JELIGE: MAGNIFICAT A keresztény értelmiségiek szerepe korunk társadalmában Cikkemben pályázati kiírásban szereplő kérdésekre válaszolva szeretném bemutatni a keresztény értelmiségiek szerepét korunk társadalmában. A folyóirat nem is időzíthette volna aktuálisabban a pályázati felhívást,társadalmunk némán kiált az értelmiség segítségéért,kétségbeesetten keresi az utolsó mentsvárát. A globalizáció , az ultraliberalizmus és a tomboló vallásellenesség meghozta hatását: korunk embere a fogyasztói társadalom lelketlen,kiszolgáltatott rabszolgájává vált. Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg penge élesen már José Ortega y Gasset is a XX.század közepén„A tömegek lázadása”című ikonikus művében. A neves szerző is arra a konklúzióra jutott, ~60 évvel ezelőtt,hogy a túlhajtott individualizáció,az önös érdekek piedesztálra emelése,az emberek közötti szolidaritás szétporlasztása,mind hozzájárult ahhoz,hogy felfeslik a társadalom szövete. A fogyasztói társadalom tömegembere már nem gondolkodik önállóan,így kívülről irányítható –bármely pusztító téveszme által. Ez a kívülről irányított tömegember már nem a belső meggyőződése,hite által cselekszik. Axiómája mindössze annyi,hogy a gondolkodás ártalmas az egészségre. Hogy is vetette mindezt papírra a már említett Ortega y Gasset? „ A jelen perc jellegzetessége éppen az,hogy a közönséges ember jól tudja a maga közönséges voltát,de bátorságot merít e közönségesség jogára és arra,hogy e jogot általánosan érvényesítse.(…) életünk..bővelkedőbb minden más életnél,amit csak a történelem ismer. De éppen mert nagy értékű,elveszítette medrét,az alapelveit,a normáit és eszményeit,melyek hagyományképpen maradtak rá. (….) Nem tud tájékozódni a múltban. (…) A civilizáció elsősorban együttélési szándék. Az ember oly mértékben barbár és műveletlen,amennyire nincs tekintettel másokra.”1 Ortegáéhoz hasonló,váteszi alapgondolatokat fogalmazott meg Magyarországon is Kodolányi János ,az 1943-as balatonszárszói találkozón.2 Napjainkban pedig számos közéleti személyiség mellett Bíró László püspök úr figyelmeztette társadalmunkat 2014 januárjában megjelent levelében : „Szerezd meg gyorsan, élvezd és dobd el! Arról nem beszélünk, hogy milyen üresség marad bennünk, ha elszáll a mámor. Amíg csak saját érdekeinket hajszoljuk, nem marad időnk és erőnk, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal, nem vesszük észre, hogy körülöttünk mennyien vágynak egy jó szóra vagy szerető gesztusra, megértésre, odafigyelésre. Vegyük észre, hogy amíg mi a világ útvesztőiben bolyongunk, keressük utunkat, Jézus vár minket. „Ő nemcsak szeret minket, hanem magához is akar vonzani és olyan mélyen átformálni, … hogy hasonlóvá váljunk hozzá, részesei legyünk szeretetének” (XVI. Benedek pápa 2013. évi nagyböjti üzenete, 2). A fogyasztói világ örömeinél sokkal nagyobb öröm találkozni Vele, meglátni azt az új horizontot, azt a meghatározott irányt, amit csak Ő adhat életünknek. Ismerjük be tévedéseinket, kérjük bocsánatát, amiért elkalandoztunk, hiszen tudjuk, Isten sohasem fárad bele, hogy megbocsásson (vö. Mt 18,22). Mint eltévedt bárányát a vállára vesz minket és hazavisz. Akárhogy tévelyegtünk, akármennyire letértünk a Hozzá vezető útról, Ő irgalmas és 1
