E-számvitel 2012.február
e l e k t r o n i k u s
Szakmai folyóirat
I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
Tartalom In-house szeminárium! Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és számviteli törvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az
[email protected] e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására!
A hónap témája
A 2012. évi egyéb jogszabályi változások számviteli
összefüggései – II. rész
Olvasói kérdések −− Egyéni vállalkozó egyéni céggé alakult −− Közműfejlesztési hozzájárulás számviteli elszámolása −− EUR-os könyvelésre való áttérés −− Két teljesítési időszak összevonása egy számlán −− Szerződés szerinti teljesítésnek megfelelő számlázás
Szerző:
Botka Erika
a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének főtitkára
Tisztelt Előfizetőnk! A szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! A számvitellel kapcsolatos kérdését az
[email protected] e-mail címen tudja feltenni Botka Erikának. Honlapunkról - http://forum-szaklapok.hu/ – a Segédletek közül töltheti le a szerkeszthető dokumentum mintákat és az excel alapú segédleteket. Az Ön felhasználóneve: eszamvitel Az Ön jelszava: eszv398
−− Bontási költsége elszámolása −− Kilépés az eva adózási körből −− Eszköz bekerülési értéke
A kézirat lezárásának dátuma: 2012. január 29.
−− Saját üzletrész visszavásárlása −− Ingatlan befektetés −− Közvetített szolgáltatás −− Időszaki árfolyamon megválasztása
1 E-számvitel |
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
A hónap témája A 2012. évi egyéb jogszabályi változások számviteli összefüggései II. rész Írta: Botka Erika, a Magyar
Számviteli Szakemberek Egyesületének főtitkára
Az előző számban már elkezdtük kifejteni 2012. évi egyéb jogszabályi változások számviteli összefüggései. Februári lapszámunkban további témák és részletek kerülnek bemutatásra. Baleseti adó elszámolása A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény II. fejezete tartalmazza a baleseti adó fizetésére vonatkozó szabályokat. Ezen törvény szerint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény szerinti biztosítási kötelezettség után baleseti adót kell fizetni. A törvény szerint az adó alanya az a személy vagy szervezet, akit vagy amelyet a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény szerinti biztosítási kötelezettség terhel. Az adó alapja fő szabály szerint az éves kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díj. Az adó mértéke az adóalap 30%-a, de a biztosító kockázatviselésével érintett időtartam naptári napjaira naponta legfeljebb 83 Ft/gépjármű. Az adót főszabályként az adó beszedésére kötelezett, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény szerinti kötelező felelősség-biztosítási szolgáltatást nyújtó biztosító állapítja meg, vallja be és fizeti meg. Az adó alanya a magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartója. A biztosító által megállapított adót a biztosító az esedékes biztosítási díjjal együtt szedi be.
A vállalkozások által fizetett kötelező gépjárműfelelősségbiztosítást – a Számviteli törvény 3. §-a (7) bekezdésének 2. pontja és 78. §-a (4) bekezdése szerint – egyéb szolgáltatásként kell elszámolni, ez így volt a megelőző években, és így van 2012-ben is. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz kapcsolódóan fizetendő baleseti adó a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódik, ahhoz közvetlenül hozzárendelhető. A biztosítási díjjal együtt kell megfizetni az adóalanynak a biztosító felé azaz a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási szolgáltatás a baleseti adó nélkül nem vehető igénybe. Mivel a baleseti adó az igénybe vett kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz közvetlenül kapcsolódik, ezért a baleseti adó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szolgáltatás bekerülési értékének része tehát az igénybe vett szolgáltatás ennyivel többe kerül. Így a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díj baleseti adóval növelt értékét kell költségként az egyéb szolgáltatások között elszámolni.
Az első bekezdésben hivatkozott törvényi előírás alapján van olyan eset is, mely szerint nem a biztosítónak, hanem az üzemben tartónak kell a baleseti adót megfizetnie. Az üzemben tartónak ekkor is a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás igénybevételéhez kapcsolódóan merül fel a baleseti adófizetési kötelezettsége. A számviteli elszámolás ezért ebben az esetben sem változik meg, ekkor is a baleseti adó az igénybe vett szolgáltatás bekerülési értékének a része, ezért a biztosítási díj baleseti adóval növelt értékét kell egyéb szolgáltatásként elszámolni. Szociális hozzájárulási adó elszámolása Az előző számban már kitértem arra, hogy a szociális hozzájárulási adót – mivel azt a személyi jellegű ráfordítások után kell fizetni –, a társadalombiztosítási járulékkal megegyezően a bérjárulékok között kell elszámolni.
