Regionalizmus és globalizáció

Forray R. Katalin – Híves Tamás

Regionalizmus és globalizáció A felsőoktatás intézményhálózata

Társadalmi összefüggések Az oktatáspolitika már jóval a rendszerváltozás előtt, évtizedeken át újra és újra megfogalmazta azt az igényét, hogy az iskolarendszer szétaprózódását megszüntesse, azzal a megoldással, hogy a központokban kell sokoldalú, sokféle képzést nyújtó nagyobb intézményeket létrehozni. Ez a célkitűzés vezette az iskolakörzetesítéseket, majd később a középfokú oktatás, utóbb pedig a felsőoktatás intézményeinek összevonására tett erőfeszítéseket. Az érvek egyfelől az oktatás jobb minőségére, másfelől a gazdasági, pénzügyi megfontolásokra alapozódtak. Ám mihelyt enyhült a nyomás, lazult a szorítás, a települések, a megyék ismét megnyitották saját intézményeiket. Nyilvánvaló, hogy komoly társadalmi igények szólnak a helyi, kistérségi oktatási intézmények működése mellett, amelyek mindig felülírták a központi elképzeléseket. Az oktatás intézményhálózatának vizsgálata hosszú ideje állandó tárgya kutatásainknak. Vizsgáltuk – Kozma Tamással, Híves Tamással – az óvodák, az általános iskolák, a középfokú iskolák területi elhelyezkedését, az intézmények hálózatának jellegzetességeit. Abból indultunk ki, hogy a lakóhelyen lévő intézmény az oktatás-nevelés-képzés lokális vagy kistérségi kínálatát teszi elérhetővé, míg a jól-rosszul megközelíthető intézmény éppen ezt a kínálatot teszi kérdésessé. Leírtuk, hogy a gyermek, a tanuló, a diák életkorával szorosan összefügg a lakóhelyi kínálat: az oktatástervezés számára hangsúlyoztuk, hogy az óvoda, az általános iskola alsó tagozata lokális funkciójú intézmények, hiszen a gyermek és a család életét nagyban befolyásolja, milyen messze kell utazniuk a szolgáltatás igénybe vétele érdekében. Különösen a kistelepülési – falusi és tanyai – iskolákkal kapcsolatos kutatásaink mutattak rá arra az újra és újra aktuálissá váló problémára, hogy az oktatáspolitika ambivalens eredményeket ér el, amikor hatékonyságra hivatkozva a nagyobb iskolaközpontok létrehozását szorgalmazza. Kétségtelen, hogy a nehezebb megközelíthetőség sokakat visszatarthat az iskola látogatásától, másfelől viszont a földrajzi – közlekedési – távolság társadalmi távolsággá válhat, az iskola elszigeteltsége fokozhatja a társadalmi elszigeteltséget, megfoszthatja az előrejutás lehetőségétől az ott élőket. A középfokú oktatás területi szerkezetére – hálózatára – irányuló vizsgálataink eredményei nyomán azt hangsúlyoztuk, hogy a kínálat nagyban befolyásolja a keresletet: ott várhatók a nagyobb és a jobb minőségű oktatásra irányuló igények, ahol helyben van, vagy jól megközelíthető az iskolahálózat. Azt is láttuk, hogy különösen a társadalmilag „iskolatávoli” társadalmi rétegek érzékenyek a térbeli elhelyezkedésre: különösen a hátrányos helyzetű családok küldik el nehezen gyermekeiket a távoli intézménybe, míg az iskolázás funkcióit jól ismerő értelmiségi családok inkább vállalják a nagyobb ráfordítást gyermekeik számukra kívánatosnak tetsző iskolázására. Az oktatási intézmények hálózatát éppen a fentiek miatt úgy érdemes vizsgálni, ha tekintetbe vesszük azokat a társadalmi feltételeket, amelyek körülveszik őket. A társadalmi mutatók,

FORRAY–HÍVES

1

REGIONALIZMUS ÉS GLOBALIZÁCIÓ

jelzőszámok egy-egy térségnek az iskolázás szempontjából releváns jellemzői: a lakosság iskolázottságának jellemző szintje, a lakosság foglalkoztatásának szerkezete, a munkanélküliség aránya, a demográfiai helyzet, azaz a fiatal korcsoportok részesedése. Az alacsonyabb iskolafokozatok szempontjából különösen jelentős a települési szerkezet, a ruralitás vagy urbanitás, az aprófalvas, a nagyfalvas vagy a városias településszerkezet. A mutatók egymással is összefüggésben vannak, egymás hatását gyengítik vagy erősítik. Mindez összefügg az iskolák településformáló funkcióval is: a városias települések és térségek urbanizációs szintjét nagyban befolyásolja, milyen az ott elérhető iskolakínálat, képzési szerkezet. Nyilvánvaló az is, hogy az oktatási intézmények munkahelyet is jelentenek többé vagy kevésbé nagy számú, de a közösségek életében jelentős szerepet játszó személynek, a helyi értelmiségnek is. Jelenlétük nélkül a helyi társadalom szerkezete torzul, csonkává válik. Tehát az oktatási intézményeknek munkahelyteremtő funkciójuk is van, és pedig egy fontos társadalmi réteg számára. Fontos ugyanakkor az is – a regionális kutatások, a regionalizmus egyik fő mondanivalója ez –, hogy az oktatási intézmények részei a lokalitások kultúrájának, önképének, tehát szimbolikus jelentőségük legalább olyan erős, mint az a racionalitás, amit az imént az iskolaválasztásra fordítandó források (energia, pénz) mérlegelésével kapcsolatban megfogalmaztunk. A hagyományos iskolavárosokra hivatkoztunk, amelyek vonzerejüket akkor is megőrizték, amikor gazdasági központi szerepkörük megszűnt már. A régiókat, a lokalitásoknál nagyobb térségeket szemlélve pedig azt emeljük ki, hogy különösen a felsőoktatás szerepe igen erős a helyi kultúrák reprodukciójában, ez pedig lényeges eleme a modern Európa egészséges fejlődésének. Mindennek ellenére azt is látnunk kell, hogy az integráció – az intézmények összevonása, a költséges kis intézmények megszűntetése – európai trend. Igaz, hogy nehéz kiválasztani a hatások komplexitásából az egyes elemeket, nem lehet egyértelműen eldönteni, például, hogy a rurális vidékeken működő iskolák rosszabb versenyhelyzete magának az iskolának (benne az intézmény méretének) tudható-e be, vagy pedig az ott tanulók rosszabb társadalmi helyzete, gyengébb felkészültsége okozza a gyengébb eredményeket. Magyarországon kiváltképpen problematikus ez a kérdés, hiszen a többi között a PISA-vizsgálatok tanúsága szerint igen nagyok az egyes iskolák tanulói közötti teljesítménykülönbségek. Ám nehéz eldönteni, hogy a modern európai országokhoz képest szokatlanul jelentős társadalmi-területi különbségek, vagy e különbségeket részben visszatükröző, megjelenítő oktatási intézmények a felelősek az eltérésekért és lemaradásért. Mi a helyzet a felsőoktatással? Korábban megpróbáltuk ezt az oktatási szintet is hasonlóan elemezni, és valójában – ha kisebb adatállományon is – a közoktatáshoz hasonló motivációkat, ösztönzőket találtunk (Kozma, 1983). Míg azonban a közoktatást, még a középfokú oktatást is olyan időszakban vizsgáltuk, amelynek fő jellemzője az expanzió volt, a felsőoktatást a rendszerváltozásig a meglehetősen merev tervutasításos rendszer irányította, a lakossági igények kevéssé csatornázódhattak az intézményhálózatba. A felsőoktatásra is kiterjedt expanzió most olyan helyzetet teremtett, amikor a fenti kérdések inkább adekvátak ebben a képzési szintben is.

