2009 - 2010
EURÓPAI PARLAMENT
ELFOGADOTT SZÖVEGEK 2009. április 22. szerdai ülés
P6_TA-PROV(2009)04-22
HU
IDEIGLENES VÁLTOZAT
Egyesülve a sokféleségben
PE 425.401
HU
TARTALOM A PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT SZÖVEGEK
P6_TA-PROV(2009)0251 Biztosítás és viszontbiztosítás (SOLVENCY II) (átdolgozás) ***I (A6-0413/2008 - Elıadó: Peter Skinner) Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0119 – C6-0231/2007 – 2007/0143(COD)) ............................................................. 1
PE 425.401\ I
HU
P6_TA-PROV(2009)0251 Biztosítás és viszontbiztosítás (SOLVENCY II) (átdolgozás) ***I Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0119 – C6-0231/2007 – 2007/0143(COD))
(Együttdöntési eljárás - átdolgozás) Az Európai Parlament, –
tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0361) és módosított javaslatára (COM(2008)0119),
–
tekintettel az EK-Szerzıdés 251. cikkének (2) és 47. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0231/2007),
–
tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra1,
–
tekintettel a Tanács képviselıjének 2009. április 1-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint az EK-Szerzıdés 251. cikke (2) bekezdése második albekezdésének elsı franciabekezdésével összhangban elfogadja az álláspontot annak módosított formájában,
–
tekintettel eljárási szabályzata 80a. és 51. cikkére,
–
tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0413/2008),
A.
mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévı jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévı szövegek lényegi módosítása nélküli egyszerő szerkezetbe foglalását tartalmazza;
1.
jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak (és a Jogi Bizottság által jóváhagyott technikai módosításoknak) megfelelıen kiigazított és az alábbiakban módosított formában;
2.
felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a
1
HL C 77., 2002.3.28., 1. o. PE 425.401\ 1
HU
Bizottságnak.
2 /PE 425.401
HU
P6_TC1-COD(2007)0143 Az Európai Parlament álláspontja amely elsı olvasatban 2009. áprils 22-én került elfogadásraa biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (SZOLVENICIA II) (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerzıdésre és különösen annak 47. cikke (2) bekezdésére és 55. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára║, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,1 a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követıen ║, a Szerzıdés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelıen,2 mivel: (1)
1 2 3 4 5 6 7 8 9
Az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK elsı tanácsi irányelv3, a közösségi együttes biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1978. május 30-i 78/473/EGK tanácsi irányelv4, a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1987. június 22-i 87/344/EGK tanácsi irányelv5, az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elısegítı rendelkezések megállapításáról szóló ║, 1988. június 22-i 88/357/EGK második tanácsi irányelv,6 az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló ║, 1992 június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem életbiztosítási irányelv),7 a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítı felügyeletérıl szóló, 1998. október 27-i 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv8, a biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. március 19-i 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv9, az életbiztosításról szóló, 2002. A 2008. május 29-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament ...-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács …-i határozata. HL L 228, 1973.8.16., 3. o. ║ HL L 151, 1978.6.7., 25. o. HL L 185, 1987.7.4., 77. o. HL L 172, 1988.7.4., 1. o. ║ HL L 228, 1992.8.11., 1. o. ║ HL L 330, 1998.12.5., 1. o. ║ HL L 110, 2001.4.20., 28. o. PE 425.401\ 3
HU
november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1, a viszontbiztosításról szóló ║, 2005. november 16-i 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv2 valamint a 92/49/EGK tanácsi irányelvnek és a 2002/83/EK, a 2004/39/EK, a 2005/68/EK és a 2006/48/EK irányelvnek a pénzügyi szektorbeli részesedésszerzések és részesedésnövelések prudenciális értékelésének eljárási szabályai és az értékelés kritériumai tekintetében történı módosításáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/44/EK irányelv3 több ponton alapvetı módosításra szorul. Az érthetıség érdekében az említett irányelveket át kell dolgozni. (2)
A biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység megkezdésének és gyakorlásának könnyítése érdekében meg kell szüntetni a tagállamok biztosítókra és viszontbiztosítókra alkalmazandó jogszabályai közötti legkomolyabb eltéréseket. Ezért a biztosítók és viszontbiztosítók számára a belsı piacon végzett biztosítási tevékenység tekintetében egy jogi keretet kell alkotni, amelynek révén a Közösségen belül fıirodával rendelkezı biztosítók és viszontbiztosítók elıtt könnyebbé válik az ott felmerülı kötelezettségek és kockázatok vállalása.
(3)
A belsı piac megfelelı mőködésének érdekében összehangolt szabályokat kell alkotni a biztosítói csoportok felügyelete, valamint a hitelezık védelmét szem elıtt tartva a biztosítók reorganizációja és felszámolása tekintetében.
(4)
Célszerő, hogy bizonyos biztosítási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások méretük, jogállásuk, jellegük – az állami biztosítási rendszerekkel való szoros kötıdésük – vagy az általuk nyújtott szolgáltatások sajátossága miatt ne tartozzanak az irányelvben létrehozott rendszer hatálya alá. Ezenkívül kívánatos kizárni számos tagállam bizonyos intézményeit, amelyek tevékenysége csak egy kisebb ágazatot érint, és a jog által meghatározott területre vagy meghatározott személyekre korlátozódik.
(4a) Nem tartoznak jelen irányelv hatálya alá a bizonyos feltételeknek – pl. 5 millió eurót meg nem haladó bruttó biztosítási díjbevétel – megfelelı nagyon kis biztosítók. A meglévı irányelvek alapján már engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók engedélye ugyanakkor jelen irányelv végrehajtásakor érvényben marad. A jelen irányelvbıl kizárt vállalkozások számára biztosítani kell, hogy élhessenek a Szerzıdés szerinti alapvetı szabadságjogokkal. Ezen vállalkozások kérhetik jelen irányelv szerinti engedélyezésüket, hogy így az irányelv által biztosított lehetıségnek megfelelıen egységes engedéllyel rendelkezzenek. (4b) A tagállamok megkövetelhetik olyan vállalkozások nyilvántartásba vételét, amelyek biztosítási tevékenységet végeznek, azonban nem tartoznak jelen irányelv hatálya alá. A tagállamok prudenciális és jogi felügyeletet is elıírhatnak ilyen vállalkozások számára. (5)
1 2 3 4
A tagállamok gépjármő-felelısségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenırzésére vonatkozó jogszabályainak közelítésérıl szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelv4, a Szerzıdés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi
HL L 345, 2002.12.19., 1. o. ║ HL L 323, 2005.12.9., 1. o. ║ HL L 247, 2007.9.21., 1. o. HL L 103, 1972.5.2. 1. o. ║
4 /PE 425.401
HU
irányelv1, a tagállamok gépjármő-felelısségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítésérıl szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelv2, a pénzügyi eszközök piacairól szóló ║, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv3, a hitelintézetek tevékenységének megkezdésérıl és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv4 általános szabályokat állapít meg a számvitel, a gépjármő-felelısségbiztosítás, a pénzügyi eszközök és a hitelintézetek területén, továbbá meghatározza e területek fogalmait. Az említett fogalommeghatározásokat ezen irányelvben is célszerő alkalmazni. (6)
A biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység megkezdéséhez elızetes engedéllyel kell rendelkezni. Ezért meg kell állapítani az engedély megadásának feltételeit és eljárását, illetve a visszautasítás feltételeit.
(6a) Az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvek nem rendelkeznek arról, hogy egy biztosító számára milyen viszontbiztosítási tevékenységeket lehet engedélyezni. A tagállamok döntenek arról, hogy e tekintetben bevezetnek-e szabályozást. Jelen irányelv e tekintetben nem vezet be változásokat, ezért nem rendelkezik arról, hogy egy biztosító számára milyen viszontbiztosítási tevékenységeket lehet engedélyezni. (6b) A biztosítókra vagy viszontbiztosítókra vonatkozó hivatkozásoknak ebben az irányelvben vonatkozniuk kell a zárt biztosítókra és a zárt viszontbiztosítókra is, kivéve, ha külön rendelkezés érvényes ezekre a vállalkozásokra.
(7)
Mivel ez az irányelv a belsı piac megvalósításának alapvetı eszköze, a székhely szerinti tagállamban engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetıvé kell tenni, hogy tevékenységük egy részét vagy egészét fióktelepek létesítése vagy szolgáltatás nyújtása révén a Közösségen egészében folytassák. Ezért célszerő megvalósítani az engedélyek és a felügyeleti rendszerek kölcsönös elismeréséhez szükséges és elégséges harmonizációt, ezáltal létrehozva a Közösség egészében érvényes egységes engedélyt, amely lehetıvé teszi a vállalkozásnak a székhely szerint tagállam által végzett felügyeletét.
(8)
A tagállamok gépjármő-felelısségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítésérıl szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (negyedik gépjármő-biztosítási irányelv) 5 megállapítja a kárrendezési megbízottak kijelölésének szabályait. Az említett szabályokat ezen irányelvben is célszerő alkalmazni.
(9)
A viszontbiztosítóknak tevékenységi körüket a viszontbiztosítási üzletágra, valamint az ahhoz kapcsolódó mőveletekre kell korlátozniuk. Ez a követelmény nem akadályozhatja a viszontbiztosítót abban, hogy ügyfelei részére például statisztikai vagy biztosításmatematikai tanácsadást, kockázatelemzést vagy kutatást végezzen. Ez magában foglalhatja a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítı felügyeletérıl szóló ║, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (8) bekezdése6 szerinti
1 2 3 4 5 6
HL L 193, 1983.7.18., 1. o. ║ HL L 8, 1984.1.11., 17. o. ║ HL L 145, 2004.4.30., 1. o. ║ HL L 177, 2006.6.30., 1. o. ║ HL L 181, 2000.7.20., 65. o. ║ HL L 35, 2003.2.11., 1. o. ║ PE 425.401\ 5
HU
pénzügyi ágazatokkal kapcsolatos holdingtársasági feladatok és tevékenységek ellátását. Ez a követelmény semmiképpen nem teszi lehetıvé nem kapcsolódó banki és pénzügyi tevékenységek végzését. (10) Az ügyfelek védelmének elıfeltétele, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók számára hatásos, az Európai Unión belül hatékony tıkeallokációt eredményezı szavatolótıkekövetelményeket írjanak elı. A piaci fejlemények tükrében a jelenlegi rendszer már nem megfelelı. Ezért új szabályozási keret bevezetése szükséges. (11) A Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége, a Nemzetközi Számviteli Standard Testület és az Aktuáriusok Nemzetközi Szövetsége által a kockázatkezelés terén elért legújabb eredményekkel, valamint más pénzügyi ágazatok alakulásával összhangban olyan gazdaságikockázat-alapú megközelítést kell bevezetni, amely a biztosítókat és viszontbiztosítókat kockázataik megfelelı mérésére és kezelésére ösztönzi. Az eszközök és a kötelezettségek – beleértve a biztosítástechnikai tartalékokat – értékelésére vonatkozó egyedi szabályok bevezetése révén fokozni kell a harmonizációt. ▌ (13) A biztosítási és viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet fı célja az ügyfelek és kedvezményezettek megfelelı védelme. A „kedvezményezett” kifejezés lefed minden olyan természetes és jogi személyt, aki biztosítási szerzıdés alapján jogokkal rendelkezik. A pénzügyi stabilitás és a tisztességes és stabil piacok is a biztosítási és viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet céljai közé tartoznak, ezeket szintén figyelembe kell venni, de ez nem történhet a fı cél kárára. (13a) A Szolvencia II. várhatóan az ügyfelek fokozottabb védelmét eredményezi. Az irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelı erıforrásokat a felügyelı hatóságok számára a jelen irányelvben meghatározott célkitőzéseik megvalósítása céljából. Ez kiterjed valamennyi szükséges kapacitásra, beleértve a pénzügyi és az emberi erıforrásokat. (14) A tagállamok felügyeleti hatóságainak rendelkezniük kell minden olyan eszközzel, amelyek szükségesek a biztosítók és viszontbiztosítók szabályszerő üzletmenetének biztosításához az egész Közösségben, függetlenül attól, hogy tevékenységüket a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzik. A felügyelet eredményessége érdekében a felügyeleti hatóságok által hozott intézkedéseknek arányban kell állniuk a biztosítók vagy viszontbiztosítók üzleti tevékenységében rejlı kockázatok jellegével és összetettségével, függetlenül az érintett vállalkozásnak a piac általános pénzügyi stabilitása szempontjából vett jelentıségétıl. (14a) Az új szolvenciarendszer nem jelenthet túl nagy terhet a kis- és közepes mérető biztosítók számára. E cél elérésének egyik eszköze az arányosság elvének megfelelı alkalmazása. Ezt az elvet kell alkalmazni mind a biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozásokra, mind az ellenırzési hatáskörök gyakorlására. (14b) Az új szolvenciarendszer nem jelenthet túl nagy terhet különösen azon biztosítók számára, amelyek bizonyos biztosítási típusokra vagy ügyfélcsoportokra specializálódnak, és a rendszernek el kell ismernie, hogy az efféle specializáció értékes eszköz lehet a hatékony és eredményes kockázatkezelés terén. E cél elérése érdekében, valamint az arányosság elvének megfelelı alkalmazása céljából kifejezetten lehetıvé 6 /PE 425.401
HU
kell tenni a vállalkozások számára, hogy saját adataikat használhassák a szavatolótıkeszükségletre vonatkozó standard formula biztosítási kockázati paramétereinek kiszámítására. (14c) Az új szolvenciarendszernek figyelembe kell vennie a zárt biztosítók és viszontbiztosítók sajátos jellemzıit. Mivel ezek a vállalkozások csak azzal az ipari vagy kereskedelmi csoporttal kapcsolatos kockázatokat fedik le, amelyekhez tartoznak, megfelelı megközelítéseket kell rendelkezésre bocsátani az arányosság elvének megfelelıen, amely tükrözi üzletük természetét, nagyságrendjét és összetettségét. (14d) A viszontbiztosítási tevékenység felügyeletének figyelembe kell vennie a viszontbiztosítási üzletág különleges tulajdonságait, nevezetesen globális mivoltát és azt, hogy az ügyfelek maguk biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozások. (15) A felügyeleti hatóságoknak meg kell kapniuk a biztosítóktól és viszontbiztosítóktól a felügyeleti célokból szükséges információkat, beleértve szükség esetén a biztosítók vagy viszontbiztosítók által a pénzügyi jelentéstételre és jegyzésre vonatkozó elıírások, vagy más jogi vagy felügyeleti követelmények értelmében közzétett anyagokat. (16) A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai felelısek a biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzetének folyamatos ellenırzéséért. E célból rendszeres vizsgálatokat és értékeléseket kell végezniük. (16a) A felügyeleti hatóságok figyelembe vehetik a nem szabályozott vagy alternatív befektetési eszközökkel foglalkozó érintett pénzintézetek által betartott önkéntes magatartási és átláthatósági kódexek kockázat- és vagyonkezelésre gyakorolt hatását. (17) A biztosítási ágazatban a mennyiségi követelmények megfelelıségének kiindulópontja a szavatolótıke-szükséglet. A felügyeleti hatóságoknak ezért csak ▌kivételes körülmények között, a jelen irányelvben felsorolt esetekben, felügyeleti felülvizsgálatot követıen állhat jogukban az, hogy kiegészítı tıkeszükségletet írjanak elı. A szavatolótıkeszükséglet standard formulája a cél szerint a legtöbb biztosító és viszontbiztosító kockázati profilját lefedi. Egyes esetekben azonban a standardizált megközelítés nem tükrözi megfelelıen a vállalkozás igen sajátos kockázati profilját. ▌ (17a) A kiegészítı tıkeszükséglet elıírása abban az értelemben kivételes, hogy csak utolsó lehetıségként lehet alkalmazni, amikor az egyéb felügyeleti intézkedések hatástalanok vagy nem megfelelıek. A „kivételes” kifejezést továbbá az egyes vállalkozások sajátos helyzetének kontextusában kell értelmezni, nem pedig egy meghatározott piacra kivetett kiegészítı tıkeszükséglet-elıírások számához viszonyítva. (17b) A kiegészítı tıkeszükségletet mindaddig fenn kell tartani, amíg az elıírásakor fennálló körülményeket nem orvosolják. A teljes vagy részleges belsı modell jelentıs hiányosságai vagy jelentıs irányítási mulasztások esetén a felügyeleti hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az érintett vállalkozás minden erıfeszítést megtegyen azon hiányosságok orvoslására, amelyek a kiegészítı tıkeszükséglet elıírásához vezettek. Amennyiben azonban a standardizált megközelítés nem tükrözi megfelelıen a vállalkozás igen sajátos kockázati profilját, a kiegészítı tıkeszükségletet több egymást követı éven keresztül fenn lehet tartani.
PE 425.401\ 7
HU
(18) Néhány kockázatot jellemzıen csak irányítási követelményekkel lehet megfelelıen kezelni, a szavatolótıke-szükségletben megtestesülı mennyiségi követelmények meghatározásával kevésbé. A biztosító megfelelı mőködése és a szabályozási rendszer szempontjából ezért elengedhetetlen egy hatékony irányítási rendszer. (18a) Az irányítási rendszer magában foglalja a kockázatkezelési, a megfelelési, a belsı ellenırzési és a biztosításmatematikai feladatkört. (18b) Egy feladatkör az adott irányítási feladatok elvégzésére szolgáló adminisztratív kapacitás. Egy adott feladatkör meghatározása nem gátolja meg a vállalkozás számára annak szabad eldöntését, hogy hogyan szervezze meg ezt a feladatkört a gyakorlatban, hacsak ez az irányelv másként nem rendelkezik. Ez nem vezethet indokolatlanul nagy terhet jelentı követelményekhez, mert figyelembe kell venni a vállalkozás tevékenységeinek jellegét, összetettségét és méretét. E feladatköröket ezért elláthatja saját személyzet, vagy támaszkodhatnak külsı szakértık tanácsára vagy kiszervezhetık szakértıkhöz, az ezen irányelvben meghatározott korlátokon belül. (18c) Továbbá, a belsı ellenırzési feladatkör kivételével a kisebb és kevésbé összetett vállalkozásokban egy személy vagy szervezeti egység egynél több feladatkört is elláthat. (18d) Az irányítási rendszerben foglalt feladatkörök kulcsfontosságú, ebbıl következıen lényeges és kritikus funkciók. (18e)
A kulcsfontosságú feladatköröket ellátó személyeknek erre alkalmasnak és megbízhatónak kell lenniük. Kizárólag a fı funkciókat ellátó személyekre vonatkoznak azonban a felügyeleti hatóság felé fennálló tájékoztatási kötelezettségek.
(18f) A hozzáértés szükséges szintjének megállapítása érdekében további tényezıként figyelembe kell venni a vállalkozást ténylegesen irányító vagy egyéb kulcsfontosságú feladatkört betöltı személyek szakmai képzettségét és tapasztalatát. (19) Az üzleti stratégia szerves részeként minden biztosítónak és viszontbiztosítónak rendszeresen értékelnie kell az általános szolvenciaszükségletet, tekintettel egyedi kockázati profiljára (sajátkockázat- és szolvenciaértékelés). Ehhez az értékeléshez nincs szükség belsı modell kidolgozására, és nem kell kiszámítani hozzá a szavatolótıkeszükséglettıl és a minimális tıkeszükséglettıl eltérı tıkeszükségletet. Az elvégzett értékelés eredményeit a felügyeleti célokból nyújtandó tájékoztatás részeként a felügyeleti hatóságnak kell jelenteni. (20) A kiszervezett funkciók vagy tevékenységek hatékony felügyelete érdekében alapvetı fontosságú, hogy a kiszervezı biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatóságának jogában álljon hozzáférni minden, a kiszervezett tevékenységet végzı szolgáltató rendelkezésére álló lényeges adathoz, valamint helyszíni ellenırzéseket végezni, függetlenül attól, hogy a szolgáltató szabályozott vagy nem szabályozott jogalany. A piaci fejlemények figyelembevétele érdekében, valamint a kiszervezési követelmények folyamatos teljesülése céljából a felügyeleti hatóságokat minden kritikus vagy jelentıs funkció vagy tevékenység kiszervezése elıtt elızetesen tájékoztatni kell. E követelmények figyelembe veszik a közös fórum munkáját és összhangban vannak a bankszektor jelenlegi szabályaival és gyakorlatával, valamint a pénzügyi eszközök piacáról szóló irányelvvel és annak a hitelintézetekre történı alkalmazásával.
8 /PE 425.401
HU
(21) Az átláthatóság biztosítása érdekében a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak legalább évente jelentést kell közzétenniük, amelyben alapvetı tájékoztatást adnak a szolvenciájukról és pénzügyi helyzetükrıl. A vállalkozások számára engedélyezni kell kiegészítı információk önkéntes alapon történı közzétételét. Információk közzététele alatt az információk nyilvánosság számára, nyomtatott vagy elektronikus formában történı díjmentes rendelkezésre bocsátása értendı. (22) Rendelkezni kell az információcserérıl a felügyeleti hatóságok és az olyan hatóságok vagy szervek között, amelyek rendeltetésüknél fogva elısegítik a pénzügyi rendszer stabilitásának megerısítését. Ezért szükséges meghatározni azokat a feltételeket, amelyek mellett az információcserére sor kerülhet. Emellett, amennyiben az információ csak a felügyeleti hatóságok kifejezett hozzájárulásával tehetı közzé, az említett hatóságok számára szükség esetén lehetıvé kell tenni, hogy hozzájárulásukat szigorú feltételek teljesítéséhez köthessék. (23) A felügyeleti konvergencia elımozdítása nemcsak a felügyeleti eszközök, hanem a felügyeleti gyakorlatok tekintetében is szükséges. A 2003. november 5-i, 2004/6/EK bizottsági határozattal létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíjfelügyeletek Bizottságának (CEIOPS1) e tekintetben fontos szerepet kell betöltenie, az elért eredményekrıl pedig rendszeres jelentést kell készítenie az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak. (23a) A CEIOPS által a kiegészítı tıkeszükséglet tekintetében benyújtandó információkra és jelentésre vonatkozó elıírás célja nem a kiegészítı tıkeszükséglet ezen irányelv értelmében engedélyezett alkalmazásának megakadályozása, hanem a különbözı tagállamok felügyeleti hatóságai közötti felügyeleti konvergencia elımozdításának ösztönzése a kiegészítı tıkeszükséglet alkalmazása téren is. (24) Az adminisztratív terhek korlátozása és a feladatok kettızésének elkerülése érdekében a felügyeleti hatóságoknak és a nemzeti statisztikai hivataloknak együtt kell mőködniük és információcserét kell folytatniuk. (25) A biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletének és az ügyfelek védelmének erısítése érdekében az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló, ║ 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv2 értelmében vett jog szerinti könyvvizsgálók kötelesek azonnal jelenteni minden olyan tényt, amely komolyan befolyásolhatja a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetét vagy igazgatási szervezetét. (26) Az életbiztosítási ügyfelek érdekeinek védelme céljából az életbiztosítási és neméletbiztosítási tevékenységeket egyaránt folytató biztosítóknak e tevékenységeket elkülönítve kell igazgatniuk. E vállalkozásoknak a velük egyenértékő, egy életbiztosítóból és egy nem-életbiztosítóból álló biztosítási csoportra vonatkozókkal megegyezı tıkekövetelményeket kell teljesíteniük, a kompozit biztosítók esetében a fokozott tıkeátruházhatóságot is figyelembe véve. (27) A biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzetével kapcsolatos értékelésnek szilárd gazdasági elveken kell alapulnia és a lehetı legjobban fel kell használnia a pénzügyi 1 2
HL L 3, 2004.1.7., 30. o. HL L 157, 2006.6.9., 87. o. PE 425.401\ 9
HU
piacokról származó információkat, valamint a biztosítástechnikai kockázatokról általában rendelkezésre álló adatokat. A fizetıképességi követelményeknek különösen a teljes mérleg gazdasági értékelésén kell alapulnia. (28) A biztosítók és viszontbiztosítók adminisztratív terheinek csökkentése céljából a felügyeleti célú értékelési standardoknak a lehetséges mértékig összhangban kell lenniük a nemzetközi számviteli standardokkal. (29) E megközelítéssel összhangban a tıkeszükségletet mérlegben szereplı vagy mérlegen kívüli szavatolótıkével kell fedezni. Mivel nem minden pénzügyi forrás képes a felszámolás vagy a folyamatos mőködés során jelentkezı veszteség teljes elnyelésére, a szavatolótıke-elemeket minıségi kritériumok alapján be kell sorolni három szintbe, a tıkeszükséglet fedezetére szolgáló megengedett szavatolótıke-összeget pedig ennek megfelelıen korlátozni kell. A szavatolótıke-elemekre alkalmazandó korlátok csak a biztosító vagy viszontbiztosító szolvenciahelyzetének meghatározására szolgálnak, és nem alkalmazhatók az említett vállalkozások szabad belsı tıkegazdálkodásának ezen felüli korlátozására. (29a)
Az elıre látható kötelezettségek nélküli eszközök általában folyamatos jelleggel, valamint felszámolás esetén is felhasználhatók az üzletmenet kedvezıtlen ingadozásaiból adódó veszteségek fedezésére. Ezért az eszközök kötelezettségek feletti, jelen irányelvben foglalt elvekkel összhangban értékelt többletének túlnyomó többségét kiemelkedı minıségő tıkeként kell kezelni (1. szint).
(29b) Egy vállalkozáson belül nem korlátlan valamennyi eszköz. Néhány tagállamban bizonyos termékek olyan elkülönített alapstruktúrákból származnak, amelyeken belül egyes ügyfélcsoportok szélesebb körő jogokkal rendelkeznek a saját „alapjukon” belüli eszközök tekintetében. Bár ezeket az eszközöket a szavatolótıke céljából figyelembe veszik az eszközök kötelezettségek feletti többletének kiszámításakor, valójában nem használhatják fel ıket az elkülönített alapon kívüli kockázatok kezelésére. A gazdasági megközelítéssel összhangban a szavatolótıke értékelését ki kell igazítani, hogy tükrözze az elkülönített struktúrák részét képezı eszközök jellege közötti különbségeket. Hasonlóképpen, a szavatolótıke-szükséglet kiszámításában meg kell jelennie annak, hogy az elkülönített struktúrákhoz kapcsolódóan csökken a közös alapba győjtés és a diverzifikálás. (29c) Néhány tagállamban jelenleg gyakorlat, hogy a biztosítótársaságok olyan életbiztosítási termékeket értékesítenek, amelyekkel kapcsolatban az ügyfelek és a kedvezményezettek hozzájárulnak a társaság kockázati tıkéjéhez, a hozzájárulásra jutó teljes hozam vagy annak egy része fejében. Ez a felhalmozott bevétel többlettıke, ami annak a jogi entitásnak a tulajdona, amely létrehozta. (29d) A többlettıkét az ezen irányelvben meghatározott gazdasági megközelítéssel összhangban kell értékelni. E tekintetben a kötelezı éves beszámolóban nem elegendı pusztán utalni a többlettıke értékelésére. A szavatolótıkére vonatkozó követelményekkel összhangban a többlettıkére az irányelvben szereplı, a szintekre való besorolásra megállapított kritériumokat kell alkalmazni. Ez többek között azt jelenti, hogy csak az elsı szintbe való besorolás követelményeinek megfelelı többlettıke tekintendı elsı szintbe tartozó tıkének.
10 /PE 425.401
HU
(29e) A változó tagi hozzájárulást elıíró kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú egyesületek a veszteségek fedezésére fenntartott pénzügyi erıforrásaik növelése érdekében kiegészítı hozzájárulást kérhetnek a tagoktól. Az ilyen hozzájárulások (kiegészítı tagi kölcsönök) jelentıs finanszírozási forrást jelenthetnek a kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú egyesületek számára, többek között abban az esetben, amikor az üzletmenet kedvezıtlen ingadozásaival néznek szembe. Ezért ezen hozzájárulásokat kiegészítı szavatolótıkeelemeknek kell tekinteni, és a fizetıképesség céljából így is kell kezelni. Különösen a kizárólag a tengeri kockázatokat biztosító, változó tagi hozzájárulást elıíró, hajótulajdonosok kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú egyesületei esetében a kiegészítı tagi kölcsön elıírása különleges megtérítési megállapodások függvényében régóta fennálló gyakorlat, és a tagi kölcsönök jóváhagyott összegét jó minıségő tıkeként kell kezelni (2. szint). Hasonlóképpen, más olyan kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú egyesületek esetében, ahol hasonló minıségőek a tagi kölcsönök, a tagi kölcsönök jóváhagyott összegét jó minıségő tıkeként kell kezelni (2. szint). (30) Annak érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek az ügyfelekkel és a kedvezményezettekkel szembeni kötelezettségek teljesítésére, a tagállamoknak elı kell írniuk, hogy e vállalkozások megfelelı biztosítástechnikai tartalékokat képezzenek. A magasabb szintő összehasonlíthatóság és átláthatóság érdekében a Közösségen belül harmonizálni kell a biztosítástechnikai tartalékok képzésének alapjául szolgáló elveket, valamint biztosításmatematikai és statisztikai módszereket. (31) A biztosítástechnikai tartalékok számításának összhangban kell lennie az eszközök és az egyéb kötelezettségek értékelésével, a piaccal, valamint a számvitel és a felügyelet terén elért nemzetközi eredményekkel. (32) A biztosítástechnikai tartalékok értékének ezért annak az összegnek kell megfelelnie, amelyet egy biztosítónak vagy viszontbiztosítónak várhatóan fizetnie kellene, ha szerzıdéses jogait és kötelezettségeit azonnal átruházná egy másik vállalkozásra. Következésképpen a biztosítástechnikai tartalékok értékének annak az összegnek kell megfelelnie, amelyre egy másik biztosítónak vagy viszontbiztosítónak (referencia vállalkozás) a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettség átvállalásához és teljesítéséhez szüksége lenne. A biztosítástechnikai tartalékok összegének tükröznie kell az alapul szolgáló biztosítási állomány jellemzıit. Számításához ezért csak annyiban szabad vállalatspecifikus információkat felhasználni, amennyiben ezeknek az információknak a segítségével a biztosítók és viszontbiztosítók jobban ki tudják emelni az alapul szolgáló biztosítási állomány jellemzıit, például a kárigények kezelésére és a költségekre vonatkozó információk. (32a) Közösségi szinten harmonizálni kell azon referencia vállalatra vonatkozó feltevéseket, amelynek a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettséget át kell vállalnia és teljesítenie kell. Különösen figyelembe kell venni a referencia vállalatra vonatkozó azon feltevéseket, amelyek meghatározzák, hogy a kockázati ráhagyás kiszámításakor figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a diverzifikációs hatásokat, és ezt a végrehajtási jogszabályok hatásvizsgálatának részeként elemezni, majd ezt követıen közösségi szinten harmonizálni kell. (32b) A biztosítástechnikai tartalékok kiszámítása céljából a közvetlenül megfigyelhetı piaci értéktıl való ésszerő inter- és extrapoláció alkalmazása is megengedett.
PE 425.401\ 11
HU
(33) A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek gazdasági szempontú értékeléséhez a biztosítási kötelezettségek várt jelenértékét aktuális és hiteles információkra, valamint realisztikus feltevésekre támaszkodva, a biztosítási és viszontbiztosítási szerzıdésekben szereplı pénzügyi biztosítékok és opciók figyelembevételével kell számítani. Ehhez hatékony és harmonizált biztosításmatematikai módszerek használatát kell elıírni. (34) A kis- és közepes mérető biztosítók sajátos helyzetére tekintettel rendelkezni kell a biztosítástechnikai tartalékok számításának egyszerősített módjáról. (35) A felügyeleti rendszernek olyan kockázat-érzékenységi követelményt kell elıírnia, amely elıre tekintı számításon alapulva biztosítja a felügyeleti hatóságok pontos és idıszerő beavatkozását (szavatolótıke-szükséglet), illetve meghatároz egy biztonsági minimumszintet, amely alá nem süllyedhet a pénzügyi források összege (minimális tıkeszükséglet). Az ügyfelek egységes szintő védelme érdekében e két tıkekövetelményt a Közösség egészében harmonizálni kell. A Szolvencia II-rendszer jó mőködése érdekében a minimális tıkeszükséglet és a szavatolótıke-szükséglet között megfelelı intervenciós fokozatoknak kell lenniük. (35a) A pénzügyi rendszer lehetséges prociklikus hatásait enyhítendı, valamint elkerülendı, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a pénzügyi piacok nem tartós kedvezıtlen változásai miatt indokolatlanul további tıkeemelésre vagy a befektetéseik értékesítésére kényszerüljenek, a szavatolótıke-szükséglet standard formulája piaci kockázati moduljának szimmetrikus kiigazító mechanizmust kell tartalmaznia a részvényárfolyam változásai tekintetében. Ezenfelül a pénzügyi piacokon bekövetkezı rendkívüli visszaesés esetére, amikor ez a szimmetrikus kiigazító mechanizmus nem elégséges ahhoz, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók fedezni tudják szavatolótıkeszükségletüket, rendelkezni kell továbbá arról, hogy a felügyeleti hatóságok meghosszabbíthassák azt az idıszakot, amely alatt a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak vissza kell állítaniuk a megengedett szavatolótıke szintjét a szavatolótıke-szükséglet fedezésére elegendı összegig. (36) A szavatolótıke-szükségletnek a megengedett szavatolótıke azon szintjét kell tükröznie, amelynek révén a biztosítók és viszontbiztosítók képesek a jelentıs veszteségek elnyelésére, és amely ezáltal elfogadható bizonyossággal szolgál az ügyfelek és kedvezményezettek számára a tekintetben, hogy a kifizetésekre esedékességkor sor kerül. (36a) Annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók folyamatosan rendelkezzenek a szavatolótıke-szükséglet fedezéséhez szükséges megengedett szavatolótıkével a kockázati profiljukban bekövetkezı változások figyelembevételével, e vállalkozások szavatolótıke-szükségletüket évente legalább egyszer kötelesek kiszámítani, folyamatosan ellenırizni és a kockázati profil jelentıs változása esetén újraszámítani. (37) A jó kockázatkezelés elısegítése érdekében, valamint a szabályozói tıkekövetelmények és az ágazati gyakorlat egyeztetése céljából a szavatolótıke-szükségletet úgy kell meghatározni, mint a biztosító vagy viszontbiztosító azon gazdasági tıkéjét, amellyel annak érdekében kell rendelkeznie, hogy összeomlásra legfeljebb 200 esetbıl egyszer kerüljön sor, vagy hogy e vállalkozások legalább 99,5%-os valószínőséggel olyan helyzetben legyenek, hogy ügyfeleikkel és kedvezményezettjeikkel szembeni kötelezettségeiket teljesíteni tudják az elkövetkezı 12 hónapban. E gazdasági tıkét a
12 /PE 425.401
HU
vállalkozások valódi kockázati profilja alapján, az esetleges kockázatcsökkentési technikák és a diverzifikációs hatások figyelembevételével kell számítani. (38) Annak érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek gazdasági tıkéjük értékelésére, rendelkezni kell a szavatolótıke-szükséglet számításának standard formulájáról. A standard formula felépítése tekintetében moduláris megközelítést kell alkalmazni, azaz elsı lépésként meg kell határozni az egyes kockázati kategóriákhoz tartozó egyedi kitettséget, majd második lépésként ezeket aggregálni kell. Amennyiben vállalatspecifikus paraméterek használatával a vállalkozás valódi biztosítási kockázati profilja jobban megragadható, úgy azt engedélyezni kell, feltéve hogy a paramétereket a standardizált módszertant alkalmazva származtatják. (39) A kis- és közepes mérető biztosítók sajátos helyzetére tekintettel rendelkezni kell a standard formula szerinti szavatolótıke-szükséglet számításának egyszerősített módjáról. ▌ (41) Az új kockázatalapú megközelítés alapelvként nem tartalmaz mennyiségi befektetési korlátokat és eszközalkalmassági kritériumokat. A standard formula almoduljai által nem megfelelıen fedezett kockázatok kezelése érdekében azonban lehetıvé kell tenni befektetési korlátok és eszközalkalmassági kritériumok bevezetését. A szavatolótıke-szükséglet kockázatorientált megközelítésével összhangban bizonyos körülmények között az említett szükséglet számításához a standard formula alkalmazása helyett lehetıvé kell tenni részleges vagy teljes belsı modellek alkalmazását. Az ügyfelek és kedvezményezettek azonos szintő védelme érdekében a belsı modelleket harmonizált eljárások és elıírások alapján elızetesen engedélyeztetni kell a felügyelettel. (42) Amennyiben a megengedett alapvetı szavatolótıke összege a minimális tıkeszükséglet alá süllyed, és az érintett vállalkozás a megengedett alapvetı szavatolótıke összegét nem képes rövid idın belül visszaállítani a minimális tıkeszükséglet szintjére, a biztosító vagy viszontbiztosító engedélyét vissza kell vonni. (43) ▌A minimális tıkeszükségletnek olyan minimumszintet kell biztosítania, amely alá a pénzügyi források összege nem süllyedhet. Ezt egyszerő, a többlépcsıs felügyeleti beavatkozás lehetısége érdekében a kockázatalapú szavatolótıke-szükségleten alapuló alsó és felsı korlátot érvényesítı formula segítségével, auditálható adatok alapján kell számítani. (44) A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a pénzügyi követelmények teljesítéséhez megfelelı minıségő eszközökkel kell rendelkezniük. A biztosítók és viszontbiztosítók valamennyi befektetését a „prudens személy” elvével összhangban kell kezelni. (45) A tagállamok nem írhatják elı a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, hogy eszközeiket az eszközök meghatározott kategóriáiba fektessék, mivel az ilyen követelmény összeegyeztethetetlen lehetne a Szerzıdés 56. cikkében megállapított, a tıkemozgások liberalizálására vonatkozó intézkedésekkel. (46) Tiltani kell minden olyan rendelkezést, amelyek alapján a tagállamok megkövetelhetik a biztosítók és viszontbiztosítók biztosítástechnikai tartalékait fedezı eszközök lekötését, PE 425.401\ 13
HU
bármilyen formában történik is ez, ha a vállalkozást az ezen irányelv alapján engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító viszontbiztosítja, vagy harmadik országbeli vállalkozás, ha a harmadik ország felügyeleti rendszere egyenértékőnek tekinthetı. (47) A jogi keret eddig sem a tervezett részesedésszerzés prudenciális értékelésére szolgáló kritériumokat, sem az alkalmazásukra szolgáló eljárást nem adta meg. A prudenciális értékelés kritériumainak és folyamatának tisztázása ezért elengedhetetlen az értékelési folyamat, valamint annak eredményei tekintetében szükséges jogbiztonság, egyértelmőség és kiszámíthatóság nyújtásához. Ezeket a kritériumokat és eljárásokat a 2007/44/EK irányelv vezette be. A biztosításra és viszontbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket kodifikálni kell és be kell emelni ebbe az irányelvbe. (48) Ezen eljárások és prudenciális értékelések maximális közösségi harmonizációja ezért döntı fontosságú. A befolyásoló részesedésre vonatkozó rendelkezéseknek azonban nem szabad meggátolniuk a tagállamokat annak elıírásában, hogy a felügyeleti hatóságokat tájékoztatni kell az említett rendelkezésekben megállapított küszöbérték alatti részesedésszerzésekrıl, amennyiben a tagállam e célra legfeljebb egy 10% alatti további küszöbértéket határoz meg. A rendelkezések nem gátolhatják meg a felügyeleti hatóságokat abban, hogy általános iránymutatást adjanak ki arról, hogy az ilyen részesedésszerzések mikor tekinthetık jelentıs befolyást eredményezınek. (49) Az európai polgárok fokozódó mobilitása nyomán a gépjármő-felelısségbiztosítási termékek kínálata egyre inkább határokon átnyúló jelleggel zajlik. A zöldkártyarendszer és a gépjármő-biztosítók nemzeti irodái közötti megállapodások további megfelelı mőködése érdekében célszerő, hogy a tagállamok képesek legyenek a területükön szolgáltatásnyújtás útján gépjármő-felelısségbiztosítást kínáló biztosítók számára elıírni, hogy azok belépjenek az adott tagállamban létrehozott nemzeti irodába és garanciaalapba, valamint részt vállaljanak azok finanszírozásában. A szolgáltatásnyújtás szerinti tagállamnak meg kell követelnie a gépjármő-felelısségbiztosítást nyújtó biztosítótól, hogy a tagállam területén jelöljön ki egy képviselıt a kárigényekkel kapcsolatban szükséges információk győjtésére valamint az érintett vállalkozás képviseletére. (50) Belsı piaci összefüggésben az ügyfelek érdeke, hogy a Közösségben elérhetı biztosítási termékek lehetı legszélesebb választékához férjenek hozzá. A kötelezettségvállalás szerinti tagállamnak vagy a kockázat helye szerinti tagállamnak ezért biztosítania kell, hogy területén semmi ne akadályozza a Közösségben kínált biztosítási termékek forgalmazását, amennyiben a termékek nem sértik az adott tagállamban a közérdekek védelmére szolgáló hatályos jogszabályokat, és amennyiben a közérdeket nem védik a székhely szerinti tagállam szabályai. (51) Rendelkezést kell hozni egy szankciórendszerrıl, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a kötelezettségvállalás szerinti vagy a kockázat helye szerinti tagállamban a biztosító nem tartja be a közérdek védelmét szolgáló hatályos rendelkezéseket. (52) A biztosítás belsı piacán a fogyasztók szélesebb és változatosabb körbıl választhatnak biztosítást. Annak érdekében, hogy a széles választék és a fokozott verseny minden elınyét ki tudják használni, a fogyasztókat a szerzıdés megkötése elıtt és idıtartama alatt minden szükséges információval el kell látni, hogy a szükségleteiknek leginkább megfelelı szerzıdét választhassák.
14 /PE 425.401
HU
(53) A segítségnyújtásra vonatkozó szerzıdéseket ajánló biztosítónak rendelkeznie kell az általa kínált természetbeni szolgáltatások megfelelı idıben történı nyújtásához szükséges eszközökkel. Az ilyen vállalkozások tekintetében elıírt szavatolótıke-szükségletet és a minimális tıkeszükséglet rájuk vonatkozó abszolút alsó korlátját külön rendelkezésben kell szabályozni. (54) A Közösségben az együttes biztosítási tevékenységek – amelyek jellegüknél és nagyságrendjüknél fogva valószínőleg nemzetközi együttes biztosításként valósulnak meg – hatékony mőködését minimumszintő harmonizációval kell elısegíteni, a verseny torzulását és az eltérı bánásmódokat elkerülendı. Ezzel összefüggésben a vezetı biztosítónak értékelnie kell a kárigényeket és rögzítenie kell a biztosítástechnikai tartalékokat. Emellett a közösségi együttes biztosítás területén különleges együttmőködésre van szükség egyrészt a tagállamok felügyeleti hatóságai között, másrészt a Bizottság és az említett hatóságok között. (55) A biztosítottak védelme érdekében harmonizálni kell a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos nemzeti jogszabályokat. Amennyire lehet, kerülni kell az érdekütközéseket, amelyek fıként abból erednek, hogy a biztosító egy másik személyt is biztosít, vagy hogy egy személy számára jogvédelmi biztosítást és egy másik ágazatba tartozó biztosítást is nyújt, a mégis kialakuló érdekütközéseket pedig meg kell tudni oldani. Az ügyfelek ilyen szempontból megfelelı szintő védelme több eszközzel is elérhetı. A jogvédelmi biztosítással rendelkezı személyek érdekvédelmének bármely eszköz választása esetén azonos szintőnek kell lennie. (56) A jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító és a biztosított közötti érdekütközést a legtisztességesebb és leggyorsabb módon kell rendezni. Ezért célszerő, hogy a tagállamok választottbírósági eljárásról vagy hasonló biztosítékot nyújtó eljárásról rendelkezzenek. (57) Egyes tagállamokban a magán- vagy önkéntes egészségbiztosítás a szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítás részleges vagy teljes alternatívájaként szolgál. Az ilyen egészségbiztosítás különös jellege megkülönbözteti azt a kárbiztosítás más ágazataitól és az életbiztosítástól, mivel gondoskodni kell arról, hogy az ügyfelek – tekintet nélkül korukra vagy kockázati profiljukra – ténylegesen hozzáférhessenek a magán- vagy önkéntes alapon megkötött egészségbiztosítási védelemhez. Az egészségbiztosítási szerzıdések jellege és szociális következményei miatt a kockázat helye szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak rendszeres jelentési kötelezettséget kell elıírniuk a magán- vagy önkéntes alapon megkötött egészségbiztosítási szerzıdések általános és különös feltételei tekintetében a célból, hogy ellenırizni tudják, hogy az ilyen szerzıdések a szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítás részleges vagy teljes alternatívájaként szolgálnak-e. Az ilyen jellegő ellenırzés nem képezheti a termékek forgalmazásának elıfeltételét. (58) E célból egyes tagállamok egyedi jogszabályokat alkottak. A közérdek védelmében lehetıvé kell tenni ilyen jogszabályok alkotását, amennyiben azok nem korlátozzák indokolatlanul a letelepedés jogát, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és azzal a feltétellel, hogy az ilyen jogszabályokat azonos módon kell alkalmazni. E jogszabályok az egyes tagállamok körülményei miatt különbözı jellegőek lehetnek. A közérdek védelmére vonatkozó célkitőzést úgy is el lehet érni, hogy a magán- vagy önkéntes egészségbiztosítást nyújtó vállalkozásoktól olyan egységes szerzıdések kínálatát követelik meg, melyek a tagállamok törvény által elıírt szociális biztonsági rendszeréhez PE 425.401\ 15
HU
hasonló védelmet nyújtanak az elıírt maximummal azonos vagy annál alacsonyabb biztosítási díj ellenében, és megkövetelik, hogy a biztosítóintézetek részt vegyenek veszteségkompenzációs rendszerekben. További lehetıségként meg lehet követelni, hogy a magán- és az önkéntes egészségbiztosítás biztosítástechnikai alapja hasonló legyen az életbiztosításéhoz. (59) A fogadó tagállamok megkövetelhetik bármely, a területükön saját kockázatára kötelezı munkahelyi balesetbiztosítást nyújtó biztosítótól, hogy tartsa be a tagállamok nemzeti jogszabályainak az erre a biztosítási ágazatra vonatkozó különleges rendelkezéseit. Ez a követelmény azonban nem alkalmazható a pénzügyi felügyeletre vonatkozó rendelkezésekre, amelyeknek a székhely szerinti tagállam kizárólagos felelısségi körében kell maradniuk. (59a) Bizonyos tagállamokban a biztosítási tranzakciók nincsenek a közvetett adóztatás semmilyen formájának alávetve, míg a tagállamok többsége speciális adókat és egyéb járulékfizetési formákat alkalmaz, beleértve a kártalanítási testületek felé befizetendı pótdíjakat. Az ilyen adók és járulékok struktúrája és kulcsai nagymértékben eltérnek az azokat alkalmazó tagállamokban. Kívánatos megakadályozni, hogy a létezı eltérések a biztosítási szolgáltatások versenyének torzulásához vezessenek a tagállamok között. A további összehangolásig várható, hogy a kockázatok helye szerinti vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállamok által intézményesített adórendszerek és járulékok más formáinak alkalmazása orvosolni fogja ezt a problémát, valamint a tagállamok feladata gondoskodni az ilyen adók és járulékok beszedésérıl. (60) A szerzıdéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I)1 alkalmazási körébe nem tartozó tagállamoknak az említett rendelet 7. cikkének hatályába tartozó biztosítási szerzıdésekre alkalmazandó jog meghatározása érdekében alkalmazniuk kell az említett rendelet rendelkezéseit. ▌ (63) A viszontbiztosítás nemzetközi vonatkozásainak figyelembevétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy harmadik országgal olyan nemzetközi megállapodásokat lehessen kötni, amelyek célja azon viszontbiztosítási jogalanyok feletti felügyelet eszközeinek meghatározása, amelyek üzleti tevékenységüket a szerzıdı felek területén folytatják. Rendelkezni kell továbbá egy rugalmas eljárásról, amely lehetıvé teszi a harmadik országokkal való prudenciális egyenértékőség közösségi szintő értékelését, hogy javítani lehessen a viszontbiztosítási szolgáltatások liberalizálását harmadik országokban, akár letelepedés, akár határokon átnyúló szolgáltatás révén. (63a) A véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenység különleges jellege miatt a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a véges kockázatú viszontbiztosítási szerzıdéseket kötı vagy véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységeket folytató biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek az említett szerzıdésekbıl és tevékenységekbıl eredı kockázatok azonosítására, értékelésére és ellenırzésére. (63b) Megfelelı szabályokat kell alkotni a biztosítóktól és viszontbiztosítóktól kockázatokat átvállaló céltársaságokkal kapcsolatban, amelyek maguk nem biztosítók vagy 1
HL L 177., 2008.4.7., 6. o.
16 /PE 425.401
HU
viszontbiztosítók. A céltársaságtól beszedhetı összegek viszontbiztosítási vagy engedményezési szerzıdések keretében levonhatónak minısülnek. (63c) A 2012. október 31. elıtt engedélyezett céltársaságok a céltársaság engedélyét kibocsátotó tagállamnak a jogszabályai alá tartoznak. Mindazonáltal az önkényes szabályozás elkerülése érdekében az ilyen céltársaságok által 2012. október 31. után kezdett bármilyen új tevékenység ezen irányelv rendelkezései alá tartozik. (63d) Tekintettel a biztosítási tevékenység egyre inkább határokon átnyúló természetére, a tagállamok ezen irányelv rendelkezései alá tartozó céltársaságokra vonatkozó rendszerei közötti eltéréseket a lehetı legkisebbre kell csökkenteni, figyelembe véve felügyeleti rendszereiket. (63e) A céltársaságokra vonatkozó további munkát a többi pénzügyi ágazatban elindított munka figyelembevételével kell folytatni. (64) A biztosítási és viszontbiztosítási csoportok felügyeletére vonatkozó jogszabályoknak lehetıvé kell tenniük, hogy a biztosítót vagy viszontbiztosítót felügyelı hatóságok megalapozottabb véleményt alkossanak a csoportok pénzügyi helyzetérıl. (65) A csoportfelügyeletnek a szükséges mértékben figyelembe kell vennie a biztosítói holdingtársaságokat és a vegyes tevékenységő biztosítói holdingtársaságokat is. Ez az irányelv azonban nem írja elı, hogy a tagállamok az említett vállalkozások egyedi felügyeletére kötelesek. (66) Noha a biztosítási felügyelet alapvetı célja az egyedi biztosítók és viszontbiztosítók felügyelete marad, meg kell határozni a csoportszintő felügyelet hatályába tartozó vállalkozások körét is. (66a) A közösségi és nemzeti jogszabályok szerint a vállalkozásoknak, különösen a kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú egyesületeknek lehetıséget kell biztosítani, hogy tömörüléseket vagy csoportokat alakítva egyesüljenek, nem tıkekapcsolaton, hanem hivatalossá tett, erıs és fenntartható kapcsolatokon keresztül, a vállalkozások közötti pénzügyi szolidaritást biztosító szerzıdés vagy más, kézzelfogható elismerésalapján. Azokban az esetekben, amikor egy központosított koordináció meghatározó befolyást gyakorol, a vállalkozások felügyeletét ugyanazon szabályok szerint kell ellátni, mint amelyek a tıkekapcsolatok által összekötött csoportokra vonatkoznak, annak érdekében, hogy az ügyfelek számára megfelelı szintő védelmet lehessen biztosítani, valamint hogy egyenlı versenyfeltételeket lehessen teremteni a csoportok között. (67) Csoportszintő felügyelet alkalmazandó minden esetben a Közösségen belül fıirodával rendelkezı legfıbb részesedı vállalkozás szintjén. A tagállamoknak azonban meg kell engedniük felügyeleti hatóságaik számára, hogy a csoportfelügyeletet korlátozott számú alacsonyabb szinten is végezhessék, amennyiben szükségesnek ítélik. (68) A szolvenciaszámítást csoportot alkotó biztosítók és viszontbiztosítók esetében csoportszinten kell elvégezni. (68a) A csoportszintő konszolidált szavatolótıke-szükségletnek figyelembe kell vennie a csoport biztosítási entitásaiban meglévı kockázatok globális diverzifikációját a csoport kockázatnak való kitettségének megfelelı tükrözése érdekében. PE 425.401\ 17
HU
(69) A csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetıvé kell tenni, hogy belsı modell alkalmazása iránti kérelmet nyújtsanak be mind a csoportszintő, mind az egyedi szolvenciaszámításhoz. (69a) Noha az irányelv bizonyos rendelkezései kifejezetten elıírják a CEIOPS közvetítı vagy konzultációs szerepét, ez nem zárhatja ki azt, hogy a CEIOPS más rendelkezések tekintetében is közvetítı vagy konzultációs szerepet játsszon. (69b) Ezen irányelv innovatív felügyeleti modellt tükröz, amelyben a csoportfelügyeleti hatóságnak kulcsfontosságú szerepe van, elismerve és fenntartva ugyanakkor az egyéni felügyeleti hatóság fontos szerepét. A felügyeleti hatóságok hatáskörei és felelıssége összhangban áll elszámoltathatóságukkal. (69c) Minden ügyfelet és kedvezményezettet egyenlı bánásmódban kell részesíteni, függetlenül nemzetiségétıl vagy tartózkodási helyétıl. Ezért a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a felügyeleti hatóság által annak nemzeti megbízatása alapján hozott egyetlen intézkedés se legyen a tagállam vagy a tagállamban élı ügyfelek érdekeivel ellentétesnek tekinthetı. Az igények rendezésének és a felszámolásnak minden esetében az eszközöket minden érintett ügyfél között egyenlıen kell elosztani függetlenül az állampolgárságtól vagy lakóhelytıl. (70) Gondoskodni kell a szavatolótıke csoporton belüli célszerő allokációjáról és arról, hogy az szükség esetén rendelkezésre álljon az ügyfelek és kedvezményezettek védelmében. E célból a csoporton belüli biztosítóknak és viszontbiztosítóknak elegendı szavatolótıkével kell rendelkezniük a szavatolótıke-szükséglet fedezésére ▌. (70a) A csoportfelügyeletben részt vevı valamennyi felügyeleti hatóságnak értenie kell a meghozott döntéseket, különösen, ha azokat a csoportfelügyeleti hatóság hozta. A felügyeleti hatóságoknak a vonatkozó információt, amint az rendelkezésre áll, meg kell osztaniuk a többi felügyeleti hatósággal annak érdekében, hogy valamennyi felügyeleti hatóság ugyanazon vonatkozó információ alapján alkothasson véleményt. Abban az esetben, ha az érintett felügyeleti hatóságok nem tudnak megegyezésre jutni, a helyzet megoldására szakértıi tanácsot kell kérni a CEIOPS-tól. (71) Egy biztosítói holdingtársaság vagy egy harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító által birtokolt biztosító leányvállalat vagy viszontbiztosító leányvállalat szolvenciájára hatással lehetnek annak a csoportnak a pénzügyi erıforrásai és e pénzügyi erıforrások csoporton belüli eloszlása, amelyben részt vesz. A felügyeleti hatóságok részére ezért biztosítani kell a csoportfelügyelet gyakorlásának, valamint megfelelı intézkedések meghozatalának lehetıségét a biztosító vagy viszontbiztosító szintjén, ha annak szolvenciája veszélybe került vagy veszélybe kerülhet. (72) A biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi helyzetét kockázatkoncentrációk és csoporton belüli ügyletek befolyásolhatják. A felügyeleti hatóságok részére ezért lehetıvé kell tenni, hogy a ▌kockázatkoncentrációk és a csoporton belüli ügyletek felett ▌felügyeletet gyakorolhassanak, figyelembe véve a szabályozott és nem szabályozott entitások – többek között a biztosítói holdingtársaságok és a vegyes tevékenységő biztosítói holdingtársaságok – közötti kapcsolatok jellegét, és hogy megfelelı intézkedéseket hozhassanak a biztosító vagy viszontbiztosító szintjén, ha annak szolvenciája veszélybe került vagy veszélybe kerülhet.
18 /PE 425.401
HU
(73) A csoporton belüli biztosítóknak és viszontbiztosítóknak megfelelı irányítási rendszerekkel kell rendelkezniük, amelyeket felügyeleti felülvizsgálatnak kell alávetni. (74) A csoportfelügyelet alá tartozó valamennyi biztosítói és viszontbiztosítói csoportnak egy az érintett felügyeleti hatóságok közül kijelölt csoportfelügyeleti hatósághoz kell tartoznia. A csoportfelügyeleti hatóság jogai és kötelezettségei közé tartozik a megfelelı koordináció és a döntéshozatali hatáskör gyakorlása. Az ugyanazon csoportba tartozó biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletében érintett hatóságoknak koordinációs megállapodásokat kell kötniük. (74a) A csoportfelügyeleti hatóság növekvı hatáskörére való tekintettel biztosítani kell, hogy a csoportfelügyeleti hatóság kiválasztásának feltételeit ne lehessen önkényesen megkerülni. Különösen azokban az esetekben, amelyekben a csoportfelügyeleti hatóságot a csoport szerkezetének és a különbözı piacokon folytatott biztosítási és viszontbiztosítási tevékenysége viszonylagos jelentıségének figyelembevételével jelölik ki, a csoporton belüli ügyleteket, illetve a csoporton belüli viszontbiztosítást nem szabad kétszeresen számításba venni az egyes piacokon betöltött szerep viszonylagos jelentıségének értékelésekor. (75) Minden olyan tagállam felügyeletének a felügyeleti kollégium révén részt kell vennie a csoportfelügyeletben, ahol a csoportban részt vevı vállalkozás letelepedett. A kollégiumon belüli egyéb felügyeleti hatóságokkal együtt mindegyiküknek hozzá kell férnie a rendelkezésre álló információhoz, és dinamikusan részt kell vennie a döntéshozatalban. Meg kell teremteni a biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletéért felelıs hatóságok közötti, illetve az elıbb említett hatóságok és a más pénzügyi ágazatokban mőködı vállalkozások felügyeletéért felelıs hatóságok közötti együttmőködést. (75a) A kollégium tevékenységének a csoport részét képezı összes vállalkozás üzleti tevékenységében rejlı kockázatok jellegéhez, összetettségéhez és nagyságrendjéhez, valamint a határokon átnyúló dimenzióhoz kell igazodnia. A felügyeleti hatóságok kollégiumát annak biztosítására kell létrehozni, hogy a kollégiumhoz tartozó felügyeleti hatóságok közötti együttmőködés, információcsere és konzultációs eljárások ezen irányelv III. címének megfelelıen hatékonyan megvalósuljanak. A felügyeleti hatóságoknak a kollégiumot a döntéseik közötti konvergencia elımozdítására, valamint a szoros együttmőködésre kell használniuk, hogy felügyeleti tevékenységeiket a csoporton belül összehangolt kritériumok alapján végezzék. (75b) Ezen irányelv konzultációs szerepet biztosít a CEIOPS számára. A CEIOPS által az érintett felügyeleti hatóságnak nyújtott tanács a felügyeleti hatóságra nézve döntései meghozatalakor nem kötelezı erejő. Döntéshozatalkor a felügyeleti hatóságnak teljes mértékben figyelembe kell vennie a tanácsot, és ha jelentısen eltér az abban megfogalmazottaktól, magyarázattal kell szolgálnia. Ezek olyan tanácsok, amelyeket a felügyeleti hatóságok nem hagyhatnak figyelmen kívül. (76) Ha egy csoport vezetıje nem a Közösségen belüli, a csoporton belüli biztosítókat és viszontbiztosítókat egyenértékő és célszerő csoportfelügyeleti szabályozásnak kell alávetni. Ezzel összefüggésben gondoskodni kell a szabályok átláthatóságáról és a harmadik országbeli hatóságokkal a releváns körülmények fennállásakor folytatott információcserérıl. Harmadik országbeli biztosítási és viszontbiztosítási felügyelet egyenértékőségének meghatározásakor és értékelésekor az összehangolt megközelítés PE 425.401\ 19
HU
biztosítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy a harmadik országok szolvenciarendszerének egyenértékősége tekintetében a Bizottság által hozott határozatok kötelezı erıvel bírnak. Azon harmadik országok esetében, amelyekre vonatkozóan a Bizottság nem fogadott el határozatot, az egyenértékőség értékelését a csoportfelügyeleti hatóságnak kell elvégeznie, a többi érintett felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követıen. (77) Tekintve hogy a reorganizációs intézkedésekrıl és a felszámolási eljárásokról szóló nemzeti jogszabályok nincsenek harmonizálva, a belsı piac megvalósítása keretében célszerő gondoskodni a tagállamok biztosítókra vonatkozó reorganizációs és felszámolási eljárásokkal kapcsolatos jogszabályainak kölcsönös elismerésérıl, valamint a szükséges együttmőködésrıl, figyelembe véve az ilyen intézkedések egysége, egyetemessége, összehangolása és nyilvánossága, valamint a biztosítási hitelezık egyenlı bánásmódja és védelme iránti igényt. (78) Arról is gondoskodni kell, hogy az egy-egy tagállam illetékes hatósága által elfogadott reorganizációs intézkedések – amelyek célja a biztosító pénzügyi stabilitásának megırzése vagy helyreállítása, valamint a lehetséges mértékig a felszámolási helyzet megelızése – az egész Közösségben kifejthessék teljes hatásukat. Az ilyen reorganizációs intézkedések és felszámolási eljárások harmadik országokkal szembeni hatásainak azonban változatlannak kell maradniuk. (79) A reorganizációs intézkedések, illetve a felszámolási eljárások alkalmazásában különbséget kell tenni az illetékes hatóságok és a biztosítók felügyeleti hatóságai között. (80) A fióktelep fizetésképtelenségi célú meghatározásánál – a fizetésképtelenségre vonatkozó hatályos elveknek megfelelıen – figyelembe kell venni, hogy a biztosító különálló jogi személy. A székhely szerinti tagállam jogszabályaiban azonban meg kell határozni azt a módot, ahogyan az állandó felhatalmazással rendelkezı, a biztosító ügynökeként eljáró független személyek birtokában lévı eszközök és források kezelendık a biztosító felszámolása során. (81) Meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett azok a felszámolási eljárások is az irányelv hatályába tartoznak, amelyeket bár nem fizetésképtelenség miatt indítottak meg, de a biztosítási kárigények kifizetése érdekében valamely kielégítési sorrendet tartalmaznak. A biztosító alkalmazottainak a munkavállalási szerzıdésbıl, illetve munkaviszonyból származó követeléseire átruházás útján valamilyen nemzeti bérgarancia-rendszernek is fedezetet kell biztosítania. Az ilyen átruházott követeléseket a székhely szerinti tagállam jogában meghatározott módon (lex concursus) kell kezelni. (82) A reorganizációs intézkedések nem zárják ki a felszámolási eljárás megkezdését. Gondoskodni kell arról, hogy a felszámolási eljárás a reorganizációs intézkedések elfogadásának hiányában vagy azt követıen is kezdeményezhetı legyen, ezt követıen pedig csıdegyezséggel vagy más hasonló intézkedéssel – ideértve a reorganizációs intézkedéseket is – megszőnhessen. (83) Biztosító felszámolási eljárásával kapcsolatban kizárólag a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait szabad határozathozatalra felhatalmazni. A határozatok hatásainak az egész Közösségre ki kell terjedniük és azokat minden tagállamnak el kell ismernie. A határozatokat a székhely szerinti tagállam eljárásainak megfelelıen és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. Az információkat minden olyan ismert hitelezı 20 /PE 425.401
HU
számára is hozzáférhetıvé kell tenni, amelynek követelésbenyújtási vagy észrevételezési joga van. (84) A felszámolási eljárás során a biztosító minden eszközét és forrását figyelembe kell venni. (85) A felszámolási eljárás indításának, lefolytatásának és lezárásának összes feltételére a székhely szerinti tagállam joga az irányadó. (86) A tagállamok összehangolt fellépése érdekében a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságait és az összes többi tagállam ilyen hatóságait sürgısen tájékoztatni kell a felszámolási eljárás megindításáról. (87) Rendkívüli fontosságú, hogy a biztosított személyek, ügyfelek, kedvezményezettek, illetve bármilyen sértett fél, akinek közvetlen kereseti joga van a biztosító ellen a biztosítási ügyletekbıl eredı kárigény miatt, védelemben részesüljön a felszámolási eljárás során, feltéve hogy az ilyen védelem nem terjed ki azokra a követelésekre, amelyek nem a biztosítási szerzıdésekbıl vagy biztosítási ügyletekbıl származó kötelezettségekbıl erednek, hanem a tárgyalások során valamely ügynök által okozott polgári jogi felelısségbıl, amelyért a biztosítási szerzıdésre vagy ügyletre alkalmazandó jognak megfelelıen az ilyen biztosítási szerzıdés vagy ügylet értelmében maga az ügynök nem felelıs. E cél érdekében a tagállamoknak lehetıvé kell tenniük a biztosítási hitelezık különleges bánásmódjára szolgáló egyenértékő módszerek közötti választást, amely módszerek egyike sem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a biztosítási kárigények különféle kategóriái között rangsort állapítsanak meg. Emellett megfelelı egyensúlyt kell létrehozni a biztosítási hitelezık és más, az érintett tagállam jogszabályai által védett kiváltságos hitelezık védelme között. (88) A felszámolási eljárás megindításának együtt kell járnia a biztosító mőködési engedélyének visszavonásával, kivéve, ha ez már megtörtént. (89) A hitelezık számára jogot kell biztosítani, hogy panaszt tehessenek, vagy hogy írásos észrevételeiket beterjeszthessék a felszámolási eljárás során. A székhely szerinti tagállamon kívüli tagállamban állandó lakóhellyel rendelkezı hitelezık követeléseit ugyanúgy, mint az azokkal egyenértékő székhely szerinti tagállambeli követeléseket, az állampolgárság vagy lakóhely miatti bármiféle diszkrimináció nélkül kell kezelni. (90) Az általános bizalom és a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállamok jogbiztonságának védelme érdekében meg kell határozni az irányadó jogot, amely a reorganizációs intézkedéseknek és a felszámolási eljárásoknak a függıben levı peres eljárásokra, valamint a peres eljárásokból eredı egyedi végrehajtási intézkedésekre gyakorolt hatásaira vonatkozik. (91) Az irányelv végrehajtásához szükséges jogszabályokat a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal1 összhangban kell elfogadni. A Bizottságra különösen azoknak a jogszabályoknak az elfogadási hatáskörét kell átruházni, amelyek azon mellékletek és jogszabályok módosításával kapcsolatosak, amelyek fıként a felügyeleti hatásköröket és a meghozandó intézkedéseket határozzák meg, illetve részletes 1
HL L 184, 1999.7.17., 23. o. ║ PE 425.401\ 21
HU
követelményeket állapítanak meg például a következı területeken: irányítási rendszer, közzététel, a befolyásoló részesedéssel kapcsolatos értékelési kritériumok, a biztosítástechnikai tartalékok és a tıkeszükségletek számítása, befektetési szabályok és csoportfelügyelet. Mivel az említett jogszabályok általános hatályúak és céljuk az irányelv nem lényegi elemeinek módosítása illetve az irányelv kiegészítése új, nem lényegi elemekkel, ezért ezeket a jogszabályokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében elıírt ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia továbbá olyan végrehajtási intézkedések elfogadására, amelyek harmadik országok számára biztosítják a jelen irányelvben meghatározottakkal való egyenértékőséget. Ezen intézkedéseknek ugyan összhangban kell lenniük az elızetesen rögzítendı kritériumokkal, mégis érdemes bizonyos szintő ellenırzést bevezetni. Ezért kell ezeket szabályozási bizottsági eljárás keretében elfogadni. (92) Mivel a tervezett intézkedés céljait tagállami szinten nem lehet kielégítıen megvalósítani, és mivel azokat az intézkedés léptéke és hatásai miatt közösségi szinten jobban meg lehet valósítani, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerzıdés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelıen ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. (93) A viszontbiztosítás és a visszaengedményezés területén a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetésérıl szóló, 1964. február 25-i 64/225/EGK tanácsi irányelv1, az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosítási üzletág tekintetében a letelepedés szabadságát akadályozó korlátok eltörlésérıl szóló, 1973. július 24-i 73/240/EGK tanácsi irányelv2, az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK irányelv módosításáról szóló, 1976. június 29-i 76/580/EGK tanácsi irányelv3, valamint az életbiztosítás körén kívül esı közvetlen biztosítási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK elsı irányelvnek elsısorban az utazási segítségnyújtás vonatkozásában történı módosításáról szóló, 1984. december 10-i 84/641/EGK tanácsi irányelv4 rendelkezései elavultak, ezért hatályon kívül helyezendık. (94) Az irányelv nemzeti jogba történı átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentısen módosult. A tartalmilag változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelv(ek)bıl adódik. (95) Ez az irányelv nem sérti a tagállamoknak az irányelvek nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó, a VI. melléklet B részében meghatározott határidıkkel kapcsolatos kötelezettségeit. (95a) A Bizottság felül fogja vizsgálni a biztosítási ágazatban létezı garanciarendszerek megfelelıségét, és megfelelı jogalkotási javaslatot fog tenni. 1 2 3 4
HL 56., 1964.4.4., 878. o. ║ HL L 228, 1973.8.16., 20. o. HL L 189, 1976.7.13., 13. o. HL L 339, 1984.12.27., 21. o.
22 /PE 425.401
HU
(95b) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységérıl és felügyeletérıl szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 17. cikkének (2) bekezdése hivatkozást tartalmaz a szavatolótıke szintjére vonatkozó, meglévı jogalkotási rendelkezésekre. A status quo fenntartása érdekében ezeket a hivatkozásokat meg kell tartani. A Bizottságnak a lehetı leghamarabb el kell végeznie a 2003/41/EK irányelv felülvizsgálatát, annak 21. cikke (4) bekezdése szerint. A Bizottságnak a CEIOPS támogatásával ki kell dolgoznia a nyugdíjellátásra vonatkozó szolvenciaszabályok megfelelı rendszerét, teljes mértékben tükrözve a biztosítás alapvetı különbözıségét, ezért nem szabad e területre nézve is kötelezıvé tenni a Szolvencia II. szabályozását. (95c) Ezen irányelv elfogadása megváltoztatja a biztosító ügyféllel szembeni kockázati profilját. A Bizottságnak a lehetı leggyorsabban, de legkésıbb 2010 vége elıtt javaslatot kell elıterjesztenie a biztosítási közvetítésrıl szóló 2002. december 9-i, 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv2 felülvizsgálatára vonatkozóan, figyelembe véve azt, hogy milyen következményekkel jár ezen irányelv az ügyfelekre nézve. (95d) További széles körő reformokra van szükség az uniós pénzügyi ágazat szabályozási és felügyeleti modellje terén, az Európai Bizottságnak tehát sürgısen erre irányuló javaslatot kell elıterjesztenie, kellıen figyelembe véve a Jacques de Larosière elnökletével mőködı szakértıi csoport 2009. február 25-én bemutatott következtetéseit. A Bizottságnak olyan szabályozást kell javasolnia, amely orvosolja a felügyeleti koordinációhoz és az együttmőködési megállapodásokhoz kapcsolódóan feltárt hiányosságokat. (95e) Ki kell kérni a CEIOPS tanácsát azzal kapcsolatosan, hogy biztosítók vagy viszontbiztosítók csoportjain belül hogyan lehet megvalósítani az alaposabb csoportfelügyeletet és tıkemenedzsmentet. A CEIOPS-tól kapott tanácsok hozzásegítik majd a Bizottságot ahhoz, hogy az ügyfelek (és kedvezményezettek) erıteljes védelmével és a pénzügyi stabilitás megırzésével összeegyeztethetı javaslatokat dolgozzon ki. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak tanácsot kell kérnie a CEIOPS-tól arról, hogy milyen struktúra és mely elvek alapján kerülhet sor ezen irányelv esetleges jövıbeni módosítására annak érdekében, hogy a javasolt változtatások elérjék a kívánt hatást. A Bizottságnak megfelelı javaslatokkal ellátott jelentést kell az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszteni a csoportba tömörült biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások prudenciális felügyeletére szolgáló alternatív rendszerekre vonatkozóan, amelyek megerısítik a csoporton belüli tıkemenedzsment hatékonyságát, amennyiben megfelelı létezı szabályozási keretre lehet támaszkodni egy ilyen rendszer bevezetése céljából. Különösen fontos, hogy a csoporttámogatási rendszer szilárd alapokon mőködjön, amelyek harmonizált és megfelelı finanszírozással ellátott biztosítási garanciarendszerek meglétét, illetve az illetékes hatóságok, központi bankok és pénzügyminisztériumok harmonizált és jogilag kötelezı érvényő együttmőködési keretét feltételezik a válságkezelés, a válsághelyzetek megoldása és a pénzügyi terhek elosztása tekintetében, ami lehetıvé teszi a felügyeleti jogkör és a pénzügyi felelısség összehangolását, valamint feltételezi a felügyeleti hatóságok közötti viták rendezésére szolgáló, jogilag kötelezı érvényő keretek, a korai intervenció harmonizált keretei, 1 2
HL L 235, 2003.9.23., 10. o. HL L 9, 2003.1.15., 3. o. PE 425.401\ 23
HU
továbbá az eszközáthelyezés, a fizetésképtelenség és a felszámolási eljárások olyan harmonizált kereteinek meglétét, amelyek az eszközök áthelyezése tekintetében felszámolják a vonatkozó nemzeti társasági jogi akadályokat. A jelentésben a Bizottságnak figyelembe kell vennie a diverzifikációs hatások idıbeli viselkedését, a csoporthoz tartozáshoz kapcsolódó kockázatokat, a csoporton belüli központosított kockázatkezelést, a csoportszintő belsı modelleket, valamint a csoporton belüli tranzakciók felügyeletét és a kockázatkoncentrációt. (95f) A jogalkotás minıségének javításáról szóló intézményközi megállapodás1 34. pontjával összhangban a tagállamokat arra ösztönzik, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehetı legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültetı intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé. ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET: I. CÍM A KÖZVETLEN BIZTOSÍTÁS ÉS VISZONTBIZTOSÍTÁS MEGKEZDÉSE ÉS GYAKORLÁSA I. FEJEZET TÁRGY, ALKALMAZÁSI KÖR ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 1. SZAKASZ – TÁRGY ÉS HATÁLY 1. cikk Tárgy Ez az irányelv a következıkkel kapcsolatos szabályokat állapítja meg: (1)
az önállóan végzett közvetlen biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység Közösségen belüli megkezdése és gyakorlása;
(2)
biztosítási és viszontbiztosítási csoportok esetében a felügyelet;
(3)
a közvetlen biztosítók reorganizációja és felszámolása. 2. cikk Hatály
1.
