ELFOGADOTT SZÖVEGEK. Egyesülve a sokféleségben július 3. keddi ülés EURÓPAI PARLAMENT

2012 - 2013

EURÓPAI PARLAMENT

ELFOGADOTT SZÖVEGEK 2012. július 3. keddi ülés

P7_TA-PROV(2012)07-03

HU

IDEIGLENES VÁLTOZAT

Egyesülve a sokféleségben

PE 492.543

HU

TARTALOM A PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK

P7_TA-PROV(2012)0267 Biztosítás és viszontbiztosítás (Szolvencia II) ***I (A7-0198/2012 - Elıadó: Sharon Bowles) Az Európai Parlament 2012. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK irányelv (Szolvencia II) átültetésének idıpontja és alkalmazásának idıpontja, valamint egyes irányelvek hatályon kívül helyezésének idıpontja tekintetében történı módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0217 – C7-0125/2012 – 2012/0110(COD)) ............................................................. 1 P7_TA-PROV(2012)0268 Az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulása * (A7-0169/2012 - Elıadó: Maurice Ponga) Az Európai Parlament 2012. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2001/822/EK határozat módosítására vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2012)0061 – C7-0054/2012 – 2012/0024(CNS)) .......................................................................................................................... 6 P7_TA-PROV(2012)0269 Az EU makroregionális stratégiáinak fejlıdése: A jelenlegi gyakorlat és a jövıbeni kilátások, különösen a Földközi-tenger térségében (A7-0219/2012 - Elıadó: François Alfonsi) Az Európai Parlament 2012. július 3-i állásfoglalása az Unió makroregionális stratégiáinak alakulásáról: jelenlegi gyakorlatok és jövıbeli kilátások, különösen a földközi-tengeri térségben (2011/2179(INI))................................................................................ 7 P7_TA-PROV(2012)0270 Az egységes európai vasúti térség ***II (A7-0196/2012 - Elıadó: Debora Serracchiani) Az Európai Parlament 2012. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) elfogadása céljából a Tanács elsı olvasatban elfogadott álláspontjáról (18581/2/2011 – C7-0268/2010 – 2010/0253(COD)) ............................................................................................ 17 P7_TA-PROV(2012)0271 A közúti közlekedésben használt menetíró készülékek ***I (A7-0195/2012 - Elıadó: Silvia-Adriana łicău) Az Európai Parlament 2012. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekrıl szóló 3821/85/EGK tanácsi rendelet és az 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0451 – C7-0205/2011 – 2011/0196(COD)) ........ 130 PE 492.543\ I

HU

P7_TA-PROV(2012)0272 A szellemitulajdon-jogok vámhatósági érvényesítése ***I (A7-0046/2012 - Elıadó: Jürgen Creutzmann) Az Európai Parlament 2012. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a szellemitulajdon-jogok vámhatósági érvényesítésérıl szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatróla szellemitulajdon-jogok vámhatósági érvényesítésl (COM(2011)0285 – C70139/2011 – 2011/0137(COD)) ................................................................................................ 194 P7_TA-PROV(2012)0273 A vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtása (A7-0192/2012 - Elıadó: Richard Seeber) Az Európai Parlament 2012. július 3-i állásfoglalása a vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásáról az európai vízgazdálkodással kapcsolatos kihívások szükséges átfogó megközelítésének kidolgozását megelızıen (2011/2297(INI)) ................... 241 P7_TA-PROV(2012)0274 e-segélyhívás: új 112-es szolgáltatás a polgárok számára (A7-0205/2012 - Elıadó: Olga Sehnalová, Dieter-Lebrecht Koch) Az Európai Parlament 2012. július 3-i állásfoglalása az e-segélyhívó szolgáltatásról: egy új 112-es szolgáltatás a polgárok számára (2012/2056(INI)) ................................................... 254 P7_TA-PROV(2012)0275 Az Európában történı befektetés vonzereje (A7-0190/2012 - Elıadó: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou) Az Európai Parlament 2012. július 3-i állásfoglalása az európai beruházások vonzerejérıl (2011/2288(INI))....................................................................................................................... 265 P7_TA-PROV(2012)0276 A keleti partnerség kereskedelmi szempontjai (A7-0183/2012 - Elıadó: Miloslav Ransdorf) Az Európai Parlament 2012. július 3-i állásfoglalása a keleti partnerség kereskedelmi vonatkozásairól (2011/2306(INI)) ............................................................................................ 280 P7_TA-PROV(2012)0277 A módosítások elektronikus aláírása (az eljárási szabályzat 156. cikke (1) bekezdése második albekezdésének értelmezése) Az Európai Parlament 2012. július 3-i határozata a bizottságokban benyújtott módosítások elektronikus aláírásával foglalkozó kísérleti projektrıl (az eljárási szabályzat 156. cikke (1) bekezdése második albekezdésének értelmezése) ............................................. 294

PE 492.543\ II

P7_TA-PROV(2012)0267 Biztosítás és viszontbiztosítás (Szolvencia II) ***I Az Európai Parlament 2012. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK irányelv (Szolvencia II) átültetésének idıpontja és alkalmazásának idıpontja, valamint egyes irányelvek hatályon kívül helyezésének idıpontja tekintetében történı módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0217 – C7-0125/2012 – 2012/0110(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: elsı olvasat)

Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0217),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (2) bekezdésére, 53. cikkének (1) bekezdésére és 62. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C7–0125/2012),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–

tekintettel a Tanács képviselıjének 2012. június 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–

tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 46. cikkének (1) bekezdésére,

–

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0198/2012),

A.

Mivel sürgısségi okokból megalapozott, hogy a szavazásra a szubszidiaritás és az arányosság alkalmazásáról szóló 2. sz. jegyzıkönyv 6. cikkében meghatározott nyolc hetes határidı lejárta elıtt kerüljön sor;

1.

elfogadja elsı olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

1

P7_TC1-COD(2012)0110 Az Európai Parlament álláspontja, amely elsı olvasatban 2012. július 3-án került elfogadásra a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK irányelv (Szolvencia II) átültetésének idıpontja és alkalmazásának idıpontja, valamint egyes irányelvek hatályon kívül helyezésének idıpontja tekintetében történı módosításáról szóló 2012/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére és 62. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete a nemzeti parlamenteknek való megküldését követıen, rendes jogalkotási eljárás keretében1, mivel: (1)

A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II)2 létrehozza az Unió biztosítói és viszontbiztosítói szabályozásának és felügyeletének modern, kockázatalapú rendszerét. Ez a rendszer elengedhetetlen ahhoz, hogy biztonságos és stabil biztosítási ágazat jöjjön létre, amely fenntartható biztosítási termékeket kínál, és hosszú távú befektetések, valamint a stabilitás ösztönzése révén támogatja a reálgazdaságot.

(2)

A 2009/138/EK irányelv az átültetése határidejeként 2012. október 31-ét és az alkalmazása idıpontjaként 2012. november 1-jét határozza meg. Az említett irányelv továbbá 2012. november 1-jét határozza meg a hatályos biztosítási és viszontbiztosítási

1 2

Az Európai Parlament 2012. július 3-i álláspontja. HL L 335., 2009.12.17., 1. o.

2

irányelvek1 (a továbbiakban együttesen: Szolvencia I) hatályon kívül helyezésének idıpontjaként. (3)

A Bizottság 2011. január 19-én többek között a 2009/138/EK irányelv módosításáról szóló javaslatot fogadott el a biztosítási ágazat új felügyeleti struktúrájának,nevezetesen az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásának a figyelembevétele érdekében (a továbbiakban: Omnibus II javaslat). Az Omnibus II javaslat rendelkezik a 2009/138/EK irányelv átültetésére vonatkozó idıpont és alkalmazására vonatkozó idıpont, valamint a Szolvencia I hatályon kívül helyezésére meghatározott idıpont késıbbi idıpontra történı módosításáról is.

(4)

Az Omnibus II javaslat összetettségét tekintve fennáll annak a kockázata, hogy nem fog hatályba lépni a 2009/138/EK irányelv átültetése idıpontját és az alkalmazása idıpontját megelızıen. Az említett idıpontok változatlanul hagyása azzal a következménnyel járna, hogy a 2009/138/EK irányelvet az Omnibus II javaslatban elıírt átmeneti szabályok és megfelelı kiigazítások hatálybalépése nélkül hajtják végre.

1

A Tanács 64/225/EGK irányelve (1964. február 25.) a viszontbiztosítás és a visszaengedményezés területén a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetésérıl (HL 56., 1964.4.4., 878.o.); A Tanács 73/239/EGK Elsı irányelve (1973. július 24.) az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 228., 1973.8.16., 3.o.); A Tanács 73/240/EGK irányelve (1973. július 24.) az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosítási üzletág tekintetében a letelepedés szabadságát akadályozó korlátok eltörlésérıl (HL L 228., 1973.8.16., 20.o.); A Tanács 76/580/EGK irányelve (1976. június 29.) 73/239/EGK irányelv módosításáról (HL L 189., 1976.7.13. 13.o.); A Tanács 78/473/EGK irányelve (1978. május 30.) a közösségi együttes biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 151., 1978.6.7., 25.o.); A Tanács 84/641/EGK irányelve (1984. december 10.) 73/239/EGK elsı irányelvnek elsısorban az utazási segítségnyújtás vonatkozásában történı módosításáról (HL L 339., 1984.12.27., 21.o.); A Tanács 87/344/EGK irányelve (1987. június 22.) a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 185., 1987.7.4., 77.o.); A Tanács 88/357/EGK második irányelve (1988. június 22.) az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elısegítı rendelkezések megállapításáról (HL L 172., 1988.7.4., 1.o.); A Tanács 92/49/EGK második irányelve ( 1992. június 18.) az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (harmadik nem életbiztosítási irányelv) (HL L 228., 1992.8.11.); Az Európai Parlament és a Tanács 98/78/EK irányelve (1998. október 27.) a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítı felügyeletérıl ( HL L 330., 1998.12.5.); Az Európai Parlament és a Tanács 2001/17/EK irányelve (2001. március 19.) a biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról (HL L 110., 2001.4.20., 28. o.); Az Európai Parlament és a Tanács 2002/83/EK irányelve (2002. november 5.) az életbiztosításról (HL L 345., 2002.12.19., 1.o.); Az Európai Parlament és a Tanács 2005/68/EK irányelve (2005. november 16.) a viszontbiztosításról (HL L 323., 2005.12.9., 1.o.).

3

(5)

Annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamokra a 2009/138/EK irányelv átültetése, majd késıbb, az Omnibus II javaslatban elıirányzott új struktúra kapcsán túlzottan nagy jogalkotási teher nehezedjen, célszerő a 2009/138/EK irányelv átültetésére meghatározott idıpontot késıbbi idıpontra módosítani.

(6)

Annak érdekében, hogy a felügyeleteknek és a biztosítóknak, valamint viszontbiztosítóknak elegendı idejük legyen felkészülniük az új felügyeleti rendszer alkalmazására, célszerő a 2009/138/EK irányelv alkalmazásának késıbbi idıpontjáról is rendelkezni.

(7)

A jogbiztonság érdekében indokolt a Szolvencia I hatályon kívül helyezésének idıpontját ennek megfelelıen egy késıbbi idıpontra módosítani.

(8)

Tekintettel arra, hogy rövid idı marad a 2009/138/EK irányelvben meghatározott idıpontokig, ezen irányelvnek indokolt haladéktalanul hatályba lépnie.

(9)

Következésképpen az ezen irányelv tervezetének a nemzeti parlamentek számára történı megküldésése tekintetében a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepérıl szóló (1.) jegyzıkönyv 4. cikkében meghatározott, sürgıs esetekre vonatkozó kivétel alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk A 2009/138/EK irányelv a következıképpen módosul: 1.

A 309. cikk (1) bekezdése a következıképpen módosul: a)

az elsı albekezdésben a „2012. október 31” idıpont helyébe „2013. június 30” lép;

b)

az elsı albekezdés után a szöveg a következı albekezdéssel egészül ki: „Az

elsı

albekezdésben

említett

törvényi,

rendeleti

rendelkezéseket 2014. január 1-jétıl kell alkalmazni.”

4

és

közigazgatási

2.

A 310. cikk elsı bekezdésében a „2012. november 1” idıpont helyébe „2014. január 1” lép.

3.

A 311. cikk második bekezdésében a „2012. november 1” idıpont helyébe „2014. január 1” lép. 2. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı napon lép hatályba. 3. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt ..., Az Európai Parlament részérıl

a Tanács részérıl

az elnök

az elnök

5

P7_TA-PROV(2012)0268 Az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulása * Az Európai Parlament 2012. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2001/822/EK határozat módosítására vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2012)0061 – C7-0054/2012 – 2012/0024(CNS)) (Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0061),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 203. cikkére, amelynek megfelelıen a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0054/2012),

–

tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére,

–

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0169/2012),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtıl el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.


6

P7_TA-PROV(2012)0269 Az EU makroregionális stratégiáinak fejlıdése: A jelenlegi gyakorlat és a jövıbeni kilátások, különösen a Földközi-tenger térségében Az Európai Parlament 2012. július 3-i állásfoglalása az Unió makroregionális stratégiáinak alakulásáról: jelenlegi gyakorlatok és jövıbeli kilátások, különösen a földközi-tengeri térségben (2011/2179(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Bizottság által 2007 decemberében elfogadott MED 2007–2013 operatív programra,

–

tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz révén megvalósuló, az Európai Bizottság által 2008. augusztus 14-én elfogadott, „Földközitengeri medence 2007–2013” elnevezéső, határokon átnyúló együttmőködési programra,

–

tekintettel az Arco Latino 2010–2015 közötti idıszakra szóló, „A strukturált és innovatív földközi-tengeri térség” elnevezéső stratégiai tervére,

–

tekintettel az Európai Unió balti-tengeri stratégiájáról és a jövıbeli kohéziós politikában a makrorégiók szerepérıl szóló 2010. július 6-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlıdésére irányuló európai stratégiáról szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására2,

–

tekintettel a Bizottság 2010. november 9-i, „a gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló 5. jelentésben szereplı következtetések: a kohéziós politika jövıje” címő közleményére (COM(2010)0642),

–

tekintettel a Bizottságnak „az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájáról” szóló, 2010. december 8-i közleményére (COM(2010)0715) és a közleményt kísérı, iránymutató jellegő cselekvési tervre (SEC(2009)0712),

–

tekintettel az Duna régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására3,

–

tekintettel az ARLEM-nek az Unió a Mediterrán Térségért területi dimenziójáról szóló – a jövıre vonatkozó ajánlásokat megfogalmazó –, 2011. január 29-i jelentésére,

–

tekintettel az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról szóló, 2011. április 7-i állásfoglalására4,

1

HL C 213. E, 2011.12.2., 1. o. HL C 50. E, 2012.2.21., 55. o. 3 HL C 188. E, 2012.6.28., 30.o. 4 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0154. 2

7

–

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az Európai Uniónak a balti-tengeri régió fejlesztésére irányuló stratégiájának bevezetésérıl szóló, 2011. június 22-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0381),

–

tekintettel a 3. célról szóló, 2011. június 23-i állásfoglalásra: a területi együttmőködés elıtt álló kihívás: a határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttmőködés jövıbeli menetrendje1

–

tekintettel az Európai Tanács 2011. június 23-i és 24-i következtetéseire, amelyekben jóváhagyta a Duna régióra vonatkozó európai stratégiát és felkérte a tagállamokat, hogy az Európai Bizottsággal együttmőködve folytassák a lehetséges jövıbeli makroregionális stratégiákkal kapcsolatos munkát, különösen az adriai- és jón-tengeri régió tekintetében,

–

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttmőködési célkitőzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekrıl szóló, 2011. október 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)611),

–

- tekintettel a Régiók Bizottságának a 2011. október 11-i plenáris ülésén egyhangúlag jóváhagyott, területi együttmőködés a földközi-tengeri térségben az adriai- és a jóntengeri makrorégión keresztül címő saját kezdeményezéső véleményre,

–

tekintettel a 2011. december 10-én Cataniában megrendezett intézményközi fórum záró nyilatkozatára „A folyamatosan fejlıdı földközi-tengeri térség régi és új arcai: az emberek, a régiók, és a helyi testületek, a kormányok és a nemzetek feletti intézmények szerepe a valódi egység stratégiájában” címmel,

–

tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14i állásfoglalására2,

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 174. cikke értelmében a Szigetek Egyezményének hivatalos európai kezdeményezésként való létrehozásáról szóló3, 2012. január 19-i nyilatkozatára,

–

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2012. március 23-i bizottsági közleményre (COM(2012)0128),

–

– tekintettel az adriai- és jón-tengeri tanács 14. ülésén 2012. április 30-án jóváhagyott Belgrádi Nyilatkozatra,

–

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az Atlantióceán térségére vonatkozó tengerstratégia kidolgozása” címő közleményére

1

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0285. Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0576. 3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0016. 2

8

(COM(2011)0782), –


–

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményeire (A7-0219/2012),

A.

mivel a balti-tengeri régió makroregionális stratégiáját 2009-ben jóváhagyták, és mivel az Európai Bizottság (2011. június 22-i jelentés – COM(2011)0381) hangsúlyozta ezen új együttmőködési forma fontosságát;

B.

mivel a Duna régió makroregionális stratégiájával kapcsolatban 2011. április 13-i ülésén1 a Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy „vállaljon vezetı szerepet a stratégia koordinációjában”;

C.

mivel a makroregionális stratégia feladata, hogy a területi alapú fejlesztés érdekében új teret nyisson az európai kohéziós politika elıtt;

D.

mivel a „mőszaki segítségnyújtás az Európai Unió balti-tengeri stratégiájával kapcsolatban” költségvetési tétele – amelyet a Parlament kezdeményezésére hoztak létre az Európai Unió 2011-es költségvetésének elfogadásakor – jelzi egy ilyen költségvetési elıirányzatnak a makroregionális stratégia sikeres alakítására gyakorolt hatását;

E.

mivel az Európai Bizottság az új makroregionális politikák támogatása érdekében a területi együttmőködési politika transznacionális ágának megerısítését javasolja (COM(2010)0642);

F.

mivel számos makrorégiót érintı projekt elırehaladott fázisban van, és mivel a Bizottság koordinátori szerepében segíti a fenntartható kormányzás bevezetését, és relevanciájuk értékelése érdekében közös feltételeket és mérhetı mutatókat dolgoz ki;

G.

mivel a földközi-tengeri térség Európában betöltött földrajzi szerepe történelmi múltra tekint vissza;

H.

mivel az „arab tavasz” eseményei kiemelték, hogy a Földközi-tenger két partja közötti földrajzi, politikai és gazdasági kapcsolatoknak stratégiai jelentıségük van;

I.

megemlítve a barcelonai folyamat és az Unió a Mediterrán Térségért, valamint az európai uniós eszközök kapcsán tett két- és többoldalú együttmőködésre irányuló kezdeményezések, továbbá az európai szomszédságpolitika vonatkozásában a MED és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében folytatott együttmőködés sikerét;

J

figyelembe véve a földközi-tengeri térséghez kapcsolódó, aktuális uniós fejleményeket, mivel a régióbeli katalizátorszerepében potenciálja növekszik;

K.

mivel a makroregionális megközelítés lehetıvé tenné, hogy az Unió jövıje szempontjából létfontosságú térségben egy olyan átfogó projekt jöjjön létre, amelynek segítségével ki lehet lábalni a jelenlegi válságból és választ lehet adni az Unió

1

8743/1/2011 REV 1.

9

szomszédságában, különösen a Földközi-tenger déli partján élı népek várakozásaira; L.

mivel a földközi-tengeri térség egy koherens egészet képez és egyetlen kulturális és környezeti egységet alkot, továbbá a „mediterrán éghajlat” folytán számos közös jellemzıvel és prioritással rendelkezik: hasonló mezıgazdasági termékek, bıségesen rendelkezésre álló megújuló energiák (különösen napenergia), a turizmus jelentısége, valamint hasonló kockázatok a természeti katasztrófákat (tőzvész, árvizek, földrengések, csekély vízkészletek), illetve az emberi tevékenységet – nevezetesen a tengerek szennyezését – illetıen;

M.

mivel a földközi-tengeri térség egy hatalmas, kelet–nyugati irányban közel 4000 kilométer hosszan elterülı és számos szigetet és Észak-Afrikához tengeri vagy szárazföldi határral kapcsolódó területeket magában foglaló övezet, és mivel célszerő lenne megteremteni e térségben a tengeri útvonalak kiterjedt hálózatát, amely a kereskedelem fejlıdését és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését egyaránt lehetıvé tenné;

N.

mivel az EUMSZ 174. cikke ellenére az európai intézmények még nem fogadtak el olyan állandó stratégiát, amely figyelembe veszi a szigetek speciális szükségleteit, és mivel a földközi-tengeri szigeti régiók teljes elérhetıségét és az egységes európai piacba való bekapcsolását leginkább úgy lehet biztosítani, ha megfelelı forrásokat különítenek el és átfogó megközelítést hagynak jóvá a szigetekre vonatkozóan, elismerve a szigetek lakossága által leküzdendı strukturális hátrányokat a közlekedés és az energia területén;

O.

mivel az adriai és jón-tengeri makroregionális stratégia tervezetére vonatkozó javaslatban elırelépés történt, mely stratégia az Adriai- és a Jón-tenger körüli összefüggı területeken elterjedt együttmőködés és szolidaritás régi gyakorlatára épül, és amely az adriai- és jón-tengeri kezdeményezésben (AII) részt vevı 8 tagállam támogatását is élvezi, ahogy ezt a kezdeményezéshez csatlakozó nyolc külügyminiszter több alkalommal – Anconában (2010), Brüsszelben (2011) és Belgrádban (2012) – nyilatkozatokban is kifejezésre juttatta;

P.

mivel az e jelentés kidolgozása során számos érintett régióval, az Unió a Mediterrán Térségért szervezettel és az Európai Unió területi együttmőködési politikája iránt elkötelezett különbözı szervezetekkel folytak egyeztetések;

A makroregionális stratégiákról általában 1.

egyetért az egyazon földrajzi egységhez – tengeri térséghez, hegyvidékhez, folyómedencéhez – tartozó területek közötti területi együttmőködési politikák makroregionális megközelítésével; úgy véli, hogy a makroregionális stratégiák a rendelkezésre álló erıforrások jobb felhasználásának köszönhetıen új fejezetet nyitottak az európai területi együttmőködésben az alulról felfelé építkezı megközelítés bevezetésével és az együttmőködés egyre több területre való kiterjesztésével; javasolja, hogy a makroregionális stratégiák – tekintettel a bennük rejlı nyilvánvaló európai többletértékre – 2013-tól kapjanak nagyobb figyelmet a megerısítendı európai területi együttmőködés keretében;

2.

úgy véli, hogy az ilyen területi együttmőködési gyakorlat különösen azokban a térségekben hasznos, ahol a határok a történelem folyamán szétszabdaltak, és ez

10

ösztönzıleg hathat az új tagállamok és régióik integrálására; 3.

úgy véli, hogy a makroregionális stratégiákra jellemzı átfogó szemléletnek köszönhetıen a területi együttmőködési projektek és az európai területi együttmőködési csoportosulás eszköze nagyobb többletértéket jelenthetnének, és hogy ily módon felerısödnének a nagy közösségi stratégiákkal – mint a transzeurópai közlekedési hálózat vagy az integrált tengerpolitika – fennálló szinergiák; úgy véli, hogy mindezek az európai politika egyéb eszközeinek, például az EBB által biztosított eszközöknek a bevonását is megkönnyítenék; úgy véli, hogy e lépések eredményeként transznacionális és régióközi szinten jobb lesz az európai politikák összehangolása;

4.

azt ajánlja, hogy a makroregionális stratégiák a helyi és regionális szint részvételét biztosító többszintő irányításra támaszkodjanak, helyi és regionális szintő részvételük fokozása érdekében vonjanak be minél több partnert és érdekelt felet, valamint a civil társadalom, az egyetemek és a kutatóközpontok képviselıit a makroregionális stratégiák kidolgozásának és végrehajtásának folyamatába egyaránt;

5.

hangsúlyozza, hogy a makrorégiók kedveznek a területi politikai és a nem kormányzati szereplık részvételének, mivel az alulról felfelé építkezı megközelítési módokat ösztönzı, hatékony koordinációs rendszereket teremtenek, amelyek révén biztosítani lehet a civil társadalom tényleges részvételét a politikai döntéshozatalban, valamint a források optimalizálása és a közremőködı felek egyesítése érdekében a meglévı kezdeményezések közötti szinergiák kialakítását;

6.

úgy véli, hogy a makroregionális stratégia növelheti az Unió szomszédsági és/vagy elıcsatlakozási politikájának a hatékonyságát;

A folyamatban lévı makroregionális stratégiákról 7.

üdvözli annak bizonyítékát, hogy a balti-tengeri makroregionális stratégia Európa javát szolgálja; olyan akciótervet dolgozott ki egyértelmően azonosított prioritásokkal, amelyet a Tanács jóváhagyott, a Bizottság támogat, és az összes nemzeti, regionális és helyi érintett részt vesz benne;

8.

kéri, hogy végezzék el e stratégia teljes körő értékelését, amely objektív kritériumok és mérhetı mutatók alapján minden egyes kiemelt területre kiterjed;

9.

e gyakorlat teljes sikere érdekében szükségesnek tartja, hogy irányítási szerkezete hosszú távon fennmaradjon azáltal, hogy azt kiterjesztik a helyi és regionális hatóságokra, és hogy az a 2014–2020 közötti programozási idıszakban is érvényesüljön;

10.

kéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák teljes támogatásukról a Duna régióval kapcsolatban megkezdett programot, amelyet szintén értékelni és rendszeresen ellenırizni kell;

A jövıbeli makroregionális stratégiákról 11.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a jövıbeli makroregionális stratégiákkal kapcsolatos együttgondolkodás és egyeztetés érdekében hangoljon össze egy folyamatot; úgy véli, hogy ennek célja a különbözı tagállamokhoz, de azonos földrajzi

11

egységhez tartozó európai területek közötti alacsony szintő együttmőködésre vagy a meglévı együttmőködések megerısítésének szükségességére vonatkozóan a kiemelt területek meghatározása; úgy véli, hogy az egyeztetésnek egy nem kötelezı jellegő és a helyi viszonyok változásainak függvényében módosítható, illetve az érintett államokkal és régiókkal széles körben egyeztetett „európai makrorégiók elızetes térképe” kidolgozását kell eredményeznie; 12.

úgy véli, hogy a makroregionális stratégiák feltételezik a finanszírozás jobb összehangolását, a meglévı források hatékonyabb kiaknázását és koordinációját; úgy véli, hogy a makroregionális stratégiákhoz nincs szükség sem új pénzügyi, sem új intézményi eszközökre, sem pedig új jogszabályokra, azonban véleménye szerint e stratégiák technikai segítségnyújtási hitelek, valamint az elızetes értékelési és adatgyőjtési szakaszhoz, továbbá az esetleges induláshoz kapcsolódó hitelek formájában az európai alapok támogatását igénylik, úgy véli továbbá, hogy a makroregionális stratégiának a 2014-2020-as többéves pénzügyi keret figyelembevételével elı kell segítenie a strukturális projekteket;

13.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, vegyék figyelembe az EU makroregionális stratégiáit, amikor olyan költségvetési keretösszegekrıl döntenek, mint a kohéziós és a strukturális alapok, a kutatás és fejlesztés és különösen a regionális együttmőködés;

14.

felszólít arra, hogy a célok és az eszközök lehetı legjobb koordinációja érdekében tegyék kötelezıvé a partnerségi szerzıdéseknek és az operatív programoknak a kapcsolódó makroregionális stratégiák prioritásaihoz való igazítását;

A földközi-tengeri térség kilátásai 15.

támogatja, hogy a földközi-tengeri országok és régiók közös kihívásainak és problémáinak kezelése és az Európa fejlıdése és integrációja szempontjából igen jelentıs térség struktúrálása érdekében a földközi-tengeri medencében lépjen életbe egy makroregionális stratégia, és kéri a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy tegyenek sürgıs lépéseket ezügyben;

16.

úgy véli, hogy a földközi-tengeri makroregionális stratégia végrehajtási eljárása, amely stratégia összefogja az Uniót, a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, a regionális szervezeteket, a pénzügyi intézményeket és a földközi-tengeri medence európai részének nem kormányzati szervezeteit, az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezést, továbbá nyitott a szomszédos és az elıcsatlakozási szakaszban lévı országok felé, alkalmas arra, hogy mind politikai, mind operatív szempontból jelentısen javítsa a térségben folyó területi együttmőködést; hangsúlyozza a létezı regionális szervezetek tapasztalatai, meglévı forrásai és eredményei hasznosításának fontosságát;

17.

hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri makrorégió biztosíthatná, hogy a földközitengeri térségre vonatkozó különbözı uniós programok kiegészítsék egymást, valamint hogy a lehetı leghatékonyabban használják fel a finanszírozást, továbbá valódi értéket adhatna hozzá az Unió a Mediterrán Térségért konkrét projektjeihez, és a stratégia kidolgozásakor bevonhatná a megfelelı harmadik országokat és régiókat, felhasználva erre a célra a szomszédsági és partnerségi eszközt, mindig szigorúan tiszteletben tartva a jogállamiságot és az emberi jogokat, az alapvetı szabadságjogokat és a demokráciát, elımozdítva, ahol szükséges, a „többet többért” elvét;

12

18.

kiemeli annak fontosságát, hogy a földközi-tengeri térség a földrajzi határokon túlnyúló decentralizált együttmőködési térséggé alakuljon a transzregionális döntéshozatal megerısítése, és a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, az ökológia, a gazdasági fejlıdés, az ökoturizmus, valamint a kulturális, a kutatási, az oktatási, az ifjúságüggyel és a sporttal kapcsolatos partnerség területén bevált gyakorlatok cseréje érdekében; kiemeli az oktatásnak, mint a demokratikus átalakulás katalizátorának különös fontosságát;

19.

úgy véli, hogy a földközi-tengeri makrorégiónak a gazdasági, társadalmi és kulturális jogok tiszteletben tartására vonatkozó nemzetközi jogszabályokkal, különösen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, valamint a kulturális kifejezések sokszínőségének védelmérıl és elımozdításáról szóló Unesco-egyezménnyel összhangban kell fejlıdnie;

20.

sürgeti, hogy a Tanács – a 2011. június 24-i határozattal összhangban, valamint tekintettel a nemzeti, regionális és helyi szinten érdekelt területek kifejezett szándékára, a történelmi kapcsolatokra, a hagyományokra és a megvalósított kezdeményezésekre – az elkövetkezı hónapokban hagyja jóvá az adriai és jón-tengeri makroregionális stratégiát, és ezzel tegye meg az elsı lépést a földközi-tengeri régió makroregionális stratégiájának megteremtése felé;

21.

hangsúlyozza, hogy az adriai-jón makroregionális stratégia jelentıs tényezı a nyugatbalkáni területek közötti megbékélés folyamatában, és segítheti ezeket az országokat az Unióhoz történı csatlakozás érdekében tett erıfeszítéseikben;

22.

reményét fejezi ki, hogy a földközi-tengeri régió nyugati és keleti területein is lépjenek életbe makroregionális stratégiák, amelyek jelentıs fejezetet szánnak a tengeri övezeteknek és figyelembe veszik a Földközi-tenger számos szigeti területének sajátosságait és a fejlıdésükhöz szükséges feltételeket; úgy véli, e stratégiáknak kiemelt figyelmet kellene fordítaniuk a környezetvédelemre, a biológiai sokféleségre és a fenntartható idegenforgalomra;

23.

felkéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 174. cikkét eredeti módon, a stratégiai terv szerint alkalmazza, a szigetek srukturális hátrányainak leküzdését szem elıtt tartva, és a gazdasági növekedés és a hatékony területi kohézió biztosítása mellett; kiemeli, hogy megfelelı támogatás nyújtása útján különös figyelmet kell szentelni e területeknek a kontinens felıli teljes mértékő megközelíthetısége és területi folytonosságának megfelelı biztosítása érdekében; továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a különbözı fejlettségi szintő európai régiók között tátongó szakadék csökkentése és az egységes piacba történı hatékony integrációjuk biztosítása érdekében, melyek szerint meg kell emelni a szigeteknek nyújtott csekély összegő támogatás felsı határát, különösen a mezıgazdasági, közlekedési és halászati ágazatban, amely hozzájárul ahhoz, hogy a szigetek versenyképessége megegyezzen a szárazföldi területekével;

24.

reményét fejezi ki, hogy a Bizottság a földközi-tengeri makroregionális stratégia szigeti dimenziójával kapcsolatban pozitív hozzáállást tanúsít, különösen az állami támogatás tekintetében, amely az elszigeteltég hátrányira tekintettel jogos ellentételezést képvisel, és a kohéziós politikának és a kutatási és fejlesztési politikáknak a szigetek speciális szükségleteihez igazodó átdolgozása során annak érdekében, hogy növelje a kontinentális Európához történı integrációjukat;

13

25.

hangsúlyozza a kultúra és a kreatív ipar, a fejlıdés és a munkahelyteremtés egyik alapvetı pillérének jelentıségét a szigeti régiókban;

26.

sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg a földközi-tengeri régió nyugati és keleti területeit érintı új makroregionális stratégiák értékeléséhez és esetleges elindításához szükséges eszközöket, például a kísérleti projekteket;

27.

hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri makrorégió fıbb területeit a megfelelı szubregionális szintek felé kell irányítani konkrét együttmőködési projektek céljából, és be kell vonni az energiahálózatokat, a tudományos együttmőködést és innovációt, a kulturális hálózatokat, az oktatást és képzést, az idegenforgalmat, a kereskedelmet, a környezetvédelmet, a fenntartható tengeri szállítást, a tengeri biztonságot és a tengeri környezet szennyezéssel, túlhalászással és illegális halászattal szembeni védelmét a tengerészeti tevékenységekre vonatkozó jelentési és felügyeleti rendszerek integrált hálózatának létrehozásával, a jó kormányzás és a hatékony közigazgatás erısítését a munkahelyteremtés elısegítése érdekében;

28.

úgy véli, hogy a három makroregionális stratégia – a nyugat-mediterrán, az adriai és jón-tengeri, illetve a kelet-mediterrán – összehangolása révén az egész földközi-tengeri medencére érvényes egységes politika folytatható, amely szinergiában áll a regionális és nemzetközi szervezetek által meghatározott prioritásokkal és különösen az Unió által a földközi-tengeri térségre vonatkozóan meghatározott prioritásokkal, valamint az intelligens és fenntartható gazdasági növekedés uniós stratégia céljainak eléréséhez hozzájáruló, bevált gyakorlatok végrehajtásával;

29.

különösen az arab tavasz eseményei után fontosnak tekinti, hogy az új makrorégió hozzájáruljon a bevándorlási áramlások megfelelı kezelését szolgáló és a fokozott mobilitás kölcsönös elınyeire megfelelı figyelmet fordító új stratégia harmadik országokkal történı meghatározásához, amely a szegénység leküzdésén, a munkahelyteremtésen és a méltányos kereskedelem támogatásán alapul, hozzájárulva ezáltal a makrorégió stabilitásához;

30.

úgy véli, hogy mivel az EU földközi-tengeri területei a tengeren, illetve a szárazföldön Észak-Afrikával határosak, ez a makroregionális stratégia ösztönzıleg hatna az EU szomszédsági politikájának déli dimenziójára, konkrét területi dimenziót adva annak, ami garantálná a migrációs áramlások hatékonyabb ellenırzését, és pozitívan hatna az érintett országok gazdasági teljesítményére;

31.

úgy véli, hogy a meglévı uniós finanszírozásokat, különösen a szomszédsági politika, a kohéziós politika és a területi együttmőködés forrásait egy földközi-tengeri makroregionális stratégiának kell összehangolnia, hogy olyan projektek valósuljanak meg, amelyek választ adnak közös kihívásokra, amilyen például az euromediterrán kulturális örökség védelme és megerısítése; emlékeztet a déli területekre vonatkozó koordinált és kiegyensúlyozott szomszédsági politika fontosságára, valamint a kulturális projektek jogosultságára az ERFA által biztosított finanszírozásra e kihívások kezelése érdekében;

32.

hangsúlyozza a kreatív és kulturális iparágak fontosságát, és úgy véli, hogy e gazdasági ágazat egyre jelentısebb szerepet fog játszani a régió gazdasági növekedése és foglalkoztatása szempontjából; kéri, hogy fordítsanak külön figyelmet a kulturális és felsıoktatási csereprogramok megvalósítására, valamint a kulturális természető és

14

megbízható idegenforgalmi kapcsolatok erısítésére; 33.

úgy véli, hogy a kulturális turizmus különleges hatást fejthet ki a földközi-tengeri térségben, mind gazdasági szempontból, mind pedig az egymásról szerzett tudás és a kultúrák közötti megértés egyik tényezıjeként;

34.

hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri makrorégió elısegítené a kultúrák közötti párbeszéd és ezáltal az Európai Unió közös kulturális öröksége gazdagításának elımozdítását, a civil társadalom mozgósítását, ezért ösztönzi a nem kormányzati szervezetek és a földközi-tengeri térség lakóinak részvételét az Unió kulturális és oktatási programjaiban;

35.

emlékeztet az oktatásnak a demokrácia, valamint a gazdasági és társadalmi fejlıdés szempontjából betöltött alapvetı szerepére, továbbá a szakképzés fontosságára, amellyel ellensúlyozható a fiatalok munkanélkülisége;

36.

hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri makrorégió összefüggésében és a fiatalok, különösen a déli országokban élık motivációinak figyelembevételével fontos megerısíteni az ifjúság terén folytatott együttmőködést az európai programok elımozdítása, valamint a Mediterrán Ifjúsági Hivatalban zajló munkával kialakított szinergiák révén;

37.

hangsúlyozza különösen a fiatalok középpontba állításának fontosságát, mivel ık lesznek egy új nemzedék megalapozói, és ık gyakorolják majd a legnagyobb befolyást arra, hogy országuk miként viszonyuljon a jövıhöz;

38.

javasolja, hogy a csereprogramok, a dinamikus kutatás, az innováció és az élethosszig tartó tanulás elımozdítása érdekében a jövıbeli földközi-tengeri makrorégióban hozzanak létre hálózatokat a felsıoktatás, a kutatóintézetek részvételével, támogassák a régió oktatási infrastruktúrájának fejlıdését, valamint a diákok, a képzésben résztvevı személyek, a fiatal önkéntesek, az oktatók, a kutatók és az adminisztratív személyzet szabad mozgásának útjában álló akadályok megszüntetését; hangsúlyozza annak a szükségességét, hogy – a Tempus és az Erasmus Mundus programok megfelelı finanszírozása és támogatása által – javuljon a hálózatok oktatási és kutatási minısége, különös tekintettel az Erasmus Mundus programban a földközi-tengeri térségbıl érkezı résztvevık alacsony számára;

39.

megállapítja, hogy a mővészek és a mőalkotások mobilitása számos akadályba ütközik a földközi-tengeri térségben, amelyek országonként és régiónként változnak, és amelyek nemcsak a vízumszerzési nehézségekkel, hanem a mővészek jogállásának hiányával és a mővészi alkotómunka feltételeivel is összefüggésben állnak, különösen a déli országokban; úgy véli, hogy egy földközi-tengeri makrorégió elısegítené a mővészek jogállásának kölcsönös elismeréséért folytatott munkát, illetve fontolóra venné a mobilitási lehetıségek biztosítását, valamint a képzési programok, a hálózatépítés és a kulturális szereplık, mővészek és mőalkotások szabad mozgásának optimális kiaknázását;

40.

felszólít arra, hogy a következı programozási idıszakban valósítsanak meg egy „Euromediterrán Erasmus” mintaprogramot, amelynek célja, hogy elısegítse a tenger két partján élı hallgatók transznacionális mobilitását, valamint egy „Euromediterrán Leonardo da Vinci” mintaprogramot azon fiatalok számára, akik egy makroregionális

15

stratégia keretében külföldön szeretnének szakmai képzésben részt venni; 41.

hangsúlyozza, hogy olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek megfékezik a térségre egyre jellemzıbb „agyelszívás” jelenségét;

42.

kéri, hogy használják ki a földközi-tengeri térség történelmi, kulturális és nyelvi sokszínőségét, mivel az a kulturális és kreatív iparágak, valamint az idegenforgalmi ágazat innovációt és fejlıdést elısegítı tényezıje; kéri a múzeumok és kulturális létesítmények közötti együttmőködés ösztönzését és támogatását;

43.

emlékeztet arra, hogy a Földközi-tenger környezı országaiban különösen nagy érdeklıdést tanúsítanak az európai film- és audiovizuális mővészet iránt, ez pedig – az említett társadalmakban végbemenı demokratikus fejlıdés aktuális szakaszának részeként – továbbra is jelentısen kihat a térség kultúrái között folyó párbeszédre;

44.

fokozott együttmőködést és kereskedelmet javasol a harmadik országokkal annak érdekében, hogy javítsák az európai termelés helyzetét a világpiacon és különösen a földközi-tengeri térségben, hogy elımozdítsák a kulturális cserekapcsolatokat és új kezdeményezéseket indítsanak útjára, amelyek révén az egész térségben ösztönözhetik az euromediterrán párbeszédet és a demokratikus fejlıdést, különösen az euromediterrán filmmővészeti konferencia alkalmával tett kötelezettségvállalások fényében;

45.

kéri az érintett tagállamokat, hogy ösztönözzék az e jelentés kidolgozása során kibontakozott együttmőködési szándékot, és felkéri a jövıbeli ciprusi uniós elnökséget, hogy támogassa e projektet annak érdekében, hogy a Bizottság és a Tanács sürgısen cselekvési tervet fogadhasson el a földközi tengeri makroregionális stratégiára vonatkozóan; ezenfelül hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri térség országai közötti kormányközi és régióközi együttmőködés fontos a makroregionális stratégia kidolgozásához o o

46.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

16

P7_TA-PROV(2012)0270 Az egységes európai vasúti térség ***II Az Európai Parlament 2012. július 3-i jogalkotási állásfoglalása az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) elfogadása céljából a Tanács elsı olvasatban elfogadott álláspontjáról (18581/2/2011 – C7-0268/2010 – 2010/0253(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)


tekintettel a Tanács elsı olvasatban kialakított álláspontjára (18581/2/2011 – C70268/2010),

–

tekintettel a luxemburgi Képviselıház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzıkönyv alapján elıterjesztett indokolt véleményre, mely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethetı össze a szubszidiaritás elvével,

–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. március 16-i véleményére1,

–

tekintettel a Régiók Bizottságának 2011. január 28-i véleményére2,

–

tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2010)0475) kapcsolatban az elsı olvasat során kialakított álláspontjára3,

–


–

tekintettel eljárási szabályzata 66. cikkére,

–

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0196/2012),

1.

elfogadja második olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

1

HL C 132., 2011.5.3., 99. o. HL C 104., 2011.4.2., 53. o. 3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0503. 2

17

P7_TC2-COD(2010)0253 Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2012. július 3-án került elfogadásra az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló 2012/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás) (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre és különösen annak 91. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a javaslat nemzeti parlamenteknek való megküldését követıen, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalására1, tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére2, rendes jogalkotási eljárás keretében3,

1 2 3

HL C 132., 2011.5.3., 99. o. HL C 104., 2011.4.2., 53. o. Az Európai Parlament 2011. november 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2012. március 8-i álláspontja elsı olvasatban (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament 2012. július 3-i álláspontja.

18

mivel: (1)

A közösségi vasutak fejlesztésérıl szóló, 1991. július 29-i 91/440/EGK tanácsi irányelvet1, a vasúttársaságok engedélyezésérıl szóló, 1995. június 19-i 95/18/EK tanácsi irányelvet2, valamint a vasúti infrastruktúra díjának felszámolásáról szóló, 2001. február 26-i 2001/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet3 jelentıs mértékben módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az említett irányelveket az áttekinthetıség érdekében indokolt átdolgozni és egyetlen jogi aktusban egyesíteni.

(2)

Az Unió közlekedési ágazatának nagyobb fokú integrációja alapvetı összetevıje a belsı piac megvalósításának, és a vasutak létfontosságú részei az Unió közlekedési ágazatának és a fenntartható mobilitás elérésének.

(3)

A vasúthálózat hatékonyságán javítani kell annak érdekében, hogy integrálni lehessen azt egy versenyképes piacba, mindeközben figyelmet fordítva a vasutak sajátos jellemzıire.

(4)

Azon tagállamok számára, amelyek jelentıs arányú vasúti forgalmat bonyolítanak le ugyanolyan nyomtávolságot alkalmazó harmadik országokkal, amely azonban eltér az Unió fı vasúti hálózatától, lehetıséget kell biztosítani olyan különleges mőködési szabályok alkalmazására, amelyek biztosítják mind a saját pályahálózat-mőködtetıik és a harmadik országok pályahálózat-mőködtetıi közötti koordinációt, mind a vasúttársaságok közötti tisztességes versenyt.

(5)

A vasúti szállításnak a többi szállítási módhoz képest hatékonnyá és versenyképessé tétele érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vasúttársaságok kereskedelmi jellegő és a piaci kereslethez igazodó független szolgáltatóként mőködjenek.

▌

1 2 3

HL L 237., 1991.8.24., 25. o. HL L 143., 1995.6.27., 70. o. HL L 75., 2001.3.15., 29. o.

19

(6)

A vasúthálózat további fejlesztése és hatékony mőködtetése érdekében indokolt különbséget tenni a szállítási szolgáltatások nyújtása és az infrastruktúra mőködtetése között. E helyzetben arra van szükség, hogy a két tevékenységet külön igazgassák és elkülönített könyvelésük legyen. Amennyiben ezek az elkülönítési követelmények teljesülnek, nem merül fel összeférhetetlenség és biztosított az érzékeny üzleti információk titkossága, a pályahálózat-mőködtetıknek lehetıséget kell biztosítani arra, hogy egyes olyan konkrét adminisztratív feladatokat, mint például a díjbeszedés, olyan szervezetekhez szervezzenek ki, amelyek nem folytatnak tevékenységet a vasúti szállítási szolgáltatási piacon.

(7)

A szolgáltatásnyújtás szabadságának alapelvét a vasúti ágazatban is alkalmazni kell, figyelembe véve az ágazat sajátos jellemzıit.

(8)

A nagyobb kényelem és a felhasználóknak nyújtott jobb szolgáltatások szempontjából a vasúti szolgáltatások igazgatása terén a verseny élénkítése érdekében a tagállamoknak indokolt megırizniük általános felelısségüket a megfelelı vasúti infrastruktúra fejlesztéséért.

(9)

Az infrastruktúrával kapcsolatos költségek felosztására vonatkozó általános szabályok hiányában a tagállamok a pályahálózat-mőködtetıvel folytatott konzultációt követıen szabályokat állapítanak meg annak biztosítására, hogy a vasúttársaságok fizessenek a vasúti infrastruktúra használatáért. E szabályok nem különböztethetnek meg hátrányosan a vasúttársaságok között.

(10)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pályahálózat-mőködtetı és a meglévı köztulajdonú vagy -irányítású vasúttársaságok az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok kellı figyelembevételével szilárd pénzügyi háttérrel rendelkezzenek. Ez nem érinti a tagállamoknak az infrastruktúra tervezésével és finanszírozásával kapcsolatos hatáskörét.

(11)

A kérelmezık számára biztosítani kell annak a lehetıségét, hogy kifejtsék véleményüket az üzleti tervnek az infrastruktúra használatával, rendelkezésre bocsátásával és fejlesztésével foglalkozó részérıl. Ez nem feltétlenül jelenti a pályahálózat-mőködtetı által kidolgozott üzleti terv teljes körő nyilvánosságra hozatalát.

20

(12)

Mivel a magántulajdonú szárnyvonalak és mellékvágányok, mint például a magántulajdonú ipari létesítmények területén lévı mellékvágányok és vonalak, nem képezik az ezen irányelvben meghatározott vasúti infrastruktúra részét, az ilyen pályahálózatok mőködtetıi nem tartoznak az ezen irányelv által a pályahálózatmőködtetık számára elıírt kötelezettségek hatálya alá. Hátrányos megkülönböztetéstıl mentes módon, tulajdonosuk kilététıl függetlenül biztosítani kell azonban a hozzáférést a szárnyvonalakhoz és mellékvágányokhoz, ha arra a szállítási szolgáltatások nyújtása szempontjából kulcsfontossággal bíró szolgáltatási infrastruktúrákhoz való hozzáférés miatt van szükség, és ha azok egynél több végfelhasználót szolgálnak vagy szolgálhatnak ki.

(13)

A tagállamoknak képeseknek kell lenniük olyan döntést hozni, hogy az infrastrukturális kiadásokat a közvetlen állami finanszírozástól eltérı eszközök, például a köz- és a magánszféra partnersége vagy a magánszektor általi finanszírozás révén fedezik.

(14)

A pályahálózat-mőködtetık eredménykimutatásai között ésszerő idıtartamra vetítve egyensúlynak kell lennie; miután ez az idıtartam megállapításra került, rendkívüli körülmények esetén – például ha a tagállam gazdasági helyzete hirtelen és nagy mértékben romlik, ami jelentıs mértékben befolyásolja a pályahálózat forgalmának szintjét vagy a rendelkezésre álló közfinanszírozás szintjét – lehetıség van annak meghosszabbítására.. A nemzetközi számviteli szabályokkal összhangban az infrastrukturális projektek finanszírozása céljából nyújtott hiteleket nem kell feltüntetni az eredménykimutatásban.

(15)

A – különösen a határokon átnyúló – áruszállítási ágazat hatékonysága érdekében a piacot megnyitó intézkedésekre van szükség.

(16)

Célszerő bevezetni a vasúttársaságok részére egy olyan engedélyt, hogy az egész Unióban egységesen és hátrányos megkülönböztetéstıl mentesen legyen biztosítva a vasúti infrastruktúrához való hozzáférés joga.

(17)

A közbensı megállókkal rendelkezı útvonalak esetében az új piacra lépık számára engedélyezni kell az utasok felvételét és leszállását az útvonalon annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen tevékenységek gazdaságilag életképesek legyenek, valamint

21

annak elkerülésére, hogy a lehetséges versenytársak a meglévı üzemeltetıknél kedvezıtlenebb helyzetbe kerüljenek. (18)

Az új, nyílt hozzáféréső, valamint a közbensı megállókkal rendelkezı nemzetközi személyszállítási szolgáltatások bevezetése nem használható a belföldi személyszállítási szolgáltatás piacának megnyitására, hanem annak pusztán olyan megállókra kell összpontosítania, amelyek kapcsolatban vannak a nemzetközi útvonallal. Az új szolgáltatások bevezetésének fı célja a nemzetközi útvonalon történı személyszállítás. Annak megállapítása során, hogy ez-e a szolgáltatás fı célja, olyan szempontokat kell figyelembe venni, mint a belföldi vagy a nemzetközi személyszállítás alapján kiszámított forgalmi hányad és volumen, valamint a szolgáltatás hossza. A szolgáltatás fı célját az érdekelt fél kérelmére a nemzeti szabályozó szerv állapítja meg.

(19)

A vasúti és közúti személyszállítási szolgáltatásokról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet1 felhatalmazza a tagállamokat és az önkormányzatokat olyan közszolgáltatási szerzıdések odaítélésére, amelyek kizárólagos jogokat biztosíthatnak egyes szolgáltatások nyújtására. Szükséges ezért annak biztosítása, hogy azon rendelet rendelkezései összhangban legyenek a nemzetközi személyszállítási szolgáltatások versenynek való megnyitásának elvével.

(20)

A nemzetközi személyszállítási szolgáltatások versenynek való megnyitása hatást gyakorolhat a közszolgáltatási szerzıdés alapján nyújtott vasúti személyszállítási szolgáltatások megszervezésére és finanszírozására. A tagállamok számára lehetıvé kell tenni a piachoz való hozzáférési jog korlátozását abban az esetben, ha ez a jog veszélyeztetné a közszolgáltatási szerzıdés gazdasági egyensúlyát, és amennyiben a szabályozó szerv a jóváhagyását a közszolgáltatási szerzıdést odaítélı illetékes hatóság kérelmére, objektív gazdasági elemzés alapján adja meg.

(21)

Annak értékelése során, hogy a közszolgáltatási szerzıdés gazdasági egyensúlya veszélybe kerülne-e, olyan elıre meghatározott szempontok is figyelembe vehetıek, mint a közszolgáltatási szerzıdésben szereplı bármely szolgáltatás nyereségességére gyakorolt hatás – beleértve a szerzıdést odaítélı illetékes hatóságnál felmerülı nettó költségre gyakorolt hatást is –, az utasigény, a jegyárazás, a jegyváltásra vonatkozó

22

szabályozók, a megállók helye és száma a határ mindkét oldalán, valamint a javasolt új szolgáltatás menetrendje és gyakorisága. Ezen értékeléssel és az érintett szabályozó szerv döntésével összhangban a tagállamok engedélyezhetik, módosíthatják vagy megtagadhatják a kért nemzetközi személyszállítási szolgáltatás nyújtását, beleértve azt is, hogy az uniós joggal, továbbá az egyenlıség és a megkülönböztetésmentesség elvével összhangban a gazdasági elemzésnek megfelelıen díjat vethessenek ki az új nemzetközi személyszállítási szolgáltatás üzemeltetıjére. (22)

A közszolgáltatási feladatot teljesítı személyszállítási szolgáltatások mőködtetéséhez való hozzájárulás érdekében a tagállamok számára lehetıvé kell tenni, hogy felhatalmazzák az e szolgáltatásokért felelıs hatóságaikat arra, hogy díjat vessenek ki a joghatóságuk alá tartozó személyszállítási szolgáltatásokra. E díjnak hozzá kell járulnia a közszolgáltatási szerzıdésben megállapított közszolgáltatási kötelezettségek finanszírozásához..

(23)

A szabályozó szervnek úgy kell mőködnie, hogy elkerüljön minden összeférhetetlenséget vagy lehetséges érintettséget az elbírálás alatt álló közszolgáltatási szerzıdés odaítélésében. A szabályozó hatóság hatáskörét ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy képes legyen értékelni a nemzetközi szolgáltatás célját és adott esetben a meglévı közszolgáltatási szerzıdésekre kifejtett lehetséges gazdasági hatást.

(24)

A különleges infrastruktúrát, például nagysebességő vasútvonalakat használó szolgáltatásokba való beruházáshoz a kérelmezıknek a nagyszabású és hosszú távú beruházásokra tekintettel jogbiztonságra van szükségük.

(25)

A szabályozó szerveknek információt kell cserélniük, és ha szükséges, egyes egyedi esetekben össze kell hangolniuk az arra vonatkozó értékelési elveket és a gyakorlatot, hogy veszélyeztetett-e egy közszolgáltatási szerzıdés gazdasági egyensúlya. Tapasztalataik alapján fokozatosan iránymutatásokat kell kidolgozniuk.

(26)

A vasúttársaságok közötti tisztességes verseny biztosítása, valamint a teljes mértékő átláthatóságnak, továbbá a szolgáltatásokhoz való megkülönböztetés-mentes hozzáférésnek, illetve azok hátrányos megkülönböztetéstıl mentes nyújtásának

1

HL L 315., 2007.12.3., 1. o.

23

szavatolása érdekében különbséget kell tenni a szállítási szolgáltatások nyújtása és a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetése között. Ezért szükséges, hogy ezt a két tevékenységtípust egymástól függetlenül irányítsák abban az esetben, ha a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje olyan szervezethez vagy céghez tartozik, amely domináns szerepet tölt be és nemzeti szinten jelen van legalább egy olyan vasúti áru- vagy személyszállítási piacon, amelyet az infrastruktúra kiszolgál. Ebbıl a függetlenségbıl nem következhet a szolgáltatási infrastruktúrák tekintetében különálló jogi személy létrehozása. (27)

A szolgáltatási infrastruktúrákhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférésnek, valamint az ezen infrastruktúrák keretében nyújtott, vasúttal kapcsolatos szolgáltatásoknak lehetıvé kell tenniük a vasúttársaságok számára, hogy jobb szolgáltatásokat kínáljanak a személy- és teherszállítási szolgáltatások felhasználói számára.

(28)

Míg a villamos energia belsı piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet1 elıírja az európai villamosenergia-piac megnyitását, a vontatási áramot kérésre, hátrányos megkülönböztetéstıl mentes módon kell biztosítani a vasúttársaságok számára. Amennyiben csak egy szolgáltató áll rendelkezésre, az e szolgáltatásért felszámított díjat egységes díjszabási elvek alapján kell meghatározni.

(29)

A harmadik országokkal való viszony tekintetében különös figyelmet kell fordítani az uniós vasúttársaságok e harmadik országok vasúti piacához való kölcsönös hozzáférésének meglétére, és e hozzáférést határokon átnyúló megállapodások révén elı kell mozdítani.

(30)

A megbízható és megfelelı szolgáltatások nyújtása érdekében szükséges biztosítani, hogy a vasúttársaságok a jó hírnévvel, a megfelelı pénzügyi helyzettel és a szakmai alkalmassággal kapcsolatosan mindenkor megfeleljenek bizonyos követelményeknek;

(31)

A fogyasztók és harmadik felek védelme érdekében elengedhetetlen, hogy a vasúttársaságok a felelısség tekintetében megfelelıen biztosítva legyenek. Engedélyezni kell továbbá, hogy a vasúttársaságok a baleseti felelısségüket bankok

1

HL L 211., 2009.8.14., 55. o.

24

vagy más vállalkozások által nyújtott garanciák útján fedezzék, feltéve, hogy erre piaci feltételek mellett kerül sor, az nem eredményez állami támogatást, és nem tartalmaz más vasúttársaságokkal szembeni megkülönböztetést jelentı elemeket. (32)

A hátrányos megkülönböztetés nélkül nyújtott vasúti szolgáltatásokkal kapcsolatban a vasúttársaságnak szintén meg kell felelnie a nemzeti és az uniós jognak, melyek biztosítani kívánják, hogy a meghatározott útvonalakon a vasúttársaság teljes biztonságban, valamint az egészségügyi és szociális feltételek és a munkavállalók és a fogyasztók jogainak figyelembevételével gyakorolhassa tevékenységét.

(33)

A vasúttársaságok számára adott engedélyek kiadásánál, fenntartásánál és módosításánál alkalmazott eljárásoknak az átláthatóaknak kell lenniük és összhangban kell lenniük a hátrányos megkülönböztetéstıl tilalmának elvével.

(34)

Az átláthatóság érdekében, valamint a hálózathoz és a szolgáltatási infrastruktúrák által nyújtott szolgáltatásokhoz minden vasúttársaság számára hátrányos megkülönböztetéstıl mentesen biztosítandó hozzáférés érdekében a hozzáférési jogok alkalmazásához szükséges összes információt közzé kell tenni a vasúthálózathasználati feltételekben. A vasúthálózat-használati feltételeket a fennálló nemzetközi gyakorlattal összhangban legalább az Unió két hivatalos nyelvén közzé kell tenni.

(35)

A vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásának megfelelı szabályozása és a versenyképes üzemeltetık együttesen jobb egyensúlyt eredményeznek az egyes közlekedési módok között.

(36)

A pályahálózat-mőködtetık számára ösztönzıket – például az ügyvezetı igazgatóknak fizetendı jutalmat – kell biztosítani a pályahasználati díjaknak és az infrastruktúra biztosítása költségeinek a csökkentése céljából.

(37)

A tagállamok azon kötelezettsége, mely szerint biztosítaniuk kell, hogy a pályahálózatmőködtetık teljesítménycéljainak, illetve közép- és hosszú távú bevételeinek megvalósítására az illetékes hatóság és a pályahálózat-mőködtetı között létrejött szerzıdéses megállapodás alapján kerüljön sor, nem érintheti a tagállamoknak a vasúti infrastruktúra tervezésével és finanszírozásával kapcsolatos hatásköreit.

25

(38)

A vasúti infrastruktúra hatékony használatának ösztönzése a közlekedési költségek csökkenését eredményezi a társadalom számára.

(39)

A pályahálózat-mőködtetık által a költségek arányos megosztását illetıen kidolgozott módszereknek a költségekkel kapcsolatos okozati viszonyok lehetı legjobb feltérképezésén kell alapulniuk, és a költségeket a vasúttársaságok számára nyújtott különbözı szolgáltatások és adott esetben a vasúti jármővek típusai között kell megosztaniuk.

(40)

A vasúti infrastruktúra és más szállítási infrastruktúrák megfelelı díjszabási rendszerei és a versenyképes üzemeltetık együttesen fenntartható alapokon álló, optimális egyensúlyt eredményeznek a különbözı szállítási módok között.

(41)

A pályahálózat-mőködtetıknek a felárak kiszabásakor meg kell határozniuk a különbözı piaci szegmenseket, ha a szállítási szolgáltatások nyújtásának költségei, azok piaci ára, illetve azoknak a szolgáltatás minıségével szemben támasztott követelményei tekintetében jelentıs eltérések tapasztalhatók.

(42)

A díjszabási és kapacitáselosztási rendszereknek minden vállalkozás számára lehetıvé kell tenniük az egyenlı és a hátrányos megkülönböztetéstıl mentes hozzáférést, és törekedniük kell arra, hogy a lehetı legnagyobb mértékben, tisztességes és hátrányos megkülönböztetéstıl mentes módon teljesítsék minden felhasználó és közlekedéstípus igényeit. A díjszabási és kapacitáselosztási rendszereknek lehetıvé kell tenniük a vasúti szolgáltatások tisztességes versenyét.

(43)

A tagállamok által meghatározott kereteken belül a díjszabási és kapacitáselosztási rendszereknek arra kell ösztönözniük a vasúti pályahálózat-mőködtetıket, hogy optimalizálják infrastruktúrájuk használatát.

(44)

A kapacitáselosztási rendszereknek egyértelmő és ellentmondásmentes gazdasági visszajelzéseket kell adniuk, amelyek lehetıvé teszik a vasúttársaságok számára, hogy racionális döntéseket hozzanak.

(45)

Minden díjszabási rendszer gazdasági jelzéseket közvetít a felhasználók felé. Fontos, hogy ezek a vasúttársaságoknak szóló jelzések ellentmondásmentesek legyenek, és azok alapján a vasúttársaságok ésszerő döntéseket hozhassanak.

26

(46)

A teherkocsikon használt, öntöttvas technológiával készült féktuskók által okozott gördülési zaj a zajkibocsátás egyik olyan oka, amely megfelelı mőszaki megoldások alkalmazásával csökkenthetı. A zajhatások költsége alapján differenciált infrastruktúra-használati díjakat elsısorban azokra a teherkocsikra kell alkalmazni, amelyek nem felelnek meg a transzeurópai hagyományos vasúti rendszer jármővek – zaj alrendszerére vonatkozó átjárhatósági mőszaki elıírásról szóló, 2005. december 23i 2006/66/EK bizottsági határozatban1 foglalt követelményeknek. Ha ez a differenciálás a pályahálózat-mőködtetı számára bevételcsökkenést eredményez, az nem érintheti az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályokat.

(47)

A zajkibocsátás alapján differenciált pályahasználati díjakat a vasúti közlekedés által okozott zajhatások csökkentésére irányuló, a vasúti jármővek által kibocsátott zaj maximális értékét meghatározó átjárhatósági mőszaki elıírásokhoz, a környezeti zaj értékelésérıl és kezelésérıl szóló, 2002. június 25-i 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv2 értelmében a zajhatásnak való kitettség csökkentése céljából folytatott zajtérképezéshez és cselekvési tervekhez, valamint a vasúti jármővek pótlólagos felszerelése és zajcsökkentı berendezések telepítése céljából folyósított uniós és állami finanszírozáshoz hasonló egyéb intézkedések kiegészítéseként kell alkalmazni.

(48)

A vasúti ágazat tekintetében elfogadott zajcsökkentési intézkedésekkel egyenértékő intézkedéseket kell fontolóra venni az egyéb közlekedési formák tekintetében is.

(49)

Annak érdekében, hogy a mozdonyokat minél hamarabb felszereljék az Egységes Európai Vonatbefolyásoló Rendszerrel (ETCS), a pályahálózat-mőködtetıknek a díjszabási rendszert oly módon kell módosítaniuk, hogy az ideiglenes jelleggel különböztesse meg az ETCS-szel már ellátott vonatokat. E differenciálásnak megfelelıen ösztönöznie kell a vonatok ETCS rendszerrel való felszerelését.

(50)

Az üzleti tevékenységüket megtervezni kívánó felhasználók, illetve potenciális felhasználók infrastruktúraigényeinek, valamint a fogyasztók és a hitelezık igényeinek figyelembevételéhez fontos, hogy a pályahálózat-mőködtetı olyan módon ossza el az

1 2

HL L 37., 2006.2.8., 1. o. HL L 189., 2002.7.18., 12. o.

27

infrastruktúrakapacitást, amely tükrözi a szolgáltatás megbízhatóságának fenntartására és javítására vonatkozó igényt. (51)

Kívánatos, hogy a vasúttársaságok és a pályahálózat-mőködtetı számára megfelelı ösztönzıket biztosítanak a hálózati zavarok minimalizálása és a teljesítmény javítása érdekében.

(52)

A tagállamok részére lehetıséget kell biztosítani arra, hogy engedélyezzék a vasúti szolgáltatások vásárlóinak közvetlen részvételét a kapacitáselosztási folyamatban.

(53)

A kérelmezık és a pályahálózat-mőködtetı üzleti igényeit egyaránt fontos figyelembe venni.

(54)

Fontos, hogy az infrastruktúrakapacitás elosztása a pályahálózat-mőködtetık részérıl a lehetı legrugalmasabb módon történjék, e rugalmasságnak azonban összhangban kell lennie a kérelmezı indokolt igényeinek kielégítésével.

(55)

A kapacitáselosztás során meg kell akadályozni az infrastruktúra használati jogával rendelkezı vagy azt megszerezni kívánó más társaságok üzletfejlesztéssel kapcsolatos kívánságainak indokolatlan korlátozását.

(56)

A kapacitáselosztási és díjszabási rendszereknek figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a vasúti pályahálózat különbözı részeit más-más elsıdleges felhasználó figyelembevételével tervezték.

(57)

A különbözı felhasználók és felhasználótípusok gyakran eltérı hatást gyakorolnak az infrastruktúrakapacitásra, ezért a különbözı szolgáltatások igényei között megfelelı egyensúlyt kell teremteni.

(58)

Hatósággal kötött szerzıdés keretében üzemeltetett járatok esetében különös szabályokra lehet szükség, hogy megırizzék vonzerejüket a felhasználók számára.

(59)

A díjszabási és kapacitáselosztási rendszereknek számolniuk kell az infrastruktúrakapacitás telítıdésének, illetve elıbb-utóbb bekövetkezı szőkösségének hatásaival.

28

(60)

Az egyes közlekedéstípusok eltérı tervidıszakai miatt biztosítani kell, hogy az infrastruktúrakapacitással kapcsolatban az éves menetrendkészítés munkálatainak lezárulását követıen beérkezett kérések teljesíthetık legyenek.

(61)

Ha a kapacitáskérelmek összehangolására a felhasználók igényeinek teljesítése érdekében van szükség, a vasúttársaságok számára legelınyösebb megoldás érdekében kívánatos az infrastruktúrakapacitás felhasználása vizsgálatának elıírása.

(62)

Ha a kapacitáselosztási folyamat nem tudja teljesíteni a felhasználók igényeit, a pályahálózat-mőködtetıktıl monopóliumhelyzetükbıl kifolyólag indokolt megkövetelni az infrastruktúrakapacitás felhasználásának és fejlesztési módjainak vizsgálatát.

(63)

A más vasúttársaságok kéréseivel és a rendszeren belüli korlátozásokkal kapcsolatos információk hiánya megnehezíti, hogy a vasúttársaságok optimalizálhassák infrastruktúrakapacitási igényeiket.

(64)

Fontos biztosítani az elosztási rendszerek fokozottabb összehangolását, hogy a több pályahálózat-mőködtetı hálózatát használó forgalom, különösen a nemzetközi forgalom számára növekedjék a vasút vonzereje.

(65)

Fontos az akár a vasúti infrastruktúrák, akár a közlekedési módok közötti versenyben a díjszabási elvek jelentıs eltérésébıl eredı esetleges torzulások minimalizálása.

(66)

Kívánatos meghatározni az infrastruktúra-szolgáltatásnak az üzemeltetı számára a szolgáltatásnyújtáshoz alapvetıen szükséges, minimális pályahasználati díj ellenében biztosítandó összetevıit.

(67)

A vasúti hálózatba való beruházás szükséges, és az infrastruktúra-díjszabási rendszereknek ösztönzıket kell biztosítaniuk a pályahálózat-mőködtetık számára, annak érdekében, hogy a megfelelı befektetéseket gazdaságilag vonzóvá tegyék.

(68)

A megfelelı és méltányos infrastruktúradíjak kialakítása érdekében a pályahálózatmőködtetıknek nyilvántartásba kell venniük eszközeiket, meg kell állapítaniuk azok értékét, továbbá egyértelmően tisztázniuk kell a pályahálózat mőködtetésének költségtényezıit.

29

(69)

A közlekedési döntések meghozatalakor törekedni kell a külsı költségek figyelembevételére, valamint arra, hogy a vasúti infrastruktúra használatának díja az összes szállítási módra vonatkozóan következetesen és kiegyensúlyozottan járulhasson hozzá a külsı költségek internalizálásához.

(70)

Fontos gondoskodni arról, hogy a belföldi és a nemzetközi közlekedés díjai lehetıvé tegyék a vasút számára a piaci igények kielégítését; következésképpen az infrastruktúra- használati díjat a vasúti szolgáltatások mőködtetésével kapcsolatban közvetlenül felmerülı költség mértékében kell megállapítani.

(71)

Az infrastruktúra-használati díjak révén bekövetkezı költségmegtérülés általános mértéke befolyásolja a szükséges kormánytámogatás szintjét; az egyes tagállamoknak eltérı mértékő költségmegtérítésre lehet szüksége. Ugyanakkor valamennyi infrastruktúra-díjszabási rendszer esetében kívánatos, hogy a legalább az általa elıírt többletköltség megfizetésére képes forgalom számára tegye lehetıvé a vasúti infrastruktúra használatát.

(72)

A vasúti infrastruktúra természetes monopólium. Ezért a pályahálózat-mőködtetık számára költségcsökkentést és az infrastruktúra hatékony igazgatását lehetıvé tevı ösztönzıket kell biztosítani.

