra szántak, és nem az említett mellékletben meghatározott feltételek szerint használnak.

Tartósítószerek i.

tartósítószerek, kivéve az V. mellékletben felsoroltakat, valamint az ott felsorolt tartósítószerek, amelyeket azonban nem az említett mellékletben meghatározott feltételek szerint használnak;

ii.

a b), c)(i), és e)(i) pontok kivételével azok az V. mellékletben felsorolt anyagok, amelyeket nem tartósítószerként való felhasználásra szántak, és amelyeket nem az említett mellékletben meghatározott feltételekkel összhangban használnak.

UV-szőrık i.

a VI. mellékletben felsoroltaktól különbözı UV-szőrık, valamint az ott felsorolt UV-szőrık, amelyeket azonban nem az említett mellékletben meghatározott feltételek szerint használnak;

ii.

a b), c) d) és i) pontok kivételével azok a VI. mellékletben felsorolt anyagok, amelyeket nem UV-szőrıként való felhasználásra szántak, és amelyeket nem az említett mellékletben meghatározott feltételekkel összhangban használnak.

Figyelembe véve a IV. melléklet hatályának hajszínezékekre történı kiterjesztésére irányuló bizottsági határozatot, ezen termékek nem tartalmazhatnak haj színezésére szánt olyan színezéket, amely eltér a IV. mellékletben felsorolt anyagoktól, valamint haj színezésére szánt olyan színezéket, amelyet nem az említett mellékletben meghatározott feltételek szerint használnak.

98 /PE 422.706

HU

a II. mellékletben felsorolt tiltott anyagok;

Az elsı albekezdésben hivatkozott, e rendelet nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására irányuló bizottsági határozat elfogadása a 32. cikk (3) bekezdésében meghatározott, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás szerint történik. 15. cikk Karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezınek minısített anyagok (1)

Az 1272/2008/EK rendelet VI. mellékletének 3. része szerinti 2. kategóriába tartozó karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezınek minısített anyagok kozmetikai termékekben való felhasználása tilos. Mindazonáltal egy 2. kategóriába sorolt anyag akkor használható fel kozmetikai termékekben, ha az anyagot az SCCS értékelte és azt a kozmetikai termékekben való felhasználásra biztonságosnak találta. A Bizottság e célból a 32. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelıen meghozza a szükséges intézkedéseket.

(2)

Az 1272/2008/EK rendelet VI. mellékletének 3. része szerinti 1A és 1B kategóriába tartozó karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezınek minısített anyagok kozmetikai termékekben való felhasználása tilos. Mindazonáltal ezen anyagok kozmetikai termékekben való kivételes felhasználása megengedett, ha azt követıen, hogy az 1272/2008/EK rendelet 3. része szerinti osztályozásnak megfelelıen az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezınek minısítették azokat, eleget tesznek a következı feltételeknek: ▌ a)

eleget tesznek az élelmiszerjog általános elveirıl és követelményeirıl, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletben1 meghatározott élelmiszer-biztonsági követelményeknek;

b)

nem állnak rendelkezésre egyéb megfelelı anyagok, amit az alternatívaelemzés is alátámaszt.

c)

az alkalmazásra a termékkategória egy adott felhasználása céljából kerül sor ismert expozícióval; valamint

d)

az SCCS értékelte ıket, és biztonságosnak ítélte kozmetikai termékekben való felhasználásukat, különös tekintettel az e termékeknek való és egyéb forrásokból származó átfogó expozícióra, valamint különös figyelemmel az érzékeny társadalmi csoportokra;

A kozmetikai termékek helytelen használatának kiküszöbölése érdekében be kell tartani a 3. cikk szerinti különleges elıírásokat a címkézéssel kapcsolatban, figyelembe

1

HL L 31., 2002.2.1., 1. o. PE 422.706\ 99

HU

véve a veszélyes anyagok jelenlétébıl adódó lehetséges kockázatot és az expozíció módjait. E bekezdés végrehajtása érdekében a Bizottság az érintett anyagoknak az 1272/2008/EK rendelet VI. mellékletének 3. részébe való felvételét követıen legkésıbb 15 hónappal módosítja e rendelet mellékleteit a 32. cikk (3) bekezdésében meghatározott ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárással összhangban. Rendkívül sürgıs esetben a Bizottság a 32. cikk (4) bekezdésében elıírt sürgısségi eljárást alkalmazhatja. A Bizottság megbízza az SCCS-t ezen anyagok újraértékelésével, amint azok biztonságosságával kapcsolatban aggodalmak merülnek fel, és legkésıbb a III.-VI. mellékletbe való felvételüket követıen legalább ötévente. (3)

A Bizottság biztosítja, hogy legkésıbb ...*-ig megfelelı iránymutatásokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy harmonizált megközelítést lehessen alkalmazni a karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezınek minısített anyagok biztonságos használatának értékelésével kapcsolatos átfogó expozícióbecslések kidolgozására és felhasználására. Ezeket az iránymutatásokat az SCCS, az ECHA, az EFSA és más releváns érdekelt felekkel történı egyeztetés mellett dolgozzák ki, adott esetben a vonatkozó legjobb gyakorlat alkalmazásával.

(4)

Amikor rendelkezésre állnak közösségi vagy nemzetközi szinten elfogadott kritériumok az endokrin-romboló tulajdonsággal rendelkezı anyagok azonosítására, vagy legfeljebb öt évvel e rendelet hatálybalépését követıen a Bizottság felülvizsgálja a rendeletet az endokrin-romboló tulajdonságokkal rendelkezı anyagok tekintetében. 16. cikk Nanoanyagok

(1)

A 2. cikk meghatározása szerinti nanoanyagokat tartalmazó valamennyi termékre vonatkozóan biztosítani kell az emberi egészség magas szintő védelmét.

(2)

Ha külön nincs megszabva, e cikk rendelkezései nem vonatkoznak a 14. cikkben szabályozott, színezıanyagként, UV-szőrıként vagy tartósítószerként használt nanoanyagokra.

(3)

A 13. cikkben elıírt értesítésen felül a felelıs személynek értesítést kell küldenie a nanoanyagokat tartalmazó kozmetikai termékekrıl a Bizottságnak elektronikus úton hat hónappal a forgalomba hozatal elıtt, kivéve ha ugyanezt a terméket ugyanaz a felelıs személy ∗-on belül már forgalomba hozta.

*

∗∗

Két évvel a rendelet hatálybelépése után. E rendelet hatálybalépésétıl számított 36 hónap.

100 /PE 422.706

HU

Ez utóbbi esetben a felelıs személy a forgalomba hozott, nanoanyagokat tartalmazó kozmetikai termékekrıl ** és ...∗∗∗ között a 13. cikkben említett értesítésen felül elektronikusan is értesíti a Bizottságot. Az elsı és a második albekezdés nem alkalmazandó a III. mellékletben lefektetett követelményeknek megfelelı, nanoanyagokat tartalmazó kozmetikai termékekre. A Bizottságnak szóló értesítés legalább az alábbi információkat tartalmazza: a)

a nanoanyag azonosítása, ide értve kémiai elnevezését (IUPAC) és egyéb leírásait a II–VI. melléklet preambuluma (2) bekezdésének megfelelıen;

b)

a nanoanyag specifikációja, ideértve a részecskék méretét, fizikai és kémiai tulajdonságait;

c)

a becslések szerint évente forgalomba hozni kívánt mennyiség;

d)

a nanoanyag toxikológiai profilja;

e)

biztonsági adatai arra a kozmetikai termékkategóriára vonatkozóan, amelyben használni kívánják;

f)

az ésszerően elıre látható expozíciós körülmények.

A felelıs személy írásban felhatalmazhat egy másik jogi vagy természetes személyt a nanoanyagokkal kapcsolatos értesítésre, és errıl tájékoztatja a Bizottságot. A Bizottság hivatkozási számot rendel a benyújtott toxikológiai profilhoz, amely helyettesítheti a fenti d) pontot. (4)

Amennyiben a Bizottságnak fenntartásai vannak az adott nanoanyag felhasználásának biztonsága tekintetében, a Bizottság haladéktalanul felkéri az SCCS-t, hogy adjon véleményt e nanoanyagok biztonságáról a megfelelı kozmetikai termékkategóriák vonatkozásában és az ésszerően elıre látható expozíciós körülményekrıl. A Bizottság nyilvánosan is hozzáférhetıvé teszi ezeket az információkat. Az SCCS a Bizottság kérését követı hat hónapon belül véleményt nyilvánít. Amennyiben az SCCS adathiányt állapít meg, a Bizottság felkéri a felelıs személyt a hiányzó adatok meghatározott, ésszerő határidın belüli pótlására, amely határidı nem meghosszabbítható. Az SCCS a további adatok beérkezésétıl számított hat hónapon belül ad végleges véleményt. Az SCCS véleményét nyilvánosan hozzáférhetıvé kell tenni.

(5)

A Bizottság bármikor igénybe veheti a 4. bekezdésben említett eljárást, ha kétségei merülnek fel a biztonsággal kapcsolatban, például harmadik fél által benyújtott új információk alapján.

(6)

Figyelembe véve az SCCS véleményét, és ha az emberi egészséget potenciálisan veszély fenyegeti, ideértve az elégtelen adatot, a Bizottság módosíthatja a jelen rendelet II. és III. mellékletét.

∗∗∗

E rendelet hatálybalépésétıl számított 42 hónap. PE 422.706\ 101

HU

(7)

A Bizottság újabb követelmények hozzáadásával módosíthatja a (3) bekezdést, figyelembe véve a technológiai és tudományos fejlıdést.

(8)

Az e rendelet nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására vonatkozó, a (6) és (7) bekezdésben említett intézkedéseket a 32. cikk (3) bekezdésében említett, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(9)

Rendkívül sürgıs esetben a Bizottság a 32. cikk (4) bekezdésében elıírt eljárást alkalmazhatja.

(10)

Az alábbi információt a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani:

(11)

a)

A Bizottság legkésıbb ...*-ig rendelkezésre bocsátja a kozmetikai termékekben felhasznált valamennyi nanoanyag katalógusát, külön részben megemlítve a színezıanyagként, UV-szőrıként és tartósítószerként forgalomba hozottakat is, feltüntetve a kozmetikai termékkategóriákat és az ésszerően elıre látható expozíciós körülményeket. Ezt a katalógust ezt követıen rendszeresen frissítik és nyilvánosan hozzáférhetıvé teszik.

b)

A Bizottság évente állapotjelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben tájékoztat a nanoanyagok kozmetikai termékekben való Közösségen belüli felhasználásának alakulásáról, külön részben említve a színezıanyagként, UV-szőrıként és tartósítószerként használt nanoanyagokat is. Az elsı jelentést *-ig kell benyújtani. A frissített jelentés összefoglalja különösen az új kozmetikai termékkategóriákban használt új nanoanyagokat, az értesítések számát, a nanospecifikus értékelési módszerek és a biztonsági értékelési iránymutatások kidolgozása terén tett elırelépéseket, valamint a nemzetközi együttmőködési programokkal kapcsolatos információkat.

A Bizottság a tudományos fejlıdés fényében rendszeresen felülvizsgálja e rendelet rendelkezéseit a nanoanyagok vonatkozásában, és amennyiben szükséges, megfelelı módosításokat javasol a rendelkezésekhez. Az elsı felülvizsgálatnak legkésıbb …**-ig kell elkészülnie. 17. cikk Tiltott anyagok nyomai

Egy tiltott anyag természetes vagy szintetikus összetevıkbıl álló szennyezıdésébıl, a gyártási eljárásból, a tárolásból, a csomagolásból való áthelyezésbıl adódó, a helyes gyártási gyakorlat során technikailag elkerülhetetlen, kis mennyiségő, véletlenszerő jelenléte a 3. cikknek való megfelelés esetén megengedett. V. fejezet Állatkísérletek * * **

E rendelet hatálybalépésétıl számított 48 hónap. E rendelet hatálybalépése után 54 hónappal. E rendelet alkalmazásának idıpontjától számított öt év.

102 /PE 422.706

HU

18. cikk Állatkísérletek (1)

(2)

A 3. cikkbıl eredı általános kötelezettségek sérelme nélkül a következıket érinti tilalom: a)

az olyan kozmetikai termékek forgalomba hozatalát, amelyeknek végsı összetételét – az ezen rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében – állatkísérleteknek vetették alá – az alternatív módszerektıl eltérı módszer felhasználásával – azt követıen, hogy ilyen alternatív módszert közösségi szinten validáltak és elfogadtak, megfelelıen figyelembe véve a validálás alakulását az OECD-n belül;

b)

az olyan kozmetikai termékek forgalomba hozatalát, amelyek olyan összetevıket vagy összetevı-kombinációkat tartalmaznak, amelyeket – az ezen rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében – állatkísérleteknek vetettek alá – az alternatív módszerektıl eltérı módszer felhasználásával – azt követıen, hogy ilyen alternatív módszert közösségi szinten validáltak és elfogadtak, megfelelıen figyelembe véve a validálás fejlıdését az OECD-n belül;

c)

az ezen rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében a Közösségen belüli állatkísérletek végzését kozmetikai késztermékekkel;

d)

az ezen rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében a Közösségen belül állatkísérletek végzését összetevıkön vagy összetevık kombinációin legkésıbb abban az idıpontban, amelyre vonatkozóan a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékelésérıl, engedélyezésérıl és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet1 értelmében alkalmazandó vizsgálati módszerek megállapításáról szóló 2008. május 30-i 440/2008/EK bizottsági rendeletben, vagy e rendelet VIII. mellékletében felsorolt egy vagy több validált alternatív módszerrel történı helyettesítését megkövetelik.

A Bizottság – az SCCS-sel és az Alternatív Módszerek Validálásával Foglalkozó Európai Központtal (ECVAM) folytatott konzultációt követıen, valamint megfelelıen figyelembe véve a validálás fejlıdését az OECD-n belül – megállapította az (1) bekezdés a), b) és d) pontja alatti rendelkezések végrehajtásának ütemtervét, beleértve a különbözı vizsgálatok kivonására vonatkozó határidıket is. Az ütemterveket 2004. október 1-jén nyilvánosságra hozták és megküldték az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az (1) bekezdés a), b) és d) pontjára vonatkozóan a végrehajtási határidıt 2009. március 11-re korlátozzák. Az ismételt adagolással végzett toxicitással, a reproduktív toxicitással és a toxikokinetikával kapcsolatos olyan vizsgálatokra vonatkozóan, amelyekre jelenleg nincsenek megfontolás alatt álló alternatívák, az (1) bekezdés a) és b) pontjának végrehajtási határideje 2013. március 11.

1

HL L 142., 2008.5.31., 1. o. PE 422.706\ 103

HU

A Bizottság tanulmányozza az olyan – különösen az ismételt adagolással végzett toxicitással, a reproduktív toxicitással és a toxiko-kinetikával kapcsolatos – kísérletekre vonatkozó tilalom betartásának mőszaki nehézségeit, amelyeknek jelenleg nincs megfontolás alatt álló alternatívája. A fenti tanulmányok ideiglenes és végleges eredményeire vonatkozó információknak a 35. cikk alapján benyújtott éves jelentések részét kell képezniük. A fenti éves jelentések alapján a (2) bekezdés elsı albekezdésének megfelelıen kidolgozott ütemtervek az elsı albekezdéssel összefüggésben 2009. március 11-ig, a második albekezdéssel összefüggésben pedig 2013. március 11-ig az elsı bekezdésben említett intézményekkel folytatott konzultációt követıen átdolgozhatók. A Bizottság tanulmányozza a haladást és a határidık betartását, valamint a tilalom betartásának mőszaki nehézségeit. A Bizottság tanulmányainak ideiglenes és végleges eredményeire vonatkozó információknak a 35. cikk alapján benyújtott éves jelentések részét kell képezniük. Amennyiben e tanulmányokban – legkésıbb a második albekezdésben említett leghosszabb határidı lejárta elıtt két évvel – arra a következtetésre jutnak, hogy az említett albekezdésben említett egy vagy több vizsgálatot az abban említett határidı lejártáig valamilyen mőszaki okból nem fejlesztik ki és nem validálják, a Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot, és a Szerzıdés 251. cikkének megfelelıen jogalkotási javaslatot terjeszt elı. Különleges körülmények között, amennyiben valamely létezı kozmetikai összetevı tekintetében komoly aggodalmak merülnek fel, valamely tagállam kérheti a Bizottságtól az (1) bekezdés alóli eltérés biztosítását. A kérelem tartalmazza a helyzet értékelését és megjelöli a szükséges intézkedéseket. A Bizottság ennek alapján – az SCCS-sel folytatott konzultációt követıen és indoklással ellátott határozat útján – engedélyezheti az eltérést. Ezen engedély megállapítja az eltérés feltételeit az egyedi célkitőzések, az idıtartam és az eredményekrıl szóló jelentés tekintetében. Az elsı albekezdésben hivatkozott, e rendelet nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedések elfogadása a 32. cikk (3) bekezdésében meghatározott, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás szerint történik. Az eltérés kizárólag abban az esetben engedélyezhetı, ha: a)

az összetevıt széles körben használják, és az hasonló funkció ellátására képes más összetevıvel nem helyettesíthetı;

b)

a különleges emberi egészségügyi probléma bizonyított és az állatkísérletek elvégzésének szükségességét megindokolták, valamint azt az értékelés alapjául szolgáló részletes kutatási eljárással támasztották alá.

Az engedélyezésrıl szóló határozat, a hozzá kapcsolt feltételek és az elért végleges eredmények a Bizottság által a 35. cikk alapján benyújtandó éves jelentések részét képezik. (3)

E cikk és a 20. cikk alkalmazásában:

104 /PE 422.706

HU

a)

„kozmetikai késztermék”: kereskedelmi forgalomba hozott és a végsı felhasználó számára elérhetıvé tett végsı összetételő kozmetikai termék vagy annak mintapéldánya;

b)

„mintapéldány”: a gyártási sorozatokban még elı nem állított elsı modell vagy minta, amelyrıl a kozmetikai készterméket másolják vagy amelybıl azt véglegesen kifejlesztik. VI. fejezet Fogyasztói információ 19. cikk Címkézés

(1)

Az ezen cikkben szereplı egyéb rendelkezések sérelme nélkül kozmetikai termékek csak akkor hozhatók forgalomba, ha a kozmetikai termékek csomagolásán, tárolóedényén letörölhetetlen, könnyen olvasható és jól látható formában szerepelnek a következı információk: a)

a felelıs személy neve vagy cégneve és címe. Ez az információ rövidítve is megjelenhet, ha a rövidítés alapján azonosítani lehet a személyt és címét. Több cím megadása esetén a termékinformációs dokumentáción ki kell emelni az állandó elérhetıséget. Importált kozmetikai termékek esetén fel kell tüntetni a származási országot.

b)

a csomagolás idején fennálló névleges tartalom súlyban vagy töltési térfogatban, kivéve az öt grammnál vagy öt milliliternél kevesebbet, ingyenes mintákat és egyszeri felhasználásra szánt csomagokat tartalmazó csomagolásokat; az elıre csomagolt áruk esetében, amelyeket általában több tételként adnak el, és amelyek vonatkozásában a súly vagy a töltési térfogat nem jelentıs, nem kell megadni a tartalmat, feltéve, hogy a tételek száma látszik a csomagoláson. Ezt az információt nem kell megadni, amennyiben a tételek száma kívülrıl könnyen megállapítható, vagy a terméket általában darabonként értékesítik;

c)

az az idıpont, ameddig a kozmetikai termék megfelelı feltételek mellett tárolva megfelel eredeti rendeletetésének, és különösen továbbra is megfelel a 3. cikk elıírásainak (a továbbiakban: „minıségmegırzési idı”). Az idıpontot vagy a csomagoláson feltüntetett egyéb részleteket megelızi║ az e rendelet VII. mellékletének 3. pontjában megadott szimbólum vagy a „felhasználható” szó. A minıségmegırzési idıt egyértelmően kell kifejezni, és annak vagy a hónapból és évbıl, vagy a napból, hónapból és évbıl kell állnia, a fenti sorrendben. Amennyiben szükséges, ezen információt a megjelölt minıségmegırzés biztosításához szükséges tárolási körülmények egészítik ki. A minıségmegırzési idı megjelölése nem kötelezı a 30 hónapot meghaladó minıségmegırzési idejő kozmetikai termékek esetében. Az ilyen termékeknél PE 422.706\ 105

HU

megjelölik azt a – felnyitástól számított – idıtartamot, amely alatt a termék biztonságos és a fogyasztóra nézve káros következmény nélkül használható. Ezen információt az e rendelet VII. mellékletének 2. pontjában megadott szimbólum jelöli, amelyet az idıtartam (hónapokban és/vagy években) követ, kivéve, ha a felnyitástól számított minıségmegırzési idı fogalma nem releváns; d)

különleges felhasználási óvintézkedések, és legalább a III-VI. mellékletekben felsorolt valamint a szakipari felhasználásra kerülı kozmetikai termékekre vonatkozó különleges óvintézkedésekre vonatkozó információ;

e)

a gyártási tételszám vagy a kozmetikai termék azonosító száma. Amennyiben ez gyakorlati okoknál fogva nem lehetséges, mert a kozmetikai termék túl kis mérető, ezt az információt csak a csomagoláson kell feltüntetni;

f)

a kozmetikai termék rendeltetése, kivéve, ha az egyértelmően kiderül annak kiszerelésébıl;

g)

az összetevık felsorolása . Ezt az információt csak a csomagoláson kell feltüntetni. A felsorolást az „összetevık” kifejezés elızi meg. E rendelet alkalmazásában „összetevı” minden olyan anyag vagy anyagkeverék, amelyet szándékosan használnak fel a gyártás során egy kozmetikai termék elıállításához. A következık nem tekintendık összetevıknek: i.

a felhasznált nyersanyagok szennyezıdései,

ii.

az elıállítás során felhasznált, a késztermékben jelen nem lévı technikai segédanyagok.

▌ Az illat- és ízkompozícióra, valamint nyersanyagaikra a „parfüm” vagy „aroma” kifejezés utal. Ezenkívül az olyan anyagok jelenlétét, amelyek említését a III. melléklet „egyéb” oszlopában követelik meg, a parfüm vagy aroma kifejezés mellett az összetevık felsorolásában is meg kell jelölni. Az összetevık listáját a kozmetikai termékhez való hozzáadás idıpontjában mért súlyuk szerinti csökkenı sorrendben kell megadni. Az 1 %-nál kisebb koncentrációban elıforduló összetevıket bármilyen sorrendben fel lehet sorolni, az 1 %-nál nagyobb koncentrációban lévı összetevıket követıen. A nanoanyag formájában jelen lévı valamennyi összetevıt egyértelmően fel kell tüntetni az összetevık listáján. Az ilyen összetevık neveit a „nano” szó követi zárójelben. A színezıanyagok, kivéve a hajszínezésre használt színezıanyagokat – a többi kozmetikai összetevıt követıen – tetszıleges sorrendben sorolhatók fel. A többféle színárnyalatban forgalomba hozott dekorációs kozmetikai termékek esetében a „tartalmazhat” szó vagy a „+/-” szimbólum feltüntetésével a termékcsoportban

106 /PE 422.706

HU

használt minden színezıanyag , kivéve a hajszínezésre használt színezıanyagokat felsorolható. A színindexszám nómenklatúra adott esetben használandó. (2)

Amennyiben gyakorlati okoknál fogva nem lehetséges az elıírásoknak megfelelıen feltüntetni az (1) bekezdés d) és g) pontjában említett információkat a címkén, a következıket kell alkalmazni: −

Az információt a termékhez mellékelt vagy csatolt tájékoztatón, címkén, szalagon vagy kártyán kell feltüntetni.

−

Ezen információra − amennyiben praktikus okok nem mondanak neki ellent − egy rövidített formájú információs leírással vagy a VII. melléklet 1 pontjában megadott szimbólummal kell utalni, amelynek szerepelnie kell az elsı bekezdés d) pontjában megadott információ esetében a tárolóedényen és a csomagoláson, az elsı bekezdés g) pontjában megadott információ esetében pedig a csomagoláson.

(3)

Szappan, fürdıgolyók vagy egyéb kismérető termékek esetében, ahol praktikus okok miatt nem megoldható, hogy az elsı bekezdés g) pontjában említett információkat egy mellékelt tájékoztatón, címkén, szalagon vagy kártyán tüntessék fel, ezek az adatok annak a tárolónak a közvetlen közelében található tájékoztatóján jelennek meg, amelyben az árukat értékesítésre kihelyezik.

(4)

A nem elıre csomagolt kozmetikai termékek, valamint azon termékek vonatkozásában, amelyeket a vevı kérésére a vásárláskor csomagolnak be, vagy azonnali eladásra csomagolnak elıre, a tagállamok megállapítják az (1) bekezdésben megjelölt információk jelölésének módját.

(5)

Az (1) bekezdés b), c), d) és f) pontjában, valamint a (2)–(4) bekezdésben említett információ nyelvét a termék forgalomba hozatala szerinti tagállam határozza meg.

▌ (6)

Az (1) bekezdés g) pontjában említett információ magadásakor a 33. cikkben elıírt glosszáriumban szereplı összetevık közhasználatú neveit kell használni. Az összetevık közhasználatú nevének hiányában az egységesen elismert nevezéktanban szereplı kifejezés használandó. 20. cikk Terméktájékoztatók

(1)

A kozmetikai termékek címkézésekor, piaci hozzáférhetıségének biztosításakor és reklámozásakor tilos az olyan megszövegezés, valamint az olyan megnevezések, márkanevek, képek és egyéb képi vagy más megjelölések használata, amelyek olyan tulajdonságok vagy funkciók meglétére utalnak, amelyekkel az adott termék nem rendelkezik.

(2)

A Bizottság a tagállamokkal együttmőködve cselekvési tervet készít a feltüntetett tájékoztatók tekintetében és meghatározza a tájékoztatók indokolásának közös kritériumaira vonatkozó prioritásokat. PE 422.706\ 107

HU

Az SCCS-el és egyéb illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követıen a Bizottság a kozmetikai termékek vonatkozásában adott esetben feltüntetett tájékoztatók tekintetében közös kritériumokat tartalmazó listát fogad el a 32. cikk (3) bekezdésében említett, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárással összhangban, figyelembe véve a 2005/29/EK irányelv rendelkezéseit. A rendelet alkalmazási idıpontját követı három évvel a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tájékoztatóknak második albekezdésben elfogadott közös kritériumok alapján való feltüntetésérıl. Ha a jelentés arra a következtetésre jut, hogy a kozmetikai termékekkel kapcsolatban feltüntetett tájékoztatók nem felelnek meg a közös kritériumoknak, akkor a Bizottság a tagállamokkal együttmőködve megteszi a megfelelı lépéseket a megfelelés biztosítása érdekében. (3)

A felelıs személy csak akkor tüntetheti fel a kozmetikai termék csomagolásán vagy a terméket kísérı dokumentumban, feliraton, címkén, győrőn vagy galléron azt, hogy állatkísérleteket nem végeztek, amennyiben a gyártó és szállító a kozmetikai készterméken vagy mintapéldányán, vagy az abban lévı bármely összetevın állatkísérleteket nem végeztek, vagy azok elvégzésével mást nem bíztak meg, és nem használtak semmilyen összetevıt, amelyet mások állatok felhasználásával – új kozmetikai termékek kifejlesztésének céljából – vizsgáltak. 21. cikk A közérdekő információkhoz való hozzáférés

Különösen az üzleti titoktartás és a szellemi tulajdonhoz főzıdı jogok védelmének sérelme nélkül a felelıs személy biztosítja, hogy a kozmetikai termék minıségi és mennyiségi összetételét, valamint illatkompozíciók és parfümök esetén az összetétel megnevezését és kódszámát, valamint a szállító kilétét, úgymint a kozmetikai termék használatából eredı nemkívánatos hatásokra és komoly nemkívánatos hatásokra vonatkozó meglévı adatokat bármely megfelelı módon könnyen hozzáférhetıvé tegyék a nyilvánosság számára. A kozmetikai termék összetételével kapcsolatban megkövetelt, a nagyközönség számára hozzáférhetıvé teendı mennyiségi információkat az 1272/2008/EK rendelet 3. cikkével összhangban a veszélyes anyagokra korlátozzák. VII. fejezet Piacfelügyelet 22. cikk Belsı piaci felügyelet A tagállamok a piacon hozzáférhetı kozmetikai termékek belsı piaci ellenırzésével felügyelik, hogy azok megfelelnek-e e rendeletnek. A termékinformációs dokumentáción keresztül elvégzik a termékek és gazdasági szereplık megfelelı szintő ellenırzését, valamint adott esetben megfelelı minták alapján fizikai és laborvizsgálatokat végeznek. A tagállamok felügyelik a helyes gyártási eljárások elveinek való megfelelést is. 108 /PE 422.706

HU

A tagállamok felruházzák a piacfelügyeleti hatóságokat a feladatuk megfelelı elvégzéséhez szükséges hatáskörrel, erıforrásokkal és tudással. A tagállamok rendszeresen felülvizsgálják és értékelik felügyeleti tevékenységük mőködését. Ezeket a felülvizsgálatokat és értékeléseket legalább négyévente elvégzik és elektronikus kommunikációrévén vagy adott esetben egyéb módon tájékoztatják róluk a többi tagállamot és a Bizottságot, illetve elérhetıvé teszik a nyilvánosság számára. 23. cikk Komoly nemkívánatos hatásokról való tájékoztatás (1)

A felelıs személy és a forgalmazók késedelem nélkül értesítik a komoly nemkívánatos hatás elıfordulása szerinti tagállam termékinformációs dokumentációhoz könnyő hozzáféréssel rendelkezı illetékes hatóságát a következıkrıl: a)

valamennyi olyan nemkívánatos mellékhatás, amely általa ismert vagy elvárható, hogy azt ismerje;

b)

az érintett termék ▌neve, amely lehetıvé teszi a termék pontos azonosítását;

c)

az általa esetlegesen meghozott korrekciós intézkedések.

