KÖRNYZETGAZDÁLKODÁS
Vízgazdálkodás, szennyvízhasznosítás az EU országaiban – készülő európai szabályozás Tárgyszavak: vízgazdálkodás; vízkészlet; szennyvíztisztítás; szennyvízhasznosítás. Tiszta édesvízből a világ sok helyén (Európában pl. a Földközitenger térségében) szűkösek a készletek. Több száz millió ember szenved vízhiányban, ami annak tulajdonítható, hogy változatlan „kínálat” mellett nemcsak a földi népesség száma, hanem vízigénye is nő. Az emberiség rohamosan növekedő vízigénye, a sokasodó aszályos periódusokkal együtt kikényszerítette – egyrészt alternatív édesvízforrások hasznosítását, benne a recycling változataival, – másfelől államok régiók és urbanizált térségek központi takarékossági intézkedéseit. A vízigény növekedésének fő tényezői: – bővülő ipari és mezőgazdasági termelés, – az országok önellátásra való törekvése az élelmiszer-termelésben, – az életszínvonal folytonos emelkedése, – éghajlatváltozások – fokozódó talajvíz-szennyeződés.
Vízkészletek – vízfogyasztás Az országok jelenlegi összes édesvízfogyasztása évi 50 és 100 m /fő között változik, az életszínvonaltól és a földrajzi helytől függően (1., 2. ábra, 1. táblázat). 3
Svájc
USA
Svédország
Egyesült Királyság
Dánia
Svájc
Oman Botswana
Svédország
Kína
Norvégia
Pakisztán
Hollandia
Bolivia
Olaszország
India
Németország
Honduras Malawi
Franciaország
Ghána
Dánia
Banglades
Belgium
Nepál
Ausztria
Albánia
Ausztrália
Mali 0
50
100
150
200
250
vízfelhasználás, l/fő.nap
1. ábra Háztartási vízfogyasztás reprezentatív országokban (2002)
0
100
200
300
400
vízfelhasználás, l/fő.nap
2. ábra Háztartási vízfogyasztás iparilag fejlett országokban (2002)
1. táblázat Vízellátás és -fogyasztás Európán kívül
Ország Algéria Kína Ciprus Egyiptom Indonézia Izrael Japán Jordánia Korea Líbia Libanon Malajzia Marokkó Fülöp-szigetek Szíria Thaiföld Tunézia Törökország
Vízkészlet, Mrd m3 4,5 2829 0,2 55,1 2838 1,7 430 1,0 77 1,3 4,5 580 11,1 479 14,4 410 2,8 36,5
Fogyasztás, az összes %-ában Mezőgazdaság 60 77 74 94,5 93 64 64 75 73 68 87 76 92 88 94 91 86 73
Ipar – 18 – – 1 – 17 – 16 – – 13 – 4 – 4 – –
Háztartások – 5 – – 6 – 19 – 11 – – 11 – 8 – 5 – –
Az ellátás hiányát a Föld számos helyén szállítással pótolják, pl. – az észak-kaliforniai Sierra-Mountains-ból az állam déli részébe, – Malajziából Szingapurba, – Törökországból Észak-Ciprusra, – a Libiai sivatagból a termékeny tengerpartig 1900 km-en át. Száraz régiókban némi víz nyerhető az ún. ködbeoltással és a tengervíz sótalanításával, membrántechnológia segítségével.
Szennyvízkezelés Az iparilag fejlett országokban a háztartásokban, intézményekben, üzemekben elhasznált víz 70–85%-át a csatornahálózatokba vezetik, és nagy részét megtisztítják. A legtöbb állam a vízfogyasztót (községet, nagyvállalatot) kötelezi a szennyvizének elvezetés vagy felhasználás előtti kezelésére. A háztartási szennyvíz kezelésének módja kis községekben, a gyéren lakott területeken a stabilizáló lagunázás, városi ipari környezetben a
tisztítás ma már többé-kevésbé korszerű telepeken, egymást követő aerob és anaerob fokozatokban történik. A – jóllehet eredményes – szennyvíztisztítás számos nehézsége haladóbb koncepciókat kíván, amelyek közül a legkézenfekvőbb a szennyvízáramok elkülönítése (3. ábra). Az egyes áramok speciális kezelése egyszerűbb és olcsóbb, mint az erősen terhelt vegyes szennyvízé.
