1
Regionális gazdaságtan
9. elıadás A regionalizmus és regionális politika az Európai unióban
Regionalizmus az EU-ban
2
Mi Európa? Heterogenitás Terry Jordan (Texasi Egyetem,1996) : 11 ismérv 1, vallás (az ország lakosságának minimum 80 % - a keresztény) 2, nyelv (minimum 80 % indoeurópai anyanyelvet beszél) 3, embertani jelleg ( minimum 90 % europid) 4, egészség (a csecsemıhalandóság maximum 1 ezrelék) 5, fejlett gazdaság (GDP/fı legalább 10 ezer USD) 6, képzettség (írástudatlanok aránya maximum 10 %) 7, fejlett közlekedési hálózat (a közutak sőrősége min. 400 km/100 km2) 8, ipari – tercier foglalkoztatási szerk. (agrárkeresık aránya max 15 %) 9, nagyfokú urbanizáció (a városlakók az összlakosságban 50 % felett) 10, stabil népességszám (természetes szaporodás legfeljebb 1 %) 11, parlamentáris demokrácia legalább 1980 óta. • Az európai kontinens országaiban: 0 - 11 ismérv teljesül! • Nyugat- Európában 8 feletti • Portugália, Spanyolország, Görögország, Közép-Kelet –Európa: 5-7 • Balkán, Szerbia, Montenegró: 4, • Albánia, Törökország: legfeljebb 3 ismérv
1
Közigazgatási alaptípusok
3
Európa közigazgatási szerkezete: négy alaptípus (történelmi gyökerek) Az állam és a közvetlenül alatta lévı közigazgatási szint viszonya alapján a Föderalizált (szövetségi) államok. Németország, Ausztria, Belgium, Svájc – A tartományok illetve kantonok autonómiája széleskörő, több vonatkozásban állami szintő intézményekkel, funkciókkal rendelkeznek, törvényhozásuk, kormányuk van. Történelmi hagyományaikban az autonómia a meghatározó. • Regionalizált államok: Olaszország, Spanyolország… – A középszint jogosítványai szőkebbek, a központ irányítás pénzügyi elosztó funkciója erısebben érvényesül. A régiókat a központ jelöli ki, ezek törvényhozási, költségvetési jogosítványai korlátozottak • Decentralizált államok: Franciaország, Portugália… – A helyi önkormányzatok és a a központi hatóságok közt regionális közigazgatási szint, szerepköre bıvebb a helyi és szőkebb a központi szintnél. • Egyközpontú (unitárius) államok: Görögország, Finnország, Dánia, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia – a középszintő igazgatási egységek szoros központi irányítás alatt állnak, ezek pénzügyi kereteit és törvényi szabályozását is a központ határozza meg. Közép-Kelet- Európa, valamint Dél- Európa országainak többségére is ez jellemzı.
• • •
Európa regionális tagolódása
Európa nyugati felén is nagyok a fejlettségbeli különbségek gazdasági erıközpont: magas népsőrőség, magas jövedelmek,, a termelési tényezık és üzleti tevékenységek koncentrálódása Európa centrum-övezetei:
4
•Kék Banán: Délkelet-Anglia - Benelux állam - Rajna-vidék- Svájc- Észak – Olaszország: nagy népsőrőség, nagy iparvidékek. Ma az ipari tevékenység csökken, de tıkeerıs bankok, transznacionális vállalati központok, közlekedési csomópontok (légikikötık), a nemzetközi politikai döntéshozó centrumok. •Ezen belül is kiemelt: az ún. központi háromszög: a London-Párizs- Ruhr-vidék, a kontinens erıközpontja, centrumtérsége. • Földközi tenger partvidéke, az ún. napfény-övezetben (sunbelt), a Barcelona-Lyon-Bologna háromszög: szolgáltató szektor, a turizmus, és a kreatív ágazatok, pl. a formatervezés, és a fordista tömegtermelés helyett az egyedi igényeket kiszolgáló kis/közepes vállalatok •Fejlıdési tengelyek: a fı közlekedési folyosók mentén, az innováció, a gazdasági dinamizmus terjedése. •AZ 1990 óta lendületes fejlıdés a volt szocialista országok nyugati határtérségeiben, innovációk befogadása, fejlett infrastruktúra, nagyvárosok - „sárga bumeráng” Gdansk – Prága- PozsonyGyır-Budapest fejlıdési tengely.
