Városföldrajz - Budapest - Erzsébetváros anno... IZSÁK ÉVA 1
Kedves Gyuri! Budapest mai VII. kerületében, Erzsébetvárosban, Téged mindenki ismer. 16 éve harcolsz az ott élő emberekért, jobb életkörülményekért. így ismerhettelek meg én is Téged, mint önkormányzati képviselőt, amikor a Polgármesteri Hivatalban dolgoztam. Sokat beszélgettünk. Láthattam azt a megszállott küzdelmet, melyet nap mint nap Erzsébetvárosért folytattál. Ma már, városföldrajzosként sok mindent magam is másképp látok. Úgy gondoltam, születésnapodon néhány olyan geográfus gondolatával köszöntelek, akik Budapestről írtak, Budapestért éltek! Arról, hogy mi zajlik ma Erzsébetvárosban azért nem írok, mert azt Te mindannyinknál jobban tudod! Ezekkel a gondolatokkal kívánok Neked sok erőt és jó egészséget további harcaidhoz Erzsébetvárosért! Város és városföldrajz A település maga az ember. Nincs ember lakhely nélkül, mint ahogyan város sincs ember nélkül. A település a társadalom térbeli megjelenésének a földrajzi helye, azaz a települések és a környezet szorosan összefonódó fogalmak. Mendöl Tibor így ír a városról: „A város termőtalaja és terméke is a színműveltségnek, alanya a gazdasági és szellemi tevékenységek bonyolultabb formáinak és azok színhelye is, kohója a társadalmi fejlődésnek , de maga is egy daraberősen differenciált társadalom: sokrétű emberi életközösség tehát, de egyben kerete is annak. " A magyar nyelvben is használatos „urbanizáció" kettős értelmű kifejezés. Egyszerre jelent városodást és városiasodást. Míg az első a városi népesség növekedését, a második a városi életforma és életmód általános, az egész településhálózatra érvényes folyamatát jelöli3. A városi népesség számának és arányának növekedése nemcsak a városi életforma terjedését jelentette, hanem a városok területi (térbeni) növekedését is. A városiasodás és városodás folyamatának erősödése a városok térbeli növekedését, a városkörnyékre gyakorolt hatások erősödését eredményezte. így alakultak ki azok a „város
2
3
egyetemi docens, ELTE TTK FFI Regionális Földrajzi Tanszék Mendöl Tibor (é.n.): A városföldrajz tárgyköre és feladatai. Különlenyomat a Városi Szemle XXXII. Számából. Budapest Székesfőváros házinyomdája. 3.o. Az urbanizáció kifejezés a latin urbs (város) szóból ered. 191
régiók", amelyek egyre nagyobb tereket foglalnak el a szilárd kéreg felszínéből, amelyeket városi agglomerációknak, sűrűsödési gócterületeknek1 is neveznek. Nehéz pontos meghatározást adni a városról. Legtöbbször a népesség számával szokták definiálni, ez azonban több olyan „finomabb" és pontosabb tényezőtől eltekint, ami szervesen hozzátartozik a fogalomhoz. Pontosabb meghatározást adhatunk a városról akkor, ha sorra vesszük azokat a jellemző tulajdonságokat (hatás, érték, koncentráció, növekedés), amelyek a várost és ezzel együtt az urbanizáció folyamatát is magyarázzák: Hatáson azokat a városi életformára jellemző szokásokat, jellegzetességeket és életformát értjük, amelyek a városokra jellemzőek és a városban való léttel együtt járnak. Érték-, és magatartásformán azokat a folyamatokat értjük, amelyek erős közvetítőerővel rendelkeznek, a nem városban élők számára a követendő példa erejével bírnak. Koncentráció elsősorban népességkoncentrációt jelent, azaz a falusi népesség számára is vonzó városi életforma szívó hatását, s ezáltal a faluban élők számának a csökkenését jelenti. Végezetül a növekedés a városok „térfoglaló" folyamatát jelenti. Ezeket a folyamatokat igazolja az a tény is, hogy a Föld népességének egyre nagyobb része él városokban. Míg 1800-ban a Föld lakosságának kb. 2-3 %-a élt városokban2, addig ez az arány 1900-ban már 15 % volt, 1980-ban 55 %, 2000-ben pedig a Föld lakosságának több, mint fele, 3,2 milliárd ember3. A városlakók aránya mind az időbeni növekedést, mind a területi megoszlását tekintve nagyon eltérő a Földön. NagyBritanniában az ipari forradalom, a gyári munkások számának emelkedése következtében már a XVIII. század végén gyorsan növekedett a városlakók aránya. Az Amerikai Egyesült Államokban ez a növekedés a XIX. század közepén, Afrika országaiban csak a