Ez az irányelv a közvetlen élet és nem-életbiztosítókra alkalmazandó, amelyek valamely tagállam területén letelepedtek, vagy ott kívánnak letelepedni. Az irányelv az olyan viszontbiztosítókra is alkalmazandó, amelyek valamely tagállam területén letelepedtek, vagy ott kívánnak letelepedni, a IV. cím kivételével.
1
HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
24 /PE 425.401
HU
2.
Nem-életbiztosítás esetén ezen irányelv alkalmazandó az I. melléklet A. részében szereplı ágazatcsoportok nem-életbiztosítási tevékenységeire. Az (1) bekezdés elsı albekezdése alkalmazásában a nem-életbiztosítás körébe beleértendı az olyan személyek számára történı segítségnyújtás, akik bajba kerülnek utazásuk során, illetve miközben otthonuktól, állandó tartózkodási helyüktıl távol tartózkodnak. Ez azt jelenti, hogy a kedvezményezett a biztosítási díj elızetes megfizetése ellenében, a segítségnyújtásra vonatkozó szerzıdésben meghatározott esetekben és feltételek mellett azonnal segítségben részesül, ha valamilyen véletlen esemény bekövetkezte folytán bajba kerül.
A segítségnyújtás magában foglalhatja pénzbeli vagy természetbeni szolgáltatás nyújtását. A természetbeni szolgáltatást a segítségnyújtó alkalmazottai és berendezései útján nyújthatja. A segítségnyújtási tevékenység nem foglalja magában a szerviztevékenységet, a karbantartást, az értékesítés utáni szolgáltatásokat, illetve közvetítıi tevékenységként a segítségnyújtás puszta jelzését, illetve a segélynyújtást. 3.
Az életbiztosítás tekintetében ez az irányelv az alábbiakra alkalmazandó: a)
b)
a következı szerzıdéses alapú életbiztosítási tevékenységek: i.
életbiztosítás, azaz a kizárólag egy meghatározott életkor elérésére szóló biztosítás, a kizárólag halál esetére szóló biztosítás, a meghatározott életkor elérésére vagy az azt megelızı elhalálozás esetére szóló biztosítás, a díjvisszatérítéses életbiztosítás, a házasságkötésre szóló biztosítás, a születésre szóló biztosítás;
ii.
életjáradékok;
iii.
az életbiztosítással kapcsolatban kötött kiegészítı biztosítás, különösen a személyi sérülés esetére szóló, a munkaképtelenséget is magában foglaló biztosítás, a baleset miatti elhalálozás esetére szóló biztosítás, valamint a balesetbıl vagy betegségbıl származó rokkantság esetére szóló biztosítás;
iv.
a jelenleg Írországban és az Egyesült Királyságban létezı, fel nem mondható állandó egészségbiztosítás-típus, amelyet nem felmondható állandó egészségbiztosításként ismernek;
a következı mőveletek, amennyiben azok szerzıdésen alapulnak, és amennyiben a magánbiztosítás felügyeletéért felelıs hatóságok felügyelete alá tartoznak: i.
olyan mőveletek, amelyek esetében a jegyzık társulását avégett hozták létre, hogy közösen tıkésítsék járulékaikat, és ezután az így felhalmozott eszközöket az elhunytak túlélıi vagy kedvezményezettjei között szétosszák, (tontinák);
ii.
a biztosításmatematikai számításokra épülı tıkésítési mőveletek, ahol elıre megállapodott egyszeri vagy idıszakos befizetések ellenében meghatározott idıpontokra és összegre szóló kötelezettségeket vállalnak; PE 425.401\ 25
HU
c)
iii.
a csoportos nyugdíjalapok kezelése, amibe a befektetések kezelése is beletartozik, különösen olyan testületek tartalékokat képviselı eszközeinek kezelése, amelyek elhalálozás vagy túlélés, illetve valamely tevékenységgel való felhagyás, vagy annak korlátozása esetén teljesítenek kifizetéseket;
iv.
a iii. alpontban említett mőveletek, amennyiben ezekhez vagy a tıke értékmegırzésére, vagy egy minimális kamat fizetésére vonatkozó biztosítás kapcsolódik;
v.
életbiztosítók által végzett olyan mőveletek, amelyeket a francia „Code des assurances” IV. könyve 4. címének 1. fejezete említ;
az emberi élet hosszához kapcsolódó mőveletek, amelyeket a társadalombiztosítási jogszabályok elıírnak, vagy amelyekrıl azok rendelkeznek, amennyiben azokat saját kockázatukra életbiztosítók végzik vagy irányítják az adott tagállam jogszabályainak megfelelıen. 2. SZAKASZ – HATÁLY ALÓLI KIVÉTELEK 1. ALSZAKASZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 3. cikk Kötelezı rendszerek
A 2. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, ezen irányelv nem alkalmazandó a szociális biztonság kötelezı rendszerének részét képezı biztosításra; 4. cikk Hatály alóli kizárás nagyságrend miatt 1.
A 3. és az 5–10. cikk sérelme nélkül, ezen irányelv nem alkalmazandó azokra a biztosítókra, amelyek megfelelnek a következı feltételek mindegyikének: a)
az éves átlagos díjbevétel nem haladja meg az 5 millió eurót;
b)
a vállalkozás biztosítástechnikai tartalékainak összege, a viszontbiztosítási szerzıdésekbıl és a céltársaságoktól visszaszerezhetı összegekkel együtt, a 75. cikkben hivatkozottaknak megfelelıen nem haladja meg a 25 millió eurót;
c)
valamely csoporthoz tartozó vállalkozás esetén a csoport biztosítástechnikai tartalékainak összege, a viszontbiztosítási szerzıdésekbıl és a céltársaságoktól visszaszerezhetı összegekkel együtt nem haladja meg a 25 millió eurót;
d)
a vállalkozások üzleti tevékenysége nem tartalmaz felelısség-, hitel- és kezesi biztosítási kockázatokat fedezı biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet, kivéve, ha azok egyéb kiegészítı kockázatokat jelentenek a 16. cikk (1) bekezdése értelmében;
e)
a vállalkozás üzleti tevékenysége nem terjed ki 0,5 millió eurós éves bruttó díjbevételt vagy a viszontbiztosítási szerzıdésekbıl és a céltársaságoktól
26 /PE 425.401
HU
visszaszerezhetı összegekkel együtt 2,5 millió eurós biztosítástechnikai tartalékot meghaladó, illetve éves bruttó díjbevételük vagy a viszontbiztosítási szerzıdésekbıl és a céltársaságoktól visszaszerezhetı összegekkel együtt számított biztosítástechnikai tartalékuk 10%-át meghaladó viszontbiztosítási ügyletekre. 2.
Ha az (1) bekezdésben meghatározott összegek bármelyikét három egymást követı évben túllépik, akkor az irányelvet a negyedik évtıl alkalmazni kell.
2a.
Az (1) bekezdéstıl eltérve alkalmazandó az irányelv minden olyan, biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység folytatására engedélyt kérı vállalkozásra, amelynek éves bruttó díjbevétele vagy a viszontbiztosítási szerzıdésekbıl és a céltársaságoktól visszaszerezhetı összegek teljes biztosítástechnikai tartalékai várhatóan öt éven belül meghaladják az (1) bekezdésben rögzített valamely küszöbértéket.
2b.
Ez az irányelv nem alkalmazható tovább azokra a biztosítási tevékenységet folytató vállalkozásokra, amelyekre vonatkozóan a felügyeleti hatóság megállapította az összes alábbi feltétel teljesülését: a)
az (1) bekezdésben szereplı küszöbértékek egyikét sem haladta meg az elmúlt három egymást követı évben; valamint
b)
az (1) bekezdésben meghatározott összegeket az elkövetkezı öt év során várhatóan nem lépik túl.
Amennyiben az érintett biztosító a 143–147. cikkben foglaltaknak megfelelıen végzi tevékenységét, az elsı albekezdés nem alkalmazandó. 2c.
Az (1) és (2b) bekezdés nem akadálya annak, hogy a vállalkozások a jelen irányelv alapján kérelmezzék az engedélyezést, illetve, hogy továbbra is a jelen irányelv alapján legyenek engedélyezve. 2. ALSZAKASZ – NEM-ÉLETÁG 5. cikk Mőveletek
A nem-életbiztosítók tekintetében az irányelv nem alkalmazandó a következı mőveletekre: 1.
az egyes tagállamok jogszabályaiban meghatározottak szerinti tıketörlesztési mőveletek;
2.
az önsegélyezı típusú intézmények mőveletei, amelyek ellátásai a rendelkezésre álló forrásoktól függıen változnak, és amelyekben a tagok hozzájárulását átalánydíjas alapon határozzák meg;
3.
a jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezetek mőveletei, amelyek célja kölcsönös fedezet nyújtása tagjaik számára biztosítási díj fizetése, illetve biztosítástechnikai tartalék képzése nélkül;
4.
exporthitel-biztosítási ügyletek az állam számlájára vagy állami garanciával, vagy amennyiben az állam a biztosító. PE 425.401\ 27
HU
6. cikk Segítségnyújtás 1.
Az irányelv nem alkalmazandó az alábbi feltételeket teljesítı segítségnyújtási tevékenységre: a)
a segítségnyújtás közúti gépjármővet érintı baleset vagy meghibásodás esetén történik, és a baleset vagy meghibásodás annak a tagállamnak a területén következik be, ahol a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás mőködik;
b)
a segítségnyújtási tevékenység szerinti kötelezettség a következıkre korlátozódik:
c)
i.
helyszíni hibaelhárító szolgáltatás, amelyhez a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás a legtöbb esetben saját munkatársait és berendezéseit veszi igénybe,
ii.
a gépjármő elszállítása a legközelebbi vagy a legmegfelelıbb helyre, ahol a javítást elvégezhetik, és, általában ugyanannak a segítségnyújtásnak a keretében, a gépjármő vezetıjének és utasainak az eljuttatása a legközelebbi helyre, ahonnan útjukat más módon folytathatják,
iii.
amennyiben a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás tagállama elıírja, a jármő elszállítása, lehetıleg a jármő vezetıjével és utasaival együtt, azok lakóhelyére, kiindulási helyére vagy eredeti rendeltetési helyére ugyanazon az államon belül,
a segítségnyújtást nem az irányelv hatálya alá tartozó vállalkozás végzi el.
2.
Az 1. bekezdés b) pontjának i. és ii. alpontjában említett esetben az a feltétel, mely szerint a balesetnek vagy a meghibásodásnak azon vállalkozás szerinti tagállam területén kell bekövetkeznie, amely a fedezetet nyújtja, nem alkalmazandó, amennyiben a kedvezményezett a fedezetet nyújtó szervezet tagja, és a javító szolgáltatást, illetve a jármő elszállítását egyszerően egy tagsági kártya bemutatását követıen az érintett országban egy hasonló szervezet végzi el minden további díj megfizetése nélkül, viszonossági szerzıdés alapján, illetve Írország és az Egyesült Királyság esetében, ahol a segítségnyújtást a mindkét államban mőködı egyetlen szervezet végzi.
3.
Az irányelv nem alkalmazandó az (1) bekezdés b) pontjának iii. alpontjában említett mőveletek esetében, amennyiben a baleset vagy a meghibásodás Írország vagy az Egyesült Királyság esetében Észak-Írország területén következett be és a jármővet lehetıleg a jármő vezetıjével és utasaival együtt haza, a kiindulási pontra vagy eredeti rendeltetési helyükre szállítják bármelyik említett állam területén.
4.
Az irányelv nem alkalmazandó a Luxemburgi Nagyhercegség autóklubja által végzett olyan segítségnyújtási tevékenységre, amelyet valamely közúti jármőnek a Luxemburgi Nagyhercegség területén kívül történı balesete vagy meghibásodása esetén nyújtanak, és amely a balesetet szenvedett vagy meghibásodott jármőnek, és adott esetben a jármő vezetıjének és utasainak hazaszállítását foglalja magában. 7. cikk
28 /PE 425.401
HU
Biztosító egyesületek Az irányelv nem alkalmazandó azokra a nem-életbiztosítási tevékenységet végzı biztosító egyesületekre, amelyek más biztosító egyesületekkel olyan megállapodást kötöttek, amely az általuk kibocsátott biztosítási kötvények teljes viszontbiztosításáról szól, vagy amely szerint az elfogadó biztosító teljesíti az ilyen kötvények alapján felmerülı kötelezettségeket az engedményezı biztosító helyett. Ilyen esetben az irányelv elıírásai az elfogadó biztosítóra vonatkoznak. 8. cikk Intézmények Az irányelv nem vonatkozik a következı nem-életbiztosítási tevékenységet végzı intézményekre, kivéve ha az alapszabályuk vagy a jogszabályok által meghatározott hatáskörük módosul: 1.
Dániában, Falcks Danmark;
2.
Németországban a következı, félállami intézmények: a)
Postbeamtenkrankenkasse,
b)
Krankenversorgung der Bundesbahnbeamten;
3.
Írországban, a Voluntary Health Insurance Board;
4.
Spanyolországban a Consorcio de Compensación de Seguros.
▌ 3. ALSZAKASZ – ÉLETÁG 9. cikk Mőveletek és tevékenységek Az életbiztosítók tekintetében ez az irányelv nem alkalmazandó a következı mőveletekre és tevékenységekre: (1)
a gondoskodó és kölcsönös segélyezı egyesületek mőveletei, amelyeknek a szolgáltatásai a rendelkezésükre álló erıforrások szerint változnak, és amelyek minden tagtól megfelelı átalány szerinti járulékfizetést követelnek meg;
(2)
a 2. cikkben említett vállalkozásokon kívüli szervezetek által végzett mőveletek, amelyek célja, hogy valamely vállalkozáshoz, vállalkozások csoportjához, szakmához vagy szakmák csoportjához tartozó alkalmazott vagy önálló vállalkozó személyeknek szolgáltatásokat nyújtsanak elhalálozás, túlélés vagy a tevékenységgel való felhagyás vagy annak korlátozása esetén, függetlenül attól, hogy az ilyen mőveletekbıl származó kötelezettségvállalásokra a matematikai tartalékok minden idıben teljes fedezetet biztosítanak-e;
PE 425.401\ 29
HU
(3)
az alkalmazotti nyugdíjtörvényben (TyEL) és egyéb kapcsolódó finn jogszabályokban elıírt nyugdíjbiztosítók nyugdíjtevékenységei, a következı feltételekkel: a)
azok a nyugdíjbiztosítók, amelyek a finn jog szerint már most is kötelesek külön számviteli és ügyviteli rendszerben kezelni nyugdíjbiztosítási tevékenységeiket 1995. január 1-jétıl kezdıdıen e tevékenységek végzésére önálló jogalanyisággal bíró egységeket állítanak fel;
b)
a finn hatóságok hátrányos megkülönböztetés nélkül megengedik a tagállamok összes állampolgára és társasága számára, hogy a finn jogszabályoknak megfelelıen végezzék a 2. cikkben felsorolt, ehhez a mentességhez kapcsolódó tevékenységeket, a következı eszközök bármelyike révén: meglévı biztosítóban vagy csoportban fennálló tulajdon vagy részesedés, vagy új biztosítók vagy csoportok, ezen belül nyugdíjbiztosítók létesítése vagy ilyenekben való részesedés. 10. cikk Szervezetek, egyesületek és intézmények
Az életbiztosítás tekintetében ez az irányelv nem alkalmazandó a következı szervezetekre, egyesületekre és intézményekre: (1)
olyan szervezetek, amelyek kizárólag elhalálozás esetére vállalják a szolgáltatások nyújtását, amennyiben az ilyen szolgáltatások összege nem haladja meg az egyszeri elhalálozás átlagos temetési költségeit, vagy amennyiben a szolgáltatásokat természetben nyújtják;
(2)
Németországban a „Versorgungsverband deutscher Wirtschaftsorganisationen”, kivéve, ha hatásköre tekintetében alapszabályát módosítják.
(2a) Spanyolországban a „Consorcio de Compensación de Seguros”, kivéve, ha hatásköre tekintetében alapszabályát módosítják. 4. ALSZAKASZ – VISZONTBIZTOSÍTÁS 11. cikk Viszontbiztosítás A viszontbiztosítás tekintetében az irányelv nem alkalmazható a valamely tagállam kormánya által folytatott viszontbiztosítási tevékenységre, illetve annak teljes garantálására, amennyiben az nyomós közérdekre hivatkozva végsı viszontbiztosítóként lép fel, ideértve azokat az eseteket is, amikor a fellépését olyan piaci helyzet kívánja meg, amelyben nem lehetséges megfelelı piaci fedezetet találni. 12. cikk Tevékenységüket megszüntetı viszontbiztosítók 1.
Ez az irányelv nem vonatkozik azokra a viszontbiztosítókra, amelyek 2007. december 10ig megszüntették új viszontbiztosítási szerzıdések kötését, és a meglévı állományukat kizárólag a tevékenységük megszüntetése céljából igazgatják.
30 /PE 425.401
HU
2.
A tagállamok összeállítják az érintett viszontbiztosítók jegyzékét és azt továbbítják a többi tagállamnak. 3. SZAKASZ – FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 13. cikk Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában a következı fogalommeghatározások alkalmazandók: (1)
„biztosító”: olyan közvetlen életbiztosító vagy nem-életbiztosító, amely a 14. cikkel összhangban engedéllyel rendelkezik;
(1a) „zárt biztosító”: olyan biztosító, amely a biztosítóktól, viszontbiztosítóktól vagy biztosítók illetve viszontbiztosítók 210. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti csoportjától eltérı pénzügyi vállalkozás vagy nem pénzügyi vállalkozás tulajdonában van, amelynek célja biztosítási fedezet biztosítása kizárólag azon vállalkozás vagy vállalkozások kockázatai tekintetében, amelyek tulajdonát képezi, vagy azon csoport vállalkozása vagy vállalkozásainak kockázatai tekintetében, amelynek a zárt biztosító a tagja; (2)
„harmadik országbeli biztosító”: olyan biztosító, amelynek a 14. cikkel összhangban engedélyre lenne szüksége, ha a Közösségben lenne a fıirodája;
(3)
„viszontbiztosító”: olyan vállalkozás, amely a 14. cikkel összhangban engedélyt kapott viszontbiztosítási tevékenység folytatására;
(3a) „zárt viszontbiztosító”: olyan viszontbiztosító, amely a biztosítóktól, viszontbiztosítóktól vagy biztosítók illetve viszontbiztosítók 210. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti csoportjától eltérı pénzügyi vállalkozás vagy nem pénzügyi vállalkozás tulajdonában van, amelynek célja viszontbiztosítási fedezet biztosítása kizárólag azon vállalkozás vagy vállalkozások kockázatai tekintetében, amelyek tulajdonát képezi, vagy azon csoport vállalkozása vagy vállalkozásainak kockázatai tekintetében, amelynek a zárt viszontbiztosító a tagja; (4)
„harmadik országbeli viszontbiztosító”: olyan viszontbiztosító, amelynek a 14. cikkel összhangban engedélyre lenne szüksége, ha a Közösségben lenne a fıirodája;
(5)
„viszontbiztosítás”: a következık egyike:
(6)
a)
olyan tevékenység, amely során átvállalják a biztosító vagy harmadik országbeli biztosító, vagy egyéb viszontbiztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító által átengedett kockázatokat;
b)
a Lloyd's néven ismert biztosítást kötık egyesülete esetében a Lloyd's valamely tagja által átengedett kockázatnak a Lloyd's néven ismert biztosítást kötık egyesületétıl eltérı biztosító vagy viszontbiztosító részérıl történı átvállalása;
„székhely szerinti tagállam” a következık egyike: a)
nem-életbiztosítók esetében az a tagállam, amelyben a kockázatot fedezı biztosító fıirodája található; PE 425.401\ 31
HU
b)
életbiztosítók esetében az a tagállam, amelyben a kötelezettségvállalásért helytálló biztosító fıirodája található;
c)
viszontbiztosítók esetében az a tagállam, amelynek területén a viszontbiztosító fıirodája található;
(7)
„fogadó tagállam”: az a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam, amelynek területén a biztosító vagy a viszontbiztosító fióktelepe található, vagy ahol tevékenységet végez; életbiztosítás és nem életbiztosítás esetén a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam a kötelezettségvállalás illetve a kockázat helye szerinti tagállam, amennyiben a kötelezettségvállalást illetve a kockázatot más tagállamban lévı biztosító vagy fióktelep fedezi;
(8)
„ felügyeleti hatóságok”: azok a nemzeti hatóságok, amelyeket törvény vagy rendelet biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletére hatalmaz fel;
(9)
„fióktelep”: a biztosító vagy viszontbiztosító képviselete vagy fióktelepe, amely a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam területén található;
(9a) „telephely”: a vállalkozás fıirodája vagy fióktelepe; (10) „a kockázat helye szerinti tagállam” a következık egyike▌: a)
az a tagállam, ahol az az ingatlan található, ahol a biztosítás vagy épületekre, illetve épületekre és azok tartalmára vonatkozik, amennyiben az épület tartalmára vonatkozó kockázatra ugyanaz a biztosítási kötvény kiterjed;
b)
bármely típusú jármőre vonatkozó biztosítás esetén a nyilvántartásba vétel helye;
c)
a szerzıdés kötésének helye szerinti tagállam, ha a legfeljebb 4 hónapos idıtartamra szóló biztosítás utazási vagy üdülési kockázatra nyújt fedezetet, bármely ágazatról legyen is szó;
d)
az a), b) vagy c) pontban kifejezetten nem említett esetekben az a tagállam amelyben a következık valamelyike található: i.
az ügyfél szokásos tartózkodási helye;
ii.
ha az ügyfél jogi személy, a szerzıdéssel érintett ügyfél telephelye;
(11) „kötelezettségvállalás szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a következık valamelyike található▌: a)
az ügyfél szokásos tartózkodási helye;
b)
ha az ügyfél jogi személy, a szerzıdéssel érintett ügyfél telephelye;
(12) „anyavállalat”: a ║83/349/EGK tanácsi irányelv ║1. cikke értelmében meghatározott anyavállalat; (13) „leányvállalat”: a 83/349/EGK irányelv 1. cikke értelmében meghatározott leányvállalat, beleértve annak leányvállalatait is; 32 /PE 425.401
HU
▌ (15) „szoros kapcsolat”: olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy ellenırzési kapcsolaton keresztül állandó jelleggel egy és ugyanahhoz a személyhez kötıdik; (15a) az anyavállalat és a leányvállalat közötti, a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkében meghatározott viszony, illetve természetes vagy jogi személy és vállalkozás között fennálló hasonló viszony; (15b) „csoporton belüli ügylet”: minden olyan ügylet, amelynek révén a biztosítót vagy a viszontbiztosítót közvetve vagy közvetlenül ugyanazon csoportba tartozó egyéb vállalkozáshoz, illetve az abban a csoportban részt vevı vállalkozással szoros kapcsolatban álló bármely természetes vagy jogi személyhez valamely – szerzıdéses vagy azon kívüli – kötelezettség, akár fizetéses, akár pedig azon kívüli teljesítésre irányuló kapcsolat főzi; (16) „részesedés”: egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tıkéjének 20%-os vagy azt meghaladó része feletti közvetlen vagy ellenırzés útján fennálló tulajdon; (17) „befolyásoló részesedés”: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés valamely vállalkozásban, amely a tıke, vagy a szavazati jogok 10%-át, vagy annál magasabb arányt képvisel, vagy amely lehetıvé teszi jelentıs befolyás gyakorlását a vállalkozás irányításában; (18) „szabályozott piac” a következık egyike: a)
tagállamban lévı piac esetében a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában meghatározott szabályozott piac║;
b)
harmadik országban lévı piac esetében a következı feltételeket teljesítı pénzügyi piac: i.
a piac a biztosító székhely szerinti tagállama által elismert, továbbá a 2004/39/EK irányelvben szereplıkhöz hasonló követelményeknek felel meg;
ii.
a pénzügyi eszközök, amelyekkel e piacon kereskednek, hasonló minıségőek mint azok a pénzügyi eszközök, amelyekkel a székhely szerinti tagállam szabályozott piacán vagy piacain kereskednek;
(19) „nemzeti iroda”: a 72/166/EGK ║irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott nemzeti biztosítók irodája; (20) „nemzeti garanciaalap”: a 84/5/EGK ║irányelv 1. cikkének (4) bekezdésében említett testület; (21) „pénzügyi vállalkozás”: a következı jogalanyok bármelyike: a)
a 2006/48/EK irányelv ║4. cikkének (5) bekezdése és (21) bekezdése szerinti hitelintézet, pénzügyi intézmény vagy kiegészítı banki szolgáltatást végzı vállalkozás; PE 425.401\ 33
HU
b)
biztosító vagy viszontbiztosító vagy a 219. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti biztosítói holdingtársaság;
c)
a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti befektetési vállalkozás vagy pénzügyi intézmény;
d)
a 2002/87/EK ║irányelv 2. cikkének (15) bekezdése szerinti vegyes pénzügyi holding társaság;
(22) „céltársaság” : minden olyan bejegyzett vagy nem bejegyzett vállalkozás (a létezı biztosítók vagy viszontbiztosítók kivételével), amely átvállalja a kockázatot a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól, és amely teljes mértékben viseli a kockázat költségterheit egy hitelviszonyt megtestesítı értékpapír kibocsátásból származó bevételbıl vagy más finanszírozási mechanizmus által, amely esetében az ilyen hitelviszonyt megtestesítı értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus szolgáltatóinak törlesztési jogai alárendeltek az ilyen vállalkozás viszontbiztosítási kötelezettségeinek; (22a) „nagykockázat”1: a) az I. melléklet A. pontjának 4., 5., 6., 7., 11. és 12. ágazataiba besorolt kockázatok; b)
az I. melléklet A. pontjában a 14. és 15. ágazatba besorolt kockázatok, amennyiben az ügyfél szakmája szerint ipari vagy kereskedelmi tevékenységet végez vagy szellemi szabadfoglalkozású és a kockázatok ehhez a tevékenységhez kapcsolódnak;
c)
az I. melléklet A. pontjában a 3., 8., 9., 10., 13. és 16. ágazatba sorolt kockázatok , amennyiben az ügyfél meghalad a következı három feltétel határértékei közül legalább kettıt: i.
mérlegfıösszeg: 6 200 000 EUR
ii.
nettó árbevétel: 12 800 000 EUR;
iii.
a pénzügyi év során az alkalmazottak átlagos száma: 250.
Ha az ügyfél olyan vállalkozói csoporthoz tartozik, amely a 83/349/EGK irányelvben foglaltak szerint összevont éves beszámolót készít, az elsı albekezdés c) pontjában meghatározott feltételeket az összevont beszámoló alapján kell alkalmazni.
A tagállamok hozzáadhatnak az elsı albekezdés c) pontjában említett kategóriához olyan kockázatokat, amelyeket szakmai szervezetek, vegyes vállalkozások vagy idıszakos csoportok biztosítanak; 1
Az alkalmazandó jogra történı valamennyi utalás – beleértve a Róma I. rendeletet – törlésre került az irányelvbıl. A „nagykockázat” fogalma azonban továbbra is szerepel a 182. cikk (1) bekezdésében és a 188. cikk (1a) bekezdésében. Ezért ebben a cikkben a nagykockázat meghatározását a 73/239/EGK irányelv (5) cikkének d) pontjában található megfogalmazással összhangban kell bevezetni.
34 /PE 425.401
HU
(23) „kiszervezés”: egy biztosító vagy viszontbiztosító és egy szolgáltató közötti bármilyen formájú megállapodás, amelynek értelmében a szolgáltató – függetlenül attól, hogy felügyelt jogalany-e – olyan folyamatot, szolgáltatást vagy tevékenységet végez el, közvetlenül vagy szintén kiszervezés útján, amelyet egyébként a biztosító vagy viszontbiztosító maga végezne el; (23a) „irányítási feladatkör”: a gyakorlati feladatok elvégzésére szolgáló belsı kapacitás. A kockázatkezelési, a megfelelési, a belsı ellenırzési és a biztosításmatematikai feladatkörök irányítási feladatkörök; (24) „biztosítási kockázat”: veszteség vagy a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı kedvezıtlen változás kockázata, amely a nem megfelelı árazási és tartalékolási feltevésekbıl ered; (25) „piaci kockázat”: veszteség vagy a pénzügyi helyzetben bekövetkezı kedvezıtlen változás kockázata, amely – közvetlenül vagy közvetve – az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök piaci ára szintjének vagy volatilitásának ingadozásából ered; (26) „hitelkockázat”: veszteség vagy a pénzügyi helyzetben bekövetkezı kedvezıtlen változás kockázata, amely olyan értékpapír-kibocsátók, partnerek és más adósok hitelképességének ingadozásából ered, amelyekkel szemben a biztosító vagy viszontbiztosító a partnerkockázatnak, kamatréskockázatnak vagy piacikockázatkoncentrációnak van kitéve; (27) „mőködési kockázat”: veszteség kockázata, amely nem megfelelı vagy elmulasztott belsı folyamatokból, vagy az alkalmazott emberi erıforrásból és rendszerekbıl, vagy külsı eseményekbıl ered; (28) „likviditási kockázat”: annak a kockázata, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók a pénzügyi kötelezettségek rendezése érdekében, azok esedékességekor, nem képesek befektetéseiket és más eszközeiket likvidálni; (29) „koncentrációs kockázat”: minden kockázati kitettség, amelynek veszteségpotenciálja elég nagy ahhoz, hogy veszélyeztesse a biztosítók és viszontbiztosítók szolvenciáját és pénzügyi helyzetét; (30) „kockázatcsökkentési technikák”: azok a technikák, amelyek révén a biztosítók és viszontbiztosítók kockázataikat részben vagy egészben egy másik félre képesek átruházni; (31) „diverzifikációs hatások”: a biztosítók és viszontbiztosítók, valamint csoportjaik kockázati kitettségének csökkentése az üzleti tevékenység diverzifikációja révén, kihasználva azt, hogy egy kockázatos esemény kedvezıtlen alakulását ellensúlyozhatja egy másik kockázatos esemény kedvezıbb alakulása, amennyiben az adott kockázatok között nincs teljes korreláció; (32) „valószínőség-eloszlási elırejelzés”: matematikai függvény, amely egymást kölcsönösen kizáró jövıbeli események teljes sorozatához valószínőségi értékeket rendel; (33) „kockázati mérték”: matematikai függvény, amely egy adott valószínőség-eloszlási elırejelzéshez pénzügyi értéket rendel és amely a valószínőség-eloszlási elırejelzés alapjául szolgáló kockázati kitettség szintjével monoton nı; PE 425.401\ 35
HU
II. FEJEZET A TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSE 14. cikk Az engedélyezés elve 1.
Az ezen irányelv hatályába tartozó közvetlen biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység megkezdéséhez elızetes engedély megszerzése szükséges.
2.
Az (1) bekezdésben említett engedélyt a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságaitól kell kérnie a következıknek: a)
minden olyan vállalkozás, amely az adott állam területén létesíti fıirodáját;
▌ c)
minden olyan biztosító, amely miután megkapta az (1) bekezdés szerinti engedélyt, üzleti tevékenységét ki kívánja terjeszteni egy egész biztosítási ágazatra vagy más, az engedélyezetteken kívüli biztosítási ágazatokra;
▌ 15. cikk Az engedély hatálya 1.
A 14. cikk szerinti engedély az egész Közösségben érvényes. Lehetıvé teszi a biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy a Közösségben üzleti tevékenységet folytasson, mivel az engedély magában foglalja a letelepedés jogát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát is.
2.
A 14. cikket is figyelembe véve az engedélyt az I. melléklet A. pontjában vagy a II. mellékletben felsorolt közvetlen biztosítási ágazatok valamelyikére vonatkozóan adják ki. Kiterjed a teljes biztosítási ágazatra, kivéve, ha a kérelmezı csak az adott ágazathoz tartozó kockázatok egy részét kívánja biztosítani. Az egy ágazatban szereplı kockázatok nem szerepelhetnek másik ágazatban, kivéve a 16. cikk (1) bekezdésében említett eseteket. Az engedély két vagy több ágazatra is kiadható, ha a tagállam nemzeti joga lehetıséget ad ezeknek az ágazatoknak az egyidejő mővelésére.
3.
A nem-életbiztosítás tekintetében a tagállamok engedélyt adhatnak az I. melléklet B. pontjában felsorolt ágazatcsoportokra. A felügyeleti hatóságok a csak egy ágazatra vonatkozóan kérelmezett engedélyt a 23. cikkben említett üzleti tervben rögzített ügyletekre korlátozhatják.
4.
Az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozások csak abban az esetben végezhetik a 6. cikkben említett tevékenységet, ha engedélyt kaptak az I. melléklet A. pontja 18.
36 /PE 425.401
HU
ágazatának végzésére a 16. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül. Ebben az esetben az irányelv alkalmazandó a kérdéses tevékenységekre. 5.
A viszontbiztosítás tekintetében az engedély nem-élet viszontbiztosításra, életviszontbiztosításra vagy minden viszontbiztosítási tevékenységre kiadható. A kérelmet a 18. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint benyújtandó üzleti tervre tekintettel, valamint az azon tagállam által megállapított engedélyezési feltételek teljesítésének fényében kell elbírálni, ahol az engedélyezést kérik. 16. cikk Kiegészítı kockázatok
1.
2.
Egy biztosító, amely engedélyt kapott valamely , az I. mellékletben meghatározott biztosítási ágazatba vagy ágazatcsoportba tartozó elsıdleges kockázatra, más osztályokba tartozó kockázatokat is biztosíthat anélkül, hogy engedélyt kellene kérnie e kockázatok tekintetében, feltéve hogy azok megfelelnek a következı feltételeknek: a)
összefüggnek az elsıdleges kockázattal;
b)
az elsıdleges kockázat elleni biztosítás tárgyára vonatkoznak;
c)
az elsıdleges kockázatot biztosító szerzıdés által biztosítottak.
Az (1) bekezdéstıl eltérve, az I. melléklet A. pontjának 14., 15. és 17. ágazatába sorolt kockázatok nem tekinthetıek az egyéb ágazatok kiegészítı kockázatának. A 17. ágazatba sorolt jogvédelmi biztosítás azonban tekinthetı a 18. ágazatot kiegészítı kockázatnak, amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott feltételek és a következı feltételek valamelyike teljesül: a)
a fı kockázat kizárólag az olyan személyeknek nyújtott segítséghez kapcsolódik, akik utazás közben, otthonuktól vagy állandó tartózkodási helyüktıl távol kerülnek bajba;
b)
a biztosítás tengerjáró hajók használatából vagy azzal összefüggésben keletkezı jogvitákra vagy kockázatokra vonatkozik. 17. cikk A biztosító vagy viszontbiztosító társasági formája
1.
A székhely szerinti tagállam megköveteli valamennyi vállalkozástól, amelynek részére a 14. cikk alapján engedélyt kérnek, hogy a III. mellékletben felsorolt társasági formák egyikében mőködjön.
2.
A tagállamok létrehozhatnak bármely közjogi formájú vállalkozást, feltéve, hogy ezeknek a testületeknek a célja biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység folytatása a magánjog szerint alapított vállalkozásokra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett.
PE 425.401\ 37
HU
3.
A Bizottság a III. mellékletben meghatározott társasági formák bıvítésével kapcsolatban végrehajtási jogszabályokat fogadhat el. Azokat a végrehajtási jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 18. cikk Engedélyezési feltételek
1.
2.
A székhely szerinti tagállam valamennyi vállalkozástól, amelynek részére engedélyt kérnek, megköveteli a következıket: a)
ha a vállalkozás biztosító, tevékenységi körét a biztosítási üzletágra, valamint▌ a közvetlenül abból eredı tevékenységekre korlátozza, minden egyéb kereskedelmi üzleti tevékenység kizárásával;
b)
ha a vállalkozás viszontbiztosító, tevékenységi körét a viszontbiztosítási üzletágra, valamint az ahhoz kapcsolódó mőveletekre korlátozza; ez a követelmény magában foglalhatja a holdingtársasági feladatokat és tevékenységeket a pénzügyi szektorbeli tevékenységekkel kapcsolatban, a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (8) bekezdése értelmében;
c)
a 23. cikknek megfelelıen üzleti terv benyújtása;
d)
a 127. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott minimális tıkeszükséglet abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító megengedett alapvetı szavatolótıke birtoklása;
e)
annak bizonyítása, hogy képes lesz a szavatolótıke-szükséglet fedezetét biztosító megengedett szavatolótıke tartására, a 100. és az azt követı cikkeknek megfelelıen;
f)
annak bizonyítása, hogy képes lesz a minimális tıkeszükséglet fedezetét biztosító megengedett alapvetı szavatolótıke tartására, a 125. és az azt követı cikkeknek megfelelıen;
g)
annak bizonyítása, hogy képes lesz megfelelni ▌a IV. fejezet 2. szakaszában említett irányítási rendszernek▌;
h)
ha a vállalkozás nem-életbiztosító, közölje az egyes tagállamokban a 2000/26/EK ║ irányelv 4. cikke értelmében kijelölt valamennyi kárrendezési megbízott nevét és címét, kivéve azt a tagállamot, ahol az engedélyt kérik, ha a biztosítandó kockázat szerepel az I. melléklet A. pontjának 10. ágazatában, kivéve a fuvarozók felelısségbiztosítását.
Az a biztosító, amely tevékenységének más ágazatokra való kiterjesztésére kér engedélyt, vagy olyan engedély kiterjesztését kéri, amely egy ágazaton belül meghatározott kockázatokra érvényes, köteles üzleti tervet benyújtani a 23. cikkel összhangban.
38 /PE 425.401
HU
Köteles továbbá bizonyítani, hogy rendelkezik a megengedett szavatolótıkével a 100. cikk (1) bekezdésében és a 126. cikkben elıírt szavatolótıke-szükséglet és minimális tıkeszükséglet fedezetére. 3.
4.
A (2) bekezdés sérelme nélkül, ha az életbiztosítási tevékenységet végzı biztosító a 72. cikknek megfelelıen engedélyt kér arra, hogy üzleti tevékenységét az I. melléklet A. pontjának 1. és 2. ágazatában felsorolt kockázatokra kiterjessze, bizonyítania kell, hogy: a)
rendelkezik az életbiztosítókra vonatkozó minimális tıkeszükséglet abszolút alsó korlátjának, valamint a nem-életbiztosítókra vonatkozó minimális tıkeszükséglet abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító, a 127. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett megengedett alapvetı szavatolótıkével;
b)
fedezetet vállal a 73. cikkben, és az azt követı cikkekben említett minimális pénzügyi kötelezettségekre.
A (2) bekezdés sérelme nélkül, ha az I. melléklet A. pontjának 1. és 2. ágazatában felsorolt kockázatok tekintetében nem-életbiztosítási tevékenységet végzı biztosító a 72. cikknek megfelelıen engedélyt kér arra, hogy üzleti tevékenységét életbiztosítási kockázatokra kiterjessze, bizonyítania kell, hogy: a)
rendelkezik az életbiztosítókra vonatkozó minimális tıkeszükséglet abszolút alsó korlátjának, valamint a nem-életbiztosítókra vonatkozó minimális tıkeszükséglet abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító, a 127. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett megengedett alapvetı szavatolótıkével;
b)
fedezetet vállal a 73. cikk (3) bekezdésében, és az azt követı cikkekben említett minimális pénzügyi kötelezettségekre. 19. cikk Szoros kapcsolat
Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító és egyéb természetes vagy jogi személyek között szoros kapcsolat áll fenn, a felügyeleti hatóságok csak akkor adnak ki engedélyt, ha ez a szoros kapcsolat nem akadályozza felügyeleti tevékenységük hatékony gyakorlását. A felügyeleti hatóságok akkor is megtagadják az engedélyt, ha egy harmadik országnak a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szoros kapcsolatban álló egy vagy több természetes vagy jogi személyre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, vagy az ezeknek a végrehajtása során fellépı nehézségek akadályozzák felügyeleti tevékenységük hatékony gyakorlását. A felügyeleti hatóságok kötelezik a biztosítókat vagy viszontbiztosítókat, hogy biztosítsák a hatóság részére a kért tájékoztatást, amelyre az elsı bekezdésben említett feltételek betartásának folyamatos ellenırzése céljából szükségük van. 20. cikk A biztosító vagy viszontbiztosító fıirodája
PE 425.401\ 39
HU
A tagállamok megkövetelik, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító fıirodája ugyanabban a tagállamban legyen, mint amelyben az alapító okirat szerinti székhelye van. 21. cikk Szerzıdési feltételek és díjtáblázatok 1.
A tagállamok nem írnak elı olyan rendelkezéseket, amelyek kötelezıvé teszik az általános és különös szerzıdési feltételek, díjtáblázatok, különösen a díjtáblázatok és a biztosítástechnikai tartalékok számításához alkalmazott biztosítástechnikai alapok, illetve a biztosító által az ügyféllel vagy engedményezı vagy visszaengedményezı vállalkozásokkal folytatott ügyletei során felhasználni kívánt adatlapok és más nyomtatványok elızetes jóváhagyását, vagy az ezekre vonatkozó rendszeres értesítést. Az életbiztosítás tekintetében azonban, kizárólag a biztosításmatematikai elvekre vonatkozó nemzeti rendelkezések betartásának igazolása céljából, a székhely szerinti tagállam megkövetelheti a díjtáblázatok és a biztosítástechnikai tartalékok számításához alkalmazott biztosítástechnikai alapokra vonatkozó rendszeres értesítést. Ez a követelmény az életbiztosító engedélyezésének nem elıfeltétele .
2.
A tagállamok nem tartanak fenn és nem vezetnek be a biztosítási díjak emelésére vonatkozóan elızetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve, ha azok az általános árellenırzési rendszerek részét képezik.
3.
A tagállamoknak lehetıségük van arra, hogy az I. melléklet A. pontjában szereplı 18. ágazat tevékenységére engedélyt kérı vagy engedélyt kapott vállalkozásokat ellenırzésnek vessék alá a közvetlen és közvetett személyi és tárgyi feltételek meglétének vizsgálata érdekében, beleértve a vállalkozások egészségügyi csoportjainak képzettségét és a rendelkezésükre álló tárgyi feltételek minıségét, amelyekkel a vállalkozások az említett ágazatból eredı kötelezettségeik teljesítése érdekében rendelkeznek.
4.
A tagállamoknak lehetıségük van arra, hogy hatályban tartsanak, vagy bevezessenek olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek a létesítı okirat és alapszabály jóváhagyását, illetve a felügyelet szokásos gyakorlásához szükséges bármilyen más dokumentum bemutatását írják elı. 22. cikk A piac gazdasági követelményei
A tagállamok nem írják elı, hogy az engedélykérelmeket a piac gazdasági követelményeinek tükrében mérlegeljék. 23. cikk Üzleti terv 1.
A 18. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett üzleti terv a következıkre vonatkozó sajátos és általános adatokat vagy bizonyítékot tartalmazza: a)
azoknak a kockázatoknak vagy kötelezettségvállalásoknak a jellege, amelyeket az érintett biztosító vagy viszontbiztosító fedezni kíván;
40 /PE 425.401
HU
2.
b)
azok a viszontbiztosítási eljárások, amelyeket a viszontbiztosító az engedményezı biztosítóknak elfogadásra javasol;
c)
a viszontbiztosításra és a visszaengedményezésre vonatkozó iránymutatások
d)
a minimális tıkeszükséglet abszolút alsó korlátját alkotó alapvetı szavatolótıkeelemek;
e)
az adminisztratív szolgáltatások és az üzletszerzéshez szükséges szervezet létrehozásának becsült költségei; az ezek fedezéséhez szükséges pénzügyi erıforrások leírása, és ha a biztosítandó kockázatok az I. melléklet A. pontjában szereplı 18. ágazathoz tartoznak, azoknak az erıforrásoknak a leírása, amelyek a biztosító rendelkezésére állnak a vállalt segítség nyújtásához.
Az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken kívül a tervnek az elsı három pénzügyi évre az alábbiakat kell tartalmaznia: a)
egy elızetes mérlegterv;
b)
a VI. fejezet 4. szakaszának 1. alszakaszában elıírt jövıbeni szavatolótıkeszükséglet becslése az a) pontban említett elızetes mérlegterv alapján, valamint a becslés számítási módja;
c)
a 126. és 127. cikkben elıírt jövıbeni minimális tıkeszükséglet becslése az a) pontban említett elızetes mérlegterv alapján, valamint a becslés számítási módja;
d)
azoknak a pénzügyi erıforrásoknak becslése, amelyeket a biztosítástechnikai tartalékok, a minimális tıkeszükséglet és a szavatolótıke-szükséglet fedezetére szánnak;
e)
a nem-életbiztosítás és viszontbiztosítás esetében még a következıket is:
f)
i.
az organizációs költségeken kívül a mőködési költségek becsült értéke, különös tekintettel a folyó általános költségekre és jutalékráfordításokra;
ii.
a biztosítási díjak vagy járulékok és a kárigények becsült értéke;
életbiztosítás esetében a közvetlen üzleti tevékenység, a viszontbiztosításba vett és a viszontbiztosításba adott kockázatok tekintetében a részletes bevételi és kiadási becsléseket rögzítı terv is. 24. cikk Részvényesek és befolyásoló részesedéssel rendelkezı tagok
1.
A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai addig nem adnak engedélyt a biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység megkezdéséhez, amíg a vállalkozás nem tájékoztatja ıket azoknak a közvetlen vagy közvetett részvényeseknek vagy tagoknak az azonosító adatairól – akár természetes, akár jogi személyek –, akiknek befolyásoló részesedése van az adott vállalkozásban, valamint e részesedések mértékérıl.
PE 425.401\ 41
HU
Az említett hatóságok megtagadják az engedély megadását, ha a részvényeseket, vagy tagokat a biztosító vagy viszontbiztosító megbízható és körültekintı irányításának követelményeit szem elıtt tartva nem találják megfelelınek. 2.
Az (1) bekezdés alkalmazásában a 2004/109/EK irányelv 9. és 10. cikkében említett szavazati jogokat, valamint az azok összesítésére az említett irányelv 12. cikkének (4) és (5) bekezdésében megállapított feltételeket kell figyelembe venni; A tagállamoknak nem kell figyelembe venniük azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyekkel a befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek – a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 6. pontjában foglaltak értelmében – a pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalása és/vagy a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján történı kihelyezése révén rendelkezhetnek, feltéve, hogy az említett jogokat egyrészt nem gyakorolják vagy egyéb módon nem használják a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra, és másrészt azokat a részesedésszerzéstıl számított egy éven belül elidegenítik. 25. cikk Engedélykérelem elutasítása
Az engedélykérelmet elutasító határozathoz csatolni kell annak pontos okait, és errıl értesíteni kell az érintett vállalkozást. Minden tagállam rendelkezik a bírósághoz fordulás jogáról, amennyiben a kérelmet elutasítják. Azokkal az esetekkel kapcsolatban is szükséges a bírósághoz fordulás jogáról rendelkezni, amikor a felügyeleti hatóságok nem foglalkoztak egy engedélykérelemmel az annak kézhezvételétıl számított hat hónapon belül. 26. cikk Elızetes konzultáció más tagállamok ▌hatóságaival 1.
2.
Konzultációt kell folytatni a másik érintett tagállam felügyeleti hatóságaival, mielıtt mőködési engedélyt adnának olyan vállalkozásnak, amelyre a következık bármelyike vonatkozhat: a)
egy másik tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalata;
b)
egy másik tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatának leányvállalata;
c)
egy másik tagállamban engedélyezett biztosítót vagy viszontbiztosítót ellenırzı természetes vagy jogi személy ellenırzése alatt áll.
Konzultációt kell folytatni az érintett tagállamnak a hitelintézetek, illetve a befektetési vállalkozások felügyeletének ellátásáért felelıs hatóságaival, mielıtt mőködési engedélyt adnának egy olyan biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, amelyre a következık bármelyike vonatkozhat:
42 /PE 425.401
HU
3.
a)
a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás leányvállalata;
b)
a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás anyavállalatának leányvállalata;
c)
a Közösségben engedélyezett hitelintézetet vagy befektetési vállalkozást ellenırzı természetes vagy jogi személy ellenırzése alatt áll.
Az (1) és (2) bekezdésben említett érintett hatóságok konzultációt folytatnak egymással az ugyanazon csoporthoz tartozó másik vállalkozás részvényeseinek alkalmasságára, valamint a vállalkozás vezetésében részt vevı, valamint a vállalkozást ténylegesen vezetı vagy más fı funkciót ellátó személyekre vonatkozó alkalmassági és megbízhatósági követelmények értékelésére vonatkozó döntés elıtt. Az illetékes hatóságok kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják azokat a részvényesek alkalmasságára, valamint a vállalkozást ténylegesen vezetı vagy más fı funkciót ellátó személyekre vonatkozó alkalmassági és megbízhatósági követelményekre vonatkozó információkat, amelyek fontosak lehetnek a másik illetékes hatóság számára egy engedély kiállításához, továbbá a mőködési feltételek betartásának folyamatos értékeléséhez. III. FEJEZET FELÜGYELETI HATÓSÁGOK ÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK 27. cikk A felügyelet fı célja
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok rendelkezzenek a fı cél, azaz az ügyfelek és kedvezményezettek védelme eléréséhez szükséges eszközökkel, valamint a megfelelı szakértelemmel, kapacitással és felhatalmazással. 27a. cikk A pénzügyi stabilitás és a prociklikusság fenntartása A felügyelet 27. cikkben meghatározott fı céljának sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy általános kötelezettségeik ellátása során a felügyeleti hatóságok – különösen vészhelyzetekben – megfelelıen mérlegelik döntéseiknek az Európai Unió érintett pénzügyi rendszereire gyakorolt lehetséges hatását, figyelembe véve az adott idıpontban rendelkezésre álló információkat. Olyan idıszakokban, amikor a pénzügyi piacokat rendkívüli mozgások jellemzik, a felügyeleti hatóságok figyelembe veszik tevékenységeik lehetséges prociklikus hatásait. 28. cikk Általános felügyeleti elvek
PE 425.401\ 43
HU
1.
A felügyelet elıre tekintı és kockázatalapú megközelítésen alapul. A felügyelet kiterjed a biztosítási és viszontbiztosítási üzletág szabályszerő mőködésének, valamint a felügyeleti szabályok biztosítók és viszontbiztosítók általi betartásának folyamatos ellenırzésére.
2.
A biztosítók és viszontbiztosítók felügyelete helyszínen kívüli tevékenységek és helyszíni ellenırzések megfelelı kombinációjából áll.
3.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az irányelvben megállapított követelményeket a biztosítók vagy viszontbiztosítók üzleti tevékenységében rejlı kockázatok jellegéhez, összetettségéhez és nagyságrendjéhez igazodóan alkalmazzák.
3a.
A Bizottság biztosítja, hogy a végrehajtási jogszabályokban szerepel az arányosság elve, ezáltal garantálva jelen irányelv arányos alkalmazását, különösen tekintettel a nagyon kis biztosítókra. 29. cikk Felügyeleti hatóságok és a felügyelet hatálya
1.
A biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi felügyelete, beleértve a fióktelepeken keresztül vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzett tevékenységet is, a székhely szerinti tagállam kizárólagos felelıssége.
2.
Az (1) bekezdés szerinti pénzügyi felügyelet magában foglalja a biztosító és viszontbiztosító teljes tevékenységére vonatkozóan a vállalkozás szolvenciájának, a biztosítástechnikai tartalékok képzésének, a vállalkozás eszközeinek és a megengedett szavatolótıkének a tagállamban a közösségi szinten elfogadott rendelkezések értelmében alkotott szabályokkal vagy követett gyakorlattal összhangban történı ellenırzését. Azokban az esetekben, amikor az érintett biztosító engedélyt kapott az I. melléklet A. pontjában szereplı 18. ágazatba sorolt kockázatok biztosítására, a felügyelet kiterjed azoknak a technikai erıforrásoknak a folyamatos ellenırzésére is, amelyek a biztosítónak az általa vállalt segítségnyújtási tevékenység ellátása céljából rendelkezésre állnak, ha a székhely szerinti tagállam törvényei rendelkeznek az ilyen erıforrások folyamatos ellenırzésérıl.
3.
Amennyiben a kockázat helye vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállam, vagy viszontbiztosítók esetén a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai indokoltan úgy vélik, hogy valamely biztosító vagy viszontbiztosító tevékenységei érinthetik annak pénzügyi stabilitását, kötelesek errıl tájékoztatni a vállalkozás székhely szerinti tagállamának felügyeleti hatóságait. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai állapítják meg, hogy a vállalkozás betartja-e az ezen irányelvben meghatározott prudenciális elveket. 30. cikk Átláthatóság és elszámoltathatóság
1.
A felügyeleti hatóságok átlátható és elszámoltatható módon, a bizalmas információk kellı védelmével végzik feladataikat.
44 /PE 425.401
HU
2.
A tagállamok gondoskodnak a következı információk közzétételérıl: a)
a biztosítási szabályozásra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint általános iránymutatások szövege;
b)
a 36. cikkben meghatározott felügyeleti felülvizsgálat általános kritériumai és módszerei, beleértve a 34. cikk (4) bekezdésével összhangban kidolgozott eszközöket;
c)
a prudenciális szabályok alkalmazásának fıbb területeire vonatkozó statisztikai aggregátumok;
d)
az irányelvben engedélyezett választási ▌lehetıségek alkalmazásának módja;
e)
a felügyelet célja, fı feladatkörei és tevékenységei.
Az elsı albekezdésben elıírt közzétételnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a felügyeleti hatóságok által a különbözı tagállamokban alkalmazott felügyeleti megközelítéseket összevessék. A közzétételt közös formátumban, rendszeres aktualizálás mellett kell megtenni. Az elsı albekezdés a)–e) pontjaiban említett információkat minden tagállamban egy elektronikus helyszínen hozzáférhetıvé kell tenni. 3.
A tagállamok a felügyeleti hatóságok irányító és vezetı testületei tagjainak kinevezését és visszahívását illetıen átláthatósági követelményeket írnak elı.
4.
A Bizottság a (2) bekezdéssel kapcsolatban végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyekben meghatározza a statisztikai aggregátumok közzétételének fıbb követelményeit, valamint a közzététel formátumát, tartalmi elemeit és idıpontját. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek a módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 31. cikk Viszontbiztosítási vagy visszaengedményezési szerzıdés elutasításának tilalma
1.
A biztosító székhelye szerinti tagállam nem utasíthatja el a 14. cikkel összhangban engedélyezett viszontbiztosítóval, vagy biztosítóval kötött viszontbiztosítási szerzıdést az adott viszontbiztosító vagy biztosító pénzügyi stabilitásával közvetlenül összefüggı okokra hivatkozva.
2.
A viszontbiztosító székhelye szerinti tagállam nem utasíthatja el a viszontbiztosító által egy a 14.cikkel összhangban engedélyezett viszontbiztosítóval, vagy biztosítóval kötött visszaengedményezési szerzıdést az adott viszontbiztosító vagy biztosító pénzügyi stabilitásával közvetlenül összefüggı okokra hivatkozva. 32. cikk Másik tagállamban alapított fióktelepek felügyelete PE 425.401\ 45
HU
Ha egy valamely másik tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító tevékenységét fióktelepen keresztül folytatja, a tagállamok lehetıvé teszik a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai számára, hogy – miután értesítették az érintett fogadó tagállam felügyeleti hatóságait – maguk, vagy az általuk erre a célra kijelölt személyek útján a helyszínen ellenırizzék azokat az adatokat, amelyek ismerete a vállalkozás pénzügyi felügyeletének ellátásához szükségesek. Az érintett fogadó tagállam hatóságai részt vehetnek az ellenırzésben. ▌ 34. cikk Általános felügyeleti hatáskör 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok megfelelı hatáskörrel rendelkezzenek prevenciós és korrekciós intézkedések meghozatalára annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók betartsák azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket valamennyi tagállamban be kell tartaniuk.
2.
A felügyeleti hatóságok hatáskörrel rendelkeznek a biztosítókat és viszontbiztosítókat, valamint azok igazgatóságának vagy ügyvezetı testületének tagjait, illetve az említett testületeket irányító személyeket érintı bármely szükséges, adott esetben akár igazgatási vagy pénzügyi jellegő intézkedés meghozatalára.
3.
A tagállamok a 35. cikkel összhangban gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok megfelelı hatáskörrel rendelkezzenek a felügyelethez szükséges információk elıírására.
4.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok megfelelı hatáskörrel rendelkezzenek a felügyeleti felülvizsgálati folyamat keretében mennyiségi mutatók kidolgozására – a szavatolótıke-szükséglet számítása mellett és amennyiben szükséges –, annak érdekében, hogy értékeljék a biztosítók és viszontbiztosítók alkalmazkodóképességét olyan lehetséges eseményekkel vagy a gazdasági körülmények olyan jövıbeni változásaival kapcsolatban, amelyek kedvezıtlen hatással járhatnak általános pénzügyi helyzetükre. A felügyeleti hatóságoknak jogukban áll megkövetelni a vállalkozásoktól az így kidolgozott mutatók mérését.
5.
A felügyeleti hatóságok megfelelı hatáskörrel rendelkeznek a biztosítók és viszontbiztosítók telephelyén folytatott helyszíni ellenırzések végzésére.
6.
A felügyeleti hatáskört kellı idıben és arányos módon kell alkalmazni.
7.
Az (1)–(5) bekezdésben említett, biztosítókkal és viszontbiztosítókkal kapcsolatos hatáskör a biztosítók és viszontbiztosítók kiszervezett tevékenységeivel kapcsolatban is alkalmazható.
8.
Az (1)–(5) és (7) bekezdésben meghatározott intézkedéseket szükség esetén végrehajtási intézkedéssel, bírói úton kell végrehajtani. 35. cikk Felügyeleti célokból nyújtandó tájékoztatás
46 /PE 425.401
HU
1.
2.
A tagállamok elıírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók adják meg a felügyeleti hatóságoknak a felügyelethez szükséges tájékoztatást. A tájékoztatásnak a 36. cikkben említett eljárás folytatása során legalább a következıkhöz szükséges információkat kell tartalmaznia: a)
a vállalkozások által alkalmazott irányítási rendszer, a folytatott üzleti tevékenység, a szolvenciával kapcsolatban alkalmazott értékelési elvek, a vállalt kockázatok és a kockázatkezelési rendszer, valamint a tıkestruktúra, tıkeigény és tıkekezelés értékelése;
b)
a felügyeleti jogok gyakorlásából és a felügyeleti kötelezettségek teljesítésébıl eredı helyes döntések meghozatala.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok a következı hatáskörökkel rendelkezzenek: a)
3.
4.
az (1) bekezdésben említett tájékoztatás jellegének, alkalmazási körének és formátumának meghatározása; a tájékoztatás megadására a felügyeleti hatóságok a következı idıpontokat írják elı a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak: i.
elıre meghatározott idıszakonként;
ii.
elıre meghatározott események bekövetkeztekor;
iii.
a biztosító vagy viszontbiztosító helyzetének vizsgálata során;
b)
közvetítıknél található vagy harmadik felekkel kötött szerzıdésekkel kapcsolatos információk beszerzése;
c)
információkérés külsı szakértıktıl, például könyvvizsgálóktól és biztosítási matematikusoktól.
Az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatás a következıket tartalmazza: a)
minıségi vagy mennyiségi elemek, illetve célszerő kombinációjuk;
b)
múltbeli, aktuális vagy jövıbeni elemek, illetve célszerő kombinációjuk;
c)
belsı vagy külsı forrásokból származó információk, illetve célszerő kombinációjuk.
Az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatás megfelel a következı elveknek: a)
összhangban kell lennie az érintett vállalkozás üzleti tevékenységének jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, valamint különösen az abban rejlı kockázatokkal;
b)
hozzáférhetınek, minden lényeges szempont tekintetében hiánytalannak, összehasonlíthatónak és idıben is következetesnek kell lennie;
c)
relevánsnak, megbízhatónak és érthetınek kell lennie.
PE 425.401\ 47
HU
5.
A tagállamok elıírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók megfelelı rendszerekkel és struktúrákkal rendelkezzenek az (1)–(4) bekezdésben megállapított követelmények teljesítése céljából, valamint egy, a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatósága vagy ügyvezetı testülete által jóváhagyott, a megadott tájékoztatás folyamatos helyességét biztosító írásos politikával.
6.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyekben a felügyeleti jelentési követelmények célszerő mértékő konvergenciája érdekében meghatározza az (1)–(4) bekezdésben említett tájékoztatásra vonatkozó szabályokat. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 36. cikk Felügyeleti felülvizsgálat
1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok felülvizsgálják és értékeljék azokat a stratégiákat, folyamatokat és jelentési eljárásokat, amelyeket a biztosítók és viszontbiztosítók az irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések betartása érdekében dolgoztak ki. A felülvizsgálat és értékelés tartalma az irányítási rendszerrel kapcsolatos minıségi követelmények értékelése, azon kockázatok értékelése, amelyeket a vállalkozások vállalnak vagy vállalhatnak, valamint a vállalkozások arra irányuló képességének értékelése, hogy mőködési környezetüket figyelembe véve mennyire képesek felmérni az említett kockázatokat.
2.
3.
A felügyeleti hatóságok különösen a következıkkel kapcsolatos megfelelıséget vizsgálják és értékelik: a)
a IV. fejezet 2. szakaszában meghatározott irányítási rendszer, beleértve a sajátkockázat- és szolvenciaértékelést;
b)
a VI. fejezet 2. szakaszában meghatározott biztosítástechnikai tartalékok;
c)
a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tıkeszükséglet;
d)
a VI. fejezet 6. szakaszában meghatározott befektetési szabályok;
e)
a VI. fejezet 3. szakaszában meghatározott szavatolótıke minısége és mennyisége;
f)
amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító teljes vagy részleges belsı modellt használ, a VI. fejezet 4. szakaszának 3. alszakaszában meghatározott teljes és részleges belsı modellekre vonatkozó követelmények folyamatos betartása.
A felügyeleti hatóságok megfelelı felügyeleti eszközöket mőködtetnek, amelyek révén képesek azonosítani a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetének romlását és felügyelni annak orvoslását.
48 /PE 425.401
HU
4.
A felügyeleti hatóságok értékelik a biztosítók és viszontbiztosítók által kidolgozott azon módszerek és gyakorlatok megfelelıségét, amelyek célja azoknak a lehetséges eseményeknek vagy a gazdasági körülmények olyan jövıbeni változásainak azonosítása, amelyek kedvezıtlen hatással járhatnak általános pénzügyi helyzetükre. A felügyeleti hatóságok értékelik a vállalkozásoknak az említett lehetséges eseményekkel vagy a gazdasági körülmények jövıbeni változásaival szembeni ellenálló képességét.
5.
A felügyeleti hatóságok rendelkeznek az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók számára elıírják a felügyeleti felülvizsgálat során azonosított gyenge pontok és hiányosságok orvoslását.
6.
Az (1), (2) és (4) bekezdésben említett felülvizsgálatokat, értékeléseket és vizsgálatokat rendszeresen kell végezni. A felügyeleti hatóságok megállapítják az (1), (2) és (4) bekezdésben említett felülvizsgálatok és értékelések minimális gyakoriságát és alkalmazási körét, e közben figyelembe veszik az érintett biztosítók vagy viszontbiztosítók tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét. 37. cikk Kiegészítı tıkeszükséglet
1.
A felügyeleti felülvizsgálatot követıen a felügyeleti hatóságok kivételes esetekben kiegészítı tıkeszükségletet írhatnak elı egy biztosító vagy viszontbiztosító számára, indokolással ellátott határozatban. E lehetıség csak a következı esetekben alkalmazható: a)
a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentısen eltér a VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerinti standard formulával számított szavatolótıke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektıl, és: i.
a belsı modell alkalmazására vonatkozó, 117. cikk szerinti elıírás nem célszerő, vagy hatástalannak bizonyult; vagy
ii.
amíg ▌a 117. cikkel összhangban a részleges vagy teljes belsı modell kidolgozása folyamatban van;
b)
a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentısen eltér a VI. fejezet 4. szakaszának 3. alszakasza szerinti belsı modell vagy részleges belsı modell alkalmazásával számított szavatolótıkeszükséglet alapjául szolgáló feltevésektıl, mivel bizonyos számszerősíthetı kockázatokat nem megfelelıen vettek számításba és a megadott határidın belül nem került sor a modellnek az adott kockázati profilhoz való kiigazítására;
c)
a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszere jelentısen eltér a IV. fejezet 2. szakaszában megállapított elıírásoktól, és az eltérés gátolja a vállalkozást abban, hogy képes legyen helyesen meghatározni, felmérni, ellenırizni, kezelni és jelenteni azokat a kockázatokat, amelyeknek ki van vagy ki lehetne téve, továbbá más eszközök alkalmazása önmagában nem valószínő, hogy a megadott határidın belül orvosolni tudná a hiányosságokat. PE 425.401\ 49
HU
2.
E cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott esetekben a kiegészítı tıkeszükségletet oly módon kell kiszámítani, hogy a vállalkozás teljesítse a 101. cikk (3) bekezdésének követelményét. E cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetekben a kiegészítı tıkeszükségletnek arányosnak kell lennie az azon hiányosságokból adódó lényeges kockázatokkal, amelyek a kiegészítı tıkeszükséglet elıírására ösztönözték a felügyeleti hatóságot.
3.
Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott esetekben a felügyeleti hatóság gondoskodik arról, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító minden erıfeszítést megtegyen a kiegészítı tıkeszükséglet elıírásához vezetı hiányosságok orvoslására.
4.
A felügyeleti hatóság legalább évente felülvizsgálja az (1) bekezdésben említett kiegészítı tıkeszükségletet, és azt fel is oldja, ha a vállalkozás orvosolta az annak elıírásához vezetı hiányosságokat. ▌
5.
Az ▌elıírt kiegészítı tıkeszükséglettel bıvített szavatolótıke-szükséglet a nem megfelelı szavatolótıke-szükséglet helyébe lép Az (1) albekezdésben foglaltak ellenére a szavatolótıke-szükségletnek a 76. cikk (5) bekezdésében említett kockázati ráhagyás kiszámítása céljából nem szabad tartalmaznia az (1) bekezdés c) pontjával összhangban elıírt kiegészítı tıkeszükségletet.
6.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyekben tovább részletezi azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a kiegészítı tıkeszükségletet alkalmazni kell, illetve annak számítási módját. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek a módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 38. cikk Kiszervezett feladatkörök és tevékenységek felügyelete
1.
A 48. cikk sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a feladatkört vagy biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet kiszervezı biztosítók vagy viszontbiztosítók megtegyék a szükséges lépéseket az alábbi feltételek teljesítése céljából: a)
a szolgáltatónak a kiszervezett feladatkör vagy tevékenység tekintetében együtt kell mőködnie a biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatóságaival;
b)
a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, a könyvvizsgálóiknak és a▌ felügyeleti hatóságoknak tényleges hozzáféréssel kell rendelkezniük a kiszervezett feladatkörökkel vagy tevékenységekkel kapcsolatos adatokhoz▌;
50 /PE 425.401
HU
ba)
2.
a felügyeleti hatóságoknak tényleges hozzáféréssel kell rendelkezniük a szolgáltató üzleti helységeihez, ▌továbbá ▌képeseknek kell lenniük e hozzáférési jogok gyakorlására.
A szolgáltató telephelye szerinti tagállam engedélyezi a biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatóságainak, hogy saját maguk, vagy az általuk e célból kijelölt közvetítık vagy személyek helyszíni ellenırzést végezzenek a szolgáltató telephelyén. A biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatósága a helyszíni ellenırzés elıtt tájékoztatja a szolgáltató telephelye szerinti tagállam megfelelı hatóságát. Nem felügyelt jogalany esetében a megfelelı hatóság a felügyeleti hatóság. A biztosító vagy viszontbiztosító tagállamának felügyeleti hatósága az ilyen helyszíni ellenırzések hatáskörét átruházhatja a szolgáltató telephelye szerinti tagállam felügyeleti hatóságaira. 39. cikk Állományátruházás
1.
A nemzeti jogszabályok által meghatározott feltételek mellett a tagállamok engedélyezik a területükön fıirodával rendelkezı biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján megkötött szerzıdésállományuk egészét vagy egy részét egy, a Közösségen belül letelepedett átvevı vállalkozásra ruházzák. Az átruházás csak úgy engedélyezhetı, amennyiben az átvevı vállalkozás székhely szerinti tagállamának felügyeleti hatóságai igazolják, hogy az átruházást is figyelembe véve az átvevı vállalkozás rendelkezik a szükséges megengedett alapvetı szavatolótıkével a 100. cikk elsı albekezdésében említett szavatolótıke-szükséglet fedezetére.
2.
Biztosítók esetében a (3)–(6) bekezdés alkalmazandó.
3.
Amikor egy fióktelep kívánja szerzıdésállományának egy részét vagy egészét átruházni, a fióktelep szerinti tagállammal konzultálni kell.
4.
Az (1) és (3) bekezdésben említett körülmények között, az átruházó biztosító székhely szerinti tagállamának felügyeleti hatóságai ▌azon tagállamok felügyeleti hatóságai hozzájárulásának megszerzése után engedélyezik az átruházást, amelyekben a szerzıdéseket a letelepedési jog vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága értelmében megkötötték.
5.
A megkeresett tagállamok ▌hatóságai az átruházó biztosító székhely szerinti tagállama ▌hatóságainak a konzultáció iránti kérés kézhezvételétıl számított három hónapon belül adják meg véleményüket vagy hozzájárulásukat. Amennyiben a megkeresett hatóságok e határidın belül nem válaszolnak, azt a vállalkozás számára hallgatólagos hozzájárulásnak kell tekinteni.
6.
Az (1)–(5) bekezdés szerint engedélyezett portfólióátruházás tényét a székhely szerinti tagállam, a kockázat helye szerinti tagállam vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállam PE 425.401\ 51
HU
nemzeti jogában meghatározott módon megadott engedélyezést megelızıen vagy azt követıen kell közzétenni. Az ilyen átruházások automatikusan érvényessé válnak a szerzıdı felekkel, a biztosított személyekkel és bármilyen más, az átruházott szerzıdésekbıl eredıen jogokkal vagy kötelezettségekkel rendelkezı egyéb személyekkel szemben. Az elsı és a második albekezdés nem érinti a tagállamok jogát arra, hogy biztosítsák az ügyfelek számára a szerzıdések felmondásának lehetıségét az átruházást követı meghatározott idıtartamon belül. IV. FEJEZET A TEVÉKENYSÉGRE VONATKOZÓ FELTÉTELEK 1. SZAKASZ – AZ IGAZGATÓSÁG VAGY AZ ÜGYVEZETİ TESTÜLET FELELİSSÉGE 40. cikk Az igazgatóság vagy az ügyvezetı testület felelıssége A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatósága vagy ügyvezetı testülete végsı felelısséget vállaljon azért, hogy az érintett vállalkozás betartsa az ezen irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. 2. SZAKASZ – IRÁNYÍTÁSI RENDSZER 41. cikk Általános irányítási követelmények 1.
A tagállamok elıírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók hatékony, az üzleti tevékenység megbízható és prudens folytatását szavatoló irányítási rendszert mőködtessenek. A rendszer alapkövetelménye a megfelelı, átlátható szervezeti felépítés, a feladatkörök egyértelmő megkülönböztetésével és célszerő szétválasztásával, valamint az információáramlást biztosító hatékony rendszer megléte. Az irányítási rendszernek biztosítania kell a 42–48. cikkben megállapított követelményeknek való megfelelést. Az irányítási rendszert rendszeres belsı felülvizsgálatnak kell alávetni.
2.
Az irányítási rendszernek arányosnak kell lennie a biztosító vagy viszontbiztosító tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.
3.
A biztosítók és viszontbiztosítók írásos politikákat rögzítenek legalább a következık vonatkozásában: kockázatkezelés, belsı ellenırzés, belsı audit, és adott esetben kiszervezés. Gondoskodnak a politikák követésérıl is. Az írásos politikákat legalább évente felülvizsgálják. Elfogadásukhoz az igazgatóság vagy ügyvezetı testület elızetes hozzájárulása szükséges, a rendszer vagy az érintett terület bármely jelentıs változásakor módosítani kell ıket.
52 /PE 425.401
HU
3a.
A biztosítók és viszontbiztosítók – többek között készenléti tervek kidolgozásával – ésszerő lépéseket tesznek tevékenységeik folyamatos és szabályszerő végrehajtásának biztosítására. A vállalkozás e célból megfelelı és arányos rendszereket, erıforrásokat és eljárásokat alkalmaz.
4.
A felügyeleti hatóságoknak megfelelı eszközökkel, módszerekkel és hatáskörrel kell rendelkezniük a biztosítók és viszontbiztosítók irányítási rendszerének ellenırzésére, továbbá a biztosítók és viszontbiztosítók által észlelt, pénzügyi stabilitást érintı kockázatok értékelésére. A tagállamok gondoskodnak a felügyeleti hatóságok azon hatáskörérıl, amely alapján azok az irányítási rendszer tökéletesítését és erısítését írhatják elı, a 42–48. cikkben meghatározott követelmények teljesítésének biztosítása érdekében. 42. cikk A vállalkozást ténylegesen vezetı vagy más fı funkciót ellátó személyekre vonatkozó alkalmassági és megbízhatósági követelmények
1.
A biztosítók és viszontbiztosítók gondoskodnak arról, hogy a vállalkozást ténylegesen vezetı vagy más fı funkciót ellátó személyek mindenkor megfelelnek az alábbi követelményeknek: a)
szakmai képzettségük, tudásuk és tapasztalatuk alkalmassá teszi ıket a megbízható és prudens vezetésre (alkalmasság);
b)
jó a hírnevük és tisztességesek (megbízhatóság).
2.
A biztosítók és viszontbiztosítók a vállalkozást ténylegesen vezetık vagy más fı funkcióért felelısök személyében bekövetkezı változásokról értesítik a felügyeleti hatóságot, mellékelve minden olyan információt, amely a vállalkozás vezetésére kijelölt új személyek alkalmasságának és megbízhatóságának megállapításához szükséges.
3.
A biztosítók és viszontbiztosítók értesítik a felügyeleti hatóságot, amennyiben az (1) és (2) bekezdésben említett személyeket az (1) bekezdésben említett követelmények nem teljesítése miatt leváltják. 42a. cikk A jó hírnév igazolása
1.
Amennyiben valamelyik tagállam saját állampolgáraitól vagy nemzeti vállalkozásaitól bizonyítékot követel jó hírnevükre, illetve arra vonatkozóan, hogy korábban ellenük csıdeljárás nem indult, vagy mindkettıre vonatkozóan, az ilyen tagállam más tagállamok állampolgárai tekintetében elegendı bizonyítékként elfogadja a "bírósági nyilvántartás" kivonatának bemutatását, vagy ennek hiányában a származás szerinti tagállam illetékes bírósága, vagy közigazgatási hatóságai által kibocsátott, ezzel egyenértékő okiratot, illetve külföldi állampolgár esetén annak a tagállamnak a hatóságaitól származó okiratot, ahol az ilyen személy lakóhellyel rendelkezett, bizonyítva, hogy ezeknek a követelményeknek megfelel.
