Pályázat A KERESZTÉNY ÉRTELMISÉGIEK SZEREPE KORUNK TÁRSADALMÁBAN témában „Napvíz” jelige
„Ha nincs isten, minden megengedett” Dosztojevszkij „Senki ne dicsekedjen kereszténységével, ha nem sóvárog arra, hogy Krisztus szeretetében Isten műveit cselekedje, máskülönben az csak külső látszat, Krisztus élete nélkül.” Jakob Böhme „Erősödjetek meg belső emberré!” II..János Pál pápa
Gondolatok a kiírt pályázat témájáról Első gondolatom a keresztény értelmiségi szókapcsolat tartalmára vonatkozott: vajon a keresztény jelző tartalmában miként módosíthatja magát az értelmiségi létformát? A feltett kérdés implicit módon azt sugallja, hogy a két minőség szétválasztható, s a keresztény jelző minőségileg felülmúlja az értelmiségi kategóriát. Meggyőződésem szerint minden igaz lélekkeresztény intelligens, de nem minden értelmiségi keresztény. Ha a keresztény értelmiségieknek meghatározóan kiemelt szerep jut napjainkban, akkor az azt jelenti, hogy a világ nem a keresztény értékrend szerint működik, tehát nekik külön odaadással, hiteles személyiséggel kell képviselniük és érvényre juttatni azokat. A másik gondolatom a korunk társadalmára vonatkozott: Ugyanis szűknek találom a kérdés megválaszolásához. Az értelmiség nem csupán társadalomban, hanem természeti, szellemi környezetben is él. S ezek a létszintek átjárják egymást, nem választhatók szét. Kínosan emlékeztet a korunk társadalma szószerkezet az ’ember nem más, mint a társadalmi viszonyok összessége’ nagy karriert befutott elmeszüleményre. A keresztény ember dimenziói az ég és a föld között terülnek el, valamint a véges élet horizontális síkján, a történelem és a társadalom kiterjedésében. A keresztény ember a végtelen és a véges idő hálójában, valamint a kinti és a benti világ kölcsönhatásában él. A keresztény ember az, aki kegyelmi állapot folytán, és saját jó szándéka következtében megtalálja mindezek közötti a kiegyensúlyozottságot és ennek megfelelően él. Ez a mi munkánk, mondaná József Attila, s nem is kevés, tenné hozzá velem együtt. A mottóul idézett szentenciák és intelmek tanulmányom szellemi magját és külső keretét is meghatározzák. Egyszerre tekintenek és veszik szemügyre magát az értelmiségit és azokat a körülményeket, melyekben a morális kötelékeitől kiszabadult ember tudományos, történelmi játszmái zajlanak. A magyar értelmiségi szó a latin intelligens szóból származik. A magyar szó remekül adja vissza a szóban rejlő tartalmat. Az intelligens ember érti földi küldetését, és ismeri az élet
értelmét, ebből következően él értelmesen teljes életet. Az intelligens szó az intelligere latin igéből származik, melynek jelentése: észrevesz, érzékel, megismer, felfog. Az összetett szó első eleme, az inter jelentése: között, közé, gondoljunk akár a közismert internet szóra. Az összetett szó második tagja a legere jelentése: kiválaszt, kiszemel, de ismertebb az olvas jelentése. Ebből a szófejtésből következik, hogy azt az embert tekintjük intelligensnek, aki kellő érzékelő és felfogóképességgel rendelkezik a mindenkori élethelyzetében és a világ dolgaival kapcsolatban. De a szó igazi jelentését akkor érthetjük meg teljesebben, ha tudjuk, hogy a legere ige kiválaszt és olvas jelentése onnan származik, hogy az ókorban a szavakat nem választották el szóközzel, tehát az olvasónak kellett kiválogatnia a sorból a szavakat alkotó betűket és elkülöníteni a szavakat. Innét a népszerű legojáték neve is. Az intelligens ember tehát képes felismerni és megkülönböztetni az összetartozó és az össze nem tartozó jelenségeket, morális szinten pedig elkülöníteni a jót a rossztól. Aki nem ismeri ezt a nyelvészeti hátteret, az intelligens ember legjellemzőbb tulajdonságának a helyzetfelismerő, alkalmazkodni képes, a különböző szituációkra adekvát választ tudni adó embert tekinti, beleértve szavaiért és tetteiért a felelősségvállalását is. Fontos hangsúlyozni, hogy az intelligencia nem következik szükségképpen a tanultságból, s főleg nem a diplomák számából és a betöltött társadalmi státuszból. A fentiek alapján a keresztény értelmiségi sem nélkülözheti mindezeket a