2 E-számvitel
|
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
Több olvasói kérdés érkezett azzal kapcsolatosan, hogy a bérkompenzáció végrehajtása esetén a szociális hozzájárulási adóból levonható adókedvezményt támogatásként vagy költségcsökkentésként kell könyvelni. Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 459. §-a (2) bekezdésének előírása szerint a fizetendő adó megállapításánál a számított adót a következő adókedvezmények csökkentik: a) a munkabérek értékének megőrzését célzó adókedvezmény; b) a Karrier Híd Program megvalósítását célzó adókedvezmény; c) a munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen helyzetű társadalmi csoportok és a munkaerő-piacról tartósan távollévők foglalkoztatása, munkaerő-piaci versenyképességük kiegyenlítése, valamint a pályakezdő fiatalok gyakorlati munkatapasztalat-szerzésének megkönnyítése lehet más törvényben meghatározott, annak rendelkezése szerint az adóból érvényesíthető adókedvezmény; d) a szakképzettséget nem igénylő munkakörökhöz kapcsolódó adókedvezmény. A törvény előbb hivatkozott előírása egyértelműen adókedvezményről rendelkezik. Így, ha a számított adót adókedvezménnyel csökkentik, akkor a fizetendő adót kell költségként és kötelezettségként előírni. Ezért ezek az adókedvezmények költséget csökkentő tételként jelennek meg. A számviteli elszámolást ebben az esetben a társasági adókedvezményhez lehet hasonlítani, mert ha van társasági adókedvezmény, akkor az adókedvezménnyel csökkentett társasági adót írjuk elő adófizetési kötelezettségként.
fizetendő támogatást személyi jellegű egyéb kifizetésként kell elszámolni a pénzügyi teljesítéssel egyidejűleg. Az szja-törvényt először a 2011. évi CLVI. törvény módosította, amely szerint adómentesen 2012. február 28-ig lehetett volna adni ilyen támogatást. Ennek a törvénynek azonban újabb módosítása volt még 2011-ben (december 29-én). Az szja-törvény végtörlesztésre adómentesen adható munkáltatói pénzkölcsönre [Szja-törvény 72. § (4) bekezdés o) pont] és vissza nem térítendő támogatásra [Szja-törvény 1. számú melléklet 2.8. pont] vonatkozó rendelkezéseit a befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló 2011. évi CXCIII. törvény 182--184. §-ai módosították. Így a 2011. évi CLVI. törvényben a pénzkölcsönre és az adómentesen adható munkáltatói támogatásra vonatkozó kedvezményes előírások 2011. december 31-ét követően nem alkalmazhatók. Ezért a végtörlesztéshez adott munkáltatói támogatás csak akkor adómentes, ha annak folyósítása december 31-én megtörtént – ebben az esetben 2011. évi személyi jellegű egyéb kifizetésként kell elszámolni. Az adóváltozások azonban nem érintik a számviteli elszámolást. Ha a munkáltató 2012. január 1-jétől bármikor ad a végtörlesztéshez vissza nem fizetendő támogatást, akkor 2012. évben kerül költségként – mint személyi jellegű egyéb kifizetés – elszámolásra, de lényeges változás, hogy a munkavállalónak nem lesz adómentes jövedelme, nem önálló tevékenységből származó jövedelemként le kell adózni.
Végtörlesztéshez adott munkáltatói támogatás Szintén a megelőző számunkban foglalkoztam a támogatás elszámolásával. A munkáltató által a munkavállalónak végtörlesztéshez adott vissza nem 3 E-számvitel
|
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
Olvasói kérdések Egyéni vállalkozó egyéni céggé alakult Kérdés:
Egyéni vállalkozó egyéni céggé alakult. Átvitte a készletét, valamint néhány tárgyi eszközt az egyéni cégbe, de nem lett bejegyezve mint jegyzett tőke. Hova könyveljem ezeket az eszközöket? Lehet ezt elszámolni tőketartalékként?
Válasz: Az egyéni cég tulajdonába csak akkor mehet át a készlet és a tárgyi eszköz, ha azokat az egyéni cég alapító okiratában rögzítették. Ha csak az egyéni cég leltárában nevesítették a készletet és a tárgyi eszközt, de az alapító okiratban nem, akkor az egyéni cég nem szerezte meg az eszközök tulajdonjogát, így nála nem lehet állományba venni. Ezek az eszközök továbbra is az egyéni vállalkozó tulajdonában maradtak, és az egyéni vállalkozónak a megszűnés szabályai szerint le kell adóznia. Ha az alapító okiratban szerepel a készlet, tárgyi eszköz, de a jegyzett tőkének nem része, akkor ezeket az eszközöket a tőketartalékkal szemben kell állományba venni.
Közműfejlesztési hozzájárulás számviteli elszámolása Kérdés: Lakásépítéssel foglalkozó cég részére a Fővárosi Vízművek díjbekérővel vízi közműfejlesztési hozzájárulás címen 25% áfát is tartalmazó több millió forint értékű bizonylatot állított ki. Megfizetés után a számlán ugyanez az összeg véglegesen átadott pénzeszközként szerepel. A csatolt tájékoztatóban is a „vízi közműfejlesztési hozzájárulás” kifejezés szerepel. Mi lehet az eltérő megfogalmazás oka? Kérdésem: mi a vízi közműfejlesztési hozzájárulás helyes számviteli elszámolá-
sa, telek értékét növelő-e – mert az építési telek áruként szerepel a könyvekben – vagy igénybe vett szolgáltatásként számolható el?
