BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar Társadalomtudományi és Gazdasági Szakfordító és Tolmács Szakirányú Továbbképzés
Szakfordítás Forrásszöveg: - A szociális törvénykezés tíz éve / Ferge Zsuzsa. - Living in the world : dilemmas of the self / Anthony Giddens
Készítette: Valcsák Kriszta
Budapest, 2007
Tartalomjegyzék Bevezetés_____________________________________________________2
Fordítás magyar nyelvről angol nyelvre___________________________4 (Ferge Zsuzsa: A szociális törvénykezés tíz éve – eredeti szöveg+fordítás)
Fordítás angol nyelvről magyar nyelvre __________________________ 11 (Anthony Giddens: ’Living in the World’: dilemmas of the self – eredeti szöveg+fordítás)
Fordítástechnikai nehézségek __________________________________ 20 Glosszárium _________________________________________________ 22 Bibliográfia _________________________________________________ 23
Bevezetés Szeretnék köszönetet mondani dr. Donga György tanár úrnak a lelkiismeretes segítségnyújtásért, támogatásért és lelkesítésért. A bevezetésben az általam választott munkák szerzőit szeretném röviden bemutatni: Ferge Zsuzsa szociológus, professzor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Legfőbb kutatási területei a társadalom és szociálpolitika; gazdaság és szociálpolitika viszonyai; a civilizációs folyamatok és az állam szerepe; a szegénység, a kirekesztettség, a marginalizálódás. Kutatja a társadalom struktúráját és rétegződését és a társadalmi folyamatokat, a társadalmi egyenlőtlenségeket, vizsgálja a társadalom integrációs zavarait. http://www.feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=1353 Anthony Giddens (szül. 1938) Tony Blair tanácsadója, és a Munkáspárt Harmadik Út programjának kidolgozója, a mai angol szociológia egyik vezető teoretikusa. A London School of Economics élére történt idei kinevezése előtt az angliai Cambridge és az egyesült államokbeli Santa Barbara között osztotta meg idejét. Termékeny szerző: a Kalifornia Egyetem kilenc részlegének közös mamutkönyvtárában például hetvenhárom különböző katalóguscímszón szerepel a neve. Ezzel Habermas (127) és Bourdieu (97) mögött kullog, lekörözi viszont Claus Offét (55) és Alain Touraine-t (22). Nemzetközi hírnevét épp huszonöt éve alapozta meg A kapitalizmus és a modern társadalomelmélet (Capitalism and Modern Social Theory: An Analysis of the Writings of Marx, Durkheim and Max Weber. Cambridge University Press, Cambridge, 1971) című, igen hasznos összefoglaló monográfiájával, majd hamarosan a weberi osztályelemzést marxizáló munkáját (The Class Structure of the Advanced Societies. London, Hutchinson, 1973) fogadta elismerés. Fő elméleti kontribúciója a Marxot és Webert összeboronáló s az eredményt módjával historizáló ,,structuration theory" néven vált áruvédjeggyé. A kilencvenes évek során Giddens széltében-hosszában bekalandozta a szociológia szakterületeit az interpretatív módszer ,,pozitív" kritikájától a ,,reflexív modernizáció" fogalmának népszerűsítésén keresztül az identitás és az intimitás elméleti kérdéseiig. http://www.c3.hu/scripta/buksz/97/03/borocz.htm Ferge Zsuzsa A szociális törvénykezés tíz éve című munkájában az 1992-2002-ig tartó időszakot tette nagyító alá, és az ez idő alatt hozott szociális törvények, intézkedések hatékonyságát és realitását elemzi a három különböző kormány égisze alatt. A téma 2
fontosságát mutatja, hogy a 92-93-ban meghozott törvények szabályozták a szociális intézmények működését, a anyagi és természetbeni szociális támogatások, juttatások biztosítását, megítélését. A szerző kritikus hangnemben szól erről az időszakról, véleménye szerint nem elegendő a szándék megléte, mivel a mellett foglal állást, hogy aktív és cselekvő hozzáállás szükséges a szociális biztonság megteremtéséhez és fenntartásához a kormányok párt szerinti hovatartozásától függetlenül. Minden egyes kormány legnagyobb dilemmája, hogy a szociális jólét megteremtése és fenntartása nem okoz-e radikális egyensúlyvesztést a gazdaságban és az államkasszában. A szöveg tömör, nem túl részletező tanulmány. Nélkülözi a szakkifejezések túlzott használatát, ám olykor-olykor többszörösen összetett mondatok nehezítik a megértést, tehát a célközönség a magyar társadalom azon értelmiségi rétege lehet, amely jártas a mindennapi élet szociális témáiban illetve szociálpolitikájában. Anthony Giddens ’Living in the World’: dilemmas of the self című esszéjében a társas interakciók az egyén viselkedésére gyakorolt hatását taglalja, illetve az egyén helyét a modern világban. Giddensről köztudott, hogy az angolszász társadalmat és politikát analizálja, ám ebben az írásában az egyén és társadalom viszonyának elemzése univerzálisnak tekinthető. Az írás szociálpszichológia-hallgatókat, vagy a témában jártas közönséget célozza. Olyan terminusokat alkalmaz, melyek egy laikus számára magyarázatot igényelnek, az olvasó számára először idegenül hathatnak, és gyakran, fordításnál is félreértelmezhető összefüggésekről ír. A nyelvi kötöttségekből származó problémák a fordítást is megnehezítik. A szerző a társadalmi és kulturális leírások során rendkívül kifinomult nyelvezetet használ. E nyelvi világ visszaadása magyarul lehetetlen, korábbi írásainak fordítói sokszor kényszerültek körülírásokra (lásd Giddens: Szociológia ; Osiris Kiadó – Budapest, 1997.)