képességeket, tulajdonságokat, már csak azért sem, mert tud Isten műveiről és Krisztus szeretetéről, amitől még nem lesz feltétlenül intelligens, hacsak nem képes mindezt személyisége lényégévé építeni. A bal agyfélteke intelligens ugyan, de nem bölcs. Elemzéssel lehetetlen szellemi belátásra jutni. A hit és az intelligencia több mint a tudás és az ismeret. Weizsäcker szavaival: A gondolkodás gyakran csak az ajtók küszöbéig ér el, a legtitkosabb ajtók csak a meditáció előtt nyílnak meg, különösen ha Jézusról van szó. A keresztény értelmiségi tisztában van azzal, hogy az emberiség a világtörténelem éjmély sötét korszakában tartózkodik, ami annyit jelent, hogy kívül-belül hazug, álságos és romlott viszonyok között serénykedik az ember. A sötétség azt jelenti, hogy hiányzik az áttekinthetőség és az átlátszóság. Harapni lehet a sötétet, a sötétség falai vannak körülöttünk és bennünk. Az ember érzéseivel, gondolataival, cselekedeteivel a hazugság, az öncsalás, az alávalóság és a kéjes cinizmus színpadi előadásán vesz részt, karrierképzőbe jár és lelkesen látogatja a megacégek nagy nyereséggel kecsegtető üzleteit: különösen népszerű az önkiszolgáló világnézetek standja; a szexmérnökök - és technológusok tanácsadó terme, a süsd meg és uralkodj, élvezz most és mindörökké propaganda iroda, s az igazságbérlemények állandó akciói… a személyiségcsere próbafülkénél pedig szűnni nem akaró sor kígyózik. A mély sötétségbe zuhant ember konokul reméli, hogy nem fog rajtaveszni játszmáin. Ha pedig ez bekövetkezik, megtagadja, szidja a Teremtőt és benyújtja a számlát. „Ha egyszer az emberiség egyöntetűen megtagadja az Istent, (..) akkor emberevés nélkül, magától összeomlik az egész addigi világnézet, és ami a fő, az egész addigi erkölcsiség, és valami egészen új köszönt be. Az emberek összefognak, hogy elvegyenek az élettől mindent, amit adhat, de okvetlenül azért, hogy boldogok legyenek és örüljenek, csakis ebben az egy, itteni világban.”fogalmazza negatív próféciáját Dosztojevszkij már a XIX. század végén. Mereskovszkij orosz vallásfilozófus a XX. század elején megerősíti ezt a véleményt: „ Ha egy más planéta lakója megkérdezné tőlünk, hogy mi történik most voltaképpen a földi emberiséggel, ezzel a néhány szóval felelhetnénk neki: az emberek elfelejtették Istent.” Tehát az ember Istennel való viszonyára két súlyos megállapításunk van: Isten megtagadása és elfelejtése. A posztmodern ember szellemi játszmái sajnos itt nem érnek véget. Istent a földi karrierlétra legmagasabb fokára állították. Bankár lett, akinek kutya kötelessége a befektetett (látszat) jócselekedeteket kamatostul visszafizetni; főbíró lett, aki minden sérelmeink orvoslásaként kemény bosszút áll az ellenségeinken; tapintatos nagyúr lett, aki nagyvonalúan elnézi és
becsukja szemét, amikor piti alávalóságainkat elkövetjük, és ő lett a legnagyobb biztosító társaság vezérigazgatója, aki a vele kötött egyoldalú szerződésnek megfelelően minden kiszámíthatatlanságtól megóv bennünket. A keresztény értelmiségi tudja, hogy az emberisten racionalista-empirista világszemléleti diadala súlyos nyomokat hagyott a tudományos gondolkodáson, mindvégig tagadva, hogy az embert szubhumán és szubracionális indítékok is mozgatják „ Itt nálatok minden körül van határolva, itt minden képlet, geometria, nálunk meg minden csak afféle határozatlan egyenlet! (….) Én x vagyok a határozatlan egyenletben.” – mondja(!) az ördög Ivánnak Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében. A keresztény ember megtapasztalta, hogy az Ész konstrukciói is testet ölthetnek, álljanak akár az Isten, akár az ördög szolgálatában. Néhány szemléletes tudományos példa: Marx a világ rendteremtését gazdasági erővel képzelte el. Freud szerint az emberi lényeg a szexuális gerjedelem. Darwin szerint az ember az állatból fejlődött ki, s nem több mint biológiai és biokémiai folyamat. A szociológia szerint az ember a társadalmi viszonyok összessége. Aztán a huszadik században az Ige helyett a spekulatív ész konstrukciói is testet öltöttek nemzeti szocialista (német) és nemzetközi szocialista (szovjet) változatban. Letagadhatatlan, hogy