ELFOGADOTT SZÖVEGEK. Egyesülve a sokféleségben július 6. keddi ülés EURÓPAI PARLAMENT

2010 - 2011

EURÓPAI PARLAMENT

ELFOGADOTT SZÖVEGEK 2010. július 6. keddi ülés

P7_TA-PROV(2010)07-06

HU

IDEIGLENES VÁLTOZAT

Egyesülve a sokféleségben

PE 443.887

HU

TARTALOM A PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK

P7_TA-PROV(2010)0248 A tagállamok csatlakozása a nemzetközi kiállításokról szóló, 1928. november 22-én Párizsban aláírt egyezményhez *** (A7-0201/2010 - Elıadó: George Sabin Cutaş) Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamoknak a nemzetközi kiállításokról szóló, 1928. november 22-én Párizsban aláírt, az 1948. május 10-i, 1966. november 16-i és 1972. november 30-i jegyzıkönyvekkel, valamint az 1982. június 24-i módosítással és az 1988. május 31-i módosítással kiegészített egyezményhez való csatlakozásra történı felhatalmazásáról szóló tanácsi határozattervezetrıl (08100/2010 – C7-0105/2010 – 2010/0015(NLE)) ...................................................................... 1 P7_TA-PROV(2010)0249 A Barcelonai egyezményhez csatolt, a mediterrán térség tengerparti övezetének integrált kezelésérıl szóló jegyzıkönyv megkötése *** (A7-0191/2010 - Elıadó: Jo Leinen) Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének védelmérıl szóló egyezményhez csatolt, a mediterrán térség tengerparti övezetének integrált kezelésérıl szóló jegyzıkönyvnek az Európai Közösség nevében történı megkötésérıl szóló tanácsi határozattervezetrıl (09132/2010 – C7-0128/2010 – 2010/0016(NLE))............................................................................................... 2 P7_TA-PROV(2010)0250 Megállapodás az Európai Unió, valamint Izland és Norvégia között a 2008/615/IB és a 2008/616/IB tanácsi határozat egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról *** (A7-0173/2010 - Elıadó: Simon Busuttil) Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió, valamint Izland és Norvégia közötti, a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bőnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttmőködés megerısítésérıl szóló 2008/615/IB tanácsi határozat, valamint a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bőnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttmőködés megerısítésérıl szóló 2008/615/IB határozat végrehajtásáról szóló 2008/616/IB tanácsi határozat és melléklete egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodás megkötésérıl szóló tanácsi határozattervezetrıl (05309/2010 – C7-0031/2010 – 2009/0191(NLE)).......................... 3 P7_TA-PROV(2010)0251 Svájc és Liechtenstein részvétele a FRONTEX tevékenységében *** (A7-0172/2010 - Elıadó: Philip Claeys)

PE 443.887\ I

HU

Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészrıl az Európai Unió, másrészrıl pedig a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a két államnak az Európai Unió Tagállamai Külsı Határain Való Operatív Együttmőködési Igazgatásért Felelıs Európai Ügynökségben való részvétele módjáról szóló megállapodásnak az Unió nevében történı megkötésérıl szóló tanácsi határozattervezetrıl (05707/2010 – C7-0217/2009 – 2009/0073(NLE)) ...................................................................... 4 P7_TA-PROV(2010)0252 Valdemar Tomasevski mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem (A7-0214/2010 - Elıadó: Bernhard Rapkay) Az Európai Parlament 2010. július 6-i határozata a Valdemar Tomaševski mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemrıl (2010/2047(IMM)) ....................... 5 P7_TA-PROV(2010)0253 A statisztikai adatok minısége a túlzott hiány esetén követendı eljárás során * (A7-0220/2010 - Elıadó: Othmar Karas) Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a 479/2009/EK rendeletnek a túlzott hiány esetén követendı eljárás során felhasználandó statisztikai adatok minıségének tekintetében történı módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0053 – C7-0064/2010 – 2010/0035(NLE)) ............................................ 7 P7_TA-PROV(2010)0254 Az Európai Unió balti-tengeri stratégiája és a makrorégiók szerepe a jövıbeli kohéziós politikában (A7-0202/2010 - Elıadó: Wojciech Michał Olejniczak) Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása az Európai Unió balti-tengeri stratégiájáról és a jövıbeli kohéziós politikában a makrorégiók szerepérıl (2009/2230(INI))......................................................................................................................... 19 P7_TA-PROV(2010)0255 Az Európai Unió regionális politikájának hozzájárulása a pénzügyi és gazdasági válság leküzdésében, különös tekintettel a 2. célkitőzésre (A7-0206/2010 - Elıadó: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou) Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása az EU regionális politikájának hozzájárulásáról a pénzügyi és gazdasági válság leküzdésében, különös tekintettel a 2. célkitőzésre (2009/2234(INI))..................................................................................................... 29 P7_TA-PROV(2010)0256 Az autóbusszal közlekedı utasok jogai ***II (A7-0174/2010 - Elıadó: Antonio Cancian) Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács álláspontjáról az autóbusszal közlekedı utasok jogairól és a 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (05218/3/2010 – C70077/2010 – 2008/0237(COD)) .................................................................................................. 37 P7_TA-PROV(2010)0257 A tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevı utasok jogai ***II (A7-0177/2010 - Elıadó: Inés Ayala Sender)

II /PE 443.887

HU

Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevı utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (14849/3/2009 – C7-0076/2010 – 2008/0246(COD)) .......................... 60 A. A fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságot szolgáló képzés, beleértve az oktatást is B. A fogyatékossággal élıknek nyújtott segítséggel kapcsolatos képzés, beleértve az oktatást is P7_TA-PROV(2010)0258 Intelligens közlekedési rendszerek a közúti közlekedésben és az egyéb közlekedési módokhoz való kapcsolódás ***II (A7-0211/2010 - Elıadó: Anne E. Jensen) Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács által az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történı kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keret megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából az elsı olvasat során kialakított álláspontról (06103/4/2010 – C7-0119/2010 – 2008/0263(COD))...... 87 P7_TA-PROV(2010)0259 A Közösség tagállamainak kikötıibe érkezı vagy onnan induló hajókra vonatkozó jelentések alaki követelményei ***I (A7-0064/2010 - Elıadó: Dirk Sterckx) Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Közösség tagállamainak kikötıibe érkezı vagy onnan induló hajókra vonatkozó jelentések alaki követelményeirıl és a 2002/6/EK irányelv hatályon kívül helyezésérıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2009)0011 – C7-0030/2009 – 2009/0005(COD)).......... 91 P7_TA-PROV(2010)0260 A közlekedés fenntartható jövıje (A7-0189/2010 - Elıadó: Mathieu Grosch) Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása a közlekedés fenntartható jövıjérıl (2009/2096(INI))....................................................................................................................... 113 P7_TA-PROV(2010)0261 A Petíciós Bizottság tevékenységérıl szóló éves jelentés - 2009 (A7-0186/2010 - Elıadó: Carlos José Iturgaiz Angulo) Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2009es év során folytatott tanácskozásairól (2009/2139(INI)) ......................................................... 126 P7_TA-PROV(2010)0262 A fiatalok munkaerıpiachoz való hozzáférésének elısegítése, a gyakornokok és az ipari tanulók státuszának megerısítése (A7-0197/2010 - Elıadó: Emilie Turunen) Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása a fiatalság munkaerıpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetıségek elımozdításáról (2009/2221(INI)) ............................................................................................ 134 P7_TA-PROV(2010)0263 Az atipikus szerzıdések, a foglalkoztatási pályák megóvása és a szociális párbeszéd új formái (A7-0193/2010 - Elıadó: Pascale Gruny) PE 443.887\ III

HU

Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása az atipikus szerzıdésekrıl, a foglalkoztatási pályák megóvásáról, a rugalmas biztonságról és a szociális párbeszéd új formáiról (2009/2220(INI))...................................................................................................... 147 P7_TA-PROV(2010)0264 Bizottsági zöld könyv az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról (A7-0203/2010 - Elıadó: José Manuel Fernandes) Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása az Európai Unió biohulladékgazdálkodásáról szóló bizottsági zöld könyvrıl (2009/2153(INI)) .......................................... 160

IV /PE 443.887

HU

P7_TA-PROV(2010)0248 A tagállamok csatlakozása a nemzetközi kiállításokról szóló, 1928. november 22-én Párizsban aláírt egyezményhez *** Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamoknak a nemzetközi kiállításokról szóló, 1928. november 22-én Párizsban aláírt, az 1948. május 10i, 1966. november 16-i és 1972. november 30-i jegyzıkönyvekkel, valamint az 1982. június 24-i módosítással és az 1988. május 31-i módosítással kiegészített egyezményhez való csatlakozásra történı felhatalmazásáról szóló tanácsi határozattervezetrıl (08100/2010 – C7-0105/2010 – 2010/0015(NLE)) (Egyetértési eljárás) Az Európai Parlament, –

tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08100/2010),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 207. cikke (4) bekezdésének elsı albekezdése és 218. cikke (6) bekezdésének a) pontja értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0105/2010),

–

tekintettel eljárási szabályzata 81. és 90. cikkére,

–

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A7-0201/2010),

1.

egyetért a tanácsi határozat tervezetével;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

PE 443.887\ 1

HU

P7_TA-PROV(2010)0249 A Barcelonai egyezményhez csatolt, a mediterrán térség tengerparti övezetének integrált kezelésérıl szóló jegyzıkönyv megkötése *** Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének védelmérıl szóló egyezményhez csatolt, a mediterrán térség tengerparti övezetének integrált kezelésérıl szóló jegyzıkönyvnek az Európai Közösség nevében történı megkötésérıl szóló tanácsi határozattervezetrıl (09132/2010 – C7-0128/2010 – 2010/0016(NLE)) (Egyetértési eljárás) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Tanács határozattervezetére (09132/2010),

–

tekintettel a Tanács által az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 192. cikke (1) bekezdésének és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának megfelelıen benyújtott, egyetértésre irányuló kérelmére,

–

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

–

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A7-0191/2010),

1.

egyetért a jegyzıkönyv megkötésével;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

2 /PE 443.887

HU

P7_TA-PROV(2010)0250 Megállapodás az Európai Unió, valamint Izland és Norvégia között a 2008/615/IB és a 2008/616/IB tanácsi határozat egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról *** Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió, valamint Izland és Norvégia közötti, a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bőnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttmőködés megerısítésérıl szóló 2008/615/IB tanácsi határozat, valamint a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bőnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttmőködés megerısítésérıl szóló 2008/615/IB határozat végrehajtásáról szóló 2008/616/IB tanácsi határozat és melléklete egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodás megkötésérıl szóló tanácsi határozattervezetrıl (05309/2010 – C7-0031/2010 – 2009/0191(NLE)) (Egyetértési eljárás) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unió, másrészrıl Izland és Norvégia közötti, a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bőnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttmőködés megerısítésérıl szóló 2008/615/IB határozat tervet, valamint a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bőnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttmőködés megerısítésérıl szóló 2008/615/IB határozat végrehajtásáról szóló 2008/616/IB határozat és melléklete egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodás szövegére,

–


–

tekintettel a Tanács által az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdésének a) pontja, valamint 82. cikke (1) bekezdésének második albekezdésének d) pontja és 87. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján benyújtott egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0031/2010),

–

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (8) bekezdésére,

–

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A70173/2010),

1.

egyetért a megállapodás megkötésével;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Izland és Norvégia kormányainak és parlamentjeinek.

PE 443.887\ 3

HU

P7_TA-PROV(2010)0251 Svájc és Liechtenstein részvétele a FRONTEX tevékenységében *** Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészrıl az Európai Unió, másrészrıl pedig a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a két államnak az Európai Unió Tagállamai Külsı Határain Való Operatív Együttmőködési Igazgatásért Felelıs Európai Ügynökségben való részvétele módjáról szóló megállapodásnak az Unió nevében történı megkötésérıl szóló tanácsi határozattervezetrıl (05707/2010 – C7-0217/2009 – 2009/0073(NLE)) (Egyetértési eljárás) Az Európai Parlament, –

tekintettel az egyrészrıl az Európai Közösség, másrészrıl pedig a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a két államnak az Európai Unió Tagállamai Külsı Határain Való Operatív Együttmőködési Igazgatásért Felelıs Európai Ügynökségben való részvétele módjáról szóló megállapodástervezetre (10701/2009),

–

tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2009)0255),

–


–

tekintettel az EK-Szerzıdés 62. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, valamint 66. cikkére, összefüggésben a 300. cikke (2) bekezdésének elsı albekezdésének elsı mondatával és (3) bekezdésének elsı albekezdésével, amelyek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0217/2009),

–

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Lisszaboni Szerzıdés hatálybalépésének a folyamatban lévı intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” címő közleményére (COM(2009)0665),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 77. cikkének (2) bekezdése b) pontjára, 74. cikkére, összefüggésben 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjára,

–

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (8) bekezdésére,

–

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A70172/2010),

1.

egyetértését adja a megállapodás megkötéséhez;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség kormányának és parlamentjének.

4 /PE 443.887

HU

P7_TA-PROV(2010)0252 Valdemar Tomasevski mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem Az Európai Parlament 2010. július 6-i határozata a Valdemar Tomaševski mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemrıl (2010/2047(IMM)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Valdemar Tomaševski mentelmi jogának fenntartására irányuló, az Európai Parlament elnökének 2010. február 2-én benyújtott, a plenáris ülésen 2010. március 24-én bejelentett kérelemre,

–

miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelıen meghallgatta Valdemar Tomaševskit,

–

tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeirıl szóló, a szerzıdésekhez csatolt (hetedik) jegyzıkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselıinek közvetlen és általános választójog alapján történı választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–

tekintettel az európai parlamenti képviselık 2005. szeptember 28-án elfogadott statútumára,

–

tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (2) bekezdésére, valamint 7. cikkére,

–

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0214/2010),

A.

mivel Valdemar Tomaševski az Európai Parlament képviselıje,

B.

mivel Valdemar Tomaševski ellen nem folyik a jegyzıkönyv 8. cikke szerinti bírósági eljárás és ezért az ügy nem érinti a képviselıi mentelmi jogot,

C.

mivel a 2006. szeptember 19-i (N.X-816 számú) törvénnyel létrehozott, és a Litván Köztársaság hivatalos etikai fıbizottsága (a 2008. július 1-jei N.X-1777. számú törvény által létrehozott politikai szervezet) által szavatolt „állami politikusok magatartási kódexe” az abban foglaltak szerint a Litvániában megválasztott európai parlamenti képviselıkre egyaránt vonatkozik,

D.

mivel a Litván Köztársaság hivatalos etikai fıbizottsága 2010. január 22-én olyan határozatot fogadott el, amelyben a magatartási kódex alapján „nyilvánosan elmarasztalta” Valdemar Tomaševskit európai parlamenti képviselıként végzett tevékenységével kapcsolatosan,

E.

mivel az európai parlamenti képviselık statútumának1 2. cikkében foglaltak szerint „a képviselık szabadok és függetlenek”,

F.

tekintettel az uniós jog elsıbbségének elvére,

1

HL L 262., 2005.10.7., 1. o. PE 443.887\ 5

HU

G.

mivel a kérdéses határozat, valamint a Litván Köztársaság ennek alapjául szolgáló jogszabályai sértik az uniós jogot azzal, hogy nem tartják tiszteletben az európai parlamenti képviselık számára a képviselıi statútum 2. cikkében biztosított szabadságot és függetlenséget,

H.

mivel a szerzıdések ıreként az Európai Bizottságra hárul a feladat, hogy az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 258. cikke alapján jogsértési eljárást kezdeményezzen a Litván Köztársaság ellen,

1.

kéri az Európai Bizottságot, hogy járjon közben a litván hatóságoknál az európai uniós jogszabályok betartásának biztosítása érdekében, és szükség esetén kezdeményezzen jogsértési eljárást az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 258. cikke alapján;

2.

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Európai Bizottságnak és a Litván Köztársaság illetékes hatóságainak.

6 /PE 443.887

HU

P7_TA-PROV(2010)0253 A statisztikai adatok minısége a túlzott hiány esetén követendı eljárás során * Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a 479/2009/EK rendeletnek a túlzott hiány esetén követendı eljárás során felhasználandó statisztikai adatok minıségének tekintetében történı módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0053 – C7-0064/2010 – 2010/0035(NLE)) (Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0053),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 126. cikkének (14) bekezdése harmadik albekezdésére, amelynek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C70064/2010),

–

tekintettel az Európai Központi Bank 2010. március 31-i véleményére1,

–

tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére,

–

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0220/2010),

1.

jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelıen változtassa meg javaslatát az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 293. cikkének (2) bekezdése értelmében;

3.

felhívja a Tanácsot, hogy értesítse a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtıl el kíván térni;

4.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

1

HL C 103., 2010.4.22., 1. o. PE 443.887\ 7

HU

Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 a preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1a) Sajnálatos módon sem a Bizottság (Eurostat) már 2004-ben kibocsátott figyelmeztetése, sem a Bizottság e téren tett kezdeményezései, amelyeket 2004. december 22-i, „Az európai kormányzás költségvetési statisztikai stratégiája felé” címő közleményében ismertetett, nem vezettek a Tanácsban a pénzügyi statisztikák irányítási keretének már akkoriban is régóta esedékes reformjához. Ha idıben cselekvésre került volna sor, az állami költségvetési hiány vonatkozó adatainak bejelentése kapcsán már sokkal korábban fel lehetett volna ismerni a hibákat, és az ebbıl következı válságot legalábbis korlátok között lehetett volna tartani. Ezért döntı jelentıségő, hogy a Bizottság (Eurostat) a lehetı legnagyobb függetlenség mellett megfelelı hatásköri keretet kapjon, megfelelı személyzettel. __________ COM(2004)0832.

Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 b preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1b) A Bizottságnak értékelnie kell, hogy a múltban hogyan zajlott a tagállamoktól származó pénzügyi statisztikai adatok győjtése és értékelése, és le kell vonnia a következtetéseket. E következtetésekrıl jelentést kell tenni az Európai Parlamentnek.

8 /PE 443.887

HU

Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 3 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) A költségvetési statisztikák felülvizsgált irányítási keretrendszere összességében jól mőködik, és a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozó lényeges költségvetési adatokra vonatkozó adatszolgáltatás eredménye általánosságban kielégítı. A tagállamok túlnyomó része jóhiszemő együttmőködésrıl és arról tett tanúbizonyságot, hogy jó minıségő költségvetési adatokat tudnak szolgáltatni.

(3) Míg a költségvetési statisztikák felülvizsgált irányítási keretrendszere összességében jól mőködik, és a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozó lényeges költségvetési adatokra vonatkozó adatszolgáltatás eredménye általánosságban kielégítı, és a legtöbb tagállam jóhiszemő együttmőködésrıl és arról tett tanúbizonyságot, hogy jó minıségő költségvetési adatokat tud szolgáltatni, a korábbi lehetıségeket fel kellett volna használni a Bizottságnak (Eurostat) szolgáltatott adatok minıségének és terjedelmének fokozására.


Módosítás

(4) A közelmúlt eseményei azonban arra is egyértelmően rámutattak, hogy a költségvetési statisztikák jelenlegi irányítási keretrendszere még mindig nem enyhíti a szükséges mértékben annak a veszélyét, hogy szándékosan helytelen vagy pontatlan adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak.

(4) Az Unióban történt közelmúltbeli fejlemények azonban arra is egyértelmően rámutattak, hogy a költségvetési statisztikák jelenlegi irányítási keretrendszere még mindig nem enyhíti a szükséges mértékben annak a veszélyét, hogy szándékosan helytelen vagy pontatlan adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak.


Módosítás (4a) A Bizottság (Eurostat) által uniós szinten rendelkezésre bocsátott statisztikák megbízhatósága közvetlenül a tagállamok PE 443.887\ 9

HU

által nemzeti szinten győjtött statisztikai adatok megbízhatóságán múlik.


Módosítás (4b) A hivatalos nemzeti statisztikai szervek intézményi függetlenségének biztosítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy el lehessen kerülni minden szükségtelen nyomást rajtuk a kormányok részérıl.


Módosítás

(5) Ezzel összefüggésben a Bizottságnak (Eurostatnak) további jogokat kell kapnia, hogy az adatok minıségének értékeléséhez az információk szélesebb köréhez férhessen hozzá.

(5) Ezzel összefüggésben a Bizottságnak (Eurostat) további jogokat kell kapnia, hogy az adatok minıségének értékeléséhez az információk szélesebb köréhez férhessen hozzá. Alapvetı fontosságú, hogy a tagállamoktól érkezı adatokat kellı idıben megosszák az Európai Központi Bank statisztikai fıigazgatóságával.


Módosítás (5a) A nemzetgazdasági adatok összehasonlíthatósága egységes módszertant feltételez. A Bizottságnak ezért ösztönöznie kell a statisztikai adatok győjtésének harmonizálását.

10 /PE 443.887

HU


Módosítás

(6) Az azon tagállamban tett ellenırzı látogatások során, melynek statisztikai adatait vizsgálják, a Bizottságot (Eurostatot) különösen arra kell feljogosítani, hogy hozzáférjen a központi, állami, helyi önkormányzati és társadalombiztosítási szintő kormányzati szervek elszámolásaihoz, beleértve az ezek alapját képezı részletes számviteli információkkal, lényeges statisztikai felmérésekkel és kérdıívekkel, valamint az ezekkel összefüggı további információkkal kapcsolatos adatszolgáltatást, tiszteletben tartva az adatvédelmi jogszabályokat és a statisztikai adatok bizalmas kezelését.

(6) Az azon tagállamban tett ellenırzı látogatások során, melynek statisztikai adatait vizsgálják, a Bizottságot (Eurostat) különösen arra kell feljogosítani, hogy hozzáférjen a központi, állami, helyi önkormányzati és társadalombiztosítási szintő kormányzati szervek elszámolásaihoz, beleértve az ezek alapját képezı részletes számviteli információkkal, lényeges statisztikai felmérésekkel és kérdıívekkel, valamint az ezekkel összefüggı további információkkal, beleértve a mérlegen kívüli ügyletekkel is kapcsolatos adatszolgáltatást, tiszteletben tartva az adatvédelmi jogszabályokat és a statisztikai adatok bizalmas kezelését.


Módosítás (6a) Annak érdekében, hogy a Bizottság (Eurostat) kiterjesztett ellenırzési feladatainak felelısségteljesen eleget tudjon tenni, az érintett szervezeti egységeknél növelni kell a szakképzett személyzet létszámát. Az alkalmazottak és az egyéb költségek miatti többletráfordítást a Bizottságon belül kell fedezni költségvetési és álláshelyátcsoportosítás révén.

Módosítás 11

PE 443.887\ 11

HU

Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 7 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(7) Az ellenırzéseknek elsısorban az államháztartási szervezetek, valamint az államháztartáson kívüli állami szervezetek költségvetési elszámolásaira kell irányulniuk, melyeket statisztikai célú felhasználhatóságuk szempontjából kell megvizsgálni.

(7) Az ellenırzéseknek elsısorban az államháztartási szervezetek, valamint az államháztartáson kívüli állami szervezetek költségvetési elszámolásaira kell irányulniuk, melyeket statisztikai célú felhasználhatóságuk szempontjából kell megvizsgálni. Mind a félidıs elemzést, mint a többéves kereteket fel kell használni a költségvetési értékelés támogatására.


Módosítás (8a) A tagállamoknak el kell látniuk a Bizottságot (Eurostat) minden statisztikai és költségvetési információval a számvitel szabványosított és nemzetközileg elfogadott módszere alapján.


Módosítás (8b) A Bizottságnak meg kell fontolnia, hogy a stabilitási és növekedési egyezmény keretében szankciókat dolgozzon ki arra az esetre, ha a tagállamok valótlan makrogazdasági statisztikákat nyújtanak be. A Bizottságnak meg kell fontolnia az ilyen szankciók azon tagállamokkal szembeni végrehajtását, amelyek meghamisítják a költségvetési hiányukkal és államadósságukkal kapcsolatos makrogazdasági statisztikákat.

12 /PE 443.887

HU

Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – -1 pont (új) 479/2009/EK rendelet 2 cikk – 1 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (-1) A 2. cikk (1) bekezdésének helyébe a következı szöveg lép: "(1) A „kormányzati hiány és államadósság szintjének tervadatai” azon számadatok, amelyeket a tagállamok az adott évre állapítanak meg. Ezeknek a legfrissebb hivatalos elırejelzéseknek kell lenniük, amelyek a legfrissebb kormányzati döntéseket, gazdasági fejleményeket és kilátásokat, valamint a havi és negyedévi eredményeket veszik alapul. A számadatokat az adatközlési határidıt megelızıen az ahhoz lehetı legközelebb esı idıpontban kell elıállítani.”

Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 2 pont 479/2009/EK rendelet 8 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A tagállamok a lehetı legrövidebb idın belül hozzáférést biztosítanak a Bizottság (Eurostat) részére az adatok minıségének értékeléséhez kért valamennyi információhoz, többek között olyan statisztikai információkhoz, mint a nemzeti számlákból származó adatok, módszertani leírások, a túlzott hiány esetén követendı eljárásban szolgáltatott táblázatok és a jelentésekre vonatkozó kiegészítı kérdıívek és pontosítások.

(2) A tagállamok a lehetı legrövidebb idın belül hozzáférést biztosítanak a Bizottság (Eurostat) részére az adatok minıségének értékeléséhez kért valamennyi statisztikai és költségvetési információhoz. Az információknak a számvitel szabványosított és nemzetközileg elfogadott módszerein kell alapulniuk, a Bizottsággal (Eurostat) történı megállapodásnak megfelelıen. A statisztikai és költségvetési információnak különösen az alábbiakat kell magában foglalnia: a) a nemzeti számlákból származó adatok;

PE 443.887\ 13

HU

b) módszertani leírások; c) a túlzott hiány esetén követendı eljárásban (EDP) szolgáltatott táblázatok; d) az EDP jelentésekre vonatkozó kiegészítı kérdıívek és pontosítások; e) a számvevıszéktıl, a pénzügyminisztériumtól vagy egyéb illetékes regionális hatóságtól származó információk a tagállami és a regionális költségvetés végrehajtásáról; f) a költségvetésen kívüli szervek vagy nonprofit szervezetek és hasonló intézmények számlái, amelyek az általános állami szektor részét képezik a nemzeti számlák keretén belül; g) részletes információ a mérlegben fel nem tüntetett bármilyen típusú szervrıl; h) a társadalombiztosítási alapok számlái; valamint i) helyi önkormányzatok felmérései. Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 3 pont 479/2009/EK rendelet 11 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) A módszertani látogatások célja a megküldött tényadatokat alátámasztó eljárások és a számlák ellenırzése, valamint részletes következtetések levonása a megküldött adatok minıségérıl, a 8 cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint.

(3) A módszertani látogatásokra bejelentés nélkül is sor kerülhet, és céljuk a megküldött tényadatokat alátámasztó eljárások – beleértve a nemzeti statisztikai hatóság kormánytól való függetlenségét is – és a számlák ellenırzése, valamint részletes következtetések levonása a megküldött adatok minıségérıl, a 8 cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint.

Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 3 pont 479/2009/EK rendelet 11 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés

14 /PE 443.887

HU

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Módszertani látogatásokra kizárólag kivételes esetekben kerül sor, ha az adatok minıségével kapcsolatban egyértelmően jelentıs kockázatokat vagy potenciális problémákat tárnak fel.

Az elıre bejelentett, vagy bejelentés nélküli módszertani látogatásokra kizárólag azon esetekben kerül sor, ha az adatok minıségével kapcsolatban egyértelmően súlyos kockázatok vagy potenciális problémák gyanúja áll fenn. A Bizottságnak létre kell hoznia az adatok minıségéhez kapcsolódó jelentıs kockázatokat vagy problémákat felvetı eseteket tartalmazó listát. A lista összeállítását megelızıen konzultálni kell a CMFB-vel.


Módosítás

(1) A tagállamok a Bizottság (Eurostat) kérésére biztosítják a nemzetiszámlaszakértık segítségét, többek között a módszertani látogatások elıkészítéséhez és lebonyolításához. Feladataik végrehajtása során e szakértık független szakértıi véleményt készítenek. A nemzetiszámlaszakértık listáját a túlzott hiányra vonatkozó adatszolgáltatásért felelıs nemzeti hatóságok által a Bizottság (Eurostat) részére eljuttatott javaslatok alapján állítják össze.

(1) A tagállamok a Bizottság (Eurostat) kérésére biztosítják a nemzetiszámlaszakértık segítségét, többek között a módszertani látogatások elıkészítéséhez és lebonyolításához, amelyekre bejelentés nélkül is sor kerülhet. Feladataik végrehajtása során e szakértık független szakértıi véleményt készítenek, továbbá speciális képzésen vesznek részt a szakértelem magas szintjének és a pártatlanság biztosítása érdekében. A nemzetiszámla-szakértık listáját a túlzott hiányra vonatkozó adatszolgáltatásért felelıs nemzeti hatóságok által a Bizottság (Eurostat) részére eljuttatott javaslatok alapján állítják össze.

Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 5 pont 479/2009/EK rendelet 12 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés PE 443.887\ 15

HU


Módosítás

(2) A Bizottságnak (Eurostatnak) a módszertani látogatások keretében jogában áll hozzáférni valamennyi központi, állami, helyi önkormányzati és társadalombiztosítási szintő kormányzati szerv elszámolásaihoz, beleértve az ezek alapját képezı részletes számviteli információkkal (mint például tranzakciók és mérlegek), lényeges statisztikai felmérésekkel és kérdıívekkel, valamint az ezekkel összefüggı további információkkal (mint például analitikus bizonylatok, valamint más közszervezetek számviteli adatai) kapcsolatos adatszolgáltatást.

(2) A Bizottságnak (Eurostat) módszertani látogatások keretében - amelyekre bejelentés nélkül is sor kerülhet - jogában áll hozzáférni valamennyi központi, állami, helyi önkormányzati és társadalombiztosítási szintő kormányzati szerv (beleértve az állami nyugdíjbiztosító alapot is) elszámolásaihoz, beleértve az ezek alapját képezı részletes számviteli információkkal (mint például tranzakciók és mérlegek), lényeges statisztikai felmérésekkel és kérdıívekkel, valamint az ezekkel összefüggı további információkkal (mint például analitikus bizonylatok, valamint más közszervezetek számviteli adatai) kapcsolatos adatszolgáltatást.

Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 5 pont 479/2009/EK rendelet 12 cikk – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás Az Európai Központi Bank képviselıi részt vehetnek a módszertani látogatásokon és segíthetik a Bizottság (az Eurostat) tisztviselıinek munkáját.

Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 5 pont 479/2009/EK rendelet 12 cikk – 2 bekezdés – 1 b albekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás A Bizottság (Eurostat) helyszíni vizsgálatokat folytathat, és engedélyt kaphat az általa munkájához relevánsnak tekintett bármely szervezet

16 /PE 443.887

HU

meghallgatására.


Módosítás

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést a módszertani látogatások megkönnyítésére. Ezekre a látogatásokra a túlzott hiány esetén követendı eljárásban részt vevı nemzeti hatóságoknál, valamint a kormányzati számlák és az adósságállományra vonatkozó statisztikák elkészítésében közvetve vagy közvetlenül részt vevı szerveknél kerülhet sor. A tagállamok mindemellett biztosítják, hogy nemzeti hatóságaik, szerveik és szükség esetén a kormányzati hatásköri felelısségük alapján a hivatalos költségvetési adatokat ellenırzı nemzeti hatóságaik minden olyan segítséget megadjanak a Bizottság tisztviselıinek vagy az (1) bekezdésben említett egyéb szakértıknek, amely feladataik elvégzéséhez szükséges, beleértve a bejelentett tényleges költségvetési hiányt és államadósságot alátámasztó dokumentumok, illetve az adatok alapjául szolgáló államháztartási számlák rendelkezésre bocsátását is. A nemzeti statisztikai rendszer bizalmas adatait kizárólag a Bizottság (Eurostat) részére kell megküldeni.

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést a módszertani látogatások megkönnyítésére, amelyekre bejelentés nélkül is sor kerülhet. Ezekre a látogatásokra a túlzott hiány esetén követendı eljárásban részt vevı nemzeti hatóságoknál, valamint a kormányzati számlák és az adósságállományra vonatkozó statisztikák elkészítésében közvetve vagy közvetlenül részt vevı szerveknél kerülhet sor. A tagállamok mindemellett biztosítják, hogy nemzeti hatóságaik, szerveik és szükség esetén a kormányzati hatásköri felelısségük alapján a hivatalos költségvetési adatokat ellenırzı nemzeti hatóságaik minden olyan segítséget megadjanak a Bizottság tisztviselıinek vagy az (1) bekezdésben említett egyéb szakértıknek, amely feladataik elvégzéséhez szükséges, beleértve a bejelentett tényleges költségvetési hiányt és államadósságot alátámasztó dokumentumok, illetve az adatok alapjául szolgáló államháztartási számlák rendelkezésre bocsátását is. A nemzeti statisztikai rendszer bizalmas adatait kizárólag a Bizottság (Eurostat) részére kell megküldeni.

Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály 1 cikk – 5 a pont (új) 479/2009/EK rendelet 16 cikk – 1 bekezdés

PE 443.887\ 17

HU


Módosítás 5a) A 16. cikk (1) bekezdésének helyébe a következı szöveg lép: "(1) A tagállamok biztosítják, hogy a Bizottságnak (Eurostat) szolgáltatott tényadatokat az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. és 12. cikkében megállapított elveknek megfelelıen bocsássák rendelkezésre. Ebben a tekintetben a nemzeti statisztikai hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a közölt adatok megfeleljenek az e rendelet 1. cikkében foglaltaknak és az azok alapjául szolgáló ESA 95 elszámolási szabályoknak. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti statisztikai hatóságok hozzá tudjanak férni a feladatuk ellátásához szükséges összes vonatkozó információhoz.” _____ 1

18 /PE 443.887

HU

HL L 87., 2009.3.31., 164. o.

P7_TA-PROV(2010)0254 Az Európai Unió balti-tengeri stratégiája és a makrorégiók szerepe a jövıbeli kohéziós politikában Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása az Európai Unió balti-tengeri stratégiájáról és a jövıbeli kohéziós politikában a makrorégiók szerepérıl (2009/2230(INI))

Az Európai Parlament, −

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló közleményére (COM(2009)0248), valamint a közleményt kísérı indikatív cselekvési tervre,

−

tekintettel a Tanácsnak a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról 2009. október 26-án elfogadott következtetéseire,

−

tekintettel a tervezett, Oroszországot és Németországot összekötı balti-tengeri gázvezeték környezeti hatásáról szóló 2008. július 8-i állásfoglalására1,

−

tekintettel az északi dimenzió keretébe foglalt balti-tengeri regionális stratégiáról szóló, 2006. november 16-i állásfoglalására2,

−

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló bizottsági közleményrıl szóló véleményére (ECO/261), valamint a „Makrorégiók közötti együttmőködés – A balti-tengeri stratégia más európai makrorégiókra való kiterjesztése” címő véleményére (ECO/251),

−

tekintettel a Régiók Bizottságának „A helyi és regionális hatóságok szerepe az új baltitengeri stratégiában” címő, 2009. április 21–22-i véleményére,

−

tekintettel a Régiók Bizottságának a Régiók Bizottsága többszintő kormányzásról szóló fehér könyvérıl szóló saját kezdeményezéső véleményére (CdR 89/2009 végleges),

−

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

−

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményeire (A7-0202/2010),

A.

mivel az Európai Unió 2004-es bıvítése óta a Balti-tenger az EU belsı tengerévé vált, amely összeköti a balti-tengeri régió államait, ugyanakkor sajátos kihívást is jelent ezen államok számára, és mivel azok kölcsönös függésben állnak egymástól, és hasonló problémákkal szembesülnek,

1 2

HL C 294. E, 2009.12.3., 3. o. HL C 314. E, 2006.12.21., 330. o. PE 443.887\ 19

HU

B.

mivel a balti-tengeri régióra vonatkozó stratégia iránymutatást ad a jövıbeli makrorégiókkal kapcsolatos stratégiák számára, és mivel a stratégia megvalósításának sikere modellértékő lehet a jövıbeli stratégiák megvalósítását illetıen,

C.

mivel a funkcionális, közös célok és fejlesztési problémák köré csoportosuló régiók létrehozásának elképzelése hozzájárulhat az Európai Unió regionális politikája hatékonyságának fokozásához,

D.

mivel a regionális politika hatákonyságának fokozása érdekében, különös tekintettel annak 2013 utáni reformjára, határozottan támogatni és fejleszteni kell az integrált megközelítés elképzelését, valamint az uniós szintő stratégiává váló makroregionális stratégiák létrehozását, ugyanakkor ezek bevezetése nem vezethet a kohéziós politika nemzeti keretekbe való visszatereléséhez,

E.

mivel a Balti-tenger továbbra is az Európai Unió legszennyezettebb tengere, és annak környezeti állapota nem romolhat tovább a Balti-tengeren, valamint az azt körülvevı területeken (ideértve a nem EU-tagállamokban) végrehajtott nagy léptékő infrastrukturális projektek miatt,

1.

megelégedéssel fogadja, hogy az Európai Bizottság és az Európai Tanács támogatja a balti-tengeri régióra vonatkozó stratégiát, amit a Parlament 2006 óta követel;

2.

különös megelégedéssel fogadja, hogy a tagállamok érdekelt felei, köztük nem csak a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, hanem a tudományos, üzleti körök és nem kormányzati szervezetek között széleskörő konzultáció alakult ki, ami azt mutatja, hogy a siker egyik döntı tényezıje a stratégia terén végzett munkával kapcsolatos konzultációs folyamat és a partnerek bevonása a kezdetektıl fogva; e tekintetben üdvözli, hogy a régióban civil társadalmi fórumot hoztak létre, például a balti-tengeri fellépéssel foglalkozó csúcstalálkozót, és az állami és a magánszféra szereplıi számára közös fórumot teremtı hasonló kezdeményezések kidolgozására szólít fel a makrorégiókra vonatkozó jövıbeli stratégiák keretében;

3.

ezzel összefüggésben javasolja a helyi közösségek bevonásának fokozását a kiterjedtebb és célzottabb kommunikációs és konzultációs eszközök létrehozása révén, ideértve a helyi médiát (helyi televíziót, rádiót, valamint a nyomtatott és online napilapokat); kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy a balti-tengeri stratégiának szentelt különleges web portált, amely a központi kormányok és a helyi önkormányzatok, a nem kormányzati szervek és a balti-tengeri régióban mőködı más jogi személyek által vállalt, folyamatban lévı és jövıbeli projektekkel kapcsolatos tapasztalatok cseréjének fóruma lehetne;

4.

üdvözli az EU 2020 stratégiát, amely összhangban áll a balti-tengeri stratégia célkitőzéseivel, és megjegyzi, hogy az EU 2020 stratégia hatékony keretül szolgálhat a balti-tengeri stratégia végrehajtása és megerısítése tekintetében;

5.

úgy véli, hogy a stratégia részét képezı, integrált megközelítésen alapuló együttmőködési keretek létrehozása lehetıséget nyújt arra, hogy racionálisabban és eredményesebben használják fel az uniós forrásokból, valamint az országok és különbözı pénzügyi intézmények forrásaiból a környezetvédelem és a balti-tengeri régió fejlesztésére rendelkezésre álló pénzeszközöket;

20 /PE 443.887

HU

6.

felhívja a figyelmet a balti-tengeri régióban a gazdasági fejlıdés és az innováció tekintetében megfigyelhetı aránytalanságokra, és annak szükségességére, hogy növeljék valamennyi terület potenciálját, ideértve a legfejlettebbeket is, hiszen azok segíthetik a leghátrányosabb helyzetben lévı régiók felzárkóztatását; rámutat a fejlıdési és innovációs potenciállal rendelkezı új területek támogatásának fontosságára, és arra, hogy ki kell használni a balti-tengeri stratégia és más jövıbeli makroregionális stratégiák hozzáadott értékében rejlı lehetıségeket olyan új szinergiaszint elérése érdekében, amely mérsékelheti a meglévı egyenlıtlenségeket annak érdekében, hogy a térségben magas fokú versenyképesség mellett tartós és közös jólét alakulhasson ki, ami kulcsfontosságú a társadalom elöregedése és a globalizáció által létrehozott új struktúrák közepette;

7.

hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri régió mint gazdasági térség vonzerejének növelése érdekében szükség van a belsı piac megerısítésére irányuló, meglévı európai uniós jogszabályok, például a szolgáltatási irányelv gyors és következetes átültetésére;

8.

felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy használják fel a 2007–2013. közötti idıszakra szóló strukturális alapokat a stratégia megvalósításának lehetı legszélesebb támogatása érdekében, különös tekintettel a gazdasági válság által leginkább sújtott területeken a munkahelyteremtésben és a gazdasági növekedés elısegítésében, ugyanakkor indokolt esetben javasolja, hogy hozzanak intézkedéseket az operatív programok módosítására a jelenlegi programozási idıszakban; kiemeli, hogy a régiók sajátos jellemzıinek kihasználása a strukturális alapok sokkal hatékonyabb felhasználását eredményezheti, és hozzáadott értéket teremthet regionális szinten;

9.

megjegyzi, hogy a világmérető pénzügyi és gazdasági válság mély hatást gyakorolt minden országra a régióban, különösen a balti államokra; szorgalmazza, hogy a válság miatt ne gyengüljön az érdekelt felek elkötelezettsége az EU balti-tengeri stratégiája iránt;

10.

kifejezi azon meggyızıdését, hogy a stratégia sikerének, valamint az újabb makroregionális stratégiák ambiciózus célkitőzései megvalósításának az a feltétele, hogy az összes területi dimenziójú lépést az ágazati politikák kontextusában, tehát a közös agrárpolitika, halászati politika, közlekedési politika, iparpolitika, kutatási politika és következetes infrastrukturális politika összefüggésében tegyék meg, és hogy a közösen meghatározott célok eléréséhez az adott területen rendelkezésre álló eszközöket egyesítsék; ebben az összefüggésben ragaszkodik ahhoz, hogy az új kihívások fényében tekintsék át ezeket a politikákat, és uniós szinten megfelelı szervezeti struktúrákat hozzanak létre, továbbá határozzák meg, hogy ezek hogyan kapcsolódjanak a meglévı nemzeti és helyi struktúrákhoz;

11.

úgy véli, hogy a stratégia területi dimenziója hozzájárul a területi kohézióval kapcsolatos elképzelések konkretizálásához és fejlesztéséhez, amely kohéziót a Lisszaboni Szerzıdés a gazdasági és társadalmi kohézióval egyenlı fontosságúként kezel, és ezt szem elıtt tartva felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson aktív párbeszédet az EU makroregionális politikáinak a 2013 utáni idıszakban betöltendı szerepérıl, valamint azok hatásáról;

12.

egyedi rendelkezések kidolgozását ösztönzi a küszöbön álló, strukturális alapokról szóló általános rendelet keretében, a területi együttmőködésre vonatkozó rendelkezések alapján, amelyek világosak és figyelembe veszik az eltérı közigazgatási PE 443.887\ 21

HU

kultúrát és nem rónak további igazgatási terhet a kedvezményezettekre annak érdekében, hogy megerısítsék az államok és régiók közötti együttmőködést, valamint hogy újabb közös cselekvési terveket hozzanak létre, amelyek fokozhatják a régió vonzerejét európai és nemzetközi szinten, és amelyek ezt követıen a határokon átnyúló együttmőködés modelljei lehetnek; 13.

felhívja a figyelmet a tényre, hogy a balti-tengeri régióra vonatkozó stratégiát folyamatnak kell tekinteni, ahol a cselekvés és az együttmőködés elvei folyamatosan alakulnak ki – ami szükségessé teszi, hogy a stratégiát naprakésszé tegyék –, valamint hogy az elsıdleges cél olyan optimális mechanizmusok feltárása, amelyek újabb makroregionális stratégiákra is alkalmazhatók; e tekintetben hangsúlyozza a sikeres kezdeményezések és azok eredményei összegyőjtésének, összegzésének és támogatásának fontosságát; támogatja a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy létrehozzák a legjobb gyakorlatok adatbázisát azzal a céllal, hogy ezen gyakorlatokat a jövıbeli makroregionális stratégiák kialakítására használják fel;

14.

úgy véli, hogy a makroregionális stratégia keretében kidolgozott területi együttmőködés jelentıs mértékben hozzájárulhat az integráció folyamatának erısítéséhez azáltal, hogy a civil társadalom nagyobb szerepet vállal a döntéshozatali folyamatokban és a konkrét cselekvések végrehajtásában; ebben az összefüggésben célszerőnek tartja a makroregionális stratégiák társadalmi, gazdasági, kulturális, oktatási és idegenforgalmi szempontjainak megnyitását, a helyi társadalom részvételének erısítése érdekében és a szubszidiaritás jegyében célszerőnek tartja továbbá a makroregionális stratégiák EGTC-k alapítása útján történı támogatását is;

15.

kiemeli a fejlesztés további elımozdításának jelentıségét a kultúra, az oktatás, valamint a kutatás és az innováció területein, és arra ösztönzi az Európai Unió tagállamait, hogy szorosabban mőködjenek együtt különösen az utóbbi területen; elismeri, hogy az oktatás területén mindenképpen nagyon hasznos lehet az együttmőködés, azonban a hatáskörökkel továbbra is a tagállamoknak kell rendelkezniük; javasolja a stratégiai megközelítés és a hosszú távú tervezés megerısítését a makrorégiók vonatkozásában;

16.

a szubszidiaritás elvét, valamint a helyi és regionális szintő együttmőködésben rejlı hatalmas lehetıségeket szem elıtt tartva kiemeli annak fontosságát, hogy ágazati partnerségek támogatásán keresztül hatékony többszintő együttmőködési struktúrát hozzanak létre, amelynek keretében az illetékes politikai döntéshozók rendszeres találkozókat tartanak, ami megerısíti a különbözı partnerek közötti közös felelısséget, valamint védelmezi a tagállamok és a régiók szervezeti szuverenitását; e tekintetben felszólít a helyi és regionális szinten létrehozott, határokon átnyúló együttmőködési mechanizmusok javítására, fejlesztésére és megerısítésére;

17.

hangsúlyozza, hogy az együttmőködés új „makroregionális” kerete határozott felülrıl lefelé építkezı megközelítéssel rendelkezik, melynek fejlesztésében a tagállamok döntı szerepet játszanak, és amely a kormányzás egy új szintjét teremti meg; az együttmőködés ezen új modelljének keretén belül gondoskodni kell arról, hogy a peremterületek természetes hátrányait elınyökké és lehetıségekké alakítsák át, és hogy ezen területek fejlıdését elımozdítsák;

18.

úgy véli, hogy a makrorégiók egyesítik az adott régióban megjelenı kihívásokra adandó válaszadás optimalizálásának lehetıségét; úgy véli, hogy mindezek mellett az

22 /PE 443.887

HU

egyes régiók sajátos lehetıségeit és erıforrásait hatékonyan és eredményesen lehetne kihasználni; 19.

kéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze a balti-tengeri régióra vonatkozó stratégia bevezetésével kapcsolatos eredményeket és tapasztalatokat, amelyek segíthetnek a makroregionális stratégiák lehetséges finanszírozási forrásainak és módszereinek kidolgozásában, valamint abban, hogy a stratégia kísérleti projekt lehessen más makroregionális stratégiák számára mőködıképességük bizonyítására; hangsúlyozza azonban, hogy a makrorégiók fejlesztése lényegében kiegészítı jellegő, aminek nem lehet célja az EU finanszírozási prioritását élvezı egyéni kezdeményezéső helyi és regionális programok felváltása;

20.

megjegyzi, hogy a balti-tengeri stratégia végrehajtása mind a mai napig nagyon lassan halad; úgy véli, hogy a 2010-es uniós költségvetésben biztosított elıirányzatokat a végrehajtás javítására lehetne használni; ezért sajnálja, hogy ezeket az elıirányzatokat még mindig nem folyósították, és emlékezteti a Bizottságot ezen összeg minél elıbbi kiutalására a balti-tengeri stratégia célkitőzéseivel összhangban álló célok elérése érdekében.

21.

a jövıbeli makroregionális stratégiák érdekében felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottságnak meg kell oldania saját erıforrásainak kérdését annak érdekében, hogy az ilyen jellegő stratégiákat elızetesen fontolóra vehessék az érintett régiók területi sajátosságai alapján, így a résztvevı tagállamokat újabb ötletekkel láthatják el az európai érdeklıdésre számot tartó kérdések tekintetében, és a stratégiák kidolgozásában is támogathatják ıket; kéri az Európai Bizottságot, hogy koordinátori szerepet betöltve ellenırizze e stratégiák megvalósítását, gondolja át az újabb prioritásokat és áldozzon erıforrásokat a különleges igények és a szaktudással kapcsolatos kívánalmak szerint, miközben elkerüli a felesleges munkavégzést;

22.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a balti-tengeri régióra vonatkozó stratégia végrehajtásának idıközi értékelésének szükségességére figyelemmel a projektek kiértékeléséhez pontosan dolgozza ki az összehasonlíthatóságot lehetıvé tevı mutatókra támaszkodó kritériumokat és konkrét eszközöket;

23.

felhívja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és saját képviselıit, hogy találjanak választ azokra a kérdésre, hogy milyen jellegőek legyenek a makroregionális stratégiák, milyen módon kell ıket egyenlı módon kezelni (külön vagy a kohéziós politika részeként), kinek és milyen módon kell végrehajtania ıket, és milyen forrásokból kell azokat finanszírozni az uniós finanszírozás szükségtelen megsokszorozásának és széttöredezésének elkerülése érdekében, különösen az EU 2020 stratégia, az EU kötségvetésének felülvizsgálata és a jövıbeli kohéziós politika összefüggésében;

24.

hangsúlyozza, hogy a makrorégiók európai hozzáadott értéke az államokat és a régiókat átfogó szélesebb körő együttmőködésben rejlik, ezért az európai területi együttmőködés határokon átnyúló, nemzetek és régiók közötti együttmőködési programjai fontos szerepet töltenek be a makrorégiók célkitőzéseinek megvalósításában; javasolja továbbá, hogy a balti-tengeri régióra vonatkozó stratégiát tekintsék számos uniós politikára épülı európai uniós stratégiának, amely meghatározott idıkerettel és célokkal rendelkezik; a stratégiát − tekintettel horizontális jellegére − makroregionális stratégiaként is kezelhetik, és koordinációját a regionális PE 443.887\ 23

HU

politikába építhetik bele; 25.