(2)

Ha a felelıs személy súlyos nemkívánatos hatásokról tesz jelentést a hatás elıfordulása szerinti tagállam ║ illetékes hatóságának, akkor ez a hatóság azonnal továbbítja az (1) bekezdésben meghatározott információkat a többi tagállam illetékes hatóságainak.

(3)

Ha a forgalmazók súlyos nemkívánatos hatásokról tesznek jelentést a hatás elıfordulása szerinti tagállam illetékes hatóságának, akkor ez a hatóság azonnal továbbítja az (1) bekezdésben meghatározott információkat a többi tagállam illetékes hatóságainak és a felelıs személynek.

(4)

Ha a végfelhasználók vagy egészségügyi szakemberek súlyos nemkívánatos hatásokról tesznek jelentést a hatás elıfordulása szerinti tagállam illetékes hatóságának, akkor ez a hatóság azonnal továbbítja az érintett termékrıl szóló információkat a többi tagállam illetékes hatóságainak és a felelıs személynek.

(5)

Az illetékes hatóságok a 25., 26. és 27. cikkben említett ▌piacfelügyeleti, piacelemzési, értékelési és fogyasztói információs célra használhatják fel az e cikkben szereplı információkat. 24. cikk Az anyagokkal kapcsolatos információ

Amennyiben komoly kétség merül fel egy kozmetikai termékben felhasznált anyag biztonságosságával kapcsolatban, az adott anyagot tartalmazó termék piaci hozzáférhetıségét biztosító tagállam illetékes hatósága megfelelı indokkal felkérheti a felelıs személyt, hogy küldje meg a felelısségi körébe utalt azon kozmetikai termékek listáját, amelyek tartalmazzák PE 422.706\ 109

HU

az adott anyagot. A listán szerepeltetni kell, hogy milyen koncentrációban vannak jelen ezek az anyagok a kozmetikai termékekben. Az illetékes hatóságok a 25., 26. és 27. cikkben említett ▌piacfelügyeleti, piacelemzési, értékelési és fogyasztói információs célra használhatják fel az e cikkben szereplı információkat. VIII. fejezet A rendelet megsértése, védzáradék 25. cikk A rendelet felelıs személy által való megsértése (1)

A (4) bekezdés sérelme nélkül az illetékes hatóság felkéri a felelıs személyt, hogy hozza meg a megfelelı intézkedéseket, beleértve a korrekciós intézkedéseket is, melyekkel biztosítható, hogy termék megfeleljen a rendeletnek, vagy vonja ki a terméket a piacról, illetve a kockázat természetével arányban egyértelmően jelzett határidın belül hívja vissza azt, amennyiben nem tesz eleget a következı feltételeknek: a)

a 8. cikkben meghatározott, helyes gyártási eljárásra vonatkozó követelmények;

b)

a 10. cikkben meghatározott, biztonsági értékelésre vonatkozó követelmények;

c)

a 11. cikkben meghatározott, termékinformációs dokumentációra vonatkozó követelmények;

d)

a 12. cikkben meghatározott, mintavételre és tesztelésre vonatkozó rendelkezések;

e)

a 13. cikkben meghatározott, értesítésre vonatkozó követelmények;

▌ f)

a 14 - 17. cikkekben meghatározott, anyagokra vonatkozó korlátozások;

g)

a 18. cikkben meghatározott, állatkísérletekre vonatkozó követelmények;

h)

a 19. cikk (1), (2), (5) és (6) bekezdésében meghatározott, címkézésre vonatkozó követelmények;

i)

a 20. cikkben említett, termékkel kapcsolatos tájékoztatókra vonatkozó követelmények;

j)

a 21. cikkben meghatározott, közérdekő információkhoz való hozzáférésre vonatkozó követelmények;

k)

a 23. cikkben meghatározott, komoly nemkívánatos hatásokról való tájékoztatás;

110 /PE 422.706

HU

l)

a 24. cikkben meghatározott, anyagokról szóló értesítésre vonatkozó követelmények.

(2)

Adott esetben az illetékes hatóság értesíti a felelıs személy tartózkodási helye szerinti tagállamot azokról az intézkedésekrıl, amelyek megtételére a felelıs személyt kötelezte.

(3)

A felelıs személy biztosítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseknek valamennyi, a Közösség területén piaci hozzáférhetıséggel rendelkezı érintett termék eleget tesz.

(4)

Az emberi egészségre komoly kockázatot jelentı esetben, amennyiben az illetékes hatóság megállapítja, hogy a rendelet megsértése nem kizárólag a termék piaci hozzáférhetıségét biztosító tagállamra korlátozódik, értesítenie kell a Bizottságot és a többi tagállam illetékes hatóságait arról, hogy mely intézkedések meghozatalára kérte fel a felelıs személyt.

(5)

Az illetékes hatóság a következı esetekben meghozza a megfelelı intézkedéseket a kozmetikai termék piaci hozzáférhetıségének megtiltására vagy korlátozására, illetve a termék kivonására vagy visszahívására: a)

amennyiben közvetlen intézkedésre van szükség az emberi egészségre komoly kockázatot jelentı esetben; vagy

b)

amennyiben a felelıs személy az (1) bekezdésben meghatározott határidın belül nem hozza meg a megfelelı intézkedéseket.

Az emberi egészségre komoly kockázatot jelentı esetben az illetékes hatóságnak késedelem nélkül értesítenie kell a Bizottságot és a tagállami illetékes hatóságokat a meghozott intézkedésekrıl. (6)

Ha az emberi egészséget fenyegetı komoly kockázat nem áll fenn és a felelıs személy nem hozza meg a megfelelı intézkedéseket, az illetékes hatóság késedelem nélkül értesíti a felelıs személy tartózkodási helye szerinti tagállamot a meghozott intézkedésekrıl.

(7)

E cikk (4) és (5) bekezdése alkalmazásában az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 12. cikkének (1) bekezdésében elıírt információcserére szolgáló rendszer használandó. A 2001/95/EK irányelv 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése, illetve a termékek forgalmazása tekintetében akkreditációs és piacfelügyeleti elıírások megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet2 23. cikke egyaránt alkalmazandó. 26. cikk A rendelet forgalmazók által való megsértése

1 2

HL L 11., 2002.1.15., 4. o. HL L 218., 2008.8.13., 30. o. PE 422.706\ 111

HU

Az illetékes hatóság felkéri a forgalmazókat, hogy hozzák meg a megfelelı intézkedéseket, beleértve a korrekciós intézkedéseket is, melyekkel biztosítható, hogy a termék megfeleljen a rendeletnek, vagy vonja ki a terméket a piacról, illetve a kockázat természetével arányban ésszerő határidın belül hívja vissza azt, amennyiben nem tesz eleget a 6. cikkben elıírt kötelezettségeknek. 27. cikk Védzáradék (1)

A 25. cikk (1) bekezdésében felsorolt követelményeknek megfelelı termékek esetében, ahol az illetékes hatóság megbizonyosodik vagy aggodalomra okot adó nyomos indokai vannak arról, hogy a piacon hozzáférhetıvé tett kozmetikai termék vagy termékek komoly veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre, megfelelı ideiglenes intézkedéseket kell hoznia az adott kozmetikai termék vagy termékek kivonására, visszahívására, vagy más módon kell korlátoznia azok hozzáférhetıségét.

(2)

Az illetékes hatóság haladéktalanul értesíti a Bizottságot és a többi tagállam illetékes hatóságait a meghozott intézkedésekrıl és valamennyi kísérı adatról. Az elsı albekezdés alkalmazásában a 2001/95/EK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, információcserére szolgáló rendszer alkalmazandó. A 2001/95/EK irányelv 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése alkalmazandó.

(3)

Az (1) bekezdésben meghatározott ideiglenes intézkedések jogosságáról a Bizottság hoz a lehetı leghamarabb döntést. E célból lehetıség szerint egyeztet az érintett felekkel, a tagállamokkal és az SCCS-el.

(4)

Amennyiben az ideiglenes intézkedések jogosak, a 31. cikk (1) bekezdése alkalmazandó.

(5)

Amennyiben jogosulatlanok az ideiglenes intézkedések, a Bizottság értesíti errıl a tagállamokat, és az érintett illetékes hatóságnak hatályon kívül kell helyeznie az ideiglenes intézkedéseket. 28. cikk Helyes igazgatási gyakorlat

(1)

A 25. és a 27. cikk értelmében hozott döntések esetében pontosan ki kell fejteni, mely okok szolgálnak azok alapjául. Az illetékes hatóság késedelem nélkül jelzi a felelıs személynek, hogy a vonatkozó tagállami jogszabályok alapján kit kell értesíteni a rendelkezésére álló jogorvoslatokról, és milyen határidı vonatkozik a jogorvoslati kérelemre.

(2)

Azokat az eseteket kivéve, ahol az emberi egészségre komoly kockázatot jelentı okokból azonnali beavatkozásra van szükség, a felelıs személynek lehetısége van arra, hogy a döntéshozatal elıtt álláspontját elıterjessze.

(3)

Adott esetben az (1) és (2) bekezdésben említett rendelkezések a forgalmazó tekintetében a 26. és 27. cikk alapján hozott valamennyi döntésre alkalmazandók.

112 /PE 422.706

HU

IX. fejezet Igazgatási együttmőködés 29. cikk Az illetékes hatóságok közötti együttmőködés (1)

A tagállamok illetékes hatóságai e rendelet megfelelı alkalmazásának és betartásának biztosítása érdekében együttmőködnek egymással és a Bizottsággal, és minden olyan információt megküldenek egymásnak, amely e rendelet egységes alkalmazásához szükséges

(2)

A rendelet egységes alkalmazásának összehangolása érdekében a Bizottság biztosítja az illetékes hatóságok tapasztalatcseréjének megszervezését.

(3)

Az együttmőködés nemzetközi szinten született kezdeményezések része is lehet. 30. cikk Együttmőködés a termékinformációs dokumentáció ellenırzésével kapcsolatban

A kozmetikai terméknek piaci hozzáférhetıséget biztosító tagállamok illetékes hatóságai felkérhetik azon tagállam illetékes hatóságát, amelyben könnyő hozzáférést biztosítottak a termékinformációs dokumentációhoz, hogy igazolja, hogy a termékinformációs dokumentáció teljesíti a 12. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelményeket és hogy az abban szereplı információ egyértelmően bizonyítja-e a kozmetikai termék biztonságosságát. A felkérést benyújtó illetékes hatóságnak indokolnia kell kérését. Ezen kérés alapján a felkért illetékes hatóság indokolatlan késedelem nélkül és a sürgısségi besorolást figyelembe véve elvégzi az igazolást és tájékoztatja a felkérést benyújtó hatóságot vizsgálata eredményérıl. X. fejezet Végrehajtási intézkedések, záró rendelkezések 31. cikk A mellékletek módosítása (1)

Amennyiben a kozmetikai termékekben megtalálható anyagok használata veszélyt jelenthet az emberi egészségre, és ezt közösségi szinten kell kezelni, a Bizottság az SCCS-el történt konzultációt követıen módosíthatja a II −VI. mellékleteket. Az e rendelet nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedések elfogadása a 32. cikk (3) bekezdésében meghatározott, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás szerint történik. Rendkívül sürgıs esetben a Bizottság a 32. cikk (4) bekezdésében elıírt sürgısségi eljárást alkalmazhatja. PE 422.706\ 113

HU

(2)

A Bizottság az SCCS-el történt egyeztetés követıen módosíthatja a III −VI. és a VIII. mellékleteket, hogy hozzáigazítsa azokat tudományos és technikai fejlıdéshez. Az e rendelet nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedések elfogadása a 32. cikk (3) bekezdésében meghatározott, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás szerint történik.

(3)

A forgalomba hozott kozmetikai termékek biztonságosságának biztosítása érdekében a Bizottság, amennyiben azt szükségesnek ítéli meg, az SCCS-el történt egyeztetés után módosíthatja az I. mellékletet. Az e rendelet nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedések elfogadása a 32. cikk (3) bekezdésében meghatározott, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás szerint történik. 32. cikk A bizottság

(1)

A Bizottság munkáját a kozmetikai termékek állandó bizottsága segíti.

(2)

Az e bekezdésre történı hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikke alkalmazandó, tekintettel a 8. cikkében foglalt rendelkezésekre. Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított idıtartam három hónap.

(3)

Az e bekezdésre történı hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)−(4) bekezdése és 7. cikke alkalmazandó, tekintettel a 8. cikkében foglalt rendelkezésekre.

(4)

Az e bekezdésre történı hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1), (2), (4) és (6) bekezdése és 7. cikke alkalmazandó, tekintettel a 8. cikkében foglalt rendelkezésekre. 33. cikk Az összetevık közhasználatú neveinek glosszáriuma

A Bizottságnak összeállít és aktualizál egy az összetevık közhasználatú neveit tartalmazó glosszáriumot. A Bizottság ennek érdekében figyelembe veszi a nemzetközileg elismert szakkifejezéseket, beleértve a Kozmetikai Összetevık Nemzetközi Nevezéktanát (INCI). A glosszárium nem azonos a kozmetikai termékekben felhasználásra engedélyezett anyagok listájával. Az összetevık közhasználatú neve a glosszárium Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétıl számított tizenkét hónapot követıen valamennyi forgalomba hozott kozmetikai termékek címkézésére alkalmazandó. 34. cikk Illetékes hatóságok, méregellenırzı központok vagy az ezekhez hasonló intézmények 114 /PE 422.706

HU

(1)

A tagállamok kijelölik a tagállami illetékes hatóságokat.

(2)

A tagállamok értesítik a Bizottságot az (1) bekezdésben meghatározott hatóságokról és a 13. cikk (6) bekezdésében meghatározott szervezetekrıl. Szükség esetén ezen adatok aktualizálásáról is értesítést kell küldeniük.

(3)

A Bizottság összeállítja és aktualizálja a (2) bekezdésben meghatározott hatóságok és szervezetek listáját, s ezt hozzáférhetıvé teszi a nyilvánosság számára. 35. cikk Éves jelentés az állatkísérletekrıl

A Bizottság évente jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére az alábbiakra vonatkozóan: 1.

az alternatív módszerek kifejlesztése, validálása és jogi elfogadása terén elért haladás. A jelentés pontos adatokat tartalmaz a kozmetikai termékekkel kapcsolatos, állatokon végzett kísérletek számáról és típusáról. A tagállamok a 86/609/EGK ║ irányelvben megállapítottaknak megfelelıen győjtött statisztikákon kívül kötelesek győjteni a fenti információkat. A Bizottság különösen biztosítja az élı állatokat fel nem használó alternatív módszerek kifejlesztését, validálását és jogi elfogadását;

2.

a Bizottság által közösségi szinten validált alternatív módszereknek az OECD általi elfogadtatása, valamint a Közösségben alternatív módszerek felhasználásával végzett biztonságossági vizsgálatok eredményeinek a harmadik államok általi elismerése terén elért haladás, különösen a Közösség és ezen országok közötti együttmőködési megállapodások keretén belül;

3.

a kis- és középvállalkozások különleges igényei figyelembe vételének módja. 36. cikk A harmonizált szabványokkal szembeni hivatalos kifogás

(1)

Amennyiben egy tagállam vagy a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy harmonizált szabvány nem felel meg teljesen az e rendeletben foglalt vonatkozó követelményeknek, a Bizottság vagy az érintett tagállam a megfelelı indoklással a 98/34/EK irányelv 5. cikkével létrehozott bizottsághoz fordulhat. A bizottság késedelem nélkül véleményt ad ki.

(2)

A bizottság véleménye tükrében a Bizottság dönt arról, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdeti, nem hirdeti ki, korlátozással hirdeti ki, fenntartja, korlátozásokkal fenntartja vagy visszavonja az érintett harmonizált szabványra vonatkozó hivatkozásokat.

(3)

A Bizottság tájékoztatást nyújt a tagállamoknak és az érintett európai szabványügyi testületeknek. Szükség esetén kérelmezi a harmonizált szabvány felülvizsgálatát. 37. cikk Szankciók PE 422.706\ 115

HU

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókkal kapcsolatos rendelkezéseket, és meghozzák a szankciók végrehajtását biztosító szükséges intézkedéseket. Az elıírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejőnek kell lenniük. A tagállamok legkésıbb ...*-ig értesítik a Bizottságot ezen rendelkezésekrıl, és haladéktalanul tájékoztatják az azokat érintı bármely késıbbi módosításról. 38. cikk Hatályon kívül helyezés A 76/768/EGK irányelv ...**-tól hatályát veszti, kivéve a 4b. cikket, amely 2010. december 1-tıl veszti hatályát. A hatályon kívül helyezett irányelvre történı hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásokként kell értelmezni. Ez a rendelet nem érinti a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történı átültetésére vonatkozó határidıkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket. Az illetékes hatóságok azonban a 76/768/EGK irányelv 7. cikkének (3) bekezdése és 7a. cikkének (4) bekezdése alapján kapott információt rendelkezésre bocsátják, illetve a felelıs személyek ezen irányelv 7a. cikke alapján győjtött információt továbbra is rendelkezésre bocsátják, a 40. cikk (2) bekezdésében említett idıponttól számított hét éven keresztül. 39. cikk Átmeneti rendelkezések A 76/768/EGK irányelvtıl eltérve, az e rendeletnek megfelelı kozmetikai termékek a 40. cikk (2) bekezdésében meghatározott idıpont elıtt is forgalomba hozhatók. ...*,-tól, a 76/768/EGK irányelvtıl eltérve, az e rendelet 13. cikke alapján elvégzett értesítés az említett irányelv 7. cikke (3) bekezdésének és 7a. cikke (4) bekezdésének megfelelı értesítésként tekintendı. 40. cikk Hatálybalépés és az alkalmazás idıpontja (1)

Ez a rendelet [az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı huszadik napon] lép hatályba.

(2)

...**, -tól hatályos, kivéve:

* ** * **

E rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történı kihirdetésétıl számított 42 hónapon belül. E rendelet hatályba lépésétıl számított 42 hónapon belül. e rendelet hatályba lépésétıl számított 24 hónapon belül. e rendelet hatályba lépésétıl számított 42 hónapon belül.

116 /PE 422.706

HU

-

a 15. cikk (1) és (2) bekezdését, amelyek 2010. december 1-tıl hatályosak, valamint a 14., 31. és 32. cikket, amennyiben a 15. cikk (1) és (2) bekezdésének alkalmazásához szükségesek; és

-

A 16. cikk (2) bekezdése, amely ...***-tól hatályos.

Ez a rendelet teljes egészében kötelezı és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt ║ az Európai Parlament részérıl

a Tanács részérıl

az elnök

az elnök

***

e rendelet hatályba lépésétıl számított 36 hónapon belül. PE 422.706\ 117

HU

I. MELLÉKLET Biztonsági jelentés a kozmetikai termékekrıl A kozmetikai termékek biztonsági jelentése legalább a következıket foglalja magába: A. RÉSZ – A kozmetikai termékekre vonatkozó biztonsági információ 1.

A termék minıségi és mennyiségi összetétele

A termék minıségi és mennyiségi összetétele ▌, beleértve az anyag kémiai azonosítását (kémiai név, INCI, CAS, EINECS/ELINCS, adott esetben) és rendeltetési céljuk. ▌Illat- és ízkompozíciók és parfümök esetében ▌a vegyület neve és kódszáma, továbbá a szállító azonosítása; 2.

A kozmetikai termék fizikai/kémiai jellemzıi és stabilitása

Az anyagok, nyersanyagok, valamint a kozmetikai termék fizikai és kémiai tulajdonságai ▌. A kozmetikai termék stabilitása ▌az elvárható tárolási körülmények mellett. 3.

Mikrobiológiai minıség

Az anyag vagy keverék és a kozmetikai termék mikrobiológiai meghatározása. Különösen figyelni kell a szem körül, általában nyálkahártyán, sérült bırön, három évnél fiatalabb gyerekeknél, idıseknél vagy fokozott immunreakciót mutató embereknél használt kozmetikumokra. A tartósíthatósági teszt eredményei. 4.

Szennyezıdések, nyomok, tájékoztatás a csomagolóanyagról

Az anyagok és keverékek tisztasága ▌. Tilosnak nyilvánított anyagok nyomokban való jelenléte esetén igazolása annak, hogy jelenlétük technikailag elkerülhetetlen. A csomagolóanyag e tekintetben lényeges tulajdonságai ▌, különös tekintettel tisztaságukra és stabilitásukra. 5.

Rendeltetésszerő és elvárható használat

A termék rendeltetésszerő és elvárható használata. A megállapításokat a címkén feltüntetett figyelmeztetések és magyarázatok tekintetében különösen indokolni kell. 6.

A kozmetikai termék expozíciója

A kozmetikai termék expozíciójának adatai, figyelembe véve az 5. szakaszban tett megállapításokat a következıkkel kapcsolatban: (1)

Az alkalmazás helye(i);

(2)

Az alkalmazás területének helye(i);

118 /PE 422.706

HU

(3)

A felhasznált termék mennyisége;

(4)

A használat idıtartama és gyakorisága;

(5)

Az expozíció rendeltetésszerő és elvárható módja(i);

(6)

A megcélzott (vagy az expozíciónak kitett) népesség. Egy meghatározott csoport lehetséges expozícióját is figyelembe kell venni.

Az expozíció kiszámításánál tekintettel kell lenni a toxikológiai hatásokra is (az expozíciót egyes esetekben pl. bır egységnyi területére vagy a test egységnyi tömegére kell kiszámítani). A közvetlen felhasználástól eltérı alkalmazásból eredı másodlagos expozíció lehetıségét is tekintetbe kell venni (pl. spray nem szándékos belélegzése, ajakon használandó termékek véletlen szervezetbe kerülése stb.). Külön figyelembe kell venni, hogy a részecskeméret hogyan befolyásolhatja az expozíciót. 7.

Az anyaggal szembeni expozíció

A kozmetikai termékben felhasznált anyaggal szembeni expozíció adatai a vonatkozó toxikológiai határértékek tekintetében, figyelembe véve a 6. szakaszban leírt információt. 8.

Az anyagok toxikológiai profilja

Valamennyi toxikológiai határérték toxikológiai profilja ▌a kozmetikai termék által tartalmazott anyag tekintetében, a 18. cikk sérelme nélkül Különös figyelmet kell szentelni a lokális toxoticás értékelésére (bır- és szemirritáció), a bırallergiára, és UV-abszorbció esetén a fény által kiváltott toxicitásra. Az abszorpció valamennyi jelentıs toxikológiai útját figyelni kell és ki kell számítani a rendszeresen jelentkezı hatásokat, illetve a NOAEL-en alapuló biztonsági határt. Ezek figyelembe vételének hiányát megfelelıen igazolni kell. Különös figyelemmel kell lenni minden lehetséges expozíciós hatásra, amelynek kiváltói: -

részecskeméret, beleértve a nanoanyagokat;

-

a felhasznált anyagok vagy nyersanyagok szennyezıdései; és

-

az anyagok közti kölcsönhatás.

Minden interpolációt megfelelıen alá kell támasztani és igazolni kell. Az információforrást pontosan meg kell határozni. 9.

Nemkívánatos hatások és komoly nemkívánatos hatások

A kozmetikai termék, vagy amennyiben releváns, más kozmetikai termék által kiváltott nemkívánatos hatásokról és komoly nemkívánatos hatásokról rendelkezésre álló valamennyi adat. Ez a statisztikai adatokat is magában foglalja. 10.

Tájékoztatás a kozmetikai termékrıl PE 422.706\ 119

HU

Egyéb vonatkozó információ, pl. tanulmányok a termék önkénteseken történı alkalmazásáról vagy az egyéb érintett területeken végzett kockázatelemezések megfelelıen megerısített és alátámasztott következtetései. B. RÉSZ – A kozmetikai termék biztonsági értékelése 1.

Értékelési következtetések

Nyilatkozat a kozmetikai termék biztonságosságáról a 3. cikkel kapcsolatban. 2.

A címkén szereplı figyelmeztetések és használati utasítások

Nyilatkozat a különleges figyelmeztetések és használati utasítások címkézésrıl a 19. cikk (1) bekezdésnek d) pontjának megfelelıen. 3.

Indoklás

Az 1. szakaszban meghatározott következtetések és a 2. szakaszban szereplı nyilatkozat értékeléséhez vezetı tudományos érvelés magyarázata. Ez a magyarázat az A. részben meghatározott leírásokon kell hogy alapuljon. Amennyiben szükséges, a biztonsági határokat is értékelni kell és meg kell vitatni. Különleges értékelésnek kell alávetni többek között a három év alatti gyermekeknek szánt kozmetikai termékeket és a kizárólag külsı használatra szánt intim higiéniai termékeket. A kozmetikai termékeket alkotó anyagok lehetséges kölcsönhatásait is vizsgálni kell. ▌ A különbözı toxikológiai profilokat tekintetbe vételét vagy mellızését kellıképpen alá kell támasztani. A kozmetikai termék biztonságosságának stabilitását érintı hatásokat megfelelıképpen tekintetbe kell venni. 4.

Az ellenırzı személy képzettsége és a B. részre vonatkozó jóváhagyás

A biztonsági ellenır neve és címe. A biztonsági ellenır végzettségének igazolása. Keltezés és a biztonsági ellenır aláírása.

120 /PE 422.706

HU

Preambulum a II.−VI. mellékletekhez (1)

(2)

A II.−VI. mellékletek alkalmazásában: a)

„Leöblítendı termék”: a bırrel, hajjal, vagy a nyálkahártyával való érintkezés után eltávolításra szánt kozmetikai termék;

b)

„Nem leöblítendı termék”: a bırrel, hajjal, vagy a nyálkahártyával hosszabb ideig tartó érintkezésre szánt kozmetikai termék;

c)

„Hajápolási termék”: a fej, vagy arc területén, a szempillát kivéve, hajra vagy arcszırzetre alkalmazandó kozmetikai termék;

d)

„Bırápolási termék”: a bırre alkalmazandó kozmetikai termék;

e)

„Ajakápolási termék”: az ajkakra alkalmazandó kozmetikai termék;

f)

„Arcápolási termék”: az arcbırre alkalmazandó kozmetikai termék;

g)

„Körömápolási termék”: a körmökre alkalmazandó kozmetikai termék;

h)

„Szájápolási termék”: a fogakra vagy a szájüreg nyálkahártyájára alkalmazandó kozmetikai termék;

i)

„Nyálkahártyára alkalmazandó termék”: a következı területek nyálkahártyájára alkalmazandó kozmetikai termék: -

szájüreg,

-

szemkörnyék,

-

vagy a külsı nemi szervek;

j)

„Szemápolási termék”: a szemkörnyékre alkalmazandó kozmetikai termék;

k)

„Szakipari felhasználás”: a kozmetikai termékek szakmájukat gyakorló személyek általi alkalmazása és felhasználása.

Az anyagok azonosításának megkönnyítése érdekében a következı leírások használatosak: -

Gyógyszerkészítmények nem védjegyzett nevei (INN), WHO, Genf, 1975. augusztus.

-

A Chemical Abstracts Service (CAS) szám.

-

A Létezı Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzékében (European Inventory of Existing Commercial Chemical Substances, EINECS) vagy a Törzskönyvezett Vegyi Anyagok Európai Jegyzékében (European List of

PE 422.706\ 121

HU

Notified Chemical Substances, ELNICS) vagy az 1907/2006/EK rendeletben meghatározott regisztrációs számmal megegyezı EK-szám.

(3)

-

Az XAN, amely egy adott ország (X) által engedélyezett név, pl. USAN, amely az Egyesült Államok által engedélyezett név;

-

Az e rendelet 33. cikkében említett összetevık közhasználatú neveinek glosszáriuma.

A III. és VI. mellékletben felsorolt anyagok csak konkrét említés esetén tartalmazzák a nanoanyagokat.

________________________________________________ A többi mellékletben néhány technikai jellegő módosítás történt. Ezek ebben az átmeneti verzióban nem szerepelnek, de a Parlament állásfoglalásának végleges verziójában közzé fogják tenni ıket.

122 /PE 422.706

HU

Melléklet A Bizottság nyilatkozata The Commission takes note of the concerns of Member States on the recasting of directives into regulations. The Commission considers that, where the existing provisions of a directive are sufficiently clear, precise and detailed, they may be capable of conversion into directly applicable provisions in a regulation by way of recasting. This is true more particularly where the provisions at issue are of a technical nature and have already been fully transposed into national law by all Member States. The Commission accepts, in the light of the different opinions expressed, that the specific case of the Cosmetics Regulation will not be used as a precedent for the interpretation of the Interinstitutional Agreement on this point. The Commission commits to clarifying the situation regarding Internet sales of cosmetic products prior to the date of application of the regulation. Like the European Parliament, the Commission is concerned by the fact that the cosmetic sector may be affected by counterfeiting which may increase risk for human health. Therefore, the Commission will take action in order to enhance cooperation between national competent authorities in order to fight counterfeiting. The Commission will draft an explanatory note regarding transitional provisions and dates of application of the Regulation (in particular in view of Articles 7, 8, 10 and 12a). On definition of nanomaterials the Commission notes that work towards a common definition of nanomaterials is still evolving. The Commission therefore confirms that in future Community legislation progress on the common definition should be taken into account and notes that the comitology procedures contained within this proposal also allow for the updating of the definition within this proposal.