José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása „Iszonyú bábeli zavar kavarog az éterben,mind a magáét mondja, a maga igazát erőszakolja rád.(…) Nyomtatott és kisugárzott szavak légióját indítják ellened…s a nyomtatás,rádió fölött hatalmas birtokló csoport..mint valami megőrült vajákos,hadarja indulatában s rettentő hatalomimádatában a szavakat…Sajátítsd ki a gondolkozás és a gondolatközlés eszközeit,sőt teremts új eszközöket, s a szavak inflációját zúdítsd rá a tömegekre. Végül mindent elfogad,amit adsz neki ,s mindent odaad amit kívánsz tőle. Íme a modern mágia. Illik a hitetlen,racionális embertípushoz,amely él vele ,illik a kultúrából gyorsan kivetkező,racionális tömegemberhez,amelynek szól.” (Részlet: Kodolányi János előadásából) 2
rendíthetetlen szeretetével visszafogad, visszaadja életörömünket, és átformál, hogy valóban hasonlók legyünk Hozzá. Emberi méltóságunk záloga ez a hasonlóság. Csak az ember kapta ajándékba ezt a méltóságot, és ezzel együtt a kiváltságot: a Jézussal való találkozás örömét.” A ma emberének nincs tudomása erről a kiváltságáról,pedig ő is szükségét érezi valamilyen „felsőbb erőnek”(ahogy egy nem vallásos ismerősöm fogalmazott sokszor),így elmegy az asztrológushoz, az életvezetési tanácsadóhoz,önismereti és személyiségfejlesztő tréningekre,a napjainkban oly divatos „coach”-hoz ,bárhová csak Jézushoz nem fordul. Ennek indoka számos különböző tényezőre visszavezethető. Magyarország és a többi posztkommunista ország tekintetében semmiképpen sem feledkezhetünk meg arról,hogy él még egy olyan generáció akinek titkolnia kellett vallási hovatartozást és él egy olyan generáció akit megpróbáltak hit nélkül felnevelni. Hogyan kapcsolódik egymáshoz a hívő keresztény és az értelmiségi létforma? A leglényegretörőbben így válaszolhatok: Initium sapiente est timor Domini,azaz a bölcsesség kezdete az Úr félelme. A hívő keresztény és az értelmiségi létforma szorosan összekapcsolódik. Minden kiemelkedő tudós,aki a világegyetem törvényszerűségeit próbálta feltárni és megfejteni,Keplertől Albert Einsteinig mind vallásos emberek voltak. A keresztény értelmiségiek hogyan tudnak részt venni a közéletben, szolgálni a közjót, a társadalmat, a kultúrát, párbeszédet folytatni nem keresztény értelmiségiekkel? Bevezetésként meg kell jegyeznem,hogy a kor történelmi,ideológiai háttere erősen befolyásolja,akadályozhatja is a keresztény értelmiséget a közjó szolgálatában. Az értelmiség mindig óhatatlanul összefonódott az adott korok politikai rendszereivel és a lehetőségekhez mérten igyekezett társadalom érdekében felszólalni, a politikai vezetők figyelmét felhívni a társadalmi problémákra. Az értelmiségnek a hatalomhoz való viszonya az egyik kulcskérdés,amely az egész társadalomra kihatással van. Egészen speciális ez a viszonyulás,akkor amikor egy diktatórikus elveket valló rendszerben kell funkcionálnia például a keresztény értelmiségnek. Ezt a komplex problémakört jól illusztrálja Cserháti József püspök úr interjúja 1992-ből.Ebben a dokumentum filmben a püspök úr azt ecsetelte érzékletesen,hogy milyen szűk keretek között lehetett csak mozogni egy püspöknek a szocializmus idején. Az egyházi iskolák bezárása, a hitoktatás ellehetetlenítése , az egyház materiális javainak államosítása stb..mindezek olyan szűk mozgásteret eredményeztek ,hogy „gúzsba kötött lábbal kellett táncolni a pokol tornácán.”3 Ezt az egykori püspöki dokumentum filmet érdemes feleleveníteni ugyanis az utókor hajlamos a tudatlanság békés-boldog paradicsomi állapotában könnyedén pálcát törni az előző rendszerben regnált egyházi vezetők vagy éppen az ún.béke-papok felett. Keresztény és nem keresztény értelmiségek egyaránt rendelkeznek egy olyan szintű műveltséggel,egzisztenciával, társadalmi helyzetükből adódó kapcsolati hálóval és tapasztalatokkal,hogy véleményem szerint képesek belátni ,hogy össze kell fogniuk a társadalom érdekében. Ahogy Ferenc pápa is nemrég megfogalmazta egy beszédében: A párbeszéd hidakat építhet!4 „ A békéhez nagyobb bátorság kell,mint a háborúhoz.” A Szentatya abból az alkalomból 3 4
