AZ EU KOHÉZIÓS POLITIKÁJA 2015.10.14.
Tartalom • Regionális politika története (fejlődése, eszközei) • EU2020 stratégia és a kohéziós politika 2014 – 2020 • Jellemző területi különbségek az EU-ban
A regionális politika története az Európai Unióban
1945 - 1959 • Béke Európában – az együttműködés kezdetei • cél: tartós béke biztosítása Európában • 1950: 1950. május 9. – Robert Schuman francia külügyminiszter az együttműködés elmélyítésére irányuló tervet terjeszt elő (május 9. Európa Nap) • 1951: Európai Szén- és Acélközösség létrehozása (közös irányítás alatt működő nehézipar) • Alapító tagállamok. Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország
1945 - 1959 • 1955: Spaak-jelentés: a belső piac megteremtése területi fejlettségbeli kiegyenlítődéssel jár. • Valóságban: – növekvő területi különbségek – versenytorzító és összehangolatlan nemzeti területpolitikai intézkedések
• 1957: Római Szerződés, létrejön az Európai Gazdasági Közösség (EGK), más néven a közös piac. preambulum: "ÜGYELVÉN ARRA, hogy gazdaságaik egységét erősítsék és azok harmonikus fejlődését biztosítsák, az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentve"
Az első alapok Római szerződés alapján: Európai Szociális Alap (ESZA) • célja a foglalkoztatás segítése és a foglalkoztatottak térbeli és szakmai mobilitásának erősítése • az Unió fő eszköze a munkanélküliség megelőzésére, a munkanélküliség elleni küzdelemre, valamint • a humán erőforrások és a munkaerőpiacba történő társadalmi beilleszkedés fejlesztésére irányuló intézkedések támogatására. Az Alap olyan kezdeményezéseket finanszíroz, amelyek előmozdítják a magas szintű foglalkoztatást, a férfiak és nők közötti esélyegyenlőséget, a fenntartható fejlődést, valamint a gazdasági és társadalmi kohéziót.
Az első alapok Római szerződés alapján: Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA, Orientációs Részleg) – ma „EMVA” célja: vidéki gazdaság és társadalom fejlesztése, mezőgazdasági infrastruktúra, diverzikfikáció
Fő események a Római Szerződés után • 1968: EU Bizottság Regionális politikai főigazgatóság: nemzeti politikák összehangolása • A '70-es évek eleje: igény a regionális politika közösségi szintre emelése. • okai: – 1969-re létrejött a vámunió, ami növelte a versenyt és a regionális különbségeket – 1970: „Werner-terv”, ami a gazdasági és monetáris unió szükségessége – 1973: új tagok: UK és Írország komoly területi problémák
• 1974: Regionális Fejlesztési Alap: infrastruktúra bővítése, munkahelyek létesítésének támogatása – Rendeltetése, hogy elősegítse az Európai Unión belüli főbb regionális egyenlőtlenségek kiküszöbölését. Az Alap a fejlődésben elmaradt régiók fejlődését, valamint a hanyatló ipari régiók átalakítását támogatja.
Fő események a Római Szerződés után • 1981: Görögország, 1986: Spanyolország, Portugália belépése – növekvő területi különbségek • 1986: Egységes Európai Okmány: közösségi szintre emelt regionális politika • Strukturális Alapok – – – – –
1989-től: 3 meglévő alapból (1993-ban egy negyedikkel egészül ki ERFA (1975) - Európai Regionális Fejlesztési Alap ESZA (1960) – Európai Szociális Alap EMOGA (1962) – Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap +HOPE (1994) – Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz
• Maastrichti szerződés (1992): A Kohéziós Alap – pénzügyi hozzájárulást nyújt a közlekedési infrastruktúra területén belül a környezetvédelmi projektekhez és a transzeurópai hálózatokhoz kapcsolódó projektekhez. – azon tagállamok számára hozzáférhető, amelyeknek az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme (GNI) nem éri el az uniós átlag 90%-át.
Fő események a Római Szerződés után • 1993-ra: egységes piac (négy szabadság: az áruk, szolgáltatások, személyek, tőke szabad áramlása) • 1995: új tagok: Ausztria, Finnország, Svédország • 1997: csatlakozási tárgyalások – a közép-kelet európai országokkal (Bulgária, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia), – Máltával és Ciprussal.
• 1999. január 12. EURO bevezetése
Fő események a Római Szerződés után • 2004. május 1.
Lisszaboni szerződés 2007 • megerősíti az Unió gazdasági és társadalmi kohéziójának célját, kibővíti ezeket a területi kohézió céljával, • nagyobb szerepet biztosít a régióknak, • új meghatározást ad a szubszidiaritás elvének, amelyben azt a regionális és helyi szintű intézkedésekre is kiterjeszti. (Az új meghatározás értelmében az Unió csak akkor léphet fel, ha az elérendő cél uniós szinten eredményesebben valósítható meg, mint tagállami, regionális vagy helyi szintű intézkedésekkel.)
