1
Regionális gazdaságtan
9. elıadás A regionalizmus és regionális politika az Európai unióban
Regionalizmus az EU-ban
2
Mi Európa? Heterogenitás Terry Jordan (Texasi Egyetem,1996) : 11 ismérv 1, vallás (az ország lakosságának minimum 80 % - a keresztény) 2, nyelv (minimum 80 % indoeurópai anyanyelvet beszél) 3, embertani jelleg ( minimum 90 % europid) 4, egészség (a csecsemıhalandóság maximum 1 ezrelék) 5, fejlett gazdaság (GDP/fı legalább 10 ezer USD) 6, képzettség (írástudatlanok aránya maximum 10 %) 7, fejlett közlekedési hálózat (a közutak sőrősége min. 400 km/100 km2) 8, ipari – tercier foglalkoztatási szerk. (agrárkeresık aránya max 15 %) 9, nagyfokú urbanizáció (a városlakók az összlakosságban 50 % felett) 10, stabil népességszám (természetes szaporodás legfeljebb 1 %) 11, parlamentáris demokrácia legalább 1980 óta. • Az európai kontinens országaiban: 0 - 11 ismérv teljesül! • Nyugat- Európában 8 feletti • Portugália, Spanyolország, Görögország, Közép-Kelet –Európa: 5-7 • Balkán, Szerbia, Montenegró: 4, • Albánia, Törökország: legfeljebb 3 ismérv
1
Közigazgatási alaptípusok
3
Európa közigazgatási szerkezete: négy alaptípus (történelmi gyökerek) Az állam és a közvetlenül alatta lévı közigazgatási szint viszonya alapján a Föderalizált (szövetségi) államok. Németország, Ausztria, Belgium, Svájc – A tartományok illetve kantonok autonómiája széleskörő, több vonatkozásban állami szintő intézményekkel, funkciókkal rendelkeznek, törvényhozásuk, kormányuk van. Történelmi hagyományaikban az autonómia a meghatározó. • Regionalizált államok: Olaszország, Spanyolország… – A középszint jogosítványai szőkebbek, a központ irányítás pénzügyi elosztó funkciója erısebben érvényesül. A régiókat a központ jelöli ki, ezek törvényhozási, költségvetési jogosítványai korlátozottak • Decentralizált államok: Franciaország, Portugália… – A helyi önkormányzatok és a a központi hatóságok közt regionális közigazgatási szint, szerepköre bıvebb a helyi és szőkebb a központi szintnél. • Egyközpontú (unitárius) államok: Görögország, Finnország, Dánia, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia – a középszintő igazgatási egységek szoros központi irányítás alatt állnak, ezek pénzügyi kereteit és törvényi szabályozását is a központ határozza meg. Közép-Kelet- Európa, valamint Dél- Európa országainak többségére is ez jellemzı.
• • •
Európa regionális tagolódása
Európa nyugati felén is nagyok a fejlettségbeli különbségek gazdasági erıközpont: magas népsőrőség, magas jövedelmek,, a termelési tényezık és üzleti tevékenységek koncentrálódása Európa centrum-övezetei:
4
•Kék Banán: Délkelet-Anglia - Benelux állam - Rajna-vidék- Svájc- Észak – Olaszország: nagy népsőrőség, nagy iparvidékek. Ma az ipari tevékenység csökken, de tıkeerıs bankok, transznacionális vállalati központok, közlekedési csomópontok (légikikötık), a nemzetközi politikai döntéshozó centrumok. •Ezen belül is kiemelt: az ún. központi háromszög: a London-Párizs- Ruhr-vidék, a kontinens erıközpontja, centrumtérsége. • Földközi tenger partvidéke, az ún. napfény-övezetben (sunbelt), a Barcelona-Lyon-Bologna háromszög: szolgáltató szektor, a turizmus, és a kreatív ágazatok, pl. a formatervezés, és a fordista tömegtermelés helyett az egyedi igényeket kiszolgáló kis/közepes vállalatok •Fejlıdési tengelyek: a fı közlekedési folyosók mentén, az innováció, a gazdasági dinamizmus terjedése. •AZ 1990 óta lendületes fejlıdés a volt szocialista országok nyugati határtérségeiben, innovációk befogadása, fejlett infrastruktúra, nagyvárosok - „sárga bumeráng” Gdansk – Prága- PozsonyGyır-Budapest fejlıdési tengely.
2
Az EU regionális politikája •
Egyenlıtlenségek: – –
• • •
5
az 1990-es évek közepétıl csökkentek, majd 2004-tıl a 10 ill. 12 új tagállam belépésével nıttek a jövedelmi és foglalkoztatottságbeli egyenlıtlenségek az EU-ban
az új tagállamok területére és népességük 98%- ára GDP/fı < EUátlag 75%-a, Az újak népessége kétharmada olyan régiókban él, ahol GDP/fı <EUátlag 50%-a, A munkanélküliségi ráta nagyon eltérı: 2% Tirolban (Ausztria) és 3,3% Cipruson, de 29% Réunion szigetén (Franciaország) és 26,3% Lubuskie régióban (Lengyelország).
6
A regionális politika indoka: a szolidaritás Célja: • nem egyszerően az erıforrások újraelosztása, hanem • hogy új forrásokat hozzon létre a régiókban, illetve az egyes településekben rejlı lehetıségek támogatásával. • Arra is törekszik, hogy „hozzáadott értékkel” növelje a fejlesztési tevékenységeket, az európai dimenziót.
3
Regionális politika 2000-2006: Prioritások
7
2000 és 2006 közötti idıszak strukturális finanszírozása az alábbi három célkitőzés köré összpontosult. • 1. célkitőzés: Segítségnyújtás az elmaradott régióknak a felzárkózásban. • 2. célkitőzés: A gazdasági és szociális kohézió támogatása a strukturális nehézségekkel küzdı ipari, vidéki és halászattól függı területeken. • 3. célkitőzés: A képzési rendszer modernizálása és a foglalkoztatottság elımozdítása. A 3. célkitőzés alatt finanszírozott intézkedések: az egész Unióra az 1. célkitőzés régióinak kivételével,
A hátrányos helyzető régiók Mindent összevetve a hátrányos helyzető régiók (1. és 2. célkitőzés) mintegy 225 millió lakost érintenek, azaz a Huszonötök Uniója népességének majdnem 50%-át.
Az elmaradottabb régiók (1. célkitűzés) • • • •
8
olyan régiók: ahol GDP/fő < Unió átlagának 75%-ánál a statisztikai hatás miatt kieső régi támogatottak, a nagyon kis népsűrűségű ( < 8 fő /km2 lakosú) régiók térségek az új tagállamok (Pozsony, Prága és Ciprus kivételével) Az 1. célkitűzés régióiban fejlődést akadályozó tényezők: • • • •
az általános befektetés alacsony szintje; az átlagnál gyakran magasabb munkanélküliség; a vállalkozásoknak, közösségeknek nyújtott szolgáltatások hiánya; a gazdasági tevékenységekhez alapvető infrastruktúra hiánya.
A szerkezet-átalakulás alatt álló régiók (2. célkitűzés) • • • •
változások a kulcsfontosságú ágazatokban és a foglalkoztatottság csökkentése az iparban és a szolgáltatásokban gazdasági és társadalmi válság és a városi lakónegyedek állagának romlása; a hagyományos tevékenységek hanyatlása és a vidéki területek elnéptelenedése; a foglalkoztatottság és a halászat hanyatlása a gazdaságilag a halászattól függő területeken.
A munkaerőpiacon nehézségekkel küzdő személyek (3. célkitűzés) A foglalkoztatottsággal és a humán erőforrással kapcsolatos európai támogatás. Támogatottak: • a munkanélküli fiatalok, az alulképzett munkások, a tartós munkanélküliek, és aki egyenlőtlenségekkel kerül szembe a munkához és szakképzéshez való hozzájutás terén ( nemi, faji vagy származási, vallási, fizikai vagy szellemi fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság miatt diszkrimináció) elmaradott és virágzó régióban egyaránt.
4
9
Közösségi kezdeményezések és újító jellegő fellépések A következı négy közösségi kezdeményezés célja, hogy
megoldást találjon sok vagy az összes tagállam és régió közös problémáira: Interreg III: a határon átnyúló, régióközi és nemzetek közötti
együttmőködés fejlesztésére; URBAN II: az újító jellegő stratégiák támogatására a városokban és a városnegyedekben; LEADER+: a vidékfejlesztési kezdeményezések elımozdítására; EQUAL: a munkaerı-piaci diszkrimináció elleni küzdelemre.
A közösségi kezdeményezések: strukturális alapok költségvetésének 5,35%-a
A regionális politika finanszírozása Az Unió költségvetésének több mint egyharmadát szánták regionális fejlesztésre és gazdasági és társadalmi kohézióra
Európai regionális fejlesztési alap
Európai Szociális Alap
Európai Mezıgazd. Orientációs és Garancia Alap- Orientációs
10
• 2000 - 2006 : 213 milliárd euró strukturális eszközökre (EU-15) • + 22 milliárd euró elıcsatlakozási támogatás + 22 milliárd strukturális támogatás a belépıknek • = 257 milliárd euró, EU 2000- 2006 költségvetésének 37%-a • Módja: többéves fejlesztési programokon keresztül, • kiegészítik a nemzeti támogatásokat.
Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz
5
11
A Kohéziós Alap Célja: segítséget nyújtson a legszegényebb tagállamoknak: • az új tagállamoknak, illetve • Írországnak (2003 végéig), • Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak Feltétel: ország bruttó nemzeti terméke (GNP) max az Unió átlagának 90%-a • A Kohéziós Alap az egész nemzeti területet lefedi, • környezetvédelmet és a transz-európai közlekedési hálózatokat érintı nagyberuházások • 2004 és 2006 között a Kohéziós Alap finanszírozásának egyharmadát az új tagállamok számára tartották fenn.
12
A tíz
Elıcsatlakozási támogatás
kelet- és közép-európai ország (KKE) számára - 2004-ig, illetve Bulgária és Románia számára 2007-ig.
Eszközei: • PHARE program (1989) • intézmények, igazgatási és állami szervek felkészítése a közösségi jogalkalmazásra • Infrastruktúrafejlesztés • A PHARE CBC (határokon átnyúló együttmőködés) kiegészíti az Interreg-et a tagjelölt országok területén.
• Speciális Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) (1999) • Unió közös agrárpolitikájára való felkészülés, mezıgazdasági struktúra átalakítás, vidékfejlesztés
• Elıcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) (1999)
• a Kohéziós Alap mintájára: környezetvédelmi infrastruktúra és a transzeurópai közlekedési hálózatfejlesztési projektek
A csatlakozást követıen az idıszak végéig (2006-ig): • az ERFA és az ESZA vette át a PHARE beavatkozásokat, • a Kohéziós Alap az ISPA-t • az EMOGA-Orientáció a SAPARD-ot.
6
Az EU regionális politikája a 2007-2013 idıszakban A regionális és kohéziós politika négy kihívása :
13
1. A kohézió erısítése a kibıvült Unióban - Az Unió 25, majd 27 tagállamra való kibıvítése: az egyenlıtlenségek megduplázódnak, az átl. GDP 12,5%-kal csökken. – gazdasági-fejlettségi különbségek növekedése – az egyenlıtlenségek problémájának keleti irányba történı eltolódása – nehezebb foglalkoztatottsági helyzet 2. Az Unió prioritásainak megerısítése 2000 márc., Lisszaboni stratégia: 2010-re Európa a világ legsikeresebb, versenyképes tudásalapú gazdasága, a szegénység csökkentése, környezet, fenntartható fejlıdés 3. A minıség javítása a fenntartható és kiegyensúlyozottabb fejlıdés érdekében jól célzott befektetések az emberek képességei kiteljesítése, az egész EU gazdaságának növekedési potenciálja javítása érdekében 4. Új kohéziós partnerkapcsolat létrehozása A hatékonyság, az átláthatóság és a politikai elszámoltathatóság, az intézményi kapacitás erısítése, a gazdasági és társadalmi kormányzás összehangoltsága
14
Prioritások: konvergencia, versenyképesség, együttműködés Költségvetés: több mint 336 milliárd euró a kohéziós politikára
Prioritások: 1. Konvergencia: a foglalkoztatottság növelésének támogatása és munkahelyteremtés a tagállamokban és a legszegényebb régiókban - ahol az egy lakosra jutó GDP kisebb, mint a közösségi átlag 75%-a. ( 264 milliárd euró, az Alap támogatásának 78,54%-a – ERFA, ESZA)
fı téma: a gazdasági szerkezet modernizálása, diverzifikálása, alapvetı infrastruktúra fejlesztése, a közigazgatási kapacitások, a munkaerı-piaci intézmények, oktatási és képzési rendszerek minıségének javítása, az emberi erıforrások fejlesztése. • Ahol a GNP < EU 90%-a: a Kohéziós Alapból is, közlekedés és környezetvédelem 2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság: a változás elımozdítása és ösztönzése (57,9 milliárd euró, a teljes összeg 17,22%-a – ERFA, ESZA) • az ipari, városi és vidéki területek gazdasági változásainak elısegítése, versenyképesség és vonzerı fejlesztés , figyelembe véve a területi egyenlıtlenségeket. • támogassa a teljes foglalkoztatottságot, a minıségi és termelékeny munkát és a társadalmi integrációt célzó politikákat. 3. Európai területi együttmőködés: összehangolt és kiegyensúlyozott fejlıdés az EUban (13,2 milliárd euró, a teljes összeg 3,94%-a - ERFA) • a határon átnyúló és a nemzetek közötti szinten megvalósuló együttmőködés támogatása (belsı vagy külsı, illetve szárazföldi vagy tengeri határok mentén). •
7
15
16
A kohéziós politika 2007 és 2013 között: megoszlás célkitőzésenként Összesen: 336,1 mrd euró
8
17
A kohéziós politika 2007 és 2013 között (336,1 milliárd euró)
18
Kohéziós és regionális politika 2014-2020 • Alapelvek: cél a munkahely-teremtés, a versenyképesség, a gazdasági növekedés, az életminőség javítása és a fenntartható fejlődés. EU szolidaritást vállal a kevésbé fejlett országok és régiók iránt, célja az európai régiók között máig is fennálló jelentős gazdasági, szociális és erületi egyenlőtlenségek mérséklése. – összpontosítás az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési prioritásaira; – a teljesítmény jutalmazása; – az integrált programok kidolgozásának támogatása; – összpontosítás az eredményekre - a megállapított célkitűzések felé történő előrehaladás monitorozása; – a területi kohézió ismételt megerősítése; és – a célok teljesítésének egyszerűsítése.
• Ezen felül létrejött a transzeurópai közlekedési, energia-, valamint információs és kommunikációs technológiai hálózatok fejlesztésének előmozdítása céljából a regionális politika költségvetési tételének keretében az új európai összekapcsolódási eszköz – elkülönített plusz forrással Pénzügyi alapok: Javasolt pénzügyi keret: 376 milliárd euró – – – – –
ERFA (Európai Regionális Fejlesztési Alap ) ESZA (Európai Szociális Alap) Kohéziós Alap EAFRD (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) EMFF (Európai Tengerügyi és Halászati Alap)
9
19
Térségtípusok: • Kevésbé fejlett (GDP/fı < EU átlag 75%) • Átmeneti: 7590% közt • Fejlett: 90% felett
20
10
Az európai regionális politika fı fejlıdési szakaszai:
21
1957 A Római Szerződés: „népeik gazdaságait egyesítik, és azok harmonikus fejlődését előmozdítják, az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik”. 1958 Létrejön két ágazati alap: az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA). 1975 Létrejön az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a tagállamok által befizetett költségvetés egy részének a legszegényebb régiók közötti újrafelosztására. 1986 Az Egységes Európai Okmány: a valódi kohéziós politika alapja, célja, hogy ellensúlyozza az egységes piac által a déli országokra és egyéb hátrányos helyzetű régiókra nehezedő terheket. 1989–1993 A (ma már strukturális alapokként ismert) szolidaritási alapokra 68 milliárd ECU-t különít el. 1992 A Maastricht-i szerződés: a kohézió az Unió egyik fő célja a gazdasági és monetáris unió, és az egységes piac mellett. Létrejön a Kohéziós Alap 1994–1999 Döntés: A Közösség költségvetésének harmadát, (1999-es árakon) közel 177 milliárd ECU-t, a kohéziós politikára fordítják. A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) létrehozása. A strukturális alapok reformja, a Kohéziós Alap működésének módosítása (ezekre 2000 és 2006 között évente több mint 30 milliárd euró). A PHARE-t kiegészítő ISPA, SAPARD a tagjelölt országoknak 2000–2001 A lisszaboni Európai Tanács (2000. március) elfogadja a foglalkoztatottságra összpontosító és arra irányuló stratégiát, a göteborgi Tanács (2001. június) kiegészíti a fenntartható fejlődéssel. 2002 A koppenhágai Európai Tanács (2002. december): tíz új tagállam csatlakozási feltételek 2004 Február 18: Európai Bizottság javaslata a 2007 és 2013 közötti kohéziós politika reformjára. Május 1: bővítés 2011. október 6: az Európai Bizottság elfogadta a EU 2014- 2020 közötti kohéziós politikáját meghatározó jogszabálycsomag-tervezetet.
11