a spekulatív rendszerekhez igazított lét emléke napjainkig kísért nemcsak a múltból, hanem az előttünk álló jövendőből is. A gyakorlati ateizmus korában élünk. A keresztény értelmiségi nehéz szívvel, de képes bevallani, hogy az egyházaink is foglyul estek az európai történelmi folyamatoknak, s hogy a hitéletben felerősödött az Evangélium racionális interpretációja. A keresztény értelmiségi mindezeken túl szemtanúja és megtapasztalója annak, hogy az istentelen világban átrendeződik az egyes emberben, a családban, a társadalomban, a népek között és a világ dolgaira vonatkozóan a bűn fogalma. Azt teszek, amit akarok, és azt csinálok a másikkal, amire jogi, gazdasági és fizikai erőfölényemből futja, és amit érvényesíteni tudok. Vonatkozik ez a legsúlyosabb bűnre, a gyilkosságra is. Istentől, a világtól, a másik embertől eloldott önhitt ember rövid távon a saját karrierje, becsvágya és sikere érdekében él. Hamvas szerint az ember nem nagy, hanem sikeres szeretne lenni, aki világ - és emberismereteit kizárólagosan a karrierképzőben igyekszik beszerezni. A karrierista viszont eszközeiben nem válogat, sőt öntetszelgő módon élvezi cselekedeteit. Elgondolkodhatunk azon, hogy miért olyan könnyű karrieristává tenni az embert, s hogy miért vált át olyan könnyen erre a pályára? Hamvas a kérdésre meghökkentő, de hiteles választ adott. Mivel a kereszténység olyan nehéz spirituális, morális, vallási kötelezettséget ró az emberre, hogy inkább könnyedén elfogad minden olyan megoldást, ami ez alól a teherviselés alól felszabadítja és megengedi neki, hogy az élet javait habzsolja, hogy az életet élvezze és rabolja ki, hogy ne törődjön a létértékekkel, és ne törekedjen magasabb szellemi tudásra. Nem éri meg neki, tehetnénk hozzá, élvezni akar, habzsolni akar, sikeres akar lenni, itt és most… A keresztény értelmiségi átlátja a nagy manipulátorok mesterkedéseit: 1. A legeredményesebb és a leghatásosabb a pénz bűvöletébe vonni az embereket: Vikidál hangszerelésében így:.” „Eladó az erény, a bűn, mert a pénz nem ismer Istent. Mert a pénz legázol mindent. Övé a kéj, övé a kín. Érte küzd a test, a szellem. Ő hozzá visz az minden út.
Érte dúlnak háborúk, s harcok ember-ember ellen. És ez átkos mammonért omla annyi drága vér 2. Nem okoz nehézséget a hajdan összetartozó elemek szétszedése és azok szembeállítása: A népek esetében úgy, hogy a mindenkori másik nemzetet tekintheti elnyelésre kiszemelt inyenc falatnak; vagy billiárdgolyónak, aminek ki lehet számítani a működését; vagy hagyatéki tárgynak, vagy akár sakkfigurának. Netán kísérleti nyulnak. „ Ha nincs isten, jön a szocializmus és az anarchizmus szabásmintája.” – jelzi jó előre Dosztojevszkij. Borisz Jelcin 1991-ben megfogalmazott véleménye mintha erre rímelne: „A mi országunknak nem volt szerencséje. Nem bizony, mert elhatározták, hogy rajunk fogják kikísérletezni a marxizmust – a végzet pontosan ebbe az irányba taszigált bennünket. Ahelyett, hogy valamelyik afrikai országot választották volna, velünk kezdték el a kísérletet.” Az ateizmus fundamentumára épített művi társadalom gépies mechanizmussal működött, elállatiasodott embertömegeket, személytelen kultúrát termett. A szélsőséges ateizmus nem csak az isteni dimenziót iktatta ki, hanem a földi dimenziókat is. A bolsevikok laposra mángorolták nemcsak Oroszországot, hanem a koncként nekik odavetett kisnépeket is. A kísértetekről (Hamlet atyjának szellemén túl akár a kommunizmuséről is) egyet biztosan lehet tudni, hogy hívatlanul jelennek meg tetszőleges helyen és tetszőleges időben. Böhme alábbi szavait a fenti jelenség egyetemes magyarázataként értelmezhetjük: „A hőség és a hideg vagy a tűz és a víz eredte egy, de elválnak egymástól és mindegyik saját akaratába lép, mint saját természetébe. Ha aztán ismét egyesülnek, ellenségként megölik egymást, mivel az egyes tulajdonságoknak saját, külön akaratuk lesz. Amíg a temperatúrában vannak együtt, nagy békében élnek, amint azonban kilépnek abból, mindegyik a maga ura akar lenni, és a másikon uralkodni.” 