PE 425.401\ 53
HU
2.
Amennyiben a székhely szerinti tagállam vagy az a tagállam, ahol a külföldi állampolgár lakóhellyel rendelkezett, nem bocsátja ki az (1) bekezdésben említett dokumentumot, ez helyettesíthetı egy esküvel, vagy azokban a tagállamokban, ahol esküre vonatkozó rendelkezések nincsenek, ünnepélyes nyilatkozattal, amelyet az érintett külföldi állampolgár az illetékes bíróság vagy közigazgatási hatóság, vagy szükség szerint , a közjegyzı elıtt tesz meg a székhely szerinti tagállamban vagy abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkezett. Az ilyen hatóság vagy közjegyzı az eskü vagy az ünnepélyes nyilatkozat hitelességét igazolja. Azzal kapcsolatban, hogy az illetı ellen korábban csıdeljárás nem indult, az elsı albekezdésben említett nyilatkozatot az illetékes szakmai vagy kereskedelmi testület elıtt is meg lehet tenni az említett országban.
3.
Az (1) és a (2) bekezdésben említett igazolások és okiratok nem nyújthatók be kibocsátásuk napjától számított három hónapnál késıbb.
4.
A tagállamok kijelölik az (1) és (2) bekezdésben említett okiratok kibocsátására illetékes hatóságokat és testületeket, és errıl a többi tagállamot és a Bizottságot haladéktalanul tájékoztatják. Az egyes tagállamok a többi tagállamot és a Bizottságot azokról a hatóságokról vagy testületekrıl is tájékoztatják, amelyekhez az (1) és (2) bekezdésben említett okiratokat a 2. cikkben említett tevékenységeknek a tagállam területén történı végzése iránti kérelem alátámasztására be kell nyújtani. 43. cikk Kockázatkezelés
1.
A biztosítók és viszontbiztosítók eredményes kockázatkezelési rendszert mőködtetnek, amely azon kockázatok és kockázati kölcsönhatások folyamatos meghatározásához, felméréséhez, felügyeletéhez, kezeléséhez és jelentéséhez szükséges stratégiákból, folyamatokból és jelentési eljárásokból áll, amelyeknek egyedi vagy összesített szinten ki vannak, illetve ki lehetnének téve. A kockázatkezelési rendszernek hatékonynak kell lennie, és a rendszert a biztosító vagy viszontbiztosító szervezeti felépítésébe és döntéshozatali folyamataiba kell integrálni, megfelelıen figyelembe véve a vállalkozást ténylegesen vezetı vagy más fı funkciót ellátó személyeket.
2.
A kockázatkezelési rendszer kiterjed a szavatolótıke-szükséglet számításában figyelembe veendı, a 101. cikk (4) bekezdésében meghatározott kockázatokra, valamint a számításban nem vagy nem teljesen figyelembe vett kockázatokra is. A rendszer legalább a következı területekre kiterjed: a)
biztosítás és tartalékképzés;
b)
eszköz-forrás menedzsment;
54 /PE 425.401
HU
c)
befektetések, fıként származtatott ügyletek és hasonló kötelezettségvállalások;
d)
likviditási és koncentrációkockázat-kezelés;
da)
mőködésikockázat-kezelés;
e)
viszontbiztosítás és más kockázatcsökkentési technikák.
A 41. cikk (4) bekezdésében említett írásos kockázatkezelési politika az e bekezdés második albekezdésének a)–e) pontjával összefüggı politikákból áll. 3.
A befektetési kockázattal kapcsolatban a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak bizonyítaniuk kell, hogy megfelelnek a VI. fejezet 6. szakasza rendelkezéseinek.
4.
A biztosítók és viszontbiztosítók kockázatkezelési feladatkört alakítanak ki, amelynek felépítése lehetıvé teszi a kockázatkezelési rendszer mőködtetését.
5.
A 110. és 111. cikkel összhangban jóváhagyott részleges vagy teljes belsı modellt alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók esetében a kockázatkezelési feladatkör az alábbi kiegészítı feladatokkal bıvül: a)
a belsı modell kidolgozása és alkalmazása;
b)
a belsı modell próbája és hitelesítése;
c)
a belsı modellnek és késıbbi módosításainak dokumentálása;
d)
az igazgatóság vagy ügyvezetı testület tájékoztatása a belsı modell teljesítményérıl, a további tökéletesítésre szoruló területek megnevezése, valamint a testület tájékoztatása a korábban megállapított gyengeségek kijavításának állásáról;
e)
a belsı modell teljesítményének elemzése és az arról szóló összefoglaló jelentések elkészítése. 44. cikk Sajátkockázat- és szolvenciaértékelés
1.
A kockázatkezelési rendszer részeként minden biztosító vagy viszontbiztosító sajátkockázat- és szolvenciaértékelést végez. Az értékelés legalább a következıkre kitér: a)
az általános szolvenciaigény, amely figyelembe veszi a vállalkozás egyedi kockázati profilját, jóváhagyott kockázatvállalási határait és üzleti stratégiáját;
b)
folyamatos megfelelés a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tıkekövetelményeknek, továbbá a VI. fejezet 2. szakaszában meghatározott, biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatos követelményeknek;
PE 425.401\ 55
HU
c)
az érintett vállalkozás kockázati profilja és – a VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerinti standard formulával, vagy annak a VI. fejezet 4. szakasza 3. alszakasza szerinti részleges vagy teljes belsı modelljével számított – szavatolótıke-szükséglet alapjául szolgáló, a 101. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek közötti jelentıs eltérés mértéke.
2.
Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az érintett vállalkozás olyan eljárásokkal rendelkezik, amelyek arányosak az üzleti tevékenységében rejlı kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, és amelyek révén képes megfelelıen észlelni és értékelni a számára rövid és hosszú távon felmerülı kockázatokat, illetve azon kockázatokat, amelyeknek ki van vagy ki lehet téve ▌. A vállalkozásnak be kell mutatnia az ezen értékelés során használt módszereket.
3.
Abban az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben, amikor belsı modellt alkalmaznak, az értékelést azzal az újrakalibrálással együtt kell elvégezni, amely a belsı modell eredményeit a szavatolótıke-szükséglet kockázati mértékéhez és kalibrálásához igazítja.
4.
A sajátkockázat- és szolvenciaértékelés az üzleti stratégia szerves része, amelyet a vállalkozás stratégiai döntései során folyamatosan alkalmazni kell.
5.
A biztosítók és viszontbiztosítók az (1) bekezdésben említett értékelésre rendszeresen, illetve a kockázati profil jelentıs változását követıen haladéktalanul sort kerítenek.
6.
A biztosítók és viszontbiztosítók a 35. cikknek megfelelıen adott tájékoztatás keretében tájékoztatják a felügyeleti hatóságot minden egyes sajátkockázat- és szolvenciaértékelés eredményérıl.
6a.
A sajátkockázat- és szolvenciaértékelés nem szolgál a tıkeszükséglet kiszámítására. A szavatolótıke-szükségletet kiigazítására kizárólag a 37., 229., 230., 231. és 236. cikkeknek megfelelıen kerülhet sor. 45. cikk Belsı ellenırzés
1.
A biztosítók és viszontbiztosítók hatékony belsı ellenırzési rendszert mőködtetnek. A rendszer alapkövetelménye igazgatási és számviteli eljárások alkalmazása, egy belsı ellenırzési keret és a vállalkozás minden szintjére kiterjedı megfelelı jelentési kötelezettségek megléte, továbbá ▌megfelelıségi feladatkör fenntartása.
2.
A megfelelıségi feladatkör része az ezen irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel kapcsolatos tanácsadás az igazgatóság vagy ügyvezetı testület számára. Ide tartozik a jogi környezet változásainak az érintett vállalkozás tevékenységére vonatkozó hatásvizsgálata, valamint a megfelelıségi kockázat észlelése és értékelése. 46. cikk Belsı audit
1.
A biztosítók és viszontbiztosítók hatékony ▌belsı audit feladatkört mőködtetnek.
56 /PE 425.401
HU
▌ A belsı audit feladatkörbe tartozik annak értékelése ▌, hogy a belsı ellenırzési rendszer és az irányítási rendszer egyéb elemei mennyire megfelelıek és hatékonyak. 3.
A belsı audit feladatkör a mőködési feladatköröktıl független, objektív feladatkör.
4.
A belsı audit megállapításairól és ajánlásairól tájékoztatni kell az igazgatóságot vagy ügyvezetı testületet, amely meghatározza, hogy mit kell tenni a belsı audit minden egyes megállapítása és ajánlása tekintetében, és biztosítja ezen intézkedések végrehajtását. 47. cikk Biztosításmatematikai feladatkör
1.
2.
A biztosítók és viszontbiztosítók hatékony biztosításmatematikai feladatkört mőködtetnek a következı feladatokkal: a)
a biztosítástechnikai tartalékok számításának összehangolása;
b)
az alkalmazott módszertan és az alapul szolgáló modellek, valamint a biztosítástechnikai tartalékok számításánál figyelembe vett feltevések helyességének biztosítása;
c)
a biztosítástechnikai tartalék számításához használt adatok elégségességének és minıségének értékelése;
d)
a legjobb becslések és a múltbeli adatok összevetése;
e)
az igazgatóság vagy ügyvezetı testület tájékoztatása a biztosítástechnikai tartalék számításának megbízhatóságáról és megfelelıségérıl;
f)
a biztosítástechnikai tartalék számításának felügyelete a 81. cikkben meghatározott esetekben;
g)
véleménynyilvánítás az általános biztosítási politikáról;
h)
véleménynyilvánítás a viszontbiztosítási megállapodások megfelelıségérıl;
i)
hozzájárulás a 43. cikkben említett kockázatkezelési rendszer hatékony mőködtetéséhez, különös tekintettel a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tıkeszükségletek számításának alapjául szolgáló kockázatmodellezésre és a 44. cikkben említett értékelésre.
A biztosításmatematikai feladatkört a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységében rejlı kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányos biztosításmatematikai és pénzügyi matematikai tudással rendelkezı, ▌az alkalmazandó szakmai és egyéb normákkal kapcsolatos tapasztalataikat ▌bizonyítani képes személyek látják el. 48. cikk PE 425.401\ 57
HU
Kiszervezés 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók ▌feladatköröket, illetve biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet kiszerveznek, úgy e vállalkozások az ezen irányelv szerinti kötelezettségeik teljesítéséért továbbra is teljes mértékben felelısek maradnak.
2.
Kritikus vagy lényeges mőködési feladatkörök vagy tevékenységek kiszervezése nem történhet olyan módon, hogy az:
3.
a)
komolyan veszélyeztesse az érintett vállalkozás irányítási rendszerének minıségét;
b)
indokolatlanul növelje a mőködési kockázatot;
c)
veszélyeztesse a felügyeleti hatóság arra irányuló képességét, hogy felügyelje a vállalkozás kötelezettségeknek való megfelelését;
d)
aláássa az ügyfeleknek nyújtott folyamatos és kielégítı szolgáltatást.
A biztosítók és viszontbiztosítók elızetesen, kellı idıben értesítik a felügyeleti hatóságot a kritikus vagy lényeges feladatkörök vagy tevékenységek kiszervezésérıl, valamint az e tevékenységekkel kapcsolatos késıbbi fontos fejleményekrıl. 49. cikk Végrehajtási jogszabályok
1.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében: a)
a 41., 43., 45. és 46. cikkben említett, a biztosítók és viszontbiztosítók által mőködtetett rendszerek elemei, különösen az eszköz-forrás menedzsment és a befektetési politika által érintett területek, a 43. cikk (2) bekezdésével összhangban;
b)
a 43., 45., 46. és 47. cikkben említett feladatkörök;
c)
a 42. cikkben meghatározott követelmények és az azoknak alárendelt feladatkörök;
d)
a kiszervezés feltételei, különösen harmadik országbeli szolgáltatók esetében.
2.
Amennyiben a 44. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett értékelés tekintetében szükség van rá a megfelelı konvergencia biztosításához, a Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el az adott értékelés elemeinek további pontosítása érdekében.
3.
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek a módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 3. SZAKASZ – KÖZZÉTÉTEL 50. cikk Szolvenciáról és pénzügyi helyzetrıl szóló jelentés: tartalmi elemek
58 /PE 425.401
HU
1.
A tagállamok a 35. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott alapelveket figyelembe véve elıírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók évente jelentést tegyenek közzé szolvenciájukról és pénzügyi helyzetükrıl. A jelentésnek a következı információkat kell tartalmaznia teljes egészében, illetve más jogi vagy szabályozási követelménynek megfelelıen közzétett, jellegét és nagyságrendjét tekintve is egyenértékő információra való hivatkozással:
2.
a)
a vállalkozás üzleti tevékenységének és teljesítményének leírása;
b)
az irányítási rendszer leírása, valamint megfelelıségének értékelése a vállalkozás kockázati profilja szempontjából;
c)
az egyes kockázati kategóriák szerint tagolt leírás a kockázati kitettségrıl, a kockázatkoncentrációról, kockázatcsökkentésrıl és kockázatérzékenységrıl;
d)
az eszközök, biztosítástechnikai tartalékok és egyéb források szerint tagolt leírás értékelésük alapjáról és módszereirıl, bemutatva az esetleges eltéréseket a pénzügyi kimutatásokban szereplı értékelésük alapjához és módszereihez képest;
e)
a tıkemenedzsment leírása, legalább a következık bemutatásával: i.
a szavatolótıke szerkezete, összege és minısége;
ii.
a minimális tıkeszükséglet és a szavatolótıke-szükséglet nagysága;
iia.
a 305b. cikkben a szavatolótıke-szükséglet kiszámítására meghatározott lehetıség;
iii.
a standard formula és a vállalkozás által a szavatolótıke-szükséglet számításához alkalmazott belsı modell alapjául szolgáló felvetések közötti fı különbségek megértéséhez szükséges információk;
iv.
a jelentési idıszakban a minimális tıkeszükséglet nem teljesítésének vagy a szavatolótıke-szükséglet jelentıs nem teljesítésének összege, függetlenül a nem megfelelıség késıbbi megszüntetésétıl, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket.
Az (1) bekezdés e) pontjának i. alpontjában említett leírás tartalmazza az elızı jelentési idıszak óta bekövetkezett jelentıs változások vizsgálatát, az érintett elemek pénzügyi kimutatásokban szereplı értékével kapcsolatos fıbb eltérések magyarázatát, valamint a tıkeátruházhatóság rövid leírását. A szavatolótıke-szükséglet (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontjában említett közzétételében külön kell bemutatni a VI. fejezet 4. szakasza 2. és 3. alszakaszának megfelelıen számított összeget és a 37. cikkel összhangban elıírt esetleges kiegészítı tıkeszükséglet összegét, vagy a 108a. cikk értelmében a biztosító vagy viszontbiztosító által alkalmazandó speciális paraméterek hatását, együtt az érintett felügyeleti hatóság erre vonatkozó indokolásáról szóló rövid tájékoztatással. A tagállamok azonban, az egyéb jogi vagy szabályozási elıírások szerint kötelezı közzététel sérelme nélkül elıírhatják, hogy az (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontjában PE 425.401\ 59
HU
említett teljes szavatolótıke-szükséglet közzététele ellenére a kiegészítı tıkeszükségletet vagy a 108a. cikk értelmében a biztosító vagy viszontbiztosító által alkalmazandó speciális paraméterek hatását a 310. cikkben említett idıpontot követı, legfeljebb öt éves átmeneti idıszakban nem kell külön feltüntetni. A szavatolótıke-szükséglet közzététele során adott esetben jelezni kell, hogy a végleges összeget a felügyeleti hatóság még nem hagyta jóvá. 51. cikk A CEIOPS tájékoztatása és jelentései 1.
A tagállamok elıírják, hogy a felügyeleti hatóságok minden évben tájékoztassák a CEIOPS-t a következıkrıl: a)
az egy vállalkozásra jutó átlagos kiegészítı tıkeszükséglet, valamint a felügyeleti hatóság által elıírt kiegészítı tıkeszükséglet eloszlása az elızı évben, a szavatolótıke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban: i.
biztosítók és viszontbiztosítók együttesen;
ii.
életbiztosítók;
iii. nem-életbiztosítók; iiia. életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet egyaránt végzı biztosítók; iiib. viszontbiztosítók; b) 2.
minden egyes, az a) pontban említett közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint elıírt kiegészítı tıkeszükséglet aránya.
A CEIOPS évente közzéteszi a következı információkat: a)
a tagállamok összessége vonatkozásában a ▌kiegészítı tıkeszükséglet teljes eloszlása a szavatolótıke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban: i.
biztosítók és viszontbiztosítók;
ii.
életbiztosítók;
iii. nem-életbiztosítók; iiia. életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet egyaránt végzı biztosítók; iiib. viszontbiztosítók; b)
valamennyi tagállam esetében külön-külön a kiegészítı tıkeszükséglet eloszlása a szavatolótıke-szükséglet százalékában megadva, az adott tagállamok minden biztosítója és viszontbiztosítója tekintetében;
60 /PE 425.401
HU
▌ ba) 3.
minden egyes, az a) és b) pontban említett közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint elıírt kiegészítı tıkeszükséglet aránya.
A CEIPOPS a (2) bekezdésben említett információkat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezésére bocsátja, kiegészítve a kiegészítı tıkeszükséglet elıírásában a különbözı tagállamok felügyeleti hatóságai között megvalósuló felügyeleti konvergencia mértékét bemutató jelentéssel. 52. cikk Szolvenciáról és pénzügyi helyzetrıl szóló jelentés: alkalmazandó alapelvek
1.
A felügyeleti hatóságok az alábbi esetekben engedélyezhetik biztosítók és viszontbiztosítók számára információk közzétételének mellızését: a)
ha az információ közzétételével a vállalkozás versenytársai jelentıs jogtalan elınyhöz jutnának;
b)
ha ügyfelekkel vagy más felekkel kapcsolatos kötelezettségek titoktartásra vagy az információk bizalmas kezelésére kötelezik a vállalkozást.
2.
Amennyiben a felügyeleti hatóság engedélyezi az információ közzétételének mellızését, ezt a vállalkozásnak a szolvenciáról és pénzügyi helyzetrıl szóló jelentésben az indokok megadásával jeleznie kell.
3.
A felügyeleti hatóságok a biztosítók és viszontbiztosítók számára engedélyezhetik a más jogi vagy szabályozási elıírás alapján történı közzététel felhasználását – vagy az arra való hivatkozást –, amennyiben az jellegét és tárgyát tekintve egyenértékő az 50. cikkben elıírt tájékoztatással.
4.
Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó az 50. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett információkra. 53. cikk Szolvenciáról és pénzügyi helyzetrıl szóló jelentés: aktualizálás és kiegészítı önkéntes tájékoztatás
1.
Az 50. és 52. cikkel összhangban közzétett információk relevanciáját komolyan befolyásoló jelentıs fejlemény esetén a biztosítók és viszontbiztosítók megfelelı tájékoztatást adnak ennek jellegérıl és hatásairól. Az elsı albekezdés alkalmazásában jelentıs fejleménynek minısülnek legalább a következık: a)
ha a minimális tıkeszükséglet nem teljesítését észlelik, és a felügyeleti hatóságok úgy ítélik meg, hogy a vállalkozás nem lesz képes reális rövid távú pénzügyi terv benyújtására, vagy e tervet egy hónapon belül nem kapják meg;
PE 425.401\ 61
HU
b)
ha a szavatolótıke-szükséglet jelentıs nem teljesítését észlelik, és a felügyeleti hatóságok két hónapon belül nem kapnak ▌reális helyreállítási tervet.
A második albekezdés a) pontjában említett esetekben a felügyeleti hatóságok elıírják, hogy az érintett vállalkozás haladéktalanul tegye közzé a nem teljesítés összegét, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket. Ha az eredetileg reálisnak tartott rövid távú pénzügyi terv ellenére a minimális tıkeszükséglet nem teljesítése az észleléstıl számított három hónap múlva továbbra is fennáll, akkor azt az adott idıszak végén közzé kell tenni, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a már megtett és a további tervezett korrekciós intézkedéseket. A második albekezdés b) pontjában említett esetben a felügyeleti hatóságok elıírják, hogy az érintett vállalkozás haladéktalanul tegye közzé a nem teljesítés összegét, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket. Ha az eredetileg reálisnak tartott helyreállítási terv ellenére a szavatolótıke-szükséglet jelentıs nem teljesítése az észleléstıl számított hat hónap múlva továbbra is fennáll, akkor azt az adott idıszak végén közzé kell tenni, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a már megtett és a további tervezett korrekciós intézkedéseket. 2.
A biztosítók és viszontbiztosítók önkéntes alapon közzétehetnek olyan, a szolvenciájukról és pénzügyi helyzetükrıl szóló információkat és magyarázatokat, amelyek közzétételét az 50. és az 52. cikk, valamint jelen cikk (1) bekezdése nem írja elı. 54. cikk Szolvenciáról és pénzügyi helyzetrıl szóló jelentés: politika és jóváhagyás
1.
A tagállamok elıírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók megfelelı rendszerekkel és struktúrákkal rendelkezzenek az 50. és 52. cikkben, valamint az 53. cikk (1) bekezdésében megállapított követelmények teljesítésére, továbbá írásos politikákkal rendelkezzenek az 50., 52. és 53. cikkel összhangban közzétett információk mindenkori helyességének biztosítása érdekében.
2.
A szolvenciáról és pénzügyi helyzetrıl szóló jelentést a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatóságának vagy ügyvezetı testületének jóvá kell hagynia, a közzétételre csak ez után kerülhet sor. 55. cikk Szolvenciáról és pénzügyi helyzetrıl szóló jelentés: végrehajtási jogszabályok
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyekben tovább részletezi a közzéteendı információkat és a közzététel módját. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 4. SZAKASZ – BEFOLYÁSOLÓ RÉSZESEDÉSEK 56. cikk
62 /PE 425.401
HU
Részesedésszerzés 1.
A tagállamok minden olyan természetes vagy jogi személy, vagy összehangoltan fellépı több ilyen személy (a továbbiakban: a részesedést szerezni kívánó személy) részére, aki vagy amely döntést hozott befolyásoló részesedésnek egy biztosítóban vagy viszontbiztosítóban való közvetlen vagy közvetett megszerzésére vagy ilyen befolyásoló részesedésnek egy biztosítóban vagy viszontbiztosítóban való közvetlen vagy közvetett további növelésére, aminek eredményeképpen szavazati jogainak vagy birtokolt tıkerészesedésének aránya elérné vagy meghaladná a 20, 30 vagy 50 %-ot vagy a biztosító vagy viszontbiztosító a leányvállalatává válna (a továbbiakban: a szándékolt részesedésszerzés) elıírják, hogy elıször a megszerezni kívánt befolyásoló részesedés nagyságát és az 58. cikk (4) bekezdésében említett vonatkozó információkat írásban jelentsék be annak a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a felügyeleti hatóságai felé, amelyben befolyásoló részesedés megszerzésére vagy ilyen részesedés növelésére törekszenek. A tagállamoknak nem szükséges a 30 %-os határértéket alkalmazniuk abban az esetben, ha a 2004/109/EK irányelv 9. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelıen az egyharmados határértéket alkalmazzák.
2.
A tagállamok minden természetes vagy jogi személy részére, aki vagy amely döntést hozott egy biztosítóban vagy viszontbiztosítóban fennálló befolyásoló részesedésének közvetlen vagy közvetett elidegenítésérıl, elıírják, hogy ezt a tényt elıször írásban jelentse be – az elidegeníteni kívánt részesedés nagyságának megjelölésével – a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak. Ennek a személynek hasonlóképpen bejelentést kell tennie a felügyeleti hatóságok felé akkor is, ha befolyásoló részesedése oly mértékő csökkentésérıl döntött, hogy ezáltal szavazati jogának, vagy az általa birtokolt tıkerészesedésnek az aránya 20, 30, vagy 50 % alá csökkenne, vagy ha a biztosító vagy viszontbiztosító megszőnne leányvállalata lenni. A tagállamoknak nem szükséges a 30 %-os határértéket alkalmazniuk abban az esetben, ha a 2004/109/EK irányelv 9. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelıen az egyharmados határértéket alkalmazzák. 57. cikk Értékelési idıszak
1.
A felügyeleti hatóságok azonnal, és minden esetben az 56. cikk (1) bekezdésében elıírt bejelentés átvételét, valamint a (2) bekezdésében említett információk esetleges késıbbi átvételét követı két munkanapon belül írásban elismerik az átvételt a részesedést szerezni kívánó személy felé. A felügyeleti hatóságoknak a bejelentés és a tagállam által az 58. cikk (4) bekezdésében említett lista alapján elıírt, a bejelentéshez csatolandó valamennyi dokumentum írásos átvételi elismervénye napjától számított legfeljebb hatvan munkanap (a továbbiakban: értékelési idıszak) áll rendelkezésére az 58. cikk (1) bekezdésében elıírt értékelés (a továbbiakban: értékelés) elvégzésére. A felügyeleti hatóságok az átvétel elismerésekor tájékoztatják a részesedést szerezni kívánó személyt az értékelési idıszak lejártának idıpontjáról.
2.
A felügyeleti hatóságok az értékelési idıszak során – de az értékelési idıszak ötvenedik munkanapjánál nem késıbb – szükség esetén bármely olyan további információt
PE 425.401\ 63
HU
bekérhetnek, amely szükséges az értékelés befejezéséhez. Ezt a kérelmet írásban, a szükséges pótlólagos információk megnevezésével kell megtenni. A felügyeleti hatóságok által történı információkérés napja és a részesedést szerezni kívánó személy arra adott válaszának az átvétele közötti idıszakban az értékelési idıszakot meg kell szakítani. A megszakítás nem tarthat tovább húsz munkanapnál. A felügyeleti hatóságok általi bármely – az információk kiegészítését vagy pontosítását szolgáló – további kérésrıl a felügyeleti hatóságok szabad mérlegelésük szerint döntenek, azonban ez nem járhat az értékelési idıszak megszakításával. 3.
A felügyeleti hatóságok a (2) bekezdés második albekezdésében említett megszakítást legfeljebb harminc munkanapra meghosszabbíthatják, ha a részesedést szerezni kívánó személy: a) székhelye a Közösségen kívül található vagy a Közösségen kívüli szabályozás alá tartozik; vagy b)
olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem tartozik ezen irányelv, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról (ÁÉKBV) szóló törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelv,1 vagy a 2004/39/EK vagy a 2006/48/EK irányelv szerinti felügyelet hatálya alá.
4.
Ha a felügyeleti hatóságok értékelésük befejezésekor a szándékolt részesedésszerzés ellenzése mellett döntenek, errıl két munkanapon belül és az értékelési idıszakot nem meghaladva írásban tájékoztatják a részesedést szerezni kívánó személyt, megadva a határozat indokait. A nemzeti jog függvényében, a részesedést szerezni kívánó személy kérésére egy a határozat indokait megfelelıen tartalmazó nyilatkozatot a nyilvánosság számára hozzáférhetıvé lehet tenni. Ez nem akadálya annak, hogy a tagállam lehetıvé tegye a felügyeleti hatóság számára, hogy ezt a közzétételt a részesedést szerezni kívánó személy kérése nélkül is megtegye.
5.
Ha a felügyeleti hatóságok az értékelési idıszakon belül nem ellenzik írásban a szándékolt részesedésszerzést, akkor a szándékolt részesedésszerzést jóváhagyottnak kell tekinteni.
6.
A felügyeleti hatóságok megszabhatják a szándékolt részesedésszerzés végrehajtásának maximális idıtartamát, és azt adott esetben meghosszabbíthatják.
7.
A szavazati jogok vagy tıkerészesedés közvetlen vagy közvetett megszerzése tekintetében a tagállamok nem szabhatnak meg a felügyeleti hatóságoknak történı bejelentésre vagy az azok általi jóváhagyásra vonatkozó, az ebben az irányelvben megállapítottnál szigorúbb követelményeket.
8.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyek tovább részletezik az 15b58. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumok kiigazítását a jövıbeni fejlemények figyelembevétele és az 56–62. cikk egységes alkalmazása érdekében.
1
HL L 375, 1985.12.31., 3.o.
64 /PE 425.401
HU
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek a módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 58. cikk Értékelés 1.
Az 56. cikk (1) bekezdésében elıírt bejelentés és az 57. cikk (2) bekezdésében említett információ értékelésekor a felügyeleti hatóságok – a részesedésszerzés tárgyát képezı biztosító vagy viszontbiztosító hatékony, eredményes és prudens irányításának érdekében és a részesedést szerezni kívánó személynek a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra gyakorolt valószínősíthetı befolyását figyelembe véve – az alábbi kritériumok alapján értékelik a részesedést szerezni kívánó személy alkalmasságát és a szándékolt részesedésszerzés pénzügyi megbízhatóságát: a)
a részesedést szerezni kívánó személy jó hírneve;
b)
a szándékolt részesedésszerzés eredményeképpen a biztosítóintézet üzleti tevékenységét irányító bármely személy jó hírneve és tapasztalata;
c)
a részesedést szerezni kívánó személy pénzügyi megbízhatósága, különösen a részesedésszerzés tárgyát képezı biztosítóban vagy viszontbiztosítóban folytatott és tervezett üzleti tevékenységgel kapcsolatban;
d)
annak kérdése, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító képes lesz-e teljesíteni és folyamatosan teljesíteni az ezen az irányelven és adott esetben egyéb irányelveken – különösen a 2002/87/EK irányelven – alapuló prudenciális követelményeket és különösen, hogy vajon az a csoport, amelynek részévé válik, olyan szerkezető-e, amely lehetıvé teszi a hatékony felügyelet gyakorlását, a felügyeleti hatóságok közötti hatékony információcserét és a felügyeleti hatóságok közötti hatáskörmegosztás meghatározását;
e)
léteznek-e ésszerő okok annak feltételezésére, hogy a szándékolt részesedésszerzéssel kapcsolatban pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg elkövetni a 2005/60/EK irányelv 1. cikke értelmében, vagy hogy a szándékolt részesedésszerzés növelheti annak kockázatát.
2.
A felügyeleti hatóságok csak akkor ellenezhetik a szándékolt részesedésszerzést, ha erre az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján ésszerő okuk van, vagy ha a részesedést szerezni kívánó személy által szolgáltatott információ nem teljes.
3.
A tagállamok nem szabhatnak elızetes feltételeket a megszerzendı részesedési arány tekintetében, és nem engedélyezhetik felügyeleti hatóságaik számára a szándékolt részesedésszerzésnek a piac gazdasági igényei alapján való vizsgálatát.
4.
A tagállamok közzéteszik az értékeléshez szükséges és az 56. cikk (1) bekezdésében említett bejelentés idıpontjában a felügyeleti hatóságok számára nyújtandó információk listáját. A kért információknak arányosnak kell lenniük, és azokat a részesedést szerezni
PE 425.401\ 65
HU
kívánó személy és a szándékolt részesedésszerzés jellegéhez kell igazítani. A tagállamok nem kérhetnek a prudenciális értékelés szempontjából nem tárgyhoz tartozó információt. 5.
Az 57. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglaltak ellenére, amennyiben ugyanazon biztosító vagy viszontbiztosító tekintetében kettı vagy több, befolyásoló részesedés szerzésére vagy növelésére vonatkozó ajánlatról érkezik bejelentés a felügyeleti hatósághoz, úgy az utóbbinak a részesedést szerezni kívánó személyeket megkülönböztetéstıl mentes módon kell kezelnie. 59. cikk Szabályozott pénzügyi szervezetek általi részesedésszerzés
1.
2.
Az érintett felügyeleti hatóságoknak a részesedésszerzés értékelésekor egymás között teljeskörően konzultálniuk kell, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy az alábbiak egyike: a)
egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képezı társaság ágazatától eltérı ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy a 85/611/EGK irányelv 1a. cikkének 2. pontja szerinti alapkezelı társaság (a továbbiakban: ÁÉKBV alapkezelı társaság);
b)
egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képezı társaság ágazatától eltérı ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelı társaság anyavállalata; vagy
c)
egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képezı társaság ágazatától eltérı ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelı társaság felett ellenırzést gyakorló természetes vagy jogi személy.
A felügyeleti hatóságok indokolatlan késedelem nélkül egymás rendelkezésére bocsátanak minden – a részesedésszerzés értékelése szempontjából alapvetı vagy tárgyhoz tartozó – információt. E tekintetben a felügyeleti hatóságok a tárgyhoz tartozó információkat kérésre, az alapvetı információkat pedig saját kezdeményezésükre közlik egymással. A szándékolt részesedésszerzés tárgyát képezı biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyezı felügyeleti hatóság határozata utal a részesedést szerezni kívánó személyért felelıs felügyeleti hatóság részérıl kinyilvánított bármely véleményre vagy fenntartásra. 60. cikk A biztosítók vagy viszontbiztosítók által a felügyeleti hatóságoknak nyújtott tájékoztatás
Amint a biztosítók vagy viszontbiztosítók tudomást szereznek tıkéjükben való részesedések megszerzésérıl, vagy elidegenítésérıl, amelynek következményeképpen a részesedés az 56. cikkben és az 57. cikk (1)–(7) bekezdésében megjelölt küszöbértékeket eléri, vagy azok alá csökken, értesíteniük kell a székhelyük szerinti tagállam felügyeleti hatóságait. A biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak évente legalább egyszer tájékoztatniuk kell a felügyeleti hatóságokat a vállalkozásban befolyásoló részesedéssel rendelkezı részvényesek, 66 /PE 425.401
HU
vagy tagok nevérıl és a részesedések nagyságáról, amint azt például a részvényesek, vagy tagok évi közgyőlésén kapott információk szerint, vagy az értéktızsdén jegyzett vállalkozásokra vonatkozó rendeletekben elıírt kötelezettségek teljesítése eredményeképpen ismerik. 61. cikk Befolyásoló részesedések, a felügyeleti hatóságok jogköre A tagállamok elıírják, hogy olyan esetekben, amikor az 56. cikkben ▌említett személyek által gyakorolt befolyás a biztosító vagy viszontbiztosító prudens és megbízható irányítása ellen hathat, a befolyásoló részesedés szerzésének vagy növelésének kitett vállalkozás székhely szerinti tagállama felügyeleti hatóságai megfelelı intézkedéseket hozzanak e helyzet megszüntetése érdekében. Ilyen intézkedések lehetnek például az igazgatókkal és ügyvivıkkel szembeni ideiglenes tiltó intézkedések vagy büntetések, illetve az érintett részvényesek vagy tagok részvényeihez kötıdı szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztése. Hasonló intézkedések alkalmazandók olyan természetes vagy jogi személyekkel kapcsolatban is, akik, vagy amelyek nem tesznek eleget az 56. cikkben ▌elıírt értesítési kötelezettségnek. Ha egy tulajdoni részesedést a felügyeleti hatóságok kifogása ellenére szereznek meg, a tagállamok, tekintet nélkül minden egyéb meghozandó szankcióra, gondoskodnak a következık bármelyikérıl: (1)
a megfelelı szavazati jogok felfüggesztése;
(2)
a leadott szavazatok bármelyikének érvénytelensége, illetve érvénytelenítésének lehetısége. 62. cikk Szavazati jogok
E szakasz alkalmazásában a 2004/109/EK irányelv 9. és 10. cikkében említett szavazati jogokat, valamint annak 12. cikke (4) és (5) bekezdésében meghatározott, a szavazati jogok összesítésére vonatkozó feltételeket figyelembe kell venni. A tagállamoknak nem kell figyelembe venniük azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyekkel a befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek – a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 6. pontjában foglaltak értelmében – a pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalása és/vagy a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján történı kihelyezése révén rendelkezhetnek, feltéve, hogy az említett jogokat egyrészt nem gyakorolják vagy egyéb módon nem használják a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra, és másrészt azokat a részesedésszerzéstıl számított egy éven belül elidegenítik. 5. SZAKASZ – ÜZLETI TITOKTARTÁS, INFORMÁCIÓCSERE ÉS A FELÜGYELETI KONVERGENCIA ÖSZTÖNZÉSE 63. cikk Kötelezettségek PE 425.401\ 67
HU
A tagállamok elıírják, hogy mindazokat a személyeket, akik a felügyeleti hatóságoknál állnak vagy álltak munkaviszonyban, valamint az említett hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálókat vagy más szakértıket az üzleti titoktartás kötelezettsége kösse. A büntetıjog hatálya alá tartozó esetek sérelme nélkül, ezek a személyek nem hozhatnak semmilyen, szakmai kötelességük teljesítése közben kapott bizalmas információt semmilyen személy vagy hatóság tudomására, az olyan összefoglaló és összevont formában történt közlés kivételével, amelybıl az egyes biztosítók és viszontbiztosítók nem azonosíthatók. (Mindazonáltal, ha egy biztosítót vagy viszontbiztosítót fizetésképtelennek nyilvánítanak, vagy kötelezı felszámolási eljárás alatt áll, az olyan bizalmas információkat, amelyek nem érintenek a vállalkozás pénzügyi helyzetének helyreállítására tett kísérletben részt vevı harmadik felet, a polgári vagy kereskedelmi jogi eljárások során át lehet adni. 64. cikk A tagállamok felügyeleti hatóságai közötti információcsere A 63. cikk nem zárja ki eleve, hogy a különbözı tagállamok felügyeleti hatóságai egymás között információkat cseréljenek. Ezekre az információkra a 63. cikkben meghatározott üzleti titoktartási kötelezettségek vonatkoznak. 65. cikk Harmadik országokkal kötött együttmőködési megállapodások A tagállamok köthetnek az információcserére vonatkozó együttmőködési megállapodásokat a 67. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint harmadik országok felügyeleti hatóságaival, de csak akkor, ha a kiadandó információra az e szakaszban említettekkel legalább egyenértékő üzleti titoktartási elıírások vonatkoznak. Az ilyen információcserének az említett hatóságok vagy szervek felügyeleti tevékenységének ellátását kell szolgálnia. Amennyiben a tagállam által egy harmadik országnak kiadandó információk egy másik tagállamból származnak, az információk nem hozhatók nyilvánosságra a másik tagállam felügyeleti hatóságának kifejezett hozzájárulása nélkül, és – adott esetben – kizárólag arra a célra hozhatók nyilvánosságra, amelyhez a hatóságok hozzájárulásukat adták 66. cikk A bizalmas információ felhasználása A 63. vagy 64. cikk alapján bizalmas információkhoz jutó felügyeleti hatóságok ezt az információt kizárólag hivatali feladataik ellátása során és a következı célokból használhatják fel: 1.
annak megvizsgálására, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység megkezdésének feltételei teljesülnek-e, valamint e tevékenység folyamatos ellenırzésének elımozdítására, különös tekintettel a biztosítástechnikai tartalékok, a minimális tıkeszükséglet, a szavatolótıke-szükséglet, valamint az irányítási rendszer folyamatos ellenırzésére;
2.
szankciók alkalmazására;
68 /PE 425.401
HU
3.
a felügyeleti hatóságok határozatai elleni közigazgatási jogorvoslatok esetén;
4.
az ezen irányelv szerinti bírósági eljárásokban. 67. cikk Más hatóságok közötti információcsere
1.
A 63. és 66. cikk a következık egyikét sem akadályozza: a)
az információcserét ugyanabban a tagállamban több felügyeleti hatóság között, felügyeleti feladataik ellátása során,
b)
az információcserét a felügyeleti feladataikat ellátó felügyeleti hatóságok és a következı szervek vagy személyek bármelyike között, amelyek vagy akik ugyanabban a tagállamban találhatók:
c)
i.
a hitelintézetek és más pénzügyi szervezetek felügyeletét ellátó hatóságok, valamint a pénzpiacok felügyeletét ellátó hatóságok között,
ii.
a biztosítók vagy viszontbiztosítók felszámolásában és csıdeljárásában, továbbá más hasonló eljárásokban részt vevı testületek között;
iii.
a biztosítók, viszontbiztosítók és egyéb pénzügyi intézmények beszámolóinak törvény által elıírt könyvvizsgálatáért felelıs személyek között;
olyan információknak a kötelezı felszámolást végrehajtó szervekkel, vagy garanciaalapokkal történı közlése keretében, amelyek szakmai feladataik végrehajtásához szükségesek.
Az elsı albekezdés b) és c) pontjában említett információcserére különbözı tagállamok között is sor kerülhet. Az ilyen hatóságok, testületek és személyek által kapott információk a 63. cikkben meghatározott üzleti titoktartási kötelezettség alá esnek. 2.
A 63–66. cikkben foglaltak nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy engedélyezzék az információcserét a felügyeleti hatóságok és a következık bármelyike között : a)
a biztosítók , viszontbiztosítók felszámolásában és csıdeljárásában és egyéb hasonló eljárásban résztvevı intézmények felügyeletét ellátó hatóságok között;
b)
a biztosítók , viszontbiztosítók, hitelintézetek, befektetési vállalkozások és egyéb pénzügyi intézmények üzleti könyveinek törvényben elıírt vizsgálatával megbízott személyek ellenırzését ellátó hatóságok között,
c)
a biztosítók vagy viszontbiztosítók jogi felügyeletét ellátó független biztosítási matematikusok és az ilyen biztosítási matematikusok felügyeletét ellátó intézmények között.
PE 425.401\ 69
HU
Az elsı albekezdést alkalmazó tagállamok megkövetelik, hogy legalább a következı feltételek teljesüljenek: a)
az információ az elsı albekezdésben említett ellenırzés vagy felügyelet teljesítését szolgálja;
b)
az információra a 63. cikkben megállapított üzleti titoktartási feltételek vonatkoznak;
c)
amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem továbbítható a szóban forgó információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül, és e hozzájárulás esetén is kizárólag abból a célból, amelyhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.
A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak, személyeknek és intézményeknek a nevét, amelyek az elsı és a második albekezdés alapján megkaphatják az információkat. 3.
A 63–66. cikkben foglaltak nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy – a pénzügyi rendszer stabilitása és integritása erısítésének érdekében – engedélyezzék az információcserét a felügyeleti hatóságok és a társasági jog megsértésével kapcsolatban folytatott nyomozásért és vizsgálatért felelıs hatóságok vagy testületek között. Az elsı albekezdést alkalmazó tagállamok megkövetelik, hogy legalább a következı feltételek teljesüljenek: a)
az információ az elsı albekezdésben említett nyomozást és vizsgálatot szolgálja;
b)
a kapott információkra a 63. cikkben megállapított üzleti titoktartási kötelezettségek vonatkoznak;
c)
amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem továbbítható a szóban forgó információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül, és e hozzájárulás esetén is kizárólag abból a célból, amelyhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.
Amennyiben egy tagállamban az elsı albekezdésben említett hatóságok vagy szervek felderítési vagy nyomozási feladataikat olyan személyek segítségével végzik, akiket különleges szakértelmükre tekintettel ebbıl a célból bíztak meg, és nem közszolgálati alkalmazottak, az elsı albekezdésben biztosított információcsere lehetısége rájuk is vonatkoztatható a második albekezdésben megállapított feltételek mellett. A második albekezdés c) pontjának végrehajtása érdekében az elsı albekezdésben említett hatóságok vagy szervek közlik az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóságokkal azoknak a személyeknek a nevét és pontos feladatkörét, akiknek az információt meg kell küldeni. 4.
A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak , személyeknek vagy intézményeknek a nevét, amelyek a (3) bekezdés alapján megkaphatják az információkat. 68. cikk
70 /PE 425.401
HU
Adatok továbbítása a pénzügyi szabályozásért felelıs kormányzati szervek felé A 63–66. cikkben foglaltak nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy jogszabályaikban meghatározott rendelkezések alapján engedélyezzék bizonyos információ közlését központi kormányzatuk más, a hitelintézetek, pénzintézetek, befektetési szolgáltatások és biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletére vonatkozó jogszabályalkotással megbízott szerveivel is, valamint az ilyen szervek nevében eljáró felügyelıkkel. Az ilyen információkat csak abban az esetben lehet továbbítani, ha a prudenciális ellenırzés miatt erre szükség van. A tagállamok azonban rendelkezhetnek úgy is, hogy a 64. cikk és a 67. cikk (1) bekezdése alapján kapott információt és a 32. cikkben említett helyszíni ellenırzéssel megszerzett információt csak az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóságok vagy azon tagállam felügyeleti hatóságainak a kifejezett hozzájárulásával lehessen kiadni , amelyben a helyszíni ellenırzést elvégezték. 69. cikk A központi bankoknak és a pénzügyi hatóságoknak történı információtovábbítás E szakasz sérelme nélkül a felügyeleti hatóság a feladatai ellátásához szükséges információkat a következıknek továbbíthatja: (1)
a központi bankoknak vagy pénzügyi hatósági minıségükben hasonló feladatot ellátó egyéb testületeknek;
(2)
adott esetben más, a fizetési és elszámolási rendszerek felügyeletéért felelıs állami hatóságoknak.
Az ilyen hatóságok vagy testületek a felügyeleti hatóságoknak a 66. cikk alkalmazásához szükséges információkat is átadhatják . Az így kapott információkra az e szakaszban megállapított üzleti titoktartási kötelezettségek vonatkoznak. 70. cikk Felügyeleti konvergencia 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok megbízatásai megfelelı módon figyelembe vegyék az európai uniós dimenziót.
2.
A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok feladataik végrehajtása során, az irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásakor figyelembe veszik a felügyeleti eszköztár és a felügyeleti gyakorlat konvergenciáját. E célból a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok a 2009. január 23-i 2009/79/EK bizottsági határozat1 ▌értelmében részt vegyenek az CEIOPS tevékenységében, és kellıen figyelembe vegyék annak a (3) bekezdésben említett iránymutatásait és ajánlásait.
3.
A CEIOPS a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának elımozdítása érdekében szükség szerint gondoskodik a jelen irányelv rendelkezéseire és végrehajtási intézkedéseire vonatkozó, jogilag nem kötelezı erejő iránymutatások kidolgozásáról.
1
HL L 25., 2009.1.29., 28. o. PE 425.401\ 71
HU
Ezenfelül a CEIOPS rendszeresen és legalább kétévenként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a felügyeleti tevékenység Közösségen belüli egységesítése terén tett elırehaladásról. 6. SZAKASZ – A KÖNYVVIZSGÁLÓK KÖTELEZETTSÉGEI 71. cikk A könyvvizsgálók kötelezettségei 1.
A tagállamok elıírják legalább, hogy a Szerzıdés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján a számviteli dokumentumok kötelezı könyvvizsgálatának elvégzéséért felelıs személyek mőködésének engedélyezésérıl szóló, 1984. április 10-i 84/253/EGK nyolcadik tanácsi irányelv1 értelmében felhatalmazott személyek, akik a Szerzıdés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az egyes típusú társaságok éves beszámolóiról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv2 51. cikkében, a 83/349/EGK║ irányelv 37. cikkében vagy a 85/611/EGK irányelv 31. cikkében említett, törvény által elıírt könyvvizsgálatot vagy bármilyen egyéb, törvényben meghatározott feladatot végeznek egy biztosítónál vagy viszontbiztosítónál, kötelesek azonnal jelenteni a felügyeleti hatóságnak minden olyan, az e feladat végzése során tudomásukra jutott, e vállalkozást érintı tényt vagy döntést, amelynél a következık bármelyikére fennáll a lehetıség: a)
alapvetıen megsértik azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek az engedélyezésre vonatkozó feltételeket tartalmazzák, vagy amelyek konkrétan a biztosítók és viszontbiztosítók tevékenységének folytatását szabályozzák;
b)
a biztosító vagy viszontbiztosító folyamatos mőködését veszélyeztetik ;
c)
a beszámolók hitelesítésének megtagadása vagy fenntartások kinyilvánítása .
d)
a szavatolótıke-szükséglet nem teljesítése;
e)
a minimális tıkeszükséglet nem teljesítése;
Az elsı albekezdésben említett valamennyi személynek hasonlóképpen kötelessége jelenteni minden olyan tényt és döntést, amely akkor jutott tudomására, amikor az elsı albekezdésben leírt feladatot végezte egy olyan vállalkozásban, amely azzal a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval áll ellenırzı viszonyból eredı szoros kapcsolatban, amelyben az említett feladatot végzi. 2.
A 84/253/EGK irányelv értelmében felhatalmazott személyek által a felügyeleti hatóságokkal jóhiszemően közölt bármilyen, az (1) bekezdésben említett tény vagy döntés nem jelenti egy szerzıdésben vagy bármilyen törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésben meghatározott információközlési korlátozás megsértését és nem ró semmiféle felelısséget e személyekre. V. FEJEZET
1 2
HL L 126., 1984.5.12., 20. o. HL L 222., 1978.8.14., 11. o.
72 /PE 425.401
HU
ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÉS NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI TEVÉKENYSÉG FOLYTATÁSA 72. cikk Életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenység folytatása 1.
A biztosítók nem kaphatnak engedélyt életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységek egyidejő folytatására.
2.
Az (1) bekezdéstıl eltérve, a tagállamok a következıkrıl rendelkezhetnek: a)
az életbiztosítási tevékenység folytatására engedélyt kapott vállalkozások engedélyt szerezhetnek nem-életbiztosítási tevékenységekre is, az I. melléklet A. pontjában az 1. és 2. ágazatokba sorolt kockázatokra;
b)
azok a vállalkozások, amelyek kizárólag az I. melléklet A. pontjában az 1. és 2. ágazatokba sorolt kockázatokra kaptak engedélyt, életbiztosítási tevékenység folytatására is kaphassanak engedélyt.
A 73. cikkel összhangban azonban az egyes tevékenységeket elkülönítve kell igazgatni. 3.
A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a (2) bekezdésben említett vállalkozások kötelesek betartani az életbiztosítókra irányadó számviteli szabályokat minden tevékenységükre vonatkozóan. Az erre vonatkozó összehangolásig a tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy a felszámolásra alkalmazandó szabályok tekintetében az említett vállalkozások által végzett, az I. melléklet A. pontjában az 1. és 2. ágazatokba sorolt kockázatokhoz kapcsolódó tevékenységekre az életbiztosításra alkalmazandó szabályok legyenek az irányadók.
4.
Amennyiben egy nem-életbiztosítónak pénzügyi, kereskedelmi vagy igazgatási kapcsolatai vannak egy életbiztosítóval, a székhely szerinti tagállamoknak a felügyeleti hatóságai biztosítják, hogy az érintett vállalkozások elszámolásait e vállalkozások közötti megállapodások, illetve bármilyen olyan megállapodás, ami a ráfordítások és a bevételek arányosítását érinthetné, ne torzítsák.
5.
A vállalkozások,amelyek az alábbi idıpontokban egyidejőleg végezték az ezen irányelv hatályába tartozó életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet, azt továbbra is folytathatják, feltéve hogy a 73. cikkel összhangban az egyes tevékenységeket elkülönülten végzik : a)
a Görögországban engedélyezett vállalkozások esetében 1981. január 1.;
b) a Spanyolországban és Portugáliában engedélyezett vállalkozások esetében 1986. január 1.; c) az Ausztriában, Finnországban és Svédországban engedélyezett vállalkozások esetében 1995. január 1.; d)
a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Lengyelországban, Szlovákiában és Szlovéniában engedélyezett vállalkozások esetében 2004. május 1.; PE 425.401\ 73
HU
e)
a Bulgáriában és Romániában engedélyezett vállalkozások esetében 2007.január 1.;
f)
minden egyéb vállalkozás esetében 1979. március 15..
A székhely szerinti tagállam megkövetelheti, hogy a biztosítók a tagállam által meghatározott határidın belül hagyjanak fel azoknak az életbiztosítási és neméletbiztosítási tevékenységeknek az egyidejő végzésével, amelyekkel az elsı albekezdésben említett idıpontokban foglalkoztak. 73. cikk Az életbiztosítás és nem-életbiztosítás igazgatásának elkülönítése 1.
A 72. cikkben említett elkülönült igazgatást úgy kell megszervezni, hogy az életbiztosítási tevékenység elkülönüljön a nem-életbiztosítási tevékenységtıl. Az életbiztosítási ügyfelek és a nem-életbiztosítási ügyfelek érdekei nem sérülhetnek , és különösen fontos , hogy az életbiztosításból származó többlethozam az életbiztosítási ügyfelek javát szolgálja, úgy mintha az életbiztosító kizárólag életbiztosítási tevékenységet folytatna.
2.
3.
A 100. és 126. cikk sérelme nélkül, a 72. cikk (2) és (5) bekezdésében említett biztosítók kiszámítják a következıket: a)
fiktív életági minimális tıkeszükséglet a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységük tekintetében, mintha az érintett vállalkozás csak ezt a tevékenységet végezné; a számítás alapja a (6) bekezdésben említett elkülönített elszámolás;
b)
fiktív nem-életági minimális tıkeszükséglet a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységük tekintetében, mintha az érintett vállalkozás csak ezt a tevékenységet végezné; a számítás alapja a (6) bekezdésében említett elkülönített elszámolás.
A 72. cikk (2) és (5) bekezdésében említett biztosítók egyenértékő összegő megengedett alapvetı szavatolótıke-elemekkel fedezik a következıket: a)
fiktív életági minimális tıkeszükséglet az életbiztosítási tevékenység tekintetében;
b)
fiktív nem-életági minimális tıkeszükséglet a nem-életbiztosítási tevékenység tekintetében.
Az életbiztosítási tevékenységgel és a nem-életbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, az elsı albekezdésben említett minimális pénzügyi kötelezettségeket a másik tevékenység nem viselheti. 4.
Mindaddig, amíg a (3) bekezdésben említett minimális pénzügyi kötelezettségeket teljesíti, és feltéve hogy errıl a felügyeleti hatóságot tájékoztatja, a vállalkozás a 100. cikkben említett szavatolótıke-szükséglet fedezetére felhasználhatja azokat a meghatározott megengedett szavatolótıke-elemeket, amelyek így is rendelkezésre állnak az egyik vagy a másik tevékenységre.
74 /PE 425.401
HU
5.
A felügyeleti hatóságok elemzik mind az életbiztosítási, mind a nem-életbiztosítási tevékenység eredményeit, és ezzel biztosítják, hogy az (1)–(5) bekezdést betartsák.
6.
A beszámolókat úgy kell elkészíteni, hogy az életbiztosításra és a nem-életbiztosításra elkülönítve mutassák be az eredmények forrásait. Minden bevételt, különösen a díjakat, a viszontbiztosítótól kapott összegeket és a befektetési bevételt, és ráfordítást, különösen a biztosítási ügymenettel kapcsolatos ráfordításokat, a biztosítástechnikai tartalékok növelését, a viszontbiztosítási díjakat és a biztosítási tevékenység tekintetében felmerülı igazgatási költségeket eredet szerinti bontásban kell megadni. A két tevékenység közös tételeit a felügyeleti hatóság által elfogadott arányosítási módszerrel kell kimutatni az elszámolásokban . A biztosítók elszámolásaik alapján kimutatást készítenek, amelyben világosan meghatározzák a (2) bekezdésben említett fiktív minimális tıkeszükségleteket fedezı megengedett alapvetı szavatolótıke elemeit , a 98. cikk (5) bekezdésének megfelelıen.
7.
Ha valamelyik tevékenység tekintetében a megengedett alapvetı szavatolótıke-elemek összege nem elegendı a (3) bekezdés elsı albekezdésében említett minimális pénzügyi kötelezettségek fedezetére , a felügyeleti hatóságok az ebben az irányelvben elrendelt intézkedéseket hozzák meg a hiányos tevékenységre, függetlenül a másik tevékenység eredményeitıl. A (3) bekezdés második albekezdésétıl eltérıen, az említett intézkedések jelenthetik meghatározott megengedett alapvetı szavatolótıke-elemek egyik tevékenységtıl a másikra történı átruházásának engedélyezését is. VI. FEJEZET
AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK ÉRTÉKELÉSÉRE, A BIZTOSÍTÁSTECHNIKAI TARTALÉKRA, A SZAVATOLÓTİKÉRE, A SZAVATOLÓTİKESZÜKSÉGLETRE, A MINIMÁLIS TİKESZÜKSÉGLETRE ÉS A BEFEKTETÉSI SZABÁLYOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK 1. SZAKASZ – AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK ÉRTÉKELÉSE 74. cikk Az eszközök és kötelezettségek értékelése 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy eltérı rendelkezés hiányában a biztosítók és viszontbiztosítók az eszközöket és kötelezettségeket a következıképpen értékelik: a)
az eszközöket azon az összegen kell értékelni, amelyen jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkezı felek közötti, szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet során értékesíteni lehetne ıket;
b)
a kötelezettségeket azon az összegen kell értékelni, amelyen jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkezı felek közötti, szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet során átruházni vagy rendezni lehetne ıket.
A kötelezettségek értékelésekor nem szabad figyelembe venni a biztosító vagy viszontbiztosító saját hitelképességét. PE 425.401\ 75
HU
2.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az eszközöknek és kötelezettségeknek az (1) bekezdés szerinti értékelésére használandó módszerek és feltevések meghatározása céljából. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 2. SZAKASZ – A BIZTOSÍTÁSTECHNIKAI TARTALÉKOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK 75. cikk Általános rendelkezések
1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerzıdések ügyfeleivel és kedvezményezettjeivel szemben fennálló valamennyi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségük tekintetében biztosítástechnikai tartalékot képezzenek.
2.
A biztosítástechnikai tartalék értéke annak az aktuális összegnek felel meg, amelyet a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak fizetniük kellene, ha biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeiket azonnal másik biztosítóra vagy viszontbiztosítóra kellene átruházniuk.
3.
A biztosítástechnikai tartalék számítása során fel kell használni a pénzügyi piacokról származó információkat és a biztosítási kockázatokról általánosan hozzáférhetı adatokat, illetve a számításnak ezekkel összhangban kell lennie (piaci összhang).
4.
A biztosítástechnikai tartalékot prudens, megbízható és objektív módon kell számítani.
4a.
A (2), (3) és (4) bekezdésben ismertetett elveknek megfelelıen és a 74. cikk (1) bekezdésében ismertetett elv figyelembevételével a biztosítástechnikai tartalék számítását a 76–81. és a 85. cikkel összhangban kell végezni. 76. cikk A biztosítástechnikai tartalékok számítása
1.
A biztosítástechnikai tartalék a (2) és (3) bekezdésnek megfelelı legjobb becslés és kockázati ráhagyás összege.
2.
A legjobb becslés a jövıbeni pénzáramok valószínőséggel súlyozott átlagának felel meg, figyelembe véve a pénz idıértékét (a jövıbeni pénzáramok várt jelenértékét), a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe felhasználásával. A legjobb becslést idıszerő és hiteles információkra, valamint realisztikus feltevésekre támaszkodva, megfelelı, alkalmas és releváns biztosításmatematikai és statisztikai módszerekkel kell kiszámítani.
76 /PE 425.401
HU
A legjobb becslés számításakor használt cashflow-elırejelzésnek a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettség rendezéséhez a teljes idıtartam alatt szükséges valamennyi készpénzbeáramlást és készpénzkiáramlást figyelembe kell vennie. A legjobb becslést bruttó értéken kell kiszámítani, a viszontbiztosítási szerzıdésekbıl és céltársaságoktól beszedhetı összegek leszámítása nélkül. Az említett összegeket külön, a 80. cikkel összhangban kell kiszámítani. 3.
A kockázati ráhagyásnak akkorának kell lennie, hogy hozzáadásával a biztosítástechnikai tartalék nagysága megegyezzen azzal az értékkel, amelyre a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettség átvállalásához és teljesítéséhez szükségük lenne.
4.
A biztosítók és viszontbiztosítók a legjobb becslést és a kockázati ráhagyást külön értékelik. Ha azonban a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekhez társított jövıbeni készpénzáramok olyan pénzügyi eszközökkel helyettesíthetık megbízhatóan, amelyek megbízható piaci értéke ▌megfigyelhetı, akkor az ezekkel a jövıbeni pénzforgalommal társított biztosítástechnikai tartalékot ezen pénzügy eszközök piaci értéke alapján kell meghatározni. Ebben az esetben nincs szükség a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás külön kiszámítására.
5.
Amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók a legjobb becslést és a kockázati ráhagyást külön értékelik, úgy a kockázati ráhagyást – a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekkel szembeni, teljes idıtartam alatti helytálláshoz szükséges – szavatolótıke-szükséglettel egyezı nagyságú megengedett szavatolótıke elıteremtési költségeinek meghatározásával kell kiszámítani. Az ilyen nagyságú megengedett szavatolótıke tartási költségeinek meghatározásához használt ráta (tıkeköltség) biztosítók és viszontbiztosítók tekintetében azonos, és azt idıközönként felül kell vizsgálni. Az alkalmazott tıkeköltség megegyezik azzal a pótlólagos, a vonatkozó kockázatmentes kamatláb feletti rátával, amellyel a 3. szakasznak megfelelı – a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettség teljes futamidı alatti fedezéséhez szükséges szavatolótıke-szükséglettel egyezı – nagyságú megengedett szavatoló tıkét tartó biztosító vagy viszontbiztosító szembesülne. 77. cikk A biztosítástechnikai tartalék számításánál figyelembe veendı egyéb elemek
A 76. cikket kiegészítve, a biztosítástechnikai tartalék számításánál a biztosítók és viszontbiztosítók a következıket is figyelembe veszik: (1)
a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos költségek;
(2)
infláció, beleértve a költségek és a kárigények inflációját;
(3)
az ügyfeleknek és kedvezményezetteknek teljesített kifizetések, beleértve a biztosítók és viszontbiztosítók által tervezett diszkrecionális nyereségrészesedéseket is, függetlenül PE 425.401\ 77
HU
attól, hogy a teljesítést szerzıdés írja-e elı vagy sem, kivéve, ha a kifizetésre a 90. cikk (2) bekezdése alkalmazandó. 78. cikk A biztosítási és viszontbiztosítási szerzıdésekben szereplı pénzügyi garanciák és szerzıdéses opciók értékelése A biztosítástechnikai tartalék számításánál a biztosítók és viszontbiztosítók figyelembe veszik a biztosítási és viszontbiztosítási kötvényekben szereplı pénzügyi garanciák és szerzıdéses opciók értékét. Azoknak a feltevéseknek, amelyek alapján a biztosítók vagy viszontbiztosítók a szerzıdéses opciók – ideértve a biztosítás lejárat elıtti törlését vagy visszavásárlását is – ügyfelek általi lehívásának valószínőségét modellezik, realisztikusnak kell lenniük, továbbá aktuális és hiteles információkon kell alapulniuk. A feltevéseknek explicit vagy implicit módon figyelembe kell venniük azt a hatást, amelyet a pénzügyi és nem pénzügyi feltételek jövıbeli változásai gyakorolnak az opciók lehívására. 79. cikk Szegmentáció A biztosítók és viszontbiztosítók a biztosítástechnikai tartalék számításánál a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket homogén kockázati csoportokba sorolják, legalább biztosítási ágankénti bontásban. 80. cikk A viszontbiztosítási szerzıdésekbıl és céltársaságoktól beszedhetı összegek A biztosítók és viszontbiztosítók a viszontbiztosítási szerzıdésekbıl és céltársaságoktól beszedhetı összegeket a 75–79. cikkel összhangban számítják ki. A biztosítók és viszontbiztosítók a viszontbiztosítási szerzıdésekbıl és céltársaságoktól beszedhetı összegek számításakor figyelembe veszik az összegek behajtása és a közvetlen kifizetések közötti idıeltérést. A számítás eredményét a partner nem teljesítésébıl eredı veszteségek figyelembevétele céljából ki kell igazítani. A kiigazítás alapja a partner nem teljesítése valószínőségének értékelése és a partner nem teljesítésébıl eredı átlagos veszteség (nem teljesítési veszteség). 81. cikk Adatminıség és a közelítés, többek között az eseti megközelítés alkalmazása a biztosítástechnikai tartalékok vonatkozásában A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a biztosítástechnikai tartalék számításánál használt adatok helyessége, teljessége és pontossága érdekében belsı eljárásokat és folyamatokat mőködtessenek.
78 /PE 425.401
HU
Abban az esetben, ha különleges körülmények miatt a biztosítók és viszontbiztosítók biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeik egy csoportja vagy alcsoportja, vagy a viszontbiztosítási szerzıdésekbıl és céltársaságoktól beszedhetı összegek tekintetében nem rendelkeznek elegendı kellı minıségő adattal egy megbízható biztosításmatematikai módszer alkalmazásához, akkor a legjobb becslés számításához megfelelı közelítést, többek között eseti megközelítést lehet alkalmazni. 82. cikk Összevetés múltbeli adatokkal A biztosítók és viszontbiztosítók eljárásokat és folyamatokat mőködtetnek annak érdekében, hogy a legjobb becsléseket és az azok alapjául szolgáló feltevéseket rendszeresen múltbeli adatokkal vessék össze. Ha az összevetés során a múltbeli adatok és a biztosítók és viszontbiztosítók legjobb becslései között rendszeres eltérés tapasztalható, az érintett vállalkozás megfelelıképpen módosítja az alkalmazott biztosításmatematikai módszert vagy feltevést. 83. cikk A biztosítástechnikai tartalék kellı szintje A felügyeleti hatóságok kérésére a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak be kell mutatniuk a biztosítástechnikai tartalékok kellı szintjét, valamint az alkalmazott módszerek alkalmasságát és relevanciáját, továbbá a felhasznált, alapul szolgáló statisztikai adatok megfelelıségét. 84. cikk A biztosítástechnikai tartalékok emelése Amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók biztosítástechnikai tartalékai nem felelnek meg a 75–82. cikknek, úgy a felügyeleti hatóságok a biztosítókat és viszontbiztosítókat arra kérhetik, hogy a biztosítástechnikai tartalékok szintjét az említett cikkeknek megfelelı mértékőre emeljék. 85. cikk Végrehajtási jogszabályok A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében: a)
a 76. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számítására szolgáló biztosításmatematikai és statisztikai módszerek;
b)
a 76. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításánál alkalmazandó releváns kockázatmentes hozamgörbe;
c)
a biztosítástechnikai tartalék egészként, illetve a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás összegeként való számításának feltételei, továbbá a biztosítástechnikai tartalék egészként való számítása esetén az alkalmazandó módszerek;
PE 425.401\ 79
HU
d)
a kockázati ráhagyás számításánál – beleértve a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekkel szembeni helytálláshoz szükséges megengedett szavatolótıke összegének meghatározását, és a tıkeköltség kalibrálását– alkalmazandó módszerek és feltevések;
e)
azok a biztosítási ágak, amelyek alapján a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket a biztosítástechnikai tartalékok számításával összefüggésben szegmentálják;
f)
a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált adatok helyessége, teljessége és pontossága tekintetében elıírt normák, továbbá azok az egyedi körülmények, amikor a legjobb becslés kiszámításánál közelítést, többek között eseti megközelítést célszerő alkalmazni;
g)
a 80. cikkben említett, a partner nem teljesítése miatti kiigazítás számításához használandó módszerek, amelyek célja a nem teljesítésbıl eredı várható veszteségek meghatározása;
h)
szükség esetén a biztosítástechnikai tartalékok számításának egyszerősített módszerei, annak érdekében, hogy az a) és d) pontban említett biztosításmatematikai és statisztikai módszerek arányosak legyenek a biztosítók és viszontbiztosítók, köztük a zárt biztosítók és viszontbiztosítók által vállalt kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 3. SZAKASZ – SZAVATOLÓTİKE 1. ALSZAKASZ – A SZAVATOLÓTİKE MEGHATÁROZÁSA 86. cikk Szavatolótıke A szavatolótıke a 87. cikkben említett alapvetı szavatolótıkébıl és a 88. cikkben említett kiegészítı szavatolótıkébıl áll. 87. cikk Alapvetı szavatolótıke Az alapvetı szavatolótıke a következı elemekbıl áll: (1)
az eszközök kötelezettségek feletti többlete, a 74. cikkel és a 2. szakasszal összhangban értékelve;
(2)
alárendelt kölcsöntıke.
Az 1. pontban említett többletbıl le kell vonni a biztosító vagy viszontbiztosító által ▌tartott saját részvények összegét. 80 /PE 425.401
HU
88. cikk Kiegészítı szavatolótıke 1.
A kiegészítı szavatolótıke a veszteségek fedezésére felhasználható, az alapvetı szavatolótıkén kívüli elemekbıl áll. A kiegészítı szavatolótıke a következı elemekbıl állhat, amennyiben azok nem az alapvetı szavatolótıke elemei: a)
jegyzett, de be nem fizetett tıke vagy le nem hívott alaptıke ▌;
b)
akkreditívek és garanciák;
c)
biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak tett bármely más jogilag kötelezı érvényő kötelezettségvállalás.
Többféle járulékot szedı kölcsönös biztosító vagy kölcsönös biztosító jellegő egyesületnél a kiegészítı szavatolótıke a következı tizenkét hónapon belül az egyesületnek a tagokkal szembeni jövıbeli követeléseit is tartalmazhatja kiegészítı hozzájárulás iránti felszólítás formájában. 2.
Amennyiben a kiegészítı szavatolótıke egy elemét befizetik vagy lehívják, úgy azt már eszközként kell kezelni és ki kell venni a kiegészítı szavatolótıke elemei közül. 89. cikk A kiegészítı szavatolótıke felügyeleti jóváhagyása
1.
A szavatolótıke számításánál figyelembe veendı kiegészítı szavatolótıke elemeinek összegét a felügyeletnek elızetesen jóvá kell hagynia.
2.
A ▌kiegészítı szavatolótıke egyes elemeihez rendelt összegek tükrözik az adott elem veszteségelnyelı képességét és meghatározásuk körültekintıen, realisztikus feltevések alapján történik. Amennyiben a kiegészítı szavatolótıke egy elemének rögzített névértéke van, ezen elem értéke egyenlı saját nértékével, amennyiben az megfelelıen tükrözi veszteségelnyelı képességét.
▌ 4.
4a.
A felügyeleti hatóságok az alábbiak valamelyikét hagyják jóvá: a)
a kiegészítı szavatolótıke minden egyes elemének pénzben kifejezett értéke;
b)
a kiegészítı szavatolótıke elemei értékének meghatározására szolgáló módszer, amely esetben a módszerrel megállapított érték felügyeleti jóváhagyása egy meghatározott idıszakra érvényes.
A felügyeleti hatóságok a jóváhagyást a kiegészítı szavatolótıke minden egyes eleménél a következık értékelésére alapozzák: a)
az érintett szerzıdı felek fizetıképessége és fizetési hajlandósága; PE 425.401\ 81
HU
b)
a tıkeelemek rendelkezésre állása, figyelembe véve az adott elem jogi formáját, valamint a sikeres befizetést vagy lehívást esetleg gátoló körülményeket;
c)
a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a kiegészítı szavatolótıke ilyen elemeivel kapcsolatos múltbeli lehívásairól szóló információk, amennyiben ez az információ megbízhatóan felhasználható a jövıbeli lehívások várható eredményének értékeléséhez. 90. cikk Többlettıke
1.
A többlettıke felhalmozott nyereségnek tekintendı, amelyet nem bocsátottak rendelkezésre az ügyfeleknek és kedvezményezetteknek történı kifizetésre.
2.
Ha a nemzeti jogszabályok ezt engedélyezik, a ▌többlettıke ▌nem tekinthetı biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségnek, amennyiben megfelel a 94. cikk (1) bekezdésében rögzített feltételeknek. ▌ 92. cikk Végrehajtási jogszabályok
1.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében: a)
a felügyeleti jóváhagyás kritériumai a 89. cikkel összhangban;
b)
pénzügyi intézményben vagy hitelintézetben levı – a 210. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének értelmében vett – részesedések kezelése a szavatolótıke meghatározása céljából.
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 2.
Az (1) bekezdés b) pontjában említett, pénzügyi intézményben vagy hitelintézetben levı részesedések a következık: a)
b)
biztosítók és viszontbiztosítók részesedése a következı szervezetekben: i.
i. a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének (1) és (5) bekezdése szerinti hitelintézetek és pénzügyi intézmények;
ii.
a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti befektetési vállalkozások;
azok a 2006/48/EK irányelv 63. cikkében és 64. cikkének (3) bekezdésében említett alárendelt követelések és eszközök, amelyeket a biztosítók és viszontbiztosítók az ezen bekezdés a) pontjában meghatározott szervezetek – amelyekben részesedésük van – tekintetében tartanak.
82 /PE 425.401
HU
2. ALSZAKASZ – A SZAVATOLÓTİKE BESOROLÁSA 93. cikk A szavatolótıke besorolásához felhasznált jellemzık 1.
A szavatolótıke elemei ▌háromszintő rendszerbe sorolhatók. A besorolás attól függ, hogy az egyes elemek az alapvetı szavatolótıke vagy a kiegészítı szavatolótıke részei-e, valamint attól, hogy mennyiben rendelkeznek a következı jellemzıkkel: a)
a tıkeelem felhasználható, vagy szükség esetén lehívható a folyamatos mőködés vagy a felszámolás során jelentkezı veszteségek teljes fedezésére (tartós hozzáférés);
b)
felszámolás esetén a tétel teljes összege rendelkezésre áll a veszteségek fedezésére, és a tıkeelem visszafizetésére addig nem kerülhet sor, amíg minden egyéb kötelezettséget, beleértve az ügyfelekkel és a biztosítási és viszontbiztosítási szerzıdések kedvezményezettjeivel szembeni biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket is, nem teljesítettek (alárendelés);
▌ 2.
Annak értékelésekor, hogy a szavatolótıke-elemek milyen mértékben rendelkeznek, illetve fognak rendelkezni a jövıben az (1) bekezdés a) és b) pontjában felsorolt jellemzıkkel, megfelelıen figyelembe kell venni az adott tıkeelem idıtartamát, különös tekintettel arra, hogy a tıkeelem lejárati idıhöz kötött-e. Amennyiben adott tıkeelem lejárati idıhöz kötött, annak a vállalkozás biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeinek idıtartamához viszonyított relatív idıtartamát figyelembe kell venni (elegendı idıtartam). Ezenfelül a következı jellemzıket kell figyelembe venni: a)
fennáll-e bármilyen követelmény vagy ösztönzı körülmény a tıkeelem nominális összegének visszafizetésére (visszafizetésre vonatkozó ösztönzı körülmények hiánya);
b)
a tıkeelem mentes-e kötelezıen kiszabott díjaktól (kötelezı kezelési költségek hiánya);
c)
a tıkeelem tehermentes-e (tehermentesség). 94. cikk A szintekre való besorolás fı kritériumai
1.
Az alapvetı szavatolótıke elemei az elsı szintre sorolandók, amennyiben lényeges mértékben a 93. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott jellemzıkkel bírnak, figyelemmel a 93. cikk (2) bekezdésében felsorolt jellemzıkre.