FORRAY–HÍVES

2


Regionalizáció – integráció – globalizáció

A Bologna-folyamat komoly beavatkozást jelent a felsőoktatási intézményhálózatba is, erőteljesebbet, mint a korábbi centralizálási döntések. Most nem egy legitimitással nem rendelkező állampárt hoz önkényesnek látszó határozatokat, hanem az Európai Unió tagjaként a nagy európai trendeknek – sőt világtrendeknek – való hazai megfelelésről van szó, a globalizáció kényszeréről. A csak alapképzést (BA-szintet) nyújtani képes intézmények – a korábbi főiskolák – valószínűleg elveszítik rangjukat, presztízsüket, és egyelőre kétséges, fenn tudnak-e maradni hosszabb távon. A főiskolák és egyetemek megnevezését összemosta, egyenlősítette a felsőoktatási törvény – felsőoktatási intézményekről, nem pedig egyetemekről és főiskolákról beszélünk – ám a hierarchia fennmaradt – , a mesterszakok (MA) az intézmény egyetemi rangját jelentik, de tudjuk azt is, hogy számos főiskola képes volt mesterszakok indítására. Egyelőre az egyetem vagy az egyetemi szintű felsőoktatás (felsőoktatási intézmény) kritériuma, van-e doktorképzése. Ily módon a felsőoktatási intézmények (karok) hierarchiája egy fokkal megnövekedett, hiszen nem kétfokozatú, hanem háromfokozatú a képzést nyújtanak. Amit a közoktatási intézmények helyi, térségi kulturális szerepéről írunk, az fokozottan érvényes a felsőoktatásra. „A felsőoktatási intézmények a diákjaik, tanáraik sokféleségével, nyitottságával és toleranciájával járulnak hozzá – a sokat emlegetett kulturális gazdagság mellett – egy város attraktivitásához.” – írja egy OECD elemzés (Asheim, 2008). Ha csupán a kulturális hozzájárulást tartjuk is szem előtt, már kapunk egy adalékot ahhoz a kérdéshez, miért ragaszkodnak a térségek felsőoktatási intézményeikhez. A munkapiac oldaláról is hasonló érveléssel találkozunk. „Az embereknek nem kell követniük a munkát, hanem a hightech kreatív ipari munkának kell követnie az embereket” – mondja ugyanaz a jelentés egy másik helyen. Az intézmények maguk is munkáltatók, a felsőoktatási intézmények által és körötte felhalmozott humán tőke a régiók fejlettségének elfogadott (az OECD által is elfogadott) indikátora. Jelenti-e vajon azt, hogy a kis létszámú felsőoktatási intézmények is ugyanolyan funkciót látnak el, mint a tekintélyes és nagy hagyományú egyetemek. Valószínűleg nem, azonban a felsőoktatás jelenléte egy-egy térség számára fontos lehet, és nélkülözhetetlennek tűnhet. A helyi közösségeknek a saját intézményhez való ragaszkodása történelmi örökség, amely a hagyományosan többnyire legalább a 19. századik megy vissza, a nemzetté válás kialakulásig, és a nemzetállamok szerveződéséig. Ahogy Paterson (1993) Skóciáról szóló esettanulmányában, majd később (Paterson, 2001) több országra kiterjedő elemzésében kifejti, a tradicionális egyetemek helyi közösségek kezdeményezései nyomán keletkeztek, szoros kapcsolatban az oda vezető iskolákkal és fenntartó közösségeikkel. Öröklődnek a magatartási minták, amelyeket a továbbtanulók követnek az intézményválasztás során: valójában azokat az iskolákat választják, amelyekhez hagyományosan „tartoznak”, ahol szokás volt tanulni, s a tanulmányok befejezése után munkát vállalni is (tanítani vagy prédikálni). A „regionalizmus” ebben az értelemben a helyi kultúra és identitás részévé válik. A hagyományok természetesen nem azonos jelentőségűek minden lakos, illetve diák számára, hiszen a (helyi) intézmény más jelentést hordoz például a különböző társadalmi rétegbe tartozók vagy a nők és a férfiak számára. Nemcsak, sőt nem is elsősorban az elitképző intézményekről van szó, hiszen ezek – a leghíresebbek – nagy területről iskoláznak be, hírnevük és persze színvonaluk vonzza a

FORRAY–HÍVES

3


„pedagógiai öntudattal” rendelkezőket, azokat, akik tisztában vannak azzal, mit nyújt egy magas színvonalú egyetem tudásban, ismeretben és persze szociális kapcsolatokban. A kisebb helyi, térségi felsőoktatási intézmények hallgatói geográfiailag elsősorban a környezetükből, az ellátási területükről kerülnek ki, társadalmilag pedig a középen és alacsonyabban elhelyezkedő rétegekből. Az ő számukra a hírneves egyetem nemcsak térben, hanem szociálisan is távoli. Ha az esélyegyenlőség szempontját tartjuk szem előtt, akkor a decentralizáció és – ami ezzel másik dimenzióban hasonló jelentésű – a regionalizáció látszik hatékonyabbnak. Érvelhetünk azzal is, hogy társadalmi esélyei nem azonosak a kis, „vidéki” főiskolán végzett vagy a híres nagyvárosi egyetemen diplomát szerzett személynek. Nem érdemes azonban túlságosan személyre szabni az esélyegyenlőség mérlegelését, elégedjünk meg azzal, hogy a diplomássá válás mindenképpen a társadalmi felemelkedés egyik lehetőségét biztosítja. Vizsgálódásunk szempontjából fontos feladat, hogy meghatározzuk, mit értünk felsőoktatási intézményen. Ha szervezetileg vizsgálódunk, akkor természetesen világos, hogy az egy nevű, egy központú intézményekről van szó, valójában a központról, amelynek székhelye valamelyik nagyvárosunk. Amikor a regionalitás szempontjából vesszük szemügyre a hálózatot, akkor azt kérdezzük, adott területeken milyen felsőfokú képzés a hozzáférhető. A jelentkező, a felsőoktatásba törekvő számára nem alapvetően fontos információ, hogy az éppen hozzáférhető képzés mely felsőoktatási intézmény szervezetébe tartozik, melyiknek a kihelyezett képzését éri el a legkisebb ráfordítással – különösen, ha munka mellett tanuló felnőttről van szó. Úgy gondoljuk tehát, hogy elemzésünkben nem csupán azt az – hivatalos adatok szerint – összesen 72 felsőoktatási intézményt kell a felsőoktatási hálózattal azonosítanunk, amely ma az OKM honlapján a jogszabályok szerint önálló intézményként szerepel. A hálózatba tartoznak azok a képzési helyek, ahol egy vagy több szakterületen felsőoktatási képzés folyik. Ez pedig jelentősen nagyobb szám az előbbinél. Tudjuk, hogy ezek az intézmények kis hallgatói létszámmal működnek, tanáraik között nincsen elegendő számú tudományosan minősített. A képzés területe, a kínálat ezeken a helyeken többnyire nem a legdivatosabb, legkelendőbb. Ám a lokalitás kulturális önképéhez, kulturális életéhez hozzátartozik, hogy „van egy főiskolája”, a helyi és környékbeli fiatalok egy része számára továbblépési lehetőséget ad, munkahelye tanárnak, műszaki személyzetnek, bel-és külföldi vendégeket fogad, rendezvényeket szervez, illetve nézővel tölt meg helyi rendezvényeket. A felsőoktatási hálózat egészéhez hozzátartoznak a felsőfokú szakképzések is. Ezekkel azonban jelen tanulmányban nem tudunk foglalkozni, s ennek elsősorban nem elméleti, hanem gyakorlati okai vannak. Elméletileg az a probléma vetődik fel, mennyiben sorolhatók ezek a képzések a felsőoktatás körébe. A középfokú képzésre épülnek, tehát – ha nem is felsőfokú – harmadfokú képzésnek lehet és szokás besorolni ezeket a képzéseket. Nem igazán tekinthetjük tehát a felsőoktatási intézményhálózat részeinek. Lehetne különbséget tenni a középfokú oktatási intézményben szervezett és az egyetemen, főiskolán szervezett felsőfokú szakképzések között, de felmerül a kérdés, hová soroljuk a civil szervezetek által működtetett képzéseket. Mindezek a megfontolások, amelyeket itt csak röviden érintünk, kiegészíthetők azzal, hogy elemzésük tartalmilag is meghaladná jelenlegi munkánk kereteit. Következésképpen e képzéseket egyelőre nem elemezzük, mint a felsőoktatási intézményhálózat részeit.

FORRAY–HÍVES

4


A kilencvenes évek egyik látványos oktatási folyamata a felsőoktatás dinamikus bővülése. A nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig a hallgatók létszáma csaknem háromszorosára növekedett. Országunk lassan csatlakozik a fejlett térségekhez a felsőoktatás tömegessé válása szempontjából is. Ez a fejlődés összetett társadalmi feltételek és motivációk nyomán alakult ki, de robbanásszerűségében nyilván szerepet játszik a felsőoktatás évtizedeken át erőszakkal fenntartott zártsága, azaz hogy az ország társadalmi-gazdasági fejlettségéhez, ezzel együtt a felsőoktatási továbbtanulásra, a diplomássá válásra irányuló elfojtott igények csak igen korlátozottan realizálódhattak. A felsőoktatási rendszer nyitottabbá válása önmagában is növeli az aspirációkat – még ma is többen akarnak továbbtanulni, mint ahányan ténylegesen bejutnak. Az igények és aspirációk jellegében és tendenciáiban azonban ma is megfigyelhetők azok a társadalmi különbségek, amelyek a zárt felsőoktatást jellemezték (Róbert, 2000). Tanulmányunkban a társadalmi esélyeket területi szempontból vizsgáljuk meg. Azt feltételezzük, hogy a tudásalapú társadalom kialakulásának és működésének olyan felsőoktatási szerkezet és hálózat felel meg, amely “laposan” (Barakonyi, 2000) simul az ország településszerkezetéhez, és nem teremt indokolatlan lakóhelyi esélyegyenlőtlenséget. A hallgatói jelentkezések alapján azt vizsgáljuk, hogyan alakulnak ebből a szempontból a továbbtanulási aspirációk, vannak-e és milyen jellegűek a területi eltérések.

A felsőfokú iskolázottság területi szerkezete A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy a milyen összefüggés van a felsőfokú végzettséggel rendelkezők regionális aránya és a rendelkezésre álló képzési helyek szerint. Először bemutatjuk a felsőfokon végzettek területi szerkezetének jellegzetességeit, és pedig két vizsgált évben, egymástól évtizedes eltéréssel. Abból indulunk ki – ahogyan azt más kutatásainkban már vizsgáltuk (legutóbb például Forray-Híves, 2008), hogy a különbözőképpen iskolázott lakosság megoszlásában legnagyobb különbségek ma a felsőfokon végzettek körében mutathatók ki, és éppen ez az iskolázottsági szint az, amely a kilencvenes években a legdinamikusabban növekedett. A 1-2. térképek a felsőfokú végzettséggel rendelkező 25 éven felüliek arányát ábrázolják kistérségeként. Természetesnek mondható, hogy mind 1990-ben és 2001-ben jellemzően a nagyobb városokban, egyetemi központokban legnagyobb az arányuk. Feltűnő viszont, hogy 1990-ben Budapest (19,1%) után Veszprém térségében volt a legnagyobb a diplomával rendelkezők aránya (15%), és csak ezután következett a következő sorrendben Szeged, Eger, Pécs, Győr, Székesfehérvár, Debrecen és Szombathely kistérségek. A kistérségek több mint a felében nem érte el a 6%-ot a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Ez a kép 2001-re némileg módosult. Budapest (23,8%) után néhány agglomerációs kistérség: Szentendre (20,5%) Pilisvörösvár (19,8%) következik, majd Veszprém, Szeged, Budaörs, Eger, Pécs és Dunakeszi a sorrend, a hagyományosan egyetemi város Debrecen a 12. Miskolc pedig a 16. a sorban. A diplomások arányában történt elmozdulások jól mutatják a városi központokban és környezetükben történt gazdasági-társadalmi változások következményeit.