szarvasmarhatartási hulladék egyéb hulladék (kerti, építési, fémek)
baromfitartási hulladék „fekete” szennyvíz (vizelet, ürülék)
„szürke” szennyvíz
elfolyó víz (tetőről, földön)
konyhai hulladék (üveg, papír, rongy)
3. ábra A szennyvízáramok szétválasztásának koncepciója A legújabb törekvés a membrános módszer kiterjesztése olyan módon, hogy a membrán a szuszpendált szilárd anyagok és patogének elkülönítésén kívül a biológiai tisztítórendszer részét is képezze. A membrántechnológia jelenleg az ipari szennyvizek kezelésére is a legígéretesebb választás.
Kiegészítő vízmennyiségek Vízszegény területeken az importfüggés csökkentése és a talajvízkészlet túlszivattyúzásának elkerülése érdekében fokozatosan ki lehet használni nem hagyományos és eddig még nem teljesen igénybe vett forrásokat: – sós talajvizet, – elfolyó csapadékvizet és – tisztított szennyvizet.
Az eddigi gyakorlatnál ésszerűbb vízgazdálkodás lehetőségei pedig – takarékosság (a vízvezetékek szivárgásának megszüntetése, új öntözéses módszerek, pl. csepegtetős bevezetése), – nem hagyományos források kihasználása (tengervíz és tengervízzel kevert édesvíz sótalanítása), valamint – a szennyvíz újrahasználatának diverzifikálása. Sós talajvíz 1000 m-nél mélyebb fosszilis tárolókban található, az izraeli Negev sivatag alatt és a Sínai félszigeten. A sós vizek töménységét megegyezés szerint villamos vezetőképességgel jellemzik, értéke 2–7 dS/m. A sós víz öntözésre, üdülési és ipari célokra, valamint WCöblítésre használható. A sós víz sómentesítése gazdaságilag előnyösebb, mint a tengervízé. A vízben oldott szilárd anyagok teljes kivonásának fajlagos költsége 0,45-től 0,70 USD/m3-ig, ugyanez tengervízből 0,75-től 1,20 USD/m3-ig terjed. Öntözésre használva javítja a gyümölcs minőségét és (BRIXfokokban kifejezett) cukortartalmát. A nedves évszakok elfolyó csapadékvizét gyengén áteresztő talajon tárolók felé lehet irányítani, nyári öntözéshez a hatékony és ésszerű felhasználást azonban megnehezíti, hogy csak véletlenszerűen jelentkezik. A leghasznosabb az elfolyó csapadékvizek összegyűjtése nagy tározók és vízművek közelében. Figyelmet érdemel a városok elfolyó csapadékvize is, egyrészt már a begyűjtést megkönnyítő várostervezés feladataként, másrészt a vízellátást javító és talajvizet feltöltő legjobb megoldás kiválasztása.
Öntözés tisztított szennyvízzel mezőgazdasági üzemekben A legnagyobb vízfogyasztó a földművelés, amelynél jó ütemben halad mind több csekély értékű vízkészlet, főként valamilyen módon kezelt háztartási szennyvíz bevonása az öntözésbe. A szennyvíztisztítás fejlett és a mindenkori hasznosítási programhoz igazodó technikái sok értékes édesvíztartalékot óvnak meg a távolabbi jövőnek. A szennyvizes öntözés nyilvánvalóan többszörös haszna a vízkészletek kiemelésén kívül az elöntött vízmennyiség csökkenése, a környezet és a tápanyagokban gazdagodó talaj hasznára. Az előnyök mellett azonban nagy beruházási költséggel kell kalkulálni, amelyet az öntözővizet az ivóvíztől szigorúan elválasztó csővezetékrendszer létesítése és megbízható ellenőrzés biztosítása igényel, egészségi és környezeti veszélyek elkerülése érdekében.