(73)

A vasúti közlekedés fejlesztését többek között a rendelkezésre álló uniós eszközök használatával, a már megállapított prioritások sérelme nélkül kell elérni.

(74)

A vasúttársaságok számára megadott kedvezményeknek összefüggésben kell állniuk a tényleges adminisztratív költségmegtakarítással, különösen a tranzakciós költségek megtakarításával. Kedvezmények adhatók az infrastruktúra hatékony használatának elımozdítására is.

(75)

Kívánatos, hogy a vasúttársaságok és a pályahálózat-mőködtetı ösztönzık révén érdekeltté váljanak a hálózati zavarok minimalizálásában.

(76)

A kapacitás elosztása a pályahálózat-mőködtetı számára költséggel jár, amelyért térítést kell elıírni.

(77)

A vasúti infrastruktúra hatékony igazgatása, tisztességes és hátrányos megkülönböztetéstıl mentes használata megköveteli egy szabályozó szervezet

30

létrehozását, amely ellenırzi az ezen irányelvben foglalt szabályok alkalmazását, és jogorvoslati szervként mőködik, nem érintve az igazságszolgáltatási felülvizsgálat lehetıségét. A szabályozó szervezetnek képesnek kell lennie arra, hogy megfelelı szankciók révén érvényt szerezzen az információkéréseinek és a határozatainak. (77)

A szabályozó szervezet finanszírozásának garantálnia kell annak függetlenségét, és azt vagy az állami költségvetésbıl, vagy pedig az ágazat által fizetett, a méltányosság, az átláthatóság, a megkülönböztetés-mentesség és az arányosság elvének tiszteletben tartásával kötelezıen felszámított hozzájárulásokból kell biztosítani.

(79)

A személyzet kinevezésére vonatkozó megfelelı eljárásoknak hozzá kell járulniuk a szabályozó szervezet függetlenségének garantálásához, gondoskodva különösen arról, hogy a döntésekért felelıs személyek kinevezését olyan hatóság végezze, amely nem gyakorol közvetlen tulajdonosi jogokat szabályozott vállalkozások felett. Amennyiben e feltétel teljesül, e hatóság például parlament, elnök vagy miniszterelnök is lehetne.

(80)

A belsı piac integritásának biztosítása mellett különleges intézkedésekre van szükség bizonyos tagállamok sajátos geopolitikai és földrajzi helyzetének, valamint az egyes tagállamok vasúti ágazatai sajátos szervezetének figyelembevétele érdekében.

(81)

A vasúti piac fejlıdésének figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 290. cikkének megfelelıen jogi aktusokat fogadjon el az engedélyt kérelmezı vállalkozás által szolgáltatandó információk, a késési kategóriák listájának, az elosztási folyamat ütemtervének és a felügyeleti szerv által szolgáltatandó könyvelési adatok technikai módosításai tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az elıkészítı munka során megfelelı konzultációkat folytasson, többek között szakértıi szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak történı egyidejő, idıben és megfelelı módon történı továbbításáról.

(82)

Az ezen irányelv végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében végrehajtási hatáskört kell a Bizottságra ruházni. E hatáskört a Bizottság végrehajtási

31

hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenırzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel1 összhangban kell gyakorolni. (83)

Az elsıdlegesen a vasúti szolgáltatásokkal összefüggı végrehajtási jogi aktusokat, az új nemzetközi szolgáltatásoknak a közszolgáltatási szerzıdések gazdasági egyensúlyára gyakorolt hatásának vizsgálatát, a személyszállítási szolgáltatásokat mőködtetı vasúttársaságokra kiszabott díjakat, az alapvetı szolgáltatási infrastruktúrákban nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférést, az engedély megszerzése érdekében követendı eljárás részleteit, a zajhatásokból eredı költség felszámításának alkalmazására és a pályahasználati díjaknak a vonatok ETCS rendszerrel való felszerelésének ösztönzése érdekében történı differenciálásának alkalmazására vonatkozó közvetlen költségek kiszámításának módozatait,valamint a szabályozó szervezetek döntéshozatalára vonatkozó közös elvekkel és gyakorlatokkal összefüggı végrehajtási jogi aktusokat a Bizottság nem fogadhatja el, ha az ezen irányelv szerint létrehozott bizottság nem nyilvánít véleményt a Bizottság által benyújtott tervezetrıl.

(84)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen az uniós vasutak fejlesztésének elısegítését, a vasúttársaságok engedélyezésére vonatkozó általános alapelvek kialakítását, a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásával és az infrastruktúra használati díjaival kapcsolatos szabályok tagállamok közötti összehangolását az engedélyek kiadásában és a vasúthálózatok jelentıs elemeinek üzemeltetésében nyilvánvalóan szerepet játszó nemzetközi vonatkozások miatt és tekintettel arra, hogy biztosítani kell az infrastruktúrához való hozzáférés méltányos és hátrányos megkülönböztetéstıl mentes feltételeit, a tagállamok nem tudják kielégítıen megvalósítani, és ezért – határokon átnyúló jellegük miatt – azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerzıdés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelıen. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelıen ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(85)

Az ezen irányelv nemzeti jogba történı átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest

1

HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

32

jelentısen módosult. Ezen irányelv a korábbi irányelvekhez képest tartalmilag változatlan rendelkezéseinek átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekbıl következik. (86)

Azon tagállamokra, amelyek nem rendelkeznek vasúti hálózattal, és e helyzet változására nincs a közeljövıben kilátás, ezen irányelv II. és IV. fejezetének átültetése és végrehajtása aránytalan és értelmetlen kötelezettséget róna. Ezért az ilyen tagállamokat mentesíteni kell e kötelezettség alól.

(87)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültetı intézkedéseikrıl szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültetı nemzeti jogi eszközök megfelelı részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt1.

(88)

Ezt az irányelvet azon határidık sérelme nélkül kell alkalmazni, amelyek a IX. melléklet B. részében szerepelnek, és amelyeken belül a tagállamoknak meg kell felelniük a korábbi irányelveknek,

ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk Tárgy és hatály (1)

Ez az irányelv megállapítja::

1

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a Tanács elsı olvasatbeli álláspontja (82) preambulumbekezdésének helyébe egy új szabványos preambulumbekezdésnek kell lépnie.

33

a)

a vasúti infrastruktúra igazgatására és a tagállamokban megalakult vagy a jövıben megalakuló vasúttársaságok vasúti szállítási tevékenységeire vonatkozó, a II. fejezetben meghatározott szabályokat;

b)

az Unión belül már letelepedett vagy letelepedni szándékozó vasúttársaságoknak szánt engedélyek tagállamok általi kiadására, megújítására és módosítására vonatkozó, a III. fejezetben meghatározott feltételeket;

c)

a vasúti infrastruktúra-használati díjak megállapítására és beszedésére, valamint a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztására alkalmazandó, a IV. fejezetben meghatározott elveket és eljárásokat.

2.

Ez az irányelv a vasúti infrastruktúra belföldi és nemzetközi vasúti szolgáltatások érdekében történı használatára vonatkozik.

2. cikk A hatály alóli kivételek (1)

A II. fejezet rendelkezései nem alkalmazandók azon vasúttársaságokra, amelyek csupán városi, elıvárosi vagy regionális szolgáltatásokat nyújtanak vasúti infrastruktúrán üzemelı szállítási szolgáltatások számára fenntartott különálló helyi és regionális hálózatokon, illetve kizárólag városi vagy elıvárosi vasúti szolgáltatások számára fenntartott hálózatokon. Az elsı albekezdés ellenére, amennyiben e vasúttársaságok olyan vállalkozás vagy jogi személy közvetlen vagy közvetett irányítása alatt állnak, amely a városi, elıvárosi vagy regionális szolgáltatásoktól eltérı vasúti szállítási szolgáltatásokat nyújt vagy fog össze, azokra alkalmazni kell a 4. és az 5. cikket. A vasúttársaság és azon vállalkozás vagy jogi személy közötti kapcsolatra tekintettel, amelynek a vasúttársaság a közvetlen vagy közvetett irányítása alatt áll, e vasúttársaságokra a 6. cikket is alkalmazni kell.

(2)

A tagállamok a III. fejezet rendelkezéseinek hatálya alól kivonhatják a következıket: a)

a kizárólag autonóm helyi és regionális vasúti infrastruktúrán utasszállító szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások;

34

b)

a kizárólag városi és városkörnyéki utasszállítási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások;

c)

a kizárólag regionális vasúti áruszállítási szolgáltatást nyújtó vállalkozások ;

d)

azok a vállalkozások, amelyek csak olyan, magántulajdonban levı vasúti infrastruktúrán nyújtanak árufuvarozási szolgáltatást, amelyet kizárólag az infrastruktúra tulajdonosa használ saját áruszállítási tevékenységére.

(3)

A tagállamok a 7., 8. és 13. cikk, valamint a IV. fejezet rendelkezéseinek hatálya alól kivonhatják a következıket: a)

a vasúti infrastruktúrán üzemelı személyszállítási szolgáltatások számára fenntartott helyi és regionális különálló hálózatok;

b)

a kizárólag városi és városkörnyéki vasúti személyszállítás számára fenntartott hálózatok;

c)

a kizárólag egy, az (1) bekezdésben nem szereplı vasúttársaság által regionális vasúti áruszállításra használt regionális hálózatok, amíg újabb kérelmezı nem igényel kapacitást a hálózaton;

d)

azon magántulajdonban levı vasúti infrastruktúra, amelyet kizárólag az infrastruktúra tulajdonosa használ saját áruszállítási tevékenységére;

(4)

A (3) bekezdés sérelme nélkül, a tagállamok a 8. cikk (3) bekezdésének hatálya alól kivonhatják a vasúti piac mőködése szempontjából stratégiai jelentıséggel nem bíró helyi és regionális vasúti infrastruktúrákat, a IV. fejezet hatálya alól pedig a vasúti piac mőködése szempontjából stratégiai jelentıséggel nem bíró helyi vasúti infrastruktúrákat. A tagállamok értesítik a Bizottságot az említett vasúti infrastruktúráknak az említett rendelkezések hatálya alól történı kivonására irányuló szándékukról. A Bizottság a 64. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban, az érintett vasútvonalak hosszának és kihasználtsági szintjének, valamint az esetlegesen érintett forgalom mértékének figyelembevételével dönt arról, hogy az adott vasúti infrastruktúra stratégiai jelentıséggel nem bíró infrastruktúrának tekinthetı-e.

35

(5)

A tagállamok a 31. cikk (5) bekezdésének hatálya alól kivonhatják az Unió fı vasúti hálózatától eltérı nyomtávolságú hálózaton közlekedı olyan jármőveket, amelyek harmadik országból érkeznek vagy harmadik országba tartanak, illetve amelyek üzemeltetése tekintetében ilyen szándék áll fenn.

(6)

Amennyiben az Unió fı vasúti hálózatától eltérı nyomtávolságú hálózatokon a nemzetközi menetvonalak harmadik országbeli pályahálózat-mőködtetıkkel együttmőködésben történı kialakítása általánosságban jelentıs hatással van a kapacitáselosztásra, a tagállamok a kapacitáselosztás ütemtervét illetıen a 43. cikk (2) bekezdésében, a VI. melléklet 2. pontjának b) alpontjában és a VII. melléklet 3., 4. és 5. pontjában említettektıl eltérı idıtartamokat és határidıket is megállapíthatnak.

(7)

Amennyiben a tisztességes verseny azt megköveteli, a tagállamok határozhatnak úgy, hogy az Unió fı vasúti hálózatától eltérı nyomtávolságú hálózatot alkalmazó harmadik országokba irányuló, illetve onnan érkezı nemzetközi áruszállítási szolgáltatásokra vonatkozó díjszabási rendszert és a díjszabási szabályokat a 29. cikk (1) bekezdésében foglaltaktól eltérı eszközök és határidık alkalmazásával teszik közzé.

(8)

A tagállamok kivonhatják a IV. fejezet hatálya alól az Unió fı vasúti hálózatától eltérı nyomtávolságú olyan vasúti infrastruktúrákat, amelyek egy tagállam határállomásait csatlakoztatják valamely harmadik ország területéhez.

(9)

Ez az irányelv a 6. cikk (1) és (4) bekezdése, valamint a 10., 11., 12. és a 28. cikk kivételével nem alkalmazandó azokra a vállalkozásokra, amelyeknek vasúti tevékenysége közúti jármőveknek tenger alatti alagutakon át, ingajáratban történı szállítására és közúti jármőveknek ilyen alagutakon át ingajáratban történı szállítására korlátozódik.

(10)

A tagállamok kizárhatják ezen irányelv II. fejezetének – a 14. cikk kivételével – és IV. fejezetének alkalmazási körébıl az Unió területén átmenı vasúti szolgáltatásokat is.

(11)

A tagállamok kizárhatják a 32. cikk (4) bekezdésének alkalmazási körébıl azokat a regionális személyszállítási szolgáltatásra használt, elıször 1985 elıtt üzembe helyezett vonatokat, amelyek nincsenek felszerelve ETCS berendezésekkel.

36

3. cikk Fogalommeghatározások Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következı fogalommeghatározások alkalmazandók : 1.

„vasúttársaság”: ezen irányelvnek megfelelı engedéllyel rendelkezı bármely közvagy magánvállalkozás, amelynek fı tevékenysége vasúti áru- és/vagy személyszállítási szolgáltatások nyújtása, azzal a megkötéssel, hogy e vállalkozásnak kell a vontatást biztosítania; ide értendık a csak vontatást biztosító társaságok is;

2.

„pályahálózat-mőködtetı”: olyan szervezet vagy cég, amely elsısorban a vasúti infrastruktúra létrehozásáért, irányításáért és fenntartásáért felelıs, beleértve a forgalomirányítást, az ellenırzı-irányító és a jelzırendszert; a pályahálózat-mőködtetı feladatai egy hálózaton vagy annak egy részén megoszthatók több szervezet vagy cég között;

3.

„vasúti infrastruktúra”: az I. mellékletben felsorolt tételek;

4.

„nemzetközi áruszállítás”: olyan szállítási szolgáltatás, amely során a vonat legalább egy tagállam határán áthalad; a vonatokat egyesíthetik és/vagy szétválaszthatják, és az egyes részeknek eltérhet a kiinduló- és végállomása, feltéve hogy minden kocsi áthalad legalább egy határon,

5.

„nemzetközi személyszállítási szolgáltatás”: olyan személyszállítási szolgáltatás, amelynek során a vonat valamely tagállam legalább egy határán áthalad, és amelynek fı célja a különbözı tagállamok állomásai közötti személyszállítás; a vonatot egyesíthetik és/vagy szétválaszthatják, és a különbözı vasúti szerelvények különbözı kiindulási és célállomással rendelkezhetnek, feltéve, hogy valamennyi vasúti kocsi legalább egy határon áthalad;

6.

„városi és elıvárosi szolgáltatások”: olyan szállítási szolgáltatások, amelyek fı célja egy városközpont vagy agglomeráció – a határokon átnyúló agglomerációkat is beleértve – szállítási igényeinek, továbbá egy ilyen központ vagy agglomeráció és vonzáskörzete között felmerülı szállítási igényeknek a kielégítése;

7.

„regionális szolgáltatások”: olyan szállítási szolgáltatások, amelyek fı célja egy régió szállítási igényeinek a kielégítése, a határokon átnyúló régiókat is beleértve;

37

8.

„átmenı vasúti szolgáltatás”: az Unió területén, áruk be- vagy kirakodása nélkül, és/vagy utasok felvétele vagy leszállása nélkül végzett áthaladás;

9.

„alternatív útvonal”: az azonos kiindulási és célállomás közötti másik útvonal, amennyiben a vasúttársaság az érintett áru- vagy személyszállítási szolgáltatás mőködtetése érdekében helyettesíteni tudja egymással a két útvonalat;

10.

„mőködıképes alternatíva”: egy másik szolgáltatóinfrastruktúrához való hozzáférés, amely gazdaságilag elfogadható a vasúttársaság számára, és lehetıvé teszi számára az érintett áru- vagy személyszállítási szolgáltatás mőködtetését;

11.

„szolgáltatási infrastruktúra”: olyan létesítmény – a földterületet, épületet és berendezést is beleértve –, amelyet egészében vagy részben kifejezetten úgy alakítottak ki, hogy az lehetıvé tegye a II. melléklet 2–4. pontjában említett egy vagy több szolgáltatás nyújtását;

12.

„szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje”: olyan állami vagy magánszektorbeli jogalany, amely egy vagy több szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetéséért felel, vagy vasúttársaságok számára egy vagy több, a II. melléklet 2–4. pontjában említett szolgáltatást nyújt;

13.

„határokon átnyúló megállapodás”: két vagy több tagállam között, vagy tagállamok és harmadik országok között létrejött olyan megállapodás, amely célja a határokon átnyúló vasúti szolgáltatások nyújtásának az elısegítése;

14.

„engedély”: egy vállalatnak engedélyezı hatóság által kiadott felhatalmazása, elismerve annak vasúti szállítási szolgáltatások nyújtására vasúttársaságként való alkalmasságát; ez az alkalmasság korlátozható a szállítási szolgáltatások bizonyos típusainak nyújtására;

15.

„engedélyezı hatóság”: a valamely tagállamban az engedélyezésért felelıs testület;

16.

„szerzıdéses megállapodás”: adminisztratív ▌intézkedések keretében született megállapodás vagy – értelemszerően – rendelkezések;

17.

„ésszerő nyereség”: a saját tıke olyan megtérülési aránya, amely figyelembe veszi a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje által vállalt – többek között a bevételt érintı –

38

kockázatot, illetve annak hiányát, és amely összhangban van az érintett ágazatban az utóbbi években mért átlagos aránnyal; 18.

„elosztás”: a vasúti infrastruktúrakapacitásnak egy pályahálózat-mőködtetı általi elosztása;

19.

„kérelmezı”: közszolgáltatást nyújtó vagy az infrastruktúrakapacitás megszerzésében kereskedelmi érdekeltséggel bíró vasúttársaság vagy vasúttársaságok nemzetközi csoportosulása vagy egyéb természetes vagy jogi személy, például az 1370/2007/EK rendeletben említett illetékes hatóságok, továbbá fuvaroztatók, szállítmányozók és kombinált fuvarozással foglalkozó szállítók;

20.

„túlterhelt infrastruktúra”: az infrastruktúrának egy olyan eleme, amelynek tekintetében az infrastruktúrakapacitás iránti igények bizonyos idıszakokban még az egyes kapacitáskérelmek összehangolását követıen sem elégíthetık ki teljes mértékben;

21.

„kapacitásbıvítési terv”: egy elemnek „túlterhelt infrastruktúrává” való minısítéséhez vezetı, kapacitáshiány enyhítését célzó, meghatározott ütemterv szerint végrehajtandó intézkedés vagy intézkedések sorozata;

22.

„összehangolás”: az a folyamat, amelynek révén a pályahálózat-mőködtetı és a kérelmezık megkísérlik megoldani az egymásnak ellentmondó infrastruktúrakapacitási kérelmekbıl adódó helyzeteket;

23.

„keretmegállapodás”: az a közjogi vagy magánjogi , jogilag kötelezı erejő általános megállapodás, amely rögzíti a kérelmezınek és a pályahálózat-mőködtetınek az egy szolgálati menetrend érvényességénél hosszabb idıtartamra elosztandó infrastruktúrakapacitással és a felszámítandó díjakkal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit;

24.

„infrastruktúrakapacitás”: az infrastruktúrának egy elemére, egy adott idıszakra kért menetvonalak beállítási lehetısége;

25.

„hálózat”: a pályahálózat-mőködtetı igazgatása alatt álló teljes vasúti infrastruktúra;

39

26.

„vasúthálózat-használati feltételek”: a díjszabási és kapacitáselosztási rendszerek általános szabályait, határidıit, eljárásait és kritériumait, beleértve a feltételeknek az infrastruktúrakapacitásra történı alkalmazásához szükséges minden egyéb információt részletesen rögzítı dokumentum;

27.

„menetvonal”: egy vonatnak két pont között adott idıtartam alatt történı közlekedtetéséhez szükséges infrastruktúrakapacitás;

28.

„szolgálati menetrend”: az érvényessége idején a kérdéses infrastruktúrán végbemenı összes tervezett vonat- és gördülıállomány-mozgást meghatározó adatok;

29.

„tároló vágánycsoport”: kifejezetten vasúti jármővek két megbízatás közötti ideiglenes tárolására szolgáló vágánycsoportok.

30.

„jelentıs karbantartás”: olyan munkálatok, amelyek nem tartoznak bele a mindennapos mőködés során rutinszerően elvégzett karbantartásba, és szükségessé teszik a jármő szolgálatból való kivonását.

II. FEJEZET AZ UNIÓS VASUTAK FEJLESZTÉSE 1. SZAKASZ MŐKÖDTETÉSI FÜGGETLENSÉG 4. cikk A vasúttársaságok és a pályahálózat-mőködtetık függetlensége (1)

A tagállamok biztosítják, hogy az irányítás, az adminisztráció és a üzemeltetési, gazdasági és könyvelési ügyekre kiterjedı belsı ellenırzés tekintetében a tagállamok közvetlen vagy közvetett tulajdonába vagy ellenırzése alá tartozó vasúttársaságok független státusszal, és ennek megfelelıen elsısorban az államétól elkülönített vagyonnal, költségvetéssel és könyveléssel rendelkezzenek.

(2)

A pályahálózat-mőködtetı a tagállamok által kialakított díjszabás és felosztási keretek és egyes szabályok betartása mellett felelıs saját üzemeltetéséért, adminisztrációjáért és belsı ellenırzéséért.

40

5. cikk A vasúttársaságok kereskedelmi elvek alapján történı igazgatása (1)

A tagállamok biztosítják, hogy vasúttársaságaik a tevékenységeiket a piachoz igazíthassák, és e tevékenységeket az irányító szerveik hatáskörében kezelhessék annak érdekében, hogy hatékony és megfelelı szolgáltatásokat nyújthassanak a szolgáltatás megkívánt minıségéhez szükséges lehetı legalacsonyabb árakon. A vasúttársaságokat a kereskedelmi társaságokra alkalmazandó elvek szerint kell igazgatni, tulajdonosuk kilététıl függetlenül. Ez érvényes a közszolgáltatások nyújtására vonatkozó, a tagállamok által elıírt kötelezettségeikre, valamint az állam illetékes hatóságaival kötött közszolgáltatási szerzıdéseikre is.

(2)

A vasúttársaságok határozzák meg saját üzleti terveiket, beleértve saját finanszírozási és befektetési programjaikat is. Az ilyen tervek célja a társaságok pénzügyi egyensúlyának megteremtése és az egyéb mőszaki, kereskedelmi és pénzügyi igazgatási célok elérése; e tervekben fel kell tüntetni a fenti célok elérésének eszközeit is.

(3)

A tagállam által kibocsátott általános politikai irányvonalak tekintetében, továbbá figyelembe véve a nemzeti terveket és szerzıdéseket (amelyek lehetnek akár több évre szólóak is), beleértve a beruházási és pénzügyi terveket is, a vasúttársaságok szabadon a)

alakíthatják ki belsı szervezetüket a 7., a 29. és a 39. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül;

b)

szabályozhatják a szolgáltatások nyújtását és értékesítését, valamint meghatározhatják ezek árát;

c)

döntést hozhatnak a személyzetrıl, az eszközökrıl és a saját beszerzésekrıl;

d)

kiterjeszthetik piaci részesedésüket, új technológiákat és új szolgáltatásokat fejleszthetnek ki, és elfogadhatnak bármilyen innovatív igazgatási technikát;

e)

beindíthatnak új tevékenységeket a vasúti üzletághoz kapcsolódó területeken.

41

E bekezdés nem érinti az 1370/2007/EK rendelet rendelkezéseit. (4)

A (3) bekezdés sérelme nélkül a köztulajdonban vagy közirányítás alatt álló vasúttársaságok részvényesei számára biztosítani kell annak a lehetıségét, hogy a magántulajdonban lévı részvénytársaságok részvényesei számára az adott tagállam társasági joga értelmében biztosított elıjoghoz hasonlóan elızetes jóváhagyáshoz kössék a nagy horderejő üzleti döntéseket. E cikk rendelkezései nem sérthetik a tagállamok társasági joga által a felügyelıbizottságok számára a felügyelıbizottság tagjainak kinevezése tekintetében biztosított hatásköröket.

2. SZAKASZ AZ INFRASTRUKTÚRA IGAZGATÁSA ÉS A SZÁLLÍTÁSI TEVÉKENYSÉG, VALAMINT A SZÁLLÍTÁSI TEVÉKENYSÉGEK KÜLÖNBÖZİ TÍPUSAINAK ELKÜLÖNÍTÉSE 6. cikk Könyvviteli elkülönítés (1)

A tagállamok biztosítják, hogy a vasúttársaságok által nyújtott szállítási szolgáltatásokhoz kapcsolódó üzletág, illetve a vasúti infrastruktúra üzemeltetéséhez kapcsolódó üzletág külön-külön eredménykimutatást és mérleget készítsen, és tegyen közzé. Az e területek egyikének kifizetett állami támogatás nem irányítható át a másik területre.

(2)

A tagállamok azt is elıírhatják, hogy ez az elkülönítés azonos vállalkozáson belül elhatárolt részlegek megszervezését követelje meg, vagy azt, hogy az infrastruktúrát és a szállítási szolgáltatásokat külön egységek igazgassák.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy külön-külön eredménykimutatás és mérleg készüljön és kerüljön közzétételre egyfelıl a vasúti árufuvarozási szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos üzleti tevékenységrıl, másfelıl pedig a személyszállítási szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos tevékenységekrıl. A személyszállítási szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos tevékenységekért fizetett állami pénzeszközöket mint közszolgáltatásért kapott összegeket elkülönítve, az 1370/2007/EK rendelet 7. cikkével

42

összhangban kell kimutatni a megfelelı elszámolásokban; és nem irányíthatók át más közlekedési szolgáltatások nyújtásához vagy egyéb üzleti tevékenységekre. (4)

Az (1) és (3) bekezdésben említett különbözı tevékenységi területek könyvelését úgy kell végezni, hogy az nyomon követhetıvé tegye az egyik tevékenységi területre kifizetett állami pénzeszközöknek más tevékenységi területre történı átirányítása tilalmának betartását, valamint az infrastruktúra-használati díjakból származó jövedelmek és az egyéb kereskedelmi tevékenységekbıl származó többletek felhasználását.

7. cikk A pályahálózat-mőködtetı által ellátott alapvetı funkciók függetlensége (1)

A tagállamok biztosítják, hogy az egyenlı feltételek alapján és hátrányos megkülönböztetéstıl mentes módon biztosítandó hozzáféréshez kapcsolódó alapvetı feladatokkal vasúti szállítási szolgáltatást nem nyújtó szerveket vagy cégeket bíznak meg. E cél teljesülését a szervezeti felépítés fajtájától függetlenül bizonyítani kell. Az alapvetı feladatok a következık: a)

a menetvonalak elosztásával kapcsolatos döntéshozatal, beleértve mind a rendelkezésre álló infrastruktúra meghatározását és felmérését, mind pedig az egyes menetvonalak elosztását, valamint

b)

az infrastruktúra használatára vonatkozó díjszabással kapcsolatos döntéshozatal, beleértve a díjak megállapítását és beszedését, a 29. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül.

A tagállamok ugyanakkor vasúttársaságokra vagy bármilyen más szervezetre átruházhatják a vasúti infrastruktúra fejlesztéséhez például a beruházáson, karbantartáson és finanszírozáson keresztül történı hozzájárulás felelısségét. (2)

Amennyiben a pályahálózat-mőködtetı jogi formáját, szervezetét vagy döntéshozatali rendjét tekintve nem független bármely vasúttársaságtól, a IV. fejezet 2. és 3. szakaszában említett feladatokat egy jogi formájukat, szervezetüket vagy

43

döntéshozatali rendjüket tekintve minden vasúttársaságtól független díjszabási szervezet, valamint egy elosztó szerv látja el. (3)

A IV. fejezet 2. és 3. szakaszának rendelkezéseiben a pályahálózat-mőködtetı által ellátott alapvetı funkciókra tett utalásokat úgy kell értelmezni, hogy azok a díjszabási szervezet vagy az elosztó szerv megfelelı hatáskörére vonatkoznak.

3. SZAKASZ A PÉNZÜGYI HELYZET JAVÍTÁSA 8. cikk A pályahálózat-mőködtetı pénzgazdálkodása (1)

A tagállamok országos vasúti infrastruktúrájukat az Unió általános érdekeinek szükség szerinti figyelembe vételével fejlesztik, a szomszédos harmadik országokkal való együttmőködés szükségességét is beleértve. E célból …-ig* az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követıen a vasúti infrastruktúra fejlesztésére vonatkozó irányadó stratégiát kell közzétenniük annak érdekében, hogy az infrastruktúra karbantartása, felújítása és fejlesztése tekintetében a jövıbeli mobilitási igényeknek a vasúti rendszer fenntartható finanszírozásán alapuló módon tegyenek eleget. A stratégia legalább ötéves idıtartamra készül és meghosszabbítható.

(2)

A tagállamok a pályahálózat-mőködtetınek – az EUMSZ 93., 107. és 108. cikkének tiszteletben tartásával – a 3. cikk 2 pontjában említett feladatokkal, az infrastruktúra nagyságrendjével és a pénzügyi szükségletekkel összhangban elegendı finanszírozást biztosíthatnak, elsısorban új beruházások fedezése céljából. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy e beruházásokat a közvetlen állami finanszírozástól eltérı eszközök révén finanszírozzák. A tagállamoknak minden esetben eleget kell tenniük a (4) bekezdésben említett követelményeknek.

(3)

Az érintett tagállam által meghatározott általános politika keretében és az (1) bekezdésben említett stratégia, valamint a (2) bekezdésben említett, a tagállamok által biztosított finanszírozás figyelembevételével a pályahálózat-mőködtetı beruházási és

*

HL: Kérjük, illessze be az idıpontot: Ezen irányelv hatálybalépését követıen két évvel.

44

pénzügyi programokat tartalmazó üzleti tervet fogad el. E terv célja az infrastruktúra optimális és hatékony kihasználásának, rendelkezésre bocsátásának és fejlesztésének a biztosítása, lehetıvé téve a pénzügyi egyensúly elérését, és biztosítva az e célok eléréséhez szükséges eszközöket. A pályahálózat-mőködtetı biztosítja, hogy az ismert kérelmezık és – amennyiben kérik – a potenciális kérelmezık hozzáférjenek a vonatkozó információkhoz, továbbá hogy az üzleti tervnek a pályahálózat-mőködtetı általi jóváhagyását megelızıen lehetıségük legyen arra, hogy az üzleti terv tartalmát illetıen kifejtsék véleményüket a hozzáférés és a használat feltételeirıl, valamint az infrastruktúra jellegérıl, annak rendelkezésre bocsátásáról és fejlesztésérıl. (4)

A tagállamok biztosítják, hogy szokványos üzleti feltételek mellett és öt évet meg nem haladó ésszerő idıszakon keresztül ▌a pályahálózat-mőködtetı eredménykimutatásában az infrastruktúra-használati díjakból származó bevétel, az egyéb üzleti tevékenységekbıl származó eredmény, a magánforrásokból származó vissza nem térítendı támogatás és az állami ▌finanszírozás – ideértve az állami elılegfizetéseket is – legalább egyensúlyban legyen az infrastruktúra-kiadásokkal ▌. Annak az esetleges hosszú távú célkitőzésnek a sérelme nélkül, hogy az infrastruktúra költségeit az egyes közlekedési módok közötti tisztességes és hátrányos megkülönböztetéstıl mentes verseny alapján a felhasználók fedezzék, az a tagállam, ahol a vasúti közlekedés képes versenyezni más közlekedési módokkal, a 31. és 32. cikkben meghatározott díjszabási rendszerén belül megkövetelheti a pályahálózatmőködtetıtıl, hogy kiadásait és bevételeit állami támogatás nélkül tartsa egyensúlyban.

9. cikk Átlátható adósságelengedés (1)

Az Unió állami támogatásokra vonatkozó szabályainak és az EUMSZ 93., 107. és 108. cikkének sérelme nélkül a tagállamok megfelelı mechanizmusokat dolgoznak ki a meglévı, köztulajdonú vagy -irányítású vasúttársaságok eladósodottsága csökkentésére olyan szintig, amely nem akadályozza a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, és javítja pénzügyi helyzetüket.

45

(2)

Az (1) bekezdésben említett célból a tagállamok elıírhatják, hogy az ilyen vasúttársaságok könyvelési részlegein belül külön adósságtörlesztési egységet hozzanak létre. Az egység mérlege egészen addig terhelhetı a vasúttársaság által a beruházások finanszírozására és a vasúti szállítási üzletágból vagy a vasúti infrastruktúra igazgatásából származó többletkiadások fedezésére felvett hitelekkel, amíg azokat vissza nem törlesztik. A leányvállalatok tevékenységeibıl származó adósságok nem vehetık számításba.

(3)

Az (1) és (2) bekezdést kizárólag a köztulajdonú vagy -irányítású vasúttársaságoknál a vasúti szállítási szolgáltatások piacának az érintett tagállamban való teljes vagy részleges megnyitásának idıpontjáig, de legkésıbb 2001. március 15-ig, illetıleg – az Unióhoz késıbb csatlakozott tagállamok esetében – az Unióhoz való csatlakozás idıpontjáig keletkezett adósságokra és ezeknek a kamataira kell alkalmazni.

4. SZAKASZ A VASÚTI INFRASTRUKTÚRÁHOZ ÉS SZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS 10. cikk A vasúti infrastruktúrához való hozzáférés feltételei (1)

A vasúttársaságok kiegyensúlyozott, hátrányos megkülönböztetéstıl mentes és átlátható feltételek mellett az összes tagállamban megkapják kapnak a vasúti infrastruktúrához való hozzáférési jogot a vasúti áruszállítási szolgáltatások valamennyi típusának mőködtetése céljából. Ez a jog magában foglalja a tengeri és belvízi kikötıket és a II. melléklet 2. pontjában említett egyéb szolgáltatási infrastruktúrákat összekötı infrastruktúrákhoz, valamint az olyan infrastruktúrákhoz való hozzáférést is, amelyek egynél több végfelhasználót szolgálnak vagy szolgálhatnak ki.

(2)

A nemzetközi személyszállítási szolgáltatás mőködtetésének céljából a vasúttársaságok számára valamennyi tagállamban biztosítani kell a vasúti infrastruktúrákhoz való

46

hozzáférési jogot. A nemzetközi személyszállítási szolgáltatás keretében a vasúttársaságoknak jogukban áll utasok felvételét és leszállását biztosítani a nemzetközi útvonalon található bármely állomáson, beleértve az ugyanazon tagállamban található állomásokat is. Ez a jog magában foglalja a II. melléklet 2. pontjában említett szolgáltatási infrastruktúrákat összekötı infrastruktúrákhoz való hozzáférést is. (3)

Az érintett illetékes hatóságok vagy az érdekelt vasúttársaságok kérését követıen az 55. cikkben említett szabályozó szerv vagy szervek állapítják meg, hogy a szolgáltatás fı célja-e a különbözı tagállamokban található állomások közötti személyszállítás.

(4)

A Bizottság – a szabályozó szervek, az illetékes hatóságok és a vasúttársaságok tapasztalatai, valamint az 57. cikk (1) bekezdésében említett hálózat tevékenysége alapján – a 64. cikk (1) bekezdésében megszabott átültetési határidıt követı 18 hónapon belül intézkedéseket fogad el, amelyek részletesen meghatározzák az e cikk (3) bekezdésének alkalmazásában követendı eljárásokat és kritériumokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62.cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni.

11. cikk A hozzáférési jog és az utasok felvételére és leszállására vonatkozó jog korlátozása (1)

A tagállamok korlátozhatják a 10. cikkben foglalt hozzáférési jogot az olyan kiindulási és célállomás közötti szolgáltatások esetén, amelyek egy vagy több, a hatályos uniós jognak megfelelı közszolgáltatási szerzıdés tárgyát képezik. Az ilyen korlátozás nem akadályozhatja az utasoknak egy nemzetközi szolgáltatás útvonalán található bármely állomáson történı felvételét vagy leszállását, beleértve az ugyanazon tagállamban található állomásokat is, kivéve, ha ez a jog veszélyeztetné a közszolgáltatási szerzıdés gazdasági egyensúlyát.

(2)

Azt, hogy a közszolgáltatási szerzıdés gazdasági egyensúlya sérülne-e, az 55. cikkben említett szabályozó szerv vagy szervek állapítják meg objektív gazdasági elemzés és elıre meghatározott szempontok alapján, a következık bármelyikének kérelmére:

47

a)

a közszolgáltatási szerzıdést odaítélı illetékes hatóság vagy hatóságok;

b)

bármely egyéb érdekelt illetékes hatóság, amely e cikk alapján jogosult a hozzáférés korlátozására;

c)

a pályahálózat-mőködtetı;

d)

a közszolgáltatási szerzıdést teljesítı vasúttársaság.

Az illetékes hatóságok és a közszolgáltatást végzı vasúttársaságok a szabályozó szerv vagy szervek rendelkezésére bocsátják a megalapozott döntéshez szükséges információkat. A szabályozó szerv megvizsgálja az e felek által nyújtott információkat, és adott esetben bekéri a lényeges információkat, majd a kérelem beérkezését követıen egy hónapon belül konzultációt kezdeményez valamennyi érintett féllel. A szabályozó szerv adott esetben valamennyi érintett féllel konzultál ▌, és az érintett feleket elıre meghatározott, ésszerő idın belül, de legkésıbb az összes lényeges információ kézhezvételét követı hat héten belül tájékoztatja indokolt határozatáról. (3)

A szabályozó szerv megindokolja a határozatát, és meghatározza a szükséges feltételeket és azon idıtartamot, amelyen belül a következık bármelyike a határozat felülvizsgálatát kérheti:

(4)

a)

az érintett illetékes hatóság vagy hatóságok;

b)

a pályahálózat-mőködtetı;

c)

a közszolgáltatási szerzıdést teljesítı vasúttársaság;

d)

a hozzáférést kérelmezı vasúttársaság.

A Bizottság – a szabályozó szervek, az illetékes hatóságok és a vasúttársaságok tapasztalatai, valamint az 57. cikk (1) bekezdésében említett hálózat tevékenysége alapján – a 64. cikk (1) bekezdésében megszabott átültetési határidıt követı 18 hónapon belül intézkedéseket fogad el, amelyek részletesen meghatározzák az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésének alkalmazásában követendı eljárásokat és kritériumokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni.

48

(5)

A tagállamok korlátozhatják a nemzetközi személyszállítási szolgáltatás útvonalán az utasok ugyanazon tagállam állomásain való felvételére és leszállására való jogosultságot is, amennyiben az ezen állomások közötti személyszállítás kizárólagos jogát tisztességes versenypályázati eljárás alapján és az uniós jog vonatkozó elveivel összhangban, 2007. december 4-e elıtt, koncessziós szerzıdéssel ítélték oda. Ez a korlátozás a szerzıdés eredeti idıtartamáig vagy 15 évig tarthat attól függıen, hogy melyik idıtartam a rövidebb.

(6)

A tagállamok biztosítják, hogy az (1), (2), (3) és (5) bekezdésben említett határozatok bírósági felülvizsgálatnak legyenek alávethetık.

12. cikk A személyszállítási szolgáltatásokat mőködtetı vasúttársaságokra kiszabott díj (1)

A 11. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok az e cikkben megállapított feltételek mellett felhatalmazhatják a vasúti személyszállításért felelıs hatóságokat, hogy díjat vessenek ki azon vasúttársaságokra, amelyek személyszállítási szolgáltatásokat mőködtetnek olyan útvonalakon, amelyeket az adott hatóságok joghatóságán belül az adott tagállam két állomása között használnak. Ebben az esetben a belföldi vagy nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatásokat nyújtó vasúttársaságokra olyan útvonalak tekintetében, amelyek az adott hatóságok joghatóságán belül vannak, azonos díjat kell kiszabni.

(2)

A díj célja a hatóság számára ellentételezés nyújtása az uniós jognak megfelelıen odaítélt közszolgáltatási szerzıdésekben megállapított közszolgáltatási kötelezettségekért. Az ilyen díjakból befolyó és ellentételezésként kifizetett bevétel nem haladhatja meg a megfelelı közszolgáltatási kötelezettségek során felmerült költségek egészének vagy egy részének fedezéséhez szükséges mértéket, figyelembe véve a vonatkozó bevételeket és az említett kötelezettségek teljesítésébıl származó elfogadható mértékő hasznot is.

(3)

A díjat az uniós jogszabályokkal összhangban kell kivetni, és annak tiszteletben kell tartania különösen a méltányosság, az átláthatóság, a hátrányos megkülönböztetéstıl

49

való mentesség és az arányosság elvét, különösen a szolgáltatásnak az utas által fizetendı átlagára és a díj mértéke között. Az e bekezdés alapján kivetett díjak összessége nem veszélyeztetheti annak a személyszállítási szolgáltatásnak a gazdasági életképességét, amelyre azt kivetették. (4)

Az érintett hatóságok megırzik a szükséges információkat annak biztosítása érdekében, hogy a díjak eredete és azok felhasználása nyomon követhetıvé váljék. A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják ezt az információt.

(5)

A Bizottság – a szabályozó szervek, az illetékes hatóságok és a vasúttársaságok tapasztalatai, valamint az 57. cikk (1) bekezdésében említett hálózat tevékenysége alapján – intézkedéseket fogad el, amelyek részletesen meghatározzák az e cikk alkalmazásában követendı eljárásokat és kritériumokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62.cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni.

13. cikk A szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltételei (1)

A pályahálózat-mőködtetık a II. melléklet 1. pontjában meghatározott minimális szolgáltatáscsomagot hátrányos megkülönböztetéstıl mentesen nyújtják valamennyi vasúttársaság számára.

(2)

A szolgáltatási infrastruktúrák üzemeltetıi hátrányos megkülönböztetéstıl mentesen nyújtják valamennyi vasúttársaság számára a II. melléklet 2. pontjában említett infrastruktúrákhoz, valamint az ezen infrastruktúrákban nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférést, beleértve a vasúti pályához való hozzáférést.

(3)

A teljes átláthatóságnak, valamint a II. melléklet 2. pontjának a), b), c), d) f) és h) alpontjában említett szolgáltatási infrastruktúrákhoz való megkülönböztetéstıl mentes hozzáférésnek, továbbá az ezen infrastruktúrákban történı szolgáltatásnyújtásnak abban az esetben történı biztosítása érdekében, ha e szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje olyan szervezet vagy cég közvetlen vagy közvetett irányítása alatt áll, amely szintén jelen van és domináns pozíciót tölt be valamely olyan nemzeti vasúti

50

szállítási szolgáltatási piacon, amelyen az infrastruktúrát használják, e szolgáltatási infrastruktúrák üzemeltetıinek szervezeti és döntéshozatali szempontból függetlennek kell lenniük ettıl a szervezettıl vagy cégtıl. Ez a függetlenség nem jelenti a szolgáltatási infrastruktúrák tekintetében külön jogi személy létrehozásának követelményét, hanem ez a függetlenség egy adott jogi személyen belül mőködı különálló részlegek létrehozásával is biztosítható. A II. melléklet 2. pontjában említett valamennyi szolgáltatási infrastruktúrát illetıen, az üzemeltetınek és ennek a szervezetnek vagy cégnek elkülönített könyveléssel kell rendelkeznie, a külön mérleget és eredménykimutatást is beleértve. Amennyiben pályahálózat-mőködtetı végzi a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetését, vagy a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje pályahálózat-mőködtetı közvetlen vagy közvetett irányítása alatt áll, az e bekezdésben meghatározott követelményeknek való megfelelést a 7. cikkben meghatározott követelmények teljesülése esetén bizonyítottnak kell tekinteni. (4)

A vasúttársaságoknak a szolgáltatási infrastruktúrához való hozzáférés, valamint az abban történı szolgáltatásnyújtás iránti kérelmét az 55. cikkben említett nemzeti szabályozó szervezet által megszabott ésszerő határidın belül meg kell válaszolni. A kérelem csak abban az esetben utasítható el, ha mőködıképes alternatívák lehetıvé teszik, hogy az érintett áru- vagy személyszállítási szolgáltatást ugyanazon vagy egy alternatív menetvonalon, gazdaságilag elfogadható feltételek mellett üzemeltessék. Ez nem kötelezi a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıjét arra, hogy erıforrásokra vagy infrastruktúrára irányuló beruházásokat hajtson végre annak érdekében, hogy a vasúttársaságok valamennyi kérelmét teljesíteni tudja. Amennyiben a vasúttársaságok kérelme olyan szolgáltatási infrastruktúrához való hozzáférésre, illetve olyan szolgáltatási infrastruktúrában történı szolgáltatásnyújtásra irányul, amelyet a (3) bekezdésben említett szolgáltatásiinfrastruktúra-üzemeltetı mőködtet, a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıjének minden elutasító határozatot írásban meg kell indokolnia, és meg kell jelölnie a más infrastruktúrákban található mőködıképes alternatívákat.

51

(5)

Ha a II. melléklet 2. pontjában említett valamely szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje ellentmondásokat észlel a különbözı kérelmek között, meg kell kísérelnie az összes kérelem lehetıség szerinti összeegyeztetését. Amennyiben nem áll rendelkezésre mőködıképes alternatíva és nem elégíthetı ki az érintett infrastruktúrára benyújtott kapacitáskérelmek mindegyike az igazolt szükségletek alapján, akkor a kérelmezı panaszt nyújthat be az 55. cikkben említett szabályozó szervezethez, amely megvizsgálja az ügyet és adott esetben meghozza a szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a kapacitás megfelelı részét e kérelmezı kapja meg.

(6)

Amennyiben a II. melléklet 2. pontjában említett valamely szolgáltatási infrastruktúrát legalább két egymást követı évben nem használták, és a vasúttársaságok által az adott infrastruktúrához való hozzáférés iránti érdeklıdést a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje számára bizonyított szükségletek alapján kifejezésre juttatták, akkor a tulajdonosnak az infrastruktúra vasúti szolgáltatási infrastruktúraként történı üzemeltetését egészben vagy részben, bérbeadás vagy lízing céljára meg kell hirdetnie, kivéve ha e szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje bizonyítja, hogy az infrastruktúra vasúttársaságok általi használatát folyamatban lévı átalakítási munkálatok akadályozzák.

(7)

Ha a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje kiegészítı szolgáltatásként nyújtja a II. melléklet 3. pontjában említett szolgáltatások valamelyikét, minden olyan vasúttársaság részére, amely kéri, köteles hátrányos megkülönböztetéstıl mentes módon biztosítani ezeket a szolgáltatásokat.

(8)

A vasúttársaságok mellékszolgáltatásokként további, a II. melléklet 4. pontjában felsorolt szolgáltatásokat kérhetnek a pályahálózat-mőködtetıtıl vagy más szolgáltatásiinfrastruktúra-üzemeltetıtıl. A szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje nem köteles e szolgáltatásokat nyújtani. Amennyiben a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje úgy dönt, hogy e szolgáltatások közül néhányat mások számára is felkínál, azokat kérelem alapján, megkülönböztetéstıl mentesen nyújtja a vasúttársaságok számára.

(9)

A Bizottság – a szabályozó szervek és a szolgáltatásiinfrastruktúra-üzemeltetık tapasztalatai, valamint az 57. cikk (1) bekezdésében említett hálózat tevékenysége alapján – intézkedéseket fogadhat el, amelyek részletesen meghatározzák a II.

52

melléklet 2–4. pontjában említett szolgáltatási infrastruktúrákban nyújtandó szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében követendı eljárásokat és kritériumokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 64. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni.

5. SZAKASZ HATÁROKON ÁTNYÚLÓ MEGÁLLAPODÁSOK 14. cikk A határokon átnyúló megállapodások általános elvei (1)

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a határokon átnyúló megállapodások rendelkezései ne tartalmazzanak a vasúttársaságok közötti hátrányos megkülönböztetést, illetve hogy azok ne korlátozzák a vasúttársaságoknak a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtással kapcsolatos szabadságát.

(2)

A tagállamok valamennyi határokon átnyúló megállapodásról értesítik a Bizottságot; az ezen irányelv hatálybalépését megelızıen kötött megállapodások esetében erre …ig* kell sort keríteni, a tagállamok közötti új vagy felülvizsgált megállapodások esetében pedig a megkötésük elıtt. A Bizottság az …-t** megelızıen kötött megállapodások esetében az értesítéstıl számított kilenc hónapon belül határoz arról, hogy e megállapodások megfelelnek-e az uniós jognak, míg a tagállamok közötti új vagy felülvizsgált megállapodások esetében erre az értesítéstıl számított négy hónap áll a rendelkezésére. A végrehajtási jogi aktusokat a 62. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3)

A tagállamok – az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás sérelme nélkül és az uniós joggal összhangban – értesítik a Bizottságot az arra irányuló szándékukról, hogy tárgyalásokat folytassanak a tagállamok és harmadik országok közötti új vagy felülvizsgált, határokon átnyúló megállapodásokról, illetve hogy ilyen megállapodásokat kössenek.

* **

HL: Kérjük, illessze be az idıpontot: ezen irányelv hatálybalépését követıen hat hónappal. HL: Kérjük, illessze be az idıpontot: ezen irányelv hatálybalépésének idıpontja.

53

(4)

Amennyiben a Bizottság a valamely tagállamnak a (2) bekezdésben említett tárgyalások megkezdésére irányuló szándékáról szóló értesítés kézhezvételét követı két hónapon belül arra a következtetésre jut, hogy a tárgyalások valószínőleg veszélyt jelentenek az érintett harmadik országokkal folyamatban lévı uniós tárgyalások céljaira nézve és/vagy azok elıreláthatóan az uniós joggal összeegyeztethetetlen megállapodáshoz vezetnek, errıl értesíti a tagállamot. A tagállamok rendszeresen tájékoztatják a Bizottságot minden ilyen tárgyalásról, és adott esetben felkérik a Bizottságot, hogy megfigyelıként vegyen részt azokon.

(5)

A tagállamok felhatalmazást kapnak arra, hogy harmadik országokkal új vagy felülvizsgált határokon átnyúló megállapodásokat alkalmazzanak ideiglenesen, vagy ilyen megállapodásokat kössenek, feltéve hogy azok összhangban vannak az uniós joggal és nem veszélyeztetik az Unió közlekedéspolitikájának a tárgyát és célját. Az ilyen felhatalmazásra vonatkozó határozatokat a Bizottság fogadja el. A végrehajtási jogi aktusokat a 62. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

6. SZAKASZ A BIZOTTSÁG ELLENİRZÉSI FELADATAI 15. cikk A piacfigyelés hatálya (1)

A Bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket az uniós vasúti szállítás mőszaki és gazdasági feltételeinek, valamint piaci fejlıdésének nyomon követésére.

(2)

Ebbe a munkájába a Bizottság szorosan bevonja a tagállamok képviselıit – köztük az 55. cikkben említett szabályozó szervezetek képviselıit – és az érintett ágazatok képviselıit, ideértve adott esetben a vasúti ágazat szociális partnereit, a felhasználókat, valamint a helyi és regionális hatóságok képviselıit, hogy jobban figyelemmel kísérhessék a vasúti ágazat fejlıdését és a piac alakulását, felmérhessék a foganatosított intézkedések hatását, és elemezhessék a Bizottság tervezett intézkedéseinek hatását. A Bizottság adott esetben az Európai Vasúti Ügynökség

54

létrehozásáról szóló, 2004. április 29-i 881/2004/EK rendeletben (ügynökségi rendelet)1 meghatározott feladataival összhangban bevonja az Európai Vasúti Ügynökséget is. (3)

A Bizottság nyomon követi a hálózatok használatát és a vasúti ágazat keretfeltételeinek alakulását, különösen az infrastruktúra-használati díjak meghatározását, a kapacitás elosztását, a vasúti infrastruktúrába eszközölt beruházásokat, a vasúti szállítási szolgáltatások árának és minıségének alakulását, a közszolgáltatási szerzıdések alapján mőködtetett vasúti szállítási szolgáltatásokat és az engedélyezést, a piacnyitás és a tagállamok közötti harmonizáció mértékét, valamint a foglalkoztatás és a kapcsolódó szociális feltételek alakulását a vasúti ágazatban. Ezek a nyomon követı tevékenységek nem érintik a tagállamokban folyó, hasonló jellegő tevékenységeket és a szociális partnerek szerepét.

(4)

A Bizottság kétévente beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a következıkrıl: a)

a vasúti szolgáltatások és vasúttársaságok számára nyújtandó, II. mellékletben említett szolgáltatások belsı piacának alakulása;

b)

a (3) bekezdésben említett keretfeltételek, ideértve a vasúti személyszállítási közszolgáltatást is;

(5)

c)

az uniós vasúti hálózat állapota;

d)

a hozzáférési jogok felhasználása;

e)

a hatékonyabb vasúti szolgáltatásokat akadályozó tényezık;

f)

az infrastruktúra korlátai;

g)

a jogi szabályozás szükségessége.

A Bizottság által gyakorolt piacfelügyelet céljára a tagállamoknak – a szociális partnerek szerepének tiszteletben tartása mellett – évente be kell nyújtaniuk a

1

HL L 164., 2004.4.30., 1. o.

55

Bizottsághoz a hálózatok használatával és a vasúti ágazat keretfeltételeinek alakulásával kapcsolatos szükséges információkat. (6)

A Bizottság intézkedéseket fogadhat el annak biztosítására, hogy a tagállamok jelentéstételi kötelezettsége tekintetében érvényesüljön a következetesség. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62.cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni.

III. FEJEZET A VASÚTTÁRSASÁGOK ENGEDÉLYEZÉSE 1. SZAKASZ AZ ENGEDÉLYEZİ HATÓSÁG 16. cikk Az engedélyezı hatóság Minden tagállam kijelöli az engedélyek kiadásáért és az ezen fejezetbıl eredı kötelezettségek teljesítéséért felelıs engedélyezı hatóságot. Az engedélyezı hatóság nem nyújthat vasúti szállítási szolgáltatásokat, és minden ilyen szolgáltatást nyújtó cégtıl és szervezettıl független.

2. SZAKASZ A VASÚTI ENGEDÉLY MEGSZERZÉSÉNEK FELTÉTELEI 17. cikk Általános követelmények (1)

Egy vasúttársaságnak joga van a letelepedése szerinti tagállamban engedélyt kérni.

(2)

Azok a tagállamok, ahol e fejezet követelményeinek nem tesznek eleget, nem adhatnak ki engedélyeket, illetve nem hosszabbíthatják meg azok érvényességét.

56

(3)

Az a vasúttársaság, amely teljesíti az ezen fejezetben meghatározott követelményeket, jogosult arra, hogy engedélyt kapjon.

(4)

Az a vasúttársaság, amely nem kapta meg a kérdéses szolgáltatásokra vonatkozó megfelelı engedélyt, nem nyújthatja az e fejezet hatálya alá tartozó vasúti szállítási szolgáltatásokat. Az ilyen engedély azonban önmagában nem jogosítja fel birtokosát a vasúti infrastruktúrához való hozzáférésre.

(5)

A Bizottság intézkedéseket fogad el, amelyek részletesen meghatározzák az engedély egységes mintájának alkalmazását, továbbá amennyiben arra a vasúti szállítási piacon való tisztességes és eredményes verseny biztosításához szükség van, az e cikk alkalmazásában követendı eljárásokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62.cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni.

18. cikk Az engedély megszerzésének feltételei Az engedélyt kérelmezı vállalkozásnak a tevékenysége megkezdése elıtt bizonyítania kell az érintett tagállam engedélyezı hatósága elıtt, hogy bármikor képes lesz a jó hírnévvel, megfelelı pénzügyi helyzettel és szakmai kompetenciával kapcsolatos követelményeknek megfelelni és a 19–22. cikkekben említett polgári jogi felelısségnek eleget tenni. E célok érdekében az engedélyt kérelmezı minden vállalkozás köteles minden szükséges és lényeges információt megadni.

19. cikk A jó hírnévvel kapcsolatos követelmények A tagállamoknak meg kell határozniuk azokat a feltételeket, amelyek alapján a jó hírnév követelménye teljesül, így biztosítva azt , hogy az engedélyt kérelmezı vállalkozás vagy az irányításáért felelıs személyek ellen:

57

a)

nem hoztak bírósági ítéletet súlyos bőncselekmény miatt, beleértve a gazdasági bőncselekményeket is;

b)

csıdeljárás nem indult;

c)

nem hoztak bírósági ítéletet a szállításra vonatkozó különös jogszabályokban megállapított súlyos szabályszegés miatt;

d)

nem hoztak bírósági ítéletet a szociális- és munkajogi kötelezettségek, beleértve a munka- és egészségvédelemre vonatkozó jogszabályokban elıírt kötelezettségeket, valamint a vámvizsgálatnak alávetett, határokon átnyúló áruszállítást végezni szándékozó társaság esetében a vámszabályzatban elıírt kötelezettségek teljesítésének súlyos vagy ismétlıdı elmulasztása miatt.

20. cikk A megfelelı pénzügyi helyzettel kapcsolatos követelmények (1)

A megfelelı pénzügyi helyzettel kapcsolatos követelményeknek akkor tesz eleget az engedélyt kérelmezı vállalkozás, ha bizonyítani tudja, hogy reális feltételek alapján egy 12 hónapos idıszak során meg tud felelni a tényleges és lehetséges kötelezettségeinek.

(2)

Az engedélyezı hatóság a megfelelı pénzügyi helyzetet elsısorban a vasúttársaság éves beszámolója révén, illetve azon engedélyt kérelmezı vállalkozások esetében, amelyek nem tudnak éves beszámolót bemutatni, a mérleg alapján ellenırzi. Valamennyi engedélyt kérelmezı vállalkozás köteles megadni legalább a III. mellékletben felsorolt adatokat.

(3)

Az engedélyezı hatóság az engedélyt kérelmezı vállalkozás pénzügyi helyzetét nem tekinti megfelelınek, ha e vállalkozás tevékenysége nyomán jelentıs mértékő vagy ismétlıdı adó- vagy társadalombiztosítási hátralék keletkezett.

(4)

Az engedélyezı hatóság a könyvvizsgálói jelentést, továbbá bankoktól, takarékbankoktól, könyvelıtıl vagy könyvvizsgálótól származó megfelelı

58

dokumentumok benyújtását kérheti. E dokumentumoknak tartalmazniuk kell a III. mellékletben felsorolt információkat. (5)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 60. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a III. melléklet egyes módosításai tekintetében. A III. melléklet ezért módosítható az engedélyt kérelmezı vállalkozások által benyújtandó információk meghatározása céljából, illetve kiegészíthetı az engedélyezı hatóságok által szerzett tapasztalatok vagy a vasúti szállítási piac alakulása fényében.

21. cikk A szakmai kompetenciával kapcsolatos követelmények A szakmai kompetenciával kapcsolatos követelmények akkor teljesülnek, ha az engedélyt kérelmezı vállalkozás bizonyítani tudja, hogy van vagy lesz olyan irányító szerve, amely birtokában van annak a szükséges tudásnak vagy tapasztalatnak, amely az engedélyben meghatározott mőködés feletti biztonságos és megbízható ellenırzés és felügyelet gyakorlásához kell.

22. cikk A polgári jogi felelısség fedezésével kapcsolatos követelmények Az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályok sérelme nélkül, és az EUMSZ 93., 107. és 108. cikkével összhangban a vasúttársaságnak rendelkeznie kell a megfelelı biztosítással vagy piaci feltételek mellett nyújtott megfelelı garanciával a hazai és nemzetközi jogszabályoknak megfelelıen, hogy fedezete legyen a balesetek során felmerülı károkra, különös tekintettel az utasokra, a poggyászra, a szállított árura, a postaküldeményekre és harmadik felekre vonatkozóan. E kötelezettség ellenére a különbözı típusú szolgáltatások – különösen a kulturális és örökségvédelmi célú vasúti tevékenységek – sajátosságait és kockázati profilját figyelembe lehet venni.

59

3. SZAKASZ AZ ENGEDÉLY ÉRVÉNYESSÉGE 23. cikk Térbeli és idıbeli érvényesség (1)

Az engedély az Unió egész területén érvényes.

(2)

Az engedély mindaddig érvényes, amíg a vasúttársaság teljesíti az ezen fejezetben megállapított kötelezettségeket. Az engedélyezı hatóság azonban felülvizsgálatot írhat elı. Ez esetben a felülvizsgálatot legalább ötévente el kell végezni.

(3)

Az engedély tartalmazza a felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó különös rendelkezéseket.

24. cikk Ideiglenes engedély, jóváhagyás, felfüggesztés és visszavonás (1)

Ha az engedéllyel rendelkezı vasúttársasággal szemben komoly kétség merül fel, hogy megfelel-e az e fejezetben és különösen a 18. cikkben foglalt követelményeknek, akkor az engedélyezı hatóság bármikor ellenırizheti, hogy a vasúttársaság ténylegesen megfelel-e e követelményeknek. Az engedélyezı hatóság felfüggesztheti vagy visszavonhatja az engedélyt, amennyiben meggyızıdött arról, hogy a vasúttársaság a továbbiakban nem tud az elıírásoknak megfelelni.

(2)

Az engedélyezı hatóság haladéktalanul tájékoztatja a másik tagállambeli engedélyezı hatóságot, amennyiben komoly kétsége merül fel, hogy az ebben a fejezetben foglalt elıírásoknak e tagállam által kiadott engedéllyel rendelkezı vasúttársaság nem felel meg.

(3)

Az (1) bekezdésben foglaltak mellett, az engedélyezı hatóság ideiglenes engedélyt ad a vasúttársaság átszervezésének idejére, feltéve hogy az nem veszélyezteti a biztonságot, amennyiben az engedélyt felfüggesztette vagy visszavonta a nem megfelelı pénzügyi helyzettel kapcsolatos követelmények miatt. Az ideiglenes

60

engedély Azonban a kiadásának idıpontjától számított legfeljebb hat hónapig maradhat érvényben. (4)

Amennyiben a vasúttársaság hat hónapra beszünteti mőködését, vagy az engedély megadását követı hat hónapon belül tevékenységét nem kezdi meg, az engedélyezı hatóság határozhat úgy, hogy az engedélyt jóváhagyásra újra be kell nyújtani, vagy hogy az engedélyt felfüggeszti. A vasúttársaság a tevékenysége megkezdésekor a nyújtandó szolgáltatások sajátos jellegét figyelembe véve hosszabb idıtartam megállapítását is kérheti.

(5)

A vasúttársaság jogi helyzetére befolyást gyakorló változás, de különösképpen összeolvadás vagy beolvadás esetén az engedélyezı hatóság úgy határozhat, hogy az engedélyt jóváhagyásra újra be kell nyújtani. Amennyiben az engedélyezı hatóság úgy ítéli meg, hogy a biztonság veszélyeztetve van, e vasúttársaság nem folytathatja a mőködését. Ez esetben az elutasító döntés indokait meg kell jelölni.

(6)

A vasúttársaság felülvizsgálat céljából engedélyét újra benyújtja az engedélyezı hatóságnak, amennyiben tevékenységében jelentıs változtatásokat vagy terjeszkedést tervez.

(7)

Az engedélyezı hatóság nem engedélyezi a csıdeljárás vagy más hasonló eljárás alatt álló vasúttársaság engedélyének megtartását, amennyiben meggyızıdött arról, hogy ésszerő idın belül nincs reális kilátás a vállalkozás kielégítı pénzügyi átszervezésre.

(8)

Amikor az engedélyezı hatóság kiad, felfüggeszt, visszavon vagy módosít egy engedélyt, errıl haladéktalanul tájékoztatja az Európai Vasúti Ügynökséget. Az Európai Vasúti Ügynökség haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállam engedélyezı hatóságát.

25. cikk Az engedélyek megadásakor alkalmazott eljárás (1)

Az érintett tagállam köteles az engedélyek megadásakor alkalmazott eljárást közzétenni, és errıl a Bizottságot tájékoztatni.

61

(2)

Az engedélyezı hatóság a lehetı legrövidebb idın belül, de legkésıbb a kérelemmel kapcsolatos valamennyi fontos információ – különösen a III. mellékletben említettek – birtokába jutásától számított három hónapon belül köteles határozatot hozni. Az engedélyezı hatóság figyelembe vesz minden rendelkezésre álló információt. A határozatot haladéktalanul közölni kell az engedélyt kérelmezı vállalkozással. Esetleges elutasítás esetén meg kell jelölni annak indokait.

(3)

A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az engedélyezı hatóság által hozott határozatok a bíróság elıtt megtámadhatók legyenek.

IV. FEJEZET A VASÚTI INFRASTRUKTÚRA HASZNÁLATI DÍJÁNAK FELSZÁMÍTÁSA ÉS AZ INFRASTRUKTÚRAKAPACITÁS ELOSZTÁSA 1. SZAKASZ ÁLTALÁNOS ELVEK 26. cikk Az infrastruktúrakapacitás hatékony kihasználása A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vasúti infrastruktúra díjszabási és kapacitáselosztási rendszerei kövessék az ezen irányelvben rögzített elveket, és így lehetıvé tegyék a pályahálózat-mőködtetı számára a rendelkezésre álló infrastruktúrakapacitás értékesítését és lehetı leghatékonyabb kihasználását.

27. cikk A vasúthálózathasználati feltételek (1)

A pályahálózat-mőködtetı az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követıen elkészíti és közzéteszi a vasúthálózat-használati feltételeket, amely e dokumentum közzétételének költségét nem meghaladó díj ellenében beszerezhetı. A vasúthálózathasználati feltételeket az Unió legalább két hivatalos nyelvén közzé kell tenni. A vasúthálózat-használati feltételek tartalmát elektronikus formában, díjmentesen

62

hozzáférhetıvé kell tenni a pályahálózat-mőködtetı honlapján. A honlapot a pályahálózat-mőködtetık a 37. és a 40. cikk szerinti együttmőködésük keretében hozzák létre. (2)

A vasúthálózat-használati feltételek meghatározzák a vasúttársaságok számára rendelkezésre álló infrastruktúra jellegét, és tartalmazzák a kérdéses vasúti infrastruktúra hozzáférésének feltételeivel kapcsolatos információkat. A vasúthálózathasználati feltételeknek magukban foglalják emellett a pályahálózat-mőködtetı hálózatához csatlakoztatott szolgáltatási infrastruktúrákhoz való hozzáférés és az azokon belüli szolgáltatásnyújtás feltételeivel kapcsolatos információkat is, vagy egy olyan weboldal elérhetıségét, amelyen ezek az adatok elektronikus formában térítésmentesen hozzáférhetıek. A vasúthálózat-használati feltételek tartalmát a IV. melléklet rögzíti.

(3)

A vasúthálózat-használati feltételeket naprakész állapotban kell tartani, és szükség esetén módosítani kell.

(4)

A vasúthálózat-használati feltételeket legkésıbb négy hónappal az infrastruktúrakapacitási kérelmek benyújtásának határideje elıtt közzé kell tenni.

28. cikk A vasúttársaságok és a pályahálózat-mőködtetık közötti megállapodások A vasúti szállítási szolgáltatásokat végzı valamennyi vasúttársaság a közjog vagy a magánjog alapján megköti az igénybe vett vasúti infrastruktúra üzemeltetıivel a szükséges megállapodásokat. Az e megállapodásokat szabályozó feltételeknek ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban hátrányos megkülönböztetéstıl menteseknek és átláthatóknak kell lenniük.

2. SZAKASZ INFRASTRUKTÚRA- ÉS SZOLGÁLTATÁS-HASZNÁLATI DÍJAK

63

29. cikk A díjak kialakítása, megállapítása és beszedése (1)

A tagállamok a 4. cikkben rögzített független igazgatás tiszteletben tartásával díjszabási rendszert hoznak létre. Az említett feltétel figyelembevételével a tagállamok megállapítják az egyes díjszabási szabályokat is, vagy átruházzák ezt a jogkört a pályahálózat-mőködtetıre. A tagállamok biztosítják, hogy a vasúthálózat-használati feltételekben szerepeljen a díjszabási rendszer és a díjszabási szabályok, illetve egy olyan weboldal elérhetısége, amelyen szerepel a díjszabási rendszer és a díjszabási szabályok. A pályahálózat-mőködtetı a megállapított díjszabási rendszerrel és díjszabási szabályokkal összhangban megállapítja és beszedi az infrastruktúra használatáért fizetendı díjat. A 4. cikkben meghatározott igazgatási függetlenség sérelme nélkül, a nemzeti parlament – amennyiben e joggal az alkotmányjog …-t* megelızıen közvetlenül felruházta – rendelkezhet annak jogával, hogy ellenırizze és adott esetben felülvizsgálja a pályahálózat-mőködtetı által meghatározott díjak mértékét. A felülvizsgálat során gondoskodni kell arról, hogy a díjak összhangban legyenek ezzel az irányelvvel, valamint a meghatározott díjszabási rendszerrel és díjszabási szabályokkal.

(2)

Azon esetek kivételével, amelyekre nézve a 32. cikk (2) bekezdése külön rendelkezéseket ír elı, a pályahálózat-mőködtetık kötelesek biztosítani, hogy az alkalmazott díjszabási konstrukció a teljes hálózatukra vonatkozóan ugyanazokon az elveken alapuljon.

(3)

A pályahálózat-mőködtetık biztosítják, hogy a díjszabási rendszer alkalmazása egyenértékő és hátrányos megkülönböztetéstıl mentes díjakat eredményezzen a piac hasonló részén azonos jellegő szolgáltatásokat nyújtó különbözı vasúttársaságok számára, és a ténylegesen alkalmazott díjak megfeleljenek a vasúthálózat használati feltételeiben rögzített szabályoknak.

*

HL: Kérjük, illessze be az idıpontot: ezen irányelv hatálybalépését megelızıen két évvel.

64

(4)

A pályahálózat-mőködtetı a kérelmezıktıl kapott információkat üzleti titokként kezeli.

30. cikk Infrastruktúra-költségek és -számlák (1)

A pályahálózat-mőködtetıket, kellı tekintettel a biztonsági követelményekre és az infrastruktúra-szolgáltatás minıségének fenntartására és javítására, ösztönzik az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a pályahasználati díjaknak a csökkentésére.