Jancsó Miklós szavaival élve http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-szentszeki-diplomataknak-kiselejtezes-kulturaja-haboruh
nyilatkozta ezt,hogy a Vatikánban 2014.pünkösd napján egy fedél alá hozta Simon Perez izraeli elnököt és Mahmud Abbasz palesztin elnököt. Közös Isten tisztelet és közös ima várt a két közel-keleti politikusra. A Vatikáni Rádió adása szerint a „szeánsz” végén megölelték egymást. Ez a párbeszéd fontosságát illusztráló példa rávilágít arra,hogy a Római Katolikus Egyház legfelső szintjén milyen gyakorlati lépések történnek a párbeszéddel való hídépítésre. Nézetem szerint a keresztény értelmiség mindig nyitott az együttműködésre és a nem keresztény értelmiség általában az elutasító fél ,aki nemet mond különböző okokra hivatkozva. A keresztény értelmiségieknek számos módja van részt venni a közéletben,szolgálni a közjót,társadalmat, akár egyénileg (ahogy például Papp Lajos világhírű szívsebész tette)akár kollektíven vagy akár a kettőt kombinálva is. Az oktatásnak vitathatatlanul kiemelkedő szerepe van egy társadalom fejlődésében. Ha visszatekintünk a történelemben láthatjuk,hogy az értelmiség mindig egy fajta szellemi vezetőként vállalta a társadalom szolgálatát. Gondoljunk az egykori falusi tanár emberre, hogyan segítette az embereket és milyen közmegbecsülést élvezett. Meglátásom szerint akkoriban az értelmiségnek még volt becsülete ,bátorsága és lelkiismerete. Elképzelhetetlen tűnik hogy ezek után 2015-ben a tanároknak etikai kódexet kellene ajánlani , mégis megélte a pedagógus társadalom. Napjainkban az emberek tradicionálisan várják az értelmiségtől a fundamentális kérdések megoldását. A korábbi történelmi korszakokban ez a recept viszonylag zökkenőmentes megoldást jelentetett a társadalmi problémákra. A falusi papok,lelkészek és tanítók még a múlt század első harmadában is óriási elismertségnek örvendtek,teljes volt a bizalom irántuk. Ez a szilárd bizalom omlott össze kártyavárként akkor ,amikor – Julien Benda könyvcímét kölcsönözve – sajnálatos módon beköszöntött „Az írástudók árulása”,amely után infernális idők köszöntöttek. Az oktatásnak mindig egy magas színvonalú formáját jelentették az egyházi oktatási intézmények. Egy egyházi oktatási intézményben tanuló gyermek olyan neveltetésben részesülhet,amelyet egy világi oktatási intézmény semmilyen más módon nem tud pótolni. A világi,nem keresztény oktatási intézmények oktatási színvonala nem vonható ugyan kétségbe,de milyen erkölcsi nevelést tudnak nyújtani? Már pedig véleményem szerint képezhet egy intézmény kiváló tudású jogászt,történészt ,orvost ha nem kapnak a szaktudásuk mellé egy erkölcsi iránymutatást is,munkájukat nem fogják tudni hivatásként gyakorolni. Munkájuk csak munka marad számukra,örömüket nem lelhetik benne. Az ideológiamentes, ún.értéksemleges oktatás elveinek eredményeit fájó szívvel láthatjuk. A jogászok társadalomban elfoglalt meghatározó szerepe is kétségtelen. Míg a tanárok munkájuk által közvetlenül lehetnek a társadalom szolgálatára,addig a jogászok a törvényhozásban való közreműködések által közvetetten,de annál nagyobb mértékben befolyásolják egy társadalom fejlődését. Erre a legjobb példa Lábady Tamás professzor úr ,az első magyar alkotmánybírók egyike,akinek az első abortusz határozathoz(64/1991. (XII.17.) ABH) fűzött különvéleménye a mai napig megosztja a jogászokat és aggasztja a pro-choice pártiakat.5 Lábady Tamás az alkotmánybírósági határozathoz fűzött különvéleményében 5