Válasz: A pénzeszköz végleges átadás tartalmát tekintve pénzeszköz jogcím nélküli átadását jelenti. Ebben az esetben nem beszélhetünk jogcím nélküli átadásról, mert az átadott pénzt a Vízműveknek közműfejlesztésre kell fordítania (nem szabad felhasználásként kapott pénzről van szó). A számlán ezért célszerűbb lenne a „közműfejlesztési hozzájárulás” kifejezést használni. A lakásépítéssel foglalkozó cégnél az általa fizetett közműfejlesztési hozzájárulás számviteli elszámolása attól függ, hogy a lakást megvásárló vevőkkel milyen tartalmú adásvételi szerződést kötött. A cég megállapodhat a vevőkkel úgy, hogy az általa fizetett közműfejlesztési hozzájárulás vevőre jutó arányos részét külön tételként továbbszámlázza. Ebben az esetben a cég által fizetett közműfejlesztési hozzájárulást mint közvetített szolgáltatást a vásárolt készletek között kell állományba venni, majd annak továbbszámlázásakor eladott (közvetített) szolgáltatások értékeként kell kimutatni. A közműfejlesztési hozzájárulást ebben az esetben nem a telek értékét növelő tételként kell elszámolni. Ha a vevőkkel kötött adásvételi szerződés nem tartalmazza, hogy a közműfejlesztési hozzájárulást külön lehet továbbszámlázni, akkor a cég által fizetett közműfejlesztési hozzájárulást minősíteni kell, hogy azt mihez kapcsolódóan fizették. A telekhez kapcsolódóan fizetett közműfejlesztési hozzájárulás a telek bekerülési értékét növeli (áru értékét növeli), a megépítendő lakásokhoz fizetett közműfejlesztési hozzájárulást viszont igénybe vett szolgáltatásként a költségek között kell elszámolni. A költségként elszámolt közműfejlesztési hozzájárulás az épülő lakások – mint saját termelésű készlet – bekerülési értékének (közvetlen önköltségének) a részét képezi.
4 E-számvitel
|
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
EUR-os könyvelésre való áttérés Kérdés: Társaságunk acélkereskedelemmel foglalkozik, az árut vagy importból szerzi be EUR-ért, vagy belföldről szintén EUR-ért. Értékesíteni 90%-ban Ft-ban értékesítünk. Jelentős hitelállománnyal rendelkezünk EUR-ban és CHF-ben. Tulajdonosaink 2012. január 1-től EUR-os könyvelésre szeretnének áttérni, de nem ismerjük az áttérés némely következményét, és hiába kerestünk utána, nem találtunk választ. A hosszú lejáratú devizás hiteleink eddig nem realizált árfolyamvesztesége időbelileg el van határolva az aktív időbeli elhatárolások között, és még nem tudjuk, hogy milyen árfolyam várható december 31-én, amitől ez az összeg várhatóan tovább nő. Áttéréskor kell-e ezzel az elhatárolt árfolyamveszteséggel tenni valamit? Kérdésünk, hogy az időbeli elhatárolást le kell-e írni tőketartalék vagy eredménytartalék terhére, vagy továbbvihető esetleg elhatárolásként? Ha tovább lehet vinni az időbeli elhatárolást, akkor milyen módon íródik le az évek alatt?
Válasz: Áttéréskor a 2011. december 31-ei Ft-os mérlegadatokat kell EUR-ra átszámolni. Az átszámítás során egyik mérlegtétel sem veszik el, nem vezethető ki semmivel sem szemben. Az időbeli elhatárolást is – mint minden mérlegtételt – tovább kell vinni. Így az elhatárolt árfolyamveszteség aktív időbeli elhatárolásként kimutatott záróállományát a december 31-ei MNB-árfolyamon kell átszámítani EUR-ra. Az EUR-os nyitómérlegben változatlanul szerepelni fog az elhatárolt árfolyamveszteség. Attól, hogy a következő évben EURban könyvelnek, nem változnak meg a számviteli törvény előírásai. Így ezt az elhatárolt árfolyamveszteséget a Számviteli törvény 33. §-a (2)–(3) bekezdésének előírása szerint kell feloldani (csak ebben az esetben a feloldott összeget EUR-ban számolják el, és nem Ft-ban).
A kérdésben leírt tényállás alapján azonban megfontolandó, hogy a társaság áttérjen-e EUR-os könyvelésre. Az igaz, hogy EUR-os könyvelésnél az EUR-os hiteleknél és az EUR-os szállítói kötelezettségeknél nem jelentkezne árfolyam-különbözet, viszont az összes többi tételnél igen. Így a CHF-es hitelnél, az összes Ft-os értékesítésnél – ami a kérdésben leírtak alapján az értékesítés 90%-a –, adóknál, béreknél, egyéb Ft-ban felmerült működési költségeknél stb. Mivel jóval több az EUR-tól eltérő pénznemben felmerült ügylet, feltételezhető, hogy EUR-os könyvvezetés esetén még több árfolyam-különbözetet kellene elszámolni, mint Ft-os könyvvezetés esetén.
Két teljesítési időszak összevonása egy számlán
Kérdés: 2012. január 4-én kelt bejövő számlában van 2011. decemberi szolgáltatás és 2012. januári alapdíj. Kérdésem: ez a számla 2011. évi kötelezettség és a 2012. évi rész időbeli elhatárolás, vagy 2012. évi kötelezettség és a 2011. évi az időbelileg elhatárolható? Ezt a számlát a beérkezést követően továbbszámlázzuk a bérlő részére. Itt ugyanaz a kérdés: ez 2011. évi követelés, vagy 2012. évi?