2.
Az alapvetı szavatolótıke elemei a második szintre sorolandók, amennyiben lényeges mértékben a 93. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott jellemzıkkel bírnak, figyelemmel a 93. cikk (2) bekezdésében felsorolt jellemzıkre. PE 425.401\ 83
HU
A kiegészítı szavatolótıke elemei a második szintre sorolandók, amennyiben lényeges mértékben a 93. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott jellemzıkkel bírnak, figyelemmel a 93. cikk (2) bekezdésében felsorolt jellemzıkre. 3.
Az alapvetı és a kiegészítı szavatolótıke azon elemei, amelyek nem az (1) vagy a (2) bekezdés hatályába tartoznak, a harmadik szintre sorolandók. 95. cikk A szavatolótıke szintekre való besorolása
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótıkéjüket a 94. cikkben megállapított kritériumok alapján besorolják. E célból a biztosítók és viszontbiztosítók szükség esetén a szavatolótıke elemeinek a 97. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett felsorolását hívhatják segítségül. Amennyiben valamely szavatolótıke-elem nem található a felsorolásban, úgy azt a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az elsı bekezdéssel összhangban kell értékelnie és besorolnia. A besorolást a felügyeleti hatóságnak jóvá kell hagynia. 96. cikk Sajátos biztosítási szavatolótıke-elemek besorolása A 95. cikk és a 97. cikk (1) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül ezen irányelv alkalmazásában a következı besorolás alkalmazandó: (1)
a 90. cikk (2) bekezdésének hatályába tartozó többlettıke az elsı szintre sorolandó;
(2)
a biztosítási hitelezık javára független letétkezelınél letétben tartott, a 2006/48/EK irányelvvel összhangban engedélyezett hitelintézetek által kibocsátott akkreditívek és garanciák a második szintre sorolandók;
(3)
a kizárólag az I. melléklet A. pontjának 6., 12. és 17. osztályában felsorolt kockázatokat biztosító, változó tagi hozzájárulást elıíró, hajótulajdonosok kölcsönös biztosító vagy ilyen típusú egyesületeinek a tagokkal szembeni, kiegészítı hozzájárulás iránti felszólítás formájában történı jövıbeli, a következı 12 hónapon belül esedékes követelései a második szintre sorolandók.
A 94. cikk (2) bekezdésével összhangban a változó tagi hozzájárulást elıíró kölcsönös biztosító vagy ilyen típusú egyesületeknek a tagokkal szembeni, kiegészítı hozzájárulás iránti felszólítás formájában az elkövetkezı 12 hónapon belül esedékes jövıbeli követelései, amelyek nem tartoznak az elsı albekezdés (3) pontja alá a második szintre sorolandók, amennyiben lényeges mértékben a 93. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott jellemzıkkel bírnak, figyelemmel a 93. cikk (2) bekezdésében felsorolt jellemzıkre. 97. cikk Végrehajtási jogszabályok
84 /PE 425.401
HU
1.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében: ▌ c)
a 94. cikkben ▌meghatározott kritériumokat a megítélés szerint teljesítı szavatolótıke-elemek, köztük a 96. cikkben szereplı elemek felsorolása, amely minden egyes szavatolótıke-elem tekintetében megadja az adott elem besorolását eldöntı jellemzık pontos leírását;
d)
azok a módszerek, amelyeket a felügyeleti hatóságoknak kell alkalmazniuk a c) pontban említett felsorolásban nem szereplı szavatolótıke-elemek értékelésének és besorolásának jóváhagyásakor.
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 2.
A Bizottság az (1) bekezdés c) pontjában említett felsorolást a piaci fejlemények fényében rendszeresen felülvizsgálja és szükség esetén aktualizálja. 3. ALSZAKASZ – A SZAVATOLÓTİKE MEGENGEDETTSÉGE 98. cikk Megengedettség és az 1., 2. és 3. szintre alkalmazandó korlátok
1.
2.
A szavatolótıke-szükségletnek való megfelelés tekintetében a 2. és a 3. szintbe tartozó engedélyezett tıkeelemekre a következı mennyiségi korlátok alkalmazandók. E korlátoknak legalább a következı feltételek teljesülését biztosítaniuk kell: a)
▌az 1. szintbe tartozó tıkeelemek aránya a megengedett szavatolótıkén belül nagyobb legyen, mint a megengedett szavatolótıke teljes értékének egyharmada;
b)
▌a 3. szintbe tartozó tıkeelemek megengedett értékének aránya ▌kisebb legyen, mint a megengedett szavatolótıke teljes értékének egyharmada.
A minimális tıkeszükségletnek való megfelelés tekintetében ▌a minimális szavatolótıkeszükséglet fedezetére megengedett, a 2. szintre besorolt alapvetı szavatolótıke-elemek értékére mennyiségi korlátok alkalmazandók. E korlátoknak legalább azt biztosítaniuk kell, hogy az 1. szintbe tartozó tıkeelemek aránya a megengedett alapvetı szavatolótıkén belül nagyobb legyen, mint a megengedett alapvetı szavatolótıke teljes összegének fele.
▌ 4.
A 100. cikkben meghatározott szavatolótıke-szükséglet fedezetére szolgáló szavatolótıke megengedett értéke megegyezik az 1. szint értékének, a 2. szint megengedett értékének és a 3. szint megengedett értékének összegével.
5.
A 126. cikkben meghatározott minimális tıkeszükséglet fedezetére szolgáló alapvetı szavatolótıke megengedett értéke megegyezik az 1. szint értékének és a 2. szintre besorolt alapvetı szavatolótıke-elemek megengedett értékének összegével. PE 425.401\ 85
HU
99. cikk Végrehajtási jogszabályok A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében: a)
a 98. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplı mennyiségi korlátok;
b)
azon szavatolótıke-elemek átruházhatósága hiányának megjelenítéséhez szükséges kiigazítások, amelyek csak adott típusú kötelezettségekbıl vagy adott kockázatokból származó veszteségek fedezésére használhatók fel (elkülönített tıke).
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 4. SZAKASZ – SZAVATOLÓTİKE-SZÜKSÉGLET 1. ALSZAKASZ – A SZAVATOLÓTİKE-SZÜKSÉGLETRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A STANDARD FORMULA VAGY EGY BELSİ MODELL ALKALMAZÁSAKOR 100. cikk Általános rendelkezések A tagállamok megkövetelik, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a szavatolótıke-szükséglet fedezésére megengedett szavatolótıkét tartsanak. A szavatolótıke-szükségletet vagy a 2. alszakaszban szereplı standard formulával, vagy a 3. alszakasznak megfelelı belsı modell alkalmazásával kell kiszámítani. 101. cikk A szavatolótıke-szükséglet számítása 1.
A szavatolótıke-szükségletet a (2)–(5) bekezdéssel összhangban kell kiszámítani:
2
A szavatolótıke-szükséglet számításának alapfeltevése, hogy a vállalkozás folyamatos jelleggel végzi tevékenységét.
3.
A szavatolótıke-szükségletet úgy kell kalibrálni, hogy minden olyan számszerősíthetı kockázatra kiterjedjen, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve. Fedeznie kell a meglévı üzleti tevékenységet és a következı tizenkét hónapban várhatóan jegyzett új üzleti tevékenységet. A meglévı üzleti tevékenység tekintetében csak a váratlan veszteségeket kell fedeznie. A szavatolótıke-szükséglet a biztosító vagy viszontbiztosító alapvetı szavatolótıkéjének „Value-at-Risk” kockázati mértéke, 99,5 %-os biztonsági szinten, egy éves idıszakra vetítve.
86 /PE 425.401
HU
4.
A szavatolótıke-szükséglet legalább a következı kockázatokat fedezi: a)
nem-életbiztosítási kockázat;
b)
életbiztosítási kockázat;
c)
egészségbiztosítási kockázat;
d)
piaci kockázat;
e)
hitelkockázat;
f)
mőködési kockázat.
Az elsı albekezdés f) pontjában említett mőködési kockázatba beletartoznak a jogi kockázatok, de nem tartoznak bele a stratégiai döntésekbıl eredı kockázatok, valamint a hírnévkockázat. 5
A szavatolótıke-szükséglet számításakor a biztosítók és viszontbiztosítók figyelembe veszik a kockázatcsökkentési technikák hatását, feltéve hogy az azok alkalmazásából eredı hitel- és egyéb kockázatok megfelelıen tükrözıdnek a szavatolótıkeszükségletben. 102. cikk A számítás gyakorisága
1.
A biztosítók és viszontbiztosítók legalább évente kiszámítják a szavatolótıkeszükségletet, a számítás eredményét pedig jelentik a felügyeleti hatóságoknak. A biztosítók és viszontbiztosítók az utoljára bejelentett szavatolótıke-szükséglet fedezete érdekében megengedett szavatolótıkét tartanak. A biztosítók és viszontbiztosítók folyamatosan figyelemmel kísérik a megengedett szavatolótıke összegét és a szavatolótıke-szükségletet. Ha egy biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentısen eltér az utoljára bejelentett szavatolótıke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektıl, az érintett vállalkozás haladéktalanul újraszámítja a szavatolótıke-szükségletet, és jelenti azt a felügyeleti hatóságoknak.
2.
Amennyiben jogosan vélelmezhetı, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentısen módosult a szavatolótıke-szükséglet utolsó bejelentése óta, a felügyeleti hatóságok az érintett vállalkozást a szavatolótıke-szükséglet újraszámítására kérhetik. 2. ALSZAKASZ – SZAVATOLÓTİKE-SZÜKSÉGLET: STANDARD FORMULA 103. cikk A standard formula felépítése
PE 425.401\ 87
HU
║ A standard formula alapján számított szavatolótıke-szükséglet a következı tıkeelemek összege: a)
a 104. cikk szerint meghatározott alapvetı szavatolótıke-szükséglet;
b)
a 106. cikk szerint meghatározott tıkeszükséglet a mőködési kockázatokra;
c)
a 107. cikk szerint meghatározott kiigazítás a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelı képességének figyelembevétele érdekében.
▌ 104. cikk Az alapvetı szavatolótıke-szükséglet felépítése 1.
Az alapvetı szavatolótıke-szükséglet egyedi kockázati modulokból áll, amelyeket a IV. melléklet 1. pontjával összhangban aggregálnak. Legalább a következı kockázati modulokat tartalmazza: a)
nem-életbiztosítási kockázat;
b)
életbiztosítási kockázat;
c)
▌egészségbiztosítási kockázat;
d)
piaci kockázat;
e)
partnerkockázat.
2.
Az (1) bekezdés a), b) és c) pontja alkalmazásában a biztosítási és viszontbiztosítási mőveleteket abba a biztosítási modulba kell sorolni, amely leginkább megfelel az alapul szolgáló kockázat biztosítástechnikai jellegének.
3.
Az (1) bekezdésben említett kockázati modulok aggregálásához használt korrelációs együtthatók, valamint az egyes kockázati modulok szavatolótıke-szükségletének kalibrálása révén meghatározható a 101. cikkben megállapított alapelveknek megfelelı általános szavatolótıke-szükséglet.
4.
Az (1) bekezdésben említett kockázati modulok mindegyikét a „Value-at-Risk” kockázati mérték alkalmazásával kell kalibrálni, 99,5%-os biztonsági szinten, egy éves idıszakra vetítve. Szükség esetén az egyes kockázati modulok kialakításában figyelembe kell venni a diverzifikációs hatásokat.
5.
A kockázati modulokat minden biztosító és viszontbiztosító azonos módon alakítja ki és határozza meg, mind az alapvetı szavatolótıke-szükséglet, mind a 108. cikkben meghatározott egyszerősített számítás tekintetében.
88 /PE 425.401
HU
6.
Katasztrófakockázatok esetében, ha szükséges, az élet-, a nem-élet- és az ▌egészségbiztosítási modul számításában földrajzi meghatározás is alkalmazható.
7.
A felügyeleti hatóságok jóváhagyásától függıen a biztosítók és viszontbiztosítók az élet-, a nem-élet- és az ▌egészségbiztosítási modul számításakor a standard formula paramétereinek egy részét a rájuk jellemzı paraméterekkel helyettesíthetik. E paramétereket az érintett vállalkozás belsı adatai vagy az adott vállalkozás tevékenységét közvetlenül érintı adatok alapján kell kalibrálni, standardizált módszerek segítségével. A jóváhagyás megadásakor a felügyeleti hatóságok ellenırzik a felhasznált adatok teljességét, pontosságát és helyességét. 105. cikk Az alapvetı szavatolótıke-szükséglet kiszámítása
1.
Az alapvetı szavatolótıke-szükségletet a (2)–(6) bekezdéssel összhangban kell kiszámítani.
2.
A nem-életbiztosítási kockázati modul a nem-életbiztosítási ▌kötelezettségekbıl ▌eredı kockázatokat tükrözi, a fedezett veszteségek és az üzleti tevékenység során végzett folyamatok tekintetében. A modul figyelembe veszi a biztosítók és viszontbiztosítók létezı biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeinek, valamint a következı 12 hónapban várhatóan jegyzett új üzleti tevékenység kimenetelével kapcsolatos bizonytalanságot. A IV. melléklet 2. pontjával összhangban a modul összegét a tıke-szükségletek kombinációjaként számítják, legalább az alábbi almodulok figyelembevételével:
3.
a)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a biztosított események bekövetkezésének, gyakoriságának és komolyságának ingadozásából ered, valamint a kárrendezés bekövetkezésébıl és összegébıl (nem-életbiztosítási díjazási és tartalékkockázat);
b)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a szélsıséges és rendkívüli eseményekkel kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentıs bizonytalanságából ered (neméletbiztosítási katasztrófakockázat).
Az életbiztosítási kockázati modul az életbiztosítási ▌kötelezettségekbıl ▌eredı kockázatokat tükrözi, a fedezett veszteségek és az üzleti tevékenység során végzett folyamatok tekintetében. A IV. melléklet 3. pontjával összhangban a modul összegét a tıkeszükségletek kombinációjaként számítják, legalább az alábbi almodulok figyelembevételével: a)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a halálozási ráták szintjében, tendenciájában vagy PE 425.401\ 89
HU
volatilitásában bekövetkezı változásokból ered, ahol a halálozási ráta növekedése a biztosítási kötelezettségek értékének növekedéséhez vezet (halandósági kockázat);
4.
b)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a halálozási ráták szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkezı változásokból ered, ahol a halálozási ráta csökkenése a biztosítási kötelezettségek értékének növekedéséhez vezet (hosszú élet kockázat);
c)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a rokkantsági, betegségi és morbiditási ráták szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkezı változásokból ered (rokkantságibetegségi kockázat);
d)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerzıdések teljesítése során felmerült költségek szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkezı változásokból ered (életbiztosítási költségkockázat);
e)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a járadékok felülvizsgálati rátájának szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában – a jogszabályokban vagy a biztosított egészségi állapotában beálló változások miatt – bekövetkezı ingadozásból ered (felülvizsgálati kockázat);
f)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a biztosítási szerzıdések törlésére, megszüntetésére, megújítására és visszavásárlására vonatkozó ráták szintjében vagy volatilitásában bekövetkezı változásokból ered (törlési kockázat);
g)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a szélsıséges és rendkívüli eseményekkel kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentıs bizonytalanságából ered (életbiztosítási katasztrófakockázat).
Az egészségbiztosítási kockázati modul az egészségbiztosítási kötelezettségekbıl eredı kockázatokat tükrözi, akár az életbiztosításhoz hasonló biztosítástechnikai alapon folytatják, akár nem, mind a fedezett veszteségek, mind az üzleti tevékenység során végzett folyamatok tekintetében. A rendszernek legalább a következı kockázatokat figyelembe kell vennie: a)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerzıdések teljesítése során felmerült költségek szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkezı változásokból ered ▌;
b)
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a biztosított események bekövetkezésének, gyakoriságának és komolyságának ingadozásából ered, valamint a kárrendezés bekövetkezésébıl és összegébıl a tartalékképzés idıpontjában ▌;
90 /PE 425.401
HU
c)
5.
a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkezı veszteség vagy kedvezıtlen változás kockázata, amely a súlyos járványok kitörésével, valamint a kockázatoknak az ilyen szélsıséges körülmények közötti szokatlan halmozódásával kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentıs bizonytalanságából ered ▌;
A piaci kockázati modul a vállalkozás eszközeinek és kötelezettségeinek értékét befolyásoló pénzügyi eszközök piaci árának szintjébıl vagy volatilitásából eredı kockázatokat tükrözi. Megfelelıen tükrözi az eszközök és a kötelezettségek közötti strukturális egyenlıtlenséget, különös tekintettel annak idıtartamára. A IV. melléklet 5. pontjával összhangban a modul összegét a tıke-szükségletek kombinációjaként számítják, legalább az alábbi almodulok figyelembevételével:
6.
a)
az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a hozamgörbe vagy a kamatlábak volatilitásának változásaival kapcsolatban (kamatlábkockázat);
b)
az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a részvénypiaci árak szintjének vagy volatilitásának változásaival kapcsolatban (részvénypiaci kockázat);
c)
az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége az ingatlanpiaci árak szintjének vagy volatilitásának változásaival kapcsolatban (ingatlanpiaci kockázat);
d)
az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a hozamgörbe mentén mért kamatrés szintjének vagy volatilitásának változásával kapcsolatban (kamatréskockázat);
e)
az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a devizaárfolyamok szintjének vagy volatilitásának változásaival kapcsolatban (devizaárfolyam-kockázat);
f)
a biztosító vagy viszontbiztosító kiegészítı kockázatai, amelyek vagy az eszközportfólió diverzifikációjának hiányából, vagy egy értékpapír-kibocsátóval, illetve kapcsolt kibocsátók egy csoportjával szembeni nagyfokú pertnerkockázati kitettségbıl erednek (piaci kockázatkoncentráció).
A partnerkockázati modul a biztosítók és viszontbiztosítók szerzıdı feleinek és adósainak a következı tizenkét hónapon belüli váratlan fizetésképtelenségébıl vagy hitelképessége romlásából eredı kockázatokat tükrözi. A partnerkockázati modul kockázatcsökkentési szerzıdésekre, például viszontbiztosítási megállapodásokra, értékpapírosításra és származtatott ügyletekre, közvetítıkkel szembeni követelésekre, valamint a kamatréskockázati almodulban nem szereplı egyéb hitelkockázatokra terjed ki. Megfelelıen figyelembe veszi a biztosító vagy viszontbiztosító birtokában lévı, vagy részére tartott járulékos vagy egyéb biztosítékokat és az ezekhez kapcsolódó kockázatokat. A partnerkockázati modul minden egyes partner esetében figyelembe veszi az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az adott féllel szembeni általános partnerkockázati kitettségét, függetlenül a vállalkozáshoz főzıdı szerzıdéses kötelezettség jogi formájától.
PE 425.401\ 91
HU
105a. cikk A részvénypiaci kockázati almodul számítása: szimmetrikus kiigazító mechanizmus 1.
A standard formulával összhangban számított részvénypiaci kockázati almodul tartalmazza a részvényárfolyam változásaiból eredı kockázat fedezésére alkalmazott részvényekre vonatkozó tıkekövetelmény megfelelı szimmetrikus kiigazítását.
2.
A 104. cikk (4) bekezdésével összhangban kalibrált, a részvényárfolyam változásaiból eredı kockázat fedezésére szolgáló részvényekre vonatkozó standard tıkekövetelmény szimmetrikus kiigazítása a megfelelı részvényindex aktuális szintjének és ugyanezen index súlyozott átlagának függvényén alapul. A súlyozott átlagot megfelelı idıszakra kell számítani, amelynek azonosnak kell lennie minden biztosító vagy viszontbiztosító esetében.
3.
A részvényárfolyam változásaiból eredı kockázat fedezésére szolgáló részvényekre vonatkozó standard tıkekövetelmény szimmetrikus kiigazítása nem eredményezheti olyan részvényekre vonatkozó tıkekövetelmény alkalmazását, amely a részvényekre vonatkozó standard tıkekövetelménynél 10 százalékponttal alacsonyabb vagy 10 százalékponttal magasabb. 106. cikk Tıkeszükséglet mőködési kockázatokra
1.
A mőködési kockázatokra vonatkozó tıkeszükséglet a 104. cikkben említett kockázati modulokban nem szereplı mőködési kockázatokat tükrözi. A szükségletet a 101. cikk (3) bekezdésével összhangban kell kalibrálni.
2.
Azon életbiztosítási szerzıdések esetében, ahol a befektetési kockázatot az ügyfelek viselik, a mőködési kockázatokra vonatkozó tıkeszükséglet számítása figyelembe veszi az azokkal kapcsolatban felmerült éves költségeket.
3.
A (2) bekezdésben említetteken kívüli biztosítási és viszontbiztosítási mőveletek esetében a mőködési kockázatokra vonatkozó szavatolótıke-szükséglet számítása figyelembe veszi a mőveletek volumenét, a díjbevétel, valamint ezen biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek kapcsán tartott biztosítástechnikai tartalékok szintjén. A mőködési kockázatokra vonatkozó tıkeszükséglet ebben az esetben nem haladhatja meg az említett biztosítási és viszontbiztosítási mőveletekre vonatkozó alapvetı szavatolótıke-szükséglet 30%-át. 107. cikk A biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelı képessége miatti kiigazítás
A 103. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelı képessége miatti kiigazítás a váratlan veszteségeknek a biztosítástechnikai tartalékok vagy a halasztott adók, illetve a kettı kombinációjának egyidejő csökkenése révén végbemenı potenciális kompenzációját tükrözi.
92 /PE 425.401
HU
A kiigazítás figyelembe veszi a biztosítási szerzıdések jövıbeni diszkrecionális nyereségrészesedéseinek kockázatcsökkentı hatását, amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók alá tudják támasztani, hogy az ilyen juttatások csökkentése a váratlan veszteségek csökkentésére fordítható. A jövıbeni diszkrecionális nyereségrészesedések kockázatcsökkentı hatása nem lehet nagyobb, mint a vonatkozó biztosítástechnikai tartalékok és halasztott adók összege. A második bekezdés alkalmazásában a jövıbeni diszkrecionális nyereségrészesedések kedvezıtlen körülmények közötti értékét össze kell mérni a legjobb becslés alapfeltevései szerinti értékkel. 108. cikk A standard formula egyszerősítése A biztosítók és viszontbiztosítók egyes almodulok vagy kockázati modulok esetében egyszerősített számítást végezhetnek, amennyiben az általuk vállalt kockázatok jellege, nagyságrendje és összetettsége ezt indokolja, és amennyiben aránytalan lenne minden biztosítónak és viszontbiztosítónak a standardizált számítás elvégzését elıírni. Az egyszerősített számítást a 101. cikk (3) bekezdésével összhangban kell kalibrálni. 108a. cikk Jelentıs eltérés a standard formula számításának alapjául szolgáló feltevésektıl Amennyiben a szavatolótıke-szükséglet számítását nem indokolt a 2. alszakaszban rögzített standard formulának megfelelıen végezni, mert az érintett biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profilja jelentısen eltér a standard formula számításának alapjául szolgáló feltevésektıl, a felügyeleti hatóságok indokolással ellátott határozatban kérhetik az érintett vállalkozást, hogy a standard formulában alkalmazott paraméterek egy részét az élet-, a nemélet- és az egészségbiztosítási kockázati modul kiszámításakor a 104. cikk (7) bekezdésének megfelelıen az adott vállalkozásra jellemzı paraméterekkel helyettesítse. E sajátos paramétereket úgy kell kiszámítani, hogy a vállalkozás megfeleljen a 101. cikk (3) bekezdésében elıírtaknak. 109. cikk Végrehajtási jogszabályok 1.
Annak érdekében, hogy a szavatolótıke-szükségletet a standard formula alapján számító valamennyi biztosító és viszontbiztosító ugyanolyan megítélés alá essék, illetve a piaci fejlemények figyelembevétele céljából a Bizottság az alábbiakat meghatározó végrehajtási jogszabályokat fogad el: -a)
a 101. és a 103—108. cikk rendelkezéseivel összhangban lévı standard formula;
a)
a 104. cikkben említett kockázati modulokba tartozó kockázatok pontosabb fedezéséhez szükséges almodulok, valamint a késıbbi aktualizációk;
b)
a 104. és 105. cikkben meghatározott alapvetı szavatolótıke-szükséglet egyes kockázati moduljainak és almoduljainak számításához alkalmazandó módszerek, PE 425.401\ 93
HU
feltevések és standard paraméterek, a 105a. és 305b. cikkben említett szimmetrikus kiigazító mechanizmus és a hónapok számában kifejezett megfelelı idıszak, valamint a 305b. cikkben leírt módszer beépítésének megfelelı megközelítése, az e módszernek a standard formulával összhangban történı szavatolótıkeszükségletszámításban való használatát illetıen; c)
a korrelációs paraméterek, köztük, szükség esetén, a IV. mellékletben rögzítettek és az e paraméterek frissítésére szolgáló eljárások;
d)
amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók kockázatcsökkentési technikákat alkalmaznak, úgy az érintett vállalkozás kockázati profiljában bekövetkezett változások értékelésére és a szavatolótıke-szükséglet kiigazítására alkalmazandó módszerek és feltevések;
e)
azok a minıségi kritériumok, amelyeket a d) pontban említett kockázatcsökkentési technikáknak teljesíteniük kell annak érdekében, hogy a harmadik félre történı kockázat-átruházás eredményes legyen;
f)
a 106. cikkben meghatározott, mőködési kockázatokra vonatkozó tıkeszükséglet értékeléséhez alkalmazandó módszerek és paraméterek, köztük a 106. cikk (3) bekezdésében szereplı százalék;
fa)
az elkülönített tıke miatt a biztosítóknak a kockázatdiverzifikációra való kisebb lehetıségének tükrözése érdekében követendı módszer és kiigazítások;
g)
a 107. cikkben meghatározott, a biztosítástechnikai tartalékok veszteségelnyelı képessége miatti kiigazítás számításához alkalmazandó módszer;
h)
az élet-, a nem-élet-, és az ▌egészségbiztosítási kockázati modul standard paramétereinek azon része, amely a 104. cikk (7) bekezdésének megfelelı, a vállalkozásra jellemzı paraméterekkel helyettesíthetı;
i)
a h) pontban említett, a vállalkozásra jellemzı paramétereknek a számításához a biztosító vagy viszontbiztosító által alkalmazandó standardizált módszer, valamint a felhasznált adatok teljességével, pontosságával és helyességével kapcsolatos kritériumok, amelyeknek a felügyeleti jóváhagyás elıtt meg kell felelni;
j)
az egyes almodulokra és kockázati modulokra engedélyezett egyszerősített számítás, valamint azok a kritériumok, amelyeket a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, köztük a zárt biztosítóknak és viszontbiztosítóknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy jogosultak legyenek a 108. cikknek megfelelı egyszerősítések alkalmazására.
ja)
A 210. cikk értelmében a kapcsolt vállalkozások tekintetében a szavatolótıkeszükséglet számításakor, különösen a 105. cikk (5) bekezdésében említett részvénypiaci kockázati almodul számításakor alkalmazandó megközelítés, amely figyelembe veszi a kapcsolt vállalkozások értéke volatilitásának valószínősíthetı csökkenését, amely e befektetések stratégiai jellegébıl és a részesedı vállalkozás által a kapcsolt vállalkozásokra gyakorolt befolyásból ered.
94 /PE 425.401
HU
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 2.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyekben az almodul által nem megfelelıen fedezett kockázatok kezelése érdekében mennyiségi korlátokat és eszközalkalmassági kritériumokat határozhat meg. E végrehajtási jogszabályok a biztosítástechnikai tartalék fedezetére szolgáló eszközökre alkalmazandók, kivéve az életbiztosítási szerzıdésekkel kapcsolatban tartott eszközöket, amennyiben a befektetési kockázatot az ügyfelek viselik. Ezen intézkedéseket a Bizottság felülvizsgálja a standard formula változásai és a pénzügyi piacokon bekövetkezı fejlemények a fényében. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.
3. ALSZAKASZ – SZAVATOLÓTİKE-SZÜKSÉGLET: TELJES ÉS RÉSZLEGES BELSİ MODELLEK 110. cikk A teljes és részleges belsı modellek jóváhagyására vonatkozó általános rendelkezések 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók a szavatolótıke-szükségletet a felügyeleti hatóság által jóváhagyott teljes vagy részleges belsı modell alkalmazásával is kiszámíthassák.
2.
A biztosítók és viszontbiztosítók részleges belsı modellt használhatnak a következık közül egy vagy több elem számítására: a)
az alapvetı szavatolótıke-szükséglet egy vagy több kockázati modulja vagy almodulja, a 104. és 105. cikknek megfelelıen;
b)
a mőködési kockázatokra vonatkozó tıkeszükséglet a 106. cikknek megfelelıen;
c)
a 107. cikkben említett kiigazítás.
A részleges modell emellett a biztosítók és viszontbiztosítók teljes üzleti tevékenységére, illetve egy vagy több fıbb üzleti egységére is alkalmazható. 3.
A jóváhagyás iránti kérelemben a biztosítók és viszontbiztosítók legalább annak dokumentált bizonyítékát adják, hogy a belsı modell teljesíti a 118–123. cikkben meghatározott követelményeket. Amennyiben a jóváhagyás iránti kérelem részleges belsı modellre vonatkozik, a 118– 123. cikkben meghatározott követelményeket ki kell igazítani annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a modell korlátozott alkalmazási körét.
4.
A felügyeleti hatóságok a teljes kérelem kézhez vételét követıen hat hónapon belül elbírálják a kérelmet.
PE 425.401\ 95
HU
5.
A felügyeleti hatóságok csak abban az esetben hagyják jóvá a kérelmet, ha meggyızıdnek arról, hogy a ▌vállalkozás kockázatazonosítási, kockázatmérési, kockázatfelügyeleti, kockázatkezelési és kockázatjelentési rendszerei megfelelıek, különösen a tekintetben, hogy a belsı modell teljesíti a (3) bekezdésben említett követelményeket.
6.
A felügyeleti hatóságoknak a belsı modell alkalmazása iránti kérelmet elutasító határozatukat indokolással kell ellátniuk.
7.
A belsı modell alkalmazására kapott felügyeleti jóváhagyást követıen ▌a felügyeleti hatóságok indoklással ellátott határozatban kérhetik a biztosítót és viszontbiztosítót, hogy a szavatolótıke-szükségletnek a 2. alszakasz szerinti standard formulával számított becslését is bocsássa rendelkezésére. 111. cikk A részleges belsı modellek jóváhagyására vonatkozó egyedi rendelkezések
1.
2.
Részleges belsı modellre csak akkor adható felügyeleti jóváhagyás, ha a modell teljesíti a 110. cikkben meghatározott követelményeket és a következı kiegészítı feltételeket: a)
a vállalkozás kellıen indokolja a modell korlátozott alkalmazási körét;
b)
a modellel számított szavatolótıke-szükséglet jobban illik a vállalkozás kockázati profiljához és megfelel az 1. alszakaszban meghatározott alapelveknek;
c)
kialakítása összhangban van az 1. alszakaszban meghatározott alapelvekkel, így a részleges belsı modell teljes mértékben integrálható a szavatolótıke-szükséglet standard formulájába.
Olyan részleges modell alkalmazása iránti kérelem elbírálásakor, amely csak bizonyos almodulokra vagy egy meghatározott kockázati modulra, illetve a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egy meghatározott kockázati modulhoz köthetı üzleti egységeire terjed ki – esetleg részben mindkét említett lehetıségre –, a felügyeleti hatóságok elıírhatják, hogy az érintett biztosítók és viszontbiztosítók realisztikus átmeneti tervet nyújtsanak be a modell alkalmazási körének kiterjesztésére. Az átmeneti terv meghatározza annak módját, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók miként tervezik a modell alkalmazási körének kiterjesztését más almodulokra vagy üzleti egységekre, annak érdekében, hogy a modell a konkrét kockázati modul tekintetében biztosítási mőveleteik többségére kiterjedjen. 112. cikk Végrehajtási jogszabályok
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében: (1)
a belsı modell jóváhagyására szolgáló eljárás;
(2)
a 118–123. cikkben meghatározott standardok kiigazítása a részleges belsı modell korlátozott alkalmazási körének figyelembevétele érdekében.
96 /PE 425.401
HU
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 113. cikk A teljes és részleges belsı modellek változtatásának politikája A belsı modell kezdeti jóváhagyási folyamatának részeként a felügyeleti hatóságok jóváhagyják a biztosító vagy viszontbiztosító modelljének módosítására vonatkozó politikát. A biztosítók és viszontbiztosítók belsı modelljüket e politikával összhangban módosíthatják. A politika meghatározza a belsı modell jelentıs és kevésbé jelentıs módosításait. A belsı modell jelentıs módosítását, valamint a politika módosítását a felügyeleti hatóságnak minden esetben elızetesen jóvá kell hagynia, a 110. cikknek megfelelıen. A belsı modell kevésbe jelentıs módosításait a felügyeleti hatóságnak nem kell elızetesen jóváhagynia, amennyiben azokat a politikával összhangban végzik el. 114. cikk Az igazgatóság vagy ügyvezetı testület felelıssége A biztosítók és viszontbiztosítók igazgatósága vagy ügyvezetı testülete jóváhagyja a 110. cikkben említett belsı modell jóváhagyása érdekében a felügyeleti hatóságnak benyújtandó kérelmet, valamint az esetleges késıbbi jelentıs módosítások jóváhagyása iránti kérelmet. Az igazgatóság vagy ügyvezetı testület felelıs azon rendszerek üzembe helyezéséért, amelyek a belsı modell folyamatos megfelelı mőködését biztosítják. 115. cikk Visszatérés a standard formulához Miután megkapták a 110. cikk szerinti jóváhagyást, a biztosítók és viszontbiztosítók nem térhetnek vissza a szavatolótıke-szükséglet egészének vagy bármely részének a 2. szakaszban leírt standard formula szerinti meghatározásához, kivéve kellıen indokolt esetekben, a felügyeleti hatóságok jóváhagyásával. 116. cikk A belsı modell nem megfelelısége 1.
Ha a biztosítók és viszontbiztosítók – miután a felügyeleti hatóságoktól megkapták az jóváhagyást a belsı modell alkalmazására – már nem teljesítik a 118–123. cikkben meghatározott követelményeket, akkor késedelem nélkül vagy tervet nyújtanak be a felügyeleti hatóságoknak a megfelelıség ésszerő idın belüli helyreállítására, vagy bizonyítják, hogy a nem megfelelıség hatása elhanyagolható.
2.
Ha a biztosítók és viszontbiztosítók elmulasztják az (1) bekezdésben említett terv végrehajtását, a felügyeleti hatóságok elıírhatják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók PE 425.401\ 97
HU
visszatérjenek a szavatolótıke-szükséglet standard formula szerinti számításához, a második alszakasznak megfelelıen. 117. cikk Jelentıs eltérés a standard formula számításának alapjául szolgáló feltevésektıl Ha az érintett biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja lényegesen eltér a standard formula számításának alapjául szolgáló feltevésektıl, és ezért nem célszerő a szavatolótıkeszükségletet a 2. alszakasznak megfelelı standard formulával számítani, akkor a felügyeleti hatóságok indokolással ellátott határozatban elıírhatják, hogy az érintett vállalkozások belsı modell, illetve annak releváns kockázati moduljai alkalmazásával számítsák a szavatolótıkeszükségletet. 118. cikk Alkalmazási feltételek A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak bizonyítaniuk kell, hogy a belsı modellt széles körben használják és az fontos szerepet tölt be ║ a 41–49. cikkben említett irányítási rendszerben, különösen: a)
a 43. cikkben elıírt kockázatkezelési rendszer és a döntéshozatali folyamatok;
b)
a gazdasági és a szavatolótıke értékelésének és allokációjának folyamatai, beleértve a 44. cikkben említett értékelést.
A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak ezenkívül bizonyítaniuk kell, hogy a szavatolótıkeszükséglet belsı modellel való számításának gyakorisága megfelel annak a gyakoriságnak, amellyel a belsı modellt az elsı bekezdésben szereplı egyéb célokra alkalmazzák. Az igazgatóság vagy ügyvezetı testület felelıs a belsı modell kialakításának és mőködésének mindenkori megfelelıségéért, valamint azért, hogy a belsı modell mindenkor megfelelıen tükrözze az érintett biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profilját. 119. cikk Statisztikai minıségi normák 1.
A belsı modell, és különösen az alapjául szolgáló valószínőség-eloszlási elırejelzés számítása, megfelel a (2)–(9) bekezdésben meghatározott kritériumoknak.
2.
A valószínőség-eloszlási elırejelzés számítási módszerei megfelelı, alkalmas és releváns biztosításmatematikai és statisztikai technikákon alapulnak és összhangban vannak a biztosítástechnikai tartalékok számítási módszereivel. A valószínőség-eloszlási elırejelzés számítási módszerei aktuális és hiteles információkon, valamint realisztikus feltevéseken alapulnak. A biztosítók és viszontbiztosítók képesek a belsı modell alapjául szolgáló feltevéseket a felügyeleti hatóságok elıtt indokolni.
98 /PE 425.401
HU
3.
A belsı modellben felhasznált adatok pontosak, teljesek és helyesek. A biztosítók és viszontbiztosítók a valószínőség-eloszlási elırejelzés számításához használt adatsorokat legalább évente egyszer aktualizálják.
4.
A valószínőség-eloszlási elırejelzés számításának nincs elıírt módszere. A választott számítási módszertıl függetlenül a belsı modell kockázatbesorolási képessége elegendı ahhoz, hogy széles körben használják és fontos szerepet töltsön be a biztosítók és viszontbiztosítók irányítási rendszerében, különösen a kockázatkezelési rendszerben, a döntéshozatali folyamatokban és a tıkeallokáció során, a 118. cikkel összhangban. A belsı modell minden lényeges kockázatra kiterjed, amelyeknek a biztosítók és viszontbiztosítók ki vannak téve. A ▌belsı modellek legalább a 101. cikk (4) bekezdésében meghatározott kockázatokra kiterjednek.
5.
A diverzifikációs hatások tekintetében a biztosítók és viszontbiztosítók belsı modelljükben figyelembe vehetik a kockázati kategóriákon belüli, valamint azok közötti függı viszonyokat, feltéve hogy a felügyeleti hatóságok úgy ítélik meg, hogy megfelelı a diverzifikációs hatások mérésére szolgáló rendszer.
6.
A biztosítók és viszontbiztosítók belsı modelljükben teljes körően figyelembe vehetik a kockázatcsökkentési technikák hatását, amennyiben a belsı modell megfelelıen tükrözi az azok használatából eredı hitel- és egyéb kockázatokat.
7.
A biztosítók és viszontbiztosítók belsı modelljükben pontosan értékelik a pénzügyi biztosítékokkal és szerzıdéses opciókkal kapcsolatos lényeges egyedi kockázatokat. Értékelik mind az ügyfelek opcióval kapcsolatos, mind a biztosítók és viszontbiztosítók számára fenntartott szerzıdéses opciókkal kapcsolatos kockázatokat. E célból figyelembe kell venniük azt a hatást, amelyet a pénzügyi és nem pénzügyi feltételek jövıbeli változásai gyakorolnak az opciók lehívására.
8.
A biztosítók és viszontbiztosítók belsı modelljükben figyelembe vehetik azoknak a jövıbeni vezetıi intézkedéseknek a hatását, amelyek meghozatala adott körülmények között joggal várható. Az elsı albekezdésben meghatározott esetben az érintett vállalkozás figyelembe veszi az ilyen intézkedések idıigényét is.
9.
A biztosítók és viszontbiztosítók belsı modelljükben figyelembe veszik az ügyfeleknek és a kedvezményezetteknek várhatóan teljesítendı kifizetéseket, függetlenül attól, hogy a teljesítést szerzıdés írja-e elı vagy sem. 120. cikk Kalibrációs elıírások
1.
A biztosítók és viszontbiztosítók a 101. cikk (3) bekezdésében a belsı modellek alkalmazása céljából meghatározottaktól eltérı idıszakot vagy kockázati mértéket is használhatnak, ha a belsı modellel a vállalkozások képesek a szavatolótıke-szükséglet PE 425.401\ 99
HU
olyan módon történı meghatározására, amely az ügyfeleknek és a kedvezményezetteknek a 101. cikkben megállapítottal egyenértékő védelmet nyújt. 2.
Amennyiben kivitelezhetı, a biztosítók és viszontbiztosítók a szavatolótıke-szükségletet közvetlenül a belsı modelljük által létrehozott valószínőség-eloszlási elırejelzésbıl vezetik le, a 101. cikk (3) bekezdésében meghatározott „Value-at-Risk” kockázati mérték alkalmazásával.
3.
Amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók a szavatolótıke-szükségletet nem tudják közvetlenül a belsı modelljük által létrehozott valószínőség-eloszlási elırejelzésbıl levezetni, úgy a felügyeleti hatóságok engedélyezhetik közelítések használatát a szavatolótıke-szükséglet számítása során, azzal a feltétellel, hogy a vállalkozások bizonyítani tudják a felügyeleti hatóságoknak, hogy az ügyfeleknek a 101. cikkben megállapítottal egyenértékő védelmet nyújtanak.
4.
A felügyeleti hatóságok elıírhatják a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, hogy belsı modelljüket releváns irányadó portfóliókra támaszkodva és inkább külsı, semmint belsı adatokon alapuló feltevésekre építve mőködtessék annak érdekében, hogy ellenırizzék a belsı modell kalibrációját, és azt, hogy annak meghatározása összhangban van-e az általánosan elfogadott piaci gyakorlattal. 121. cikk A nyereségek és veszteségek vizsgálata
A biztosítók és viszontbiztosítók legalább évente megvizsgálják minden fontosabb üzleti egységük veszteségeinek és nyereségeinek okait, illetve forrásait. Bemutatják, hogy a belsı modellben alkalmazott kockázati csoportosítás miként magyarázza a veszteségek és nyereségek okait, illetve forrásait. A kockázati csoportosítás, valamint a veszteségek és nyereségek vizsgálata figyelembe veszi a biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profilját. 122. cikk Értékelési elıírások A biztosítók és viszontbiztosítók rendszeres modellértékelési ciklust mőködtetnek, amelynek része a belsı modell teljesítményének felügyelete, annak vizsgálata, hogy a belsı modell mindenkor megfelel-e a követelményeknek, és eredményeinek múltbeli adatokkal való összevetése. A modellértékelési folyamat része egy olyan, a belsı modell hitelesítésére szolgáló hatékony statisztikai folyamat, amelynek segítségével a biztosítók és viszontbiztosítók bizonyítani tudják a felügyeleti hatóságoknak a számított tıkeszükséglet megfelelıségét. Az alkalmazott statisztikai módszerek a valószínőség-eloszlási elırejelzés helyességét nemcsak a múltbeli veszteségekkel, hanem az azokkal kapcsolatos minden lényeges új adattal és információval összevetésben is vizsgálják. A modellértékelési folyamat része a belsı modell stabilitásának vizsgálata, különösen a tekintetben, hogy a belsı modell eredményei mennyire érzékenyek az alapul szolgáló feltevések 100 /PE 425.401
HU
változásaira. Ide tartozik továbbá a belsı modellben használt adatok pontosságának, teljességének és helyességének értékelése. 123. cikk Dokumentációs elıírások A biztosítók és viszontbiztosítók dokumentálják a belsı modell felépítését és mőködési részleteit. A dokumentáció megfelel a 118–122. cikknek. A dokumentáció részletesen bemutatja a belsı modell alapjául szolgáló elméletet, feltevéseket, továbbá matematikai és tapasztalati alapokat. A dokumentáció megnevezi azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a belsı modell alkalmazása nem vezet eredményre. A biztosítók és viszontbiztosítók a 113. cikknek megfelelıen a belsı modell minden jelentıs változását dokumentálják. 124. cikk Külsı modellek és adatok Harmadik féltıl származó modell vagy adatok használata nem jogosít a belsı modell alkalmazása tekintetében a 118–123. cikkben elıírt követelmények alóli mentesülésre. 125. cikk Végrehajtási jogszabályok A Bizottság a belsı modelleknek a Közösségen belüli harmonizált alkalmazása érdekében, valamint a biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profiljának és üzletvezetésének jobb értékelése céljából végrehajtási jogszabályokat fogad el a 118–124. cikk tekintetében. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 5. SZAKASZ – MINIMÁLIS TİKESZÜKSÉGLET 126. cikk Általános rendelkezések A tagállamok megkövetelik, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a minimális tıkeszükséglet fedezésére megengedett alapvetı szavatolótıkét tartsanak. 127. cikk A minimális tıkeszükséglet számítása PE 425.401\ 101
HU
1.
A minimális tıkeszükségletet a következı alapelvekkel összhangban kell kiszámítani: a)
egyértelmő és egyszerő számítási mód alkalmazása, amely lehetıvé teszi a számítások auditálását;
b)
a minimális tıkeszükséglet a megengedett alapvetı szavatolótıke azon összege, amely alatt az ügyfelek és kedvezményezettek elfogadhatatlan szintő kockázatnak lennének kitéve, ha a biztosítók és viszontbiztosítók folytathatnák tevékenységüket;
c)
a minimális tıkeszükséglet kiszámításához használt, a (2) bekezdésben említett lineáris függvényt a biztosító vagy viszontbiztosító alapvetı szavatolótıkéjének „Value-at-Risk” kockázati mértékeként kalibrálják, 85%-os biztonsági szinten, egy éves idıszakra vetítve;
d)
az abszolút alsó korlát: i.
nem-életbiztosítók esetében 2 200 000 EUR, ideértve a zárt biztosítókat is, kivéve ha az I. melléklet A. pontja 10–15 osztályainak valamelyikében szereplı valamennyi kockázatot, illetve azok közül néhányat fedeznek, mely esetben az abszolút alsó korlát nem lehet kisebb, mint 3 200 000 EUR,
ii.
3 200 000 EUR életbiztosítók esetében, ideértve a zárt biztosítókat is,
iii.
3 200 000 EUR a viszontbiztosítók esetében, kivéve a zárt viszontbiztosítókat, amelyek esetében a minimális tıkeszükséglet legalább 1 000 000 EUR,
iv.
az i. és ii. alpontban meghatározott összegek együttes értéke a 72. cikk (5) bekezdésében említett biztosítók esetében.
1a.
Az (1b) bekezdésre is figyelemmel a minimális tıkeszükségletet a következı változók vagy azok egy részének lineáris függvényeként kell kiszámítani: a vállalkozás biztosítástechnikai tartalékai, a díjbevétel, a kockáztatott tıke, a halasztott adók és az igazgatási kiadások. A használt változókat a viszontbiztosítás levonásával kell számolni.
1b.
Az (1) bekezdés d) pontjának sérelme nélkül a minimális tıkeszükséglet nem csökkenhet a vállalkozás szavatolótıke-szükségletének 25 %-a alá, és nem haladhatja meg annak 45 %-át; a szavatolótıke-szükségletet a VI. fejezet 4. szakasza 2. és 3. alszakaszának megfelelıen kell kiszámítani, hozzáadva a 37. cikk értelmében esetlegesen elıírt kiegészítı tıkeszükségletet is. A tagállamoknak lehetıvé kell tenniük felügyeleti hatóságaik számára, hogy a 310. cikk (1) bekezdésében említett idıpontot követı legfeljebb két évig elıírhassák a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy az elızı albekezdésben említett százalékokat kizárólag a vállalatnak a VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerint kiszámított szavatolótıkeszükségletére alkalmazzák.
2.
A biztosítók és viszontbiztosítók legalább negyedévente kiszámítják a minimális tıkeszükségletet, a számítás eredményét pedig jelentik a felügyeleti hatóságoknak.
102 /PE 425.401
HU
Amennyiben az (1b) bekezdésben említett határértékek valamelyike határozza meg egy vállalkozás minimális tıkeszükségletét, e vállalkozásnak ennek okairól egyértelmő tájékoztatást kell nyújtania a felügyeleti hatóság számára. 2a.
A Bizottság legkésıbb öt évvel a 310. cikk (1) bekezdésében említett idıpontot követıen jelentést nyújt be az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságához és az Európai Parlamenthez a tagállamok szabályairól és a felügyeleti hatóságok gyakorlatairól, amelyeket az (1), (1a), (1b) vagy (2) bekezdésnek megfelelıen fogadtak el. A jelentésnek elsısorban az (1b) bekezdésben elıírt felsı és alsó korlát alkalmazásával és szintjével kell foglalkoznia, valamint a felügyeleti hatóságoknak és a vállalkozásoknak az e cikk alkalmazásával kapcsolatban felmerült problémáit kell tárgyalnia. 128. cikk Végrehajtási intézkedések
A Bizottság a 126. és 127. cikkben említett minimális tıkeszükséglet számításának meghatározására végrehajtási jogszabályokat fogad el. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 129. cikk A minimális tıkeszükséglet teljesítésével kapcsolatos átmeneti rendelkezések A 137. és 142. cikkektıl eltérve, amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók a 310. cikk (1) bekezdésében meghatározott idıpontban teljesítik ugyan a 2002/83/EK irányelv 28. cikkében, a 73/239/EK irányelv 16a. cikkében vagy a 2005/68/EK irányelv 37., 38. vagy 39 cikkében említett minimális szavatolótıke követelményét, de nem tartanak elegendı alapvetı megengedett szavatolótıkét a minimális tıkeszükséglet fedezetére, úgy az érintett vállalkozásoknak a 310. cikk (1) bekezdésében említett idıponttól számított egy éven belül meg kell felelniük a 126. cikknek. Ha az érintett vállalkozás az elsı bekezdésben említett idıszak elteltével sem felel meg a 126. cikknek, a vállalkozás engedélyét a nemzeti jogszabályokban elıírt eljárásnak megfelelıen vissza kell vonni. 6. SZAKASZ – BEFEKTETÉS 130. cikk „Prudens személy” alapelv 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók eszközeiket a „prudens személy” alapelvével összhangban fektessék be, a (2), (3) és (4) bekezdésnek megfelelıen. PE 425.401\ 103
HU
2.
A teljes eszközportfólió tekintetében a biztosítók és viszontbiztosítók csak olyan eszközökbe és instrumentumokba fektetnek be, amelyek kockázatát a befektetést eszközlı vállalkozás megfelelıen tudja azonosítani, mérni, felügyelni, kezelni, ellenırizni és jelenteni, illetve megfelelıen figyelembe tudja venni általános szolvenciaigénye 44. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti értékelését. Minden eszközt, különösen a minimális tıkeszükségletet és a szavatolótıke-szükségletet fedezı eszközöket, olyan módon kell befektetni, hogy az biztosítsa a portfólió egészének biztonságát, minıségét, likviditását és nyereségességét. Ezen túlmenıen ezeknek az eszközöknek úgy kell elhelyezkedniük, hogy biztosítani lehessen rendelkezésre állásukat. A biztosítástechnikai tartalékok fedezete céljából tartott eszközök befektetési módjának a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek jellegét és idıtartamát is figyelembe kell vennie. Az említett eszközöket az összes ügyfél és kedvezményezett legjobb érdeke szerint kell befektetni, figyelembe véve a nyilvános célkitőzéseket. Összeférhetetlenség esetén a biztosító vagy az eszközportfóliót kezelı jogalany gondoskodik arról, hogy a befektetést az ügyfelek és a kedvezményezettek legjobb érdekei szerint eszközöljék.
3.
A (2) bekezdés sérelme nélkül, az olyan életbiztosítási szerzıdésekkel kapcsolatban tartott eszközök tekintetében, ahol a befektetési kockázatot az ügyfél viseli, e bekezdés második, harmadik és negyedik albekezdése alkalmazandó. Amennyiben a szerzıdés szerinti szolgáltatás közvetlenül kapcsolódik egy, a 85/611/EGK irányelvben meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) befektetési jegyeinek értékéhez, vagy a biztosító által birtokolt, rendszerint egységekre osztott belsı alap eszközeinek értékéhez, az e szolgáltatások tekintetében képzett biztosítástechnikai tartalékokat a lehetı legnagyobb mértékig az ilyen egységeknek, vagy ha egységeket nem hoztak létre, az ilyen eszközöknek kell megtestesíteniük. Amennyiben a szerzıdés szerinti szolgáltatások közvetlenül valamilyen részvényindexhez, vagy valamilyen más, a második albekezdésben említetteken kívüli referenciaértékhez kapcsolódnak, az ilyen szolgáltatások tekintetében képzett biztosítástechnikai tartalékoknak a lehetı legnagyobb mértékig a referenciaértéket megjelenítı egységekben, vagy olyan esetekben, amikor egységeket nem hoztak létre, megfelelı biztonságú és piacképességő olyan eszközökben kell megtestesülniük, amelyek a lehetı legközelebb állnak azokhoz, amelyekre az adott referenciaértéket alapozzák. Amennyiben az elsı és a második albekezdésben említett szolgáltatások magukban foglalnak valamilyen befektetési teljesítési garanciát vagy valamilyen más garantált kedvezményt, az ennek megfelelı további biztosítástechnikai tartalékok fedezete céljából tartott eszközökre a (4) bekezdés alkalmazandó.
4.
A (2) bekezdés sérelme nélkül, a (3) bekezdésbe tartozókon kívüli eszközök tekintetében e bekezdés második–ötödik albekezdése alkalmazandó.
104 /PE 425.401
HU
A származtatott pénzügyi eszközökbe történı befektetéseket csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben hozzájárulnak kockázatok csökkentéséhez, vagy elısegítik a hatékony portfóliókezelést. A szabályozott pénzügyi piacra nem bevezetett pénzeszközökbe történı befektetéseket és az ilyen eszközöket prudens szintre kell korlátozni. Az eszközöket megfelelıen diverzifikálni kell oly módon, hogy elkerüljék az egy adott eszközre, kibocsátóra vagy vállalkozások csoportjára, vagy földrajzi területre való túlzott támaszkodást és a kockázatok túlzott felhalmozódását a portfólió egészében. Ugyanazon kibocsátó vagy ugyanazon csoporthoz tartozó kibocsátók eszközeibe történı befektetések nem tehetik ki a biztosítókat a túlzott kockázatkoncentrációnak. 131. cikk A befektetés szabadsága 1.
A tagállamok nem írhatják elı a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy mely eszközkategóriákba fektessenek be.
2.
A tagállamok a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, vagy befektetési vezetıjének befektetési döntéseit nem tehetik függıvé semmilyen elızetes jóváhagyástól vagy rendszeres tájékoztatási kötelezettségtıl.
2a.
E cikk nem sérti a tagállamok azon elıírásait, amelyek korlátozzák, hogy mely eszköztípusokhoz vagy referenciaértékekhez kapcsolódhatnak kötvényjuttatások. Ilyen szabályok csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a befektetési kockázatot természetes személy viseli, illetve ezek a szabályok nem jelenthetnek a 85/611/EGK irányelvben szereplıknél szigorúbb korlátozást. 132. cikk Az eszközök helyhez kötöttsége és az eszközök lekötésének tilalma
1.
A Közösségen belüli biztosítási kockázatok tekintetében a tagállamok nem követelik meg az ezekkel kapcsolatos biztosítástechnikai tartalékok fedezetére tartott eszközök a Közösségen belül vagy egy meghatározott tagállamban történı elhelyezését. ▌A tagállamok nem írhatják elı továbbá azoknak az eszközöknek a Közösségen belüli elhelyezését sem, amelyek olyan vállalkozásokkal kötött viszontbiztosítási szerzıdésen alapuló beszedhetı összegekkel kapcsolatosak, amelyeket ezen irányelvvel összhangban engedélyeztek vagy amelyek fıirodája a 170. cikk értelmében egyenértékőnek minısülı szolvenciarendszert alkalmazó harmadik országban van. ▌
2.
A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be a biztosítástechnikai tartalékok megállapítására olyan bruttó tartalékolási rendszert, amely eszközök biztosítékként történı lekötését kívánja meg, amely a meg nem szolgált díjak és a függı kár tartalék fedezetére szolgál, ha a viszontbiztosítási tevékenységet olyan biztosító vagy viszontbiztosító végzi, amelyet ezen irányelvvel összhangban engedélyeztek. PE 425.401\ 105
HU
133. cikk Végrehajtási intézkedések 1.
2.
(3)
Ezen irányelv egységes alkalmazása érdekében a Bizottság a következı területekre vonatkozóan minıségi követelményeket meghatározó végrehajtási jogszabályokat fogadhat el: a)
a befektetésekbıl származó kockázatok észlelése, mérése, felügyelete, kezelése és jelentése a 130. cikk (2) bekezdésének elsı albekezdésével kapcsolatban;
b)
a 130. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett származtatott pénzügyi eszközökbe és eszközökbe történı befektetésekbıl származó különös kockázatok észlelése, mérése, felügyelete, kezelése és jelentése;
Az ágazatok közötti következetesség biztosítása érdekében, valamint annak érdekében, hogy ne lehessen összemosni a hiteleket kereskedhetı értékpapírokba és egyéb pénzügyi eszközökbe „csomagoló” cégeket (kezdeményezıket) az ilyen értékpapírokba vagy eszközökbe befektetı biztosítókkal és viszontbiztosítókkal, a Bizottságnak olyan végrehajtási intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek követelményeket írnak elı az alábbi területeken: a)
azok a követelmények, amelyeket a kezdeményezınek teljesítenie kell ahhoz, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító 2011. január 1. után befektethessen az adott típusú értékpapírba vagy eszközbe, ideértve azokat a követelményeket is, amelyek biztosítják, hogy a kezdeményezı legalább 5%-os nettó gazdasági érdekeltséget tart meg;
b)
minıségi követelmények, amelyeket az ilyen értékpapírokba vagy eszközökbe befektetı biztosítónak vagy viszontbiztosítónak kell teljesítenie.
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. VII. FEJEZET NEHÉZ VAGY JOGELLENES HELYZETBE KERÜLT BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK 134. cikk Romló pénzügyi feltételek biztosítók és viszontbiztosítók általi észlelése és bejelentése
A biztosítók és viszontbiztosítók eljárásokat mőködtetnek a romló pénzügyi feltételek észlelésére, valamint a romló helyzet felügyeleti hatóságoknak való haladéktalan bejelentésére. 135. cikk A biztosítástechnikai tartalékok nem megfelelısége
106 /PE 425.401
HU
Amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító nem felel meg a VI. fejezet 2. szakasza követelményeinek, a székhely szerinti tagállamának felügyeleti hatóságai azt követıen, hogy szándékukról tájékoztatják a fogadó tagállamok felügyeleti hatóságait, eltilthatják azt az eszközei feletti szabad rendelkezéstıl. Az intézkedések hatálya alá tartozó eszközöket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai határozzák meg. 136. cikk A szavatolótıke-szükséglet nem teljesítése 1.
A biztosítók és viszontbiztosítók amint észlelik, haladéktalanul bejelentik a felügyeleti hatóságnak, ha a szavatolótıke-szükségletet már nem teljesítik, vagy ha ennek kockázata a következı három hónapban fennáll.
2.
A szavatolótıke-szükséglet nem teljesítésének észlelésétıl számított két hónapon belül az érintett biztosító vagy viszontbiztosító reális helyreállítási tervet nyújt be jóváhagyásra a felügyeleti hatóságnak.
3.
A felügyeleti hatóság az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak elıírja, hogy a szavatolótıke-szükséglet nem teljesítésének észlelésétıl számított hat hónapon belül tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy helyreállítsa a szavatolótıke-szükségletet fedezı megengedett szavatolótıke szintjét, vagy pedig a szavatolótıke-szükséglet teljesítése céljából csökkentse kockázati profilját. A felügyeleti hatóság szükség esetén három hónappal meghosszabbíthatja ezt az idıszakot.
3a.
A pénzügyi piacok rendkívüli esése esetén a felügyeleti hatóság az összes vonatkozó szempont figyelembevételével megállapított idıszakkal meghosszabbíthatja a (3) bekezdés második albekezdésében rögzített idıszakot. Az érintett biztosító vagy viszontbiztosító háromhavonta elırehaladási jelentést küld a felügyeleti hatóságnak, amelyben közli a szavatolótıke-szükséglet visszaállítása érdekében a megengedett szavatolótıke növelése vagy a kockázati profil csökkentése révén tett intézkedéseket és eredményeket. Az elsı albekezdésben említett hosszabbítást vissza kell vonni abban az esetben, ha az elırehaladási jelentés tanúsága szerint a nem teljesítés megállapítása és a jelentés benyújtása között nem történt lényeges elırelépés a szavatolótıke-szükséglet visszaállítása érdekében a megengedett szavatolótıke növelése vagy a kockázati profil csökkentése révén.
4.
Különleges körülmények között, ha a felügyeleti hatóság véleménye szerint az érintett vállalkozás pénzügyi helyzete várhatóan tovább romlik, a hatóság korlátozhatja, vagy megtilthatja az adott vállalkozásnak az eszközei feletti szabad rendelkezési jogát is. Az említett felügyeleti hatóság tájékoztatja az általa hozott intézkedésekrıl a fogadó tagállamok felügyeleti hatóságait. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságának kérelmére ezek a hatóságok is meghozzák ugyanazokat az intézkedéseket. Az intézkedések hatálya alá tartozó eszközöket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága határozza meg.
PE 425.401\ 107
HU
137. cikk A minimális tıkeszükséglet nem teljesítése 1.
A biztosítók és viszontbiztosítók amint észlelik, haladéktalanul bejelentik a felügyeleti hatóságnak, ha a minimális tıkeszükségletet már nem teljesítik, vagy ha ennek kockázata a következı három hónapban fennáll.
2.
A minimális tıkeszükséglet nem teljesítésének észlelésétıl számított egy hónapon belül az érintett biztosító vagy viszontbiztosító realisztikus, rövid távú pénzügyi tervet nyújt be jóváhagyásra a felügyeleti hatóságnak annak érdekében, hogy az észleléstıl számított három hónapon belül legalább a minimális tıkeszükséglet szintjére állítsa vissza a megengedett alapvetı szavatolótıkét, vagy pedig a minimális tıkeszükséglet teljesítése céljából csökkentse kockázati profilját.
3.
A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága korlátozhatja a biztosító vagy viszontbiztosító eszközei fölötti szabad rendelkezési jogát, vagy eltilthatja attól. Errıl tájékoztatja a fogadó tagállamok felügyeleti hatóságait. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságának kérelmére ezek a hatóságok is meghozzák ugyanazokat az intézkedéseket. Az intézkedések hatálya alá tartozó eszközöket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága határozza meg. 138. cikk Tagállam területén található eszközök feletti szabad rendelkezés tilalma
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a nemzeti jogszabályokkal összhangban megtilthassák a területükön lévı eszközök fölötti szabad rendelkezést a vállalkozás székhely szerinti tagállamának kérésére a 135., 136., 137. cikkben és a 142. cikk (2) bekezdésében ▌írt esetekben. 139. cikk Felügyeleti hatáskör romló pénzügyi helyzet esetében A 136. és 137. cikk ellenére, ha a vállalkozás szolvenciahelyzete tovább romlik, a felügyeleti hatóságok megfelelı hatáskörrel rendelkeznek ahhoz, hogy a biztosítási szerzıdéses ügyfelek érdekeinek vagy a viszontbiztosítási szerzıdésekbıl eredı kötelezettségeknek a védelmében meghozzák a szükséges intézkedéseket. Az intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és ezáltal tükrözniük kell az érintett biztosító vagy viszontbiztosító szolvenciahelyzetében megfigyelt romlás mértékét és idıtartamát. 140. cikk Helyreállítási terv és pénzügyi terv 1.
A 136. cikk (2) bekezdésében említett helyreállítási terv és a 137. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi terv legalább a következıkkel kapcsolatos részleteket vagy bizonyítékokat tartalmazza:
108 /PE 425.401
HU
a)
a becsült igazgatási költségek, különösen a becsült folyó általános kiadások és jutalékok;
b)
a közvetlen üzleti tevékenység, a viszontbiztosításba vett és a viszontbiztosításba adott kockázatok tekintetében a részletes bevételi és kiadási becslések;
c)
egy elızetes mérlegterv;
d)
a biztosítástechnikai tartalékok, minimális tıkeszükséglet és a szavatolótıkeszükséglet fedezésére szánt pénzügyi erıforrások becslése;
da)
átfogó viszontbiztosítási politika.
▌ 3.
Ha a felügyeleti hatóságok az (1) bekezdésnek megfelelıen a 136. cikk (2) bekezdésében említett helyreállítási tervet vagy a 137. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi tervet írtak elı, mindaddig nem adhatják ki a 39. cikk szerinti igazolást, ameddig úgy vélik, hogy az ügyfelek jogai vagy a viszontbiztosító szerzıdéses kötelezettségei veszélyeztetve vannak. 141. cikk Végrehajtási intézkedések
A Bizottság olyan végrehajtási intézkedéseket fogad el, amelyek rögzítik, hogy a 136. cikk (3a) pontja értelmében milyen szempontokat kell figyelembe venni, ideértve a leghosszabb megfelelı idıszakot is, amelyet hónapban adnak meg, és amely a 136. cikk (3a) bekezdésében hivatkozott valamennyi biztosító és viszontbiztosító számára ugyanannyi. Amennyiben ez a konvergencia növelése érdekében szükséges, a Bizottság – kellı figyelmet fordítva a prociklikus hatások elkerülésére – végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyekben tovább részletezi a 136. cikk (2) bekezdésében említett helyreállítási tervet, valamint a 137. cikk (2) bekezdésében és a 139. cikkben említett pénzügyi tervet. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 142. cikk Az engedély visszavonása 1
A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága a következı esetekben visszavonhatja a biztosító vagy viszontbiztosító számára adott engedélyt: a)
az érintett vállalkozás nem használja fel az engedélyt 12 hónapon belül, kifejezetten lemond arról, vagy több mint hat hónapon át szünetelteti tevékenységét, kivéve ha az érintett tagállam rendelkezett arról, hogy az engedély ilyen esetekben érvényét veszti;
b)
az érintett vállalkozás már nem tesz eleget az engedélyezés feltételeinek; PE 425.401\ 109
HU
▌ d)
az érintett vállalkozás súlyosan megsérti a rá vonatkozó rendelkezésekbıl eredı kötelezettségeit.
A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága visszavonja a biztosító vagy viszontbiztosító számára adott engedélyt, amennyiben a vállalkozás nem teljesíti a minimális tıkeszükségletet és a felügyeleti hatóság úgy ítéli meg, hogy a benyújtott pénzügyi terv nyilvánvalóan nem megfelelı, vagy a vállalkozás a minimális tıkeszükséglet nem teljesítésének észlelésétıl számított három hónapon belül nem hajtja végre a jóváhagyott tervet;
2.
Az engedély visszavonása, vagy hatályának megszőnése esetén a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága értesíti errıl a többi tagállam felügyeleti hatóságait, amelyek meghozzák a megfelelı intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító területükön új ügyleteket kezdjen. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága a többi tagállam hatóságaival együtt minden szükséges intézkedést meghoz a biztosított személyek érdekeinek védelme érdekében és különösen a biztosító eszközei feletti szabad rendelkezési jogát korlátozza a 138. cikkel összhangban.
3.
Engedély visszavonására vonatkozó bármely határozatot részletes indokolással kell ellátni, és azt az érintett biztosítóval vagy viszontbiztosítóval közölni kell. VIII. FEJEZET A LETELEPEDÉS JOGA ÉS A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGA 1. SZAKASZ – BIZTOSÍTÓK LETELEPEDÉSE
143. cikk Fióktelep létesítésének feltételei 1.
A tagállamok elıírják, hogy az a biztosító, amely egy másik tagállam területén kíván fióktelepet létrehozni, köteles székhely szerinti tagállamának felügyeleti hatóságait értesíteni. Egy tagállam területén bármely vállalkozás állandó jelenlétét ugyanúgy kell kezelni, mint egy fióktelepet, még akkor is, ha ez nem fióktelep formájában létezik, hanem csak egy, a vállalkozás saját alkalmazottai vagy egy olyan személy által mőködtetett iroda, aki független, de állandó felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a vállalkozás érdekében képviselıként léphessen fel.
110 /PE 425.401
HU
2.
A tagállamok elıírják minden biztosító számára, amely egy másik tagállam területén belül szándékozik fióktelepet létesíteni, hogy amikor az (1) bekezdésben meghatározott értesítési kötelezettségeknek eleget tesz, a következı adatokat szolgáltassa: a) annak a tagállamnak a megnevezését, amelynek területén a biztosító fióktelepet kíván létesíteni; b)
üzleti tervet, amely legalább a folytatni szándékozott üzleti tevékenység típusát és a fióktelep szervezeti felépítését tartalmazza;
c)
egy olyan személy nevét, akinek megfelelı felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy kötelezettséget vállaljon harmadik féllel szemben a biztosító vagy a Lloyd's esetében annak érintett biztosítói nevében és képviselje azt vagy azokat a fogadó tagállam hatóságai és bíróságai elıtt (a továbbiakban: meghatalmazott képviselı);
d)
a címet a fogadó tagállamban, ahonnan dokumentumok beszerezhetık, illetve ahová azok küldhetık, beleértve a meghatalmazott képviselınek szánt minden értesítést;
a Lloyd's esetében, ha a fogadó tagállamban bármely jogvita merül fel az elvállalt kötelezettségekkel kapcsolatban, a biztosítottak igényeit nem lehet kedvezıtlenebbül elbírálni, mint ha a pert hagyományos típusú üzleti vállalkozás ellen indították volna. 3.
Ha egy nem-életbiztosító fióktelepe az I. melléklet A. pontjának 10. ágazatához tartozó kockázatok biztosítását kívánja vállalni a fuvarozói felelısség biztosításán kívül, nyilatkozatot kell tennie arról, hogy belépett a fogadó tagállam nemzeti irodájának és nemzeti garanciaalapjának tagjai közé.
4.
Abban az esetben, ha változás következik be azokban az adatokban, amelyeket a (2) bekezdés b), c) vagy d) pontja értelmében a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak megküldött, a biztosító köteles annak idıpontja elıtt legalább egy hónappal írásban értesítenie a változásról a székhely szerinti tagállam és a fióktelep szerinti tagállam felügyeleti hatóságait, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes felügyeleti hatóságai és a fióktelep szerinti tagállam felügyeleti hatóságai eleget tudjanak tenni a 144. cikk (1) és (2) bekezdésében és (3) bekezdésének elsı albekezdésében meghatározott feladataiknak. 144. cikk Információszolgáltatás
1.
Kivéve azt az esetet, ha a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai indokoltan kétségbe vonják a biztosító irányítási rendszerének vagy pénzügyi helyzetének kielégítı voltát vagy a meghatalmazott képviselıre vonatkozóan a 42. cikkben elıírt követelmények teljesülését, figyelembe véve a tervezett tevékenységeket, a 143. cikk (2) bekezdésében említett összes információ kézhezvételétıl számított három hónapon belül közlik ezt az információt a fogadó tagállam felügyeleti hatóságaival, és errıl tájékoztatják az érintett biztosítót.
PE 425.401\ 111
HU
A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai igazolják azt is, hogy a biztosító fedezi a 100. és 127. cikk elıírásainak megfelelıen számított szavatolótıke-szükségletet és a minimális tıkeszükségletet. 2.
Amennyiben a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai elutasítják a 143. cikk (2) bekezdésében említett információ közlését a fogadó tagállam felügyeleti hatóságaival, kötelesek az elutasítás indokairól az érintett biztosítót a kérdéses összes információ kézhezvételétıl számított három hónapon belül tájékoztatni. Ha az illetékes hatóságok megtagadják az információk továbbítását, vagy nem intézkednek, az feljogosítja a biztosítóintézetet arra, hogy a székhelye szerinti tagállam bíróságaihoz forduljon.
3.
Mielıtt a biztosító fióktelepe megkezdené üzleti tevékenységét, a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai – adott esetben – az (1) bekezdésben említett információ kézhezvételétıl számított két hónapon belül tájékoztatják a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságát, azokról a feltételekrıl, amelyek mellett a közérdek védelmében a fogadó tagállamban az ilyen tevékenységeket folytatni lehet. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága ezt az információt közli az érintett biztosítóval. ▌ 2. SZAKASZ – A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGA: BIZTOSÍTÓK 1. ALSZAKASZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 145. cikk A székhely szerinti tagállam elızetes értesítése
Az a biztosító, amely elsı alkalommal kíván üzleti tevékenységet folytatni egy vagy több tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján, köteles elıször a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságait értesíteni, jelezve az általa vállalni kívánt kockázatok vagy kötelezettségek jellegét. 146. cikk A székhely szerinti tagállam általi értesítés 1.
A 145. cikkben elıírt értesítéstıl számított egy hónapon belül a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai a következıket közlik, illetve küldik meg annak a tagállamnak vagy tagállamoknak, amelyeknek a területén a biztosító a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján üzleti tevékenységet kíván folytatni: a)
egy igazolás arról, hogy a biztosító fedezi a 100. és 127. cikkel összhangban számított szavatolótıke-szükségletet és minimális tıkeszükségletet;
b)
azok a biztosítási ágazatok, amelyek mővelésére a biztosító engedélyt kapott;
c)
azoknak a kockázatoknak vagy kötelezettségeknek a jellege, amelyeket a biztosító a fogadó tagállamban vállalni kíván.
112 /PE 425.401
HU
Ugyanakkor a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai errıl a közlésrıl az érintett biztosítót is tájékoztatják. 2.
3.
Az a tagállam, amelynek területén egy nem-életbiztosító a szolgáltatásnyújtás szabadságának alapján az I. melléklet A. pontjában meghatározott 10. ágazathoz tartozó kockázatokat – a fuvarozók felelısségbiztosításának kivételével – kívánja biztosítani, elıírhatja a biztosító számára, hogy megadja a következıket: a)
a 18. cikk(1) bekezdése h) pontjában említett képviselı neve és címe;
b)
nyilatkozat arról, hogy a fogadó tagállam nemzeti irodájának és nemzeti garanciaalapjának tagja lett.
Amennyiben a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai nem közlik az (1) bekezdésben említett információt az abban megadott határidın belül, kötelesek a biztosítót ugyanezen a határidın belül elutasításuk indokairól tájékoztatni. Az ilyen elutasítás vagy cselekvés elmulasztása ellen a székhely szerinti tagállamban a biztosítóintézet jogosult bírósághoz fordulni.
4.
A biztosító attól a naptól kezdheti meg üzleti tevékenységét, amelyen tájékoztatják az (1) bekezdés elsı albekezdésében meghatározott információtovábbítás megtörténtérıl. 147. cikk A kockázatok vagy kötelezettségek jellegének megváltozása
Minden, a 145. cikkben említett információ tekintetében a biztosító által tervezett változásra a 145. és 146. cikkben elıírt eljárást kell alkalmazni. 2. ALSZAKASZ – GÉPJÁRMŐ FELELİSSÉGBIZTOSÍTÁS 148. cikk Kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítás 1.
