1
BEVEZETÉS A RÓMAI DOLOGI JOGBA Handout
1. Dologi jog – vagyonjog
Gai. 1, 8 Omne autem ius, quo utimur, vel ad personas Minden jog, amit használunk, vagy a pertinet vel ad res vel ad actiones […]
személyekre vonatkozik, vagy a dolgokra, vagy a keresetekre.
Ptk. 1. § (1) Ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és civil szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. […]
Új Ptk. 1: 1. § E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.
2. Az in rem actióval védett jogviszonyok jellemzői, és jelentősége
Abszolút szerkezetű jogviszony (sűrített kötelem) Kiszámíthatóság: ma – régen
3. A vagyon fogalma és megjelenési formái Rómában
Célvagyon elmélet hatása igen erős! Meghatározott célra rendelt vagyonalkatrészek összessége; pénzben kifejezhető. familia pecuniaque
bona
peculium
dos
hereditas, legatum, fideicommissum
2
4. A familia pecuniaque kérdésköre
MOMMSEN (1887) jószág,
szolga
JHEERING (1894) – tautológia
BONFANTE (1926)
(nem familia
WLASSAK (1933)
családi familia res mancipi +
megkülönböztetés
jellemző); familia res (szerzeményi) vagyon gyümölcsök; pecunia
nélkül
mancipi; pecunia res pecunia nec mancipi
ami
családi vagyon
nem paterfamilias különvagyona.
Nk-i irodalomban: Girard,
Kunkel,
Biondi, Cornil, Cuq, Westrup
Monier
Mitteis
Magyar irodalom: Személyi
(Marton)
(Marton)
Marton
Legújabban BRETONE: eredetileg nem szerepelt a törvényben, nem került volna más a helyére.
Locus
Textus XII t.t.: Uti legassit suae rei, ita ius esto.
Gai. 2, 224 = Inst. 2, 22 pr. Pomp. D. 50, 16, 120 (5 ad Q. Muc.)
Egyéb:
Paterfamilias
uti
super
familia
Rhet. ad Herren. 1.23.
pecuniaque sua legassit, ita ius esto
Cic. de inv. 2.50.148.
Uti legassit super pecunia tutelave suae rei, ita ius esto.
Ulp. 11, 14. Paul. D. 50, 16, 53 pr. (59 ad ed.)
5. A dolog mibenléte a római gondolkodásban és az újkori jogtudományban
MAX KASER: Das römische Privatrecht I. Handbuch der Altertumswissenschaft X. 3. 3. 1-2. München: C. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung, 19712. 376. „Res kann in der Rechtssprache dreierlei bedeuten: im engeren Sinn die einzelne, abgegrenzte, juristisch selbständige körperliche Sache unter Einbeziehung der Sklaven, die personae und res zugleich sind; im weiteren Sinn alles, was Gegenstand eines (privates) Rechts oder Zivilprozesses sein kann (Rechtsobjekt, z. B. auch Hauskinder und uxor in manu); schließlich zuweilen ein Vermögen als ganzes.“
3
PIETRO BONFANTE: Corso di diritto romano. La proprietà. II,1-2. Milano: Giuffrè, 1968. 5. „Essa sta infatti ad indicare ogni entità obbiettiva, che il nostro pensiero isola nell’universo o nel mondo delle idee fuori del nostro « io » […]”
ALFRED ERNOUT – ANTOINE MEILLET: Dictionnaire étimologique de la langue latine. Histoire des mots. Paris, 19513. s. v. ’res’ „… désignant des biens concrets, a pu servir à exprimer ce qui existe, la chose, «la réalité»…” „… en raison de son sens vague, a pu ainsi devenir un substitut poli…”
THOMAS RÜFNER: Vertretbare Sachen? Die Geschichte der res, quae pondere numero mensura constant. Berlin: Duncker und Humblot, 2000. 28. „Das häufigste Bezugswort res hat in der römischen Rechtssprache eine so weite Bedeutung, daß in seiner Ersetzung durch ein noch farbloses Pronomen keine nochmalige Ausdehnung des Anwendungsbereiches liegt.“
BGB § 90: Sachen im Sinne des Gesetzes sind nur körperliche Gegenstände. § 90a: Tiere sind keine Sachen. Sie werden durch besondere Gesetze geschützt. Auf sie sind die für Sachen geltenden Vorschriften entsprechend anzuwenden, soweit nicht etwas anderes bestimmt ist.
ABGB § 285: Alles, was von der Person unterschieden ist, und zum Gebrauche der Menschen dient, wird im rechtlichen Sinne eine Sache genannt. § 285a. Tiere sind keine Sachen; sie werden durch besondere Gesetze geschützt. Die für Sachen geltenden Vorschriften sind auf Tiere nur insoweit anzuwenden, als keine abweichenden Regelungen bestehen.