3
Budapesti Gazdasági Főiskola – Külkereskedelmi Főiskolai Kar Társadalomtudományi és gazdasági szakfordító, tolmács Szakirány Levelező tagozat Angol nyelv
Ferge Zsuzsa : A szociális törvénykezés tíz éve Fordítás magyar nyelvről angol nyelvre
Készítette: Valcsák Kriszta Belső konzulens: dr. Donga György
Budapest 2007
4
FERGE ZSUZSA:A magyar szociális törvénykezés tíz éve Mérlegen három kormány
Egy társadalom minőségét sok minden jelzi. Kulcsszerepe van két elemnek, amelyek az utóbbi években az Európai Unióban (EU) hangsúlyossá vált "európai szociális modell" középpontjába kerültek. Ezek a jogok és emberi méltóság biztosítása egyfelől, a társadalmi egybetartozás
erősítése,
a
kirekesztés
és
szegénység
elleni
küzdelem
másfelől.
Ezek persze csak az unió deklarált szándékai. Hogy követik-e ezeket a tényleges folyamatok az egyes országokban, az gazdaság- és politikafüggő. Az eddigi ismeretek alapján azonban úgy tűnik, hogy ha kifejezett politikai szándékok és források vannak a jogok erősítésére és a szegénység és kirekesztés csökkentésére, akkor nagyobb az esély valamelyes sikerre, mint ha a gazdaság spontán mozgásában bízik a politika, abban, hogy a gazdasági növekedés majd csak "lecsurog" a szegényekig. A politikai közbeszéd befolyásolja a civil világot is, amely, ha ezt a célt elfogadja, partnerként működhet a kirekesztés elleni mozgásokban. Pontosabban, a polgárok többségének egyetértése nélkül sem demokratikus, sem sikeres nem lehet a kirekesztésellenes politika.
A csatlakozási folyamat csak gazdasági és politikai követelményeket támaszt velünk szemben: a szociálpolitika ebben a folyamatban, mint az unió egészében, az egyes országok kompetenciájába tartozó, ún. szubszidiárius ügy. Mégis úgy gondolom, hogy mindez holnap fontossá válhat, hiszen az unión belül is csak egy éve kell - forrásokat is biztosító - kétéves tervet készíteni például a kirekesztésmentesebb, befogadó társadalomért. Egyébként az uniós elvektől függetlenül is fontos társadalmi kérdés, hogyan alakul nálunk a társadalom minősége, amelyhez hozzátartozik, hogy hogyan áll a jogok és az emberi méltóság, illetve a kirekesztés elleni küzdelem dolga.
Ebben a tanulmányban csak a politikai szándékokat vizsgálom, hiszen az unió esetében is csak ezekre hivatkoztam. A szándékok, mint írtam, nem garantálják a megvalósulást. De ha a politikai elköteleződés megvan, akkor mégis nagyobb a valószínűsége a társadalom ilyen irányú elmozdulásának. A politikai szándékokat e rövid tanulmány keretében azon keresztül elemzem, ahogyan ezek - viszonylag tisztán, áttekinthetően, és (elvileg) kötelező érvénnyel a
szociális
törvényhozásban
megjelentek 5
az
egymást
követő
kormányoknál.
A jogszabályok két vetületét elemzem. Egyfelől azt, hogy bővítették-e vagy szűkítették-e a szociális és ehhez kapcsolódó jogokat, s így erősítették-e az emberi méltóság jogi alapjait? Másfelől azt, hogy érintették-e a kirekesztést-befogadást, ha nem is közvetlenül, de az újraelosztáson keresztül? Itt ugyanis megjelenhet a szándék a szegénység és kirekesztés több forrással való enyhítésére, illetve a társadalom egybetartozásának elosztáson keresztüli erősítésére.
Szociális törvénykezés
Mindhárom kormányzat húsz-huszonöt olyan törvényt hozott, amelyek kapcsolódnak szociálpolitikai intézményekhez vagy az újraelosztáshoz. Ezek közül vizsgáltam meg kormányzatonként tízegynéhány olyan törvényt, amelyek közvetlenül érintették vagy a jogokat,
vagy
az
újraelosztás
irányát,
vagy
mindkét
elemet.