(2)

A tagállamok a vasúti infrastruktúra tervezésével és finanszírozásával kapcsolatos hatáskörüknek, valamint adott esetben az évenkéntiség költségvetési alapelvének sérelme nélkül biztosítják, hogy az illetékes hatóság és a pályahálózat-mőködtetı egy legalább öt évre szóló, az V. mellékletben foglalt alapelveknek és paramétereknek megfelelı szerzıdéses megállapodást köt. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a …-án* hatályos szerzıdéses megállapodások szükség esetén a megújításukkor, vagy legkésıbb a 64. cikk (1) bekezdésében megszabott átültetési határidıig az irányelvnek való megfelelés céljából módosításra kerüljenek.

(3)

A tagállamok az (1) bekezdésben említett ösztönzıket a (2) bekezdésben említett szerzıdéses megállapodások révén vagy szabályozó intézkedések révén, vagy egy olyan kombináció segítségével biztosítják, hogy a szerzıdéses megállapodásokban szereplı költségeket ösztönzıkkel, a díjszabási szinteket pedig szabályozó intézkedésekkel csökkentik.

(4)

Amennyiben valamely tagállam úgy dönt, hogy az (1) bekezdésben említett ösztönzıket szabályozó intézkedések révén biztosítja, annak az elérhetı költségcsökkentések elemzésén kell alapulnia. Mindez nem érinti a szabályozó szervezetnek az 56. cikkben említett, a díjak felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét.

*

HL: Kérjük, illessze be az idıpontot: ezen irányelv hatályba lépésének idıpontja.

65

(5)

A felek a szerzıdés teljes idıtartamára szóló érvénnyel elızetesen megállapodnak a (2) bekezdésben említett szerzıdéses megállapodás feltételeiben és a pályahálózatmőködtetı számára finanszírozást biztosító fizetési konstrukcióban.

(6)

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság és a pályahálózat-mőködtetı tájékoztassa a kérelmezıket, illetve kérésükre a potenciális kérelmezıket, valamint azt, hogy a kérelmezık, illetve a potenciális kérelmezık a szerzıdéses megállapodás aláírását megelızıen kifejthessék véleményüket a megállapodás tartalmáról. A szerzıdéses megállapodást a megkötését követı egy hónapon belül közzé kell tenni. A pályahálózat-mőködtetı biztosítja, hogy az üzleti terv összhangban legyen a szerzıdéses megállapodás rendelkezéseivel.

(7)

A pályahálózat-mőködtetık a tulajdonukban lévı eszközökrıl, és azokról az eszközökrıl, amelynek üzemeltetéséért felelnek, nyilvántartást készítenek és vezetnek, amely alapján felmérhetı az ezen eszközök javításához vagy cseréjéhez szükséges finanszírozás nagysága. Ehhez mellékelni kell az infrastruktúra felújítására és korszerősítésére fordított kiadások részleteit.

(8)

A pályahálózat-mőködtetık meghatározzák a költségeknek a vasúttársaságok számára felkínált szolgáltatások különbözı kategóriái közötti elosztására szolgáló módszert. A tagállamok elıírhatják ennek elızetes jóváhagyását. A módszert idırıl idıre a legjobb nemzetközi gyakorlat alapján ki kell igazítani.

31. cikk Díjszámítási elvek (1)

A vasúti infrastruktúra és a szolgáltatási infrastruktúra használati díjait a pályahálózatmőködtetı, illetve a szolgáltatási infrastruktúra mőködtetıje részére kell megfizetni, és ık a díjakat tevékenységük finanszírozására használják fel.

(2)

A tagállamok elıírják a pályahálózat-mőködtetınek és a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıjének, hogy bocsássák a szabályozó szervezet rendelkezésére a felszámított díjakkal kapcsolatos összes szükséges információt annak érdekében, hogy a szabályozó szervezet elláthassa az 56. cikkben foglalt feladatait. A pályahálózat-

66

mőködtetınek és a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıjének e tekintetben a vasúttársaságok felé tudnia kell igazolni, hogy a 30–37. cikk értelmében a vasúttársaságnak ténylegesen kiszámlázott pályahasználati és szolgáltatási díjak megfelelnek a vasúthálózat-használati feltételekben rögzített módszernek, szabályoknak és adott esetben a díjtáblázatoknak. (3)

Az e cikk (4) vagy (5) bekezdésének és a 32. cikknek a sérelme nélkül a minimális szolgáltatások összességéért és a szolgáltatási infrastruktúrához való hozzáférésért fizetendı díjaknak meg kell egyezniük a vonatközlekedtetésbıl közvetlenül eredı költséggel. A Bizottság …-ig*elfogadja az annak meghatározására vonatkozó intézkedéseket, hogy milyen módozatokat kell alkalmazni a vonatközlekedtetésbıl közvetlenül eredı költség kiszámítására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62.cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni. A pályahálózat-mőködtetı dönthet úgy, hogy az említett végrehajtási jogi aktusok hatálybalépését követı, négy évet meg nem haladó idıszak alatt fokozatosan vezeti be ezeket a módozatokat.

(4)

A (3) bekezdésben említett infrastruktúra-használati díjak tartalmazhatnak olyan díjat, amely tükrözi az infrastruktúra egy azonosítható szakaszán a torlódási idıszakokban fellépı kapacitáshiányt.

(5)

A (3) bekezdésben említett infrastruktúra-használati díjak módosíthatók annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az adott vonat közlekedtetése által okozott környezeti hatások költségét. Minden módosítást az okozott hatás nagyságának megfelelıen kell differenciálni. A Bizottság – a pályahálózat-mőködtetık, a vasúttársaságok, a szabályozó szervek és az illetékes hatóságok tapasztalatai alapján, és a zajhatások differenciálása tekintetében meglévı rendszerek elismerése mellett – végrehajtási intézkedéseket fogad el, amelyek meghatározzák a zajhatásokból eredı költség felszámítása során alkalmazandó módozatokat, így többek között az alkalmazás idıtartamát, és amelyek lehetıvé teszik , hogy az infrastruktúra-használati díjak differenciálása során adott esetben figyelembe

67

vegyék az érintett terület érzékenységét, különös tekintettel az érintett lakosság nagyságára és a vonat összetételére, amelyek hatással vannak a zajkibocsátás szintjére. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62.cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni. Ezek a végrehajtási jogi aktusok nem vezethetnek a vasúttársaságok közötti verseny indokolatlan torzulásához, és nem befolyásolhatják a vasúti ágazat általános versenyképességét. Az infrastruktúra-használati díjakban a zajhatások költségeinek figyelembevétele érdekében eszközölt módosítások során támogatni kell a vasúti jármővek elérhetı leggazdaságosabb, alacsony zajszintő féktechnológiával történı utólagos felszerelését. A környezeti költségek felszámítása, amely növekedést eredményez a pályahálózatmőködtetı összbevételében, csak akkor engedélyezhetı, ha ilyen díjat közúti árufuvarozás esetében is alkalmaznak az uniós joggal összhangban. Amennyiben a környezetvédelmi díj többletbevételt eredményez, a bevétel felhasználási módjáról a tagállamok határoznak. A tagállamok biztosítják a szükséges információk megırzését, és azt, hogy a környezetvédelmi díjak eredete és azok alkalmazása nyomon követhetıvé váljék. A tagállamok a Bizottság kérésére annak rendelkezésére bocsátják ezt az információt. (6)

A nemkívánatos aránytalan ingadozások elkerülése érdekében a (3), (4) és (5) bekezdésben említett díjak ésszerő járatszám és idıintervallum alapul vételével átlagolhatók. Mindazonáltal az infrastruktúra-használati díj mértékének arányban kell állnia a különbözı szolgáltatások költségeivel.

(7)

A II. melléklet 2. pontjában említett szolgáltatási infrastruktúrák vonatkozásában a pályahasználatra, illetve az ezen infrastruktúrákban végrehajtott szolgáltatásnyújtásra kiszabott díj nem haladhatja meg a szolgáltatás nyújtásának ésszerő haszonnal megnövelt költségét.

*

HL: Kérjük, illessze be az idıpontot: ezen irányelv hatályba lépését követıen 30 hónappal.

68

(8)

Ha a II. melléklet 3. és 4. pontjában kiegészítı és mellékszolgáltatásokként felsorolt szolgáltatásokat csak egy szolgáltató kínálja, az e szolgáltatásért felszámított díj nem haladhatja meg a szolgáltatás nyújtásának ésszerő haszonnal megnövelt költségét.

(9)

Felszámíthatók díjak az infrastruktúra-fenntartás céljára felhasznált kapacitásra is. E díjak nem haladhatják meg a pályahálózat-mőködtetı fenntartási munkákból származó nettó bevételveszteségét.

(10)

A II. melléklet 2., 3. és 4. pontjában említett szolgáltatások nyújtására irányuló infrastruktúra üzemeltetıje a pályahálózat-mőködtetı rendelkezésére bocsátja azokat a díjakkal kapcsolatos információkat, amelyeket a 27. cikkel összhangban a vasúthálózat-használati feltételeknek tartalmazniuk kell, vagy egy olyan weboldal elérhetıségét, amelyen ezek az adatok elektronikus formában térítésmentesen hozzáférhetıek.

32. cikk Kivételek a díjszabási elvek alól (1)

Amennyiben a piac ezt lehetıvé teszi, a tagállamok a pályahálózat-mőködtetı felmerült költségeinek teljes megtérülése érdekében, a vasúti piaci szegmensek optimális versenyképességének ▌garantálása mellett hatékony, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstıl mentes elvek alapján felárat számíthatnak fel. A díjszabási rendszernek tekintetbe kell vennie a vasúttársaságok által elért termelékenységnövekedést. A díjak mértéke azonban nem zárhatja ki, hogy az infrastruktúrát olyan piaci szegmensek használják, amelyek legalább a vasúti szolgáltatás következtében közvetlenül felmerült költségeket, s ezen felül a piac által megengedett megtérülési arányt fedezni tudják. E felárak felszámításának jóváhagyását megelızıen a tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-mőködtetık értékeljék a felárak felszámításának relevanciáját az egyes piaci szegmensek szempontjából, figyelembe véve legalább a VI. melléklet 1. pontjában felsorolt feltételpárokat és azok közül megtartva a relevánsakat. A

69

pályahálózat-mőködtetık által meghatározott piaci szegmensek között legalább a következı három szegmensnek kell szerepelnie: vasúti teherszállítás, közszolgálati szerzıdés keretében végzett személyszállítás, valamint egyéb személyszállítás. A pályahálózat-mőködtetık ezen túlmenıen a szállított áruk vagy személyek szerint további piaci szegmenseket különböztethetnek meg. Meg kell határozni azokat a piaci szegmenseket is, amelyeken a vasúttársaságok jelenleg nem nyújtanak szolgáltatásokat, de erre sor kerülhet a díjszabási rendszer érvényességi idején belül. A pályahálózat-mőködtetı nem számíthat fel felárat a díjszabási rendszerben ezen piaci szegmensek tekintetében. A vasúthálózat-használati feltételek között szerepelnie kell a piaci szegmensek listájának, amelyet legalább ötévente felül kell vizsgálni. A listát az 56. cikkel összhangban az 55. cikkben említett szabályozó szervezet ellenırzi. (2)

Az Unió fı vasúti hálózatától eltérı nyomtávolságú hálózatot üzemeltetı harmadik országokba irányuló vagy ilyen országokból érkezı áruszállítási szolgáltatások tekintetében a pályahálózat-mőködtetık a felmerült költségek teljes megtérülése érdekében magasabb díjakat is meghatározhatnak.

(3)

A jövıben megvalósítandó vagy az 1988 után elkészült egyes beruházási projektek esetében a pályahálózat-mőködtetı a projekt hosszú távú költségei alapján magasabb díjakat állapíthat meg, illetve alkalmazhat továbbra is, amennyiben a projekt növeli a hatékonyságot vagy a költséghatékonyságot vagy mindkettıt, és egyébként nem valósulhatna, illetve nem valósulhatott volna meg. Az ilyen díjszabás magában foglalhatja az új beruházásokkal kapcsolatos kockázatok megosztására vonatkozó megállapodásokat is.

(4)

A 2009/561/EK bizottsági határozatban1 meghatározott vasúti folyosók pályahasználati díjait differenciálni kell annak érdekében, hogy ösztönözzék a vonatoknak az ETCS berendezéssel való felszerelését, összhangban a 2008/386/EK

1

A Bizottság határozata ( 2009. július 22.) a 2006/679/EK határozatnak a transzeurópai hagyományos vasúti rendszer ellenırzı-irányító és jelzı alrendszerére vonatkozó kölcsönös átjárhatósági mőszaki elıírások végrehajtása tekintetében történı módosításáról (az értesítés a C(2009) 5607. számú dokumentummal történt) (HL L 194., 2009.7.25., 60. o.).

70

bizottsági határozattal1 elfogadott változattal és az azt követı változatokkal. A differenciálás semmilyen átfogó változást nem idézhet elı a pályahálózat-mőködtetı bevételében. A tagállamok e kötelezettség ellenére dönthetnek úgy, hogy az infrastruktúrahasználati díjak differenciálása ne vonatkozzon a 2009/561/EK bizottsági határozatban meghatározott olyan vasútvonalakra, amelyeken csak ETCSrendszerrel felszerelt vonatok közlekedhetnek. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezt a differenciálást kiterjesztik a 2009/561/EK bizottsági határozatban meg nem határozott vasútvonalakra is. A Bizottság a 64. cikk (1) bekezdésében meghatározott átültetési határidıig és hatásvizsgálatot követıen olyan intézkedéseket fogad el, amelyek célja a pályahasználati díjak említett differenciálásának alkalmazásában követendı módozatok meghatározása a 2009/561/EK bizottsági határozattal létrehozott európai ERTMS-megvalósítási tervben megállapított idıkerettel összhangban és biztosítva, hogy ez ne okozzon átfogó változást a pályahálózat-mőködtetık bevételeiben. E végrehajtási intézkedéseknek hozzá kell igazítaniuk a differenciálás alkalmazandó módozatait a 2009/561/EK határozatban meghatározott vasúti folyosók korlátozott szakaszait használó helyi és regionális szolgáltatásokhoz. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62.cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni. Ezek a végrehajtási jogi aktusok nem vezethetnek a vasúttársaságok közötti verseny indokolatlan torzulásához, és nem befolyásolhatják a vasúti ágazat általános versenyképességét. (5)

A hátrányos megkülönböztetés megakadályozása érdekében biztosítani kell, hogy az egyes pályahálózat-mőködtetık infrastruktúrájuk egyenlı feltételek melletti használatáért kiszabott díjainak átlagos és határértékei hasonlóak legyenek, és az egy piaci szegmensen belüli hasonló szolgáltatások ugyanazon díjszabás alá essenek. A pályahálózat-mőködtetı a vasúthálózat használati feltételeiben igazolja, hogy díjazási

1

A Bizottság 2008/386/EK határozata ( 2008. április 23.) a kölcsönös átjárhatóság mőszaki elıírásairól a transzeurópai hagyományos vasúti rendszer ellenırzı-irányító és jelzı alrendszerére vonatkozóan szóló 2006/679/EK határozat A. mellékletének és a nagy sebességő transzeurópai vasúti rendszer ellenırzı-irányító és jelzı alrendszerére vonatkozó átjárhatósági

71

rendszere megfelel e követelményeknek, amennyiben ezt bizalmas üzleti információk közlése nélkül megteheti. (6)

Ha a pályahálózat-mőködtetı módosítani kívánja a díjszabási rendszer e cikk (1) bekezdésében említett alapvetı elemeit, ezt köteles legalább a vasúthálózat-használati feltételek közzétételének a 27. cikk (4) bekezdése szerinti határideje elıtt három hónappal közzétenni.

33. cikk Kedvezmények (1)

Az EUMSZ 101., 102., 106. és 107. cikkének sérelme nélkül és a 31. cikk (3) bekezdésében meghatározott közvetlen költségek elve ellenére a pályahálózatmőködtetı által a vasúttársaságok számára bármely szolgáltatásért felszámított díjakra biztosított kedvezményeknek meg kell felelniük az e cikkben megállapított feltételeknek.

(2)

A (3) bekezdésben foglaltak kivételével a kedvezmények a pályahálózat-mőködtetı adminisztrációs költségeinek tényleges megtakarítására korlátozódnak. A kedvezmény mértékének meghatározásakor nem lehet figyelembe venni a felszámított díjba már beépített költségmegtakarítást.

(3)

A pályahálózat-mőködtetık az infrastruktúra minden felhasználója számára bevezethetnek díjcsökkentési rendszert, és meghatározott forgalomra vonatkozóan adhatnak új vasúti szolgáltatások fejlesztésének támogatására irányuló idıszakos kedvezményeket vagy a nagymértékben kihasználatlan vonalak használatára ösztönzı kedvezményeket.

(4)

A kedvezmények csak egy meghatározott infrastruktúraszakaszra felszámított díjakra vonatkozhatnak.

mőszaki elıírásról szóló 2006/860/EK határozat A. mellékletének módosításáról (HL L 136., 2008.5.24., 11. o.).

72

(5)

A hasonló szolgáltatásokra hasonló kedvezményrendszereket kell alkalmazni. A kedvezményrendszereket minden vasúttársaságra vonatkozóan megkülönböztetésmentesen kell alkalmazni.

34. cikk Kifizetetlen környezeti, baleseti és infrastruktúra-költségeket kiegyenlítı rendszerek (1)

A tagállamok idıszakos kiegyenlítési rendszert vezethetnek be, amely a vasúti infrastruktúra használata esetén kiegyenlíti a konkurens szállítási módok bizonyíthatóan kifizetetlen környezeti, baleseti és infrastruktúra-költségeit, amennyiben e költségek meghaladják az ezzel egyenértékő vasúti költségeket.

(2)

Ha egy kiegyenlítı juttatásban részesülı vasúttársaság kizárólagos jogokat élvez, ezzel egyidejőleg a felhasználókat is hasonló elınyökben kell részesíteni.

(3)

A használt módszernek és az elvégzett számításoknak nyilvánosan hozzáférhetınek kell lenniük. Mindenekelıtt ki lehet mutatni a konkurens infrastruktúra egyes kifizetetlen költségeit, amelyeket megtakaríthatott, és biztosítani kell, hogy a rendszert hátrányos megkülönböztetéstıl mentes feltételekkel biztosítsák a vállalkozások számára.

(4)

A tagállamok biztosítják, hogy e rendszerek megfeleljenek az EUMSZ 93., 107. és 108. cikkének.

35. cikk Teljesítményösztönzı rendszer (1)

Az infrastruktúra-díjszabási rendszerek a vasúti hálózat zavarainak minimalizálására és a vasúthálózat teljesítményének javítására ösztönzik a vasúttársaságokat és a pályahálózat-mőködtetıket a teljesítményösztönzı rendszer segítségével. Ebbe beletartozhatnak a hálózat üzemelését zavaró tevékenységekért kiszabott büntetések, a zavarok által sújtott társaságok számára fizetett kártérítések, valamint a terv feletti teljesítményért járó jutalmak.

73

(2)

A teljesítményösztönzı rendszernek a VI. melléklet 2. pontjában felsorolt alapelvei a hálózat egészére vonatkoznak.

(3)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a VI. melléklet 2. pontja c) alpontjának módosításaira vonatkozóan a 60. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Így a VI. melléklet 2. pontja c) alpontja a vasúti piac alakulása, valamint az 55. cikkben említett szabályozó szervezetek, a pályahálózat-mőködtetık és a vasúttársaságok tapasztalatai alapján módosítható. Ezekben a módosításokban ki kell igazítani a késési kategóriákat az iparágban kialakult legjobb gyakorlatok szerint.

36. cikk Foglalási díj A pályahálózat-mőködtetık megfelelı díjat vethetnek ki az elosztott, de fel nem használt kapacitásért. A kihasználatlansági díjnak a kapacitás hatékony kihasználására kell ösztönöznie. Ezt a díjat kötelezı felszámítani azon kérelmezık esetében, amelyeknek menetvonalat ítéltek oda, amennyiben rendszeresen nem használják ki a nekik odaítélt menetvonalakat vagy azok egy részét. E díj kiszabása tekintetében a pályahálózat-mőködtetık vasúthálózat-használati feltételeikben közzéteszik azokat a kritériumokat, amelyek alapján megállapítható a kihasználás elmulasztása. Ezeket a kritériumokat az 56. cikkel összhangban az 55. cikkben említett szabályozó szervezet ellenırzi. Ezt a díjat vagy a kérelmezınek vagy pedig a 41. cikk (1) bekezdésének megfelelıen kijelölt vasúttársaságnak kell megfizetnie. A pályahálózat-mőködtetınek mindig képesnek kell lennie arra, hogy tájékoztassa az érdekelt feleket a felhasználó vasúttársaságok számára már elosztott infrastruktúrakapacitásról.

37. cikk A több hálózatra kiterjedı díjszabási rendszerekkel kapcsolatos együttmőködés (1)

A tagállamok biztosítják, hogy az Unió területén fekvı vasúti rendszerekhez tartozó több pályahálózatot igénybe vevı vasúti szolgáltatások üzemeltetéséhez szükséges hatékony díjszabási rendszerek alkalmazásának lehetıvé tétele érdekében a pályahálózat-mőködtetık együttmőködjenek, és együttesen koordinálják vagy

74

végezzék a díjszabást. A pályahálózat-mőködtetık kiemelten törekednek arra, hogy garantálják a nemzetközi vasúti szolgáltatások optimális versenyképességét, és biztosítsák a vasúthálózatok hatékony kihasználását. Ennek érdekében megfelelı eljárásokat alakítanak ki az ezen irányelvben rögzített szabályok alapján. (2)

E cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-mőködtetık az Unió területén fekvı vasúti rendszerekhez tartozó több hálózatra kiterjedı forgalom tekintetében együttmőködjenek a 32. cikkben említett felárak lehetıvé tétele és a 35. cikkben említett teljesítményösztönzı rendszerek hatékony alkalmazása érdekében.

3. SZAKASZ AZ INFRASTRUKTÚRAKAPACITÁS ELOSZTÁSA 38. cikk Kapacitásjogok (1)

Az infrastruktúrakapacitást a pályahálózat-mőködtetı osztja el. A kérelmezınek már kiutalt kapacitást a jogosult nem ruházhatja át másik vállalkozásra vagy szolgáltatásra. Az infrastruktúrakapacitással való kereskedés tilos, és a késıbbi kapacitáselosztásából való kizáráshoz vezet. Nem tekintendı átruházásnak, ha a vasúttársaság a kapacitást olyan kérelmezı tevékenységének gyakorlására használja, amely nem minısül vasúttársaságnak.

(2)

Az adott infrastruktúrakapacitás használati joga menetvonal formájában legfeljebb egy szolgálati menetrend érvényességi idıszakára adható a kérelmezıknek. A pályahálózat-mőködtetı és a kérelmezı a 42. cikknek megfelelıen, a szolgálati menetrend érvényességi idıszakánál hosszabb idıtartamra szóló keretmegállapodást köthet az adott vasúti infrastruktúra használatára.

(3)

A pályahálózat-mőködtetınek és a kérelmezınek az infrastruktúrakapacitás elosztásával kapcsolatos jogait és kötelességeit szerzıdések vagy a tagállami jogszabályok rögzítik.

75

(4)

Amennyiben egy kérelmezı infrastruktúrakapacitást szándékozik kérelmezni a nemzetközi személyszállítási szolgáltatás üzemeltetése céljából, tájékoztatnia kell errıl az érintett pályahálózat-mőködtetıket és szabályozó szerveket. Annak megállapítása érdekében, hogy a nemzetközi szolgáltatás célja a különbözı tagállamokban található állomások közötti személyszállítás-e , valamint a hatályos közszolgáltatási szerzıdésekre gyakorolt lehetséges gazdasági hatás megállapítása érdekében a szabályozó szervek biztosítják a közszolgáltatási szerzıdésben meghatározott vasúti személyszállítást erre az útvonalra odaítélı bármely illetékes hatóság, valamint az egyéb, a 11. cikk alapján a hozzáférés korlátozására jogosult bármely érdekelt illetékes hatóság és az ezen a nemzetközi személyszállítási szolgáltatási útvonalon közszolgáltatási szerzıdést teljesítı bármely vasúttársaság tájékoztatását.

39. cikk Kapacitáselosztás (1)

A tagállamok a 4. cikkben rögzített független igazgatás feltételének figyelembe vételével meghatározzák az infrastruktúrakapacitás elosztásának kereteit. Különös kapacitáselosztási szabályokat kell rögzíteni. A kapacitást a pályahálózat-mőködtetı osztja el. A pályahálózat-mőködtetı különösen ügyel arra, hogy az infrastruktúrakapacitás elosztása tisztességesen és hátrányos megkülönböztetéstıl mentesen, az uniós jog tiszteletben tartásával történjék.

(2)

A pályahálózat-mőködtetık a kapott információkat üzleti titokként kezelik.

40. cikk Együttmőködés a több hálózatra kiterjedı infrastruktúrakapacitás elosztásában (1)

A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-mőködtetık együttmőködjenek az Unió területén fekvı vasúti rendszerekhez tartozó több hálózatra kiterjedı infrastruktúrakapacitás hatékony kialakításában és elosztásában, beleértve a 42. cikkben említett keretmegállapodások alapján történı együttmőködést is. A pályahálózat-mőködtetık ennek megfelelı eljárásokat alakítanak ki az ezen

76

irányelvben rögzített szabályok alapján, és a több hálózatra kiterjedı menetvonalakat ezen eljárások szerint szervezik. A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-mőködtetık képviselıit, amelyeknek az elosztással kapcsolatban hozott döntései kihatnak más pályahálózat-mőködtetık tevékenységére, bevonják az infrastruktúra nemzetközi szintő elosztásának összehangolásába, illetve a vonatkozó kapacitás elosztásába az áruszállításra összpontosító hálózatokról szóló uniós jog különleges rendelkezéseinek sérelme nélkül. A kapacitáselosztás ezen együttmőködés keretében meghatározott elveit és kritériumait a pályahálózat-mőködtetık a IV. melléklet 3. pontjával összhangban a vasúthálózat-használati feltételekben közzéteszik. A harmadik országok pályahálózatmőködtetıinek megfelelı képviselıi is bevonhatók az eljárásokba. (2)

A Bizottság tájékoztatást és megfigyelıi minıségben meghívást kap az olyan jelentısebb ülésekre, amelyeken az infrastruktúra elosztására vonatkozó közös elvekrıl és gyakorlatokról tárgyalnak. A szabályozó szervezeteknek elegendı tájékoztatást kell kapniuk az infrastruktúra elosztása vonatkozásában a közös elvek és gyakorlatok alakulásáról és az IT-alapú elosztási rendszerekrıl annak érdekében, hogy a rájuk háruló szabályozási felügyeletet az 56. cikknek megfelelıen elvégezhessék.

(3)

A hálózatközi vonatforgalom számára infrastruktúrakapacitást elosztó értekezleteken vagy egyéb tevékenységek során csak a pályahálózat-mőködtetık képviselıi hozhatnak döntést.

(4)

Az (1) bekezdésben említett együttmőködés résztvevıi gondoskodnak arról, hogy a résztvevık jegyzéke, ezen együttmőködés módszerei és az infrastruktúrakapacitás felméréséhez és elosztásához használt valamennyi feltétel nyilvánosan hozzáférhetı legyen.

(5)

Az (1) bekezdésben említett együttmőködés keretében a pályahálózat-mőködtetık felmérik az igényeket, és adott esetben nemzetközi menetvonalakat javasolnak és hoznak létre a 48. cikkben említett eseti kérések tárgyát képezı tehervonatok üzemeltetésének megkönnyítésére. Az elızetesen felállított nemzetközi menetvonalakat mindegyik részt vevı pályahálózat-mőködtetın keresztül a kérelmezık rendelkezésére kell bocsátani.

77

41. cikk Kérelmezık (1)

Infrastruktúrakapacitást a kérelmezık igényelhetnek. Az ezen infrastruktúrakapacitás használatához a kérelmezık kijelölnek egy vasúttársaságot, hogy a 28. cikkel összhangban megállapodást kössön a pályahálózat-mőködtetıvel. Ez nem érinti a kérelmezınek azon jogát, hogy a 44. cikk (1) bekezdése szerint megállapodást kössön a pályahálózat-mőködtetıvel.

(2)

A pályahálózat-mőködtetık a kérelmezık számára követelményeket írhatnak elı az infrastruktúra jövıbeli bevételeivel és használatával kapcsolatos jogos elvárásaik védelme érdekében. E követelményeknek megfelelınek, átláthatónak és megkülönböztetéstıl mentesnek kell lenniük. A IV. melléklet 3. pontjának b) alpontjában foglaltaknak megfelelıen e követelményeknek részletesen szerepelniük kell a vasúthálózat-használati feltételekben. A követelmények csak pénzügyi garancia nyújtását tartalmazhatják, amely nem lépheti túl a kérelmezı tevékenységének tervezett volumenével arányos mértéket, továbbá biztosítékot arra nézve, hogy a kérelmezı az elıírásoknak megfelelı ajánlatokat tud készíteni az infrastruktúrakapacitásra.

(3)

A Bizottság …-t* megelızıen a végrehajtási intézkedéseket fogad el, amelyek részletesen meghatározzák a (2) bekezdés alkalmazásában követendı kritériumokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62.cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni.

42. cikk Keretmegállapodások (1)

A kérelmezı és a pályahálózat-mőködtetı között az EUMSZ 101., 102. és 106. cikkének sérelme nélkül keretmegállapodás köthetı. E keretmegállapodás felsorolja a

*


78

kérelmezı által a szolgálati menetrend érvényességi idejét meghaladó idıszakra igényelt és számára felajánlott infrastruktúrakapacitás jellemzıit. E keretmegállapodás nem írja le részletesen a menetvonalat, de úgy kell elkészíteni, hogy kielégítse a kérelmezı jogos kereskedelmi igényeit. A tagállamok elıírhatják, hogy az ilyen keretmegállapodásokat az ezen irányelv 55. cikkében említett szabályozó szervezettel jóvá kell hagyatni. (2)

A keretmegállapodások nem zárhatják ki a vonatkozó infrastruktúra más kérelmezık vagy szolgáltatások általi használatát.

(3)

A keretmegállapodás módosítható vagy korlátozható a vasúti infrastruktúra jobb kihasználása érdekében.

(4)

A keretmegállapodás tartalmazhat szankciókat arra az esetre, ha a megállapodás módosítása vagy felbontása válnék szükségessé.

(5)

A keretegyezmények fıszabály szerint ötéves idıtartamra szólnak, és az eredeti érvényességi idejükkel megegyezı idıtartamokkal meghosszabbíthatók. A pályahálózat-mőködtetı egyedi esetekben rövidebb vagy hosszabb idıtartamban is megállapodhat. Az öt évnél hosszabb idıtartamot kereskedelmi szerzıdések meglétére, különleges beruházásokra vagy kockázatokra vonatkozó hivatkozásokkal kell megindokolni.

(6)

A 49. cikkben említett szakosított infrastruktúrát használó, jelentıs és hosszú távú beruházásokat igénylı szolgáltatások esetében – a kérelmezı kellı indokolása esetén – a keretegyezmények tizenöt évre köthetık. Az idıtartam csak kivételes esetekben, elsısorban nagyléptékő, hosszú távú beruházások esetében haladhatja meg a 15 évet és különösen akkor, ha a beruházásra vonatkozó kötelezettségvállalásokat a többéves amortizációs tervvel együtt szerzıdésbe foglalták. Ezekben a kivételes esetekben a keretegyezmény részletesen meghatározhatja az idıtartama alatt biztosítandó kapacitásmutatókat. E mutatók magukban foglalhatják a menetvonalak kihasználtságát, mennyiségét és minıségét. A pályahálózat-mőködtetı csökkentheti a 52. cikkben említett kihasználtsági küszöbértéket legalább egy hónapban nem elérı fenntartott kapacitást.

79

2010. január 1-jétıl kezdıdıen ötéves idıtartamra szóló, egyszer megújítható elsı keretegyezmény hozható létre a szolgáltatást 2010. január 1-jét megelızıen üzemeltetı kérelmezık által használt kapacitásmutatók alapján, a különleges beruházások vagy a létezı kereskedelmi szerzıdések figyelembevétele érdekében. Az 55. cikkben említett szabályozó szerv felel az ilyen egyezmény hatálybalépésének engedélyezéséért. (7)

Az üzleti titoktartás betartása mellett az egyes keretmegállapodások lényegét minden érdekelt fél számára hozzáférhetıvé kell tenni.

(8)

A Bizottság – a szabályozó szervek, az illetékes hatóságok és a vasúttársaságok tapasztalatai, valamint az 57. cikk (1) bekezdésében említett hálózat tevékenysége alapján – intézkedéseket fogadhat el, amelyek részletesen meghatározzák az e cikk alkalmazásában követendı eljárásokat és kritériumokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62.cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni.

43. cikk Az elosztási folyamat ütemterve (1)

A pályahálózat-mőködtetı köteles betartani a kapacitáselosztás VII. mellékletben meghatározott ütemtervét.

(2)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 60. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a VII. melléklet bizonyos módosításai vonatkozásában. Így – a valamennyi pályahálózat-mőködtetıvel folytatott konzultációt követıen – a VII. melléklet az elosztási eljárással kapcsolatos operatív megfontolások figyelembevétele érdekében módosítható. Ezeket a módosításokat annak alapján kell végrehajtani, hogy a tapasztalat szerint hogyan lehet biztosítani a hatékony elosztást, illetve beépíteni a pályahálózat-mőködtetıknek az infrastruktúra-üzemeltetéssel kapcsolatos szempontjait.

(3)

A pályahálózat-mőködtetık a szolgálati menetrendtervezettel kapcsolatos tanácskozások megkezdése elıtt megállapodnak az érdekelt infrastruktúraüzemeltetıkkel a szolgálati menetrendbe felvenni kívánt nemzetközi

80

menetvonalakban. Ennek kiigazítására kizárólag akkor kerülhet sor, ha ez elengedhetetlenül szükséges.

44. cikk Kérelmezés (1)

A kérelmezık közjogi vagy magánjogi kérelemmel fordulhatnak a pályahálózatmőködtetıhöz, vasúti infrastruktúrahasználati jogok elnyerését biztosító megállapodás megkötése érdekében, a IV. fejezet 2. szakaszában elıírt díj ellenében.

(2)

A rendes szolgálati menetrendre vonatkozó kérelmek tekintetében be kell tartani a VII. mellékletben megállapított határidıket.

(3)

A keretmegállapodást kötött kérelmezık a megállapodásnak megfelelıen nyújthatják be kérelmüket.

(4)

A több hálózatra kiterjedı vasúti menetvonalak vonatkozásában a pályahálózatmőködtetı biztosítja, hogy a kérelmezık egyablakos ügyintézést vehessenek igénybe, amely vagy a menetvonalon érintett pályahálózat-mőködtetık által létrehozott közös szerv vagy a menetvonalon érintett egyetlen pályahálózat-mőködtetı. Az említett pályahálózat-mőködtetı engedélyt kap, hogy a kérelmezı nevében más érdekelt infrastruktúra-üzemeltetıknél eljárjon. Ez a követelmény nem érinti a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló, 2010. szeptember 22-i 913/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet1.

45. cikk Menetrendkészítés (1)

A pályahálózat-mőködtetı lehetıség szerint eleget tesz minden infrastruktúrakapacitásra vonatkozó kérésnek, beleértve a több hálózatot átszelı menetvonalakra vonatkozó kérelmeket is, és lehetıség szerint figyelembe veszi a

1

HL L 276., 2010.10.20., 22. o.

81

kérelmezıket terhelı összes korlátozást, ideértve a vállalkozásukra gyakorolt gazdasági hatást. (2)

A pályahálózat-mőködtetı a menetrendkészítés és az összehangolási eljárás keretében elsıbbséget adhat bizonyos szolgáltatásoknak, de csak a 47. és 49. cikkben szabályozott módon.

(3)

A pályahálózat-mőködtetı a szolgálati menetrendtervezetrıl konzultál az érdekelt felekkel, és legalább egy hónapot biztosít számukra véleményük kifejtésére. Az érdekelt felek közé tartoznak mindazok, akik infrastruktúrakapacitást kértek, és azok az egyéb felek, akik észrevételeket kívánnak tenni arra nézve, hogy a szolgálati menetrend esetükben hogyan befolyásolja vasúti szolgáltatások igénybevételére vonatkozó képességüket a szolgálati menetrend érvényességének ideje alatt.

(4)

A pályahálózat-mőködtetı minden jelzett aggály esetében megteszi a megfelelı intézkedéseket.

46. cikk Összehangolási eljárás (1)

Ha a 45. cikkben említett menetrendkészítés során a pályahálózat-mőködtetı ellentmondásokat észlel a különbözı kérelmek között, a kérelmek összehangolásával megkísérli az összes igény lehetıség szerinti legjobb összeegyeztetését.

(2)

Összehangolást igénylı helyzet kialakulása esetén a pályahálózat-mőködtetınek jogában áll ésszerő korlátok között a kért infrastruktúrakapacitástól eltérı ajánlatot tenni.

(3)

A pályahálózat-mőködtetı konzultáció folytatásával minden felmerülı konfliktust megpróbál rendezni az érintett kérelmezıvel. Ezt a konzultációt az alábbi, ésszerő idın belül, térítésmentesen és írásos vagy elektronikus formában rendelkezésre bocsátott információk alapján kell elvégezni: a)

az ugyanarra az útvonalra az összes többi kérelmezı által igényelt menetvonalak;

82

b)

az ugyanarra az útvonalra az összes többi kérelmezı számára elızetesen kiosztott

menetvonalak; c)

a vonatkozó útvonalakon a (2) bekezdéssel összhangban javasolt alternatív menetvonalak;

d)

a kiosztás során alkalmazott kritériumokra vonatkozó teljes és részletes információk.

A 39. cikk (2) bekezdésével összhangban ezt az információt a többi kérelmezı kilétének felfedése nélkül kell megadni, kivéve, ha az érintett kérelmezık beleegyeztek az említett információ nyilvánossá tételébe. (4)

Az összehangolási eljárást szabályozó elveket a vasúthálózat-használati feltételekben határozzák meg. Az elveknek tükrözniük kell különösen a nemzetközi menetvonalak kialakításának nehézségét és a módosítás más infrastruktúra-üzemeltetıkre gyakorolt esetleges hatását.

(5)

Ha az infrastruktúrakapacitással kapcsolatos kérések nem elégíthetık ki összehangolás nélkül, a pályahálózat-mőködtetık koordináció útján megpróbálják az összes kérést teljesíteni.

(6)

Más létezı jogorvoslati lehetıségek és az 56. cikk sérelme nélkül, az infrastruktúraelosztással kapcsolatban keletkezı viták esetén békéltetı eljárás áll rendelkezésre a viták gyors megoldására. Ezt az eljárást a vasúthálózat-használati feltételekben határozzák meg. Ezen eljárás alkalmazása esetén a határozatot 10 munkanapon belül meg kell hozni.

47. cikk Túlterhelt infrastruktúra (1)

Ha az infrastruktúrakapacitás iránti igények a kért menetvonalak összehangolása és a kérelmezıkkel folytatott konzultációk után nem elégíthetık ki kellı mértékben, a pályahálózat-mőködtetı haladéktalanul köteles a kérdéses infrastruktúra- szakaszt

83

túlterheltnek minısíteni. Ugyanezt kell tenni azon infrastruktúra esetében is, amelyen a közeljövıben elıreláthatólag kapacitáshiány lép fel. (2)

Ha egy infrastruktúra túlterheltnek minısül, a pályahálózat-mőködtetı az 50. cikkben elıírt kapacitáselemzést végez, kivéve ha az 51. cikkben elıírt kapacitásbıvítési terv megvalósítása már folyamatban van.

(3)

Ha a 31. cikk (6) bekezdésében elıírt díjakat nem vetették ki vagy nem értek el általuk kielégítı eredményt, és az infrastruktúrát túlterheltnek minısítették, a pályahálózatmőködtetı ezenfelül elsıbbségi feltételeket alkalmazhat az infrastruktúrakapacitás elosztására.

(4)

Az elsıbbségi feltételek figyelembe veszik az adott szolgáltatás fontosságát a társadalom számára más, ennek eredményeképpen kizárt szolgáltatásokhoz képest. E kereteken belül a megfelelı szállítási szolgáltatások biztosítása érdekében, mindenekelıtt a közszolgáltatási követelmények teljesítésért vagy a nemzeti és nemzetközi vasúti áruszállítás fejlıdésének elısegítésért a tagállamok hátrányos megkülönböztetéstıl mentes feltételek mellett minden szükséges intézkedést megtehetnek annak érdekében, hogy ezek a szolgáltatások elsıbbséget élvezzenek az infrastruktúrakapacitás elosztása során. A tagállamok adott esetben a bevételkiesésnek megfelelı kártérítést ítélhetnek meg a pályahálózat-mőködtetınek, ha a második albekezdés értelmében a kapacitás bizonyos szolgáltatások számára való fenntartásának szükségessége bevételkiesést eredményez. Ezen intézkedések és a kártérítés megállapításakor figyelembe kell venni a kizárás más tagállamokra gyakorolt hatását is.

(5)

Az árufuvarozás és különösen a nemzetközi árufuvarozás jelentıségét kellı mértékben figyelembe kell venni az elsıbbségi feltételek meghatározása során.

(6)

Az infrastruktúra túlterheltsége esetén követendı eljárásokat és alkalmazandó feltételeket a vasúthálózat-használati feltételekben kell rögzíteni.

84

48. cikk Eseti kérések (1)

A pályahálózat-mőködtetı a lehetı legrövidebb idın, de legfeljebb öt munkanapon belül válaszol az egyes menetvonalakat illetı eseti kérésekre. A rendelkezésre álló szabad kapacitással kapcsolatos információkat a kapacitást esetleg igénybe venni kívánó valamennyi kérelmezı rendelkezésére kell bocsátani.

(2)

A pályahálózat-mőködtetık szükség esetén felmérik a végleges szolgálati menetrenden belül fenntartandó kapacitásigényt, amely lehetıvé teszi számukra, hogy gyorsan reagáljanak az elırelátható eseti kapacitáskérelmekre. Ez a rendelkezés a túlterhelt infrastruktúra esetében is érvényes.

49. cikk Szakosított infrastruktúra (1)

Az infrastruktúrakapacitás a (2) bekezdés sérelme nélkül elvileg minden olyan szolgáltatástípus számára rendelkezésre áll, amely megfelel a menetvonalon való mőködéshez szükséges követelményeknek.

(2)

Ha vannak megfelelı alternatív útvonalak, a pályahálózat-mőködtetı az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követıen különleges infrastruktúrát jelölhet ki meghatározott közlekedéstípusok számára. Ilyen kijelölés esetén a pályahálózatmőködtetı az infrastruktúrakapacitás elosztása során az EUMSZ 101., 102. és 106. cikkének sérelme nélkül elsıbbségben részesítheti e közlekedéstípust. A kijelölés nem akadályozza meg az infrastruktúra más közlekedéstípusok általi használatát, amennyiben az infrastruktúra rendelkezik szabad kapacitással.

(3)

Ha a (2) bekezdésnek megfelelıen kijelölték az infrastruktúrát, azt jelezni kell a vasúthálózat-használati feltételekben.

50. cikk Kapacitáselemzés

85

(1)

A kapacitáselemzés célja, hogy meghatározza az infrastruktúrakapacitás korlátait, amelyek megakadályozzák a kapacitással kapcsolatos kérelmek megfelelı teljesítését, és hogy a további kérések kielégítését lehetıvé tevı javaslatokat tegyen. A kapacitáselemzés meghatározza a túlterheltség okait, valamint a túlterheltség enyhítésére irányuló rövid- és középtávú intézkedéseket.

(2)

A kapacitáselemzés figyelembe veszi az infrastruktúrát, az üzemeltetési eljárásokat, az infrastruktúrán nyújtott különbözı szolgáltatásokat és mindezen tényezıknek az infrastruktúrakapacitásra gyakorolt hatását. A tervezett intézkedések közé tartozik mindenekelıtt az útvonal-módosítás, a menetrend módosítása, a sebességmódosítások és az infrastruktúra javítása.

(3)

A kapacitáselemzést az infrastruktúra túlterheltté nyilvánítását követı hat hónapon belül el kell végezni.

51. cikk Kapacitásbıvítési terv (1)

A kapacitáselemzés elvégzését követı hat hónapon belül a pályahálózat-mőködtetı kapacitásbıvítési tervet készít.

(2)

A kapacitásbıvítési terv kidolgozására az érintett túlterhelt infrastruktúra felhasználóival folytatott konzultációt követıen kerül sor. A terv meghatározza: a)

a túlterheltség okait;

b)

a forgalom valószínő jövıbeni fejlıdését;

c)

az infrastruktúra-fejlesztés korlátait;

d)

a kapacitásbıvítés lehetıségeit és költségeit, beleértve az infrastruktúrahasználati díjak valószínő változásait.

86

A tervnek emellett a meghatározott lehetséges intézkedések költség-haszon elemzése alapján rögzítenie kell az infrastruktúrakapacitás bıvítéséhez szükséges lépéseket az intézkedések végrehajtására vonatkozó ütemtervvel együtt. A terv a tagállam elızetes jóváhagyásához köthetı. (3)

A pályahálózat-mőködtetı beszünteti a 31. cikk (4) bekezdése szerinti díjak felszámítását az érintett infrastruktúrára vonatkozóan, ha: a)

nem készít kapacitásbıvítési tervet; vagy

b)

nem halad elıre a kapacitásbıvítési tervben meghatározott intézkedések megvalósításával.

A pályahálózat-mőködtetı azonban az 55. cikkben említett szabályozó szervezet jóváhagyásával továbbra is felszámíthatja e díjakat, ha: a)

a kapacitásbıvítési terv az ellenırzésén kívül esı okok miatt nem valósítható

meg; vagy b)

a rendelkezésre álló lehetıségek gazdaságilag vagy pénzügyileg nem életképesek

.

52. cikk A menetvonalak használata (1)

A pályahálózat-mőködtetı a vasúthálózat-használati feltételekben meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szerint az elosztási eljárás prioritásainak kidolgozásakor figyelembe veszi a menetvonalak korábbi kihasználtságát.

(2)

A pályahálózat-mőködtetı különösen túlterhelt infrastruktúra esetén követelheti azon menetvonal átadását, amelynek kihasználtsága legalább egy hónapon át a vasúthálózathasználati feltételekben meghatározandó küszöb alatt volt, kivéve ha erre a kérelmezı ellenırzésén kívül esı, nem gazdasági okok miatt került sor.

87

53. cikk Infrastruktúrakapacitás pályafenntartási munkák céljára (1)

A pályafenntartási munkák elvégzéséhez szükséges infrastruktúrakapacitási igényeket a menetrend-készítési folyamat során kell benyújtani.

(2)

A pályahálózat-mőködtetı kellıen figyelembe veszi a rendszeres pályafenntartási munkákra fenntartott infrastruktúrakapacitásnak a kérelmezıkre gyakorolt hatását.

(3)

A pályahálózat-mőködtetı a lehetı legrövidebb idın belül értesíti az érdekelt feleket, ha a nem tervszerő pályafenntartási munkák következtében az infrastruktúrakapacitás nem vehetı igénybe.

54. cikk Különleges intézkedések zavar esetén (1)

A vasúti közlekedés mőszaki hiba vagy baleset miatti zavara esetén a pályahálózatmőködtetı köteles minden szükséges intézkedést megtenni a szokásos állapot visszaállítására. E célból kidolgoz katasztrófatervet dolgoz ki, amely felsorolja a vasúti közlekedésben bekövetkezett súlyos balesetek vagy zavarok esetén értesítendı szervezeteket.

(2)

Az infrastruktúrát ideiglenesen használhatatlanná tevı vészhelyzetben vagy üzemzavar esetén az odaítélt menetvonalak a rendszer megjavításához szükséges idıre figyelmeztetés nélkül visszavonhatók. Ha a pályahálózat-mőködtetı szükségesnek ítéli, megkövetelheti a vasúttársaságoktól, hogy a szokásos állapot legrövidebb idın belüli helyreállításához általa legmegfelelıbbnek ítélt eszközöket bocsássák a rendelkezésére.

(3)

A tagállamok megkövetelhetik, hogy a vasúttársaságok vegyenek részt a biztonsági szabványok és szabályok általuk való betartásának végrehajtásában és ellenırzésében.

88

4. SZAKASZ SZABÁLYOZÓ SZERVEZET 55. cikk Szabályozó szervezet (1)

Mindegyik tagállam létrehoz egy, a vasúti ágazatra vonatkozó nemzeti szabályozó szervezetet. A (2) bekezdés sérelme nélkül e szervezetnek önálló hatóságnak kell lennie, mely szervezeti, mőködési, hierarchikus és döntéshozatali tekintetben jogilag elkülönül és független minden egyéb állami vagy magánszektorbeli jogalanytól. E jogalanynak továbbá szervezetét, pénzügyi döntéseit, jogi felépítését és döntéshozatali funkcióit tekintve függetlennek kell lennie bármely pályahálózat-mőködtetıtıl, díjszabási szervezettıl, elosztó szervezettıl vagy kérelmezıtıl. Továbbá bármely, a közszolgáltatási szerzıdések odaítélésében részt vevı illetékes hatóságtól függetlenül kell mőködnie.

(2)

A tagállamok olyan szabályozó szervezeteket is létrehozhatnak, amelyek hatásköre több szabályozott ágazatra is kiterjed, ha ezek az integrált szabályozó hatóságok megfelelnek az (1) bekezdésben meghatározott függetlenségi követelményeknek. A vasúti ágazati szabályozó szervezet szervezeti szempontból összekapcsolható a Szerzıdés 101. és 102. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet1 11. cikkében szereplı versenyhatósággal, a közösségi vasutak biztonságáról szóló, 2004. április 29-i 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel2 összhangban létrehozott biztonsági hatósággal, vagy a III. fejezetben említett engedélyezı hatósággal, amennyiben ez a közös hatóság teljesíti az (1) bekezdésben meghatározott, függetlenségre vonatkozó követelményt.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó szervezet személyzeti összetétele és irányítása szavatolja a függetlenséget. A tagállamok elsısorban arról gondoskodnak, hogy a szabályozó szervezet által az 56. cikkel összhangban hozandó döntésekért

1

2

HL L 1., 2003.1.4., 1. o. Megjegyzés: Az 1/2003/EK tanácsi rendelet címét az Európai Közösséget létrehozó szerzıdés cikkeinek újraszámozására figyelemmel a lisszaboni szerzıdés 5. cikkével összhangban kiigazították került; az eredeti hivatkozás „a Szerzıdés 81. és 82. cikkében” volt. HL L 164, 2004.4.30., 29. o.

89

felelıs személyeket – így például adott esetben az igazgatótanács tagjait – a függetlenségüket biztosító egyértelmő és átlátható szabályok szerint a nemzeti kormány, a miniszterek tanácsa vagy más olyan hatóság nevezi ki, amely nem gyakorol közvetlen tulajdonosi jogokat a szabályozott vállalkozások felett. A tagállamok határoznak arról, hogy e személyeket határozott idejő és megújítható hivatali idıre vagy határozatlan idıtartamra nevezik ki, és ez utóbbi esetben elbocsátásukra kizárólag a döntéshozatalhoz nem kapcsolódó fegyelmi okokból kerülhet sor. Kiválasztásuk átlátható módon, érdemeik alapján történik, ami magában foglalja a megfelelı kompetenciák és a vonatkozó – lehetıleg vasúti vagy egyéb hálózati iparági területen szerzett – tapasztalat meglétét. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy e személyek mindennemő vasúti ágazati piaci érdekeltségtıl függetlenül járjanak el, ne álljon fenn érdekük vagy üzleti kapcsolatuk a szabályozott vállalkozásokkal vagy szervezetekkel, továbbá ne kérjenek és ne fogadjanak el utasításokat semminemő kormánytól, illetve egyéb állami vagy magánszektorbeli jogalanytól. Ezért évente kötelezettségvállalási nyilatkozatot és érdekeltségi nyilatkozatot tesznek, amelyben feltüntetik azokat a közvetlen és közvetett érdekeltségeiket, amelyek sértik függetlenségüket és befolyásolják feladataik teljesítését. A szabályozó szervezet által az 56. cikkel összhangban hozandó döntésekért felelıs személyek elállnak a döntéshozataltól az olyan vállalkozásokat érintı esetekben, amelyekkel az eljárás megkezdését megelızı egy év során közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álltak. A szabályozó szervnél betöltött megbízatásuk lejárta után szabályozott vállalkozásnál vagy szervezetnél legalább három évig nem vállalhatnak semmilyen szakmai pozíciót vagy felelısségi kört. Szabályozó szervezeti feladataik ellátása során nem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasítást sem kormányzattól, sem egyéb állami vagy magánszektorbeli jogalanytól, továbbá teljes jogkörrel rendelkeznek a szabályozó szerv személyzetének felvételére és irányítására vonatkozóan.

90

56. cikk A szabályozó szervezet feladatai (1)

A 46. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül, a kérelmezı jogorvoslati kérelemmel fordulhat a szabályozó szervezethez, ha úgy véli, hogy tisztességtelen bánásmódban vagy hátrányos megkülönböztetésben volt része, vagy valamely más sérelem érte, különösen a pályahálózat-mőködtetı vagy adott esetben a vasúttársaság vagy a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıje által elfogadott döntések ellen a következıkkel kapcsolatban: a)

a vasúthálózat-használati feltételek átmeneti és végleges változatai;

b)

az abban meghatározott követelmények;

c)

az elosztási folyamat és eredménye;

d)

a díjszabási konstrukció;

e)

a fizetendı vagy esetlegesen fizetendı infrastruktúra-használati díjak mértéke

vagy struktúrája;

(2)

f)

a hozzáféréssel kapcsolatos megállapodások a 10., 11., 12. és 13. cikk szerint;

g)

a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok díjszabása a 13. cikkel összhangban.

A nemzeti versenyhatóságnak a vasúti szolgáltatások piacán folyó verseny biztosítására vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül a szabályozó szervezet jogköre kiterjed a vasúti szolgáltatások piacán zajló verseny figyelemmel kísérésére, továbbá a hatóság saját kezdeményezésére és a kérelmezıkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében kiemelten ellenırzi az (1) bekezdés a)–g) pontjait. Kiemelt figyelemmel ellenırzi, hogy a vasúthálózat-használati feltételek nem tartalmaznak-e diszkriminatív rendelkezéseket vagy nem ruházzák-e fel a pályahálózat-mőködtetıt olyan mérlegelési jogkörrel, amelyet fel lehetne használni a kérelmezıkkel szembeni hátrányos megkülönbözetésre. A szabályozó szervezet rendelkezésére kell bocsátani az említett feladatok végrehajtásához szükséges szervezeti kapacitást.

91

(3)

A szabályozó szervezet szorosan együttmőködik a vasúti rendszer Közösségen belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló, 2008. június 17-i 2008/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 értelmében vett nemzeti biztonsági hatósággal, valamint az ezen irányelv értelmében vett engedélyezı hatósággal is. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a hatóságok közösen keretet alakítsanak ki az információk megosztásához és az együttmőködéshez, amelynek célja a vasúti piacon a versenyre vagy a biztonságra gyakorolt káros hatások megelızése. Ennek a keretnek magában kell foglalnia egy mechanizmust, amelynek révén a szabályozó szerv ajánlásokkal látja el a nemzeti biztonsági és engedélyezı hatóságokat az olyan kérdések tekintetében, amelyek érinthetik a versenyt a vasúti piacon, valamint amelynek révén a nemzeti biztonsági hatóság ajánlásokkal látja el a szabályozó szervet és a nemzeti engedélyezı hatóságot az olyan kérdések tekintetében, amelyek befolyásolhatják a biztonságot. Az egyes hatóságok saját hatáskörbe tartozó területen belüli függetlenségének sérelme nélkül az érintett hatóság határozatainak meghozatala elıtt megvizsgál minden ajánlást. Amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy eltér ezektıl az ajánlásoktól, indokolnia kell határozatát.

(4)

A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a szabályozó szervezetet megbízzák azzal, hogy fogadjon el nem kötelezı erejő véleményeket a 8. cikk (3) bekezdésében említett üzleti terv ideiglenes változatai, a szerzıdéses megállapodás, illetve a kapacitásbıvítési terv vonatkozásában, amelyekbıl kiderül elsısorban az, hogy ezek az eszközök megfelelnek-e a vasúti szolgáltatási piacon uralkodó versenyhelyzetnek.

(5)

A szabályozó szervezet rendelkezésére kell bocsátani a szükséges – emberi és anyagi erıforrásokat magában foglaló – szervezeti kapacitást, amelynek arányosnak kell lennie a vasúti ágazat tagállamon belüli jelentıségével.

(6)

A szabályozó szervezet biztosítja, hogy a pályahálózat-mőködtetı által megállapított infrastruktúra-használati díjak megfeleljenek a IV. fejezet 2. szakasza rendelkezéseinek, és hátrányos megkülönböztetéstıl mentesek legyenek. A kérelmezık és a pályahálózat-mőködtetı közötti tárgyalások az infrastruktúra-használati díjak mértékérıl csak akkor engedélyezhetık, ha ezekre a szabályozó szervezet felügyelete

1

HL L 191, 2008.7.18., 1. o.

92

alatt kerül sor. A szabályozó szervezet közbelép, ha a tárgyalások várhatóan megsértik e fejezet rendelkezéseit. (7)

A szabályozó szervezet rendszeresen, de mindenesetre legalább kétévente konzultál a vasúti áru- és utasszállítási szolgáltatások igénybevevıinek képviselıivel, hogy figyelembe vegye a vasúti piacra vonatkozó álláspontjukat.

(8)

A szabályozó szervezetnek joga van a pályahálózat-mőködtetıtıl, a kérelmezıktıl és bármely más érintett harmadik féltıl a kérdéses tagállamban a tárggyal kapcsolatos információkat kérni. A kért információkat a szabályozó szervezet által meghatározott – egy hónapnál nem hosszabb – ésszerő határidın belül a szervezet rendelkezésére kell bocsátani, kivéve, ha kivételes esetben a szabályozó szerv olyan korlátozott idejő meghosszabbítást fogad el és engedélyez, amely nem haladhatja meg a további két hetet. A szabályozó szervezetnek lehetısége van arra, hogy az ilyen kéréseknek megfelelı szankciókkal – beleértve a bírság kivetését is – érvényt szerezzen. A szabályozó szervezet rendelkezésére bocsátandó információ felölel minden olyan adatot, amelyet a szabályozó szervezet jogorvoslati funkciója és a (2) bekezdésnek megfelelı, a vasúti szolgáltatások piacán zajló verseny figyelemmel kísérésére vonatkozó funkciója keretében kér. Ebbe a statisztikai és piacfigyelési célokhoz szükséges adatok is beletartoznak.

(9)

A szabályozó szervezet megvizsgálja a panaszokat, és adott esetben a panasz beérkezésétıl számított egy hónapon belül bekéri a vonatkozó információkat, és egyeztetést kezdeményez valamennyi érintett féllel. Elıre meghatározott, ésszerő idın belül, de minden esetben az összes vonatkozó információ beérkezését követı hat héten belül határozatot hoz bármely panaszról, megteszi a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket, és értesíti az érintett feleket indokolással ellátott határozatáról. A nemzeti versenyhatóságoknak a vasúti szolgáltatások piacán folyó verseny biztosítása terén meglévı hatáskörének sérelme nélkül a szabályozó szervezet adott esetben saját kezdeményezésére határozatot hoz a kérelmezıkkel szembeni megkülönböztetés, a piaci torzulások és az említett piacok egyéb nemkívánatos fejleményeinek orvoslására alkalmas intézkedésekrıl, különös tekintettel az (1) bekezdés a)–g) pontjára.

93

A szabályozó szervezet határozata az abban érintett valamennyi félre nézve kötelezı, és azt más közigazgatási hatóság nem vizsgálhatja felül. A szabályozó szervezetnek lehetısége van arra, hogy határozatainak megfelelı szankciókkal – beleértve a bírság kivetését is – érvényt szerezzen. Az infrastruktúrakapacitás biztosítására irányuló kérés elutasítása vagy a kapacitásajánlat feltételei elleni jogorvoslat esetén a szabályozó szervezet határozhat úgy, hogy a pályahálózat-mőködtetı által hozott döntés semmiféle változtatást nem igényel, vagy megkövetelheti a döntés módosítását az általa elırebocsátott iránymutatásoknak megfelelıen. (10)

A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó szervezet által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatnak legyenek alávethetık. A jogorvoslati kérelemnek csak akkor lehet halasztó hatálya a szabályozó szervezet határozatára, ha a szabályozó szervezet határozatának közvetlen hatása visszafordíthatatlan vagy nyilvánvalóan túlzott károkat okozhat a fellebbezı számára. Ez a rendelkezés adott esetben nem sérti az alkotmányos jog által a jogorvoslatot tárgyaló bíróságra ruházott hatásköröket.

(11)

A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó szervezet által hozott határozatokat nyilvánosságra hozzák.

(12)

A szabályozó szervezetnek jogában áll a pályahálózat-mőködtetıknél a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıjénél, vagy adott esetben a vasúttársaságoknál ellenırzéseket végezni vagy külsı ellenırzéseket kezdeményezni annak ellenırzése érdekében, hogy megfelelnek-e a 6. cikkben megállapított, a könyvviteli elkülönítésre vonatkozó rendelkezéseknek. E tekintetben a szabályozó szervezetnek jogában áll pontos tájékoztatást kérni. A szabályozó szervezet jogosult különösen arra, hogy felkérje a pályahálózat-mőködtetıt, a szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıjét, illetve minden olyan vállalkozást vagy jogi személyt, amely a 6. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 13. cikkben említett módon különbözı típusú vasúti szállítási vagy infrastruktúraüzemeltetési feladatokat lát el vagy foglal egységbe, hogy bocsássa rendelkezésre a VIII. mellékletben foglalt könyvelési adatok egészét vagy egy részét a szükséges és arányos részletességgel.

94

Az állami támogatással kapcsolatos kérdésekért felelıs hatóság meglévı hatásköreinek sérelme nélkül, a szabályozó szervezet ezekbıl a jelentésekbıl is következtetéseket vonhat le az állami támogatásokra vonatkozóan, és ezekrıl jelentést tesz az illetékes hatóságoknak. (13)

A Bizottság a 60. cikkel összhangban felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a VIII. melléklet bizonyos módosításai vonatkozásában. Így a VIII. melléklet módosítható a könyvelési és a felügyeleti gyakorlat alakulása és/vagy a mellékletnek a könyvviteli elkülönítés ellenırzéséhez szükséges további elemekkel történı kiegészítése érdekében.

57. cikk A szabályozó szervezetek közötti együttmőködés (1)

A szabályozó szervezetek tájékoztatják egymást a munkájukról, valamint döntéshozatali elveikrıl és gyakorlatukról, valamint különösen az eljárásaik és az átültetett uniós vasúti jogszabályok értelmezési problémáinak fıbb pontjairól. Másképpen is együttmőködnek, hogy döntéshozatalukat az Unión belül összehangolják. E célból részt vesznek és együtt dolgoznak egy rendszeres idıközönként ülést tartó hálózatban. A Bizottság a hálózat tagja, összehangolja és támogatja a hálózat munkáját, és adott esetben ajánlásokat tesz a hálózatnak. A Bizottság biztosítja a megfelelı szabályozó szervezetek közötti aktív együttmőködést. A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelmérıl és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben1 és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történı feldolgozása tekintetében az egyének védelmérıl, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben2 megállapított adatvédelmi szabályok tiszteletben tartása mellett a Bizottság támogatja a hálózat tagjai közötti, az (1) bekezdésben említett információcserét, amely elsısorban elektronikus eszközökön keresztül és az érintett

1 2

HL L 281., 1995.11.23., 31. o. HL L 8., 2001.1.12, 1. o.

95

vállalkozások által szolgáltatott üzleti titkok bizalmas jellegének tiszteletben tartásával történik. (2)

A szabályozó szervezetek szorosan együttmőködnek – beleértve az együttmőködési megállapodásokat is – a piacfigyelési feladataik ellátásában, valamint a panaszok, illetve vizsgálatok kezelésében való kölcsönös segítségnyújtás céljából.

(3)

Egy nemzetközi menetvonallal kapcsolatos hozzáférési vagy díjszabási ügyekre vonatkozó panasz vagy saját kezdeményezésre indított vizsgálat esetén, valamint a nemzetközi vasúti szállítási szolgáltatásokkal kapcsolatos piaci verseny ellenırzése keretében az érintett szabályozó szervezet konzultációt folytat valamennyi olyan tagállam szabályozó szervezeteivel, amelyen a szóban forgó nemzetközi menetvonal keresztülhalad, illetve – adott esetben – a Bizottsággal, és határozatának meghozatala elıtt ezektıl a szabályozó szervezetektıl megkéri valamennyi szükséges információt.

(4)

A (3) bekezdésnek megfelelı konzultációban érintett szabályozó szervezetek átadnak minden olyan információt, amelyhez az alkalmazandó nemzeti jog szerint maguk is hozzáférhetnek. Ezek az információk kizárólag a (3) bekezdésben említett panaszkezelés vagy vizsgálat céljából használhatók.

(5)

A panaszt fogadó vagy a saját kezdeményezéső vizsgálatot megindító szabályozó szervezet átadja a vonatkozó információkat az illetékes szabályozó szervezetnek abból a célból, hogy az intézkedéseket hozhasson az érintett felekkel kapcsolatosan.

(6)

A tagállamok biztosítják, hogy a pályahálózat-mőködtetıknek minden, a 40. cikk (1) bekezdése szerint esetlegesen bevont képviselıje haladéktalanul rendelkezésre bocsássa a (3) bekezdés szerinti panaszkezeléshez vagy vizsgálathoz szükséges, az érintett képviselı helye szerinti tagállam szabályozó szervezete által igényelt információt. Ez a szabályozó szervezet jogosult az érintett nemzetközi menetvonallal kapcsolatos ilyen természető információkat a (3) bekezdésben említett szabályozó szervezeteknek továbbítani.

(7)

A Bizottság egy szabályozó szervezet kérésére, a szabályozó szervezetek (2)–(6) bekezdésben körvonalazott együttmőködésének elısegítése céljából, részt vehet az e bekezdésekben felsorolt tevékenységekben.

96

(8)

A szabályozó szervezetek közös elveket és gyakorlatokat dolgoznak ki azokra a döntésekre vonatkozóan, amelyekre ezen irányelv alapján jogosultak. A szabályozó szervek tapasztalatai és az (1) bekezdésben említett hálózat tevékenysége alapján, valamint szükség esetén a szabályozó szervek megfelelı együttmőködésének biztosítása érdekében a Bizottság intézkedéseket fogadhat el e közös elvek és gyakorlatok megállapítására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 62.cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelıen kell elfogadni.

(9)

A szabályozó szervezetek felülvizsgálják a 37. cikk és a 40. cikk (1) bekezdése alapján együttmőködı pályahálózat-mőködtetık olyan határozatait és gyakorlatait, amelyek ezen irányelv rendelkezéseit hajtják végre, vagy más módon elısegítik a nemzetközi vasúti szállítást.

V. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 58. cikk Közbeszerzési szabályok Ezen irányelv rendelkezéseit a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban mőködı ajánlatkérık beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EGK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 sérelme nélkül kell alkalmazni.

59. cikk Eltérések (1)

2013. március 15-ig Írország mint szigeten fekvı tagállam, amelynek csak egy tagállammal van vasúti összeköttetése, valamint Észak-Írország vonatkozásában az Egyesült Királyság, ugyanezen okból, a)

nem kötelesek a 7. cikk (1) bekezdésének elsı albekezdése szerint az infrastruktúrához való pártatlan és hátrányos megkülönböztetéstıl mentes

1

HL L 134., 2004.4.30., 1. o.

97

hozzáférést biztosító feladatokat független szervezetre bízni annyiban, amennyiben az említett cikk a tagállamokat arra kötelezi, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében említett feladatokat ellátó független szervezeteket hozzanak létre. b)

nem kötelesek alkalmazni a 27. cikkben, a 29. cikk (2) bekezdésében, a 38., a 39. és a 42. cikkben, a 46. cikk (4) bekezdésében, a 46. cikk (6) bekezdésében, a 47. cikkben, a 49. cikk (3) bekezdésében, az 50–53. cikkben, az 55. cikkben és az 56. cikkben rögzített követelményeket, azzal a feltétellel, hogy az infrastruktúraelosztással és a díjszabással kapcsolatban hozott döntések ellen, ha a vasúttársaság írásban kéri, jogorvoslattal lehessen élni egy független hatóság elıtt, amely az összes vonatkozó információ beérkezését követı két hónapon belül meghozza bírósági felülvizsgálat alá vethetı határozatát.

(2)

Ha a 17. cikknek megfelelı engedéllyel rendelkezı egynél több vasúttársaság, vagy Írország és Észak-Írország esetében egy máshol engedéllyel rendelkezı vasúttársaság hivatalos kérelmet nyújt be konkurens vasúti szolgáltatások üzemeltetésére Írország vagy Észak-Írország területén, területére vagy területérıl, az eltérés további alkalmazhatóságáról a 62. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelıen kell határozni. Amennyiben egy Írországban vagy Észak-Írországban vasúti szolgáltatásokat végzı vasúttársaság hivatalos kérelmet nyújt be vasúti szolgáltatások üzemeltetésére egy másik tagállam (kivéve Írországot az Észak-Írországban mőködı vasúttársaságok vonatkozásában és az Egyesült Királyságot az Írországban mőködı vasúttársaságok tekintetében) területén, területére vagy területérıl, az (1) bekezdésben említett eltérések nem alkalmazhatók. Az e bekezdés elsı albekezdésében említett határozat vagy az e bekezdés második albekezdésében említett hivatalos kérelem kézhezvételétıl számított egy éven belül az érintett tagállam vagy tagállamok (Írország vagy Észak-Írország vonatkozásában az Egyesült Királyság) jogszabályokat léptetnek életbe az (1) bekezdésben említett cikkek végrehajtására.

(3)

Az (1) bekezdésben említett eltérés legfeljebb ötéves idıtartamokra újítható meg. Az eltérésben részesülı tagállam az eltérés lejárata elıtt legfeljebb 12 hónappal az eltérés

98

meghosszabbítására irányuló kérelmet nyújthat be a Bizottságnak. Minden ilyen kérést meg kell indokolni. A Bizottság megvizsgálja a kérelmet, és a 62. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelıen meghozza határozatát. Ezt az eljárást a kérelemmel kapcsolatos valamennyi határozatnál alkalmazni kell. Határozatának meghozatala során a Bizottság figyelembe veszi az eltérés meghosszabbítását kérı tagállam geopolitikai helyzetének alakulását és a vasúti piac fejlıdését a tagállamban végzett, a tagállamból kiinduló és a tagállamba irányuló vasúti szolgáltatások tekintetében is.

60. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1)

Az Európai Parlament és a Tanács az e cikkben foglalt feltételek szerint a Bizottságra ruházza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskört.

(2)

Az említettek a …-t* követı ötéves idıszakra ruházzák a Bizottságra a 20. cikkben, a 35. cikk (3) bekezdésében, a 43. cikk (2) bekezdésében és az 56. cikk (13) bekezdésében említett hatáskört. A Bizottság legkésıbb az ötéves idıszak lejárta elıtt kilenc hónappal jelentést készít a hatáskör-átruházás vonatkozásában. A hatáskörátruházás hallgatólagosan meghosszabbodik az említettel azonos hosszúságú idıtartamokkal, kivéve, ha az Európai Parlament vagy a Tanács – legkésıbb az adott idıszak vége elıtt három hónappal – kifogást emel a meghosszabbítás ellen.

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács bármikor visszavonhatja a 20. cikkben, a 35. cikk (3) bekezdésében, a 43. cikk (2) bekezdésében és az 56. cikk (13) bekezdésében említett hatáskört. A visszavonásról szóló határozat megszünteti a benne megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı naptól vagy a határozatban megjelölt késıbbi idıponttól hatályos. Nem érinti a már hatályban lévı, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

*

HL: Kérjük, illessze be az idıpontot: ezen irányelv hatályba lépésének idıpontja.

99

(4)

A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követıen haladéktalanul értesíti errıl egyidejőleg az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)

A 20. cikk, a 35. cikk (3) bekezdése, a 43. cikk (2) bekezdése és az 56. cikk (13) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus kizárólag akkor lép hatályba, ha az Európai Parlament, illetve a Tanács nem emelt kifogást az aktusról szóló, az Európai Parlamenthez, illetve a Tanácshoz benyújtott értesítés idıpontjától számított két hónapon belül, vagy akkor, ha ezen határidı lejárta elıtt az Európai Parlament és a Tanács egyaránt értesítette a Bizottságot arról, hogy nem kíván kifogást emelni. Ezt a határidıt két hónappal meg lehet hosszabbítani az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére.

61. cikk Alkalmazási intézkedések A Bizottság egy tagállam, egy szabályozó szerv kérésére vagy saját kezdeményezésére az intézkedések elfogadását követı tizenkét hónapon belül megvizsgálja a nemzeti hatóságok által az ezen irányelv alkalmazása vonatkozásában elfogadott azon egyedi intézkedéseket, amelyek a vasúti infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltételeire, a vasúttársaságok engedélyezésére, az infrastruktúra-díjszabásra, valamint a kapacitáselosztásra vonatkoznak. A Bizottság a kérelem kézhezvételét követı négy hónapon belül a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelıen határoz arról, hogy a kérdéses intézkedés továbbra is alkalmazható-e.

62. cikk A bizottság eljárása (1)

A Bizottságot munkájában egy bizottság segíti. Ennek a bizottságnak a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak kell lennie.

(2)

Az e bekezdésre történı hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

100

(3)

Az e bekezdésre történı hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt a 10. cikk (4) bekezdése, a 11. cikk (4) bekezdése, a 12. cikk (5) bekezdése, a 13. cikk (9) bekezdése, a 17. cikk (5) bekezdése, a 31. cikk (3) és (5) bekezdése, a 32. cikk (4) bekezdése és az 57. cikk (8) bekezdése szerint elfogadandó végrehajtási jogi aktus tervezetérıl, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

63. cikk Jelentés (1)

A Bizottság legkésıbb 2012. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a II. fejezet végrehajtásáról. A jelentésnek tartalmaznia kell a piac fejlıdését, beleértve a személyszállítási szolgáltatások vasúti piacának további megnyitásával kapcsolatos elıkészületek helyzetének leírását is. Ebben a jelentésben a Bizottság elemzi e piac szervezésének különbözı modelljeit is, valamint ezen irányelvnek a közszolgáltatási szerzıdésekre és azok finanszírozására gyakorolt hatását. Ennek során a Bizottság figyelembe veszi a vasúti és közúti személyszállítási szolgáltatásokról szóló 1370/2007/EK rendelet végrehajtását, valamint a tagállamok közötti tényleges különbségeket (a hálózatok sőrősége, az utasok száma, az átlagos utazási távolság). A Bizottság adott esetben jogalkotási intézkedéseket javasol a vasúti személyszállítási szolgáltatások belsı piacának megnyitásával, valamint azon feltételek kidolgozásával kapcsolatban, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy az infrastruktúra kezelésének a szállítási szolgáltatásoktól való elkülönítésére vonatkozó jelenlegi szabályozás alapján az infrastruktúrákhoz való hozzáférés megkülönböztetésmentes legyen, továbbá értékeli az intézkedések hatásait.

(2)

A Bizottság a szabályozó szervezetek hálózata által szerzett tapasztalatokra figyelemmel legkésıbb két évvel ezen irányelv hatálybalépését követıen jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a szabályozó szervezetek közötti együttmőködésrıl. A Bizottság szükség esetén az európai vasúti piac és különösen a

101

nemzetközi szolgáltatások integráltabb szabályozói felügyelete érdekében kiegészítı intézkedésekre tesz javaslatot. Adott esetben e célból jogalkotási intézkedéseket is fontolóra vesz.

64. cikk Átültetés (1)

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek …-ig* megfeleljenek, többek között a tekintetben, hogy az érintett vasúttársaságok, üzemeltetık, kérelmezık, hatóságok és egyéb jogalanyok eleget tegyenek a követelményeknek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak. A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévı törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre történı hivatkozásait erre az irányelvre történı hivatkozásnak kell tekinteni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

(2)

A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon fıbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el. Az ezen irányelv II. és IV. fejezetében szereplı, a nemzeti jogba történı átültetésére és végrehajtására vonatkozó kötelezettségek nem vonatkoznak Ciprusra és Máltára, mindaddig, amíg területükön nem hoznak létre vasúti hálózatot.

65. cikk Hatályon kívül helyezés

*


102

A IX. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 91/440/EGK, 95/18/EK és 2001/14/EK irányelvek …-tól/tıl** hatályukat vesztik, a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történı átültetésére meghatározott határidıkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni, és a X. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

66. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı napon lép hatályba..

67. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt […]-ban/-ben,

az Európai Parlament részérıl

a Tanács részérıl

az elnök

**

az elnök

HL: Kérjük, illessze be az idıpontot: ezen irányelv hatálybalépésének idıpontja.

103

I. MELLÉKLET A vasúti infrastruktúra elemeinek jegyzéke A vasúti infrastruktúra a következı tételekbıl áll – amennyiben azok az állandó útvonal részét képezik –, beleértve a mellékvágányokat, azonban a vasúti javítómőhelyekben, depókban vagy mozdonyszínekben található vágányok, illetve a magántulajdonú szárnyvonalak vagy mellékvágányok kivételével: -

földterület;

-

pályatest és pálya alépítmény, különösen a töltések, bevágások, vízlevezetı csatornák és árkok, falazott árkok, csıátereszek, bélésfalak, oldalrézsők védelmére ültetett növényzet, stb.; utas és áruperonok; ideértve a személypályaudvarokat és az áruterminálokat is; normál sínköz és járdák; kerítésfalak, sövény, kerítések; tőzvédelmi sávok; főtımő berendezések; átjárók stb.; hófogó rácsok;

-

mőtárgyak: hidak, csıátereszek és egyéb átmenı szerkezetek, alagutak, fedett bevágások és egyéb aluljárók; támfalak, valamint lavina, kıomlás stb. ellen védı mőtárgyak;

-

vasúti átjárók, beleértve a közúti forgalom biztonságát szolgáló berendezéseket;

-

felépítmények, különösen: vágányok, peremes sínek, terelısínek; talpgerendák és hosszanti talpfák, az állandó pálya kisebb szerelvényei, ballasztanyag, beleértve a kavicsot és homokot; váltók, átszelések stb.; mozdonyfordító korongok és tolópadok (kivéve a kizárólag mozdonyok számára fenntartott tolópadokat);

-

bekötıutak az utasok és az áruszállítás számára, beleértve a gyalogos és közúti bekötıutakat is;

-

biztonsági, jelzı- és távközlı berendezések a nyílt pályán, állomásokon és rendezıpályaudvarokon, beleértve a jelzı- és távközlı rendszerek mőködtetéséhez használt elektromos áram termeléséhez, átalakításához és elosztásához szükséges létesítményeket; az ilyen létesítményekhez vagy üzemekhez szolgáló épületek; sínfékek;

104

-

forgalmi és biztonsági célú világítóberendezések;

-

vontatáshoz használt, elektromos áram átalakításához és továbbításához használatos üzem: alállomások, az alállomások közötti tápkábelek és csatlakozó vezetékek, hosszláncrendszerő felsıvezetékek és tartóoszlopok; áramvezetı sín tartóelemekkel;

-

az infrastrukturális részleg által használt épületek, ideértve a közlekedési díjak beszedésére szolgáló létesítményhányadot is.

105

II. MELLÉKLET A vasúttársaságok számára nyújtandó szolgáltatások (lásd a 13. cikket) 1.

A minimális szolgáltatási csomagnak a következıket kell tartalmaznia: a)

a vasúti infrastruktúrakapacitásra vonatkozó kérelmek kezelése;

b)

a megadott kapacitás használati joga;

c)

a vasúti infrastruktúra, így többek között a kitérık és elágazások használata;

d)

a vonatközlekedés szabályozása, ideértve a jelzı- és biztosítóberendezési rendszert, a szabályozást, a vonatindítást és a vonatmozgással kapcsolatos információk továbbítását és szolgáltatását;

e)

az áramszolgáltatási rendszer használata a vontatási áram számára, amennyiben rendelkezésre áll;

f)

olyan szolgáltatás bevezetéséhez vagy üzemeltetéséhez szükséges minden egyéb információ, amelyre kapacitást ítéltek oda.

2.

Hozzáférést – ezen belül vasúti összeköttetést – kell biztosítani a következı szolgáltatási infrastruktúrákhoz – amennyiben vannak ilyenek –, és az ezen infrastruktúrákban nyújtott szolgáltatásokhoz : a)

személypályaudvarok, épületeik és egyéb infrastruktúra, ideértve az utastájékoztató kijelzıket és a megfelelı menetjegykiadó épületeket is;

b)

áruterminálok;

c)

rendezı pályaudvarok és vonat-összeállító állomás, ideértve a rendezı létesítményeket is;

d)

tároló vágánycsoport;

106

e)

karbantartó létesítmények, kivéve a nagysebességő vonatok és a gördülıállomány egyes további, egyedi létesítményeket kívánó típusai számára kialakított, ▌jelentıs karbantartási munkák elvégzésére alkalmas létesítmények;

f)

egyéb mőszaki infrastruktúra, ideértve a tisztító- és mosóberendezéseket is;

g)

vasúti tevékenységekhez kapcsolódó tengeri és belvízi kikötıi berendezések;

h)

mentesítı berendezések

i)

üzemanyagtöltı berendezések és ezek üzemanyag-ellátása, amelynek díja a számlákon elkülönítve szerepel.

3.

A kiegészítı szolgáltatások közé tartozhatnak: a)

vontatási áram, amelynek díja a számlákon az áramszolgáltatási rendszer használatának díjától elkülönítve szerepel, a 2009/72/EK irányelv alkalmazásának sérelme nélkül;

4.

b)

személyszállító vonatok elıfőtése;

c)

egyedi szerzıdések a következık biztosítására: -

veszélyes anyagok szállításának felügyelete,

-

különleges szerelvények közlekedtetéséhez nyújtott segítség.

A mellékszolgáltatások a következıket tartalmazhatják: a)

hozzáférés a távközlési hálózatokhoz;

b)

kiegészítı információk szolgáltatása;

c)

a gördülıállomány mőszaki vizsgálata;

d)

a személypályaudvarokon mőködı menetjegykiadás;

e)

a nagysebességő vonatok és a gördülıállomány egyes további, egyedi létesítményeket kívánó típusai számára kialakított karbantartó létesítményekben végzett jelentıs karbantartási munkák;

107

III. MELLÉKLET Megfelelı pénzügyi helyzet (lásd a 20. cikket) Az engedélyt kérelmezı vállalkozás által a 20. cikkel összhangban megadandó információk különösen a következıkre vonatkoznak: a)

rendelkezésre álló anyagi eszközök, amelyek tartalmazzák a banki mérleget, zálogjoggal biztosított hiteltúllépési tartalékalapokat és hiteleket;

b)

biztosítékként rendelkezésre álló pénzeszközök és a társasági vagyon;

c)

mőködıtıke;

d)

kapcsolódó költségek, amelyek tartalmazzák a jármővek, telekingatlan, épületek, berendezések és gördülıállomány beszerzésének vételárát;

e)

a vasúttársaság vagyonának terhei;

f)

adók és társadalombiztosítási hozzájárulások.

108

IV. MELLÉKLET A vasúthálózat-használati feltételek tartalma (lásd a 27. cikket) A 27. cikkben említett vasúthálózat-használati feltételeknek az alábbi információkat kell tartalmazniuk: 1.

A vasúttársaságok számára rendelkezésre álló infrastruktúra jellegét és a hozzáférés feltételeit rögzítı szakasz. Az ebben a szakaszban található információkat éves rendszerességgel összhangba kell hozni a 2008/57/EK irányelv 35. cikke értelmében közzéteendı vasúti infrastruktúra-nyilvántartással, vagy az adatok vonatkozásában arra hivatkozni kell.

2.

A díjszabási elvekkel és díjakkal foglalkozó szakasz. Ennek megfelelı részleteket kell tartalmaznia a díjszabási rendszerrıl, valamint elegendı információt a II. mellékletben felsorolt, egyetlen szolgáltató által biztosított szolgáltatások díjairól és az e szolgáltatásokhoz való hozzáférés kérelmezésére vonatkozó lényeges információkról. Részleteznie kell a 31– 36. cikk alkalmazásához használt módszert, szabályokat és adott esetben díjtáblázatokat mind a költségek, mind pedig a díjak tekintetében. Tartalmaznia kell a már eldöntött vagy a következı öt évre vonatkozóan elırelátható díjváltozásokkal kapcsolatos információkat, ha rendelkezésre állnak.

3.

A kapacitáselosztás elveirıl és feltételeirıl szóló szakasz. E szakaszban rögzíteni kell a vasúttársaságok rendelkezésére álló infrastruktúra általános jellemzıit és a használatával kapcsolatos esetleges korlátozásokat, beleértve a fenntartás várható kapacitásigényeit. A szakaszban meg kell határozni továbbá a kapacitáselosztásra vonatkozó eljárásokat és határidıket. A szakasznak tartalmaznia kell továbbá a folyamat során alkalmazandó különös feltételeket, mindenekelıtt: a)

azokat az eljárásokat, amelyeknek keretében a kérelmezık kapacitást kérhetnek a pályahálózat-mőködtetıtıl;

b)

a kérelmezıkre vonatkozó rendelkezéseket;

109

c)

a kérelmezési és elosztási eljárásokra vonatkozó határidıket, valamint a menetrendkészítésre vonatkozó információk igénylése során követendı eljárásokat, illetve a tervezetett és a nem tervezett fenntartási munkálatok ütemezési eljárásait;

d)

a koordinációs folyamatot szabályozó elveket és az e folyamat részét képezı békéltetı eljárást;

e)

a túlterhelt infrastruktúra esetében követendı eljárásokat és alkalmazandó feltételeket;

f)

az infrastruktúra-használat korlátozásainak részleteit;

g)

azokat a feltételeket, amelyek révén az elosztási folyamat elsıdlegességeinek meghatározásakor figyelembe veszik a kapacitáskihasználás korábbi mértékét.

A szakaszban részletezni kell az eseti eljárás hatálya alá tartozó árufuvarozási szolgáltatások, nemzetközi szolgáltatások és eseti kérések megfelelı kezelésének biztosítása érdekében tett intézkedéseket. A szakasznak tartalmaznia kell a kapacitáskérelmekhez alkalmazandó formanyomtatvány mintáját. A pályahálózatmőködtetı közzéteszi a nemzetközi menetvonalak elosztási eljárásairól szóló részletes információkat is. 4.

Az engedély iránti – az ezen irányelv 25. cikkében említett – kérelemmel és a 2004/49/EK irányelvvel összhangban kibocsátott vasúti biztonsági tanúsítványokkal kapcsolatos információkról szóló szakasz, vagy egy olyan weboldal elérhetısége, amelyen ezek az adatok elektronikus formában térítésmentesen hozzáférhetıek.

5.

A vasúti infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, valamint a 35. cikkben említett teljesítményösztönzı rendszerrel kapcsolatos békéltetı és fellebbezési eljárásokról szóló szakasz.

6.

A II. mellékletben említett szolgáltatási infrastruktúrához való hozzáférésrıl és azok díjszabásáról szóló szakasz. Az olyan szolgáltatási infrastruktúra üzemeltetıinek, amelyek nem állnak a pályahálózat-üzemeltetı ellenırzése alatt, tájékoztatást kell nyújtaniuk az infrastruktúrához való hozzáférésért és a szolgáltatásokért fizetendı díjakról és a hozzáférés mőszaki feltételeirıl, amelyek felveendık a vasúthálózat-

110

használati feltételekbe, vagy meg kell adniuk egy olyan weboldal elérhetıségét, amelyen ezek az adatok elektronikus formában térítésmentesen hozzáférhetıek. 7.

Minta a pályahálózat-mőködtetı és a kérelmezı között a 42. cikkel összhangban kötendı keretmegállapodáshoz.

111

V. MELLÉKLET Az illetékes hatóságok és a pályahálózat-mőködtetık közötti szerzıdések alapelvei és paraméterei (lásd a 30. cikket) A szerzıdéses megállapodásnak pontosítania kell a 30. cikk rendelkezéseit, valamint tartalmaznia kell legalább a következı elemeket: 1.

Azok az infrastruktúrák és szolgáltatási infrastruktúrák, amelyekre a szerzıdés vonatkozik, a II. mellékletnek megfelelı szerkezetben. Ez a pont magában foglal minden infrastruktúra-kezelési kérdést, beleértve a már üzemelı infrastruktúra karbantartását és felújítását is. Adott esetben új infrastruktúra létrehozására is kiterjedhet.

2.

a II. mellékletben felsorolt infrastrukturális szolgáltatásokra, a karbantartásra, a felújításra, illetve a fennálló karbantartási és felújítási lemaradások kezelésére kiutalt kifizetések vagy pénzeszközök szerkezete; adott esetben ide tartozhat az új infrastruktúrára kiutalt kifizetések vagy pénzeszközök szerkezete is;

3.

felhasználó-központú teljesítménycélok, a következı elemeket tartalmazó mutatók és minıségi szempontok formájában: a)

a vonat teljesítménye például a vonalsebesség és a megbízhatóság szempontjából és a fogyasztói elégedettség,

4.

b)

hálózati kapacitás,

c)

vagyonkezelés,

d)

a tevékenységek mennyisége,

e)

biztonsági szintek, valamint

f)

környezetvédelem;

az esetleges karbantartási lemaradások mértéke és azok az eszközök, amelyeket kivonnak a használatból, ezért változást idéznek elı a pénzmozgásokban;

112

5.

a 30. cikk (1) bekezdésében említett kedvezmények, kivéve azokat, amelyek a 30. cikk (3) bekezdésével összhangban hozott szabályozó intézkedésekkel kerülnek végrehajtásra;

6.

a pályahálózat-mőködtetı minimális jelentéstételi kötelezettségei a jelentés tartalmára és gyakoriságára vonatkozóan, ideértve az évente közzéteendı információkat is;

7.

a szerzıdés megállapított idıtartama, amelynek összhangban kell állnia a pályahálózatmőködtetı üzleti tervének, koncessziójának vagy engedélyének idıtartamával adott esetben, valamint az állami díjszabási rendszerrel és szabályokkal;

8.

a nagyobb üzemszünetek és vészhelyzetek kezelésére vonatkozó szabályok, ideértve veszélyhelyzeti terveket a szerzıdés idı elıtti felbontását és a felhasználók kellı idıben történı tájékoztatását is;

9.

az abban az esetben meghozandó helyreigazító intézkedések, ha bármely fél megszegi szerzıdéses kötelezettségeit, illetve ha rendkívüli körülmények befolyásolják a közfinanszírozás hozzáférhetıségét; ez magában foglalja a szerzıdés újratárgyalására és idı elıtti felbontására vonatkozó feltételeket és eljárásokat.

113

VI. MELLÉKLET A vasúti infrastruktúra költségeire és díjaira vonatkozó követelmények (lásd a 32. cikk (1) bekezdését, és a 35. cikket) 1.

A pályahálózat-mőködtetıknek legalább a következı feltételpárokat kell figyelembe venniük, amikor összeállítják a piaci szegmensek jegyzékét annak érdekében, hogy a 32. cikk (1) bekezdésével összhangban a díjszabási rendszerbe bevezessék a felárat:

(2)

a)

személyszállítási, illetve árufuvarozási szolgáltatások

b)

veszélyes anyagokat szállító vonatok, illetve egyéb tehervonatok

c)

belföldi, illetve nemzetközi szolgáltatások

d)

kombinált fuvarozás, illetve közvetlen tehervonatok

e)

városi vagy regionális, illetve helyközi személyszállítási szolgáltatások

f)

zárt tehervonatok, illetve egyedi kocsirakományú fuvarozás

g)

rendszeres, illetve alkalomszerő vasúti szolgáltatások

A 35. cikkben említett teljesítményösztönzési rendszer a következı alapelveken nyugszik: a)

A teljesítmény megállapodás szerinti szintjének elérése és a szolgáltatás gazdasági életképességének megırzése érdekében a pályahálózat-mőködtetı megállapodik a kérelmezıkkel a teljesítményösztönzı rendszer fı paramétereirıl, különösen a késések mértékérıl, valamint a teljesítményösztönzı rendszer alapján történı kifizetéseknek mind az egyes közlekedtetett vonatokra, mind az egyes vasúttársaságok összes közlekedtetett vonatára egy adott idıszakon belül vonatkozó küszöbértékérıl.

b)

A pályahálózat-mőködtetı a vonat közlekedtetése elıtt legkésıbb 5 nappal közli a vasúttársaságokkal a késések számításának alapjául szolgáló szolgálati menetrendet. A pályahálózat-mőködtetı vis maior vagy a szolgálati menetrend késıi megváltoztatása esetén rövidebb értesítési határidıt is érvényesíthet.

114

c)

Minden késésnek a következı késési kategóriák és alkategóriák egyikébe besorolhatónak kell lennie: 1.

A pályahálózat-mőködtetınek tulajdonítható üzem-/tervezésirányítás

1.1. Menetrend-összeállítás 1.2. Vonatösszeállítás 1.3. Hibák az üzemeltetési eljárásban 1.4. Az elsıbbségi szabályok helytelen alkalmazása 1.5. Személyzet 1.6. Egyéb okok 2.

A pályahálózat-mőködtetınek tulajdonítható infrastrukturális

létesítmények 2.1. Jelzırendszerek 2.2. A vasúti átjáróknál található jelzırendszerek 2.3. Távközlési berendezések 2.4. Energiaellátó berendezés 2.5. Vágány 2.6. Mőtárgyak 2.7. Személyzet 2.8. Egyéb okok 3.

A pályahálózat-mőködtetınek tulajdonítható magas- és mélyépítési okok

3.1. Tervezett építkezési munkálatok 3.2. Szabálytalanságok az építkezés kivitelezésében

115

3.3. Hibás vágány miatti sebességkorlátozás 3.4. Egyéb okok 4.

Más pályahálózat-mőködtetıknek tulajdonítható okok

4.1. Az elızı pályahálózat-mőködtetı okozta 4.2. A következı pályahálózat-mőködtetı okozta 5.

A vasúttársaságnak tulajdonítható kereskedelmi okok

5.1. A megállási idıtartam túllépése 5.2. A vasúttársaság kérelme 5.3. Rakodási mőveletek 5.4. Rakodási szabálytalanságok 5.5. A vonat kereskedelmi elıkészítése 5.6. Személyzet 5.7. Egyéb okok 6.

A vasúttársaságnak tulajdonítható, jármővel kapcsolatos okok

6.1. Szolgálatbeosztás tervezése/új szolgálatbeosztás 6.2. A vasúttársaság általi vonatösszeállítás 6.3. A kocsikat érintı problémák (személyszállítás) 6.4. A kocsikat érintı problémák (árufuvarozás) 6.5. A személykocsikat, mozdonyokat és villamos motorkocsikat érintı problémák 6.6. Személyzet 6.7. Egyéb okok

116

7.

Más vasúttársaságoknak tulajdonítható okok

7.1. A következı vasúttársaság okozta 7.2. Az elızı vasúttársaság okozta 8.

Sem a pályahálózat-mőködtetınek, sem a vasúttársaságnak nem tulajdonítható külsı okok

8.1. Sztrájk 8.2. Ügyintézési formaságok 8.3. Külsı befolyás 8.4. Az idıjárás és a természeti okok hatásai 8.5. A következı hálózaton fennálló külsı okok miatti késés 8.6. Egyéb okok 9.

Sem a pályahálózat-mőködtetınek, sem a vasúttársaságnak nem tulajdonítható másodlagos okok

9.1. Veszélyes események, balesetek és kockázatok 9.2. Ugyanazon vonat késése miatti vágányfoglaltság 9.3. Másik vonat késése miatti vágányfoglaltság 9.4. Fordulóidı 9.5. Csatlakozás 9.6. További vizsgálatra van szükség; d)

Amennyiben lehetséges, a késéseket egyetlen szervezetnek tulajdonítják, figyelembe véve mind a fennakadás okáért viselt felelısséget, mind a rendes forgalmi feltételek helyreállítására való képességet;

117

e)

A kifizetések kiszámításakor figyelembe veszik a vasúti szolgáltatások hasonló pontossági követelmények melletti átlagos késését;

f)

A pályahálózat-mőködtetı a lehetı legrövidebb idın belül közli a vasúttársaságokkal a teljesítményösztönzı rendszer alapján történı kifizetések kiszámítását. Ez a számítás tartalmaz minden késı közlekedtetett vonatot egy legfeljebb egy hónapos idıszakon belül;

g)

Más létezı jogorvoslati lehetıségek és az 56. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül a teljesítményösztönzı rendszerrel kapcsolatban keletkezı viták esetére békéltetı eljárás áll rendelkezésre a viták gyors megoldására. Ennek a békéltetı rendszernek az érintett felekkel szemben pártatlannak kell lennie. Ezen eljárás alkalmazása esetén a határozatot 10 munkanapon belül meg kell hozni;

h)

A pályahálózat-mőködtetı évente egyszer közzéteszi a teljesítménynek a vasúttársaságok által elért éves átlagos szintjét a teljesítményösztönzı rendszerben megállapított fı paraméterek alapján.

118

VII. MELLÉKLET Az elosztási folyamat ütemterve (lásd a 43. cikket) 1.

Szolgálati menetrend minden naptári évben egyszer készül.

2.

A szolgálati menetrend december második szombatján éjfélkor változik meg. Amennyiben a téli évszak után változtatásra vagy kiigazításra kerül sor, különösen a regionális személyforgalom menetrendjének változásaira tekintettel, ezt június második szombatján éjfélkor kell végrehajtani, továbbá ezen idıpontok között akkor, amikor szükséges. A pályahálózat-mőködtetık eltérı napokban is megállapodhatnak, és ebben az esetben tájékoztatják a Bizottságot, ha ez érintheti a nemzetközi forgalmat.

3.

A szolgálati menetrendbe bekerülı kapacitáskérelmek beérkezési határidejét úgy kell meghatározni, hogy az legfeljebb 12 hónappal elızze meg a szolgálati menetrend életbelépését.

4.

A szolgálati menetrend életbelépését legkésıbb 11 hónappal megelızıen a pályahálózat-mőködtetıknek ideiglenes nemzetközi menetvonalakat kell kialakítaniuk más illetékes pályahálózat-mőködtetıkkel együttmőködve. A pályahálózat-mőködtetık biztosítják, hogy e menetvonalakat a késıbbi eljárások során a lehetı legnagyobb mértékben tartsák tiszteletben.

5.

A pályahálózat-mőködtetı a kérelmezık ajánlatai beadására kitőzött határidıtıl számított legfeljebb négy hónappal késıbb elkészíti a szolgálati menetrend tervezetét.

119

VIII. MELLÉKLET A szabályozó szervezethez kérésre benyújtandó könyvelési adatok (hivatkozás az 56. cikk (12) bekezdésében) 1.

Könyvviteli elkülönítés a)

az árufuvarozási, a személyszállítási és az infrastruktúra-kezelési tevékenységekre vonatkozóan külön eredménykimutatás és mérleg ;

b)

átlátható és részletes tájékoztatás az állami támogatások és egyéb ellentételezések egyes forrásairól és azok felhasználásáról, beleértve a vállalatok pénzáramlásának részletes áttekintését is annak megállapítása érdekében, hogy e közpénzeket és az egyéb ellentételezésekbıl származó pénzeszközöket mire fordították;

c)

olyan költség- és nyereségkategóriák, melyek lehetıvé teszik annak meghatározását, hogy elıfordultak-e kereszttámogatások e különbözı tevékenységek között, a szabályozó szervezet követelményeivel összhangban;

d)

a költségeknek a különbözı tevékenységek közti elosztásához használt módszertan;

e)

amennyiben a vizsgált társaság egy csoport része, a vállalatok közötti kifizetések részletes ismertetése.

2.

A pályahasználati díjak nyomon követése a)

a különbözı költségkategóriák, különös tekintettel a különbözı szolgáltatások vagy szolgáltatáscsoportok határköltségeirıl/közvetlen költségeirıl szóló kielégítı tájékoztatásra, amely alapján a pályahasználati díjakat nyomon lehet követni

b)

kielégítı tájékoztatás, mely lehetıvé teszi a szolgáltatásokért (vagy szolgáltatáscsoportokért) külön-külön fizetett díjak nyomon követését; amennyiben a szabályozó szervezet megköveteli, ez a tájékoztatás tartalmazza az egyes szolgáltatások volumenérıl, az egyes szolgáltatások áráról és a belsı vagy

120

külsı fogyasztók által az egyes szolgáltatásokért fizetett összes bevételrıl szóló adatokat. c)

a szabályozó szervezet kérésének megfelelıen az egyes szolgáltatásokra (vagy szolgáltatáscsoportokra) vonatkozó költségek és bevételek a potenciálisan versenyellenes árképzés (keresztfinanszírozás, kiszorító árazás és túlzott árazás) meghatározása érdekében.

3.

A pénzügyi teljesítmény jelzése a)

pénzügyi teljesítményrıl szóló kimutatás

b)

összefoglaló kiadásigazoló nyilatkozat

c)

a karbantartási kiadásokról szóló kiadásigazoló nyilatkozat

d)

a mőködési kiadásokról szóló kiadásigazoló nyilatkozat

e)

eredménykimutatás

f)

kísérı megjegyzések, melyek adott esetben kiegészítik és megindokolják a

nyilatkozatokat

121

IX. MELLÉKLET A. rész A hatályon kívül helyezett irányelvek késıbbi módosításaik jegyzékével (lásd a 65. cikket) 91/440/EGK tanácsi irányelv (HL L 237., 1991.8.24., 25. o.) 2001/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 75., 2001.3.15., 1. o.) 2004/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 164., 2004.4.30., 164. o.) 2006/103/EK tanácsi irányelv (HL L 363., 2006.12.20., 344. o.)

kizárólag a melléklet B. pontja

2007/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 315., 2007.12.3., 44. o.)

kizárólag az 1. cikk

95/18/EK tanácsi irányelv (HL L 143., 1995.6.27., 70. o.) 2001/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 75., 2001.3.15., 26. o.) kizárólag a 29. cikk

2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 164., 2004.4.30., 44. o.) 2001/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 75., 2001.3.15., 29. o.) 2002/844/EK bizottsági határozat (HL L 289., 2002.10.26., 30. o.) 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 164., 2004.4.30., 44. o.)

kizárólag a 30. cikk

122

2007/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 315., 2007.12.3., 44. o.)

kizárólag a 2. cikk

123

B. rész A nemzeti jogba való átültetésre elıírt határidık jegyzéke (lásd a 65. cikket) Irányelv

Átültetés határideje

91/440/EGK

1 január 1993

95/18/EK

1997. június 27.

2001/12/EK

2003. március 15.

2001/13/EK

2003. március 15.

2001/14/EK

2003. március 15.

2004/49/EK

2006. április 30.

2004/51/EK

2005. december 31.

2006/103/EK

2007. január 1.

2007/58/EK

2009. június 4.

124

X. MELLÉKLET Megfelelési táblázat1

91/440/EGK irányelv

95/18/EK irányelv

2001/14/EK irányelv

Ezen irányelv

2. cikk (1) bekezdés


1. cikk (1) bekezdés, elsı albekezdés





2. cikk (1) bekezdés 1. cikk (2) bekezdés


2. cikk (3) bekezdés 2. cikk (4)–(9) bekezdés



3. cikk

3. cikk 1–8. pont 3. cikk 9–13. pont 2. cikk b) és c) pont

3. cikk 14. és 15. pont 3. cikk 16. és 17. pont 2. cikk

3. cikk 18–28. pont 3. cikk 29. és 30. pont

4. cikk

4. cikk

5. cikk

5. cikk 1–3. pont 5. cikk 4. pont

6. cikk (1) és (2) bekezdés




1

Jogász-nyelvészi felülvizsgálatra benyújtandó.

125


95/18/EK irányelv


Ezen irányelv

6. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés


6. cikk (3) bekezdés és II. melléklet

7. cikk (1) bekezdés 4. cikk (2) bekezdés és 14. cikk (2) bekezdés

7. cikk (1), (3) és (4) bekezdés


8. cikk (1), (2) és (3) bekezdés 6. cikk (1) bekezdés




10. cikk (3) és (3a) bekezdés


10. cikk (3b) bekezdés


10. cikk (3c) és (3e) bekezdés


10. cikk (3f) bekezdés

12. cikk (1)–(4) bekezdés 12. cikk (5) bekezdés 5. cikk

13. cikk 14. cikk

10b. cikk

15. cikk 3. cikk

16. cikk

4. cikk (1)–(4) bekezdés


5. cikk

18. cikk

6. cikk

19. cikk



126


95/18/EK irányelv


Melléklet, I. rész 1. pont

Ezen irányelv 20. cikk (2) bekezdés 20. cikk (3) bekezdés

8. cikk

21. cikk

9. cikk

22. cikk



10. cikk


11. cikk

24. cikk

15. cikk

25. cikk 1. cikk (1) bekezdés második albekezdés

26. cikk

3. cikk

27. cikk


28. cikk 4. cikk (1), (3), (4), (5) és (6) bekezdés

29. cikk


30. cikk

7. cikk

31. cikk

8. cikk

32. cikk

9. cikk

33. cikk

10. cikk

34. cikk

11. cikk

35. cikk

12. cikk

36. cikk 37. cikk

13. cikk

38. cikk


39. cikk

127


95/18/EK irányelv


Ezen irányelv

15. cikk

40. cikk

16. cikk

41. cikk

17. cikk

42. cikk

18. cikk

43. cikk

19. cikk

44. cikk





21. cikk

46. cikk

22. cikk

47. cikk

23. cikk

48. cikk

24. cikk

49. cikk

25. cikk

50. cikk

26. cikk

51. cikk

27. cikk

52. cikk

28. cikk

53. cikk

29. cikk

54. cikk


55. cikk



31. cikk

57. cikk

12. cikk 14a. cikk

58. cikk 33. cikk (1), (2) és (3) bekezdés

59. cikk 60. cikk


128

61. cikk


95/18/EK irányelv

11a. cikk


Ezen irányelv


62. cikk


63. cikk 38. cikk

64. cikk 65. cikk

16. cikk

17. cikk

39. cikk

66. cikk

18. cikk

40. cikk

67. cikk I. melléklet

II. melléklet Melléklet

II. melléklet III. melléklet

I. melléklet

IV. melléklet V. melléklet VI. melléklet

III. melléklet

VII. melléklet VIII. melléklet

129

P7_TA-PROV(2012)0271 A közúti közlekedésben használt menetíró készülékek ***I Az Európai Parlament 2012. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekrıl szóló 3821/85/EGK tanácsi rendelet és az 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0451 – C7-0205/2011 – 2011/0196(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: elsı olvasat)


tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0451),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0205/2011),

–


–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. december 7-i véleményére1,

–

tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2011. október 5-i véleményére2,

–

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követıen,

–


–

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A7-0195/2012),

1.


2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.


1 2

HL C 0., 0000.0.00., 0. o. A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. HL C 37., 2012.2.10., 6. o.

130

Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4) Az 561/2006/EK rendelet 13. cikkében meghatározott különbözı mentességek közötti összhang biztosítása és a fuvarozó vállalkozások adminisztratív terheinek a rendelet céljainak tiszteletben tartása mellett történı csökkentése érdekében a 13. cikk d), f) és p) pontjában meghatározott legnagyobb megengedett távolságok módosítása szükséges.

(4) Az 561/2006/EK rendelet céljainak tiszteletben tartása mellett a rendelet 13. cikkében meghatározott különbözı mentességek közötti összhang biztosítása, a fuvarozó vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése, a bürokrácia csökkentése, valamint a menetíró készülékek a gyakorlatnak megfelelı fejlesztése érdekében a 13. cikk d), f) és p) pontjában meghatározott legnagyobb megengedett távolságok módosítása szükséges.


Módosítás

(16) Annak érdekében, hogy a belsı közúti szállítási piacon tisztességes versenyfeltételek uralkodjanak, valamint hogy a jármővezetık és a szállítási vállalkozások egyértelmő jelzést kapjanak, a tagállamoknak – a szubszidiaritás elvének sérelme nélkül – a legszigorúbb büntetéskategóriát kell alkalmazniuk a „nagyon súlyos” jogsértésekre (amint azt a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeirıl szóló 2006/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletének módosításáról szóló, 2009. január 30-i 2009/5/EK bizottsági irányelv meghatározza).

(16) Annak érdekében, hogy a belsı közúti szállítási piacon tisztességes versenyfeltételek uralkodjanak, valamint hogy a jármővezetık és a szállítási vállalkozások egyértelmő jelzést kapjanak, az e rendeletbe ütközı nagyon súlyos jogsértés fogalommeghatározását harmonizálni kell és kötelezıvé kell tenni, és a tagállamoknak – a szubszidiaritás elvének sérelme nélkül – a legszigorúbb büntetéskategóriát kell alkalmazniuk a „nagyon súlyos” jogsértésekre (amint azt a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeirıl szóló 2006/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletének módosításáról szóló, 2009. január 30-i 2009/5/EK bizottsági irányelv meghatározza). Törekedni kell annak

131

biztosítására is, hogy a bármely jogsértés miatt kiszabott szankciók mindenkor „hatékonyak, visszatartó erejőek és arányosak” legyenek. Ezen belül konkrét lépéseket kell tenni a kisebb jogsértésekért kiszabott túlzottan magas bírságok gyakorlatának megszüntetésére.

Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat 16 a preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (16a) A napi vezetési idı kiszámítására vonatkozó szabályok közötti eltérés az 561/2006/EK rendelet nem egységes alkalmazásához vezet, valamint jogbizonytalanságot teremt a nemzetközi fuvarozást végzı jármővezetık és szállítási vállalkozások körében. A szociális biztonsági elıírások közúti közlekedésen belüli világos, hatékony, arányos és egységes végrehajtása érdekében elengedhetetlen, hogy a tagállami hatóságok egységesen alkalmazzák a szabályokat.


Módosítás

(17) A nemzetközi közúti fuvarozást végzı jármővek személyzetének munkájáról szóló, 1970. július 1-jén Genfben aláírt és az Egyesült Nemzetek szervezetének fıtitkáránál letétbe helyezett – hat módosításával együtt értendı – európai megállapodás (AETR-megállapodás) kiigazításaival kötelezıvé vált az IB. mellékletben említett menetíró készülék használata a szomszédos harmadik országokban nyilvántartásba vett jármővek vonatkozásában. Mivel ezeket az országokat közvetlenül érintik a menetíró

(17) A nemzetközi közúti fuvarozást végzı jármővek személyzetének munkájáról szóló, 1970. július 1-jén Genfben aláírt és az Egyesült Nemzetek szervezetének fıtitkáránál letétbe helyezett – hat módosításával együtt értendı – európai megállapodás (AETR-megállapodás) kiigazításaival kötelezıvé vált a digitális tachográf használata a szomszédos harmadik országokban nyilvántartásba vett jármővek vonatkozásában. Mivel ezeket az országokat közvetlenül érintik a menetíró készülékekben ezzel a rendelettel

132

készülékekben ezzel a rendelettel bevezetett változások, lehetıséget kell kapniuk a mőszaki kérdésekkel kapcsolatos párbeszédben való részvételre. Ennek megfelelıen menetíró készülékekkel foglalkozó fórumot kell létrehozni.

bevezetett változások, lehetıséget kell kapniuk a mőszaki kérdésekkel, valamint a jármővezetıi kártyákra vonatkozó információcsere egységes elektronikus rendszerének létrehozásával kapcsolatos párbeszédben való részvételre. Ennek megfelelıen menetíró készülékekkel foglalkozó fórumot kell létrehozni. (E módosítás – tehát az „IB. mellékletben említett menetíró készülék” szövegrésznek a „digitális tachográf” kifejezéssel történı felváltása – a teljes szövegre vonatkozik.)


Módosítás (21a) A személy- és teherszállítás rendkívül eltérı körülmények között és feltételek mellett zajlik. Ezért minél hamarabb, de legkésıbb 2013 végéig az autóbusz-vezetık tekintetében felül kell vizsgálni a menetíró készülékekkel kapcsolatos követelményeket, valamint a vezetési és pihenıidıkre vonatkozó szabályokat.

Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 21 b preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (21b) A szabványokat és elıírásokat nyílt szabványok formájában kellene kidolgozni, amelyek a Bizottság általi vizsgálatot követıen lehetıvé teszik az egyéb funkciók – mint például a baleseti adatrögzítık és a 112-es segélyhívó szám – egy és ugyanazon készülékbe való beépítését.

Módosítás 8

133

Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – -1 pont (új) 3821/85/EGK tanácsi rendelet Cím A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (-1) A cím helyébe a következı szöveg lép: „A közúti közlekedésben használt tachográfokról szóló, 1985. december 20i 3821/85/EGK tanácsi rendelet ” (Ez a módosítás a teljes szövegre vonatkozik.)

Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet I fejezet – cím Módosítás

A Bizottság által javasolt szöveg Alapelvek és alkalmazási kör

Alapelvek, alkalmazási kör és követelmények

Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 1 cikk – cím Módosítás

A Bizottság által javasolt szöveg Tárgy és alapelv

Tárgy és alapelvek

Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 1 cikk – 1 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ez a rendelet az 561/2006/EK rendeletnek, a 2002/15/EK irányelvnek és a 92/6/EGK

1. Ez a rendelet az 561/2006/EK rendeletnek, a 2002/15/EK irányelvnek és

134

tanácsi irányelvnek való megfelelés ellenırzése céljából meghatározza a közúti szállításban használt menetíró készülékek kialakításának, beépítésének, használatának és tesztelésének követelményeit.

a 92/6/EGK tanácsi irányelvnek való megfelelés ellenırzése céljából meghatározza a közúti közlekedésben használt tachográfok kialakítására, beépítésére, használatára, tesztelésére és ellenırzésére vonatkozó kötelezettségeket és követelményeket.

Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 1 cikk – 1 a bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1a) Ez a rendelet megállapítja azokat a feltételeket és követelményeket, amelyek alapján a (2) cikkben említett tachográfok által rögzített, feldolgozott vagy tárolt adatokat vagy információkat az (1) bekezdésben említett jogszabályoknak való megfelelés ellenırzésétıl eltérı célra fel lehet használni.

Módosítás 13, 147 és 148 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – a pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a) „menetíró készülék”: a közúti jármőbe történı beépítésre szánt készülék, amely automatikusan vagy félautomatikusan megjeleníti, rögzíti, kinyomtatja, tárolja és kiadja e jármővek mozgásának és vezetıik bizonyos munkaszakaszainak adatait;

a) „tachográf”: a közúti jármőbe történı beépítésre szánt készülék, amely automatikusan vagy félautomatikusan megjeleníti, rögzíti, kinyomtatja, tárolja és kiadja azokat az adatokat, amelyek e jármőveknek a vezetı napi munkaidejének részét képezı különbözı idıszakokhoz kapcsolódó mozgására vonatkoznak, a jármő súlyának és sebességének adatait, valamint a rendelet 30. cikkében említett adatokat;

135

Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – b pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b) „jármőegység”: a menetíró készülék, nem beleértve a mozgásérzékelıt és a mozgásérzékelıhöz tartozó csatlakozó kábeleket. A jármőegység egyetlen vagy több, a gépjármőben szétosztott egység lehet, amennyiben megfelel e rendelet biztonsági követelményeinek;

b) „jármőegység”: a tachográf, nem beleértve a mozgásérzékelıt és a mozgásérzékelıhöz tartozó csatlakozó kábeleket. A jármőegység egyetlen vagy több, a gépjármőben szétosztott egység lehet, amennyiben megfelel e rendelet biztonsági követelményeinek. A jármőegység feldolgozó egységbıl, adatmemóriából, valós idejő órából, két intelligenskártya-interfész készülékbıl (jármővezetı és jármőkísérı), nyomtatóból, kijelzı berendezésbıl, vizuális figyelmeztetı berendezésbıl, kalibrálási/letöltı csatlakozóból és a felhasználói inputok bevitelére szolgáló készülékekbıl áll;

Módosítás 149 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – c a pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás ca) „súlyérzékelı”: a digitális tachográf azon része, amely információt ad a jármő súlyáról, így adatokat rögzít a jármő beés kirakodásáról;

Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – d pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d) „tachográf-kártya”: a menetíró készülékkel történı használatra szánt

d) „tachográfkártya”: a tachográffal történı használatra szánt intelligens kártya,

136

intelligens kártya, amely lehetıvé teszi a kártyatulajdonos szerepének a menetíró készülék általi meghatározását, valamint az adatátvitelt és -tárolást;

amely lehetıvé teszi a kártyatulajdonos szerepének és adatokhoz való hozzáférési jogainak a tachográf általi meghatározását, valamint az adatátvitelt és -tárolást;

Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – e pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

e) „adatrögzítı lap”: a rögzített adatok befogadására és megırzésére szolgáló lap, amelyet a menetíró készülékbe kell helyezni, és amelyre a menetíró készülék jelölıeszközei folyamatosan ráírják a rögzítendı adatokat;

e) „adatrögzítı lap”: a rögzített adatok befogadására és megırzésére szolgáló lap, amelyet az analóg tachográfba kell helyezni, és amelyre a tachográf jelölıeszközei folyamatosan ráírják a rögzítendı adatokat; (Ez a módosítás a teljes szövegre vonatkozik. Elfogadása esetén a szövegben mindenütt el kell végezni a szükséges módosításokat.)

Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – f a pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás fa) „analóg tachográf”: olyan tachográf, amely ezzel a rendelettel összhangban adatrögzítı lapot használ;

Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – f b pont (új)

137

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás fb) „digitális tachográf”: olyan tachográf, amely ezzel a rendelettel összhangban tachográf-kártyát használ;

Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – g pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

g) „ellenırzıkártya”: egy tagállam hatóságai által az illetékes nemzeti ellenırzı hatóságnak kiállított tachográfkártya, amely azonosítja az ellenırzı szervet és opcionálisan az ellenırzést végzı tisztviselıt, valamint lehetıvé teszi az adatmemóriában vagy a jármővezetıi kártyán tárolt adatokhoz való hozzáférést leolvasás, nyomtatás és/vagy letöltés céljából;

g) „ellenırzıkártya”: egy tagállam hatóságai által az illetékes nemzeti ellenırzı hatóságnak kiállított tachográfkártya, amely azonosítja az ellenırzı szervet és az ellenırzést végzı tisztviselıt, valamint lehetıvé teszi az adatmemóriában, a jármővezetıi kártyán és a mőhelykártyán tárolt adatokhoz való hozzáférést leolvasás, nyomtatás és/vagy letöltés céljából;

Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – i pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

i) „mőhelykártya”: egy tagállam hatóságai által a tagállam által jóváhagyott menetírókészülék-gyártó, illetve -szerelı, gépjármőgyártó vagy mőhely részére kiállított tachográf-kártya, amely azonosítja a kártyatulajdonost és lehetıvé teszi a menetíró készülék vizsgálatát, kalibrálását és/vagy letöltését;

i) „mőhelykártya”: egy tagállam hatóságai által a tagállam által jóváhagyott tachográfgyártó, illetve -szerelı, gépjármőgyártó vagy mőhely kijelölt személyzete részére kiállított tachográfkártya, amely azonosítja a kártyatulajdonost, és lehetıvé teszi a tachográf vizsgálatát, kalibrálását és/vagy letöltését;

138

Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

() „napi munkaidı”: a vezetéssel töltött idıt, minden más munkaidıt, valamint a kilenc óránál nem hosszabb rendelkezésre állási idıket, munkamegszakításokat és pihenıidıket magában foglaló idıtartam.

j) „napi munkaidı”: az akkor kezdıdı idıtartam, amikor a jármővezetı a heti vagy napi pihenıidıt követıen, illetve – amennyiben a napi pihenıidı különálló idıszakokra bomlik – egy legalább kilenc órás pihenıidıt követıen aktiválja a tachográfot. A napi munkaidı a napi pihenıidı kezdetén, illetve – amennyiben a napi pihenıidı különálló pihenıidıszakokra bomlik – egy kilenc órát meghaladó pihenıidı kezdetén ér véget.

Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j a pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás ja) „aktiválás”: az az idıtartam, amely alatt a tachográf teljes mértékben üzemképessé válik, és valamennyi funkcióját üzembe helyezi, beleértve a biztonsági funkciókat is; a tachográf aktiválásához a mőhelykártya használatára van szükség;

Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j b pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás jb) „hitelesítés”: azon funkció, amelynek célja a személyazonosság megállapítása és

139

ellenırzése;

Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j c pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás jc) „hitelesség”: azon tulajdonság, hogy az információ egy olyan féltıl származik, akinek személyazonossága ellenırizhetı;

Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j d pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás jd) „kalibrálás”: az adatmemóriában tárolandó gépjármő-paraméterek aktualizálása vagy megerısítése. A gépjármő-paraméterek közé tartoznak a gépjármő azonosító adatai, valamint a gépjármő jellemzıi. A tachográf kalibrálásához mőhelykártya használatára van szükség;

Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j e pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás je) „letöltés”: a jármő adatmemóriájában vagy a tachográf-kártya memóriájában tárolt azon komplett adatkészletnek vagy annak egy részének a digitális aláírással együtt történı lemásolása, amelyek az

140

561/2006/EK rendeletben meghatározott rendelkezéseknek való megfelelés ellenırzéséhez szükségesek; Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j f pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás jf) „esemény”: a tachográf által felderített olyan mővelet, amely csalási kísérletbıl eredhet;

Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j g pont (új) Módosítás


jg) „hiba”: a tachográf által felderített olyan rendellenes mőködés, amely egy berendezés hibás mőködésébıl vagy meghibásodásából eredhet;

Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j h pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás jh) „beépítés”: a tachográf beszerelése a jármőbe;

141

Módosítás 30 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j i pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás ji) „nem érvényes kártya”: olyan kártya, mely hibásnak bizonyul, vagy amelynek a kezdeti hitelesítése nem sikerült, vagy amely nem érte még el érvényességi idejének kezdetét, illetve amelynek már lejárt az érvényességi ideje;

Módosítás 31 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j j pont (új) Módosítás


jj) „idıszakos felülvizsgálat”: az ellenırzı mőveletek olyan sorozata, amelynek célja annak biztosítása, hogy a tachográf megfelelıen mőködjön, és hogy beállításai megfeleljenek a jármő paramétereinek;

Módosítás 32 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j k pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás jk) „nyomtató’: a tachográf azon komponense, amely biztosítja a tárolt adatok kinyomtatását;

142

Módosítás 33 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j l pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás jl) „javítás”: egy mozgásérzékelı vagy egy jármőegység bármely olyan javítása, amelyhez az áramellátás kiiktatása, a tachográf más komponensétıl történı szétválasztása vagy a tachográf felnyitása szükséges;

Módosítás 34 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j m pont (új) Módosítás


jm) „típusjóváhagyás”: olyan eljárás, amellyel valamely tagállam igazolja, hogy a vizsgálandó tachográf (vagy valamely komponense) vagy a tachográf-kártya megfelel e rendelet követelményeinek;

Módosítás 35 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j n pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás jn) „a jármő azonosítása”: a jármővet azonosító következı számok: a jármő rendszáma a regisztráló tagállam megjelölésével, valamint a jármő alvázszáma;

143

Módosítás 36 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j o pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás jo) „kölcsönös átjárhatóság” (interoperabilitás): a rendszerek és az alapjukat képezı üzleti folyamatok adatcserére, valamint információk és ismeretek megosztására való képessége;

Módosítás 37 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 2 cikk – 2 bekezdés – j p pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás jp) „interfész”: a rendszerek közötti felület, amely biztosítja az összekapcsolódást és interakciót lehetıvé tévı közvetítı eszközt;


Módosítás (3a) 2020-ra az összes olyan jármővet, amelyet nem mentesítenek a (2) és (3) bekezdés szerint e rendelet alkalmazása alól, a rendelet értelmében vett intelligens tachográffal kell felszerelni.

144

Módosítás 39 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 3 a cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 3a. cikk Alapvetı követelmények (1) A tachográfoknak, tachográfkártyáknak és adatrögzítı lapoknak szigorú mőszaki, funkcionális és egyéb követelményeknek kell megfelelniük annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek a (2) bekezdésben meghatározott alapkövetelményeknek, és hogy megvalósítsák e rendelet célkitőzéseit. (2) Annak érdekében, hogy hathatósan ellenırizni lehessen a vonatkozó szociális jogszabályok betartását, a tachográfnak a következı alapvetı követelményeknek kell megfelelnie: a) a jármővezetı tevékenységére és a jármőre vonatkozó pontos és megbízható adatokat kell rögzítenie; b) biztonságosnak kell lennie, a jármőegységekbıl, mozgásérzékelıkbıl és tachográfkártyákból rögzített és kinyert adatok forrása integritásának és eredetének garantálására; c) interoperábilisnek kell lenniük, d) felhasználóbarátnak kell lenniük. (3) A tachográfokat úgy kell kialakítani és használni, hogy az biztosítsa a magánélet és a személyes adatok védelmét. (4) A tachográfot a jármőben úgy kell elhelyezni, hogy az a jármővezetı számára a normál ülı helyzetébıl teljes mértékben elérhetı és leolvasható legyen, lehetıvé tegye, hogy a jármővezetı a vezetés során ülı helyzetbıl a szükséges funkciókat biztonságosan elérje és mőködtesse, és ne vonja el a jármővezetı figyelmét az útról.

145

(5) Az adatok letöltését a fuvarozó vállalatok vagy jármővezetık számára a legkisebb késedelem okozásával kell elvégezni. (6) A letöltés nem eredményezheti az adatok módosítását vagy törlését. A részletes sebességadatok állományának letöltése nem feltétlenül szükséges az 561/2006/EK rendelet betartásának biztosítására, de azt más célból – például balesetek kivizsgálására – el lehet végezni és fel lehet használni. Módosítás 40 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 3 b cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 3b. cikk A tachográf funkciói A tachográf az alábbi funkciókat biztosítja: (1) a kártyák, valamint azok behelyezésének és kivételének ellenırzése, (2) sebesség- és távolságmérés, (3) idımérés, (4) jármővezetıi tevékenység ellenırzése, (5) jármővezetési állapot ellenırzése, (6) jármővezetık kézi bejegyzései, (7) azon helyek bejegyzése, ahol a munkanap kezdıdik és/vagy végzıdik, (8) a jármővezetıi tevékenységek kézi betáplálása, (9) különleges körülmények betáplálása, (10) vállalkozás általi lezárások kezelése, (11) az ellenırzési tevékenység felügyelete, (12) események és/vagy hibák felderítése,

146

(13) beépített és önellenırzı tesztek, (14) leolvasás az adatmemóriából, (15) rögzítés és tárolás az adatmemóriában, (16) leolvasás a tachográf-kártyáról, (17) rögzítés és tárolás a tachográfkártyákon, (18) kijelzés, (19) nyomtatás, (20) figyelmeztetés, (21) adatletöltés külsı adathordozókra, (22) kiegészítı külsı készülékekre kimenı adatok, (23) kalibrálás, (24) idıbeállítás, (25) a fennmaradó vezetési idı kijelzése, (26) a beiktatott szünetek kijelzése. Módosítás 41 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 3 c cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 3c. cikk Rögzítendı adatok (1) A digitális tachográfoknak a következı adatokat kell rögzíteniük: a) a megtett távolság és a jármő sebessége, b) a mért idı, c) a jármő helyzete a jármővezetı napi munkaidejének és minden egyes szállítási mővelet kezdetén és végén, d) a jármővezetı személyazonossága, e) a jármővezetı tevékenységei, f) kalibrálási adatok, beleértve a mőhelyt

147

azonosító adatokat, g) események és hibák. (2) Az analóg tachográfoknak legalább a (3) bekezdés a), b) és e) pontjában említett adatokat kell rögzíteniük. (3) A tachográfban tárolt adatokhoz bármikor adható hozzáférés a következık részére: a) az ellenırzı vizsgálatok elvégzésére illetékes ellenırzı hatóságoknak; b) az adott fuvarozó vállalatnak a jogszabályi, különösen a 28. és 29. cikkben rögzített kötelezettségei teljesítésének lehetıvé tételére. A személyes adatokat tartalmazó adatokhoz való hozzáférés csak az adatvédelmi jogszabályoknak megfelelı engedély beszerzését követıen engedélyezhetı.

Módosítás 42 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 3 d cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 3d. cikk Megjelenítés (1) A tachográfnak a következık megjelenítésére kell képesnek lennie: a) alapértelmezésre vonatkozó adatok, b) figyelmeztetésre vonatkozó adatok, c) a menü elérésére vonatkozó adatok, d) a felhasználó által a 3c. cikk (1) bekezdésével összhangban kért más adatok, e) a jármővezetıre vonatkozó információk: - amennyiben aktuális tevékenysége JÁRMŐVEZETÉS, úgy az aktuális,

148

megszakítás nélküli jármővezetési idı és a halmozott szünetidı, - amennyiben aktuális tevékenysége NEM JÁRMŐVEZETÉS, úgy a folyamatban lévı tevékenységének idıtartama (a kiválasztás óta), és tényleges, halmozott szünetideje. (2) A tachográf kijelezhet kiegészítı információkat, feltéve hogy ezek világosan megkülönböztethetık a fent leírt információktól. (3) Amennyiben más információ kijelzésére nincs szükség, a tachográf alapértelmezésként a következıket jelzi ki: - idı, - üzemeltetési mód, - a jármővezetı és a jármőkísérı folyamatban lévı tevékenysége. Az egyes jármővezetıkre vonatkozó adatok kijelzése világos, érthetı és egyértelmő. Amennyiben a jármővezetıre és a jármőkísérıre vonatkozó információk nem jelezhetık ki egy idıben, úgy a tachográf alapértelmezésként a jármővezetıre vonatkozó információkat jelzi ki, és a felhasználó részére lehetıvé teszi a jármőkísérıre vonatkozó információk kijelzését. (4) A tachográf a figyelmeztetı információkat a 3d. cikknek megfelelıen jeleníti meg. A figyelmeztetés szó szerinti leírása a jármővezetı választott nyelvén kiegészítésként szintén megjeleníthetı. Módosítás 43 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 3 e cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 3e. cikk Figyelmeztetések

149

(1) A tachográf figyelmezteti a jármővezetıt bármilyen esemény, illetve hiba észlelésekor. A tachográf figyelmezteti a jármővezetıt 15 perccel a megszakítás nélküli leghosszabb engedélyezett jármővezetési idı letelte elıtt és ezen idı túllépése pillanatában. (2) A figyelmeztetések vizuális úton történnek. A látható figyelmeztetések a felhasználó számára világosan felismerhetık, ezek a jármővezetı látóterében vannak elhelyezve, és tisztán olvashatóak mind nappal, mind pedig éjjel. A látható figyelmeztetések kiegészítéseként hallható figyelmeztetések szintén alkalmazhatók. (3) A figyelmeztetések legalább 30 másodpercen keresztül tartanak, hacsak a felhasználó ezt nem igazolja vissza a tachográf valamely gombjának a lenyomásával. (4) A figyelmeztetés oka kijelzésre kerül a tachográfon, és látható marad, amíg a felhasználó ezt nem igazolja vissza a tachográf egy meghatározott gombjának vagy parancsának alkalmazásával. Kiegészítı figyelmeztetések is elıírhatók, amennyiben ezek nem tévesztik meg a jármővezetıket az elızıekben meghatározott figyelmeztetésekkel kapcsolatban. Módosítás 44 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 3 f cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 3f. cikk Adatvédelem és a magánélet védelme (1) A személyes adatok feldolgozása e rendelet vonatkozásában a 95/46/EK és a 2002/58/EK irányelvnek megfelelıen és az adott tagállam 95/46/EK irányelv 28. cikke szerinti független közigazgatási

150

szervének felügyelete alatt történik. (2) Csak a feldolgozáshoz szigorúan szükséges adatokat szabad feldolgozni. (3) Az e rendeletben említett elıírásoknak biztosítaniuk kell a tachográf által rögzített, feldolgozott és tárolt személyes adatok bizalmas jellegét, az adatok épségét, és meg kell elızniük a csalást és az adatok jogellenes manipulálását. Megfelelı biztonsági intézkedéseket kell elfogadni annak garantálására, hogy a személyes adatok védettek legyenek különösen a következık tekintetében: - globális navigációs mőholdrendszer (GNSS) használata helymeghatározási adatok rögzítésére a 4. cikkben meghatározott módon, - távoli kommunikáció használata ellenırzés céljából az 5. cikkben meghatározott módon, - harmonizált interfésszel rendelkezı tachográf használata a 6. cikkben meghatározott módon, - a jármővezetıi kártyákra vonatkozó elektronikus információcsere a 26. cikkben meghatározott módon, - a szállítási vállalkozások nyilvántartása a 29. cikkben meghatározott módon. (4) A jármővek és/vagy szállítási vállalkozások tulajdonosainak meg kell felelniük a személyes adatok védelmére vonatkozó megfelelı rendelkezéseknek. (5) A helyes adatvédelmi gyakorlatok elımozdítása érdekében az európai adatvédelmi biztos és az adatvédelmi hatóságok 29. cikk szerinti munkacsoportja része lesz az e rendelet 41. cikkében elıírt, tachográfokkal foglalkozó fórumnak. (6) A harmadik országok hatóságaival e rendelet alkalmazásával összefüggésben történı, határokon átnyúló adatcseréhez megfelelı adatvédelmi garanciák megléte szükséges annak biztosítására, hogy a 95/46/EK irányelv 25. és 26. cikkének

151

megfelelıen garantált legyen a megfelelı szintő védelem. Módosítás 45 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 3 g cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 3g. cikk Specifikációk (1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon részletes elıírások elfogadására, amelyek e rendelet mellékleteinek annak biztosítása érdekében történı módosításához és kiegészítéséhez szükségesek, hogy a tachográfok, a tachográf-kártyák és az ellenırzı tisztviselık által a tachográfokban tárolt adatok elemzésére és értelmezésére használt szoftver megfeleljen az e rendeletben, és különösen az I. és a II. fejezetben meghatározott elveknek és követelményeknek. (2) A Bizottság az (1) bekezdésben említett részletes elıírásokat ...* után két évvel fogadja el. (3) Adott esetben és az elıírás hatályától függıen az elıírás tartalmazhat egyet vagy többet a következı rendelkezéstípusok közül: a) funkcionális rendelkezések, amelyek leírják a különbözı felhasználók szerepét és a közöttük folyó információáramlást; b) technikai rendelkezések, melyek elıírják a rendeletben meghatározott funkcionális rendelkezések és követelmények elérését szolgáló technikai eszközöket; c) szervezési rendelkezések, amelyek meghatározzák a különbözı érdekeltek

152

eljárási kötelezettségeit; d) szolgáltatási rendelkezések, amelyek ismertetik a szolgáltatások különbözı szintjeit és azok tartalmát. (4) Az elıírások adott esetben szabványokon alapulnak, és garantálják a jármőegységek, tachográf-kártyák és a jogalkalmazó hatóságok berendezéseinek különbözı változatai és generációi közötti kölcsönös átjárhatóságot és kompatibilitást. (5) A II. fejezetben említett intelligens tachográf funkcióinak mőködésével kapcsolatban a mőszaki elıírásoknak tartalmazniuk kell az annak biztosításához szükséges követelményeket, hogy a tachográfhoz kapcsolt külsı berendezések használata révén nyert adatok pontosak és megbízhatóak legyenek. (6) A tachográfból akár vezeték nélküli, akár elektronikus úton továbbítható vagy lekérhetı valamennyi adatnak – függetlenül attól, hogy jogi elıírás részét képezik-e – nyilvánosan hozzáférhetı protokollok formájában kell meglennie. (7) A II. fejezetben említett elıírások elfogadását megelızıen a Bizottság egy költség-haszon elemzést is magában foglaló hatásvizsgálatot végez. *

HL: kérjük, illessze be e rendelet hatálybalépésének idıpontját. Módosítás 46 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 4 cikk – 1 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1) Annak érdekében, hogy megkönnyítsék a vonatkozó jogszabályok betartásának ellenırzését, a napi munkaidı, valamint minden egyes szállítási mővelet indulási és érkezési

A helymeghatározó adatokat azért kell rögzíteni, hogy lehetıvé váljon a napi munkaidı indulási és érkezési helyének meghatározása. Ebbıl a célból az elsı alkalommal [48 hónappal e rendelet

153

hatálybalépését követıen] üzembe helyezett jármőveket globális navigációs mőholdrendszerhez (GNSS) csatlakozó menetíró készülékkel kell felszerelni.

helyét automatikusan rögzíteni kell. Ebbıl a célból az elsı alkalommal 24 hónappal az e cikkben és a 3g. cikkben említett elıírások hatálybalépését követıen üzembe helyezett jármőveket globális navigációs mőholdrendszerhez (GNSS) csatlakozó tachográffal kell felszerelni.


Módosítás (1a) Ami a tachográfnak az (1) bekezdésben említettek szerinti globális navigációs mőholdas rendszerhez (GNSS) történı csatlakoztatását illeti, csak olyan mőholdas helymeghatározási rendszert szabad használni, amely térítésmentes helymeghatározást biztosít. Az (1) bekezdésben említett kezdeti és befejezési pontok meghatározására a tachográfban nem tárolható más helymeghatározási adat, csak az, amely – ha ez lehetséges – földrajzi koordinátákban van megadva.


Módosítás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelıen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az IB. mellékletnek a GNSS-bıl származó helymeghatározó adatok menetíró készülék általi feldolgozásához szükséges részletes mőszaki elıírásokkal történı kiegészítésére.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelıen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a GNSS-bıl származó helymeghatározó adatok tachográf általi feldolgozásához szükséges részletes elıírások kidolgozására, az e cikkben meghatározottak szerint. Az elıírásoknak különösen a következı

154

feltételeknek kell megfelelniük: - térítésmentes GNSS-szolgáltatáson kell alapulniuk; - csak a tachográf által rögzített adatok ellenırzı hatóságok általi egyeztetéséhez szigorúan szükséges helymeghatározási adatokat kell automatikusan és kötelezıen rögzíteni; - az adatvédelmi hatásvizsgálatot még az e cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása elıtt el kell végezni és közzé kell tenni; - a hitelesített jelek használatát nem szabad kötelezıvé tenni, amennyiben azok nem érhetıek el ingyenesen. Az elıírásoknak meg kell határozniuk azokat az eseménytípusokat, amelyek kiválthatják a helymeghatározás automatikus rögzítését, és azokat a helyzeteket, amelyekben a manuális rögzítés lehetıségének meg kell maradnia. Az elıírásoknak meg kell határozniuk a tachográfon kívül elhelyezkedı vagy a tachográfba beépített GNSS-vevıre vonatkozó különbözı feltételeket és elıírásokat, valamint külsı vevı esetén azt is, hogy miként kell a GNSS-t a jármő mozgására vonatkozó más adatokhoz viszonyítani. Módosítás 49 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 4 cikk – 2 a bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (2a) A tachográf által rögzített helymeghatározási adatok bármely más felhasználásának önkéntesnek kell lennie a fuvarozó vállalkozás számára, és meg kell felelnie az uniós adatvédelmi jogi keretnek.

155

Módosítás 50 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 5 cikk – cím A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Távoli kommunikáció ellenırzés céljából

Az esetleges manipulációk és visszaélések távolról történı korai észlelése

Módosítás 51 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 5 cikk – 1 bekezdés Módosítás


(1) Az illetékes ellenırzı hatóságok általi célzott közúti ellenırzések elısegítése érdekében az elsı alkalommal 24 hónappal az e cikkben és a 3g. cikkben említett mőszaki elıírások hatálybalépését követıen nyilvántartásba vett jármővekbe szerelt tachográfoknak a jármő mozgása során képesnek kell lenniük adatok közlésére e hatóságok számára.

(1) Az illetékes ellenırzı hatóságok általi célzott közúti ellenırzések elısegítése érdekében az elsı alkalommal [48 hónappal e rendelet hatálybalépését követıen] üzembe helyezett jármővekbe szerelt menetíró készülékeknek a jármő mozgása során képesnek kell lenniük kommunikálni e hatóságokkal.


Módosítás (1a) A tagállamok felszerelik ellenırzı hatóságaikat az e cikkben említett adatközlés lehetıvé tételéhez szükséges, korai távfelderítı berendezéssel.

156


Módosítás

(2) A menetíró készülékkel történı kommunikáció csak az ellenırzı hatóságok készüléke általi kérés hatására jön létre. A kommunikációnak biztonságosnak kell lennie az adatok integritásának biztosítása és a menetíró és ellenırzı készülékek hitelesítése érdekében.