FORRAY–HÍVES

5


A legkevesebb diplomással rendelkező kistérségek leginkább a rurális, az elmaradottabb illetve, szegényebb térségekben találhatók, területileg az Alföldön, főleg a Tiszántúlon, de Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon is jelentős számban fordulnak elő. A térképeken jól látszik Pest megye ketté-szakadása: itt a legnagyobb a különbség a kistérségek között, ami különösen feltűnő a 2001-es állapotot mutató térképen. Ezen látható, hogy Budapesttől északra és nyugatra igen magas az arány, viszont a megye délkeleti részén az országos átlag alatti – itt ismét a költözködésre gondolunk, és a fővárosi agglomeráció különböző területeinek egymástól igen eltérő adottságaira. A változás dinamikáját szemléltető térképen (3. térkép) jól látszik a budapesti agglomerációban lezajlott gyors változás: gyorsan és jelentősen növekedett a diplomások száma, közel megkétszereződött a diplomások aránya. Ennek oka, hogy nagyon jelentős kivándorlás történt az agglomerációba a fővárosból és a Budapestet északra és nyugatra elhagyók jelentős számban népesség iskolázottabb részéből kerültek ki. A térképen látható az is, hogy nagyon sok kistérségben nem változott jelentősen az arány pl. Karcag, Szeghalom, Sellye (itt csupán 6%-al nőtt) Mezőkovácsháza, Enying, Kazicbarcika, Sásd, Ózd, Csenger stb. Ez idő alatt országosan 25%-al nőtt a diplomások aránya a népességen belül (10,1-ről 12,6%-ra). 1. térkép 25 éven felüli népességből felsőfokú végzettséggel rendelkezik, 1990

Forrás: KSH Népszámlálás

FORRAY–HÍVES

6


2. térkép 25 éven felüli népességből felsőfokú végzettséggel rendelkezik, 2001


FORRAY–HÍVES

7


3. térkép 25 éven felüli népességből elsőfokú végzettséggel rendelkezik, a végzettek arányában bekövetkezett változás 1990 – 2001 között


A hálózat Elemzésünkben – miként fentebb jeleztük – a felsőoktatási képzési helyek területi szerkezetét vizsgáljuk meg, függetlenül attól, melyik nagyobb felsőoktatási intézmény filiáléjáról van szó. Ennek indoklása – Kozma (2002: 128-43) megállapítását idézve – olyan társadalom, amely az egyetemét, a főiskoláját inkább „szimbolikusan”, mintsem „instrumentálisan” használja. A nemzetközi szakirodalomban ezt a jelenséget kredencializmusnak hívják, és úgy írják le, mint az oktatás tömegesedésének jellegzetes hajtóerejét (Forray – Kozma, 2008). Úgy véljük, a képzési hely jelenléte egy településben a felsőoktatás jelenlétét, legalábbis elérhetőségét reprezentálja. Ezért szimbolikus jelentősége is van a képzés realitása mellett. Evidenciának tűnhet a mai magyar felsőoktatás regionális szerkezete, amelyet nem igazán érdemes vizsgálni. Véleményünk szerint természetesen nem evidens, nem mindenki által ismert tényekről van szó. Már az is elgondolkodtató lehet, hogy 2008-ban 71 felsőoktatási intézmény működött Magyarországon. E viszonylag nagy számú intézmény székhely szerint az alábbi módon oszlik meg a (OKM adatok): 1. táblázat FORRAY–HÍVES

8


Felsőoktatási intézmények száma települések szerint Székhely Baja Budapest Debrecen Dunaújváros Eger Esztergom Gödöllő Gyöngyös Győr Kalocsa Kaposvár Kecskemét Miskolc Nyíregyháza Pápa Pécel Pécs Sárospatak Sopron Szarvas Szeged Székesfehérvár Szolnok Szombathely Tatabánya Vác Veszprém összesen

Felsőoktatási intézmények száma 1 36 3 1 2 2 1 1 2 1 1 1 1 2 1 1 2 1 1 1 2 1 1 1 1 1 2 71

A fenti 26 település mellett, ahol a Magyarországon működő 71 felsőoktatási intézmény székhelye van, még 18 helyen találhatók felsőoktatási karok, képzések: Bácsalmás, Gyula, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely, Jászberény, Keszthely, Komárom, Mezőtúr, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Nagykőrös, Orosháza, Paks, Piliscsaba, Salgótarján, Siófok, Szekszárd, Zalaegerszeg. Ezen kívül külföldi helyszíneken is működik kihelyezett tagozat. Ezek: Beregszász, Dunaszerdahely, Királyhelmec, Marosvásárhely, Nagyvárad, Nyárádszereda, Révkomárom, Székelyudvarhely, Zenta. E határainkon túli intézményekkel kapcsolatban azonban megjegyezzük, hogy valódi működésük csak esettanulmányok segítségével vizsgálható (vö. Kozma, 2008). A felsőoktatás Budapesti túlsúlyát ez az adatsor is jól mutatja, az összes önálló intézmény fele a fővárosban van. Nem is a nagy egyetemek itteni jelenléte a feltűnő, hiszen a főváros egyúttal az ország tradicionális felsőoktatási-kutatási központja is. Ám mellettük több, kis létszámú önálló felsőoktatási intézmény is szerveződött a fővárosban (egyházi és alapítványi fenntartásban is), amelyek mintegy rátapadnak a nagy egyetemek és főiskolák robusztus tömegére.

FORRAY–HÍVES

9


4. térkép 25 éven felüli népességből felsőfokú végzettséggel rendelkezik 2001-ben és a felsőoktatási intézménnyel rendelkező települések

Forrás: KSK Népszámlálás 2001 és OMK

A 4. térképet úgy szerkesztettük meg, hogy a 2. számú térképre ráhelyeztük a felsőoktatási képzési helyek hálózatát. A térkép azt jeleníti meg, hogy a diplomások adott aránya és a felsőoktatási képzés jelenléte milyen kapcsolatban van egymással. A főváros és agglomerációja, a Közép-és Dunántúl az országnak azon területe, amelyen a sűrű képzési hálózat mintegy rásimul a régióra. A diplomások magas aránya azt jelzi, hogy a lakosság igényli a jó képzési kínálatot, a sűrű hálózat pedig mutatja, hogy – az ország más területeivel összehasonlítva – ez magas. A nagy felsőoktatási központok (Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc, Eger, Szeged, Pécs, Győr) többsége nem egyetlen intézmény székhelye, még ha a meghatározó szerepet egy-egy egyetem vagy főiskola játssza is. Mindegyikről az állapítható meg, hogy kizárólag a székhely településre, illetve annak kistérségére jellemző a magas diplomás-arány, mintha a felsőoktatási központ hatása nem sugározna tovább eme földrajzi határoknál. Ezt másfelől úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az adott intézményben diplomát szerzők tendencia jelleggel a székhelyen keresnek (és gyakran találnak) alkalmazást, még a közeli, a határos kistérségben sem tudnak/akarnak költözni. A térképen is jól megmutatkozik a Dunától, de még inkább a Tiszától keletre elterülő régió ellátatlansága: a diplomások alacsony aránya és a ritka szövésű felsőoktatási hálózat jellemzi

FORRAY–HÍVES

10


ezt a területet. Különösen feltűnő az Észak-Alföld régió földrajzi középpontjának helyzete: Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Hajdú-Bihar megye határának jókora részén, SzabolcsSzatmár Bereg megye keleti, észak-keleti területeiről nehezen elérhetők a felsőfokú képzési helyek. Hasonlóan ellátatlan az Észak-Magyarország régió északi és keleti térsége. Ez utóbbi térségek a határok mentén helyezkednek el, magukon hordozva a határ menti elhelyezkedés hátrányait (Kozma, 2000).A felsorolt, kiáltóan ellátatlan térségek mind az ország hátrányos helyzetű, depressziós régióiban helyezkednek el. Úgy véljük, hogy az új képzési szerkezet alapképzési (Ba) szakasza – amely bizonyos értelemben a középiskola meghosszabbításának tekinthető – lehetőséget adna az ellátatlan nagy területek fejlesztésére. Ehhez első lépésben meg kellene vizsgálni, mely települések, mely középiskolák készülnek felsőfokú képzés szervezésére, s a megindult innovációkat lehetne és kellene támogatni. Hogyan szerveződik a felsőoktatási képzési helyek jelenlegi hálózata? – ezt a kérdést azért érdemes megvizsgálni, mert rávilágít a felsőoktatási intézmények „magatartásának”, azaz stratégiájának olyan jellegzetességére, amellyel az oktatáspolitikának is számolnia érdemes. A képzési hálózat alkotó elemei az önálló intézmények, ezen intézmények karai a központ székhelyén vagy másutt, továbbá kihelyezett képzéseik. Az egységes központú és igazgatású felsőoktatási intézmény egyes esetekben egyetlen településen belül működik (pl. Budapest az egyik, Baja a másik póluson), más esetekben több, egymástól esetleg földrajzilag is távol eső székhelyeken. Ez utóbbiak esetében is többféle összetételről, más szóval kifejezve intézményi magatartásról, stratégiáról lehet szó. Nézzük meg a különböző egyetemi stratégia képét! A két következő térképen párba állítottuk a dunántúli és az alföldi egyetem hálózatát. A gödöllői és a miskolci egyetemek hálózatépítő magatartását és stratégiáját külön nem tárgyaljuk, véleményünk szerint e szempontból besorolhatók a típusok valamelyikébe (ld. mellékletek).