Ha egy tagállamban lévı telephely révén egy nem-életbiztosító egy másik tagállamban az I. melléklet A. pontjának 10. ágazatába tartozó kockázatok biztosításával foglalkozik, a fuvarozói felelısséget kivéve, a fogadó tagállam kötelezi az említett biztosítót, hogy tagja legyen a tagállam nemzeti irodájának és garanciaalapjának, és vegyen részt annak finanszírozásában.
2.
Az (1) bekezdésben említett pénzügyi hozzájárulást csak az I. melléklet A. pontjában szereplı 10. ágazatba tartozó szolgáltatásnyújtás útján fedezett kockázatok (a fuvarozói felelısség kivételével) tekintetében kell teljesíteni. A hozzájárulást ugyanazon az alapon kell számítani, mint az adott tagállambeli telephelyen keresztül mőködı, az említett kockázatokat biztosító nem-életbiztosítók esetében. A számítást a biztosítónak a fogadó tagállamban a fenti ágazatban keletkezı díjbevétele vagy az adott ágazat által felölelt kockázatok száma alapján kell végezni.
PE 425.401\ 113
HU
3.
A fogadó tagállam elıírhatja , hogy a szolgáltatást nyújtó biztosítók kötelesek legyenek megfelelni az abban a tagállamban a minısített kockázatok biztosítására vonatkozó szabályoknak amennyiben azok az abban az államban letelepedett nem-életbiztosítókra is vonatkoznak. 149. cikk A kárigényt benyújtó személyek megkülönböztetéssel szembeni védelme
A fogadó tagállam kötelezi a nem-életbiztosítót arra, hogy a területén bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban kárigényt benyújtó személyek számára biztosítsa azt, hogy ne kerüljenek kedvezıtlenebb helyzetbe amiatt, hogy a biztosítóintézet az I. melléklet A. pontjában szereplı 10. ágazatba sorolt kockázatokat (a fuvarozói felelısség kivételével) szolgáltatásnyújtás, és nem az adott tagállamban lévı telephely útján biztosítja. 150. cikk Képviselı 1.
A 149. cikkben említett célokból a fogadó tagállam kötelezi a nem-életbiztosítót arra, hogy a területén honos vagy ott letelepedett képviselıt jelöljön ki, aki összegyőjti a kárigényekkel kapcsolatos információkat, és megfelelı hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy a kárigényeket benyújtó károsultakkal szemben a biztosítót képviselje, és a károkat megtérítse, továbbá az adott tagállam illetékes bíróságai és hatóságai elıtt is ellássa, vagy szükség esetén elláttassa a biztosító képviseletét a kárigények ügyében. A képviselı kötelezhetı arra, hogy a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai elıtt képviselje a nem-életbiztosítót a gépjármő-felelısségbiztosítások meglétének és érvényességének ellenırzése ügyében.
2.
A fogadó tagállam nem kötelezheti a képviselıt arra, hogy az ıt kijelölı neméletbiztosító nevében az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérı tevékenységet is folytasson.
3.
A képviselı kijelölése önmagában nem jelenti 143. cikknek megfelelı fióktelep alapítását.
4.
Ha a biztosító elmulasztotta képviselıje kijelölését, a tagállamok jóváhagyásukat adhatják ahhoz, hogy a 2000/26/EK ║irányelv 4. cikkének megfelelıen kijelölt kárrendezési megbízottak átvegyék az e cikk 1 bekezdése szerint kijelölt képviselık feladatát. 3. SZAKASZ – A FOGADÓ TAGÁLLAM FELÜGYELETI HATÓSÁGAINAK HATÁSKÖRE 1. ALSZAKASZ – BIZTOSÍTÁS 151. cikk Nyelv
114 /PE 425.401
HU
A fogadó tagállam felügyeleti hatóságai megkövetelhetik, hogy azt az információt, amelyet jogosultak kérni az illetı tagállam területén mőködı biztosító tevékenységeirıl, az adott állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein adják meg. 152. cikk Elızetes tájékoztatás és elızetes jóváhagyás 1.
A fogadó tagállam nem hozhat olyan rendelkezéseket, amelyek az általános vagy különös szerzıdési feltételek, a biztosítási díjtáblázatok, illetve életbiztosítók esetében a biztosítási díjtáblázatok és a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához használt biztosítástechnikai alapok vagy nyomtatványok, valamint olyan egyéb dokumentumok elızetes jóváhagyatásának vagy az azokról való rendszeres tájékoztatás kötelezettségét írják elı, amelyeket a biztosító az ügyfelekkel bonyolítandó ügyletei során kíván használni.
2.
A fogadó tagállam csak a szerzıdési feltételekrıl és az egyéb dokumentumokról történı nem rendszeres tájékoztatási kötelezettséget írhat elı a területén biztosítási tevékenységet folytatni kívánó biztosítók számára a biztosítási szerzıdésekre vonatkozó nemzeti jogszabályok betartásának ellenırzése céljából, és ez a követelmény nem képezheti a biztosító tevékenysége folytatásának elıfeltételét.
3.
A fogadó tagállam nem tarthat fenn és nem vezethet be biztosítási díjak emelésére vonatkozóan elızetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve ha azok az általános árellenırzési rendszerek részét képezik. 153. cikk A jogszabályi rendelkezéseket nem teljesítı biztosítók
1.
Ha valamely fogadó tagállam felügyeleti hatóságai megállapítják, hogy a tagállam területén fiókteleppel rendelkezı, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján tevékenykedı biztosító nem tartja be az abban az államban rá vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, kötelezik az érintett biztosítót, hogy orvosolja a szabálytalan helyzetet.
2.
Ha az érintett biztosító elmulasztja a szükséges intézkedés megtételét, az érintett tagállam felügyeleti hatóságai errıl a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságait tájékoztatják. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai a lehetı legkorábbi alkalommal meghozzák az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az érintett biztosító orvosolja a szabálytalan helyzetet. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai tájékoztatják a fogadó tagállam felügyeleti hatóságait a megtett intézkedésekrıl.
3.
Ha a székhely szerinti tagállam által meghozott intézkedések ellenére, vagy amennyiben ezek az intézkedések nem bizonyulnak megfelelınek, illetve nem léteznek a szóban forgó tagállamban, a biztosító továbbra is sérti a fogadó tagállamban hatályos jogszabályi rendelkezéseket, vagy az intézkedések elégtelennek bizonyulnak a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak tájékoztatása után a fogadó tagállam felügyeleti PE 425.401\ 115
HU
hatósága meghozhatja a helyénvaló intézkedéseket a további szabálytalanságok megakadályozására vagy szankcionálására, ideértve a szigorúan szükséges mértékig azt is, hogy megakadályozza, hogy a biztosító a fogadó tagállam területén új biztosítási szerzıdéseket kössön. A tagállamok biztosítják, hogy területükön lehetséges legyen az ilyen intézkedésekhez szükséges jogi okmányok kikézbesítése a biztosítóknak. 4.
Az (1), (2) és (3) bekezdés nem érinti az érintett tagállamoknak biztosított hatáskört, hogy meghozzák a helyénvaló sürgısségi intézkedéseket a területükön belüli szabálytalanságok megakadályozására vagy szankcionálására. Ez a hatáskör magában foglalja annak lehetıségét is, hogy megakadályozzák, hogy a biztosítók területükön további biztosítási szerzıdéseket kössenek.
5.
Az (1), (2) és (3) bekezdés nem érinti a tagállamoknak azt a hatáskörét, hogy büntessék a területükön elkövetett jogsértéseket.
6.
Ha egy biztosító, amely jogsértést követett el, telephellyel vagy vagyonnal rendelkezik az érintett tagállamban, ennek a tagállamnak a felügyeleti hatóságai a nemzeti jognak megfelelıen alkalmazhatják az adott jogsértésre elıírt nemzeti közigazgatási szankciókat az adott telephellyel vagy vagyonnal szembeni végrehajtás útján.
7.
A (2)–(6) bekezdés alapján hozott intézkedéseket, ideértve a biztosítási tevékenység folytatására vonatkozó korlátozásokat is, megfelelıen meg kell indokolni, és azokról az érintett biztosítót értesíteni kell.
8.
A biztosító köteles benyújtani a fogadó tagállam felügyeleti hatóságainak kérésére a tıle az (1)–(7) bekezdés alkalmazásában bekért minden dokumentumot, amennyiben azok a biztosítók, amelyek fıirodája az ilyen tagállamban van, szintén kötelesek így tenni.
9.
A tagállamok közlik a Bizottsággal azoknak az eseteknek a számát és típusát, amelyek a 144. vagy a 146. cikk szerinti visszautasításhoz vezettek vagy amelyeknél a (4) bekezdés szerinti intézkedéseket hoztak. Ezen információ alapján a Bizottság kétévente tájékoztatja az európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottságot║. 154. cikk Reklámozás
A más tagállamokban fıirodával rendelkezı biztosítók szolgáltatásaikat az összes rendelkezésre álló tájékoztatási eszköz segítségével reklámozhatják a fogadó tagállamban, figyelembe véve a közérdek érdekében az ilyen reklám alaki és tartalmi követelményeire irányadó szabályokat. 155. cikk Biztosítási díjakat terhelı adók 1.
Minden további összehangolás sérelme nélkül, minden biztosítási szerzıdésre kizárólag a kockázat helye vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállamban lehet a biztosítási díjakra közvetett adókat és adójellegő járulékokat kivetni.
116 /PE 425.401
HU
Az elsı albekezdés alkalmazásában egy tagállam területén elhelyezkedı épületben található ingó vagyon – a kereskedelmi tranzitárukat kivéve – abban a tagállamban fennálló kockázatnak minısül akkor is, ha az épületre és berendezésére nem ugyanaz a biztosítási szerzıdés nyújt védelmet. Spanyolország esetében egy biztosítási szerzıdésre kivethetik a spanyol „Consorcio de compensacion de seguros” javára törvény alapján kirótt különadót, hogy az teljesíthesse az e tagállamban bekövetkezett rendkívüli eseményekbıl származó veszteségek kártalanítására vonatkozó feladatát. 2.
A 176. cikk és az 593/2008/EK rendelet alapján a szerzıdésre alkalmazandó jog nem érinti a szerzıdésre vonatkozó adóügyi rendelkezéseket.
3.
Minden tagállam saját nemzeti rendelkezéseit alkalmazza a területükön kockázatokat vagy kötelezettségeket vállaló biztosítókra az (1) bekezdés alapján járó közvetett adók és adójellegő járulékok beszedésének biztosítására. 2. ALSZAKASZ – VISZONTBIZTOSÍTÁS 156. cikk A jogszabályi rendelkezéseket be nem tartó viszontbiztosítók
1.
Ha egy tagállam felügyeleti hatóságai megállapítják, hogy a területükön fiókteleppel rendelkezı, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján üzleti tevékenységet folytató viszontbiztosító nem tartja be az e tagállamban rá vonatkozó jogi elıírásokat, elıírják az érintett viszontbiztosító számára, hogy a rendellenes helyzetet megszüntesse. Egyidejőleg a vizsgálati eredményeket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága elé terjesztik.
2.
Ha a székhely szerinti tagállam által meghozott intézkedések ellenére a viszontbiztosító továbbra is megszegi a fogadó tagállamban hatályos jogszabályi rendelkezéseket, vagy azért, mert ezek az intézkedések elégtelennek bizonyulnak, a fogadó tagállam felügyeleti hatósága a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak tájékoztatása után meghozhatja a helyénvaló intézkedéseket a további szabálytalanságok megakadályozására vagy szankcionálására, ideértve a szigorúan szükséges mértékig azt is, hogy megakadályozza, hogy a viszontbiztosító a fogadó tagállam területén új viszontbiztosítási szerzıdéseket kössön. A tagállamok biztosítják, hogy területeiken az ilyen viszontbiztosítókra vonatkozó intézkedések meghozatalához szükséges joganyag rendelkezésre álljon.
3.
Az (1) és (2) bekezdés értelmében hozott bármely intézkedést, amely szankció kiszabását, vagy a biztosítási tevékenység folytatásának korlátozását eredményezi, megfelelıen indokolni kell, és az érintett viszontbiztosítóval közölni kell. 4. SZAKASZ – STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÁS 157. cikk A határon átnyúló tevékenységekre vonatkozó statisztikai tájékoztatás
PE 425.401\ 117
HU
Minden biztosítónak tájékoztatnia kell a székhelye szerinti tagállam illetékes felügyeleti hatóságát külön a letelepedés joga alapján és külön a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végrehajtott ügyletekkel kapcsolatban, a biztosítási díjak, a kárigények és jutalékok összegérıl a viszontbiztosítás levonása nélkül tagállamonként az alábbiak szerint: a)
nem-életbiztosítás esetében ágazatcsoportonként az I. melléklet B. pontjában meghatározottak szerint;
b)
életbiztosítás esetében az I–IX. ágazatok szerint, a II. mellékletben meghatározottak alapján.
Az I. melléklet A. pontjában felsorolt 10. ágazat tekintetében – a fuvarozók felelısségbiztosításának kivételével – az érintett vállalkozás a biztosítóval szembeni kárigények gyakoriságáról és átlagos költségérıl is tájékoztatja az említett felügyeleti hatóságot. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága ésszerő idın belül összesített formában továbbítja az elsı és második albekezdésben említett információkat valamennyi érintett tagállam felügyeleti hatóságaihoz, ha azok ezt kérik. 5. SZAKASZ – FIÓKTELEPEK SZERZİDÉSEINEK KEZELÉSE FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSOK SORÁN 158. cikk Biztosítók felszámolása Amennyiben valamely biztosítót felszámolnak, a fióktelep által, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján megkötött szerzıdésekbıl származó kötelezettségeket ugyanúgy kell teljesíteni, mint amelyek a vállalkozás más biztosítási szerzıdéseibıl származnak, a biztosított személyek és a kedvezményezettek állampolgárság alapján történı megkülönböztetése nélkül. 159. cikk Viszontbiztosítók felszámolása Amennyiben valamely viszontbiztosítót felszámolnak, a fióktelep által elvállalt, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján kötött szerzıdésekbıl származó kötelezettségeket ugyanolyan módon kell kezelni, mint a vállalkozás egyéb biztosítási szerzıdéseibıl származó követeléseket. IX. FEJEZET A KÖZÖSSÉGEN KÍVÜL FİIRODÁVAL RENDELKEZİ BIZTOSÍTÓK VAGY VISZONTBIZTOSÍTÓK KÖZÖSSÉGEN BELÜL LÉTESÍTETT FIÓKTELEPEI 1. SZAKASZ – A TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSE 160. cikk Az engedélyezés elve és feltételei
118 /PE 425.401
HU
1.
A tagállamok hatósági engedélyezéstıl teszik függıvé a 2. cikk (1) bekezdésének elsı albekezdésében említett üzleti tevékenységek gyakorlását bármely olyan vállalkozás számára, amelynek fıirodája a Közösségen kívül van.
2.
A tagállam akkor adhatja meg az engedélyt, ha a vállalkozás megfelel legalább a következı feltételeknek:
3.
a)
saját országának joga szerint jogosult biztosítási tevékenység folytatására;
b)
fióktelepet létesít az adott tagállam területén;
c)
vállalja, hogy a fióktelep irányításának helyén az általa ott folytatott üzleti tevékenységre vonatkozóan beszámolót készít, és hogy a lebonyolított üzletekrıl ott vezet nyilvántartást;
d)
kijelöl egy általános képviselıt, akinek személyét a felügyeleti hatóságoknak jóvá kell hagyniuk;
e)
abban a tagállamban, ahol a tevékenységét folytatja, rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek megegyeznek a minimális tıkeszükséglet tekintetében a 127. cikk (1) bekezdésének d) pontjában elıírt abszolút alsó korlát legalább felével, és biztosítékként az abszolút alsó korlát egynegyedét letétbe helyezi;
f)
vállalja, hogy a 100. és 126. cikkben említett követelményeknek megfelelıen teljesíti a szavatolótıke-szükségletet és a minimális tıkeszükségletet;
g)
közli az egyes tagállamokban kijelölt kárrendezési megbízott nevét és címét, kivéve azt a tagállamot, ahol az engedélyt kérik, ha a biztosítandó kockázat szerepel az I. melléklet A. pontjának 10. ágazatában, kivéve a fuvarozók felelısségbiztosítását;
h)
üzleti tervet nyújt be a 161. cikk rendelkezéseinek megfelelıen;
i)
teljesíti a IV. fejezet 2. szakaszában meghatározott irányítási követelményeket.
E fejezet alkalmazásában a „fióktelep” valamely az (1) bekezdésben említett olyan biztosító bármilyen állandó jelenléte egy tagállam területén, amelyet engedélyeznek az adott tagállamban, és amely biztosítási tevékenységet folytat. 161. cikk A fióktelep üzleti terve
1.
A fióktelep 160. cikk (2) bekezdésének h) pontjában említett üzleti terve a következıket tartalmazza: a)
a vállalkozás által vállalni kívánt kockázatok vagy kötelezettségek jellege;
b)
a viszontbiztosításra vonatkozó irányelvek;
c)
a jövıbeli szavatolótıke-szükségletre vonatkozó becslés a VI. fejezet 4. szakaszában meghatározottak szerint, elızetes mérlegterv alapján, valamint a becslésekhez használt számítási módszer; PE 425.401\ 119
HU
2.
d)
a jövıbeli minimális tıkeszükségletre vonatkozó becslés a VI. fejezet 5. szakaszában meghatározottak szerint, elızetes mérlegterv alapján, valamint a becslésekhez használt számítási módszer;
e)
a vállalkozás VI. fejezet 4. és 5. szakaszában említett megengedett szavatolótıkéjének és megengedett alapvetı szavatolótıkéjének állapota tekintettel a szavatolótıke-szükségletre és a minimális tıkeszükségletre;
f)
az ügyviteli szolgálatok és az üzletszerzı szervezet létrehozásának költségeire vonatkozó becslések, az e költségek fedezetére szánt pénzügyi erıforrások, és ha a fedezendı kockázatok az I. melléklet A. pontjának 18. ágazatába vannak besorolva, a segítségnyújtáshoz rendelkezésre álló erıforrások;
g)
az irányítási rendszer szerkezetére vonatkozó információk.
Az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken kívül az üzleti tervnek ezenkívül az elsı három pénzügyi évre vonatkozóan az alábbiakat kell magában foglalnia: a)
egy elızetes mérlegterv;
b)
becslések a biztosítástechnikai tartalékok, a minimális tıkeszükséglet és a szavatolótıke-szükséglet fedezetére szánt pénzügyi erıforrásokról,
c)
nem-életbiztosítás esetében az alábbiakat is tartalmazza:
d)
3.
i.
az organizációs költségeken kívül a mőködési költségek becsült értéke, különös tekintettel a folyó általános költségekre és jutalékráfordításokra;
ii.
a biztosítási díjak vagy járulékok és a kárigények becsült értéke;
életbiztosítás esetében a közvetlen üzleti tevékenység, a viszontbiztosításba vett és a viszontbiztosításba adott kockázatok tekintetében a részletes bevételi és kiadási becsléseket rögzítı terv is.
Életbiztosítás esetén a tagállamok megkövetelhetik az életbiztosítóktól, hogy a díjtáblázatok és a biztosítástechnikai tartalékok számításához alkalmazott biztosítástechnikai alapokra vonatkozóan rendszeresen küldjenek értesítést, anélkül azonban, hogy ez a követelmény az életbiztosító tevékenysége folytatásának elıfeltétele lenne. 162. cikk Állományátruházás
1.
A nemzeti jogban meghatározott feltételek mellett a tagállamok engedélyezik a területükön létrejött fióktelepeknek, amelyekre ez a fejezet vonatkozik, hogy szerzıdésállományuk egészét vagy egy részét átruházzák az ugyanabban a tagállamban lévı átvevı vállalkozásra, amennyiben e tagállam vagy, adott esetben a 165. cikkben említett tagállam felügyeleti hatóságai igazolják, hogy az átruházást figyelembe véve az átvevı vállalkozás rendelkezik a 100. cikk elsı albekezdésében említett szavatolótıkeszükséglet fedezetéhez szükséges megengedett szavatolótıkével.
120 /PE 425.401
HU
2.
A tagállamok, nemzeti jogszabályaik által meghatározott feltételek mellett, engedélyt adnak az e fejezet rendelkezései által érintett és területükön létesített fióktelepeknek, hogy szerzıdési portfóliójuk egészét vagy részét egy olyan biztosítóra ruházzák, amelynek fıirodája egy másik tagállamban van, feltéve, hogy ennek a tagállamnak a felügyeleti hatóságai igazolják, hogy az átvevı vállalkozás – az átruházás értékét is figyelembe véve – rendelkezik a 100. cikk elsı albekezdésében említett szavatolótıke-szükséglet fedezetéhez szükséges megengedett szavatolótıkével.
3.
Ha a nemzeti jogszabályai által meghatározott feltételek mellett egy tagállam engedélyt ad az e fejezet rendelkezései alá tartozó és a területén létesített fióktelepeknek, hogy szerzıdési portfóliójuk egészét vagy részét egy, az e fejezet rendelkezései alá tartozó, egy másik tagállamban lévı fióktelepre ruházzák át, biztosítania kell, hogy az átvevı vállalkozás szerinti tagállam felügyeleti hatóságai, vagy ha szükséges, a 165. cikkben említett tagállam igazolja az alábbiakat: a)
hogy az átvevı vállalkozás – az átruházás értékét is figyelembe véve – rendelkezik a szavatolótıke-szükséglet fedezetéhez szükséges megengedett szavatolótıkével;
b)
hogy az átvevı vállalkozás szerinti tagállam törvényei megengedik az ilyen átruházást;
c)
hogy ez a tagállam hozzájárult az átruházáshoz.
4.
Az (1), (2) és (3) bekezdésben szabályozott körülmények esetén az a tagállam, amelyben az átruházó fióktelep elhelyezkedik, az átruházást a kötelezettségvállalás szerinti tagállam vagy a kockázat helye szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak a beleegyezése után engedélyezi – ha ez a tagállam nem azonos azzal a tagállammal, amelyben az átruházó fióktelep van.
5.
Azoknak a tagállamoknak a felügyeleti hatóságai, amelyeknek a véleményét kikérték, a felkérés kézhezvételétıl számított három hónapon belül adják meg véleményüket vagy hozzájárulásukat az átruházó biztosító székhely szerinti tagállamának felügyeleti hatóságai számára. Ha a megkérdezett hatóságok e határidın belül nem adnak választ, azt kedvezı véleménynek vagy hallgatólagos beleegyezésnek kell tekinteni.
6.
Az (1)–(5) bekezdés rendelkezéseivel összhangban engedélyezett átruházást a kötelezettségvállalás szerinti tagállamnak, vagy a kockázat helye szerinti tagállamnak a nemzeti jogszabályai szerint kell közzétenni. Az átruházások automatikusan hatályossá válnak az ügyfelekre, biztosított személyekre és bármely olyan személyre, akinek az átruházott szerzıdésekbıl jogai vagy kötelezettségei származnak. ▌ 163. cikk Biztosítástechnikai tartalékok
A tagállamok megkövetelik, hogy a vállalkozások létrehozzák a VI. fejezet 2. szakaszával összhangban számított megfelelı biztosítástechnikai tartalékokat ahhoz, hogy fedezetet PE 425.401\ 121
HU
nyújtsanak a területükön vállalt biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre. A tagállamok elıírják a vállalkozások számára, hogy a VI. fejezet 1. szakaszával összhangban értékeljék az eszközöket és a forrásokat, és a VI. fejezet 3. szakaszával összhangban határozzák meg a szavatolótıkét. 164. cikk Szavatolótıke-szükséglet és minimális tıkeszükséglet 1.
Valamennyi tagállam megköveteli a területén létrehozott fiókteleptıl, hogy a 98. cikk (4) bekezdésében említett tételekbıl álló megengedett szavatolótıkét képezzenek. A szavatolótıke-szükségletet és a minimális tıkeszükségletet a VI. fejezet 4. és 5. szakaszának rendelkezései szerint kell kiszámítani. Ugyanakkor a szavatolótıke-szükséglet és a minimális tıkeszükséglet számításához a következıket kell figyelembe venni: a)
nem-életbiztosítás esetében csak az érintett fióktelep által végzett mőveleteket;
b)
életbiztosítás esetében csak az érintett fióktelep által végzett mőveleteket.
2.
A minimális tıkeszükséglet fedezetéhez szükséges megengedett alapvetı szavatolótıkét és ezen minimális tıkeszükséglet abszolút alsó korlátját a 98. cikk (5) bekezdésének megfelelıen kell képezni.
3.
A megengedett alapvetı szavatolótıke összege nem lehet kevesebb, mint a 127. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott abszolút alsó korlát fele. A 160. cikk (2) bekezdése e) pontjának megfelelıen elhelyezett letétet a minimális tıkeszükséglet fedezetére szolgáló megengedett alapvetı szavatolótıkébe be kell számítani.
4.
A szavatolótıke-szükségletet képviselı eszközöket a minimális tıkeszükséglet összegéig abban a tagállamban kell tartani, ahol a tevékenységeket végzik, az ezen felüli részt a Közösségen belül. 165. cikk A több tagállamban engedélyezett vállalkozásoknak nyújtott kedvezmények
1.
Az a vállalkozás, amely több mint egy tagállamtól kért, illetve kapott engedélyt, kérheti a következı kedvezményeket, amelyek azonban csak együttesen adhatók meg: a)
a 164. cikkben említett szavatolótıke-szükségletet a Közösségen belül folytatott összes tevékenységére tekintettel kell kiszámítani;
b)
a 160. cikk (2) bekezdésének e) pontjában megkövetelt letétet csak a tagállamok egyikében kell elhelyezni;
122 /PE 425.401
HU
c)
a minimális tıkeszükségletet alkotó eszközöket, a 132. cikkel összhangban, csak azoknak a tagállamoknak egyikében kell elhelyezni, amelyekben üzleti tevékenységét folytatja.
Az elsı albekezdés a) pontjában említett esetekben e számítás céljából csak a Közösségen belül létesített fióktelepek által végzett mőveleteket kell figyelembe venni. 2.
Az (1) bekezdés szerinti kedvezményekért az érintett tagállamok felügyeleti hatóságaihoz kell kérelmet benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni annak a tagállamnak a hatóságát, amely a jövıben a Közösségben létrehozott fióktelepek teljes üzletmenetének fizetıképességét felügyeli. A vállalkozásnak indokolnia kell a hatóság megválasztását. A 160. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett letétet ennél a tagállamnál kell elhelyezni.
3.
Az (1) bekezdésben biztosított kedvezmények csak abban az esetben biztosíthatók, ha valamennyi olyan tagállam felügyeleti hatósága hozzájárul, ahol kérelmet nyújtottak be. Akkortól érvényesek, amikor a kiválasztott felügyeleti hatóság tájékoztatja a többi felügyeleti hatóságot arról, hogy a Közösségen belüli fióktelepek teljes üzleti tevékenységének fizetıképességét ı felügyeli. A kiválasztott felügyeleti hatóság a többi tagállamtól megszerzi a területükön mőködı fióktelepek teljes fizetıképességének ellenırzéséhez szükséges adatokat.
4.
Egy vagy több érintett tagállam kérésére az (1), (2) és (3) bekezdés alapján biztosított kedvezményeket valamennyi érintett tagállamban egyszerre vonják vissza. 166. cikk Számviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatás valamint nehéz helyzetbe került vállalkozások
E szakasz alkalmazásában ║a 34. cikk, a 137. cikk (3) bekezdése, a 138. és a 139. cikk alkalmazandó. A 135., 136 és 137. cikk alkalmazásában, amennyiben egy vállalkozás jogosulttá válik a 165. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében biztosított kedvezményekre, a Közösségen belül létrehozott fióktelepek fizetıképességének felügyeletéért felelıs felügyeleti hatóságot úgy kell tekinteni, mint annak a tagállamnak a felügyeleti hatóságát, amelynek a területén valamely közösségi vállalkozás fıirodája található. 167. cikk A nem-életbiztosítási és az életbiztosítási ág szétválasztása 1.
Az e szakaszban említett fióktelepek egyidejőleg ugyanabban a tagállamban nem folytathatnak életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet.
2.
Az (1) bekezdéstıl eltérıen, a tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy az e szakaszban említett fióktelepek, amelyek a 72. cikk (5) bekezdésének elsı albekezdésében említett idıpontban egy tagállamban egyidejőleg mindkét tevékenységet folytatták, továbbra is PE 425.401\ 123
HU
folytathatják tevékenységeiket, feltéve hogy a két tevékenységet a 73. cikkel összhangban elkülönítetten kezelik. 3.
Az a tagállam, amely a 72. cikk (5) bekezdésének második albekezdése alapján megköveteli, hogy a területén létrehozott vállalkozások hagyjanak fel azoknak a tevékenységeknek az egyidejő gyakorlásával, amelyeket a 72. cikk (5) bekezdésének elsı albekezdésében említett idıpontban folytattak, köteles ezt a követelményt az e szakaszban említett, területükön létrehozott és ott mindkét tevékenységet folytató fióktelepek számára is elıírni. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az e szakaszban említett olyan fióktelepek, amelyek fıirodája egyidejőleg végzi mindkét tevékenységet, és amelyek a 72. cikk (5) bekezdésének elsı albekezdésében említett idıpontban valamelyik tagállam területén kizárólag életbiztosítási tevékenységet végzik, tevékenységüket ott folytassák. Ha a vállalkozás a nem-életbiztosítási tevékenységet kívánja folytatni azon a területen, akkor az életbiztosítási tevékenységet kizárólag leányvállalata útján végezheti. 168. cikk A több tagállamban engedélyezett vállalkozások engedélyének visszavonása
Abban az esetben, ha a 165. cikk (2) bekezdésében említett hatóság visszavonja az engedélyt, ez a hatóság értesíti azon tagállamok felügyeleti hatóságait, ahol a vállalkozás mőködik, azok a hatóságok pedig megteszik a szükséges intézkedéseket. Ha ennek a visszavonásnak az az oka, hogy az általános fizetıképességi állapot a 165. cikkben említett feltételeknek nem felel meg, az engedélyt adó tagállamok szintén visszavonják engedélyüket. 169. cikk Harmadik országokkal kötött megállapodások A Szerzıdés alapján egy vagy több harmadik országgal kötött megállapodás útján a Közösség hozzájárulhat az ebben a szakaszban meghatározottaktól eltérı rendelkezések alkalmazásához, viszonosság alapján a tagállamokban biztosított személyek és az ügyfelek megfelelı védelmének biztosítása céljából. 2. SZAKASZ - VISZONTBIZTOSÍTÁS 170. cikk Egyenértékőség 1.
A Bizottság olyan végrehajtási intézkedéseket fogad el, amelyek tartalmazzák az annak értékelésére szolgáló kritériumokat, hogy egy harmadik ország szolvenciarendszere, amelyet az abban a harmadik országban fıirodával rendelkezı vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, egyenértékő-e az I. címben meghatározottal.
124 /PE 425.401
HU
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 1a.
A Bizottság a 304. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban, illetve az (1) bekezdésnek megfelelıen elfogadott kritériumok figyelembe vételével dönthet arról, hogy egy harmadik ország szolvenciarendszere, amelyet az abban a harmadik országban fıirodával rendelkezı vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, egyenértékő-e az I. címben meghatározottal. Ezeket a határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni.
2.
Ha az (1a) bekezdéssel összhangban egy harmadik ország szolvenciarendszerét ezen irányelvvel egyenértékőnek tekintik, az ilyen harmadik országokban fıirodával rendelkezı vállalkozásokkal kötött viszontbiztosítási szerzıdéseket ugyanúgy kell kezelni, mint az ezen irányelvvel összhangban engedélyezett vállalkozással kötött viszontbiztosítási szerzıdéseket. 171. cikk Az eszközök lekötésének megtiltása
A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be biztosítástechnikai tartalékok képzésére olyan bruttó tartalékolási rendszert, amely eszközök biztosítékként történı lekötését kívánja meg, amely a meg nem szolgált díjak és a függı kár tartalék fedezetére szolgál, ha a viszontbiztosító olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet végzı vállalkozás, amelynek fıirodája egy olyan harmadik országban van, amelynek szolvenciarendszerét a 170. cikkel összhangban az ebben az irányelvben meghatározottal egyenértékőnek tekintik. 172. cikk A viszontbiztosítási tevékenység folytatásának elvei és feltételei A tagállam az olyan harmadik országbeli viszontbiztosítókkal szemben, amelyek területén viszontbiztosítási tevékenységbe kezdenek vagy ilyent végeznek, nem alkalmazhat olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezıbb bánásmódot eredményeznének a számukra, mint amilyenben azok a viszontbiztosítók részesülnek, amelyek fıirodája abban a tagállamban van. 173. cikk Harmadik országokkal kötött megállapodások 1.
A Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak tárgyalások folytatására egy vagy több harmadik országgal, hogy megállapodás szülessen a felügyelet gyakorlásának módját illetıen: a)
olyan harmadik országbeli viszontbiztosítók felett, amelyek viszontbiztosítási tevékenységet végeznek a Közösség területén;
b)
olyan közösségi viszontbiztosítók felett, amelyek viszontbiztosítási tevékenységet végeznek valamely harmadik ország területén.
PE 425.401\ 125
HU
2.
3.
Az (1) bekezdésben említett megállapodások különösen arra irányulnak, hogy a prudenciális szabályozás egyenlı feltételei között biztosítsák a viszontbiztosítók valamennyi szerzıdı fél területén történı hatékony piacra jutásának feltételeit és rendelkezzenek a viszontbiztosítás terén a felügyeleti szabályok és gyakorlat kölcsönös elismerésérıl. Törekedniük kell annak biztosítására is: a)
hogy a tagállamok felügyeleti hatóságai hozzá tudjanak férni az olyan viszontbiztosítók felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek fıirodája a Közösség területén található, és amelyek az érintett harmadik országok területén is üzleti tevékenységet folytatnak;
b)
hogy harmadik országok felügyeleti hatóságai hozzá tudjanak férni az olyan viszontbiztosítók felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek fıirodája területükön található, és amelyek a Közösség területén folytatnak üzleti tevékenységet.
A Szerzıdés 300. cikke (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság az európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság segítségével megvizsgálja az e cikk (1) bekezdésében említett tárgyalások eredményét és az abból eredıen kialakult helyzetet. X. FEJEZET A HARMADIK ORSZÁG JOGA ÁLTAL SZABÁLYOZOTT BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK LEÁNYVÁLLALATAI ÉS AZ ILYEN VÁLLALKOZÁSOK ÁLTALI RÉSZESEDÉSSZERZÉS 174. cikk A tagállamok által a Bizottságnak nyújtott tájékoztatás
A tagállamok felügyeleti hatóságai tájékoztatják a Bizottságot és más tagállamok felügyeleti hatóságait a minden olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalatnak nyújtott engedélyrıl, amelynek egy vagy több anyavállalatát harmadik ország joga szabályoz. Ennek a tájékoztatásnak tartalmaznia kell az érintett csoport szerkezetének megjelölését is. Minden olyan esetben, amikor egy harmadik ország joga által szabályozott vállalat tulajdonrészt szerez egy a Közösségben engedélyezett biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, amely által ez a biztosító vagy viszontbiztosító a harmadik országbeli vállalat leányvállalatává válik, a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállam felügyeleti hatóságait. 175. cikk Harmadik országokban a közösségi biztosítókkal és viszontbiztosítókkal szembeni bánásmód 1.
A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról az általános problémákról, amelyeket a náluk mőködı biztosítók vagy viszontbiztosítók tapasztaltak harmadik országba történı letelepedésük és mőködésük, vagy tevékenységük harmadik országban történı folytatása során.
126 /PE 425.401
HU
2.
A Bizottság idıszakonként jelentést nyújt be a Tanácshoz, megvizsgálva a Közösségben engedélyezett biztosítókkal vagy viszontbiztosítókkal szemben harmadik országokban tanúsított bánásmódot, nevezetesen a következıket: a)
a Közösségben engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók harmadik országban történı letelepedését;
b)
a harmadik országbeli biztosítókban vagy viszontbiztosítókban történı részesedésszerzést;
c)
az ilyen letelepedett vállalkozások biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységeinek folytatását;
d)
a Közösségbıl a harmadik országokba irányuló határon átnyúló biztosítási vagy viszontbiztosítási szolgáltatások nyújtását.
A Bizottság a jelentést a Tanácsnak a megfelelı javaslatokkal vagy ajánlásokkal együtt nyújtja be. II. CÍM A BIZTOSÍTÁSRA ÉS A VISZONTBIZTOSÍTÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK I. FEJEZET ALKALMAZANDÓ JOG ÉS A KÖZVETLEN BIZTOSÍTÁSI SZERZİDÉSEK FELTÉTELEI 1. SZAKASZ – ALKALMAZANDÓ JOG 176. cikk Alkalmazandó jog Az 593/2008/EK rendelet alkalmazási körébe nem tartozó tagállamoknak az említett rendelet 7. cikkének hatályába tartozó biztosítási szerzıdésekre alkalmazandó jog meghatározása érdekében alkalmazniuk kell az említett rendelet rendelkezéseit. 2. SZAKASZ – KÖTELEZİ BIZTOSÍTÁS 177. cikk Kapcsolódó kötelezettségek 1.
A nem-életbiztosítók ajánlatot tehetnek kötelezı biztosítási szerzıdések kötésére, illetve megköthetik azokat az e cikkben meghatározott feltételeknek megfelelıen.
2.
Amennyiben egy tagállam biztosításkötési kötelezettséget állapít meg, a biztosítási szerzıdés nem elégíti ki ezt a kötelezettséget, kivéve, ha az megfelel a tagállam által meghatározott, arra a biztosításra vonatkozó specifikus rendelkezéseknek.
PE 425.401\ 127
HU
3.
Amennyiben egy tagállam biztosításkötési kötelezettséget ír elı, és a biztosítónak a biztosítás bármilyen jellegő megszőnésérıl értesítenie kell az felügyeleti hatóságokat, a megszőnés a károsult harmadik személyekkel szemben csak az adott tagállam által megállapított körülmények esetén érvényes.
4.
Minden tagállam közli a Bizottsággal, hogy a saját jogszabályai szerint mely kockázatok elleni biztosítások kötelezıek, meghatározva a következıket: a)
az erre a biztosításra vonatkozó specifikus jogi rendelkezéseket;
b)
a biztosító által a biztosított személy részére kiállított igazolásban szereplı adatokat, amennyiben az állam bizonyítékot kér arra, hogy a biztosítási kötelezettséget teljesítették. A tagállam megkövetelheti, hogy ezek az adatok foglalják magukba a biztosító nyilatkozatát, miszerint a szerzıdés megfelel az adott biztosításra vonatkozó specifikus rendelkezéseknek.
A Bizottság az elsı albekezdésben említett adatokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdeti. ▌ 3. SZAKASZ - KÖZÉRDEK 178. cikk Közérdek A kockázat helye szerinti tagállam, vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállam nem akadályozhatja meg, hogy az ügyfél a 14. cikk feltételei alapján engedéllyel rendelkezı biztosítóval szerzıdést kössön, mindaddig, amíg ez a szerzıdéskötés nem áll ellentétben a kockázat helye szerinti tagállamban, vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállamban a közérdeket védı jogszabályi rendelkezésekkel. 4. SZAKASZ – A BIZTOSÍTÁSI SZERZİDÉSEK FELTÉTELEI ÉS A DÍJTÁBLÁZATOK 179. cikk Nem-életbiztosítás 1.
A tagállamok nem írhatják elı az általános vagy különös szerzıdési feltételek, a biztosítási díjtáblák és nyomtatványok, valamint az olyan egyéb nyomtatott dokumentumok elızetes jóváhagyatásának vagy azokról való rendszeres tájékoztatásnak a kötelezettségét, amelyeket a vállalkozás az ügyfelekkel bonyolítandó ügyletei során kíván használni. A tagállamok csak a szerzıdési feltételekrıl és az egyéb dokumentumokról történı nem rendszeres tájékoztatási kötelezettséget írhatnak elı a biztosítási szerzıdésekre vonatkozó nemzeti jogszabályaik betartásának ellenırzése céljából. Ezek a követelmények nem képezhetik a biztosító tevékenysége folytatásának elıfeltételét.
128 /PE 425.401
HU
2.
Az a tagállam, amely a biztosítást kötelezıvé teszi, elıírhatja, hogy a biztosítók juttassák el az adott tagállam felügyeleti hatóságához az ilyen biztosítás általános és különös szerzıdési feltételeit a piacra bocsátás elıtt.
3.
A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be a tervezett biztosítási díjemelésekre vonatkozóan elızetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve, ha azok az általános árellenırzési rendszerek részét képezik. 180. cikk Életbiztosítás
A tagállamok nem követelhetik meg az általános és különös szerzıdési feltételek, a díjtáblázatok, különösen a díjtáblázatok és biztosítástechnikai tartalékok számításánál alkalmazott biztosítástechnikai alapok, vagy az életbiztosító által az ügyfelekkel fenntartott kapcsolatában alkalmazni kívánt adatlapok vagy más nyomtatványok elızetes jóváhagyását, vagy azokra vonatkozó rendszeres értesítést. A székhely szerinti tagállam azonban, kizárólag a biztosításmatematikai elvekre vonatkozó nemzeti rendelkezések betartásának igazolására, megkövetelheti különösen a díjtáblázatok és biztosítástechnikai tartalékok számításánál felhasznált biztosítástechnikai alapok rendszeres közlését. Ezek a követelmények nem képezhetik a biztosító tevékenysége folytatásának elıfeltételét. 5. SZAKASZ –AZ ÜGYFELEK TÁJÉKOZTATÁSA 1. ALSZAKASZ – NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁS 181. cikk Az ügyfelek általános tájékoztatása 1.
A nem-életbiztosítási szerzıdés megkötése elıtt a nem-életbiztosító köteles tájékoztatni az ügyfelet a következıkrıl: a) a szerzıdésre irányadó jogról olyan esetekben, amikor a feleknek nincs választási lehetıségük; b)
arról a tényrıl, hogy a felek szabadon választhatják meg az alkalmazandó jogot, és azt is, hogy a biztosító melyik tagállam jogának alkalmazását ajánlja.
A biztosító továbbá tájékoztatja az ügyfelet az ügyfelek szerzıdéssel kapcsolatos panaszainak kezelése során alkalmazandó eljárásokról, szükség szerint ideértve egy panaszkivizsgáló testület létezésérıl történı tájékoztatást, az ügyfelek jogi eljárás indítására vonatkozó jogának sérelme nélkül. 2.
Az elsı bekezdésben említett kötelezettség csak akkor áll fenn, ha az ügyfél természetes személy.
3.
Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a kockázat helye szerinti tagállam határozza meg. PE 425.401\ 129
HU
182. cikk Kiegészítı tájékoztatás a letelepedés joga és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján kínált nem-életbiztosítás esetében 1.
Amikor egy nem-életbiztosítási szerzıdés megkötésére a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján tesznek ajánlatot, az ügyfelet bármilyen kötelezettségvállalás elıtt tájékoztatni kell arról, hogy annak a biztosítónak fıirodája, vagy szükség szerint az a fióktelep, amellyel a szerzıdést kötik, melyik tagállamban található. Az ügyfél számára kiadott minden dokumentumnak tartalmaznia kell az elsı albekezdésben megjelölt információt. Az e bekezdés elsı és második albekezdésében meghatározott kötelezettség nem vonatkozik a ▌nagy kockázatokra.
2.
A szerzıdésben vagy bármely biztosítási fedezetet nyújtó dokumentumban, beleértve a biztosítási ajánlatot is, ha az kötelezı az ügyfélre nézve, meg kell nevezni a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás fıirodájának vagy szükség szerint a nem-életbiztosító fióktelepének címét. A tagállamok elıírhatják, hogy a nem-életbiztosító 146. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett képviselıjének nevét és címét szintén tüntessék fel az e bekezdés elsı albekezdésében említett dokumentumokban. 2. ALSZAKASZ – ÉLETBIZTOSÍTÁS 183. cikk Az ügyfelek tájékoztatása
1.
Az életbiztosítási szerzıdés megkötése elıtt legalább a (2), (3) és (3a) bekezdésben meghatározott információkat közölni kell az ügyféllel.
2.
A következı tájékoztatás közlendı az életbiztosítóról:
3.
a)
a vállalkozás neve és társasági formája;
b)
a tagállam neve, amelyben a fıirodája, és adott esetben a szerzıdést megkötı fióktelep található;
c)
a fıiroda és adott esetben szerzıdést megkötı fióktelep címe;
ca)
konkrét hivatkozás a szolvencia- és pénzügyi helyzetrıl szóló, az 50. cikkben elıírt jelentésre, amelynek segítségével az ügyfél könnyen hozzáférhet ehhez az információhoz.
A következı tájékoztatás közlendı a kötelezettségvállalásról: a)
az egyes szolgáltatások és az egyes választási lehetıségek meghatározása;
130 /PE 425.401
HU
b)
a szerzıdés futamideje;
c)
a szerzıdés felmondásának módjai;
d)
a biztosítási díj fizetésének módja és a befizetések idıtartama;
e) az ügyfeleknek visszajuttatott befektetési eredmény (többlethozam) számításának és elosztásának módja; f)
a visszavásárlási összeg és befizetett díjak és azok garantálásának mértéke;
g)
tájékoztatás az egyes szolgáltatásokra vonatkozó díjakról, mind a fı szolgáltatások, mind a kiegészítı szolgáltatások tekintetében, ahol szükséges;
h)
befektetési jegyekhez kötött (unit-linked) szerzıdések esetében azoknak a jegyeknek a meghatározása, amelyekhez a szolgáltatások kapcsolódnak;
i)
a befektetési jegyekhez kötött szerzıdéseknél a mögöttes eszközök jellegének jelzése;
j)
a türelmi idıszak (cooling-off) alkalmazásának módja;
k)
általános tájékoztatás a szerzıdéstípusra vonatkozó adózási kérdésekrıl;
l)
az ügyfelek, a biztosítottak, vagy a szerzıdések kedvezményezettjeinek szerzıdést illetı panaszainak kezelésére vonatkozó megoldások, ahol szükséges, a panasztestület léte, a peres eljárás kezdeményezése jogának sérelme nélkül;
m)
a szerzıdésre alkalmazandó jog, ahol a felek ezt nem választhatják meg szabadon, vagy amikor a felek szabadon választják meg az alkalmazandó jogot, az a jog, amit az életbiztosító választani javasol.
3a.
Külön tájékoztatást kell nyújtani továbbá annak érdekében, hogy az ügyfél megfelelıen megértse a szerzıdéskötéssel együtt járó kockázatokat.
4.
Az ügyfelet a szerzıdés teljes idıtartama alatt tájékoztatni kell minden, a következı információt érintı változásról: a)
az általános és különös szerzıdési feltételek;
b)
az életbiztosító neve, társasági formája, vagy fıirodájának és adott esetben a szerzıdést megkötı fióktelepének címe;
c)
a (3) bekezdés d)–j) pontjában felsorolt teljes körő tájékoztatás a biztosítási kötvény feltételeinek változása vagy a szerzıdésre alkalmazandó jog módosítása esetén;
d)
évente tájékoztatás az ügyfélnek visszajuttatandó befektetési eredményrıl (többlethozamról);
da)
amennyiben életbiztosításra vonatkozó ajánlattal vagy szerzıdéssel összefüggésben a biztosító számokat közöl a szerzıdésben rögzített kifizetéseken túli esetleges kifizetések összegérıl, olyan mintaszámítással kell ellátnia az PE 425.401\ 131
HU
ügyfelet, amely a potenciális kifizetést három különbözı kamatlábbal számolva tünteti fel. Ez nem vonatkozik a határozott idıre szóló biztosításokra és szerzıdésekre. Az biztosító köteles világos és érthetı módon tájékoztatni az ügyfelet arról, hogy a mintaszámítás csupán fiktív feltételezésen alapuló számítási modell, aminek alapján az ügyfél semmiféle szerzıdéses igényt nem támaszthat; db)
5.
nyereségrészesedést tartalmazó biztosítások esetén a biztosító köteles évente írásban tájékoztatni az ügyfelet követelései helyzetérıl, beszámítva a nyereségrészesedést is. Amennyiben pedig a biztosító számszerő említést tett a nyereségrészesedés potenciális jövıbeni alakulásáról, köteles tájékoztatni az ügyfelet a kezdeti és a tényleges adatok közötti különbségrıl.
A (2), (3), (3a) és (4) bekezdésben említett tájékoztatást világosan és pontosan, írásban, a kötelezettségvállalás szerinti tagállam hivatalos nyelvén kell megadni. Azonban a tájékoztatást meg lehet adni más nyelven is, ha az ügyfél ezt kéri és a tagállam joga megengedi, vagy ha az ügyfél szabadon választhatja meg az alkalmazandó jogot.
6.
A kötelezettségvállalás szerinti tagállam csak akkor követelheti meg, hogy az életbiztosítók a (2), (3), (3a) és (4) bekezdésben felsoroltakon kívüli tájékoztatást adjanak, ha az szükséges ahhoz, hogy az ügyfél megértse a kötelezettségvállalás lényegi elemeit.
7.
A kötelezettségvállalás szerinti tagállam határozza meg az (1)–(6) bekezdés végrehajtásának részletes szabályait. 184. cikk Elállási idıszak
1.
A tagállamok kötelesek elıírni, hogy az ügyfelek, akik egyéni életbiztosítási szerzıdést kötnek, a szerzıdés megkötésérıl szóló tájékoztatás kézhezvételétıl számított 14. és 30. nap közötti határidıt kapjanak a szerzıdéstıl való elállásra. Ha az ügyfelek az elállásról értesítést küldenek, az azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy mentesülnek a szerzıdésbıl származó minden jövıbeni kötelezettség alól. Az elállás egyéb jogkövetkezményeit és feltételeit, különös tekintettel arra a módra, ahogyan az ügyfelet a szerzıdés megkötésérıl értesítik, a szerzıdésre alkalmazandó jog írja elı.
2.
A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák az (1) bekezdést a következı esetekben:
a)
ha egy szerzıdés hathónapos vagy rövidebb lejáratú ;
b)
akkor, ha az ügyfél jogállása vagy a szerzıdés megkötésének körülményei miatt az ügyfélnek a különleges védelemre nincs szüksége.
132 /PE 425.401
HU
Ha a tagállamok élnek az elsı albekezdésben meghatározott választási lehetıséggel, ezt a tényt saját jogszabályaikban meghatározzák. II. FEJEZET A NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK 1. SZAKASZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 185. cikk Szerzıdési feltételek Az általános és különös biztosítási feltételek nem foglalják magukba az egyedi esetben a kockázat különleges körülményeinek való megfelelés érdekében megadott bármely feltételeket. 186. cikk Monopóliumok megszüntetése A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítási üzletág bizonyos ágazataiban a tevékenység folytatásának monopóliumát – amelyet egyes területükön lévı testületeknek adtak meg és amelyet a 8. cikk említ – megszüntessék. 187. cikk Részvétel nemzeti garanciarendszerekben A fogadó tagállamok elıírhatják a nem-életbiztosító vállalkozások számára, hogy saját területükön kiadott engedéllyel rendelkezı nem-életbiztosító vállalkozásokkal azonos feltételek mellett csatlakozzanak, és részt vegyenek a biztosított személyek és károsult harmadik felek biztosítási kárigényeinek kifizetését garantáló rendszerekben. 2. SZAKASZ – KÖZÖSSÉGI EGYÜTTES BIZTOSÍTÁS 188. cikk Közösségi együttes biztosítási ügyletek 1.
Ez a szakasz a közösségi együttes biztosítási tevékenységekre alkalmazandó, amelyek azok az együttes biztosítási tevékenységek, amelyek az I. melléklet A. pontjának 3–16. ágazatába besorolt egy vagy több kockázathoz kapcsolódnak, és amelyek megfelelnek a következı feltételeknek: a)
a kockázat ▌nagykockázat;
b)
a kockázatot egyetlen szerzıdés fedi le egy átfogó díj fizetése mellett, és ugyanarra az idıszakra két vagy több biztosító biztosítja, mint együttes biztosítók, ezek mindegyike a saját nevében jár el, és közülük az egyik a vezetı biztosító;
c)
a kockázat helye a Közösségen belül található;
PE 425.401\ 133
HU
d)
a kockázat fedezése céljából a vezetı biztosító úgy tekintendı, mintha ı fedezné a teljes kockázatot;
e)
az együttes biztosítók közül legalább az egyik olyan fıirodán vagy fióktelepen keresztül vesz részt a szerzıdésben, amelyet egy, a vezetı biztosítóétól eltérı tagállamban létesítettek;
f)
a vezetı biztosító az együttbiztosítási gyakorlatban a vezetıi szerepet teljes egészében magára vállalja, különös tekintettel a biztosítási feltételek és díjak meghatározására.
3.
A 145–150. cikk csak a vezetı biztosítóra alkalmazandó.
4.
Az együttbiztosítási mőveleteket, amelyek nem felelnek meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek, továbbra is az ezen irányelv rendelkezései alapján bírálják el e szakasz rendelkezései kivételével. 189. cikk Részvétel a közösségi együttes biztosításban
Csak az ezen szakaszban felsorolt rendelkezések szabályozzák a biztosítók azon jogát, hogy részt vehessenek a közösségi együttes biztosításban. 190. cikk Biztosítástechnikai tartalékok A biztosítástechnikai tartalékok összegét a különbözı együttes biztosítók határozzák meg a székhelyük szerinti tagállamnak a szabályai szerint, vagy – ha ilyen szabályok nincsenek – az adott állam gyakorlata alapján. Mindazonáltal, a biztosítástechnikai tartaléknak legalább akkorának kell lennie, mint a vezetı biztosító által a székhelye szerinti tagállamnak a szabályai alapján meghatározott összeg. 191. cikk Statisztikai adatok A székhely szerinti tagállamok biztosítják, hogy az együttes biztosítók statisztikát vezessenek a közösségi együttes biztosítási tevékenység terjedelmérıl, amelyben részt vesznek, valamint a tevékenységgel érintett tagállamokról. 192. cikk Az együttes biztosítási szerzıdések kezelése felszámolási eljárások során Abban az esetben, ha a biztosító felszámolásra kerül, a közösségi együttes biztosítási szerzıdésekben való részvételbıl származó tartozásokat ugyanolyan módon kell kiegyenlíteni, mint az adott biztosító egyéb biztosítási szerzıdéseibıl származókat, tekintet nélkül a biztosított és a kedvezményezettek nemzetiségére.
134 /PE 425.401
HU
193. cikk Felügyeleti hatóságok közötti információcsere E szakasz végrehajtásának céljából a tagállamok felügyeleti hatóságai az I. cím, IV. fejezet, 5. szakaszban említett együttmőködés keretében egymást a szükséges valamennyi adattal ellátják. 194. cikk Együttmőködés a végrehajtás terén A Bizottság és a tagállamok felügyeleti hatóságai szorosan együttmőködnek abból a célból, hogy bármely, e szakasz végrehajtása során felmerült nehézséget megvizsgáljanak. A tagállamok az együttmőködés során vizsgálat tárgyává teszik különösen azokat a gyakorlatokat, amelyek jelezhetik, hogy a vezetı biztosító nem vállalja el az együttes biztosítási gyakorlatban a vezetı szerepet, vagy hogy a kockázatok nem egyértelmően kívánják meg két vagy több biztosító részvételét azok fedezésében. 3. SZAKASZ - SEGÍTSÉGNYÚJTÁS 195. cikk Az utazási segítségnyújtáshoz hasonló tevékenységek A tagállamok ezen irányelvhez köthetik a segítségnyújtást olyan személyek számára, akik a 2. cikk (2) bekezdésében említettektıl eltérı körülmények között kerülnek bajba. Amennyiben egy tagállam igénybe veszi ezt a lehetıséget, az ilyen tevékenységet úgy kell kezelnie, mintha az az I. melléklet A. pontjának 18. ágazatába lenne sorolva. A második bekezdés semmilyen formában nem befolyásolja az I. mellékletben meghatározott besorolási lehetıségeket azoknak a tevékenységeknek az esetében, amelyek nyilvánvalóan más ágazatba tartoznak. 4. SZAKASZ – JOGVÉDELMI BIZTOSÍTÁS 196. cikk E szakasz hatálya 1.
Ez a szakasz az I. melléklet A. pontjának 17. ágazatában említett jogvédelmi biztosításra vonatkozik, amelynek keretében a biztosító díjfizetés ellenében vállalja a jogi eljárások költségeinek viselését és egyéb, a biztosításhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtását, különösen a következı célokból: a)
a biztosított személy számára kártérítés biztosítása az ıt ért veszteség, kár vagy sérülés esetén, peren kívüli egyezség vagy polgári illetve büntetıeljárás keretében;
b)
a biztosított személy védelme, illetve képviselete polgári, büntetı-, közigazgatási vagy egyéb eljárásban, vagy bármilyen, a személlyel szemben támasztott követelés esetén. PE 425.401\ 135
HU
2.
Ez a szakasz nem vonatkozik a következıkre: a)
jogvédelmi biztosításra, amennyiben a biztosítás a tengerjáró hajók használatából eredı vagy azzal összefüggésben keletkezı jogvitákra vagy kockázatokra vonatkozik;
b)
a biztosított személy számára bármely vizsgálat vagy eljárás keretében a védelem vagy képviselet céljából a biztosító által nyújtott felelısségbiztosítási fedezet keretében végzett tevékenységre, amennyiben az ilyen biztosítással a biztosító a kérdéses tevékenységet egyidejőleg saját érdekében is végzi;
c)
amennyiben egy tagállam úgy határoz, a segítségnyújtási szolgáltatást nyújtó biztosító jogvédelmi biztosítással kapcsolatos tevékenységére, amely megfelel a következı feltételeknek: i.
a tevékenységet olyan tagállamban fejti ki, amely nem azonos azzal, ahol a biztosított személy szokásos tartózkodási helye található;
ii.
a tevékenység olyan szerzıdés részét képezi, amely kizárólag az olyan személyeknek nyújtott segítségre vonatkozik, akik utazás közben, otthonuktól távol, vagy állandó tartózkodási helyüktıl távol kerülnek bajba.
Az elsı albekezdés c) pontjában említett esetben a szerzıdésnek kifejezetten rendelkeznie kell arról, hogy az érintett biztosítási fedezet az abban a pontban említett feltételekre korlátozódik, és a segítségnyújtás kiegészítı szolgáltatását képezi. 197. cikk Elkülönített szerzıdések A jogvédelmi fedezet az egyéb biztosítási ágazatoktól elkülönített szerzıdés tárgyát képezi, vagy a szerzıdés különálló része foglalkozik vele, amelyben a jogvédelmi fedezet jellegét és, amennyiben a tagállam úgy kívánja, a vonatkozó biztosítási díj összegét meg kell határozni. 198. cikk Kárigények kezelése 1.
A székhely szerinti tagállam biztosítja, hogy a biztosítók az adott tagállam által választott választási lehetıséggel összhangban, vagy ha ezt a tagállam elfogadja, saját elhatározásuk alapján, a kárigények (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott kezelési módszereinek legalább egyikét alkalmazzák. Akármelyik megoldást is alkalmazzák, a jogi költségekre biztosítási fedezettel rendelkezı személyek érdekét azonos módon védettnek kell tekinteni ennek a szakasznak a keretében.
2.
A biztosító biztosítja, hogy a jogvédelemmel kapcsolatos kárigények kezelésével, vagy az ezekhez kapcsolódó jogi tanácsadással foglalkozó egyetlen alkalmazottja se folytasson egyidejőleg hasonló tevékenységet egy másik biztosítónál, amely pénzügyi, kereskedelmi vagy igazgatási kapcsolatban van az elsı biztosítóval, és az I. mellékletben meghatározott egyéb biztosítási ágazatok közül egyet vagy többet mővel.
136 /PE 425.401
HU
A kompozit biztosítók biztosítják, hogy a jogvédelemmel kapcsolatos kárigények kezelésével, vagy az ezekhez kapcsolódó jogi tanácsadással foglalkozó egyetlen alkalmazottjuk se folytasson egyidejőleg hasonló tevékenységet egy másik, általuk mővelt ágazatban. 3.
A biztosító a jogvédelmi biztosítás kárigényeinek kezelését egy különálló jogi személyiségő biztosítóra bízza. Ezt a biztosítót a 197. cikkben említett önálló szerzıdésben vagy önálló részben meg kell nevezni. Amennyiben a különálló jogi személyiségő biztosítónak kapcsolata van olyan biztosítóval, amely az I. melléklet A. pontjában említett biztosítási ágazatok közül egyet vagy többet biztosít, a különálló jogi személyiségő biztosítónak azok az alkalmazottai, akik érintettek a kárigények kezelésében vagy az ezzel kapcsolatos jogi tanácsadásban, egyidejőleg nem folytathatják ugyanazt vagy hasonló tevékenységet a másik biztosítóban. A tagállamok ugyanilyen követelményeket írhatnak elı az igazgatóság vagy ügyvezetı testület tagjaira is.
4.
A szerzıdésben a biztosító megadja a biztosított személyek számára a jogot arra, hogy érdekeik védelmét attól a pillanattól kezdıdıen, hogy a szerzıdés értelmében követelést támaszthatnak biztosítójukkal szemben, a saját maguk által kiválasztott ügyvédre, vagy amennyiben ezt a nemzeti jogszabályok megengedik, bármely más megfelelı szakképzettségő személyre bízzák. 199. cikk Szabad ügyvédválasztás
1.
(2)
A jogvédelmi biztosítási szerzıdés kifejezett módon rendelkezik a következıkrıl: a)
hogy, amikor ügyvédet vagy a nemzeti jogszabályok értelmében megfelelı szakképzettséggel bíró egyéb személyt vesznek igénybe a biztosított személy érdekeinek védelme, képviselete vagy szolgálata érdekében valamely vizsgálatban vagy eljárásban, a biztosított személy szabadon választhatja ki a kérdéses ügyvédet vagy egyéb személyt;
b)
hogy a biztosított személyek szabadon választhatnak ügyvédet, vagy elhatározásuk szerint, és amennyiben a nemzeti jogszabályok azt lehetıvé teszik, bármely más megfelelı szakképzettséggel bíró személyt érdekeik szolgálatára, érdekütközés esetén.
E szakasz alkalmazásában ügyvédnek tekintendı minden olyan személy, aki az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elısegítésérıl szóló, 1977. március 22-i 77/249/EGK tanácsi irányelvben1 meghatározott valamelyik elnevezéssel jogosult szakmai tevékenységének folytatására. 200. cikk
A szabad ügyvédválasztás alóli mentesség
1
HL L 78, 1977.3.26., 17. o. PE 425.401\ 137
HU
(1)
(2)
A tagállamok mentességet adhatnak a 199. cikk (1) bekezdése alól a jogvédelmi biztosításra vonatkozóan, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül: a)
a biztosítás olyan esetekre korlátozódik, amelyek az érintett tagállam területén közúti jármővek használatából erednek;
b)
a biztosítás valamely közúti jármővel kapcsolatos baleset vagy annak meghibásodása esetén nyújtandó segítségre vonatkozó szerzıdéshez kapcsolódik;
c)
sem a jogvédelmi biztosítást nyújtó, sem a segítségnyújtásra fedezetet nyújtó biztosító nem biztosít semmilyen felelısségbiztosítási ágazatot;
d)
intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a jogvitában érdekelt mindkét fél számára biztosított jogi tanácsadást és képviseletet teljes mértékben független ügyvédek lássák el, amennyiben a felek jogvédelmi biztosítását ugyanaz a biztosító nyújtja.
Az (1) bekezdés szerint nyújtott mentesség nem érinti a 198. cikk alkalmazását. 201. cikk Választott bíráskodás
A tagállamok a jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító és a biztosított közötti bármely vita rendezése érdekében, és a nemzeti jogszabályok által biztosított bírósághoz fordulás jogának sérelme nélkül, gondoskodnak választott bíráskodásról vagy egyéb, a pártatlanság hasonló garanciáit nyújtó eljárásról. A biztosítási szerzıdésben rendelkezni kell arról, hogy a biztosított személynek joga van ilyen eljárás igénybevételére. 202. cikk Érdekütközés Bármikor, ha érdekütközés keletkezik vagy véleménykülönbség támad a vita rendezését illetıen, a jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító, vagy amennyiben szükséges, a kárrendezı iroda tájékoztatja a biztosított személyt a 199. cikk (1) bekezdésében említett jogról és arról a lehetıségrıl, hogy igénybe veheti a 201. cikkben említett eljárást. 203. cikk A jogvédelmi biztosításra való szakosodás megszüntetése A tagállamok minden olyan rendelkezést hatályon kívül helyeznek, amely tiltja, hogy a biztosító területükön egyidejőleg jogvédelmi és más biztosítási ágazatot biztosítson. 5. SZAKASZ - EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS 204. cikk Az egészségbiztosítás, mint a szociális biztonsági rendszer alternatívája 138 /PE 425.401
HU
(1)
(2)
Azok a tagállamok, amelyekben az I. melléklet A. pontjában felsorolt 2. biztosítási ágazathoz tartozó kockázatokra fedezetet nyújtó szerzıdések a törvényes szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítási védelem részleges vagy teljes alternatívájaként szolgálhatnak, elıírhatják a következıket: a)
hogy az ilyen szerzıdések kötelesek megfelelni az adott tagállam által a fent megnevezett biztosítási ágazatban a közérdek védelmére hozott különleges jogi rendelkezéseknek;
b)
hogy az erre a biztosítási ágazatra vonatkozó általános és különös feltételeket – alkalmazásuk elıtt – ismertessék az érintett tagállam felügyeleti hatóságaival.
A tagállamok elıírhatják, hogy az (1) bekezdésben említett egészségbiztosítási rendszereket az életbiztosításéhoz hasonló technikai alapon mőködtessék, vagyis az alábbi feltételek mindegyikének teljesülnie kell: a)
a fizetendı biztosítási díjakat betegségi táblák és a kockázat helye szerinti tagállamra jellemzı egyéb statisztikai adatok alapján, a biztosításban általánosan használt matematikai módszereknek megfelelıen számítják;
b)
tartalékot képeznek növekvı életkorra;
c)
a biztosító csak a kockázat helye szerinti tagállam által meghatározott idıtartamon belül mondhatja fel a szerzıdést;
d)
a szerzıdés olyan rendelkezést tartalmaz, hogy a biztosítási díjakat emelni, míg a kifizetéseket csökkenteni lehet, még az érvényes szerzıdések esetében is;
e)
a szerzıdés olyan rendelkezést tartalmaz, amely szerint az ügyfelek a meglévı szerzıdéseiket az (1) bekezdés rendelkezéseinek eleget tevı szerzıdésre válthatják fel, amelyre ugyanaz a biztosító vagy ugyanaz a fióktelep tesz ajánlatot, és amely figyelembe veszi az ügyfelek szerzett jogait.
Az elsı albekezdés e) pontjában említett esetben a növekvı életkorra képzett tartalékot kell figyelembe venni és új orvosi vizsgálatot csak megnövelt biztosítási védelem esetén lehet megkövetelni. Az érintett tagállam felügyeleti hatóságai közzéteszik a betegségi táblákat és az elsı albekezdés a) pontjában említett egyéb vonatkozó statisztikai adatokat, és átadják azokat a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak. A biztosítási díjaknak – megfelelı biztonságmatematikai becslések alapján – elegendı mértékőnek kell lennie ahhoz, hogy a biztosító képes legyen pénzügyi helyzetének minden szempontjából az összes kötelezettségvállalásának eleget tenni. A székhely szerinti tagállam elıírja a biztosítóknak, hogy a termék forgalomba hozatala elıtt a biztosítási díjak számításának technikai módszerét ismertessék az felügyeleti hatóságokkal. A harmadik és negyedik albekezdés alkalmazandó a meglévı szerzıdések módosítása esetében is. 6. SZAKASZ – MUNKAHELYI BALESETBIZTOSÍTÁS PE 425.401\ 139
HU
205. cikk Kötelezı munkahelyi balesetbiztosítás A tagállamok elıírhatják az olyan biztosítók számára, amelyek az egyes tagállamok területén saját kockázatukra kötelezı munkahelyi balesetbiztosítást kínálnak, hogy tartsák be e tagállamok nemzeti jogszabályainak az erre a biztosítási ágazatra vonatkozó különleges rendelkezéseit – kivételt képeznek ez alól azok a pénzügyi felügyeletre vonatkozó rendelkezések, amelyek a székhely szerinti tagállam kizárólagos felelısségi körébe tartoznak. III. FEJEZET - AZ ÉLETBIZTOSÍTÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK 206. cikk A biztosítások egy része kötelezı engedményezésének tilalma A tagállamok nem követelhetik meg az életbiztosítóktól, hogy a 2. cikk (3) bekezdésében felsorolt tevékenységekhez kapcsolódó biztosításaik egy részét a nemzeti jogszabályok által kijelölt szervezetre vagy szervezetekre engedményezzék. 207. cikk Új szerzıdések díjai Az új szerzıdések díjainak ésszerő biztosításmatematikai feltételezések alapján elegendınek kell lennie arra, hogy az életbiztosító minden kötelezettségének megfeleljen, és különösen, hogy megfelelı biztosítástechnikai tartalékokat képezzen. Ennek érdekében az életbiztosító pénzügyi helyzetének minden aspektusát figyelembe lehet venni, anélkül azonban, hogy a díjak és azok jövedelmein kívüli forrásokból származó bevételek rendszeres és állandó jellege hosszú távon esetleg veszélyeztetné az érintett vállalkozás fizetıképességét. IV. FEJEZET A VISZONTBIZTOSÍTÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK 208. cikk A véges kockázatú viszontbiztosítás 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a véges kockázatú viszontbiztosítási szerzıdéseket kötı vagy véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységet végzı biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek a szerzıdésekbıl vagy tevékenységekbıl eredı kockázatok megfelelı azonosítására, mérésére, megfigyelésére, kezelésére, ellenırzésére és jelentésére.
2.
A véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységek tekintetében összehangolt megközelítés elfogadásának biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyek részletezik az (1) bekezdés rendelkezéseit a véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységekbıl eredı kockázatok megfigyelésének, kezelésének és ellenırzésének tekintetében.
140 /PE 425.401
HU
Azokat a végrehajtási jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 3.
Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a véges kockázatú viszontbiztosítás olyan viszontbiztosítás, amely esetében az explicit maximális potenciális veszteség – amely a maximális áthárított gazdasági kockázatban kifejezve a jelentıs biztosítási kockázatból és az idızített kockázatáthárításból ered – korlátozott, de jelentıs összeggel meghaladja a szerzıdés idıtartamára számított díjat, a következı jellemzık közül legalább az egyikkel: a)
a pénz idıértékének megfelelı explicit és anyagi ellenszolgáltatás;
b)
szerzıdéses rendelkezések azzal a céllal, hogy a felek gazdasági eredményei a szerzıdés teljes idıtartama alatt egyensúlyban legyenek, és ezáltal megvalósuljon a célzott kockázatáthárítás. 209. cikk Céltársaság
1.
A tagállamok lehetıvé teszik területükön céltársaságok létrehozását, elızetes felügyeleti jóváhagyás függvényében.
2.
A céltársaságok tekintetében összehangolt megközelítés elfogadásának biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyek meghatározzák a következıket: a)
az engedély hatálya,
b)
kötelezı feltételek, amelyeket minden kibocsátott szerzıdésbe bele kell foglalni;
c)
a 42. cikkben említett alkalmassági és megbízhatósági követelmények a céltársaságot vezetı személyekkel kapcsolatban;
d)
alkalmassági és megbízhatósági követelmények a részvényesekre vagy azon tagokra vonatkozóan, akik befolyásoló részesedéssel rendelkeznek a céltársaságban;
e)
megbízható ügyviteli és számviteli eljárások, megfelelı belsı ellenırzési mechanizmusok és kockázatkezelési elıírások;
f)
számviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatási követelmények;
g)
a fizetıképességgel kapcsolatos szabályok.
Azokat a végrehajtási jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.
PE 425.401\ 141
HU
2a.
A 310. cikk (1) bekezdésében említett idıpontnál korábban engedélyezett céltársaságok a céltársaságot engedélyezı tagállam jogának hatálya alá tartoznak. Minden olyan új tevékenység azonban, amelyet egy ilyen céltársaság a 310. cikk (1) bekezdésében említett idıpontnál késıbb kezdett meg, az (1) és (2) bekezdés hatálya alá tartozik. III. CÍM CSOPORTHOZ TARTOZÓ BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK FELÜGYELETE I. FEJEZET
GROUP SUPERVISION: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, AZ ALKALMAZÁS ESETEI, HATÁLY ÉS SZINTEK 1. SZAKASZ – FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 210. cikk Fogalommeghatározások 1.
E cím alkalmazásában a következı fogalommeghatározások alkalmazandók: a)
„részesedı vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely vagy anyavállalat, vagy olyan vállalkozás, amely részesedéssel rendelkezik, illetve olyan vállalkozás, amelyet a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott viszony főzi egy másik vállalkozáshoz;
b)
„kapcsolt vállalkozás”: vagy egy leányvállalat, vagy olyan egyéb vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, illetve olyan vállalkozás, amelyet a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott viszony főzi egy másik vállalkozáshoz;
c)
„csoport”: vállalkozások csoportja, i.
amelyet egy részesedı vállalkozás, annak leányvállalatai és mindazon vállalkozások alkotnak, amelyekben a részesedı vállalkozás vagy annak leányvállalatai részesedéssel rendelkeznek, valamint olyan vállalkozások, amelyeket a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott viszony főz egymáshoz; vagy
ii.
amelyek alapja a vállalkozások közötti erıs és tartós pénzügyi kapcsolatok szerzıdéses vagy egyéb módon való kialakítása, és amelyhez kölcsönös biztosítók vagy kölcsönös biztosító jellegő egyesületek is tartozhatnak, feltéve, hogy
142 /PE 425.401
HU
-
a vállalkozások egyike a központosított koordináción keresztül ténylegesen döntı befolyást gyakorol a csoporthoz tartozó többi vállalkozás határozataira, köztük a pénzügyi döntésekre is, valamint
-
az ilyen kapcsolatoknak a fenti cím alkalmazásában történı kialakítása vagy felbontása a csoportot felügyelı szerv elızetes jóváhagyásának tárgya.
A központosított koordinációt gyakorló vállalkozás tekintendı az anyavállalatnak, a többi vállalkozás pedig a leányvállalatnak.