Válasz: A számlákat a szerződés szerinti teljesítés időpontjával kell a könyvekben követelésként és kötelezettségként kimutatni. A szerződés szerinti teljesítés ebben az esetben december és január. A kérdésben leírt számlázásnál az a probléma, hogy két teljesítési időszakot vonnak össze egy számlában, ami egyébként helytelen. Egy számlát nem lehet két időszakra követelésként-kötelezettségként kimutatni. Ha a vállalkozás a bejövő számlát így elfogadja, akkor nem tud mást tenni – mivel januári teljesítést is tartalmaz a számla –, mint 2012. januárban könyveli le szállítói kötelezettségként a számlát. A számla 5
E-számvitel
|
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
decemberi szolgáltatási részét pedig időbeli elhatárolással számolja el 2011-re. Ugyanígy kell eljárni a továbbszámlázás esetén is. Ha a bejövő számlát továbbszámlázzák egy számlában szerepeltetve a decemberi-januári teljesítéseket, akkor a kimenő számlát 2012-ben kell követelésként kimutatni, a számla decemberi szolgáltatási részét időbeli elhatárolással kell 2011-re árbevételként elszámolni.
Szerződés szerinti teljesítésnek megfelelő számlázás
Kérdés: Társasházi lakásépítéssel foglalkozó cég leszámlázhatja-e teljes eladási áron magánszemélynek a még használatbavételi engedéllyel nem rendelkező egyik lakásingatlanát? Nyilván a készültségi szint még nem 100%-os. Ebben az esetben elhatárolható-e a bevétel a következő időszakra, 2012. évre, amikor ténylegesen elkészül az épület és a bekerülési költségek is teljes körűen és arányosítva megállapíthatók lesznek?
Válasz: Azt, hogy mikor mi számlázható, a két fél által kötött megállapodás alapján lehet elbírálni, mert a szerződés szerinti teljesítéskor kell számlázni, az árbevételt elszámolni. Amennyiben a szerződő felek kész lakás adásvételében állapodtak meg, mely lakás a használatbavételi engedélyt is megkapta, akkor ezen szerződéses feltételek teljesítése előtt nem lehet a lakásértékesítést a vevőnek számlázni. A szerződés szerinti teljesítésnek az is feltétele, hogy a lakás a szerződésben rögzítetteknek megfelelően elkészült, és a vevő részére átadták. Az eladó a vevőtől pénzt kérhet a szerződés szerinti teljesítést megelőzően, ezt azonban csak előleg jogcímén lehetséges. Ha a szerződés az előbb említett feltételeknek megfelel, akkor 2011-ben nem lehet az
értékesítést számlázni, árbevételként elszámolni. Így a 2011-es mérlegben a lakás előállítási költségen a készletek között – mivel még nem 100%-os a készültség, ezért befejezetlen termelésként – kerül kimutatásra.
Bontási költsége elszámolása
Kérdés: Vállalkozásunk úgy határozott, hogy a meglévő irodaházunk túl nagynak bizonyult, és egy részét – mivel használaton kívül van – lebontatja, a megmaradó részt pedig felújíttatja. A kérdés a következő: a bontási költségek adott évi eredmény terhére elszámolandó költségek-e? Mivel a bontási tevékenység is hatóságiengedély-köteles, így ezek a számlák fordított adózás alá esnek-, vagy egyenesen adóznak? A megmaradó irodaház felújítási számláit beruházási főkönyvi számlára könyveljük, és a megmaradó rész értékét növeli – a lebontott részt a könyvekből ki kell vezetni?
Válasz: A Számviteli törvény 47. §-a (6) bekezdésének előírása szerint egy adott beruházás miatt lebontott és újraépített épület bontásának költségeit az adott beruházás bekerülési értékébe kell beszámítani (azaz ezeket a bontási költségeket aktiválni kell). A kérdésben leírt tényállásban viszont nem erről van szó. Az irodaépület egy részének lebontásával – azon a részen – új épületrész nem kerül megépítésre, másrészt ez a bontás nem a megmaradó épületrész újjáépítéshez kapcsolódik, ezért az irodaépület bontásával kapcsolatosan felmerülő költségeket felmerüléskor adott üzleti év eredménye terhére kell elszámolni, azokat nem lehet aktiválni. A lebontott irodarész könyv szerinti értékének arányos részét selejtezni kell, így annak nettó értéke terven felüli értékcsökkenésként elszámolva az egyéb ráfordítások között kerül elszámolásra. A megmaradó irodarész felújítási munkáit viszont a megmaradt épületrészre beruházásként rá kell aktiválni. 6
E-számvitel
|
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
Az Áfatörvény 142. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az adót a szolgáltatás igénybevevője fizeti abban az esetben is, ha a szolgáltatásnyújtás az ingatlan bővítésére, átalakítására, egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy ezek a munkák építési hatósági engedélykötelesek. A hivatkozott áfatörvény-előírásából következően – mivel a bontás is hatósági engedélyköteles – ezek a számlák fordított adózás alá esnek.