2
Az EU regionális politikája • • • • •
5
Egyenlıtlenségek: az 1990-es évek közepétıl csökkentek a jövedelmi és foglalkoztatottságbeli egyenlıtlenségek az EU-ban De: Az egyenlıtlenségek nıttek a 10 ill. 12 új tagállam belépésével. Az új országokban GDP/fı < EU átlaga, a munkaképesek 56%- ának van állása, (EU-15: 64%) az új tagállamok területére és népességük 98%- ára GDP/fı < EUátlag 75%-a, Az újak népessége kétharmada olyan régiókban él, ahol GDP/fı <EUátlag 50%-a, A munkanélküliségi ráta nagyon eltérı: 2% Tirolban (Ausztria) és 3,3% Cipruson, de 29% Réunion szigetén (Franciaország) és 26,3% Lubuskie régióban (Lengyelország).
6
A regionális politika indoka: a szolidaritás Célja: • nem egyszerően az erıforrások újraelosztása, hanem • hogy újakat hozzon létre a régiókban, illetve az egyes településekben rejlı lehetıségek támogatásával. • Arra is törekszik, hogy „hozzáadott értékkel” növelje a fejlesztési tevékenységeket, az európai dimenziót.
3
Regionális politika 2000-2006: Prioritások
7
2000 és 2006 közötti idıszak strukturális finanszírozása az alábbi három célkitőzés köré összpontosult. • 1. célkitőzés: Segítségnyújtás az elmaradott régióknak a felzárkózásban. • 2. célkitőzés: A gazdasági és szociális kohézió támogatása a strukturális nehézségekkel küzdı ipari, vidéki és halászattól függı területeken. • 3. célkitőzés: A képzési rendszer modernizálása és a foglalkoztatottság elımozdítása. A 3. célkitőzés alatt finanszírozott intézkedések: az egész Unióra az 1. célkitőzés régióinak kivételével,
A hátrányos helyzető régiók Mindent összevetve a hátrányos helyzető régiók (1. és 2. célkitőzés) mintegy 225 millió lakost érintenek, azaz a Huszonötök Uniója népességének majdnem 50%-át.
8
Az elmaradottabb régiók (1. célkitőzés) • olyan régiók: ahol GDP/fı < Unió átlagának 75%-ánál • a régi támogatottak a korábbi Tizenötök Európai Uniójában – ma már túllépik az EU25 átlagos GDP-jének 75%-át (2006-ig támogatottak maradnak) • az 1. célkitőzés: új tagállamok egész területére Pozsony, Prága és Ciprus kivételével, amelyek a 2. és 3. célkitőzés alatt kapnak támogatást. • A nagyon kis népsőrőségő ( < 8 fı /km2 lakosú) régiók (Finnország, Svédország, Franciaország tengerentúli megyéi, a Kanári-szigetek, az Azori-szigetek, Madeira) • Egyes svédországi területek, konkrét programokra • ( Észak-Írország és az Ír Köztársaság határmenti megyéi 2003-ig a béke és a kiegyezés támogatására) Az 1. célkitőzés régióiban fejlıdést akadályozó tényezık: • • • •
az általános befektetés alacsony szintje; az átlagnál gyakran magasabb munkanélküliség; a vállalkozásoknak, közösségeknek nyújtott szolgáltatások hiánya; a gazdasági tevékenységekhez alapvetı infrastruktúra hiánya.
4
9
A gazdasági és társadalmi szerkezet-átalakulás alatt álló régiók (2. célkitőzés) A 2. célkitőzés alá tartozó négy területtípus az alábbi nehézségekkel néz szembe: • változások a kulcsfontosságú ágazatokban és a foglalkoztatottság csökkentése az iparban és a szolgáltatásokban • gazdasági és társadalmi válság és a városi lakónegyedek állagának romlása; • a hagyományos tevékenységek hanyatlása és a vidéki területek elnéptelenedése; • a foglalkoztatottság és a halászat hanyatlása a gazdaságilag a halászattól függı területeken.
A munkaerıpiacon nehézségekkel küzdı személyek (3. célkitőzés) A foglalkoztatottsággal és a humán erıforrással kapcsolatos európai támogatás. Támogatottak: • a munkanélküli fiatalok, • az alulképzett munkások, • a tartós munkanélküliek, • aki egyenlıtlenségekkel kerül szembe a munkához és szakképzéshez való hozzájutás terén. ( nemi, faji vagy származási, vallási, fizikai vagy szellemi fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság miatt diszkrimináció) elmaradott és virágzó régióban egyaránt.