Az első kormányzat idején hozott törvények közül 12 bizonyult kiemelendőnek, ezek között olyan alapvető jogszabályokkal mint az önkormányzati, a foglalkoztatási, a TBönkormányzati vagy a szociális törvény. A második ciklusban elfogadottak közül 13 törvény mutatkozott fontosnak. Ezek között vannak a Bokros-csomag szigorító törvényei a ciklus első két évében, majd néhány újító törvény a második két évben, mint a gyermekvédelmi törvény vagy a fogyatékkal élők esélyegyenlőségére vonatkozó törvény. A harmadik országgyűlés által hozott törvényekből ugyancsak 13 került az elemzésbe, köztük például a felsőoktatási tandíjmentességet biztosító törvény, a családi pótlék univerzalitását visszaállító törvény, a gyermekek utáni adókedvezmény, vagy a munkanélküli ellátásokat szigorító törvény. A jogok törvényi szabályozása
Az első két kormányzat tudatosan törekedett a jogok erősítésére. Az első kormány idején (1990-94) ez mindenekelőtt az elemi polgári és politikai jogok, a tulajdonhoz, piachoz, demokratikus szabályozáshoz való jogok kiépítését jelentette. Kifejezetten demokratizáló lépés volt például a TB-önkormányzati törvény, majd az önkormányzati választásokról rendelkező törvény. A foglalkoztatási törvény (1992) mind a munka, mind a szociális jogokat, a szociális törvény (1993) főként a szociális jogokat erősítette. Szociális jogok szűkítésére, főként egyes ellátások színvonalának csökkentésére, csak néhány esetben került sor. A második kormány (1994-98) első két évében a Bokros-csomaggal nagyon jelentős
6
szociálisjog-szűkítések következtek be. Az állami kiadások radikális csökkentését az államcsőddel fenyegető helyzet okozta, a csökkentés módjának azonban ideológiai mögöttesei voltak. Ha a Bokros-csomagot csak a gazdasági csőd kivédése motiválta volna, akkor egy sor szociális megszorító intézkedést lehetett volna átmenetiként, vagy ellentételezésekkel meghozni. Ténylegesen azonban a megszorító intézkedések zöme mögött a minimális állam koncepcióját valló, erős neoliberális ideológiai töltés volt. A ciklus második szakaszában még voltak a Bokros-csomagnak korlátozó utórezgései, mégis ezt a két évet jelentős jogbővítések jellemzik. Nem elsősorban a szociális jogok korrekciójára került sor, hanem inkább "harmadik" vagy "negyedik" generációs emberi jogok: a gyermekek, betegek, fogyatékkal élők
jogainak
törvényi
megfogalmazására
-
sajnos,
megfelelő
források
nélkül.
A harmadik kormányzat (1998- 2002) működése alatt is van példa mind a szociális jogok bővítésére, mind pedig szűkítésére. A jogbővítések szinte minden esetben a Bokros-csomag jogszűkítéseinek korrekcióját jelentették, mint az egyetemi tandíj ismételt eltörlése, a családi pótlék, a gyes ismételt kiterjesztése mindenkire, a gyed visszaállítása stb. A változtatások zöme - az adókedvezmény kivételével - inkább politikai riposztnak tűnik, mint elvi jelentőségű fordulatnak. […]
7
Ten years of Hungarian Social Legislation Measuring three governments The quality of a society is marked by many signs. Two elements have key role, which got into the focus of „European social model” emphasized lately in the EU. On the one hand these are pursuit of human dignity, on the other hand, strengthening social solidarity are fighting against discrimination and poverty. Obviously, these are only the declared goals of the EU. Whether or not these intentions are followed by actual processes depends on economy and politics. According to knowledge-todate information, however, it seems that if certain political intentions and sources are for strengthening the rights and reducing discrimination and poverty, there is a bigger chance for success than in the case when politics simply relies on the spontaneous movement of economy, when economic growth gradually oozes down to the poor. Political discussions also affect public life which, if accepting this aim, can be a partner in movements against discrimination. Precisely, without the sympathy of the majority of people, anti-discriminative politics can neither be democratic nor successful. The procedure of Hungary’s EU accession raises only economic and political demands against us; social-politics in this procedure, as in the whole EU, is a subsidiary issue, concerning the competency of certain countries. Still, I believe that all this can be important later on, as within the EU two-year plans must be made for only a year providing sources in order to establish a more anti-discriminating and receptive society. Otherwise, irrespective of EU principals how the quality of society is developing is a very important social issue the parts of which are the status of human rights and dignity and the fight against discrimination. In this essay, I only deal with political goals, as I referred only to these in the case of the EU. The intentions, as I wrote, don’t guarantee implementation. But if there is political commitment then there is more likelihood of the society moving towards this way. In this essay I analyze political intentions through their presence – relatively clearly, transparently and compulsorily - in social jurisdiction of the succeeding governments. I observe two dimensions of measures. On one hand, if social and other additional rights have been enlarged or limited thereby, if legal base of human dignity have been strengthened. On
8
the other hand, I examine if discrimination and percipience have been dealt with, if not directly, at least through redistribution. The intention of easing poverty and discrimination with more resources may appear on the scene, or the intention of strengthening social solidarity through distribution. Social Legislation Each of the three governments made 20-25 regulations that are connected to social political institutions or redistributions. I examined among them some ten acts per government which directly affect either rights or the target of redistribution, or both. 12 of the regulations made during the reign of the first government were proved to be outstanding such as the acts of local governments, employment, social security or social regulations. 13 regulations among those ratified in the second cycle seemed to be very important. The austerity measures of Bokros Package can be found among these in the first two years of the cycle, then a few innovative acts during the two years of the second half of the cycle such as the acts of Child Care Act or regulations concerning equal rights of the disabled. 13 regulations made by the third congress came to my analysis - one of them is the act providing tuition-free tertiary education, or the act setting back the universality of family allowance; tax-preference for children or the act restricting unemployment benefits. Legal definition of rights The first two governments were consciously working on strengthening rights. In the reign of the first government (1990-94) this meant above all the establishment of basic civil and political rights, as well as the right to property, market and democratic regulations. A definitely democratic step was for example Social Security Act and the act regulating local governmental elections. The Employment Act (1992) solidified both labor and social rights while the Social Act (1993) mainly intensified social rights. Social rights were contracted – especially the standard of certain ministrations were decreased – only seldom. In the first two years of the second government (1994-1998) with the introduction of Bokros package significant tightening steps in social rights were made. The threatening of governmental crisis caused radical cuts in public spending, in the background of which there were ideological implications. If Bokros package had been motivated only by the counteract against economic crisis a range of tightening measures could have been taken as provisional or counterbalanced ones. In reality the austerity measures were backed by a strong neo-liberal ideology of minimal state concept. Though in the second two years of the tenure some restricting side 9
effects of Bokros package could still be felt, the period can be characterized by significant legal expansions. The main goal was not to correct social rights but making legal acts of so called third and fourth generation human rights, such as the rights of children, the sick or the disabled. Unfortunately all these were made in the fault of relevant sources. There are some examples for both narrowing and expanding social rights during the reign of the third government (1998-2002). The expansion of rights meant in each case the correction of right restrictions made in the Bokros package, for example revoking tuition fee again, expanding family allowance and child-care allowance to everybody again, as well as restoration childcare pay. Most of the changes – with the exception of tax allowance – seem to be a riposte rather than a switch of principal importance.