Kilépés az eva adózási körből
tőkét az eszközök és a kötelezettségek (ideértve a céltartalékokat is) különbözetének összegében kell figyelembe venni. A nyitómérlegbe felvett eszközök és források értékének valódiságát könyvvizsgálóval kell ellenőriztetni. Ezt csak akkor nem kell megtenni, ha az eva-adóalanyiság azért szűnik meg, mert a bt. végelszámolásba, felszámolásba megy. Ezt a mentesítő előírást viszont az Evatörvény 20. §-ának (4) bekezdése tartalmazza.
Eszköz bekerülési értéke
Kérdés:
Kérdés: Ügyfelem 2012. január 01-től kilépett az eva adózási módból. Az eva adózási mód a 2003. január 01-től lépett hatályba, a 2002. évi XLIII. törvény alapján. Én eltettem nyomtatott formában az akkori hatályos törvényt. Ebben a törvényben a módosuló jogszabályok 26. §-ának (4) bekezdése azt írta, hogy az evatörvény hatálya alól kikerülő jogi személyiség nélküli társaságnak tételes leltározással alátámasztott nyitómérleget kell készíteni. A nyitómérlegbe felvett eszközök és források értékének valódiságát könyvvizsgálóval kell ellenőriztetni. Az, hogy a bevételi nyilvántartást végzőknek, ha visszatérnek a társasági adó és a számviteli törvény hatálya alá, akkor nyitómérleget kell készíteni és azt könyvszakértővel ellenőriztetni, megmaradt bennem. A mostani hatályos eva viszont nem tartalmazza a fenti kitételt. Hol találok rá utalást? A számviteli törvényben? És ott hol?
Van egy kft., amely árukereskedelemmel foglalkozik. Megveszi az árut, az áru szállítási költségéről külön számla lesz. A cég az értékesítéskor az eladási árat tünteti fel, melybe már eleve belekalkulálta az összes áruhoz tartozó kiadásait is. A számlán nincs rajta, hogy közvetített szolgáltatást tartalmaz (tehát a fuvarköltséget). Hogyan jár el helyesen a cég? Az árut a 814-re könyvelik, valamint a hozzá kapcsolódó fuvarköltséget is? Az iparűzési adóból áruként levonhatjuk a fuvarköltséget? A fuvatköltséget nem az 52-es igénybe vett szolgáltatások közzé kell könyvelni? Év végén a készletleltár értéke akkor a fuvarköltséggel növelt értéken lesz nyilvántartva? A kiállítandó számlán tüntesse fel, hogy közvetített szolgáltatást tartalmaz? (Viszont ebben az esetben már 815-re kellene könyvelni, és a felekkel szerződésben ezt kellene rögzíteni?)
Válasz:
Válasz:
A kérdésben felvetett problémára elsősorban a számviteli törvénynek van előírása. A Számviteli törvény 2/A. §-a (4) bekezdésének előírása szerint a számviteli törvény hatálya alá visszakerült vállalkozásnak – tételes leltározással alátámasztott – leltár alapján nyitómérleget kell készítenie. A nyitómérlegbe az eszközöket piaci értéken, a kötelezettségeket a ténylegesen fizetendő, a céltartalékokat a számított, a törvény előírásainak megfelelő összegben, a saját
A Számviteli törvény 47. §-a (1) bekezdésének előírása szerint az eszköz bekerülési értékébe beletartoznak a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek. Így az eszköz bekerülési értékébe beletartoznak a raktárra történő beszállítással kapcsolatosan felmerült szállítási költségek is, ha azok az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolhatók.
7 E-számvitel
|
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
Ha a kft. a megvásárolt áru saját raktárába történő szállításához kapcsolódóan szállítási költséget fizet – akkor is, ha a szállítási költség külön számlán szerepel –, az áru bekerülési értékének részét képezi, amennyiben a szállítási költség az árubeszerzéshez egyedileg hozzárendelhető (azaz a szállítási költség a konkrét árubeszerzéshez kapcsolódik). Így például, ha a kft. átalánydíjban bíz meg fuvarozót, akkor a fuvarköltség nem része a bekerülési értéknek, azt felmerüléskor igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni (pl. a kft. megbíz egy fuvarozót havi 200eFtos átalánydíjért, és ha van fuvar, akkor fuvaroz, ha nincs fuvar, akkor nem fuvaroz – ebben az esetben ezt a fuvarátalányt nem lehet az áru bekerülési értékében figyelembe venni). Ha az árubeszerzéshez kapcsolódó fuvardíj – az előbb leírtak alapján – az áru bekerülési értékének a része, és az áruról nem vezetnek folyamatos készletnyilvántartást, akkor az áru vételárával együtt a fuvardíjat is a 814-es főkönyvön kell elszámolni, így az iparűzési adóból is levonásra kerül az értékesített áruhoz kapcsolódó fuvardíj. Az év végén az árukészlet mérlegértékénél figyelembe kell venni, hogy a fuvar az áru bekerülési értékének a része, így a mérlegben az év végi árukészlet értékét a készletre jutó fuvarköltséggel növelten kell megállapítani (a 814-ből a fuvardíjat is vissza kell könyvelni az árukészletre). Az árubeszerzéshez kapcsolódóan fizetett fuvardíjat semmilyen esetben sem lehet közvetített szolgáltatásként elszámolni (a fuvart a kft. saját magának és nem harmadik megrendelőnek veszi igénybe).