Codice civile Art. 810 [Nozione]: Sono beni le cose che possono formare oggetto di diritti. Art. 812 [Distinzione dei beni]: Sono beni immobili il suolo, le sorgenti e i corsi d'acqua, gli alberi, gli edifici e le altre costruzioni, anche se unite al suolo a scopo transitorio, e in genere
4
tutto ciò che naturalmente o artificialmente è incorporato al suolo. Sono reputati immobili i mulini, i bagni e gli altri edifici galleggianti quando sono saldamente assicurati alla riva o all'alveo e sono destinati ad esserlo in modo permanente per la loro utilizzazione. Sono mobili tutti gli altri beni.
Code civile Article 516 : Tous les biens sont meubles ou immeubles. Article 517 : Les biens sont immeubles, ou par leur nature, ou par leur destination, ou par l'objet auquel ils s'appliquent. Article 518 : Les fonds de terre et les bâtiments sont immeubles par leur nature. Article 519 : Les moulins à vent ou à eau, fixés sur piliers et faisant partie du bâtiment, sont aussi immeubles par leur nature. Article 520 : Les récoltes pendantes par les racines et les fruits des arbres non encore recueillis sont pareillement immeubles. […] Article 522 : Les animaux que le propriétaire du fonds livre au fermier ou au métayer pour la culture, estimés ou non, sont censés immeubles tant qu'ils demeurent attachés au fonds par l'effet de la convention. […] Article 524 : Les animaux et les objets que le propriétaire d'un fonds y a placés pour le service et l'exploitation de ce fonds sont immeubles par destination. Article 527 : Les biens sont meubles par leur nature ou par la détermination de la loi. Article 528 : Sont meubles par leur nature les animaux et les corps qui peuvent se transporter d'un lieu à un autre, soit qu'ils se meuvent par eux-mêmes, soit qu'ils ne puissent changer de place que par l'effet d'une force étrangère. Article 529 : Sont meubles par la détermination de la loi les obligations et actions qui ont pour objet des sommes exigibles ou des effets mobiliers, les actions ou intérêts dans les compagnies de finance, de commerce ou d'industrie, encore que des immeubles dépendant de ces entreprises appartiennent aux compagnies. Article 531 : Les bateaux, bacs, navires, moulins et bains sur bateaux, et généralement toutes usines non fixées par des piliers, et ne faisant point partie de la maison, sont meubles [...] Article 533 : Le mot "meuble", employé seul dans les dispositions de la loi ou de l'homme, sans autre addition ni désignation, ne comprend pas l'argent comptant, les pierreries, les dettes actives, les livres, les médailles, les instruments des sciences, des arts et métiers, le linge de
5
corps, les chevaux, équipages, armes, grains, vins, foins et autres denrées ; il ne comprend pas aussi ce qui fait l'objet d'un commerce.
Ptk. 94. § (1) Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. (2) Ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.
Új Ptk. 5:14. § [A dolog] (1) A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet. (2) A dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. (3) A dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni.
6. Res – Sache – Ding
GEORG FRIEDRICH PUCHTA: Cursus der Institutionen. Band 2. Leipzig: Verlag von Breitkopf und Härtel, 18666. CCXXII. „Die Dinge der äußeren Natur sind dem Menschen gegeben, daß sie ihm dienen, daß er sie sich unterwerfe. Ein solcher Gegenstand, der auf der einen Seite ein körperlich selbständiges Dasein, eine von dem Menschen äußerlich unabhängige Existenz, auf der anderen Seite aber die Bestimmung hat, dem Menschen unterworfen zu sein, heißt Sache. So bildet der Begriff der Sache, des rein Gegenständlichen, den Gegensatz zu dem Begriff der Person, die zwar auch als Gegenstand eines rechtlichen Willens, aber doch nur so zu denken ist, daß damit immer noch eine Anerkennung ihrer Eigenschaft als Subject eines solchen verbunden bleibt.”
IMMANUEL KANT: Prolegomena zu einer jeden künftigen Metaphysik. Riga, 1783. §13 Anm. II. „Ich dagegen sage: es sind uns Dinge als außer uns befindliche Gegenstände unserer Sinne gegeben, allein von dem, was sie an sich selbst sein mögen, wissen wir nichts, sondern kennen nur ihre Erscheinungen, d. i. die Vorstellungen, die sie in uns wirken, indem sie
6
unsere Sinne affizieren. Demnach gestehe ich allerdings, daß es außer uns Körper gebe, d. i. Dinge, die, obzwar nach dem, was sie an sich selbst sein mögen, uns gänzlich unbekannt, wir durch die Vorstellungen kennen, welche ihr Einfluß auf unsre Sinnlichkeit uns verschafft, und denen wir die Benennung eines Körpers geben, welches Wort also bloß die Erscheinung jenes uns unbekannten, aber nichtsdestoweniger wirklichen Gegenstandes bedeutet. Kann man dieses wohl Idealismus nennen? Es ist ja gerade das Gegenteil davon.“
Paul. D. 50, 17, 106 (2 ad ed.) Libertas inaestimabilis res est.