XX. század 60-as éveiben indult el. Magyarországon a XVIII. század első felében a lakosságnak mintegy fele 500 leieknél kevesebbet számláló falvakban élt, 10 ezer főnél több lakossal rendelkező település pedig nem volt. A városlakók arányának növekedése 1949 és 1970 között, elsősorban az iparfejlesztés következtében felgyorsult. Ezt jól példázza Budapest is, ahol 1900-ban 861434 ember élt, 1980-ban már több mint 2 millió. (Ma 1,85 millió.) Budapest anno... A magyar geográfusok mindig kiemelt figyelmet fordítottak a főváros és környékének elemzésére. A főváros , Pest, Buda és Óbuda egyesítése (1872) után jelentős változásokon ment keresztül, s ez elengedhetetlenné tette a kutatók számára bizonyos kérdések megválaszolását. Az alábbiakban néhány olyan geográfus gondolatait ismertetem, akik nemcsak írtak Budapestről, hanem elemezték is változásait.
A sűrűsödési gócterület elnevezés a német Verdichtungsraum szó magyar fordítása. Ezt a kifejezés elsősorban német városokra és városkörnyéki területekre alkalmazzák. ' Amennyiben a városok fogalma alatt azokat a településeket értjük, ahol több mint 20 000 ember él. 3 A falvakban élők száma 3 milliárd. 192
Cholnoky Jenő: Budapest földrajzi helyzetéről Cholnoky Jenő 1915-ben a Földrajzi Közleményekben „Budapest földrajzi helyzete" című tanulmányában elemezte átfogóan a főváros geográfiai viszonyait1. „...Magyarország földrajzának egyik legérdekesebb oknyomozó feladata az a kérdés, hogy miért Budapest az ország legnagyobb, és fővárosa ? ..." (CHOLNOKY J., 1915) Cholnoky tanulmányában leírta azokat a természeti és társadalmi tényezőket (pl. hegyvidék és alföld találkozása, átkelési lehetőség a Dunán, ill. vásárhelyek, vásárvonalak találkozása, az ország területének benépesülése) tényezőket, amelyek hozzájárulhattak Budapest nagyvárossá válásához. Végül megállapítja, hogy ez a város „nagy geográfiai energiájú góc" helyén jött létre, ahol a természeti és társadalmi tényezők együttes hatására alakult európai színvonalú metropolisszá. „Magyarország földrajza" című müvében így ír: „Az Alföld, a Dunántúl halomvidéke és a Közép-hegysége, a Kis-Alföld és a Felvidék a Duna kanyarulatánál szögel össze, úgyhogy itt a különböző termelésű területek érintkeznek egymással. Ennek a helynek tehát igen nagy földrajzi energiája van s azt mondhatjuk, hogy a Magyar-medencének igazi szíve, közepe. Valóban az ország uralkodó székhelyei leginkább itt voltak: Esztergom, Dömös, Visegrád és Buda. A történelem folyamán a kormányzás középpontja is mindinkább Budára, illetőleg Budapestre terelődik, s végre ennek a nagy energiájú helynek földrajzi jelentősége a legújabb korban teljesen érvényre jut s Budapest túlnyomó súlyú fővárosa lesz az országnak. " (CHOLNOKY J. é.n. 2 ) Prinz Gyula Budapest övezeteiről3 A két világháború között sokirányú vizsgálatokat végeztek Budapesten, amelynek oka leginkább a lakosságszám gyors emelkedésében keresendő. A trianoni békeszerződés (1920) következtében jelentős számú határokon „kívül rekedt", illetve az ország más tájain élő család vándorolt a fővárosba munkahelyet és új lakóhelyet találni. A geográfiai munkák sorában kiemelendő Prinz Gyula munkássága, aki a „Magyar föld, magyar faj" c. négykötetes munka harmadik részét írta (PRINZ, GY. é.n.)4. Az 1940-es évek elején megjelent és 17 fejezetre tagolt mü áttekintést ad a korabeli Magyarország államföldrajzi (társadalomföldrajzi) viszonyairól, s ezek sorában igen fontos a „Budapest arcképe" című, második fejezet, mely így kezdődik:
1
Cholnoky Jenő (1915): Budapest földrajzi helyzete. Földrajzi Közlemények, XLIII. 13. Prinz Gy. - Cholnoky J. - gr.Teleki P. - Bartucz Lajos (é.n.): Magyar föld magyar faj I-IV. III. kötet: Magyar földrajz 17. o. 3 Prinz Gyula először 1913-ban közölt elemzést a Földrajzi Közlemények c. folyóiratban „Budapest földrajza" címmel. Később ezt a munkát bővítette ki és közölte a Magyar föld, magyar faj c. sorozat 4 A munka jól illeszkedik a többi három kötet tematikájához jelezve, hogy egységes, átfogó képet kívántak adni a szerkesztők (Cholnoky Jenő, Prinz Gyula, Teleki Pál) a magyar földrajz helyzetéről.