úgy véli, hogy a nagy léptékő stratégiák − mint például a makroregionális stratégiák − kidolgozásának általában véve hozzá kell járulnia a helyi és a regionális szintek által az uniós politika végrehajtásában betöltött szerep növeléséhez;

Külsı dimenzió 26.

felszólít – a balti-tengeri regionális stratégiával és a jövıbeli makroregionális stratégiákkal összefüggésben – az uniós és nem uniós államok közötti kapcsolatok fejlesztésére, különösen a jelentıs környezeti hatással járó nagy volumenő projektek végrehajtásának tekintetében; ezenkívül felszólít az uniós és nem uniós államok közötti együttmőködés kialakítására a régión belüli biztonság megerısítse és a határokon átnyúló bőnözés elleni küzdelem támogatása érdekében;

27.

hangsúlyozza, hogy az energiahálózatok kiépítése során törekedni kell különösen Oroszország és Fehéroroszország balti államokkal való együttmőködésének elımozdítására, aminek érdekében fokozottabban fel kell használni az EU és Oroszország közötti, energiával kapcsolatos párbeszédet, és ez egyúttal lehetıséget teremt Oroszország balti-tengeri stratégiába történı bevonására is; elvárja a baltitengeri régió valamennyi szereplıjétıl, hogy csatlakozzanak az olyan nemzetközi megállapodásokhoz, mint az Espoo-i Egyezmény és a Helsinki Egyezmény, valamint hogy tartsák be a Helsinki Bizottság (HELCOM) iránymutatásait és ennek keretében mőködjenek együtt;

28.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Helsinki Bizottsággal és a balti-tengeri régió tagállamaival való hatékony együttmőködést és koordinációt annak érdekében, hogy a Helsinki Bizottság 2007-es balti-tengeri cselekvési tervének és az EU fent említett stratégiájának és cselekvési tervének végrehajtását illetıen egyértelmően meghatározzák a felelısség- és feladatköröket, ezáltal hatékony, átfogó stratégiát biztosítva a régió számára;

29.

különösen felhívja a figyelmet az EU-tagállamok által körülvett kalinyingrádi enklávé státuszára; hangsúlyozza, hogy serkenteni kell a társadalmi és gazdasági fejlıdést ebben a térségben, amely a „kapu” és a „kísérleti terep” szerepét töltheti be egy szorosabb EU-Oroszország kapcsolat kiépítésében, a nem kormányzati szervezetek, oktatási és kulturális intézmények, valamint a helyi és regionális hatóságok bevonásával;

30.

úgy véli, hogy az Oroszországgal kötendı új partnerségi és együttmőködési megállapodásban ki kell térni a Balti-tenger térségében folytatandó együttmőködés kérdésére is; üdvözli a Bizottság és a tagállamok arra irányuló erıfeszítéseit, hogy a térségben együttmőködést alakítsanak ki Oroszországgal számos területen, többek között a közlekedési összeköttetésekkel, az idegenforgalommal, a határokon átnyúló egészségügyi fenyegetésekkel, a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, a környezettel, a vám- és határellenırzésekkel, valamint különösen az energiával kapcsolatos kérdésekben; úgy véli, hogy az EU és Oroszország közötti együttmőködés közös térségei értékes keretet biztosítanak majd ebben a tekintetben, és kéri Oroszországot, hogy egyenlı mértékben vegye ki részét ebbıl az együttmőködésbıl;

24 /PE 443.887

HU

31.

kiemeli, hogy csökkenteni kell a régió függıségét az orosz energiától; üdvözli az Európai Bizottság nyilatkozatát, amely szerint fokozottabban össze kell kapcsolni a régióban fekvı tagállamokat a régióban, és nagyobb mértékben kell diverzifikálni az energiaellátást; ezzel összefüggésben cseppfolyósított gázt szállító tartályhajók fogadására alkalmas kikötık létrehozásának fokozott támogatását szorgalmazza;

32.

úgy véli, hogy a környezet és a biodiverzitás hatékony védelme érdekében megállapodásokat kell elérni azokkal a nem uniós államokkal, amelyek a stratégia érdekeltségi körébe tartozó funkcionális területek részei, hogy osztozhassanak a vonatkozó európai uniós jogszabályokban foglalt értékekben, jogokban és kötelességekben;

33.

úgy véli, hogy kiemelten kell kezelni a balti-tengeri régióban megvalósuló együttmőködést, melynek a legmagasabb politikai szinten, az állam- és kormányfık szintjén kell mőködnie, mivel alapvetı fontosságú a Balti-tenger országai közötti együttmőködés elırelendítése és a politikai ambíciók megvalósításának biztosítása szempontjából; reméli, hogy e cél elérése érdekében rendszeres találkozókra fog sor kerülni a Balti-tenger állam- és kormányfıi között;

A környezetvédelemmel és az energiával kapcsolatos kérdések 34.

hangsúlyozza az energiainfrastruktúrával kapcsolatos – jelenleg kidolgozás alatt lévı és jövıbeli – projektek környezeti hatásvizsgálatának szükségességét, különös figyelmet fordítva a nemzetközi egyezményekre; felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki megfelelı reagálási tervet a mőszaki balesetekre és minden egyéb lehetséges katasztrófahelyzetre, továbbá határozza meg azt is, hogy pénzügyi szempontból hogyan kell kezelni ezeket az eseményeket; hangsúlyozza, hogy ugyanezt a megközelítést kell alkalmazni valamennyi jövıbeli projekt esetében annak érdekében, hogy a jövıbeli makroregionális stratégiában részt vevı balti-tengeri országok biztonsága, a környezet és a tengeri közlekedés ne kerüljön veszélybe; úgy véli, hogy a fenntartható fejlıdés és a zöld növekedés jegyében fontos a környezetvédelem erıteljes érvényesülése valamennyi makrorégió esetén, a környezetvédelmi valamint közlekedési és egyéb szempontok egyenrangú kezelése;

35.

hangsúlyozza, hogy létre kell hozni egy balti-tengeri környezetvédelmi megfigyelıközpontot, egy korai elırejelzı rendszert balesetek esetére vagy ha súlyos, határokon átnyúló szennyezés következik be, valamint az ilyen helyzetek kezeléséért felelıs közös akciócsoportot;

36.

felhívja a figyelmet a balti-tengeri régió stratégiai jelentıségére az olyan energiainfrastruktúrákkal kapcsolatos közös projektek létrehozása vonatkozásában, amelyek az energiatermelés és –ellátás diverzifikálását segítik elı, különös hangsúlyt fektetve a megújuló energiákkal kapcsolatos projektekre, például a (szárazföldi és tengeri) szélerımőparkok, a geotermikus energia és a régióban elérhetı biomasszát hasznosító biogázüzemek terén;

37.

felhívja a figyelmet az energia- és éghajlati ágazatban az Északi Dimenzió keretében a Balti-tengeri Államok Tanácsa és az Északi Tanács által folytatott hatékony együttmőködésre;

38.

hangsúlyozza, hogy az atomenergia balti-tengeri régióban tervezett kiterjesztése PE 443.887\ 25

HU

tekintetében az uniós országoknak a legszigorúbb biztonsági és környezetvédelmi szabványokat kell követniük, és hogy az Európai Bizottságnak figyelnie kell és nyomon kell követnie, hogy a szomszédos országokban is ugyanazt a megközelítést és ugynazokat a nemzetközi egyezményeket alkalmazzák-e, különösen azokban azon országokban, amelyek atomerımővek építését tervezik az EU külsı határai közelében; 39.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a balti-tengeri régiót körülvevı tagállamoknak sürgısen kezelniük kell a régiót érintı súlyos környezetvédelmi problémákat, amelyek közül a legfontosabb az eutrofizáció, a tengerfenéken elhelyezett veszélyes anyagok hatása, valamint a vízi élıvilág változatosságát fenyegetı veszélyek, különös figyelmet szentelve a veszélyeztetett halállományokra; ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a Balti-tenger a világ egyik legszennyezettebb tengeri területe;

40.

hangsúlyozza, hogy szükség van egy valamennyi tagállamra vonatkozó közös módszer bevezetésére, amellyel elkészíthetı a szennyezés forrásainak jegyzéke, valamint azok fokozatos eltávolításának terve;

41.

üdvözli, hogy a környezeti fenntarthatóság a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia valamint az ezt kísérı cselekvési terv egyik központi pillérévé vált;

42.

úgy véli, hogy a balti-tengeri stratégia célkitőzései elérésének egyik legnagyobb akadályát az Unió más politikai területeivel – így például az eutrofizációt súlyosbító közös agrárpolitikával, vagy a környezeti szempontból nem fenntartható közös halászati politikával – kapcsolatos következetlenség képezi; úgy véli, hogy a közös agrárpolitika és a közös halászati politika reformjait úgy kell kivitelezni, hogy azok hozzájáruljanak a balti-tengeri térség környezeti fenntarthatóságára vonatkozó célkitőzés eléréséhez;

A közlekedéssel és idegenforgalommal kapcsolatos kérdések 43.

hangsúlyozza, hogy elsıdleges fontossággal bír egy hatékony és környezetkímélı tengeri, szárazföldi és belvízi közlekedési és szállítmányozási hálózat kialakítása, amely elıre jelezheti a jelenlegi és a jövıbeli kihívásokat, valamint idıben reagálhat azokra, figyelembe véve figyelembe véve a Natura 2000 hálózatról szóló dokumentum felülvizsgált változatának rendelkezéseit, és különös figyelmet fordítva a balti-tengeri térség és más európai területek között a balti- és adriai-tengeri folyosón és a keleteurópai közlekedési folyosón keresztül megvalósuló kapcsolatokra,

44.

úgy véli, hogy a szállítás valamennyi módját érintı jobb összeköttetés jelentıs mértékő hozzájárulást jelentene egy erısebb, egységesebb gazdaság létrejöttéhez a balti-tengeri régióban;

45.

hangsúlyozza a balti államok különleges helyzetét, amelyek jelenleg nagyrészt el vannak szigetelve az európai közlekedési hálózattól, és úgy véli, hogy ennek a stratégiának többek között hozzá kell járulnia a megfelelı infrastruktúra és hozzáférés hiányának, valamint a különféle nemzeti közlekedési hálózatok alacsony szintő kölcsönös átjárhatóságának kezeléséhez, ami az eltérı mőszaki rendszerekre és adminisztratív akadályokra vezethetı vissza, azzal a céllal, hogy a balti-tengeri térségben átfogó multimodális közlekedési rendszert alakítsanak ki;

46.

hangsúlyozza a balti-tengeri térség TEN-T prioritást élvezı tengelybe történı

26 /PE 443.887

HU

integrálásának fontosságát, különös tekintettel a tengeri gyorsforgalmi utakra (TEN-T 21), a vasúti tengelynek Berlintıl a Balti-tenger partvidékéig való bıvítésére (TEN-T 1), a Berlintıl a Balti-tenger partvidékéig húzódó vasúti tengely javítására a Rostock és Dánia közötti tengeri összeköttetéssel együtt, valamint a „Rail Baltica” tengely (TENT 27) korszerősítésének és használatbavételének felgyorsítására; ugyancsak hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri térséget a balti–adriai folyosón keresztül össze kell kapcsolni az egyéb európai régiókkal; 47.

hangsúlyozza, hogy fontos keleti irányban bıvíteni a balti-tengeri térség közlekedési kapacitását a közlekedési hálózatok különösen a vasúthálózatok közötti kölcsönös átjárhatóság elımozdítása és az Európai Unió határain átnyúló áruforgalom felgyorsítása érdekében;

48.

úgy véli, hogy a kikötık és a szárazföldi területek közötti összeköttetéseknek – többek között a belvízi szállításnak – különös prioritást kell kapniuk annak biztosítása érdekében, hogy a régió valamennyi része élvezze a tengeri árufuvarozás fejlıdésének elınyeit;

49.

hangsúlyozza e tekintetben a hatékony, határokon átnyúló koordináció és együttmőködés szükségességét a vasúti terminálok, a tengeri kikötık, a belvízi kikötık, a szárazföldi terminálok és logisztikai központok között a fenntarthatóbb intermodális közlekedési rendszer kialakítása érdekében;

50.

kiemeli a rövid távú tengeri hajózás fontosságát a Balti-tengeren és annak jelentıségét a hatékony és környezetbarát közlekedési hálózat létrehozásában; rámutat arra, hogy a tenger hatékony kihasználása érdekében gondoskodni kell a rövid távú tengeri hajózás útvonalainak versenyképességérıl; ebbıl az okból szükségesnek tartja, hogy a Bizottság mihamarabb, de legkésıbb 2010 végéig hatásvizsgálatot nyújtson be az Európai Parlamentnek a MARPOL-egyezmény átdolgozott VI. mellékletének hatásairól az északi-tengeri és balti-tengeri kénkibocsátás-ellenırzési területen 2015tıl elıírt 0,1%-os üzemanyag-kénkibocsátási határérték tekintetében;

51.

üdvözli, hogy a Bizottság cselekvési tervébe felvették azt a célkitőzést, hogy a Baltitengert a tiszta hajózás modellértékő régiójává alakítsák, és hogy a régió a tengeri közlekedés biztonságának és védelmének területén vezetı pozícióba kerüljön; úgy véli, hogy ezen célkitőzések elsırendő fontosságúak a régió idegenforgalomban rejlı lehetıségeinek fenntartása és növelése szempontjából;

52.

felismeri, hogy egyedi intézkedésekre van szükség e célkitőzés támogatása során, ideértve a révkalauzoknak vagy bizonyítottan tapasztalt tengerészeknek a legnagyobb kihívást jelentı tengerszorosokban és tengeri kikötıkben való megfelelı alkalmazását, valamint a hajók fenntartható mőködtetésére vonatkozó kutatás és fejlesztés megfelelı finanszírozásának kialakítását;

53.

tudatában van a balti-tengeri térség különleges földrajzi helyzetének, amely lehetıvé teszi az uniós országokhoz és a szomszédos harmadik országokhoz főzıdı kapcsolatok aktívabb kiépítését, és hangsúlyozza az idegenforgalomnak a regionális gazdaságban betöltött fontos szerepét és a bıvítési lehetıségek jelentıségét; üdvözli a 2. Baltitengeri Idegenforgalmi Fórumon elfogadott nyilatkozatot, amely említést tesz a közös támogatási intézkedésekrıl, az új nemzetközi piacok felkutatására irányuló erıfeszítésekrıl és az infrastruktúra fejlesztésérıl; PE 443.887\ 27

HU

54.

hangsúlyozza a balti térség Hanza-városainak vonzerejébıl fakadó fenntartható turizmusban rejlı egyedülálló lehetıségeket; támogatja továbbá a határokon átlépı kerékpáros turizmus népszerősítését, ami a környezet és a kis- és középvállalkozások szempontjából is elınyös lenne;

55.

úgy véli, hogy a vízisport-, wellness- és gyógyfürdı-turizmus, a kulturális örökség és a táj témakörei nagy lehetıséget kínálnak a régió mint turisztikai célpont profiljának fejlesztése tekintetében; hangsúlyozza emiatt a tengerparti természeti területek, a tájak és a kulturális örökség védelmének szükségességét, mivel ezekkel az erıforrásokkal szavatolható a jövıben a balti-tengeri térségben a fenntartható gazdaság;

56.

úgy véli, hogy legalább annyira fontos a szállítási útvonalak fejlesztése és a torlódások megszüntetése; megállapítja, hogy e stratégián keresztül – a balti-tengeri térségben az áruk zökkenımentes áramlását biztosítandó – meg lehetne oldani a határátlépés nehézségeit, amelyek az EU-t az Orosz Föderációtól elválasztó keleti határon található ellenırzıpontokon jelentkeznek, és amelyek hosszú kamionsorokat okoznak, és veszélyeztetik a környezetet, a társadalmi közérzetet, a közlekedésbiztonságot és a jármővezetık biztonságát. o o

57.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Orosz Föderáció, Fehéroroszország és Norvégia kormányának.

28 /PE 443.887

HU

o

P7_TA-PROV(2010)0255 Az Európai Unió regionális politikájának hozzájárulása a pénzügyi és gazdasági válság leküzdésében, különös tekintettel a 2. célkitőzésre Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása az EU regionális politikájának hozzájárulásáról a pénzügyi és gazdasági válság leküzdésében, különös tekintettel a 2. célkitőzésre (2009/2234(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a „Konzultáció a jövıbeni EU 2020 stratégiáról” címő bizottsági munkadokumentumra (COM(2009)0647),

–

tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti idıszak programjainak végrehajtásáról” címő közleményére (COM(2010)0110),

–

tekintettel a Bizottságnak a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló hatodik helyzetjelentésére (COM(2009)0295),

–

tekintettel a Bizottság „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” címő közleményére (COM(2009)0114),

–

tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: reálgazdasági beruházások” címő közleményére (COM(2008)0876),

–

tekintettel a Bizottság „Új munkahelyekhez szükséges új készségek: a munkaerı-piaci és a képzettségi igények elırejelzése és összehangolása” címő közleményére (COM(2008)0868),

–

tekintettel a Bizottság „Az európai gazdasági fellendülés terve” címő közleményére (COM(2008)0800),

–

tekintettel a Bizottság „A pénzügyi válságtól a fellendülésig: európai cselekvési keret” címő közleményére (COM(2008)0706),

–

tekintettel a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatások 2009. évi aktualizálásáról és a tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak megvalósításáról szóló tanácsi ajánlásra (COM(2009)0034),

–

tekintettel a tagállamok 2009-es nemzeti stratégiai jelentéseire,

–

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezésérıl szóló 1083/2006/EK tanácsi rendeletre1,

–

tekintettel a „Kohéziós politika: reálgazdasági beruházások” címő, 2009. március 11-i

1

HL L 210., 2006.7.31., 25. o. PE 443.887\ 29

HU

állásfoglalására1, –

tekintettel a Régiók Bizottságának a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló hatodik bizottsági helyzetjelentésrıl elfogadott véleményére (COTER-IV-027),

–

tekintettel a „European Economic Forecast - Autumn 2009” címő dokumentumra (European Economy 10/2009 – Gazdasági és Pénzügyi Fıigazgatóság – Európai Bizottság),

–

tekintettel a „Quarterly Report on the Euro Area” 8. évfolyamának 4. számára (2009) – Gazdasági és Pénzügyi Fıigazgatóság – Európai Bizottság,

–


–

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0206/2010),

A.

mivel 2000–2006 között az európai polgárok 15,2%-a (69,8 millió ember) élt a 2. célkitőzés alá tartozó térségben, ahol összesen 22,5 milliárd EUR finanszírozáshoz (az összes forrás 9,6%-ához) jutott, 730 000 „bruttó” munkahely jött létre, miközben a legtöbb mutató tekintetében (foglalkoztatás, innováció, kutatás-fejlesztés [K+F], a humán tıke intenzitása, oktatás és képzés, egész életen át tartó tanulás) jó eredmények voltak tapasztalhatók, más mutatóknál viszont (közvetlen külföldi befektetések [KKB], termelékenység) gyengébb eredmények mutatkoztak, mint a konvergenciarégiókban; ami pedig az egy fıre jutó GDP-nek az Európai Unió átlagához viszonyított alakulását illeti, a szóban forgó régiók eléggé megelızték (122%) a konvergenciarégiókat (59%), de ennek ellenére 4,4% csökkenést mutattak ebben az idıszakban,

Β.

megállapítva, hogy a 2006-os reformnak köszönhetıen a 2. célkitőzés immár a regionális versenyképesség és foglalkoztatás támogatására irányul 19 tagállam összesen 168 régiójában, azaz 314 millió lakos körében, 2007–2013 között összesen 54,7 milliárd EUR finanszírozással (az összes forrás csaknem 16%-a), és érdemes megjegyezni, hogy ezen összeg mintegy 74%-át a tudás és innováció fejlesztésére (33,7%), illetve több és jobb munkahely létrehozására (40%) szánják,

C.

mivel a Bizottság legújabb (2009–2011-re vonatkozó) elırejelzései szerint a munkaerı-piaci helyzet az Európai Unióban továbbra is kedvezıtlenül alakul, és a munkanélküliek aránya el fogja érni a 10,25%-ot, miközben a munkahelyvesztés 2009ben 2,25%-os, 2010-ben pedig 1,25%-os mértékő lesz, ami a tagállamokban többek között a társadalmi szakadék növekedésével jár; az európai uniós régió kulcságazataiban megfigyelhetı: a) az új megrendelések és a bizalom növekedése az Európai Unió iparáról kialakult kép javulásával karöltve, noha a termelés aránya 20%kal alacsonyabb a 2008 eleji szintnél; b) hogy a feldolgozóipari tevékenység tovább csökken; c) továbbra is nehéz a kkv-k hozzájutása a mikrohitelekhez/mikrofinanszírozáshoz,

D.

mivel annak ellenére, hogy a válság eleinte valóban jobban érintette a férfiakat, jelenleg a munkahelyek megszőnésének üteme azonos a férfiak és a nık esetében, akiknek munkaerı-piaci jelenléte az EU tagállamok többségében elmarad a férfiakétól; mivel a megelızı válságokból megtanultuk, hogy a munkájukat elveszített nık

1

Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0124.

30 /PE 443.887

HU

esetében nagyobb az esélye, hogy nem találnak másikat; mivel a férfiak és nık közötti egyenlıség kedvezıen befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést, továbbá a nık munkaerı-piaci részvétele számos társadalmi és gazdasági elınnyel jár, E.

kiemelve azt a tényt, hogy a 2009-es nemzeti stratégiai jelentésekbıl, a 2007–2013-ra szóló kohéziós politika és programok végrehajtásáról szóló 2010. évi bizottsági stratégiai jelentésbıl láthatóan a tagállamok meglehetısen eltérı módon alkalmazták a kohéziós politika elısegítésének azon eszközeit, módszereit és lehetıségeit, amelyeket a Bizottság javasolt a válság kezelésére és a tényleges ráfordítások növelésére, például az operatív programok stratégiai irányainak, prioritási tengelyeinek és finanszírozásának módosítása, a végrehajtási eljárások egyszerősítésére adott reakció,

F.

hangsúlyozva, hogy 2008 októberétıl a Bizottság több intézkedésre tett javaslatot azért, hogy felgyorsítsa az összes forrás és eszköz mozgósítása érdekében a 2007– 2013-ra szóló kohéziós politika alá tartozó programok végrehajtását, így téve lehetıvé, hogy nemzeti és regionális szinten azonnali és hatékony támogatásban részesüljenek a fellendülést célzó erıfeszítések,

G.

mivel a Bizottságnak a beruházások felgyorsítására és a kohéziós politikai programoknak a tagállamok számára tett ajánlások és jogalkotási, illetve nem jogalkotási intézkedések révén történı egyszerősítésére irányuló stratégiája a következı három tengely köré szervezıdik: a) a kohéziós programok rugalmasabbá tétele; b) a régiók számára elınyös helyzet biztosítása; c) intelligens beruházások a kohéziós programokba; mivel 2010-ben a foglalkoztatásra és a versenyképességre elıirányzott 64,3 milliárd euróból 49,4 milliárd EUR fordítható a kohézióra (2%-os növekedés 2009-hez képest), 14,9 milliárd EUR pedig a versenyképességre (7,9%-os növekedés 2009-hez képest),

1.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi világválság és a jelenlegi gazdasági lassulás közepette az Európai Unió regionális politikája alapvetı célkitőzés-megvalósítási eszköz, amely döntı mértékben járul hozzá az európai gazdasági fellendülés tervéhez, mivel ez a reálgazdasági beruházások legnagyobb uniós forrása, és jelentıs támasza az állami beruházásoknak regionális és helyi szinten is; megállapítja, hogy a hosszú távú fenntartható fejlıdés elérése érdekében alapvetı a válságból való sikeres kilábalás biztosítása az európai régiók versenyképességének, foglalkoztatásának és vonzerejének megerısítésével;

2.

megállapítja, hogy a strukturális alapok hatékony eszközök, amelyeket arra terveztek, hogy segítsék a régiók gazdasági és társadalmi szerkezetátalakítását és gazdasági, társadalmi és területi kohéziójuk elımozdítását, valamint az európai gazdaságélénkítési terv megvalósítását és különösen a versenyképesség és a munkahelyteremtés fejlesztését, az alapok rendszeres és hatékony felhasználásának támogatásával; hangsúlyozza, hogy a versenyképességre vonatkozó célkitőzés nem valósulhat meg a régiók közötti együttmőködés és szolidaritás kárára;

3.

elégedetten veszi tudomásul, hogy a gazdasági válságot megelızı idıszakban a 2. célkitőzés alá tartozó térségekben a legtöbb mutató tekintetében pozitív eredmények voltak tapasztalhatóak, nevezetesen a foglalkoztatás, az innováció, a kutatás és fejlesztés (K+F), a humán tıke intenzitása, az oktatás és képzés, valamint az egész életen át tartó tanulás terén magas volt a teljesítményszint; hangsúlyozza, hogy a válság gazdaságra gyakorolt hatásai nem vezethetnek a több és jobb munkahelyet célzó PE 443.887\ 31

HU

támogatás csökkentéséhez, és felszólít ezen komparatív elınyök fenntarthatóságának biztosítására a 2. célkitőzés eszközeinek erısítése révén; 4.

határozottan támogatja az „EU 2020” stratégia alapvetı prioritásait, különösen az intelligens, fenntartható és befogadó növekedést, amelyet - többek között - a fenntartható gazdasági növekedés új módjainak a digitális gazdaságon keresztül történı kiaknázása, a területi és társadalmi kohézió erısítésére vonatkozó szabályozási keret javítása, valamint valamennyi régióban a tisztességes verseny, a munkahelyteremtés, a vállalkozói kedv és az innováció kibontakoztatása melletti jobb feltételek biztosítása és az üzleti szellem javítása révén éri el, amelynek során a kkvkat fejlesztik és növekedési potenciáljukat támogatják; támogatja továbbá a férfiak és nık számára a több és jobb, megfelelı munkakörülményeket nyújtó munkahelyekre és az alap- és továbbképzéshez való hozzáférés szavatolására irányuló erıfeszítéseket; felszólít e politikák további erısítésére, többek között kihasználva az európai egységes piacnak az „EU 2020” stratégia küszöbön álló elmélyítésének keretében kínálkozó elınyeit, ugyanakkor biztosítva, hogy a 2. célkitőzés középpontjában továbbra is az EU területi kohéziójának elérése álljon;

5.

aggodalommal veszi tudomásul a válság által a 2. célkitőzés alá tartozó területeken okozott kedvezıtlen társadalmi következményeket, a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés növekedését, és a legkiszolgáltatottabb csoportokat (munkanélküliek, nık, idısek) érı támadásokat, és felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze a kkv-k támogatását a meglévı munkahelyek fenntarthatóságának biztosítása és – ahol lehet – több új munkahely létrehozása érdekében;

6.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió alkotja az „EU 2020” stratégia gerincét; a kohéziós politika és a strukturális alapok kulcsfontosságú eszközt jelentenek az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés kiemelt céljainak a tagállamokban és a régiókban történı eléréséhez;

7.

hangsúlyozza, hogy számos tagállam súlyos pénzügyi gondjai miatt komoly gondot jelent a programok nemzeti társfinanszírozásának csökkentése, és ez a 2. célkitőzést is érinti, és támogatja a Bizottságnak a közösségi hozzájárulás felhasználására vonatkozó politikáját; ezért szükségesnek véli, hogy a Parlament által elfogadott 1083/2006 rendeletet jelen formáját gyorsan módosítsák, a 100%-os finanszírozást túlzottnak tartja, mivel ezzel kiiktatja, hogy a tagállamokat arra ösztönözzék, hogy a támogatott intézkedések hatékonyságát és eredményességét a nemzeti társfinanszírozáson keresztül biztosítsák és csatlakozik a Tanács álláspontjához, amely az elıterjesztett formában elutasítja az ún. elırehozott kifizetést;

8.

megállapítja, hogy az ESZA-ból finanszírozott összesen 117 operatív programból 13mat módosítottak (Ausztria, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország, Portugália esetében, valamint 2–2 programnál az Egyesült Királyság és Spanyolország esetében) a válság miatt felmerült konkrét igények kezelésére, és felkéri a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat abban, hogy éljenek a rendszerben rejlı rugalmassággal, amely lehetıvé teszi operatív programjaik újbóli meghatározását és errıl széles körben és mihamarabb tájékoztassák az érintett regionális és helyi szereplıket annak érdekében, hogy rövid távú célzott támogatást nyújtsanak egyes veszélyeztetett csoportoknak és kategóriáknak;

9.

megjegyzi, hogy a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló hatodik jelentésben

32 /PE 443.887

HU

tükrözıdik a régiók három típusának eltérı gazdasági-társadalmi helyzete, különösen ami kreatív és innovációs képességüket, valamint vállalkozó szellemüket illeti. Mind a jelenlegi gazdasági válság, mind pedig a regionális fejlesztési lehetıségeket befolyásoló különféle változók (demográfia, megközelíthetıség, innovációs kapacitás stb.) olyan tényezık, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy vannak olyan fontos adatok, amelyeket figyelembe kell venni a helyi és regionális gazdaságok helyzetének értékelésekor és a hatékony kohéziós politika kialakításakor; 10.

támogatja a Tanács javaslatát, miszerint a 2010. évi elılegeket az ESZA-nál 4%-kal, a Kohéziós Alapnál pedig 2%-kal meg kell emelni, mindazonáltal csak azon tagállamok tekintetében, amelyek GDP-jében legalább kétszámjegyő visszaesés következett be, vagy amelyek IMF fizetésimérleg-segélyben részesültek; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a késedelmes végrehajtások okait, és találjon rugalmas megoldásokat az n+2/n+3 szabályra, hogy tagállamok ne eshessenek el a forrásoktól azok lejárata miatt;

11.

sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottságnak a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló hatodik helyzetjelentése nem közöl konkrét minıségi és mennyiségi adatokat a pénzügyi-gazdasági válságnak az Európai Unió régióira gyakorolt rövid és hosszú távú hatásairól, különös tekintettel a legfontosabb gazdasági és társadalmi mutatókra; ezért felkéri a Bizottságot, hogy készítsen külön jelentést/tanulmányt a pénzügyi-gazdasági válságnak az Európai Unió régióiban jelentkezı következményeirıl, különös tekintettel a 2. célkitőzés alá tartozó és a „fokozatosan kiesı” régiókra, valamint a regionális egyenlıtlenségek válság keretében történı lehetséges elmélyülésérıl vagy csökkenésérıl; megjegyzi, hogy ezeket az értékeléseket késlekedés nélkül el kell végezni, hogy tenni lehessen a kedvezıtlen fejlemények ellen, valamint azt, hogy ezeket fel lehessen használni a 2. célkitőzés azokon a területeken történı folytatásáról szóló javaslat alapjaként, ahol az a nemzeti források tekintetében hozzáadott értéket biztosíthat;

12.

üdvözli a kohéziós politika részeként hozott vállalkozástámogató intézkedéseket (mintegy 55 milliárd EUR 2007 és 2013 között), amelyek nagy része az innovációt, a technológiaátadást és a kkv-k korszerősítését segíti elı, fontosnak tartja az e területen sikeres modellek népszerősítését, és megértését fejezi ki abban a tekintetben, hogy a javasolt vállalkozástámogató intervenciós intézkedések céljának a hosszú távú eredményeket hozó szerkezetátalakításnak és egy fenntarthatóbb gazdaságra való áttérésnek kell lennie, és nem a tőzoltásszerő beavatkozás a vállalkozások gazdasági megmentésére, amely számos esetben összeegyeztethetetlen az állami támogatási politikákkal;

13.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági válsággal való megbirkózás érdekében a kutatásba és fejlesztésbe, valamint az innovációba, az oktatásba és a forrásokat hatékonyan hasznosító technológiákba kell befektetni; az ilyen befektetés a hagyományos ágazatokat, a vidéki területeket és a magasan képzett szolgáltatásokat nyújtó gazdaságokat egyaránt jótékonyan befolyásolja, továbbá, ennek köszönhetıen megerısíti a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót; rámutat, hogy elérhetı és hozzáférhetı finanszírozási mechanizmust kell biztosítani, amelyben alapvetı szerepet kapnak a strukturális alapok;

14.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a PE 443.887\ 33

HU

válságnak a különbözı szerkezető és növekedési pályájú ágazatokra gyakorolt hatását és azon lehetıségek felhasználását, amelyeket a 2. célkitőzéshez rendelt, elsısorban a vállalkozási kedv, a kkv-k és egy szociális és szolidáris gazdaságért munkálkodó szervezeteket elıtérbe helyezı finanszírozási eszközök kínálnak, azzal a céllal, hogy fokozzák versenyképességüket, ily módon pedig növeljék a nagyobb mértékő foglalkoztatás lehetıségét, és elısegítsék a pénzügyi tervezési eszközök felhasználásához (Jaspers, Jeremie, Jessica, Jasmine) való hozzáférésüket; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket a bizonyítékokat használják fel arra, hogy elıkészítsék a jövıbeni 2. célkitőzést (az EU kohéziója), és azzal regionális és helyi szinten azokat a területeket vegyék célba, amelyeken bizonyítható az uniós beavatkozás hozzáadott értéke (fıként az idegenforgalmi, a szolgáltatási, a számítógépes és az ipari ágazat innovációi, valamint a környezetvédelem és a környezet fejlesztése tekintetében az olyan megújuló energiaforrások és technológiák lehetséges fejlesztése, amelyek az alacsony kibocsátást, a hulladéktermelés minimálisra csökkentését és az elsıdleges ágazatban végbemenı innovációt középpontba állítva jelentısen javítanák a hagyományos energiaipari vállalkozásokat); 15.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy regionális, nemzeti, határokon átnyúló és európai szinten alkalmazzák és mozdítsák elı a kohéziós politika és a versenyképesség összhangjának megteremtését szolgáló minden eszközt;

16.

üdvözli, hogy a Bizottság politikája tekintetében a) kiterjesztette a 2000–2006-os operatív programok támogathatósági idıszakát annak érdekében, hogy lehetıvé váljék a kohéziós politika valamennyi forrásának lehetı legteljesebb kihasználása; b) egyszerősítette a programok igazgatási követelményeit és eljárásait, valamint pénzgazdálkodását, miközben biztosította a szükséges ellenırzést az esetleges tévedések és csalások kiszőrésére;· e tekintetben úgy véli, hogy olyan feltételeket kell teremteni, amelyek mellett támogathatók az értelmes projektek, és már elıre gátat lehet vetni a jogellenes magatartásnak;

17.

támogatja a 2007–2013-as kohéziós politika programjainak elıfinanszírozását, amely 2009-re 6,25 milliárd EUR közvetlen likviditást eredményezett az egyes tagállamok esetében megállapított finanszírozási keretösszegekbıl megvalósuló beruházásokat illetıen;

18.

megjegyzi, hogy a városi régiókban és a városközpontokban természetüknél fogva különösen és igen nagy mértékben törnek felszínre a szociális problémák (a nagyarányú munkanélküliség, a marginalizálódás, a társadalmi kirekesztés, stb.), amelyek a válság következtében csak erısödtek, és amelyeket gondosan kell tanulmányozni a megfelelı, rövid és hosszú távú intézkedések meghozatala érdekében,

19.

pártolja a Bizottság 2009-ben bevezetett, a régiók nagy projektjeinek (50 millió EUR vagy azt meghaladó összköltségő projektek) támogatására irányuló politikáját, valamint az új pénzügyi eszközöket, nagyra értékeli a pénzügyi tervezési eszközök jelentıségét, valamint az EBB/EBA közötti együttmőködést, különösen a JASPERS, JEREMIE és JESSICA eszközöket, és a finanszírozás további, 25%-ot meghaladó növelésére szólít fel különösen a 2. célkitőzés alá tartozó régiókra kiterjedı JASPERS (Joint Assistance in Supporting Projects in European Regions) vonatkozásában a projektek kiváló színvonalú elıkészítésének és rendkívül gyors végrehajtásának ösztönzése érdekében, annak ellenére, hogy ezek száma a jelenlegi szakaszban még

34 /PE 443.887

HU

igen alacsony; reméli, hogy a JASPERS elızıleg megnövelt finanszírozása közép- és hosszú távú hatást gyakorol az európai régiók gazdasági versenyképességének növekedésére, és szorgalmazza az elért eredményeknek a kitőzött célokkal, valamint a kapott támogatásnak a célkitőzések megvalósításához szükséges finanszírozással való rendszeres összehasonlító elemzésének beillesztését; 20.

hangsúlyozza, hogy az uniós, nemzeti és regionális politika csak a helyi, regionális, nemzeti, határokon átnyúló és uniós hatóságok közötti valóban integrált, többszintő irányítás tiszteletben tartásával lehet hatékony és eredményes; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az innovációval összefüggı területi – mind nemzeti, mind nemzetközi – együttmőködés lehetıségeit minden kohéziós politikai célkitőzésben, és elemezze az európai területi együttmőködési célkitőzés megerısítésének lehetıségeit a régiók közötti innovációval összefüggı együttmőködés elısegítése tekintetében; a területi együttmőködési célkitőzés (3. célkitőzés) megerısítésével párhuzamosan meg kell erısíteni a 2. célkitőzés keretében a transznacionális területi együttmőködési intézkedések kidolgozásának lehetıségét is; megjegyzi, hogy ezt a lehetıséget ma az 1083/2006/EK rendelet 37. cikke (6) bekezdésének b) pontja teszi lehetıvé; az a véleménye, hogy a területi együttmőködés megerısítését a kohéziós célkitőzések teljes költségvetésének módosítása nélkül az e kibıvített területi együttmőködéshez kapcsolódó nagyobb költségvetés irányába mutató átcsoportosításnak kell kísérnie;

21.

támogatja a végrehajtási szabályok javasolt módosításait, amelyek célja a strukturális alapok rugalmasabbá tétele és a rendkívüli gazdasági körülmények támasztotta igényekhez való alkalmazkodásuk elısegítése a 455 kohéziós politikai program azonnali végrehajtása érdekében, különös tekintettel a 2. célkitőzés programjaira, de figyelemmel a nemzeti és regionális intézményeknek és irányító hatóságoknak az új helyzethez való alkalmazkodási igényeire, amelyekkel elkerülhetı az alapokkal való rossz gazdálkodás és visszaélés, és amelyek lehetıvé teszik a fel nem használt alapoknak egyéb folyamatban levı vagy új projektekre való átirányítását; felkéri az irányító hatóságokat, hogy tegyenek javaslatokat a 2. célkitőzésben megjelölt operatív programok végrehajtásának hatékonyabbá tételére;

22.

ismételten hangsúlyozza, hogy az N+2 szabály tekintetében különleges körülmények (például gazdasági válság) esetén kivételesen nagyobb rugalmasságra lehet szükség, tekintettel a kohéziós politika által elérni kívánt célkitőzésekre és a ciklikus gazdasági változások államháztartásokra és magánbefektetésekre gyakorolt hatásaira;

23.

javasolja, hogy egy adott régióban az N+2 és N+3 keretében fel nem használt összes forrást fordítsák regionális projektekre és közösségi kezdeményezésekre;

24.

felkéri a Bizottságot, hogy a jogalkotási javaslatok tekintetében értékelje a kisvállalkozói intézkedéscsomagra vonatkozó cselekvési tervet/kezdeményezést egy évvel annak végrehajtása (2008 decembere) után, különösen a kkv-k versenyképességének és a finanszírozási forrásokhoz, valamint a mőködıtıkéhez való hozzájutásuk megerısítésében, illetve az induló innovatív vállalkozások ösztönzésében, az adminisztratív terhek csökkentésében stb. tapasztalható eredmények tekintetében;

25.

kiemeli a férfiak és nık közötti egyenlıségnek a gazdasági növekedésre gyakorolt kedvezı hatását; ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy egyes tanulmányok szerint, ha a nık teljes és részmunkaidıs foglalkoztatottságának aránya és termelékenysége elérné a PE 443.887\ 35

HU

férfiakét, a GDP 30%-kal növekedne a 2013 utáni programozási idıszakban; ezért kéri, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a strukturális alapokból finanszírozott, a nık egyenlıségét és munkaerı-piaci beilleszkedését elısegítı projektekre; 26.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

36 /PE 443.887

HU

P7_TA-PROV(2010)0256 Az autóbusszal közlekedı utasok jogai ***II Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács álláspontjáról az autóbusszal közlekedı utasok jogairól és a 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (05218/3/2010 – C70077/2010 – 2008/0237(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Tanács elsı olvasatbeli álláspontjára (05218/3/2010 – C7-0077/2010),

–

tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0817),

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 251. cikkének (2) bekezdésére és 71. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6– 0469/2008),

–

tekintettel elsı olvasatban elfogadott álláspontjára1,

–

tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Lisszaboni Szerzıdés hatálybalépésének a folyamatban lévı intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” címő közleményére (COM(2009)0665),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (7) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére,

–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. július 16-i véleményére2,

–

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követıen,

–


–

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0174/2010),

1.

elfogadja az alábbiakban ismertetett, második olvasatbeli álláspontját;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

1 2

Elfogadott szövegek, 2009. április 23., P6_TA(2009)0281. HL C 317., 2009.12.23., 99. o. PE 443.887\ 37

HU

Módosítás 1 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 5 preambulumbekezdés A Tanács álláspontja

Módosítás

(5) Figyelembe véve a városi, az elıvárosi és a regionális menetrend szerinti járatok sajátosságait, a tagállamoknak biztosítani kell azt a jogot, hogy ezeket a forgalmi típusokat mentesíthessék e rendelet jelentıs részének alkalmazása alól. A városi, az elıvárosi és a regionális menetrend szerinti járatok meghatározásához a tagállamoknak olyan kritériumokat kell figyelembe venniük, mint a távolság, a járatgyakoriság, a menetrendszerő megállók száma, az alkalmazott autóbusztípusok, a jegyrendszer, az utasok száma közötti különbség csúcsidıben és azon kívül, a járatkódok és a menetrendek.

(5) Figyelembe véve a városi és elıvárosi menetrend szerinti járatok, valamint a városi és elıvárosi közlekedésbe integrált regionális menetrend szerinti járatok sajátosságait, a tagállamoknak biztosítani kell azt a jogot, hogy ezeket a forgalmi típusokat mentesíthessék e rendelet egy részének alkalmazása alól. Ezen városi, elıvárosi és regionális menetrend szerinti járatok meghatározásához a tagállamoknak olyan kritériumokat kell figyelembe venniük, mint a közigazgatási felosztás, a földrajzi helyzet, a távolság, a járatgyakoriság, a menetrendszerő megállók száma, az alkalmazott autóbusztípusok, a jegyrendszer, az utasok száma közötti különbség csúcsidıben és azon kívül, a járatkódok és a menetrendek.

Módosítás 2 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 6 preambulumbekezdés A Tanács álláspontja (6) Az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkezı balesetek estén megfelelı védelemben kell részesülniük az utasoknak és legalább azoknak a személyeknek, akiknek eltartására az utas a törvény szerint kötelezett vagy kötelezett lenne, a gépjármő-felelısségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenırzésérıl szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv figyelembevétele mellett.

38 /PE 443.887

HU

Módosítás (6) A halállal vagy sérüléssel járó balesetek esetén az utasok részére az egyéb közlekedési módokra alkalmazandóhoz hasonló felelısségi szabályokat kell biztosítani.

Módosítás 3 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 7 preambulumbekezdés A Tanács álláspontja (7) Az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkezı balesetekbıl származó elhalálozás vagy személyi sérülés, valamint a poggyász elveszése vagy károsodása esetén való kártérítésre alkalmazandó nemzeti jogszabály megválasztásakor figyelembe kell venni a szerzıdésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, valamint a szerzıdéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet.

Módosítás (7) A fuvarozóknak az egyéb közlekedési módokra alkalmazandókhoz hasonló feltételek szerint viselniük kell a felelısséget az utasok poggyászainak elvesztéséért vagy megrongálódásáért.

Módosítás 4 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 8 preambulumbekezdés A Tanács álláspontja (8) Az utasok – az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkezı balesetekbıl származó haláluk vagy személyi sérülésük, vagy a poggyászuk elveszése vagy károsodása esetén az ıket az alkalmazandó nemzeti jogszabállyal összhangban megilletı kártérítés mellett – a balesetet követı azonnali gyakorlati szükségleteik tekintetében segítségnyújtás igénybevételére jogosultak. Ez a segítségnyújtás kiterjedhet az elsısegélynyújtásra, az elhelyezésre, az élelemre, a ruházatra és a személyszállításra.

Módosítás (8) Az utasok – az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkezı balesetekbıl származó haláluk vagy személyi sérülésük, vagy a poggyászuk elvesztése vagy károsodása esetén az ıket az alkalmazandó nemzeti jogszabállyal összhangban megilletı kártérítés mellett – a balesetet követı azonnali gyakorlati és anyagi szükségleteik tekintetében segítségnyújtás igénybevételére jogosultak. Ennek a segítségnyújtásnak szükség esetén ki kell terjednie az elsısegélynyújtásra, az elhelyezésre, az élelemre, a ruházatra, a személyszállításra és a temetéssel kapcsolatos költségekre. Halál vagy személyi sérülés esetén a fuvarozónak ezenkívül elıleget kell fizetnie az azonnali anyagi szükségletek kielégítésére az elszenvedett kárral PE 443.887\ 39

HU

arányos alapon, feltéve, hogy elsı látásra is egyértelmő, hogy az elszenvedett kár oka a fuvarozónak tulajdonítható. Módosítás 5 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 11 preambulumbekezdés A Tanács álláspontja (11) Új autóbusz-állomások tervezésével kapcsolatos döntéseknél és a nagyfelújítások keretében az autóbuszállomást üzemeltetı szerveknek lehetıség szerint a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyek igényeit is figyelembe kell venniük. Az autóbusz-állomást üzemeltetı szerveknek minden esetben ki kell jelölniük azokat a pontokat, ahol ezek a személyek az érkezésüket és a segítségkérési igényüket bejelenthetik.

Módosítás (11) Új autóbusz-állomások tervezésével kapcsolatos döntéseknél és a nagyfelújítások keretében az autóbuszállomást üzemeltetı szerveknek – kivétel nélkül és alapvetı feltételként – a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyek igényeit is figyelembe kell venniük, a mindenki számára történı tervezés („design for all”) követelményeinek megfelelıen. Az autóbusz-állomást üzemeltetı szerveknek minden esetben ki kell jelölniük azokat a pontokat, ahol ezek a személyek az érkezésüket és a segítségkérési igényüket bejelenthetik.

Módosítás 6 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 11 a preambulumbekezdés (új) A Tanács álláspontja

Módosítás (11a) Hasonlóképpen, a fuvarozóknak figyelembe kell venniük az ilyen igényeket az új vagy újonnan átalakítandó jármővek tervezésével kapcsolatos döntések meghozatala során.

Módosítás 7 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 11 b preambulumbekezdés (új) A Tanács álláspontja

Módosítás (11b) A tagállamoknak szükség esetén fejleszteniük kell a meglévı

40 /PE 443.887

HU

infrastruktúrákat, hogy a fuvarozók képesek legyenek a fogyatékossággal élı és csökkent mozgásképességő személyek hozzáférésének biztosítására, valamint a megfelelı segítségnyújtásra. Módosítás 8 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 13 preambulumbekezdés A Tanács álláspontja

Módosítás

(13) Amennyiben lehetséges, a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságnövelı képzés szervezése során konzultálni kell a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyeket képviselı szervezetekkel, vagy be kell ıket vonni a szervezésbe.

(13) A fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságnövelı képzés szervezése során konzultálni kell a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyeket képviselı szervezetekkel, vagy be kell ıket vonni a képzés tartalmának összeállításába.


Módosítás

(14) Az autóbusszal közlekedı utasok jogai közé tartozik az is, hogy utazás elıtt és alatt a szolgáltatásról tájékoztatást kell kapniuk. Az autóbusszal közlekedı utasoknak szóló valamennyi tájékoztatást olyan más formában is biztosítani kell, hogy a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyek is hozzáférjenek azokhoz.

(14) Az autóbusszal közlekedı utasok jogai közé tartozik az is, hogy utazás elıtt és alatt a szolgáltatásról tájékoztatást kell kapniuk. Az autóbusszal közlekedı utasoknak szóló valamennyi tájékoztatást olyan más formában is biztosítani kell, hogy a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyek is hozzáférjenek azokhoz, mint például a nagybetővel való szedés, a közérthetı nyelven való megfogalmazás, a Brailleírás, a megfelelı technológiával elérhetı elektronikus kommunikáció, valamint a hangfelvételek.

PE 443.887\ 41

HU


Módosítás

(16) Csökkenteni kell az utasok részére a járatok törlésébıl vagy hosszú késésébıl származó kényelmetlenségeket. Ennek érdekében az autóbusz-állomásokról induló utasokról megfelelıen kell gondoskodni és ıket tájékoztatni. Az utasok számára biztosítani kell azt a lehetıséget, hogy az utazást lemondják és a menetjegy ellenértékét visszakapják, vagy hogy kielégítı feltételek mellett folytassák az utazásukat vagy útvonal-módosításban részesüljenek.

(16) Csökkenteni kell az utasok részére a járatok törlésébıl vagy jelentıs késésébıl származó kényelmetlenségeket. Ennek érdekében az autóbusz-állomásokról induló utasokról megfelelıen kell gondoskodni és mindenki számára hozzáférhetı módon kell ıket tájékoztatni. Az utasok számára biztosítani kell azt a lehetıséget, hogy az utazást lemondják és a menetjegy ellenértékét visszakapják, vagy hogy kielégítı feltételek mellett folytassák az utazásukat vagy útvonal-módosításban részesüljenek. Ha a fuvarozók az utasoknak nem nyújtanak megfelelı segítséget, az utasok számára biztosítani kell az pénzbeli kártérítéshez való jogot.


Módosítás

(17) A fuvarozóknak – a nemzeti vagy európai szintő intézkedések elfogadása érdekében – szakmai szervezeteiken keresztül együtt kell mőködniük, az ügyfelek, az utasok és a fogyatékossággal élı személyek szövetségeinek és egyesületeinek bevonásával – különösen járatkimaradások és hosszú késések esetén – az utasokkal való törıdés javítása érdekében.

(17) A fuvarozóknak – a regionális, nemzeti vagy európai szintő intézkedések elfogadása érdekében – szakmai szervezeteiken keresztül együtt kell mőködniük, az ügyfelek, az utasok és a fogyatékossággal élı személyek szövetségeinek és egyesületeinek bevonásával – különösen járatkimaradások és hosszú késések esetén – a tájékoztatás és az utasokkal való törıdés javítása érdekében.

42 /PE 443.887

HU

Módosítás 12 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 26 a preambulumbekezdés (új) A Tanács álláspontja

Módosítás (26a) A különbözı közlekedési módok használatának és interoperabilitásának optimalizálása céljából a tagállamoknak ösztönözniük kell a tömegközlekedés használatát, és olyan interoperábilis, valamennyi közlekedési módra kiterjedı informatikai rendszereket kell bevezetniük, amelyek kiterjednek a menetrendi információkra és az árakra, valamint a több közlekedési módot érintı jegyek kiadására is. Ezeknek a szolgáltatásoknak hozzáférhetıknek kell lenniük a fogyatékossággal élık számára.

Módosítás 13 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 2 cikk – 2 bekezdés A Tanács álláspontja (2) Ezt a rendeletet a III–VI. fejezet kivételével alkalmazni kell azokra a különjáratokat igénybe vevı utasokra is, akiknek felszállási helye vagy végsı célállomása valamely tagállam területén található.

Módosítás (2) Ezt a rendeletet a III. fejezet 9–16. és 18. cikke és a IV–VI. fejezet kivételével alkalmazni kell azokra a különjáratokat igénybe vevı utasokra is, akiknek felszállási helye vagy végsı célállomása valamely tagállam területén található.