A reciklált szennyvízzel öntözés terén Izrael volt az úttörő már az 1990-es évek elején. Izraelt Tunézia, Ciprus és Jordánia követte. Legújabban az európai mediterrán országokban is terjedőben van. Világviszonylatban jelenleg Izraelen kívül Ausztráliában, Dél-Afrikában és az USA-ban alkalmazzák általánosan, ahol már hatályban vannak az erre vonatkozó útmutatók és szabályok is.
Vízgazdálkodás az Európai Unióban A mai prognózisok szerint az EU lakossága 25 éven át megmarad a 380 M-s népességi szinten, a következő negyedszázad alatt pedig fokozatosan 350 M-ra csökken. Így várható 2025-ig még, hogy hat EUországban lesz 3000 m3/fő/év-nél kevesebb az összes hozzáférhető friss víz, de számuk 2050-ig egyre csökken. Ez azonban feltételezi az e 25 év alatt bekövetkező változások kezelését: – a hosszú távú talajszennyezés (főleg nitrátokkal és rovarirtókkal) egyre több ivóvízkészletet ér el, – az érzékeny területek védelme érdekében csökkenteni kell a szennyvízkiömléseket, – megnő az öntözési vízszükséglet, főleg a Mediterránumban, – a szaporodó aszályos periódusok, esős időben pedig árvizek nélkülözhetetlenné teszik a mainál teherbíróbb vízgazdálkodást. A Földközi-tenger országai, továbbá Belgium és az Egyesült Királyság tíz év alatt megsokasodott aszályok következtében több vízhiányos időszakot szenvedtek el, amihez főleg délen hozzájárult a megnövekedett öntözési igény és az egyre terebélyesedő turizmus. A vízszűke megítélésére a vízkészletek kitermelési mértéke, vagyis a hozzáférhető megújuló vízkészletek térfogatának és az évi vízkivételnek a hányadosa szolgál. Ha ez meghaladja a meglevő tartalékok 20%át, akkor a vízgazdálkodás az adott ország gazdaságának életbe vágó elemét képezi Európában (2. táblázat). Ez a helyzet – Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában (75-től 20%ig) továbbá – az EU-hoz csatlakozni kívánó országok közül Moldáviában, Magyarországon, Bulgáriában, Romániában, Ukrajnában és Lengyelországban (296-tól 22%-ig). Ezen kívül több európai térségben és szigeten a helyi vízkitermelés mértéke már elérte a 100%-ot (Bulgária, Görögország, Franciaország,
Portugália, Egyesült Királyság) figyelmeztetve a felelősöket a sokkal hatékonyabb vízhasználat szükségességére. Ebben a kényes helyzetben már elkészültek az első hidrológiai–vízgazdálkodási tervek Spanyolországban és Franciaországban és kidolgozás alatt állnak Portugáliában, Görögországban, de a már közzétettekről tudni lehet, hogy – hangsúllyal rövid távú igények kielégítésére törekszenek és – inkább az újabb hozzáférés lehetőségét, kevésbé a meglevők takarékosabb felhasználását tartják szem előtt. Tekintettel az EU összességében jó vízellátottságára a tagországok ez ideig keveset fektettek be a szennyvíz hasznosításába. Ezen az általános szituáción belül nagyok a helyi különbségek. A déli országokban a vízrecycling korlátozott, de bővülő forrás. Észak-Európában elegendő készletek birtokában is van helye a higiéniai és természetvédelmi okokból.
2. táblázat Kitermelés megújuló vízkészletekből európai országokban Ország
Moldávia Magyarország Bulgária Belgium Hollandia Ukrajna Németország Románia Spanyolország Olaszország Franciaország Lengyelország Portugália Dánia Görögország
Éves kivonás, %, 296 104 77 75 71 49 43 40 32 30 23 22 20 15 13
szennyvíz felhasználásának
Szennyvízhasználati szabályzattal rendelkező országok Franciaország Azon EU-tagországok közül, amelyekben már elkészült a vízújrahasznosítási szabályozás, Franciaországban ez a gyakorlat kb. egy évszázadra tekint vissza, de csak Párizs környékén és kb. 1940-ig. Az 1990es évek elején történt „újraélesztésének” két oka volt: intenzív öntözést igénylő termények (többek közt kukorica) telepítése az ország délnyugati részén és a talajvízszint csökkenése több aszályos időszak után éppen a legnedvesebbnek tartott északi és észak-nyugati országrészekben. A 20–30 francia víz-újrahasznosítási projekt több mint 3000 ha területet és különféle használatot (gabona, kert, gyümölcsös, legelő, erdő, golfpálya) érint. A Clermont-Ferrandban 700 ha kukoricaföldön folytatott szennyvizes öntözés egyike a legnagyobb ilyen vállalkozásoknak Európában.