PE 422.706\ 123

HU

P6_TA-PROV(2009)0159 A biocid termékek forgalomba hozatala ***I Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK irányelvnek egyes határidık meghosszabbítása tekintetében történı módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0618 – C6-0346/2008 – 2008/0188(COD))

(Együttdöntési eljárás: elsı olvasat) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0618),

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0346/2008),

–

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0076/2009),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

124 /PE 422.706

HU

P6_TC1-COD(2008)0188 Az Európai Parlament álláspontja amely elsı olvasatban 2009. március 24-én került elfogadásra a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK irányelvnek egyes határidık meghosszabbítása tekintetében történı módosításáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerzıdésre és különösen ║ 95. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára║, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére1, ║ a Szerzıdés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelıen2, mivel: (1)

1 2 3

A biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv3 16. cikkének (1) bekezdése 2000. május 14-tıl, az irányelv hatálybalépésének napjától számítva egy tízéves átmeneti idıszakról rendelkezik, amely alatt a tagállamok nemzeti szabályaik vagy joggyakorlatuk szerint járhatnak el a biocid termékek forgalomba hozatalával kapcsolatban, ennek keretében különösen engedélyezhetik az irányelv pozitív listáin, azaz az irányelv I., I.A. és I.B. mellékletében nem szereplı hatóanyagokat tartalmazó biocid termékek forgalomba hozatalát.

Az Európai Parlament 2009. január 14-i véleménye. Az Európai Parlament 2009. március 24-i álláspontja. HL L 123., 1998.4.24., 1. o. ║ PE 422.706\ 125

HU

(2)

A 98/8/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdése – ugyancsak 2000. május 14-i kezdettel – egy tízéves munkaprogramról rendelkezik, amelynek során azon biocid termékek hatóanyagait, amelyek az említett idıpont elıtt a piacon voltak, módszeresen meg kell vizsgálni, és amennyiben az emberek és az állatok egészsége, valamint a környezet szempontjából elfogadhatónak mutatkoznak, fel kell venni a közösségi pozitív listára.

(3)

A 98/8/EK irányelv 12. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja és (2) bekezdése c) pontjának i. alpontja az irányelv alkalmazásában benyújtott információk 10 éves védelmérıl rendelkezik, amely ugyancsak 2000. május 14-én kezdıdik; ennél a védelmi idıszak akkor rövidebb, ha egy tagállam ilyen rövidebb idıszakot határozott meg, ilyenkor ez utóbbi alkalmazandó az adott tagállam területén. Ez a védelem csak azokra az információkra vonatkozik, amelyeket a 98/8/EK irányelv hatálybalépése elıtt már a piacon lévı biocid termékek hatóanyagainak( ║meglévı hatóanyagok║), a 98/8/EK irányelv pozitív listájára való felvétele alátámasztására nyújtanak be.

(4)

Attól fogva, hogy egy meglévı hatóanyagnak megtörtént az értékelése és a 98/8/EK irányelv pozitív listájára való felvétele, e hatóanyag piaca harmonizáltnak tekinthetı, és a hatóanyagot tartalmazó termékek forgalomba hozatalára vonatkozó átmeneti szabályok helyett az irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5)

A 98/8/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a tízéves munkaprogram befejezése elıtt két évvel jelentést║ tett közzé a munkaprogram keretében elért eredményekrıl. A jelentés megállapításai szerint arra kell számítani, hogy a hatóanyagok jó részének felülvizsgálata 2010. május 14-ig nem fog lezárulni. Emellett még azon hatóanyagok esetében is, amelyeknek 2010. május 14. elıtt döntés született a 98/8/EK irányelv pozitív listájára való felvételérıl, elegendı idıt kell hagyni arra, hogy a tagállamok átültessék hazai jogukba a kapcsolódó jogi aktusokat, megadják, visszavonják vagy módosítsák a kapcsolódó termékengedélyeket, és ezáltal megfeleljenek a 98/8/EK irányelv harmonizált rendelkezéseinek. Jelentıs a veszélye annak, hogy az átmeneti idıszak vége, 2010. május 14. után a nemzeti szabályok már nem lesznek alkalmazhatók, a vonatkozó harmonizált szabályok pedig még nem lesznek elfogadva. Ezért az értékelésre kijelölt összes hatóanyag felülvizsgálata befejezésének lehetıvé tétele érdekében szükségesnek mutatkozik a tízéves munkaprogram meghosszabbítása

126 /PE 422.706

HU

(6)

Az is szükséges, hogy a felülvizsgálati program vége egybeessék az átmeneti idıszak végével, és ily módon a biocid termékek forgalomba hozatalát a nemzeti rendszerek vagy joggyakorlat mindaddig szabályozza, amíg a harmonizált szabályok a helyükbe nem léphetnek.

(7)

Ugyancsak a következetesség érdekében és annak biztosítására, hogy ne szőnjön meg egyes hatóanyagok esetében az értékelés idıtartama alatt az adatok védelme, a 98/8/EK irányelv alkalmazásában benyújtott valamennyi adat védelmi idıszakát ki kell terjeszteni oly módon, hogy a vége egybeessék a felülvizsgálati program végével.

(8)

Elıfordulhat, hogy a felülvizsgálati program javasolt meghosszabbítása nem lesz elegendı egyes hatóanyagok értékelésének lezárásához. Egy jelentısen hosszabb határidı kitőzése ugyanakkor a felülvizsgálati program idıben történı befejezése érdekében tett erıfeszítések fokozása ellen hatna. A felülvizsgálati program és a fennmaradó hatóanyagokra adott, kapcsolódó átmeneti idıszak 2014. május 14. után még legfeljebb 2 évre hosszabbítható meg, és erre csak akkor kerülhet sor, ha egyértelmő jelek utalnak arra, hogy a 98/8/EK irányelv helyébe léptetni kívánt jogszabály 2014. május 14. elıtt nem fog hatályba lépni.

(9)

A 98/8/EK irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak1 megfelelıen kell elfogadni.

(10)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a fennmaradó hatóanyagok tekintetében a felülvizsgálati idıt és a kapcsolódó átmeneti idıszakot legfeljebb két évvel meghosszabbíthassa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

1

HL L 184., 1999.7.17., 23. o. PE 422.706\ 127

HU

(11)

A jogalkotás minıségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 34. pontjával összhangban1 a tagállamokat arra ösztönzik, hogy a maguk, illetve a Közösség érdekében készítsék el és hozzák nyilvánosságra saját táblázataikat, amelyek a lehetı legteljesebb mértékben bemutatják az irányelv és az átültetı rendelkezések közötti megfelelést,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk A 98/8/EK irányelv a következıképpen módosul: 1.

A 12. cikk a következıképpen módosul: a)

Az (1) bekezdés c) pontjának i. alpontja helyébe a következı szöveg lép: „i.

b)

A (2) bekezdés c) pontjának i. alpontja helyébe a következı szöveg lép: „i.

1

2014. május 14-ig az irányelv elıírásaival összhangban benyújtott információkat, kivéve, ha ezek az információk biocid termékekre vonatkozó nemzeti szabályok értelmében már védelem alatt állnak. ilyen esetekben az adott tagállamban ezek az adatok az említett nemzeti szabályokban biztosított adatvédelmi idıszak lejártáig, de legkésıbb 2014. május 14-ig, vagy adott esetben legkésıbb addig az idıpontig állnak védelem alatt, ameddig a 16. cikk (1) bekezdésében említett átmeneti idıszakot a 16. cikk (2) bekezdésével összhangban meghosszabbították;”

HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

128 /PE 422.706

HU

2014. május 14-ig az irányelv elıírásaival összhangban benyújtott információkat, kivéve, ha ezek az információk biocid termékekre vonatkozó nemzeti szabályok értelmében már védelem alatt állnak. Ilyen esetekben az adott tagállamban ezek az adatok az említett nemzeti szabályokban biztosított adatvédelmi idıszak lejártáig, de legkésıbb 2014. május 14-ig, vagy adott esetben legkésıbb addig az idıpontig állnak védelem alatt, ameddig a 16. cikk (1) bekezdésében említett átmeneti idıszakot a 16. cikk (2) bekezdésével összhangban meghosszabbították;”

2.

A 16. cikk a következıképpen módosul: a)

Az (1) bekezdés ║ helyébe a következı szöveg lép: „(1) A 3. cikk (1) bekezdésétıl, az 5. cikk (1) bekezdésétıl, valamint a 8. cikk (2) és (4) bekezdésétıl való további eltéréssel és a (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok 2014. május 14-ig folytathatják a biocid termékek forgalomba hozatalára jelenleg alkalmazott rendszerük vagy gyakorlatuk alkalmazását. Ha egy hatóanyagnak az I. vagy IA. mellékletbe történı felvételére irányuló határozat a 16. cikk (3) bekezdésének való megfelelésre 2014. május 14-nél késıbbi idıpontot határoz meg, ez az eltérés a határozatban megállapított idıpontig továbbra is alkalmazandó az említett hatóanyagot tartalmazó termékekre. A tagállamok megtehetik például, hogy nemzeti szabályaiknak megfelelıen olyan hatóanyagokat tartalmazó biocid termékek forgalomba hozatalát engedélyezik területükön, amelyek nem szerepelnek az I. és I. A. mellékletben az adott terméktípusra vonatkozóan. Az ilyen hatóanyagoknak a 34. cikk (1) bekezdésében említett idıpontban, a 2. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározottaktól eltérı rendeltetéső biocid termék hatóanyagaként már forgalomban kell lenniük.”

b)

A (2) bekezdés a következıképpen módosul: i.

Az elsı albekezdés elsı mondata helyébe a következı szöveg lép: „(2) Az irányelv elfogadását követıen a Bizottság tizennégy éves munkaprogramot indít valamennyi olyan hatóanyag rendszeres vizsgálatára, amely a 34. cikk (1) bekezdésében elıírt idıpontban a 2. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározottaktól eltérı rendeltetéső biocid termék hatóanyagaként már forgalomban volt.”

PE 422.706\ 129

HU

ii.

Az elsı albekezdés vége a következı mondattal egészül ki: „A jelentés következtetéseitıl függıen ▌ határozat hozható az (1) bekezdés szerinti átmeneti idıszak és a tizennégy éves munkaprogram legfeljebb két évvel való meghosszabbításáról. Az irányelv nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedést a 28. cikk (4) bekezdésében említett, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.”

iii.

A második albekezdésben az „A tízéves idıszak alatt” szövegrész helyébe az „A tizennégy éves idıszak alatt” szöveg lép. 2. cikk Átültetés a nemzeti jogba

(1)

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésıbb 2010. május 14-ig megfeleljenek. ▌ A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)

A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon fıbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében elfogadnak.

130 /PE 422.706

HU

3. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı huszadik napon lép hatályba. 4. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt ║

az Európai Parlament részérıl az elnök

a Tanács részérıl az elnök

PE 422.706\ 131

HU

P6_TA-PROV(2009)0160 A dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adók szerkezete és adókulcsai * Az Európai Parlament 2009. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adók szerkezete és adókulcsai tekintetében a 92/79/EGK, a 92/80/EGK és a 95/59/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0459 – C6-0311/2008 – 2008/0150(CNS))

(Konzultációs eljárás) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2000)0459)

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 93. cikkére, amelynek megfelelıen a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0311/2008),

–

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0121/2009),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelıen változtassa meg javaslatát az EKSzerzıdés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;

3.

felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtıl el kíván térni;

4.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 2 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A belsı piac megfelelı mőködésének biztosítása, s ezzel egyidejőleg az EKSzerzıdés 152. cikkében elıírt magas szintő egészségvédelem érdekében, szem elıtt tartva, hogy a Közösség részes fele az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-

(2) A belsı piac megfelelı mőködésének biztosítása, s ezzel egyidejőleg az EKSzerzıdés 152. cikkében elıírt magas szintő egészségvédelem érdekében, szem elıtt tartva, hogy a Közösség részes fele az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-

132 /PE 422.706

HU

ellenırzési Keretegyezményének, a szóban forgó tárgyban változtatásokat kell végrehajtani. A módosítások során figyelembe kell venni a különbözı dohánytermékek adott helyzetét.

ellenırzési Keretegyezményének, a szóban forgó tárgyban változtatásokat kell végrehajtani. A módosítások során, adott esetben, figyelembe kell venni dohányzási tilalmat és a különbözı dohánytermékek adott helyzetét, és e módosításoknak illeszkedniük kell a dohányáruk reklámozásának tilalmához és az oktató kampányokhoz. Figyelembe kellene venni továbbá a harmadik országokból származó csempészet és szervezett bőnözés elleni küzdelmet és a schengeni térség létrehozását és bıvítését.

Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 3 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) A cigaretták tekintetében egyszerősíteni kell az intézkedéseket a feldolgozók számára semleges versenyfeltételek kialakítása, a dohánypiacok szétszabdaltságának csökkentése és az egészségvédelmi célkitőzések elérése érdekében. E célból a legkeresettebb árkategória fogalmát ki kell iktatni, az árhoz kapcsolódó minimumadó alapját a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárnak kell képeznie, a pénzben kifejezett minimális tételes adónak pedig az összes cigarettára kell vonatkoznia. Hasonló okokból kell a súlyozott kiskereskedelmi átlagárat alapul venni a tételes jövedéki adóknak a teljes adóterhen belüli jelentıségének felméréséhez.

(3) A cigaretták tekintetében egyszerősíteni kell az intézkedéseket a feldolgozók számára semleges versenyfeltételek kialakítása, a dohánypiacok szétszabdaltságának csökkentése, a tagállamok, az uniós dohánytermelık és a dohányipar közötti egyenlı bánásmód biztosítása, az egészségvédelmi célkitőzések elérése, továbbá az euróövezet bıvítése és az árkonvergencia fényében a makrogazdasági célok – például alacsony infláció – megvalósítása érdekében. E célból a legkeresettebb árkategória fogalmát ki kell iktatni; 2012. január 1-ig valamennyi tagállamban minden dohánytermék esetében a minimális jövedékiadó-elıírásokat már csak a dohányegységekre kivetett, tételes összetevıként kellene kifejezni. A súlyozott kiskereskedelmi átlagárat csak a tételes jövedéki adók teljes adóterhen belüli jelentıségének felméréséhez lehet alapul venni. Azon tagállamoknak, amelyekben a dohánytermékekre kivetett jövedéki adó magas, mérsékelt politikát kellene folytatniuk az adóemelés tekintetében, nem megfeledkezve arról, hogy a belsı piacon fontos az adószintek PE 422.706\ 133

HU

közelítése.

Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 5 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5) A cigarettasodrásra szánt finomra vágott dohány tekintetében a közösségi minimumokat úgy kell kifejezni, hogy a cigaretták esetében kiváltotthoz hasonló hatást érjenek el. E célból rendelkezni kell arról, hogy a nemzeti adószinteknek mind a kiskereskedelmi ár százalékában kifejezett, mind pedig a meghatározott összegő minimumnak meg kell felelniük.

(5) A cigarettasodrásra szánt finomra vágott dohány tekintetében a közösségi minimumokat úgy kell kifejezni, hogy a cigaretták esetében kiváltotthoz hasonló hatást érjenek el. E célból rendelkezni kell arról, hogy a nemzeti adószinteknek meg kell felelniük a 2012. január 1-jére az egyes dohányegységekre kivetett, meghatározott pénzösszegben kifejezett minimumnak.

Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 1 pont 92/79/EGK irányelv 2 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg (1) A tagállamok kötelesek gondoskodni róla, hogy a cigarettára kiszabott (tételes és értékarányos) jövedéki adó mértéke legalább az értékesített cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának 57%-a legyen. Ez a jövedéki adó 1000 darab cigarettára vonatkozóan a kiskereskedelmi értékesítési átlagártól függetlenül nem lehet kevesebb, mint 64 EUR.

Módosítás (1) 2012. január 1-jéig a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a jövedéki adó 1000 darab cigarettára vonatkozóan egyetlen cigarettatípus esetében se legyen kevesebb, mint 64 EUR.

Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 1 pont 92/79/EGK irányelv 2 cikk – 2 bekezdés

134 /PE 422.706

HU

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) 2014. január 1-tıl kezdve a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a cigarettára kiszabott (tételes és értékarányos) jövedéki adó mértéke legalább az értékesített cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának 63%-a legyen. Ez a jövedéki adó 1000 darab cigarettára vonatkozóan a kiskereskedelmi értékesítési átlagártól függetlenül nem lehet kevesebb, mint 90 EUR.

(2) 2014. január 1-tıl kezdve valamennyi tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a valamennyi cigarettakategóriára kiszabott jövedéki adó mértéke 1000 darab cigarettára vonatkozóan ne legyen kevesebb, mint 75 EUR, vagy 8 euróval több, mint a 2010. január 1-jei szint.

Azok a tagállamok azonban, amelyek a kiskereskedelmi értékesítési átlagár alapján legalább 122 EUR értékben állapítják meg az 1000 darab cigarettára kivetett jövedéki adót, nem kötelesek megfelelni az elsı albekezdésben elıírt 63%-os követelménynek.

Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 1 pont 92/79/EGK irányelv 2 cikk – 3 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) A súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárat minden év január 1jén kell megállapítani az n-1. évre vonatkozóan, a forgalomba bocsátott teljes mennyiség és az összes adót magában foglaló árak alapján.

(3) A súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárat minden év március 1jén kell megállapítani az n-1. évre vonatkozóan, a forgalomba hozott teljes mennyiség és az összes adót magukban foglaló árak alapján.

Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 1 pont 92/79/EGK irányelv 2 cikk – 5 bekezdés

PE 422.706\ 135

HU

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5) A tagállamok kötelesek fokozatosan emelni a jövedéki adókat annak érdekében, hogy esettıl függıen a (2) és a (4) bekezdésben megszabott határidıkre megfeleljenek a (2) bekezdésben meghatározott követelménynek.

(5) A tagállamok kötelesek fokozatosan emelni a jövedéki adókat annak érdekében, hogy 2012. január 1-jéig elérjék az (1) bekezdésben meghatározott követelményeket. Azok a tagállamok, amelyekben a 2009. január 1-jén alkalmazott jövedéki adó bármely kiskereskedelmi árkategóriában magasabb, mint 64 EUR/1000 cigaretta, nem csökkentik a jövedéki adó mértékét.

Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 1 pont 92/79/EGK irányelv 2 cikk – 6 bekezdés – 1 a albekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás A Bizottság ugyanekkor tájékoztatási jelleggel kiszámítja és közzéteszi a cigarettára vonatkozó EU minimumárat euróban vagy egyéb nemzeti pénznemben kifejezve, hozzáadva az egységnyi csomag cigarettát terhelı, 0 EUR adózás elıtti értékő jövedéki adót és héát.

Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 2 pont 92/79/EGK irányelv 2 a cikk A Bizottság által javasolt szöveg A 2a. cikk helyébe a következı szöveg lép: „2a. cikk (1) Ha egy tagállamban a cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárában változás következik be, és ezzel a jövedéki adó a 2. cikk (1) vagy (2) 136 /PE 422.706

HU

Módosítás törölve

bekezdésében meghatározott szint alá csökken, az érintett tagállam legfeljebb a változás évét követı második év január 1jéig tartózkodhat a jövedéki adó kiigazításától. (2) Ha egy tagállam felemeli a cigarettákra kivetett hozzáadottérték-adó kulcsát, akkora összeggel csökkentheti a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár százalékában kifejezett jövedéki adót, amekkora egyenlı a – szintén a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár százalékában kifejezett – hozzáadottérték-adó növekményével, akkor is, ha az említett kiigazítás eredményeképpen a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagár százalékában kifejezett jövedéki adó a 2. cikk (1) vagy (2) bekezdéseiben meghatározott szint alá süllyed. A tagállamok azonban kötelesek a jövedéki adót legkésıbb a csökkentés évétıl számított második év január 1-ig ismét az említett szintekre emelni.”

Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 2 cikk – 1 pont 92/80/EGK irányelv 3 cikk – 1 bekezdés – 8 és 9 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

2010. január 1-jétıl kezdve a tagállamok kötelesek a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohányra legalább az összes adót magába foglaló kiskereskedelmi ár 38%-ának és kilogrammonként legalább 43 EUR összegnek megfelelı jövedéki adót kivetni.

2014. január 1-jétıl kezdve a tagállamok kötelesek a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohányra kilogrammonként legalább 50 EUR, vagy a 2012. január 1-jei szintnél 6 %-kal magasabb összegnek megfelelı jövedéki adót kivetni.

2014. január 1-jétıl kezdve a tagállamok kötelesek a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohányra legalább az összes adót magába foglaló kiskereskedelmi ár 42%-ának és

2012. január 1-jétıl kezdve a tagállamok kötelesek a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohányra kilogrammonként legalább 43 EUR, vagy a 2010. január 1-jei szintnél 20 %-kal magasabb összegnek megfelelı jövedéki PE 422.706\ 137

HU

kilogrammonként legalább 60 EUR összegnek megfelelı jövedéki adót kivetni.

adót kivetni.

Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 2 cikk – 1 pont 92/80/EGK irányelv 3 cikk – 1 bekezdés – 10 és 11 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A tagállamok kötelesek fokozatosan emelni a jövedéki adókat, hogy 2014. január 1-jéig elérjék a kilencedik albekezdésben megszabott új minimumkövetelményeket.

A tagállamok kötelesek fokozatosan emelni a jövedéki adókat, hogy elérjék az új minimumkövetelményeket.

2010. január 1-jétıl a százalékban, kilogrammonkénti összegben vagy adott tételszámban kifejezett árura kivetett jövedéki adónak legalább a következıkkel kell egyenlınek lennie:

2012. január 1-jétıl a kilogrammonkénti összegben vagy adott tételszámban kifejezett árura kivetett jövedéki adónak legalább a következıkkel kell egyenlınek lennie:

a) szivarok és szivarkák esetén az összes adót magába foglaló kiskereskedelmi ár 5%-ával vagy 1000 tételként vagy kilogrammonként 12 EUR összeggel;

a) szivarok és szivarkák esetén 1000 tételenként vagy kilogrammonként 12 EUR összeggel;

b) a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohánytól eltérı fogyasztási dohányok esetén az összes adót magába foglaló kiskereskedelmi ár 20%-ával vagy kilogrammonként 22 EUR összeggel.

b) a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohánytól eltérı fogyasztási dohányok esetén kilogrammonként 22 EUR összeggel.

Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 3 cikk – 4 a pont (új) 95/59/EK irányelv 9 cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 4a) A 9. cikkben az (1) bekezdés harmadik albekezdése helyébe a következı szöveg lép: „A második albekezdés azonban nem akadályozhatja az árszínvonalak

138 /PE 422.706

HU

ellenırzésére vonatkozó nemzeti [...] rendszerek végrehajtását, a meghatározott árak betartását vagy a valamennyi dohánytermékre vonatkozó megfelelı küszöbárakkal kapcsolatos intézkedések végrehajtását a tagállamok illetékes hatóságai által az adott tagállam közegészségügyi politikája keretében a dohányzástól való elkedvetlenítés céljából, elsısorban a fiatalok tekintetében, feltéve hogy ezek az intézkedések összeegyeztethetık a közösségi joggal.”

Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat – módosító jogszabály 3 cikk – 5 pont 95/59/EK irányelv 16 cikk – 1 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A jövedéki adó tételes összetevıje nem lehet annak a teljes adótehernek a 10%ánál alacsonyabb, illetve 75%-ánál magasabb, amely a következık együttes összege:

(1) 2012. január 1-jétıl kezdıdıen a jövedéki adó tételes összetevıje nem lehet annak a teljes adótehernek a 10%-ánál alacsonyabb, illetve 55 %-ánál magasabb, amely a következık együttes összege:

a) tételes jövedéki adó;

a) tételes jövedéki adó;

b) a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárra kivetett értékarányos jövedéki adó és hozzáadottérték-adó.

b) a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárra kivetett értékarányos jövedéki adó és hozzáadottérték-adó.

A súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárat minden év január 1-jén kell megállapítani az n-1. évre vonatkozóan, a forgalomba bocsátott teljes mennyiség és az összes adót magában foglaló árak alapján.

A súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárat minden év március 1-jén kell megállapítani az n-1. évre vonatkozóan, a forgalomba bocsátott teljes mennyiség és az összes adót magában foglaló árak alapján. (1a) 2014. január 1-jétıl kezdıdıen a jövedéki adó tételes összetevıje nem lehet annak a teljes adótehernek a 10 %-ánál alacsonyabb, illetve 60 %-ánál magasabb, amely a következık együttes összege: a) tételes jövedéki adó; és b) a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárra kivetett értékarányos jövedéki adó és hozzáadottérték-adó. PE 422.706\ 139

HU

A súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárat minden év március 1-jén kell megállapítani az n-1. évre vonatkozóan, a forgalomba bocsátott teljes mennyiség és az összes adót magában foglaló árak alapján.

140 /PE 422.706

HU

P6_TA-PROV(2009)0161 A nıi nemi szervi csonkítás elleni küzdelem az EU-ban Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a nıi nemi szervi csonkítás elleni küzdelemrıl az EU-ban (2008/2071(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 2., 3. és 5. cikkére,

–

tekintettel az ENSZ 1966-ban elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 2., 3. és 26. cikkére,

–

tekintettel az 1979-ben elfogadott, a nıkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény (CEDAW) 5. cikkének a) pontjára,

–

tekintettel az ENSZ Közgyőlés által 1989. november 20-án elfogadott gyermekjogi egyezmény 2. cikkének (1) bekezdésére, 19. cikkének (1) bekezdésére, 24. cikkének (3) bekezdésére, valamint 34. és 39. cikkére,

–

tekintettel az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1989-es egyezményére,

–

tekintettel a gyermekek jogairól és jólétérıl szóló afrikai chartára (1990),

–

tekintettel a nıkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottság 1992-ben elfogadott 19. ajánlásának 1. cikkére, 2. cikkének f) pontjára, 5. cikkére, 10. cikkének c) pontjára, valamint 12. és 16. cikkére,

–

tekintettel az 1993. júniusi bécsi Emberi Jogi Világkonferencián elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–

tekintettel az ENSZ Közgyőlése által 1993 decemberében elfogadott nyilatkozatra a nık elleni erıszakról, amely az elsı olyan nemzetközi emberi jogi okmány, amely kizárólag a nık elleni erıszakkal foglalkozik,

–

tekintettel a népesedésrıl és a fejlesztésrıl szóló kairói ENSZ-konferencián 1994. szeptember 13-án elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–

tekintettel a nıkrıl szóló pekingi világkonferencián 1995. szeptember 15-én elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–

tekintettel 1995. június 15-i állásfoglalására az ENSZ 4., nıkrıl szóló világkonferenciájáról1, melynek témája az egyenlıségért folytatott küzdelem, a fejlıdés és a béke volt,

1

HL C 166., 1995.7.3., 92. o. PE 422.706\ 141

HU

–

tekintettel a nık jogainak megsértésérıl szóló 1997. március 13-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a nıkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény fakultatív jegyzıkönyvére, melyet az ENSZ nık helyzetével foglalkozó bizottsága 1999. március 12-én fogadott el,

–

tekintettel az Európa Tanács nık és férfiak esélyegyenlıségével foglalkozó bizottságának a nıi nemi szervek megcsonkításáról szóló 1999. április 12-i állásfoglalására,

–

tekintettel 1999. április 16-i álláspontjára az Európai Parlament és a Tanács gyermekekkel, serdülıkkel és nıkkel szembeni erıszak elleni közösségi cselekvési tervrıl (DAPHNE program) (2000–2004) szóló határozatára irányuló módosított javaslatról2,

–

tekintettel a pekingi cselekvési platformról szóló 2000. május 18-i állásfoglalására3,

–

tekintettel az ENSZ Közgyőlés „Nık 2000: Nemek közötti egyenlıséggel, fejlıdéssel és békével a huszonegyedik századért” címmel, 2000. június 5–9-én tartott rendkívüli ülésének eredményeirıl szóló 2000. június 15-i állásfoglalására4,

–

tekintettel a 2000. június 23-án aláírt AKCS–EU partnerségi megállapodásra (Cotonou-i Megállapodás) és a hozzá csatolt pénzügyi jegyzıkönyvre,

–

tekintettel az alapjogi charta Tanács, Európai Parlament és Bizottság általi közös kihirdetésére a 2000. december 7-i nizzai Európai Tanács alkalmával,

–

tekintettel 2000. december 14-i határozatára, miszerint a nıi nemi szervek megcsonkítását felveszi a 2001-es költségvetés DAPHNE-program finanszírozására szánt B5-802. cikkének hatálya alá,

–

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyőlésének a nıi nemi szervek megcsonkításáról szóló, 2001. május 22-i 1247(2001) állásfoglalására,

–

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyőlése által a nıi nemi szervek megcsonkításáról 2001. május 3-án elfogadott jelentésre,

–

tekintettel a nıi nemi szervek megcsonkításáról szóló 2001. szeptember 20-i korábbi állásfoglalására5,

–

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 2003. április 22-i 2003/28. sz. határozatára, amely február 6-át a nıi nemi szervek megcsonkításával szembeni „zéró tolerancia” nemzetközi napjának nyilvánította,

–

tekintettel a 2003-as Népek Jogainak Afrikai Chartájához főzött, a nık jogaira vonatkozó – Maputói Jegyzıkönyv néven is ismert – 2005. november 25-én hatályba

1 2 3 4 5

HL C 115., 1997.4.14., 172. o. HL C 219., 1999.7.30., 497. o. HL C 59., 2001.2.23., 258. o. HL C 67., 2001.3.1., 289. o. HL C 77. E, 2002.3.28., 126. o.