10
Közösségi kezdeményezések és újító jellegő fellépések A következı négy közösségi kezdeményezés célja, hogy megoldást találjon sok vagy az összes tagállam és régió közös problémáira: Interreg III: a határon átnyúló, régióközi és nemzetek közötti együttmőködés fejlesztésére; URBAN II: az újító jellegő stratégiák támogatására a városokban és a városnegyedekben; LEADER+: a vidékfejlesztési kezdeményezések elımozdítására; EQUAL: a munkaerı-piaci diszkrimináció elleni küzdelemre.
A közösségi kezdeményezések: strukturális alapok költségvetésének 5,35%-a
5
A regionális politika finanszírozása Az Unió költségvetésének több mint egyharmadát szánták regionális fejlesztésre és gazdasági és társadalmi kohézióra
Európai regionális fejlesztési alap
Európai Szociális Alap
Európai Mezıgazd. Orientációs és Garancia Alap- Orientációs
Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz
11
• 2000 - 2006 : 213 milliárd euró strukturális eszközökre (EU-15). Emellett 2004 – 2006: 22 milliárd euró elıcsatlakozási támogatás • és további 22 milliárd eurónyi strukturális támogatás az új tagállamokra • (Ez összesen 257 milliárd euró, EU 20002006 költségvetésének 37%-a ) • Módja: többéves fejlesztési programokon keresztül, • kiegészítik a nemzeti támogatásokat.
12
A Kohéziós Alap Célja: segítséget nyújtson a legszegényebb tagállamoknak: • az új tagállamoknak, illetve • Írországnak (2003 végéig), • Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak. Kezdeti feltétel: ország bruttó nemzeti terméke (GNP) max az Unió átlagának 90%-a • A Kohéziós Alap az egész nemzeti területet lefedi, • környezetvédelmet és a transz-európai közlekedési hálózatokat érintı nagyberuházások • 2004 és 2006 között a Kohéziós Alap finanszírozásának egyharmadát az új tagállamok számára tartották fenn.
6
13
A tíz
Elıcsatlakozási támogatás
kelet- és közép-európai ország (KKE) számára - 2004-ig, illetve Bulgária és Románia számára 2007-ig.
Eszközei: • PHARE program (1989) • intézmények, igazgatási és állami szervek segítése a közösségi jogalkalmazásra • támogassák a befektetéseket a legszükségesebb területeken (infrastruktúra, cégek, szociális intézkedések). • A PHARE CBC (határokon átnyúló együttmőködés) kiegészíti az Interreg-et a tagjelölt országok területén.
• Speciális Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) (1999) • Unió közös agrárpolitikája, a mezıgazdasági struktúra, vidékfejlesztés( fogyasztóvédelem és környezetvédelem, mőszaki segítségnyújtás is)
• Elıcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) (1999)
• a Kohéziós Alap mintájára: fontos projekteket finanszíroz: környezetvédelmi infrastruktúra és a transzeurópai közlekedési hálózatok kiterjesztése
+ felkészíti a strukturális alapok és Kohéziós Alap igazgatásáért felelıs nemzeti testületeket. A csatlakozást követıen végéig • az ERFA és az ESZA vette át a PHARE beavatkozásokat, • a Kohéziós Alap az ISPA-t • az EMOGA-Orientáció a SAPARD-ot.