A
szabadság
felbecsülhetetlen
értékű
[dolog]. Ulp. D. 50, 16, 23 (14 ad ed.) ’Rei’
appellatione
et
causae
continentur.
et
iura A res kifejezés igényeket és jogokat egyaránt magában foglal.
Paul. D. 9, 2, 33 pr. (2 ad Plaut.) Si servum meum occidisti, non affectiones Ha megölöd a rabszolgámat, úgy vélem, nem aestimandas esse puto, veluti si filium tuum úgy kell figyelembe venni, hogy milyen naturalem quis occiderit quem tu magno érzelmi kötődésem volt irányába, mint ahogy emptum velles, sed quanti omnibus valeret. [azt
értékelnénk]
ha
valaki
megölné
Sextus quoque Pedius ait pretia rerum non természetes gyermekedet [fiadat], akiért te ex affectione nec utilitate singulorum, sed örömest fizetnél magas árat is, ha másé communiter fungi […]
lenne. A kérdés arra vonatkozik, hogy általában mennyit érne. Sextus Pedius szerint a vagyontárgyak értékét nem az egyéni érzelmi kötődés, sem az egyedi hasznosság, hanem általános [elvek] alapján határozzuk meg […]
Pretia rerum non ex affectu, sed communiter funguntur. Alf. D. 5, 1, 76 (6 dig.) Proponebatur ex his iudicibus, qui in eandem Felmerült egy olyan eset, hogy egy ügy rem dati essent, nonullos causa audita kijelölt bírái közül az eset meghallgatását excusatos esse inque eorum locum alios esse követően
némelyeket
elbocsátottak,
és
7
sumptos, et quaerebatur, singulorum iudicum helyükre újakat hoztak be. Az a kérdés mutatio eandem rem an aliud iudicium merült fel, hogy egyes bírák személyének fecisset. Respondi, non modo si unus aut változása a peres ügy / eljárás változását is alter, sed et si omnes iudices mutati essent, jelenti-e. Azt a választ adtam, hogy a peres tamen et rem eandem et iudicium idem quod ügy / eljárás ugyanaz marad nem csak antea fuisset permanere: neque in hoc solum akkor, ha egy-két bírát lecserélnek, hanem evenire, ut partibus commutatis eadem res akkor is, ha minden bírát lecserélnek. Nem esse existimaretur, sed et in multis ceteris ez az egyetlen eset, amikor a részek rebus: nam et legionem eandem haberi, ex megváltozása ellenére az egész dolog qua multi decessissent, quorum in locum alii ugyanaz marad – sok más esetben is subiecti essent: et populum eundem hoc előfordul ez. Ugyanaz marad ugyanis a légió, tempore putari qui abhinc centum annis amelyből sokan meghaltak, és helyükre fuissent, cum ex illis nemo nunc viveret: másokat tettek, ugyanaz a nép egy adott itemque navem, si adeo saepe refecta esset, időpontban, mint száz évvel korábban, noha ut nulla tabula eadem permaneret quae non utóbbi tagjai közül már senki sem él. nova fuisset, nihilo minus eandem navem Hasonlóképpen, ugyanaz marad a hajó, esse existimari. [...]
amelyet olyan gyakran javítottak, hogy már egyetlen régi deszkája sem maradt. […]
Ulp. D. 50, 16, 13, 1 (7 ad ed.) Res ’abesse’ videntur (ut Sabinus ait et Egy dolog / vagyontárgy akkor tekintendő Pedius probat) etiam hae, quarum corpus nem létezőnek (mint ahogy azt Sabinus manet, forma mutata est: et ideo si corruptae állítja,
Pedius
pedig
ezt
a
véleményt
redditae sint vel transfiguratae, videri elfogadja), ha a [belső] lényegük megmarad, abesse [...]
jóllehet a külcsín módosul. Ekként ha a dolgot
hibásan
/
elrontva,
vagy
megváltoztatva / átalakítva szolgáltatnak vissza, úgy kell tekinteni, hogy a dolog nem létezik / megszűnt létezni […]
8
7. Dologosztályozások: res corporales – incorporales
ABGB § 285: Alles, was von der Person unterschieden ist, und zum Gebrauche der Menschen dient, wird im rechtlichen Sinne eine Sache genannt. § 292: Körperliche Sachen sind diejenigen, welche in die Sinne fallen; sonst heißen sie unkörperliche; z. B. das Recht zu jagen, zu fischen und alle anderen Rechte.