(2) Az (1) bekezdésben említett, a tachográffal történı adatközlés csak az ellenırzı hatóságok készüléke általi kérés hatására jön létre. A kommunikációnak biztonságosnak kell lennie az adatok integritásának biztosítása és a tachográf és az ellenırzı készülékek hitelesítése érdekében. Gondoskodni kell arról, hogy a közölt adatokhoz csak az e rendeletbe és az 561/2006/EK rendeletbe ütközı jogsértések ellenırzésére felhatalmazott végrehajtó hatóságok, valamint a mőhelyek férhessenek hozzá, de utóbbiak csak annyiban, amennyiben ez a tachográf helyes mőködésének ellenırzéséhez szükséges.


Módosítás

(3) A kommunikáció során közölt adatokat a célzott közúti ellenırzésekhez szükséges adatokra kell korlátozni. A jármővezetı személyazonosságára, jármővezetıi tevékenységeire és a sebességre vonatkozó adatokat nem közlik.

(3) A kommunikáció során közölt adatokat a célzott közúti ellenırzésekhez szükséges adatokra kell korlátozni. Ezeknek az adatoknak a következı eseményekhez vagy a tachográf által rögzített alábbi adatokhoz kell kapcsolódniuk: - a biztonsági rendszer megsértésére irányuló legutóbbi kísérlet, - az áramellátás leghosszabb megszakadása, - érzékelıhiba, - a mozgásra vonatkozó adatok hibája,

157

- a jármő mozgásával kapcsolatos ellentmondás, - érvényes kártya nélküli jármővezetés, - kártyabehelyezés menet közben, - Idıbeállítási adatok - kalibrálási adatok, beleértve a két legutóbbi kalibrálás idıpontját, - a jármő hatósági rendszáma, A jármővezetı személyazonosságára és nemzetiségére vonatkozó adatokat nem közlik. Módosítás 55 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 5 cikk – 4 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4) A közölt adatok kizárólag e rendelet és az 561/2006/EK rendelet betartásának ellenırzésére használhatók. Nem továbbíthatók az ellenırzést végzı hatóságok kivételével más szervezeteknek.

(4) A közölt adatok kizárólag e rendelet és az 561/2006/EK rendelet betartásának ellenırzésére használhatók. Nem továbbíthatók az ellenırzést végzı hatóságok, illetve – folyamatban lévı igazságügyi eljárások folyamán – az igazságügyi szervek kivételével más szervezeteknek.


A Bizottság által javasolt szöveg (5) Az adatokat az ellenırzést végzı hatóságok csak a közúti ellenırzés idejére tárolhatják, és ennek lezárultát követıen legkésıbb két órán belül törölni kell azokat.

(5) Az adatokat az ellenırzést végzı hatóságok csak a közúti ellenırzés idejére tárolhatják, és az adatközlést követıen legkésıbb két órán belül törölni kell azokat, kivéve, ha az adatok a tachográf esetleges manipulációjára vagy a használatával való visszaélésre engednek

158

következtetni. Ha a következı közúti ellenırzés nem erısíti meg a manipuláció vagy a visszaélés tényét, az átadott adatokat törölni kell. A jármő azonosítására vagy valamely mőszaki paraméterre vonatkozó, személyes adatot nem tartalmazó adatokat az ellenırzı hatóságok statisztikai célokra használhatják. Módosítás 57 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 5 cikk – 6 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6) A jármő tulajdonosa vagy üzemben tartója felelıs a vezetı távoli kommunikáció lehetıségére vonatkozó tájékoztatásáért.

(6) A jármővet üzemeltetı fuvarozó vállalkozás felelıs a vezetı távoli kommunikáció lehetıségére vonatkozó tájékoztatásáért.


Módosítás

(7) Az ellenırzést végzı illetékes hatóság a közölt adatok alapján dönthet a jármő és a menetíró készülék ellenırzésérıl.

(7) Az ebben a cikkben leírt, távolból történı kommunikáció semmilyen esetben nem vezethet automatikus pénzbírsághoz vagy a jármővezetı, illetve a vállalkozás büntetéséhez. Az ellenırzést végzı illetékes hatóság a közölt adatok alapján dönthet a jármő és a tachográf ellenırzésérıl. A távoli adatközlés eredménye nem akadályozhatja meg, hogy az ellenırzést végzı hatóság véletlenszerő közúti ellenırzéseket hajtson végre a 2006/22/EK rendelet 9. cikkében bevezetett kockázatértékelı rendszer alapján.

159

Módosítás 59 és 122 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 5 cikk – 8 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelıen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az IB. mellékletnek a menetíró készülék és az illetékes ellenırzı hatóságok közötti, az e cikkben meghatározott kommunikációhoz szükséges részletes mőszaki elıírásokkal történı kiegészítésére.

(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelıen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a tachográf és az illetékes ellenırzı hatóságok közötti, az e cikkben meghatározott kommunikációhoz szükséges részletes elıírások elkészítésére. A Bizottság meghosszabbíthatja az (1) bekezdésben említett határidıt is, ha e határidı lejártakor bizonyítani tudja, hogy még nem áll rendelkezésre a megkövetelt elıírásoknak megfelelı készülék.


Módosítás (1a) A tachográf által rögzített azon adatok lehetnek csak hozzáférhetıek, amelyek szigorúan szükségesek valamely intelligens közlekedési rendszeralkalmazásban (ITSalkalmazásban) való feldolgozáshoz. A tachográf által rögzített adatok továbbíthatóak az ITS-alkalmazások számára, amennyiben a következı feltételek teljesülnek: a) az interfész nem befolyásolja a tachográf adatainak hitelességét és integritását; b) az interfészhez csatlakozó külsı eszköz csak akkor fér hozzá a földrajzi helymeghatározási adatokat is magukban foglaló személyes adatokhoz, ha a

160

jármővezetı, akire az adatok vonatkoznak, ehhez igazolhatóan a hozzájárulását adta. Módosítás 61 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 6 cikk – 2 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a [48 hónappal e rendelet hatálybalépését követıen] elıször üzembe helyezett jármőveket olyan menetíró készülékkel kell felszerelni, amely rendelkezik a rögzített vagy elıállított adatok intelligens közlekedési rendszeralkalmazásokkal történı használatát lehetıvé tevı harmonizált interfésszel.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a 24 hónappal az e cikkben említett mőszaki elıírások hatálybalépését követıen elıször üzembe helyezett jármőveket olyan tachográffal kell felszerelni, amely rendelkezik a rögzített adatok intelligens közlekedési rendszeralkalmazásokkal történı használatát lehetıvé tevı harmonizált interfésszel.


Módosítás

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelıen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az IB. mellékletnek az interfészre vonatkozó elıírásokkal, a hozzáférési jogokkal és a hozzáférhetı adatok jegyzékével történı kiegészítésére.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelıen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a harmonizált interfészre vonatkozó elıírások, a hozzáférési jogok és a hozzáférhetı adatok jegyzékének kialakítására. A Bizottság meghosszabbíthatja az (1) bekezdésben említett határidıt is, ha e határidı lejártakor bizonyítani tudja, hogy még nem áll rendelkezésre a megkövetelt elıírásoknak megfelelı készülék. Elsıbbséget kell adni az olyan harmonizált ITS-alkalmazások kialakításának, amelyek a szociális jogszabályok betartásának segítése

161

érdekében lehetıvé teszik a jármővezetı számára, hogy értelmezze a tachográfban rögzített adatokat. Módosítás 63 és 150 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 7 cikk – 1 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A gyártóknak vagy meghatalmazottjaiknak kérelmet kell benyújtaniuk az adott típusú jármőegység, mozgásérzékelı, adatrögzítılap-minta vagy tachográf-kártya EU általi jóváhagyására az erre a célra az egyes tagállamok által kijelölt típusjóváhagyó hatóságokhoz.

(1) A gyártóknak vagy meghatalmazottjaiknak kérelmet kell benyújtaniuk az adott típusú jármőegység, súlyérzékelı, mozgásérzékelı, adatrögzítılap-minta, tachográf-kártya vagy az adatok értelmezéséhez az illetékes ellenırzı hatóságok által használt szoftver EU általi jóváhagyására az erre a célra az egyes tagállamok által kijelölt olyan típusjóváhagyó hatóságokhoz, amelynek hitelesítési feltételeit a SOG-IS kölcsönös elismerésrıl szóló európai megállapodás irányítóbizottsága elismeri. A Bizottság minden harmadik országbeli tanúsító szerv elismerésére vonatkozó határozat meghozatala elıtt konzultál a SOG-IS megállapodás irányítóbizottságával.


Módosítás

(2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdés szerint kijelölt szervek megnevezésérıl és elérhetıségérıl. A Bizottság a honlapján közzéteszi a típusjóváhagyásra kijelölt hatóságok jegyzékét.

(2) A tagállamok legkésıbb …* után három hónappal tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdés szerint kijelölt szervek megnevezésérıl és elérhetıségérıl. A Bizottság a honlapján közzéteszi a típusjóváhagyásra kijelölt hatóságok jegyzékét. *

HL: kérjük, illessze be e rendelet hatálybalépésének idıpontját.

162


Módosítás (2a) A tachográfok és a tachográf-kártyák típusjóváhagyása biztonsági vizsgálatokat, funkcionális vizsgálatokat és együttmőködési képességi vizsgálatokat foglal magában. E vizsgálatok mindegyikének kedvezı eredményét megfelelı tanúsítványon kell igazolni.


A Bizottság által javasolt szöveg (3) A típusjóváhagyásra vonatkozó kérelemhez mellékelni kell a megfelelı leírásokat és az IB. függelék VIII. pontjában említett tanúsítványokat. A Bizottság kijelöli azokat a független értékelıket, akik a biztonsági tanúsítványokat kiadják.

(3) A típusjóváhagyásra vonatkozó kérelemhez mellékelni kell a megfelelı leírásokat és a biztonsági, funkcionális és együttmőködési képességi tanúsítványokat. Meg kell adnia az arra vonatkozó adatokat is, hogy a tachográf elemeit miként kell leplombálni.

Módosítás 67 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 7 cikk – 3 a bekezdés (új) Módosítás


(3a) A biztonsági célok betartását igazoló biztonsági tanúsítványt e rendelet rendelkezéseinek megfelelıen kell elkészíteni. A biztonsági tanúsítványt a Bizottság által elismert tanúsító szerv

163

állítja ki. A funkcionális tanúsítványt a gyártónak csak akkor szabad kiadni, ha a rendeletnek megfelelıen meghatározott, valamennyi olyan funkcionális vizsgálatot sikerrel elvégeztek, melyek tanúsítják, hogy a bevizsgált cikk az ellátott funkciók, a mérés pontossága és a környezeti jellemzık tekintetében megfelel a vonatkozó követelményeknek. A típusjóváhagyó hatóság állítja ki a funkcionális tanúsítványt. Az együttmőködési képességi tanúsítványt egyetlen, az Európai Bizottság alá tartozó és annak felelıs laboratórium állítja ki. E rendeletnek megfelelıen kell elvégezni az együttmőködési képességi vizsgálatokat, amelyek tanúsítják, hogy a tachográfok vagy tachográf-kártyák teljes mértékben képesek együttmőködni a szükséges tachográf- és tachográfkártyamodellekkel. A rendeletben ismertetett rendkívüli körülmények kivételével nem végezhetı együttmőködési képességi vizsgálat olyan tachográfok vagy tachográf-kártyák tekintetében, amelyek nem kaptak biztonsági vagy funkcionális tanúsítványt.

Módosítás 68 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 7 cikk – 3 b bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (3b) A tachográf szoftverében, hardverében és a gyártásához felhasznált anyagok természetében végzett minden módosítást még a felhasználás elıtt be kell jelenteni azon hatóságnak, amely kiállította a típusjóváhagyást a berendezés részére. E hatóság megerısíti a gyártó felé a típusjóváhagyás meghosszabbítását, vagy kérheti a vonatkozó funkcionális, biztonsági, illetve együttmőködési

164

képességi tanúsítványok aktualizálását vagy megerısítését.


Módosítás

A tagállamok minden olyan típusú jármőegységre, mozgásérzékelıre, adatrögzítılap-mintára vagy tachográfkártyára megadják az EU-alkatrésztípusjóváhagyást, amely megfelel az I. vagy az IB. melléklet elıírásainak, feltéve, hogy a tagállamnak lehetısége van ellenırizni a gyártmány egyezıségét a jóváhagyott típussal.

A tagállamok minden olyan típusú jármőegységre, mozgásérzékelıre, adatrögzítılap-mintára vagy tachográfkártyára, illetve az ellenırzı hatóságok által a tachográfokban tárolt adatok értelmezésére használt szoftverre megadják az uniós alkatrésztípusjóváhagyást, amely megfelel az e rendeletben említett elıírásokban meghatározott követelményeknek, feltéve, hogy a tagállamnak lehetısége van ellenırizni, hogy a legyártott modellek megfelelnek-e a jóváhagyott típusnak.


Módosítás

A tagállam hatáskörrel rendelkezı hatósága, amelyhez a típusjóváhagyás iránti kérelmet benyújtották, az egyes jóváhagyott jármőegységek, mozgásérzékelık, adatrögzítılap-minták vagy tachográf-kártyák tekintetében egy hónapon belül megküldi a típusbizonyítvány egy példányát és a mőszaki leírások egy példányát a többi tagállam hatóságainak.

A tagállam hatáskörrel rendelkezı hatósága, amelyhez a típusjóváhagyás iránti kérelmet benyújtották, az egyes jóváhagyott jármőegységek, mozgásérzékelık, adatrögzítılap-minták, tachográf-kártyák vagy az ellenırzı hatóságok által a tachográfokban tárolt adatok értelmezésére használt szoftver tekintetében egy hónapon belül megküldi a típusbizonyítvány egy példányát és a – plombákra is vonatkozó – mőszaki leírások egy példányát a többi tagállam hatóságainak.

165


Módosítás

(1) A gyártóknak úgy kell a gyártásra kerülı jármőegységeket, mozgásérzékelıket és tachográf-kártyákat kialakítaniuk, tesztelniük és ellenırizniük, hogy észleljék a termék életciklusának minden fázisában felmerülı sebezhetıségeket, és megakadályozzák vagy csökkentsék ezek lehetséges kihasználását.

(1) A gyártóknak úgy kell a gyártásra kerülı jármőegységeket, mozgásérzékelıket, súlyérzékelıket és tachográf-kártyákat kialakítaniuk, tesztelniük és ellenırizniük, hogy észleljék a termék életciklusának minden fázisában felmerülı sebezhetıségeket, és megakadályozzák vagy csökkentsék ezek lehetséges kihasználását. A vizsgálatok gyakoriságát az a tagállam állapítja meg, amely a típusbizonyítványt kiadta, a tesztek között eltelt idı azonban nem haladhatja meg a két évet.


Módosítás

(2) Ebbıl a célból a gyártóknak a sebezhetıség elemzésére vonatkozó megfelelı dokumentációt kell benyújtaniuk a 7. cikk (3) bekezdésében említett független értékelınek.

(2) Ebbıl a célból a gyártóknak a sebezhetıség elemzésére vonatkozó megfelelı dokumentációt kell benyújtaniuk a 7. cikk (3a) bekezdésében említett tanúsító szerveknek.


A Bizottság által javasolt szöveg (3) A független értékelıknek

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a 7.

166

behatolásvizsgálatot kell végezniük a jármőegységeken, mozgásérzékelıkön és tachográf-kártyákon annak megerısítésére, hogy az ismert sebezhetıségek a nyilvánosan elérhetı információk birtokában levı személyek által nem használhatók ki.

cikk (3a) bekezdésében említett tanúsító szervnek behatolásvizsgálatot kell végeznie a jármőegységeken, mozgásérzékelıkön és tachográf-kártyákon annak megerısítésére, hogy az ismert sebezhetıségek a nyilvánosan elérhetı információk birtokában levı személyek által nem használhatók ki.


Módosítás (3a) Amennyiben az (1) és (3) bekezdésben említett tesztek a jármőegységek, a mozgásérzékelık és a tachográf-kártyák a sebezhetıségét fedik fel, az érintett elemeket nem lehet forgalomba hozni. Ilyen esetekben a típusjóváhagyást megadó tagállam a 11. cikk (2) bekezdésével összhangban visszavonja a jóváhagyást.

Módosítás 75 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 15 cikk – 3 b bekezdés (új) Módosítás


(3b) Amennyiben a gyártó vagy a 7. cikk (3a) bekezdésében említett tanúsító szerv a jármőegységek, a mozgásérzékelık és a tachográf-kártyák nagyon súlyos sebezhetıségét fedi fel, és ezeket az elemeket már forgalomba hozták, a gyártó vagy a 7. cikk (3a) bekezdésében említett tanúsító szerv késedelem nélkül értesíti az adott tagállam illetékes hatóságait.

167

Módosítás 76 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 15 cikk – 3 c bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (3c) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a (3b) bekezdésben említett problémát – különösen a gyártó részérıl – orvosolják, és késedelem nélkül értesítik a Bizottságot a felfedett sebezhetıségekrıl, illetve a tervezett vagy meghozott intézkedésekrıl.


Módosítás

(2) A szerelık vagy mőhelyek a megfelelı mőködés ellenırzése után leplombálják a menetíró készülékeket, hogy a rögzített adatokat ne lehessen manipuláló eszközzel meghamisítani vagy megváltoztatni.

(2) A jóváhagyott szerelık vagy mőhelyek a megfelelı mőködés ellenırzése után – a 10. cikkben említett típusbizonyítványban szereplı mőszaki leírásokkal összhangban – leplombálják a tachográfot, hogy a rögzített adatokat ne lehessen manipuláló eszközzel meghamisítani vagy megváltoztatni.


A Bizottság által javasolt szöveg (5) A plomba csak az illetékes hatóság által az (1) bekezdés szerint elismert szerelık vagy mőhelyek vagy az ellenırzést végzı tisztviselık által, vagy az

törölve

168

I. melléklet V. szakaszának 4. pontjában vagy az IB. melléklet V. szakaszának 3. pontjában meghatározott körülmények között távolíthatók el. Módosítás 79 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 17 a cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 17a. cikk Plombálás (1) A tachográf alábbi részeit kell leplombálni: - bármely olyan csatlakozás, amely szétkapcsoláskor észlelhetetlen változásokat vagy észrevehetetlen adatvesztést okoz, - beépítési plakett, hacsak nem oly módon van rögzítve, hogy lehetetlen eltávolítani a rajta lévı jelölések tönkretétele nélkül. (2) A plomba csak az illetékes hatóság által a 17. cikk (1) bekezdése szerint elismert szerelık vagy mőhelyek vagy az ellenırzést végzı tisztviselık által vagy az e rendeletben meghatározott körülmények között távolítható el. (3) Minden alkalommal, amikor e plombák feltörésre kerülnek, errıl és ennek okairól írásbeli nyilatkozatot kell készíteni, amelyet az illetékes hatóságnak át kell adni.


Módosítás Ezek az ellenırzések legalább a

169

következık ellenırzését foglalják magukban: (1) a tachográf rendeltetésszerő mőködése; (2) a tachográfon a típusjóváhagyási jel megléte; (3) a beépítési jel felerısítése; (4) a tachográfon és a készülék egyéb alkatrészein lévı plombák sértetlensége, (5) a tachográfhoz csatlakoztatott manipuláló berendezés hiánya. Módosítás 81 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 19 cikk – 3 bekezdés – b pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b) Az elismert szerelık és mőhelyek mőszaki ellenırzése bejelentés nélkül is megtörténhet az elvégzett kalibrálások és beépítések ellenırzése céljából. Ezeket az ellenırzéseket évente legalább az elismert mőhelyek 10%-ánál el kell végezni.

b) Az elismert szerelık és mőhelyek mőszaki ellenırzése bejelentés nélkül is megtörténhet az elvégzett kalibrálások és beépítések ellenırzése céljából. Ezeket az ellenırzéseket évente legalább az elismert mőhelyek 20%-ánál el kell végezni.


Módosítás

(4) A tagállamoknak megfelelı intézkedéseket kell hozniuk a szerelık vagy mőhelyek és a szállítási vállalkozások közötti összeférhetetlenség megelızése érdekében. Így különösen nem engedhetı meg, hogy egy olyan szállítási vállalkozás, amely elismert szerelıként vagy mőhelyként is mőködik, menetíró készülékeket építsen be és kalibráljon saját jármőveiben.

(4) A tagállamoknak és illetékes hatóságaiknak megfelelı intézkedéseket kell hozniuk a szerelık vagy mőhelyek és a szállítási vállalkozások közötti összeférhetetlenség megelızése érdekében. Összeférhetetlenség komoly kockázata esetén olyan kiegészítı egyedi intézkedéseket kell hozni, amelyek biztosítják, hogy a szerelık vagy mőhelyek megfeleljenek e rendeletnek.

170


Módosítás (6a) A tagállamok figyelemmel kísérik és üldözik a csalárd beszerelésre és a menetíró készülékeket manipuláló eszközök beszerelésére vonatkozó, az interneten egyre terjedı ajánlatokat. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e tekintetben végzett tevékenységeikrıl; a Bizottság pedig az EU összes többi ellenırzı hatósága számára hozzáférhetıvé teszi ezt az információt, hogy mindegyikük számára ismertté tegye a csalárd beszerelés és manipuláció legújabb gyakorlatait.


Módosítás

(1) A mőhelykártyák érvényességi ideje nem haladhatja meg az egy évet.

(1) A mőhelykártyák érvényességi ideje nem haladhatja meg az egy évet. A mőhelykártya megújításakor az illetékes hatóság meggyızıdik arról, hogy a szerelı vagy a mőhely megfelel a 19. cikk (2) bekezdésében felsorolt követelményeknek.


A Bizottság által javasolt szöveg (1) A jármővezetıi kártyát a jármővezetı

(1) A jármővezetıi kártyát a jármővezetı

171

kérésére annak a tagállamnak az illetékes hatósága állítja ki, amelynek területén a jármővezetı szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. A kártyát az illetékes hatóság a kérés beérkeztét követı egy hónapon belül kiállítja.

kérésére annak a tagállamnak az illetékes hatósága állítja ki, amelynek területén a jármővezetı szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. A kártyát az illetékes hatóság a kérés beérkeztét követı 15 napon belül kiállítja.


Módosítás 3a. A szokásos tartózkodási hely sérelme nélkül, valamint a nemzetközi közúti fuvarozás során a tisztességes verseny biztosítása érdekében, a nemzetközi fuvarozást végzı jármővezetık egyedi munkaszerzıdéseire azon ország jogszabályai irányadók, amelyben vagy amelybıl a jármővezetı – a tevékenységét jellemzı összes tényezı figyelembevételével – szerzıdése teljesítése során rendszeresen teljesíti kötelezettségei nagy részét munkaadója felé.


Módosítás

(6) Hivatalos érvényességi ideje alatt csak akkor vonható vissza, illetve érvényessége csak akkor függeszthetı fel, ha valamely tagállam illetékes hatósága arra a megállapításra jut, hogy a kártyát hamisították vagy a jármővezetı olyan kártyát használ, amelynek nem ı a tulajdonosa, vagy a kártyát a valóságnak nem megfelelı nyilatkozatok, illetve hamisított okmányok alapján szerezte meg. Ha az ilyen felfüggesztésrıl vagy visszavonásról nem az a tagállam intézkedik, amelyik a kártyát kiállította,

(6) Hivatalos érvényességi ideje alatt csak akkor vonható vissza, illetve érvényessége csak akkor függeszthetı fel, ha valamely tagállam illetékes hatósága arra a megállapításra jut, hogy a kártyát hamisították vagy a jármővezetı olyan kártyát használ, amelynek nem ı a tulajdonosa, vagy a kártyát a valóságnak nem megfelelı nyilatkozatok, illetve hamisított okmányok alapján szerezte meg. Ha az ilyen felfüggesztésrıl vagy visszavonásról a kártyát kiállító tagállamtól eltérı tagállam rendelkezik,

172

akkor az elıbbi tagállam visszaküldi a kártyát a kiállító tagállam hatóságaihoz, és jelzi a visszaküldés indokait.

akkor a lehetı legrövidebb idın belül visszaküldi a kártyát a kiállító tagállam hatóságaihoz, és jelzi a visszavonás vagy felfüggesztés indokait.

Módosítás 86 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 26 cikk – 1 bekezdés – harmadik francia bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

– a vezetıi engedély száma és a vezetıi engedélyt kibocsátó ország (adott esetben);

– az érvényes vezetıi engedély száma és a vezetıi engedélyt kibocsátó ország (adott esetben);


Módosítás

(2) A Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell tenniük minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az elektronikus nyilvántartások kapcsolódnak egymáshoz és az egész Unió területérıl elérhetık.

(2) A Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell tenniük minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az elektronikus nyilvántartások kapcsolódnak egymáshoz és az egész Unió területérıl elérhetık, a TACHOnet üzenetküldı rendszer vagy ezzel kompatibilis rendszer használatával.


Módosítás

(4) Az ellenırzést végzı tisztviselık hozzáférhetnek az elektronikus nyilvántartáshoz annak érdekében, hogy ellenırizzék a jármővezetıi kártyák

(4) Az ellenırzést végzı tisztviselık hozzáférnek az elektronikus nyilvántartáshoz annak érdekében, hogy ellenırizzék a jármővezetıi kártyák

173

státusát.

státuszát.

Módosítás 89 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 27 cikk A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A jármővezetıi kártyákat 2018. január 18ig ezen fejezet rendelkezései szerint kell kibocsátani. 2018. január 19-tıl a jármővezetıi kártyákat bele kell építeni a vezetıi engedélyekbe, és a 2006/126/EK rendelet rendelkezései szerint kell kiállítani, megújítani, cserélni és pótolni.

A jármővezetıi kártyákat e fejezet rendelkezései szerint kell kibocsátani.

A Bizottságnak …-tıl* számítva 24 hónapon belül a jelenleg folyó kártyacsalások mennyiségének csökkentése érdekében hatásvizsgálatot kell végeznie a hivatásos jármővezetık által használt összes kártya – különösen a jármővezetıi kártya és a jogosítvány – egyesítésének megvalósíthatóságáról és elınyeirıl. A Bizottság ennek keretében megvizsgálja a rendelkezésre álló valamennyi technikai megoldást, a kártyák kompatibilitásával kapcsolatos problémákat, valamint az adatvédelemmel kapcsolatos kérdéseket. A Bizottság …tıl* számítva 30 hónapon belül közli az Európai Parlamenttel a megállapításait. *



Módosítás

(1) A szállítási vállalkozásnak, a jármő tulajdonosának és jármővezetıknek

(1) A szállítási vállalkozásnak, a jármő tulajdonosának és jármővezetıknek

174

gondoskodniuk kell a menetíró készülék és a jármővezetıi kártya helyes mőködésérıl és megfelelı használatáról, amennyiben a jármővezetınek az IB. mellékletben foglaltaknak megfelelı menetíró készülékkel felszerelt jármővet kell vezetnie.

gondoskodniuk kell a tachográf és a jármővezetıi kártya helyes mőködésérıl és megfelelı használatáról, amennyiben a jármővezetınek digitális tachográffal felszerelt jármővet kell vezetnie. Analóg tachográf használata esetében a szállítási vállalkozás és a jármővezetık gondoskodnak az adatrögzítı lap megfelelı mőködésérıl és helyes használatáról.


Módosítás (1a) A digitális tachográf nem lehet oly módon beállítva, hogy automatikusan egy meghatározott jelzésre kapcsoljon, amikor a jármő motorja le van állítva vagy a gyújtás le van kapcsolva. A jármővezetınek manuálisan kell tudnia kategóriát választani, a kikapcsolást követı tevékenységétıl vagy pihenésétıl függıen.

Módosítás 153 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 28 cikk – 4 a bekezdés (új) Módosítás


(4a) A tagállamok figyelemmel kísérik és üldözik a csalárd beszerelésre és a menetíró készülékeket manipuláló eszközök beszerelésére vonatkozó, az interneten egyre terjedı ajánlatokat.

175

Módosítás 92 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 29 cikk – -1 bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás A szállítási vállalkozás: (1) megadja az általa alkalmazott vagy rendelkezésére álló jármővezetıknek a szükséges képzést és utasításokat a tachográfok helyes mőködése vonatkozásában; (2) rendszeresen ellenırzéseket végez annak biztosítására, hogy az általa foglalkoztatott vagy a rendelkezésére álló jármővezetık helyesen használják a tachográfot, és; (3) nem ad az általa alkalmazott vagy rendelkezésére álló jármővezetıknek olyan közvetlen vagy közvetett ösztönzést, amely a menetíró készülékkel való visszaélésre sarkallhat.

Módosítás 94, 124 és 133 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 29 cikk – 3 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) A szállítási vállalkozás felelıs az e rendeletben elıírtaknak a vállalkozás jármővezetıi általi megsértéséért. A tagállamok azon joga ellenére, hogy a szállítási vállalkozást teljes mértékben felelısnek tekintsék, a tagállamok figyelembe vehetnek bármely bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szállítási vállalkozást ésszerően nem lehet az elkövetett jogsértésért felelısnek tekinteni.

(3) A szállítási vállalkozás felel azért, ha saját jármővezetıi vagy a rendelkezésére álló jármővezetık megsértik az e rendeletben elıírtakat. A tagállamok a szállítási vállalkozást teljes mértékben felelısnek tekinthetik, ugyanakkor ennek során figyelembe vehetnek bármely olyan bizonyítékot, amely alátámasztja, hogy a szállítási vállalkozást ésszerően nem lehet az elkövetett jogsértésért felelısnek tekinteni. Az ellenırzı hatóságok rendszeres ellenırzéseket végeznek az 561/2006/EK rendelet 10. cikkének (4)

176

bekezdése szerint. Módosítás 95 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 30 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ellenırzés céljából azok az idıszakok, amelyekre nincs bejegyzett tevékenység, pihenıidınek vagy megszakításnak minısülnek. A jármővezetıknek nem kötelezı a napi és heti pihenıidıket feljegyezni, ha a jármőtıl távol tartózkodnak.

Ellenırzés céljából azok az idıszakok, amelyekre nincs bejegyzett tevékenység, pihenıidınek vagy megszakításnak minısülnek. A tagállamok nem írják elı a jármővezetık számára, hogy dokumentálják a jármő elhagyása során végzett tevékenységeiket.

Módosítás 96 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 30 cikk – 7 bekezdés – 1 albekezdés Módosítás

A Bizottság által javasolt szöveg (7) A jármővezetı az IB. mellékletben foglaltaknak megfelelı menetíró készülékbe köteles beírni azoknak az országoknak a betőjeleit, amelyekben a munkanapját megkezdi és befejezi. Bármely tagállam elıírhatja azonban, hogy az olyan jármővek vezetıi, amelyek a határaikon belül folytatnak szállításokat, az ország betőjele mellett részletesebb földrajzi leírásokat is adjanak meg, feltéve hogy az adott tagállam azokat még 1998. április 1-je elıtt bejelentette a Bizottságnak.

(7) A jármővezetı a digitális tachográfba köteles beírni azoknak az országoknak a betőjeleit, amelyekben a munkanapját megkezdi és befejezi. Bármely tagállam elıírhatja azonban, hogy az olyan jármővek vezetıi, amelyek a határaikon belül folytatnak szállításokat, az ország betőjele mellett részletesebb földrajzi leírásokat is adjanak meg, feltéve hogy az adott tagállam azokat még 1998. április 1je elıtt bejelentette a Bizottságnak.

Módosítás 97 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 32 cikk – 3 bekezdés

177


Módosítás

(3) Az arra felhatalmazott ellenırzést végzı személy az adatrögzítı lapok, a menetíró készülék vagy a jármővezetıi kártya által rögzített, kijelzett vagy kinyomtatott adatok elemzésével ellenırizheti az 561/2006/EK rendeletnek való megfelelést, illetve ha ezek nem állnak rendelkezésre, bármely más olyan dokumentum ellenırzésével, mely egy rendelkezés be nem tartását bizonyítja, például a 24. cikk (2) és a 33. cikk (2) bekezdésében meghatározottakat.

(3) A tanúsítvánnyal rendelkezı, ellenırzést végzı személy az adatrögzítı lapok, a tachográf vagy a jármővezetıi kártya által rögzített, kijelzett, kinyomtatott vagy letöltött adatok elemzésével ellenırizheti az 561/2006/EK rendeletnek való megfelelést, illetve ha ezek nem állnak rendelkezésre, bármely más olyan dokumentum ellenırzésével, mely egy rendelkezés be nem tartását megindokolja, például a 24. cikk (2) és a 33. cikk (2) bekezdésében meghatározottakat.


Módosítás (3a) A Bizottság az elsı jogalkalmazó tisztviselıi bizonyítványok kiadását követı 18 hónapon belül az összes tagállamban tanulmányt készít a végrehajtási rendszerekrıl annak megállapítása érdekében, hogy hány képesítéssel rendelkezı tisztviselı található az egyes tagállamokban. A tagállamoknak ezt követıen évente jelentést kell tenniük a Bizottság felé, részletezve, hogy a tisztviselık milyen képzést kaptak, és hány aktív jogalkalmazó tisztviselı szerzett európai bizonyítványt.

Módosítás 99 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 33 cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés

178


Módosítás

A tagállamok által a 37. cikk szerint hozott intézkedések felhatalmazhatják az illetékes hatóságokat a jármő használatának a megtiltására, amennyiben az üzemzavart vagy a hibás mőködés nem került megszüntetésre az elsı és második albekezdéseknek megfelelıen.

A tagállamok által a 37. cikk szerint hozott intézkedések hatáskört biztosítanak az illetékes hatóságoknak a jármő használatának a megtiltására, amennyiben az üzemzavart vagy a hibás mőködés nem került megszüntetésre az elsı és második albekezdéseknek megfelelıen.

Módosítás 100 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 33 cikk – 1 bekezdés – 3a albekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás A hátrányos megkülönböztetés megelızése érdekében a Bizottság ennek során ellenırzi, hogy a hazai és a külföldi jármővek azonos elbírálás alá esnek-e.

Módosítás 101 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet VII fejezet – cím A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Adatvédelem, végrehajtás és szankciók

Végrehajtás és szankciók

Módosítás 102 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 34 cikk A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

34 cikk

törölve

A személyes adatok védelme (1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a személyes adatok feldolgozása ezen

179

rendelet vonatkozásában a 95/46/EK és a 2002/58/EK irányelvnek megfelelıen és a tagállamnak a 95/46/EK irányelv 28. cikke szerinti független közigazgatási szervének felügyelete alatt történik. (2) A tagállamoknak különösen biztosítaniuk kell a személyes adatok védelmét a következıkhöz kapcsolódóan: - globális navigációs mőholdrendszer (GNSS) használata helymeghatározó adatok rögzítésére a 4. cikkben meghatározott módon, - távoli kommunikáció használata ellenırzés céljából az 5. cikkben meghatározott módon, - harmonizált interfésszel rendelkezı menetíró készülék használata a 6. cikkben meghatározott módon, -a jármővezetıi kártyákra vonatkozó elektronikus információcsere a 26. cikkben meghatározott módon, - a szállítási vállalkozások nyilvántartása a 29. cikkben meghatározott módon. (3) Az IB. mellékletben említett menetíró készüléket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa a magánélet tiszteletben tartását. Csak a feldolgozáshoz szigorúan szükséges adatokat szabad feldolgozni. (4) A jármővek és/vagy szállítási vállalkozások tulajdonosainak adott esetben meg kell felelniük a személyes adatok védelmére vonatkozó megfelelı rendelkezéseknek. Módosítás 103 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 34 a cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 34a. cikk Ellenırzı tisztviselık

180

(1) A rendelet betartásának eredményes figyelemmel kísérése érdekében a tanúsított ellenırzı tisztviselıknek kellı mennyiségő szabványos berendezéssel és jogi hatáskörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy elláthassák e rendelet szerinti kötelezettségeiket. Ez különösen a következıket jelenti: a) a tanúsított ellenırzı tisztviselınek birtokában kell lennie azon ellenırzı kártyáknak, amelyek lehetıvé teszik a tachográfban és a tachográf-kártyákon – továbbá a mőhelykártyán – rögzített adatokhoz való hozzáférést. b) a tanúsított ellenırzı tisztviselınek rendelkeznie kell a vonatkozó harmonizált és szabványosított eszközökkel és típusjóváhagyással rendelkezı szoftverrel az adatállományok jármőegységekbıl és tachográf-kártyákból történı letöltéséhez, és a digitális tachográfok ilyen adatállományainak és nyomtatott jelentéseinek az analóg tachográfok nyomtatványaival vagy ábráival együttesen történı, gyors elemzéséhez. (2) Ha a tanúsított tisztviselı az ellenırzés végeztével elegendı bizonyítékot talál a csalás alapos gyanújára, felhatalmazással kell rendelkeznie arra, hogy további vizsgálatok elvégzése céljából egy felhatalmazott mőhelybe küldje a jármővet, különösen annak ellenırzése érdekében, hogy a tachográf: a) megfelelıen mőködik-e; b) helyesen rögzíti és tárolja-e az adatokat, és a kalibrálási paraméterek helyesek-e. (3) A tanúsított ellenırzı tisztviselıknek hatáskörrel kell rendelkezniük a felhatalmazott mőhelyek arra való utasítására, hogy végezzék el a (2) bekezdésben említett teszteket, és a manipulációs eszközök jelenlétének kimutatására kifejlesztett célzott teszteket. Ha manipulációs eszközöket mutatnak ki, a berendezést, beleértve magát az eszközt, a jármőegységet vagy összetevıit és a

181

jármővezetıi kártyát ki lehet szerelni a jármőbıl, és bizonyítékként lehet felhasználni, az ilyen bizonyítékok kezelésére vonatkozó nemzeti eljárási szabályoknak megfelelıen. (4) A tanúsított ellenırzı tisztviselıknek a vállalkozás telephelyének ellenırzésekor ki kell használniuk a lehetıséget az ott található tachográfok és jármővezetıi kártyák ellenırzésére. (5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 39. cikknek megfelelıen az (1) bekezdésben említett berendezésre vonatkozó mőszaki és funkcionális elıírások meghatározása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el: Módosítás 104 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 35 cikk – 2 a bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (2a) A Bizottság a …*-tól számított 12 hónapon belül határozatokat fogad el az ellenırzı tisztviselık képzésének közös rendszerének létrehozásáról. *



Módosítás

(3) A Bizottság határozatokat hoz az ellenırzést végzı tisztviselık kiképzésének és továbbképzésének módszertanára vonatkozóan, beleértve az ellenırzések

(3) A Bizottság elfogadja az ellenırzést végzı tisztviselık kiképzésének és továbbképzésének módszertanát, beleértve az ellenırzések irányítására és a

182

irányítására és a manipulációs eszközök és csalás észlelésére vonatkozó technikákat is. E végrehajtási aktusokat a 40. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

manipulációs eszközök és csalás észlelésére vonatkozó technikákat is. E módszertannak a tachográf által rögzített adatok valamennyi tagállamban egységes elemzésének biztosítása érdekében az e rendelet és az 561/2006/EK rendelet közös értelmezését biztosító iránymutatásokon kell alapulnia. E végrehajtási aktusokat a 40. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálati eljárással összhangban kell elfogadni.


Módosítás (3a) …* után 24 hónappal az ellenırzı tisztviselık az európai jogalkalmazási bizonyítvány megszerzése érdekében vizsgát tesznek. Ez a harmonizált tanúsítvány igazolja, hogy rendelkeznek a megfelelı képességekkel az e rendeletben és különösen a 34a. cikkel kapcsolatban meghatározott ellenırzési feladataik megfelelı végrehajtásához. *

HL: Kérjük, illessze be e rendelet alkalmazásának idıpontját.

Módosítás 107 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 35 cikk – 3 b bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 3b. A Bizottság határozatokban fogadja el a vizsgakövetelményeket és a (3a) bekezdésben említett vizsga tartalmát. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 40. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálati

183

eljárással összhangban kell elfogadni. Módosítás 108 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 35 cikk – 3 c bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (3c) A Bizottság kétévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az egyes tagállamokban képzésben részt vevı, illetve az európai jogalkalmazási bizonyítványt megszerzı ellenırzı tisztviselık számáról.

Módosítás 109 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 35 a cikk (új) Módosítás


35a. cikk Nagyon súlyos jogsértések A rendeletben meghatározott kötelezettségek alábbi megsértései – különös súlyuknál és a közúti közlekedés biztonságára való lehetséges következményeiknél fogva nagyon súlyos jogsértésnek minısülnek a tagállami jogszabályokban: (1) Az adatrögzítı berendezés beszerelését illetıen: típusjóváhagyással nem rendelkezı tachográf beszerelése és használata; (2) A tachográfok, jármővezetıi kártyák vagy adatrögzítı lap használatát illetı kötelezettségek tekintetében: a) olyan tachográf használata, amely a 18. cikkben meghatározott ellenırzéshez kapcsolódó kötelezettségeket nem teljesíti,

184

b) olyan tachográf használata, amelyet nem ellenıriztek, kalibráltak vagy plombáltak le megfelelıen; c) érvénytelen jármővezetıi kártya használata; d) az adatrögzítı lapok, a kinyomtatott és letöltött jelentések megırzésének vállalkozás általi elmulasztása; e) a jármővezetınek több érvényes jármővezetıi kártyája van; f) más személy jármővezetıi kártyájának használata; g) hibás vagy lejárt jármővezetıi kártya használata; h) a rögzített és tárolt adatok nem állnak rendelkezésre legalább 365 napig; i) szennyezett vagy sérült lapok és jármővezetıi kártyák használata, ha illetve olvashatatlan adatok; j) a jármővezetıi kártyák és adatrögzítı lapok nem rendeltetésszerő használata; k) egyetlen adatrögzítı lap vagy jármővezetıi kártya rendeltetési idın túli használata, ha ez adatvesztést okoz; l) a kötelezı manuális adatbevitel elmulasztása; m) a megfelelı nyílásban nem a megfelelı lap vagy jármővezetıi kártya használata (multimanning). (3) Az információk megadása vonatkozásában: az adatrögzítı lapon a vezetéknév és a keresztnév megadásának elmulasztása. (4) Az információszolgáltatás kötelezettsége vonatkozásában: a) az ellenırzés megtagadása; b) az adott napi nyilvántartások indokolatlan hiánya; c) az elızı 28 napi nyilvántartások indokolatlan hiánya; d) jármővezetıi kártyával rendelkezı jármővezetı kártyáján indokolatlanul

185

hiányoznak a nyilvántartások; e) az adott héten és az elızı 28 napban készült kézi nyilvántartások és nyomtatott jelentések indokolatlan hiánya; f) a jármővezetıi kártya felmutatására való képtelenség; g) az adott héten és az elızı 28 napban készült nyomtatott jelentések felmutatására való képtelenség; (5) Meghibásodás: A tachográfot nem jóváhagyott szerelı vagy mőhely javította. (6) A nyomtatott jelentések kézi javítása: a) a jármővezetı nem tünteti fel az összes információt az adatrögzítı javíthatatlansága vagy meghibásodása miatt már nem rögzített idıszakokra vonatkozóan; b) az ideiglenes lapról hiányzik a jármővezetı kártyaszáma és/vagy neve és/vagy a jármővezetıi engedély száma; c) a jármővezetıi kártya elvesztésérıl vagy eltulajdonításáról nem tettek hivatalos bejelentést azon tagállam illetékes hatóságainál, amelynek területén azt elveszítették vagy ellopták. (7) Csalás vonatkozásában: a) az adatrögzítı lapon rögzített, a tachográfban vagy a jármővezetıi kártyán tárolt adatok, illetve az adatrögzítı tachográf kinyomtatott adatainak meghamisítása, törlése vagy megsemmisítése; b) a menetíró készülékkel, az adatrögzítı lappal, a jármővezetıi kártyával vagy a vállalati kártyával kapcsolatos bármely olyan manipuláció, amely az adatok, illetve a kinyomtatott információk meghamisítását eredményezheti; c) a jármővön lévı olyan manipulációs eszköz, amely az adatok vagy a kinyomtatott adatok hamisítására felhasználható.

186


Módosítás

A kölcsönös segítségnyújtás keretén belül a tagállamok illetékes hatóságai rendszeresen megküldik egymásnak az ezen rendelet megsértésére vonatkozó, szerelıkre és mőhelyekre valamint az ilyen jogsértésekért kiszabott büntetésekre vonatkozó összes rendelkezésre álló információt.

A kölcsönös segítségnyújtás keretén belül a tagállamok illetékes hatóságai rendszeresen megküldik egymásnak az ezen rendelet megsértésére vonatkozó, szerelıkre és mőhelyekre, a manipulálás gyakorlatainak típusaira, valamint az ilyen jogsértésekért kiszabott büntetésekre vonatkozó összes rendelkezésre álló információt.

Módosítás 111 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 36 a cikk (új) Módosítás


36a. cikk Telefonos ügyelet A Bizottság weboldalt, valamint az EU egészében hívható ügyeleti telefonszámot hoz létre, amelyet a jármővezetık vagy bármely más érintett fél díjmentesen és anonim módon hívhat, ha az e rendelet hatálya alá esı csalást kíván bejelenteni. Módosítás 112 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 pont 3821/85/EGK tanácsi rendelet 37 cikk – 3 bekezdés

187


Módosítás

(3) A tagállamok által a 2009/5/EK irányelvben meghatározott nagyon súlyos szabálysértésekre meghatározott szankcióknak a tagállamban a közúti közlekedésre vonatkozó jogszabályok megsértéséért alkalmazható legmagasabb kategóriába kell tartozniuk.

(3) A tagállamok által az e rendelet 35a. cikkében meghatározott nagyon súlyos szabálysértésekre meghatározott szankcióknak a tagállamban a közúti közlekedésre vonatkozó jogszabályok megsértéséért alkalmazható legmagasabb kategóriába kell tartozniuk.


Módosítás A Bizottság a 4., 5. és 6. cikkben meghatározott részletes elıírásokat ... -ig* fogadja el. A Bizottság a 39. cikknek megfelelıen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el e határidı meghosszabbítása céljából, amennyiben a határidı lejártakor bizonyítani tudja, hogy még nem áll rendelkezésre a megkövetelt elıírásoknak megfelelı készülék. __________________ * HL Kérjük illessze be a dátumot: két évvel e rendelet hatálybalépését követıen.


Módosítás

(2) A 4., 5., 6. és 38. cikkben említett felhatalmazás [e rendelet hatálybalépésének idıpontjától] határozatlan idıre szól.

(2) A 3g., 4., 5., 6. és 34a.cikkben említett felhatalmazást a Bizottság a ...-tól/-tıl* számított ötéves idıtartamra kapja. A Bizottság legkésıbb kilenc hónappal az ötéves idıszak vége elıtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács legkésıbb

188

három hónappal az egyes idıszakok vége elıtt nem emel kifogást a meghosszabbítás ellen, a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyezı idıtartamra. *



Módosítás

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4., 5., 6. és 38. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı napon vagy a benne megjelölt késıbbi idıpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévı, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3g., 4., 5., 6. és 34a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı napon vagy a benne megjelölt késıbbi idıpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévı, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.


Módosítás

(5) A 4., 5., 6. és 38. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor léphet hatályba, ha az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítést követı két hónapos idıtartamon belül nem emel ellene kifogást, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az idıtartam leteltét megelızıen egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem

(5) A 3g., a 4., az 5., a 6., illetve a 34a. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követı két hónapos idıtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az idıtartam leteltét

189

emel kifogást. Ezen idıtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére [2 hónappal] meghosszabbodik.

megelızıen egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen idıtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére [2 hónappal] meghosszabbodik.

Módosítás 134 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – -1 pont (új) 561/2006/EK rendelet 2 cikk – 1 bekezdés – a pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (-1) A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontjában a „3,5 tonnát” szövegrész helyébe a „2,5 tonnát” szövegrész lép;

Módosítás 126 és 135 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – -1 a pont (új) 561/2006/EK rendelet 3 cikk – a a pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (-1a) A 3. cikk a következı ponttal egészül ki: „aa) az olyan jármővek vagy jármővek kombinációi, amelyeket olyan anyagok, felszerelések vagy gépek szállítására használnak, amelyekre a jármővezetınek munkája során szüksége van, illetve amelyeket kizárólag a vállalkozás telephelyétıl számított 100 km-es sugarú körben használnak, azzal a feltétellel, hogy a jármő vezetése nem a jármővezetı fı tevékenysége;”

Módosítás 127 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – -1 b pont (új) 561/2006/EK rendelet 7 cikk – 2 a bekezdés (új)

190


Módosítás (-1b) A 7. cikk a következı bekezdéssel egészül ki: „(2a) Az (1) és (2) bekezdéstıl eltérve, a személyszállítással foglalkozó jármővezetınek 4,5 órás vezetési idıt követıen legalább 45 perc szünetet kell tartania. A szünet több kisebb, legalább 15 perces megszakítással is helyettesíthetı.”

Módosítás 128 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – -1 c pont (új) 561/2006/EK rendelet 8 cikk – 6 a bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (-1c) A 8. cikk (6a) bekezdése helyébe a következı szöveg lép: „(6a) A (6) bekezdéstıl eltérve, az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21i 1073/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében személyszállítással foglalkozó jármővezetık heti pihenıidejüket az azt megelızı rendes heti pihenıidıt követıen legfeljebb 12 egymást követı 24 órás idıszakkal elhalaszthatják, feltéve, hogy: a) az eltérés kihasználását követıen a jármővezetık egy rendes heti pihenıidıt tartanak; b) egy négy hetes idıtartamon belül összesen 140 óra heti pihenıidıt tartanak.” [...]

Módosítás 117 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 a pont (új) 561/2006/EK rendelet 13 cikk – 1 bekezdés – d pont

191


Módosítás (1a) A 13. cikk (1) bekezdése d) pontjának elsı albekezdésében a két francia bekezdés helyébe az alábbi szöveg lép: „– postai küldemények kézbesítése céljára.”

Módosítás 118 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 b pont (új) 561/2006/EK rendelet 13 cikk – 1 bekezdés – h pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (1b) A 13. cikk (1) bekezdésének h) pontjában az „útkarbantartás és ellenırzés” kifejezés helyébe az „útépítés, -karbantartás és -ellenırzés” kifejezés lép.

Módosítás 119 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 c pont (új) 561/2006/EK rendelet 13 cikk – 1 bekezdés – l pont Módosítás


(1c) A 13. cikk (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következı szöveg lép: „l) a gazdaságokból tej begyőjtésére és/vagy a tejkonténereknek a gazdaság területére való visszaszállítására, illetve a takarmányozási célú tejtermékek szállítására használt jármővek”.

Módosítás 120 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 d pont (új) 561/2006/EK rendelet 13 cikk – 1 bekezdés – q pont (új)

192


Módosítás (1d) A 13. cikk (1) bekezdése a következı ponttal egészül ki: „q) építkezéseken szükséges építıanyagok szállítására használt jármővek”.

193

P7_TA-PROV(2012)0272 A szellemitulajdon-jogok vámhatósági érvényesítése ***I Az Európai Parlament 2012. július 3-i jogalkotási állásfoglalása a szellemitulajdon-jogok vámhatósági érvényesítésérıl szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatróla szellemitulajdon-jogok vámhatósági érvényesítésl (COM(2011)0285 – C70139/2011 – 2011/0137(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: elsı olvasat) Az Európai Parlament, –

tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0285),

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0139/2011),

–


–


–

tekintettel a Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0046/2012),

1.


2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.



Módosítás

(2) A szellemitulajdon-jogokat sértı áruk forgalomba hozatala súlyos kárt okoz a jogosultak, a törvénytisztelı gyártók és a kereskedık számára. Ezen felül megtéveszti a fogyasztókat, és egyes esetekben veszélyezteti egészségüket és biztonságukat. Az ilyen áruk piacra jutását a lehetı legtöbb eszközzel akadályozni

(2) A szellemitulajdon-jogokat sértı áruk forgalomba hozatala súlyos kárt okoz a jogosultak, a törvénytisztelı gyártók és a kereskedık számára. Ezen felül megtéveszti a fogyasztókat, és egyes esetekben veszélyezteti egészségüket és biztonságukat. Az ilyen áruk vámterületre történı belépését és piacra jutását a lehetı

194

kell, és intézkedéseket kell hozni e jogellenes tevékenység elleni fellépés érdekében anélkül, hogy ez a jogszerő kereskedelmet fenyegetné.

legtöbb eszközzel akadályozni kell, és intézkedéseket kell hozni e jogellenes tevékenység elleni fellépés érdekében anélkül, hogy ez a jogszerő kereskedelmet fenyegetné. Ezért a fogyasztókat megfelelıen tájékoztatni kell az ilyen áruk megvásárlásához kapcsolódó kockázatokról.


Módosítás

(3) Az 1383/2003/EK rendelet felülvizsgálata rámutatott, hogy a szellemitulajdon-jogok érvényesítésének erısítése érdekében a jogi kereteket illetıen bizonyos fejlesztésekre van szükség, egyúttal a rendelkezések jogi egyértelmőségét is biztosítani kell, figyelembe véve a gazdasági, kereskedelmi és jogi fejleményeket is.

(3) Az 1383/2003/EK rendelet felülvizsgálata rámutatott, hogy a szellemitulajdon-jogok vámhatóságok általi érvényesítésének erısítése érdekében a jogi kereteket illetıen bizonyos fejlesztésekre van szükség, egyúttal a rendelkezések jogi egyértelmőségét is biztosítani kell, figyelembe véve a gazdasági, kereskedelmi és jogi fejleményeket is.


Módosítás

(4) Lehetıvé kell tenni a vámhatóságok számára, hogy a szellemitulajdon-jogok érvényesítése érdekében ellenırizzék azokat az árukat, amelyek az Unió vámterületén vámfelügyelet alatt állnak, vagy ilyen felügyelet alatt kellett volna állniuk. A szellemitulajdon-jogoknak a határokon történı érvényesítése mindenkor az erıforrások hatékony felhasználásával jár, amikor az áruk a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet meghatározása szerinti „vámfelügyelet” alatt állnak, vagy az alatt kellett volna állniuk. Amennyiben a

(4) Lehetıvé kell tenni a vámhatóságok számára, hogy a szellemitulajdon-jogok érvényesítése érdekében ellenırizzék azokat az árukat, amelyek az Unió vámterületén vámfelügyelet alatt állnak, vagy ilyen felügyelet alatt kellett volna állniuk, ideértve a felfüggesztı eljárás alá vont árukat is. A szellemitulajdonjogoknak a határokon történı érvényesítése mindenkor az erıforrások hatékony felhasználásával jár, amikor az áruk a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet meghatározása szerinti „vámfelügyelet”

195

vámszervek az árukat a határon lefoglalják, csak egy jogi eljárásra van szükség, míg ugyanilyen szintő jogérvényesítéshez számos különálló eljárásra lenne szükség a piacra került áruk megbontott és a kiskereskedıkhöz szállított tételeivel szembeni fellépés esetén. Kivételt kell tenni a végfelhasználási rendszer keretében szabad forgalomba bocsátott áruk tekintetében, mivel azok vámfelügyelet alatt maradnak még akkor is, ha szabad forgalomba bocsátották ıket. Helyénvaló továbbá nem alkalmazni a rendeletet az utasok által a személyes poggyászukban szállított árukra sem, feltéve, hogy ezek az utasok személyes használatára szolgálnak, és nem merülnek fel a kereskedelmi forgalomra utaló jelek.

alatt állnak, vagy az alatt kellett volna állniuk. Amennyiben a vámszervek az árukat a határon lefoglalják, csak egy jogi eljárásra van szükség, míg ugyanilyen szintő jogérvényesítéshez számos különálló eljárásra lenne szükség a piacra került áruk megbontott és a kiskereskedıkhöz szállított tételeivel szembeni fellépés esetén. Kivételt kell tenni a végfelhasználási rendszer keretében szabad forgalomba bocsátott áruk tekintetében, mivel azok vámfelügyelet alatt maradnak még akkor is, ha szabad forgalomba bocsátották ıket. Helyénvaló továbbá nem alkalmazni a rendeletet az utasok által a személyes poggyászukban szállított árukra sem, feltéve, hogy ezek az utasok személyes használatára szolgálnak, és nem merülnek fel a kereskedelmi forgalomra utaló jelek.


Módosítás

(5) Az 1383/2003/EK rendelet nem terjed ki bizonyos szellemitulajdon-jogokra és kizár bizonyos jogsértéseket. A szellemitulajdon-jogok érvényesítésének erısítése érdekében a vámhatósági ellenırzést ki kell terjeszteni más típusú jogsértésekre is, így a párhuzamos kereskedelembıl eredı jogsértésekre, valamint a vámhatóságok által már érvényesített, de az 1383/2003/EK rendelet hatálya alá nem tartozó más jogsértésekre. Ugyanebbıl az okból indokolt a rendelet hatálya alá vonni – a már eddig is az 1383/2003/EK rendelet hatálya alá tartozó jogok mellett – a kereskedelmi neveket, amennyiben azok a nemzeti jog alapján kizárólagos tulajdonjogként védettek, a félvezetı termékek topográfiáit, a használati mintákat, a mőszaki megoldások megkerülését szolgáló eszközöket, valamint az uniós jogszabályok által létrehozott bármely kizárólagos

(5) Az 1383/2003/EK rendelet nem terjed ki bizonyos szellemitulajdon-jogokra és kizár bizonyos jogsértéseket. A szellemitulajdon-jogok érvényesítésének erısítése érdekében a vámhatósági ellenırzést ki kell terjeszteni más típusú jogsértésekre is, amelyek nem tartoznak az 1383/2003/EK rendelet hatálya alá. E célból indokolt a rendelet hatálya alá vonni – a már eddig is az 1383/2003/EK rendelet hatálya alá tartozó jogok mellett – a kereskedelmi neveket, amennyiben azok a nemzeti jog alapján kizárólagos tulajdonjogként védettek, a félvezetı termékek topográfiáit, a használati mintákat, a mőszaki megoldások megkerülését szolgáló eszközöket, valamint az uniós jogszabályok által létrehozott bármely kizárólagos szellemitulajdon-jogot.

196

szellemitulajdon-jogot.


Módosítás (5a) A tagállamok elegendı forrást bocsátanak rendelkezésre ahhoz, hogy vámhatóságaik képesek legyenek a megnövekedett feladatok ellátására, valamint megfelelı képzést biztosítanak vámtisztviselıik számára. A Bizottság és a tagállamok irányvonalakat fogadnak el annak biztosítása érdekében, hogy az e rendelet hatálya alá esı jogsértések különbözı típusai tekintetében végrehajtandó vámellenırzésekre megfelelıen és egységes módon kerüljön sor.

Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 5 b preambulumbekezdés (új) Módosítás


(5b) Ez a rendelet maradéktalan végrehajtását követıen hozzájárul továbbá az egységes piachoz, amely biztosítja a jogosultak hatékonyabb védelmét, ösztönzi a kreativitást és az innovációt, valamint megbízható és jó minıségő termékeket nyújt a fogyasztók számára, ami cserébe megerısíti a fogyasztók, vállalkozások és kereskedık közötti határokon átnyúló tranzakciókat;

Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 5 c preambulumbekezdés (új)

197


Módosítás (5c) A szellemitulajdon-jogok hatékony érvényesítésének biztosítása érdekében a Bizottságnak minden szükséges intézkedést meg kell tennie az új jogi keretek vámhatóságok általi harmonizált – és szükségtelen késlekedés nélküli – alkalmazásának biztosítása érdekében az egész Unióban, ami a kereskedelem hátráltatása nélkül védelmezi a jogosultakat. A Modernizált Vámkódex – különösen egy interoperábilis e-vám rendszer – jövıbeli végrehajtása elımozdíthatná a jogérvényesítést.

Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 5 d preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (5d) A tagállamok erıforrásai a vámigazgatás terén egyre korlátozottabbak. Az új rendeletek ezért nem róhatnak további pénzügyi terheket a nemzeti hatóságokra. Az új kockázatkezelı technológiák elımozdítása és a nemzeti hatóságok rendelkezésére álló erıforrások maximalizálására irányuló stratégiákat támogatni kell.


Módosítás

(6) Ez a rendelet a vámhatóságokra vonatkozó eljárási szabályokat tartalmaz. Ennek megfelelıen ez a rendelet nem vezet be semmiféle új kritériumot a szellemi alkotásokra alkalmazandó jog megsértésének igazolása céljából.

(6) Ez a rendelet a vámhatóságokra vonatkozó eljárási szabályokat tartalmaz. Ennek megfelelıen ez a rendelet nem ír elı semmiféle új kritériumot a szellemi alkotásokra alkalmazandó jog megsértésének igazolása céljából.

198


Módosítás

(10) A szellemitulajdon-jogok gyors érvényesítésének biztosítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy ha a vámhatóságok megfelelı bizonyítékok alapján azt gyanítják, hogy a felügyeletük alatt álló áruk szellemitulajdon-jogot sértenek, akkor akár saját kezdeményezésükre, akár kérelemre felfüggeszthessék az áruk kiadását, vagy lefoglalhassák azokat annak érdekében, hogy a vámhatóságok intézkedését kezdeményezı kérelem elıterjesztésére jogosult személy eljárást indíthasson annak megállapítása érdekében, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés.

(10) A szellemitulajdon-jogok gyors érvényesítésének biztosítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy ha a vámhatóságok elegendı jelek alapján azt gyanítják, hogy a felügyeletük alatt álló áruk szellemitulajdon-jogot sértenek, akkor akár saját kezdeményezésükre, akár kérelemre felfüggeszthessék az áruk kiadását, vagy lefoglalhassák azokat annak érdekében, hogy a vámhatóságok intézkedését kezdeményezı kérelem elıterjesztésére jogosult személy eljárást indíthasson annak megállapítása érdekében, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés.

Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 10 a preambulumbekezdés (új) Módosítás


(10a) Ha felmerül annak gyanúja, hogy valamely tranzitáru az Unióban szellemitulajdon-jog oltalma alatt álló termék utánzata vagy másolata, akkor a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa köteles eleget tenni az áruk végsı rendeltetési helyére vonatkozó bizonyítási kötelezettségnek. A nyilatkozattevı, az áruk birtokosa vagy tulajdonosa által nyújtott világos és meggyızı bizonyíték hiányában az áruk vélelmezett végsı rendeltetési helye az uniós piac. A Bizottság – figyelembe véve az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát – iránymutatásokat fogad el, amelyek kritériumokat tartalmaznak a

199

vámhatóságok számára az átirányítás és az uniós piacon történı forgalombahozatal veszélyének hatékony értékelése céljából


Módosítás

(11) Ha nem hamisított vagy kalózáru válik jogsértés gyanújának tárgyává, a vámhatóságoknak nehéz lehet pusztán szemrevételezéssel megállapítaniuk, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés. Ezért indokolt eljárás megindítását elıíró intézkedésrıl rendelkezni, kivéve ha az érintett felek – nevezetesen az áruk birtokosa és a jogosult – beleegyeznek az áruk megsemmisítésébe. Az ilyen eljárásokkal foglalkozó illetékes hatóságok feladata, hogy eldöntsék, történt-e szellemitulajdonjog-sértés, illetve hogy az adott árukra vonatkozó szellemitulajdonjog-sértésekkel kapcsolatos megfelelı döntéseket meghozzák.

törölve


Módosítás

(12) Az 1383/2003/EK rendelet lehetıvé tette, hogy a tagállamok olyan eljárásról rendelkezzenek, amely megengedi bizonyos áruk megsemmisítését anélkül, hogy kötelezı lenne eljárást indítani a szellemitulajdonjog-sértés tényének megállapítására. Amint azt a hamisításnak a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásáról szóló 2008. december 18-i európai parlamenti állásfoglalás elismeri, ez az eljárás nagyon hasznosnak bizonyult

(12) Az 1383/2003/EK rendelet lehetıvé tette, hogy a tagállamok olyan eljárásról rendelkezzenek, amely megengedi bizonyos áruk megsemmisítését anélkül, hogy kötelezı lenne eljárást indítani a szellemitulajdonjog-sértés tényének megállapítására. Amint azt a hamisításnak a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásáról szóló 2008. december 18-i európai parlamenti állásfoglalás elismeri, ez az eljárás nagyon hasznosnak bizonyult

200

azokban a tagállamokban, ahol élhettek vele. Ezért ezt az eljárást mindazon szemmel látható jogsértések esetére kötelezıvé kell tenni, amikor a vámhatóságok puszta szemrevételezéssel könnyen megállapíthatják a jogsértést, és az eljárást a jogosult kérelmére alkalmazni kell, amennyiben a nyilatkozattevı vagy az áru birtokosa nem emel kifogást a megsemmisítés ellen.

azokban a tagállamokban, ahol élhettek vele. Ezért ezt az eljárást kötelezıvé kell tenni minden jogsértés tekintetében, és a jogosult kérelmére alkalmazni kell, amennyiben a jogosult megerısítette a szellemitulajdon-jog megsértését és hozzájárult a megsemmisítéshez, és amennyiben a nyilatkozattevı vagy az áru birtokosa nem emel kifogást a megsemmisítés ellen.


Módosítás

(13) Az adminisztratív terhek és költségek minimalizálása érdekében a hamisított és kalózáruk kis tételei vonatkozásában egyedi eljárást kell bevezetni, amely a jogosult beleegyezése nélkül is lehetıvé tenné az áruk megsemmisítését. Az arra vonatkozó küszöbérték megállapítása érdekében, hogy milyen szállítmányok minısülnek kis tételnek, ebben a rendeletben az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 290. cikkével összhangban felhatalmazást kell adni a Bizottság számára általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására. Fontos, hogy a Bizottság az elıkészítı munka során – szakértıi szinten is – megfelelı konzultációkat folytasson.

(13) (13)Az adminisztratív terhek és költségek minimalizálása érdekében – a felhasználók azon jogának sérelme nélkül, hogy a vámhatóságok intézkedéseinek jogalapjáról ésszerő idın belül megfelelı tájékoztatást kapjanak – az áruk kis tételei vonatkozásában egyedi eljárást kell bevezetni, amely a jogosult beleegyezése nélkül is lehetıvé tenné az áruk megsemmisítését, amennyiben a jogosult az általa benyújtott kérelemben kérte a különleges eljárás alkalmazását.

Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés Módosítás

A Bizottság által javasolt szöveg (14) Amikor a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat készít elı és szövegez, biztosítania kell a vonatkozó dokumentumok egyidejő, gyors és megfelelı továbbítását az Európai

törölve

201

Parlamenthez és a Tanácshoz.


Módosítás

(15) A jogi egyértelmőség érdekében – valamint a törvénytisztelı kereskedık érdekeinek védelmében a határokon történı jogérvényesítésre vonatkozó rendelkezésekkel való esetleges visszaélésekkel szemben – indokolt megváltoztatni a szellemitulajdonjog-sértés gyanúja esetén lefoglalható árukra vonatkozó határidıket, azokat a feltételeket, amelyek mellett a vámhatóságok kötelesek átadni a jogosultak számára a szállítmányokra vonatkozó információkat, illetve amelyek mellett az áruk vámfelügyelet mellett történı megsemmisítését lehetıvé tevı eljárás kérelmezhetı a hamisítástól és kalózáru-forgalmazástól eltérı szellemitulajdonjog-sértés gyanúja esetén, valamint olyan rendelkezést bevezetni, amely lehetıvé teszi az áruk tulajdonosa számára, hogy álláspontját a vámhatóságok elıtt még azt megelızıen kifejthesse, hogy azok meghoznák – számára esetlegesen kedvezıtlen – határozatukat.

(15) A jogi egyértelmőség érdekében – valamint a törvénytisztelı kereskedık érdekeinek védelmében a határokon történı jogérvényesítésre vonatkozó rendelkezésekkel való esetleges visszaélésekkel szemben – indokolt megváltoztatni a szellemitulajdonjog-sértés gyanúja esetén lefoglalható árukra vonatkozó határidıket, azokat a feltételeket, amelyek mellett a vámhatóságok kötelesek átadni a jogosultak számára a szállítmányokra vonatkozó információkat, valamint azokat, és amelyek mellett az áruk vámfelügyelet mellett történı megsemmisítését lehetıvé tevı eljárás kérelmezhetı szellemitulajdonjog-sértés gyanúja esetén. Ha a vámhatóságok a kérelem jóváhagyását követıen intézkednek, indokolt továbbá olyan rendelkezést bevezetni, amely lehetıvé teszi az áruk tulajdonosa számára, hogy álláspontját a vámhatóságok elıtt még azt megelızıen kifejthesse, hogy a vámszerv a feltehetıen szellemitulajdon-jogot sértı áruk kiadását felfüggesztené vagy azokat lefoglalná, mivel a vámhatóságoknak nehéz lehet pusztán szemrevételezéssel megállapítaniuk, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés. ,


Módosítás

(16) a hamisítástól és kalózkodástól eltérı

(16) a hamisítástól és kalózkodástól eltérı

202

szellemitulajdonjog-sértések gyanúja miatt vámhatósági ellenırzés alatt álló áruk megsemmisítését lehetıvé tevı eljárás alkalmazásának feltételeit; és indokolt egy olyan rendelkezés bevezetése, amely az áruk birtokosa számára lehetıvé teszi véleményének kifejtését azt megelızıen, hogy a vámszerv ıt hátrányosan érintı döntést hozna. Figyelemmel az e területen a vámhatóságok által elfogadott intézkedések ideiglenes és megelızı jellegére, valamint az intézkedések által érintett felek érdekellentéteire, a rendelet gördülékeny alkalmazásának biztosítása érdekében, az érintett felek jogainak tiszteletben tartása mellett, az eljárásokat bizonyos szempontok szerint módosítani kell. Ezért, figyelemmel az e rendeletben elıírt különféle értesítésekre, a vámhatóságoknak a vámkezelésre vagy az áruk elhelyezésére vonatkozó dokumentumok alapján a legmegfelelıbb személyt kell értesíteniük. Annak érdekében, hogy az érintett felek részére küldött értesítések valamennyi határidejét összhangba hozzák, az e rendeletben a szükséges értesítések tekintetében meghatározott határidıket attól az idıponttól kell számítani, amikor a vámhatóságok kiküldték az értesítéseket. A hátrányos tartalmú határozat meghozatala elıtti meghallgatásra vonatkozó jog határidejét három munkanapban kell meghatározni, feltéve hogy az intézkedésre vonatkozó határozat iránti kérelmet elıterjesztık önként kérték a vámhatóságoktól az intézkedést, és a nyilatkozattevıket vagy az áruk birtokosait áruik vámfelügyelet alá helyezésekor tájékoztatni kell azok különleges helyzetérıl. A kis tételekre vonatkozó egyedi eljárás esetében, amikor is a fogyasztók várhatóan közvetlenül érintettek és nem várható el tılük ugyanolyan fokú gondosság, mint a vámeljárások teljesítésében általában érintett egyéb gazdasági szereplıktıl, a szóban forgó határidıt jelentısen meg kell hosszabbítani.

szellemitulajdonjog-sértések gyanúja miatt vámhatósági ellenırzés alatt álló áruk megsemmisítését lehetıvé tevı eljárás alkalmazásának feltételeit; és indokolt egy olyan rendelkezés bevezetése, amely az áruk birtokosa számára lehetıvé teszi véleményének kifejtését azt megelızıen, hogy a vámszerv ıt hátrányosan érintı döntést hozna. Figyelemmel az e területen a vámhatóságok által elfogadott intézkedések ideiglenes és megelızı jellegére, valamint az intézkedések által érintett felek érdekellentéteire, a rendelet gördülékeny alkalmazásának biztosítása érdekében, az érintett felek jogainak tiszteletben tartása mellett, az eljárásokat bizonyos szempontok szerint módosítani kell. Az e rendeletben a szükséges értesítések tekintetében meghatározott határidıket a kézhezvétel idıpontjától kell számítani. A hamisított vagy kalózáruktól eltérı áruk kiadásának felfüggesztése vagy azok lefoglalása elıtti meghallgatásra vonatkozó jog határidejét a kézhezvételtıl számított három munkanapban kell meghatározni, ha az intézkedésre vonatkozó határozat iránti kérelmet elıterjesztık önként kérték a vámhatóságoktól az intézkedést. A kis tételekre vonatkozó egyedi eljárás esetében, amikor is a fogyasztók várhatóan közvetlenül érintettek és nem várható el tılük ugyanolyan fokú gondosság, mint a vámeljárások teljesítésében általában érintett egyéb gazdasági szereplıktıl, a meghallgatáshoz való jogot minden fajta áru esetében biztosítani kell, a jog gyakorlására vonatkozó határidıt pedig meg kell hosszabbítani. Tekintettel az e rendelet elıírásai szerint a vámhatóságokra háruló lehetséges munkateherre, a vámhatóságnak elınyben kell részesíteniük a nagy tételek kezelését.