142 /PE 422.706

HU

lépett kiegészítı jegyzıkönyv 2., 5., 6, és 19 cikkére, –

tekintettel Cristiana Muscardini képviselı asszony 2007. március 27-án benyújtott 298/2007. számú petíciójára,

–

tekintettel az Európai Unió gyermekjogi stratégiájáról szóló 2008. január 16-i állásfoglalására1,

–

tekintettel az EU-Szerzıdés emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló 6. és 7. cikkére (alapelvek), valamint az EK-Szerzıdés 12. és 13. cikkére (megkülönböztetésmentesség),

–

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–

tekintettel a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság jelentésre (A6-0054/2009),

A.

mivel a WHO adatai szerint világszerte 100 és 140 millió közötti nı és leány nemi szerveit csonkították meg, és a WHO és az ENSZ Népesedési Alapja adatai szerint évente mintegy 2–3 millió nı van kitéve e testi épséget súlyosan károsító gyakorlat veszélyének,

B.

mivel évente közel 180 000 Európába emigrált nınek csonkítják meg nemi szervét vagy van kitéve e veszélynek,

C.

mivel a WHO szerint a nıi nemi szervek megcsonkítása legalább 28 afrikai és néhány ázsiai országban, valamint a Közel-Keleten elterjedt gyakorlatnak számít,

D.

mivel a nık ellen elkövetett erıszakos cselekmények – ideértve a nıi nemi szervek megcsonkítását – olyan társadalmi szerkezetekbıl erednek, amelyek a nemek közötti, valamint a hatalmi, erı- és fennhatósági egyenlıtlenségeken alapulnak, és ahol a család és a társadalom nyomása olyan alapvetı jogok megsértéséhez vezet, mint például az emberi testi épség sérthetetlenségének tisztelete,

E.

mivel a leányok nemi szerveinek megcsonkítása a leghatározottabban elítélendı és egyértelmően sérti a gyermekek és jogaik védelmét célzó nemzeti és nemzetközi jogot,

F.

mivel a WHO a nıi nemi szervek megcsonkításának négy fajtáját különbözteti meg, klitoridektómiától (a klitorisz részleges vagy teljes eltávolítása) a kimetszésen át (a klitorisz és a kisajak eltávolítása) – amelyek a nıi nemi szervek megcsonkításának 85%-át teszi ki – egészen a szélsıségesebb esetekig, azaz az infibulációig (a klitorisz és a kisajkak teljes eltávolítása, valamint a nagyajak belsı felületének kimetszése és a vulva összevarrása, csak egy kis nyílás meghagyásával) és a bemetszésig (a klitorisz vagy az ajkak megszurkálása, kilyukasztása vagy bemetszése),

G.

mivel a nıi nemi szervek bármilyen megcsonkítása kimeríti a nık ellen elkövetett erıszak fogalmát, amely egyenértékő alapvetı jogaik – különösen a testi épség sérthetetlenségéhez, valamint a testi, szellemi, a nemi és reproduktív egészséghez való joguk – megsértésével; mivel az ilyen erıszak semmilyen esetben sem indokolható a különbözı jellegő kulturális hagyományok vagy beavatási szertartások tiszteletben

1

HL C 41. E, 2009.2.19., 24. o. PE 422.706\ 143

HU

tartásával, H.

mivel Európában kb. 500 000 nın végeztek el nemi csonkítást, és mivel ez elsısorban bevándorló, illetve menekült családokban szokásos gyakorlat, és a leányokat e célból akár haza is küldik a saját országukba,

I.

mivel a nıi nemi szervek megcsonkítása rövid és hosszú távon is súlyosan és visszafordíthatatlanul károsítja az annak kitett nık és gyermekek testi és lelki egészségét, vagyis a személyük és testi épségük ellen intézett súlyos támadásnak minısül, sıt, egyes esetekben akár halálos kimenetelő is lehet, mivel a kezdetleges eszközök alkalmazása és a fertıtlenítést célzó óvintézkedések hiánya további káros hatásokhoz vezet, például fájdalommal járhat a szexuális érintkezés vagy a szülés, felléphet a nemi szervek visszafordíthatatlan károsodása, komplikációk (vérzés, sokkos állapot, fertızés, AIDS-vírus átadása, tetanusz, jóindulatú tumorok) léphetnek fel, és a terhesség vagy szülés ideje alatt is súlyos komplikációk jelentkezhetnek,

J.

mivel a nıi nemi szervek megcsonkítása – amely sérti a nık és leányok számos nemzetközi egyezmény által szentesített jogait – a tagállamok büntetıjogi szabályozása értelmében tilos, és sérti az Európai Unió alapjogi chartájának elveit,

K.

mivel a Parlament 2008. január 16-i állásfoglalása is arra ösztönzi a tagállamokat, hogy egyedi rendelkezéseket fogadjanak el a nıi nemi szervek megcsonkítása vonatkozásában, amelyek értelmében eljárás kezdeményezhetı azok ellen, akik gyermekeken ilyen beavatkozást végeznek,

L.

mivel a nıkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény megkívánja a részes államoktól, hogy megtegyenek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy megváltoztassák vagy eltöröljék azokat a normákat, szokásokat és gyakorlatokat, amelyek a nıkkel szemben megkülönböztetéshez vezetnek, továbbá hogy átalakítsák a nık és férfiak társadalmi és kulturális magatartási mintáit annak érdekében, hogy megszüntessék azokat az elıítéleteket, szokásokra alapuló és más olyan gyakorlatokat, amelyek valamely nem vélt alsóbb- vagy felsıbbrendőségén vagy a nık és férfiak sztereotipizált szerepein alapulnak,

M.

mivel a gyermekek jogairól szóló, 1989-es egyezmény kimondja, hogy a részes államok tiszteletben tartják az egyezményben megállapított jogokat és biztosítják érvényesülésüket minden, joghatóságuk alá tartozó gyermek esetében, bármiféle megkülönböztetés és a gyermek nemére való tekintet nélkül, továbbá megtesznek minden lehetséges intézkedést, amely szükségesnek és hatékonynak bizonyul a gyermekek egészségét károsító hagyományos gyakorlatok megszüntetése érdekében,

N.

mivel az afrikai gyermekjogi és gyermekjóléti charta javasolja az aláíró országoknak, hogy számolják fel a gyermekek jólétére, méltóságára, valamint normális növekedésre és fejlıdésére káros hatást gyakorló társadalmi és kulturális szokásokat,

O.

mivel az 1993 júniusában elfogadott bécsi nyilatkozat és cselekvési terv 18. bekezdése kinyilvánítja, hogy a nık és gyermekek emberi jogai az egyetemes emberi jogok elidegeníthetetlen, szerves és oszthatatlan részét képezik,

P.

mivel a nıkkel szembeni erıszak felszámolásáról szóló 1993-as ENSZ nyilatkozat 2. cikke kifejezetten hivatkozik a nıi nemi szervek megcsonkítására és más, nıkre nézve

144 /PE 422.706

HU

káros, hagyományos gyakorlatokra, Q.

mivel e nyilatkozat 4. cikke kimondja, hogy az államoknak el kell ítélniük a nık elleni erıszakot, és sem szokásokra, hagyományokra, sem pedig vallási meggyızıdésre hivatkozva nem bújhatnak ki a felszámolására vonatkozó kötelezettség alól,

R.

mivel a Kairóban 1994-ben megrendezett, társadalomról és fejlıdésrıl szóló nemzetközi konferencia cselekvési platformja felhívja a kormányokat, hogy számolják fel a nıi nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát, ahol az létezik, és támogassák az e gyakorlat felszámolásáért küzdı nem kormányzati szervezeteket és vallási intézményeket,

S.

mivel az ENSZ 4., Pekingben rendezett világkonferenciáján elfogadott cselekvési programban felkérték a kormányokat jogszabályaik szigorítására, intézményeik reformjára és a – többek között a nıi nem szervek megcsonkításában megtestesülı – nık elleni hátrányos megkülönböztetés felszámolására irányuló normák és gyakorlatok támogatására,

T.

mivel az AKCS–EU társulási megállapodás (Cotonou-i Megállapodás) is ilyen egyetemes elveken alapul és a nıi nemi szervek megcsonkítása elleni rendelkezéseket tartalmaz (9. cikk a megállapodás alapvetı elemeirıl, és a 25. és 31. cikk a társadalmi fejlıdésrıl és a nemekkel kapcsolatos kérdésekrıl),

U.

mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyőlése által 2001. május 3-án elfogadott jelentés felszólít a nıi nemi szervek megcsonkítása gyakorlatának tiltására és azt az emberi jogokról szóló európai egyezmény 3. cikke értelmében embertelen és megalázó bánásmódnak tekinti; mivel a jelentés fenntartja, hogy az alapvetı jogok tisztelete és a kínzással felérı gyakorlatok tiltása elsıbbséget élvez a kultúrák és hagyományok védelmével szemben,

V.

mivel a közös európai bevándorlási és menekültügyi politika keretében a Tanács és a Bizottság elismeri, hogy a nıi nemi szervek megcsonkítása sérti az emberi jogokat, mivel a szülık menedékjog iránti kérelmeiket egyre többször indokolják azzal, hogy származási országukban fenyegetésnek lennének kitéve, ha nem járulnának hozzá, hogy leánygyermekükön genitális csonkítást hajtsanak végre,

W.

mivel a szülık menedékjog iránti kérelmének jóváhagyása sajnálatos módon nem nyújt garanciát arra, hogy a gyermek megmenekült a nıi nemi csonkítás veszélyétıl, mivel azt egyes esetekben azután hajtják végre, hogy a család letelepedett az EU valamely tagállamában,

X.

mivel a Ferrero-Waldner és Michel biztos által 2008. február 5-én tett nyilatkozat egyértelmően elítéli e gyakorlatokat és elfogadhatatlannak tartja ıket mind az Európai Unióban, mind pedig harmadik országokban, valamint hangsúlyozza, hogy a nık jogainak megsértése semmilyen esetben nem indokolható a kulturális relativizmusra és a hagyományokra való hivatkozással,

Y.

mivel a nemzeti ifjúsági és családi központok és létesítmények egyben tanácsadást is tudnak nyújtani a családok számára annak érdekében, hogy megelızhessék a nık nemi szervének megcsonkítását,

PE 422.706\ 145

HU

1.

határozottan elítéli a nıi nemi szervek megcsonkítását mint az alapvetı emberi jogok megsértését és a nık és lányok személye és testi épsége ellen intézett kegyetlen támadást, és ezért azt a társadalom tekintetében súlyos bőncselekménynek tekinti;

2.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki átfogó stratégiát és cselekvési terveket az EU-ban gyakorolt nıi nemi csonkítás betiltása érdekében, és ennek keretében hozzanak létre olyan eszközöket – például törvények, közigazgatási rendelkezések, megelızı rendszerek, oktatási és szociális intézkedések formájában, és különösen széleskörő tájékoztatást nyújtva a veszélyeztetett csoportok számára rendelkezésre álló védelmi mechanizmusokról –, amelyek lehetıvé teszik a tényleges és lehetséges áldozatok megfelelı védelmét;

3.

kitart amellett, hogy a szülık által a gyermekük nemi csonkításának visszautasítása miatt a származási országban átélt fenyegetettségre hivatkozva benyújtott menedékjog iránti valamennyi kérelmeket egyedi elbírálásnak kell alávetni, és biztosítani kell, hogy az ilyen kérelmekhez nyújtsanak be perdöntı bizonyítékokat, amelyek meghatározzák a kérelem minıségét, a menedékjogot kérık személyiségét és szavahihetıségét, továbbá megerısítik, hogy a kérelem mögött meghúzódó indokok valósak;

4.

kitart amellett, hogy a nıi nemi csonkítás veszélyének való kitettség okán az EU-ban menekültstátuszt kapó nıknek és leányoknak megelızı intézkedés gyanánt elıírják, hogy rendszeresen jelenjenek meg orvosi vizsgálaton, amely védelmet nyújtana a számukra az EU területén esetlegesen késıbb végrehajtott csonkítással szemben; úgy véli, hogy ez az intézkedés semmi esetre sem minısülne diszkriminációnak e nıkkel és leányokkal szemben, sokkal inkább tekinthetı olyan intézkedésnek, amely a nıi nemi csonkítás EU területén való gyakorlásának felszámolására irányul;

5.

kéri, hogy ennek az átfogó stratégiának a keretében szervezzenek oktatási programokat, valamint nemzeti és nemzetközi szintő, tudatosságnövelı kampányokat;

6.

támogatja az Europol kezdeményezését az európai rendıri erık olyan találkozójának koordinálására, amely a nıi nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelem fokozásával, a bejelentések alacsony mértékével és a bizonyítékok és vallomások megszerzésének nehézségeivel kapcsolatos kérdések kezelésével, valamint a bőncselekmények elkövetıi elleni hatékony fellépéssel foglalkozna; e célból felkéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, milyen további intézkedések hozhatók a vallomást tett áldozatok védelmére;

7.

megállapítja, hogy a fent említett Maputói Jegyzıkönyvben említett, a nıi nemi szervek csonkításához hasonló káros gyakorlatok felszámolását célzó intézkedések az alábbiakat foglalják magukban: a közvélemény tudatosságának növelése tájékoztatás, hivatalos és informális oktatás és kampányok révén, a nıi nemi csonkítás minden formájának jogszabályokkal és szankciókkal történı tiltása – beleértve a beavatkozás orvosi személyzet által történı végrehajtását –, az érintettek egészségügyi szolgáltatásokkal, jogi tanácsadással, pszichológiai kezeléssel való támogatása, és azon nık képzése és védelme, akik esetlegesen káros gyakorlat, erıszak, visszaélések vagy az intolerancia áldozatává válhatnak;

8.

felkéri a tagállamokat, hogy határozzák meg az egyes országokban a nemi szervek megcsonkítását elszenvedett és e veszélynek kitett nık számát, figyelembe véve, hogy több ország esetében még nincsenek rendelkezésre álló adatok, mint ahogy nincs

146 /PE 422.706

HU

harmonizált adatgyőjtési rendszer sem; 9.

kéri, hogy hozzanak létre egy megfigyelési célú „európai egészségügyi jegyzıkönyvet”, illetve a jelenséggel kapcsolatos adatbankot, mivel ezek hasznosak lehetnek statisztikai szempontból, illetve az érintett bevándorló közösségeket célzó tájékoztatási kampányokhoz;

10.

olyan tudományos adatok győjtésére kéri a tagállamokat, amelyek támogathatják az Egészségügyi Világszervezet arra irányuló erıfeszítéseit, hogy Európában és a többi földrészen felszámolják a nıi nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát;

11.

felkéri a Bizottságot, hogy az érintett országokkal folytatott együttmőködési tárgyalásokba és megállapodásokba foglaljon bele a nıi nemi csonkítás felszámolásáról szóló záradékot;

12.

kéri, hogy győjtsék össze a különbözı szinteken alkalmazott legjobban bevált gyakorlati megoldásokat, és elemezzék hatásukat – adott esetben felhasználva a DAPHNE III keretében finanszírozott projekteket és az azok során elért eredményeket –, valamint hogy terjesszék széles körben ezeket az adatokat, továbbá mindennek során használják fel a szakértık gyakorlati és elméleti tapasztalatait;

13.

rámutat, hogy a nemzeti központok és intézmények alapvetı szerepet játszanak az áldozatok azonosításában és a nıi nemi csonkítás gyakorlata elleni megelızı intézkedések terén;

14.

kéri, hogy erısítsék meg a káros gyakorlatokat megelızni kívánó, már mőködı európai hálózatokat, például azáltal, hogy képzéseket szerveznek nem kormányzati szervezetek, regionális nonprofit szervezetek, illetve az ágazatban dolgozók számára, valamint hogy támogassák egy ezzel kapcsolatos hálózat kiépítését;

15.

nagyra értékeli azokat a jelentıs eredményeket, amelyeket a számos nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezet és kutatóintézet, a nıi nemi csonkítás európai megelızésére létrehozott európai hálózat, valamint elkötelezett magánszemélyek értek el, amelyek és akik különbözı tudatosító kampányokat végeznek, illetve a nıi nemi csonkítás gyakorlatának megelızését és felszámolását célzó projekteket dolgoznak ki, köszönhetıen – többek között – az egyes ENSZ-szervek és a DAPHNE program által biztosított forrásoknak; a nıi nemi csonkítás felszámolása, valamint az információ- és tapasztalatcsere sikere érdekében kétségkívül alapvetı fontosságú a nem kormányzati szervezetek és a különbözı nemzeti, regionális és nemzetközi szintő közösségeken alapuló szervezetek közötti hálózatok kialakítása;

16.

rámutat, hogy a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeirıl és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83/EK tanácsi irányelv1 10. cikke kimondja, hogy bár a nemre vonatkozó szempontok figyelembe vehetık, ezek önmagukban nem jelentik a 10. cikk alkalmazhatóságát;

17.

kéri, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és a Nemek Közötti Egyenlıség

1

HL C 304., 2004.9.30., 2. o. PE 422.706\ 147

HU

Európai Intézete töltsön be vezetı szerepet a nıi nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelemben, többéves és/vagy éves munkaprogramja keretében; úgy véli, hogy ezek az ügynökségek prioritást jelentı kutatást és/vagy tudatosságot növelı tevékenységet tudnak végezni, ezáltal segítve a nıi nemi csonkítás jelenségének európai szinten való jobb megértését; 18.

fontosnak tartja, hogy az érintett országokban vitafórumokat szervezzenek, hogy megreformálják a hagyományos jogi normákat, a nıi nemi szervek csonkítására vonatkozó információkat vegyék bele a leányok iskolai oktatásába és támogassák a csonkításon át nem esettek együttmőködését az érintett országokban;

19.

arra ösztönzi az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy az emberi jogok, a lelkiismeret szabadsága, valamint a személyi sérthetetlenséghez és az egészséghez való jog érdekében mőködjenek együtt a meglévı jogszabályok harmonizálása terén vagy – amennyiben a meglévı jogszabályok nem bizonyulnak megfelelınek – tegyenek javaslatot egyedi jogszabályokra e téren;

20.

felkéri a tagállamokat, hogy tartassák be a tagállamokkal a nıi nemi szervek megcsonkításáról szóló meglévı jogszabályaikat vagy illesszenek be ilyeneket a súlyos testi sértéseket szankcionáló jogszabályaik közé, arra az esetre, ha ezt a gyakorlatot ez Európai Unióban követnék el, ösztönözve a gyakorlat megelızésére és az ellene való küzdelemre irányuló intézkedéseket az érintett szakemberek (szociális munkások, tanárok, rendırök, egészségügyi szakemberek stb.) tudatosságának növelésével, amely lehetıvé teszi számukra, hogy felismerjék a nıi nemi szervek megcsonkításának eseteit, továbbá hogy tegyenek meg mindent a 27 EU-tagállam hatályos jogszabályainak fokozottabb harmonizációja érdekében;

21.

felszólítja a tagállamokat, hogy az általános orvosok, kórházi orvosok és egészségügyi csoportok számára kötelezıen írják elı a nıi nemi szervek csonkításának eseteirıl az egészségügyi hatóságok és/vagy a rendırség számára történı jelentéstételt;

22.

felkéri a tagállamokat, hogy vagy fogadjanak el egyedi jogszabályokat a nıi nemi szervek megcsonkításáról, vagy jelenlegi jogszabályaikkal összhangban járjanak el minden olyan személy ellen, aki nemi csonkítást végez;

23.

felkéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy lépjenek fel, ítéljék el és szankcionálják ezeknek a gyakorlatoknak az alkalmazását egy olyan átfogó stratégia keretében, amely a bevándorló népesség tekintetében figyelembe veszi a jogi, egészségügyi, társadalmi és integrációs vonatkozásokat; kéri, hogy a nıi nemi szervek megcsonkítását mint bőncselekményt, illetve az ezt végzı személyekre szabott megfelelı büntetéseket illesszék be a bevándorlásról szóló vonatkozó irányelvekbe olyan esetekre vonatkozóan, amikor ezt a gyakorlatot az Európai Unión belül végezték;

24.

sürgeti egy olyan állandó harmonizációs technikai fórum létrehozását, amely kapcsolati csatornát biztosít egyrészt a tagállamok között, másrészt a tagállamok és az afrikai intézmények között; úgy véli, hogy e fórumoknak a téma szakembereibıl és vezetı európai és afrikai nıjogi szervezetek képviselıibıl kell állniuk;

25.

sürgeti a csikló átszúrása és minden alternatív megoldás – amelyek félúton vannak a nıi körülmetélés és az identitás meghatározását szolgáló hagyományok tisztelete

148 /PE 422.706

HU

között – kategorikus elutasítását, mivel azok igazolhatnák és elfogadottá tehetnék a nıi nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát az EU területén; megismétli, hogy maradéktalanul és határozottan elítéli a nıi nemi szervek megcsonkítását, mivel nincs olyan társadalmi, gazdasági, etnikai, egészséggel kapcsolatos vagy egyéb indok, amely azt igazolhatná; 26.

sürgeti a nıi nemi szervek megcsonkításának felszámolását az azt magukban foglaló hagyományok szerint élı nıkre és családokra irányuló támogatási és integrációs politikák révén, annak érdekében, hogy – a jogszabályok, az emberi jogok, és a szexuális életre vonatkozó döntési szabadság tiszteletben tartása mellett – meg lehessen védeni a nıket a visszaélés és az erıszak minden formájától;

27.

megerısíti, hogy az indokok, amelyekre az egyes közösségek hivatkoznak a nık és lányok egészségére káros hagyományos gyakorlatok megırzése érdekében, nem igazolhatók;

28.

felhívja a tagállamokat, hogy: −

tekintsék bőncselekménynek a nıi nemi szervek megcsonkításának minden formáját, tekintet nélkül arra, hogy az érintett nı ahhoz beleegyezését adta-e vagy sem, és büntessék meg azt, aki segítséget, tanácsot, támogatást nyújt, vagy arra buzdít egy személyt, hogy ilyen beavatkozást hajtson végre egy nı vagy leány testén,

−

indítsanak büntetıeljárást, állítsanak bíróság elé és sújtsanak büntetéssel minden személyt, aki elköveti a nıi nemi szervek megcsonkításának bőntettét, még akkor is, ha az a befogadó ország határain kívül történt (bőntett területenkívülisége);

−

fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek lehetıvé teszik a bírák és ügyészek számára megelızı és óvintézkedések alkalmazását, ha tudomást szereznek olyan esetrıl, ahol nık vagy lányok ki vannak téve a csonkítás veszélyének;

29.

kéri a tagállamokat, hogy állami programok és szociális szolgáltatások segítségével indítsanak szociális intézkedésekre vonatkozó olyan megelızı stratégiát a kiskorú nık védelmére, amely a bevándorlók családjait nem bélyegzi meg, és amely egyrészt oktatás, képzés és tudatosítás révén elejét veszi e gyakorlatoknak, másrészt segítséget nyújt az ilyen gyakorlat áldozatává vált nıknek azáltal, hogy pszichológiai és orvosi támogatást és lehetıség szerint ingyenes helyreállító mőtétet biztosít számukra; felkéri továbbá a tagállamokat annak megfontolására, hogy egy kiskorú esetében a nemi szervek csonkításával való fenyegetettség vagy annak veszélye okot szolgáltathasson az állami hatóságok beavatkozására, a gyermekek védelmérıl szóló elıírásoknak megfelelıen;

30.

kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki iránymutatásokat és irányelveket az egészségügyben dolgozók, a tanárok és a szociális munkások számára azzal a céllal, hogy a szülıket tiszteletteljes módon – szükség esetén tolmács segítségével – tájékoztassák a nıi nemi szervek csonkításával járó hatalmas veszélyekre, illetve arra, hogy ez a gyakorlat a tagállamokban büntetendı cselekménynek minısül; azt kéri továbbá, hogy mőködjenek együtt a nıi nemi csonkítás vonatkozásában oktatást és ismeretterjesztést végzı, a családokkal és a közösségekkel szoros kapcsolatot fenntartó hálózatokkal és nem kormányzati szervezetekkel és finanszírozzák tevékenységüket; PE 422.706\ 149

HU

31.

kéri a tagállamokat, hogy terjesszenek az írástudatlanok számára is érthetı, pontos információkat, különösen a tagállamok konzulátusain keresztül, a vízumok kiállításakor; úgy véli, hogy a bevándorlási hivataloknak a befogadó országba való megérkezéskor is tájékoztatást kell nyújtaniuk a törvényi tiltás okairól, hogy a családok megértsék, hogy a hagyományos eljárások tiltása semmi esetre sem a kultúrába való beavatkozást célozza, hanem a nık és leányok jogi védelmét szolgálja; úgy véli, hogy a családokat tájékoztatni kell arról, hogy ha a csonkításra fény derül, a büntetıjogi következmények börtönbüntetést is magukban foglalhatnak;

32.

kéri, hogy javítsák a nık és leányok jogi helyzetét azokban az országokban, ahol gyakorolják a nıi nemi szervek megcsonkítását, annak érdekében, hogy erısítsék a nık önbizalmát, kezdeményezıkészségét és egyéni felelısségvállalását;

33.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

150 /PE 422.706

HU

P6_TA-PROV(2009)0162 Többnyelvőség: európai tıke és közös elkötelezettség Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása: Többnyelvőség: európai tıke és közös elkötelezettség (2008/2225(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel az EK-Szerzıdés 149. és 151. cikkére,

–

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 22. cikkére,

–

tekintettel a szellemi kulturális örökség megırzésérıl szóló, 2003. évi UNESCO Egyezményre,

–

tekintettel a Bizottság „Többnyelvőség: európai tıke és közös elkötelezettség” címő, 2008. szeptember 18-i közleményére (COM(2008)0566) és az azt kísérı bizottsági munkadokumentumra (SEC(2008)2443, SEC(2008)2444, SEC(2008)2445),

–

tekintettel a Bizottság „Az európai nyelvi kompetenciamérés keretrendszere” címő, 2007. április 13-i közleményére (COM(2007)0184),

–

tekintettel a Bizottság „Jelentés a nyelvtanulás és a nyelvi sokféleség ösztönzése címő jelentési terv végrehajtásáról” címő, 2007. november 5-i munkadokumentumára (COM(2007)0554), valamint az azt kísérı munkadokumentumra (SEC(2007)1222),

–

tekintettel „Az európai kulturális programról a globalizálódó világban” címő, 2008. április 10-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a többnyelvőség ösztönzését szolgáló új keretstratégiáról szóló, 2006. november 15-i állásfoglalására2,

–

tekintettel az Európai Unióban a többnyelvőség és a nyelvtanulás elımozdítására vonatkozó intézkedésekrıl, az európai nyelvi kompetenciamutatóról szóló, 2006. április 27-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a bıvítés és a kulturális sokszínőség kapcsán a regionális és kevésbé használt nyelvekrıl, az európai kisebbségi nyelvekrıl szóló, 2003. szeptember 4-i, a Bizottságnak szóló ajánlásokkal elfogadott állásfoglalására4,

–

tekintettel a 2001-et a nyelvek európai évévé nyilvánító, 2000. július 17-i 1934/2000/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra5,

1 2 3 4 5

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0124. HL C 314. E, 2006.12.21., 207. o. HL C 296.E, 2006.12.6., 271. o. HL C 76. E, 2004.3.25., 374. o. HL L 232., 2000.9.14., 1. o. PE 422.706\ 151

HU

–

tekintettel a 2002. március 15–16-i barcelonai Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–

tekintettel az Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanács 2008. május 21-i és 22-i, különösen a többnyelvőségre vonatkozó következtetéseire,

–

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésezı képviselıi által a kulturális sokféleségnek és a kultúrák közötti párbeszédnek az Unió és a tagállamok külkapcsolataiban való elımozdításáról elfogadott, 2008. novemberi következtetéseire1,

–

tekintettel a Régiók Bizottságának a többnyelvőségrıl szóló, 2008. június 18–19-i véleményére2, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság többnyelvőségrıl szóló, 2008. szeptember 18-i véleményére,

–

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglakoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0092/2009),

A.

mivel a nyelvi és kulturális sokszínőség a média térnyerése, a növekvı mobilitás és migráció, valamint a globalizációs folyamatok elırehaladásának eredményeképpen jelentıs hatással van az Európai Unió polgárainak mindennapjaira;

B.

mivel a különbözı nyelvi kompetenciák elsajátítása minden uniós polgár számára rendkívüli fontossággal bír, hiszen lehetıvé teszi, hogy teljességében élvezhessék az Unión belüli, illetve az Unió harmadik országokkal folytatott kapcsolatainak keretén belüli szabad mozgás gazdasági, szociális és kulturális elınyeit;

C.

mivel a többnyelvőség jelentısége a tagállamok közötti kapcsolatokban, a multikulturális társadalmunkban való együttélés tekintetében és az Európai Unió közös politikáin belül is növekszik;

D.

mivel a többnyelvőség értékelésének olyan elfogadott eszközökön kell alapulnia, mint amilyen többek között a közös európai nyelvi referenciakeret;

E.

mivel több európai nyelv alapvetı összekötı hídként szolgál a harmadik országokkal folytatott kapcsolatokban, valamint a világ legkülönbözıbb régióinak népei és nemzetei között;

F.

mivel az Alapjogi Charta 21. és 22. cikke a nyelvi sokféleséget állampolgári jogként ismeri el, és a többnyelvőségnek célul kell kitőznie a sokszínőség tiszteletének és a toleranciának ösztönzését is, a tagállamokon belüli különbözı nyelvi közösségek közötti lehetséges – akár tettleges, akár passzív – konfliktusok elkerülése érdekében,

1.