Az EU strukturá strukturális és regioná regionális politiká politikájának cé célja és eszkö eszközrendszere, 20002000-2006
14
Eszközrendszer (2000-2006) Elıcsatlakozási Alap
Strukturális Alapok
Közösségi Kezdeményezések
Kohéziós Alap
(21,84 mrd. euro)
(195 mrd. euro)
(10,44 mrd. Euro)
(18 mrd. euro)
•Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) •(47%) •Európai Szociális Alap (ESZA) (33,5%) •Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) 17,5% •Orientációs Részalapja •Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) (2%)
INTERREG III
PHARE ISPA SAPARD TACIS CARDS MEDA
URBAN II LEADER+ EQUAL
környezetvédelmi beruházások • Vízminıség javítása • Városi szennyvíz kezelése • Ivóvízellátás fejl. • Levegıtisztaság • Hulladékkezelés • Árvízvédelem közlekedési infrastruktúra fejl. • TEN-T kiterjesztése, • hálózatok összekapcsolása, • gerincvonalakra rákapcsolódás segítése, • fenntartható mobilitás segítése
7
Az EU regionális politikája a 2007-2013 idıszakban A regionális és kohéziós politika négy kihívása :
15
1. A kohézió erısítése a kibıvült Unióban - Az Unió 25, majd 27 tagállamra való kibıvítése: az egyenlıtlenségek megduplázódnak, az átl. GDP 12,5%-kal csökken. – gazdasági-fejlettségi különbségek növekedése – az egyenlıtlenségek problémájának keleti irányba történı eltolódása – nehezebb foglalkoztatottsági helyzet ( jelenségek: a gazdasági szerkezetváltás felgyorsulása, a nagyobb kereskedelmi nyitottság, a technológiai forradalom, a tudásalapú gazdaság és társadalom kialakulása, a népesség öregedése és a növekvı bevándorlás)
2. Az Unió prioritásainak megerısítése Állam- és kormányfık, 2000 márc., Lisszaboni stratégia: 2010-re Európa a világ legsikeresebb, versenyképes tudásalapú gazdasága, a szegénység csökkentése, környezet, fenntartható fejlıdés 3. A minıség javítása a fenntartható és kiegyensúlyozottabb fejlıdés érdekében jól célzott befektetések az emberek képességei kiteljesítése, az egész EU gazdaságának növekedési potenciálja javítása érdekében 4. Új kohéziós partnerkapcsolat létrehozása A hatékonyság, az átláthatóság és a politikai elszámoltathatóság, az intézményi kapacitás erısítése, a gazdasági és társadalmi kormányzás összehangoltsága
Prioritások: konvergencia, versenyképesség, együttmőködés
16
2004. február 18, Európai Bizottság: hamadik jelentés kohéziós jelentés: „Új partnerkapcsolat a kibıvült Unió kohéziója érdekében: konvergencia, versenyképesség, együttmőködés” Ebben: 2007- 2013 idıszak tervei. Költségvetés: több mint 336 milliárd euró a kohéziós politikára Prioritások: 1. Konvergencia: a foglalkoztatottság növelésének támogatása és munkahelyteremtés a tagállamokban és a legszegényebb régiókban • Ahol az egy lakosra jutó GDP kisebb, mint a közösségi átlag 75%-a. (+ bıvítési „statisztikai hatás” ideiglenesen) • fı téma: a gazdasági szerkezet modernizálása, diverzifikálása, alapvetı infrastruktúra fejlesztése, a közigazgatási kapacitások, a munkaerı-piaci intézmények, oktatási és képzési rendszerek minıségének javítása, az emberi erıforrások fejlesztése. • Ahol a GNP < EU 90%-a: a Kohéziós Alapból is, közlekedési és a környezetvédelemi programokra 2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság: a változás elımozdítása és ösztönzése • Segítség a régióknak és a regionális hatóságoknak az ipari, városi és vidéki területek gazdasági változásainak elımozdítására, erısítse azok versenyképességét és vonzerejét, figyelembe véve a területi egyenlıtlenségeket. • A nemzeti programok segítségével támogassa a teljes foglalkoztatottságot, a minıségi és termelékeny munkát és a társadalmi integrációt célzó politikákat. 3. Európai területi együttmőködés: összehangolt és kiegyensúlyozott fejlıdés az EU-ban • a határon átnyúló és a nemzetek közötti szinten megvalósuló együttmőködés támogatása (belsı vagy külsı, illetve szárazföldi vagy tengeri határok mentén). A felelıs hatóságok közötti együttmőködés, gazdasági kapcsolatok erısítése, hálózatépítés KKV-knek.
Alapelvek: stratégiai tervezés, decentralizált közigazgatás, folyamatos felügyelet és értékelés)
8
17
Pénzügyi források az egyes célkitőzésekhez
18
„Konvergencia” célkitőzés (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap). kevésbé fejlett régiók gazdasági konvergenciájának felgyorsítása: a növekedés és a foglalkoztatottság, a fizikai és emberi erıforrásokba történı befektetés, innováció és a tudásalapú társadalom, a gazdasági és szociális változásokhoz való alkalmazkodóképesség, környezetvédelem, közigazgatási hatékonyság különösen az új tagállamokban Erıforrások: 264 milliárd euró összeg, az Alap támogatásának 78,54%-a:
• 67,34% olyan régióknak, amelyek GDP/fı mutatója az átlag 75%-a alatt • 8,38% a,,statisztikai hatás” által érintett régióknak, • 23,86% a Kohéziós Alap kedvezményezett országainak • 0,42% a legkülsı (távoli) régióknak és térségeknek. ”Versenyképesség és Foglalkoztatottság” célkitőzés (ERFA, ESZA). A régiók versenyképességének és vonzerejének megerısítése regionális fejlesztési programokon keresztül (ERFA), és az ESZA által megfelelı mértékben finanszírozott nemzeti vagy területi szintő programokon keresztül elsıbbséget biztosítanak a munkavállalók és a vállalatok alkalmazkodóképességének, versenyképességének Erıforrások: 57,9 milliárd euró (a teljes összeg 17,22%-a) az alábbiak szerint felosztva: • 83,44% a jelenlegi 1. célkitőzésbıl ki nem emelkedı régiók számára, • 16,56% a,,phasing-in” régiók számára.