Saját üzletrész visszavásárlása
Kérdés: Egy cég saját tőkéje 300mFt. A 10%-os tag üzletrésze 30mFt, a 90%-os tag üzletrésze 270mFt. A 10%-os tag ki szeretne lépni a cégből, az üzletrészért 36mFt-ot kér. A 90%-os tagnak nincs pénze megvenni az üzletrészt, ezért a következő lehetőségek merültek fel: A kft. saját maga megveszi az üzletrészt. Ez valószínű-
leg 1 éven belül bevonásra fog kerülni. Hogyan kell a 6mFt különbözetet számvitelileg és adózási szempontból kezelni? A kft.-nek mint kifizetőnek a 36mFt után kell az szja-t és az ehót megfizetnie? Ez akkor osztaléknak fog minősülni adózási szempontból? Tőkeleszállítás esetén a probléma az, hogy szintén lesz különbözet a tag részére kiadandó 36mFtés a nyilvántartott 30mFt érték között. Itt is a kifizetőnek kell megállapítania az adót? A különbözet hogyan adózik ebben az esetben? Ha a cég kap kölcsönt, és a kölcsön összegéből kifizeti a 6mFt-ot, mint az üzletrész maradék megváltása, akkor az hogyan lesz számvitelileg és adózásilag? Mivel tudjuk megindokolni, hogy a 30mFt-os üzletrészt 36mFt-ért fizetjük ki? Van-e esetleg olyan ötlete, hogy nem a cégnek kell levonni és befizetni az adót a NAV-nak?
Válasz: A Gt. 135. §-a (1)–(2) bekezdésének előírása szerint a kft. a saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg, azonban tilos az üzletrész megvásárlása, ha a társaság osztalék kifizetéséről sem határozhatna. A Gt. ezen előírásaiból következően, a kft. akkor vásárolhatja meg 36mFt-ért az üzletrészt, ha az eredménytartaléka és mérleg szerinti eredménye (közbenső mérlegben szereplő adózott eredménye) együttesen legalább 36mFt (feltételezve, hogy a tőketartalék nem negatív). Így először a kérdésben leírt számokból kell kiindulni. A kérdésben szereplő tényállás szerint a kft. saját tőkéje 300mFt, a tagok üzletrésze szintén 300mFt. Feltételezem, hogy a tagok kérdésben szereplő üzletrészértékre vonatkozó adatok az üzletrész névértéket jelentik. Ebben az esetben a kft. jegyzett tőkéje és saját tőkéje is 300mFt, így az eredménytartalék, mérleg szerinti eredmény nulla, vagy mínusz (ha van pozitív tőketartalék). Ebből következően nincs meg a visszavásárlás fedezete, így a kft. nem vásárolhatja meg az üzletrészt. Ha a visszavásárlás feltételei meglennének, akkor a kft. és a tag közötti megállapodás kérdése, hogy a vételár mennyi. Mivel 2012-től az üzletrészbevonás számviteli elszámolása eredményt nem érint (a névértékcsökkenést jegyzett-tőkecsökkenésként, a névérték és a visszavásárlási érték 8
E-számvitel
|
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
különbözetét eredménytartalékba kell elszámolni), ezért adóhatóság felé nem kell védeni a vételárat, mivel társasági adóalapot nem érint az elszámolás. Ha többért vásárolja meg a kft., mint amennyiért a magánszemély az üzletrészt megszerezte, akkor a jövedelmet a magánszemélynek le kell adóznia. Az, hogy a kft. az üzletrészt saját pénzéből vagy hitelből (kölcsönből) finanszírozza, nem befolyásolja az üzletrészvásárlás számviteli elszámolását, illetve adójogi megítélését. A tag a törzstőke tőkekivonással történő tőkeleszállítással nem tud a cégből kilépni, továbbra is tulajdonos marad, csak az üzletrészének a névértéke fog csökkenni. A tőkekivonásnál a tagot a törzstőke arányában illeti meg a saját tőke [Gt. 160. §-ának (1)–(2) bekezdése]. A törzstőke leszállításánál azt is figyelembe kell venni, hogy a kft. törzstőkéje (jegyzett tőkéje) 500eFt alá nem csökkenhet. Ha az előbbi számokból indulunk ki, akkor a tőkeleszállításnál – mivel a kft.-nek csak jegyzett tőkéje van – a 10%os tulajdonos csak a jegyzett tőke arányos részét viheti ki, ami összegében 29,950eFt, így nem kaphat 36mFt-ot (50eFt névértékű üzletrésszel továbbra is tulajdonos marad). Ha a kft. megvásárolná a magánszemélytől az üzletrészt, vagy tőkekivonáshoz kapcsolódóan fizetne a magánszemélynek, a kft. mind a két esetben kifizetőnek minősül, így ha az szja-törvény alapján jövedelme keletkezne a magánszemélynek, az azt terhelő adókat és egyéb levonásokat a kft.-nek le kell vonnia, meg kell fizetnie [ha az üzletrészt megvásárolná a kft., akkor az Szja-törvény 67.§-a alapján az árfolyamnyereségből származó jövedelem, ha tőkekivonás történne, akkor az Szja-törvény 68.§-a (2) bekezdése alapján a vállalkozásból kivont jövedelem szabályai szerint kell az adófizetési kötelezettséget megállapítani]. Mivel a tag ki akar lépni a kft.-ből, viszont a kft. a kérdésben leírt számok alapján nem vásárolhatja meg az üzletrészt, illetve tőkekivonással továbbra is tulajdonos lenne, ezért csak egy megoldás lehetséges. A 90%-os tulajdonosnak mint magánszemélynek kell az üzletrészt megvásárolnia. Ha a magánszemélynek nincs erre pénze, akkor a magánszemélynek kellene ehhez kölcsönt szereznie. Ez az adásvétel nem érinti
a kft. könyvelését, mert két magánszemély között jön létre a szerződés. Ebben az egy esetben így nem is kifizető a kft.; ha a magánszemélynek jövedelme keletkezne az üzletrész értékesítésből, akkor azt saját magának kellene bevallania, megfizetnie.