üdvözli a Bizottság többnyelvőségrıl szóló közleményének benyújtását, és a figyelmet, amelyet a Tanács a közleménynek szentelt;

2.

megerısíti a korábbiakban a többnyelvőség és a kulturális sokszínőség tekintetében

1 2

HL C 320., 2008.12.16., 10. o. HL C 257., 2008.10.9., 30. o.

152 /PE 422.706

HU

képviselt álláspontjait; 3.

ragaszkodik az EU hivatalos nyelvei közötti egyenrangúság elismeréséhez a nyilvános tevékenység minden területén;

4.

úgy véli, hogy Európa nyelvi sokfélesége jelentıs kulturális tıke, és nem tenne jót az Európai Uniónak, ha csak egyetlen fı nyelvre korlátozná magát;

5.

hangsúlyozza az EU intézményeinek kulcsfontosságú szerepét a nyelvi egyenrangúság elvének tiszteletben tartásában, egyrészt a tagállamok közötti kapcsolatokban és magukban az uniós intézményekben, másrészt az EU polgárai és a nemzeti hatóságok, illetve a közösségi és nemzetközi intézmények és szervezetek közötti kapcsolatokban;

6.

emlékeztet arra, hogy a többnyelvőség fontossága nem merül ki a szociális és gazdasági tényezıkben, és figyelembe kell venni a tudományos és kulturális alkotómunkát és ismeretátadást is, valamint a fordítás, akár az irodalmi, akár a szakfordítás fontosságát a polgárok élete és az Európai Unió hosszú távú fejlıdése szempontjából; nem utolsó sorban pedig a nyelvek identitásformáló és identitáserısítı szerepét;

7.

hangsúlyozza, hogy a soknyelvőség horizontális ügy, amely nagy hatással van az európai polgárok életére; ezért felhívja a tagállamokat, hogy integrálják a többnyelvőséget az oktatástól eltérı olyan szakpolitikákba, mint az élethosszig tartó tanulás, a társadalmi integráció, a foglalkoztatás, a média és a kutatás;

8.

alapvetı fontosságúnak tekinti a fordítást támogató speciális programok és többnyelvő terminológiai adatbázisok hálózatainak létrehozását;

9.

emlékeztet arra, hogy a többnyelvőség elımozdítása érdekében fel kell használni az információs és kommunikációs technológiákat, és hangsúlyozza a valamennyi nyelv betőinek megjelenítését lehetıvé tevı megfelelı nemzetközi szabvány (ISO 10646) szerepét és alkalmazásának fontosságát az Európai Unió és a tagállamok közigazgatási rendszerében és a médiában;

10.

javasolja a fordítók és tolmácsok európai napjának létrehozását vagy e foglalkozások figyelembevételét és kidomborítását a minden év szeptember 26-án megünnepelt Nyelvek Európai Napján;

11.

hangsúlyozza, hogy azon országokban vagy régiókban, ahol két vagy több hivatalos nyelv él együtt, létfontosságú a többnyelvőség megırzése;

12.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egynél több hivatalos nyelvvel rendelkezı tagállamokban biztosítva legyen a nyelvek teljes körő, kölcsönös megértése, különösen az idıskorúak tekintetében, valamint a jogrendszer, az egészségügy, a közigazgatás és a foglalkoztatás területén;

13.

ösztönzi, hogy azon tisztviselık, akik munkájuk során más tagállamok polgáraival lépnek kapcsolatba, tanuljanak meg egy második európai uniós nyelvet;

14.

úgy véli, hogy szükséges és helyénvaló a felnıttkori idegennyelv-nyelvtanulás lehetıségének megteremtése szakmai vagy az élethosszig tartó tanulási programokon PE 422.706\ 153

HU

keresztül, a személyes és szakmai fejlıdés érdekében; 15.

kiemeli, hogy az iskolákban döntı fontosságú különleges figyelmet fordítani és támogatást nyújtani azoknak a tanulóknak, akiket nem anyanyelvükön oktatnak, és melegen üdvözli a Bizottság javaslatát az anyanyelv és két idegen nyelv elımozdítására az oktatásban;

16.

sajnálja, hogy a Bizottság eddig nem intézményesítette a nyelvi sokféleségrıl és nyelvtanulásról szóló többéves programot, vagy a nyelvi sokféleséggel és nyelvtanulással foglalkozó ügynökséget, ahogy azt az Európai Parlament a fent említett, 2003. szeptember 4-i nagy többséggel elfogadott állásfoglalásában is kérte;

17.

fontosnak tartja továbbá a befogadó állam hivatalos nyelveinek teljes körő elsajátítását a bevándorlók és családtagjaik teljes körő beilleszkedésének érdekében, és hangsúlyozza, hogy a nemzeti kormányoknak hatékonyan támogatniuk kell a külön nyelvi kurzusokat, különösen a nık és az idısek számára; felhívja a tagállamokat, hogy járjanak el felelısségteljesen a bevándorlókkal szemben, megadva számukra a befogadó ország nyelvének és kultúrájának elsajátításához szükséges eszközöket, mindeközben lehetıvé téve és bátorítva saját nyelvük megtartását;

18.

emlékeztet arra, hogy ezen okokból kifolyólag nélkülözhetetlen a tanítás minıségének biztosítása, ideértve a megfelelı tanárképzést is;

19.

hangsúlyozza, hogy megfelelı jelentıséget kell tulajdonítani az iskoláskor elıtti nyelvtanulásnak és mindenekelıtt azon ország nemzeti nyelve tanulásának, ahol a gyermekek iskolába járnak;

20.

úgy véli, hogy a gyermekeknek saját érdekükben képesnek kellene lenniük beszélni annak az országnak a nyelvét, amelyben élnek, annak biztosítása érdekében, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe tanulmányaik vagy azt követı képzésük során, és hogy egyenlı eséllyel vehessenek részt minden tevékenységben;

21.

javasolja, hogy a tagállamok vizsgálják meg a tanári csereprogramok lehetıségét az oktatás különbözı szintjein, abból a célból, hogy az iskolai tárgyakat különbözı nyelveken oktathassák, és úgy véli, hogy ez a lehetıség jól kihasználható különösen a határ menti régiókban, és javítaná a munkaerı mobilitását és az állampolgárok nyelvtudását;

22.

úgy véli, nélkülözhetetlen a nyelvtanárok és a hallgatók cseréjének és mobilitásának elımozdítása; hangsúlyozza, hogy a nyelvtanárok Európai Unión belüli mozgása biztosíthatja a lehetı legtöbb szakember közvetlen kapcsolatát az általa tanított nyelv anyanyelvi környezetével;

23.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a tanárok szakmai mobilitását, valamint az iskolák és a különbözı országok közötti együttmőködést technológiailag és kulturálisan innovatív pedagógiai projektek megvalósítására;

24.

bátorítja és támogatja az anyanyelvként használt kisebbségi, helyi és idegen nyelvek választható lehetıségként való bevezetését az iskolában és/vagy a közösség számára nyitva álló iskolán kívüli tevékenységek keretében;

154 /PE 422.706

HU

25.

felkéri a Tanácsot, hogy készítsen éves elırehaladási jelentést a többnyelvőségrıl a tagállami formális és informális oktatási rendszerekben, szakképzésben és felnıttoktatásban, különös figyelmet fordítva a nemzeti, regionális és kisebbségi nyelvek gyakorisága és a bevándorlás közötti kapcsolatra;

26.

megerısíti régóta tartó elkötelezettségét a nyelvtanulás, a soknyelvőség és az Európai Unió nyelvi sokfélesége – többek között a regionális és kisebbségi nyelvek – elımozdítása mellett, mivel ezek olyan kulturális értékek, amelyeket óvni és ápolni kell; úgy véli továbbá, hogy a többnyelvőség alapvetı fontosságú a hatékony kommunikáció szempontjából, és az egyének közötti megértés megkönnyítésének, illetve ezáltal a sokféleség és a kisebbségek elfogadásának egyik eszközét jelenti;

27.

ajánlja, hogy a középiskolai szinttıl a tagállamok tanterve tartalmazza egy harmadik idegen nyelv tanulásának választható lehetıségét;

28.

hangsúlyozza a környezı országok nyelvei tanulásának fontosságát mint a kommunikáció megkönnyítésének és a kölcsönös megértés elımozdításának egyik módját az Európai Unióban, az Unió erısítése mellett;

29.

javasolja a szomszédos országok és régiók nyelvei tanulásának támogatását, különösen a határ menti régiókban;

30.

ismételten hangsúlyozza az újszerő nyelvpedagógiai módszerek és megközelítések elımozdításának és támogatásának fontosságát a nyelvtudás megszerzésének bátorítása, valamint a polgárok körében a nyelvtanulás tudatosítása és az erre való motiválás érdekében;

31.

javasolja, hogy az oktatás minden szintjén, tekintet nélkül a földrajzi környezetre, legyenek képzett idegennyelv-tanárok;

32.

javasolja az élı nyelvek tanárait tömörítı európai egyesületek és szövetségek meghallgatását az alkalmazni kívánt módszerek és programok vonatkozásában;

33.

kiemeli az olvasásra való ösztönzésre és az irodalmi alkotás serkentésére irányuló politika fontosságát e célok elérésében;

34.

üdvözli a Bizottságnak a tömegkommunikációs eszközök és az új technológiák révén történı nyelvtanulás elınyeirıl szóló tájékoztató és figyelemfelhívó kampányok indítására irányuló terveit; sürgeti a Bizottságot, hogy vonja le a következtetéseket a bevándorlók gyermekeinek nyelvtanulásáról és a származási ország nyelvének és kultúrájának a befogadó tagállamban való tanításáról folytatott konzultációkból;

35.

javasolja és ösztönzi az IKT-k mint nélkülözhetetlen eszközök alkalmazását a nyelvoktatásban;

36.

megismétli, hogy számára politikai prioritás a nyelvtudás megszerzése más uniós nyelvek, köztük egy szomszédos ország nyelve és egy nemzetközi „lingua franca” tanulása révén; úgy véli, hogy ez kompetenciákat és képesítést ad az állampolgárok részére ahhoz, hogy részt vegyenek a demokratikus társadalomban az aktív polgárság, a foglalkoztathatóság és más kultúrák ismerete terén;

PE 422.706\ 155

HU

37.

javasolja, hogy kielégítı mértékben biztosítsák a többnyelvőséget a médiában és az interneten hozzáférhetı tartalmakban, és különösen az Europeana és más, az Európai Unióval kapcsolatos weboldalak és portálok nyelvi politikájában, amelynek teljes mértékben figyelembe kell vennie az európai többnyelvőséget, legalább az Európai Unió 23 hivatalos nyelve tekintetében;

38.

megjegyzi, hogy a televíziós programok feliratozása elısegíti az uniós nyelvek elsajátítását és gyakorlását, valamint javítja az audiovizuális mősorok kulturális hátterének megértését;

39.

ösztönzi az Európai Uniót, hogy külkapcsolataiban aknázza ki az európai nyelvekhez kapcsolódó elınyöket, és felszólít arra, hogy a többnyelvőség tıkéjét használják ki a világ többi részével folytatott kulturális gazdasági és társadalmi párbeszéd kialakításakor, erısítve az Európai Unió szerepét a nemzetközi színtéren, növelve annak értékét, és részesítve e tıkébıl a harmadik országokat az EU által követett fejlesztési politika szellemében;

40.

javasolja, hogy e kérdés alaposabb megvitatása érdekében, az ENSZ ıshonos nyelvekkel foglalkozó nemzetközi szakértıi bizottságának az ıshonos ügyek állandó fóruma 2008 májusi, hetedik ülésén elfogadott ajánlások (a hetedik ülésrıl készült E/2008/33 jelentés) alapján a Tanács a civil társadalommal együttmőködve szervezze meg az elsı nyelvi sokféleségrıl szóló európai konferenciát;

41.

úgy véli, hogy elegendı támogatást kell biztosítani annak elısegítésére, hogy az élethosszig tartó tanulás jegyében minden állampolgár – életkorától függetlenül – társadalmi integrációjának, foglalkoztatásának és jólétének elımozdítása érdekében folyamatosan fejlessze nyelvtudását, azáltal, hogy hozzáférést biztosítanak számára a megfelelı nyelvtanuláshoz vagy a könnyebb kommunikációhoz szükséges egyéb lehetıségekhez, többek között a korai nyelvtanuláshoz;

42.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azokat az intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a nyelvtanulást a hátrányos helyzető személyek, a nemzeti kisebbségek tagjai és a bevándorlók számára, lehetıvé téve a befogadó ország és/vagy régió nyelvének (nyelveinek) elsajátítását társadalmi beilleszkedésük és a kirekesztésük elleni küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy a bevándorlók számára fontos, hogy nyelvi készségeik fejlesztése során anyanyelvüket használhassák; ennek megfelelıen sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék az anyanyelv használatát és az illetı ország nemzeti nyelvének (nyelveinek) elsajátítását egyaránt;

43.

úgy véli, világszerte meg kell erısíteni az európai nyelvek nemzetközi terjesztéséhez nyújtott támogatást, hiszen ezek fontos hozzáadott értéket képviselnek az európai projektben, mivel alapvetı fontossággal bírnak az Európai Unió és a harmadik országok között meglévı nyelvi, történelmi és kulturális kapcsolatokban, és mivel elısegítik a demokratikus értékek elımozdítását ezekben az országokban;

44.

úgy véli, hogy támogatást kell nyújtani az európai vállalatoknak, különösen a kis- és középvállalkozásoknak a nyelvhasználat és a nyelvtanulás terén, ezáltal hozzásegítve ıket ahhoz, hogy hozzáférhessenek a nemzetközi piacokhoz, és különösen a feltörekvı piacokhoz;

45

hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak joguk van a lakóhelyük piacán árusított árukról

156 /PE 422.706

HU

az ottani hivatalos nyelven vagy nyelveken tájékoztatást kapni; 46.

külön felhívja a figyelmet az eltérı kulturális háttérrel rendelkezı egyének közötti kommunikációs szakadék, valamint a több- és egynyelvőek közötti társadalmi megosztottság lehetséges veszélyeire, felhívja a figyelmet, hogy a nyelvtudás hiánya sok tagállamban továbbra is komolyan akadályozza a nem az adott tagállamban honos munkavállalók társadalmi és munkaerı-piaci integrációját; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az Európai Unióban jobb lehetıségekhez jutó több nyelvet beszélık és a számos lehetıségbıl kizárt egynyelvőek közötti különbségek csökkentésére;

47.

úgy véli, hogy támogatást kell nyújtani a harmadik országok nyelveinek tanulásához, az EU-n belül is;

48.

kéri, hogy a nyelvi kompetenciamutatók a lehetı legrövidebb idın belül terjedjenek ki az EU összes hivatalos nyelvére, más, az Európai Unióban beszélt nyelvekre való kiterjesztésük sérelme nélkül;

49.

úgy véli, hogy az adatgyőjtésnek tartalmaznia kell a négy nyelvi készséget – írott szöveg értése, hallott szöveg értése, beszédkészség, íráskészség – mérı teszteket;

50.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a koordináció nyílt módszerének alkalmazásával fokozzák a tagállamok közötti együttmőködést növelı erıfeszítéseiket a többnyelvőség területére vonatkozó tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjének elısegítésére, figyelembe véve például a többnyelvő vállalkozásokban rejlı gazdasági elınyöket;

51.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

PE 422.706\ 157

HU

P6_TA-PROV(2009)0163 A területi kohéziót és a kohéziós politika jövıbeli reformját érintı vita állásáról szóló zöld könyv Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a területi kohéziót és a kohéziós politika jövıbeli reformját érintı vita állásáról szóló zöld könyvrıl (2008/2174(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság gazdasági és társadalmi kohézióról szóló, 2008. június 19-i „Növekedésben a régiók, növekedésben Európa” címő ötödik helyzetjelentésére (COM(2008)0371) (ötödik helyzetjelentés),

–

tekintettel a 2008. november 6-i, a Bizottság területi kohézióról szóló „Elınyt kovácsolni a területi sokféleségbıl” címő zöld könyvére (COM (2008)0616) (zöld könyv),

–

tekintettel a 2008. november 14-i, a „Régiók 2020-ban: – az EU régiói elıtt álló jövıbeli kihívások értékelése” címő bizottsági munkadokumentumra (SEC(2008)2868) (Régiók 2020-ban – bizottsági jelentés),

−

tekintettel az EK-Szerzıdés 158., 159. és 299. cikkének (2) bekezdésére,

−

tekintettel a Bizottság 2007. május 30-i, a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésére (COM(2007)0273),

–

tekintettel az EU területfejlesztési menetrendjére – A különbözı régiók versenyképesebb és fenntartható Európája felé (területfejlesztési menetrend) – és a fenntartható európai városokról szóló lipcsei chartára (Leipzig Charta), valamint a területfejlesztési menetrend végrehajtására vonatkozó elsı cselekvési programra,

–

tekintettel a 2008. február 21-i, a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik állásfoglalására (a negyedik helyzetjelentésrıl szóló állásfoglalás)1, a területfejlesztési menetrend és „A térségfejlesztésre és a területi kohézióra irányuló európai cselekvési program felé” címő lipcsei charta nyomon követésérıl szóló állásfoglalására2, valamint az irányításról és partnerségrıl szóló 2008. október 21-i állásfoglalására3,

–

tekintettel az Európai Területi Tervezési Megfigyelı Hálózat (ESPON) „Területi fejlıdések – területi forgatókönyvek Európáért” címő dokumentumról szóló jelentésére (az ESPON jelentés) és az Európai Parlament „Regionális eltérések és kohézió: stratégiák a jövıért” címő dokumentumról szóló jelentésére,

–

tekintettel a területi kohézióról és a kohéziós politika jövıjérıl 2008. október 30–31-én Párizsban tartott konferencia következtetéseire,

1 2 3

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0068. Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0069. Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0492.

158 /PE 422.706

HU

–

tekintettel a területi kohézió regionális fejlıdésben játszott szerepérıl szóló, 2005. szeptember 28-i állásfoglalására1,

–

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0083/2008),

A.

mivel a Lisszaboni Szerzıdést – amely a területi kohéziót a gazdasági és társadalmi kohézió mellett az Európai Unió alapvetı célkitőzései között szentesíti – még nem ratifikálta valamennyi tagállam;

B.

mivel a területi kohéziót a kohéziós politika elindulása óta közvetve tartalmazta, illetve fejlıdésének középpontjában állt; mivel a Lisszaboni Szerzıdés és a zöld könyv hozzájárult e fogalom láthatóbbá és egyértelmőbbé tételéhez,

C.

mivel az EU kohéziós politikája továbbra is az európai integrációs folyamat alapvetı pillére és az egyik legsikeresebb uniós politika, mely elısegíti az egyre sokszinőbb régiók közötti konvergenciát és ösztönzi a növekedést és a foglalkoztatást; mivel az EU kohéziós politikája az európai szolidaritás és méltányosság legláthatóbb, legkézzelfoghatóbb és leginkább számszerősíthetı kifejezıdése, és mivel a területi kohézió az EU kohéziós politikájának szerves részeként ugyanezen alepelvekre épül,

D.

mivel a konvergencia tekintetében az Európai Unióban elért haladás ellenére a kohézióról szóló legutóbbi jelentések rámutatnak arra, hogy az EU-n belüli régiók közötti területi különbségek egyre mélyülnek, például az elérhetıség tekintetében, különösen a strukturálisan kedvezıtlen helyzető régiók esetében, de a régiókon belüli szinten és az EU területeken belül is, ami területi szegregációhoz és az EU régióinak jóléti szintje közötti különbség elmélyüléséhez vezethet,

E.

mivel az EU kohéziós politika már sikeresen kialakított szinergiákat más EU szakpolitikák között azzal a céllal, hogy növelje e politikák helyi hatását és az európai polgárok számára nyújtott elınyeit, és mivel a kohéziós politika, a kutatás és az innováció közötti szinergiák létrehozása, illetve a lisszaboni stratégia és a határokon átnyúló szintő szinergiák is olyan kézzelfogható pozitív eredményeket hoztak, amelyeket meg kell szilárdítani és ki kell szélesíteni;

Az európai uniós kohéziós politika jövıjérıl szóló vita állása 1.

támogatja az európai uniós kohéziós politika jövıjérıl szóló nyilvános konzultáció fı következtetéseit az ötödik helyzetjelentésben bemutatottak szerint; elégedett azzal, hogy a regionális politika területén a különbözı érdekelt felek, különösen a helyi és regionális hatóságok nagy érdeklıdést mutattak a vita iránt;

2.

üdvözli azt a tényt, hogy e következtetések nagymértékben megegyeznek a negyedik helyzetjelentésrıl szóló állásfoglalásában kifejtett állásponttal; emlékeztet arra, hogy ez az állásfoglalás volt a Parlament elsı hozzájárulása a nyilvános vitához;

3.

megjegyzi, hogy a negyedik helyzetjelentésrıl szóló állásfoglalásában kifejtett álláspont a következı javaslatokat tartalmazza: elıször, az újraállamosításra tett

1

HL C 227E., 2006.9.21., 509. o. PE 422.706\ 159

HU

bárminemő kísérlet elutasítása, valamint az egységes és rugalmas EU politika melletti elkötelezettség, amelynek olyan közös kihívásokkal is foglalkoznia kell, mint a globalizáció, az éghajlatváltozás, a demográfiai változások (ideértve az öregedés, a migráció és az elnéptelenedés kérdését), a szegénység és az energiagazdálkodás; másodszor, hangot ad annak a határozott meggyızıdésének is, hogy az Unió kohéziós politikájának az EU valamennyi régiójára ki kell terjednie, beleértve a különleges földrajzi jellemzıkkel rendelkezı térségeket is, és mindenki számára hozzáadott értéket kell, hogy teremtsen; harmadszor azt, hogy szükség van az EU strukturális politikájára és fellépéseire fordított kiadások terén prioritások meghatározására, valamint a „forráselkülönítési” gyakorlat – bizonyos feltételekkel történı – támogatására; negyedszer pedig, hogy a szinergiákra és a különbözı ágazati politikák közötti integrált megközelítésre van szükség, ha optimális eredményeket akarunk eléri a helyi növekedés és fejlıdés vonatkozásában; 4.

úgy véli, hogy a területi kohézió a gazdasági és társadalmi kohézió együttes megerısítésén keresztül központi fontosságú pillér az EU kohéziós politikája által kitőzött célok megvalósítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy a területi kohézió hatékonyan hozzájárul mind a tagállamok és a régiók közötti, mind pedig az azokon belüli egyre mélyülı fejlıdési különbségek kiegyenlítéséhez; ezért úgy véli, hogy az EU regionális politikája jövıbeli reformjának magában kell foglalnia a zöld könyvvel kapcsolatos vita következtetéseit;

A területi kohézióról szóló zöld könyv értékelése 5.

üdvözli a területi kohézióról szóló zöld könyv elfogadását, mivel az az Európai Parlament régóta fennálló kérésére válaszol; teljes mértékben támogatja azt a döntést, hogy kezdjenek hozzá a – regionális politikáról szóló valamennyi vita középpontjában már régóta szereplı – „területi kohézió” elemzésének, annak ellenére, hogy a Lisszaboni Szerzıdést még nem ratifikálták;

6.

úgy véli azonban, hogy a zöld könyv nem elég ambíciózus abban az értelemben, hogy nem szerepel benne a „területi kohézió” egyértelmő meghatározása és célkitőzése, és ezért nem segíti jelentısen elı az új fogalom megértését, amely révén az hatékonyan hozzájárulhatna a térségek közötti egyenlıtlenségek enyhítéséhez; továbbá sajnálja, hogy a zöld könyv nem szolgál magyarázattal arra vonatkozóan, hogy a területi kohézió milyen módon integrálódik a kohéziós politika fennálló keretébe, és hogy a kohéziós politika elveinek keretébıl milyen módszertani eszközök és erıforrások válnak a politikai kohézióra vonatkozó beavatkozási mechanizmusok részeivé, és ezáltal hogyan válik mőködıképessé a következı programozási idıszak során;

7.

üdvözli a zöld könyvben szereplı elemzést, amely olyan három kulcsfontosságú fogalmat határoz meg, amelyek központi fontossággal bírnak a kohéziós politika fejlıdése szempontjából: koncentráció, kapcsolat és együttmőködés; úgy véli, hogy ezek a fogalmak megoldást nyújthatnak néhány, az Európai Unió harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlıdését gátló olyan alapvetı akadály leküzdésére, mint amilyen különösen egyes országos és regionális fıvárosokban tapasztalható, a gazdasági tevékenység koncentrációjából eredı negatív hatások, a távolságból és az infrastrukturális hiányosságokból eredıen a piacokhoz és a szolgáltatásokhoz való egyenlıtlen hozzáférés, valamint a tagállamok és a régiók közötti határokból következı elkülönülés;

160 /PE 422.706

HU

8.

úgy véli, hogy a zöld könyv nem veszi kellıen figyelembe a területfejlesztési menetrendben és a lipcsei chartában rögzített kötelezettségvállalásokat, amelyek a területi kohézió stratégiai és operatív jelleget kölcsönöznek, különös tekintettel a többközpontúság elvére vagy az új városi-vidéki partnerségre; úgy véli, hogy e céloknak kulcsfontosságú szerepe kell, hogy legyen a területi kohézióról szóló vitában;

9.

üdvözli a területi kohézióról folyó nyilvános konzultáció zöld könyv szerinti elindítását; úgy véli, hogy bármilyen nyilvános konzultáció sikere közvetlen összefüggésben áll a különbözı érdekelt felek és a civil társadalom lehetı legszélesebb körben történı részvételével; felhívja az illetékes nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy az új fogalom fontosságának tudatosítása érdekében haladéktalanul terjesszék a vonatkozó információkat;

10.

úgy véli, hogy valamennyi, erıteljes területi hatással bíró ágazati EU politika koordinálása központi fontossággal bír a kohéziós politika fejlıdése, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió megerısítése szempontjából; sajnálja ezért, hogy a zöld könyv vonatkozó elemzése ezen európai uniós politikák felsorolására szorítkozik és nem ad javaslatot arra vonatkozóan, hogyan lehet a közöttük meglévı szinergiákat javítani, illetve arra, hogy milyen módszerekkel mérjék e szakpolitikák területi kihatását;

11.

Egyetért azzal a megközelítéssel, hogy a zöld könyvbe és a nyilvános vitába ne kerüljenek bele a területi kohézió lehetséges költségvetési és pénzügyi összefüggéseire irányuló hivatkozások; úgy véli, hogy egy ilyen elemzés még korai lenne mindaddig, amíg valamennyi érdekelt fél magát a fogalmat nem határozza meg egyértelmően, illetve azonos módon nem értelmezi; úgy véli azonban, hogy minden ezzel kapcsolatos eszmecsere elválaszthatatlan a jövıbeni uniós kohéziós politikával kapcsolatos átfogó tárgyalási és tervezési folyamatoktól; kéri, hogy a vita eredményei képezzék a következı pénzügyi terv alapját;

12.

úgy véli, hogy egy erıs és jól finanszírozott európai regionális politika megléte nélkülözhetetlen feltétel ahhoz, hogy szembe lehessen nézni a soron következı bıvítésekkel járó és a kibıvített Európai Unión belüli területi, gazdasági és társadalmi kohézió megvalósításához kapcsolódó nehézségekkel;

A „területi kohézió” fogalmának elemzése 13.

támogatja a zöld könyvben megjelenı álláspontot, mely szerint a területi kohézió célja – az esélyegyenlıség elve alapján – az Európai Unió egész területén a többközpontú fejlıdés , valamint a különbözı jellegzetességekkel és sajátosságokkal rendelkezı területek kiegyensúlyozott és fenntartható fejlıdésének biztosítása, a sokszínőség megırzése mellett; támogatja továbbá azt az álláspontot, hogy a területi kohéziónak biztosítania kell, hogy a polgárok a lehetı legteljesebb mértékben kihasználhassák és fejleszthessék a régiójuk nyújtotta lehetıségeket és eszközöket; hangsúlyt fektet arra, hogy a területi kohézió horizontális fogalom, amely az Európai Unió egészének fejlıdését elımozdítja; határozottan úgy véli, hogy a területi kohézió meg tudja gátolni az EU régiói között és az azokon belül fennálló különbségek további elmélyülését és az asszimetria kialakulását; kijelenti, hogy a területi kohézió szárazföldi és tengeri dimenzióval egyaránt rendelkezik;

14.

véleménye szerint a területi kohézió egy olyan fogalom, amely tényleges hozzáadott PE 422.706\ 161

HU

értékkel egészítheti ki a gazdasági és társadalmi kohéziót és választ adhat az Unión belüli növekvı problémákra; hangsúlyozza, hogy a kohézió három (gazdasági, társadalmi és területi) alkotóelemének ki kell egészítenie és erısítenie kell egymást, megırizve ugyanakkor saját külön céljaikat egy egységes, integrált fogalmon belül; úgy véli ezért, hogy az alkotóelemek között nem szabad fontossági sorrendet felállítani, illetve azokat egymással felcserélhetıvé tenni; hangsúlyozza, hogy a területi kohéziónak illeszkednie kell a már meglévı keretekbe, és nem vezethet az uniós kohéziós politika ágazati szétforgácsolódásához; 15.