2
193
„A magyar helységnévtárba 1872-ben új név került három töröknek helyébe. A történelmi fejlődésnek és a földrajzi valóságnak megfelelt az új név. Az is, hogy három kisváros neve ezután már csak tájfogalom jegye lett, s az is, hogy neveikből nevez szerkesztettek egy új város számára. Csak az volt kár, hogy a poraiból új életre támadt országos főváros, miután már egyszer levetette latinos Aquincum nevét és a római ősiség hagyományait, az új névvel elvetette, vagy újra nem öltötte magára középkori Budavára magyar történelmi, székesfővárosi hagyományait sem. " (PRINZ GY. i.m. 25. o.) A városterület fejlődésének rövid történelmi ismertetése után a Szerző részletesen elemzi az egyes városrészek beépített területeinek növekedését, minden esetben ügyelve a természetföldrajzi viszonyok átfogó ismertetésére: ,,/4 fejlődés, minthogy itt elsősorban testi növekedésről van szó, magára hagyatva gyűrűs alkatot vesz fel, melyet csak a térszín tehet szabálytalanná. „ (PRINZ GY., i.m. 33. o.) Budapest nagyvárosi fejlődésének fő okát Prinz Pest és Buda területi (térszíni) eltéréseiben látja, s a továbbiakban a legfontosabbnak a két városrész közötti közlekedési feltételek biztosítását tartja. Megállapítja, hogy a város ott fejlődik, ahol jó utak vannak, s így jön létre a város szerkezete, alakja s ezek befolyásolják Budapest fejlődését. Szép példázatát adja a város alakjának és területi növekedésének a leírásában: „Tegyük hozzá, hogy még előbb az a tény, hogy Pest nem önmagában lett nagyváros, hanem magja csak Budának leány városa volt. Ezért Pest a hídfő-városok jellegzetes képét vette fel. Duna-melletti magja körül keletkezett gyűrűi megtörtek a folyam partján... ...említettük, hogy Pest gyűrűi a lapályon sem terjedtek egyenletesen. A Pesti-medence alakja által terelt utak és a Kőbánya jelé terjedő árvízmentes, száraz magaslat hatása alatt a XIX. század közepéig főképpen délkeleti irányban terjedt a kisiparosok, kiskereskedők, fuvarosok külvárosa, s itt a város kétszer olyan messze terjedt, mint északon, az akkor kialakult kereskedő-negyedben és északkeleten, ahol egy ghettószerű, sötét, sikátoros átjáró-bérkaszárnyás negyed épült. " (PRINZ GY., i.m. 33. o.) Kiemelkedő jelentőséget ad a tanulmánynak a Pest negyedeit, övezeteit leíró rész. Ebben Prinz öt övezetet különít el: állami negyed: „Pest nagyvárosi szívének különös jelleget adott egy kisebb államinegyed hozzáépítése. Az Újépület és mögötte az általa okozott üres vagy raktártelepek által elfoglalt tér a XIX. század végén magasba lendült államélet otthona lett. Itt épült meg a törvényhozás hatalmas épülete, melynek méretei és pompája messze felülmúlják ugyan az ország munkaföldrajzi előrehaladottságának állapotát, de benne éppen úgy kifejezésre jut a nemzeti erő duzzadása és a hatalmi akarat, mint a középkori nagyvárosok fennséges dómjaiban és tanácsházaiban azok polgárságaié. " (PRINZ GY., i.m. 36. o.) A második gyürü Prinz Gyula szerint az ún. tömeglakások övezete: „A rendesen második gyűrűt alkotó nagybérházak, tömeglakások övezete Pesten teljesen kitöltötte azt a területet, mely a XVIII. századvégi városárkán belül van. A Belvárostól Kőbánya irányában, északon a Király-utcáig, délen a Boráros térig az
194