A „Lisszaboni stratégia: • célja, hogy 2010-re az Európai Unió a világ legversenyképesebb térségévé váljon. • (1) A tudásalapú társadalom és gazdaság megteremtése. • (2) A dinamikus gazdasági növekedés (a makrogazdasági teljesítmény javítása). • (3) A világgazdasági, globális piacon a gazdasági versenyképesség biztosítása. • (4) A gazdasági fejlődés környezeti szempontokat figyelembe vevő fenntarthatósága. • (5) A szociális integráció, s ennek keretében a lehetőség szerinti teljes foglalkoztatottság és a szociális gondoskodás új európai modelljének kialakítása
2010: „Európa 2020 Stratégia” – a lisszaboni stratégia folytatása, 2020ig és tovább…
A kohéziós politika kezdeti célkitűzései • területi és demográfiai különbségek csökkentése, ezzel az az európai integráció támogatása • társadalmi szolidaritás gondolata • középpontban – a régiók közötti különbségek csökkentése, különös tekintettel • a vidéki térségekre, • az ipari átalakulás által érintett térségekre és • a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókra
„Az Unió gazdagabb régióinak/országainak tisztában kell lenniük azzal, hogy a közös költségvetésbe befizetett összegek nem az ő gazdasági növekedésüket fékezik az elmaradottak javára, hanem egy pozitív összegű játékként a támogató és a támogatott nemzetek is jól járnak. A fejlettebb országok gazdasági növekedése függ termékeik és szolgáltatásaik iránti exportkereslettől, amely termékek és szolgáltatások piacán a fejletlen régiók a támogatások segítségével potenciális vásárlókként lépnek fel
.”
Az Európai Unió regionális politikájának alapelvei • az alapok célkitűzések és régiók szerinti elosztása; • a Bizottság, a tagállamok és a regionális hatóságok együttműködése az alapok felhasználásának megtervezése, végrehajtása és nyomon követése terén; • Szubszidiaritás és decentralizáció: a döntések és a végrehajtás a legnagyobb kompetenciával rendelkező (és a lehető legalacsonyabb) területi szinten történjen • Partnerség: együttműködés a célkitűzésektől az intézkedések megvalósításáig a különféle szintek (közösségi, nemzeti, regionális, helyi), valamint ezek szereplői között • Programozás: egy-egy önálló projekt helyett középtávú fejlesztési programok készítését finanszírozzák • Koncentráció és addicionalitás: a különböző forrásokból (uniós, nemzeti) rendelkezésre álló pénzügyi eszközök együttes és koordinált felhasználása a legelmaradottabb területeken (felzárkóztatás) • Társfinanszírozás: azaz az uniós források csak kiegészítik a hazai támogatásokat
támogatásra jogosult térségek lehatárolása az 1988-ban bevezetett NUTS-rendszer szerint • népesség küszöbértékei: – NUTS 1: makrorégió (3-7 millió fő) – NUTS 2: tervezési-statisztikai régió (800 ezer – 3 millió) – NUTS 3: megye (150 ezer – 800 ezer) – NUTS 4: kistérségek – NUTS 5: települések
Kohéziós politika céljainak változása, 2000 – 2006 • a gazdaságilag elmaradott régiók fejlődésének és szerkezetátalakításának segítése (elsősorban NUTS 2 régiók, ahol a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP a közösségi átlag 75%-a alatt van) • a strukturális nehézségekkel küzdő térségek gazdasági és társadalmi szerkezetváltásának támogatása (az első célkitűzésből nem részesülő térségek ) • az oktatási, képzési, foglalkoztatási rendszerek modernizációjának támogatása Közösségi kezdeményezések • INTERREG III: határon átnyúló együttműködési programok támogatása • URBAN II: válságban lévő városi körzetek regenerálása • EQUAL: a munkaerőpiaci diszkrimináció és esélyegyenlőtlenség elleni küzdelem • LEADER +: vidékfejlesztés
Kohéziós politika céljainak változása, 2007-2013 Konvergencia: NUTS 2 régiók, ahol a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP a közösségi átlag 75%-a alatt van - „phasing out” régiók Regionális versenyképesség és foglalkoztatás: a konvergencia célkitűzés hatálya alá nem tartozó régiók versenyképességének erősítése, foglalkoztatottsági mutatóik javítása Európai Területi Együttműködés: a korábbi Interreg kezdeményezés zerepét veszi át és a határon átnyúló együttműködéseket támogatja Közösségi kezdeményezések • JASPERS: nagy volumenű környezetvédelmi és közlekedési projektek • JEREMIE: mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások pénzügyi támogatása • JESSICA: városrehabilitációs, városfejlesztési projektek
Strukturális Alapok, 2007 - 2013 két alap marad meg: ERFA, ESZA EMOGA helyett: két alap • - Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA) • - Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) de: ezek már a közös agrárpolitikához tartoznak a HOPE helyett: Európai Halászati Alap (EHA) – már a közös halászati politikához tartozik