üdvözli az ESPON jelentés által az európai terület 2030-ig tartó jövıbeni fejlıdésének forgatókönyveirıl végzett kutatás végkövetkeztetéseit, amely konkrét adatokkal szolgál az EU kialakításáról és a nemzeti politikákról szóló politikai vita támogatása tekintetében azért, hogy létrehozza a megfelelı eszközöket az olyan jelentıs helyi vagy regionális hatásokkal járó új kihívások megoldása érdekében, mint a demográfiai változások, a városi koncentráció, a migrációs mozgások és az éghajlatváltozás, és optimális körülményeket hozzon létre a polgárok megfelelı életminıségének biztosítása érdekében;

16.

hangsúlyozza, hogy a területi kohézió egyik fı célkitőzése annak biztosítása, hogy egy adott területen belül elért haladás és fejlıdés az egész régió, illetve az európai uniós terület hasznára váljon; e tekintetben úgy véli, hogy a kiválósági központok, a kutató és innovációs klaszterek megoldásként szolgálhatnak a gazdasági siker, a tudományos felfedezések, a technológiai innováció és a munkahelyek biztosítására, és szorgalmazza e központok, az egyetemek, a gazdasági szervezetek és a vállalatok – beleértve a legkisebb vállalatokat is – közötti interakciók és ismeretátadás erısítését; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be egy értékelést a klasztereknek és a kiválósági központoknak a környezı területekre gyakorolt hatásairól;

17.

hangsúlyozza, hogy a területi kohézió fogalma magában foglalja a területeken belüli kohéziót is, és javasolja, hogy a fıvárosokra nehezedı nyomás csökkentése és a másodlagos csomópontok kialakulásának elısegítése érdekében elsıbbségben részesüljenek a területek autentikus többközpontú fejlıdését elımozdító szakpolitikák; megjegyzi, hogy ez a városi koncentráció többek között a zsúfoltság, szennyezettség, társadalmi kirekesztés, szegénység vagy a polgárok életminıségére is kiható ellenırizetlen urbanizációs folyamatok leküzdésére is szolgálhat; úgy véli, hogy ebben az értelemben nem szabad megfeledkezni a vidéki területek támogatásáról és az ott található kis és közepes városok fontos szerepérıl sem;

18.

hangsúlyozza a belsı piacnak a gazdasági, szociális és területi kohézióhoz történı létfontosságú hozzájárulását; hangsúlyozza a közszolgáltatások fontosságát a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlıdés tekintetében, valamint az általános érdekő szolgáltatásokhoz, különösen a közoktatáshoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz való társadalmilag és területileg méltányos hozzáférés szükségességét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a „méltányos hozzáférés” biztosítása nem csupán a földrajzi távolságra, hanem a rendelkezésre állásra és a hozzáférhetıségre is vonatkozik, és úgy ítéli meg, hogy a szubszidiaritás elvére, valamint a közösségi versenyjogra való tekintettel a közszolgáltatások meghatározásának, megszervezésének, finanszírozásának és felügyeletének a nemzeti, regionális és helyi hatóságok hatáskörében kell maradnia; úgy véli azonban, hogy a szolgáltatásokhoz a polgárok számára biztosított tisztességes hozzáférésrıl való

162 /PE 422.706

HU

gondolkodást is bele kellene venni a területi kohézióról szóló vitába; 19.

megjegyzi, hogy a zöld könyv elismeri, hogy három, speciális földrajzi jellegzetességekkel bíró terület különleges fejlesztési kihívásokkal szembesül: a hegyvidéki régiók, a szigetek és a ritkán lakott régiók; nem csökkentve a területi kohézió jelentıségét az e területek problémáival való szembenézésben, azon az állásponton van, hogy a területi kohézió nem lehet olyan politika, amely kizárólag a földrajzi szempontból hátrányos régiók problémáival foglalkozik; úgy véli azonban, hogy az Unió egészének harmonikus fejlıdéséhez történı hatékony hozzájárulásuk érdekében különös figyelmet igényel ezen régiók fejlesztése hátrányaik ellensúlyozása, valamint az értékeket és lehetıségeket teremtı regionális erıforrások átalakulásához;

20.

azt is megjegyzi, hogy más régiók speciális politikai kihívásokkal szembesülnek a gazdasági és társadalmi fejlıdés, az elérhetıség és a versenyképesség tekintetében; ilyen kihívások például az EK-Szerzıdés 299. cikke (2) bekezdésében meghatározott legkülsı régiók, a határvidéki régiók, a peremterületi régiók, a partvidéki régiók, valamint az elnéptelenedı régiók; úgy véli, hogy a távolság egyedi jellegzetességét is figyelembe kell venni mint olyan sajátos földrajzi jellegzetességet, amely az adott régiók esetében speciális politikák alkalmazását igényli; felhívja a figyelmet arra, hogy a kis szigeti tagállamok, Ciprus és Málta, szintén speciális kihívásokkal szembesülnek;

21.

úgy véli, hogy a nemcsak az EU területére vonatkozó uniós regionális politika hatásaira kell korlátozódnia, hanem más, erıteljes területi hatással bíró ágazati EU politikák területi dimenziójával is foglalkoznia kell; a területi kohézió összefüggésében hangsúlyozza, hogy tényleges területi hatásaik koordinálása és maximalizálása érdekében fontos a különbözı közösségi politikák közötti szinergiák javítása; megjegyzi azonban, hogy valamennyi EU politika mindig is autonóm marad, valamint azt, hogy ez a folyamat nem jár együtt az egyes politikák közötti alárendeléssel;

A területi kohézió jövıjével kapcsolatos ajánlások 22.

várakozásai szerint a nyilvános konzultáció során kialakul a területi kohézió egyértelmő és kellıképpen rugalmas meghatározása, amelyet közösen fogad el, értelmez és amelyet oszt minden érdekelt, és amely képes lesz felölelni az EU területeinek valamennyi sajátosságát, valamint biztosítja az egyértelmőséget és átláthatóságot; e tekintetben elfogadja a Tanács francia elnöksége által javasolt fogalommeghatározást; úgy véli azonban, hogy a területi kohéziónak minden szempontból eleget kell tennie a szubszidiaritás elvének; továbbá úgy véli, hogy a területi kohézió fogalmának jobb meghatározása és megértése érdekében az olyan fogalmak mint „terület”, „vidéki térség” és „hegyvidéki térség” közös meghatározására van szükség;

23.

úgy véli, hogy néhány tényezı a területi kohézió jövıbeni meghatározásának fontos eleme lehet, beleértve azt az elképzelést, miszerint a területi kohézió túlmutat a gazdasági és társadalmi kohézión, illetve annak horizontális jellege és az integrált megközelítés ösztönzi a területeken és a határokon átnyúló intézkedéseket; úgy véli, hogy a területi kohézió célja a tagállamok és a régiók közti egyenlıtlenségek csökkentése, valamint a különbözı jellegzetességekkel és sajátosságokkal rendelkezı földrajzi területek harmonikus és fenntartható fejlıdésének biztosítása annak meghatározása révén, hogy hogyan lehet az Unió kohéziós és más ágazati politikáit a leginkább a régió igényeihez igazítani; hangsúlyozza, hogy a jövıbeni PE 422.706\ 163

HU

fogalommeghatározást világosan kell megfogalmazni abból a szempontból is, hogy a területi kohéziónak elsısorban a helyes kormányzásra kell összpontosítania, méltányos lehetıségeket biztosítva az uniós polgároknak az életkörülmények és az életminıség tekintetében; 24.

határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy a jelen konzultációs folyamatot követıen adjanak ki fehér könyvet a területi kohézióról; úgy ítéli meg, hogy a fehér könyv jelentıs szerepet fog játszani a területi kohézió fogalmának, valamint a jelenlegi kohéziós politikára vonatkozó hozzáadott érték egyértelmő meghatározásában, illetve olyan konkrét rendelkezéseket és politikai fellépéseket fog javasolni, amelyek hozzájárulnak az egyre növekvı problémák megoldásához, és amelyeket bele kell foglalni a 2013-as idıszakot követı, a strukturális alapról szóló jogszabálycsomagba; úgy véli, hogy a területi kohézió lehetséges költségvetési és pénzügyi kihatásairól szóló bevezetı nyilatkozatot is bele kell foglalni a fehér könyvbe;

25.

üdvözli a „Régiók 2020-ban” címő bizottsági jelentést; felszólítja a Bizottságot, hogy kohéziós jelentésrıl szóló következı idıközi jelentésben az e munkadokumentumból származó megállapításokat, különösen a gazdasági, társadalmi és területi kohézió meghatározására vonatkozóan, foglalja bele területi kohézióról szóló fehér könyvbe;

26.

úgy véli, hogy a területi kohéziót elemzı zöld könyv alapjául szolgáló három fogalom – koncentráció, kapcsolat és együttmőködés – további fejlesztésre szorul, és konkrét politikai alternatívaként kell megjelennie; sürgeti a Bizottságot, hogy szolgáljon magyarázattal arra vonatkozóan, hogy ezek a fogalmak hogyan kerülnek be a 2013-as idıszakot követı jogalkotási keretbe;

27.

felszólít az európai területi együttmőködési célkitőzésnek a következı programozási idıszak során történı jelentıs megerısítésére; meggyızıdése, hogy e célkitőzés hozzáadott értéket teremt az Európai Unió számára nem utolsósorban azért, mert a regionális és helyi hatóságokat közvetlenül bevonja a határokon átívelı, transznacionális és régiók közötti együttmőködési programok tervezésébe és megvalósításába; úgy véli azonban, hogy ez nem valósulhat meg a másik két célkitőzés kárára; e tekintetben hangsúlyozza a tengermedencék integrált fejlesztésének, valamint a határokon átívelı dimenziónak és az európai szomszédsági politika erre vonatkozó operatív programjainak jelentıségét, amely a jövıbeni uniós bıvítések fényében különös jelentıséggel bír;

28.

véleménye szerint a területi kohéziónak horizontális elvként kellene fejlıdnie, és minden EU politikát és fellépést elı kellene mozdítania; úgy véli, hogy a fenntartható fejlıdés elvének, valamint a környezetvédelemnek a fejlıdése példaként szolgálhatna arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a területi kohéziót valamennyi uniós politika jövıbeni fejlıdésébe integrálni, minthogy a kohéziós szempontnak minden szakpolitika terén meg kell jelennie; úgy véli azonban, hogy a területi kohézió horizontális dimenziója nem korlátozódhat általános és elvont cselekvési tervre; felhívja az EU-t, hogy tegyen meg minden szükséges kezdeményezést annak érdekében, hogy kidolgozza a területi kohézióra vonatkozó jogalkotási és politikai javaslatokat;

29.

emlékeztet arra, hogy fontos az uniós kohéziós politika végrehajtásának és értékelésének minden egyes szakaszába beépíteni a nemek közötti egyenlıséggel, az esélyegyenlıséggel, a fogyatékkal élık és az idısek különleges szükségleteivel

164 /PE 422.706

HU

kapcsolatos távlati szempontokat; 30.

hangsúlyozza a területi kohézió tekintetében, hogy dolgozzanak ki további minıségi indikátorokat a megfelelı helyi politikák jobb kialakítása és végrehajtása érdekében, a különbözı területi sajátosságok figyelembe vételével; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül készítse el a szükséges tanulmányokat, valamint határozza meg az új és megbízható mutatók kidolgozásának lehetıségeit, illetve annak módját, hogy hogyan lehet azokat a területi különbségek értékelésére szolgáló rendszerbe beépíteni;·

31.

megjegyzi, hogy a régiók 1. célkitőzés (konvergencia) keretében történı támogathatóságának megállapítása tekintetében a GDP az egyedüli feltétel, míg a regionális versenyképesség és foglalkoztathatóság célkitőzése alapján támogatható régiók esetében már más mutatókat alkalmaztak; hangsúlyozza azonban azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy az országok közötti konvergencia tagadhatatlan növekedése gyakran elrejti a régiók közötti és a régiókon belüli különbségek növekvı számát, ezért kiemeli, hogy komolyan el kell gondolkodni azon, hogy helyes-e, hogy a strukturális alapokból származó pénzügyi támogatás tekintetében továbbra is a GDP legyen a fı támogathatósági feltétel;

32.

úgy véli, hogy a NUTS II térségeken belül a régiókon belüli egyenlıtlenségek problémája jobban megfigyelhetı a NUTS III szinten; felszólítja ezért a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a jövıben a NUTS II térségek eltérı fejlıdési sajátosságaiból eredı egyensúlyteremtési problémák milyen mértékben orvosolhatók a támogatható területek NUTS III szintő meghatározásával; a területi kohézió vonatkozásában hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok határozzák meg, mely területi egység tartozik a megfelelı végrehajtási szinthez a strukturális alapok programjainak tervezése és végrehajtása folyamán; e célból javasolja az EU egész területére kiterjedı területi elemzés végrehajtását az egyes programozási idıszakok kezdetén;

33.

úgy véli, hogy az ágazati EU politikák területi hatásának jobb koordinálásához e hatásokat jobban meg kell érteni és fel kell mérni; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy e politikák területi hatáselemzését végezze el, és hogy a jelenleg is mőködı európai bizottsági hatásvizsgálati mechanizmus – mint például a stratégiai környezeti hatásvizsgálat – a területi szempontokra is terjedjen ki; felszólítja a Bizottságot, mutassa be, hogyan lehet e területi és ágazati politikák között szinergiákat létrehozni, valamint hogy készítse el a lisszaboni - göteborgi stratégia területi kohézióhoz való hozzájárulásának értékelését;

34.

megismétli azon régóta fennálló kérését, hogy hozzanak létre a sajátos földrajzi jellegzetességekkel bíró területekre vonatkozó átfogó európai uniós stratégiát, amely lehetıvé teszi e területek számára a problémákra és kihívásokra való jobb válaszadást; úgy véli, hogy egy európai uniós stratégiának hangsúlyoznia kell a kohéziós politika területi dimenzióját, és azzal is foglalkoznia kell, hogy az EU politikákat hogyan alkalmazza e területek sajátos igényeire és eszközeire; hangsúlyozza, hogy egy ilyen stratégia végrehajtása e térségek gazdasági és társadalmi fejlıdésének·elengedhetetlen feltétele; úgy véli, hogy az erre vonatkozó uniós stratégia sikeres végrehajtása érdekében rendkívül fontos, hogy új mutatókat dolgozzanak ki a helyzet és a gyakorlati problémák pontosabb meghatározása céljából;

35.

hangsúlyozza azonban, hogy további mutatók kidolgozása, valamint a területi értékelés PE 422.706\ 165

HU

nem vezethet az új politikák és a területi kohéziót támogató fellépések végrehajtása során további bürokráciához és késedelemhez; hangsúlyozza a területi kohézió integrációjából eredı közvetlen eredmények szükségességét a következı strukturális alapprogramokban; 36.

emlékeztet a kis- és közép-, illetve a mikrovállalkozások, valamint a kisipari vállalkozások fontos szerepére különösen a gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén, a növekedés és a foglalkoztatás terén nyújtott jelentıs hozzájárulásuk révén; ezért kéri a Bizottságot, hogy végezzen külön elemzést a strukturális alapok és a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó európai regionális politikák hatásai és hatékonysága, valamint azon közigazgatási és pénzügyi nehézségek tekintetében, amelyekkel a kis- és középvállalkozások szembesülnek;

37.

felhívja továbbá a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy hatékony politikát alkalmazzanak a vállalkozások innovációjának és versenyképességének támogatására, amely lehetıvé teszi a vállalkozások és a közszféra, az iskolák és az egyetemek közti együttmőködést, valamint biztosítja, hogy a kis- és középvállalkozásokat képviselı szervezetek közvetlenül részt vehessenek a területi politikák kialakításában;

38.

sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák az Európai Unió területfejlesztési napirendjének végrehajtására vonatkozó elsı cselekvési program 4. fejezetében megállapított célkitőzések elérésére tett erıfeszítéseiket a területi kohézióról és a fenntartható területrendezésrıl való tudás kialakításával, tervek készítésével és hatáselemzéssel, valamint elismeri az ESPON-nak a folyamatban játszott központi szerepét;

39.

rámutat, hogy az éghajlatváltozás jelentıs következményekkel jár majd a területi kohézióra nézve; kéri, hogy a Bizottság végezzen további elemzéseket az éghajlatváltozás egyes régiókra gyakorolt negatív hatásáról, tekintettel arra, hogy a hatások eltérıek lesznek az Európai Unió különbözı területein; úgy véli, hogy a területi kohéziónak figyelembe kell vennie az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitőzéseket és az Unió területein a fenntartható fejlıdési modelleket kell ösztönöznie; megjegyzi azonban, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel más EU politikák keretében is foglalkozni kell;

40.

érdeklıdéssel jegyzi meg, hogy az ötödik helyzetjelentés elsı alkalommal használja az „átmeneti régiók” kifejezést, utalva azokra a régiókra, amelyek a „konvergencia célkitőzésben támogatott régiók” és a „versenyképesség és foglalkoztatás célkitőzésben támogatott régiók” között helyezkednek el; elismeri azt, hogy külön kell kezelni ezeket a régiókat, amelyek most a két célkitőzés között mint az egyikbe fokozatosan bekapcsolódó, ún. „phasing-in”, illetve a másikból fokozatosan kikerülı, ún. „phasing-out” régiókként oszlanak meg; a területi kohézió keretében felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre átfogóbb rendszert azon régiók fokozatos átmenetének a támogatására, amelyek hamarosan átlépik a 75 %-os GDP-küszöböt annak érdekében, hogy egyértelmőbbé tegye ezen régiók helyzetét és fejlıdésükhöz nagyobb biztonságot garantáljon; úgy véli, hogy a kohéziós alap támogatásából kikerülı tagállamok számára átmeneti támogatási rendszer létrehozására van szükség;

41.

úgy véli, hogy integrált megközelítéssel nagyobb lesz a siker esélye, ha mind a regionális és a helyi hatóságokat, mind pedig azon érdekelt feleket, köztük a gazdasági és szociális partnereket – akik egy adott terület igényeit és sajátosságait illetıen átfogó képet tudnak adni, illetve megértik azokat – az Európai Regionális Fejlesztési Alapra,

166 /PE 422.706

HU

az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet1 11. cikke alapján már a kezdetektıl bevonják minden egyes területfejlesztési stratégiájának felépítésébe és végrehajtásába; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan iránymutatásokat, amelyek segítik a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy a lehetı leghatékonyabban valósítsanak meg egy integrált megközelítést, és hatékony partnerségi együttmőködéseket hozzanak létre az érintett területekre vonatkozó jövıbeni stratégiák fejlesztéséhez; 42.

elismeri, hogy a területi kohéziónak elı kell mozdítania a kohéziós politika javulását; egyetért azzal a véleménnyel, hogy a különbözı problémákhoz különbözı területi szintekre van szükség, és ezért a valódi partnerségek valamennyi, a regionális és helyi fejlıdésben érdekelt fél között történı létrehozása uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt a területi kohézió kialakításának elıfeltétele, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden erıfeszítést egy ilyen többszintő, területi kormányzás létrehozására; úgy véli, hogy a területi kohéziónak minden politika illetve intézkedés tekintetében be kell tudnia azonosítania a megfelelı területi szintet oly módon, ami a lehetı legközelebb áll a polgárokhoz;

43.

hangsúlyozza, hogy az EU politikák, de fıképpen az EU kohéziós politikája beindították a kormányzás átalakulásának folyamatát: a gyakran központosított rendszertıl a kormányzás többszintő, egyre integráltabb rendszer felé mozdult el; felhívja valamennyi érdekelt felet, az állami hatóságokat és a polgárokat egy multiszektorális, területi és felfelé irányuló integrált megközelítésen alapuló területi kormányzási rendszer kialakítására az adott területen a polgárok vagy felhasználók közös szükségleteire adandó következetes és hatékony válasz érdekében; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az olyan EU kezdeményezések, mint a városi térségekre vonatkozó URBAN I és II, illetve a vidéki térségekre vonatkozó LEADER, bizonyították a módszer hatékonyságát;

44.

emlékeztet arra, hogy a strukturális politika végrehajtásában mutatkozó nehézségek részben a túlságosan merev és bonyolult eljárásoknak tudhatók be, és következésképpen szükségessé válik ezen eljárások egyszerősítése, illetve a felelısségeknek és a hatásköröknek az Európai Unió, a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok közötti megosztásának világos meghatározása; úgy véli, hogy a területi kormányzás nagymértékben e világos szabályok kialakításán fog múlni; ismételten kéri a Bizottságot, hogy késedelem nélkül nyújtsa be erre vonatkozó konkrét javaslatait;

45.

javasolja, hogy tekintettel a területi kohéziónak nem csak regionális, de egyéb ágazati EU politikák szempontjából is egyre növekvı jelentıségére, a területi kohéziót és a területfejlesztést a Tanácson belül oly sokáig irányító nem hivatalos struktúrák helyébe hivatalos miniszteri ülések lépjenek, amelyeket az Európai Unión belül a regionális politikáért felelıs miniszterek hívnak össze; úgy véli, hogy egy ilyen intézményi elırelépés a Tanácson belül biztosítaná a jobb információáramlást, valamint a területi kohéziós politika gyors fejlıdését;

46.

sürgeti a tagállamokat, hogy már most kezdjenek válaszokat adni arra, hogy nemzeti programjaikban és politikáikban hogyan lehet jobban megszilárdítani és megvalósítani

1

HL L 210., 2006.7.31., 25.o. PE 422.706\ 167

HU

a területi kohézió elképzelését; e tekintetben úgy véli, hogy területrendezési tervükbe már most bele kell foglalni a többközpontú fejlıdésre és városi és vidéki térségek közötti partnerségekre, valamint a Natura 2000-re vonatkozó alapelveket; o o

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

168 /PE 422.706

HU

o

P6_TA-PROV(2009)0164 A kohéziós politika városi dimenziója Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása az új programidıszak kohéziós politikájának városi dimenziójáról (2008/2130(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel az EK-Szerzıdés 158. és 159. cikkére,

–

tekintettel a 2007. november 23-24-én Ponta Delgadában (Azori-szigetek) a területtervezésért és -fejlesztésért felelıs miniszterek informális találkozóján az Európai Unió területi napirendje végrehajtására vonatkozóan elfogadott elsı cselekvési programra („elsı cselekvési program”),

–

tekintettel az EU területi napirendjére - Egy versenyképesebb és fenntarthatóbb, sokféle régióból álló Európáért („Területi napirend”) és a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára („Lipcsei Charta”), amelyeket a területtervezésért és városfejlesztésért felelıs miniszterek 2007. május 24–25-én Lipcsében tartott informális találkozóján fogadtak el,

–

tekintettel a miniszterek 2005. december 6–7-én Bristolban tartott informális találkozóján a fenntartható közösségekrıl elfogadott „Bristoli megállapodásra”,

–

tekintettel a területi kohézióért felelıs miniszterek 2004. november 29-én Rotterdamban tartott informális találkozóján elfogadott „városi vívmányokra”,

–

tekintettel a 2003. november 20-án az Urbanisták Európai Tanácsa által Lisszabonban kihirdetett 2003-as Új Athéni Chartára és az európai városokkal kapcsolatos jövıbeli elképzelésekre,

–

tekintettel a városi ügyekért felelıs miniszterek 2000. november 3-án Lille-ben tartott informális találkozóján elfogadott „Lille-i cselekvési programra”,

–

tekintettel a területrendezésért felelıs miniszterek 1999. május 11-én Potsdamban tartott informális találkozóján elfogadott európai területfejlesztési perspektívára,

–

tekintettel az 1994. május 27-én a dániai Aalborgban tartott, a fenntartható városokról és városi térségekrıl szóló európai konferencián jóváhagyott Fenntartható Európai Városok Chartájára,

–

tekintettel a Bizottság 2008. október 6-i „Zöld könyv a területi kohézióról: a területi sokszínőség erıvé való átalakítása” címő bizottsági közleményre (COM(2008)0616),

–

tekintettel a Bizottság 2008. június 19-i „Ötödik helyzetjelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról: Növekedésben a régiók, növekedésben Európa” címő közleményére (COM(2008)0371),

–

tekintettel a Bizottság 2008. május 14-i, „A kohéziós politikai stratégiákról és a 2007PE 422.706\ 169

HU

2013. közötti programokról folytatott tárgyalások eredményei” címő közleményére (COM(2008)0301), –

tekintettel a Bizottság 2007. május 30-i, a „Negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról” címő közleményére (COM(2007)0273),

–

tekintettel a 2007. május 24-én elfogadott, „A 2007-2013. idıszakra vonatkozó közösségi politikák városi dimenziója” címő iránymutatásra,

–

tekintettel a Bizottság 2007. májusi, a „Területi és városi dimenzió a nemzeti stratégiai hivatkozási keretekben és operatív programokban (2007-2013): elsı értékelés” címő munkadokumentumára,

–

tekintettel a Bizottság 2006. július 13-i, a „Kohéziós politika és a városok: a városok hozzájárulása a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez a régiókban” címő közleményére (COM(2006)0385),

–

tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra1,

–

tekintettel a Bizottság 2005. július 5-i, a „Kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására: Közösségi stratégiai iránymutatások a 2007–2013 közötti idıszakra” (COM(2005)0299),

–

tekintettel a Bizottság 2002. június 14-i, a „Strukturális alapok programozása 20002006: a városi kezdeményezés elsı értékelése” (COM(2002)0308) címő közleményére,

–

tekintettel a Bizottság „Egy városi napirend felé az Európai Unióban” (COM(1997)0197) címő, 1997. május 6-i közleményére,

–

tekintettel az Európai Területtervezési Megfigyelı Hálózat (ESPON) 2006 programra és az elfogadott ESPON 2013 programra,

–

tekintettel a városi kísérleti projektek (1989–1999), az URBAN I (1994–1999) és az URBAN II (2000–2006) közösségi kezdeményezések eredményeire,

–

tekintettel a 358 európai város 330 statisztikai mutatóját nyújtó városstatisztikai adatgyőjtés adatbázisából származó információkra,

–

tekintettel „A területrendezési menetrend és a Lipcsei Charta nyomon követése – Egy területfejlesztési és területi kohéziós európai cselekvési programja felé” címő, 2008. február 21-i állásfoglalásra,2,

–

tekintettel a lakhatásról és a regionális politikáról szóló, 2007. május 10-i állásfoglalásra3,

–

tekintettel a bıvítés összefüggésében a városi dimenzióról szóló, 2005. október 13-i

1 2 3

HL L 291., 2006.10.21., 11. o. Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0069. HL C 76. E, 2008.3.27., 124. o.