203

Módosítás 109, 126 és 153 Rendeletre irányuló javaslat 17 preambulumbekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(17) A WTO dohai miniszteri konferenciáján 2001. november 14-én elfogadott TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyrıl szóló nyilatkozat értelmében a TRIPS-megállapodást úgy lehet, sıt, kell értelmezni és végrehajtani, hogy az támogassa a WTO tagjainak a közegészség védelméhez való jogát, és különösen segítse elı a gyógyszerek mindenki számára elérhetıvé tételét. Az olyan gyógyszerszállítmányoknak az Európai Unió területén keresztül – átrakással, raktározással, az ömlesztett szállítás megbontásával, illetve a szállítási mód vagy eszköz megváltoztatásával vagy ezek nélkül – történı továbbítása esetén, amikor az áthaladás az Unió területén kívül kezdıdı és végzıdı teljes útnak csak egy részét képezi, a szellemitulajdon-jogok megsértése kockázatának vizsgálatakor a vámhatóságoknak mérlegelniük kell, hogy fennáll-e annak a jelentıs valószínősége, hogy ezeket az árukat átirányítják és az uniós piacon hozzák forgalomba.

(17) A WTO dohai miniszteri konferenciáján 2001. november 14-én elfogadott TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyrıl szóló nyilatkozat értelmében a TRIPS-megállapodást úgy lehet, sıt, kell értelmezni és végrehajtani, hogy az támogassa a WTO tagjainak a közegészség védelméhez való jogát, és különösen segítse elı a gyógyszerek mindenki számára elérhetıvé tételét. Ezért különösen fontos, hogy a vámhatóság valamennyi intézkedése összhangban álljon az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaival és az EUMSZ 208. cikke szerinti fejlesztési együttmőködési politikájával, és hogy ne foglaljon le generikus gyógyszereket, illetve ne függessze fel azok kiadását az Európai Unió területén keresztül – átrakással, raktározással, az ömlesztett szállítás megbontásával, illetve a szállítási mód vagy eszköz megváltoztatásával vagy ezek nélkül – történı továbbításuk esetén, amikor az áthaladás az Unió területén kívül kezdıdı és végzıdı teljes útnak csak egy részét képezi, amennyiben nincs egyértelmő és meggyızı bizonyíték arra, hogy eladásukat az Unióban kívánják megvalósítani.

Módosítás 110, 127 és 154 Rendeletre irányuló javaslat 17 a preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (17 a) A hamis védjeggyel vagy kereskedelmi megjelöléssel ellátott gyógyszerek eredete és minısége hamisan van feltüntetve, így azok az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek

204

közösségi kódexérıl szóló 2001/83/EK irányelvnek a hamisított gyógyszerek jogszerő ellátási láncba való bekerülésének megakadályozása tekintetében történı módosításáról szóló, 2011. június 8-i 2011/62/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv1 szerint hamisított gyógyszernek minısülnek. A jogszerő generikus gyógyszerek uniós vámterületen való áthaladásának akadályozása nélkül megfelelı intézkedéseket kell tenni annak megakadályozása érdekében, hogy az ilyen termékek eljussanak a betegekhez és a fogyasztókhoz. A Bizottságnak ...*-ig jelentést kell készítenie, amelyben elemzi a hamisított gyógyszerek elleni küzdelemre irányuló hatályos vámintézkedések hatékonyságát, valamint az ezzel kapcsolatban a generikus gyógyszerekhez való hozzáférésre gyakorolt esetleges negatív hatását. 1

HL L 174., 2011.7.1, 74. o.

* HL: kérjük, illessze be a dátumot: 24 hónappal e rendelet hatálybalépése után. Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat 17 b preambulumbekezdés (új) Módosítás


(17b) A szellemi tulajdonjog megsértése elleni fellépés fokozása érdekében a hamisítás és a kalózkodás európai megfigyelıközpontjának fontos szerepet kell játszania abban, hogy olyan hasznos információkat szolgáltat a vámhatóságoknak, amelyek lehetıvé teszik hatékony és gyors fellépésüket.

Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 17 c preambulumbekezdés (új)

205


Módosítás (17c) A szellemitulajdon-jogok megsértése ellen az Unió külsı határain folytatott küzdelmet a forrásnál történı célzott erıfeszítésekkel kell kiegészíteni. Ez együttmőködést igényel mind harmadik országokkal, mind nemzetközi szinten, amelynek során a Bizottságnak és a tagállamoknak tiszteletet kell kialakítaniuk, és elı kell mozdítaniuk a szellemitulajdon-jogok védelmének magas színvonalát. Ennek magában kell foglalnia a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi megállapodásokba való felvételét és érvényesítését, a technikai együttmőködést, a vita ösztönzését a különbözı nemzetközi fórumokon, az információk közlését és cseréjét, valamint a harmadik országokkal és az érintett ágazatokkal folytatott operatív együttmőködés területén történı további lépéseket.

Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 17 d preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (17d) A szellemitulajdon-jogokat sértı áruk nemzetközi kereskedelmének megszüntetése céljából a TRIPSegyezmény 69. cikke úgy rendelkezik, hogy a WTO-tagoknak elı kell mozdítaniuk a szellemitulajdon-jogokat sértı áruk kereskedelmére vonatkozó, vámhatóságok közötti információcserét Ennek az információcserének a szellemitulajdon-jogokat sértı áruk gyártásának és terjesztésének az ellátási lánc korábbi szakaszában történı leállítása érdekében lehetıvé kell tennie a csempészhálózatok nyomon követését. Ezért meg kell határozni az Unió vámhatóságai és az érintett harmadik országbeli hatóságok közötti

206

információcsere feltételeit, többek között az adatvédelem tekintetében is.

Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 17 e preambulumbekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (17e)A hamisítás, a kalózkodás és a bejegyzett jogtulajdonosok jogait megsértı termékekkel való illegális párhuzamos kereskedelem elleni küzdelem terén való nemzetközi együttmőködés megerısítésére irányuló uniós célkitőzéssel összhangban a hamisítás és a kalózkodás új európai megfigyelıközpontjának kulcsszerepet kell betöltenie azáltal, hogy releváns és megfelelıen idızített tájékoztatást biztosít valamennyi tagállam vámhatósága számára, hogy azok megfelelıen tudják ellenırizni a szellemitulajdon-jogokat valószínőleg megsértı engedélyezett importıröket és forgalmazókat a belsı piacon, valamint a külföldi piacokra szállító exportıröket. E szerep még nagyobb hangsúlyt kaphat azáltal, ha létrehozzák a regisztrált védjegyek, formatervezési minták és szabadalmak által védett uniós termékek és szolgáltatások adatbázisát, amely az Unióval a szellemitulajdon-jogok hatékonyabb védelme és érvényre juttatása terén együttmőködı külföldi vámhatóságok számára is rendelkezésre bocsátható;


Módosítás

(20) Amennyiben a vámhatóságok elızetes kérelemre járnak el, indokolt rendelkezni arról, hogy a vámhatóságok általi

(20) Amennyiben a vámhatóságok elızetes kérelemre járnak el, indokolt rendelkezni arról, hogy a vámhatóságok általi

207

intézkedést elrendelı határozat jogosultja térítse meg a vámhatóságok részérıl az ı szellemitulajdon-jogainak érvényesítése során felmerült valamennyi költséget. Ez azonban nem zárhatja ki a határozat jogosultjának azt a jogát, hogy kártérítést követeljen a jogsértıtıl vagy bármely más, az érintett tagállam jogszabályai szerint felelısnek tekinthetı személytıl. Amennyiben a harmadik fél által a szellemi tulajdon alapján elıterjesztett kérelem értelmében lefoglalt áruk esetében a vámintézkedés következtében a vámszervektıl eltérı más személyek részérıl költségek és károk merülnek fel, akkor ezekre az egyes esetekre vonatkozó egyedi jogszabályokat kell alkalmazni.

intézkedést elrendelı határozat jogosultja térítse meg a vámhatóságok részérıl az ı szellemitulajdon-jogainak érvényesítése során felmerült valamennyi költséget. A határozat jogosultjának azonban joggal kell rendelkeznie arra, hogy kártérítést követeljen a jogsértıtıl vagy bármely más, az érintett tagállam jogszabályai szerint felelısnek tekinthetı személytıl, úgymint egyes közvetítıktıl, például a fuvarozóktól. Amennyiben a harmadik fél által a szellemi tulajdon alapján elıterjesztett kérelem értelmében lefoglalt áruk esetében a vámintézkedés következtében a vámszervektıl eltérı más személyek részérıl költségek és károk merülnek fel, akkor ezekre az egyes esetekre vonatkozó egyedi jogszabályokat kell alkalmazni.


Módosítás (20a) E rendelet lehetıséget vezet be a vámhatóság számára annak engedélyezésére, hogy a megsemmisítésre utalt árukat az Unió vámterületén belül fekvı különbözı helyszínek között, vámfelügyelet mellett szállíthassa. A vámhatóságot bátorítani kell arra, hogy a szükséges biztonsági intézkedések mellett éljen ezzel a lehetıséggel annak érdekében, hogy megkönnyítse ezen áruk gazdasági és környezetvédelmi szempontból megfelelı megsemmisítését, illetve oktatási vagy kiállítási célokra történı felhasználását..

Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat 21 a preambulumbekezdés (új)

208


Módosítás (21a) Az uniós jogszabályoknak az adatbázis következı elemeit kell meghatároznia: az adatbázist ellenırzı és kezelı jogalany, és az adatbázisban rögzített adatok feldolgozásának biztonságát biztosító jogalany. Bármilyen típusú lehetséges interoperabilitás vagy csere bevezetésének mindenekelıtt meg kell felelnie a célhoz kötöttség elvének, azaz az adatokat arra a célra lehet felhasználni, amelyre az adatbázist létrehozták, illetve e célon túlmenıen további csere vagy összekapcsolása nem megengedett.

Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 4 a bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (4a) Ezt a rendeletet alkalmazni kell az Unió vámterületén áthaladó, feltehetıen szellemitulajdon-jogot sértı tranzitárukra.

Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – k pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

k) valamely tagállam jogszabályai szerint meghatározott használati minta;

k) valamely tagállam jogszabályai szerint kizárólagos szellemitulajdon-jogként oltalmazott használati minta;

209

Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 5 bekezdés – a pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a) valamely védjegyhez főzıdı jogot sértı intézkedés tárgyát képezı olyan áruk, amelyek engedély nélkül olyan védjeggyel vagy megjelöléssel vannak ellátva, amely megegyezik az ugyanolyan típusú árukra érvényesen bejegyzett védjeggyel, vagy amely lényeges jellemzıit tekintve nem különböztethetı meg az ilyen védjegytıl;

a) valamely védjegyhez főzıdı jogot sértı intézkedés tárgyát képezı olyan áruk, amelyek engedély nélkül olyan védjeggyel vagy megjelöléssel vannak ellátva, amely megegyezik az ugyanolyan típusú árukra érvényesen bejegyzett védjeggyel, vagy amely lényeges jellemzıit tekintve nem különböztethetı meg az ilyen védjegytıl, továbbá bármely márkajelzés, még ha elkülönítve tüntették is fel, és a hamisított áruk megjelölésével ellátott csomagolások;

Módosítás 30 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 7 bekezdés – bevezetı rész A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(7) „feltehetıen szellemitulajdon-jogot sértı áruk”: olyan áruk, amelyek vonatkozásában a vámhatóságok számára elegendı bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy elsı látásra úgy véljék, hogy a tagállamban fellelt áruk:

(7) „feltehetıen szellemitulajdon-jogot sértı áruk”: olyan áruk, amelyek vonatkozásában a vámhatóságok számára elegendı jel áll rendelkezésre ahhoz, hogy elsı látásra úgy véljék, hogy a tagállamban fellelt áruk:


Módosítás

a) az uniós jog vagy az adott tagállam joga szerint szellemitulajdon-jogot sértı intézkedés tárgyát képezı áruk;

a) az áruk fellelésének helye szerinti tagállam joga szerint szellemitulajdonjogot sértı intézkedés tárgyát képezı áruk;

Módosítás 32

210

Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 7 bekezdés – c pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

c) minden olyan öntıforma vagy minta, amelyet kifejezetten szellemitulajdon-jogot sértı áruk gyártásához terveztek, vagy ilyen célból alakítottak át, ha az öntıforma vagy minta az uniós jog vagy az adott tagállam jogszabályai szerint sérti a jogosult jogait; „kérelem”:

c) minden olyan öntıforma vagy minta, amelyet kifejezetten szellemitulajdon-jogot sértı áruk gyártásához terveztek, vagy ilyen célból alakítottak át, ha az öntıforma vagy minta az áruk fellelésének helye szerinti tagállam jogszabályai szerint sérti a jogosult jogait;

Módosítás 33 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 13 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(13) a 2913/92/EGK rendelet 4. cikkének (18) bekezdésében említett nyilatkozattevı; „megsemmisítés”:

(13) „nyilatkozattevı”: az a személy, aki a saját nevében – vagy azon személy nevében, akinek nevére a vámárunyilatkozatot kiállították – nyilatkozatot tesz;


Módosítás

(15) a 2913/92/EGK rendelet 4. cikkének (13) bekezdésében említett, vámhatóságok általi felügyelet; „az Unió vámterülete”:

(15) „vámfelügyelet”: az általában a vámhatóság által végrehajtott intézkedés, amelynek célja a vámügyi jogszabályok – és adott esetben az ilyen intézkedések tárgyát képezı árukra alkalmazandó egyéb rendelkezések – tiszteletben tartásának biztosítása;


Módosítás (17a) „kis tétel”: egyetlen darabból álló,

211

kereskedelmi jellegő csomag, amely: a) háromnál kevesebb árutételt tartalmaz; vagy b) olyan árutételeket tartalmaz, amelyek együttes súlya kevesebb, mint 2 kilogramm.

Módosítás 36 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 17 b bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (17b) „romlandó áru”: olyan áru, amelynek értéke az idı múlásával jelentısen csökken, vagy – természetébıl következıen – a megsemmisülés veszélye fenyegeti.

Módosítás 37 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – b pont Módosítás

A Bizottság által javasolt szöveg b) kollektív szellemitulajdonjog-kezelı testületek, amelyeket szabályszerően elismernek mint a szerzıi jogok vagy szomszédos jogok jogosultjait képviselı szervezetet;

b) kollektív szellemitulajdonjog-kezelı testületek, amelyek jogszerően képviselik a szerzıi jogok vagy szomszédos jogok jogosultjait;

Módosítás 38 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés – c pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

c) szakmai védelmi testületek, amelyeket szabályszerően elismernek mint a szerzıi jogok jogosultjait képviselı szervezetet;

c) szakmai védelmi testületek, amelyek jogszerően képviselik a szerzıi jogok jogosultjait;

212


Módosítás (1a) A 4. cikkben említett személyeknek a valamely tagállamban vagy az Unióban védelem alatt álló minden egyes szellemitulajdon-jogra csupán egyetlen kérelmet kell benyújtaniuk.

Módosítás 40 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A Bizottság végrehajtási aktusok formájában dolgozza ki a kérelmezési nyomtatványt. E végrehajtási aktusokat a 29. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A Bizottság végrehajtási aktusok formájában dolgozza ki a kérelmezési nyomtatványt. E végrehajtási aktusokat a 29. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Végrehajtó hatáskörének gyakorlása során a Bizottság egyeztet az európai adatvédelmi biztossal.

Módosítás 41 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés – g pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

g) az eredeti áruk pontos leírása és mőszaki adatai, adott esetben képek csatolásával;

g) az eredeti áruk pontos leírása és mőszaki adatai, a jelölés, mint például a vonalkód, valamint adott esetben képek csatolásával;

Módosítás 42 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés – i pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

i) bármely olyan információ, amely

i) olyan információ, amely felhasználható a

213

felhasználható a vámhatóságok által az érintett szellemitulajdon-jog(ok) megsértése kockázatának elemzése és értékelése során;

vámhatóságok által az érintett szellemitulajdon-jog(ok) megsértése kockázatának elemzése és értékelése során, mint például az engedélyezett forgalmazók;

Módosítás 43 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés – o pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

o) a kérelmezı arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy beleegyezik az általa szolgáltatott adatok Bizottság általi feldolgozásába;

törölve

Módosítás 44 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés – 2 a albekezdés (új) Módosítás


A kérelemnek tartalmaznia kell azokat az információkat, amelyet a 45/2001/EK rendelet és a 95/46/EK irányelvet átültetı nemzeti jogszabályok értelmében az adatalany számára meg kell adni.

Módosítás 45 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 4 bekezdés Módosítás

A Bizottság által javasolt szöveg (4) Amennyiben rendelkezésre áll számítógépes rendszer a kérelmek átvételére és feldolgozására, akkor a kérelmeket elektronikus adatfeldolgozó technikát használva kell benyújtani.

(4) Amennyiben rendelkezésre áll számítógépes rendszer a kérelmek átvételére és feldolgozására, akkor a kérelmeket elektronikus adatfeldolgozó technikát használva kell benyújtani. Az ilyen rendszereket a tagállamok legkésıbb 2014. január 1-ig bocsátják rendelkezésre.

214


Módosítás

(2) Amennyiben a kérelmezı az (1) bekezdésben említett határidın belül nem pótolja a hiányzó információkat, az illetékes vámszerv elutasítja a kérelmet.

(2) Amennyiben a kérelmezı az (1) bekezdésben említett határidın belül nem pótolja a hiányzó információkat, az illetékes vámszerv elutasíthatja a kérelmet. Ilyen esetben az illetékes vámszerv megindokolja a döntését és tájékoztatást nyújt a jogorvoslati eljárással kapcsolatban.

Módosítás 47 Rendeletre irányuló javaslat 14 cikk – 1 bekezdés – bevezetı rész A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A kérelemnek helyt adó határozat jogosultja értesíti a határozatot elfogadó illetékes vámszervet a következık bármelyikérıl:

A kérelemnek helyt adó határozat jogosultja öt munkanapon belül értesíti a határozatot elfogadó illetékes vámszervet a következık bármelyikérıl:

Módosítás 48 Rendeletre irányuló javaslat 15 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés - b pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b) nem teljesíti a minták visszaszolgáltatásáról szóló 18. cikk (2) bekezdésében foglalt elıírásokat;

törölve

Módosítás 49 Rendeletre irányuló javaslat 15 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – d pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d) nem indít eljárást a 20. cikk (1) bekezdése, a 23. cikk (4) bekezdése

d) nem indít eljárást a 20. cikk (4) bekezdése vagy a 24. cikk

215

vagy a 24. cikk (9) bekezdése szerint.

(9) bekezdése szerint.


Módosítás

(1) Amennyiben a tagállam vámhatóságai az 1. cikk (1) bekezdésében említett helyzetek valamelyikében lévı, az intézkedés iránti kérelemnek helyt adó határozatban foglalt szellemitulajdon-jogot feltehetıen sértı árukat tárnak fel, akkor határozatot hoznak az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról.

(1) Amennyiben a tagállam vámhatóságai az 1. cikk (1) bekezdésében említett helyzetek valamelyikében lévı, az intézkedés iránti kérelemnek helyt adó határozatban foglalt szellemitulajdon-jogot feltehetıen sértı árukat tárnak fel, akkor az áruk kiadást felfüggesztik, vagy lefoglalják azokat.


Módosítás

(2) Az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozat elfogadását megelızıen a vámhatóságok bármely vonatkozó információ szolgáltatását kérhetik a kérelemnek helyt adó határozat jogosultjától. A vámhatóságok továbbá tájékoztathatják a határozat jogosultját a szóban forgó tételek tényleges vagy vélt számáról, azok jellegérıl, és adott esetben képeket is közölhetnek róluk.

(2) Az áruk kiadásának felfüggesztését vagy lefoglalását megelızıen a vámhatóságok bármely vonatkozó információ szolgáltatását kérhetik a kérelemnek helyt adó határozat jogosultjától. A vámhatóságok továbbá tájékoztatják a határozat jogosultját – annak kérésére – a szóban forgó tételek tényleges vagy vélt számáról, azok jellegérıl, és adott esetben fényképeket is közölhetnek róluk.


A Bizottság által javasolt szöveg (3) Az áruk kiadásának felfüggesztésérıl

(3) Ha a feltehetıen szellemitulajdon-

216

vagy azok lefoglalásáról szóló határozat elfogadását megelızıen a vámhatóságok közlik szándékukat a nyilatkozattevıvel vagy – az áruk tervezett lefoglalása esetén – az áruk birtokosával. A nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa lehetıséget kap arra, hogy a tájékoztatást követı három munkanapon belül kifejthesse álláspontját.

jogot sértı áruk nem hamisított vagy kalóz áruk, a vámhatóságok az áruk kiadásának felfüggesztése vagy az áruk lefoglalása elıtt közlik szándékukat a nyilatkozattevıvel vagy – az áruk tervezett lefoglalása esetén – az áruk birtokosával. A nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa lehetıséget kap arra, hogy a tájékoztatás kézhezvételét követı három munkanapon belül kifejthesse álláspontját.


Módosítás (3a) A feltehetıen az Unióban szellemitulajdon-jog oltalma alatt álló termék utánzatának vagy másolatának minısülı áruk felfüggesztı eljárás alá történı helyezése esetén a vámhatóságok felszólítják a nyilatkozattevıt vagy az áruk birtokosát, hogy a felszólítás kézhezvételét követı három munkanapon belül nyújtson megfelelı bizonyítékot arra, hogy az áruk végsı rendeltetési helye az Unión kívül található. Megfelelı ellenkezı értelmő bizonyíték nyújtása hiányában a vámhatóságok vélelmezik, hogy a végsı rendeltetési hely az Unió területe. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén ......*ig iránymutatásokat fogad el az elsı albekezdésben említett áruk uniós piacra történı elterelése kockázatának értékelésére vonatkozóan. E végrehajtási jogi aktusokat a 29. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. ___________ *HL: Kérjük, illessze be a dátumot: e rendelet hatálybalépésétıl számított 12 hónap.

217


Módosítás

A vámhatóságok az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozatról az annak elfogadását követı egy munkanapon belül értesítik a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját, valamint a nyilatkozattevıt vagy az áruk birtokosát.

A vámhatóságok az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról egy munkanapon belül értesítik a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját, valamint a nyilatkozattevıt vagy az áruk birtokosát. Emellett a vámhatóságok felszólíthatják a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját, hogy ennek megfelelıen értesítse a nyilatkozattevıt vagy az áruk birtokosát, ha a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja biztosítja, hogy eleget tesz az e rendeletben meghatározott határidıknek és kötelezettségeknek.


Módosítás

A nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa részére küldött értesítésnek tartalmaznia kell a hamisított és kalózáruknak nem minısülı áruk tekintetében a 20. cikkben, a hamisított és kalózáruknak minısülı áruk tekintetében pedig a 23. cikkben foglalt jogi következményekre vonatkozó tájékoztatást.

A nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa részére küldött értesítésnek tartalmaznia kell a 20. cikkben foglalt jogi következményekre vonatkozó tájékoztatást


Módosítás

(5) A vámhatóságok tájékoztatják a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját, valamint a nyilatkozattevıt vagy az áruk birtokosát azon áruk tényleges vagy becsült

(5) A vámhatóságok tájékoztatják a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját, valamint a nyilatkozattevıt vagy az áruk birtokosát azon áruk tényleges vagy becsült

218

mennyiségérıl és tényleges vagy feltehetı jellegérıl – beleértve adott esetben a tételekre vonatkozó képeket –, amelyeknek a kiadását felfüggesztették, vagy amelyeket lefoglaltak.

mennyiségérıl és tényleges vagy feltehetı jellegérıl – beleértve adott esetben a tételekre vonatkozó fényképeket –, amelyeknek a kiadását felfüggesztették, vagy amelyeket lefoglaltak.


Módosítás

(2) Az áruk kiadásának felfüggesztésére vagy azok lefoglalására vonatkozó határozat elfogadását megelızıen a vámhatóságok – az áruk tényleges vagy becsült mennyiségére és tényleges vagy feltehetı jellegére vonatkozó, beleértve adott esetben a tételekre vonatkozó képeket tartalmazó, információkon túlmenı további tájékoztatás nélkül – felkérhetnek a szellemitulajdon-jog állítólagos megsértése kapcsán kérelem benyújtására jogosult bármely személyt arra, hogy a hatóságok részére bármilyen érdemi tájékoztatással szolgáljon.

(2) Az áruk kiadásának felfüggesztését vagy azok lefoglalását megelızıen a vámhatóságok – az áruk tényleges vagy becsült mennyiségére és tényleges vagy feltehetı jellegére vonatkozó, beleértve adott esetben a tételekre vonatkozó fényképeket tartalmazó, információkon túlmenı további tájékoztatás nélkül – felkérhetnek a szellemitulajdon-jog állítólagos megsértése kapcsán kérelem benyújtására jogosult bármely személyt arra, hogy a hatóságok részére bármilyen érdemi tájékoztatással szolgáljon.


A Bizottság által javasolt szöveg (3) Az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozat elfogadását megelızıen a vámhatóságok közlik szándékukat a nyilatkozattevıvel vagy – az áruk tervezett lefoglalása esetén – az áruk birtokosával. A nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa lehetıséget kap arra, hogy a tájékoztatást követı három munkanapon belül kifejthesse álláspontját.

törölve

Módosítás 59

219

Rendeletre irányuló javaslat 17 cikk – 3 a bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (3a) A feltehetıen az Unióban szellemitulajdon-jog oltalma alatt álló termék utánzatának vagy másolatának minısülı áruk felfüggesztı eljárás alá történı helyezése esetén a vámhatóságok felszólítják a nyilatkozattevıt vagy az áruk birtokosát, hogy a felszólítás feladását követı három munkanapon belül nyújtson megfelelı bizonyítékot arra, hogy az áruk végsı rendeltetési helye az Unión kívül található. Megfelelı ellenkezı értelmő bizonyíték nyújtása hiányában a vámhatóságok vélelmezik, hogy a végsı rendeltetési hely az Unió területe. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén ......*ig iránymutatásokat fogad el az elsı albekezdésben említett áruk uniós piacra történı elterelése kockázatának értékelésére vonatkozóan. E végrehajtási jogi aktusokat a 29. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. ___________ *HL: Kérjük, illessze be a dátumot: e rendelet hatálybalépésétıl számított 12 hónap.


Módosítás (4a) Ha nem azonosítható a kérelem benyújtására jogosult személy, a vámhatóságok a kérelem benyújtására jogosult személy azonosítása érdekében együttmőködnek az illetékes hatóságokkal.

220


Módosítás

A vámhatóságok az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozatról az annak elfogadását követı egy munkanapon belül értesítik a nyilatkozattevıt vagy az áruk birtokosát.

A vámhatóságok az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról egy munkanapon belül értesítik a nyilatkozattevıt vagy az áruk birtokosát.


A Bizottság által javasolt szöveg (6) Ez a cikk romlandó árukra nem vonatkozik.

törölve


Módosítás

A vámhatóságok kizárólag elemzési célból és a hamisított vagy kalózárukkal kapcsolatos további eljárás elısegítése céljából mintákat vehetnek, illetve a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja kérésére mintákat adhatnak át a részére. Ezeknek a mintáknak az elemzése a kérelemnek helyt adó határozat jogosultjának kizárólagos felelıssége mellett történik.

A vámhatóságok kizárólag elemzési célból és a hamisított vagy kalózárukkal kapcsolatos további eljárás elısegítése céljából az összes áru tekintetében reprezentatív mintákat vehetnek, illetve a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja kérésére mintákat adhatnak át vagy küldhetnek meg a részére. Ezeknek a mintáknak az elemzése a kérelemnek helyt adó határozat jogosultjának kizárólagos felelıssége mellett történik.

Módosítás 64 Rendeletre irányuló javaslat 18 cikk – 3 bekezdés

221


Módosítás

(3) A vámhatóságok kérelemre tájékoztatják a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját az áruk címzettjének, feladójának, bejelentıjének vagy birtokosának a nevérıl és címérıl, ha ezen adatok ismertek, valamint a vámeljárásról és a feltehetıen szellemitulajdon-jogot sértı áruk származásáról, eredetérıl és rendeltetési helyérıl.

(3) A vámhatóságok kérelemre tájékoztatják a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját és – adott esetben – a bőnüldözı hatóságokat és ügynökségeket az áruk címzettjének, feladójának, bejelentıjének vagy birtokosának a nevérıl és címérıl, ha ezen adatok ismertek, valamint a vámeljárásról és a feltehetıen szellemitulajdon-jogot sértı áruk származásáról, eredetérıl és rendeltetési helyérıl.

Módosítás 65 Rendeletre irányuló javaslat 19 cikk – a pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a) eljárás indítása annak megállapítása érdekében, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés;

a) eljárás indítása annak megállapítása érdekében, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés, illetve ilyen eljárás során;

Módosítás 66 Rendeletre irányuló javaslat 19 cikk – a a pont (új) Módosítás


aa) további lépések a szellemitulajdonjogokat megsértı személy azonosítása érdekében;

Módosítás 67 Rendeletre irányuló javaslat 19 cikk – a b pont (új) Módosítás


ab) bőnvádi eljárás kezdeményezése, illetve az információk ilyen eljárásokban való felhasználása;

222

Módosítás 68 Rendeletre irányuló javaslat 19 cikk – b pont A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b) kártalanítás érvényesítése a jogsértıvel vagy más személyekkel szemben, ha az árukat a 20. cikk (3) bekezdése vagy a 23. cikk (3) bekezdése alapján megsemmisítik.

b) kártalanítás érvényesítése a jogsértıvel vagy más személyekkel szemben, ha az árukat a 20. cikk (3) bekezdése alapján megsemmisítik.

Módosítás 69 Rendeletre irányuló javaslat 19 cikk – b a pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás ba) bőnügyi nyomozás vagy büntetıeljárás érdekében vagy során, ideértve a valamely szellemitulajdonjoghoz kapcsolódó nyomozást vagy eljárást is.

Módosítás 70 Rendeletre irányuló javaslat 19 cikk – b b pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás bb) a peren kívüli egyezségre irányuló tárgyalások .

Módosítás 71 Rendeletre irányuló javaslat 19 a cikk (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás 19a. cikk Vámhatóságok közötti információ- és

223

adatcsere A Bizottság a megfelelı adatvédelmi biztosítékokra is figyelemmel dönthet úgy, hogy a 18. cikk (3) bekezdése alapján összegyőjtött információkat és adatokat meg kell osztani az uniós vámhatóságok és a harmadik országbeli illetékes hatóságok között, és megállapíthatja ennek feltételeit. Módosítás 72 Rendeletre irányuló javaslat 2 szakasz – cím A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Eljárás indítása és az áruk várható kiadása

Az áruk megsemmisítése, eljárás indítása és az áruk várható kiadása

Módosítás 73 Rendeletre irányuló javaslat 20 cikk – cím Módosítás

A Bizottság által javasolt szöveg Eljárás indítása

Az áruk megsemmisítése és eljárások indítása


Módosítás

(1) Amennyiben a 23. és 24. cikkek hatálya alá nem tartozó áruk tekintetében merül fel a szellemitulajdonjog-sértés gyanúja, a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozat megküldésétıl számított 10 munkanapon belül eljárást indít annak megállapítása érdekében, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés.

(1) Azok az áruk, amelyek kiadását felfüggesztették, illetve amelyeket a 16. cikkel összhangban lefoglaltak, vámellenırzés mellett megsemmisíthetık annak megállapításának szükségessége nélkül, hogy történt-e szellemitulajdonjogsértés azon tagállam joga szerint, ahol az árukat fellelték, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

224

Amennyiben a szellemitulajdonjog-sértés a gyanúja romlandó áruk tekintetében merül fel, az elsı albekezdésben említett eljárás megindításának határideje az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozat megküldésétıl számított 3 munkanap.

a) a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja a 16. cikk (2) bekezdésével összhangban rendelkezésére bocsátott információ alapján írásban, az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló értesítés kézhezvételétıl számított 10 munkanapon, illetve romlandó áruk esetében három munkanapon belül megerısítette a vámhatóságok számára, hogy egyik szellemitulajdon-jogát megsértették megjelölve egyúttal azt is, hogy melyik szellemitulajdon-jogról van szó; b) a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló értesítés kézhezvételétıl számított tíz munkanapon belül – romlandó áruk esetében három munkanapon belül – írásban megerısítette a vámhatóság számára, hogy beleegyezik az áruk megsemmisítésébe; c) a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló értesítés kézhezvételétıl számított tíz munkanapon belül – romlandó áruk esetében három munkanapon belül – írásban megerısítette a vámhatóságoknak azt, hogy beleegyezik az áruk megsemmisítésébe.


225


Módosítás

(2) A vámhatóságok a teljes vámkezelés elvégzését követıen haladéktalanul biztosítják az áruk kiadását vagy megszüntetik azok lefoglalását, ha a kérelemnek helyt adó határozat jogosultjától az (1) bekezdésben említett határidın belül nem kapnak tájékoztatást a következık valamelyikérıl:

(2) Amennyiben a nyilatkozattevı vagy az áruk tulajdonosa az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott határidın belül nem erısítette meg a megsemmisítéshez való hozzájárulását, és nem is emelt kifogást a megsemmisítéssel szemben annál a vámhatóságnál, amely elfogadta az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozatot, akkor a vámhatóság úgy tekinti, hogy a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa hozzájárult a megsemmisítéshez.

a) eljárás indítása annak megállapítása érdekében, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés; b) írásbeli megállapodás a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja és az áruk birtokosa között arról, hogy hozzájárulnak az áruk megsemmisítéséhez.


Módosítás

(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés b) pontjában említett megállapodás születik az áruk megsemmisítésérıl, a megsemmisítést a kérelemnek helyt adó határozat jogosultjának költségére és felelısségére, vámellenırzés alatt kell elvégezni, ha az áruk megsemmisítésének helye szerinti tagállam jogszabályai másként nem rendelkeznek.

(3) A megsemmisítést a kérelemnek helyt adó határozat jogosultjának költségére és felelısségére, vámellenırzés alatt kell elvégezni, ha az áruk megsemmisítésének helye szerinti tagállam jogszabályai másként nem rendelkeznek. A megsemmisítés elıtt mintavétel végezhetı.


226


Módosítás

(4) A kérelemnek helyt adó határozat jogosultjának kérésére a vámhatóságok az (1) bekezdés elsı albekezdésében említett határidıt indokolt esetben legfeljebb 10 munkanappal meghosszabbíthatják.

(4) Ha nem születik megállapodás a megsemmisítésrıl, illetve ha a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa kifogást emel a megsemmisítéssel szemben, akkor a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló értesítés kézhezvételétıl számított 20 munkanapon belül – romlandó áruk esetében három munkanapon belül – eljárást indít annak megállapítása érdekében, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés.

Romlandó áruk esetében az (1) bekezdés második albekezdésében említett idıtartamot nem hosszabbítják meg. Módosítás 78 Rendeletre irányuló javaslat 20 cikk – 4 a bekezdés (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás (4a) A vámhatóságok a teljes vámkezelés elvégzését követıen adott esetben haladéktalanul biztosítják az áruk kiadását vagy megszüntetik azok lefoglalását, ha a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja nem tájékoztatja ıket a következık valamelyikérıl: a) a jogosult az (1) bekezdés b) pontjában említett határidın belül hozzájárul a megsemmisítéshez; b) A jogosult a (4) bekezdésben említett határidın belül eljárást kezdeményezett annak megállapítása érdekében, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés.

Módosítás 79 Rendeletre irányuló javaslat 22 cikk – 1 bekezdés – bevezetı rész

227


Módosítás

(1) A 20., 23. vagy 24. cikkek alapján megsemmisítésre szánt áruk:

(1) A 20. vagy 24. cikkek alapján megsemmisítésre szánt áruk:


Módosítás (1a) Az 1. bekezdés rendelkezéseitıl eltérve a vámhatóságok meghatalmazhatják a hamisítás ellen küzdı és e mőveleteket megelızıen egyénileg engedélyezett állami és magánszervezeteket a fenti intézkedések alkalmazására. A meghatalmazott szervezetek a megsemmisítésre szánt árukat a megsemmisítés elıtt elemzés és a hamisítás elleni küzdelem célját szolgáló információs adatbázis létrehozása céljából a meghatalmazásban meghatározott feltételek szerint tárolhatják. A meghatalmazott szervezeteket a Bizottság honlapján nyilvánosságra kell hozni.


Módosítás

(2) A vámhatóságok engedélyezhetik, hogy az (1) bekezdésben említett árukat az Unió vámterületén belül található különbözı helyek között, vámfelügyelet alatt átszállítsák abból a célból, hogy vámellenırzés alatt megsemmisítsék ıket.

(2) A vámhatóságok engedélyezhetik, hogy az (1) bekezdésben említett árukat az Unió vámterületén belül található különbözı helyek között, vámfelügyelet alatt átszállítsák abból a célból, hogy vámellenırzés alatt megsemmisítsék, vagy a megfelelı biztonsági intézkedések mellett oktatási vagy kiállítási célokra használják fel azokat.

228

Módosítás 82 Rendeletre irányuló javaslat 3 szakasz – cím A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

3. szakasz

törölve

Hamisított és kalózáruk

Módosítás 83 Rendeletre irányuló javaslat 23 cikk A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

23. cikk

törölve

Megsemmisítés és eljárás indítása (1) A feltehetıen hamisított vagy kalózáruk vámellenırzés alatt megsemmisíthetık annak megállapítása nélkül, hogy történt-e szellemitulajdonjogsértés azon tagállam joga szerint, ahol az árukat fellelték, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül: a) a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozat megküldésétıl számított tíz munkanapon belül – romlandó áruk esetében három munkanapon belül – írásban tájékoztatta a vámhatóságokat arról, hogy beleegyezik az áruk megsemmisítésébe; b) a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozat megküldésétıl számított tíz munkanapon belül – romlandó áruk esetében három munkanapon belül – írásban megerısítette a vámhatóságoknak azt, hogy beleegyezik az áruk megsemmisítésébe. (2) Amennyiben a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott határidıkön belül nem erısítette meg a

229

megsemmisítéshez való hozzájárulását, és nem is emelt kifogást a megsemmisítéssel szemben annál a vámhatóságnál, amelyik elfogadta az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozatot, akkor a vámhatóság úgy tekintheti, hogy a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa beleegyezett a megsemmisítésbe. A vámhatóságok értesítik errıl a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját. Ha a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa ellenzi az áruk megsemmisítését, akkor a vámhatóság értesíti errıl a kifogásról a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját. (3) A megsemmisítést a kérelemnek helyt adó határozat jogosultjának költségére és felelısségére, vámellenırzés alatt kell elvégezni, ha az áruk megsemmisítésének helye szerinti tagállam jogszabályai másként nem rendelkeznek. A megsemmisítés elıtt mintavétel végezhetı. (4) Ha nem születik megállapodás a megsemmisítésrıl, a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozat megküldésétıl számított 10 munkanapon belül – romlandó áruk esetében három munkanapon belül – eljárást indít annak megállapítása érdekében, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés. A vámhatóságok a kérelemnek helyt adó határozat jogosultjának kérésére, indokolt esetben legfeljebb 10 munkanappal meghosszabbíthatják az elsı albekezdésében említett határidıt. Romlandó áruk esetén ezek a határidık nem hosszabbíthatók meg. (5) A vámhatóságok a teljes vámkezelés elvégzését követıen adott esetben haladéktalanul biztosítják az áruk kiadását vagy megszüntetik azok lefoglalását, ha a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja nem tájékoztatja ıket

230

a következık valamelyikérıl: a) a jogosult az (1) bekezdés a) pontjában említett határidın belül beleegyezik a megsemmisítésbe; b) A jogosult a (4) bekezdésben említett határidın belül eljárást kezdeményezett annak megállapítása érdekében, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés.


Módosítás

a) feltehetıen hamisított vagy kalózáruk;

a) a feltehetıen szellemitulajdon-jogokat sértı áruk;

Módosítás 85 Rendeletre irányuló javaslat 24 cikk – 1 bekezdés – c a pont (új) A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás ca) A kérelemnek helyt adó határozat jogosultja az általa benyújtott kérelemben kérte a különleges eljárás alkalmazását;


Módosítás

(2) A 16. cikk (3), (4) és (5) bekezdését és a 18. cikk (2) bekezdését nem kell alkalmazni.

(2) A 16. cikk (4) és (5) bekezdését és a 18. cikk (2) bekezdését nem kell alkalmazni.


231


Módosítás

(4) A nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa lehetıséget kap arra, hogy az álláspontját az áruk kiadásának felfüggesztésére vagy azok lefoglalására vonatkozó határozat megküldését követı 20 munkanapon belül kifejthesse.

(4) A nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa lehetıséget kap arra, hogy az álláspontját az áruk kiadásának felfüggesztésére vagy azok lefoglalására vonatkozó határozat kézhezvételét követı 5 munkanapon belül kifejthesse.


Módosítás

(5) Az érintett áruk megsemmisíthetık, ha a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa az áruk kiadásának felfüggesztésére vagy azok lefoglalására vonatkozó határozat megküldését követı 20 munkanapon belül megerısíti a vámhatóságoknak azt, hogy beleegyezik az áruk megsemmisítésébe.

(5) Az érintett áruk megsemmisíthetık, ha a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa az írásban megerısítette a vámhatóságoknak azt, hogy beleegyezik az áruk megsemmisítésébe E megsemmisítésre a vámellenırzés során és a kérelemnek helyt adó határozat jogosultjának költségére kerül sor.


Módosítás

(7) A megsemmisítésre a vámhatóságok költségére, vámellenırzés alatt kerül sor.

törölve


Módosítás (7a) A vámhatóságok megadják az intézkedésnek helyt adó határozat jogosultja számára a megsemmisített képezı tételek tényleges vagy vélelmezett számával, és adott esetben azok természetével kapcsolatos információkat.

232


Módosítás

(8) Ha a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa ellenzi az áruk megsemmisítését, akkor a vámhatóság értesíti a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját errıl a kifogásról, a tételek számáról, azok jellegérıl és adott esetben képeket küld a szóban forgó tételekrıl.

(8) Ha a nyilatkozattevı vagy az áruk birtokosa az áruk kiadásának felfüggesztésérıl vagy azok lefoglalásáról szóló határozat kézhezvételétıl számított 10 munkanapon belül nem erısítette meg hozzájárulását a megsemmisítéshez, illetve nem emelt kifogást a megsemmisítéssel szemben, akkor a vámhatóság tájékoztatja a kérelemnek helyt adó határozat jogosultját a hozzájárulás, illetve a kifogás hiányáról, a tételek számáról, azok jellegérıl és adott esetben képeket küld a szóban forgó tételekrıl vagy mintákról.


Módosítás

(10) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e cikk alkalmazásában a kis tételekre vonatkozó küszöbérték meghatározása céljából a 30. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

törölve


Módosítás

(1) A vámhatóságok kérésére a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja megtéríti az áruknak a vámhatóság részérıl a 16. és 17. cikkel összhangban végzett vámfelügyelet alatt tartása, valamint a 20. és 23. cikkel összhangban történı megsemmisítése során felmerült

(1) A vámhatóságok kérésére a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja megtéríti az áruknak a vámhatóság részérıl a 16. és 17. cikkel összhangban végzett vámfelügyelet alatt tartása, valamint a 20. és 24. cikkel összhangban történı megsemmisítése során felmerült

233

költségeket.

költségeket. A határozat jogosultjának kérésére a vámhatóságok tájékoztatást nyújtanak számára arról, hogy hol és milyen módon tárolják a lefoglalt árukat és e tárolás milyen költségekkel jár, valamint lehetıséget kell adni a számára a tárolással kapcsolatos álláspontjának kifejtésére.


Módosítás (2a) Ha a jogsértı nem azonosítható, kártérítésre nem kötelezhetı vagy azt nyújtani nem képes, úgy a határozat jogosultja kártérítést követelhet az áruk tulajdonosától vagy attól a személytıl, aki az áruk felett hasonló rendelkezési joggal bír.

Módosítás 95 Rendeletre irányuló javaslat 27 cikk – 2 b bekezdés (új) Módosítás


(2b) A (2a) bekezdés a 24. cikkben említett eljárásra nem alkalmazandó. Módosítás 96 Rendeletre irányuló javaslat 28 cikk – 1 bekezdés A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az e rendelet rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó közigazgatási szankciókat a tagállamok határozzák meg, és megteszik az azok végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges valamennyi intézkedést. A meghatározott közigazgatási szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejőnek kell

A tagállamok a nemzeti jogszabályok sérelme nélkül alkalmazzák az e rendelet rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó közigazgatási szankciókat, és megteszik az azok végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges valamennyi intézkedést. A meghatározott közigazgatási szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó

234

lenniük.

erejőnek kell lenniük.

Módosítás 97 Rendeletre irányuló javaslat 5 fejezet – cím A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

BIZOTTSÁG, FELHATALMAZÁS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

BIZOTTSÁG ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Módosítás 98 Rendeletre irányuló javaslat 30 cikk Módosítás

A Bizottság által javasolt szöveg 30. cikk

törölve

A felhatalmazás gyakorolása (1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit e cikk tartalmazza. (2) A 24. cikk (10) bekezdésében említett felhatalmazás az e rendelet hatálybalépésnek idıpontjától számított határozatlan idıtartamra szól. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 24. cikk (10) cikkében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követı napon vagy a határozatban meghatározott késıbbi idıpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévı , felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követıen haladéktalanul és egyidejőleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

235

(5) A 24. cikk (10) bekezdése szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a jogi aktusról az Európai Parlament és a Tanács értesítését követı 2 hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha a fenti határidı lejártát megelızıen mind az Európai Parlament, mind a Tanács tájékoztatja a Bizottságot arról, hogy nem emel kifogást. A fenti határidı az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére 2 hónappal meghosszabbodik.


Módosítás

(1) Az illetékes vámszervek tájékoztatják a Bizottságot a következıkrıl:

(1) Az illetékes vámszervek megadják a Bizottságnak a szükséges tájékoztatást az alábbiak vonatkozásában:

a) kérelmek, ideértve az esetleges fénykép(ek)et, kép(ek)et, tájékoztató füzet(ek)et;

a) a kérelmekhez – közöttük az intézkedés iránti kérelmekhez – jogot biztosító határozatok és bármely fénykép, kép, tájékoztató füzet;

b) a kérelmeknek helyt adó határozatok; c) a vámhatóságok általi intézkedés megtételére rendelkezésre álló határidıt meghosszabbító határozatok, vagy a kérelemnek helyt adó vagy azt módosító határozat visszavonásáról szóló határozatok;

c) a vámhatóságok általi intézkedés megtételére rendelkezésre álló határidıt meghosszabbító határozatok, vagy a kérelemnek helyt adó vagy azt módosító határozat visszavonásáról szóló határozatok;

d) kérelemnek helyt adó határozat felfüggesztése.

d) kérelemnek helyt adó határozat felfüggesztése.


A Bizottság által javasolt szöveg (3) Az (1) és (2) bekezdésekben említett

(3) Az (1) és (2) bekezdésekben említett

236

valamennyi információt a Bizottság központi adatbázisában kell tárolni.

valamennyi információt a Bizottság központi adatbázisában kell tárolni. Miután a Bizottság központi adatbázisa megkezdte mőködését, az (1) és (2) bekezdésben említett információkat ezen adatbázison keresztül kell továbbítani.


Módosítás

(4) A Bizottság az (1) és (2) bekezdésekben említett érdemi információkat elektronikus formában elérhetıvé teszi a tagállamok vámhatóságai számára.

(4) A Bizottság az (1) és (2) bekezdésekben említett érdemi információkat a lehetı legrövidebb idın belül, de legkésıbb 2015. január 1-ig elektronikus formában elérhetıvé teszi a tagállamok vámhatóságai számára. (4a) Az (1)–(4) bekezdésekben említett információk feldolgozásának biztosítása érdekében a (3) bekezdésben említett központi adatbázist elektronikus formában kell létrehozni. A központi adatbázis a 6. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, valamint a 13. cikkben és az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett információkat tartalmazza, közöttük személyes adatokat is. (4b) A tagállamok vámhatóságai és a Bizottság hozzáféréssel rendelkezik a központi adatbázisban tárolt információkhoz. (4c) A vámhatóság feltölti a központi adatbázisba az illetékes vámszervhez benyújott kérelmekkel kapcsolatos információkat. Az a vámhatóság, amely az információkat feltöltötte a központi adatbázisba, szükség esetén módosítja, kiegészíti, helyesbíti vagy törli ezeket az információkat. Minden vámhatóság, amely információkat töltött fel a központi adatbázisba, felelısséget visel ezen információk pontosságáért, hitelességéért és mérvadó jellegéért.

237

(4d) A Bizottság megfelelı technikai és szervezeti megállapodásokat hoz létre és tart fenn a központi adatbázis megbízható és biztonságos mőködése tekintetében. Minden tagállam vámhatósága megfelelı technikai és szervezeti megállapodásokat hoz létre és tart fenn az eljárás bizalmas jellegének és biztonságának garantálása érdekében, a vámhatóságaik által lefolytatott mőveleti eljárások, valamint a központi adatbázisnak az adott tagállam területén található termináljai tekintetében. (4e) A személyes adatok központi adatbázisban történı feldolgozásának a 32. cikkel összhangban kell történnie.


Módosítás

(1) A személyes adatoknak a Bizottság központi adatbázisában történı feldolgozása a 45/200126/EK rendelettel összhangban és az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt történik.

(1) A személyes adatoknak a Bizottság központi adatbázisában történı feldolgozása a 45/2001/EK rendelettel összhangban és az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt történik. Az elfogadandó végrehajtási intézkedéseknek mindenesetre részletesen meg kell határozniuk az adatbázis mőködési és mőszaki jellemzıit.

Módosítás 103 Rendeletre irányuló javaslat 32 cikk – 2 a - 2 f bekezdések (új) Módosítás


(2a) A személyes adatok győjtése és felhasználása kizárólag e rendelet céljaira történhet. Az így győjtött személyes adatoknak pontosaknak kell lenniük, és azokat frissíteni kell.

238

(2b) Minden vámhatóság, amely személyes adatokat tölt fel a központi adatbázisba, egyúttal az ellenıri feladatot is ellátja ezen adatok feldolgozása tekintetében. (2c) Az adatalanynak joga van a központi adatbázisban feldolgozott, rá vonatkozó adatokhoz hozzáférni, valamint adott esetben e személyes adatokat a 45/2001/EK rendelettel vagy a 95/46/EK irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályokkal összhangban módosítani, törölni vagy zárolni. (2d) Az adatokhoz történı hozzáféréshez, illetve azok módosításához, törléséhez vagy zárolásához főzıdı jog gyakorlására irányuló minden kérelmet az illetékes vámszervhez kell benyújtani, és a kérelmet az illetékes vámszerv bírálja el. Amennyiben az adatalany egy másik vámhatósághoz vagy a Bizottság egyik hivatalához kérelmet nyújtott be, amelyben az adatokhoz történı hozzáféréshez, illetve azok módosításához, törléséhez vagy zárolásához főzıdı jogának gyakorlását igényelte, úgy a kérelmet kézhez vett hivatal azt továbbítja az illetékes vámszervhez. (2e) A személyes adatok legfeljebb a kérelemnek helyt adó határozat visszavonásától napjától számított hat hónapig tárolhatók, illetve addig, amíg a vámhatóság fellépésére elıírt idıszak hatálya le nem jár. (2f) Ha a kérelemnek helyt adó határozat jogosultja a 20. cikk (1) bekezdésével vagy 24. cikk (9) bekezdésével összhangban eljárásokat kezdeményezett, és az illetékes vámszervet értesítette ezen eljárások kezdeményezésérıl, akkor a személyes adatokat attól a naptól számított hat hónapig ırzik meg, amelyen végleges megállapításra került, hogy történt-e szellemitulajdonjog-sértés.

239

Módosítás 104 Rendeletre irányuló javaslat 37 cikk – cím A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Hatálybalépés és alkalmazás

Hatálybalépés és jelentéstétel


Módosítás

A 24. cikk (1)–(9) bekezdése azonban 20XX XX XX-tól/tıl alkalmazandó.

törölve

Módosítás 121, 151 és 163 Rendeletre irányuló javaslat 37 cikk – 2 a bekezdés (új) Módosítás


A Bizottság ...*-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról, továbbá elemzi e rendelet hatását a generikus gyógyszerek uniós és globális elérhetıségére gyakorolt hatására. Ezt a jelentést – szükség esetén – megfelelı javaslatok és/vagy ajánlások kísérik. * HL: kérjük, illessze be a dátumot: 36 hónappal e rendelet hatálybalépése után.

240

P7_TA-PROV(2012)0273 A vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtása Az Európai Parlament 2012. július 3-i állásfoglalása a vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásáról az európai vízgazdálkodással kapcsolatos kihívások szükséges átfogó megközelítésének kidolgozását megelızıen (2011/2297(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre1 (WFD),

–

tekintettel a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelmérıl szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre2 (a felszín alatti vizekrıl szóló irányelv),

–

tekintettel a vízpolitika területén a környezetminıségi elıírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követı hatályon kívül helyezésérıl, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2008. december 16-i 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre3 (EQSD),

–

tekintettel a települési szennyvíz kezelésérıl szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelvre4 (UWWTD),

–

tekintettel a vizek mezıgazdasági eredető nitrátszennyezéssel szembeni védelmérıl szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelvre5 (a nitrátszennyezésrıl szóló irányelv),

–

tekintettel az árvízkockázatok értékelésérıl és kezelésérıl szóló, 2007. október 23-i 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre6 (az árvizekrıl szóló irányelv),

–

tekintettel a növényvédı szerek forgalomba hozataláról szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre7;

–

tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékelésérıl, engedélyezésérıl és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezésérıl szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi

1

HL L 327., 2000.12.22., 1. o. HL L 372., 2006.12.27., 19. o. 3 HL L 348., 2008.12.24., 84. o. 4 HL L 135., 1991.5.30., 40. o. 5 HL L 375., 1991.12.31., 1. o. 6 HL L 288., 2007.11.6., 27. o. 7 HL L 309., 2009.11.24., 1. o.

2

241

rendeletre1 (a REACH-rendelet), –

tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre2,

–

tekintettel a természetes élıhelyek, valamint a vadon élı állatok és növények védelmérıl szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelvre3 és a vadon élı madarak védelmérıl szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre4,

–

tekintettel a biocid termékek forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló, 2012. 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre5;

–

tekintettel a Bizottságnak az európai vízkincs megırzésérıl szóló, a közeljövıben elıterjesztendı tervére,

–

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Életbiztosításunk, természeti tıkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendı uniós stratégia” címő bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

–

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az erıforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” címő bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

–

tekintettel a küszöbön álló vízügyi európai innovációs partnerségre,

–

tekintettel az „Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezelése” címő, 2007. július 18-i bizottsági közleményre (COM(2007)0414),

–

tekintettel a 2012. március 12–17-én Marseille-ben megrendezett VI. Víz Világfórumról szóló, 2012. március 15-i állásfoglalására6 és az ennek keretében elfogadott kötelezettségvállalási és megoldási platformra,

–

tekintettel az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezelésérıl szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására7,

–

tekintettel a Bizottságnak „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” címő fehér könyvérıl szóló, 2010. május 6-i állásfoglalására8,

–


1

HL L 396., 2006.12.30., 1. o. HL L 309., 2009.11.24., 71. o. 3 HL L 206., 1992.7.22., 7. o. 4 HL L 20., 2010.1.26., 7. o. 5 HL L 167., 2012.6.27., 1. o. 6 Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0091. 7 HL C 9. E, 2010.1.15., 33. o. 8 HL C 81. E, 2011.3.15., 115. o. 2

242

–

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, illetve a Petíciós Bizottság véleményére (A7-0192/2012),

A.

mivel a vízügyi keretirányelv kialakította az EU-ban a tiszta víz védelméhez és helyreállításához, valamint hosszú távú, fenntartható felhasználásának biztosításához szükséges keretet, és célja a „jó ökológiai és kémiai állapot” 2015-ig történı elérése, azonban a tagállamok által az irányelvben elıírtaknak megfelelıen kidolgozott vízgyőjtı-gazdálkodási tervek felülvizsgálata azt mutatja, hogy az uniós víztestek jelentıs része a régóta fennálló, illetve újonnan megjelenı kihívások miatt 2015-re nem fogja elérni a „jó” állapotot;

B.

mivel az európai édesvizek biológiai sokfélesége válságba került, tekintettel arra, hogy az európai édesvízi halfajok 37%-a és az édesvízi puhatestőek 40%-a a Természetvédelmi Világszövetség vörös listájának kritériumai szerint veszélyeztetettnek minısül;

C.

mivel a víz különösen érzékeny az éghajlatváltozás hatásaira, melyek a rendelkezésre álló víz – különösen az ivóvíz – mennyiségének és minıségének csökkenését, valamint az áradások és aszályok gyakoriságának és intenzitásának emelkedését eredményezhetik;

D.

mivel a víz az élethez elengedhetetlen, elidegeníthetetlen közkincs, a helyes vízgazdálkodás pedig létfontosságú szerepet játszik a világ természeti tıkéje és az ökoszisztéma-szolgáltatások megırzésében, valamint az erıforrások felhasználása és a gazdasági termelés minden vonatkozásában, és mivel az európai ipar jövıje attól függ, hogy lesznek-e hatékony válaszok a vízzel kapcsolatos jelenlegi kihívásokra, és hogy felelısségteljesen és hatékonyan gazdálkodnak-e a meglévı vízkészletekkel, amelyek közvetlenül kihatnak az emberi egészségre, az energiatermelésre, a mezıgazdaságra és az élelmezésbiztonságra;

E.

mivel Európa jelenleg a rendelkezésre álló vízmennyiség mintegy 13%-át termeli ki, ami már önmagában bizonyos vízhiányra utal, é mivel Európa számos területén a vízkivétel meghaladja a fenntartható szintet, ami veszélyezteti a vadvilágot, a társadalom biztonságos ellátását és a gazdasági felhasználás különbözı formáit, és mivel Európa egyes déli területein a vízkihasználás mértéke a súlyos vízhiány miatt 40%-kal nıtt;

F.

mivel Dél-Európa kiterjedt félsivatagi éghajlatú területeit ugyancsak a vízkészletek rendkívül egyenetlen eloszlása jellemzi az év folyamán és évrıl évre egyaránt, és az éghajlatváltozás miatt ez az egyenetlen elosztás tovább fokozódik;

G.

mivel az Európa 2020 stratégia elıírja az erıforrások felhasználásának hatékonyabbá tételét, és a jelenlegi vízhasználati tendenciák gyakran nem fenntarthatók a rossz hatékonyságú, vízpazarlást eredményezı gyakorlatok miatt, és mivel a vízügyi infrastrukturális rendszerek – a legfejlettebb és a legkevésbé fejlett régiókban egyaránt – gyakran elavultak, a tényleges teljesítményrıl és a veszteségekrıl pedig nincs információ;

H.

mivel a zöld gazdaságra való áttérés csak a vízügyi területen adódó kihívások figyelembevételével valósulhat meg;

243

I.

mivel a nem megfelelıen tisztított szennyvíz továbbra is változatlan mértékben szennyezi az uniós tengerpartokat, és ezért elengedhetetlenül szükség van a tagállamokban a szennyvíztisztítási infrastruktúra gyors kiépítésére;

Az uniós vízügyi jogszabályok végrehajtása: sikerek és hiányosságok 1.

elismeri, hogy a vízügyi keretirányelv szilárd és nagyra törı jogalkotási alapot teremt a hosszú távú, integrált uniós vízgazdálkodáshoz; üdvözli az európai víz- és szennyvízkezelés minıségének az utóbbi években tapasztalható javulását; ugyanakkor rámutat arra, hogy a végrehajtás üteme lassú, a különbözı tagállamokat és régiókat tekintve pedig egyenetlen, és a vízügyi keretirányelv végrehajtását is jelentısen javítani kell ahhoz, hogy az európai vizek állapota 2015-ig mindenhol elérje a „jó” minısítést;

2.

elismeri, hogy a víz az emberiség közös erıforrása, a közjavak egyike, és az ahhoz való hozzáférésnek alapvetı és egyetemes jognak kellene lennie; hangsúlyozza, hogy környezetvédelmi és egészségügyi szempontból is elengedhetetlen a fenntartható vízhasználat, amely alapvetı szerepet játszik az éghajlat-szabályozási ciklusban; megismétli, hogy a belsı piaci szabályokat hozzá kell igazítani a vízágazat egyedi jellemzıihez, és felkéri a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvének szellemében a vízügyi keretirányelv 9. cikkével összhangban folytassák a vízgazdálkodást és a víziközmővek kezelését;

3.

megjegyzi, hogy a települési szennyvíz kezelésérıl szóló irányelv végrehajtása terén történt elırelépések ellenére továbbra is hiányosságok mutatkoznak a győjtırendszerekre és/vagy a kezelésre vonatkozó szabályoknak való megfelelés terén;

4.

nyomatékosítja, hogy bár a vízágazatban elsısorban a jelenlegi jogszabály végrehajtására kell helyezni a fı hangsúlyt, fennállnak bizonyos hiányosságok, amelyeket egyrészt a meglévı jogszabályoknak a vízzel kapcsolatos prioritásokhoz való hozzáigazításával, másrészt új jogszabályokkal kell orvosolni annak érdekében, hogy kezelni lehessen az egyes ágazatok vagy tevékenységek hatásait, és emellett figyelembe kell venni a fenntartható vízgazdálkodás terén a különbözı gazdasági szereplık és az egyéb érintett felek között megvalósuló együttmőködés jelentıségét;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be az árvizekrıl szóló irányelvhez hasonló irányelvre irányuló javaslatot, amely támogatja egy közösségi szakpolitika bevezetését a vízhiány, az aszály és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében;

6.

a jelenlegi és jövıbeni vízügyi kihívásokra adott uniós szakpolitikai válaszként tekint a Bizottságnak az európai vízkincs megırzésérıl szóló, bejelentés elıtt álló tervére, amelynek célja, hogy 2050-re gondoskodjon a fenntartható és helyes vízhasználathoz szükséges jó minıségő víz megfelelı rendelkezésre állásáról anélkül, hogy ennek során megsértenék a vizek feletti szuverén nemzeti jogokat;

7.

emlékezteti a tagállamokat a vizek jó állapotának 2015-ig történı elérésére vonatkozó, vízügyi keretirányelvbıl származó kötelezettségükre; sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen fel határozottan a tagállamok részérıl a vízügy területén elkövetett uniós jogsértések beszüntetése érdekében; ugyanakkor további segítségnyújtásra szólít fel többek között átfogó iránymutatások és hatékony eszközök kidolgozása és rendelkezésre bocsátása révén annak érdekében, hogy elısegítsék a kapacitásépítést –

244

különösen a regionális hatóságok és a vízgyőjtı-gazdálkodási hivatalok esetében –, azonos feltételeket biztosítsanak, és támogassák a tagállamok jobb megfelelését az uniós vízügyi politika végrehajtásának jövıbeni szakaszaiban, hogy teljesítsék a vízügyi politika keretében tett kötelezettségvállalásokat; rámutat arra, hogy sok esetben a petíciók az uniós vízügyi jogszabályok átültetéséhez és megfelelı végrehajtásához kapcsolódó problémákat tártak fel, ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálatai során mutasson nagyobb határozottságot, különösen ami a petíciók vizsgálatát illeti; Vízhatékonyság és erıforrás-gazdálkodás 8.

hangsúlyozza a hatékony vízfelhasználás fontosságát; hatékonyabb vízfelhasználást szorgalmaz különösen az olyan ágazatokban, mint az energia- és a mezıgazdasági ágazat, amelyek a legnagyobb vízfelhasználók;

9.

hangsúlyozza az energiatermelés, az energiahatékonyság és a vízbiztonság közötti összefüggést; rámutat arra, hogy európai szinten további stratégiákat és elképzeléseket – pl. a víz energiatárolásra való felhasználása – kell kidolgozni annak érdekében, hogy az energia iránti növekvı kereslet ne veszélyeztesse a vízellátás biztonságát, és hogy kiaknázzák az energiafelhasználás hatékony vízfelhasználás révén történı csökkentésében rejlı lehetıséget; hangsúlyozza, hogy a hagyományos, illetve az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaforrások – köztük különösen a bioenergia és a vízenergia – fenntarthatóságának vizsgálatakor figyelembe kell venni a vízfelhasználást, és rámutat a nem szokványos földgázkitermelés kockázataira;

10.

hangsúlyozza, hogy a mezıgazdasági ágazat vízfelhasználásának hatékonysága és fenntarthatósága innovatív technológiák és gyakorlatok bevezetésével, valamint a mezıgazdasági termelık és a végsı fogyasztók jobb tájékoztatásával és figyelemfelkeltésével tovább javítható; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a földkezelık és az egyéb érdekelt felek közötti együttmőködés kiválóan alkalmas arra, hogy a vízvédelem terén kedvezı eredményeket érjünk el; hangsúlyozza továbbá, hogy az éghajlatváltozás és az élelmezésbiztonság által támasztott kihívásokra tekintettel elegendı vízkészleteket kell a mezıgazdaság számára mobilizálni, például a víztárolás fejlesztése révén; megállapítja, hogy a víz nagy részét a mezıgazdasági ágazat használja fel, és hangsúlyozza, hogy a KAP jelenlegi reformja során fontos szerepet kap a víz megırzése és a fenntartható vízfelhasználás;

11.