Azelső abortusz határozatban (64/1991. (XII.17.) ABH) megsemmisítette a terhességmegszakítás korábbi rendeleti szintű szabályozását, lényegében formai okokra – mégpedig a törvényi szabályozási szint követelményére – hivatkozva, és egyúttal felvázolta a későbbiekben megalkotandó törvény alkotmányos kereteit. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta azt is hogy a vonatkozó jogszabályok alkotmányossága megítélésének tartalmi előfeltétele a magzat jogi státusának tisztázása, amely az Alkotmány értelmezésével nem állapítható meg. Mindkét lehetséges értelmezés összefér az Alkotmánnyal, az alkotmányból nem következik hogy a magzat jogalanyiságát el kellene ismerni, de az sem hogy ne lehetne a magzatot jogilag embernek tekinteni. A magzat
foglaltak szerint minden ember-fogalom az Alkotmány értelmezésével megállapítható. Szerinte a fogantatástól kezdve a méhen belül növekvő „lény” a természettudományok szerint vitathatatlanul ember, genetikailag befejezett individuum. Fejlődésében a születés nem jelent olyan ugrást, olyan alapvető változást, ami indokolná azt, hogy ahhoz különböző joghatásokat fűzzünk. Vagyis az Alkotmánybíróságnak – világnézetileg semleges alapon – le kellett volna vezetnie az Alkotmányból azt, hogy a magzat is embernek, jogalanynak tekintendő. Ha azonban a jogi ember-fogalom kiindulópontja nem a fogantatástól a halálig létező „biológiai” ember, akkor lehetővé válik a különbségtétel a méhen belüli és méhen kívüli individuum között, folytatódik Lábady Tamás érvelése. Lábady rámutatott arra is, hogy a magzat személyként való felfogása kérdésében erősödik a „természetes” ember-fogalom elfogadottsága. A professzor úr egy 2014.januárjában készült interjúban így fogalmaz : A pályám kezdetén foglalkoztatott: vajon hogyan állhatom meg a helyemet hitét gyakorló bíróként a szocialista államrendben? (1970 –saját szerk.)Azt a tanácsot kaptam: „ha kétszer, háromszor annyit dolgozol, mint más, akkor nem fognak bántani”. Ez az üzenet egész életemre kihatott. Tényleg sokat dolgoztam… Bírói pályafutásom 42 évet tett ki. Azt gondolom, fontos, hogy a bírói ítélet is neveljen: nevelje azt a társadalmat, amelyre azt mondják, hogy nevelhetetlen – ám ez nem igaz. Az ember az élete legvégéig, egészen a sírig alakítható, nevelhető. Ennek csodálatos evangéliumi példája Nikodémus látogatása Jézusnál. Jézus azt mondja neki: újra kell születni. Öregen hogy lehet? – kérdezi Nikodémus. Lehet újraszületni. Szerintem fontos, hogy visszhangra találjon az emberekben a bírói ítéletek erkölcsi tartalma.6 Szomorúan jegyzem meg ,hogy az ún.rendszerváltás után , 2015 - ben is hasonló aggályokkal kezdi a pályafutását egy hitét gyakorló jogász. A közjó szolgálata,segítése kapcsán szeretném kiemelni a különböző keresztény szervezeteket,szeretetszolgálatokat. Számos keresztény szervezet ,alapítvány tevékenysége a szociális szférában ,kétségkívül példaértékű lehetne az ún. civil szervezetek és más alapítványok számára, akik különböző jogi kerekasztal beszélgetésekben hosszasan vitatják az emberi jogok magyarországi vagy nemzetközi helyzetét,kiadványokat készítenek,jelentéseket írnak azonban kézzel fogható ,tényleges segítséget nem nyújtanak. Miért? Azt gondolom,hogy közös összefogással,munkával nagy eredményeket lehetne elérni és sok rászoruló ember életét lehetne megváltoztatni. Hogyan tudják saját egyházuk életét?