10
Budapesti Gazdasági Főiskola – Külkereskedelmi Főiskolai Kar Társadalomtudományi és gazdasági szakfordító, tolmács Szakirány Levelező tagozat Angol nyelv
Anthony Giddens: ’Living in the world’: dilemmas of the self Translation from English into Hungarian
Translated by : Valcsák Kriszta Supervisor : dr. Donga György
Budapest 2007
11
'Living in the world': dilemmas of the self In conditions of late modernity, we live 'in the world' in a different sense from previous eras of history. Everyone still continues to live a local life, and the constraints of the body ensure that all individuals, at every moment, are contextually situated in time and space. Yet the transformations of place, and the intrusion of distance into local activities, combined with the centrality of mediated experience, radically change what 'the world' actually is. This is so both on the level of the 'phenomenal world' of the individual and the general universe of social activity within which collective social life is enacted. Although everyone lives a local life, phenomenal worlds for the most part are truly global . Characterising individuals' phenomenal worlds is difficult, certainly in the abstract. Every person reacts selectively to the diverse sources of direct and mediated experience which compose the Umwelt. One thing we can say with some certainty is that in very few instances does the phenomenal world any longer correspond to the habitual settings through which an individual physically moves. Localities are thoroughly penetrated by distanciated influences, whether this be regarded as a cause for concern or simply accepted as a routine part of social life. All individuals actively, although by no means always in a conscious way, selectively incorporate many elements of mediated experience into their day-to-day conduct. This is never a random or a passive process, contrary to what the image of the collage effect might suggest. A newspaper, for example, presents a collage of information, as does, on a wider scale, the whole bevy of newspapers which may be on sale in a particular area or country. Yet each reader imposes his own order on this diversity, by selecting which newspaper to read--if any--and by making an active selection of its contents. In some part the appropriation of mediated information follows pre-established habits and obeys the principle of the avoidance of cognitive dissonance. That is to say, the plethora of available information is reduced via routinised attitudes which exclude, or reinterpret, potentially disturbing knowledge. From a negative point of view, such closure might be regarded as prejudice, the refusal seriously to entertain views and ideas divergent from those an individual already holds; yet, from another angle, avoidance of dissonance forms part of the protective cocoon which helps maintain ontological security. For even the most prejudiced or narrow-minded person, the regularised contact with mediated information inherent in dayto-day life today is a positive appropriation: a mode of interpreting information within the routines of daily life. Obviously there are wide variations in terms of how open a given
12
individual is to new forms of knowledge, and how far that person is able to tolerate certain levels of dissonance. But all phenomenal worlds are active accomplishments, and all follow the same basic psychodynamics, from the most local of ways of life to the most cosmopolitan. 'Living in the world', where the world is that of late modernity, involves various distinctive tensions and difficulties on the level of the self. We can analyse these most easily by understanding them as dilemmas which, on one level or another, have to be resolved in order to preserve a coherent narrative of self-identity.