170 /PE 422.706

HU

állásfoglalásra1, –

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0031/2009),

A.

mivel felismeri, hogy miközben a városi kérdések a nemzeti, regionális és helyi hatóságok felelısségi körébe tartoznak, a városi térségek kulcsszerepet játszanak a lisszaboni és a göteborgi stratégiák végrehajtásában, és vezetı helyet töltenek be a kohéziós politikában, amelyért az EU intézményei viselik a felelısséget,

B.

mivel az EU a Lipcsei Chartában lefektetett céljai a városfejlesztési politika megvalósításának egységes megközelítésének biztosítása, kiváló minıségő városi terek létrehozása, a városi szolgáltatások, a közlekedési, energetikai és informatikai hálózatok modernizálása és az élethosszig tartó tanulás, az oktatás és az innováció ösztönzése érdekében, különösen a hátrányos helyzető belvárosokban és területeken,

C.

osztva azt a nézetet, hogy a Lipcsei Charta végrehajtása érdekében – amely a különbözı európai városok igen változatos igényei teljesítésének alapvetı feltétele – egyrészrıl egy rugalmas, átalakítható és dinamikus „ellenırzı lista” kidolgozási folyamata – amelyet a francia elnökség már elindított –, másrészrıl ezt követıen egységes városfejlesztési tervek tagállamok részérıl történı elkészítése nagyon hasznos lehet a különbözı helyzetekre vonatkozó információszolgáltatás szempontjából és a pontosan meghatározott célokat követı kezdeményezések végrehajtásához,

D.

mivel különbséget kell tenni a városok és a városi térségek között,

E.

mivel az EU 492 millió lakosának 80 százaléka városokban él, lényeges eltérések vannak azonban a tagállamok között a lakosság városi, városkörnyéki és vidéki területeken való megoszlása tekintetében, ám mivel ugyanakkor az Unióra a policentrikus fejlıdés, valamint a városi lakosság érdekeinek és szükségleteinek a strukturális alapok operációs programjaiban való csekély képviseltsége jellemzı,

F.

mivel a városi térségekben keletkezik az EU GDP-jének 70-80 százaléka, és a városok az innováció központjaként és a regionális, nemzeti és EU-szintő fejlıdés motorjaként azonosíthatók,

G.

ezzel szemben a városok felelnek a világ energiafogyasztásának több mint 75%-áért, valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 80%-áért, amely az energia elıállítása, a közlekedés, az ipar és a főtés következtében termelıdik,

H.

mivel a városiasodás folyamatát fokozza a fıvárosokba és más nagyvárosokba irányuló belsı migráció; az ebbıl eredı népességnövekedés hatalmas teher az egyre növekvı városok számára, hiszen megnövekedett igényeket kell kezelniük a hulladékkezelés, a lakáshelyzet, az oktatás és a foglalkoztatás terén; mivel a városiasodás folyamata, amely szakadatlanul bıvül, jelentıs hatással van a vidéki térségekre, ahol a humántıke-veszteség, azaz a munkavállalók, a fogyasztók és a diákok számának zuhanása súlyos problémákat okoznak,

1

HL C 233. E, 2006.9.28., 127. o. PE 422.706\ 171

HU

I.

mivel az EU közelmúltban végbement példátlan bıvítése a regionális különbségek rendkívüli mértékő növekedéséhez és nagyszámú hanyatló városi térség megjelenéséhez vezetett az EU-ban,

J.

mivel az EU városi térségei, a tagállamok eltérı politikai, intézményi és alkotmányos berendezkedése ellenére, olyan közös kihívásokkal és lehetıségekkel szembesülnek, amelyekkel szembe kell nézni, s ez a globális versenyben való helytállás érdekében a részletes statisztikai adatok, a kölcsönös együttmőködés és a bevált gyakorlatok átvételének szükségességét hangsúlyozza,

K.

mivel az EU területfejlesztése a gazdasági szerkezetátalakítás, a munkaerıpiac erıs fluktuációja, az elérhetetlen és zsúfolt tömegközlekedés, felhasználható területeknek a túlzott mértékő városiasodás miatt is korlátozott mennyisége, a hanyatló és elöregedı lakosság, a vidéki térségek és a kisebb városok kiürülése a nagy agglomerációk javára, a társadalmi kirekesztés, a magas és növekvı bőnözési ráta, egyes városi területek „gettósodása”, a háztartások alacsony jövedelme, a hátrányos területeken az életminıség romlása, a parkok és játszóterek elégtelen volta, a környezetszennyezés, a víz- és hulladékgazdálkodás és a maradványanyagok ellenırzése, valamint a biztonságos energiaellátás és az energia hatékony felhasználásának szükségessége által támasztott kihívásokkal szembesül,

L.

mivel a valamennyi fontos érintettel együtt történı, a modern elektronikus technikákat alkalmazó összehangolt kormányzás és különösen az e-kormányzás minimálisra csökkentheti a meglévı problémákat, és elvezethet a városok terjeszkedésének együttmőködésben történı egységes megközelítéséhez, figyelemmel a városkörnyéki és a vidéki területekkel határos részekre, összhangban a várostervezés korszerő módszereivel, mint például az intelligens növekedéssel, az új területrendezéssel és az intelligens városrendezéssel,

M.

mivel a városfejlesztési tevékenységek különösen alkalmasak a kis- és középvállalkozások (kkv-k) részvételére, különösen a szolgáltatási ágazatban, és a kohéziós politika egyre inkább a városok versenyelınyének támogatására irányul,

N.

mivel a kkv-k, különösen a kis- és mikrovállalkozások, valamint a kézmővesi és kereskedelmi tevékenységek a városközpontokban végzett tevékenység, valamint az egyes városrészek egyensúlya fenntartásának elengedhetetlen eszközei, s mivel a közlekedés, a kereskedelem, az ingatlanszabályozás és a lakásárak növekedése terén folytatott várospolitikák, vagy épp ellenkezıleg, a kiegyensúlyozott politika hiánya gyakran vezettek a gazdasági tevékenység megszőnéséhez és a személyi szolgáltatások megritkulásához,

O.

mivel tovább kell erısíteni a városi és a vidéki térségek közötti együttmőködést, tekintve, hogy a városi területek arra hivatottak, hogy a területi kohézió és a kiegyensúlyozott regionális fejlıdés érdekében fontos szerepet játsszanak a városkörnyéki területek harmonikus és integrált fejlesztésében,

1.

hangsúlyozza a fenntartható városfejlesztés és a városi térségek regionális fejlesztéshez való hozzájárulásának fontosságát, és felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen értékelje, mérje és tárgyalja meg az EU politikáinak a városi térségek gazdasági és társadalmi – különösen az oktatási és kulturális problémák vonatkozásában – az egészségügyi, közlekedési, környezeti és biztonsági helyzetre gyakorolt hatását, és

172 /PE 422.706

HU

ezekre állapítson meg teljesítménymércéket; 2.

sajnálatát fejezi ki, hogy a tagállamokat ösztönzik, de nem kötelezik arra, hogy a tervezés során stratégiai prioritásként illesszék bele a fenntartható városfejlesztést nemzeti stratégiai referenciakeretükbe és operatív programjaikba; ebbıl kifolyólag aggályait fejezi ki a miatt, hogy egyes tagállamok a kohéziós politika végrehajtása során nem kellıen veszik figyelembe a városi dimenziót, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a regionális és a helyi hatóságokkal együttmőködésben elemezzék és értékeljék az URBAN-kezdeményezés fıáramba való bevonásának hatását, és rendszeresen kísérjék figyelemmel és vizsgálják az EU pénzeszközeinek városi térségekben történı felhasználását;

3.

felhívja a figyelmet a közösségi URBAN-kezdeményezés pozitív tapasztalataira a partnerség, az integrált és alulról felfelé építkezı megközelítés területén, mivel ezek nagymértékben hozzájárultak a támogatott projektek hatékonyságához és megfelelıvé tételéhez; elvárja, hogy ezeket az eredményeket figyelembe vegyék a strukturális alapok által nyújtott segítség városi dimenziójával kapcsolatban, és hogy hasonló mechanizmusokat építsenek be a fenntartható városfejlesztés rendelkezésre álló finanszírozásába is annak érdekében, hogy a lehetı legtöbb város részesülhessen annak elınyeibıl;

4.

úgy véli, hogy nem volna helyénvaló, sıt problematikus lenne a „városi térségek” és tágabb értelemben a „városi” jelzı közös meghatározását elfogadni, mivel nehéz egy kalap alá hozni a tagállamokban és a régiókban fennálló helyzetek sokféleségét, és úgy véli, hogy a városi térségek kötelezı meghatározását és kijelölését a szubszidiaritás elvével összhangban és közös európai jellemzık alapján a tagállamokra kell bízni;

5.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden olyan intézkedést, amellyel támogathatják a fı- és más nagyvárosaik által kifejtett erıfeszítéseket a városiasodás és a városi népesség növekedése következtében fellépı új kihívások – ilyen a hulladék-, a lakás-, a foglalkoztatási és az oktatási helyzet kezelése – leküzdése érdekében; általánosabb szinten úgy véli, hogy a demográfiai fluktuáció mind a városi, mind a vidéki terültek számára kihívást jelent a munkaerıpiac, a munkanélkülivé vált munkavállalók képzése és átképzése, valamint a vidéki területek elnéptelenedése szempontjából;

6.

ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy – figyelembe véve, hogy a tagállamok eltérı alkotmányos mechanizmusai terén azok jellege folytán a különbözı döntési szintek hatékonysága ellenére sem érvényesíthetık harmonizált módszerek – a tagállamoknak adott esetben akár nyilvános konzultációk útján meg kellene határozniuk az általuk elképzelt városi dimenziót, a belsı harmonizáció megerısítése és a Bizottsággal való együttmőködés kiterjesztése érdekében;

7.

kiemeli, hogy a tagállamok átruházhatják a fenntartható városfejlesztés megvalósítására irányuló intézkedések végrehajtását elısegítı, a strukturális alapokból befolyó támogatásokkal kapcsolatos igazgatás jogát a városokra; úgy véli, hogy a hatáskör-átruházás kétszeresen hozzáadott értéket képvisel; egyrészrıl a regionális és európai fejlıdés szempontjából elınyösebb, ha a helyi elvárásoknak szigorúan megfelelve a városok viselik a felelıséget a tervezéstıl a kivitelezésig, másrészrıl ez az egyik legfontosabb eszköz a helyi ügyekkel kapcsolatos igazgatási kapacitás növelése terén; sajnálkozását fejezi ki azonban, hogy a hatáskör-átruházás lehetıségét PE 422.706\ 173

HU

– esetleg az ERFA által finanszírozott operatív programokon belül a városi hatóságoknak nyújtott globális támogatások révén – ez idáig nem használták ki teljes mértékben, és meg van gyızıdve arról, hogy a következı programozási idıszak többszintő kormányzási megközelítésének összefüggésében a városi területeknek közbülsı struktúraként egyértelmő szerepet kell elıirányozni és ösztönözni, és azon a véleményen van, hogy a városi dimenziót és a regionális politikában a hatáskörátruházást kötelezıvé kell tenni; mindazonáltal el kell kerülni azt, hogy a hatáskörátruházás a regionális politika széttagolódásához vezessen, ezért a hatáskör-átruházás mikéntjét körültekintıen kell meghatározni; 8.

hangsúlyozza a várostervezése egységes megközelítésének fontosságát; javasolja, hogy minden közpénzbıl finanszírozott városfejlesztési támogatást egységes városfejlesztési tervekre építsenek; felszólít átfogó megközelítés kötelezı feltétellé tételére, amint ez lehetséges, de legkésıbb a következı programozási idıszakban az egyik legfontosabb feltételként kell figyelembe venni a strukturális alapok forrásai és az Európai Beruházási Bank által nyújtott hitelek odaítélésénél; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen az egységes városfejlesztési tervekre vonatkozóan javaslatokat és a jó gyakorlat példáit tartalmazó iránymutatásokat, és részesítse elınyben a bevált gyakorlatok megosztását a nemzeti, regionális és helyi hatóságok között;

9.

felhívja a tagállamokat, hogy stratégiai referenciakereteiken belül és nemzeti operatív programjaikban biztosítsanak elsıbbséget a fenntartható városigazgatásra vonatkozó tervek megvalósítását célzó projektek finanszírozásának;

10.

javasolja, hogy a fenntartható városigazgatási tervek az alábbi elemek legalább némelyikét tartalmazzák: a hulladékkezelési tervet, a zajtérképeket és cselekvési terveket, a helyi levegı- és környezetszennyezés elleni programokat, a népességnövekedési elırejelzéseket, az új városi térségek iránti igényeket, az üres telkek és elhagyott épületek hasznosítását és a hanyatló városrészek, illetve megszőnt iparú övezetek rehabilitációját, a közszolgáltatások rendelkezésre állásának és hozzáférésének feltételeit, a városszerkezetet és a zöldterületek arányát, a mozgássérültek életét megkönnyítı feltételeket, a kulturális, történelmi és természeti örökség hasznosítását, a becsült víz- és energiaszükségletet, a víz és az energia hatékony felhasználását, a tömegközlekedés rendelkezésre állását, a hatékony forgalomirányítást, a sérülékeny csoportok (bevándorlók, kisebbségek, alacsony végzettségőek, fogyatékkal élık, nık stb.) integrációját, elérhetı árú és jó minıségő lakóhelyek rendelkezésre állását és a bőnözés elleni harcra vonatkozó terveket;

11.

úgy véli, hogy az egységes városfejlesztési tervek készítése csak akkor hatékony, ha a fenntartható városfejlesztés számára elegendı erıforrás áll rendelkezésre, és következésképpen ajánlja, hogy a rendelkezésre álló erıforrásokat konkrét intézkedésekre összpontosítsák; javasolja a strukturális alapokból való ráfordítások minimális szintjének megállapítását, amelyet programozási idıszakonként a városi térségek minden egyes lakójára fordítandó minimális összegben úgy kell meghatározni, hogy annak az összegnek az elkülönítése ne jelentsen irreális terhet a régiók számára;

12.

megállapítja, hogy sürgıs szükség van a vertikális és horizontális városi kormányzás adminisztratív kapacitásának megerısítésére, és felhívja a tagállamok figyelmét, hogy sürgıs szükség van az integrált városfejlesztési politika megvalósítása (amely a

174 /PE 422.706

HU

polgárok mindennapi életéhez tartozó olyan alapvetı kérdésekkel foglalkozik, mint a közlekedés, közszolgáltatások, életminıség, a helyi foglalkoztatási helyzet és kereskedelmi tevékenység, a biztonság stb.) egységes megközelítésének elfogadására, a partnerség elve alapján bevonva ebbe az erıfeszítésbe a nemzeti kormányokat, a regionális és a helyi hatóságokat és valamennyi köz-, illetve magánszférába tartozó más érintettet; 13.

elismeri a városi hatóságok nehézségeit a gazdasági és szociális fejlesztés összehangolása során az Európai Szociális Alap (ESZA) általi finanszírozás, és a természeti infrastruktúrába való beruházások tervezése során az ERFA-finanszírozás területein; úgy véli, hogy felül kell vizsgálni az „egy program, egy alap” elvét, és hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak az ERFA- és ESZA-támogatásokhoz kötıdı szinergiákat jobban ki kellene aknázniuk, továbbá meg kellene erısíteni az integrált finanszírozást; hosszú távon arra szólítja fel a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a két alap összevonásának lehetıségét, amennyiben ez a megoldás biztosítani tudja az eljárások egyszerősítését;

14.

támogatja a rulírozó (feltöltıdı) JESSICA elvének gondolatát, valamint annak a városi térségek gazdasági növekedésében elfoglalt lehetséges szerepét, és úgy véli, hogy a következı programozási idıszakban a regionális politikát a jelenlegi kizárólag vissza nem térítendı támogatások helyett nagy részben az olyan elınyös hiteleket nyújtó pénzügyi mechanizmusokra kell építeni, mint a feltöltıdı alapok;

15.

tudomásul veszi a magánszektor városfejlesztésben betöltött potenciális szerepét és úgy véli, hogy módszeresen az állami és a magánszektor együttmőködését kellene elıirányozni és ösztönözni a városi területek nagyobb gazdasági és szociális problémáinak megoldására hivatott innovatív finanszírozási rendszerek és projektek létrehozásának érdekében, különösen az infrastruktúra- és lakásépítés tekintetében; hangsúlyozza, hogy ehhez a megközelítéshez világos és átlátható magatartási szabályokra van szükség a közintézmények tevékenységére vonatkozóan, mivel a szubszidiaritás elvével összhangban ık hozzák meg a stratégiai döntéseket a szolgáltatások biztosítása, a feltételek meghatározása és a folyamatos ellenırzés terén;

16.

hangsúlyozza a városi dimenzió végrehajtási és igazgatási vonatkozásait, és további erıfeszítéseket kér a kohéziós politika végrehajtási szabályai egyszerősítésének, valamint a túlzott bürokráciának az alapok és egyes projektek irányítása és ellenırzése tekintetében történı általános csökkentése érdekében;

17.

megjegyzi, hogy a kohéziós politika mellett más közösségi politikák is biztosítanak pénzügyi támogatást a városi térségeknek, és így felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és tegyen javaslatot az érintett politikák jobb koordinálására, amelyek az egységes megközelítés gyakorlati végrehajtásának biztosítása érdekében és a kohéziós politika mindenkori figyelembe vétele mellett összevonnák az EU valamennyi, a városi térségekre allokált erıforrását;

18.

úgy véli, hogy a tagállamok helyi irányítási struktúrái továbbra sem alkalmasak a horizontális együttmőködés elısegítésére, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze az ágazatközi igazgatási struktúra elvét;

19.

kéri a fenntartható városfejlesztés területén a meglévı pénzügyi, humán- és szervezeti erıforrások hatékonyabb felhasználását a kis- és nagyvárosok által létrehozott PE 422.706\ 175

HU

hálózatok megteremtése és megerısítése érdekében, mivel ezek fontos szerepet játszanak a területi együttmőködésben; ebben az értelemben kiemeli az egyedi sajátosságok (pl. történelmi erıforrások.) fenntartásának, a modernizációnak (pl. innovációs pólusok), a gazdasági növekedésnek (pl kkv-k) és a szezonális tevékenységeknek a támogatására képes infrastruktúrák szükségességét, és felhívja a Bizottságot, hogy a Régiók a gazdasági változásért kezdeményezés keretében erısítse meg a városi térségek pozícióját; 20.

megjegyzi, hogy a regionális fejlesztési politika és a fenntartható területfejlesztési stratégia megfelelı végrehajtásához szükséges a városi, a városkörnyéki és vidéki területekre vonatkozó politikák egyensúlya, azaz a valódi regionális kohézió biztosítása, és megismétli, hogy a vidékfejlesztési politikának lényeges területi hatása van, és hogy nem megfelelı a városi és vidékfejlesztési politikák integrációja; hangsúlyozza az e politikák közötti tényleges szinergia szükségességét, amely a valós fejlesztési potenciálban és a vidéki területek vonzerejének és versenyképességének elımozdításában csúcsosodhat ki; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy éljenek a városok és a vidéki települések közötti partnerségek eszközével az általuk elérni kívánt kiegyensúlyozott területfejlesztés elérése érdekében;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább és rendszeresen aktualizálja a városstatisztikai adatgyőjtést, és ugyanakkor valamennyi tagállam számára biztosítson információt a „város-vidék elválasztás” helyzetérıl, hogy a helyzetrıl tiszta kép álljon rendelkezésre, és hogy meghatározhassák a kiegyensúlyozott város- és vidékfejlesztés érdekében szükséges konkrét igényeket;

22.

ajánlja a Bizottságnak és a tagállamoknak városfejlesztéssel foglalkozó európai magas szintő csoport felállítását, továbbá a nyílt koordinációs módszer alkalmazását az uniós szintő városfejlesztési politikában;

23.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

176 /PE 422.706

HU

P6_TA-PROV(2009)0165 A strukturális alapokra vonatkozó rendelet végrehajtása (2007–2013) Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a strukturális alapokról szóló rendelet végrehatásáról (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei (2008/2183(INI))

Az Európai Parlament, −

tekintettel az EK-Szerzıdés 2. cikkére és 3. cikkének (2) bekezdésére,

−

tekintettel a 2007–2013-as programozási idıszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeirıl szóló, 2008. május 14-i bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

−

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre1 (az ERFA-ra, az ESZA-ra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelet),

−

tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra2 (a kohézióra vonatkozó stratégiai iránymutatások),

−

tekintettel a kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások (2007–2013) eredményeire (tagállami ismertetık),

−

tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésre (COM(2007)0273) (a negyedik kohéziós jelentés),

−

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról, az Európai Szociális Alapról és a Kohéziós Alapról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi irányítással kapcsolatos egyes rendelkezések tekintetében történı módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0803),

−

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberuházások támogathatósága tekintetében történı módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0838),

−

tekintettel az Európai Szociális Alapra vonatkozó 1081/2006/EK rendeletnek az ESZA-ból támogatható költségtípusok körének kiterjesztése céljából történı módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0813),

1 2

HL L 210., 2006.7.31., 25. o. HL L 291., 2006.10.21., 11. o. PE 422.706\ 177

HU

−

tekintettel a nemzeti és regionális szintő kormányzásról és partnerségrıl, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról szóló, 2008. október 21-i állásfoglalására1,

−

tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

−

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság véleményére (A60108/2009),

A.

mivel a Bizottság a nemzeti stratégiai referenciakeretekrıl és az operatív programokról a tagállamokkal folytatott tárgyalások eredményei alapján közzétette a fent említett közleményt,

B.

mivel a Szerzıdés 158. cikke értelmében a Közösség – gazdasági és társadalmi kohéziójának erısítése érdekében – törekszik a különbözı régiók fejlettségi szintje közötti egyenlıtlenségek és a hátrányos helyzető régiók vagy szigetek, köztük a vidéki területek lemaradásának csökkentésére,

C.

mivel az Európai Unió két legutóbbi bıvítése a Közösségben a regionális egyenlıtlenségek jelentıs fokozódását eredményezte, amit megfelelıen kell kezelni a harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlıdés elımozdítása érdekében,

D.

mivel a legutóbbi kohéziós jelentésekben növekvı tendencia figyelhetı meg az európai régiók között és a szubregionális szinten jelentkezı területi egyenlıtlenségek vonatkozásában, amelyekre jellemzıek a bizonyos mértékő gettósodás megjelenését és egyes távoli, illetve fıként mezıgazdasági térségek folyamatos hanyatlását elıidézı jelenségek, például a területi szegregáció,

E.

mivel a 2007–2013-as idıszakra szóló nemzeti stratégiai referenciakeretek és operatív programok elkészítése tekintetében a tagállamok számára irányadó keretként a Tanács 2006 októberében elfogadta a fent említett kohéziós stratégiai iránymutatásokat,

F.

mivel a kohéziós stratégiai iránymutatásokban megállapított három prioritási terület Európa és a régiói vonzóbbá tétele beruházási és munkavállalási szempontból, a tudás és az innováció növekedést célzó javítása, valamint több és jobb munkahelyek teremtése,

G.

mivel e prioritások operatív programokba való átültetésének lehetıvé kellene tennie a régiók számára, hogy szembenézzenek a globalizáció, a strukturális és demográfiai változások, valamint az éghajlatváltozás kihívásaival, és erısítsék a fenntartható fejlıdést,

H.

mivel jelentıs eltérések mutatkoznak abban, hogy a tagállamok hogyan hajtották végre a fent említett prioritásokat operatív programjaikban, attól függıen, hogy az egyes régiók melyik regionális fejlesztési célkitőzés (konvergencia vagy regionális versenyképesség és foglalkoztatás) alá tartoznak,

I.

mivel az ERFA-ról, az ESZA-ról és a Kohéziós Alapról szóló általános rendelet arra

1

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0492.

178 /PE 422.706

HU

kötelezte az Európai Unióhoz 2004 május 1-je elıtt csatlakozott tagállamokat, hogy a „konvergencia” célkitőzés tekintetében a kiadási fıösszeg 60%-át, a regionális versenyképességi és foglalkoztatási célkitőzés tekintetében pedig 75%-át a lisszaboni stratégiával kapcsolatos prioritásokra különítsék el, továbbá azon tagállamoknak, amelyek 2004 május 1-jén vagy ezután csatlakoztak az Unióhoz, ugyanezen megközelítés elfogadását ajánlotta, J.

mivel a fenntarthatóság, a hátrányos megkülönböztetés minden formájának megelızése, a felelısségteljes kormányzás és a partnerségi elv alkalmazása – az erıteljes intézményi és igazgatási kapacitással együtt – létfontosságú a kohéziós politika sikeres végrehajtásához,

K.

mivel a kohéziós politikának elég erısnek és rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy fontos szerepet játszhasson a jelenlegi gazdasági világválság hatásainak ellensúlyozására irányuló uniós erıfeszítésekben,

1.

elismeri valamennyi tagállam arra irányuló erıfeszítéseit, hogy a kohéziós stratégiai iránymutatásokban megállapított – a lisszaboni menetrend célkitőzéseinek megfelelı – három prioritást beépítsék az operatív programjaikba;

2.

megállapítja, hogy számos tagállamban meglehetısen lassan indult meg az új programozási idıszak, ami veszélyeztetheti a finanszírozás hatékony felhasználását; bizakodásának ad hangot ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy a tárgyalások és az operatív programok jóváhagyási folyamata során tett kötelezettségvállalásokat a régiók és az Európai Unió egészének érdekében tiszteletben tartják;

A regionális egyenlıtlenségek csökkentése 3.

tudomásul veszi a tagállamok arra irányuló eltökéltségét, hogy a földrajzi elhelyezkedésükbıl, valamint gazdasági és intézményi fejlettségükbıl fakadó sajátos területi szükségleteiket a régiókon belüli és régióközi egyenlıtlenségek csökkentésére irányuló stratégiák létrehozása révén kezeljék; ezzel összefüggésben emlékeztet a különleges földrajzi tényezıkkel rendelkezı régiók – hegyvidéki régiók, szigetek, legkülsı régiók, távoli határvárosok, elnéptelenedési folyamatokkal küzdı és határmenti régiók – sajátos fejlıdési kihívásaival való szembenézést célzó, tagállamok által javasolt intézkedésekre; ismételten hangsúlyozza, hogy a gazdasági és környezeti szempontból egyenletes fejlıdés, valamint a regionális egyenlıtlenségek csökkentése továbbra is az EU regionális politikájának legfıbb célkitőzése;

4.

sajnálja, hogy számos nemzeti stratégiában és operatív programban a fenntarthatóság, az esélyegyenlıség, a megkülönböztetésmentesség és a partnerség elvét nem kielégítıen alkalmazzák és dokumentálják; kifogásolja, hogy a Bizottság az ilyen hiányosságokkal küzdı operatív programokat mégis engedélyezte, illetve nem ragaszkodott ahhoz, hogy a tagállamok vagy a régiók orvosolják ezt a problémát;

5.

hangsúlyozza, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az országok közötti konvergencia mögött rejtve maradhat a régiók közötti és az azokon belüli egyenlıtlenségek növekedésének ténye; megállapítja továbbá, hogy az említett egyenlıtlenségek különbözı területeken, a foglalkoztatás, a termelékenység, a jövedelmek, a képzési szintek és az innovációs képesség terén jelentkezhetnek; kiemeli a kohézió területi dimenziójának jelentıségét a problémák megoldásában; PE 422.706\ 179

HU

A lisszaboni menetrendet szolgáló kohéziós politika 6.

értékeli a nemzeti hatóságok által annak biztosítására tett erıfeszítéseket, hogy a lisszaboni menetrend megvalósítására szánt kiadások átlagos elosztása a konvergenciarégiókban a rendelkezésre álló alapok 65%-át, a regionális versenyképességi és foglalkoztatási régiókban pedig annak 82%-át képezze, ami valójában több az eredetileg kértnél;

7.

meggyızıdése, hogy sokkal több beruházásra van szükség e téren; úgy véli, hogy – a strukturális alapok félidıs felülvizsgálata fényében – szigorúbb európai uniós iránymutatásokat és megnövelt pénzügyi forrásokat kell elkülöníteni e célok teljesítése érdekében, és különösen a strukturális finanszírozás legalább 5%-át a meglévı otthonok energiahatékonyságának javítására kell költeni; e tekintetben felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a Versenyképességi Tanács 2008. október 9–10-i ülésének energiahatékonyságról szóló következtetéseit; kiemeli, hogy a megújuló energiák kulcsszerepet játszanak és jelentıs fejlıdési potenciállal bírnak az európai uniós régiókra nézve, mind a munkahelyteremtés, mint a fenntartható helyi fejlıdés elımozdítása tekintetében;

8.

támogatja a régiókat a lisszaboni célkitőzések operatív programjaik alapos és hatékony végrehajtásán keresztüli elérésére irányuló erıfeszítéseikben; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy szigorúan kövesse nyomon azok végrehajtását annak érdekében, hogy biztosítsák a célkitőzések gyakorlatba való átültetését, és tájékoztassák a Parlamentet a felmerült problémákról;

9.

úgy véli, a transzeurópai energiahálózatokra elkülönített pénzügyi források nem elégségesek, miközben elengedhetetlenül fontosak lennének a belsı energiapiac létrehozása érdekében;

10.

emlékeztet arra, hogy a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való jelentıs hozzájárulásuk által a kis- és mikrovállalkozások és fıleg a kisipari vállalkozások fontos szerepet játszanak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióban; ezért az innováció minden formájának támogatására irányuló aktív politika alkalmazását sürgeti e vállalkozások tekintetében, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy teremtse meg a vállalkozások, az állami szféra, az iskolák és egyetemek közötti kölcsönös együttmőködés lehetıségeit regionális innovációs központok létrehozása érdekében, a Lisszaboni Stratégiával összhangban;

A globalizációra és a strukturális változásokra adott válasz 11.

értékeli, hogy minden tagállam a kiutalt pénzeszközök jelentıs részét a kutatásfejlesztéssel és az innovációval kapcsolatos beruházásokra fordította, egy tudásalapú szolgáltató gazdaság kialakítása, a vállalkozások és a vállalkozássegítı szolgáltatások elımozdítása, valamint a társaságok és a munkavállalók új feltételekhez való alkalmazkodásban történı segítése révén; megállapítja, hogy az Európai Unió legtöbb konvergencia-régiója számára a közlekedési infrastruktúra általuk tapasztalt hiánya miatt továbbra is jelentıs problémát jelent a hozzáférhetıség biztosítása;

12.

úgy véli, az iparpolitikát támogatni kell a strukturális alapok révén az EU és a tagállamok versenyképességének növelése érdekében; ezért támogatja, hogy a kohéziós politika prioritásnak tekinti az üzleti potenciál felszabadítását, különösen a

180 /PE 422.706

HU

kkv-k vonatkozásában; Demográfiai változások és integrálóbb munkaerıpiacok 13.

elismerését fejezi ki a tagállamok arra irányuló erıfeszítéseivel kapcsolatban, hogy elınyben részesítsék a munkaerı-piaci részvétel fokozására irányuló beruházásokat és biztosítsák az esélyegyenlıséget, ösztönözve ezáltal az ESZA és a 2007–2013. évre szóló PROGRESS kezdeményezés keretében támogatott intézkedéseket, amelyek célja a diszkrimináció felszámolásának segítése és a nık munkaerı-piaci helyzetének javítása; értékeli az ESZA által finanszírozott programokon belül a készségek javítására, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló tagállami intézkedéseket; hangsúlyozza a foglalkoztatás elımozdítása terén tett erıfeszítések folytatásának jelentıségét és szükségességét a növekvı gazdasági válság tekintetében, különös figyelmet fordítva a fogyatékkal élık és az idısek különleges szükségleteire a kohéziós politika végrehajtásának és értékelésének minden szakaszában;

14.

támogatja a Bizottság által a kohéziós politikában végrehajtott „partnerség elvét”, és felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a helyi és nemzeti nıszervezeteket az egyeztetésekbe és a végrehajtásba;

A fenntartható fejlıdés, az éghajlatváltozás és az energia által támasztott kihívásokra adott válasz 15.

úgy véli, hogy a környezetvédelemre, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az energiahatékonyság elımozdítására irányuló intézkedéseket minden operatív programba be kell építeni, továbbá értékeli az e kérdések oly módon történı kezelésére irányuló tagállami kötelezettségvállalásokat, hogy a teljes kohéziós politikai költségvetés megközelítıleg egyharmadát ezekre különítik el; úgy véli azonban, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az energiahatékonyság elımozdítására irányuló egyedi allokációk nem elégségesek a tényleges szükségletek kielégítésére;

16.