úgy véli, hogy a víz iránti egyre növekvı kereslet miatt az öntözésbe történı sürgıs beruházásokra van szükség, és felszólítja a Bizottságot, hogy a vízhiány leküzdése érdekében segítse elı az olyan megoldások alkalmazását, mint a víztartó rétegek mesterséges újrafeltöltése, a vízvisszanyerés és az alternatív öntözési technikák fejlesztése; kiemeli ugyanakkor a fenti technikákkal, a vízkészletek megırzésével, a vízgyőjtéssel, a felszín alatti vizekkel folytatott gazdálkodással, a szennyvizek kezelésével kapcsolatos ismeretek és technológiák átadásának fontosságát;

12.

hangsúlyozza, hogy a mezıgazdasági és erdıterületek alatt nagyon nagy mennyiségben képzıdnek újra a felszín alatti vízkészletek, és ezért a mezıgazdasági termelık és az erdıgazdálkodók már most különös felelısséggel tartoznak a minıségi szempontból rendkívül értékes felszín alatti víz tisztán tartásáért; elismeri a mezıgazdasági termelık által a talajvízminıség javítására tett eddigi erıfeszítéseket;

245

13.

nyomatékosítja, hogy egy környezetbarát és gazdasági szempontból is megbízható szennyvízelvezetési és szennyvízkezelési politikának a forrásnál kell kezelnie a szennyezést, mielıtt az összes szennyezı anyagot továbbirányítaná költséges folyamatvégi kezelésre, különös tekintettel a szennyezett talajon átfolyó vizekre; szorgalmazza a szennyvíz és a folyamatvégi kezelés során keletkezı melléktermékek szigorú minıségi követelmények melletti, új erıforrásként való hasznosítását; megjegyzi, hogy a szennyvizek – a bennük lévı szerves anyagok hıvisszanyeréssel vagy más módon történı energetikai hasznosítása révén – energiaforrásként használhatók, és ezt a lehetıséget ki kell használni;

14.

adott esetben kéri az uniós vízügyi jogszabályok aktualizálását annak érdekében, hogy kellıen figyelembe vegyék a technológiai elırelépéseket a víz újrahasznosítása és újrafeldolgozása terén, hogy lehetıvé váljon a kezelt szennyvíz költség- és energiahatékony, öntözési vagy ipari célú újrafelhasználása és a szürke víz háztartási újrahasznosítása; intézkedéseket kér a visszanyert víz kémiai és biológiai minıségének megfelelı nyomon követésére; felkéri a Bizottságot, hogy a vízproblémák enyhítése érdekében vizsgálja meg a kezelt szennyvíz, a „szürke víz” és a csapadékvíz szélesebb körő felhasználását szorgalmazó ösztönzık bevezetésének lehetséges formáit;

15.

kiemeli, hogy a vízfogyasztás csökkentését prioritásnak kell tekinteni; hangsúlyozza az ökotervezés és a víztakarékossági eszközök fontosságát, valamint szorgalmazza, hogy az összes uniós országban, valamennyi ágazatban és valamennyi fogyasztó számára tegyék kötelezıvé a vízfogyasztásmérést; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy szabályozza a mezıgazdaságban használt eszközök vízhatékonyságát;

16.

emlékeztet arra, hogy az uniós vizek közel 20%-a elvész a nem hatékony vízfelhasználás miatt, ezért a fenntartható vízgazdálkodás, és különösen a vízhiány és az aszály jelentette problémák kezelése érdekében kulcsfontosságú a vízkészletek felhasználásának hatékonyabbá tétele; hangsúlyozza, hogy sürgısen fel kell mérni az európai vízhálózat állapotát a minıség, az elavultság és az összekapcsolhatóság szempontjából, mivel fennáll a lehetıség, hogy az európai városoknak juttatott víz akár 70%-a is elszivárogjon a hálózatból, továbbá hogy ösztönözni kell az infrastruktúraberuházásokat;

Víz és ökoszisztémák 17.

megjegyzi, hogy a víz a legtöbb ökoszisztéma-szolgáltatás szempontjából kulcsfontosságú, és hangsúlyozza a megfelelı vízgazdálkodás jelentıségét a biológiai sokféleségre vonatkozó célok elérésében; hangsúlyozza, hogy az újraerdısítésre és a vizes élıhelyek helyreállítására irányuló intézkedésekre van szükség a vízkészletekkel való gazdálkodás keretében; felszólít a vízügyi keretirányelv célkitőzéseinek jobb összehangolására a Natura 2000 hálózattal; hangsúlyozza, hogy a tudásbázisnak integrálnia kell a „környezeti áramlások” fogalmát, és figyelembe kell vennie a víz által támogatott ökoszisztéma-szolgáltatásokat; hangsúlyozza annak figyelembevételének szükségességét, hogy a vízkörforgásban bekövetkezı változások a természetes élıhelyektıl függnek, és ez hatással van a körforgásba visszakerülı víz arányára; a vízkörforgás nem egyforma mindenhol, így különbségek figyelhetık meg a trópusi, a mediterrán, a mérsékelt és a hideg övi vízkörforgásban;

18.

hangsúlyozza, hogy a vízkészletek és a kapcsolódó ökoszisztémák különösen ki vannak téve az éghajlatváltozás hatásainak, amelyek a rendelkezésre álló víz –

246

különösen az ivóvíz – mennyiségének és minıségének csökkenéséhez, valamint az áradások és aszályok gyakoriságának és intenzitásának emelkedéséhez vezethetnek; felszólít arra, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló szakpolitikák kellıen vegyék figyelembe a vízkészletekre gyakorolt hatást; kiemeli a kockázatmegelızés és -enyhítés, valamint a válaszstratégiák fontosságát a vízhez kapcsolódó szélsıséges jelenségek megelızése céljából; 19.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás hatással lehet a vízi ökoszisztémákra, ami olyan szigorú és rendszeres intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek célja a természet és a biológiai sokféleség megırzése, és amelyek körültekintı szabályok bevezetését írják elı az átalakított víztestekkel – különösen a víztározókkal és az átalakított vízrendszerekkel – való gazdálkodás tekintetében, tiszteletben tartva ugyanakkor az e téren érvényben lévı tagállami hatásköröket;

20.

megállapítja, hogy bizonyos országok nem vízhiánnyal küzdenek, hanem sokkal inkább a rendszeres vagy erıs esızésekbıl, áradásokból, a folyóerózióból, valamint a vízgyőjtıket és part menti területeket érintı szennyezésbıl eredı túlzott vízmennyiség kezelésének, továbbá e jelenségek helyi lakosságra gyakorolt hatásainak nehézségeivel szembesülnek, amint arról számos beérkezett petíció is beszámol; tekintettel a tagállamok területén az utóbbi idıben észlelhetı egyre gyakoribb árvízveszélyre, felhívja a Bizottságot, hogy megfelelıen elemezze, hogyan elızhetık meg az áradások következményei;

21.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak fel kell szólítania a tagállamokat, hogy a hidrogeológiai zavarok leküzdése és a vízszabályozás elısegítése érdekében mozdítsák elı a hegyvidéki térségekben a környezetbarát mezıgazdasági tevékenységek újrafelvételét, és alkalmazzák ismét az árkok, vízelvezetı csatornák és gátak építésének bevált gyakorlatait, amelyek – jelentıs mennyiségő csapadék esetén – csökkenthetik a völgyeket érintı negatív hatásokat, valamint – szárazság esetén – biztosíthatják az erdıtüzek megfékezésére is használható elraktározott vízkészleteket;

22.

elismeri, hogy a felszín alatti víztartó rétegek fontos szerepet játszanak a vízkörforgásban és számos fontos kérdésben, köztük a vízszennyezés, az árvízkármérséklési rendszerek, a sós víz beáramlása és a talajvíz huzamos kimerítése miatti talajsüllyedés kérdésében; felszólítja a Bizottságot, hogy fektessen különös hangsúlyt a felszín alatti víztartó rétegekkel való fenntartható gazdálkodás jelentıségére;

23.

mivel a palagázfeltárás és -kitermelés jelentıs mértékben veszélyezteti a felszíni és felszín alatti vizeket egyaránt, felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ilyen tevékenységek a környezeti hatásvizsgálatokról szóló irányelv hatálya alá tartozzanak; felszólítja a Bizottságot arra is, hogy mihamarabb bocsásson ki iránymutatást a vizek megfigyelésébıl származó alapadatok győjtésére vonatkozóan, amelyek megszerzésére mind a feltárást, mint a kitermelést célzó repesztés megkezdése elıtt szükség van, valamint a különbözı földtani közegekben végzett repesztés – ezen belül is a lehetséges szivárgás – felszín alatti víztartalékokra gyakorolt hatásainak vizsgálatára alkalmazandó kritériumokra vonatkozó iránymutatást;

24.

emlékeztet arra, hogy a talajvédelem a vízminıség megırzésének egyik alapvetı eleme; rámutat, hogy a talajromlásnak elsısorban helyi és regionális okai és hatásai vannak, következésképpen e téren a szubszidiaritás elvét kell alkalmazni; felszólítja

247

valamennyi tagállamot, hogy tegyenek eleget a talaj minıségének biztosítására irányuló kötelezettségeiknek és gondoskodjanak a talaj jó állapotának megırzésérıl, továbbá nyomatékosan felszólítja a talajvédelmi rendelkezésekkel nem rendelkezı tagállamokat is, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek; 25.

rámutat arra, hogy a vízgyőjtık szintjén megvalósuló integrált vízkészletgazdálkodásnak és területrendezésnek figyelembe kell vennie a vízfüggı gazdasági tevékenységeket és az összes felhasználó vízigényét, valamint a vízhiány holisztikus megközelítésének szükségességét, és biztosítania kell a vízen végzett emberi tevékenységek fenntarthatóságát;

26.

véleménye szerint a települési szennyvíz képezi a vízi környezet – a folyók és a partvidék – egyik legjelentısebb szennyezési forrását, és a települési szennyvíz kezelésérıl szóló irányelv sikeres végrehajtása valamennyi tagállamban jelentıs hatást gyakorol majd a víz minıségére, ezáltal a vízügyi keretirányelv sikeres végrehajtására;

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen szennyezés súlyos hatást gyakorolhat az emberi egészségre, amint azt az Írországból (Galway), Franciaországból (Bretagne) és más tagállamokból érkezett petíciók is tanúsítják; emlékeztet a hulladékgazdálkodási irányelvnek és a kapcsolódó irányelveknek az Európai Unió tagállamaiban történı végrehajtásával kapcsolatos petíciókban felvetett problémákról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására, amely felhívta a figyelmet a nem megfelelıen igazgatott vagy illegális hulladéklerakók és kıbányák miatt kialakult veszélyes vízszennyezettségi szintekre, melyek a felszín alatti vizeket és talajvíztáblákat (nappes phréatiques) érintı szivárgásokhoz és szennyezéshez vezettek;

28.

felhívja a figyelmet a petíció benyújtói által kifogásolt, a környezetre és az emberi egészségre jelentıs hatást gyakorló és a víz rossz minıségéért felelıs olyan káros elemekre, mint a hulladéklerakók, az illetékes hatóságok által elmulasztott vízminıségi ellenırzések, valamint a szabálytalan vagy jogszerőtlen mezıgazdasági és ipari gyakorlatok, városfejlesztés és energetikai fejlesztések, valamint a mezıgazdasági és ipari tevékenység; felszólít ezért arra, hogy vezessenek be célzottabb ösztönzıket a hatékony vízgazdálkodás és a vízhez való általános, megfizethetı hozzáférés érdekében – különös tekintettel a szegény és a vidéken élı népességre –, valamint a vízhiánnyal sújtott térségek vízellátása érdekében, különös tekintettel azon területekre, amelyek a vízügyi infrastruktúrával rendelkezı nagyvárosi agglomerációktól távol helyezkednek el;

29.

véleménye szerint a tápanyag-felhalmozódás egyike a felszíni vizek szennyezıdését okozó számos tényezınek, és befolyásolja a biológiai sokféleséget és csökkenti az értékes ökoszisztéma-szolgáltatásokat; megállapítja, hogy esetleg 50%-ot meghaladó mértékben a vizsgált tápkörülmények tehetık majd felelıssé a felszíni vizek „megfelelı állapotának” 2015-ig való elérésére irányuló erıfeszítések várható kudarcáért;

30.

sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a küzdelmet az egyes szennyezı anyagok – így például az antibiotikum-, gyógyszer- és a fogamzásgátló tablettákból származó hormonmaradványok – vízbe történı növekvı kibocsátása ellen, mivel e maradványok kedvezıtlen hatást gyakorolnak az emberi egészségre és a környezetre;

Tudás és innováció

248

31.

elismeri, hogy az uniós szakpolitikai keret lehetıvé tette kevésbé széttagolt vízügyi adatok győjtését és a hatékonyabb nyomon követést; ugyanakkor megjegyzi, hogy nem állnak rendelkezésre megbízható adatok a vízmennyiségrıl, például a kinyerést és a szivárgást illetıen; felhívja a figyelmet a statisztikai információk javításán, az adatgyőjtı állomások és az európai vízügyi információs rendszer használatán és a vízkészletek állapotának a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés keretében történı ellenırzésén alapuló jobb adatkezelésben rejlı lehetıségre, valamint a gazdasági tevékenységbıl adódóan e rendszerekre nehezedı nyomásra; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel együttmőködésben dolgozzon ki új, megbízható mutatókat a vízelszámoláshoz; hangsúlyozza, hogy a tudásbázisnak integrálnia kell a „környezeti áramlások” fogalmát, és figyelembe kell vennie a víz által támogatott ökoszisztéma-szolgáltatásokat, továbbá az éghajlat, a területek és a felszín alatti vízforrások között a vízkörforgás révén kialakult kapcsolatokat;

32.

hangsúlyozza, hogy az Unióban és a szomszédos országokban a Horizont 2020 programnak a vízkészletekkel és vízi környezettel való jobb, fenntartható gazdálkodásra vonatkozó különleges célkitőzéseire és tevékenységeire kell összpontosítani; véleménye szerint az Unió kutatási politikájának választ kell adnia a mezıgazdasági, az épületekkel kapcsolatos, az ipari és a háztartási vízgazdálkodással és a hatékony vízfelhasználásra irányuló törekvésekkel kapcsolatos, egyre erısödı kihívásokra; e tekintetben más térségek számára példaként említi a Balti-tengerre irányuló BONUS programot;

33.

úgy véli, hogy fontos elısegíteni a vízzel kapcsolatos kutatást és innovációt, valamint hogy ezen a területen ösztönözni kell az európai klaszterek fejlıdését; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és más lényeges érdekelt feleket, hogy támogassák a vízügyi európai innovációs partnerséget a világszinten élen járó kutatási és innovációs törekvések összefogásának hatékony eszközeként, és szüntessék meg a tudás, az elérhetı legjobb technikák és a technológiai áttörések gyors piacra jutásának és elterjedésének útjában álló akadályokat, valamint hogy segítsék elı a vízügyi technológiák belsı piacának létrejöttét; hangsúlyozza, hogy az ökoinnováció jelentıs szerepet tölt be a vízkészletek, valamint a biológiai sokféleség és a kiegyensúlyozott ökoszisztémák megırzésében; rámutat továbbá a zöld munkahelyek létesítésének, az innováció- és tudásalapú vízügyi politika kialakításának, valamint a jobb vízgazdálkodás és vízhatékonyság elérésének lehetıségére; felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel és számszerősítse a vízzel kapcsolatos K+F ösztönzésére irányuló tevékenységeinek a foglakoztatásra gyakorolt hatását;

A vízügyi szempontok általános érvényesítése 34.

hangsúlyozza, hogy a vízügyi vonatkozású célkitőzéseket és a kulcsfontosságú vízhatékonysági célkitőzéseket tartalmazó erıforrás-hatékonysági menetrendet következetesebben és jobban be kell építeni az uniós, nemzeti, regionális és helyi szintő jogalkotásba; kéri, hogy az Európa 2020 stratégiához hasonló átfogó gazdaságirányítási politikák, valamint a közös agrárpolitikához és a kohéziós politikához hasonló közös uniós politikák kereteinek kialakítása során vegyék figyelembe a vízkészletekre gyakorolt hatások teljes körő értékelését annak elérése érdekében, hogy a rendelkezésre álló finanszírozást témák szerint a vízügyi kérdésekre összpontosítsák, a víz kérdésének pedig minden szakpolitikai területen általános

249

érvényt szerezzenek a vízminıség valamennyi európai régióban való javítása érdekében; 35.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós alapokkal kapcsolatos új uniós pénzügyi stratégiának az eddigieknél jobban figyelembe kell vennie a hidrotechnikai infrastrukturális beruházásokat;

36.

megjegyzi, hogy a mezıgazdasági termelıkre vonatkozó normák már szigorúak és betartásukat is szigorúan ellenırzik; kéri, hogy a meglévı kötelezettségek alapján a KAP-ban erısítsék meg az ökológiai feltételességet;

A víz és a gazdaság 37.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a „szennyezı fizet” és a „felhasználó fizet” elv teljes körő alkalmazásáról olyan átlátható és hatékony, a vizet használó valamennyi ágazatban alkalmazott árképzési rendszerek révén, amelyek célja a vízügyi szolgáltatások költségeinek – többek között a környezetvédelmi és az erıforrásokkal kapcsolatos költségek – megtérülése, a vízügyi keretirányelvben foglaltak szerint; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a vízdíjak megállapításakor figyelembe kell venni a szociális szempontokat, valamint a tiszta vízet emberi felhasználás céljára megfizethetı áron kell rendelkezésre bocsátani; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék és vizsgálják felül azokat a támogatásokat, amelyek károsan hatnak a vizekre, valamint dolgozzanak ki és vezessenek be további gazdasági eszközöket a környezetre káros tevékenységek csökkentése és a vízkészletek fenntarthatóbb felhasználásának ösztönzése érdekében; hangsúlyozza, hogy a víz árképzésének tükröznie kell a szennyvízkezelés környezeti hatását; megállapítja, hogy a válság és a közkiadások megnyirbálása a meglévı politikai szándék ellenére megnehezíti a helyi és regionális hatóságok számára a szürke víz kezelésére irányuló projektek finanszírozását, ezért felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a szennyvíztisztító telepek megfelelı finanszírozásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát a vízfogyasztás, a vízszennyezés és a szennyvízkezelés során keletkezı külsı költségek internalizálására vonatkozóan;

38.

úgy véli, hogy a másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlanok számára ugyanúgy rendelkezésre állnak a vízkészletek, mint az elsıdleges lakóhelyül szolgáló ingatlanok esetében, ezért az elıbbieknek minimum azonos mértékben hozzá kell járulniuk a rendszer finanszírozásához;

39.

felkéri a tagállamokat, hogy éljenek a strukturális alapok, a Kohéziós Alap és a Vidékfejlesztési Alap nyújtotta lehetıségekkel, és a vízkészletek hatékonyabb felhasználása céljából fektessenek be a meglévı infrastruktúrák és technológiák fejlesztésébe vagy felújításába;

40.

úgy véli, hogy a vízigény-gazdálkodás a vízhiány kezelésének kulcseleme, valamint kéri a vízigény-gazdálkodási tervek és a kínálati oldali intézkedések fontos kritériumokként való figyelembe vételét az EU strukturális és kohéziós alapjából a vízügyi ágazat, illetve az egyéb vízigényes tevékenységek számára nyújtott támogatások folyósításakor, továbbá felszólítja a tagállamokat, hogy a vízigényes gazdasági tevékenységek, például a tömegturizmus vagy bizonyos mezıgazdasági formák engedélyezésének feltételeként vízhasználatra vonatkozó fenntarthatósági vizsgálatokat írjanak elı;

250

41.

felszólítja a Bizottságot, hogy a leginkább vízhiányos térségekben a kutatás-fejlesztés támogatása és a strukturális alapokból nyújtott támogatások révén ösztönözze a vállalkozásokat kisebb vízigényő felszerelések használatára;

42.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be a vidéki lakosság szennyvízhálózatokhoz való hozzáférésének megkönnyítésére szolgáló adminisztratív eszközöket és pénzügyi forrásokat;

43.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul fogadjanak el konkrét terveket a környezetre káros anyagok 2020-ig történı fokozatos kivonására vonatkozóan és a nemzeti reformprogramok keretében készítsenek jelentést az elért elırehaladásról;

A víz és a társadalom 44.

arra sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy ösztönözzék az ágazatközi párbeszédet, valamint a különbözı gazdasági szereplık és a polgárok közötti párbeszédet a vízzel kapcsolatos kérdésekben, valamint a hatóságok és a Petíciós Bizottság közötti párbeszédet, amikor ez utóbbi az európai polgárok vízügyi kérdésekben felmerülı aggályaival foglalkozik, továbbá segítsék elı a helyi közösségek és az érdekelt felek teljes körő és átlátható részvételét a vízpolitika kialakításának valamennyi szintjén; kiemeli a vízügy terén a hatékony többszintő kormányzás fontosságát, amely figyelembe veszi, hogy a természetes vízgyőjtı területeken integrált vízgazdálkodásra van szükség, továbbá szorgalmazza a bevált gyakorlatok cseréjét;

45.

hangsúlyozza, hogy a vízgazdálkodási politika akkor hatékony, ha az erıforráshoz közel hajtják végre; kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a hátrányos természeti adottságokkal rendelkezı térségeket, például a hegyvidéki területeket, a szigeteket vagy a legkülsı területeket;

46.

felszólít a vízügyi kérdésekben való tájékozottság növelésére a lakosság körében, valamint a kérdés oktatásban való hangsúlyosabb szerepeltetésére, annak érdekében, hogy a fogyasztók, az egészségügyi ágazat szereplıi, a szakpolitikák megalkotói és a döntéshozók jobban megérthessék a víz, az ökoszisztémák, a szennyvízelvezetés, a higiénia, az egészség, az élelmiszerbiztonság és a katasztrófák megelızése közötti összefüggéseket; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi hatóságokra, valamint a civil társadalmi szervezetekre elsıdleges szerep hárul a figyelemfelkeltı kampányokban és az oktatási tevékenységekben; hangsúlyozza, hogy e tudatosságnövelı programoknak valamennyi korosztályba tartozó polgárt meg kell szólítaniuk a létfontosságú közjavak részét képezı víz jobb és hatékonyabb felhasználása érdekében;

47.

hangsúlyozza, hogy a víz és a vízi ökoszisztémák gyakran átlépik a közigazgatási határokat, és ezért minden olyan intézkedést, amelynek célja ezek védelme és értékeinek megırzése, következetesen és összehangoltan, lehetıleg az egész vízgyőjtı terület felett hatáskörrel és joghatósággal rendelkezı illetékes hatóságoknak kell meghozniuk;

48.

megismétli, hogy a vízügyi keretirányelv elıírja a közös vízgyőjtı területtel rendelkezı tagállamok közötti koordinációt, amennyiben a vízfelhasználás határokon átnyúló

251

hatásokkal járhat, és arra sürgeti az ilyen helyzetben lévı tagállamokat, hogy folytassanak rendszeres, határokon átnyúló párbeszédet és együttmőködést annak érdekében, hogy az elsıbbségi anyagokkal, az elsıbbségi veszélyes anyagokkal és a tápanyagokkal való szennyezıdés vonatkozásában támogassák a vízügyi keretirányelv végrehajtását; 49.

megállapítja, hogy a fürdıvízminıség kihat az idegenforgalomra; kéri, hogy a „kékzászló” rendszert az összes európai fürdıhelyre – a folyókra, a természetes és mesterséges tavakra is – terjesszék ki;

50.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható idegenforgalom fogalmába a vízkészletek megóvása is beletartozik; kéri, hogy az idegenforgalmi szakemberek körében tartsanak a víztakarékossággal és a fenntartható vízhasználattal kapcsolatos képzéseket, különösen a part menti és a termálvízzel rendelkezı térségekben;

51.

hangsúlyozza az épületekben és a közterületeken a jó ivóvízrendszerek bevezetésének fontosságát, ami elısegíti a palackozott víz iránti igény csökkenését;

52.

megjegyzi továbbá, hogy a Petíciós Bizottsághoz 1988 óta benyújtott környezetvédelmi tárgyú panaszokkal kapcsolatos petíciók közül 601 (166 Spanyolországból, 129 az Egyesült Királyságból, 97 Németországból, 60 Olaszországból, 55 Franciaországból, 34 Görögországból, 16 Hollandiából, 16 Portugáliából, 12 Írországból, 4 Lengyelországból, 4 Romániából, 3 Finnországból, 2 Bulgáriából, 2 Magyarországról és 1 Szlovéniából) petíció (ezek olykor több aláírást is tartalmaztak, lásd a 0784/2007. számú petíciót, amelyet 2036-an írtak alá) vonatkozott a tagállamokban a víz minıségére és mennyiségére; elismeri, hogy ezek a petíciók is azt igazolják, hogy a víz kérdése meglehetısen súlyos problémát jelent az európai uniós polgárok számára;

53.

megjegyzi, hogy egy 2012. márciusi Eurobarométer-felmérés szerint az európaiak 68%-a úgy véli, hogy a víz mennyiségéhez és minıségéhez főzıdı problémák súlyosak, 80%-uk úgy vélekedik, hogy a vegyi szennyezés veszélyt jelent a vízi környezetre nézve, 62%-uk érzi úgy, hogy nem kellıen tájékozottak országukban a felszín alatti vizeket, a tavakat, a folyókat és a part menti vizeket érintı problémákkal kapcsolatban, 67%-uk úgy gondolja, hogy a vízügyi problémák kezelésének leghatékonyabb módja a problémákkal kapcsolatos figyelemfelkeltés lenne, 73%-uk pedig azon a véleményen van, hogy az EU-nak további intézkedéseket kell javasolnia az európai vízügyi problémák kezelésére;

A víz és a világ 54.

üdvözli az Egyesült Nemzetek biztonságos ivóvízhez való fenntartható hozzáférésre vonatkozó millenniumi fejlesztési céljának korai elérését; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és valamennyi szinten a megfelelı hatóságokat, hogy erısítsék meg az alapvetı higiéniai feltételekre vonatkozó millenniumi fejlesztési cél elérésében való aktív szerepvállalásra irányuló kötelezettségvállalásukat, és vegyék figyelembe a fenntartható fejlıdésrıl szóló Rio+20 konferencia vonatkozó megállapításait, hogy ily módon biztosítani lehessen az ivóvízhez és az alapvetı higiéniai feltételekhez való hozzáférést mint alapvetı emberi jogot, amely nélkülözhetetlen a megfelelı életszínvonalhoz, az ENSZ-közgyőlés 2010-ben elfogadott határozatában foglaltak szerint;

252

55.

üdvözli az Európai Uniónak a Marseille-ben, 2012. március 12. és 17. között megrendezett VI. Víz Világfórumon való aktív részvételét; felhívja az Európai Uniót, hogy továbbra is maradjon elkötelezett a vízhez való hozzáférés világszintő javítása iránt, különös tekintettel a 2015-ben Dél-Koreában megrendezendı VII. Víz Világfórumra;

56.

rámutat, hogy az EU rendkívül nagy vízügyi tapasztalattal rendelkezik, amelyet a gyakorlatban is hasznosítani kellene az alapvetı higiéniai feltételekre vonatkozó millenniumi fejlesztési cél és az egyéb, vízzel kapcsolatos fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy hívja fel a figyelmet a harmadik országokban az összegyőjtött esıvíz hasznosítása és a szennyvíz többszörös újrahasznosítása terén alkalmazott bevált gyakorlatokra, melyek a – különösen szárazságok idején fellépı – vízhiány leküzdését segítik; szorgalmazza a vízkészletek felhasználása terén technológiailag élenjáró harmadik országokkal e területeken folytatott együttmőködés elmélyítését;

57.

úgy véli, hogy a nemzetközi törekvések fokozására van szükség ahhoz, hogy az integrált vízkészlet-gazdálkodás és az erıforrás-hatékonyság javítása révén elérhetıvé váljon a fenntartható vízhasználat;

58.

ösztönzi a helyihatóságokat és más illetékes szerveket, hogy a felhasználóktól a vízellátási és szennyvízelvezetési szolgáltatásokért beszedett díjak egy részét fordítsák decentralizált együttmőködési intézkedésekre; felhívja továbbá a figyelmet a néhány tagállamban bevezetett „1% szolidaritás a vízért” elvre, követendı és végrehajtandó példaként;

59.

az Európai Unió nevében felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csatlakozzanak az Egyesült Nemzetek nemzetközi vízfolyásokról szóló 1997. évi egyezményéhez, továbbá segítsék elı a határokat átlépı vízfolyások és nemzetközi tavak védelmérıl és használatáról szóló, ezen eszköz hatókörének az ENSZ-EGB országain túlra való kiterjesztését lehetıvé tevı 1992. évi Helsinki Egyezmény módosításainak hatálybalépését is, valamint ösztönözzék a vízrıl és az egészségrıl szóló 1992. évi helsinki jegyzıkönyv szélesebb körő megerısítését az országon belüli és határokon átnyúló vízgyőjtı területek összehangolt és helyes vízgazdálkodásának elısegítése érdekében; °

60.

°

°

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

253

P7_TA-PROV(2012)0274 e-segélyhívás: új 112-es szolgáltatás a polgárok számára Az Európai Parlament 2012. július 3-i állásfoglalása az e-segélyhívó szolgáltatásról: egy új 112-es szolgáltatás a polgárok számára (2012/2056(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel a 112-es egységes európai segélyhívón alapuló, a jármőbıl érkezı vészhívások továbbítására szolgáló elektronikus hírközlı hálózatokon keresztül megvalósuló uniós szintő e-segélyhívó szolgáltatás („e-segélyhívás”) támogatásáról szóló, 2011. szeptember 8-i bizottsági ajánlásra1,

–

tekintettel az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történı kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keretrıl szóló, 2010. július 7-i 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre2,

–

tekintettel az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlı hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (Egyetemes szolgáltatási irányelv)3,

–

tekintettel a 112-es egységes európai segélyhívón alapuló, a jármőbıl érkezı vészhívások továbbítására szolgáló elektronikus hírközlı hálózatokon keresztül megvalósuló uniós szintő e-segélyhívó szolgáltatás („e-segélyhívások”) támogatásáról szóló bizottsági ajánlást kísérı, „Hatásvizsgálat” címő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)1020),

–

tekintettel a Bizottság „A közúti közlekedésbiztonság európai térsége felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti idıszakra” címő közleményére (COM(2010)0389),

–

tekintettel a Bizottság „A közlekedés fenntartható jövıje: útba az integrált, csúcstechnológiát képviselı felhasználóbarát rendszer felé” címő közleményére (COM(2009)0279),

–

tekintettel „Az e-segélyhívó: nem várhat tovább a rendszer kiépítése” címő bizottsági közleményre (COM(2009)0434),

–

tekintettel a Bizottság „Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az elsı „Intelligens autó” jelentés” címő közleményére (COM(2007)0541),

–

tekintettel „Az Intelligens autó kezdeményezés – A gépjármővek intelligenciájának, biztonságának és tisztaságának fokozása érdekében alkalmazott információs és

1

HL L 303., 2011.11.22., 46. o. HL L 207., 2010.8.6., 1. o. 3 HL L 108., 2002.4.24., 51. o. 2

254

kommunikációs technológiákkal kapcsolatos ismeretterjesztés” címő bizottsági közleményre (COM(2006)0059), –

tekintettel a „Az eCall helyes pályára állítása – Cselekvési terv (3. e-biztonsági közlemény)” címő bizottsági közleményre (COM(2006)0723),

–

tekintettel „Az e-segélyhívó megismertetése a polgárokkal (Második e-biztonsági közlemény)” címő bizottsági közleményre (COM(2005)0431),

–

tekintettel az „Információs és kommunikációs technológiák biztonságos és intelligens jármővek érdekében” címő bizottsági közleményre (COM(2003)0542),

–

tekintettel „Az európai közúti biztonság akcióprogram — a közúti balesetek halálos áldozatai számának felére csökkentése az Európai Unióban 2010-re: megosztott felelısség” címő bizottsági közleményre (COM(2003)0311),

–

tekintettel az e-segélyhívó kezdeményezés adatvédelmi és a magánélet védelmével kapcsolatos vetületeivel foglalkozó munkadokumentumra (a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport – 1609/06/EN, WP 125),

–

tekintettel a fogyatékos személyek mobilitásáról és beilleszkedésérıl, valamint a 2010–2020 közötti idıszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására1,

–

tekintettel a 2011 és 2020 közötti európai közúti közlekedésbiztonságról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására2,

–

tekintettel a 2011. november 17-i írásbeli nyilatkozatára a hozzáférhetı 112-es segélyhívó szolgálatok szükségességérıl3,

–

tekintettel a közlekedés fenntartható jövıjérıl szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására4,

–

tekintettel az egyetemes szolgáltatásról és a 112-es segélyhívó számról szóló, 2011. július 5-i állásfoglalására5,

–

tekintettel az intelligens közlekedési rendszerekrıl szóló cselekvési tervrıl szóló, 2009. április 23-i állásfoglalására6,

–

tekintettel az intelligens autókról készült elsı jelentésrıl szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására7,

–

tekintettel a „3. Európai Cselekvési Program a Közúti Közlekedés Biztonságáért –

1

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0453. Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0408. 3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0519. 4 HL C 351. E, 2011.12.2., 13. o. 5 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0306. 6 HL C 184. E, 2012.7.8., 50. o. 7 HL C 286. E, 2009.11.27., 45. o. 2

255

félidıs értékelés” címő, 2007. január 18-i állásfoglalására1, –

tekintettel a „Közlekedésbiztonság: az e-segélyhívó megismertetése a polgárokkal” címő, 2006. április 27-i állásfoglalására2,

–

tekintettel az „Európai közlekedésbiztonsági cselekvési program – a halálos kimenetelő közúti balesetek számának felére csökkentése az Európai Unióban 2010-ig: megosztott felelısség” címő, 2005. szeptember 29-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a Világbank és a WHO által közösen, 2004-ben publikált „World report on road traffic injury prevention” (Világjelentés a közúti közlekedés során elszenvedett sérülések megelızésérıl) címő jelentésre,

–


–

tekintettel a Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság által az eljárási szabályzat 51. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–

tekintettel a Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A7-0205/2012),

A.

mivel a Világbank és a WHO elırejelzése szerint a világ minden térségében várhatóan nıni fog a közlekedési balesetek áldozatainak száma (2020-ra a kilencedikrıl a harmadik halálozási okká lép elı), és a halálozási okok sorrendjének az 5–14 éves korosztályt érintı ezirányú változása szintén jelentıs csapást jelent mind a szülık, mind a társadalom számára;

B.

mivel az Európai Unióban 2004-es adatok alapján több mint 40 000 ember hal meg évente balesetekben és 150 000 ember szenved maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket;

C.

mivel a jármőben lévı e-segélyhívó rendszer célja a segélyhívó szolgálat azzal a céllal történı automatikus értesítése súlyos baleset esetén, hogy a szakképzett és jól felszerelt segítség korábbi érkezésével csökkenjen a halálos közúti balesetek száma és mérsékelhetı legyen a közúti balesetek súlyossága (az „arany óra” elve);

D.

mivel az e-segélyhívó szolgáltatás automatikusan indítható a jármőbe épített érzékelık segítségével, amelyek aktiválásukat követıen közvetlen hang- és adatkapcsolatot létesítenek a legközelebbi közbiztonsági válaszponttal (KBVP);

E.

mivel az e-segélyhívóval kapcsolatos hivatalos statisztikai adatokon alapuló becslések szerint az uniós tagállamokban a rendszer gépkocsikba történı teljes körő beépítésével akár 2500 emberélet is megmenthetı évente, és emellett 10–15%-kal csökkenthetı a sérülések súlyossága;

F.

mivel az e-segélyhívás baleset esetén elınyt jelent a belföldön vagy külföldön utazó közúthasználók számára, akik nem feltétlenül ismerik az utakat és pontos tartózkodási

1

2 3

HL C 244. E, 2007.1.18., 220. o.

HL C 296. E, 2006.12.6., 268. o.

HL C 227. E, 2006.9.21., 609. o.

256

helyüket; G.

mivel az e-segélyhívó szolgáltatás a minimális mennyiségő adatok (MSD) üzenetformátumában tárolt digitális adatok révén lehetıvé teszi a segélyhívások nyelvi nehézségek nélküli lebonyolítását, ami valószínőleg csökkenti a félreértés és a stressz kialakulásának valószínőségét, és hozzájárul a jármő utasai és a KBVP diszpécser közötti nyelvi akadályok elhárításához, ami fontos az európai soknyelvő környezetben;

H.

mivel a valamennyi jármőben és valamennyi országban elérhetı, az egész EU-ra kiterjedı e-segélyhívó szolgáltatás kiemelt fontossággal bír az Unió számára a közlekedésbiztonság tekintetében 2002 óta, a 2011–2020-as közlekedésbiztonsági cselekvési programban pedig a közlekedésbiztonság javításának, valamit az Európában elıforduló halálos és sérüléssel járó közúti balesetek számának csökkentésére irányuló célkitőzés elérésének eszközeként szerepel;

I.

mivel a 2010/40/EU irányelv kiemelt intézkedésként tartalmazza „az EU egészére kiterjedı, kölcsönösen átjárható e-segélyhívó szolgáltatások harmonizált biztosítását”, és kötelezi a Bizottságot, hogy 2012 végéig fogadja el a KBVP-k korszerősítéséhez szükséges közös elıírásokat;

J.

mivel továbbra is a tagállamok felelısségi körébe tartozik annak meghatározása, hogy milyen típusú szervezetek – állami vagy állami feladatot ellátó magánszervezetek – legyenek az e-segélyhívásokat fogadó KBVP-k;

K.

mivel az interoperábilis fedélzeti e-segélyhívó európai megvalósításáról szóló egyetértési nyilatkozatot (MoU) eddig 22 tagállam, 5 társult állam, valamint több mint 100 szervezet írta alá; mivel további két tagállam nyilvánította ki, hogy támogatja az esegélyhívás kötelezı bevezetését;

L.

mivel a Parlament számos alkalommal foglalt állást az e-segélyhívó szolgáltatás bevezetése mellett, többek közt a szolgáltatás kötelezı bevezetésének támogatásával, amely kezdeményezés növelni fogja a polgárok biztonságérzetét utazásaik alatt;

M.

mivel az uniós bevezetés önkéntességen alapuló megközelítése 2003 óta bizottsági szakpolitika, de a mai napig nem sikerült számottevı elırehaladást elérnie;

N.

mivel az „e-segélyhívó: nem várhat tovább a rendszer kiépítése” címő 2009. évi közleményében a Bizottság azt jelezte, hogy amennyiben 2009 végéig sem az esegélyhívó jármőbe való beépítése, sem pedig a közbiztonsági válaszpont (KBVP) infrastruktúra szükséges fejlesztése terén nem történik számottevı elırelépés, szabályozási intézkedéseket fog javasolni;

O.

mivel a Bizottság által az e-segélyhívó szolgáltatás megvalósítását illetıen 2010-ben lefolytatott nyilvános konzultáció eredményei szerint a válaszadók több mint 80%-a találta hasznosnak az e-segélyhívó rendszert, és szeretné, ha jármőve fel lenne vele szerelve;

P.

mivel az úthasználók közül a motorkerékpárosoknak jelentheti a legnagyobb nehézséget, hogy közúti balesetben való érintettség esetén értesítsék a segélyszolgálatot;

257

Q.

mivel a mezıgazdasági és ipari jármővek, különösen a mezıgazdasági traktorok rendszerint félreesı és elszigetelt területeken mőködnek, és ezért baleset esetén gyakran nem tudják értesíteni a segélyszolgálatot;

R.

mivel ma mőködnek magánszolgáltatású fedélzeti segélyhívó rendszerek, és ezek egyre inkább elterjedtek Európában, de egyikük sem kínál az EU teljes területére kiterjedı szolgáltatást, a piaci elterjedésük pedig alig éri el a jármőpark 0,4%-át, ugyanakkor a bevezetett szolgáltatások némelyikét a piaci kudarc miatt üzemen kívül helyezték, minek következtében a felhasználó fedélzeti segélyhívó szolgáltatás nélkül marad a jármő teljes élettartamára;

S.

mivel a technológia már rendelkezésre áll, és az ipari szereplık és a hatóságok kísérleti projektek keretében közös, az EU egész területére kiterjedı, egyeztetett normákat alakítottak ki, finomítanak és tesztelnek;

T.

mivel a Bizottság 2011-ben nyilvánosan bejelentette, hogy 2012 elsı negyedévében új rendeletet terjeszt elı, amely az e-segélyhívást további követelményként foglalná bele a gépjármővek típusjóváhagyásának szabályozási keretrendszerébe;

1.

üdvözli a Bizottság 2011. szeptember 8-i ajánlását, és arra ösztönzi a tagállamokat és a mobilhálózat-üzemeltetıket, hogy legkésıbb 2014 végéig hajtsák végre az abban elıírt intézkedéseket és fejlesztéseket; sajnálja ugyanakkor, hogy csupán 18 tagállam adott idejében választ; felhívja a többi tagállamot a mielıbbi válaszadásra;

2.

sajnálatát fejezi ki az e-segélyhívás önkéntes bevezetése területén tapasztalható késedelem és az elırehaladás hiánya, valamint amiatt, hogy 3 tagállam még nem írta alá az e-segélyhívó szolgáltatás bevezetésére vonatkozó egyetértési nyilatkozatot, illetve nem fejezte ki az e-segélyhívás bevezetése iránti támogatását; ezért felhívja ezeket a tagállamokat, hogy írják alá az EU egészére kiterjedı, kölcsönösen átjárható e-segélyhívó szolgáltatás európai kiépítésérıl szóló egyetértési nyilatkozatot, és sürgeti az érintett feleket, hogy egyidejőleg lépjenek fel e szolgáltatás létrejötte érdekében;

3.

hangsúlyozza, hogy az e-segélyhívás alapját képezı 112-es európai segélyhívó szám mőködésében jelentıs hiányosságok vannak; felhívja a tagállamokat, hogy sürgısen orvosolják e hiányosságokat, valamint a Bizottságot, hogy fokozza az ezzel kapcsolatos ellenırzı tevékenységét;

4.

úgy véli, hogy az e-segélyhívó szolgáltatásnak a jármőbe beépített és a 112-es segélyhívószámon és a közös páneurópai szabványokon alapuló, közszolgáltatású, egységes európai segélyhívó rendszernek kell lennie egy olyan, megbízható, minıségi, megfizethetı és felhasználóbarát szolgáltatás biztosítása érdekében, amely zökkenımentesen és interoperábilis módon képes Európa-szerte mőködni valamennyi autóban – függetlenül a jármő gyártmányától, országától vagy tényleges tartózkodási helyétıl – , így maximalizálva az e-segélyhívó elınyeit valamennyi jármővezetı számára, beleértve a különleges igényekkel rendelkezı fogyatékos személyeket is;

5.

hangsúlyozza az e-segélyhívó szolgáltatás kedvezı hatásait, nemcsak az incidenskezelés hatékonyságának javítása, a balesetek által okozott torlódás mérséklése és a másodlagos balesetek elkerülése tekintetében, hanem legfıképp a mentıszolgálatok kiérkezésének meggyorsítása és ezáltal a közúti balesetekbıl eredı halálesetek száma és a sérülések súlyosságának csökkentése vonatkozásában is, ezáltal

258

fokozva az európaiak biztonságérzetét más tagállamokban tett utazásaik során; 6.

úgy véli, hogy ha az e-segélyhívás bevezetését a piaci erıkre bízzák, akkor annak elınyeibıl csak azok részesülnek majd, akik megengedhetik maguknak a felsı kategóriába tartozó jármőveket, míg a valamennyi jármőbe beépített rendszer kötelezı bevezetése alacsonyabb költségekkel és a rendszer egész Európában való általános bevezetésével járna;

7.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság hatásvizsgálata szerint jelenleg kizárólag az esegélyhívás kötelezı bevezetésére irányuló szabályozási intézkedések elfogadásával lehet minden tekintetben kedvezı hatást elérni;

8.

sürgeti a Bizottságot, hogy a 2007/46/EK irányelv keretében terjesszen elı javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy 2015-ig valamennyi újonnan típusjóváhagyással ellátott autóban és valamennyi tagállamban kötelezıen bevezessék a közszolgáltatásként mőködı, a 112-n alapuló e-segélyhívó rendszert;

9.

úgy véli, hogy az e-segélyhívó közszolgáltatásnak ingyenesnek és kötelezınek kell lennie, és azt minden, új, az e javaslat hatálya alá esı jármőbe be kell építeni;

10.

véleménye szerint az e-segélyhívó közszolgáltatásnak Unió-szerte egyszerőnek, mőködıképesnek, mindenki számára megfizethetınek és hozzáférhetınek kell lennie a jármőtıl és annak tartózkodási helyétıl függetlenül;

11.

elveti azt az elképzelést, hogy az e-segélyhívó szolgáltatás fedélzeti aspektusainak megvalósítását hosszabb idıszakon keresztül kellene szakaszosan bevezetni;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a további késlekedés elkerüléséhez szükséges bármely újabb szabályozási intézkedésre, mivel idıközben halálos balesetek történhetnek, amelyek megelızhetıek lennének;

13.

úgy véli, hogy bár a költség-haszon elemzés módszere jelentıs szerepet játszhat olyan adatok létrehozásában, amelyek a beruházásokkal és a technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos összetett döntések alapjául szolgálhatnak, ugyanakkor megkérdıjelezhetı, amennyiben az elemzés egyik fontos része az emberi élet értékének felbecsülése;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy az e-segélyhívás EU-n belüli bevezetése hatásainak értékelése során a beruházási és mőködési költségek mellett vegye figyelembe az esegélyhívás bevezetésébıl származó társadalmi hasznot is;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy alkosson egyértelmő szabályokat az e-segélyhívó rendszerben érdekelt felek felelısségére vonatkozóan;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az e-segélyhívó rendszerek által generált téves riasztások lehetıségét, ezeknek a téves riasztásoknak a segélyhívó szolgálatok napi munkájára gyakorolt hatását, a súlyos és a kevésbé súlyos balesetek közötti különbségtétel szükségességét, valamint a vészjelzések és olyan, egyéb információk megkülönböztetését, amelyeket el kell juttatni a segélyhívó szolgálatokhoz azok hatékony mőködésének biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, tegyen konkrét javaslatokat e problémák megoldására;

259

17.

üdvözli az E-segélyhívó Európai Megvalósítási Platform létrehozását, és kéri az érdekelt feleket és a tagállamok képviselıit, hogy az e-segélyhívás összehangolt bevezetésének biztosítása érdekében vegyenek részt ebben;

18.

felhívja a Bizottságot annak megfontolására, hogy az e-segélyhívó rendszert nem kellene-e a közeljövıben más jármővekre – pl. nehéz tehergépjármővekre, helyi és távolsági autóbuszokra, kétkerekő gépjármővekre, illetve mezıgazdasági traktorokra és ipari jármővekre – is kiterjeszteni;

19.

úgy véli, hogy a meglévı jármővekben engedélyezni kell az utángyártott e-segélyhívó készülékek használatát;

Közbiztonsági válaszpontok (KBVP-k): a vészhelyzeti reagálásra vonatkozó szempontok 20.

megjegyzi, hogy amennyiben Unió-szerte egységes szinten kívánják biztosítani a polgárok védelmét, alapvetı fontosságú annak biztosítása, hogy valamennyi tagállam valamennyi KBVP-je magas színvonalú felszereléssel rendelkezzen, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan jogszabályokat, amelyek a tagállamok számára elıírják készenléti segélyszolgálataik infrastruktúrájának modernizálását és a diszpécserek megfelelı kiképzését, hogy 2015-re alkalmasak legyenek az esegélyhívásoknak a nemzeti struktúrájuknak leginkább megfelelı, illetve oly módon történı kezelésére, amely e segélyhívások használatát mindenki számára hozzáférhetıvé teszi;

21.

sürgeti a Bizottságot, hogy az intelligens közlekedési rendszerekrıl szóló irányelv (az ITS-irányelv) keretében 2012 végéig fogadja el a KBVP-kre vonatkozó egységes elıírásokat, és tegyen javaslatot egy az e-segélyhívó szolgáltatás megvalósításáról szóló irányelvre;

22.

értékeli, hogy a mobilhálózat-üzemeltetık készek az e-segélyhívásokat bármely más 112-es hívással megegyezı módon kezelni, és javasolja, hogy mind ık, mind a tagállamok évente jelentésben számoljanak be a Bizottságnak az elért elırelépésekrıl és a felmerülı nehézségekrıl, különösen az e-segélyhívó-azonosítójellel kapcsolatban;

23.

üdvözli, hogy a jármő utasai és a segélyhívást kezelı KBVP-diszpécser között létrejövı, kölcsönös kommunikációt lehetıvé tevı hangátviteli kapcsolat csökkenti mind a nem megfelelı reakció, mind a segélyszolgálatok szükségtelen kiszállásának kockázatát, pl. nem súlyos baleset esetén;

24.

hangsúlyozza, hogy egyre nagyobb az igény egy közös adatátviteli protokoll iránt ezeknek az információknak a közbiztonsági válaszpontok és készenléti segélyszolgálatok felé történı továbbítása tekintetében, hogy ily módon elkerülhetı legyen a zavar vagy a továbbított adatok félreértésének veszélye; hangsúlyozza, hogy az információknak a mobilhálózat-üzemeltetık által a közbiztonsági válaszpontok számára történı továbbítását átlátható és megkülönböztetésmentes módon kell kialakítani;

25.

emlékeztet arra, hogy a KBVP-kben meglévı elektronikus adatok további elınyöket jelenthetnek, például részletes iránymutatást nyújthatnak a mentési szolgálatok tagjainak, hogy megfelelıen tájékozottak legyenek az olyan új veszélyforrásokról, amelyekkel az elektromos autók vagy más új hajtómőrendszerek fejlesztése miatt

260

szembesülhetnek; 26.

úgy véli, hogy az E-segélyhívó Európai Megvalósítási Platform (EeIP) ajánlásaival összhangban elı kell mozdítani a KBVP-k és a közútkezelık közötti, az incidenskezelés hatékonyságának javítására irányuló kapcsolatokat;

27.

támogatja az e-segélyhívás harmonizált európai kísérleti projektjén (HeERO) belül végzett intenzív munkát az e-segélyhívás határokon átívelı kísérleti hitelesítésével kapcsolatban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a teljes készenléti segélyszolgálati lánc hatékonyságának javítása érdekében fokozzák az együttmőködést a nemzeti KBVP-k és a készenléti segélyszolgálatok között, különösen az Európán belüli határátlépési pontokon, valamint hogy ösztönözzék a közös képzések kialakítását és a legjobb gyakorlatok cseréjét;

28.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az e-segélyhívó rendszer és a KBVPkel létesített kapcsolatok az infrastruktúrával interakcióban lévı rendszerekkel és az intelligens fedélzeti rendszerekkel is kompatibilisek legyenek (például intelligens biztonsági korlátok, amelyek figyelmeztetnek a balesetek lehetıségére, intelligens fedélzeti sebességszabályozó rendszerek stb.);

Magánszolgáltatású segélyhívó rendszerek 29.

úgy véli, hogy az egységes európai e-segélyhívó közszolgáltatás párhuzamosan létezhet a magán mentıszolgálatokkal, azzal a feltétellel, hogy úgy a közszolgáltatás, mint a magánszolgáltatás eleget tesz minden teljesítményszabványnak, valamint, – függetlenül attól, hogy a jármővásárló a magánmegoldást választja-e – minden jármővet ellátnak az e-segélyhívó közszolgáltatás igénybevételéhez szükséges eszközökkel annak érdekében, hogy a jármő teljes élettartama alatt minden tagállamban biztosítva legyen a szolgáltatás folyamatossága;

30.

hangsúlyozza, hogy az e-segélyhívó szolgáltatásnak felhasználóbarátnak kell lennie, továbbá hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak reális áttekintést kell nyújtani a rendszerrıl, valamint átfogó és megbízható tájékoztatást kell adni a kínálatban szereplı, magánszolgáltatású fedélzeti segélyhívó vagy vészhelyzeti alkalmazásokhoz kapcsolódó bármely további funkcióról vagy szolgáltatásról, illetve a szolgáltatás az ilyen alkalmazások beszerzése esetén várható szintjérıl és a vonatkozó költségekrıl;

31.

kéri, hogy amennyiben egy a magánszolgáltatású segélyhívó szolgáltatásra elıfizetı fogyasztó úgy dönt, hogy a szóban forgó szolgáltatást nem használja, vagy olyan országba utazik, ahol nem biztosított ez a szolgáltatás, a 112-es e-segélyhívó közszolgáltatás automatikusan rendelkezésre álljon;

32.

úgy véli, hogy a magánszolgáltatású e-segélyhívó rendszerek üzemeltetıinek is bármikor lehetıségük van áttérni az Európa-szerte mőködı e-segélyhívó szolgáltatásra, miközben továbbra is nyújthatnak más típusú távközlési szolgáltatásokat;

33.

felkéri az európai vállalatokat, hogy az innováció EU-szerte történı ösztönzése érdekében kapcsolódjanak be a szükséges e-segélyhívó rendszer alkalmazások, szolgáltatások és infrastruktúrák fejlesztésébe;

Adatvédelem

261

34.

hangsúlyozza, hogy az állami e-segélyhívó rendszernek semmilyen körülmények közt nem szabad lehetıvé tennie a jármő nyomon követését, ami azt jelenti, hogy a segélyhívás kiváltásáig inaktív rendszernek kell lennie, összhangban a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport ajánlásaival; emlékeztet arra, hogy az esegélyhívó szolgáltatás elsıdleges célja az incidenskezelés hatékonyságának javítása, valamint az, hogy az e-segélyhívó szolgáltatás által szolgáltatott adatok semmilyen módon nem használhatók fel egy személy mozgásának nyomon követésére és vizsgálatára, vagy tartózkodási helyének meghatározására abban az esetben, ha nem történt vele baleset;

35.

hangsúlyozza, hogy az e-segélyhívásokkal kapcsolatos személyes adatok nem csak a mobilhálózatok üzemeltetıi, hanem valamennyi érintett szereplı, így a jármőgyártók, a közbiztonsági válaszpontok és a készenléti szolgálatok általi feldolgozására vonatkozóan az átláthatóságot tiszteletben tartó, megfelelı szabályokat kell elfogadni a magánélet és a személyes adatok védelmére vonatkozó elveknek a 95/46/EK és a 2002/58/EK európai irányelvekkel és a nemzeti jogi szabályozással összhangban történı tiszteletben tartása biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy bármilyen jogszabály szülessen is a késıbbiekben, annak egyértelmően meg kell határoznia a 95/46/EK irányelv értelmében az e-segélyhívó szolgáltatásban részt vevı gazdasági szereplık feladatait, valamint az érintettek tájékoztatásának és jogérvényesítésük elısegítésének módozatait;

36.

hangsúlyozza, hogy a magánszolgáltatású e-segélyhívó rendszereknek tiszteletben kell tartaniuk a magánélet és az adatok védelmének elveit, különösen az elızetes tájékoztatás után történı hozzájárulás és a kívülmaradás lehetıségének megteremtésével, összhangban a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport ajánlásaival; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók tájékoztatás után történı hozzájárulásának a győjtött adatok mennyiségére és az adatgyőjtés céljára vonatkozó teljes körő információra kell alapulnia, valamint biztosítani kell, hogy a fogyasztók bármikor visszavonhassák hozzájárulásukat;

37.

hangsúlyozza, hogy a jármő tulajdonosának vagy lízingbevevıjének kell eldöntenie, tájékozott fogyasztóként, hogy ki férhessen hozzá a jármőre regisztrált magán esegélyhívó szolgáltatásokkal kapcsolatos adatokhoz;

Egyéb kapcsolódó területek 38.

hangsúlyozza, hogy az e-segélyhívó rendszer olyan mőszaki megoldásokat alkalmaz (mőholdas helymeghatározást, feldolgozást és adatátviteli képességeket) amelyek számos egyéb jármőfedélzeti alkalmazás és szolgáltatás alapjául is szolgálnak;

39.

úgy véli, hogy a fogyasztók szabad választásának biztosítása érdekében a fedélzeti esegélyhívó rendszernek ingyenesen elérhetınek kell lennie, az érdekelt felek – így az utángyártott autótermék ellátók és szolgáltatók, alkatrész forgalmazók, szerelımőhelyek és független szolgáltatók, országúti segélyszolgálatok és kapcsolódó szolgáltatások – hátrányos megkülönböztetése nélkül; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az e-segélyhívó rendszer alapjául az innováció ösztönzése és az európai információs technológiai ágazat globális versenyképességének növelése érdekében egy interoperábilis és nyílt hozzáféréső, lehetséges jövıbeli fedélzeti alkalmazások és szolgáltatások nyújtására alkalmas platform szolgáljon; hangsúlyozza, hogy a szóban forgó alkalmazások és szolgáltatások továbbra sem tehetık kötelezıvé;

262

40.

úgy véli, hogy fogyasztók szabad választásának lehetıségét és a szolgáltatóknak biztosított szabad hozzáférést a fedélzeti platformmal kapcsolatos, az eredeti alkatrészgyártókra (OEM) vonatkozó kritériumok részévé kell tenni, és hogy a fedélzeti kapcsolódó interfészeket a tisztességes verseny lehetıvé tétele, valamint az európai telematikai piaci innováció ösztönzése érdekében szabványosítani kell;

41.

hangsúlyozza, hogy a jármővekben – különösen menet közben – igénybe venni kívánt minden további szolgáltatásnak egyértelmő biztonsági, védelmi és adatvédelmi szabványoknak kell megfelelnie, és hogy az e szabványoknak való megfelelıséget mérni és ellenırizni kell;

42.

emlékeztet arra, hogy az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás (EGNOS) és a Galielo jelentısen hozzájárulhat a közúti forgalomirányításhoz és a sürgısségi beavatkozásokhoz, és egy tájékoztatási kampányra lenne szükség az esegélyhívó alkalmazás tekintetében az e rendszer által kínált lehetıségek elterjedtebb használatának elımozdítása érdekében;

43.

úgy véli, hogy a tagállamok számára lehetıvé kell tenni, hogy a sürgıs hívások gyors azonosítására alkalmas e-segélyhívás-szőrı rendszereket hozzanak létre a közbiztonsági válaszpontok számára, ezáltal megelızve a telefonos ügyfélszolgálatok túlterhelését és növelve a segélyhívó szolgálatok hatékonyságát; úgy véli, hogy a Bizottságnak támogatnia kell az ilyen irányú erıfeszítéseket;

44.

felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttmőködésben hozzanak létre és mőködtessenek kísérleti nemzeti programokat az automatikus fedélzeti segélyhívó rendszer (e-segélyhívó) megvalósítása céljából a lehetséges problémák azonosítása érdekében, valamint a szóban forgó rendszer 2015-ig valamennyi tagállamban történı kötelezı bevezetésének elıkészítése céljából;

45.

kéri, hogy a félreértések és a rendszer esetleges helytelen használatának elkerülése érdekében minden jármőbe a fogyatékkal élık számára is könnyen felismerhetı, szabványosított e-segélyhívási interfészt, úgynevezett „e-segélyhívó gombot” szereljenek be; felhívja a Bizottságot és az európai szabványügyi szervezeteket, hogy tegyenek javaslatot egy ilyen kézi vezérléső mechanizmus harmonizált szabványára;

46.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az e-segélyhívásnak a közegészségügyi rendszerek kiadásaira gyakorolt lehetséges hatását; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy egyezzenek meg a súlyos sérülések fogalmának harmonizált meghatározásában;

47.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a széleskörő gyakorlati információk célzott és messzire ható kommunikációs stratégia kifejlesztése révén való biztosítására, valamint összehangolt, az e-segélyhívó rendszert és annak elınyeit, használatát és funkcióit – az uniós polgárok biztonságának vonatkozásában is – középpontba helyezı figyelemfelkeltı kampányok végrehajtására irányuló tevékenységeiket, azzal a céllal, hogy a lakosság jobban megértse és nagyobb mértékben igénybe vegye a szóban forgó segélyhívó szolgáltatásokat, valamint hogy minimálisra csökkenjen ezen szolgáltatások félreértésének vagy az azokkal való visszaélések kockázata;

48.

ajánlja, hogy a Bizottság gondoskodjon az e-segélyhívás és a szomszédos régiókban

263

támogatott hasonló fedélzeti készenléti szolgálatok – pl. az ERA-GLONASS szolgáltatás – közötti kölcsönös átjárhatóságról; o o 49.

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

264

P7_TA-PROV(2012)0275 Az Európában történı befektetés vonzereje Az Európai Parlament 2012. július 3-i állásfoglalása az európai beruházások vonzerejérıl (2011/2288(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre, és különösen annak 3., 4., 49., 50., 119., 219. és 282. cikkére,

–

tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatra (COM(2011)0121),

–

tekintettel az OECD nemzetközi befektetésrıl és multinacionális vállalatokról szóló nyilatkozatára, valamint a multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásaira (2011. május 25-i aktualizált változat),

–

tekintettel Mario Monti „Az egységes új piac stratégiája” címő, 2010. május 9-én közzétett jelentésére,

–

tekintettel az UNCTAD 2011. évi, nemzetközi beruházásokról szóló jelentésére (World Investment Report 2011),

–

tekintettel az „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” címő bizottsági közleményre (COM(2010)0343),

–

tekintettel a Bizottság 2012. évi munkaprogramjára (COM(2011)0777),

–

tekintettel a Tanács egységes piaci fórumról szóló 3133. ülésének következtetéseire,

–

tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítésérıl szóló 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,1

–

tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekrıl szóló 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,2

–

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerısítésérıl és a gazdaságpolitikák felügyeletérıl és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,3

–

tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelızésérérıl és kiigazításáról szóló 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,4

1

HL L 306., 2011.11.23., 1. o. HL L 306., 2011.11.23., 8. o. 3 HL L 306., 2011.11.23., 12. o. 4 HL L 306., 2011.11.23., 25. o. 2

265

–

tekintettel a túlzott hiány esetén követendı eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló 1177/2011/EU tanácsi rendeletre,1

–

tekintettel az 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdı vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok esetében a pénzügyi irányítással kapcsolatos rendelkezések tekintetében történı módosításáról szóló 1311/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,2

–

tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekrıl szóló 2011/85/EU tanácsi irányelvre,3

–

tekintettel az európai kockázatitıke-alapokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0860),

–

tekintettel a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésrıl és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletérıl, valamint a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítı felügyeletérıl szóló 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáráról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2011)0453),

–

tekintettel a 2012. évi éves növekedési jelentésrıl szóló bizottsági közleményre (COM(2011)0815),

–

tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – Együtt egy újfajta növekedésért” címő bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–

tekintettel az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–

tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására irányuló cselekvési tervrıl szóló bizottsági közleményre (COM(2011)0870),

–

tekintettel a kereskedelem útjában álló akadályok felszámolásáról szóló, az Európai Tanácsnak címzett 2011. évi bizottsági jelentésre (COM(2011)0114),

–

tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalására,4

–

tekintettel a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszerérıl és a 2008/7/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (CΟΜ(2011)0594),

–

tekintettel a Bizottság stabilitási kötvények bevezetésének megvalósíthatóságáról szóló zöld könyvére (COM(2011)0818),

1

HL L 306., 2011.11.23., 33. o. HL L 337., 2011.12.20., 5. o. 3 HL L 306., 2011.11.23., 41. o. 4 Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2011)0565. 2

266

–

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, az Európa 2020 stratégia költségvetésérıl szóló bizottsági közleményre (COM(2011)0500, I. és II. rész),

–

tekintettel a pénzügyi és gazdasági válság összefüggésében elfogadott ideiglenes állami támogatási szabályok hatásairól szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)1126),

–

tekintettel a Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Fıigazgatóságának „Az európai munkaerıpiac alakulása 2011-ben” címő jelentésére,

–

tekintettel az OECD-nek, a WTO-nak és az UNCTAD-nak a G20 kereskedelmi és beruházási intézkedéseirıl szóló jelentéseire (2010. október közepétıl 2011. áprilisig),

–

tekintettel az Európai Központi Bank 2012. januári, az euróövezeti banki hitelezésrıl szóló felmérésére,

–

tekintettel az Európai Központi Bank euróövezetre vonatkozó makrogazdasági prognózisára (2011. december),

–

tekintettel az Európai Központi Bank európai pénzügyi integrációról szóló jelentésére (2011. május),

–

tekintettel az OECD beruházási politikai keretére (PFI),

–

tekintettel a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítı program (2014–2020) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0834),

–

tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2012. április 19-i álláspontjára 1,

–

tekintettel a Bizottság „Business Dynamics: Start-ups, Business Transfers and Bankrupcy” (Vállalkozások dinamikája: induló vállalkozások, vállalkozások átruházása és csıd) címő jelentésére (2011. január),

–

tekintettel a Világbank „Doing Business 2012: Doing Business in a More Transparent World” (Vállalkozás 2012-ben: vállalkozás egy átláthatóbb világban) címő jelentésére,

–

– tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának címzett, az „Erasmus mindenkinek: az EU oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramja” (COM(2011)0787) címő közleményére,

–

tekintettel a Bizottság „Interim evaluation of the Erasmus for Young Entrepreneurs Pilot project / Preparatory action (2011)” („Erasmus – Ifjú vállalkozók” kísérleti projekt idıközi értékelése/elıkészítı intézkedés – 2011) címő jelentésére,

–

tekintettel a közbeszerzésrıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2011)0896),

1

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0135.

267

–


–

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A70190/2012),

A.

mivel az Unióban tapasztalható gazdasági, pénzügyi és költségvetési válság jelentıs mértékben növelte a tagállamok és régiók közötti gazdasági és szociális különbségeket, ami a befelé és kifelé irányuló beruházások egyenetlen eloszlását eredményezte Uniószerte;

B.

mivel a monetáris és költségvetési, valamint kereskedelempolitikán belül következetes stabilitási keretét kell létrehozni annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban elı lehessen segíteni a közvetlen befektetés áramlását, ezzel hozzájárulva az uniós makrogazdasági egyensúlytalanságok korrekciójához;

C.

mivel az Európai Tanács tagjainak 2012. május 23-i informális ülésén rávilágítottak, hogy mobilizálni kell az uniós politikákat a növekedés teljes mértékben való támogatása, a gazdaság befektetések révén való finanszírozására irányuló törekvések és a munkahelyteremtés fokozása érdekében;

D.

mivel a Bizottság legújabb idıközi elırejelzése szerint az Unióban csak igen kismértékő növekedés tapasztalható, és Unió-szerte jelentıs eltéréseket fog mutatni a várható növekedési ütem, amelyre kedvezıtlen hatást gyakorol a folyamatos bizonytalanság, valamint a fogyasztói és a piaci bizalom hiánya;

E.

mivel az Uniónak – a költségvetési válság kezelése, továbbá a növekedés és a foglalkoztatás fokozása érdekében – még jobban ki kell használnia erısségeit, például a magas szintő fogyasztást, oktatást, életminıséget, kutatási és innovációs kapacitását, a magas munkahatékonyságot és termelékenységet, valamint a barátságos és ösztönzı vállalkozási környezetet;

F.

mivel a beruházásra, növekedésre és foglalkoztatásra szánt forrásokat a tagállamok államadósságának finanszírozása emészti fel, mindeközben a tıke egyes tagállamokból egyes más tagállamokba, valamint egyes harmadik országokba való kimenekítése tovább ronthatja az Európai Unió fizetési mérlegének helyzetét;

G.

mivel a banki hitelezésre mint az euróövezet legfontosabb finanszírozási forrására – amely az összesen rendelkezésre álló tıke- és kötvényállománynál sokkal nagyobb mértékő finanszírozást nyújt, szemben az USA-val és a világ más régióival, ahol a banki hitelezés a teljes államháztartás kisebb részarányát teszi ki – erıteljes káros hatással voltak az utóbbi idıszak fejleményei;

H.

mivel a környezetbarát technológiákhoz, egészségügyhöz és gondozáshoz, oktatáshoz és szociális gazdasághoz hasonló ágazatok által biztosított növekedési potenciál a kölcsönös kereslet fokozásán – ekként pedig a befektetés fellendítésén – keresztül beindíthatja a befektetést és hajtóereje lehet annak;

I.

mivel nyomon kell követni és felül kell vizsgálni az uniós pénzügyi rendeletek hatását és végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy az ne keltsen felesleges adminisztratív terheket és ne fojtsa el az EU-ban a közvetlen külföldi befektetéseket;

268

J.

mivel az UNCTAD legújabb jelentésében megállapítják, hogy az Unió még mindig igen vonzó a közvetlen külföldi befektetések számára;

K.

mivel az Unión belüli belsı befektetés – a vállalkozásra, oktatásra, kutatásra és fejlesztésre szolgáló, fenntartható infrastruktúrák javítása révén – jelentısen bıvítheti a közvetlen külföldi befektetések piacát;

L.

mivel a befektetésnek két ága van: az állami és a magánbefektetés, és mivel az utóbbi hazai és külföldi befektetésbıl áll;

M.

mivel az olaj-, földgáz, és más nem megújuló források behozatalától való túlzott mértékő függés elleni küzdelemhez a megújuló energiába, energia- és erıforráshatékonyságba való nagymértékő befektetésekre van szükség;

N.

mivel az európai államadóssággal kapcsolatos és refinanszírozási kockázatok, valamint a kereskedelem és a belsı piac kialakításának hiányosságai és korlátai, többek között a nem tarifális akadályok és az adatkorlátozás korlátozhatják az Unió vonzerejét az európai és nemzetközi befektetık körében;

O.

a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésével kapcsolatos nehézségek, a gyenge vállalkozó kedv (az európai polgárok csupán 45%-a szeretne önfoglalkoztató lenni szemben például az Egyesült Államokbeli 55%-kal), a vállalkozások megkezdését és növekedését nem eredményezı, a tartós szabályozási töredezettséggel és bürokráciával jellemzett vállalkozási környezet, a kkv-k energia- és forráshatékony gazdasághoz való korlátozott alkalmazkodó képessége, valamint a hazai piacokon kívül korlátozott terjeszkedési képessége, az egységes piacon belül és azon kívül egyaránt;

P.

mivel – a Világbank legutóbbi „vállalkozás” indexe szerint – a vállalkozás szempontjából globális szinten elsı 35 ország között az uniós tagállamoknak csupán 40%-a (az euróövezetbeli tagok pedig mindössze 26%-a) van jelen;

Q.

mivel – ahogy az a Bizottság riasztási mechanizmus keretében készült jelentésébıl (COM(2012)0068) kiderül – a nemzeti költségvetési megszorítások és a magas munkanélküliségi ráták, különösen tekintettel a folyó fizetési mérlegek egyenlegére, az exportpiaci részesedésre, valamint a magánszektor adósságállományára és az államadósságra, ráirányítják a figyelmet arra, hogy hatékony strukturális reformok bevezetésére van szükség, amelyek célja az üzleti környezet javítása, a bürokrácia felszámolása és a strukturális alapok és többek között az európai szomszédsági politika elınyeit élvezı országokban az Európai Beruházási Bank tevékenységei által képviselt hozzáadott érték optimalizálása mellett;

R.

mivel a megfelelıen irányzott szociális befektetések kulcsfontosságúak a hosszú távú, magas foglalkoztatási szint biztosításában, a gazdaság stabilizálásában, a humántıke erısítésében és az EU versenyképességének növelésében;

S.

mivel a Bizottság a közvetlen külföldi befektetés tendenciáit a kulcsfontosságú mutatók egyikeként használja a makrogazdasági egyensúlyhiány felügyeletének eredménytáblájában;

T.

mivel az UNEP és ILO által végzett vizsgálatok arra mutatnak rá, hogy a humántıkeképzésbe való befektetés kulcsfontosságú a zöld gazdasági ágazatokba a befektetések

269

bevonzásához és annak magas növekedési potenciálja kiaknázásához; U.

mivel a közvetlen külföldi befektetések áramlása – különösen ha a tagállamok közötti egyenlıtlenségek csökkentését célozzák – Unió-szerte kedvezı hatással van a reálgazdaságra és a fizetési mérlegre, a versenyképességre, a foglalkoztatásra és a társadalmi kohézióra, emellett konstruktív ösztönzıje a technológiai fejlıdésnek, az innovációnak, a készségek és a munkaerı mobilitásának;

V.

mivel a nemzetközi befektetık számára vonzó és versenyképes környezetet biztosító területeket szabályozó éves nemzeti részcélok OECD-paraméterekkel összhangban történı meghatározása segít rávilágítani a nemzeti hiányosságokra és erısségekre, valamint a célzott beavatkozások lehetıségeire;

W.

mivel az euróövezet és az EKB azon célkitőzése, hogy az inflációs ráta valamivel 2% alatt maradjon az euróövezetben, hozzájárul egy olyan stabilitási keret megteremtéséhez, amely vonzóvá tenné a beruházásokat;

X.

mivel az európai kötvénypiacok fejlıdése nagymértékben függ a befektetıi bázis bıvülésétıl;

Y.

mivel a Bizottság a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló javaslatában nem terjesztette ki a harmonizációt a társaságiadó-kulcsokra, amelyek a tervek szerint továbbra is a tagállamok hatáskörében maradnak, és mivel további lépésekre van szükség ahhoz, hogy az Unióban az adórendszer átláthatóbb és kevésbé összetett legyen a külföldi befektetık számára, ugyanakkor Európa-szerte össze kell hangolni az adórendszereket;

Z.

mivel a kereskedelmi protekcionizmus világszerte egyre inkább tért hódít, ezért a befelé irányuló befektetések terén piacvezetı Uniónak folytatnia kell a szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat, elımozdítva a nyílt és igazságos kereskedelmet, valamint a nemzetközi szabványokat a szociális biztonság és környezetvédelem területén kereskedelmi versenyelınyei védelme mellett;

AA.

mivel az Európai Unióban a határon átnyúló szolgáltatásnyújtásban még jelentıs akadályok állnak fenn, melyek zavarják a szabad piac mőködését;

AB.

mivel az uniós Szerzıdésekkel összhangban a közös kereskedelempolitika – beleértve a közvetlen külföldi befektetéseket is – az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik, és mivel ezen a területen az Európai Parlament és a Tanács egyenlı jogkörrel mőködik, mivel a rendes jogalkotási eljárás érvényesül;

1.

hangsúlyozza, hogy az Unió világszinten változatlanul a közvetlen külföldi befektetések elsı számú célpontja, ilyenként pedig továbbra is meg kell felelnie a befektetı és kedvezményezett államok elvárásainak, ugyanakkor pedig be kell tartania a tágabb uniós gazdasági, szociális és környezetvédelmi politikai célkitőzéseket, ekként védve ezt a vezetı szerepet európai és nemzeti szinten;

2.