FORRAY–HÍVES

11


5. térkép Pécsi és Debreceni Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Forrás: OMK

FORRAY–HÍVES

12


6. térkép Szegedi és Pannon Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Forrás: OMK

Dunántúli típus: úgy látjuk, hogy nagy a felsőoktatási intézmények alapvetően különböznek az eredeti egyetem jellege alapján. A Dunántúlon nem alakultak ki olyan komplex „universitasok”, mint az Alföld két központjában. Az Észak-Dunántúlon évtizedekig versengtek egymással a kisebb egyetemek, főiskolák. A Dél-Dunántúlon is verseny folyt a két felsőoktatási központ (Pécs és Kaposvár) között, de ez nem tűnt olyan élesnek, mint az előbbi – nyilván az is tompította a verseny élét, hogy nagy vonalakban eredetileg is volt eltérés a képzési súlypontok között, más téren is sikerült megegyezésre jutni a szakok megosztása területén. A két egyetemnek kétféle stratégiája van. a) A hálózatépítő: A pécsi egyetem karaival, kihelyezett képzéseivel mintegy „behálózza” az országot: a déli határtól a nyugati határig, a másik irányban egészen Kelet-Magyarországig vannak olyan pontok, ahol a PTE valamely képzésében lehet részt venni. Az országban sokhelyütt kiépített képzési helyek csak kiegészítései az egyébként is több helyütt működő karoknak, amelyek becsatlakoztak az egységes Pécsi Tudományegyetembe. Ez az offenzív magatartás kétségtelenül hozzájárul az ország felsőoktatással kevéssé ellátott térségeinek képzési kínálatához. Alapját feltehetőleg az képezi, hogy olyan képzéseket „találtak ki”, amelyekre van kereslet az ország több pontján. b) Az Észak-Dunántúl végül is két egyetembe szerveződött össze – ahogyan azt már hivatkozott 1979-es tanulmányunkban jósoltuk és javasoltuk (Kozma szerk, 1979). Legfeljebb azt nem tudtuk előre jósolni, hogy a győri képzés megerősödik, és némi

FORRAY–HÍVES

13


keresztbe szervezéssel kiegészíti a térség másik egyetemét. A régió(k)ban viszonylag sűrű a felsőoktatási képzés hálózata, ez azonban nem egyetlen intézmény offenzívájának eredménye, hanem az eredetileg több helyütt működő intézmények kooperációjáé. Alföldi típus. Az Alföld két nagy egyeteme eredeti – az integráció előtti – formájában is „universitas” volt még akkor is, ha a két egyetemi város, Debrecen és Szeged nem minden felsőoktatási intézményét szervezték eggyé. Két – az egyetemektől méretben nem elmaradó főiskola is a térség jellemzőit viseli. Ezek a felsőoktatási intézmények nem alkalmaznak jelentősebb offenzív stratégiát, nincsenek jelen például azokon a településeken, ahová a PTE eljutott. Pedig elsősorban ezen felsőoktatási intézmények bábáskodása hozhatna megoldást az „Alföld szívének” hiányzó képzési hálózatának problémájára. a) Regionális egyetem. Mindkét egyetem elsősorban saját régiója számára képez, igaz, a debreceni tudatosan kinyújtózik képzésével a határon túli magyarok lakta területekre is. (Kozma 2002). Az integráció nem hozott változást, a megnőtt egyetemek karai is a székhelyen, legfeljebb a közeli városban helyezkednek el. b) Főiskolák. Két nagy főiskola maradt talpon a felsőoktatási integráció és Bolognafolyamat beindulása után. Mindkettő a hagyományosan egyetemi (vagy tanárképző főiskolai) területeken fejt ki aktivitást elsősorban. A két nagy egyetemmel közös jellemzőjük, hogy nem alapítanak képzéseket székhelyük határain kívül – illetve amennyiben mégis (Nyíregyháza), kapcsolataik a határon túli területekre irányulnak.

A lakóhely és a képzés helye Miként fentebb bővebben kifejtettük, a lakóhelyen vagy a környéken hozzáférhető képzés növeli a képzés iránti igényeket. Azt a kevésbé elméleti összefüggést is ki lehet emelni, hogy a távolabbi képzés elérése több személyes és anyagi ráfordítást kíván, mint a közeli. Személyes ráfordításnak tekintjük az ismeretlen környezetet, elszakadást a családtól, barátoktól. Az anyagi ráfordítás pedig a lakhatás, az utazás, az étkezés és egyéb járulékos költségekben mutatkozik. Ugyanakkor van egy ezzel ellentétes értelmezési lehetőség is. A távolabbi és vonzó képzés a társadalmi emelkedést jelentheti, az elszakadás a lakóhelytől sok esetben – kiváltképpen amikor a lakóhely képzési szerkezete nem elég attraktív – az életpálya, a karrier tágasabb lehetőségeit nyújtja, azaz a földrajzi mobilitás egyúttal társadalmi mobilitást, de legalábbis annak lehetőségét is magában hordozza. A felsőoktatásba való jelentkezés adatait két különböző évben vizsgáljuk. A legutóbbi (2008as) jelentkezések megyesoros adatai alapján azt mutatjuk be, az összes jelentkezőből mennyi a felvettek aránya, illetve, hogy milyen finanszírozási formában jutottak be a felsőoktatásba. Vizsgáljuk azt is, hogy a jelentkezők a megye ifjúsági korosztályának milyen arányát képviselik. Másik szempontunk egy korábbi – 2001-es – kutatásunkból származik (Forray – Híves 2002) A kutatásban módunk volt arra, hogy az eredeti adatbázis felhasználásával azt is elemezzük,

FORRAY–HÍVES

14


melyik felsőoktatási intézménybe, pontosabban mely megye felsőoktatásába irányult a felvételi. Ez az adatsor jelenleg nem állt rendelkezésre, de úgy gondoljuk – miként a bevezető fejezetben tárgyaltuk -, a továbbtanulás választott helye része az adott térség kultúrájának, legalábbis abban a tekintetben, hogy szokássá válik éppen ott tanulni, ahol. (Példaként egy közép-alföldi kisvárost választok: vonattal, busszal egyaránt nehezen megközelíthető Szeged és Debrecen is, mégis, aki – az egyébként vonattal legkönnyebben elérhető fővárost választja – inkább Szegedre, nem pedig Debrecenbe jelentkezik tudományegyetemi tanulmányokra.) Az adatokat itt úgy csoportosítottuk, hogy külön választottuk a lakóhely megyéjében működő felsőoktatásba való jelentkezést a megye régiójába történt jelentkezéstől, végül a régión kívüli jelentkezések alkotják a harmadik változót. Ezt abból a megfontolásból tettük, hogy – különösen a felsőoktatási *integráció egyik elvi indoka miatt – a régió az a nagyobb területi egység, amely keretet adhatna a térség felsőoktatási igényeinek realizálására. 2. táblázat A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek száma és aránya 2008 Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-AbaújZemplén Budapest főváros Csongrád Fejér Győr-MosonSopron Hajdú-Bihar Heves Jász-NagykunSzolnok KomáromEsztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-SzatmárBereg Tolna Vas Veszprém Zala nem adta meg összesen

Össz. 4863 3509 3188

Jelentkezők AN Állami 3444 4290 2458 2967 2133 2792

Össz. 4100 3069 2646

Felvettek AN Állami 2622 2993 1838 2133 1600 1878

Felvettek aránya Össz. AN Állami 84,3 76,1 69,8 87,5 74,8 71,9 83,0 75,0 67,3

6202

4044

5219

5186

3049

3430

83,6

75,4

65,7

19653 4076 4060

12763 2758 2640

15528 3501 3430

15975 3454 3416

9190 2091 1972

8673 2398 2210

81,3 84,7 84,1

72,0 75,8 74,7

55,9 68,5 64,4

3730

2577

3147

3255

2088

2330

87,3

81,0

74,0

5092 2871

3603 1892

4400 2510

4378 2373

2853 1391

3043 1663

86,0 82,7

79,2 73,5

69,2 66,3

3564

2366

3079

2982

1740

2107

83,7

73,5

68,4

2703

1809

2247

2291

1367

1440

84,8

75,6

64,1

1604 11679 2769

1087 7681 1894

1356 9514 2374

1353 9575 2355

797 5451 1402

896 5491 1608

84,4 82,0 85,0

73,3 71,0 74,0

66,1 57,7 67,7

5481

3649

4791

4684

2850

3364

85,5

78,1

70,2

2034 2271 3297 2610 1735 96991

1355 1612 2244 1821 1410 65240

1723 1976 2804 2252 1489 81389

1762 1978 2773 2236 1267 81108

1013 1215 1677 1383 978 48567

1252 1458 1832 1620 957 52776

86,6 87,1 84,1 85,7 73,0 83,6

74,8 75,4 74,7 75,9 69,4 74,4

72,7 73,8 65,3 71,9 64,3 64,8

AN.: Alap, nappali képzés mindkét finanszírozási formában Állami.: Államilag támogatott képzések minden képzési szinten és munkarenden Forrás: http://www.felvi.hu/statisztika/statisztikak.ofi?mfa_id=1&stat=20

Az egyes megyékben a jelentkezők közül felvettek aránya gyakorlatilag azonos. Ez nézetünk szerint arra a kikristályosodott gyakorlatra utal, amely alapján a diákok – és tanáraik,