2.
d)
„csoportfelügyeleti hatóság”: a 260. cikkel összhangban meghatározott, csoportfelügyeletért felelıs felügyeleti hatóság;
da)
„felügyeleti hatóságok kollégiuma”: az érintett tagállamok felügyeleti hatóságai közötti együttmőködést és koordinációt biztosító állandó, de rugalmas szerkezet;
e)
„biztosítói holdingtársaság”: olyan anyavállalat, amelynek a fı üzleti tevékenysége abban áll, hogy olyan leányvállalatban szerezzen részesedést vagy rendelkezzen részesedéssel, amelyek kizárólag vagy elsısorban biztosítók vagy viszontbiztosítók, vagy harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyek közül legalább egy leányvállalat biztosító vagy viszontbiztosító, és amely nem vegyes pénzügyi holdingtársaság a 2002/87/EK irányelv értelmében;
f)
„vegyes tevékenységő biztosítói holdingtársaság”: olyan anyavállalat, amely nem biztosító, nem harmadik országbeli biztosító, nem viszontbiztosító, nem harmadik országbeli viszontbiztosító, nem biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság a 2002/87/EK irányelv értelmében, és amelynek a leányvállalatai között legalább egy biztosító vagy viszontbiztosító van;
E cím alkalmazásában a felügyeleti hatóságok anyavállalatnak tekintenek minden olyan vállalkozást is, amely a felügyeleti hatóságok szerint ténylegesen ellenırzı befolyást gyakorol egy másik vállalkozás felett. Leányvállalatnak tekintenek minden olyan vállalkozást, amely felett a felügyeleti hatóságok szerint egy anyavállalat ténylegesen ellenırzı befolyást gyakorol. Ezenkívül részesedési viszonynak tekintik egy olyan vállalkozás szavazati jogában vagy tıkéjében való közvetett vagy közvetlen részesedést, amely felett a felügyeleti hatóságok szerint ténylegesen jelentıs befolyást gyakorolnak. 2. SZAKASZ – AZ ALKALMAZÁS ESETEI ÉS HATÁLY 211. cikk Csoportfelügyelet alkalmazásának esetei
1.
A tagállamok rendelkeznek a csoport szintjén a csoporthoz tartozó biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletérıl, e címmel összhangban. Ha e cím másként nem rendelkezik, továbbra is alkalmazandók ezen irányelvnek a biztosítók és viszontbiztosítók egyedi felügyeletére vonatkozó szabályokat meghatározó rendelkezései.
2.
A tagállamok biztosítják, hogy a csoportszintő felügyeletet a következıkre alkalmazzák: a)
olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyek részesedı vállalkozások legalább egy biztosítóban, viszontbiztosítóban, harmadik országbeli biztosítóban vagy harmadik országbeli viszontbiztosítóban, a 216–262. cikkel összhangban; PE 425.401\ 143
HU
3.
b)
olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyeknek anyavállalata a Közösségen belül fıirodával rendelkezı biztosítói holdingtársaság, a 216–262. cikkel összhangban;
c)
olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyeknek anyavállalata a Közösségen kívül fıirodával rendelkezı biztosítói holdingtársaság, vagy harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, a 263., 264. és 265. cikkel összhangban;
d)
olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelynek anyavállalata vegyes tevékenységő biztosítói holdingtársaság, a 267. cikkel összhangban.
A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetekben, ha a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító vagy a Közösségen belül fıirodával rendelkezı biztosítói holdingtársaság, a 2002/87/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban kiegészítı felügyelet alá tartozó szabályozott vállalkozás vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság kapcsolt vállalkozása, a csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követıen dönthet úgy, hogy a szóban forgó részesedı biztosító vagy viszontbiztosító illetve biztosítói holdingtársaság szintjén nem végzi el a 248. cikkben említett kockázatkoncentráció-felügyeletet vagy a 249. cikkben említett, csoporton belüli ügyletek felügyeletét, vagy egyiket sem. 212. cikk A csoportfelügyelet hatálya
1.
A 211. cikkel összhangban a csoportfelügyelet gyakorlása nem jelenti azt, hogy a felügyeleti hatóságoknak a harmadik országbeli biztosító, a harmadik országbeli viszontbiztosító, a biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes tevékenységő biztosítói holdingtársaság esetében egyedi felügyeleti szerepet kell vállalniuk, a biztosítói holdingtársaságok vonatkozásában a 261. cikk sérelme nélkül.
2.
Az alábbi esetekben a csoportfelügyeleti hatóság eseti alapon döntheti el, hogy egy vállalkozást nem von a 211. cikkben említett csoportfelügyelet alá: a)
ha a vállalkozás olyan harmadik országban mőködik, ahol a szükséges információk átadása jogi akadályokba ütközik, a 227. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül;
b)
ha a felügyelendı vállalkozásnak a csoportfelügyelet célkitőzéseit tekintve elhanyagolható a jelentısége;
c)
ha a vállalkozás bevonása a csoportfelügyelet célkitőzéseit tekintve nem lenne célszerő vagy félrevezetı lenne.
Mindazonáltal amennyiben ugyanazon csoport több vállalkozása egyénileg kizárható lenne az elsı albekezdés b) pontja alapján, mégis be kell vonni ıket, ha együtt véve már nem elhanyagolható a jelentıségük. Ha a csoportfelügyeleti hatóságnak az a véleménye, hogy az elsı albekezdés b) és c) pontjában említett esetek értelmében valamely biztosítót vagy viszontbiztosítót nem kell csoportfelügyelet alá vonni, a határozat meghozatala elıtt konzultál ▌az érintett felügyeleti hatóságokkal ▌. 144 /PE 425.401
HU
Ha a csoportfelügyeleti hatóság az elsı albekezdés b) és c) pontjában leírt esetek értelmében valamely biztosítót vagy viszontbiztosítót nem von csoportfelügyelet alá, azon tagállam felügyeleti hatóságai, amelyben a vállalkozás található, az érintett biztosító vagy viszontbiztosító felügyeletét megkönnyítı információkat kérhetnek a csoport élén álló vállalkozástól. 3. SZAKASZ - SZINTEK 213. cikk Legfıbb anyavállalat közösségi szinten 1.
Ha maga a 211. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett részesedı biztosító vagy viszontbiztosító vagy biztosítói holdingtársaság egy másik ▌biztosító vagy viszontbiztosító vagy egy másik, a Közösségen belül fıirodával rendelkezı biztosítói holdingtársaság leányvállalata, a 216–262. cikk csak annak a legfıbb anyavállalatnak minısülı biztosítónak vagy viszontbiztosítónak vagy biztosítói holdingtársaságnak a szintjén alkalmazandó, amelynek fıirodája a Közösségen belül található.
2.
Ha az (1) bekezdésben említett, legfıbb anyavállalatnak minısülı biztosító vagy viszontbiztosító vagy a Közösségen belül fıirodával rendelkezı biztosítói holdingtársaság, a 2002/87/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban kiegészítı felügyelet alá tartozó vállalkozás leányvállalata, a csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követıen dönthet úgy, hogy a szóban forgó, legfıbb anyavállalatnak minısülı vállalkozás szintjén nem végzi el a 248. cikkben említett kockázatkoncentráció-felügyeletet vagy a 259. cikkben említett, csoporton belüli ügyletek felügyeletét, vagy egyiket sem. 214. cikk Legfıbb anyavállalat nemzeti szinten
1.
Ha a 211. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett részesedı biztosító vagy viszontbiztosító vagy a Közösségen belül fıirodával rendelkezı biztosítói holdingtársaság fıirodája nem ugyanabban a tagállamban található mint a 213. cikkben említett közösségi szinten legfıbb anyavállalaté, a tagállamok engedélyezhetik felügyeleti hatóságaik számára, hogy a csoportfelügyeleti hatósággal és a szóban forgó közösségi szinten legfıbb anyavállalattal folytatott konzultációt követıen úgy határozzanak, hogy a nemzeti szinten legfıbb anyavállalatnak minısülı biztosítót vagy viszontbiztosítót vagy biztosítói holdingtársaságot csoportfelügyelet alá vonják. Ilyen esetben a felügyeleti hatóság megindokolja határozatát mind a csoportfelügyeleti hatóságnak, mind a közösségi szinten legfıbb anyavállalatnak. A 216–262. cikk értelemszerően alkalmazandó, a (2)–(6) bekezdésben meghatározott rendelkezések fenntartásával.
2.
A felügyeleti hatóság a nemzeti szinten legfıbb anyavállalat csoportfelügyeletét a II. fejezet egy vagy több szakaszában foglaltakra korlátozhatja.
PE 425.401\ 145
HU
3.
Ha a felügyeleti hatóság úgy határoz, hogy a II. fejezet 1. szakaszát alkalmazza a nemzeti szinten legfıbb anyavállalatra, a 213. cikkben említett, közösségi szinten legfıbb anyavállalat vonatkozásában a csoportfelügyeleti hatóság által a 218. cikkel összhangban választott módszert irányadónak kell elismerni és azt az érintett tagállamban a felügyeleti hatóságnak alkalmaznia kell.
4.
Ha a felügyeleti hatóság úgy határoz, hogy a II. fejezet 1. szakaszát alkalmazza a nemzeti szinten legfıbb anyavállalatra és ha a 213. cikkben említett közösségi szinten legfıbb anyavállalat a 229. cikkel vagy a 231. cikk (5) bekezdésével összhangban engedélyt kapott arra, hogy belsı modell alapján számítsa a csoportszintő szavatolótıkeszükségletet valamint a csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótıkeszükségletét, ezt a döntést irányadónak kell elismerni és az érintett tagállamban a felügyeleti hatóságnak alkalmaznia kell. Ha egy ilyen helyzetben a felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a nemzeti szinten legfıbb anyavállalat kockázati profilja jelentısen eltér a közösségi szinten jóváhagyott belsı modelltıl, és amíg a vállalkozás nem oszlatja el megfelelıen a felügyeleti hatóság kétségeit, a felügyeleti hatóság kiegészítı tıkeszükségletet írhat elı a vállalkozás ilyen modell alapján kiszámított csoportszintő szavatolótıke-szükségletéhez, vagy kivételes körülmények közt, ha a kiegészítı tıkeszükséglet nem lenne célszerő, elıírhatja, hogy a vállalkozásnak a standard formula alapján kell kiszámítania a csoportszintő szavatolótıke-szükségletet. A felügyeleti hatóság az ilyen határozatokat megindokolja mind a vállalkozásnak, mind a csoportfelügyeleti hatóságnak.
5.
Ha a felügyeleti hatóság úgy határoz, hogy a II. fejezet 1. szakaszát alkalmazza a nemzeti szinten legfıbb részesedı vállalkozásra, ez a vállalkozás a 234. vagy 247. cikkel összhangban nem nyújthat be arra irányuló kérelmet, hogy valamely leányvállalatára alkalmazhassa a 236–238. cikket.
6.
Ha a tagállamok engedélyezik felügyeleti hatóságaik számára az (1) bekezdésben említett döntést, rendelkezniük kell arról, hogy ne hozhassanak vagy tarthassanak fenn ilyen döntést, ha a nemzeti szinten legfıbb részesedı vállalkozás a 213. cikkben említett közösségi szinten legfıbb részesedı vállalkozás leányvállalata, és ez utóbbi a 235. vagy 247. cikkel összhangban engedélyt kapott arra, hogy alkalmazza a leányvállalatra a 236– 238. cikket.
7.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyek meghatározzák, milyen körülmények közt hozható meg az (1) bekezdésben említett határozat. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 215. cikk Több tagállamot átfogó anyavállalat
1.
Ha a tagállamok engedélyezik felügyeleti hatóságaik számára a 214. cikkben említett határozatot, akkor azt is engedélyezik, hogy megállapodást kössenek olyan tagállamok
146 /PE 425.401
HU
felügyeleti hatóságaival, ahol jelen van egy másik kapcsolt, nemzeti szinten legfıbb anyavállalat, több tagállamot átfogó alcsoport szintjén csoportos felügyelet végrehajtása céljából. Ha az érintett felügyeleti hatóságok az e bekezdés elsı albekezdésében említett megállapodást kötöttek, a csoportfelügyeletet nem hajtják végre a 214. cikkben említett olyan legfıbb anyavállalat szintjén, amely másik tagállamban van jelen, mint az e bekezdés elsı albekezdésében említett alcsoport. 2.
A 214. cikk (2)–(6) bekezdésében meghatározott rendelkezések értelemszerően alkalmazandók.
3.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyek meghatározzák, milyen körülmények közt hozható meg az (1) bekezdésben említett határozat. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. II. FEJEZET PÉNZÜGYI HELYZET 1. SZAKASZ - CSOPORTSZOLVENCIA 1. ALSZAKASZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 216. cikk Csoportszolvencia felügyelete
1.
A csoportszolvencia felügyeletét a (2) és (3) bekezdéssel, a 250. cikkel és a III. fejezettel összhangban kell gyakorolni.
2.
A 211. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben a tagállamok kötelezik a részesedı biztosítókat vagy viszontbiztosítókat annak biztosítására, hogy legalább a 2., 3. és 4. alszakasszal összhangban kiszámított csoportszintő szavatolótıke-szükséglettel egyenlı mértékő megengedett szavatolótıke álljon rendelkezésre a csoportban.
3.
A 211. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben a tagállamok kötelezik a csoporthoz tartozó részesedı biztosítókat vagy viszontbiztosítókat annak biztosítására, hogy mindig legalább az 5. alszakasszal összhangban kiszámított csoportszintő szavatolótıke-szükséglettel egyenlı mértékő megengedett szavatolótıke álljon rendelkezésre a csoportban.
4.
A (2) és (3) bekezdésben említett követelményeket a csoportfelügyeleti hatóság felügyeleti felülvizsgálatnak veti alá a III. fejezettel összhangban. A 134. cikk és a 136. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit hasonlóan kell alkalmazni.
4a.
Amint a részesedı vállalkozás úgy találja, hogy megvalósul a szavatolótıke-szükséglet nem teljesítése vagy az elkövetkezendı három hónapban felmerül a nem teljesítés kockázata, és errıl tájékoztatja a csoportfelügyeleti hatóságot, a csoportfelügyeleti PE 425.401\ 147
HU
hatóság tájékoztatja a többi felügyeleti hatóságot a kollégiumon belül, amely elemzi a csoport helyzetét. 217. cikk A számítás gyakorisága 1.
A csoportfelügyeleti hatóság biztosítja, hogy a 216. cikk (2) és (3) bekezdésében említett számításokat vagy a részesedı biztosítók vagy viszontbiztosítók, vagy a biztosítói holdingtársaság évente legalább egyszer elvégezzék. A számításhoz szükséges adatokat és az eredményeket a csoportfelügyeleti hatóság számára megküldi a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító, vagy ha a csoport élén nem biztosító vagy viszontbiztosító áll, a biztosítói holdingtársaság, vagy a csoport azon vállalkozása, amelyet a csoportfelügyeleti hatóság a többi felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követıen megnevezett.
2.
A biztosítók és viszontbiztosítók, valamint a biztosítói holdingtársaság folyamatosan figyelemmel kísérik a csoport szavatolótıke-szükségletét. Ha a csoport kockázati profilja jelentısen eltér a legutóbbi jelentett csoportszintő szavatolótıke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektıl, haladéktalanul újra kell számítani a csoportszintő szavatolótıkeszükségletet és jelenteni kell a csoportfelügyeleti hatóságnak. Ha van arra utaló bizonyíték, hogy a csoport kockázati profilja jelentısen megváltozott a csoportszintő szavatolótıke-szükséglet legutóbbi jelentésének idıpontja óta, a csoportfelügyeleti hatóság elıírhatja a csoportszintő szavatolótıke-szükséglet újraszámítását. 2. ALSZAKASZ – A SZÁMÍTÁSI MÓD KIVÁLASZTÁSA ÉS ÁLTALÁNOS ELVEK 218. cikk A módszer kiválasztása
1.
A 211. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett biztosítók és viszontbiztosítók csoportjának szintjén a szolvencia számítását a technikai alapelvekkel és a 219–231. cikkben meghatározott módszerek egyikével összhangban kell elvégezni.
2.
A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a 211. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett biztosítók és viszontbiztosítók csoportjának szintjén a szolvencia számítása a 4. alszakaszban leírt 1. módszer szerint történjen. A tagállamok azonban engedélyezik felügyeleti hatóságaik számára – ha azok egy adott csoport tekintetében a csoportfelügyeleti hatóság szerepét látják el –, hogy a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követıen úgy határozzanak, hogy az adott csoportra a 4. alszakaszban leírt 2. módszert, vagy az 1. és a 2. módszer kombinációját alkalmazzák, ha az 1. módszer kizárólagos alkalmazása nem lenne megfelelı. 219. cikk Az arányos részesedés figyelembe vétele
148 /PE 425.401
HU
1.
A csoportszolvencia számítása során figyelembe kell venni a részesedı vállalkozásnak a kapcsolt vállalkozásaiban meglévı arányos részesedését. Az elsı albekezdés alkalmazásában az arányos részesedés a következık egyike: a)
az 1. módszer használata esetén a konszolidált beszámoló elkészítéséhez használt százalékos arány;
b)
a 2. módszer használata esetén a jegyzett tıke azon része, amelyet közvetlenül vagy közvetetten a részesedı vállalkozás birtokol.
Tekintet nélkül azonban a használt módszerre, ha a kapcsolt vállalkozás leányvállalat és nincs elegendı megengedett szavatolótıkéje a szavatolótıke-szükségletének fedezésére, a leányvállalat teljes szolvenciahiányát figyelembe kell venni. Ha a felügyeleti hatóságok véleménye szerint a tıkerészesedéssel rendelkezı anyavállalat felelıssége szigorúan erre a tıkerészesedésre korlátozódik, a csoportfelügyeleti hatóság engedélyezheti, hogy a leányvállalat szolvenciahiányát arányosan vegyék figyelembe. 2.
A csoportfelügyeleti hatóság, a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követıen meghatározza az arányos részesedést, amelyet az alábbi esetekben figyelembe kell venni: a)
ha nincs tıkekapcsolat a csoport néhány vállalkozása közt;
b)
ha a felügyeleti hatóság megállapította, hogy egy vállalkozás szavazati jogának vagy tıkéjének közvetett vagy közvetlen birtoklása részesedésnek tekinthetı, mert a felügyeleti hatóság szerint ténylegesen jelentıs befolyást gyakorolnak a szóban forgó vállalkozás felett;
ba)
ha a felügyeleti hatóság megállapította, hogy egy vállalkozás egy másik anyavállalata, mert az, a felügyeleti hatóság véleménye szerint ténylegesen döntı befolyást gyakorol e másik vállalkozás fölött. 220. cikk A megengedett szavatolótıke kettıs felhasználásának kizárása
1.
A szavatolótıke-szükséglet fedezéséhez megengedett szavatolótıke kettıs felhasználása a számításban figyelembe vett különbözı biztosítók és viszontbiztosítók közt nem engedélyezett. E célból, a csoportszolvencia számításakor és ha a 4. alszakaszban leírt módszerek nem rendelkeznek róla, a következı összegeket ki kell zárni: a)
a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító bármely olyan eszközének értéke, amely a biztosító egyik kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának a szavatolótıkeszükségletét fedezı megengedett szavatolótıke finanszírozására szolgál;
b)
a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója bármely olyan eszközének értéke, amely a részesedı biztosító PE 425.401\ 149
HU
vagy viszontbiztosító szavatolótıke-szükségletét fedezı megengedett szavatolótıke finanszírozására szolgál; c)
2.
a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója bármely olyan eszközének értéke, amely a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító bármely más kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának a szavatolótıke-szükségletét fedezı megengedett szavatolótıke finanszírozására szolgál.
Az (1) bekezdés sérelme nélkül az alábbiak a számítás során csak akkor vehetık figyelembe, ha az érintett kapcsolt vállalkozás szavatolótıke-szükségletének fedezésére megengedettek: a)
azon részesedı biztosító vagy viszontbiztosító egy kapcsolt életbiztosítójánál vagy viszontbiztosítójánál keletkezı, a 90. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó többlettıke, amely vonatkozásában a csoportszolvencia kiszámolása történik;
b)
azon részesedı biztosító vagy viszontbiztosító egy kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának jegyzett, de be nem fizetett tıkéje, amely vonatkozásában a csoportszolvencia kiszámolása történik.
A következık azonban semmiképp sem vehetık figyelembe a számítás során: a)
a részesedı vállalkozás számára potenciális kötelezettséget jelentı jegyzett, de be nem fizetett tıke;
b)
a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító jegyzett, de be nem fizetett tıkéje, amely valamely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító számára potenciális kötelezettséget jelent;
c)
valamely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító jegyzett, de be nem fizetett tıkéje, amely ugyanazon részesedı biztosító vagy viszontbiztosító valamely másik kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója számára potenciális kötelezettséget jelent.
3.
Ha a felügyeleti hatóságok úgy vélik, hogy valamely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótıke-szükségletének a fedezésére megengedett, a (2) szakaszban említettektıl eltérı egyes szavatolótıke-elemek nem állnak ténylegesen rendelkezésre azon részesedı biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótıke-szükségletének a fedezésére, amelyre vonatkozóan a csoportszolvencia számítása történik, akkor ezek a szavatolótıkeelemek a számítás során csak annyiban vehetık figyelembe, amennyiben a kapcsolt vállalkozás szavatolótıke-szükségletének fedezésére megengedettek.
4.
A (2) és (3) bekezdésben említett szavatolótıke-elemek összege nem lépheti túl a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótıke-szükségletét.
5.
Valamely részesedı biztosító vagy viszontbiztosító – amely vonatkozásában a csoportszolvenciát kiszámították – kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának bármely – a 89. cikkel összhangban a felügyeleti hatóság elızetes engedélyéhez kötött – megengedett szavatolótıkéje csak akkor vehetı figyelembe a számítás során, ha azt a szóban forgó kapcsolt vállalkozás felügyeletéért felelıs felügyeleti hatóság megfelelıen engedélyezte.
150 /PE 425.401
HU
221. cikk A csoporton belüli tıkeképzés kizárása 1.
A csoportszolvencia számításakor nem vehetık figyelembe a szavatolótıke-szükséglet fedezéséhez megengedett azon szavatolótıke-elemek, amelyek a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító és az alábbiak bármelyike közötti kölcsönös finanszírozásból erednek: a)
kapcsolt vállalkozás;
b)
részesedı vállalkozás;
c)
bármely részesedı vállalkozásának másik kapcsolt vállalkozása.
2.
A csoportszolvencia számításakor nem vehetık figyelembe a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító – amely vonatkozásában a csoportszolvenciát kiszámították – kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának szavatolótıke-szükséglete fedezéséhez megengedett azon szavatolótıke-elemek, amelyek a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító és bármely más kapcsolt vállalkozás közötti kölcsönös finanszírozásból erednek.
3.
A kölcsönös finanszírozás akkor mindenképp fennáll, amikor valamely biztosító vagy viszontbiztosító, vagy annak bármely kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik egy olyan másik vállalkozásban, vagy kölcsönt nyújt egy olyan másik vállalkozásnak, amely közvetlenül vagy közvetetten rendelkezik az elsı vállalkozás szavatolótıkeszükségletének fedezeteként megengedett szavatolótıkével. 222. cikk Értékelés
Az eszközök és források értékét a 74. cikkel összhangban kell felmérni. 3. ALSZAKASZ – A SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA 223. cikk Kapcsolt biztosítók és viszontbiztosítók Ha a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egynél több kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója van, a csoportszolvencia számítását minden egyes kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító bevonásával kell elvégezni. A tagállamok elıírhatják, hogy ha a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító fıirodája nem abban a tagállamban található, mint azé a biztosítóé vagy viszontbiztosítóé, amelyre vonatkozóan a csoportszolvencia számítását végzik, a kapcsolt vállalkozás vonatkozásában a számítás a másik tagállamban meghatározott szavatolótıke-szükségletet és az annak teljesítéséhez megengedett szavatolótıkét vegye figyelembe. 224. cikk Közvetítı biztosítói holdingtársaságok PE 425.401\ 151
HU
1.
Az olyan biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciájának a számításakor, amely kapcsolt biztosítóban, kapcsolt viszontbiztosítóban, harmadik országbeli biztosítóban vagy harmadik országbeli viszontbiztosítóban biztosítói holdingtársaság útján részesedéssel rendelkezik, e közvetítı biztosítói holdingtársaság helyzetét figyelembe kell venni. Kizárólag e számítás céljából a közvetítı biztosítói holdingtársaságot úgy kell kezelni, mintha az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában a szavatolótıkeszükséglet tekintetében meghatározott szabályok hatálya alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító lenne, valamint mintha ugyanazok a feltételek vonatkoznának rá, amelyeket az I. cím VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakasza a szavatolótıkeszükséglet fedezésére megengedett szavatolótıke-elemek tekintetében meghatároz.
2.
Ha a közvetítı biztosítói holdingtársaság a 98. cikkel összhangban korlátozás alá esı alárendelt kölcsöntıkével vagy egyéb megengedett szavatolótıkével rendelkezik, azt a csoportszinten fennálló teljes megengedett szavatolótıkére a 98. cikkben meghatározott korlátokat figyelembevételével, a csoportszintő szavatolótıke-szükséglettel szembeállítva kiszámított összeg erejéig kell megengedett szavatolótıkének elismerni. Valamely közvetítı biztosítói holdingtársaság azon megengedett szavatolótıkéje, amelyhez a 89. cikkel összhangban a felügyeleti hatóság elızetes engedélye lenne szükséges ha biztosító vagy viszontbiztosító birtokában lenne, csak akkor vehetı figyelembe a csoportszolvencia számítása során, ha azt a csoportfelügyeleti hatóság megfelelıen engedélyezte. 225. cikk Kapcsolt harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók
1.
Egy olyan biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciájának a 231. cikkel összhangban történı számításakor, amely részesedı vállalkozás egy harmadik országbeli biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, ez utóbbit kizárólag a számítás céljára kapcsolt biztosítóként vagy viszontbiztosítóként kell kezelni. Ha azonban a harmadik országban, ahol a fıirodája található, a vállalkozás engedélyköteles és az I. cím VI. fejezetében meghatározottal legalább egyenértékő szolvenciarendszer vonatkozik rá, a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a számítás során e vállalkozás tekintetében figyelembe vegyék az érintett harmadik ország által elıírt szavatolótıke-szükségletet és az annak teljesítéséhez megengedett szavatolótıkét.
2.
Annak ellenırzését, hogy a harmadik országbeli rendszer legalább egyenértékő-e, a csoportfelügyeleti hatóság végzi, a részesedı vállalkozás kérésére vagy saját kezdeményezésre. Így a csoportfelügyeleti hatóság konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal és a CEIOPS-szal, mielıtt határozna az egyenértékőségrıl.
2a.
A Bizottság azon kritériumokat megállapító végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyek révén felmérhetı, hogy a harmadik ország szolvenciarendszere egyenértékő-e az I. cím VI. fejezetében meghatározottal.
152 /PE 425.401
HU
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 3.
A Bizottság az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságával folytatott konzultációt követıen, és a 304. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, valamint a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumokat figyelembe véve határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország szolvenciarendszere legalább egyenértékő-e az I. cím VI. fejezetében meghatározottal. A határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni a I. cím VI. fejezetében meghatározott szolvenciarendszer és a harmadik országbeli szolvenciarendszer változásainak figyelembevétele céljából.
4.
Ha a Bizottság által a (3a) bekezdéssel összhangban elfogadott határozat megállapítja a harmadik országbeli szolvenciarendszer egyenértékőségét, a (2) bekezdés nem alkalmazandó. Ha a Bizottság által a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott határozat megállapítja, hogy a harmadik ország szolvenciarendszere nem egyenértékő, az érintett harmadik ország által elıírt szavatolótıke-szükséglet és az annak teljesítéséhez megengedett szavatolótıke figyelembevételének az (1) bekezdés második albekezdésében említett lehetısége nem alkalmazandó, és a harmadik országbeli biztosítót vagy viszontbiztosítót kizárólag az (1) bekezdés elsı albekezdésével összhangban kell kezelni. 226. cikk Kapcsolt hitelintézetek, befektetési vállalkozások és pénzügyi intézmények
Egy olyan biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciájának számításakor, amely egy hitelintézetben, befektetési vállalkozásban vagy pénzügyi intézményben részesedı vállalkozás, a tagállamok engedélyezhetik részesedı biztosítóik és viszontbiztosítóik számára a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1. vagy 2. módszer értelemszerő alkalmazását. Az említett mellékletben meghatározott 1. módszer azonban csak akkor alkalmazható, ha a csoportfelügyeleti hatóság elégedett a konszolidáció hatálya alá vonandó vállalkozások integrált irányításának és belsı ellenırzésének színvonalával. A kiválasztott módszert az idık folyamán következetesen kell alkalmazni. A tagállamok azonban engedélyezik felügyeleti hatóságaik számára – ha azok egy adott csoport tekintetében a csoportfelügyeleti hatóság szerepét látják el –, hogy a részesedı vállalkozás kérésére vagy saját kezdeményezésükre az elsı bekezdésben említett részesedést levonják a részesedı vállalkozás csoportszolvenciájához megengedett szavatolótıkébıl. 227. cikk A szükséges információ hiánya Ha az érintett felügyeleti hatóságok részére valamely biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciájának számításához szükséges információ bármilyen okból nem hozzáférhetı egy kapcsolt vállalkozásra vonatkozóan, amelynek fıirodája valamely tagállamban vagy harmadik országban van, ennek a vállalkozásnak a részesedı biztosítóban vagy PE 425.401\ 153
HU
viszontbiztosítóban szerepeltetett könyv szerinti értékét le kell vonni a csoportszolvenciához megengedett szavatolótıkébıl. Ebben az esetben az ilyen részesedéssel kapcsolatos nem realizált nyereség nem ismerhetı el a csoportszolvenciához megengedett szavatolótıkeként. 4. ALSZAKASZ – SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK 228. cikk 1. módszer (alapértelmezett módszer): Konszolidált beszámolón alapuló módszer 1.
A részesedı biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciájának számítása a konszolidált beszámoló alapján történik. A részesedı biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciája a következık különbsége: a)
a szavatolótıke-szükséglet fedezetére megengedett, konszolidált adatok alapján számított szavatolótıke;
b)
a konszolidált adatok alapján számított csoportszintő szavatolótıke-szükséglet.
A szavatolótıke-szükséglet fedezetéhez megengedett szavatolótıke és a konszolidált adatokon alapuló csoportszintő szavatolótıke-szükséglet számításához az I. cím VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában és az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában meghatározott szabályok alkalmazandók. 2.
A konszolidált adatokon alapuló csoportszintő szavatolótıke-szükségletet (konszolidált csoportszintő szavatolótıke-szükségletet) vagy a standard formula alapján vagy jóváhagyott belsı modell alapján kell számítani, az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1. és 3. alszakaszában foglalt általános elvekkel összhangban. A konszolidált csoportszintő szavatolótıke-szükséglet minimuma a következık összege: a)
a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító 127. cikkben említett minimális tıkeszükséglete (minimális tıkeszükséglet);
b)
a kapcsolt biztosítók és viszontbiztosítók minimális tıkeszükségletének arányos része.
Ezt a minimumot a 98. cikk (5) bekezdésében meghatározott megengedett alapvetı szavatolótıke fedezi. Annak meghatározása céljából, hogy az ilyen megengedett szavatolótıke alkalmas-e a minimális konszolidált csoportszintő szavatolótıke-szükséglet fedezetére, a 219–227. cikkben meghatározott elvek értelemszerően alkalmazandók. A 137. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott rendelkezések hasonlóan alkalmazandók. 229. cikk Csoportszintő belsı modell
154 /PE 425.401
HU
1.
Abban az esetben, ha egy biztosító vagy viszontbiztosító és kapcsolt vállalkozásai, vagy egy biztosítói holdingtársaság kapcsolt vállalkozásai együttesen engedélykérelmet nyújtanak be a konszolidált csoportszintő szavatolótıke-szükséglet valamint a csoportban lévı biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótıke-szükségletének belsı modell alapján való számítására, az érintett felügyeleti hatóságok együttmőködnek annak eldöntésére, hogy megadják-e az engedélyt, valamint annak meghatározására, hogy az engedélyt adott esetben milyen feltételekhez kötik. Az elsı albekezdésben említett kérelmet csak a csoportfelügyeleti hatósághoz kell benyújtani. A csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul értesíti a többi érintett felügyeleti hatóságot.
2.
A felügyeleti hatóságok minden tılük telhetıt megtesznek, hogy a kérelemrıl közös határozatot hozzanak attól az idıponttól számított hat hónapon belül, amikor a csoportfelügyeleti hatóság a teljes kérelmet kézhez vette. A csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul továbbítja a teljes kérelmet a többi érintett felügyeleti hatósághoz.
3.
A (2) bekezdésben említett idıszak alatt a csoportfelügyeleti hatóság és bármelyik másik érintett felügyeleti hatóság konzultálhat a CEIOPS-szal. Akkor is konzultál a CEIOPSszal, ha a részesedı vállalkozás úgy kívánja. Ha konzultálnak CEIOPS-szal, valamennyi érintett felügyeleti hatóságot értesíteni kell, és a (2) bekezdésben említett idıszak két hónappal meghosszabbodik.
4.
Ha nem került sor CEIOPS-szal való, (3) bekezdés szerinti konzultációra, és az érintett felügyeleti hatóságok nem hoznak közös határozatot a teljes kérelem csoportfelügyeleti hatósághoz való beérkezését követı hat hónapon belül, a csoportfelügyeletei hatóság további két hónapon belül felkéri a CEIOPS-ot, hogy adjon tanácsot valamennyi érintett felügyeleti hatóságnak. A csoportfelügyeleti hatóság az ezen tanács továbbítását követı három héten belül és annak teljes körő figyelembe vételével határozatot hoz. Akár konzultáltak a CEIOPS-szal, akár nem, a csoportfelügyeleti hatóság határozatát egy teljes körő indokolást tartalmazó dokumentumba foglalja, és figyelembe veszi a többi érintett felügyeleti hatóság által képviselt álláspontot. A csoportfelügyeleti hatóság továbbítja a határozatot a kérelmezınek és a többi érintett felügyeleti hatóságnak. Az érintett felügyeleti hatóságok betartják a közös határozatot.
5.
Ha a (2) és (3) bekezdésben meghatározott idıtartamon belül nem születik közös határozat, a csoportfelügyeleti hatóság saját maga határoz a kérelemrıl. Határozata során a csoportfelügyeleti hatóság megfelelıen figyelembe veszi a következıket: a)
bármely álláspont vagy fenntartás, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság az alkalmazandó idıtartam során kifejezett;
b)
ha konzultáltak CEIOPS-szal, e bizottság tanácsa. PE 425.401\ 155
HU
A határozatot ║ dokumentumba kell foglalni, amely tartalmazza a teljes körően indokolt határozatot és a CEIOPS által elfogadott állásponttól való esetleges jelentıs eltérések magyarázatát. A csoportfelügyeleti hatóság továbbítja a határozatot a kérelmezınek és a többi érintett felügyeleti hatóságnak. Ezt a határozatot irányadónak kell elismerni és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell. 6.
Ha bármelyik érintett felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a felügyelete alá tartozó valamely biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentısen eltér a csoportszinten jóváhagyott belsı modell alapjául szolgáló feltevésektıl, és amíg a vállalkozás nem oszlatja el megfelelıen a felügyeleti hatóság kétségeit, a felügyeleti hatóság a 37. cikkel összhangban kiegészítı tıkeszükségletet írhat elı a biztosító vagy viszontbiztosító ilyen belsı modell alkalmazásából eredı szavatolótıke-szükségletéhez. Kivételes körülmények közt, ha a kiegészítı tıkeszükséglet nem lenne megfelelı, a felügyeleti hatóság elıírhatja az érintett vállalkozás számára, hogy az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1. és 2. alszakaszában említett standard formula alapján kell kiszámítania a szavatolótıke-szükségletét. A 37. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt esetekkel összhangban a hatóság kiegészítı tıkeszükségletet írhat elı az említett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a standard formula alkalmazásából eredı szavatolótıke-szükségletéhez. A felügyeleti hatóság az elsı és második albekezdésben említett határozatokat megindokolja mind a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, mind a csoportfelügyeleti hatóságnak. 230. cikk Csoportszintő kiegészítı tıkeszükséglet
Annak meghatározása során, hogy a konszolidált csoportszintő szavatolótıke-szükséglet megfelelıen tükrözi-e a csoport kockázati profilját, a csoportfelügyeleti hatóság különös figyelmet fordít minden olyan esetre, ahol a 37. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában említett körülmények csoportszinten felmerülhetnek, különösen ahol: a)
bármely csoportszinten fennálló különös kockázatot ▌nem fedne le eléggé a standard formula vagy a belsı modell, mert nehéz számszerősíteni;
b)
a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótıke-szükségletéhez a 37. cikkel és a 229. cikk (6) bekezdésével összhangban az érintett felügyeleti hatóságok ▌kiegészítı tıkeszükséglet írnak elı.
Ha a csoport kockázati profilja nem tükrözıdik megfelelıen, a konszolidált csoportszintő szavatolótıke-szükségletet kiegészítı tıkeszükséglet írható elı. A 37. cikk (1)–(5) bekezdésében meghatározott rendelkezések, valamint a 37. cikk (6) bekezdésével összhangban hozott végrehajtási jogszabályok értelemszerően alkalmazandók. 231. cikk 156 /PE 425.401
HU
2. módszer (alternatív módszer): Levonási és aggregálási módszer 1.
A részesedı biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciája a következık különbsége: a) az összesített csoportszintő megengedett szavatolótıke, a (2) bekezdésben elıírtak szerint; b)
2.
3.
a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók értéke a részesedı biztosítóban vagy viszontbiztosítóban és az összesített csoportszintő szavatolótıke-szükséglet, a (3) bekezdésben elıírtak szerint.
Az összesített csoportszintő megengedett szavatolótıke a következık összege: a)
a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótıke-szükségletének fedezetére megengedett szavatolótıke;
b)
a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító arányos részesedése a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótıke-szükségletének fedezetére megengedett szavatolótıkében.
Az összesített csoportszintő szavatolótıke-szükséglet a következık összege: a)
a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótıke-szükséglete;
b)
a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótıke-szükségletének arányos része.
4.
Ha a kapcsolt biztosítókban vagy viszontbiztosítókban való részesedés teljesen vagy részben közvetett tulajdon, a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító által a részesedı biztosítóban vagy viszontbiztosítóban képviselt értéknek magában kell foglalnia az ilyen közvetett tulajdon értékét, figyelembe véve a releváns követı érdekeltségeket, és a (2) és (3) bekezdés b) pontjában említett elemek magukban foglalják a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótıke-szükségletének fedezetére megengedett szavatolótıke, illetve a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótıke-szükséglete megfelelı arányos részesedéseit.
5.
Abban az esetben, ha egy biztosító vagy viszontbiztosító és kapcsolt vállalkozásai, vagy egy biztosítói holdingtársaság kapcsolt vállalkozásai együttesen engedélykérelmet nyújtanak be a csoportban lévı biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótıkeszükségletének belsı modell alapján való számítására, a 229. cikk értelemszerően alkalmazandó.
6.
Annak meghatározása során, hogy a (3) bekezdésben meghatározottak szerint számított összesített csoportszintő szavatolótıke-szükséglet megfelelıen tükrözi-e a csoport kockázati profilját, az érintett felügyeleti hatóságok különös figyelmet fordítanak bármely csoportszinten fennálló különös kockázatra, amely nem lenne eléggé lefedve, mert nehéz számszerősíteni. Ha a csoport kockázati profilja jelentısen eltér az összesített csoportszintő szavatolótıkeszükséglet alapjául szolgáló feltevésektıl, az összesített csoportszintő szavatolótıkeszükségletet kiegészítı tıkeszükséglet írható elı. PE 425.401\ 157
HU
A 37. cikk (1)–(5) bekezdésében meghatározott rendelkezések, valamint a 37. cikk (6) bekezdésével összhangban hozott végrehajtási jogszabályok értelemszerően alkalmazandók. 232. cikk Végrehajtási jogszabályok A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyek részletezik a 218–227. cikkben meghatározott technikai alapelveket és módszereket, valamint a 228–231. cikk alkalmazását, a Közösségen belüli egységes alkalmazás biztosítása érdekében. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 5. ALSZAKASZ – CSOPORTSZOLVENCIA FELÜGYELETE OLYAN BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK ESETÉBEN, AMELYEK BIZTOSÍTÓI HOLDINGTÁRSASÁG LEÁNYVÁLLALATAI 233. cikk Biztosítói holdingtársaság csoportszolvenciája Ha a biztosítók és viszontbiztosítók egy biztosítói holdingtársaság leányvállalatai, a csoportfelügyeleti hatóság biztosítja, hogy a csoport szolvenciájának kiszámítását a biztosítói holdingtársaság szintjén végezzék, a 218. cikk (2) bekezdéstıl kezdıdıen a 231. cikkig terjedı rendelkezések alkalmazásával. E számítás céljából az anyavállalatot úgy kell kezelni, mintha az I. cím VI. fejezete, 4. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában a szavatolótıke-szükséglet tekintetében meghatározott szabályok hatálya alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító lenne, valamint mintha ugyanazok a feltételek vonatkoznának rá, amelyeket az I. cím VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakasza a szavatolótıke-szükséglet fedezetére megengedett szavatolótıke tekintetében meghatároz. 6. ALSZAKASZ – KÖZPONTOSÍTOTT KOCKÁZATKEZELÉSSEL RENDELKEZİ CSOPORTOK CSOPORTSZOLVENCIÁJÁNAK FELÜGYELETE 234. cikk Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: feltételek A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a 236–238. cikkben meghatározott szabályok minden olyan biztosítóra vagy viszontbiztosítóra alkalmazandók, amely egy biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalata, ▌ha a következı feltételek teljesülnek: a)
a leányvállalat, amely vonatkozásában a csoportfelügyeleti hatóság nem hozott semmilyen határozatot a 212. cikk (2) bekezdése értelmében, a csoportfelügyeleti hatóság által e címmel összhangban az anyavállalat szintjén végzett csoportfelügyelet alá tartozik;
158 /PE 425.401
HU
b)
az anyavállalat kockázatkezelési folyamatai és belsı ellenırzési mechanizmusai kiterjednek a leányvállalatra és az anyavállalat eleget tesz az érintett felügyeleti hatóságoknak a leányvállalat prudens kezelését illetıen;
ba)
az anyavállalat megkapta a 250. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdésében említett beleegyezést;
bb)
az anyavállalat megkapta a 260. cikk (2) bekezdésében említett beleegyezést;
▌ d)
az anyavállalat a 236–238. cikk alkalmazása iránti engedélykérelmet nyújtott be, és kedvezı határozat született a kérelemrıl a 235. cikkben meghatározott eljárással összhangban. 235. cikk Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: határozat a kérelemrıl
1.
A 236–238. cikkben meghatározott szabályok alkalmazása iránti engedélykérelmek esetében az érintett felügyeleti hatóságok a felügyeleti hatóságok kollégiuma keretében együttmőködve teljes körő konzultációt folytatnak annak eldöntésére, hogy megadják-e a kért engedélyt és hogy adott esetben meghatározzák a többi feltételt, amelyhez az engedélyt kötik. Az elsı albekezdésben említett kérelmet csak a leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóságnak kell benyújtani. A ▌felügyeleti hatóság haladéktalanul tájékoztatja a kollégium többi felügyeleti hatóságát, valamint továbbítja számukra a teljes kérelmet.
2.
Az érintett felügyeleti hatóságok minden tılük telhetıt megtesznek, hogy a kérelemrıl közös határozatot hozzanak attól az idıponttól számított három hónapon belül, amikor a kollégium valamennyi felügyeleti hatósága a teljes kérelmet kézhez vette. ▌
3.
A (2) bekezdésben említett idıszak alatt az (1) bekezdésben említett kérelem jóváhagyását érintı nézetkülönbség esetén a csoportfelügyeleti hatóság vagy bármely másik érintett felügyeleti hatóság konzultálhat a CEIOPS-szal. Ha konzultálnak a CEIOPS-szal, valamennyi érintett felügyeleti hatóságot értesíteni kell, és a (2) bekezdésben említett idıszak egy hónappal meghosszabbodik. Ha sor került a CEIOPS-szal való konzultációra, az érintett felügyeleti hatóságoknak a közös határozat meghozatala elıtt megfelelıen fontolóra kell venniük az általa adott tanácsot.
3a.
A leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság a kérelmezı rendelkezésére bocsátja a (2) és (3) bekezdésben említett közös határozatot egy olyan dokumentumban, amely tartalmazza a teljes körően indokolt határozatot és, amennyiben konzultáltak a CEIPOS-szal, az általa elfogadott állásponttól való esetleges jelentıs eltérések magyarázatát. A közös határozatot irányadónak kell elismerni és az érintett tagállam felügyeleti hatóságainak alkalmazniuk kell azt. PE 425.401\ 159
HU
3b.
Ha a (2) és (3) bekezdésben meghatározott idıtartamon belül nem születik közös határozat a felügyeleti hatóságok között, a csoportfelügyeleti hatóság saját maga határoz a kérelemrıl. A határozathozatal során a csoportfelügyeleti hatóság megfelelıen figyelembe veszi a következıket: a)
bármely álláspont vagy fenntartás, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság az alkalmazandó idıtartam során kifejezett;
b)
bármely fenntartás, amelyet a kollégiumon belüli, többi érintett felügyeleti hatóság az alkalmazandó idıtartam során kifejezett;
c)
ha konzultáltak CEIOPS-szal, az általa adott tanács.
A határozatot dokumentumba kell foglalni, amely tartalmazza a teljes körően indokolt határozatot és a többi érintett felügyeleti hatóság fenntartásaitól vagy a CEIOPS tanácsától való bármely jelentıs eltérés magyarázatát. A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmezı és a többi érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a határozatot. 236. cikk Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: a szavatolótıke-szükséglet meghatározása 1.
A 229. cikk sérelme nélkül a leányvállalat szavatolótıke-szükségletét a (2), (3a) és (4) bekezdésben meghatározottak szerint kell számítani.
2.
Ha a leányvállalat szavatolótıke-szükségletét a 229. cikkel összhangban jóváhagyott csoportszintő belsı modell alapján számítják, és a leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a leányvállalat kockázati profilja jelentısen eltér ettıl a belsı modelltıl, és amíg e vállalkozás nem oszlatja el megfelelıen a felügyeleti hatóság kétségeit, a hatóság a 37. cikkben említett esetekben javasolhatja kiegészítı tıkeszükségletet meghatározását e leányvállalat ilyen modell alkalmazásából eredı szavatolótıke-szükségletéhez, vagy kivételes körülmények között, ha a kiegészítı tıkeszükséglet nem lenne megfelelı, írja elı a vállalkozás számára, hogy a standard formula alapján számítsa a szavatolótıke-szükségletét. A felügyeleti hatóság a felügyeleti hatóságok kollégiumán belül megvitatja javaslatát és közli az ilyen javaslatok okait ║mind a leányvállalattal, mind a felügyeleti hatóságok kollégiumával.
3.
Ha a leányvállalat szavatolótıke-szükségletét a standard formula alapján számítják ki és a leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a leányvállalat kockázati profilja jelentısen eltér a standard formula alapjául szolgáló feltevésektıl, amíg a vállalkozás nem oszlatja el megfelelıen a felügyeleti hatóság kétségeit, a hatóság kivételes körülmények esetén javasolhatja, hogy írják elı a vállalkozás számára, hogy a 108a. cikkben foglaltak szerint a standard formula kiszámításakor alkalmazott paraméterek egy részét az élet-, a nem-élet- és az egészségbiztosítási kockázati modul kiszámításakor a szóban forgó vállalkozásokra jellemzı paraméterekkel helyettesítse, illetve a 37. cikkben említett esetekben, hogy a leányvállalat szavatolótıke-szükségletét kiegészítı tıkeszükségletet határozzanak meg.
160 /PE 425.401
HU
A felügyeleti hatóság a felügyeleti hatóságok kollégiumán belül megvitatja javaslatát és közli az ilyen javaslatok okait ║mind a leányvállalattal, mind a felügyeleti hatóságok kollégiumával. 3a.
A felügyeleti hatóságok kollégiuma minden tıle telhetıt megtesz annak érdekében, hogy megállapodás szülessen a leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság javaslatáról és/vagy egyéb lehetséges intézkedésekrıl.
4.
Ha a felügyeleti hatóság és a csoportfelügyeleti hatóság nem értenek egyet, ▌a felügyeleti hatóság javaslatától számított egy hónapon belül az ügyet konzultáció céljából a CEIOPS elé kell terjeszteni, amely két hónapon belül tanácsot ad. A leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság megfelelıen mérlegeli a tanácsot a végsı határozat meghozatala elıtt. ▌ A határozatot egy a teljes körően indokolt határozatot tartalmazó dokumentumba kell foglalni és a határozatban figyelembe kell venni a kollégium többi felügyeleti hatósága által kifejezett bármely álláspontot vagy fenntartást és a CEIOPS által adott tanácsot. A határozatot mind a leányvállalatnak, mind a felügyeleti hatóságok kollégiumának be kell nyújtani. ▌ 238. cikk Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: a szavatolótıke-szükséglet nem teljesítése
1.
A 136. cikk sérelme nélkül a leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság – a szavatolótıke-szükséglet nem teljesítése esetén – haladéktalanul továbbítja a leányvállalat által benyújtott helyreállítási tervet a felügyeleti hatóságok kollégiuma számára annak érdekében, hogy a szavatolótıke-szükséglet nem teljesítésének észlelését követı hat hónapon belül helyre lehessen állítani a szavatolótıke-szükségletet fedezı megengedett szavatolótıke szintjét vagy a szavatolótıke-szükséglet teljesítése céljából csökkenteni lehessen a kockázati profilt. A felügyeleti hatóságok kollégiuma minden tıle telhetıt megtesz annak érdekében, hogy a szavatolótıke-szükséglet nem teljesítésének észlelését követıen, négy hónapon belül megállapodás szülessen a felügyeleti hatóság javaslatáról a helyreállítási terv vonatkozásában. Megállapodás hiányában a leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság – a kollégium többi felügyeleti hatósága által kifejezett bármely álláspont vagy fenntartás kellı figyelembevétele mellett – saját maga határoz a helyreállítási terv jóváhagyásáról.
1a.
Ha a leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság a 134. cikkel összhangban romló pénzügyi helyzet észlel, haladéktalanul értesíti a felügyeleti hatóságok kollégiumát. Vészhelyzetek kivételével az intézkedéseket a felügyeleti hatóságok kollégiumán belül megvitatják.
PE 425.401\ 161
HU
A felügyeleti hatóságok kollégiuma minden tıle telhetıt megtesz annak érdekében, hogy a közlés idıpontjától számított egy hónapon belül megállapodás szülessen a felügyeleti hatóság meghozandó intézkedésekrıl szóló javaslata tekintetében. Megállapodás hiányában a leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság – a kollégium többi felügyeleti hatósága által kifejezett bármely álláspont vagy fenntartás kellı figyelembevétele mellett – saját maga határoz. 1b.
A 137. cikk sérelme nélkül a leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság – a minimális tıkeszükséglet nem teljesítése esetén – haladéktalanul továbbítja a leányvállalat által benyújtott rövid távú pénzügyi tervet a felügyeleti hatóságok kollégiuma számára annak érdekében, hogy a minimális tıkeszükséglet nem teljesítésének észlelését követı három hónapon belül helyre lehessen állítani a minimális tıkeszükségletet fedezı megengedett szavatolótıke szintjét vagy a minimális tıkeszükséglet teljesítése céljából csökkenteni lehessen a kockázati profilt. A felügyeleti hatóságok kollégiumát tájékoztatni kell a leányvállalat szintjén a minimális tıkeszügséglet végrehajtásának érdekében hozott valamennyi intézkedéserıl is. ▌ 242. cikk Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: egy leányvállalatra vonatkozó eltérések megszőnése
1.
A 236. ▌ és 238. cikkben elıírt szabályok alkalmazása az alábbi esetekben megszőnik: a)
a 234. cikk a) pontjában említett feltétel többé nem teljesül;
b)
a 234. cikk b) pontjában említett feltétel többé nem teljesül és a csoport nem állítja vissza a feltétel teljesülését megfelelı idıtartamon belül;
ba)
a 234. cikk ba) és bb) pontjában említett feltételek többé nem teljesülnek.
Az elsı albekezdés a) pontjában említett esetben, ha a csoportfelügyeleti hatóság a felügyeleti hatóságok kollégiumával történt konzultációt követıen úgy határoz, hogy többé nem vonja be az általa végzett csoportfelügyeletbe a leányvállalatot, azonnal tájékoztatja az érintett felügyeleti hatóságot és az anyavállalatot. Az 234. cikk b), ba) és bb) pontjának alkalmazásában az anyavállalat felelıs a feltételek folyamatos teljesülésének biztosításáért. Nem teljesítés esetén haladéktalanul tájékoztatja a csoportfelügyeleti hatóságot és az érintett leányvállalat felügyelıjét. Az anyavállalat tervet mutat be a teljesülés megfelelı határidın belüli visszaállításáról. A harmadik albekezdés sérelme nélkül, a csoportfelügyeleti hatóság évente legalább egyszer ellenırzi, saját kezdeményezésére, hogy továbbra is teljesülnek-e a 234. cikk b), ba) és bb) pontjában említett feltételek. A csoportfelügyeleti hatóság ezt az ellenırzést az érintett felügyeleti hatóság kérésére is elvégzi, ha ez utóbbinak jelentıs kétségei vannak a feltétel folyamatos teljesülését illetıen.
162 /PE 425.401
HU
Ha az elvégzett ellenırzés során gyengeségekre derül fény, a csoportfelügyeleti hatóság kötelezi az anyavállalatot, hogy nyújtson be egy tervet a teljesítés megfelelı idıtartamon belül történı visszaállításáról. Ha a felügyeleti hatóságok kollégiumával történt konzultációt követıen a csoportfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy a harmadik vagy negyedik albekezdésben említett terv nem elegendı, vagy nem hajtják végre a megállapodott határidın belül, a csoportfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy a 234. cikk b), ba) és bb) pontjában említett feltétel többé nem teljesül és azonnal tájékoztatja az érintett felügyeleti hatóságot. 2.
A 236. ▌és 238. cikkben elıírt rendszer akkor alkalmazandó újra, ha az anyavállalat új kérelmet nyújt be és a 235. cikkben meghatározott eljárással összhangban kedvezı döntés születik. ▌ 245. cikk Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: végrehajtási jogszabályok
A 234., 235., 236., 238. és 242. cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság a következıkre vonatkozó végrehajtási jogszabályokat fogad el: a)
a 234. cikkben megállapított feltételek teljesülésének értékelésekor alkalmazandó kritériumok részletezése;
aa)
azon kritériumok részletezése, amelyek révén értékelhetı, hogy mi minısül a 238. cikkben foglaltak szerinti vészhelyzetnek;
▌ d)
a 235., 236., 238. és a 242. cikkel összhangban az információcsere, a jogaik gyakorlása és feladataik teljesítése során a felügyeleti hatóságok által követendı eljárások részletezése.
Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 246. cikk Felülvizsgálati záradék 1.
A Bizottság két évvel a 310. cikkben említett idıpontot követıen értékelést készít ezen irányelv III. címének alkalmazásáról, különösen a 252. cikkben említett kollégiumokba tartozó felügyeleti hatóságok közötti együttmőködésrıl és a kollégiumok funkcionalitásáról, a CEIOPS jogállásáról, valamint a kiegészítı tıkeszükséglet megállapításával kapcsolatos felügyeleti gyakorlatról, és jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, adott esetben az irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatainak kíséretében.
2.
A Bizottság három évvel a 310. cikkben említett idıpontot követıen értékelést készít a biztosító vagy viszontbiztosító csoportokon belüli csoportfelügyelet és tıkegazdálkodás PE 425.401\ 163
HU
fokozása elınyeirıl, hivatkozva a COM(2008)0119 javaslatra és az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának e javaslatról szóló 2008. október 16-i jelentésére (A6-0413/2008). Az értékelésnek magában kell foglalnia a biztosítási csoportok megbízható határokon átnyúló irányításának, nevezetesen a kockázat- és vagyonkezelés fokozására irányuló lehetséges intézkedéseket. A Bizottság értékelésében többek között figyelembe veszi az új fejleményeket és haladást a következık tekintetében: a)
a korai intervenció harmonizált keretei;
b)
a csoporton belüli központosított kockázatkezelés, a csoportszintő belsı modellek, beleértve a stressztesztek mőködésének gyakorlatai;
c)
csoporton belüli ügyletek és kockázatkoncentrációk;
d)
a diverzifikációs és koncentrációs hatások idıbeli viselkedése;
e)
jogilag kötelezı érvényő keretek a felügyeleti hatóságok közötti viták rendezésére;
f)
az eszközáthelyezés, a fizetésképtelenség és a felszámolási eljárások olyan harmonizált keretei, amelyek az eszközök áthelyezése tekintetében felszámolják a vonatkozó nemzeti társasági jogi akadályokat;
g)
az ugyanazon csoporton belüli vállalkozások ügyfeleinek és kedvezményezettjeinek egyenlı szintő védelme, különösen válsághelyzetekben;
h)
harmonizált és megfelelıen finanszírozott, európai szintő megoldás a biztosítási garanciarendszerek tekintetében;
i)
harmonizált és jogilag kötelezı érvényő keretek az illetékes hatóságok, központi bankok és pénzügyminisztériumok között a felügyeleti feladatokat a pénzügyi felelısséggel összhangba hozó válságkezelés és- megoldás, valamint pénzügyi tehermegosztás terén;
A Bizottság, adott esetben felülvizsgálatra irányuló javaslatainak kíséretében, jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé. 247. cikk Biztosítói holdingtársaság leányvállalatai A 234., 235., 236., 238., 242., 245. és 246. cikk értelemszerően alkalmazandó azokra a biztosítókra és viszontbiztosítókra, amelyek biztosítói holdingtársaság leányvállalatai. 2. SZAKASZ – KOCKÁZATKONCENTRÁCIÓ ÉS CSOPORTON BELÜLI ÜGYLETEK 248. cikk Kockázatkoncentráció felügyelete 1.
A kockázatkoncentráció felügyeletét csoportszinten a (2) és (3) bekezdéssel, a 250. cikkel és a III. fejezettel összhangban kell gyakorolni.
164 /PE 425.401
HU
2.
A tagállamok elıírják a biztosítók és viszontbiztosítók vagy biztosítói holdingtársaságok számára, hogy rendszeresen és legalább évente jelentést tegyenek a csoportfelügyeleti hatóságnak bármely jelentıs csoportszintő kockázatkoncentrációról. A szükséges információt a csoport élén álló biztosító vagy viszontbiztosító, vagy ha nem áll biztosító vagy viszontbiztosító a csoport élén, a biztosítói holdingtársaság, vagy a csoportfelügyeleti hatóság által a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követıen kijelölt csoporton belüli biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja be a csoportfelügyeleti hatósághoz. A kockázatkoncentráció a csoportfelügyeleti hatóság általi felügyeleti felülvizsgálat alá tartozik.
3.
A csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultáció után megállapítja azon kockázatok típusát, amelyeket egy adott csoporton belüli a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak minden körülmények között jelenteniük kell. A csoportfelügyeleti hatóság és a többi érintett felügyeleti hatóság a kockázattípusok meghatározásakor vagy véleményezésekor figyelembe veszi az adott csoportot és a csoport kockázatkezelési struktúráját. A jelentendı jelentıs kockázatkoncentráció meghatározása érdekében a csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követıen a szavatolótıkén vagy a biztosítástechnikai tartalékokon vagy mindkettın alapuló megfelelı küszöbértékeket ír elı. A kockázatkoncentrációk felülvizsgálatakor a csoportfelügyeleti hatóság különös figyelmet fordít a csoporton belüli átterjedés lehetséges kockázatának, az érdekütközés kockázatának és a kockázatok szintjének vagy volumenének ellenırzésére.
4.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el a jelentıs kockázatkoncentráció fogalommeghatározására és megállapítására, valamint az ilyen kockázatkoncentráció jelentésére vonatkozóan, a (2) és (3) bekezdés alkalmazásában. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 249. cikk Csoporton belüli ügyletek felügyelete
1.
A csoporton belüli ügyletek felügyeletét a (2) és (3) bekezdéssel, a 250. cikkel és a III. fejezettel összhangban kell gyakorolni.
2.
A tagállamok elıírják a biztosítók és viszontbiztosítók vagy biztosítói holdingtársaságok számára, hogy rendszeresen és legalább évente jelentést tegyenek a csoportfelügyeleti hatóságnak minden jelentıs csoporton belüli ügyletrıl biztosítónként és viszontbiztosítónként egy csoporton belül, ideértve az olyan természetes személyekkel
PE 425.401\ 165
HU
folytatott ügyleteket, akik szoros kapcsolatban állnak a csoporton belüli bármely vállalkozással. Ezenkívül a tagállamok megkövetelik a nagyon jelentıs csoporton belüli ügyletek lehetı leghamarabbi jelentését. A szükséges információt a csoport élén álló biztosító vagy viszontbiztosító, vagy ha nem áll biztosító vagy viszontbiztosító a csoport élén, a biztosítói holdingtársaság, vagy a csoportfelügyeleti hatóság által a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követıen kijelölt csoporton belüli biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja be a csoportfelügyeleti hatósághoz. A csoporton belüli ügyletek a csoportfelügyeleti hatóság általi felügyeleti felülvizsgálat alá tartoznak. 3.
A csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultáció után megállapítja azon csoporton belüli ügyletek típusát, amelyeket egy adott csoporton belüli a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak minden körülmények között jelenteniük kell. A 248. cikk (3) bekezdése hasonlóan alkalmazandó.
4.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el a jelentıs csoporton belüli ügylet fogalommeghatározására és megállapítására, valamint az ilyen csoporton belüli ügylet jelentésére vonatkozóan, a (2) és (3) bekezdés alkalmazásában. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 3. SZAKASZ – KOCKÁZATKEZELÉS ÉS BELSİ ELLENİRZÉS 250. cikk Az irányítási rendszer felügyelete
1.
Az I. CÍM IV. fejezete 2. szakaszában meghatározott követelmények értelemszerően alkalmazandók a csoport szintjén. Az elsı albekezdés sérelme nélkül, a kockázatkezelési és belsı ellenırzési rendszereket és jelentéstételi eljárásokat következetesen kell végrehajtani minden vállalkozásban amely a 211. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján a csoportfelügyelet hatálya alá tartozik, azért, hogy az említett rendszereket és jelentéstételi eljárásokat a csoport szintjén lehessen ellenırizni.
2.
Az (1) bekezdés sérelme nélkül a csoport belsı ellenırzési mechanizmusainak legalább a következıket tartalmazniuk kell: a)
a csoportszolvencia tekintetében az összes jelentıs kockázat azonosítására és mérésére, és a megengedett szavatolótıke és a kockázatok megfelelı összekapcsolására alkalmas megfelelı mechanizmusok;
b)
a csoporton belüli ügyletek és a kockázatkoncentráció figyelemmel kísérésére és kezelésére szolgáló megbízható jelentéstételi és számviteli eljárások.
166 /PE 425.401
HU
3.
Az (1) és (2) bekezdésben említett rendszerek és jelentéstételi eljárások a csoportfelügyeleti hatóság által végzett felügyeleti felülvizsgálat alá tartoznak, a III. fejezetben meghatározott szabályokkal összhangban.
4.
A tagállamok elıírják, hogy a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító vagy a biztosítói holdingtársaság a 44. cikkben elıírt értékelést a csoport szintjén végezze el. A csoportszinten végzett sajátkockázat- és szolvenciaértékelést a csoportfelügyeleti hatóság felügyeleti felülvizsgálatnak veti alá a III. fejezettel összhangban. Ha csoportszinten a szolvencia kiszámítása a 228. cikkben említett konszolidált beszámolón alapuló módszer szerint történik, a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító vagy a biztosítói holdingtársaság biztosítja, hogy a csoportfelügyeleti hatóság pontosan értse a különbséget a csoport összes kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója szavatolótıke-szükségletének összege és a konszolidált csoportszintő szavatolótıkeszükséglet között. Ha a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító vagy a biztosítói holdingtársaság úgy dönt, és a csoportfelügyeleti hatóság beleegyezik, a 44. cikkben elıírt értékeléseket egyszerre végezheti a csoport szintjén és a csoport bármely leányvállalatának szintjén, és egyetlen dokumentumban összefoglalhatja az értékelést. A harmadik albekezdés szerinti beleegyezés megadását megelızıen a csoportfelügyeleti hatóság konzultál a 252. cikkben említett felügyeleti hatóságok kollégiumának tagjaival és megfelelıen figyelembe veszi az általuk kifejezett álláspontokat és fenntartásokat. Ha a csoport él a harmadik albekezdésben foglalt lehetıséggel, a dokumentumot egyidejőleg megküldi minden érintett felügyeleti hatóságnak. A lehetıség kihasználása nem mentesíti az érintett leányvállalatokat a 44. cikk követelményeinek teljesítésére irányuló kötelezettségük alól. III. FEJEZET A CSOPORTFELÜGYELETET SEGÍTİ INTÉZKEDÉSEK 251. cikk Csoportfelügyeleti hatóság
1.
Az érintett tagállamok felügyeleti hatóságai közül kijelölnek egy felügyelıt, aki a csoportfelügyelet koordinálásáért és elvégzéséért felelıs (a továbbiakban: csoportfelügyeleti hatóság).
2.
Ha egy csoporton belül az összes biztosító és viszontbiztosító vonatkozásában ugyanaz a felügyeleti hatóság illetékes, a csoportfelügyeleti hatósági feladatot is ugyanez a felügyeleti hatóság látja el. Minden más esetben és a (3) bekezdés fenntartásával, a csoportfelügyeleti hatósági feladatot a következık látják el: a)
ha a csoport élén egy biztosító vagy viszontbiztosító áll, az ezt a vállalkozást engedélyezı felügyeleti hatóság; PE 425.401\ 167
HU
b)
3.
ha a csoport élén nem egy biztosító vagy viszontbiztosító áll, az alábbiakkal összhangban kiválasztott felügyeleti hatóság: i.
ha egy biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata egy biztosítói holdingtársaság, a biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyezı felügyeleti hatóság;
ii.
ha egynél több, a Közösségben fıirodával rendelkezı biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata ugyanaz a biztosítói holdingtársaság, és a vállalkozások egyikét abban a tagállamban engedélyezték, ahol a biztosítói holdingtársaság fıirodája van, az abban a tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatósága;
iii.
ha a csoport élén egynél több biztosítói holdingtársaság áll, melyeknek fıirodája különbözı tagállamokban van és minden tagállamban van biztosító vagy viszontbiztosító, a legnagyobb mérlegfıösszeggel rendelkezı biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatósága;
iv.
ha egynél több, a Közösségben fıirodával rendelkezı biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata ugyanaz a biztosítói holdingtársaság, és a vállalkozások egyikét sem abban a tagállamban engedélyezték, ahol a biztosítói holdingtársaság fıirodája van, a legnagyobb mérlegfıösszeggel rendelkezı biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyezı felügyeleti hatóság;
v.
ha a csoport anyavállalat nélküli csoport, vagy bármely egyéb esetben a legnagyobb mérlegfıösszeggel rendelkezı biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyezı felügyeleti hatóság.
Különleges esetekben az érintett felügyeleti hatóságok bármelyik hatóság kérésére dönthetnek úgy, hogy eltérnek a (2) bekezdésben meghatározott kritériumoktól, ha azok alkalmazása a csoport szerkezetét és a biztosítók és viszontbiztosítók különbözı országokban folytatott tevékenységeinek relatív fontosságát figyelembe véve nem lenne megfelelı, és másik felügyeleti hatóságot jelölhetnek ki csoportfelügyeleti hatóságnak. E célból bármelyik érintett felügyeleti hatóság kérheti tanácskozás indítását arról, hogy a (2) bekezdésben foglalt kritériumok megfelelık-e. Az ilyen tanácskozásra legfeljebb évente egyszer kerülhet sor. A felügyeleti hatóságok minden tılük telhetıt megtesznek, hogy a csoportfelügyeleti hatóság kiválasztásáról a tanácskozási kérelemtıl számított három hónapon belül közös határozatot hozzanak. A határozat meghozatala elıtt az érintett felügyeleti hatóságok véleménynyilvánítási lehetıséget adnak a csoportnak.
3a.
A (3) bekezdésben említett idıszak alatt bármely felügyeleti hatóság kérheti a CEIOPSszal való konzultációt. Abban az esetben, ha konzultálnak a CEIOPS-szal, a (3) bekezdésben említett idıszak két hónappal meghosszabbodik.
3b.
Abban az esetben, ha sor került a CEIOPS-szal való konzultációra, az érintett felügyeleti hatóságoknak a közös határozat meghozatala elıtt megfelelıen fontolóra kell venniük a CEIOPS által adott tanácsot. A határozatot teljes körően indokolni kell,
168 /PE 425.401
HU
és magyarázatot kell adni a CEIOPS által elfogadott álláspontoktól való bármely jelentıs eltérésre. 4.
Ha nem születik közös határozat a (2) bekezdésben elıírt kritériumoktól való eltérésrıl, a csoportfelügyeleti hatóság feladatát a (2) bekezdés szerint meghatározott felügyeleti hatósága látja el. ▌
5.
A CEIOPS legalább évente egyszer tájékoztatja a Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot a (2), (3) és (4) bekezdés alkalmazásával kapcsolatos esetleges komoly nehézségekrıl. Amennyiben a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kritériumok alkalmazásával kapcsolatban komoly nehézségek merülnek fel, a Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el a kritériumok további részletezésére. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.
6.
Ha valamely tagállamban egynél több felügyeleti hatóság felel a biztosítók és viszontbiztosítók prudenciális felügyeletéért, az illetı tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket a hatóságok közötti koordináció biztosítására. 252. cikk A csoportfelügyeleti hatóság és a többi felügyeleti hatóság jogai és kötelezettségei – A felügyeleti hatóságok kollégiuma
1.
A csoportfelügyeleti hatóság csoportfelügyelettel kapcsolatos jogai és kötelezettségei a következıket foglalják magukban: a)
a releváns vagy alapvetı információk győjtésének és terjesztésének a koordinálása normál körülmények között és vészhelyzetekben, beleértve a felügyeleti hatóság felügyeleti feladata szempontjából fontos információk terjesztését;
b)
felügyeleti felülvizsgálat és a csoport pénzügyi helyzetének értékelése;
c)
annak értékelése, hogy a csoport betartja-e a szolvenciára, a kockázatkoncentrációra és a csoporton belüli ügyletekre vonatkozó szabályokat, a 216–249. cikkben meghatározottak szerint;
d)
a csoport irányítási rendszerének az értékelése, a 250. cikkben meghatározottak szerint, valamint annak az értékelése, hogy a részesedı vállalkozás igazgatóságának vagy vezetı testületének a tagjai teljesítik-e a 42. és 261. cikkben meghatározott követelményeket;
e)
a felügyeleti tevékenységek tervezése és koordinációja rendszeres, leglább évente megtartott értekezletek útján vagy más megfelelı módon, normál körülmények között és vészhelyzetekben, az érintett felügyeleti hatóságokkal együttmőködve, és PE 425.401\ 169
HU
figyelembe véve a csoport részét képezı összes vállalkozás üzleti tevékenységében rejlı kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét; f)
2.
ezen irányelv által a csoportfelügyeleti hatóságra ruházott vagy az irányelv alkalmazásából eredı egyéb feladatok, intézkedések és határozatok, különösen a csoportszintő belsı modellek jóváhagyási eljárásának vezetése a 229. és 231. cikkben meghatározottak szerint és a rendszer alkalmazása engedélyezési eljárásának vezetése a 235., 236., 238. és 242. cikkben meghatározottak szerint.
A csoportfelügyelet megkönnyítése érdekében az (1) bekezdésben említett feladatok végrehajtásának támogatására a csoportfelügyeleti hatóság elnöklete alatt létre kell hozni a felügyeleti hatóságok kollégiumát. A felügyeleti hatóságok kollégiuma biztosítja, hogy a kollégiumhoz tartozó felügyeleti hatóságok közötti együttmőködésre, információcserére és konzultációra vonatkozó eljárásokat az irányelv III. címének megfelelıen hatékonyan alkalmazzák a döntéseik és tevékenységeik közötti konvergencia elımozdításának érdekében.
2a.
A kollégium tagjai közé tartozik valamennyi olyan tagállam csoportfelügyeleti hatósága és felügyeleti hatósága is, amelyekben a leányvállalatok fıirodái találhatók. A jelentısebb fióktelepek és kapcsolt vállalkozások felügyeleti hatóságai szintén részt vehetnek a felügyeleti hatóságok kollégiumaiban. Mindazonáltal részvételük csupán a hatékony információcserére vonatkozó célkitőzés megvalósítására korlátozódik. A kollégium hatékony mőködése megkövetelheti, hogy egyes tevékenységeket a kollégiumon belüli felügyeleti hatóságoknak csupán egy bizonyos része végezzen el.
2b.
Az ezen irányelv szerint elfogadott bármely intézkedés sérelme nélkül, a kollégiumok létrehozása és mőködése a csoportfelügyeleti hatóság és a többi érintett felügyeleti hatóság által megkötött koordinációs megállapodásokon alapul. Ha az álláspontok eltérnek a koordinációs megállapodásokkal kapcsolatban, a kollégium bármely tagja a CEIOPS elé utalhatja az ügyet. A csoportfelügyeleti hatóság – mielıtt meghozná végleges határozatát – az érintett felügyeleti hatóságokkal folytatott konzultációt követıen megfelelıen mérlegeli a CEIOPS által két hónapon belül biztosított tanácsokat. A határozatot dokumentumba kell foglalni, amely tartalmazza a teljes körően indokolt határozatot és a CEIOPS által adott tanácstól való esetleges jelentıs eltérések magyarázatát. A csoportfelügyeleti hatóság továbbítja a határozatot a többi érintett felügyeleti hatóságnak.
2c.
Az ezen irányelv alapján elfogadott bármely intézkedés sérelme nélkül a koordinációs megállapodások meghatározzák az alábbiakra vonatkozó eljárásokat: a)
a 229., 230. és 251. cikkben említett, az érintett felügyeleti hatóságok közötti döntéshozatali folyamat;
b)
a (4) bekezdésben és a 216. cikk (5) bekezdésében említett konzultáció.
Az ezen irányelvben a csoportfelügyeleti hatóságra és a többi felügyeleti hatóságra ruházott jogok és kötelezettségek sérelme nélkül a koordinációs megállapodások 170 /PE 425.401
HU
további feladatokat bízhatnak a csoportfelügyeleti hatóságra vagy a többi felügyeleti hatóságra azokban az esetekben, ha ez a csoport hatékonyabb felügyeletét eredményezi és nem akadályozza a kollégium tagjai által végzett felügyeleti tevékenységeket saját feladataik tekintetében. A koordinációs megállapodások ezenkívül meghatározhatják a következıket: a)
a különösen a 211., 212., 213., 214., 215., 217., 218., 219., 225., 248., 249., 250., 254., 260., 263. és 264. cikkben említett, az érintett felügyeleti hatóságok közötti konzultáció;
b)
az egyéb felügyeleti hatóságokkal való együttmőködés.