Módosítás 14 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 2 cikk – 4 bekezdés A Tanács álláspontja

Módosítás

(4) A 4. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk és a 10. cikk (1) bekezdése kivételével a tagállamok mentesíthetik e rendelet alkalmazása alól a városi, az elıvárosi és a regionális menetrend szerinti járatokat, beleértve az ilyen típusú, határokon átnyúló járatokat is.

(4) A 4. cikk (2) bekezdése, a 7., 8., 9. cikk, a 10. cikk (1) bekezdése, 11. cikk (1) bekezdése, a 13. cikk (1) bekezdése, a 16. cikk, a 17. cikk (1) és (2) bekezdése, a 20., 23., 25., 26. és 27. cikk kivételével a tagállamok mentesíthetik e rendelet alkalmazása alól a városi és az elıvárosi PE 443.887\ 43

HU

menetrend szerinti járatokat, valamint a regionális menetrend szerinti járatokat – amennyiben azok a városi vagy elıvárosi közlekedésbe integrált szolgáltatások részét képezik –, beleértve az ilyen típusú, határokon átnyúló járatokat is. Módosítás 15 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 2 cikk – 5 bekezdés A Tanács álláspontja (5) A 4. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk és a 10 cikk elıírásainak kivételével a tagállamok – átlátható és megkülönböztetésmentes alapon – mentesíthetik e rendelet alkalmazása alól a menetrend szerinti belföldi járatokat. A mentesítés legfeljebb ötéves idıtartamra adható, és két alkalommal meghosszabbítható.

Módosítás törölve

Módosítás 16 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 2 cikk – 6 bekezdés A Tanács álláspontja (6) A tagállamok legfeljebb ötéves idıtartamra– átlátható és megkülönböztetésmentes alapon – mentesíthetnek e rendelet alkalmazása alól egyes menetrend szerinti járatokat arra hivatkozva, hogy a legalább egy menetrendszerő megállót magában foglaló menetrend szerinti járat jelentıs részének üzemeltetésére az Unió területén kívül kerül sor. Az ilyen mentesítés megújítható.

44 /PE 443.887

HU



Módosítás

(7) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a különbözı járattípusok részére a (4), (5) és (6) bekezdés alapján nyújtott mentességekrıl. A Bizottság megfelelı intézkedéseket tesz, ha úgy ítéli meg, hogy a mentesség nincs összhangban e cikk rendelkezéseivel. A Bizottság …-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a (4), (5) és (6) bekezdés alapján nyújtott mentességekrıl.

(7) A tagállamok az e rendelet alkalmazásának idıpontjától számított három hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot a különbözı járattípusok részére a (4) bekezdés alapján nyújtott mentességekrıl. A Bizottság megfelelı intézkedéseket tesz, ha úgy ítéli meg, hogy a mentesség nincs összhangban e cikk rendelkezéseivel. A Bizottság …-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a (4) bekezdés alapján nyújtott mentességekrıl.

Módosítás 18 és 19 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 2 cikk – 8 bekezdés A Tanács álláspontja

Módosítás

(8) Az e rendeletben foglalt rendelkezések nem értelmezhetık olyan mőszaki követelményként, amely a fuvarozókat vagy az autóbusz-állomást üzemeltetı szerveket arra kötelezné, hogy autóbuszaikat, illetve az autóbuszmegállókban és autóbusz-állomásokon lévı infrastruktúrájukat vagy berendezéseiket átalakítsák vagy lecseréljék.

(8) Az e rendeletben foglalt rendelkezések nem értelmezhetık úgy, hogy ellentmondanak az autóbuszokra, illetve az autóbusz-megállókban és autóbuszállomásokon lévı infrastruktúrákra vagy berendezésekre vonatkozó mőszaki követelményeket meghatározó meglévı jogszabályoknak.

Módosítás 20 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 3 cikk – g pont A Tanács álláspontja

Módosítás

g) „fuvarozó”: a menetjegy-értékesítıtıl vagy utazásszervezıtıl eltérı természetes vagy jogi személy, aki a lakosság részére menetrend szerinti vagy különjáratok révén személyszállítást kínál;

g) „fuvarozó”: a menetjegy-értékesítıtıl, utazásközvetítıtıl vagy utazásszervezıtıl eltérı természetes vagy jogi személy, aki a lakosság részére menetrend szerinti vagy különjáratok révén személyszállítást kínál;

PE 443.887\ 45

HU

Módosítás 21 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 3 cikk – k pont A Tanács álláspontja k) „utazásszervezı”: a 90/314/EGK rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti, a fuvarozóval nem azonos szervezı vagy közvetítı;

Módosítás k) „utazásszervezı”: a 90/314/EGK irányelv 2. cikkének (2) bekezdése szerinti, a fuvarozóval nem azonos szervezı;

Módosítás 22 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 7 cikk A Tanács álláspontja

Módosítás

Az utasok halála vagy személyi sérülése, valamint poggyászuk elvesztése vagy károsodása (1) Az utasokat – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkezı balesetekbıl származó haláluk vagy személyi sérülésük, valamint a poggyászuk elveszése vagy károsodása esetén kártérítés illeti meg. Az utas halála esetén ezt a jog legalább azokat a személyeket illeti meg, akiknek eltartására az utas a törvény szerint kötelezett volt vagy kötelezett lett volna. (2) A kártérítés összegét az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak megfelelıen kell megállapítani. A nemzeti jogszabályok által az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkezı balesetekbıl származó halál vagy személyi sérülés, valamint a poggyászok elveszése vagy károsodása esetén elıírt kártérítés legfelsı határa esetenként nem lehet alacsonyabb, mint: a) utasonként 220 000 EUR; b) a városi, elıvárosi és regionális menetrend szerinti vagy különjáratok esetén poggyászdarabonként 500 EUR, minden egyéb menetrend szerinti vagy különjárat esetében poggyászdarabonként 1200 EUR. Kerekes székek vagy egyéb

Felelısség az utasok haláláért és sérüléséért

46 /PE 443.887

HU

(1) E fejezettel összhangban a fuvarozók felelısséggel tartoznak azért a kárért, amely abból ered, hogy az utas a jármővön való tartózkodás közben vagy a be-, illetve kiszállás alkalmával az autóbuszjárat mőködésébıl eredı baleset következtében meghal vagy személyi sérülést szenved.

(2) A fuvarozó szerzıdésen kívüli kártérítési felelısségének nincs törvényben, egyezményben vagy szerzıdésben meghatározott pénzügyi korlátja.

(3) Utasonként 220 000 EUR összegő követelésig a fuvarozó nem zárhatja ki vagy nem korlátozhatja kártérítési felelısségét azt bizonyítva, hogy a (4) bekezdés a) pontja szerinti gondossággal járt el, kivéve, ha a keletkezett kár teljes

mozgást segítı berendezés vagy segédeszköz megrongálódása esetén a kártérítés összegének mindig az elveszett vagy megrongálódott eszköz pótlásához vagy javításához kapcsolódó költségekkel kell azonosnak lennie.

összege meghaladja azt az összeget, amelyre a tagállamok gépjármőfelelısségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítésérıl szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelvvel összhangban kötelezı biztosítást kell kötni azon tagállam nemzeti jogszabályai értelmében, ahol az autóbuszt rendszerint üzemben tartják. Ilyen esetben a felelısség erre az összegre korlátozódik. (4) A fuvarozó nem felelıs az (1) bekezdés szerint: a) ha a balesetet az autóbuszjárat üzemelésével össze nem függı körülmények okozták, vagy ha a fuvarozó az eset körülményei által megkívánt gondosság ellenére sem kerülhette el azokat, vagy nem akadályozhatta meg azok következményeit; b) amennyiben a baleset az utas hibájának vagy hanyagságának a következménye. E rendelet rendelkezései nem értelmezhetık oly módon, miszerint: a) a fuvarozó a kártérítés megfizetéséért egyedül felelıs fél; vagy b) korlátozva van a fuvarozó azon joga, hogy a tagállam alkalmazandó jogával összhangban harmadik félhez forduljon jogorvoslatért.

Módosítás 23 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 7 a cikk (új) A Tanács álláspontja

Módosítás 7a. cikk Kártérítés (1) Az utasok halála esetén a 7. cikkben elıírt kártérítés magában foglalja az alábbiakat: a) az utas halála következtében esetlegesen szükséges költségek, különösen a holttest szállításával és a temetéssel kapcsolatos költségek; PE 443.887\ 47

HU

b) ha a halál nem azonnal állt be, úgy a (2) bekezdésben elıírt kártérítés. (2) Az utas sérülése, továbbá testi vagy szellemi épségének egyéb károsodása esetén a kártérítés magában foglalja: a) a szükséges költségeket, különösen a gyógyítási és a szállítási költségeket; b) azon pénzügyi veszteség megtérítését, amelyet az utas teljes vagy részleges munkaképtelensége, vagy szükségletei megnövekedése következtében elszenved. (3) Ha az utas halála folytán azok a személyek, akiknek eltartására az utas jogilag kötelezve volt vagy lehetett volna, a támogatástól megfosztásra kerülnek, ezek a személyek e veszteségük tekintetében kártérítésre jogosultak. Módosítás 24 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 8 cikk A Tanács álláspontja

Módosítás

Az utasok azonnal felmerülı szükségletei

Az utasok azonnali gyakorlati és anyagi szükségletei Az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkezı balesetek esetén a fuvarozónak segítséget kell nyújtania az utasok részére a balesetet követı azonnal felmerülı szükségleteik tekintetében. Ez a segítségnyújtás szükség esetén kiterjed az elsısegélynyújtásra, az elhelyezésre, az élelemre, a ruházatra, a szállításra és a temetéssel kapcsolatos költségekre. Halál vagy személyi sérülés esetén a fuvarozónak ezenkívül elıleget kell fizetnie az azonnali anyagi szükségletek kielégítésére az elszenvedett kárral arányos alapon, feltéve, hogy elsı látásra is egyértelmő, hogy az elszenvedett kár oka a fuvarozónak tulajdonítható. A fizetések vagy a nyújtott segítség nem jelenti a felelısség elismerését.

Az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkezı balesetek esetén a fuvarozónak ésszerő segítséget kell nyújtania az utasok részére a balesetet követı azonnal felmerülı szükségleteik tekintetében. A segítségnyújtás nem jelenti a felelısség elismerését.

48 /PE 443.887

HU


Módosítás 8a. cikk Felelısség az elveszett és megrongálódott poggyászért (1) A fuvarozók felelısek a rájuk bízott poggyászok elvesztéséért vagy megrongálódásáért. A kártérítés összege legfeljebb 1 800 EUR utasonként. (2) Az autóbuszjárat üzemelésével összefüggésben bekövetkezı balesetek esetén a fuvarozók felelısek az utasoknál lévı vagy kézipoggyászként magukkal vitt személyes használati tárgyak elvesztéséért vagy megrongálódásáért. A kártérítés összege legfeljebb 1 300 EUR utasonként. A fuvarozó nem tehetı felelıssé a poggyász elvesztéséért vagy megrongálódásáért az (1) és (2) bekezdésnek megfelelıen: a) ha az elvesztés vagy megrongálódás az autóbuszjárat üzemelésével össze nem függı körülmények miatt történt, és a fuvarozó az eset körülményei által megkívánt gondosság ellenére sem kerülhette el azt, és nem akadályozhatta meg annak következményeit; b) amennyiben a poggyász elvesztése vagy megrongálódása az utas hibájának vagy hanyagságának a következménye.


Módosítás

(2) Amennyiben a helyfoglalás vagy a menetjegy-kiállítás elutasításának alapja az (1) bekezdés szerinti indok, a fuvarozóknak, utazásközvetítıknek és utazásszervezıknek ésszerő erıfeszítést

(2) Amennyiben a helyfoglalás vagy a menetjegy-kiállítás elutasításának alapja az (1) bekezdés szerinti indok, a fuvarozóknak, utazásközvetítıknek és utazásszervezıknek tájékoztatniuk kell az PE 443.887\ 49

HU

kell tenniük annak érdekében, hogy az érintett személyt tájékoztassák egy másik elfogadható, a fuvarozó által üzemeltetett járatról.

érintett személyt egy másik elfogadható, a fuvarozó által üzemeltetett járatról.


Módosítás

(4) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltakkal azonos feltételek mellett a fuvarozók, az utazásközvetítık vagy az utazásszervezık elıírhatják, hogy a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyeket az utazás során másik személy kísérje, aki képes a fogyatékossággal élı, illetve csökkent mozgásképességő személyt igényei szerint segíteni, ha az feltétlenül szükséges. A kísérı személyt díjmentesen kell szállítani, és amennyiben lehetséges, a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személy mellett kell számára helyet biztosítani.

(4) Ha valamely fuvarozó, utazásközvetítı vagy utazásszervezı az (1) bekezdésben meghatározott okok miatt megtagadja valamely személy helyfoglalásának elfogadását, menetjegyének kiállítását vagy egyéb módon történı biztosítását, valamint beszállítását, vagy ha az érintett jármő személyzete kizárólag egyetlen személybıl áll, aki a jármővet vezeti és nincs abban a helyzetben, hogy a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személy számára az I. melléklet b) pontjában meghatározott módon segítséget nyújthasson, a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személy kérheti, hogy az utazás során másik személy kísérje, aki képes a fogyatékossággal élı, illetve csökkent mozgásképességő személyt igényei szerint segíteni. A kísérı személyt díjmentesen kell szállítani, és amennyiben lehetséges, a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személy mellett kell számára helyet biztosítani.


Módosítás

(2) Az (1) bekezdés szerinti hozzáférési feltételeket a fuvarozóknak és az autóbuszállomást üzemeltetı szerveknek fizikailag hozzáférhetı formában vagy az interneten közzé kell tenniük azokon a nyelveken,

(2) Az (1) bekezdés szerinti hozzáférési feltételeket a fuvarozóknak és az autóbuszállomást üzemeltetı szerveknek hozzáférhetı formátumban közzé kell tenniük azokon a nyelveken, amelyeken az

50 /PE 443.887

HU

amelyeken az utasokat általában tájékoztatni szokták.

utasokat általában tájékoztatni szokták. A tájékoztatásnál külön figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek igényeire.

Módosítás 29 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 11 cikk – 2 a bekezdés (új) A Tanács álláspontja

Módosítás (2a) A fuvarozók kérésre haladéktalanul rendelkezésre bocsátják az akadálymentességre vonatkozó megkülönböztetésmentes szabályok alapjául szolgáló biztonsági követelményeket megállapító nemzetközi, uniós vagy nemzeti jogszabályok másolatát. Ezeket hozzáférhetı formátumokban kell rendelkezésre bocsátani.


Módosítás

(1) A 11. cikk (1) bekezdésében meghatározott hozzáférési feltételeknek megfelelıen a fuvarozóknak és az autóbusz-állomást üzemeltetı szerveknek a tagállam által kijelölt autóbuszállomásokon – saját hatáskörüknek megfelelıen – térítésmentesen biztosítaniuk kell a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek számára az I. melléklet a) pontjában szereplı segítséget.

(1) A fuvarozóknak és az autóbuszállomást üzemeltetı szerveknek a tagállam által kijelölt autóbusz-állomásokon – saját hatáskörüknek megfelelıen – térítésmentesen segítséget kell biztosítaniuk a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek számára, legalább az I. melléklet a) részében szereplı mértékben.

PE 443.887\ 51

HU

Módosítás 31 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 13 cikk – 2 bekezdés A Tanács álláspontja (2) A 12. cikk (1) bekezdésében meghatározott hozzáférési feltételeknek megfelelıen a fuvarozóknak az autóbuszokon térítésmentesen biztosítaniuk kell a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek számára az I. melléklet b) pontjában szereplı segítséget.

Módosítás (2) A fuvarozóknak az autóbuszokon térítésmentesen segítséget kell biztosítaniuk a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek számára, legalább az I. melléklet b) részében szereplı mértékben.

Módosítás 32 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 14 cikk – 1 bekezdés – a pont A Tanács álláspontja a) a személy segítség iránti igényét legalább két munkanappal a segítség igénybevétele elıtt bejelentik a fuvarozónak, az autóbusz-állomást üzemeltetı szervnek, az utazásközvetítınek vagy az utazásszervezınek; és

Módosítás a) a személy segítség iránti igényét legalább 24 órával a segítség igénybevétele elıtt bejelentik a fuvarozónak, az autóbuszállomást üzemeltetı szervnek, az utazásközvetítınek vagy az utazásszervezınek; és

Módosítás 33 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 14 cikk – 1 bekezdés – b pont – i alpont A Tanács álláspontja i a fuvarozó által elızetesen megállapított idıpontban, amely legfeljebb 60 perccel elızi meg a közzétett indulási idıt; vagy

52 /PE 443.887

HU

Módosítás i. a fuvarozó által elızetesen megállapított idıpontban, amely legfeljebb 60 perccel elızi meg a közzétett indulási idıt, kivéve, ha a fuvarozó és az utas ennél rövidebb idıtartamban állapodtak meg. vagy


Módosítás

(1) A fuvarozók és az autóbusz-állomást üzemeltetı szervek felelısségre vonhatók, amennyiben segítségnyújtásukból eredıen a kerekes székek, egyéb mozgást segítı berendezések vagy segédeszközök elvesznek vagy megrongálódnak. Az elveszésért vagy a megrongálódásért felelıs fuvarozó vagy autóbusz-állomást üzemeltetı szerv kártérítést köteles fizetni.

(1) A fuvarozók és az autóbusz-állomást üzemeltetı szervek felelısségre vonhatók, amennyiben a kerekes székek, egyéb mozgást segítı berendezések vagy segédeszközök elvesznek vagy megrongálódnak. Az elvesztésért vagy a megrongálódásért felelıs fuvarozó vagy autóbusz-állomást üzemeltetı szerv kártérítést köteles fizetni.

Módosítás 35 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 18 cikk – 1 bekezdés A Tanács álláspontja (1) A 2. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok mentesíthetik a menetrend szerinti belföldi járatokat az e fejezetben szereplı rendelkezések mindegyikének vagy némelyikének alkalmazása alól, amennyiben biztosítják, hogy a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek nemzeti jogszabályaik szerinti védelme eléri legalább az e rendelet által biztosított szintet.


Módosítás 36 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 18 cikk – 2 bekezdés A Tanács álláspontja (2) A tagállam tájékoztatja a Bizottságot a (1) bekezdés szerinti mentességekrıl. A Bizottság megfelelı intézkedéseket tesz, ha úgy ítéli meg, hogy a mentesség nincs összhangban e cikk rendelkezéseivel. A Bizottság …-ig jelentést nyújt be az


PE 443.887\ 53

HU

Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1) bekezdés alapján biztosított mentességekrıl. Módosítás 37 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 19 cikk – 1 bekezdés – bevezetı rész A Tanács álláspontja

Módosítás

(1) Ha a fuvarozó joggal számít arra, hogy a menetrend szerinti járatot törlik vagy annak az autóbusz-állomásról való indulása több mint 120 percet késik, az utas részére haladéktalanul fel kell ajánlani az alábbiak közötti választást:

(1) Ha a fuvarozó joggal számít arra, hogy a menetrend szerinti járatot törlik vagy annak az autóbusz-állomásról való indulása több mint 120 percet késik vagy túlfoglalás történt, az utas részére haladéktalanul fel kell ajánlani az alábbiak közötti választást:

Módosítás 38 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 19 cikk – 1 bekezdés – a pont A Tanács álláspontja

Módosítás

a) az utazás folytatása vagy útvonalmódosítás a végsı célállomásra irányuló, a lehetı legkorábbi alkalommal történı utazásra a személyszállítási szerzıdésben foglaltakhoz hasonló utazási feltételek mellett;

a) az utazás folytatása vagy útvonalmódosítás a végsı célállomásra irányuló, a lehetı legkorábbi alkalommal történı utazásra további költségek nélkül, a személyszállítási szerzıdésben foglaltakhoz hasonló utazási feltételek mellett;

Módosítás 39 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 19 cikk – 1 bekezdés – b a pont (új) A Tanács álláspontja

Módosítás ba) a b) pontban említett visszatérítésen túlmenıen, a jegyár 50%-ának megfelelı kártérítési jogosultság, ha a fuvarozó elmulasztja biztosítani az utazás folytatását vagy az útvonal-módosítást a végsı célállomásra az a) pontban említetteknek megfelelıen. A kártérítést a kártérítési igény benyújtásától számított

54 /PE 443.887

HU

egy hónapon belül ki kell fizetni.

Módosítás 40 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 19 cikk – 1 a bekezdés (új) A Tanács álláspontja

Módosítás (1a) Amennyiben az autóbusz mőködésképtelenné válik, az utasok számára fel kell ajánlani a mőködésképtelen jármőtıl a megfelelı várakozási helyre vagy olyan autóbuszállomásra történı szállítást, ahonnan az utazás folytatása lehetséges.

Módosítás 41 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 21 cikk – bevezetı rész A Tanács álláspontja

Módosítás

Amennyiben egy több mint 3 óra tervezett idıtartamú utazást bonyolító járatot törölnek, vagy annak az autóbuszállomásról való indulása több mint két órás késedelmet szenved, a fuvarozónak díjmentesen fel kell ajánlania az utas számára a következıket:

Amennyiben egy több mint 3 óra tervezett idıtartamú utazást bonyolító járatot törölnek, vagy annak az autóbuszállomásról való indulása több mint egyórás késedelmet szenved, a fuvarozónak díjmentesen fel kell ajánlania az utas számára a következıket:

Módosítás 42 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 21 cikk – b pont A Tanács álláspontja

Módosítás

b) segítség szállodai vagy egyéb szálláshely megtalálásához, valamint az autóbusz-állomás és a szálláshely közötti fuvarozás megszervezéséhez azokban az esetekben, amikor egy- vagy több éjszakás tartózkodás válik szükségessé.

b) szállodai vagy egyéb szálláshely, valamint segítség az autóbusz-állomás és a szálláshely közötti fuvarozás megszervezéséhez azokban az esetekben, amikor egy- vagy több éjszakás tartózkodás válik szükségessé.

PE 443.887\ 55

HU


Módosítás 22a. cikk Az utasok érdekeit szolgáló további intézkedések A fuvarozók együttmőködnek nemzeti vagy európai szintő intézkedések elfogadása érdekében, az érdekelt felek, a szakmai és fogyasztói szövetségek, valamint az utasok és a fogyatékossággal élı személyek szövetségeinek bevonásával. Ezeknek az intézkedéseknek – különösen ha az utazás során jelentıs késés vagy fennakadás történik, illetve ha a járatot törlik – az utasokról való gondoskodás javítására kell irányulniuk, különös figyelmet fordítva a fogyatékosság vagy csökkent mozgásképesség, betegség, idıskor vagy terhesség miatt speciális igényekkel rendelkezı személyekre, valamint a kísérı személyekre és a kisgyermekkel utazó személyekre.


Módosítás

A fuvarozók és az autóbusz-állomást üzemeltetı szervek – saját feladatkörükön belül – az utazás alatt megfelelıen tájékoztatást nyújtanak az utasok számára. Amennyiben kivitelezhetı, az információkat kérésre akadálymentes formátumokban is rendelkezésre kell bocsátani.

A fuvarozók és az autóbusz-állomást üzemeltetı szervek – saját feladatkörükön belül – a helyfoglalás pillanatától és az utazás alatt megfelelı tájékoztatást nyújtanak az utasok számára hozzáférhetı formában és a tömegközlekedési adatok és rendszerek közös elméleti modelljének megfelelıen.

Módosítás 46

56 /PE 443.887

HU

A Tanács álláspontja – módosító jogszabály 24 cikk – 1 bekezdés A Tanács álláspontja

Módosítás

(1) A fuvarozók és autóbusz-állomást üzemeltetı szervek saját feladatkörükön belül biztosítják, hogy az utasok az e rendelet alapján ıket megilletı jogokra vonatkozóan legkésıbb az induláskor megfelelı és érthetı tájékoztatást kapjanak. Erre a tájékoztatásra az autóbuszállomásokon és – adott esetben – az interneten kerül sor. Fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személy kérésére a tájékoztatást akadálymentes formában kell biztosítani. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a tagállamok által a 27. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt végrehajtási szerv vagy szervek kapcsolattartási adatait.

(1) A fuvarozók és autóbusz-állomást üzemeltetı szervek saját feladatkörükön belül biztosítják, hogy az utasok az e rendelet alapján ıket megilletı jogokra vonatkozóan a helyfoglaláskor és legkésıbb az induláskor megfelelı és érthetı tájékoztatást kapjanak. Erre a tájékoztatásra az autóbusz-állomásokon és – adott esetben – az interneten kerül sor hozzáférhetı formában és a tömegközlekedési adatok és rendszerek közös elméleti modelljének megfelelıen. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a tagállamok által a 27. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt végrehajtási szerv vagy szervek kapcsolattartási adatait.


Módosítás

A fuvarozóknak a 4., 8. és 9–24. cikkben meghatározott jogokra és kötelezettségekre vonatkozó panaszkezelı mechanizmust kell kialakítaniuk vagy alkalmazniuk.

A fuvarozóknak az e rendeletben meghatározott jogokra és kötelezettségekre vonatkozóan panaszkezelı mechanizmust kell kialakítaniuk vagy alkalmazniuk.


Módosítás

Amennyiben az e rendelet hatálya alá tartozó utas a 4., 8. vagy 9–24. cikk tekintetében panaszt kíván benyújtani a fuvarozóhoz, ezt a menetrend szerinti járat igénybevételét vagy annak meghiúsulását követı három hónapon belül kell megtennie. A panasz kézhezvételétıl számított egy hónapon belül a fuvarozónak

Amennyiben az e rendelet hatálya alá tartozó utas panaszt kíván benyújtani a fuvarozóhoz, ezt a menetrend szerinti járat igénybevételét vagy annak meghiúsulását követı három hónapon belül kell megtennie. A panasz kézhezvételétıl számított egy hónapon belül a fuvarozónak tájékoztatnia kell az utast arról, hogy PE 443.887\ 57

HU

tájékoztatnia kell az utast arról, hogy panaszának helyt adtak, azt elutasították vagy még vizsgálják. A végleges választ legkésıbb a panasz kézhezvételétıl számított három hónapon belül meg kell adni.

panaszának helyt adtak, azt elutasították vagy még vizsgálják. A végleges választ legkésıbb a panasz kézhezvételétıl számított két hónapon belül meg kell adni.


Módosítás

(1) Minden tagállam kijelöl egy vagy több új vagy meglévı szervet, amely e rendelet végrehajtásáért felel a területérıl induló menetrend szerinti járatok, valamint a harmadik országokból a területére induló menetrend szerinti járatok tekintetében. Az egyes szervek megteszik az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. E szerveknek felépítésükben, finanszírozási döntéseikben, jogi szerkezetükben és döntéshozatalukban függetlennek kell lenniük a fuvarozóktól, az utazásszervezıktıl és az autóbuszállomást üzemeltetı szervektıl.

(1) Minden tagállam kijelöl egy vagy több meglévı, vagy annak hiányában egy új szervet, amely e rendelet végrehajtásáért felel. Az egyes szervek megteszik az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

E szerveknek felépítésükben, finanszírozási döntéseikben, jogi szerkezetükben és döntéshozatalukban függetlennek kell lenniük a fuvarozóktól, az utazásszervezıktıl és az autóbuszállomást üzemeltetı szervektıl.


Módosítás

(3) Az utasok a nemzeti joggal összhangban panaszt nyújthatnak be e rendelet vélt megsértése tekintetében az (1) bekezdés szerint kijelölt megfelelı szervnek vagy a tagállam által arra kijelölt egyéb megfelelı szervnek. A tagállamok úgy is dönthetnek, hogy

(3) Az utasok panaszt nyújthatnak be e rendelet vélt megsértése tekintetében az (1) bekezdés szerint kijelölt megfelelı szervnek vagy a tagállam által arra kijelölt egyéb megfelelı szervnek.

58 /PE 443.887

HU

A tagállamok úgy is dönthetnek, hogy az utasnak elsı lépésként a fuvarozó részére kell benyújtania panaszt, mely esetben a nemzeti végrehajtó szerv vagy a tagállam

a) az utasnak elsı lépésként a fuvarozó részére kell benyújtania panaszt a 4., 8. és 9–24. cikk tekintetében; és/vagy b) a nemzeti végrehajtó szerv vagy a tagállam által kijelölt más megfelelı szerv fellebbviteli szervként jár el azon panaszok tekintetében, amelyeknek a 26. cikk alapján történı rendezése meghiúsult.

által kijelölt más megfelelı szerv fellebbviteli szervként jár el azon panaszok tekintetében, amelyeknek a 26. cikk alapján történı rendezése meghiúsult.

Módosítás 51 A Tanács álláspontja – módosító jogszabály I melléklet – b rész – 1 a francia bekezdés (új) A Tanács álláspontja

Módosítás – szükség esetén eljuthassanak a jármővön található mosdóhelyiségekhez, amennyiben az autóbuszon a jármővezetın kívül más személyzet is tartózkodik.

PE 443.887\ 59

HU

P7_TA-PROV(2010)0257 A tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevı utasok jogai ***II Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevı utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (14849/3/2009 – C7-0076/2010 – 2008/0246(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Tanács elsı olvasatban elfogadott álláspontjára (14849/3/2009 – C7 0076/2010),

–


–

tekintettel az EK-Szerzıdés 251. cikkének (2) bekezdésére, 71. cikkének (1) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0476/2008),

–


–

tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Lisszaboni Szerzıdés hatálybalépésének a folyamatban lévı intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” címő közleményére (COM(2009)0665),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (7) bekezdésére, 91. cikkének (1) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére,

–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. július 16-i véleményére2,

–


–


–

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7 – 0177/2010),

1.

elfogadja második olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

P7_TC2-COD(2008)0246

1 2

Elfogadott szövegek, 2009.4.23., P6_TA(2009)0280. HL C 317., 2009.12.23., 89. o.

60 /PE 443.887

HU

Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2010. július 6-án került elfogadásra a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevı utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló 2010/.../EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre, és különösen annak 91. cikke (1) bekezdésére és 100. cikke (2) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére1, a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követıen, a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelıen2, mivel: (1)

A tengeri és belvízi közlekedésben az Unió fellépésének egyebek mellett azt a célt kell szolgálnia, hogy az utasok számára más közlekedési módokhoz hasonló, magas szintő védelmet biztosítson. Emellett maradéktalanul figyelembe kell venni az általános fogyasztóvédelmi követelményeket.

(2)

Mivel a személyszállítási szerzıdésekben a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevı utasok a gyengébb felek, valamennyi ilyen utas számára biztosítani kell a minimális szintő védelmet. Semmi sem akadályozhatja meg a szállítókat abban, hogy az e rendeletben meghatározottaknál kedvezıbb szerzıdéses feltételeket ajánljanak az utasoknak. Ugyanakkor e rendeletnek nem célja, hogy az áruszállítással kapcsolatban beavatkozzon a vállalkozások közötti kereskedelmi viszonyokba. Így a közúti fuvarozók és a szállítók közötti megállapodások e rendelet alkalmazásában nem tekinthetık szállítási szerzıdéseknek, és nem jogosítják fel a közúti fuvarozót vagy annak munkavállalóit arra, hogy késések esetén e rendelet alapján kártérítésben részesüljenek.

(3)

Az utasok védelmének nemcsak a tagállami területen lévı kikötık közötti személyszállító járatokra kell kiterjednie, hanem az említett kikötık és a nem tagállami területen található kikötık közöttiekre is, tekintettel a személyszállítási piaci verseny torzulásának kockázatára. Ezért az „uniós szállító” kifejezést e rendelet alkalmazásában a lehetı legtágabban kell értelmezni, anélkül azonban, hogy az érintene más uniós jogszabályokat, így a Szerzıdés 85. és 86. cikkének a tengeri szállításra történı alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló,

1 2

HL C 317., 2009.12.23., 89. o. Az Európai Parlament 2009. április 23-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács …-i határozata. PE 443.887\ 61

HU

1986. december 22-i 4056/86/EGK tanácsi rendeletet1, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történı alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendeletet2. (4)

A tengeri és belvízi személyszállítás egységes piacának valamennyi állampolgár javát kell szolgálnia. Következésképpen a fogyatékosság, életkor vagy egyéb tényezı miatt fogyatékossággal élı, illetve csökkent mozgásképességő személyeknek a többi állampolgárhoz hasonló lehetıségeket kell biztosítani a személyszállítási szolgáltatások és az üdülési célú hajóutak igénybevételénél. A fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek a többi állampolgárral azonos jogokkal rendelkeznek a szabad mozgás, a szabad választás és a hátrányos megkülönböztetés tilalma tekintetében. A különféle közlekedési módok és üzemeltetık igénybevételének és kölcsönös átjárhatóságának optimalizálása érdekében a tagállamoknak elı kell mozdítaniuk a tömegközlekedés használatát és a kombinált menetjegyek alkalmazását.

(5)

A fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 9. cikkére figyelemmel és annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek a többi állampolgárhoz hasonló lehetıségekkel rendelkezzenek, amikor tengeren és belvízen utaznak, meg kell határozni a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és a segítségnyújtásra vonatkozó, az utazás folyamán alkalmazandó szabályokat. Ezen személyek szállítását el kell vállalni, ▌a szállítás megtagadása ▌kizárólag megalapozottan, a hatáskörrel rendelkezı hatóságok által megállapított ▌biztonsági okokból lehetséges. Az ilyen személyek számára biztosítani kell a segítségnyújtáshoz való jogot a kikötıkben és a személyszállító hajók fedélzetén. A társadalmi befogadás elısegítése érdekében ehhez a segítséghez az érintett személyeknek díjmentesen kell hozzájutniuk. A szállítóknak – lehetıség szerint az európai szabványosítási rendszerre támaszkodva – meg kell határozniuk a hozzáférési feltételeket.

(6)

Az új kikötık és terminálok tervezésével, illetve a meglévık nagyobb átalakításával kapcsolatos döntések meghozatala során az e létesítményekért felelıs szervezeteknek ▌figyelembe kell venniük a fogyatékossággal élı, illetve csökkent mozgásképességő személyek igényeit, különösen a hozzáférhetıség tekintetében, kiemelt figyelmet fordítva a „mindenki számára történı tervezés” elvébıl következı elvárásokra. A szállítóknak ezeket az igényeket az új vagy újonnan átalakítandó személyhajók tervezésével kapcsolatos döntések meghozatala során is figyelembe kell venniük a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekrıl szóló, 2009. május 6-i 2009/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel3, valamint a belvízi hajókra vonatkozó mőszaki követelmények megállapításáról szóló, 2006. december 12-i 2006/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel4 összhangban.

(7)

A valamely tagállam területén található kikötıkben nyújtandó segítségnek többek között lehetıvé kell tennie, hogy a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek a kikötı egy kijelölt érkezési pontjáról eljussanak a személyhajóig, továbbá a személyhajótól eljussanak a kikötı egy kijelölt indulási

1

HL L 378., 1986.12.31., 4. o. HL L 364., 1992.12.12., 7. o. HL L 163., 2009.6.25., 1. o. HL L 389., 2006.12.30., 1. o.

2 3 4

62 /PE 443.887

HU

pontjáig, beleértve a be- és kiszállást is. (8)

A fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyeknek nyújtandó segítség megszervezésénél és alkalmazottaik képzésénél a szállítóknak együtt kell mőködniük a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyeket képviselı szervezetekkel. E munka során szintén figyelembe kell venniük a tengerészek képzésérıl, képesítésérıl és az ırszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény és szabályzat vonatkozó rendelkezéseit, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek (IMO) a személyhajók idıs és fogyatékossággal élı személyek igényeinek megfelelı tervezésérıl és üzemeltetésérıl szóló ajánlását.

(9)

A fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek beszállására vonatkozó rendelkezések nem sérthetik az utasok beszállására vonatkozó hatályos nemzetközi, uniós vagy nemzeti általános szabályokat.

(10)

Az utasokat valamely személyszállítási szolgáltatás vagy üdülési célú hajóút törlése vagy késése esetén megfelelıen tájékoztatni kell. E tájékoztatásnak segítenie kell az utasokat a szükséges intézkedések megtételében és szükség esetén az alternatív csatlakozásokról szóló információ megszerzésében.

(11)

Csökkenteni kell a hajóút törlésének vagy hosszú késésének következtében az utasokat érı kényelmetlenséget. Ennek érdekében az utasokról megfelelıen gondoskodni kell, és biztosítani kell számukra a lehetıséget, hogy az utazást lemondják és a menetjegy ellenértékét visszakapják, vagy kielégítı feltételek mellett másik útvonalat válasszanak. Az utasok megfelelı elszállásolása nem feltétlenül jelent szállodai szállást, hanem bármilyen más megfelelı szállást is jelenthet, amely az adott helyzet sajátos körülményeitıl, az utasok jármőveitıl és a hajó jellemzıitıl függıen rendelkezésre áll. E tekintetben a rendkívüli és sürgetı körülményekkel kellıen indokolt esetekben a szállítók számára lehetıvé kell tenni, hogy a polgári hatóságokkal együttmőködve teljes körően használni tudják a megfelelı rendelkezésre álló létesítményeket.

(12)

A szállítóknak gondoskodniuk kell a személyszállító járat törlése vagy késése esetén az utasoknak a menetjegy árának adott százalékában fizetendı kártérítésrıl, kivéve azt az esetet, amikor a törlés vagy a késés a hajó biztonságos üzemeltetését veszélyeztetı olyan idıjárási viszonyok vagy rendkívüli körülmény miatt következett be, amelyet minden ésszerő intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elkerülni.

(13)

Az általánosan elfogadott elveknek megfelelıen a szállító kötelessége annak bizonyítása, hogy a járat törlésére vagy a késésre a kedvezıtlen idıjárási feltételek vagy különleges körülmények miatt került sor.

(14)

A hajó biztonságos üzemeltetését veszélyeztetı idıjárási viszonynak minısülhet többek között az erıs szél, a viharos tenger, az erıs áramlás, a nehezen hajózható jégviszonyok és a rendkívül magas vagy alacsony vízszint, valamint a hurrikán, a tornádó és az áradás.

(15)

Rendkívüli körülménynek minısülhetnek többek között az alábbiak: természeti katasztrófák, például tőzvész vagy földrengés, terrortámadás, háborúk, katonák vagy civilek közti fegyveres konfliktusok, felkelések, katonai vagy jogellenes elkobzás, munkaügyi vita, beteg, sérült vagy elhunyt személy partra szállítása, tengeri vagy PE 443.887\ 63

HU

belvízi keresési és mentési mőveletek, környezetvédelmi intézkedések, a forgalomirányító szervek vagy a kikötıi hatóságok által hozott határozatok, vagy az illetékes hatóságok által a közrendre és a közbiztonságra tekintettel, valamint a sürgıs szállítási igényeknek való megfelelés céljából hozott határozatok. (16)

Az érdekelt felek, a szakmai szervezetek és az ügyfelek, az utasok, a fogyatékossággal élık és a csökkent mozgásképességő személyek szervezeteinek bevonásával a szállítóknak együtt kell mőködniük az utazást érintı bármilyen fennakadás, és különösen hosszú késés vagy járattörlés esetén az utasok ellátását és segítését javító nemzeti vagy európai szintő intézkedések elfogadása érdekében. A nemzeti végrehajtási szerveket tájékoztatni kell ezekrıl az intézkedésekrıl.

(17)

Az Európai Bíróság már ítélkezett arról, hogy a törlést vagy késést eredményezı problémák csak annyiban tartoznak a „rendkívüli körülmények” fogalma alá, amennyiben olyan eseményekbıl erednek, amelyek nem tartoznak az érintett fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásán kívül esnek. Ki kell emelni, hogy a hajó biztonságos üzemeltetését veszélyeztetı idıjárási feltételek a szállító tényleges befolyásán kívül esnek.

(18)

Ez a rendelet nem érintheti az utasoknak a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvben1 meghatározott jogait. Ez a rendelet nem alkalmazandó abban az esetben, ha a szervezett út nem a személyszállító járat vagy üdülési célú hajóút törlése következtében marad el.

(19)

Az utasokat az e rendelet által biztosított jogaikról teljes körő tájékoztatásban kell részesíteni, mindenki számára hozzáférhetı formában, hogy ezeket a jogaikat ténylegesen gyakorolhassák. Az utasok számára biztosítani kell annak jogát is, hogy utazás elıtt és alatt a személyszállítási szolgáltatásról vagy az üdülési célú hajóútról tájékoztatást kapjanak. Az utasoknak szóló valamennyi lényeges tájékoztatást olyan formában is biztosítani kell, hogy a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek is hozzáférjenek ahhoz, például szöveg, Braille-írás, audio-, video- és/vagy elektronikus formátumok igénybevétele révén, amelyek lehetıvé teszik, hogy az adott információ minden utas számára elérhetı legyen.

(20)

Az utasok jogainak gyakorlását a szállítók és a terminálüzemeltetık által a panaszok kezelésére saját hatáskörükön belül bevezetett megfelelı és hozzáférhetı eljárások révén, vagy adott esetben a panaszoknak a tagállam által arra kijelölt szervhez vagy szervekhez történı benyújtásának lehetıvé tételével kell biztosítani. A szállítóknak és a terminálüzemeltetıknek meghatározott határidın belül válaszolniuk kell az utasok panaszaira, figyelemmel arra, hogy a panaszra való reagálás elmulasztása miatt felelısségre vonhatók.

(21)

A tagállamok által a panaszok benyújtására kialakított eljárások figyelembevételével, a kikötıben vagy hajó fedélzetén biztosított segítségnyújtásra vonatkozó panasszal lehetıség szerint a beszállási kikötı helye szerinti tagállam által e rendelet végrehajtására kijelölt szervhez vagy szervekhez, harmadik országbeli személyszállító járatok esetében pedig a kiszállás szerinti kikötı helye szerinti tagállamhoz kell fordulni.

1

HL L 158., 1990.6.23., 59. o.

64 /PE 443.887

HU

(22)

Az e rendelet végrehajtására kijelölt szervnek vagy szerveknek a kereskedelmi érdekektıl függetleneknek kell lenniük. Minden tagállamnak ki kell jelölnie legalább egy szervet, amely adott esetben rendelkezik olyan hatáskörrel és képességgel, hogy az egyes panaszokat kivizsgálhassa és a jogviták rendezését elısegíthesse. Az utasok jogosultak arra, hogy ésszerő idın belül indokolással ellátott választ kapjanak a kijelölt szervtıl. Tekintettel arra, hogy e rendelet végrehajtásához és különösen az uniós szintő egységes alkalmazás biztosításához fontosak a megbízható statisztikák, a fenti szervek által készített jelentéseknek lehetıség szerint statisztikákat kell tartalmazniuk a panaszokra és azok eredményére vonatkozóan.

(23)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell e rendelet betartását, és hatáskörrel rendelkezı szervet vagy szerveket kell kijelölniük a felügyelettel és végrehajtással összefüggı feladatok ellátására. Ez nem érintheti az utasok azon jogát, hogy a nemzeti jog szerint bírósághoz forduljanak jogorvoslatért.

(24)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell a szankciók alkalmazását. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejőeknek kell lenniük.

(25)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az utasoknak a tagállamok mindegyikében nyújtandó magas színvonalú védelmet és segítséget, valamint annak biztosítását, hogy az egységes piacon a gazdasági szereplık összehangolt feltételek között mőködjenek, a tagállamok nem tudják kielégítıen megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme vagy hatásai miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerzıdés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelıen. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelıen ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(26)

Az utasok jogairól szóló uniós jogszabályoknak tekintetbe kell venniük az utasoknak – különösen a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyeknek – a különbözı közlekedési módok igénybevételére és az ezek közti problémamentes átszállásokra vonatkozó igényeit, a hajók üzemeltetésével kapcsolatos meglévı biztonsági elıírások betartása mellett.

(27)

E rendelet végrehajtásának a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelıs nemzeti hatóságok közötti együttmőködésrıl szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten (a fogyasztóvédelmi együttmőködésrıl szóló rendelet)1 kell alapulnia. A 2006/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelıen módosítani kell.

(28)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelmérıl és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv2 szigorú tiszteletben tartása és végrehajtása szükséges ahhoz, hogy garantálni lehessen a természetes és jogi személyek magánéletének védelmét, valamint biztosítani lehessen, hogy a kért információk és jelentések kizárólag az e rendeletben meghatározott kötelezettségek teljesítését szolgálják, és azokat ne használják fel a fenti személyek rovására.

1

HL L 364., 2004.12.9., 1. o. HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

2

PE 443.887\ 65

HU

(29)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvetı jogokat és betartja a különösen az Európai Unió alapjogi chartája által megállapított alapelveket az Európai Unióról szóló szerzıdés 6. cikke értelmében,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet Általános rendelkezések 1. cikk Tárgy Ez a rendelet az alábbiakra vonatkozóan állapít meg szabályokat: a)

az utasok közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma a szállítók által felajánlott személyszállítási feltételek tekintetében;

b)

a hátrányos megkülönböztetés tilalma és segítségnyújtás a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek esetében;

c)

az utasok jogai törlés vagy késés esetén;

d)

az utasok számára minimálisan nyújtandó tájékoztatás;

e)

a panaszok kezelése;

f)

a végrehajtásra vonatkozó általános szabályok. 2. cikk Hatály

(1)

(2)

E rendelet az alábbi módokon utazó utasokra alkalmazandó: a)

személyszállító járattal, amennyiben a beszállás szerinti kikötı valamely tagállam területén található;

b)

személyszállító járattal, amennyiben a beszállás szerinti kikötı valamely tagállam területén kívül található, és a kiszállás szerinti kikötı valamely tagállam területén található, feltéve, hogy a járatot a 3. cikk e) pontja szerinti uniós szállító üzemelteti;

c)

üdülési célú hajóúton, amennyiben a beszállás szerinti kikötı valamely tagállam területén található. Mindazonáltal a 16. cikk (2) bekezdése, a 18. cikk, a 19. cikk és a 20. cikk (1) és (4) bekezdése nem alkalmazandó ezekre az utasokra.

E rendelet nem alkalmazandó az alábbi módokon utazó utasokra: a)

66 /PE 443.887

HU

a legfeljebb 12 utas szállítására engedélyezett hajókon;

b)

a hajó üzemeltetéséért felelıs, legfeljebb háromfıs személyzettel rendelkezı hajókon, vagy ahol a teljes személyszállítási szolgáltatás egy irányban 500 méternél kevesebb;

c)

az üdülési célú hajóutaktól eltérı, kiránduló és városnézı hajóutakon; vagy

d)

nem gépi hajtású hajókon és olyan 1965 elıtt épült eredeti történelmi személyszállító hajókon és azok egyedi másolatain, amelyek nagyrészt eredeti anyagokból készültek, és amelyeket legfeljebb 36 utas szállítására engedélyeztek.

(3)

A tagállamok …-tól+ kétéves idıszakra mentesíthetik e rendelet alkalmazása alól a kevesebb, mint 300 bruttó tonna őrtartalmú, a belföldi közlekedésben üzemeltetett tengerjáró hajókat, feltéve hogy az utasok e rendelet szerinti jogait a nemzeti jog megfelelıen biztosítja.

(4)

A tagállamok e rendelet alkalmazása alól mentességet adhatnak a közszolgáltatási kötelezettségek és közszolgáltatási szerzıdések által szabályozott személyszállítási szolgáltatások és az integrált szolgáltatások tekintetében, feltéve hogy az utasok e rendelet szerinti jogait a nemzeti jog azzal összehasonlítható mértékben biztosítja.

(5)

A 2009/45/EK irányelv és a 2006/87/EK irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül e rendeletben semmi nem értelmezhetı oly módon, hogy mőszaki követelményeket képezne, amelyek a szállítókra, a terminálüzemeltetıkre vagy más jogalanyokra kötelezettségeket rónának a hajóik, infrastruktúrájuk, illetve a kikötık és kikötıi terminálok átalakítására vagy lecserélésére nézve. 3. cikk Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában: a)

„fogyatékossággal élı személy” vagy „csökkent mozgásképességő személy”: bármely személy, akinek mozgásképessége a közlekedés során bármilyen fizikai (érzék- vagy mozgásszervi, állandó vagy idıleges) fogyatékosság, értelmi fogyatékosság vagy sérülés, vagy más fogyatékossághoz vezetı ok, illetve életkor miatt korlátozott, és akinek helyzete kellı figyelmet igényel, és szükségessé teszi a valamennyi utas rendelkezésére álló szolgáltatás hozzáigazítását az érintett személy egyéni igényeihez;

b)

„valamely tagállam területe”: olyan terület, amely a Szerzıdés 355. cikke értelmében, az abban foglalt feltételek szerint annak hatálya alá tartozik;

c)

„hozzáférési feltételek”: a kikötıi terminálok és a hajók hozzáférhetıségére vonatkozó szabványok, iránymutatás és tájékoztatás, beleértve a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyeket segítı eszközöket;

d)

„szállító”: az utazásközvetítıtıl, utazásszervezıtıl vagy menetjegy-értékesítıtıl eltérı természetes vagy jogi személy, aki személyszállító járatok vagy üdülési célú hajóutak formájában személyszállítási szolgáltatásokat nyújt a nyilvánosság számára;

+

HL: e rendelet alkalmazásának idıpontja. PE 443.887\ 67

HU

e)

„uniós szállító”: valamely tagállam területén letelepedett szállító, illetve olyan szállító, aki valamely tagállam területén található indulási hellyel vagy célállomással üzemeltetett személyszállító járatok formájában nyújt személyszállítási szolgáltatásokat;

f)

„személyszállító járat”: nyilvános menetrend szerint üzemeltetett, személyeket szállító tengeri vagy belvízi kereskedelmi hajójárat;

g)

„integrált szolgáltatások”: adott földrajzi területen belül nyújtott, összekapcsolt közlekedési szolgáltatások, amelyekhez egységes tájékoztatási rendszer, jegykiadó rendszer és menetrend kapcsolódik;

h)

„teljesítı szállító”: a szállítóval nem azonos személy, aki ténylegesen teljesíti – egészében vagy részben – a személyszállítást;

i)

„belvízi út”: közlekedési célra használt, természetes vagy mesterséges, hajózható szárazföldi víztest vagy összefüggı víztestek rendszere, például tó, folyó, csatorna vagy ezek bármely együttese;

j)

„kikötı”: az a hely vagy földrajzi terület, amelyet kiépítettek és létesítményekkel láttak el az olyan hajók fogadásának lehetıvé tétele érdekében, amelyekrıl az utasok rendszeresen be- és kiszállnak;

k)

„kikötıi terminál”: a kikötınek a szállító vagy terminálüzemeltetı által személyzettel ellátott olyan terminálja, ahol a személyszállító járatot igénybe vevı vagy üdülési célú hajóúton részt vevı utasok be- és kiszállására szolgáló létesítmények – így például az utasfelvételi pontok, a jegypénztárak és a várótermek – és személyzet találhatók;

l)

„hajó”: tengeren vagy belvízi utakon közlekedı vízi jármő;

m)

„személyszállítási szerzıdés”: a szállító és az utas között egy vagy több személyszállító járat vagy üdülési célú hajóút igénybevételére létrejött fuvarozási szerzıdés;

n)

„menetjegy’: a személyszállítási szerzıdést igazoló érvényes dokumentum vagy egyéb bizonyíték;

o)

„menetjegy-értékesítı”: a szállító nevében személyszállítási szerzıdést kötı kiskereskedı;

p)

„utazásközvetítı”: személyszállítási szerzıdések utas vagy utazásszervezı részérıl történı megkötésével foglalkozó kiskereskedı;

q)

„utazásszervezı”: a 90/314/EGK rendelet 2. cikkének 2. és 3 pontja szerinti, a szállítóval nem azonos szervezı vagy közvetítı;

r)

„foglalás”: adott idıpontban induló személyszállító járatra vagy üdülési célú hajóútra történı helybiztosítás;

s)

„terminálüzemeltetı”: valamely tagállam területén található olyan köz- vagy magánszervezet, amely egy adott kikötıi terminál igazgatásáért és irányításáért felelıs;

68 /PE 443.887

HU

t)

„üdülési célú hajóút”: kizárólag üdülési vagy szabadidıs célú, szállással és más szolgáltatásokkal is kiegészülı, két éjszakát meghaladó tartózkodást magában foglaló tengeri vagy belvízi személyszállítási szolgáltatás;

u)

„hajózási káresemény”: a hajó hajótörése, felborulása, ütközése vagy megfeneklése, a hajón bekövetkezı robbanás vagy tőz, illetve a hajó meghibásodása. 4. cikk Menetjegyek és megkülönböztetésmentes szerzıdési feltételek

(1)

A szállítónak az utas részére menetjegyet kell kiállítania, kivéve, ha a nemzeti jog alapján egyéb dokumentumok is feljogosítanak az utazásra. A menetjegy elektronikus formátumban is kiállítható.