Olaszország Olaszországban az első felmérés évente 2400 M m3 újrahasználható szennyvíz képződését és a térfogatból 60%-nak a kedvező költség/haszon aránnyal való kezelhetőségét és felhasználását állapította meg. A reális használat jelenleg 4000 ha-ra terjed ki. Az öntözés elosztási energia-, munka- és karbantartási költsége a felhasználót terheli. Újabban Szicíliára és Szardíniára készültek szennyvizes öntözési tervek. Megjegyzendő, hogy a szennyvíz mezőgazdasági hasznosítását hátráltatják a szigorú előírások (köztük a teljes fertőtlenítés), amelyek nem veszik tudomásul sem a legújabb tudományos eredményeket, sem a kommunális szennyvíz ellenőrizetlen öntözéses felhasználásának délolaszországi tapasztalatait. Spanyolország Spanyolország néhány vidékén a szennyvíz hasznosítása néhány évtizedes gyakorlat, mégpedig több rendeltetéssel: – termőföldek és – golfpályák öntözése, – talajvíz feltöltése (főként sós víz behatolását meggátolandó), – a folyók vízhozamainak növelése. Az ország számára a többszöri vízhasználat jelentőségét jelzi, hogy a témában magántársaságok közös kutatást folytatnak egyetemi intézetekkel. Központi törvényes háttér hiányában Spanyolország három tartományában (Katalónia, Andalúzia és a Baleárok) önálló szennyvízhasználati szabályozás van érvényben.
A tervezett útmutatók országai Belgium Azon európai országok közül, amelyekben szennyvízhasznosítási szabályzat vagy útmutató közzétételét tervezik, Belgium vízellátottsága a legszűkösebb. A képződő szennyvizeknek csupán 40%-át tisztítják, és néhány év alatt 60%-ra bővítést irányoznak elő. A gyér ipari szennyvízhasználati programok túlnyomó része flandriai erőművekben, acélgyárakban, fémmegmunkáló, élelmiszer-, vegyi és textilüzemekben működik. Nagyobb arányú szennyvizes öntözésről egyetlen dokumentált beszámoló ismeretes. Belgium nagyszabású új koncepciója a szennyvíz közvetett, ivóvízként történő felhasználását ve-
szi célba. A 2000-ben ismertetett eljárás kipróbálására Wulpen városában évi 2,5 M m3 kommunális szennyvizet fognak kezelni mikroszűréssel és fordított ozmózissal, majd egy-két hónapos, felszín alatti vízgyűjtő rétegben tárolás után veszik használatba. Görögország Görögországban az egyébként is növekedő vízfogyasztást tavasztól őszig roppantul megterheli a turizmus. A lakosságnak mintegy 60%-a van rácsatlakoztatva az ország kb. 300 vízművére. A tisztított szennyvizek 83%-át vízhiányos területeken tisztítják, így hasznosításával konkrét igényeket lehetne kielégíteni. Az országban a szennyvíz-újrahasznosítással kapcsolatos kutató és kísérleti projekteket dolgoznak ki, aminek eredményeképpen öntözésre évi 3,2%-kal több víz állna rendelkezésre. Ezen kívül néhány kisebb gyakorlati szennyvízhasználati projekt is indult, voltaképpen a szennyvíz kiöntése helyett, és egyelőre a használati feltételek meghatározása nélkül. Portugália Portugáliában a szennyvizes öntözés volumenét (leginkább gyümölcs- és szőlőültetvényekét) rövidesen a mostani 580 M m3/év kétszeresére kívánják bővíteni. Ez egy-egy száraz évben az öntözési szükséglet 10%-ának felel meg, és hozzájárulna az ország gyakori aszállyal sújtott területének mezőgazdasági fejlődéséhez. Elsősorban itt 35 000– 100 000 ha öntözésére nyílna mód, a tárolókapacitástól függően. Egy Lisszabon melletti, 460 000 lakost kiszolgáló szennyvíztisztító 1000 ha öntözését tervezi harmadlagosan kezelt szennyvízzel. Svédország Svédországban jelenleg nagy tartályokban, kilenc hónapon át gyűjtött szennyvizet használtak fel öntözésre. Ez az olcsó „kezelés” hatékonynak bizonyult annyiban is, hogy a szennyvíz tápanyagait visszajuttatja a földbe és a mezőgazdaságba. A gazdálkodók is olcsóbb vízzel öntözhetnek, mint saját öntözőrendszereikből. Az ismételt vízhasználatot Svédországban a fenntartható gazdálkodási minta egyik elemének lehet tekinteni.