Unification versus fragmentation The first dilemma is that of unification versus fragmentation. Modernity fragments; it also unites. On the level of the individual right up to that of planetary systems as a whole, tendencies towards dispersal vie with those promoting integration. So far as the self is concerned, the problem of unification concerns protecting and reconstructing the narrative of self-identity in the face of the massive intensional and extensional changes which modernity sets into being. In most pre-modern contexts, the fragmentation of experience was not a prime source of anxiety. Trust relations were localised and focused through personal ties, even if intimacy in the modern sense was generally lacking. In a post-traditional order, however, an indefinite range of possibilities present themselves, not just in respect of options for behaviour, but in respect also of the 'openness of the world' to the individual. 'The world', as indicated above, is not a seamless order of time and space stretching away from the individual; it intrudes into presence via an array of varying channels and sources. Yet it is wrong to see the world 'out there' as intrinsically alienating and oppressive to the degree to which social systems are either large in scale or spatially distant from the individual. Such phenomena may often be drawn on to supply unifying influences; they are not just fragmenting in their impact on the self. Distant events may become as familiar, or more so, than proximate influences, and integrated into the frameworks of personal experience. Situations 'at hand' may in fact be more opaque than large-scale happenings affecting many millions of people. Consider some examples. A person may be on the telephone to someone twelve thousand miles away and for the duration of the conversation be more closely bound up with the responses of that distant individual than with others sitting in the same room. The appearance, personality and policies of a world political leader may be better known to a 13
given individual than those of his next-door neighbour. A person may be more familiar with the debate over global warming than with why the tap in the kitchen leaks. Nor are remote or large-scale phenomena necessarily factors only vaguely 'in the background' of an individual's psychological make-up and identity. A concern with global warming, for example, might form part of a distinctive lifestyle adopted by a person, even if she is not an ecological activist. Thus she might keep in close contact with scientific debates and adjust various aspects of her lifestyle in relation to the practical measures they suggest. Fragmentation clearly tends to be promoted by the influences emphasised hy Berger and others: the diversifying of contexts of interaction. In many modern settings, individuals are caught up in a variety of differing encounters and milieux, each of which may call for different forms of appropriate' behaviour. Goffman is normally taken to be the theorist par excellence of this phenomenon. As the individual leaves one encounter and enters another, he sensitively adjusts the 'presentation of self' in relation to whatever is demanded of a particular situation. Such a view is often thought to imply that an individual has as many selves as there are divergent contexts of interaction, an idea which somewhat resembles poststructuralist interpretations of the self, albeit from a differing theoretical perspective. Yet again it would not be correct to see contextual diversity as simply and inevitably promoting the fragmentation of the self, let alone its disintegration into multiple 'selves'. It can just as well, at least in many circumstances, promote an integration of self. The situation is rather like the contrast between rural and urban life discussed previously. A person may make use of diversity in order to create a distinctive self-identity which positively incorporates elements from different settings into an integrated narrative. Thus a cosmopolitan person is one precisely who draws strength from being at home in a variety of contexts. [4] The dilemma of unification versus fragmentation, like the others to be mentioned below, has its pathologies. On the one hand we find the type of person who constructs his identity around a set of fixed commitments, which act as a filter through which numerous different social environments are reacted to or interpreted. Such a person is a rigid traditionalist, in a compulsive sense, and refuses any relativism of context. On the other hand, in the case of a self which evaporates into the variegated contexts of action, we find the adaptive response which Erich Fromm has characterised as 'authoritarian conformity'. Fromm expresses this in the following way:
14
The individual ceases to be himself; he adopts entirely the kind of personality offered to him by cultural patterns; and he therefore becomes exactly as all others are and as they expect him to be . . . this mechanism can be compared with the protective colouring some animals assume. They look so similar to their surroundings that they are hardly distinguishable from them. [5] In such circumstances, we might argue, the false self overrides and blankets out the original acts of thinking, feeling and willing which represent the true motivations of the individual. What remains of the true self is experienced as empty and inauthentic; yet this vacuum cannot be filled by the 'pseudo-selves' brought into play by the individual in different contexts, because these are as much stimulated by the responses of others as drawn from the person's inner convictions. Ontological security in this situation is as weakly founded as in the case of the rigid traditionalist. The individual only feels psychologically secure in his self-identity in so far as others recognize his behavior as appropriate or reasonable.