Az EU költségvetési kiadásai 2007-2013
EU költségvetési kiadásai 2007-2013 • 347 Mrd euró = az európai költségvetés 35%-a • Konvergencia – 81,5% = 283 mrd euró – 84 régiót érint 17 tagállamban
• Regionális versenyképesség és foglalkoztatás – 15,95 % = 55 mrd euró – 168 régiót érint 19 tagállamban
• Európai területi együttműködés – 2,5% = 8,7 mrd euro
költségvetési időszakok kiadási szerkezete
Az Európa 2020 stratégia és a 2014 – 2020 időszak kohéziós politikája
EU2020 EU 2020 – „Smart, Sustainable, Inclusive” Europe Az Európa 2020 az Európai Unió 10 évre szóló növekedési stratégiája (2010-től) Felülvizsgálat folyamatban
Konkrét célok öt konkrét célkitűzés (headline targets) az EU egészére, 2020-ig • 1. Foglalkoztatás Biztosítani kell, hogy a 20–64 évesek körében a foglalkoztatottság aránya elérje a 75%ot. • 2. K+F Az Európai Unió GDP-jének 3%-át a kutatásba és a fejlesztésbe kell fektetni. • 3. Éghajlatvédelem és fenntartható energiagazdálkodás Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 20%-kal csökkenteni kell az 1990-es szinthez képest (vagy akár 30%-kal, ha adottak az ehhez szükséges feltételek). A megújuló energiaforrások arányát 20%-ra kell növelni. Az energiahatékonyságot 20%-kal kell javítani. • 4. Oktatás A korai iskolaelhagyók arányát 10% alá kell csökkenteni. El kell érni, hogy a 30 és 34 év közötti uniós lakosok legalább 40%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezzen. • 5. Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen Legalább 20 millióval csökkenjen azok száma, akik nyomorban és társadalmi kirekesztettségben élnek, illetve akik esetében a szegénység és a kirekesztődés reális veszélyt jelent.
EU2020 megvalósítása • Gazdasági kormányzás rendszere (Európai Szemeszter): – a tagállami gazdaság- és költségvetési politika összehangolása (államadósság, költségvetési hiány) – „ország-specifikus ajánlások” (2014) – EU 2020 célok
• Kohéziós Politika: az EU 2020 stratégia megvalósításának beruházási szakpolitikája (Európai Strukturális és Beruházásai Alapok: ERFA, ESZA, Kohéziós Alap felhasználásával)
EU 2020 megvalósítása
A Kohéziós politika 2014 – 2020 céljai I. A fejlődés regionális egyenlőtlenségeinek csökkentése központi cél marad (a finanszírozás zömét ma és a jövőben is a legkevésbé fejlett régiók kapják) A területi egyenlőtlenségek kezelésének módja változott: • kezdetben: munkanélküliség, ipari szerkezetátalakítás, mezőgazdaság korszerűsítése ma: az innovációban, az oktatás színvonalában, a környezet minőségében és a szegénységben jelen lévő különbségek
A Kohéziós politika 2014 – 2020 céljai II. A regionális különbségek csökkentésének célján túl a kohéziós politika szorosabban kapcsolódik az EU általános politikai programjához: • transzeurópai közlekedési hálózat (közös piac) • környezetvédelmi infrastruktúra (környezetvédelmi irányelveknek való megfelelés) • innováció, kutatás és fejlesztés • a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése • valamennyi régióban működik! (ld. területi kohézió!)
A Kohéziós politika 11 tematikus célja 1. Kutatás és innováció. 2. Információs és kommunikációs technológiák (IKT). 3. Kis- és középvállalatok (KKV-k) versenyképessége. 4. Alacsony széndioxid-kibocsátású gazdasági modell. 5. Klímaváltozással kapcsolatos átállás, kockázat megelőzés és – kezelés 6. Környezetvédelem és erőforrás-hatékonyság 7. Fenntartható közlekedés/szállítás, fő hálózati infrastruktúrák fejlesztése. 8. Foglalkoztatás fejlesztése, munkaerő mobilitásának támogatása. 9. A szegénység elleni küzdelem és társadalmi felzárkóztatás. 10. Oktatás, készségfejlesztés és élethosszig tartó tanulás. 11. Intézményi képességek és a hatékony közszolgálat fejlesztése
A kohéziós politika fő új eszközei 2014 – 2020 • Intelligens specializációt szolgáló kutatási és innovációs stratégiák (RIS3) • Integrált területi beruházás (ITI) • Közösség által irányított helyi fejlesztés (CLLD) • Integrált fenntartható városfejlesztés (ERFA 5%) • Közös szabályok – egyszerűsítés • Pénzügyi eszközök fokozott használata
Összefüggések: tematikus célok és azt EU 2020
A „tematikus” koncentráció és eredményközpontúság (i) az uniós forrásokat az Európa 2020 stratégiával összhangban álló kulcsfontosságú területekre kell koncentrálni (országspecifikus ajánlások figyelembevételével) (ii) egyes alapok bizonyos részét kötelező bizonyos célokra fordítani (pl. klímavédelem, városfejlesztés, társadalmi befogadás) • ERFA – K+F és innováció, IKT, KKV-k és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság.