Hollandia Hollandiában, ahol egyes vidékek szintén gyakorta szenvednek nagy szárazságtól, a szennyvizes öntözés erősen korlátozó tényezőjének tekintik annak minőségét, különös tekintettel klór- és vastartalmára. Állattartási fürdő- és mosóvíznek a tisztított szennyvíz bakteriológiai mutatói miatt nem felel meg. Használatban van viszont – bár csak szórványosan – az iparban hűtésre, tisztításra, tűzoltásra és más városi célokra, a helyi adottságoktól, a minőség elfogadásától, a távolságtól stb. függően. Öntözéshez a szennyvizet tárolják, a normák betartása érdekében olykor kezelik is. Erdős területek alatti talajvízpótláshoz a holland hatóságok előírják a harmadlagos kezelés utáni homokszűrést. A szennyvíz kisebb minőségi követelményű újrahasznosításának Hollandiában nyomatékot adnak a talajvízkészletek felhasználásának törvényes korlátai, ill. a felhasználásukra kivetett adók. Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban a tisztított szennyvízzel vízfolyásokat és ökológiai rendszereket igyekeznek fenntartani. Ez a gyakorlat főleg északon és keleten fejlett, ahol a tisztított szennyvizet golfpályák, parkok, autópálya-elválasztók öntözésére, autómosásra, hűtésre, haltenyésztésre használják. Kísérleteznek a szürke víz (mosógépből, tusolóból stb.), valamint esővíz felhasználásával WC-öblítéshez, ami a háztartási víz-újrahasznosítás egyharmadát képezi. Az egyik megoldás szerint erre a célra az adott ház tetejéről gyűjtött esővizet egyesítik a szennyvízzel.
Szennyvízhasznosítási szabályzattal nem rendelkező európai országok Ausztria Ausztriában a szűkösebb ivóvízellátás helyi jellegű, az ország egyes déli és keleti pontjaira korlátozódik. A fogyasztás 159 l/fő/nap értékkel mérsékelt, és az elmúlt évtizedben alig változott. A szennyvíz újrafelhasználásának csak takarékossági vagy környezetvédelmi okból lehet jelentősége. Az osztrák „Víztörvény”, amelynek alapelve a felszíni víz és a talajvíz védelme, a nagy vízigényű iparok számára olyan határig engedi meg a fogyasztást, amelyet csak zárt vízkörökkel, tehát folyamatos újrahasznosítással lehet elérni.
Dánia Dániában, a többi skandináv országhoz hasonlóan ez ideig nem került komolyan szóba a szennyvíz újrahasználata. A magas vízdíj azonban a technológiai és a hűtővíz újrahasználására készteti a gyárakat. Finnország Finnországban mint az egy főre jutó vízkészlet tekintetében az európai élvonalhoz tartozó országban, fel sem merül a szennyvízhasználat gondolata. Az általánosan magas szintű környezetvédelem viszont kedvez az ipari szennyvíz helyi visszaforgatásának. Németország Németországban sem gyakorlat a szennyvízhasznosítás. Ezzel szemben a Ruhr és a Rajna iparvidékein régóta végeznek talajvízfeltöltést szűrt felszíni vízzel. Néhány szövetségi tartományban nagy esők, zivatarok vízáramai összegyűjtésére is van rendelet, de csak kimutatható gazdasági és ökológiai előnyök esetére. A Szövetségi Víztörvény vízvédelmet nyújt azzal, hogy a törvény erejével támogatja a szennyvízújrafelhasználást a környezet kímélésének jegyében. Írország Az eső áztatta Írországban mintegy ezer vízmű fölöslegben szolgáltat 1,2 M m3 vizet. Öntözni nem kell, az ipar hűtővizét közvetlenül szivattyúzzák folyókból és tavakból. Szennyvízhasznosítás szóba sem kerül.