3. Napi szinten Tízparancsolat betartása helyett a Tízparancsolat bűneinek kiélvezésére biztatnak. Tedd az ellenkezőjét! Módszertani útmutatásuk imígyen szól: Kelts hazugságokat! A létező közösségeket szedd szét; töröld el a múltjukat, szíts békétlenséget! Aljasítsd le az embert hitvány kegyetlen állattá, igyon, rágalmazzon és fajtalankodjon! Tartsd rabságban az embereket! Számító racionalitással cselekedj! Kelts zavart! Döntsd kétségbeesésébe embertársaidat! Rombold le a tekintélyt! Lucifer pedig dörzsölheti a tenyerét, de hogy ez milyen hatékonyan működik, még őt is meglepte. A keresztény értelmiség megrendültem szembesül azzal, hogy a jogi igazságszolgáltatás nem oldja meg a bűn kérdését, ugyanis a bírósági döntés lényege a megtorlás és a revans, minek következtében a bűnök csak szaporodnak. A jogszolgálat - a szó szoros értelemben észbontó - tapasztalatainak emléke még élénken él az emberek emlékezetében: az állami szocializmus a javakon túl a jogokat is elvette, ráadásul mindezt törvényesnek tüntette fel egészen odáig, hogy a deportálásokat, a brutális kivégzéseket karitatív aktusnak tüntette fel. A jogszolgálattal kapcsolatban a reformkori magyar irodalom is őriz egy hasonló jelenséget. A szerencsétlen Tiborcnak sérelmei orvoslására a jogi utat javasolják. Ehhez csak írnia kellene tudni és ismerni a latin nyelvet. A keresztény értelmiségi érzékeli az emberi személyiség eltűnését. Minek következtében a hamis én mindent megtesz azért, hogy levédje magát, hogy ne kelljen változnia, s hogy megszabaduljon a személyes felelősségvállalás kötelékeitől. Sokkal könnyebb valami emberi parancsot vakon teljesíteni, mint teljes szabadsággal vállalni a döntés lelkiismereti felelősségét. A hamis én könnyen visszaél Isten nevével, ami azt jelenti, hogy istent és a vallást ürügyként használja egyéni érdekeinek érvényesítése céljából. A hamis én ítélkezik,
meg van győződve csalhatatlanságáról és fölényéről, nem hallott az indiánok imájáról, ami így szól: nagy szellem segíts, hogy ne ítélkezzem, mielőtt két hétig nem jártam volna az ő mokasszinjában.
A keresztény értelmiségi éppen mert mindezek előtt nem hunyja le szemét, és tudja, hogy a sötétség erői nem csak kint, hanem minden emberben egyaránt hatnak és működnek, olthatatlan bizalommal fordul a teremtőhöz és Jézus szeretetéhez. Értelme és lelke is igényli ezt, hiszen így részesülhet az Egy világ valamennyi lényével. A magasabb rendű lét és a világosság számára nem az ész logikai konstrukciója, mint ahogy a szeretet nem a jótékonyság öntetszelgő cselekedete. Különbséget tesz a jóság és a jótékonyság között. Meggyőződése szerint az egyéni jótékonykodás nemhogy megoldaná, inkább gyarapítja a rosszat. Amikor pedig az élet sötét mélyébe kerül, emlékezetébe idézi a Kánai menyegző csodatételét, ami üzenet a mindenkori embernek arról, hogy Isten irgalmával képes a dolgokat átfordítani, s hogy a kerek egy világban minden embernek megadatik a minőségi átváltozás, vagyis az újjászületés csodája. Egyetért Beethovennel, aki szerint az emberélet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei, felemelnek. S ha a fájdalma lassan múlik, felidézi a keresztény himnusz megerősítő szavait: Megjárnod a néptelen völgyet, Megjárnod magadnak kell, Más meg nem járja helyetted, Légy eggyé magaddal. Ámen Budapest, 2015-05-20
Szakirodalom: Az orosz vallásbölcselet virágkora I.II. Vigilia Kiadó. Budapest, 1988. Böhme, Jakob: A kegyelmi kiválasztásról Farkas Lőrinc Könyvkiadó, 1999. Gyökössy Endre: Magunkról magunknak Református Zsinat Kiadó Bp, 1989. II.János Pál szentenciái Kieslowski mozija (Szerk: Tadeusz Lubelski) Európa Kiadó Bp. 2000. Mayer Erzsébet: Az égi szikra sápadt fénye Muravidék Kiadó, Pilisborosjenő 2014. Mereskovszkij, D.SZ: A pokol tornácán Dante kiadás, Budapest, 1926. Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig kulcs Kiadó, Budapest, 2010. Rohr, Richard: A férfi útja Ursus Libris 2001. Romániai magyar költők istenes versei Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1992. Szolovjov,V: Az Antikrisztus története. Századvég Kiadó. Budapest, 1993. Török Endre: Ki a szabd? Kairosz Kiadó. Budapest, 2000.