Lucr. 1, 302-304. […] quae tamen omnia corporea constare necessest natura, quoniam sensus inpellere possunt; tangere enim et tangi, nisi corpus, nulla potest res.
Sen. Ep. (6), 58, 8-15 Sed si ita necesse est, ponam "quod est". Sex De ha szükséges, kifejtem, hogy mit értünk modis hoc a Platone dici […] Omnes tibi quod est alatt. Platón hatféleképpen közelíti exponam, si ante indicavero esse aliquid meg ezt […] Valamennyit kifejtem, kezdve genus, esse et speciem. Nunc autem primum azzal, hogy egyeseket genusnak, másokat illud genus quaerimus, ex quo ceterae speciesnek
hívnak.
Most
azonban
az
species suspensae sunt, a quo nascitur omnis elsődleges genust keressük, amelyen a többi divisio,
quo
universa
conprensa
sunt. species nyugszik, amely minden osztályozás
Invenietur autem, si coeperimus singula retro forrása; azt, amelyet univerzálisként fogunk legere; sic enim perducemur ad primum. fel. Ezt a genust akkor érhetjük el, ha az Homo species est, ut Aristoteles ait; equus egyedektől visszafelé haladunk, így jutva el a species est; canis species est; ergo commune legfőbb fogalomhoz. Ahogy azt Arisztotelész aliquod
quaerendum
est
his
omnibus is mondja, az ember, a ló, a kutya egyaránt
vinculum, quod illa conplectatur et sub se speciesek, kell tehát találnunk egy közös habeat. Hoc quid est? Animal. Ergo genus összefoglaló nevet mindnyájuknak, amely esse coepit horum omnium, quae modo mindet magában foglalja. És mi lesz ez? Az rettuli, hominis, equi, canis, animal. Sed animal fogalma. Ekként lesz az animal egy quaedam animam habent nec sunt animalia. genus, amely magában foglalja ezeket: Placet enim satis et arbustis animam inesse. ember,
ló,
Itaque et vivere illa et mori dicimus. Ergo amelyeknek
kutya. van
Vannak
azonban,
animájuk,
mégsem
9
animantia superiorem tenebunt locum, quia tartoznak animal körébe. Mert hiszen a et animalia in hac forma sunt et sata. Sed közvélekedés az, hogy a cserjék és fák quaedam anima carent, ut saxa. Itaque erit animával bírnak, ezért mondjuk, hogy élnek aliquid
animantibus
antiquius,
corpus és meghalnak. Ekként az animantia mind az
scilicet. Hoc sic dividam, ut dicam corpora animaliát, mind a növényeket magában omnia aut animantia esse aut inanima. foglalja. Bizonyos létezők ugyanakkor híján Etiamnunc est aliquid superius quam corpus. vannak az animának, mint amilyenek például Dicimus enim quaedam corporalia esse, a sziklák. Ekként kell, hogy legyen egy quaedam incorporalia. Quid ergo erit, ex fogalom, amely megelőzi az animantiát; ez quo haec deducantur? Illud, cui nomen modo pedig a corpus. Ez a corpus úgy osztható fel, parum proprium inposuimus", quod est." Sic hogy mindegyik lehet animantia, vagy enim in species secabitur, ut dicamus: "quod inanima. Azonban van olyan fogalom, amely est" aut corporale est aut incorporale. […]
felette áll még a corpusnak is: azt mondjuk ugyanis, hogy egyes létezők corporalia, mások incorporalia. amiből
mindez
Mi lesz akkor az,
levezethető?
Az,
amit
korábban – nem éppen a legmegfelelőbb módon – quod estnek neveztünk. Ekként ugyanis speciesekre osztható akként, hogy azt mondjuk, hogy quod est lehet corporalia, vagy incorporalia […]
Cic. Top. 5, 26 […] Definitionum autem duo genera prima: A definícióknak két legfőbb fajtája van: az unum earum rerum quae sunt, alterum egyik azok a dolgok, amelyek vannak, a earum quae intelleguntur.
másik azok, amelyeket elképzelünk.
Gai. 2, 12 – 14 [12] Quaedam praeterea res corporales sunt, Egyes dolgok testiek, mások testetlenek. quaedam incorporales. [13] Corporales hae Testiek azok, amelyeket meg lehet érinteni, sunt, quae tangi possunt, velut fundus, homo, mint amilyen a telek, a rabszolga, a vestis, aurum, argentum et denique aliae res ruhanemű, az arany, az ezüst, és számtalan innumerabiles. [14] Incorporales sunt, quae egyéb
más
dolog.