FORRAY–HÍVES

15


családjuk – már többé-kevésbé pontosan be tudja mérni, eredményei alapján hol tud felvételt nyerni. Jelentősebb különbségeket az államilag finanszírozott és az önköltséges képzésbe bejutottak arányában találunk (ld. mellékelt táblázatok). A sereghajtók e szempont szerint azok a területek, ahol a legmagasabb a lakossági jövedelmek (különösen feltűnő e szempontból Budapest), a legmagasabb arányban államilag finanszírozott képzésbe bejutók az ellenkező pontot képviselik (Győr-Moson-Sopron megye kivételével). Nyilván nem lehetséges egyetlen szempontra – a kibocsátó térség általános fejlettségére, lakóik jövedelmi színvonalára – redukálni a lehetséges magyarázatok körét, a tendencia mégis figyelemre méltó. Gondolhatnánk az oktatáspolitika tudatos regionális preferenciáira – a szegényebb régiókból érkezőknek több állami finanszírozású férőhely jut -, de ilyenről nincsen tudomásunk, egyébként is éppen a kivétel (Győr-Moson-Sopron megye) mond ennek ellent. Inkább a jelentkezők tudatos választásairól lehet szó, amelyben a saját eredmények, az iskolában, a térségben kialakult továbbtanulási „szokások” mellett szerep jut a finanszírozási forma mérlegelésének is. A regionális egyenlőtlenségek jobb megismerése érdekében egy újabb változót vontunk be: a jelentkezők megyei számát a megyék fiatal korosztályának számához arányítottuk. A felsőoktatásba jelentkezők ugyan nem valamennyien e korosztály tagjai, azonban többségük ide tartozik. Úgy véljük, ezen az arány alapján jó közelítéssel becsüljük a regionális diszparitásokat. 3. táblázat A felsőoktatásba jelentkezők és 18-27 éves népesség arányában megyénként, 2008 Összesen Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Budapest főváros Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala összesen

6,4 6,1 6,1 6,0 8,1 6,6 6,5 5,7 6,3 6,6 6,1 6,0 5,7 7,3 6,1 6,4 6,2 6,1 6,0 6,3 6,6

Alap, nappali képzésre mindkét Állami finanszírozási formában 4,5 5,7 4,3 5,2 4,1 5,3 3,9 5,0 5,3 6,4 4,5 5,7 4,3 5,5 3,9 4,8 4,5 5,4 4,3 5,8 4,1 5,3 4,0 5,0 3,9 4,8 4,8 5,9 4,1 5,2 4,2 5,6 4,1 5,3 4,3 5,3 4,1 5,1 4,4 5,4 4,4 5,6

Forrás: KSH mikrocenzus 2005 és www.felvi.hu

A főváros – amely az előző szempontokból a lista végére került – jól láthatón kiemelkedik az ország összképéből: itt a legmagasabb (a korosztály 8,1%-a), az

FORRAY–HÍVES

16


országos átlag másfélszerese a 2008-ban továbbtanulni szándékozók aránya. Tegyük ehhez még hozzá, hogy Budapest a már felsőoktatásban tanulók, valamint a diplomával rendelkezők száma és aránya szempontjából is kiemelkedő pozíciót foglal el. Az alap és nappali képzésbe jelentkezők teljes körét, sőt az állami finanszírozású képzést választókat tekintve is magasan az országos átlag fölötti arányok mutatkoznak, tovább növelve a főváros előnyét az ország többi része előtt. A főváros legszűkebb térsége, Pest megye a másik kiemelkedő terület. Az iskolázottsági térképeken láttuk, hogy a megye erősen megosztott, északi és nyugati térségei Budapesthez hasonló értékeket mutatnak, míg a keleti és déli kistérségek inkább a rosszabb helyzetű alföldi térségekhez hasonlítanak. Nyilván a kettősség hatása, hogy a vizsgált szempontból is elmarad – bár nem nagy mértékben – a fővárostól, de még így is magasan az országos átlag fölött vannak a jelentkezési arányok. Az országos átlagokat e két kiemelkedő térség befolyásolja, s ezzel függ össze, hogy az átlagot kicsit is meghaladó részvételi arányokat sehol sem találunk. Az átlagosnál jelentősebb arányokat mutat Nógrád megye, és Győr-Moson-Sopron megye. Az előbbi nehéz helyzete – a felsőoktatás szempontjából is – ismert jelenség, külön értelmezést kívánna azonban a nyugati határszél urbanizált megyéje. (Láttuk, hogy a más szempontból is úgy „viselkedik”, mint a rosszabb helyzetű területek.) Ilyen magyarázatot azonban jelenlegi adataink birtokában nem tudunk adni, legfeljebb utalunk arra a korábbi megállapításunkra (Forray –Kozma, 1999), hogy úgy tűnik, Nyugat-Magyarország a képzett embereket az ország keleti területéről „toborozza”. Az Alföld területe e szempontból még problematikusabbnak látszik. Különösen középső területén igen alacsony a korosztályhoz viszonyított teljes, a nappali és alapképzésbe való jelentkezés, sőt az állami finanszírozású helyre bejutottak aránya is. Szeged, de Különösen Debrecen tekintélyes egyetemei ezen a képen nem tudnak módosítani. Úgy véljük, a hálózat itteni hiánya magyarázza a felsőfokú továbbtanulásban mutatkozó gyenge arányokat.

FORRAY–HÍVES

17


7. térkép Felsőoktatási intézménnyel rendelkező települések a hallgatók számának arányában és a korosztály-arányos jelentkezés, 2007/08

A 2001-es adatok alapján külön választva vizsgáltuk az első helyi jelentkezéseket a többes jelentkezésektől. Következtetéseinket főként az első helyi jelentkezések alapján fogalmaztuk meg. Ha a jelentkezések megyei és régiók szerinti megoszlását vizsgáljuk, akkor csaknem azonos létszámok és arányok mellett a megyei intézmények kis mértékű preferenciája mutatkozik meg. Az arányok csak a fővárosi jelentkezések esetében tér el, ahol az összes jelentkezés aránya magasabb, mint az elsőké. Nehéz azonban értelmezni a többes jelentkezéseket. Feltételezhető az a stratégia, hogy a választások bizonytalansága miatt jelölnek többen legalább másodikként fővárosi intézményt. Mindegyik megyében magasabb a helyben tanulni kívánók aránya az első jelentkezések alapján, mint az összes jelentkezésben. Ezt úgy értelmezzük, hogy a továbbtanulni kívánók egyértelműen a helyben történő tanulást részesítik előnyben. Még erősebb ez a tendencia a regionális megoszlásokat vizsgálva. A jelentkezések fele irányul régión kívüli intézménybe, ám ez az arány úgy jön létre, hogy a fővárosiaknak csak egynegyede, a Pest megyeieknek alig harmada kíván a központi régión kívül tanulni. A skála másik végpontján elhelyezkedő megyékből a fiatalok 80 %-a (Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Veszprém, Zala megyék), sőt közel 90 %-a (Komárom-Esztergom megye) a régión kívül szeretne továbbtanulni. Arra is érdemes figyelni, hogy a nagy egyetemi központok közül (Budapesten kívül) Baranya, Csongrád és Hajdú-Bihar megyék képesek ott tartani továbbtanulni kívánó fiataljaikat, viszont a miskolci és a veszprémi egyetem ezt a szerepet nem látja el. Feltűnő, és Győr FORRAY–HÍVES

18


felsőoktatásának erősödését jelzi, hogy a megyében csaknem ugyanolyan magas a helyi felsőoktatásba jelentkezők aránya, mint a legnagyobb egyetemi székhelyeken (43 %). Az 7. térkép érzékletesen jeleníti meg a fenti jellegzetességeket. Ismét, talán a korábbiaknál is jobban látszik, milyen nagytérségi eltérések jellemzik az ország felsőoktatási szerkezetét, ha ezt a továbbtanulási igények területi irányai szerint vizsgáljuk. A Dunántúl létszámai eltörpülnek az Alföld, sőt Észak-Magyarország létszámai mellett. Megvizsgáltuk ezeket az adatokat abban a metszetben is, hogy a felsőoktatási képzési helyek mely területekről vonzzák a jelentkezőket. Feltételezzük ugyanis – kiváltképpen annak az ismeretnek birtokában, hogy a továbbtanulni kívánó fiatalok hajlamosak lakóhelyük vagy közvetlen környékük felsőoktatási intézményeit választani -, hogy a távolabbi lakóhelyről jelentkezők a képzési helyek attraktivitását, vonzását is jelzik. Ez a vonzerő megtestesülhet egyedi, sajátos képzési irányokban, képzési tartalmakban, a diploma magas presztízsében, de jelezheti az adott képzésekbe való bejutás kisebb nehézségi fokát is. A statisztikák nem informálnak arról, milyen okok miatt vonz egy képzési hely, integrált egyetem, főiskola különösen sok vagy éppen különösen kevés hallgatót. Az adott felsőoktatási hely bizonyos funkciójára azonban meglehetős pontossággal utalnak, arra ugyanis, hogy helyi funkciót lát el, vagy éppen országos szerepet tölt be az adott felsőoktatási intézmény, vagy töltenek be megye felsőoktatási intézményei együttesen. Ebben az összehasonlításban (jól követhető ez a 4. és az 5. táblázat adatain!) az egyik szélső póluson azok a megyék foglalnak helyet, amelyek felsőoktatásába jelentkezőknek a fele helybéli, illetőleg megyei lakos. Ezekről azt állapíthatjuk meg, hogy elsősorban helyi – bár itt a helybéliség tágabb területet jelöl, mint a település – igényeket elégít ki. Ilyen a BorsodAbaúj-Zemplén, a Nógrád és Tolna megyei felsőoktatás. A két utóbbi persze nem is léphet fel a regionális vonzás igényével, de az észak-magyarországi egyetemi központ “zártsága” annál feltűnőbb, és önvizsgálatra késztető lehet. A másik szélső póluson azok a megyék helyezkednek el, amelyek felsőoktatásába jelentkezőknek több mint kétharmada más megyéből jelentkezett. Ilyenek a Baranya, Csongrád, Győr-Moson-Sopron, Heves, Komárom-Esztergom, Pest, Jász-Nagykun-Szolnok és Vas megyében működő képzési helyek. A csoport néhány tagjára külön felhívjuk a figyelmet. Győr-Moson-Sopron megye felsőoktatása – a viszonylag alacsony létszámok ellenére – ebben az értelmezésben országos szerepkörűnek tekinthető. Heves és Vas megyék főiskolái (egy-egy egyetemi szakkal) állják a versenyt egyetemi központokkal. Jász-NagySzolnok megye szűk körű felsőoktatásának úgy látszik, olyan profilt sikerült találnia, amelynek vonzása messze túlnyúlik a megyei, sőt a régiós határokon. Legfeltűnőbb a HajdúBihar megyei felsőoktatás hiánya e listából: a jelentkezők között alig magasabb a más megyéből ide irányulók aránya (57 %), mint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei felsőoktatásban (52 %). A budapesti felsőoktatás a középmezőnyben helyezkedik el, a jelentkezők 37 %-a jelölt meg első helyen fővárosi intézményt. Ebben valószínűleg szerepet játszik az a társadalmi tapasztalat is, hogy a főváros elit intézményeit elsősorban lakóinak tartja fenn, a “kívülről” jövőknek kemény feltételekkel és versenytársakkal kell megmérkőzniük. Ezt a szabályt ismerik a főváros lakói is: 77 %-uk budapesti intézménybe adta be jelentkezését. Az előnyös gazdasági-kulturális helyzet öröklődését hangsúlyozza, hogy a jelentkezőknek csak 23 %-a fővárosi lakos.