(2)

A szociális tarifák sérelme nélkül, a szállítók és a menetjegy-értékesítık által alkalmazott szerzıdéses feltételeket és tarifákat az utazóközönségnek a végfelhasználó állampolgárságától, továbbá a szállítók és a menetjegy-értékesítık Unión belüli letelepedésének helyétıl függetlenül, közvetlen és közvetett megkülönböztetéstıl mentesen kell felkínálni. 5. cikk Egyéb teljesítı felek

(1)

Amennyiben az e rendelet szerinti kötelezettségek teljesítését teljesítı szállítóra, menetjegy-értékesítıre vagy bármely más személyre bízzák, az ilyen megbízást kiadó szállítót, utazásközvetítıt, utazásszervezıt vagy terminálüzemeltetıt ez esetben is felelısség terheli a – a munkakörén belül eljáró – teljesítı személy cselekményeiért és mulasztásaiért.

(2)

Az (1) bekezdésen felül, azon személyre, akire a szállító, utazásközvetítı, utazásszervezı vagy terminálüzemeltetı valamely kötelezettség teljesítését bízta, az adott kötelezettség tekintetében alkalmazni kell e rendelet rendelkezéseit, beleértve a felelısségre és a védekezésre vonatkozó rendelkezéseket is. 6. cikk A felelısségkizárás tilalma

Az e rendelet alapján az utasokkal szemben fennálló kötelezettségeket nem lehet korlátozni vagy kizárni, különösen nem a személyszállítási szerzıdésben foglalt eltérést biztosító vagy korlátozó záradékkal.

II. fejezet A fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek jogai 7. cikk Személyszállításhoz való jog (1)

A szállítók, utazásközvetítık és utazásszervezık önmagában a fogyatékosságra vagy csökkent mozgásképességre hivatkozással nem tagadhatják meg a helyfoglalás PE 443.887\ 69

HU

elfogadását, menetjegy kiállítását vagy egyéb módon való biztosítását, valamint a személyek beszállítását. (2)

A fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek részére a helyfoglalásokat és menetjegyeket pótdíj felszámítása nélkül, ugyanazokkal a feltételekkel biztosítják, mint a többi utas esetében. 8. cikk Kivételek és különleges feltételek

(1)

A 7. cikk (1) bekezdésétıl eltérve, a szállítók, utazásközvetítık és utazásszervezık az alábbi esetekben ▌megtagadhatják valamely fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személy helyfoglalásának elfogadását, menetjegyének kiállítását vagy egyéb módon történı biztosítását, valamint beszállítását: a)

amennyiben ez a nemzetközi, az uniós vagy nemzeti jog által elıírt, alkalmazandó ▌biztonsági követelmények vagy az illetékes hatóságok által elıírt ▌biztonsági követelmények teljesítése érdekében szükséges;

b)

ha a személyhajó vagy a kikötıi infrastruktúra és berendezések – beleértve a kikötıi terminálokat is – kialakítása következtében az említett személy beszállítása, kiszállítása vagy szállítása biztonságos vagy technikailag kivitelezhetı módon nem lehetséges.

(2)

Amennyiben a helyfoglalás vagy a menetjegy-kiállítás elutasításának alapja az (1) bekezdés szerinti indok, a szállítók, utazásközvetítık és utazásszervezık minden ésszerő erıfeszítést megtesznek azért, hogy az érintett személy számára elfogadható alternatív személyszállítási lehetıséget ajánljanak fel a szállító által szervezett személyszállító járaton vagy üdülési célú hajóúton.

(3)

Amennyiben e rendelet alapján megtagadják az olyan fogyatékossággal élı, illetve csökkent mozgásképességő személy beszállását, aki helyfoglalással vagy menetjeggyel rendelkezik, valamint teljesíti a 11. cikk (2) bekezdésében megállapított követelményeket, úgy e személy, valamint e cikk (4) bekezdése szerinti kísérıje számára az I. mellékletnek megfelelıen felajánlják a jegy árának visszatérítése és az átfoglalás közötti választást. A visszautazás és az átfoglalás közötti választás joga csak az összes ▌biztonsági követelmény teljesülésétıl függıen gyakorolható.

(4)

Amennyiben feltétlenül szükséges, az (1) bekezdésben meghatározottakkal azonos feltételek mellett a szállító, utazásközvetítı vagy utazásszervezı elıírhatja, hogy a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyt az utazás során olyan személy kísérje, aki képes a fogyatékossággal élı, illetve csökkent mozgásképességő személyt igényei szerint segíteni. A személyszállító járatok esetében az ilyen kísérı személyt díjmentesen szállítják.

(5)

Ha a szállító, utazásközvetítı vagy utazásszervezı él az (1) vagy (4) bekezdésben foglaltakkal, akkor a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyt haladéktalanul tájékoztatja kell ennek különleges indokáról. Ezen indokról kérésre, legkésıbb a kérés idıpontjától számított öt munkanapon belül írásban értesítik a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyt. Az (1) bekezdés a) pontja szerinti elutasítás esetén hivatkoznak az alkalmazandó ▌biztonsági elıírásokra.

70 /PE 443.887

HU

9. cikk Akadálymentesség és tájékoztatás (1)

A fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyek szervezeteivel együttmőködve a szállítók és a terminálüzemeltetık – adott esetben szervezeteiken keresztül – a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek és kísérıik szállítása tekintetében megkülönböztetésmentes hozzáférési feltételeket teremtenek vagy biztosítanak. A hozzáférési feltételekrıl kérésre tájékoztatják a nemzeti végrehajtó szerveket.

(2)

Az (1) bekezdésben elıírt hozzáférési feltételeket a szállítók és a terminálüzemeltetık fizikailag vagy az interneten közzéteszik, kérésre hozzáférhetı formában és azokon a nyelveken, amelyeken az utasokat általában tájékoztatják. Különös figyelmet fordítanak a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek igényeire.

(3)

Az utazásszervezık rendelkezésre bocsátják az (1) bekezdésben említett, az általuk szervezett, értékesített vagy értékesítésre felkínált szervezett utazási formákban szereplı utazásokra alkalmazandó hozzáférési feltételeket.

(4)

A szállítók, utazásközvetítık és utazásszervezık biztosítják, hogy a személyszállítási feltételekkel kapcsolatos minden lényeges információ, az utazási információk és a hozzáférési feltételek – beleértve az internetes foglalást és tájékoztatást is – megfelelı és hozzáférhetı formátumban a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek rendelkezésére álljanak. A segítségnyújtásra szoruló személyek számára a segítségnyújtásról szóló megerısítést bármilyen rendelkezésre álló módon eljuttathatják, ideértve az elektronikus formát vagy az sms-t is. 10. cikk Segítségnyújtáshoz való jog a kikötıkben és a hajók fedélzetén

A 9. cikk (1) bekezdésében elıírt hozzáférési feltételektıl függıen a szállítók és a terminálüzemeltetık saját hatáskörükön belül a II. és III. mellékletben meghatározottak szerint díjmentesen segítséget nyújtanak a fogyatékkal élı és a csökkent mozgásképességő személyek részére a kikötıkben – beleértve a be- és kiszállást is – és a hajók fedélzetén. A segítségnyújtás lehetıség szerint alkalmazkodik a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személy egyéni szükségleteihez. 11. cikk A segítségnyújtás feltételei (1)

A szállítók és a terminálüzemeltetık saját hatáskörükön belül segítséget nyújtanak a fogyatékossággal élı és csökkent mozgásképességő személyek részére, összhangban a 10. cikkben foglaltakkal, valamint az alábbi feltételekkel: a)

a szállítónak vagy a terminálüzemeltetınek bármilyen rendelkezésre álló módon – beleértve az elektronikus módot vagy az sms-t is – legalább 48 órával az igényelt segítség elıtt bejelentik, hogy ilyen segítségre van szükség, kivéve, ha az utas és a szállító vagy a terminálüzemeltetı ennél rövidebb idıben egyezik meg, és;

PE 443.887\ 71

HU

b)

a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személy megjelenik a kikötıben vagy a 12. cikk (3) bekezdése szerinti, arra kijelölt helyszínen: i.

a szállító által írásban megjelölt idıpontban, amely legfeljebb 60 perccel lehet korábban a közzétett beszállási idıpontnál, vagy

ii.

megjelölt beszállási idıpont hiányában legalább 60 perccel a közzétett indulási idıpont elıtt, amennyiben az utas és a segítséget nyújtó személyzet nem állapodott meg rövidebb idıtartamról.

(2)

Az (1) bekezdésen felül, a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyek a foglaláskor vagy az elızetes menetjegyvásárláskor bejelentik a szállítónak a különleges elhelyezési vagy ültetési, illetve szolgáltatásra vagy orvosi felszerelés magukkal szállítására vonatkozó igényüket, amennyiben az ilyen igény abban az idıben ismert.

(3)

Az (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés szerinti bejelentés minden esetben benyújtható azon utazásközvetítıhöz vagy utazásszervezıhöz, ahol a menetjegyet megvásárolták. Ha a jegy több útvonalra szól, egy bejelentés is elegendı, amennyiben a további utak idıpontjára vonatkozó információkat is megadják. Az utas visszaigazolást kap arról, hogy az általa igényelt segítségre irányuló kérést az elıírásoknak megfelelıen bejelentette.

(4)

Ha az (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés szerinti bejelentés nem történt meg, a szállítók és a terminálüzemeltetık minden ésszerő erıfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy a segítségnyújtás oly módon történjen, hogy a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek a hajóra beszállhassanak, abból kiszállhassanak, és azon utazhassanak.

(5)

Amennyiben a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyt elismert segítı kutya kíséri, a kutyának is helyet biztosítanak az érintett személy mellett, amennyiben errıl értesítették a szállítót, az utazásközvetítıt vagy az utazásszervezıt az elismert segítı kutyák személyhajókon történı szállítására alkalmazandó nemzeti elıírásoknak megfelelıen, ha ilyen elıírások léteznek. 12. cikk A bejelentések fogadása és találkozóhely kijelölése

(1)

A szállítóknak, terminálüzemeltetıknek, utazásközvetítıknek és utazásszervezıknek valamennyi szükséges intézkedést meg kell tenniük, hogy megkönnyítsék a 11. cikk (1) bekezdése a) pontjának és a 11. cikk (2) bekezdésének megfelelı igények bejelentését és a bejelentések fogadását. Ez a kötelezettség minden értékesítési pontjukra érvényes, beleértve a telefonon és az interneten történı értékesítést is.

(2)

Amennyiben az utazásközvetítıhöz vagy utazásszervezıhöz az (1) bekezdésben említett bejelentés érkezik, szokásos munkaidejében haladéktalanul továbbítania kell ezt az információt a szállítónak vagy a terminálüzemeltetınek.

(3)

A szállítóknak és a terminálüzemeltetıknek a kikötıi terminálokon belül vagy kívül ki kell jelölniük azt a helyszínt, ahol a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek bejelenthetik érkezésüket és segítséget kérhetnek. Ezt a

72 /PE 443.887

HU

helyszínt egyértelmő jelzésekkel kell ellátni, és ezen a helyszínen hozzáférhetı formában rendelkezésre kell bocsátani a kikötıi terminállal és a segítségnyújtással kapcsolatos alapvetı információkat. 13. cikk A segítségnyújtással kapcsolatos minıségi elıírások (1)

Az elızı naptári évben összesen több mint 100 000 fıs kereskedelmi utasforgalmat lebonyolító kikötıi terminálokat vagy személyszállító járatokat üzemeltetı terminálüzemeltetıknek és szállítóknak saját hatáskörükön belül, a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyeket képviselı szervezetekkel együttmőködve minıségi elıírásokat kell meghatározniuk a II. és III. mellékletben meghatározott segítségnyújtásra vonatkozóan, és – adott esetben szervezeteiken keresztül – meg kell állapítaniuk azok teljesítésének erıforrás-követelményeit.

(2)

A minıségi követelmények meghatározása során teljes mértékben figyelembe kell venni a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek közlekedésének elısegítésére vonatkozó, nemzetközileg elismert politikákat és magatartási kódexeket, különösen a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a személyhajók idıs és mozgássérült személyek igényeinek megfelelı tervezésére és üzemeltetésére vonatkozó ajánlását.

(3)

Az (1) bekezdésben elıírt minıségi elıírásokat a szállítóknak és a terminálüzemeltetıknek fizikailag vagy az interneten hozzáférhetı formában közzé kell tenniük azokon a nyelveken, amelyeken az utasokat általában tájékoztatják. 14. cikk Képzés és oktatás

A tengerészek képzésérıl, képesítésérıl és az ırszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény és kódex, valamint a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény és a dunai hajózás rendjérıl szóló egyezmény értelmében elfogadott szabályozások sérelme nélkül a szállítók és adott esetben a terminálüzemeltetık fogyatékosságokkal kapcsolatos képzési eljárásokról – többek között oktatásról –gondoskodnak, és biztosítják, hogy: a)

a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyeknek közvetlen segítséget nyújtó személyzetük, beleértve a bármely más teljesítı fél által alkalmazottakat is, részesüljön a IV. melléklet A. és B. része szerinti képzésben vagy oktatásban; és

b)

a jegyfoglalásért és jegyértékesítésért és a be- és kiszállításért egyéb módon felelıs személyzetük, beleértve a bármely más teljesítı fél által alkalmazottakat is, részesüljön a IV. melléklet A. része szerinti képzésben vagy oktatásban;

c)

az a) és b) pontban említett kategóriákba tartozó személyzet adott esetben például oktatás vagy ismétlı képzések révén tartja szinten szaktudását. 15. cikk Mozgást segítı eszközök vagy egyéb különleges felszerelések tekintetében nyújtott kártérítés

PE 443.887\ 73

HU

(1)

A szállítóknak és a terminálüzemeltetıknek kártérítési kötelezettségük keletkezik a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek által használt, mozgást segítı eszközök vagy egyéb különleges felszerelések megsemmisülése vagy sérülése okozta kár tekintetében, amennyiben a káresemény a szállító vagy a terminálüzemeltetı szándékos vagy gondatlan magatartása miatt következett be. A szállító szándékos vagy gondatlan károkozását vélelmezni kell hajózási káresemény által elıidézett kár esetén.

(2)

Az (1) bekezdésben említett kártérítés összegének az érintett eszköz újrabeszerzési értékének vagy adott esetben a javításához kapcsolódó költségeknek kell megfelelnie.

(3)

Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazható, amennyiben a tengeri utasszállítók baleseti felelısségérıl szóló, 2009. április 23-i 392/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet1 4. cikkét kell alkalmazni.

(4)

Ezen felül mindent meg kell tenni egy megfelelı alternatívát jelentı, ideiglenes csereeszköz gyors biztosítása érdekében.

III. fejezet A szállítók és terminálüzemeltetık kötelezettségei az utazás során történı fennakadás esetén 16. cikk Tájékoztatás törölt vagy késedelmes indulás esetén (1)

Személyszállító járat vagy üdülési célú hajóút késedelmes indulása vagy törlése esetén a szállítónak – vagy adott esetben a terminálüzemeltetınek – a lehetı legkorábban, de legkésıbb 30 perccel a menetrend szerinti indulás idıpontját követıen tájékoztatnia kell a kikötıi terminálból induló utasokat vagy lehetıség szerint a kikötıbıl induló utasokat a helyzetrıl és – amint ez az információ rendelkezésre áll – a várható indulási és érkezési idırıl.

(2)

Ha az utasok járattörlés vagy késés miatt elmulasztanak egy csatlakozó járatot, a szállító – és adott esetben a terminálüzemeltetı - ésszerő erıfeszítéseket tesz, hogy tájékoztassa az érintett utasokat az alternatív csatlakozási lehetıségekrıl.

(3)

A szállító - vagy adott esetben a terminálüzemeltetı - biztosítja, hogy a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő utasok hozzáférhetı formában megkapják az (1) és (2) bekezdésben elıírt tájékoztatást. 17. cikk Segítségnyújtás törölt vagy késedelmes indulás esetén

(1)

1

Ha a szállító megalapozottan számol azzal, hogy a személyszállító járatot vagy üdülési célú hajóutat törlik vagy annak indulása a menetrend szerinti induláshoz képest több mint 90 percet késik, a kikötıi terminálból induló utasok részére díjmentesen gyorsétkezést/rágcsálnivalót (snack), étkezést vagy frissítıt kell felkínálni a várakozási idıvel ésszerő arányban, feltéve, hogy az rendelkezésre áll, vagy ésszerő módon HL L 131., 2009.5.28., 24. o.

74 /PE 443.887

HU

beszerezhetı. (2)

Minden olyan járattörlés vagy késedelmes indulás esetén, amikor egy vagy több éjszaka eltöltése, illetve az utas által eredetileg tervezettnél hosszabb tartózkodás válik szükségessé – amennyiben az fizikailag lehetséges – a szállítónak az (1) bekezdésben elıírt gyorsétkezésen/rágcsálnivalón (snack), étkezéseken vagy frissítın kívül díjmentesen megfelelı fedélzeti vagy parti szálláshelyet és a kikötıi terminál és a szálláshely közötti szállítást is fel kell ajánlania a kikötıi terminálból induló utasok részére. A szállító utasonként 80 euró/éjszaka összegre és legfeljebb három éjszakára korlátozhatja a parti szálláshelyre fordított költséget, amely nem foglalja magában a kikötıi terminál és a szálláshely közötti szállítást.

(3)

Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása során a szállítónak különös figyelmet kell fordítania a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek és az ıket kísérı személyek igényeire. 18. cikk Átfoglalás és visszatérítés törölt vagy késedelmes indulás esetén

(1)

Ha a szállító megalapozottan számol azzal, hogy a személyszállító járatot törlik vagy annak a kikötıi terminálból való indulása több mint 90 percet késik, az utas részére haladéktalanul fel kell ajánlani az alábbiak közötti választást: a)

a személyszállítási szerzıdésben foglaltak szerinti átfoglalás a végsı célállomásra irányuló, hasonló személyszállítási feltételek mellett és felár fizetése nélkül, a lehetı legkorábbi alkalommal történı utazásra;

b)

a menetjegy árának visszatérítése és adott esetben a személyszállítási szerzıdésben foglaltak szerint a lehetı legkorábbi díjmentes visszaszállítás a kiindulási pontra.

(2)

Amennyiben a személyszállító járatot törlik vagy annak a kikötıi terminálból való indulása több mint 90 percet késik, az utasok jogosultak az ilyen átfoglalásra vagy a menetjegy árának a szállító általi visszatérítésére.

(3)

Az (1) bekezdés b) pontja és a (2) bekezdés szerinti visszatérítést hét napon belül, készpénzben, elektronikus banki átutalással, banki megbízással vagy csekkel kell teljesíteni; a jegy teljes vételárát vissza kell fizetni az utazás meg nem tett szakaszára vagy szakaszaira, továbbá a már megtett szakaszra vagy szakaszokra, ha az utazás az utas eredeti útiterve szempontjából feleslegessé vált. Az utas beleegyezése mellett a menetjegy teljes árának megtérítése helyettesíthetı az összeggel megegyezı értékő kuponnal és/vagy szolgáltatással, feltéve hogy az érvényesség idejére és az úti célra vonatkozó feltételek rugalmasak. 19. cikk A menetjegy ára alapján járó kártérítés késedelmes érkezés esetén

(1)

Az utas közlekedéshez való jogának elvesztése nélkül kártérítést követelhet a szállítótól, ha a személyszállítási szerzıdésben foglalt végsı célállomásra késve PE 443.887\ 75

HU

érkezik meg. A kártérítés minimális összege a menetjegy 25%-a legalább az alábbi hosszúságú késések esetén: a)

egy óra legfeljebb négyórás menetrend szerinti utazás esetén;

b)

két óra több mint négyórás, de legfeljebb nyolcórás menetrend szerinti utazás esetén;

c)

három óra több mint nyolcórás, de legfeljebb 24 órás menetrend szerinti utazás esetén; vagy

d)

hat óra több mint 24 órás menetrend szerinti utazás esetén.

Amennyiben a késés idıtartama meghaladja az a)–d) pontban foglalt idıtartam kétszeresét, a kártérítés összege a menetjegy árának 50%-a. (2)

Azok az utasok, akik utazási igazolvánnyal vagy bérlettel rendelkeznek, és akik több alkalommal késést szenvednek el igazolványuk, illetve bérletük érvényességi ideje alatt, megfelelı kártérítést követelhetnek a szállító kártérítési szabályzata alapján. Ennek a szabályzatnak tartalmaznia kell az érkezési késések meghatározásának és a kártérítések kiszámításának kritériumait.

(3)

A kártérítést az utas által a késedelmes személyszállításért ténylegesen fizetett árhoz viszonyítva kell kiszámítani.

(4)

Amennyiben a személyszállítási szerzıdés menettérti útra szól, az oda- vagy a visszaúton elszenvedett késésekért fizetendı kártérítést a személyszállítási szolgáltatásban foglalt utazás árának feléhez viszonyítva kell kiszámítani.

(5)

A kártérítést a kártérítési igény benyújtásától számított egy hónapon belül ki kell fizetni. A kártérítés utalványban és/vagy egyéb szolgáltatásban is fizethetı, feltéve, hogy különösen az érvényességre és a célállomásra vonatkozó feltételek rugalmasak. Az utas kérésére a kártérítést pénz formájában kell kifizetni.

(6)

A menetjegy ára alapján járó kártérítést nem csökkenthetik pénzügyi tranzakciós költségek, például díjak, telefonköltség vagy postaköltség. A szállítók megállapíthatnak egy minimális összeghatárt, amely alatt nem fizetnek kártérítést. Ez a határérték nem haladhatja meg a 6 eurót. 20. cikk Mentességek

(1)

A 17., 18. és 19. cikk nem alkalmazandó a nyílt menetjeggyel rendelkezı utasokra mindaddig, amíg az indulás idejét fel nem tüntették, kivéve az utazási igazolvánnyal vagy bérlettel rendelkezı utasokat.

(2)

A 17. és 19. cikk nem alkalmazandó, ha az utas még a menetjegy megvásárlását megelızıen tájékoztatást kap a járattörlésrıl vagy a késésrıl, illetve ha a járattörlés vagy késés oka az utas szándékos magatartása miatt keletkezik.

(3)

A 17. cikk (2) bekezdése nem alkalmazandó abban az esetben, ha a szállító bebizonyítja, hogy a járattörlés vagy késés a hajó biztonságos üzemeltetését

76 /PE 443.887

HU

veszélyeztetı idıjárási viszonyok miatt következik be. (4)

A 19. cikk nem alkalmazandó, ha a szállító bebizonyítja, hogy a járattörlés vagy a késés a hajó biztonságos üzemeltetését veszélyeztetı idıjárási viszonyok vagy a személyszállítási szolgáltatás teljesítését megakadályozó olyan rendkívüli körülmények miatt következett be, amelyeket minden ésszerő intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elkerülni. 21. cikk További kárigények

E rendelet rendelkezései nem zárják ki, hogy az utasok a közlekedési járatok törlése vagy késése miatt kártérítési követeléseikkel a nemzeti joggal összhangban a nemzeti bíróságokhoz forduljanak, többek között a 90/314/EGK irányelv alapján.

IV. fejezet A tájékoztatásra és a panaszokra vonatkozó általános szabályok 22. cikk Az utazási tájékoztatáshoz való jog A szállítóknak és a terminálüzemeltetıknek saját hatáskörükön belül a teljes út során mindenki számára hozzáférhetı formában megfelelı tájékoztatást kell nyújtaniuk az utasok részére azokon a nyelveken, amelyeken az utasokat általában tájékoztatják. Különös figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek igényeire. 23. cikk Az utasjogokra vonatkozó felvilágosítás (1)

A szállítóknak, a terminálüzemeltetıknek és adott esetben a kikötıi hatóságoknak – a saját hatáskörükön belül – biztosítaniuk kell, hogy az e rendelet alapján az utasokat megilletı jogokra vonatkozó tájékoztatás a hajók fedélzetén, amennyiben lehetséges a kikötıkben, valamint a kikötıi terminálokban nyilvánosan hozzáférhetı legyen. A tájékoztatást a lehetı legjobban hozzáférhetı formában kell nyújtani azokon a nyelveken, amelyeken az utasokat általában tájékoztatják. A tájékoztatásnál különös figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek igényeire.

(2)

Az (1) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségnek való megfelelés érdekében a szállítók, a terminálüzemeltetık és adott esetben a kikötıi hatóságok használhatják ezen rendelet rendelkezéseinek összefoglalóját, amelyet a Bizottság az Európai Unió intézményeinek összes hivatalos nyelvén elkészít és rendelkezésükre bocsát.

(3)

A szállítóknak, a terminálüzemeltetıknek és adott esetben a kikötıi hatóságoknak a hajókon, amennyiben lehetséges a kikötıkben, valamint a kikötıi terminálokban megfelelı módon tájékoztatniuk kell az utasokat a 25. cikk (1) bekezdésének megfelelıen a tagállam által kijelölt végrehajtó szerv elérhetıségérıl. 24. cikk Panaszok PE 443.887\ 77

HU

(1)

A szállítóknak és terminálüzemeltetıknek ki kell alakítaniuk, vagy alkalmazniuk kell az e rendelettel szabályozott jogokra és kötelezettségekre vonatkozó, hozzáférhetı panaszkezelı mechanizmust.

(2)

Amennyiben az e rendelet hatálya alá tartozó utas panaszt kíván benyújtani a szállítóhoz vagy terminálüzemeltetıhöz, ezt a járat igénybevételét vagy annak meghiúsulását követı két hónapon belül kell megtennie. A panasz kézhezvételétıl számított egy hónapon belül a szállítónak vagy terminálüzemeltetınek tájékoztatnia kell az utast arról, hogy panaszának helyt adtak, azt elutasították vagy még vizsgálják. A végleges választ legkésıbb a panasz kézhezvételétıl számított két hónapon belül meg kell adni.

V. fejezet Végrehajtás és nemzeti végrehajtó szervek 25. cikk Nemzeti végrehajtó szervek (1)

Minden tagállam kijelöl egy vagy több új vagy már meglévı szervet, amely e rendelet végrehajtásáért felel a területén levı kikötıkbıl induló személyszállító járatok és üdülési célú hajóutak, valamint a harmadik országokból e kikötıkbe induló személyszállító járatok tekintetében. Az egyes szervek megteszik az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. E szerveknek felépítésükben, finanszírozási döntéseikben, jogi szerkezetükben és döntéshozatalukban függetlennek kell lenniük a kereskedelmi érdekektıl.

(2)

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e cikknek megfelelıen kijelölt szervrıl vagy szervekrıl.

(3)

Az utasok a nemzeti joggal összhangban panaszt nyújthatnak be e rendelet feltételezett megsértése tekintetében az (1) bekezdés szerint kijelölt hatáskörrel rendelkezı szervnek vagy a tagállam által kijelölt egyéb hatáskörrel rendelkezı szervnek. Az illetékes szerv az utasnak az általa benyújtott panaszra ésszerő idın belül indokolással ellátott választ ad. A tagállamok úgy is dönthetnek, hogy

(4)

a)

az utasnak elsı lépésként a szállító vagy terminálüzemeltetı részére kell benyújtania az e rendelet szerinti panaszt; és/vagy

b)

a nemzeti végrehajtó szerv vagy a tagállam által kijelölt más hatáskörrel rendelkezı szerv fellebbviteli szervként jár el azon panaszok tekintetében, amelyeknek a 24. cikk alapján történı rendezése meghiúsult.

Azok a tagállamok, amelyek a 2. cikk (4) bekezdése alapján egyes szolgáltatások mentessége mellett döntöttek, az utasjogok érvényesítését biztosító hasonló mechanizmusról gondoskodnak. 26. cikk Jelentés a végrehajtásról

78 /PE 443.887

HU

A 25. cikk szerint kijelölt végrehajtó szervek … június 1-jén és azt követıen minden második év június 1-jén jelentést tesznek közzé az elızı két naptári évben végzett tevékenységükrıl, amely többek között tartalmazza az e rendelet rendelkezéseinek végrehajtása érdekében hozott intézkedések bemutatását, az alkalmazott szankciók részleteit, valamint a panaszokra és az alkalmazott szankciókra vonatkozó statisztikát. 27. cikk A végrehajtási szervek együttmőködése A 25. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti végrehajtó szervek – az e rendelet egységes alkalmazásához szükséges mértékben – információt cserélnek munkájukról, valamint döntéshozatali elveikrıl és gyakorlatukról. A Bizottság támogatja ıket e feladatuk végrehajtásában. 28. cikk Szankciók A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az elıírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejőeknek kell lenniük. A tagállamok …-ig értesítik a Bizottságot e szabályokról és intézkedésekrıl, és közlik a Bizottsággal az e rendelkezéseket érintı minden késıbbi módosítást is.

VI. fejezet Záró rendelkezések 29. cikk Jelentéstétel …-ig a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról és hatásáról. A jelentést szükség szerint a rendelet elıírásainak részletesebb végrehajtására vagy a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatoknak kell kísérniük. 30. cikk A 2006/2004/EK rendelet módosítása A 2006/2004/EK rendelet melléklete a következı ponttal egészül ki: „19. Az Európai Parlamenti és a Tanács …+-i …/2009/EU++ rendelete a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevı utasok jogairól*. ____________________ * + + + ++ +++

HL…” HL: Kérjük illessze be a dátumot: e rendelet alkalmazásának idıpontját követı két évvel HL: e rendelet alkalmazásának idıpontja. HL: e rendelet alkalmazásának idıpontja után három évvel. HL: kérem illessze be e rendelet elfogadásának idıpontját. HL: kérem illessze be e rendelet számát. PE 443.887\ 79

HU

31. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı huszadik napon lép hatályba. Ezt a rendeletet …-tól/-tıl kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelezı és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt …

az Európai Parlament részérıl az elnök

+

HL: e rendelet kihirdetésének idıpontját követı 24 hónap.

80 /PE 443.887

HU

a Tanács részérıl az elnök

I. MELLÉKLET A fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek visszatérítéshez vagy átfoglaláshoz való joga a 8. cikk szerint 1.

Az e mellékletre való hivatkozás esetén a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek az alábbiak között választhatnak: a)

–

hét napon belül, készpénzben, elektronikus banki átutalással, banki megbízással vagy csekkel a jegy teljes vételárának visszafizetése az utazás meg nem tett szakaszára vagy szakaszaira, továbbá a már megtett szakaszra vagy szakaszokra, ha az utazás az utas eredeti útiterve szempontjából feleslegessé vált, továbbá adott esetben

–

a lehetı legkorábbi alkalommal visszaút a kiindulási pontra; vagy

b)

a személyszállítási szerzıdésben foglaltak szerinti átfoglalás a végsı célállomásra irányuló, felár felszámítása nélkül, hasonló személyszállítási feltételek mellett a lehetı legkorábbi alkalommal történı utazásra; vagy

c)

az utasnak megfelelı késıbbi idıpontra a személyszállítási szerzıdésben foglaltak szerint, hasonló személyszállítási feltételek mellett történı átfoglalás a végsı célállomásra közlekedı másik járatra, feltéve, hogy van még jegy.

2.

Az 1. pont a) alpontja a szervezett utazás keretében közlekedı utasokra is alkalmazandó, kivéve a visszatérítésre vonatkozó jogot, ha az a 90/314/EGK irányelv alapján is fennáll.

3.

Amennyiben egy települést, várost vagy régiót több kikötı szolgál ki, és a szállító az utasnak a foglaláshoz képest egy alternatív kikötıbe történı utazást ajánl, akkor a szállítót terheli az utas átszállításának a költsége az alternatív kikötıbıl abba a kikötıbe, ahová a foglalás szólt, vagy az utassal történt megállapodás alapján egy másik közeli célállomásra.

PE 443.887\ 81

HU

II. MELLÉKLET A 10. és 13. cikk szerinti kikötıi segítségnyújtás, beleértve a beszállítást és a kiszállítást is 1.

A szükséges segítségnyújtás és intézkedések annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek:

2.

–

bejelenthessék a kikötıi terminálba vagy amennyiben lehetséges a kikötıbe való megérkezésüket, és segítséget kérhessenek,

–

a belépési pontról eljuthassanak az utasfelvételi pulthoz (ha van) vagy a hajóig,

–

átjussanak az utasfelvételen és szükség esetén feladhassák poggyászukat,

–

(ha van) az utasfelvételi pulttól a bevándorlási és biztonsági ellenırzı pontokon való részvételt követıen eljuthassanak a hajóig,

–

szükség szerint felvonók, kerekes székek vagy egyéb segítség igénybevételével felszállhassanak a hajóra,

–

a hajó ajtajától eljuthassanak az ülésükig/helyükig,

–

a hajón elhelyezhessék, majd újra magukhoz vehessék poggyászukat,

–

ülésüktıl eljuthassanak a hajó ajtajáig,

–

szükség szerint felvonók, kerekes székek vagy egyéb segítség igénybevételével elhagyhassák a hajót,

–

felvehessék poggyászukat (szükség esetén) és részt vehessenek a bevándorlási és vámvizsgálati pontokon,

–

a poggyászfelvételi csarnoktól vagy a kiszállóhelytıl eljuthassanak a kijelölt kilépési pontig,

–

igény esetén eljuthassanak a mosdóhelyiségekhez (ha vannak).

Amennyiben a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyt kísérı személy segíti, e személy számára kérésre lehetıvé kell tenni, hogy a kikötıben, illetve a be- és kiszállásnál biztosíthassa a szükséges segítséget.

3.

Valamennyi szükséges mozgást segítı eszköz kezelése, beleértve az olyan berendezéseket is, mint az elektromos kerekes szék.

4.

A károsodott vagy elveszített mozgást segítı eszköz ideiglenes helyettesítése egy másik megfelelı eszközzel.

82 /PE 443.887

HU

5.

Elismert segítı kutyák földi kezelése, amennyiben ez releváns.

6.

A beszálláshoz vagy a kiszálláshoz szükséges tájékoztatás hozzáférhetı formában.

PE 443.887\ 83

HU

III. MELLÉKLET A 10. és 13. cikk szerinti fedélzeti segítségnyújtás 1.

Az elismert segítı kutyák szállítása a hajók fedélzetén, a nemzeti jog keretei között.

2.

A fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyek számára szükséges orvosi segédeszközök és mozgást segítı eszközök szállítása, az elektromos kerekes széket is beleértve.

3.

A járatra vonatkozó lényeges információk közlése hozzáférhetı formában.

4.

Kérésre és a biztonsági követelmények szabta keretek között, valamint a rendelkezésre álló helyek függvényében minden ésszerő intézkedés megtétele a fogyatékossággal élı, illetve csökkent mozgásképességő személyek igényeinek figyelembevételére az üléshelyek kiosztása során.

5.

Igény esetén segítségnyújtás a mosdóhelyiségekhez való eljutáshoz (ha vannak).

6.

Ha a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személyt kísérı személy segíti, a szállítónak minden ésszerően elvárható lépést meg kell tennie azért, hogy e személy a fogyatékossággal élı vagy csökkent mozgásképességő személy melletti ülésen vagy kabinban foglalhasson helyet.

84 /PE 443.887

HU

IV. MELLÉKLET A 14. cikk szerinti, fogyatékossággal kapcsolatos képzés, beleértve az oktatást is A.

A fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságot szolgáló képzés, beleértve az oktatást is A fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságot szolgáló képzés – beleértve az oktatást is – magában foglalja az alábbi szempontokat:

B.

–

a testi, érzékszervi (hallás és látás), rejtett fogyatékossággal élı vagy tanulásba akadályozott személyekkel kapcsolatos ismeretek és e személyek megfelelı kezelése, beleértve azt is, hogyan lehet felismerni a mozgásban, tájékozódásban vagy kommunikációban korlátozott személyek különbözı képességeit;

–

a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek elıtt álló akadályok, beleértve a hozzáállásbeli, környezeti/fizikai és szervezeti akadályokat is;

–

elismert segítıkutyák, beleértve a segítıkutyák szerepét és igényeit;

–

váratlan események kezelése;

–

interperszonális készségek, valamint a hallássérült, a látássérült, a beszédsérült és a tanulásban akadályozott személyekkel való kommunikáció módszerei;

–

a személyhajók idıs és fogyatékossággal élı személyek igényeinek megfelelı tervezésére és üzemeltetésére vonatkozó ajánlással kapcsolatos IMO iránymutatások általános ismerete.

A fogyatékossággal élıknek nyújtott segítséggel kapcsolatos képzés, beleértve az oktatást is A fogyatékossággal élıknek nyújtott segítséggel kapcsolatos képzés – beleértve az oktatást is – magában foglalja az alábbiakat: –

hogyan segítsék a kerekes széket használókat a kerekes székbe beülni vagy abból kiszállni;

–

készségek az elismert segítı kutyával utazó, fogyatékossággal élı és csökkent mozgásképességő személyeknek nyújtott segítség vonatkozásában, beleértve az ilyen kutyák szerepét és szükségleteit;

–

a látássérült utasok kíséretének és az elismert segítı kutyák kezelésének és szállításának módszerei;

–

a fogyatékossággal élı és csökkent mozgásképességő személyeket segítı eszköztípusok megismerése és az eszközök gondos kezelésének megtanulása;

–

a fel- és leszállás támogatásánál alkalmazott eszközök használata és a fel- és leszállásnál a fogyatékossággal élı és a csökkent mozgásképességő személyek biztonságát és méltóságát védı helyes segítı módszerek megtanulása; PE 443.887\ 85

HU

–

a megbízható és szakszerő segítségnyújtás szükségességének megértése. Annak megértése, hogy egyes fogyatékossággal élı, illetve csökkent mozgásképességő személyek utazás közben kiszolgáltatottnak érezhetik magukat, mivel segítségnyújtásra szorulnak;

–

elsısegélynyújtási ismeretek.

86 /PE 443.887

HU

P7_TA-PROV(2010)0258 Intelligens közlekedési rendszerek a közúti közlekedésben és az egyéb közlekedési módokhoz való kapcsolódás ***II Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács által az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történı kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keret megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából az elsı olvasat során kialakított álláspontról (06103/4/2010 – C7-0119/2010 – 2008/0263(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Tanács elsı olvasatbeli álláspontjára (06103/4/2010 – C7-0119/2010),

–

tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0887)

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 251. cikkének (2) bekezdésére és 71. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C60512/2008),

–

tekintettel a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a Lisszaboni Szerzıdés hatálybalépésének a folyamatban lévı intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól címő bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (7) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére

–


–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. május 13-i véleményére2,

–


–

tekintettel eljárási szabályzata 70. és 72. cikkére,

–

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0211/2010),

1.

jóváhagyja a Tanács álláspontját;

2.

jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt közös nyilatkozatát;

3.

tudomásul veszi az ezen állásfoglaláshoz mellékelt bizottsági nyilatkozatokat;

1 2

Elfogadott szövegek, 2009.4.23., P6_TA(2009)0283. HL C 277., 2009.11.17., 85. o. PE 443.887\ 87

HU

4.

megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

5.

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 297. cikkének (1) bekezdése értelmében, a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

6.

utasítja fıtitkárát, hogy írja alá a jogi aktust, miután igazolást nyert, hogy minden eljárást megfelelıen lefolytattak, továbbá a Tanács fıtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak közzétételérıl az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

7.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

88 /PE 443.887

HU

MELLÉKLET Nyilatkozatok az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történı kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keret megállapításáról szóló, 2010. július 7-i 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozóan

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az EUMSz. 290. cikkével kapcsolatban „Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kijelenti, hogy ezen irányelv rendelkezései nem befolyásolják az intézményeknek az EUMSz 290. cikke alkalmazásával kapcsolatos jövıbeli álláspontjait, sem pedig az ilyen rendelkezéseket tartalmazó egyedi jogalkotási aktusokat.” A Bizottság nyilatkozata az ITS-sel kapcsolatos kiemelt intézkedésekrıl 1.

Az elsı olvasati szakaszban elfogadott tanácsi álláspont szövegének 6. cikke (2) bekezdése a következı: „1a. A Bizottság törekszik az egy vagy több kiemelt intézkedésre vonatkozó elıírások …1-ig történı elfogadására. A Bizottság legkésıbb 12 hónappal a kiemelt intézkedésre vonatkozó szükséges elıírások elfogadását követıen az EUMSz. 294. cikkével összhangban – és adott esetben költség-haszon elemzést is magában foglaló hatásvizsgálat elvégzését követıen – javaslatot nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára az adott kiemelt intézkedés megvalósítására vonatkozóan.” "

2.

A Bizottság álláspontja szerint a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a 3. cikkben felsorolt kiemelt intézkedésekhez szükséges elıírások elfogadására a következı indikatív ütemterv állítható fel: Az elıírás tárgya:

Az EU egészére kiterjedı multimodális utazási információs szolgáltatások a 3. cikk a) pontja szerint Az EU egészére kiterjedı valós idejő forgalmi információs szolgáltatások a 3. cikk b) pontja szerint A közúti biztonsággal kapcsolatos minimális általános forgalmi információk lehetıség szerinti, a felhasználók számára térítésmentesen hozzáférhetı módon való nyújtásához szükséges adatok és eljárások a 3. cikk c) pontja szerint Az EU egészére kiterjedı kölcsönösen átjárható e-segélyhívó összehangolt biztosítása a 3. cikk d) pontja szerint 1

A határidı legkésıbb: 2014 2013 2012

2012

Kérem illessze be az idıpontot: az irányelv hatálybalépését követı harminc hónapon belül. PE 443.887\ 89

HU

A teher- és a haszongépjármővek biztonságos és védett parkolóhelyeire vonatkozó információs rendszerek kiépítése a 3. cikk e) pontja szerint A teher- és a haszongépjármővek biztonságos és védett parkolóhelyeire vonatkozó foglalási szolgáltatások nyújtása a 3. cikk f) pontja alapján

2012 2013

1. táblázat: A kiemelt intézkedésekre vonatkozó elıírások elfogadásának indikatív ütemterve

Az indikatív ütemterv azon a feltételezésen alapul, hogy az EP és a Tanács az ITS-irányelvrıl a második olvasat korai szakaszában, 2010 elején megállapodik.” A Bizottság nyilatkozata a kárfelelısségrıl „Az ITS-alkalmazások és -szolgáltatások bevezetése és használata több kérdést is felvet a kárfelelısséggel kapcsolatban, ami nagyban akadályozhatja egyes ITS-szolgáltatások széles körő piaci elterjedését. E kérdések megoldása az ITS-re vonatkozó bizottsági cselekvési tervben a kiemelt feladatok között szerepel. A Bizottság a meglévı nemzeti és közösségi kárfelelısségi jogszabályok, különösen pedig az 1999/34/EK irányelv fényében szoros figyelemmel fogja kísérni az ITS-alkalmazások és szolgáltatások bevezetésével és használatával kapcsolatos tagállami fejleményeket. A Bizottság a szükségesnek és alkalmasnak ítélt körben iránymutatásokat fog kidolgozni a felelısség kérdéskörérıl, melyekben egyebek mellett ismertetni fogja az ITS-alkalmazások és szolgáltatások bevezetésével és használatával összefüggésben az érdekeltekre háruló kötelezettségeket.” A Bizottság nyilatkozata a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló értesítésrıl „Az Európai Bizottság tudomásul veszi, hogy az Európai Parlament és a Tanács véleménye szerint – azokat az eseteket kivéve, amikor a jogalkotási aktus sürgısségi eljárást ír elı – a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos értesítések kiküldésekor figyelembe kell venni az intézmények mőködési szüneteit (téli és nyári szünet, európai választások) annak érdekében, hogy az Európai Parlament és a Tanács a vonatkozó jogalkotási aktusokban rögzített határidın belül gyakorolhassa elıjogait, továbbá készen áll arra, hogy ennek megfelelıen járjon el.”

90 /PE 443.887

HU

P7_TA-PROV(2010)0259 A Közösség tagállamainak kikötıibe érkezı vagy onnan induló hajókra vonatkozó jelentések alaki követelményei ***I Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Közösség tagállamainak kikötıibe érkezı vagy onnan induló hajókra vonatkozó jelentések alaki követelményeirıl és a 2002/6/EK irányelv hatályon kívül helyezésérıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2009)0011 – C7-0030/2009 – 2009/0005(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: elsı olvasat) Az Európai Parlament, –


–

tekintettel az EK-Szerzıdés 251. cikkének (2) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0030/2009),

–

tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „a Lisszaboni Szerzıdés hatálybalépésének a folyamatban lévı intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” címő közleményére (COM(2009)0665),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (3) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére,

–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. november 4-i véleményére1,

–

tekintettel a Régiók Bizottságának 2009. június 17-i véleményére2,

–

tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére,

–

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A7-0064/2010),

1.

elfogadja az alábbiakban ismertetett, elsı olvasatbeli álláspontját;

2.

jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt közös nyilatkozatát;

3.

tudomásul veszi az ezen állásfoglaláshoz mellékelt bizottsági nyilatkozatot;

4.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

1 2

HL C 128., 2010.5.18., 131. o HL C 211., 4.9.2009., 65. o. PE 443.887\ 91

HU

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

92 /PE 443.887

HU

P7_TC1-COD(2009)0005 Az Európai Parlament álláspontja amely elsı olvasatban 2010. július 6-án került elfogadásra az Unió tagállamainak kikötıibe érkezı vagy onnan induló hajókra vonatkozó jelentések alaki követelményeirıl és a 2002/6/EK irányelv hatályon kívül helyezésérıl szóló 2010/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre és különösen annak 100. cikke (2) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére1, tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére2, rendes jogalkotási eljárás keretében 3, mivel: (1)

A Közösség tagállamainak kikötıibe érkezı és/vagy onnan induló hajókra vonatkozó jelentések alaki követelményeirıl szóló, 2002. február 18-i 2002/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv4 elıírja a tagállamok számára, hogy a forgalom áramlásának megkönnyítése érdekében a nemzetközi tengeri forgalom elısegítésérıl (FAL) szóló, 1965. április 9-én elfogadott, módosított egyezményben ▌meghatározott nyomtatványok mintájára szabványosított formanyomtatványokat (a továbbiakban: FAL-formanyomtatványok) fogadjanak el.

(2)

A tengeri közlekedés megkönnyítése és a hajózási társaságokra nehezedı adminisztratív terhek csökkentése érdekében a lehetı legnagyobb mértékben egyszerősíteni és harmonizálni kell a jelentéseknek az uniós jog és a tagállamok által megkövetelt alaki követelményeit. Ezen irányelv azonban nem érintheti az elıírt információk jellegét és tartalmát, és nem vezethet be további jelentéstételi kötelezettségeket azon hajók számára, amelyekre a tagállamokban alkalmazandó jogszabályok értelmében nem vonatkoznak ilyen kötelezettségek. Az irányelvnek csupán az értesítési eljárások egyszerősítésének és harmonizációjának módjával kell foglalkoznia, valamint azzal, hogy az információgyőjtést hogyan lehetne hatékonyabbá tenni.

1 2 3 4

HL C 128., 2010.5.18., 131. o. HL C 211., 2009.9.4., 65. o. Az Európai Parlament 2010. július 6-i álláspontja. HL L 67., 2002.3.9., 31. o. PE 443.887\ 93

HU

(3)

A kikötı szerint illetékes állam általi ellenırzésrıl szóló, 2009. április 23-i 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás)1, a hajókon keletkezı hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötıi létesítményekrıl szóló, 2000. november 27-i 2000/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv2, a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelı és információs rendszer létrehozásáról ▌szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv3, a hajók és kikötılétesítmények védelmének fokozásáról szóló, 2004. március 31-i 725/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet4, ▌valamint adott esetben a veszélyes áruk tengeri szállításának 1965-ben elfogadott nemzetközi szabályzata és annak késıbb elfogadott és hatályba lépett módosításai értelmében a kikötıbe való érkezéskor és/vagy az onnan történı induláskor kötelezıen továbbítandó adatok megfelelnek a FAL-formanyomtatványokon feltüntetendı információknak. Ennek megfelelıen, amennyiben ezen információk megfelelnek a fent említett jogi eszközökben foglalt követelményeknek, azok benyújtása tekintetében el kell fogadni a FAL-formanyomtatványokat.

(4)

A tengeri szállítás globális dimenziójának fényében a szabályozás egyszerősítésekor az Unió jogszabályainak figyelembe kell venniük a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) követelményeit.

(5)

A tagállamoknak el kell mélyíteniük a hatáskörrel rendelkezı hatóságaik, például a vámhatóságaik, határellenırzı hatóságaik, közegészségügyi hatóságaik és közlekedési hatóságaik közötti együttmőködést annak céljából, hogy az Unión belül folytatódhasson a jelentések alaki követelményeinek egyszerősítése és harmonizációja, továbbá hogy a lehetı leghatékonyabban ki lehessen használni az elektronikus adatátviteli és információcsere-rendszereket, és ezáltal lehetıség szerint egyidejőleg fel lehessen számolni a tengeri szállítást akadályozó tényezıket, valamint ki lehessen alakítani a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térséget.

(6)

Részletes statisztikáknak kell rendelkezésre állniuk a tengeri szállításról ahhoz, hogy értékelni lehessen az EU-n belüli tengeri közlekedés megkönnyítését célzó politikai intézkedések hatékonyságát és szükségességét, figyelembe véve azt is, hogy nem szabad felesleges további statisztikakészítési kötelezettségeket elıírni a tagállamok számára, valamint hogy teljes mértékben élni kell az Eurostat által kínált lehetıségekkel. Ezen irányelv alkalmazásával összefüggésben fontos lenne összegyőjteni a releváns adatokat az Unión belüli hajóközlekedésrıl/hajómozgásról és/vagy a harmadik országok kikötıiben vagy vámszabad területen kikötı hajókról.