Powerlessness versus appropriation A second dilemma is that of powerlessness versus appropriation. If there is one theme which unites nearly all authors who have written on the self in modern society, it is the assertion that the individual experiences feelings of powerlessness in relation to a diverse and large-scale social universe. In contrast to the traditional world, it is supposed, where the individual was substantially in control of many of the influences shaping his life, in modern societies that control has passed to external agencies. As specified by Marx, the concept of alienation has served as the centre-point for analyses of this issue. As the forces of production develop, particularly under the aegis of capitalistic production, the individual cedes control of his life circumstances to the dominating influences of machines and markets. What is originally human becomes alien; human powers are experienced as forces emanating from an objectified social environment. Not only the followers of Marx have expressed such a view; it is also found, in somewhat different guise, in the works of the theorists of 'mass society'. The more extensive modern social systems become, according to this position, the more each particular individual feels shorn of all autonomy. Each, as it were, is merely an atom in a vast agglomeration of other individuals. […] *************************************************************************** 15
Anthony Giddens: Az egyén dilemmái – az egyén helye a világban A késő modernitás nyújtotta viszonyok között a történelem korábbi korszakaitól eltérő értelemben élünk a „világban”. Mindenki éli a saját megszokott életét, a test korlátai pedig biztosítják, hogy minden egyén környezettől függően el legyen helyezve időben és térben. Mégis a helyek átalakulása és a távolság befurakodása a helyi tevékenységekbe, a közvetett élmények központúságával kombinálva radikálisan megváltoztatja azt, ami igazából „a világ”. Ez így van mind az egyének látványvilágában és a társas tevékenységek általános univerzumában, amin belül a kollektív társadalmi élet zajlik. Habár mindenki éli a saját életét, a látványvilágok többnyire globálisak. Az egyének látványvilágát nehéz jellemezni, természetesen elvont értelemben. Minden egyén másképp reagál a különböző közvetlen és közvetett élményforrásokra, melyek a környezetet alkotják. Egy dolog, amit valamelyest biztosan állíthatunk, hogy a látványvilág már csak igen kevés esetben egyezik meg a berögzült szokásokkal, melyek fizikailag mozgatják az egyént. A helyi környékeket teljesen átjárják az elidegenítő hatások, amit nyugtalanító okként kezelnek, vagy egyszerűen a társas élet rutinszerű részeként fogadják el. Az egyének tevékenyen, válogatott módon építik be a közvetett élmény számos elemét a mindennapi életvitelükbe. Ez sokszor egy véletlenszerű vagy passzív folyamat, ellentétben azzal a képpel, amit az ún. kollázs-hatás sugallhat. Például egy újság az információk kollázsát mutatja be, csakúgy, mint szélesebb skálán újságok egész serege, melyek egy konkrét régióban vagy országban kaphatóak. A bőség zavarában, az újságok színes kavalkádjában minden olvasó maga állítja fel saját rendjét az által, hogy melyik újságot olvassa (ha egyáltalán olvas) és a tartalmak gondos kiválasztásával. Némely esetben a közvetített információ elsajátítása már előre kialakított szokásokat követ, és alkalmazkodik a kognitív disszonancia elkerülési alapelvéhez. Így elmondhatjuk, hogy az információ özön a berögzült viselkedésmódon keresztül lecsökken, amely kizárja, vagy újraértelmezi a potenciálisan zavaró ismereteket. Negatív szemszögből nézve, az ilyen kizárás előítéletnek tekinthető, ami súlyos elutasítása az egyén által már birtokolt nézetektől és eszméktől eltérőek befogadásának. Más nézetből viszont a disszonancia elkerülése a védőburok részét képezi, ami segít fenntartani létünk biztonságát. A mindennapi életben rejlő közvetített információkkal való szabályozott kapcsolat manapság még a legelőítéletesebb vagy legbeszűkültebb személyiség számára is egy pozitív elsajátítási mód. Ez nem más, mint az információk értelmezésének egy módja a mindennapi élet gyakorlatán belül. Nyilvánvalóan széles variációk vannak azt illetően, hogy
16
egy adott személyiség mennyire nyitott az ismeretek új formáira és mennyire képes az egyén tolerálni a bizonyos szintű disszonanciát. A látványvilágok aktív megvalósítások, mind ugyanazt az alap pszichodinamikát követik, a legegyénibb szintű életmódtól a legkozmopolitábbig. A „világban” élni, a késő modernitás világában, magába foglal számos feszültséget és problémát az egyén szintjén. Ezeket a legkönnyebben úgy elemezhetjük, ha olyan dilemmaként értelmezzük őket, amelyet egyik vagy másik szinten fel kell oldani az önazonosság összefüggő narratívjának megőrzése érdekében. Egyesítés és megosztás Az első gondot az egyesítés és a megosztás fogalma okozza. A modernitás megoszt, de egyben egyesít is. Az egyén szintjén egészen a bolygóközi rendszer szintjéig, mint egészig a szétszórtság felé tartó tendenciák versengenek az integrációt előremozdítókkal szemben. Ami az egyént illeti, az egyesítés problémája az önazonosság narratívjának védelmére és helyreállítására vonatkozik nagy mértékű belső és külső változások tükrében, melyet a modernitás kelt életre. Számos újkor előtti kontextusban/összefüggésben a tapasztalat megosztása nem volt elsődleges forrása a szorongásnak. A bizalmas kapcsolatokat a személyes kötelékek segítségével helyezték el és azokon keresztül összpontosították , még akkor is ha az intimitás modern kori fogalma abban a korban általában hiányzott. Egy tradíciók utáni társadalmi rendben azonban a lehetőségek korlátlan sora jelentkezik nemcsak a viselkedési alternatívában, hanem az egyén világra való nyitottságában is. A fent említett ’világ’ nem az idő és tér folytonos rendje, mely eltávolodik az egyéntől, hanem egy elem, mely beférkőzik közénk különböző csatornákon és forrásokon keresztül. Helytelen azonban úgy tekinteni a világra, mint ’egy rajtunk kívülálló tényezőre’ mely lényegében elidegenítő és elnyomó oly mértékben, hogy a társadalmi rendszerek vagy nagy méretűek vagy térben távol állnak az egyéntől. Azért kapaszkodunk efféle jelenségekbe, hogy sarkalljuk az egyesítő befolyásokat, mivel az egyénre gyakorolt hatásukkal nemcsak megosztanak. A távoli események ismerősebbé válhatnak, mint a közvetlen befolyások olyannyira, hogy beágyazódhatnak a személyes tapasztalat szerkezetébe. A közvetlen helyzetek sokkal homályosabbak lehetnek, mint az embermilliókat érintő nagy méreteket öltő események. Nézzünk meg egy pár példát. Valaki beszélgethet telefonon egy olyan személlyel, akitől több ezer mérföld választja el, és a beszélgetés ideje alatt szorosabb kötelék alakulhat ki 17