Ingatlan befektetés
Kérdés: Ügyfelünk a társaság szabad pénzeszközeit kívánja hatékonyan befektetni. Elképzelésük szerint a társaság szabad pénzeszközein ingatlant (házat) vásárolnának a Balaton-felvidéken. Ezt az ingatlant a későbbiekben vagy továbbértékesítenék, vagy bérbeadással hasznosítanák. Kérdésem, hogy a megvásárolt ingatlant hogyan tartsuk nyilván a könyvekben addig, amíg a hasznosítás módja nem dől el (készlet vagy befektetett eszköz)? Ha befektetett eszközként van nyilvántartva, és nincs hasznosítva (nincs kiadva bérbe), akkor arra az időre amortizáció elszámolható-e? Szükséges-e kizárni valahogy a magáncélú hasznosítást, illetve felmerül-e valamilyen adófizetési kötelezettség az ingatlan tulajdonosi használatára? A felmerülő ráfordítások (víz, villany, fűtés, egyéb fenntartási költség) adómentesen elszámolhatóak-e (szja, áfa, társasági adó)?
Válasz: Az ingatlan megvásárlásakor döntenie kell a cégnek arról, hogy milyen célból történt a vásárlás. Ha tovább-értékesítési céllal, akkor készletként (áruként) kell kimutatni; ha használni szeretnék, akkor beruházásként kell állományba venni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ha készletként veszik állományba, de később mégis használni fogják pl. bérbeadásra, akkor a készletek közül át kell vezetni a beruházásba, és használatbavételkor tárgyi eszközként (ingatlanként) aktiválni kell. Ha az ingatlant a beruházások közé teszik, akkor mindaddig nem lehet aktiválni és így értékcsökkenési leírást elszámolni, míg az ingatlan használata bármilyen célból nem kezdődik meg (ez nemcsak bérbeadás lehet, 9
E-számvitel
|
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
hanem a cég saját maga használja, pl. üzleti partnerekkel tárgyalnak ott). A felmerülő rezsiköltségekből egyébként ki lehet következtetni, hogy tényleges használat megvalósul-e, vagy sem. A cég tulajdonosa is használhatja (bérbe veheti a cégtől) az ingatlant akár magáncélra is, azonban a használatért piaci értékű bérleti díjat kellene fizetni. Ha az ingatlant a tulajdonos ingyen használja magáncélra, akkor térítés nélkül nyújtott szolgáltatás valósul meg, annak az összes adójogi vonzatával együtt (társasági adó, szja stb.) Ha az ingatlan használata üzleti célú (pl. üzleti partnerekkel történő tárgyalásra használják, stb.), akkor a felmerülő rezsiköltségek a vállalkozás érdekében felmerülő költségnek minősülnek. Ha azonban magáncélra használják az ingatlant, akkor a felmerülő rezsiköltségeket is – ha nem számlázzák tovább – ingyen nyújtott szolgáltatás szabályai szerint kell elszámolni, aszerint kell adózni. Az ingatlan fenntartásával kapcsolatos egyéb költségek (állagmegóvás, javítás, karbantartás stb.) a tulajdonos céget terhelik, így annak külön adózási kérdései nem merülnek fel.
Közvetített szolgáltatás
Kérdés: Van egy cég, amely rendezvényszervezéssel, marketingszolgáltatással, továbbá weblappal kapcsolatos tartalomszolgáltatással és világhálóportálszolgáltatással foglalkozik. A fenti tevékenységeihez igénybe vesz újságírói tevékenységet, valamint az alvállalkozójának a munkák egy részét kiadja. A költségek elszámolása során az így igénybe vett újságírói stb. szolgáltatásokat közvetített szolgáltatásnak elismerheti? Iparűzési adóból levonhatja? Néhány vevői partnerével kötött olyan szerződést, hogy az adott munkát kiadhatja másnak. Ekkor az értékesítési számlán szerepel a „közvetített szolgáltatást tartalmaz” szöveg. Viszont vannak olyan vevői, akikkel nem kötött ilyen szerződést, de a valóságban ténylegesen más végzi a munkát. Ebben az esetben az
értékesítési számlán nem szerepel, hogy közvetített szolgáltatást tartalmaz. Mi a helyes eljárás, mikor könyveljük a költségeket 52-es vagy 815-ös főkönyvi számra? Az adott szolgáltatáshoz szükség van mindig üzleti találkozásra. Itt a cég eleve meghívja az ügyfelet pl. ebédre. Ez minek minősül? Le kell ezt adózni?