tudományukkal, Mennyiben
sajátos szakmai ismereteikkel segíteni tartoznak azért felelősséggel?
Elismerésre méltó a keresztény értelmiség szolgálatkészsége az egyház felé. Véleményem szerint a keresztény értelmiség sajátos szakmai ismereteikkel,kutatásaikkal színesíthetik az egyház életét, a tudományok különböző területeiről való megközelítéseikkel csak erősíthetik a keresztény értékeket, az egyház egyetemességét. Természetesen mivel helyzetükből adódik a társadalomra gyakorolt befolyásoló szerepük így különösen felelősek az egyházról való megnyilatkozásaikért,az egyházi életben való részvételükért,nem feledkezhetnek meg Szent Ágoston regulájáról: "Mindenkinek használni, senkinek sem ártani.” Én evangelizációs szerepet is tulajdonítok a keresztény értelmiségnek. A keresztény (sőt: a keresztyén értelmiségé egyúttal )értelmiség egyik alap feladata éppen,az hogy a Krisztusi-tanoknak minél több értő tanítványa legyen. Egyetemi oktatóként például a szemináriumi foglalkozásokon módjában áll ilyen jellegű témákat meghirdetni,ahogy Andrásfalvy Bertalan professzor úr vagy Lábady Tamás bíró úr is tette. jogalanyiságáról a törvényhozó dönthet, melynek legcélszerűbb szabályozási módja az lenne, ha magában az alkotmányban tisztáznák a kérdést. (lásd még: 64/1991. (XII.17.) 6 http://www.magyarkurir.hu/hirek/kulonvelemeny
Korunk megkövült szívű emberei ,akik elzárkóznak a vallástól,de elismernek és tisztelnek egy történészt,orvost,művészt ,talán ha ettől az elismert embertől hallanak a kereszténységről,elgondolkoznak az életükön és meghallják az Atya hívását. Még is csak a professzor úr mondta! Korunk társadalma szenved..ahogy Reményik Sándor is írta Mindenki megy című versében „Néha fázok és borzadok élni ,lenni ebben a maradástalan világban”. Hatalmas a szükség arra , hogy a keresztény értelmiség és nem keresztény értelmiség is visszatérjen korábbi szerepéhez. Az értelmiség is nézi ahogy 2000 éves keresztény kolostort rombolnak le, a közvélemény fel van háborodva , hogy vasárnap a boltok zárva vannak, miközben kevesen emelik fel a hangjukat a szegényekért, modern rabszolgákért, az üldözött keresztényekért,vagy a 21 kivégzett kopt keresztény vértanú emlékéért. Nem is lehetne időszerűbb Ferenc pápa Az irgalmasság arca kezdetű bullája,melyben emlékeztet Izajás könyvére : „Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet,ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.”7 Keresztény értelmiségnek fel kell felébrednie mély álmából , példát kell vennie elődjeiről , hálát kell adnia a Teremtőnek ,hogy lábai már láthatólag nincsenek gúzsba kötveutalva a fent említett idézetre- és a társadalom szolgálatába kell állnia , a keresztény értékek megőrzése érdekében is...hiszen ahogy Babits Mihály is megírta : vétkesek közt cinkos aki néma.
7
Iz 58,6-11