utcahálózat rendszertelensége még most is elárulja, hogy régi külvárosok, mezővárosi jellegű települések alaprétegére települt itt a nagybérházak mai rétege " (PRINZ GY., i.m. 36. o.) A XVIII. századtól kezdődő építkezések gyorsan elfoglalták a területet, amelyet főként a magas népességszám, rossz szociális és egészségügyi viszonyok jellemeztek. A terület beépítése egyre egyhangúbbá tette a városrészt. Ahogyan Prinz Gyula írja: „...a nagybérház gyűrűje végtelenségig menő egyhangúságot mutat. Négyszögben körülépített, függőfolyosós udvaraiban mindenütt ugyanaz az áporodott levegő, gyermeklárma és kintornás zene fogad még most is bennünket... " (PRINZ GY., i.m. 37. o.) A pesti harmadik öv arculata is hasonló jellegzetes vonásokat mutat. Prinz szerint Budapest terjedése, a város „gyűrűs szerkezete" annyira jellegzetes, hogy szinte teljesen egyedülálló Európa nagyvárosai között. „A harmadik öv a nagy városi legelő, a Rákosmező belső szegélyzetén keletkezett.. ...Az öv belső határvonala az említett XVIII. századi városárok, a külsőt pedig a múlt századközepi várost megkerülő vasutak közlekedési akadályul szolgáló közlekedési töltései tették élessé. " (PRINZ GY., i.m.37. o.) A negyedik övezetbe azok a területek tartoznak, amelyeket Prinz „ürességnek", üres tereknek nevez. Ezt a részt nevezhették a város „tüdejének" is, hiszen itt vannak a nagy legelők, temetők, ligetek, lóversenypálya stb., ahol sok a zöldterület, s így kicsi a beépítettség. Ez az állapot egészen a XIX, század közepéig tartott, amikor ezt az ürességet megtörték az idetelepülő gyárak. A következő, s egyben utolsó öv Prinz szerint, úgy helyezkedett el: „mint ahogy települések a tenger partjára szoktak ülni 20-km hosszúságban zárt sorban ülnek a külvárosi telepek, kertes családiházak a határra. Innen terjedtek mértani szabályossággal kiszabott telektömbökön kifelé ezek a külvárosi lakótelepek, a másfél milliós népességű nagyvárosnak ma már csaknem harmada él ezeken" (PRINZ GY., i.m. 40.o.) 1942-ben jelent meg Haltenberger Mihály „Budapest városföldrajza" című munkája1 amely elsősorban a városmorfológiai részét tekintve kiemelkedő jelentőségű. Ebben a szerző kerületenként elemzi a város „fiziognómiáját", támpontot adva a későbbi szociálgeográfiai kutatásoknak. A könyv bevezetőjében így ír Budapestről:
1
A könyvet Haltenberger Mihály ajánlással kezdi, amelyben egyrészt ajánlja művét Szendy Károlynak, Budapest akkori polgármesterének, másrészt azoknak a tanítóknak és tanároknak, akik Budapest földrajzát tanítják, azaz: „Budapest tanítói és tanárai számára mindazt, amit fővárosunkról tudni kell és érdemes, s amiből továbbadhatják tanítványaiknak mindazt, amit számikra szükségesnek tartanak. "
195
„Nemcsak az államok, hanem a városok is élő organizmusok, amelyek keletkeznek fejlődnek és eltűnnek az élet színpadáról. Szemeink előtt keletkeztek a napokban az olaszföld egészségtelen, maremmás Pontini mocsarainak a helyén Littoria, Pontinia, Sabaudia és Aprilia, igazán csak a közelmúltban alapították az ausztráliai államszövetség fővárosát Canberrát" (HALTENBERGER, M. i.m. 11. o.) Később így folytatja: ,yA mi 2000 éves városunk különösen ösztökélheti az embert, hogy megismerje ennek a dunaparti városorganizmusnak élete folyását, minden vonatkozásban a geográfus szemüvegén keresztülvizsgálva meg e gyönyörű metropolis életét. Mert geográfikum van abban is, hogy ringott városunk bölcsője, hogy milyen természeti miliőből nőtt ki, hogyan fejlődött igazán magyar várossá, s hogy miképpen öltötte magára ikervárosunk azt a mai nyitotthatárú, befejezetlen körvonalú alakját, amelynek minden sokrétűsége mellett is jellemző vonása a pesti oldalon az alaprajz sugaras szerkezete, valamint az a fiatalos világvárosi jellege, amely földszintes házainak jelentékeny arányszámaiban mutatkozik meg. " (HALTENBERGER, M. i.m. 11. o.)