(7)

Egyszerőbb volna a hajózási társaságok számára az „engedélyezett menetrendszerő járat” státusz elınyeit élvezni, összhangban a „Közlemény és cselekvési terv egy korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozása céljából” címő, 2009. január 21-i bizottsági közlemény5 célkitőzésével.

(8)

Az elektronikus adattovábbítási eszközök széles körő – lehetıség szerint a FAL által kidolgozott nemzetközi elıírások alapján történı – használatát mihamarabb, de

1 2 3 4 5

HL L 131., 2009.5.28., 57. o. HL L 332., 2000.12.28., 81. o. HL L 208., 2002.8.5., 10. o. HL L 129., 2004.4.29., 6. o. COM(2009)0010.

94 /PE 443.887

HU

legkésıbb 2015. június 15-ig célszerő általánossá tenni valamennyi jelentéssel kapcsolatos alaki követelmény vonatkozásában. Az esetlegesen nagyon nagy mennyiségő információ továbbításának ésszerősítése és felgyorsítása érdekében a jelentésekkel kapcsolatos alaki követelményeknek lehetıség szerint elektronikus formában kell eleget tenni. Az EU-n belül csak kivételes esetben lenne szabad papíralapú formátumban benyújtani a FAL-formanyomtatványok információit, olyan hajók esetén, amelyek nem valamely tagállam lobogója alatt hajóznak, és ebben az esetben is csak korlátozott ideig, tekintetbe véve a tagállamok FALegyezménybıl eredı kötelezettségeit. A tagállamok az elektronikus formátum használatának elısegítése érdekében ösztönzést kapnak igazgatási eszközök – többek között gazdasági ösztönzık – alkalmazására. A fent említett okokból a tagállamok hatáskörrel rendelkezı hatóságai közötti információcserének elektronikus formában kell történnie. E fejlesztés elımozdítása céljából, valamint a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség zökkenımentes mőködésének biztosítása érdekében egymással technikailag jobban interoperábilis elektronikus rendszerekre van szükség, lehetıleg ugyanezen határidı alkalmazásával. (9)

A kereskedelemben és a szállításban érintett felek számára biztosítani kell a lehetıséget, hogy szabványosított formában, egyetlen elektronikus ablakon keresztül nyújtsák be az információkat és a dokumentumokat a jelentések alaki követelményeinek betartása érdekében. Az egyedi adatokat csak egyszer kell benyújtani.

(10)

A nemzeti és uniós szinten kialakított SafeSeaNet-rendszerek elısegíthetik az információknak a tengeren végzett tevékenységekkel kapcsolatos tagállami információs rendszerek közötti fogadását, cseréjét és terjesztését. A tengeri közlekedés megkönnyítése és a tengeri közlekedéssel kapcsolatos adminisztratív terhek csökkentése érdekében a SafeSeaNet-rendszernek interoperábilisnak kell lennie a jelentések alaki követelményeire vonatkozó egyéb uniós rendszerekkel. A SafeSeaNet-rendszert célszerő alkalmazni a tengeri közlekedés megkönnyítését célzó további információcsere céljából. A SafeSeaNet-rendszerbe nem kell bevezetni a jelentésekkel kapcsolatos olyan alaki követelményeket, amelyek a kizárólag nemzeti célra szolgáló információkra vonatkoznak.

(11)

Az új uniós intézkedések elfogadása során biztosítani kell, hogy a tagállamok folytathassák az elektronikus adattovábbítást, és ne legyen számukra kötelezı a papíralapú formátum használata.

(12)

Az elektronikus adattovábbítás összes elınyét csak akkor lehet kiaknázni, ha zökkenımentes és hatékony kommunikáció zajlik a SafeSeaNet, az e-Customs, valamint az adatok bevitelére és lehívására szolgáló elektronikus rendszerek között. Ennek érdekében és az adminisztratív terhek csökkentése céljából mindenekelıtt a már létezı szabványokat kell alkalmazni.

(13)

A FAL-formanyomtatványokat rendszeresen frissítik. Ebben az irányelvben ennek megfelelıen a szóban forgó formanyomtatványok hatályos változatára kell hivatkozni. A tagállami jogszabályok által elıírt, a FAL-követelményeken túlmutató információkat az IMO FAL-szabványa alapján kifejlesztendı formátumban kell közölni.

PE 443.887\ 95

HU

(14)

Ezen irányelv rendelkezései nem érinthetik a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenırzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet1 vagy a schengeni határellenırzési joganyagot nem alkalmazó tagállamok határellenırzéssel kapcsolatos nemzeti szabályozása, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet2, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet3, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. április 13-i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet4, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódex) szóló, 2008. április 23-i 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet5 rendelkezéseit.

(15)

Az információk elektronikus továbbításának általánossá tétele és a tengeri közlekedés megkönnyítése érdekében a tagállamoknak megfelelı ütemterv alapján ki kell terjeszteniük az elektronikus adattovábbítási eszközök alkalmazását, és a Bizottsággal együttmőködésben meg kell vitatniuk az elektronikus adattovábbítási eszközök alkalmazása harmonizációjának lehetıségeit. E célból figyelembe kell venni a SafeSeaNet-rendszer magas szintő irányítócsoportjának a SafeSeaNet ütemtervével kapcsolatos munkáját, amint az elfogadásra kerül, továbbá a konkrét finanszírozási követelményeket és az uniós pénzügyi eszközöknek az elektronikus adattovábbítás fejlesztésének céljára való biztosítását.

(16)

Az Európai Unió vámterületén lévı kikötık között közlekedı hajókat mentesíteni kell ▌a FAL-formanyomtatványokban említett információk benyújtására vonatkozó kötelezettség alól, amennyiben a szóban forgó hajók nem az említett területen kívüli kikötıbıl vagy a vámszabályozás értelmében I. típusú ellenırzés hatálya alá tartozó vámszabad területrıl indultak, ilyen területen nem kötnek ki, vagy nem ilyen terület az úti céljuk, a hatályos uniós jogszabályok és a tagállamok által belsı rendjük és biztonságuk védelme, valamint vám-, adó-, bevándorlási, környezetvédelmi és biztonsági jogszabályaik érvényesítése érdekében esetlegesen megkövetelt információk sérelme nélkül.

(17)

Az adminisztratív követelmények alól a hajó rakománya – és nem kizárólag az úti cél és/vagy kiindulási hely – alapján szintén engedélyezhetı mentesség. Erre azért van szükség, hogy minimálisra lehessen szorítani a harmadik országokban vagy vámszabad területen kikötı hajókra vonatkozó további alaki követelményeket. A 15. cikkben említett jelentés keretében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia e kérdést.

(18)

A 725/2004/EK rendelet által elıírt elızetes védelmi nyilatkozatnak megfelelıen benyújtandó információk harmonizálása érdekében új ideiglenes formanyomtatványt kell bevezetni.

1 2 3 4 5

HL L 105., 2006.4.13., 1. o. HL L 302., 1992.10.19., 1. o. HL L 253., 1993.10.11., 1. o. HL L 117., 2005.5.4., 13. o. HL L 145., 2008.6.4., 1. o.

96 /PE 443.887

HU

(19)

A nemzeti nyelvi követelmények gyakran akadályt képeznek a part menti szállítási hálózat fejlıdése elıtt. A tagállamoknak minden lehetséges módon arra kell törekedniük, hogy a nemzetközi gyakorlattal összhangban elısegítsék a tagállamok közötti tengeri közlekedésben az írásbeli és szóbeli kommunikációt azzal a céllal, hogy közös kommunikációs eszközöket lehessen találni.

▌ (20)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezen irányelv melléklete tekintetében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 290. cikkével összhangban. Különösen fontos, hogy a Bizottság az elıkészítés során megfelelı konzultációt folytasson, a szakértıi szintre is kiterjedıen.

(21)

Az Európai Unió által elfogadott különbözı jogilag kötelezı aktusok, például amelyek a kikötıbe való érkezésre vonatkozóan elızetes értesítési követelményeket írnak elı – így többek között a 2009/16/EK irányelv – eltérı határidıket állapíthatnak meg ezen elızetes értesítési követelmények teljesítése tekintetében. A Bizottságnak – az Európai Parlament és a Tanács részére küldött, adott esetben jogalkotási javaslatot tartalmazó jelentés keretében – célszerő megvizsgálnia e határidık lerövidítésének és összehangolásának lehetıségét, kihasználva az elektronikus adatfeldolgozás terén elért fejlıdésbıl származó elınyöket.

(22)

A 15. cikkben említett jelentés keretében a Bizottságnak meg kellene fontolnia, hogy ezen irányelv célját, nevezetesen az uniós kikötıkbe be- és onnan kihajózó hajókra vonatkozó adminisztratív követelmények egyszerősítését milyen mértékben lehet kiterjeszteni az e kikötık mögött fekvı szárazföldi területekre is, így különösen a folyami közlekedésre, annak érdekében, hogy a tengeri forgalom szárazföldre való átvitele gyorsabb és zökkenımentesebb legyen, és hogy tartós megoldást találjanak a tengeri kikötıkben és környékükön tapasztalható forgalmi dugókra.

(23)

Mivel a javasolt intézkedés céljait, nevezetesen a tengeri közlekedésnek az Unió egész területén összehangolt módon való megkönnyítését a tagállamok nem tudják kielégítıen megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke és hatásai miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerzıdés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelıen. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelıen ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának megfelelıen, amennyiben egy irányelv átültetése földrajzi okok miatt értelmetlen, ez az átültetés nem kötelezı. Ennek megfelelıen az irányelvben az Unió tagállamainak kikötıibe érkezı és/vagy onnan induló hajókra vonatkozó jelentések alaki követelményeire vonatkozó elıírások nem relevánsak azon tagállamok esetében, amelyek nem rendelkeznek olyan kikötıkkel, ahol az ezen irányelv hatálya alá tartozó hajók rendszerint kiköthetnének.

(25)

Az ebben az irányelvben elıírt intézkedések hozzájárulnak a lisszaboni menetrendben meghatározott célok eléréséhez.

(26)

A SafeSeaNethez és más elektronikus rendszerekhez való hozzáférést szabályozni kell a kereskedelmi és bizalmas információk védelme érdekében és ennek a PE 443.887\ 97

HU

kereskedelmi adatok védelmérıl szóló hatályos jogszabályok sérelme nélkül, továbbá a személyes adatok tekintetében a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelmérıl és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1, valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történı feldolgozása tekintetében az egyének védelmérıl, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet2 sérelme nélkül kell történnie. A tagállamoknak és az uniós intézményeknek és szerveknek különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy megfelelı hozzáférés-ellenırzési rendszerek segítségével védelmet élvezzenek a kereskedelmi és bizalmas jellegő információk. (27)

A jogalkotás minıségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve az Unió érdekében – készítsék el saját táblázataikat, amelyekben a lehetı legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az azt átültetı intézkedéseik közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(28)

Az átláthatóság érdekében a 2002/6/EK irányelv helyébe ennek az irányelvnek kell lépnie,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Tárgy és hatály (1)

Ezen irányelv célja a tengeri közlekedésre vonatkozó adminisztratív eljárások egyszerősítése és harmonizációja az információk elektronikus továbbításának általánossá tétele, valamint a jelentések alaki követelményeinek ésszerősítése révén.

(2)

Ezt az irányelvet a tengeri közlekedés terén a jelentések alaki követelményeire kell alkalmazni, a tagállamok területén található kikötıkbe érkezı és onnan induló hajók tekintetében.

(3)

Ezen irányelv nem alkalmazandó a jelentési alaki követelmények alól mentesülı hajókra. ▌ 2. cikk Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában: a)

1 2

„jelentési alaki követelmények”: a mellékletben meghatározott azon információ, amelyet a tagállamban alkalmazandó jogszabályok alapján a tagállam kikötıjébe érkezı vagy onnan induló hajóknak adminisztratív és eljárási célokra rendelkezésre kell bocsátaniuk;

HL L 281., 1995.11.23., 31. o. HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

98 /PE 443.887

HU

b)

„FAL-egyezmény”: az IMO-nak a nemzetközi tengeri forgalom elısegítésérıl szóló, 1965. április 9-én elfogadott, módosított egyezménye;

c)

„FAL-formanyomtatványok”: a FAL-egyezményben elıírt, ▌szabványosított formanyomtatványok;

d)

„hajó”: bármilyen ▌tengerjáró hajó vagy vízi jármő;

e)

„SafeSeaNet”: a 2002/59/EK irányelvben meghatározott, uniós tengeri információcsere-rendszer.

f)

„adatok elektronikus továbbítása”: digitálisan kódolt információk továbbítási folyamata, amelynek során tárolásra és számítógéppel való feldolgozásra közvetlenül alkalmas, felülvizsgálható, strukturált formátumot alkalmaznak. 3. cikk A jelentési alaki követelmények harmonizációja és összehangolása

(1)

Minden tagállam intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy területén a jelentési alaki követelményeket harmonizált és összehangolt módon követeljék meg.

(2)

A Bizottság a tagállamokkal együttmőködésben létrehozza a jelentési alaki követelmények Unión belüli harmonizációját és összehangolását szolgáló mechanizmusokat. 4. cikk A kikötıbe való érkezés elıtti értesítés

A tagállamok – az értesítésre a kötelezı erejő uniós jogi aktusok vagy a tengeri közlekedésre vonatkozó, a tagállamok számára kötelezı erejő nemzetközi jogi eszközök szerint alkalmazandó egyedi rendelkezésekre, többek között a személyek és áruk ellenırzésére vonatkozó rendelkezésekre is figyelemmel – biztosítják, hogy a parancsnok, vagy a hajó üzemeltetıje által megfelelıen felhatalmazott bármely más személy, a tagállami kikötıbe való érkezést megelızıen a jelentések alaki követelményeiben elıírt információkat eljuttassa a szóban forgó tagállam által kijelölt hatáskörrel rendelkezı hatóságnak: a)

legalább huszonnégy órával korábban, vagy

b)

legkésıbb az elızı kikötı elhagyásakor, ha a hajóút idıtartama rövidebb huszonnégy óránál; vagy

c)

ha a rendeltetési kikötı nem ismert vagy a hajóút során megváltozott, akkor ennek az információnak a megismerésekor azonnal.

▌ 5. cikk Az adatok elektronikus továbbítása (1)

A tagállamok ▌a lehetı legrövidebb határidın belül, de legkésıbb 2015. június 1-jéig elfogadják a jelentési alaki követelmények ▌elektronikus és egyablakos úton történı továbbítással való teljesítését. PE 443.887\ 99

HU

A SafeSeaNet-et, az „e-vámot” (e-Customs) és más elektronikus rendszereket egymással összekapcsoló egyetlen ablaknak kell lennie annak a helynek, ahol ezen irányelvvel összhangban minden adatot egybegyőjtenek, és a különbözı hatáskörrel rendelkezı hatóságok, valamint a tagállamok rendelkezésére bocsátanak. (2)

Az (1) bekezdésben említett formátum a 6. cikk rendelkezéseit követi, a FALegyezményben meghatározott vonatkozó formátum sérelme nélkül.

(3)

Amennyiben a jelentési alaki követelményeket az uniós jog írja elı, úgy az (1) bekezdésben említett elektronikus rendszereknek – az (1) bekezdés szerint létrehozott egyetlen ablak megfelelı mőködéséhez szükséges keretek között – átjárhatónak, hozzáférhetınek és a 2002/59/EK irányelvnek megfelelıen létrehozott SafeSeaNet rendszerrel, valamint – amennyiben alkalmazandó – a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetrıl szóló 2008. január 15-i 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban1 elıírt informatikai rendszerekkel kompatibilisnek kell lenniük ▌.

(4)

A tagállamok a 2913/92/EGK rendeletben (Közösségi Vámkódex) és az 562/2006/EK rendeletben (Schengeni határ-ellenırzési kódex) a vám- és határellenırzések tekintetében elıírt különleges rendelkezések sérelme nélkül konzultálnak a gazdasági szereplıkkel, és az elért eredményekrıl a 70/2008/EK határozatban elıírt részletes szabályoknak megfelelıen tájékoztatják a Bizottságot. 6. cikk Adatcsere

(1)

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az az információ, amely egy jogilag kötelezı uniós jogi aktusnak megfelelıen elıírt jelentési alaki követelményekkel összhangban érkezett be, nemzeti SafeSeaNet-rendszerükben rendelkezésre álljon, valamint hogy az ilyen információ mérvadó részeihez a SafeSeaNet rendszeren keresztül más tagállamok is hozzáférjenek. Ha a tagállamok másként nem rendelkeznek, ez nem alkalmazandó a 2913/92/EGK rendelet (Közösségi Vámkódex), a 2454/93/EGK rendelet, a 450/2008/EK rendelet (Modernizált Vámkódex) és az 562/2006/EK rendelet (Schengeni határ-ellenırzési kódex) rendelkezéseivel összhangban beérkezett információkra.

(2)

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdéssel összhangban beérkezett információkhoz a vonatkozó nemzeti hatóságok kérelemre hozzáférjenek.

(3)

Az üzeneteknek a nemzeti SafeSeaNet-rendszerekben az (1) bekezdéssel összhangban alkalmazandó digitális formátumát a 2002/59/EK irányelv 22a. cikkében foglalt rendelkezések alapján kell kidolgozni.

(4)

A tagállamok az (1) bekezdésben említett mérvadó információkhoz való hozzáférést biztosíthatják vagy egyetlen nemzeti ablakos elektronikus információcsere-rendszer útján, vagy pedig a nemzeti SafeSeaNet-rendszereken keresztül. 7. cikk A FAL-formanyomtatványok útján történı tájékoztatás

1

HL L 23., 2008.1.26., 21. o.

100 /PE 443.887

HU

A tagállamok a jelentési alaki követelmények teljesítése tekintetében elfogadják a FALformanyomtatványokat. A tagállamok elfogadhatják, hogy egy jogilag kötelezı uniós jogi aktus alapján benyújtandó információkat 2015. június 1-jéig bezárólag papíralapú formátumban nyújtsák be. 8. cikk Titoktartás A tagállamok a jogilag kötelezı uniós jogi aktusokkal vagy nemzeti jogszabályokkal összhangban megteszik az ezen irányelv alapján cserélt üzleti vagy egyéb bizalmas információk titkos jellegének biztosításához szükséges intézkedéseket. A tagállamok különös gondot fordítanak az ezen irányelvvel összhangban győjtött üzleti adatok védelmére. A személyes adatok védelme tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy megfeleljenek a 95/46/EK irányelvnek. Az Európai Unió intézményei és szervei biztosítják, hogy megfeleljenek a 45/2001/EK rendeletnek. 9. cikk Mentességek A tagállamok biztosítják, hogy a 2002/59/EK irányelv hatálya alá tartozó és az Európai Unió vámterületén található kikötık között közlekedı azon hajók, amelyek nem az említett területen kívüli vagy a vámszabályozás értelmében I. típusú ellenırzés hatálya alá tartozó vámszabad területen lévı kikötıbıl érkeznek, ilyen kikötıben nem kötnek ki, illetve nem ilyen kikötı az úti céljuk, mentesüljenek a FAL-formanyomtatványokon szereplı adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség alól, a hatályos uniós jogszabályoknak, valamint a tagállamok azon lehetıségének sérelme nélkül, hogy a belsı rendjük és biztonságuk védelme, valamint vám-, adó-, bevándorlási, környezetvédelmi és biztonsági jogszabályaik érvényesítése érdekében a melléklet B.1, B.2, B.3, B.4, B.5 és B.6 pontjában említett FAL-formanyomtatványokon információkat kérjenek. 10. cikk Módosítási eljárás Az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 290. cikkével összhangban a Bizottság elfogadhat felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat mind ezen irányelv mellékletére vonatkozóan, mind pedig a FAL-formanyomtatványokon az IMO által eszközölt lényeges változtatások figyelembevételének biztosítása érdekében. Ezek a módosítások nem terjeszthetik ki az irányelv hatályát. Az e cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 11., 12. és 13. cikkben meghatározott eljárások alkalmazandók. 11. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1)

A Bizottság felhatalmazást kap a 10. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az ezen irányelv hatálybalépését követı ötéves idıszakra. A Bizottság legkésıbb hat hónappal az ötéves idıszak vége elıtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás azonos tartamú idıszakokra automatikusan

PE 443.887\ 101

HU

meghosszabbodik, hacsak az Európai Parlament vagy a Tanács a 12. cikkel összhangban vissza nem vonja azt. (2)

Mihelyt elfogad egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust, a Bizottság arról egyidejőleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 12. és 13. cikk határozza meg. 12. cikk A felhatalmazás visszavonása

(1)

Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 10. cikkben említett felhatalmazást.

(2)

Az az intézmény, amely belsı eljárást indított annak eldöntésére, hogy visszavonja-e a felhatalmazást, legkésıbb a végsı határozat meghozatala elıtt, ésszerő idın belül igyekszik tájékoztatni arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve azon átruházott hatásköröket, amelyek a visszavonás tárgyát képezhetik, valamint a visszavonás lehetséges indokait.

(3)

A visszavonásról szóló határozat megszünteti az említett határozatban meghatározott felhatalmazást. A határozat azonnal vagy az abban megjelölt késıbbi idıpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévı felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. 13. cikk A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogások

(1)

Az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítés idıpontjától számított két hónapos határidın belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az idıszak további két hónappal meghosszabbodik.

(2)

Ha a fenti határidı lejártáig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és az az abban megjelölt idıpontban hatályba lép. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus az említett határidı lejárta elıtt is kihirdethetı az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és hatályba is léphet, ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem áll szándékában kifogást emelni.

(3)

Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, az nem lép hatályba. A kifogást emelı intézmény megindokolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogását. ▌

102 /PE 443.887

HU

14. cikk Átültetés a nemzeti jogba (1)

A tagállamok legkésıbb ...- ig* elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét ▌haladéktalanul közlik a Bizottsággal. E rendelkezéseket ....-tól/tıl* kell alkalmazni. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell főzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a fıbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 15. cikk Jelentés

A Bizottság legkésıbb 18 hónappal ezen irányelvnek a 14. cikkben említett átültetését követıen jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv érvényesülésérıl, ideértve az alábbiakat: 1.

lehetıség az irányelvvel bevezetett egyszerősítések hatályának a belvízi szállításra történı kiterjesztésére;

2.

a RIS (River Information System – Folyami Információs Rendszer) kompatibilitása az ezen irányelvben említett elektronikus adattovábbítási folyamattal;

3.

az alaki követelmények harmonizálása és koordinálása tekintetében 3. cikk szerint elért elırehaladás;

4.

az alaki követelmények elengedésének vagy egyszerősítésének megvalósíthatósága azon hajók esetében, amelyek harmadik országbeli vagy vámszabad területen fekvı kikötıben kötöttek ki;

5.

az Unióban közlekedı hajók forgalmára/mozgására, és/vagy harmadik országbeli vagy vámszabad területen fekvı kikötıben kikötött hajókra vonatkozó rendelkezésre álló adatok.

A jelentést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell kísérnie. 16. cikk A 2002/6/EK irányelv hatályon kívül helyezése A 2002/6/EK irányelv ...-tól* hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett irányelvre történı hivatkozásokat az ezen irányelvre történı hivatkozásként kell értelmezni. * *

HL: kérjük illessze be a dátumot: 18 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követıen. HL: érjük illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépését követı 18 hónap. PE 443.887\ 103

HU

17. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı huszadik napon lép hatályba. 18. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt,

az Európai Parlament részérıl az elnök

104 /PE 443.887

HU

a Tanács részérıl az elnök

MELLÉKLET Az ezen irányelvben említett jelentési alaki követelmények jegyzéke A.

A jogilag kötelezı uniós jogi aktusokból eredı jelentési alaki követelmények

A jelentési alaki követelmények e kategóriája az alábbi jogilag kötelezı uniós jogi aktusokkal összhangban biztosított információkat foglalja magában. 1.

A tagállamok kikötıibe érkezı és onnan induló hajókra vonatkozó értesítés A 2002/59/EK irányelv 4. cikkének megfelelıen.

2.

A személyek ellenırzése a határátkelıhelyeken Az 562/2006/EK rendelet 7. cikkének megfelelıen.

3.

A hajókon szállított veszélyes vagy szennyezı áruk bejelentése A 2002/59/EK irányelv 13. cikkének megfelelıen.

4.

A hulladék és a rakománymaradványok bejelentése A 2000/59/EK irányelv 6. cikkének megfelelıen.

5.

A védelmi információk bejelentése A 725/2004/EK rendelet 6. cikkének megfelelıen. A nemzetközi szinten harmonizált formanyomtatvány elfogadásáig a 725/2004/EK rendelet 6. cikkében elıírt információkat az e melléklet függelékében szereplı formanyomtatvány alkalmazásával kell továbbítani. A formanyomtatvány elektronikus úton is továbbítható.

6.

Belépési győjtı vámáru-nyilatkozat A 2913/92/EGK rendelet 36a. cikkének és a 450/2008/EK rendelet 87. cikkének megfelelıen.

B.

A nemzetközi jogi eszközökön alapuló FAL-formanyomtatványok és alaki követelmények

A jelentési alaki követelmények e kategóriája a FAL-egyezménnyel és más vonatkozó nemzetközi jogi eszközzel összhangban biztosított információkat foglalja magában. 1.

1. sz. FAL-formanyomtatvány: Általános nyilatkozat ▌

2.

2. sz. FAL-formanyomtatvány: Rakománynyilatkozat ▌ PE 443.887\ 105

HU

3.

3. sz. FAL-formanyomtatvány: A hajó készleteire vonatkozó nyilatkozat ▌

4.

4. sz. FAL-formanyomtatvány: A személyzet ingóságaira vonatkozó nyilatkozat ▌

5.

5. sz. FAL-formanyomtatvány: Személyzeti jegyzék ▌

6.

6. sz. FAL-formanyomtatvány: Utaslista ▌

7.

7. sz. FAL-formanyomtatvány: A veszélyes árukról szóló rakományjegyzék ▌

▌ 8.

Hajózási egészségügyi nyilatkozat ▌

C.

Vonatkozó nemzeti jogszabályok

A tagállamok ebbe a kategóriába vehetik fel a nemzeti jogszabályaikkal összhangban, elektronikus úton továbbítandó információkat.

106 /PE 443.887

HU

▌

PE 443.887\ 107

HU

FÜGGELÉK A KIKÖTİBE VALÓ ÉRKEZÉS ELİTT BEKÜLDENDİ VÉDELMI ADATLAP VALAMENNYI HAJÓ KITÖLTI AZ EU-TAGÁLLAMI KIKÖTİKBE VALÓ ÉRKEZÉS ELİTT (XI-2/9 SOLAS-SZABÁLY ÉS A 725/2004/EK RENDELET 6. CIKKÉNEK (3) BEKEZDÉSE) Hajóadatok és elérhetıségek IMO-szám

Hajó neve

Lajstromozási kikötı

Lobogó szerinti állam

Hajó típusa

Hívójel

Bruttó őrtartalom

Inmarsat hívószám (ha van)

Társaság neve és társasági azonosítószám

A társaság védelmi tisztjének (CSO) neve és 24-órás elérhetıségének adatai

Érkezési kikötı

Érkezési kikötılétesítmény (ha van)

A kikötıre és kikötılétesítményekre vonatkozó adatok A hajó kikötıbe való érkezésének várható dátuma és idıpontja (ETA) A kikötés fı oka A XI-2/9.2.1 SOLAS-szabály által megkövetelt adatok Rendelkezik-e a hajó érvényes nemzetközi védelmi tanúsítvánnyal (ISSC)?

IGEN

IISSC

NEM – miért ?

A hajó fedélzetén van-e védelmi terv (SSP)?

IGEN

NEM

A hajó jelenleg milyen védelmi szintnek megfelelıen üzemel?

Kiállította (az igazgatási szerv vagy az elismert védelmi szervezet (RSO) neve)

Lejárati dátum (nn/hh/éééé)

1. védelmi

2. védelmi

3. védelmi

szint

szint

szint

A hajó földrajzi helyzete a jelentés elkészítésének idıpontjában Idırendi sorrendben sorolja fel az utolsó tíz felkeresett kikötılétesítményt (a legutóbbival kezdve): No.

Kezdés Befejezés dátuma dátuma (nn/hh/éé (nn/hh/éééé) éé)

1

108 /PE 443.887

HU

Kikötı

Ország

UNLOCODE (ha van)

Kikötılétesítmény

Védelmi szint (SL)

SL =

2

SL =

3

SL =

4

SL =

5

SL =

6

SL =

7

SL =

8

SL =

9

SL =

10

SL =

A hajó jóváhagyott védelmi tervében (SSP) szereplı intézkedéseken kívül hozott-e a hajó bármilyen egyedi vagy kiegészítı intézkedést?

IGEN

NEM

Amennyiben a válasz IGEN, kérjük, jelölje meg a hajó által meghozott egyedi vagy kiegészítı intézkedéseket. No.

A hajó által meghozott egyedi vagy kiegészítı intézkedések

(l. fent) 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Idırendi sorrendben sorolja fel azokat hajóközi tevékenységeket (a legutóbbival kezdve), amelyek elvégzésére a kikötılétesítményekben való tíz legutóbbi, fentiekben megadott kikötés alkalmával került sor. A lenti táblázatot bıvítse újabb sorokkal, illetve szükség esetén használjon külön lapot – adja meg a hajóközi tevékenységek teljes számát: A jóváhagyott SSP-ben megjelölt hajóvédelmi eljárásokat minden hajóközi tevékenység során elvégezték?

IGEN

NEM

Amennyiben NEM, kérjük, lent a jobboldali szélsı oszlopban adja meg az említett eljárások helyett alkalmazott védelmi intézkedések részleteit. No.

Kezdés dátuma (nn/hh/é ééé)

Befejezés dátuma (nn/hh/éééé)

Helyszín vagy földrajzi hosszúság és szélesség

Hajóközi tevékenység

Az SSP-ben megadott eljárások helyett alkalmazott védelmi intézkedések

1

PE 443.887\ 109

HU

2 3 4 5 6 7 8 9 10 A hajón található rakomány általános leírása Szállít-e a hajó az IMDG-szabályzat szerinti 1., 2.1., 2.3., 3., 4.1., 5.1., 6.1., 6.2., 7. vagy 8. osztályba sorolt veszélyes anyagot?

IGEN

NEM

Amennyiben IGEN, erısítse meg, hogy mellékelte a veszélyes árukra vonatkozó rakományjegyzéket (vagy annak kivonatát)

Erısítse meg, hogy csatolta-e a hajó személyzeti jegyzékének egy példányát.

IGEN

Erısítse meg, hogy csatolta-e a hajó utaslistájának egy példányát.

IGEN

Egyéb védelemmel összefüggı információ Van-e olyan védelemmel kapcsolatos kérdés, amelyet be kíván jelenteni?

IGEN

Adja meg a részleteket:

A hajó ügynöke a tervezett érkezési kikötıben Név:

Elérhetıségek (tel. szám):

Az adatszolgáltató személy azonosítása Cím vagy beosztás (a nem kívánt rész törlendı): Hajóparancsnok / SSO / CSO / hajó ügynöke (mint fent) A jelentés befejezésének dátuma / idıpontja / helye

110 /PE 443.887

HU

Név:

Aláírás:

NEM

MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT, A TANÁCS ÉS A BIZOTTSÁG KÖZÖS NYILATKOZATA a révkalauzi tevékenység igénybevétele alóli mentességrıl szóló igazolások kiadásáról A rövid távú tengeri szállítás megkönnyítése érdekében, és szem elıtt tartva a számos tagállamban már létrehozott révkalauzi szolgáltatási standardokat, valamint a tengeri révkalauzok által betöltött szerepet a tengeri közlekedés biztonságában és a tengeri környezet megóvásában, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság szerint meg kell vizsgálni azt a lehetıséget, hogy egyértelmő keret szabályozza a révkalauzi tevékenység igénybevétele alóli mentességrıl szóló igazolások európai kikötıkben történı megadását, összhangban a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozásáról szóló bizottsági közleménnyel, valamint az európai kikötıkre vonatkozó politikáról szóló bizottsági közleménnyel (COM(2007)0616), és figyelemmel arra, hogy minden révkalauzi szolgáltatás rendkívül magas szakértelmet és helyismeretet igényel. A Bizottság rövidesen megvizsgálja ezt a kérdést, tekintetbe véve a tengeri közlekedés biztonságának és a tengeri környezet megóvásának jelentıségét, együttmőködve az érdekelt felekkel, és különös figyelmet fordítva a megfelelı, átlátható és arányos feltételek alkalmazására. A Bizottság az értékelésének eredményérıl tájékoztatja a többi intézményt, és amennyiben szükséges, javaslatot tesz további fellépésekre.

PE 443.887\ 111

HU

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az EUMSz 290. cikkérıl Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kijelentik, hogy ennek az irányelvnek a rendelkezései nem befolyásolják az intézményeknek az EUMSz. 290. cikkének alkalmazásával kapcsolatos jövıbeli álláspontjait, sem pedig az ilyen rendelkezéseket tartalmazó egyedi jogalkotási aktusokat. A Bizottság nyilatkozata a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos értesítésekrıl Az Európai Bizottság tudomásul veszi, hogy az Európai Parlament és a Tanács véleménye szerint – azokat az eseteket kivéve, amikor a jogalkotási aktus sürgısségi eljárást követel – a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos értesítések kiküldésekor figyelembe kell venni az intézmények mőködési szüneteit (téli és nyári szünet, európai választások) annak érdekében, hogy az Európai Parlament és a Tanács a vonatkozó jogalkotási aktusokban rögzített határidın belül gyakorolhassa elıjogait, továbbá készen áll arra, hogy ennek megfelelıen járjon el.

112 /PE 443.887

HU

P7_TA-PROV(2010)0260 A közlekedés fenntartható jövıje Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása a közlekedés fenntartható jövıjérıl (2009/2096(INI))


tekintettel „A közlekedés fenntartható jövıje: útban az integrált, csúcstechnológiát képviselı, felhasználóbarát rendszer felé” címő bizottsági közleményre (COM(2009)0279),

–

tekintettel a „A közlekedés fenntartható jövıje: útban az integrált, csúcstechnológiát képviselı, felhasználóbarát rendszer felé” címő bizottsági közleményrıl szóló 2009. december 17–18-i elnökségi következtetésekre (17456/09),

–

tekintettel az „Európai közlekedéspolitika 2010-re: ideje dönteni” címő bizottsági fehér könyvre (COM(2001)0370),

–

tekintettel a „Fenntartható mobilitás kontinensünk számára – Az Európai Bizottság 2001. évi közlekedéspolitikai fehér könyvének félidei felülvizsgálata” címő bizottsági közleményre (COM(2006)0314),

–

tekintettel a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökrıl szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0140),

–

tekintettel „A külsı költségek internalizálását elısegítı stratégia” címő bizottsági közleményre (COM(2008)0435),

–

tekintettel a „Környezetbarátabb közlekedés” címő bizottsági közleményre (COM(2008)0433),

–

tekintettel „A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése – Az elıttünk álló út 2020-ig és azon túl” címő bizottsági közleményre (COM(2007)0002),

–

tekintettel a „TEN-T: Szakpolitikai felülvizsgálat – Egy megfelelıbb módon integrált és a közös közlekedéspolitikát szolgáló transzeurópai közlekedési hálózat felé” címő bizottsági zöld könyvre (COM(2009)0044),

–

tekintettel a „Cselekvési terv az intelligens közlekedési rendszerek alkalmazásának európai bevezetésére” címő bizottsági közleményre (COM(2008)0886),

–

tekintettel „Az Európai Unió teherszállítási stratégiája: az európai teherszállítás hatékonyságának, integrációjának és fenntarthatóságának fokozása” címő bizottsági PE 443.887\ 113

HU

közleményre (COM(2007)0606), –

tekintettel „A teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv” címő bizottsági közleményre (COM(2007)0607),

–

tekintettel az „Európai teherszállítási logisztika: a fenntartható mobilitás kulcsa” címő bizottsági közleményre (COM(2006)0336),

–

tekintettel a vasúti piac fejlıdésének nyomon követésérıl szóló második bizottsági jelentésre (COM(2009)0676),

–

tekintettel a „Javaslatok és stratégiai célkitőzések az Európai Unió tengeri közlekedési politikájának vonatkozásában a 2018-ig terjedı idıszakra” címő bizottsági közleményre (COM(2009)0008),

–

tekintettel a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozására irányuló bizottsági közleményre és cselekvési tervre (COM(2009)0010)

–

tekintettel a rövid távú tengeri szállításról szóló bizottsági közleményre (COM(2004)0453),

–

tekintettel az európai kikötıi politikáról szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0616),

–

tekintettel az „Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az elsı »Intelligens autó« jelentés” címő bizottsági közleményre (COM(2007)0541),

–

tekintettel „Az európai közúti biztonság akcióprogram — a közúti balesetek halálos áldozatainak felére csökkentése az Európai Unióban 2010-re: Közös felelısség” címő bizottsági közleményre (COM(2003)0311),

–

tekintettel az „Európai cselekvési program a közúti közlekedés biztonságáért – félidıs mérleg” címő bizottsági közleményre (COM(2006)0074),

–

tekintettel „A városi mobilitás új kultúrája felé” címő bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0551),

–

tekintettel „Cselekvési terv a városi mobilitásról” címő bizottsági közleményre (COM(2009)0490),

–

tekintettel az „EU 2020” stratégiáról szóló 2010. március 10-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a rövid távú tengeri szállításról szóló, 2005. április 12-i állásfoglalására2,

–

tekintettel „Az európai közúti közlekedésbiztonsági cselekvési program: a közúti balesetek halálos áldozatainak felére csökkentése az Európai Unióban 2010-re: közös felelısség” címő 2005. szeptember 29-i állásfoglalására3

1

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0053. HL C 33E., 2006.2.9., 142. o. 3 HL C 227E., 2006.9.21., 609. o. 2

114 /PE 443.887

HU

–

tekintettel az „Európai cselekvési program a közúti közlekedés biztonságáért – félidıs értékelés” címő 2007. január 18-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a „Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára” címő, 2007. július 12-i állásfoglalására2,

–

tekintettel az elsı vasúti csomag végrehajtásáról szóló, 2007. július 12-i állásfoglalására3,

–

tekintettel az „Európai teherszállítási logisztika – a fenntartható mobilitás kulcsa” címő 2007. szeptember 5-i állásfoglalására4,

–

tekintettel az európai energiaügyi és környezetvédelmi politikák figyelembevételével a fenntartható európai közlekedéspolitikáról szóló, 2008. március 11-i állásfoglalására5,

–

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának benyújtott, „Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az elsı »ntelligens autó« jelentés” címő bizottsági közleményrıl szóló 2008. június 19-i állásfoglalására6,

–

tekintettel az európai teherszállításról szóló, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására7,

–

tekintettel az európai kikötıi politikáról szóló, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására8,

–

tekintettel a közlekedés területén a környezetvédelmi szempontok integrálásáról és a külsı költségek internalizálásáról szóló, 2009. március 11-i állásfoglalására9,

–

tekintettel a TEN-T hálózat jövıjérıl szóló zöld könyvrıl szóló, 2009. április 22-i állásfoglalására10,

–

tekintettel az intelligens közlekedési rendszerekrıl szóló cselekvési tervrıl szóló, 2009. április 23-i állásfoglalására11,

–

tekintettel a városi mobilitásról szóló cselekvési tervrıl szóló, 2009. április 23-i állásfoglalására12,

–

tekintettel az 549/2004/EK, az 550/2004/EK, az 551/2004/EK és az 552/2004/EK rendeletnek az európai légiközlekedési rendszer teljesítményének és fenntarthatóságának javítását célzó módosításáról szóló, 2009. október 21-i

1

HL C 244E., 2007.10.18., 220. o. Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0345. 3 Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0344. 4 HL C 187E., 2008.7.24., 154. o. 5 HL C 66E., 2009.3.20., 1. o. 6 HL C 286E., 2009.11.27., 45. o. 7 HL C 295E., 2009.12.4., 79. o. 8 HL C 295E., 2009.12.4., 74. o. 9 Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0119. 10 Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0258. 11 Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0308. 12 Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0307. 2

PE 443.887\ 115

HU

1070/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre1, –


–

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0189/2010),

A.

mivel a közlekedési ágazat az Európai Unió, a régiók, és a városok fejlıdésének egyik fontos elemét képezi, éspedig olyan elemét, amely közvetlen hatással van a régiók és a városok versenyképességére és társadalmi kohéziójára, és ezáltal jelentısen hozzájárul az európai belsı piac kiteljesedéséhez;

B.

mivel a közlekedés hármas – gazdasági, társadalmi és területi kohéziós – feladatot lát el, és mivel mindhárom szerep alapvetı jelentıségő az európai integráció szempontjából;

C.

mivel a közlekedési ágazat kulcsfontosságú szerepet játszik a gazdaság és a foglalkoztatás szempontjából, tekintettel arra, hogy (GDP-ben kifejezve) az EU jövedelmének 10%-át adja és több mint tízmillió munkahelyet biztosít, és ezért döntı szerepe lesz az Európa 2020 stratégia megvalósításában;

D.

mivel a közlekedés az európai politika lényeges eleme, és mivel ennélfogva az EU-nak olyan pénzügyi kerettel kell rendelkeznie, amely megfelel a közlekedési politika elıtt a következı években jelentkezı kihívásoknak, a gazdaság számára rövid távon ösztönzést jelent, közép és hosszú távon pedig fokozza a termelékenységet és megerısíti Európát, mint a kutatások otthonát;

E.

mivel a közlekedési ágazat jelentıs hatással van a környezetre, valamint az emberek életminıségre és egészségére, és bár lehetıvé teszi az emberek személyes és szakmai mobilitását, 2008-ban az ágazat egésze a teljes CO2-kibocsátás 27%-áért volt felelıs, és ez az arány azóta még tovább emelkedett; mivel 2007-ben a közlekedési ágazatból származó összes CO2-kibocsátásból a közúti közlekedés 70,9%-os, a légi közlekedés 12,5%-os, a tengeri illetve belvízi hajóutak 15,3%-os, és a vasutak 0,6%-os arányban részesültek;

F.

mivel Európában valamennyi közlekedési eszköz tekintetében erıfeszítések történtek a biztonság javítása érdekében; mivel 2008-ban ennek ellenére mintegy 39 000 ember vesztette életét és 300 000 ember szenvedett súlyos sérüléseket közlekedési balesetben, ezért további erıfeszítésekre van szükség a biztonsággal kapcsolatos minden vonatkozásban, és különösen a közúti közlekedés biztonsága tekintetében;

G.

mivel az EU az éghajlat-változási csomagban kötelezettséget vállalt arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 1990-hez képest 2020-ig 20%-kal csökkenti, és ez továbbra is kötelezı célkitőzés;

H.

mivel a 2001. évi fehér könyvben meghatározott célkitőzéseket csak részben sikerült elérni, és ezért felül kell vizsgálni, hogy ezeket a célkitőzéseket fenn kell-e tartani vagy

1

HL L 300., 2009.11.14., 34. o.

116 /PE 443.887

HU

új célkitőzéseket kell megfogalmazni, és ahol szükségesnek bizonyul, ott erıfeszítéseket kell tenni e célkitőzések megerısítése érdekében; I.

mivel az uniós jogszabályok nemzeti jogba történı átültetésével kapcsolatos problémák – például a késedelmes vagy a hiányos átültetés – lényegesen csorbítják az európai jogalkotás hatékonyságát, mivel emiatt sürgıs fellépésre van szükség e tekintetben;

J.

mivel a parlamenti munkának következetesnek kell lennie, különösen a közlekedéspolitikát közvetlenül érintı területeken, így többek között környezetvédelmi politikai, szociálpolitikai, urbanizációs politikai, foglalkoztatáspolitikai és gazdaságpolitikai téren;

K.

mivel a pénzügyi és gazdasági válság súlyos következményekkel járt a közlekedési ágazatra, ezt azonban lehetıségként kellene kihasználni a közlekedési ágazat jövıorientált támogatására és erısítésére, különösen a fenntartható közlekedési módok – többek között a vasúti és a vízi közlekedés – elımozdítása és az abba való beruházás révén; mivel ez jobban biztosítja az egyenlı versenyfeltételeket a piacon;

L.

mivel az ügynökségek közeljövıben elvégzendı felülvizsgálata részeként elemezni kell az ügynökségek hozzáadott értékét, valamint egy európai közlekedési ügynökség felállításának szükségességét;

M.

mivel létfontosságú a mérhetı célok kitőzése a közlekedési ágazat tekintetében, egyrészt a közlekedési politika hatékonyságának célravezetıbb felülvizsgálata, másrészt a társadalmi és gazdasági tervezési irányvonalak kialakítása révén, valamint kimutatva, hogy a javasolt intézkedések szükségesek a meghatározott közlekedési politika végrehajtásához;

N.

mivel jelentıs kutatási, infrastrukturális és mőszaki fejlıdés történt, ami miatt kiigazításokat kell tenni a pénzügyi források és eszközök tekintetében;

O.

mivel a társadalomban és a gazdasági ágazatokban bekövetkezett széles körő fejlıdés következtében a közlekedési ágazat szolgáltatásai iránti kereslet ugrásszerően megnıtt, és emiatt minden közlekedési módra szükség van; mivel azonban ezeket gazdaságpolitikai, környezetvédelmi, szociál- és foglalkoztatáspolitikai hatékonyságuk szerint kellene értékelni;

P.

mivel a jövıben biztosítani kell a személy- és az áruszállítás valamennyi módjának fenntartható, kölcsönös összekapcsolódását annak érdekében, hogy biztonságos, fenntartható és logisztikai szempontból összefüggı, és ennek köszönhetıen hatékony közlekedési láncok alakuljanak ki, ideértve a multimodális megoldásokat, valamint a helyi és a távolsági közlekedés összekapcsolását;

Társadalmi, gazdasági és környezeti kihívások 1.

meggyızıdése, hogy az EU politikájának általában tiszta és koherens képet kell alkotnia a közlekedés – mint a belsı piac egyik alapját jelentı ágazat – jövıjérıl, amely garantálja a személyek és áruk szabad mozgását, és Európában mindenütt biztosítja a területi kohéziót; véleménye szerint amellett, hogy a közlekedési ágazatnak továbbra is jelentısen hozzá kell járulnia az európai fenntartható növekedéshez és PE 443.887\ 117

HU

versenyképességhez, garantálnia kell gazdasági hatékonyságát és azt, hogy folyamatosan magas társadalmi és környezetvédelmi standardoknak megfelelıen fejlıdjön; 2.

meggyızıdése, hogy a demográfiai változások következtében, különösen városi övezetekben a közlekedés és a mobilitás terén egyre több lesz a kihívás, és hogy e tekintetben döntı fontosságú a mobilitáshoz való alapvetı jog biztosítása, többek között a hozzáférés javítása, az infrastruktúra hiányzó elemeinek pótlása és e jog alkalmazhatóvá tétele révén; hangsúlyozza, hogy e tekintetben városi környezetben az élen járó megoldást a jól integrált multimodális közlekedési láncok jelentik, ideértve a gyalogos és kerékpáros, valamint a tömegközlekedés megerısítését; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy városi környezetben különösen a már meglévı infrastruktúra határozza meg, hogy melyik közlekedési mód a legmegfelelıbb; úgy véli, hogy vidéki környezetben a jó tömegközlekedési kapcsolatok csökkentenék a személygépkocsik használatát; kéri funkcionális városrégiók kialakítását az összekapcsolt városi és városkörnyéki közlekedési rendszerek megteremtése, valamint a vidéki lakosság megtartása érdekében;

3.

kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elı fenntartható városi mobilitási terveket a 100 000 fıt meghaladó lakosságú városokra, és a szubszidiaritás elvének megfelelı tiszteletben tartása mellett bátorítsa a városokat olyan mobilitási tervek készítésére, amelyek integrált közlekedési felfogást kínálnak a környezetvédelmi károk csökkentése, valamint a mobilitás egészségesebbé és hatékonyabbá tétele céljával;

4.

úgy véli, hogy a kereslet növekedésének következménye többek között az infrastrukturális problémákból fakadó kapacitáshiány és a hatékonyság csökkenése, ezért mindenekelıtt fokozni kellene a komodális szállítást és a szállításban részt vevı személyek és áruk biztonságát, alapvetıen javítani kell az infrastruktúrát, továbbá különösen fontos az évek óta fennálló szők keresztmetszetek felszámolása;

5.

hangsúlyozza, hogy a közlekedés szénmentesítése az EU jövıbeni közlekedési politikájának egyik legfıbb kihívása, és hogy e cél elérése érdekében fel kell használni minden tartósan rendelkezésre álló eszközt – többek között a környezetbarát technológiák és közlekedési módik kutatását és fejlesztését elısegítı energiamixet, az árképzési intézkedéseket és a külsı költségek internalizálását valamennyi közlekedési mód tekintetében –, azzal a feltétellel, hogy az EU-szinten így keletkezı bevételeket a mobilitás fenntarthatóságának javítására fordítják, és intézkedéseket hoznak a közlekedési ágazat felhasználói és szakmai szereplıi magatartásformáinak átalakítására (a tudatosság növelése, környezetbarát viselkedés stb.); hangsúlyozza, hogy ebbıl a célból mindenekelıtt pénzügyi ösztönzıket kellene kidolgozni, kiküszöbölve a szállítási módok és a tagállamok közötti versenytorzulásokat e folyamatban;

6.

elismeri, hogy a tengeri közlekedésbıl származó CO2-kibocsátás a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) adatai szerint 3–5-ször kisebb, mint a szárazföldi kibocsátás, de aggodalommal tölti el, hogy a tengeri közlekedés SOx- és NOxkibocsátási szintje 2020-ra várhatóan megegyezik majd a szárazföldi szállításéval, és hogy az IMO CO2-kibocsátáscsökkentési rendszer bevezetésére irányuló kísérlete nem hozott végleges megoldást;

7.

hangsúlyozza, hogy a lakosságot jobban kell tájékoztatni a szabadidıben történı utazás

118 /PE 443.887

HU

következményeirıl, és felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a szabadidıs utazásokat a szakpolitikai megközelítésében; Biztonság 8.

hangsúlyozza, hogy a biztonságnak továbbra is a jövı egyik elsıdleges közlekedéspolitikai célkitőzésének kell lennie, és hogy az aktív és passzív közlekedési résztvevık biztonságát garantálni kell; úgy véli, hogy rendkívül fontos a közlekedés egészségügyi hatásainak – különösen a korszerő technológiák használata révén történı – csökkentése, valamint az utasok jogainak egyértelmő és átlátható szabályozás által történı biztosítása valamennyi közlekedési mód tekintetében, különös tekintettel a mozgásukban korlátozott utasokra; támogatja az utasok chartájának létrehozását az Európai Unióban;

9.

kéri, hogy a Bizottság terjesszen elı egy rendkívül tömör tanulmányt, amely részletesen ismerteti a tagállamok bevált gyakorlatait a különbözı jármő- és úttípusokra – lakott területen belül és kívül – alkalmazott sebesség-korlátozók hatásai tekintetében, a kibocsátások csökkentésére és a közúti biztonság fokozására irányuló jogalkotási intézkedések elıterjesztése céljából;

10.

hangsúlyozza, hogy a közlekedési ágazatban dolgozók személyes biztonságát és jogbiztonságát egyaránt garantálni kell, többek között elegendı számú biztonságos parkolóhely létesítésével, valamint a közúti közlekedésre vonatkozó szabályok és az általuk elıírt szankciók végrehajtásának harmonizálásával; hangsúlyozza, hogy a szankciók határokon átnyúló végrehajtásának bevezetése minden felhasználó javára növeli majd a közutak biztonságát;

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy a transz-európai közúti hálózatban (TERN) a tehergépjármővek számára kialakított parkolóhelyek kínálata nem tartott lépést a közúti árufuvarozás növekedésével, ami azt jelenti, hogy amennyiben az Európai Unió tagállamaiban nem javítják mennyiségi és minıségi szempontból egyaránt a pihenési létesítményeket, úgy nemcsak a hivatásos gépkocsivezetık számára kötelezıen elıírt vezetési és pihenési idık betartása kerül – különösen az éjszaka folyamán – veszélybe, hanem ezáltal a közlekedés általános biztonsága is;

Hatékony komodalitás 12.