FORRAY–HÍVES

19


4. táblázat A felsőoktatási intézménybe jelentkezők lakás és képzési hely szerint (megye, régió)

Állandó lakás megyéje Budapest Pest Borsod-A.-Z. Heves Nógrád Hajdú-Bihar Jász-Nk.Szolnok Szabolcs-Sz.-B. Bács-Kiskun Békés Csongrád Baranya Somogy Tolna Fejér Komárom-E. Veszprém Győr-Sopron Vas Zala Együtt

megyébe 24888 777 2552 1310 95 3517 619 2826 847 1193 3282 2514 677 278 1078 246 575 2396 573 163 50406

Első jelentkezés fő régióba, de nem a régión megyébe régióba kívül 1140 26028 8282 9432 10209 4467 1421 3973 6736 287 1597 2940 456 551 2090 1377 4894 3244 549 1168 1902 4728 1580 2427 1402 2595 546 3828 275 2789 751 1428 805 1083 248 1326 310 556 419 994 211 2607 570 1143 547 710 24228 74634

összes megyébe 34310 72,5 14676 5,3 10709 23,8 4537 28,9 2641 3,6 8138 43,2

4258 5426 3609 8337 4151 6578 2869 5464 2459 6287 2328 5117 2346 3774 2122 3205 4606 5932 3582 4138 3939 4933 2948 5555 1922 3065 2944 3654 71842 146476

11,4 33,9 12,9 21,8 52,2 49,1 17,9 8,7 18,2 5,9 11,7 43,1 18,7 4,5 34,4

Első jelentkezés % régióba, de nem a régión megyébe régióba kívül összes 3,3 75,9 24,1 100,0 64,3 69,6 30,4 100,0 13,3 37,1 62,9 100,0 6,3 35,2 64,8 100,0 17,3 20,9 79,1 100,0 16,9 60,1 39,9 100,0 10,1 22,8 24,0 25,7 8,7 5,4 19,9 25,1 4,2 7,5 8,5 3,8 18,6 15,0 16,5

21,5 56,7 36,9 47,5 60,9 54,5 37,8 33,8 22,4 13,4 20,2 46,9 37,3 19,4 51,0

78,5 43,3 63,1 52,5 39,1 45,5 62,2 66,2 77,6 86,6 79,8 53,1 62,7 80,6 49,0

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Országos Felsőoktatási Információs Központ

FORRAY–HÍVES

20


5. táblázat Felsőoktatási intézménybe jelentkezők lakás és képzési hely szerint Összes jelentkezés Összes jelentkezés % Állandó lakás régióba, de régión régióba, de régión nem a nem a régiób megyéje megyébe megyébe régióba kívül összes megyébe megyébe a kívül összes Budapest 56164 2216 58380 15124 73504 76,4 3,0 79,4 20,6 100,0 Pest 1418 21533 22951 8667 31618 4,5 68,1 72,6 27,4 100,0 Borsod-A.-Z. 5206 2976 8182 14465 22647 23,0 13,1 36,1 63,9 100,0 Heves 2624 657 3281 6895 10176 25,8 6,5 32,2 67,8 100,0 Nógrád 177 962 1139 4908 6047 2,9 15,9 18,8 81,2 100,0 Hajdú-Bihar 7497 2607 10104 6943 17047 44,0 15,3 59,3 40,7 100,0 J.-Nk.-Szolnok 1262 1239 2501 10255 12756 9,9 9,7 19,6 80,4 100,0 Szabolcs-Sz.-B. 4988 4527 9515 8760 18275 27,3 24,8 52,1 47,9 100,0 Bács-Kiskun 1455 3548 5003 9445 14448 10,1 24,6 34,6 65,4 100,0 Békés 1924 3069 4993 6471 11464 16,8 26,8 43,6 56,4 100,0 Csongrád 6248 981 7229 5035 12264 50,9 8,0 58,9 41,1 100,0 Baranya 4959 407 5366 4678 10044 49,4 4,1 53,4 46,6 100,0 Somogy 983 1726 2709 5056 7765 12,7 22,2 34,9 65,1 100,0 Tolna 383 1993 2376 4811 7187 5,3 27,7 33,1 66,9 100,0 Fejér 1863 703 2566 10467 13033 14,3 5,4 19,7 80,3 100,0 Komárom-E. 445 720 1165 7854 9019 4,9 8,0 12,9 87,1 100,0 Veszprém 1287 873 2160 8836 10996 11,7 7,9 19,6 80,4 100,0 Győr-Sopron 4772 441 5213 6771 11984 39,8 3,7 43,5 56,5 100,0 Vas 916 1149 2065 4227 6292 14,6 18,3 32,8 67,2 100,0 Zala 318 1130 1448 6959 8407 3,8 13,4 17,2 82,8 100,0 Együtt 104889 53457 158346 156627 314973 33,3 17,0 50,3 49,7 100,0

Forrás: Országos Felsőoktatási Információs Központ Láttuk, hogy a fiatalok saját megyéjüket (vagy fővárosban élők Budapestet) részesítették előnyben választásaikkal. Most azt találtuk, hogy a nagy felsőoktatási központokban élők (különösen a fővárosiak) nagyobb arányban jutottak be a választott képzési helyre, mint a központoktól távolabb élők. A lakóhely még olyan aggregált szinten is, mint a megye, előnyös vagy hátrányos pozíciókat jelöl ki, azaz a lakóhely által reprezentált előnyök és a hátrányok halmozódnak. Különösen élesen mutatja ezt a felsőoktatási képzéssel gyengén ellátott Jász-NagykunSzolnok, Békés, Nógrád és Tolna megye. Ha általánosnak látszik az a tendencia, hogy a lakóhelyhez közeli felsőoktatás előnyt jelent már a jelentkezéseknél is, a távolabbi nyilvánvalóan hátrányt feltételez. Éppen ezekben a megyékben láttuk, hogy a fiatalok nagy hányada nem megyei, sőt nem is régión belüli felsőoktatást választ, hanem távolabbra törekszik – nagy hányadban Budapestre. Így pedig választásaik sokkal kisebb arányban realizálódnak, mint más megyék lakóinál. Bár a két észak-keleti megye közül az egyik (Borsod-Abaúj-Zemplén) egyetemnek is otthont ad, úgy látszik, hogy ez az egyetem sok szempontból nem működik más központokhoz hasonló sokfunkciós szellemi központként. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hatalmas, integrált főiskolája pedig valószínűleg még mindig nem nyújt elegendő képzést ahhoz, hogy az országossal egyező arányban befogadja a jelentkezőket.

FORRAY–HÍVES

21


A felsőfokú továbbtanulási igények (jelentkezések) és realizálásuk területi szerkezetét vizsgálva olyan társadalmi eredetű egyenlőtlenségek mutatkoznak, amelyek egyaránt összefüggésbe hozhatók az adott térségek gazdasági fejlettségével és a felsőoktatás területi szerkezetével. E feltételek közül az előbbiek – az általánosabb környezeti feltételek – csak hosszabb távon és közvetett módon korrigálhatók. Ám a felsőoktatási alrendszer módosítható közvetlenebb és viszonylag rövidebb távon is. Nem egyszerű beavatkozást igénylő feladat persze ez sem. Ahogyan korábban a megfigyeltük, az ország keleti felének viszonylag fejlettebb közoktatási szerkezete hozzájárulhat ahhoz, hogy az ország nyugati fele számára képezi ki a munkaerőt (Forray – Kozma, 1999). Nem tárgyaltuk itt, de (változatlanul) a nők a felsőoktatás domináns “merítési bázisa”. Amiben persze nem az jelenti a problémát, hogy nők akarnak továbbtanulni, hanem az, hogy a férfiak még mindig kisebb mértékben. Ez pedig a felsőoktatásban megszerezhető tudás és a gazdaságban és társadalomban konvertálható oklevél hagyományos – legalábbis az elmúlt fél évszázad hagyományai értelmében – struktúráinak továbbélésről tanúskodik. Összegezés és kitekintés Tanulmányunkban elsősorban arra törekedtünk rámutatni, hogy a regionalitásnak fontos szerepe van a felsőoktatás megismerésében, különösen ha a felsőoktatást társadalmi szerepeiben és funkcióiban akarjuk megérteni. Ennek következtében a felsőoktatás fejlesztésében is szerepet kell kapnia ennek a dimenziónak. Az iskolázás terjedése első szakaszban az elemi oktatást tette tömegessé, aztán a középfokú oktatást. Jelenleg – nem csupán Magyarországon – az oktatás harmadik szintjén, a felsőoktatásban találkozunk ezzel a tendenciával. A közoktatás tömegesedésének regionális hatásait és diszparitásait számba véve kirajzolódtak a fiatalok esélyeinek területi egyenlőtlenségei. A felsőoktatási hálózat adottságai – hiányosságai és eredményei - ma hasonló társadalmi hatások kiváltói. Itt azonban már nem az elemi kultúrkészségek elsajátításának esélyeiről van szó, hanem olyan szakemberek területileg racionális kibocsátásáról, akik öntudattal és kritikusan vesznek majd részt a gazdaság és társadalom működtetésében – az oktatás, benne a felsőoktatás fejlesztésében.