9
Célkitőzések, támogathatóság, erıforrások/3
19
„Európai területi együttmőködés” célkitőzés (ERFA). Az Interreg közösségi kezdeményezés tapasztalatai által ihletett célkiőzés Célja: fokozza az együttmőködést három szinten: • határokon átnyúló együttes programok; • transznacionális térségek; • együttmőködési hálózat és tapasztalatcsere az Unió egészében. Támogathatóság: A Bizottság a rendelet hatálybelépésekor elfogadja a támogatható – határ menti régiók és – a transznacionális együttmőködési térségek jegyzékét. – Az Unió egész területe jogosult az európai együttmőködési és cserehálózatok finanszírozására.
Erıforrások: 13,2 milliárd euró (a teljes összeg 3,94%-a) az alábbiak szerint: • összesen 47,73% a határokon átnyúló együttmőködésre: • amelybıl 35,61% o az EU területén belüli határokon átnyúló együttmőködési fellépésekre, • 12,1 2% a Szomszédsági és Partnerkapcsolati Pénzügyi Eszköz és az Elıcsatlakozási Pénzügyi Eszköz határokon átnyúló ágára,
• 47,73% a transznacionális együttmőködés térségei részére, • 4,54% az európai együttmőködési és cserehálózatok számára.
20
A kohéziós politika 2007 és 2013 között: megoszlás célkitőzésenként Összesen: 336,1 mrd euró
10
21
A kohéziós politika 2007 és 2013 között (336,1 milliárd euró)
22
Az Alapok változása a 2007-2013 közötti idıszakra 20002000-2006
2007 - 2013
ERFA
ERFA
ESZA
ESZA
EMOGA
EMVA
HOPE KOHÉZIÓS ALAP
KOHÉZIÓS ALAP
11
A Közösségi Kezdeményezések változásai a 2007-2013 közötti idıszakban INTERREG
23
Az „Európai területi együttmőködés” célterület alá tartozik
URBAN
Városfejlesztési projekt-modellek
LEADER
Az EMVA keretében folytatódik tovább
EQUAL
Megszőnik, elveit tovább alkalmazzák
Az európai regionális politika fı fejlıdési szakaszai:
24
1957 A Római Szerzıdés: „népeik gazdaságait egyesítik, és azok harmonikus fejlıdését elımozdítják, az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezıtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik”. 1958 Létrejön két ágazati alap: az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA). 1975 Létrejön az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a tagállamok által befizetett költségvetés egy részének a legszegényebb régiók közötti újrafelosztására. 1986 Az Egységes Európai Okmány: a valódi kohéziós politika alapja, célja, hogy ellensúlyozza az egységes piac által a déli országokra és egyéb hátrányos helyzető régiókra nehezedı terheket. 1989–1993 A (ma már strukturális alapokként ismert) szolidaritási alapokra 68 milliárd ECU-t különít el. 1992 A Maastricht-i szerzıdés: a kohézió az Unió egyik fı célja a gazdasági és monetáris unió, és az egységes piac mellett. Létrejön a Kohéziós Alap 1994–1999 Döntés: A Közösség költségvetésének harmadát, (1999-es árakon) közel 177 milliárd ECU-t, a kohéziós politikára fordítják. A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) létrehozása. A strukturális alapok reformja, a Kohéziós Alap mőködésének módosítása (ezekre 2000 és 2006 között évente több mint 30 milliárd euró). A PHARE-t kiegészítı ISPA, SAPARD a tagjelölt országoknak 2000–2001 A lisszaboni Európai Tanács (2000. március) elfogadja a foglalkoztatottságra összpontosító és arra irányuló stratégiát, a göteborgi Tanács (2001. június) kiegészíti a fenntartható fejlıdéssel. 2002 A koppenhágai Európai Tanács (2002. december): tíz új tagállam csatlakozási feltételek 2004 Február 18: Európai Bizottság javaslata a 2007 és 2013 közötti kohéziós politika reformjára. Május 1: bıvítés
12