úgy véli, hogy a személy- és áruszállítás fejlıdése összességében nagyban függ a különbözı közlekedési módok hatékony kihasználásától, és ezért az európai közlekedési politikának a hatékony komodalitást kellene célként kitőzni, amely szorosan kapcsolódik a közlekedés szénmentesítéséhez, biztonságához és gazdasági szempontjaihoz; úgy véli, hogy ez hozzájárul majd a különbözı közlekedési módok közötti optimális újraelosztáshoz és a fenntarthatóbb közlekedési módokra történı áttéréshez, továbbá gondoskodik a közlekedési módokon belüli és az azok közötti átjárhatóságról, támogatja a fenntarthatóbb közlekedési és logisztikai láncokat és modális láncokat, és elısegíti a forgalom zökkenımentes áramlását a módok és a csomópontok között;

13.

hangsúlyozza, hogy a hatékony komodalitást nem csak a költséghatékonysági kritériumok alapján kellene értékelni, hanem a környezetvédelemmel, a szociális és munkafeltételekkel, a biztonsági szempontokkal és a területi kohézióval kapcsolatos PE 443.887\ 119

HU

kritériumok alapján is, továbbá az értékelés során figyelembe kellene venni a különbözı szállítási módok és az európai országok, régiók és nagyvárosok eltérı technikai lehetıségeit és kiindulási szintjét; 14.

hangsúlyozza, hogy a hatékony komodalitásba beletartozik az infrastruktúra fejlesztése – többek között zöldfolyosók kialakítása, a szők keresztmetszetek számának csökkentése és a vasúti és vízi közlekedés fejlesztése révén –, a biztonság új technológiák alkalmazásával történı fokozása és a munkakörülmények javítása;

Az egységes piac megvalósítása 15.

kéri, hogy a hatékonyság biztosítása érdekében rendszeresen ellenırizzék az európai jogszabályokat, illetve azok átültetését és alkalmazását; felszólítja a Bizottságot, hogy következetesen gördítse el az útból azokat az akadályokat, amelyek az európai jogszabályok tagállamok általi hiányos vagy késedelmes átültetésébıl erednek;

16.

javasolja, hogy a Lisszaboni Szerzıdés új keretében és a Bizottság jóváhagyásával évente legalább egy alkalommal tartsanak megbeszélést a nemzeti parlamentek közlekedésért felelıs képviselıivel annak érdekében, hogy közös nevezıre jussanak és együttmőködjenek a közlekedésre vonatkozó uniós jogszabályok jobb és hatékonyabb végrehajtása érdekében;

17.

úgy véli, hogy a közlekedés meghatározó szerepet játszik az európai egységes piac megvalósítása, valamint a személyek és az áruk szabad mozgása tekintetében, és mindenekelıtt a vasúti közlekedésben az Európai Unió valamennyi tagállamában szabályozott piacnyitásra van szükség; úgy véli, hogy a piac teljes megnyitása a fogyasztók javát szolgálja majd, és azt a közszolgáltatás minıségét biztosító lépéseknek, valamint a hatékonyság és a biztonság javítását szolgáló, az infrastruktúrát és a mőszaki átjárhatóság elérését célzó, hosszú távra szóló beruházási tervnek, továbbá – többek között társadalmi, fiskális, biztonsági és környezetvédelmi téren – az intramodális és intermodális versenytorzulás elkerülését célzó intézkedéseknek kellene kísérniük; a külsı szociális és környezetvédelmi költségek internalizálását fokozatosan kellene megvalósítani, a szennyezıbb közúti és légi közlekedési módozatokkal kezdve;

18.

felhívja a Bizottságot és a tagállamok hatóságait, hogy könnyítsék meg a kabotázsfuvarozás teljes liberalizációját az üresfutás csökkentése érdekében, valamint arra, hogy további fuvarátrakodási központok kialakítása révén gondoskodjanak egy fenntarthatóbb út- és vasúthálózat létrehozásáról;

19.

úgy véli, hogy a hatékony, az egyéb szállítási módokat kiegészítı tengeri szállítás megvalósításához elengedhetetlen ismételten a piac megnyitására összpontosítani, hogy az valóban versenyképes lehessen;

20.

a gazdasági szükségletek tekintetében hangsúlyozza, hogy szükség van a közlekedési infrastruktúrák (azaz a fuvarozási és személyszállítási vasúti folyosók, az egységes európai égbolt, a kikötık és azok közlekedési hálózattal való összeköttetései, a határok nélküli tengeri térség, illetve a belvízi hajóutak) ténylegesen európai igazgatására a „határjellegő” hatás felszámolása érdekében valamennyi szállítási mód esetében, valamint az Unió versenyképességének és vonzerejének növelése céljából;

21.

felszólít egy közös európai jegyfoglalási rendszer létrehozására a különbözı

120 /PE 443.887

HU

közlekedési eszközök hatékonyságának növelése, valamint interoperabilitásuk egyszerősítése és fokozása érdekében; 22.

hangsúlyozza, hogy a közlekedés hatással van a szociál-, az egészségügyi és a biztonságpolitikára, továbbá hogy az egységes közlekedési térség megteremtése keretében európai szintő hatékony társadalmi párbeszéd alapján, magas szinten össze kell hangolni és folyamatosan javítani kell a fogfoglalkoztatást és munkafeltételeket, illetve az oktatást és a képzést; hangsúlyozza, hogy többek között az európai képzési központok és az uniós kiválósági központok tagállamokon belüli létrehozása hozzájárulhat a képzések mérhetı minıségének és a közlekedésben foglalkoztatottak helyzetének javításához, valamint a képzések kölcsönös elismeréséhez;

23.

úgy véli, hogy a közlekedési politika hatékonyabbá tételének érdekében értékelni kell a programokat (például a Galileót és a valamennyi szállítási módot érintı ITS-t), és az eredmények függvényében a stratégia és a programok irányát adott esetben meg kell változtatni; szükségét látja tehát többek között egy új közúti biztonsági program bevezetésének, a TEN-T további dinamizálásának, a NAIADES program idıközi értékelésének, az „egységes európai égbolt”, a SESAR program és a nyolcadik kutatási keretprogram sürgıs és teljes körő végrehajtásának, valamint a Marco Polo program egyszerősített formában történı folytatásának;

Európai ügynökségek 24.

úgy véli, hogy a mőszaki átjárhatóság és annak finanszírozása, az európai tanúsítás, típusjóváhagyás és kölcsönös elismerés egy jól mőködı egységes piac lényeges elemei, és ezek átültetésének fokozottabban a különbözı ügynökségek feladatkörébe kellene tartoznia; hangsúlyozza, hogy az összes ügynökségnek törekednie kell a felelısségvállalás és a kompetencia hasonlóan magas szintjének elérésére, és rövid idın belül meg kell valósítania azt, és hogy az összes ügynökséget rendszeresen értékelni kell; ösztönzi konkrétabban az Európai Vasúti Ügynökség teljes kapacitásának kiépítését, beleértve azt, hogy az ügynökség fokozatosan vegye át az összes új gördülıállomány és vasúti infrastruktúra tanúsításával, illetve a nemzeti biztonsági hatóságok vagy a tagállamok ezekkel egyenértékő testületei rendszeres auditálásával járó feladatköröket, amint azt a 2004. április 29-i 2004/49/EK irányelv megállapítja;

25.

hangsúlyozza, hogy a közlekedés 75%-ban a közúton zajlik, és ezért annak megfontolását kéri, hogy szükség van-e egy közúti közlekedéssel foglalkozó ügynökség létrehozására, elsısorban a közúti biztonság javítása érdekében, valamint a polgárok biztonságos mobilitáshoz való alapvetı jogának biztosítása céljából új alkalmazások (például a Galileo vagy az intelligens közlekedési rendszerek számára ugyanúgy alkalmas technológiák) támogatása és kutatási programok levezetése révén; úgy véli továbbá, hogy ennek az ügynökségnek képesnek kell lennie szabályozói lépéseket tenni a fenntartható egységes piacot akadályozó tényezık elhárítása érdekében;

26.

rámutat arra, hogy a belvízi közlekedés még mindig szerteágazó intézményes kerettel rendelkezik, és kéri az illetékes intézmények állandó és strukturált együttmőködésének megteremtését e közlekedési mód által kínált lehetıségek teljes kiaknázása érdekében;

Kutatás és technológia PE 443.887\ 121

HU

27.

szorgalmazza a közlekedési ágazattal kapcsolatos kutatásra és technológiára vonatkozó menetrend kidolgozását; úgy véli, hogy ezt a menetrendet az iparág minden releváns érintett felével együttmőködve kell megalkotni, hogy meg lehessen érteni az ágazat igényeit és ennek megfelelıen lehessen javítani az uniós finanszírozás elosztásán; véleménye szerint elsıbbséget kell biztosítani azon projekteknek, amelyek a közlekedés szén-dioxid-mentesítésére törekednek, növelik a beszállítói lánc átláthatóságát és a közlekedés biztonságát és védelmét, javítják a közlekedésirányítást és csökkentik az adminisztratív terheket;

28.

hangsúlyozza, hogy a kutatást, a fejlesztést és az innovációt támogatni kell, mivel azok a károsanyag-kibocsátás és a közlekedési zaj csökkentése révén valamennyi szállítási mód esetében jelentısen hozzájárulnak a környezet minıségének javításához, a már létezı infrastruktúrakapacitás jobb kihasználásának biztosítására és a közlekedés szők keresztmetszeteinek csökkentésére irányuló megoldások révén fokozzák a biztonságot, valamint nem utolsó sorban az egész közlekedési hálózat minden módozatában az energiafüggetlenség növeléséhez vezetnek; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy az intelligens, átjárható és összekapcsolt közlekedésszervezési és biztonsági rendszerek – például az ERTMS, a Galileo, a SESAR, az ITS és az ezeknek megfelelı technológiák – mind a kutatás és fejlesztés, mind pedig alkalmazásuk terén támogatásra szorulnak; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy ezek az intelligens közlekedési rendszerek Európa valamennyi polgárának javát szolgálják; tudomásul veszi, hogy az ígéretes technológiák tekintetében meg kell szabni a szükséges feltételek keretrendszerét és nyílt szabványokat kell bevezetni, anélkül, hogy bármely specifikus technológia indokolatlanul elınyben részesülne;

29.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az Unió energiafüggetlenségének megvalósítása keretében csökkenteni kell valamennyi szállítási mód szén-dioxid-kibocsátását, továbbá az innovatív, energiahatékony és tiszta technológiákra és a megújuló energiára irányuló – többek között a valamennyi szállítási módot fenntarthatóbb jármővekkel ellátó – kutatás és fejlesztés révén támogatni kell azokat; úgy véli, hogy ez egyben erısítené az európai vállalatok versenyképességét;

30.

hangsúlyozza, hogy az eredmények és az esetlegesen végrehajtandó intézkedések összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a közúti közlekedés biztonságához és a balesetek kutatásához kapcsolódó lényeges fogalmakra egységes meghatározásokat kell kidolgozni;

31.

hangsúlyozza, hogy a szállítási dokumentumok legújabb kommunikációs szabványoknak megfelelı összehangolása, illetve azok multimodális és nemzetközi alkalmazhatósága jelentısen javíthatja a biztonságot és logisztikát, valamint az igazgatási költségek erıteljes csökkenését eredményezheti;

A közlekedési alap és az európai közlekedési hálózat 32.

hangsúlyozza, hogy a hatékony közlekedéspolitikához a felmerülı kihívásokkal arányban álló pénzügyi keretre van szükség, és ehhez a közlekedésre és a mobilitásra irányuló jelenlegi forrásokat növelni kell; ehhez az alábbiakat tartja szükségesnek: a.

122 /PE 443.887

HU

közlekedési alap létrehozása az Unió költségvetésén belül már rendelkezésre álló forrásokat kiegészítı pénzügyi eszközök révén, amely tartalmazza egyrészt a

strukturális és kohéziós politika pénzeszközeinek egy részét, másrészt a köz- és magánszféra közötti partnerségek forrásait és egyéb pénzeszközöket, például garanciákat; ezt az alapot a kormányzás minden szintjén a közlekedési infrastruktúra javítására, a TEN-T projektek támogatására, a mőszaki és mőködési átjárhatóság biztosítására, a kutatás elısegítésére és az intelligens közlekedési rendszerek valamennyi szállítási mód esetében történı alkalmazásának elımozdítására kellene felhasználni; a finanszírozást az (5) bekezdésben említett hatékony komodalitást, a szociálpolitikát, a biztonságot és a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót figyelembe vevı, átlátható odaítélési kritériumok alapján kell megvalósítani; b.

a közlekedéspolitikára irányuló költségvetési kötelezettségvállalás a többéves pénzügyi kereten belül;

c.

az a lehetıség, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében és a közép- és hosszú távú fenntarthatóság elımozdítása érdekében, az államháztartási hiány számításkor vegyék figyelembe a gazdaság versenyképességét növelı közlekedési infrastruktúra-beruházások hosszú távú jellegét, amennyiben az Európai Bizottság azt elızetesen jóváhagyja;

d.

az alap felhasználásának feltétele legyen többek között a külsı költségek internalizálásából származó bevételbıl történı társfinanszírozás;

33.

szorgalmazza egy olyan koherens és integrált közlekedési politika megvalósítását, amely az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályozásnak megfelelı, a versenykritériumoktól független pénzügyi támogatás segítségével elımozdítja többek között a vasúti közlekedést, a hajózást, a kikötıpolitikát és a tömegközlekedést;

34.

úgy véli, hogy a pénzügyi és gazdasági válságot lehetıségként kell felhasználni arra, hogy a közlekedési ágazatot célzottan támogassák, valamint pénzügyi támogatások segítségével beruházásokat hajtsanak végre elsısorban a biztonságos, környezetbarát és ezáltal fenntartható közlekedés terén; úgy véli, hogy a közlekedési projektekbe történı uniós befektetéseket figyelembe kell venni az Európa 2020 stratégia során, mivel a közlekedési és mobilitási rendszerek egyedülálló lehetıséget teremtenek stabil munkahelyek teremtésére;

35.

meg van gyızıdve arról, hogy az európai közlekedési politikában továbbra is kiemelt fontosságú TEN-hálózaton belüli európai maghálózat meghatározását a fenntartható fejlıdés kritériumai alapján európai, regionális és helyi szinten is értékelni kell, és hogy a multimodális platformok és a szárazkikötık továbbra is az infrastruktúrakínálat egyik lényeges elemét jelentik, hiszen a különbözı szállítási módok között hatékony összeköttetéseket tesznek lehetıvé;

36.

azon a véleményen van, hogy a TEN-T projekteknek továbbra is az EU közlekedési szakpolitikája kiemelt témájának kell maradniuk, illetve hogy sürgısen kezelni kell az infrastruktúra hiányát és át kell hidalni a határokon még mindig fennálló történelmi és földrajzi akadályokat; hangsúlyozza, hogy a TEN-T programot az Unió határain túlmutató összeköttetésekkel rendelkezı, páneurópai hálózatba kell integrálni, és úgy véli, hogy ezt a folyamatot a finanszírozás fokozásával lehet felgyorsítani;

37.

felszólít arra, hogy a belvízi hajózás infrastruktúrája, a belvízi kikötık és a tengeri PE 443.887\ 123

HU

kikötıknek a hátországgal és a vasúti hálózattal való multimodális összekapcsolása kapjon fokozottabb szerepet az európai közlekedési politikában, és hogy ezek részesüljenek nagyobb támogatásban, hogy csökkenteni lehessen az uniós közlekedés környezetkárosító hatását és növelni annak biztonságát; úgy véli, hogy a legújabb kibocsátásellenırzı technológiával ellátott hajtómővek beépítésével radikálisan növelni lehet a belvízi jármővek környezetvédelmi tulajdonságait; 38.

hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy a rövid távú tengeri szállítással és a tengeri közlekedési folyosókkal kapcsolatos projekteket tágabb értelemben, Európa közvetlenül szomszédos országait is magában foglalva vizsgáljuk; kiemeli, hogy ez jobb szinergiát fog megkövetelni a regionális, a fejlesztési és a közlekedési politika között;

39.

elismeri, hogy a regionális repülıterek a peremterületek és a legkülsı régiók fejlıdésében kulcsfontosságú szerepet töltenek be a nemzetközi központokkal való összeköttetésük fejlesztése révén; különösen célszerőnek tartja – amennyiben a lehetıségek engedik – a különbözı közlekedési módozatokat összekapcsoló megoldások alkalmazását; úgy véli, hogy a repülıterek közötti (gyors-) vasúti összeköttetések kitőnı lehetıséget nyújtanak arra, hogy a különbözı közlekedési módokat fenntartható módon kössék össze;

A közlekedés globális megközelítése 40.

hangsúlyozza, hogy az európai közlekedési térség megteremtése olyan fontos, kiemelt terület, amely nagymértékben függ a valamennyi közlekedési módot – különösen a légi és tengeri forgalmat – érintı, megkötésre váró megállapodások keretében történı nemzetközi elfogadástól, és e tekintetben az Uniónak fokozottan irányító szerepet kell játszania a megfelelı nemzetközi testületeken belül;

Mérhetı célkitőzések 2020-ig 41.

világosabb és mérhetıbb, 2020-ra elérendı, 2010-hez viszonyított célok betartását kéri, és ezért a következıket javasolja: –

–

–

–

124 /PE 443.887

HU

a közúti közlekedésben aktívan vagy passzívan részt vevık halálos vagy súlyos kimenetelő baleseteinek 40%-os csökkentése, és e célnak mind a tervezett közlekedési fehér könyvben, mind az új „Európai cselekvési program a közúti közlekedés biztonságáért” elnevezéső programban történı lefektetése; a nehézgépjármővek számára kialakított parkolóhelyek számának 40%-os növelése minden tagállamban a transz-európai közúti hálózatban (TERN), hogy biztosítani lehessen a közlekedés biztonságát, valamint a hivatásos gépkocsivezetık szánára elıírt pihenési idık betartását; a buszok, villamosok és vonatok (valamint adott esetben a hajók) utasszámának megduplázása és a gyalogos- és kerékpárosbarát közlekedési koncepciók finanszírozásának 20%-os emelése, biztosítva a közösségi jogszabályokban foglalt jogokat, különös tekintettel a fogyatékkal élı és mozgáskorlátozott utasok jogaira; a személy- és áruszállításhoz kapcsolódó közúti közlekedésben a szén-dioxidkibocsátás 20%-kal való csökkentése megfelelı innovációs megoldások, az alternatív energiaforrások támogatása és a teher- és személyszállítás logisztikai optimalizálása révén;

–

–

–

–

– 42.

a kötött pályás közlekedési eszközök energiafelhasználásának 20%-os csökkentése a 2010-es szinthez képest, valamint a dízelolaj használatának 40%os csökkentése a vasúti ágazatban, a vasúti infrastruktúra villamosítására irányuló célzott beruházások révén; a 2011-tıl megrendelt valamennyi új vasúti gördülıállomány és a 2011-tıl kezdve megnyíló összes új és felújított összekötı vonal felszerelése az ERTMS rendszerrel kompatibilis és átjárható, automatikus, vonatsebességet ellenırzı rendszerrel, fokozott uniós pénzügyi támogatás az ERMTS kiépítési tervének végrehajtásához és kibıvítéséhez; az Unió légterében zajló légi közlekedésbıl származó szén-dioxid-kibocsátás 30%-os csökkentése 2020-ig; onnantól kezdve a légi közlekedés növelését szénsemleges módon kell megoldani; a belvízi hajózásban, a belvízi kikötıkben és a vasúti forgalomban multimodális összeköttetések (platformok) optimalizálásának, fejlesztésének és szükség esetén megteremtésének pénzügyi támogatása és az összeköttetések számának 20%-kal való növelése, a TEN-T-források legalább 10%-ának belvízi projektekre való felhasználása;

felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az e célok elérése felé tett elırehaladást, és arról évente számoljon be az Európai Parlamentnek; o o

43.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

PE 443.887\ 125

HU

P7_TA-PROV(2010)0261 A Petíciós Bizottság tevékenységérıl szóló éves jelentés - 2009 Az Európai Parlament 2010. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2009es év során folytatott tanácskozásairól (2009/2139(INI))


tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló korábbi állásfoglalásaira,

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 24. és 227. cikkére,

–

tekintettel az EK-Szerzıdés 10. és 11. cikkére,

–

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 202. cikkének (8) bekezdésére,

–

tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A7-0186/2010),

A.

mivel a Petíciós Bizottság 2009-es tevékenységét a hatodik és a hetedik parlamenti ciklus közötti átmenet jellemezte, és a bizottság tagsága jelentıs mértékben megváltozott: kétharmaduk elsı alkalommal vesz részt a bizottságban,

B.

mivel 2009-ben lejárt az európai ombudsman hivatali ideje és a Petíciós Bizottság közvetlenül részt vett az európai ombudsmani posztra pályázó jelöltek meghallgatásában,

C.

mivel a Lisszaboni Szerzıdés 2009. december 1-jén hatályba lépett, megteremtve ezzel az uniós polgárok döntéshozatali folyamatokban való fokozottabb részvételéhez szükséges elıfeltételeket, a legitimitás és az elszámoltathatóság megerısítésére irányuló erıfeszítések keretében,

D.

mivel a Parlament az EU polgárait közvetlenül képviseli, és a Szerzıdésben is rögzített petíciós jog olyan eszközt biztosít számukra, amely segítségével képviselıikhez fordulhatnak, ha úgy ítélik meg, hogy jogaikat megsértették,

E.

mivel az európai jogszabályok érvényesítése közvetlenül kihat a polgárokra, akik a legjobb helyzetben vannak annak hatékonysága és gyengeségei megállapítására és a még fennmaradó hiányosságok jelzésére, amelyeket az uniós célkitőzések teljesítésének biztosítása érdekében pótolni kell,

F.

szem elıtt tartva, hogy az európai polgárok – egyénileg és együttesen – az európai jog megsértése esetén a Parlamenthez fordulnak jogorvoslatért,

G.

mivel Petíciós Bizottságán keresztül a Parlament köteles az ilyen aggodalmakat kivizsgálni és minden tıle telhetıt megtenni, hogy az ilyen jogsértések megszőnjenek; mivel azért, hogy a polgároknak a legmegfelelıbb és leggyorsabb jogorvoslatot tudja nyújtani, a Petíciós Bizottság folytatta a Bizottsággal, egyéb parlamenti bizottságokkal, európai szervekkel, ügynökségekkel és hálózatokkal és a tagállamokkal való együttmőködés megerısítését,

126 /PE 443.887

HU

H.

mivel a Parlamenthez beérkezett petíciók száma 2009-ben valamivel magasabb volt, mint 2008-ban (1924, illetve 1849 petíció) és bebizonyosodott a tendencia, mely szerint egyre több petíciót nyújtanak be elektronikus úton (2009-ben a petíciók hozzávetıleg 65%-át adták be így, míg ez az arány 2008-ban 60% volt),

I.

mivel a 2009-ben beérkezett elfogadhatatlan petíciók száma jelzi, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a polgárok jobb tájékoztatására az Unió hatásköreivel és az intézményei szerepével kapcsolatban,

J.

mivel számos esetben a polgárok a tagállamokon belüli illetékes közigazgatási vagy igazságügyi hatóságok által hozott határozatok miatt intéznek petíciót a Parlamenthez, és mivel a polgároknak olyan mechanizmusokra van szükségük, amelyeken keresztül számon kérhetik a nemzeti hatóságokon mind az európai jogalkotási folyamatból, mind pedig a jogszabályok betartatásának folyamatából kivett részüket,

K.

mivel a polgárokban különösen azt kell tudatosítani, hogy – az európai ombudsman által a Bizottság elleni 822/2009/BU sz. panaszbeadvány 2009. decemberi lezáró határozatában elismertek szerint– a nemzeti bírósági eljárások az európai jogszabályok tagállami végrehajtásának folyamatába tartoznak, és a Petíciós Bizottság nem foglalkozhat nemzeti bírósági eljárások alá tartozó ügyekkel, illetve nem vizsgálhatja felül az ilyen eljárások kimenetelét,

L.

mivel a bírósági eljárások magas költségei különösen bizonyos tagállamokban akadályt jelenthetnek a polgárok számára és meggátolhatják ıket abban, hogy eljárást kezdeményezzenek az illetékes nemzeti bíróságokon, amikor úgy vélik, hogy a nemzeti hatóságok nem tartották tiszteletben az uniós jogszabályok által biztosított jogaikat,

M.

mivel a Parlament különösen akkor van nehéz helyzetben, amikor azzal kapcsolatban nyújtanak be hozzá petíciót, hogy a nemzeti bíróság az EUMSZ 267. cikkét megsértve nem kért elızetes ítélkezést a Bíróságtól, különösen, ha a Bizottság nem használja fel a 258. cikkbıl fakadó hatáskörét, hogy a kérdéses tagállam ellen eljárást indítson,

N.

mivel a petíciós folyamat – munkamódszerein keresztül és azáltal, hogy a petíciós jog a Szerzıdés rendelkezései szerint minden uniós polgárt és lakost megillet – eltér a polgárok számára EU-s szinten rendelkezésre álló jogorvoslattól, pl. a panaszok az európai ombudsmanhoz vagy a Bizottsághoz történı benyújtásától,

O.

mivel a polgároknak joguk van a gyors és megoldásorientált jogorvoslathoz és az összes európai intézmény magas szintő átláthatóságához és egyértelmőségéhez, és mivel a Parlament több ízben kérte a Bizottságot, hogy a Szerzıdés ıreként rá ruházott elıjogokkal lépjen fel az európai jogszabályoknak a petíció benyújtói által feltárt megsértései ellen, különösen akkor, ha az EU-jogszabályok nemzeti szintő átültetése a jogszabályok megsértését eredményezi,

P.

mivel számos petíció továbbra is a belsı piacra és a környezetre vonatkozó európai jogszabályok átültetése és végrehajtása kapcsán vet fel aggodalmakat, és figyelembe véve a Petíciós Bizottság korábbi, Bizottsághoz intézett felhívásait, hogy e területeken biztosítsa a végrehajtások ellenırzésének fokozását és nagyobb hatékonyságát,

Q.

mivel – ugyan a Bizottság csak akkor tudja maradéktalanul ellenırizni az uniós jog PE 443.887\ 127

HU

betartását, amikor a nemzeti hatóságok meghozták végsı határozatukat – különösen környezeti ügyekben és az összes olyan ügyben, amelyben az idıtényezı nagy szerepet játszik, hogy már korai szakaszban ellenırizzék, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok megfelelıen alkalmazzák-e az uniós jog értelmében vonatkozó összes eljárási követelményt, szükség esetén pedig részletes tanulmányokat végezzenek a hatályos jogszabályok alkalmazásáról és hatásáról, hogy minden szükséges információ rendelkezésre álljon, R.

szem elıtt tartva a biodiverzitást sújtó további helyrehozhatatlan károk megelızésének – különösen a Natura 2000-ben kijelölt területeken belüli – fontosságát, valamint az élıhelyekrıl szóló irányelv (92/43/EGK) és a madarakról szóló irányelv (79/409/EGK) értelmében a tagállamok elkötelezıdését a különleges természetvédelmi területek megóvásának biztosítása mellett,

S.

mivel a petíciók kiemelik az európai jogszabályoknak az EU-s polgárok mindennapjaira gyakorolt hatását, elismerve, hogy minden szükséges lépést meg kell tenni a polgárok uniós jogainak megerısítése terén elért elırehaladás megszilárdítása érdekében,

T.

mivel a tevékenységérıl szóló korábbi jelentésében és a közösségi jog alkalmazásának nyomon követésére vonatkozó éves bizottsági jelentésérıl szóló véleményében a Petíciós Bizottság kérte, hogy rendszeresen tájékoztassák olyan ügyekben folyó jogsértési eljárások különbözı fázisairól, amelyekkel petíciók is foglalkoznak,

U.

szem elıtt tartva, hogy a tagállamok tartóznak elsıdleges felelısséggel az európai jogszabályok helyes átültetéséért és végrehajtásáért, valamint elismerve, hogy 2009ben több tagállam egyre nagyobb mértékben vett részt a Petíciós Bizottság tevékenységében,

1.

üdvözli az új parlamenti ciklusba történı gördülékeny átmenetet és megjegyzi, hogy a többi parlamenti bizottságtól eltérıen a Petíciós Bizottság aktáinak számottevı része átkerült az új parlamenti ciklusba, tekintve, hogy a petíciók jelentıs részének vizsgálatát még nem zárták le;

2.

üdvözli a Lisszaboni Szerzıdés hatálybalépését és bízik abban, hogy a Parlamentet szorosan be fogják vonni az új polgári kezdeményezés kialakításába, azért, hogy az új eszköz maradéktalanul betöltse célját és biztosítsa az EU döntéshozatali folyamatának átláthatóságát és elszámoltathatóságát, lehetıvé téve a polgárok számára az uniós jog javításának vagy kiegészítésének javasolását;

3.

üdvözli az európai polgári kezdeményezésrıl szóló zöld könyvet1, amelyet az elmélet gyakorlatba ültetésének elsı lépcsıjeként a Bizottság 2009 végén tett közzé;

4.

rámutat, hogy a Parlamenthez több mint egymillió aláírással ellátott kampányjellegő petíciókat is benyújtottak, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a polgárokat teljesen felvilágosítsák az ilyen jellegő petíciók és a polgári kezdeményezés közötti különbségekrıl;

1

(COM (2009) 622 végleges), 2009.11.11.

128 /PE 443.887

HU

5.

emlékeztet a polgári kezdeményezésrıl szóló állásfoglalására1, amelyet a Petíciós Bizottság véleményezett; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó végrehajtási intézkedéseket, amelyek világosan meghatározzák a vizsgálati és a döntéshozatali folyamatokban részt vevı intézmények szerepét és kötelezettségeit;

6.

üdvözli az Alapjogi Chartának a Lisszaboni Szerzıdés hatálybalépésével jogilag kötelezı érvényre emelkedését és hangsúlyozza a Charta jelentıségét abban, hogy az alapvetı jogok a polgárok számára világosabbá és láthatóbbá váljanak;

7.

úgy véli, hogy az Unió és tagállamai egyaránt kötelezettséggel tartoznak annak biztosításáért, hogy a Chartában szereplı alapvetı jogokat maradéktalanul tiszteletben tartsák, és bízik abban, hogy a Charter elı fogja segíteni az uniós polgárság fogalmának kialakulását;

8.

bízik abban, hogy minden szükséges eljárási lépést meg fognak tenni annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl szóló európai egyezményhez való uniós csatlakozást érintı intézményi kérdések mihamarabb tisztázódjanak, és megjegyzi, hogy a Petíciós Bizottság részt kíván venni a Parlament erre irányuló munkájában;

9.

emlékeztet korábbi kérésére, hogy a Parlament és a Bizottság illetékes szolgálatai hajtsák végre az EU-polgárok számára hozzáférhetı jogorvoslati eljárások teljes felülvizsgálatát, valamint hangsúlyozza annak fontosságát, hogy folytatódjanak a tárgyalások az Európai Parlament ás a Bizottság közötti felülvizsgált keretmegállapodásról, hogy teljes mértékben figyelembe lehessen venni az EUpolgárok megnövekedett jogait, különösen az európai polgári kezdeményezések tekintetében;

10.

üdvözli a Bizottság azirányú lépéseit, hogy a polgárok uniós jogokra és a jogsértések esetén rendelkezésükre álló jogorvoslati eszközökre vonatkozó tájékoztatása érdekében egyszerősítse a nyilvánosság számára segítséget nyújtó, meglévı szolgáltatások a vonatkozó honlapoknak (például a SOLVIT és az ECC-Net) a fı EU honlapon belül egy, Az EU polgárait megilletı jogok alfejezet alá történı átcsoportosítása révén;

11.

rámutat, hogy a Parlament ismételten felszólította a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan rendszert, amely világosan feltünteti a polgárok rendelkezésére álló különbözı panasztételi mechanizmusokat és úgy véli, hogy további lépésekre van szükség ama végsı cél érdekében, hogy Az EU polgárait megilletı jogok honlap egy felhasználóbarát, egyablakos on-line rendszerré váljon; várakozással néz a 2008-as cselekvési terv2 végrehajtásának 2010-re várható elsı értékelése felé;

12.

emlékeztet arra, hogy az európai ombudsman 2008-as tevékenységérıl szóló állásfoglalása arra bíztatja a nemrég újraválasztott ombudsmant, hogy folytassa az európai közigazgatás nyitottságának és elszámoltathatóságának fokozására és annak

1

2

Az Európai Parlament 2009. május 7-i állásfoglalása, a Bizottsághoz intézett arra vonatkozó felkéréssel, hogy nyújtson be a polgári kezdeményezés megvalósításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot – P6_TA(2009)0389. Az állampolgárok és a vállalkozások számára nyújtott, az egységes piaccal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatások integrált megközelítésére irányuló cselekvési terv – a bizottsági szolgálatok munkadokumentuma SEC(2008)1882. PE 443.887\ 129

HU

biztosítására irányuló tevékenységét, hogy a döntések meghozatala a lehetı legnyitottabban és a polgárokhoz lehetı legközelebbi szinten történjen; 13.

megerısíti eltökéltségét, hogy támogatja az ombudsmani hivatalt a munkájával kapcsolatos lakossági tudatosság felkeltését, valamint az európai intézményekben elkövetett hivatali visszásságok felfedését és az azokkal szembeni fellépést célzó erıfeszítéseiben; úgy véli, hogy az európai közigazgatás javítását célzó átfogó törekvésekben az ombudsman értékes információforrásnak számít;

14.

megjegyzi, hogy a 2009-ben beérkezett petíciók – amelyeknek több mint 40%-át elfogadhatatlanak nyilvánították – továbbra is a környezetre, az alapvetı jogokra, az igazságszolgáltatásra és a belsı piacra összpontosítanak; földrajzi szempontból a petíciók többsége az Unió egészét érintik – ezután Németországot, Spanyolországot, Olaszországot és Romániát –, ami jelzi, hogy a polgárok éber figyelemmel követik az Unió tevékenységét és a fellépését kérve hozzá fordulnak;

15.

elismeri a petícióírók és a Petíciós Bizottság munkájának az Unió környezetének védelmében betöltött jelentıségét; üdvözli a bizottság arra vonatkozó kezdeményezését, hogy rendeljenek egy tanulmányt az élıhelyek-irányelv alkalmazásáról a biodiverzitás nemzetközi évére készülvén, és hasznos eszköznek ítéli a biológiai sokféleséggel kapcsolatos jelenlegi uniós stratégia értékelését és egy új stratégia megfogalmazását;

16.

megállapítja, hogy egyre több petíció mutat rá a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló uniós polgárok által tapasztalt problémákra; e petíciók azzal foglalkoznak, hogy a befogadó tagállamokban túlságosan sokáig elhúzódik a harmadik országból származó családtagok tartózkodási engedélyeinek megadása, valamint nehézségeket okoz a szavazati jogok gyakorlása és a képesítések elismerése;

17.

megismétli korábbi kérését, hogy a Bizottság terjesszen elı gyakorlatias javaslatokat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni fogyasztóvédelem kisvállalkozásokra történı kiterjesztése érdekében, ahogyan azt szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztı reklámja elleni küzdelemrıl szóló állásfoglalásában1 is kérte, tekintve, hogy továbbra érkeznek petíciók a Bizottsághoz a szakmai címjegyzékekkel kapcsolatos csalások áldozataitól;

18.

elismeri a Bizottságnak a Petíciós Bizottság tevékenységében játszott központi szerepét, amely a petíciók értékelésekor, az európai jogszabályok megsértésének megállapításakor és a jogorvoslat kezdeményezésekor továbbra is a Bizottság szakértelmére támaszkodik, és elismerését fejezi ki a Bizottság erıfeszítéseiért, amelyeket a Petíciós Bizottság által kért vizsgálatok teljes válaszidejének rövidítése érdekében tett, hogy a polgárok által bejelentett eseteket a lehetı leghamarabb meg lehessen oldani;

19.

arra biztatja a Bizottságot, hogy ha petíciók különleges védett területek lehetséges károsodását jelzik, már a korai szakaszban avatkozzék közbe azáltal, hogy emlékezteti az érintett nemzeti hatóságokat abbéli elkötelezettségükre, hogy biztosítják a 92/43/EK irányelv (élıhelyek) által Natura 2000-ként besorolt helyszínek integritását, ahol pedig

1

Az Európai Parlament 2006. december 14-i állásfoglalása a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztı reklámja elleni küzdelemrıl, HL C 45. E, 2002.2.23., 17-22. o

130 /PE 443.887

HU

szükséges, hozzon megelızı intézkedéseket az európai jogszabályoknak való megfelelés biztosítására; 20.

üdvözli az újonnan megválasztott biztosokat – különösen az intézményközi kapcsolatokért és igazgatásért felelıs biztost – és bízik abban, hogy a lehetı legszorosabban és leghatékonyabban fognak együttmőködni a Petíciós Bizottsággal és a polgárok és az európai intézmények közötti egyik legfontosabb kommu8nikációs csatornának tekintik;

21.

sajnálkozik amiatt, hogy a Bizottság még nem reagált a Petíciós Bizottság többszöri kérésére, hogy hivatalos és rendszeres tájékoztatást adjon a lezáratlan petíciókkal kapcsolatos jogsértési eljárások elırehaladásáról; megjegyzi, hogy a jogsértési eljárásokra vonatkozó bizottsági határozatok havonta történı megjelentetése – a Szerzıdés 259. cikkével összhangban – az átláthatóság szempontjából dicséretes, ugyanakkor nem tekinthetı megfelelı válasznak e kérésre;

22.

úgy véli, hogy a jogsértési eljárások és az azokat követı bizottsági sajtóközlemények kikeresése és az adott petícióhoz kapcsolása –különösen a horizontális jogsértési ügyekben – szükségtelenül pazarolná a Petíciós Bizottság idejét és forrásait, és kéri, hogy a Bizottság tájékoztassa a Petíciós Bizottságot minden releváns szabálysértési eljárásról;

23.

megismétli azon meggyızıdését, hogy az uniós polgároknak a Bizottság részérıl egyforma átláthatósági szintet kell élvezniük akár hivatalos panaszt tesznek, akár a Parlamenthez intéznek petíciót, és újból felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy nagyobb elismerést kapjon a petíciós eljárás és az európai jogszabályok megsértésének felderítésében játszott szerepe, amelyek nyomán jogsértési eljárásokat kezdeményeztek;

24.

emlékeztet arra, hogy a petíciók számos esetben világítanak rá az európai jogalkotás átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos problémákra, és elismeri, hogy a jogsértési eljárások megindítása – egy ilyen eljárás átlagos idejét tekintve – nem nyújt feltétlenül azonnali megoldást a polgárok problémáira;

25.

üdvözli a Bizottság erıfeszítéseit az európai jogalkotás jobb végrehajtásának elımozdítása terén, valamint azon tagállamok pozitív hozzáállását, amelyek megteszik a szükséges intézkedéseket a jogsértéseknek a végrehajtási folyamat korai szakaszában történı orvoslása érdekében;

26.

üdvözli a tagállamok növekvı szerepvállalását a Petíciós Bizottság tevékenységében és a képviselıik részvételét a bizottsági üléseken; úgy véli, hogy ezt az együttmőködést tovább kell erısíteni, hiszen az európai jogszabályok végrehajtása – a nemzeti jogrendbe történı átültetésüket követıen – elsısorban a nemzeti hatóságok felelıssége;

27.

hangsúlyozza, hogy a tagállamokkal való szorosabb együttmőködés rendkívül fontos a Petíciós Bizottság munkája szempontjából; úgy véli, hogy ezt egyrészrıl a nemzeti parlamentekkel való együttmőködés elmélyítésén keresztül lehetne elérni, különösen a Lisszaboni Szerzıdés keretében;

28.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy legyenek készek egy átláthatóbb és kezdeményezıbb szerep vállalására az európai jogszabályok végrehajtásával és PE 443.887\ 131

HU

betartatásával kapcsolatos petíciókra adott válaszként; 29.

úgy ítéli meg, hogy a Lisszaboni Szerzıdés fényében az EP Petíciós Bizottságának szorosabb munkakapcsolatokat kell kovácsolnia a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek hasonló bizottságaival az európai ügyekkel kapcsolatos petíciók kölcsönös megértésének elımozdítása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok a lehetı legmegfelelıbb szinten a lehetı leghamarabb választ kapjanak;

30.

felhívja a figyelmet a Spanyolországban zajló kiterjedt urbanizáció hatásairól szóló állásfoglalása következtetésire és felszólítja a spanyol hatóságokat, hogy továbbra is biztosítsák az ez ügyben hozott intézkedéseik értékelését, ahogy ezt eddig is tették;

31.

megjegyzi, hogy növekszik a petíciót benyújtók száma, akik olyan ügyekben fordulnak a Parlamenthez, amelyek kívül esnek az EU illetékességi körén, ilyen például a nyugdíjellátás összegének kiszámítása, a nemzeti bíróságok határozatainak végrehajtása és a nemzeti közigazgatás passzivitása; a Petíciós Bizottság minden tıle telhetıt megtett annak érdekében, hogy az ilyen panaszokat visszairányítsa az illetékes nemzeti hatóságokhoz;

32.

úgy véli, hogy az internet elterjedt használatát mint a polgárokkal folytatott kommunikáció eszközét ösztönözni kell, ugyanakkor megoldást kell találni arra, hogy a Bizottságot ne lepjék el a nem petíciónak minısülı beadványok; úgy véli, hogy az egyik lehetséges megoldás a parlamenti regisztrációs folyamat felülvizsgálatában rejlik, és támogatja az illetékes személyzetet, hogy a kérdéses aktákat a Petíciós Bizottsághoz történı benyújtásuk helyett irányítsa a Polgárokkal Folytatott Levelezés Osztályához;

33.

hangsúlyozza, hogy folytatni kell a petíciók kezelésének átláthatóbbá tétele érdekében folyó munkát: belsıleg az „e-petíció” alkalmazás – amely lehetıvé teszi, hogy a képviselık közvetlenül hozzáférhessenek a petíciós aktákhoz – folyamatos aktualizálásával, külsıleg pedig egy felhasználóbarát, interaktív petíciós honlap létrehozásával, amellyel a Parlament eredményesebben tudná elérni a polgárokat és világosabbá tenné számukra a Petíciós Bizottság szavazási eljárását és feladatait;

34.

támogatja egy olyan, többszakaszos interaktív petíciós mintákat biztosító honlap létrehozását, amely tájékoztatja a polgárokat a Parlament hatáskörérıl s arról, hogy milyen eredménnyel járhat a petíciók Parlamenthez történı benyújtása, és e honlapon fel lehet tüntetni az európai és nemzeti szintő jogorvoslati alternatívák hivatkozásait; az Unió különbözı területeken betöltött felelısségi köreinek a lehetı legrészletesebb leírását kéri az uniós és nemzeti kompetenciákat illetı zavar elkerülése végett;

35.

elismeri, hogy egy ilyen kezdeményezés megvalósítása költségekkel járna, ugyanakkor sürgeti az illetékes igazgatási szolgálatokat, hogy a Petíciós Bizottsággal együttmőködve találják meg a legmegfelelıbb megoldást, hiszen egy ilyen internetes portál kiemelkedı jelentıségő lenne nemcsak a Parlament és az EU polgárai közötti kapcsolat javítása, hanem az elfogadhatatlan petíciók számának csökkentése szempontjából is;

36.

hangsúlyozza, hogy addig, amíg a források ügye nem rendezıdik kielégítıen, a jelenlegi weboldal azonnali javítására van szükség;

132 /PE 443.887

HU

37.

üdvözli az új eljárási szabályzat Parlament általi elfogadását és a petíciók kezelésére vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát; bátorítja a Titkárság és képviselıcsoportok képviselıinek egy, a Petíciós Bizottság szabályaira és belsı eljárásaira vonatkozó, felülvizsgált képviselıi útmutató elkészítésére irányuló munkáját, hiszen egy ilyen dokumentum nemcsak a képviselık munkáját segítené, de egyben a petíciós folyamat átláthatóságát is tovább növelné;

38.

újfent megerısíti felhívását az illetékes igazgatási osztályok felé, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket egy elektronikus nyilvántartás létrehozása érdekében, amelyen keresztül az eljárási szabályzat 202. cikkének megfelelıen a polgárok támogathatnak vagy ellenezhetnek egy petíciót;

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak és a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak, petíciós bizottságaiknak és nemzeti ombudsmanjaiknak vagy hasonló illetékes szerveiknek.