Testetlenek
azok,
10
tangi non possunt, qualia sunt ea, quae in amelyeket nem lehet megérinteni, mint iure consistunt, sicut hereditas, ususfructus, azok,
amelyek
obligationes quoquo modo contractae. nec jogosultság,
például
ad rem pertinet, quod in hereditate res haszonélvezet, corporales continentur, et fructus, qui ex létrehozott
lényege
a
a
hagyaték,
bármely
kötelmek.
valamilyen a
szerződéssel
Nem
számít
fundo percipiuntur, corporales sunt, et id, ugyanakkor, hogy a hagyatékban testi dolgok quod ex aliqua obligatione nobis debetur, is vannak, vagy hogy a telekről beszedett plerumque corporale est, veluti fundus, gyümölcs is test, vagy hogy amivel szerződés homo, pecunia: nam ipsum ius successionis alapján nekünk tartoznak az rendszerint testi, et ipsum ius utendi fruendi et ipsum ius mint amilyen például a telek, a rabszolga, obligationis incorporale est. eodem numero vagy sunt
iura
praediorum
urbanorum
rusticorum.
a
pecunia.
et jog(osultság),
Maga
maga
a
az
öröklési
használati
és
gyümölcsöztetési jog(osultság), és maga a kötelmi
(jogi)
jog(osultság)
ugyanis
testetlen. Ugyanide tartoznak a városi és mezei telki szolgalmak is.
8. Res, quae pondere numero mensura constant
A res, quae pondere numero mensura
A res, quae pondere numero mensura
constant kifejezés példákkal fordul elő:
constant kifejezés önállóan fordul elő:
Gai. 2, 196
Paul. D. 12, 1, 2, 1 (28 ad ed.)
Gai. 3, 90
Paul. D. eod. 3 (28 ad ed.)
Inst. 3, 14 pr.
Gai. D. 23, 3, 42 (11 ad ed. provinc.)
Gai. D. 18, 1, 35, 5 (10 ad ed. provinc.)
Paul. D. 35, 2, 1, 7 (sing. ad legem Falc.)
Gai. D. 44, 7, 1, 2 (2 aur.)
Maec. D. 35, 2, 30, 3 (8 fideicomm.) Ulp. 6, 8 Ulp. 24, 7
11
Gai. 2, 196
Gai. 3, 90
„[…] sed eas quidem res, „[…] quae
pondere,
Inst. 3, 14 pr.
mutui autem datio „[…] mutui autem obligatio
numero, proprie in his fere rebus in his rebus consistit quae
mensura constant, […] veluti contingit, quae res pondere, pondere, numero mensurave vinum, oleum, frumentum, numero, mensura constant, constant, veluti vino, oleo, pecuniam numeratam; […]” qualis est pecunia numerata, frumento, vinum, oleum, frumentum, numerata, aes,
argentum,
pecunia aere,
argento,
aurum; auro, […]”
[…]”
Gai. D. 18, 1, 35, 5 (10 ad ed. provinc.)
Gai. D. 44, 7, 1, 2 (2 aur.)
„In his quae pondere numero mensurave „[…] Mutui autem datio consistit in his constant, veluti frumento vino oleo argento, rebus, quae pondere numero mensurave […]”
constant, veluti vino oleo frumento pecunia numerata, quas res in hoc damus, ut fiant accipientis, postea alias recepturi eiusdem generis et qualitatis.”
(a) pecunia numerata:
(b) vinum, oleum, frumentum:
(c) aes, argentum, aurum:
Az eiusdem generis et qualitatis =
12
9. A birtok: animus possidendi és corpus possessionis
Paul. D. 41, 2, 3, 1 (54 ad ed.) Et apiscimur possessionem corpore et animo, Birtokot corpore és animo szerzünk, nem neque per se animo aut per se corpore. Quod pedig csak animo, vagy csak corpore. Amit autem diximus et corpore et animo adquirere az előbb mondottunk, hogy birtokot corpore nos debere possessionem, non utique ita és animo kell, hogy megszerezzük a birtokot, accipiendum est, ut qui fundum possidere nem úgy kell érteni, hogy ha valaki egy velit, omnes glebas circumambulet: sed telket akar birtokba venni, akkor az egészet sufficit quamlibet partem eius fundi introire, be kell, hogy járja, hanem elegendő a telek dum mente et cogitatione hac sit, uti totum bármely részére belépnie, amíg azzal a fundum usque ad terminum velit possidere.
szándékkal teszi ezt, hogy az egész telket annak határáig birtokolni akarja.