A szennyvízhasznosítás szabályozása európai szinten Európai szinten ez ideig nem szabályozták a szennyvíz újrafelhasználását, csupán az 1991. évi Szennyvízirányelv 12. cikkelye utal rá egy mondattal: „A kezelt szennyvizet újra kell használni, amennyiben ez célszerű.” Ennek az utasításnak azonban csak a „célszerű” (appropriate) kifejezés erre az esetre vonatkozó definíciója adhat realitást. Az EU új Vízgazdálkodási Irányelve nem említi ugyan a szennyvízhasznosítás szükségességét, de bevezeti a vízminőségi követelmények mellett a mennyiség szerint is gazdálkodó szemléletet, amely ösztönzi az újrahasználó takarékosságot. A mai helyzetben szükség van az ész-
szerűbb vízgazdálkodás országonként különböző megközelítéseinek összehangolására az EU egész gyarapodó területén. Ezen jelenleg az Európa Bizottság és a WHO által összehívott szakértői csoport dolgozik, felhasználva az epidemiológiai és mikrobiológiai vizsgálati eredményeken alapuló, 2000-ben közzétett javaslatokat. Ugyancsak a WHO megbízásából útmutató készül a szennyvíz talajvízpótló felhasználására is. Összeállította: Dr. Boros Tiborné
Irodalom: [1] Oron, G.: Agriculture, water and the environment: future challenges. = Water Science and Technology, Water Supply, 3. k. 4. sz. 2003. p. 51–57. [2] Angelakis, A. N.; Bontowi, L.: Challenges and prospectives for water recycling and reuse in EU countries. = Water Science and Technology: Water Supply, 3. k. 4. sz. 2003. p. 59–68. [3] Lazarova, V.; Levine, B.: Role of water reuse for enchancing integrated water management in Europa and Mediterranean countries. = Water Science and Technology, 34. k. 10. sz. 2001. p. 25–33. [4] Blumenthal, U. J.; Mara, D. D.: Guidelines for the microbiological quality of treated wastewater used in agriculture: recommendations for revising WHO guidelines. = Bulletin of the World Health Organization, 78. k. 9. sz. 2000. p. 1104–1116.
Röviden… Egy múzeumnak helyreállított középkori torony energiaviszonyai A múzeumok különleges jelentőségű épületek funkciójuk és társadalmi helyzetük miatt. Ugyanakkor olyan épületek, amelyek esetében a legritkábban alkalmaztak energiatakarékossági elveket. A görög Kulturális Minisztérium elhatározta, hogy egy 1344-ben erődnek épített középkori tornyot, az Ouranoupoliszban álló Proszforió erődöt, amelynek a falai 0,8–1,5 m vastagok, ablaka alig van, múzeummá alakíttat. Ennek során létre kellett hozni az egyensúlyt a műtárgyak állagának megőrzése és a látogatók kényelme érdekében szükséges, egymástól eltérő belső klíma-követelmények között, egyúttal megőrizve az épület esztétikai és történeti jellegét. Külön nehézséget okozott az épület termikus jellemzőinek (a falak hőátadó-képessége és
hőkapacitása) és a természetes szellőzésnek a meghatározása. Ennek alapján lehetett azután méretezni a HVAC (Heating, Ventilating, Air Conditioning – fűtés, szellőzés, légkondicionálás) rendszert, amelyet külön kihívásként a lehető legkevésbé feltűnően kellett az épületbe telepíteni. A múzeumok esetében elérendő környezeti és energetikai célok a következők: • Az energiafogyasztás és CO2-kibocsátás csökkentése. • Fenntartható és innovatív technológiák alkalmazása nemcsak az energetikai hatékonyság, hanem a kényelem érdekében, beleértve az akusztikai környezetet is. Sajnos, gyakori a