FORRAY–HÍVES

22


Hivatkozások Asheim, B (2008) www.oecd.org/document/39 Barakonyi Károly (2000) A korszerű felsőoktatási menedzsment kiépítése, Educatio, 2000. 2:27-42 Davidson, M (2007) Education at a Glance. Key results for Hungary. www.oecd.org/edu/eag2007 Forray R. Katalin (1983) A felsőfokú továbbtanulás iránti igények. Pedagógiai Szemle, 6:527539. Forray R. Katalin (1985): Oktatásökológia és regionális oktatáskutatás. Iskolakultúra, 2: 9397. Forray R. Katalin (1988) Társadalmunk és középiskolája, Akadémiai, Bp. Forray R. Katalin – Kozma Tamás (1999): Regionális folyamatok és térségi oktatáspolitika, Educatio Füzetek, Oktatáskutató Intézet, Budapest. Forray R. Katalin – Híves Tamás (2002) "Jelentkezés a felsőoktatásba" Tér és Társadalom XVI. évf. 1.sz. 99-134 p. Forray R. Katalin (2008) Társadalmi lakossági igények a felnőttek továbbtanulásában, OTKA 47335 Forray R. Katalin – Kozma Tamás (2008) Felnőttek a felsőoktatásban. Tanulmányok a neveléstudományok köréből. Akadémiai, Budapest (megjelenés előtt) Híves Tamás – Radácsi Imre: Határmentiség az észak-keleti régióban. In: Határmenti együttműködés a felsőoktatásban. szerk. Buda Mariann, Kozma Tamás. Debrecen: KLTE, 1997. 89-126.p. (Acta Paedagogica Debrecina ; 96.) Kozma Tamás (1983) szerk.: A felsőoktatási hálózat fejlesztésének területi-társadalmi feltételei. Tervezést támogató kutatások 65. Oktatáskutató Intézet, 51-90. Kozma T (2000) Regionális együttműködések a harmadfokú képzésben. Educatio Füzetek 227. Oktatáskutató Intézet Bp. 57 p. Kozma Tamás (2002), Határokon innen, határokon túl. Budapest: Új Mandátum Kozma Tamás (2002) Regionális egyetem. Kutatás közben 233. Oktatáskutató Intézet. Bp. 63 p. Kozma Tamás: Kisebbségi intézmények - egy évtized múlva http://dragon.unideb.hu/~nevtud/Oktdolg/Kozma_Tamas/doc/izelito/kisebbsegi.pdf Paterson, L (1993) Regionalism among Entrants to Higher Education from Scottish Schools. Oxford Review of Education, Vol. 19. 2. 231-255.

FORRAY–HÍVES

23


Paterson, L (2001) Higher education and European regionalism. Pedagogy, Culture & Society, Vol. 9. 2. 133-160. Róbert Péter (2000) Bővülő felsőoktatás – ki jut be, Educatio, 2000.2:79-94

FORRAY–HÍVES

24


Mellékletek Táblázatok Felvettek aránya államilag támogatott képzésekre minden képzési szinten és munkarendben, 2008 megye Győr-Moson-Sopron megye Vas megye Tolna megye Zala megye Baranya megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bács-Kiskun megye Hajdú-Bihar megye Csongrád megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Somogy megye Békés megye Heves megye Nógrád megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Veszprém megye átlag Fejér megye Komárom-Esztergom megye Pest megye Budapest főváros

% 74,0 73,8 72,7 71,9 71,9 70,2 69,8 69,2 68,5 68,4 67,7 67,3 66,3 66,1 65,7 65,3 64,9 64,4 64,1 57,7 55,9

kategória magas magas magas magas magas magas közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes alacsony alacsony alacsony alacsony alacsony

Legalacsonyabb a budapesti arány, ami részben magyarázható a jelentkezések magasabb arányával, a 18-27 éves korcsoporthoz viszonyítva itt volt a legmagasabb (6,4%) a jelentkezők aránya, az országos átlag 5,6%. Az átlagot Budapest jelentősen elhúzza a jelentkezők és a hallgatók magas létszáma miatt. Kategóriák – magas: 74,0-70,2-ig; közepes: 69,8-65,3; alacsony: 64,9-55,9 Felvettek aránya alap, nappali képzésre mindkét finanszírozási formában megyénként, 2008 megye Győr-Moson-Sopron megye Hajdú-Bihar megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bács-Kiskun megye Zala megye Csongrád megye Komárom-Esztergom megye Vas megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Békés megye Tolna megye Baranya megye Fejér megye Veszprém megye átlag Somogy megye Heves megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Nógrád megye Budapest főváros Pest megye FORRAY–HÍVES

25

% 81,0 79,2 78,1 76,1 75,9 75,8 75,6 75,4 75,4 75,0 74,8 74,8 74,7 74,7 74,6 74,0 73,5 73,5 73,3 72,0 71,0

kategória magas magas magas magas közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes alacsony alacsony alacsony alacsony alacsony REGIONALIZMUS ÉS GLOBALIZÁCIÓ

A legalacsonyabb Pest megyében az arány, pedig a jelentkezők a 18-27 éves korcsoporthoz arányítva Budapesten magasabb (5,9 – 6,4%). Országos érték 5,6% alig kevesebb, mint Pest megyében. Kategóriák – magas: 81,0-76,1; közepes: 75,9-74,0; alacsony: 73,5-71,0 Az összes felvettek aránya a jelentkezőkhöz viszonyítva megyénként, 2008 megye Baranya megye Győr-Moson-Sopron megye Vas megye Tolna megye Hajdú-Bihar megye Zala megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Somogy megye Komárom-Esztergom megye Csongrád megye Nógrád megye Bács-Kiskun megye Fejér megye Veszprém megye átlag Jász-Nagykun-Szolnok megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Békés megye Heves megye Pest megye Budapest főváros

% 87,5 87,3 87,1 86,6 86,0 85,7 85,5 85,0 84,8 84,7 84,4 84,3 84,1 84,1 83,8 83,7 83,6 83,0 82,7 82,0 81,3

kategória magas magas magas magas magas magas magas magas közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes alacsony alacsony alacsony alacsony

Itt a legkisebb az eltérés, a legtöbben bejutottak valamilyen formában a felsőoktatásba. Kategóriák - magas: 87,5-85,0; közepes: 84,8-83,6; alacsony: 83,0-81,3 A felsőoktatásba jelentkezők és 18-27 éves népesség arányában megyénként, 2008 Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Budapest főváros Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala összesen

Összesen 6,4 6,1 6,1 6,0 8,1 6,6 6,5 5,7 6,3 6,6 6,1 6,0 5,7 7,3 6,1 6,4 6,2 6,1 6,0 6,3 6,6

AN 4,5 4,3 4,1 3,9 5,3 4,5 4,3 3,9 4,5 4,3 4,1 4,0 3,9 4,8 4,1 4,2 4,1 4,3 4,1 4,4 4,4

Állami 5,7 5,2 5,3 5,0 6,4 5,7 5,5 4,8 5,4 5,8 5,3 5,0 4,8 5,9 5,2 5,6 5,3 5,3 5,1 5,4 5,6

AN.: Alap, nappali képzés mindkét finanszírozási formában Állami.: Államilag támogatott képzések minden képzési szinten és munkarenden Forrás: KSH mikrocezus 2005 és www.felvi.hu FORRAY–HÍVES

26


A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek száma és aránya 2008 Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Budapest főváros Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala nem adta meg összesen

Össz. 4863 3509 3188 6202 19653 4076 4060 3730 5092 2871 3564 2703 1604 11679 2769 5481 2034 2271 3297 2610 1735 96991

Jelentkezők AN Állami 3444 4290 2458 2967 2133 2792 4044 5219 12763 15528 2758 3501 2640 3430 2577 3147 3603 4400 1892 2510 2366 3079 1809 2247 1087 1356 7681 9514 1894 2374 3649 4791 1355 1723 1612 1976 2244 2804 1821 2252 1410 1489 65240 81389

Össz. 4100 3069 2646 5186 15975 3454 3416 3255 4378 2373 2982 2291 1353 9575 2355 4684 1762 1978 2773 2236 1267 81108

Felvettek AN 2622 1838 1600 3049 9190 2091 1972 2088 2853 1391 1740 1367 797 5451 1402 2850 1013 1215 1677 1383 978 48567

Állami 2993 2133 1878 3430 8673 2398 2210 2330 3043 1663 2107 1440 896 5491 1608 3364 1252 1458 1832 1620 957 52776

Felvettekaránya Össz. AN Állami 84,3 76,1 69,8 87,5 74,8 71,9 83,0 75,0 67,3 83,6 75,4 65,7 81,3 72,0 55,9 84,7 75,8 68,5 84,1 74,7 64,4 87,3 81,0 74,0 86,0 79,2 69,2 82,7 73,5 66,3 83,7 73,5 68,4 84,8 75,6 64,1 84,4 73,3 66,1 82,0 71,0 57,7 85,0 74,0 67,7 85,5 78,1 70,2 86,6 74,8 72,7 87,1 75,4 73,8 84,1 74,7 65,3 85,7 75,9 71,9 73,0 69,4 64,3 83,6 74,4 64,8

AN.: Alap, nappali képzés mindkét finanszírozási formában Állami.: Államilag támogatott képzések minden képzési szinten és munkarenden forrás: www.felvi.hu

A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek száma és aránya korcsoportok szerint, 2008 Korosztály -18 19 20-21 22-23 24-26 27összesen

Jelentkezők Felvettek Jelentkezők aránya életkor szerint Felvettekaránya Összesen AN Állami Összesen AN Állami Összesen AN Állami Összesen AN Állami 20585 19654 20279 17784 15352 14767 21,2 30,1 24,9 86,4 78,1 72,8 24173 22671 23591 20664 17574 16671 24,9 34,8 29,0 85,5 77,5 70,7 19584 15669 17999 16222 11273 11191 20,2 24,0 22,1 82,8 71,9 62,2 9030 4358 7048 7285 2832 4078 9,3 6,7 8,7 80,7 65,0 57,9 6908 1616 4045 5588 916 2020 7,1 2,5 5,0 80,9 56,7 49,9 16706 1272 8427 13558 620 4049 17,2 1,9 10,4 81,2 48,7 48,0 96986 65240 81389 81101 48567 52776 100,0 100,0 100,0 83,6 74,4 64,8

forrás: www.felvi.hu

A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek száma és aránya nemek szerint, 2008

Férfi Nő összesen

Jelentkezők Összesen AN 42508 29487 54478 35753 96986 65240

Állami 35415 45974 81389

Összesen 36169 44932 81101

Felvettek AN 23262 25305 48567

Állami 24433 28343 52776

Felvettek aránya Összesen AN 85,1 78,9 82,5 70,8 83,6 74,4

Állami 69,0 61,7 64,8


FORRAY–HÍVES

27


A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek száma és aránya, 2001-08

Év

Összesen

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

148880 164219 159865 167082 149828 132527 108854 96986

Jelentkezők Alap, nappali 83642 87405 84857 94048 90600 83836 76392 65240

Állami

Összesen

106295 115072 103186 115798 114007 103423 88795 81389

98021 108903 106024 109562 102959 93898 81563 81101

Felvettek Alap, nappali 48612 51148 50561 53155 51194 52850 50405 48567

Állami 50825 55161 55162 59641 60027 57798 48726 52776

Felvettek aránya Alap, Összesen Állami nappali 65,8 58,1 47,8 66,3 58,5 47,9 66,3 59,6 53,5 65,6 56,5 51,5 68,7 56,5 52,7 70,9 63,0 55,9 74,9 66,0 54,9 83,6 74,4 64,8


Mellékletek Térképek

A következő térképsorozat a magyar felsőoktatás területi megoszlását mutatja be. A települések helyén a hallgatók számával arányos kördiagram érzékelteti a felsőoktatási intézmény méretét, külön feltüntetve a nappali esti, levelező és távoktatásban részvevőket. Először az egyetemeket bemutató térképek láthatók, az összes kihelyezett tagozatukkal együtt. A térképek adatainak forrás az OKM felsőoktatási adatbázisa 2007/08 tanévről. Pécsi Tudományegyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

FORRAY–HÍVES

28


Debreceni és Szent István Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Szegedi Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

FORRAY–HÍVES

29


Miskolci Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Budapesti Corvinus Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

FORRAY–HÍVES

30


Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Eötvös Loránd Tudományegyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

FORRAY–HÍVES

31


Semmelweis Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Nyugat Magyarországi Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

FORRAY–HÍVES

32


Kaposvári Egyetem, Pannon Egyetem és Széchenyi I. Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Egyházi egyetemek képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

FORRAY–HÍVES

33


A következő két térkép a főiskolai színtű felsőoktatás területi megoszlását mutatja be, hasonló módszerrel, mint előzőek az egyetemekét. Külön ki kellett emelni Budapestet mivel ott olyan nagy számú intézmény működik, hogy a térképen nem fér el. Az első térképe a valamennyi nem egyházi főiskola szerepel. Az egyházi főiskolák a következő térképen láthatók. Főiskolák képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

rövidítés AVF BGF BGF BGF BKF BKTF BMF BMF DF DF EJF EKF GDF HFF HJF KF KF KF KF KJF KJF KJF KJF KJF

név Általános Vállalkozási Főisk. Budapesti Gazdasági Főisk. Budapesti Gazdasági Főisk. Budapesti Gazdasági Főisk. Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főisk. Budapest Kortárstánc Főisk. Budapesti Műszaki Főisk. Budapesti Műszaki Főisk. Dunaújvárosi Főisk. Dunaújvárosi Főisk. Eötvös József Főisk. Eszterházy Károly Főisk. Gábor Dénes Főisk. Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főisk. Harsányi János Főisk. Kecskeméti Főisk. Kecskeméti Főisk. Kecskeméti Főisk. Kecskeméti Főisk. Kodolányi János Főisk. Kodolányi János Főisk. Kodolányi János Főisk. Kodolányi János Főisk. Kodolányi János Főisk.

FORRAY–HÍVES

település Budapest Budapest Salgótarján Zalaegerszeg

rövidítés név KRF Károly Róbert Főisk. Mozgássérültek Pető András MPANNI Nevelőképző és Nevelőintézete MTF Magyar Táncművészeti Főisk. MTF Magyar Táncművészeti Főisk. MTF Magyar Táncművészeti Főisk. MTF Magyar Táncművészeti Főisk. MÜTF Modern Üzleti Tudományok Főisk. MÜTF Modern Üzleti Tudományok Főisk. MÜTF Modern Üzleti Tudományok Főisk. MÜTF Modern Üzleti Tudományok Főisk. NÜF Nemzetközi Üzleti Főisk. NYF Nyíregyházi Főisk. NYF Nyíregyházi Főisk. NYF Nyíregyházi Főisk. RTF Rendőrtiszti Főisk. SZF Szolnoki Főisk. SZF Szolnoki Főisk. SZF Szolnoki Főisk. TPF Tomori Pál Főisk. TPF Tomori Pál Főisk. TSF Tessedik Sámuel Főisk. TSF Tessedik Sámuel Főisk. TSF Tessedik Sámuel Főisk. ZSKF Zsigmond Király Főisk.

Budapest Budapest Budapest Székesfehérvár Dunaújváros Paks Baja Eger Budapest Budapest Budapest Bácsalmás Kecskemét Komárom Szolnok Budapest Nyíregyháza Orosháza Siófok Székesfehérvár

34

település Gyöngyös Budapest Budapest Nyíregyháza Pécs Szombathely Budapest Dunaszerdahely Székelyudvarhely Tatabánya Budapest Beregszász Budapest Nyíregyháza Budapest Budapest Mezőtúr Szolnok Budapest Kalocsa Békéscsaba Gyula Szarvas Budapest


Egyházi főiskolák képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

rövidítés ATF AVKF BHF BTA EGHF EGHF ESZHF GYHF GYHF KTIF PHF PRTA PTF SRTA SSTF SZAGKHF SZHF SZPA SSZHF TKBF VHF VHF VTIF WJLF

FORRAY–HÍVES

név Adventista Teológiai Főiskola Apor Vilmos Katolikus Főiskola Bhaktivedanta Hittudományi Főisk. Baptista Teológiai Akadémia Egri Hittudományi Főisk. Egri Hittudományi Főisk. Esztergomi Hittudományi Főisk. Győri Hittudományi Főisk. Győri Hittudományi Főisk. Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főisk. Pécsi Püspöki Hittudományi Főisk. Pápai Református Teológiai Akadémia Pünkösdi Teológiai Főisk. Sárospataki Református Teológiai Akadémia Sola Scriptura Teológiai Főisk. Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főisk. Szegedi Hittudományi Főisk. Szent Pál Akadémia Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főisk. A Tan Kapuja Buddhista Főisk. Veszprémi Érseki Hittudományi Főisk. Veszprémi Érseki Hittudományi Főisk. Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Wesley János Lelkészképző Főisk.

35

település Pécel Vác Budapest Budapest Eger Vác Esztergom Győr Szombathely Debrecen Pécs Pápa Budapest Sárospatak Budapest Nyíregyháza Szeged Budapest Budapest Budapest Kaposvár Veszprém Esztergom Budapest


A következő három térkép a felvettek arányát ábrázolja a jelentkezőkhöz viszonyítva megyénként. Az adatok az Országos Felsőoktatási Információs Központból (FELVI) származnak és 2008. évi jelentkezési statisztikából készültek. Bár a jelentkezők legnagyobb része bejutott valamilyen felsőoktatási intézményben, mégis a megyék között 10-20%-os eltérés is előfordul. Bejutási arány a felsőoktatásba az összes felvettek az összes jelentkezőkhöz viszonyítva, 2008

Kategóriák - magas: 87,5-85,0%; közepes: 84,8-83,6%; alacsony: 83,0-81,3%

FORRAY–HÍVES

36


Bejutási arány a felsőoktatásba alap, nappali képzésre mindkét finanszírozási formában, 2008

Kategóriák – magas: 81,0-76,1%; közepes: 75,9-74,0%; alacsony: 73,5-71,0%

Bejutási arány a felsőoktatásba államilag támogatott képzésekre minden képzési szinten és munkarendben, 2008

Kategóriák – magas: 74,0-70,2%; közepes: 69,8-65,3%; alacsony: 64,9-55,9%

FORRAY–HÍVES

37


Regionalizmus és globalizáció

Recommend Documents