Exegézis Tényállás:
Jogkérdés:
Magyarázat:
10. A birtok megszerzése és megszűnése
Megszerzés Iav. D. 46, 3, 79 (10 epist.) Pecuniam, quam mihi debes, aut aliam rem Ha
meghagyom
neked,
hogy
azt
a
si in conspectu meo ponere te iubeam, pénzösszeget, amivel nekem tartozol, vagy efficitur, ut et tu statim libereris et mea esse valamely más dolgot előttem tedd le, ennek incipiat: nam tum, quod a nullo corporaliter az lesz a hatása, hogy te azonmód szabadulsz eius rei possessio detinetur, adquisita mihi et (a kötelemből), és a pénzösszeg, vagy a quodammodo existimanda est.
manu
longa
tradita dolog az enyém lesz. Minthogy a dolgot corporaliter senki sem tartotta magánál,
13
úgy szerzem meg, minta longa manu kerülne átadásra.
Paul. D. 41, 2, 1, 21 (54 ad ed.) Si iusserim venditorem procuratori rem Ha utasítom az eladót, hogy a jelenlévő tradere, cum ea in praesentia sit, videri mihi dolgot az én procuratoromnak adja át, akkor traditam priscus ait, idemque esse, si Priscus véleménye szerint úgy kell tekinteni, nummos debitorem iusserim alii dare. Non mintha nekem adta volna át. Ugyanez az eset est
enim
corpore
et
tactu
necesse akkor is, ha az adóst arra utasítom, hogy a
adprehendere possessionem, sed etiam oculis pénzösszeget valaki másnak adja át. Nem et affectu argumento esse eas res, quae szükséges ugyanis tényleges fizikai ráhatás a propter magnitudinem ponderis moveri non birtokbavételhez, possunt, ut columnas, nam pro traditis eas megtekintéssel
elegendő és
csupán
akarattal.
Ezt
haberi, si in re praesenti consenserint: et alátámasztja az, hogy vannak olyan dolgok, vina tradita videri, cum claves cellae amelyek vinariae emptori traditae fuerint.
nagy
tömegük
miatt
nem
mozdíthatók, mint amilyenek például az oszlopok, ekként ezeket átadottnak kell tekinteni, megegyeztek.
ha
erről
jelenlétükben
Hasonlóképpen
a
bort
átadottnak kell tekinteni, ha a borospince kulcsait a vevő birtokába bocsátják.
Pap. D. 18, 1, 74 (5 def.) Clavibus traditis ita mercium in horreis A raktárban őrzött áru feletti birtokot conditarum possessio tradita videtur, si átadottnak kell tekinteni a raktár kulcsainak claves apud horrea traditae sint: quo facto átadásával, ha erre a raktár előtt kerül sor. A confestim emptor dominium et possessionem [kulcs]átadás tényénél fogva a vevő akkor is adipiscitur, etsi non aperuerit horrea: quod rögvest megszerzi a tulajdont és a birtokot, si venditoris merces non fuerunt, usucapio ha nem nyitja ki a raktárt. Amennyiben az confestim inchoabitur.
áruk nem az eladó tulajdonát képezték, azonnal megkezdődik az elbirtoklás.
14
(Solo animo) Gai. D. 41, 1, 9, 5 (2 rer. cott.) Interdum
etiam
voluntas
sine
domini
transferendam,
traditione
sufficit
veluti
si
ad rem,
nuda A dolog átadásához némelykor elegendő a rem tényleges átadás nélküli puszta akarat, mint quam amikor
például
azt
a
dolgot,
amit
commodavi aut locavi tibi aut apud te haszonkölcsönbe adtam, bérbe adtam, vagy deposui, vendidero tibi: licet enim ex ea nálad letétbe helyeztem, neked eladom. causa tibi eam non tradiderim, eo tamen, Jóllehet ugyanis nem ezen a jogcímen adtam quod patior eam ex causa emptionis apud te át neked, mégis azáltal, hogy tűröm, hogy esse, tuam efficio.
vétel jogcímén nálad legyen, rád ruházom a tulajdont.
ABGB § 428. Durch Erklärung wird die Sache übergeben, wenn der Veräußerer auf eine erweisliche Art seinen Willen an den Tag legt, daß er die Sache künftig im Namen des Übernehmers innehabe; oder, daß der Übernehmer die Sache, welche er bisher ohne ein dingliches Recht innehatte, künftig aus einem dinglichen Rechte besitzen solle. Ptk. 117. § (2) A tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került. Új Ptk. 5:3. § [Birtokátruházás] (2) A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával megvalósul,
ha
a) a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja; vagy b) az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja. (3) A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak.