kettejük között az érzelmi hatások által, mint olyan személyekkel, akik ugyanabban a szobában ülnek. Egy politikai vezető megjelenését, személyiségét és viselkedését egy adott egyén jobban ismerheti, mint a saját szomszédjáét. Valaki jobban tisztában lehet egy a globális felmelegedésről folytatott vitával, mint azzal, hogy a konyhában miért csöpög a csap. A távoli vagy a nagy mértékű jelenségek nem feltétlenül szükséges tényezők az egyén pszichológiai alkatához és önazonosságához, csak meghúzódva jelen lehetnek a háttérben. A globális felmelegedés keltette aggodalom jellegzetes életstílust alakíthat ki az egyénben, még akkor is, ha az éppenséggel nem ökológiai aktivista. Így közeli kapcsolatban lehet a tudományos eszmecserékkel és alakíthatja életstílusának bizonyos aspektusait azokhoz a gyakorlati intézkedésekhez, melyeket ezek az eszmefuttatások sugallnak. A megosztottságot a Berger és társai által hangsúlyozott hatások egyértelműen elősegíthetik. Ezen hatások egyike pl. az interakció környezetének változatossá tétele. Sok modern jelenetben az egyéneket változatos érintkezésekben és környezetben találhatjuk, melyek mindegyike a megfelelő viselkedés különböző formáit követeli. Általában Goffmant tartják ezen jelenség kiváló teoretikusának. Amint az egyén kilép az egyik érintkezésből és belép a másikba, érzékeivel átállítja az „egyén tálalását” attól függően, hogy mit követel az adott szituáció. Ez a nézet gyakran arra utal, hogy az emberben annyi „egyén” létezik, ahány különböző interakciós környezet van. Ez a vélemény részben az egyén poszt-strukturalista értelmezésére emlékeztet, bár egy eltérő elméleti szempontból. Ismételten helytelen volna úgy tekinteni a környezeti sokszínűségre, mintha az egyszerűen és mindenképpen az egyén megosztottságát, vagy még inkább a „többszörös egyénné” való felbomlását segítené elő. Ez ugyanúgy, mint számos más körülményben, előmozdíthatja az egyén integrációját is. A helyzet inkább a már korábban is tárgyalt, falusi és városi élet közötti ellentétre hasonlít. Az ember a sokszínűséget arra is használhatja, hogy létrehozza a rá jellemző önazonosságát, amely határozottan öleli fel a különböző jelenetek elemeit egy egyesített narratívban. Egy kozmopolita személy ez által olyan egyénné válik, aki erőt tud meríteni a környezeti sokféleségek ismeretéből. /4/ Az egység és megosztottság dilemmájának, mint az alább említetteknek, megvan a saját kórtana. Egyrészt, megtaláljuk azt a típusú személyt, aki rögzült elkötelezettségeinek sora köré építi identitását. Ez egyfajta szűrőként viselkedhet, melyen keresztül az egyén számos különböző társas környezetre reagál, vagy értelmezi azt. Az ilyen ember merev, megrögzött tradicionalista, aki elutasít bármilyen környezeti (összefüggési) relativitást. Másrészt, az olyan egyén esetében, amely beleolvad a környezet mozgalmas sokszínűségébe, alkalmazkodó 18
választ találunk, amit Erich Fromm „autoritárius konformitásként” jellemez és a következőképpen magyaráz: Az egyén megszűnik önmaga lenni, teljes mértékben átveszi a számára, kulturális minták alapján felkínált személyiséget, ezért teljesen azzá válik, mint a többiek, és amivé elvárják, hogy legyen…ezt a mechanizmust összehasonlíthatjuk néhány állat által használt védekező színnel. Annyira hasonulnak a környezetükhöz, hogy csak nehezen különböztethetők meg attól. /5/ Ezen körülmények között méltán vitathatjuk, hogy a hamis én túlszárnyalja a gondolkodás, érzés és akarat eredeti alakításait, melyek az egyén igazi motivációit képviselik. Ami az eredeti énből megmarad, az üres és nem autentikus. Ezt a vákuumot azonban lehetetlen a különböző helyzetekben lévő egyén által színre hozott „ál-egókkal” kitölteni, mert ezeket úgy sarkallják mások érzelmi visszahatásai mint az egyén saját meggyőződéséből fakadó reakciói. Ebben a helyzetben a létbiztonság olyan gyenge alapokon nyugszik, mint a merev tradicionalisták esetében. Az egyén csak akkor érzi magát lelki biztonságban a saját énjében, amikor mások a viselkedését helyénvalónak és ésszerűnek ítélik meg. Tehetetlenség és alkalmazkodás A második dilemma a gyengeség és az alkalmazkosás kettőse. Ha van olyan tárgy, mely egyesít majdnem minden olyan szerzőt, akik az „én” modern társadalomban betöltött szerepével foglalkoznak, akkor az az a megerősítés, mely szerint az egyén a tehetetlenség érzésével találkozik a hatalmas és sokrétű társadalmi univerzumban. A hagyományos világgal ellentétben, ahol az egyén számos, az élete alakulását befolyásoló tényező irányítása alatt áll, a modern társadalmakban ugyanazt az irányítást külső erők veszik át. Mint ahogy azt Marx meghatározta, az elidegenedés fogalma ezen kérdés elemzésének központjául szolgál. Ahogy a termelési erők fejlődnek különösen a kapitalista termelés égisze alatt, az egyén már nem tudja irányítani életkörülményeit a gépek és piacok domináns hatásával szemben. Ami eredetileg emberi, az idegenné válik, az emberi hatalom nem más, mint egy tárgyiasított társadalmi környezetből származó erő. Nemcsak Marx követői vallották ezt a nézetet, hanem – kissé eltérő színben - más, a „tömegtársadalmakat” tanulmányozó szakemberek is. Eme álláspont szerint minél jobban kiszélesedik egy modern társadalom, annál nagyobb szakadékot érez az egyén minden autonómiában. Lényegében minden egyén egy parányi atom más egyének hatalmas halmazában.