Válasz: A közvetített szolgáltatás fogalmát a Számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 1. pontja tartalmazza. Ennek a fogalomnak az egyik feltétele, hogy a harmadik fél által nyújtott szolgáltatást változatlan formában kell a megrendelőnek továbbértékesíteni; másik elem, hogy a megrendelővel kötött szerződés lehetőséget ad arra, hogy harmadik felet is bevonhat a teljesítő fél, illetve a kimenő számlában a közvetítés tényének ki kell derülnie. Mind a három feltételnek teljesülni kell egyszerre, hogy közvetített szolgáltatásnak minősüljön a nyújtott szolgáltatás. A kérdésben leírtak szerint a cég rendezvényszervezéssel, marketingszolgáltatással, továbbá weblappal kapcsolatos tartalomszolgáltatással és világhálóportál-szolgáltatással foglalkozik. A kérdésben leírt tényállás alapján először azt kell vizsgálni, hogy a cég változatlan formában nyújt-e a szolgáltatást a megrendelőnek. A kérdésben leírt tényállásból viszont nem derül ki, hogy ezek – az újságíráson kívül – konkrétan milyen szolgáltatások, ezért a kérdést csak általánosságban lehet elbírálni. A szolgáltatásnyújtáshoz igénybe vett újságírói szolgáltatás feltételezhetően nem felel meg ennek a kritériumnak, mert a megrendelő nem újságírást, hanem rendezvényszervezést, marketingszolgáltatást stb. rendelt meg. Ezért az újságírásról szóló számlát az 52-esben lehet elszámolni – így az iparűzési adó alapból sem lehet levonni –, a megrendelő felé kiállított számlán pedig nem szerepelhet „közvetített szolgáltatás”. Ha a megrendelővel kötött szerződés lehetőséget ad arra, hogy a cég harmadik felet is bevonhat a teljesí10
E-számvitel
|
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
tésbe, akkor is fennáll az a feltétel, hogy változatlan formában kell a harmadik fél által nyújtott szolgáltatást továbbszámlázni. Ha ez a feltétel is teljesül, akkor a kimenő számlán szerepelnie kell (konkrétan nevesítve), hogy mi a közvetített szolgáltatás. Ebben az esetben a cégnél a harmadik fél által számlázott szolgáltatást a 815-ösben lehet elszámolni, az iparűzési adóalapnál csökkentő tételként figyelembe lehet venni. Ha a cég az üzleti partnereket vendégül látja, az reprezentációnak minősül, és annak szabályai szerint kell adózni.
A Számviteli törvény 62. §-a (4) bekezdésének előírása szerint devizakészleteknél bekerülési érték a beszerzési árfolyamon számított forintérték, vagy az átlagos (súlyozott) beszerzési árfolyamon, vagy a FIFO módszer szerinti árfolyamon számított érték. Így a devizaszámláról történő kifizetések forintosításánál ebből a három lehetőségből lehet választani. Mivel a számviteli törvény előírása alapján a devizabetét számlaforgalmának könyvelése többféle módszerrel történhet, a választott módszert a számviteli politikában rögzíteni kell.
Időszaki árfolyamon megválasztása
Kérdés: A cég az MNB-árfolyamot választotta. A deviza bankba beérkező kimenő számla értékét milyen időszaki árfolyamon kell könyvelni a kivonatról? Szintén a deviza bankból kifizetett szállítói számla átutalt összegét milyen időszaki árfolyamon kell könyvelni a kivonatról? Milyen módszerrel?
Válasz: A Számviteli törvény 60. §-a (1) bekezdésnek előírása szerint a devizaszámlára kerülő (jóváírt) devizát a bekerülés napjára vonatkozó – számviteli politikában választott és rögzített – hitelintézet devizaárfolyamának átszámított forintértékén kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni. Ha a cég az MNB-árfolyamot választotta, akkor a jóváírás napján érvényes MNB- árfolyamon kell a befolyást forintosítani. Ha a devizaszámláról kifizetés történik (pl. a szállítói számlát elutalják), akkor a devizát bekerülési értéken (könyv szerinti értéken) kell kivezetni. Ebben az esetben nincs új devizabeszerzés és devizaeszköz, ezért nem lehet új árfolyam sem, így nem lehet a szállítói számla elutalását a kifizetés napi MNB-árfolyamon forintosítani.
E-számvitel
|
E-számvitel című szakmai folyóiratunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok a szerzőnk rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.
E-számvitel IV. évfolyam második szám, 2012. február Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52-54. Tel.: 273-2090 Fax:468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN 1785-9182 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: 273-2090, 273-2099 Fax: 468-2917, E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.
2 0 1 2 . f e b r u á r, I V. é v f o l y a m 2 . s z á m