Budapest Erzsébetváros anno...1 Az Istvánmezőhöz tartozó kis rész kivételével az egész VII. kerület neve. Budapest létrejöttéig a pesti városfallal is határos ún. Felső-Külváros része volt. A középkorban itt volt kisebb falvak (pl. Új-Bécs) a török időkben nyomtalanul elpusztultak, és az újabb betelepülés csak 1686 után indult meg. Már a XVIII. század második felében épületek álltak rajta, elősorban a Pestről kivezető Országút mentén és a városkapuk közelében. Ebben az időben Pacsirta-mezőnek (Lerchenfeld), majd Ferdinánd-Külvárosnak nevezték. A Mária Terézia idejében Budáról elűzött zsidók a környező településeken (Óbuda, Pécel, Aszód) kerestek maguknak helyet, valamint - először csak ideiglenes jelleggel - megtelepedtek a pesti Hatvani-kapu közelében is. (Pest városa a Türelmi Rendeletig nem engedte be a zsidókat, a vásárokon megjelenőktől külön illetéket szedett, és a városban éjszakázóknak is "hálás-illetéket" - Schlafgeldet - kellett fizetniük.) A XIX. század végére az Erzsébetvárosban alakult ki a legnagyobb budapesti zsidó közösség, és a mai napig is itt élnek a legtöbben, itt találhatók nemcsak a fővárosi, hanem az országos zsidóság központi szervezetei is. A városrész délkeleti sarkában hozták létre 1944 november 29-én azt a gettót, amely 1945. január 18.-ig létezett. 1777-ben az egész Felső-Külváros a Terézváros nevet kapta, melyet az egyesítéskor a főváros VI. és VII. kerületére osztottak szét. 1882-ben a Terézvárosból kivált a déli rész, és "Őfelsége I. Ferenc József legfelsőbb elhatározása szerint" felvehette Erzsébet királyné nevét. Ebben az időben a kerület külső nagyobbik részén még virág- és konyhakertészetek húzódtak.
A történeti összefoglaló forrásai: www.budapest.hu ,www.erzsebetvaros.hu, Budapest lexikon I. kötet (1933)
196
A városrész fejlődését és iparosodását nagymértékben elősegítette a Nagykörút kiépítése (1872-1896). Legnevesebb üzeme a Kártyagyár, a Dohánygyár, az Európa-hírü Lingel Bútorgyár és az országos hírű Valero selyemgyár volt. 1930-ban a városrészről leválasztották külső K-i részét, és Rákosmező néven a XIV. kerülethez csatolták. Mára Erzsébetváros a főváros legsűrűbben lakott területe, és intézményeivel jelentős szerepet játszik a kulturális életben és az oktatásban. Haltenberger Mihály így ír Erzsébetvárosról1: „A VII. kerület városképében is hármas tagoltságra ismerhetünk (-hasonlóan a VI.kerülethez - a szerző megj.-): itt azonban a külső rész semmiképpen sem hasonlítható össze az ottani villavárossal (Józsefváros - a szerző megj.-. Ez a kültelki része az ErzsébetvárosnakBudapest Chicagója, ez munkásnegyed. „ Budapest Erzsébetváros napjainkban Haltenberger Mihály gondolatainak megírása óta sok minden változott Budapest VII. kerületében, Erzsébetvárosban. Az akkori életet, a történelmet mára már csak az itt álló házak falai őrzik. S hogy ma mi történik a kerületben azt legjobban az itt élők, itt dolgozók és a kerületért tevékenykedők tudják. Külső szemlélő csak látszatra ítélhet. A változások valódiságát csak azok tudják, tudhatják, akik tesznek is ezért...
1
Haltenberger Mihály (1942): Budapest városföldrajza. Budapest Stephaneum nyomda 116-117.0. 197