úgy véli, hogy a kohéziós politika kiemelt fontosságú az uniós szintő makrogazdasági és regionális egyensúlyhiány kezelésében, és annak kulcsfontosságú belsı piaci politikaként kell mőködnie a versenyképesség, a termelékenység, a növekedés, valamint a munkahelyteremtés fokozása érdekében, ami pedig növelheti az uniós

270

beruházások vonzerejét; rávilágít, hogy az infrastruktúrába és a munkaerı-piaci készségekbe való, kohéziós politikai befektetésen keresztül a vonzerı jelentısen növelhetı a potenciális befektetık számára; 3.

sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a nemzetközi szabályozási együttmőködést – többek között a többoldalú fórumokon –, és a nemzetközi normák alapján a szabályozási követelmények konvergenciáját, valamint – amennyiben lehetséges –, kezdjen szabályozási párbeszédet a kereskedelem elıtt álló vagy a jövıben esetlegesen felmerülı akadályok kezelésére, a jogviták és az azokhoz kapcsolódó kereskedelmi költségek visszaszorítása céljából;

4.

úgy véli, hogy a költségvetési konszolidációt és stabilizációt, valamint a belsı piac kialakítását olyan módon kell végrehajtani, hogy biztosítsák az ezek által nyújtható hozzáadott érték felmérését; úgy véli, hogy a gazdasági szervek közötti erıs együttmőködésnek és az uniós gazdaságok közötti több komplementaritásnak segítenie kell a közvetlen külföldi befektetésekben tapasztalható regionális egyenlıtlenségek csökkentésében az európai ipari bázis megerısítése és a fenntartható hosszú távú gazdasági fejlesztés elımozdítása érdekében, mivel ez utóbbi elengedhetetlen elıfeltétele a sikeres és hatékony költségvetési konszolidációnak;

5.

hangsúlyozza, hogy a tágabb hatókörő globális pénzügyi és gazdasági válsággal összefüggésben, figyelembe véve az adósságválság és a gyors reagálás hiánya miatti negatív hangulatot és bizonytalanságot, aminek nyomán csökken a befektetık jelenlegi beruházási kedve a régióban, nagyon lényeges fenntartani a stratégiai fontosságú európai befektetık érdeklıdését az iránt, hogy az Európai Unióban tevékenységeket folytassanak; hangsúlyozza, hogy a koordinált, hosszú távú hazai befektetés hiánya jelentıs károkat okoz az ilyen befektetık számára az EU-ba való befektetés jövıbeli vonzerejében; elismeri, hogy – a helyi közösség megfelelı szinteken történı bevonása mellett – a kormányzás többszintő felfogása létfontosságú annak biztosításához, hogy a befektetés az egyes régiók és egyes tagállamok sajátos szükségleteinek kezelésére irányuljon;

6.

felkéri a Bizottságot egy olyan, az európai beruházások a legfıbb partnerekével és versenytársakéval szembeni vonzerejérıl szóló közlemény kidolgozására, amely meghatározza az Unió mint beruházási környezet legfontosabb elınyeit és hátrányait, valamint olyan integrált stratégia – köztük célzott politikák és ajánlások, illetve adott esetben jogalkotási javaslatok – elıterjesztésére, amelyek javítják a beruházási környezetet az Unióban;

7.

úgy véli, hogy az Uniónak mint a világ legnagyobb egységes közös piacának (ideértve magas életszínvonalát, a munkaerı magas termelékenységét, a jogbiztonságot, valamint a kutatási és innovációs kapacitást), külföldi befektetıjének és kereskedıjének a pénzügyi válsággal való megbirkózás során teljes mértékben élnie kellene a pozíciója adta lehetıségekkel, emellett rámutat arra, hogy hatékonyabb eszközökre és módszerekre, valamint új finanszírozási mechanizmusok megteremtésére és új befektetési formák, például uniós projektkötvények kibocsátására van szükség, amelyek révén ki lehetne használni Európa versenyelınyét és a tagállamai közötti, egymást kiegészítı hatásokat, valamint meg lehetne valósítani az Európa 2020 növekedési stratégia célkitőzéseit a recesszió és a lassú növekedés okozta kihívások elleni küzdelem érdekében;

271

8.

sürgeti az Uniót, hogy tegye a beruházásokat az Európa 2020 stratégia összes kiemelt kezdeményezésének egyik fı elemévé annak érdekében, hogy kielégítse a növekedés és a foglalkoztatás iránti kritikus igényt, és kihasználja a költségvetési válság kezeléséhez való jelentıs hozzájárulásukat; különösen felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy ambiciózus, ökológiai szempontból hatékony és fenntartható uniós ipari stratégiát a gyártókapacitás EU-szerte történı fellendítésére, valamint az EU-n belül a jó minıségő munkahelyek teremtése érdekében;

9.

hangsúlyozza különösen a közvetlen külföldi befektetés bevonzásával kapcsolatos azon hatalmas potenciált, amelyet az üvegházhatású gázkibocsátások csökkentésének, a megújuló energiaforrások fejlesztésének és az energiahatékonyság növelésének területein az oktatás, kutatás és fejlesztés, valamint a munkahely-teremtés elımozdításával lehet elérni a 2020-ra kitőzött célok teljesítése, valamint a környezetbarát technológiák terén az EU világelsı szerepének megteremtése érdekében;

10.

emlékeztet arra, hogy kedvezıtlen hatással lehet a versenyképességre és a beruházások vonzerejére, ha a költségvetési válság miatt nem növelik fenntartható finanszírozás révén, vagy éppen csökkentik az olyan kiemelt ágazatokba való közberuházást, mint az egészségügy, az oktatás, a kutatás és az infrastruktúrák, különösen, ha ez hosszú távú tendenciává alakul; ezért szükség van a közberuházás fenntartható módon való növelésére;

11.

támogatja az újonnan javasolt „Erasmust mindenkinek” programot, amely jelentısen növelheti a mobilitásra és az ismeretek fejlesztésére, a képzésekre és készségekre biztosított pénzeszközöket, annak érdekében, hogy fellendítsék a fiatalok személyes fejlıdését és karrierkilátásait, ekként pedig hozzájáruljanak a humánpotenciál fokozásához, és az Európában a fiatalok körében tapasztalható magas fokú munkanélküliség problémájának kezeléséhez; támogatja az „Erasmus a vállalkozásoknak”, és különösen az „Erasmus a fiatal vállalkozóknak" csereprogramot, amelyek ösztönözni fogják a vállalkozások beindítását, a határokon átnyúló tudástranszfert, a kisebb cégek közötti együttmőködést, az innovációt és a munkahelyteremtést;

12.

javasolja a közvetlen befektetések statisztikai adatbázisának tökéletesítését és bıvítését OECD és a Világbank nemzetközi normái szerint, valamint kiegészítı beruházási célok és mutatók használatát nemzeti szinten (városi környezet, szociális jellegő infrastruktúrák) egy vonzó befektetési környezet felé haladás felmutatása érdekében, ezzel párhuzamosan értékelve a befektetıi politikákat és a reálgazdaságra és foglalkoztatásra a különbözı országokban és területeken gyakorolt pozitív hatásaikat;

13.

úgy véli, hogy minden olyan stratégiának, amelynek célja a külföldi és helyi beruházások régióba vonzása, kapcsolódnia kell a belsı piac megvalósításához, a határokon átnyúló beruházásokhoz és tıkeáramláshoz, a nyitott piacokhoz, valamint a szabadfoglalkozásokhoz való jobb piaci hozzáféréshez, az új lehetıségek számának és sokféleségének tükrében; emellett ezzel összefüggésben úgy ítéli meg, hogy az Uniónak a gazdaságai közötti együttmőködés és komplementaritások megerısítése érdekében elı kell mozdítania a transzeurópai hálózatokat, valamint a munkavállalói, hallgatói és kutatói mobilitást;

14.

hangsúlyozza, hogy a polgárok mobilitásának elısegítése, valamint a határokon

272

átnyúló befektetések elımozdítása érdekében sürgısen csökkenteni kell az ingázó munkavállalók és a munkáltatók adóterheit; 15.

felkéri az Uniót, hogy saját versenyképességének megırzése, valamint az Unió szociális és környezetvédelmi célkitőzései tiszteletben tartásának biztosítása érdekében mind globális szinten, mind a WTO-val, a G20 és a G8 fórummal együttmőködve tárgyaljon a pénzügyi szabályozással és az adózással kapcsolatban olyan közös szabályok létrehozásának vizsgálatáról, amelyek a nemzetközi makrogazdasági egyensúlyhiányok dacára tisztességes versenyt és egyenlı versenyfeltételeket biztosítanak; felszólítja az Uniót, hogy a nagyobb partnerekkel az átfogó szabadkereskedelmi megállapodások megtárgyalása és megkötése tekintetében legyen határozott, mivel ez a kulcsa az áruk és szolgáltatások új piacai megnyitásának, a befektetési lehetıségek fokozásának, a nyílt és tisztességes kereskedelem elısegítésének, valamint a még inkább kiszámítható politikai környezet elımozdításának; fontosnak tartja a pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozó globális szintő tárgyalások elırehaladását;

16.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságon belül a közvetlen külföldi befektetésekkel foglalkozó ad hoc európai megfigyelıközpont létrehozása hozzájárulhatna az e területre vonatkozó tagállami szakpolitikák összehangolásának megerısítéséhez, ugyanakkor pedig megfelelıbb nyomon követést biztosítana az alkalmazott szakpolitikák – köztük azok makrogazdasági hatásai – tekintetében, Európa mint befektetési célállomás népszerősítése érdekében;

17.

felkéri a Bizottságot, hogy a külföldi befektetések régióba vonzása céljából gyorsítsa fel a tagállamok gazdasági, adó- és szociálpolitikáinak a koordinációját, az euróövezeti tagállamok és az uniós tagállamok közötti gazdasági és társadalmi különbségek figyelembevétele mellett;

18.

úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak a köz- és magánszféra közötti partnerségeken alapuló kezdeményezések – mint például az uniós projektkötvények – ösztönzése mellett lépéseket kell tenniük különösen annak érdekében, hogy növeljék a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználását, mivel ez utóbbi révén további pénzügyi források nyílhatnak meg az EBB, az EBRD és más nemzetközi pénzügyi szervezetek, valamint a magánszektor részérıl; megállapítja, hogy a kkv-k különösen nagy elınyre tehetnek szert a kapacitásbıvítı, valamint az infrastruktúra- és humántıke-növelı beruházások révén; elismeri az innovatív pénzügyi eszközök hatókörének olyan irányú kiterjesztésében rejlı potenciált, hogy azokat nagyobb mértékben alkalmazzák a hagyományos finanszírozási módszerek kiegészítése céljából történı finanszírozáshoz való hozzáférésként; kiemeli, hogy a pénzügyi eszközök rulírozó jellege, valamint az ilyen eszközök regionális szinten való integrálását célzó rugalmas megközelítés megvalósíthatná az uniós költségvetés multiplikátorhatását, elısegítené az állami–magán partnerségeket, alternatív finanszírozási forrásokat nyithatna meg, és fontos új finanszírozási forrást biztosíthatna a stratégiai beruházásokhoz, hosszú távú, fenntartható beruházásokat támogatva ezzel a költségvetési megszorítások idején;

19.

üdvözli az EKB hosszabb távú refinanszírozási mőveleteit (LTRO); kéri az EKB-t, hogy a továbbiakban is lépjen fel határozottan az euróövezetet érintı jelenlegi adósságválság kezelése érdekében az árstabilitás fenntartása révén, egyidejőleg

273

minimálisra csökkentve azokat a továbbgyőrőzı hatásokat, amelyek a banki ágazat likviditási problémáiból fakadóan a reálgazdaságot, valamint a beruházásokat érinthetik; úgy véli, hogy a bankszektornak a hosszú távú likviditási kockázatok tekintetében meg kell tennie a szerkezeti gyengeségeinek kezeléséhez szükséges lépéseket a befektetıi bizalom helyreállítása érdekében, valamint annak elkerülése érdekében, hogy az EKB-nak ilyen nagyságrendben kelljen beavatkoznia a jövıben; úgy véli, hogy a bankok mőködési keretét oly módon kell átalakítani, hogy a finanszírozás egy része fejlesztési célokra és a kis- és középvállalkozások támogatására álljon rendelkezésre; 20.

úgy véli, hogy a tıkekövetelményekrıl szóló irányelv közelgı reformja során biztosítani kell, hogy a bankszektor hosszú távú stabilitásának elımozdítására szánt tıketartalékok növelése ne akadályozza meg a bankokat abban, hogy a reálgazdaság likviditását élénkítsék, ami létfontosságú a beruházások szempontjából;

21.

hangsúlyozza, hogy el kell mélyíteni az európai tıkepiacokat a nem banki forrásokból eredı finanszírozáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében;

22.

tudomásul veszi a hitelminısítı intézetek piacáról szóló rendelet javítására irányuló új bizottsági javaslatokat, különösen a hitelminısítı intézetekrıl és az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1060/2009/EK rendelet, valamint az alternatívbefektetésialap-kezelıkrıl szóló 2011/61/EU irányelvnek a hitelminısítések túlzott figyelembevétele tekintetében történı módosítását, és hangsúlyozza, hogy további lépések szükségesek az egészséges üzleti környezet és tisztességes verseny biztosítása érdekében;

23.

felkéri a Bizottságot a számos megmaradt korlát kiértékelésére, amelyek egyes tagállamokban a határon átnyúló szolgáltatásnyújtást, illetve az azokhoz való hozzáférést gátolják;

24.

megemlíti az európai közbeszerzési piac korszerősítésére irányuló bizottsági javaslatok jelentıségét; hangsúlyozza, hogy a dinamikus páneurópai közbeszerzési piac jelentıs vállalkozási lehetıségekkel szolgálhat az európai társaságok számára, és jelentısen hozzájárulhat a versenyképes európai ipar ösztönzéséhez, valamint a befektetés bevonzásához és a gazdasági növekedés elımozdításához;

25.

aggályait fejezi ki azzal a tendenciával kapcsolatban, hogy az euróövezet intézményi befektetıi kivonják a tıkét az euróövezetbıl, és máshol fektetik be, figyelembe véve i. az euróövezet pénzügyi szférájában betöltött egyre növekvı szerepüket, valamint hogy ii. az euróövezet rezidensei által kibocsátott részvények és egyéb tıkeinstrumentumok esetében a befektetési alapok teljes részesedése a 2009. évi 26%-ról 2010 folyamán 23%-ra csökkent;

26.

hangsúlyozza a harmadik országok állami befektetési alapjainak szerepét, valamint hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós és állami befektetési alapok közötti szinergiák elısegítése érdekében megerısítsék az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvét;

27.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az intézményi befektetıket az európai kockázatitıke-alapokban és az európai szociális vállalkozási alapokban való

274

szerepvállalásra, és hogy szüntessék meg a kis- és középvállalkozások kockázatitıkefinanszírozással való ellátására vonatkozó korlátozásokat; 28.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló vállalkozás jelentıs elınyöket kínál mind az uniós régiók számára, mivel hozzájárul gazdasági fejlıdésükhöz, mind pedig az egyes vállalkozások számára, mivel lehetıséget kínál számukra az új és nagyobb piacokhoz, ellátási, valamint tıke-, munkaerı- és technológiai forrásokhoz való hozzáférésre;

29.

aggályát fejezi ki amiatt, hogy több tagállamban is igen magas a fiatal munkanélküliek aránya, valamint a kedvezıtlen foglalkoztatási kilátások miatt; aggodalommal veszi tudomásul, hogy miközben jelentıs mértékő humántıke áramlik a harmadik világba, addig az Európai Unió korlátozott mértékben tud csak magas színvonalú humántıkét a területére vonzani; elismeri, hogy az Európai Unió óriási potenciállal rendelkezik a jó minıségő humántıke tekintetében, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák fellépésüket a fiatalkori munkanélküliségnek az európai és nemzeti szintő programok és konkrét fellépések révén történı megoldása érdekében; üdvözli e tekintetben az Európai Tanács azon nyilatkozatát, amelyben felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be az ifjúsági garanciához hasonló nemzeti rendszereket, és sürgeti a tagállamokat, hogy ennek a kérésnek gyors és konkrét nemzeti szintő intézkedésekkel tegyenek eleget annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok tisztességes munkával rendelkezzenek vagy oktatásban, illetve (át)képzésben vegyenek részt; úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia kellene az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló EU 2020 stratégia foglalkoztatási célkitőzéseinek elérésére szolgáló erıfeszítéseit, többek között a munkával kapcsolatos adó csökkentésével annak érdekében, hogy további befektetéseket vonzzanak a gazdaság munkaigényes ágazataiba;

30.

rámutat az Unió egésze és a tagállamok elıtt az elöregedı népesség tekintetében fennálló kihívásra; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan következetes stratégiákat, amelyek foglalkoznak a demográfiai kihívással és ellensúlyozzák az esetlegesen káros hatásokat;

31.

támogatja az Innovatív Unió célkitőzéseit; felhívja a tagállamokat, hogy a beruházásokat az oktatás, a kutatás és innováció területére koncentrálják, tekintettel arra, hogy ennek közép- és hosszú távon kedvezı hatása lehet a növekedésre és a fejlıdésre; támogatja az intelligens szakosodást mint az innovációs politika fontos szakpolitikai elvét és koncepcióját, valamint a kutatás és a vállalkozás közötti szorosabb kapcsolatokat az olyan területeken, mint a környezetbarát technológiák ;

32.

hangsúlyozza, hogy az adócsalás elleni küzdelemnek az Európai Unió számára kiemelt prioritásnak kell lennie, fıként a jelenlegi válsághelyzetben, amikor is az adócsalás óriási veszteséget jelent a nemzeti költségvetések számára, a többletbevételt pedig az állami beruházások növelésére lehetne fordítani; rámutat annak szükségességére, hogy biztosítsák a Bizottság és a tagállamok közötti gördülékeny együttmőködést és koordinációt a kettıs adóztatás, az adóztatás kettıs elmaradása, az adócsalás, az adókijátszás és a dömping elleni harc tekintetében; általánosságban nagyobb költségvetési összehangolásra szólít fel mind a bevételi, mind a kiadási oldalt tekintve, ideértve a tagállamok adórendszerei közötti zökkenımentes együttmőködést és koordinációt is, valamint felszólít az európai vállalkozásokat sújtó, az európai uniós beruházásokat visszafogó nagymértékő adminisztratív terhek és a magas

275

adómegfelelési költségek csökkentésére; üdvözli a közös konszolidált társaságiadóalapról (KKTA) szóló, fenti jogalkotási állásfoglalását, ugyanakkor várakozással tekint az irányelv Tanács általi elfogadására; 33.

rámutat arra, hogy továbbra is a finanszírozáshoz való hozzájutás nehézségei jelentik az egyik legfıbb aggodalmat a kkv-k számára; különös aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az egészséges vállalatok nem jutnak hozzá a betervezett finanszírozáshoz; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul hajtsanak végre a kkv-k finanszírozását elısegítı fellépéseket és szabályozási intézkedéseket, mint ahogyan azt a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló uniós cselekvési terv is javasolta; hangsúlyozza, hogy a helyi szintő növekedést gyakran a kkv-k és a szociális vállalkozások tartják fenn, a szilárd, többszintő kormányzati megközelítés révén nyújtott kohéziós politikai finanszírozás pedig biztosítani tudja, hogy a kkv-k és a szociális vállalkozások kihasználhassák potenciáljukat és továbbra is biztosítsák az EU versenyképességéhez való értékes hozzájárulásukat;

34.

hangsúlyozza, hogy el kell végezni az EU pénzügyi szabályozása gazdasági hatásának átfogó felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtás arányos legyen, és ne fojtsa el a befektetést;

35.

üdvözli a vállalkozási kultúra ösztönzésének és – fıként a szociális médiaszolgáltatásokhoz, a környezetbarát gazdasághoz és idegenforgalomhoz hasonló új ágazatokban – a kkv-k elindítása elımozdításának eszközeként a Bizottság által a 2014–2020-as idıszakra javasolt, a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítı programot (COSME);

36.

új, hatékony csıdjogszabályokra – köztük korai elırejelzı eszközökre – szólít fel a vállalkozás elısegítését és a vállalkozások újraindítását szolgáló újrakezdési politika ösztönzése céljából, mivel a „második esélyt” nem ismerik el megfelelıen a nemzeti jogszabályok; hangsúlyozza a vállalkozók és újrakezdık körében a fokozott hálózatépítés fontosságát a „második esély" elımozdítása érdekében, továbbá azt, hogy kezelni kell az újrakezdık finanszírozásával kapcsolatos nehézségeket;

37.

felszólítja az Uniót, hogy teljes mértékben használja ki az EU-ban és azon túl meglévı, az európai szomszédsági politikából és a makroregionális stratégiákból eredı befektetési lehetıségeket;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy az eredménytáblára vegye fel a makrogazdasági egyensúlytalanságok mérésére szolgáló valamennyi lényeges mutatót és azok uniós régiókra gyakorolt hatásait;

39.

emlékeztet arra, hogy fontos tovább fejleszteni a környezetvédelmi szektoroknak szóló partnerségeket, amelyek növekvı érdeklıdést váltanak ki a befektetık részérıl, figyelembe véve az uniós forrásokat és kapacitást;

40.

üdvözli, hogy 2011-ben 5%-kal nıtt az Európai Unióban beruházásokat tervezı cégek száma; sajnálja azonban, hogy továbbra is alacsony az egy befektetésre jutó új munkahelyek átlagos száma;

41.

arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák az „európai elektronikus

276

kormányzati cselekvési tervet”, amelynek révén a vállalkozásoknak is hatékonyabban és alacsonyabb költségek mellett tudnak e-kormányzati szolgáltatásokat nyújtani helyi és határokon átnyúló szinten egyaránt; 42.

ragaszkodik ahhoz, hogy az Unió és az uniós tagállamok további befektetések idevonzása érdekében: a)

a növekvı és vonzó piacot jelentı kulturális iparágak, sport és idegenforgalom elımozdításával aknázza ki az Unió történelmi örökségében rejlı lehetıségeket,

b)

a szakképzett munkaerı két kontinens közötti mozgását jobban kihasználva és az innovációs gazdaság erısítésében rejlı lehetıségekre építve támogassa a transzatlanti gazdasági kapcsolatot mint a jelenlegi fı kereskedelmi és mőködıtıke-befektetési partnerünket,

43.

üdvözli a Bizottságnak a vállalkozások és kkv-k versenyképességére összpontosító programra irányuló javaslatát; üdvözli, hogy az utóbbi idıben számos uniós tagállamban nıtt a kockázati tıke és az informális befektetıi tıke, ugyanakkor ismételten kijelenti, hogy az Uniónak egyszerősítenie kellene a szabályozást, illetve a hatékony kockázati- és informális befektetıi tıkerendszerek Unió-szerte történı elımozdítása és az állami és magántıke-befektetések hosszú távú vállalati növekedésben betöltött szerepének fokozása révén kellene megkönnyítenie a kkv-k és egyéb gazdasági szereplık finanszírozáshoz való hozzáférését; sürgeti a Bizottságot, hogy tevékenyebben mőködjön együtt a nemzetközi pénzintézetekkel a kkv-k finanszírozására vonatkozó innovatív mechanizmusok megteremtésében;

44.

hangsúlyozza egyrészt olyan szabványok elımozdításának fontosságát, amelyek hozzájárulnak az új termékek és szolgáltatások terén megvalósuló innováció fejlesztéséhez, a belsı piac megvalósításához és az uniós befektetések vonzerejének növeléséhez, másrészt fontosnak tartja az európai szabványok nemzetközi szabványokkal való összehangolását;

45.

ismételten javasolja, hogy a Bizottság az Európai Beruházási Bankkal (EBB) együttmőködve – figyelembe véve az EBB emberi erıforrásainak minıségét és a nagy infrastruktúrák finanszírozásában szerzett tapasztalatait – stratégiailag gondolja át az infrastruktúrák finanszírozását, nem zárva ki egyetlen forgatókönyvet sem a következık közül: szubvenciók, az EBB tagállamok által jegyzett tıkéjének felszabadítása, az EBB tıkéjére vonatkozó európai uniós tıkejegyzés, hitelek, innovatív eszközök, a nem azonnal jövedelmezı hosszú távú projektekre alkalmazott pénzügyi tervezés, a garanciarendszerek fejlesztése, beruházási szakasz létrehozása az EU költségvetésén belül, európai, nemzeti és helyi hatóságok közötti pénzügyi konzorciumok, valamint a magán- és közszféra közötti partnerségek;

46.

üdvözli az Európa 2020 stratégia olyan emblematikus kezdeményezéseit, mint az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában”, az „Innovatív Unió” és az „Erıforráshatékony Európa”, és megjegyzi, hogy az Európa 2020 stratégia hozzá fog járulni az Európába irányuló befektetések vonzerejének növeléséhez, az EU területén belüli munkahelyteremtéshez és az Unió nemzetközi versenyképességének megırzéséhez.

47.

rámutat, hogy a növekedés jelenlegi alacsony és a munkanélküliség mostani magas szintje mellett az EU kohéziós politikája jelentısen hozzájárul az európai gazdasághoz,

277

az európai kutatáshoz és innovációhoz, és az Unió reálgazdaságba történı beruházása költségvetésének legnagyobb tételét teszi ki, a regionális egyenlıtlenségek csökkentésén keresztül erısítve a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, valamint intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiát valósítva meg, amely jelentıs fellendítı hatást kínál az állami és magánberuházásoknak európai, nemzeti, regionális és helyi szinten; 48.

hangsúlyozza, hogy a nagyvállalatokkal szembeni megkülönböztetı jellegő megközelítés gátolhatja az innovációt és csökkentheti más uniós vállalatok – különösen a kkv-k – versenyképességét, mivel kizárja ıket az együttmőködésen alapuló innováció terén a létfontosságú globális partnerségekbıl, és csökkenti a fejlett technológiához való hozzáférésüket;

49.

egyetért a helyi/regionális, helyszíni alapú fejlesztési politika mellett szóló gazdasági érvekkel, amely politika abban az alapvetı elgondolásban gyökerezik, hogy az Unió kevésbé fejlett régiói iránti érdeklıdés várhatóan növekedni fog, amennyiben képesek lesznek viszonylagos versenyelınyt (megfelelı infrastruktúrát, képzett emberi erıforrásokat stb.) és határozott ösztönzıket kínálni; ebben az összefüggésben kéri, hogy a Bizottság támogassa a tagállamokat és a régiókat saját beruházásösztönzı politikájuk kialakításában, különösen a – nem utolsósorban a határokon átnyúló – hosszú távú beruházások tekintetében, kiemelve az infrastrukturális projekteket; sajnálattal állapítja meg, hogy az EU kevésbé fejlett régióinak vonzereje egyre inkább csökken a harmadik országok javára; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy dolgozzanak ki gyors intézkedéseket a jelenlegi beruházások szinten tartására és új beruházások vonzására;

50.

hangsúlyozza, hogy hatalmas erı rejlik az Unió városaiban, és a nagyléptékő városi infrastrukturális projektek, illetve az innovatív üzleti parkok képviselik a legnagyobb vonzerıt a beruházások számára; sürgeti a tagállamokat, hogy vállaljanak nagyszabású beruházást az infrastruktúra, az új technológiák és a K+F területén – a kombinált (multimodális) szállítási rendszereket is ideértve – annak érdekében, hogy élhetıbbé és versenyképesebbé tegyék Európa városait azok hagyományos erısségeire építve, biztosítva eközben, hogy e beruházás ne váljon a valódi területi kohézió és a kiegyensúlyozott vidékfejlesztés kárára;

51.

hangsúlyozza hogy nemcsak a kutatás és oktatás helyi szintre való eljuttatása és megvalósítása szükséges, hanem a kutatáshoz és oktatáshoz kapcsolódó beruházás is. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló emberi erıforrásokat – a helyi szintő kutatóintézeteket és felsıoktatási intézményeket – teljes körően hasznosítani kell úgy a belföldi, mint a közvetlen külföldi befektetések odavonzása érdekében. Ebben az összefüggésben fontos figyelembe venni az emberi erıforrás – a tanárok, a kutatók és a diákok – mobilitását is;

52.

úgy véli, hogy az elmaradott régióknak továbbra is jelentıs uniós támogatásban kell részesülniük, hogy az olcsóbb munkaerın túlmenıen képesek legyenek egyéb helyi versenyelınyöket biztosítani a befektetıknek;

53.

kiemeli az infrastruktúra fejlesztésének szükségességét a regionális kohézió és versenyképesség erısítése érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a transzeurópai hálózatok, valamint a kiegészítı finanszírozási eszközök – mint a projektkötvények és a köz- és magánszféra közötti partnerségek – felhasználásának

278

jelentıségét; 54.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

279

P7_TA-PROV(2012)0276 A keleti partnerség kereskedelmi szempontjai Az Európai Parlament 2012. július 3-i állásfoglalása a keleti partnerség kereskedelmi vonatkozásairól (2011/2306(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az EU, illetve Ukrajna, Moldova, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán közötti, lényeges kereskedelmi elemeket is tartalmazó társulási megállapodásokra irányuló, folyamatban lévı tárgyalásokra,

–

tekintettel a Tanács 2007. január 22-i következtetéseire, amelyekben a Tanács elfogadta az EU–Ukrajna társulási megállapodásra és ezen belül a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség létrehozására irányuló tárgyalások irányelveit,

–

tekintettel a Tanács 2010. május 10-i következtetéseire, amelyekben a Tanács elfogadta az EU–Örményország és az EU–Grúzia közötti társulási megállapodásokra, és ezeken belül egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség létrehozására irányuló tárgyalások irányelveit,

–

tekintettel a Tanács 2009. június 15-i következtetéseire, amelyekben a Tanács elfogadta az EU–Moldova társulási megállapodásra irányuló tárgyalások irányelveit, és tekintettel a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség létrehozására irányuló tárgyalások kiegészítı, részletes irányelveire, amelyeket a Tanács 2011. június 20-án fogadott el,

–

tekintettel a Tanács 2010. május 10-i következtetéseire, amelyekben a Tanács elfogadta az EU–Azerbajdzsán társulási megállapodásra irányuló tárgyalások irányelveit,

–

tekintettel az Európai Közösség és az egykori Szovjetunió között 1989-ben megkötött kereskedelmi és együttmőködési megállapodásra, amelyhez késıbb Belarusz is csatlakozott,

–

tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” címő, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

–

tekintettel az európai szomszédságpolitika (ENP) 2004 óta tartó fejlıdésére és különösen a Bizottságnak az ENP végrehajtásában elért eredményekrıl szóló, 2006. december 4-i jelentésére,

–

tekintettel a Moldovával, Grúziával, Örményországgal és Azerbajdzsánnal kötendı társulási megállapodásokról szóló tárgyalásokra irányuló ajánlásaira;

–

tekintettel az Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Grúziával és Moldovával közösen elfogadott cselekvési tervekre, illetve az Ukrajnával való társulás menetrendjére,

280

–

tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó, 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón, valamint keleti partnerséggel foglalkozó, 2011. szeptember 29–30-i varsói csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatokra,

–

tekintettel az EURONEST Parlamenti Közgyőlés 2011. május 3-i alapító okirattal történı létrehozására,

–

tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 8. cikkére és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 207. cikkére,

–


–

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0183/2012),

A.

mivel a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek létrehozását magukban foglaló társulási megállapodások megkötése és végrehajtása a keleti partnerek vonatkozásában a felülvizsgált európai szomszédságpolitika kiemelt célja és törekvése;

B.

mivel a keleti partnerség hat országából négy már tagja a WTO-nak, Azerbajdzsán és Belarusz kormánya pedig csak megfigyelıi státusszal rendelkezik;

C.

mivel az EU déli szomszédságában 2011-ben lezajlott, arab tavaszként ismert forradalmi megmozdulásokat követıen az EU figyelme déli szomszédai felé fordult; mivel a keleti partnerség országai és az Unió közötti kereskedelmi kapcsolatok figyelmet érdemelnek az EU részérıl;

D.

mivel Kína gazdasági jelenléte a keleti partnerség országaiban egyre növekszik;

E.

mivel a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló Ukrajnával folytatott tárgyalások 2011. októberében befejezıdtek; mivel a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás csak az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás megkötése után lép hatályba, amely utóbbi tárgyalása az ukrán belpolitikai fejleményekkel és az igazságszolgáltatási rendszer mőködésével kapcsolatos uniós fenntartások miatt jelenleg szünetel;

F.

mivel a Tanács 2011 decemberében jóváhagyta a Grúziával és Moldovával folytatandó, a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdését, és az elsı tárgyalási fordulókra 2012 tavaszán kell sort keríteni;

G.

mivel Örményország 2011-ben jelentıs lépéseket tett a legfontosabb ajánlások teljesítése felé, így a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló, az EU és Örményország közötti tárgyalások 2012 februárjában megindultak, illetve 2012. március 6-án el is kezdıdtek;

H.

mivel Azerbajdzsán WTO-hoz történı csatlakozása 1997 óta napirenden van, azonban mérsékelt az elırehaladás, ami az egyik legfıbb akadálya az EU-val a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról folytatandó tárgyalások megindításának;

I.

mivel Belarusz ezidáig csak korlátozott mértékben vett részt a keleti partnerség különbözı platformjainak munkájában; mivel ez veszélyezteti a keleti partnerség végsı céljának elérését, ami nem más, mint a demokrácia erısítése, a fejlıdés, a

281

stabilitás és a jólét elımozdítása az EU keleti szomszédságában; tudomásul veszi az Oroszország, Kazahsztán és Belarusz alkotta új gazdasági térség gazdasági dinamikáját, és arra bátorítja tagjait, hogy kereskedelmi tevékenységüket a nemzetközileg elfogadott, azaz a WTO által elıírt kereskedelmi szabályok és normák betartásával folytassák; J.

mivel az EU összes keleti partnerországa – a volt Szovjetunió tagállamai –azonos történelmi és intézményi háttérrel rendelkezik, és az elmúlt két évtizedben lezajlott politikai és társadalmi–gazdasági átmenet során hasonló kihívásokkal szembesült;

Általános megfontolások 1.

hangsúlyozza, hogy a partnerországok számára az Unióval létrehozandó mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások képezik az egyik legfontosabb ösztönzı erıt arra, hogy folytassák reformtörekvéseiket; úgy véli, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások létrehozása az Unió kétoldalú kereskedelmi politikájának egyik legjelentısebb eszköze az alapvetı jogokat és a jogállamiságot tiszteletben tartó kiegyensúlyozott, átlátható és kiszámítható gazdasági környezet kialakítására, amely a kereskedelem elıtt álló akadályok fokozatos lebontásával nemcsak a nagyobb gazdasági integrációt segíti elı, hanem hozzájárul a jogszabályok közelítéséhez az áruk és szolgáltatások kereskedelemére hatást gyakorló területeken, nevezetesen a beruházások védelmének, a vám- és határellenırzési eljárások egységesítése, a kereskedelem technikai és egyéb nem vámjellegő akadályainak csökkentése, az egészségügyi és növény-egészségügyi szabályok megerısítése, az állatjólét javítása, a verseny és a közbeszerzés jogi kereteinek megerısítése, valamint a fenntartható fejlıdés biztosítása révén; úgy véli, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások megkötése alapvetıen fontos a világmérető protekcionizmus irányába mutató tendenciák elleni küzdelemben;

2.

elismeri, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások létfontosságú kereskedelmi eszközt jelentenek az EU számára a harmadik országokkal fenntartott hosszú távú gazdasági kapcsolatok kialakítása terén; elismeri, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások olyan hatást gyakorolnak az Unió kereskedelmi partnerországainak teljes mőködésére, ami messze túlmutat a pusztán kereskedelmi kérdéseken, és a demokrácia helyzetét, a jogállamiságot, illetve egyéb közös normákat is befolyásol;

3.

hangsúlyozza, hogy a lehetséges uniós partnerek kereskedelmi tárgyalásokra való felkészültségének vizsgálatára irányuló döntéshozatali eljárásnak tartózkodnia kell a politikai elıítéletektıl, és sokkal inkább arra kell támaszkodnia, hogy a kereskedelmi partner ténylegesen képes-e a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokra vonatkozó feltételek hatékony végrehajtására;

4.

elismeri, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások egy szélesebb körő politikai megállapodás (társulási megállapodás) alapvetı elemei lehetnek; hangsúlyozza azonban, hogy olyan esetekben, amikor nem lehetséges vagy nem tanácsos társulási megállapodást kötni egy bizonyos országgal, az Unió az érintett országgal kapcsolatos gazdasági és kereskedelmi céljainak hatékony megvalósítása érdekében egyéb stratégiákat kell fontolóra venni;

5.

hangsúlyozza, hogy az átfogó intézményfejlesztési program, a technikai

282

segítségnyújtás és információcsere (TAIEX) és az ikerintézményi programok jelentıs segítséget nyújtanak a keleti partnereknek az alapvetı ajánlások teljesítéséhez, illetve végrehajtási kapacitásuk növeléséhez; 6.

elismeri, hogy a gazdasági struktúrák alapvetı változását megkövetelı fokozottabb kereskedelmi integráció rövid és középtávon jelentıs erıfeszítéseket kíván meg keleti partnerországainktól, azonban meggyızıdése, hogy hosszú távon az ilyen integrációval járó elınyök ellensúlyozni fogják a kifejtett erıfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy a helyi civil társadalom és a nemzetközi nem kormányzati szervek támogatása és a hosszú távú elınyök elımozdításában való részvételük kulcsfontosságú reformfolyamataik sikeréhez;

7.

támogatja az EU és keleti partnerországai közötti együttmőködés megerısítését több ágazatban is, kiváltképpen az ipar, a kkv-k, a kutatás, a fejlesztés és az innováció, az IKT és az idegenforgalom terén;

8.

úgy véli, hogy – amint az „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” címő, fent említett közös közleményben is szerepel– a „többet többért” elv alkalmazása párosulva a differenciálással szintén a jó irányba mozdítja el a keleti partnerországokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat, mivel elismeri a legnagyobb elırehaladást elérık törekvéseit, a többieket pedig erıfeszítéseik fokozására ösztönzi; úgy véli, hogy a kereskedelemnek elı kell segítenie a változást, és hangsúlyozza a feltételességi záradékok, illetve azok végrehajtásának fontosságát;

9.

meggyızıdése, hogy a keleti partnerországok és az EU közötti gazdasági integrációt politikai és társadalmi reformok, a civil társadalom döntéshozatali folyamatban való részvétele és a keleti partnerországok egymás közötti gazdasági integrációja nélkül nem lehet hatékonyan végrehajtani; hangsúlyozza, hogy az említett országok között olyan nyílt gazdasági integrációt kell megvalósítani, amelynek elınyeit ki lehet használni; sajnálattal állapítja meg ezzel kapcsolatban, hogy a befagyott regionális konfliktusok hosszú éveken keresztül ártottak a határokon átnyúló kereskedelem hatékonyságának és fejlıdésének, valamint hatalmas gazdasági veszteségeket okoznak ma is egyes keleti partnerországoknak, illetve gazdasági elszigetelıdésükhöz vezet;

10.

fontosnak tartja, hogy az EU a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezet összes partnerének felkínálja azokat a rugalmas feltételeket, amelyekre a WTO-szabályok értelmében jogosultak;

11.

hangsúlyozza a gazdasági és társadalmi kohézió révén megvalósuló konfliktusmegelızés fontosságát;

12.

felszólítja a Bizottságot, hogy mindenekelıtt biztosítson olyan rugalmas feltételeket, amelyek elımozdítják a fiatal iparágak kiépítését a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezet partnerországaiban;

13.

üdvözli a Bizottság javaslatát, amely a 2014–2020 közötti idıszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belül az európai szomszédságpolitika finanszírozásának 40%-os emelését irányozza elı; hangsúlyozza álláspontját, miszerint a keleti partnerországok nem képesek egyedül viselni a jogszabályok közelítésének költségeivel és a szükséges intézményi és strukturális reformokkal járó terheket, valamint, hogy az EU pénzügyi támogatása – amely saját reformtörekvéseiket hivatott

283

kiegészíteni – szintén hathatósan hozzájárulhat ezen országok sikeréhez; ezzel összefüggésben felkéri a Tanácsot, hogy tartsa fenn a Bizottság által javasolt pénzügyi támogatást; 14.

hangsúlyozza, hogy az EU keleti partnerországainak nemzeti parlamentjei fontos szerepet játszanak abban, hogy a kereskedelmi jogszabályok összhangba kerüljenek az uniós vívmányokkal, ami elıfeltétele a jövıbeni mélyreható és átfogó kereskedelmi megállapodások megkötésének és megfelelı végrehajtásának; ezzel összefüggésben felkéri az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak ezen országoknak nagyobb technikai segítséget, és felhívja különösen az újonnan csatlakozott uniós tagállamokat, hogy osszák meg velük szakértelmüket és a bevált gyakorlatokat, amelyekre saját nemzeti jogszabályaiknak a kereskedelmi vonatkozású közösségi vívmányokkal való összehangolása során tettek szert;

15.

üdvözli, hogy Ukrajna és Moldova csatlakozott az Energiaközösségrıl szóló szerzıdéshez, tekintettel arra, hogy az Energiaközösség alapvetı szerepet tölthet be az EU energiabiztonsági célkitőzései elérésének biztosításában és az említett országok biztonságához is alapvetıen hozzájárulhat;

16.

üdvözli a keleti partnerség erısítésére irányuló valamennyi erıfeszítést, különösen a kkv-kra – ideértve a keleti partnerség kkv-k támogatására létrehozott eszközét is –, valamint a Bizottság regionális energiapiacokra és az energiahatékonyságra irányuló kiemelt kezdeményezéseit;

17.

felszólítja a Bizottságot az EU fekete-tengeri stratégiájának továbbfejlesztésére, mivel az fontos eleme az EU külsı energiastratégiájának a térség geostratégiai szerepe folytán, amely jelentıs potenciált kínál az energiabiztonság és az ellátás diverzifikálása szempontjából;

18.

elismeri az EURONEST Parlamenti Közgyőlés fontosságát – különös tekintettel annak gazdasági integrációval, valamint a jogszabályok közelítésével és az uniós politikákhoz való közelítéssel foglalkozó bizottságára, illetve energiabiztonsággal foglalkozó bizottságára – az Európai Parlament tagjai, illetve az EU keleti partnerországainak parlamenti képviselıi közötti kereskedelmi tárgyú eszmecserék szempontjából; kifejezi reményét, hogy belátható idın belül teljesülnek annak a feltételei, hogy a belarusz parlament tagjai csatlakozzanak az EURONEST Parlamenti Közgyőléshez;

19.

kiemeli, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás nem a keleti partnerországoknak nyújtott támogatást jelent, hanem olyan kereskedelmi egyezséget, amely mindkét fél számára kölcsönös elınyökkel és kötelezettségekkel jár; sajnálja, hogy az ESZP felülvizsgálata továbbra sem tér ki annak bıvebb kifejtésére, hogy egy ilyen kereskedelempolitika kialakítása elımozdíthatná az EU gazdasági érdekeit azáltal, hogy jelentıs elınyökhöz juttatja az uniós fogyasztókat, társaságokat és munkavállalókat; hangsúlyozza, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások nemcsak gazdasági hasznot hozhatnak a keleti partnereknek, hanem emellett felgyorsíthatják az intézményi reformokat, a modernizációt és a fejlıdést;

20.

tudomásul veszi, hogy a Független Államok Közössége tagjainak többsége 2011. október 18-án létrehozott egy szabadkereskedelmi övezetet, amely Grúzia és – egyelıre – Azerbajdzsán kivételével magában foglalja az EU keleti partnerországait;

284

úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások más országokkal való megkötésének nem szabad kedvezıtlenül hatnia azon mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokra, amelyeket a keleti partnerség országai kötnek az EU-val, és ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: fontos, hogy az EU vonzó és megvalósítható alternatívát nyújtson a keleti partnereknek; 21.

ragaszkodik ahhoz, hogy az Oroszországra irányuló uniós stratégiának megfelelıen figyelembe kell vennie a keleti partnerországokra gyakorolt orosz befolyást; tudomásul veszi, hogy Oroszország vámuniót hozott létre Kazahsztánnal, valamint az egyik keleti partnerországgal, Belarusszal; sajnálja, hogy Oroszország vélhetıen aláásta az EU és több keleti partnerország – így különösen az Ukrajna – közötti kereskedelmi tárgyalásokat azáltal, hogy olyan alternatív irányt kínált számukra, amely rövid távú megoldásokon, így például alacsonyabb gázárakon alapul; úgy véli, hogy ezek az alternatívák hosszú távon a várakozásokkal épp ellentétes eredményekkel járnak majd a keleti partnerországok számára;

22.

hangsúlyozza, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások sikere nagymértékben függ majd az intézmények kiépítésétıl és a kötelezettségvállalások megfelelı végrehajtásától, amit csak egy nyitott, átlátható és korrupciómentes üzleti környezetben lehet biztosítani, ami a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások sikeres végrehajtásának egyik elıfeltétele.

23.

megjegyzi, hogy az Unió keleti szomszédságának jóléte és stabilitása az EU egyik legfıbb érdeke, továbbá, hogy az EU és keleti partnerei közötti stabil és kiszámítható kapcsolatok mindkét irányban kétségkívül növelni fogják a kereskedelem volumenét;

24.

ugyanakkor megjegyzi, hogy az EU a keleti partnerség legtöbb országának fı kiviteli partnere;

25.

rámutat arra, hogy az alapvetı ajánlások – így a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások elindítását lehetıvé tevı feltételek – teljesítése terén tanúsított elégséges elırelépések dacára Grúziának és Moldovának még garantálnia kell, hogy a reformfolyamat iránti elkötelezettsége hosszú távú, és hogy a tárgyalások folyamán tartós reformfolyamat véghezvitelébe kezd; hangsúlyozza, hogy még mindkét országnak jelentıs lépéseket kell tennie a kereskedelmet gátló technikai akadályokat, az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedéseket, a szellemi tulajdonjogokat és a versenyjogot érintı szabályozási reform területén;

26.

aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a keleti partnerek intézményi kapacitása elegendı-e egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás tényleges végrehajtására; hangsúlyozza, hogy egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás megkötése önmagában nem garantálja a sikert, hacsak nem kerül sor a hatékony végrehajtására, valamint nem kísérik hathatós versenyjogi és korrupcióellenes intézkedések;

27.

megjegyzi, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások megkötésekor tiszteletben kell tartani a nemzetközi szinten elfogadott munkaügyi elıírásokat; megjegyzi, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által jóváhagyott alapvetı munkaügyi jogok betartása az emberi jogok tiszteletben tartásának egyik legfontosabb eleme;

285

28.

nagyra törı megközelítés alkalmazására szólít fel az EU és a keleti partnerséghez tartozó országok gazdaságának a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások révén megvalósuló integrációja során, mégpedig a szabad és tisztességes kereskedelemhez kapcsolódó további szempontok beillesztésével; azt ajánlja, hogy valamennyi mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás tartalmazzon egy kötelezı erejő, fenntartható fejlıdésrıl szóló fejezetet, amely rendelkezéseket állapít meg a környezetvédelemre és a nemzetközi munkaügyi jogokra vonatkozóan;

Örményország 29.

üdvözli, hogy az örmény kormány 2011-ben fokozta az alapvetı ajánlások teljesítésére tett erıfeszítéseit, aminek eredményeképpen 2012 februárjában megkezdıdtek a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalások;

30.

üdvözli, hogy az EU és Örményország között 2012 februárjában elindultak, illetve 2012. március 6-án meg is kezdıdtek a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások; arra buzdítja Örményországot, hogy használja ki a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásban rejlı lehetıségeket az ország gazdaságának, a kiviteli lehetıségek és az uniós piachoz való hozzáférés fellendítésére, a szükséges reformok felgyorsítására, valamint általában véve Örményország normáinak európai szintre való fejlesztésére; hangsúlyozza, hogy az EU-val kialakított szorosabb gazdasági integrációnak hozzá kell járulnia a térség politikai stabilitásának és biztonságának megerısítéséhez; reméli, hogy az EU– Örményország közötti mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások hamar lezárulnak;

31.

üdvözli a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások elindítását, amelyek lehetıséget biztosítanak majd a két fél közötti gazdasági kapcsolatok megerısítésére; úgy véli, hogy szükségszerő a reformok fenntartása egy olyan kiegyensúlyozott és átlátható gazdasági környezet kialakításához, amely vonzó a külföldi befektetések számára, fokozza a növekedést és munkahelyeket teremt;

32.

úgy véli, hogy egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás megkötése ösztönzıleg hat majd Örményország gazdaságára, többek között a verseny fellendítése révén;

33.

sajnálattal jegyzi meg, hogy a hegyi-karabahi konfliktus miatt az örmény–azeri és az örmény–török határ, illetve az Örményországba vezetı utak továbbra is le vannak zárva, ezért az ország gazdaságilag elszigetelt helyzetben van; hangsúlyozza, hogy a határok megnyitása – többek között – a külföldi befektetések odavonzásának is egyik fontos feltétele;

34.

aggályait fejezi ki a politikai és üzleti körök között fennálló szoros kapcsolatokra utaló jelek és az üzleti vállalkozások elıtt álló komoly akadályok – többek között az átláthatatlan adórendszer és a befektetések gyenge védelme – miatt; elismeri, hogy a hatékony végrehajtási mechanizmus beépítése érdekében a közbeszerzések és a versenypolitika erıs intézményi keretére van szükség;

35.

üdvözli Örményország azon döntését, hogy 2011 decemberében újra csatlakozott a

286

WTO többoldalú közbeszerzési megállapodásához; meggyızıdése, hogy ez a lépés kedvezıen hat Örményország megítélésére, és az országot megbízható kereskedelmi partnernek fogják tekinteni; 36.

kiemeli, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás keretében Örményországnak el kell köteleznie magát amellett, hogy nemzeti szabályozását az európai uniós szabványokhoz közelítve átalakítja, amelyekhez hathatós korrupcióellenes intézkedések párosulnak;

37.

javasolja továbbá, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás tartalmazzon a versenyjogi jogalkalmazás javítását célzó intézkedéseket, lehetıvé téve, hogy a külföldi befektetık és társaságok részt vegyenek különösen Örményország építıiparában és energiaiparában;

38.

szorgalmazza, hogy Örményország gyorsítsa fel az uniós egészségügyi és növényegészségügyi rendelkezések teljesítésének folyamatát, aminek köszönhetıen lehetıvé válhat az ország kivitelének diverzifikálása a mezıgazdasági termékekre való kiterjesztése érdekében;

39.

meggyızıdése, hogy Örményország határainak megnyitása és a nemzetközi együttmőködés erısítése eredményeképpen mérséklıdik az országnak az orosz kereskedelmi és kormányzati támogatásoktól való függése, és fokozódik gazdasági növekedése; meggyızıdése továbbá, hogy az EU-val megkötött mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás e tekintetben különösen elınyös lehet;

Azerbajdzsán 40.

elismeri azokat az erıfeszítéseket, amelyeket Azerbajdzsán az uniós vívmányokhoz való közelítés érdekében tett, valamint az e téren elért eredményeket; ezzel összefüggésben üdvözli az új vámkódex és építési kódex nemrégiben történt elfogadását;

41.

hangsúlyozza, hogy Azerbajdzsán WTO-hoz való csatlakozása a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások megnyitásának és ennélfogva az EU–Azerbajdzsán kereskedelmi kapcsolatok magasabb szintre emelésének legfontosabb elıfeltétele; megjegyzi, hogy az azeri gazdaság szerkezete nem ösztönzi az ország kormányát a WTO-tagság elnyerésére és egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére az EU-val; hangsúlyozza azonban, hogy egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás nem pusztán gazdasági elınyökkel jár, hanem a helyi gazdaságot is fejlesztheti olyan mértékben, hogy ne kelljen túlságosan az energiaexportra támaszkodnia; sürgeti ezért az azeri kormányt, hogy fokozza a WTO-tagság elnyerésére irányuló erıfeszítéseit; ezzel kapcsolatban felkéri az EU-t, hogy biztosítsa Azerbajdzsán számára a szükséges segítséget;

42.

kifejezi elismerését Azerbajdzsán utóbbi években tapasztalt figyelemreméltó gazdasági növekedése iránt; rámutat ugyanakkor, hogy az olajágazat biztosítja Azerbajdzsán GDP-jének 50%-át, kivitelének 95%-át és költségvetési bevételeinek 60%-át, ezért az azeri gazdaság sebezhetıvé vált az olajár ingadozásával és a globális kereslet valamennyi változásával szemben; felkéri ezért az azeri kormányt, hogy fontolja meg az ország gazdaságának diverzifikálását célzó hatékony és következetes intézkedések

287

meghozatalát; 43.

emlékeztet arra, hogy a versenyképes mezıgazdasági termelés fejlesztése terén Azerbajdzsán potenciállal rendelkezik, és javasolja, hogy az azeri kormány úgy tekintsen erre a területre, mint amely – az uniós egészségügyi és növény-egészségügyi elıírások teljesítése esetén – komoly lehetıséget jelent a gazdaság és az EU-ba, illetve más országokba irányuló kivitel diverzifikálására;

44.

felkéri az azeri kormányt, hogy ténylegesen lépjen fel a korrupció és a társadalmi egyenlıtlenségek ellen, amelyek társadalmi nyugtalanságot eredményezhetnek, javítsa a vállalkozások finanszírozáshoz jutását, és tegye ezáltal versenyképesebbé és vonzóbbá az ország gazdaságát a külföldi befektetık számára;

45.

határozottan támogatja, hogy a jövıbeni EU–Azerbajdzsán társulási megállapodás kereskedelmi fejezetét az összes feltétel teljesülése esetén minısítsék mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásnak;

Belarusz 46.

sajnálja, hogy Belarusz – a benne rejlı nyilvánvaló lehetıségek ellenére – egyre inkább távolodik az EU-tól általános politikai és gazdasági normái, valamint gazdasági modellje tekintetében;

47.

hangsúlyozza, hogy Belarusz fontos stratégiai helyzetben van, mivel az energiaszállítás és különösen az EU-ba irányuló földgázszállítás területén a tranzitország szerepét tölti be; felszólítja ezért Belaruszt, hogy haladéktalanul ratifikálja és megfelelıen hajtsa végre az Energia Chartában foglaltakat;

48.

emlékeztet arra, hogy Oroszország után az EU Belarusz második legnagyobb kereskedelmi partnere;

49.

hangsúlyozza, hogy a közigazgatási szervezet teljesítményének javítása érdekében több uniós támogatásra és különösen a korrupció elleni küzdelemre van szükség;

50.

rámutat arra, hogy a valós belarusz gazdasági helyzet értékelése a hivatalos statisztikák miatt nehézségekbe ütközik, mert független megfigyelık szerint azok elleplezik azt az állítólagos tényt, hogy a belarusz lakosság 20%-a a létminimum alatt él;

51.

megjegyzi, hogy a vállalatok 80%-a állami tulajdonban van, és a magánszektor fejlıdését diszkriminatív és önkényes intézkedések, a jogszabályok változásai és súlyos adóterhek gátolják, ami a magánszektort arra kényszeríti, hogy részben a feketegazdaságban tevékenykedjen;

52.

emlékeztet arra, hogy a Belaruszban uralkodó kedvezıtlen politikai és gazdasági viszonyok miatt a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank 1996-ban befagyasztotta Belarusznak nyújtott hiteleit, majd 1997-ben az EU is ugyanezt tette; rámutat arra, hogy mindez eltántorította és ma is eltántorítja a külföldi befektetıket, így a közvetlen külföldi befektetések jelenleg csupán az ország GDP-jének 1%-át teszik ki;

53.

úgy véli, hogy az EU-nak segítséget kell nyújtania a belarusz civil társadalom megerısítéséhez oly módon, hogy az uniós forrásokat ebbe az irányba csoportosítják

288

át; 54.

meg van gyızıdve arról, hogy mélyreható intézményi és strukturális reformokat kell végrehajtani annak érdekében, hogy megkezdıdhessen egy mőködı, átlátható és nyitott piacgazdaság kiépítése;

55.

rámutat, hogy az EU-val megkötendı bármiféle szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésének feltétele az ország WTO-hoz való csatlakozása; ezzel összefüggésben felkéri Belaruszt, hogy ténylegesen indítsa el a WTO-hoz való csatlakozás folyamatát; rámutat, hogy Belarusz az Oroszországgal és Kazahsztánnal fennálló vámunió tagjaként támaszkodhatna Oroszországnak a WTO-hoz történı csatlakozása során nyert tapasztalataira;

56.

meggyızıdése, hogy az EU-nak minden tıle telhetıt meg kell tennie annak érdekében, hogy Belaruszt valódi politikai és gazdasági párbeszédre bírja, és gondoskodnia kell olyan ösztönzıkrıl, amelyek elısegítik a belarusz állampolgárok számára nélkülözhetetlen és rendkívül fontos reformok véghezvitelét; e tekintetben tudomásul veszi a Belarusz ellen jelenleg alkalmazott uniós gazdasági korlátozó intézkedéseket; úgy véli, hogy az EU-nak a civil társadalom és a vállalkozók folyamatos támogatása mellett továbbra is alkalmaznia kellene egyéni gazdasági korlátozó intézkedéseit nemcsak a gazdasági feltételek javítása, hanem a jogállamiság, az átláthatóság és a korrupció elleni küzdelem fokozása érdekében is;

Grúzia 57.

kiemeli, hogy a Világbank értékelése szerint Grúzia a világ egyik leggyorsabban átalakuló gazdasága, és a Világbank rangsorolása alapján a világon a 16. legjobb helyszín üzleti vállalkozás folytatására;

58.

elismeri a 2008. évi háború után Grúziában elvégzett újjáépítési munkát és az ország részérıl új piacok megnyitását;

59.

elismeri, hogy a grúz kormány igyekszik erısíteni a szellemi tulajdonjogok védelmét, azonban rámutat arra, hogy valamennyi ország közül állítólag még mindig Grúziában a legelterjedtebbek a kalózszoftverek; felkéri ezért a grúz kormányt, hogy dolgozzon ki törvényeket a szellemi tulajdonjogok érvényesítésére, egyúttal megfelelıen figyelembe véve az emberi jogokat és az arányosság elvét is;

60.

figyelembe veszi, hogy Grúzia jelentıs gazdasági növekedést és befektetési szintet ért el, és hangsúlyozza, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás olyan tényezı lenne, amely támogatná a széles alapokon nyugvó növekedést és vonzaná a külföldi beruházásokat;

61.

arra ösztönzi Grúziát, hogy tökéletesítse saját jogszabályait, javítsa intézményei hatékonyságát, termékei vonatkozásában pedig gondoskodjon magas szintő minıségellenırzési elıírásokról annak érdelében, hogy megfeleljen az Európai Bizottság által meghatározott követelményeknek;

62.

üdvözli Grúzia új közbeszerzési rendszerét, amely a projektek méretétıl és jellegétıl függetlenül mindenfajta szerzıdés esetében lehetıvé teszi az e-aukció alkalmazását; rámutat, hogy Grúzia e téren az EU tagállamai számára is példaként szolgálhat;

289

63.

felszólítja Grúziát, hogy biztosítsa, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalások lezárását követıen csak a grúz államhoz való kötıdésüket hivatalosan elismerı térségekbıl származó termékek legyenek jogosultak a kereskedelmi elınyökre;

Moldova 64.

elégedettséggel és elismeréssel állapítja meg, hogy Moldova – gazdaságának sérülékenysége ellenére – az utóbbi években figyelemreméltó reformfolyamaton ment keresztül, és jelentısen javította gazdasági teljesítményét; rávilágít arra, hogy a Nemzetközi Valutaalap által nyújtott pénzügyi támogatás és az EU által biztosított makroszintő pénzügyi támogatás létfontosságú szerepet tölt be e téren;

65.

úgy véli, hogy a jövıbeni mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást Moldova egész – a moldovai államhoz való kötıdését hivatalosan elismerı – területére kell majd alkalmazni;

66.

megjegyzi, hogy a moldovai export nagy részét jelenleg a mezıgazdasági termékek jelentik, így az ország kíméletlen versennyel és szigorú követelményekkel szembesül az uniós piacon; úgy véli, hogy egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás elısegítené a moldovai kivitel diverzifikálását és az ország versenyképesebbé tételét, valamint lehetıvé tenné, hogy Moldova vonzóvá váljon a külföldi befektetések számára annak érdekében, hogy véget vessen a hazautalásoktól való függıségének, és megvalósítsa a kiviteli szempontból versenyképes piacgazdaságra történı átállást;

67.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Moldova folytassa mőszaki szabályozási, szabványosítási, megfelelıségértékelési, tesztelési, piacfelügyeleti és metrológiai infrastruktúrájának és rendszereinek az uniós követelményekkel való összehangolását;

68.

rámutat, hogy jelentıs elırelépésre van még szükség a szolgáltatások és a befektetések védelme területén;

69.

felkéri az uniós hatóságokat, hogy aktívabban mőködjenek közre a Moldova területi újraegyesítését lehetıvé tevı, békés megoldás megtalálásában;

Ukrajna 70.

üdvözli az EU és Ukrajna közötti mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás megkötését, amely az EU és egy keleti partnerország között létrejött legelsı szabadkereskedelmi megállapodás; úgy véli, hogy ez az úttörı megállapodás és a tárgyalások során szerzett tapasztalatok kétségkívül hasznos példaként szolgálnak majd a jövıbeni mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalások folyamán;

71.

rámutat, hogy Ukrajna az EU legnagyobb keleti partnerországa, és hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás egy 46 milliós fogyasztói piacot nyit meg az EU elıtt; úgy véli, hogy az EU számára a legnagyobb hasznot a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtása nyomán létrejövı stabilabb és kiszámíthatóbb ukrán kereskedelmi és beruházási rendszer jelenti majd;

290

72.

üdvözli, hogy az ukrán hatóságok erıfeszítéseket tesznek a társadalmi és földrajzi, de különösen a fıváros és a vidéki térségek közötti egyenlıtlenségek leküzdésére;

73.

sajnálattal veszi tudomásul a társulási megállapodás aláírásának késlekedését, hiszen az aláírás a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás hatályba lépésének feltétele; kifejezi reményét, hogy hamarosan elhárulnak az akadályok a megállapodás aláírása elıl;

74.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság kizárta annak lehetıségét, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást a társulási megállapodás megkötését, illetve az Európai Parlament jóváhagyását megelızıen ideiglenesen alkalmazni lehessen ; rámutat arra, hogy a társulási megállapodás és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás alkalmazása strukturális és politikai reformokat is magával hoz majd, ezért reméli, hogy mielıbb sor kerül mindkét megállapodás végrehajtására;

75.

elismeri, hogy az európai struktúrákhoz történı illeszkedés tekintetében Ukrajna tett némi elırelépést, és elkezdte jogrendszerének fokozatosan az uniós és a nemzetközi normákhoz való igazítását, továbbá jelentıs lépéseket tett az OECD szabványainak és elıírásainak átvétele felé; ugyanakkor megjegyzi, hogy az ukrajnai üzleti környezet a Világbank „Doing Business” jelentése szerint még mindig a 152. helyen áll, a határokon átnyúló kereskedelemhez főzıdı problémák fokozatos súlyosbodása mellett;

76.

hangsúlyozza, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásának sikere nagyban függ majd a politikai akarattól és attól, hogy lesz-e elegendı közigazgatási kapacitás a megállapodás valamennyi rendelkezésének megfelelı idıben és módon történı végrehajtására; úgy véli, hogy ez komoly kihívás Ukrajna számára, amely a gazdaság és az állam átalakítása terén vegyes eredményeket tud felmutatni, és amely azért küzd, hogy teljesítse a WTO-csatlakozás folyamatához kapcsolódó valamennyi kötelezettségét, valamint a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal szemben fennálló kötelezettségeit;

77.

ismételten hangsúlyozza, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás megfelelı végrehajtásának biztosítása és az abból származó elınyök kiaknázása érdekében, a civil társadalmi szervezetek és hálózatok széles körő és állandó közremőködésével fel kell gyorsítani az alapvetı gazdasági, politikai és intézményi reformokat, és azokat átfogóbb és konzisztensebb módon kell véghezvinni; kiváltképpen felszólít a gazdasági reformok folytatására a mezıgazdasági, az energetikai és a közlekedési ágazat terén;

78.

aggályait fejezi ki az ukrán üzleti és beruházási környezettel kapcsolatos kedvezıtlen jelek miatt, amelyek az olyan intézményi és rendszerszintő hiányosságokból erednek, mint a piacra jutást gátló akadályok, a közigazgatási engedélyek, a túl sok közigazgatási ellenırzés, az átláthatatlan adó- és vámrendszer és a rossz ügyvitel, az instabil és átláthatatlan jogrendszer és annak rossz mőködése, a gyenge és korrupt közigazgatás és igazságszolgáltatás, a szerzıdések teljesítésének nem hatékony kikényszerítése és a szellemi tulajdonjogok elégtelen védelme, az infrastruktúra alulfejlettsége és monopol jellege; sürgeti az ukrán kormányt, hogy a szabad és tisztességes üzleti élet és kereskedelem útjában álló, fent felsorolt akadályok kiküszöbölése érdekében gyorsítsa fel a reformfolyamatot;

291

79.

kéri, hogy az ukrán kormány hatékonyabban foglalkozzon az üzleti ágazat által jelzett problémákkal, elsısorban a hitelhez és a földterülethez , valamint a fejlıdı mezıgazdasági kisvállalkozások esetében a jelzáloghitelhez és a kedvezményes hitelekhez való hozzáférés vonatkozásában; egyszerősített és átláthatóbb adóbeszedési rendszer, a hozzáadottérték-adó visszatérítése az exportırök számára, vámkezelés és behozatali engedélyezési eljárások, a kkv-szektor támogatása, valamint hatékonyabb bőnüldözés az anyagi javak és a szellemi tulajdon védelme terén, tekintve, hogy mindezen tényezık mennyiségi és minıségi szempontból is azonnali és közvetlen hatással vannak az Unióval fenntartott kereskedelmi kapcsolatokra, valamint az uniós közvetlen külföldi befektetések Ukrajnába való beáramlására;

80.

felkéri Ukrajnát, hogy jogszabályait alakítsa át a területén áthaladó és az EU tagállamaiba irányuló szabad és folyamatos gázszállítás elısegítése érdekében; megjegyzi, hogy e folyamatnak ki kell terjednie a gázágazat szerkezetátalakítására és az energetikai infrastruktúrák tisztességes szabályozásának kialakítására annak érdekében, hogy azonos elbírálás alá essenek a külföldi beszállítók, a külföldi fogyasztók és a helyi energiakereslet; az energiaágazatban fokozott együttmőködést kér az EU és Ukrajna között, szorgalmazza az ukrán energiaágazat európai energiagazdálkodásba való integrálását, valamint közös korszerősítési és fejlesztési projektek kezdeményezését az energetikai infrastruktúra területén; felszólítja a kormányt a harmadik energiacsomag végrehajtására;

81.

kifejezi reményét, hogy Ukrajnában meglesz a kellı politikai akarat és bátorság ahhoz, hogy megteremtsék a politikai és szabályozási feltételeket a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás teljes körő és kellı idıben történı végrehajtásához, amely jelentıs elınyökkel járna az ország lakossága számára;

82.

felkéri az EU hatóságait, hogy nagyobb mértékben támogassák az ukrán közigazgatási rendszer teljesítményének javítását, és a kormányzás területén mozdítsák elı az uniós normák alkalmazását; o o

o

83.

felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy kellı mértékben vegyék figyelembe a fenti megfontolásokat és ajánlásokat az Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Grúziával, Moldovával és Ukrajnával létesített társulási megállapodások kereskedelmi fejezeteinek tárgyalása és végrehajtása folyamán, valamint a Belarusz és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése során;

84.

felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be rendszeres és minden részletre kiterjedı jelentéseket az Európai Parlamentnek a tárgyalások elırehaladásáról, és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások hatálybalépése után azok végrehajtásának elırehaladásáról;

85.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének, az EKSZ-nek, valamint a tagállamok és a keleti partnerséghez tartozó országok kormányainak és parlamentjeinek.

292

293

P7_TA-PROV(2012)0277 A módosítások elektronikus aláírása (az eljárási szabályzat 156. cikke (1) bekezdése második albekezdésének értelmezése) Az Európai Parlament 2012. július 3-i határozata a bizottságokban benyújtott módosítások elektronikus aláírásával foglalkozó kísérleti projektrıl (az eljárási szabályzat 156. cikke (1) bekezdése második albekezdésének értelmezése) Az Európai Parlament, –

tekintettel Alkotmányügyi Bizottsága elnökének 2012. június 19-i levelére,

–


1.

úgy határoz, hogy a 156. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséhez az alábbi értelmezést csatolja: „A módosításokat - a korlátozott számú parlamenti bizottságot felölelı kísérleti projekt keretében - elektronikusan is alá lehet írni, egyrészt azzal a feltétellel, hogy a projektben résztvevı bizottságok abba beleegyeztek, másrészt azzal, hogy megfelelı intézkedések történtek az aláírások hitelességének biztosítására.”

2.

utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

294

ELFOGADOTT SZÖVEGEK. Egyesülve a sokféleségben július 3. keddi ülés EURÓPAI PARLAMENT

Recommend Documents