Iav. D. 41, 2, 21, 3 (7 ex Cass.) Qui alienam rem precario rogavit, si eandem Ha
az,
aki
idegen
dolgot
szívességi
a domino conduxit, possessio ad dominum használatba vett, ugyanazt a dolgot a
15
revertitur.
tulajdonostól
bérbe
veszi,
a
birtok
visszakerül a tulajdonoshoz.
Cels. D. 41, 2, 18 pr. (23 dig.) Quod meo nomine possideo, possum alieno Amit a saját nevemben birtokolok, azt más nomine possidere: nec enim muto mihi nevében is birtokolhatom, és ezzel a causam possessionis, sed desino possidere et birtoklásom jogcímét nem változtatom meg, alium possessorem ministerio meo facio. hanem
csupán
magam
felhagyok
a
Nec idem est possidere et alieno nomine birtoklással, és közreműködésem révén possidere: nam possidet, cuius nomine más válik birtokossá.
Nem ugyanaz
possidetur, procurator alienae possessioni birtokolni és más nevében birtokolni: az praestat ministerium.
ugyanis a [tényleges] birtokos, akinek a nevében a birtoklásra sor kerül, a procurator pedig más birtoklásához segítséget nyújt.
Megszűnés Paul. D. 41, 2, 3, 9 (54 ad ed.) Et si alii tradiderim, amitto possessionem. Ha [az ingatlant] másra ruházom, akkor is Nam constat possidere nos, donec aut nostra elveszítem a birtokot. Bizonyos ugyanis, voluntate
discesserimus
aut
fuerimus.
vi
deiecti hogy addig vagyunk birtokosok, amíg [a birtokkal]
saját
akaratunkból
fel
nem
hagyunk, vagy amíg [abból] erőszakkal ki nem vetnek minket. ABGB § 349. Der Besitz einer körperlichen Sache geht insgemein verloren, wenn dieselbe ohne Hoffnung, wieder gefunden zu werden, in Verlust gerät; wenn sie freiwillig verlassen wird; oder, in fremden Besitz kommt. Új Ptk. 5:4. § [A birtok elvesztése] (1) A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával véglegesen felhagy, vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg.
16
Paul. D. eod. 3, 6 (54 ad ed.) In amittenda quoque possessione affectio A birtokkal való felhagyás esetében is eius qui possidet intuenda est: itaque si in figyelembe kell venni annak az akaratát, aki fundo sis et tamen nolis eum possidere, birtokol. Ha következésképpen a telkeden protinus amittes possessionem. Igitur amitti vagy, és mégsem akarod azt birtokolni, et animo solo potest, quamvis adquiri non azonnal el is veszíted a birtokot. Ekként a potest.
birtokot solo animo is el lehet veszíteni, még akkor is, ha így megszerezni nem lehet.
Cels. D. 41, 2, 18, 1 (23 dig.) Si furioso, quem suae mentis esse existimas, Ha egy őrültnek, akit te épelméjűnek véltél, eo quod forte in conspectu inumbratae mivel
jelenlétedben
éppen
nyugodtnak
quietis fuit constitutus, rem tradideris, licet látszott, és elméje sem tűnt elborultnak, ille non erit adeptus possessionem, tu átadsz egy dolgot, ezáltal felhagysz a possidere desinis: sufficit quippe dimittere birtoklással, jóllehet ő nem szerzi meg a possessionem, etiamsi non transferas. Illud birtokot.
elegendő
tehát
felhagyni
a
enim ridiculum est dicere, quod non aliter birtoklással, még akkor is, ha nem ruházod át vult quis dimittere, quam si transferat: immo azt. Nevetséges lenne ugyanis azt állítani, vult dimittere, quia existimat se transferre.
hogy valaki csak akkor / úgy akar felhagyni a birtokkal, ha azt másra ruházza. Éppen ellenkezőleg: sokkal inkább azért akar vele felhagyni, mert úgy hiszi, hogy átruházta.
Pomp. D. 41, 2, 25 pr. (24 ad Q. Muc.) Si id quod possidemus ita perdiderimus, ut Ha azt, amit birtoklunk, úgy veszítjük el, ignoremus, ubi sit, desinimus possidere.
hogy nem tudjuk, hol van, felhagyunk a birtokkal.
Ulp. D. 41, 2, 13 pr. (72 ad ed.) Pomponius refert, cum lapides in Tiberim Pomponius foglalkozott azzal a kérdéssel, demersi essent naufragio et post tempus hogy vajon változatlanul megmarad-e a extracti, an dominium in integro fuit per id tulajdon
a
hajótörés
következtében
a
tempus, quo erant mersi. Ego dominium me Tiberisbe süllyedt, majd utóbb kiemelt
17
retinere puto, possessionem non puto, nec est köveken, azon idő alatt, amíg a víz alatt simile fugitivo: namque fugitivus idcirco a voltak.