múzeumokban az akusztikai tényezők elhanyagolása, aminek zaj és visszhang a következménye, és a beszéd rosszul érthető. • A városokban telepített múzeumok ne növeljék környezetük szennyezettségét, és nyújtsanak az épületen belül szennyeződésmentes környezetet. • A kulturális örökséget őrizzék meg és fejlesszék. • Használjanak megújuló energiaforrásokat a múzeumépületekben. A mai gyakorlatban a természetes világítást és a napsugárzás energiáját általában nem hasznosítják. A divatos „zárt doboz” típusú kivitel ugyan megoldást nyújt néhány gondra, de nagy mennyiségű energia felhasználása árán. A Proszforió torony A város kicsi, mégis sok turistát vonz. Az Athosz hegy kapujában fekszik, így az ottani több mint 20 kolostort felkereső látogatók tízezrei átutaznak rajta. Mivel az Athosz hegyre nőknek kb. ezer éve tilos belépni, a kirándulók mintegy fele kényszerűen itt tölti idejét. A torony a tengerparton áll, 22 m magas, hasznos területe 330 m2. Kőből épült, fa födémekkel és belső lépcsőkkel, a tetőt cserép borítja. Az ajtókablakok egyszeres üvegezésűek, közepesen légzárók és olyan kicsik, hogy nincs számottevő légáramlás, és a rajtuk beáramló fény sem elegendő természetes világítás céljára. Az egyes szinteket falépcsők kötik össze, szintenként más-más helyen, így a szintek között sem tud kialakulni huzat. Ez a kellő mértékű mesterséges szellőztetés kialakításánál is nehézségeket okoz. A torony falainak hőtani paramétereit 30, az épület egészében egyenletesen elhelyezett ponton mérték meg. Átlagosan 3,23 W/m2K a hővezetés, de a méretezéshez a szintenként eltérő vastagságú falakon végzett mérések eredményeit használták. A tenger közelsége miatt a levegő nedves és sós, időnként ködcseppekkel, ezért szűrőket kellett beépíteni a beszívó rendszerbe. A klímaberendezés méretezéséhez 1000 látogató/nap értéket vettek alapul, csúcsértékként 100 látogató/órát. Szintenként – biztonsági okokból – 20 főre vették a megengedhető látogatók számát. A méretezést szintenként 10,
15 és 20 főre végezték. A hűtési és a fűtési időszakra is 2–2 referencia értékpárt (hőmérséklet és relatív páratartalom) vettek föl mint kívánatos belső téri klímát. A szabad téri viszonyokról (hőmérséklet, páratartalom, napsugárzás) részletes, hónapokra bontott átlagos és csúcsértékeket tartalmazó adatsorok álltak rendelkezésre. A HVAC rendszer kiválasztásához az alábbi szempontokat tartották szem előtt. • A kiállított tárgyak és a látogatók számára szükséges klimatikus és akusztikus környezet megteremtése. • Biztonsági előírások mind a kiállított tárgyakra, mind a látogatókra vonatkozólag. • Minimális szinten kell tartani a berendezés vizuális hatását. Ennek következményeként az egyik fő méretezési paraméter a légvezető csatornák nagysága lett. Szintenként egy befúvó és egy elszívó nyílást telepítettek, a fel- és leszálló szellőzőcső négyszög keresztmetszetű, egyik mérete 450 mm, a másik szintenként változik 450 mm és 1000 mm között. • Az energiafogyasztás és a működési költségek minimálása. A rendszer becsült éves fajlagos fogyasztása 114 kWh/m2. Amennyiben szintenként 10 látogató van átlagosan, és csak félórát töltenek az épületben, a rendszer a csökkent terheléssel is jól működik, és fogyasztása 55 kWh/m2. (Energy and Buildings, 35. k. 9. sz. 2003. p. 951–961.)