• ESZA – foglalkoztatottság, társadalmi befogadás, oktatás, intézményi kapacitásépítés.
Eredményközpontúság • Feltételek rendszere: – makrogazdasági feltételek – szakpolitikai feltételek
• Programozás - később
Kohéziós politika 2014 – 2020 költségvetése • Strukturális Alapok + Kohéziós Alap: Európai Strukturális és Beruházási Alapok • Kohéziós politika: 325 md EUR , ebből • ERFA + ESZA: 256 md, • Kohéziós Alap: 69 md
ERFA és ESZA ERFA és ESZA
ERFA Európai területi
Növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások együttműködés Kevésbé fejlett
Átmeneti
A legkülső és gyéren lakott régióknak
A legfejlettebb
régiók
régiók
juttatott külön források
régiók
164 279
32 085
1 387
49 271
8 948
(64%)
(12,5%)
(0,5%)
(19%)
(3,5%)
Kohéziós Alap • környezetvédelemmel • transzeurópai hálózatokkal • fenntartható fejlődéssel (pl. az energiahatékonyság, a megújuló energiák használata, a tiszta városi közlekedés és a közösségi/tömegközlekedés) kapcsolatos projektek
Támogatási jogosultságok
Területi együttműködés „Az európai területi együttműködés olyan kohéziós politikai eszköz, amelynek célja határokon átnyúló problémák megoldása és a különböző területekben rejlő lehetőségek együttes kiaknázása.” Fő összetevők: • határokon átnyúló együttműködés (74,05%) • transznacionális (nemzetek közötti) együttműködés (20,36%) • régiók közötti együttműködés (5,59%)
Határon átnyúló (CBC) programok
Transznacionális programok
Az európai területi együttműködési csoportosulások (European Grouping for Territorial Cooperation, EGTC) • egyetlen, jogi személyiséggel rendelkező egység létrehozása, egyetlen egységes szabályrendszer használata annak érdekében, hogy két vagy több tagállamban közös kezdeményezéseket hajtsanak végre; • lehetővé teszi két vagy több tagállam érdekelt felei számára a közös kezdeményezések keretében való együttműködést anélkül, hogy a nemzeti parlamentek által ratifikálandó nemzetközi megállapodást kellene kötniük; • lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy együtt és közvetlenül reagáljanak az Unió területi programjai keretében indított ajánlattételi felhívásokra, és azokkal összefüggésben egyedüli irányító hatóságként járjanak el.
Az európai területi együttműködési csoportosulások Célszerű tevékenységek, pl. • határokon átnyúló közlekedési infrastruktúrák vagy kórházak működtetése; • határokon átnyúló fejlesztési projektek végrehajtása vagy irányítása; • a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréje; • olyan, határokon átnyúló közös programok irányítása, amelyek az EGTC-partnerek közös érdekű projektjeit finanszírozhatják.
A kohéziós politika változása
Kohéziós politika céljainak változása
célterületek változása
a beruházások összetételének változása
költségvetés változása
Az EU kohéziós politika eredményei
Fejlesztéspolitikai jelentőség
Fejlesztéspolitikai jelentőség
Területi különbségek az EU-ban
„Intelligens növekedés”: K+F kiadások
„Intelligens növekedés”: K+F kiadások
EU vs. USA: szabadalmi bejelentések száma
Szociális célok: inkluzív (befogadó) növekedés Foglalkoztatás
Korai iskolaelhagyók
szegénység, társadalmi kirekesztés
várható élettartam
Fenntartható növekedés kitettség az éghajlatváltozásnak
megújuló forrású energiák aránya
Fenntarthatóbb közlekedés Kompakt városok (összefüggő fejlesztés, intenzív beépítés, vegyes területhasználat, magas szintű mobilitás) Transz-európai közlekedési folyosók
Tartalom • Regionális politika története (fejlődése, eszközei) • EU2020 stratégia és a kohéziós politika 2014 – 2020 • Jellemző területi különbségek az EU-ban