2d.
A CEIOPS a kollégiumok operatív mőködésére vonatkozó iránymutatásokat dolgoz ki a kollégiumok munkája tekintetében az azok közötti konvergencia mértékének felmérése céljából elvégzett átfogó felülvizsgálatok alapján. Az ilyen felülvizsgálatokat legalább háromévente kell elvégezni. A tagállamok biztosítják, hogy a csoportfelügyeleti hatóság információt továbbít a CEIOPS-nak a felügyeleti hatóságok kollégiumának mőködésérıl és a felülvizsgálatok tekintetében tapasztalt releváns nehézségekrıl.
3.
A Bizottság az (1)–(2d) bekezdés céljára a csoportfelügyelet koordinációjára vonatkozó végrehajtási szabályokat fogad el, többek között meghatározza a jelentısebb fióktelep fogalmát. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 253. cikk A felügyeleti hatóságok közötti együttmőködés és információcsere
1.
A csoporton belüli egyes biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletéért felelıs hatóságok és a csoportfelügyeleti hatóság szorosan együttmőködik, olyan esetekben is, különösen amikor valamely biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi nehézségekbe kerül. Annak érdekében, hogy az említett felügyeleti hatóságok – a csoportfelügyeleti hatóságot is beleértve – azonos mennyiségő releváns információval rendelkezzenek, saját kötelezettségeik sérelme nélkül és függetlenül attól, hogy ugyanabban a tagállamban találhatók-e, ellátják egymást minden ilyen jellegő információval annak érdekében, hogy ezen irányelv keretében lehetıvé tegyék és megkönnyítsék a többi hatóság számára felügyeleti feladataik elvégzését. E tekintetben az érintett felügyeleti hatóságok és a csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul közöl minden releváns információt, amint azok rendelkezésre állnak. Az ebben az albekezdésben említett információk közé tartoznak többek között, de nem kizárólag a csoport és a felügyeleti hatóságok intézkedéseire vonatkozó információk, valamint a csoport által szolgáltatott információk.
1a.
A csoporton belüli egyes biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletéért felelıs hatóságok és a csoportfelügyeleti hatóság legalább abban az esetben külön-külön kötelesek
PE 425.401\ 171
HU
haladéktalanul találkozóra hívni a csoportfelügyeletben érintett valamennyi felügyeleti hatóságot, ha:
2.
a)
tudomást szereznek arról, hogy egy biztosító vagy viszontbiztosító társaság súlyosan megsértette a szavatolótıke-szükséglettel vagy megsértette a minimális tıkeszükséglettel kapcsolatos elıírásokat; vagy
b)
tudomást szereznek a III. cím II. fejezete 1. szakaszának 4. alszakaszában meghatározott modellek alkalmazásával összhangban számolt, a konszolidált adatokon alapuló csoportszintő szavatolótıke-szükségletre vagy az összesített csoportszintő szavatolótıke-szükségletre vonatkozó elıírások súlyos megsértésérıl;
c)
egyéb rendkívüli körülmények állnak vagy álltak fenn.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el azon elemek meghatározására, amelyeket a csoportfelügyeleti hatóság rendszeresen győjt és terjeszt a többi érintett felügyeleti hatóság felé, vagy amelyeket a többi érintett felügyeleti hatóság továbbít a csoportfelügyeleti hatóság felé. A Bizottság a csoportszintő felügyelet számára alapvetı vagy releváns elemeket meghatározó végrehajtási jogszabályokat fogad el a felügyeleti jelentéstétel konvergenciájának fokozása érdekében. Azokat az elsı és második albekezdésben említett jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 254. cikk A felügyeleti hatóságok közötti konzultáció
1.
A 252. cikk sérelme nélkül, az érintett felügyeleti hatóságok abban az esetben, ha egy határozat a többi felügyeleti hatóság felügyeleti feladatai szempontjából fontos, annak meghozatala elıtt konzultálnak egymással a felügyeleti hatóságok kollégiuma keretében a következıkkel kapcsolatban: a)
a csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók tulajdonosi szerkezetében, szervezeti vagy irányítási struktúrájában bekövetkezı változások, amelyekhez a felügyeleti hatóságok jóváhagyása vagy engedélye szükséges;
b)
a felügyeleti hatóságok által meghozott jelentıs szankciók vagy kivételes intézkedések, többek közt a 37. cikk keretében a szavatolótıke-szükséglethez kiegészítı tıkeszükséglet elıírása és az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 3. alszakasza keretében a szavatolótıke-szükséglet számításához belsı modell használatát korlátozó elıírás.
A b) pont alkalmazásában mindig konzultálni kell a csoportfelügyeleti hatósággal. Ezenkívül ha egy határozat más felügyeleti hatóságtól kapott információn alapul, a meghozatala elıtt az érintett felügyeleti hatóságok konzultálnak egymással. 172 /PE 425.401
HU
2.
A 252. cikk sérelme nélkül, a felügyeleti hatóság a konzultáció kihagyása mellett dönthet sürgıs esetekben vagy ha a konzultáció veszélyeztetné a határozat hatékonyságát. Ebben az esetben a felügyeleti hatóság haladéktalanul tájékoztatja a többi érintett felügyeleti hatóságot. 255. cikk A csoportfelügyeleti hatóságtól származó információkérés a többi felügyeleti hatóság felé
A csoportfelügyeleti hatóság felkérheti egy tagállam – amelyben valamely anyavállalat fıirodája van – felügyeleti hatóságait, ha azok nem maguk végzik a 251. cikk szerint a csoportfelügyeletet, hogy kérjenek meg az anyavállalattól minden olyan információt, amely releváns lehet a 252. cikkben meghatározott koordinációs jogai gyakorlásához és kötelezettségei végzéséhez, és hogy továbbítsa ezt az információt a csoportfelügyeleti hatóságnak. Ha a csoportfelügyeleti hatóságnak szüksége van a 258. cikk (2) bekezdésében említett információra, amelyet egy másik felügyeleti hatóság már megkapott, amint lehet felveszi a kapcsolatot ezzel a hatósággal a felügyeletben érintett különféle hatóságoknak tett jelentések megkettızésének megelızése érdekében. 256. cikk Együttmőködés a hitelintézetekért és a befektetési vállalkozásokért felelıs hatóságokkal Ha egy biztosító vagy viszontbiztosító, és egy a 2006/48/EK irányelvben meghatározott hitelintézet, vagy egy a 2004/39/EK ║irányelvben meghatározott befektetési vállalkozás, vagy mindkettı közvetlenül vagy közvetetten kapcsolt vállalkozások vagy közös részesedı vállalkozással rendelkeznek, az érintett felügyeleti hatóságok és a többi vállalkozás felügyeletéért felelıs hatóságok szorosan együttmőködnek. Saját felelısségük sérelme nélkül, ezek a hatóságok átadják egymásnak azokat az információkat, amelyek megkönnyíthetik feladatuk ellátását, különösen az e címben meghatározottak szerint. 257. cikk Szakmai titoktartás és az információk bizalmas kezelése A tagállamok engedélyezik a 253–256. cikkben említett információcserét a felügyeleti hatóságaik közt, valamint felügyeleti hatóságaik és más hatóságok közt. A csoportfelügyelet keretében kapott információ, és különösen a felügyeleti hatóságok közti, valamint a felügyeleti hatóságok és más hatóságok közti információcsere, amelyrıl ez a cím rendelkezik, a 297. cikkben meghatározott, a szakmai titoktartásra és az bizalmas információk közlésére vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozik. 258. cikk Az információhoz való hozzáférés
PE 425.401\ 173
HU
1.
A tagállamok biztosítják, hogy a csoportfelügyelet hatálya alá tartozó természetes és jogi személyek, valamint kapcsolt vállalkozásaik és részesedı vállalkozásaik minden információt eljuttathassanak egymáshoz, amely a csoportfelügyelet céljára fontos lehet.
2.
A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a csoportfelügyelet végzéséért felelıs hatóságaik minden, a felügyelet céljából fontos információhoz hozzáférjenek, az érintett vállalkozás jellegétıl függetlenül. A 35. cikk értelemszerően alkalmazandó. Az érintett felügyeleti hatóságok a szükséges információ megszerzése érdekében csak akkor fordulhatnak közvetlenül a csoporton belüli vállalkozásokhoz, ha ezt az információt kérték a csoportfelügyelet alá tartozó biztosítótól vagy viszontbiztosítótól és azt nem kapták meg ésszerő határidın belül. 259. cikk Az információ ellenırzése
1.
2.
A tagállamok biztosítják, hogy felügyeleti hatóságaik területükön belül közvetlenül, vagy az erre a célra kijelölt személyek közvetítésével elvégzik a 258. cikkben említett információ helyszíni ellenırzését a következık telephelyein: a)
a csoportfelügyelet alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító;
b)
az említett biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozásai;
c)
az említett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatai;
d)
az említett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatának kapcsolt vállalkozásai.
Ha a felügyeleti hatóságok egyedi esetekben egy csoport részét képezı, másik tagállamban elhelyezkedı vállalkozást – függetlenül attól, hogy szabályozott vagy nem – érintı információt kívánnak ellenırizni, a másik tagállam felügyeleti hatóságait kell felkérniük az ellenırzés elvégzésére. Az ilyen kérést kapó hatóságok hatáskörük keretében a kérést követve vagy közvetlenül elvégzik az ellenırzést, vagy engedélyezik egy ellenırnek vagy szakértınek, vagy engedélyezik a kérelmezı hatóságnak, hogy maga végezze el. A csoportfelügyeleti hatóságot tájékoztatni kell a hozott intézkedésrıl. Az ellenırzést kérı felügyeleti hatóság, ha kívánja, részt vehet az ellenırzésben, amennyiben nem közvetlenül végzi az ellenırzést. 260. cikk Csoportszolvenciáról és pénzügyi helyzetrıl szóló jelentés
1.
A tagállamok elıírják, hogy a részesedı biztosítók és viszontbiztosítók vagy biztosítói holdingtársaságok évente tegyenek közzé a csoportszintő szolvencia- és pénzügyi helyzetrıl szóló jelentést. Az 50. és az 52–54. cikk értelemszerően alkalmazandó.
174 /PE 425.401
HU
2.
Ha a részesedı biztosító vagy viszontbiztosító vagy biztosítói holdingtársaság úgy dönt, és a csoportfelügyeleti hatóság beleegyezik, közzétehet egyetlen, a szolvenciáról és a pénzügyi helyzetrıl szóló jelentést, amely a következıket tartalmazza: a)
az (1) bekezdéssel összhangban közzéteendı csoportszintő információ;
b)
az 50. és 52–54. cikkel összhangban a csoporton belüli bármely leányvállalatra vonatkozó, külön-külön azonosítható és közzéteendı információ.
Az elsı albekezdés szerinti beleegyezés megadását megelızıen a csoportfelügyeleti hatóság konzultál a 252. cikkben említett felügyeleti hatóságok kollégiumának tagjaival és megfelelıen figyelembe veszi az általuk kifejezett álláspontokat és fenntartásokat. 3.
Ha a (2) bekezdésben említett jelentés nem tartalmaz olyan információt, amelynek rendelkezésre bocsátását a csoporton belüli leányvállalatot engedélyezı felügyeleti hatóság megköveteli az összehasonlítható vállalkozásoktól, és ha a mulasztás jelentıs, az érintett felügyeleti hatóság felhatalmazást kap arra, hogy kötelezze az érintett leányvállalatot a szükséges kiegészítı információ közzétételére.
3a.
A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyekben a szolvenciáról és a pénzügyi helyzetrıl készült egységes jelentés tekintetében tovább részleteket állapít meg a közzéteendı információkkal és a közzététel módjával kapcsolatban. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 261. cikk Biztosítói holdingtársaságok igazgatósága vagy ügyvezetıi testülete
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy biztosítói holdingtársaságot ténylegesen vezetı személyek alkalmasak és megbízhatóak a feladataik elvégzésére. A 42. cikkben meghatározott rendelkezések hasonlóképp alkalmazandók. 262. cikk Végrehajtási intézkedések 1.
Ha a csoporthoz tartozó biztosítók vagy viszontbiztosítók nem teljesítik a 216–250. cikkben említett követelményeket, vagy ha teljesítik a követelményeket de a szolvencia mégis veszélyben lehet, vagy ha a csoporton belüli ügyletek vagy a kockázatkoncentrációk fenyegetik a biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi helyzetét, a helyzet lehetı leghamarabbi orvoslása érdekében a következık hozzák meg a szükséges intézkedéseket: a)
a biztosítói holdingtársaság tekintetében a csoportfelügyeleti hatóság;
b)
a biztosítók és viszontbiztosítók tekintetében a felügyeleti hatóságok.
PE 425.401\ 175
HU
Ha az elsı albekezdés a) pontjában említett esetben a csoportfelügyeleti hatóság nem egyike azon tagállam felügyeleti hatóságainak, amelyben a biztosítói holdingtársaság fıirodája van, a csoportfelügyeleti hatóság tájékoztatja azokat a felügyeleti hatóságokat a megállapításairól, hogy meghozhassák a szükséges intézkedéseket. Ha az elsı albekezdés b) pontjában említett esetben a csoportfelügyeleti hatóság nem egyike azon tagállam felügyeleti hatóságainak, amelyben a biztosító vagy viszontbiztosító fıirodája van, a csoportfelügyeleti hatóság tájékoztatja azokat a felügyeleti hatóságokat a megállapításairól, hogy meghozhassák a szükséges intézkedéseket. A (2) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyeket felügyeleti hatóságaik a biztosítói holdingtársaságok tekintetében meghozhatnak. Az érintett felügyeleti hatóságok, a csoportfelügyeleti hatósággal együtt, adott esetben koordinálják végrehajtási intézkedéseiket. 2.
Büntetıjogi rendelkezéseik sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy szankciókat vagy intézkedéseket hozhassanak azon biztosítói holdingtársaságokkal szemben, amelyek megsértik az e cím átültetése céljából elfogadott törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, vagy a szóban forgó vállalkozásokat ténylegesen vezetı személy ellen. A felügyeleti hatóságok szorosan együttmőködnek az ilyen szankciók vagy intézkedések eredményességének biztosítása érdekében, különösen ha a biztosítói holdingtársaság központi ügyvezetése vagy fı telephelye nem a fıirodájával egy helyen található.
3.
A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett végrehajtási intézkedések koordinációjára vonatkozó végrehajtási jogszabályokat fogadhat el. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. 262a. cikk A CEIOPS jelentése
1.
A CEIOPS évente részt vesz egy általános parlamenti bizottsági meghallgatáson az Európai Parlamentben. Adott esetben a meghallgatás kiterjed a 70. cikk (2) bekezdése céljából tett jelentéstételre is.
2.
A CEIOPS így többek között évente jelentést nyújt be a felügyeleti tevékenységek valamennyi releváns és fontos tapasztalatáról és felügyeleti hatóságok közötti, a III. cím szerinti együttmőködésrıl, különösen a következık tekintetében: a)
a csoportfelügyeleti hatóság kinevezésének folyamata, a csoportfelügyeleti hatóságok száma és földrajzi elhelyezkedés;
b)
a felügyeleti hatóságok kollégiumának mőködése, különös tekintettel a nem csoportfelügyeleti hatóság szerepet betöltı felügyeleti hatóságok részvételére és elkötelezettségére.
176 /PE 425.401
HU
3.
A CEIOPS az (1) bekezdés alkalmazásában kitérhet a 252. cikk (2d) bekezdésében említett felülvizsgálatokból levont fıbb tanulságokra is, amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak. IV. FEJEZET HARMADIK ORSZÁGOK 263. cikk Közösségen kívüli anyavállalatok: az egyenértékőség ellenırzése
1.
A 211. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett esetben az érintett felügyeleti hatóságok ellenırzik, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók, amelyek anyavállalatának fıirodája a Közösségen kívül található, harmadik országbeli felügyeleti hatóságok olyan felügyelete alá tartoznak-e, amely egyenértékő az e címben a 211. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett biztosítók és viszontbiztosítók csoportszintő felügyeletérıl elıírttal. Az ellenırzést az a felügyeleti hatóság végzi, amely a 251. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumok alkalmazása esetén csoportfelügyeleti hatóság lenne, az anyavállalat vagy a Közösségben engedélyezett bármely biztosító és viszontbiztosító kérésére, vagy saját kezdeményezésére, kivéve, ha a Bizottság elızetesen az érintett harmadik ország egyenértékőségérıl határozott. Így a felügyeleti hatóság konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal és a CEIOPS-szal, mielıtt határozna.
1a.
A Bizottság azon kritériumokat megállapító végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyek révén felmérhetı, hogy a harmadik ország csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszere egyenértékő-e az e címben meghatározottal. Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történı módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.
2.
A Bizottság az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságával folytatott konzultációt követıen, és a 304. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, valamint az (1a) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumokat figyelembe véve határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszere egyenértékő-e az e címben meghatározottal. Ezen határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni az e címben meghatározott csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszer és a harmadik országbeli csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszer változásainak, és a szabályozás minden olyan változásának a figyelembevétele céljából, amely hatással lehet az egyenértékőségre vonatkozó határozatra. Ha a Bizottság az elsı albekezdéssel összhangban valamely harmadik ország tekintetében határozatot fogadott el, a határozatot az (1) bekezdésben említett ellenırzés céljára irányadónak kell elismerni. 263a. cikk
PE 425.401\ 177
HU
Közösségen kívüli anyavállalat: egyenértékőség 1.
In the event of equivalent supervision referred to in Article 263, Member States shall rely on the equivalent group supervision exercised by the third-country supervisory authorities, in accordance with paragraph 2.
2.
A 251–262. cikk értelemszerően alkalmazandó a harmadik országok felügyeleti hatóságaival való együttmőködésre. 264. cikk Közösségen kívüli anyavállalatok: az egyenértékőség hiánya
1.
A 263. cikkben említett egyenértékő felügyelet hiányában a tagállamok a biztosítókra és viszontbiztosítókra vagy a 216–262. cikket alkalmazzák hasonlóképp és a 234–247. cikk kivételével, vagy a (2) bekezdésben meghatározott módszerek egyikét. A 216–262. cikkben meghatározott általános elvek és módszerek alkalmazandók a biztosítói holdingtársaság, a harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító szintjén. Kizárólag a csoportszolvencia kiszámításának céljából az anyavállalatot úgy kell kezelni, mintha a szavatolótıke-szükséglet fedezetére megengedett szavatolótıke tekintetében ugyanúgy az I. CÍM VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában meghatározott feltételek hatálya és a következık egyikének hatálya alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító lenne:
2.
a)
biztosítói holdingtársaság esetében a 224. cikk elveivel összhangban meghatározott szavatolótıke-követelmény;
b)
harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító esetében a 225. cikk elveivel összhangban meghatározott szavatolótıke-követelmény.
A tagállamok engedélyezik felügyeleti hatóságaiknak más módszerek alkalmazását, amelyek biztosítják a csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók megfelelı felügyeletét. Ezeket a módszereket jóvá kell hagynia a csoportfelügyeleti hatóságnak, a többi érintett felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követıen. A felügyeleti hatóságok megkövetelhetik olyan biztosítói holdingtársaság létrehozását, amelynek fıirodája a Közösségben van, és e címet alkalmazhatják azon csoporthoz tartozó biztosítókra és viszontbiztosítókra, amelynek élén ez a biztosítói holdingtársaság áll. A választott módszereknek lehetıvé kell tenniük az e címben meghatározott csoportfelügyelet célkitőzéseinek elérését, és értesíteni kell róluk a többi érintett felügyeleti hatóságot és a Bizottságot. 265. cikk Közösségen kívüli anyavállalatok: szintek
178 /PE 425.401
HU
Ha a 263. cikkben említett anyavállalat maga egy a Közösségen kívül fıirodával rendelkezı biztosítói holdingtársaság vagy egy harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalata, a tagállamok a 263. cikkben elıírt ellenırzést csak a legfıbb anyavállalat szintjén alkalmazzák, amely egy harmadik országbeli biztosítói holdingtársaság, harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító. A tagállamok azonban lehetıvé teszik felügyeleti hatóságaik számára, hogy a 263. cikkben említett egyenértékő felügyelet hiánya esetén új ellenırzést végezzen biztosítók vagy viszontbiztosítók alacsonyabb szinten található anyavállalatánál, függetlenül attól, hogy harmadik országbeli biztosítói holdingtársaság, harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító. Ilyen esetben a 263. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett felügyeleti hatóság megmagyarázza döntését a csoportnak. A 264. cikk értelemszerően alkalmazandó. 266. cikk Együttmőködés harmadik országbeli felügyeleti hatóságokkal 1.
2.
3.
A Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak tárgyalások folytatására egy vagy több harmadik országgal, hogy megállapodás szülessen a következık feletti csoportfelügyelet gyakorlásának módját illetıen: a)
olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyeknek részesedı vállalkozásként a 211. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek fıirodája harmadik országban található; valamint
b)
olyan, harmadik országbeli biztosítók vagy harmadik országbeli viszontbiztosítók, amelyeknek részesedı vállalkozásként a 211. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek fıirodája a Közösségben található.
Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak különösen annak biztosítására kell törekedniük, hogy: a)
a tagállamok felügyeleti hatóságai hozzájuthassanak a Közösségen belül található fıirodával, valamint a Közösségen kívüli leányvállalatokkal vagy részesedésekkel rendelkezı biztosítók és viszontbiztosítók csoportszintő felügyeletének ellátásához szükséges információkhoz; valamint
b)
a harmadik országok felügyeleti hatóságai hozzájuthassanak a területükön található fıirodával, valamint az egy vagy több tagállamban leányvállalatokkal vagy részesedésekkel rendelkezı harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók csoportszintő felügyeletének ellátásához szükséges információkhoz.
A Szerzıdés 391. cikke (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága segítségével megvizsgálja az (1) bekezdésben említett tárgyalások eredményét. V. FEJEZET PE 425.401\ 179
HU
VEGYES TEVÉKENYSÉGŐ BIZTOSÍTÓI HOLDINGTÁRSASÁGOK 267. cikk Csoporton belüli ügyletek 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy ha egy vagy több biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata vegyes tevékenységő biztosítói holdingtársaság, az ezen biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletéért felelıs felügyeleti hatóságok általános felügyeletet gyakoroljanak az említett biztosítók vagy viszontbiztosítók és a vegyes tevékenységő biztosítói holdingtársaság és annak kapcsolt vállalkozásai közötti ügyletek felett.
2.
A 249., a 253–259. és a 262. cikk értelemszerően alkalmazandó. 268. cikk Együttmőködés harmadik országokkal
A harmadik országokkal való együttmőködés tekintetében a 266. cikk értelemszerően alkalmazandó. IV. CÍM BIZTOSÍTÓK REORGANIZÁCIÓJA ÉS FELSZÁMOLÁSA I. FEJEZET HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 269. cikk E cím hatálya Ez a cím a következıket érintı reorganizációs intézkedésekre és felszámolási eljárásokra vonatkozik: (1)
biztosítók;
(2)
olyan biztosítóknak a Közösség területén lévı fióktelepei, amelyeknek a fıirodája a Közösségen kívül van. 270. cikk Fogalommeghatározások
1.
Ezen cím alkalmazásában a következı fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: a)
„illetékes hatóságok”: a tagállamok közigazgatási vagy igazságügyi hatóságai, amelyek a reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárások tekintetében illetékesek;
b)
„fióktelep”: valamely biztosító bármilyen állandó jelenléte a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam területén, amely biztosítási tevékenységgel foglalkozik;
180 /PE 425.401
HU
c)
„reorganizációs intézkedések”: azok az illetékes hatóságok általi intervenciót is magukban foglaló intézkedések, amelyek célja, hogy a biztosító pénzügyi helyzetét megırizze, vagy helyreállítsa, és amelyek a biztosítón kívüli felek korábban meglévı jogait érintik, ideértve, de nem kizárólagosan azokat az intézkedéseket, amelyek a kifizetések, illetve a végrehajtási intézkedések felfüggesztésének vagy a kárigények csökkentésének lehetıségét is magukban foglalják;
d)
„felszámolási eljárás”: olyan összetett eljárás, amely magában foglalja a biztosító eszközeinek értékesítését és az ebbıl származó bevétel hitelezık, részvényesek vagy adott esetben tagok közötti szétosztását, ami szükségszerően magában foglalja az illetékes hatóságoknak az intervencióját, ideértve, amikor az eljárást csıdegyezség, vagy ehhez hasonló intézkedés szünteti meg, függetlenül attól, hogy az fizetıképtelenség miatt indult-e, illetve, hogy önkéntes vagy kötelezı-e;
e)
„vagyonfelügyelı”: az illetékes hatóságok által a reorganizációs intézkedések lebonyolításának céljára kinevezett személy vagy testület;
f)
„felszámoló”: az illetékes hatóságok vagy a biztosító irányító testületei által a felszámolási eljárás lebonyolítása céljából kinevezett személy vagy testület;
g)
„biztosítási kárigény”: minden olyan összeg, amivel a biztosító biztosított személyeknek, ügyfeleknek, kedvezményezetteknek vagy bármilyen más olyan sértett félnek tartozik, akinek közvetlen kereseti joga van a biztosítóval szemben, és amely valamely biztosítási szerzıdésbıl vagy a 2. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontjában elıírt bármiféle, a közvetlen biztosítás körébe tartozó ügyletbıl származik, ideértve a szóban forgó személyek számára félretett összegeket, amennyiben az adósság bizonyos elemei még nem ismertek.
Biztosítási kárigénynek kell tekinteni azokat a biztosítási díjakat is, amelyekkel a biztosít a felszámolási eljárás megindítása elıtt az elsı albekezdés g) pontjában említett biztosítási szerzıdések, illetve ügyletek meg nem kötése vagy felmondása miatt tartozik az ilyen szerzıdésekre vagy ügyletekre alkalmazandó jogszabályok szerint. 2.
E címnek az olyan biztosítók valamely tagállamban lévı fióktelepére vonatkozóan, amelyeknek a fıirodája a Közösségen kívül található, a reorganizációs intézkedésekre és felszámolási eljárásokra vonatkozó alkalmazása érdekében a következı fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: a)
„székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a fióktelep a 143–147. cikknek megfelelıen engedélyt kapott;
b)
„felügyeleti hatóságok”: annak a tagállamnak a felügyeleti hatóságai, amelyben a fióktelep engedélyt kapott;
c)
„illetékes hatóságok”: annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben a fióktelep engedélyt kapott. II. FEJEZET REORGANIZÁCIÓS INTÉZKEDÉSEK
PE 425.401\ 181
HU
271. cikk A reorganizációs intézkedések elfogadása – alkalmazandó jog 1.
Kizárólag a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai jogosultak döntést hozni reorganizációs intézkedésekrıl biztosítók tekintetében, beleértve azok fióktelepeit is.
2.
A reorganizációs intézkedések nem zárják ki a felszámolási eljárás megindítását a székhely szerinti tagállam részérıl.
3.
A reorganizációs intézkedésekre a székhely szerinti tagállamban alkalmazandó törvények, rendeletek és eljárások irányadók, kivéve, amennyiben errıl a 287–294. cikk másképpen rendelkezik.
4.
A székhely szerinti tagállam jogszabályai szerint hozott reorganizációs intézkedések teljes körő hatállyal bírnak az egész Közösségben, minden további formalitás nélkül, beleértve a más tagállamokban harmadik felekkel szembeni intézkedéseket is, még akkor is, ha az ilyen más tagállamok jogszabályai nem rendelkeznek az ilyen reorganizációs intézkedésekrıl, vagy alternatív módon, végrehajtásukat olyan feltételektıl teszik függıvé, amelyek nem teljesültek.
5.
A reorganizációs intézkedések az egész Közösség területén akkor lépnek hatályba, amikor érvényességük a székhely szerinti tagállamban kezdetét veszi. 272. cikk A felügyeleti hatóságok tájékoztatása
A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai kötelesek sürgısen tájékoztatni az említett tagállam felügyeleti hatóságait bármilyen reorganizációs intézkedésrıl hozott határozatukról, ahol lehetséges, még annak elfogadása elıtt, illetve, ha ez nem lehetséges, akkor közvetlenül azután. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai kötelesek sürgısen tájékoztatni az összes többi tagállam felügyeleti hatóságait a reorganizációs intézkedések elfogadására vonatkozó határozatról, beleértve az ilyen intézkedések lehetséges gyakorlati hatásait is. 273. cikk A reorganizációs intézkedésekrıl szóló határozatok közzététele 1.
Amennyiben a székhely szerinti tagállamban fellebbezni lehet valamely reorganizációs intézkedés ellen, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai, a vagyonfelügyelı vagy bármilyen, a székhely szerinti tagállamban erre jogosult személy köteles a reorganizációs intézkedésre vonatkozó határozatot a székhely szerinti tagállamban az elıírt közzétételi eljárásoknak megfelelıen nyilvánosságra hozni, továbbá a reorganizációs intézkedést tartalmazó dokumentum kivonatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétenni. A többi tagállam felügyeleti hatóságai, amelyeket a 272. cikknek megfelelıen tájékoztattak a reorganizációs intézkedésrıl szóló határozatról, az általuk helyénvalónak ítélt módon biztosíthatják az ilyen határozat közzétételét illetékességi területükön.
182 /PE 425.401
HU
2.
Az (1) bekezdésben elıírt közleményekben meg kell határozni a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, az alkalmazandó jogot, amint arról a 271. cikk (3) bekezdése rendelkezik, valamint a kinevezett vagyonfelügyelıt, ha van ilyen. A közleményeket annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell elkészíteni, amelyben a tájékoztatót nyilvánosságra hozzák.
3.
A reorganizációs intézkedések alkalmazandók, függetlenül a közzétételre vonatkozó (1) és (2) bekezdésben meghatározott rendelkezésektıl, és teljes mértékben hatályosak a hitelezıkkel szemben, kivéve, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai vagy az ilyen tagállam törvényei errıl másképpen rendelkeznek.
4.
Amennyiben a reorganizációs intézkedések kizárólag a biztosító részvényeseinek, tagjainak vagy alkalmazottainak jogait érinti e minıségükben, az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó, kivéve, ha az ilyen reorganizációs intézkedésekre alkalmazandó jog másképpen rendelkezik. Az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk azt a módot, amely szerint az elsı albekezdésben említett feleket az alkalmazandó jognak megfelelıen tájékoztatni kell. 274. cikk Az ismert hitelezık tájékoztatása - a követelések benyújtásának joga
1.
Amennyiben a székhely szerinti tagállam jogszabályai elıírják a követelés benyújtását annak elismerése céljából, vagy kötelezıen elıírja azoknak a hitelezıknek a tájékoztatását a reorganizációs intézkedésrıl, akiknek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy fıirodája abban a tagállamban van, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai vagy a vagyonfelügyelı szintén kötelesek tájékoztatni azokat az ismert hitelezıket, akiknek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy fıirodája egy másik tagállamban van a 283. cikknek és a 285. cikk (1) bekezdésének megfelelıen.
2.
Amennyiben a székhely szerinti tagállam jogszabályai rendelkeznek azoknak a hitelezıknek a követelésbenyújtási vagy követeléseikkel kapcsolatban észrevételezési jogáról, akiknek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy fıirodája abban a tagállamban van, a valamely másik tagállamban lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel vagy fıirodával rendelkezı hitelezıknek ugyanilyen joggal kell rendelkezniük a 284. cikknek és a 285. cikk (2) bekezdésének megfelelıen. III. FEJEZET FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS 275. cikk A felszámolási eljárás megindítása – a felügyeleti hatóságok tájékoztatása
1.
Kizárólag a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai jogosultak határozatot hozni valamely biztosító tekintetében felszámolási eljárás megindításáról, beleértve annak más tagállamokban lévı fióktelepeit is. A határozat meghozható a reorganizációs intézkedések hiányában vagy elfogadásuk után is.
PE 425.401\ 183
HU
2.
A biztosító (beleértve annak más tagállamokban lévı fióktelepeit is) ellen felszámolási eljárás megindítására vonatkozó, a székhely szerinti tagállam jogszabályai szerint elfogadott határozatot további formalitások nélkül az egész Közösségben el kell ismerni, és az mihelyt a határozat abban a tagállamban, amelyben az eljárást megindították, hatályba lép, a többi tagállam területén is hatályosul.
3.
A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai sürgısen tájékoztatják az érintett tagállam felügyeleti hatóságait a felszámolási eljárás megindításáról hozott határozatról, ha lehetséges, még az eljárás megindítása elıtt, vagy ennek sikertelensége esetén közvetlenül az után. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai kötelesek sürgısen tájékoztatni az összes többi tagállam felügyeleti hatóságait a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatról, ideértve az ilyen eljárás lehetséges gyakorlati hatásait is. 276. cikk Alkalmazandó jog
1.
Valamely biztosító tekintetében a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatra, a felszámolási eljárásra és annak hatásaira a székhely szerinti tagállamban alkalmazandó jogszabályok az irányadók, kivéve, ha errıl a 287–294. cikk másképpen rendelkezik.
2.
A székhely szerinti tagállam joga határozza meg legalább a következıket: a)
azokat az eszközöket, amelyek a csıdvagyon részét képezik, és a biztosító által a felszámolási eljárás megindítása után megszerzett vagy rá szálló eszközök kezelését;
b)
a biztosító és a felszámoló jogköreit;
c)
azokat a feltételeket, amelyek alapján beszámítást lehet alkalmazni;
d)
a felszámolási eljárásnak azokra az érvényben levı szerzıdésekre gyakorolt hatásait, amelyekben a biztosító szerzıdı fél;
e)
a felszámolási eljárásnak az egyes hitelezık által indított eljárásokra gyakorolt hatásait a függıben lévı peres eljárások kivételével a 294. cikkben említetteknek megfelelıen;
f)
azokat a követeléseket, amelyeket a biztosító csıdvagyonával szemben be kell nyújtani és a felszámolási eljárás megindítása után felmerülı követelések kezelési módját;
g)
a követelések benyújtására, igazolására és elfogadására irányadó szabályokat;
h)
az eszközök értékesítésébıl származó bevétel felosztására, a követelések rangsorolására, és a felszámolási eljárás megindítása után valamely dologi jog vagy beszámítás révén részleges kielégítést nyert hitelezık jogaira irányadó szabályokat;
184 /PE 425.401
HU
i)
a felszámolási eljárás befejezésének feltételeit és következményeit, különös tekintettel a csıdegyezséggel történı lezárásra;
j)
a hitelezıknek a felszámolási eljárás lezárása után fennálló jogait;
k)
a felet, aki a felszámolási eljárás során felmerülı költségeket és kiadásokat viseli;
l)
a valamennyi hitelezı számára hátrányos jogi aktusok semmisségére, megtámadhatóságára vagy végrehajthatatlanságára vonatkozó szabályokat. 277. cikk A biztosítási kárigények kezelése
1.
A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a biztosítási kárigények elsıbbséget élvezzenek a biztosítóval szembeni egyéb követelésekkel szemben az alábbi módok egyikének vagy mindkettınek megfelelıen: a)
a biztosítástechnikai tartalékokat képviselı eszközök tekintetében a biztosítási kárigények abszolút elsıbbséget élveznek bármilyen más, a biztosítóval szembeni igénnyel szemben;
b)
a biztosító összes eszköze tekintetében a biztosítási kárigények elsıbbséget élveznek minden más, a biztosítóval szembeni igénnyel szemben a következık kivételével: i.
a munkavállalók munkaszerzıdésekbıl és munkaviszonyból származó követelései;
ii.
államháztartási szervek adójellegő követelései;
iii.
a társadalombiztosítási rendszerek követelései;
iv.
a dologi jog hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozó követelések.
2.
Az (1) bekezdésben foglaltak sérelme nélkül a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a felszámolási eljárás során felmerülı költségek egésze vagy egy része elsıbbséget élvezzen a biztosítási kárigényekkel szemben a nemzeti jogukban meghatározott módon.
3.
Azok a tagállamok, amelyek az (1) bekezdés a) pontjában elıírt módszert választották, kötelesek elıírni a biztosítók számára, hogy a 278. cikkel összhangban külön nyilvántartást hozzanak létre, és azt naprakészen vezessék. 278. cikk Külön nyilvántartás
1.
Minden biztosító fıirodájában külön nyilvántartást vezet azokról az eszközökrıl, amelyeket a székhely szerinti tagállam joga szerint számított és befektetett biztosítástechnikai tartalékainak fedezetére használ.
PE 425.401\ 185
HU
2.
Amennyiben valamely biztosító mind nem-élet, mind életbiztosítással foglalkozik, fıirodájában külön nyilvántartásokat vezet mindkét üzletágra. Azonban amennyiben a tagállam engedélyezi a biztosítónak, hogy életbiztosítási fedezetet nyújtson, illetve hogy az I. melléklet A. pontjának 1. és 2. ágazatában felsorolt kockázatokra nyújtson fedezetet, rendelkezhet úgy, hogy az ilyen biztosítók összes tevékenységükrıl egyetlen nyilvántartást vezessenek.
3.
A székhely szerinti tagállamban alkalmazandó jog szerint értékelt, nyilvántartásba vett eszközök összértéke semmilyen idıpontban sem lehet kevesebb a biztosítástechnikai tartalékok értékénél.
4.
Amennyiben valamely nyilvántartásba vett eszköz valamely hitelezı vagy harmadik fél javára dologi jog hatálya alá tartozik, ami azt eredményezi, hogy az eszköz értékének ez a része nem áll rendelkezésre kötelezettségvállalások fedezetére, ezt a tényt fel kell venni a nyilvántartásba, és a rendelkezésre nem álló összeget nem szabad a (3) bekezdésben említett összértékbe beszámítani.
5.
A következı esetekben egy eszköznek a biztosító felszámolása esetén történı kezelését a 157. cikk (1) bekezdésének a) pontjában megállapított módszerre tekintettel a székhely szerinti tagállam joga határozza meg, kivéve akkor, ha a 288., 289. és 290. cikk vonatkozik az adott eszközre:
6.
a)
Amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok fedezetére használt eszköz valamely hitelezı vagy harmadik fél javára dologi jog hatálya alá tartozik úgy, hogy nem felel meg a 4. bekezdésben meghatározott feltételeknek;
b)
amikor az ilyen eszköz valamely hitelezı vagy harmadik fél javára jogcímfenntartás hatálya alá tartozik;
c)
amikor a hitelezı jogosult követelésének a biztosító követelésével szembeni beszámítására.
A felszámolási eljárás megindítása után az (1)–(5) bekezdés szerint nyilvántartásba vett eszközök összetételét nem szabad megváltoztatni, és a csak gépelési jellegő hibák javítása kivételével, a nyilvántartásokat semmiképpen sem szabad megváltoztatni, kivéve az illetékes hatóság engedélyével. Azonban, a felszámoló hozzáadja az említett eszközökhöz az ezekbıl származó hozamot, valamint a felszámolási eljárás megindítása, illetve a biztosítási kárigények kifizetésének idıpontja vagy a portfólió esetleges átruházásának idıpontja között az érintett biztosítási ágazat tekintetében kézhez vett tiszta díjbevétel összegét.
7.
Ha az eszközök értékesítésének eredménye kevesebb, mint a nyilvántartásban becsült értékük, a felszámolónak indokolnia kell ezt a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai elıtt. 279. cikk Átruházás valamely garanciarendszerre
186 /PE 425.401
HU
A székhely szerinti tagállam rendelkezhet úgy, hogy ahol a biztosítási hitelezık jogait az ilyen tagállamban létrehozott garanciarendszerre ruházták át, az ilyen rendszer követelései ne élvezzék a 277. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezések elınyeit. 280. cikk Az elsıbbséget élvezı követelések eszközökkel történı fedezete A 277. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott lehetıséget választó tagállamok kötelesek elıírni minden biztosítónak, hogy gondoskodjanak arról, hogy azokat a követeléseket, amelyek a 277. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében elsıbbséget élvezhetnek a biztosítási kárigényekkel szemben, és amelyeket a biztosító könyvelésében nyilvántartásba vettek, eszközökkel fedezzék bármely idıpontban és a lehetséges felszámolástól függetlenül. 281. cikk Az engedély visszavonása 1.
Amennyiben valamely biztosító ellen a felszámolási eljárás megindításáról hoznak határozatot, e biztosító engedélyét vissza kell vonni a 142. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelıen, kivéve a (2) bekezdés céljaiból szükséges mértéket.
2.
Az engedélynek az (1) bekezdés szerinti visszavonása nem akadályozza a felszámolót, illetve az illetékes hatóságok által kijelölt más személyt a biztosító bizonyos tevékenységeinek folytatásában addig a mértékig, ameddig az szükséges vagy helyénvaló a felszámolás céljaiból. A székhely szerinti tagállam rendelkezhet úgy, hogy az ilyen tevékenységeket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak jóváhagyásával és felügyelete alatt kell végezni. 282. cikk A felszámolási eljárásokról szóló határozatok közzététele
1.
Az illetékes hatóság, a felszámoló vagy az illetékes hatóság által e célra kinevezett bármely személy köteles a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatot a székhely szerinti tagállamban elıírt közzétételi eljárásoknak megfelelıen nyilvánosságra hozni, valamint a felszámolásra vonatkozó határozat kivonatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétenni. Az összes többi tagállam felügyeleti hatósága, amelyet a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatról a 275. cikk (3) bekezdésének megfelelıen tájékoztattak, biztosíthatja az ilyen határozatnak az illetékességi területén történı közzétételét az általa helyénvalónak tekintett módon.
2.
Az (1) bekezdésben említett tájékoztatóban meg kell határozni a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, az alkalmazandó jogot és a kinevezett felszámolót. A tájékoztatót annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell elkészíteni, amelyben azt közreadják. PE 425.401\ 187
HU
283. cikk Az ismert hitelezık tájékoztatása 1.
A felszámolási eljárás megindításakor a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai, a felszámoló, illetve az illetékes hatóságok által e célra kinevezett bármely személy köteles késedelem nélkül minden olyan ismert hitelezıt, akinek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy fıirodája egy másik tagállamban van, egyénileg írásban tájékoztatni.
2.
Az (1) bekezdésben említett írásos tájékoztatásnak a határidık, a határidıkkel kapcsolatban meghatározott szankciók , a követelések illetve a követelésekre és bármely más intézkedésekre vonatkozó észrevételek elfogadására felhatalmazott testület vagy hatóság megjelölésére kell kiterjednie. Az írásos tájékoztatásban jelezni kell, hogy azoknak a hitelezıknek, akiknek a követelései elsıbbséget élveznek vagy dologi joggal biztosítottak, be kell-e követeléseiket nyújtani. A biztosítási kárigények esetén az írásos tájékoztatásban jelezni kell továbbá a felszámolási eljárás biztosítási szerzıdésekre gyakorolt általános hatásait, különösen azt az idıpontot, amikor a biztosítási szerzıdések vagy ügyletek hatályukat vesztik, illetve a biztosított személyeknek a szerzıdéssel vagy ügylettel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit. 284. cikk Követelések benyújtásának joga
1.
Mindazok a hitelezık, beleértve a tagállamok állami hatóságait is, akiknek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy fıirodája a székhely szerinti tagállamon kívüli valamelyik tagállamban van, jogosult követelést benyújtani, vagy a követelésekkel kapcsolatban írásos észrevételeit elıterjeszteni.
2.
Az (1) bekezdésben említett hitelezıknek a követeléseit ugyanúgy kell kezelni és rangsorolni, mint az azonos jellegő olyan hitelezık által benyújtható követeléseket, akiknek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy fıirodája a székhely szerinti tagállamban van. Az illetékes hatóságok tehát a közösségi szinten megkülönböztetésmentesen mőködnek.
3.
Kivéve azokat az eseteket, amikor a székhely szerinti tagállam joga másképpen rendelkezik, a hitelezı az igényét alátámasztó dokumentumok másolatait megküldi az illetékes hatóságnak, és jelzi a következıket: a)
a követelés jellegét és összegét;
b)
a követelés felmerülésének idıpontját;
c)
hogy hivatkozik-e elsıbbségre, dologi jogi biztosítékra vagy a követelés tekintetében a jogcím fenntartására;
d)
adott esetben, hogy milyen eszközöket fedez az ı biztosítéka.
A 277. cikkben a biztosítási kárigényeknek nyújtott elsıbbséget nem kell jelezni. 188 /PE 425.401
HU
285. cikk Nyelv és nyomtatvány 1.
A 283. cikk (1) bekezdésében említett írásos tájékoztatót a székhely szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell benyújtani. Evégett egy nyomtatványt kell használni, amelyen a következı címek egyike szerepel az Európai Unió összes hivatalos nyelvén: a)
„Felhívás követelés benyújtására; betartandó határidık”;
b)
ahol a székhely szerinti tagállam joga a követelésekre vonatkozó észrevételek beterjesztésérıl rendelkezik „Felhívás követelésekre vonatkozó észrevételek beterjesztésérıl; betartandó határidık”.
Azonban, amikor valamely ismert hitelezı biztosítási kárigény jogosultja, a 283. cikk (1) bekezdésében említett írásos értesítésben foglalt információt annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell megadni, amelyben a hitelezı lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy fıirodája van. 2.
A hitelezık, akiknek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy fıirodája a székhely szerinti tagállamon kívüli valamelyik tagállamban van, az ilyen másik tagállam hivatalos nyelvén, vagy valamelyik hivatalos nyelvén nyújthatják be követeléseiket, vagy terjeszthetik elı észrevételeiket. Azonban ebben az esetben a követeléseik benyújtása vagy követeléseikre vonatkozó észrevételeiknek elıterjesztése, esettıl függıen , a székhely szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén viseli a „Követelés benyújtása” vagy „Követelésekre vonatkozó észrevételek elıterjesztése” címet, esettıl függıen. 286. cikk A hitelezık rendszeres tájékoztatása
1.
A felszámolók megfelelı módon és rendszeresen kötelesek a hitelezıket tájékoztatni a felszámolás elırehaladtáról.
2.
A tagállamok felügyeleti hatóságai tájékoztatást kérhetnek a felszámolási eljárás fejleményeirıl a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságaitól. IV. FEJEZET KÖZÖS RENDELKEZÉSEK 287. cikk Bizonyos szerzıdésekre és jogokra gyakorolt hatások
A 271. és 276. cikktıl eltérve, a reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárások megindításának hatásaira a következık vonatkoznak:
PE 425.401\ 189
HU
(1)
a munkaszerzıdések és munkaviszonyok esetében kizárólag a munkaszerzıdés szerinti tagállam törvényei;
(2)
az ingatlan használatára vagy megszerzésére feljogosító szerzıdés esetében kizárólag annak a tagállamnak a joga, amelynek területén az ingatlan található;
(3)
a biztosítónak az állami nyilvántartásba vételi kötelezettség alá tartozó ingatlanra, hajóra vagy légijármőre vonatkozó jogai esetében annak a tagállamnak a joga, amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik. 288. cikk Harmadik felek dologi jogai
1.
A reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárások megindítása nem érinti a hitelezık vagy harmadik felek olyan dologi jogait, amelyek az ilyen intézkedések foganatosítása, illetve az eljárás megindításának idıpontjában egy másik tagállam területén található, és a biztosító tulajdonát képezı tárgyi eszközökre vagy immateriális javakra, ingó vagy ingatlan eszközökre vonatkoznak, legyenek azok konkrét eszközök vagy meghatározatlan eszközök folyamatosan változó összessége.
2.
Az (1) bekezdésben említett jogok közé tartoznak legalább a következık: a)
az eszközök közvetlen vagy közvetett elidegenítésének joga és az ilyen eszközökbıl származó bevételbıl vagy jövedelembıl a kielégítés joga elsısorban zálogjog vagy jelzálog révén;
b)
a kizárólagos jog valamely követelés teljesítésére, különösen a követelés tekintetében a zálogjoggal biztosított jog, vagy a követelés garancia útján történı engedményezése;
c)
az eszközök visszakövetelésének vagy a rájuk vonatkozó kárpótlás követelésének joga bárkivel szemben, aki az erre jogosult fél szándékával ellentétes módon az eszközöket birtokolja, vagy használja;
d)
az eszközök haszonélvezetére vonatkozó jog.
3.
Az állami nyilvántartásba bejegyzett és harmadik felekkel szemben érvényesíthetı jogot, amely alapján az (1) bekezdés szerinti dologi jog megszerezhetı, dologi jognak kell tekinteni ▌.
4.
Az (1) bekezdés nem zárja ki a 276. cikk (2) bekezdésének l) pontjában említett, semmisségre, megtámadhatóságra vagy végrehajthatatlanságra irányuló lépéseket. 289. cikk A jogcím fenntartása
1.
Valamely eszközt megvásárló biztosító ellen a reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárás megindítása nem érinti az értékesítınek a jogcím fenntartására alapuló jogait, amennyiben az ilyen intézkedések foganatosításakor vagy a felszámolási
190 /PE 425.401
HU
eljárás megindításakor az eszköz az említett intézkedéseket foganatosító, illetve a felszámolási eljárást megindító tagállamtól eltérı tagállam területén volt. 2.
A reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárás megindítása valamely eszközt értékesítı biztosítóval szemben - az eszköz átadás-átvétele után - nem ad okot az értékesítés visszavonására vagy felmondására, és nem akadályozza a vevıt a jogcím megszerzésében, amennyiben az ilyen intézkedés vagy eljárás megindításakor az értékesített eszköz az említett intézkedéseket foganatosító, illetve a felszámolási eljárást megindító tagállamtól eltérı tagállam területén volt.
3.
Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem zárják ki a 276. cikk (2) bekezdésének l) pontjában említett, semmisségre, megtámadhatóságra vagy végrehajthatatlanságra irányuló lépéseket. 290. cikk Beszámítás
1.
A reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárások megindítása nem érinti a hitelezık azon jogát, hogy igényeljék követeléseiknek a biztosító követeléseivel szembeni beszámítását, amennyiben az ilyen beszámítást a biztosító követeléseire alkalmazandó jog lehetıvé teszi.
2.
Az (1) bekezdés nem zárja ki a 276. cikk (2) bekezdésének l) pontjában említett, semmisségre, megtámadhatóságra vagy végrehajthatatlanságra irányuló lépéseket. 291. cikk Szabályozott piacok
1.
A 288. cikk sérelme nélkül valamely reorganizációs intézkedésnek vagy a felszámolási eljárás megindításának valamely szabályozott piac résztvevıinek jogaira és kötelezettségeire gyakorolt hatására kizárólag az adott piacra alkalmazandó jog az irányadó.
2.
Az (1) bekezdésben foglaltak nem zárják ki a 276. cikk (2) bekezdésének l) pontjában említett, semmisségre, megtámadhatóságra vagy végrehajthatatlanságra irányuló eljárást, amely az adott szabályozott piacra irányadó jog szerint a kifizetések vagy a tranzakciók hatálytalanítására irányul. 292. cikk Hátrányos intézkedések
A 276. cikk (2) bekezdésének l) pontja nem alkalmazható, amennyiben az a személy, aki hasznot húzott egy, az összes hitelezı számára hátrányos jogi intézkedésbıl, bizonyítja, hogy az intézkedés a székhely szerinti tagállamon kívüli valamelyik tagállam joga alá tartozik, valamint ez a jog az adott esetben nem teszi lehetıvé az ilyen intézkedés megtámadását. 293. cikk Harmadik fél vásárlók védelme PE 425.401\ 191
HU
A következı jog alkalmazandó , amennyiben a biztosító valamely reorganizációs intézkedés elfogadása vagy a felszámolási eljárás megindítása után megkötött szerzıdéssel ellenérték ellenében elidegeníti a következık valamelyikét: (1)
egy ingatlan esetében annak a tagállamnak a joga, amelynek területén az ingatlan található;
(2)
közhitelő lajstromozásra kötelezett hajó vagy légi jármő esetében annak a tagállamnak a joga, amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik;
(3)
átruházható vagy másfajta értékpapír esetében, amelynek léte vagy átruházása egy tagállamban található, illetve ott vezetett, jogszabály által elıírt nyilvántartásba, számlára vagy központi letéti rendszerbe való bejegyzést igényel, annak a tagállamnak a joga, amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást, számlát vagy rendszert vezetik. 294. cikk Függıben lévı peres ügyek
A reorganizációs intézkedéseknek vagy felszámolási eljárásoknak a biztosítótól elvont eszközök vagy megvont jogok tárgyában indított, de függıben lévı peres ügyekre gyakorolt hatásaira kizárólag annak a tagállamnak a joga irányadó, amelyben a peres ügy függıben van. 295. cikk Vagyonfelügyelık és felszámolók 1.
A vagyonfelügyelı vagy felszámoló kinevezését az eredeti kinevezı határozat hitelesített másolatával vagy bármilyen más, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által kibocsátott igazolással kell tanúsítani. A tagállam, amelynek a területén a vagyonfelügyelı vagy felszámoló eljárni kíván, megkövetelheti ezen igazolásnak a szóban forgó tagállam hivatalos nyelvére vagy valamelyik hivatalos nyelvére történı lefordítását. A fordítás formális hitelesítésére vagy más hasonló formalitásra nincs szükség.
2.
A vagyonfelügyelık és felszámolók jogosultak az összes tagállam területén mindazokat a jogköröket gyakorolni, amelyek gyakorlására a székhely szerinti tagállam területén jogosultak. A székhely szerinti tagállam jogával összhangban a reorganizációs intézkedés vagy a felszámolási eljárás során ki lehet nevezni személyeket a vagyonfelügyelık vagy felszámolók segítésére, vagy képviseletére, különösen a fogadó tagállamokban és különösen annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak az ezen államban lévı hitelezıknél felmerülı esetleges nehézségek megoldásában.
3.
A székhely szerinti tagállam joga szerinti jogköreik gyakorlása során a vagyonfelügyelık vagy felszámoló k köteles ek betartani azoknak a tagállamoknak a jogszabályait, amelyeknek a területén eljárni kívánnak, különös tekintettel az eszközök értékesítésére és az alkalmazottak tájékoztatására vonatkozó rendelkezésekre.
192 /PE 425.401
HU
Ezek a jogkörök nem tartalmazhatják kényszer alkalmazását vagy a peres eljárásokban vagy jogvitákban az ítélkezés jogát. 296. cikk Az állami nyilvántartásba való felvétel 1.
A vagyonfelügyelı, a felszámoló vagy a székhely szerinti tagállamban megfelelıen felhatalmazott más hatóság vagy személy kérheti, hogy a reorganizációs intézkedést vagy a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatot jegyezzék be bármilyen más tagállamokban vezetett vonatkozó állami nyilvántartásba. Azonban, ha valamely tagállam kötelezı nyilvántartásba vételt ír elı, az elsı albekezdésben említett hatóság vagy személy köteles minden intézkedést meghozni az ilyen nyilvántartásba vétel biztosítására.
2.
A nyilvántartásba vétel költségeit az eljárás során felmerülı költségnek, illetve kiadásnak kell tekinteni. 297. cikk Szakmai titoktartás
Mindazokat a személyeket, akik az 272., 275. és 298. cikkben elıírt eljárásokkal kapcsolatban információ fogadására vagy kiadására kötelesek, a 63–68. cikkben meghatározott módon a szakmai titoktartás kötelezettsége terheli, kivéve az igazságügyi hatóságokat, amelyekre a fennálló nemzeti jogszabályok vonatkoznak. 298. cikk Harmadik országbeli biztosítók fióktelepeinek a kezelése Ha egy, a Közösségen kívüli fıirodával rendelkezı biztosítónak több mint egy tagállamban vannak fióktelepei, valamennyi fióktelepet függetlenül kell kezelni ezen cím alkalmazása során. E tagállamok illetékes hatóságai és felügyeleti hatóságai igyekeznek cselekményeiket összehangolni. A vagyonfelügyelık vagy felszámolók hasonlóképpen megkísérlik cselekményeiket összehangolni. V. CÍM EGYÉB RENDELKEZÉSEK ▌ 300. cikk Bírósághoz fordulás joga
PE 425.401\ 193
HU
A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvnek végrehajtása érdekében elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra vonatkozóan hozott határozatokkal szemben a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak joga legyen bírósághoz fordulni. 301. cikk A tagállamok és a Bizottság közötti együttmőködés 1.
A tagállamok együttmőködnek a biztosítás és viszontbiztosítás felügyeletének Közösségen belüli megkönnyítése, valamint ezen irányelv alkalmazása érdekében.
2.
A Bizottság és a tagállamok felügyeleti hatóságai szorosan együttmőködnek a biztosítás és viszontbiztosítás felügyeletének Közösségen belüli megkönnyítése, valamint az irányelv alkalmazása során adódó bármilyen nehézség vizsgálata érdekében.
3.
A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot minden nagyobb nehézségrıl, amely ezen irányelv alkalmazása során felmerül. A Bizottság és az érintett tagállamok felügyeleti hatóságai minden ilyen nehézséget a lehetı leggyorsabban kivizsgálnak, hogy rá megfelelı megoldást találjanak. 302. cikk Euro
Amikor az irányelv az eurót említi, az adott év december 31. napjától alkalmazandó nemzeti valutában kifejezett árfolyamérték a megelızı október hónap utolsó olyan napján érvényes érték, amelyre vonatkozóan az euro árfolyamértékek az összes közösségi állam valutájában rendelkezésre állnak. 303. cikk Euróban megadott összegek felülvizsgálata Az ezen irányelvben euróban megadott összegeket ötévente ki kell igazítani úgy, hogy az euróban megállapított bázisösszeget megemelik az Eurostat által közzétett, az összes tagállamot átfogó, általános európai fogyasztói árindexben 2012. október 31. és a kiigazítás dátuma között bekövetkezett százalékos változással és ezt 100 000 euró többszörösére kerekítik. Ha a legutolsó kiigazítás óta a százalékos változás 5%-nál kisebb, az összegek nem kerülnek kiigazításra. A Bizottság a kiigazított összegeket közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A tagállamok a kiigazított összegeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában történt közzétételétıl számított 12 hónapon belül végrehajtják. 304. cikk Bizottsági eljárás 194 /PE 425.401
HU
1.
A Bizottság munkáját a ║ 2003. november 5-i 2004/9/EK bizottsági határozat1 alapján létrehozott európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság segíti.
2.
Amennyiben erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.
3.
Amennyiben erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire. 305. cikk Az 56–62. cikknek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések hatálybalépése elıtt benyújtott értesítések
Az azon szándékolt részesedésszerzésekre alkalmazott értékelési eljárást, amelyekre vonatkozóan az 56–62. cikknek való megfeleléshez szükséges törvények, rendeletek vagy közigazgatási rendelkezések hatálybalépését megelızıen nyújtották be 56. cikkben említett bejelentést az illetékes hatóságok felé, a bejelentés idıpontjában a tagállamokban érvényben lévı nemzeti joggal összhangban kell elvégezni. 305a. cikk A 2003/41/EK irányelv módosítása 1.
A 17. cikk (2) bekezdése helyébe a következı szöveg lép: „A kiegészítı eszközök minimális összegének kiszámítására a 17a–17d. cikkben megállapított szabályok alkalmazandók.”
2.
A szöveg a következı 17a–17d. cikkel egészül ki: „17a. cikk A rendelkezésre álló szavatolótıke 1.
Minden tagállam elıírja, hogy a 17. cikk (1) bekezdésében említett minden olyan biztosító, amely az adott tagállam területén van, mindenkori teljes üzleti tevékenysége vonatkozásában megfelelı rendelkezésre álló szavatolótıkét képezzen, amelynek összege legalább egyenlı az ezen irányelvben meghatározott minimummal.
2.
A rendelkezésre álló szavatolótıke az intézménynek az elırelátható kötelezettségektıl mentes és immateriális javakkal csökkentett eszközeibıl áll, beleértve a következıket: a)
1
a befizetett részvénytıke, vagy kölcsönös biztosítási egyesület esetében a tényleges induló tıke, hozzáadva a biztosítási egyesület tagjainak azon számláit, amelyek kielégítik a következı feltételeket:
HL L 3., 2004.1.7., 34. o. PE 425.401\ 195
HU
3.
i.
az alapító okirat és az alapszabály elıírja, hogy ezekrıl a számlákról kifizetéseket a biztosítási egyesület tagjai számára csak olyan mértékben lehet teljesíteni, hogy emiatt a szavatolótıke ne essen az elıírt szint alá, vagy a vállalkozás megszőnése után csak akkor, ha a vállalkozás egyéb tartozásait már rendezték;
ii.
az alapító okirat és az alapszabály elıírja, hogy az i. pontban említett valamennyi kifizetés tekintetében, kivéve a biztosítási egyesületi tagság egyéni megszüntetésének esetét, az illetékes hatóságokat legalább egy hónappal elıre értesíteni kell, és azok megtilthatják a kifizetést ezen az idıszakon belül;
iii.
az alapító okirat és az alapszabály vonatkozó rendelkezéseit csak azután lehet módosítani, hogy az illetékes hatóságok kinyilvánították, hogy nincs ellenvetésük a módosítással szemben, az i. és ii. pontban foglalt feltételek sérelme nélkül;
b)
tartalékok (kötelezı és szabad tartalékok), amelyek nem a vállalt kötelezettségeknek felelnek meg;
c)
a kifizetendı osztalékok levonása után az elızı évekrıl áthozott nyereség vagy veszteség;
d)
amennyiben a nemzeti jog erre lehetıséget biztosít, a mérlegben megjelenı eredménytartalék, ott, ahol ez felhasználható az esetlegesen felmerülı veszteségek fedezetére, és ahol nem bocsátották rendelkezésre a tagoknak és kedvezményezetteknek történı kifizetésre. A rendelkezésre álló szavatolótıkét csökkenteni kell a közvetlenül az intézmény birtokában lévı saját részvények összegével.
A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a rendelkezésre álló szavatolótıke a következıket is tartalmazza: a)
kumulált elsıbbségi részvénytıke és alárendelt kölcsöntıke, a rendelkezésre álló szavatolótıke, illetve – ha ez az alacsonyabb – a minimális szavatolótıke 50 %-ig, amelynek legfeljebb 25 %-a rögzített futamidejő alárendelt kölcsöntıkébıl vagy fix lejáratú kumulált elsıbbségi részvénytıkébıl áll, feltéve hogy az intézmény csıdje vagy felszámolása esetére olyan kötelezı érvényő megállapodások léteznek, amelyek alapján az alárendelt kölcsöntıkét vagy az elsıbbségi részvénytıkét az összes többi hitelezı követelése mögé sorolják és nem fizetik vissza mindaddig, amíg az adott idıben rendezetlen összes többi tartozást nem rendezik. Az alárendelt kölcsöntıkének a következı feltételeknek is eleget kell tennie:
i. figyelembe; ii.
196 /PE 425.401
HU
kizárólag a teljes egészében befizetett pénzeszközök vehetık a rögzített lejáratú kölcsönök esetében az eredeti lejáratnak legalább ötévesnek kell lennie. A visszafizetési napot megelızı egy évnél nem késıbbi idıpontban az intézménynek tervet kell az illetékes
hatóságoknak jóváhagyásra benyújtania, amelyben bemutatja, hogyan fogja a rendelkezésre álló szavatoló tıkét az elıírt szinten tartani, vagy erre a szintre hozni a kölcsön lejáratakor; kivéve, ha azt a mértéket, amelynek erejéig a kölcsön a rendelkezésre álló szavatolótıke részeként szerepelhet, a visszafizetés napját megelızı legalább utolsó öt évben fokozatosan csökkentik. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik az ilyen kölcsönök elıtörlesztését, feltéve, hogy a kibocsátó intézmény ezt kérelmezi, és a rendelkezésére álló szavatolótıke nem süllyed a megkövetelt szint alá;
b)
iii.
azok a kölcsönök, amelyek lejárata nincs rögzítve, csak ötéves felmondással fizethetık vissza, kivéve, ha a kölcsönöket többé nem tekintik a rendelkezésre álló szavatolótıke elemének, vagy kivéve, hogy az illetékes hatóság elızetes hozzájárulását külön megkövetelik az elıtörlesztéshez. Az utóbbi esetben az intézménynek a javasolt visszafizetés idıpontja elıtt legalább hat hónappal értesítenie kell az illetékes hatóságokat, egyaránt meghatározva a visszafizetés elıtt és után rendelkezésre álló szavatoló tıkét és a minimális szavatoló tıkét. Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezik a visszafizetést, ha az intézmény szavatoló tıkéje nem csökken a megkövetelt szint alá;
iv.
a kölcsönszerzıdés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely azt írja elı, hogy, az intézmény felszámolását kivéve, meghatározott körülmények esetében a tartozás az elfogadott törlesztési idıpontok elıtt visszafizethetıvé válik;
v.
a kölcsönszerzıdést csak akkor lehet módosítani, ha az illetékes hatóságok nyilatkoztak arról, hogy nincs kifogásuk a módosítás ellen;
a meghatározott lejárati idıponttal nem rendelkezı értékpapírok és egyéb értékpapírok, beleértve az a) pontban említetteken kívüli kumulatív elsıbbségi részvényeket is, a rendelkezésre álló szavatolótıke és a minimális szavatolótıke közül a kisebb összegő fedezet 50 %-ig az összes ilyen értékpapírra és az a) pontban említett alárendelt kölcsöntıkére vonatkozóan, feltéve hogy megfelelnek a következıknek: i.
nem fizethetık vissza a bemutató kezdeményezésére vagy az illetékes hatóság elızetes beleegyezése nélkül;
ii
a kibocsátási szerzıdésnek lehetıvé kell tennie az intézmény számára, hogy elhalassza a kölcsönnel kapcsolatos kamatfizetést;
iii.
a kölcsönadó az intézménnyel szemben fennálló követeléseinek a fizetési rangsorban teljes egészében a nem alárendelt hitelezık követelései után kell következnie;
iv.
az értékpapírok kibocsátása kapcsán elkészített dokumentációnak tartalmaznia kell a tartozás és a kifizetetlen kamat veszteségfelvevıképességét, eközben lehetıvé téve a viszontbiztosító számára üzleti tevékenységének továbbfolytatását;
PE 425.401\ 197
HU
v. 4.
5.
csak a teljes egészében befizetett összegek vehetık figyelembe.
Az intézmény által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, megfelelı bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illetı illetékes hatóság egyetértésével, a rendelkezésre álló szavatolótıke a következıkbıl is állhat: a)
ott, ahol a zillmerezést nem gyakorolják, vagy amennyiben gyakorolják is, az kevesebb, mint a díjban foglalt szerzési költségek terhe, a nem zillmerezett vagy a részlegesen zillmerezett matematikai tartalék, valamint a díjban foglalt szerzési költségek terhével egyenértékő arányban zillmerezett matematikai tartalék közötti különbség. Ez a szám azonban nem haladhatja meg az életbiztosítási és foglalkoztatói nyugellátási tevékenységek vonatkozó tıkeösszegei és mindazon biztosítási kötvényekre vonatkozó matematikai tartalékok közötti különbség 3,5 %-át, amelyeknél a zillmerezés lehetséges. A különbséget csökkenteni kell az eszközként bemutatott esetleges amortizálatlan szerzési költségek összegével;
b)
az eszközértékelésbıl származó rejtett nettó tartalékok, amennyiben az ilyen rejtett nettó tartalékok nem kivételes jellegőek;
c)
a be nem fizetett részvénytıke vagy induló tıke fele, ha a befizetett rész az illetı részvény- vagy indulótıke 25 %-át teszi ki, a rendelkezésre álló szavatolótıke, illetve – ha az az alacsonyabb – a minimális szavatolótıke 50 %-áig.
A Bizottság a (2), (3) és (4) bekezdéssel kapcsolatban végrehajtási jogszabályokat fogadhat el olyan fejlemények figyelembe vétele érdekében, amelyek a szavatolótıkéhez elfogadható elemek technikai kiigazítását indokolják. Az ezen irányelv nem alapvetı fontosságú elemeinek módosítására vonatkozó intézkedéseket a 21b. cikkben említett, ellenırzéssel történı szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
17b. cikk A minimális szavatolótıke 1.
Figyelemmel a 17c. cikkre, a minimális szavatoló tıkét a (2)–(6) bekezdésben meghatározott módon, az elvállalt kötelezettségeknek megfelelıen kell meghatározni.
2.
A minimális szavatolótıke egyenlı a következı két eredmény összegével: a)
elsı szám: a viszontbiztosításba vett ügyletekkel együtt számított közvetlen biztosításokhoz, valamint a viszontbiztosításba adott ügyletekhez kapcsolódó matematikai tartalékok 4%-át meg kell szorozni az utolsó pénzügyi évre a viszontbiztosításba adott ügyletek levonásával számított összes matematikai tartaléknak a bruttó összes matematikai tartalékhoz viszonyított arányával. Ez az arány semmiképpen sem lehet 85 %-nál kevesebb;
198 /PE 425.401
HU
b)
második szám: azoknál a szerzıdéseknél, ahol a kockáztatott tıke nem negatív, az ilyen, az intézmény által vállalt tıke 0,3 %-át meg kell szorozni az utolsó pénzügyi év viszontbiztosításba adott és visszaengedményezett ügyletek után az intézmény kötelezettségeként fennmaradó teljes kockáztatott tıke és a viszontbiztosítással nem csökkentett teljes kockáztatott tıke arányával; ez az arány semmi esetre sem lehet 50 %-nál kisebb.
A legfeljebb három éves idıszakon belüli elhalálozásra vonatkozó életbiztosítás esetén a fenti százalékarány 0,1 %; a három évnél több, de öt évnél kevesebb idıtartamra szóló ilyen életbiztosításoknál a fenti százalékarány 0,15 %. 3.
[A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló] 2009/.../EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése a) pontjának iii. alpontjában említett kiegészítı biztosítás tekintetében a minimális szavatolótıke egyenlı a 17d. cikkben az intézményekre megállapított minimális szavatolótıkével.
4.
[A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló] 2009/.../EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett tıkésítési mőveletek tekintetében a minimális szavatolótıke egyenlı a (2). cikk a) pontjának megfelelıen kiszámított matematikai tartalékok 4 %-ával.
5.
[A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló] 2009/.../EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése b) pontjának i. alpontjában említett mőveletek tekintetében a minimális szavatolótıke egyenlı eszközeik 1 %-ával.
6.
[A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló] 2009/.../EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában említett befektetési alapokhoz kapcsolódó biztosítások, és [a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdésérıl és gyakorlásáról szóló] 2009/.../EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése b) pontjának iii, iv. és v. alpontjában említett mőveletek tekintetében a minimális szavatolótıke egyenlı a következık összegével: a)
amennyiben az intézmény befektetési kockázatot visel, a (2) bekezdés a) pontjának megfelelıen kiszámított biztosítástechnikai tartalékok 4 %-a;
b)
amennyiben az intézmény nem visel befektetési kockázatot, de az igazgatási költségek nagyságát több mint öt évre rögzítették, a biztosítástechnikai tartalékok 1 %-a, a (2) bekezdés a) pontjának megfelelıen kiszámítva;
c)
amennyiben az intézmény nem visel technikai kockázatot, és az igazgatási költségek nagyságát nem rögzítették több mint öt évre, az elızı év adott biztosítási ágra vonatkozó nettó ügyviteli kiadásainak 25 %-a;
d)
amennyiben az intézmény halál esetére szóló kockázatot vállal, a (2) bekezdés b) pontjának megfelelıen kiszámított kockázati tıke 0,3 %-a. PE 425.401\ 199
HU
17c. cikk Garanciaalap 1.
A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a 17b. cikkben meghatározott minimális szavatolótıke egyharmada képezze a biztonsági tıkét. A biztonsági tıke a 17a. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint – a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága jóváhagyásával – a (4) bekezdés b) pontjában felsorolt tételekbıl áll.
2.
A biztonsági tıke legalább 3 millió EUR. A tagállam engedélyezheti a minimális biztonsági tıke egynegyedével való csökkentését a kölcsönös biztosítási vagy ilyen típusú vállalkozások esetében.
17d. cikk Minimális szavatolótıke a 17b. cikk (3) bekezdése alkalmazásában 1.
A minimális szavatolótıke meghatározható egyrészt a biztosítási díjak vagy hozzájárulások éves összege alapján, másrészt az utolsó három üzleti év átlagos kárigényteher alapján.
2.
A minimális szavatolótıke összege a (3) és (4) bekezdés szerinti két eredmény közül a magasabb összeggel egyenlı.
3.
A díjak alapját az alábbiak szerint kiszámított bruttó díjelıírások vagy hozzájárulások közül a nagyobbik, a bruttó megszolgált díjak vagy hozzájárulások felhasználásával számolják ki. A díjakat vagy hozzájárulásokat, amelyek tartalmazzák a közvetlen üzleti tevékenységgel összefüggı díjakhoz vagy hozzájárulásokhoz kapcsolódó költségeket az elmúlt pénzügyi évben, összesíteni kell. Ehhez az összeghez hozzá kell adni az utolsó pénzügyi évben a viszontbiztosításba vett üzletek összes díjbevételét. Ebbıl az összegbıl azután le kell vonni az utolsó pénzügyi évben törölt biztosítási díjak vagy befizetések teljes összegét, valamint az összesítésben szereplı díjakat vagy befizetéseket terhelı adók és illetékek teljes összegét. Az így kapott összeget két részre kell osztani, az elsı az összeg 50 millió eurót meg nem haladó része, a második rész az 50 millió eurót meghaladó része; ki kell számítani, majd összeadni ezeknek a részeknek a 18 %-át, illetıleg a 16 %-át. Az eredmény úgy adódik, hogy az így kiszámított összeget meg kell szorozni arra az utolsó három pénzügyi évre vonatkozó arányszámmal, amely a viszontbiztosításba engedményezett rész levonása után a továbbra is az intézmény által viselt követelések összegének és a követelések bruttó összegének az arányszáma; ez az arány semmi esetre sem lehet 50 %-nál kisebb.
4.