19
Fordítástechnikai problémák Mindkét szöveg fordítása során igen nagy gondot jelentett a megfelelő szavak, szakkifejezések felkutatása. Próbáltam a kifinomultabb terminusokat megtalálni és ezáltal tartani az eredeti szöveg tartalmi jelentését, tehát nem csupán átfordítani a forrásnyelven írt szöveget a célnyelvre, hanem átvinni a szerző mondanivalóját is. Szeretném néhány kiemelt szerkezet segítségével szemléltetni a “műhelymunkát”. Ferge Zsuzsa írásában az “egyfelől, másfelől” kifejezéseket a tagmondatok végére teszi, mely kissé nehézkessé teszi a megértést az első olvasás alkalmával, ezért indokoltabbnak tartottam az angol tagmondatokat eleve így kezdeni (mondat eleji áthelyezés): Magyar szöveg (forrásnyelv)
Angol szöveg (célnyelv)
Ezek a jogok és emberi méltóság ‘On the one hand these are pursuit of human biztosítása
egyfelől,
a
társadalmi dignity, on the other hand strengthening
egybetartozás erősítése, a kirekesztés és social szegénység elleni küzdelem másfelől.
solidarity
are
fighting
against
discrimination and poverty.’
Mint azt már a bevezetőben is említettem, a szerző igen tömören fogalmaz, azaz rengeteg információt foglal többszörösen összetett mondatokba. Ezeket a problémákat vagy felbontással vagy központozással oldottam meg. Számos példa található a szövegekben az összevonásra, hiszen a magyarban ritkán tesszük ki ugyanazt az alanyt többször az egymást követő mondatokban, illetve - főleg a magyarról angolra fordításnál - a lesüllyesztésre, azaz a ’participles’ melléknévi igenevek használatára, melyek az angolban lerövidítik a mellélmondatot: Magyar szöveg (forrásnyelv)
Angol szöveg (célnyelv)
A politikai közbeszéd befolyásolja a civil Political discussions also affect public life világot is, amely, ha ezt a célt elfogadja, which, if accepting this aim, can be a partnerként működhet a kirekesztés elleni partner in movements against discrimination. mozgásokban.
20
Ugyanilyen példák lelhetőek fel a Giddens szövegben is , amikor a forrásnyelv az angol: Angol szöveg (forrásnyelv) Characterising
individuals'
Magyar szöveg (célnyelv)
phenomenal Az egyének látványvilágát nehéz jellemezni
worlds is difficult Ebben az esetben az angol főnevet igeként fordítottam a magyarban. - Nagyon gyakran előforduló jelenség az angol nyelvben a passzív szerkezet, melyet vagy rejtett alannyal fordítunk a magyarban, vagy próbálunk általánosítani: Pl. …such closure might be regarded as prejudice… = az ilyen kizárás előítéletnek tekinthető -
Néha a mondatrészek helyét is meg kellett változtatni a magyaros mondatszerkezet érdekében:
Angol szöveg (forrásnyelv)
Magyar szöveg (célnyelv)
For even the most prejudiced or narrow- A mindennapi életben rejlő közvetített minded person, the regularised contact with információkkal való szabályozott kapcsolat mediated information inherent in day-to-day manapság még a legelőítéletesebb vagy life today is a positive appropriation
legbeszűkültebb személyiség számára is egy pozitív elsajátítási mód.
21
Glosszárium
Mérlegen a …
measuring
Szociális egybetartozás
social solidarity
Kirekesztés
discrimination
Lecsurog
oozes down/trickles down
Csatlakozási folyamat
procedure of accession
Politikai szándék
political goal
Szociális törvényhozás
wellfare/social legistlation
Megvalósulás (szándéké)
implementation
Bővítés
enlarging/expanding/extending
szűkítés
tightening/limiting/contracting
Megszorító intézkedések
austerity measures
Államcsőd
government crisis
Állami kiadás
public spending
Fordulat
turn/switch
Phenomenal world
látványvilág
Habitual setting
berögzült szokás
Umwelt
környezet
Plethora of…
özöne vminek
Distanciated influence
elidegenítő hatás
Cause for concern
nyugtalanító ok
Protective cocoon
védőburok
Ontological security
létbiztonság
Appropriation
elsajátítás
Unifying influence
az egységre sarkalló hatás
Multiple self
több egyén lakozik vkiben
Pseudo-self
ál-én/ ál-személyiség
22
BIBLIOGRÁFIA
Internetes források: 1. http://www.historia.hu/archivum/2002/0203ferge.htm História 2002/03 Ferge Zsuzsa: A szociális törvénykezés tíz éve 2. http://www2.pfeiffer.edu/~lridener/courses/GIDDENS.HTML Giddens, Anthony. Modernity and Self-Identity: Self and Society in the Late Modern Age ‘Living in the world’: Dilemmas of the self
23