PE 443.887\ 133

HU

P7_TA-PROV(2010)0262 A fiatalok munkaerıpiachoz való hozzáférésének elısegítése, a gyakornokok és az ipari tanulók státuszának megerısítése Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása a fiatalság munkaerıpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetıségek elımozdításáról (2009/2221(INI))


tekintettel a Lisszaboni Stratégia értékelésére (SEC(2010)0114),

–

tekintettel az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek: A munkaerı-piaci és a képzettségi igények elırejelzése és összehangolása” címő bizottsági közleményre (COM(2008)0868),

–

tekintettel az új munkahelyekhez szükséges új készségekrıl szóló bizottsági közleményéhez (SEC(2008)3058) mellékelt bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–

tekintettel a „Közös elkötelezettség a foglalkoztatásért” címő bizottsági közleményre (COM(2009)0257),

–

tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyızıdésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0426),

–

tekintettel az Új munkahelyekhez szükséges új készségek: A munkaerı-piaci és a képzettségi igények elırejelzésérıl és összehangolásáról szóló, 2009. március 9-én Brüsszelben elfogadott tanácsi következtetésére,

–

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlı bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre1,

–

tekintettel a fiatalok oktatásban, foglalkoztatásban és a társadalomban való teljes körő részvételének elısegítésérıl szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0498) és az ahhoz mellékelt, a fiatalok foglalkoztatásáról szóló bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1093),

–

tekintettel az EU-ban az esélyegyenlıség és a megkülönböztetésmentesség terén elért elırehaladásról (a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelv átültetése) szóló, 2008. május 20-i állásfoglalására,

–

tekintettel az „EU ifjúsági stratégiája: befektetés és az érvényesülés elısegítése – Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok elıtt álló kihívások és lehetıségek kezelésére” (COM(2009)0200) címő bizottsági közleményre,

1

HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

134 /PE 443.887

HU

–

tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyızıdésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvrıl szóló 2008. április 2-i jogalkotási állásfoglalására1,

–

tekintettel a fiatalok tanulási mobilitásának elımozdításáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2009)0329),

–

tekintettel a 2009. novemberi, a foglalkoztatásról szóló 2009. évi bizottsági jelentésre,

–

tekintettel a Bizottság számára készült, „Új munkahelyekhez szükséges új készségek: most kell cselekednünk” címő független jelentésre, mely tanácsokat és kulcsajánlásokat fogalmaz meg a kezdeményezésnek az EU jövıbeli 2020-as növekedési és munkahelyteremtési stratégiájával összefüggésben történı továbbfejlesztésérıl (2010. február),

–

tekintettel a Bizottság megbízásából az Ifjúság Program keretében készült, „A munkához vezetı utak: a fiatalok munkaerı-piaci integrációjának jövıbeli igényei és aktuális gyakorlatai” címő, valamint a „Fiatalok a foglalkoztatásban és a munkanélküliségben: gondolatok az ifjúság jobb munka-erıpiaci integrációjáról” címő független jelentésre (Ifjúság zárójelentés, 2008. szeptember);

–

tekintettel a „Fiatalság és a munka” címő, 2007. márciusi Eurofound-tanulmányra,

–

tekintettel „A karriertanácsadás szakmaiasítása: gyakorlati kompetenciák és képzési útvonalak Európában” címő 2009. márciusi Cedefop-tanulmányra,

–

tekintettel az „Európa jövıjéhez szükséges készségek: foglalkoztatási készségek szükségleteinek elırejelzése” címő 2009. májusi Cedefop-tanulmányra,

–

tekintettel az európai szakoktatás és szakképzés: a szakoktatás és szakképzés modernizációja címő szintézisjelentésrıl szóló 2009. decemberi, negyedik Cedefopjelentésre,

–

tekintettel a „Jó kezdet? Átmenetek a fiatalok munkaerıpiacán az OECDországokban” címő, 2008. novemberi 2008. évi OECD foglalkoztatási kilátásokra,

–

tekintettel a fiatalok oktatásban, foglalkoztatásban és társadalomban való részvételének elısegítését célzó, 2008. márciusi Európai Ifjúsági Paktumra,

–

tekintettel az Anne-Charlotte Bailly, német állampolgár által a „Generation P” nevében benyújtott, a tisztességes gyakornoki állásokról, valamint a fiatalok európai munkaerıpiachoz való megfelelı hozzáférésérıl szóló 1452/2008 számú petícióra,

–

tekintettel az Európai Bíróság C-555/07. sz. ügyben hozott, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tiltásának elvérıl szóló 2010. januári ítéletére,

–

tekintettel 2010. május 20-i, „Egyetemek és vállalkozások párbeszéde: új partnerség az

1

HL C 137. E, 2010.5.27., 68. o. PE 443.887\ 135

HU

európai egyetemek modernizálásért” címő állásfoglalására1, –

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 156. cikkére,

–


–

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0197/2010),

A.

mivel a gazdasági válság hatására az Európai Unió tagállamaiban a munkanélküliség aránya jelentısen megemelkedett; mivel ez a jelenség a fiatalokat egyes esetekben aránytalanul sújtotta; mivel a munkanélküliek aránya a fiatalok körében a munkanélküliség átlagánál erıteljesebben emelkedik; mivel 2009. decemberében az Európai Unióban több mint 5,5 millió 25 év alatti fiatal, azaz a fiatalok 21,4%-a volt munkanélküli, ahhoz a paradoxonhoz vezet, hogy bár a népesség elöregedése miatt a biztosítási rendszerek nélkülözhetetlen pilléreinek a fiataloknak kellene lenniük, eközben a gazdaság perifériájára szorulnak;

B.

mivel a fiatalok elıtt kevés lehetıség áll arra, hogy állandó és szabályos foglalkoztatást találjanak; mivel a fiatalok fıként atipikus, igen rugalmas, bizonytalan foglalkoztatási formák (marginális részmunkaidı, ideiglenes vagy határozott idejő foglalkoztatás stb.) keretében lépnek be a munkaerı-piacra, és alacsony annak a valószínősége, hogy ez az elsı lépés az állandó foglalkoztatás irányába,

C.

mivel úgy látszik, hogy a gyakornoki és szakmai gyakorlati lehetıségeket gyakrabban veszik igénybe a munkáltatók a szabályos foglalkoztatás kiváltására azzal, hogy kihasználják a fiatalok munkaerıpiacra való belépése elıtt álló akadályokat; mivel a tagállamoknak foglalkozniuk kell a fiatalok kihasználásának e formáival és azokat ténylegesen fel kell számolniuk,

D.

mivel a foglalkoztatásról szóló 2009-es rendkívüli prágai uniós csúcstalálkozón elfogadott tíz intézkedésbıl négy az oktatással, szakképzéssel, az egész életen át tartó tanulással, a gyakornoksággal, a mobilitás lehetıvé tételével és a munkaerıpiac igényeinek és az igényelt készségek jobb elırejelzésével foglakozik,

E.

mivel a fiatalok munkanélkülisége és alulfoglalkoztatása súlyos szociális és gazdasági terhet ró a társadalomra, melynek következményei közé tartozik a gazdasági lehetıségek elszalasztása, az adózói kör lemorzsolódása – mely meghiúsítja az infrastruktúra és a közszolgáltatások fejlesztését szolgáló beruházásokat –, a szociális jóléti kiadások növekedése, az oktatási és képzési beruházások kihasználatlansága, valamint a hosszú távú munkanélküliség és társadalmi kirekesztés kockázata,

F.

mivel a jelen generáció által okozott hatalmas államadósságokat a fiatal generációknak kell csökkenteniük,

G.

mivel a gazdasági és demográfiai elırejelzések alapján az Európai Unióban a következı évtizedben mintegy 80 millió új álláslehetıség jön létre, melyek nagy részének betöltéséhez magasan képzett munkaerıre van szükség; mivel az Európai Unió egészére vetítve a foglalkoztatottak aránya a magas szintő képzettséggel

1


136 /PE 443.887

HU

rendelkezık között 85%, a középszinten képzetteknél 70%, míg az alacsony képzettségőek körében 50%, H.

mivel a gazdasági növekedés létfontosságú a munkahelyteremtéshez, hiszen a nagyobb gazdasági növekedés több foglalkoztatási lehetıséget teremt; emlékeztet arra, hogy Európában az új munkahelyek több mint 50%-át a KKV-k teremtik,

I.

mivel az oktatásból a munkavégzésbe való, valamint a különbözı munkahelyek közötti átmenet idıszakai az egész Európai Unióban strukturális kihívást jelentenek a fiatalok számára; mivel a szakmai gyakorlatok igen pozitív hatást fejtenek ki a fiatalok álláshoz jutására, fıleg akkor, ha lehetıvé teszik a professzionalizmus és a szakmai készségek közvetlenül a vállalkozásokon belüli megszerzését,

J.

mivel az oktatási programokat jelentıs mértékben javítani kell, miközben ösztönözni kell az egyetemek és vállalkozások közötti partnerségeket, a hatékony gyakorlati képzési rendszereket, a szakmai elımenetelhez szükséges kölcsönöket és a munkáltatók képzésbe való befektetését,

K.

mivel a fiatalok a munkaerıpiacra való belépés során és a munkahelyek leépítése során szintén sokszor szembesülnek életkor alapján való hátrányos megkülönböztetéssel; mivel a fiatal nık a férfiaknál nagyobb valószínőséggel kerülnek szembe munkanélküliséggel és szegénységgel, vagy azzal, hogy bizonytalan és be nem jelentett tevékenységekben foglalkoztatják ıket; mivel másfelıl a jelenlegi gazdasági válságban a munkanélküliség a fiatal férfiakat sújtotta a legkomolyabban, mivel a fogyatékkal élı fiatalok még nagyobb akadályokba ütköznek a munkaerı-piaci beilleszkedésben,

L.

mivel a tisztességes munka átsegíti a fiatalokat a társadalmi függıség helyzetébıl az önellátásba, segít kitörniük a szegénységbıl és lehetıvé teszi számukra a társadalomban való aktív részvételt gazdasági és szociális értelemben egyaránt; mivel bizonyos tagállamokban a jogszabályok életkor alapján történı diszkriminációt alkalmaznak a fiatalok jogainak kizárólag életkoron alapuló korlátozása által, például az Egyesült Királyságban az alacsonyabb minimálbér a fiatalok számára, a Revenue de solidarité activehoz való korlátozott hozzáférés Franciaországban és csökkentett munkanélküliségi ellátás Dániában, amelyek mindegyike elfogadhatatlan és kontraproduktív annak ellenére, hogy céljuk az lenne, hogy a fiatalokat munkához juttassák, mivel lehetetlenné teszi a fiatalok számára, hogy gazdaságilag független életet kezdjenek, különösen a fiatalok magas munkanélküliségi arányával járó válság idején;

M.

mivel a lisszaboni stratégia fiatalokra és a szakképzés korszerősítésére (VET) vonatkozó referenciaértékei nem teljesültek maradéktalanul,

N.

mivel az uniós munakerıpiacok általános stratégiája a rugalmas biztonság, amelynek céljai a következık: rugalmas és megbízható szerzıdések, egész életen át tartó tanulás, aktív munkaerı-piaci politikák és szociális biztonság; mivel – sajnálatos módon – ezt a stratégiát sok országban korlátozó módon értelmezték, ami révén a „rugalmasság” szem elıl tévesztette a holisztikus megközelítést, valamint a foglalkoztatási és szociális biztonságot,

O.

mivel a demográfiai változás következtében 2020-tól súlyos szakemberhiány fogja PE 443.887\ 137

HU

sújtani az európai gazdasági térséget és ennek kialakulását csak megfelelı oktatás, képzés és továbbképzés hátráltathatja, P.

mivel a KKV-k – mind számuk, mind pedig a munkanélküliséggel szembeni küzdelemben betöltött stratégiai funkciók révén – fontos szerepet játszanak az európai gazdaságban,

1.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanúsítsanak jogokon alapuló megközelítést a fiatalok és a foglalkoztatottság kérdéséhez. A fiatalok tisztességes munkájának kvalitatív szempontjai nem kerülhetnek veszélybe, és az erıfeszítések középpontjában a munkajogi alapelıírásoknak és a munka minıségéhez kapcsolódó egyéb feltételeknek – úgy mint a munkaidı, a minimálbér, a szociális biztonság, valamint a foglalkoztatás-egészségügy és -biztonság – kell állniuk;

Több és jobb munkahely teremtése és befogadás a munkaerıpiacra 2.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy határozzon meg olyan foglalkoztatási stratégiát az Európai Unió számára, mely a pénzügyi eszközök és a foglalkoztatási szakpolitikák egyesítésével megelızi a munkanélküliek számának növekedését és nagyra törı referenciaértékeket határoz meg a fiatalok foglalkoztatása tekintetében; erıteljesen sürgeti, hogy a munkahelyekre vonatkozó stratégiában külön összpontosítsanak a környezetbarát és a szociális gazdaságban elhelyezkedı munkahelyek kialakítására, eközben pedig biztosítsák, hogy a Parlamentet bevonják a döntéshozatali folyamatba;

3.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok – például környezettechnológiai képzések biztosítása révén – környezetbarát munkahelyeket hozzanak létre;

4.

felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan, hatékony ösztönzıket a fiatalok számára – például foglalkoztatási támogatásokat vagy biztosítási hozzájárulást –, amelyek jó élet- és munkakörülményeket biztosítanak; a köz- és magánszektor munkaadóinak bátorítására, hogy alkalmazzanak fiatalokat, ruházzanak be mind a fiatalok számára való munkahelyteremtésbe, mind pedig folyamatos képzésükbe és szakképzettségük munka mellett történı emelésébe, valamint a fiatalok vállalkozói törekvéseinek támogatásába; rámutat a kisvállalkozások különleges szerepére és jelentıségére a szaktudás és hagyományos know-how tekintetében; bátorítja a fiatalok nemrégiben létrehozott európai mikrofinanszírozási eszközhöz való hozzáférésének biztosítását;

5.

hangsúlyozza a vállalkozói oktatás fontosságát az új foglalkoztatási típusokhoz szükséges készségek megszerzése szerves részeként;

6.

felkéri a tagállamokat, hogy a fiatalok képzése terén alkalmazzanak nagyra törı politikát;

7.

felkéri a Bizottságot, hogy az új, fejlıdésben lévı stratégiai ágazatokban – az iskolák, egyetemek, vállalkozások és szociális partnerek közötti partnerségekkel kapcsolatos pozitív tapasztalatok figyelembe vételével – mozdítson elı és támogasson néhány kísérleti projektet, amelyek keretében a fiatalokra – különösen a nıkre – irányuló tudományos és technológiai és fogalkoztatásorientált , képzést ír elı, a vállalkozásoknál az innováció és a versenyképesség javítása céljából, e célból

138 /PE 443.887

HU

ösztöndíjakat, gyakornoki jogviszonyokat, nem atipikus munkaszerzıdéseket alkalmazva; 8.

sürgeti az egyetemeket, hogy idejekorán vegyék fel a kapcsolatot a munkáltatókkal és tegyék lehetıvé a hallgatók számára, hogy elsajátítsák a munkaerıpiacon szükséges készségeket;

9.

felszólítja a tagállamokat, hogy a növekedés megvalósítása és – különösen a fiatalok számára – új munkahelyek megteremtése érdekében vizsgálják meg a gazdaság élénkítésére irányuló, olyan széles körő intézkedések lehetıségét, mint az adócsökkentés, valamint a KKV-kre háruló adminisztratív terhek csökkentése;

10.

reméli, hogy a fiatalok sikeresen felhasználják majd a mikrohitelek lehetıségét; úgy véli, hogy az induló vállalkozások alapítói számára következetes és hozzáértı tanácsadást kell nyújtani;

11.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a fiatalok tisztes befogadását és érdemi foglalkoztatásukat biztosító, befogadó és célzott munkaerı-piaci szakpolitikákat, többek között ösztönzı hálózatok, pénzügyi támogatással kísért gyakornoki lehetıségek – azért, hogy a gyakornok a gyakornoki lehetıség helyéhez közel költözhessen és ott élhessen –, nemzetközi karriercentrumok és az egyéni tanácsadásra szolgáló, különösen olyan területekkel foglalkozó ifjúsági központok létrehozásán keresztül, mint például a kollektív szervezés és a gyakornoksággal kapcsolatos jogi szempontok ismerete;

12.

elismeri, hogy a fiatalok nehezen jutnak a saját vállalkozás alapításához és fejlesztéséhez szükséges pénzügyi eszközökhöz; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzanak intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a fiatalok pénzügyi eszközökhöz való hozzáférését és a vállalkozói közösséggel együttmőködve készítsenek mentorálási programokat fiatalok számára a vállalkozások alapítása és fejlesztése tárgyában;

13.

felkéri a tagállamokat, hogy innovatív projektekkel járuljanak hozzá az iskolából kimaradó tanulók kompetenciáinak fejlesztéséhez és készítsék fel az iskolából kimaradó tanulókat a munkaerıpiacra;

14.

felszólítja a tagállamokat, hogy a képzési rendszerek kiigazítása során tervezzék be az iskolák és a vállalkozások közötti korai együttmőködést. úgy véli, hogy az oktatási programok kidolgozásába be kell vonni a helyi és a körzeti hatóságokat, mivel ık tartanak fenn hálózatokat a munkáltatókkal és ismerik azok igényeit;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy bıvítse az Európai Szociális Alap pénzügyi kapacitását és biztosítsa jobb felhasználását, valamint hogy az alap pénzeszközeinek legalább 10%-át különítse el a fiatalokra irányuló projektekre és könnyítse meg az alaphoz való hozzáférést; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne veszélyeztessék a kis és innovatív projektek menetét kiterjedt ellenırzésekkel, és vizsgálják felül az olyan programok hatékonyságát és hozzáadott értékét, mint a „Cselevı ifjúság” (Youth in Action) a fiatalok számára biztosítható álláslehetıségek tekintetében; sürgeti a tagállamokat, hogy javítsanak a fiatalokra irányuló szakpolitikáik célzottságán;

16.

sürgeti a tagállamokat, hogy a strukturális munkanélküliség elleni küzdelemre szolgáló PE 443.887\ 139

HU

megfelelı eszközként rangsorolják elıre a vállalkozások és oktatási intézmények együttmőködését; Oktatás és átmenet az oktatásból a foglalkoztatásba 17.

felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a korai iskolaelhagyás mértékének csökkentését célzó erıfeszítéseiket a lemorzsolódás 2012-ig 10%-ra való csökkentésére vonatkozó, az Európa 2020 stratégiában kitőzött célkitőzés elérésének érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy a korai iskolaelhagyás és az analfabetizmus megfékezésére vegyék igénybe az intézkedések széles skáláját, pl. az egy osztályban tanulók számának csökkentését, segítségnyújtást az olyan tanulók számára, akik anyagilag nem engedhetik meg maguknak a kötelezı tanulmányok befejezését, erısítsék meg a tantervek gyakorlati irányultságát, minden iskolában mentorok bevezetését, a korai iskolaelhagyók azonnali nyomon követı rendszerének felállítását; kiemeli Finnországot, mely az új iránykeresés lehetıségét velük együtt tanulmányozva sikerrel csökkentette a korai iskolaelhagyók arányát; felkéri a Bizottságot a bevált gyakorlatok cseréje projektjének koordinálására;

18.

felhívja a tagállamokat, hogy javítsák oktatási rendszerük munka világával való kapcsolódásait és hozzanak létre a képzettségi és szakosodási igényeket elırejelzı rendszereket;

19.

sürgeti annak biztosítását, hogy minden gyermek a kezdetektıl fogva megkapja a számára szükséges támogatást, különösen pedig a beszédproblémákkal küzdı vagy másféle fogyatékkal élı gyermekek célzott támogatását kell garantálni annak érdekében, hogy a lehetı legtöbb oktatási és munkalehetıség álljon nyitva elıttük;

20.

felhívást intéz a több és jobb ipari tanulói programért; hivatkozik a szakoktatáson és szakképzésen belüli duális rendszerekkel kapcsolatos pozitív tapasztalatokra például Németországban, Ausztriában és Dániában, ahol a rendszert a fiatalok oktatásból foglalkoztatásba való átmenete fontos részének tekintik; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a gyakornoki rendszereket és ösztönözzék a vállalatokat, hogy a fiatalok részére még válság idején is biztosítsanak képzési lehetıségeket; hangsúlyozza a megfelelı képzés jelentıségét a magasan képzett munkaerı biztosítása céljából, melyre a vállalatoknak a jövıben szükségük lesz; hangsúlyozza, hogy a tanonckodás nem helyettesítheti a rendes munkát;

21.

felhívást intéz a jobb és biztos gyakornoki lehetıségekért; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy – a COM(2007)0498 számú közleményben szereplı elkötelezettséget követıen, miszerint “a gyakornokságok tekintetében javasolni fogja az Európai Minıségi Charta kezdeményezését” – készítse el a Gyakornokok Európai Minıségi Chartáját, amely megállapítja a gyakornokságok tekintetében a minimális normákat oktatási értékük biztosítására és a kizsákmányolás elkerülésére, figyelembe véve azt, hogy a gyakornoki állások az oktatás részét képezik és nem helyettesíthetik a valódi munkahelyeket. Ezekbe a minimális normákba bele kell foglalni a munka leírásának vázlatát vagy a szükséges kvalifikációkat, a gyakornokság idıkorlátját, egy juttatásminimumot, amely a gyakornoki munka helyszínének megélhetési költségein alapul, és amely megfelel a nemzetközi szokásoknak, a biztosítást az adott munkaterületen, betegségbiztosítást a szociális normákkal összhangban, és a kérdéses oktatási programmal való egyértelmő kapcsolatot;

140 /PE 443.887

HU

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy szolgáltasson minden egyes tagállam gyakornoki lehetıségeirıl az alábbiakat tartalmazó statisztikákat: –

a gyakornoki lehetıségek száma,

–

a gyakornoki lehetıségek idıtartama,

–

a gyakornokok részére biztosított szociális juttatások,

–

a gyakornokok részére kifizetett juttatások,

–

a gyakornokok korcsoportjai,

továbbá végezzen összehasonlító vizsgálatot az uniós tagállamokban létezı különféle gyakornoki rendszerekrıl; 23.

felhív minden tagállamot a szabályoknak való megfelelés nyomon követésére;

24.

felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre európai rendszert az ipari tanulóként és gyakornokként megszerzett ismeretek és készségek tanúsítására és elismerésére, amely segíti és növeli a fiatal munkaerı mobilitását;

25.

arra szólít fel, hogy a fiatalokat védjék meg azon munkáltatóktól – az állami és magánszektorban egyaránt – akik szakmai gyakorlaton, ipari tanulóként vagy gyakornokként alacsony költséggel vagy költségmentesen fedezhetik a munkáltatók fontos és alapvetı szükségleteit, kihasználva a fiatalok tanulási hajlandóságát, anélkül, hogy esélyt adnának számukra, hogy a jövıben teljes jogú alkalmazottak lehessenek;

26.

hangsúlyozza, hogy fontos elısegíteni a fiatalok foglalkoztatási és képzési mobilitását a tagállamok között, és hogy növelni kell az EU-ban meglévı képesítések, ismeretek és diplomák elismerését és átláthatóságát; megkettızött erıfeszítéseket kér az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének, valamint a szakoktatás és szakképzés európai minıségbiztosítási referenciakeretének kidolgozásához, és kéri a Leonardo de Vinci program megerısítését;

27.

felszólítja a tagállamokat, hogy gyorsítsák meg a nemzeti képesítési keretek harmonizációját az európai képesítési keretrendszerrel (EQF) annak érdekében, hogy a fiatalok mobilitása fokozódjon a képzés és a munka területén;

28.

hangsúlyozza a magánszektor oktatási szolgáltatóinak szerepét, mivel a magánszektor rendszerint innovatívabb a tanfolyamok megtervezését, és rugalmasabb azok megtartását illetıen;

29.

felszólítja a tagállamokat, hogy a gyakornokság, a munkatapasztalat-szerzés és az ipari tanulói szolgálat során tegyék elérhetıvé a fiatalok számára a teljes foglalkoztatást és a betegbiztosítást, és adott esetben támogassák biztosítási járulékaik egy részét,

30.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ipari tanulói, gyakornoki és szakmai gyakorlati programokat integrálják a társadalombiztosítási rendszerekbe;

31.

felszólítja a tagállamokat az általános és a középiskola közötti pályaválasztási rendszer megerısítésére, hogy segítséget nyújtsanak a fiataloknak és a családoknak a valódi PE 443.887\ 141

HU

készségeknek, képességeknek, törekvéseknek ténylegesen megfelelı képzési lehetıségek kiválasztásában, ekként csökkentve a késıbbi pályaelhagyások vagy kudarcok kockázatát; 32.

elismeri, hogy a válság idején a fiatalok az oktatáshoz fordulnak, és ebben ösztönözni is kell ıket; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az oktatáshoz való egyenlı hozzáférést mindenki számára azáltal, hogy garantálják a megfelelıképp finanszírozott oktatáshoz való minimumjogot a bölcsıdétıl az egyetemig, valamint a fiatal diákok számára a pénzügyi támogatás biztosításával; felkéri a tagállamokat, hogy még többet fektessenek bele az oktatásba és a képzésbe, még ha jelenleg adóügyi és szociális akadályokkal kell is szembenézniük, hogy a lehetı leggyorsabban hajtsák végre az európai képzési keretrendszert és szükség esetén hozzanak létre nemzeti képesítési keretrendszert;

33.

emlékeztet arra, hogy a koppenhágai folyamat célja, hogy az embereket a széles körben (pl. az iskolában, a felsıoktatásban, a munkahelyen vagy magántanfolyamokon) rendelkezésre álló szakképzési lehetıségek igénybevételére ösztönözze;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy bıvítse ki az oktatást és a készségek fejlesztését támogató uniós programokat, úgy mint az egész életen át tartó tanulás, az Európai Szociális Alap, a Marie Curie és az Erasmus Mundus fellépések és a természettudományos oktatással kapcsolatos kezdeményezés;

35.

felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a fiatalokkal foglalkozó nemzeti munkacsoportokat az oktatási rendszer és a munkaerıpiac közötti erıteljesebb koherencia, valamint a készségekbe való befektetés terén a kormányzat, a munkáltatók és az egyének közötti erıteljesebb és közös felelısség elımozdításának biztosítására; felszólítja a tagállamokat, hogy minden iskola számára biztosítsanak tanácsadó testületet az oktatásból a munkaerıpiacra való átmenet megkönnyítésének elısegítése, valamint az állami és magánszereplık közötti együttmőködés elımozdítása céljából;

36.

rendkívül fontosnak tartja a képzés és oktatás rendszerének a dinamikusan változó munkaerıpiachoz, illetve az új szakmák iránti kereslethez való igazítását;

37.

úgy véli, hogy a nyelvtanulás alapvetı fontosságú a fiatalok munkaerı-piaci hozzáférésének megkönnyítéséhez, valamint mobilitásuk és az esélyegyenlıség elımozdításához;

Alkalmazkodás az egyén és a munkaerıpiac igényeihez 38.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lássák el a fiatalokat információkkal a munkaerı-piaci keresletrıl, feltéve, hogy megfelelı felülvizsgálati mechanizmusokat vezetnek be a foglalkoztatásban beálló fejlemények nyomon követésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat olyan, egész életciklusra vonatkozó szakpolitikák és stratégiák kialakítására, amelyekben az oktatás és a foglalkoztatás szorosabb integrációja valósul meg, a biztonságos átmenet kulcsszerepet játszik, és melyekben megvalósul a munkaerı folyamatos készségfejlesztése a kulcskészségek munkaerıpiaci igényekkel összhangban álló megszerzése érdekében;

39.

felszólítja a Bizottságot, hogy a fiatalok mobilitásának támogatása érdekében fokozzák

142 /PE 443.887

HU

a szakképesítések – beleértve a nem iskolarendszerő tanulást és a munkatapasztalatot – elismerésére vonatkozóan folyó munkáját; 40.

felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elı a nem formális és informális tanulás kereteiben megszerzett képesítések elismerését, hogy a fiatalok számára lehetıvé tegyék az egyéb képzések és kompetenciák munkakereséskor szükséges igazolását;

41.

a szakképzés fokozott támogatására és megbecsülésére szólít fel;

42.

sürgeti a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel közösen vizsgálja felül rugalmas biztonsági stratégiáját annak érdekében, hogy az átmenet biztonságának a napirend élére való tőzése mellett kínáljon a fiataloknak mobilitási lehetıségeket és könnyebb hozzáférést; kiemeli, hogy társadalombiztosítás nélkül a rugalmasság nem jelent fenntartható megoldást a fiatalok munkaerı-piaci problémái elleni küzdelemben, ellenkezıleg, csupán a fiatalok munkajogi és biztosítási jogai kijátszásának módja,

43.

felhívja a tagállamokat, hogy a fiatalokra vonatkozó nemzeti foglalkoztatási stratégiájukban szerepeltessék mind a négy rugalmas biztonsági komponenst, nevezetesen: a)

rugalmas és megbízható szerzıdési feltételek,

b)

a készségek folyamatos fejlıdését biztosító átfogó, egész életen át tartó képzési, gyakornoki vagy tanulási programok,

c)

hathatós, aktív munkaerı-piaci politikák, melyek középpontjában a készségek, a minıségi foglalkoztatás és a befogadás áll,

d)

hatékony munkaerı-mobilitási mechanizmusok;

e)

olyan társadalombiztosítási rendszerek, melyek a rugalmasságra való kényszerítés helyett megadják a fiataloknak az átmenet biztonságát a különféle foglalkoztatási helyzetek, a munkanélküliség és a foglalkoztatás, valamint a képzés és a foglalkoztatás között;

f)

a munkavállalói jogok garantálását eredményesen ellenırzı mechanizmusok;

44.

felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy minıségi munkahelyek biztosításával elızzék meg a fiatalokat fenyegetı „bizonytalansági csapdát”; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a létezı nemzeti jogszabályok alapján a Bizottsággal együttmőködésben hozzanak létre és vezessenek be jobb normákat az alacsony minıségő vagy bizonytalan munkakörökben dolgozók védelmére;

45.

sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen a fiatalok munkanélküliségével és a generációk közötti igazságosság hosszú távú hatásaival kapcsolatos felmérést;

46.

hangsúlyozza, hogy erıteljes és strukturált szociális párbeszédre van szükség valamennyi munkahelyen a fiatalok kizsákmányolástól és az idıszakos munkával gyakran járó bizonytalanságtól való megóvása érdekében; hangsúlyozza, hogy a szociális partnereknek foglalkozniuk kell a fiatal munkavállalókkal és sajátos szükségleteikkel; PE 443.887\ 143

HU

47.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet az „Esélyegyenlıség a foglalkoztatásban” irányelv helyes átültetésének és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, mely irányelv megtiltja az életkoron alapuló megkülönböztetést; úgy véli, hogy sokkal többet kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy mind a munkavállalók, mind a munkáltatók tisztában legyenek az említett jogszabály szerinti jogaikkal és kötelezettségeikkel;

48.

felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy hajtsanak végre stratégiákat a fiatalok munkával kapcsolatos jogaikról és a munkaerıpiacba való integrációjukhoz vezetı különbözı alternatív útvonalakról történı tájékoztatására és felvilágosítására;

49.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munka világa és a képzés közötti közeledést, például az elméleti tényanyagot a gyakorlati tapasztalattal összekötı, duálishoz hasonló képzési formák kialakítása érdekében, hogy biztosítsák a szükséges – akár általános, akár különleges – készségek összességét; felkéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be a szakképzésre (VET), szakmai tanulmányokra és vállalkozási ismeretekre irányuló tájékoztatási kampány támogatásába annak érdekében, hogy az ilyen képzéseket többé ne „rossz választásként”, hanem olyan lehetıségként fogják fel, amellyel betömhetık a munkaerıpiacon a mőszaki állások terén fennálló foglalkoztatási rések, továbbá annak érdekében, hogy az európai gazdaságot ismét felvillanyozzák;

50.

felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy aktív foglalkoztatási politikák révén továbbra is vegyenek részt a fiatalok munkaerıpiachoz való hozzáférését erısítı programok kidolgozásában és megvalósításában, különösen egyes olyan régiókban és ágazatokban, ahol a fiatalkori munkanélküliség aránya magas;

51.

felhívja a tagállamokat, hogy enyhítsék a fiatalok munkanélkülisége által az e generációk nyugdíjjogosultságára gyakorolt hatást és az iskolai idık nagyvonalú beszámításával ösztönözzék a fiatalokat arra, hogy sokáig járjanak iskolába;

52.

felkéri a szociális partnereket, hogy fokozzák a fiatalok társadalmi párbeszédben való részvételhez való jogukról történı tájékoztatására irányuló erıfeszítéseiket és erısítsék a munkaképes korú népesség e nagy csoportjának érdekképviseleti szervekben való részvételét,

Hátrányok és diszkrimináció 53.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fiatalokra vonatkozó nemzeti joganyagot és különösen a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlı bánásmódról szóló irányelven (2000/78/EK) alapuló nemzeti jogszabályokat ne arra használják, hogy megkülönböztetést alkalmazzanak a fiatal munkavállalók szociális juttatásokhoz való hozzáférése tekintetében; úgy véli, hogy sokkal többet kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy mind a munkavállalók, mind a munkáltatók tisztában legyenek az említett jogszabály szerinti jogaikkal és kötelezettségeikkel;

54.

kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak megfelelı kezdeményezésekrıl a fogadó ország nyelve megtanulásának, a származási országban megszerzett képesítések elismerésének, a kulcskompetenciákhoz való hozzáférésnek a biztosítása céljából annak érdekében, hogy ily módon lehetıvé tegyék a társadalmi integrációt és a

144 /PE 443.887

HU

munkaerı-piaci részvételt; 55.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak megfelelı és jobb gyermekgondozási létesítményekrıl – például napközis iskolákról a fiatal szülık számára és elfogadható áron –, ezáltal lehetıvé téve a fiatal szülık – különösen az anyák – számára, hogy részt vehessenek a munkaerıpiacon;

56.

kéri, hogy a tagállamok által a fiatal szülık részére – akár a gyermekgondozás, akár az bölcsıdék keretében – biztosított segítség legyen elégséges szintő annak érdekében, hogy ez ne tartsa vissza az érdekelteket a munkaerı-piaci részvételtıl;

57.

felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a válság által érintett ágazatokban a fiatal munkanélküli férfiakra összpontosító, rövid távú kezdeményezést, nem tévesztve szem elıl a fiatal nık által a munkaerı-piaci hozzáférés tekintetében tapasztalt problémákat;

58.

felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be megerısítı intézkedéseket az olyan fiatalok érdekében, akik a munkaerıpiac fiatalokat alulfoglalkoztató ágazataiban dolgoznak, a korábbi, életkor alapú megkülönböztetés következményeinek leküzdése és a valóban sokszínő munkaerıbázis elérése érdekében, és a körülményeket az ésszerőség alapján mindenkor igazítsák hozzá a sajátos igényő fiatalokhoz; rámutat a megkülönböztetés elleni küzdelemben a megerısítı intézkedésekkel elért jó eredményekre;

59.

szorgalmazza a fogyatékkal élık számára történı célzott programok kidolgozását, biztosítva ezáltal a munkaerı piacra való bejutásuk esélyeinek növelését;

60.

hangsúlyozza, hogy nagyon fontos a mővészeti – film-, tánc- és színmővészeti vagy cirkuszi elıadó-mővészeti – iskolákba járó, ilyen képzéseken részt vevı fiatalok gyakornoki idıszakának és mobilitásának támogatása;

61.

úgy véli, hogy meg kellene erısíteni a különbözı – többek között szociális, kulturális és sporttal kapcsolatos – területeken folyó önkéntes programok támogatását;

62.

sürgeti a különbözı ipari ágazatokat, hogy a vállalkozásokon és a szervezeteken belül hozzanak létre generációk közötti partnerségeket annak érdekében, hogy aktív tudáscsere valósuljon meg, és hogy a különbözı generációk tapasztalatai alkotó módon egyesüljenek;

63.

elismeri a fiatalok pénzügyileg függetlenné válása képességének fontosságát, és felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyénileg minden fiatalnak egy tisztességes jövedelmi szintet, mely biztosítja számukra a gazdaságilag független élet megteremtésének lehetıségét;

64.

kéri a tagállamokat, hogy hatékonyan segítsék a fiatalokat – amennyiben ezt igénylik – különösen szakmai döntéseikben, jogaik megismerésében, valamint a minimális jövedelmükkel való gazdálkodásban;

Uniós szintő stratégiák és irányítási eszközök 65.

javasolja, hogy a Tanács és a Bizottság álljon elı egy európai ifjúsági garanciával, PE 443.887\ 145

HU

mely biztosítja, hogy legfeljebb négy hónapos munkanélküliséget követıen az Európai Unió valamennyi fiataljának felkínálható legyen munkahely, szakmai gyakorlati hely, kiegészítı képzési vagy munkával kombinált képzési lehetıség; 66.

üdvözli az Európa 2020-stratégia meghatározása irányába történt elırehaladást, sajnálja azonban, hogy a lisszaboni stratégiát és fıként az Európai Ifjúsági Paktumot sem követte nyilvános és átlátható értékelés, beleértve a fiatalokra vonatkozó referenciaértékeket, valamint sajnálja, hogy a szociális partnerek, a civil társadalom és az ifjúsági szervezetek nem kaptak elég konzultációs lehetıséget az Európa 2020stratégia kidolgozásának folyamata során;

67.

felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be a fiatalokra vonatkozó új, kötelezı érvényő referenciaértékeket, és vizsgálják is meg ezeket; felkéri a Bizottságot a már meglévı ifjúsági referenciaértékek és az Ifjúsági Garancia – jobban részletezett, különösen nem és korcsoportok szerinti bontásban készülı statisztikai adatok alapján történı – évenkénti értékelésére, eredmények és elırehaladás elérése érdekében;

68.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy egyezzenek meg a fiatalok foglalkoztatásának területén folytatott munka továbbfejlesztett kormányzati és tájékoztatási eszközeiben és hozzák létre azokat;

69.

javasolja egy állandó uniós ifjúsági munkacsoport létrehozását, az ifjúsági szervezetek, a tagállamok, a Bizottság, a Parlament és a szociális partnerek részvételével, mely nyomon követi a fiatalok foglalkoztatottságának alakulását, lehetıvé teszi ágazatokon átívelı szakpolitikák létrehozását, lehetıvé teszi a bevált módszerek megosztását és új szakpolitikákat kezdeményez;

70.

rámutat arra, hogy fontos bevonni a fiatalokat az oktatási és képzési politikák kialakításába annak érdekében, hogy fokozottan figyelembe lehessen venni szükségleteiket; e tekintetben javasolja, hogy a Bizottság konzultáljon a nemzeti ifjúsági tanácsok képviselıivel a fiatalok prioritásairól;

71.

felhívja a tagállamokat a szakpolitikák fiatalokra gyakorolt hatásának értékelésére, a fiatalok valamennyi folyamatba való bevonására és a témakörhöz kapcsolódó szakpolitikák felügyeletére szolgáló ifjúsági tanácsok létrehozására;

72.

felszólítja az európai intézményeket, hogy szolgáljanak jó példával a fizetés nélküli gyakornokságra vonatkozó hirdetményeik weboldalaikról való eltávolításával, és −

fizessenek egy minimális összeget a gyakornoki munka helyszínének megélhetési költségei alapján,

−

fizessék ki a társadalombiztosítással kapcsolatos ellátást minden gyakornokuk számára; o o

73.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

146 /PE 443.887

HU

o

P7_TA-PROV(2010)0263 Az atipikus szerzıdések, a foglalkoztatási pályák megóvása és a szociális párbeszéd új formái Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása az atipikus szerzıdésekrıl, a foglalkoztatási pályák megóvásáról, a rugalmas biztonságról és a szociális párbeszéd új formáiról (2009/2220(INI))


tekintettel a „Közös elkötelezettség a foglalkoztatásért” címő bizottsági közleményre (COM(2009)0257),

–

tekintettel az Alapjogi Chartára, és különösen annak az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemrıl szóló 30. cikkére, a tisztességes és igazságos munkafeltételekrıl szóló 31. cikkére, valamint a családról és hivatásról szóló 33. cikkére,

–

tekintettel „Az európai gazdasági fellendülés terve” címő bizottsági közleményre (COM(2008)0800) és a Parlament errıl szóló 2009. március 11-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a be nem jelentett munkavégzés elleni határozottabb fellépésrıl szóló 2008. október 9-i állásfoglalására2,

–

tekintettel az „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” címő bizottsági közleményre (COM(2009)0114),

–

tekintettel a „Partnerség a változás szolgálatában a kibıvített Európában – Az európai szociális párbeszéd szerepének megerısítése” címő bizottsági közleményre (COM(2004)0557),

–

tekintettel „A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül” címő bizottsági közleményre (COM(2007)0359) és a Parlament errıl szóló 2007. november 29-i állásfoglalására3,

–

tekintettel „A munkajog korszerősítése szembenézve a XXI. század kihívásaival” címő bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0708) és a Parlament errıl szóló 2007. július 11-i állásfoglalására4,

–

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (2008– 2010) szóló 2008. július 15-i 2008/618/EK tanácsi határozatra,

–

tekintettel a munkaerıpiacról kiszorultak aktív befogadásának elısegítésérıl szóló bizottsági ajánlásra (COM(2008)0639), valamint a Parlament errıl szóló 2009. április

1 2 3 4

Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0123. Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0466. Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0574. Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0339. PE 443.887\ 147

HU

8-i állásfoglalására1, –

tekintettel a Tanács 2009. június 8-i következtetéseire (rugalmas biztonság válság idején),

–

tekintettel a rugalmas biztonsággal kapcsolatos misszió „A rugalmas biztonság közös elveinek a lisszaboni stratégia 2008–2010-es ciklusán belüli végrehajtása” címő 2008. december 12-i jelentésére,

–

tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanács 2007. december 5–6-i következtetéseire,

–

tekintettel az európai szociális partnereknek a „Kulcsfontosságú kihívások az európai munkaerıpiacon: az európai szociális partnerek együttes elemzése” címő 2007. október 18-i jelentésében szereplı ajánlásaira,

–

tekintettel a munkaügyi és szociális miniszterek 2007. január 18–20-án Berlinben megrendezett, a „jó munkáról” szóló informális találkozójának következtetéseire,

–


–

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0193/2010),

A.

mivel a nem szabványos foglalkoztatási formák 1990 óta nagymértékben elterjedtek, továbbá a jelenlegi gazdasági válság következtében elvesztett munkahelyek elsısorban az atipikus ágazatbeli álláshelyek voltak; mivel úgynevezett „atipikus” foglalkoztatásnak olyan új szerzıdéses formákat neveznek, amelyek a következık közül egy vagy több jellemzıvel rendelkeznek: részmunkaidı, alkalmi munka, ideiglenes foglalkoztatás, határozott ideig tartó munkaviszony, otthonról végzett munka és távmunka, valamint a 20 vagy annál kevesebb órában végzett részmunkaidıs foglalkoztatás,

B.

mivel a rugalmas foglalkoztatás szükségességét már több alkalommal hangsúlyozták,

C.

mivel a globalizáció és a gyors technológiai fejlıdés messzemenı gazdasági szerkezetváltáshoz vezet, amely a foglalkoztatási viszonyok és a munkavállalók feladatainak megváltozásával, valamint minden ágazatban és korcsoportban az új, egyszemélyes, független vállalkozások egymást követı hullámainak kialakulásával jár, és szükségessé teszi a munkajogviszony újbóli megfogalmazását a torzulások (mint például a „kényszervállalkozás” jelenségének) kiküszöbölése érdekében,

D.

mivel a rendkívül sok munkahely elvesztésével járó, súlyos foglalkoztatási válsággá átalakult pénzügyi és gazdasági válság bizonytalan munkaerıpiachoz, valamint növekvı szegénységhez és társadalmi kirekesztéshez vezetett, fıleg a már azelıtt is kiszolgáltatott személyek és hátrányos helyzetben lévı csoportok számára,

E.

mivel a munkavégzés mellett is szegénységben élık száma nı, és már az európai munkaerı 8%-át elérte, továbbá az alacsony keresetőek aránya jelenleg kb. 17%,

F.

mivel megalapozott és kiegészítı jellegő európai uniós megközelítést kell kidolgozni,

1


148 /PE 443.887

HU

amely a hatékony irányításra és a gazdasági, környezetvédelmi, foglalkoztatási, szociálpolitikai és vállalkozási területeket kölcsönösen támogató politikai intézkedéscsomagra összpontosít és összhangban áll a tagállamokat a munkaképesség, a vállalkozói lét, az alkalmazkodási képesség és az esélyegyenlıség négy elvére épülı közös célkitőzések vállalására ösztönzı európai foglalkoztatási stratégia (EFS) elveivel, G.

mivel a munkanélküliség aránya az EU 27 tagállamában 10%-ra nıtt (2009), és nem valószínő, hogy a munkanélküliség 2011 második fele elıtt elérné a csúcsértéket,

H.

mivel a foglalkoztatottságban bekövetkezett változások iskolai végzettség szerinti felbontása kimutatja, hogy az alacsonyan képzettek foglalkoztatási aránya az elmúlt években csökkent,

I.

mivel átlagosan az európai munkavállalók egyötöde-egynegyede évente munkahelyet vált,

J.

mivel a munkanélkülibıl foglalkoztatottá válók aránya magas: a munkanélküliek egyharmada és az inaktív lakosság 10%-a talál egy éven belül munkát, de mivel jelentıs számú, fıleg atipikus munkavállaló veszti el úgy a munkáját, hogy nem talál újat,

K.

mivel az EU 27 tagállamában a munka nélkül eltöltött idıszakok 45%-a tart egy évnél hosszabb ideig, ezzel szemben az Egyesült Államokban ez 10%-os arányt tesz ki,

L.

mivel a munkaerı-vándorlás (öt százalékponttal) nagyobb mértékő a nık, mint a férfiak körében, valamint a fiatalabb (24 éves kor alatti) munkavállalók között, és az iskolai végzettség növekedésével arányosan csökken, ami azt mutatja, hogy a változás gyakrabban kényszer mint választás, és rövid idıre szóló és bizonytalan szerzıdésekhez kötıdik, és hogy a fiatalok gyakran nem találnak végzettségüknek megfelelı munkát,

M.

mivel becslések szerint minden hatodik munkavállalónak kell idısebb vagy eltartott rokonról, barátról gondoskodnia,

N.

mivel egyes tagállamokban megnıtt a be nem jelentett munka elıfordulása, amely súlyos gazdasági (különösen adóügyi), társadalmi és politikai problémákhoz vezethet,

O.

mivel a rugalmas biztonság értékelése igen összetett, és nagyon fontos a holisztikus megközelítés, fıleg azon változások fényében, melyeket a jelenlegi válság okozhat a társasági magatartásban, arra ösztönözve ıket, hogy egyre kevésbé védett és különösen bizonytalan munkaviszonyokat alakítsanak ki,

P.

mivel a foglalkoztatási politikák keretében a nemek közötti esélyegyenlıséget, a hivatás, a tanulás és a családi élet összeegyeztetését és a megkülönböztetésmentesség elveit tevékenyen elı kell mozdítani,

Q.

mivel a szociális párbeszéd Európa-szerte eltérı módon alakult, és az egyre növekvı gazdasági és pénzügyi nehézségek általában intenzív háromoldalú párbeszédhez vezettek,

PE 443.887\ 149

HU

R.

mivel Európában a kollektív tárgyalás a bér megállapításának leggyakoribb módja – háromból két munkavállaló kollektív szerzıdéssel dolgozik, akár vállalati, akár magasabb szinten,

S.

mivel az uniós munkaügyi és szociális miniszterek 2007. január 9-én Berlinben megrendezett informális ülésükön az alábbi következtetésre jutottak: „Európának több közös erıfeszítést kell tennie a „jó munka” terjesztésére. A „jó munka” munkavállalói jogokat és részvételt, méltányos béreket, munkahelyi biztonság- és egészségvédelmet, valamint családbarát munkaszervezést jelent. A jó és méltányos munkakörülmények és a megfelelı szociális védelem nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az Európai Uniót polgárai elfogadják.”,

T.

mivel az Európai Foglalkoztatási Stratégia következı szakaszának alapvetı vezérfonalát a „jó munka” fogalmának kell képeznie,

A.

Atipikus szerzıdések

1.

felszólítja a 2010 tavaszi Európai Tanácsot, hogy a nagyra törı „EU 2020” stratégia keretében hozzon a válság gazdaságra, társadalomra és munkaerıpiacra gyakorolt hatásait figyelembe vevı világos útmutatást és konkrét intézkedéseket, melyek célja a méltányos munka és a minıségi foglalkoztatás biztosítása és a fenntartható munkahelyteremtés;

2.

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a rugalmas biztonsággal kapcsolatos misszió erıfeszítéseit, felszólítja a tagállamokat, hogy kiegyensúlyozottabb és igazságosabb módon valósítsák meg a rugalmas biztonság elveit, és rámutat arra, hogy a kölcsönös tanulás, a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a nyílt koordinációs módszer (OMC) kulcsfontosságú eszközök a tagállamok különbözı szakpolitikai megközelítéseinek összehangolásában; megjegyzi ugyanakkor, hogy az OMC fejleszthetı, és hogy a hatékonyság javítása érdekében meg kell erısíteni annak irányítását;

3.

tudomásul veszi a munkaerıpiacon meglévı munkaügyi hagyományok, szerzıdési formák és vállalkozási modellek nagy változatosságát, kiemelve e tekintetben annak a szükségességét, hogy e sokféleség figyelembe vétele mellett az európai modellek és a kivívott munkajogok védelme elıtérbe kerüljön; a párbeszéd megkönnyítése, valamint a politikai és szociális hatóságok valamennyi szintjének bevonása érdekében javasolja az új foglakoztatási stratégiák kidolgozásakor az alulról felfelé irányuló megközelítés alkalmazását;

4.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a gazdasági fellendülés alapvetı elemét képezı független, szabadúszó munkavállalók különleges helyzetét, és ismerjék el azt mint a munkaerıpiacra való bejutás egyik formáját, illetve annak egyik alternatíváját; megjegyzi, hogy a független munkavégzés népszerősége egyre nı, elsısorban a fiatalok és a nık körében, illetve a munkavégzésbıl a nyugdíjba történı átmenet idején; úgy véli, hogy a független szabadúszókat a mikro-vállalkozások egy egyedi változataként kell kezelni, és intézkedések meghozatalára szólít fel a szabályozási terhek minimalizálása érdekében, illetve a független szabadúszók az irányú bátorítása és támogatása érdekében, hogy indítsák be vagy növeljék már meglévı független szabadúszó vállalkozásukat, és elımozdítsák e csoport számára az egész életen át tartó tanulást;

150 /PE 443.887

HU

5.

hangsúlyozza az önálló vállalkozások, különösen a mikro- és kisvállalkozások jelentıségét, és felhívja a figyelmet a szellemi szabadfoglalkozások és sajátosságaik jelentıségére; hangsúlyozza, hogy a „szellemi szabadfoglalkozású” kifejezés csupán egy meghatározott, képesített szakmához való tartozásra vonatkozik, amelyet lehet függetlenül is végezni;

6.

úgy véli, hogy minden munkavállalónak – foglalkoztatási helyzetétıl függetlenül – garantálni kell bizonyos alapvetı jogokat; javasolja, hogy a munkajogi reform prioritásai szükség szerint az alábbiak legyenek: az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalók védelmének sürgıs kiterjesztése; az atipikus szerzıdések csoportosítása az egyszerősítés érdekében; rendes munkaviszonyok fenntartható teremtése; az alkalmazotti viszonyban álló munkavállalók helyzetének tisztázása, beleértve az atipikus munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkozó megelızı intézkedéseket is; fellépés a be nem jelentett munka ellen; támogatás új munkahelyek – többek között az atipikus szerzıdésesek szerinti álláshelyek – teremtéséhez, valamint a foglalkoztatás és munkanélküliség különbözı típusai közötti átmenet megkönnyítése, olyan politikák révén, mint például a különleges munkahelyi juttatások, az egész életen át tartó tanulás, az átképzés és a munka melletti tanulás elımozdítása; ösztönzi az alkalmazotti viszonyban állók helyzetének tisztázására irányuló lépéseket, és felszólítja a Bizottságot a munkaviszony hatályára vonatkozó egyértelmő iránymutatások kidolgozására, ahogyan az a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2006-os ajánlásaiban is szerepel;

7.

üdvözli azt a tényt, hogy néhány tagállam olyan rendelkezéseket vezetett be, amelyekkel lehetıvé teszi az eltartottról gondoskodó munkavállalók számára, hogy rugalmasabb munkabeosztás segítségével összeegyeztethessék otthoni feladataikat a munkahelyi kötelezettségeikkel; felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy rugalmas munkafeltételek, például szabadság, rugalmas munkaidı, részmunkaidı vagy távmunka biztosítása révén aktívan támogassák a gondozást végzıket a munkahelyeiken, mivel ez minden tagállamban lehetıvé tenné több gondozó számára, hogy fizetett munkában maradjanak, illetve visszatérjenek abba;

8.

tudomásul veszi az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért által az atipikus és rendkívül atipikus munkaviszonyok között alkalmazott különbségtételt; úgy véli, hogy az atipikus munkaviszony számos formája a gondozók, a diákok és más, rövid távú szerzıdésekre és részmunkaidıs munkahelyekre támaszkodó emberek számára igen fontos módja lehet például kiegészítı bevétel szerzésének; hangsúlyozza annak alapvetı fontosságát, hogy az atipikus munkaviszonnyal rendelkezı munkavállalók rendelkezzenek a minimális jogokkal, és védelmet élvezzenek a kizsákmányolás ellen;

9.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elı a produktív és kielégítı, minıségi munkák irányába történı átmenetet, és olyan munkajogi rendelkezéseket dolgozzanak ki, amelyek hatékonyan védelmezik az atipikus munkaviszonyban foglalkoztatott személyek jogait, valamint biztosítják számukra a teljes munkaidıs, rendes szerzıdéses munkavállalókkal egyenlı bánásmódot a munkavállalói védelem legmagasabb szintjének megfelelıen;

10.

ajánlja, hogy az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalók tartozzanak a már hatályos, az Európai Unióban a munkavállalói kategóriákat lefedı közösségi PE 443.887\ 151

HU

irányelvek, többek között „a munkaidı-szervezésrıl szóló irányelv” (1993/104/EK), „a munkaerı-kölcsönzés keretében történı munkavégzésrıl szóló irányelv” (2008/104/EK), „a részmunkaidıs foglalkoztatásról szóló irányelv” (1997/81/EK), valamint „határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló tanácsi irányelv” (1999/70/EF) hatálya alá; 11.

megjegyzi, hogy a nem szabványos vagy atipikus foglalkoztatási formák arányának növekedése hangsúlyos nemi és generációk közötti dimenzióval rendelkezik, tekintve, hogy a nık, az idısebb és a fiatalabb munkavállalók aránytalan mértékben vesznek részt a nem szabványos munkavállalásban; megállapítja, hogy bizonyos ágazatok gyors szerkezeti átalakuláson mennek keresztül; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg e tendencia okait, a kapcsolódó területeken megfelelı és célirányos intézkedésekkel fékezze meg ezt az aránytalanságot az állandó munkaviszonyra való átmenet elısegítésével továbbá különösen – mind férfiak, mind nık számára – a munka, családi és magánélet összeegyeztetésére irányuló intézkedések elımozdításával, elınyben részesítve a munkavállalók vállalaton belüli képviselıivel folytatott szociális párbeszédet, és kövesse nyomon és tegye közzé ezen intézkedések sikerét; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a nem szabványos vagy atipikus szerzıdéses formák alkalmazása ne be nem jelentett munkaformákat fedezzen, hanem inkább a szakmai ismeretek cseréjén keresztül támogassa a fiatalok és a munkanélküliek a munkaerıpiacra történı valós bevonása felé történı elmozdulást, rugalmas biztonsági keretet nyújtva a munkaadóknak és a vállalatoknak, ami fokozza a foglalkoztathatóságot és a versenyképességet;

12.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a részmunkaidıs foglalkoztatásról szóló 1997/81/EK irányelv, valamint a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló 1999/70/EK irányelv hatékonyabb végrehajtását, különösen a megkülönböztetésmentesség alapvetı elvére tekintettel; hangsúlyozza a képzés és az egész életen át tartó tanulás fontosságát a munkák közti átmenet segítésének szempontjából, ami különösen fontos a határozott idejő szerzıdéses munkavállalóknak;

13.

hangsúlyozza, hogy az atipikus foglalkoztatásra irányuló választásnak egyéni döntés eredményének kell lennie, nem pedig olyan kényszernek, amelyet a munkaerıpiachoz való hozzáférés elıtt álló egyre több akadály, illetve a minıségi munkák hiánya ró az emberre; megjegyzi, hogy fıként a többszörösen hátrányos helyzető munkavállalók számára a munkaintegráló szociális vállalatok által nyújtott, egyénre szabott atipikus szerzıdések jó választást jelenthetnek, mivel biztosíthatják a munkavállalás felé történı elsı lépést;

14.