A kárindexet a következıképpen kell számítani:
200 /PE 425.401
HU
Összesíteni kell a közvetlen üzleti tevékenységgel kapcsolatban eszközölt kárkifizetések összegét (a viszontbiztosítókat és a visszaengedményezıket terhelı kárrészesedés levonása nélkül) az (1) bekezdésben meghatározott idıszakokban. Ehhez az összeghez hozzá kell adni az ugyanezen idıszakok alatt viszontbiztosításba vagy visszaengedményezésbe vett üzletek kárkifizetéseinek összegét, valamint a közvetlen biztosítási tevékenységre és a viszontbiztosításba vett kockázatokra a legutolsó pénzügyi év végén képzett függıkár-tartalékok összegét. Ebbıl az összegbıl le kell vonni az (1) bekezdésben meghatározott idıszakok alatt megtérült összegeket. Az így maradt összegbıl le kell vonni az azon legutolsó pénzügyi évet, amelyre nézve léteznek számlák, megelızı második pénzügyi év kezdetén képzett függıkártartalékok összegét, a közvetlen biztosítási tevékenységre és a viszontbiztosításba vett kockázatokra egyaránt. Az így kapott összeg egyharmadát két részre kell osztani, amelybıl az elsı legfeljebb 35 millió eurót tesz ki, a második rész pedig az e feletti többlet; ki kell számítani, majd összeadni ezeknek a részeknek a 26 %-át, illetıleg a 23 %-át. Az eredmény úgy adódik, hogy az így kiszámított összeget meg kell szorozni arra az utolsó három pénzügyi évre vonatkozó arányszámmal, amely a viszontbiztosításba engedményezett rész levonása után a továbbra is az intézmény által viselt követelések összegének és a követelések bruttó összegének az arányszáma; ez az arány semmi esetre sem lehet 50 %-nál kisebb. 5.
3.
Amennyiben a (2), (3) és (4) bekezdés szerint kiszámított minimális szavatolótıke összege alacsonyabb, mint a megelızı évben, a minimális szavatolótıke nem lehet kevesebb, mint a megelızı év minimális szavatoló tıkéje szorozva a legutolsó pénzügyi év végén a függıkárokra létesített biztosítástechnikai tartalékok összegének és a legutolsó pénzügyi év elején a függıkárokra létesített biztosítástechnikai tartalékok összegének a hányadosával. E számítások során a biztosítástechnikai tartalékokat a visszaengedményezéssel csökkentve kell kiszámítani, de az arány semmiképpen nem lehet egynél nagyobb.”
A szöveg a következı 21a. és 21b. cikkel egészül ki: „21a. cikk A biztonsági tıke összegének felülvizsgálata 1.
Az euróban megállapított összegeket – ahogyan ezt a 17c. cikk (2) bekezdése megállapítja – 2012. október 31-tıl kezdve évente felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az Eurostat által közzétett, az összes tagállamot átfogó európai fogyasztói árindex változásait. Az összeget automatikusan ki kell igazítani úgy, hogy az euróban megállapított bázisösszeget megemelik az említett index [2009. december 31.] és a felülvizsgálati
PE 425.401\ 201
HU
idıpont közötti idı alatt bekövetkezett százalékos változásával, és ezt 100 000 euró többszörösére kerekítik. Ha a legutolsó kiigazítás óta a százalékos változás 5%-nál kisebb, nem kell kiigazítást végezni. 2.
A Bizottság évente tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a felülvizsgálatról és az (1) bekezdésben említett kiigazított összegrıl.
21b. cikk Bizottsági eljárás 1.
A Bizottság munkáját a Bizottság 2004/9/EK határozata alapján létrehozott európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság segíti.
2.
Amennyiben erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire. __________________ *
HL L 3., 2004.1.7., 34. o.” 305b. cikk Idıtartam alapú részvénypiaci kockázati almodul
1.
A tagállamok engedélyezhetnek életbiztosítókat, amennyiben azok: a)
a 2003/41/EK 4. cikke szerinti foglalkoztatónyugdíj-szolgáltatási üzletágban tevékenykednek; vagy
b)
a nyugdíjba vonulás elérésére vagy annak várható elérésére való hivatkozással nyújtanak nyugellátásokat, ahol az ezen ellátásokért fizetett biztosítási díjak adóból való levonása engedélyezett az ügyfelek számára a vállalkozást engedélyezı tagállam nemzeti jogával összhangban; és ahol: i.
valamennyi, az ezen üzletághoz kapcsolódó kötelezettséget és azok fedezetéül szolgáló eszközöket el kell különíteni a biztosító vállalkozás egyéb tevékenységeitıl, azokat elkülönítetten kell kezelni és szervezni, az átruházás bármilyen lehetısége nélkül, és
ii.
az a) és b) pontban említett vállalkozások azon tevékenységeit, amelyekre az e bekezdésben említet megközelítés alkalmazandó, csak abban a tagállamban végzik, amelyben a vállalkozást engedélyezték, és
iii.
a vállalkozás ezen üzletágnak megfelelı kötelezettségeinek átlagos idıtartama átlagosan 12 évnél hosszabb,
202 /PE 425.401
HU
szavatolótıke-szükséglet részvénypiaci kockázati almodul alkalmazása, amely a „Value-at-Risk” kockázati mérték alkalmazásával olyan idıszakra vetítve kalibrált részvénypiaci kockázati almodul, amely összhangban áll az érintett vállalkozás tıkebefektetéseinek jellemzı tartási periódusával, az ügyfeleknek és a kedvezményezetteknek a 101. cikkben megállapítottal egyenértékő védelmet nyújtó biztonsági szinttel, amennyiben az e cikkben foglalt megközelítést csak az i. alpontban említett eszközök és kötelezettségek tekintetében használják. A szavatolótıke-szükséglet kiszámításakor ezen eszközöket és kötelezettségeket teljes mértékben figyelembe kell venni a diverzifikációs hatások értékelésénél, a más tagállamokban élı ügyfelek és kedvezményezettek érdekeinek védelme sérelme nélkül. A felügyeleti hatóságok jóváhagyásától függıen az (1) albekezdésben foglalt megközelítés csak abban az esetben alkalmazható, ha az érintett vállalkozás fizetıképessége és likviditása, valamint az eszköz- és forráskezeléssel kapcsolatos stratégiái, folyamatai és jelentéstételi eljárásai folyamatosan biztosítják, hogy az adott vállalkozás a tıkebefektetéseire jellemzı tartási periódusával összhangban lévı idıtartamra tartani képes a tıkebefektetéseket. A vállalkozásnak bizonyítani kell tudnia a felügyeleti hatóság számára, hogy e feltétel olyan biztonsági szinttel teljesül, amely az ügyfeleknek és a kedvezményezetteknek a 101. cikkben megállapítottal egyenértékő védelmet nyújt. A biztosítók és viszontbiztosítók nem térhetnek vissza a 105. cikkben foglalt megközelítés alkalmazásához, kivéve kellıen indokolt esetekben, a felügyeleti hatóságok jóváhagyásával. 2.
A Bizottság legkésıbb három évvel a 310. cikk (1) bekezdésében említett idıpontot követıen – adott esetben megfelelı javaslatokkal kísért – jelentést nyújt be az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságához és az Európai Parlamenthez az e cikk (1) bekezdésében említett megközelítés alkalmazásáról, valamint a felügyeleti hatóságok által az (1) bekezdésnek megfelelıen elfogadott gyakorlatokról. A jelentésnek ki kell térnie különösen e megközelítés alkalmazásának határokon átnyúló hatására annak megakadályozása céljából, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók visszaéljenek a jogszabályok adta lehetıségekkel. VI. CÍM ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK I. FEJEZET ÁTMENETI INTÉZKEDÉSEK 1. SZAKASZ - BIZTOSÍTÁS 306. cikk Eltérések és korlátozó intézkedések eltörlése
1.
A tagállamok mentesíthetik azokat a nem-életbiztosítókat , amelyek 1975. január 31-én nem feleltek meg a 73/239/EGK irányelv 16. és 17. cikke követelményeinek, és amelyek PE 425.401\ 203
HU
éves biztosítási díjból vagy hozzájárulásból származó bevételei 1978. július 31-én nem érték el a 73/239/EGK irányelv 17. cikke (2) bekezdésében elıírt minimális biztonsági tıke hatszorosát, azon követelmény alól, hogy ilyen minimális biztonsági tıkét hozzanak létre annak az üzleti évnek a vége elıtt, amelyben a biztosítási díjból vagy hozzájárulásból származó bevételük eléri a minimális biztonsági tıke hatszorosát. A 301. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálat eredményeinek figyelembevételével és a Bizottság javaslata alapján a Tanács egyhangúlag határoz arról, hogy a tagállamok mikor szüntessék meg ezt a mentesítést. 2.
Az Egyesült Királyságban a „Royal Charter” vagy „private Act” vagy „special public Act” által alapított nem-életbiztosítók azon formájukban, amelyben 1973. július 31-én megalakultak, korlátlan ideig folytathatják üzleti tevékenységüket. Az Egyesült Királyságban a „Royal Charter” vagy a „private Act”, vagy a „special Public Act” alapján létrehozott életbiztosítók korlátlan ideig folytathatják tevékenységüket abban a jogi formában, amelyben 1979. március 15-ig megalakultak. Az Egyesült Királyság összeállítja az elsı és második albekezdésben említett vállalkozásoknak a jegyzékét, és ezt közli a többi tagállammal és a Bizottsággal.
3.
Az Egyesült Királyságban a „Friendly Societies Acts” alapján bejegyzett társaságok tovább folytathatják azokat az életbiztosítási és takarékpénztári tevékenységeiket, amelyeket feladataikkal összhangban 1979. március 15-étıl folytattak.
4.
Az I. cím VI. fejezete 2., 4. és 5. szakasza követelményeinek megfelelı nem-életbiztosító vállalkozások kérésére a tagállamok megszüntetik a korlátozó intézkedések alkalmazását, például amelyek a jelzálogra, letétekre és biztosítékokra vonatkoznak. 307. cikk Meglévı fióktelepek és biztosítók által szerzett jogok
1.
Az olyan fióktelepeket, amelyek a fiók helye szerinti tagállam hatályban lévı rendelkezéseivel összhangban 1994. július 1-je elıtt kezdték meg tevékenységüket, úgy kell tekinteni, mintha esetükben a 143. és 144. cikkben megállapított eljárást alkalmazták volna.
2.
A 145. és 146. cikk nem érinti a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján 1994. július 1-je elıtt tevékenységet folytató biztosítók által szerzett jogokat. 2. SZAKASZ - VISZONTBIZTOSÍTÁS 308. cikk Átmeneti idıszak a 2005/68/EK irányelv 57. cikk (3) bekezdése és a 60. cikk (6) bekezdése tekintetében
A tagállamok 2008. december 10-ig elhalaszthatják a 2005/68/EK irányelv 57. cikke (3) bekezdésében foglalt, a 73/239/EGK irányelv 15. cikkének (3) bekezdését módosító rendelkezések, illetve a 2005/68/EK irányelv 60. cikke (6) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását.
204 /PE 425.401
HU
309. cikk Meglévı viszontbiztosítók által szerzett jogok 1.
Az ezen irányelv hatálya alá tartozó viszontbiztosítók, amelyek számára engedélyezték vagy amelyek jogosultak arra, hogy 2005. december 10-ig viszontbiztosítási tevékenységet folytassanak azon tagállam rendelkezéseivel összhangban, ahol a fıirodájuk található, a 14. cikkel összhangban jogosultnak kell tekinteni. Mindazonáltal, e viszontbiztosítóknak meg kell felelniük ezen irányelv viszontbiztosítási tevékenység folytatására vonatkozó rendelkezéseinek, illetve a 18. cikk (1) bekezdésének b), valamint d)–g) pontjában, a 19., 20. és 24. cikkben, valamint az I. cím VI. fejezete 2., 3. és 4. szakaszában megállapított követelményeknek.
2.
A tagállamok engedélyezhetik az (1) bekezdésben említett azon viszontbiztosítóknak, amelyek 2005. december 10-ig nem feleltek meg a 18. cikk (1) bekezdésének b) pontjában, a 19. és 20. cikkben és az I. cím VI. fejezete 2., 3. és 4. szakaszában megállapított követelményeknek, hogy 2008. december 10-ig megfeleljenek ezeknek a követelményeknek. II. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 310. cikk Átültetés
1.
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 4., 6–8., 10., 13., 14, 18., 23., 26– 31., 34–54., 66., 67., 70., 71., 73–140., 142., 144., 146., 150., 160–165., 170., 171., 176., 188., 190., 208–268., 280., 299., 306 cikknek és a III., IV. és V. mellékletnek legkésıbb 2012. október 31-ig megfeleljenek. ▌ Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell főzni. A rendelkezésekben egy olyan nyilatkozatot is fel kell tüntetniük, amely szerint a hatályban lévı törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásait az ezen irányelvre történı hivatkozásokként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját tagállamok határozzák meg.
2.
A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak vagy fogadtak el. 311. cikk Hatályon kívül helyezés
1.
A VI. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 73/239/EGK, 78/473/EGK, 88/357/EGK, 92/49/EGK, 98/78/EK, 2001/17/EK, 2002/83/EK és 2005/68/EK ▌irányelv hatályát veszti a 310. cikk (1) bekezdésében meghatározott PE 425.401\ 205
HU
idıpontot követı naptól, a VI. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történı átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidıkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásokként kell értelmezni, és ezek a VI. mellékletben szereplı megfelelési táblázat szerint értendık. A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a VI. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelıen. 2.
A VI. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 64/225/EGK, 73/240/EGK, 76/580/EGK, 84/641/EGK és 87/344/EGK irányelv hatályát veszti a 310. cikk (1) bekezdésében meghatározott idıpontot követı naptól, a VI. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történı átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidıkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. 312. cikk Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követı huszadik napon lép hatályba. Az 1–3., 5., 9., 11., 12., 15–17., 19–22., 24–25., 32., 33., 55–65., 68., 69., 72., 141., 143., 145., 147–149., 151–159., 166–169., 172–175., 177–187., 189., 191–207., 269–279., 281–298., 300– 305., 307–313. és az I., II., V., VI. és VII. melléklet 2012. november 1-jétıl alkalmazandó. 313. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Az Európai Parlament részérıl az elnök
206 /PE 425.401
HU
A Tanács részérıl az elnök
A. 1.
2.
3.
4. 5. 6.
7. 8.
9.
10. 11. 12.
I. MELLÉKLET NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÁGAZATOK A KOCKÁZATOK BIZTOSÍTÁSI ÁGAZATOK SZERINTI OSZTÁLYOZÁSA Baleset (beleértve a munkahelyi balesetet és a foglalkozási megbetegedéseket): egyszeri ellátások; járadék jellegő ellátások; kombinált ellátások; személyszállítás. Betegség: egyszeri ellátások; járadék jellegő ellátások; kombinált ellátások. Szárazföldi jármővek (sínpályához kötött jármővek kivételével) – casco A következı jármővek minden károsodása: a közúti gépjármővek; egyéb, nem motor meghajtású szárazföldi jármővek . Sínpályához kötött jármővek – casco A sínpályához kötött jármővek minden károsodása. Légi jármővek – casco Légi jármővek minden károsodása. Hajók (tengeri, tavi, folyami vagy csatornán használt jármővek) A következı jármővek minden károsodása: a folyami és csatornán használt hajók; a tavi hajók; a tengeri hajók . Rakomány (beleértve a kereskedelmi árut, a poggyászt és minden egyéb vagyontárgyat) A fuvarozott árucikkek vagy poggyászok minden károsodása, tekintet nélkül a fuvarozás módjára. Tőz és elemi károk A vagyon minden károsodása (kivéve a 3., 4., 5., 6. és 7. ágazatban szereplı vagyont) a következık miatt: tőz; robbanás; vihar; viharon kívüli egyéb természeti kár; atomenergia; földcsuszamlás. Egyéb vagyoni kár Minden vagyoni kár (kivéve a 3., 4., 5., 6. és 7. ágazatban szereplı vagyontárgyat illetıen) jégesı, fagy és más olyan esemény, például lopás következtében, amelyek nem szerepelnek a 8. pontban. Szárazföldi gépjármővekkel kapcsolatos felelısség A szárazföldi gépjármővek használatából származó felelısség (beleértve a fuvarozó felelısségét). Légi jármővekkel kapcsolatos felelısség A légi jármővek használatából származó felelısség (beleértve a fuvarozó felelısségét). Hajókkal kapcsolatos felelısség (tengeri, tavi, folyami és csatornán használt vízi jármővek)
PE 425.401\ 207
HU
Hajók és más vízi jármővek tengeren, tavon, folyamon vagy csatornán való használatából származó felelısség (beleértve a fuvarozó felelısségét). 13. Általános felelısség Minden egyéb felelısség, a 10., 11. és 12. pontban említetteken kívül. 14. Hitel: fizetésképtelenség (általános); exporthitel; részletfizetési hitel; jelzáloghitel; mezıgazdasági hitel. 15. Kezesség: kezesség (közvetlen); kezesség (közvetett). 16. Különbözı pénzügyi veszteségek: foglalkoztatással összefüggı kockázatok; a jövedelem elégtelensége (általános); rossz idıjárás; nyereségkiesés; folyó általános költségek; elıre nem látható kereskedelmi költségek; piaci értékvesztés; bérletidíj- vagy bevételkiesés; az eddig említettektıl eltérı közvetett kereskedelmi veszteségek; egyéb pénzügyi veszteség (nem kereskedelmi); egyéb pénzügyi veszteségek. 17. Jogvédelem Ügyvédi költségek és perköltségek. 18. Segítségnyújtás Segítségnyújtás utazás közben bajba került, otthonuktól vagy szokásos tartózkodási helyüktıl távol lévı személyek számára. B. AZ EGYNÉL TÖBB BIZTOSÍTÁSI ÁGAZATRA KIADOTT ENGEDÉLYEK LEÍRÁSA Az alábbi megnevezéseket kell adni az engedélyeknek, amelyek egyszerre vonatkoznak a következı ágazatokra: a) az 1. és 2. ágazatra: „Baleset- és betegségbiztosítás”; b) az 1. (negyedik francia bekezdés), 3., 7. és 10. ágazatra: „Gépjármő-biztosítás”; c) az 1. (negyedik francia bekezdés), 4., 6., 7. és 12. ágazatra: „Tengeri és fuvarozási biztosítás”; d) az 1. (negyedik francia bekezdés), 5., 7. és 11. ágazatra: „Légi biztosítás”; e) az 8. és 9. ágazatra: „Tőz- és egyéb vagyoni károk biztosítása”; f) a 10., 11., 12. és 13. ágazatra: „Felelısségbiztosítás”; (g) az 14. és 15. ágazatra: „Hitel- és kezességbiztosítás”; (h) minden ágazatra vonatkozóan, a tagállamok határoznak, és döntésükrıl értesítik a többi tagállamot és a Bizottságot.
208 /PE 425.401
HU
II. MELLÉKLET ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÁGAZATOK I. A 2. cikk (3) bekezdése a) pontjának i., ii. és iii. alpontjában említett életbiztosítás , a II. és a III. pontban említett biztosítás kivételével; II. Házassági biztosítás, születési biztosítás; III. A 2. cikk (3) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában említett olyan biztosítás, amely befektetési alapokhoz kötött; IV. A 2. cikk (3) bekezdése a) pontjának iv. alpontjában említett állandó egészségbiztosítás; V. A 2. cikk (3) bekezdése b) pontjának i. alpontjában említett tontinák; VI. A 2. cikk (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett feltıkésítési mőveletek; VII. A 2. cikk (3) bekezdése b) pontjának iii. és iv. alpontjában említett csoportos nyugdíjalapok kezelése; VIII. A 2. cikk (3) bekezdése b) pontjának iii. alpontjában említett mőveletek; IX. A 2. cikk (3) bekezdésének c) pontjában említett mőveletek.
PE 425.401\ 209
HU
A. (1)
(2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10) (11) (12) (13) (14) (15) (16) (17) (18) (19) (20) (21) (22) (23) (24) (25)
III. MELLÉKLET VÁLLALKOZÁSOK JOGI FORMÁJA Nem-életbiztosítók társasági formái: a Belga Királyság esetében: "société anonyme -naamloze vennootschap" -, "société en commandite par actions -commanditaire vennootschap op aandelen" -,"association d'assurance mutuelle -onderlinge verzekeringsvereniging" -,"société coopérative coöperatieve vennootschap" - "société mutualiste – maatschappij van onderlinge bijstand"; a Bolgár Köztársaság esetében: „акционерно дружество”; a Cseh Köztársaság esetében: "akciová společnost", "družstvo"; a Dán Királyság esetében: "aktieselskaber", "gensidige selskaber", a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit", "Öffentlich-rechtliches Wettbewerbsversicherungsunternehmen", az Észt Köztársaság esetében: "aktsiaselts"; Írország esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited; a Görög Köztársaság esetében: "ανώνυµη εταιρία", "αλληλασφαλιστικός συνεταιρισµός", a Spanyol Királyság esetében: "sociedad anónima", "sociedad mutua", "sociedad cooperativa"; a Francia Köztársaság esetében: "société anonyme", "société d'assurance mutuelle", "institution de prévoyance régie par le code de la sécurité sociale", "institution de prévoyance régie par le code rural" and "mutuelles régies par le code de la mutualité", az Olasz Köztársaság esetében: "società per azioni", "società cooperativa", "mutua di assicurazione"; a Ciprusi Köztársaság esetében: „Εταιρεία περιορισµένης ευθύνης µε µετοχές ή εταιρεία περιορισµένης ευθύνης χωρίς µετοχικό κεφάλαιο”; a Lett Köztársaság esetében: "apdrošināšanas akciju sabiedrība", "savstarpējās apdrošināšanas kooperatīvā biedrība"; a Litván Köztársaság esetében: """akcin÷s bendrov÷s", "uždarosios uždaroji akcin÷s bendrov÷s"; a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: "société anonyme", "société en commandite par actions", "association d'assurances mutuelles", "société coopérative", a Magyar Köztársaság esetében: "biztosító részvénytársaság", "biztosító szövetkezet", "biztosító egyesület", "külföldi székhelyő biztosító magyarországi fióktelepe"; a Máltai Köztársaság esetében: "limited liability company/ kumpannija b` responsabbilta` limitata"; a Holland Királyság esetében: "naamloze vennootschap", "onderlinge waarborgmaatschappij"; az Osztrák Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit"; a Lengyel Köztársaság esetében: "spółka akcyjna", "towarzystwo ubezpieczeń wzajemnych"; a Portugál Köztársaság esetében: "sociedade anónima", "mútua de seguros", Románia esetében: "societăŃi pe acŃiuni", "societăŃi mutuale"; a Szlovén Köztársaság esetében: "delniška družba", "družba za vzajemno zavarovanje"; a Szlovák Köztársaság esetében: "akciová spoločnost"; a Finn Köztársaság esetében: "keskinäinen vakuutusyhtiö -ömsesidigt försäkringsbolag" -, "vakuutusosakeyhtiö -försäkringsaktiebolag" -, "vakuutusyhdistys -försäkringsförening";
210 /PE 425.401
HU
(26) a Svéd Királyság esetében: "försäkringsaktiebolag", "ömsesidiga försäkringsbolag", "understödsföreningar"; (27) az Egyesült Királyság esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited, societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts, societies registered under the Friendly Societies Acts, the association of underwriters known as Lloyd's. (28) bármely esetben és a (1)–(27) pontban felsorolt társasági formák alternatívájaként az Európai Társaság formája , (SE) a 2001. október 8-i 2157/2001/EK tanácsi rendelet1 meghatározása szerint. Életbiztosítók társasági formái : (1) a Belga Királyság esetében: "société anonyme/naamloze vennootschap", "société en commandite par actions/commanditaire vennootschap op aandelen", "association d'assurance mutuelle/onderlinge verzekeringsvereniging", "société coopérative/coöperatieve vennootschap"; (2) a Bolgár Köztársaság esetében: "акционерно дружество", "взаимозастрахователна кооперация"; (3) a Cseh Köztársaság esetében: "akciová společnost", "družstvo"; (4) a Dán Királyság esetében: "aktieselskaber", "gensidige selskaber", "pensionskasser omfattet af lov om forsikringsvirksomhed (tværgående pensionskasser)"; (5) a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit", "öffentlich-rechtliches Wettbewerbsversicherungsunternehmen"; (6) az Észt Köztársaság esetében: "aktsiaselts"; (7) Írország esetében: "incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited", "societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts" and "societies registered under the Friendly Societies Acts"; (8) a Görög Köztársaság esetében: "ανώνυµη εταιρία"; (9) a Spanyol Királyság esetében: "sociedad anónima", "sociedad mutua", "sociedad cooperativa"; (10) a Francia Köztársaság esetében: "société anonyme", "société d'assurance mutuelle", "institution de prévoyance régie par le code de la sécurité sociale", "institution de prévoyance régie par le code rural" and "mutuelles régies par le code de la mutualité"; (11) az Olasz Köztársaság esetében: "societá per azioni", "societá cooperativa", "mutua di assicurazione"; (12) a Ciprusi Köztársaság esetében: "Εταιρεία περιορισµένης ευθύνης µε µετοχές ή εταιρεία περιορισµένης ευθύνης µε εγγύηση"; (13) a Lett Köztársaság esetében: "apdrošināšanas akciju sabiedrība", "savstarpējās apdrošināšanas kooperatīvā biedrība"; (14) a Litván Köztársaság esetében: "akcin÷s bendrov÷s", "uždaroji akcin÷s bendrov÷s"; (15) a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: "société anonyme", "société en commandite par actions", "association d'assurances mutuelles", "société coopérative"; (16) a Magyar Köztársaság esetében: "biztosító részvénytársaság", "biztosító szövetkezet", "biztosító egyesület", "külföldi székhelyő biztosító magyarországi fióktelepe"; (17) a Máltai Köztársaság esetében: "limited liability company/ kumpannija b` responsabbilta` limitata"; (18) a Holland Királyság esetében: "naamloze vennootschap", "onderlinge waarborgmaatschappij";
1
HL L 294., 2001.11.10., 1. o. PE 425.401\ 211
HU
(19) az Osztrák Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit"; (20) a Lengyel Köztársaság esetében: "spółka akcyjna", "towarzystwo ubezpieczeń wzajemnych"; (21) a Portugál Köztársaság esetében: "sociedade anónima", "mútua de seguros"; (22) Románia esetében: "societăŃi pe acŃiuni", "societăŃi mutuale"; (23) a Szlovén Köztársaság esetében: "delniška družba", "družba za vzajemno zavarovanje"; (24) a Szlovák Köztársaság esetében: "akciová spoločnost"; (25) a Finn Köztársaság esetében: "keskinäinen vakuutusyhtiö/ömsesidigt försäkringsbolag", "vakuutusosakeyhtiö/försäkringsaktiebolag", "vakuutusyhdistys/försäkringsförening"; (26) a Svéd Királyság esetében: "försäkringsaktiebolag", "ömsesidiga försäkringsbolag", "understödsföreningar"; (27) az Egyesült Királyság esetében: "incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited", "societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts", "societies registered or incorporated under the Friendly Societies Acts", "the association of underwriters known as Lloyd's". (28) bármely esetben és a (1)–(27) pontban felsorolt társasági formák alternatívájaként az Európai Társaság formája , (SE) a 2157/2001/EK tanácsi rendelet meghatározása szerint. C. A viszontbiztosítók társasági formái: (1) a Belga Királyság esetében: "société anonyme/naamloze vennootschap", "société en commandite par actions/commanditaire vennootschap op aandelen", "association d'assurance mutuelle/onderlinge verzekeringsvereniging", "société coopérative/coöperatieve vennootschap"; (2) a Bolgár Köztársaság esetében „акционерно дружество”; (3) a Cseh Köztársaság esetében: "akciová společnost"; (4) a Dán Királyság esetében: "aktieselskaber", "gensidige selskaber"; (5) a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit", "Öffentlich-rechtliches Wettbewerbsversicherungsunternehmen"; (6) az Észt Köztársaság esetében: "aktsiaselts"; (7) Írország esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited; (8) a Görög Köztársaság esetében: "ανώνυµη εταιρία", "αλληλασφαλιστικός συνεταιρισµός"; (9) a Spanyol Királyság esetében: "sociedad anónima", (10) a Francia Köztársaság esetében: "société anonyme", "société d'assurance mutuelle", "institution de prévoyance régie par le code de la sécurité sociale", "institution de prévoyance régie par le code rural" and "mutuelles régies par le code de la mutualité"; (11) az Olasz Köztársaság esetében: "società per azioni", (12) a Ciprusi Köztársaság esetében: "Εταιρεία Περιορισµένης Ευθύνης µε µετοχές" ή "Εταιρεία Περιορισµένης Ευθύνης µε εγγύηση"; (13) a Lett Köztársaság esetében: "akciju sabiedrība", "sabiedrība ar ierobežotu atbildību"; (14) a Litván Köztársaság esetében: "akcin÷s bendrov÷s", "uždaroji akcin÷s bendrov÷s"; (15) a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: "société anonyme", "société en commandite par actions", "association d'assurances mutuelles", "société coopérative"; (16) a Magyar Köztársaság esetében: "biztosító részvénytársaság", "biztosító szövetkezet", "harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepe"; (17) a Máltai Köztársaság esetében: "limited liability company/kumpannija tà responsabbiltà limitata"; (18) a Holland Királyság esetében: "naamloze vennootschap", "onderlinge waarborgmaatschappij"; 212 /PE 425.401
HU
(19) az Osztrák Köztársaság esetében: "Aktiengesellschaft", "Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit"; (20) a Lengyel Köztársaság esetében: "spółka akcyjna", "towarzystwo ubezpieczeń wzajemnych"; (21) a Portugál Köztársaság esetében: "sociedade anónima", "mútua de seguros"; (22) Románia esetében „societate pe actiuni”; (23) a Szlovén Köztársaság esetében: "delniška družba"; (24) a Szlovák Köztársaság esetében: "akciová spoločnost"; (25) a Finn Köztársaság esetében: "keskinäinen vakuutusyhtiö/ömsesidigt försäkringsbolag", "vakuutusosakeyhtiö/försäkringsaktiebolag", "vakuutusyhdistys/försäkringsförening"; (26) a Svéd Királyság esetében: "försäkringsaktiebolag", "ömsesidigt försäkringsbolag"; (27) az Egyesült Királyság esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited, societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts, societies registered or incorporated under the Friendly Societies Acts, "the association of underwriters known as Lloyd's". (28) bármely esetben és a (1)–(27) pontban felsorolt társasági formák alternatívájaként az Európai Társaság formája , (SE) a 2157/2001/EK tanácsi rendelet meghatározása szerint.
PE 425.401\ 213
HU
1.
IV. MELLÉKLET SZAVATOLÓTİKE-SZÜKSÉGLET (SCR) STANDARD FORMULA Az alapvetı szavatolótıke-szükséglet kiszámítása A 104. cikk (1) bekezdésében meghatározott alapvetı szavatolótıke-szükséglet számítási módja a következı: Alapvetı SCR = ∑ Corri , j × SCRi × SCR j i, j
ahol SCRi az i kockázati modult jelöli és SCRj a j kockázati modult jelöli, és ahol „i,j” azt jelenti, hogy a különbözı tagok összege az i és j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számítás során az SCRi és az SCRj a következıkkel helyettesítendı: SCR nem-élet jelöli a nem-életbiztosítási kockázati modult; SCR élet jelöli az életbiztosítási kockázati modult; SCR ▌egészség jelöli az▌ egészségbiztosítási kockázati modult; SCR piac jelöli a piaci kockázati modult; SCR partner jelöli a másik szerzıdı fél nemfizetésének (partnerkockázat) kockázati modulját. A Corr i,j jelöli az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemet: j i
Piaci
Partner
Élet
▌Egészség
Nem-élet
Piaci
1
0.25
0.25
0.25
0.25
Partner
0.25
1
0.25
0.25
0.5
Élet
0.25
0.25
1
0.25
0
▌Egészség
0.25
0.25
0.25
1
0
Nem-élet
0.25
0.5
0
0
1
2.
A nem-életbiztosítási kockázati modul számítása A 105. cikk (2) bekezdésében meghatározott nem-életbiztosítási kockázati modul számítási módja a következı: SCRnem−élet = ∑ Corri , j × SCRi × SCR j i, j
3.
ahol SCRi az i almodul és az SCRj a j almodul, és ahol „i,j” azt jelenti, hogy a különbözı tagok összege az i és a j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számításban az SCRi és az SCRj a következıkkel helyettesítendı: SCR né díjazás és tartalék jelöli a nem-életbiztosítási díjazási és tartalék kockázati almodult; SCR né katasztrófa jelöli a nem-életbiztosítási katasztrófakockázati almodult. Az életbiztosítási kockázati modul számítása
214 /PE 425.401
HU
A 105. cikk (3) bekezdésében meghatározott életbiztosítási kockázati modul a számítási módja a következı: SCRélet = ∑ Corri , j × SCRi × SCR j i, j
▌ 5.
ahol SCRi az i almodul és az SCRj a j almodul, és ahol „i,j” azt jelenti, hogy a különbözı tagok összege az i és a j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számításban az SCRi és az SCRj a következıkkel helyettesítendı: SCR halandóság a halandósági kockázati almodul; SCR hosszú élet a hosszú élet kockázati almodul; SCR rokkantság a rokkantsági-betegségi kockázati almodul; SCR élet költség az életbiztosítási költségkockázati almodul; SCR felülvizsgálat a felülvizsgálati kockázati almodul; SCR törlés a törlési kockázati almodul; SCR élet katasztrófa az életbiztosítási katasztrófakockázati almodul. A piaci kockázati modul számítása A piaci kockázati modul felépítése A 105. cikk (5) bekezdésében meghatározott piaci kockázati modul számítási módja a következı: SCR piac = ∑ Corri , j × SCRi × SCR j i, j
ahol SCRi az i almodul és az SCRj a j almodul, és ahol „i,j” azt jelenti, hogy a különbözı tagok összege az i és a j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számításban az SCRi és az SCRj a következıkkel helyettesítendı: SCR kamatláb a kamatlábkockázati almodul; SCR részvény a részvénypiaci kockázati almodul; SCR ingatlan az ingatlanpiaci kockázati almodul; SCR kamatrés a kamatréskockázati almodul; SCR koncentráció a piaci kockázatkoncentráció almodul; SCR deviza a devizaárfolyam-kockázati almodul.
PE 425.401\ 215
HU
V. MELLÉKLET NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÁGAZATCSOPORTOK A 157. CIKK ALKALMAZÁSÁBAN 1. Baleset- és betegségbiztosítás (1. és 2. ágazat az I. mellékletben), 2. gépjármő-biztosítás (3., 7 és 10. ágazat az I. mellékletben, a 10. ágazatra vonatkozó számadatokat a – fuvarozói felelısségbiztosítás kivételével – külön kell megadni), 3. tőz- és egyéb vagyoni kár (8. és 9. ágazat az I. mellékletben), 4. légi, tengeri és fuvarozási biztosítás (4., 5., 6., 7., 11 és 12. ágazat az I. mellékletben), 5. általános felelısségbiztosítás (13. ágazat az I. mellékletben), 6. hitel- és kezességbiztosítás (14. és 15. ágazat az I. mellékletben), 7. egyéb ágazatok (16., 17. és 18. ágazat az I. mellékletben).
216 /PE 425.401
HU
VI. MELLÉKLET A. rész Hatályon kívül helyezett irányelvek késıbbi módosításaik jegyzékével (a 312. cikkben említettek) A 64/225/EGK tanácsi irányelv (HL 56., 1964.4.4., 878. o.) Az 1973-as csatlakozási okmány I. mellékletének III.(G)(1) pontja (HL L 236., 2003.9.23., 342.o.) A 73/239/EGK elsı tanácsi irányelv (HL L 228., 1973.8.16., 3. o.) A 76/580/EGK tanácsi irányelv
csak az 1. cikk
(HL L 189., 1976.7.13., 13. o.) A 84/641/EGK tanácsi irányelv
csak az 1–14. cikk
(HL L 339., 1984.12.27., 21. o.) A 87/343/EGK tanácsi irányelv (HL L 185., 1987.7.4., 72. o.) A 87/344/EGK tanácsi irányelv
csak az 9. cikk
(HL L 185., 1987.7.4., 77. o.) A 88/357/EGK második tanácsi irányelv
csak a 9., 10. és 11. cikk
(HL L 172., 1988.7.4., 1. o.) A 90/618/EGK tanácsi irányelv
csak a 2., 3. és 4. cikk
(HL L 330., 1990.11.29., 44. o.) A 92/49/EGK tanácsi irányelv (HL L 228., 1992.8.11., 1. o.) A 95/26/EGK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 168., 1995.7.18., 7. o.) A 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak a 4., 5., 6., 7., 9., 10., 11., 13., 14., 17., 18., 24., 32., 33. és 53. cikk csak a 2. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése és a 3. cikk (1) bekezdése csak az 8. cikk
(HL L 181., 2000.7.20., 65. o.) A 2002/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 77., 2002.3.20., 17. o.) A 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi
csak az 22. cikk
PE 425.401\ 217
HU
irányelv (HL L 35., 2003.2.11., 1. o.) A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak az 4. cikk
(HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak az 57. cikk
(HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) A 2006/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak a melléklet I. pontja
(HL L 363., 2006.12.20., 238. o.) A 73/240/EGK tanácsi irányelv (HL L 228., 1973.8.16., 20. o.) A 76/580/EGK tanácsi irányelv (HL L 189., 1976.7.13., 13. o.) A 78/473/EGK tanácsi irányelv (HL L 151., 1978.6.7., 25. o.) A 84/641/EGK tanácsi irányelv (HL L 339., 1984.12.27., 21. o.) A 87/344/EGK tanácsi irányelv (HL L 185., 1987.7.4., 77. o.) A 88/357/EGK második tanácsi irányelv (HL L 172., 1988.7.4., 1. o.) A 90/618/EGK tanácsi irányelv
csak az 5–10. cikk
(HL L 330., 1990.11.29., 44. o.) A 92/49/EGK tanácsi irányelv (HL L 228., 1992.8.11., 1. o.)
A 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak a 12. cikk (1) bekezdése, a 19., 23., 27., 30., 34., 35., 36., 37., 39., 40., 42., 43., 44., 45. és 46. cikk csak az 9. cikk
(HL L 181., 2000.7.20., 65. o.) A 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) A 92/49/EGK tanácsi irányelv (HL L 228., 1992.8.11., 1. o.)
218 /PE 425.401
HU
csak az 3. cikk
A 95/26/EGK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 168., 1995.7.18., 7. o.)
A 2000/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak a 2. cikk (1) bekezdésének elsı francia bekezdése, a 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdése és az 5. cikk második francia bekezdése csak az 2. cikk
(HL L 290., 2000.11.17., 27. o.) A 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak az 24. cikk
(HL L 35., 2003.2.11., 1. o.) A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak az 6. cikk
(HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak az 58. cikk
(HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) ▌ A 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 330., 1998.12.5., 1. o.) A 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak az 28. cikk
(HL L 35., 2003.2.11., 1. o.) A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak az 7. cikk
(HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak az 59. cikk
(HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) A 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 110., 2001.4.20., 28. o.) A 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 345., 2002.12.19., 1. o.) A 2004/66/EK tanácsi irányelv
csak a melléklet II. pontja
(HL L 168., 2004.5.1., 35. o.) A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
csak az 8. cikk
(HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi
csak az 60. cikk PE 425.401\ 219
HU
irányelv (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) A 2006/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 363., 2006.12.20., 238. o.) ▌ A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) ▌
220 /PE 425.401
HU
csak a melléklet III. pontja
B. rész A nemzeti jogba való átültetésre vonatkozó határidık jegyzéke (a 312. cikkben említettek) irányelv
Átültetés határideje
Alkalmazás határideje
64/225/EGK
2002. november 17.
73/239/EGK
1975. január 31.
73/240/EGK
1976. december 31.
76/580/EGK
1976. december 31.
78/473/EGK
1979. december 3.
1980. június 3.
84/641/EGK
1987. június 30.
1988. január 1.
87/343/EGK
1990. január 1.
1990. július 1.
87/344/EGK
1990. január 1.
1990. július 1.
88/357/EGK
1989. december 30.
1990. június 30.
90/618/EGK
1992. május 20.
1992. november 20.
92/49/EGK
1993. december 31.
1994. július 1.
95/26/EGK
1996. július 18.
1996. július 18.
98/78/EK
2000. június 5.
2000/26/EK
2002. november 17.
2002. november 17.
2000/64/EK
2002. november 17.
2002. november 17.
2001/17/EK
2003. április 20.
2002/13/EK
2003. szeptember 20.
2002/83/EK
2003. szeptember 20.
2004/66/EK
2004. május 1.
2002/87/EK
2004. augusztus 10.
2005/1/EK
2005. május 13.
2005/14/EK
2005. május 11.
2005/68/EK
2007. december 10.
2006/101/EK
2007. január 1.
2007/44/EK
2009. március 21.
PE 425.401\ 221
HU
VII. MELLÉKLET MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT irányelv
irányelv
irányelv
irányelv
irányelv
irányelv
irányelv
irányelv
irányelv
73/239/EGK
78/473/EGK
87/344/EGK
88/357/EGK
92/49/EGK
98/78/EGK
2001/17/EK
2002/83/EK
2005/68/EK
1. cikk (1) bekezdés
2. cikk elsı mondat
1. cikk (1) bekezdés
1. cikk (1) bekezdés
ez az irányelv 1. cikk, 2. cikk (2) bekezdés és 269. cikk
1. cikk (2) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés
1. cikk (3) bekezdés
---
2. cikk (1) bekezdés a)–c) pont
---
2. cikk (1) bekezdés d) pont
3. cikk (4) bekezdés
3. cikk
2. cikk (1) bekezdés e) pont
---
2. cikk (2) bekezdés a) pont
5. cikk (1) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés b) pont
5. cikk (2) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés c) pont
5. cikk (3) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés d)
222 /PE 425.401
HU
2. cikk
2007/44/EK irányelv
5. cikk (4) bekezdés
pont 2. cikk (3) bekezdés 1–4. albekezdés
6. cikk
2. cikk (3) bekezdés ötödik albekezdés
15. cikk (4) bekezdés
3. cikk (1) bekezdés 1–2. albekezdés
---
3. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés
14. cikk (3) bekezdés
3. cikk (2) bekezdés
7. cikk
4. cikk elsı mondat
8. cikk elsı mondat
4. cikk a) pont
8. cikk (2) bekezdés
4. cikk b) pont
---
4. cikk c) pont
8. cikk (3) bekezdés
4. cikk d) pont
8. cikk (5) bekezdés
4. cikk e) pont
---
4. cikk f) pont
8. cikk (1) bekezdés
4. cikk g) pont
8. cikk (4) bekezdés
5. cikk a) pont
---
5. cikk b) pont
1. cikk (1) bekezdés o) pont
PE 425.401\ 223
HU
---
1. cikk (1) bekezdés p) pont
5. cikk c) pont
132. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés
5. cikk d) pont
--4. cikk
4. cikk
7. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés elsı albekezdés
5. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés elsı albekezdés
5. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés elsı albekezdés
7. cikk (2) bekezdés második albekezdés a) pont
5. cikk (2) bekezdés második albekezdés a) pont
15. cikk (3) bekezdés elsı albekezdés
7. cikk (2) bekezdés második albekezdés b) pont
5. cikk (2) bekezdés második albekezdés b) pont
---
8. cikk (1) bekezdés a) pont
6. cikk (1) bekezdés a) pont
6. cikk
6. cikk (1) bekezdés a) pont
3. cikk
15. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés elsı albekezdés
I. melléklet IIIA. és B. melléklet
8. cikk (1) bekezdés a) pont utolsó bekezdés
HU
17. cikk (2) bekezdés
8. cikk (1) bekezdés b) pont
6. cikk (1) bekezdés b) pont
6. cikk (1) bekezdés b) pont
6. cikk a) pont
8. cikk (1) bekezdés c) pont
6. cikk (1) bekezdés c) pont
6. cikk (1) bekezdés c) pont
6. cikk b) pont
224 /PE 425.401
14. cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont
18. cikk (1) bekezdés a) pont 18. cikk (1) bekezdés c) pont
8. cikk (1) bekezdés d) pont
6. cikk (1) bekezdés d) pont
6. cikk (1) bekezdés d) pont
6. cikk c) pont
8. cikk (1) bekezdés e) pont
6. cikk (1) bekezdés e) pont
6. cikk (1) bekezdés e) pont
6. cikk d) pont
8. cikk (1) bekezdés f) pont 6. cikk (2) bekezdés
7. cikk
8. cikk (1a) bekezdés
6. cikk (3) bekezdés
8. cikk
19. cikk
6. cikk (2) bekezdés
6. cikk (4) bekezdés
6. cikk (3) bekezdés elsı albekezdés
6. cikk (5) bekezdés harmadik albekezdés
9. cikk (1) bekezdés
6. cikk (5) bekezdés elsı albekezdés
9. cikk (2) bekezdés
8. cikk (3) bekezdés második albekezdés
6. cikk (3) bekezdés második albekezdés és 29. cikk elsı albekezdés elsı mondat
8. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés
6. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés és 29. cikk második albekezdés
8. cikk (3) bekezdés elsı albekezdés
18. cikk g) pont
18. cikk h) pont
8. cikk (1) bekezdés 2–4. albekezdés
8. cikk (2) bekezdés
18. cikk (1) bekezdés d) pont
20. cikk 18. cikk (2) bekezdés
21. cikk (4) bekezdés
21. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés
21. cikk (2) bekezdés
PE 425.401\ 225
HU
8. cikk (3) bekezdés negyedik albekezdés
6. cikk (3) bekezdés negyedik albekezdés
8. cikk (4) bekezdés
6. cikk (4) bekezdés
6. cikk (6) bekezdés
10. cikk
7. cikk a)–d) pont
7. cikk a)–d) pont
11. cikk (1) bekezdés a), c), d) és e) pont
23. cikk (1) bekezdés a), c), d) és e) pont
11. cikk (2) bekezdés a) és b) pont
23. cikk (2) bekezdés e) pont
11. cikk (2) bekezdés c) és d) pont
23. cikk (2) bekezdés a) és d) pont
9. cikk a)–d) pont 9. cikk e) és f) pont
7. cikk e) és f) pont
22. cikk
7. cikk g) és h) pont
7. cikk f) és g) pont
10. cikk (1) bekezdés
32. cikk (1) bekezdés
40. cikk (1) bekezdés
10. cikk (2) bekezdés elsı albekezdés
32. cikk (2) bekezdés elsı albekezdés
40. cikk (2) bekezdés
10. cikk (2) bekezdés második albekezdés
32. cikk (2) bekezdés második albekezdés
10. cikk (3) bekezdés
32. cikk (3) bekezdés
40. cikk (3) bekezdés
144. cikk (1) és (2) bekezdés
10. cikk (4) bekezdés
32. cikk (4) bekezdés
40. cikk (4) bekezdés
144. cikk (3) bekezdés elsı albekezdés
10. cikk (5) bekezdés
32. cikk (5) bekezdés
40. cikk (5) bekezdés
144. cikk (3) bekezdés második albekezdés
10. cikk (6) bekezdés
32. cikk (6) bekezdés
40. cikk (6) bekezdés
143. cikk (4) bekezdés
9. cikk g) és h) pont
226 /PE 425.401
HU
21. cikk (3) bekezdés
143. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés
143. cikk (2) bekezdés
143. cikk (3) bekezdés
11. cikk
33. cikk
12. cikk
56. cikk
--9. cikk
13. cikk
25. cikk
9a. cikk
14. cikk és 60. cikk (2) bekezdés
26. cikk
12a. cikk 13. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés elsı albekezdés
9. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés elsı albekezdés
13. cikk (2) bekezdés második albekezdés
9. cikk (2) bekezdés második albekezdés
13. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés
10. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés elsı albekezdés
15. cikk (1) és (2) bekezdés
29. cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés elsı albekezdés és (3) bekezdés
29. cikk (2) bekezdés második albekezdés 10. cikk (2) bekezdés második albekezdés
60. cikk (3) bekezdés 31. cikk (1) bekezdés
13. cikk (3) bekezdés
9. cikk (3) bekezdés
10. cikk (3) bekezdés
15. cikk (4) bekezdés
---
14. cikk
10. cikk
11. cikk
16. cikk
32. cikk
15. cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés és (3) bekezdés második albekezdés
17. cikk
20. cikk (1)– (3) bekezdés és (4) bekezdés második albekezdés
32. cikk (1) és (3) bekezdés
20. cikk (4) bekezdés elsı albekezdés
32. cikk (2) bekezdés
15. cikk (3) bekezdés elsı albekezdés 15a. cikk
18. cikk 27. cikk
16. cikk
PE 425.401\ 227
HU
75–85. cikk 132. cikk (2) bekezdés és 171. cikk
33. cikk
---
35. cikk, 36. cikk és 60. cikk (8)
86–99. cikk
bekezdés 16a. cikk
28. cikk
37–39. cikk és 60. cikk (9) bekezdés
100-125. cikk
29. cikk (1) bekezdés
40. cikk (1) bekezdés
126. cikk és 127. cikk (1) bekezdés a)–c) pont és (2) bekezdés
17. cikk (2) bekezdés
29. cikk (2) bekezdés
40. cikk (2) bekezdés
127. cikk (1) bekezdés d) pont
17a. cikk
30. cikk
41. cikk
---
17b. cikk
28. cikk és 28a. cikk
60. cikk (10) bekezdés
---
18. cikk
31. cikk
19. cikk (1) bekezdés
13. cikk (1) bekezdés
17. cikk (1) bekezdés
--17. cikk (1) bekezdés
19. cikk (1a) bekezdés
33. cikk (2) bekezdés
19. cikk (2) bekezdés 19. cikk (3) bekezdés, elsı albekezdés és második albekezdés a) és b) pont
10. cikk
19. cikk (3) bekezdés második albekezdés c) pont
10. cikk
19. cikk (3) bekezdés harmadik
10. cikk
228 /PE 425.401
HU
33. cikk (1) bekezdés
11. cikk (2) bekezdés
13. cikk (2) bekezdés
17. cikk (2) bekezdés
11. cikk (3) bekezdés, elsı albekezdés és második albekezdés a) és b) pont
13. cikk (3) bekezdés, elsı albekezdés és második albekezdés a) és b) pont
17. cikk (3) és (4) bekezdés, elsı albekezdés a) és b) pont
11. cikk (3) bekezdés második albekezdés c) pont
13. cikk (3) bekezdés második albekezdés c) pont
17. cikk (4) bekezdés elsı albekezdés c) pont
11. cikk (3) bekezdés harmadik
13. cikk (3) bekezdés harmadik
17. cikk (4) bekezdés második
33. cikk (3) bekezdés
34. cikk (1)–(3), (5), (6) és (7) bekezdés
34. cikk (8) bekezdés 35. cikk (2) bekezdés b) pont
albekezdés
albekezdés
20. cikk (1) bekezdés
albekezdés
albekezdés
37. cikk (1) bekezdés
42. cikk (1) bekezdés
135. cikk
20. cikk (2) bekezdés elsı albekezdés
13. cikk (2) bekezdés elsı albekezdés
37. cikk (2) bekezdés elsı albekezdés
42. cikk (2) bekezdés elsı albekezdés
---
20. cikk (2) bekezdés második albekezdés
13. cikk (2) bekezdés második albekezdés
37. cikk (2) bekezdés második albekezdés
42. cikk (2) bekezdés második albekezdés
136. cikk (4) bekezdés
20. cikk (3) bekezdés elsı albekezdés
13. cikk (3) bekezdés elsı albekezdés
37. cikk (3) bekezdés elsı albekezdés
42. cikk (3) bekezdés elsı albekezdés
---
20. cikk (3) bekezdés második albekezdés
13. cikk (3) bekezdés második albekezdés
37. cikk (3) bekezdés második albekezdés
42. cikk (3) bekezdés második albekezdés
137. cikk (3) bekezdés
20. cikk (4) bekezdés
13. cikk (4) bekezdés
20. cikk (5) bekezdés
13. cikk (5) bekezdés
--37. cikk (5) bekezdés
42. cikk (4) bekezdés
20a. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés elsı mondat
38. cikk (1) bekezdés elsı mondat
43. cikk (1) bekezdés
20a. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés második mondat a)–d) pont
38. cikk (1) bekezdés második mondat a)–d) pont
43. cikk (2) bekezdés a)– d) pont
38. cikk (1) bekezdés második
43. cikk (2) bekezdés e) pont
20a. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés
PE 425.401\ 229
HU
138. cikk
136. cikk (2) bekezdés, 137. cikk (2) bekezdés
140. cikk (1) bekezdés
---
második mondat e) pont
mondat e) pont
20a. cikk (2) bekezdés
38. cikk (2) bekezdés
20a. cikk (3) bekezdés
38. cikk (3) bekezdés
43. cikk (4) bekezdés
140. cikk (2) bekezdés
20a. cikk (4) bekezdés
38. cikk (4) bekezdés
43. cikk (5) bekezdés
---
20a. cikk (5) bekezdés
38. cikk (5) bekezdés
43. cikk (6) bekezdés
140. cikk (3) bekezdés
21. cikk 22. cikk (1) bekezdés, elsı albekezdés a), b) és d) pont
11. cikk (1) bekezdés
--39. cikk (1) bekezdés, elsı albekezdés a), b) és d) pont
44. cikk (1) bekezdés, elsı albekezdés a), b) és d) pont
142. cikk (1) bekezdés a), b) és d) pont
22. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés c) pont
39. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés c) pont
44. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés c) pont
142. cikk (1) bekezdés c) pont
22. cikk (1) bekezdés második albekezdés elsı mondat
39. cikk (1) bekezdés második albekezdés elsı mondat
44. cikk (1) bekezdés második albekezdés
22. cikk (1) bekezdés, második albekezdés, második mondat
39. cikk (1) bekezdés, második albekezdés, elsı mondat
22. cikk (2) bekezdés
39. cikk (2) bekezdés
230 /PE 425.401
HU
---
14. cikk
142. cikk (2) bekezdés elsı albekezdés
142. cikk (2) bekezdés második albekezdés 44. cikk (2) bekezdés
142. cikk (3) bekezdés
23. cikk (1) bekezdés
51. cikk (1) bekezdés
23. cikk (2) bekezdés a)–f) és h) pont
51. cikk (2) bekezdés
23. cikk (2) bekezdés h) pont
160. cikk (1) bekezdés 160. cikk (2) bekezdés a)– f) és h) pont 161. cikk (2) bekezdés g) pont
24. cikk elsı albekezdés elsı mondat
54. cikk elsı albekezdés elsı mondat
163. cikk elsı mondat
24. cikk elsı albekezdés második mondattól harmadik albekezdésig
54. cikk elsı albekezdés második mondattól harmadik albekezdésig
---
25. cikk
55. cikk
164. cikk
26. cikk
56. cikk
165. cikk
27. cikk elsı albekezdés
52. cikk (2) bekezdés elsı albekezdés
166. cikk elsı albekezdés
27. cikk második albekezdés
166. cikk második albekezdés 52. cikk (3) bekezdés
168. cikk
53. cikk
162. cikk
29. cikk
57. cikk
169. cikk
29a. cikk (1) bekezdés
58. cikk elsı albekezdés
174. cikk 1–3. albekezdés
29 a. cikk (2)
58. cikk
---
28. cikk 28a. cikk
53. cikk
PE 425.401\ 231
HU
bekezdés
második albekezdés
29b. cikk (1) és (2) bekezdés
59. cikk (1) és (2) bekezdés
52. cikk (1) és (2) bekezdés
29b. cikk (3)– (6) bekezdés
59. cikk (3)– (6) bekezdés
52. cikk (3) és (4) bekezdés
---
30. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont
---
30. cikk (2) bekezdés b) pont
306. cikk (1) bekezdés
30. cikk (3) és (4) bekezdés
306. cikk (2) bekezdés
30. cikk (5) bekezdés
306. cikk (4) bekezdés
31. cikk
---
32. cikk
---
33. cikk
28. cikk
62. cikk
34. cikk
29. cikk
6. cikk (5) bekezdés negyedik albekezdés
11. cikk (5) bekezdés
9. cikk 35. cikk 36. cikk
10. cikk 11. cikk
37. cikk
232 /PE 425.401
HU
175. cikk (1) és (2) bekezdés
10. cikk 11. cikk
32. cikk 33. cikk 34. cikk
57. cikk (1) bekezdés 57. cikk (2) bekezdés
11. cikk (1)– (3) bekezdés 11. cikk (4) bekezdés
31. cikk (1) és (2) bekezdés 31. cikk (3) bekezdés
54. cikk (2) bekezdés
69. cikk (1)– (4) bekezdés
64. cikk (1) bekezdés
70. cikk
64. cikk (2) bekezdés
301. cikk (1) és (3) bekezdés
6. cikk
---
7. cikk (1) bekezdés
310. cikk (1) bekezdés
7. cikk (2) bekezdés
310. cikk (2) bekezdés ---
38. cikk
12. cikk
12. cikk
35. cikk
58. cikk
13. cikk
74. cikk 33. cikk
66. cikk 9. cikk
Melléklet, A. rész
313. cikk 15. cikk (2) bekezdés második albekezdés és I. melléklet
Melléklet, A. rész, B. rész
I. melléklet
Melléklet, C. rész
16. cikk
Melléklet, D. rész
--1. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés
188. cikk (1) bekezdés
1. cikk (1) bekezdés második albekezdés
188. cikk (2) bekezdés
1. cikk (2) bekezdés
---
2. cikk (1) bekezdés
188. cikk (1) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés
188. cikk (4) bekezdés
3. cikk
189. cikk
4. cikk (1) bekezdés
190. cikk elsı és második albekezdés
4. cikk (2) bekezdés
---
5. cikk
191. cikk
PE 425.401\ 233
HU
6. cikk
193. cikk
7. cikk
192. cikk
8. cikk
194. cikk 1. cikk
---
2. cikk
196. cikk
3. cikk (1) bekezdés
197. cikk
3. cikk (2) bekezdés elsı albekezdés elsı mondat
198. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés
3. cikk (2) bekezdés a)– c) pont
198. cikk (2)–(4) bekezdés
3. cikk (3) bekezdés
198. cikk (1) bekezdés második albekezdés
4. cikk
199. cikk
5. cikk
200. cikk
6. cikk
201. cikk
7. cikk
202. cikk
8. cikk
203. cikk
9. cikk
16. cikk (2) bekezdés 1. cikk
---
2. cikk a) és b), e) pont
---
2. cikk c) pont 2. cikk d)
234 /PE 425.401
HU
1. cikk (1) bekezdés c) pont
2. cikk (1) bekezdés e) pont
--13. cikk (10) bekezdés
pont 1. cikk e) pont 2. cikk f) pont
1. cikk (1) bekezdés h) pont
---
3. cikk
1. cikk b) pont második mondat
143. cikk (1) bekezdés második albekezdés
4. cikk
185. cikk
6. cikk
---
7. cikk (1) bekezdés a)– e) pont
---
7. cikk (1) bekezdés f) pont
27. cikk ---
7. cikk (1) bekezdés g) ponttól 7. cikk (3) bekezdésig
---
8. cikk (1) és (2) bekezdés
177. cikk (1) és (2) bekezdés
8. cikk (3) bekezdés
---
8. cikk (4) bekezdés a) és c) pont
30. cikk (1) bekezdés
---
8. cikk (4) bekezdés d) pont
177. cikk (3) bekezdés
8. cikk (5) bekezdés
177. cikk (4) és (5) bekezdés
PE 425.401\ 235
HU
12. cikk
---
12a. cikk (1)– (3) bekezdés
148. cikk
12a. cikk (4) bekezdés elsı albekezdés
149. cikk
12a. cikk (4) bekezdés 2–6. albekezdés
150. cikk
14. cikk
34. cikk
41. cikk
16. cikk (1) bekezdés 1–2. albekezdés
35. cikk
42. cikk
16. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés
35. cikk
17. cikk
36. cikk
43. cikk
147. cikk
26. cikk
---
27. cikk
---
31. cikk
302. cikk
I. melléklet
23. cikk
68. cikk (2) bekezdés
303. cikk
II. melléklet
---
2A. melléklet
---
2B. melléklet
---
5., 9., 10. és 11. cikk
--1. cikk a) pont
HU
146. cikk (1), (3) és (4) bekezdés
146. cikk (2) bekezdés
31. cikk
236 /PE 425.401
145. cikk
1. cikk a) pont
2. cikk a) pont
1. cikk (1) bekezdés a)
13. cikk (1) bekezdés
pont 1. cikk (1) bekezdés b) pont
2. cikk (1) bekezdés d) pont
13. cikk (9) bekezdés
1. cikk c) pont
1. cikk (1) bekezdés e) pont
2. cikk (1) bekezdés f) pont
13. cikk (6) bekezdés a) pont
1. cikk d) pont
1. cikk (1) bekezdés f) pont
2. cikk (1) bekezdés g) pont
---
1. cikk f) pont
1. cikk (1) bekezdés i) pont
2. cikk (1) bekezdés i) pont
13. cikk (14) bekezdés
1. cikk g) pont
1. cikk (1) bekezdés j) pont
2. cikk (1) bekezdés j) pont
13. cikk (17) bekezdés, 24. cikk (2) bekezdés és 62. cikk
1. cikk b) pont 2. cikk e) pont
1. cikk h) pont
1. cikk d) pont
1. cikk (1) bekezdés k) pont
2. cikk (1) bekezdés k) pont
13. cikk (12) bekezdés
1. cikk i) pont
1. cikk e) pont
1. cikk(1) bekezdés l) pont
2. cikk(1) bekezdés l) pont
13. cikk (13) bekezdés
1. cikk (1) bekezdés m) pont
1. cikk j) pont 1. cikk k) pont
1. cikk k) pont
1. cikk l) pont 1. cikk l) pont a) alpont
1. cikk f) pont
2. cikk h) pont
13. cikk (18) bekezdés
1. cikk (1) bekezdés n) pont
2. cikk (1) bekezdés m) pont
13. cikk (8) bekezdés
1. cikk (1) bekezdés r) pont
2. cikk (1) bekezdés n) pont
13. cikk (15) bekezdés
1. cikk (1) bekezdés r)
2. cikk (1) bekezdés n)
13. cikk (16) bekezdés
PE 425.401\ 237
HU
1. cikk l) pont b) alpont
HU
pont i. alpont
1. cikk (1) bekezdés r) pont ii. alpont
2. cikk (1) bekezdés n) pont ii. alpont
13. cikk (14) bekezdés
3. cikk
186. cikk
8. cikk
24. cikk (1) bekezdés
12. cikk (2) bekezdés
14. cikk (1) bekezdés
12. cikk (3)– (6) bekezdés
14. cikk (2)– (5) bekezdés
15. cikk (1) és (2) bekezdés
15. cikk (1) és (2) bekezdés
19. cikk (1) bekezdés
15. cikk (3) bekezdés
15. cikk (3) bekezdés
22. cikk
15. cikk (4) bekezdés
15. cikk (4) bekezdés
23. cikk
15a. cikk
19. cikk (2)– (8) bekezdés
57. cikk (1)–(7) bekezdés
15b. cikk
15b. cikk
19a. cikk
58. cikk
15c. cikk
15c. cikk
20. cikk
59. cikk
16. cikk (1) bekezdés
16. cikk (1) bekezdés
24. cikk
16. cikk (2) bekezdés
16. cikk (2) bekezdés
25. cikk
16. cikk (3) bekezdés
16. cikk (3) bekezdés
26. cikk
16. cikk (4) bekezdés
16. cikk (4) bekezdés
27. cikk
16. cikk (5) bekezdés
16. cikk (5) bekezdés
28. cikk (1) bekezdés
15a. cikk
238 /PE 425.401
pont i. alpont
18. cikk
39. cikk (1) bekezdés 39. cikk 56. cikk 60. cikk 61. cikk
63. cikk 64. cikk 65. cikk 66. cikk 67. cikk (1) bekezdés
16. cikk (5b) bekezdés 1–4. albekezdés
16. cikk (7) bekezdés 1–4. albekezdés
28. cikk (3) bekezdés 1–4. albekezdés
67. cikk (3) bekezdés
16. cikk (5b) bekezdés ötödik albekezdés
16. cikk (7) bekezdés ötödik albekezdés
28. cikk (3) bekezdés ötödik albekezdés
67. cikk (4) bekezdés
16. cikk (7) bekezdés hatodik albekezdés
16. cikk (7) bekezdés hatodik albekezdés
16. cikk (5c) bekezdés
16. cikk (8) bekezdés
29. cikk
16. cikk (6) bekezdés
16. cikk (6) bekezdés
28. cikk (2) bekezdés
67. cikk (2) bekezdés
16a. cikk (1) bekezdés a) pont
17. cikk (1) bekezdés a) pont
31. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés
71. cikk (1) bekezdés a)– c) pont
17. cikk (1) bekezdés b) pont
31. cikk (1) bekezdés második albekezdés
71. cikk (1) bekezdés második albekezdés
16a. cikk (2) bekezdés
17. cikk (2) bekezdés
31. cikk (2) bekezdés
71. cikk (2) bekezdés
20. cikk
22. cikk
16a. cikk (1) bekezdés b) pont
21. cikk 22. cikk
69. cikk
---
23. cikk
34. cikk (1)– (3) bekezdés
---
24. cikk
34. cikk (4) bekezdés
---
25. cikk 28. cikk
66. cikk (4) bekezdés
--33. cikk
29. cikk
178. cikk 179. cikk (1) és (3)
PE 425.401\ 239
HU
bekezdés 30. cikk (2) bekezdés
179. cikk (2) bekezdés
31. cikk
181. cikk
38. cikk
44. cikk
39. cikk (2) és (3) bekezdés
45. cikk
40. cikk (2) bekezdés
46. cikk (1) bekezdés
153. cikk (8) bekezdés
40. cikk (3) bekezdés
46. cikk (2) bekezdés
153. cikk (1) bekezdés
40. cikk (4), (6)–(8) és (10) bekezdés
46. cikk (3), (5)–(7) és (9) bekezdés
153. cikk (2), (4)–(6) és (9) bekezdés
40. cikk (5) bekezdés
46. cikk (4) bekezdés
153. cikk (3) bekezdés
40. cikk (9) bekezdés
46. cikk (8) bekezdés
153. cikk (7) bekezdés
41. cikk
47. cikk
154. cikk
42. cikk (2) bekezdés
48. cikk
43. cikk (2) és (3) bekezdés 44. cikk (2) bekezdés
47-50. cikk
240 /PE 425.401
HU
152. cikk
158. cikk 182. cikk
49. cikk
45. cikk (2) bekezdés 46. cikk (2) bekezdés
151. cikk
157. cikk és V. melléklet 187. cikk
50. cikk
155. cikk ---
51. cikk
64. cikk
56. cikk
51. cikk utolsó francia bekezdés
--1. cikk (4) bekezdés
57. cikk (8) bekezdés
52. cikk
---
54. cikk
204. cikk
55. cikk
205. cikk
és 26. cikk
---
12. cikk (1) bekezdés, 19., 33., 37. cikk, 39. cikk (1) bekezdés, 40. cikk (1) bekezdés, 42. cikk (1) bekezdés, 43. cikk (1) bekezdés, 44. cikk (1) bekezdés, 45. cikk (1) bekezdés, 46. cikk (1) bekezdés
--1. cikk b) pont 1. cikk c) pont
13. cikk (2) bekezdés 1. cikk (1) bekezdés s) pont
2. cikk (1) bekezdés c) pont
13. cikk (3) bekezdés
1. cikk g) pont
210. cikk (1) bekezdés a) pont
1. cikk h) pont
210. cikk (1) bekezdés b) pont
PE 425.401\ 241
HU
1. cikk i) pont
59. cikk (2) bekezdés a) pont i. alpont
210. cikk (1) bekezdés e) pont
1. cikk j) pont
59. cikk (2) bekezdés a) pont j) alpont
210. cikk (1) bekezdés f) pont
1. cikk l) pont
59. cikk (2) bekezdés b) pont
13. cikk (4) bekezdés
2. cikk
59. cikk (3) bekezdés
211. cikk
3. cikk
59. cikk (3) bekezdés
212. cikk
4. cikk
59. cikk (3) bekezdés
251. cikk
5. cikk (1) bekezdés
59. cikk (4) bekezdés
250. cikk
5. cikk (2) bekezdés
242 /PE 425.401
HU
258. cikk (1) bekezdés
6. cikk
59. cikk (5) bekezdés
258. cikk (2) bekezdés, 259. cikk (1) és (2) bekezdés
7. cikk
59. cikk (5) bekezdés
253. cikk (1) bekezdés, 256. cikk, 257. cikk
8. cikk
59. cikk (5) bekezdés
249. cikk, 250. cikk és 262. cikk (1) bekezdés
9. cikk
59. cikk (6) bekezdés
216. cikk, 217. cikk és 262. cikk (1) bekezdés
10. cikk
59. cikk (7) bekezdés
216. cikk, 217. cikk, 262. cikk (1) bekezdés, 263– 265. cikk
10a. cikk
59. cikk (8)
266. cikk
bekezdés 10b. cikk 12. cikk
261. cikk 32. cikk
73. cikk
65. cikk
8. cikk (1) bekezdés
312. cikk
I. melléklet
59. cikk (9) bekezdés és II. melléklet
213–215. cikk, 218–246 cikk
II. melléklet
59. cikk (9) bekezdés és II. melléklet
213–215. cikk, 218-247 cikk
1. cikk (2) bekezdés
269. cikk
2. cikk b) pont
270. cikk (1) bekezdés b) pont
2. cikk c) pont
270. cikk (1) bekezdés c) pont
2. cikk d) pont
270. cikk (1) bekezdés d) pont
2. cikk f) pont
2. cikk (1) bekezdés h) pont
13. cikk (7) bekezdés
2. cikk g) pont
270. cikk (1) bekezdés a) pont
2. cikk i) pont
270. cikk (1) bekezdés e) pont
2. cikk j) pont
270. cikk (1) bekezdés f) pont
2. cikk k) pont
270. cikk (1) bekezdés g) pont
PE 425.401\ 243
HU
244 /PE 425.401
HU
3. cikk
---
4. cikk
271. cikk
5. cikk
272. cikk
6. cikk
273. cikk
7. cikk
274. cikk
8. cikk
275. cikk
9. cikk
276. cikk
10. cikk
277. cikk
11. cikk
279. cikk
12. cikk
280. cikk
13. cikk
281. cikk
14. cikk
282. cikk
15. cikk
283. cikk
16. cikk
284. cikk
17. cikk
285. cikk
18. cikk
286. cikk
19. cikk
287. cikk
20. cikk
288. cikk
21. cikk
289. cikk
22. cikk
290. cikk
23. cikk
291. cikk
24. cikk
292. cikk
25. cikk
293. cikk
26. cikk
294. cikk
27. cikk
295. cikk
28. cikk
296. cikk
29. cikk
297. cikk
30. cikk (1) bekezdés
270. cikk (2) bekezdés
30. cikk (2) bekezdés
298. cikk
melléklet
278. cikk 1. cikk (1) bekezdés d) pont
---
1. cikk (1) bekezdés g) pont
13. cikk (11) bekezdés
1. cikk (1) bekezdés q) pont
---
1. cikk (2) bekezdés
2. cikk (3) bekezdés
---
2. cikk
2. cikk (3) bekezdés
3. cikk (1), (2), (3) és (8) bekezdés
9. cikk
3. cikk (5) és (7) bekezdés
10. cikk
3. cikk (6) bekezdés
---
5. cikk (2) bekezdés második és harmadik albekezdés
15. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés és (3) bekezdés második albekezdés
PE 425.401\ 245
HU
6. cikk (5) bekezdés második albekezdés
21. cikk (1) bekezdés második albekezdés
7. cikk e) pont 8. cikk
23. cikk (2) bekezdés f) pont 12. cikk
12. cikk 16. cikk (9) bekezdés
246 /PE 425.401
HU
24. cikk (1) bekezdés 206. cikk
30. cikk
68. cikk
18. cikk (1)– (6) bekezdés
72. cikk
18. cikk (7) bekezdés
----
19. cikk (1) bekezdés elsı albekezdés, elsı francia bekezdés
73. cikk (1) bekezdés
19. cikk (1) bekezdés második albekezdés, második francia bekezdés
73. cikk (3) bekezdés második albekezdés
19. cikk (1) bekezdés második albekezdéstıl (3) bekezdésig
73. cikk (4)–(7) bekezdés
21. cikk
207. cikk
25. cikk
---
26. cikk
---
32. cikk
---
34. cikk
180. cikk
35. cikk
184. cikk
36. cikk (1) bekezdés
183. cikk (1) bekezdés
36. cikk (2) bekezdés
183. cikk (4) bekezdés elsı mondat
36. cikk (3) bekezdés
183. cikk (6) bekezdés
36. cikk (4) bekezdés
183. cikk (7) bekezdés
41. cikk
145. cikk
42. cikk (1)– (3) bekezdés
146. cikk (1), (3) és (4) bekezdés
43. cikk
147. cikk
45. cikk
---
48. cikk
158. cikk
49. cikk
157. cikk
51. cikk (2) bekezdés a)– g) pont
160. cikk (2) bekezdés a)– e), g) és h) pont
51. cikk (3) és (4) bekezdés
161. cikk
52. cikk (1) bekezdés
167. cikk
55. cikk (1) és (2) bekezdés
164. cikk (1) és (2) bekezdés
PE 425.401\ 247
HU
56. cikk
165. cikk
59. cikk (1) és (2) bekezdés
52. cikk (1) és (2) bekezdés
175. cikk (1) és (2) bekezdés
59. cikk (3) és (6) bekezdés
52. cikk (3) és (4) bekezdés
---
60. cikk (1) bekezdés
306. cikk (2) bekezdés második és harmadik albekezdés
60. cikk (2) bekezdés
306. cikk (3) bekezdés
61. cikk
299. cikk
65. cikk
55. cikk
66. cikk 67. cikk
248 /PE 425.401
HU
304. cikk 307. cikk
53. cikk
300. cikk
68. cikk (1) bekezdés
---
71. cikk
---
72. cikk
311. cikk
I. melléklet
II. melléklet
III. melléklet
183. cikk (2)–(5) bekezdés
IV. melléklet
---
V. melléklet
VI. melléklet
VI. melléklet
VII. melléklet 1. cikk (2) bekezdés
11. cikk
2. cikk (1) bekezdés a) pont
13. cikk (5) bekezdés
PE 425.401\ 249
HU
2. cikk (1) bekezdés b) pont
---
2. cikk (1) bekezdés h) pont
13. cikk (7) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés o) pont
13. cikk (21) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés p) pont
13. cikk (22) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés q) pont
208. cikk (3) bekezdés
2. cikk (2) bekezdés
---
4. cikk (2) bekezdés
15. cikk (5) bekezdés
5. cikk
17. cikk, IIIC. melléklet
9. cikk (1) bekezdés
21. cikk (4) bekezdés
11. cikk (1) bekezdés b) pont
23. cikk (1) bekezdés b) pont
15. cikk (3) bekezdés
31. cikk (2) bekezdés
21. cikk
----
45. cikk
----
46. cikk
209. cikk
47. cikk
156. cikk
250 /PE 425.401
HU
48. cikk
159. cikk
50. cikk
173. cikk
51. cikk
174. cikk
54. cikk (1) bekezdés
301. cikk (1) bekezdés
61. cikk
309. cikk
62. cikk
12. cikk
63. cikk
308. cikk
57., 58., 59. és 60. cikk, II. melléklet
--1. cikk (4) bekezdés, 2. cikk (4) bekezdés és 4. cikk (6) bekezdés
57. cikk (8) bekezdés
8. cikk (2) bekezdés
315. cikk