úgy véli, hogy a versenyképességi pólusoknak a strukturális alapok felhasználásával történı kialakítása alapvetı fontosságú, mivel jelentıs potenciált jelentenek a jól fizetett munkahelyek megteremtésében és a növekedés fokozásában, ugyanakkor csökkentik a nagyvárosi agglomerációkra nehezedı nyomást; e tekintetben üdvözli az URBAN program folytatását, és szükségesnek tartja a városi területek felélesztését és az elavuló városi infrastruktúrák helyreállítását;

17.

hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok szabályai kimondják, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak az alapok végrehajtásának különbözı szakaszaiban biztosítaniuk kell a nık és férfiak közötti esélyegyenlıség és a nemi szempontok érvényesülését;

18.

felhívja a tagállamokat, hogy teljes körően tájékoztassák a polgárokat, a helyi hatóságokat, valamint a nem kormányzati és nıszervezeteket a 2007-tıl 2013-ig tartó programozási idıszak keretében megvalósuló finanszírozási lehetıségekrıl, különösen a konkrét programokról való tájékoztatás, a strukturális alapokból való társfinanszírozásra való jogosultság, a társfinanszírozási szabályok és a visszatérítési szabályok tekintetében, valamint arra vonatkozóan, hogy hol találhatók az ajánlattételi felhívások;

PE 422.706\ 181

HU

19.

felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a túlzott adminisztratív akadályok ne tartsák vissza a nem kormányzati szervezeteket a projektfinanszírozás kérelmezésétıl, különösen azokat, amelyek a gazdasági szempontból hátrányos helyzető, a bevándorló, a valamely etnikai kisebbséghez tartozó, a fogyatékkal élı, a gondoskodására bízott személyt ellátó, valamint az erıszak vagy kínzás áldozataivá vált nık támogatásával foglalkoznak;

20.

megállapítja, hogy alapvetı különbség van aközött, ahogy az EU-15, illetve az EU-12 tagállamok e területen elosztották a forrásokat a környezetvédelem területén, továbbá elismeri, hogy az új tagállamoknak jelentısen több forrást kell szánniuk az Európai Unió közösségi vívmányokban meghatározott, környezetvédelemmel, éghajlattal és biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitőzéseinek megvalósításához;

21.

hangsúlyozza az együttmőködési kapacitás és a rendelkezésre álló források hatékony felhasználása összehangolásának fontosságát, minden lehetséges eszközt felhasználva, beleértve a bevált gyakorlatok cseréjét, a tájékoztató kampányokat, a közös cselekvéseket, az új technológiák cseréjét és partnerségek kialakítását, mivel ez a már meglévı együttmőködési programok eredményes végrehajtását eredményezi, és különösen növeli az új tagállamok támogatásbefogadási képességét;

22.

úgy véli, hogy a gazdasági válság idején a tagállamoknak ki kell aknáziuk a környezetvédelem és a munkahelyteremtés közötti szinergiák megteremtésének a kohézióra vonatkozó stratégiai iránymutatásokban meghatározott fogalmát, és több forrást kell elkülöníteniük a környezetbarát gazdaságot, környezetbarát munkahelyeket és környezetbarát innovációt elımozdító projektek számára;

A többszintő kormányzás és a partnerség megerısítése 23.

úgy véli, hogy a többszintő kormányzás és a partnerség elve az operatív programok legitimitásának, átláthatóságának és hatékonyságának kulcsfontosságú elemei a programozási szakasz és különösen a végrehajtási folyamat során; ezért üdvözli az összes tagállam által a saját intézményi keretükkel és hagyományaikkal összhangban arra irányulóan tett erıfeszítéseket, hogy az ERFA-ról, az ESZA-ról és a Kohéziós Alapról szóló általános rendelet 11. cikkével összhangban a mostani idıszakra szóló programjaikban megerısítsék a partnerség elvét; különösen a hatékony partnerségek kiépítésében kevés tapasztalattal rendelkezı új tagállamoknak ajánlja, hogy következetesen erısítsék meg a partnerség és átláthatóság elvét az operatív programok végrehajtásakor;

24.

felhívja a tagállamokat, hogy kerüljék el a túlzott késlekedést a lezárult projektek költségeinek visszatérítésében, megállapítva, hogy az ilyen gyakorlat által okozott fizetésképtelenség gyakran megakadályozza a kedvezményezetteket – amelyek fıként helyi hatóságok és non-profit szervezetek – a tevékenységi körükbe tartozó további tevékenységek folytatásában;

25.

kiemeli, hogy a strukturális politika végrehajtásában jelentkezı késedelmek egyebek között az eljárások túlzott merevségére vezethetık vissza, és hogy emiatt szükségessé vált az eljárások egyszerősítése és a felelısségek és hatáskörök világos megosztása az Európai Unió, a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok között;

26.

felhívja a tagállamokat, hogy már a nemzeti stratégiai referenciakeretek tervezési

182 /PE 422.706

HU

szakaszában szorosan mőködjenek együtt a regionális és helyi hatóságokkal annak érdekében, hogy biztosítsák a nemzeti stratégiák megfelelı végrehajtását, és teljességgel megfeleljenek a többszintő kormányzás mögött meghúzódó elgondolásoknak; 27.

felhívja a figyelmet a magán és az állami szektor közötti, a köz- és magánszféra partnersége formájában történı együttmőködés elımozdításának szükségességére, amelynek célja a befektetések hatásait erısítı számos kulcsfontosságú projekt kivitelezésének lehetıvé tétele;

28.

megállapítja, hogy szükség van a strukturális alapok által finanszírozott programok koordinálásának és a vidékfejlesztési programokhoz kapcsolódó kiegészítı jellegének értékelésére; rámutat, hogy a helyben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a két program közötti szinergiákat nem használják ki kellı mértékben;

Az intézményi kapacitások kiépítése 29.

értékeli a szakpolitikák hatékony végrehajtása és az uniós pénzeszközök kezelése tekintetében az intézményi és igazgatási kapacitás megerısítése fontosságának fokozott felismerését; szorgalmazza, hogy valamennyi konvergencia-régióban tegyenek jelentıs erıfeszítéseket az intézményi kapacitás megerısítésére és az állami hatóságok szakmai hozzáértésének növelésére;

30.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának a vidéki területekre is kell irányulnia, hiszen a területi kohéziót csak a város/vidék egyensúly javításával lehet elérni;

A sikeres politikák érvényesítése, a tudás növelése és a helyes gyakorlatok elterjesztése 31.

különösen értékeli, hogy az új tagállamok beépítették a 2007–2013-as idıszakra szóló operatív programokba az URBAN és az EQUAL közösségi kezdeményezések eredményeit; elismeri a tagállamok által a fenntartható városfejlesztésre vonatkozó integrált tervek életbe léptetésére tett erıfeszítéseket, mivel a városok adnak otthont a gazdasági növekedésért és munkahelyteremtésért felelıs iparágaknak; úgy véli továbbá, hogy a fejlıdés felgyorsítása és a magasabb növekedési arányok elérése érdekében ki kell aknázni az európai területi együttmőködési programokban, valamint a Jessica, Jaspers, Jeremie és Jasmine eszközökben rejlı minden lehetıséget;

32.

felhívja a tagállamokat, hogy a strukturális alap minden projektjével összefüggésben vegyék figyelembe azoknak a nıkre gyakorolt hatását, illetve a nemi szempontokat;

Következtetések 33.

úgy véli, hogy nem mondható ki értékítélet a tagállamok azon döntését illetıen, hogy hogyan valósítják meg a kohézióra vonatkozó stratégiai iránymutatásokban meghatározott keretfeltételeket a nemzeti stratégiai referenciakereteik és operatív programjaik kidolgozása során; értékeli, hogy minden tagállam – egyedi igényeikkel és korlátaikkal összhangban – jelentıs erıfeszítéseket tett valamennyi szakaszban a kohéziós politikai prioritások elérésére;

34.

úgy véli, hogy a források elosztásának átláthatósága, valamint a strukturális alapok esetleges kedvezményezettjei számára az információkhoz való hozzáférés PE 422.706\ 183

HU

megkönnyítését szolgáló adminisztrációs egyszerősítés kulcsfontosságú elıfeltételek a kohéziós politika átfogó céljainak eléréséhez; 35.

felszólítja a tagállamokat, hogy erısítsék meg az általuk annak biztosítása érdekében életbe léptetett eljárásokat, hogy a kohéziós politika végrehajtása tekintetében teljesen mőködıképes integrált megközelítést alkalmazzanak, ezáltal biztosítva, hogy megfelelıen figyelembe veszik bármely adott operatív program összes aspektusát;

36.

támogatja a Bizottságot annak biztosítására irányuló erıfeszítéseiben, hogy a tagállamok hatékony ellenırzési rendszereket mőködtessenek annak érdekében, hogy hatékony és eredményes pénzügyi irányítást alkalmazhassanak a közösségi kiadások tekintetében;

37.

megjegyzi, hogy a jelenlegi gazdasági világválság új helyzetet teremtett valamennyi tagállamban, ami szükségessé teszi a beruházási prioritások újraértékelését és esetleges kiigazítását; üdvözli a Bizottság fent említett javaslatait, amelyek célja a rendeletek annak érdekében történı módosítása, hogy azok e kivételes körülmények között megfeleljenek az Európai Unió szükségleteinek, valamint megismétli azon véleményét, hogy a kohéziós politika központi jelentıségő a gazdasági helyreálláshoz az Európai Unió egész területén; következésképpen elutasít minden olyan kísérletet, amelynek célja a politika nemzeti hatáskörbe vonása; o o

38.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

184 /PE 422.706

HU

o

P6_TA-PROV(2009)0166 Európai kezdeményezés a mikrohitel fejlesztésére a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében Az Európai Parlament 2009. március 24-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében a mikrohitel fejlesztésére irányuló európai kezdeményezésrıl (2008/2122(INI))

Az Európai Parlament, –

tekintettel a „Gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatását célzó mikrohitel fejlesztésére irányuló európai kezdeményezés” címő 2007. december 20-i bizottsági közleményre (COM(2007)0708),

–

tekintettel a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005–2010) szóló bizottsági fehér könyvrıl1 készült, 2007. július 11-i állásfoglalására és különösen annak 35. cikkére,

–

tekintettel a Bizottság 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlására2 a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról,

–

tekintettel a „Közös cselekvések a növekedésért és a foglalkoztatásért: a Közösségi lisszaboni programja” címő 2005. július 20-i bizottsági közleményre (COM(2005)0330),

–

tekintettel a „Kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására: közösségi stratégiai iránymutatások a 2007–2013 közötti idıszakra” címő, 2005. július 5-i bizottsági közleményre (COM(2005)0299),

–

tekintettel „A tagállamok és a régiók az EU kohéziós politikája segítségével valósítják meg a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégiát 2007 és 2013 között” címő bizottsági közleményre (COM(2007)0798),

–

tekintettel „A 2008–2010-es lisszaboni közösségi programról szóló javaslat” címő 2007. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2007)0804),

–

tekintettel a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra3,

–

tekintettel a „Gondolkozz elıbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” címő 2008. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

–

tekintettel a hitelintézetek tevékenységének megkezdésérıl és folytatásáról szóló 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozott

1 2 3

HL C 175. E, 2008.7.10., 392. o. HL L 124., 2003.5.20., 36. o.. HL L 310., 2006.11.9., 15. o.. PE 422.706\ 185

HU

szöveg)1, valamint a Bizottság a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótıke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történı módosításáról szóló 2008. október 1-jei európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatára (COM(2008)0602), –

tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelızésérıl szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre2,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 87. és 88. cikkének a csekély összegő (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15-i 1998/2001/EK bizottsági rendeletre3,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 87. és 88. cikkének a mezıgazdasági termelıágazatban nyújtott csekély összegő (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2007. december 20-i 1535/2007/EK bizottsági rendeletre4,

–

tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban mőködı ajánlatkérık beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre5,

–

tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerzıdések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre6,

–

tekintettel a mikrohitelrıl szóló 2008. május 8-i nyilatkozatára7,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 192. cikkének második bekezdésére,

–

tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,

–

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Jogi Bizottság és a Nıjogi és Esélyegyenlıségi Bizottság véleményére (A6-0041/2009),

A.

mivel a Bizottság jelenlegi meghatározása szerint a mikrohitel 25 000 eurót meg nem haladó összegő hitel, és a 2003/361/EK ajánlás meghatározza, hogy a mikrovállalkozások olyan vállalkozások, amelyek maximum 10 fıt foglalkoztatnak és éves forgalmuk vagy mérlegük nem haladja meg a 2 millió eurót; mivel ezek a meghatározások nem tőnnek helyénvalónak az összes nemzeti piacon és nem teszik lehetıvé, hogy egyértelmő különbséget tegyenek a mikrovállalkozásoknak nyújtott mikrohitelek és a mikrokölcsönök között, valamint a nem bankképes hitelfelvevıknek nyújtott mikrohitelek és a bankképes mikrovállalkozásoknak nyújtott mikrohitelek

1 2 3 4 5 6 7

HL L 177., 2006.6.30., 1. o. HL L 309., 2005.11.25., 15. o. HL L 379., 2006.12.28., 5. o. HL L 337., 2007.12.21., 35. o. HL L 134., 2004.4.30., 1. o. HL L 134., 2004.4.30., 114. o. Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0199.

186 /PE 422.706

HU

között; B.

mivel a megfelelı finanszírozáshoz való bonyolult hozzáférést gyakran sorolják a vállalkozói kedv egyik nagy akadályozójának, és mivel jelentıs kielégítetlen potenciális mikrohiteligény van az Európai Unióban;

C.

mivel a Bizottság nem teljesítette a Parlament 2007. július 11-i állásfoglalásában megfogalmazott arra vonatkozó kérést, hogy készítsen a mikrofinanszírozásról szóló cselekvési tervet, koordinálja a különbözı politikai intézkedéseket, és optimális módon használja az Európai Unió és a harmadik országok legjobb gyakorlatait;

D.

mivel a Parlament 2008-ban sorozatban második éve szavazott meg pénzügyi támogatást a „kedvezıbb környezet elısegítése Európában a mikrohitelek számára ” elnevezéső kísérleti projekt folytonosságának biztosítására, és mivel ezt a támogatást hasznosítani lehetne a kezdıtıke céljaira szolgáló saját források biztosítására, bár a Bizottság fent említett 2007. december 20-i közleménye nem hivatkozik erre a támogatásra;

E.

mivel számos jellemzı megkülönbözteti a mikrohitelt a hagyományos hiteltıl, beleértve a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelektıl, és mivel a hagyományos hitelekért folyamodó vállalkozások igényeinek általában különbözı pénzintézetek tesznek eleget, és mivel szem elıtt kell tartani a szabályozás végsı célját, hogy minden állampolgár részt vehessen a formális pénzügyi rendszerekben;

F.

mivel a mikrohitel magasabb mőködési költségeket von maga után, a kölcsön alacsony mértéke, az (elegendı) garancia hiánya és a magas kezelési költségek miatt;

G.

mivel a mikrohitelüzlet innovatív és szubjektív elemeket tartalmaz, mint például az alternatív garancia-feltételek, vagy a garancia-feltételek elhagyása, illetve a hagyományostól eltérı hitelképességi értékelési módszerek, és számos esetben nemcsak profitszerzési céllal ítélik oda, hanem összetartást elısegítı célja is van azáltal, hogy megpróbálja a hátrányos helyzetőeket (újból) beilleszteni a társadalomba;

H.

mivel a mikrohitelek alapvetıen kicsik, azonban általában a rövid lejárati idejükbıl fakadó „újrahasznosítás” lehetısége miatt (visszafizetés után újabb ilyen kölcsön ítélhetı meg) megsokszorozódik hatásuk; mivel az arra vonatkozó célkitőzést szem elıtt kell tartani, hogy a kedvezményezettek visszaintegrálódjanak a klasszikus banki rendszerekbe;

I.

mivel számos szolgáltató nyújthat mikrohitelt, vagy könnyítheti meg a finanszírozáshoz való hozzáférést, mint például informális pénzügyi szolgáltatók (személyek közötti engedélyezett hitelezés), a tagok tulajdonában álló szervezetek (pl. hitelszövetkezetek), nem kormányzati szervezetek, kölcsönös és segélyegyesületek, közösségi fejlesztési pénzügyi intézetek, garanciabankok és -alapok, megtakarítási, szövetkezeti és kereskedelmi bankok, és mivel e különbözı szolgáltatók között az együttmőködés eredményes lehet;

J.

mivel el kell ismerni az uniószerte mőködı pénzügyi szolgáltatók – például a tagok betétjeit mikrohitelezésre felhasználó, nem banki jellegő hitelszövetkezetek – egyedi szerkezetét, és az egyéni szerkezetnek nem szabad eleve kizárnia e szolgáltatókat a vonatkozó mikrohitel-finanszírozási programokból; PE 422.706\ 187

HU

K.

mivel mivel a jelenlegi pénzügyi válság és ennek a gazdaság egészére való lehetséges kihatása megmutatja a komplex pénzügyi eszközök hátrányait, valamint annak szükségességét, hogy fontolóra vegyék, miként lehetne javítani a hatékonyságot és nyitva tartani a vállalkozásfinanszírozás összes lehetséges csatornáját a likviditási válság miatt bekövetkezett csökkent tıkehozzáférés esetén, különösen a gazdaságilag és szociálisan hátrányos helyzetben lévı régiókban, és ugyanakkor hangsúlyozza a helyi fejlıdésre összpontosító, erıs helyi kapcsolatrendszerrel rendelkezı és az összes gazdasági szereplınek teljes banki szolgáltatásokat nyújtó intézmények szerepét;

L.

mivel a vállalkozói kedvet ösztönözni kell;

M.

mivel mindent meg kell tenni a mikrovállalkozások szabályozási terheinek a legszükségesebbekre történı csökkentésére, és kéri a Bizottságot, hogy e szerint járjon el;

N.

mivel a kamatláb plafonja elriaszthatja a kölcsönadókat a mikrohitel nyújtásától, ha ilyen korlátozások megakadályozzák ıket abban, hogy fedezni tudják a kölcsön költségeit;

O.

mivel a mikrohitelek támogatásának elsıdleges szerepet kell játszania a felülvizsgált lisszaboni stratégiában;

P.

mivel az esetek nem elhanyagolható részében az EU kohéziós politikája keretében a forrásokat kis családi vállalkozások létrehozása céljából igénybe venni szándékozó személyek nehézségekkel szembesülhetnek az elıírt társfinanszírozás elıteremtésekor;

Q.

mivel a hátrányos helyzetőeket – mint például a (régóta) munkanélküliek, a szociális ellátástól függık, a bevándorlók, az etnikai kisebbségek, mint például a romák, a nem hivatalos gazdaságban tevékenykedık, vagy a hátrányos vidéki területeken élık és a nık – kell a mikrohitelekrıl szóló európai kezdeményezések középpontjába helyezni;

R.

mivel a magánszereplık bevonását a lehetséges mértékben ugyan biztosítani kell, az állami szerepvállalás elengedhetetlen a mikrohitelüzletben;

S.

mivel számos mikrohitel-támogatási elemet tartalmazó európai uniós kezdeményezés létezik, és egy ezeket egységes rendszerbe foglaló megfelelıbb és összehangoltabb megközelítésre hasznos lenne;

T.

mivel alapvetı a mikrovállalkozások alapítói számára a vállalkozási támogatáshoz (mint képzés, tanácsadás és kapacitásbıvítés) való hozzáférés, és a képzést kötelezıvé kellene tenni minden mikrohitel-felvevı számára; és mivel a fogyasztók pénzügyi ismereteinek javítását és a felelıs hitelezést minden mikrofinanszírozási intézmény (MFI-k) politikájának fontos részévé kellene tenni;

U.

mivel a mikrohitelek lehetséges kedvezményezettjeinek többek között a hitelmegállapodásra, a vállalkozás létrehozására, a követelésbehajtásra, a szellemi és az ipari tulajdonjogok megszerzésére és hasznosítására vonatkozóan megfelelı jogi tanácsadásban kell részesülniük, különösen ha az érintett mikrovállalkozásnak szándékában áll, illetve lehetısége van az Európai Unió másik tagállamaiban is vállalkozást létrehozni;

188 /PE 422.706

HU

V.

mivel a potenciális kölcsönfelvevık hiteladataihoz történı hozzáférés megkönnyítené a mikrohitelek odaítélését;

W.

mivel támogatni kell a mikrohitelekkel kapcsolatos kutatást és a legjobb gyakorlatok cseréjét pl.: a mikrohitelek odaítélésére, biztosítékaira és a velük járó kockázatok csökkentésére vonatkozó innovatív technikák terén, abban a mértékben és annak megfelelıen, hogy milyen célcsoporttal mőködnek az ilyen megközelítések európai uniós szinten;

X.

mivel meg kell vizsgálni a közvetítık szerepét a visszaélések megakadályozása, valamint a hitelezık elszámoltathatóságának megteremtését szolgáló alternatív módszerek (pl. az egyenrangú szereplık támogató csoportjai) megfontolása érdekében;

Y.

mivel létre kell hozni a nem banki MFI-k európai uniós keretrendszerét, és a Bizottságnak olyan mechanizmust kell kidolgoznia a mikrohitelezés támogatására, amely semleges marad az említett mikrohitel-szolgáltatók között;

Z.

mivel nem szabadna kizárni az állandó lakcímmel vagy személyi azonosságot igazoló dokumentumokkal nem rendelkezı személyeket a mikrohitel-szerzésbıl a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelızésére irányuló jogszabályok következtében;

AA.

mivel át kell alakítani az EK versenyszabályait, csökkentendı a mikrohitelek megadásának akadályait;

AB.

mivel az EK közbeszerzésre vonatkozó szabályainak segítenie kell a mikrohitelfelvevıket,

1.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be a Parlamentnek az EK-szerzıdés 44. cikke, 47. cikke (2) bekezdése vagy 95. cikke alapján jogalkotási javaslatot vagy javaslatokat az alábbi ajánlásokban részletesen megfogalmazott kérdésekben;

2.

megerısíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a polgárok alapvetı jogait;

3.

úgy véli, hogy adott esetben a kért javaslat vagy javaslatok pénzügyi kihatását az Európai Unió költségvetési kereteibıl kell fedezni;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kapcsolódó részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

PE 422.706\ 189

HU

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ: A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRÓL SZÓLÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1.

1. ajánlás: a mikrohitelek tudatosításáról Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabály(ok)nak a következık szabályozására kell irányulnia:

2.

a)

A Bizottságnak gondoskodnia kell a mikrohitel fogalmának a pénzintézetekrıl szóló megfelelı statisztikákba és jogszabályokba történı bevezetésérıl. A mikrohitelekrıl szóló statisztikáknak figyelembe kell venniük a tagállamok egy fıre jutó GDP-jére vonatkozó adatokat, és különbséget kell tenniük az önálló vagy családi alapú, illetve a családon kívüli alkalmazottakat is foglalkoztató vállalkozások között, hogy lehetıvé tegyék az elıbbi pozitív megkülönböztetését.

b)

A Bizottságnak fel kell kérnie a tagállamokat, hogy szabványosítsák a mikrohitelek statisztikai bemutatását, beleértve az adatok nem, életkor és etnikai származás szerinti bontásban történı győjtését és elemzését.

c).

A Bizottságnak közösségi stratégiát kell kidogoznia az önfoglalkoztatás elımozdítására alternatívaként a keresetbıl történı megélhetésre, különösen a hátrányos helyzető célcsoportok számára a munkanélküliségtıl való megmenekülés lehetıségeként.

d)

A Bizottságnak fel kell kérnie a tagállamokat, hogy biztosítsanak adókedvezményeket a mikrohitel-üzletágban részt vevı magánszereplık számára.

e)

A Bizottságnak fel kell kérnie a tagállamokat, hogy korlátozzák a felsı kamatlábhatár alkalmazását a fogyasztói kölcsönökre; ugyanakkor lehetıvé kell tenni, hogy a tagállamok olyan mechanizmusokat alkalmazhassanak, amelyek kizárják a kiemelkedıen magas kamatokat.

f)

A Bizottságnak – a legutóbbi másodlagos jelzáloghitel-válság fényében – elemeznie kellene a közvetlen mikrohitelformák elınyeit és hátrányait az értékpapírosított hiteleszközökkel szemben.

g)

A Bizottságnak kérnie kell a tagállamokat, hogy a felülvizsgált lisszaboni stratégia növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó integrált iránymutatásaival kapcsolatos nemzeti reformprogramjukról szóló éves jelentésükben különös tekintettel készítsenek elemzést és tájékoztatást a mikrohitelekre vonatkozó erıfeszítéseik és eredményeik vonatkozásában. A Bizottságnak éves helyzetjelentésében külön ki kell térnie a mikrohitelekre.

2. ajánlás: az EU-finanszírozásról Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabály(ok)nak a következık szabályozására kell irányulnia:

190 /PE 422.706

HU

a)

b)

3.

a Bizottság a következıkkel kapcsolatos projekteket (társ)finanszírozza, azzal a feltétellel, hogy az ilyen finanszírozás a hitelezéshez közvetlen hozzáféréssel nem rendelkezı, a tagállamok által saját hatáskörükben általában hátrányos helyzető célcsoportokként meghatározott személyek és vállalkozások, (mint például a romák, a bevándorlók, hátrányos helyzető vidéki térségekben élı emberek, bizonytalan foglalkoztatási helyzetben lévık és nık) számára rendelkezésre álló mikrohitelek elımozdítására irányul: i.

garanciák nemzeti vagy EU-garanciaalapok általi biztosítása a mikrohitelt nyújtók számára;

ii.

kiegészítı szolgáltatásként üzleti támogatási szolgáltatások nyújtása a mikrohitel-felvevık számára, vagy a mikrohitel-szolgáltatók vagy harmadik felek részérıl, amelynek rendszeresen értékelt célirányos képzést kell tartalmaznia a mikrohitel-felvevık számára, az ilyen képzés a Strukturális Alapokból való finanszírozásának lehetıségével;

iii.

a legjobb gyakorlatokra irányuló kutatás, illetve azok cseréje a mőködési téren, pl.: alternatív garanciára vonatkozó követelmények, hagyományostól eltérı hitelképességi értékelési módszerek, kockázatmérı rendszerek és a közvetítık szerepe tekintetében;

iv.

honlap létrehozása, ahol a mikrohitelek potenciális igénybevevıi bemutathatják projektjeiket az ıket hitellel támogatni szándékozók számára; továbbá

v.

a mikrohitelfelvevıkrıl pozitív és negatív hiteladatokat tartalmazó, az egész Unióra kiterjedı adatbázis létrehozása.

A megkettızés elkerülése érdekében a Bizottságnak i.

egyetlen koordinációs egységet kell kijelölnie, amely egybevonja az összes mikrohitelt érintı európai uniós finanszírozási tevékenységet, továbbá

ii.

csak abban az esetben kell (társ)finanszíroznia projekteket, ha a mikrohitelt a társadalombiztosítási jogosultságok, mint a munkanélküli-juttatások, jövedelemtámogatás visszatartásával kombinálják, az üzleti szolgáltatást nyújtó elemzése alapján, akinek figyelembe kell vennie az üzlet által elért eredményeket és a nemzeti életszínvonal-minimumot.

3. ajánlás: a banki és nem banki mikrofinanszírozási intézetekre (MFI-k) vonatkozó összehangolt közösségi keretrıl Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabály(ok)nak a következık szabályozására kell irányulnia: A Bizottságnak jogalkotási javaslatot kell elıterjesztenie a banki és nem banki mikrofinanszírozási intézetekre vonatkozó közösségi keret létrehozására. A nem banki MFI-kre vonatkozó keretnek az alábbiakat kell magában foglalnia:

PE 422.706\ 191

HU

4.

a)

a mikrohitelt biztosítók egyértelmő meghatározása, elıírva, hogy nem győjtenek betéteket, ezért a 2006/48/EK irányelv értelmében nem minısülnek pénzintézeteknek;

b)

kizárólag hitelezési tevékenység folytatására vonatkozó képesség;

c).

továbbkölcsönzési képesség; továbbá

d)

összehangolt, kockázatalapú szabályozás az engedélyezésrıl, bejegyzésrıl, jelentéstételrıl és prudenciális felügyeletrıl.

4. ajánlás: a 2005/60/EK irányelvrıl Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabály(ok)nak a következık szabályozására kell irányulnia: A Bizottságnak a 2005/60/EK irányelv felülvizsgálatakor az ügyfelekre vonatkozó, kellı gondossággal kapcsolatos elıírások alóli különleges mentesség lehetıvé tételével biztosítania kell, hogy az irányelvben foglalt rendelkezések nem képeznek akadályokat olyan személyek mikrohitelhez jutása elıtt, akik nem rendelkeznek állandó lakcímmel vagy személyazonossági dokumentumokkal.

5.

5. ajánlás: az EK versenyszabályokról Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következık szabályozására kell irányulnia: a)

i.

a de minimis érttékhatárai tagállamok közötti megkülönböztetése a mikrohitelt biztosítóknak nyújtott pénzügyi támogatás tekintetében;

ii.

a mezıgazdasági ágazatban tevékenykedı vállalkozásnak nyújtott de minimis támogatás tekintetében fennálló megkülönböztetés eltörlése, amennyiben a támogatás mikrohitelhez kapcsolódik; továbbá

iii.

az adminisztratív teher csökkentése, amennyiben a támogatás mikrohitelhez kapcsolódik;

b)

A Bizottságnak meg kell határoznia, hogy a mikrohitelt nyújtók, valamint adott esetben az ilyen intézeteknek nyújtott állami támogatások összhangban állnak-e a közösség versenyszabályaival.

c).

A Bizottságnak olyan szabályokat kell bevezetnie, amelyek a közbeszerzési eljárások során lehetıvé teszik a mikrohitel-felvevık által biztosított áruk és szolgáltatások kedvezményes elbánásban részesítését.

192 /PE 422.706

HU

A Bizottságnak a de minimis szabályok felülvizsgálatakor foglalkoznia kell az alábbiakkal: