AZ EU MAGYARORSZÁGI KOMMUNIKÁCIÓJA

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK nappali tagozat szakdiplomácia

AZ EU MAGYARORSZÁGI KOMMUNIKÁCIÓJA

Készítette: Laczkovszki Bernadett

Budapest, 2008

Tartalomjegyzék

1

Bevezetés, témaválasztás ............................................................................................................................... 6

2

A demokrácia és a kommunikáció összefonódása, szerepük az Európai Unióban............ 9 2.1 2.1.1 2.2

3

4

Mennyire demokratikus intézmény az EU?..........................................................................15 A kommunikáció alapfogalmai, helye és szerepe a demokráciában...........................19

2.2.1

Kommunikáció, de milyen?..........................................................................................................20

2.2.2

Nyilvános kommunikáció .............................................................................................................21

2.2.3

Állítsuk a kommunikációt a demokrácia szolgálatába!.................................................23

Az Európai Unió kommunikációs politikája ...........................................................................................25 3.1

A D-terv és a Fehérkönyv...................................................................................................................26

3.2

Debate Europe – Vitassuk meg Európát.....................................................................................30

3.3

Kommunikáció blogokon keresztül...............................................................................................31

3.4

A média: eszköz vagy hatalom? .....................................................................................................33

3.5

Európai Unió vs a polgárok akarata.............................................................................................37

A hazai EU-kommunikáció helyzete .........................................................................................................41 4.1 4.1.1 4.2

5

Demokrácia ..............................................................................................................................................12

„Brüsszel szerint példaértékű Magyarország EU kommunikációs stratégiája…”....43 Benned van… ......................................................................................................................................44 Külügyminisztérium..............................................................................................................................47

4.2.1

Infojárat.................................................................................................................................................48

4.2.2

Együtt – sokfélén ..............................................................................................................................49

Az EU magyarországi kommunikációját segítő intézmények, szervezetek...........................51 5.1

Bizottság képviselete, EP Tájékoztatási Iroda ..........................................................................51

5.1.1

Az Európai Unió Háza Budapesten..........................................................................................51

5.1.2

Május 9-ei Európa Nap..................................................................................................................53 3

5.1.3

Team Europe ......................................................................................................................................55

5.2

Europe Direct, Európai Információs pontok..............................................................................56

5.3

EUvonal.......................................................................................................................................................57

5.4

Civil szervezetek......................................................................................................................................59

6

5.4.1

Pillar Alapítvány.................................................................................................................................61

5.4.2

Magyarországi Európa Társaság..............................................................................................62

Az emberek véleménye az Európai Unióról és uniós tájékoztatásról.......................................65 6.1

Vélemények a Szonda Ipsos és az Eurobarometer felmérések szemszögéből.......65

6.2

Saját meglátások ...................................................................................................................................67

7

Zárszó ......................................................................................................................................................................73

8

Irodalomjegyzék .................................................................................................................................................75

9

Ábrajegyzék ..........................................................................................................................................................80

10

Mellékletek......................................................................................................................................................81

4

„Elfelejtettük, vagy egyszerűen nem tudjuk, hogy miért kell nekünk az európai integráció, miért jó és hasznos az Európai Unió, mit várhatunk tőle. Azok a magyarázatok, amelyek 30 évvel ezelőtt hatékonyak voltak, miszerint legyen béke, legyenek határok, legyen jólét, ma már nem hatásosak…” Schöpflin György, európai parlamenti képviselő

„Az EU hatékony kommunikációja, azaz megismertetése, működésének emberközeli és mindenki számára érthető, elfogadható bemutatása olyan, mintha valaki Frankensteint szeretné beöltöztetni Greta Garbónak, csak annál nagyobb kihívás.” Margot Wallström, az EU intézményi kapcsolatokért és kommunikációs stratégiáért felelős biztosa

5

1

Bevezetés, témaválasztás

Nemzetközi kommunikáció szakos hallgatóként már elég régóta foglalkoztat a kommunikáció szerepe életünkben, mind a magán életi, tehát családi oldalát tekintve, mind a hivatalos érintkezéseket. Úgy gondolom, szerepe fontosabb és meghatározóbb, mint azt sokan gondolják. Ha valóban kommunikálunk, és nem csak elbeszélünk egymás mellett – legyen az két ember kommunikációja, vagy egy szervezet és tagjai közti kommunikáció – akkor az előbbre viheti életünket. A kommunikáció során kifejezhetjük érzéseinket, gondolatainkat, amely már önmagában is fantasztikus dolog. S ha ezt nem csak a magunk szórakoztatására tesszük, hanem másokért, s egyben nyitottak is vagyunk a visszajelzésekre, reakciókra, egyáltalán nyitottak vagyunk másokra, az valóban gazdagíthatja életünket. Azonban a kommunikáció nem csak érzelmeink megnyilvánulása, nem csak szellemileg tehet gazdagabbá, hanem anyagi értelemben is. A tapasztalatok cseréje előbbre viheti a társadalmat és a gazdaságot, az új ötletek meghallgatása és felhasználása segítheti a fejlődést. A kommunikáció emellett a demokrácia egyik fontos eleme. Az embereknek egyrészről joguk van elmondani, amit gondolnak, másrészről joguk van ahhoz is, hogy tudják, mi történik körülöttük, különösen, ha az életükre is hatással van. Mivel szinte naponta szembesülünk azzal, hogy demokratikus társadalomban élünk, ezért először is azt szeretném megvizsgálni, mit jelent maga a szó, hogy demokrácia, hogyan változott az évszázadok során. Ennek fényében kitérek arra is, hogy mennyire demokratikus szervezet az Európai Unió, mennyire lehet egyáltalán demokratikus egy ekkora szervezet. Azonban nem csak az lehet kérdéses, mit értünk a demokrácia alatt, hanem maga a kommunikáció megközelítése is. Ahhoz, hogy elemezni tudjam az Európai Unió esetében, tisztában kell lenni az alapfogalmakkal. Hiszen pusztán azért, mert naponta kommunikálunk, azt hisszük, mindent tudunk róla, úgymond a vérünkben van. De ha valóban így van, miért mennek tönkre családok részben annak köszönhetően, hogy problémáikat nem tudják megbeszélni? Akkor miért van szükség arra, hogy egész felső oktatási egyetem épüljenek az oktatására? Miért fordítanak óriási vállalatok egyre 6

nagyobb figyelmet és pénzt arra, hogy javítsanak kommunikációs stratégiájukon? Véleményem szerint azért, mert nem velünk született tehetség, hanem elsajátítjuk szocializálódásunk folyamán. A hatékony kommunikációt, melynek során az az üzenet jut el másokhoz, melyet szeretnénk, s mely során képesek vagyunk mások üzeneteinek befogadására, egy életen át tanuljuk. Témám aktualitását támasztja alá, az Alkotmány 2005-ös kettős leszavazása, melynek következtében

az

unió

egyre

nagyobb

erőfeszítéseket

tesz,

hogy

javítsa

kommunikációját. Azonban mikor kutatásomat elkezdtem, két „problémába” ütköztem, melyek megváltoztatták vizsgálatom eredeti koncepcióját. Az egyik, hogy az unió általános törekvéseit és a magyarországi gyakorlatot nem lehet különválasztani, hiszen azáltal, hogy az integráció részévé váltunk, számos cél közös lett, és elfogadtuk, hogy bizonyos területeken az unió irányadását követjük. Így dolgozatomban e kettővel részben együtt foglalkozom, de teszem ezt a helyi adottságok és tapasztalatok figyelembe vételével. A másik probléma, hogy bár a kommunikációs stratégiát próbálják az unió politikájaként kezelni, nehezen kezelhető fogalom önmagában, hogy: Európai Unió. Hiszen nem önállóan létezik, hanem tagországok és uniós intézmények alkotják, így kommunikációja is a tagállamokon és intézményeken, illetve azok vezetésén keresztül történik. Ez az oka annak, amiért külön fejezetet szentelek a hazai intézményeknek és szervezetnek. A felsorolásom a teljesség igénye nélküli, hiszen az összesre egy egész szakdolgozat kevés lenne. Munkám során ezért próbálok egy-egy szerv munkájára bővebben kitérni, tevékenységüket alaposabban megvizsgálni, és azon belül is az aktualitásokra koncentrálni. Célom az, hogy felhívjam a figyelmet olyan lehetőségekre, amely „rejtve” van a tömegek elől, s hogy fényt derítsek arra, a kommunikáción vagy az emberen múlik a tájékozottság. Dolgozatom

alapossága

érdekében

törekedtem

a

minél

szélesebb

körű

információszerzésre. A szakirodalom és az interneten hozzáférhető dokumentumok, cikkek feldolgozása mellett lehetőségem nyílt arra, hogy interjút készítsek az EUvonal munkatársaival, valamint a Magyarországi Európa Társaság elnökével, Hedegűs Istvánnal. Ezen kívül részt vehettem a Külügyminisztérium és az EUvonal szervezésében megrendezésre került Együtt – sokfélén konferencián a Parlamentben,

7

mely során megragadtam az alkalmat, s szóba elegyedtem Dr. Kenéz Győzővel, Team Europe szakértővel, és a Pillar civil szervezet tagjaival. Vizsgálódásom

törekedtem

arra,

hogy

a

kommunikáció

javítására

született

dokumentumokat, a kommunikáció módját, a magyarországi uniós tájékoztatást folytató intézményeket és azok tevékenységét az állampolgárok, a hétköznapi emberek szemével nézzem. Ennek érdekében felhasználtam tapasztalataimat, megfigyeltem körülöttem élők véleményét, s feldolgoztam a Szonda Ipsos és az Eurobarometer közvélemény kutatásait. Ezek mellett saját kérdőíves kutatást is végeztem, melyben a hangsúlyt az unió megítélésére, az emberek elégedettségére és az uniós tájékoztatással, kommunikációval kapcsolatos véleményekre helyeztem.

8

2

A demokrácia és a kommunikáció összefonódása, szerepük az Európai Unióban

Az európai integráció története jóval az 1957-es megalakulás elé nyúlik vissza, s bár sokan hajlamosak az akkor megalakult Európai Gazdasági Közösséget korunk Európai Uniójával azonosítani, hosszú fejlődése során a mai EU sokkal összetettebbé és bonyolultabbá vált több szempontból is. Az Európa Gazdasági Közösség megalakulásakor a legfőbb törekvés azt volt, hogy elébe menjenek egy újabb háborúnak és megpróbálják fenntartani a békét. Ehhez egy olyan szoros gazdasági együttműködés kellett, amelyet a tagországok nem tudnak csak úgy felrúgni, hanem érdekeltek a fenntartásában. Ezt alapozta meg az a tény, hogy a háború után Európa politikai és gazdasági súlya lecsökkent, s az összefogás tűnt az egyetlen járható útnak a fejlődéshez és világgazdasági befolyásuk visszaszerzéséhez. Tovább erősítette ezt az álláspontot, hogy csak így volt esély arra, hogy hosszú távon felvehesse a versenyt az Amerikai Egyesült Államokkal, és jelentősebb erőt képviselhessen a világpiacon. Az európai országok többsége azonban nem kívánt ebbe az irányba elmozdulni, féltve nemzeti szuverenitásukat, viszont ott lebegett még az elmúlt háború félelme és vesztesége. Az USA sürgette Európa talpra állását – vesztesek és nyertesek esetében egyaránt -, de a franciák féltek a németek felemelkedésétől és megerősödésétől, ezért egy olyan integrációra volt szükség, amely mindkét felet magába foglalta. Az integráció megvalósítása érdekében tehát olyan terület választottak, amely mindkét fél részére, valamint egész Európára nézve alapvető fontosságú volt. Így jött létre 1951ben a francia külügyminiszter után elnevezett Schuman-terv alapján az Európai Szén- és Acélközösség,

melyhez

csatlakozott

Franciaország,

Németországi

Szövetségi

Köztársaság, Belgium, Luxemburg, Hollandia és Olaszország. A kezdeti sikereken felbuzdulva több kísérletet is tettek a politikai integráció megteremtésére, azonban az országok még évekig nem voltak készek erre. A közös piac és a vámunió megvalósítására, 1957-ben érkezett el az idő, amikor is megalapították az Európai Gazdasági Közösséget.

9

Az évek folyamán lépésről lépésre fejlődött az integráció és haladt mindig egy-egy újabb cél felé. A kereskedelem liberalizálásával 1958 és 1973 között a vámunió keretein belül gyors belső integráció zajlott, mely során rendkívül dinamikusan nőtt a tagországok közötti kereskedelem. Először lebontották a mennyiségi korlátozásokat és vámokat a tagállamok között, kialakították a közös külső vámokat, s a négy szabadság1 elvéből kettőt sikerült megvalósítani: az áruk és szolgáltatások szabad mozgását. S bár a tőke és a munkaerő szabad áramlása nem működött teljes mértékben, az első lépéseket itt is megtették. Az 1980-as évek közepére pedig a „hatokból” már „tizenkettek” lettek: nőtt a tagországok száma, a közösség területe és lakossága, s ezzel együtt bővült és mélyült azoknak a területeknek a köre, ahol a tagállamok együttműködtek. A gazdasági integráció után a továbbhaladás érdekében közelebb kerültek egy politikai integrációhoz, melynek összehangolása már nehezebb feladat volt. Egyre inkább napirendre került a közösségi külpolitika, valamint bel- és igazságügy, melyek a határok átjárhatóságával összefüggő bűnözés és terrorizmus elleni fellépést sürgették. A középés kelet-európai politikai változások, azon belül is a német egység problémája hozzájárult ahhoz, hogy 1990-ben összehívják a monetáris és politikai unió létrehozására vonatkozó kormányközi konferenciákat. Végül 1992-ben Maastrichtban döntöttek, és létrehozták az Európai Uniót, mely egy teljesen új fejezetet nyitott az integráció és a benne élők életében.2 Hosszú út vezetett odáig, hogy Európai Gazdasági Közösségből Európai Unió legyen. Már a neve is mutatja, hogy a mai unió sokkal mélyebb és szorosabb együttműködést takar. Mára 27 tagországa van, mely 27 különböző nemzetet jelent, több mint 496 millió főt és 27 eltérő gazdaságot és fejlettségi szintet. Egy ekkora szervezet irányítása jóval összetettebb és bonyolultabb feladat. Egy részről óriási erőt képviselhet a világon, de más részről könnyen káosz és elégedetlenség uralkodhat el rajta! Ahhoz, hogy bármilyen vezető szerepet töltsön be az unió a világban, egyfajta „politikai-gazdaságitársadalmi” összhangra lenne szükség. Persze teljes összhangot képtelenség egy kisebb közösségben is fenntartani, de a többség támogatására mindenképpen szükség van.

Négy szabadság elve: áru, szolgáltatás, tőke és személyek szabad áramlása az Európai Unió tagállamain belül 2 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Uniról (p.25-47); Budapest, 2005 1

10

Ehhez azonban a polgárokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, hanem törekedni kell az egyének meghallgatásra. Az Európai Uniónak a polgárok uniója kell, hogy legyen. A magyar közvéleményben tévesen használják az uniós polgárság fogalmát, és sokan helytelenül állampolgárságnak nevezik, még a médiában is. Ennek oka az lehet, hogy az angol „citizen” szó magyar megfelelőjeként mind a kettő helyes. S bár szinte mindkettő ugyanolyan fontos, ügyelnünk kell a szóhasználattal, mivel már maga a szó is utal rá: állampolgárai csak az államnak vannak. Az állampolgárság összetett fogalom, legszűkebb értelemben egy nemzetállamhoz való tartozást jelenti, vagyis közvetlen kapcsolatban áll az emberek nemzetiségével. Az állampolgári státusszal jogok és kötelezettségek járnak. A jogok lehetnek állampolgári, szociális és politikai jogok. Az állampolgári olyan jogokat foglal magába, mint a szólás- és vallásszabadságot, a gyülekezési jogot, a tulajdon szabadságát, stb. Ezeket tartjuk az alapvető demokratikus jogoknak. A politikai arra utal, hogy az egyénnek joga van részt venni a politikai életben. A szociális pedig viszonylag új keletű, és a polgárok jóléthez való jogát értjük alatta, melynek feltételeit a kormány köteles megteremteni. Kötelezettség volt például a sorkatonaság, de én úgy gondolom, hogy az is állampolgári kötelezettség, hogy mások jogait tiszteletben tartsuk. Az állampolgársággal továbbá egyfajta identitástudat is együtt járhat, vagyis egyfajta csoporthoz tartozás érzése. Erről eddig csak határokon belül gondolkodtunk. Azonban az 1990-es évek elején a Maastricht-i egyezmény megteremtette az uniós polgárság fogalmát, amely azt jelenti, hogy ha valaki az Európai Unió bármely tagállamának polgára, akkor automatikusan az unió polgára is.3 Ha nem is ugyanazokkal, de ugyanúgy jogokkal és kötelezettségekkel jár az uniós polgárság, melyekről tájékoztatni kell az embereket. Véleményem szerint ebben az esetben sem szabad megfeledkezni az identitás tudatról, hiszen a csoporthoz tartozás érzése fontos szerepet tölt be életünkben. Sok nemzetből áll az Európai Unió, még sokkal több egyéniségből. Ha úgy érzik, azonos csoporthoz tartoznak, közös a cél, akkor nagyobb az összefogás és többet áldoznak fel esetleg saját hasznukból a másik javára. Azonban a sokszínűségnek is meg vannak a maga hátrányai: nem lehet mindenki igényeinek megfelelni! Közel 500 millió embernél már szinte lehetetlen közös célokat megfogalmazni, ezért arra kell törekedni, hogy a kitűzött célok és a többség

3

Közösségfejlesztők Egyesülete: Gondolkodjunk a demokráciáról; Budapest, 2000

11

elképzelései összhangban legyenek. Ez azonban csak úgy érhető el, ha minél több ember véleményét és ötleteit hallgatják meg, és próbálják belefoglalni politikájukba. S ami nagyon kényes és érzékeny pont: ennek az egésznek a kommunikációja a tagállamok és azok állampolgárai felé. Hogy miért is indítottam a kezdetekkel? Ahogy egyre inkább összefonódtak a tagállamok, egyre inkább bővült közös tevékenységeik köre: s míg az elején a gazdasági kapcsolatok voltak túlsúlyban, ma az unió szinte az élet minden területére befolyással van. Ahhoz, hogy az integráció fejlődhessen, ezzel együtt kell fejlődnie az unió és polgárai kapcsolatának. Az alkotmány visszautasítása két alapító tagország – Franciaország és Hollandia - részéről 2005-ben arra hívta fel a figyelmet, hogy ha tovább növekszik az általános elégedetlenség az EU-val szemben, az hátráltatja az unió haladását. Hiába mutatják számok és statisztikák, hogy sikeres az unió, ha az emberek nem érzik a mindennapjaikban. De vajon tényleg az a jó irány, amit Brüsszelben eldöntenek? S ha mégse, hogyan lehetne hatékonyan bevonni az embereket a döntéshozatalba?

2.1 Demokrácia Az emberek többsége úgy érzi, hogy az őket közvetlenül érintő ügyekbe még csak közvetve se szólhatnak bele, a fejük felett dőlnek el az igazán fontos ügyek… De vajon szükség van arra, hogy bárki vagy éppen mindenki beleszóljon az unió ügyeibe? Ha igen, ki és milyen mértékben? Politikusok, szakszervezetek, civil szervezetek vagy alapítványok? Egy laikus véleménye ér annyit, mint a szakértőé? Lehetséges, hogy a „józan paraszti ész” felülkerekedjen az illetékesek szakértelmén? Mielőtt megpróbálnám megválaszolni a bennem és talán sokakban felmerülő kérdéseket, járjuk körbe először is a demokrácia és a kommunikáció fogalmát. A demokrácia olyan fogalom, melyre az emberek többsége kapásból rávágná: persze, hogy tudom, mit jelent! De vajon tényleg azt jelenti? Egyáltalán mindenkinek ugyanazt Sokaknak elsőre a választások, szavazás vagy éppen a kapitalizmus jutna az eszébe, de ha jobban belegondolunk, számos más a társadalmat és személyes helyzeteket érintő ügyekben is fontos szerepet játszik. Nem csak a demokrácia fogalma kérdéses, de megítélése is. Bár legtöbben közülünk feltehetően jó dolog tartják, ezzel nem mindenki

12

értene egyet. Edmond Burke4 például a demokráciát egyenes szégyenteljesnek tartotta, mely ellentétes a dolgok természetes rendjével. A demokrácia fogalma az ókori görögökig vezethető vissza, jelentése: az emberek uralma.5 Azonban, mint sok más fogalom, ez is sokat változott az évszázadok folyamán, ma már nem ugyanazt értjük alatta, mint amit a demokrácia bölcsőjében a demokráciának gondoltak. Arisztotelész a Politika című művében a demokráciát, mint államformát fogalmazza meg, vagyis egy olyan politikai rendszert, melyben a nép gyakorolja a hatalmat, szemben azokkal, ahol kevesek hozzák meg a döntéseket.6 Mintegy 2500 évvel ezelőtt a demokrácia részvételen alapuló volt: Athénban a központi szerepet a közös jólét kapta, nem pedig az egyéni boldogulás, s a rendszer a cselekvő állampolgárokra épült. Ennek is megvolt a maga szépség hibája: a mindenki alatt csak a férfiakat értették, ráadásul, ha valakivel a többség nem akart együtt élni, egyszerűen kiszavazták maguk közül. A demokrácia nem mutatott túl a politikán, hanem csak arról szólt, hogy hogyan kormányozzanak. A görög próbálkozás után sokáig elutasították a demokráciát. A döntéshozatalban csak a magántulajdonnal rendelkező gazdagok vehettek részt, akik úgy gondolták, a nép teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy beleszóljon az irányításba. A változás 1832-ben következett be Nagy-Britanniában, amikor is kiterjesztették a választójogot minden felnőtt férfira, státusztól és birtoktól függetlenül, s bár majd száz év eltelt, de végül a nők is megkapták a szavazati jogot. Egyre inkább kezdett elterjedni (elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban), hogy a szavazásra jogosultak önmaguknál rátermettebbeket választottak a kormányzásra, akik önállóan eldönthették, hogy mi szolgálja leginkább a közösség javát. Tehát a részvételen alapuló demokráciát felváltotta a képviseleti demokrácia.7 John Stuart Mill azonban azt hangoztatta, hogy a képviseleti hatalomgyakorlást csak akkor lehet demokráciának nevezni, amennyiben minden állampolgár egyenlő mértékben képviseltetik. Ugyanis minél szélesebb és arányosabb a képviselet, annál nagyobb az esély arra, hogy valóban a közjót szolgálja.8

XVIII. századi brit író, szónok, politológus, és filozófus A demokrácia két görög szó, a démosz és a kratos szavak összetétele. A démosz jelentése nép, míg a kratos uralmat, hatalmat jelent. 6 Arisztotelész: Politika; Gondolat Kiadó, Budapest, 1984 7 Közösségfejlesztők Egyesülete: Gondolkodjunk a demokráciáról; Budapest, 2000 8Hudecz Gergely tanulmánya: Demokrácia és demokratizálódás; in: Kül-világ folyóirat , IV. évfolyam, 2007/2. szám 4 5

13

A 20. század folyamán tovább változott a demokrácia fogalma, s ma már messze túlnyúlik a politikán. A háború utáni időszakban egyre fontosabbá váltak a társadalmi és szociális jogok: harcoltak a faji és szexuális megkülönböztetés megszüntetéséért, a férfiak és nők között egyenlőségért, és elismerték, hogy minden embernek joga van a tisztességes életszínvonalhoz. S míg az állampolgáriság a görögnél a közéletben való aktív részvételre utalt, addig ma a személyes jogokra, illetve a társadalmi kötelesség- és felelősségtudatra vonatkozik. Jelenleg az úgynevezett liberális demokrácia az uralkodó forma, melyben egyéni szabadságot védő alkotmányos jogok korlátozzák a döntéseket. A

mai

"modern

demokráciában”

a

pluralizmus,

a

parlamentarizmus,

a

hatalommegosztás, az alkotmányosság és a jogállamiság elemei keverednek. Az Európai Unió mintegy felvételi kritériumként megköveteli, hogy tagállamai modern, liberális demokráciák legyenek, és megteremtette az európai polgárság fogalmát. „Az uniós polgárság némelyeknek új lehetőségeket jelent, másoknak ellehetetlenülést! A demokráciát, ezt a „jó dolgot”, még az ezredforduló közeledtével is olyasvalaminek tekintik, ami néhány embernek jó, de másoknak veszélyt jelent. Továbbá, még mindig azt tartják róla, hogy az élet bizonyos területein jól beválik, más területeken azonban elfogadhatatlan. Ezért a demokrácia elméletét és gyakorlatát mind a mai napig egyaránt veszi körül vita és konszenzus – olyasvalami tehát a demokrácia, amivel meg kell küzdeni, de egyszersmind érte magáért is küzdeni kell.”9 A demokrácia egy eszme, melynek megvalósítása az embereken és a rajtuk keresztül működtetett intézményeken múlik. A dolgozatomban demokratikus intézmény alatt olyan szervezetet értek, amely megteremtése és fennállása az emberek többségének akaratából fakad. Nem hiszem, hogy a nép uralma lenne, hiszen akkor a népnek egységes véleményt kellene képviselnie. Működéséhez folyamatos legitimitációra van szükség, mely a politikai jogok érvényesülésével jön létre. S míg az előbb láthattuk, hogy már a nép sem teljesen egyértelmű a demokrácia jelentésének vizsgálatakor, a választási rendszerünk is hagy némi kérdést maga után. Ugyanis a választásokkal a többség nem a hatalmát gyakorolja, hanem átruházza azokra, akikről reméli, hogy több szakértelemmel rendelkeznek. S bár a képviseleti demokráciával szerintem sem a nép, sem a többség uralma nem valósul meg, mégis szükség van arra, hogy hatalmukat csak közvetetten gyakorolhassák, hiszen e nélkül 9

Közösségfejlesztők Egyesülete: Gondolkodjunk a demokráciáról; Budapest, 2000

14

káosz lenne, mindenki mást akarna elérni és más módszerekkel. A közvetlen uralom, mint egykor Athénban, a lakosság ilyen szintű növekedésével egyszerűen nem valósítható meg, és mint láthattuk, az sem mindenki uralma volt. Bennem egy kicsit ellentmondás is él a demokráciáról. Nézzük csak a személyiségi jogokat: ami az egyik embernek jogokat ad, az sértheti a másik ember jogait. Hiszen ha szólás és vélemény szabadság van, akkor elvileg létezhetnek olyannyira szélső jobboldali vélemények, melyeknek hangoztatása, vagy akár kifejezése egyes csoportokat kifejezetten hátrányosan érint. De akkor mi a helyzet az érintett csoport élethez, boldogsághoz, jóléthez való jogával? Ki szabja meg a határt, hogy meddig lehet elmenni?

Úgy gondolom, egy demokratikus intézmény feladata, hogy a politikai,

állampolgári és szociális jogokat minél szélesebb körben biztosítsa; a jogokról és kötelezettségekről megfelelő, hiteles tájékoztatást nyújtson; és ne csak az információ átadásra törekedjen, hanem az alulról érkező információt a lehető legjobban beépítse politikájába, működésébe. Végül nagyon fontosnak tartom, hogy a jogainkkal csak addig élhessünk, amíg ezzel mások jogait nem csorbítjuk, nem korlátozzuk!

2.1.1 Mennyire demokratikus intézmény az EU? Először is nézzük meg, kik irányítják az Európai Uniót? A három legfontosabb szerve az uniónak a Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság: többnyire a Bizottság kezdeményezése alapján a másik kettő, mint társ-jogalkotó fogadja el az új szabályokat és döntéseket. A Tanácsban a tagállamokban megválasztott parlamentek által kinevezett kormánytagok vannak, vagyis a mi általunk demokratikusan megválasztott kormány dönti el, hogy kik menjenek. Tehát a megválasztásukkal mi felhatalmaztuk őket azzal a joggal, hogy egy adott tanácsi döntésben az ország szakpolitikusai vegyenek részt: például egy mezőgazdasági kérdésben az országok földművelésügyi miniszterei lesznek illetések. Az Európai Parlament tekintetében már nem csak közvetetten, hanem közvetlenül választunk ötévente, tehát legitimitása kevésbé lenne megkérdőjelezhető. A választás módja azonban szinte országonként eltérő: Magyarországon például a pártok döntik el, kiket jelölnek, vagyis kik szerepelnek majd azon a listán, amely alapján szavazunk. Tehát ez nem annyira az EU-n múlik, hanem inkább a tagállamokon. Véleményem szerint, ha ebbe megpróbálnának beleszólni, azt kevésbé tartanák demokratikusnak, hisz így is sokan úgy vélik, az unió veszélyezteti a nemzeti szuverenitást. 15

Legtöbbször a Bizottságot vádolják azzal, hogy nem kellően demokratikus. A Bizottságnak tagállamonként egy tagja van, akiket a tagállamok kormányainak megállapodásával és az Európai Parlament hozzájárulásával jelölnek ki. Tehát láthatjuk, azok választják, akiket mi előzőleg közvetetten, illetve közvetlenül megválasztottunk. A hiba ezek szerint nem a legitimitásban keresendő – hiszen egy közvetlenebb választási procedúra csak nehézkesebbé és vontatottabbá tenné a folyamatot -, hanem sokkal inkább abban, hogy ennek tudatosítása érdekében mit tesznek az uniós intézmények, illetve maguk az állampolgárok! Másodsorban sokszor felmerül, hogy mennyire átláthatatlan az unió működése, annak ellenére, hogy a transzparencia az unió egyik alapelve! Az átláthatatlanság megszüntetése a ’80-as években kezdődött, majd a Maastrichti szerződés rögzítette alapelvként. (Láthatjuk, a Maastrichti szerződés igenis sok szempontból új fejezetet nyitott…) 1992-ben három célkitűzést fogalmaztak meg: a Tanács munkájának nyitottságát; bővebb információt a Tanács döntéseiről és szerepéről; valamint a közösségi jogszabályalkotás egyszerűsítését. 1997-re pedig mindhárom nagy intézmény csatlakozott a hozzáférési kódexhez, mely lehetővé tette a hozzáférést a Tanács, a Parlament és a Bizottság dokumentumaihoz, majd az átláthatóság követelménye bekerült az Alapjogi Chartába is. 2008 április végén a Bizottság változásokat fogadott el az EU intézmények dokumentumaihoz való hozzáféréssel kapcsolatban. Ez egyrészt arra irányul, hogy megerősítsék a korábbi, átláthatóságra irányuló elkötelezettségüket; másrészt, hogy javítsák a válaszadás hatékonyságát a polgárok intézményekhez feltett kérdéseire.10 Azonban felmerül a kérdés, átláthatóvá válhat-e valaha a hétköznapi emberek számára egy ekkora szervezet működése? Mennyi információt kell ahhoz EU-nak nyilvánosságra hoznia és mennyi az az információ mennyiség egyáltalán, ami fel tudunk dolgozni? Úgy gondolom, a transzparenciát is több féleképpen lehet megközelíteni. Nem hiszem, hogy valaha bárki képes lenne teljesen átlátni az Európai Uniót, hiszen egyre összetettebb, ráadásul egy működő szervezet, tehát folyamatosan változik. Tisztább képük azoknak van, akik ezen a szakterületen dolgoznak, de nekik is inkább a saját területükről és csak akkor, ha folyamatosan nyomon követik a változásokat. Tóta W. Árpád, az index újságírója szerint, ahogyan nem magyarázzuk el az embereknek, hogy hogyan működik http://www.euroastra.hu/node/12464 letöltés: 2008. május 1. 19:50 10

16

egy ballisztikus rakéta, ugyanúgy nem kell az EU döntéshozatali módszerét vagy felépítését sem az emberekbe sulykolni.11 Arra kell törekedni, hogy a tájékoztatás a kézzel foghatóbb, jelenlegi és jövőbeni aktualitásokról szóljon elsősorban, azokról, amik közvetlenül is érintik őket. Meg kellene találni azokat a csatornákat, amivel egy-egy területet el lehet érni. Például ha agrár-ügyeket érintő változásokról, fejlesztésről vagy támogatásról van szó, nem az internet a legmegfelelőbb forma. Egyrészről vidéken nincs olyan mértékű internet hozzáférés, másrészről a földet művelő embereknek nem igazán szokása az világhálón böngészni. Másodsorban fontos szerepe van az oktatásnak! Ha az emberek tudják a lényeget, hogy miért alakult meg az unió, hogyan változott, mit próbál elérni, akkor nem fogják olyan idegenkedve fogadni minden mozzanatát. Itt azonban tudomásul kell venni, hogy az oktatás elsősorban csak a fiatalokat éri el, azok esetében, akik már rég elhagyták az iskolapadot, más megoldást kell találni. S nem csak az elérési csatorna kiválasztására kell odafigyelni, hanem a tájékoztatás és oktatás módszerére. A legnagyobb hiba, hogy túl részletesen próbálják meg elmagyarázni az alapdolgokat, amitől az embernek már a kezdetek kezdetén elmegy a kedve attól, hogy jobban belemélyedjen! Véleményem szerint a gyakorlati kérdésekre kell összpontosítani. A harmadik a szubszidiaritás elvének vizsgálata, mely Maastricht óta kap jelentősebb szerepet, hiszen akkor ugrásszerűen megugrott az intézményekre ruházott feladatok köre, és célként is sokkal inkább megfogalmazódott egy európai közösség kialakítása. A szubszidiaritás „az az elv, mely szerint minden döntést és végrehajtást azon a lehető legalacsonyabb

szinten

kell

meghozni,

ahol

a

legnagyobb

hozzáértéssel

rendelkeznek”.12 A cél az volt, hogy a döntéseket az Unió polgáraihoz legközelebbi szinten hozzák meg. Szerintem ez már önmagában sok kérdést és ellentétet vet fel… Hiszen ki dönti el, hogy melyik mit értünk a legalacsonyabb szint vagy a legnagyobb hozzáértés alatt? Egyrészről a polgárok úgy érzik, hogy számunkra a döntés hozatal túl távoli és idegen, és hogy ők alakíthatják Európát, még csak álmukban sem merül fel. De lehetséges egyáltalán, hogy azt a rengeteg információt, ami alapján az unióban döntenek, ők A 2007-es Európa Napi, parlamenti konferencia alapján (hanganyag) http://eutanora.euvonal.hu/texts.aspx?show=1&id=9 letöltés: 2008. március 19. 11 12

17

maguk feldolgozzák és megértsék? Akarják ezt egyáltalán? A válasz az esetek nagy részében feltételezésem szerint: nem. S ez nem is feltétlenül baj, hiszen annyi minden más van még az életben, nincs mindenre időnk és energiánk. A lényeg, hogy igenis legyenek hiteles és érthető fórumok azok számára, akik szeretnék mélyebben elásni egy-egy témában. Az ember egy kis csoport tagjaként, még érezheti, hogy igenis odatartozik, alakítja csoportja sorsát, de én úgy látom, hogy ez már nemzeti szinten sem működik annyira. Hogy valaki magyarnak érzi magát, és ebben összetartó erőt lát, abba valamilyen szinten beleszületett, valamint bele szocializálódott, mégse érezzük, hogy valóban alakíthatnánk magyar sorsunkat. Akkor mit várunk uniós szinten? Mitől kellene uniós állampolgárnak éreznünk magunkat, mikor alig 4 éve, hogy tagok vagyunk? Az unió hibája mindez? A politikáé? Vagy mi magunk se akarjuk igazán…? Végül pedig felmerül, mennyire lehet a demokrácia hatékony egy ilyen sokszínű és összetett szervezet életében? Ahhoz, hogy hatékonyabb legyen, szükség van egyrészről arra, hogy az unió a hiteles, széleskörű tájékoztatásra törekedjen, másrészről, hogy nyitott legyen az állampolgárok felé. A tájékoztatás során szem előtt kell tartani, hogy unió napirendén lévő fontos dolgok az átlagember számára teljesen irrelevánsak és unalmasak lehetnek. Dahrendorf szerint „az Európai Unió legnagyobb hibája, hogy minden témája ásításra ingerlő unalom”.13 Ezen változtatni kell! Az embereket érdekelté kell tenni az uniós ügyekben, és ebben nagyon nagy szerepe van tagállamok vezetésének és még inkább a médiának. 14 A polgároknak meg kell érteniük, hogy önmagában egy szervezet felépítése, működése, története nem túl izgalmas téma, viszont valahol elengedhetetlen a gyakorlati dolgok megértéséhez. Itt is előnyben vannak a fiatalok, akiknek át kell rágniuk magukat az iskolai tananyagon, bár az ő esetükben is lehetne kicsit korábban kezdeni az oktatást, például már középiskolában, gimnáziumban. Nagyon sok múlik a tanáron, és az általa leadott anyagon, hiszen főként ez befolyásolja, milyen hozzáállás alakul ki a fiatalokban az unió felé. Az unió vezetésének, és Magyarország vezetésének is figyelembe kell vennie a generációs különbségeket és a történelmi változásokat a kommunikáció és a tájékoztatás során. A mostani tizen- és huszonévesek valamilyen szinten már belenőnek Ralf Gustav Dahrendorf, német-brit szociológus, filozófus és politológus, a berlini Szociológiai Kutató Központ professzora 14Györkös Péter: Mennyire demokratikus az Európai Unió c. cikkének feldolgozása alapján; in: Európai Tükör, 2006/12 13

18

az unióba, része az életüknek. Az idősebb generáció azonban megélte a szocializmust, sokan vágyakoztak a nyugati világba. S mikor végre elérkezett, csalódtak… Csalódottak, hiszen attól a helyzetük, az ország helyzete nem változott meg egyik napról a másikra, még messze el vagyunk maradva az uniós tizenötök átlagától… Ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni!

2.2 A kommunikáció alapfogalmai, helye és szerepe a demokráciában A demokrácia vizsgálata során egyre inkább előtérbe kerül egy új követelmény, ez pedig nem más, mint a kommunikáció. Még hozzá a kétoldalú kommunikáció kell, hogy legyen! Nem is hinnénk, hogy a kommunikáció milyen mértékben befolyásolja szociális, társadalmi, gazdasági vagy éppen politikai fejlődésünket. Általában bele se gondolunk, milyen fontos szerepet játszik életünkben a kommunikáció.

A

kommunikáció inkább az, amit csak csinálunk, sokszor anélkül, hogy tudatában lennénk annak, hogy most éppen kommunikálunk. Pedig mennyire kifejező lehet egy gesztus, egy mozdulat, egyetlen szó! Milyen sokat számítanak akár csak egy családi vita közepette! Hát még egy egész szervezet kommunikációja, mint például a magyar kormány, vagy az Európai Unió kommunikációja! A kommunikáció sok tényezőből tevődik össze: egyáltalán nem mindegy, ki, mit és hogyan mond; mint ahogy azt sem, hogy hol és mikor. Nem szeretnék leragadni az alapfogalmak magyarázásánál, de nem lehet szó nélkül elmenni felettük, mivel a legösszetettebb kommunikációs formák is ezekre épülnek. A kommunikáció vizsgálata is egészen a görögökig nyúlik vissza, mint tudományról azonban csak a világháborút követő időszaktól beszélhetünk, akkor kezdődött a korszerű értelemben vett kommunikációkutatás, fogalmának pontos meghatározásáról azonban máig nincs egyetértés a szakemberek között. A kommunikáció jelentése a közösség, közössé tétel, közzététel, közlés szavakra vezethető vissza. A szűk értelemben vett kommunikáció meghatározásánál azonban el kell különítenünk az információátadást és a kommunikációt. Maga a kommunikáció is információátadás, azonban ettől mégis több. A kommunikáció a hírek továbbításán túl az emberi kapcsolatok és a társadalom megteremtése és fenntartása, a társas lét velejárója. Az emberi érintkezés gondolati tartalmak cseréjét jelenti: vagyis a gondolatok megformálását, közlését, befogadását, s egy (remélt) hatás kiváltását.

19

1, A kommunikáció során fontos a nyelv és a beszélők viszonya. Ahhoz, hogy a nyelv, mint jelrendszer betölthesse a funkcióját, minden résztvevő egyén számára azonos jelentést kell, hogy hordozzon. Alapvetőek ebből a szempontból a nyelv felépítésének és használatának szabályai is, azonban a mi szempontunkból a közös nyelv a fontos. Egyrészről azért, mert ahhoz, hogy a címzett megértse, az ő (anya)nyelvén kell közölni az információt (tolmácsolás, fordítás szerepe). Másrészről egy anyanyelvi szöveget is lehet olyan bonyolultan megfogalmazni, vagy éppen annyi idegen eredetű szakszóval teletűzdelni, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja, és megérti! Az Európai Unió felépítése, működése már önmagában is elég bonyolult, ráadásul nyelvezete is összetett. Ebből adódóan nehéz feladat úgy fogalmazni, hogy a közember számára is érthető legyen, mégis elengedhetetlen 2, Másodszor a beszélők egymás közti viszonya is meghatározó. Általában nem csak a kommunikációért önmagáért kommunikálunk, hanem valamit el akarunk érni, valamilyen szükséglet vezérli az alanyokat, hogy egymással kapcsolatba lépjenek. Az uniós intézmények támogatást akarnak döntéseikhez, a kitűzött célok eléréséhez. Ha viszont ezek a célok a polgárok számára nem egyértelműek, az információ hiánya ellenszenvet szülhet. Ha az emberek elégedetlenek és nincsenek tisztában a tényekkel, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy leszavaznak egy olyan fontos dokumentumot, mint például az Európai Alkotmány.15

2.2.1 Kommunikáció, de milyen? Kommunikáció nélkül elképzelhetetlen az élet, ez tartja össze a társadalmat, segíti az emberi faj fejlődését. Kurt Lewin, bécsi pszichológus szerint a kommunikáció folyamatában bizonyos „szelepek” vannak, melyek szabályozzák az információ áramlását. S azoknak, akik ezeket a szelepeket kezelik (pl. média) óriási szerepük van az információ terjedésében. Ithiel de Sola Pool16 pedig úgy gondolja, hogy nemcsak az számít, hogy milyen hír jut el az emberekig, hanem az is, hogy hány csatornán jut el hozzájuk, hány forrásból származik. Szintén fontos az információ jellege, vagyis hogy csak mindennapi, általános hírekről van szó, vagy olyanról, ami hatással van egy nagyobb közösség, vagy akár az egész társadalom életére. A politikai, vagy az Európai Unióról szóló információk például döntő fontosságúak, hiszen az emberek csak akkor tudnak igazán hatékonyan részt venni saját sorsuk alakításában, ha megfelelő 15 16

Szabó Miklós: Kommunikáció általában és jogban; Miskolc, 2002 Ithiel de Sola Pool: a társadalomtudományok 21. századi úttörője

20

mennyiségű és minőségű információt kapnak ahhoz, hogy felelősségteljes döntést hozzanak. Ezeknek a híreknek a fő csatornái a tömegkommunikációs eszközök, melyek könnyen torzulhatnak, éppen ezért nagy felelősség hárul azokra, akik elindítják őket. Nem elég jól megfogalmazni, folyamatosan figyelemmel kell kísérni útjukat! Ugyanakkor az is fontos, hogy a társadalom ne csak kapja az információt, hanem véleményük eljusson a döntéshozókhoz, és ők mérlegeljék is azokat. 17 A hatékony kommunikáció mind az egyének életében, mind a munkahelyen, mind a nagyobb szervezetek működésében kiemelt fontosságú. Ahogyan problémák jelennek meg egy család életében, ha nem kommunikálnak hatékonyan, ugyanez tapasztalható egy vállalat, egy ország, vagy egy unió életében. A hatékony kommunikáció azonban segítheti a készségek kihasználását. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az információ mind a két irányba áramoljon, kétirányú legyen a kommunikációs folyamat. A saját üzenet átadásán túl fontos a másik fél meghallgatása és megértése, vagyis az aktív figyelem. Ezen kívül nem csak a másik kommunikációjára kell nyitottnak lenni, hanem azt is lehetővé kell tenni, hogy velünk hatékonyan tudjanak kommunikálni. A kommunikáció hatékonysága fejleszthető, melynek módja a korábbi tapasztalatokon alapuló készségek értékelése,

az

erősségek hasznosítása,

a gyenge pontok

meghatározása és fejlesztése. Ami nagyon fontos, hogy folyamatosan értékeljük magunkat, figyeljünk a visszajelzésekre és tanuljunk belőlük.18

2.2.2 Nyilvános kommunikáció Eddig elsősorban a közvetlen, egyéni kommunikációt vizsgáltam, most pedig szeretnék rátérni a nyilvános kommunikációra. Itt is szerepet kap az egyén, de másként, saját személyiségét hol jobban, hol kevésbé, de háttérbe szorítva. Egyrészről megjelenik a címzett oldalán, mint az üzenet befogadója (egy közösség tagjaként); más részről, mint forrás, az üzenet küldője, itt azonban egy szervezetet és annak megtervezett kommunikációs politikáját képviseli, tehát saját egyénisége csak bizonyos korlátok között bontakozik ki. Ennek ellenére mindkét esetben fontos, hogy milyen az adott egyéniség: hiszen aktív befogadónak kellene lennie, aki képes és alkalmas a visszacsatolásra; forrásként pedig hitelesnek, megnyerőnek és magával ragadónak, akinek a szavára adnak az emberek.

17 18

T. Molnár Gizella: Bevezetés az emberi kommunikáció történetébe (8-15); Szeged, 2000 Chris Roebuck: Hatékony kommunikáció (8-13); Scolar Kiadó, 2000

21

A szervezeti kommunikáció a csoportkommunikáció jelenségkörébe tartozik, melynek alapja a csoport, közösség. Egy klasszikus meghatározás szerint „a csoport két vagy több személyből áll, akik 1, egy vagy több közös tulajdonsággal rendelkeznek; 2, a tagok önmagukat minden mástól megkülönböztethető egységként szemlélik; 3, bizonyos célok és érdekek pozitív kölcsönös összefüggésének tudata él a tagokban; 4, a tagok interakcióban állnak egymással; 5, a tagok céljai egymást kölcsönösen feltételezik, és e célok elérésére együttesen törekszenek. Ezen felül (…) a huzamos időn át fennálló csoportokban idővel 6, normarendszer alakul ki, mely szabályozza és irányítja a tagok interakcióit; valamint 7, szabályok sora alakul ki, melyek mindegyike a tagok

meghatározott

tevékenységeit,

kötelezettségeit

és

jogait

feltételezi.”19

„Szervezetnek nevezünk egy kifelé szabályokkal korlátozott vagy zárt társadalmi kapcsolatot akkor, ha a kapcsolat rendjének betartását az biztosítja, hogy bizonyos emberek – egy vezető, esetleg az igazgatásban résztvevők csoportja, s az utóbbiaknak normális körülmények között esetleg egyúttal képviseleti hatalmuk is van – arra specializálták a viselkedésüket, hogy érvényt szerezzenek a rendnek.”20 A szervezet tehát egy csoport, mely előzetesen meghatározott feladatok ellátására jött létre, működését szabályok rögzítik, irányítására pedig igazgatási szerv(ek) különül el. Ezek alapján kimondhatjuk, az Európai Unió csoport, illetve szervezet, tehát működéséhez, szervezeten belüli és szervezeti céljai és feladatai eléréséhez - egyebek mellett – szervezeti kommunikációra van szüksége. Sokszor abba a hibába esünk, hogy a szervezeti (de bármilyen más) kommunikációt egyszerűen csak információátadással azonosítjuk. S bár lehet, hogy a szervezet számára ez a legfőbb funkciója, de az emberek, a szervezet tagjai szempontjából még fontosabb az, hogy a kommunikáció segítse a tagokat emberi közösségé kovácsolni. Mindehhez szükséges, hogy a szervezet az utasítások kibocsátása mellett megteremtse a végrehajtás motivációját, a hierarchikus viszonyok mellett gondot fordítson az emberi viszonyok kialakítására, s a célok kitűzése mellett tisztában legyen azzal, hogy miként gondolkodnak róla mindazok, akik révén szeretné elérni e célokat. A nyilvánosság intézménye a média, amely különféle eszközökkel közösséget képes teremteni a magánszemélyekből. A média alkalmas lehet arra, hogy a hatalom, a M. Deutsch:A csoport kialakulása; In: Szabó Miklós: Kommunikáció általában és jogban; Miskolc, 2002, 96. o. 20 Max Weber: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológiai alapvonalai; In: Szabó Miklós: Kommunikáció általában és jogban; Miskolc, 2002, 98. o. 19

22

szervezet, vagy bárki egységes és tömeges üzeneteket küldjön, de arra is, hogy a közösség

visszaüzenjen:

tömegkommunikáció

kérdéseket

funkciója,

hogy

tegyen a

fel,

véleményt

döntéseket

nyilvánítson.

ismertesse,

A

elfogadtassa,

alapszerkezete pedig az, hogy egyirányú közlést továbbítson egy passzív, befogadó tömeghez. Ilyenkor nagy szerepe van a kommunikátornak, akinek a személyisége, a közleménye és a viselkedése közötti összhang adja meg az információ hitelességét. A tömegkommunikációs eszközök terjedése (televízió) az egyirányú kommunikáció terjedését hozta magával, ez ellen azonban egy szervezetnek tennie kell, ha tagjai támogatását akarja élvezni.21 A szervezetnek, jelen esetben az Európai Uniónak törekednie kell arra, hogy visszacsatolást kapjon a kommunikációja hatékonyságáról, és arról, hogy az emberek hogyan értékelik a tevékenységét. S a vélemények, ötletek meghallgatása mellett be kell bizonyítania, hogy ezek fontosak is a szervezet döntéseiben! A visszajelzésre különféle eszközök vannak, mint például interjúk készítése, vagy a kérdőíves felmérés, ami jóval több elérésére alkalmas, viszont kötöttebb és rugalmatlanabb is. Ezek mellett azonban különféle fórumokat kell biztosítani, ahol az emberek megszólalhatnak. Nagyon nagy felelősség és feladat hárul a szervezet vezetőire, hiszen az ő viselkedésük, hozzáállásuk és reagálásuk rányomja a bélyegét az egész szervezet megítélésére!

2.2.3 Állítsuk a kommunikációt a demokrácia szolgálatába! 2006 márciusában az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság meghallgatást szervezett Margot Wallströmmel, az Európai Unió kommunikációért felelős biztosával. Az interjú az akkor elfogadott Fehér könyvről és a „kommunikációs szakadék áthidalásáról” szólt. Wallström asszony szerint ezek a lépések a gyakorlatban azt jelentik, hogy ahelyett, hogy arról vitatkoznának, hogy mi is történik Brüsszelben, inkább a régiókban zajló, valódi események felé kell fordulniuk, azaz figyelmüket a helyi szintre kell összpontosítaniuk. Ami azt jelenti, hogy el kell távolodniuk az intézményektől, és közelebb kell lépniük a polgárokhoz. A tájékoztatás monológja helyett párbeszédet kell kialakítani, vagyis a kommunikációt a demokrácia szolgálatába kell állítani. S bár az unió politikai törekvéseit nem mindig egyszerű elmagyarázni, törekedniük kell arra, hogy a politikai vitákat az európai szintnél tovább vigyék, s azokban valóban részt

21

Szabó Miklós: Kommunikáció általában és jogban; Miskolc, 2002

23

vegyenek az érintettek és a polgárok. Nemcsak fokozottabb konzultációra van szükség, de azt is be kell bizonyítani, hogy a kifejtett álláspontokat valóban figyelembe veszik. Az Európai Bizottság azon munkálkodik, hogy megértesse, a kommunikáció terén nem az Európai Unióé kell, hogy legyen a főszerep, hanem a tagállamoké. Bizonyos területeken, mint például az oktatás területén egyedül a tagországok a felelősek, azonban ettől függetlenül uniónak is mozgósítani kell az érintett feleket és a civil társadalmat. A cél: „emberarcú Európa” megteremtése. S bár ez meglehetősen nehéz feladat, elsősorban az EU összetettsége miatt, erre kell törekedni. Ehhez az szükséges, hogy az európai intézmények és azok dolgozói elérhetőek legyenek, ott legyenek, amikor szükség van rájuk, képesek legyen meghallhatni a polgárokat és magyarázattal szolgálni számukra a felmerülő kérdésekre. Ez a kommunikáció alapvető kihívása Margot Wallström szerint.22 „Célunk a nagyobb átláthatóság, a jobb hozzáférés és a hatékonyabb tájékoztatás és megértés. A polgároknak az a joga, hogy tájékoztatva legyenek, minden demokratikus rendszer alapja. A dokumentumokhoz való hozzáférés a demokrácia nélkülözhetetlen eszköze, és mi most ezen szeretnénk javítani”- nyilatkozta Wallström 2008 áprilisában az EU-intézmények dokumentációkhoz való nyilvános hozzáférésének javításával kapcsolatosban.23 Mindezek persze hanghatos szavak! Szakdolgozatom célja, hogy megvizsgáljam, mennyire sikerült mindezt megvalósítani. Pontosabban arra vagyok kíváncsi, hogy mit gondolnak az emberek, ők mit látnak és tapasztalnak az Európai Unió tevékenységével és kommunikációjával kapcsolatban.

22Karel

Govaert és Agata Berdys interjúja Margot Wallströmmel, a kommunikációért felelős biztossal; in: Európai Gazdasági és Szociális Bizottság; 2006. március 23 http://www.euroastra.hu/node/12464 letöltés: 2008. május 1. 19:58

24

3

Az Európai Unió kommunikációs politikája

1992-ben a Maastrichti Szerződés lezárt egy szakaszt az integráció életében, s megalakult az Európai Unió. S bár az Unió a szorosabb együttműködés kezdete, mégis már a szerződés aláírásakor nehézségekkel nézett szembe, hiszen Franciaországban alig az ország fele támogatta, míg Dániában el is utasították az eredeti szerződést, s csak később csatlakoztak hozzá. Az uniós intézmények számtalan intézkedés hoztak annak érdekében, hogy munkájuk átláthatóbbá váljék, és közelebb kerüljenek az emberekhez. Az első ilyen lépés az 1993ban kiadott deklaráció a demokráciáról, az átláthatóságról és a szubszidiaritásról, melynek célja, hogy növelje az emberek EU-s intézményekbe vetett bizalmát és az információhoz való nyilvános hozzáférést. 2001-ben a Bizottság információs és kommunikációs politikát fogadott el, melybe már a tagállamokat is belevonták, felismerve jelentőségüket az információ elterjesztésében. 2002 márciusában az Európai Parlament felhívására a Tanács megalkotott egy új EU információs politikát és egy átfogóbb kommunikációs stratégiát, mert egyre inkább megoszlottak a vélemények az integrációról. Németországban például az embereknek fenntartásaik voltak, úgy gondolták, az EU túl lassú és bürokratikus, elvész a részletekben; Spanyolországban és Görögországban csalódottság volt érezhető a köztük és a fejlettebb országok között fennálló szakadék miatt, s hogy nemigen számítanak Európában; sok akkori tagországban bár gazdasági szempontból hasznosnak tekintették az uniót, más területeken inkább nem kívánatos beavatkozások forrásának – derült ki egy a Bizottság által kezdeményezett felmérésből.24 A 2004-es parlamenti választás pedig megmutatta, hogy az érdeklődés az uniós ügyek iránt egyre inkább alábbhagyott. Erre a Barosso vezette Bizottság úgy reagált, hogy megalkotott egy új posztot, a kommunikációért felelős biztost, s a korábban a környezetvédelemért felelős Margot Wallström-öt jelölte rá. Wallström rögtön egy hosszú belső és külső konzultációba fogott, melynek „füleket a Bizottságnak” nevet adta. 2005-ben megalkotta első akció tervét az intézmények kommunikációs Optem közvélemény kutató ügynökség 2001-es felmérése 24 országban az Európai Bizottság megbízásából: Az Európai Unióról élő kép, attitűdök és elvárások – általános jelentés, rövidített, magyar változat 24

25

gyakorlatának modernizálása és egyben javítása érdekében. Az új akció terv három alapelvre épült: 1, Az állampolgárok meghallgatása; 2, Mindenki számára érthető kommunikáció; 3, Az üzenetek nemzeti és helyi szintre címzése.

3.1 A D-terv és a Fehérkönyv Időközben az uniós Alkotmány kettős – francia és holland - visszautasítása sokként érte az Unió vezetését. Mintegy válaszként, 2005 novemberében Wallström elindította a „Dtervet” mely az angol Democracy (demokrácia), Dialogue (párbeszéd) és Debate (vita) szavak kezdőbetűje után kapta a nevét, s arra sürgeti a tagállamokat, hogy közösségi vitát szorgalmazzanak az EU jövőjéről. A „D-terv” fő célja, hogy Európai Unió polgárai elmondják véleményüket egy széleskörű eszmecsere keretében, valamint a nemzeti parlamenttel és a médiával összefogva igazi európai közösséget teremtsenek.25 Az Európai Bizottság kommunikációs stratégiáért felelős alelnöke szerint elsődleges cél, hogy helyreállítsák a közvélemény Európába vetett bizalmát, és az embereknek érezniük kell, hogy befolyásolhatják a döntéshozatal folyamatát. Olyan Európára van szükség, amely jobban odafigyel a polgárokra és elvárásaikra. A „D-terv” azt szorgalmazza, hogy a vitát a tagállamok kormányai hívják életre, azonban nem szabad kizárólag a politikai vezetők körére korlátozni, hanem be kell vonni a civil társadalmat és a szociális partnereket is. Fontosnak tartják ezen kívül azt is, hogy az uniós biztosok szorosabb kapcsolat építsenek ki a nemzeti kormányokkal, gyakrabban látogassanak a tagországokba. A Fehér Könyv az európai kommunikációs politikáról a „D-terv” megvalósításához szükséges tervként és egyben kiegészítéseként jelent 2006 februárjában a Bizottság előterjesztésében. Célja az EU és a polgárok között tátongó szakadék megszüntetése, de legalább közelebb hozása volt. Az eltávolodás okának azt tartották, hogy míg az utóbbi két évtizedben az EU tevékenységi köre kibővült, egyre több terület vált nemzetek felettivé, és már közvetlen hatást gyakorolnak a hétköznapi emberek életére is, a párbeszéd és a tájékoztatás nem fejlődött azonos ütemben. A Fehér Könyvnek azt a szerepet szánták, hogy irányt mutasson, és az EU-s intézmények és szervek, a 25

http://www.euractiv.com/en/opinion/eu-communication-policy/article-117502; http://www.euractiv.com/en/opinion/wallstrom-presents-50-actions-professionalise-eucommunication/article142875; http://www.euractiv.com/en/opinion/plan-place-member-states-deliver/article-145799 letöltés dátuma: 2008. március 20.

26

tagállamok nemzeti regionális és helyi hatóságai, az európai politikai pártok, valamint a civil társadalom bevonásával egy olyan eszmecserét ösztönözzön, mely megmutatja, hogyan

lehet

hatékonyabban

együttműködni

a

kommunikációs

szakadék

megszüntetéséért. Ez idáig ugyanis a figyelem arra irányult, hogy a polgárokat tájékoztassák az uniós eseményekről és tevékenységekről, de arra már nem fordítottak elég időt és pénzt, hogy meg is hallgassák az emberek véleményét. Ezért a Bizottság új, radikális változást javasolt: olyan kommunikációt, melyben az EU monológja helyett párbeszéd kezdődik az EU és a polgárok között, és ez a kommunikáció beemelkedik az EU-politikák közé. A Bizottság öt területen akarta ösztönözni az együttműködést a többi EU-intézménnyel, a tagországokkal és a civil szférával: 1, Közös alapelvek lefektetése:  A demokrácia két legalapvetőbb és egymást kiegészítő értéke: a tájékoztatáshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága.  Társadalmi integráció, vagyis minden állampolgárnak biztosítani kell, hogy hozzá férhessen a közügyekkel kapcsolatos információhoz.  Sokféleség: a konzultáció folyamán az összes létező nézetet figyelembe kell venni.  Részvétel: Nem csak hangoztatni kell, hogy az állampolgárok elmondhatják a véleményüket, hanem megteremteni az ehhez szükséges fórumokat. 2, A polgárok bevonásának 3 fő célkitűzése:  Az unióról való oktatás fejlesztése: az oktatás nem korlátozódhat az iskolákban tartott előadásokra, hanem minden korosztály számára elérhető kell tenni.  A személyes találkozás még mindig fontosabb a technika által lehetővé tett kommunikációnál, ezért olyan fórumokat kell létrehozni, ahol az emberek személyesen részt vehetnek az európai kérdések megvitatásában.  Az EU-intézmények nyitottabbá és elérhetőbbé tétele a polgárok számára, hogy valóban kétoldalú kommunikáció valósulhasson meg. 3, A média és új technológiák bevonása: Mintegy negyedik (politikai) hatalomként a média befolyása igen nagy, lassan felülkerekedik mindenen. S bár az EU-intézmények jelentős erőfeszítéseket tettek azért, hogy a médiával kölcsönösen jó együttműködést alakítsanak ki, a média-lefedettség az európai kérdésekkel kapcsolatban továbbra is korlátozott maradt. A Bizottság javaslata, 27

hogy európai, nemzeti és regionális szintű közhatóságok szorosabban működjenek együtt a médiával, és magas színvonalú anyagokkal és aktuális információkkal lássák el. 4, Az európai közvélemény megértése: a kommunikációs szakadék és az érdektelenség növekedését mutatja, hogy az emberek visszavonultak az uniótól és a politikától, s a szavazásokra a lakosság egyre elenyészőbb aránya megy el. Ezért több figyelmet és energiát kell fordítani a közvélemény kutatásra, és az eredmények elemzésére. 5, Partnerség a feladatok elvégzésében: a hatékony, párbeszédre épülő kommunikációt nem lehet csak Brüsszelből az EU-intézményekből létrehozni, hanem szükség van a tagállamok, a politikai pártok és civil szervezetek bevonására is. Hat hónapos intenzív konzultációt terveztek, melyre létrehoztak egy többnyelvű weboldalt is, melyen keresztül közvetlenül el lehetett küldeni a hozzászólásokat, de a hagyományos postai út is megmaradt. Több EU-intézménnyel közös fórumokat rendeztek, vitaprogramokat városokban és településeken, és külön erre a célra az Eurobarométer felmérés-sorozatot indított. 26 Brüsszelben, 2007 decemberében került sor a D-terv kapcsán felmerült legfontosabb kérdések megvitatására, mely során a részt vevők egyet értettek, több ilyenre lenne szükség, hogy a polgárokat bevonhassák az Európa jövőjéről folytatott vitába. S bár azt szerették volna, hogy elsősorban hétköznapi polgárok vegyenek részt ezen a záró konferencián, a jelenlévők többsége sajnos nem az átlagemberek közül került ki.27 Az eredményeket három fő téma köré csoportosították: 1, A globalizáció emberi tényezői 2, Bővítés, politikai integráció, és európai uniós polgárság 3, Az EU szerepe a világban A következtetéseket egységes csomagba foglalták, melyek ajánlásokat tartalmaznak, s a részt vevők felkérték az EU állam- és kormányfőit, valamint az európai politikai pártokat, hogy szívleljék meg ezeket az ajánlásokat, vegyék figyelembe politikai programjukban, különösen a 2009-es európai parlamenti választások fényében. Az ajánlások a következő témák köré csoportosultak: a polgárok életfeltételeinek védelme a jóléti rendszer keretein belül; az EU erőteljesebb fellépése a szociális politika és a társadalmi kohézió terén; esélyegyenlőség és hasonló életszínvonal elősegítése; a migrációs politika átgondoltabb megközelítése, mely az érintett országok társadalmi és 26

Az Európai Közösségek Bizottsága: Fehér könyv az európai kommunikációs politikáról; Brüsszel, 2006.02.01. 27 Az EUvonal munkatársaival készített interjú alapján

28

gazdasági fejlődését célozza; a demokrácia és az Uniós mélyebb beágyazása az oktatásba, csereprogramok támogatása; a polgárok aktívabb bevonása a politikai döntésekbe, az ajánlások, ötletek figyelembe vétele; nemzetközi békefenntartás, segélyezés; környezetvédelem, energiabiztonság.28 Az ajánlásokat olvasva az az érzésem támadt, mintha újra és újra ugyanazokat olvasnám. Egyrészről a 27 megfogalmazott ajánlásokon belül is több az ismétlődés, másrészről úgy látom, hogy ezek folyamatosan visszatérő, vagy inkább állandó jellegű általános problémák. Mintha mindig csak a probléma feltárására törekednének, majd a legfontosabb, visszatérő dolgokat összefoglalnának, és kiadnák, hogy az érintett szervek, kormányok oldják meg. Ez még nem is lenne gond, ha megoldódna, de nem oldódik. Hiszen akkor nem kerülne elő újra! Azonban az Unió bővítésével a felsorolt problémák nem oldódtak, hanem erősödtek! Az emberek nem kapnak választ arra, hogy miért is jó nekik az integráció, mi a jövője, és meddig bővül egyáltalán az EU. De vajon a kommunikációban keresendő a hiba? Inkább úgy tűnik, mintha a Bizottság és egyben az Európai Unió a nyilvánosság hiányával takarózna, miközben politikájuk gyakran érthetetlen a hétköznapi emberek számára, céljaik nem világosak. Ráadásul a D-terv általános magyar összefoglalójaként kiadnak egy olyan kétoldalas dokumentumot, mely csupa általánosságokról szól, melyet véleményem szerint egy Dterv szintű projekt nélkül is el lehetne mondani. Valóban ennyiről szólt volna a D-terv? A konklúzió mindössze annyi, hogy sajnálkozunk a felett, hogy az emberek mennyire nem tudják, hogyan vesznek részt a döntési folyamatokban? Szerintem a D-terv ettől sokkal több volt. De akkor miért „szúrjuk ki az emberek szemét” azzal, hogy a tanulságok levonása címszavak alatt általánosításokkal és szinte már közhelyekkel jövünk. S itt szeretnénk visszautalni arra, amit a dolgozatom elején a nyelv fontosságáról írtam: fontos, hogy az állampolgárok hozzáférhessenek az információhoz a saját anyanyelvükön is, a hétköznapi emberek számára is megérthető összeállításban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a konkrétum és a lényeg elhanyagolható! Mit érez egy hétköznapi „citizen”, ha rákeres a D-terv tanulságaira, és ezt találja? Szerintem a következőket: „Na, ezek megint csak a levegőbe beszélnek…”29 Mikor felkerestem az EUvonalat, hogy a D-terv eredményéről bővebb információt kérjek, természetesen ők D-terv 2006-2007 A polgárok projektjei zárókonferencia – Brüsszel http://ec.europa.eu/commission_barroso/wallstrom/pdf/open_letter_hu.pdf letöltés: 2008. április 25. 29 http://ec.europa.eu/commission_barroso/wallstrom/pdf/com_2008_158-4-summary_hu.pdf letöltés: 2008. április 27. 28

29

bővebb tájékoztatást tudnak nekem nyújtani. Azonban az emberek többsége egy ilyen összefoglaló után nem fog tovább keresgélni, melynek elsődleges oka, hogy az EU-s hírek, ügyek nem keltik fel a többség érdeklődését annyira, hogy tovább kutakodjanak (hacsak nem a saját életüket is közvetlenül befolyásoló dologról van szó). Miután az emberek közönyössége az uniós ügyek iránt nem titok - feltételezem ezt abból is, hogy ilyen hangsúlyt fektetnek az utóbbi években a Bizottságban a kommunikációra -, véleményem szerint az Uniónak jobban oda kellene figyelnie, hogy valóban érthetően és hitelesen tájékoztasson.

3.2 Debate Europe – Vitassuk meg Európát A D-terv folytatásaként elindították a „Vitassuk meg Európát” (Debate Europe) elnevezésű kezdeményezését, melynek keretében számos uniós és nemzeti szintű civil társadalmi

projekt

szeretnének

társfinanszírozni

2008-ban

és

2009-ben.

A

kezdeményezés keretein belül a következőket szeretnék megvalósítani: 

polgárok közötti páneurópai konzultációra irányuló projektek társfinanszírozása civil szervezetek irányításával;



országos szintű fellépések támogatása, mely során a polgároknak lehetőségük nyílna álláspontjaik megvitatására a helyi döntéshozókkal; a polgárok jogalkotási és döntéshozatali folyamatba való bevonására irányuló programok és események megvalósítása;



a polgárok széles körének elérése, és az európai és nemzeti politikákat elválasztó űr felszámolása érdekében együttműködési keret biztosítása az Európai Bizottság és más uniós intézmények között;



online hálózatok elindítása, ahol európai, nemzeti és regionális parlamenti képviselők, újságírók és más európai véleményformálók megoszthatják egymással információikat, tudásukat és az Uniót érintő ötleteiket;



európai

közéleti

találkozóhelyek

hálózatának

kialakítása

a

tagállamok

fővárosaiban, ahol lehetőség nyílna uniós ügyekkel kapcsolatos kiállítások viták, képzések rendezésére; 

az EU-s tisztviselők regionális és helyi szintű tevékenységekbe való bevonása, s ezáltal a helyi jelleg erősítése;

30



a „Debate Europe” online vitafórum népszerűsítése, használatának ösztönzése.30

Meglátogattam a „Debate Europe” online vitafórumot, és azt tapasztaltam, hogy elenyésző a hozzászólók aránya a látogatókhoz képest. S ami még inkább feltűnt, hogy szinte ugyanazok a hozzászólók a különböző témakörökben: hat témából négynél azonos volt az utolsó hozzászóló, s egy témán belül is az öt hozzászólás valójában két ember párbeszéde volt! Az emberek többsége nem tud erről a honlapról, hacsak nem egyébként is érdeklődik az uniós ügyek iránt. De mégis honnan tudna, ha nem találkozik vele sehol? Az egyedüli EU-s reklám amit a napokban látni, az a fogyasztóvédelemről szól. Több ilyen felhívásra lenne szükség, ami arról tájékoztat tulajdonképpen, hogy hol lehet tájékozódni, vagy éppen véleményt elmondani. A hozzászólások szerény mennyiségére adhat választ az is, hogy inkább a részt vevők véleménycseréjének tűnt, amelyet a saját kedvtelésükre tettek, s semmi nem utalt arra, hogy ez valóban eljut a vezetés szintjére. Néha megjelent a moderátor, vagy a fordító üzenete, de ettől eltekintve a hozzászólók és maga az EU nagyon távolinak tűntek egymástól. Persze, kell az is, hogy az emberek egymás között megvitassák nézeteiket, hogy legyen egy olyan fórum, ahol uniós témákban is beszélgethetnek – hiszen elképzelhető, hogy a környezetükkel nem tudnak. Azonban a Bizottság által elindított vitafórumnak ettől többről kell szólnia!31 A kezdeményezés jó, de úgy tűnik, hogy bár az unió eljutott odáig, hogy meghallgassa az emberek véleményét, és törekszik is arra, hogy ez tovább bővüljön, a válasz megint csak elmarad. Az EU lassan többet foglalkozik a kommunikációs stratégiájával, mint magával a kommunikációval. A projekt során felmerült problémákra nem kapunk megoldásokat.

3.3 Kommunikáció blogokon keresztül 2007 végén a Bizottság megjelentette internet stratégiáját, melyben arra buzdít, hogy az unió – intézményei, vezetői - és a polgárok az interneten keresztül kommunikáljon. Az internet olyan lehetőségeket nyújt, melyekről pár évtizeddel ezelőtt még álmodni se 30

http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/08/487&format=HTML&aged=0&langu age=HU&guiLanguage=en letöltés: 2008. április 25. 31 http://forums.ec.europa.eu/debateeurope/ Letöltés: 2008. április 04.

31

mertünk. Azonban nem csak támogatói vannak a kezdeményezésnek, sokan tartanak is tőle, ami nem csoda! Elég csak arra gondolni, hogy magának az internetezésnek mennyire nem alakult még ki a kultúrája! A blogok megjelenése számos kihívást jelent a hagyományos média számára. Az internetes blogok minőségére nincsen garancia, ráadásul a megjelenésük is eléggé kiszámíthatatlan: némelyeket rendszeresen frissítik, míg másokat csak hébe-hóba. A hivatásos újságírók tartanak a szakmai normák és szabályok ismeretének és alkalmazásának hiányától a blogok esetében. Másrészről a média függetlensége is igencsak megkérdőjelezhető: vajon mennyire etikus, ha egy újságíró a saját médiumában meglehetősen óvatosan fogalmaz egy ügyről, majd egy sokkal kritikusabb és szubjektívebb hangot üt meg ugyanarról a témáról egy blogon? Az EU-vezetők egy része, pl. Margot Wallström lehetőséget lát a webes naplókban, hogy közvetlenebb kapcsolatba lépjenek az uniós állampolgárokkal. S nem csak az EU oldaláról találkozhatunk ilyen kezdeményezésekkel. A civil szféra és a hivatásos újságírók körében is van példa arra, hogy felrakják az világhálóra észrevételeiket az uniós ügyekkel kapcsolatosan. S bár az Amerikai Egyesült Államok példája azt mutatja, hogy a blogok meglehetősen befolyásos fórummá válhatnak, Európában viszonylag ismeretlenek. Kezdetben sokan fenyegető erőként tekintettek rá, ahol a nehezen felépített imázst egy pillanat alatt lerombolhatja egy futó tűzként terjedő rosszindulatú pletyka. Azonban követve az amerikai trendet egyre többen ismerik fel a webes naplóban rejlő lehetőségeket és tekintenek rá egy olyan eszközként, mely által kifejezhetik nyitottságukat a kritikákra és javaslatokra. De vajon milyen mértékben segítheti a blogok szaporodása az EU kommunikációs politikáját? Eléri-e azokat az embereket, akik nem mutatnak különösebb érdeklődést az unió iránt vagy csak azokat, akik eddig is tudatosan keresték az uniós híreket?32 A választ erre csak az idő hozza meg, de addig is feltételezem, hogy ezeknek a blogoknak a létezése és működése fontos lesz, bár nem mindenki számára. Elsősorban az internetet gyakran használókat érik el, akik főleg fiatalok, és azon belül is azokat, akik vagy valóban érdeklődnek az uniós ügyek iránt, vagy tanulmányaikból kifolyólag kutatnak, keresgélnek ebben a témában. Azonban számukra mindenképpen hasznos, ha keresésük

32

http://www.euractiv.com/en/pa/blogs-filling-eu-communication-gap/article-164717 Letöltés: 2008. április. 04.

32

nem hiábavaló és találnak használható anyagot, véleményeket a világhálón. S ezek akár még érdekesebbek is lehetnek, mint azok az internetes oldalak, amelyeket felülről irányítanak, szerkesztenek, mivel nagyobb az esély, hogy élet közelibben közelítik meg a dolgokat. Ráadásul azért is tartom még jó dolognak, mert ez egy szabadabb fórumot jelent: sok ember csak az internet személytelensége mögé burkolódzva meri elmondani véleményét, s a blogok megadhatják a lehetőséget, akár pozitív, akár negatív a vélemény. Ezekből pedig az unió is tanulhat, ha figyelemmel kíséri, és az embereknek is szélesebb perspektívát ad azzal, hogy akár magánvéleményeket is olvasgathatnak, bármilyen politikai vagy szervezeti nyomástól mentesen. Viszont itt is vannak buktatók, veszélyek. Tapasztalatom szerint az emberek hajlamosak arra, hogy feltétel nélkül igaznak véljenek olyan információt, amiről nem tudják, honnan származik, ráadásul a felháborodást keltő, drámai hírekre is fogékonyabbak. Ahhoz, hogy ezek a blogok valóban hasznosak legyenek, nem csak a szerkesztőik oldaláról van szükség odafigyelésre, hanem az olvasók részéről is: meg kell tanulniuk tudatosabban befogadni az információt. Ezalatt azt értem, hogy nem szabad mindent elhinni, hanem tudni kell szelektálni a hírek között; nem szabad fenntartás nélkül szó szerint venni, amit egy-egy honlapon olvasunk, hanem ellenőrizni kell hitelességét, és valahol magunkban is el kell gondolkodni, hogy azoknak mennyire van realitásuk. S lehet, hogy a blogok nem érnek el mindenkit, de nem szabad elfelejtenünk, hogy szinte nincs is olyan kommunikációs csatorna, amivel mindenkit el lehetne érni. A cél, hogy minden célcsoportnak megtaláljuk a maga csatornáját.

3.4 A média: eszköz vagy hatalom? Az európai polgárokkal folytatott kommunikáció javítása érdekében az EU a legkedveltebb tömegtájékoztatási eszközökre – televízióra, rádióra és internetre támaszkodva szeretné folytatni és egyben megújítani kommunikációs stratégiáját. Az Európai Bizottság hivatalos honlapján megjelent cikk szerint az emberek nagy része szívesen értesülne gyakrabban az unió tevékenységéről és örülnének, ha a közösségi hírek kedvenc csatornájukon vagy rádióadójukon keresztül jutna el hozzájuk. Őszintén szólva, kicsit kétkedve olvastam ezt a pár sort a Bizottság honlapján, bár azt egyáltalán nem vitatottam, hogy több ilyen adásra van szükség! Egy általam végzett kérdőíves felmérésből – melynek részleteit egy későbbi fejezet keretein belül fejtem ki – az derül ki, hogy nagyon sokan vannak, akiket ugyan érdekelnek valamelyest az uniós 33

ügyek, de csak akkor hallgatják, nézik meg vagy olvassák el, ha belebotlanak. Ráadásul azt figyeltem meg, hogy az emberek az élet több területén is hajlamosak arra, hogy ha megkérdezik őket, szeretnének-e több tájékoztatást kapni, több programon részt venni, akkor egyértelműen bólogatnak és lelkesednek. Azonban amikor valóban részt kell venni az adott programon, vagy sugározzák az adott műsort a tévében, alábbhagy a lelkesedés. Ezt támasztja alá az EUvonal szerkesztőjének tapasztalata is, akinek foggalkörömmel kellett összeszednie a kezdetben lelkes embereket a Merlin színházban rendezett uniós programokra, és akkor is szinte mindig ugyanaz a 15-20 ember ment el. Emellett az Adequate Information Management in Europe kutatási projekt keretében, 2005-ben végzett felmérés azt mutatta, hogy csökkent az Európai Unióval foglalkozó hírek és beszámolók száma. Egész Európában és Magyarországon is csökken a nyomtatott sajtó népszerűsége, ezért minden lap próbálja kínálatát aszerint bővíteni, hogy növelje olvasottságát, és mint már említettem, az EU nem tartozik a legérdekfeszítőbb témák közé. Az EU-témákért felelős újságírók úgy érezték, szinte harcolniuk kellett, hogy az integrációval kapcsolatos hírek megjelenjenek. Egyet értek Losonczi Lívia és Józsa Márti33 véleményével, mely szerint rossz hatással van az uniós témájú ügyek megítélésére, hogy többnyire még mindig a külpolitikai rovathoz tartoznak. Ennek az a következménye, hogy egyrészről kevés terjedelem jut rájuk, mivel a többi nemzetközi téma közé van beszorítva; másrészről a kívülállóság érzetét kelti az olvasóban. Több újságíró és média szakember szerint, ez főleg a szerkesztők hibája, ugyanis ők azok, akik egyrészről megszabják, hogy melyik rovatba kerüljenek a hírek. Másrészről azért, mert ezt nem a cikk témája alapján döntik el, hanem pusztán abból, hogy EU-ról van szó vagy sem, hiába érinti a belpolitikai ügyeket, a magyar emberek életét.34 Arra szerettem volna ezzel kilyukadni, hogy bár szomorú, hogy csökken a nyomtatott sajtó olvasottsága, jó dolog, hogy az unió megpróbál haladni a korral, és támogatja az elektronikus médiát. Szükség is van rá, hiszen a televíziók nézettsége folyamatosan nő. „Milliószámra gyártjuk a színes, jó kiállítású, igen jól szerkesztett brosúrákat az unió valamennyi nyelvén. Csak az a baj, hogy senki nem olvas brosúrákat. A ma embere tévét néz, s onnan szerzi az információit. Ha mi tehát a legcsekélyebb mértékben is el Losonczi Lívia: a Magyar Televízió Európai Uniós Műsorok főszerkesztője, Józsa Márti: az EUvonal tanácsadója 34 A 2007-es Európa Napi, parlamenti konferencia alapján (hanganyag) 33

34

szeretnénk jutni az európai polgárokhoz, kénytelenek leszünk igénybe venni a televíziót.” – mondta ezt maga Margot Wallström egy budapesti rendezvényen.35 Ám a legtöbb csatorna teljes mértékben a szórakoztatásra helyezi a hangsúlyt, melyre valljuk be - az uniós ügyek nem igazán alkalmasak. A kereskedelmi média szinte harcot vív a nézettségért, hiszen minél nézettebb egy műsor annál több és drágább reklám blokkokkal lehet körbe tűzdelni. Úgy veszem észre, hogy egy híradó vagy más tájékoztató műsor már nem múlhat el anélkül, hogy ne legyen benne valami botrányos, hátborzongató vagy legalább drámai. S természetesen szerencse, hogy az EU nem tartozik ezek közé. De akkor hol tájékozódjanak az emberek? A közszolgálati adók feladata lenne csak az uniós tájékoztatás? És ők betöltik egyáltalán ezt a funkciójukat? A 2007-es Európa Napi konferencia keretében nagyon érdekes vita alakult Sükösd Miklós36 és Tóta W. Árpád, az index főmunkatársa között, hogy mit is jelent egyáltalán maga az: közszolgálati. Tóta W. Árpád szerint akkor nevezhetünk egy műsort közszolgálatinak, ha érdekli a közönséget, van nézettsége. Mivel az EU, mint téma, még az index portálján sem örvend népszerűségnek, hanem szinte inkább „taszító szónak” számít, ezért szerinte kérdéses, hogy mennyire lehet közszolgálati. Sükösdi Miklós azonban úgy gondolja, közszolgálati az, ami a köz érdekét szolgálja információ átadáson, objektív tájékoztatáson keresztül. S bár a nézettség is egy szempont, de nem szabad, hogy olyan meghatározó legyen, mint a kereskedelmi média esetében.37 Véleményem szerint is a közszolgálat a közérdekre kell, hogy vonatkozzon, azonban mindezt lehetne úgy is csinálni, hogy nagyobb nézettségnek örvendjen, hiszen akkor van csak egyáltalán értelme. Mint már említettem, az internetes tájékoztatásra egyre nagyobb az igény, ezért hasznos, hogy beleveszi stratégiájába az EU, de még mindig sokan vannak, elsősorban vidéken, akik nem használják. Láthatjuk, marad a rádió és a televízió, azonban szerintem itt sem elég, hogy alacsony nézettségű, hallgatottságú csatornákon, fő műsoridőn kívül leadnak egy-egy röpke tájékoztatót. Azt se hiszem, hogy a Bizottság Kálmán Zsuzsa: Beszélni nehéz: az EU és a kommunikáció – Tudósítás a 2005-ös Közép-Európa Egyetem EU-kommunikációval foglalkozó rendezvényéről http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/140/1/36/ letöltés: 2008. április 27. 36 Sükösd Miklós: szociológus, politológus, médiakutató. A Közép-Európai Egyetem (CEU) Politikatudományi Tanszékének docense, a CEU Center for Media and Communications Studies akadémiai igazgatója 37 A 2007-es Európa Napi, parlamenti konferencia alapján (hanganyag) 35

35

üléseit, vagy a hónapokig tartó szabályalkotásokat kellene vetíteni, hisz ez csak továbberősíteni azt a megítélést, mely szerint az EU bonyolult, unalmas és bürokratikus. Az embereknek élő műsorokra van szükségük!

Phare program beindulása után a

csatlakozásra váró országok támogatást kaptak, hogy olyan műsorokat készítsenek, melyek a polgárok mindennapjairól szólnak, ezek azonban költségesek. Utána bevezették, hogy pályázni lehet, azonban elég szigorú feltételekkel, ráadásul elsősorban az uniós intézmények népszerűsítésére, brüsszeli célokat szolgálva. Persze, ezekre is szükség van, de nem túlnyomó részben ezekre! Tudomásul kell vennünk, hogy az uniós ügyek nagy része nem annyira érdekes, hogy hosszú távon lekösse az emberek figyelmét. Ezen nem kell szomorkodni, csak tudomásul venni. Azonban ha ezt tudomásul vesszük, miért ilyen műsorokat támogatunk? A parlamenti tudósításokra, politikai eseményekre ott a Europe by Satellite, mely nagy segítséget jelent az újságíróknak, de az átlagembert nem ez érdekli, s félő, hogy a brüsszeli nézőpontok kerülnének előtérbe. Támogatják az EuroNews csatornát is, mely a legnagyobb európai lefedettséggel rendelkező hírcsatorna, azonban egyelőre csak 7 nyelven sugároz, ami kevesebb, mint a harmada az Unió hivatalos nyelveinek. Az EU Tube létrehozása a YouTube-on keresztül nagyon jó ötlet, de szintén csak egy bizonyos réteget céloz meg. 38 Véleményem szerint olyan műsorokat kellene az Európai Uniónak támogatnia, melyek azokról az eseményekről tájékoztatnak, amelyek az emberek mindennapjaikra vannak hatással. Lehet ez adott esetben egy jogszabály módosítása is, amennyiben az például konkrétan a cukorrépa termelők megélhetését befolyásolja – egy 10-15 perces összeállítás, amely összefoglalja a változás pozitív, de egyben negatív hatásait. Vagy például olyan követendő példák, megoldások bemutatása, tapasztalatok átadása, amelyek más országokban segítettek hasonló problémák megoldásában, mint amikkel Magyarországon találkozunk. S arra kellene törekedni, hogy meg is szólaltassuk a polgárokat, hogy ők mondják el, mit hogyan éltek, hogyan birkóztak meg a nehézségekkel. Ezeket lehetne televízióban sugározni, vagy rádióban interjúk keretein belül. A lényeg, hogy minél több adón leadják. A műsoridőt tekintve a rádió esetében a Losonczi Lívia: Made in Europe – Az EU új kommunikációs statégiája (70-95); in: Európai Tükör,2006/6; Az EUvonal munkatársaival készített interjú alapján http://ec.europa.eu/news/eu_explained/080425_2_hu.htm; letöltés: 2008. április 27.

38

36

délelőtti vagy napközbeni időpontot tartom legalkalmasabbnak, a televízió esetében pedig az esti órákat. Még csak az se kellene, hogy naponta sugározzanak ilyet! Kezdetben 1-2 alkalom olyan időpontban, amikor szinte belefutnak az emberek. Azonban ezeknek mindenképpen az objektív tájékoztatásra kell törekednie, hogy ne érje őket az a vád, ami az EU kommunikációs politikáját is éri, hogy az egész csak propaganda az EU népszerűsítésére.39 A műsorokra vonatkozóan - Tóta W. Árpád véleményét40 tovább vezetve - szeretném megjegyezni, hogy nem elég, ha gyakorlatiasabb vagy éppen érdekesebb témával foglalkoznak, meghatározó lesz ennek a kommunikációja, vagy más szóval: csomagolása. Egyetértek az újságíróval, mi szerint ezeknél is nyugodtan lehetne a kereskedelmi adók módszerét alkalmazni. Nem kell a szenzációt hajhászni, de fel lehet keresni és megszólaltatni olyan embereket, akik hasonló problémákkal küzdöttek, de megoldották. Nem kell drámát vinni bele, de azért ne felejtsük el, hogy a mindennapokban is vannak nehézségek, ami lehet, hogy drámai annak, aki átéli. Ezeket be lehet mutatni, s ilyen formában valószínűbb, hogy a kereskedelmi adók is fogékonyabbak lennének az uniós témákra. Valamint ezáltal az uniós ügyek megjelennének az emberek hétköznapjaiban, tehát érdekeltebbé tehetné őket az unió iránt.

3.5 Európai Unió vs a polgárok akarata Panajotisz Karvunisz, az Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatóságának főigazgató-helyettese 2007 októberében azt nyilatkozta, hogy az sürgős változásra van szükség az Európai Unió kommunikációjában, s a brüsszeli Bizottság 2008-ban 90 millió eurót költ majd az állampolgárokkal való kapcsolattartásra. Szerinte bár ez az összeg soknak tűnhet, de európai mércével, egy főre levetítve nem az. Hozzátette, azért van szükség jobb kommunikációra, mert az embereknek tudniuk kell, milyen európai vagy nemzeti szinten születnek a mindennapi életüket befolyásoló döntések. A brüsszeli Bizottság kommunikációja idén elsősorban a belső piacra, az energia és klímaváltozás kérdésére, valamint a bevándorlás problémájára épül.41

http://www.youtube.com/watch?v=wJIcpaFjlRs letöltés: 2008. április 27. 40 A 2007-es Európa Napi, parlamenti konferencia alapján (hanganyag) 41 http://www.jogiforum.hu/hirek/16761 letöltés: 2008. május 1. 15:48 39

37

A polgárok azonban nem értik, hogy mit is akar az EU, hogy mi történik Brüsszelben, ki kire van befolyással, kit lehetne felelősségre vonni, vagy hogy mi értelme sok előírásnak. Schöpflin György szerint „elfelejtettük, vagy egyszerűen nem tudjuk, hogy miért jó és hasznos nekünk az európai integráció, miért jó és hasznos az Európai Unió, mit várhatunk tőle. Azok a magyarázatok, amelyek 30 évvel ezelőtt hatékonyak voltak, miszerint legyen béke, legyenek határok, legyen jólét, ma már nem hatásosak, hiszen van béke, aránylagos jólét, és jól tudjuk, hogy ezek nem Európától függenek.”42 Az emberek többsége a munkanélküliség csökkenését, a szegénység és a különbségek mérséklését várná az integrációtól, s Europe Direct információs hálózathoz és az EUvonalhoz érkezett kérdések többsége azt mutatja, hogy a polgárokat elsősorban az egyéni sorsukat érintő és befolyásoló ügyek érdeklik. Ezzel szemben az EU az európai értékekre és a távlati célok megértésére is szeretné felhívni a figyelmet. Ezt példázza a szolidaritás alapeszméje is: az Európai Unió a szolidaritás címe alatt valóban nemes eszmékről beszél, addig az európai közvélemény nagy részében csupán a pénzre és annak elköltésére redukálódik. Kozák Ákos, a GFK Hungária Piackutató Intézet igazgatója Losonczi Líviával készült interjúja keretében azt nyilatkozta, hogy az átlagember számára teljesen érdektelen fogalom Európa jövője, az alkotmány vagy a lisszaboni stratégia; s hogy magasztos célokra egyrészről nincs szükség a mindennapok megéléséhez, másrészt nem is a közember feladata, hogy a jövőt meghatározó politikai és gazdasági egységekben gondolkozzon. Részben egyet értek ezekkel a megállapításokkal, de nem teljes egészében. Valóban az emberek többségét a mindennapok problémái érdeklik, az, hogy hogyan tudja majd saját maga és családja számára megteremteni a jólétet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki eltávolodna a „magasztosabb” céloktól. Az unió feladata az kell, hogy legyen, hogy azok számára, akiket érdekel és részt kívánnak venni az Európa jövőjét alakító intézkedésekben, azoknak meg legyen a lehetőség és biztosítva legyen az a fórum, amelyen elmondhatják véleményüket. Úgy látom, ezt idáig elég jól sikerült megvalósítani, a probléma az, hogy nem látjuk a foganatját, hogy ezek a vélemények

valóban

számítanának

Brüsszelben.

Elvileg

számítanak,

hiszen

kommunikációjuk során egyre többet ezt hangoztatják, azonban ennek gyakorlati oldaláról semmit nem tudunk.

Schöpflin György, európai parlamenti képviselő Savaria Nemzetközi Nyári Egyetemen tartott előadásából; in: Losonczi Lívia cikke; Európai Tükör 2006/6

42

38

Emellett fontos még, hogy a kommunikációban nagyobb hangsúlyt fektessenek annak az ismertetésére, hogyan fognak a távlati célok a mindennapokban megjelenni. Egyrészről azért, hogy a polgárok lássák, hogy a sokszor hónapokon át tartó, zárt ajtók mögötti tanácskozásoknak eredménye is van, hiszen ha maga a folyamat nem is túl érdekes, a végeredmény az lehet, ha gyakorlati oldalról közelítjük meg. Másrészről, a távlati célok rövidtávon nehézségekkel, megszorításokkal járhatnak, és ez megfelelő tájékoztatás nélkül elégedetlenséget szülhet. Lényeges, hogy egy következménynek mi az oka, hiszen gondolkodó emberek vagyunk, nem robotok. Sokkal több mindent kibírunk, eltűrünk, ha lebeg előttünk egy cél. Erre lehet példa az euró bevezetése. Gondot jelent itt az is, hogy az uniós intézmények és a kormányok sokszor egymásra mutogatnak, próbálják egymásra hárítani a felelősséget. „Nehézkes a döntéshozatal, egy-egy előterjesztésnek akár másfél év is lehet az átfutása, s a jelenlegi rendszer lehetővé teszi, hogy a tagországok egymásra hárítsák a felelősséget, ha valami nem megy flottul. Az unió nem tud hatékonyan kommunikálni, sem az intézményeken belül, sem kifelé.” – mondta Wallström43 a Parlamenti beszélgetések: európai esélyek rendezvénysorozat egyik beszélgetésén, hozzátéve, hogy ezen azért lehet javítani. És kell is! Azonban a kormány is hibás. Hiszen ha olyan intézkedést kell hozni, ami félő, hogy nem tetszik majd az embereknek, rögtön ujjal mutogat, hogy: Brüsszel így rendelte. Ezzel is azt az érzetet keltve, hogy a döntés rajtunk kívüli, tőlünk független. Hogy nem csak hogy mi, egyszerű emberek nem szólhatunk bele, mit intéznek Brüsszelben, hanem maga az ország vezetése sem. Ezek után mit várunk, miért legyenek bizakodóak az emberek? Visszatérve az euró kérdésére – hiszen ha lassan halad is, hamarosan aktuálissá válik – az emberek véleménye is igen ellentmondásos. Többször tapasztaltam már, hogy azok, akik egyszer szidják az uniót és intézkedéseit, és azt hajtogatják, miért is kell nekünk az euró; máskor csalódottság csendül meg a hangjukban, amikor arról van szó, hogy jövőre Szlovákiában

bevezetik

az

eurót.

Mindez

azért

van,

mert

ők

maguk is

bizonytalanságban vannak, nem tudják eldönteni, hogy végül is jó lenne az országnak és nekik, vagy sem. Mikor majd arra kerül a sor, hogy tájékoztatni kell a polgárokat az euró bevezetéséről, igenis fontos, hogy objektív tényeket halljanak, ami azt jelenti számomra, hogy nem csak kampányolni kell érte, hanem felvilágosítani az embereket az

43

Kálmán Zsuzsa: Beszélni nehéz: az EU és a kommunikáció

39

esetleges hátrányokra is. Hiszen az életben nem azért akarunk valamit, mert az csak jót hoz számunkra, hanem mérlegelünk, hogy a jó felülmúlja-e a rosszat. Véleményem szerint, feltételeznünk kell, hogy ha az emberek többsége racionálisan gondolkodik – még ha nem is mindenki -, tehát nem „manipulatív” módszerekkel kell meggyőzni őket, hanem érveléssel. A minap a buszon szóba elegyedtem egy lánnyal, aki azt mesélte, hogy német ismerőse valójában mind a mai napig nem szereti az eurót. Előfordul az ilyen, ezen nincs mit szépíteni, és nem is szükséges. A lényeg szerintem itt is az lenne, hogy bemutassuk majd a korábbi pozitív és negatív tapasztalatokat, hogy hogyan működött mindez a nyugati országokban, és hogyan azokban a keletiekben, akik már bevezethették az eurót. 44

Losonczi Lívia: Made in Europe – Az EU új kommunikációs statégiája (70-95); in: Európai Tükör,2006/6; Az EUvonal munkatársaival készített interjú alapján; Kálmán Zsuzsa: Beszélni nehéz: az EU és a kommunikáció http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/140/1/36/ letöltés: 2008. április 22. 44

40

4

A hazai EU-kommunikáció helyzete

Magyarországon a kezdetektől, vagyis a csatlakozási tárgyalások megkezdésétől a Külügyminisztérium volt a felelős a hazai EU-kommunikációért, amely kiépítette az Európai Információs pontok hálózatát, kiadványokat és ismertetőket készített. Ezenkívül létrehozták az ingyenesen hívható telefonos tájékoztató szolgálatot, az EUvonalat, mely mindmáig működik.45 A csatlakozás előtt közvetlenül azonban a kommunikáció átkerült EU Kommunikációs Közalapítványhoz, melyet kimondottan a közvélemény csatlakozásra való felkészítésére alapítottak 2002 novemberében. A közalapítvány feladatának a tájékoztatást szánták, és nem a propagandát, vagyis az EU-s ismeretek terjesztését és a minisztériumok uniós kommunikációjának összefogását, a társadalmi szféra bevonását foglalta volna magába, melynek költségvetését 2 milliárd forintra tervezték.46 Hegedűs István szerint az uniós csatlakozás magyarországi kommunikációjában az volt a legfőbb probléma, hogy csak magyar szemszögből vizsgálata az eseményeket, s nem próbálta megérteti az emberekkel, hogyan működik az Európai Unió intézményeinek rendszere, döntéshozatala. (Ez máig visszaköszön, hiszen az emberek nagy része úgy érzi, a régi, nagy tagállamok döntenek, s a kicsiknek alig van beleszólásuk.) Ebben a helyzetben a média sokáig képtelen volt arra, s nem is törekedett rá, hogy ezeket a kérdéseket feszegesse, s ez a kettő együtt hozzájárult ’90-es évek közepétől erősödő europesszimizmus fokozódásához. Cikkében kifejti, hogy bár a rendszerváltást követően rendkívül erős vágy élt a magyarokban, hogy a fejlett nyugati blokkhoz tartozzanak, az évek során egyfajta átalakulás ment végbe a magyar közvéleményben. Ennek oka pedig részben az volt, hogy a magyar állampolgárok nem voltak megfelelően tájékoztatva arról, hogy miért húzódott úgy el a csatlakozás folyamata.47 Losonczi Lívia szerint az EUKK nem sok nyomot hagyott az emberekben egy-két „mákos gubás” és „disznóknak adható moslékos” reklámon kívül. Véleménye szerint elmaradtak az igazán komoly viták, nem volt társadalmi párbeszéd, s bár fő célnak a

Losonczi Lívia: Made in Europe – Az EU új kommunikációs statégiája (70-95); in: Európai Tükör,2006/6 46 http://www.c-enter.hu/archivum/hirek/2002_11/megalakult_az_eu_kommunikacios.html letöltés: 2008. május 1. 16:07 47 Hegedűs István: Csatlakozás, népszavazás, alkotmányozás, európai választások http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_01_tavasz/07_csatlakozas letöltés: 2008. május 1. 18:49 45

41

tájékoztatást szánták, a kiküldött tájékoztatók mégis inkább propagandaleveleknek sikerültek. A szakmai szervezetek nem tudták időben elkezdeni a felkészülést, a tájékoztató anyagok nyelvezete szinte botrányos volt, s végül a lakosság fele sem vett részt a népszavazáson.48 Bár nagyon fiatal voltam, emlékeim szerint ennek az is lehetett az oka, hogy az emberek úgy érezték, ez már egy eldöntött kérdés, nincs mit megszavazni. Akkor már több éve tartottak a csatlakozási tárgyalások, ki hitte volna el, hogy ezek után nem biztos a befutás. A csatlakozás után, 2004-ben az EU Kommunikációs Közalapítványt megszüntették, és a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Kommunikációs Központhoz került az uniós lakossági tájékoztatás, vagyonát a Miniszterelnöki Hivatal és az uniós forrásokért felelős Nemzeti Fejlesztési Hivatal között osztották szét.49

Az MEH EU

Kommunikációs főosztály vezetője, Gyárfásné dr. Fekete Judit 2006-ban azt nyilatkozta, hogy nincs szükség a hazai kommunikációs stratégia megváltoztatására, hanem beszélgetni kell Európáról: az embereknek tisztában kell lenniük az őket érintő lehetőségekről, hogy mit jelent életükben, munkájukban, tanulásukban uniós állampolgároknak lenni. A főosztályvezető a D-terv és Fehér könyv elindításakor több brüsszeli vitán is részt vett, és úgy látta, nincsenek prioritások megfogalmazva, nincsenek célcsoportok megjelölve. Pedig célközönséghez szóló kommunikációra van szükség mind uniós, mind nemzeti szinten.50 A célközönséget szerintem többféleképpen kell osztályozni: o Életkor szerint: Ez egyrészről azért fontos, mert mások a lehetőségei és az igényei

a

huszonéveseknek,

a

középkorú

családosoknak

és

a

nyugdíjasoknak is. Másrészt nem ugyanazt jelenti a mostani fiataloknak az „fejlett nyugathoz” való tartozás, mint azoknak, akiknek részük volt a kommunizmusban is. Nekünk, fiataloknak nincs olyan viszonyítási alapunk, és nem is voltak akkora előzetes elvárásaink, ezáltal nem is érzünk olyan csalódottságot, hogy nem látjuk a várt mértékű változást. o Foglalkozási, tevékenységi kör szerint: Más az érdeklődési köre egy fiatal, pályakezdő közgazdásznak, a mezőgazdaságban dolgozóknak és más a turizmusban

dolgozóknak.

Más

információra

van

szüksége

egy

Losonczi Lívia: Made in Europe – Az EU új kommunikációs statégiája (70-95); in: Európai Tükör,2006/6 49 1043/2004. (V.7.) Korm. határozat az EU Kommunikációs Közalapítvány megszüntetéséről 50 Losonczi Lívia: Made in Europe – Az EU új kommunikációs stratégiája (70-95); in: Európai Tükör,2006/6 48

42

magánvállalkozónak,

egy

őstermelőnek

és

megint

másra

az

önkormányzatoknak. Nem lehet egy ekkora szervezet esetében személyre szóló kommunikációról beszélni! Azonban meg kell találni azt a legalacsonyabb szervezeti, intézményi szintet a nemzeti kereteken belül, hogy az emberek úgy érezzék, olyanokhoz tudnak fordulni, akik „elérhető” távolságban vannak, s nem távol, a minisztériumokban a valódi problémák átélése és átérzése nélkül alkotnak jogszabályokat.

4.1 „Brüsszel szerint példaértékű Magyarország EU kommunikációs stratégiája…” Magyarország dicséretben részesült Brüsszelben az Európai Uniós pályázatokat népszerűsítő kommunikációs stratégiájáért, melyet Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) mutatott be. 2007 novemberében került sor annak a konferenciának a megrendezésére, melynek fő témája a tagállamok legjobb gyakorlatai voltak. Ezen a konferencián kérték fel Magyarországot arra, hogy mutassa be kommunikációs stratégiáját a többi tagországnak és a Bizottságnak, mint legjobb gyakorlatot. 2007 szeptemberétől két éven át az NFÜ 3 milliárd forint uniós pénzt költ a pályázatokkal kapcsolatos tájékoztatásra, s egyben - közvetetten - az EU népszerűsítésére. A kampány három szakaszból fog állni: 1) Annak tudatosítása, hogy az uniós támogatásokból épülő, fejlődő Magyarország mindenki közös ügye és közös felelőssége. (Ebben a szakaszban van jelenleg a kampány.) 2) A konkrét lehetőségek bemutatása. 3) Az eredmények ismertetése reklámokon keresztül, melyeket a támogatások felhasználásával érhet el az ország. A kampány központjában a felelősség állna, vagyis, hogy mindannyian felelősek vagyunk magunkért, a sorsunkért és az ország sorsáért. Rajtunk is áll, polgárokon, hogy megragadjuk-e a lehetőségeket, s hasznosan használjuk-e fel a támogatásokat.51

51Nemzeti

Fejlesztési Ügynökség http://www.civil.info.hu/modules.ngo?name=News&file=article&sid=1726 letöltés: 2008. május 1. 22:00

43

Bár a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség stratégiája nem tartozik az általános értelemben vett uniós kommunikációs stratégiához, mivel azonban egy általam végzett felmérés eredménye azt mutatja, az embereknek a támogatások és a pályázatok jutnak először az eszükbe az unió kapcsán, érdemes vele foglalkozni. Már csak azért is, mert bár Brüsszelben dicséretet kapott, itthon nagyon ellentmondásos volt a megítélése. S ilyenkor azért elgondolkozik az ember, hogy vajon mennyire vannak összhangban az igények…

4.1.1 Benned van… „Új Magyarország. Benned van.” – ez a szlogenje a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség új kampányának, mely bizonyára sokaknak ismerősen cseng.

1. ábra: Benned van

Forrás: www.nfu.hu

A cél az volt, pontosabban az lett volna, hogy - az unió törekvéseivel összhangban – szakítsanak az eddigi, nehezen értelmezhető megközelítéssel, s a tájékoztatás mellett az érzelmi

azonosulást

helyezzék

előtérbe,

vagyis

közelebb

kerüljenek

az

állampolgárokhoz. Ez a fajta hozzáállás alapvetően jó lenne. A probléma ott van, hogy a készítők és a polgárok egy része között elég nagy szakadék tátong, melyet úgy tűnik, nem vesznek figyelembe a készítés során. Ugyanis míg a reklám megtekintéskor egyesek azonosulni tudnak a kislánnyal, s talán valóban elhiszik, hogy tehetnek valamit magukért, az országért; addig az internetes keresgélésem eredménye egész más képet fest… A keresőbe beírva a szlogent arra számítottam, hogy olyan honlapok címével találkozom, melyeken keresztül megnézhetem a kisfilmet, illetve további tájékoztatást kapok a kampányról. Az eredmény meglepett, nem is kissé! Az első tíz címben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlap címe benne se volt, ráadásul tízből nyolc weblap nem éppen kedvező színben tüntette fel a reklámfilmet! Rögtön kettő YouTube-s kisfilm volt, s mondanom se kell, nem az eredeti! Az eredeti megtalálása érdekében pedig kisebb kutatómunkát kellett végeznem…

44

Nézzük először is, a hozzászólásokat. Abból, amit valóban üzenetnek szántak voltak, vagyis, hogy mi is felelősek vagyunk az országért, az internetes véleményeket olvasva úgy tűnik, nem sok ment át. S most itt elkezdhetném elemezni, hogy a küldőben, befogadóban, a közvetítő csatornában vagy a kódban van-e a hiba – s ezt készítőknek meg is kell tenniük -, a tényen nem változtatna. Sok ember nevetségesnek, felháborítónak tartotta, sőt akár perverznek is a kislány miatt, s hogy csak újabb hazugságokat hintenek az ember szemébe. Idéznék egy-két hozzászólót: „Az EU előírta, hogy költeni kell ilyen típusú reklámokra… hát költöttünk…”; „Nem tudom melyik reklámügynökség/ek, de nem ártana a kreatívok magánéletét kicsit megvizsgálni, mert nem nagyon növeli az ország imázst egy-egy ilyen gyerek szerető reklám.”52 Két dologra következtetek ezekből: 1) Az, hogy a kormány sokáig ujjal mutogatott Brüsszelre, ha valamit tenni kellett, itt most visszaköszön! Már ebben sem azt látják, hogy valamit értünk tesznek, hogy bennük felébresszenek valamit, hogy ez a reklám valóban akár rólunk is szólhatna, hanem azt, hogy mindez igazából Brüsszelért van. Az EU támasztott egy elvárást, mi pedig megfeleltünk. Megmutatjuk, hogy van még szép ebben az országban, és buzdítunk, hogy tegyenek már az emberek is valamit érte… Sőt, egyesek szerint nem csak ösztönözni próbálnak minket, hanem egyenesen ránk hárítják a felelősséget: „Valaki szedjen virágot és adja oda annak, aki szomorúan sétál az utcán, mások segítsék át az öreg néniket az úttesten, megint mások mosolyogjanak ránk egész nap. De mindenki csináljon már valamit! Megkaptuk a jelszót. Bennünk van. Szóval egyszer mi is elronthatjuk. Megkaptuk az esélyt emberek. Aztán ha szar lesz, nem mutogathatunk, hogy mi van, ő rontotta el! Csak rajtunk múlik.”53 Úgy érzem, a vélemények magukért beszélnek, nem kell tovább ragoznom. 2) A másik ok meglátásom szerint a belpolitikai helyzet. Még egyszer elolvasva az előző idézetet, szerintem nem én leszek az egyetlen, akinek egy bizonyos szeptemberi beszéd jut az eszébe, vagy legalábbis az a része, amit a média és az emberek szívesen kiragadtak… Amíg az itt élők úgy érzik, hogy „nyomorúságos” az ország helyzete, a politikusaink pedig a hangzatos szavakon http://yummie.hu/archives/2008/01/02/uj-magyarorszag-nem-lesz-hanem-mar-van-bennedvan/, letöltés: 2008. május 2. 07:59 53 http://fontosdolgok.blog.hu/2007/11/30/uj_magyarorszag_benned_van letöltés: 2008. május 2. 08:25 (A szakdolgozat érdekében két kifejezést az „elrontotta” szóval helyettesítettem. Eredeti változat a fenti honlap címen elérhető.) 52

45

kívül semmit nem tesznek az országért, addig egy szépen összeállított bejátszás nem az ország vagy az unió értékeire hívja fel a figyelmet. Addig mindezt csak ámításnak, a valós dolgok elfedésének fogják fel. Most pedig pár gondolat erejéig kitérnék a YouTube-n található kisfilmre.54 Az elején még azt hittem, hogy a készítők majd megmutatják, hogy az eredetivel ellentétben igen sötét oldalai is vannak országnak, mely után az ember majd levonja a következtetést, hogy az igazság valahol a kettő között van. Hiszen végül is a kormánynak meg kell mutatnia, hogy szép dolgok is vannak Magyarországon, s hogy a fejlődésért valóban mi is a tehetünk; s kell, hogy legyen valaki, aki rávilágít, hogy valójában a helyzet nem fest ilyen szépen mindenki számára. Azonban szerintem ebben a kisvideóban nem egyszerűen ez történt! A film közepén ugyanis a kislány és a „benned van” szlogen kapcsolatát egész másként közelítették meg, melynek eredményeképpen bennem – őszintén szólva – düh támadt. Düh az eredeti reklám készítővel, de még nagyobb a YouTube-s film készítőivel szemben! Lehet, hogy csak az én lelkem túl érzékeny, különösen, ha gyerekek elleni erőszakról van szó, de feltételezem, nem én vagyok az egyetlen! Az előtte és az utána lévő résszel nem is volt semmi bajom, de a középső bejátszás nálam az egészre rányomta a bélyegét, s igazából valamilyen szinten a magyarok lejáratásának éreztem, hogy ezt hoztuk ki belőle… Az embernek nem szabad elzárkóznia a borzalmaktól, nem hunyhat szemet felettük. De valóban a valóságot tükrözné ez a bejátszás?? Kétlem… Inkább csak a figyelem elterelése arról, hogy igenis nekünk is tennünk kell a sorsunk alakításáért! Én egy percig se vitatom, hogy az interneten feltűnő hozzászólások és „karikatúrák” nem feltétlenül az ország többségi meglátását tükrözik, hanem egy „kisebbségi véleményt”. Azonban meddig maradhat kisebbségi, ha keresés közben 80 százalékban ezekkel találkozik az ember? Az ilyen hozzászólásokra „harapnak” az emberek, s szinte futótűzként vonul végig ezeken a portálokon. A kampány film már kész, a visszacsatolás sem maradt el. Akkor miért nem tesznek a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél valamit? Miért nem ellenőrzik, hogy milyen arányban van az „elferdítés” aránya a „tájékoztatás” arányával? A demokráciában mindenképpen biztosítani kell, hogy ezek a vélemények is nyilvánosságra kerüljenek, hiszen a tájékoztatás is lehet http://www.youtube.com/watch?v=Dqsl14xKEeY letöltés: 2008. május 2. 08:58 54

46

inkább propaganda, és az elferdítések sem teljesen valótlanok. Azt azonban szerintem nem szabadna hagyni, hogy egyik teljesen felülkerekedjen a másikon, mert onnantól kezdve

nem

beszélhetünk

objektív

tájékoztatásról

(vagy

legalábbis

annak

próbálkozásáról).

4.2 Külügyminisztérium Az EU kommunikációja jelenleg a Külügyminisztériumhoz, azon belül is az EU Kommunikációs és Közkapcsolati Osztályhoz tartozik. Feladata, hogy elkészítse a Külügyminisztérium hazai EU kommunikációs stratégiáját, s meghatározza az ebből adódó konkrét feladatokat, s tájékoztassa a lakosságot az uniós eseményekről, változásokról, szabályokról. Prioritásai közé tartozik jelenleg a 2011-es magyar EUelnökségre való felkészülés, és a hozzá tartozó kommunikációs feladatok ellátása. További feladatait és céljait hosszasan sorolhatnám, azonban ezeket bárki elérheti a Külügyminisztérium honlapján, én inkább most a gyakorlati oldaláról vizsgálnám meg. A kormány Európa-politikai stratégiájának irányai és feladati között szerepel a polgárközeli Unió megteremtése, a polgárok bizalmának megnyerése, a hatékonyabb és érthetőbb kommunikáció. Arról azonban, hogy mindezt hogyan szeretnék a gyakorlatban megvalósítani, a „párbeszéd elmélyítésén” és a „Beszélgessünk Európáról” akcióterv folytatásán kívül nem igazán esik szó. 55 Őszintén szólva, magán a honlapon se túl egyszerű eligazodni, ha az ember konkrétumokat keres, és nem csak általánosságokat. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy én nem vagyok elég rutinos böngésző, de nem találtam például arra vonatkozó információt sem, hogy a Minisztérium által kiadott uniós folyóirat, az Európai Tükör hol és milyen formában szerezhető meg (ha valaki nem tudja letölteni a honlapon megtalálható archívumból). E-mailben feltett kérdésemre azt a választ kaptam, hogy a Külügyminisztériumban, az Országgyűlési Könyvtárban, illetve nagyobb egyetemi könyvtárakban megtalálható ez a kiadvány, terjesztésével kapcsolatosan pedig megadtak egy kontaktszemélyt, akivel felvehetem a kapcsolatot. De miért nem lehet ezt közvetlenül a honlapra kirakni? (S ha ott van, akkor miért ilyen nehéz megtalálni?) Az én benyomásom az volt, hogy a 55http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/F5AA0E77-31AF-43D0-8C10-

705EA6EE0842/0/EUstratteljes0801.pdf; http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulugyminiszterium/A_Kulugyminiszteriumrol/Szerve zeti_felepites/Dr_Goncz_Kinga_titkarsaga/komm_kozkapcs/kommunikacio_kozkapcs.htm letöltés: 2008. május 2. 16:11

47

polgár-közeli unió elsősorban nem a Külügyminisztériumon és honlapján keresztül fog megvalósulni, bár maga a Minisztérium nagyban hozzájárulhat közvetetten, vagyis kommunikációban részt vevő szervezetek koordinálásával, támogatásával és különféle programok szervezésével.

4.2.1 Infojárat Az

Egyetemes

Európa-project

keretében

–

az

Európai

Bizottság

és

a

Külügyminisztérium közreműködésével – hat magyarországi egyetemre gurult el az „info-járat”, ami egy uniós tudnivalókkal teletömött EU-kamion.

Mindegyik egyetemnél – Debrecen, Szeged, Veszprém, Pécs, Győr, Budapest - 10 napot töltött el, a program sorozat keretében a diákok különféle szakmai előadásokon vehetek részt, s a Europe Direct munkatársai válaszoltak a feltett kérdésekre. A fő témakörök a klímaváltozás, az elöregedő társadalom, az unió költségvetési

2. ábra: Info-járat kamion forrás: www.euvonal.hu

reformja, melyről játékok, vetélkedők keretében vitázhattak a fiatalok, egy kis ösztönzővel: a nyertes jutalma egy brüsszeli út. Ezeken kívül azért a hétköznapi ember számára is „test közelibb” dolgokról is esett szó, mint például a munkavállalásról, továbbtanulásról, ösztöndíj lehetőségekről. A legnépszerűbbek az Erasmus ösztöndíjjal kapcsolatos programok voltak. Eközben különféle szóróanyagokat is begyűjthettek az érdeklődők, melyek között akadnak valóban hasznosak, és persze kevésbé értelmezhetők is. Ilyen például az egyik bizottsági tájékoztató: „Amennyiben nem maximálja gazdasági potenciálját, egyre megterhelőbbnek fogja érezni a rosszabb életkörülmények között élők számára erős biztonsági hálózattal rendelkező inkluzív társadalom fenntartását.”56 Harmadik átolvasásra sem tudtam teljes mértékben értelmezni… Azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Azonban, az EU bonyolult nyelvezetén még lehet javítani, a kezdeményezés maga a program füzeteket olvasva jónak tűnik. Bár nem volt alkalmam személyesen http://www.agrotrend.hu/cgi-bin/agrotrend/index.cgi?view=ck&tID=415&nID=13112&nyelv= letöltés: 2008. május 3. 9:23

56

48

részt venni, a „diplomák elismerése az EU-ban” vagy éppen az „európai integráció társadalometikai vonatkozásai” érdekesen hangzik. A szervezők úgy gondolják sikerrel zárult a program sorozat, a diákok minden városban nagy érdeklődést tanúsítottak a kamion programjai iránt.57

4.2.2 Együtt – sokfélén Ünnepi konferenciát tartottak 2008. május 9-én a Parlamentben a Külügyminisztérium és az EUvonal szervezésében. A konferencia a Kultúrák közötti párbeszéd európai éve 2008 programsorozat részeként az Együtt – sokfélén címet kapta, mely során ismert közéleti személyiségek mondták el meglátásaikat uniós tagságunkról, valamint véleményüket az európai és a magyar identitás kérdéseiről. A konferencia sikerességét és hasznosságát nem tudom megítélni, hogy teljesen őszinte legyek (elsősorban azért, mert nem voltam még hasonló rendezvényen, és nem látom át, miket indíthat el a részt vevőkön keresztül). Azonban úgy gondolom, szükség van ilyen eseményekre, amikor a sajtó és a civil szervek képviselhetik magukat, elmondhatják véleményüket. Bár ez esetben a felszólalásokra nagyon kevés idő maradt… és igazából egyszerűen mérhetetlen, milyen hatást válthat ki egyáltalán. Az pedig, hogy mit kezdenek a kapott információkkal a jelenlévő média, illetve civil szervek képviselői, hogy le tudnak-e egyáltalán a társadalom számára kézzelfogható következtetéseket vonni, az már az ő feladatuk és felelősségük. Hiszen jó dolog, ha 80-100 emberben elindít valamit, és szép, hogy páran közülük eszmecserét folytatnak, akár vitatkoznak is, de a lényeg az lenne, hogy olyan folyamatokat indítson el, melyek a polgárok számára is érezhetőek lesznek a jövőben.

http://www.revitatv.hu/hirek/hirado/4239,egyetemes-europa.html; Pócs Balázs: Házhoz gurul az Unió; in: Népszabadság Online http://nol.hu/cikk/481134/; http://www.euvonal.hu/index.php?op=egyetemeseuropa letöltés: 2008. május 3. 9:31 57

49

50

5

Az EU magyarországi kommunikációját segítő intézmények, szervezetek

5.1 Bizottság képviselete, EP Tájékoztatási Iroda Az Európai Bizottságot képviselő delegáció még 1990. novemberében költözött Budapestre, hogy segítse Magyarországot az uniós csatlakozásra való felkészülésben, a PHARE támogatási programok menedzselésében, az előcsatlakozási feladatok koordinálásában

és

a

kommunikációs

stratégia

keretében

az

állampolgárok

tájékoztatásában. 2004. május 1-én, a csatlakozás napjával átadta helyét az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének. „A képviselet elsődleges feladata a bizottsági politikák, lépések, álláspontok, események közvetítése a magyar média, a társadalmi és gazdasági körök és a nyilvánosság számára, illetve a brüsszeli testület tájékoztatása a magyarországi fejleményekről.”58 Az Európai Parlament minden uniós tagország fővárosában működtet Európai Parlament Tájékoztatási Irodát, melyeknek a lakosság és a sajtó tájékoztatása az elsődleges

feladatuk,

de

ide

tartozik

még

tájékoztató

anyagok

terjesztése,

szemináriumok szervezése.59

5.1.1 Az Európai Unió Háza Budapesten Az Európai Parlament Tájékoztatási Iroda és az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletével 2006-ban közös épületbe költöztek, az Európai Unió Házába, ahol egy információs pont is működik kiadványokkal, számítógépekkel. Személyes látogatást tettem, hiszen a Bizottság honlapján azt olvastam, nyitott kapukkal várják az érdeklődőket. Nyitottságot nem igen tapasztaltam, hogy őszinte legyek. Már maga a „hely szelleme” nem teszi ezt lehetővé. Az Európai Unió Háza ugyanis a belvárosban, a Deák Ferenc utcában van, szemben a Kempinski Szállodával. Ez önmagában még nem baj, hiszen legalább könnyen megközelíthető lenne, ha valaki veszi a bátorságot és belép a kapun Az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének hivatalos honlapja http://ec.europa.eu/magyarorszag/about_us_hu.htm letöltés: 2008. május 2. 16:51 59 http://www.europarl.europa.eu/budapest/161/bud7070eu9629.htm letöltés: 2008. május 2. 17:29 58

51

az „öltönyös, kosztümös emberek” világába. Én vettem. Ha valaki csak egy-két színes uniós prospektus szeretne begyűjteni, akkor még a recepcióig se kell elsétálnia, felmarkolhat párat a lépcső előtt, és már szaladhat is tovább a bevásárló utca forgatagába. Engem viszont jobban érdekelt az, hogy milyen fogadtatásban lesz részem az ötödik emeleten, az információs pontban. A lifthez indulva azonnal megállítottak a recepciónál, s csak a nevem leadásával mehettem fel, melyről értesítettek is valakit a belső telefonon keresztül. Felérve, a liftből kiszállva, mint ha egy mini brüsszeli Bizottságba érkeztem volna: zászlók, üvegfalak, légmentesen záródó ajtók. Két ajtón kellett még átmennem, hogy bejussak az információs irodába, ez azonban a rendkívül biztonságos légmentesen záródó ajtók miatt eltartott egy ideig, hiszen egyszerre két ajtó nem lehet nyitva. Az irodában ülő fiatalember elmondta, hogy szabály szerint át kellene világítania és a táskámat is meg kellene mutatnom, de ő el szokott ettől tekinteni az információs pontba érkezők esetében. Teljes mértékben megértem, hogy egy parlamenti és egy bizottsági épületben fokozott a biztonság. Azt viszont már kevésbé tartom „nyitottnak” és „hívogatónak”, hogy az információs pontba való bejutás ugyanolyan nehéz, holott elsődleges célja, hogy színes prospektusok tucatjával és pár számítógépen segítségével könnyítsék az uniós polgárok információ szerzését. Mondanom se kell, én voltam az egyedüli az irodában. Bár a fiatalember véleménye szerint elég sokan járnak oda, és vannak visszatérőek is. Beszélgetésünk során azt is elmondta, hogy várhatóan elköltözik az iroda, és az új helyen könnyebben „hozzáférhető” lesz az információs pont. Ez szerintem mindenképpen előnyösebb lenne. Időközben odajött egy fiatal hölgy is, aki ott dolgozik a kommunikációs osztályon, és hozott anyagot a május 10-ei utcabálról, szóró lapuk ugyanis nem volt… Megragadtam az alkalmat, hátha bővebb információt kaphatok tőle, mint amit a honlapon is megtalálok. S bár segítőkésznek bizonyult, amikor konkrétumokra került a sor - mint például: hogyan kerül kiválasztásra, melyik iskola vehet részt a nyílt napon? -, finoman azt javasolta, a pontosabb felvilágosítás érdekében kérjek először telefonon időpontot. Az Európai Unió Háza ugyanis gyakran – mint utóbb megtudtam, ez havi egy-két alkalmat jelent - rendez nyílt napokat diákoknak, tanároknak, ahol bepillantást nyerhetnek az unió aktuális témaköreibe, kihívásaiba, valamint feltehetik kérdéseiket. Megpróbálom elfogadni, hogy elfoglaltak, illetve még azt is merem esetleg feltételezni, 52

hogy a szakdolgozatom miatt csak pontosabb és bővebb információt szeretett volna adni. Azonban akkor is felmerül bennem a kérdés, ha valaki betéved az információs pontjukba, hogy bővebb tájékoztatást kapjon: nem elég gyakorlati és hasznos információ ez ahhoz, hogy rögtön megválaszolják?

5.1.2 Május 9-ei Európa Nap Minden év májusában utcafesztivállal ünnepelik a május 9-ei Európa Napot, melyre idén az Erzsébet téren kerül sor május 10-én. A fesztivál keretében főleg családoknak szóló programokkal várják az érdeklődőket mesemondókkal, bábkészítőkkel, rendhagyó sportversenyekkel, különböző kultúrák étel- és italkülönlegességeivel, majd koncertek zárják az estét. Mint láthatjuk, elsősorban a szórakozásé a főszerep.60

3. ábra: Utcafesztivál

4. ábra: Kultúrák randevúja Forrás: www.ec.europa.eu

Kisétáltam az Erzsébet térre, hogy megnézzem, milyen érdeklődésre tart számot az utcafesztivál. Többen voltak ott, mint amire számítottam. Bár úgy láttam, elsősorban a jó idő csalogatta ki az embereket, akik főleg gyerekes családok, vagy idősek voltak, s kicsit majálisi hangulat uralkodott. Két szemszögből próbáltam figyelni az eseményeket. Az egyik, az Európai Unió szemszöge, a fesztivál célja: a kultúrák randevúja. A másik pedig az, hogy milyen helyet foglal el egy közösség életében egy ilyen rendezvény. Elsőként megerősödött bennem az a korábbi tapasztalatom, mely szerint, ha valahol valamit ingyen osztanak, ott szinte a másik eltaposásáig tülekednek az emberek. Illetve, mint ahogyan az megfigyelhető a vendéglátásban is, ahol sokan vannak, oda mennek a

http://ec.europa.eu/magyarorszag/news/20080430_europai_utcafesztival_2008_hu.htm letöltés: 2008. május 2. 17:49 60

53

hogy ha valamelyik standnál sokan állnak, odamennek többiek is, mert az biztosan jó. Ebből kifolyólag azoknál a „képviseleteknél” volt a legnagyobb tolongás, ahol valamit nyerni lehetett, és azoknak az országoknak a standjainál, amelyek egyébként is felkapottak az utóbbi időben. Meglepett, hogy képviseltette magát Törökország is, s az még inkább, hogy mikor arra jártam, egy teremtett lélek sem állt az érdeklődők sorában. A „kultúrák találkozását” valahogy nem láttam (bár ez biztos mindenkinek mást jelent), és nem csak a meghirdetett tradicionális ételek, italok fogytán. Inkább azért, mert úgy tűnt, mint ha csak a prospektusok világára korlátozódott volna. Azonban nem ez volt, amit negatívumként éltem meg. A problémát inkább abban láttam, hogy például a Bizottság Magyarországi Képviseletének standjánál nem éreztem a polgár-közeliséget. Erre törekszik uniós szinten a Bizottság, ezt hirdetik mindenhol, s akik ott ülnek, azokból sokkal inkább unottság és kelletlenség sugárzik. Pedig az emberek valóban lelkesen töltögették a kvízeket a bögrékért, vagy egyéb ajándéktárgyakért, de úgy látszott, ez őket nem lelkesíti. A másik, ami elgondolkodtatott, Kovács László, bizottsági képviselőnk egyik mondata volt. A színpadon egy „kötetlen” beszélgetés keretében az egyik lány olyan kérdést vetett fel az oktatáson belül, amiben nem a biztosunk területe. Ezzel persze nincs is semmi gond, megmondta hát, hogy kinél kell érdeklődni bővebb információért. Majd hozzátette, hivatkozzon nyugodtan rá, ha felkeresi az illetékest, mivel régi ismerősök. E felett nagyon könnyen el lehetne siklani, nekem mégis „bántotta” a fülemet. Sajnos, egy újabb példája volt annak, hogy sokszor csak akkor foglalkoznak érdemben és szívesen az emberrel, ha „valakinek a valakije”… A közösség szempontjából - meglátásom szerint - ez egy jól sikerült nap volt: egy alkalom, amikor kimozdulhatnak az emberek, együtt lehetnek, és ha egy kicsit érdeklődőek és odafigyelnek, akkor még hasznos információkat is begyűjthetnek. Lehet, hogy nem az unió miatt mentek ki elsősorban, nem is a különböző kultúrák miatt, de ott voltak. Az Erzsébet téren a szökőkút körül, az étkező sátor előtt a padokon üldögélve, vagy a sátrak között kíváncsian bóklászva igenis beleakad az ember valami újdonságba, érdesbe, esetleg számára hasznosba. S még az se elképzelhetetlen, hogy egyesek vitába bocsátkoztak uniós ügyekről, mert volt egy olyan fórum, amely lehetőséget és egyben ösztönzőt adott. És ez jó dolog.

54

Azonban az EUvonal szerkesztője szerint – s véleményéhez én is csatlakozom - a hétköznapokban igenis probléma az, hogy nehéz úgy közel kerülni az emberekhez miközben szinte egy „elefántcsont toronyban” ülnek.

5.1.3 Team Europe A Team Europe az Európai Bizottság független szakértőkből álló csoportja. A magyarországi Team Europe csapatába nagy tudású, jó kommunikációs készségű önkéntesek tartoznak, akiknek szakterülete többek között jog, politika, alkotmányos és szociális ügyek, mezőgazdaság, regionális fejlesztések, közlekedés. Céljuk és feladatuk, hogy segítségükkel az emberek többet tudjanak meg jogaikról és kilátásaikról, ezért felkérésre szívesen elmennek önkormányzatok, kulturális vagy intézmények, civil szervezetek rendezvényeire, képzéseire.61 Ezt tudtam meg legalábbis az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének honlapját böngészve. Szerencsém volt két Team Europe taggal beszélgetni, ezáltal kicsit kézzelfoghatóbb képem lett az európai szakértői csapat működéséről. Dr. Kenéz Győző közgazdászként és EU-szakjogászként gazdagítja a csapatot, szakterületei a kohéziós politika, az ehhez kapcsolódó EU-támogatások felhasználása, valamint a közlekedési- és környezetvédelmi infrastruktúra-fejlesztés. Véleménye szerint az a jó a Team Europe-ban, hogy a tagjai nagy gyakorlati tudással és tapasztalattal rendelkeznek az élet különböző területeiről. A tagok felvételéről, vagy akár

felmentéséről

az

Európai

Bizottság

Magyarországi

Képviselete

dönt.

Felfüggesztésre az adhat okot, ha valaki nem vesz részt a felkéréséken, nem tart elég előadást, nem ad interjúkat: röviden nem elég aktív. Ez lehet az oka annak is, hogy az utóbbi időben a tagok nyolcvan százaléka lecserélődött. Szintén pozitívumnak tartja, hogy egy-egy felkérés alkalmával a tagoknak akkor is meg kell tartaniuk az előadást, ha csak pár ember vesz részt rajta. Bár arra vonatkozóan nincs információm, hogy ezt mindenki megteszi-e, de Kenéz Győző lelkesedését mutatja, hogy ő mindig szívesen mesél hallgatóságának, legyen az akár egy háromfős kiscsoport. Egyik alkalommal egy félreértés következtében csak egyetlen ember volt jelen, de őt se hagyta „üres kézzel” távozni. Szerinte két olyan terület van, amelyiken javítani kellene, még pedig a képzések száma és a kapcsolat a többi tagország Team Europe tagjaival. http://ec.europa.eu/magyarorszag/information_services/citizens/team_europe/index_hu.htm letöltés: 2008. május 04. 14:56 61

55

Bár vannak képzések a tagoknak, s ezek során lehetőségük van találkozni, az esetek többségében ennyiben ki is merül a kapcsolattartás.62 Hegedűs István, szociológus szerint a magyarországi Team Europe elég „vegyes társaság”. Jó dolog, hogy van, de nem elég pörgős, s nem biztos, hogy kellően színvonalas. Úgy gondolja, nem minden tagnak van össz-európai szemlélete, ami nem jó, különösen egy uniós szakértői társaság esetében. Annak ugyanis nincs értelme, hogy magyar sztereotípiákat halljon az adott közönség. Talán ez a magyarázata annak, hogy nem szerzett még nevet magának, s ezért cserélődött le a tagok többsége is. Szerinte is probléma, hogy nincs elég képzés, s hozzátette, nem csak összességében lenne többre szükség, hanem itthon, Budapesten is.63

5.2 Europe Direct, Európai Információs pontok A Europe Direct egy kiterjedt hálózat, amely általános információt nyújt minden hivatalos nyelven az Európai Unióról az EU bármely pontjáról ingyenesen hívható telefonszámon vagy e-mailen keresztül, illetve az információs irodákban. A Europe Direct válaszol az uniós szakpolitikákkal kapcsolatos kérdésekre, gyakorlati információt nyújt az élet számos területén, megadja az illetékes szervezetek elérhetőségeit igény esetén, és a polgári jogokkal kapcsolatban felmerülő problémák megoldására tanácsot ad. Az információs iroda az Európai Unió és a polgárok között helyi közvetítő szerepet hivatott betölteni, és az Európai Bizottság tájékoztató szolgálataként működik. Feladatai közé tartozik az uniós témájú viták kibontakozásának támogatása, az EU helyi és regionális információnak eljuttatása az állampolgárokhoz, valamint hogy visszajelzési lehetőséget biztosítson az unió intézményei felé. Legfontosabb feladatai, hogy hiteles, naprakész információt nyújtsanak az Európai Unióról, segítsék az eligazodást az EU intézményrendszerében, támogatásaiban. Annak érdekében, hogy az információ minél több emberhez eljusson, az információs iroda munkatársai rendezvényeket szerveznek, segítséget nyújtanak oktatási, művelődési programok szervezéséhez.64

Beszélgetés dr. Kenézi Győzővel Hegedűs Istvánnal készített interjú alapján 64 http://www.pmtkht.hu/eip/ letöltés: 2008. május 11. 16:59 62 63

56

Az Euvonal főszerkesztője úgy látja, hogy az információs pontok esetében – mint sok más szervezet esetében is – nagyon sok múlik azon, hogy kik dolgoznak ott. Mivel személyesen nem volt alkalmam elmenni az információs pontokba, hisz az ország különböző területein vannak, a honlapjaikon keresztül próbáltam tisztább képet szerezni. Feltűnt, hogy igazából nincs egységes képük. A programok között böngészve pedig azt tapasztaltam, hogy nagyon változó a különféle rendezvények gyakorisága. Vannak nagyon aktívan működő információs pontok, viszont találkoztam nem eggyel, amelynek az oldalán 2007 ősze, vagy éppen tavasza óta nincs fenn új program. Többektől hallottam már beszélgetéseim során, hogy egyre kevésbé rendeznek bármilyen eseményt, ugyanis valóban elmegy az ember kedve, ha azt látja, alig érdeklődnek iránta. Elképzelhető, hogy ezek esetében is ez történt. Azonban a honlapokon található korábbi program összefoglalók és képanyagok gazdagsága egy kicsit sejteti, hogy melyek azok, ahol inkább a rendezők aktivitása kérdőjelezhető meg.

5.3 EUvonal 2003 elején a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma indította el, ezzel is segítve a lakosság uniós felkészítését telefonon és interneten keresztül. Bár a portálon tájékoztatnak arról, hogy a honlapon megjelenő anyagok nem feltétlenül tükrözik a Külügyminisztérium EU Kommunikációs és Közkapcsolati Osztályának álláspontját, valamint felelősséget sem vállal értük. Jelenleg a Weber Shandwick65 politikai és kommunikációs tanácsadó cég működteti. Az EUvonal egy szakmai tájékoztató szolgálat, amely a nagyközönségnek nyújt gyakorlati tudnivalókat az Európai Unióról és tagországairól, a szervezet tevékenységéről, Magyarország európai uniós lehetőségeiről és kötelezettségeiről. Tanulmányokat, ismertetőket, az Európai Unióval, tagországaival és Magyarország csatlakozásával kapcsolatos információkat közöl, valamint rovatai (Aktuális, Tények az EU-ról, Mindennapok, Kérdések-válaszok) ismertetőket, híreket foglal össze. Emellett nagy hangsúlyt fektet a tagsággal járó, a lakosság mindennapi életét befolyásoló tények bemutatására, és a hétköznapokban is felhasználható, praktikus információk átadására.

A Weber Shandwick a világ egyik legnagyobb public relations hálózata. A globális kommunikációs piac 10 százalékát képviseli, partnervállalataival 75 ország 125 városában van jelen üzleti, kormányzati és médiaközpontokban. http://www.webershandwick.hu/

65

57

Az különbözteti meg a Europe Direct-től és az azon belül működő információs pontokból, hogy míg a Europe Direct közösségi, vagyis Brüsszelhez tartozik, addig az EUvonal hazai szolgáltatás. S bár a Europe Direct információs pontok próbálnak helyivé válni, de inkább a közösségi szabályokra, jogokra és kötelezettségre vonatkozóan nyújtanak információt, míg az EUvonal az hazai sajátosságokra „szakosodott”.

Ezenkívül míg az információs pontok nagy Uniós adatbázissal és

nyomtatott anyaggal rendelkeznek, addig az EUvonal online elérhetőséget biztosít. Az EUvonal célja, hogy minden Európai Unióval kapcsolatos kérdésre választ adjon.

5. ábra: EUvonal 1.

6. ábra: EUvonal 2. forrás: www.euvonal.hu

Kérdezni egy ingyenesen hívható telefonszámon és e-mailben is lehet, melyre lehetőség szerint azonnal válaszolnak a tanácsadók – igény szerint telefonon, faxon, postán vagy e-mailben. Amennyiben a válasz hosszabb kutatást igényel, az EUvonal három munkanapon belül válaszol. A leggyakoribb kérdéseket a honlap is közzéteszi, ahol téma szerint rendszerezve bárki hozzáférhet. Bár eredeti célja, hogy információt nyújtson az unióval kapcsolatban, megpróbálnak minden hozzájuk érkező kérdésre válaszolni. Még ha nem is teljesen ők az illetékesek benne, utána néznek a kérésnek, és szükség esetén megmondják, hogy melyik szerv foglalkozik az adott problémával. S szerintem, már ez is nagyon segíthet azoknak az embereknek, akik nem tudnak eligazodni a bürokrácia világában, a sok jogszabályban, vagy csak éppen nem tudják, hol keressék a szükséges információt. Ez azért is jó, mert sajnos az emberek a hazai bürokratikus szervekhez - tapasztalatom szerint – nem igazán mernek fordulni, mivel unottság, közöny és érdektelenség sugárzik belőlük, sokszor egyik helyről a másikra küldözgetik őket. Meglátásom szerint, az EUvonal mögött egy fiatalos, lendületes és rugalmas csapat áll, s mint már szakdolgozatom elején említettem, a kommunikáció során sokat számít a kommunikálók személyisége. Egy nagy intézmény esetén az egész szervezet megítélését befolyásolja, hogy akik úgy információt róla, mint a szervezet képviselői, hogyan tájékoztatnak.

58

Az EUvonal 2003 februárja és 2008 áprilisa között több, mint 320 000 telefonhívást fogadott; közel 30 000 e-mailben érkezett kérdést válaszolt meg; honlapját több, mint 9,5 millió látogató tekintette meg; 10 100 feliratkozónak küld kéthetente hírlevelet. Az átlagos napi hívószám jelenleg 150-200, a csatlakozás előtti és alatti időszakban 400500, a legmagasabb a Rólunk Szólunk kampány66 alatt volt, akkor 600-800 között mozgott. A leggyakoribb telefonálók a munkavállalók, kis- és középvállalkozók, diákok. Leggyakoribb kérdések a következő témák köré csoportosulnak: schengeni csatlakozás, regisztrációs adó, munkavállalás, társadalombiztosítás, szociális juttatások és egészségügy az EU tagállamaiban, utazás, kereskedelem, euro, jogszabályok magyar nyelven és pályázatok.67

5.4 Civil szervezetek Az Európai Unióban egyre jobban felismerik a civil szervezetek jelentőségét az EU intézményei és a lakosság közötti kapcsolatteremtésben. Bár a civil szervezetek sok félék lehetnek tevékenységüket, jogi hátterüket vagy éppen céljaikat tekintve, az unió leginkább a NGO, azaz a nem-kormányzati szervezet elnevezést használja. Az 1997-es: „Az önkéntes szervezetek és alapítványok erősítéséről Európában” (COM/97/0241) és a „Bizottság és civil szervezetek (NGOk): szorosabb partneri kapcsolatok építése” (COM (2000) 11) meghatározása szerint az NGO-k:  nem termelhetnek profitot  önkéntesen alakultak és tevékenységük magába foglal önkéntes tevékenységet  bizonyos mértékben intézményesültek, s rendelkeznek olyan dokumentummal, ami behatárolja tevékenységi körüket  kormánytól és egyéb közintézménytől függetlenek  nem saját érdekükben tevékenykednek, hanem a közt szolgálják A civil szervezetek fontosságát mutatja, hogy képesek olyan csoportokat, hátrányos helyzetűeket elérni, s azok érdekeinek hangot adni, amelyek másként nem jutnának el az unióhoz. Ezen kívül olyan közügyekért tevékenykednek, mint például a környezetvédelem, emberi jogok, ifjúságvédelem vagy éppen az oktatás.68

A Miniszterelnöki Hivatal széleskörű tájékoztató sorozata a kormányzati uniós informálódási lehetőségek megismerésére 2004 novembere és 2005 márciusa között 67 Az EUvonal sajtó részére készített összefoglalója és az EUvonal munkatársaival készített interjú alapján 68 http://www.nonprofit.hu/eu/erdekkepviselet/egy; 66

59

2007. május 4-én a Külügyminisztérium ünnepi konferenciát rendezett „EGYÜTT az Európai Unióban a következő 50 évben” címmel a civil szervezetek, a média és a pedagógusok számára. A részt vevők javaslatokat dolgoztak ki a Magyar Kormány és az Európai Bizottság számára, melyek olyan ajánlásokat tartalmaznak, mint: az EU-s és a hazai pályázatok legyenek civil-barátabbak; legyenek civil szervezetek fejlesztését szolgáló pályázati kiírások az Új Magyarország Fejlesztési Tervben; a civil szerveket vonják be a 2011-es magyar uniós elnökségi felkészülési munkába. A javaslatok között szerepelt az is, hogy az állampolgárok érdekei ellen van, hogy ha az EU által kínált pénzügyi forrásokat a kormányzat elsősorban kommunikációs célokra használja.69 Ez a mondat felkeltette a figyelmemet, s elgondolkodtatott, hogy vajon a kommunikációnak milyen arányban kell lennie egy szervezet tevékenységében? Kommunikációra valamilyen fokon minden tevékenység esetében szükség van. De nem az a legjobb kommunikáció, ha egy vállalat, szervezet jól működik, s a tevékenységének a minősége maga a reklámja is egyben? Vegyünk csak egy hétköznapi példát: ha egy üzlet jó szolgáltatást nyújt, azonban rossz helyen van, nem megfelelő a marketingje, az embereknek nincs információjuk a tevékenységével kapcsolatban, akkor az az üzlet valószínűleg hamarosan csődbe fog menni. Ennek ellenkezője is igaz: hiába a nagyszabású marketing, hiába próbálja magát eladni a lehető legtöbb módon eladni, hogy ha az emberek betérve azt tapasztalják, hogy a szolgáltatás minősége rossz, az eladók nem segítőkészek, feltehetően többet nem mennek oda. A kommunikációnak és a tevékenységnek összhangban kell lennie, egymást kell támogatnia. Ez érvényes egy kereskedelmi tevékenységre, de egy olyan óriási szervezetre is, mint az Európai Unió. Nem az a legfontosabb, hogy az uniós intézmények hogyan hoznak meg egy döntést, vagy hogyan próbálják meg az intézkedéseiket népszerűsíteni. A lényeg, hogy az emberek az eredményt lássák, és azzal elégedettek legyenek. Amíg azt hallják, hogy a kormány milliókat költ az uniós kommunikációra, de közben számos szociális probléma nyitott kérdés marad, vagy annyira átláthatatlanok a pályázatok, hogy külön tanácsadó céget kell fizetni a megírásért, addig főleg a felháborodás fog előtérbe kerülni. Dél-Alföldi Regionális Civil Portál: http://www.civil.dalfold.hu/modules/faq/index.php?myfaq=yes&id_cat=8&categories=Civil+szervezetek+az+EUban&PHPSESSID=6672c53dbef585ed487cd3412c51bade letöltés: 2008. április 23. 14:23 69 http://www.euvonal.hu/?op=konferencia_ajanlasai letöltés: 2008. április 23. 15:18

60

5.4.1 Pillar Alapítvány A Pillar Alapítvány kezdetekben egy kisebbségi kutatási tanulmány megvalósítására jött létre, melyhez később lelkes egyetemisták csatlakoztak, akik a tevékenység fonalát az Európai

Unió

irányába

terelték.

Azonban

máig

hangsúlyos

szerepet

kap

tevékenységükben a kisebbségek helyzetének feltérképezése. A Pillar hazánkban az elsők között kezdte meg a lakosság felkészítését a csatlakozásra az Európai Uniós Tájékoztató Roadshow program keretében. Tájékoztató és felkészítő programokkal járták az ország megyéit, s több tízezer polgár számára nyújtottak információt elsősorban alacsony lélekszámú, hátrányos helyzetű, elzárt településeken. Ebből adódik másik fő célja, hogy a gazdaságilag és szociálisan hátrányos helyzetű csoportokkal megismertessék az unió nyújtotta lehetőségeket. Míg működésüket a fiatalok által beszerzett kis sátrakban kezdték teljesen önerőből, addig mára a Pillar Alapítvány a legfontosabb uniós civil szervek egyike lett. Együttműködnek a lakosság hivatalos EU tájékoztató szolgálatával, a Külügyminisztérium által működtetett EUvonallal, valamint szoros a kapcsolat az országszerte fellelhető Európai Információs Pontokkal is.70 A szervezet három állandó problémával küszködik. Az egyik a finanszírozás kérdése, pontosabban a pénz hiánya. Mint civil szervezet önkéntes alapon működik, s főleg egyetemisták alkotják, számos program megvalósításához azonban pénzre van szükség. Így – sok más civil szervvel együtt – projektről projektre élnek, a támogatás is sokszor csak utólagos. Szerencséjük, hogy az évek alatt olyan fontos szervezetté nőtték ki magukat, akkora háttérrel és tapasztalattal rendelkeznek, hogy általában nagy eséllyel indulnak a pályázatokon. Bár mára több mint 200 tagot számlálnak országszerte, gondot okoz, hogy a valóban aktív tagok száma ettől sokkal kevesebb. Hiába van egy viszonylag komoly felvételi rendszer, mely során szóban és írásban is meg kell mérettetniük a tagjelölteknek tudásukról és elkötelezettségükről, az esetek többségében a lelkesedésük nagyon hamar lankad. A Pillar egyik tagja úgy látja, hogy sokan csak azért jelentkeznek, mert utána jól mutat majd az önéletrajzukban, ugyanis amikor tényleg tenni is kell valamit, szinte két kezén meg tudja számolni, hányan jelentkeznek. Szerinte szigorítani kellene a felvételin abban az értelemben, hogy legyen egy rövid próbaidő, mialatt kiderül, ki az aki igazán komolyan gondolja. http://www.pillar.hu/Magunkról/Történetünk/tabid/90/Default.aspx letöltés: 2008. április 29. 17:01 70

61

A harmadik nehézség, a tagok utánpótlása. Mivel teljesen önkéntes alapon működik, tagjai elsősorban a felsőfokú oktatásban részt vevők. Ők ugyanis azok, akiknek még van elég szabad idejük, és lehetőségük úgy is tevékenykedni, hogy nem származik belőle anyagi hasznuk. Annak érdekében, hogy azért a diákok is tudjanak pénzt keresni, szinte egyedül a Pillar tagok közül kerülnek ki az EUvonal részmunkaidős munkatársai. A diploma megszerzése után azonban főállás mellett már nagyon nehéz, ezért gondoskodni kell az újabb és újabb generációról. Ez volt az egyik motivációja az Európa Kollégium megalapításának.71 A Pillar Európa Kollégiumot 2007 őszén indították el, mely Nyugat-Európában már egy régóta eredményesen működő képzési forma. A Kollégium egy olyan részképzési forma, melyben a hangsúlyt az uniós szakpolitikák gyakorlatorientált megismerése és a hallgatók önkifejezési készségének fejlesztése kapja. Célja, hogy a hallgatóik tudása olyan ismeretekkel bővüljön, amelyet alapképzésben nem szerezhetnek meg, és tagjai ezáltal az Európai Unió szakpolitikáinak sikeres és meghatározó formálóivá váljanak itthon és külföldön egyaránt. A három éves képzés során elsődleges szempont, hogy a magyar felsőoktatási rendszer gyengeségeit „kiküszöböljék”, többek között például azzal, hogy a lexikális ismeretek mellett nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlati tudásra és a készségek fejlesztésére. Ami nagyon ígéretesnek hangzik ezek mellett, hogy a harmadik évben majd lehetőség nyílik arra, hogy addig megszerzett tudásukat külföldi szakmai gyakorlat keretében kamatoztathassák. A tananyag összeállításában nagy segítségükre van a Magyarországi Európa Társaság, mely a tanrend kialakítása mellett a gyakorlatban is kiveszi részét, vagyis több tagja is részt vesz az oktatásban. Mint a legtöbb civil kezdeményezés, a Kollégium is elsősorban anyagi gondokkal küszködik, mely remélem, hamarosan megoldódik. Egy gyakorlati képzésre ugyanis, amely nem „tömeg-képzés” úgymond, véleményem szerint igazán nagy szükség van hazánkban.72

5.4.2 Magyarországi Európa Társaság A Magyarországi Európa Társaság olyan civil szervezet, mely a politikai pártoktól függetlenül próbál bekapcsolódni a közéletben és a szakmai körökben folyó, liberális 71

Jelenlegi és volt Pillar tagokkal folytatott beszélgetés alapján

72http://www.pillar.hu/Projektek/Aktu%C3%A1lis/PillarEur%C3%B3paKoll%C3%A9gium/tabid/396/D

efault.aspx letöltés: 2008. május 4. 13:16

62

demokráciát érintő vitákba. A középpontban az Európai Unió áll, célja, hogy az egységesülő Európa eszméjét támogassa és a közös értékrendet képviselje. Tagjai társadalomkutatók, tanárok, diákok, újságírók.73 A MET elnöke, Hegedűs István saját bevallása szerint, szervezete nem a leginkább polgár-közeli NGO-khoz tartozik, és tevékenységüket tekintve sem az EU kommunikációja, vagy akárcsak népszerűsítése áll a központban. Rendezvényeik, előadásaik nem annyira az utca emberének szólnak, melynek oka, hogy korábban olyan kevesen vettek részt, hogy kicsit elment a kedvük tőle. Megemlítette a Merlin színházban rendezett programokat, melyekre csak azok mentek el, akiket egyébként is érdekelt, ráadásul szinte mindig ugyanazok. Tisztában van vele, hogy az EU alapvetően nem egy izgalmas téma, valószínűleg ez az oka annak, hogy ezek az emberek sem többnyire az „átlagemberekből” kerültek ki, hanem egyfajta elitből. Ma a MET célja elsősorban az, hogy az értelmiséget összefogja. Ennek egyik formája, hogy többnyire a tagok lakásán összegyűlnek, egy meghívott előadó előadást tart, melyet követően klubjelleg szerűen beszélgetnek, vitatkoznak. Tartottak

előadásokat

különböző

főiskolákon,

egyetemeken

országszerte,

konferenciákat, work-shopokat a Közép-Európai Egyetemen (CEU). Azonban egy felsőoktatási intézményben rendezett konferencián, ami ráadásul nagyrészt angolul zajlik, elég korlátozott a résztvevők köre, nem sétál be bárki az utcáról. Ami viszont jó, hogy egy-egy ilyen rendezvényről sajtóhír kerekedhet, ő is nyilatkozott a rádiónak utána, ami viszont már sokkal több embert elér. Azzal szemben viszont már szkeptikus, hogy vajon hányan hallgatnak meg valójában egy ilyen műsort. S problémát jelenthet az is, hogy milyen tudásanyagra épül az új információ, ugyanis egy konferencián vagy egy nyilatkozat alkalmával olyan nyelvezetet, szókincset használnak, melyet feltehetően – többek között - „a vidéki nénikék és bácsikák” nem fognak megérteni. Véleménye szerint Magyarország egy működő demokrácia, ahol sok szó esik mindenféléről, az Európai Unióról is. A többi, régi demokráciában is úgy működik, hogy egy-egy téma esetleg felkapott lesz, akár kampánytémává is válik, míg mások megmaradnak szűkebb körben. Ami elszomorítja viszont, hogy ha valami vita tárgyává is válik Magyarországon, alacsony a színvonala, s reménykedik, hogy ez nőni fog. A http://www.europatarsasag.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=5&Itemid=5 letöltés: 2008. május 10. 20:29 73

63

társaság tevékenységei közé tartozik, hogy nyilatkozatokat adnak ki, bírálnak világpolitikai eseményeket vagy éppen magyar politikusokat, s ezek megtalálhatók a honlapukon. Adott esetben ezeket publikálják például az Élet és Irodalomban, nem azért, hogy mindenkihez eljusson, mert tisztában vannak vele, hogy úgy sem fog eljutni mindenkihez. Együttműködnek a Pillar által létrehozott Európa Kollégiummal, mely tavaly ősszel indult. Segítenek a tanrend összeállításában, a tanárok kiválasztásában, s MET tagok is részt vesznek az oktatásban. Ezek mellett elindítottak egy sorozatot Európai Mestermunkák címmel, szerveztek civil szervezetek számára brüsszeli továbbképzést, s jelenleg a kollégiumi diákok számára pályáznak tanulmányi utat a brüsszeli uniós intézményekbe.74 Véleményem szerint attól, hogy nem feltétlenül mozgalmibb szerv a Magyarországi Európa Társaság, s fő tevékenységük nem az unióról való tájékoztatás, igenis nagyon fontos szerepet tölthetnek és töltenek be az ország és az integráció életében. Ha közvetlenül esetleg nem is, de közvetten – például nyilatkozataikkal – hozzájárulnak ahhoz, hogy szélesebb körű legyen a tájékoztatás. S mint azt már többször említettem, szerintem az unió megítélése és megértése szempontjából nagyon fontos szerepe van az oktatásnak, így előadásaik mindenképpen sokat számítanak és nélkülözhetetlenek a sokoldalú tájékoztatás tekintetében.

74

Hegedűs Istvánnal készített interjú alapján

64

6

Az emberek véleménye az Európai Unióról és uniós tájékoztatásról

6.1 Vélemények a Szonda Ipsos és az Eurobarometer felmérések szemszögéből Az EU-tagság mellett voksolók aránya alig változott 2000 és 2006 között, legalábbis ez derül ki a Szonda Ipsos által készített 2006-os közvélemény kutatásból. A megkérdezettek 65 százaléka állította 2000-ben és 2003 tavaszán, hogy Magyarország EU-csatlakozása mellett voksolna, s 62 százalék újra igennel szavazott volna 2006-ban. A 2004-es csatlakozás azonban fordulópont volt a vélemények alakulásában: míg előtte a döntően támogató hozzáállás mellett inkább bizonytalanság volt a jellemző, s az egyértelmű elutasítás csak egy kisebb csoportra korlátozódott, addig a csatlakozást követően a helyzet valamelyest megfordult. Még mindig a támogató vélemények vannak előtérben, azonban a bizonytalanok helyett egyre erősebben jelennek meg az uniós tagságot kimondottan ellenzők, elutasítók. A felmérés szerint, az EU-ról kialakított lakossági kép romlott a csatlakozás óta, s a közvélemény negatívabbá vált. A megkérdezettek többsége többé-kevésbé csalódott az uniós tagságban: s bár 2006-ban a nagyon csalódott csoport csak 9 százalék volt, azonban a népesség 43 százaléka érzett enyhe csalódást, mert többet várt volna. Ha a kettőt összeadjuk, a megkérdezettek több mint fele valamennyire csalódott, s ezért elsősorban a kormányt, másodsorban az EU-t hibáztatták. Ha nem csak Magyarországot vizsgáljuk, hanem az egész integrációt, akkor az Eurobarometer 2007-es közvélemény kutatásában azt láthatjuk, hogy a magyarok nem látják rosszabb színben az uniót, mint más tagországok lakói. A munkanélküliség például Magyarországon és uniós szinten is első a problémák között, bár összességében kevesebben jelölték meg a felmérésben résztvevők (27 %), mint itthon (41%). S az első négy probléma között szerepel mindkét esetben az infláció és az egészségügy kérdése. Az Eurobarometer felmérése szerint közel azonos azok aránya, akik szerint jó vagy semleges EU-tagnak lenni, s 17 százalék látta úgy, hogy rossz dolog. Bebizonyosodott az is, hogy a fiatalok az iskolázottabb emberek pozitívabban értékelik az uniós tagságot, mint a kevésbé iskolázott magyarok, illetve az idősek. A Szonda Ipsos kutatása rávilágított arra is, bár a kérdezettek közel 60 százaléka inkább fontosnak tartja az Európai Unió működésével kapcsolatos információkat, a válaszadók kétharmada mégis tájékozatlannak tartja magát uniós kérdésekben. (Az Eurobarometer felmérései szerint szinte már hagyományos, hogy a magyarok alacsonynak ítélik uniós 65

tájékozottságukat, miközben a kvízek során rendre jobban szerepelnek, mint az uniós átlag.) Azok, akik fontosnak tartják, hogy tájékozottak legyenek az uniós ügyekben, többnyire nem közvetlen érintettségük, munkájuk vagy tanulmányaik miatt teszik ezt, hanem azért, mert az EU-hoz tartozunk és az EU döntései minket is érintenek. Akik egyáltalán nem vagy kevésbé fontosnak tartották, hogy tájékozottak legyenek e téren, közömbösségüket a bevonódás hiányával magyarázták, s hogy úgy sincs beleszólásuk. Az okok között szerepelt még az is, hogy túl távolinak érzik az EU problémáit, illetve, hogy nem is értik az EU működésével kapcsolatos információkat. Ezeket az adatokat támasztja alá a 2007-es Eurobarometer kutatás is, melyben a válaszadók 64 százaléka nem értett egyet azzal az állítással, mely úgy szólt: a véleményem/szavazatom számít az Európai Unióban. Valamint a kérdezettek 60 százaléka nem érti, hogyan működik az unió. A Szonda Ipsos felméréséből az derül ki, hogy az emberek a politika és a média felelősségének tartják az EU-tájékoztatást. A megkérdezettek 56 százaléka úgy gondolta, hogy a politikusoknak többet kellene beszélniük az EU-val kapcsolatos dolgokról. (Ezen a téren szerintem mára változott a helyzet, s az emberek egyre kevésbé hisznek a magyar politikusoknak, szinte kezd kialakulni az a vélemény, mely szerint: a politikusok úgyis szépítenek a dolgokon, a maguk malmára hajtják a vizet, és az unió csak újabb lehetőség a lopásra. Egyelőre az embereknek nagyobb az unióba és az uniós intézményekbe vetett bizalmuk, mint a hazai politikai életbe. Az Eurobarometer 2007es felmérése szerint, míg a nemzeti kormánynak a magyar válaszadók mindössze 21 százaléka szavazott bizalmat, addig 60 százalékkal az EU áll a bizalmi lista élén. Erre nagyon kellene vigyázni, hogy véletlenül se csorbuljon meg!) Azonban még mindig a médiának szánnák a legnagyobb szerepet, azon belül is a televíziónak. Az Eurobarometer felmérése során megkérdezettek mintegy harmada szerint növelni lehetne a televízióban az EU-ról szóló híreket. (Bár elgondolkodtató, hogy a csak a válaszadók

fele

támogatásokkal,

bízik

a

televízió

pályázatokkal,

nyújtotta

munkavállalási

tájékoztatásban.) és

tanulási

Leginkább

a

lehetőségekkel,

a

fejletlenebb térségek felzárkóztatásával kapcsolatos hírek érdekelték a Szonda Ipsos által kérdezetteket. A lakosság 13 százaléka szerint a tájékoztatással az a probléma, hogy rossz a kommunikáció módja: egy részről nem elég érthető, más részről nem elég érdekes a tájékoztatás. A válaszadók 8 százaléka szerint pedig a tartalmi részével van a gond, vagyis nem a megfelelő információk jutnak el a lakossághoz. Gyakori válasz volt 66

az is, hogy tulajdonképpen az egyik legfőbb probléma az, hogy az emberek nem érdeklődnek az unió iránt. Az okok között 2 százalékkal az idő hiánya jelent meg, másik 2 százalék szerint pedig az a baj, hogy az emberek nem érzik magukénak az uniót. A tájékoztatás módját tekintve a válaszadók elsősorban a „hétköznapi emberek” véleményére kíváncsiak, például az EU tagállamokban élők, dolgozók, tanulók beszámolóira, és csak másodsorban támaszkodnának a szakértőkre.75

6.2 Saját meglátások Az Európai Unióról és az uniós tájékoztatásról kialakult véleményeket vizsgálva én magam is végeztem egy kisebb kutatást 2008 tavaszán, mely során 100 ember töltette ki az általam készített kérdőívet. A kor szerinti eloszlást a következő grafikon szemlélteti:

Kor szerinti megoszlás

5% 0%

15%

18 év alatt 46%

18-30 30-40 40-50

12%

50-60 22%

60 felett

7. ábra: Kor szerinti megoszlás Az emberek 51 százaléka úgy érezte, megfelelően volt tájékoztatva a csatlakozás előtt, azonban közel ugyanennyi azoknak az aránya (49%), akik úgy érezték, nem kaptak megfelelő információt. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy túlzottan leegyszerűsített volt a kampány, jobban mondva sokkal inkább volt csak kampány, mint tájékoztatás. Hegedűs István, a MET elnöke szerint az volt alapvető probléma (s ez még máig nem oldódott meg), hogy elmaradt az unió komplex bemutatása, csak magyar álláspontra korlátozódott. Nincs összeurópai képünk, s ez nem csak a polgárokra jellemző, hanem sok szakértőre és politikusra is: „magyar szemüvegen” keresztül nézzük az eseményeket.

Szonda Ipsos: Az Európai Unió és Magyarország uniós tagsága a magyar közvéleményben, 2006; Eurobarometer 68: Közvéleménykutatás az Európai Unióban, 2007

75

67

Kíváncsi voltam, hogyan értékelik az emberek uniós tagságunkat, mit gondolnak mennyire van hatással életükre és az ország helyzetére. A válaszok kicsit megleptek. Ugyanis a válaszadók 45 százaléka úgy érzi, európai uniós tagságunk egyáltalán nincs hatással személyes helyzetére, 65 százalék volt viszont azoknak az aránya, akik szerint az ország fejlődését segíti. Tehát ha az egyének életét nem is befolyásolja közvetlenül a tagság, az ország számára összességében előnyös – így látják legalábbis az általam megkérdezettek. Közel azonos arányban van az a tábor, mely szerint rossz hatással van az unió a személyes életükre (23%) és az ország helyzetére (26%). A jövőt tekintve azonban meglepően optimisták az emberek (pedig a legtöbb felmérésből az derül ki, mennyire pesszimisták a magyarok), és több mint 50 százalékuk úgy gondolja, jó EUtagországnak lenni, és helyzetük javulni fog az EU-nak köszönhetően. A „nem” válaszok aránya valamivel kevesebb a saját felmérésemben, mint az Eurobarometer által készített felmérésben, ez adódhat abból, hogy nekem nem volt lehetőségem egy akkora szabású kutatást elvégezni. Ami viszont érdekességként megfigyelhető meg még így is, hogy kétszer akkora azoknak a tábora, akik szerint jó tagnak lenni, mint akik szerint semleges. Ez megerősíti valamelyest az Eurobarometer megállapítását, miszerint a fiatalok pozitívabban értékelik az uniós tagságot, ugyanis a kérdőívemre válaszolók 46 százaléka 18 és 30 év közötti, valamint további 22 százalék 30 és 40 év közötti. (S lehet ez helyi sajátosság is: a válaszadók többsége a fővárosban és annak vonzáskörzetében él, illetve Nógrád megye legdélibb részén.) Érdekelt, hogy melyek azok pozitívumok és negatívumok, amiket a polgárok az uniónak köszönhetnek. Annak érdekében, hogy ne befolyásoljam a válaszokat, a kérdés teljesen nyitott volt: azt kértem, soroljanak fel maximum 3 jó dolgot és 3 rosszat, ami az EU-nak köszönhető. A kiértékelés persze így nehezebb lett, s talán kevésbé pontos a mérés, viszont sokkal jobban tükrözi azt, amit valóban gondolnak a megkérdezettek. Az átláthatóság érdekében a válaszokat csoportokba rendeztem, s elsősorban arra koncentráltam, melyek azok a témakörök, amelyek a leggyakrabban előfordultak. A pozitívumok esetében négy fő csoport különítettem el: 1, támogatások és pályázatok 2, munkalehetőségek és szabad munkaerő áramlás 3, schengeni övezet és szabad utazás 4, közös valuta, vagyis az euró. Minden második válaszadónak az uniós támogatások és pályázatok jutottak az eszébe, s ez az adat szerintem magáért beszél. Hegedűs István szerint a ’90-es évek első felében sokkal jellemzőbb volt az nyugathoz való tartozás

68

érzése, hiszen a rendszerváltás egy történelmi fordulat volt. Később azonban egyre erősödött a közvéleményben, hogy a csatlakozás döntő értelme, mennyi pénzt fogunk kapni. S ami ezt tovább fokozza, hogy még a köztévében is, a csatlakozási évforduló alkalmából elhangzott összefoglalóban is elsődleges szempontként az hangzott el, mennyi pénz jön az uniós költségvetésből.76 A jó dolgok említésénél többen feltételes módban fogalmaztak: például, hogy jó lenne a szabad munkavállalás, ha megvalósulna és jó lenne a támogatás, ha „nem nyúlnák le”. Mint ahogyan a csatlakozási tárgyalások elhúzódásánál sem kaptak magyarázatot az emberek, úgy érzem, ez a fajta felvilágosítás ma is elmarad. Valamint újra előkerül az a probléma, hogy a magyarok nem bíznak a kormányban, illetve a politikában. Mindezek mellett megemlítették még egyes szabályozások, szigorítások jótékony hatását például a környezetvédelem esetében és az élelmiszerek biztonsága érdekében. S bár a fejlettebb nyugathoz való tartozás érzése már eltűnőben (talán mert nem értük utol őket egyik napról a másikra), azért vannak, akik úgy érzik, az uniós tagság egyfajta presztízst jelent, mely során hazánk megítélése is javult. A negatívumok esetében sokkal szélesebb a paletta. Legtöbbször az inflációt és a drágulást említették, valamint míg egyesek várják az eurót, mások félelmeiket mutatták ki. Dolgozatom korábbi részében már kitértem arra, hogy milyen fontosnak tartom a téma aktualitását, hisz Szlovákia euró-övezethez történő csatlakozása valamelyest nálunk is felkavarták a kedélyeket. „Kezembe akadt” az Európai Bizottság által kiadott kis tájékoztató füzet, mely azt vizsgálja, okozott-e áremelkedést az euró bevezetése, s próbálja feltárni a valóság és a benyomások között feszülő ellentéteket. Egy ilyen brosúra kiadása jó ötlet lenne, ha egy részről a hétköznapi emberek számára is hozzáférhető helyen lenne (én ugyanis az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének irodájában bukkantam rá), más részről, ha a hétköznapi emberek számára érthető módon lenne felépítve, megfogalmazva. Az árak stabilitását biztosító alacsony infláció „megvitatása” után ugyanis a következő címecske: a harmonizált fogyasztói árindex alakulása… Természetesen jó dolog, ha tényekkel támasztjuk alá magyarázatunkat, de az én meglátásom az, hogy akik tisztában vannak a közgazdasági fogalmak jelentésével, valószínűleg azt is jobban átlátják, hogyan alakul és mi befolyásolja az inflációt. Tehát ha kiakadunk a polgárok számára egy tájékoztatót, akkor igenis figyeljünk oda a nyelvezetre, s ha már az átlagos fogyasztói ár-index kifejezés 76

Hegedűs Istvánnal készített interjú alapján

69

semmiképpen sem hagyható el, legalább vegyük a fáradtságot, hogy elmagyarázzuk, mi is az tulajdonképpen. Sok „voksot kapott” a rossz dolgok felsorolásakor a magyar mezőgazdaság helyzete, sokan úgy gondolják, az unió és annak szabályozásai teszik tönkre a mezőgazdaságot, valamint rossz hatással van az iparra is. Többen úgy vélik, túl nagyok az elvárások, túl sok a felesleges szigorítás és adminisztráció, mely számos ember és vállalkozás helyzetét szinte ellehetetleníti: „a megfelelési kényszer tönkreteszi az országot”. Az uniót kimondottan hátrányosnak ítélték a kis- és középvállalkozások szemszögéből, s valamilyen szinten az uniótól várnák a „multinacionális cégek uralmának korlátozását”. S bár páran megemlítették, hogy a nagyobb termék választék és a verseny kedvez a fogyasztónak, a többség mégis inkább negatívumnak ítéli a magyar termékek háttérbe szorulását, s nem bíznak a hazánkba beáramló tömegcikkek minőségében. A szabad munkaáramlást és a külföldi munkavállalást a legtöbben pozitívumnak látják, azonban itt is megjelennek a félelmek, hogy a nyugati országok „elszívják” a fiatal, képzett munkaerőt: ami pozitívum az egyéneknek, negatívum az országnak. Ezek mellett előtérbe került az a talán már általánosnak mondható nézet, hogy az ország feladja szuverenitását, saját nemzeti érdekei háttérbe szorulnak, Magyarország ki van szolgáltatva a nagyoknak.

S

ezekkel a véleményekkel

két korábban már

megfogalmazott probléma visszatér. Az egyik, hogy a csatlakozáskor elmaradt tájékoztatás – az unió intézmény rendszerének és döntéshozatalának bemutatása – máig problémát okoz, tehát valóban szükség arra, hogy nagyobb szerepet kapjon az Európai Unió az oktatásban. A másik pedig, hogy most már tényleg itt az ideje annak, hogy a politikusok és az ország vezetése ne többes szám harmadik személyben beszéljen az unióról. A kutatásomban nem csak a kialakult véleményeket vizsgáltam, hanem azt is, mennyire érdekeltek az emberek az uniós ügyekben, hol tájékozódnak leggyakrabban, és elégedettek-e a tájékoztatás tartalmával. Száz megkérdezettből 76 azt állította, érdeklik az uniós szinten történő események. Arra a kérdésre, hogy hol tájékozódnak, meglepő módon nem a televízió volt a legtöbbet említett forrás, hanem az internet.

70

Ismeretszerzési források

33%

40%

tv rádió újság net

6% 21%

8. ábra: Ismeretszerzési források Ez szintén köszönhető a főváros adta lehetőségnek, ott ugyanis a legnagyobb az internet penetráció, illetve annak, hogy a 25 és 34 év közöttiek 52 százaléka rendszeresen internetezik, míg 50 év felett például ez az arány mindössze 14 százalék.77 A tájékoztatás milyenségével azonban nincsenek megelégedve az emberek, többen gondolják úgy ugyanis, hogy nem megfelelő a tájékoztatás. S míg az uniós hírek érdeklik a válaszadókat, a megkérdezettek többsége, 56 százalék jelenleg nem érdekelt az uniós pályázatokban. (Bár ez volt az egyik legtöbbet említett pozitívum.)

Javult az EU kommunikációja a csatlakozás óta?

4% 37%

igen nem rosszabb

59%

9. ábra: EU kommunikáció Az emberek közel 60 százaléka úgy gondolja, nem javult az EU kommunikációja a csatlakozás óta, viszont csak mindössze 4 százalék szerint lett rosszabb. Így is érdemes http://einclusion.hu/2008-03-13/internet-penetracio-2007-ii-felev/; http://www.nrc.hu/aktualis?page=details&news_id=403 letöltés: 2008. május 2. 16:03 77

71

azonban elgondolkodni az arányokon, hiszen az uniós intézmények felismerték, hogy javítani kell az EU és a polgárok közötti kommunikációs, számos intézkedést is hoztak ennek érdekében, a megkérdezettek még sem érzik, hogy javult volna. Úgy tűnik, a lehetőségek és az intézkedések nem állnak összhangban az igényekkel. (Erre volt példa az NFÜ reklám filmje is.) Hozzáállás az uniós témájú eseményekhez 22%

2% 44%

32% Nem érdekelnek az uniós ügyek, ezért elkapcsolom/ellapozom, ha erről van szó. Nem érdekelnek komolyabban az uniós ügyek, de meghallgatom/elolvasom, ha belebotlom. Érdekelnek az uniós ügyek, de nincs megfelelő tájékoztatási fórum. Érdekelnek az uniós ügyek, és úgy gondolom, megfelelő a tájékoztatás.

10. ábra: Érdeklődés

Bár egy korábbi kérdésre az válaszadók 76 százaléka azt válaszolta, érdeklik az uniós szinten történő események, ha másként tesszük fel a kérdést, árnyaljuk a válaszokat, a helyzet is kicsit másként fest. A fenti ábrán jól látszik, hogy az emberek közel fele igazából csak akkor foglalkozik az uniós ügyekkel, ha belebotlanak, s nem nagyon tesznek erőfeszítést, hogy ők maguk utána járjanak az információnak. Illetve sokan úgy gondolják, hogy nincs is megfelelő fórum. Véleményem szerint nagyon sok lehetőség van már arra, hogy az emberek tájékozódjanak. A probléma inkább az, hogy vagy nem tudnak róla, vagy számukra az a fórum nem megfelelő. S itt megint csak előtérbe kerül a kereslet és a kínálat összhangja, mely úgy tűnik, nagyobb odafigyelést igényelne.

72

7

Zárszó

Összességében arra az eredményre jutottam vizsgálódásom és kutatásom során, hogy szinte példa nélküli, amit az Európai Unió próbál megtenni annak érdekében, hogy kommunikációját javítsa és népszerűsítse önmagát. Az uniós kommunikáció, azon belül a tájékoztatás, a visszacsatolás befogadása, a következtetések levonása és beépítése a mindennapokba óriási feladat, hiszen nagyon sok lakosról van szó, sokféle nemzetről. S bár szinte lehetetlennek tűnik, hogy mindez hatékonyan megvalósuljon, törekedni kell rá, mert nem hiábavaló. A magyarországi szervezetek uniós kommunikációját tekintve – bár ez nagyrészt érvényes lehet az egész unióra – úgy gondolom, az egyik legfontosabb, hogy nyelvezetének bonyolultságán javítson. Összetett szervezet az Európai Unió, így összetett a működése is, azonban meg kell találni a módját, hogy hiteles és érthető legyen a bemutatása. A reklámok és a kampányok folyamán oda kell figyelni, hogy ne egyszerűsítse le túlzottan a lényeget. Az oktatás esetében, illetve a különböző cikkek, kiadványok megfogalmazásánál, nyilvános beszédeknél pedig arra kell nagyobb figyelmet fordítani, hogy ne legyen túl komplikált, hanem követhető legyen a szakzsargonban és az uniós politikákban kevésbé járatosak számára is. Itt még egyszer megemlíteném, hogy meglátásom szerint nagyobb hangsúlyt kellene kapnia az uniónak az oktatásban, azon belül is már a középiskolákban, gimnáziumokban, melyben nagy felelősségük lenne a tanároknak. (Nem arra kellene összpontosítaniuk elsősorban, hogy milyen évszámok vannak, milyen felsorolások, hanem az átfogó, érthető bemutatásra, gyakorlatias dolgokra, tapasztalatokra.) E mellett megfontoltabb és alaposabb tájékoztatásra lesz szükség az euró bevezetése kapcsán, mint a csatlakozás előkészítése során volt. Az euró alapvetően (köz)gazdasági ügyeket érint, mely sok ember számára távoli és megfoghatatlan, ezért nagyon fontos, bemutatása polgár-közelibb és közérthetőbb legyen. Ennek érdekében fel lehet használni azoknak a tagállamoknak a tapasztalatait, melyek már régen bevezették, de még érdekesebbek lehetnek számunkra az újonnan csatlakozott országok tapasztalatai. Valamint mindenképpen a hétköznapibb megfogalmazásra kell törekedni mind a nyomtatott tájékoztató anyagok, mind a szóbeli tájékoztatás esetében. Végül pedig a média szerepéről írnék néhány szót. Mivel az emberek többsége szinte csak akkor találkozik az uniós hírekkel, ha éppen az megy a tévében, vagy véletlenül 73

odalapoz az újságban, ezért fontos, hogy a gyakorlati, mindennapi életüket érintő változásokról, döntésekről több szó essen, elsősorban a televízióban. Tény, hogy sokakat nem érdekelnek annyira az uniós események, hogy utána járnak (már csak azért se, mert nem minden hír vagy döntés érinti őket), vagy hogy elmenjenek uniós programokra. Azonban nem szabad annyival elintézni, hogy elég a megfelelő fórumot biztosítani azok számára, akiknek több információra van szükségük és igényük. Bár meglátásom szerint a legtöbb információt tekintve ez is elég lenne, de vannak kivételek. Az érdektelenség, az igény hiánya adódhat ugyanis abból is, hogy nem érzik magukat uniós polgárnak, nem érzik, hogy véleményük számítana. Saját, személyes tapasztalatom a legfőbb oka annak, amiért javaslom, hogy az uniós hírek több teret kapjanak a televízióban, azon belül is a három legáltalánosabb csatorna műsorain belül. Vidéken nőttem fel, családom, ismerőseim nagy része ma is ott él. Bár a környéken egyre nő az internet hozzáférés, még mindig nem jellemző, hogy a világhálón tájékozódnának az emberek. Különösen azok, akik földművelésből élnek (bár hazánkban ez visszaszorulóban van), vagy akiknek nagyobb családjuk van, nem csak azért nem tájékozódnak a televízión kívül máshol, mert nincs igényük, hanem mert egyszerűen idejük nincs rá. Azonban vacsora alatt ők is bekapcsolják a televíziót, megnézik a híradót vagy éppen az oknyomozó riportokat, tényfeltáró műsorokat. Ha ilyen megközelítésűek és feldolgozásúak lennének az unióról szóló műsorok; ha megszólaltatnák azokat (legyen kis hazánk polgára vagy az unióé), akik hasonló nehézségekkel küszködnek, de találtak megoldást a problémáikra; ha az eseményeket, döntéseket vagy akár az unió intézményeinek működését gyakorlatibb oldalról és érthetőbben mutatnák be, véleményem szerint igenis nagyobb lenne a kereslet. S bár valószínűleg így se lenne akkora a nézettség, mint egy valóság show esetében, azonban meg kellene tanulnunk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem az anyagi haszon a legnagyobb nyereség.

74

8

Irodalomjegyzék

Felhasznált irodalom: 

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Uniról (25-47); Budapest, 2005



Közösségfejlesztők Egyesülete: Gondolkodjunk a demokráciáról; Budapest, 2000



Arisztotelész: Politika; Gondolat Kiadó, Budapest, 1984



Közösségfejlesztők Egyesülete: Gondolkodjunk a demokráciáról; Budapest, 2000



Hudecz Gergely tanulmánya: Demokrácia és demokratizálódás; in: Kül-világ folyóirat , IV. évfolyam, 2007/2. szám



Györkös Péter: Mennyire demokratikus az Európai Unió c. cikkének feldolgozása alapján; in: Európai Tükör, 2006/12



Szabó Miklós: Kommunikáció általában és jogban; Miskolc, 2002



T. Molnár Gizella: Bevezetés az emberi kommunikáció történetébe (8-15); Szeged, 2000



Chris Roebuck: Hatékony kommunikáció (8-13); Scolar Kiadó, 2000



M. Deutsch:A csoport kialakulása; In: Szabó Miklós: Kommunikáció általában és jogban; Miskolc, 2002, 96. o.



Max Weber: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológiai alapvonalai; In: Szabó Miklós: Kommunikáció általában és jogban; Miskolc, 2002, 98. o.



Karel

Govaert

és

Agata

Berdys

interjúja

Margot

Wallströmmel,

a

kommunikációért felelős biztossal; in: Európai Gazdasági és Szociális Bizottság; 2006. március 

Optem közvélemény kutató ügynökség 2001-es felmérése 24 országban az Európai Bizottság megbízásából: Az Európai Unióról élő kép, attitűdök és elvárások – általános jelentés, rövidített, magyar változat



Az Európai Közösségek Bizottsága: Fehér könyv az európai kommunikációs politikáról; Brüsszel, 2006.02.01.



Losonczi Lívia: Made in Europe – Az EU új kommunikációs statégiája (70-95); in: Európai Tükör,2006/6 75



1043/2004. (V.7.) Korm. határozat az EU Kommunikációs Közalapítvány megszüntetéséről



Szonda Ipsos: Az Európai Unió és Magyarország uniós tagsága a magyar közvéleményben, 2006; Eurobarometer 68: Közvéleménykutatás az Európai Unióban, 2007



Az EUvonal sajtó részére készített összefoglalója és az EUvonal munkatársaival készített interjú alapján

Internetes források 

http://www.euroastra.hu/node/12464 letöltés: 2008. május 1. 19:50



http://eutanora.euvonal.hu/texts.aspx?show=1&id=9 letöltés: 2008. március 19. 17:01



http://www.euroastra.hu/node/12464 letöltés: 2008. május 1. 19:58



http://www.euractiv.com/en/opinion/eu-communication-policy/article-117502; http://www.euractiv.com/en/opinion/wallstrom-presents-50-actions-professionalise-eucommunication/article142875; http://www.euractiv.com/en/opinion/plan-place-member-states-deliver/article-145799 letöltés dátuma: 2008. március 2. 10:23



D-terv

2006-2007

A

polgárok

projektjei

zárókonferencia

–

Brüsszel

http://ec.europa.eu/commission_barroso/wallstrom/pdf/open_letter_hu.pdf letöltés: 2008. április 25. 09:13 

http://ec.europa.eu/commission_barroso/wallstrom/pdf/com_2008_158-4summary_hu.pdf letöltés: 2008. április 27. 11:42



http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/08/487&format=HTML&a ged=0&language=HU&guiLanguage=en letöltés: 2008. április 25. 12:21



http://forums.ec.europa.eu/debateeurope/ letöltés: 2008. április 4. 13:01



http://www.euractiv.com/en/pa/blogs-filling-eu-communication-gap/article-164717 letöltés: 2008. április. 4. 19:41



Kálmán Zsuzsa: Beszélni nehéz: az EU és a kommunikáció – Tudósítás a 2005-ös Közép-Európa Egyetem EU-kommunikációval foglalkozó rendezvényéről 76

http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/140/1/36/ letöltés: 2008. április 27. 23:04 

http://ec.europa.eu/news/eu_explained/080425_2_hu.htm; letöltés: 2008. április 27. 22:22



http://www.youtube.com/watch?v=wJIcpaFjlRs letöltés: 2008. április 27. 22:42



http://www.jogiforum.hu/hirek/16761 letöltés: 2008. május 1. 15:48



http://www.center.hu/archivum/hirek/2002_11/megalakult_az_eu_kommunikacios.html letöltés: 2008. május 1. 16:07



Hegedűs István: Csatlakozás, népszavazás, alkotmányozás, európai választások http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_01_tavasz/07_csatlakozas letöltés: 2008. május 1. 18:49



Nemzeti Fejlesztési Ügynökség http://www.civil.info.hu/modules.ngo?name=News&file=article&sid=1726 letöltés: 2008. május 1. 22:00



http://yummie.hu/archives/2008/01/02/uj-magyarorszag-nem-lesz-hanem-mar-vanbenned-van/ letöltés: 2008. május 2. 07:59



http://fontosdolgok.blog.hu/2007/11/30/uj_magyarorszag_benned_van letöltés: 2008. május 2. 08:25



http://www.youtube.com/watch?v=Dqsl14xKEeY letöltés: 2008. május 2. 08:58



http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/F5AA0E77-31AF-43D0-8C10705EA6EE0842/0/EUstratteljes0801.pdf; http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulugyminiszterium/A_Kulugyminiszte riumrol/Szervezeti_felepites/Dr_Goncz_Kinga_titkarsaga/komm_kozkapcs/kommunika cio_kozkapcs.htm letöltés: 2008. május 2. 16:11



http://www.agrotrend.hu/cgibin/agrotrend/index.cgi?view=ck&tID=415&nID=13112&nyelv= letöltés: 2008. május 3. 9:23



http://www.revitatv.hu/hirek/hirado/4239,egyetemes-europa.html; Pócs Balázs: Házhoz gurul az Unió; in: Népszabadság Online http://nol.hu/cikk/481134/; 77

http://www.euvonal.hu/index.php?op=egyetemeseuropa letöltés: 2008. május 3. 9:31 

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének hivatalos honlapja http://ec.europa.eu/magyarorszag/about_us_hu.htm letöltés: 2008. május 2. 16:51



http://www.europarl.europa.eu/budapest/161/bud7070eu9629.htm letöltés: 2008. május 2. 17:29



http://ec.europa.eu/magyarorszag/news/20080430_europai_utcafesztival_2008_hu.htm letöltés: 2008. május 2. 17:49



http://ec.europa.eu/magyarorszag/information_services/citizens/team_europe/index_hu. htm letöltés: 2008. május 04. 14:56



http://www.pmtkht.hu/eip/ letöltés: 2008. május 11. 16:59 http://www.nonprofit.hu/eu/erdekkepviselet/egy;



Dél-Alföldi

Regionális

Civil

Portál:

http://www.civil.d-

alfold.hu/modules/faq/index.php?myfaq=yes&id_cat=8&categories=Civil+szervezetek +az+EU-ban&PHPSESSID=6672c53dbef585ed487cd3412c51bade letöltés: 2008. április 23. 14:23 

http://www.euvonal.hu/?op=konferencia_ajanlasai letöltés: 2008. április 23. 15:18



http://www.pillar.hu/Magunkról/Történetünk/tabid/90/Default.aspx letöltés: 2008. április 29. 17:01



http://www.pillar.hu/Projektek/Aktu%C3%A1lis/PillarEur%C3%B3paKoll%C3%A9gi um/tabid/396/Default.aspx letöltés: 2008. május 4. 13:16



http://www.europatarsasag.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=5&Item id=5 letöltés: 2008. május 10. 20:29



http://einclusion.hu/2008-03-13/internet-penetracio-2007-ii-felev/; http://www.nrc.hu/aktualis?page=details&news_id=403 letöltés: 2008. május 2. 16:03

Interjúk és egyéb források 

Az EUvonal munkatársaival készített interjú alapján 78



A 2007-es Európa Napi, parlamenti konferencia alapján (hanganyag)



Együtt – sokfélén konferencia a Parlamentben, 2008. május 9-én



Beszélgetés dr. Kenézi Győzővel



Hegedűs Istvánnal készített interjú alapján



Jelenlegi és volt Pillar tagokkal folytatott beszélgetés alapján

79

9

Ábrajegyzék

1. ábra: Benned van

.............................................................................................................................................44

3. ábra: Utcafesztivál

4. ábra: Kultúrák randevúja................................................................................53

5. ábra: EUvonal 1.

6. ábra: EUvonal 2......................................................................................................58

7. ábra: Kor szerinti megoszlás..............................................................................................................................67 8. ábra: Ismeretszerzési források .........................................................................................................................71 9. ábra: EU kommunikáció.......................................................................................................................................71 10. ábra: Érdeklődés ...................................................................................................................................................72

80

10 Mellékletek Kérdőív az Európai Unióval kapcsolatos tájékoztatásról A kérdőív kitöltésekor, kérem, amennyire csak lehet, törekedjenek az objektív, (lehetőleg politikamentes) értékelésre! Ez a kérdőív az Európai Unió és a magyar állampolgárok viszonyát vizsgálja. Köszönöm!  1, Kor 18 év alatt:



40 – 50:



18 – 30:



50 – 60:



30 – 40:



60 felett:



2, Megfelelően volt-e tájékoztatva az Európai Unióról a csatlakozás előtt? igen:



nem:



3, Hogyan befolyásolja az EU az Ön személyes életét? Jó hatással van rá:



Rossz hatással van rá:



Nem befolyásolja:



4, Hogyan befolyásolja az EU az ország helyzetét, kilátásait? Segíti az ország fejlődését:



Hátráltatja az ország fejlődését:



Nincs rá hatással:



5, Lát esélyt a jelenlegi helyzetének változására a jövőben az EU-nak köszönhetően? igen, pozitívan:



igen, negatívan:



nem:



6, Ön szerint jó EU-tagországnak lenni? igen:



semleges:



nem:



7, Soroljon fel 3 jó dolgot, ami az EU-nak köszönhető: 1, 2, 3, 81

8, Soroljon fel 3 rossz dolgot, ami az EU-nak köszönhető: 1, 2, 3, 9, Érdeklik Önt az uniós szinten történő események? igen:



nem:



Ha igen, hol tájékozódik leggyakrabban: Megfelelő a tájékoztatás?:

igen:



nem:



nem:



10, Érdeklik Önt az uniós pályázatok és lehetőségek? igen:



nem:



Ha igen, hol tájékozódik leggyakrabban: Megfelelő a tájékoztatás?:

igen:



11, Javult az Európai Unió kommunikációja, tájékoztatása a csatlakozás óta? igen:



nem:



nem:



rosszabb lett: 

12, Hívta már az EU-vonalat? igen:



Ha igen, megfelelő tájékoztatás kapott: igen:



nem:



13, Melyiket érzi leginkább igaznak Önre nézve (1-et válasszon a lehetőségek közül): - Nem érdekelnek az uniós ügyek, ezért elkapcsolom/ellapozom, ha erről van szó.  - Nem érdekelnek komolyabban az uniós ügyek, de meghallgatom/ elolvasom, ha belebotlom.  - Érdekelnek az uniós ügyek, de nincs megfelelő tájékoztatási fórum.  - Érdekelnek az uniós ügyek, és úgy gondolom, megfelelő a tájékoztatás. 

82

1. táblázat 2. Megfelelően volt tájékoztatva az EU-ról csatlakozás előtt?

1. Kor

18 év alatt

18-30

30-40

40-50

50-60

60 felett

igen

nem

0%

46%

22%

12%

15%

5%

51%

49%

3. Hogyan befolyásolja az EU az Ön személyes életét?

jó hatás rossz hatás 32%

4. Hogyan befolyásolja az EU az ország helyzetét?

5. Változás az EU-nak köszönhetően a jövőben?

nem befolyásol

segíti

hátráltatja

nincs hatás

igen, +

igen, -

nem

igen

nem

semleges

45%

65%

26%

9%

53%

11%

36%

57%

13%

29%

23%

6. Jó EU-tagnak lenni?

2. táblázat 9. Érdeklik az Uniós események?

Megfelelő a tájékoztatás?

Hol tájékozódik?

igen

nem

tv

rádió

újság

net

egyéb

76%

23%

31%

6%

20%

38%

10. Érdeklik az Uniós pályázati lehetőségek?

Megfelelő a tájékoztatás?

11. Javult az EU kommunikációja a csatlakozás óta?

igen

nem

igen

nem

igen

nem

igen nem rosszabb

37%

41%

43%

56%

17%

26%

35% 55%

4%

3. táblázat 12. Hívta Megfelelő már az tájékoztatást Euvonalat? kapott?

13. Melyik igaz Önre?

igen

nem

igen

nem

Nem érdekelnek, ezért elkapcsolom/ellapozom, ha erről van szó.

1%

99%

1%

0%

2%

Nem érdekelnek komolyabban az uniós ügyek, de meghallgatom/ elolvasom, ha belebotlom. 44%

Érdekelnek az Érdekelnek az uniós ügyek, de uniós ügyek, és nincs megfelelő úgy gondolom, tájékoztatási megfelelő a fórum. tájékoztatás. 32%

22%

83