Úgy
vélem,
hogy
a
tulajdon
nobis possideri videtur, ne ipse nos privet fennmarad, a birtok azonban nem. Nem possessione: at in lapidibus diversum est.
azonos ez az eset a szökött rabszolga példájával, mivel a rabszolgát a birtokunkban lévőnek
kell
tekinteni
azért,
hogy ne
foszthasson meg minket a birtoktól. A kövek esete ettől eltérő.
Pap. D. 41, 2, 44 pr. (23 quaest.) Peregre profecturus pecuniam in terra Külföldi útja előtt valaki a földbe rejtette custodiae causa condiderat: cum reversus értéktárgyát,
annak
megőrzése
céljából.
locum thensauri memoria non repeteret, an Visszatértét követően már nem emlékezett a desisset pecuniam possidere, vel, si postea kincs lelőhelyére, így kérdésként merült fel, recognovisset locum, an confestim possidere hogy ezáltal elveszítette-e az értéktárgy inciperet, quaesitum est. Dixi, quoniam birtokát, illetőleg, miután eszébe jutott a custodiae proponeretur,
causa ius
pecunia possessionis
condita rejtekhely, azonnal birtokba lép-e. Azt ei,
qui válaszoltam, hogy mivel az értéktárgyat
condidisset, non videri peremptum, nec megőrzés céljából rejtette el, és az elrejtőnek infirmitatem memoriae damnum adferre a birtokláshoz való joga nem tekinthető possessionis,
quam
alius
non
invasit: elenyészettnek, és az emlékezet gyengesége
alioquin responsuros per momenta servorum, sincs hatással a birtoklásra, minthogy senki quos non viderimus, interire possessionem. sem bitorolta az értéktárgyat. Másfelől Et nihil interest, pecuniam in meo an in ugyanakkor meglehet, hogy a nem látott alieno condidissem, cum, si alius in meo rabszolgáink felett elveszítjük a birtokot. condidisset, non alias possiderem, quam si Nem számít, hogy a saját, vagy más telkén ipsius rei possessionem supra terram adeptus rejtettem el az értéktárgyat, mivel ha más az fuissem. Itaque nec alienus locus meam én telkembe rejtene valamit, azt csak akkor propriam aufert possessionem, cum, supra birtokolnám, ha a földfelszín felett is terram an infra terram possideam, nihil megszereztem volna annak a dolognak a intersit.
birtokát. Ekként az a tény, hogy a föld másé nem foszt meg a birtokomtól, mivel nincs különbség aközött, hogy a felszín felett, vagy
18
az alatt birtoklok.
Paul. D. 41, 2, 3, 11 (54 ad ed.) Saltus
hibernos
aestivosque
animo A téli-, és a nyári legelőket animo szokás
possidemus, quamvis certis temporibus eos birtokolni, még akkor is, ha azokat bizonyos relinquamus.
időszakokban elhagyjuk.
11. A birtokvédelem
Ulp. D. 43, 16, 1, 30 (69 ad ed.) Qui a me vi possidebat, si ab alio deiciatur, Ha azt, aki tőlem erőszakkal szerezte a habet interdictum.
birtokot,
valaki
más
szintén
kiveti
a
birtokból, kérhet interdictumot.
ABGB § 339. Der Besitz mag von was immer für einer Beschaffenheit sein, so ist niemand befugt, denselben eigenmächtig zu stören. Der Gestörte hat das Recht, die Untersagung des Eingriffes, und den Ersatz des erweislichen Schadens gerichtlich zu fordern. Ptk. 188. § (1) Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom), birtokvédelem illeti meg. (2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. Új Ptk. 5:5. § [A birtokost megillető birtokvédelem] (1) A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (tilos önhatalom). (2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg.
Ulp. D. eod. 17 (69 ad ed.)
19
Qui possessionem vi ereptam vi [in ipso Aki az erőszakkal elvett dolgot erőszakkal congressu] reciperat, in pristinam causam [ugyanabban a vitában] visszaveszi, azt reverti
potius
quam
vi
possidere inkább úgy kell tekinteni, mint az eredeti
intellegendus est: ideoque si te deiecero, állapotba
való
visszakerülést,
semmint
[ilico]
tu me, deinde ego te, unde vi erőszakkal birtoklást. Ekként ha én téged interdictum tibi utile erit.
kivetlek
a
birtokból,
ezt
követően
te
kivetsz engem, majd ismét én téged, akkor te ellenem sikerrel kérhetsz interdictum unde vi-t.