üdvözli a munkaerı-kölcsönzés keretében történı munkavégzésrıl szóló 2008/104/EK irányelv elfogadását, és annak mihamarabbi végrehajtására szólít fel;

15.

megjegyzi, hogy atipikus munkaviszony esetén szerzıdésben kell biztosítani a munkavállaló képzéshez való jogát, és hangsúlyozza, hogy a nem szabványos munkaviszony – amennyiben megfelelıen védett, és a társadalombiztosítás, a munkavállalói jogok és a stabil, védett munkaviszonyba történı átmenet területén támogatást nyújt – célzott, aktív foglalkoztatáspolitika segítségével lehetıséget jelenthet, de együtt kell járnia azon munkavállalók támogatásával, akik éppen az egyik munkahelyrıl a másikra vagy egyik munkavállalói státuszról a másikra történı váltás

152 /PE 443.887

HU

átmeneti helyzetében vannak; sajnálja, hogy ezt gyakran elhanyagolják; 16.

ösztönzi a tagállamokat, hogy dogozzanak ki olyan korai és aktív beavatkozási politikákat, amellyel a munkaerıpiacra újra belépı – elsısorban nıi – munkavállalók egyéni támogatásban részesülhetnének az oktatásukhoz és/vagy (át)képzésükhöz feltétlenül szükséges idıszak során; a munkanélkülieknek egyrészt egy szilárd társadalombiztosítási rendszeren, másrészt aktív szakpolitikák hatékony rendszerén keresztül támogatást kell kapniuk, hogy gyorsan visszatérhessenek a munkaerıpiacra akkor is, ha korábbi szerzıdéseik atipikusak voltak, mivel fontos, hogy az emberek a munkaerıpiacon maradjanak, és hogy könnyebb legyen számukra a méltányos, stabil, védett és minıségi foglalkoztatási formák felé történı átmenet; amennyiben a munkavállalók atipikus foglalkoztatási forma keretében térnek vissza a munkaerıpiacra, akkor ezeknek a szerzıdéseknek is szabályozott és biztos munkakörülményeket kell biztosítaniuk a számukra;

17.

felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerek támogatásával elemezze és kövesse nyomon a nemzeti aktivizálási politikák keretében kidolgozott különbözı eszközöket;

18.

felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy a szociális partnerek segítségével, elsısorban a megelızés és a visszatartó erejő szankciók eszközeivel hatékonyan küzdjenek az illegális munkavállalás ellen, és úgy véli, hogy a be nem jelentett munka ellen irányuló stratégiák meghatározása – uniós szinten is – elısegítheti az illegális munkavállalás elleni küzdelmet, és csökkentheti a biztosítatlan, elsısorban „atipikus” munkaviszonyok elıfordulását; úgy véli, hogy az illegális munkavállalás elleni küzdelmet életképes és fenntartható foglalkoztatási alternatívákat teremtı, illetve az emberek nyílt munkaerıpiachoz való hozzáférését segítı lépéseknek kell kísérne;

19.

hangsúlyozza, hogy szükség van, adott esetben a fenntartható, teljes munkaidıs munkavállalásra irányuló képzési idıszak után, minıségi, fenntartható és biztos munkahelyek – köztük „zöld” és „fehér” (azaz egészségügyi) munkahelyek – létrehozására és a szociális kohézió biztosítására;

20.

hangsúlyozza, hogy az atipikus foglalkoztatás nem minden formája vezet szükségszerően instabil, bizonytalan, alkalmi, a társadalombiztosítás által kevésbé védett, rosszabbul fizetett, és a további képzésre és egész életen át tartó tanulásra korlátozott lehetıséget adó munkához; azonban kiemeli, hogy a foglalkoztatás ilyen bizonytalan formái gyakran atipikus szerzıdéses megállapodásokhoz köthetıek;

21.

rámutat arra, hogy a munkanélküliség magas szintjének és a munkaerıpiac szegmentálódásának leküzdését minden munkavállaló számára egyenlı jogok nyújtásával és a munkahelyteremtésbe, képzésbe, és egész életen át tartó tanulásba való befektetéssel kell megoldani; ennélfogva tehát felszólítja a tagállamokat, hogy a bizonytalan foglalkoztatás összes formáját fokozatosan szüntessék meg;

22.

rámutat arra, hogy a bizonytalan foglalkoztatás fokozatos megszüntetéséhez a tagállamok erıs kötelezettségvállalására van szükség, hogy megfelelı segítséget nyújtsanak a munkaerı-piaci szakpolitikájukkal a bizonytalan foglakoztatásról szabályos, a munkavállalóknak több jogot és szociális védelmet biztosító, állandó munkaviszonyra való átálláshoz;

23.

kiemeli azt a tényt, hogy az Európai Unió elkötelezte magát amellett a cél mellett, PE 443.887\ 153

HU

hogy lehetıvé tegye az emberek számára a munka és a magánélet összeegyeztetését; bírálja azonban azt, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak még semmilyen lényegi lépést nem sikerült tenniük annak érdekében, hogy ezt az elkötelezettséget a gyakorlatba átültessék; 24.

rámutat arra, hogy a munkát és a magánéletet a legjobban a szabványos foglalkoztatás modelljének megújításával lehet összeegyeztetni: általános normaként állandó szerzıdések rövidebb teljes munkaidıvel, valamint normák kidolgozása a részmunkaidıs munkára, hogy csak indokolt és szociális szempontból védett részmunkaidıs állásokat (heti 15–25 óra) lehessen felajánlani azoknak, akik ilyen formában szeretnének dolgozni; hangsúlyozza annak a szükségét, hogy a rész- és teljes munkaidıs munkákat egyenlı alapra helyezzék az órabér, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való jogosultság, karrierlehetıségek és szociális védelem szempontjából;

B.

Rugalmas biztonság és a foglalkoztatási pályák megóvása

25.

véleménye szerint elengedhetetlen a rugalmas biztonság fogalmának a jelenlegi válság fényében történı újragondolása európai szinten, ami lehetıvé teszi a termelékenység növelését és a munkahelyek színvonalának emelését egyaránt, a munkavállalók számára a biztonságot, a foglalkoztatás és jogaik védelmét biztosítva, kiemelten támogatva a munkaerıpiacon hátrányosan megkülönböztetett embereket, amellett, hogy a vállalkozások számára is módot nyújt arra, hogy a változó piaci igényekre válaszul megfelelı szervezési rugalmassággal rendelkezzenek új munkahelyek létrehozásához; úgy véli, hogy rugalmas biztonság elveinek méltányos és kiegyensúlyozott alkalmazása hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkaerıpiacot ellenállóbbá tegyék a strukturális változásokkal szemben; úgy véli, hogy a rugalmasság és a biztonság követelményei és az aktív munkaerı-piaci szakpolitikák nem mondanak ellent egymásnak, inkább egymást kölcsönösen erısíthetik, ha az összes szociális partner, kormány és európai intézmény közötti, tisztességes eszmecsere útján határozzák meg, a kölcsönös tanulás és a bevált gyakorlatok cseréje kíséretében; úgy ítéli meg, hogy az európai foglalkozatás elmúlt években bekövetkezett növekedésében ezeket a követelményeket csak elégtelen mértékben vették figyelembe;

26.

rámutat arra, hogy folyamatosan emelkedik a kényszervállalkozókkal kapcsolatos problémák száma, akiket gyakran munkáltatójuk kényszerít arra, hogy nagyon nehéz körülmények között dolgozzanak; a kényszervállalkozók munkakapacitását alkalmazó munkáltatókkal szemben szankciókat kell alkalmazni;

27.

véleménye szerint a rugalmas biztonság nem mőködhet megfelelıen az emberek erıs szociális védelme és a munkaerıpiacra való újbóli belépésük támogatása nélkül, amelyek létfontosságú elemei az oktatási rendszerbıl a munka világába, a munkák közti és a munkából a nyugdíjba való átmenetnek;

28.

felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen erıfeszítéseket a rugalmas biztonsági politikák kiegyensúlyozott végrehajtása érdekében – az eddigi helyzetnek a tagállamokban a végrehajtás tekintetében történı elemzésével és annak ellenırzésével, hogy a rugalmassági intézkedések megfelelıen párosultak-e a munkavállalók biztonságát szolgáló intézkedésekkel –, és segítse a tagállamokat és a szociális partnereket a rugalmas biztonság elveinek megvalósításában, hogy ezek az elvek európai szinten a szociális vívmányok tiszteletben tartásával, az egyes munkaerıpiacok

154 /PE 443.887

HU

sajátosságai, a munkaügyi politika, a kollektív tárgyalások és a társadalombiztosítási rendszerek struktúrájának eltérı hagyományai szerint valósuljanak meg, és rámutat, hogy a kölcsönös tanulás, a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a nyílt koordinációs módszer kulcsfontosságú eszközök a tagállamok különbözı stratégiai megközelítésének összehangolásában; 29.

különösen a jelenlegi gazdasági helyzet tükrében úgy véli, hogy még inkább szükség van a rugalmas biztonság tagállamokon belüli megvalósításának számbavételére, és a szociális partnerek csak akkor fogják a munkajogi és munkaerı-piaci reformokat támogatni, ha azoknak céljai között szerepel a szerzıdések különbözı fajtái közötti megkülönböztetett bánásmód hatékony csökkentése; hangsúlyozza, hogy a rugalmas biztonság elveinek alkalmazása megfelelı szociális védelmet kíván, amely biztosítja az emberek számára a létezést és fejlıdést, többek között az álláskeresık számára nyújtott egyedi támogatás és az egyértelmő intézményi kereten alapuló foglalkoztatás minden típusánál szilárd munkajogi jogszabályok alkalmazása révén, valamint ennek – a nehézségek elkerülése érdekében – fokozott védelmet biztosító mechanizmusokkal kell párosulniuk;

30.

hangsúlyozza, hogy a munka világában a nagyfokú rugalmasság iránti igény nem értheti el azt a pontot, amikor az túlzott keretek közé szorítja az emberek életét és fejlıdésüket, és jelentısen megnehezíti számukra a családalapítást és a család fenntartását, a hozzátartozókról való gondoskodást valamint a társadalom életében való részvételt;

31.

hangsúlyozza, hogy fontos a rugalmas biztonság biztonsági aspektusa, amelynek keretében támogatást kell nyújtani az átmeneti helyzetekben lévı munkavállalók munkakereséséhez, és biztosítani kell számukra a tisztességes életkörülményeket; továbbá azt is, hogy a támogatásnak megfelelı képzési intézkedéseket kell tartalmaznia, melyek lehetıvé teszik az emberek számára a munkaerıpiac szükségleteihez való alkalmazkodást;

32.

úgy véli, hogy a vállalatok saját szükségleteik és a munkakeresık kompetenciái közötti tartós összhang hiányától tartanak, nem jutnak a munkaerı-toborzást és beruházást lehetıvé tévı hitelekhez, nem fektetnek eleget a munkaerıpiacba, és a jelenlegi gazdasági válság fényében hangsúlyozza az európai termelési rendszer részérıl a hosszú távú elképzelések kidolgozásának fontosságát; kedvezı üzleti környezetet, megfelelı pénzügyi forrásokat kell teremteni és jó munkakörülményeket kell biztosítani; a munkajog hatáskörét, érvényességét és alkalmazását illetıen javítani kell a jogbiztonságot és az átláthatóságot mind a munkaadók, mind a munkavállalók szempontjából;

33.

hangsúlyozza az illegális munkavállalás megelızésének, észlelésének, és büntetésének a fontosságát; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét kezdeményezéseket, beleértve az ún. „postafiókcégek” kezelésére vonatkozó különös szabályokat, valamint az alvállalkozói láncokban az egyetemleges felelısségre vonatkozó rendelkezéseket, illetve hogy hozzon létre egy, az illegális munkavállalás megelızésére és észlelésére szolgáló uniós ügynökséget;

34.

úgy véli, hogy a gazdasági és pénzügyi válság miatt bizonyos tagállamokban a vállalkozások a munkaerıpiacon nem találják meg a piaci kereslet elıre nem látható ingadozásának megfelelı rugalmassági, költségkorlátozó és a munkavállalók PE 443.887\ 155

HU

biztonságát védı igényeik biztosítására leginkább alkalmas szerzıdéses formákat; 35.

a modern munkaszervezéssel összefüggésben rugalmas és biztonságos, egyenlı bánásmódot biztosító szerzıdéses megállapodások kialakítására szólít fel; határozott véleménye, hogy a határozatlan idejő munkavállalói szerzıdéseknek kell továbbra is a fı foglalkoztatási formának maradniuk, és úgy véli, hogy a modern munkaszervezéssel összefüggésben a szolgáltatás módja tekintetében rugalmas és a védelem és a jogok szempontjából biztonságos szerzıdéseket kell kialakítani; elismeri, hogy a határozatlan idejő munkavállalói szerzıdések keretének jogi kialakítása és a nemzeti munkajogban a rugalmas biztonság koncepciójához való hozzáigazítása döntı jelentıségő ezeknek a szerzıdéseknek a vállalatok és a foglalkoztatottak körében való elfogadottságára nézve;

36.

határozottan elítéli, hogy a szabályos foglalkoztatási formákat felváltják az atipikus szerzıdéses formák, ami hozzájárul a szabályos foglalkoztatási formáknál elınytelenebb és bizonytalanabb munkaviszonyokhoz, és ami a lakosság, a munkavállalók és a versenytársak kárára valósul meg; hangsúlyozza, hogy a visszaélésszerő gyakorlat sérti és destabilizálja az európai szociális modellt, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hosszú távon minden szükséges eszközzel fékezzék meg a visszaélésszerő gyakorlatokat, például szigorúbb szankciók bevezetésével;

37.

szilárdan hisz abban, hogy – a tagállamok különbözı hagyományait figyelembe véve – minden foglalkoztatási formát az alábbi alapvetı jogokkal kell felruházni: legalább létminimum szintő fizetés, és a nemi és nemzetiségi alapú bérszakadék felszámolása; megfelelı szociális védelem; megkülönböztetésmentesség és egyenlı bánásmód a munkakeresésben, a foglalkoztatásban, a képzésben és a szakmai fejlıdésben; a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme, valamint a munkaidı/pihenıidıre, a nyugdíjjogosultságokra, az egyesülés és a képviselet szabadságára, a kollektív tárgyalásra és a kollektív fellépésre, a képzéshez és a szakmai elırelépéshez való hozzáférésre, valamint a munkahely elvesztése esetén a védelemre vonatkozó rendelkezések;

38.

felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy a stabil és fenntartható munkahelyteremtés támogatása érdekében fokozzák a szakértelembe és a képzésbe történı befektetésre irányuló erıfeszítéseiket; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó, a piaci igényeknek szerint kialakított stratégiák hathatós végrehajtása, illetve a nem formális készségek és kompetenciák elismerése révén fektessenek be az emberekbe, tiszteletben tartva az életciklus-alapú megközelítést; továbbá felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be állami, regionális, és helyi szintő intézkedéseket annak garantálására, hogy az iskolából kilépı minden fiatal hozzáférhessen a munkához, felsıoktatáshoz, vagy szakképzésben részesülhessen;

39.

felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan politikákat, amelyek mindenki számára – beleértve a leggyengébb és a leghátrányosabb helyzető embereket is – lehetıvé teszik a munkaerıpiachoz való hatékony hozzáférést, és hogy jobb egyensúlyt alakíthassanak ki a rugalmas munka, a gondozás, a magánélet és családi élet között, az esélyegyenlıség széleskörő támogatását és a célok megvalósításához szükséges összes szolgáltatást biztosítva, például olyan támogató intézkedések révén, mint a szülési, apasági és szülıi szabadságok, rugalmas munkaidı és megfizethetı, hozzáférhetı és

156 /PE 443.887

HU

elérhetı gyermekgondozási létesítmények; 40.

felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki politikákat, amelyek az új munkalehetıségek teremtésére irányulnak; tisztában van mindazok felelısségével, akik ilyen munkákat – beleértve az atipikus szerzıdéssel végzett munkákat – teremtenek, és az általuk vállalt kockázatokkal;

41.

kéri a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket, amelyek lehetıvé teszik a munkavállalók számára, hogy a szülıi szabadság után – szükség esetén ismeretfrissítı képzés elvégzését követıen – újra munkába állhassanak;

42.

határozottan javasolja, hogy az uniós foglalkoztatási kezdeményezés tartalmazzon a munkahelyek tényleges megszőnésekor egy, a munkájukat elvesztıket támogató korai beavatkozást, nem utolsósorban annak érdekében, hogy mérséklıdjön a munkaerıpiacról való kirekesztıdés kockázata és az ezzel járó humántıke vesztesége;

43.

felszólítja a tagállamokat, hogy erısítsék meg a támogatási programokat, különösen a kevésbé képzett személyek és a fogyatékkal élık esetében, integrált megközelítések, személyre szabott tanácsadás, intenzív munkavállalói képzés/átképzés, államilag támogatott foglalkoztatás, továbbá az önálló és egyéb vállalkozások elindítását célzó állami támogatás útján; azonban nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ezeket a támogatásokat olyan módon alakítsák ki, hogy azok ne veszélyeztessék a rendes munkahelyeket;

44.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy számolják fel az adminisztrációs terheket az üzleti környezet javítása és különösen a kkv-k támogatása céljából, hacsak ezek az adminisztrációs akadályok nem a munkavállalók érdekeinek védelmét szolgálják, hangsúlyozza ugyanakkor annak fontosságát, hogy ennek nem szabad a munkavállalók biztonságára vagy egészségére kihatnia; rámutat, hogy a kkv-k – nagy számuk miatt – a munkanélküliség elleni uniós küzdelem fıszereplıi; hangsúlyozza, hogy a kkv-kra vonatkozó foglalkoztatási politikák kialakításakor fontos, hogy figyelembe vegyék sajátos igényeiket és a mőködési területüket;

45.

felszólítja a tagállamokat, hogy számoljanak be a rugalmas biztonság végiggondolásának és végrehajtásának alakulásáról;

46.

sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács és a Bizottság szők megközelítést alkalmaz a rugalmas biztonságra; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kötelezzék el magukat a „jó munka” stratégiája mellett, és hogy foglalják azt bele a jövıbeli „integrált iránymutatásokba” és az Európai Foglalkoztatási Stratégiába; támogatva a munka és foglalkoztatás biztonságát a munkavállalók számára, az aktív munkaerıpiaci szakpolitikák és az egész életen át tartó tanulás jogokon alapuló megközelítését, az átfogó egészséget és biztonságot a munkában, általános és egyenlı szociális és munkavállalói jogokat mindenki számára, a munka és az élet egyensúlyát, a munkahelyi és azon kívüli élet összeegyeztetését, a foglalkoztatási minıség és a munkahelyi jólét javítását;

47.

kéri a tagállamokat, hogy a kizárólag gazdasági okokból történı elbocsátásokat csak azt követıen engedjék meg, hogy megtettek minden erıfeszítést a munkavállalók (át)képzéséért;

PE 443.887\ 157

HU

C.

A szociális párbeszéd új formái

48.

úgy véli, hogy az új Szerzıdésben a szociális partnerek szerepének hivatalos elismerése elırelépést jelent, mivel az elismeri autonómiájukat és megerısíti a szociális párbeszéd elımozdításában játszott szerepük jelentıségét, és ebben az összefüggésben az idıközben már 40 ágazatban képviselt ágazati szociális párbeszéd különös szerepét hangsúlyozza;

49.

fenntartásait fejezi ki az Európai Bíróság Laval, Rüffert, Viking, és Luxembourg ügyben hozott, az egyesülés szabadságára és a munkakörülmények javítására irányuló fellépés szabadságára vonatkozó ítéletével kapcsolatban;

50.

véleménye szerint a növekedésrıl és foglalkoztatásról szóló háromoldalú csúcstalálkozó intézményi szervként való elismerése hozzájárul ahhoz, hogy a szociális partnerek részesei legyenek az uniós gazdaságpolitikának;

51.

úgy véli, hogy az európai és nemzeti szociális partnerek és civil társadalmi szervezetek hozzájárulása az „EU 2020” stratégia megvalósításához különös jelentıséggel bír a foglalkoztatási célkitőzések végrehajtása és a rugalmas biztonságra vonatkozó napirend frissítése és megvalósítása tekintetében;

52.

felszólítja a Bizottságot és a nemzeti kormányokat, hogy érezzenek felelısséget a „kívülállók” (vagyis az atipikus vagy „rendkívül atipikus” szerzıdéssel rendelkezı munkavállalók) helyzetéért, és biztosítsák, hogy jogaik, illetve szociális védelmükre vonatkozó követelmények egyensúlyban vannak a „bennfentesek” jogaival és védettségével;

53.

felszólítja az európai és nemzeti szintő szociális partnereket, hogy támogassák a piaci elvárásokhoz igazított tanulásra vonatkozó stratégiába történı beruházásokat és üdvözli „A kompetenciák és képesítések egész életen át tartó fejlesztését szolgáló fellépések közös keretrendszere” címő dokumentumot, amelyrıl a szociális partnerek már tárgyalásokat folytattak;

54.

úgy véli, hogy a munkaerı-piaci integrációra vonatkozó, vagy a munkaerı-piacra való (újbóli) belépésre felkészítı intézkedésekben érintett emberek, csakúgy, mint a részükre e szolgáltatásokat nyújtó, vagy ıket képviselı civil szervezetek részt kell, hogy vegyenek az ıket érintı szakpolitikák kialakításában, végrehajtásában és megvalósításában;

55.

megjegyzi, hogy a szociális partnereknek és civil társadalmi szervezeteknek a politikák kidolgozásába és végrehajtásába történı bevonása igen változatos képet mutat az egyes tagállamokban, ugyanakkor rámutat arra, hogy az általános tendencia az, hogy a politikai célkitőzések eléréséhez az eszközök szélesebb tárházát alkalmazzák; úgy véli, hogy a szociális partnerek szociális és intézményi elismerésének minıségét nemzeti szinten tovább kell javítani és tartalommal megtölteni, hiszen ez jelentıs mértékben meghatározza hozzájárulásuk minıségét; ugyanakkor különösen hangsúlyozza, hogy a társadalmi párbeszéd minısége országonként és ágazatonként igen változatos képet mutat, és ezért nyomatékosan felhívja a szociális partnereket, hogy minden szinten valódi “szociális partnerséget” alakítsanak ki;

56.

véleménye szerint a kollektív tárgyalás hatékony eszköznek bizonyult a foglalkoztatás

158 /PE 443.887

HU

fenntartására, amely lehetıvé teszi a munkáltatók és munkavállalók számára, hogy hatékony megoldásokat találjanak a gazdasági visszaesés kezelésére; e tekintetben megjegyzi, hogy fontos a szociális partnerek közötti szilárd egyetértés azokban a nemzeti rendszerekben, ahol a munkajogi védelem minimális szintő; 57.

meggyızıdése, hogy a sikeres munkahelyi szociális párbeszédet nagyban meghatározza az, hogy a munkavállalók képviselıi milyen lehetıségekkel rendelkeznek a minıségi tájékoztatás és a rendszeres képzés terén, valamint az, hogy elegendı idı áll-e rendelkezésükre;

58.

meggyızıdése, hogy a kormányok döntı szerepet játszanak a széles körő és hatékony kollektív tárgyalások elıfeltételeinek biztosításában, valamint abban, hogy a nemzeti gyakorlatnak és hagyományoknak megfelelıen háromoldalú struktúrákat alakítsanak ki a szociális partnereknek a közpolitikai döntéshozatalba intézményes formában és az egyenjogúság alapján történı, érdemi bevonása érdekében; o o

59.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Szociális Védelmi Bizottságnak, az Európai Foglalkoztatási Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

PE 443.887\ 159

HU

P7_TA-PROV(2010)0264 Bizottsági zöld könyv az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása az Európai Unió biohulladékgazdálkodásáról szóló bizottsági zöld könyvrıl (2009/2153(INI))


tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 191. és 192. cikkére, amely az emberi egészség és a környezet magas szintő védelmének elımozdítását célozza,

–

tekintettel az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2008)0811),

–

tekintettel az Európai Unió Tanácsa 2009. június 25-i következtetéseire (11462/09, 2009. június 26.),

–

tekintettel a hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre1,

–

tekintettel a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvre2,

–

tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programot létrehozó európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására irányuló végsı közös tanácsi állásfoglalásról szóló 2002. január 17-i állásfoglalására3,

–

tekintettel „A fenntartható mezıgazdaságról és a biogázról: az uniós elıírások felülvizsgálatának szükségessége” címő, 2008. március 12-i állásfoglalására4;

–

tekintettel A jövı ma kezdıdik - Az éghajlatváltozással foglalkozó jövıbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások” címő 2009. február 4-i állásfoglalására5,

–

tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidıs értékelésérıl szóló 2008. április 10-i állásfoglalására6,

–

tekintettel a talajvédelem kereteinek meghatározására, valamint a 2004/35/EK irányelv

1 2 3 4 5 6

HL L 114., 2006.4.27., 9. o. HL L 182., 1999.7.16, 1. o. HL C 271. E, 2002.11.7., 154. o. HL C 66. E, 2009.3.20., 29. o. HL C 67. E, 2010.3.18., 44. o. HL C 247. E, 2009.10.15., 18. o.

160 /PE 443.887

HU

módosítására vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2007. november 14-i állásfoglalására1, –

tekintettel a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2007. november 13i állásfoglalására2,

–

tekintettel a hulladékszállításról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontra vonatkozó, 2005. október 25-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a megújuló energiaforrásoknak az EU-n belüli részesedésérıl és a konkrét intézkedésekre irányuló javaslatokról szóló, 2005. szeptember 29-i állásfoglalására4,

–

tekintettel a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezésérıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontra vonatkozó 2008. június 17-i állásfoglalására5,

–

tekintettel a hulladékok újrafeldolgozására vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2007. február 13-i állásfoglalására6,

–


–

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0203/2010),

A.

mivel a bizottsági zöld könyvben foglalt kezdeményezés alkalmat ad a biohulladékgazdálkodással kapcsolatos közösségi fellépésre,

B.

mivel a biohulladék megfelelı kezelése nem csupán a környezetre nézve kedvezı, hanem társadalmi és gazdasági elınyökkel is jár,

C.

mivel a hulladékokról szóló keretirányelv 2. cikkének (4) bekezdése értelmében az egyes hulladékfajtákkal történı gazdálkodást külön irányelvekben különös vagy kiegészítı rendelkezésekkel lehet szabályozni,

D.

mivel a hulladéklerakókról szóló 99/31/EK irányelv nem biztosít elegendı eszközt a szerves hulladékokkal való fenntartható gazdálkodáshoz,

E.

mivel a biohulladék-gazdálkodásra vonatkozó szabályozás töredezett, és a jelenlegi jogalkotási eszközök nem elégségesek a hatékony biohulladék-gazdálkodással kapcsolatos célkitőzések eléréséhez; mivel ezért külön irányelvre van szükség a biohulladék-gazdálkodásra vonatkozóan; mivel a biohulladék-gazdálkodás valamennyi különbözı szabályának egyetlen jogi aktusba foglalása önmagában is a jogalkotás kiválósága és a jobb szabályozás példája lenne, valamint egyszerősödést, nagyobb

1 2 3 4 5 6

HL C 282. E, 2008.11.6., 281. o. HL C 282. E, 2008.11.6., 138. o. HL C 27. E, 2006.11.9., 59. o. HL C 227. E, 2006.9.21., 599. o. HL C 286. E, 2009.11.27., 81. o. HL C 287. E, 2007.11.29., 135. o. PE 443.887\ 161

HU

egyértelmőséget, a jogszabály alkalmazásának jobb ellenırzését és végrehajtatását, valamint jogbiztonságot jelentene, biztosítva ezáltal az állami és magánbefektetık hosszú távú bizalmát, F.

mivel a biohulladék európai újrafeldolgozásáról szóló, 2010. február 15-én Barcelonában tartott, a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament részvételével zajló konferencia következtetései1 megállapították, hogy cselekedni kell egy biohulladékról szóló európai jogszabályi keret megalkotása érdekében, hiszen a mostani pillanat kulcsfontosságú egy ilyen szabályozás elımozdítása szempontjából,

G.

mivel a biohulladék-gazdálkodásról szóló külön irányelvnek kellıképpen rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy felölelje a különféle elérhetı hulladékgazdálkodási lehetıségeket, tekintettel arra, hogy számos változót és helyi tényezıt kell figyelembe venni,

H.

mivel a biohulladékban rejlı kihasználatlan potenciált tagállamonként igen különbözı szakpolitikák szerint kezelik; mivel a hatékony és fenntartható erıforrás-gazdálkodás érdekében jobban kell gazdálkodni e hulladékokkal; mivel fokozni kell a biohulladékok szelektív összegyőjtését, hogy el lehessen érni az újrafelhasználásra és a megújuló energiára vonatkozó célkitőzéseket, hozzájárulva ezzel az EU 2020 stratégia céljainak megvalósításához, különösen az erıforrás-hatékonyságra vonatkozó kiemelt kezdeményezés keretében,

I.

mivel a szelektív győjtés különösen lehetıvé teszi az egyes hulladéktípusokkal, mint például az egyszer használatos edényeket alkalmazó éttermekbıl származó konyhai, biológiai úton lebomló vagy komposztálható hulladékokkal történı optimális gazdálkodást,

J.

mivel a szerves hulladékok komposztálása lehetıvé teszi a vezetı piacokról szóló közösségi kezdeményezés által már szabályozott, biológiailag lebomló és komposztálható termékek újrafeldolgozását,

K.

mivel uniós szintő minıségi elıírásokat kell meghatározni a biohulladék-kezelésre és a komposzt minıségére vonatkozóan; mivel a komposztra vonatkozó minıségi paraméterek szabályozása – egy, a nyomon követhetıséget, minıséget és biztonságos használatot biztosító integrált megközelítést is beleértve által meg lehet teremteni az e termék iránti fogyasztói bizalmat; mivel a komposzt minıség szerinti osztályozására van szükség annak érdekében, hogy a komposzthasználat ne járjon káros következménnyel a talajra és a talajvízre, különösen pedig az abból a talajból származó mezıgazdasági termékre nézve;

L.

mivel az alacsony szintő végrehajtás miatt a biohulladékok lerakóban történı elhelyezésének elkerülésével kapcsolatos célkitőzések eléréséhez további jogalkotási iránymutatásokra van szükség,

M.

mivel védelmi intézkedésekre lehet szükség annak biztosítása érdekében, hogy a komposzt ne eredményezzen talaj- vagy talajvízszennyezést,

N.

mivel mérlegelni és értékelni kell a rosszabb minıségő komposzt felhasználásának

1

Feljegyzés a Tanács titkárságától, 2010. március 9., 7307/10. tanácsi dokumentum

162 /PE 443.887

HU

lehetıségeit, hogy alkalmazása ne legyen ártalmas a környezetre és az emberi egészségre nézve, és mivel a rosszabb minıségő komposzt felhasználási körének pontos meghatározása uniós szinten, valamint annak meghatározása, mikor számít a komposzt terméknek és mikor hulladéknak, megkönnyítené a tagállamok számára a tájékozódást a komposzt használatával kapcsolatos döntések meghozásakor, O.

mivel az „Erıforrás-hatékony Európa” az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése, és ennélfogva ösztönözni kell az erıforrás-hatékonyságot; mivel a biohulladék újrahasznosítása hozzájárul az erıforrás-hatékonyság növeléséhez,

P.

mivel a nedves biohulladék csökkenti a hulladékégetés hatékonyságát; mivel a megújuló erıforrásokból elıállított villamos energiáról szóló irányelv közvetett módon ösztönzi a biohulladékok égetését; mivel a biohulladék jobban hozzájárulhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez azáltal, hogy komposzttá alakítják a talajminıség javítása és a szénmegkötés megvalósulása érdekében, amelyet jelenleg nem ösztönöz a megújuló erıforrásokból elıállított villamos energiáról szóló irányelv,

Q.

mivel az anaerob lebontással a biogáz elıállítása során hatékony módon nyerhetı energia, míg az abból nyert fermentált anyag komposzt készítésére használható,

R.

mivel a megfelelı módon végzett biohulladék-gazdálkodás fı céljának az eredmény elérésének kell lennie, ami nyitva hagyja az összes technológiai lehetıséget a biohulladék-gazdálkodásra vonatkozóan, ösztönözve ezáltal az innovációt, a tudományos kutatást és a versenyképességet,

S.

mivel egymást kölcsönösen erısítı kapcsolat áll fenn az alacsony szén-dioxidkibocsátású gazdaságot eredményezı, újrahasznosító társadalom felé történı átmenet és az e területen való környezetbarát munkahelyek teremtésével kapcsolatos potenciál között, ezért szükséges forrásokat elkülöníteni olyan kutatások számára, amelyek a biohulladék győjtésének és kezelésének a munkakörnyezetre gyakorolt hatását vizsgálják,

T.

mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak elı kell mozdítaniuk a környezetvédelmi tudatosság növelését célzó intézkedéseket e téren, különösen iskolai programok révén, hogy ezzel is ösztönözzék a szilárd kommunális hulladék fenntartható kezelését, és javítaniuk kell a közvélemény tudatosságát a szelektív hulladékgyőjtés elınyeivel kapcsolatban; mivel e tekintetben az önkormányzatok és az önkormányzati vállalkozások fontos szerepet játszanak a polgároknak nyújtott tanácsadásban és tájékoztatásban a hulladékképzıdés megelızése területén,

U.

mivel a biohulladékok a szilárd kommunális hulladék több mint 30%-át teszik ki; és mivel a biohulladék mennyisége az Európai Unióban egyre nı, és a lerakókba kerülve jelentıs forrása az üvegházhatást okozó gázoknak és más negatív környezeti hatásoknak, és mindezek olyan körülmények között mennek végbe, hogy a hulladékgazdálkodás jelenleg az üvegházhatást okozó gázok negyedik legfontosabb forrása,

V.

mivel a gyakorlatban nem csak a háztartási eredető biohulladékot kezelik fenntartható módon;

W.

mivel a hulladékgazdálkodást a hulladékhierarchiának megfelelıen kell kialakítani, PE 443.887\ 163

HU

amely az alábbi sorrendet állapítja meg: megelızés és csökkentés, újrahasználat, újrafeldolgozás, egyéb, például energetikai célú hasznosítás, valamint végsı lehetıségként hulladéklerakóban való elhelyezés a hulladékokról szóló keretirányelv 4. cikke szerint, amelynek értelmében a biohulladékok égetésével szemben azok újrahasznosítását kell elınyben részesíteni, mivel ez nem csak a metánképzıdést küszöböli ki, de a szénmegkötés és a talaj minıségének javítása révén az éghajlatváltozás elleni küzdelem sikeréhez is hozzájárul; mivel a megelızés a biohulladék-kezelés elsıdleges célja, amely különösen lehetıvé teszi az élelmiszer- és zöldhulladékok képzıdésének elkerülését, például a közparkok jobb tervezése, illetve csekély gondozást igénylı növények és fákkal való beültetése révén, X.

mivel ha egy környezetvédelmi szempontból hatékony biohulladék-gazdálkodás irányában kívánunk haladni, a kérdést az energia- és talajvédelem szakpolitikáinak integrált szemszögébıl kell nézni, összhangban az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó célokkal; mivel további elınye a kezelt biohulladéknak a tızeg kiváltására való használatakor a biológiai sokféleség megırzése, óvva ezáltal a vizes élıhelyek ökoszisztémáit,

Y.

mivel a biohulladékból biogáz elıállítására alkalmas anaerob lebontás értékes módon járulhat hozzá az Európai Unióban az erıforrások fenntartható kezeléséhez, valamint a megújuló energiákra vonatkozó uniós célkitőzések fenntartható módon történı megvalósításához,

Z.

mivel a biohulladékokat minıségi komposzt elıállítására felhasználható értékes természeti erıforrásnak kell tekinteni, amely hozzájárul az európai talajromlás elleni küzdelemhez, fenntartva a talaj termékenységét, csökkentve különösen a foszfor alapú mőtrágyák használatát a mezıgazdaságban és fokozva a talaj vízmegtartó képességét,

AA.

mivel az egyes tagállamok hulladékgazdálkodási rendszerei különböznek egymástól, és a lerakóban történı elhelyezés továbbra is a legelterjedtebb hulladékkezelési módszer az Európai Unióban, annak ellenére, hogy a környezet szempontjából ez a legrosszabb lehetıség,

AB.

mivel a biohulladékból elıállított, közlekedés céljára használt üzemanyagokban jelentıs környezetvédelmi elınyök rejlenek;

AC.

mivel ösztönözni kell a tudományos kutatást és a technológiai innovációt a biohulladék-gazdálkodás területén,

AD.

mivel a szelektív győjtés jelenleg lehetıvé teszi a szennyezıdés elkerülését, és segíti a minıségi komposzt kinyerésére, a biohulladékok újrahasznosításához szükséges minıségi anyagok biztosítására, valamint az energiahasznosítás hatékonyabbá tételére vonatkozó célok elérését,

AE.

mivel a rendelkezésre álló tanulmányok és a tagállami tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kivitelezhetı és környezetvédelmi és gazdasági szempontból is fenntartható szelektív győjtés nagyon fontos, és azt kötelezıvé kell tenni; mivel a szelektív győjtést a jó minıségő komposzt elıállításához szükséges elıfeltételnek kell tekinteni,

Jogszabályok

164 /PE 443.887

HU

1.

sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a biohulladékokra vonatkozó meglévı jogszabályokat, és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva 2010 végéig dolgozzon ki külön irányelv-javaslatot többek között az alábbiakra vonatkozólag: −

kötelezı szelektív győjtési rendszer létrehozása a tagállamok számára, kivéve azokat az eseteket, ahol ez környezetvédelmi, illetve gazdasági szempontból nem ez a legjobb megoldás,

−

a biohulladék újrafeldolgozása,

−

a biohulladékból nyert komposztok különbözı fajtáinak minıség szerinti osztályozása;

2.

felszólítja a Bizottságot, hogy számszerősítse az újrafeldolgozásából és komposztálásából származó szén-dioxid-kibocsátás csökkenését a nemzeti kibocsátási tervek keretében;

3.

megjegyzi, hogy a jövıbeli európai uniós szabályozási keret jogi iránymutatást és egyértelmőséget biztosítana számos tagállam számára és arra bátorítaná ıket, hogy ruházzanak be a biohulladék-gazdálkodás területén; buzdítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a szelektív hulladékgyőjtési rendszerek bevezetésében, és határozzon meg kötelezı erejő és nagyratörı célkitőzéseket az ilyen hulladékok újrahasznosítására vonatkozóan;

4.

emlékeztet arra, hogy a 2002. július 22-i hatodik környezetvédelmi közösségi cselekvési program (2001–2010) 8. cikke (2) bekezdésének iv. pontja arra kötelezte a Bizottságot, hogy a természeti erıforrások és a hulladék fenntartható felhasználásának és kezelésének célkitőzésére irányuló egyik elsıbbségi intézkedésként dolgozzon ki jogszabályokat a biológiailag lebomló hulladékról, és ezért elfogadhatatlan, hogy 8 évvel késıbb még mindig nem áll küszöbön jogalkotási javaslat,

5.

felszólítja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálatában dolgozzon ki javított biohulladékgazdálkodási rendszert a szelektíven győjtött biohulladék újrahasznosítására, a mezıgazdasági és ökológiai elınyök érdekében történı komposztálás alkalmazására, a mechanikus/biológiai kezelési lehetıségekre, valamint a biohulladéknak energiaforrásként történı használatára vonatkozóan; úgy véli, hogy e hatásvizsgálatot kellene használni a biológiailag lebomló hulladékokra vonatkozó új uniós jogi keret elkészítésének alapjául;

Felhasználás 6.

sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal egyeztetve határozzon meg kritériumokat a minıségi komposzt elıállítására vonatkozóan, határozzon meg a végtermékekre vonatkozó minimumkövetelményeket a hulladékokról szóló keretirányelv 6. cikkének értelmében, amely lehetıvé teszi a biohulladékok kezelése révén létrehozott különbözı komposztfajták minıségének osztályozását egy integrált megközelítésen alapuló stratégia keretében, amely a minıségen kívül a termékek eredetének visszakövethetıségét és a biztonságos alkalmazást is garantálja;

Energiaügy

PE 443.887\ 165

HU

7.

úgy véli, hogy az anaerob lebontás különösen hasznos a biohulladék tekintetében, ugyanis tápanyagban gazdag talajjavítót, fermentált anyagot és biogázt eredményez, amely biometánná alakítható vagy alapterhelési elektromos áram elıállításához felhasználható megújuló energiaként alkalmazható;

8.

fontos feltételnek tartja, hogy annak érdekében, hogy a biohulladék elégetése megvalósítható alternatívát jelenthessen a hulladékkezelés hierarchiájában, azt energiavisszanyeréssel kell kombinálni;

9.

hangsúlyozza, hogy a biohulladékok energetikai célú felhasználása során figyelemmel kell lenni az energiahatékonyság és a fenntartható fejlıdés szempontjaira, ezért a leghatékonyabb módon kell felhasználni ezeket a termékeket; megismétli ezért, hogy a szelektív hulladékgyőjtés döntı fontosságú a hulladéklerakókról szóló irányelv1 betartásához, továbbá minıségi alapanyagokkal szolgál a biológiailag lebomló szerves hulladékok újrahasznosításához és javítja az energia-visszanyerés hatékonyságát;

10.

megállapítja, hogy a hulladék szeméttelepektıl való eltérítése, az újrafeldolgozás és a biogáz-elıállítás arányainak növelése érdekében semmilyen technológiai eszközt és lehetıséget sem szabad elvetni, amelyek maximalizálják a források újrafeldolgozását vagy hasznosítását;

11.

úgy véli, hogy a biohulladék értékes megújuló erıforrás az elektromos áram, valamint a közlekedésben felhasznált bioüzemanyagok elıállításához és a gázhálózatok táplálásához az általa kibocsátott biogáz (50–75%-ban metán, illetve szén-dioxid) tisztítása és biometánná alakítása révén; felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze és támogassa a biogáz biohulladékból való elıállításának lehetıségeit;

12.

hangsúlyozza, hogy fokozottan törekedni kell arra, hogy a biohulladékot ne lerakókban helyezzék el; tekintetben megjegyzi, hogy a biohulladék hozzájárulhat az EU azon célkitőzésének eléréséhez, hogy 2020-ra a megújuló energiák aránya legalább 20% legyen, valamint az EU üzemanyag-minıségrıl szóló irányelvének céljához is; emlékeztet arra, hogy a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv támogatja a biomassza minden formájának megújuló energiaforrásként való felhasználását, ideértve a biohulladék energetikai hasznosítását is, és hogy a hulladékból nyert bioüzemanyagok duplán számítanak a közlekedésben való 10 %-os megújulóenergiafelhasználás célkitőzéséhez; ezért felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaik tekintetében egy integrált hulladékhierarchia-politika részeként vegyék fontolóra a hulladék biológiailag lebomló részének energetikai hasznosítását, és sürgeti ıket a bevált gyakorlatok megosztására;

Kutatás és innováció 13.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat a tudományos kutatás és a technológiai innováció ösztönzésére és támogatására a biohulladék-gazdálkodás területén,

14.

felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is kötelezze el magát a biohulladék-kezelési módszerekre vonatkozó kutatások mellett a talajhoz kapcsolódó elınyök, valamint az energetikai célú újrahasznosítás és a környezetre gyakorolt következmények mennyiségileg jobb meghatározása érdekében.

1

Az 1999/31/EK irányelv (17) preambulumbekezdése.

166 /PE 443.887

HU

Tudatosság és tájékoztatás 15.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elı a környezetvédelmi tudatosság növelését célzó intézkedéseket a biohulladékok területén, különösen az iskolákban és a felsıoktatási intézményekben, hogy ezzel is ösztönözzék a hulladékkeletkezés megelızésére irányuló magatartásformákat és a biohulladék és a szilárd kommunális hulladék fenntartható kezelését, valamint hogy fogékonyabbá tegyék a polgárokat a hulladékmegelızés és a szelektív hulladékgyőjtés, valamint a szelektív győjtés és a biohulladék biológiai kezelése elınyei iránt; hangsúlyozza a városok, az önkormányzatok és az önkormányzati vállalkozások fontos szerepét a polgároknak nyújtott tanácsadásban és tájékoztatásban a hulladékkezelés területén;

Környezeti vonatkozások 16.

úgy véli, hogy – a talajba történı visszajuttatása révén – a kezelt biohulladékot fel kell használni a szerves anyagok megırzése, valamint a tápanyag, különösen a foszfát teljes körforgásának biztosítása céljából, továbbá felszólítja a Bizottságot annak tudomásul vételére, hogy a foszfáttartalékok elfogadhatatlanul gyors iramban zajló kimerülésének mérséklésére vonatkozó hozzájárulásaik tekintetében meg kell vizsgálnia politikáit;

17.

hangsúlyozza, hogy a szennyezı anyagoktól mentes, biológiailag lebomló szerves hulladékokat értékes, minıségi komposzt elıállítására felhasználható természeti erıforrásnak kell tekinteni;

18.

úgy véli, hogy a mezıgazdaság jövıje függ a talaj termékenységének megırzésétıl és helyreállításától is; megjegyzi, hogy a minıségi komposzt mezıgazdasági felhasználása hozzájárulhat a talaj termıképességének megırzéséhez, vízmegtartó és szén-dioxid-megkötı képességének növeléséhez, valamint a mőtrágyák használatának csökkentéséhez; hangsúlyozza a tagállamok szerepét a minıségi komposzt használatának biztosításában a termıföldeken;

19.

rámutat, hogy a komposztálás során az elföldelt anyagok által kibocsátott gázok esetleg csak nehezen kontrollálhatók, ami a környezetre és a légkörre nézve komoly veszélyt jelenthet; emlékeztet arra, hogy a biológiailag lebomló kommunális hulladék megfelelı komposztálásához hozzátartozik a felszín alatti vizeknek a komposztálóüzemekbıl származó csurgalékvízzel szembeni védelme is;

20.

hangsúlyozza, hogy a különbözı szintő célkitőzések elérése tekintetében (az éghajlat felmelegedése, a talaj romlása és a talajerózió elleni küzdelem, a megújuló energiával kapcsolatos célok elérése) a szelektíven győjtött biohulladék komposztálásának és fermentálásának kombinációja, amennyiben megvalósítható, kétségkívül rendelkezik elınyökkel és támogatást érdemel;

21.

felhívja ezért a Bizottságot, hogy javasoljon nemzeti célkitőzéseket a biohulladék újrafeldolgozására, amelyek korlátoznák a legkevésbé kívánatos hulladékgazdálkodási megoldásokkal – mint a lerakás vagy elégetés – kezelt biohulladék mennyiségét;

A hulladéklerakókról szóló irányelv betartása 22.

megismétli, hogy az ilyen hulladékok kezelésének a hulladékkezelési módok általános PE 443.887\ 167

HU

hierarchiájára kell alapulnia, amely a következıképen épül fel: megelızés, újrahasznosítás, másfajta, többek között energetikai célú újrahasznosítás, és végsı lehetıségként hulladéklerakókban való elhelyezés (1999/31/EK irányelv, 5. cikke és a 2008/98/EK irányelv1); kéri, hogy a Bizottság tegyen nagyobb erıfeszítéseket annak biztosítására, hogy a hulladékrakókban való elhelyezésre vonatkozó rendelkezéseket az Unió egészében betartsák és alkalmazzák; 23.

megállapítja, hogy az egyes tagállamok nemzeti jogszabályai és hulladékkezelési rendszerei különböznek egymástól, és hogy a lerakóban történı elhelyezés továbbra is a szilárd kommunális hulladék legelterjedtebb megsemmisítési módszere az Európai Unióban; felhívja a tagállamokat, hogy a legjobb gyakorlatok cseréje érdekében fokozzák együttmőködésüket a biológiailag lebomló hulladékok kezelése terén;

24.

úgy véli, hogy a mechanikai-biológiai kezelés (MBK) hatékony módja annak, hogy jelentıs mennyiségő rothadékony hulladéktól szabadítsuk meg a szemétlerakókat, komposztálás, anaerob lebontás és energetikai hasznosítás céljával;

Gazdasági szempontok 25.

úgy véli, hogy pénzügyi ösztönzıkre van szükség a szelektív győjtés és más, az erıforrások visszanyerését maximalizáló biohulladék-gazdálkodási rendszerek elterjesztéséhez;

26.

hangsúlyozza, hogy az európai komposztpiac fejlesztésének elısegítéséhez javítani kell a biohulladék-gazdálkodást és össze kell hangolni a komposztra vonatkozó minıségi elıírásokat;

27.

úgy véli, hogy a káros anyagok bevitelébıl eredı többletköltségek megtérítésének alapját „a szennyezı fizet” elvének kellene képeznie annak érdekében, hogy a biohulladék kihelyezésének káros külsı hatásait ne a gazdálkodóknak kelljen megfizetniük;

28.

hangsúlyozza, hogy számos tagállamban már létezik bizonyos infrastruktúra, de pénzügyi ösztönzıkre van szükség a biohulladékból származó lehetséges komposzt és fermentált anyagok, bioenergia- és bioüzemanyag-piac létrehozásához és kiépítéséhez;

29.

hangsúlyozza a biohulladékból elıállított, közlekedés céljára használt üzemanyagokban rejlı környezetvédelmi elınyöket; a hulladékhierarchia fényében felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék azt figyelembe a hulladékról szóló felülvizsgált keretirányelv alkalmazásakor, és kéri a Bizottságot, hogy foglalja bele a hulladékhierarchiát az alkalmazásra vonatkozó iránymutatásaiba;

30.

sürgeti a Bizottságot, hogy foglalja bele a témát érintı minden jelenlegi vagy további hatástanulmányba annak kérdését, hogy milyen fajta gazdasági ösztönzıket, alapokat vagy támogatásokat lehet mozgósítani vagy létrehozni a biohulladék megfelelı kezelését lehetıvé tevı technológiák kifejlesztésére és megvalósítására; o

1

HL L 312., 2008.11.23., 3. o.

168 /PE 443.887

HU

o 31.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

PE 443.887\ 169

HU

ELFOGADOTT SZÖVEGEK. Egyesülve a sokféleségben július 6. keddi ülés EURÓPAI PARLAMENT

Recommend Documents